(1)

2012. november 29-én a Tanács határozatot fogadott el, amelyben felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat kezdjen Japánnal egy szabadkereskedelmi megállapodásról.

(2)

Az Európai Unió és Japán közötti gazdasági partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: a megállapodás) irányuló tárgyalások sikeresen lezárultak, és a megállapodást 2018. július 17-én aláírták.

(3)

(4)

A 2007/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) úgy rendelkezik, hogy az előre csomagolt termékek csak akkor hozhatók forgalomba az uniós piacon, ha azokat az említett irányelv mellékletének 1. pontjában felsorolt névleges mennyiségekben csomagolták előre. A szeszes italok esetében a 2007/45/EK irányelv mellékletének 1. pontja kilenc, 100 ml és 2 000 ml közötti névleges mennyiséget említ. E névleges mennyiségek között nem szerepel a 720 ml-es és az 1 800 ml-es mennyiség, amely névleges mennyiségekben a lepárlóüst használatával készült, egyszer párolt sócsút Japánban palackozzák és forgalmazzák.

(5)

(6)

A 2007/45/EK irányelvtől való eltérést a 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) módosításával kell bevezetni, annak biztosítása érdekében, hogy a lepárlóüst használatával készült és Japánban palackozott, egyszer párolt sócsút egyszerre hozhassák forgalomba valamennyi tagállamban a megállapodás hatálybalépésekor.

(7)

A 110/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

A megállapodás lepárlóüst használatával készült és Japánban palackozott, egyszer párolt sócsú uniós piacon történő forgalomba hozatala tekintetében történő végrehajtásának biztosítása érdekében ezt a rendeletet a megállapodás hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni,

(1)

Az Unió a tagállamok kérésére támogathatja a tagállamok azon erőfeszítéseit, amelyek az uniós jog végrehajtásához szükséges közigazgatási kapacitásaik javítására irányulnak.

(2)

A strukturálisreform-támogató program (a továbbiakban: a program) létrehozásának célja a tagállamok azon képességének erősítése, hogy az uniós érdekeket szolgáló igazgatási és növekedés-fenntartó strukturális reformokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, többek között az uniós alapok hatékony és eredményes felhasználását szolgáló támogatásnyújtás révén. A program szerinti támogatást, amely a legkülönbözőbb szakpolitikai területeket érintheti, a Bizottság nyújtja a tagállamok kérelme alapján. A szilárd gazdasági, társadalmi és területi struktúrákra épülő, ellenállóképes gazdaság és társadalom kialakítása, amely biztosítja a tagállamok számára a hatékony sokkelnyelést, és a sokkokat követő gyors helyreállást, hozzájárul a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz, és serkenti a növekedési potenciált. A tagállamoknak jogi keretükkel összhangban ösztönözniük kell a nemzeti és regionális közigazgatás és az érdekelt felek megfelelő hozzájárulását és bevonását. Az említett fejlemények eléréséhez az intézményi, igazgatási és növekedés-fenntartó, a tagállamok számára fontos strukturális reformok végrehajtása, valamint az uniós érdekeket szolgáló strukturális reformok terén a helyi felelősségvállalás fontos eszköz.

(3)

A program intézkedéseiről és tevékenységeiről, valamint azok eredményeiről adott esetben uniós, nemzeti és regionális szinten folytatott hatékony kommunikáció alapvető fontosságú a program eredményeinek közismertté tétele, a láthatóság biztosítása, valamint a program helyi eredményeire vonatkozó tájékoztatásnyújtás érdekében.

(4)

Mivel a támogatás iránti igény meghaladhatja a program finanszírozási kereteit, a kérelmeket – adott esetben – az érintett tagállamnak a támogatási kérelmek benyújtásakor fontossági sorrendbe kell állítania. Ebben az összefüggésben figyelmet kell fordítani azokra a támogatási kérelmekre, amelyek kapcsolódnak az európai szemeszterhez, valamint a kohézióhoz, az innovációhoz, a foglalkoztatáshoz, továbbá az intelligens és fenntartható növekedéshez kapcsolódó szakpolitikai területekhez. Az átfedések elkerülése érdekében a programnak a többi eszközt ki kell egészítenie.

(5)

Mivel a program nem nyújt finanszírozást a tagállamoknak, csak technikai támogatást, nem célja a nemzeti költségvetésekből származó finanszírozás helyettesítése vagy kiváltása.

(6)

A tagállamok a kezdeti várakozásokat meghaladó, egyre növekvő mértékben vették igénybe a program keretében nyújtott támogatást. A Bizottsághoz a 2017-re vonatkozó ciklusban beérkezett támogatási kérelmek – becsült költségük alapján – jelentős mértékben meghaladták a rendelkezésre álló éves allokációt. A 2018-ra vonatkozó ciklusban a beérkezett kérelmek becsült értéke ötszöröse volt az adott évre igénybe vehető pénzügyi források összegének. Szinte valamennyi tagállam kért támogatást a program keretében, és a kérelmek a program által lefedett valamennyi szakpolitikai területet érintik.

(7)

A gazdaság ellenálló képességének megerősítéséhez és az európai gazdasági és monetáris unióban való sikeres részvételhez és a fokozottabb érdemi konvergencia eléréséhez, valamint az Unió hosszú távú stabilitásának és jólétének biztosításához elengedhetetlen feltétel a gazdasági és társadalmi kohézió olyan strukturális reformok révén történő előmozdítása, amelyek az Unió hasznára válnak, és amelyek összhangban állnak az Unió alapelveivel és értékeivel. Ez egyaránt fontos azon tagállamok euroövezeti csatlakozásra való felkészüléséhez, amelyek pénzneme nem az euro, valamint az euroövezeten belüli tagállamok számára.

(8)

Indokolt ezért, hogy a program általános célkitűzésében – vagyis a gazdasági és társadalmi kihívásokra adandó válaszokhoz való hozzájáruláshoz kapcsolódva – hangsúlyt kapjon, hogy a gazdasági és társadalmi kohézió, a versenyképesség, a termelékenység, a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés, valamint a beruházások és a társadalmi befogadás ösztönzése hozzájárulhat azon tagállamok euroövezetben való jövőbeli részvételének előkészítéséhez is, amelyek pénzneme nem az euro.

(9)

Az általános és konkrét célkitűzések megvalósítása érdekében és a program által finanszírozandó, támogatható fellépések keretében rá kell mutatni arra, hogy a program intézkedései és tevékenységei – tiszteletben tartva az egyenlő bánásmód elvét valamennyi tagállam viszonylatában – irányulhatnak olyan reformok támogatására is, amelyek hozzájárulhatnak a tagállamok euroövezeti csatlakozásra való felkészüléséhez.

(10)

A tagállamok támogatás iránti növekvő igényének teljesítéséhez, továbbá tekintettel arra, hogy támogatni kell az Unió érdekeit szolgáló strukturális reformok végrehajtását, köztük azon tagállamok euroövezeti csatlakozásra irányuló erőfeszítéseit, amelyek pénzneme nem az euro, a programhoz kapcsolódó pénzügyi allokációt olyan megfelelő mértékűre kell növelni, hogy az Unió által nyújtott támogatás összhangban legyen a kérelmező tagállamok igényeivel, és azt a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően használják fel. Ez a növekedés nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a kohéziós politika egyéb prioritásait. Mindemellett a tagállamok számára nem szabad kötelezővé tenni, hogy az európai strukturális és beruházási alapokból származó, nemzeti és regionális célokra elkülönített forrásaikat átcsoportosítsák.

(11)

Annak biztosításához, hogy a minőségi támogatás nyújtása a lehető legkisebb késedelemmel valósuljon meg, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a pénzügyi keretösszeg egy részét a programot támogató tevékenységek költségeinek fedezésére is felhasználja, így például a projektek helyszíni minőség-ellenőrzéséhez, nyomon követéséhez és értékeléséhez kapcsolódó kiadásokra. Ezek a tevékenységek fontosak a projektvégrehajtás hatékonysága szempontjából.

