ISSN 1977-0731

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 136

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

62. évfolyam
2019. május 22.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

IRÁNYELVEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/770 irányelve (2019. május 20.) a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól ( 1 )

1

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

28

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg.

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

IRÁNYELVEK

22.5.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/770 IRÁNYELVE

(2019. május 20.)

a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az Unióban az elektronikus kereskedelem növekedési potenciáljának kiaknázása még nem teljes körű. E potenciál felszabadítása érdekében az európai digitális egységes piaci stratégia holisztikus módon kezeli az Unión belüli, határokon átnyúló elektronikus kereskedelem fejlődésének főbb akadályait. A fogyasztók digitális tartalomhoz vagy digitális szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférésének biztosítása, valamint a vállalkozások számára a digitális tartalom szolgáltatásának vagy digitális szolgáltatások nyújtásának megkönnyítése hozzájárulhat az Unió digitális gazdaságának fellendítéséhez és az általános növekedés ösztönzéséhez.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy az Unió meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket, amely belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. Az EUMSZ 169. cikkének (1) bekezdése és 169. cikke (2) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az Unió az EUMSZ 114. cikke alapján a belső piac megvalósításával összefüggésben elfogadott intézkedések révén hozzájárul a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához. Ezen irányelv célja, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a magas szintű fogyasztóvédelem megvalósítása és a vállalkozások versenyképességének előmozdítása között, biztosítva egyúttal a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását is.

(3)

Egy valódi digitális egységes piac megvalósítása, a jogbiztonság erősítése és a tranzakciós költségek – különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára történő – csökkentése érdekében a magas szintű fogyasztóvédelmet alapul véve harmonizálni kell a digitális tartalom szolgáltatására és a digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásait.

(4)

A határokon átnyúló digitális tartalmat és digitális szolgáltatásokat kínáló vállalkozásokat és különösen a kkv-kat gyakran a fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti jog kötelező szabályainak eltéréseiből fakadó járulékos költségek terhelik, és nem biztosított számukra a jogbiztonság. A vállalkozásokat akkor is költségek terhelik, amikor a szerződéseiket a több tagállamban már alkalmazott – az ezen szerződésekre irányadó nemzeti szabályok hatályát és tartalmát eltérővé tevő – digitálistartalom-szolgáltatásra vagy digitálisszolgáltatás-nyújtásra vonatkozó kötelező szabályokhoz igazítják.

(5)

A fogyasztók nem mindig bíznak a határokon átnyúló vásárlásban, különösen ha az online történik. A fogyasztók bizalma hiányának egyik legfontosabb tényezője az alapvető szerződéses jogaikkal kapcsolatos bizonytalanságuk és a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatások egyértelmű szerződéses keretének hiánya. Számos fogyasztó a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás minőségével vagy az ahhoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémákkal szembesül. Például rossz vagy hibás digitális tartalmat vagy szolgáltatást kapnak, vagy nem tudnak hozzáférni az adott digitális tartalomhoz vagy szolgáltatáshoz. A fogyasztók így vagyoni és nem vagyoni hátrányt szenvednek.

(6)

E problémák kezelése érdekében a vállalkozások és a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy a digitális tartalom szolgáltatásával és a digitális szolgáltatások nyújtásával összefüggő egyes alapvető kérdésekben teljes körűen harmonizált, Unió-szerte alkalmazandó szerződéses jogokra támaszkodhassanak. Néhány alapvető szabályozási elem teljes harmonizációja jelentősen növelné a fogyasztók és a vállalkozások jogbiztonságát.

(7)

A fogyasztói szerződési jogi tárgyú, harmonizált, valamennyi tagállamban érvényes szabályok megkönnyítenék a vállalkozások, különösen a kkv-k számára, hogy Unió-szerte digitális tartalmat szolgáltassanak vagy digitális szolgáltatásokat nyújtsanak. E szabályok megbízható szerződési jogi környezetet biztosítanának a vállalkozások számára, amikor azok digitális tartalmat szolgáltatnak vagy digitális szolgáltatásokat nyújtanak más tagállamokban. E szabályok a kifejezetten a digitális tartalomra és digitális szolgáltatásokra vonatkozó új nemzeti jogszabályokból egyébként fakadó jogi széttagolódást is megakadályoznák.

(8)

A fogyasztóknak részesülniük kell a digitális tartalom szolgáltatásához és a digitális szolgáltatások nyújtásához fűződő, harmonizált jogok által biztosított magas szintű védelem előnyeiből. Egyértelmű, kötelezően biztosítandó jogokkal kell rendelkezniük, amikor az Unióból bárhonnan digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatásokat szereznek be vagy digitális tartalomhoz vagy digitális szolgáltatásokhoz férnek hozzá. Annak, hogy ilyen jogokkal rendelkeznek, növelnie kell a digitális tartalom és a digitális szolgáltatások beszerzésével szembeni bizalmukat. Ennek hozzá kellene járulnia az általuk jelenleg elszenvedett károk mérsékléséhez is, ugyanis egyértelmű jogokkal rendelkeznének, amely lehetővé tenné a digitális tartalommal és a digitális szolgáltatásokkal kapcsolatos problémáik kezelését.

(9)

Ennek az irányelvnek teljes körűen harmonizálnia kell egyes, uniós és nemzeti szinten eddig nem szabályozott kulcsfontosságú szabályokat.

(10)

Ennek az irányelvnek világos és egyértelmű módon kell meghatároznia a hatályát, és világos anyagi jogi szabályokról kell rendelkeznie a hatálya alá tartozó digitális tartalom és digitális szolgáltatások tekintetében. Ezen irányelv hatályának és anyagi jogi szabályainak egyaránt technológiasemlegesnek és jövőbiztosnak kell lenniük.

(11)

Ennek az irányelvnek közös szabályokat kell megállapítania a digitális tartalom szolgáltatására vagy a digitális szolgáltatás nyújtására irányuló, a kereskedők és a fogyasztók közötti szerződésekre vonatkozó egyes követelményeket illetően. E célból teljes mértékben harmonizálni kell a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűségére, a szerződésszerűség vagy a teljesítés hiánya, illetve a szolgáltatás elmulasztása esetén rendelkezésre álló jogorvoslatokra, a jogorvoslat gyakorlásának módozataira, valamint a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás módosítására vonatkozó szabályokat. A fogyasztói szerződések jogának néhány lényeges elemére vonatkozó, teljes körűen harmonizált szabályok megkönnyítenék a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára, hogy termékeiket más tagállamokban is kínálják. A kulcsfontosságú szabályok teljes körű harmonizációjának eredményeként a fogyasztók magas szintű fogyasztóvédelemben részesülnének és egyéb jóléti előnyökhöz jutnának. Ezen irányelv hatályán belül a tagállamok nem írhatnak elő további formai vagy érdemi követelményeket. A tagállamok például nem írhatnak elő az ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő szabályokat a bizonyítási teher megfordításával kapcsolatban, illetve nem írhatnak elő olyan kötelezettséget a fogyasztó számára, hogy adott időn belül értesítenie kell a kereskedőt a hibás teljesítésről.

(12)

Ez az irányelv nem érintheti a nemzeti jognak az ebben az irányelvben nem szabályozott kérdésekre vonatkozó rendelkezéseit, például a szerződések létrejöttére, érvényességére, semmisségére vagy joghatásaira, illetve a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás jogszerűségére vonatkozó nemzeti szabályokat. Ez az irányelv nem határozza meg a digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések jogi természetét, továbbá a nemzeti jogra kell maradnia annak meghatározásának is, hogy az ilyen szerződések például adásvételi, szolgáltatási, bérleti vagy sui generis szerződésnek minősülnek-e. Ez az irányelv nem érinti továbbá azokat a nem kifejezetten fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek bizonyos típusú, a szerződés megkötésekor nem felismerhető hiányosságok tekintetében rendelkeznek különös jogorvoslatokról, nevezetesen a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek a kereskedő rejtett hibák esetén fennálló felelősségére különös szabályokat határoznak meg. Ez az irányelv nem érinti továbbá a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás hibás teljesítése esetén a fogyasztó által az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek vagy az említett személyek kötelezettségeit teljesítő más személyek ellen érvényesíthető szerződésen kívüli jogorvoslatokról rendelkező nemzeti jogszabályokat.

(13)

A tagállamok továbbra is szabadon rendelkezhetnek a fogyasztók olyan harmadik felekkel szembeni kártérítési igényeiről, akik vagy amelyek nem a digitális tartalmat szolgáltató vagy digitális szolgáltatást nyújtó vagy azt vállaló kereskedők, mint például olyan fejlesztők, akik vagy amelyek ezen irányelv szerint nem minősülnek egyúttal kereskedőnek is.

(14)

Emellett a tagállamok továbbra is szabadon szabályozhatják annak következményeit is, ha a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás teljesítése olyan akadály – például vis maior – miatt marad el vagy hibás, amelyre a kereskedő nincs befolyással, és nem lehetett volna elvárni tőle, hogy elkerülje az adott akadályt vagy annak következményeit, illetve nem várható el, hogy azokat megszüntesse.

(15)

A tagállamoknak továbbra is biztosítani kell a lehetőséget, hogy például maguk szabályozzák a felek azon jogát, hogy kötelezettségeik vagy azok egy része teljesítését függővé tegyék attól, hogy a másik fél teljesítette-e kötelezettségeit. Így például továbbra is lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy rendelkezzenek arról, hogy hibás teljesítés esetén a fogyasztó jogosult-e a vételár vagy annak egy része visszatartására, amíg a kereskedő szerződésszerűvé nem teszi a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást, vagy arról, hogy a kereskedő jogosult-e a fogyasztónak a szerződés megszüntetése okán járó visszatérítést visszatartani, amíg a fogyasztó nem teljesíti a fizikai adathordozónak a kereskedőhöz való visszajuttatásával kapcsolatos, ezen irányelvben előírt kötelezettségét.

(16)

A tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni azt is, hogy az ezen irányelv hatálya alól kizárt szerződésekre is kiterjesszék ezen irányelv szabályait, vagy hogy e szerződéseket egyébként szabályozzák. A tagállamok szabadon dönthetnek például úgy, hogy az ezen irányelv által a fogyasztók számára nyújtott védelmet olyan természetes vagy jogi személyekre – például nem kormányzati szervezetekre, induló vállalkozásokra vagy kkv-kra – is kiterjesztik, amelyek ezen irányelv értelmében nem minősülnek fogyasztónak.

(17)

A fogyasztó meghatározásának azokra a természetes személyekre kell kiterjednie, akik nem kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai célból járnak el. Ugyanakkor a tagállamok továbbra is szabadon megállapíthatják, hogy olyan kettős célú szerződések esetében, amelyeknél a szerződést részben a személy kereskedelmi tevékenységi körébe tartozó, részben pedig azon kívül eső célból kötik, és a kereskedelmi cél annyira korlátozott, hogy a szerződés egésze szempontjából nem elsődleges, az adott személy fogyasztónak is tekintendő-e, és milyen feltételek mellett.

(18)

Ez az irányelv minden olyan szerződésre alkalmazandó, amelynek keretében a kereskedő a fogyasztónak digitális tartalmat szolgáltat vagy digitális szolgáltatást nyújt, illetve ezt vállalja. A platformszolgáltatók kereskedőknek tekinthetők ezen irányelv értelmében, ha saját üzleti tevékenységükhöz kapcsolódó célból és a fogyasztó közvetlen szerződéses partnereként járnak el valamely digitális tartalom szolgáltatása, illetve digitális szolgáltatás nyújtása céljából. A tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy kiterjeszthessék ezen irányelv alkalmazását olyan platformszolgáltatókra, amelyek ezen irányelv szerint nem minősülnek kereskedőnek.

(19)

Az irányelvnek különböző típusú digitális tartalmak és digitális szolgáltatások, illetve azok szolgáltatása és nyújtása terén felmerülő problémákkal kell foglalkoznia. A gyors technológiai fejlődés követése, valamint a digitális tartalom és a digitális szolgáltatás fogalma időtállóságának fenntartása érdekében ezen irányelv hatályának többek között ki kell terjednie a számítógépes programokra, alkalmazásokra, videofájlokra, audiofájlokra, zenefájlokra, digitális játékokra, e-könyvekre és egyéb e-kiadványokra, valamint az adatok digitális formában való létrehozását, kezelését, elérését vagy tárolását lehetővé tevő digitális szolgáltatásokra, például az olyan szolgáltatásként nyújtott szoftverekre, mint a video- és audiomegosztás és egyéb tárhelyszolgáltatás, szövegszerkesztés és játékok felhőalapú szolgáltatás keretében, valamint a közösségi média. Miután digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás sokféleképpen szolgáltatható, illetve nyújtható, többek között továbbítható fizikai adathordozón, letölthető a fogyasztók saját eszközeire, streamelhető – lehetővé téve a digitális tartalom tárolására szolgáló létesítményekhez vagy a közösségi média használatához való hozzáférést – ez az irányelv a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás továbbításának vagy hozzáférhetővé tételének módjától függetlenül alkalmazandó. Ez az irányelv azonban az internet-hozzáférési szolgáltatásokra nem alkalmazandó.

(20)

Ezen irányelvnek és az (EU) 2019/771 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (3) kölcsönösen ki kell egészítenie egymást. Míg ez az irányelv a digitális tartalom szolgáltatására és a digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat, addig az (EU) 2019/771 irányelv az áruk adásvételére irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat határozza meg. Ennek megfelelően a fogyasztók elvárásainak teljesítése, valamint a digitális tartalommal kereskedők számára egyértelmű és egyszerű jogi keret biztosítása érdekében ez az irányelv alkalmazandó a fizikai adathordozón, például DVD-n, CD-n, USB-kulcson és memóriakártyán szolgáltatott digitális tartalomra, valamint magára a fizikai adathordozóra is, feltéve hogy a fizikai adathordozó kizárólag a digitális tartalom hordozójának szerepét tölti be. Mindazonáltal ezen irányelvnek a kereskedő szolgáltatási kötelezettségére, valamint a szolgáltatás elmulasztása esetén a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeire vonatkozó rendelkezései helyett a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (4) az áruk szállításával kapcsolatos kötelezettségekre és a szállítás elmulasztása esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. Ezen túlmenően továbbra is a 2011/83/EU irányelvnek például az elállási jogra és az áruk szolgáltatására irányadó szerződés jellegére vonatkozó rendelkezései alkalmazandók az ilyen fizikai adathordozókra és az azokon szolgáltatott digitális tartalomra. Ez az irányelv nem érinti továbbá az ezen árukra a szerzői jog értelmében alkalmazandó terjesztési jogot.

(21)

Az (EU) 2019/771 irányelv alkalmazandó az áruk – a digitális elemeket tartalmazó árukat is beleértve – adásvételére irányuló szerződésekre. A digitális elemeket tartalmazó áruk fogalma olyan árukra vonatkozik, amelyekbe digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás van beépítve vagy azzal oly módon összekapcsolva, hogy az érintett digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hiányában az áru nem tudná betölteni a funkcióját. Az árukba ily módon beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás az (EU) 2019/771 irányelv hatálya alá tartozik, amennyiben azt az árura vonatkozó adásvételi szerződés keretében az áruval együtt szolgáltatják. Az, hogy a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása az eladóval kötött adásvételi szerződés részét képezi-e, e szerződés tartalmától függ. Ennek ki kell terjednie az olyan beépített vagy összekapcsolt digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra, amelynek szolgáltatását, illetve nyújtását a szerződés kifejezetten előírja. Ide tartoznak azok az adásvételi szerződések is, amelyek valamely konkrét digitális tartalom szolgáltatására vagy konkrét digitális szolgáltatás nyújtására vonatkozónak értelmezhetők, mivel az azonos típusú áruk esetében szokásosnak minősülnek, és mivel az áruk jellegéből adódóan, továbbá figyelembe véve az eladó által vagy az ő nevében, illetve az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek – köztük a gyártó – által tett nyilvános kijelentéseket, a fogyasztó észszerűen elvárhatta ezeket. Ha például egy okostelevízió a hirdetés szerint egy bizonyos videoalkalmazást tartalmaz, ezt a videoalkalmazást úgy kell tekinteni, hogy az az adásvételi szerződés részét képezi. Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást előre telepítették-e az árura, vagy azt később kell csak letölteni egy másik eszközre, és amely így csak össze van kapcsolva az áruval.

Például egy okostelefon tartalmazhat az adásvételi szerződés szerint nyújtott, szabványosított, előre telepített alkalmazásokat, például ébresztőóra vagy kamera alkalmazást. Egy másik példa lehet az okosóra. Ilyen esetben maga az óra tekintendő a digitális elemeket tartalmazó árunak, amely csak egy olyan alkalmazással töltheti be a funkcióját, amelyet az adásvételi szerződés szerint biztosítottak, ám amelyet a fogyasztónak kell letöltenie az okostelefonjára; ekkor az alkalmazás lesz az összekapcsolt digitális elem. Ugyanez alkalmazandó akkor, ha a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nem maga az eladó, hanem az adásvételi szerződés értelmében egy harmadik fél nyújtja. A kereskedők és a fogyasztók számára a bizonytalanság elkerülése érdekében azzal kapcsolatos kétség esetén, hogy a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása az adásvételi szerződés részét képezi-e, az (EU) 2019/771 irányelvet kell alkalmazni. Ezenkívül az eladó és a fogyasztó közötti olyan kétoldalú szerződéses jogviszony megállapítására, amelynek részét képezi a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása, nem lehet hatással az a puszta tény, hogy a fogyasztónak beleegyezését kell adnia egy harmadik féllel kötendő felhasználási szerződéshez annak érdekében, hogy élvezhesse a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás előnyeit.

(22)

Ezzel szemben, ha a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hiánya nem akadályozza meg, hogy az áruk betöltsék funkcióikat, illetve ha a fogyasztó olyan digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására köt szerződést, amely nem képezi részét a digitális elemeket tartalmazó árura vonatkozó adásvételi szerződének, úgy ezt a szerződést elkülönültnek kell tekinteni az áruk értékesítésére irányuló adásvételi szerződéstől – még akkor is, ha az eladó az említett harmadik fél szolgáltatóval kötendő második szerződésnél közvetítőként jár el –, és az ezen irányelv hatálya alá tartozhat. Például ha a fogyasztó letölt egy játékalkalmazást az alkalmazás-áruházból az okostelefonjára, a játékalkalmazás szolgáltatására irányuló szerződés elkülönül a magának az okostelefonnak az adásvételére irányuló szerződéstől. Az (EU) 2019/771 irányelv ezért csak az okostelefon adásvételi szerződésére vonatkozik, míg a játékalkalmazás szolgáltatása ezen irányelv hatálya alá tartozik, amennyiben az ezen irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek. Egy másik példa, amikor a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy a fogyasztó konkrét operációs rendszer nélkül vásárolja meg az okostelefont, és a fogyasztó a későbbiekben szerződést köt egy harmadik féllel operációs rendszer szolgáltatására. Ebben az esetben a külön megvásárolt operációs rendszer szolgáltatása nem képezi az adásvételi szerződés részét, és ezért nem tartozik az (EU) 2019/771 irányelv hatálya alá, de ezen irányelv hatálya alá tartozhat, amennyiben az ezen irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek.

(23)

A digitális ellenértéket, például elektronikus utalványokat vagy elektronikus kuponokat a fogyasztók különböző áruk vagy szolgáltatások vételárának megfizetésére használják a digitális egységes piacon. Ezek a digitális ellenértékek egyre fontosabbá válnak a digitális tartalom szolgáltatása és a digitális szolgáltatások nyújtása terén, ezért ezeket fizetési módnak kell tekinteni ezen irányelv értelmében. Ezeket a digitális ellenértékeket úgy kell értelmezni, hogy azok a virtuális fizetőeszközöket is magukban foglalják, amennyiben azokat a nemzeti jog elismeri. A fizetés módjától függő különbségtétel bevezetése megkülönböztetést okozhat, és indokolatlanul arra ösztönözné a vállalkozásokat, hogy a digitális ellenértékért biztosított digitálistartalom-szolgáltatásra vagy digitálisszolgáltatás-nyújtásra térjenek át. Mivel ugyanakkor a digitális ellenértékek kizárólagos célja, hogy fizetési módként szolgáljanak, azok nem tekinthetők ezen irányelv értelmezésében digitális tartalomnak vagy digitális szolgáltatásnak.

(24)

A digitális tartalom szolgáltatása és a digitális szolgáltatások nyújtása gyakran oly módon történik, hogy a fogyasztó nem díjat fizet, hanem személyes adatokat ad át a kereskedőnek. Az ilyen üzleti modelleket különböző formákban a piac jelentős részén alkalmazzák. Maradéktalanul elismerve, hogy a személyes adatok védelme alapvető jog, és hogy ezért a személyes adatok nem tekinthetők árunak, ennek az irányelvnek biztosítania kell, hogy ezen üzleti modell keretében a fogyasztókat szerződéses jogorvoslatok illessék meg. Ezért ez az irányelv alkalmazandó azokra a szerződésekre, amelyek keretében a kereskedő a fogyasztónak digitális tartalmat szolgáltat vagy digitális szolgáltatást nyújt, illetve erre kötelezettséget vállal, a fogyasztó pedig személyes adatokat ad át, illetve erre kötelezettséget vállal. A személyes adatok átadhatók a kereskedőnek a szerződés megkötésekor vagy későbbi időpontban is, például amikor a fogyasztó hozzájárul ahhoz, hogy a kereskedő felhasználja a fogyasztó által a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás felhasználásával feltöltött vagy létrehozott személyes adatokat. A személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jog meghatározza a személyes adatok jogszerű kezelése jogalapjainak kimerítő jegyzékét. Ez az irányelv minden olyan szerződésre alkalmazandó, amelynek keretében a fogyasztó személyes adatokat ad át a kereskedőnek, illetve ezt vállalja. Például ez az irányelv alkalmazandó azokra az esetekre, amikor a fogyasztó közösségimédia-fiókot nyit, és megad egy nevet és egy e-mail címet, amelyet nem kizárólag a digitális tartalom szolgáltatásának vagy a digitális szolgáltatás nyújtásának céljára vagy a jogi követelményeknek való megfelelés céljára használnak. Ez az irányelv alkalmazandó azokra az esetekre is, amikor a fogyasztó hozzájárul, hogy bármely személyes adatnak minősülő anyagot, például fényképet vagy az általa feltöltött bejegyzést a kereskedő marketing céllal kezeljen. A tagállamok ugyanakkor továbbra is szabadon állapíthatják meg, hogy a nemzeti jognak a szerződés létrejöttére, fennállására és érvényességére vonatkozó követelményei teljesülnek-e.

(25)

Ha a digitális tartalmak szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatások nyújtása nem díj ellenében történik, akkor ez az irányelv nem alkalmazandó olyan esetekben, ha a kereskedő kizárólag a digitális tartalom szolgáltatása, a digitális szolgáltatás nyújtása vagy a jogszabályi követelmények betartása érdekében gyűjt személyes adatokat. Többek között ilyen eset például, ha biztonsági és azonosítási célból az alkalmazandó jogszabályok előírják a fogyasztó regisztrációját. Ez az irányelv olyan esetekben sem alkalmazandó, ha a kereskedő csak metaadatokat, például a fogyasztó eszközére vagy böngészési előzményeire vonatkozó adatokat gyűjt, kivéve, ha ez a helyzet a nemzeti jog szerint szerződésnek tekintendő. Emellett azokra a helyzetekre sem alkalmazandó, amikor a fogyasztó, anélkül hogy szerződést kötött volna a kereskedővel, csak azért kénytelen reklámokat megtekinteni, hogy hozzáférhessen egy digitális tartalomhoz vagy egy digitális szolgáltatáshoz. A tagállamok azonban továbbra is szabadon dönthetnek úgy, hogy kiterjesztik ezen irányelv alkalmazását az irányelv hatálya alá nem tartozó ilyen helyzetekre, illetve egyébként szabályozzák e helyzeteket.

(26)

Ezt az irányelvet alkalmazni kell a fogyasztó saját igényeihez igazított digitális tartalom, többek között a testre szabott szoftver fejlesztésére irányuló szerződésekre. Ezt az irányelvet alkalmazni kell a dolgok 3D nyomtatásához szükséges elektronikus adatállományok szolgáltatására is, amennyiben ezek az adatállományok ezen irányelv értelmében megfelelnek a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás fogalommeghatározásának. Ez az irányelv azonban nem szabályozza a 3D nyomtatási technológia alkalmazásával előállított dolgokhoz kapcsolódó jogokat vagy kötelezettségeket.

(27)

Mivel ezt az irányelvet azokra a szerződésekre kell alkalmazni, amelyek tárgya digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása fogyasztók számára, nem kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a szerződés fő tárgya olyan szellemi szolgáltatások – például fordítói szolgáltatások, építészeti szolgáltatások vagy jogi szolgáltatások vagy más szellemi tanácsadási szolgáltatások – nyújtása, amelyeket gyakran maga a kereskedő végez, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás végeredményének létrehozásához vagy a fogyasztóhoz való szállításhoz vagy eljuttatásához a kereskedő felhasznál-e digitális eszközöket. Ugyanígy nem kell alkalmazni ezen irányelvet a közszolgáltatásokra – mint például a szociális biztonsági szolgáltatásokra és az állami nyilvántartásokra –, amennyiben a digitális eszközöket kizárólag a szolgáltatásnak a fogyasztó részére történő továbbítására vagy kommunikálására használják. Ezt az irányelvet a közokiratokra és egyéb közjegyzői okiratokra sem kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy azok elkészítése, rögzítése, többszörözése vagy továbbítása digitális eszközök útján történik-e.

(28)

A számfüggetlen személyközi kommunikációs szolgáltatások piaca – amely nem állami szinten kiosztott számozási erőforrások révén teszi lehetővé a kapcsolódást – gyorsan fejlődik. Az elmúlt években az interneten keresztüli személyközi kommunikációt lehetővé tevő új digitális szolgáltatások, például a webalapú e-mail- és online üzenetküldő szolgáltatások megjelenése nyomán egyre több fogyasztó használ ilyen szolgáltatásokat. Ezen okokból kifolyólag hatékony védelmet kell biztosítani a fogyasztók számára az ilyen szolgáltatások tekintetében. Ezért ez az irányelv a számfüggetlen személyközi kommunikációs szolgáltatásokra is alkalmazandó.

(29)

Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni a 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) meghatározott egészségügyi ellátásra. Az „egészségügyi ellátás” ezen irányelv hatálya alóli kizárása minden olyan digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás esetében is alkalmazandó, amely a 93/42/EGK (6) vagy a 90/385/EGK (7) tanácsi irányelvben, vagy a 98/79/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (8) meghatározott orvostechnikai eszköznek minősül, ha az ilyen orvostechnikai eszközt a 2011/24/EU irányelvben meghatározott egészségügyi szakember írja fel vagy biztosítja. Ezen irányelv alkalmazandó ugyanakkor minden olyan digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra, amely orvostechnikai eszköznek minősül – például az egészségügyi applikációkra –, amelyeket a fogyasztó beszerezhet úgy, hogy azt nem egészségügyi szakember írja fel vagy biztosítja.

