19.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 262/1

A TANÁCS (Euratom) 2018/1563 RENDELETE

(2018. október 15.)

az Európai Atomenergia-közösségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2019–2020) és az 1314/2013/Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 7. cikke első bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére, (1)

a Tudományos és Műszaki Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)

Az Európai Atomenergia-közösség (a továbbiakban: a Közösség) egyik célkitűzése, hogy – többek között a tagállamokban folytatott nukleáris kutatás előmozdítása és elősegítése, valamint közösségi kutatási és képzési program végrehajtásával történő kiegészítése révén – hozzájáruljon az életszínvonal emeléséhez a tagállamokban.

(2)

A nukleáris kutatás a nukleáris biztonság, védelem és sugárvédelem szintjének növelése révén hozzájárulhat a társadalmi és gazdasági jóléthez és a környezeti fenntarthatósághoz. Ugyanilyen fontos a nukleáris kutatás potenciális hozzájárulása az energiarendszer hosszú távú széntelenítésének biztonságos, hatékony és zavartalan megvalósításához.

(3)

A Közösség 1314/2013/Euratom tanácsi rendelettel (2) létrehozott 2014–2018-as kutatási és képzési programjának (a továbbiakban: a 2014–2018-as program) időközi értékelése megállapította, hogy a tevékenység releváns és továbbra is hathatósan hozzájárul a nukleáris biztonság, a nukleáris védettség és biztosítékok, a radioaktív hulladékok kezelése, a sugárvédelem és a fúziós energia területén felmerülő kihívások kezeléséhez.

(4)

A nukleáris kutatás közösségi szintű folyamatosságának biztosítása érdekében meg kell határozni a Közösség kutatási és képzési programját a 2019. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a 2019-2020-as program). A 2019-2020-as program célkitűzéseinek meg kell egyezniük a 2014–2018-as program célkitűzéseivel, a programnak ugyanazokat a tevékenységeket kell támogatnia és ugyanazon végrehajtási módot kell alkalmaznia, amely már eredményesnek és megfelelőnek bizonyult a 2014–2018-as program célkitűzéseinek elérésében.

(5)

A nukleáris kutatás támogatása révén a 2019-2020-as program hozzá fog járulni az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) létrehozott „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (a továbbiakban: a „Horizont 2020” keretprogram) célkitűzéseinek eléréséhez, és elő fogja segíteni az Európa 2020 stratégia végrehajtását, valamint az Európai Kutatási Térség létrehozását és működését.

(6)

Mindamellett, hogy a nukleáris energia potenciálisan befolyásolhatja az energiaellátást és a gazdasági fejlődést, a súlyos nukleáris balesetek veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre. Ezért a 2019-2020-as programban a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítani a nukleáris biztonságra és – adott esetben – a Közös Kutatóközpont által vizsgált biztonsági szempontokra.

(7)

A Tanács 2008. február 28-i brüsszeli ülésén elfogadott következtetéseiben meghatározott európai stratégiai energiatechnológiai terv (a továbbiakban: a SET-terv) előirányozza a karbonszegény technológiák fejlesztésének felgyorsítását. Az Európai Tanács a 2011. február 4-i ülésén megállapodott abban, hogy az Unió és tagállamai ösztönözni fogják a megújuló energiaforrások hasznosítására, valamint a biztonságos és fenntartható karbonszegény technológiákra irányuló beruházásokat, és a SET-tervben megállapított technológiai prioritások megvalósítására fognak összpontosítani. Az egyes tagállamok továbbra is maguk döntik el, hogy mely technológiatípusokat támogatják.

(8)

mivel minden tagállam rendelkezik nukleáris létesítménnyel vagy felhasznál – különösen orvosi célokra – radioaktív anyagokat, a Tanács a 2008. december 1-jén és 2-án Brüsszelben tartott ülésén elfogadott következtetéseiben elismerte a nukleáris területhez tartozó készségek iránti folyamatos igényt, melynek kielégítése elsősorban a kutatással összekapcsolódó, közösségi szinten koordinált megfelelő oktatással és képzéssel érhető el.

(9)	Noha mindegyik tagállam maga dönthet arról, hogy használ-e nukleáris energiát vagy sem, az is egyértelmű, hogy a nukleáris energia különböző szerepet tölt be az egyes tagállamokban.

(10)

A Közösség az ITER projekt közös megvalósítása érdekében az ITER Nemzetközi Fúziósenergia-fejlesztési Szervezete létrehozásáról szóló megállapodás (4) aláírásával vállalta, hogy részt vesz az ITER-projekt felépítésében és jövőbeli kihasználásában. A Közösség hozzájárulásának irányítása a 2007/198/Euratom tanácsi határozattal (5) létrehozott Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás (a továbbiakban: Fusion for Energy) keretében történik.

(11)

Ahhoz, hogy a magfúzió hitelt érdemlő megoldás legyen a kereskedelmi célú energiatermelésre, először is arra van szükség, hogy az ITER sikeresen és időben megépüljön és üzembe álljon. Másodszor pedig ambiciózus, de teljesíthető ütemtervet kell készíteni a 2050-re megvalósítandó villamosenergia-termelésre vonatkozóan. E célok eléréséhez az európai magfúziós programot fokozatosan az említett ütemterv végrehajtását szolgáló közös tevékenységi programmá kell alakítani. A folyamatban lévő magfúziós kutatási tevékenységek eredményeinek szavatolása, valamint a magfúzió területével foglalkozó érdekelt felek hosszú távú elkötelezettségének és egymással való hosszú távú együttműködésének biztosítása érdekében gondoskodni kell a Közösség támogatásának folyamatosságáról. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni mindenekelőtt az ITER-t támogató tevékenységekre, de a demonstrációs reaktorra irányuló fejlesztésekre is, és ezen belül adott esetben a magánszektor részvételét is erősíteni kell. Ezen észszerűsítés és hangsúlyáthelyezés közben nem szabad kockára tenni azt a vezető szerepet, amelyet a fúziós energia tudományos közösségében Európa betölt.

(12)

A Közös Kutatóközpontnak továbbra is a felhasználó igényeire szabott, független tudományos és technológiai támogatást kell biztosítania a közösségi szakpolitikák megfogalmazásához, kialakításához, végrehajtásához és nyomon követéséhez, különösen a nukleáris biztonsági és védelmi kutatás és képzés területén. Az Unióban folyó kutatás emberi erőforrásainak optimális kiaknázása és a párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a Közös Kutatóközpont által végzett új tevékenységeket minden esetben elemezni kell annak megállapítása érdekében, hogy azok összhangban állnak-e a tagállamokban folytatott tevékenységekkel. A „Horizont 2020” keretprogram nukleáris védelemmel kapcsolatos vetületeinek a Közös Kutatóközpont közvetlen tevékenységeire kell korlátozódniuk.

(13)	A Közös Kutatóközpontnak a jövőben is további erőforrásokat kell létrehoznia versenyképes tevékenységek révén, beleértve a 2019-2020-as program közvetett tevékenységeiben való részvételt, a harmadik felekkel folytatott munkát és – csekélyebb mértékben – a szellemi tulajdon kiaknázását is.

(14)

Az Uniónak az a szerepe, hogy – valamennyi tagállama érdekében – keretet alakítson ki az atommag-hasadási technológiákra vonatkozó közös élvonalbeli kutatás, tudásteremtés és tudásmegőrzés támogatására, különös tekintettel a biztonságra, a védelemre, a sugárvédelemre és a nonproliferációra. Ehhez független tudományos eredményekre van szükség, a Közös Kutatóközpont hozzájárulása pedig kulcsfontosságú ezen a területen. A Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, 2010. október 6-i, „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című közleményében erre rámutatott, és kifejezte azon szándékát, hogy a politikai döntéshozatal tudományos alapjait a Közös Kutatóközpont révén megerősítse. A Közös Kutatóközpont e feladatnak azzal kíván eleget tenni, hogy a nukleáris biztonságot és védelmet érintő kutatási tevékenységét az Unió szakpolitikai prioritásaira összpontosítja.

(15)

A tudomány és a társadalom közötti kapcsolat elmélyítése és a tudományba vetett közbizalom megerősítése érdekében a 2019-2020-as programnak támogatnia kell a polgárok és a civil társadalom tájékozott részvételét a kutatási és innovációs ügyekben, ehhez pedig elő kell mozdítania a tudományos oktatást, hozzáférhetőbbé kell tennie a tudományos ismereteket, olyan, felelősségteljes kutatási és innovációs menetrendeket kell kidolgoznia, amelyek eloszlatják a polgárok és a civil társadalom aggályait és megfelelnek elvárásaiknak, valamint meg kell könnyítenie részvételüket a 2019-2020-as programhoz tartozó tevékenységekben.

(16)

A 2019-2020-as program végrehajtása folyamán reagálni kell a tudomány és a technológia, az ipar, a szakpolitikák és a társadalom lehetőségeinek és igényeinek alakulására. A menetrendeket ezért valamennyi érintett ágazat érdekelt feleivel szoros egyeztetésben kell kijelölni, és kellő rugalmasságot kell hagyni az új fejlemények figyelembevételéhez. A2019-2020-as program ideje alatt külső szaktanácsadáshoz lehet folyamodni, igénybe véve emellett a releváns struktúrákat, például az európai technológiai platformokat is.

(17)

A 2013. február 26–27-én Brüsszelben, a Bizottság és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság közös szervezésében megrendezett – egy interdiszciplináris, többek között energetikai, közgazdasági és társadalomtudományi szakértők által készített tanulmányon alapuló – „Az atommaghasadással kapcsolatos kutatások előnyei és korlátai a karbonszegény gazdaságra nézve” című szimpóziumon folytatott viták eredményeképp a felek megállapították, hogy folytatni kell az európai szintű nukleáris kutatást.

(18)

A 2019-2020-as programnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Unióban vonzóbbá váljon a kutatói életpálya. Megfelelő figyelmet kell fordítani– önkéntes jellegük tiszteletben tartása mellett – a Kutatók Európai Chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexéről szóló, 2005. március 11-i bizottsági ajánlásra (6), valamint az Európai Kutatási Térséggel összefüggésben meghatározott egyéb referenciakeretekre.

(19)

A kutatás színvonalasabbá tétele és az innováció serkentése céljából a 2019-2020-as program keretében kialakított tevékenységek során törekedni kell a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására a kutatásban és az innovációban, különösen a nemek közötti aránytalanság hátterében álló okok kezelésével, a női és férfi kutatók képességeinek teljes kibontakoztatásával, valamint a társadalmi nemi dimenziónak a projektek tartalmába való beépítésével. A tevékenységek során törekedni kell továbbá a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó – az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkében megállapított – elvek érvényre juttatására.

(20)

A 2019-2020-as program által támogatott kutatási és innovációs tevékenységek során tiszteletben kell tartani az etikai alapelveket. Adott esetben figyelembe kell venni a tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport energiaügyi kérdésekkel kapcsolatos véleményeit. A kutatási tevékenységeknek során továbbá figyelembe kell venni az EUMSZ 13. cikkét és csökkenteni kell az állatok kutatási és kísérleti célú felhasználását, végcélként az állatfelhasználás kiváltását szem előtt tartva. Minden tevékenységet az emberi egészségvédelem magas szintjének biztosításával kell végrehajtani.

(21)

A hatás növelése érdekében továbbá a 2019-2020-as programból és a magánforrásokból származó finanszírozást a köz- és a magánszféra közötti partnerségek keretében együttesen kell mozgósítani olyan kulcsfontosságú területeken, ahol a kutatás és az innováció hozzájárulhat az Unió tágabb versenyképességi céljaihoz. Különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások részvételére.

(22)	A 2019-2020-as programnak ösztönöznie kell a közös érdeken és a kölcsönös előnyökön alapuló – különösen a biztonság területét érintő – együttműködést harmadik országokkal, mindenekelőtt a nukleáris biztonság folyamatos javításának előmozdítása céljából.

(23)

A belső piacon működő összes vállalkozás egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében a 2019-2020-as program nyújtotta finanszírozást az állami támogatási szabályokkal összhangban kell kialakítani, ezáltal biztosítva a közkiadások eredményességét, és megelőzve a piactorzulást, például a magánfinanszírozás kiszorítását, nem hatékony piaci szerkezetek létrehozását vagy rossz hatékonysággal működő cégek fennmaradását.

(24)

Az Európai Tanács a 2011. február 4-i következtetéseiben kijelentette, hogy az uniós kutatás finanszírozásában az ellenőrzés és a kockázatkezelés újfajta megközelítésére van szükség, és új egyensúly megteremtését szorgalmazta a bizalom és az ellenőrzés, illetve a kockázatvállalás és a kockázatkerülés között. A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló 2010. november 11-i állásfoglalásában (7) az Európai Parlament az adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítés irányába történő elmozdulást szorgalmazta és kijelentette, hogy az uniós kutatásfinanszírozás során nagyobb bizalmat és kockázattűrést kellene tanúsítani a résztvevők iránt.

(25)

Az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, a kárba veszett, tévesen kifizetett vagy helytelenül felhasznált források visszatéríttetését és adott esetben a bírságokat. Enyhíteni kell a résztvevőkre háruló kontroll jelentette terhet a kontrollstratégia olyan értelmű felülvizsgálatával, amely a hangsúlyt a hibaarányok minimalizálásáról a kockázatértékelésen alapuló kontrollra és a csalások felderítésére helyezi át.

(26)

Fontos gondoskodni a 2019-2020-as program pénzgazdálkodásának hatékony és eredményes voltáról, valamint a 2019-2020-as program minél hatékonyabb és felhasználóbarátabb végrehajtásáról; emellett biztosítani kell a jogbiztonságot és azt is, hogy valamennyi résztvevő hozzáférhessen a 2019-2020-as programhoz. Biztosítani kell az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az egyszerűsítésre és a szabályozás javítására vonatkozó követelményeknek való megfelelést.

(27)

Annak érdekében, hogy a 2019-2020-as program végrehajtása minél hatékonyabb legyen, hogy egyszerűsített eljárásoknak köszönhetően ahhoz valamennyi résztvevő könnyen hozzáférjen, valamint hogy a résztvevőkre egységes, átfogó és átlátható keret legyen irányadó, indokolt, hogy a 2019-2020-as programban való részvételre és a kutatási eredmények terjesztésére – egyes kiigazításokkal, illetve kivételekkel – a „Horizont 2020” keretprogramra alkalmazandó, az 1291/2013/EU rendeletben foglalt szabályok vonatkozzanak.

(28)

A „Horizont 2020” keretprogram keretében létrehozott hitel- és tőkefinanszírozási eszközök lehető leghatékonyabb felhasználása érdekében – a 2019-2020-as-program körébe tartozó tevékenységek sajátos jellegének megőrzése, valamint a rendelkezésre álló költségvetés maximális kihasználása mellett – a 2019-2020-as program vagy a 2014–2018-as program keretében rendelkezésre bocsátott, említett finanszírozási eszközök fel nem használásából fakadó visszafizetéseket közvetlenül a 2019-2020-as program céljaira kell felhasználni.

(29)	Fontos az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: az Euratom-Szerződés) 2. fejezetével összhangban továbbra is elősegíteni a résztvevők által létrehozott szellemi tulajdon hasznosítását, ugyanakkor megvédeni a többi résztvevő és a Közösség jogos érdekeit is.

(30)

Az 1908/2006/Euratom tanácsi rendelet (9) és a 139/2012/Euratom tanácsi rendelet (10) alapján létrehozott és a Bizottság által kezelt résztvevői garanciaalapok fontos védőmechanizmusnak bizonyultak, mivel mérséklik a nem teljesítő résztvevők részéről esedékessé váló, de vissza nem fizetett összegekhez kapcsolódó kockázatokat. Az 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) létrehozott résztvevői garanciaalapnak az e rendelet alapján végzett tevékenységekre is ki kell terjednie.

(31)

A 2019-2020-as program keretébe tartozó közvetett tevékenységek végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egyrészt munkaprogramok, másrészt a közvetett tevékenységek finanszírozásának jóváhagyásáról szóló határozat elfogadására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően kell gyakorolni.

(32)	A 2019-2020-as programnak a vonatkozó területeken kijelölt célkitűzései eléréséhez a több területet érintő tevékenységek támogatására van szükség, mind a 2019-2020-as program keretein belül, mind a „Horizont 2020” keretprogrammal közösen.

(33)

A teljesítménymenedzsment eredményességéhez, beleértve az értékelést és a nyomon követést is, olyan egyedi eredményességi mutatók kidolgozására van szükség, amelyek mérhetők az idő előrehaladtával, reálisak, megfelelnek az uniós beavatkozás logikájának, továbbá a célkitűzések és a tevékenységek hierarchiáját figyelembe véve relevánsak. Megfelelő koordinációs mechanizmusokat kell bevezetni a 2019-2020-as program végrehajtása és nyomon követése, valamint az Európai Kutatási Térség előrehaladásának, eredményeinek és működésének nyomon követése között.

(34)	A Közös Kutatóközpontnak a 96/282/Euratom bizottsági határozattal (13) létrehozott kormányzótanácsával konzultációra került sor a Közös Kutatóközpont közvetlen tevékenységeinek tudományos és technológiai tartalmáról.

(35)	A jogbiztonság érdekében az 1314/2013/Euratom rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(36)	Az Európai Parlamenttel önkéntes alapon konzultációra került sor, és az Európai Parlament véleményt nyilvánított (14),

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

LÉTREHOZÁS

1. cikk

Létrehozás

Ez a rendelet létrehozza a 2019. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszakra az Európai Atomenergia-közösség kutatási és képzési programját (a továbbiakban: a 2019-2020-as program), és megállapítja a programban való részvétel szabályait, beleértve az e rendelet alapján odaítélt források kezelésével megbízott finanszírozó szervek programjaiban, valamint az e rendelet alapján és az 1291/2013/EU rendelettel létrehozott „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (a továbbiakban: a „Horizont 2020” keretprogram) alapján közösen végrehajtott tevékenységekben való részvételre irányadó szabályokat is.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a) „kutatási és innovációs tevékenység”: a kutatási, a technológiafejlesztési, a demonstrációs és az innovációs tevékenységek teljes köre, beleértve a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködés előmozdítását, az eredmények terjesztését és optimalizálását, valamint az Európai Atomenergia-közösségben (a továbbiakban: a Közösség) működő kutatók képzésének és mobilitásának serkentését is;

b) „közvetlen tevékenységek”: a Bizottság által a Közös Kutatóközpontja révén végrehajtott kutatási és innovációs tevékenységek;

c) „közvetett tevékenységek”: olyan kutatási és innovációs tevékenységek, amelyekhez a Közösség vagy az Unió (a továbbiakban: az Unió) pénzügyi támogatást nyújt, és amelyeket résztvevők hajtanak végre;

d) „a köz- és magánszféra partnersége”: olyan partnerség, amelyben magánszektorbeli partnerek, a Közösség és – adott esetben – más partnerek, például közszektorbeli szervek vállalják, hogy közösen támogatják egy kutatási és innovációs program vagy kutatási és innovációs tevékenységek kidolgozását és végrehajtását;

e) „közszektoron belüli partnerség”: olyan partnerség, amelyben helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi szintű közszektorbeli szervek vagy közfeladatot ellátó szervek a Közösséggel együtt vállalják, hogy közösen támogatják egy kutatási és innovációs program vagy kutatási és innovációs tevékenységek kidolgozását és végrehajtását.

3. cikk

Célok

(1) A 2019-2020-as program általános célkitűzése, hogy előmozdítsa a nukleáris kutatási és képzési tevékenységeket, hangsúlyt fektetve a nukleáris biztonság, a nukleáris védelem és a sugárvédelem folyamatos javítására, különösen annak érdekében, hogy potenciálisan hozzájáruljon az energiarendszer biztonságos és hatékony módon történő hosszú távú széntelenítéséhez. Ezt az általános célkitűzést az I. mellékletben részletezett tevékenységek útján, az e cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt különös célkitűzések elérését szolgáló közvetlen és közvetett tevékenységek formájában kell megvalósítani.