(12)

Az (EU) 2017/825 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Az e rendeletben foglalt intézkedések azonnali alkalmazásának lehetővé tétele érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon kell hatályba lépnie,

(1)

A belső piac mint az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad és biztonságos áramlását biztosító terület harmonikus, fenntartható és inkluzív fejlődésének előmozdítása az Unió egyik prioritása.

(2)

A jogsértő jövedelmek visszaforgatása a gazdaságba és a pénz jogsértő tevékenységek finanszírozására való fordítása torzulásokat és tisztességtelen versenyhátrányt eredményez a jogkövető polgárokkal és társaságokkal szemben, és következésképpen veszélyt jelent a belső piac működésére. Ezenfelül az említett gyakorlatok elősegítik az uniós polgárok biztonságát veszélyeztető büntetendő és terrorista cselekményeket is. Ennek megfelelően az Unió lépéseket tett saját védelme érdekében.

(3)

Az Unió által tett lépések egyik fő pillére a 91/308/EGK tanácsi irányelv (3) volt, amely a pénzügyi intézmények, a jogi személyek és bizonyos hivatások vonatkozásában egy sor intézkedést és kötelezettséget állapított meg, többek között az átláthatósággal és az adatrögzítéssel, továbbá az „ügyfél-megismerési” rendelkezésekkel kapcsolatban, valamint a gyanús ügyletek nemzeti pénzügyi információs egységeknek való bejelentésére vonatkozó kötelezettséget állapított meg. A pénzügyi információs egységeket az ilyen ügyletek értékelésére szolgáló központként hozták létre, a más országbeli kollégáikkal való érintkezés, valamint – szükség esetén – az igazságügyi hatóságokkal való kapcsolatfelvétel érdekében. Azóta a 91/308/EKG irányelvet módosították, és azt későbbi intézkedések váltották fel. A pénzmosás megelőzésére vonatkozó rendelkezéseket jelenleg az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) rögzíti.

(4)

Tekintettel annak kockázatára, hogy a 91/308/EGK irányelv alkalmazása a jogsértő célt szolgáló készpénzforgalom növekedéséhez vezethet, ami veszélyeztetheti a pénzügyi rendszert és a belső piacot, az említett irányelvet kiegészítette az 1889/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5). Az említett rendelet célja a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése és felderítése olyan ellenőrzési rendszer létrehozása révén, amely a 10 000 EUR – vagy más valutában azzal egyenértékű – vagy azt meghaladó összegű készpénzt vagy bemutatóra szóló átruházható értékpapírt magánál tartó, az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó természetes személyekre alkalmazandó. Az „Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó” kifejezést az Unió területének az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. cikkében meghatározott fogalmára hivatkozással kell meghatározni annak biztosítása érdekében, hogy e rendeletnek a lehető legszélesebb alkalmazási köre legyen, és hogy semmilyen terület ne mentesüljön e rendelet alkalmazása alól, és ne kínálhasson lehetőséget az alkalmazandó ellenőrzések kijátszására.

(5)

Az 1889/2005/EK rendelet végrehajtotta a Pénzügyi Akció Munkacsoport (a továbbiakban: FATF) által kidolgozott, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi szabványokat a Közösségen belül.

(6)

Az 1989-ben Párizsban tartott G7 csúcstalálkozón létrehozott FATF egy kormányközi szerv, amely szabványokat határoz meg, és elősegíti a pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás és a nemzetközi pénzügyi rendszer integritását fenyegető egyéb veszélyek elleni küzdelem érdekében hozott jogi, szabályozási és operatív intézkedések hatékony végrehajtását. Számos tagállam tagja a FATF-nak, vagy regionális szerveken keresztül képviselteti magát a FATF-ban. Az Uniót a FATF keretében a Bizottság képviseli, és az Unió elkötelezte magát a FATF ajánlásainak hatékony végrehajtása mellett. A 32. FATF-ajánlás a készpénzfutárokról rögzíti, hogy intézkedéseket kell életbe léptetni a határokon átnyúló készpénzforgalom megfelelő ellenőrzése tekintetében.

(7)

Az (EU) 2015/849 irányelv számos olyan büntetendő cselekményt azonosít és ír le, amelyekből pénzmosás tárgyát képező vagy terrorizmusfinanszírozásra fordított jövedelem származhat. Az e büntetendő cselekményekből származó jövedelmeket pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljából gyakran átszállítják az Unió külső határain. E rendeletnek ezt figyelembe kell vennie, és olyan szabályrendszert kell meghatároznia, amely a pénzmosás – és különösen a nemzeti jogban meghatározott olyan alapbűncselekmények mint az adóbűncselekmények – és a terrorizmusfinanszírozás mint olyan megelőzéséhez való hozzájáruláson túlmenően elősegíti az (EU) 2015/849 irányelvben meghatározott büntetendő cselekmények megelőzését, felderítését és az ezekkel kapcsolatos nyomozást.

(8)

A jogsértő módon megszerzett értékek határokon át történő továbbításának céljára használt mechanizmusokra való rálátás növekedett. Ennek eredményeként a FATF ajánlásait naprakésszé tették, az (EU) 2015/849 irányelv módosításokat vezetett be az uniós jogi keretrendszerbe, és új bevált gyakorlatokat dolgoztak ki. Ezen fejlemények eredményeként, valamint a meglévő uniós jogszabályok értékelése alapján az 1889/2005/EK rendeletet módosítani szükséges. A szükséges módosítások terjedelmére figyelemmel azonban az 1889/2005/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és új rendelettel kell felváltani.

(9)

Ez a rendelet nem érinti a tagállamok azon képességét, hogy nemzeti jogukban az Unión belüli készpénzforgalom további nemzeti ellenőrzését írják elő, feltéve, hogy ezek az ellenőrzések összhangban vannak az uniós alapvető szabadságokkal, különösen az EUMSZ 63. és 65. cikkével.

(10)

Egy, az Unión belüli készpénzforgalom összehasonlítható ellenőrzését lehetővé tevő uniós szintű szabályzat nagymértékben segítené a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében tett erőfeszítéseket.

(11)

E rendelet nem érinti az Unió vagy a tagállamok általi azon intézkedéseket, amelyeket az EUMSZ 66. cikke szerint a gazdasági és monetáris unió működésének súlyos nehézségeket okozó vagy azzal fenyegető tőkemozgások korlátozása érdekében vagy az EUMSZ 143. és 144. cikke szerint a fizetési mérleg hirtelen válságának eredményeként tettek.

(12)

Figyelembe véve a vámhatóságok jelenlétét az Unió külső határain, a külső határokat átlépő személyek és áruk ellenőrzésének elvégzése terén szerzett szakértelmüket és az 1889/2005/EK rendelet alkalmazásában szerzett tapasztalatukat, e rendelet alkalmazásában e hatóságoknak továbbra is illetékes hatóságokként kell eljárniuk. Ugyanakkor a tagállamoknak továbbra is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a külső határokon jelenlévő más nemzeti hatóságokat jelöljenek ki illetékes hatóságként. A tagállamoknak továbbra is megfelelő képzést kell nyújtaniuk a vámhatóságok és más nemzeti hatóságok személyzete számára az ilyen ellenőrzések végzéséről, többek között a készpénzalapú pénzmosásról.

