27.2.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 59/8

A BIZOTTSÁG (EU) 2019/331 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2018. december 19.)

a kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó uniós szintű átmeneti szabályoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 10a. cikkének (1) bekezdésére,

mivel:

(1)	A 2003/87/EK irányelv szabályokat állapít meg a kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztásának 2021 és 2030 közötti végrehajtására vonatkozóan.

(2)

A Bizottság a 2011/278/EU határozattal (2) uniós szintű átmeneti szabályokat állapított meg a kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztásának a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározására vonatkozóan. Mivel az (EU) 2018/410 európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) jelentősen módosította a 2003/87/EK irányelvet, valamint mivel a 2021 és 2030 között alkalmazandó szabályokat egyértelművé kell tenni, a 2011/278/EU határozatot hatályon kívül kell helyezni és fel kell váltani.

(3)

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó uniós szintű, teljes mértékben harmonizált átmeneti intézkedéseknek lehetőség szerint előzetes referenciaértékeket kell meghatározniuk annak biztosítására, hogy az ingyenes kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiahatékony technológiákat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, valamint a CO2 elkülönítését és tárolását, amennyiben rendelkezésre állnak ilyen létesítmények. Ugyanakkor ezek az intézkedések nem ösztönözhetik a kibocsátás növelését. A hulladékgázok – biztonsági fáklyázástól eltérő – fáklyázására vonatkozó ösztönzők csökkentése érdekében a hulladékgázok fáklyázásából – kivéve a biztonsági fáklyázást – származó, mérhető vagy nem mérhető hő, illetve villamos energia termeléséhez nem kapcsolódó múltbeli kibocsátásával csökkenteni kell a megfelelő létesítményrészekre ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek számát. Figyelembe véve azonban a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (2) bekezdése által biztosított különleges bánásmódot, és az átmenet biztosítása érdekében ezt a csökkentést csak 2026-tól kell alkalmazni.

(4)

Azon adatgyűjtések céljából, amelyek a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (2) bekezdésével összhangban elfogadandó végrehajtási jogi aktusok révén a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozó ingyenes kiosztás alapjául szolgáló 54 referenciaérték elfogadásának alapját képezik majd, továbbra is biztosítani kell a referenciaértékek meghatározását, ideértve a 2011/278/EU határozat I. mellékletében jelenleg szereplő termékek és kapcsolódó folyamatokat is, bizonyos, a jogi egyértelműséget és nyelvi javításokat szolgáló változtatásoktól eltekintve. A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 2021 és 2030 közötti időszakra az ingyenes kiosztásra vonatkozó 54 referenciaértéket meghatározó végrehajtási jogi aktusokban a referenciaértékek éves csökkentési arányát a 2011/278/EU bizottsági határozat 2011. április 27-én elfogadott változatában szereplő referenciaértékből kiindulva kell meghatározni. Az egyértelműség érdekében ezeket a kiindulási pontokat e rendelet mellékletében is fel kell tüntetni.

(5)

Az elosztási időszakok előtt végzett adatgyűjtés az ingyenes kiosztás létesítményi szinten történő meghatározásának célját szolgálja, valamint olyan adatokat szolgáltat, amelyeket a 2021 és 2030 között alkalmazandó 54 referenciaértéket meghatározó végrehajtási jogi aktusok céljára használnak fel. A létesítményrészek szintjén részletes adatokat kell gyűjteni a 2003/87/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(6)

Tekintettel az átmeneti ingyenes kiosztás gazdasági jelentőségére és az üzemeltetőkkel szembeni egyenlő bánásmód szükségességére, fontos, hogy a szolgáltatóktól begyűjtött és az elosztásra vonatkozó döntésekhez, valamint a 2021 és 2030 közötti ingyenes kiosztások 54 referenciaértékét meghatározó végrehajtási jogi aktusokhoz felhasznált adatok teljeskörűek, következetesek és a lehető legpontosabbak legyenek. E tekintetben fontos intézkedés a független hitelesítők által végzett hitelesítés.

(7)

A jó minőségű adatok gyűjtésének biztosítása, valamint a 2003/87/EK irányelv által szabályozott kibocsátások nyomon követésének és a kapcsolódó jelentéstételnek a konzisztenciája az üzemeltetők és a tagállamok közös felelőssége. E célból külön szabályokat kell előírni a tevékenységi szintek, az energiaáramok és a kibocsátások létesítményrész-szintű nyomon követésére és jelentésére vonatkozóan, megfelelően figyelembe véve a 601/2012/EU bizottsági rendelet (4) vonatkozó rendelkezéseit. Az ipar által szolgáltatott és e szabályokkal összhangban összegyűjtött adatoknak a lehető legpontosabbnak és legjobb minőségűnek kell lenniük, és tükrözniük kell a létesítmények tényleges működését, valamint azokat az ingyenes kiosztást megfelelően figyelembe véve kell megadni.

(8)	A létesítmények üzemeltetőinek e rendelet hatálybalépésekor meg kell kezdeniük az előírt adatok nyomon követését a IV. mellékletnek megfelelően annak biztosítása érdekében, hogy a 2019. évre vonatkozó adatokat e rendelet rendelkezései szerint össze lehessen gyűjteni.

(9)	A tevékenységi szintek, az energiaáramok és a kibocsátások létesítményrészek szintjén történő nyomon követésére és jelentésére vonatkozó szabályok egyszerűsítése érdekében helyénvaló eltekinteni a többszintű megközelítés alkalmazásától.

(10)

Annak biztosítása érdekében, hogy összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre a 2021 és 2030 közötti ingyenes kiosztásra vonatkozó referenciaértékeket meghatározó végrehajtási jogi aktusok tekintetében, részletes szabályokat kell megállapítani a tevékenységi szintek, az energiaáramok és a kibocsátások létesítményrészekhez való hozzárendelése céljából, a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó adatgyűjtés céljából készített útmutató dokumentumokkal összhangban.

(11)

A nyomonkövetési módszertani tervnek logikus és egyszerű útmutatást kell nyújtania az üzemeltető számára ahhoz, hogy elkerülje a párhuzamos tevékenységeket és kihasználja a létesítményben már meglévő, működő rendszereket. A nyomonkövetési módszertani tervnek ki kell terjednie a tevékenységi szintek, az energiaáramok és a kibocsátások létesítményrész-szintű nyomon követésére, és alapul kell szolgálnia az alapadat-jelentésekhez, valamint az éves tevékenységi szintről az átmeneti ingyenes kiosztás 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (20) bekezdésével összhangban történő kiigazítása céljából előírt jelentéshez. Az üzemeltetőnek lehetőség szerint ki kell használnia a szinergiákat a 601/2012/EU rendelettel összhangban jóváhagyott nyomonkövetési tervvel.

(12)

A nyomonkövetési módszertani tervet a nyomonkövetési szabályokkal való összhang biztosítása érdekében jóvá kell hagyatni az illetékes hatósággal. Az időbeli korlátok miatt az illetékes hatóság jóváhagyása nem szükséges a 2019-ben benyújtandó alapadat-jelentéshez. Ez esetben hitelesítőknek kell értékelniük, hogy a nyomonkövetési módszertani terv megfelel-e az e rendeletben meghatározott követelményeknek. Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében csak a nyomonkövetési módszertan jelentős változtatásaira vonatkozóan szükséges az illetékes hatóság jóváhagyása.

(13)

A 2003/87/EK irányelv által előírt éves kibocsátási jelentések hitelesítése és az ingyenes kiosztás iránti kérelmekkel benyújtott jelentések ellenőrzése közötti összhang biztosítása, valamint a szinergiák kihasználása érdekében célszerű a 2003/87/EK irányelv 15. cikke alapján elfogadott jogi keretet alkalmazni.

(14)

Az üzemeltetőktől való adatgyűjtés és a tagállamoknak kiosztandó kibocsátáskereskedelmi egységek kiszámításának megkönnyítése érdekében valamennyi létesítmény bemenő és kimenő anyag- és energiaáramait és kibocsátásait létesítményrészekhez kell rendelni. Az üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy a tevékenységi szinteket, az energiaáramokat és a kibocsátásokat megfelelően rendeljék hozzá a vonatkozó létesítményrészekhez, tiszteltben tartva a létesítményrészek hierarchiáját és kölcsönös kizárólagosságát, illetve el kell kerülniük az átfedéseket a létesítményrészek között. E felosztásnak adott esetben figyelembe kell vennie a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának kitettnek minősített ágazatok termékeinek előállítását.

(15)

A tagállamoknak 2019. szeptember 30-ig kell benyújtaniuk a Bizottsághoz a nemzeti végrehajtási intézkedéseket. A létesítmények azonos módon való kezelésének előmozdítása és a verseny torzulásának elkerülése érdekében e beadványoknak magukban kell foglalniuk az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) hatálya alá tartozó valamennyi létesítményt a 2003/87/EK irányelv 24. cikke értelmében, különösen azokban az esetekben, amikor az ilyen létesítmények a 2013 és 2020 közötti időszakban a hő tekintetében kiosztásban részesültek.

(16)

A versenytorzulás elkerülése és a szén-dioxid-piac szabályszerű működésének biztosítása érdekében az üzemeltetőknek biztosítaniuk kell, hogy az egyes létesítmények kiosztásának meghatározásakor ne fordulhasson elő az anyag- és energiaáramok kétszeres beszámítása vagy párhuzamos kiosztás. E tekintetben az üzemeltetőknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az olyan esetekre, amikor a referenciaértékkel rendelkező terméket több létesítményben állítják elő, amikor ugyanazon létesítményben több referenciaértékkel rendelkező terméket állítanak elő, valamint a létesítmények határait átlépő kereskedelmi forgalomban lévő köztes termékekre. A tagállamoknak e célból ellenőrizniük kell a kérelmeket.

(17)

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a távfűtés és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés ingyenes kiosztásban részesül. Az említett irányelv 10b. cikkének (4) bekezdésével összhangban – a távfűtés kivételével – a kibocsátásáthelyezés által nem érintett létesítményrészekre alkalmazott CO2-kibocsátás-áthelyezési tényező – amely az irányelv 30. cikke szerinti felülvizsgálat tárgyát képezi – a 2026. évi 30 %-ról lineárisan csökken, és 2030-ban eléri a 0 %-ot. A távfűtés-létesítményrész és minden más, hő-referenciaérték szerinti létesítményrész közötti ilyen különbségtétel miatt a távfűtésre külön hő-létesítményrész-típust kell bevezetni, hogy egyértelmű megközelítést lehessen alkalmazni a képletek és az alapadatokra vonatkozó adatszolgáltatási formanyomtatványok követelményei tekintetében. A távfűtésnek magában kell foglalnia az EU ETS hatálya alá nem tartozó épületek vagy területek helyiségfűtéséhez és hűtéséhez, illetve a használatimelegvíz-előállításhoz felhasznált mérhető hőt.

(18)

Helyénvaló, hogy a termék-referenciaértékek figyelembe vegyék a hulladékgázokból való hatékony energetikai hasznosítást és a felhasználásukhoz kapcsolódó kibocsátásokat. Ennek érdekében azon termékek referenciaértékeinek meghatározásánál, amelyek előállítása hulladékgázokat keletkeztet, a hulladékgázok szén-dioxid-tartalmát nagymértékben figyelembe kell venni. Amennyiben a hulladékgázokat a termelési folyamatból a vonatkozó termék-referenciaérték rendszerhatárain kívülre exportálják és hőtermelés céljából a referenciaértékkel rendelkező folyamat rendszerhatárain kívül elégetik, a kapcsolódó kibocsátásokat úgy kell figyelembe venni, hogy a hő- vagy tüzelőanyag-referenciaérték alapján további kibocsátási egységeket osztanak ki. Azon általános elv fényében, miszerint bármely villamosenergia-termeléssel kapcsolatban nem oszthatók ki ingyenesen kibocsátási egységek, nehogy szükségtelenül torzuljon a verseny az ipari létesítményeknek szolgáltatott villamos energia piacain, és figyelembe véve a villamos energia árában foglalt szén-dioxid-árakat, helyénvaló, hogy amennyiben a hulladékgázokat a termelési folyamatból a vonatkozó termék-referenciaérték rendszerhatárain kívülre exportálják, és villamos energia termelése céljából elégetik, a vonatkozó termék-referenciaértékbe beszámított hulladékgáz széntartalmán túl ne osszanak ki kibocsátási egységeket.

(19)

A verseny torzulásának elkerülése és a hulladékgázok használatának ösztönzése érdekében az érintett gázáramok összetételére vonatkozó információk hiányában a fém-oxidok redukciójából vagy hasonló folyamatokból származó, a termék-referenciaérték szerinti létesítményrész rendszerhatárain kívül bekövetkező CO2-kibocsátásokat csak részlegesen kell a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészekhez rendelni, ha ezek a kibocsátások nem a hulladékgázok energiafelhasználásának eredményei.

(20)

A villamos energia előállításához kapcsolódó közvetett kibocsátásokat a 2011/278/EU határozatban bizonyos referenciaértékek meghatározásánál figyelembe vették azon az alapon, hogy a villamosenergia-termelésből származó közvetlen és közvetett kibocsátások bizonyos mértékben felcserélhetők. Amennyiben ezek a referenciaértékek alkalmazandók, egy létesítmény közvetett kibocsátását továbbra is le kell vonni, a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdésében meghatározott CO2-kibocsátás-áthelyezésnek való potenciális kitettség értékelésére is használt szabványos kibocsátási tényező alkalmazásával. A vonatkozó rendelkezéseket folyamatosan felül kell vizsgálni, többek között azzal a céllal, hogy javuljon az azonos terméket előállító tevékenységek egyenlő elbírálása, és hogy a 2015-ös referenciaév aktualizálásra kerüljön a 2026 és 2030 közötti átmeneti ingyenes kiosztások tekintetében.

(21)

Amennyiben két vagy több létesítmény között mérhető hő cseréjére kerül sor, a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának az egyik létesítmény hőfogyasztásán kell alapulnia, illetve figyelembe kell vennie a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatát. Így annak biztosítása érdekében, hogy az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek száma független legyen a hőellátási struktúrától, a kibocsátási egységeket a hőfogyasztó részére kell kiosztani.

(22)

A meglévő létesítményeknek kiosztandó ingyenes kibocsátási egységek számának a múltbeli tevékenységre vonatkozó adatokon kell alapulnia. A múltbeli tevékenységi szinteket az alapidőszakok során végzett tevékenységek számtani átlaga alapján kell meghatározni. Az alapidőszakoknak kellően hosszúnak kell lenniük ahhoz, hogy reprezentatívnak tekinthetők legyenek az elosztási időszakok tekintetében, amelyek öt naptári évet ölelnek fel. A 2003/87/EK irányelv 3. cikkének h) pontjában meghatározott új belépők esetében a tevékenységi szintek meghatározásának az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári működési év tevékenységi szintjén kell alapulnia, mivel az egy teljes évre vonatkozó tevékenységi szint reprezentatívabbnak tekinthető, mint a működés első évére vonatkozó érték, amely lehetséges, hogy csak egy rövid időszakra vonatkozik. A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (20) bekezdése szerinti kiosztási kiigazítások bevezetése miatt a 2013–2020-as kiosztási időszakhoz képest nincs szükség a jelentős kapacitásváltozás fogalmának fenntartására.

(23)

Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer idővel valóban csökkentse a kibocsátásokat, a 2003/87/EK irányelv előírja, hogy a kibocsátási egységek mennyiségének Unió-szerte lineárisan kell csökkennie. A villamosenergia-termelők esetében az említett irányelv 10a. cikkének (4) bekezdése szerinti lineáris csökkentési tényezőt kell alkalmazni, a 2013. évet tekintve referenciaévnek, kivéve, ha az egységes ágazatközi korrekciós tényező alkalmazandó. A lineáris csökkentési tényező értéke 2021-től évente 2,2 %-kal emelkedik.

(24)	Az új belépők esetében a lineáris csökkentési tényezőt a vonatkozó kiosztási időszak első évét referenciaévnek tekintve kell alkalmazni.

(25)

A villamosenergia-termelőnek és új belépőnek nem minősülő létesítményekre a 2021 és 2025, valamint a 2026 és 2030 közötti időszak minden évében – a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésével összhangban – alkalmazandó egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt minden kiosztási időszakban az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves összege alapján kell meghatározni, amelyet e létesítményre vonatkozóan – kivéve az irányelv 27. vagy 27a. cikkének értelmében a tagállamok által az EU ETS-ből kizárt létesítményeket – e rendelet alapján számítanak ki. A két időszak egyes éveiben ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek így kapott mennyiségét össze kell vetni a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) és (5a) bekezdésével összhangban kiszámított éves kibocsátásiegység-mennyiségekkel, figyelembe véve az említett irányelv 9. cikke alapján meghatározott éves uniós összmennyiségből való vonatkozó részesedést, valamint az EU ETS-be csak 2021–2025-től, illetve 2026–2030-tól felvett vonatkozó kibocsátási mennyiséget.

(26)

mivel az üzemeltetők ingyenes kiosztás iránti kérelmet nyújtanak be, lehetővé kell tenni számura, hogy teljesen vagy részlegesen lemondjanak a kiosztásról, a megfelelő illetékes hatósághoz bármikor az érintett kiosztási időszak során benyújtott kérelem útján. A biztonság és a kiszámíthatóság megőrzése érdekében az üzemeltetők számára nem engedélyezhető, hogy ilyen kérelmüket visszavonják ugyanazon kiosztási időszakra vonatkozóan. A kiosztásról lemondó üzemeltetőknek továbbra is nyomon kell követniük és jelenteniük kell a szükséges adatokat annak érdekében, hogy a következő kiosztási időszakban ingyenes kiosztást kérelmezhessenek. A tagállamoknak továbbra is minden évben nyomon kell követniük és jelenteniük kell a kibocsátásokat, és le kell adniuk a megfelelő számú egységet.

(27)	A létesítmények azonos módon való kezelésének biztosítása érdekében indokolt szabályokat megállapítani a létesítmények beolvadására és kiválására vonatkozóan.

(28)	Az üzemeltetőktől való adatgyűjtés és az új belépőknek a tagállamok által kiosztandó kibocsátási egységek kiszámításának megkönnyítése érdekében helyénvaló a kérelmekre vonatkozó szabályokat megállapítani az ilyen létesítmények esetében.

(29)	Annak biztosítása érdekében, hogy a működésüket beszüntető létesítményeknek ne osszanak ki ingyenes kibocsátási egységeket, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett egy létesítmény működését beszüntetettnek kell tekinteni.

(30)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkének (2) bekezdése szerint az uniós környezetvédelmi politika a szennyező fizet elven alapul, és ennek alapján a 2003/87/EK irányelv a teljes árverés fokozatosan kialakítandó rendszerére történő átállást irányozza elő. A CO2-kibocsátás-áthelyezés elkerülése indokolttá teszi a teljes árverésre történő átállás ideiglenes elhalasztását, és a kibocsátási egységeknek az ipar számára biztosított célzott és ingyenes kiosztását azok a valós kockázatok is indokolttá teszik, amelyeket az üvegházhatású gázok kibocsátásának emelkedése jelent olyan harmadik országokban, amelyek iparára nem vonatkoznak hasonló szén-dioxid-kibocsátási korlátozások, mindaddig, amíg más meghatározó gazdaságok nem hoznak hasonló éghajlat-politikai intézkedéseket. Emellett az ingyenes kiosztásról szóló szabályoknak ösztönözniük kell a kibocsátás csökkentését az Unió azon kötelezettségvállalásával összhangban, hogy 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 40 %-kal csökkenti az üvegházhatású gázok teljes kibocsátását. Az azonos terméket előállító tevékenységek esetében fokozni kell a kibocsátáscsökkentésre irányuló ösztönzőket.

(31)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során a Bizottság szakértőkkel folytatott konzultációs gyakorlatával összhangban konzultációra került sor a tagállamok, az ipar és más érintett szervezetek, köztük a civil társadalom szakértőiből álló, az éghajlat-politikával foglalkozó bizottsági szakértői csoport keretében, amely 2018 májusa és júliusa között három alkalommal ült össze, és észrevételeket tett és véleményt nyilvánított a javaslat különböző elemeivel kapcsolatban.

(32)	E rendeletnek sürgősen hatályba kell lépnie, mivel az üzemeltetőknek 2019 áprilisától vagy májusától meg kell felelniük az alapadat-jelentésre vonatkozó szabályoknak, a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. cikk

Hatály

E rendeletet a 2003/87/EK irányelv III. fejezetében (Helyhez kötött létesítmények) szereplő kibocsátási egységek ingyenes kiosztására kell alkalmazni a 2021-től kezdődő kiosztási időszakokban, kivéve a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének értelmében a villamosenergia-termelés korszerűsítése céljából kiosztott kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztását.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. „meglévő létesítmény”: a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt egy vagy több tevékenységet, vagy az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe (EU ETS) az irányelv 24. cikkének megfelelően először felvett tevékenységet végző bármely létesítmény, amely az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyét

a)	a 2021–2025-ös időszakra legkésőbb 2019. június 30-án,

b)	a 2026–2030-as időszakra legkésőbb 2024. június 30-án kapta meg;

2. „termék-referenciaérték szerinti létesítményrész”: olyan termék előállításához kapcsolódó bemenő és kimenő anyag- és energiaáram és az ezeknek megfelelő kibocsátás, amelyhez az I. mellékletben referenciaértéket határoztak meg;

3. „hő-referenciaérték szerinti létesítményrész”: a termék-referenciaérték szerinti létesítményrész meghatározása által le nem fedett olyan bemenő és kimenő anyag- és energiaáram és az ezeknek megfelelő kibocsátás, amely olyan mérhető hő – nem villamosenergia-termeléssel történő – előállításához, vagy az EU ETS hatálya alá tartozó másik létesítménytől vagy egyéb entitástól való importjához, illetve mindkettőhöz kapcsolódik, amelyet

a)	a létesítmény határain belül termékek előállítása, a villamos energia termelésére használt mechanikus energián kívül mechanikai energia termelése, nem villamosenergia-termelés célját szolgáló hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások céljából fogyasztanak el, illetve

b)	a távfűtés kivételével – az EU ETS hatálya alá nem tartozó létesítménybe vagy egyéb entitásba exportálnak, kivéve a villamos energia termelési célú exportját;

4. „távfűtés”: a mérhető hő hálózaton keresztüli, helyiség fűtésére, helyiség hűtésére vagy használatimelegvíz-előállítás céljára történő elosztása az EU ETS hatálya alá nem tartozó épületek vagy telephelyek számára, a termékek előállításához és a kapcsolódó tevékenységekhez, illetve a villamosenergia-előállításhoz felhasznált mérhető hő kivételével;

5. „távfűtés-létesítményrész”: a termék-referenciaérték szerinti létesítményrész által le nem fedett olyan bemenő és kimenő anyag- és energiaáram és az ezeknek megfelelő kibocsátás, amelyek a távfűtés céljára exportált mérhető hő termeléséhez, az EU ETS hatálya alá tartozó létesítménytől történő importjához, illetve mindkettőhöz kapcsolódik;

6. „tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész”: a termék-referenciaérték szerinti létesítményrész által le nem fedett olyan bemenő és kimenő anyag- és energiaáram és az ezeknek megfelelő kibocsátás, amelyek termékek előállítása, a villamos energia termelésére használt mechanikus energián kívül mechanikai energia termelése; nem villamosenergia-termelés célját szolgáló hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások céljából nem mérhető hő tüzelőanyag-égetéshez, azon belül akár biztonsági fáklyázással történő termeléséhez kapcsolódik;

7. „mérhető hő”: azonosítható csővezetéken vagy vezetéken, hővezető közeg – például különösen gőz, forró levegő, víz, olaj, folyékony fémek és sók – használatával szállított nettó hőáram, amelynek mérésére hőmennyiségmérő van vagy lehet üzembe helyezve;

8. „hőmennyiségmérő”: a 2014/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) VI. mellékletének értelmében vett hőenergia-mérő (MI-004), vagy egyéb olyan készülék, amely áramlási mennyiség és hőmérséklet alapján mérni és rögzíteni tudja a termelt hőenergia mennyiségét;

9. „nem mérhető hő”: a mérhető hőtől eltérő bármely egyéb hő;

10. „technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész”: a szén-dioxid kivételével a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt üvegházhatású gázok kibocsátása, amely az e rendelet I. mellékletében felsorolt termék-referenciaértékek rendszerhatárain kívül történik, vagy olyan szén-dioxid-kibocsátás, amely az e rendelet I. mellékletben felsorolt termék-referenciaértékek rendszerhatárain kívül, a hulladékgázoknak mérhető hő, nem mérhető hő vagy villamos energia előállítása céljából történő égetéséből következő bármely alábbi folyamat vagy kibocsátás közvetlen és azonnali eredményeként történik, azzal a feltétellel, hogy levonásra kerül belőle az a kibocsátás, amely az elégetett, tökéletlenül oxidálódott szén technológiailag felhasználható energiatartalmával egyenértékű mennyiségű földgáz égetéséből adódott volna:

a)	az ércekben, koncentrátumokban és másodlagos anyagokban lévő fémvegyületek kémiai, elektrolitikus vagy pirometallurgiai redukciója a hőtermelésen kívüli elsődleges célból;

b)	fémek és fémvegyületek szennyeződéseinek eltávolítása a hőtermelésen kívüli elsődleges célból;

c)	karbonátok bomlása, a füstgázmosásra használt karbonátok kivételével, a hőtermelésen kívüli elsődleges célból;

d)	termékek és köztes termékek kémiai szintézise, amelyben széntartalmú anyag vesz részt a reakcióban, a hőtermelésen kívüli elsődleges célból;

e)	széntartalmú adalékanyagok vagy nyersanyagok felhasználása a hőtermelésen kívüli elsődleges célból;

f)	félfém-oxidok vagy nemfém-oxidok (például szilikon-oxidok és foszfátok) kémiai vagy elektrolitikus redukciója a hőtermelésen kívüli elsődleges célból;

11. „hulladékgáz”: olyan gáz, amely normál állapotban a 10. pontban felsorolt eljárások bármelyikének eredményeként gáz halmazállapotú, nem teljes mértékben oxidált szenet tartalmaz, ahol a „normál állapot” a 601/2012/EU rendelet 3. cikkének 50. pontja szerint a normál köbmétert (Nm3) definiáló 273,15 K hőmérséklet és 101 325 Pa nyomás;

12. „üzemszerű működés megkezdése”: a működés első napja;

13. „biztonsági fáklyázás”: őrlánghoz szükséges tüzelőanyagok és rendkívül ingadozó mennyiségű, technológiai vagy visszamaradt gázok légköri zavaroknak kitett egységben történő elégetése, amelyet a vonatkozó engedélyek biztonsági okokból kifejezetten előírnak a létesítmény számára;

14. „alapidőszak”: a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottsághoz benyújtandó adatok benyújtásának határidejét megelőző öt naptári év;

15. „kiosztási időszak”: a 2021. január 1-jétől kezdődő ötéves időszak és minden egyes, azt követő ötéves időszak;

16. „bizonytalanság”: egy mennyiség meghatározásának eredményével összefüggő, százalékban kifejezett paraméter, amely az adott mennyiséghez észszerűen hozzárendelhető értékek szórását jellemzi – beleértve a szisztematikus és véletlenszerű hibák hatásait is, valamint leírja a szóban forgó értékeknek az átlagérték körüli 95 %-át magában foglaló megbízhatósági intervallumot, figyelembe véve az értékek eloszlásának esetleges aszimmetriáját is;

17. „beolvadás”: üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedéllyel rendelkező két vagy több létesítmény összeolvadása, feltéve, hogy e létesítmények műszakilag kapcsolódnak egymáshoz, ugyanazon a telephelyen működnek, és az így létrejövő létesítmény az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó egyetlen engedéllyel rendelkezik;

18. „kiválás”: egy létesítmény szétválása két vagy több, üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó külön engedéllyel rendelkező és különböző üzemeltetők által üzemeltetett létesítményre.

3. cikk

Nemzeti igazgatási intézkedések

Az illetékes hatóságnak vagy hatóságoknak a 2003/87/EK irányelv 18. cikkével összhangban történő kijelölése mellett a tagállamok megteszik a megfelelő igazgatási intézkedéseket e rendelet szabályainak a végrehajtására.