(30)

A pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos uniós jog számos fogyasztóvédelmi szabályt tartalmaz. Az erre az ágazatra vonatkozó jogszabályokban, különösen a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (9) meghatározott pénzügyi szolgáltatások magukban foglalják a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó vagy azokhoz hozzáférést biztosító digitális tartalmakat és digitális szolgáltatásokat is, ezért a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos uniós jogban nyújtott védelem ezekre is vonatkozik. A pénzügyi szolgáltatásnak minősülő digitális tartalmakhoz vagy digitális szolgáltatásokhoz kapcsolódó szerződéseket ezért ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.

(31)

Ez az irányelv nem alkalmazandó a művészeti előadás vagy más rendezvény részeként a nagyközönség számára nyújtott digitális tartalomra vagy szolgáltatásra, például digitális filmvetítésre vagy audiovizuális színházi előadásra. Ez az irányelv alkalmazandó azonban abban az esetben, ha a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást jelátvitel, például digitális televíziós szolgáltatás útján nyújtják a nagyközönségnek.

(32)

A szabad és nyílt forráskódú szoftverek, amennyiben a forráskódot nyíltan megosztják, és a felhasználók szabadon hozzáférhetnek, használhatják, módosíthatják és terjeszthetik a szoftvert vagy annak módosított változatait, előmozdíthatják a kutatást és az innovációt a digitális tartalom és a digitális szolgáltatások piacán. Annak érdekében, hogy ne gördítsen akadályt e piaci fejlemények elé, ezen irányelv nem alkalmazandó a szabad és nyílt forráskódú szoftverekre, feltéve, hogy azokat nem díj ellenében nyújtják, és hogy a fogyasztó személyes adatait kizárólag a szoftver biztonságának, kompatibilitásának vagy interoperabilitásának javítása céljából használják fel.

(33)

A digitális tartalmat és a digitális szolgáltatásokat gyakran árukkal vagy más szolgáltatásokkal együtt biztosítják, és a fogyasztónak több különböző elemből álló szerződéscsomag formájában kínálják, például amikor a digitális televíziós műsorszolgáltatást elektronikai berendezés vásárlásával ötvözik. Ilyen esetben a fogyasztó és a kereskedő közötti szerződés egyes elemei a digitálistartalom-szolgáltatásra vagy a digitális szolgáltatás nyújtására vonatkoznak, míg más szerződéses elemek eltérő jellegűek, például áruk adásvételére vagy szolgáltatás nyújtására vonatkoznak. Ezt az irányelvet a teljes szerződésnek kizárólag azokra az elemeire kell alkalmazni, amelyek digitális tartalom szolgáltatását, illetve digitális szolgáltatások nyújtását érintik. A szerződés többi elemére a nemzeti jogban az ilyen szerződésekre alkalmazandó, illetve adott esetben a valamely konkrét ágazatot vagy tárgyat szabályozó más uniós jogban foglalt szabályok irányadók. Hasonlóképpen a nemzeti jog irányadó abban is, hogy a szerződéscsomag egyik elemének megszűnése miként érintheti a szerződéscsomag egyéb részeit. Ugyanakkor az (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) szerződéscsomagokat szabályozó ágazatspecifikus rendelkezéseivel való összhang biztosítása érdekében, amennyiben a kereskedő az említett irányelv értelmezése szerinti, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatással kombinált digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást kínál, ezen irányelvnek a digitális tartalom módosítására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók a csomag digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás elemére. Ehelyett az (EU) 2018/1972 irányelv vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni a csomag valamennyi elemére, köztük a digitális tartalomra vagy a digitális szolgáltatásra is.

(34)

Ezen irányelv szerződéscsomagokra vonatkozó rendelkezései csak azokban az esetekben alkalmazandók, amikor a csomag különböző elemeit ugyanaz a kereskedő egyetlen szerződés keretein belül ugyanannak a fogyasztónak kínálja. Ez az irányelv nem érinti az arra vonatkozó nemzeti jogszabályokat, hogy a digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés mely feltételek alapján tekinthető a fogyasztó által az ugyanazzal vagy egy másik kereskedővel kötött másik szerződéshez kapcsolódónak vagy azt járulékosan kiegészítőnek, hogy az egyes szerződések alapján milyen jogorvoslati lehetőség gyakorolhatók, vagy hogy az egyik szerződés megszűnése milyen joghatással jár a másik szerződésre nézve.

(35)

A digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra vonatkozó ajánlatok áruk vagy más szolgáltatások nyújtásával való összekapcsolásának kereskedelmi gyakorlata a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) hatálya alá tartozik. A 2005/29/EK irányelv önmagában nem tiltja az ilyen csomagban történő értékesítést. Tiltott azonban ez a gyakorlat, amennyiben az említett irányelvben meghatározott kritériumok alapján folytatott eseti értékelést követően tisztességtelennek ítélik azt. Az uniós versenyjog is lehetővé teszi az árukapcsolás és a csomagban történő értékesítés gyakorlatainak vizsgálatát, ha azok a verseny folyamatát befolyásolják, és megkárosítják a fogyasztókat.

(36)

Ez az irányelv nem sértheti a valamely konkrét ágazatot vagy területet, például a telekommunikációt, az e-kereskedelmet és a fogyasztóvédelmet szabályozó egyéb uniós jogot. Nem sértheti továbbá a szerzői és szomszédos jogokat, ezen belül az online tartalomszolgáltatások hordozhatóságát szabályozó uniós és nemzeti jogot.

(37)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek folytatása együtt járhat a személyes adatok kezelésével. Az uniós jog átfogó keretet biztosít a személyes adatok védelmére vonatkozóan. Ez az irányelv nem érinti különösen az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (12), valamint a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (13). Ez a keret az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében kezelt minden személyes adatra alkalmazandó. Következésképpen a személyes adatok gyűjtésére vagy más módon történő kezelésére kizárólag az (EU) 2016/679 rendelettel és a 2002/58/EK irányelvvel összhangban kerülhet sor. Amennyiben ezen irányelv a személyes adatok védelmét szabályozó uniós joggal ütközik, az utóbbi az irányadó.

(38)

Ez az irányelv nem szabályozza a személyes adatok jogszerű kezelésének feltételeit, mivel ezt a kérdést különösen az (EU) 2016/679 rendelet szabályozza. Ennek következtében az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében végzett személyesadat-kezelés csak abban az esetben jogszerű, ha a személyesadat-kezelés jogalapja tekintetében megfelel az (EU) 2016/679 rendelet rendelkezéseinek. Ha a személyes adatok kezelése hozzájáruláson alapul, különösen az (EU) 2016/679 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) pontján, alkalmazni kell az említett rendelet különös rendelkezéseit, ideértve a hozzájárulás önkéntességének értékelésére vonatkozó feltételekre vonatkozó rendelkezéseket is. Ez az irányelv nem szabályozhatja a hozzájárulás érvényességének kérdését. Az (EU) 2016/679 rendelet az adattörlésre és az adathordozhatóságra vonatkozóan is átfogó jogokat biztosít. Ezen irányelv nem sértheti ezeket a jogokat, amelyek az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződés keretében, illetve a fogyasztó által a szerződés ezen irányelv szerinti megszüntetésekor a fogyasztó által a kereskedőnek nyújtott, illetve a kereskedő által gyűjtött minden személyes adatra vonatkoznak.

(39)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében is teljes mértékben alkalmazandó továbbá az adattörléshez való jog, valamint a fogyasztó joga ahhoz, hogy visszavonja a személyes adatok kezeléséhez adott hozzájárulását. A fogyasztó ezen irányelv szerinti megszüntetési joga nem sértheti a fogyasztónak az (EU) 2016/679 rendelet szerinti azon jogát, hogy visszavonja a személyes adatai kezeléséhez adott hozzájárulását.

(40)

Ez az irányelv nem szabályozza a hatálya alá tartozó szerződésekre nézve abban az esetben felmerülő következményeket, ha a fogyasztó visszavonja a személyes adatai kezeléséhez nyújtott hozzájárulását. Ezen következményeknek továbbra is a nemzeti jog tárgykörébe kell tartoznia.

(41)

A digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást a kereskedő különféle módokon nyújthatja a fogyasztóknak. A kereskedő fogyasztó felé digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás rendelkezésre bocsátása vagy hozzáférhetővé tétele formájában teljesítendő ezen szolgáltatási kötelezettsége – amely a kereskedő elsődleges szerződéses kötelezettsége – teljesítésének szabályaira és idejére vonatkozóan helyénvaló egyszerű és egyértelmű szabályokat meghatározni. A digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás fogyasztó számára történő rendelkezésre bocsátását vagy hozzáférhetővé tételét akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás – vagy az ezekhez való hozzáférés biztosítására vagy az ezek letöltésére alkalmas eszköz – elérte a fogyasztó érdekkörét, és semmilyen további intézkedésre nincs szükség a kereskedő részéről ahhoz, hogy a fogyasztó a szerződéssel összhangban használhassa a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást. Tekintettel arra, hogy a kereskedő főszabályként nem felel azon harmadik fél intézkedéseiért vagy mulasztásaiért, amely a fogyasztó által a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás fogadásához vagy tárolásához választott fizikai vagy virtuális eszközt – például elektronikus platformot vagy felhőalapú tárhelyszolgáltatást – üzemelteti, elegendő, ha a kereskedő ennek a harmadik félnek szolgáltatja a digitális tartalmat vagy nyújtja a digitális szolgáltatást. Mindazonáltal a fizikai vagy virtuális eszköz nem tekinthető a fogyasztó által választottnak abban az esetben, ha az a kereskedő ellenőrzése alatt áll vagy szerződéses alapon kapcsolódik a kereskedőhöz, illetve abban az esetben sem, ha a fogyasztó választotta ugyan ezt a fizikai vagy virtuális eszközt a digitális tartalom fogadásához vagy tárolásához, de az a kereskedő által ajánlott egyetlen olyan eszköz volt, amelynek segítségével a fogyasztó megkaphatta vagy elérhette a digitális tartalmat, illetve a digitális szolgáltatást.

Amennyiben a fizikai vagy virtuális eszköz nem tekinthető a fogyasztó által választottnak, a kereskedő digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettsége nem minősülhet teljesítettnek, ha a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást eljuttatták a fizikai vagy virtuális eszközre, de a fogyasztó a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nem tudja fogadni vagy nem tud ahhoz hozzáférni ezen irányelvnek megfelelően. Ilyen esetekben ugyanolyan jogorvoslati lehetőségek állnak a fogyasztó rendelkezésére, mint abban az esetben, amikor a kereskedő elmulasztotta a digitális tartalom szolgáltatását, illetve a digitális szolgáltatás nyújtását. Ami a szolgáltatás idejét illeti, a piaci gyakorlatoknak és a műszaki lehetőségeknek megfelelően, illetve bizonyos fokú rugalmasság biztosítása érdekében a digitális tartalom szolgáltatásának vagy a digitális szolgáltatás nyújtásának indokolatlan késedelem nélkülinek kell lennie, kivéve ha a felek más szolgáltatási modellek alkalmazása érdekében másként állapodnak meg.

(42)

A digitális tartalomnak, illetve a digitális szolgáltatásnak meg kell felelnie a kereskedő és a fogyasztó között létrejött szerződésben meghatározott követelményeknek. Meg kell felelnie különösen a szerződésben foglalt leírásnak, és azt a szerződésben meghatározott mennyiségben – például.. a hozzáférhető zenefájlok száma –, minőségben – például képfelbontás –, nyelven és verzióban kell nyújtani. A digitális tartalomnak vagy szolgáltatásnak továbbá rendelkeznie kell a szerződésben előírt biztonsági jellemzőkkel, funkcionalitással, kompatibilitással, interoperabilitással és egyéb jellemzőkkel. A szerződéses követelmények magukban foglalják a szerződéskötés előtti tájékoztatásból fakadó követelményeket is, amelyek a 2011/83/EU irányelvvel összhangban a szerződés szerves részét képezik. Ezek a követelmények szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásba is foglalhatók, amennyiben a vonatkozó nemzeti jog szerint az ilyen megállapodás a fogyasztó és a kereskedő közötti szerződéses viszony részét képezi.

(43)

A funkcionalitás fogalmát úgy kell érteni, hogy az utal a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás lehetséges felhasználásának módjaira. A műszaki korlátok – például digitális jogok kezelésére szolgáló rendszer vagy regionális kódolás – hiánya vagy megléte például befolyásolhatja azt, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás – tekintettel rendeltetésére – be tudja-e tölteni valamennyi funkcióját. Az interoperabilitás fogalma a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás azon képességére vonatkozik, hogy képes-e, illetve milyen mértékben képes olyan hardverrel és szoftverrel együttműködni, amely eltér attól, amellyel általában a megegyező típusú digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatásokat használják. Sikeres együttműködésnek minősülne többek között például az, ha a digitális tartalom vagy szolgáltatás képes arra, hogy az említett eltérő szoftverrel vagy hardverrel információt cseréljen, és felhasználja a kicserélt információt.

(44)

Mivel a digitális tartalmak és a digitális szolgáltatások folyamatosan fejlődnek, a kereskedők abban is megállapodhatnak a fogyasztókkal, hogy a frissítések és funkciók megjelenésekor azokat elérhetővé teszik a fogyasztók számára. A digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás tekintetében a teljesítés szerződésszerűségének értékelésekor ezért azt is figyelembe kell venni, hogy azt frissítették-e a szerződésben kikötött módon. A szerződésben megállapodott frissítések szolgáltatásának hiányát úgy kell tekinteni, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás tekintetében a teljesítés hibás. Emellett hibás vagy hiányos frissítés esetén is úgy kell tekinteni, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás tekintetében a teljesítés hibás, mivel az ilyen frissítés ez esetben sem a szerződésnek megfelelően történik.

(45)

A szerződésszerűség, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztókat ne fosszák meg jogaiktól – például abban az esetben, ha a szerződés nagyon alacsony színvonalat határoz meg –, a digitális tartalomnak vagy a digitális szolgáltatásnak a szerződésszerűség szubjektív követelményei mellett a szerződésszerűség ezen irányelvben meghatározott objektív követelményeinek is eleget kell tennie. A szerződésszerűséget többek között az azonos típusú digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás felhasználása szokásos céljának figyelembevételével kell értékelni. Rendelkeznie kell továbbá az azonos típusú digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás esetében elfogadott szokásos minőséggel és teljesítménnyel, amelyet a fogyasztó észszerűen elvárhat, figyelembe véve a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás jellegét és figyelembe véve az adott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás konkrét tulajdonságaival kapcsolatban a kereskedő vagy az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek által vagy nevében tett valamennyi nyilvános kijelentést.

(46)

Minden olyan esetben, amelyre vonatkozóan ez az irányelv valamely személy általi észszerű elvárhatóságra hivatkozik, az észszerűség követelményének teljesülését objektíven kell értékelni, figyelembe véve a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás jellegét és célját, az eset körülményeit, valamint az érintett felek irányadó szokásait és gyakorlatait. Objektíven kell felmérni különösen azt, hogy a hibás teljesítés jellegére figyelemmel mennyi idő tekinthető észszerűnek a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tételére.

(47)

A fogyasztó által észszerűen elvárható ideig a kereskedőnek frissítéseket – a biztonsági frissítéseket is beleértve – kell biztosítania a fogyasztó részére annak érdekében, hogy fenntartsa a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerű és biztonságos állapotát. Az időben korlátozott célú digitális tartalmak vagy digitális szolgáltatások esetében például a frissítések biztosításának kötelezettsége az említett időszakra korlátozódik, míg más típusú digitális tartalmak vagy digitális szolgáltatások esetében a frissítések fogyasztó részére történő biztosításának időtartama a hibás teljesítésre vonatkozó helytállási időnek felelhet meg, illetve ezt az időt meg is haladhatja, különösen például a biztonsági frissítések tekintetében. A fogyasztó szabadon dönthet a rendelkezésére bocsátott frissítések telepítéséről. Amennyiben a fogyasztó úgy dönt, hogy nem telepíti a frissítéseket, nem várhatja el, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás megőrizze szerződésszerű állapotát. A kereskedőnek tájékoztatnia kell a fogyasztót, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerű állapotának megőrzéséhez szükséges frissítések, többek között a biztonsági frissítések telepítésének elmulasztása befolyásolja a kereskedőnek a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás azon elemeinek szerződésszerű állapotáért viselt felelősségét, amelyek szerződésszerű állapotát az adott frissítéseknek kellett volna fenntartaniuk. Ez az irányelv nem érinti a biztonsági frissítéseknek az uniós vagy nemzeti jogban megállapított biztosítására vonatkozó kötelezettségeket.

(48)

Az (EU) 2016/679 rendelet és minden más uniós adatvédelmi jogszabály teljes körűen alkalmazandó a személyes adatoknak az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi szerződéssel összefüggésben történő kezelésére. Emellett ez az irányelv nem érinti az (EU) 2016/679 rendeletben rögzített jogokat, kötelezettségeket és szerződésen kívüli jogorvoslati lehetőségeket. Az (EU) 2016/679 rendeletben előírt követelmények, ezen belül olyan alapelvek, mint az adattakarékosság, a beépített és az alapértelmezett adatvédelem követelményeinek nem teljesítését eredményező tények – az eset körülményeitől függően – a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűségére vonatkozó, ezen irányelvben meghatározott szubjektív vagy objektív követelmények tekintetében hibás teljesítésnek minősülhetnek. Ennek egyik példája lehet, amikor a kereskedő a szerződésben kifejezetten olyan kötelezettséget vállal – vagy a szerződés így értelmezhető –, amely a kereskedő (EU) 2016/679 rendelet szerinti kötelezettségeihez is kapcsolódik. Ilyen esetekben ez a szerződéses kötelezettségvállalás a szerződésszerűség szubjektív követelményeinek részét képezheti. A másik példa az lehet, amikor az (EU) 2016/679 rendelet szerinti kötelezettségek teljesítésének elmulasztásával egyidejűleg alkalmatlanná válik a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás arra, hogy megfeleljen rendeltetésének, és ezért nem teljesíti a szerződésszerűség objektív követelményét, amely megköveteli, hogy a digitális tartalomnak vagy a digitális szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra a célra, amelyre az ugyanolyan típusú digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás szokásosan használatos lenne.

Ez az eset állna elő például akkor, ha egy adattitkosító szoftver kereskedője nem hajtaná végre az (EU) 2016/679 rendelet által előírt azon megfelelő intézkedéseket, amelyek beépített módon biztosítják, hogy a személyes adatok ne kerüljenek jogosulatlan címzettek birtokába, ezáltal alkalmatlanná téve a titkosító szoftvert arra, hogy megfeleljen rendeltetésének, azaz lehetővé tegye a fogyasztó számára az adatok biztonságos továbbítását a címzett számára. Végül előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a kereskedő az (EU) 2016/679 rendelet szerinti kötelezettségeinek nem teljesítése következtében a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás nem felel meg a szerződésszerűség objektív követelményének sem, amely megköveteli, hogy a digitális tartalomnak vagy a digitális szolgáltatásoknak olyan jellemzőkkel kell rendelkezniük, amelyek az ugyanolyan típusú digitális tartalom vagy szolgáltatás esetében szokásosak, és amelyeket a fogyasztó észszerűen elvárhat. Ha például egy online vásárlási alkalmazás kereskedője nem hozza meg a fogyasztó személyes adatainak biztonságos kezelése érdekében az (EU) 2016/679 rendeletben előírt intézkedéseket, és ennek eredményeként a fogyasztó hitelkártyaadatai rosszindulatú programoknak (malware) vagy kémprogramoknak (spyware) vannak kitéve, e mulasztás a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás hibás teljesítését eredményezheti ezen irányelv rendelkezései értelmében, mivel a fogyasztó észszerűen elvárná, hogy egy ilyen típusú alkalmazás szokásos esetben rendelkezzen olyan elemekkel, amelyek megakadályozzák a fizetési adatok nyilvánosságra hozatalát. Amennyiben az (EU) 2016/679 rendeletben előírt követelményeknek való megfelelés hiányát eredményező tények egyúttal úgy is minősülnek, hogy a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás a szerződésszerűség ezen irányelvben meghatározott szubjektív vagy objektív követelményeinek sem felel meg, a fogyasztó számára biztosítani kell, hogy élhessen az ezen irányelvben meghatározott, a hibás teljesítés esetén alkalmazható jogorvoslatokkal, kivéve, ha a szerződés a nemzeti jogszabályok értelmében semmis vagy megtámadható.

(49)

A megfelelő rugalmasság biztosítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a szerződő felek eltérhessenek a szerződésszerűség objektív követelményeitől. Ilyen eltérés csak akkor lehetséges, ha a fogyasztót arról külön tájékoztatják, és ha a fogyasztó azt más nyilatkozatoktól és megállapodásoktól elkülönítve, kifejezett és egyértelmű magatartás tanúsításával elfogadja. Mindkét feltétel teljesíthető például oly módon, hogy a fogyasztó pipát tesz egy mezőbe, illetve rákattint egy gombra vagy egyéb módon aktivál egy hasonló funkciót.

(50)

Ezen irányelv szabályainak alkalmazása során a kereskedőknek szabványokat, nyílt műszaki előírásokat, bevált gyakorlatokat és magatartási kódexeket indokolt használniuk, többek között a fogyasztó által a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás használata során megadott vagy létrehozott tartalom – a személyes adatok kivételével – lehívására szolgáló, általánosan használt és számítástechnikai úton beolvasható – akár nemzetközi szinten, akár uniós szinten, akár valamely adott ipari ágazat szintjén megállapított – adatformátummal kapcsolatban. Ezzel összefüggésben a Bizottság kérheti nemzetközi és uniós szabványok kidolgozását, valamint az ezen irányelv egységes végrehajtásának támogatására alkalmas magatartási kódex szakmai szövetségek és más képviseleti szervezetek általi kidolgozását.

(51)

A digitális tartalmak vagy a digitális szolgáltatások számos fajtája, például a felhőalapú szolgáltatások esetében a szolgáltatás adott időtartam alatt folyamatosan történik. Ezért szükséges annak biztosítása, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás a szerződés teljes időtartama alatt szerződésszerű legyen. A digitális tartalom szolgáltatásának vagy a digitális szolgáltatás nyújtásának rövid ideig tartó zavarai hibás teljesítésnek tekintendők, amennyiben ezek meghaladják az elhanyagolható mértéket, vagy ismétlődnek. Ezenfelül tekintettel a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás gyakori, különösen frissítésekkel történő javítására, a fogyasztó részére szolgáltatott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás verziójának a szerződés megkötéskor rendelkezésre álló legfrissebb verziónak kell lennie, kivéve, ha a szerződő felek ettől eltérően állapodtak meg.

(52)

Ahhoz, hogy a digitális tartalom és a digitális szolgáltatás megfelelően működjön, azt szakszerűen kell integrálni a fogyasztó hardver- és szoftverkörnyezetébe. A digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerű teljesítésének a szakszerűtlen integrálásból fakadó hiánya a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás hibás teljesítésének tekintendő, amennyiben az integrálás a kereskedő által vagy az ellenőrzése mellett, illetve a fogyasztó által a kereskedő integrálásra vonatkozó utasításai alapján történt, és a szakszerűtlen integrálást az előírt integrálási utasítások hiányosságai okozták, például azok hiányos volta vagy egyértelműségének hiánya, amely az átlagos fogyasztó számára megnehezíti a telepítési utasítások használatát.

(53)

A fogyasztót a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatások használatában ezen irányelvvel összhangban korlátozhatják a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok jogosultjai által a szellemi alkotások jogával összhangban megszabott korlátozások. Ilyen korlátozások eredhetnek a végfelhasználói felhasználási szerződésből, amelynek alapján a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást a fogyasztónak nyújtják. Ilyen például az az eset, amikor a végfelhasználói felhasználási szerződés megtiltja a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás működéséhez kapcsolódó bizonyos funkciók használatát a fogyasztó számára. Az ilyen korlátozások sérthetik a szerződésszerűség ezen irányelvben meghatározott objektív követelményeit, ha ezek az azonos típusú digitális tartalmakban vagy digitális szolgáltatásokban szokás szerint megtalálható és a fogyasztók által észszerűen elvárható jellemzőket érintenek. Ilyen esetekben a fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nyújtó kereskedővel szemben igénybe vegye a hibás teljesítés esetére ezen irányelvben előírt jogorvoslati lehetőségeket. A kereskedő csak úgy kerülheti el ezt a felelősséget, ha teljesíti a szerződésszerűség ezen irányelvben meghatározott objektív követelményeitől való eltérés feltételeit, azaz ha a szerződés megkötése előtt konkrétan tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás valamely adott tulajdonsága eltér a szerződésszerűség objektív követelményeitől, és a fogyasztó kifejezetten és külön elfogadja ezt az eltérést.

(54)

A jogi hibák különösen fontos problémát jelentenek a szellemitulajdon-jogok hatálya alá tartozó digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatások esetében. A harmadik fél jogainak megsértése a fogyasztónak a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás használatában való, ezen irányelv szerinti korlátozását eredményezheti. A jogok ilyen megsértése ténylegesen megakadályozhatja, hogy a fogyasztó a szerződés szerint élvezhesse a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást, illetve annak egyes jellemzőit, például ha a fogyasztó egyáltalán nem fér hozzá vagy nem tud jogszerűen hozzáférni a digitális tartalomhoz vagy a digitális szolgáltatáshoz. Ennek oka lehet az, hogy a harmadik fél jogosan kényszeríti a kereskedőt az adott jogok megsértésének és az adott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás kínálatának megszüntetésére, illetve hogy a fogyasztó a jogszabályok megsértése nélkül nem használhatja a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást. Ha harmadik fél jogainak megsértése olyan korlátozást eredményez, amely megakadályozza vagy korlátozza a digitális tartalomnak vagy a digitális szolgáltatásnak a szerződésszerűség szubjektív és objektív követelményeivel összhangban történő használatát, a fogyasztó számára biztosítani kell, hogy élhessen a hibás teljesítésre vonatkozó jogorvoslati lehetőségekkel, kivéve, ha a nemzeti jog a szerződés semmisségéről vagy felbontásáról rendelkeznek, például a jogszavatosság megsértése miatt.

(55)

A kereskedőnek felelősséggel kell tartoznia a fogyasztóval szemben a digitális tartalom szolgáltatásának, illetve a digitális szolgáltatás nyújtásának hibás teljesítése esetén, valamint a digitális tartalom szolgáltatásának, illetve a digitális szolgáltatás nyújtásának bármely elmulasztásáért. Mivel a digitális tartalom fogyasztónak történő szolgáltatása, illetve a digitális szolgáltatás fogyasztónak történő nyújtása lehet egyszeri, többszöri vagy egy adott időszakon keresztül folyamatos, helyénvaló, hogy a digitális tartalom szolgáltatásának, illetve a digitális szolgáltatás nyújtása szerződésszerűségének megállapítása alapjául szolgáló időpontot e különböző szolgáltatási típusok alapján állapítsák meg.