(2) A 2019-2020-as program közvetett tevékenységeinek különös célkitűzései a következők:

a)	a nukleáris rendszerek biztonságosságának támogatása;

b)	hozzájárulás a radioaktív véghulladék kezelésére alkalmas biztonságos, hosszú távú megoldások kifejlesztéséhez, ideértve a radioaktív hulladék végleges geológiai elhelyezését, valamint a particionálást és a transzmutációt is;

c)	a nukleáris szakértelem és kiválóság fejlesztésének és fenntartásának támogatása az Unióban;

d)	az ionizáló sugárzást felhasználó orvosi alkalmazások sugárvédelmének és fejlesztésének támogatása, ideértve többek között azt, hogy a radioizotópokhoz biztonságos módon lehessen hozzájutni, és azokat biztonságosan lehessen használni;

e)	előrelépés a magfúzió energiaforrásként való alkalmazhatóságának demonstrálása felé a meglévő és leendő magfúziós létesítmények hasznosítása révén;

f)	a leendő fúziós erőművek megalapozása anyagok és technológiák fejlesztésével, valamint koncepciótervek készítésével;

g)	az innováció és az ipari versenyképesség előmozdítása;

h)	a páneurópai jelentőségű kutatási infrastruktúra rendelkezésre állásának és igénybevételének biztosítása.

(3) A 2019-2020-as program közvetlen tevékenységeinek különös célkitűzései a következők:

a)	a nukleáris biztonság javítása a fűtőelem- és reaktorbiztonságra, a hulladékkezelésre – ezen belül a végleges geológiai elhelyezésre, valamint a particionálásra és a transzmutációra –, továbbá a leszerelésre, valamint a veszélyhelyzeti felkészültségre is kiterjedően;

b)	a nukleáris védelem javítása a nukleáris biztosítékokra, a nonproliferációra, a tiltott kereskedelem elleni küzdelemre és a nukleáris kriminalisztikára is kiterjedően;

c)	a szabványosítással kapcsolatos nukleáris tudásalap kiválóságának növelése;

d)	a tudásmenedzsment, az oktatás és a képzés ügyének előmozdítása;

e)	az Unió nukleáris biztonságra és védelemre vonatkozó politikájának támogatása.

Amennyiben a Közös Kutatóközpontra új tevékenységet bíznak, a Közös Kutatóközpont kormányzótanácsának elemzést kell végeznie annak megállapítása érdekében, hogy az összhangban áll-e a tagállamokban folytatott tevékenységekkel.

(4) A 2019-2020-as programot olyan módon kell végrehajtani, amely biztosítja, hogy a támogatott prioritások és tevékenységek megfeleljenek a változó igényeknek, figyelemmel a tudomány, a technológia, az innováció, a szakpolitikai döntéshozatal, piacok és a társadalom állandó fejlődésére az emberi erőforrások és a pénzügyi források optimális kiaknázása, valamint az Unióban folyó nukleáris kutatás és fejlesztés terén való párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében.

(5) A (2) és a (3) bekezdésben említett különös célkitűzések keretein belül figyelembe vehetők a 2019-2020-as program végrehajtási időszaka folyamán újonnan felmerülő nem várt igények. Ide tartozhatnak indokolt esetben a felmerülő lehetőségek, válságok és fenyegetések, az új uniós politikák kifejlesztésével kapcsolatos szükségletek nyomán, valamint a jövőbeli programok keretében támogatásra előirányzott tevékenységek kísérleti kipróbálásával összefüggésben hozandó intézkedések.

4. cikk

Költségvetés

(1) A 2019-2020-as program végrehajtására biztosított pénzügyi keretösszeg 770 220 000 EUR. Ez az összeg a következőképpen oszlik meg:

a)	a magfúziós kutatási és fejlesztési programhoz kapcsolódó közvetett tevékenységek: 349 834 000 EUR;

b)	az atommaghasadáshoz, a nukleáris biztonsághoz és a sugárvédelemhez kapcsolódó közvetett tevékenységek: 151 579 000 EUR;

c)	közvetlen tevékenységek: 268 807 000 EUR.

A 2019-2020-as program közvetett tevékenységeinek végrehajtása esetében a Bizottság igazgatási kiadásai a 2019-2020-as program időtartama alatt átlagosan legfeljebb az első albekezdés a) és b) pontjában foglalt összegek együttes összegének 6 %-át tehetik ki.

(2) A 2019-2020-as program pénzügyi keretéből fedezhetők a program irányításához és célkitűzései eléréséhez szükséges előkészítő, nyomonkövetési, kontroll-, ellenőrzési és értékelési tevékenységek és különösen – ha kapcsolódnak e rendelet általános célkitűzéseihez – a tanulmánykészítés és a szakértői találkozók kiadásai, valamint az elsődlegesen információfeldolgozásra és -cserére szolgáló informatikai hálózatokkal kapcsolatos kiadások, továbbá a Bizottságnak a 2019-2020-as program irányítása kapcsán felmerülő, a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó minden egyéb kiadása. Az olyan folyamatos és ismétlődő tevékenységek, mint például a kontroll, az ellenőrzés és az IT-hálózatok kapcsán felmerülő kiadások a Bizottságnak az (1) bekezdésében meghatározott igazgatási kiadásai keretében fedezhetők.

(3) Szükség szerint és kellően indokolt esetben a 2020. december 31-ig le nem záruló tevékenységekkel kapcsolatos igazgatási feladatok ellátása céljából előirányzatok vehetők fel a 2020 utáni költségvetésbe a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó kiadások fedezésére.

(4) Amennyiben a közvetlen tevékenységek hozzájárulnak olyan jogalanyok által létrehozott kezdeményezésekhez, amelyeket a Bizottság a 6. cikk (2) bekezdésével és a 15. cikkel összhangban végrehajtási feladatokkal bízott meg, az említett hozzájárulás nem tekintendő a szóban forgó kezdeményezésekhez rendelt pénzügyi hozzájárulás részének.

(5) A költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekre bonthatók. Ebben az esetben a Bizottság az éves részletekre vonatkozóan minden évben a pénzügyi támogatásban részesülő tevékenységek előrehaladásának, a tervezett igényeknek és a költségvetési források rendelkezésre állásának a figyelembevételével tesz kötelezettségvállalást.

5. cikk

Harmadik országok társulása

(1) A 2019-2020-as programhoz a következők társulhatnak:

a)	csatlakozó, tagjelölt és potenciális tagjelölt országok, az uniós programokban való részvételükre irányadó, a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelvekkel és általános feltételekkel összhangban;

az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai, vagy az európai szomszédságpolitika körébe tartozó azon országok vagy területek, amelyek eleget tesznek valamennyi alábbi kritériumnak:

i.	színvonalas tudományos, technológiai és innovációs kapacitás;

ii.	eredményes korábbi részvétel uniós kutatási és innovációs programokban;

iii.	a szellemitulajdon-jogok tisztességes és méltányos módon történő kezelése;

c)	a hetedik Euratom-keretprogramhoz vagy a 2014–2018-as Euratom kutatási és képzési programhoz társult országok és területek.

(2) A társult országoknak a 2019-2020-as programban való részvételére irányadó különös feltételekről – beleértve az adott társult ország bruttó hazai termékének alapján megállapított pénzügyi hozzájárulást is – az Unió és a társult országok közötti nemzetközi megállapodásokban kell rendelkezni.

II. CÍM

VÉGREHAJTÁS

I. FEJEZET

Végrehajtás, irányítás és támogatásnyújtási formák

6. cikk

Irányítás és a közösségi támogatásnyújtás formái

(1) A 2019-2020-as programot közvetett tevékenységek útján kell végrehajtani, a költségvetési rendelet szerinti finanszírozási formák közül egynek vagy többnek, így különösen vissza nem térítendő támogatásoknak, pénzdíjaknak, beszerzéseknek és finanszírozási eszközöknek az igénybevételével. A Közösség általi támogatásnyújtás továbbá a Közös Kutatóközpont kutatási és innovációs tevékenységei formájában megvalósuló közvetlen tevékenységekből is áll.

(2) Az Euratom-Szerződés 10. cikkének sérelme nélkül a Bizottság a 2019-2020-as program végrehajtásának meghatározott részével megbízhatja a költségvetési rendelet 62. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett finanszírozó szerveket.

A Bizottság ezenkívül a 2019-2020-as program szerinti közvetett tevékenységek végrehajtásával megbízhatja a „Horizont 2020” keretprogram alapján létrehozott vagy abban említett szerveket is.

(3) A Bizottság a 12. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében, végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja a közvetett tevékenységek finanszírozásának jóváhagyásáról szóló határozatot.

7. cikk

A részvételre és a kutatási eredmények terjesztésére irányadó szabályok

(1) Az e cikk (2) és (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, bármely jogalanynak a 2019-2020-as program keretében végzett közvetett tevékenységekben való részvételére az 1290/2013/EU rendeletben megállapított szabályok az irányadók.

(2) A 2019-2020-as program alkalmazásában az 1290/2013/EU rendelet 43. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett biztonsági szabályok magukban foglalják a tagállamoknak az Euratom-Szerződés 24. cikke szerinti védelmi érdekeit is.

Az 1290/2013/EU rendelet 44. cikke (3) bekezdésének első albekezdésétől eltérve a Bizottság vagy a finanszírozó szerv – azon eredmények esetében, amelyeket olyan résztvevők hoztak létre, amelyek a Közösség részéről pénzügyi hozzájárulásban részesültek – kifogással élhet a tulajdonjog átruházásával vagy a kizárólagos vagy nem kizárólagos használati engedély megadásával szemben, amennyiben az átruházás vagy az engedély megadása olyan harmadik felek részére történik, amelyek a 2019-2020-as programhoz nem társult harmadik országok valamelyikében rendelkeznek székhellyel, ha úgy ítéli meg, hogy az átruházás vagy az engedély megadása nem áll összhangban az uniós gazdaság versenyképességének fejlesztésére vonatkozó célkitűzéssel, vagy összeegyeztethetetlen az etikai alapelvekkel vagy biztonsági megfontolásokkal. Az említett „biztonsági megfontolások” magukban foglalják a tagállamoknak az Euratom-Szerződés 24. cikke szerinti védelmi érdekeit is.

Az 1290/2013/EU rendelet 49. cikke (1) bekezdésének első albekezdésétől eltérve a Közösség és közös vállalkozásai – a Közösség politikáinak és programjainak fejlesztése, végrehajtása és nyomon követése, vagy harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott nemzetközi együttműködés keretében vállalt kötelezettségek teljesítése céljából – jogosultak hozzáférni az olyan résztvevők eredményeihez, amelyek a Közösség részéről pénzügyi hozzájárulásban részesültek. E hozzáférés jogosultja feljogosíthat harmadik feleket az eredmények közbeszerzésekben való felhasználására, továbbá e hozzáférési jog magában foglalja a használati jog továbbadásának jogát, kereskedelmi célokat és a piaci versenyben való részvétel céljait nem szolgálhatja, és jogdíjmentesen biztosítandó.

(3) Az 1290/2013/EU rendelettel létrehozott résztvevői garanciaalap fedezi a Bizottság vagy finanszírozó szervek által e rendelet értelmében nyújtott, vissza nem térítendő támogatásból finanszírozott tevékenységek keretében a résztvevők részéről esedékessé váló, de vissza nem fizetett összegekhez kapcsolódó kockázatokat.

8. cikk

Több területet érintő tevékenységek

(1) A 2019-2020-as program célkitűzéseinek elérése, valamint a 2019-2020-as program és a „Horizont 2020” keretprogram közös kihívásainak kezelése érdekében uniós pénzügyi hozzájárulásban részesülhetnek azok a tevékenységek, amelyek az I. mellékletben foglalt közvetett tevékenységek közül többet is érintenek, valamint a „Horizont 2020” keretprogramnak a 2013/743/EU tanácsi határozattal (15) létrehozott egyedi programja végrehajtását szolgáló közvetett tevékenységek.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi hozzájárulás a közvetett tevékenységekre szánt, e rendelet 4. cikkében és az 1291/2013/EU rendelet 6. cikkében foglalt pénzügyi hozzájárulások halmozásával, egyetlen finanszírozási rendszeren keresztül biztosítható.

9. cikk

Nemek közötti egyenlőség

A 2019-2020-as program keretében biztosítani kell a nemek közötti egyenlőség ügyének, valamint – a kutatás és az innováció tartalmát illetően – a társadalmi nemi dimenzió érvényesülésének eredményes előmozdítását.

10. cikk

Etikai alapelvek

(1) A 2019-2020-as program keretében végrehajtott valamennyi kutatási és innovációs tevékenységnek összhangban kell állnia az etikai alapelvekkel és a vonatkozó nemzeti, uniós és nemzetközi szabályozással, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját, valamint az emberi jogok európai egyezményét és annak kiegészítő jegyzőkönyveit is.

Különös figyelmet kell fordítani az arányosság elvére, a magánélet tiszteletben tartásához való jogra, a személyes adatok védelméhez való jogra, a személyeknek a testi és szellemi sérthetetlenséghez való jogára, a megkülönböztetésmentességhez való jogra és arra, hogy biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.

(2) A 2019-2020-as program keretében végrehajtott kutatási és innovációs tevékenységeknek kizárólag a polgári alkalmazásokra kell összpontosulniuk.

11. cikk

Munkaprogramok

(1) A Bizottság a közvetett tevékenységek végrehajtása céljából – a 12. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusok révén – munkaprogramokat fogad el. E munkaprogramoknak teret kell engedniük az alulról építkező, a célkitűzéseket innovatív módokon kezelő megközelítéseknek.

A munkaprogramoknak a költségvetési rendelettel összhangban tartalmazniuk kell a tevékenységek végrehajtásával kapcsolatos főbb elemeket, beleértve részletes célkitűzéseiket, a kapcsolódó finanszírozást és menetrendet, valamint a végrehajtás további éveire vonatkozó többéves megközelítést és stratégiai irányvonalakat is.

(2) A közvetlen tevékenységeket illetően a Bizottság – a 96/282/Euratom határozattal összhangban – többéves munkaprogramot készít, amely részletesebben meghatározza az I. mellékletben ismertetett célkitűzéseket, illetve tudományos és technológiai prioritásokat, valamint a végrehajtás menetrendjét.

Az első albekezdésben említett többéves munkaprogramban figyelembe kell venni a tagállamok, a társult országok, valamint az európai és a nemzetközi szervezetek által végzett kapcsolódó kutatási tevékenységeket is. A munkaprogramot szükség szerint aktualizálni kell.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett munkaprogramokban figyelembe kell venni a tudomány, a technológia és az innováció nemzeti, uniós és nemzetközi szintű állását, valamint a vonatkozó szakpolitikai, piaci és társadalmi fejleményeket. A munkaprogramokat szükség szerint aktualizálni kell.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben említett munkaprogramoknak tartalmazniuk kell egy olyan szakaszt, amely ismerteti a 8. cikkben említett, több területet érintő tevékenységeket.

12. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) A bizottság két különböző konfigurációban ül össze, melyek közül az egyik a 2019-2020-as program maghasadással összefüggő vonatkozásaival, míg a másik a magfúzióval összefüggő vonatkozásaival foglalkozik.

A 2019-2020-as program végrehajtásának elősegítése céljából a Bizottság a bizottság menetrendben meghatározott minden ülésekor, a megállapított iránymutatásaival összhangban, tagállamonként egy képviselő, valamint – olyan napirendi pontok esetében, amelyeknél valamely tagállam szakértőt kíván igénybe venni – tagállamonként egy szakértő/tanácsadó költségeit megtéríti.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkével összhangban a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(4) Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz vagy a bizottsági tagok egyszerű többsége ezt kéri.

13. cikk

A bizottság tájékoztatása

A Bizottság a 12. cikkben említett bizottságot rendszeresen tájékoztatja a 2019-2020-as program végrehajtásában összességében elért előrehaladásról, és időszerű információval látja el a 2019-2020-as program keretében javasolt vagy finanszírozott valamennyi közvetett tevékenységről.

14. cikk

Külső szaktanács és társadalmi szerepvállalás

(1) A 2019-2020-as program végrehajtása céljából – megfelelő esetben – figyelembe kell venni a következőktől származó szaktanácsot és észrevételeket:

a)	az Euratom-Szerződés 134. cikke szerinti Tudományos és Műszaki Bizottság;

b)	magas szintű szakértőkből álló, a Bizottság által létrehozott független tanácsadó csoportok;

c)	nemzetközi tudományos és technológiai megállapodások alapján a párbeszéd céljára létrehozott struktúrák;

d)	előremutató tevékenységek;

e)	célirányos nyilvános konzultációk (adott esetben a regionális és nemzeti hatóságok vagy érdekeltek részvételével); és

f)	a felelősségteljes kutatás és innováció támogatását garantáló átlátható és interaktív folyamatok.

(2) Messzemenően figyelemmel kell lenni továbbá a többek között az európai technológiai platformok, a közös programozási kezdeményezések és az európai innovációs partnerségek által megállapított kutatási és innovációs menetrendekre.

II. FEJEZET

Különös tevékenységi területek

15. cikk

Kis- és középvállalkozások

A 2019-2020-as programon belül különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások (kkv-k), valamint általánosságban a magánszektor megfelelő részvételére és az innováció rájuk gyakorolt hatásaira. Az értékelési és a nyomonkövetési intézkedések részeként a kkv-k részvételét kvantitatív és kvalitatív szempontból értékelni kell.

16. cikk

A köz- és magánszféra közötti, valamint a közszektoron belüli partnerségek

Az e rendelet 3. cikkében foglalt célkitűzések elérése érdekében a 2019-2020-as program különös tevékenységei végrehajthatók a következők révén:

a)	Euratom-Szerződés 5. fejezete alapján létrehozott közös vállalkozások;

b)	a „program-társfinanszírozási tevékenység” finanszírozási rendszeren alapuló, közszektoron belüli partnerségek;

c)	az 1291/2013/EU rendelet 25. cikkében említett, a köz- és magánszféra közötti szerződéses partnerségek.

17. cikk

Nemzetközi együttműködés harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel

(1) A harmadik országokban székhellyel rendelkező jogalanyok és a nemzetközi szervezetek az 1290/2013/EU rendeletben foglalt feltételekkel jogosultak a 2019-2020-as program közvetett tevékenységeiben való részvételre. Ezzel kapcsolatban az általános alapelv alóli kivételeket e rendelet 7. cikke tartalmazza. A 2019-2020-as programnak elő kell mozdítania a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel való nemzetközi együttműködést, mégpedig a következő célokból:

a)	az Európai Unió kutatási és innovációs kiválóságának és vonzerejének, valamint gazdasági és ipari versenyképességének fokozása;

b)	a közös társadalmi kihívások eredményes kezelése;

c)	az Unió külpolitikai és fejlesztéspolitikai célkitűzéseinek támogatása a külpolitika és a fejlesztéspolitika körébe tartozó programok kiegészítéseképpen, valamint törekvés a más uniós szakpolitikákkal való szinergiákra.

(2) Célzott tevékenységeket kell végrehajtani az együttműködés meghatározott harmadik országok vagy harmadik országokból álló csoportok viszonylatában való előmozdítása céljából, stratégiai megközelítés, valamint a közös érdek, prioritások és a kölcsönös előny elve alapján, figyelembe véve az adott országok, illetve országcsoportok tudományos és technológiai képességeit és piaci lehetőségeit, valamint a várható hatást.

Elő kell mozdítani a harmadik országok programjaiban viszonossági alapon való részvétel lehetőségét. A hatás maximalizálása érdekében elő kell mozdítani a tagállamok és a társult országok kezdeményezéseivel való koordinációt és szinergiákat. Az együttműködés jellege partnerországonként eltérő lehet.

Az együttműködés prioritásainak meghatározásánál figyelembe kell venni az Unió szakpolitikáinak alakulását, a harmadik országokkal való együttműködésre adódó lehetőségeket, valamint a szellemitulajdon-jogok tisztességes és méltányos kezelését.

18. cikk

Tájékoztatás, kommunikáció, hasznosítás és terjesztés

(1) A 2019-2020-as program végrehajtása során végzett tájékoztatási és terjesztési tevékenységeket a 2019-2020-as program alapján támogatott tevékenységek szerves részének kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdésben említett tájékoztatási tevékenységek közé tartozhatnak a következők:

a)	a 2019-2020-as program szerinti finanszírozás szélesebb körű megismertetésére és igénybevételének megkönnyítésére irányuló – különösen a viszonylag kis részvételi arányú térségeket és résztvevőtípusokat célzó – kezdeményezések;

b)	az eredmények kommunikálásának, hasznosításának és terjesztésének optimalizálásához szükséges készségek átadására irányuló célirányos segítségnyújtás projekteknek és konzorciumoknak;

c)	kezdeményezések a tudományos, technológiai és innovációs vonatkozású kérdésekről való nyilvános párbeszéd és vita előmozdítására, valamint a közösségi média és az egyéb innovatív technológiák és módszerek adta lehetőségek kihasználására;

d)	az Unió politikai prioritásainak kommunikálása, feltéve, hogy a prioritások e rendelet céljaihoz kapcsolódnak, így különösen a Bizottságnak időben részletes tájékoztatást kell nyújtania a tagállamok részére.