II. FEJEZET

Kérelem, adatszolgáltatás és nyomonkövetési szabályok

4. cikk

Meglévő létesítmények üzemeltetői által benyújtott, ingyenes kiosztás iránti kérelem

(1) A 2003/87/EK irányelv 10a. cikke alapján ingyenes kiosztásra jogosult létesítmény üzemeltetője a kiosztási időszakra az illetékes hatósághoz ingyenes kiosztás iránti kérelmet nyújthat be. A kérelmet 2019. május 30. előtt kell benyújtani az első kiosztási időszakra, majd azt követően ötévente.

A tagállamok alternatív határidőt is megállapíthatnak az ilyen kérelmek benyújtására, amely azonban nem lehet az első albekezdésben előírt határidőnél egy hónappal később vagy korábban.

(2) Az (1) bekezdés szerint benyújtott, ingyenes kiosztás iránti kérelemhez a következő adatokat kell csatolni:

a 2003/87/EK irányelv 15. cikkével összhangban elfogadott rendelkezéseknek megfelelően hitelesített alapadat-jelentés, amely tartalmazza a létesítményre és az e rendelet 10. cikkében, valamint I. és II. mellékletében meghatározott létesítményrészekre vonatkozó adatokat, az egyes termék-referenciaértékek tekintetében a múltbeli tevékenységi szint kiszámításához figyelembe veszi e rendelet III. mellékletét, tartalmazza az e rendelet IV. mellékletében felsorolt egyes paramétereket, és a kérelem tárgyát képező kiosztási időszakhoz kapcsolódó alapidőszakra vonatkozik;

b)	nyomonkövetési módszertani terv, amely a VI. mellékletnek megfelelően alapul szolgált az alapadat-jelentéshez és a hitelesítői jelentéshez;

c)	a 2003/87/EK irányelv 15. cikke alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelően kiadott hitelesítői jelentés az alapadat-jelentésről, és amennyiben azt az illetékes hatóság még nem hagyta jóvá, a nyomonkövetési módszertani tervről.

5. cikk

Új belépők ingyenes kiosztás iránti kérelme

(1) Az új belépő által benyújtott kérelem esetében az érintett tagállam e rendelet alapján meghatározza a szóban forgó üzemeltető létesítményére ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek számát azt követően, hogy a létesítmény megkezdte üzemszerű működését.

(2) Az üzemeltető a 10. cikkel összhangban létesítményrészekre osztja az érintett létesítményt. Az üzemeltető az (1) bekezdésben említett kérelem alátámasztására az illetékes hatóságnak a 8. cikkben említett nyomonkövetési módszertani tervvel együtt benyújt egy új belépői adatokat tartalmazó jelentést, amely az üzemszerű működés kezdetét követő első naptári évre vonatkozóan tartalmaz a IV. melléklet 1. és 2. szakaszában felsorolt minden egyes paramétert minden egyes létesítményrészre vonatkozóan külön-külön, valamint benyújtja a 2003/87/EK irányelv 15. cikke alapján elfogadott intézkedésekkel összhangban kiadott hitelesítői jelentést, és megadja az illetékes hatóságnak az üzemszerű működés megkezdésének időpontját.

(3) Ha az új belépő kérelme megfelel a (2) bekezdésben megállapított valamennyi feltételnek, valamint megfelel a 17–22. cikkben megállapított felosztási szabályoknak, az illetékes hatóság a kérelmet, valamint az üzemszerű működés megkezdésének meghatározott időpontját jóváhagyja.

(4) A tagállamok az e cikk értelmében szolgáltatott adatokat kizárólag akkor fogadhatják el, ha azokat a 2003/87/EK irányelv 15. cikke alapján elfogadott intézkedésekkel összhangban egy hitelesítő kielégítőnek ítélte.

6. cikk

Általános nyomonkövetési kötelezettség

Egy létesítmény üzemeltetője, amely ingyenes kiosztás iránti kérelmet nyújt be vagy ingyenes kiosztásban részesül a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke szerint, az illetékes hatóság által 2020. december 31-ig jóváhagyott nyomonkövetési módszertani terv alapján nyomon követi az e rendelet IV. mellékletében felsorolt benyújtandó adatokat.

7. cikk

A nyomon követés elvei

(1) Az üzemeltetőknek hiánytalan és következetes adatokat kell meghatározniuk, gondoskodva arról, hogy ne forduljon elő kétszeres beszámítás és ne legyenek átfedések a létesítményrészek adatai között. Az üzemeltetők a VII. mellékletben szereplő meghatározási módszereket alkalmazzák, kellő gondossággal járnak el, és a VII. melléklet 4. szakasza szerint a lehető legnagyobb mértékű pontosságot biztosító adatforrásokra támaszkodnak.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve az üzemeltető a VII. melléklet 4.4–4.6. szakaszával összhangban más adatforrásokat is felhasználhat, ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül:

a)	a VII. melléklet 4. szakasza szerinti, legpontosabb adatforrások felhasználása műszakilag nem megvalósítható;

b)	a VII. melléklet 4. szakasza szerinti, legpontosabb adatforrások felhasználása észszerűtlen költséggel járna;

a fő bizonytalansági tényezőket azonosító és a kapcsolódó bizonytalansági szintekre vonatkozó egyszerűsített bizonytalansági értékelés alapján az üzemeltető az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az üzemeltető által javasolt adatforrás pontossági szintje a VII. melléklet 4. szakasza szerinti, legpontosabb adatforrások pontosságának szintjével egyenértékű vagy azoknál jobb.

(3) Az üzemeltetők az ingyenes kiosztás iránti kérelem benyújtásának időpontjától számítva legalább 10 évig kötelesek hiánytalan és átlátható nyilvántartást vezetni a IV. mellékletben felsorolt valamennyi adatról és az azokat igazoló dokumentumokról. Az üzemeltető ezeket az adatokat és dokumentumokat kérésre az illetékes hatóság és a hitelesítő rendelkezésére bocsátja.

8. cikk

A nyomonkövetési módszertani terv tartalma és benyújtása

(1) A 4. cikk (2) bekezdésének b) pontja és az 5. cikk (2) bekezdése alapján ingyenes kiosztás iránti kérelmet benyújtó létesítmény üzemeltetője nyomonkövetési módszertani tervet dolgoz ki, amely tartalmazza különösen a létesítmény és létesítményrészek leírását, a termelési folyamatokat, valamint a nyomonkövetési módszerek és adatforrások részletes ismertetését. A nyomonkövetési módszertani terv tartalmazza az összes vonatkozó adatgyűjtési lépés részletes, teljes és átlátható dokumentációját, és legalább a VI. mellékletben meghatározott elemeket.

(2) Az üzemeltető a IV. mellékletben felsorolt minden egyes paraméterre vonatkozóan kiválaszt egy nyomonkövetési módszert a 7. cikkben meghatározott elvek és a VII. mellékletben megállapított módszertani követelmények alapján. A 11. cikk (1) bekezdése szerinti kockázatértékelés és a 11. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzési eljárások alapján a nyomonkövetési módszerek kiválasztásakor az üzemeltetőnek előnyben kell részesítenie azokat a nyomonkövetési módszereket, amelyek a legmegbízhatóbb eredményeket adják, minimálisra csökkentik az adathiány kockázatát, és a legkevésbé hordoznak eredendő kockázatot, beleértve az ellenőrzési kockázatokat is. A kiválasztott módszert dokumentálni kell a nyomonkövetési módszertani tervben.

(3) Amennyiben a VI. melléklet hivatkozik egy eljárásra, valamint a 601/2012/EU rendelet 12. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában az üzemeltető az ilyen eljárást a nyomonkövetési módszertani tervtől elkülönítve állapítja meg, dokumentálja, hajtja végre és tartja fenn. Az üzemeltető az eljárások írásos dokumentációját kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja.

(4) Az üzemeltető a nyomonkövetési módszertani tervet a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontig jóváhagyásra benyújtja az illetékes hatóságnak. A tagállamok korábbi határidőt is meghatározhatnak a nyomonkövetési módszertani terv benyújtására, és előírhatják, hogy az ingyenes kiosztás iránti kérelem benyújtása előtt az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia a nyomonkövetési módszertani tervet.

(5) Amennyiben az üzemeltető ingyenes kiosztás iránti kérelmet nyújt be, de egy korábbi kiosztási időszakban arról lemondott, az üzemeltető legkésőbb a kérelem benyújtásának a 4. cikk (1) bekezdése szerinti határideje előtt hat hónappal benyújtja jóváhagyásra a nyomonkövetési módszertani tervet.

9. cikk

A nyomonkövetési módszertani terv változásai

(1) Az üzemeltető rendszeresen ellenőrzi, hogy a nyomonkövetési módszertani terv tükrözi-e a létesítmény jellegét és működését, valamint azt, hogy van-e mód javítani azon. E célból az üzemeltető figyelembe veszi a vonatkozó hitelesítői jelentésben foglalt valamennyi javítási célú ajánlást.

(2) Az üzemeltető a nyomonkövetési módszertani tervet az alábbi helyzetek bármelyike esetében módosítja:

a)	az új tevékenységek következtében vagy a nyomonkövetési módszertani tervben még nem szereplő új tüzelőanyagok vagy anyagok használata miatt új kibocsátások vagy tevékenységi szintek következnek be;

b)	új típusú mérőműszerek, új mintavételi vagy elemzési módszerek, illetve új adatforrások vagy egyéb tényezők használata nagyobb pontosságot eredményez a jelentett adatok meghatározása során;

c)	a korábban alkalmazott nyomonkövetési módszerekből származó adatok pontatlannak bizonyulnak;

d)	a nyomonkövetési módszertani terv nem felel meg vagy a továbbiakban nem fog megfelelni e rendelet követelményeinek;

e)	ajánlásokat kell végrehajtani a nyomonkövetési módszertani terv javítására, amelyeket a hitelesítői jelentés tartalmaz.

(3) Az üzemeltető indokolatlan késedelem nélkül értesíti az illetékes hatóságot a nyomonkövetési módszertani terv bármilyen tervezett módosításáról. A tagállamok azonban engedélyezhetik, hogy az üzemeltető az adott év december 31-éig, vagy a tagállam által meghatározott másik időpontig bejelentse a nyomonkövetési módszertani terv tervezett, az (5) bekezdés értelmében nem jelentős módosításait.

(4) A nyomonkövetési módszertani terv bármely, az (5) bekezdés értelmében történő módosításához az illetékes hatóság jóváhagyása szükséges. Amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az üzemeltető által jelentősként bejelentett módosítás nem jelentős, erről tájékoztatja az üzemeltetőt.

(5) A létesítmény nyomonkövetési módszertani tervének alábbi módosításai tekintendők jelentősnek:

a)	a létesítmény megváltoztatásából eredő módosítások, különösen új létesítményrészek kialakítása, a meglévő létesítményrészek határainak módosítása vagy létesítményrészek lezárása;

b)	váltás a VII. melléklet 4.4–4.6. szakaszában meghatározott nyomonkövetési módszerről az említett szakaszokban meghatározott másik módszer alkalmazására;

c)	a nyomonkövetési módszertani tervben meghatározott alapértelmezett érték vagy becslési módszer megváltozása;

d)	az illetékes hatóság által kért módosítások annak biztosítására, hogy a nyomonkövetési módszertani terv megfeleljen e rendelet követelményeinek.

(6) Az üzemeltető nyilvántartást vezet a nyomonkövetési módszertani terv minden módosításáról. A feljegyzések mindegyikében az alábbiakat kell rögzíteni:

a)	a módosítás átlátható leírása;

b)	a módosítás indokolása;

c)	az a dátum, amikor az illetékes hatóságot értesítették a tervezett módosításról;

d)	az a dátum – adott esetben –, amikor az illetékes hatóság visszaigazolja a (3) bekezdésében említett értesítés beérkezését, valamint a (4) bekezdésben említett információk benyújtásának vagy jóváhagyásának dátuma;

e)	a módosított nyomonkövetési módszertani terv végrehajtásának kezdő időpontja.

10. cikk

Létesítményrészekre történő felosztás

(1) Az adatszolgáltatás és a nyomon követés céljából az üzemeltető minden, a kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv 10a. cikk szerinti ingyenes kiosztására jogosult létesítményt létesítményrészekre oszt fel. E célból a létesítmény bemenő és kimenő anyag- és energiaáramait és kibocsátásait egy vagy több létesítményrészhez kell rendelni úgy, hogy adott esetben a vonatkozó bemenő és kimenő anyag- és energiaáramok és kibocsátások meghatározott részesedéseinek számszerűsítésére szolgáló módszert határoznak meg.

(2) A létesítmény bemenő és kimenő anyag- és energiaáramainak és kibocsátásainak létesítményrészhez rendelése érdekében az üzemeltetőnek a következő lépéseket kell elvégeznie, az alábbi felsorolás szerinti elsőbbségi sorrendben:

ha a létesítményben az I. mellékletben felsorolt termék-referenciaértékek tekintetében meghatározott termékek bármelyikét állítják elő, az üzemeltetőnek a VII. mellékletben meghatározott szabályok szerint a termék-referenciaérték szerinti létesítményrészekhez kell hozzárendelnie a kapcsolódó bemenő és kimenő anyag- és energiaáramokat és kibocsátásokat;

amennyiben a hő-referenciaérték szerinti vagy a távfűtés-létesítményrészekre vonatkozó bemenő és kimenő anyag- és energiaáramok és kibocsátások relevánsak a létesítmény esetében, és nem rendelhetők az a) pontban említett létesítményrészek egyikéhez sem, az üzemeltető a VII. mellékletben meghatározott szabályok szerint a hő-referenciaérték szerinti létesítményrészekhez vagy – adott esetben – a távfűtés-referenciaértékkel rendelkező létesítményrészhez rendeli azokat;

amennyiben a tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészekre vonatkozó bemenő és kimenő anyag- és energiaáramok és kibocsátások relevánsak a létesítmény esetében, és nem rendelhetők az a) vagy b) pontban említett létesítményrészek egyikéhez sem, az üzemeltető a VII. mellékletben meghatározott szabályok szerint a tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészhez rendeli azokat;

amennyiben a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészre vonatkozó bemenő és kimenő anyag- és energiaáramok és kibocsátások relevánsak a létesítmény esetében, és nem rendelhetők az a), b) vagy c) pontban említett létesítményrészek egyikéhez sem, az üzemeltető a VII. mellékletben meghatározott szabályok szerint a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészhez rendeli azokat.

(3) A hő-referenciaérték, a tüzelőanyag-referenciaérték és technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészek esetében az üzemeltetőnek – a NACE- és PRODCOM-kódok alapján – egyértelműen különbséget kell tennie aközött, hogy a vonatkozó folyamat a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitettnek minősített ágazatot vagy alágazatot szolgál-e ki vagy sem. Ezenkívül az üzemeltetőnek meg kell különböztetnie a mérhető hő azon mennyiségét, amelyet a távfűtés céljából exportálnak, attól a mérhető hőtől, amely nem olyan ágazatot vagy alágazatot szolgál ki, amely a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitettnek minősül.

Amennyiben a hő-referenciaérték, a tüzelőanyag-referenciaérték, vagy a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészek tevékenységi szintjének legalább 95 %-a a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitettnek minősített ágazatot vagy alágazatot szolgál ki, illetve amennyiben a hő-referenciaérték, a tüzelőanyag-referenciaérték, vagy a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészek tevékenységi szintjének legalább 95 %-a a kibocsátásáthelyezés kockázatától mentesnek minősített ágazatot vagy alágazatot szolgál ki, az üzemeltető mentesül azon adatszolgáltatási kötelezettség alól, amely lehetővé tenné a CO2-kibocsátás-áthelyezésnek való kitettség alapján történő különbségtételt.

Amennyiben a távfűtés-létesítményrészek vagy a hő-referenciaérték szerinti létesítményrészek tevékenységi szintjének legalább 95 %-a e létesítményrészek egyikének tulajdonítható, az üzemeltető a létesítményrészek összes tevékenységi szintjét a legmagasabb tevékenységi szinttel rendelkező létesítményrészhez rendelheti.

(4) Ha az EU ETS-ben részt vevő létesítmények egyike az EU ETS-en kívüli létesítmény vagy egyéb entitás számára termelt vagy exportált mérhető hőt, az üzemeltető ezt úgy köteles értékelni, hogy a kérdéses hő esetében a hő-referenciaérték szerinti létesítményrész vonatkozó folyamata nem olyan ágazatot vagy alágazatot szolgál ki, amely a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitettnek minősül, hacsak az üzemeltető kielégítő bizonyítékkal nem szolgál az illetékes hatóságnak a tekintetben, hogy a mérhető hő fogyasztója a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitettnek minősített ágazathoz vagy alágazathoz tartozik.

A távfűtés-létesítményrésze jutó mérhető hő megkülönböztetéséhez az üzemeltetőnek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy a mérhető hőt távfűtés céljára exportálják.

(5) Az (1) és (2) bekezdés szerinti felosztás végrehajtásával az üzemeltető biztosítja az alábbiak mindegyikét:

a)	a létesítmény valamennyi fizikai terméke hozzá van rendelve egy létesítményrészhez, mulasztás vagy kétszeres beszámítás nélkül;

a létesítmény 601/2012/EU rendelet szerint jóváhagyott nyomonkövetési tervében felsorolt forrásanyagainak és kibocsátásának 100 %-a hozzá van rendelve létesítményrészekhez mulasztás vagy kétszeres beszámítás nélkül, kivéve, ha olyan folyamathoz kapcsolódik, amely nem jogosult ingyenes kiosztásra, mint például a létesítmény határain belüli villamosenergia-előállítás, a létesítményrész termék-referenciaértékével le nem írható biztonsági fáklyázástól eltérő fáklyázás, illetve az EU ETS hatálya alá tartozó más létesítményekbe exportált mérhető hő előállítása;

c)	a létesítményben előállított, illetve a létesítmény által importált vagy exportált, ingyenes kiosztásra jogosult mérhető hő nettó mennyiségének 100 %-a, valamint a létesítményrészek között átruházott mennyiségek hozzá vannak rendelve létesítményrészekhez, mulasztás vagy kétszeres beszámítás nélkül;

a létesítményrészek által előállított, importált vagy exportált összes mérhető hő tekintetében dokumentálva van, hogy a mérhető hő az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmény égetési folyamatából származik-e, illetve azt más hőtermelő folyamatokból, vagy az EU ETS hatálya alá nem tartozó entitásoktól importálták;

e)	amennyiben a létesítményen belül villamos energiát állítanak elő, a termék-referenciaérték szerinti létesítményrészen belül termelt mennyiségek hozzá vannak rendelve ezekhez a létesítményrészekhez, mulasztás vagy kétszeres beszámítás nélkül;

f)	minden olyan termék-referenciaérték szerinti létesítményrész esetében, ahol a tüzelőanyag és a villamos energia felcserélhetősége az I. melléklet 2. szakaszával összhangban releváns, megtörtént az elfogyasztott villamos energia megfelelő mennyiségének elkülönített azonosítása és hozzárendelése;

ha a létesítményrész olyan széntartalmú anyagot használ, amely exportált tüzelőanyagok, termékek, melléktermékek, más létesítményrészek vagy létesítmények alapanyagai, illetve hulladékgázok formájában tartalmaz anyagokat, akkor ezeket a teljesítményeket – mulasztás vagy kétszeres beszámítás nélkül – a létesítményrészeknek kell tulajdonítani, amennyiben a b) pont nem vonatkozik rájuk;

a 2. cikk (10) bekezdésének a)–f) pontjában felsorolt folyamatokból származó, a termék-referenciaérték szerinti létesítményrész rendszerhatárain kívül bekövetkező CO2-kibocsátás a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészekhez rendelhetők olyan mértékben, hogy az illetékes hatóság számára elfogadható módon bizonyítható, hogy ezek a kibocsátások a 2. cikk (10) bekezdésében felsorolt folyamatok közvetlen és azonnali eredményei, és nem a normál állapotban gáz-halmazállapotú, nem teljes mértékben oxidált szén későbbi oxidációjából származnak;

amennyiben a hulladékgáznak a mérhető hő, nem mérhető hő vagy villamos energia előállításának célját nem szolgáló elégetéséből származó CO2-kibocsátás a termék-referenciaérték szerinti létesítményrész rendszerhatárain kívül történik, a 2. cikk (10) bekezdésének a)–f) pontjában felsorolt folyamatok eredményeként a hulladékgáz széntartalmának 75 %-át CO2-ra átszámítottnak kell tekinteni, és a technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészhez kell rendelni;

j)	a kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a termelési folyamat azonos termelési folyamatba visszavezetett termékeit levonják az éves tevékenységi szintekből, az I. mellékletben megállapított termékmeghatározásokkal összhangban;

a tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész meghatározása által le nem fedett folyamatokból származó mérhető hő visszanyerése esetén a kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a 90 %-os referencia-hatékonysággal elosztott nettó mérhető hő releváns mennyisége levonásra kerül a tüzelőanyag-ráfordításból. A technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész meghatározása által lefedett folyamatokból származó hővisszanyerés ugyanilyen módon kezelendő.

11. cikk

Ellenőrzési rendszer

(1) Az üzemeltető az alapadat-jelentésben azonosítja az elsődleges adatokból származó adatkezelési hibák kockázatainak forrásait, és hatékony ellenőrzési rendszert hoz létre, dokumentál, hajt végre és tart fenn annak biztosítása érdekében, hogy az adatkezelési tevékenységekre támaszkodó jelentések ne tartalmazzanak valótlanságokat, valamint összhangban legyenek a nyomonkövetési módszertani tervvel és megfeleljenek e rendeletnek.

Az üzemeltető az első albekezdés szerinti kockázatértékelést kérésre az illetékes hatóság rendelkezésre bocsátja. Az üzemeltetőnek azt hitelesítés céljából is hozzáférhetővé kell tennie.

(2) Az (1) bekezdés első albekezdésének alkalmazásában az üzemeltető írásos eljárásokat dolgoz ki, dokumentál, hajt végre és tart fenn az adatkezelési és az ellenőrzési tevékenységekre vonatkozóan, és az említett eljárásokra való hivatkozásokat a 8. cikk (3) bekezdésének megfelelően a nyomonkövetési módszertani tervbe bejegyzi.

(3) A (2) bekezdésben említett ellenőrzési tevékenységek adott esetben a következőket foglalják magukban:

a)	a megfelelő mérőműszerek minőségbiztosítása;

az informatikai rendszerek minőségbiztosítása, amely biztosítja, hogy az érintett rendszerek tervezése, dokumentálása, tesztelése, végrehajtása, ellenőrzése és karbantartása olyan módon történjen, amely biztosítja a megbízható, pontos és időszerű adatfeldolgozást, az (1) bekezdéssel összhangban azonosított kockázatok fényében;

c)	a feladatok adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek során történő különválasztása, valamint a szükséges szakértelem kezelése;

d)	az adatok belső vizsgálata és hitelesítése;

e)	kiigazítások és helyreállító intézkedések;

f)	az alvállalkozók bevonásával végzett folyamatok ellenőrzése;

g)	nyilvántartások és dokumentáció kezelése, ideértve a dokumentumok különböző változatainak kezelését is.

(4) A (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az üzemeltető gondoskodik arról, hogy a mérőműszerek kalibrálása, beállítása és ellenőrzése a használatbavétel előtt, majd használat közben rendszeres időközönként megtörténjen, és a mérőműszereket – adott esetben – nemzetközi mérési szabványokra visszavezethető mérési szabványok alapján ellenőrizzék, az azonosított kockázatokkal arányos módon.

Ha a mérőrendszerek komponenseit nem lehet kalibrálni, az üzemeltető a nyomonkövetési módszertani tervben megnevezi ezeket, és alternatív ellenőrzési módszereket javasol.

Ha egy műszerről megállapítják, hogy nem felel meg az előírásoknak, az üzemeltető azonnal megteszi a szükséges korrekciós intézkedéseket.

(5) A (3) bekezdés d) pontjának alkalmazásában az üzemeltető felülvizsgálja és hitelesíti a (2) bekezdésben említett adatkezelési tevékenységekből származó adatokat.

Az adatok belső vizsgálata és hitelesítése az alábbiakból áll:

a)	az adatok teljességének ellenőrzése;

b)	azon adatok összehasonlítása, amelyeket az üzemeltető az előző alapidőszakban határozott meg és különösen az egyes létesítményrészek ÜHG-hatékonyságára vonatkozó, idősor alapján végzett konzisztencia-ellenőrzések;

c)	a működési adatok gyűjtésének különböző rendszereiből származó adatok és értékek összehasonlítása, különösen a termelési protokollok, értékesítési adatok és azon termékek készletadatai tekintetében, amelyekre a termék-referenciaértékek vonatkoznak;

d)	a létesítmény és a létesítményrészek szintjén gyűjtött adatok összehasonlítása és teljességének ellenőrzése a 10. cikk (5) bekezdésében meghatározott követelmények teljesülésének biztosítása érdekében.

(6) A (3) bekezdés e) pontjának alkalmazásában az üzemeltetőnek gondoskodnia kell arról, hogy amennyiben úgy találják, hogy az adatkezelési tevékenységek vagy ellenőrzési tevékenységek nem működnek hatékonyan, vagy nem teljesülnek az e tevékenységekre vonatkozó eljárások dokumentációjában előírtak, haladéktalanul korrekciós intézkedéseket hozzanak, és az érintett adatokat indokolatlan késedelem nélkül korrigálják.

(7) A (3) bekezdés f) pontja alkalmazásában, amennyiben az üzemeltető egy vagy több, az (1) bekezdésben említett adatkezelési tevékenységet vagy ellenőrzési tevékenységet kiszervez, a következők mindegyikét elvégzi:

a)	e rendeletnek megfelelően ellenőrzi az alvállalkozók bevonásával végzett adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek minőségét;

b)	megfelelő követelményeket határoz meg az alvállalkozók bevonásával végzett folyamtok eredményeire, valamint az ezen eljárásokban alkalmazott módszerekre vonatkozóan;

c)	ellenőrzi az e bekezdés b) pontjában említett eredmények és módszerek minőségét;

d)	biztosítja, hogy az alvállalkozók bevonásával végzett tevékenységeket olyan módon hajtsák végre, hogy azok tükrözzék az (1) bekezdésben említett kockázatértékelés során azonosított eredendő és ellenőrzési kockázatokat.

(8) Az üzemeltető nyomon követi az ellenőrzési rendszer hatékonyságát, többek között belső felülvizsgálatok elvégzése és a jelentéseknek a 4. cikk (2) bekezdése szerinti, hitelesítő általi hitelesítése során tett megállapítások figyelembevételével.

Amennyiben az üzemeltető úgy találja, hogy az ellenőrzési rendszer nem hatékony vagy nem arányos az azonosított kockázatokkal, köteles az ellenőrzési rendszert továbbfejleszteni és a nyomonkövetési módszertani tervet vagy adott esetben az alapul szolgáló, az adatkezelési tevékenységekre, kockázatértékelésekre és ellenőrzési tevékenységekre vonatkozó írásos eljárásokat aktualizálni.

12. cikk

Adathiány

(1) Amennyiben technikai okokból átmenetileg nem kivitelezhető az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési módszertani terv alkalmazása, az üzemeltetőnek a 10. cikk (5) bekezdése szerinti megerősítő ellenőrzések céljára a nyomonkövetési módszertani tervben felsorolt, alternatív adatforrásokon alapuló módszert kell alkalmaznia, vagy ha a nyomonkövetési módszertani tervben nem szerepel ilyen, akkor olyan alternatív módszert kell alkalmaznia, amely a VII. melléklet 4. szakaszában meghatározott általános adatforrások és azok hierarchiája, vagy egy óvatos becslési módszer szerint a legmagasabb elérhető pontosságot biztosítja mindaddig, amíg a jóváhagyott nyomonkövetési módszertani terv alkalmazásának feltételei helyreállnak.

Az üzemeltető minden szükséges intézkedést megtesz a jóváhagyott nyomonkövetési módszertani terv mielőbbi alkalmazása érdekében.

(2) Amennyiben olyan, az alapadat-jelentés szempontjából releváns adatok hiányoznak, amelyek tekintetében a nyomonkövetési módszertani terv nem sorol fel alternatív ellenőrzési módszereket vagy az ellenőrző adatokra vonatkozó, illetve az adathiány megszüntetésére szolgáló alternatív adatforrásokat, az üzemeltető megfelelő becslési módszert alkalmaz az adott időszakban a hiányzó paraméterekre vonatkozó, óvatos becslésen alapuló helyettesítő adatok meghatározására, különösen a bevált ipari gyakorlatok és a legújabb tudományos és műszaki ismeretek alapján, továbbá az adathiányra és az adott módszerek alkalmazására az alapadat-jelentéshez csatolt mellékletben megfelelő indokolást ad.