(56)

Digitális tartalom fogyasztónak történő szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás fogyasztónak történő nyújtása történhet egyszeri jelleggel, például abban az esetben, amikor a fogyasztók elektronikus formában töltenek le könyvet és azt saját készülékükön tárolják. Ehhez hasonlóan a szolgáltatás ilyen egyedi aktusok sorozatából is állhat, amikor például a fogyasztók hetente linket kapnak egy új elektronikus könyv letöltéséhez. A digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás e kategóriájának megkülönböztető jegye az, hogy a fogyasztók ezek után időbeli korlátozás nélkül hozzáférhetnek a tartalomhoz, illetve időbeli korlátozás nélkül felhasználhatják azt. Ezekben az estekben a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűségét a tartalomszolgáltatás, illetve szolgáltatásnyújtás időpontjában kell értékelni, ezért a kereskedő csupán a hibás teljesítés azon eseteiért felelős, amelyek az egyszeri vagy többszöri tartalomszolgáltatás, illetve szolgáltatásnyújtás megtörténte időpontjában fennállnak. A jogbiztonság garantálása érdekében a kereskedők és a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy egy olyan harmonizált minimális időtartamra támaszkodhassanak, amely alatt a kereskedő felelősséget visel a hibás teljesítésért. A digitális tartalom szolgáltatásának vagy a digitális szolgáltatás nyújtásának egyszeri cselekményéről vagy ilyen egyedi cselekmények sorozatáról rendelkező szerződések tekintetében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben a vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján a kereskedő csak a teljesítést követő egy bizonyos időszakon belül felismerhetővé váló hiba esetén tartozik felelőséggel, ez az időszak a teljesítés időpontjától számított legalább két év legyen.

(57)

A digitális tartalom szolgáltatására, illetve a digitális szolgáltatás nyújtására adott időszakon keresztül folyamatosan is sor kerülhet. A folyamatos szolgáltatás olyan esetekre is kiterjedhet, amikor a kereskedő meghatározott vagy meghatározatlan időre tesz elérhetővé egy digitális szolgáltatást a fogyasztó számára, például két éven keresztül felhőalapú tárhelyet, vagy közösségimédia-platformon határozatlan időre tagságot biztosít. Ezen kategória megkülönböztető jegye az, hogy a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás csupán addig elérhető vagy hozzáférhető a fogyasztó számára, amíg a határozott idejű szerződés szól, vagy amíg a határozatlan időre szóló szerződés hatályban van. Ezért indokolt, hogy a kereskedő ilyen esetekben csupán azon teljesítési hibákért legyen felelős, amelyek ezen időszakban jelennek meg. A folyamatos tartalomszolgáltatásnak, illetve szolgáltatásnyújtásnak nem feltétlenül kell hosszú távú tartalomszolgáltatásnak, illetve szolgáltatásnyújtásnak lennie. Egy videoklip webes közvetítését (streaming) mint adott időszakon keresztül nyújtott folyamatos szolgáltatást kell tekinteni, függetlenül az audiovizuális fájl tényleges hosszától. Adott időszakon keresztül nyújtott folyamatos tartalomszolgáltatásnak, illetve szolgáltatásnyújtásnak számít az is, amikor a digitális tartalom, illetve szolgáltatás bizonyos elemeit időközönként vagy a szerződés rögzített időtartama alatt vagy a határozatlan időre szóló szerződés érvényességi ideje alatt több alkalommal teszik elérhetővé, például olyan esetekben, amikor a szerződés meghatározza, hogy adott vírusirtó program példánya a szerződés időtartama alatt minden hónap első napján automatikusan frissül, vagy hogy a kereskedő egy digitális játék új elemeinek elérhetővé válásakor frissítést bocsát a fogyasztó rendelkezésére, és a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás a szerződés meghatározott időtartama, vagy a határozatlan időre szóló szerződés érvényessége folyamán érhető el a fogyasztók számára.

(58)

A tagállamok továbbra is szabadon szabályozhatják az elévülési időket. Az elévülési idők azonban nem akadályozhatják meg a fogyasztókat abban, hogy érvényesítsék jogaikat azon időszak alatt, amikor a kereskedő felelősséggel tartozik a hibás teljesítésért. Bár éppen ezért ez az irányelv nem harmonizálja a nemzeti szinten meghatározott elévülési idők kezdő időpontját, azt azonban biztosítja, hogy az elévülési idők lehetővé tegyék a fogyasztók számára az olyan hibás teljesítés miatti jogorvoslati jogaik gyakorlását, amelyek azon időpont előtt válnak felismerhetővé, ameddig a kereskedő felelősséggel tartozik a hibás teljesítésért.

(59)

A digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás sajátos jellege, nagyfokú összetettsége, valamint a know-how, a műszaki információk és a csúcstechnológiai támogatás kereskedő általi jobb ismerete és az azokhoz való jobb hozzáférése miatt a kereskedő a fogyasztónál valószínűleg kedvezőbb helyzetben van ahhoz, hogy tudja, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás miért nem szerződésszerű. A kereskedő valószínűleg kedvezőbb helyzetben van annak értékeléséhez is, hogy a tartalomszolgáltatás vagy a szolgáltatásnyújtás elmulasztása vagy a hibás teljesítés annak tulajdonítható-e, hogy a fogyasztó digitális környezete nem kompatibilis a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás műszaki követelményeivel. Ezért jogvita esetén – bár a fogyasztónak kell bizonyítékot szolgáltatnia arról, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás nem szerződésszerű – a fogyasztónak nem kell bizonyítania, hogy a hibás teljesítés fennállt a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása időpontjában, illetve folyamatos tartalomszolgáltatás vagy szolgáltatásnyújtás esetén a szerződés időtartama alatt.

Ehelyett a kereskedőt terheli annak bizonyítása, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás az adott időpontban vagy időszakban szerződésszerű volt. Ez a bizonyítási teher a kereskedőt terheli olyan hibás teljesítés esetén, amely egyszeri szolgáltatásról vagy egyedi szolgáltatási aktusok sorozatáról rendelkező szerződés esetén a tartalomszolgáltatás vagy a szolgáltatásnyújtás időpontjától számított egy éven belül, illetve amennyiben a szerződés egy adott időszak alatti folyamatos szolgáltatásról rendelkezik, a szerződés időtartama alatt válik felismerhetővé. Amennyiben azonban a kereskedő bizonyítja, hogy a fogyasztó digitális környezete nem kompatibilis a műszaki követelményekkel, amelyekről a szerződés megkötése előtt a kereskedő világos és átfogó módon tájékoztatta a fogyasztót, a fogyasztót terheli annak bizonyítása, hogy – egyszeri szolgáltatásról vagy egyedi szolgáltatási aktusok sorozatáról rendelkező szerződés esetén – a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás hibás teljesítése a digitális tartalom szolgáltatásának vagy a digitális szolgáltatás nyújtásának időpontjában, illetve amennyiben a szerződés egy adott időszak alatti folyamatos szolgáltatásról rendelkezik, a szerződés időtartama alatt fennállt.

(60)

A fogyasztó a magánéletének tiszteletben tartásához, többek között a közlései titkosságához és a személyes adatai védelméhez való alapvető jog sérelme nélkül köteles együttműködni a kereskedővel annak lehetővé tétele érdekében, hogy a kereskedő – a műszaki szempontból rendelkezésére álló és a fogyasztó számára a legkisebb beavatkozást lehetővé tevő eszközök alkalmazásával – meggyőződhessen arról, hogy a fogyasztó digitális környezete-e a hibás teljesítés oka. Ez gyakran megtehető például oly módon, hogy a kereskedő automatikusan generált jelentéseket kap a fogyasztó internetkapcsolatára vonatkozó váratlan eseményekről vagy adatokat kap. Kizárólag rendkívüli és kellően indokolt körülmények között, ha minden egyéb eszköz legjobb használata ellenére sem adódik más lehetséges megoldás, szükségessé válhat, hogy a fogyasztók engedélyezzék a virtuális hozzáférést digitális környezetükhöz. Ha azonban a fogyasztó nem működik együtt a kereskedővel, és a fogyasztót tájékoztatták együttműködése hiányának következményeiről, a fogyasztónak nem csak azt kell bebizonyítania, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás nem szerződésszerű, hanem azt is, hogy – egyszeri szolgáltatásról vagy egyedi szolgáltatási aktusok sorozatáról rendelkező szerződés esetén – a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás hibás teljesítése a digitális tartalom szolgáltatásának vagy a digitális szolgáltatás nyújtásának időpontjában, illetve amennyiben a szerződés egy adott időszak alatti folyamatos szolgáltatásról rendelkezik, a szerződés időtartama alatt fennállt.

(61)

Amennyiben a kereskedő elmulasztotta a digitális tartalom szolgáltatását, illetve a digitális szolgáltatás nyújtását, a fogyasztónak fel kell hívnia a kereskedőt a digitális tartalom szolgáltatására, illetve a digitális szolgáltatás nyújtására. Ilyen esetben a kereskedőnek késedelem nélkül vagy a mindkét fél által kifejezetten elfogadott további határidőn belül cselekednie kell. Mivel a digitális tartalom szolgáltatása, illetve a digitális szolgáltatás nyújtása digitális formában történik, a legtöbb esetben nem szükséges további idő ahhoz, hogy a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás elérhetővé váljon a fogyasztó számára. Ezért ilyen esetekben a kereskedő azon kötelezettsége, hogy indokolatlan késedelem nélkül kezdje meg a digitális tartalom szolgáltatását vagy a digitális szolgáltatás nyújtását, azt jelenti, hogy a kereskedőnek azonnal kell szolgáltatnia a digitális tartalmat vagy nyújtania a digitális szolgáltatást. Amennyiben a kereskedő ezt követően sem kezdi meg a digitális tartalom szolgáltatását vagy a digitális szolgáltatás nyújtását, lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztó megszüntethesse a szerződést. Különleges körülmények között, például amikor egyértelmű, hogy a kereskedő nem fog digitális tartalmat szolgáltatni vagy digitális szolgáltatást nyújtani, illetve amennyiben a tartalomszolgáltatás vagy a szolgáltatásnyújtás konkrét időpontja alapvető fontosságú a fogyasztó számára, lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztó anélkül is megszüntethesse a szerződést, hogy előbb felhívná a kereskedőt a digitális tartalom szolgáltatására vagy a digitális szolgáltatás nyújtására.

(62)

Hibás teljesítés esetén a fogyasztó számára biztosítani kell a jogot, hogy kérje a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tételét, vagy az ár arányos csökkentését, illetve hogy megszüntesse a szerződést.

(63)

A kereskedő a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás műszaki jellemzőitől függően megválaszthatja a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tételének konkrét módját, például frissítéseket adhat ki, vagy biztosíthatja a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás új példányát a fogyasztó számára.

(64)

A digitális tartalom és a digitális szolgáltatások sokféleségére tekintettel az azokhoz fűződő jogok gyakorlására vagy az azokhoz kapcsolódó kötelezettségek teljesítésére nem helyénvaló rögzített határidőket megállapítani. Előfordulhat, hogy ezek a határidők nem veszik figyelembe az említett sokféleséget, és – esettől függően – vagy túl rövidek vagy túl hosszúak. Ezért helyénvalóbb előírni, hogy a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást észszerű időn belül kell szerződésszerűvé tenni. Ez a követelmény nem akadályozhatja meg a feleket abban, hogy konkrét időpontban állapodjanak meg a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tétele tekintetében. A digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást ingyenesen kell szerződésszerűvé tenni. A fogyasztónak különösen nem merülhetnek fel költségei a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás frissítésének kifejlesztésével kapcsolatban.

(65)

Amennyiben a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tétele jogilag vagy tényszerűen lehetetlen, illetve amennyiben a kereskedő megtagadja a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tételét, mivel az aránytalan költségeket okozna a kereskedő számára, vagy amennyiben a kereskedő elmulasztotta, hogy észszerű időn belül, ingyenesen és a fogyasztónak okozott jelentős kellemetlenség nélkül szerződésszerűvé tegye a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást, a fogyasztó számára jogai orvoslása érdekében biztosítani kell az árcsökkentés vagy a szerződés megszüntetésének lehetőségét. Bizonyos helyzetekben indokolt, hogy a fogyasztó azonnali jelleggel jogosult legyen az árcsökkentésre vagy a szerződés megszüntetésére: például akkor, ha a kereskedőnek korábban nem sikerült a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást szerződésszerűvé tenni, vagy ha a teljesítés hibájának súlyossága miatt nem várható el a fogyasztótól, hogy bízzon abban, hogy a kereskedő képes biztosítani a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás tekintetében a szerződésszerű teljesítést. A fogyasztónak jogosultnak kell lennie például közvetlenül kérni az ár csökkentését vagy a szerződés megszüntetését, amennyiben olyan vírusirtó programot szolgáltattak számára, amely maga is vírussal fertőzött, és ennélfogva a teljesítés súlyosan hibásnak minősül. Ugyanez alkalmazandó abban az esetben is, ha nyilvánvaló, hogy a kereskedő nem fogja a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás tekintetében a szerződésszerű teljesítést észszerű időn belül vagy a fogyasztónak jelentős kényelmetlenség okozása nélkül biztosítani.

(66)

Abban az esetben, ha a fogyasztó egy bizonyos időtartam folyamán szolgáltatott digitális tartalomért, illetve nyújtott digitális szolgáltatásért fizetett ár csökkentésére jogosult, a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás árcsökkentése mértékének kiszámításakor figyelembe kell venni a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás értékének mind a hibás teljesítés miatti, mind pedig az azon idő eltelte miatti csökkenését, amelynek során a fogyasztó nem élhetett azokkal az előnyökkel, amelyeket a szerződésszerű digitálistartalom-szolgáltatás, illetve digitálisszolgáltatás-nyújtás biztosított volna.

(67)

Amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása, illetve a digitális szolgáltatás nyújtása vételár ellenében történik, a fogyasztó számára csak akkor indokolt lehetővé tenni a szerződés megszüntetését, ha a teljesítés hibája nem jelentéktelen. Amennyiben azonban a digitális tartalom szolgáltatása, illetve a digitális szolgáltatás nyújtása nem vételár ellenében történik, hanem a fogyasztó személyes adatokat ad át, a fogyasztó számára akkor is lehetővé kell tenni a szerződés megszüntetését, ha a teljesítés hibája jelentéktelen, mivel a fogyasztónak nem áll rendelkezésére az árcsökkentés lehetősége jogainak orvoslása érdekében. Amennyiben a fogyasztó vételárat is fizet és személyes adatokat is átad, a fogyasztó számára biztosítani kell a hibás teljesítés esetén rendelkezésre álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget. Feltéve, hogy valamennyi egyéb feltétel teljesül, a fogyasztó számára különösen biztosítani kell a jogot, hogy kérje a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tételét, az árnak a digitális tartalomért vagy a digitális szolgáltatásért fizetett pénzzel összefüggésben történő csökkentését, vagy hogy megszüntesse a szerződést.

(68)

Amennyiben a fogyasztó megszünteti a szerződést, a kereskedőnek vissza kell térítenie a fogyasztó által megfizetett vételárat. Mindazonáltal egyensúlyt kell teremteni a kereskedők és a fogyasztók jogos érdekei között, amennyiben a digitális tartalom szolgáltatására vagy a digitális szolgáltatás nyújtására egy bizonyos időtartam alatt került sor, és a digitális tartalommal vagy a digitális szolgáltatással kapcsolatos teljesítés csak ezen időtartam egy részében volt szerződésszerű. Ezért indokolt, hogy megszüntetés esetén a fogyasztó a kifizetett árnak csak azon arányos részére legyen jogosult, amely megfelel a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás hibás teljesítése időtartamának. A fogyasztót meg kell, hogy illesse az ár azon része is, amelyet a megszüntetés után fennmaradó időszakra előre kifizetett.

(69)

Amennyiben a fogyasztó személyes adatokat ad át a kereskedőnek, a kereskedő köteles betartani az (EU) 2016/679 rendelet szerinti kötelezettségeket. Ezeket a kötelezettségeket abban az esetben is be kell tartani, ha a fogyasztó vételárat is fizet, és személyes adatokat is megad. A szerződés megszüntetésekor a kereskedőnek tartózkodnia kell kereskedő által szolgáltatott digitális tartalom vagy nyújtott digitális szolgáltatás használata során a fogyasztó által megadott vagy létrehozott bármely, a személyes adatoktól eltérő tartalom felhasználásától. Ilyen tartalmak lehetnek többek között a digitális képek, video- és audiofájlok, valamint a mobil eszközökön létrehozott tartalmak. Azonban a kereskedő számára biztosítani kell a jogot, hogy tovább használja a fogyasztó által megadott vagy létrehozott tartalmat azokban az esetekben, amikor a tartalom a kereskedő által szolgáltatott digitális tartalom vagy nyújtott digitális szolgáltatás kontextusán kívül nem használható, kizárólag a fogyasztó tevékenységére vonatkozik, azt a kereskedő összevonta más adatokkal, és különválasztása nem lehetséges, vagy aránytalan erőfeszítéssel járna, vagy azt a fogyasztó és mások együttesen hozták létre, és más fogyasztók továbbra is használhatják.

(70)

A fogyasztót eltántoríthatja attól, hogy digitális tartalom vagy digitális szolgáltatások hibája esetén jogorvoslattal éljen, ha nem fér hozzá az általa a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás igénybevételével biztosított vagy létrehozott személyes adatoktól eltérő tartalomhoz. Annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztó a szerződés megszüntetéséhez való jog tekintetében tényleges védelemben részesüljön, a kereskedőnek a fogyasztó kérésére rendelkezésre kell bocsátania az ilyen tartalmat a szerződés megszüntetését követően.

(71)

A fogyasztó jogosult arra, hogy a tartalmat észszerű időn belül, a kereskedő általi akadályoztatás nélkül egy általánosan használt, számítástechnikai úton beolvasható adatformátumban ingyenesen lehívja. Kivételt képeznek a fogyasztó saját digitális környezete által generált költségek, például a hálózati kapcsolat költségei, mivel azok nem kapcsolódnak kifejezetten a tartalom lehívásához. Ugyanakkor a kereskedő azon kötelezettsége, hogy az ilyen tartalmat hozzáférhetővé tegye, nem alkalmazandó abban az esetben, ha a tartalom csak a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása keretében használható, vagy ha kizárólag a fogyasztónak a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás használatával kapcsolatos tevékenységére vonatkozik, vagy ha a kereskedő a tartalmat más adatokkal összevonta és a szétbontás nem lehetséges, vagy aránytalan erőfeszítést igényelne. Ezekben az esetekben a tartalom nem bír jelentős gyakorlati haszonnal vagy jelentőséggel a fogyasztó számára, és figyelembe kell venni a kereskedő érdekeit is. Ezen túlmenően a kereskedő azon kötelezettsége, hogy a szerződés megszüntetésekor a fogyasztó rendelkezésére bocsássa a személyes adatokat nem tartalmazó, a fogyasztó által biztosított vagy létrehozott tartalmat, nem sértheti a kereskedő azon jogát, hogy az alkalmazandó jognak megfelelően bizonyos tartalmakat ne hozzon nyilvánosságra.

(72)

A szerződés megszüntetése esetén nem követelhető meg a fogyasztótól, hogy fizessen azokra az időszakokra, amikor a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás nem volt szerződésszerű, ugyanis ez megfosztaná a fogyasztót a tényleges védelemtől. A fogyasztónak azonban tartózkodnia kell a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás használatától vagy annak harmadik felek rendelkezésére bocsátásától, például a digitális tartalom vagy a használható másolatok törlésével vagy a digitális tartalom vagy szolgáltatás más módon történő hozzáférhetetlenné tételével.

(73)

A kereskedő kártérítési felelősségének elve a digitálistartalom-szolgáltatásra vagy digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések alapvető eleme. A fogyasztók számára ezért biztosítani kell a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hibás teljesítésével vagy a digitális tartalom szolgáltatásának vagy digitális szolgáltatás nyújtásának elmulasztásával okozott kár megtérítéséhez való jogot. A kártérítésnek a fogyasztót a lehető legközelebb kell juttatnia ahhoz a helyzethez, amelyben akkor lett volna, ha a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatások nyújtása megtörtént volna és az megfelelő lett volna. Mivel a kártérítéshez való jog már valamennyi tagállamban biztosított, ez az irányelv nem érinti a fogyasztóknak az említett szabályok megsértéséből eredő károkért való kártérítésére vonatkozó nemzeti szabályokat.

(74)

Ebben az irányelvben foglalkozni kell a kereskedő által az olyan digitális tartalmon vagy digitális szolgáltatáson végrehajtott módosításokkal – például frissítésekkel és fejlesztésekkel – is, amelyeket a fogyasztó számára a szerződésben előírt időtartam alatt szolgáltatnak. Figyelembe véve a digitális tartalmak és a digitális szolgáltatások gyorsan fejlődő jellegét, az ilyen frissítések, fejlesztések és hasonló módosítások szükségesnek bizonyulhatnak, és gyakran a fogyasztó előnyére válnak. Néhány módosítás – mint például azok, amelyekről frissítés címén a szerződés rendelkezik – a szerződéses kötelezettségvállalás részét képezheti. E módosítások lehetnek olyanok is, amelyekre a digitális tartalomra vagy a digitális szolgáltatásra vonatkozóan ezen irányelv által meghatározott objektív szerződésszerűségi követelmények teljesítése érdekében van szükség. Egyéb módosításokhoz, amelyek a szerződésszerűség objektív követelményeitől eltérnek, és amelyek a szerződés megkötésének időpontjában előreláthatóak voltak, a fogyasztónak kifejezetten hozzá kell járulnia a szerződés megkötésekor.

(75)

Ezeken a szerződésszerűség fenntartását szolgáló módosításokon túlmenően lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a kereskedő bizonyos feltételek mellett módosítsa a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás jellemzőit, feltéve, hogy a szerződés jogos indokot szolgáltat a módosításra. Jogos indoknak minősülhetnek például azok az esetek, amikor a módosításra azért van szükség, mert a digitális tartalmat egy új technikai környezethez kell hozzáigazítani, vagy nagyobb számú felhasználó általi használatra kell alkalmassá tenni, illetve amikor a módosításra egyéb fontos üzemeltetési ok miatt van szükség. Ezek a módosítások gyakran a fogyasztó javára szolgálnak, mivel javítják a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást. Következésképp a szerződő felek a kereskedő általi módosításokat engedélyező záradékokat foglalhatnak a szerződésbe. A fogyasztói és az üzleti érdekek közötti egyensúly fenntartása érdekében a kereskedő számára biztosított fenti lehetőség mellett biztosítani kell a fogyasztó ahhoz való jogát, hogy megszüntesse a szerződést, amennyiben a módosítások a csekélynél nagyobb mértékű kedvezőtlen hatást gyakorolnak a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás használatára, illetve az ahhoz való hozzáférésre. Azt, hogy a módosítások milyen mértékű kedvezőtlen hatást gyakorolnak a digitális tartalomnak vagy a digitális szolgáltatásnak a fogyasztó általi használatára, illetve az ahhoz való hozzáférésére, objektív módon kell felmérni, figyelembe véve a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás jellegét és célját, valamint azt, hogy az azonos típusú digitális tartalmak és digitális szolgáltatások esetében mely minőségi jellemzők, funkcionalitások, kompatibilitások és más főbb jellemzők számítanak szokásosnak. Az ezen irányelvben előírt, az ilyen frissítésekre, fejlesztésekre és hasonló módosításokra vonatkozó szabályok ugyanakkor nem érinthetik azokat a helyzeteket, amikor a felek, például a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás egy új verziójának megjelenése következtében új szerződést kötnek a digitálistartalom-szolgáltatásra vagy a digitálisszolgáltatás-nyújtásra vonatkozóan.

(76)

A fogyasztót egyértelmű és érthető módon kell tájékoztatni a módosításokról. Amennyiben a módosítás a csekélynél nagyobb mértékű kedvezőtlen hatást gyakorol a digitális tartalom vagy szolgáltatás fogyasztó általi elérésére vagy használatára, a fogyasztót úgy kell értesíteni, hogy az információt tartós adathordozón tárolni tudja. A tartós adathordozóknak lehetővé kell tenniük a fogyasztó számára az adattárolást mindaddig, amíg ez a fogyasztó számára a kereskedővel való kapcsolatából származó érdekei védelmének érdekében szükséges. Ilyen adathordozó különösen a papír, a DVD, a CD, az USB-kulcs, a memóriakártya, a merevlemez és az elektronikus levél.

(77)

Ha a módosítás hátrányosan érinti a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás fogyasztó általi használatát, illetve az ahhoz való hozzáférést, a fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a módosítás okán ingyenesen megszüntesse a szerződést. A kereskedő dönthet úgy is, hogy a szerződésnek megfelelően és annak módosítása nélkül, további költségek nélkül lehetővé teszi a fogyasztó számára a digitális tartalomhoz vagy a digitális szolgáltatáshoz való hozzáférést, mely esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződés megszüntetésére. Amennyiben azonban a kereskedő által a fogyasztó rendelkezésére bocsátott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás már nem felel meg a szerződésszerűség szubjektív és objektív követelményeinek, a fogyasztó számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelv szerint a hibás teljesítés esetén igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekkel éljen. Amennyiben az ezen irányelvben meghatározott ilyen módosításra vonatkozó követelmények nem teljesülnek és a módosítás hibás teljesítést eredményez, ez nem érinti a fogyasztónak az arra vonatkozó jogát, hogy a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást az ezen irányelvben foglaltak értelmében szerződésszerűvé tegyék, árcsökkentést kérjen vagy a szerződést megszüntesse. Hasonlóképpen, amennyiben egy módosítást követően, de nem amiatt a digitálistartalom-szolgáltatás vagy a digitálisszolgáltatás-nyújtás hibás teljesítésének esete merül fel, a fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az adott digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra vonatkozóan éljen a hibás teljesítés orvoslására az ezen irányelvben előírt jogorvoslatokkal.

(78)

A fogyasztónak szolgáltatott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hibás teljesítését gyakran az eredeti fejlesztőt a végső kereskedővel összekötő lánc egyik ügylete okozza. Bár a végső kereskedőnek felelősséggel kell tartoznia a fogyasztó felé a szerződésszerűség hiánya esetén, fontos annak biztosítása, hogy a kereskedőt megfelelő jogok illessék meg az értékesítési lánc különböző tagjaival szemben annak érdekében, hogy felelősséget tudjon vállalni a fogyasztó felé. E jogokat a kereskedelmi ügyletekre kell korlátozni, és ezért azok nem terjedhetnek ki azokra a helyzetekre, amikor a kereskedő felelősséggel tartozik a fogyasztó felé az olyan digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hibás teljesítéséért, amely olyan szoftverből áll vagy olyan szoftverre épül, amelyet az értékesítési lánc korábbi szakaszában szabad és nyílt forráskódú licenc alapján térítésmentesen bocsátottak rendelkezésre. Az értékesítési lánc azon tagjait, amelyekhez a végső kereskedő fordulhat, valamint az ilyen intézkedések módozatait és feltételeit azonban az alkalmazandó nemzeti joguk keretében a tagállamoknak kell meghatározniuk.