(3) Az Euratom-Szerződésre és a vonatkozó uniós jogszabályokra is figyelemmel az (1) bekezdésben említett terjesztési tevékenységek közé tartozhatnak a következők:

a)	olyan tevékenységek, amelyek több projekt – köztük adott esetben más forrásból finanszírozott projektek – eredményeit egyesítik felhasználóbarát adatbázisok és a fő eredményeket összefoglaló jelentések rendelkezésre bocsátása céljából;

b)	eredmények terjesztése a szakpolitikai döntéshozók körében – beleértve a szabványügyi szerveket is – annak előmozdítására, hogy a szakpolitikai szempontból lényeges eredményeket a megfelelő nemzetközi, uniós, nemzeti és regionális szintű szervek felhasználják.

III. FEJEZET

Kontroll

19. cikk

Kontroll és ellenőrzés

(1) E rendelet végrehajtása céljából olyan kontrollrendszert kell kialakítani, amely észszerű biztosítékot jelent a működés eredményességével és hatékonyságával kapcsolatos kockázatok megfelelő kezelésére, valamint a háttérügyletek jogszerűségére és szabályszerűségére nézve, figyelemmel a programok többéves voltára, valamint az érintett kifizetések jellegére.

(2) Az (1) bekezdésben említett kontrollrendszernek megfelelő egyensúlyt kell biztosítania a bizalom és a kontroll között, figyelembe véve a kontroll igazgatási és egyéb költségeit annak minden szintjén, különös tekintettel a résztvevőkre, annak érdekében, hogy a 2019-2020-as program elérhesse célkitűzéseit, és magához vonzhassa a legkiválóbb kutatókat és a leginnovatívabb vállalkozásokat.

(3) A 2019-2020-as program közvetett tevékenységeinek kiadásaira alkalmazandó – az (1) bekezdésben említett kontrollrendszer részét képező – ellenőrzési stratégiának a 2019-2020-as program egészének kiadásaiból vett reprezentatív minta pénzügyi ellenőrzésén kell alapulnia. Az említett reprezentatív mintát ki kell egészíteni a kiadásokhoz kapcsolódó kockázat értékelése alapján történő mintavétellel.

A 2019-2020-as program közvetett tevékenységeire fordított kiadások ellenőrzését következetesen, a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével összhangban kell végezni annak érdekében, hogy az ellenőrzés minél kisebb terhet rójon a résztvevőkre.

20. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

(1) A Bizottság – csalás, korrupció és más jogellenes tevékenységek elleni megelőző intézkedések alkalmazásával, hatékony ellenőrzésekkel, szabálytalanság észlelése esetén a jogalap nélkül kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint adott esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciókkal – megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet alapján finanszírozott cselekvések végrehajtása során az Unió pénzügyi érdekei védelemben részesüljenek.

(2) A Bizottság vagy képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumok és helyszíni ellenőrzések alapján ellenőrzést végezni valamennyi, vissza nem térítendő támogatásban részesülő kedvezményezettnél, vállalkozónál és alvállalkozónál, akik e rendelet alapján uniós forrásból részesültek.

A (3) bekezdésben foglaltak sérelme nélkül a Bizottság az utolsó részlet kifizetésétől számított két éven belül végezhet ellenőrzéseket.

(3) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (16) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (17) meghatározott rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezhet annak megállapítása céljából, hogy a 2019-2020-as program alapján finanszírozott, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodással, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó határozattal vagy valamely szerződéssel összefüggésben történt-e csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásoknak, továbbá a rendelet végrehajtása keretében létrejött szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

IV. FEJEZET

Nyomon követés és értékelés

21. cikk

Nyomon követés

(1) A Bizottság évente nyomon követi a 2019-2020-as program végrehajtását, beleértve előrehaladását és eredményeit is. A Bizottság e tekintetben tájékoztatást nyújt a 12. cikkben említett bizottság számára.

(2) A Bizottság jelentést készít az (1) bekezdésben említett nyomon követés eredményeiről, és nyilvánosságra hozza azokat.

22. cikk

Értékelés

(1) Az értékeléseket kellő időben kell elvégezni ahhoz, hogy a döntéshozatali folyamatban felhasználhatók legyenek.

A Bizottság 2022. december 31-ig átlátható eljárás során kiválasztott független szakértők segítségével utólagos értékelést készít a 2019-2020-as programról. Az említett értékelésnek ki kell terjednie az intézkedések indokaira, végrehajtására és eredményeire, valamint hosszú távú hatásaira és fenntarthatóságára annak érdekében, hogy egy ezt követő intézkedés esetleges megújítására, módosítására vagy felfüggesztésére vonatkozó döntés alapjául szolgálhasson.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak sérelme nélkül a 2019-2020-as program közvetlen és közvetett tevékenységeit külön-külön kell értékelni.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben említett értékelésekkel a 3. cikkben foglalt célkitűzések megvalósulásának haladását kell felmérni, figyelembe véve a II. mellékletben meghatározott vonatkozó eredményességi mutatókat.

(4) Adott esetben és amennyiben lehetséges, a tagállamok az érintett intézkedések nyomon követéséhez és értékeléséhez szükséges adatokat és információkat a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

(5) A Bizottság az (1) és a (2) bekezdésben említett értékelések következtetéseit saját észrevételeivel együtt az Európai Parlament, a Tanács, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elé tárja.

III. CÍM

ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

23. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

(1) Az 1314/2013/Euratom rendelet 2019. január 1-jével hatályát veszti.

(2) Az (1) bekezdés sérelme nélkül az 1314/2013/Euratom rendelet alapján közösségi pénzügyi támogatásban részesülő tevékenységekre és cselekvésekre a megszűnésükig, teljesülésükig vagy lezárásukig továbbra is az említett tevékenységekre vagy cselekvésekre alkalmazandó szabályok az irányadók. Az 1314/2013/Euratom rendelet alapján létrehozott bizottság fennmaradó feladatait az e rendelet 12. cikkében említett bizottságnak szükség esetén át kell vállalnia.

(3) A 4. cikkben említett pénzügyi keretösszegből fedezhetők a 2019-2020-as program és az 1314/2013/Euratom rendelet alapján elfogadott intézkedések közötti átmenet biztosításához szükséges technikai és igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos kiadások is.

(4) A költségvetési rendelet 209. cikke (3) bekezdésének második albekezdésétől eltérve az 1291/2013/EU rendelet értelmében létrehozott valamely pénzügyi eszköz által termelt és az e rendelet vagy az 1314/2013/Euratom rendelet alapján rendelkezésre bocsátott pénzeszközök fel nem használásából fakadó éves visszafizetéseket a 2019-2020-as programra kell fordítani.

24. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Luxembourgban, 2018. október 15-én.

a Tanács részéről

az elnök

F. MOGHERINI

(1) A 2018. július 6-i vélemény (HL C 237., 2018.7.6., 38. o.).

(2) A Tanács 1314/2013/Euratom rendelete (2013. december 16.) az Európai Atomenergia-közösségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2014–2018) (HL L 347., 2013.12.20., 948. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 104. o.).

(4) HL L 358., 2006.12.16., 62. o.

(5) A Tanács 2007/198/Euratom határozata (2007. március 27.) a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás létrehozásáról és részére kedvezmények nyújtásáról (HL L 90., 2007.3.30., 58. o.).

(6) HL L 75., 2005.3.22., 67. o.

(7) HL C 74 E., 2012.3.13., 34. o.

(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).

(9) A Tanács 1908/2006/Euratom rendelete (2006. december 19.) az Európai Atomenergia-közösség hetedik keretprogramjának (2007–2011) cselekvéseiben a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 400., 2006.12.30., 1. o.).

(10) A Tanács 139/2012/Euratom rendelete (2011. december 19.) az Európai Atomenergia-közösség keretprogramjának (2012–2013) közvetett cselekvései esetében a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 47., 2012.2.18., 1. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1290/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 81. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(13) A Bizottság 96/282/Euratom határozata (1996. április 10.) a Közös Kutatóközpont átszervezéséről (HL L 107., 1996.4.30., 12. o.).

(14) A 2018. szeptember 11-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(15) A Tanács 2013/743/EU határozata (2013. december 3.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról és a 2006/971/EK, a 2006/972/EK, a 2006/973/EK, a 2006/974/EK és a 2006/975/EK határozatok hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 965. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).

(17) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).

I. MELLÉKLET

TEVÉKENYSÉGEK

A 2019-2020-as program hátterében álló indokok – felkészülés 2020-ra

A 3. cikkben foglalt célkitűzések elérése révén a 2019-2020-as program hozzátesz a „Horizont 2020” keretprogram három prioritása, nevezetesen – a kiváló tudomány, az ipari vezető szerep és a társadalmi kihívások – keretében elért eredményekhez.

Az atomenergia kérdése szerepet kap az éghajlatváltozás elleni küzdelemről és Európa importált energiahordozóktól való függőségének csökkentéséről folyó vitában. A jövőben elérendő, fenntartható energiamix kialakításának tágabb kontextusában a 2019-2020-as program – a kutatási tevékenységek révén – hozzá fog járulni ahhoz a vitához is, hogy az atommaghasadásból nyert energia mivel és milyen mértékig járulhat hozzá a karbonszegény gazdaság megvalósításához. A nukleáris biztonság folyamatos javításának szavatolása révén a korszerűbb nukleáris technológiák jelentős javulást hozhatnak az erőforrás-hatékonyság és az erőforrások felhasználása területén is, és a jelenleginél kisebb hulladéktermeléssel járhatnak. Mindezek során a lehető legnagyobb figyelmet kell szentelni a nukleáris biztonság szempontjának.

A 2019-2020-as program megerősíti a nukleáris terület kutatási és innovációs keretét, valamint koordinálja a tagállamok kutatási erőfeszítéseit, ezáltal pedig kiküszöbölhetők az átfedések, a kulcsfontosságú területeken fenntartható a kritikus tömeg, és optimálisan használható fel a közfinanszírozás. Ez a koordináció ugyanakkor nem gátolja meg a tagállamokat abban, hogy nemzeti szükségleteik kielégítése érdekében saját programokkal rendelkezzenek.

Az arra irányuló stratégiának, hogy a magfúzió hitelt érdemlő megoldássá váljon a kereskedelmi mértékű karbonmentes energiatermelésre, mérföldköveket tartalmazó ütemtervet kell követnie, amelynek végső célja a 2050-re megvalósítandó villamosenergia-termelés. E stratégia véghezviteléhez az Unióban folytatott magfúziós vonatkozású munkát – beleértve az irányítást, a finanszírozást és a pénzgazdálkodást is – át kell szervezni annak érdekében, hogy a hangsúly az alapkutatásról a leendő létesítmények – például az ITER, a DEMO és a későbbi létesítmények – tervezésére, megépítésére és üzemére helyeződjék át. Ehhez szoros együttműködésre van szükség a magfúzióval foglalkozók uniós közösségének egésze, a Bizottság és a nemzeti finanszírozó hivatalok között.

Az e célok eléréséhez szükséges uniós szakértelem fenntartása érdekében a 2019-2020-as program tovább fokozza képzési szerepét olyan, páneurópai fontosságú képzési létesítmények létrehozásával, amelyek célzott programokat indítanak. Ez még jobban elő fogja mozdítani az európai kutatási térség magvalósulását, valamint a tagállamok és a társult országok további integrációját.

A program célkitűzéseinek eléréséhez szükséges tevékenységek

Közvetett tevékenységek

Annak érdekében, hogy a 2019-2020-as program közvetett tevékenységei és a tagállamok, illetve a magánszektor kutatási erőfeszítései kölcsönösen erősítsék egymást, a munkaprogramok prioritásait azon észrevételek alapján kell megállapítani, amelyek a nemzeti hatóságoktól és a nukleáris kutatásban érdekelt, valamilyen szervezeti kereten belül – például a nukleáris rendszerekkel és biztonsággal, a véghulladék kezelésével, a sugárvédelemmel és az alacsony sugárdózisok kockázataival és a magfúziós kutatással foglalkozó technológiai platformokon és technikai fórumokon belül, vagy a nukleáris kérdésekben érdekelt felek bármilyen más jelentős szervezete vagy fóruma keretében – tömörülő felektől érkeznek.

A nukleáris rendszerek biztonságosságának támogatása (társadalmi kihívások, kiváló tudomány, ipari vezető szerep)

Az általános célkitűzéssel összhangban azon közös kutatási tevékenységek támogatása, amelyek az Unióban üzemben lévő reaktorrendszerek (ezen belül a nukleárisüzemanyag-ciklushoz kapcsolódó berendezések), illetőleg – amennyiben a nukleáris biztonságot érintő széles körű uniós szakértelem fenntartásához szükséges – a jövőben esetlegesen üzembe lépő reaktortípusok biztonságos üzemével és leszerelésével kapcsolatosak, kizárólag a biztonsági kérdésekre összpontosítva, beleértve a nukleárisüzemanyag-ciklussal összefüggésben felmerülő kérdéseket, így a particionálás és a transzmutáció kérdését is.

Hozzájárulás a radioaktív véghulladék kezelésére alkalmas biztonságos, hosszú távú megoldások kifejlesztéséhez, ideértve a radioaktív hulladék végleges geológiai elhelyezését, valamint a particionálást és a transzmutációt is (kiváló tudomány, társadalmi kihívások)

Közös és/vagy összehangolt kutatási tevékenységek a kiégett fűtőelemek és a hosszú felezési idejű radioaktív hulladék geológiai elhelyezésének még megvizsgálandó kulcsfontosságú kérdéseit illetően, adott esetben a technológiák és a biztonság demonstrálásával. E tevékenységek elő fogják mozdítani, hogy – az üzemanyag kirakodásától az elhelyezésig terjedően – a hulladékkezeléshez kapcsolódó fő kérdésekben közös uniós álláspont alakuljon ki.

Olyan egyéb radioaktívhulladék-áramok kezelésével kapcsolatos kutatási tevékenységek, amelyek esetében egyelőre nem léteznek iparilag kiforrott eljárások.

A nukleáris szakértelem és kiválóság fejlesztésének és fenntartásának támogatása az Unióban (kiváló tudomány)

A kutatási központok és az ipar, illetőleg a különböző tagállamok és társult országok közös képzési és mobilitási tevékenységeinek előmozdítása, valamint a multidiszciplináris nukleáris szakértelem fenntartásának támogatása annak biztosítása érdekében, hogy a nukleáris ágazatban hosszú távon megfelelően képzett kutatók, mérnökök és más alkalmazottak álljanak rendelkezésre az Unióban.

Az ionizáló sugárzást felhasználó orvosi alkalmazások sugárvédelmének és fejlesztésének támogatása, ideértve többek között, hogy a radioizotópokhoz biztonságos módon lehessen hozzájutni, és azokat biztonságosan lehessen használni (kiváló tudomány, társadalmi kihívások)

Közös és/vagy összehangolt – különösen az ipari, gyógyászati vagy környezeti kitettségből eredő csekély sugárdózisok kockázatait, a sugárbalesetekhez kapcsolódó veszélyhelyzet-kezelést és a radioökológiát érintő – kutatási tevékenységek egy megbízható, kiegyensúlyozott és társadalmilag elfogadott védelmi rendszer páneurópai szintű tudományos és technológiai megalapozása érdekében.

Az ionizáló sugárzást felhasználó orvosi alkalmazásokkal kapcsolatos kutatási tevékenységek, valamint a sugárvédelemmel és a használatukkal összefüggő üzembiztonsági szempontoknak a vizsgálata.

Előrelépés a magfúzió energiaforrásként való alkalmazhatóságának demonstrálása felé a meglévő és leendő magfúziós létesítmények hasznosítása révén (ipari vezető szerep, társadalmi kihívások)

Az EUROfusion tagjai és az i) pontban említett jogalanyok bármelyike által az ITER nagy teljesítményű üzemének gyors megkezdése érdekében végzett közös kutatási tevékenységek támogatása, többek között a megfelelő létesítmények (köztük adott esetben a JET, vagyis a Közös Európai Tórusz) használata, egyebek mellett nagy teljesítményű számítógépek segítségével történő integrált modellezés, valamint a kutatók és a mérnökök következő nemzedékét felkészítő képzési tevékenységek révén.

A leendő fúziós erőművek alapjainak megteremtése anyagok és technológiák fejlesztésével, valamint koncepciótervek készítésével (ipari vezető szerep, társadalmi kihívások)

Az EUROfusion tagjai és az i) pontban említett jogalanyok bármelyike által egy demonstrációs erőmű kapcsán végzett közös anyagfejlesztési és -minősítési tevékenységek támogatása, amihez egyebek mellett el kell végezni az erre alkalmas anyagvizsgáló létesítményhez kapcsolódó előkészítő munkákat, valamint tárgyalásokat kell folytatni az Uniónak az adott létesítményre vonatkozó megfelelő nemzetközi keretben való részvételéről. Az említett fejlesztés és minősítés keretében – minden lehetséges szinten – fel kell használni a rendelkezésre álló kísérleti, számítástechnikai és elméleti kapacitást.

Az európai fúziós fejlesztési megállapodás részes felei és az i) pontban említett jogalanyok bármelyike által végzett azon közös kutatási tevékenységek támogatása, amelyek a reaktorüzemeltetési kérdések megválaszolására és a magfúziós demonstrációs erőmű megvalósításához fontos technológiák összességének kifejlesztésére és demonstrálására irányulnak. Ezek a tevékenységek magukban foglalják egy demonstrációs erőmű teljes koncepcióterveinek elkészítését, valamint a sztellarátorokban rejlő erőmű-technológiai lehetőségek feltárását.

Az innováció és az ipari versenyképesség előmozdítása (ipari vezető szerep)

A 2019-2020-as program keretében társfinanszírozott kutatáshoz kapcsolódó tudásmenedzsment és az e kutatás innovatív vetületeit teljeskörűen hasznosító iparnak történő technológiaátadás végrehajtása vagy támogatása.

Az innováció előmozdítása többek között a tudományos kiadványokhoz való szabad hozzáférés, tudásmenedzselési és -terjesztési adatbázis fenntartása, valamint a technológiai kérdéskörnek az oktatási programokban való előtérbe helyezése révén.

A 2019-2020-as program hosszú távon támogatni fogja egy versenyképes – adott esetben a magánszektor és a kkv-k részvételét elősegítő – magfúziós ipari ágazat előkészítését és kialakítását, különösen azáltal, hogy az iparnak a tervezési és a fejlesztési projektekbe való aktív bevonásával végrehajtja a fúziós erőmű megvalósítására irányuló technológiai menetrendet.

A páneurópai jelentőségű kutatási infrastruktúra rendelkezésre állásának és igénybevételének biztosítása (kiváló tudomány)

A kulcsfontosságú kutatási infrastruktúráknak a 2019-2020-as program keretében történő megépítését, átalakítását, használatát és folyamatos rendelkezésre állását, valamint ezen infrastruktúrák megfelelő hozzáférhetőségét és együttműködését támogató tevékenységek.

Európai magfúziós program

A 2050-re megvalósítandó villamosenergia-termelési cél elérésére irányuló ütemterv végrehajtására vonatkozó közös tevékenységi program, amely az 1314/2013/Euratom rendelet alapján a tagállamok vagy a 2019-2020-as programhoz társult harmadik országok által létrehozott vagy kijelölt jogalanyok részére odaítélt, az EUROfusion által (a program-társfinanszírozási tevékenység keretében) nyújtott vissza nem térítendő támogatás révén részesül társfinanszírozásban. Az EUROfusion által nyújtott vissza nem térítendő támogatás továbbra is finanszírozható a 2019-2020-as program keretében. A közös programnak részét képezhetik a Közösség természetbeni juttatásai, például a JET létesítménynek az Euratom-Szerződés 10. cikkével összhangban történő tudományos és technikai hasznosítása vagy a Bizottság munkatársainak kirendelése révén.

A Közös Kutatóközpont közvetlen tevékenységei

A közvetlen tevékenységek prioritásait a Bizottság szakpolitikai főigazgatóságaival és a Közös Kutatóközpont kormányzótanácsával való konzultáció útján kell kijelölni.