(3) Amennyiben a jóváhagyott nyomonkövetési módszertani tervtől az (1) bekezdés szerinti átmeneti eltérésre kerül sor, vagy a 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjában vagy az 5. cikk (2) bekezdésében említett jelentés szempontjából lényeges adatok hiányoznak, az üzemeltető indokolatlan késedelem nélkül írásos eljárást dolgoz ki a jövőben az ilyen típusú adathiány elkerülésére, és a nyomonkövetési módszertani terv 9. cikk (3) bekezdésének megfelelő módosítására. Az üzemeltető értékeli továbbá, hogy szükséges-e a 11. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzési tevékenységek aktualizálása, és ha igen, milyen módon, valamint módosítja ezeket az ellenőrzési tevékenységeket és a vonatkozó írásbeli eljárásokat.

13. cikk

Elektronikus formanyomtatványok használata

A tagállamok előírhatják az üzemeltetők és a hitelesítők számára, hogy elektronikus formanyomtatványokat vagy egyedi fájlformátumokat használjanak a 4. cikk (2) bekezdésében említett alapadat-jelentés, nyomonkövetési módszertani tervek és ellenőrzési jelentések, valamint az 5. cikk (2) bekezdésében említett, új belépői adatjelentések, nyomonkövetési módszertani tervek és ellenőrzési jelentések benyújtásához.

III. FEJEZET

A kiosztás szabályai

14. cikk

Nemzeti végrehajtási intézkedések

(1) A 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerinti listát a Bizottság által rendelkezésre bocsátott elektronikus formanyomtatvány használatával kell a Bizottsághoz benyújtani, és abban azonosítani kell az összes villamosenergia-termelőt és olyan kis létesítményt, amely a 2003/87/EK irányelv 27. és 27a. cikke alapján kivehető az EU ETS hatálya alól, valamint azokat a létesítményeket, amelyeket az említett irányelv 24. cikke alapján az EU ETS hatálya alá kívánnak vonni.

(2) Az (1) bekezdésben említett lista az ingyenes kiosztás iránti kérelmet benyújtó valamennyi meglévő létesítményre vonatkozóan tartalmazza a következő információkat:

a)	a létesítmény és határainak azonosítása az európai uniós ügyleti jegyzőkönyvben (EUTL) szereplő létesítményazonosító kód alapján;

b)	a tevékenységre és az ingyenes kiosztásra való jogosultságra vonatkozó információk;

c)	a létesítmény minden egyes létesítményrészének azonosítása;

d)	minden egyes létesítményrész esetében az éves tevékenységi szint és az éves kibocsátás a vonatkozó alapidőszak minden egyes évében;

minden egyes létesítményrész esetében az arra vonatkozó információk, hogy az adott létesítményrész a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitettnek minősített ágazathoz vagy alágazathoz tartozik-e, beleértve adott esetben a gyártott termékek PRODCOM-kódjait;

f)	minden egyes létesítményrész esetében a IV. melléklet szerint jelentett adatok.

(3) Az (1) bekezdésben említett lista kézhezvételét követően a Bizottság értékeli az egyes létesítményeknek a listára történő felvételét és a (2) bekezdéssel összhangban benyújtott, kapcsolódó adatokat.

(4) Amennyiben a Bizottság nem utasítja el a létesítmény felvételét a listára, az adatokat fel kell használni 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (2) bekezdésében említett felülvizsgált referenciaérték kiszámításához.

(5) A tagállamok az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségét létesítményenként az adott kiosztási időszakra vonatkozó, a 16. cikk (2)–(7) bekezdése, valamint a 19–22. cikk szerint meghatározott felülvizsgált referenciaértékek alkalmazásával határozzák meg és jelentik be.

(6) Amint az érintett kiosztási időszakra vonatkozó ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége bejelentésre került, a Bizottság úgy határoz meg bármely tényezőt a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdése alapján, hogy a létesítmények részére, az e rendelet V. mellékletében meghatározott tényezők alkalmazásával kiszámított ingyenesen kiosztható kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségeinek összegét az érintett kiosztási időszak minden egyes évére vonatkozóan összehasonlítja a létesítmények számára a 2003/87/EK irányelv 10a. cikk (5) és (5a) bekezdésének megfelelően kiszámított éves kibocsátásiegység-mennyiséggel, figyelembe véve a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdése és 10a. cikkének (5) bekezdése szerint meghatározott, az Unió egészére kiterjedő éves összmennyiség megfelelő arányát. A meghatározásnak figyelembe kell vennie a 2003/87/EK irányelv 24. cikke szerinti kiterjesztések által az ETS hatálya alá került létesítményeke, illetve a 27. és 27a. cikke szerint onnan kivett létesítményeket.

(7) A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdése alapján megállapított tényezők meghatározását követően a tagállamok meghatározzák a 16. cikkének (8) bekezdésével összhangban az adott kiosztási időszakban ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek végleges éves mennyiségét, és azt benyújtják a Bizottságnak.

(8) A 4. cikk (2) bekezdése alapján kapott jelentéseket kérésre valamennyi tagállam a Bizottság rendelkezésére bocsátja.

15. cikk

A meglévő létesítmények múltbeli tevékenységi szintje

(1) A tagállamok az e rendelet követelményeinek való megfelelés biztosítása érdekében elbírálják a 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően benyújtott alapadat-jelentéseket és hitelesítői jelentéseket. Adott esetben az illetékes hatóság felszólítja az üzemeltetőket azon meg nem felelések vagy hibák kijavítására, amelyek befolyásolják a múltbeli tevékenységi szintek meghatározását. Az illetékes hatóság felkérheti az üzemeltetőket, hogy a 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően benyújtandó információk és dokumentumok mellett további adatokat is bocsássanak a rendelkezésére.

(2) Az elbírált alapadat-jelentések és hitelesítői jelentések alapján a tagállamok meghatározzák az egyes létesítményrészek és létesítmények múltbeli tevékenységi szintjeit a vonatkozó alapidőszak tekintetében. A tagállamok csak akkor határozhatják meg a múltbeli tevékenységi szinteket, ha a létesítményre vonatkozó adatokat a hitelesítés során megfelelőnek találták, vagy ha meggyőződtek arról, hogy a hitelesítő véleményezéséhez vezető adathiány olyan rendkívüli és előre nem látható körülményeknek tudható be, amelyeket a lehető legnagyobb gondosság ellenére sem lehetett elkerülni.

(3) A termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint minden olyan termék esetében, amelyhez az I. mellékletben hivatkozottaknak megfelelően termék-referenciaértéket határoztak meg, az érintett létesítményben az adott termék alapidőszak alatti éves múltbeli termelésének számtani átlagára vonatkozik.

(4) A hőhöz kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint a létesítmény határain belül, az alapidőszak során termékek előállítása vagy – a villamos energia előállítását kivéve – mechanikai energia termelése, hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások céljából elfogyasztott, de nem villamosenergia-ellátási célú nettó mérhető hő termeléséhez, illetve annak az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményből való importjához, illetve mindkettőhöz, valamint az EU ETS hatálya alá nem tartozó létesítmény vagy egyéb entitás számára történő – de nem villamosenergia-termelés célú – exportjához kapcsolódó éves múltbeli mennyiségének terajoule/évben kifejezett számtani átlaga.

A távfűtéshez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint a létesítmény határain belül, az alapidőszak során termelt, távfűtés céljából exportált mérhető hő, az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményből importált mérhető hő, illetve mindkettő tevékenységhez köthető hő éves múltbeli mennyiségének terajoule/évben kifejezett számtani átlaga.

(5) A tüzelőanyaghoz kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint az alapidőszak során termékek előállítása vagy – a villamos energia előállítását kivéve – mechanikai energia termelése, hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások, valamint biztonsági fáklyázás céljából elfogyasztott, de nem villamosenergia-ellátási célú nem mérhető hő termeléséhez elfogyasztott tüzelőanyag éves múltbeli mennyiségének terajoule/évben kifejezett számtani átlaga.

(6) Az érintett létesítményben az alapidőszak során termékek előállításával kapcsolatban bekövetkezett technológiai kibocsátások esetében a folyamathoz kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint az éves múltbeli technológiai kibocsátásoknak a szén-dioxid tonna-egyenértékben kifejezett számtani átlaga.

(7) A (3)–(6) bekezdésben említett számtani átlagok meghatározásához csak azokat a naptári éveket kell figyelembe venni, amikor a létesítmény legalább egy napig üzemelt.

Ha a létesítményrész az adott alapidőszakban kevesebb mint két naptári éven keresztül üzemelt, a múltbeli tevékenységi szintek az e létesítményrész üzemszerű működésének megkezdését követő első naptári évére vonatkozó tevékenységi szintek lesznek.

Ha a létesítményrész az alapidőszak során egy naptári évnél kevesebb ideig üzemel, a múltbeli tevékenységi szintet akkor kell meghatározni, amikor a tevékenységi szintről az első naptári évét követően jelentést nyújt be.

(8) A (3) bekezdéstől eltérve, azon termékek esetében, amelyekre a III. mellékletben említett termék-referenciaértékek alkalmazandók, a tagállamok a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintet az éves múltbeli termelés számtani átlaga alapján, az említett mellékletben szereplő képletekkel összhangban határozzák meg.

16. cikk

Meglévő létesítményeknek létesítményi szinten történő kiosztás

(1) Amennyiben egy meglévő létesítmény üzemeltetője a 4. cikknek megfelelően ingyenes kibocsátásiegység-kiosztás iránti, megalapozott kérelmet nyújt be, az érintett tagállam a 14. cikkel összhangban gyűjtött adatok alapján 2021-től minden évre kiszámítja az adott létesítmény részére ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségét.

(2) Az (1) bekezdésben említett számítás céljából a tagállamok először minden létesítményrész esetében külön-külön meghatározzák az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes számát a következők szerint:

a termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében az adott évre kiosztandó ingyenes kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (2) bekezdésével összhangban, az érintett kiosztási időszakra elfogadott, vonatkozó termék-referenciaérték és az adott termékre vonatkozó múltbeli tevékenységi szint szorzatának felel meg;

a hő-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében az adott évre kiosztandó ingyenes kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (2) bekezdésével összhangban a mérhető hőre vonatkozó hő-referenciaértéknek az érintett kiosztási időszakra elfogadott értéke és a hővel kapcsolatos múltbeli tevékenységi szint szorzatának felel meg, a mérhető hő – a távfűtésen kívüli – célú fogyasztása, vagy az EU ETS hatálya alá nem tartozó létesítményekbe történő exportálása esetén;

a távfűtés-létesítményrészek esetében az adott évre kiosztandó ingyenes kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (2) bekezdésével összhangban a mérhető hőre vonatkozó hő-referenciaértéknek az érintett kiosztási időszakra elfogadott értéke és a távfűtéssel kapcsolatos múltbeli tevékenységi szint szorzatának felel meg;

a tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében az adott évre kiosztandó ingyenes kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (2) bekezdésével összhangban a tüzelőanyag-referenciaértéknek az adott ötéves időszakra elfogadott értéke és a tüzelőanyaggal kapcsolatos múltbeli tevékenységi szint szorzatának felel meg az elfogyasztott tüzelőanyag mennyiségét illetően;

e)	a technológiai kibocsátás szerinti létesítményrészek esetében az adott évre ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége az adott folyamathoz kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint 0,97-tel megszorzott értékének felel meg.

Ha a létesítményrész az alapidőszak alatti üzemszerű működés megkezdése után kevesebb mint egy naptári évig működik, az adott kiosztási időszakra vonatkozó előzetes kiosztást a múltbeli tevékenységi szint jelentése után kell meghatározni.

(3) A 2003/87/EK irányelv 10b. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában az érintett évre ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeknek az e cikk (2) bekezdése alapján az egyes létesítményrészek tekintetében meghatározott előzetes éves mennyiségére az e rendelet V. mellékletben meghatározott tényezőket kell alkalmazni, amennyiben az érintett létesítményrészekben zajló folyamatok olyan ágazatot vagy alágazatot szolgálnak ki, amely a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében nem minősül a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitettnek.

Az első albekezdéstől eltérve, a távfűtés-létesítményrészek esetében alkalmazandó szorzó 0,3.

(4) Amennyiben a (2) bekezdésben említett létesítményrészekben zajló folyamatok a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése értelmében a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitettnek minősített ágazatokat vagy alágazatokat szolgálnak ki, az alkalmazandó tényező 1.

(5) Az olyan létesítményrész esetében, amely salétromsav-referenciaértékkel rendelkező termékeket előállító létesítményrészekből származó mérhető hőt kap, az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségét csökkenteni kell az adott hő adott alapidőszak alatti éves múltbeli fogyasztásának és a 2003/87/EK irányelv 10a. cikknek (2) bekezdésével összhangban a mérhető hő adott kiosztási időszakra vonatkozóan elfogadott hő-referenciaértékének szorzatával.

2026-tól a vonatkozó kiosztási időszakban a termék-referenciaérték szerinti létesítményrészeknek megállapított, ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségét csökkenteni kell a hulladékgázok fáklyázásából – kivéve a biztonsági fáklyázást – származó, azonban a mérhető vagy a nem mérhető hő valamint a villamos energia termeléséhez nem kapcsolódó éves múltbeli kibocsátások értékével.

(6) Az egyes létesítmények részére ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége a valamennyi létesítményrész számára ingyenesen kiosztandó – a (2)–(5) bekezdésnek megfelelően kiszámított – kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségének összege.

Amennyiben valamely létesítmény olyan létesítményrészeket foglal magában, amelyek cellulózt (rövid rostú nátroncellulózt, hosszú rostú nátroncellulózt, termomechanikai úton előállított cellulózt és mechanikai úton előállított cellulózt, szulfitcellulózt vagy más, termék-referenciaértékkel nem leírható cellulózt) gyártanak és a mérhető hőt technológiailag kapcsolódó egyéb létesítményrészeknek exportálják, az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves összmennyisége – függetlenül attól, hogy az adott létesítmény létesítményrészeinek előzetesen összesen mennyi kibocsátási egységet osztottak ki ingyenesen évente –, az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége kapcsán a létesítményrész által gyártott termékek közül csak a kereskedelmi forgalomba hozottakat veszi számításba, az ugyanezen létesítményrész vagy ahhoz technológiailag kapcsolódó más létesítmény által egyéb papírtermékek alapanyagaként felhasznált termékeket nem.

(7) Az egyes létesítmények részére ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségének meghatározásakor a tagállamok és az üzemeltetők biztosítják, hogy a kibocsátások vagy tevékenységi szintek ne kerüljenek kétszer beszámításra, illetve hogy a kiosztandó mennyiség értéke ne legyen negatív. Amennyiben valamely létesítmény különösen az I. mellékletben meghatározott rendszerhatárok fogalommeghatározása szerinti termék-referenciaérték hatálya alá tartozó köztes terméket importál, a kibocsátások nem számolhatók kétszer a mindkét érintett létesítmény számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségének meghatározásakor.

(8) A 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó létesítmények kivételével az egyes meglévő létesítmények számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek végleges éves mennyisége az e cikk (6) bekezdésével összhangban meghatározott létesítmények számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeknek az e rendelet 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban meghatározott ágazatközi korrekciós tényezővel megszorzott előzetes éves mennyisége.

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó és az ingyenes kibocsátási egységek kiosztására jogosult létesítmények esetében az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek végleges éves mennyisége az egyes létesítmények számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeknek az e cikk (6) bekezdéssel összhangban meghatározott, és a 2003/87/EK irányelv 9. cikkében említett lineáris tényezővel kiigazított előzetes éves mennyiségével egyenlő, amelynek meghatározásakor referenciául az adott létesítmény számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek a 2013. évi előzetes éves összmennyisége szolgál, kivéve azt az évet, amelyben az említett kiosztásokat a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdése szerint egységes módon igazítják ki.

A második albekezdéstől eltérve, amely évben a 14. cikk (6) bekezdése szerint meghatározott tényező 100 %-nál alacsonyabb, a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (3) bekezdése hatálya alá tartozó és ingyenes kibocsátási egységek kiosztására jogosult létesítmények esetében a kibocsátási egységek ingyenesen kiosztandó végleges éves mennyiségének meg kell felelnie az e cikk (6) bekezdése szerint meghatározott létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségének, amelyet az e rendelet 14. cikkének (6) bekezdésé szerint meghatározott tényezővel évente ki kell igazítani.

(9) Az (1)–(8) bekezdésben említett számítások céljából a létesítményrészekre és a létesítményekre vonatkozó kibocsátási egységek mennyiségét a legközelebbi egész számmal kell megadni.

17. cikk

Az új belépők múltbeli tevékenységi szintje

A tagállamok az alábbiak szerint határozzák meg az egyes új belépőkre és létesítményrészeikre vonatkozó múltbeli tevékenységi szinteket:

a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint az adott létesítményrész üzemszerű működésének megkezdését követő első naptári évi tevékenységi szintje minden olyan termék esetében, amelyre vonatkozóan termék-referenciaértéket határoztak meg e rendelet I. melléklete vagy a 2003/87/EK irányelv 24. cikke alapján;

a hőhöz kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári évi tevékenységi szintje a létesítmény határain belül termékek előállítása vagy a villamos energia termelésére használt mechanikus energián kívül mechanikai energia termelése, nem villamosenergia-termelés célját szolgáló hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások céljából megtermelt hő vagy az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményből importált hő, illetve mindkettő, valamint az EU ETS hatálya alá nem tartozó létesítmény vagy egyéb entitás számára történő, de nem villamosenergia-termelés célú export tekintetében;

c)	a távfűtéshez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év tevékenységi szintje a mérhető hőnek az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményből származó, a távfűtés céljából történő importja, termelése vagy mindkettő tekintetében;

a tüzelőanyaghoz kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év tevékenységi szintje az érintett létesítményben termékek előállítása vagy mechanikai energia – nem villamosenergia-termelési célú – termelése, hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások, valamint biztonsági fáklyázás céljából elfogyasztott, de nem villamosenergia-ellátási célú, nem mérhető hő termeléséhez felhasznált tüzelőanyag tekintetében;

e)	a technológiai kibocsátáshoz kapcsolódó tevékenységi szint az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év tevékenységi szintje a technológiai egység technológiai kibocsátásának előállítása tekintetében;

az a) ponttól eltérve a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint azon termékek esetében, amelyekre a III. mellékletben említett termék-referenciaértékek vonatkoznak, az adott létesítményrész üzemszerű működésének megkezdését követő első naptári év tevékenységi szintje, az említett mellékletben szereplő képletek alapján meghatározva.

18. cikk

Új belépőknek történő kiosztás

(1) Az ingyenes kibocsátási egységek új belépők részére történő kiosztásához a tagállamok a létesítmény üzemszerű működésének megkezdésétől kiosztható ingyenes kibocsátási egységek éves mennyiségét az egyes létesítményrészekre lebontva, a következőképpen számítják ki:

minden egyes termék-referenciaérték szerinti létesítményrész, hő-referenciaérték szerinti létesítményrész és tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész esetében az adott évre ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége az adott időszakra vonatkozó referenciaérték és a vonatkozó múltbeli tevékenységi szint szorzatának felel meg;

b)	az egyes technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészek esetében az adott évre ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységes előzetes éves mennyisége a folyamathoz kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint 0,97-tel megszorzott értékének felel meg.

Az új belépők részére ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségének kiszámítására a 16. cikk (3), (4), (5) és (7) bekezdése mutatis mutandis alkalmazandó.

(2) Az üzemszerű működés megkezdésének naptári évében ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége az egyes létesítményrészek tekintetében alkalmazandó referenciaérték és az adott év tevékenységi szintje szorzatának felel meg.

(3) Az egyes létesítmények részére ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége a valamennyi létesítményrész számára ingyenesen kiosztandó – az (1)–(2) bekezdésnek megfelelően kiszámított – kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségének összege. A 16. cikk (6) bekezdésének második albekezdését alkalmazni kell.

(4) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az új belépők részére létesítményenként ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek éves mennyiségéről.

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (7) bekezdése értelmében az új belépők számára létrehozott tartalékból a kibocsátási egységeket a Bizottság „érkezési sorrendben” osztja ki az említett értesítés kézhezvételének időpontjától kezdve.

A Bizottság elutasíthatja az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségét egy adott létesítmény vonatkozásában.

(5) Az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek végleges éves mennyisége az egyes létesítmények számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeknek az (1)–(4) bekezdésével összhangban meghatározott, a 2003/87/EK irányelv 9. cikkében említett lineáris tényezővel évente kiigazított előzetes éves mennyiségének felel meg, az érintett létesítmény számára az adott kiosztási időszak első évében ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyiségét tekintve viszonyítási alapnak.

(6) Az (1)–(5) bekezdésben említett számítások céljából a létesítményrészekre és a létesítményekre vonatkozó kibocsátási egységek mennyiségét a legközelebbi egész számmal kell megadni.

19. cikk

A gőzzel végzett krakkolás tekintetében alkalmazott kiosztás

A 16. cikk (2) bekezdésének a) pontjától és a 18. cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve, azon termék-referenciaérték szerinti létesítményrész esetében, amely értékes vegyi anyagok termeléséhez kapcsolódik, az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek éves előzetes mennyisége az adott kiosztási időszakban a gőzzel végzett krakkolás termék-referenciaértéknek a III. melléklettel összhangban meghatározott múltbeli tevékenységi szinttel megszorzott és a közvetlen összkibocsátás hányadosával megszorzott értéke, ideértve a 15. cikk (2) bekezdésében említett alapidőszak, illetve adott esetben a 17. cikk a) pontjában említett, a 22. cikk (2) bekezdése alapján kiszámított az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év során a nettó importált hőből származó, szén-dioxid tonna-egyenértékben kifejezett kibocsátásokat és e közvetlen összkibocsátások összegét, valamint a 15. cikk (2) bekezdésében említett alapidőszak, illetve adott esetben a 17. cikk a) pontjában említett, az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év során keletkezett, szén-dioxid tonna-egyenértékben kifejezett, a 22. cikk (3) bekezdése alapján kiszámított vonatkozó közvetett kibocsátásokat. A számítás eredményéhez hozzá kell adni a következőket: a hidrogén tonnájaként 1,78 tonna szén-dioxid és a pótlólag betáplált hidrogén múltbeli termelése számtani átlagának hidrogéntonnában kifejezett szorzata, az etilén tonnájaként 0,24 tonna szén-dioxid és a pótlólag betáplált etilén múltbeli termelése számtani átlagának etiléntonnában kifejezett szorzata, valamint az értékes vegyi anyagok tonnájaként 0,16 tonna szén-dioxid és a hidrogénen és etilénen kívüli egyéb, pótlólag betáplált értékes vegyi anyagok múltbeli termelése számtani átlagának értékes vegyianyag-tonnában kifejezett szorzata.

20. cikk

A vinil-klorid monomer tekintetében alkalmazott kiosztás

A 16. cikk (2) bekezdésének a) pontjától és a 18. cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve, a vinil-klorid monomer (VCM) gyártásához kapcsolódó létesítményrész esetében az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek éves előzetes mennyisége a megfelelő kiosztási időszakban a VCM-referenciaértéknek a tonnában kifejezett VCM-gyártás múltbeli tevékenységi szintjével megszorzott, és a 15. cikk (2) bekezdésében említett alapidőszak, illetve adott esetben a 17. cikk a) pontjában említett, az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év során a VCM-gyártás szén-dioxid tonna-egyenértékben kifejezett, a 22. cikk (2) bekezdésének megfelelően kiszámított közvetlen kibocsátási hányadosával megszorzott értéke (amelybe a nettó hőimportból származó kibocsátás is beletartozik), és a 15. cikk (2) bekezdésében említett alapidőszak, illetve adott esetben a 17. cikk a) pontjában említett, az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év során a VCM-gyártáshoz kapcsolódó közvetlen kibocsátások és hidrogénnel kapcsolatos kibocsátások szén-dioxid tonna-egyenértékben kifejezett – a hidrogéntüzelésből eredő múltbeli hőfogyasztás terajoule-ban kifejezett értékének szorzata alapján kiszámított – összegével egyenlő.

21. cikk

Létesítmények közötti hőáramok

Amennyiben egy termék-referenciaérték szerinti létesítményrész az EU ETS hatálya alá nem tartozó létesítménytől vagy más entitástól importált mérhető hővel rendelkezik, az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége a 16. cikk (2) bekezdésének a) pontja, illetve a 18. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint meghatározott termék-referenciaérték szerinti érintett létesítményrész esetében a tárgyévben az EU ETS hatálya alá nem tartozó létesítményből vagy más entitásból származó múltbeli hőimport értéke és a mérhető hőre az adott kiosztási időszakra vonatkozóan elfogadott hő-referenciaérték szorzatával csökken.

22. cikk

A tüzelőanyag és a villamos energia felcserélhetősége

(1) Valamennyi olyan létesítményrész esetében, amelyre az I. melléklet 2. szakaszában termék-referenciaérték van meghatározva – tekintettel a tüzelőanyag és a villamos energia felcserélhetőségére – az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége a vonatkozó termék-referenciaértéknek, a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintnek és a 15. cikk (2) bekezdésében említett alapidőszak, illetve adott esetben a 17. cikk a) pontjában említett, az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év során a (2) bekezdés alapján kiszámított nettó importált hőből származó, szén-dioxid tonna-egyenértékben kifejezett kibocsátást is tartalmazó közvetlen összkibocsátás hányadosával megszorzott értékének szorzatával, továbbá az e közvetlen összkibocsátások, valamint az e határozat 15. cikkének (2) bekezdésében említett alapidőszakban, illetve adott esetben a 17. cikk a) pontjában említett, az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári évben a (3) bekezdés alapján kiszámított közvetett kibocsátásoknak az összegével egyenlő.

(2) A nettó importált hőből származó kibocsátás kiszámítása céljából az érintett termék előállításához szükséges, a 15. cikk (2) bekezdésében említett alapidőszak, illetve adott esetben a 17. cikk a) pontjában említett, az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év során az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményekből importált mérhető hő mennyiségét meg kell szorozni az adott kiosztási időszakra vonatkozó hő-referenciaértékkel.

(3) A közvetett kibocsátások kiszámítása alkalmazásában a vonatkozó közvetett kibocsátások az I. mellékletben szereplő folyamat- és kibocsátás-meghatározásokban megadott vonatkozó villamosenergia-fogyasztásra utalnak, a 15. cikk (2) bekezdésében említett alapidőszak, illetve adott esetben a 17. cikk a) pontjában említett, az üzemszerű működés megkezdését követő első naptári év során az érintett termék előállításához szükséges villamos energia megawattóránként 0,376 tonna szén-dioxiddal megszorzott értékeként kiszámítva, szén-dioxid tonna-egyenértékben kifejezve.

23. cikk

A létesítmény kiosztási státuszát érintő változások

(1) Az üzemeltetőknek tájékoztatniuk kell az érintett illetékes hatóságot a létesítmény működésével kapcsolatos minden olyan változásról, amely hatással van a létesítmény kiosztási státuszára. A tagállamok az értesítésre határidőt szabhatnak, és előírhatják elektronikus formanyomtatványok vagy egyedi fájlformátumok használatát.

(2) A vonatkozó információk értékelését követően az illetékes hatóság benyújtja a Bizottságnak az összes vonatkozó információt, beleértve az érintett létesítmény számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek felülvizsgált végleges éves mennyiségét is.

Az illetékes hatóság az első albekezdés szerinti információkat a Bizottság által működtetett elektronikus rendszer használatával nyújtja be.

(3) A Bizottság elutasíthatja az érintett létesítmény számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek végleges éves mennyiségét.

(4) A Bizottság a kapott értesítésen alapuló határozatot fogad el, tájékoztatja az érintett illetékes hatóságot, és adott esetben bevezeti a változásokat a 2003/87/EK irányelv 19. cikke alapján létrehozott uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékbe és az említett irányelv 20. cikke szerinti európai uniós ügyleti jegyzőkönyvbe (EUTL).

24. cikk

A kibocsátási egységek ingyenes kiosztásáról való lemondás

(1) Az ingyenes kiosztásban részesült üzemeltető a vonatkozó kiosztási időszak alatt a létesítményrészek egésze vagy bizonyos létesítményrészek tekintetében bármikor lemondhat a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásáról, egy erre irányuló kérelem benyújtásával az illetékes hatósághoz.