(79)

Azon személyeknek vagy szervezeteknek, amelyek a nemzeti jog értelmében úgy tekinthetők, hogy jogos érdekük fűződik a fogyasztók szerződéses és adatvédelemmel kapcsolatos jogainak védelméhez, jogosultaknak kell lenniük arra, hogy – annak biztosítása érdekében, hogy az ezen irányelvet átültető rendelkezéseket alkalmazzák – eljárást kezdeményezhessenek olyan bíróság, vagy közigazgatási hatóság előtt, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására vagy megfelelő jogi eljárások kezdeményezésére.

(80)

Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem sértheti a nemzetközi magánjog szabályainak, és különösen az 593/2008/EK (14) és az 1215/2012/EU (15) európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az alkalmazását.

(81)

Az ezen irányelv végrehajtása terén folytatott, határokon átnyúló együttműködés elősegítése érdekében módosítani kell az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) mellékletét, hogy az kiegészüljön egy erre az irányelvre utaló hivatkozással.

(82)

A fogyasztók ezen irányelvben megállapított kollektív érdekei védelmének biztosítása érdekében módosítani kell a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) I. mellékletét, hogy az kiegészüljön egy erre az irányelvre utaló hivatkozással.

(83)

A fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy amint a megfelelő nemzeti átültetési intézkedések alkalmazandóvá válnak, élhessenek az ezen irányelv szerinti jogaikkal. Ezért a nemzeti átültető intézkedéseket a határozatlan idejű és a határozott idejű azon szerződésekre is alkalmazni kell, amelyeket az irányelv alkalmazási időpontját megelőzően kötöttek meg, és amelyek egy adott időszak során vagy folyamatosan, vagy egyedi szolgáltatási aktusok sorozata révén digitális tartalmat szolgáltatnak vagy digitális szolgáltatás nyújtanak, de csak a nemzeti átültető intézkedések alkalmazásának időpontjától biztosított digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás tekintetében. Ugyanakkor a fogyasztók és a kereskedők jogos érdekei közötti egyensúly biztosítása érdekében az ezen irányelvnek a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás módosítására, valamint a visszkereseti igényre vonatkozó rendelkezéseit átültető nemzeti intézkedések csak az irányelv alkalmazási időpontját követően kötött szerződésekre alkalmazandók.

(84)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (18) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(85)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2017. március 14-én véleményt nyilvánított (20).

(86)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen azt, hogy oly módon járuljon hozzá a belső piac működéséhez, hogy következetesen kezeli a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések szerződési jogi vonatkozású akadályait, ugyanakkor megakadályozza a jogi széttagolódást – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban amiatt, hogy az összehangolt jogérvényesítési intézkedéseket is elősegítő harmonizált szerződési jogi szabályok révén biztosítani kell a nemzeti jogszabályok általános következetességét, jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(87)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat, és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája, többek között annak 16., 38. és 47. cikke által elismert elveket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy és cél

Ezen irányelv célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, ugyanakkor magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítson azáltal, hogy közös szabályokat állapít meg a digitális tartalom szolgáltatására vagy a digitális szolgáltatás nyújtására irányuló, a kereskedők és a fogyasztók közötti szerződésekre vonatkozó egyes követelményeket illetően, különös tekintettel a következőkre:

a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerű teljesítése,

hibás teljesítés, valamint a tartalomszolgáltatás, illetve a szolgáltatásnyújtás elmulasztása esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek és azok gyakorlásának módozatai, valamint

a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás módosítása.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

„digitális tartalom”: digitális formában előállított és szolgáltatott adat;

2.

„digitális szolgáltatás”:

a)

olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy digitális adatokat hozzon létre, kezeljen, tároljon vagy azokhoz hozzáférjen; vagy

b)

olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó és a szolgáltatás más igénybe vevői által feltöltött vagy létrehozott digitális adatok megosztását, illetve az azokkal való egyéb interakciót;

3.

„digitális elemeket tartalmazó áruk”: bármilyen ingóság, amely digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást foglal magában vagy azzal össze van kapcsolva, olyan módon, hogy az adott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hiányában az áru nem tudná betölteni a funkcióját;

4.

„integrálás”: a digitális tartalomnak vagy a digitális szolgáltatásnak a fogyasztó digitális környezetének különböző alkotóelemeivel való oly módon történő összekapcsolása és beillesztése, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás az ezen irányelvben foglalt, a szerződésszerű teljesítésre vonatkozó követelménynek megfelelően használható legyen;

5.

„kereskedő”: bármely természetes vagy – akár magán-, akár köztulajdonban álló – jogi személy, aki vagy amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, ideértve bármely olyan személyt is, aki vagy amely az említett természetes vagy jogi személy nevében vagy javára jár el;

6.

„fogyasztó”: bármely természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában olyan célból jár el, amely kívül esik kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenysége körén;

7.

„vételár”: a digitális tartalom szolgáltatásáért vagy a digitális szolgáltatás nyújtásáért fizetendő pénzösszeg vagy digitális ellenérték;

8.

„személyes adat”: az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott személyes adat;

9.

„digitális környezet”: a fogyasztó által a digitális tartalomhoz vagy a digitális szolgáltatáshoz való hozzáféréshez vagy annak igénybevételéhez használt hardver, szoftver és hálózati kapcsolat;

10.

„kompatibilitás”: a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás azon képessége, hogy együtt tudjon működni a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás átalakításának szükségessége nélkül olyan hardverrel vagy szoftverrel, amellyel az azonos típusú digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatásokat általában együtt használják;

11.

„funkcionalitás”: a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás azon képessége, hogy a céljának megfelelő funkciókat betöltse;

12.

„interoperabilitás”: a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás azon képessége, hogy együtt tudjon működni olyan hardverrel és szoftverrel, amely eltér attól, amellyel az azonos típusú digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatásokat általában együtt használják;

13.

„tartós adathordozó”: bármely olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fogyasztó vagy a kereskedő számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon és az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését.

3. cikk

Hatály

(1)   Ez az irányelv minden olyan szerződésre alkalmazandó, amelynek keretében a kereskedő a fogyasztónak digitális tartalmat szolgáltat vagy digitális szolgáltatást nyújt vagy erre kötelezettséget vállal, és a fogyasztó ezért vételárat fizet vagy erre kötelezettséget vállal.

Ez az irányelv akkor is alkalmazandó, ha a kereskedő a fogyasztónak digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nyújt, illetve erre kötelezettséget vállal, és a fogyasztó a kereskedő rendelkezésére bocsát személyes adatokat, illetve erre kötelezettséget vállal, kivéve, ha a fogyasztó által szolgáltatott személyes adatokat a kereskedő kizárólag a digitális tartalom szolgáltatásának vagy a digitális szolgáltatás nyújtásának az ezen irányelvvel összhangban történő biztosítása, vagy a célból kezeli, hogy megfeleljen a rá vonatkozó jogi követelményeknek, és a kereskedő semmilyen más célból nem kezeli ezeket az adatokat.

(2)   Ez az irányelv abban az esetben is alkalmazandó, ha a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást a fogyasztó előírásai szerint fejlesztették ki.

(3)   Az 5. és a 13. cikk kivételével ezt az irányelvet kell alkalmazni a kizárólag digitálistartalom-hordozóként használatos fizikai adathordozók esetében is.

(4)   Ez az irányelv nem alkalmazandó az olyan digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra, amelyet a 2. cikk 3. pontja szerinti áru foglal magában vagy azzal össze van kapcsolva, és amelyet az adásvételi szerződés értelmében az áruval együtt szolgáltatnak, függetlenül attól, hogy az említett digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást az eladó vagy egy harmadik fél szolgáltatja. Ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom vagy a beépített vagy összekapcsolt digitális szolgáltatás részét képezi-e az adásvételi szerződésnek, akkor vélelmezni kell, hogy az adásvételi szerződés a digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra is kiterjed.

(5)   Ez az irányelv nem alkalmazandó a következő tárgyú szerződésekre:

a)

a digitális szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatások nyújtása, függetlenül attól, hogy a kereskedő digitális módon vagy eszközök segítségével nyújtja-e a szolgáltatást, illetve szállítja vagy juttatja-e azt el a fogyasztóhoz;

b)

az (EU) 2018/1972 irányelv 2. cikkének 4. pontjában meghatározott elektronikus hírközlési szolgáltatások, az említett irányelv 2. cikkének 7. pontjában meghatározott számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatások kivételével;

c)

a 2011/24/EU irányelv 3. cikkének a) pontjában meghatározott egészségügyi ellátás;

d)

szerencsejáték-szolgáltatások, amelyek alatt bármely, elektronikus módon vagy más, a kommunikációt megkönnyítő technológia útján és a szolgáltatás igénybe vevőjének egyedi kérésére nyújtott olyan szolgáltatás értendő, amelynek részét képezi a pénzbeli értékkel bíró tétre játszott szerencsejáték, mint a lottó- és kaszinójátékok, a póker és a fogadás, ideértve azokat is, amelyek esetében a játéktudás is szerepet kap;

e)

a 2002/65/EK rendelet 2. cikkének b) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatások;

f)

a kereskedő által szabad és nyílt forráskódú licenc alapján kínált szoftver, amelyért a fogyasztó nem fizet vételárat, és ahol a fogyasztó által szolgáltatott személyes adatokat kizárólag a kereskedő kizárólag az adott szoftver biztonságosságának, kompatibilitásának vagy interoperabilitásának javítása céljából kezeli;

g)

digitálistartalom-szolgáltatás, ahol a digitális tartalmat egy előadás vagy esemény részeként, nem jelátviteli technológiával juttatják el a nagyközönséghez, például a digitális filmvetítések esetében;

h)

a 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (21) összhangban a tagállamok közigazgatási szervei által biztosított digitális tartalom.

(6)   E cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, ha egy ugyanazon kereskedő és fogyasztó között létrejött szerződés a digitálistartalom-szolgáltatást vagy a digitális szolgáltatás nyújtását más szolgáltatások vagy áruk nyújtásával együtt, csomagban tartalmazza, ezt az irányelvet kizárólag a szerződés digitálistartalom-szolgáltatást vagy digitális szolgáltatások nyújtását érintő elemeire kell alkalmazni.

Ezen irányelv 19. cikke nem alkalmazandó abban az esetben, ha az (EU) 2018/1972 irányelv értelmében vett csomag az (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott internet-hozzáférési elemeket, vagy az (EU) 2018/1972 irányelv 2. cikkének 6. pontjában meghatározott számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatást tartalmaz.

Arra, hogy a szerződéscsomag egy elemének megszüntetése milyen joghatással van a szerződéscsomag többi elemére, az (EU) 2018/1972 irányelv 107. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a nemzeti jog irányadó.

(7)   Amennyiben ezen irányelv bármely rendelkezése ellentétes valamely más, konkrét ágazatot vagy tárgyat szabályozó uniós jogi aktus rendelkezésével, ezen irányelvvel szemben a másik uniós jogi aktus rendelkezése az irányadó.

(8)   Az (1) bekezdésben említett szerződések keretében kezelt személyes adatokra a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jog alkalmazandó.

Ez az irányelv többek között nem érinti az (EU) 2016/679 rendelet és a 2002/58/EK irányelv rendelkezéseit. Amennyiben ezen irányelv valamely rendelkezése ellentétes a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jog valamely rendelkezésével, az utóbbi rendelkezés az irányadó.

(9)   Ez az irányelv nem érinti a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó uniós és nemzeti jogot, ideértve a 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (23).

(10)   Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó szabadságát, hogy az általános szerződési jogi szabályokat, például a szerződések létrehozását, érvényességét, semmisségét vagy joghatásait, köztük a szerződés megszüntetésének következményeit maguk határozzák meg annyiban, amennyiben azokat ez az irányelv nem szabályozza, illetve hogy a kártérítéshez való jogot maguk szabályozzák.

4. cikk

A harmonizáció szintje

Hacsak ez az irányelv másként nem rendelkezik, a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő – ideértve az eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú – rendelkezéseket.

5. cikk

A digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása

(1)   A kereskedő a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást a fogyasztónak szolgáltatja, illetve nyújtja. A felek eltérő megállapodásának hiányában a kereskedőnek a szerződéskötést követően indokolatlan késedelem nélkül szolgáltatnia kell a digitális tartalmat vagy nyújtania kell a digitális szolgáltatást.

(2)   A kereskedőnek a digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettsége akkor tekintendő teljesítettnek, ha:

a)

a digitális tartalom, vagy az ahhoz való hozzáféréshez vagy annak letöltésére alkalmas bármely megoldás a fogyasztóhoz vagy a fogyasztó által e célból kiválasztott fizikai vagy virtuális eszközre került;

b)

a digitális szolgáltatás hozzáférhetővé vált a fogyasztó számára, vagy a fogyasztó által e célból kiválasztott fizikai vagy virtuális eszköz részére.

6. cikk

A digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás szerződésszerűsége

A kereskedőnek – a 10. cikk sérelme nélkül – a 7., a 8. és a 9. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást kell a fogyasztó számára nyújtania.

7. cikk

A szerződésszerűség szubjektív követelményei

Ahhoz, hogy a teljesítés szerződésszerűnek minősüljön, a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás adott esetben különösen:

a)

megfelel a szerződésben foglalt leírásnak, a szerződésben előírt mennyiségű és minőségű, valamint rendelkezik a szerződésben előírt funkcionalitással, kompatibilitással, interoperabilitással és egyéb, a szerződés szerinti jellemzőkkel;

b)

alkalmas a fogyasztó által meghatározott bármely konkrét célra, amelyet a fogyasztó legkésőbb a szerződés megkötésekor a kereskedő tudomására hozott, és amelyet a kereskedő elfogadott;

c)

a szerződésben előírtak szerint valamennyi tartozékokkal, utasítással, köztük a telepítési utasításokkal, valamint ügyfélszolgálati támogatással együtt szolgáltatják; valamint

d)

azt a szerződés előírásainak megfelelően frissítik.

8. cikk

A szerződésszerűség objektív követelményei

(1)   A digitális tartalomnak, illetve a digitális szolgáltatásnak a szerződésszerűség szubjektív követelményei mellett az alábbi követelményeknek is meg kell felelnie:

a)

alkalmasnak kell lennie arra a célra, amelyre az azonos típusú digitális tartalom vagy szolgáltatás szokásosan használatos lenne, figyelembe véve adott esetben a hatályos uniós és tagállami jogszabályokat és műszaki szabványokat, illetve ilyen műszaki szabványok hiányában az alkalmazandó ágazatspecifikus magatartási kódexeket;

b)

olyan mennyiségű, továbbá olyan minőségi és teljesítményjellemzőkkel – többek között funkcionalitással, kompatibilitással, hozzáférhetőséggel, folyamatossággal és biztonságossággal – kell bírnia, amelyek szokásosak az azonos típusú digitális tartalmakban vagy digitális szolgáltatásokban, és amelyeket a fogyasztó észszerűen elvárhat a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás természetéből adódóan, továbbá a kereskedő, a kereskedő képviselője vagy az értékesítési lánc korábbi szakaszában szereplő más személy által tett nyilvános – különösen hirdetésben vagy címkén tett – kijelentésre figyelemmel, kivéve, ha a kereskedő bizonyítani tudja, hogy:

i.

a szóban forgó nyilvános kijelentésről nem tudott, és arról észszerűen eljárva nem is tudhatott;

ii.

a szerződéskötés időpontjáig a nyilvános kijelentést – a korábbi kijelentés megtételének módjával azonos vagy hasonló módon – helyesbítették; vagy

iii.

a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás megszerzésére vonatkozó elhatározást a nyilvános kijelentés nem befolyásolhatta;

c)

adott esetben azt a fogyasztó által észszerűen elvárható tartozékokkal és útmutatókkal együtt kell szolgáltatni, illetve nyújtani; valamint

d)

meg kell felelnie a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás azon próbaverziójának, illetve mintájának, amelyet a kereskedő a szerződéskötést megelőzően esetlegesen elérhetővé tett;

(2)   A kereskedőnek biztosítania kell, hogy a fogyasztó értesítést kapjon a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás olyan – például biztonsági – frissítéseiről, amelyek a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás szerződésszerűségének fenntartásához szükségesek és hogy kézhez kapja azokat a következő időtartam alatt:

a)

a digitális tartalom szolgáltatásának vagy digitális szolgáltatás nyújtásának a szerződés szerinti időtartama alatt, amennyiben a szerződés egy adott időszak alatti folyamatos szolgáltatásról rendelkezik; vagy

b)

a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás típusát és célját, valamint a körülményeket és a szerződés jellegét figyelembe véve a fogyasztó által észszerűen elvárható ideig, amennyiben a szerződés egyszeri szolgáltatásról vagy egyedi szolgáltatási cselekmények sorozatáról rendelkezik.

(3)   Amennyiben a fogyasztó nem telepíti észszerű határidőn belül a kereskedő által az (2) bekezdésnek megfelelően rendelkezésre bocsátott frissítéseket, a kereskedő nem felel a hibás teljesítésért, amely kizárólag a vonatkozó frissítés hiányából fakad, feltéve, hogy:

a)

a kereskedő tájékoztatta a fogyasztót a frissítés elérhetőségéről és a telepítés fogyasztó általi elmulasztásának következményeiről; valamint

b)

a frissítés fogyasztó általi telepítésének elmulasztása vagy frissítés fogyasztó általi telepítésének helytelen volta nem a kereskedő által biztosított telepítési útmutató hiányosságának tudható be.

(4)   Amennyiben a szerződés értelmében a digitális tartalom szolgáltatása, illetve a digitális szolgáltatás nyújtása meghatározott időtartamon keresztül folyamatosan történik, a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás tekintetében a teljesítés szerződésszerűségét a szerződés teljes időtartama alatt biztosítani kell.

(5)   Az (1) vagy a (2) bekezdés alapján nem állapítható meg hibás teljesítés abban az esetben, ha a szerződés megkötésekor a fogyasztó külön tájékoztatást kapott arról, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás valamely konkrét tulajdonsága eltér az (1) vagy a (2) bekezdésben meghatározott, a szerződésszerűségre vonatkozó objektív követelményektől, és a szerződés megkötésekor a fogyasztó ezt az eltérést külön, kifejezetten elfogadta.

(6)   A felek eltérő megállapodása hiányában a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást a szerződéskötéskor rendelkezésre álló legfrissebb verzióban kell szolgáltatni, illetve nyújtani.

9. cikk

A digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás helytelen integrálása

A teljesítésnek a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás fogyasztó digitális környezetébe való szakszerűtlen integrálásából fakadó hibája a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás hibás teljesítésének minősül, amennyiben:

a)

a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást a kereskedő integrálta vagy az integrálást a kereskedő felelőssége mellett végezték; vagy

b)

a digitális tartalmat, illetve a digitális szolgáltatást a fogyasztó általi integrálásra szánták, és a szakszerűtlen integrálást a kereskedő által rendelkezésre bocsátott integrálási utasítások hiányosságai okozták.

10. cikk

Harmadik felek jogai

Amennyiben valamely harmadik fél bármely jogának – különösen szellemi tulajdonhoz fűződő jogának – megsértéséből eredő korlátozás akadályozza vagy korlátozza a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás 7. és 8. cikk szerinti használatát, a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen hibás teljesítés esetén a 14. cikkben meghatározott jogorvoslatra, kivéve, ha a nemzeti jog ilyen esetben a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés érvénytelenségéről vagy felbontásáról rendelkezik.

11. cikk

A kereskedő felelőssége

(1)   Az 5. cikknek megfelelő digitálistartalom-szolgáltatás, illetve digitálisszolgáltatás-nyújtás bármely elmulasztásáért a kereskedőt terheli a felelősség.

(2)   A 8. cikk (2) bekezdése b) pontjának sérelme nélkül, amennyiben a szerződés egyszeri szolgáltatásról vagy egyedi szolgáltatási cselekmények sorozatáról rendelkezik, a kereskedő a digitális tartalomnak vagy a digitális szolgáltatásnak a 7., a 8. és a 9. cikk szerinti, a szolgáltatás időpontjában fennálló hibájáért felel.

A 8. cikk (2) bekezdése b) pontjának sérelme nélkül, amennyiben a nemzeti jog alapján a kereskedő csak a teljesítést követő meghatározott időszakon belül felismerhetővé váló hiba esetén tartozik felelősséggel, ez az időszak nem lehet kevesebb, mint a szolgáltatás időpontjától számított két év.

Amennyiben a nemzeti jog a 14. cikk szerinti jogok érvényesítésére kizárólag elévülési időt határoz meg, vagy elévülési időt is meghatároz, a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen az első albekezdésben megjelölt időben fennálló, és a második albekezdésben megjelölt időn belül felismerhetővé váló hibás teljesítés miatti, a 14. cikk szerinti jogorvoslatra.

(3)   Amennyiben a szerződés meghatározott időszakon keresztül nyújtott folyamatos szolgáltatásról rendelkezik, a kereskedő a 7., a 8. és a 9. cikknek megfelelően felel a hibás teljesítésért, amely azon az időtartamon belül következik be vagy válik felismerhetővé, amelyre kiterjedően a szerződés előírja a digitális tartalom szolgáltatását vagy a digitális szolgáltatás nyújtását.

Amennyiben a nemzeti jog a 14. cikk szerinti jogok érvényesítésére kizárólag elévülési időt határoz meg, vagy elévülési időt is meghatároz, a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen az első albekezdésben megjelölt időtartamon belül bekövetkező vagy felismerhetővé váló hibás teljesítés miatti, a 14. cikk szerinti jogorvoslatra.

12. cikk

Bizonyítási teher

(1)   A bizonyítási teher a kereskedőre hárul abban a tekintetben, hogy a digitális tartalom szolgáltatására vagy a digitális szolgáltatás nyújtására az 5. cikkel összhangban került-e sor.

(2)   A 11. cikk (2) bekezdésében említett esetekben a teljesítés olyan hibájával kapcsolatban, amely a szolgáltatás nyújtásától számított egy éven belül válik felismerhetővé, a bizonyítási teher a tartalomszolgáltatás, illetve a szolgáltatásnyújtás szerződésszerűségének tekintetében a kereskedőre hárul abban a tekintetben, hogy a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás a teljesítés idején szerződésszerű volt-e.

(3)   A 11. cikk (3) bekezdésében említett esetekben a teljesítés olyan hibájával kapcsolatban, amely azon az időtartamon belül válik felismerhetővé, amelyre kiterjedően a szerződés előírja a digitális tartalom szolgáltatását vagy a digitális szolgáltatás nyújtását, a bizonyítási teher a kereskedőre hárul abban a tekintetben, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás az említett időtartam alatt szerződésszerű volt-e.

(4)   Az (2) és a (3) bekezdés nem alkalmazandó, ha a kereskedő bizonyítja, hogy a fogyasztó digitális környezete nem kompatibilis a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás műszaki követelményeivel, és ha a kereskedő a szerződés megkötése előtt világosan és érthető módon tájékoztatta a fogyasztót ezekről a követelményekről.

(5)   A fogyasztó a szükséges és észszerűen lehetséges mértékben együttműködik a kereskedővel annak megállapítása érdekében, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás adott esettől függően a 11. cikk (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott időpontban fennálló hibás teljesítésének oka a fogyasztó digitális környezetében keresendő-e. Az együttműködési kötelezettség a rendelkezésre álló, a fogyasztó szempontjából legkisebb beavatkozást lehetővé tevő műszaki megoldásokra korlátozódik. Amennyiben a fogyasztó nem tanúsít együttműködést, és ha a kereskedő a szerződés megkötése előtt világos és érthető módon tájékoztatta a fogyasztót ezekről a követelményekről, a hibás teljesítésnek a 11. cikk (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott időpontban való fennállására vonatkozó bizonyítási teher a fogyasztóra hárul.

13. cikk

A szolgáltatás elmulasztása esetén fennálló jogorvoslati lehetőség

(1)   Amennyiben a kereskedő elmulasztja a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás 5. cikknek megfelelő szolgáltatását, illetve nyújtását, a fogyasztó felhívja a kereskedőt a digitális tartalom szolgáltatására, illetve a digitális szolgáltatás nyújtására. Amennyiben a kereskedő elmulasztja indokolatlan késedelem nélkül vagy a mindkét fél által kifejezetten elfogadott póthatáridőn belül a digitális tartalom szolgáltatását vagy a digitális szolgáltatás nyújtását, a fogyasztó jogosult megszüntetni a szerződést.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, a fogyasztó pedig jogosult a szerződés azonnali megszüntetésére, amennyiben:

a)

a kereskedő kijelentette, vagy a körülményekből is nyilvánvaló, hogy nem fogja szolgáltatni a digitális tartalmat, illetve nem fogja nyújtani a digitális szolgáltatást;

b)

a fogyasztó és a kereskedő megállapodtak abban, vagy a szerződés megkötéséhez kapcsolódó körülmények alapján nyilvánvaló, hogy a fogyasztó számára elengedhetetlen a meghatározott időpontban történő teljesítés, és a kereskedő elmulasztja a digitális tartalom szolgáltatását vagy a digitális szolgáltatás nyújtását az adott időpontig vagy az adott időpontban.

(3)   Amennyiben a fogyasztó e cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint megszünteti a szerződést, a 15–18. cikk megfelelően alkalmazandó.

14. cikk

A hibás teljesítés esetén fennálló jogorvoslati lehetőségek

(1)   Hibás teljesítés esetén a fogyasztónak jogában áll az e cikkben meghatározott feltételek mellett a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tételét kérni, a vételár arányos csökkentésében részesülni, vagy megszüntetni a szerződést.

(2)   A fogyasztónak jogában áll a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tételét kérni, kivéve, ha ez lehetetlen volna vagy aránytalan költségekkel járna a kereskedő számára, figyelemmel az eset összes körülményére, így többek között az alábbiakra:

a)

a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás milyen értékű lenne, ha nem állna fenn a teljesítés hibája; valamint

b)

a teljesítési hiba jelentősége.

(3)   A kereskedő – a fogyasztó számára okozott jelentős kényelmetlenség nélkül, a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás jellegének, valamint annak figyelembevételével, hogy a fogyasztó milyen célra igényelte a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást – attól az időponttól számított észszerű időn belül teszi ingyenesen a (2) bekezdés szerint szerződésszerűvé a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást, amikor a fogyasztó tájékoztatta a teljesítés hibájáról.

(4)   A fogyasztó az (5) bekezdéssel összhangban jogosult a vételár arányos csökkentésére, amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása vételár fizetése ellenében történik, vagy a (6) bekezdéssel összhangban jogosult a szerződés megszüntetésére, amennyiben az alábbi feltételek bármelyike teljesül:

a)

a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás tekintetében a szerződésszerű teljesítés biztosítását célzó jogorvoslat a (2) bekezdésnek megfelelően lehetetlen vagy aránytalan;

b)

a kereskedő nem tette a (3) bekezdésben foglaltak szerint szerződésszerűvé a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást;

c)

annak ellenére, hogy a kereskedő megkísérelte a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást a szerződésszerűvé tenni, ismét felmerül valamilyen teljesítési hiba;

d)

a teljesítés hibája olyannyira súlyos, hogy azonnali árcsökkentést vagy a szerződés azonnali megszüntetését teszi indokolttá; vagy

e)

a kereskedő kijelentette, vagy a körülményekből nyilvánvaló, hogy nem fogja a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást észszerű időn belül vagy a fogyasztónak jelentős kényelmetlenség okozása nélkül szerződésszerűvé tenni.