(13)

Az e rendeletben alkalmazott egyik kulcsfontosságú fogalom a „készpénz”, amelyet úgy kell meghatározni, hogy négy kategóriát tartalmazzon: valuta, bemutatóra szóló átruházható értékpapírok, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk és a feltöltőkártyák bizonyos típusai. Jellemzőikre tekintettel bizonyos bemutatóra szóló átruházható értékpapírokat, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt árukat, valamint bankszámlához nem kapcsolt feltöltőkártyákat, amelyeken nehezen felderíthető pénzösszeget tárolhatnak, valószínűsíthetően valuta helyett használnak a külső határokon át történő értéktovábbítás névtelen eszközeként olyan módon, amely nem követhető nyomon a hatóságok klasszikus felügyeleti rendszerének alkalmazásával. E rendeletnek ezért rögzítenie kell a „készpénz” fogalommeghatározásának alapvető alkotóelemeit, ugyanakkor lehetővé téve a Bizottság számára, hogy módosíthassa e rendelet nem alapvető alkotóelemeit, reagálva a bűnözők és elkövető társaik azon kísérletére, hogy a csupán egy típusú könnyen készpénzzé tehető értékhordozóra vonatkozó ellenőrző intézkedést egy másik típusú értékhordozónak a külső határokon át történő továbbításával kerüljék meg. Ha jelentős mértékű ilyen magatartásra vonatkozó bizonyítékot derítenek fel, alapvető fontosságú, hogy a helyzet orvoslása érdekében az intézkedéseket gyorsan tegyék meg. Annak ellenére, hogy a Bizottságnak a belső piacot érintő és a határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékeléséről szóló, 2017. június 26-i jelentése szerint a virtuális fizetőeszközök magas szintű kockázatot jelentenek, a vámhatóságok nem rendelkeznek hatáskörrel ezek nyomon követéséhez.

(14)

A bemutatóra szóló átruházható értékpapírok nyilvántartásba vétel vagy név szerinti említés hiányában is feljogosítják fizikai birtokosukat egy pénzösszeg kifizetésének követelésére. Ezek könnyen használhatók jelentős értékmennyiségek továbbítására, és nagy hasonlóságot mutatnak a valutával a készpénzzé tehetőséget, az anonimitást és a visszaélés kockázatát illetően.

(15)

A könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk értékének térfogatukhoz viszonyított aránya magas, vonatkozásukban létezik egy könnyen hozzáférhető nemzetközi kereskedelmi piac, amely lehetővé teszi azok valutára váltását szerény ügyleti költség mellett. Ezek az értékhordozók főként szabványosított módon jelennek meg, amely lehetővé teszi értékük gyors ellenőrzését.

(16)

A feltöltőkártyák olyan, nem névre szóló, monetáris értéket vagy pénzösszeget hordozó, vagy azokhoz hozzáférést biztosító kártyák, amelyekkel fizetési műveletek végezhetők, áruk vagy szolgáltatások vásárolhatók, vagy amelyek valuta-visszaváltásra használhatók. A feltöltőkártyák nem kapcsolódnak bankszámlához. A feltöltőkártyák magukban foglalják az (EU) 2015/849 irányelvben említett nem névre szóló feltöltőkártyákat is. Széles körben használják őket többféle jogszerű célra, és néhány ilyen eszköz egyértelműen szolgálja a társadalom érdekeit is. Az ilyen feltöltőkártyák könnyen átruházhatók és felhasználhatók jelentős értékek külső határokon át történő továbbítására. A „készpénz” fogalommeghatározásában ezért szerepelniük kell a feltöltőkártyáknak is, különösen, ha azok ügyfél-átvilágítási eljárás nélkül is megvásárolhatók. Így – a rendelkezésre álló technológiát figyelembe véve – lehetőség lesz az ellenőrzések kiterjeszthetőségére a feltöltőkártyák bizonyos típusaira is, ha a bizonyítékok ezt indokolják, feltéve, hogy ezen ellenőrzések kiterjesztésére az arányosság és a gyakorlati végrehajthatóság kellő figyelembevételével kerül sor.

(17)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó természetes személyek számára készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettséget kell előírni. A szabad mozgás indokolatlan korlátozásának vagy a polgárok és a hatóságok közigazgatási formalitásokkal való túlzott megterhelésének elkerülése érdekében a kötelezettséget 10 000 EUR küszöbértékhez kell kötni. E kötelezettségnek az ilyen összeget maguknál, a poggyászukban vagy a külső határok átlépésére használt közlekedési eszközben tartó hordozókra kell vonatkoznia. Elő kell írni e személyek számára, hogy a készpénzt bocsássák ellenőrzés céljából az illetékes hatóságok rendelkezésére, és ha szükséges, mutassák meg ezeknek a hatóságoknak. A „hordozó” fogalommeghatározását úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában azon fuvarozókat, akik áruk vagy személyek szállítását hivatásszerűen végzik.

(18)

Ami a kísérő nélküli készpénz mozgását, például az Unió területére postai csomagban, futárküldeményben, kísérő nélküli poggyászban vagy konténeres rakományban belépő, illetve az Unió területéről így kilépő készpénzt illeti, az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a feladót vagy a címzettet, vagy azok képviselőit rendszeresen vagy eseti alapon adatszolgáltatási nyilatkozat megtételére kötelezzék, a nemzeti eljárásokkal összhangban. Az ilyen adatszolgáltatásnak ki kell terjednie számos olyan elemre, amely nem szerepel a vámhatóságoknak benyújtott szokásos dokumentációban, például a szállítási dokumentumokban és a vám-árunyilatkozatokban. Ilyen elemek a készpénz származása, rendeltetési helye, gazdasági eredete és tervezett felhasználása. A kísérő nélküli készpénzre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségre a hordozók által maguknál tartott készpénzre meghatározott küszöbértéknek kell vonatkoznia.

(19)

E rendelet célkitűzéseinek eléréséhez a készpénzforgalomra vonatkozó számos szabványosított adatelem, mint például a nyilatkozattevő, a tulajdonos vagy a címzett személyes adatainak, valamint a készpénz gazdasági eredetének és tervezett felhasználásának rögzítése szükséges. Különösen, szükséges, hogy a nyilatkozattevő, a tulajdonos vagy a címzett a személyi azonosító okmányaiban szereplő módon adja meg a személyes adatait, hogy minimálisra csökkenjen személyazonossága hibás meghatározásának kockázata, valamint az esetleges később szükséges ellenőrzés okozta késedelem.

(20)

Ami a kísért készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi és a kísérő nélküli készpénzre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget illeti, az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a személyek, a poggyászuk, a külső határok átlépésére használt szállítóeszközök és a határt átlépő és esetlegesen készpénzt tartalmazó bármely kísérő nélküli szállítmány vagy tárolóeszköz és az azokat szállító szállítóeszközök minden szükséges ellenőrzésének elvégzésére. E kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén az illetékes hatóságoknak hivatalból össze kell állítaniuk egy nyilatkozatot, hogy a releváns információt később továbbíthassák más hatóságoknak.

(21)

Az illetékes hatóságok általi egységes alkalmazásuk biztosítása érdekében az ellenőrzéseknek elsősorban kockázatelemzésen kell alapulniuk a kockázatok azonosítása és értékelése, valamint a szükséges ellenintézkedések kidolgozása céljából.

(22)

A közös kockázatkezelési keretrendszer létrehozása nem akadályozhatja az illetékes hatóságokat abban, hogy véletlenszerű vagy spontán ellenőrzéseket végezzenek, ha azt szükségesnek ítélik.

(23)

Amennyiben a küszöbérték alatti készpénzösszegeket derítenek fel, azonban a jelek arra utalnak, hogy a készpénz az e rendelet hatálya alá tartozó büntetendő cselekményhez kapcsolódhat, az illetékes hatóságoknak kísért készpénz esetében képeseknek kell lenniük rögzíteni a hordozóra, a készpénz tulajdonosára és – ahol lehetséges – tervezett címzettjére vonatkozó információkat, ideértve a teljes nevet, az elérhetőségeket, valamint a készpénz fajtájára és összegére vagy értékére, gazdasági eredetére és tervezett felhasználására vonatkozó adatokat.

(24)

Kísérő nélküli készpénz esetében az illetékes hatóságoknak képeseknek kell lenniük rögzíteni a nyilatkozattevőre, a készpénz tulajdonosára, feladójára, címzettjére és tervezett címzettjére vonatkozó információkat, ideértve a teljes nevet, az elérhetőségeket, valamint a készpénz fajtájára és összegére vagy értékére, gazdasági eredetére és tervezett felhasználására vonatkozó adatokat.