(2) A vonatkozó információk értékelését követően az illetékes hatóság a 23. cikk (2) bekezdésben leírtak szerint benyújtja a Bizottságnak az érintett létesítmény számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek felülvizsgált végleges éves mennyiségét.

A felülvizsgált kiosztási mennyiség az (1) bekezdésben említett évet követő naptári évekre vonatkozik.

(3) A Bizottság a lemondásról határozatot fogad el, és a 23. cikk (4) bekezdésében említett eljárást követi.

(4) Az üzemeltető nem jogosult az (1) bekezdésben említett kérelmét ugyanazon kiosztási időszak tekintetében visszavonni.

25. cikk

Beolvadások és kiválások

(1) A beolvadás vagy kiválás eredményeként létrejövő új létesítmények üzemeltetőinek adott esetben a következő dokumentációt kell benyújtaniuk az illetékes hatóság részére:

a)	a korábban különálló vagy egyedülálló létesítmények üzemeltetőinek neve, címe és elérhetősége;

b)	az újonnan létrehozott létesítmény üzemeltetőjének neve, címe és elérhetősége;

c)	adott esetben a létesítmény érintett részei határainak részletes leírása;

d)	az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben újonnan létrehozott létesítmény(ek) engedélyazonosítója és azonosító kódja.

(2) A beolvadás vagy kiválás következtében létrejött létesítmények benyújtják az illetékes hatóságnak a 4. cikk (2) bekezdésében említett jelentéseket. Ha a beolvadás vagy kiválás előtt a létesítmények új belépők voltak, az üzemeltetők az adatokat az üzemszerű működés kezdetétől számítva jelentik az illetékes hatóságnak.

(3) A létesítmények beolvadását vagy kiválását, ideértve az egyazon vállalatcsoporton belüli kiválásokat is, az illetékes hatóság értékeli. Az illetékes hatóság értesíti a Bizottságot az üzemeltető megváltozásáról.

Az illetékes hatóság a (2) bekezdés szerint kapott adatok alapján a beolvadás vagy kiválás után újonnan létrehozott létesítmények minden egyes létesítményrésze tekintetében meghatározza az alapidőszak múltbeli tevékenységi szintjeit. Abban az esetben, ha a létesítményrész két vagy több létesítményrészre válik szét, a kiválás után a létesítményrészhez rendelt múltbeli tevékenységi szintet és kiosztást a létesítményrészekre való kiválás előtt a létesítmény egyes műszaki egységeinek alapidőszakbeli múltbeli tevékenységi szintjére kell alapozni.

(4) A beolvadásokat vagy kiválásokat követően a múltbeli tevékenységi szintek alapján a létesítmények beolvadását vagy kiválását követő ingyenes kiosztásának meg kell felelnie az ingyenes kiosztások beolvadások vagy kiválások előtti végleges összegének.

(5) A Bizottság a beolvadás vagy kiválás után a létesítményeknek kiosztandó minden kibocsátási egységet felülvizsgál, és az értékelés eredményeit közli az illetékes hatósággal.

26. cikk

A létesítmény működésének beszüntetése

(1) Egy létesítmény működése beszüntetettnek tekintendő, amennyiben az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a)	az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyt visszavonták, beleértve azt az esetet is, ha a létesítmény már nem felel meg a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységekre vonatkozó küszöbértékeknek;

b)	a létesítmény már nem üzemel, és az üzemeltetés újraindítása műszakilag nem lehetséges.

(2) Amennyiben egy létesítmény beszüntette működését, az érintett tagállam a működés beszüntetésének évét követő évtől annak nem utalhat ki kibocsátási egységeket.

(3) A tagállamok a működésüket felfüggesztő létesítmények esetében felfüggeszthetik a kibocsátási egységek kiutalását, amíg megállapítást nem nyert, hogy azok újraindítják-e működésüket.

IV. FEJEZET

Záró rendelkezések

27. cikk

A 2011/278/EU határozat hatályon kívül helyezése

A 2011/278/EU határozat 2021. január 1-jén hatályát veszti. A határozatot azonban továbbra is alkalmazni kell a 2021. január 1. előtti időszakra vonatkozó kiosztásokra.

28. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2018. december 19-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(2) A Bizottság 2011/278/EU határozata (2011. április 27.) a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról (HL L 130., 2011.5.17., 1. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/410 irányelve (2018. március 14.) a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról (HL L 76., 2018.3.19., 3. o.).

(4) A Bizottság 601/2012/EU rendelete (2012. június 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről (HL L 181., 2012.7.12., 30. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/32/EU irányelve (2014. február 26.) a mérőműszerek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizálásáról (HL L 96., 2014.3.29., 149. o.).

I. MELLÉKLET

Referenciaértékek

(1) A termék-referenciaértékek és rendszerhatárok meghatározása, tekintet nélkül a tüzelőanyag és a villamos energia felcserélhetőségére

Referenciaként meghatározott termék

Az érintett termékek meghatározása

Az érintett folyamatok és kibocsátások meghatározása (rendszerhatárok)

A referenciaértékek aktualizálásához alkalmazott éves csökkentési ráta meghatározásának kiindulási pontja

(kibocsátási egység/t)

Koksz

Kokszolókemence-koksz (kokszolható szén magas hőmérsékleten történő kokszosításából nyert) vagy gázgyári koksz (gázgyári melléktermék) a kokszolókemence vagy a gázgyár bevezetési pontjánál meghatározott száraz koksz tonnájában kifejezve. Ez a referenciaérték nem terjed ki a barnaszénkokszra. A finomítókban történő kokszolásra nem ez a referenciaérték, hanem a finomítókra vonatkozó CWT-módszer alkalmazandó.

A technológiai egységekhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik, beleértve a következőket: kokszolókemencék, H2S/NH3 elégetése, szén előhevítése (kiolvasztás), kokszgázelszívó, kéntelenítőegység, desztillációs egység, gőzképző egység, nyomásellenőrzés az akkumulátorokban, biológiai víztisztítás, a melléktermékek vegyes hevítése és hidrogén-elválasztó. A kokszolókemence-gáz tisztítása beletartozik.

0,286

Szinterezett érc

Agglomerált vastartalmú termék, amely magas vastartalmú érceket, salakosítókat és vastartalmú újrahasznosított anyagokat tartalmaz, olyan kémiai és fizikai tulajdonságokkal, mint a vas és a szükséges salakosító anyagok vasércredukciós folyamatainak beindításához szükséges bázikusság, mechanikai erő és áteresztőképesség. A szinterelő üzemből kijövő szinterezett érc tonnájában kifejezve.

A következő folyamategységekhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik: szinterszalag, begyújtás, nyersanyag-előkészítő egységek, forró szűrési egység, szinter hűtési egység és gőzképző egység.

0,171

Forró fém

Szénnel telített folyékony vas további feldolgozásra, nagyolvasztói végtermékként, a nagyolvasztó kilépési pontján mért folyékony vas tonnájában kifejezve. E referenciaérték nem terjed ki az olyan hasonló termékekre, mint a vasötvözetek. A maradékanyagok és a melléktermékek nem tekintendők a termék részének.

A folyamategységekhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik: nagyolvasztó, forrófém-folyamategységek, nagyolvasztó fúvókák, nagyolvasztó kemence, oxigénbefúvásos konverter (BOF), másodlagos kohászati egységek, vákuumos öntőüstök, öntőegységek (beleértve a vágást), salakkezelő egység, kemencetöltés előkészítése, torokgázkezelő egység, portalanítóegységek, salak-előhevítés, szénszárítás szénpor injektálásához (PCI), edény-előhevítő állások, öntőforma-előhevítő állások, sűrítettlevegő-gyártás, porkezelő egység (brikettezés), iszapkezelő egység (brikettezés), gőzbefúvás a nagyolvasztóegységbe, gőzképző üzem, BOF konvertergáz-hűtés és egyéb.

1,328

Előre kiégetett anód

Az alumínium elektrolíziséhez felhasznált, petrolkokszból, szurokból és rendszerint újrahasznosított anódokból álló, kifejezetten egy meghatározott kohóba való formára alakított, és anódkemencékben kb. 1 150 °C-on kiégetett anódok. Ez a termék-referenciaérték nem terjed ki a Söderberg-anódra.

Az előre kiégetett anód gyártásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

0,324

Alumínium

Megmunkálatlan, ötvözetlen, elektrolízisből származó folyékony alumínium. Az elektrolízises szakasz és az öntőcsarnok olvadtfémfogadó kemencéje között mért tonnában kifejezve, ötvözetek és szekunder alumínium hozzáadása előtt.

Az elektrolízis gyártási lépéséhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik. Az olvadtfémfogadó kemencéből és az öntvényből származó kibocsátások, valamint az anódgyártáshoz kapcsolódó kibocsátások nem tartoznak bele.

1,514

Szürke cementklinker

Szürke cementklinker a gyártott klinker összmennyiségében kifejezve.

A szürke cementklinker gyártásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

0,766

Fehér cementklinker

Fehér cementklinker olyan anyagok elsődleges kötőanyagaként történő felhasználásra, mint réstömítő masszák, kerámiacsempe-ragasztók, szigetelő- és rögzítőhabarcsok, ipari padlóhabarcsok, készgipsz, javítóhabarcs és vízhatlan bevonóanyagok legfeljebb átlag 0,4 tömegszázalék Fe2O3-, 0,003 tömegszázalék Cr2O3- és 0,03 tömegszázalék Mn2O3-tartalommal. A fehér cementklinker tonnájában kifejezve (100 % klinker).

A fehér cementklinker gyártásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

0,987

Mész

Égetett mész: mészkő (CaCO3) dekarbonizálásával előállított kalcium-oxid (CaO). 94,5 %-os szabad CaO-tartalommal rendelkező mészként meghatározott, „szabványos tiszta” mész tonnájában kifejezve. Ez a termék-referenciaérték nem terjed ki az ugyanabban a létesítményben előállított és tisztítási eljárásokhoz felhasznált mészre. A cellulózgyártási ágazat belső mészgyártása már beletartozik a vonatkozó cellulóztermék-referenciaértékbe, ezért nem jogosít a mész-referenciaértéken alapuló további kiosztási egységekre.

A mész előállításához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

0,954

Dolomitmész

Dolomitmész vagy égetett dolomit, kalcium-oxid és magnézium-oxid keverékeként, melyet a dolomit (CaCO3 · MgCO3) dekarbonizálásával állítanak elő oly módon, hogy a visszamaradó CO2 meghaladja a 0,25 %-ot, a szabad MgO-tartalom 25 % és 40 % közötti, és a kereskedelmi forgalomba kerülő termék térfogatsűrűsége 3,05 g/cm3 alatt van.

A dolomitmeszet „szabványos tiszta dolomitmész” formában kell kifejezni, amelynek szabad CaO-tartalma 57,4 %, szabad MgO-tartalma pedig 38,0 %.

A dolomitmész előállításához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik, különösen a tüzelőanyag-előkészítés, a kalcinálás/szinterezés és a füstgázkezelés.

1,072

Szinterezett dolomitmész

Kalcium- és magnézium-oxidok keveréke, amelyet kizárólag tűzálló téglák és más tűzálló termékek gyártásához használnak, és minimális térfogatsűrűsége pedig 3,05 g/cm3. Értékesíthető, szinterezett dolomitmész tonnájában kifejezve.

A szinterezett dolomitmész előállításához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

1,449

Úsztatott (float) üveg

Úsztatott/csiszolt/fényezett üveg (az üvegolvasztó kemencéből kikerülő üveg tonnájában).

Az olvasztó-, finomító-, kiömlőnyílás, a fürdő és az üvegolvasztó kemence gyártási lépcsőihez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik. Nem tartoznak bele azok a megmunkálási folyamatok, amelyek fizikailag elválaszthatók az előállítási folyamattól, mint például a külön bevonatolás, rétegelés vagy edzés.

0,453

Színtelen üvegből készült palackok és tégelyek

Italok és ételek tárolására szolgáló, 2,5 liternél kisebb névleges űrtartalmú, szándékolt színhozzáadás nélküli, kemencében, színtelen üvegből készült palackok (a bőrrel vagy rekonstruált bőrrel bevont palackok, cumisüvegek kivételével) az extrafehér kovakő-termékek kivételével, amelyek Fe2O3-tartalom/tömegszázalékban kifejezett vas-oxid-tartalma kevesebb mint 0,03 %, és amelyek színkoordinátái: L = 100–87, „a” = 0– (–5) „b” = 0–3 (a Commission Internationale d'Éclairage által javasolt CIELAB-rendszer szerint) a csomagolt termék tonnájában kifejezve.

Az anyagkezelési, olvasztási, formázási, downstream feldolgozási, csomagolási és kiegészítő folyamatok gyártási lépcsőjéhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

0,382

Színes üvegből készült palackok és tégelyek

Italok és ételek tárolására szolgáló, 2,5 liternél kisebb névleges űrtartalmú, színezett üvegből készült, a színtelen üvegből készült palackok és tégelyek definíciójának meg nem felelő palackok (a bőrrel vagy rekonstruált bőrrel bevont palackok, cumisüvegek kivételével) a csomagolt termék tonnájában kifejezve.

0,306

Folyamatos szálú üvegszáltermékek

A folyamatos szálú üvegszáltermékek gyártásához használt olvasztott üveg, nevezetesen vágott szál, előfonat, fonal, vágott üvegrost és szövedék az előmelegítő kemencéből kikerülő olvasztott üveg tonnájában kifejezve, a kemencébe bekerülő nyersanyag mennyiségéből kiszámítva, az illékony gáz-halmazállapotú kibocsátások kivonása után.

A hő-, hang- és tűzvédelmi szigeteléshez használt ásványgyapot termékek nem tartoznak bele a referenciaértékbe.

Az üveg kemencékben történő olvasztása és az előmelegítőkben történő üvegfinomítás termelési folyamataihoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik, különösen az e folyamatokhoz kapcsolódó közvetlen CO2-kibocsátások és az ásványi nyersanyagok dekarbonizálásából az olvasztási folyamat során keletkező CO2-kibocsátások. Ez a termék-referenciaérték az üvegszálak eladható késztermékké való átalakítására irányuló downstream folyamatokra nem terjed ki. Az olyan segédfolyamatok, mint az anyagkezelés, mellékfolyamatnak minősülnek, és kívül esnek a rendszer határain.

0,406

Burkolótéglák

Az EN 771-1 szabványnak megfelelő, falazatokhoz felhasznált, 1 000 kg/m3-nél nagyobb sűrűségű burkolótéglák, kivéve a padlóburkolókat, a klinkertéglákat és a kék égetési foltokkal tarkított burkolótéglákat.

A következő termelési folyamatokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik: nyersanyag-előkészítés, komponenskeverés, az áru formázása, alakítása, szárítása, égetése, megmunkálása és füstgázzal történő tisztítása.

0,139

Padlóburkolók

Az EN 1344 szabványnak megfelelő, padlóburkolásra használt, bármely színű agyagtéglák. A burkolótégla mint nettó értékesíthető termék tonnájában kifejezve.

0,192

Tetőcserepek

Az EN 1304:2005 szabványban meghatározott agyag tetőcserepek, a kék égetési foltokkal tarkított tetőcserepek és kiegészítők kivételével. Értékesíthető tetőcserepek tonnájában kifejezve.

0,144

Porlasztással szárított por

Szárazon préselt fali- és padlócsempék gyártásához használt, porlasztással szárított por. Az előállított por tonnájában kifejezve.

A porlasztással szárított por gyártásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

0,076

Kötőanyag

Kötőanyag égetett gipszből vagy kalcium-szulfátból (épületekben való felhasználásra, szövetek vagy burkolólapok kikészítésére, fogászatban, talajremediációban való felhasználásra is) a gipszvakolat tonnájában (értékesíthető termelés).

Ez a termék-referenciaérték nem terjed ki az alfa gipszre, a gipszkartonná tovább feldolgozott gipszre, valamint a szárított szekunder gipsz köztes termék előállítására.

Az őrlés, szárítás és égetés gyártási lépcsőihez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

0,048

Szárított szekunder gipsz

Szárított szekunder gipsz (az energiaipar melléktermékeként újrahasznosított vagy építési és bontási hulladékból újrahasznosított szintetikus gipsz) terméktonnában kifejezve.

A szekunder gipsz szárításához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

0,017

Rövid rostú nátroncellulóz

A rövid rostú nátroncellulóz főzőlúgot felhasználó szulfátos kémiai eljárással gyártott, 1–1,5 mm rosthosszúságú, elsősorban különleges simaságot és térfogatot igénylő termékekhez – mint a tissue és a nyomtatópapír gyártásához – használt papíripari rostanyag, a folyamat végén mért légszáraz tonnában (ADT) megadott nettó értékesíthető termelésként kifejezve, ahol a rostanyag légszáraz tonnája 90 %-os száraz szilárdanyag tartalmat jelent.

A cellulózgyártás részét képező valamennyi folyamat beletartozik, különösen a cellulózgyár, a visszanyerő kazán, a cellulózszárító szakasz, továbbá a mészégető kemence és a kapcsolódó energiaátalakító egységek (kazán/CHP). E folyamat részét nem képező, más helyszíni tevékenységek, például fűrésztelepi tevékenységek, famegmunkálási tevékenységek, vegyi anyagok eladásra történő gyártása, hulladékkezelés (helyszíni hulladékkezelés a létesítményen kívüli kezelés helyett (szárítás, pelletálás, hamvasztás, hulladéklerakás), PCC (lecsapatott kalcium-karbonát) gyártása, szagos gázok kezelése és a távfűtés nem tartoznak bele.

0,12

Hosszú rostú nátroncellulóz

A hosszú rostú nátroncellulóz főzőlúgot felhasználó szulfátos kémiai eljárással gyártott, 3–3,5 mm rosthosszúságú papíripari rostanyag, amely lehet fehérített vagy fehérítetlen egyaránt, légszáraz tonnában megadott, az előállítási folyamat végén mért nettó értékesíthető termelésként kifejezve. A légszáraz tonna cellulóz 90 %-os szárazanyag-tartalmú cellulózt jelent.

0,06

Szulfitcellulóz, termomechanikai és mechanikai úton előállított cellulóz

Különleges cellulózgyártási eljárással – például faforgács nyomástartó edényben hidrogén-szulfit jelenlétében való főzésével – előállított szulfitcellulóz, légszáraz tonnában megadott, az előállítási folyamat végén mért nettó értékesíthető termelésként kifejezve. A légszáraz tonna cellulóz 90 %-os szárazanyag-tartalmú cellulózt jelent. A szulfitcellulóz lehet fehérített vagy fehérítetlen.

Mechanikai úton előállított cellulózkategóriák: TMP (termomechanikai úton előállított cellulóz) és facsiszolat, légszáraz tonnában megadott, az előállítási folyamat végén mért nettó értékesíthető termelésként kifejezve. A légszáraz tonna cellulóz 90 %-os szárazanyag-tartalmú cellulózt jelent. A mechanikai úton előállított cellulóz lehet fehérített vagy fehérítetlen.

E csoportba nem tartoznak bele a félig vegyi úton előállított cellulóz és a CTMP – vegyi-termomechanikai úton előállított cellulóz és viszkózcellulóz – alcsoportjai.

0,02

Cellulóz visszanyert papírból

Visszanyert (hulladék és selejt) papírból vagy papírlemezből vagy más rostos cellulóztartamú anyagból származó rostcellulózok légszáraz tonnában megadott, az előállítási folyamat végén mért nettó értékesíthető termelésként kifejezve. A légszáraz tonna cellulóz 90 %-os szárazanyag-tartalmú cellulózt jelent.

Cellulózgyártás esetében a termelés az előállított összes cellulózt jelenti, a papírgyárba történő belső szállításra szánt pépet és a kereskedelmi cellulózt egyaránt beleértve.

A visszanyert papírból álló cellulóz gyártásának részét képező valamennyi folyamat és a kapcsolódó energiaátalakító egységek (kazán/CHP) beletartozik. E folyamat részét nem képező, más helyszíni tevékenységek, például fűrésztelepi tevékenységek, famegmunkálási tevékenységek, vegyi anyagok eladásra történő gyártása, hulladékkezelés (helyszíni hulladékkezelés a létesítményen kívüli kezelés helyett (szárítás, pelletálás, hamvasztás, hulladéklerakás), PCC (lecsapatott kalcium-karbonát) gyártása, szagos gázok kezelése és a távfűtés nem tartoznak bele.

0,039

Újságpapír

Különleges papírkategória (tekercsben vagy ívben), légszáraz tonnában megadott nettó értékesíthető termelésként kifejezve, 6 % -os nedvességtartalmú papírként meghatározva.

A papírgyártási folyamat részét képező valamennyi folyamat beletartozik, különösen a papír- vagy lemezgép és a kapcsolódó energiaátalakító egységek (kazán/CHP), valamint a közvetlen technológiaitüzelőanyag-felhasználás. E folyamat részét nem képező, más helyszíni tevékenységek, például fűrésztelepi tevékenységek, famegmunkálási tevékenységek, vegyi anyagok eladásra történő gyártása, hulladékkezelés (helyszíni hulladékkezelés a létesítményen kívüli kezelés helyett (szárítás, pelletálás, hamvasztás, hulladéklerakás), PCC (lecsapatott kalcium-karbonát) gyártása, szagos gázok kezelése és a távfűtés nem tartoznak bele.

0,298

Nem bevont finompapír

Nem bevont (mechanikai úton előállított és nem bevont famentes) finompapír, légszáraz tonnában megadott nettó értékesíthető termelésként kifejezve, 6 % -os nedvességtartalmú papírként meghatározva.

1.	A nem bevont famentes papírok közé tartoznak a nyomtatásra vagy más grafikai célra alkalmas, elsősorban különböző primer rostanyagból készült papírok, különböző szintű ásványi töltőanyagokkal és változatos megmunkálási folyamatokkal.

2.	A nem bevont, mechanikai úton előállított papír kiterjed a különleges, mechanikai úton előállított, csomagolásra vagy grafikai célokra/magazinokhoz felhasznált papírkategóriákra.

0,318

Bevont finompapír

Bevont (mechanikai úton előállított és bevont famentes) finompapír, légszáraz tonnában megadott nettó értékesíthető termelésként kifejezve, 6 % -os nedvességtartalmú papírként meghatározva.

0,318

Tissue

Tissue papírok, melyek háztartási vagy kereskedelmi és ipari felhasználású tissue és más higiéniai papírok széles körét, például a WC-papír, az arctörlő kendő, a konyhai törlő, a kéztörlő és az ipari törlőkendők, valamint a pelenka, egészségügyi betét stb. gyártását lefedik, légszáraz tonnában megadott nettó értékesíthető termelésként kifejezve, 6 %-os nedvességtartalmú papírként meghatározva. A TAD (levegővel szárított tissue) nem része e csoportnak.

0,334

Testliner és hullám alappapír

Testliner és hullám alappapír légszáraz tonnában megadott nettó értékesíthető termelésként kifejezve, 6 % -os nedvességtartalmú papírként meghatározva.

1.	A testliner olyan papírlemeztípusokat foglal magában, amelyek a csomagolóipar által elfogadott speciális tesztek alapján megfelelnek a szállítódobozok anyagául szolgáló hullámlemez külső borító rétegének.

A hullám alappapír a hullámpapír szállítódobozok középső része, amelyet mindkét oldalról burkolólemez (testliner/kraftliner) borít. A hullám alappapír főként újrahasznosított rostokból készült papír, de e csoportba tartozik a vegyi és félig vegyi úton előállított cellulózból készült papírlemez is. A kraftliner nem tartozik bele ebbe a termék-referenciaértékbe.

0,248

Nem bevont karton

Különböző nem bevont – akár egy-, akár többrétegű – termékek, légszáraz tonnában megadott nettó értékesíthető termelésként kifejezve, 6 % -os nedvességtartalmú papírként meghatározva. A nem bevont kartont elsősorban csomagolásra használják, ehhez a legfontosabb szükséges tulajdonság az erősség és a merevség, és amelynek esetében az információhordozói kereskedelmi szempontok másodlagosak. A karton primer és/vagy visszanyert rostokból készül, jól hajtogatható, merev és bemetszhető. Elsősorban fogyasztási cikkek, például fagyasztott élelmiszer, kozmetikumok és folyadéktárolók kartondobozaihoz használják; ismert még szilárd lemez, hajtogatható dobozlap, dobozkarton, szállítódoboz-karton vagy keménykarton néven.

0,237

Bevont karton

A referenciaérték a nem bevont – akár egy-, akár többrétegű – termékek széles körére terjed ki, légszáraz tonnában megadott nettó értékesíthető termelésként kifejezve, 6 % -os nedvességtartalmú papírként meghatározva. A bevont karton felhasználási területét elsősorban olyan kereskedelmi alkalmazások jelentik, amelyeknek a csomagolásra nyomtatott kereskedelmi információt kell juttatniuk az üzlet polcára, például élelmiszereken, gyógyszereken, kozmetikumokon stb. A karton primer és/vagy visszanyert rostokból készül, jól hajtogatható, merev és bemetszhető. Elsősorban fogyasztási cikkek, például fagyasztott élelmiszer, kozmetikumok és folyadéktárolók kartondobozaihoz használják; ismert még szilárd lemez, hajtogatható dobozlap, dobozkarton, szállítódoboz-karton vagy keménykarton néven.

0,273

Salétromsav

Salétromsav (HNO3), tonna (100 %-os tisztaságú) HNO3-ban rögzítendő.

A referenciaértékkel rendelkező termék előállításához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat, valamint az N2O megsemmisítési folyamata is beletartozik, az ammóniagyártás kivételével.

0,302

Adipinsav

Adipinsav, silókban tárolt vagy (nagy) zsákokba csomagolt tisztított adipinsav-tonnában rögzítendő. Az adipinsav sói és észterei nem tartoznak bele a termék-referenciaértékbe.

A referenciaértékkel rendelkező termék előállításához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik, beleértve a N2O-megsemmisítési folyamatát.

2,79

Vinil-klorid monomer (VCM)

Vinil-klorid (klór-etilén) Vinilklorid-tonnában kifejezve (értékesíthető termelés, 100 % -os tisztaságú).

A közvetlen klórozás, oxiklórozás és az etilén-diklorid vinil-kloriddá való krakkolásának gyártási lépcsőihez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

A közvetlen klórozás az etilén klórozását jelenti. Az oxiklórozás az etilén hidrogén-kloriddal (HCl) és oxigénnel való klórozását jelenti.

Az EDC (etilén-diklorid)/VCM termelés hulladékgázaiban lévő klórozott szénhidrogének égetése beletartozik a referenciaértékbe. A VCM-gyártás során nyersanyagként használt oxigén és sűrített levegő gyártása nem tartozik bele a referenciaértékbe.

0,204

Fenol/aceton

A fenol, az aceton és az alfa-metilsztirol (AMS) melléktermék össztermeléseként kifejezett összege, a 100 %-os tisztaságú, értékesíthető termék tonnájában kifejezve.

A fenol és az aceton gyártásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik, különösen: levegősűrítés, hidroperoxidáció, kumolvisszanyerés az elhasznált levegőből, koncentráció és hasítás, termelési frakcionálás és tisztítás, kátránykrakkolás, acetofenon-visszanyerés és -tisztítás, AMS-visszanyerés exportra, AMS-hidrogénezés rendszerhatárokon belüli újrahasznosításra, kezdeti szennyvíz tisztítása (1. szennyvízkihajtó rendszer), hűtővíztermelés (például hűtőtornyok), hűtővíz-felhasználás (keringetőszivattyúk), fáklya és hamvasztókemencék (akkor is, ha fizikailag a rendszerhatárokon kívül találhatók), továbbá minden támogató tüzelőanyag-fogyasztás.

0,266

S-PVC

Más anyaggal nem kevert, átlagosan 50 és 200 μm közötti méretű PVC-részecskékből álló polivinil-klorid. S-PVC-tonnában kifejezve (értékesíthető termelés, 100 %-os tisztaságú).

Az S-PVC előállításához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik, a VCM gyártásának kivételével.

0,085

E-PVC

Más anyaggal nem kevert, átlagosan 0,1 és 3 μm közötti méretű PVC-részecskékből álló polivinil-klorid. E-PVC-tonnában kifejezve (értékesíthető termelés, 100 % -os tisztaságú).

Az E-PVC előállításához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik, a VCM gyártásának kivételével.

0,238

Nyersszóda

Teljes bruttó nátrium-karbonát-termelés nyersszóda-tonnában kifejezve, a kaprolaktám-előállítási rendszerben melléktermékként keletkező sűrű nyersszóda kivételével.