A Közös Kutatóközpont nukleáris tevékenységei a 2009/71/Euratom tanácsi irányelv (1) és a 2011/70/Euratom tanácsi irányelv (2), valamint a legmagasabb szintű nukleáris biztonság uniós és nemzetközi szintű érvényre jutását prioritásként megjelölő tanácsi következtetések végrehajtásának támogatására irányulnak.

A Közös Kutatóközpont hozzájárul különösen a nukleáris biztonságra irányuló, a nukleáris energia és egyéb, nem maghasadásos alkalmazások biztonságos, békés célú hasznosításához szükséges kutatásokhoz. A Közös Kutatóközpont tudományosan megalapozza a vonatkozó uniós szakpolitikákat, és – szükség esetén – feladat- és hatáskörén belül reagál a nukleáris eseményekre, üzemzavarokra és balesetekre. Ennek érdekében a Közös Kutatóközpont kutatást folytat és értékeléseket végez, referenciákat és szabványokat határoz meg, valamint célzott képzést és oktatást biztosít. A Közös Kutatóközpont adott esetben törekszik arra, hogy szinergiákat alakítson ki a több területet érintő releváns kezdeményezésekkel az emberi erőforrások és a pénzügyi források optimális kiaknázása, valamint az Unióban folyó nukleáris kutatás és fejlesztés terén való párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében. A Közös Kutatóközpont az e területeken végzett tevékenységei során figyelembe veszi az Európai Kutatási Térség kialakításának célkitűzését szolgáló megfelelő regionális, tagállami és uniós szintű kezdeményezéseket.

A nukleáris biztonság javítása a fűtőelem- és reaktorbiztonságra, a hulladékkezelésre – ezen belül a végleges geológiai elhelyezésre, valamint a particionálásra és a transzmutációra –, továbbá a leszerelésre, valamint a veszélyhelyzeti felkészültségre is kiterjedően

A Közös Kutatóközpont hozzájárul az Európa szempontjából lényeges nukleáris létesítmények és üzemanyagciklusok magas biztonsági szintjének elérését szolgáló eszközök és módszerek kifejlesztéséhez. Ezek az eszközök és módszerek magukban foglalják a következőket:

a súlyos balesetek elemzését szolgáló modellezés és módszerek a nukleáris létesítmények üzembiztonsági tűréshatárainak felmérése céljából; a fejlett üzemanyagciklusok és -tervek értékelésére vonatkozó egységes európai megközelítés kialakításának támogatása; valamint az üzemi tapasztalatok tanulságainak vizsgálata és terjesztése. A Közös Kutatóközpontnak folytatnia kell az Atomerőművek Üzemi Tapasztalatainak Európai Visszajelzési Rendszerével kapcsolatos munkát, hogy tevékenységeit a fukusimai szerencsétlenség nyomán megnyilvánuló nukleáris biztonsági kihívásokra összpontosítsa, számítva a tagállamok e téren meglévő kompetenciáira;

2.	a radioaktív hulladék hosszú távú viselkedésének és a radionuklidok környezetben való szétterjedésének előrejelzésében fennálló tudományos bizonytalanságok minimalizálása; a nukleáris létesítmények leszerelésének fő kutatási vetületei;

a megfelelő érdekelt felekkel való csereprogramok a nukleáris balesetekre és üzemzavarokra való reagálás uniós képességének fokozása a riasztási rendszereknek és a sugárzó anyagok légterjedési modellezésének kutatása, továbbá a nukleáris balesetek elemzéséhez és modellezéséhez szükséges erőforrások és szakértelem mozgósítása révén.

A nukleáris védelem javítása a nukleáris biztosítéki rendszerre, a nonproliferációra, a tiltott kereskedelem elleni küzdelemre és a nukleáris kriminalisztikára is kiterjedően

A nonproliferáció területére a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítani. A Közös Kutatóközpont:

1.	tökéletesített módszertanokat és észlelési/ellenőrzési módszereket fog kifejleszteni a közösségi biztosítéki rendszer támogatása és a nemzetközi biztosítéki rendszer megerősítése érdekében;

tökéletesített módszereket és technológiát fog kifejleszteni és alkalmazni a nukleáris és radioaktív üzemzavarok megelőzésére, észlelésére és kezelésére, beleértve az észlelést szolgáló technológiák minősítését és a tiltott kereskedelem elleni küzdelem nukleáris kriminalisztikai módszereinek és technikáinak továbbfejlesztését is, a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) fenyegetések átfogó keretével szinergiában;

támogatni fogja a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés és a vonatkozó uniós stratégiák végrehajtását az exportellenőrzési rendszerek technikai fejlődéséről szóló elemző tanulmányok, illetve annak vizsgálata és nyomon követése révén, a Bizottság és az Unió érintett szolgálatainak támogatása érdekében.

a szabványosítással kapcsolatos nukleáris tudásalap kiválóságának növelése

A Közös Kutatóközpont továbbfejleszti a nukleáris biztonság és védelem tudományos alapjait. Kiemelt figyelmet kap az aktinidák, a szerkezeti anyagok és a nukleáris anyagok alapvető jellemzőinek és viselkedésének kutatása. A Közös Kutatóközpont az uniós szabványosítást a legkorszerűbb nukleáris szabványok, referenciaadatok és referenciamérések rendelkezésre bocsátásával fogja támogatni, beleértve a kapcsolódó adatbázisok és értékelő eszközök kifejlesztését és megvalósítását is. A Közös Kutatóközpont támogatja az orvosi alkalmazásoknak – az alfa-sugárzás rákgyógyászati felhasználásának – a továbbfejlesztését.

a tudásmenedzsment, az oktatás és a képzés ügyének előmozdítása

A Közös Kutatóközpont folyamatosan lépést tart a kutatás és a méréstechnika, valamint a biztonsági és a környezeti szabályozás legfrissebb fejleményeivel. Ezt a célt szolgálja a tudományos infrastruktúrák tekintetében végrehajtandó folytatólagos beruházási terv.

Annak érdekében, hogy az Unió a nukleáris biztonság és védelem élvonalában maradjon, a Közös Kutatóközpont tudásmenedzselési eszközöket fejleszt ki, Nukleáris Humánerőforrás-figyelő Központja révén figyelemmel kíséri a humánerőforrások uniós tendenciáit, továbbá célzott képzési és oktatási programokat szervez, melyek a leszerelés kérdéskörére is kiterjednek.

az Unió nukleáris biztonságra és védelemre vonatkozó politikájának támogatása

A Közös Kutatóközpont fejleszti szakértelmét és kiválóságát, hogy – amennyiben szükséges – független tudományos és technikai eredményekkel tudja segíteni a nukleáris biztonságra és védelemre vonatkozó uniós politika alakítását.

A IV. Generációs Nemzetközi Fórumon (GIF) az Euratom végrehajtó szerveként eljárva a Közös Kutatóközpont továbbra is összehangolja a Közösségnek a szóban forgó fórum munkájában való részvételét. A Közös Kutatóközpont a nukleáris biztonságra és védelemre vonatkozó uniós politikák előmozdítása érdekében tovább folytatja és bővíti a kulcsfontosságú partnerországokkal és nemzetközi szervezetekkel, pédául a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Nukleáris Energia Ügynökségével (NEA) való nemzetközi kutatási együttműködést.

A 2019-2020-as program több területet érintő tevékenységei

Általános célkitűzései elérése érdekében a 2019-2020-as programnak támogatnia kell olyan kiegészítő (közvetlen és közvetett, koordinációs és a közös programozást elősegítő) tevékenységeket, amelyek biztosítják a kutatási erőfeszítések szinergiáját a közös kihívások (például az anyagok, a hűtőközeg-technológiák, a nukleáris referenciaadatok, a modellezés és a szimuláció, a távműködtetés, a hulladékkezelés és a sugárvédelem kérdéseinek) kezelésében.

Több területet érintő tevékenységek és kapcsolódási felületek a „Horizont 2020” keretprogram viszonylatában

A 2019-2020-as program célkitűzéseinek elérése érdekében a „Horizont 2020” keretprogram egyedi programjával megfelelő összeköttetéseket és kapcsolódási felületeket – például közös pályázati felhívásokat – kell biztosítani.

A 2019-2020-as program hozzájárulhat a „Horizont 2020” keretprogram keretében kifejlesztésre kerülő, a 3. cikkben foglalt célkitűzésekre kiterjesztendő hitel- és tőkefinanszírozási eszközökhöz.

Nemzetközi együttműködés harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel

A nukleáris kutatás és innováció területén tovább kell folytatni a közös célokon és kölcsönös bizalmon alapuló nemzetközi együttműködést azzal a céllal, hogy az Unió és környezete számára egyértelmű és jelentős előnyök származzanak belőle. A 3. cikkben foglalt különös célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásképpen a Közösség arra törekszik, hogy nemzetközi együttműködési megállapodások révén bővítse az Unió tudományos és technikai szakértelmét, és hogy előmozdítsa az uniós nukleáris iparnak az új, feltörekvő piacokhoz való hozzáférését.

A nemzetközi együttműködési tevékenységeket többoldalú nemzetközi keretek (például NAÜ, OECD, ITER és GIF) és az olyan országokkal való kétoldalú együttműködés folytatása vagy kezdeményezése révén kell előmozdítani, amelyek szilárd kutatási-fejlesztési és ipari háttérrel, valamint működő, illetve tervezés vagy építés alatt álló kutatási létesítményekkel rendelkeznek.

(1) A Tanács 2009/71/Euratom irányelve (2009. június 25.) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról (HL L 172., 2009.7.2., 18. o.).

(2) A Tanács 2011/70/Euratom irányelve (2011. július 19.) a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról (HL L 199., 2011.8.2., 48. o.).

II. MELLÉKLET

EREDMÉNYESSÉGI MUTATÓK

Ez a melléklet a 2019-2020-as program minden egyes különös célkitűzése tekintetében bemutat néhány, az eredmények és a hatások értékelésére szolgáló fontos eredményességi mutatót, amelyek a 2019-2020-as program végrehajtása során még finomíthatók.

1. A közvetett tevékenységek mutatói

A nukleáris rendszerek biztonságosságának támogatása:

—	azon projektek (közös kutatások és/vagy koordinált tevékenységek) száma, amelyek eredményeképpen várhatóan kimutatható módon nő Európában a nukleáris biztonság;

hozzájárulás a radioaktív véghulladék kezelésére alkalmas biztonságos, hosszú távú megoldások kifejlesztéséhez, ideértve a radioaktív hulladék végleges geológiai elhelyezését, a particionálást és a transzmutációt is:

—	azon projektek száma, amelyek hozzájárulnak a radioaktív véghulladék kezelésére alkalmas biztonságos, hosszú távú megoldások kifejlesztéséhez;

a nukleáris szakértelem és kiválóság fejlesztésének és fenntartásának támogatása az Unióban: kutatva tanulás:

—	az Euratom maghasadással kapcsolatos projektjein keresztül támogatásban részesített doktoranduszok és posztdoktor kutatók száma,

—	az Euratom magfúziós programjában részt vevő ösztöndíjasok és gyakornokok száma;

az ionizáló sugárzást felhasználó orvosi alkalmazások sugárvédelmének és fejlesztésének támogatása, ideértve többek között, hogy a radioizotópokhoz biztonságos módon lehessen hozzájutni, és azokat biztonságosan lehessen használni:

—	azon projektek száma, amelyek várhatóan kimutatható hatást gyakorolnak a sugárvédelem területén folytatott szabályozói gyakorlatra és az ionizáló sugárzást felhasználó orvosi alkalmazások fejlesztésére;

előrelépés a magfúzió energiaforrásként való alkalmazhatóságának demonstrálása felé a meglévő és leendő magfúziós létesítmények hasznosítása révén:

—	szakértők által lektorált, nagy idézettségű szakfolyóiratokban közzétett publikációk száma;

a leendő fúziós erőművek alapjainak megteremtése anyagok és technológiák fejlesztésével, valamint koncepciótervek készítésével:

—	a magfúziós menetrendben a 2014-től 2020-ig tartó időszakra meghatározott azon mérföldkövek százalékos aránya, amelyeket a 2019-2020-as programnak köszönhetően sikerült elérni;

az innováció és az ipari versenyképesség előmozdítása:

—	a 2019-2020-as program keretében végzett fúziós kutatás eredményeinek üzleti hasznosítására létrejövő spin-off cégek száma,

—	a 2019-2020-as program által támogatott kutatási tevékenységek eredményeként született szabadalmi bejelentések és megadott szabadalmak száma;

a páneurópai jelentőségű kutatási infrastruktúra rendelkezésre állásának és igénybevételének biztosítása:

—	azon kutatók száma, akik a 2019-2020-as program támogatásának köszönhetően férnek hozzá kutatási infrastruktúrákhoz.

2. A közvetlen tevékenységek mutatói

Hatásmutató a Közös Kutatóközpont szakpolitika-támogató tevékenységének mérésére:

—	a Közös Kutatóközpont műszaki és tudományos szakpolitikai támogatásának köszönhető konkrét, kézzelfogható hatások száma az Unió szakpolitikáiban;

mutató a Közös Kutatóközpont tudományos eredményességének mérésére:

—	szakértői értékelés keretében lektorált publikációk száma.

Az a) és a b) pontban említett mutatók a közvetlen tevékenységek alábbi közösségi céljaihoz igazodva számíthatók:

—	a nukleáris biztonság javítása a fűtőelem- és reaktorbiztonságra, a hulladékkezelésre – ezen belül a végleges geológiai elhelyezésre, valamint a particionálásra és a transzmutációra –, továbbá a leszerelésre, valamint a veszélyhelyzeti felkészültségre is kiterjedően;

—	a nukleáris védelem javítása a nukleáris biztosítéki rendszerre, a nonproliferációra, a tiltott kereskedelem elleni küzdelemre és a nukleáris kriminalisztikára is kiterjedően;

—	a szabványosítással kapcsolatos nukleáris tudásalap kiválóságának növelése;

—	a tudásmenedzsment, az oktatás és a képzés ügyének előmozdítása;

—	az Unió nukleáris biztonságra és védelemre vonatkozó politikájának támogatása.

19.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 262/40

A BIZOTTSÁG (EU) 2018/1570 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2018. október 18.)

az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó eljárás megszüntetéséről és az 1194/2013/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 14. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a WTO Vitarendező Testülete által dömping- és szubvencióellenes ügyekkel kapcsolatban elfogadott jelentés után az Unió által hozható intézkedésekről szóló, 2015. március 11-i (EU) 2015/476 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) (a továbbiakban: a WTO döntései nyomán hozható uniós intézkedésekről szóló rendelet) és különösen annak 1. és 2. cikkére,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1)	2013. május 28-án a Bizottság a 490/2013/EU rendelettel ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Argentínából és az Indonéziából származó biodízel behozatalára (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) (3).

(2)	2013. november 19-én a Tanács az 1194/2013/EU végrehajtási rendelettel végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Argentínából és az Indonéziából származó biodízel behozatalára (a továbbiakban: végleges rendelet) (4).

(3)

2016. szeptember 15-én az Európai Unió Törvényszéke (a továbbiakban: Törvényszék) ítéletet hozott a T-80/14., a T-111/14 – T-121/14. (5) és a T-139/14. (6) sz. ügyben (a továbbiakban: az ítéletek), amelyben megsemmisítette a végleges rendelet 1. és 2. cikkét, amennyiben azok az említett ügyek felpereseire (a továbbiakban: az érintett exportáló gyártók) (7) vonatkoznak.

(4)

Az Európai Unió Tanácsa az ítéletek ellen eredetileg fellebbezést nyújtott be. Ugyanakkor a Tanács azon döntése nyomán, hogy fellebbezését visszavonja, az ügyeket 2018. március 2-án és 5-én törölték az Európai Bíróság nyilvántartásából (8). Következésképpen az ítéletek jogerőre emelkedtek és kihirdetésük időpontjától kötelezővé válnak.

(5)

A Törvényszék ítélete értelmében az intézmények nem bizonyították jogilag megkövetelt módon, hogy a nyersanyagokra és a biodízelre eltérő adómértéket alkalmazó differenciált exportadórendszer a biodízel előállításához használt fő nyersanyagok árának észrevehető torzulását okozza Argentínában és Indonéziában. A Törvényszék kimondta, hogy az intézmények nem állapíthatták volna meg azt, hogy az argentin és indonéz exportáló gyártók nyilvántartásai nem tükrözték megfelelő módon ezeknek a nyersanyagoknak az árát, és nem hagyhatták volna figyelmen kívül e nyilvántartásokat az Argentínában és Indonéziában gyártott biodízel rendes értékének képzésekor.

(6)	2016. október 26-án a WTO Vitarendezési Testülete elfogadta az „Európai Unió – Az Argentínából érkező biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések” vitáról (DS473) szóló vizsgálóbizottsági, a Fellebbezési Testület jelentésével módosított jelentést (a továbbiakban: az Argentína-jelentések) (9).

(7)

2018. február 28-án a Vitarendezési Testület elfogadta továbbá az „Európai Unió – Az Indonéziából érkező biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések” vitáról (DS480) szóló vizsgálóbizottsági jelentést (a továbbiakban: az Indonézia-jelentés) (10). Sem Indonézia, sem az EU nem fellebbezték meg ezt a jelentést.

(8)

Az Argentína- és az Indonézia-jelentésben (a továbbiakban: a jelentések), megállapították többek között, hogy az EU a következőkkel nem összeegyeztethető módon járt el:

—	a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikkének 2.2.1.1. pontja, amennyiben a vizsgált termék előállítási költségeit nem a termelők által nyilvántartott adatok alapján számította ki;

—	a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikkének 2.2. pontja és a GATT 1994 VI. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja, amennyiben a biodízel rendes értékének kiszámításához nem az Argentínán és Indonézián belüli előállítási költségeket alkalmazta;

—

a dömpingellenes WTO-megállapodás 9. cikkének 9.3. pontja és a GATT 1994 VI. cikkének (2) bekezdése, amennyiben a kivetett dömpingellenes vámok mértéke meghaladta annak a dömpingkülönbözetnek a mértékét, amelynek a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikke, illetve a GATT 1994 VI. cikkének (1) bekezdése alapján adódnia kellett volna.

(9)

Az Indonézia-jelentésben ezenfelül a vizsgálóbizottság megállapította, hogy az EU a következőkkel nem összeegyeztethető módon járt el:

—

a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikke 2.2.2. pontjának iii. alpontja és 2.2. pontja, amennyiben nem határozta meg az azonos általános kategóriába tartozó termékeknek a származási ország belföldi piacán történő értékesítései során az exportőrök vagy gyártók által szokásosan realizált nyereséget;

—	a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikkének 2.3. pontja, amennyiben az egyik indonéz exportáló gyártó, a P.T. Musim Mas exportárát nem azon az áron állapította meg, amelyen a P.T. Musim Mas által előállított importált biodízelt először továbbadták egy független uniós vevőnek;

—	a dömpingellenes WTO-megállapodás 3. cikkének 3.1. és 3.2. pontja, amennyiben nem állapította meg az indonéziai behozatal tekintetében a jelentős áralákínálás meglétét.

(10)	A vizsgálóbizottság azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy a Vitarendezési Testület kérje fel az EU-t intézkedéseinek a dömpingellenes WTO-megállapodással és a GATT 1994 rendelkezéseivel való összhangba hozására.

(11)

Az Argentína-jelentéseket követően a Bizottság felülvizsgálatot (11) indított az (EU) 2015/476 európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikke (3) bekezdésének megfelelően (12) (a továbbiakban: felülvizsgálat). A felülvizsgálat megindításakor a Bizottság bejelentette, úgy ítélte meg, hogy célszerű megvizsgálni az Argentína-jelentések ténymegállapításainak következményeit az Indonéziából származó biodízelre kiszabott intézkedések tekintetében is, mivel az Argentína-jelentésekben foglalt jogértelmezések relevánsnak tűntek az Indonéziát érintő vizsgálat vonatkozásában.

(12)

A felülvizsgálat során azonban a Bizottsághoz számos észrevétel érkezett az érdekelt felektől, különösképpen az Argentína-jelentésekben foglalt értelmezéseknek az Indonéziából származó biodízellel kapcsolatos intézkedésekre való alkalmazhatósága tekintetében. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Indonéziára vonatkozó észrevételek elemzése több időt igényel, és úgy határozott, hogy az Indonéziára vonatkozó vizsgálatot nem foglalja bele a módosító rendeletbe, ehelyett Indonézia vonatkozásában nem zárja le a felülvizsgálatot.