(5)   A vételár csökkentésének – azzal az értékkel összevetve, amellyel a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás rendelkezne, ha szerződésszerű lenne – arányosnak kell lennie a fogyasztó által kapott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás értékének csökkenésével.

Amennyiben a szerződés úgy rendelkezik, hogy a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást a vételár ellenében bizonyos időszakon keresztül kell biztosítani, az árcsökkentésnek arra az időtartamra kell vonatkoznia, amely alatt a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás nem volt szerződésszerű.

(6)   Amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása vételár ellenében történik, a fogyasztó csak akkor jogosult megszüntetni a szerződést, ha a teljesítési hiba nem jelentéktelen. A kereskedőt terheli annak bizonyítása, hogy a hiba jelentéktelen.

15. cikk

A megszüntetés jogának gyakorlása

A fogyasztó a szerződés megszüntetéséhez való jogát a kereskedőnek címzett, a szerződés megszüntetésére vonatkozó döntését kifejező nyilatkozat útján gyakorolhatja.

16. cikk

A kereskedő kötelezettségei a szerződés megszüntetése esetén

(1)   A szerződés megszüntetése esetén a kereskedő köteles maradéktalanul visszatéríteni a fogyasztónak a szerződés alapján kifizetett teljes összegeket.

Amennyiben azonban a szerződés értelmében a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása vételár fizetése ellenében és meghatározott ideig tart, továbbá a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás a szerződés megszüntetését megelőzően bizonyos időtartam folyamán szerződésszerű volt, a kereskedő a kifizetett vételárnak csak az azon időtartamnak megfeleltethető arányos részét köteles visszatéríteni a fogyasztónak, amelynek folyamán a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás nem volt szerződésszerű, valamint a vételárnak azt a részét, amelyet a fogyasztó előre kifizetett a szerződés azon hátralévő idejére vonatkozóan, amely a szerződés meg nem szűnése esetén még fennmaradt volna.

(2)   A fogyasztó személyes adatait illetően a kereskedő köteles betartani az (EU) 2016/679 rendeletben előírt kötelezettségeket.

(3)   A kereskedő tartózkodik a fogyasztó által a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás használata során szolgáltatott vagy létrehozott bármely, a személyes adatoktól eltérő tartalom felhasználásától, kivéve, ha az ilyen tartalom:

a)

a kereskedő által nyújtott digitális tartalmon vagy szolgáltatáson kívül nem használható;

b)

kizárólag a fogyasztónak a kereskedő által nyújtott digitális tartalom vagy szolgáltatás használata során kifejtett tevékenységhez kapcsolódik;

c)

a kereskedő által más adatokkal összevonásra került, és nem lehet, vagy csak aránytalan erőfeszítéssel lehetne azt szétválasztani; vagy

d)

a fogyasztó által más személyekkel közösen került előállításra, és azt más fogyasztók továbbra is használhatják.

(4)   A (3) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett esetek kivételével a kereskedő a fogyasztó kérésére rendelkezésre bocsát minden olyan tartalmat, amely nem személyes adat, és amelyet a fogyasztó a kereskedő által szolgáltatott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás használata során szolgáltatott vagy hozott létre.

A fogyasztó jogosult ezeket a digitális tartalmakat térítésmentesen, a kereskedő részéről mindennemű akadályoztatás nélkül, észszerű időn belül, általánosan használt és számítástechnikai úton beolvasható adatformátumban lehívni.

(5)   A kereskedő megakadályozhatja, hogy a fogyasztó tovább használja a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást, különösen oly módon, hogy a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást – a (4) bekezdés sérelme nélkül – a fogyasztó számára hozzáférhetetlenné teszi, vagy letiltja a fogyasztó felhasználói fiókját.

17. cikk

A fogyasztó kötelezettségei a szerződés megszüntetése esetén

(1)   A szerződés megszűnését követően a fogyasztó tartózkodik a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás használatától és ezek elérhetővé tételétől harmadik felek számára.

(2)   Amennyiben a digitális tartalom szolgáltatása fizikai adathordozón történt, a fogyasztó a kereskedő kérésére és költségére indokolatlan késedelem nélkül visszaszolgáltatja a fizikai adathordozót. A kereskedőnek, amennyiben úgy dönt, hogy a fizikai adathordozó visszaszolgáltatását kéri, a fogyasztó szerződés megszüntetésére vonatkozó döntéséről kapott értesítést követő 14 napon belül kell közölnie e kérését.

(3)   A fogyasztó nem köteles fizetni a digitális tartalomnak vagy a digitális szolgáltatásnak a szerződés megszüntetését megelőző azon időszakban történt használatáért, amelynek során a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás nem volt szerződésszerű.

18. cikk

A kereskedő általi visszatérítések határideje és módja

(1)   Minden olyan esetben, amikor a 14. cikk (4) és (5) bekezdése vagy a 16. cikk (1) bekezdése alapján, árcsökkentés vagy a szerződés megszüntetése miatt fennáll a kereskedő visszatérítési kötelezettsége a fogyasztóval szemben, a kereskedő a visszatérítést indokolatlan késedelem nélkül, de mindenképpen az attól a naptól számított 14 napon belül köteles teljesíteni, amikor értesül a fogyasztó azon döntéséről, hogy élni kíván az árcsökkentéshez vagy a szerződés megszüntetéséhez való jogával.

(2)   A kereskedőnek a visszatérítést ugyanolyan fizetési mód használatával kell teljesítenie, mint amilyet a fogyasztó használt a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás vételárának megfizetésekor, kivéve ha a fogyasztó kifejezetten beleegyezik az ettől eltérő fizetési mód használatába, és feltéve, hogy a fogyasztó számára nem keletkezik semmilyen díjfizetési kötelezettség az ilyen visszatérítés eredményeként.

(3)   A kereskedő a visszatérítéssel kapcsolatban a fogyasztóval szemben semmilyen díjat nem számíthat fel.

19. cikk

A digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás módosítása

(1)   Amennyiben a szerződés arról rendelkezik, hogy a digitális tartalom szolgáltatására vagy a digitális szolgáltatás nyújtására vagy hozzáférhetővé tételére a szerződésben előírt időtartam alatt kerül sor, a kereskedő akkor módosíthatja a digitális tartalmat vagy szolgáltatást a 7. és a 8. cikk szerinti szerződésszerűség fenntartásához szükséges mértéket meghaladóan, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a)

a szerződés lehetővé teszi ezt a módosítást és megfelelő indokot ad rá;

b)

a módosítás nem jár többletköltséggel a fogyasztó számára;

c)

a fogyasztót egyértelmű és érthető módon tájékoztatják a módosításról; valamint

d)

a (2) bekezdésben említett esetekben a fogyasztó a módosítás előtt észszerű időben, tartós adathordozón tájékoztatást kap a módosítás jellemzőiről és idejéről, valamint ahhoz való jogáról, hogy a (2) bekezdésnek megfelelően megszüntesse a szerződést, vagy adott esetben az arra vonatkozó lehetőségéről, hogy a (4) bekezdésnek megfelelően módosítások nélkül megtartsa a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást.

(2)   A fogyasztó számára lehetővé kell tenni, hogy megszüntesse a szerződést, amennyiben a módosítás hátrányosan érinti a digitális tartalomhoz vagy a digitális szolgáltatáshoz való hozzáférését, illetve annak használatát, kivéve ha a módosítás hátrányos hatása csekély mértékű. Ebben az esetben a fogyasztó a tájékoztatás kézhezvételének napjától vagy a digitális tartalomnak a kereskedő általi megváltoztatásától – bármelyik is következzen be később, az attól – számított 30 napon belül díjmentesen megszüntetheti a szerződést.

(3)   Amennyiben a fogyasztó e cikk (2) bekezdésének megfelelően megszünteti a szerződést, a 15–18. cikk megfelelően alkalmazandó.

(4)   E cikk (2) és (3) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben a kereskedő lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy többletköltség nélkül megtartsa a módosítás nélküli digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást, és a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerű marad.

20. cikk

Visszkereseti igény

Amennyiben a kereskedő a digitális tartalom szolgáltatásának vagy a digitális szolgáltatás nyújtásának elmulasztásáért, illetve az értékesítési lánc korábbi szakaszában szereplő más személy cselekedetéből vagy mulasztásából fakadó hibás teljesítésért felelősséggel tartozik a fogyasztó felé, a kereskedő visszkereseti igénnyel élhet a kereskedelmi értékesítési láncon belül felelősséggel tartozó személlyel vagy személyekkel szemben. A felelős személyt, akivel szemben a kereskedő visszkereseti igényt érvényesíthet, valamint az annak gyakorlása szempontjából releváns intézkedéseket és feltételeket a nemzeti jog határozza meg.

21. cikk

Végrehajtás

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvnek való megfelelés biztosításához megfelelő és eredményes eszközök álljanak rendelkezésre.

(2)   Az (1) bekezdésben említett eszközök többek között olyan rendelkezéseket foglalnak magukban, amelyek lehetővé teszik, hogy a következő, a nemzeti jog által meghatározott egy vagy több szerv a nemzeti jog szerint eljárást kezdeményezhessen bíróság vagy hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság előtt az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések alkalmazásának biztosítása érdekében:

a)

állami szervek vagy azok képviselői;

b)

fogyasztói szervezetek, amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztók védelméhez;

c)

jogos érdekből eljáró szakmai szervezetek;

d)

az érintettek jogainak és szabadságainak a személyes adatok vonatkozásában az (EU) 2016/679 rendelet 80. cikkében biztosított védelme területén tevékenykedő nonprofit szervek, szervezetek vagy egyesületek.

22. cikk

Kötelező jelleg

(1)   Ezen irányelv eltérő rendelkezésének hiányában a fogyasztóra nézve nem kötelezőek azok a szerződéses feltételek, amelyek a fogyasztó kárára kizárják az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazását, eltérnek azoktól vagy megváltoztatják azok joghatásait, mielőtt a fogyasztó a kereskedő tudomására hozná tartalomszolgáltatás, illetve szolgáltatásnyújtás elmulasztását vagy hibás teljesítését, illetve mielőtt a kereskedő a fogyasztó tudomására hozná a digitális tartalomnak vagy a digitális szolgáltatásnak a 19. cikk szerinti módosítását.

(2)   Ezen irányelv nem akadályozza a kereskedőt abban, hogy a fogyasztónak olyan szerződéses feltételeket ajánljon, amelyek az ebben az irányelvben nyújtottnál nagyobb védelmet biztosítanak.

23. cikk

Az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításai

1.   Az (EU) 2017/2394 rendelet melléklete a következő ponttal egészül ki:

„28.

Az Európai Parlament és a Tanács 2019. május 20-i (EU) 2019/770 irányelve a digitális tartalom szolgáltatására és digitális- szolgáltatások nyújtásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól (HL L 136, 2019.5.22., 1. o.).”

2.   A 2009/22/EK irányelv I. melléklete a következő ponttal egészül ki:

„17.

Az Európai Parlament és a Tanács 2019. május 20-i (EU) 2019/770 irányelve a digitális tartalom szolgáltatására és digitális- szolgáltatások nyújtásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól (HL L 136, 2019.5.22., 1. o.).”

24. cikk

Átültetés

(1)   A tagállamok 2021. július 1-ig elfogadják és kihirdetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok 2022. január 1-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(2)   Ezen irányelv rendelkezéseit a 2022. január 1. után történt digitálistartalom-szolgáltatásra vagy digitálisszolgáltatás-nyújtásra kell alkalmazni, kivéve ezen irányelv 19. és 20. cikkét, amelyeket csak a megjelölt időpontot követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni.

25. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2024. június 12-ig felülvizsgálja ennek az irányelvnek az alkalmazását, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentés többek között megvizsgálja a digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására – egyebek mellett hirdetés ellenében – irányuló, az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó szerződésekre alkalmazandó szabályok harmonizálásának esetét.

26. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

27. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2019. május 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  HL C 264., 2016.7.20., 57. o.

(2)  Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. április 15-i határozata.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (lásd e Hivatalos Lap 28. oldalát).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.).

(6)  A Tanács 93/42/EGK irányelve (1993. június 14.) az orvostechnikai eszközökről (HL L 169., 1993.7.12., 1. o.).

(7)  A Tanács 90/385/EGK irányelve (1990. június 20.) az aktív beültethető orvostechnikai eszközökre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 189., 1990.7.20., 17. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 98/79/EK irányelve (1998. október 27.) az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről (HL L 331., 1998.12.7., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/65/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról (HL L 271., 2002.10.9., 16. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1972 irányelve (2018. december 11.) az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról (HL L 321., 2018.12.17., 36. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) (HL L 177., 2008.7.4., 6. o.).

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.).

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelve (2009. április 23.) a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról (HL L 110., 2009.5.1., 30. o.).

(18)  HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(20)  HL C 200., 2017.6.23., 10. o.

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/98/EK irányelve (2003. november 17.) a közszféra információinak további felhasználásáról (HL L 345., 2003.12.31., 90. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2120 rendelete (2015. november 25.) a nyílt internet-hozzáféréssel és az EU-n belüli szabályozott hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó kiskereskedelmi díjakkal kapcsolatos intézkedések meghozataláról, továbbá a 2002/22/EK irányelv és az 531/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 310., 2015.11.26., 1. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról (HL L 167., 2001.6.22., 10. o.).


22.5.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 136/28


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/771 IRÁNYELVE

(2019. május 20.)

az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Ahhoz, hogy az Unió megőrizze versenyképességét a világpiacon, javítania kell a belső piac működését, és sikeresen kezelnie kell a napjainkban egyre inkább a technológia által vezérelt gazdaság kihívásainak sokaságát. A digitális egységes piaci stratégia olyan átfogó keretet határoz meg, amely megkönnyíti a digitális vonatkozások belső piacba illesztését. A digitális egységes piaci stratégia első pillére oly módon kezeli az Unión belüli kereskedelem széttagolódását, hogy a határokon átnyúló tagállamközi elektronikus kereskedelem fejlődését gátló valamennyi jelentős akadállyal foglalkozik, amely az áruk vállalkozások és fogyasztók közötti határon átnyúló adásvételének legjelentősebb részét képezi.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy az Unió meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket, amely belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. Az EUMSZ 169. cikkének (1) bekezdése és 169. cikke (2) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az Unió az EUMSZ 114. cikke alapján a belső piac megvalósításával összefüggésben elfogadott intézkedések révén hozzájárul a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához. Ezen irányelv célja, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a magas szintű fogyasztóvédelem megvalósítása és a vállalkozások versenyképességének előmozdítása között, biztosítva egyúttal a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását.

(3)

Egy valódi digitális egységes piac megvalósítása, a jogbiztonság erősítése és a tranzakciós költségek – különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára történő – csökkentése érdekében a magas szintű fogyasztóvédelmet alapul véve harmonizálni kell az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásait.

(4)

A belső piac fejlődésének egyik legfontosabb mozgatórugója az elektronikus kereskedelem. Növekedési potenciálja azonban még messze nincs teljesen kihasználva. Az Unió versenyképességének megerősítése és a növekedés serkentése érdekében az Uniónak gyorsan kell cselekednie, és arra kell ösztönöznie a gazdasági szereplőket, hogy a belső piac által kínált lehetőségeket teljes mértékben használják ki. A belső piacban rejlő lehetőségek csak akkor használhatók ki teljes mértékben, ha minden piaci szereplő zökkenőmentesen hozzá tud férni az áruk határokon átnyúló adásvételéhez, többek között az elektronikus kereskedelmi ügyletekben. A szerződési jog azon szabályai, amelyek alapján a piaci szereplők az ügyleteiket bonyolítják, azok közé a legfontosabb tényezők közé tartoznak, amelyek meghatározzák az olyan üzleti döntéseket, hogy egy vállalkozás kínáljon-e árut határokon átnyúló jelleggel. Ezek a szabályok azt is befolyásolják, hogy a fogyasztók hajlandók-e elfogadni a vásárlás ezen típusát, és bízni abban.

(5)

A technológiai fejlődés az olyan áruk piacának növekedéséhez vezetett, amelyek digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatásokat foglalnak magukban, vagy ilyenekkel vannak összekapcsolva. Mivel egyre nő az ilyen eszközök száma, és ezek egyre gyorsabban terjednek a fogyasztók körében, uniós szintű intézkedésre van szükség a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása és az ilyen termékek adásvételére irányuló szerződésekre alkalmazandó szabályokhoz kapcsolódó jogbiztonság növelése érdekében. A jogbiztonság növelése ugyanis segítene a fogyasztók és az eladók bizalmának megerősítésében.

(6)

A szállítási feltételekre, és a távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményekre, valamint az elállási jogra vonatkozó szabályoknak a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) által történt teljeskörű harmonizációja ellenére az áruk adásvételére alkalmazandó uniós szabályok továbbra sem egységesek. A szerződések más olyan lényeges elemeire vonatkozóan, mint például a szerződésszerűségi kritériumok, a hibás teljesítés esetén rendelkezésre álló jogorvoslatok és az ezek érvényesítésére vonatkozó fő szabályok, az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) jelenleg minimális harmonizációt ír elő. A tagállamoknak lehetőségük volt az uniós előírások által megkövetelt szintet meghaladóan olyan szabályok bevezetésére vagy fenntartására, amelyek még magasabb szintű fogyasztóvédelem elérését biztosítják. Ezzel a lehetőséggel a tagállamok különböző elemeket illetően és eltérő mértékben éltek. Ebből adódóan az 1999/44/EK irányelvet átültető nemzeti rendelkezések olyan lényegi elemek tekintetében, mint például a jogorvoslatok hierarchiájának hiánya vagy megléte, pillanatnyilag jelentősen eltérnek egymástól.

(7)

A meglévő eltérések hátrányosan érinthetik a vállalkozásokat és a fogyasztókat. Az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében amennyiben a vállalkozás a tevékenységét egy másik tagállam fogyasztói irányában fejti ki, úgy figyelembe kell vennie a fogyasztók szokásos tartózkodási helye szerinti ország fogyasztói szerződésekre vonatkozó jogának kötelező érvényű szabályait. Mivel ezek a szabályok tagállamonként eltérnek, a vállalkozásoknál többletköltségek merülhetnek fel. Következésképpen előfordulhat, hogy számos vállalkozás inkább csak belföldön folytatja tevékenységét, vagy csak egy-két tagállamba exportál. Ez a határokon átnyúló kereskedelemmel összefüggő költségek és kockázatok minimalizálására irányuló döntés azt eredményezi, hogy elvész a kereskedelem bővítésének és a méretgazdaságosság kihasználásának lehetősége. Ez különösen a kkv-kat érinti.

(8)

Noha a fogyasztók az 593/2008/EK rendelet alkalmazásának eredményeként a külföldről történő vásárlásaik során magas szintű védelemben részesülnek, a jogi széttagolódás kedvezőtlenül befolyásolja a fogyasztók határokon átnyúló ügyletekbe vetett bizalmát. A bizalom hiányához számos tényező hozzájárul, azonban a legfontosabb szerződéses jogokkal kapcsolatos bizonytalanság a fogyasztói aggályok között kiemelt helyen szerepel. Ez a bizonytalanság attól függetlenül fennáll, hogy a fogyasztókat védik-e a saját tagállamuknak a fogyasztói szerződésekre vonatkozó kötelező érvényű jogi szabályai vagy sem abban az esetben, ha az eladók határokon átnyúló tevékenysége ezekre a fogyasztókra irányul, illetve attól, hogy a fogyasztók kötnek-e eladókkal határokon átnyúló szerződést vagy sem anélkül, hogy az adott eladó a fogyasztó tagállamában folytatna kereskedelmi tevékenységet.

(9)

Bár az áruk internetes adásvétele teszi ki az Unión belüli, határokon átnyúló adásvételek túlnyomó többségét, a nemzeti szerződési jogok eltérései egyaránt érintik a távértékesítési csatornákat használó kiskereskedőket és a személyes értékesítést végző kiskereskedőket, továbbá megakadályozzák őket abban, hogy kiterjesszék tevékenységüket a határokon túlra. A fogyasztók számára árukat adásvétellel értékesítő valamennyi vállalkozás számára egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében ennek az irányelvnek minden értékesítési csatornára vonatkoznia kell. Az összes értékesítési csatornára vonatkozó egységes szabályok megállapításával ennek az irányelvnek el kell kerülnie az olyan eltéréseket, amelyek aránytalan terheket okoznának az Unión belül egyre nagyobb létszámú, eltérő értékesítési csatornákat párhuzamosan használó kiskereskedők számára. Az uniós fogyasztói és marketing jog Bizottság által végzett célravezetőségi vizsgálata – amelyet 2017. május 29-én tettek közzé, és amely az 1999/44/EK irányelvet is lefedte – megerősítette az összes értékesítési csatornára kiterjedő, az adásvételre és a jótállásra vonatkozó következetes szabályok fenntartásának szükségességét.

(10)

Ennek az irányelvnek az áruk – köztük a digitális elemeket tartalmazó áruk – adásvételére alkalmazandó szabályokra csak azon fő szerződéses elemek tekintetében kell kiterjednie, amelyek a belső piacon tapasztalható, szerződési joggal kapcsolatos akadályok felszámolásához szükségesek. E célból a szerződésszerűségi követelményekre, a hibás teljesítés esetén a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslatokra és az ezek fő érvényesítési módozataira vonatkozó szabályokat teljeskörűen harmonizálni kell, és a fogyasztóvédelem szintjét az 1999/44/EK irányelvhez képest növelni kell. A fogyasztói szerződések jogának néhány lényeges elemére vonatkozó, teljeskörűen harmonizált szabályok megkönnyítenék a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára, hogy termékeiket más tagállamokban is kínálják. A kulcsfontosságú szabályok teljeskörű harmonizációjának eredményeként a fogyasztók magas szintű fogyasztóvédelemben részesülnének, és egyéb jóléti előnyökhöz jutnának.

(11)

Ez az irányelv kiegészíti a 2011/83/EU irányelvet. Míg a 2011/83/EU irányelv főként a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményekre, a távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől való elállás jogára, valamint az áruk szállításával és a kárveszély átszállásával kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezéseket állapít meg, ez az irányelv az áruk szerződésszerűségére, hibás teljesítés esetén a fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekre, valamint e jogorvoslatok érvényesítésének módozataira vonatkozó szabályokat vezet be.

(12)

Ez az irányelv csak azokra az ingóságokra alkalmazandó, amelyek ezen irányelv értelmében árunak minősülnek. A tagállamok ezért szabadon szabályozhatják az ingatlanok, például a lakóépületek és az ilyen ingatlanok meghatározó részét képező alkotórészeinek adásvételére vonatkozó szerződéseket.

(13)

Ennek az irányelvnek és az (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (6) kölcsönösen ki kell egészíteniük egymást. Míg az (EU) 2019/770 irányelv a digitális tartalom szolgáltatására, illetve digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat, addig ez az irányelv az áruk adásvételére irányuló szerződéseket érintő egyes követelményekre alkalmazandó szabályokat határozza meg. Ennek megfelelően a fogyasztók elvárásainak teljesítése, valamint a digitális tartalommal vagy digitális szolgáltatásokkal kereskedők számára egyértelmű és egyszerű jogi keret biztosítása érdekében az (EU) 2019/770 irányelv alkalmazandó a digitális tartalom szolgáltatására, vagy digitális szolgáltatás nyújtására – ideértve a fizikai adathordozón, például DVD-n, CD-n, USB-kulcson és memóriakártyán szolgáltatott digitális tartalmat is –, valamint magára a fizikai adathordozóra is, feltéve, hogy a fizikai adathordozó kizárólag a digitális tartalom hordozójának szerepét tölti be. Ezzel ellentétben ez az irányelv az áruk adásvételére irányuló szerződésekre alkalmazandó, ideértve a digitális elemeket tartalmazó olyan árukat is, amelyeknél ahhoz, hogy betöltsék funkciójukat, digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás szükséges.

(14)

Az ezen irányelv szerinti „áru” fogalmába a „digitális elemeket tartalmazó áruknak” is bele kell tartozniuk, tehát a meghatározásnak azokra a digitális tartalmakra vagy digitális szolgáltatásokra is vonatkoznia kell, amelyek oly módon vannak ilyen árukba beépítve, vagy ilyenekkel összekapcsolva, hogy az említett digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás nélkül az áruk nem töltenék be funkciójukat. Az áruba beépített vagy azzal összekapcsolt digitális tartalom lehet bármilyen adat, amelyet digitális formában állítottak elő és szolgáltatnak, mint például az operációs rendszerek, az alkalmazások és bármely egyéb szoftver. Előfordulhat, hogy a digitális tartalom az adásvételi szerződés megkötésekor már fel van telepítve, vagy amennyiben a szerződés ekként rendelkezik, előfordulhat, hogy e tartalmat később telepítik. Az áruhoz kapcsolt digitális szolgáltatások olyan szolgáltatásokat foglalhatnak magukban, amelyek lehetővé teszik a digitális adatok létrehozását, kezelését vagy tárolását, illetve az ezen adatokhoz való hozzáférést, mint például a felhőalapú szolgáltatás keretében szolgáltatásként nyújtott szoftverek, a folyamatos forgalmi adatok biztosítása egy navigációs rendszerben, illetve egyénileg kialakított edzéstervek folyamatos biztosítása okosórák esetében.