A következő folyamategységekhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik: tengervizes tisztítás, mészkőkalcinálás és mésztejgyártás, ammónia-abszorpció, NaHCO3-kicsapódás, NaHCO3-kristályok szűrése vagy kiválasztása az anyalúgból, NaHCO3 bomlása Na2CO3-á, ammónia-visszanyerés továbbá nyersszóda-sűrítés vagy sűrű nyersszóda gyártása.

0,843

Egyéb hivatkozás feltüntetésének hiányában a termék-referenciaértékek minden esetben az előállított terméknek az eladható (nettó) termelésben kifejezett 1 tonnájára, és az érintett anyag 100 %-os tisztaságára vonatkoznak.

Ahol előfordul fáklyázás, minden folyamat és kibocsátás meghatározásába (rendszerhatárok) beleszámítanak a fáklyák.

(2) A termék-referenciaértékek és a rendszerhatárok meghatározása a tüzelőanyag és a villamos energia felcserélhetőségének figyelembevételével

Referenciaként meghatározott termék

Az érintett termékek meghatározása

Az érintett folyamatok és kibocsátások meghatározása (rendszerhatárok)

A referenciaértékek aktualizálásához alkalmazott éves csökkentési ráta meghatározásának kiindulási pontja

(kibocsátási egység/t)

Finomítói termékek

Finomítói termékek keveréke, több mint 40 % könnyű termékkel (motorolaj, benzin) beleértve a következőket: repülőgép-benzin, benzines (motorbenzin típusú) sugárhajtómű-üzemanyag, más könnyű kőolaj/könnyű készítmények, kerozin (beleértve a kerozinos sugárhajtómű-üzemanyagot, gázolajokat), CO2 súlyozott tonnában (CWT) kifejezve. A termék-referenciaértékbe nem tartoznak bele az egyéb termékszerkezetű finomítók.

Beletartozik valamennyi olyan finomítói folyamat, amely megfelel valamelyik CWT-folyamategység meghatározásának, valamint a finomító határain belül működő, folyamathoz nem tartozó kisegítő létesítmények, például tartálymegtöltés, keverés, szennyvízkezelés stb. A fő finomítókban található kenőolaj- és bitumenfeldolgozó egységek szintén beszámítanak a finomító CWT-értékébe és a kibocsátási keretbe.

A más ágazatokhoz, például a petrolkémiai ágazathoz tartozó technológiai egységek néha fizikai egységet alkotnak a finomítóval. Az ilyen technológiai egységekre és azok kibocsátásaira nem alkalmazandó a CWT-megközelítés.

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

0,0295

Elektromos ívkemencében előállított szénacél

Kevesebb mint 8 % fém ötvözőelemet, valamint olyan mértékű szennyező anyagot tartalmazó acél, öntött másodlagos nyersacél tonnájában kifejezve, amely korlátozza azokat a felhasználásokat, ahol nem követelmény a kiemelkedő felületi minőség és feldolgozhatóság, illetve ha a fémötvözőelem-tartalomra, illetve az erős ötvözetű acélra vonatkozó acélminőségi kritériumok egyike sem teljesül.

A következő folyamategységekhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik: elektromos ívkemence, másodlagos kohászat, öntés és vágás, égetés utáni egység, portalanítóegység, edényhevítő állások, öntőforma-hevítő állások, salakszárítás és salak-előhevítés.

Az öntést követő folyamatok nem tartoznak bele.

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

0,283

Elektromos ívkemencében előállított, erős ötvözetű acél

Legalább 8 % fém ötvözőelemet tartalmazó acél, illetve ahol követelmény a kiemelkedő felületi minőség és feldolgozhatóság. Öntött másodlagos nyersacél tonnája.

Az öntést követő folyamatok nem tartoznak bele.

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

0,352

Vasöntés

Öntöttvas, a kész ötvözet, kéreggel rendelkező és folyékony öntésre kész vas tonnájában kifejezve.

Az olvasztó-, öntő-, üregelőműhely és a folyamat lépcsőihez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

A „megmunkálás” folyamata olyan műveletekre utal, mint például az öntetcsiszolás, de nem tartozik bele az általános illesztés, a hőkezelés vagy a festés, amelyek kívül esnek a termék-referenciaérték rendszerhatárain.

A közvetett kibocsátások meghatározásához csak a rendszerhatárokon belüli öntési folyamatokhoz felhasznált villamosenergia-fogyasztást kell figyelembe venni.

0,325

Ásványgyapot

Üveg, kőzet vagy salak felhasználásával előállított ásványgyapotból készült szigetelő termékek, hő-, hang- és tűzvédelmi szigetelési alkalmazás céljára. Az ásványgyapot (értékesíthető termék) tonnájában kifejezve.

Az olvasztás, szálhúzás és kötőanyag-injektálás, kezelés, szárítás és formázás gyártási lépcsőihez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

0,682

Gipszkarton

A referenciaérték kizárólag a gipszből/gipsz alapú összetételből készült, papírral/papírlemezzel (nem) bevont/megerősített kartonokra, lemezekre, panelekre, burkolólapokra és hasonló cikkekre terjed ki, a gipsszel agglomerált, díszített cikkek kivételével (gipszvakolat mint értékesíthető termék tonnájában).

Ez a termék-referenciaérték a nagy sűrűségű préselt gipsz rostlemezekre nem terjed ki.

Az őrlés, szárítás, égetés és lemezszárítás gyártási lépcsőihez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

A közvetett kibocsátások meghatározásához csak a szárítási fázisban használt hőszivattyúk villamosenergia-fogyasztását kell figyelembe venni.

Ez a referenciaérték nem terjed ki a szárított szekunder gipsz köztes termék előállítására.

0,131

Korom

Kemencekorom, kemencekorom-tonnában kifejezve, mint értékesíthető termék, 96 % feletti tisztasággal. Ez a referenciaérték a gáz- és a lámpakorom-termékekre nem terjed ki.

A kemencekorom előállításához, megmunkálásához, csomagolásához és fáklyázásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

A felcserélhetőségi tényezőt olyan elektromos meghajtású eszközök, például szivattyúk és kompresszorok figyelembevételével kell kiszámítani, amelyek névleges teljesítménye legalább 2 MW.

1,954

Ammónia

Termelt tonnában kifejezett ammónia (NH3), 100 %-os tisztaságú.

Az ammónia és a köztes termék, a hidrogén gyártásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

Az egyéb köztes termékekből történő ammóniaelőállítás nem tartozik bele.

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

1,619

Gőzzel végzett krakkolás

Értékes vegyi anyagok keveréke az acetilén, etilén, propilén, butadién, benzol és az ilyen anyagokat tartalmazó, a krakkolási üzemterületről exportált hidrogén tonnában mért teljes tömegében kifejezve, nem számítva a pótlólagos betáplálásból származó értékes vegyi anyagokat (hidrogén, etilén, egyéb értékes vegyi anyagok); a teljes termékkeverékben legalább 30 tömegszázalék etiléntartalommal, valamint az értékes vegyi anyagok, a fűtőgáz, butén és folyékony szénhidrogének legalább 50 tömegszázalékos össztartalmával.

A következők előállításához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik: értékes vegyi anyagok tisztított termékként vagy köztes termékként a vonatkozó értékes vegyi anyag koncentrált tartalmával a legkisebb forgalmazható formában (nyers C4, nem hidrogénezett pirolízisbenzin); kivéve a C4-extrakciót (butadiénüzem), a C4-hidrogénezést, a pirolízisbenzin hidrogénnel való kezelését és aromások extrakcióját, valamint a napi működéshez kapcsolódó logisztikát/tárolást. A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

0,702

Aromás vegyületek

Aromások keveréke CO2 súlyozott tonnában (CWT) kifejezve.

A következő aromás alegységekhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik: pirolízisbenzint hidrogénnel kezelő egység, benzol-/toluol-/xilol- (BTX-) extrakció, TDP-, HDA-, xilol-izomerizáció, P-xilol egységek, kumolgyártás és ciklohexángyártás.

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

0,0295

Sztirol

Sztirol monomer (vinilbenzol, CAS-szám: 100-42-5). A sztirol (értékesíthető termék) tonnájában kifejezve.

A sztirol, valamint a köztes termék, az etilbenzol gyártásához (a sztirolgyártáshoz betáplált mennyiséggel) közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

A propilén-oxidot és sztirol monomereket egyaránt előállító létesítmények esetében a kizárólag a propilénnal és propilén-oxiddal végzett műveletekre szolgáló egységek nem tartoznak bele a referenciaértékbe, a megosztott létesítmények pedig a sztirol-monomer-termelés tonnában kifejezett mennyiségének arányában tartoznak bele.

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

0,527

Hidrogén

Az érintett létesítményrészből exportált valamennyi hidrogén- és szénmonoxid-tartalmú termékmozgás összesítésén alapuló tiszta hidrogén, valamint a teljes tartalmazott hidrogénhez plusz szén-monoxidhoz képest legalább 60 térfogatszázalék hidrogént tartalmazó hidrogén–szén-monoxid keverékek a 100 %-os tisztaságú hidrogén mint értékesíthető termék tonnájában kifejezve.

A hidrogén gyártásához, valamint a hidrogén és szén-monoxid szétválasztásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik. Ezek a következők közt helyezkednek el:

a)	a szénhidrogén nyersanyag(ok) és – ha elkülönül(nek) – a tüzelőanyag(ok) belépési pontja(i);

b)	hidrogént és/vagy szén-monoxidot tartalmazó valamennyi termék kilépési pontjai;

c)	az import, illetve export hő belépési, illetve kilépési pontja(i).

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

8,85

Szintézisgáz

Az érintett létesítményrészből exportált valamennyi hidrogén- és szénmonoxid-tartalmú termékmozgás összesítésén alapuló, a teljes tartalmazott hidrogénhez plusz szén-monoxidhoz képest kevesebb mint 60 térfogatszázalék hidrogént tartalmazó hidrogén–szén-monoxid keverékek. A szintézisgáz tonnájában kifejezve, 47 térfogatszázalék hidrogénben feltüntetve, nettó értékesíthető termékként.

A szintézisgáz gyártásához és a hidrogén és szén-monoxid szétválasztásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamatelem beletartozik. Ezek a következők közt helyezkednek el:

a)	a szénhidrogén nyersanyag(ok) és – ha elkülönül(nek) – a tüzelőanyag(ok) belépési pontja(i);

b)	hidrogént és/vagy szén-monoxidot tartalmazó valamennyi termék kilépési pontjai;

c)	az import, illetve export hő belépési, illetve kilépési pontja(i).

A közvetett kibocsátások meghatározásához a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztást figyelembe kell venni.

0,242

Etilénoxid/etilénglikolok

Az etilénoxid/etilénglikol referenciaérték a következő termékekre terjed ki: etilénoxid (EO, nagy tisztaságú), monoetilén-glikol (MEG, standard kategória + rost kategória, nagy tisztaságú), dietilén-glikol (DEG), trietilén-glikol (TEG).

A termékek összmennyiségét EO-egyenérték-tonnában (EOE) fejezik ki, amelynek meghatározása az adott glikol egy tömegegységében meglévő EO-mennyiségben (tömeg) történik.

Az EO termelés, tisztítás és glikolszekció folyamategységeihez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó valamennyi folyamat beletartozik.

E referenciaérték a rendszerhatárokon belüli teljes villamosenergia-fogyasztásra (és a kapcsolódó közvetett kibocsátásokra) terjed ki.

0,512

Ahol előfordul fáklyázás, minden folyamat és kibocsátás meghatározásába (rendszerhatárok) beleszámítanak a fáklyák.

(3) Hő- és tüzelőanyag-referenciaértékek

Referenciaérték

A referenciaértékek aktualizálásához alkalmazott éves csökkentési ráta meghatározásának kiindulási pontja

(kibocsátási egység/TJ)

Hő-referenciaérték

62,3

Tüzelőanyag-referenciaérték

56,1

II. MELLÉKLET

Egyedi termék-referenciaértékek

(1) Finomító-referenciaérték: CO2 súlyozott tonna (CWT) funkciók

CWT-funkció	Leírás	Alap (kt/a) (*1)	CWT-tényező
Atmoszferikus nyersolaj-desztilláció	Lágy nyersolajegység, standard nyersolajegység	F	1,00
Vákuumdesztilláció	Lágy vákuumfrakcionálás (MVU), standard vákuumoszlop, vákuumfrakcionáló oszlop A vákuumdesztillációs tényező magában foglalja a nehéz betáplálási egységgel (HFV) kapcsolatos átlagos energiát és kibocsátásokat is. Mivel ez mindig a lágy vákuumfrakcionáló egységgel (MVU) együtt működik, a HFV-kapacitást nem számolják külön.	F	0,85
Oldószer bitumenmentesítése	Hagyományos oldószer, szuperkritikus oldószer	F	2,45
Viszkozitástörés	Atmoszferikus maradvány (soakerdobbal vagy anélkül), atmoszferikus maradvány (soakerdobbal), vákuumdesztillációs fenéktermék betáplálása (soakerdobbal vagy anélkül), vákuumdesztillációs fenéktermék betáplálása (soakerdobbal). A viszkozitástörési tényezőbe beletartozik a vákuum flash-oszlop átlagos energiája és kibocsátása is, de a kapacitást nem számolják külön.	F	1,40
Termikus krakkolás	A termikus krakkolás tényezőbe beletartozik a vákuum flash-oszlop átlagos energiája és kibocsátása is, de a kapacitást nem számolják külön.	F	2,70
Késleltetett kokszolás	Késleltetett kokszolás	F	2,20
Fluidkokszolás	Fluidkokszolás	F	7,60
Flexikokszolás	Flexikokszolás	F	16,60
Kokszkalcinálás	Függőleges tengelyű kemence, vízszintes tengelyű forgó kemence	P	12,75
Fluid katalitikus krakkolás	Fluid katalitikus krakkolás, lágymaradvány-katalitikus krakkolás, maradványkatalitikus krakkolás	F	5,50
Egyéb katalitikus krakkolás	Houdry-eljárás, termofor-katalitikus krakkolás	F	4,10
Párlat-/gázolaj-hidrokrakkolás	Lágy hidrokrakkolás, erős hidrokrakkolás, könnyűbenzin-hidrokrakkolás	F	2,85
Maradvány hidrokrakkolás	H-Oil, LC-Fining™ és Hycon	F	3,75
Könnyűbenzin/benzin hidrogénnel való kezelése	Benzoltelítés, C4–C6 betáplálások kéntelenítése, hagyományos könnyűbenzin hidrogénnel való kezelése, diolefin olefinná telítése, alkilezés betáplálás diolefin olefinná telítése, fluid katalitikus krakkolás benzin hidrogénnel való kezelése minimális oktánveszteséggel, Thio S, S-Zorb™ folyamat olefinos alkilezése, pirolízisbenzin/könnyűbenzin szelektív hidrogénnel való kezelése, pirolízisbenzin/könnyűbenzin kéntelenítés, pirolízisbenzin/könnyűbenzin szelektív hidrogénnel való kezelése. A könnyűbenzin hidrogénnel való kezelése tényezőbe beletartozik a szelektív hidrogénnel való kezelés reaktorának (NHYT/RXST) energiája és kibocsátása, de a kapacitást nem számolják külön.	F	1,10
Kerozin/dízel hidrogénnel való kezelése	Aromás telítés, hagyományos hidrogénnel való kezelés, oldószer aromás vegyületek hidrogénezésére, hagyományos párlat hidrogénnel való kezelése, nagy reakcióintenzitású párlat hidrogénnel való kezelése, ultra reakcióintenzív hidrogénnel való kezelés, közepes párlat viasztalanítása, S-Zorb™ folyamat, párlatok szelektív hidrogénnel való kezelése.	F	0,90
Maradvány hidrogénnel való kezelése	Atmoszferikus maradvány kéntelenítése, vákuummaradvány kéntelenítése	F	1,55
Vákuumgázolaj hidrogénnel való kezelése	Hidrogénező kéntelenítés/denitrálás, hidrogénező kéntelenítés	F	0,90
Hidrogéngyártás	Gőzzel végzett metánreformálás, gőzzel végzett könnyűbenzin-reformálás, könnyű betáplálások részleges oxidációs egységei. A hidrogéngyártási tényező magában foglalja a tisztítás (H2PURE) energiáját és kibocsátásait, de a kapacitást nem számítják külön.	P (100 % hidrogénre vonatkoztatva)	300,00
Katalitikus reformálás	Folyamatos regenerálás, ciklikus, félregeneratív, AROMAX.	F	4,95
Alkilezés	HF-(hidrogén-fluorid) savas alkilezés, kénsavas alkilezés, polimerizációs C3-olefin betáplálása, polimerizációs C3/C4-olefin betáplálása, Dimersol. Az alkilezési/polimerizációs tényező magában foglalja a savregeneráció (ACID) energiáját és kibocsátásait, de a kapacitást nem számítják külön.	P	7,25
C4-izomerizáció	C4-izomerizáció A tényező magában foglalja az EU27-tagállamok átlagos, a C4-izomerizációval korrelációban lévő, speciális frakcionáláshoz (izobután-mentesítő, DIH) kapcsolódó energiáját és kibocsátásait.	R	3,25
C5/C6-izomerizáció	C5/C6-izomerizáció A tényező magában foglalja az EU27-tagállamok átlagos, a C5-izomerizációval korrelációban lévő, speciális frakcionáláshoz (izobután-mentesítő, DIH) kapcsolódó energiáját és kibocsátásait.	R	2,85
Oxigenátgyártás	MBTE desztillációs egységek, MTBE extrakciós egységek, ETBE, TAME, izookténgyártás.	P	5,60
Propiléngyártás	Vegyi kategória, polimer kategória.	F	3,45
Aszfaltgyártás	Aszfalt- és bitumengyártás A termelési számnak magában kell foglalnia a polimer modifikált bitument. A CWT-tényező magában foglalja a bitumenfúvatást.	P	2,10
Polimermodifikált bitumenkeverés	Polimermodifikált bitumenkeverés	P	0,55
Kénvisszanyerés	Kénvisszanyerés A kénvisszanyerés tényező magában foglalja a véggázvisszanyeréshez (TRU) és a H2S kénvisszanyerő egységhez (U32) kapcsolódó energiát és kibocsátásokat, de a kapacitást nem számítják külön.	P	18,60
Aromások oldószeres extrakciója (ASE)	ASE: extrakciós desztilláció, ASE: folyadék/folyadék extrakció, ASE: folyadék/folyadék extrakciós desztillációval. Desztilláció A CWT-tényező kiterjed valamennyi betáplálásra, beleértve a hidrogénnel való kezelés utáni pirolízisbenzint is. A pirolízisbenzin hidrogénnel való kezelését a könnyűbenzin hidrogénnel való kezeléséhez kell számítani.	F	5,25
Hidrogénnel való dealkilezés	Hidrogénnel való dealkilezés	F	2,45
TDP/TDA	Toluol diszproporció/dealkilezés	F	1,85
Ciklohexángyártás	Ciklohexángyártás	P	3,00
Xilol-izomerizáció	Xilol-izomerizáció	F	1,85
Paraxilolgyártás	Paraxilol-adszorbció, paraxilol-kristályosítás A tényező magában foglalja a xilol-elválasztóhoz és az ortoxilol-elválasztó oszlophoz kapcsolódó energiát és kibocsátásokat is.	P	6,40
Metaxilolgyártás	Metaxilolgyártás	P	11,10
Ftálsavanhidrid-gyártás	Ftálsavanhidrid-gyártás	P	14,40
Maleinsavanhidrid-gyártás	Maleinsavanhidrid-gyártás	P	20,80
Etilbenzolgyártás	Etilbenzolgyártás A tényező magában foglalja az etilbenzol-desztillációhoz kapcsolódó energiát és kibocsátásokat is.	P	1,55
Kumol-előállítás	Kumol-előállítás	P	5,00
Fenol-előállítás	Fenol-előállítás	P	1,15
Kenőolaj oldószeres extrakciója	Kenőolaj oldószeres extrakciója: az oldószer furfurol, az oldószer NMP, az oldószer fenol, az oldószer SO2.	F	2,10
Kenőolaj oldószeres viasztalanítása	Kenőolaj oldószeres viasztalanítása: az oldószer klórozott szénhidrogén, az oldószer MEK/toluol, az oldószer MEK/MIBK, az oldószer propán.	F	4,55
Katalitikus viaszizomerizáció	Katalitikus viaszizomerizáció és viasztalanítás, szelektív viaszkrakkolás	F	1,60
Kenőolaj hidrokrakkoló	Kenőolaj hidrokrakkoló multifrakciós desztillációval, kenőolaj hidrokrakkoló vákuumsztrippelővel.	F	2,50
Viasz olajtalanítása	Viasz olajtalanítása: az oldószer klórozott szénhidrogén, az oldószer MEK/toluol, az oldószer MEK/MIBK az oldószer propán.	P	12,00
Kenőolaj/viasz hidrogénnel való kezelése	Kenőolaj hidrodeszulfurizálás vákuumsztrippelővel, kenőolaj hidrogénnel való kezelése multifrakciós desztillációval, kenőolaj hidrogénnel való kezelése vákuumsztrippelővel, viasz hidrodeszulfurizálás vákuumsztrippelővel, viasz hidrogénnel való kezelése multifrakciós desztillációval, viasz hidrogénnel való kezelése vákuumsztrippelővel.	F	1,15
Oldószeres hidrogénnel való kezelés	Oldószeres hidrogénnel való kezelés	F	1,25
Oldószeres frakcionálás	Oldószeres frakcionálás	F	0,90
Molekulaszűrő C10 + paraffinokhoz	Molekulaszűrő C10 + paraffinokhoz	P	1,85
Maradványbetáplálások részleges oxidációja (POX) tüzelőanyag előállításához	Szintézisgáz részleges oxidációja tüzelőanyag előállításához	SG (47 % hidrogénre vonatkoztatva)	8,20
Maradványbetáplálások részleges oxidációja (POX) hidrogén vagy metanol előállításához	Szintézisgáz részleges oxidációja hidrogén vagy metanol létrehozására, metanol előállításához A tényező magában foglalja a CO-váltáshoz és a H2-tisztításhoz (U71) kapcsolódó energiát és kibocsátásokat is.	SG (47 % hidrogénre vonatkoztatva)	44,00
Szintézisgázból keletkezett metanol	Metanol	P	– 36,20
Levegőszétválasztás	Levegőszétválasztás	P (MNm3 O2)	8,80
Vásárolt földgáz-kondenzátumok frakcionálása	Vásárolt földgáz-kondenzátumok frakcionálása	F	1,00
Füstgázkezelés	Kén- és nitrogén-oxid-mentesítés	F (MNm3)	0,10
Füstgázkezelés és kompresszió eladásra	Füstgázkezelés és kompresszió eladásra	kW	0,15
Tengervíz sótalanítása	Tengervíz sótalanítása	P	1,15

(2) Aromás vegyületek referenciaértéke: CWT-funkciók

CWT-funkció	Leírás	Alap (kt/a) (*2)	CWT-tényező
Könnyűbenzin/benzin hidrogénnel kezelő	Benzoltelítés, C4–C6 betáplálások kéntelenítése, hagyományos könnyűbenzin hidrogénnel való kezelése, diolefin olefinná telítése, alkilezés betáplálás diolefin olefinná telítése, fluid katalitikus krakkolás benzin hidrogénnel való kezelése minimális oktánveszteséggel, Thio S, S-Zorb™ folyamat olefinos alkilezése, pirolízisbenzin/könnyűbenzin szelektív hidrogénnel való kezelése, pirolízisbenzin/könnyűbenzin kéntelenítés, pirolízisbenzin/könnyűbenzin szelektív hidrogénnel való kezelése. A könnyűbenzin hidrogénnel való kezelése tényezőbe beletartozik a szelektív hidrogénnel való kezelés reaktorának (NHYT/RXST) energiája és kibocsátása, de a kapacitást nem számolják külön.	F	1,10
Aromások oldószeres extrakciója (ASE)	ASE: extrakciós desztilláció, ASE: folyadék/folyadék extrakció, ASE: folyadék/folyadék extrakciós desztillációval. Desztilláció A CWT-tényező kiterjed valamennyi betáplálásra, beleértve a hidrogénnel való kezelés utáni pirolízisbenzint is. A pirolízisbenzin hidrogénnel való kezelését a könnyűbenzin hidrogénnel való kezeléséhez kell számítani.	F	5,25
TDP/TDA	Toluol diszproporció/dealkilezés	F	1,85
Hidrogénnel való dealkilezés	Hidrogénnel való dealkilezés	F	2,45
Xilol-izomerizáció	Xilol-izomerizáció	F	1,85
Paraxilolgyártás	Paraxilol-adszorbció, paraxilol-kristályosítás A tényező magában foglalja a xilol-elválasztóhoz és az ortoxilol-elválasztó oszlophoz kapcsolódó energiát és kibocsátásokat is.	P	6,40
Ciklohexángyártás	Ciklohexángyártás	P	3,00
Kumol-előállítás	Kumol-előállítás	P	5,00

(*1) Nettó friss betáplálás (F), reaktorbetáplálás (R, beleértve az újrahasznosítást), termékbetáplálás (P), szintézisgáz-termelés POX-egységek számára (SG).