(13)	2017. szeptember 18-án a Bizottság elfogadta a végleges rendeletet módosító (EU) 2017/1578 végrehajtási rendeletet (13) (a továbbiakban: a módosító rendelet) az argentin exportáló gyártók vonatkozásában.

(14)

Ezenfelül a végleges rendelet rendelkező részének a Törvényszék által az érintett exportáló gyártók tekintetében történt megsemmisítése hatással van a módosító rendelet érvényességére is. Mivel a módosító rendelet azon rendeletet módosította, amelynek rendelkező részét időközben megsemmisítették, a módosító rendelet az érintett exportáló gyártók tekintetében maga is érvényét vesztette és nem alkalmazandó.

(15)

2018. május 28-án értesítést (14) tettek közzé, amely újra megindítja a végleges rendelet elfogadásához vezető, az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó eredeti vizsgálatot (a továbbiakban: az értesítés). Ezzel egyidejűleg az Indonézia tekintetében függőben levő felülvizsgálatot lezárták.

(16)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktus felváltására irányuló eljárás folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett. Az uniós intézményeknek az ítéletekben foglaltak teljesítésekor lehetőségük van arra, hogy a végleges rendeletet csak abból a szempontból orvosolják, amely az érintett exportáló gyártók tekintetében a rendelet megsemmisítéséhez vezetett (15).

(17)

A Bizottságnak nem csupán az ítéletek rendelkező részének kell eleget tennie, hanem azon indokolásnak is, amely alapján ezen ítéletek megszülettek és amely a rendelkező rész alapját képezte, mivel az szükséges a rendelkező részben foglaltak pontos értelmezéséhez. Továbbra is érvényben maradnak a végleges rendelet azon egyéb ténymegállapításai, amelyeket a kitűzött határidőn belül nem támadtak meg, vagy amelyeket megtámadtak ugyan, de amelyekre vonatkozóan a Törvényszék ítéleteiben a kérelmet elutasította, így az nem vezetett a végleges rendelet megsemmisítéséhez (16).

(18)	Annak érdekében, hogy kötelezettségeit teljesítse, a Bizottság úgy határozott, hogy a jelenlegi dömpingellenes eljárást attól a ponttól indítja újra, amikor a jogellenesség bekövetkezett, és hogy újra megvizsgálja a rendes érték meghatározásához alkalmazott módszert.

(19)

Az értesítés hatálya kiterjedt a Törvényszék ítéleteinek indokolására is az érintett exportáló gyártók vonatkozásában, valamint arra a lehetőségre, hogy a ténymegállapításokat kiterjesszék valamennyi argentin és indonéz exportáló gyártóra. Emellett az értesítés figyelembe vette a WTO vizsgálóbizottságainak és a Fellebbezési Testületnek a ténymegállapításait, mind Argentína, mind Indonézia vonatkozásában, hogy a WTO által össze nem egyeztethetőnek ítélt intézkedéseket teljes összhangba hozza a WTO-megállapodásokkal, a vitarendezési egyetértés 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(20)	Az értesítésben a Bizottság felhívta az érintett exportáló gyártókat és az uniós gazdasági ágazatot, hogy véleményüket írásban ismertessék, és hogy az értesítésben meghatározott határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(21)	A meghallgatás lehetőségét minden olyan fél számára biztosították, amely az említett határidőn belül kérelmezte meghallgatását, és bizonyítani tudta, hogy meghallgatását különös okok indokolják.

(22)	Észrevételek érkeztek az Európai Biodízel Tanácstól (EBB), öt indonéziai exportáló gyártótól és az indonéz hatóságoktól.

2. A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETEINEK ÉS A WTO TÉNYMEGÁLLAPÍTÁSAINAK A VÉGREHAJTÁSA

(23)	A Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a végleges rendeletet csak abból a szempontból orvosolja, amely a szóban forgó rendelet megsemmisítéséhez vezetett, és változatlanul hagyja az értékelésnek az ítélet által nem érintett részeit (17).

(24)

Az értesítésben megadottak szerint a Bizottság emellett újraértékelte az eredeti vizsgálat végleges ténymegállapításait, és ennek során figyelembe vette a WTO vizsgálóbizottságának és a Fellebbezési Testületnek a ténymegállapításait, mind Argentína, mind Indonézia vonatkozásában. A Bizottság úgy határozott, hogy a ténymegállapításokat valamennyi argentin és indonéz exportáló gyártóra kiterjeszti. Az újraértékelés az eredeti vizsgálat során gyűjtött információkon és a felülvizsgálaton, továbbá az értesítés közzétételét követően az érdekelt felektől kapott információkon alapult.

(25)

Egy indonéziai exportáló gyártó, a Wilmar azt állította a nyilvánosságra hozatal előtt és után, hogy a vizsgálat vele szemben történő újbóli megindításának nincs jogalapja, mivel a Törvényszék teljes egészében megsemmisítette a végleges rendeletet a Wilmar szempontjából. Ugyanakkor, az EUMSZ 266. cikke úgy rendelkezik, hogy az az intézmény, amelynek aktusait semmisnek nyilvánították, köteles megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ezenfelül az Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket a Bizottság köteles összhangba hozni a WTO-jelentésekben foglalt ajánlásokkal és határozatokkal. Annak megvizsgálása érdekében, hogy milyen intézkedéseket kell hozni a Bíróság és a WTO határozatainak való megfelelés céljából, újra kellett indítani a vizsgálatot attól az időponttól, amikor a jogellenességet megállapították mindkét ország és minden érintett exportáló gyártó tekintetében. Az, hogy az intézkedést részben vagy teljesen megsemmisítették, nem releváns annak meghatározása szempontjából, hogy a Bizottságnak ennek következtében a megsemmisített intézkedést megelőző vizsgálat valamennyi aspektusát újra meg kell-e vizsgálnia. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(26)

A dömping és a károkozás eredeti vizsgálata a 2011. július 1. és 2012. június 30. közötti időszakot (továbbiakban: vizsgálati időszak) ölelte fel. A kárértékelés szempontjából lényeges tényezők vizsgálata a 2009. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszak (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) adataira terjedt ki.

3. AZ ÉRINTETT TERMÉK

(27)

Az érintett terméket az Argentínából és az Indonéziából származó, jelenleg az ex 1516 20 98, ex 1518 00 91, ex 1518 00 95, ex 1518 00 99, ex 2710 19 43, ex 2710 19 46, ex 2710 19 47, 2710 20 11, 2710 20 15, 2710 20 17, ex 3824 99 92, 3826 00 10 és ex 3826 00 90 KN-kódok alá tartozó, következőképpen meghatározott termékek alkotják: szintézissel és/vagy hidrogénezéssel előállított, nem fosszilis eredetű zsírsav-monoalkil-észterek és/vagy paraffingázolajok akár tisztán, akár keverék formájában (a továbbiakban: érintett termék, közismert nevén: biodízel).

(28)	Sem a bírósági ítéletek, sem a jelentések nem befolyásolják a végleges rendelet (16)–(27) preambulumbekezdésében foglalt, az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó ténymegállapításokat.

4. A RENDES ÉRTÉK MEGHATÁROZÁSA ÉS A DÖMPINGKÜLÖNBÖZETEK KISZÁMÍTÁSA

(29)	A Bizottság újraértékelte az eredeti vizsgálatnak a költségkiigazításra, a nyereség felső határára és a kétszeres beszámításra vonatkozó ténymegállapításait.

4.1. Költségkiigazítás

(30)	A (8) preambulumbekezdésben említett törvényszéki ítéletek és a WTO ténymegállapításai mind az uniós intézmények által a végleges rendeletben alkalmazott költségkiigazításra vonatkoznak.

(31)

Amint az a végleges rendelet (28) preambulumbekezdésében szerepel, a Bizottság megállapította, hogy mivel a belföldi értékesítés nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében zajlik, a rendes értéket számtanilag kell képezni. Ezt a ténymegállapítást nem vitatták, így az továbbra is érvényben marad. Egyik érdekelt fél sem vitatta ezt a ténymegállapítást e felülvizsgálat keretében sem.

(32)

A végleges rendelet (29)–(34) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az Indonézia által a fő nyersanyagra (Indonéziában nyers pálmaolaj, Argentínában szójababolaj és szójabab) és a késztermékre (biodízel) kivetett exportadók közötti eltérés Indonéziában és Argentínában leszorította a belföldi árakat, így azt figyelembe kell venni a rendes érték képzésekor.

(33)	Ennek eredményeként a Bizottság a rendes érték képzésekor a fő nyersanyagnak az exportáló gyártók nyilvántartásaiban szereplő költségeit az érintett országok illetékes hatóságai által közzétett referenciaárakkal helyettesítette.

(34)

A Bizottság továbbá az eredeti vizsgálat során megfogalmazott következtetéseit a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikke 2.2.1.1. pontjának azon értelmezésére alapozta, hogy a vizsgálatot végző hatóság eltekinthet az exportáló gyártók nyilvántartásainak használatától, ha megállapítja, hogy azok i. nem felelnek meg az általánosan elfogadott számviteli elveknek; vagy ii. nem tükrözik észszerű módon a szóban forgó termék előállításának és értékesítésének költségeit (a végleges rendelet (42) és (72) preambulumbekezdése).

(35)

A vizsgálóbizottság és a Fellebbezési Testület mind az Argentínára, mind az Indonéziára vonatkozó jelentésben úgy látja, hogy a Bizottság nem szolgáltatott jogilag megfelelő alapot a 2.2.1.1. pont értelmében annak megállapítására, hogy az indonéz és argentin gyártók nyilvántartásai nem tükrözik észszerű módon a biodízel előállításának és értékesítésének költségeit, vagy arra, hogy figyelmen kívül hagyták az e nyilvántartásban szereplő megfelelő költségeket a biodízel rendes értékének képzésekor.

(36)

Az Argentína-jelentések nyomán a Bizottság újraszámolta az argentin exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket, az ideiglenes rendelet (40)–(49) preambulumbekezdésében Argentína tekintetében kifejtett módszer segítségével (18). A fenti (11) és (12) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság eredetileg újraszámolta az indonéz exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket is, az ideiglenes rendelet (18) (60)–(65) preambulumbekezdésében Indonézia tekintetében kifejtett módszer segítségével. A Bizottság újra ezt a módszert alkalmazta mindkét ország esetében.

(37)

Az Európai Biodízel Tanács több, az ezen ügy újraindítását követően benyújtott beadványában is azt állította, hogy a jelentések nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a Bizottság megfelelő magyarázat mellett kiigazítsa a nyersanyagköltségeket a rendes érték képzésekor. Ugyanez az állítás hangzott el az Argentína-jelentéseket követő felülvizsgálat során, de azt a Bizottság elutasította, minthogy annak elfogadása nem állna összhangban a jelentés ténymegállapításaival, amint azt a módosító rendelet (43)–(53) preambulumbekezdése kifejtette. Minthogy ez a magyarázat az Indonézia-jelentést követően is érvényes maradt, a Bizottság továbbra is elutasítja ezt az állítást.

(38)

Az ideiglenes rendelet (44) és (64) preambulumbekezdésében kifejtett okok miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a belföldi értékesítést mindkét országban a szokásos kereskedelmi forgalom keretén kívül folytatták, így a hasonló termék rendes értékét az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján számtanilag kellett képezni. Ezt a Bizottság oly módon végezte, hogy a vizsgálati időszak alatt felmerült, kiigazított előállítási költségekhez hozzáadta az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (SGA-költségek) és egy észszerű haszonkulcsot.

(39)

Az ideiglenes rendelet (46) és (65) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság úgy ítélte meg, a nyereség összegének megállapításához Indonézia esetében nem lehetett a mintában szereplő vállalatok tényleges adatait alapul venni. Ebből adódóan a rendes érték kiszámításához a Bizottság a nyereség összegét az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja értelmében azon észszerű nyereség alapján határozta meg, amely egy hasonlóan új és innovatív, tőkeigényes ágazatban szabad- és nyílt piacon, hagyományos versenyfeltételek mellett elérhető, ami ez esetben a forgalom 15 %-át jelenti.

(40)

Az Argentínára és az Indonéziára vonatkozó WTO-ügyekben a 15 %-os a nyereség meghatározását mindkét ország vitatta, és azt állították, hogy a nyereség összege nem a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikkének 2.2.2. pontja iii. alpontjában előírt „elfogadható módszeren” alapult. A WTO vitarendezési szervei mindkét esetben azt állapították meg, hogy az EU ebben a tekintetben nem járt el a dömpingellenes WTO-megállapodással összeegyeztethetetlen módon. Ezért a rendes érték képzéséhez használt nyereségösszeg továbbra is 15 %.

(41)

Egy indonéz exportáló gyártó, a PT Cermerlang Energi Perkasa beadványában azt állította, hogy a Bizottságnak számításait a mintában szereplő gyártók adataira kellene alapoznia, vagy legalábbis nem folyamodhatna automatikusan az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjához. A nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat megismételte ezt az állítást. Ugyanakkor, amint az a (40) preambulumbekezdésben kifejtésre került, a WTO vitarendezési szervei a jelentésekben már megállapították, hogy a WTO szabályaival nem volt összeegyeztethetetlen, hogy a Bizottság e cikkre hivatkozott és azt alkalmazta. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

4.2. A nyereség felső határa

(42)

Jóllehet a WTO vizsgálóbizottsága helybenhagyta, hogy az EU a nyereség összegét a dömpingellenes megállapodás 2. cikke 2.2.2. pontjának iii. alpontja szerint határozta meg, az Indonézia-jelentésben azt is megállapította, hogy amikor egy hatóság a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján bármely más észszerű módszerrel határozza meg, a dömpingellenes WTO-megállapodás értelmében garantálnia kell, hogy ez a nyereség nem haladja meg az országban az azonos általános kategóriába tartozó termékek exportőrei által szokásosan realizált nyereséget. A vizsgálóbizottság meglátása szerint az EU nem állapította meg a nyereség e felső határát.

(43)	A nyereség felső határának a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikkének 2.2.2. pontja iii. alpontjában előírtak szerinti megállapítása érdekében meg kellett határozni, hogy mely vállalatok állítanak elő olyan termékeket, amelyek a biodízellel „azonos általános kategóriába” tartozónak minősíthetők.

(44)

Az Indonézia-jelentés 7.62. pontjában a vizsgálóbizottság megjegyezte, hogy a „dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikke 2.2.2. pontjának iii. alpontja nem fogalmaz meg konkrét követelményt a vizsgálatot végző hatósággal szemben, hogy miként határozza meg, mely termékek tartoznak azonos általános termékkategóriába a »szokásosan realizált nyereség« megállapításához. Egyetértünk az Európai Unióval abban, hogy nincs arra irányuló kötelezettség, hogy az azonos általános kategóriába tartozó termékek körét tágan határozzák meg”. A 7.63. pontban hozzátette, hogy „meglátásunk szerint egy észszerűen és tárgyilagosan eljáró hatóság juthat arra a megállapításra, hogy az azonos általános termékkategória szűkebb kategória”.

(45)

Az Indonézia-jelentés ténymegállapításai alapján a Bizottság újra megvizsgálta a rendelkezésére álló azon adatokat, amelyek felhasználhatók a nyereség felső határának meghatározásához, mind Argentína, mind Indonézia tekintetében. Úgy vélte, hogy két olyan adatkészlet van, amely az azonos általános termékkategóriára vonatkozhat.

(46)

Az első adatkészletet a mintában szereplő vállalatok szolgáltatták az eredeti vizsgálat során. A dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikkének 2.2.2. pontja úgy rendelkezik, hogy „a vizsgált exportőrnél vagy termelőnél” jelentkező nyereség összegére a 2.2.2. pont iii. alpontja értelmében felső határt alkalmaznak, amely annak a nyereségnek felel meg, „amelyet más exportőrök vagy termelők akkor realizálnak, amikor azonos általános kategóriába tartozó terméket értékesítenek”. E cikk értelmében az azonos általános termékkategória legszűkebb értelmezése pontosan ugyanarra a termékre korlátozódik, azaz a biodízelre. Az indonéz és argentin biodízelgyártók által realizált nyereségen alapuló felső határ kiszámításához szükséges adatok azonnal a Bizottság rendelkezésére állnak, mivel azokat a mintában szereplő vállalatok megadták a Bizottságnak az eredeti vizsgálat során.

(47)

Az, hogy a mintában szereplő vállalatok által ténylegesen realizált nyereséget nem vették alapul e gyártók mindegyike haszonkulcsának az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerinti megállapításához, nem zárja ki, hogy a Bizottság ezeket az adatokat használja fel a nyereség felső határának a 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja szerinti megállapításához. Ez következik a vizsgálóbizottság által az Indonézia-jelentés 7.65. pontjában alkalmazott megfogalmazásból, amely szerint a vizsgálóbizottság nem ért egyet azzal az érveléssel, hogy a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikke 2.2.2. pontjának iii. alpontja szerinti szokásosan realizált nyereség azt jelenti, hogy a vizsgáló eltekinthet a szokásos kereskedelmi gyakorlattal nem összeegyeztethető értékesítések során elért nyereségtől. Az egyik indonéz exportáló gyártó, a PT Cermerlang Energi Perkasa beadványában azt is állította, hogy az Indonézia-jelentés alapján a nyereség felső határának kiszámításakor a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül a biodízel indonéziai belföldi értékesítéseivel kapcsolatos nyereséget, azon az alapon, hogy e nyereséget nem tekintik a szokásos kereskedelmi forgalomban realizált nyereségnek.

(48)

A termékkategória e szűk értelmezését (biodízel) követve a Bizottság a nyereség egyes gyártókra vonatkozó felső határát a többi vizsgált gyártó által elért nyereség összege alapján számította ki. Így például, a Wilmar indonéz gyártó által elért nyereség összegének kiszámításához a többi vizsgált és ellenőrzött indonéz gyártó, azaz a P.T. Ciliandra, a P.T. Musim Mas és a P.T. Pelita által realizált nyereség súlyozott átlagát vette alapul. Ezzel szemben, a P.T. Ciliandra tekintetében a Wilmar, a P.T. Musim Mas és a P.T. Pelita által realizált nyereség súlyozott átlagát vette alapul. Ugyanezt a módszert használták a vizsgált és ellenőrzött argentin gyártókra vonatkozó felső határ kiszámításánál.

(49)

A második adatkészlet a vizsgált gyártóktól különböző gyártók adatait tartalmazta, amelyekhez a Bizottság az eredeti vizsgálat során jutott. Az egyik akkor vizsgált indonéz gyártó előterjesztette egy kapcsolatban álló vállalatnak a biodízel és az ásványi dízel keverékei, valamint a dízelüzemanyag és a tengeri hajók által használt olaj (a továbbiakban: egyéb üzemanyagok) értékesítésére vonatkozó adatait. Az ezekhez az értékesítésekhez kapcsolódó haszonkulcs a beszámolók szerint 10,2 % volt. E haszonkulcsnak a nyereség felső határaként való alkalmazása esetén a dömpingkülönbözetek valószínűleg valamennyi indonéziai vállalat esetében csekély mértékűek lettek volna, ha egyáltalán jelentkeznek. Ugyanakkor ezt a nem ellenőrzött adatot csak egyetlen indonéz gyártó esetében adták meg, míg hasonló adatok nem álltak a Bizottság rendelkezésére más gyártóktól, sem Indonéziából, sem Argentínából. Minthogy a rendelkezésre álló adatokat ezért nem lehet következetesen alkalmazni mindkét országra, a Bizottság nem tartotta megfelelőnek, hogy csak egy ország egyetlen gyártójának adatait használja a nyereség felső határának megállapításához. Ráadásul, a vizsgálat újraindítását követően a Bizottság rendelkezésére álló időn belül nem lehetett ellenőrizni a szolgáltatott adatok és az alapul szolgáló számítások pontosságát. Mindenesetre, mivel – a (62) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint – a dömping az ország egésze tekintetében csekély mértékű volt, és ennek megfelelően a vizsgálat valamennyi vállalat tekintetében lezárult, a Bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy a nyereség felső határának megállapításához a biodízel és az ásványi dízel keverékeinek értékesítése során szerzett nyereség nem ellenőrzött, bejelentett adatait vegye alapul. A Bizottság ehelyett megfelelőbbnek ítélte, hogy az eredeti vizsgálat alatt átadott és ellenőrzött adatokat használja fel.