(15)

Ez az irányelv az áruk adásvételére irányuló szerződésekre alkalmazandó, ideértve a digitális elemeket tartalmazó árukat is, amelyek esetében a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hiányában az áruk nem tudnák betölteni funkciójukat, és amelyek esetében az említett digitális tartalmat vagy szolgáltatást az adott árukra vonatkozó adásvételi szerződés keretében, az áruval együtt szolgáltatják. Az, hogy a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása az eladóval kötött adásvételi szerződés részét képezi-e, e szerződés tartalmától függ. Ennek ki kell terjednie az olyan beépített vagy összekapcsolt digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra, amelynek szolgáltatását, illetve nyújtását a szerződés kifejezetten előírja. Ide tartoznak azok az adásvételi szerződések is, amelyek valamely konkrét digitális tartalom szolgáltatására vagy konkrét digitális szolgáltatás nyújtására vonatkozónak értelmezhetők, mivel az azonos típusú áruk esetében szokásosnak minősülnek, és mivel az áruk jellegéből adódóan, továbbá figyelembe véve az eladó által vagy az ő nevében, illetve az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek – köztük a gyártó – által tett nyilvános kijelentéseket, a fogyasztó észszerűen elvárhatta ezeket. Ha például egy okostelevízió a hirdetés szerint egy bizonyos videoalkalmazást tartalmaz, ezt a videoalkalmazást úgy kell tekinteni, hogy az az adásvételi szerződés részét képezi. Ez attól függetlenül alkalmazandó, hogy a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást előre telepítették-e az árura, vagy azt később kell csak letölteni egy másik eszközre, és amely így csak össze van kapcsolva az áruval. Például egy okostelefon tartalmazhat az adásvételi szerződés szerint nyújtott, szabványosított, előre telepített alkalmazásokat, például ébresztőóra vagy kamera alkalmazást. Egy másik példa lehet az okosóra. Ilyen esetben maga az óra tekintendő a digitális elemeket tartalmazó árunak, amely csak egy olyan alkalmazással töltheti be a funkcióját, amelyet az adásvételi szerződés szerint biztosítottak, ám amelyet a fogyasztónak kell letöltenie az okostelefonjára; ekkor az alkalmazás lesz az összekapcsolt digitális elem. Ugyanez alkalmazandó akkor, ha a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nem maga az eladó, hanem az adásvételi szerződés értelmében egy harmadik fél nyújtja. Az eladók és a fogyasztók számára a bizonytalanság elkerülése érdekében azzal kapcsolatos kétség esetén, hogy a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása az adásvételi szerződés részét képezi-e, ezen irányelv szabályait kell alkalmazni. Ezenkívül az eladó és a fogyasztó közötti olyan kétoldalú szerződéses jogviszony megállapítására, amelynek részét képezi a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása, nem lehet hatással az a puszta tény, hogy a fogyasztónak beleegyezését kell adnia egy harmadik féllel kötendő felhasználási szerződéshez annak érdekében, hogy élvezhesse a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás előnyeit.

(16)

Ezzel szemben ha a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hiánya nem akadályozza meg, hogy az áruk betöltsék funkcióikat, illetve ha a fogyasztó olyan digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására köt szerződést, amely nem képezi részét a digitális elemeket tartalmazó árura vonatkozó adásvételi szerződésnek, úgy ezt a szerződést elkülönültnek kell tekinteni az áruk adásvételére irányuló szerződéstől – még akkor is, ha az eladó az említett harmadik fél szolgáltatóval kötendő második szerződésnél közvetítőként jár el –, és az az (EU) 2019/770 irányelv hatálya alá tartozhat, amennyiben az említett irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek. Például ha a fogyasztó letölt egy játékalkalmazást az alkalmazás-áruházból az okostelefonjára, a játékalkalmazás szolgáltatására irányuló szerződés elkülönül magának az okostelefonnak adásvételére irányuló szerződéstől. Ezért ez az irányelv csak az okostelefon adásvételi szerződésére alkalmazandó, míg a játékalkalmazás szolgáltatása az (EU) 2019/770 irányelv hatálya alá tartozik, amennyiben az említett irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek. Egy másik példa, amikor a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy a fogyasztó konkrét operációs rendszer nélkül vásárolja meg az okostelefont, és a fogyasztó a későbbiekben szerződést köt egy harmadik féllel operációs rendszer szolgáltatására. Ebben az esetben a külön megvásárolt operációs rendszer szolgáltatása nem képezi az adásvételi szerződés részét, és ezért nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, de az (EU) 2019/770 irányelv hatálya alá tartozhat, amennyiben az említett irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek.

(17)

A jogi egyértelműség érdekében ennek az irányelvnek meg kell határoznia az adásvételi szerződés fogalmát, és meg kell állapítania ezen irányelv hatályát. Ezen irányelv hatályának ki kell terjednie azokra a szerződésekre is, amelyek esetében a szerződés tárgyát képező árukat – többek között a fogyasztói igények szerint készülő árukat – a szerződéskötést követően állítják elő vagy gyártják le. Ezenkívül az áruk üzembe helyezése ezen irányelv hatálya alá tartozhat, amennyiben az üzembe helyezés az adásvételi szerződés részét képezi, és azt az eladónak kell végeznie vagy az eladó felelőssége alatt kell végezni. Amennyiben a szerződés áruk adásvételére és szolgáltatásnyújtásra vonatkozó elemeket is tartalmaz, a nemzeti jog alapján kell eldönteni, hogy a teljes szerződés az ezen irányelv értelmében vett adásvételi szerződésnek minősül-e.

(18)

Ez az irányelv nem érintheti a nemzeti jognak az ebben az irányelvben nem szabályozott kérdésekre vonatkozó rendelkezéseit, így különösen az áruk jogszerűségére, a kártérítésre és az általános szerződési jogi szempontokra – például a szerződések létrejöttére, érvényességére, semmisségére vagy joghatásaira – vonatkozó nemzeti szabályokat. Ugyanez vonatkozik a szerződések megszüntetésének következményeire és a javítás és a csere bizonyos szempontjaira, amelyeket ezen irányelv nem szabályoz. A tagállamoknak továbbra is biztosítani kell a lehetőséget, hogy amikor szabályozzák a felek azon jogát, hogy a másik fél teljesítéséig visszatartsák a saját kötelezettségeik vagy annak egy részének teljesítését, szabadon meghatározzák, hogy a fogyasztó mely feltételek és szabályok szerint tarthatja vissza a vételárat. A tagállamok továbbá szabadon szabályozhatják a fogyasztó kártérítésre való jogosultságát az ezen irányelv eladó általi megsértése következtében elszenvedett kárért. Ez az irányelv nem érintheti továbbá azokat a nem kifejezetten fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek bizonyos típusú, az adásvételi szerződés megkötésekor nem felismerhető hiányosságok tekintetében rendelkeznek különös jogorvoslatokról, nevezetesen a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek különös szabályokat állapítanak meg az eladó rejtett hibák esetén fennálló felelősségére vonatkozóan. Ez az irányelv nem érinti továbbá a hibás teljesítés esetén a fogyasztó által az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő személyek – például a gyártók – vagy az említett személyek kötelezettségeit teljesítő más személyek ellen érvényesíthető szerződésen kívüli jogorvoslatokról rendelkező nemzeti jogot.

(19)

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók számára, hogy megválasszák a jogorvoslat konkrét módját abban az esetben, ha a hibás teljesítés a szállítástól számított rövid időn belül válik felismerhetővé, azaz azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek értelmében a fogyasztó az áru szállításától számított rövid időn – legfeljebb 30 napon – belül jogosult a hibás árut visszautasítani és a szerződést elutasítani, vagy azonnali cserét kérni.

(20)

A tagállamok szabadon rendelkezhetnek az eladónak a szerződés megkötésével kapcsolatban fennálló tájékoztatási kötelezettségeiről vagy az eladó azon kötelezettségéről, hogy figyelmeztesse a fogyasztót például az áru bizonyos jellemzőire, a fogyasztó által biztosított anyagok megfelelőségére, illetve a fogyasztó konkrét kéréseiből – például a fogyasztó azon kéréséből, hogy egy konkrét szövetből készítsenek el egy estélyi ruhát – eredő esetleges hátrányokra.

(21)

A tagállamok számára szintén lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelv hatálya alól kizárt szerződésekre is kiterjesszék ezen irányelv szabályait, vagy hogy e szerződéseket egyébként szabályozzák. A tagállamok szabadon dönthetnek például úgy, hogy az ezen irányelv által a fogyasztók számára nyújtott védelmet olyan természetes vagy jogi személyekre – például nem kormányzati szervezetekre, induló vállalkozásokra vagy kkv-kra – is kiterjesztik, akik ezen irányelv értelmében nem minősülnek fogyasztónak.

(22)

A fogyasztó meghatározásának azokra a természetes személyekre kell kiterjednie, akik nem kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai célból járnak el. Ugyanakkor a tagállamok szabadon meghatározhatják azt is, hogy olyan kettős célú szerződések esetében, amelyeknél a szerződést részben a személy kereskedelmi tevékenységi körébe tartozó, részben pedig azon kívül eső célból kötik, és a kereskedelmi cél annyira korlátozott, hogy a szerződés egésze szempontjából nem elsődleges, az adott személy fogyasztónak is tekintendő-e, és milyen feltételek mellett.

(23)

Ez az irányelv minden olyan szerződésre alkalmazandó, amelynek keretében az eladó átruházza vagy vállalja, hogy átruházza a fogyasztóra valamely áru tulajdonjogát. A platformszolgáltatók eladónak minősülhetnek ezen irányelv értelmében, ha saját üzleti tevékenységükhöz kapcsolódó célból és a fogyasztó közvetlen szerződéses partnereként járnak el áru eladása céljából. A tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy kiterjeszthessék ezen irányelv alkalmazását olyan platformszolgáltatókra, amelyek ezen irányelv szerint nem minősülnek eladónak.

(24)

A jogbiztonság iránti igény és a jogszabályok megfelelő rugalmassága közötti egyensúly megteremtése érdekében a bármely személytől vagy személy általi elvárhatóságra való hivatkozás alatt ezen irányelvben az észszerű elvárhatóságra való hivatkozás értendő. Az észszerűséget objektíven, a szerződés jellegére és céljára, az eset körülményeire, valamint az érintett felek szokásaira és gyakorlataira tekintettel kell felmérni.

(25)

Ahhoz, hogy egyértelműen meg lehessen állapítani, hogy a fogyasztó mit várhat el az árutól, és az eladó felelőssége mire terjedjen ki, amennyiben nem az elvárásnak megfelelően teljesít, az áruk szerződésszerűségének megállapítására vonatkozó szabályok teljeskörű harmonizációja alapvető fontosságú. Ebben az irányelvben a szerződésszerűségre való bármely hivatkozás alatt az áruk adásvételi szerződésnek való megfelelőségét kell érteni. Az adásvételi szerződésben részes mindkét fél jogos érdekeinek védelme érdekében a megfelelőséget mind objektív, mind szubjektív szerződésszerűségi követelmények alapján értékelni kell.

(26)

Ennélfogva az áruknak meg kell felelniük az eladó és a fogyasztó között létrejött adásvételi szerződésben meghatározott követelményeknek. Ilyen követelmény lehet többek között az áruk mennyisége, minősége, típusa, leírása, továbbá egy konkrét célra való alkalmassága, valamint az áruknak a megállapodott tartozékokkal és utasításokkal együtt történő szállítása. Az adásvételi szerződésben foglalt követelmények magukban kell, hogy foglalják a szerződéskötést megelőző tájékoztatásból fakadó követelményeket is, amely tájékoztatás a 2011/83/EU irányelv értelmében az adásvételi szerződés szerves részét képezi.

(27)

A funkcionalitás fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az arra utal, hogy az áru céljára tekintettel hogyan tudja betölteni funkcióját. Az interoperabilitás fogalma arra vonatkozik, hogy az áru képes-e, és milyen mértékben képes olyan hardverrel vagy szoftverrel együttműködni, amely eltér attól, amellyel az azonos típusú árukat általában együtt használják. Sikeres együttműködésnek minősülhet többek között például az, ha az áru képes arra, hogy az említett eltérő szoftverrel vagy hardverrel információt cseréljen, és felhasználja a kicserélt információt.

(28)

mivel az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmak és digitális szolgáltatások folyamatosan fejlődnek, az eladók megállapodhatnak a fogyasztókkal abban, hogy frissítéseket szolgáltatnak az ilyen árukhoz. Az adásvételi szerződésben megállapított frissítések javíthatják és fokozhatják az áruk digitálistartalom- vagy digitálisszolgáltatás-elemét, kiterjeszthetik a funkcionalitásukat, hozzáigazíthatják őket a technikai fejlődéshez, megvédhetik őket az új biztonsági fenyegetésektől, valamint egyéb célokat is szolgálhatnak. Az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmak és digitális szolgáltatások tekintetében az áruk szerződésszerűségének értékelésekor ezért azt is figyelembe kell venni, hogy az ilyen áruk digitálistartalom- vagy digitálisszolgáltatás-elemét az adásvételi szerződéssel összhangban frissítették-e. Az adásvételi szerződésben megállapított frissítések teljesítésének elmulasztását hibás teljesítésnek kell tekinteni. Emellett a hibás vagy hiányos frissítést is hibás teljesítésnek kell tekinteni, mivel az ilyen frissítés ez esetben sem az adásvételi szerződésnek megfelelően történik.

(29)

A szerződésszerűség biztosítása érdekében az áruknak nemcsak a szubjektív szerződésszerűségi követelményeknek, hanem az ebben az irányelvben meghatározott objektív szerződésszerűségi követelményeknek is meg kell felelniük. A szerződésszerűséget többek között a következők figyelembevételével kell értékelni: milyen célra használják általában az azonos típusú árukat; az áruk a fogyasztó által észszerűen elvárt tartozékokkal és utasításokkal vannak-e ellátva; illetve megfelelnek-e annak a mintának vagy modellnek, amelyet az eladó rendelkezésre bocsátott. Az áruknak továbbá az azonos típusú áruk tekintetében szokásos minőséggel és jellemzőkkel kell rendelkezniük, amelyeket a fogyasztó észszerűen elvárhat, figyelembe véve az áru jellegét és az eladó által vagy nevében, illetve az értékesítési lánc korábbi szakaszában szereplő más személy által tett bármely nyilvános kijelentést.

(30)

A szerződésben megállapodott frissítéseken túl az eladónak további frissítéseket – köztük biztonsági frissítéseket – is biztosítania kell ahhoz, hogy a digitális elemeket tartalmazó áruk szerződésszerűsége fennmaradjon. Az eladó kötelezettsége olyan frissítésekre korlátozódik, amelyek az ezen irányelvben meghatározott objektív és szubjektív szerződésszerűségi követelmények teljesítéséhez szükségesek. A felek ettől eltérő szerződéses megállapodása hiányában az eladó a szerződésszerűségi követelményeken túl nem köteles frissített verziót biztosítani az árukhoz kapcsolódó digitális tartalomhoz vagy digitális szolgáltatáshoz, továbbá nem köteles tovább javítani vagy kiterjeszteni az áruk funkcionalitását. Ha az eladó vagy az adásvételi szerződés alapján a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nyújtó harmadik fél egyik frissítése a digitális elemeket tartalmazó áru hibás teljesítését okozza, az eladó köteles az árut ismét szerződésszerűvé tenni. A fogyasztó szabadon dönthet a rendelkezésére bocsátott frissítések telepítéséről. Amennyiben a fogyasztó úgy dönt, hogy nem telepíti a digitális elemeket tartalmazó áruk szerződésszerűségének fenntartásához szükséges frissítéseket, nem várhatja el, hogy az áru szerződésszerűsége fennmaradjon. Az eladónak tájékoztatnia kell a fogyasztót, hogy a digitális elemeket tartalmazó áruk szerződésszerűségének megőrzéséhez szükséges frissítések, többek között a biztonsági frissítések telepítésének elmulasztása befolyásolja az eladónak a digitális elemeket tartalmazó áruk azon elemeinek megfelelő állapotáért viselt felelősségét, amelyeknek szerződésszerűségét az adott frissítéseknek kellett volna fenntartaniuk. Ez az irányelv nem érinti a biztonsági frissítéseknek az egyéb uniós vagy nemzeti jogszabályban megállapított biztosítására vonatkozó kötelezettségeket.

(31)

Főszabály szerint a digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, amelyeknél az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást egyszeri szolgáltatáson keresztül nyújtják, az eladó kizárólag a szállítás időpontjában fennálló hibás teljesítésért felel. Ugyanakkor a frissítések nyújtására vonatkozó kötelezettségnek tükröznie kell azt a tényt, hogy az ilyen áruk digitális környezete folyamatosan változik. Ezért frissítések szükségesek annak biztosításához, hogy az áruk ugyanúgy tudjanak működni, mint a szállítás időpontjában. Ezenkívül – a hagyományos árukkal ellentétben – a digitális elemeket tartalmazó áruk nem teljesen különülnek el az eladó érdekkörétől, mivel az eladó vagy az adásvételi szerződés alapján a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást nyújtó harmadik személy távoli eléréssel, általában az interneten keresztül frissíteni tudja az árut. Ezért ha a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást egyszeri szolgáltatáson keresztül nyújtják, az eladónak kell felelnie azért, hogy biztosítsa a digitális elemeket tartalmazó áruk szerződésszerűségének fenntartásához szükséges frissítéseket a fogyasztó által észszerűen elvárható ideig, még abban az esetben is, ha az áruk a szállítás időpontjában szerződésszerűek voltak. A frissítések nyújtása tekintetében a fogyasztó által észszerűen elvárható időt az áruk és a digitális elemek típusát és célját, valamint a körülményeket és az adásvételi szerződés jellegét figyelembe véve kell meghatározni. A fogyasztó rendes körülmények között addig az időpontig várhatja el a frissítéseket, ameddig az eladó a hibás teljesítésért felel, míg egyes más esetekben a fogyasztó észszerű elvárása az említett időtartamon túl is terjedhet, így például különösen a biztonsági frissítések tekintetében. Más esetekben, például az időben korlátozott célú digitális elemeket tartalmazó áruk esetében az eladónak a frissítések biztosítására vonatkozó kötelezettsége rendes körülmények között az említett időtartamra korlátozódik.

(32)

Az áruk hosszabb élettartamának biztosítása a fenntarthatóbb fogyasztási szokások és a körforgásos gazdaság megvalósítása szempontjából fontos. Hasonlóképpen a belső piac működése iránti bizalom növeléséhez nélkülözhetetlen, hogy a piacfelügyelet megerősítése és a gazdasági szereplők számára megfelelő ösztönzők biztosítása révén a nem megfelelő áruk ne kerüljenek az Unió piacára. E célból a termékspecifikus uniós jogszabályok jelentik a legalkalmasabb eszközt a tartóssági és a termékkel kapcsolatos egyéb követelmények bevezetésére a termékek egyes típusaira vagy csoportjaira vonatkozóan, az e célhoz igazodó kritériumok alkalmazásával. Ennek az irányelvnek ezért ki kell egészítenie az ilyen termékspecifikus uniós jogszabályokban kitűzött célkitűzéseket, és fel kell vennie a tartósságot az áruk szerződésszerűségének értékelését szolgáló objektív kritériumok közé. Ebben az irányelvben a tartósság arra utal, hogy az áruk rendeltetésszerű használat mellett képesek megőrizni a megkövetelt funkcióikat és teljesítményüket. Ahhoz, hogy az áruk szerződésszerűek legyenek, az azonos típusú áruk tekintetében szokásos tartóssággal kell rendelkezniük, amelyet a fogyasztó észszerűen elvárhat, figyelembe véve az adott áru jellegét – ideértve az ilyen áruk észszerű karbantartását, például az autó szűrőjének rendszeres vizsgálatát vagy cseréjét – és az értékesítési láncban szereplő bármely személy által vagy nevében tett bármely nyilvános kijelentést. Az értékelés során figyelembe kell venni továbbá minden egyéb releváns körülményt, például az áru vételárát, illetve azt, hogy a fogyasztó milyen intenzitással vagy gyakorisággal használja az árut. Ezenfelül, amennyiben a szerződéskötést megelőzően tett, az adásvételi szerződés részét képező nyilatkozat a termék tartósságára vonatkozóan konkrét információkat tartalmaz, a fogyasztó számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az információkat a szubjektív szerződésszerűségi követelmények részének tekintse.

(33)

Ezen irányelv értelmében az eladó a szállítás időpontjában köteles a szerződésszerű árukat leszállítani a fogyasztó részére. Előfordulhat, hogy az eladók pótalkatrészeket használnak annak érdekében, hogy a szállítás időpontjában fennálló hibás teljesítés esetén az áru javítására irányuló kötelezettségüket teljesítsék. Bár ez az irányelv objektív szerződésszerűségi követelményként nem ró olyan kötelezettséget az eladókra, hogy egy bizonyos időtartamon belül biztosítsák a pótalkatrészek rendelkezésre állását, az irányelv nem érinti a nemzeti jog azon egyéb rendelkezéseit, amelyek arra kötelezik az eladót, a gyártót vagy az értékesítési láncban szereplő személyeket, hogy biztosítsák a pótalkatrészek rendelkezésre állását, illetve tájékoztassák a fogyasztókat ezek elérhetőségéről.

(34)

Számos árut üzembe kell helyezni, mielőtt azt a fogyasztó érdemben használni tudja. Ezenkívül a digitális elemeket tartalmazó áruk esetében általában telepíteni kell a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást, mielőtt a fogyasztó az árut a rendeltetésének megfelelően használatba tudja venni. Ezért az áruk szakszerűtlen üzembe helyezéséből eredő – ideértve az árukba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmak és digitális szolgáltatások szakszerűtlen telepítését – bármilyen hibát hibás teljesítésnek kell tekinteni, amennyiben az üzembe helyezést az eladó végezte vagy azt az eladó ellenőrzése alatt hajtották végre. Amennyiben az árut a fogyasztónak kell üzembe helyeznie, a szerződésszerűség szakszerűtlen üzembe helyezésből eredő hiányát hibás teljesítésnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az üzembe helyezést a fogyasztó vagy a fogyasztó felelőssége alatt egy harmadik fél végezte, ha a szakszerűtlen üzembe helyezés az üzembe helyezési utasítások hiányosságai miatt következett be, így például azért, mert az utasítások nem teljeskörűek, vagy nem elég világosak, amiből adódóan azokat az átlagfogyasztó nehezen tudja használni.

(35)

A szerződésszerűségnek az anyaghibákra és a jogi hibákra egyaránt ki kell terjednie. A harmadik személyek jogainak – különösen szellemitulajdon-jogainak – megsértéséből eredő korlátozások akadályozhatják vagy korlátozhatják az áruknak a szerződéssel összhangban történő használatát. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezekben az esetekben a fogyasztó élhessen az ezen irányelvben meghatározott, a hibás teljesítés esetén alkalmazható jogorvoslatokkal, kivéve, ha a nemzeti jog ilyen esetben a szerződés érvénytelenségéről vagy felbontásáról rendelkezik.

(36)

A szabályok megfelelő rugalmasságának biztosítása érdekében – például a használt áruk adásvétele esetén – lehetővé kell tenni, hogy a szerződő felek eltérhessenek az ezen irányelvben előírt objektív szerződésszerűségi követelményektől. Ilyen eltérés csak akkor lehetséges, ha a fogyasztót arról külön tájékoztatják, és ha a fogyasztó azt más nyilatkozatoktól és megállapodásoktól elkülönítve, aktív és félreérthetetlen magatartás tanúsításával elfogadja.

(37)

Ahhoz, hogy a jogbiztonság a fogyasztók és az eladók szempontjából egyaránt javuljon, egyértelműen meg kell határozni azt az időpontot, amikor az áru szerződésszerűségét értékelni kell. Az áruk szerződésszerűségének megállapítása szempontjából irányadó időpont az áruk leszállításának időpontja. Ez azokra az árukra is vonatkozik, amelyek egyszeri szolgáltatáson keresztül nyújtott digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást foglalnak magukban, vagy azzal vannak összekapcsolva. Ugyanakkor, ha az áruba beépített vagy azokkal összekapcsolt digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást egy meghatározott időszakon belül folyamatosan kell biztosítani, az adott digitálistartalom- vagy digitálisszolgáltatás-elem szerződésszerűségének megállapítása szempontjából nem egy adott időpont, hanem egy adott időtartam irányadó, amely a szállítás időpontjában veszi kezdetét. Jogbiztonsági okokból ez az időtartam meg kell, hogy egyezzen azzal az időtartammal, amíg az eladó a hibás teljesítésért felel.

(38)

Ez az irányelv nem szabályozza a „szállítás” fogalmát, amiről a nemzeti jogban kell rendelkezni, különösen a tekintetben, hogy mit kell az eladónak tennie áruszállítási kötelezettségének teljesítéséhez. Ezenkívül az ebben az irányelvben a szállítás időpontjára tett hivatkozások nem érintik a kárveszély átszállásáról a 2011/83/EU irányelvben megállapított, és a tagállamok jogába megfelelően átültetett szabályokat.

(39)

A digitális elemeket tartalmazó áru akkor tekinthető a fogyasztó számára leszállítottnak, ha az áru fizikai része leszállításra került, és a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás egyszeri szolgáltatása is megtörtént, illetve a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás egy meghatározott időszakon belüli folyamatos szolgáltatása megkezdődött. Ez annyit jelent, hogy az eladónak oly módon kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátania a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást, illetve számára oly módon kell azt hozzáférhetővé tennie, hogy a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás – illetve az ezek letöltésére vagy ezekhez való hozzáférés biztosítására alkalmas eszköz – elérje a fogyasztó érdekkörét, és semmilyen további intézkedésre ne legyen szükség az eladó részéről ahhoz, hogy a fogyasztó a szerződéssel összhangban használhassa a digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást, például egy hivatkozás vagy letöltési opció biztosításával. Ezért a szerződésszerűség megállapítása szempontjából az az időpont irányadó, amikor a digitális tartalmat szolgáltatták vagy a digitális szolgáltatást nyújtották, ha az áru fizikai részét hamarabb leszállították. Ebből adódóan biztosítani lehet, hogy egységes kezdőpontja legyen a helytállási időnek egyrészt a fizikai rész, másrészt a digitális elem vonatkozásában. Ezenfelül a fogyasztók sok esetben nem tudják észlelni a fizikai rész hibáját a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása előtt.

(40)

Amennyiben az áru megkívánja, hogy azt az eladó helyezze üzembe, a fogyasztó egyes esetekben az üzembe helyezés befejezése előtt nem tudja használni az árut, illetve nem tudja észlelni a hibát. Ennek megfelelően, ha az adásvételi szerződés szerint az árut az eladó helyezi üzembe vagy az az eladó felelőssége alatt történik, az árukat akkor kell a fogyasztó számára leszállítottnak tekinteni, amikor az üzembe helyezés befejeződött.

(41)

Az eladók számára a jogbiztonság biztosítása és a határokon átnyúló vásárlások iránti általános fogyasztói bizalom erősítése érdekében meg kell határozni egy időtartamot, amelyen belül a fogyasztó jogorvoslatra jogosult a szerződésszerűség megállapítása szempontjából irányadó időpontban fennálló hibás teljesítések tekintetében. Figyelembe véve, hogy a tagállamok túlnyomó többsége az 1999/44/EK irányelv végrehajtásakor kétéves időtartamról rendelkezett, és a gyakorlatban ezt az időtartamot a piaci szereplők észszerűnek tekintették, ezt az időtartamot fenn kell tartani. Célszerű, hogy ugyanez vonatkozzon a digitális elemeket tartalmazó árukra is. Ugyanakkor, amennyiben a szerződés két éven túli időtartamra írja elő a folyamatos szolgáltatást, a fogyasztónak jogorvoslati jogosultságot kell biztosítani a digitális tartalommal vagy digitális szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítés tekintetében, amennyiben az azon az időtartamon belül következik be vagy válik felismerhetővé, amelyre kiterjedően a szerződés előírja a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás folyamatos szolgáltatását. Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok rugalmasan növelhessék a fogyasztóvédelem szintjét a nemzeti jogukban, a tagállamok számára lehetőséget kell adni, hogy az ebben az irányelvben megállapított időtartamnál hosszabb helytállási időtartamról rendelkezzenek az eladók vonatkozásában.