(25)

Ezeket az információkat továbbítani kell az adott tagállam pénzügyi információs egységének, amelynek biztosítania kell, hogy a pénzügyi információs egység spontán módon vagy kérésre továbbítson minden vonatkozó információt a többi tagállam pénzügyi információs egységei számára. Ezek az egységek játsszák a központi szerepet a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben, különféle forrásokból, például pénzügyi intézményektől származó információkat kapnak és dolgoznak fel, valamint elemzik az említett információkat annak megállapítása érdekében, hogy van-e olyan indok a nyomozás folytatására, amely esetleg nem észlelhető a nyilatkozatokat gyűjtő és e rendelet alapján ellenőrzéseket végző illetékes hatóságok számára. A hatékony információáramlás biztosítása érdekében a pénzügyi információs egységeket össze kell kötni az 515/97/EK tanácsi rendelettel (6) létrehozott váminformációs rendszerrel (a továbbiakban: VIR), az illetékes hatóságok és a pénzügyi információs egységek által szolgáltatott vagy kicserélt adatoknak pedig kompatibiliseknek és összehasonlíthatóknak kell lenniük.

(26)

Felismerve e rendelet sikeres nyomon követésének fontosságát, hogy a releváns hatóságok, köztük a pénzügyi információs egységek az ezen egységekre vonatkozó jogi kereten belül hatékonyan osszák meg egymással az információkat, valamint felismerve az Unión belül a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés megerősítésének szükségességét, a Bizottságnak 2019. június 1-jéig értékelnie kell a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem közös mechanizmusa létrehozásának lehetőségét.

(27)

A küszöbérték alatti készpénzösszegek felderítése büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén nagymértékben releváns ebben az összefüggésben. Következésképpen indokolt, hogy büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén a küszöbérték alatti összegekkel kapcsolatos információkat is meg lehessen osztani más tagállamok illetékes hatóságaival.

(28)

Tekintettel arra, hogy az e rendelet alapján ellenőrzés tárgyát képező készpénzforgalom a külső határokon át megy végbe, és figyelembe véve az eljárás nehézségét azt követően, hogy a készpénz elhagyta a belépési vagy a kilépési pontot, valamint az akár kis összegek jogsértő használatához is kapcsolódó kockázatot, az illetékes hatóságoknak – fékek és ellensúlyok mellett – képeseknek kell lenniük bizonyos körülmények között a készpénz ideiglenes visszatartására: először is a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén, másodszor büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén, függetlenül a készpénz összegétől, illetve attól, hogy a készpénz kísért vagy kísérő nélküli. Az ilyen ideiglenes visszatartás jellegére és annak a mozgás szabadságára és a tulajdonhoz való jogra gyakorolt hatására tekintettel a visszatartás időtartamának arra az abszolút minimum időtartamra kell korlátozódnia, amelyre más illetékes hatóságoknak szükségük van annak megállapításához, hogy indokolt-e további beavatkozás, például vizsgálat vagy a készpénz lefoglalása más jogi eszközök alapján. A készpénz ideiglenes visszatartásáról e rendelet alapján hozott határozatot meg kell indokolni, és az indokolásban megfelelően be kell mutatni azokat a konkrét tényezőket, amelyek a fellépés megtételéhez vezettek. Lehetővé kell tenni a készpénz ideiglenes visszatartása időtartamának meghosszabbítását különleges és kellően értékelt esetekben, például amikor az illetékes hatóságok nehézségekkel találják magukat szemben egy lehetséges büntetendő cselekményről szóló információ megszerzésével kapcsolatban, többek között, amikor harmadik országgal való kommunikációra van szükség, amikor dokumentumokat kell lefordítani, vagy amikor kísérő nélküli készpénz esetében nehéz azonosítani a feladót vagy a címzettet, és felvenni ezekkel a kapcsolatot. Ha a visszatartás időtartamának végéig nem született döntés a további beavatkozást illetően, vagy az illetékes hatóság úgy határoz, hogy nem indokolt a készpénz további visszatartása, azt a helyzettől függően haladéktalanul ki kell adni azon személy részére, akitől a készpénzt ideiglenesen visszatartották, a hordozó vagy a tulajdonos részére.

(29)

Annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet e rendeletre, a tagállamoknak a Bizottsággal együttműködve megfelelő anyagokat kell kidolgozniuk a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi és adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozóan.

(30)

Alapvető fontosságú, hogy az e rendelet értelmében információt gyűjtő illetékes hatóságok időben továbbítsák azt a nemzeti pénzügyi információs egységnek annak érdekében, hogy a pénzügyi információs egységek tovább elemezhessék és összehasonlíthassák az információkat más adatokkal az (EU) 2015/849 irányelvben foglaltak szerint.

(31)

E rendelet alkalmazásában, amennyiben az illetékes hatóságok készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének elmulasztását vagy büntetendő cselekményekre utaló jeleket észlelnek, mielőbb meg kell osztaniuk ezt az információt a megfelelő csatornákon keresztül más tagállamok illetékes hatóságaival. Az ilyen adatcsere arányos lenne, tekintettel arra, hogy a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettséget megsértő személyek, akiket az egyik tagállamban tetten értek, valószínűleg egy másik belépési vagy kilépési tagállamot választanának, amelyben az illetékes hatóságok nem bírnának tudomással korábbi jogsértéseikről. Az ilyen információcserének kötelezőnek kell lennie, hogy ezáltal biztosítani lehessen, hogy a tagállamokban következetesen alkalmazzák ezt a rendeletet. Arra utaló jelek esetén, hogy a készpénz olyan büntetendő cselekményhez kapcsolódik, amely az Unió pénzügyi érdekeit sértheti, az említett információt a Bizottság, az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet (7) szerint a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok által az említett rendelettel létrehozott Európai Ügyészség, és az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott (8) Europol rendelkezésére kell bocsátani. Annak érdekében, hogy teljesüljenek e rendeletnek a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi és adatszolgáltatási kötelezettség megkerülésének megelőzésével és az attól való visszatartással kapcsolatos célkitűzései, kötelezővé kell tenni az anonimizált kockázati információk és kockázatelemzési eredmények cseréjét is a tagállamok és a Bizottság között, az e rendelet értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározandó előírásokkal összhangban.

(32)

Lehetővé kell tenni a tagállam illetékes hatósága és a Bizottság, valamint – megfelelő biztosítékok megléte esetén – a harmadik országok hatóságai közötti információcserét. Ilyen információcsere csak akkor engedhető meg, ha az alapvető jogokra és a személyes adatok továbbítására vonatkozó nemzeti és uniós rendelkezéseket betartják, az információt eredetileg megszerző hatóságok előzetesen engedélyét követően. A Bizottságot tájékoztatni kell az e rendelet alapján harmadik országokkal folytatott információcseréről, és a Bizottságnak erről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(33)

Tekintettel a gyűjtött információk jellegére, valamint a hordozók és a nyilatkozattevők azon jogos elvárására, hogy személyes adataikat és az Unióba behozott vagy onnan kivitt készpénzük értékére vonatkozó információkat bizalmasan kezelik, az illetékes hatóságoknak kellő biztosítékot kell nyújtaniuk annak biztosítása érdekében, hogy az információhoz hozzáférést igénylő tisztviselők eleget tesznek a szakmai titoktartásnak, és hogy az ilyen információkat megfelelően védik az illetéktelen hozzáféréssel, felhasználással vagy közléssel szemben. E rendelet vagy a nemzeti jog eltérő rendelkezésének hiányában, különösen a jogi eljárásokkal összefüggésben, az ilyen információ nem közölhető az adatot megszerző hatóság engedélye nélkül.

Az e rendelet szerinti adatkezelés személyes adatokra is kiterjedhet és azt az uniós joggal összhangban kell végezni. A tagállamok és a Bizottság csak e rendelet céljaival összeegyeztethető módon végezhetnek adatkezelést. Az e rendelet hatálya alá tartozó személyes adatok gyűjtésének, felfedésének, továbbításának, közlésének és egyéb kezelésének a 45/2001/EK (9) és az (EU) 2016/679 (10) európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeinek hatálya alá kell tartoznia. Az adatok e rendelet alkalmazásában történő kezelésének is tiszteletben kell tartania az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményének 8. cikkében elismert, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 7. és 8. cikkében elismert, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot.