(50)

Két indonéz exportáló gyártó, a Wilmar és a PT Pelita Agung Agrindustri, továbbá az indonéz hatóságok azt állították, hogy a nyereség felső határának meghatározásához használt adatok megválasztásával kapcsolatos bizottsági mérlegelési jogkört korlátozzák a vizsgálóbizottság Indonézia-jelentésben tett ténymegállapításai. A nyilvánosságra hozatalt követően a Wilmar megismételte ezt az állítást. Ezen érdekelt felek szerint a Bizottságnak vagy a biodízel és az ásványi dízel keverékeinek értékesítése során szerzett nyereséget, vagy a dízelüzemanyag és a tengeri hajók által használt olaj értékesítéseivel elért nyereséget kell alapul vennie. Ugyanakkor az Indonézia-jelentés nem gátolja meg, hogy a Bizottság bármilyen más, rendelkezésére álló releváns adatot használjon. A vizsgálóbizottság a 7.70. pontban kimondja, hogy „az uniós hatóságok figyelembe vehették volna ezeket az értékesítéseket a nyereség felső határának meghatározásához”, a 7.72. pontban pedig, hogy az uniós hatóságoknak tanácsos lett volna figyelembe venniük a dízelüzemanyagok és a tengeri hajók által használt olaj [[***]] általi értékesítését a nyereség felső határának meghatározásához”. Az, hogy a vizsgálóbizottság az Indonézia-jelentésben a „figyelembe vehették volna” és a „tanácsos lett volna figyelembe venniük” kifejezéseket használta, azt sugallja, a vizsgálóbizottság úgy véli, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kellett, hogy ezek az adatok felhasználhatók-e vagy sem a nyereség felső határának megállapításához, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyja ezt az információt a szokásosan realizált nyereség kifejezés téves értelmezése miatt. A (49) preambulumbekezdésben a Bizottság most figyelembe vette ezeket az értékesítéseket, és úgy vélte, ezek alapul vétele nem helyénvaló és nem is szükséges.

(51)

Beadványaiban az Európai Biodízel Tanács alternatív adatkészletet adott át, amelyet a Bizottság felhasználhatott a nyereség felső határának kiszámításához. Ezek az adatok három olyan vállalatra vonatkoztak, amelyek nem gyártották vagy értékesítették az érintett terméket a vizsgált országok egyikében a vizsgálati időszak alatt. A nyilvánosság számára rendelkezésre álló, és két indonéz exportáló gyártó által átadott információ alapján egyértelművé vált, hogy a három vállalat egyike sem Indonéziában, hanem Malajziában és Szingapúrban rendelkezik székhellyel. Az Európai Biodízel Tanács által szolgáltatott adatok a megfelelő vállalatok éves jelentéseiből és/vagy eredménykimutatásából vett aggregált adatok, és valószínűleg a termékek és a kapcsolódó vállalatok széles körére vonatkozó haszonkulcsot tükrözik.

(52)

A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy ezek az adatok megfelelőek lennének a nyereség felső határának meghatározásához. E vállalatok elsődleges termékei a pálmaolaj, továbbá olyan termékek, mint a zsírsavak, a glicerin, a műtrágya, a cukor és a melasz, a sztearin, a kakaóvaj vagy az oleovegyszerek. Egyes vállalatok emellett független felek közötti szolgáltatásokat is kínálnak, mint például ingatlanok üzemeltetése, pénztárkezelés vagy vasúti pályafenntartás. E vállalatok termékei nem tekinthetők úgy, hogy azonos általános termékkategóriába tartoznak az érintett termékkel, azaz a biodízellel. Különösen igaz ez a pálmaolajra, mivel ez a biodízel előállításához szükséges elsődleges inputanyagként használt nyersanyag. A Bizottság úgy véli, hogy ha felvenné ezt a terméket a biodízellel azonos általános kategóriába, túlzottan tágan értelmezné e kategóriát. A Bizottság tehát elutasította a javasolt adatok használatát.

(53)

Egy, a közelmúltban lezárult, biodízel Indonéziából az Egyesült Államokba irányuló behozatalával kapcsolatos dömpingellenes vizsgálatban az Egyesült Államok hatóságai 6,15 %-os haszonkulccsal számoltak (19). A Bizottság megvizsgálta, hogy ezt a számot lehetne-e a nyereség felső határaként használni. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy az adatok egy németországi székhelyű gyártó pénzügyi kimutatásaiból származtak, a Bizottság ezt az adatot sem tudta alapul venni.

(54)

Következésképpen, a (46)–(48) preambulumbekezdésben leírt módszer a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikke 2.2.2. pontja iii. alpontjának logikáját követi, és a Bizottság által ismert, az ügyiratokban rendelkezésre álló adatokat használja, anélkül, hogy szükség lenne további vizsgálatra. Ezért úgy tekinthető, hogy ez a módszer a legmegfelelőbb ebben az esetben.

(55)

E módszer alkalmazásával a következő eredmények adódnak. Argentína tekintetében valamennyi érintett termelő haszonkulcsa meghaladta a 15 %-ot, amelyet – a (39) és (40) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – az eredeti vizsgálatban használtak. E haszonkulcsok bármelyike kombinációjának súlyozott átlaga tehát minden esetben 15 % feletti felső határt adna a nyereségre. Ez azt jelenti, hogy az eredeti vizsgálatban meghatározott 15 %-os haszonkulcs elmarad a nyereség egyedi felső határaitól, ezért ezt a haszonkulcsot kell alkalmazni a dömpingkülönbözetek kiszámításához.

(56)

Indonézia tekintetében a vizsgált gyártók által ténylegesen elért haszonkulcsok szintén meghaladták a 15 %-ot, egy kivétellel minden vállalatnál. Minthogy a nyereség egyedi felső határainak kiszámításához súlyozott átlagot vesznek alapul, a 15 % alatti haszonkulcs eredményeként egyes termelők tekintetében a nyereség felső határa elmarad a 15 %-tól, ezért lefelé kell korrigálni a dömpingkülönbözetek kiszámításához használt haszonkulcsok némelyikét. A vállalatok egyike esetében a nyereség felső határa 15 % felett volt, így továbbra is a 15 %-os haszonkulcsot kell használni. A három másik vállalat tekintetében a nyereség felső határa elmarad a 15 %-tól, ami azt jelenti, hogy a rendes érték számításához alapul vett haszonkulcs sem lehet e felső határnál magasabb. E módszer alkalmazásával a következő eredmények adódnak:

1. táblázat

Vállalat	Haszonkulcs
P.T. Ciliandra Perkasa, Jakarta	15 %
P.T. Musim Mas, Medan	12,87 %
P.T. Pelita Agung Agrindustri, Medan	14,42 %
PT Wilmar Bioenergi Indonesia, Medan P.T. Wilmar Nabati Indonesia, Medan	14,42 %

4.3. A biodízel kétszeres beszámítása

(57)

Az Indonézia-jelentésben a vizsgálóbizottság megállapította, hogy az EU az egyik indonéz exportáló gyártó, a P.T. Musim Mas exportárát nem azon az áron állapította meg, amelyen a P.T. Musim Mas által előállított importált biodízelt először továbbadták egy független uniós vevőnek, amint azt pedig a dömpingellenes WTO-megállapodás 2. cikkének 2.3. pontja előírja.

(58)

Egy bizonyos típusú biodízel (a pálmazsírsav-desztillátum alapú biodízel) „kétszeresen beszámítható” a kötelező uniós biodízel-keverési céloknak való megfelelés érdekében. Emiatt a keverékek uniós gyártóinak az ilyen típusú biodízelből csak fele annyit kell használni, hogy megfeleljenek a kötelező uniós biodízel-keverési céloknak. Minthogy a biodízel e típusa ezért értékesebb a vásárlók számára, e biodízel gyártója a felárat az ügyfélnek számíthatja fel. Ebben a konkrét ügyben a kétszeres beszámítás problémája a P.T. Musim Mas olaszországi ügyfeleknek szállított egyes exportjait érinti. Az eredeti vizsgálatban az EU eltekintett ettől a felártól a biodízel exportárának kiszámításakor.

(59)	A WTO azon ténymegállapításának fényében, miszerint az EU helytelenül hagyta figyelmen kívül az olaszországi vevők által fizetett felárat, a Bizottság újraértékelte számításait, és ennek megfelelően kiigazította a P.T. Musim Masra irányadó exportárat.

4.4. Újraszámított dömpingkülönbözetek

(60)

Az összes indonéz és argentin exportőrre vonatkozó, a Törvényszék ítéleteinek és az Indonézia- és Argentína-jelentésekben szereplő ténymegállapítások és ajánlások fényében javított vámtételek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

2. táblázat

Ország	Vállalat	Dömpingkülönbözet
Indonézia	P.T. Ciliandra Perkasa, Jakarta	– 4,0 %
	P.T. Musim Mas, Medan	– 4,7 %
	P.T. Pelita Agung Agrindustri, Medan	4,4 %
	PT Wilmar Bioenergi Indonesia, Medan P.T. Wilmar Nabati Indonesia, Medan	6,2 %
Argentína	Louis Dreyfus Commodities S.A., Buenos Aires	4,5 %
	Molinos Agro SA, Buenos Aires Oleaginosa Moreno Hermanos SACIFI y A, Bahia Blanca Vicentin SAIC, Avellaneda	6,6 %
	Aceitera General Deheza SA, General Deheza; Bunge Argentina SA, Buenos Aires	8,1 %

(61)

A mintában szereplő négy indonéz vállalatból kettőre alkalmazott magas negatív dömpingkülönbözetre tekintettel a Bizottság ellenőrizte, hogy a negatív haszonkulcsokat figyelembe vevő országos dömpingkülönbözet súlyozott átlaga az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében előírt csekély mérték felett volt-e.

(62)	Az indonéziai mintában a dömping összege a mintában szereplő exportok CIF-értékének százalékában kifejezve 1,6 % volt, azaz elmaradt a 2 %-os csekély mértéktől.

(63)	Az országos csekély mértékű dömpingkülönbözetre tekintettel a vizsgálatot intézkedések nélkül le kell zárni az Indonéziából érkező biodízel-behozatal tekintetében.

5. A JELENTÉSEK ALAPJÁN FELÜLVIZSGÁLT, A KÁRRA VONATKOZÓ TÉNYMEGÁLLAPÍTÁSOK

(64)

Az Argentína-jelentésekben megállapítást nyert, hogy az EU a dömpingelt behozatal belföldi gazdasági ágazatra gyakorolt hatása vizsgálatának a termelési kapacitást és a kapacitáskihasználást érintő részében nem összeegyeztethető módon járt el – többek között – a dömpingellenes WTO-megállapodás 3. cikkének 3.1. és 3.4. pontjával.

(65)

Az Argentína-jelentések nyomán elfogadott módosító rendeletben e kérdéssel a (87)–(123) preambulumbekezdés foglalkozik (20). Sem a Törvényszék ítéletei, sem az Indonézia-jelentés nem tartalmaz olyan ténymegállapítást, amelynek alapján újra kellene értékelni ezt az elemzést, amely ennélfogva továbbra is érvényes.

(66)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság megfelelőnek ítélte, hogy az Argentínából és Indonéziából érkező behozatalt összesítve értékelje, arra az időpontra vonatkoztatva, amikor az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesültek. A kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetések tehát a két országból érkező biodízel-behozatalok együttes hatását vették alapul. Ugyanakkor ezek a feltételek többé nem állnak fenn, mivel megállapítást nyert, hogy Indonézia tekintetében a dömping országos szintje elmaradt a 2 %-os csekély mértéktől.

(67)

Ezért tehát meg kell határozni, hogy az ok-okozati összefüggésnek az Argentínából érkező dömpingelt biodízel-behozatalra korlátozódó elemzése alapján arra a következtetésre lehetne-e jutni, hogy a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között ok-okozati összefüggés áll fenn.

5.1. A kárra vonatkozó ténymegállapítások

(68)	A végleges rendeletben végzett kárelemzés alapjául szolgáló módszertant nem érintik a bírósági ítéletek vagy az Indonézia-jelentés ténymegállapításai Argentína tekintetében. A végleges rendelet megfelelő ténymegállapításai tehát továbbra is érvényesek.

(69)

Az uniós össztermelés a figyelembe vett időszak alatt 9 052 871 tonna volt, míg az uniós biodízel-felhasználás 5 %-kal emelkedett. Az Argentínából érkező behozatal volumene összesen 41 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, míg a piaci részesedés ugyanezen időszakban 7,7, %-ről 10,8 %-ra emelkedett. Jóllehet az Argentínából származó biodízel importárai növekedtek a figyelembe vett időszak alatt, továbbra sem érték el az ugyanezen időszakban az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott árakat. Az argentin és az uniós árak közötti különbség az uniós gazdasági ágazat gyártelepi ára súlyozott átlagának százalékában kifejezve, azaz az áralákínálási különbözet 4,5 % és 9,1 % között alakult. Noha az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége 3,5 % volt 2009-ben, ezt követően az ágazat veszteségessé vált, és – 3,5 %-ot ért el az eredeti vizsgálati időszakban (2011. július 1. és 2012. június 30. között).

(70)

A végleges rendeletben foglalt elemzés egyértelműen alátámasztja, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében jelentős kár érte. Noha a felhasználás növekedett, az uniós gazdasági ágazat vesztett piaci részesedéséből és jövedelmezőségéből. A behozatal ugyanakkor piaci részesdést szerezett, és alákínált az uniós gyártók árainak.

5.2. Az ok-okozati összefüggésre vonatkozó felülvizsgált ténymegállapítások

(71)

Az 5.1. pontban kifejtettek szerint az Argentínából az Unióba irányuló valamennyi behozatalról megállapították, hogy dömpingelt volt a vizsgálati időszak alatt. A végleges rendelet ténymegállapításai azt is mutatták, hogy az Argentínából érkező olcsó, dömpingelt behozatal volumene jelentősen növekedett (41 % a figyelembe vett időszak alatt), aminek eredményeként a piaci részesedés 3 százalékponttal bővült a figyelembe vett időszak végéig.

(72)

A felhasználás 5 %-os növekedése ellenére az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak alatt 5,5 százalékpontnyi piaci részesedést veszített. Jóllehet az Argentínából érkező dömpingelt behozatal átlagára 54 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszak alatt, továbbra is jelentősen elmaradt az ugyanezen időszakban az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott áraktól. A dömpingelt importtermékeket az uniós gazdasági ágazat árai alatt kínálták, az átlagos áralákínálási különbözet a vizsgálati időszak alatt 8 %-nak felelt meg.

(73)	mivel a vizsgálat Indonézia tekintetében lezárult a (60)–(63) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, az Indonéziából érkező behozatalt külön kell értékelni, mint olyan tényezőt, amely szintén kárt okozhatott.

(74)

A harmadik országokból (Indonéziát is ideértve) érkező behozatal felülvizsgált számadatainak áttekintése alább olvasható:

3. táblázat

		2009	2010	2011	Vizsgálati időszak
Uniós gyártók értékesítései	Értékesítési volumen (tonna)	9 454 786	9 607 731	8 488 073	9 294 137
	Index (2009 = 100)	100	102	90	98
	Piaci részesedés	84,7 %	83,3 %	76,1 %	79,2 %
	Index (2009 = 100)	100	98	90	94
Argentínából érkező behozatal	Teljes behozatal (tonna)	853 589	1 179 285	1 422 142	1 263 230
	Index (2009 = 100)	100	138	167	148
	Piaci részesedés	7,7 %	10,2 %	12,7 %	10,8 %
	Index (2009 = 100)	100	135	167	141
Indonéziából érkező behozatal	Teljes behozatal (tonna)	157 915	495 169	1 087 518	995 663
	Index (2009 = 100)	100	314	689	631
	Piaci részesedés	1,4 %	4,3 %	9,7 %	8,5 %
	Index (2009 = 100)	100	303	689	600
Egyéb harmadik országok	Teljes behozatal (tonna)	699 541	256 327	161 973	175 370
	Index (2009 = 100)	100	37	23	25
	Piaci részesedés	6,3 %	2,2 %	1,5 %	1,5 %
	Index (2009 = 100)	100	35	23	24

(75)

Az Amerikai Egyesült Államokból (USA), Norvégiából és Dél-Koreából érkező behozatal jelentősen visszaesett az USA-ból érkező behozatalra vonatkozó intézkedések 2009. évi bevezetését, valamint a Kanadából feladott importtermékekkel szembeni, 2010-es kijátszásellenes vizsgálatot követően. Másfelől, az Indonéziából érkező behozatal piaci részesedése 1,4 %-ról 8,5 %-ra emelkedett, ami 500 %-os növekedésnek felel meg a figyelembe vett időszak alatt. Ezzel egyidejűleg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 84,7 %-ról 79,2 %-ra esett vissza.

(76)

Ugyanígy, az Indonéziából érkező behozatal több mint ötszörösére növekedett az érintett időszakban, míg az uniós gazdasági ágazat veszített értékesítéseiből. Közelebbről jól látható, hogy az Indonéziából érkező behozatal 2010-es értékesítési volumene 214 %-kal bővült. Ugyanakkor az említett évben az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene is emelkedett 2 %-kal. Csak a következő évben figyelhető meg, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene meredeken esett vissza és ezzel egyidejűleg az Indonéziából érkező behozatal 2010-ről 2011-re tovább növekedett, 119 %-kal.

4. táblázat

Tonnánkénti ár (EUR)	2009	2010	2011	Vizsgálati időszak
EU	797	845	1 096	1 097
Index (2009 = 100)	100	106	137	138
Argentína	629	730	964	967
Index (2009 = 100)	100	116	153	154
Indonézia	597	725	864	863
Index (2009 = 100)	100	121	145	145
Más harmadik országok (Indonézián kívül)	527	739	1 037	1 061
Index (2009 = 100)	100	140	197	201

(77)

Ráadásul az Indonéziából érkező behozatal átlagárai jóval alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazat és az argentin behozatal átlagárainál a figyelembe vett időszak egészében. Ugyanakkor, minthogy van némi különbség az Indonéziából származó és az uniós piacon jelenlevő termékek között, ezt az exportárat ki kell igazítani, hogy abban megjelenjen a két termék közötti versenyviszony.

(78)

Az ideiglenes rendelet (93)–(97) preambulumbekezdésében a Bizottság árkiigazítást alkalmazott az uniós piacon a(z indonéz minőséget tükröző) hidegszűrhetőségi határhőmérséklet (CFPP) 13 és a(z uniós minőséget tükröző) CFPP 0 biodízel értékesítési ára különbségének alapul vételével. Az indonéziai exportárak tekintetében még e kiigazítást követően is 4 %-os alákínálás volt megfigyelhető az uniós árakhoz képest.

(79)

Az Indonézia-jelentésben ugyanakkor a vizsgálóbizottság azt állapította meg a 7.158–159. pontban, hogy ez az árkiigazítás nem tükrözte megfelelően az importált indonéz biodízel és az uniós gazdasági ágazat által értékesített keverék közötti „versenyviszonyok összetettségét”. A vizsgálóbizottság pontosabb útmutatást nem adott arra nézve, hogy milyen módszerrel lehetne e viszonyt mérni.

(80)

A Bizottság megjegyzi, hogy a különböző típusú biodízelek számtalan módon elegyíthetők az indonéz biodízellel ahhoz, hogy hasonló uniós termék jöjjön létre. Ezért nem célszerű az e különféle biodízel-keverékekre vonatkozó áradatokat kiszámítani a vizsgálati időszak tekintetében. Ráadásul, az európai biodízelgyártók úgy vélik, az eredeti árkiigazítás, amelynek eredményeként a 4 %-os áralákínálás adódott, megfelelően tükrözte a versenyviszonyt. Végül maga a vizsgálóbizottság is kifejtette a 7.159. pontban, hogy egy összetettebb elemzés továbbra is indokolhatta azt a ténymegállapítást, hogy az Indonéziából érkező behozatal árai jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat keveréke árának. A Bizottság ennélfogva azt állapította meg, hogy a vizsgálati időszak alatt az indonéz export legalább 4 %-kal alákínált az uniós áraknak.