(42)

A meglévő nemzeti jogrendszerekkel való koherencia érdekében a tagállamok szabadon dönthetnek, hogy azt írják elő, hogy az eladó felel a meghatározott időtartamon belül felismerhetővé vált hibás teljesítésért – amelyhez esetlegesen elévülési idő is kapcsolódik –, vagy azt, hogy a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeire csak elévülési idő vonatkozik. Az előbbi esetben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az eladó helytállási idejét ne lehessen a fogyasztó jogorvoslati lehetőségeire vonatkozó elévülési idővel megkerülni. Bár éppen ezért nem célszerű, hogy ez az irányelv harmonizálja a nemzeti szinten meghatározott elévülési idők kezdő időpontját, biztosítania kell, hogy az elévülési idők ne tegyék lehetetlenné a fogyasztók számára az olyan hibás teljesítés miatti jogorvoslati jogaik gyakorlását, amelyek azon időtartam alatt válnak felismerhetővé, ameddig az eladó felelősséggel tartozik a hibás teljesítésért. Az utóbbi esetben a tagállamok kizárólag elévülési időt állapíthatnak meg vagy tarthatnak fenn a fogyasztó jogorvoslati lehetőségei tekintetében, és nem kell olyan időtartamot meghatározniuk, amelyen belül a hibás teljesítésnek felismerhetővé kell válnia ahhoz, hogy az eladó felelősséggel tartozzon. Annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztókat ilyen esetekben ugyanolyan védelem illesse meg, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ha csak elévülési idő alkalmazandó, az is tegye lehetővé a fogyasztó számára az olyan hibás teljesítés miatti jogorvoslati jogok gyakorlását, amelyek legalább az ezen irányelvben helytállási időként meghatározott időtartam alatt válnak felismerhetővé.

(43)

Bizonyos szempontokból indokolt lehet a használt áruk eltérő kezelése. Bár a kétéves vagy ennél hosszabb helytállási vagy elévülési idő általában egyaránt megfelel az eladó és a fogyasztó érdekeinek, a használt áruk esetében ez nem minden esetben van így. A tagállamok ezért lehetővé tehetik a felek részére, hogy az ilyen áruk esetében rövidebb helytállási vagy elévülési időről állapodjanak meg. Amennyiben a felek lehetőséget kapnak arra, hogy ezt a kérdést szerződéses megállapodásban rendezzék egymás között, ez egyrészt fokozza a szerződési szabadságot, másrészt biztosítja, hogy a fogyasztó tájékoztatást kapjon mind arról, hogy az áru használt áru, mind pedig a rövidebb helytállási vagy elévülési időről. Az ilyen szerződésben meghatározott idő azonban nem lehet egy évnél rövidebb.

(44)

Ez az irányelv nem szabályozza az ebben az irányelvben előírt helytállási idő vagy az elévülési idő felfüggesztésének vagy megszakításának feltételeit. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírják a helytállási idő vagy az elévülési idő felfüggesztését vagy megszakítását például javítás, csere vagy az eladó és a fogyasztó közötti, békés vitarendezés érdekében folytatott tárgyalások esetén.

(45)

Egy éven vagy – ha a tagállamok a kétéves időtartam alkalmazását választották – két éven keresztül a fogyasztónak csak azt kell igazolnia, hogy az áru nem szerződésszerű, anélkül, hogy azt is bizonyítania kellene, hogy a hibás teljesítés már a szerződésszerűség megállapítására irányadó időpontban is fennállt. A fogyasztó követelésének elutasításához az eladónak kell azt bizonyítania, hogy a hibás teljesítés az említett időpontban nem állt fenn. Ezenkívül bizonyos esetekben annak vélelmezése, hogy a hibás teljesítés a szerződésszerűség megállapítására irányadó időpontban már fennállt, összeegyeztethetetlen lehet az áru vagy a hiba jellegével. Az első esetre példa lehet a jellegüknél fogva elhasználódó áruk, köztük a romlandó termékek, például a virágok, vagy az egyszeri használatra szánt áruk. A második esetre példa lehet az olyan hiba, amelyet csakis a fogyasztó vagy nyilvánvaló külső ok idézhetett elő azt követően, hogy az árut a fogyasztónak leszállították. Digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, amennyiben a szerződés a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás folyamatos nyújtását írja elő, a fogyasztótól nem követelhető meg annak bizonyítása, hogy a digitális tartalommal vagy digitális szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítés már a szerződésszerűség megállapítására irányadó időtartam során fennállt. A fogyasztó követelésének elutasításához az eladónak kell azt bizonyítania, hogy a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás az említett időszakban szerződésszerű volt.

(46)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy olyan rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek előírják, hogy a fogyasztónak jogai érvényesítése érdekében egy legalább két hónapos határidőn belül értesítenie kell az eladót a hibás teljesítésről, attól az időponttól számítva, amikor a hibás teljesítést észlelte. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy biztosítsák a fogyasztók magasabb szintű védelmét azáltal, hogy nem vezetnek be ilyen kötelezettséget.

(47)

A jogbiztonság növelése és a belső piac útjában álló főbb akadályok megszüntetése érdekében ennek az irányelvnek teljeskörűen harmonizálnia kell az árukkal kapcsolatos hibás teljesítés esetén a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslatokat, valamint e jogorvoslatok érvényesítésének feltételeit. Így különösen hibás teljesítés esetén a fogyasztónak jogában kell, hogy álljon az áru szerződésszerűvé tételét kérni, vagy a vételár arányos csökkentésében részesülni, vagy megszüntetni a szerződést.

(48)

Az áru szerződésszerűvé tétele tekintetében a fogyasztónak meg kell adni a javítás és a csere közötti választás lehetőségét. A fogyasztó számára a javítás kérése lehetőségének biztosítása ösztönzi a fenntartható fogyasztást, és növelheti a termékek tartósságát. A fogyasztó azon jogosultságát, hogy választhat a javítás és a csere között, csak abban az esetben kell korlátozni, ha az általa választott megoldás jogilag vagy gyakorlatilag lehetetlen, vagy a rendelkezésre álló másik lehetőséghez képest aránytalanul nagy költséget ró az eladóra. Aránytalan például az áru cseréjét kérni egy kisebb karcolás miatt olyan esetben, ha a csere jelentős költséggel járna, a karcolást viszont könnyen ki lehet javítani.

(49)

Az eladó számára lehetővé kell tenni, hogy megtagadja az áru szerződésszerűvé tételét, amennyiben mind a javítás, mind a csere lehetetlen, vagy azok aránytalan költséget rónak az eladóra. Ugyanez érvényes akkor is, ha vagy a javítás, vagy a csere lehetetlen, az alternatív megoldás pedig aránytalan költségeket ró az eladóra. Például ha az áru az eredeti kiszállítási helytől eltérő helyen található, a posta- és szállítási költségek aránytalanok lehetnek az eladó számára.

(50)

Amikor a hiba felismerhetővé válik, a fogyasztónak értesítenie kell az eladót annak érdekében, hogy lehetőséget biztosítson számára az áru szerződésszerűvé tételére. Az eladónak ezt észszerű időn belül meg kell tennie. Ennek megfelelően a fogyasztó elvileg nem jogosult azonnal a vételár csökkentésére vagy a szerződés megszüntetésére, hanem észszerű időt kell biztosítania az eladó számára a hibás áru javítására vagy cseréjére. Amennyiben az eladó az említett időtartamon belül nem javította meg vagy nem cserélte ki az árut, a fogyasztót meg kell, hogy illesse az a jog, hogy további várakozás nélkül követelje a vételárcsökkentést és abban részesüljön, vagy a szerződést megszüntesse.

(51)

Amennyiben a javítás vagy csere a fogyasztó számára nem orvosolta megfelelően a hibás teljesítést, a fogyasztó számára biztosítani kell a vételárcsökkentéshez vagy a szerződés megszüntetéséhez való jogot. Ez az eset áll fenn különösen akkor, ha az eladó a javítást vagy a cserét nem végezte el, vagy ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy az eladó a javítást vagy a cserét nem fogja elvégezni, vagy ha az eladó megtagadta az áru megfelelővé tételét, mivel mind a javítás, mind a csere lehetetlen vagy aránytalan költséget róna rá.

(52)

Bizonyos helyzetekben indokolt lehet, hogy a fogyasztó azonnal jogosult legyen a vételár csökkentésére vagy a szerződés megszüntetésére. Ha az eladó intézkedett az áru szerződésszerűvé tételéről, ám ezt követően újra felismerhetővé válik valamilyen hiba, objektíven meg kell állapítani, hogy a fogyasztónak el kell-e fogadnia, hogy az eladó újra megkísérelje az áru szerződésszerűvé tételét, figyelembe véve az eset minden körülményét, mint például az áru típusát és értékét, valamint a hibás teljesítés jellegét és mértékét. Különösen drága vagy összetett áruk esetében indokolt lehet, hogy az eladó újra megkísérelhesse az áru szerződésszerűvé tételét. Azt is figyelembe kell venni, hogy a fogyasztótól elvárható-e, hogy továbbra is bízzon abban, hogy az eladó képes az áru szerződésszerűvé tételére vagy sem, például amiatt, hogy ugyanaz a probléma másodszor is előfordul. Hasonlóképpen, bizonyos helyzetekben a hibás teljesítés olyan súlyos lehet, hogy a fogyasztó már nem tud bízni abban, hogy az eladó képes az áru szerződésszerűvé tételére; például akkor, ha a hibás teljesítés súlyosan akadályozza a fogyasztót az áru rendeltetésszerű használatában, és a fogyasztótól nem várható el, hogy bízzon abban, hogy a javítás vagy csere orvosolni fogja a problémát.

(53)

A szerződő felek jogai és kötelezettségei közötti egyensúly fenntartása érdekében a fogyasztó számára csak akkor indokolt biztosítani a szerződés megszüntetésének jogát, ha a hiba nem jelentéktelen.

(54)

A tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk annak szabályozására, hogy a kötelezett helyett milyen feltételekkel teljesíthet más személy, például hogy az eladónak az áru megjavítására vonatkozó kötelezettségét mely feltételek esetén teljesítheti a fogyasztó vagy harmadik fél az eladó költségére.

(55)

Annak érdekében, hogy a fogyasztókat megvédjék a túlságosan hosszú késedelmek kockázatáról, minden javítást vagy cserét észszerű időn belül sikeresen le kell bonyolítani. A javítás vagy csere elvégzésének észszerűnek minősülő ideje a javítás vagy a csere elvégzéséhez szükséges legrövidebb időnek kell, hogy megfeleljen. Ezt az időt objektíven kell meghatározni, figyelembe véve az áru jellegét és összetettségét, a hiba jellegét és súlyosságát, valamint a javítás vagy csere elvégzéséhez szükséges erőfeszítést. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezen irányelv végrehajtása során a javítás vagy csere elvégzése észszerű idejének fogalmát úgy értelmezhessék, hogy olyan rögzített időtartamokról rendelkeznek, amelyek általában észszerűnek tekinthetők a javításra vagy a cserére, különösen meghatározott termékkategóriák esetében.

(56)

Ez az irányelv nem kell, hogy rendelkezzen arról, hogy a kötelezett kötelezettségeit hol kell teljesíteni. Ezért ez az irányelv sem a szállítás helyét nem határozhatja meg, sem azt nem írhatja elő, hogy a javítást vagy cserét hol kell elvégezni; ezeknek a kérdéseknek a szabályozását a nemzeti jogra kell hagyni.

(57)

Ha az eladó cserével teszi az árut szerződésszerűvé, a fogyasztó nem kötelezhető arra, hogy fizessen az árunak a cserét megelőző szokásos használatáért. Az áru használata akkor tekintendő szokásosnak, ha összhangban van az áru jellegével és rendeltetésével.

(58)

Ahhoz, hogy a fogyasztó a szerződés megszüntetéséhez való jogát ténylegesen érvényesíthesse, olyan esetekben, amikor a fogyasztó több árut vásárolt, de a hibás teljesítés az adott szerződés alapján szállított áruk közül csak néhányat érint, a fogyasztónak biztosítani kell a jogot, hogy a nem szerződésszerű árukkal együtt vásárolt többi áru tekintetében is megszüntesse a szerződést, akkor is, ha e többi áru szerződésszerű, amennyiben a fogyasztótól észszerűen nem várható el, hogy elfogadja azt, hogy csak a szerződésszerű árukat tartsa meg.

(59)

Amennyiben a fogyasztó a hibás teljesítés miatt megszünteti a szerződést, ennek az irányelvnek kizárólag a megszüntetéshez való jog legfontosabb hatásait és gyakorlásának főbb módozatait kell előírnia, különösen a felek azon kötelezettségét, hogy vissza kell adniuk, amit kaptak. Az eladót tehát kötelezni kell a fogyasztótól kapott vételár visszatérítésére, a fogyasztót pedig kötelezni kell az áru visszaadására.

(60)

Ez az irányelv nem érintheti a tagállamok azon lehetőségét, hogy szabályozzák a megszüntetésnek az ezen irányelvben nem tárgyalt következményeit, például az áruk értékcsökkenésének, megsemmisülésének vagy elvesztésének következményeit. A tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy szabályozzák, hogy a vételárat milyen feltételekkel kell visszatéríteni a fogyasztónak, így például a visszatérítéshez használandó eszközöket vagy a visszatérítés következtében felmerült esetleges költségeket vagy díjakat. A tagállamok számára lehetővé kell tenni például, hogy határidőket állapítsanak meg a vételár visszatérítésére vagy az áruk visszaadására vonatkozóan.

(61)

Az eladó károkért való felelősségének elve az adásvételi szerződések egyik alapvető eleme. A fogyasztó számára ezért biztosítani kell bármely olyan hátrányokból eredő kár megtérítéséhez való jogot, amelyeket az eladó ezen irányelv megsértésével okozott, beleértve a hibás teljesítés következtében elszenvedett kár megtérítését is. E kártérítésnek a fogyasztót a lehető legközelebb kell juttatnia ahhoz a helyzethez, amelyben az áruk szerződésszerűsége esetén lett volna. Mivel a kártérítéshez való jog már valamennyi tagállamban biztosított, ez az irányelv nem érintheti a fogyasztóknak az e szabályok megsértéséből eredő kára megtérítésére vonatkozó nemzeti szabályokat. A tagállamok szabadon szabályozhatják a fogyasztó kártérítésre vonatkozó igényét olyan helyzetekben, amelyekben a javítás vagy a csere jelentős kényelmetlenséget okozott vagy késedelmesen történt meg.

(62)

Az átláthatóság biztosítása érdekében a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó, valamint a kereskedelmi jótállás meglétével és feltételeivel kapcsolatos, a 2011/83/EU irányelvben foglalt követelmények mellett a kereskedelmi jótállásra vonatkozóan elő kell írni bizonyos követelményeket. Emellett a jogbiztonság növelése és a fogyasztók félrevezetésének elkerülése érdekében ennek az irányelvnek elő kell írnia, hogy amennyiben a kapcsolódó reklámokban szereplő kereskedelmi jótállási feltételek a fogyasztókra nézve kedvezőbbek, mint a jótállási nyilatkozatban szereplő feltételek, úgy a kedvezőbb feltételek irányadók. Végezetül ennek az irányelvnek rendelkeznie kell a jótállási nyilatkozat tartalmáról, és arról, hogy milyen módon kell azt a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A jótállási nyilatkozatban például fel kell tüntetni a kereskedelmi jótállás feltételeit annak kikötésével, hogy az áru szerződésszerűségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettséget nem érinti a kereskedelmi jótállás, egyértelművé téve ezáltal, hogy a kereskedelmi jótállás feltételei olyan kötelezettségvállalást keletkeztetnek, amely az áru szerződésszerűségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettségen felül jelentkezik. A tagállamok számára biztosítani kell, hogy szabadon megállapíthassanak szabályokat a kereskedelmi jótállás ezen irányelv által nem szabályozott egyéb vonatkozásai tekintetében – például a kereskedelmi jótálláshoz a jótállásra kötelezetten kívül más kötelezetteket is társítsanak –, amennyiben e szabályok nem fosztják meg a fogyasztókat ez ebben az irányelvben foglalt, teljeskörűen harmonizált, kereskedelmi jótállásról szóló rendelkezésekkel számukra biztosított védelemtől. Bár a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon határozzanak arról, hogy a kereskedelmi jótállást térítésmentesen kell nyújtani, biztosítaniuk kell, hogy az eladó vagy a gyártó bármilyen kötelezettségvállalása, amely az ezen irányelvben meghatározott kereskedelmi jótállásnak minősül, megfeleljen ezen irányelv harmonizált szabályainak.

(63)

Figyelembe véve, hogy az eladó az áru bármely olyan hibájáért felelős a fogyasztó felé, amely az eladó vagy egy harmadik fél cselekménye vagy mulasztása miatt következett be, az eladó számára lehetővé kell tenni, hogy jogorvoslattal éljen az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő felelős személlyel szemben. E jogorvoslatnak magában kell foglalnia az olyan hibás teljesítésből eredő jogorvoslatot, mint a frissítés – többek között a biztonsági frissítés – elmulasztása, amely szükséges lett volna a digitális elemeket tartalmazó áru szerződésszerűségének fenntartásához. Ez az irányelv azonban nem érintheti az eladó és az értékesítési láncban szereplő egyéb felek közötti szerződéskötés szabadságát. Az említett jog gyakorlásának részleteiről, különösen arról, hogy az ilyen jogorvoslatot kivel szemben és hogyan lehet gyakorolni, illetve hogy a jogorvoslat kötelező jellegű-e, a tagállamoknak kell rendelkezniük. Ez az irányelv nem szabályozza azt a kérdést, hogy a fogyasztó közvetlenül is érvényesíthet-e igényt az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban részt vevő személyekkel szemben, kivéve azokat az eseteket, amikor a gyártó az árukra kereskedelmi jótállást kínál a fogyasztó számára.

(64)

Azon személyeknek vagy szervezeteknek, amelyek a nemzeti jog értelmében úgy tekinthetők, hogy jogos érdekük fűződik a fogyasztók szerződéses jogainak védelméhez, jogosultaknak kell lenniük arra, hogy eljárást kezdeményezhessenek olyan bíróság vagy közigazgatási hatóság előtt, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására vagy megfelelő jogi eljárások kezdeményezésére.

(65)

Az ebben az irányelvben foglaltak nem sérthetik a nemzetközi magánjogi szabályok, különösen az 593/2008/EK rendelet és az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) alkalmazását.

(66)

Az 1999/44/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni. A hatályon kívül helyezés időpontját össze kell hangolni ezen irányelv átültetésének határidejével. Annak biztosítása érdekében, hogy az átültetés határidejét követően megkötött szerződésekre egységesen alkalmazzák azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tagállamok ennek az irányelvnek megfeleljenek, ez az irányelv nem alkalmazandó az átültetés határidejét megelőzően megkötött szerződésekre.

(67)

Az ezen irányelv végrehajtása terén folytatott, határokon átnyúló együttműködés elősegítése érdekében módosítani kell az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) mellékletét, hogy az kiegészüljön egy erre az irányelvre utaló hivatkozással.

(68)

A fogyasztók ezen irányelvben megállapított kollektív érdekei védelmének biztosítása érdekében módosítani kell a 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) I. mellékletét, hogy az kiegészüljön egy erre az irányelvre utaló hivatkozással.

(69)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (10) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(70)

Mivel ennek az irányelvnek a célját – nevezetesen azt, hogy az áruk Unión belüli, határokon átnyúló adásvételét gátló szerződési jogi akadályok következetes megszüntetésével hozzájáruljon a belső piac működéséhez – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mivel az egyes tagállamok külön-külön nincsenek abban a helyzetben, hogy leküzdjék a jogi keret széttagoltságát azáltal, hogy biztosítják jogszabályaik koherenciáját a többi tagállam jogszabályaival, az Unió szintjén e cél jobban megvalósítható azáltal, hogy a teljes harmonizáció révén megszüntetik a szerződési joggal kapcsolatos legfőbb akadályokat, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(71)

Helyénvaló, hogy a Bizottság a hatálybalépést követően öt évvel felülvizsgálja ezen irányelv alkalmazását, ideértve különösen a jogorvoslatokra és a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezéseket – a használt áruk és a nyilvános árveréseken eladott áruk tekintetében is –, valamint a tartósságra vonatkozó gyártói kereskedelmi jótállásra vonatkozó rendelkezéseket. A Bizottságnak értékelnie kell azt is, hogy ezen irányelv és az (EU) 2019/770 irányelv alkalmazása a digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatások nyújtása és a digitális elemeket tartalmazó áruk adásvétele tekintetében következetes és egységes jogi keretet biztosít-e.

(72)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat, és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája, többek között annak 16., 38. és 47. cikke által elismert elveket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy és cél

Ezen irányelv célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez és ezzel egyidejűleg magas színvonalú fogyasztóvédelmet biztosítson azáltal, hogy közös szabályokat határoz meg az eladók és fogyasztók által kötött adásvételi szerződésekkel kapcsolatos bizonyos követelményekre vonatkozóan, és ennek keretében meghatározza különösen az áruk szerződésszerűségére, a hibás teljesítés esetén érvényesíthető jogorvoslatokra és e jogorvoslatok érvényesítésének feltételeire, valamint a kereskedelmi jótállásra alkalmazandó szabályokat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.

„adásvételi szerződés”: bármely olyan szerződés, amelynek értelmében az eladó átruházza vagy vállalja, hogy átruházza a fogyasztóra valamely áru tulajdonjogát, a fogyasztó pedig megfizeti vagy vállalja, hogy megfizeti annak vételárát;

2.

„fogyasztó”: bármely természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában olyan célból jár el, amely kívül esik kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenysége körén;

3.

„eladó”: bármely természetes személy vagy – akár magántulajdonban, akár köztulajdonban álló – jogi személy, aki vagy amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, ideértve bármely olyan személyt is, aki vagy amely az említett természetes vagy jogi személy nevében vagy javára jár el;

4.

„gyártó”: az áruk gyártója, az árut az Unió területére behozó importőr, valamint bármely olyan személy, aki vagy amely az árun nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének feltüntetésével önmagát gyártóként tünteti fel;

5.

„áru”:

a)

bármely ingóság; ezen irányelv értelmében árunak minősül a víz, a gáz és a villamos energia is, amennyiben korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben kínálják értékesítésre;

b)

bármely ingóság, amely digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást foglal magában vagy azzal össze van kapcsolva, olyan módon, hogy az érintett digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás hiányában az áru nem tudná betölteni funkcióját (a továbbiakban: a digitális elemeket tartalmazó áruk);

6.

„digitális tartalom”: digitális formában előállított és szolgáltatott adat;

7.

„digitális szolgáltatás”:

a)

olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy digitális adatokat hozzon létre, kezeljen, tároljon vagy azokhoz hozzáférjen; vagy

b)

olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó és a szolgáltatás más igénybe vevői által feltöltött vagy létrehozott digitális adatok megosztását, illetve az azokkal való egyéb interakciót;

8.

„kompatibilitás”: az áru azon képessége, hogy együtt tudjon működni olyan hardverrel vagy szoftverrel, amellyel az azonos típusú árukat általában együtt használják, anélkül, hogy ehhez az árut, a hardvert vagy a szoftvert át kellene alakítani;

9.

„funkcionalitás”: az áru azon képessége, hogy a céljának megfelelő funkciókat betöltse;

10.

„interoperabilitás”: az áru azon képessége, hogy együtt tudjon működni olyan hardverrel vagy szoftverrel, amely eltér attól, amellyel az azonos típusú árukat általában együtt használják;

11.

„tartós adathordozó”: bármely olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fogyasztó vagy az eladó számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon és az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését;

12.

„kereskedelmi jótállás”: az eladó vagy a gyártó (a továbbiakban: a jótállásra kötelezett) bármely olyan kötelezettségvállalása a fogyasztóval szemben az eladónak a szerződésszerűség szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettsége teljesítésén túlmenően, amely alapján a jótállási nyilatkozatban vagy a vonatkozó, a szerződéskötés időpontjában vagy azt megelőzően elérhető reklámban feltüntetett tulajdonságoknak vagy a szerződésszerűséghez nem kapcsolódó bármely egyéb követelménynek nem megfelelő áru vételárát visszatéríti, vagy az ilyen árut kicseréli vagy kijavítja, illetve az áruhoz kapcsolódó szolgáltatást nyújt;

13.

„tartósság”: egy termék azon képessége, hogy megőrizze a megkövetelt funkcióit és teljesítményét szokásos használat mellett;

14.

„térítésmentesen”: az áru szerződésszerűvé tétele érdekében felmerült szükséges költségek – különösen a postaköltség, a szállítási költség, a munkaerőköltség vagy az anyagköltség – megfizetése nélkül;

15.

„nyilvános árverés” olyan értékesítési módszer, amelynek során az eladó az árukat vagy a szolgáltatásokat az árverésvezető által lefolytatott átlátható, versenyszerű licitálás keretében kínálja a fogyasztóknak, akik személyesen megjelennek vagy lehetőséget kapnak arra, hogy személyesen megjelenjenek az árverésen, és amelyen a sikeres licitáló köteles megvenni az árut vagy a szolgáltatást.

3. cikk

Hatály

(1)   Ez az irányelv a fogyasztó és eladó közötti adásvételi szerződésekre alkalmazandó.

(2)   A fogyasztó és az eladó közötti, a későbbiekben előállítandó vagy gyártandó áru átruházására vonatkozó szerződéseket ezen irányelv alkalmazásában szintén adásvételi szerződésnek kell tekinteni.

(3)   Ez az irányelv nem alkalmazandó a digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésekre. Alkalmazandó azonban az olyan digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra, amelyet a 2. cikk 5. pontjának b) alpontja szerinti áru foglal magában vagy amely ilyen áruval van összekapcsolva, és amelyet az adásvételi szerződés értelmében az áruval együtt szolgáltatnak, függetlenül attól, hogy az említett digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást az eladó vagy egy harmadik fél szolgáltatja. Ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás részét képezi-e az adásvételi szerződésnek, akkor vélelmezni kell, hogy az adásvételi szerződés a digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra is kiterjed.

(4)   Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre:

a)

bármely olyan fizikai adathordozó, amely kizárólag digitális tartalom hordozására szolgál; vagy

b)

a végrehajtás vagy más jogi felhatalmazás alapján értékesített áruk.

(5)   A tagállamok kizárhatják ezen irányelv hatálya alól az alábbiak adásvételére irányuló szerződéseket:

a)

nyilvános árverésen értékesített használt áruk; és

b)

élőállatok.

Az a) pontban említett esetben a fogyasztók számára könnyen elérhető, egyértelmű és átfogó tájékoztatást kell biztosítani arról, hogy az ezen irányelvből eredő jogok nem érvényesülnek.

(6)   Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó lehetőségét, hogy az általános szerződési jogi szabályokat, például a szerződések létrejöttére, érvényességére, semmisségére vagy joghatásaira, köztük a szerződés megszüntetésének következményeire vonatkozó szabályokat maguk határozzák meg annyiban, amennyiben azokat ez az irányelv nem szabályozza, illetve hogy a kártérítéshez való jogot maguk szabályozzák.