(34)

A pénzügyi információs egységek által végzett elemzés céljából és annak érdekében, hogy más tagállamok hatóságai ellenőrizhessék és kikényszeríthessék a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettség teljesítését – különösen az olyan személyekkel szemben, akik korábban megsértették ezt a kötelezettséget –, szükséges, hogy az e rendelet szerint tett nyilatkozatokban szereplő adatokat kellően hosszú ideig megőrizzék. Annak érdekében, hogy a pénzügyi információs egységek hatékonyan végezhessék el elemzéseiket, és hogy az illetékes hatóságok ellenőrizhessék és hatékonyan kikényszeríthessék a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettséget, az e rendelet szerint tett nyilatkozatokban szereplő adatok megőrzési ideje nem haladhatja meg az öt évet, amely időszak további három évet meg nem haladóan meghosszabbítható, az ilyen további megőrzés szükségességének és arányosságának alapos értékelése után.

(35)

A megfelelés ösztönzése és a szabálykerülő magatartástól való visszatartás érdekében a tagállamoknak szankciókat kell bevezetniük a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi és az adatszolgáltatási kötelezettség megszegése esetére. Az említett szankciók kizárólag az e rendelet szerinti készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztására vonatkozhatnak, és nem vehetik figyelembe az esetleges készpénzhez kapcsolódó büntetendő cselekményeket, amelyek az e rendelet hatályán kívül eső további nyomozás és intézkedések tárgyát képezhetik. Az említett szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és nem léphetik túl a megfelelés ösztönzéséhez szükséges mértéket. A tagállamok által bevezetett szankcióknak Unió-szerte egyenértékű elrettentő hatással kell bírniuk e rendelet megsértésének vonatkozásában.

(36)

Bár a legtöbb tagállam önkéntes alapon már harmonizált nyilatkozattételi formanyomtatványt – az uniós készpénznyilatkozatot (EU-CDF) – használ, az ellenőrzések egységes alkalmazása és a nyilatkozatok illetékes hatóságok általi hatékony kezelése, továbbítása és elemzése érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy elfogadja a nyilatkozattételi formanyomtatványok és az adatszolgáltatási formanyomtatványok mintáit, meghatározza a közös kockázatkezelési keretrendszer kritériumait, megállapítsa az információcsere technikai szabályait, valamint az információk továbbításához használandó formanyomtatvány mintáját, és megállapítsa a statisztikai információk Bizottság részére történő benyújtásának szabályait és formátumát. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (11) megfelelően kell gyakorolni.

(37)

A jelenlegi helyzet javítása érdekében, ahol korlátozott a statisztikai információkhoz való hozzáférés, és csak jelzések vannak arra vonatkozóan, hogy a bűnözők milyen mennyiségben csempésznek készpénzt az Unió külső határain keresztül, hatékonyabb együttműködést kell bevezetni az illetékes hatóságok közötti információcsere révén és a Bizottsággal. Ezen információcsere hatékonyságának és eredményességének biztosítása érdekében a Bizottságnak felül kell vizsgálnia, hogy a létrehozott rendszer teljesíti-e a célját, vagy akadályba ütközik-e az időbeni és közvetlen információcsere. Emellett a Bizottságnak a saját honlapján közzé kell tennie a statisztikai információkat.

(38)

A nemzetközi szabványok, mint például a FATF által meghatározott szabványok jövőbeli módosításainak gyors figyelembevétele vagy e rendeletnek a könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt árukra vagy a feltöltőkártyákra alapított megkerülésének a kezelése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet I. mellékletének módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (12) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vesznek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(39)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás transznacionális hatása, valamint a belső piac és az azon érvényesülő alapvető szabadságok miatt – amelyek csak akkor valósíthatók meg teljes körűen, ha az Unió külső határait átlépő készpénzforgalom nemzeti szabályozás alapján történő kezelése nem tér el túlzottan – e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(40)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az EUSZ 6. cikkében elismert, és a Chartában, különösen annak II. címében kifejezésre jutó elveket.

(41)

Az európai adatvédelmi biztossal konzultációra került sor a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban,

(1)

A pénzmosás és a hozzá kapcsolódó terrorizmusfinanszírozás, illetve szervezett bűnözés továbbra is jelentős, uniós szintű probléma, amely károsan érinti a pénzügyi szektor integritását, stabilitását és hírnevét, és veszélyt jelent az Unió belső piacára és belső biztonságára nézve. E jelenségek kezelése, valamint az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) alkalmazásának kiegészítése és megerősítése érdekében ezen irányelv célja a pénzmosás elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelem, valamint az illetékes hatóságok közötti hatékonyabb és gyorsabb, határokon átnyúló együttműködés lehetővé tétele.

(2)

A kizárólag nemzeti vagy akár uniós szinten elfogadott intézkedések nemzetközi koordináció és együttműködés nélkül igen korlátozott hatást fejtenének ki. Az Unió által a pénzmosás elleni küzdelem terén elfogadott intézkedéseknek ezért összhangban kell állniuk a nemzetközi fórumokon tett egyéb lépésekkel, és legalább ugyanolyan szigorúaknak kell lenniük.

(3)

Az uniós fellépések során továbbra is különös figyelmet kell fordítani a Pénzügyi Akció Munkacsoport (a továbbiakban: az FATF) által megfogalmazott ajánlásokra, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben részt vevő más nemzetközi szervezetek és testületek által elfogadott eszközökre. A vonatkozó uniós jogi aktusokat adott esetben szorosabban össze kell hangolni az FATF által 2012 februárjában elfogadott, a pénzmosás, valamint a terrorizmusfinanszírozás és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemről szóló nemzetközi standardokkal (a továbbiakban: a felülvizsgált FATF-ajánlások). Az Európa Tanács pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló egyezményének aláíró feleként az Uniónak át kell ültetnie jogrendjébe az említett egyezményben foglalt előírásokat.

(4)

A 2001/500/IB tanácsi kerethatározat (3) meghatározza a pénzmosás bűncselekménynek minősítésére vonatkozó követelményeket. A kerethatározat azonban nem elég átfogó, és a pénzmosás jelenlegi büntetendősége nem kellőképpen koherens a pénzmosás elleni, egész Unióra kiterjedő hatékony küzdelemhez, ami végrehajtási hiányosságokhoz vezet és hátráltatja a különböző tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködést.

(5)

A pénzmosás alapcselekményének minősülő büntetendő cselekmények fogalommeghatározásának valamennyi tagállamban kellőképpen egységesnek kell lennie. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy minden olyan jogsértés, amely az ezen irányelvben meghatározott tartamú szabadságvesztéssel büntetendő, a pénzmosás alapcselekményének minősüljön. Ezenfelül – amennyiben ezen büntetési tételek alkalmazásából ez önmagában nem következik – a tagállamoknak az ezen irányelvben felsorolt bűncselekményi kategóriák valamelyikébe be kell sorolniuk a megfelelő további bűncselekményeket. Ebben az esetben a tagállamok eldönthetik, hogy milyen módon határozzák meg az egyes kategóriákba tartozó bűncselekmények körét. Amennyiben a bűncselekményi kategóriában – mint például a terrorizmus vagy a környezettel kapcsolatos bűncselekmények esetében – vannak olyan bűncselekmények, amelyeket uniós jogi aktusok határoznak meg, ennek az irányelvnek hivatkoznia kell az említett jogi aktusokra. A tagállamoknak azonban az ilyen jogi aktusokban meghatározott minden bűncselekményt a pénzmosás alapcselekményének kell tekinteniük. Az alapcselekmény elkövetésében való bármilyen, a nemzeti jog értelmében büntetendő részvétel egyben ezen irányelv alkalmazásában is büntetendő cselekménynek tekintendő. Amennyiben az uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára a büntetőjogi szankcióktól eltérő szankciók alkalmazását, ez az irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy az ilyen esetekben a jogsértéseket ezen irányelv alkalmazásában alapcselekménynek minősítsék.