(81)

A dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggés megállapítása érdekében az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően bizonyítani kell, hogy a dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, míg a más ismert tényezők által okozott kár nem tulajdonítható a dömpingelt behozatalnak. Az ok-okozati összefüggés fogalmát a WTO-val összeegyeztethető módon értelmezik, azaz azt kell megállapítani, hogy valódi és lényeges ok-okozati összefüggés áll fenn a dömpingelt behozatal és a belföldi gazdasági ágazatnak okozott kár között (21). A végleges rendelet (189) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem merült fel olyan bizonyíték, amely szerint egyéb tényezők önállóan vagy együttesen nem gyakoroltak olyan mértékű hatást, hogy az megszüntetné az Argentínából és Indonéziából érkező összes dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést.

(82)	Ugyanakkor, a (71)–(80) preambulumbekezdésben foglalt tények és felülvizsgált elemzés fényében, mivel az elemzést csak az Argentínából érkező behozatalra kell korlátozni, ezt a következtetést is felül kell vizsgálni.

(83)

A vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló behozatal több mint fele Indonéziából érkezett, az uniósnál és az argentinnál alacsonyabb áron. Ami még fontosabb, hogy az Indonéziából érkező behozatal volumenének exponenciális növekedése, valamint e behozatal piaci részesedése nagy mértékben hozzájárult az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárhoz.

(84)	Az indonéziai export hatása hozzáadódott más, az ideiglenes rendeletben meghatározott tényezőhöz, többek között az uniós gazdasági ágazat kapacitásfeleslegéhez és az önmagának okozott kárhoz (az ideiglenes rendelet (132)–(140) preambulumbekezdése).

(85)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Indonéziából az Unióba irányuló biodízel-behozatal és az előző preambulumbekezdésben azonosított egyéb tényezők olyan mértékben járultak hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, hogy nem lehet azt állítani, hogy valódi és lényeges ok-okozati összefüggés áll fenn az Argentínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között.

(86)

A nyilvánosságra hozatalt követően az Európai Biodízel Tanács azt állította, hogy az egyéb tényezők, köztük az indonéz behozatal által okozott kár jellege nem csorbítja az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár és az Argentínából érkező behozatal közötti ok-okozati összefüggést. Az Európai Biodízel Tanács rámutatott arra továbbá, hogy a Bizottság elemzésében helytelen normát alkalmazott, állítólag azon feltevés alapján, hogy az Argentínából érkező dömpingelt behozatal az elsődleges vagy egyetlen oka volt a jelentős kárnak, és nem csak a kár okainak egyike. Az Európai Biodízel Tanács meglátása szerint elegendő lenne igazolni, hogy az Argentínából érkező behozatal negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra, anélkül, hogy annak az elszenvedett kárt okozó egyetlen vagy legsúlyosabb tényezőnek kellene lennie. Tekintve, hogy az Argentínából érkező behozatal volumene a figyelembe vett időszakban (2009 és 2012 közepe között) magasabb volt, mint az Indonéziából érkező behozatalé, és hogy Argentína uniós árakhoz viszonyított 8 %-os áralákínálása magasabb volt, mint a 4 %-os indonéz áralákínálás, az Argentínából érkező behozatal az Európai Biodízel Tanács álláspontja szerint egyértelműen negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére, ami elegendő ahhoz, hogy ok-okozati összefüggést lehessen megállapítani az Argentínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között.

(87)

E tekintetben a Bizottság először is rámutat arra, hogy már kifejtette a (81) preambulumbekezdésben az alkalmazott jogi normát. Az említett preambulumbekezdésben nem tér ki sem „elsődleges”, sem „fő” okra az ok-okozati összefüggés elemzése tekintetében. A jogi norma az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésén alapul, amely szerint bizonyítani kell, hogy a dömpingelt behozatal kárt okoz, míg más ismert tényezőket is meg kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az e tényezők által okozott kárt ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatal eredményének. Másodszor, az Európai Biodízel Tanács azon állításának, hogy a releváns teszt azon kérdés eldöntésére irányulna, hogy a dömpingelt behozatal „negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra”, nincs jogalapja. A megfelelő jogi teszt ugyanis annak megállapítása, hogy „valódi és lényeges kapcsolat” volt-e az Argentínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között.

(88)

A Bizottság álláspontja szerint az aktában szereplő tényekből nem vonható le ilyen következtetés. 2009-ben ugyanis, amikor az uniós gazdasági ágazatnak már jelentős argentin behozatallal kellett számolnia, ám Indonéziából még csak csekély mennyiségek érkeztek, az ágazat jövedelmezősége 3,5 % volt. Amikor az indonéz behozatal jelentősen bővült, a jövedelmezőség negatívba fordult, és – 2,5 % volt az eredeti vizsgálati időszakban. E tekintetben fontos megjegyezni, hogy az Indonéziából abban az időszakban érkező behozatal jelentősen nagyobb mértékben növekedett, mint az Argentínából érkező (lásd a fenti 3. táblázatot). A Bizottság tehát úgy véli, az, hogy az Európai Biodízel Tanács egyedül az Indonéziából érkező behozatal (minőségi különbségekre tekintettel kiigazított), illetve az Argentínából érkező behozatal áralákínálási különbözetének összevetésére támaszkodik, nem tükrözi teljes mértékben és megfelelően azt a hatást, amelyet az egyes exportáló országok exportjai gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat helyzetére, különösen a jövedelmezőséggel összefüggésben.

(89)	A Bizottság következtetése szerint nem állapítható meg valódi és lényeges ok-okozati összefüggés az Argentínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között, tekintettel az e kárhoz hozzájáruló egyéb ismert tényezők jelentőségére.

(90)

Egy argentin vállalat, a COFCO Argentina S.A. jelentkezett az (EU) 2017/1578 végrehajtási rendelet közzétételét követően, és azt állította, hogy a végleges rendelet 3. cikkében megfogalmazott, az új exportáló gyártókra irányadó mindhárom kritériumnak megfelel, és ezt alátámasztó bizonyítékot is átadott. A Bizottság megvizsgálta a kérelmet és a bizonyítékot. Ugyanakkor, az újból megindított vizsgálat eredményeinek fényében a kérelem vitathatóvá vált.

6. KÖVETKEZTETÉS

(91)

A vizsgálatot le kell zárni, mivel i. az Indonéziára vonatkozó dömpingkülönbözetek csekély mértékűek, és ii. nem lehet megállapítani, hogy valódi és lényeges ok-okozati összefüggés áll fenn az Argentínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között, amint azt az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése előírja. Ez azt jelenti, hogy azok a meglévő intézkedések, amelyek még hatályban vannak azon argentin és indonéz exportáló gyártókkal szemben, akik a Törvényszék előtt nem tudták sikeresen megtámadni a dömpingellenes intézkedéseket, hatályukat vesztik. Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében az 1194/2013/EU végrehajtási rendeletet tehát hatályon kívül kell helyezni.

(92)

Az Argentínából és Indonéziából érkező biodízel-behozatal után az 1194/2013/EU végrehajtási rendelet értelmében kifizetett végleges dömpingellenes vámokat, valamint az említett rendelet 2. cikkének megfelelően véglegesen beszedett ideiglenes vámokat vissza kell fizetni vagy el kell engedni, amennyiben e vámok azon vállalatok által az Unióba irányuló exportra értékesített biodízel-behozatalra vonatkoznak, amelyek az említett rendeletet sikeresen támadták meg a bíróság előtt; e vállalatok a következők: az Unitec Bio SA, a Molinos Rio de la Plata SA, az Oleaginosa Moreno Hermanos SACIFI y A, a Vicentin SAIC, az Aceitera General Deheza SA, a Bunge Argentina SA, a Cargill SACI, a Louis Dreyfus Commodities S.A. (LDC Argentina SA) argentin exportáló gyártók és a PT Pelita Agung Agrindustri, a PT Ciliandra Perkasa, a PT Wilmar Bioenergi Indonesia, a PT Wilmar Nabati Indonesia, a PT Perindustrian dan Perdagangan Musim Semi Mas (PT Musim Mas) indonéz exportáló gyártók. A visszafizetést vagy elengedést az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően a nemzeti vámhatóságoknál kell kérelmezni.

(93)

A nyilvánosságra hozatalt követően a PT Cermerlang Energi Perkasa azt állította, hogy a dömpingellenes vámok visszafizetését és elengedését minden olyan vállalat tekintetében lehetővé kell tenni, amelynél ilyen vámok merültek fel, és nem csak azok számára, amelyek sikeresen támadták meg a végleges rendeletet a bíróság előtt. Azt is állítja, hogy nemcsak az 1194/2013/EU végrehajtási rendeletet, hanem a módosító (EU) 2017/1578 végrehajtási rendeletet is hatályon kívül kell helyezni.

(94)

A Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy az (EU) 2017/1578 végrehajtási rendelet csak az 1194/2013/EU végrehajtási rendeletet módosította. Mivel ez utóbbi rendeletet hatályon kívül helyezik, a módosító rendelet a továbbiakban nem vált ki semmilyen joghatást. Ezért azt a rendeletet kifejezetten nem kell hatályon kívül helyezni. Másodszor, az 1194/2013/EU végrehajtási rendelet Törvényszék általi megsemmisítése csak azokra a vállalatokra alkalmazandó, amelyek sikeresen támadták meg az említett rendeletet a Törvényszék előtt. Ennek megfelelően a más vállalatokra kivetett dömpingellenes vámokat jogszerűen szedték be az uniós jog szerint. Minthogy a WTO Indonézia-jelentése azt állapította meg, hogy az Indonéziából érkező behozatalra vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket összhangba kell hozni az Unió WTO-ban fennálló kötelezettségeivel, a Bizottság megállapodott Indonéziával abban, hogy e ténymegállapításokat 2018 októberéig végrehajtja. A WTO általi vitarendezés általános elveivel összhangban e végrehajtás csak a végrehajtás napjától hatályos. A Bizottság tehát elutasítja azt az állítást, amely szerint ezeket a vámokat vissza kellene fizetni vagy el kellene engedni.

(95)

A Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatára (22) való tekintettel helyénvaló rendelkezni a végleges vámok visszatérítésekor fizetendő késedelmi kamat esetében alkalmazandó kamatlábról is, figyelemmel arra, hogy a vámokra vonatkozó hatályos irányadó rendelkezések nem írnak elő ilyen kamatlábat, és a nemzeti szabályok alkalmazása indokolatlanul torzítaná a gazdasági szereplők helyzetét attól függően, hogy melyik tagállamot választják a vámkezelés helyéül.

7. AZ ÉRDEKELT FELEK TÁJÉKOZTATÁSA

(96)	Valamennyi fél tájékoztatást kapott a Bizottság ténymegállapításairól, és a felek lehetőséget kaptak arra, hogy adott határidőn belül benyújtsák észrevételeiket.

(97)	Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az Argentínából és Indonéziából származó, jelenleg az ex 1516 20 98 (TARIC-kódok: 1516209821, 1516209829 és 1516209830), ex 1518 00 91 (TARIC-kódok: 1518009121, 1518009129 és 1518009130), ex 1518 00 95 (TARIC-kód: 1518009510), ex 1518 00 99 (TARIC-kódok: 1518009921, 1518009929 és 1518009930), ex 2710 19 43 (TARIC-kódok: 2710194321, 2710194329 és 2710194330), ex 2710 19 46 (TARIC-kódok: 2710194621, 2710194629 és 2710194630), ex 2710 19 47 (TARIC-kódok: 2710194721, 2710194729 és 2710194730), 2710 20 11, 2710 20 15, 2710 20 17, ex 3824 99 92 (TARIC-kódok: 3824999210, 3824999212 és 3824999220), 3826 00 10 és ex 3826 00 90 (TARIC-kódok: 3826009011, 3826009019 és 3826009030) KN-kódok alá besorolt, szintézissel és/vagy hidrogénezéssel előállított, nem fosszilis eredetű, zsírsav-monoalkil-észterek és/vagy paraffingázolajok – akár tisztán, akár keverék formájában történő – („biodízel”) behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megszűnik.

2. cikk

Vállalat	TARIC-kiegészítő kód
Argentína
Unitec Bio SA, Buenos Aires	C 330
Molinos Agro SA, Buenos Aires	B 784
Oleaginosa Moreno Hermanos SACIFI y A, Bahia Blanca	B 784
Vicentin SAIC, Avellaneda	B 784
Aceitera General Deheza SA, General Deheza	B 782
Bunge Argentina SA, Buenos Aires	B 782
Cargill SACI, Buenos Aires	C 330
Louis Dreyfus Commodities S.A. (LDC Argentina SA), Buenos Aires	B 783
Indonézia
PT Pelita Agung Agrindustri, Medan	B 788
PT Ciliandra Perkasa, Jakarta	B 786
PT Wilmar Bioenergi Indonesia, Medan	B 789
PT Wilmar Nabati Indonesia, Medan	B 789
PT Perindustrian dan Perdagangan Musim Semi Mas (PT Musim Mas), Medan	B 787

A visszafizetést vagy elengedést az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően a nemzeti vámhatóságoknál kell kérelmezni.

Eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezések alkalmazandók. Késedelmi kamat fizetésére jogot adó visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb egy százalékponttal megnövelt értékének megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

3. cikk

Az 1194/2013/EU végrehajtási rendelet hatályát veszti.

4. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2018. október 18-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 176., 2016.6.30., 21. o.

(2) HL L 83., 2015.3.27., 6. o.

(3) HL L 141., 2013.5.28., 6. o.

(4) A Tanács 1194/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. november 19.) az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről (HL L 315., 2013.11.26., 2. o.).

(5) A Törvényszék 2016. szeptember 15-i ítélete, PT Musim Mas kontra Tanács, T-80/14; Unitec Bio SA kontra az Európai Unió Tanácsa, T-111/14; Molinos Río de la Plata SA és társai kontra az Európai Unió Tanácsa, T-112/14 – T-116/14 és T-119/14; Cargill SACI kontra az Európai Unió Tanácsa, T-117/14; LDC Argentina SA kontra az Európai Unió Tanácsa, T-118/14; PT Ciliandra Perkasa kontra az Európai Unió Tanácsa, T-120/14, valamint PT Pelita Agung Agrindustri kontra az Európai Unió Tanácsa, T-121/14. (HL C 402., 2016.10.31., 28. o.).

(6) PT Wilmar Bioenergi Indonesia és PT Wilmar Nabati Indonesia kontra az Európai Unió Tanácsa, T-139/14 (HL C 392., 2016.10.24., 26. o.).

(7) A Unitec Bio SA, Molinos Rio de la Plata SA, Oleaginosa Moreno Hermanos SACIFI y A, Vicentin SAIC, Aceitera General Deheza SA, Bunge Argentina SA, Cargill SACI, Louis Dreyfus Commodities S.A. (LDC Argentina SA) argentin exportáló gyártók, valamint a PT Pelita Agung Agrindustri, PT Ciliandra Perkasa, PT Wilmar Bioenergi Indonesia, PT Wilmar Nabati Indonesia, PT Perindustrian dan Perdagangan Musim Semi Mas (PT Musim Mas) indonéz exportáló gyártók.

(8) A Bíróság elnökének 2018. február 15-én a C-602/16. P. és C-607/16. P–C-609/16. P. sz. egyesített ügyekben, valamint a 2018. február 16-án a C-603/16. P–C-606/16. P. sz. ügyben hozott végzései.

(9) A WTO Fellebbezési Testületének jelentése, AB-2016-4, WT/DS473/AB/R, 2016. október 6., és WTO vizsgálóbizottsági jelentés, WT/DS473/R, 2016. március 29.

(10) WTO, A vizsgálóbizottság jelentése, WT/DS480/R, 2018. január 25.

(11) Értesítés az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára alkalmazandó hatályos dömpingellenes intézkedésekre vonatkozó eljárásnak a Kereskedelmi Világszervezet Vitarendezési Testületének az „Európai Unió – A biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések” vita (DS473) kapcsán elfogadott ajánlásait és határozatait követő megindításáról (HL C 476., 2016.12.20., 3. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/476 rendelete (2015. március 11.) a WTO Vitarendező Testülete által dömping- és szubvencióellenes ügyekkel kapcsolatban elfogadott jelentés után az Unió által hozható intézkedésekről (HL L 83., 2015.3.27., 6. o.).

(13) A Bizottság (EU) 2017/1578 végrehajtási rendelete (2017. szeptember 18.) az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 1194/2013/EU végrehajtási rendelet módosításáról (HL L 239., 2017.9.19., 9. o.).

(14) Értesítés a Törvényszéknek az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. november 19-i 1194/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel kapcsolatos T-80/14., T-111/14–T-121/14. és T-139/14. sz. ügyekben hozott 2016. szeptember 15-i ítéleteiről, követve a Kereskedelmi Világszervezet Vitarendezési Testületének a DS473 és DS480 viták (Európai Unió – A biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések) kapcsán elfogadott ajánlásait és határozatait (HL C 181., 2018.5.28., 5. o.).

(15) Industrie des poudres sphériques (IPS) kontra Tanács, C-458/98 P, EBHT 2000., I-08147. o.

(16) Deichmann SE, C-256/16, ECLI:EU:C:2018:187, 87. pont.

(17) Industrie des poudres sphériques (IPS) kontra Tanács, C-458/98 P, EBHT 2000., I-08147. o.

(18) HL L 141., 2013.5.28., 6. o.

(19) Az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma, A-560-830. sz. vizsgálat, Emlékeztető, „Cost of Production and Constructed Value Calculation Adjustments for the Final Determination – Wilmar Trading Pte. Ltd.”, 2018. február 20.

(20) A Bizottság (EU) 2017/1578 végrehajtási rendelete (2017. szeptember 18.) az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 1194/2013/EU végrehajtási rendelet módosításáról (HL L 239., 2017.9.19., 9. o.).

(21) Összhangban a WTO-nak az „EU – Kiegyenlítő intézkedések egyes Pakisztánból származó polietilén tereftalátokra” ügyben hozott határozatával, ahol a Fellebbezési Testület kimondta, hogy „az ok-okozati összefüggésnek a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 15. cikkének 15.5. pontja szerinti elemzésekor az a fő cél, hogy a vizsgáló hatóság megállapítsa, van-e a támogatott behozatal és a belföldi gazdasági ágazatot ért kár között »valódi és lényeges kapcsolat az ok és a hatás tekintetében«”. A Fellebbezési Testület jelentése, AB-2017-5, WT/DS486/AB/R, 2018. május 16., 5.226. pont.

(22) A Bíróság 2017. január 18-i ítélete, Wortmann, C-365/15, EU:C:2017:19, 35–39. pont.

19.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 262/61

A BIZOTTSÁG (EU) 2018/1575 HATÁROZATA

(2018. augusztus 9.)

az egyes görög kaszinókra vonatkozóan Görögország által végrehajtott SA.28973 – C 16/2010. (korábbi NN 22/2010. és korábbi CP 318/2009.) számú intézkedésről

(az értesítés a C(2018) 5267. számú dokumentummal történt)

(Csak a görög nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket a fent említett rendelkezéseknek megfelelően (1),

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

(1)

2009. július 8-án a Consortium Loutraki SA – Club Hotel Loutraki SA (2) (a továbbiakban: a panaszos vagy a loutraki kaszinó) panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: a Bizottság) a kaszinók belépőjegyeire alkalmazott illetékek rendszeréről szóló görög jogszabály kapcsán, és azt állította, hogy e rendszer bizonyos kaszinóüzemeltetőknek nyújtott állami támogatásnak minősül. 2009. október 7-i e-mailjében a panaszos kifejtette, hogy nem tiltakozik személyazonosságának felfedése ellen. 2009. október 14-én a bizottsági szolgálatok találkoztak a panaszos képviselőivel. 2009. október 26-i levelében a panaszos további tényeket mutatott be panaszának alátámasztása érdekében.

(2)	2009. október 21-én a Bizottság közölte a panaszt Görögországgal, és felkérte az ott felvetett problémák tisztázására. 2009. november 27-én Görögország válaszolt a Bizottságnak.

(3)	2009. december 15-én a Bizottság továbbította Görögország válaszát a panaszosnak. 2009. december 29-én a panaszos észrevételeket tett Görögország válaszára.

(4)	2010. február 25-én, március 4-én és 23-án, továbbá április 13-án a Bizottság további információt kért Görögországtól, amelyre Görögország 2010. március 10-én, április 1-jén, illetve április 21-én válaszolt.

(5)

2010. július 6-i határozatával (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) a Bizottság arról tájékoztatta Görögországot, hogy megindította az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást a Görögország által végrehajtott intézkedés, konkrétabban bizonyos kaszinók belépőjegyeire kivetett alacsonyabb adók (a továbbiakban: az intézkedés) kapcsán. Az eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (1), és felkérték a feleket észrevételeik megtételére.