(7)   Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó lehetőségét, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók számára, hogy kiválasszák azt a jogorvoslati lehetőséget, amellyel élni kívánnak, ha a hibás teljesítés a szállítástól számított rövid időn – legfeljebb 30 napon – belül válik felismerhetővé. Ez az irányelv nem érinti továbbá azokat a nem kifejezetten a fogyasztói szerződésekre vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek bizonyos típusú, az adásvételi szerződés megkötésekor nem felismerhető hibák tekintetében rendelkeznek különös jogorvoslati lehetőségekről.

4. cikk

A harmonizáció szintje

Ha ez az irányelv másként nem rendelkezik, a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő – ideértve az eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú – rendelkezéseket.

5. cikk

Az áruk szerződésszerűsége

Az eladó köteles olyan árut szállítani a fogyasztónak, amely adott esetben megfelel a 6., a 7. és a 8. cikkben meghatározott követelményeknek, a 9. cikk sérelme nélkül.

6. cikk

A szerződésszerűség szubjektív követelményei

Az áru különösen akkor felel meg az adásvételi szerződésnek, ha adott esetben:

a)

megfelel az adásvételi szerződésben foglalt leírásnak, az adásvételi szerződésben előírt típusú, mennyiségű és minőségű, valamint rendelkezik az adásvételi szerződésben előírt funkcionalitással, kompatibilitással, interoperabilitással és egyéb, az adásvételi szerződés szerinti jellemzőkkel;

b)

alkalmas a fogyasztó által meghatározott bármely adott célra, amelyet a fogyasztó legkésőbb az adásvételi szerződés megkötésekor az eladó tudomására hozott, és amelyet az eladó elfogadott;

c)

az adásvételi szerződésben előírt minden tartozékkal és utasítással – többek között az üzembe helyezésre vonatkozó utasításokkal – együtt szállítják; és

d)

ahhoz az adásvételi szerződésben meghatározott frissítéseket szolgáltatják.

7. cikk

A szerződésszerűség objektív követelményei

(1)   A szerződésszerűség szubjektív követelményeinek teljesítése mellett az árunak meg kell felelnie az alábbi követelményeknek is:

a)

alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre az azonos típusú árukat szokásosan használják, figyelembe véve adott esetben a hatályos uniós és tagállami jogot és műszaki szabványokat, illetve ilyen műszaki szabványok hiányában az alkalmazandó ágazatspecifikus magatartási kódexeket;

b)

adott esetben olyan minőségűnek kell lennie, mint amilyen minőségű az a minta vagy modell, amelyet az eladó a szerződés megkötése előtt bocsátott a fogyasztó rendelkezésére, és meg kell felelnie az említett minta vagy modell leírásának;

c)

adott esetben olyan tartozékokkal, többek között csomagolással, üzembe helyezési utasításokkal vagy egyéb utasításokkal együtt kell szállítani, amelyek átadását a fogyasztó észszerűen elvárhatja; valamint

d)

az azonos típusú áruk esetében szokásos és a fogyasztó által észszerűen elvárható mennyiséggel, minőséggel és egyéb jellemzőkkel kell rendelkeznie, többek között a tartósság, a funkcionalitás, a kompatibilitás és a biztonság tekintetében, figyelembe véve az áru jellegét és az eladó vagy az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő más személy – többek között a gyártó – által, különösen reklámban vagy a címkén tett bármely nyilvános kijelentést.

(2)   Az eladót nem kötik az (1) bekezdés d) pontjában említett nyilvános kijelentések, ha bizonyítja, hogy:

a)

a szóban forgó nyilvános kijelentésről nem tudott, és arról észszerűen eljárva nem is tudhatott;

b)

a szerződéskötés időpontjáig a nyilvános kijelentést – a korábbi kijelentés megtételének módjával azonos vagy hasonló módon – helyesbítették; vagy

c)

az áru megvételére vonatkozó elhatározást a nyilvános kijelentés nem befolyásolhatta.

(3)   Digitális elemeket tartalmazó áruk esetében az eladónak biztosítania kell, hogy a fogyasztó értesítést kapjon az olyan – például biztonsági – frissítésekről, amelyek az említett áruk szerződésszerűségének fenntartásához szükségesek, valamint hogy megkapja ezeket az alábbi időszakon keresztül:

a)

az áru és a digitális elemek típusa és célja alapján, valamint figyelembe véve a körülményeket és a szerződés jellegét, a fogyasztó által észszerűen elvárható időszakon keresztül, amennyiben az adásvételi szerződés a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás egyszeri szolgáltatásáról rendelkezik; vagy

b)

a 10. cikk (2) bekezdésében vagy adott esetben (5) bekezdésében megjelölt időszakon keresztül, ha az adásvételi szerződés a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás tekintetében meghatározott időszakon keresztüli folyamatos szolgáltatásáról rendelkezik.

(4)   Amennyiben a fogyasztó nem telepíti észszerű határidőn belül a (3) bekezdésnek megfelelően rendelkezésre bocsátott frissítéseket, az eladó nem felel a hibás teljesítésért, amely kizárólag a vonatkozó frissítés hiányából fakad, feltéve, hogy:

a)

az eladó tájékoztatta a fogyasztót a frissítés elérhetőségéről és a telepítés fogyasztó általi elmulasztásának következményeiről; valamint

b)

a frissítés telepítésének fogyasztó általi elmulasztása vagy a frissítés fogyasztó általi helytelen telepítése nem a fogyasztó számára biztosított telepítési útmutató hiányosságának tudható be.

(5)   Az (1) vagy a (3) bekezdés alapján nem állapítható meg hibás teljesítés abban az esetben, ha a szerződés megkötésekor a fogyasztó külön tájékoztatást kapott arról, hogy az áru valamely konkrét tulajdonsága eltér az (1) vagy a (3) bekezdésben meghatározott, a szerződésszerűségre vonatkozó objektív követelményektől, és a fogyasztó az adásvételi szerződés megkötésekor ezt az eltérést külön, kifejezetten elfogadta.

8. cikk

Az áru helytelen üzembe helyezése

Az áru szakszerűtlen üzembe helyezéséből fakadó hibás teljesítés az áru hibás teljesítésének minősül, amennyiben:

a)

az üzembe helyezés az adásvételi szerződés részét képezi és azt az eladó végezte el vagy az eladó felelőssége mellett végezték el; vagy

b)

az üzembe helyezést a fogyasztónak kellett elvégeznie, a fogyasztó is végezte el, és a szakszerűtlen üzembe helyezés az eladó által – illetve, digitális elemeket tartalmazó áruk esetében a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás eladója vagy szolgáltatója által – rendelkezésre bocsátott üzembe helyezési utasítások hiányosságainak következménye.

9. cikk

Harmadik személyek jogai

Amennyiben valamely harmadik személyek bármely jogának – különösen szellemi tulajdonhoz fűződő jogának – megsértéséből eredő korlátozás megakadályozza vagy korlátozza az áruknak a 6. és a 7. cikkel összhangban történő használatát, a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen a hibás teljesítésből fakadó, 13. cikk szerinti jogorvoslati lehetőségekre, kivéve, ha a nemzeti jog az említett jogsértés esetén a szerződés érvénytelenségéről vagy felbontásáról rendelkezik.

10. cikk

Az eladó felelőssége

(1)   Az eladó felelős a fogyasztóval szemben minden olyan hibáért, amely az áru leszállításának időpontjában fennáll, és amely az ettől az időponttól számított két éven belül felismerhetővé válik. A 7. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül ez a bekezdés a digitális elemeket tartalmazó árukra is alkalmazandó.

(2)   Digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, amennyiben az adásvételi szerződés a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás egy meghatározott időszakon keresztüli folyamatos szolgáltatását írja elő, az eladó felelősséggel tartozik továbbá a digitális tartalommal vagy digitális szolgáltatással kapcsolatos hibás teljesítésért is, amennyiben az a digitális elemeket tartalmazó áru szállításának időpontjától számított két éven belül következik be vagy válik felismerhetővé. Amennyiben a szerződés két évnél hosszabb időtartamon keresztüli folyamatos szolgáltatásról rendelkezik, az eladó felelős a digitális tartalommal vagy digitális szolgáltatással kapcsolatos hibákért, amelyek azon az időtartamon belül következnek be vagy válnak felismerhetővé, amelyre kiterjedően az adásvételi szerződés előírja a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás folyamatos szolgáltatását.

(3)   A tagállamok az (1) és a (2) bekezdésben említetteknél hosszabb határidőket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.

(4)   Amennyiben a nemzeti jog a 13. cikk szerinti jogorvoslatok érvényesítésére elévülési időt is meghatároz, a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen az említett elévülési időn belül a 13. cikk szerinti jogorvoslatra minden olyan hibás teljesítés miatt, amelyért az eladó e cikk (1) és (2) bekezdése alapján felelősséggel tartozik, és amely az említett bekezdésekben meghatározott időn belül válik felismerhetővé.

(5)   E cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérve, a tagállamok a 13. cikkben meghatározott jogorvoslatok tekintetében fenntarthatnak vagy bevezethetnek kizárólag elévülési időt. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen az ilyen elévülési időn belül a 13. cikk szerinti jogorvoslatra minden olyan hibás teljesítés miatt, amelyért az eladó e cikk (1) és (2) bekezdése alapján felelősséggel tartozik, és amely az említett bekezdésekben meghatározott időn belül válik felismerhetővé.

(6)   A tagállamok előírhatják, hogy használt áruk esetén az eladó és a fogyasztó olyan szerződéses feltételekről vagy megállapodásokról állapodhat meg, amelyek az (1), a (2) és az (5) bekezdésben említetteknél rövidebb helytállási időszakot, illetve elévülési időt írnak elő, feltéve, hogy ezen időszakok egy évnél nem rövidebbek.

11. cikk

Bizonyítási teher

(1)   Minden olyan hibáról, amely az áru leszállításának időpontjától számított egy éven belül válik felismerhetővé, vélelmezni kell, hogy már az áru leszállításának időpontjában fennállt, kivéve, ha bizonyítják ennek ellenkezőjét, vagy ha ez a vélelem összeegyeztethetetlen az áru természetével vagy a hiba jellegével. Ez a bekezdés a digitális elemeket tartalmazó árukra is alkalmazandó.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott egyéves időtartam helyett a tagállamok az áru leszállításának időpontjától számított kétéves időtartamot is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.

(3)   Digitális elemeket tartalmazó áruk esetében, amennyiben az adásvételi szerződés a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás egy meghatározott időszakon keresztüli folyamatos szolgáltatásáról rendelkezik, az eladóra hárul a bizonyítási teher azzal kapcsolatban, hogy a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás szerződésszerű volt-e a 10. cikk (2) bekezdésében említett időtartam során, a teljesítés olyan hibájával kapcsolatban, amely az ugyanazon cikkben említett időtartam során válik felismerhetővé.

12. cikk

Értesítési kötelezettség

A tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek olyan rendelkezéseket, amelyek előírják, hogy a fogyasztói jogok érvényesítése érdekében a fogyasztónak a hibás teljesítés általa való észlelésének időpontjától számított legalább 2 hónapon belül tájékoztatnia kell az eladót a hibás teljesítésről.

13. cikk

Hibás teljesítés esetén rendelkezésre álló jogorvoslatok

(1)   Hibás teljesítés esetén a fogyasztónak jogában áll az e cikkben meghatározott feltételek mellett az áru szerződésszerűvé tételét kérni, a vételár arányos csökkentésében részesülni, vagy megszüntetni a szerződést.

(2)   Az áru szerződésszerűvé tétele érdekében a fogyasztó választhat a javítás és a csere között, kivéve, ha az általa választott jogorvoslat lehetetlen vagy a másik jogorvoslattal összehasonlítva aránytalan költséget ró az eladóra, figyelembe véve valamennyi körülményt, többek között az alábbiakat:

a)

azt az értéket, amelyet az áru akkor képviselne, ha nem állna fenn a teljesítés hibája;

b)

a hiba jelentőségét; valamint

c)

azt, hogy az alternatív jogorvoslat a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül végrehajtható-e.

(3)   Az eladó megtagadhatja az áru szerződésszerűvé tételét, amennyiben a javítás, illetve a csere lehetetlen vagy aránytalan költséget róna az eladóra, figyelembe véve valamennyi körülményt, többek között a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett körülményeket.

(4)   A fogyasztó az alábbi esetek bármelyikében jogosult a vételár 15. cikkben foglaltak szerinti arányos csökkentésében részesülni vagy az adásvételi szerződést a 16. cikkben foglaltak szerint megszüntetni:

a)

az eladó nem hajtotta végre a javítást vagy cserét, vagy adott esetben nem a 14. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban hajtotta végre a javítást vagy cserét, vagy az eladó megtagadta az árunak az e cikk (3) bekezdése szerinti szerződésszerűvé tételét;

b)

ismét teljesítési hiba merült fel, annak ellenére, hogy az eladó megkísérelte az áruk szerződésszerűvé tételét;

c)

a teljesítés hibája olyan súlyos jellegű, hogy azonnali árcsökkentést vagy az adásvételi szerződés azonnali megszüntetését teszi indokolttá; vagy

d)

az eladó kijelentette, vagy a körülményekből egyértelmű, hogy az eladó észszerű határidőn belül vagy a fogyasztónak jelentős kényelmetlenség okozása nélkül nem fogja az árut a szerződésszerűvé tenni.

(5)   A fogyasztó nem jogosult a szerződés megszüntetésére, amennyiben a teljesítési hiba jelentéktelen. Annak bizonyítása, hogy a hiba jelentéktelen, az eladót terheli.

(6)   A fogyasztó jogosult a vételár bármely még fennmaradó részét részben vagy egészben visszatartani, amíg az eladó eleget nem tesz ezen irányelv szerinti kötelezettségeinek. A tagállamok meghatározhatják azokat a feltételeket és szabályokat, amelyek szerint a fogyasztó gyakorolhatja a vételár visszatartásának jogát.

(7)   A tagállamok szabályozhatják, hogy a fogyasztónak a hibás teljesítéshez való hozzájárulása érinti-e, és milyen mértékben érinti a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslatokat.

14. cikk

Az áru javítása vagy cseréje

(1)   Az áru javítását vagy cseréjét a következőképpen kell végrehajtani:

a)

térítésmentesen;

b)

észszerű időn belül attól az időponttól számítva, amikor a fogyasztó tájékoztatta az eladót a teljesítés hibájáról; valamint

c)

a fogyasztónak jelentős kényelmetlenség okozása nélkül, figyelembe véve az áru jellegét és azt, hogy a fogyasztónak milyen célból volt szüksége az árura.

(2)   Ha a hiba orvoslására az áru javítása vagy cseréje útján kerül sor, akkor a fogyasztónak az árut az eladó rendelkezésére kell bocsátania. Az eladónak a saját költségére kell biztosítania a kicserélt áru visszavételét.

(3)   Ha a javítás vagy a csere olyan áru eltávolítását teszi szükségessé, amelyet az áru jellegének és céljának megfelelően helyeztek üzembe a hiba felismerhetővé válása előtt, vagy abban az esetben, ha az ilyen árut ki kell cserélni, akkor a javításra vagy cserére vonatkozó kötelezettség magában foglalja a nem megfelelő áru eltávolítását és a csereként szállított vagy kijavított áru üzembe helyezését, vagy ezen eltávolítás vagy üzembe helyezés költségeinek viselését.

(4)   A fogyasztó nem köteles fizetni a kicserélt árunak a cserét megelőző időszakban történő szokásos használatáért.

15. cikk

Árcsökkentés

Az árcsökkentésnek arányosnak kell lennie azzal az értékkülönbözettel, amely a fogyasztó által kapott, illetve azon áru értéke között áll fenn, amelyet a fogyasztónak szerződésszerű teljesítés esetén kapnia kellett volna.

16. cikk

Az adásvételi szerződés megszüntetése

(1)   A fogyasztó az adásvételi szerződés megszüntetéséhez való jogát az eladónak címzett, az adásvételi szerződés megszüntetésésre vonatkozó döntését kifejező nyilatkozat útján gyakorolhatja.

(2)   Amennyiben a hibás teljesítés csupán az adásvételi szerződés alapján szállított áruk egy részét érinti, és az adásvételi szerződés megszüntetésének a 13. cikk értelmében van jogalapja, a fogyasztó az adásvételi szerződést az említett áruk és az azokkal együtt szerzett bármely egyéb áru vonatkozásában megszüntetheti, amennyiben a fogyasztótól nem várható el észszerűen, hogy elfogadja, hogy csak a szerződésnek megfelelő árukat tartja meg.

(3)   Amennyiben a fogyasztó az adásvételi szerződést teljes egészében vagy – a (2) bekezdésnek megfelelően – az adásvételi szerződés alapján szállított áruk egy része vonatkozásában megszünteti, úgy:

a)

a fogyasztónak az eladó költségére vissza kell küldenie az eladóhoz az árukat; valamint

b)

az eladó köteles visszatéríteni a fogyasztónak az áruért fizetett vételárat, amint az árut vagy a fogyasztó által az áru visszaküldéséről átadott igazolást kézhez vette.

E bekezdés alkalmazásában a tagállamok határozhatják meg a visszaküldés és a visszatérítés szabályait.

17. cikk

Kereskedelmi jótállás

(1)   Bármilyen kereskedelmi jótállás kötelező érvényű a jótállásra kötelezettre nézve, a kereskedelmi jótállási nyilatkozatban, valamint a szerződés megkötésekor vagy azt megelőzően rendelkezésre álló, kapcsolódó reklámokban foglalt feltételeknek megfelelően. Az e cikkben foglalt feltételek szerint és az uniós vagy a nemzeti jog bármely más alkalmazandó rendelkezésének sérelme nélkül, ha a gyártó bizonyos áruk tekintetében bizonyos időtartamra a tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállást nyújt a fogyasztónak, a gyártó közvetlenül a fogyasztónak felel a tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállás teljes időtartama alatt az árunak a 14. cikk szerinti javításáért vagy cseréjéért. A gyártó a fogyasztónak a tartósságra vonatkozó kereskedelmi jótállási nyilatkozatban ennél kedvezőbb feltételeket is biztosíthat.

Ha a kereskedelmi jótállási nyilatkozatban foglalt feltételek a fogyasztóra nézve kevésbé kedvezőek, mint a kapcsolódó reklámokban foglaltak, akkor a kereskedelmi jótállás az említett reklámokban foglalt, a kereskedelmi jótállásra vonatkozó feltételeknek megfelelően kötelező, kivéve, ha a szerződés megkötése előtt a kapcsolódó reklámokat az eredeti reklámmal azonos vagy hasonló formában helyesbítették.

(2)   A kereskedelmi jótállási nyilatkozatot tartós adathordozón kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, legkésőbb az áru szállításának időpontjában. A kereskedelmi jótállási nyilatkozatot egyértelmű, jól érthető szövegezéssel kell megfogalmazni. A jótállási nyilatkozatnak az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)

arra vonatkozó egyértelmű nyilatkozat, hogy az áruk hibás teljesítése esetén a fogyasztót jogszabály alapján a hibás teljesítés eladó általi térítésmentes orvoslására vonatkozó jog illeti meg, és ezt a jogot a kereskedelmi jótállás nem érinti;

b)

a jótállásra kötelezett neve és címe;

c)

a fogyasztó által a kereskedelmi jótállás érvényesítése érdekében követendő eljárás;

d)

azon áru megjelölése, amelyekre a kereskedelmi jótállás vonatkozik; valamint

e)

a kereskedelmi jótállás feltételei.

(3)   Amennyiben a (2) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek, az a jótállásra kötelezett szempontjából nem befolyásolja a kereskedelmi jótállás kötelező jellegét.

(4)   A tagállamok a kereskedelmi jótállás e cikkben nem szabályozott egyéb kérdéseire vonatkozóan szabályokat állapíthatnak meg, többek között azzal kapcsolatban, hogy a kereskedelmi jótállási nyilatkozatot milyen nyelven vagy nyelveken kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani.

18. cikk

Visszkereseti igény

Ha az eladó bármely olyan hibás teljesítésért felelős a fogyasztó felé, amely az értékesítési lánc korábbi szakaszaiban szereplő más személy cselekménye vagy mulasztása miatt következett be – ideértve a digitális elemeket tartalmazó árukhoz a frissítések biztosítását a 7. cikk (3) bekezdésével összhangban –, akkor az eladó is visszkereseti igénnyel élhet az értékesítési láncon belül felelős személlyel vagy személyekkel szemben. A felelős személyt, akivel szemben az eladó visszkereseti igénnyel élhet, valamint az annak gyakorlása szempontjából releváns intézkedéseket és feltételeket a nemzeti jog határozza meg.

19. cikk

Végrehajtás

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvnek való megfelelés biztosításához megfelelő és eredményes eszközök álljanak rendelkezésre.

(2)   Az (1) bekezdésben említett eszközök többek között olyan rendelkezéseket foglalnak magukban, amelyek lehetővé teszik, hogy a következő, a nemzeti jog által meghatározott egy vagy több szerv a nemzeti jog szerint eljárást kezdeményezhessen bíróság vagy hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság előtt az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések alkalmazásának biztosítása érdekében:

a)

állami szervek vagy azok képviselői;

b)

fogyasztói szervezetek, amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztók védelméhez;

c)

jogos érdekből eljáró szakmai szervezetek.

20. cikk

A fogyasztók tájékoztatása

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a fogyasztók ezen irányelv szerinti jogaira, és e jogok érvényesítésének eszközeire vonatkozó tájékoztatás a fogyasztók rendelkezésére álljon.

21. cikk

Kötelező jelleg

(1)   Ezen irányelv eltérő rendelkezésének hiányában a fogyasztóra nézve nem kötelező bármely olyan szerződéses megállapodás, amely azelőtt, hogy a fogyasztó értesítené az eladót az áru hibájáról, a fogyasztó hátrányára kizárja az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazását, azoktól eltér vagy azok joghatását módosítja.

(2)   Ez az irányelv nem akadályozza az eladót abban, hogy a fogyasztónak olyan szerződési feltételeket ajánljon, amelyek az ebben az irányelvben foglaltnál nagyobb védelmet biztosítanak.

22. cikk

Az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításai

1.   Az (EU) 2017/2394 rendelet mellékletének 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 136, 2019.5.22., 28. o.).”

2.   A 2009/22/EK irányelv I. mellékletének 7. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„7.

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 136, 2019.5.22., 28. o.).”

23. cikk

Az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezése

Az 1999/44/EK irányelv 2022. január 1-ével hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

24. cikk

Átültetés

(1)   A tagállamok 2021. július 1-ig elfogadják és kihirdetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok 2022. január 1-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(2)   Ezen irányelv rendelkezéseit nem kell alkalmazni a 2022. január 1. előtt kötött szerződésekre.

25. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2024. június 12-ig felülvizsgálja ennek az irányelvnek az alkalmazását, beleértve annak a jogorvoslatokra és a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezéseit – a használt árukra és a nyilvános árverésen értékesített árukra is kiterjedően –, valamint a tartósságra vonatkozó gyártói kereskedelmi jótállást érintő rendelkezéseit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentésben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy ezen irányelv és az (EU) 2019/770 irányelv alkalmazása a digitális tartalom, a digitális szolgáltatások és a digitális elemeket tartalmazó áruk értékesítése tekintetében az uniós szakpolitikákra irányadó elveknek megfelelően következetes és egységes keretet biztosít-e a belső piac megfelelő működéséhez. A jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat kell csatolni.

26. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 22. cikket azonban 2022. január 1-től kell alkalmazni.

28. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2019. május 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  HL C 264., 2016.7.20., 57. o.

(2)  Az Európai Parlament 2019. március 26-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. április 15-i határozata.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (HL L 171., 1999.7.7., 12. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) (HL L 177., 2008.7.4., 6. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/770 irányelve (2019. május 20.) a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól (lásd e Hivatalos Lap 1. oldalát).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 345., 2017.12.27., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelve (2009. április 23.) a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról (HL L 110., 2009.5.1., 30. o.).

(10)  HL C 369., 2011.12.17., 14. o.


MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

Az 1999/44/EK irányelv

Ez az irányelv

1. cikk, (1) bekezdés

1. cikk

1. cikk, (2) bekezdés, a) pont

2. cikk, 2. pont

1. cikk, (2) bekezdés, b) pont, első franciabekezdés

3. cikk, (4) bekezdés, b) pont

1. cikk, (2) bekezdés, b) pont, második és harmadik franciabekezdés

2. cikk, 5. pont, a) pont

1. cikk, (2) bekezdés, c) pont

2. cikk, 3. pont

1. cikk, (2) bekezdés, d) pont

2. cikk, 4. pont

1. cikk, (2) bekezdés, e) pont

2. cikk, 12 pont

1. cikk, (3) bekezdés

2. cikk, 15. pont és 3. cikke (5) bekezdés, a) pont

1. cikk, (4) bekezdés

3. cikk, (2) bekezdés

2. cikk, (1) bekezdés

5. cikk

2. cikk, (2) bekezdés, a) pont

6. cikk, a) pont és 7. cikke (1) bekezdés, b) pont

2. cikk, (2) bekezdés, b) pont

6. cikk, b) pont

2. cikk, (2) bekezdés, c) pont

7. cikk, (1) bekezdés, a) pont

2. cikk, (2) bekezdés, d) pont

7. cikk, (1) bekezdés, d) pont

2. cikk, (3) bekezdés

7. cikk, (5) bekezdés

2. cikk, (4) bekezdés

7. cikk, (2) bekezdés

2. cikk, (5) bekezdés

8. cikk

3. cikk, (1) bekezdés

10. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (2) bekezdés

13. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés

13. cikk, (2) bekezdés és 14. cikke (1) bekezdés, a) pont

3. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés

13. cikk, (2) bekezdés

3. cikk, (3) bekezdés, harmadik albekezdés

14. cikk, (1) bekezdés, b) és c) pont

3. cikk, (4) bekezdés

2. cikk, 14. pont

3. cikk, (5) bekezdés

13. cikk, (4) bekezdés

3. cikk, (6) bekezdés

13. cikk, (5) bekezdés

4. cikk

18. cikk

5. cikk, (1) bekezdés

10. cikk, (1), (2), (3), (4) és (5) bekezdés

5. cikk, (2) bekezdés

12. cikk

5. cikk, (3) bekezdés

11. cikk

6. cikk, (1) bekezdés

17. cikk, (1) bekezdés

6. cikk, (2) bekezdés

17. cikk, (2) bekezdés

6. cikk, (3) bekezdés

17. cikk, (2) bekezdés

6. cikk, (4) bekezdés

17. cikk, (4) bekezdés

6. cikk, (5) bekezdés

17. cikk, (3) bekezdés

7. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

21. cikk, (1) bekezdés

7. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

10. cikk, (6) bekezdés

7. cikk, (2) bekezdés

8. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (6) és (7) bekezdés

8. cikk, (2) bekezdés

4. cikk

9. cikk

19. és 20. cikk

10. cikk

22. cikk

11. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

24. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés

11. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

24. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés

11. cikk, (2) bekezdés

24. cikk, (1) bekezdés, negyedik albekezdés

12. cikk

25. cikk

13. cikk

26. cikk

14. cikk

27. cikk