(*2) Nettó friss betáplálás (F), termékbetáplálás (P)

III. MELLÉKLET

A 15. cikk (8) bekezdésében és a 17. cikk f) pontjában említett egyes referenciaértékekhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint

(1)

Azon termékek esetében, amelyekre az I. mellékletben említett finomítói termék-referenciaérték alkalmazandó, az alapidőszak vonatkozásában a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintet a különböző CWT-funkciók, azok meghatározása, a termelési volumen alapja, valamint a II. mellékletben felsorolt CWT-tényezők alapján kell meghatározni, az alábbi képlet szerint:

Formula

ahol:

HALCWT	:	múltbeli tevékenységi szint CWT-ben kifejezve
TPi,k	:	az i CWT-funkció termelési volumene az alapidőszak k évében
CWTi	:	az i CWT-funkció CWT-tényezője
TPAD,k	:	az „atmoszferikus nyers desztilláció” CWT-funkció termelési volumene, az alapidőszak k évében

(2)

Azon termékek esetében, amelyekre az I. mellékletben említett mész termék-referenciaérték alkalmazandó, az alapidőszak vonatkozásában a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintet az alábbi képlet szerint kell meghatározni:

Formula

ahol:

HALlime,standard	:	a mésztermelés múltbeli tevékenységi szintje a szabványos tiszta mész tonnájában kifejezve
mCaO,k	:	a termelt mész szabad CaO-tartalma az alapidőszak k évében tömegszázalékban kifejezve. Ha nincs adat a szabad CaO-tartalomra vonatkozóan, legfeljebb 85 %-os óvatos becslést kell alkalmazni
mMgO,k	:	a termelt mész szabad MgO-tartalma az alapidőszak k évében tömegszázalékban kifejezve. Ha nincs adat a szabad MgO-tartalomra vonatkozóan, legfeljebb 0,5 %-os óvatos becslést kell alkalmazni.
HALlime,uncorrected,k	:	a mésztermelés kiigazítatlan múltbeli tevékenységi szintje az alapidőszak k évében, tonna mészben kifejezve

(3)

Azon termékek esetében, amelyekre az I. mellékletben említett dolomitmész termék-referenciaérték alkalmazandó, az alapidőszak vonatkozásában a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintet az alábbi képlet szerint kell meghatározni:

Formula

ahol:

HALdolime,standard	:	a dolomitmész-termelés múltbeli tevékenységi szintje a szabványos tiszta dolomitmész tonnájában kifejezve
mCaO,k	:	a termelt dolomitmész szabad CAO-tartalma az alapidőszak k évében tömegszázalékban kifejezve. Ha nincs adat a szabad CaO-tartalomra vonatkozóan, legfeljebb 52 %-os óvatos becslést kell alkalmazni
mMgO,k	:	a termelt dolomitmész szabad MgO-tartalma az alapidőszak k évében tömegszázalékban kifejezve. Ha nincs adat a szabad MgO-tartalomra vonatkozóan, legfeljebb 33 %-os óvatos becslést kell alkalmazni.
HALdolime,uncorrected,k	:	a dolomitmész-termelés kiigazítatlan múltbeli tevékenységi szintje az alapidőszak k évében, tonna mészben kifejezve

(4)

Azon termékek esetében, amelyekre az I. mellékletben említett gőzzel végzett krakkolás termék-referenciaérték alkalmazandó, az alapidőszak vonatkozásában a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintet az alábbi képlet szerint kell meghatározni:

Formula

ahol:

HALHVC,net	:	a pótlólagos betáplálásból termelt értékes vegyi anyagok nettó múltbeli tevékenységi szintje, értékes vegyi anyagok tonnájában kifejezve
HALHVC,total,k	:	az értékes vegyi anyagok össztermelésének múltbeli tevékenységi szintje az alapidőszak k évében értékes vegyi anyagok tonnájában kifejezve
HSFH,k	:	múltbeli pótlólagos hidrogénbetáplálás az alapidőszak k évében tonna hidrogénben kifejezve
HSFE,k	:	múltbeli pótlólagos etilénbetáplálás az alapidőszak k évében tonna etilénben kifejezve
HSFO,k	:	hidrogénen és etilénen kívüli más értékes vegyi anyagok múltbeli pótlólagos betáplálása az alapidőszak k évében értékes vegyi anyagok tonnájában kifejezve

(5)

Azon termékek esetében, amelyekre az I. mellékletben említett aromás termék-referenciaérték alkalmazandó, az alapidőszak vonatkozásában a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintet a különböző CWT-funkciók, azok meghatározása, a termelési volumen alapja, valamint a II. mellékletben felsorolt CWT-tényezők alapján kell meghatározni, az alábbi képlet szerint:

Formula

ahol:

HALCWT	:	múltbeli tevékenységi szint CWT-ben kifejezve
TPi,k	:	az i CWT-funkció termelési volumene az alapidőszak k évében
CWTi	:	az i CWT-funkció CWT-tényezője

(6)

Azon termékek esetében, amelyekre az I. mellékletben említett hidrogén termék-referenciaérték alkalmazandó, az alapidőszak vonatkozásában a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintet az alábbi képletettel összhangban kell meghatározni:

Formula

ahol:

HALH2	:	a hidrogéntermelés múltbeli tevékenységi szintje 100 % hidrogénre vonatkoztatva
VFH2,k	:	a múltbeli termelési mennyiség tiszta hidrogénfrakciója a hidrogén és a szén-monoxid teljes mennyiségéhez képest az alapidőszak k évében
HALH2+CO,k	:	a múltbeli hidrogéntartalomra vonatkoztatott hidrogéntermelés múltbeli tevékenységi szintje normál köbméter/évben kifejezve, 0 °C-ra és 101,325 kPa-ra vonatkoztatva az alapidőszak k évében

(7)

Azon termékek esetében, amelyekre az I. mellékletben említett szintézisgáz termék-referenciaérték alkalmazandó, az alapidőszak vonatkozásában a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintet az alábbi képletettel összhangban kell meghatározni:

Formula

ahol:

HALsyngas	:	a szintézisgáz-termelés múltbeli tevékenységi szintje 47 % hidrogénre vonatkoztatva
VFH2,k	:	a múltbeli termelési mennyiség tiszta hidrogénfrakciója a hidrogén és a szén-monoxid teljes mennyiségéhez képest az alapidőszak k évében
HALH2+CO,k	:	a múltbeli szintézisgáz-tartalomra vonatkoztatott szintézisgáz-termelés múltbeli tevékenységi szintje normál köbméter/évben kifejezve, 0 °C-ra és 101,325 kPa-ra vonatkoztatva az alapidőszak k évében

(8)

Azon termékek esetében, amelyekre az I. mellékletben említett etilénoxid/etilénglikol termék-referenciaérték alkalmazandó, az alapidőszak vonatkozásában a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szintet az alábbi képlet szerint kell meghatározni:

Formula

ahol:

HALEO/EG:

az etilénoxid-/etilénglikol-termelés múltbeli tevékenységi szintje az etilénoxid-egyenérték tonnájában kifejezve

HALi,k:

az i etilénoxid-/etilénglikol-össztermelés múltbeli tevékenységi szintje az alapidőszak k évében, tonnában kifejezve

CFEOE,i

az i etilénoxid vagy etilénglikol átváltási tényezője az etilénoxid viszonylatában.

Az alábbi átváltási tényezők alkalmazandók:

Etilénoxid: 1,000

Monoetilén-glikol: 0,710

Dietilén-glikol: 0,830

Trietilén-glikol: 0,880

IV. MELLÉKLET

Alapadat-gyűjtési paraméterek

Az illetékes hatóság részére a 15. cikk (1) bekezdése által biztosított, további adatok kérésére vonatkozó felhatalmazás sérelme nélkül az üzemeltetők az alapadat-jelentés céljára a releváns alapidőszak minden naptári évére vonatkozóan benyújtják az alábbi adatokat, a létesítmények, illetve a létesítményrészek szintjén. Új belépők esetében az adatszolgáltatás a létesítmény és a létesítményrész szintjén az 1. és a 2. szakaszban felsorolt adatokra terjed ki.

1. A LÉTESÍTMÉNY ÁLTALÁNOS ADATAI

1.1. A létesítmény és az üzemeltető azonosítása

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)	A létesítmény megnevezése és címe;

b)	Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben használt létesítmény-azonosító;

c)	A létesítmény első, a 2003/87/EK irányelv 6. cikke szerinti, üvegházhatású gázra vonatkozó kibocsátási engedélyének azonosítója és kibocsátási dátuma;

d)	Adott esetben a legutolsó, üvegházhatású gázra vonatkozó kibocsátási engedély azonosítója és kibocsátási dátuma;

e)	Az üzemeltető megnevezése és címe, meghatalmazott képviselőjének és – ha a kettő nem azonos – fő kapcsolattartójának elérhetősége.

1.2. A hitelesítő adatai

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)	A hitelesítő megnevezése és címe, meghatalmazott képviselőjének és – ha a kettő nem azonos – fő kapcsolattartójának elérhetősége.

b)	A hitelesítőt akkreditáló nemzeti akkreditáló testület megnevezése;

c)	A nemzeti akkreditáló testület által kiadott regisztrációs szám.

1.3. A tevékenységre vonatkozó információk

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)	A létesítményben folytatott, a 2003/87/EK irányelv I. melléklete szerinti tevékenységek listája;

b)	A létesítmény NACE-kódja (Rev. 2.) az 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (1) megfelelően;

A létesítmény beleesik-e egy vagy több olyan kategóriába, amely a 2003/87/EK irányelv 27. vagy 27a. cikke alapján kizárható az EU ETS-ből:

—	évente 25 000 tonna CO2(e)-nél alacsonyabb kibocsátás és, adott esetben, 35 MW-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítmény,

—	kórházi létesítmény,

—	évente 2 500 tonna CO2(e)-nél alacsonyabb kibocsátás,

—	évente kevesebb mint 300 óra üzemidő.

1.4. Ingyenes kiosztásra való jogosultság

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)	A létesítmény a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének u) pontja szerinti villamosenergia-termelő létesítmény-e;

b)	A létesítmény CO2-leválasztásra, a CO2 csővezetékes szállítására vagy pedig a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett tárolóhelyként szolgál-e;

c)	A létesítmény termel-e olyan hőt, amely nem villamosenergia-termelésre szolgál.

1.5. Létesítményrészek listája

Ez a rész tartalmazza a létesítményben található összes létesítményrész listáját.

1.6. Kapcsolódások listája más, az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményekkel vagy az EU ETS-en kívüli entitásokkal mérhető hőnek, köztes termékeknek, hulladékgázoknak vagy CO2-nak az adott létesítményben való felhasználásra vagy geológiai tárolásra való átruházása céljából

Ez a rész legalább az alábbi információkat tartalmazza minden egyes kapcsolódó létesítményre vagy entitásra vonatkozóan:

a)	A kapcsolódó létesítmény vagy entitás megnevezése;

b)	A kapcsolat típusa (importálás vagy exportálás: mérhető hő, hulladékgáz, CO2);

Maga a létesítmény vagy entitás az EU ETS hatálya alá tartozik-e?

—	Ha igen, uniós kibocsátásiegység-forgalmi azonosítója és engedély-azonosítója, kapcsolattartó személy,

—	Ha nem, az entitás megnevezése és címe, kapcsolattartó személy.

2. AZ ALAPIDŐSZAK EGYES ÉVEIRE VONATKOZÓ RÉSZLETES ÉVES ADATOK

2.1. A létesítmények szintjén mért, hitelesített éves kibocsátási adatok

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)	Minden forrásanyag esetében: Tevékenységi adatok, alkalmazott számítási tényezők, fosszilis kibocsátások, biomasszából származó kibocsátások, tüzelőanyagok esetében (beleértve a technológiai alapanyagként történő felhasználást is) a fűtőértékből kiszámított energiaráfordítás;

b)	Minden olyan kibocsátó forrás esetében, amelynél folyamatos kibocsátásmérési rendszereket alkalmaztak: fosszilis kibocsátások, biomasszából származó kibocsátások, éves óránkénti átlagos ÜHG-koncentráció és füstgázáram; a CO2 esetében: a kibocsátásokkal összefüggő energiabevitel közelítő adatai;

c)	Amennyiben a 601/2012/EU rendelet 22. cikke szerinti kivételes módszer kerül alkalmazásra, adott esetben a fosszilis és biomasszából származó kibocsátások, illetve a kibocsátásokhoz kapcsolódó energiabevitelre vonatkozó közelítő adatok;

d)	Az átruházott CO2 importált és/vagy exportált mennyisége.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az üzemeltetők számára lehetővé teszik, hogy csak összesített kibocsátási adatokat közöljenek.

2.2. Létesítményrészenkénti éves kibocsátás

Ez a rész tartalmazza a kibocsátások teljes mérlegét, meghatározva az egyes létesítményrészeknek tulajdonítható kibocsátások mennyiségét.

2.3. A hőimportálás, a hőtermelés, a hőfogyasztás és a hőexportálás létesítményszintű éves mérlege

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)	A létesítményben felhasznált, tüzelőanyagokból származó teljes energiabevitel;

b)	Ha alkalmazható, az importált hulladékgázok energiatartalma;

c)	Ha alkalmazható, az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményekbe vagy az EU ETS-en kívüli egyéb, műszakilag közvetlenül kapcsolódó entitásokba exportált, tüzelőanyagból származó energia mennyisége;

d)	Ha alkalmazható, az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményekbe vagy ETS-en kívüli egyéb entitásokba exportált hulladékgázok energiatartalma;

e)	A villamosenergia-termelésre felhasznált tüzelőanyagokból származó energiaráfordítás mennyisége;

f)	A tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészekhez rendelt, tüzelőanyagokból származó energiaráfordítás mennyisége (a CO2-kibocsátás-áthelyezés által érintett és a kibocsátás-áthelyezéssel nem érintett referenciaérték szerinti létesítményrész esetében külön kell jelenteni);

g)	A mérhető hő előállításához felhasznált tüzelőanyag-bevitel mennyisége;

h)	A létesítményben termelt mérhető hő összmennyisége;

i)	Az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményekből importált mérhető hő nettó mennyisége;

j)	Az EU ETS hatálya alá nem tartozó létesítményekből vagy entitásokból importált mérhető hő nettó mennyisége;

k)	A létesítményen belül villamosenergia-termelésre felhasznált mérhető hő nettó mennyisége;

l)	A létesítményen belüli termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek által felhasznált mérhető hő nettó mennyisége;

m)	Az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményekbe exportált mérhető hő nettó mennyisége;

n)	Az EU ETS hatálya alá nem tartozó létesítményekbe vagy entitásokba exportált mérhető hő nettó mennyisége;

o)	A távfűtés céljára exportált mérhető hő nettó mennyisége;

p)	A hő-referenciaérték szerinti létesítményrészekhez rendelhető mérhető hő nettó mennyisége (a CO2-kibocsátás-áthelyezésben érintett és nem érintett, hő-referenciaérték szerinti, illetve távfűtés-létesítményrészek esetében külön kell jelenteni);

q)	A hőveszteség összege, ha még nem szerepel az a) – p) pontban említett adatokban.

2.4. A létesítményrészekhez éves szinten hozzárendelt energiaráfordítás

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

Tüzelőanyagokból származó energiabevitel mennyisége, beleértve a vonatkozó kibocsátási tényezőt is a következők tekintetében:

—	minden termék-referenciaérték szerinti létesítményrész,

—	minden hő-referenciaérték szerinti és távfűtés-létesítményrész,

—	minden tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész;

Importált mérhető hő mennyisége a következők esetében:

—	minden termék-referenciaérték szerinti létesítményrész által,

—	a salétromsav-termék referenciaérték szerinti létesítményrészektől,

—	a cellulózt előállító létesítményrészektől;

Exportált mérhető hő mennyisége a következők esetében:

—	minden termék-referenciaérték szerinti létesítményrész.

2.5. A villamosenergia-importálás, -termelés, -fogyasztás és -exportálás létesítményszintű éves mérlege

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)	A tüzelőanyagokból előállított villamos energia összmennyisége;

b)	Az egyéb előállított villamos energia összmennyisége;

c)	A hálózatból vagy más létesítményekből importált villamos energia összmennyisége;

d)	A hálózatba vagy más létesítményekbe exportált villamos energia összmennyisége;

e)	A létesítményben fogyasztott villamos energia összmennyisége;

f)	Az I. melléklet 2. részében felsorolt termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek villamosenergia-fogyasztása esetében a felcserélhetőnek minősülő villamos energia mennyisége.

Az a)–e) pontról csak a villamos energiát termelő létesítményekben kell jelentést tenni.

2.6. A létesítményrészekre vonatkozó további éves adatok

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)	Az EU ETS-en kívüli entitásokból vagy folyamatokból származó, a létesítményrészhez rendelt importált mérhető hő mennyisége;

Adott esetben minden egyes létesítményrész esetében az annak határain belül előállított termékek jegyzéke, beleértve a 3924/91/EGK tanácsi rendelet (3) 2. cikkének (2) bekezdésében említett PRODCOM-lista szerinti kódjaikat is, az 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi (4) rendeletben szereplő NACE-4 kódok (NACE Rev. 2.) és a termelés mennyisége alapján. A PRODCOM legalább olyan lebontásban szerepeljen, mint a kapcsolódó alszektor azonosítója a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban;

c)	A b) ponttól eltérve, a CO2-kibocsátás-áthelyezési hő-referenciaérték szerinti létesítményrész tekintetében a mérhető hőnek az EU ETS hatálya alá nem tartozó létesítményekbe vagy entitásokba való exportálása esetén a szóban forgó létesítmények vagy entitások NACE-4 kódjai (NACE Rev. 2.);

d)	Ha alkalmazható és az üzemeltető rendelkezésére áll, minden egyes létesítményrész esetében az importált vagy exportált mérhető hőhöz kapcsolódó tüzelőanyag-szerkezet kibocsátási tényezője;

e)	Ha alkalmazható, minden egyes létesítményrész esetében az importált és exportált hulladékgázok mennyisége és kibocsátási tényezője;

f)	Ha alkalmazható, minden egyes létesítményrész esetében az importált és exportált hulladékgázok energiatartalma (fűtőértéke);

2.7. A termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek éves tevékenységi adatai

Ez a rész legalább a következő adatokat tartalmazza:

a)	A termékre vonatkozó éves termelési adatok az I. mellékletben meghatározottak szerint, a mellékletben felsorolt mértékegységben kifejezve;

A létesítményrész határain belül előállított termékek listája, ideértve a PRODCOM-kódjukat (a NACE Rev. 2 alapján). A PRODCOM legalább olyan lebontásban szerepeljen, mint a kapcsolódó alszektor azonosítója a 2003/87/EK irányelv 10b. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban;

c)	A más létesítményrészekből, létesítményekből vagy egyéb entitásokból importált vagy oda exportált átruházott CO2-mennyiség;

d)	A termék-referenciaérték szerinti létesítményrészekhez tartozó köztes termékek exportált vagy importált mennyisége;

e)	Ha alkalmazható, finomító- vagy aromás termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében az egyes CWT-funkciók éves termelési volumene, a II. melléklet szerint;

f)	Ha alkalmazható, a mész vagy dolomitmész termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében a nem korrigált éves termelési mennyiség és az mCaO és mMgO éves átlagos értékei, a III. melléklet szerint;

g)	Ha alkalmazható, a gőzzel végzett krakkolás termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében az értékes vegyi anyagok (HVC) teljes éves termelése, valamint a kiegészítő betáplálás mennyisége hidrogén-, etilén- és más HVC-egyenértékben kifejezve;

Ha alkalmazható, a hidrogén vagy szintézisgáz termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében a hidrogéntartalomra vonatkoztatott hidrogén- vagy szintézisgáz-termelés normál köbméter/évben kifejezve, 0 °C-ra és 101,325 kPa-ra vonatkoztatva, valamint az éves termelési mennyiség tiszta hidrogénfrakciója a hidrogén és a szén-monoxid teljes mennyiségéhez képest;

i)	Ha alkalmazható, az etilénoxid/etilénglikol termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében az etilénoxid, a monoetilén-glikol, a dietilén-glikol és a trietilén-glikol éves termelési szintje;

j)	Ha alkalmazható, a vinil-klorid monomer termék-referenciaérték szerinti létesítményrész esetében a hidrogénfogyasztásból származó hőfogyasztás;

Ha alkalmazható, a rövid rostú nátroncellulóz, a hosszú rostú nátroncellulóz, a termomechanikai és mechanikai úton előállított cellulóz, valamint a szulfitcellulóz termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek vagy a létesítményrész termék-referenciaértéke alá nem tartozó egyéb cellulóz esetében az adott cellulóz éves termelési szintje, illetve a forgalomba hozott, az adott vagy az ahhoz technikailag csatlakozó létesítményekben papírrá fel nem dolgozott cellulóz éves mennyisége;

Ha alkalmazható, a megfelelő termék-referenciaérték szerinti létesítményrész rendszerhatárain belül előállított, vagy a rendszerhatárokon belül vagy azokon kívül fáklyázott hulladékgázok mennyisége, energiatartalma és kibocsátási tényezője, a biztonsági fáklyázás kivételével, és amelyek felhasználásának célja nem a mérhető vagy nem mérhető hő vagy villamos energia előállítása.

3. A REFERENCIAÉRTÉKEK AKTUALIZÁLÁSÁRA SZOLGÁLÓ ADATOK

3.1. A termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek éves adatai

Ez a rész legalább az alábbi információkat tartalmazza az alapidőszak minden egyes évére vonatkozóan:

a)	A létesítményrész határain belül előállított termékek listája, ideértve a PRODCOM-kódjukat (NACE Rev. 2);

b)	Tevékenységi szint;

c)	Hozzárendelt kibocsátások, a más létesítményrészekből, létesítményekből vagy egyéb entitásokból származó mérhető hő importálásához kapcsolódó kibocsátások kivételével;

d)	Más létesítményrészekből, létesítményekből vagy egyéb entitásokból importált mérhető hő mennyisége, beleértve a kibocsátási tényezőt is, amennyiben ismert;

e)	A más létesítményrészekbe, létesítményekbe vagy egyéb entitásokba exportált mérhető hő mennyisége;

f)	A más létesítményrészekből, létesítményekből vagy entitásokból importált hulladékgázok mennyisége, energiatartalma és kibocsátási tényezője;

g)	Az előállított hulladékgázok mennyisége, energiatartalma és kibocsátási tényezője;

h)	A más létesítményrészekbe, létesítményekbe vagy entitásokba exportált hulladékgázok mennyisége, energiatartalma és kibocsátási tényezője;

i)	A felcserélhetőnek minősülő villamosenergia-fogyasztás mennyisége, az I. melléklet 2. részében felsorolt referenciamutatók esetében;

j)	A villamosenergia-termelés mennyisége;

k)	A más létesítményrészekből, létesítményekből vagy egyéb entitásokból importált átruházott CO2-mennyiség;

l)	A más létesítményrészekbe, létesítményekbe vagy egyéb entitásokba exportált átruházott CO2-mennyiség;

m)	Termék-referenciaértékek hatálya alá tartozó köztes termékek (igen/nem) exportálása vagy importálása, valamint adott esetben a köztes termék típusának leírása;

n)	A kiegészítő betáplálás mennyisége hidrogén-, etilén- és más HVC-mennyiségekben kifejezve, gőzzel végzett krakkolás termék-referenciaérték esetében;

o)	A hidrogénfogyasztásból származó elfogyasztott hő, vinilklorid monomer termék-referenciaértéke esetében.

3.2. A hő-referenciaérték szerinti létesítményrészek és a távfűtés-létesítményrészek éves adatai

Ez a rész legalább az alábbi információkat tartalmazza az alapidőszak minden egyes évére vonatkozóan:

a)	A hő-referenciaérték szerinti vagy távfűtés-létesítményrészekben előállított, mérhető nettó hő mennyisége;

b)	A mérhető hő termeléséhez rendelt kibocsátások;

c)	A létesítményrész tevékenységi szintje;

d)	A megtermelt, illetve más létesítményrészekből, létesítményekből vagy egyéb entitásokból importált vagy oda exportált mérhető hő mennyisége;

e)	A villamosenergia-termelés mennyisége.

3.3. A tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészek éves adatai

Ez a rész legalább az alábbi információkat tartalmazza az alapidőszak minden egyes évére vonatkozóan:

a)	Tevékenységi szint;

b)	Hozzárendelt kibocsátások.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve (2009. április 23.) a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 140., 2009.6.5., 114. o.).

(3) A Tanács 3924/91/EGK rendelete (1991. december 19.) az ipari termelés közösségi felmérésének létrehozásáról (HL L 374., 1991.12.31., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).

V. MELLÉKLET

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (4) bekezdése alapján az ingyenes kiosztás csökkentésére alkalmazandó tényezők

Év	A szorzótényező értéke
2021	0,300
2022	0,300
2023	0,300
2024	0,300
2025	0,300
2026	0,300
2027	0,225
2028	0,150
2029	0,075
2030	0,000

VI. MELLÉKLET

A nyomonkövetési módszertani terv minimális tartalma

A nyomonkövetési módszertani tervben szerepelnie kell legalább az alábbi információknak:

(1)

A létesítményre vonatkozó általános információk:

a)	A létesítmény és az üzemeltető azonosításához szükséges információk, ideértve az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben használt létesítmény-azonosítót;

b)	A nyomonkövetési módszertani terv verzióját, az illetékes hatóság általi jóváhagyás dátumát és az alkalmazás kezdetének időpontját azonosító információk;

c)	A létesítmény leírása, beleértve különösen a fő folyamatok leírását, a kibocsátó források jegyzékét, egy folyamatábrát és a létesítmény tervrajzát, amely alapján megérthetők a fő anyag- és energiaáramlások;

Egy diagram, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:

—	a létesítmény műszaki elemei, a kibocsátó források, valamint a hőtermelő és hőfogyasztó egységek azonosítása,

—	minden energia- és anyagáram, különös tekintettel a forrásanyagokra, a mérhető és nem mérhető hőre, adott esetben a villamos energiára, valamint a hulladékgázokra,

—	a mérési pontok és a mérőeszközök,

—	a létesítményrészek határai, beleértve a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokat és a más ágazatokat kiszolgáló létesítményrészek közötti határt, a NACE Rev. 2 vagy a PRODCOM alapján;

Azon, az EU ETS hatálya alá tartozó vagy azon kívüli létesítményekhez vagy entitásokhoz való kapcsolódások jegyzéke, amelyekre az említett létesítményben való felhasználásra vagy állandó geológiai tárolásra mérhető hő, köztes termék, hulladékgázok vagy CO2 átruházása történik, beleértve a kapcsolódó létesítmény vagy entitás megnevezését, címét és kapcsolattartóját, továbbá – adott esetben – az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben szereplő egyedi azonosítóját;

f)	A nyomonkövetési és jelentési felelősségek létesítményen belüli kiosztására és a felelős személyzet szakértelmének irányítására szolgáló eljárás hivatkozása;

A nyomonkövetési módszertani terv megfelelőségének a 9. cikk (1) bekezdése szerinti rendszeres értékelését biztosító eljárás hivatkozása; ez az eljárás elsősorban azt biztosítja, hogy a IV. mellékletben felsorolt, a létesítményben releváns valamennyi adatelem esetében rendelkezésre álljanak a nyomonkövetési módszerek, és hogy a VII. melléklet 4. szakaszának megfelelően a rendelkezésre álló legpontosabb adatforrásokat használják;

h)	Az adatkezelési tevékenységek és a 11. cikk (2) bekezdése szerinti ellenőrzési tevékenységek írásos eljárásainak hivatkozása, beleértve adott esetben a pontosabb magyarázatot nyújtó ábrákat.

(2)

Létesítményrészekre vonatkozó információk:

a)	Minden egyes létesítményrész esetében az előállított termékek nyomon követésére vonatkozó eljárás és a PRODCOM-kódok hivatkozása;

Az egyes létesítményrészek rendszerhatárai, egyértelműen leírva, hogy mely műszaki egységek tartoznak ide, milyen folyamatok zajlanak ott, és mely létesítményrészhez mely beviteli anyagok és tüzelőanyagok tartoznak; komplex létesítményrészek esetében külön részletes folyamatábrát kell csatolni a létesítményrészekről;

c)	A létesítmény azon részeinek leírása, amelyek egynél több létesítményrészt szolgálnak ki, beleértve a hőellátási rendszereket, a közös használatú kazánokat és CHP-egységeket;

d)	Az egyes létesítményrészekre vonatkozóan – amennyiben releváns – az egynél több létesítményrészt kiszolgáló létesítményrészek hozzárendelésének módszere, valamint azok kibocsátásának hozzárendelése a megfelelő létesítményrészekhez.

(3)

Létesítményszintű nyomonkövetési módszerek:

a)	A hőimportálás, hőtermelés, hőfogyasztás és hőexportálás létesítményszintű mérlegének számszerűsítésére alkalmazott módszerek leírása;

b)	Az adathiány vagy kétszeres beszámítás elkerülése érdekében alkalmazott módszer.

(4)

Létesítményrész-szintű nyomonkövetési módszerek:

A közvetlen kibocsátások számszerűsítéséhez alkalmazott módszerek leírása, beleértve adott esetben a 601/2012/EU rendelet szerinti, méréseken alapuló módszerek segítségével nyomon követett forrásanyagok, illetve kibocsátások abszolút mennyiségének vagy százalékos arányának számszerűsítési módszerét is, adott esetben létesítményrészekhez rendelve;

b)	A tüzelőanyagokból származó energiabevitel, illetve – adott esetben – a tüzelőanyagokból származó energiaexportálás mennyiségének és kibocsátási tényezőinek hozzárendelésére és számszerűsítésére szolgáló módszerek leírása;

c)	Ha alkalmazható, a mérhető hő importálása, exportálása, fogyasztása és termelése mennyiségének és – ha rendelkezésre állnak – kibocsátási tényezőinek hozzárendelésére és számszerűsítésére szolgáló módszerek leírása;

d)	A villamosenergia-fogyasztás és -termelés mennyiségének és – ha alkalmazandó – a fogyasztás felcserélhető részének számszerűsítésére szolgáló módszerek leírása;

e)	Ha alkalmazható, a hulladékgáz-importálás, -exportálás, -fogyasztás és -termelés mennyiségének, energiatartalmának és kibocsátási tényezőinek hozzárendelésére és számszerűsítésére szolgáló módszerek leírása;

f)	Ha alkalmazható, az importált vagy exportált átruházott CO2 mennyiségének hozzárendelésére és számszerűsítésére szolgáló módszerek leírása;

g)	Minden egyes termék-referenciaérték szerinti létesítményrész esetében a termék I. melléklet szerinti éves termelésének számszerűsítésére szolgáló módszerek leírása, beleértve adott esetben a 19. és 20. cikkben, valamint a II. és III. mellékletben előírt kiegészítő paramétereket;

A nyomonkövetendő és jelentendő paraméterek számszerűsítésére alkalmazott módszerek leírásainak adott esetben tartalmaznia kell a számítás lépéseit, az adatforrásokat, a számítási képleteket, a vonatkozó számítási tényezőket, köztük a mértékegységeket, a megerősítő adatokon alkalmazott horizontális és vertikális ellenőrzéseket, a mintavételi tervek alapját képező eljárásokat, az alkalmazott mérőberendezéseket, hivatkozással a telepítésükre és karbantartásukra vonatkozó releváns diagramokra és leírásokra, valamint a vonatkozó analitikai eljárásokat végző laboratóriumok jegyzékét. A leírásnak adott esetben tartalmaznia kell a 7. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett egyszerűsített bizonytalansági értékelés eredményét. A tervnek minden releváns számítási képletre vonatkozóan tartalmaznia kell egy példát valós adatok felhasználásával.