(6)

A virtuális fizetőeszközök használata új kockázatokat és kihívásokat hordoz magában a pénzmosás elleni küzdelem szempontjából. A tagállamoknak biztosítaniuk kell e kockázatok megfelelő kezelését.

(7)

A közhivatalt betöltő személyek által elkövetett pénzmosási bűncselekmények a közszférára és a közintézmények integritására gyakorolt hatása miatt a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak fontolóra vételét, hogy nemzeti keretükbe – jogi hagyományaikkal összhangban – szigorúbb büntetéseket illesszenek be a közhivatalt betöltő elkövetők vonatkozásában.

(8)

A felülvizsgált FATF-ajánlásokkal összhangban a közvetlen, illetve közvetett adókkal kapcsolatos adóbűncselekményeket le kell fednie a büntetendő cselekmény fogalommeghatározásának. Mivel előfordulhat, hogy egyes tagállamokban más-más adóbűncselekmények minősülnek az ezen irányelvben meghatározott szankciók által büntetendő cselekménynek, az adóbűncselekmények nemzeti jog szerinti fogalommeghatározása eltérhet. Ezen irányelvnek azonban nem célja a nemzeti jog szerinti, adóbűncselekményre vonatkozó fogalommeghatározások harmonizálása.

(9)

A tagállamoknak a pénzmosással kapcsolatos büntetőeljárások során a lehető legnagyobb mértékű támogatást kell nyújtaniuk egymásnak, és gondoskodniuk kell arról, hogy az információcserére a nemzeti joggal és a hatályos uniós jogi kerettel összhangban hatékonyan és kellő időben kerüljön sor. Az alapcselekmények nemzeti jog szerinti fogalommeghatározásai közötti eltérések nem akadályozhatják a pénzmosással kapcsolatos büntetőeljárások során folytatott nemzetközi együttműködést. Erősíteni kell a harmadik országokkal folytatott együttműködést, különösen a pénzmosás elleni küzdelmet célzó hatékony intézkedések és mechanizmusok kialakításának ösztönzése és támogatása, valamint az e téren folytatott jobb nemzetközi együttműködés biztosítása révén.

(10)

Ez az irányelv nem alkalmazandó a pénzmosásra, amennyiben a szóban forgó vagyon az Unió pénzügyi érdekeit érintő, az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) megállapított különös szabályok hatálya alá tartozó bűncselekményekből származik. Ez nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy nemzeti szinten ezen irányelvet, valamint az (EU) 2017/1371 irányelvet egyetlen átfogó keretben ültessék át a nemzeti jogba. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 325. cikkének (2) bekezdésével összhangban a tagállamoknak az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás elleni küzdelem terén ugyanazokat az intézkedéseket kell meghozniuk, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket érintő csalás elleni küzdelem terén hoznak.

(11)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzmosáshoz kapcsolódó cselekmények egyes fajtái akkor is büntetendők legyenek, ha elkövetőjük azonos a vagyont létrehozó büntetendő cselekmény elkövetőjével (saját jövedelem tisztára mosása). Ilyen esetekben, amennyiben a pénzmosás nem csupán a birtoklást vagy a felhasználást fedi le, hanem a vagyon átruházására, átalakítására, eltitkolására vagy leplezésére is kiterjed, és a büntetendő cselekmény által okozott kárhoz képest további kárt eredményez – például a büntetendő cselekményből származó vagyon forgalomba hozásával és így a vagyon jogellenes eredetének eltitkolásával –, akkor e pénzmosási cselekmény büntetendő.

(12)

Annak érdekében, hogy a büntetőjogi intézkedések hatékonyak legyenek a pénzmosással szemben, a büntetőjogi felelősség megállapításának lehetségesnek kell lennie egyrészt annak megállapítása nélkül, hogy a vagyon pontosan mely büntetendő cselekmény eredményeképpen jött létre, másrészt a büntetendő cselekmény miatt korábban vagy egyidejűleg büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet megkövetelése nélkül, figyelembe véve valamennyi releváns körülményt és bizonyítékot. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezt a nemzeti jogrendszerükkel összhangban ne jogalkotás útján biztosítsák. A pénzmosással kapcsolatos büntetőeljárás szempontjából továbbá nem jelenthet akadályt az a tény, hogy a büntetendő cselekményt másik tagállamban vagy valamely harmadik országban követték el, figyelemmel az ezen irányelvben foglalt feltételekre is.

(13)

Ezen irányelv célja, hogy szándékos és annak tudatában történő elkövetés esetén, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik, a pénzmosást bűncselekménnyé nyilvánítsa. E tekintetben – a 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) tág értelemben meghatározott „bűncselekményből származó jövedelem” fogalommeghatározásával összhangban – ez az irányelv nem tehet különbséget azon helyzetek között, amelyekben a vagyon közvetlenül származik büntetendő cselekményből és azon helyzetek között, amelyekben a vagyon közvetett módon származik büntetendő cselekményből. Minden egyes esetben, amikor azt vizsgálják, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik-e, és hogy a személynek erről tudomása volt-e, mindig figyelembe kell venni az adott ügy egyedi körülményeit, például azt, hogy a vagyon értéke aránytalan-e a vádlott jogszerű jövedelméhez képest, vagy hogy a büntetendő cselekményre és a vagyonszerzésre azonos időszakon belül került-e sor. A szándékra és a tudomásra objektív ténybeli körülményekből lehet következtetni. Mivel ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg a bűncselekmények és a szankciók fogalommeghatározására vonatkozóan a pénzmosás területén, a tagállamok szigorúbb büntetőjogi szabályokat is elfogadhatnak vagy fenntarthatnak e területen. A tagállamok például rendelkezhetnek úgy, hogy a hanyag vagy tudatos gondatlanságból elkövetett pénzmosás is bűncselekménynek minősüljön. A gondatlanságból elkövetett pénzmosásra történő, ezen irányelvben szereplő hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint amelyek az ilyen magatartást bűncselekménnyé nyilvánító tagállamoknak szólnak.

(14)

A pénzmosás egész Unióra kiterjedő visszaszorítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy annak büntetési tétele felső határa legalább négy év szabadságvesztés legyen. Ez a kötelezettség nem érinti a szankciók egyéniesítését és alkalmazását, valamint az ítéleteknek az egyedi ügyek konkrét körülményeivel összhangban történő végrehajtását. A tagállamoknak további szankciókat és intézkedéseket is elő kell írniuk, például pénzbeli szankciókat, a közfinanszírozásból – ideértve a közbeszerzési eljárásokat, támogatásokat és koncessziókat is – való ideiglenes vagy végleges kizárást, valamint egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásától, illetve választott vagy közhivatali tisztségek betöltésétől való ideiglenes eltiltást. Ez a kötelezettség nem érinti a bíró vagy bíróság annak eldöntésére vonatkozó mérlegelési jogkörét, hogy – az adott eset valamennyi körülményének figyelembevételével – kiszab-e további szankciókat vagy intézkedéseket.

(15)

Bár az ítéletek súlyosításának kötelezettsége nem áll fenn, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a bíró, illetve a bíróság az ítélet meghozatalakor figyelembe vehesse az ebben az irányelvben meghatározott súlyosító körülményeket. Továbbra is a bíró, illetve a bíróság jogosult arról határozni, hogy az adott súlyosító körülmények alapján súlyosítja-e az ítéletet az adott eset összes ténybeli elemének figyelembevételét követően. A tagállamoknak nem kell kötelezően rendelkezniük a súlyosító körülményekről, amennyiben a nemzeti jog úgy rendelkezik, hogy a 2008/841/IB tanácsi kerethatározatban (6) meghatározott bűncselekmények vagy a kötelezett szolgáltató nevében eljáró természetes személyek által a szakmai tevékenységeik gyakorlása során elkövetett bűncselekmények önálló bűncselekményként büntetendők, és ez szigorúbb szankciókat eredményezhet.