VII. MELLÉKLET

Az adatok nyomonkövetési módszere

1. HATÓKÖR

Ez a melléklet meghatározza a IV. mellékletben felsorolt, a létesítményszintű jelentésekben feltüntetendő adatok meghatározására szolgáló módszereket, valamint az adatok létesítményrészekhez való hozzárendelésére vonatkozó szabályokat, a 601/2012/EU rendelet alapján az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervnek megfelelően nyomon követett adatok kivételével. E rendelet alkalmazásában – megfelelő esetekben – a 601/2012/EU rendeletnek megfelelően meghatározott adatokat kell felhasználni.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E melléklet alkalmazásában „adatkészlet”: egy adott adattípus, a körülményektől függően akár a létesítmény, akár a létesítményrész szintjén, az alábbiak szerint:

egy folyamat során felhasznált vagy előállított tüzelőanyag vagy anyag mennyiségére vonatkozó adatok, amelyek a számításon alapuló nyomonkövetési módszerek szempontjából fontosak, terajoule-ban, a tömeg tonnájában vagy gázok – köztük a hulladékgázok – esetében a térfogat normál köbméterben kifejezve;

b)	a 601/2012/EU rendelet által használt számítási tényező (egy alapanyag vagy tüzelőanyag vagy hulladékgáz összetétele);

a mérhető hő nettó mennyisége, és az e mennyiség meghatározásához szükséges releváns paraméterek, nevezetesen:

—	a hővezető közeg tömegárama, és

—	a továbbított és visszakapott hővezető közeg entalpiája, összetétel, hőmérséklet, nyomás és telítettség szerint;

d)	a nem mérhető hő mennyisége, a hő előállítására felhasznált, megfelelő tüzelőanyag-mennyiségek szerint, illetve a tüzelőanyag-keverék fűtőértéke szerint;

e)	a villamosenergia-mennyiségek;

f)	a létesítmények között átruházott CO2-mennyiségek.

„Meghatározási módszer”: az alábbiak egyike:

a)	a létesítményben a múltbeli adatok adatkészletei céljára már rendelkezésre álló adatok azonosítására, gyűjtésére és feldolgozására szolgáló módszertan, vagy;

b)	egy adott adatkészletnek egy jóváhagyott nyomonkövetési módszertani terven alapuló nyomonkövetési módszere.

Ezen túlmenően a „forrásanyag”, „kibocsátó forrás”, „eredendő kockázat”, „ellenőrzési kockázat” és „kibocsátási tényező” esetében a 601/2012/EU rendelet 3. cikke szerinti fogalommeghatározások alkalmazandók.

3. ÁLTALÁNOS MÓDSZEREK

3.1. Alkalmazandó módszerek

Az üzemeltető az e mellékletben előírt módszerek segítségével határozza meg az alapadat-jelentés összeállításához szükséges adatokat, a 4. cikk (2) bekezdése a) pontjának megfelelően. Amennyiben ez a melléklet nem tartalmaz egy adott adatkészlet meghatározására alkalmazható módszereket, az üzemeltető megfelelő módszert alkalmaz, amelyet a nyomonkövetési módszertani terv illetékes hatóságának a 6. cikknek megfelelően jóvá kell hagynia. A módszer akkor tekinthető megfelelőnek, ha az üzemeltető biztosítja, hogy az adott adatkészlet meghatározására szolgáló mérések, elemzések, mintavételek, kalibrációk és hitelesítések során a megfelelő EN jelű szabványokon alapuló módszereket alkalmaznak. Amennyiben ilyen szabványok nem állnak rendelkezésre, úgy a módszereknek megfelelő ISO-szabványokon vagy nemzeti szabványokon kell alapulniuk. Amennyiben nincsenek alkalmazható szabványok, megfelelő szabványtervezeteket, a bevált ipari gyakorlatról szóló iránymutatásokat, vagy más, tudományosan igazolt módszereket kell alkalmazni, ezáltal korlátozva a mintavételi és mérési hibák előfordulását.

3.2. Az adatok létesítményrészekhez történő hozzárendelésének módszere

(1)

Amennyiben egy adott adatkészletre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre minden egyes létesítményrészre vonatkozóan, az üzemeltető megfelelő módszert javasol a szükséges adatok egyes létesítményrészekre történő meghatározására, a 10. cikk (3) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett esetek kivételével. E célból a következő elvek valamelyikét kell alkalmazni attól függően, hogy melyik elv eredményez pontosabb eredményeket:

a)	ahol ugyanazon a gyártósoron egymás után különböző termékeket állítanak elő, a bemenő és kimenő anyag- és energiaáramokat és az ezeknek megfelelő kibocsátásokat sorrendben kell hozzárendelni az egyes létesítményrészekhez, azok éves használati ideje alapján;

a bemenő és kimenő anyag- és energiaáramokat és az ezeknek megfelelő kibocsátásokat az egyes előállított termékek tömege vagy térfogata alapján, a szerepet játszó kémiai reakciók szabad reakcióentalpiáinak aránya alapján készített becslésekből, vagy tudományosan megalapozott módszertanra épülő, e célra alkalmas egyéb elosztási kulcs használatával kell meghatározni.

(2)

Amennyiben több különböző minőségű mérőműszer járul hozzá a mérési eredményekhez, a következő módszerek valamelyikét kell alkalmazni az anyagok, a tüzelőanyagok, a mérhető hő vagy a villamos energia mennyiségére vonatkozó, létesítményszintű adatok létesítményrészek szerinti bontására:

A felosztás meghatározása valamely, minden egyes létesítményrészre egyformán alkalmazott meghatározási módszer alapján, például egyedi méréssel, becsléssel vagy korrelációs számításokkal. Amennyiben a létesítményrészek adatainak összege eltér a létesítményre külön meghatározott adatoktól, egy egységes „egyeztetési tényezőt” kell alkalmazni az egységes korrekcióhoz, hogy az megfeleljen a létesítmény összegének, a következők szerint:

RecF = DInst/Σ DSI

(1. egyenlet)

ahol RecF az egyeztetési tényező, DInst a létesítmény egészére meghatározott adat értéke, DSI pedig a különböző létesítményrészek adatértékei. Az egyes létesítményrészek adatait a következők szerint kell korrigálni:

DSI,corr = DSI × RecF

(2. egyenlet)

Ha csak egy létesítményrész adatai ismeretlenek vagy gyengébb minőségűek a többi létesítményrészéinél, az ismert létesítményrész-adatokat ki lehet vonni az egész létesítmény adataiból. Ez a módszer csak olyan létesítményrészek esetében ajánlott, amelyek kisebb mértékben járulnak hozzá a létesítménynek kiosztható kibocsátási egységek mennyiségéhez.

3.3. Nem az üzemeltető ellenőrzése alatt álló mérőműszerek vagy mérési eljárások

Az üzemeltető olyan mérőrendszereket vagy analitikai eljárásokat is igénybe vehet, amelyek felett nem rendelkezik ellenőrzéssel:

a)	ha az üzemeltető nem rendelkezik saját mérőműszerrel vagy analitikai eljárással, amely alkalmas lenne egy adott adatkészlet meghatározására;

b)	ha egy adatkészlet meghatározása az üzemeltető saját mérőműszereivel vagy analitikai eljárásaival műszakilag nem megvalósítható vagy észszerűtlen költségekkel járna;

c)	ha az üzemeltető kielégítően bizonyítja az illetékes hatóságnak, hogy az ellenőrzésén kívül álló mérési rendszer vagy analitikai eljárás megbízhatóbb eredményeket biztosít és kisebb ellenőrzési kockázatokat rejt.

Ennek érdekében az üzemeltető visszatérhet az alábbi adatforrások egyikére:

a)	a kereskedelmi partnerek által kibocsátott számlákon szereplő mennyiségek, amennyiben két független kereskedelmi partner között jön létre kereskedelmi tranzakció;

b)	a mérőrendszerek közvetlen leolvasása;

c)	kompetens és független szervezet – például a berendezés szállítója, műszaki szolgáltató vagy akkreditált laboratórium – által szolgáltatott empirikus korreláció alkalmazása.

3.4. Közvetett meghatározási módszerek

Ha egy előírt adatkészletre vonatkozóan nem áll rendelkezésre közvetlen mérési vagy elemzési módszer, különösen amikor nettó mérhető hő eltérő termelési folyamatokban kerül felhasználásra, az üzemeltető javaslatot tesz egy közvetett meghatározási módszer alkalmazására, amely például a következő lehet:

a)	ismert kémiai vagy fizikai eljárás alapján végzett számítás, az érintett anyagok kémiai és fizikai tulajdonságaira vonatkozó megfelelő, a szakirodalomban elfogadott értékek, megfelelő sztöchiometriai tényezők és termodinamikai jellemzők, például reakcióentalpiás érték felhasználásával;

b)	a létesítmény tervezési adatain, például a műszaki egységek energiahatékonyságán vagy a termékegységre számított energiafogyasztáson alapuló számítás;

a nem kalibrált berendezésből vagy a gyártási protokollokban dokumentált adatokból származó adatokra vonatkozó becslési értékek meghatározására szolgáló, empirikus vizsgálatokon alapuló korrelációk. E célból az üzemeltető gondoskodik arról, hogy a korreláció megfeleljen a helyes mérnöki gyakorlat követelményeinek, és azt csak a korreláció érvényességi tartományába eső értékek meghatározása céljából alkalmazzák. Az üzemeltető évente legalább egyszer értékeli az ilyen korrelációk érvényességét.

4. A LEHETŐ LEGNAGYOBB PONTOSSÁGOT KÍNÁLÓ MEGHATÁROZÁSI MÓDSZEREK ÉS ADATFORRÁSOK KIVÁLASZTÁSA

4.1. Műszaki megvalósíthatóság

Ha az üzemeltető azt állítja, hogy egy adott meghatározási módszer alkalmazása műszakilag nem megvalósítható, az illetékes hatóság értékeli a műszaki megvalósíthatóságot, figyelembe véve az üzemeltető indokolását. Az indokolást arra kell alapozni, hogy az üzemeltető rendelkezik a javasolt rendszer e rendeletben előírt időn belül történő megvalósításához szükséges műszaki erőforrásokkal. Ezen műszaki erőforrások közé tartozik az előírt technikák és technológia rendelkezésre állása.

4.2. Észszerűtlen költségek

Ha egy üzemeltető azt állítja, hogy egy konkrét meghatározási módszer alkalmazása észszerűtlen költségekkel járna, az illetékes hatóság értékeli a költségek észszerűtlenségét, figyelembe véve az üzemeltető indokolását.

Az illetékes hatóság akkor tekinti a költségeket észszerűtlennek, ha az üzemeltető költségbecslése meghaladja egy adott meghatározási módszer hasznát. Ennek érdekében a hasznot úgy kell kiszámítani, hogy a fejlesztési tényezőt össze kell szorozni a kibocsátási egységek egységenkénti 20 EUR-s referenciaárával, és a költségeknél adott esetben figyelembe kell venni a berendezések gazdasági élettartamán alapuló értékcsökkenési időszakot.

A fejlesztési tényező a létesítményrész tekintetében legutóbb meghatározott ingyenesen kiosztott éves mennyiség 1 %-a. E számítási módszertől eltérve az illetékes hatóság engedélyezheti az üzemeltetőknek, hogy a fejlesztési tényezőt az érintett CO2-egyenérték 1 %-ában határozzák meg. Az érintett CO2-egyenérték az alábbiak egyikének felel meg attól függően, hogy a módszer milyen fejlesztési paramétert vesz figyelembe:

a)	Tüzelőanyagok vagy széntartalmú anyagok esetében, ideértve a hulladékgázokat is, az a kibocsátás, ami a tüzelőanyag vagy más anyag éves mennyiségében lévő szén CO2-ra történő átszámítása esetén keletkezne;

b)	Mérésen alapuló módszerek segítségével nyomon követett kibocsátások esetében az adott kibocsátó forrás éves kibocsátása;

c)	Mérhető hő esetében a mérhető hő éves mennyisége, megszorozva a hő-referenciaértékkel;

d)	Nem mérhető hő esetében a nem mérhető hő éves mennyisége, megszorozva a tüzelőanyag-referenciaértékkel;

e)	Villamos energia esetében a villamos energia éves mennyisége, megszorozva a 22. cikk (3) bekezdésében meghatározott szorzóval;

Olyan termék mennyisége esetében, amelyre termék-referenciaérték vonatkozik, a létesítményrész számára a 16. cikk (2) bekezdésével összhangban a kiosztási időszak első évére vonatkozóan meghatározott ingyenes kibocsátási egységek előzetes éves mennyisége. Amennyiben a vonatkozó referenciaérték még nem került meghatározásra a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (2) bekezdésének megfelelően, az e rendelet I. mellékletében meghatározott megfelelő referenciaértéket kell használni.

A létesítmény nyomonkövetési módszerének javítására irányuló intézkedések akkor nem tekinthetők úgy, hogy észszerűtlen költségekkel járnak, ha e költségek maximum évi 2 000 EUR-nak felelnek meg. A 601/2012/EU rendelet 47. cikke szerinti kis kibocsátású létesítmények esetében ez a küszöbérték évente 500 EUR.

4.3. Folyamat

A rendelkezésre álló legpontosabb adatforrások meghatározása céljából az üzemeltető kiválasztja a legpontosabb adatforrásokat, amelyek műszakilag megvalósíthatók és nem járnak észszerűtlen költségekkel, és amelyek a legkisebb eredendő kockázat és ellenőrzési kockázat mellett egyértelmű adatáramlást biztosítanak (a továbbiakban: elsődleges adatforrások). Az üzemeltető az elsődleges adatforrásokat használja az alapadat-jelentés összeállításához.

A 11. cikk szerinti ellenőrzési rendszer céljából, amilyen mértékben ez észszerűtlen költségek nélkül megvalósítható, az üzemeltető arra törekszik, hogy további adatforrásokat vagy módszereket határozzon meg és alkalmazzon az elsődleges adatforrásokat megerősítő adatok meghatározására (a továbbiakban: megerősítő adatforrások). A kiválasztott megerősítő adatforrásokat, ha vannak ilyenek, dokumentálni kell a 11. cikk (2) bekezdése szerinti írásbeli eljárásokban és a nyomonkövetési módszerben.

Az üzemeltető az elsődleges adatforrások kiválasztása céljából összehasonlítja az egy adott adatkészlet tekintetében rendelkezésre álló összes adatforrást, a 4.4.–4.6. szakaszban felsorolt általános adatforrások segítségével, a legjobb minősítésű, a legpontosabbak között számontartott adatforrások egyikét használva. Kizárólag abban az esetben, ha a 7. cikk (2) bekezdése szerinti eltérések valamelyike alkalmazandó, egyéb adatforrások használata is engedélyezett. Ez esetben a rangsorban következő adatforrást kell alkalmazni, kivéve, ha az műszakilag nem megvalósítható, észszerűtlen költségekkel jár, vagy más adatforráshoz azonos vagy alacsonyabb szintű bizonytalanság fűződik. Szükség esetén további adatforrások is figyelembe vehetők.

Az üzemeltető a megerősítő adatforrások kiválasztása céljából összehasonlítja az egy adott adatkészlet tekintetében rendelkezésre álló összes adatforrást a 4.4.–4.6. szakaszban felsorolt általános adatforrások segítségével, és a rendelkezésre álló legpontosabb adatforráson kívüli valamely másik adatforrást alkalmazza.

A IV. mellékletnek megfelelően előírt valamennyi adat meghatározásához szükséges adatforrások kiválasztása céljából az üzemeltető a következő főbb adattípusokat használja fel:

a)	A termékek, tüzelőanyagok és más anyagok mennyiségének meghatározásához az üzemeltető az e melléklet 4.4. szakaszában felsorolt általános adatforrásokat és azok hierarchiáját veszi figyelembe;

b)	Az energiaáramlások mennyiségének meghatározásához (mérhető vagy nem mérhető hő, villamos energia) az üzemeltető az e melléklet 4.5. szakaszában meghatározott általános adatforrásokat és azok hierarchiáját veszi figyelembe;

c)	A termékek, tüzelőanyagok és más anyagok tulajdonságainak meghatározásához az üzemeltető az e melléklet 4.6. szakaszában felsorolt általános adatforrásokat és azok hierarchiáját veszi figyelembe;

A nyomonkövetési módszertani terv javítása céljából az üzemeltető rendszeresen, de legalább évente egyszer ellenőrzi, hogy rendelkezésre állnak-e új adatforrások. Amennyiben ilyen új adatforrások a 4.4.–4.6. szakaszban ismertetett rangsor szerint pontosabbnak minősülnek, azokat kell alkalmazni, és a nyomonkövetési módszertani tervet a 9. cikknek megfelelően módosítani kell.

4.4. Az anyag- és tüzelőanyag-mennyiségek számszerűsítésére szolgáló adatforrások kiválasztása

A létesítménybe vagy valamely létesítményrészbe belépő vagy onnan kilépő anyagok, tüzelőanyagok, hulladékgázok vagy termékek mennyiségének számszerűsítésére rendelkezésre álló legpontosabb adatok (tonnában vagy Nm3-ben kifejezett) meghatározására a következő általános adatforrásokat kell használni:

a)	A 601/2012/EU rendelet szerint jóváhagyott nyomonkövetési tervnek megfelelő módszerek;

A nemzeti jog szerinti metrológiai ellenőrzés hatálya alá eső mérőműszerek vagy a 2014/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1), illetve a 2014/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) követelményeinek megfelelő mérőműszerek által leolvasott értékek, az adatkészlet közvetlen meghatározásához;

c)	Az üzemeltető saját ellenőrzése alatt álló mérőműszerek által leolvasott értékek, a b) pont hatálya alá nem tartozó adatkészlet közvetlen meghatározásához;

d)	Az üzemeltető saját ellenőrzésén kívül eső mérőműszerek által leolvasott értékek, a b) pont hatálya alá nem tartozó adatkészlet közvetlen meghatározásához;

e)	Mérőműszerek által leolvasott értékek, az adatkészlet közvetett meghatározásához, feltéve, hogy a mérés és a szóban forgó adatkészlet között a 3.4. szakasz szerinti megfelelő korreláció állapítható meg;

f)	Egyéb módszerek, különösen a múltbeli adatok esetében, vagy ha az üzemeltető nem tud más, rendelkezésre álló adatforrást azonosítani.

A 7. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában az adatforrások kiválasztásához kizárólag az első bekezdés a) és b) pontjában felsorolt adatforrások tekinthetők a legpontosabb adatforrásoknak; az említett bekezdés a) pontjában említett adatforrást csak olyan mértékben kell használni, amennyiben az adott adatkészletre vonatkozik. Az első bekezdés c)–f) pontjában említett adatforrások a c) ponttól az f) pontig csökkenő sorrendben egyre kevésbé tekinthetők pontos adatforrásnak.

4.5. Az energiaáramlások számszerűsítésére szolgáló adatforrások kiválasztása

A létesítménybe vagy valamely létesítményrészbe belépő vagy onnan kilépő mérhető hő vagy villamos energia mennyiségének számszerűsítésére rendelkezésre álló legpontosabb adatok (TJ vagy GWh mértékegységben kifejezett) meghatározására a következő általános adatforrásokat kell használni:

a)	A nemzeti jog szerinti metrológiai ellenőrzés hatálya alá eső mérőműszerek vagy a 2014/31/EU, illetve a 2014/32/EU irányelv követelményeinek megfelelő mérőműszerek által leolvasott értékek, az adatkészlet közvetlen meghatározásához;

b)	Az üzemeltető saját ellenőrzése alatt álló mérőműszerek által leolvasott értékek, az a) pont hatálya alá nem tartozó adatkészlet közvetlen meghatározásához;

c)	Az üzemeltető saját ellenőrzése alatt nem álló mérőműszerek által leolvasott értékek, az a) pont hatálya alá nem tartozó adatkészlet közvetlen meghatározásához;

d)	Mérőműszerek által leolvasott értékek, az adatkészlet közvetett meghatározásához, feltéve, hogy a mérés és a szóban forgó adatkészlet között az e melléklet 3.4. szakasza szerinti megfelelő korreláció állapítható meg;

e)	A mérhető hő nettó mennyiségének meghatározására szolgáló közelítő érték kiszámítása a 7.2. szakasz 3. módszere szerint;

f)	Egyéb módszerek, különösen a múltbeli adatok esetében, vagy ha az üzemeltető nem tud más, rendelkezésre álló adatforrást azonosítani.

A 7. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában az adatforrások kiválasztásához csak az első bekezdés a) pontjában említett adatforrás tekinthető a legpontosabb adatforrásnak. Az első bekezdés b)–f) pontjában említett adatforrások a b) ponttól az f) pontig csökkenő sorrendben egyre kevésbé tekinthetők pontos adatforrásnak.

Azokban az esetekben, amikor a mérhető hő nettó áramának meghatározásához szükséges egyes paraméterekről (például a visszanyert kondenzátum hőmérséklete és mennyisége) nem áll rendelkezésre információ, a 7. szakasz rendelkezéseit kell alkalmazni. A 7. szakasznak megfelelően több paramétert meg kell határozni ahhoz, hogy a mérhető hő éves nettó mennyiségét megkapjuk. Ezért ha a kiválasztott adatforrások eltérnek a legpontosabb adatforrásoktól, az első bekezdés b)–f) pontjában említett módszerek kiválasztása esetében a 7. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti egyszerűsített bizonytalansági értékelés során az éves nettó hőmennyiség átfogó eredménye kiszámításának célját kell szem előtt tartani.

4.6. Az anyagok tulajdonságainak meghatározására szolgáló adatforrások kiválasztása

A létesítmény, illetve létesítményrész bemenő vagy kimenő anyag- és energiáramaként meghatározott termékek, anyagok, tüzelőanyagok vagy hulladékgázok tulajdonságainak, például nedvességtartalmának, tisztaságának, széntartalmának, fűtőértékének, biomassza-tartalmának stb. meghatározásához a következő általános adatforrásokat kell kiválasztani a rendelkezésre álló legpontosabb adatforrásokként:

a)	A 601/2012/EU rendelet szerint jóváhagyott nyomonkövetési tervnek megfelelő, a számítási tényezők meghatározására szolgáló módszerek;

b)	E melléklet 6.1. szakasza szerinti laboratóriumi elemzések;

c)	E melléklet 6.2. szakasza szerinti egyszerűsített laboratóriumi elemzések;

Az alábbi adatforrások egyikén alapuló állandó értékek:

—	a tagállam által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének titkárságához benyújtott nemzeti jelentésben használt standard tényezők,

—	az illetékes hatóság által elfogadott szakirodalmi értékek, ideértve az illetékes hatóság által közzétett standard tényezőket, amelyek kompatibilisek az előző alfejezetben említett tényezőkkel, azonban reprezentatívak több, részekre bontott tüzelőanyag-forrás esetében,

—	egy tüzelőanyag vagy anyag szállítója által meghatározott és garantált értékek, amennyiben az üzemeltető kielégítő módon bizonyítani tudja az illetékes hatóság számára, hogy a széntartalom 95 %-os konfidenciaintervallum esetében legfeljebb 1 %-kal tér el az előírt értéktől;

Az alábbi adatforrások egyikén alapuló állandó értékek:

—	a 601/2012/EU rendelet VI. mellékletében vagy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) iránymutatásaiban felsorolt standard tényezők és sztöchiometriai tényezők,

—	a múltban végzett elemzéseken alapuló értékek, amennyiben az üzemeltető kielégítő módon bizonyítani tudja az illetékes hatóság számára, hogy ezek az értékek ugyanazon tüzelőanyag vagy anyag jövőbeli tételeire reprezentatívak,

—	Egyéb, tudományos bizonyítékokon alapuló értékek.

A 7. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában az adatforrások kiválasztásához kizárólag az első bekezdés a) és b) pontjában felsorolt adatforrások tekinthetők a legpontosabb adatforrásoknak; az említett bekezdés a) pontjában említett adatforrást csak olyan mértékben kell használni, amennyiben az adott adatkészletre vonatkozik. Az első bekezdés c)–e) pontjában említett adatforrások a c) ponttól az e) pontig csökkenő sorrendben egyre kevésbé tekinthetők pontos adatforrásnak.

5. AZ ANYAGOK ÉS TÜZELŐANYAGOK ÉVES MENNYISÉGEINEK MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁLÓ MÓDSZEREK

Amennyiben az üzemeltetőnek meg kell határoznia a tüzelőanyagok vagy anyagok éves mennyiségét, beleértve a termék-referenciaérték szerinti létesítményrészekhez kapcsolódó termékeket is, az üzemeltető e mennyiségeket létesítményszinten vagy az egyes releváns létesítményrészekre vonatkozóan a következő módszerek egyike alapján határozza meg:

a)	az anyag fogyasztási vagy előállítási helye szerinti folyamatnál végzett folyamatos mérés alapján;

b)	az egyesével kibocsátott vagy előállított mennyiségek mérésének összesítése alapján, a vonatkozó készletváltozások figyelembevételével.

Az első bekezdés b) pontjának alkalmazásában a létesítményben vagy létesítményrészben a naptári év során felhasznált tüzelőanyag vagy anyag mennyiségét úgy kell kiszámítani, hogy a naptári év során importált tüzelőanyag vagy anyag mennyiségéből ki kell vonni az exportált tüzelőanyag vagy anyag mennyiségét, amihez hozzá kell adni az adott naptári év elején készleten lévő tüzelőanyag vagy anyag mennyiségét, és abból ki kell vonni a naptári év végén készleten lévő tüzelőanyag vagy anyag mennyiségét.

Az első bekezdés b) pontjának alkalmazásában a naptári év során exportált termék vagy más anyag mennyiségét úgy kell kiszámítani, hogy a jelentési időszak során exportált termék vagy más anyag mennyiségéből ki kell vonni a folyamatba importált vagy újrahasznosított mennyiséget, amiből ki kell vonni az adott naptári év elején készleten lévő termék vagy anyag mennyiségét, és hozzá kell adni a naptári év végén készleten lévő termék vagy anyag mennyiségét.

Amennyiben műszakilag megvalósíthatatlan vagy észszerűtlen költségekhez vezetne a készleten lévő mennyiségek közvetlen mérés általi megállapítása, az üzemeltető ezeket a mennyiségeket a következők egyike alapján becsülheti meg:

a)	az előző évekből származó és a jelentési időszakra vonatkozó megfelelő tevékenységi szintekkel korrelált adatok;

b)	dokumentált eljárások és a jelentési időszakra vonatkozó auditált pénzügyi kimutatásokban szereplő adatok.

Ha a termékek, anyagok vagy tüzelőanyagok mennyiségének egy teljes naptári évre való meghatározása műszakilag megvalósíthatatlan vagy észszerűtlen költségekkel járna, akkor az üzemeltető kiválaszthatja a következő legmegfelelőbb napot a jelentési év és a következő év elválasztására, és ez alapján összevonhatja az előírt naptári évvel. Az egy vagy több terméknél, anyagnál vagy tüzelőanyagnál jelentkező eltéréseket egyértelműen dokumentálni kell, ezeknek kell képezniük a naptári évre reprezentatív érték alapját, és ezeket kellő mértékben figyelembe kell venni a következő év vonatkozásában.

6. A LABORATÓRIUMI ELEMZÉSEKRE ÉS A KAPCSOLÓDÓ MINTAVÉTELRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

6.1. A laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozó követelmények

Ha az üzemeltetőnek laboratóriumi vizsgálatokat kell végeznie a termékek, anyagok, tüzelőanyagok vagy hulladékgázok tulajdonságainak (többek között a nedvességtartalom, a tisztaság, a koncentráció, a széntartalom, a biomasszahányad, a fűtőérték, a sűrűség) meghatározására, vagy a szükséges adatok közvetett meghatározása céljából a paraméterek közötti korreláció megállapítására, az a vizsgálatokat a 601/2012/EU rendelet 32–35. cikkével összhangban kell elvégezni, jóváhagyott mintavételi terv alkalmazása révén biztosítva, hogy a minták reprezentatívak legyenek a vizsgálat tárgyát képező tételre nézve. Amennyiben a 601/2012/EU rendelet VII. melléklete nem ír elő megfelelő minimális vizsgálati gyakoriságot egy adott termék, anyag vagy tüzelőanyag elemzéséhez, az üzemeltető megfelelő vizsgálati gyakoriságot javasol, amelyet az illetékes hatóság a termék, anyag vagy tüzelőanyag heterogenitására vonatkozó információk alapján hagy jóvá.

6.2. Egyes laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozó egyszerűsített követelmények

Amennyiben az üzemeltető az illetékes hatóságnak hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a 6.1. szakasz szerinti vizsgálatok műszakilag nem kivitelezhetők vagy észszerűtlen költségekkel járnának, az üzemeltető az iparági bevált gyakorlat alapján végzi el a szükséges vizsgálatokat vagy általánosan elfogadott közelítő értékeket alkalmaz, egy könnyebben hozzáférhető paraméterhez való empirikus korrelációval kombinálva, amelyet a 6.1. szakasszal összhangban évente legalább egyszer állapítanak meg.

7. A NETTÓ MÉRHETŐ HŐ MEGHATÁROZÁSÁNAK SZABÁLYAI

7.1. Általános elvek

A mérhető hő megadott mennyisége minden esetben a mérhető hő nettó mennyiségére vonatkozik, amelyet a hőfogyasztó folyamathoz vagy a külső felhasználóhoz továbbított hőáram hőtartalma (entalpiája) alapján, a visszaáramlás hőtartalmának levonásával határoznak meg.

A hőtermelés és hőelosztás működéséhez szükséges hőfogyasztó eljárásokat, mint például a légtelenítőket, a feltöltő víz előkészítését és a rendszeres lefúvatást figyelembe kell venni a hőtermelő rendszer hatékonyságának értékelésekor, ezért azok nem tekinthetők kiosztásra jogosult hőfogyasztó eljárásoknak.

Ha ugyanaz a hőátadó közeg több egymást követő folyamat során kerül alkalmazásra, és hőjének felhasználására eltérő hőmérsékleti szintektől kezdve kerül sor, az egyes hőfogyasztó folyamatok által elfogyasztott hő mennyiségét külön kell meghatározni, kivéve, ha a folyamatok ugyanazon létesítményrészhez tartoznak. A hőátadó közegnek az egymást követő hőfogyasztó folyamatok közötti visszahevítését külön hőtermelésként kell kezelni.

Amennyiben a hőt abszorpciós hűtési folyamattal történő hűtésre használják, az adott hűtési folyamatot hőfogyasztó folyamatnak kell tekinteni.

7.2. A mérhető hő nettó mennyiségének meghatározási módszere

Az energiaáramlások számszerűsítésére szolgáló, 4.5. szakasz szerinti adatforrások kiválasztása céljából a mérhető hő nettó mennyiségének meghatározására szolgáló következő módszereket kell figyelembe venni:

1. módszer: Mérések alkalmazása

E módszer értelmében az üzemeltető méréseket végez minden lényeges paraméter, így különösen a hőmérséklet, a nyomás, illetve a továbbított és visszavezetett hőátadó közeg állapota tekintetében. Gőz esetében a közeg állapota alatt a telítettsége vagy túlhevítettségi foka értendő. Az üzemeltető emellett méri a hővezető közeg térfogatáramát is. A mért értékek alapján az üzemeltető megfelelő gőztáblázat vagy műszaki szoftver segítségével meghatározza a hővezető közeg entalpiáját és fajlagos térfogatát.

A közeg áramlási sebességét a következőképpen kell kiszámítani:

(3. egyenlet)

Ahol ṁ a kg/s-ban kifejezett áramlási sebesség, V a m3/s-ban kifejezett térfogatáram és υ a m3/kg-ban kifejezett fajlagos térfogat.

Mivel az áramlási sebesség a továbbított és a visszavezetett közeg esetében is azonosnak tekinthető, a hőáramot a továbbított és a visszavezetett áramlás közötti entalpiakülönbség alapján, az alábbiak szerint kell kiszámítani:

= (hflow – hreturn ) · ṁ

(4. egyenlet)

Ahol Q a kJ/s-ban kifejezett hőáram, hflow a továbbított áramlás kJ/kg-ban kifejezett entalpiája, hreturn a visszavezetett áramlás kJ/kg-ban kifejezett entalpiája és ṁ a kg/s-ban kifejezett áramlási sebesség.

Gőz vagy forróvíz hővezető közegként történő használata esetén, amennyiben a kondenzátumot nem vezetik vissza vagy a visszavezetett kondenzátum entalpiájának megbecslése nem megvalósítható, az üzemeltető a hreturn értéket 90 °C-os hőmérséklet alapján határozza meg.

Ha ismert, hogy az áramlási sebességek nem azonosak, a következő szabályok alkalmazandók:

—	Ha az üzemeltető az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyítja, hogy a kondenzátum a termékben marad (például „gőzinjektálás” típusú folyamatokban), a kondenzátum entalpiájának értékeit nem kell levonni,

—	Ha ismert, hogy a hővezető közeg elveszett (például szivárgás vagy csatornázási veszteség miatt), a továbbított hővezető közeg áramlási sebességéből le kell vonni a vonatkozó becsült áramlási sebességet.

Az éves nettó hőáramnak a fenti adatok alapján történő megállapításához az üzemeltető – a rendelkezésre álló mérőeszközök és adatfeldolgozási kapacitások függvényében – az alábbi módszerek valamelyikét alkalmazza:

—	Meghatározza a továbbított és visszavezetett hőátadó közeg átlagos entalpiáját meghatározó paraméterek éves átlagértékeit, és azokat megszorozza a teljes éves tömegárammal, a 4. egyenletet alkalmazva,

—	Meghatározza a hőáram óránkénti értékeit, és ezeket az értékeket összesíti a hőrendszer teljes éves üzemidejére. Az óránkénti értékek helyett az adatfeldolgozási rendszer függvényében adott esetben más időintervallumok is alkalmazhatók.

2. módszer: Dokumentáció használata

Az üzemeltető a mérhető hő nettó mennyiségét az e melléklet 4.6. szakasza szerinti dokumentumok alapján határozza meg, feltéve, hogy a kérdéses dokumentumokban szereplő hőmennyiségek méréseken vagy pedig az e melléklet 3.4. szakasza szerinti észszerű becslési módszereken alapulnak.

3. módszer: A mért hatásfokon alapuló közelítő érték kiszámítása

Az üzemeltető a nettó mérhető hő mennyiségét a tüzelőanyag-ráfordítás és a hőtermeléshez kapcsolódó mért hatásfok alapján határozza meg:

Q = ηΗ · EIN	(5. egyenlet)
EIN = Σ ADi · NCVi	(6. egyenlet)

Ahol Q a TJ-ban kifejezett nettó hőmennyiség, ηΗ a hőtermelés mért hatásfoka, EIN a tüzelőanyagból származó energiaráfordítás, ADi az i tüzelőanyagok éves tevékenységi adatai (azaz az elfogyasztott mennyiségek), és NCVi az i tüzelőanyagok fűtőértéke.

Az ηΗ értéke vagy az üzemeltető észszerűen hosszú időn át végzett méréseiből kerül megállapításra, kellő mértékben figyelembe véve a létesítmény különböző terhelési állapotait, vagy pedig a gyártó dokumentációja alapján. E tekintetben az egyedi részterhelési görbét éves kihasználtsági tényező alkalmazása mellett kell figyelembe venni:

LF = EIN /EMax

(7. egyenlet)

Ahol LF a kihasználtsági tényező, EIN a 6. egyenlet segítségével a naptári évre kiszámított energiaráfordítás, és EMax a maximális tüzelőanyag-ráfordítás, amennyiben a hőtermelő egység a teljes naptári év folyamán 100 %-os névleges kapacitáson működnének.

A hatásfok értékének olyan helyzeten kell alapulnia, amikor minden kondenzátum visszakerül a rendszerbe. A visszanyert kondenzátum feltételezett hőmérsékletének 90 °C-nak kell lennie.

4. módszer: A referencia-hatásfokon alapuló közelítő érték számítása

Ez a módszer megegyezik a 3. módszerrel, csak az 5. egyenletben 70 %-os referencia-hatásfokkal kell számolni (ηRef,H = 0,7).

7.3. A távfűtés, az EU ETS hatálya alá tartozó és az EU ETS-en kívüli hő megkülönböztetése

Ha egy létesítmény mérhető hőt importál, az üzemeltetőnek külön kell meghatároznia az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményekből származó és az EU ETS-en kívüli entitásoktól importált hő mennyiségét. Amennyiben egy létesítmény salétromsav termék-referenciaérték szerinti létesítményrészből exportált mérhető hőt fogyaszt, az üzemeltető ezt a fogyasztott hőmennyiséget az egyéb mérhető hőtől elkülönítve határozza meg.

Ha egy létesítmény mérhető hőt exportál, az üzemeltetőnek külön kell meghatároznia az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményekbe és az EU ETS-en kívüli entitásoknak exportált hő mennyiségét. Ezenkívül az üzemeltető külön határozza meg a távhőnek minősülő hőmennyiségeket.

8. A TÜZELŐANYAGOK ÉS A KAPCSOLT HŐ- ÉS VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS (CHP) KIBOCSÁTÁSAINAK A REFERENCIAÉRTÉKEK FRISSÍTÉSE CÉLJÁBÓL TÖRTÉNŐ KIOSZTÁSÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

Ez a szakasz azokra a helyzetekre vonatkozik, amikor az üzemeltetőnek a kapcsolt energiatermelő egységek bemenő és kimenő anyag- és energiaáramokat és kibocsátásait – a referenciaértékek frissítése céljából – hozzá kell rendelnie a létesítményrészekhez.

E szakasz alkalmazásában a „kapcsolt energiatermelésre” a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 2. cikkének 30. pontjában foglalt fogalommeghatározás alkalmazandó.

A kapcsolt energiatermelő egység kibocsátásait a következőképpen kell meghatározni:

EmCHP = Σ ADi · NCVi · EFi + EmFGC

(8. egyenlet)

Ahol EmCHP a kapcsolt energiatermelő egység tonna CO2-ben kifejezett éves kibocsátásai, ADi a CHP egységben felhasznált i tüzelőanyagok tonnában vagy Nm3-ben kifejezett éves tevékenységi adatai (azaz az elfogyasztott mennyiségek), NCVi az i tüzelőanyagok TJ/t-ban vagy TJ/Nm3-ben kifejezett fűtőértéke és EFi az i tüzelőanyagok tonna CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényezői. Az EmFGC a füstgázzal történő tisztításból származó, tonna CO2-ban kifejezett technológiai kibocsátásokat jelöli.

A CHP-egységbe irányuló energiaráfordítást a 6. egyenlet szerint kell kiszámítani. A hőtermelés és a villamos energia (vagy adott esetben a mechanikus energia) termelésének éves átlagos hatásfokait a következőképpen kell kiszámítani:

ηheat = Qnet /EIN	(9. egyenlet)
ηel = Eel /EIN	(10. egyenlet)

Ahol ηheat (mértékegység nélküli érték) a hőtermelés éves átlagos hatásfoka, Qnet a kapcsolt energiatermelő egység által termelt hő TJ-ban kifejezett éves nettó mennyisége, a 7.2. szakasznak megfelelően, EIN az energiaráfordításnak a 6. egyenlet segítéségével meghatározott, TJ-ban kifejezett értéke, ηel (mértékegység nélküli érték) a villamosenergia-termelés éves átlagos hatásfoka és Eel a kapcsolt energiatermelő egység TJ-ban kifejezett éves nettó villamosenergia-termelése.

Ha az üzemeltető az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyítja, hogy az ηheat és ηel hatásfokok meghatározása műszakilag nem kivitelezhető vagy észszerűtlen költségekkel járna, a létesítmény műszaki dokumentációjában (tervezési értékein) alapuló értékeket kell alkalmazni. Ha ilyen értékek nem állnak rendelkezésre, akkor az óvatos becsléssel megállapított ηheat = 0,55 és ηel = 0,25 alapértelmezett értékeket kell alkalmazni.

A kapcsolt energiatermelésből származó hő és villamos energia hozzárendelési tényezőit a következőképpen kell kiszámítani:

	(11. egyenlet)
	(12. egyenlet)

Ahol FCHP,Heat a hő hozzárendelési tényezője és FCHP,El a villamos energia (vagy adott esetben mechanikus energia) hozzárendelési tényezője (mindkét esetben mértékegység nélküli érték), ηref, heat a hőtermelés referencia-hatásfoka különálló kazán esetében és ηref,el a villamosenergia-termelés kapcsolt energiatermelés nélküli referencia-hatásfoka. A referencia-hatásfokok tekintetében az üzemeltető az (EU) 2015/2402 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (4) előírt megfelelő tüzelőanyag-specifikus értékeket alkalmazza, az említett rendelet IV. mellékletében foglalt, az elkerült hálózati veszteségeket leíró korrekciós tényezők alkalmazása nélkül.

A kapcsolt energiatermelő egység energiaráfordításának vagy kibocsátásainak a hő-, illetve villamosenergia-termeléshez (vagy adott esetben a mechanikai energia termeléséhez) való hozzárendelése céljából az üzemeltető a teljes energiabevitelt vagy kibocsátásokat megszorozza a hő, illetve a villamos energia hozzárendelési tényezőjével.

A kapcsolt energiatermeléshez kapcsolódó mérhető hő esetében a hőhöz kapcsolódó kibocsátásoknak a létesítményrészekhez való, a 10.1.2. szakasz szerinti hozzárendelése céljából alkalmazandó egyedi kibocsátási tényezőket a következőképpen kell kiszámítani:

EFCHP,Heat = EmCHP · FCHP,Heat /Qnet

(13. egyenlet)

Ahol EFCHP, heat a kapcsolt energiatermelő egységben termelt mérhető hő tonna CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényezője.

9. A TERMÉKEK PRODCOM-KÓDJAINAK NYOMONKÖVETÉSÉRE SZOLGÁLÓ ELJÁRÁS

Az adatoknak a létesítményrészekhez való helyes hozzárendelése céljából az üzemeltető nyilvántartást vezet a létesítményben előállított valamennyi termékről és azok PRODCOM-kódjairól, a NACE Rev. 2 rendszer alapján. E lista alapján az üzemeltető:

—	A termékeket és azok éves termelési adatait adott esetben hozzárendeli a termék-referenciaérték szerinti létesítményrészekhez, az I. melléklet fogalommeghatározásaival összhangban,

—

Ezen információk figyelembevételével a bemenő és kimenő anyag- és energiaáramokat és kibocsátásokat hozzárendeli egyrészről a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett, másrészről az ilyen kockázattal nem érintett ágazatokhoz kapcsolódó létesítményrészekhez, a 10. cikknek megfelelően.

E célból az üzemben tartó létrehoz, dokumentál, végrehajt és fenntart egy olyan eljárást, amelynek segítségével rendszeresen ellenőrzi, hogy a létesítményben előállított termékek megfeleljenek a nyomonkövetési módszertani terv kialakításakor alkalmazott PRODCOM-kódoknak. Ez az eljárás olyan előírásokat tartalmaz, melyek értelmében azonosítani kell azt, ha a létesítmény első alkalommal gyárt egy új terméket, az üzemeltetőnek meg kell határoznia az új termékre alkalmazandó PRODCOM-kódot, azt fel kell tüntetnie a termékek jegyzékén, valamint a termékhez kapcsolódó bemenő és kimenő anyag- és energiaáramokat és kibocsátásokat hozzá kell rendelnie a megfelelő létesítményrészhez.

10. A LÉTESÍTMÉNYRÉSZ-SZINTŰ KIBOCSÁTÁSOKNAK A REFERENCIAÉRTÉKEK AKTUALIZÁLÁSA CÉLJÁBÓL VALÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

10.1. Létesítményrész-szintű kibocsátások

A 10. cikk alkalmazásában az üzemeltető e melléklet 3.2., illetve adott esetben a 10.1.1.–10.1.5. szakaszának rendelkezései szerint rendeli hozzá a létesítményrészekhez a létesítmény egészének kibocsátását.

10.1.1. A forrásanyagok vagy kibocsátó források közvetlen hozzárendelése

(1)

A csak egy létesítményrészt kiszolgáló forrásanyagok vagy kibocsátó források kibocsátását teljes egészében az adott létesítményrészhez kell rendelni. Ha az üzemeltető anyagmérleget használ, a 601/2012/EU rendelet 25. cikkének megfelelően a kilépő forrásanyagokat ki kell vonni. A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a hulladékgázokká átalakított forrásanyagok hozzárendelésére – az ugyanazon termék-referenciaérték szerinti létesítményrészben előállított és teljes egészében felhasznált hulladékgázok kivételével – nem ezt a módszert kell alkalmazni.

(2)

Csak abban az esetben, ha a forrásanyagok vagy kibocsátási források egynél több létesítményrészt szolgálnak ki, a kibocsátások hozzárendeléséhez a következő módszereket kell alkalmazni:

—	A mérhető hő termelésére felhasznált forrásanyagokból vagy kibocsátó forrásokból származó kibocsátásokat a 10.1.2. szakasz szerint kell hozzárendelni a létesítményrészekhez,

—	Ha a hulladékgázokat nem abban a termék-referenciaérték szerinti létesítményrészben használják fel, ahol azokat előállították, a hulladékgázokból származó kibocsátások hozzárendelése során a 10.1.5. szakasznak megfelelően kell eljárni,

—	Ha a létesítményrészekhez hozzárendelhető forrásanyagok mennyiségét a létesítményrészben való felhasználás előtt méréssel határozzák meg, az üzemeltetőnek a megfelelő módszert kell alkalmaznia, a 3.2. szakasszal összhangban,

—

Ha a forrásanyagokból vagy kibocsátó forrásokból származó kibocsátásokat más módszerrel nem lehet megfelelően létesítményrészekhez rendelni, a hozzárendelésre a 3.2. szakasz szerinti, már korábban a létesítményrészekhez rendelt korrelációs paramétereket kell alkalmazni. E célból az üzemeltető a forrásanyagok mennyiségeit és kibocsátásait abban az arányban osztja el, amilyen arányszám szerint a paramétereket a létesítményrészekhez hozzárendelték. A megfelelő paraméterek közé tartozik az előállított termékek tömege, a felhasznált tüzelőanyag vagy más anyag tömege vagy mennyisége, az előállított nem mérhető hő mennyisége, a működési idő vagy az ismert berendezés-hatásfok.

10.1.2. Mérhető hőhöz rendelhető kibocsátások

Ha a létesítményrész a létesítményen belül termelt mérhető hőt fogyaszt, az üzemeltető adott esetben az alábbi módszerek egyikének alkalmazásával határozza meg a hőhöz kapcsolódó kibocsátásokat.

(1)

A létesítményben tüzelőanyagok elégetésével előállított mérhető hő tekintetében – a kapcsolt energiatermeléssel termelt hő kivételével – az üzemeltető meghatározza az adott tüzelőanyag-keverék kibocsátási tényezőjét, és a létesítményrészhez rendelhető kibocsátásokat az alábbi képlet alapján számolja ki:

EmQ,sub-inst = EFmix · Qconsumed,sub-inst /η

(14. egyenlet)

Ahol EmQ,sub-inst a létesítményrész tonna CO2-ben kifejezett hőtermeléshez kapcsolódó kibocsátása, EFmix a tüzelőanyag-keverék tonna CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényezője, ami adott esetben a füstgázzal történő tisztítás kibocsátásait is magába foglalja, Qconsumed,sub-inst a létesítményrészben elfogyasztott mérhető hő TJ-ban kifejezett mennyisége és η a hőtermelési folyamat hatásfoka.

Az EFmix értéket a következőképpen kell kiszámítani:

EFmix = (Σ ADi · NCVi · EFi + EmFGC )/(Σ ADi · NCVi )

(15. egyenlet)

Ahol ADi a hőtermelésre felhasznált i tüzelőanyagok tonnában vagy Nm3-ben kifejezett éves tevékenységi adatai (azaz az elfogyasztott mennyiségek), NCVi az i tüzelőanyagok TJ/t-ban vagy TJ/Nm3-ben kifejezett fűtőértéke és EFi az i tüzelőanyagok tonna CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényezői. Az EmFGC a füstgázzal történő tisztításból származó, tonna CO2-ban kifejezett technológiai kibocsátásokat jelöli.

Ha a hulladékgáz az alkalmazott tüzelőanyag-szerkezet részét képezi, az EFmix értékének kiszámítása előtt az adott hulladékgáz kibocsátási tényezőjét e melléklet 10.1.5. szakasza b) pontjának megfelelően ki kell igazítani.

(2)

A kapcsolt energiatermelő egységekben előállított mérhető hő esetében, ha a tüzelőanyagok elégetésére a létesítményen belül kerül sor, az üzemeltető meghatározza az adott tüzelőanyag-szerkezet kibocsátási tényezőjét, és a létesítményrészhez rendelhető kibocsátásokat az alábbi képlet alapján számolja ki:

EmQ,CHP,sub-inst = EFCHP,Heat · Qcons,CHP,sub-inst

(16. egyenlet)

Ahol EmQ,CHP,sub-inst a CHP-egység hőtermeléshez kapcsolódó kibocsátásainak tonna CO2-ben kifejezett mennyisége, EFCHP,Heat a kapcsolt energiatermelő egység 8. szakasz szerinti hőtermelő alegységének tonna CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényezője, amely adott esetben a füstgázzal történő tisztítás kibocsátásait is magába foglalja, és Qcons,CHP,sub-inst a létesítményen belül kapcsolt energiatermeléssel előállított és a létesítményrészben elfogyasztott mérhető hő TJ-ban kifejezett mennyisége.

Ha a hulladékgáz a kapcsolt energiatermelő egységben alkalmazott tüzelőanyag-szerkezet részét képezi, az EFCHP,Heat értékének kiszámítása előtt az adott hulladékgáz kibocsátási tényezőjét a 10.1.5. szakasz b) pontjának megfelelően ki kell igazítani.

(3)

Ha a mérhető hőt termék-referenciaérték szerinti, tüzelőanyag-referenciaérték szerinti vagy technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészhez tartozó folyamatokból nyerik vissza, az üzemeltető a 4. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti alapadat-jelentésben ezeket a hőmennyiségeket a vonatkozó létesítményrészek között átruházott mennyiségekként tünteti fel.

(4)	Ha mérhető hő importálására kerül sor más, az EU ETS hatálya alá tartozó vagy az EU ETS-en kívüli létesítményekből vagy entitásokból, a jelentésben fel kell tüntetni az adott hő termeléséhez kapcsolódó kibocsátási tényezőt, ha rendelkezésre áll.

(5)	Az üzemeltető a villamos energiából előállított mérhető hőhöz nulla kibocsátást rendel, de a mérhető hő érintett mennyiségeit a 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban feltünteti az alapadat-jelentésben.

10.1.3. A hőveszteséghez kapcsolódó kibocsátások hozzárendelése

Ha a hőveszteség a létesítményrészekben felhasznált mennyiségektől függetlenül kerül meghatározásra, a 10. cikk (5) bekezdésének c) pontjában foglalt kritériumnak való megfelelés érdekében az üzemeltető a hőveszteség arányos részének megfelelő kibocsátást ad hozzá azon létesítményrészek kibocsátásaihoz, ahol a létesítményben termelt mérhető hő felhasználásra kerül, az e melléklet 10.1.2. szakaszának megfelelően meghatározott kibocsátási tényezők alkalmazásával.

10.1.4. A nem mérhető hőhöz kapcsolódó kibocsátások hozzárendelése

A nem mérhető hő termék-referenciaérték szerinti létesítményrészekhez nem tartozó felhasználásaihoz kapcsolódó kibocsátások hozzárendelése érdekében az üzemeltető a 10.1.1. szakasz alapján rendeli hozzá az érintett forrásanyagokat vagy kibocsátási forrásokat a létesítményrészekhez, a releváns kibocsátási tényezőket alkalmazva. Az üzemeltető csak a füstgázzal történő tisztításból származó technológiai kibocsátásokhoz kapcsolódó tüzelőanyagokat és forrásanyagokat rendeli hozzá a nem mérhető hő felhasználásaihoz.

Ha a hulladékgáz az alkalmazott tüzelőanyag-szerkezet részét képezi, a kibocsátásoknak a nem mérhető hő felhasználásához való hozzárendelése előtt az adott hulladékgáz kibocsátási tényezőjét a 10.1.5. szakasz b) pontjának megfelelően ki kell igazítani.

10.1.5. A hulladékgázok előállításához és felhasználásához kapcsolódó kibocsátások hozzárendelése

A hulladékgázokból származó kibocsátásokat – kivéve, ha az előállításukkal azonos termék-referenciaérték szerinti létesítményrészben használják fel őket – az alábbiaknak megfelelően két részre kell osztani:

A hulladékgáz-termeléshez rendelt kibocsátási mennyiség egy részét azon termék-referenciaérték szerinti létesítményrészhez kell rendelni, ahol a hulladékgázt előállítják.

A mennyiséget a következők szerint kell kiszámítani:

EmWG = VWG · NCVWG · (EFWG – EFNG · Corrn )

(17. egyenlet)

Ahol EmWG a hulladékgáz előállításához rendelt kibocsátási mennyiség, VWG az előállított hulladékgáz Nm3-ben vagy tonnában kifejezett mennyisége, NCVWG a hulladékgáz TJ/Nm3-ben vagy TJ/tonnában kifejezett fűtőértéke, EFWG a hulladékgáz tonna CO2/TJ-ban kifejezett kibocsátási tényezője, EFNG a földgáz kibocsátási tényezője (56,1 tonna CO2/TJ) és Corrη a hulladékgáz használata és a földgáz referencia-tüzelőanyag használata közötti hatásfok-különbségeket számszerűsítő tényező. E tényező alapértelmezett értéke 0,667.

A hulladékgáz fogyasztásához rendelt bizonyos kibocsátási mennyiséget hozzá kell rendelni ahhoz a termék-referenciaérték szerinti, hő-referenciaérték szerinti, távfűtés vagy tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészhez, ahol az felhasználásra kerül. Ezt a mennyiséget úgy kell meghatározni, hogy a hulladékgáz mennyiségét és fűtőértékét adott esetben meg kell szorozni a hő- vagy tüzelőanyag-referenciaérték értékével.

10.2. Létesítményrészekhez rendelt kibocsátások

Az üzemeltető az egyes létesítményrészekhez hozzárendelt kibocsátásokat az alábbiak összegeként határozza meg:

a)	a létesítményrész tekintetében releváns forrásanyagokhoz kapcsolódó kibocsátások, a 10.1.1. szakasszal összhangban, ha alkalmazandó;

b)	a létesítményrészben elfogyasztott mérhető hőhöz rendelhető kibocsátások, a 10.1.2. és 10.1.3. szakasszal összhangban, ha alkalmazandó;

c)	a létesítményrészben elfogyasztott nem mérhető hőhöz rendelhető kibocsátások, a 10.1.4. szakasszal összhangban, ha alkalmazandó;

d)	a létesítményrészben termelt vagy fogyasztott hulladékgázhoz rendelhető kibocsátások, a 10.1.5. szakasszal összhangban, ha alkalmazandó.

E számítás során az üzemeltető biztosítja, hogy a forrásanyagok ne maradhassanak ki és ne kerüljenek kétszeres beszámításra.

Az üzemeltető továbbá meghatározza a létesítmény összes kibocsátása, illetve a létesítmény tekintetében releváns valamennyi létesítményrészhez rendelt kibocsátások összege közötti eltérést. Adott esetben az üzemeltető azonosít minden olyan folyamatot, amely hozzájárul ehhez az eltéréshez, és az ezen folyamatokhoz kapcsolódó kibocsátások megbecslése révén megerősíti a hozzárendelés hitelességét, különös tekintettel a villamosenergia-termelésre, illetve a biztonsági fáklyázástól eltérő fáklyázásra használt forrásanyagokra.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/31/EU irányelve (2014. február 26.) a nem automatikus működésű mérlegek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 107. o.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/32/EU irányelve (2014. február 26.) a mérőműszerek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizálásáról (HL L 96., 2014.3.29., 149. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(4) A Bizottság (EU) 2015/2402 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. október 12.) a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásában a külön hő- és villamosenergia-termelésre vonatkozóan megállapított egységes hatásfok-referenciaértékek felülvizsgálatáról, valamint a 2011/877/EU bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 333., 2015.12.19., 54. o.).

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 59

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	62. évfolyam 2019. február 27.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Bizottság (EU) 2019/330 felhatalmazáson alapuló rendelete (2018. december 11.) a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló 649/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet I. és V. mellékletének módosításáról ( 1 )	1
	*	A Bizottság (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelete (2018. december 19.) a kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó uniós szintű átmeneti szabályoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról ( 1 )	8
	*	A Bizottság (EU) 2019/332 végrehajtási rendelete (2019. február 20.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Istra [OEM])	70


	(1) EGT-vonatkozású szöveg.