(16)

A bűncselekmény elkövetési eszközei és az abból származó jövedelem befagyasztása és elkobzása megszünteti a bűnözés pénzügyi ösztönzőit. A 2014/42/EU irányelv minimumszabályokat állapít meg a büntetőügyekben a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek a befagyasztására és elkobzására vonatkozóan. Az említett irányelv továbbá előírja a Bizottságnak, hogy jelentést tegyen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az említett irányelv végrehajtásáról, valamint hogy szükség esetén megfelelő javaslatokat terjesszen elő. A tagállamoknak legalább a 2014/42/EU irányelvben meghatározott valamennyi esetben biztosítaniuk kell a bűncselekmény elkövetési eszközei és az abból származó jövedelem befagyasztását és elkobzását. A tagállamoknak továbbá komolyan fontolóra kell venniük, hogy lehetővé tegyék az elkobzást minden olyan esetben, amikor nem lehet megindítani vagy lezárni a büntetőeljárást, ideértve azokat az eseteket is, amikor az elkövető elhunyt. Az Európai Parlament és a Tanács által a 2014/42/EU irányelvet kísérő nyilatkozatban kifejtett kérésnek megfelelően a Bizottság jelentést fog benyújtani, amelyben elemzi a bűnözői tevékenységekből származó vagyon elkobzására vonatkozó további közös szabályok bevezetésének megvalósíthatóságát és lehetséges előnyeit, ideértve azt az esetet is, amikor az ilyen jellegű tevékenységekben részt vevő adott személyt vagy személyeket nem ítélik el. Az említett elemzés figyelembe fogja venni a tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket.

(17)

Az elkövetők és a büntetendő cselekményből származó jövedelem mobilitására, valamint a pénzmosás elleni küzdelemhez szükséges összetett, határokon átnyúló nyomozásokra tekintettel valamennyi tagállamnak meg kell állapítania joghatóságát annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok nyomozást, illetve büntetőeljárást indíthassanak az ilyen cselekmények kapcsán. A tagállamoknak ilyen módon biztosítaniuk kell, hogy joghatóságuk azokra az esetekre is kiterjedjen, amikor a bűncselekmény elkövetésére saját területükről, információs és kommunikációs technológiai eszközök felhasználásával került sor, függetlenül attól, hogy az eszköz az adott tagállam területén vagy azon kívül van-e.

(18)

A 2009/948/IB tanácsi kerethatározat (7) és a 2002/187/IB tanácsi határozat (8) értelmében az ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szemben párhuzamos büntetőeljárást folytató két vagy több tagállam illetékes hatóságainak az Eurojust közreműködésével közvetlen konzultációt kell egymással kezdeniük, különösen azt biztosítandó, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó minden bűncselekmény miatt büntetőeljárás induljon.

(19)

A pénzmosási bűncselekmények sikeres nyomozása és a büntetőeljárás sikerének biztosítása érdekében az ilyen bűncselekmények nyomozásáért, illetve a büntetőeljárásért felelős személyek számára lehetővé kell tenni olyan hatékony nyomozási eszközök igénybevételét, mint amilyeneket például a szervezett bűnözés és más súlyos bűncselekmények elleni küzdelem során alkalmaznak. Ezért biztosítani kell a kellő személyzet, célzott képzés, erőforrások és naprakész technológiai kapacitás rendelkezésreállását. Az említett eszközök nemzeti joggal összhangban történő igénybevételének célzottnak kell lennie, és annak során figyelembe kell venni az arányosság elvét és a nyomozás tárgyát képező bűncselekmények jellegét és súlyosságát, továbbá tiszteletben kell tartani a személyes adatok védelméhez való jogot.

(20)

Ez az irányelv felváltja a 2001/500/IB kerethatározat bizonyos rendelkezéseit azon tagállamok vonatkozásában, amelyekre nézve ez az irányelv kötelező.

(21)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében elismert elveket, és tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat és szabadságokat, valamint figyelembe veszi azokat az elveket, amelyeket különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája, többek között annak II., III., V. és VI. címe határoz meg, és amelyek magukban foglalják többek között a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a bűncselekmények és a büntetések jogszerűségének és arányosságának elvét, amely kiterjed a büntetőjog pontosságára, egyértelműségére és kiszámíthatóságára vonatkozó követelményekre, az ártatlanság vélelmére, valamint a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak az ügyvédi segítség igénybevételéhez és a tisztességes eljáráshoz való jogára, továbbá az önvádra kötelezés tilalmára. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és alapelvekkel összhangban kell végrehajtani, figyelembe véve továbbá az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és a nemzetközi jog szerint fennálló más emberi jogi kötelezettségeket.

(22)

mivel ezen irányelv célját – nevezetesen azt, hogy a pénzmosás tekintetében valamennyi tagállam hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat alkalmazzon – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban ezen irányelv léptéke és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

Az EUSZ-hoz és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(24)

Az EUSZ-hoz és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. A 2001/500/IB kerethatározat továbbra is kötelező és alkalmazandó Dániára,

(1)

A 2003/17/EK tanácsi határozat (3) úgy rendelkezik, hogy meghatározott feltételek mellett a felsorolt harmadik országokban a vetőmagtermesztés során végrehajtott szántóföldi ellenőrzéseket egyenértékűnek kell tekinteni az uniós joggal összhangban végrehajtott szántóföldi ellenőrzésekkel, valamint hogy meghatározott feltételek mellett bizonyos takarmánynövény-, gabona-, cukorrépa-, olajnövény- és rostnövényfajoknak az említett országokban termesztett vetőmagjait egyenértékűnek kell tekinteni az uniós joggal összhangban termesztett vetőmagokkal.

(2)

A Brazil Szövetségi Köztársaság (a továbbiakban: Brazília) kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a takarmánynövény- és gabonavetőmag-termesztés során végrehajtott szántóföldi ellenőrzések brazíliai rendszere, valamint a Brazíliában termesztett és minősített takarmánynövény- és gabonavetőmagok egyenértékűségének megállapítása iránt.

(3)

A Bizottság megvizsgálta Brazília vonatkozó jogszabályait, és a takarmánynövény- és gabonavetőmagok brazíliai hatósági ellenőrzési és minősítési rendszerére, valamint az említett rendszer uniós követelményeknek való megfelelésére vonatkozó, 2016-ban elvégzett ellenőrzése alapján a „Zárójelentés a 2016. április 11-től2016. április 19-ig Brazíliában elvégzett ellenőrzésről, amelynek célja a vetőmagok hatósági ellenőrzési és minősítési rendszerének, valamint annak értékelése volt, hogy az említett rendszer megfelel-e az uniós követelményeknek” című jelentésben tette közzé a megállapításait.

(4)

Az ellenőrzést követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vetőmagtermesztés során végrehajtott szántóföldi ellenőrzéseket, valamint a takarmánynövény- és gabonavetőmagokon végzett mintavételeket, vizsgálatokat és utólagos hatósági ellenőrzéseket megfelelő módon hajtják végre, és azok eleget tesznek a 2003/17/EK határozat II. mellékletében foglalt feltételeknek, továbbá a 66/401/EGK (4) és a 66/402/EGK (5) tanácsi irányelvben meghatározott, vonatkozó követelményeknek. Ezenkívül arra a következtetésre jutott, hogy Brazíliában a vetőmagok minősítésének végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok kompetensek és megfelelően működnek.

(5)

A Moldovai Köztársaság kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a gabona-, zöldség-, valamint az olaj- és rostnövényvetőmagok termesztése során végrehajtott szántóföldi ellenőrzések moldovai köztársasági rendszere, valamint a Moldovai Köztársaságban termesztett és minősített gabona-, zöldség-, valamint olaj- és rostnövényvetőmagok egyenértékűségének megállapítása iránt.

(6)

A Bizottság megvizsgálta a Moldovai Köztársaság vonatkozó jogszabályait, és a gabona-, zöldség-, valamint az olaj- és rostnövényvetőmagok Moldovai Köztársaságban érvényes hatósági ellenőrzési és minősítési rendszerére, valamint az említett rendszer uniós követelményeknek való megfelelésére vonatkozó, 2016-ban elvégzett ellenőrzése alapján a „Zárójelentés a 2016. június 14-től2016. június 21-ig a Moldovai Köztársaságban elvégzett ellenőrzésről, amelynek célja a vetőmagok hatósági ellenőrzési és minősítési rendszerének, valamint annak értékelése volt, hogy az említett rendszer megfelel-e az uniós követelményeknek” című jelentésben tette közzé a megállapításait.

(7)

Az ellenőrzést követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vetőmagtermesztés során végrehajtott szántóföldi ellenőrzéseket, valamint a gabona-, zöldség-, valamint az olaj- és rostnövényvetőmagokon végzett mintavételeket, vizsgálatokat és utólagos hatósági ellenőrzéseket megfelelő módon hajtják végre, és azok eleget tesznek a 2003/17/EK határozat II. mellékletében foglalt feltételeknek, továbbá a 66/402/EGK, a 2002/55/EK (6) és a 2002/57/EK (7) tanácsi irányelvben meghatározott, vonatkozó követelményeknek. Ezenkívül arra a következtetésre jutott, hogy a Moldovai Köztársaságban a vetőmagok minősítésének végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok kompetensek és megfelelően működnek.

(8)

Ezért helyénvaló megállapítani az egyenértékűséget a Brazíliában a takarmánynövény- és gabonavetőmagok termesztése során végrehajtott szántóföldi ellenőrzések rendszere, valamint a Brazíliában termesztett és a brazil hatóságok által hivatalosan minősített takarmánynövény- és gabonavetőmagok tekintetében.

(9)

Ugyancsak helyénvaló megállapítani az egyenértékűséget a Moldovai Köztársaságban a gabona-, zöldség-, valamint olaj- és rostnövényvetőmagok termesztése során végrehajtott szántóföldi ellenőrzések rendszere, valamint a Moldovai Köztársaságban termesztett és a Moldovai Köztársaság hatóságai által hivatalosan minősített gabona-, zöldség-, valamint olaj- és rostnövényvetőmagok tekintetében.

(10)

Az Unióban igény van zöldségvetőmagok harmadik országokból, többek között a Moldovai Köztársaságból történő behozatalára. Ezért a 2003/17/EK határozatnak ki kell terjednie a 2002/55/EK irányelvben említett, hivatalosan minősített zöldségvetőmagokra, a Moldovai Köztársaságból és egyéb harmadik országokból származó ilyen vetőmagok iránti jövőbeli igény kielégítése érdekében.

(11)

Figyelembe véve a Nemzetközi Vetőmagvizsgálati Szövetség (ISTA) alkalmazandó szabályait, helyénvaló, hogy az érintett harmadik ország hivatalos tájékoztatásnak minősülő nyilatkozatot adjon arról, hogy a vetőmagokat az ISTA nemzetközi vetőmagvizsgálati szabályaiban (a továbbiakban: az ISTA szabályai) foglalt, a vetőmagtételekhez kiállított narancsbizonyítványokra vonatkozó rendelkezésekkel összhangban mintavételnek és vizsgálatnak vetették alá, helyénvaló továbbá, hogy a vetőmagtételeket az említettek szerinti bizonyítvány kísérje.

(12)

Mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a nemzetközi kereskedelemben mozgó vetőmagra vonatkozó fajtaminősítési rendszereiről szóló, 2000. szeptember 28-i OECD tanácsi határozat V. mellékletének A. részében meghatározott „Eltérő vetőmag-mintavételi és vetőmag-elemzési kísérlet” lezárult, az e kísérletre történő hivatkozásokat el kell hagyni.

(13)

El kell hagyni a Horvátországra mint harmadik országra történő hivatkozásokat, tekintettel arra, hogy Horvátország 2013-ban csatlakozott az Unióhoz.

(14)

A 2003/17/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (a továbbiakban: EGAA) célja, hogy támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások miatt vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság elhúzódása, illetve egy újabb globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak és tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozóknak a munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedéshez.

(2)

Az EGAA éves maximális összege az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet (3) 12. cikkében meghatározottaknak megfelelően (2011-es árakon számítva) 150 millió EUR.

(3)

Hollandia 2018. február 23-án az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a pénzügyi közvetítési ágazatban működő húsz olyan hollandiai vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel, amelyek Friesland, Drenthe és Overijssel régiókban működnek. E kérelmet az 1309/2013/EU rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megfelelően további információkkal egészítették ki. A kérelem eleget tesz az EGAA-ból folyósított pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan az 1309/2013/EU rendelet 13. cikkében megállapított követelményeknek.

(4)

Az EGAA-t ezért igénybe kell venni a Hollandia által benyújtott kérelem alapján nyújtandó, 1 192 500 EUR összegű pénzügyi hozzájárulás folyósítása érdekében.

(5)

Az EGAA igénybevételéhez szükséges idő minimalizálása érdekében ezt a határozatot az elfogadása napjától kell alkalmazni,

„b)

a (4) bekezdés a következőképpen módosul:”

„b)

a 4. pont a következőképpen módosul:”.

„d)

a 9. cikk (4) bekezdésének f) pontjában említett természetes személy vezetékneve, utóneve és címe, vagy az ott említett cég/egyéb szervezet neve és címe;”

„d)

a 9. cikk 4. pontjának f) alpontjában említett természetes személy vezetékneve, utóneve és címe, vagy az ott említett cég/egyéb szervezet neve és címe;”.

„12.

azon esetek, amikor a 9. cikk (6) bekezdésében említett adatok az (8) cikk (5) bekezdésének második mondatával összhangban tényszerűen nem adhatók meg;

13.

azon esetek, amikor a 9. cikk (6) bekezdésében említett adatok a 8. cikk (5) bekezdésének második mondatával összhangban jogi okokból nem adhatók meg;

14.

azon esetek, amikor elutasították azon személy vízumát, aki a 8. cikk (5) bekezdésének második mondatával összhangban tényszerűen nem tudta megadni a 9. cikk (6) bekezdésében említett adatokat.”

„12.

azon esetek, amikor a 9. cikk 6. pontjában említett adatok a 8. cikk (5) bekezdésének második mondatával összhangban tényszerűen nem adhatók meg;

13.

azon esetek, amikor a 9. cikk 6. pontjában említett adatokat a 8. cikk (5) bekezdésének második mondatával összhangban jogi okokból nem kellett megadni;

14.

azon esetek, amikor elutasították azon személy vízumát, aki a 8. cikk (5) bekezdésének második mondatával összhangban tényszerűen nem tudta megadni a 9. cikk 6. pontjában említett adatokat.”

„a)

státusinformáció, valamint az igénylőlapról vett, a 9. cikk (2) és (4) bekezdésében említett adatok;”

„a)

státusinformáció, valamint az igénylőlapról vett, a 9. cikk 2. és 4. pontjában említett adatok;”.

„b)

a 9. cikk (4) bekezdésében említett, az igénylőlapról átvett adat;”

„b)

a 9. cikk 4. pontjában említett, az igénylőlapról átvett adat;”.

„b)

a 9. cikk (4) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett, az igénylőlapról származó adatok;”

„b)

a 9. cikk 4. pontjának a), b) és c) alpontjában említett, az igénylőlapról származó adatok;”.

„e)

a házastársra és a gyermekekre vonatkozó kapcsolódó kérelemfájl(ok)ban szereplő, a 9. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában említett adatok.”

„e)

a házastársra és a gyermekekre vonatkozó kapcsolódó kérelemfájl(ok)ban szereplő, a 9. cikk 4. pontjának a) és b) alpontjában említett adatok.”