(6)	2010. augusztus 4-én a Bizottsághoz észrevételek érkeztek az eljárás megindításáról szóló határozatról az intézkedés két állítólagos kedvezményezettjétől, azaz a Mont Parnèstől (3) és a szaloniki kaszinótól (4).

(7)	2010. október 6-i levelében a Bizottság kézhez vette Görögországnak az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeit. 2010. október 12-én a görög hatóságok további információt nyújtottak be a vitatott intézkedésről.

(8)	2010. október 8-i és 25-i levelében a panaszos megtette az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeit.

(9)	2010. október 29-én a Bizottság továbbította a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó észrevételeit a görög hatóságoknak. 2010. december 6-i levelükben a görög hatóságok benyújtották a harmadik személyek észrevételeivel kapcsolatos megjegyzéseiket.

(10)	2011. május 24-én a Bizottság elfogadta a 2011/716/EU határozatot (5) (a továbbiakban: a 2011. évi végső határozat), amelyben megállapította, hogy az intézkedés összeegyeztethetetlen, jogellenes állami támogatás, és elrendelte a támogatás visszatérítését.

(11)

A Törvényszék Hivatalához 2011. augusztus 3-án benyújtott kereseti kérelemmel a Görög Köztársaság megsemmisítés iránti keresetet indított a 2011. évi végső határozattal szemben (T-425/11. sz. ügy). Megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be még az Etaireia Akiniton Dimosiou AE (T-419/11. sz. ügy), a szaloniki kaszinó (T-635/11. sz. ügy), a Mont Parnès (T-14/12. sz. ügy) és az Athens Resort Casino AE Symmetochon (T-36/12. sz. ügy), amely a szaloniki kaszinó és a Mont Parnès részvényese.

(12)

A 2014. szeptember 11-iGörögország kontra Bizottság ítéletében, T-425/11, (6) (a továbbiakban: a 2014-es ítélet) a Törvényszék megsemmisítette a 2011. évi végső határozatot, miután megállapította, hogy a Bizottság nem tudta igazolni az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás meglétét.

(13)

2014. november 22-én a Bizottság fellebbezést nyújtott be a 2014-es ítélettel szemben. A C-530/14 P. számú Bizottság kontra Görögország ügyben hozott 2015. október 22-i végzésével (7), (a továbbiakban a 2015-ös végzés) a Bíróság elutasította a Bizottság fellebbezését, és helybenhagyta a 2014-es ítéletet. Ennek eredményeként a Törvényszék kimondta, hogy az Etaireia Akiniton Dimosiou AE, a Casino Thessaloniki, a Casino Mont Parnès és az Athens Resort Casino AE Symmetochon által a 2011. évi végső határozattal szemben benyújtott keresetek tárgytalanná váltak és nem szükséges róluk határozatot hozni.

(14)	Ebből következően a Bizottságnak felül kell vizsgálnia az intézkedést, és új végső határozatot hoznia az ügyben.

(15)

2017. április 14-én a Casino Loutraki új panaszt nyújtott be, amelyben arra kérte a Bizottságot, hogy fogadjon el új végső határozatot, amely megállapítja, hogy az intézkedés sérti az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdését és összeegyeztethetetlen a belső piaccal, és amely elrendeli a támogatás visszatérítését.

(16)

2017. november 17-én a Bizottság közölte az új panaszt Görögországgal, és felkérte észrevételeinek megtételére. Görögország görög nyelvre történő fordítás iránti kérelmére válaszul a Bizottság 2017. december 20-án görög nyelven is megküldte a dokumentumokat. 2018. január 26-án Görögország válaszolt a Bizottságnak.

2. AZ ÉRINTETT INTÉZKEDÉS

2.1. Az intézkedés

(17)	Az értékelés tárgyát képező intézkedés a görögországi kaszinók belépőjegyeire kivetett illetékek 2012 novemberéig meglévő rendszere. E rendszer értelmében differenciált adót állapítottak meg a kaszinók belépőjegyeire aszerint, hogy a kaszinó állami vagy magántulajdonban állt-e.

(18)

1995-től Görögországban valamennyi kaszinó köteles volt 15 EUR-s belépési díjat felszámolni minden egyes vendégével szemben. Ezt követően ezen összeg 80 %-át (12 EUR) be kellett fizetniük a görög államnak, mint belépőjegyek utáni adót. A fennmaradó 20 %-ot (3 EUR) megtarthatták, amely a jegyek kibocsátásának ellentételezésére és a kiadásaik fedezésére szolgált.

(19)

A kaszinók által megállapított belépési díjak mértékét tekintve a gyakorlatban kivétel vonatkozott az állami tulajdonú kaszinókra (a továbbiakban: állami kaszinók) és a magántulajdonban álló szaloniki kaszinóra. E kaszinóknak 6 EUR-t kellett beszedniük az egyes beengedett vendégek után. Ezt követően ezen összeg 80 %-át (4,80 EUR) be kellett fizetniük a görög államnak, mint belépőjegyek utáni adót. A fennmaradó 20 %-ot (1,20 EUR) megtarthatták, amely a jegyek kibocsátásának ellentételezésére és a kiadásaik fedezésére szolgált.

(20)

Ezen intézkedés eredményeként a magánkaszinók beengedett vendégenként 12 EUR-t fizetnek meg az államnak, míg az állami kaszinók és a szaloniki kaszinó 4,80 EUR-t. A törvény azt is megengedi, hogy a kaszinók bizonyos körülmények között ingyenesen engedjék be vendégeiket, de ekkor is kötelesek az államnak megfizetni a 12 EUR, illetve a 4,80 EUR összegű adót beengedett vendégenként, noha nem szednek belépési díjat.

2.2. A vonatkozó nemzeti rendelkezések

(21)

A görög kaszinópiac 1994-es nyitását megelőzően Görögországban csak három kaszinó működött, a Casino Mont Parnès, Casino Corfu, és a Casino Rhodes. Abban az időben ezek a kaszinók állami vállalatok voltak, amelyek a Görög Nemzeti Idegenforgalmi Szervezet (EOT) állami tulajdonú szolgáltató klubjaiként üzemeltek (8). Az e kaszinók által felszámított belépőjegyárakat az EOT főtitkárságának határozata (9) szabta meg 1 500 vagy 2 000 drachmában (megközelítőleg 4,50, illetve 6 EUR). Az euro 2002-es görögországi bevezetését követően 6 EUR lett az állami kaszinók hatósági belépési díja.

(22)

A görög kaszinópiacot 1994-ben nyitották meg a 2206/1994. törvény (10) elfogadásával, amikor hat újonnan létrejött magánkaszinó csatlakozott a három meglévő államihoz. A 2206/1994. törvény 2. cikkének (10) bekezdése szerint bizonyos területeken a kaszinók belépőjegyárait miniszteri határozat állapítja meg, amely egyben meghatározza azt a százalékos arányt is, amely a görög állam bevételének minősül. Az 1995. november 16-i miniszteri határozattal (11) (a továbbiakban: az 1995. évi miniszteri határozat) a pénzügyminiszter előírta, hogy 1995. december 15-től a 2206/1994. törvény szerinti valamennyi kaszinóüzemeltetőnek (12)5 000 drachma (13) (megközelítőleg 15 EUR) belépési díjat kell szednie. Az 1995. évi miniszteri határozat értelmében a kaszinó üzemeltetőinek a belépőjegy – az alkalmazandó héa-t is tartalmzó – árának 20 %-át kellett megtartaniuk a jegykiadás ellentételezéseként és költségeik fedezésére, a fennmaradó összeg pedig állami bevételt képezett (14). Az 1995. évi miniszteri határozat értelmében a kaszinók ingyenes belépést biztosíthattak bizonyos esetekben (15). A kaszinóknak azonban, függetlenül attól, hogy ekkor ténylegesen nem szedtek belépési díjat, a hatósági belépési díj 80 %-át be kellett fizetniük az államnak (16). Az 1995. évi miniszteri határozat értelmében a kaszinóknak az illetékeket havonta kellett befizetniük (17). Ezenkívül a miniszteri határozat 15 vagy 30 napos jegyek esetében bizonyos kedvezményekről rendelkezett (18). Az euro 2002-es görögországi bevezetését követően 15 EUR lett a kaszinók belépőjegyének normál hatósági ára.

(23)

Noha a kaszinók üzemeltetésére főszabályként a 2206/1994. törvény és az 1995. évi miniszteri határozat irányadó, Mont Parnès, Korfu és Rodosz állami kaszinói mentesültek e törvény és határozat alkalmazása alól, amíg a Kaszinóbizottságtól meg nem kapták az engedélyt. Konkrétabban: a 2160/1993. törvény úgy rendelkezett, hogy ezek a kaszinók az EOT szolgáltató klubjaiként működnek a megfelelő EOT-rendelkezések, azaz a 1624/1951. törvény (19), a 4109/1960. rendelet (20) és a 2160/1993. törvény (21) alapján. Ennek eredményeként a Mont Parnès, a korfui és a rodoszi kaszinó továbbra is a 6 EUR összegű belépési díjat alkalmazta.

(24)

Ezzel szemben minden, a 2206/1994. törvény elfogadását követően létesített új kaszinó az 1995. évi miniszteri határozatot végrehajtva 15 EUR-s árat állapított meg a belépőjegyekre, a szaloniki kaszinó kivételével. Noha 1995-ben jegyezték be és kapott engedélyt a 2206/1994. törvény értelmében, a szaloniki kaszinó az állami kaszinókra irányadó, csökkentett 6 EUR-s belépési díjat alkalmazta 2012 novemberéig a 2687/1953. törvény (22) alapján, amelynek értelmében a külföldi befektetéssel alapított vállalkozások legalább olyan kedvező bánásmódban részesülnek, mint amely az ország más hasonló vállalkozásaira vonatkozik (23). Az a követelmény, hogy a belépőjegyek névértékének 80 %-át meg kell fizetnie az államnak, a szaloniki kaszinóra az engedélyének 1995-ös (24) kiadásától vonatkozott.

(25)

Görögország szerint a 2206/1994. törvény előtt létesített állami kaszinókra alkalmazandó különös rendelkezéseket az említett törvény és az 1995. évi miniszteri rendelet általános szabályai alóli kivételnek kell tekinteni. Ebből következően az 1995. évi miniszteri rendelet nem vonatkozott az állami kaszinókra, amíg meg nem kapták az engedélyüket a 2206/1994. törvény szerint, sem a szabványos, 15 EUR-s belépési díjat, sem az e díj 80 %-ának az állam részére történő megfizetését illetően. Ugyanakkor, mivel az állami kaszinók tekintetében a belépési díj kivételesen a 6 EUR-s szinten maradt az EOT már meglévő határozatai alapján, amelyeket olyan eltérést engedő, különös rendelkezéseknek kellett tekinteni (korábbi lex specialis), amelyekre a 2206/1994. törvény és az 1995. évi miniszteri határozat általános rendelkezései nem vonatkoznak, az állami kaszinók csak a 6 EUR 80 %-át fizették meg. Az EOT határozatait csak onnantól kezdve nem voltak alkalmazandók, hogy a kaszinók – privatizációjuk után – már nem álltak teljesen állami tulajdonban. Csak a privatizációjukat követően kezdték el e kaszinók is a belépőjegyekre irányadó szabványos, 15 EUR-s árat alkalmazni, és voltak kötelesek ezen összeg 80 %-át megfizetni illetékként az államnak.

(26)

A 2206/1994. törvény és az 1995. évi miniszteri határozat általános rendelkezései alóli további kivétel, amelyet a Mont Parnèsre alkalmaztak részleges privatizációját követően, a 3139/2003. törvényre alapult, amely kifejezetten kimondta, hogy a Mont Parnès belépőjegyeinek ára továbbra is 6 EUR marad.

(27)

2000-ben a Mont Parnès és a korfui kaszinó üzemeltetését a teljes egészében állami tulajdonú Ellinika Touristika Akinita AE (ETA) vette át az EOT-tól. 2000 végétől addig, amíg e kaszinókat nem engedélyezték a 2206/1994. törvény szerint 2003-ban, az ETA – eleinte önkéntesen, majd a 2919/2001. törvény 24. cikke alapján – fokozatosan alkalmazkodni kezdett (25) a 2206/1994. törvényben a kaszinókra megállapított kötelezettségekhez, hogy előkészítse e két, korábban állami tulajdonú kaszinóklub teljeskörű engedélyezését és privatizálását. Ezen átmeneti időszakban az ETA a Mont Parnès és a korfui kaszinó által beszedett 6 EUR-s belépőjegyár után fizette meg a 80 %-ot az államnak. A Bizottság által szolgáltatott információ szerint nem adtak ki új miniszteri határozatot, és a korfui kaszinó továbbra is 6 EUR-s belépési díjat alkalmazott 2010. augusztusi (26) privatizációjáig, amikortól ez a díj 15 EUR lett.

(28)	A rodoszi kaszinó esetében a 2206/1994. törvény szerinti engedélyt 1996-ban adták ki (27). A kaszinó ugyanakkor továbbra is csökkentett árat alkalmazott a belépőjegyekre egészen 1999-ig, és csak az 1999. áprilisi privatizációját követően állt át 15 EUR-ra.

(29)

2012 novemberében Görögország új jogszabályt (28) vezetett be, amely egyenlő mértékű hatósági belépési díjat állapított meg valamennyi állami és magánkaszinóra; ez az összeg 6 EUR, amelynek 20 %-át (1,20 EUR) a kaszinók kötelesek megtartani a jegykiadás ellentételezéseként és költségeik fedezésére, a fennmaradó 80 %-ot (4,80 EUR) pedig állami illetékként havonta meg kell fizetniük az állam számára. Görögország megerősítette, hogy ez a jogszabály jelenleg is hatályban van.

3. AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA MELLETT SZÓLÓ OKOK

(30)

A Bizottság megindította az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében megállapított hivatalos vizsgálati eljárást, és kétségeit fejezte ki a több, konkrétan azonosított görögországi kaszinó javára biztosított diszkriminatív adóügyi bánásmóddal kapcsolatban; e kaszinók kedvezőbben adóznak, mint az ország többi kaszinója.

(31)	A Bizottság úgy tekintette, hogy a vitatott intézkedés eltért a kaszinókba történő belépés utáni illetékek szabványos szintjét megállapító általános görög jogszabályi rendelkezésektől, ezáltal javította a kedvezményezettek versenyhelyzetét.

(32)

A Bizottság észrevételei szerint a vitatott intézkedés bevételkiesést eredményez a görög államnál, és előnyben részesíti az alacsonyabb árat alkalmazó kaszinókat. A görög hatóságok érveire válaszul, amelyek szerint a belépőjegyek alacsonyabb árainak közvetlenül a vendégek a kedvezményezettjei, a Bizottság rámutatott arra, hogy a fogyasztóknak nyújtott támogatások állami támogatásnak minősülhetnek, amennyiben a támogatás azon múlik, hogy egy adott vállalkozás egy adott áruját vagy szolgáltatását vegyék igénybe (29).

(33)	A Bizottság azt is kifejtette, hogy az adómértéket nem az egyes kaszinók egyedi körülményei alapján határozták meg (30), és átmenetileg arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés szelektív (31).

(34)

A Bizottság megállapította, hogy a vitatott intézkedés alkalmas arra, hogy torzítsa a görögországi kaszinók közötti, valamint az európai üzletszerzési piacon zajló versenyt. A Bizottság megjegyezte, hogy teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok jogát arra, hogy a szerencsejátékot a területükön az uniós jogra is figyelemmel szabályozzák, de nem tudja elfogadni, hogy ezek az érvek megfosztják a szóban forgó intézkedést a versenyt vagy a tagállamok közötti kereskedelmet torzító hatásától. Az üzemeltetők az ágazatban gyakran nemzetközi szállodaláncok, amelyek beruházási döntését befolyásolhatja az intézkedés, és a kaszinók valóban vonzhatják a turistákat Görögországba. A Bizottság ezért azt állapította meg, hogy az intézkedés alkalmas volt arra, hogy torzítsa a versenyt és érintse a tagállamok közötti kereskedelmet (32).

(35)

A Bizottság arra az előzetes következtetésre jutott, hogy az intézkedés jogellenes támogatás, mivel azt a görög hatóságok a Bizottság előzetes hozzájárulása nélkül hajtották végre, és ezért arra az akkor alkalmazandó eljárási rendelet (659/1999/EK tanácsi rendelet) (33) 15. cikke vonatkozott a visszatérítés tekintetében (34).

(36)	A Bizottság nem állapított meg olyan indokokat, amelyek alapján a vitatott intézkedést összeegyeztethetőnek lehetne tekinteni a belső piaccal, mivel azt a kedvezményezett kaszinóknak nyújtott jogellenes működési támogatásnak minősítették (35).

(37)

A Bizottság végül megjegyezte, hogy ha az azzal kapcsolatos kétségei, hogy az intézkedés összeegyeztethetetlen állami támogatást foglal magában, beigazolódnak, az eljárási rendelet 14. cikke (1) bekezdésének értelmében köteles lenne elrendelni, hogy Görögország vegye vissza a támogatást a kedvezményezettektől, hacsak ez nem lenne ellentétes a jog valamely általános elvével (36).

4. GÖRÖGORSZÁG ÉS AZ ÉRDEKELT HARMADIK FELEK ÉSZREVÉTELEI

(38)	A hivatalos vizsgálati eljárás során a Bizottsághoz Görögországtól, a Mont Parnèstől, a szaloniki kaszinótól és a loutraki kaszinótól érkeztek észrevételek.

4.1. Görögország, a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó észrevételei

(39)	mivel a kedvezményezett Mont Parnès és szaloniki kaszinó képviselői által benyújtott észrevételek lényegében azonosak a görög hatóság által tett észrevételekkel, ezek összefoglalása együtt szerepel ebben a szakaszban.

(40)	Mind Görögország, mind a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó vitatja az állami támogatás meglétét azzal az indokkal, hogy az állam nem mondott le semmilyen bevételről, vagy ha le is mondott, a kaszinók semmilyen előnyhöz nem jutottak.

(41)	A görög hatóságok azzal érvelnek, hogy az ár differenciálása csak árszabályozási kérdés, mivel a kivetett adó a kibocsátott belépőjegyek ára megfelelő értékének egységes hányada.

(42)

A görög hatóságok szerint a belépőjegyek ára meghatározásának és az állam részére történő kifizetésnek nem az a célja, hogy növelje az állami bevételeket, hanem, hogy eltántorítsa az alacsony jövedelmű személyeket a szerencsejátéktól. Az, hogy a belépőjegyek egyúttal állami bevételt is keletkeztetnek, nem változtat az intézkedés ellenőrző jellegén. Ezért a görög hatóságok úgy tekintik, hogy a belépőjegyek árának a kaszinók játéktermébe belépő vendégekre történő terhelése egyoldalú közigazgatási ellenőrző intézkedés, amelynek ugyanakkor nincs adójellege, és nem lehet adóteherként kezelni az Államtanács (Görögország legfelsőbb bírósága) 4027/1998 ítélete értelmében.

(43)

A különböző kaszinók árai közötti különbséget illetően Görögország azzal érvel, hogy az egyes kaszinók eltérő és nem összehasonlítható gazdasági és szociális körülmények között működnek. A görög hatóságok kifejtik, hogy az árak közötti különbség közrendi okokból indokolt, ideértve azt is, hogy „az egyes kaszinókra vonatkozó feltételek indokolják azt a gyakorlatot és összhangban állnak azzal, hogy a nagy városközpontokhoz közel található kaszinókra más jegyárat állapítanak meg […], mint a vidéki kaszinókra […], ahol általában vidéki emberek élnek, akik többsége alacsonyabb jövedelemmel és iskolázottsággal rendelkezik, és nagyobb mértékben kell eltántorítani a szerencsejátéktól, mint a városi térségek lakóit”.

(44)

A panaszos (a loutraki kaszinó) azon észrevételére hogy a korfui kaszinó belépőjegyára 6 EUR-ról 15 EUR-ra emelkedett a 2010-es privatizációjakor, a görög hatóságok azt a választ adják, hogy Korfu szigetének távoli földrajzi elhelyezkedése az összes többi görög kaszinóhoz képest versenyhátrányt jelent számára (ezért a verseny nem torzul). A hatóságok azzal érvelnek továbbá, hogy a belépőjegyek árának feltétlenül elrettentőnek kell lennie Korfu lakosainak védelme érdekében, mivel a kaszinó üzemeltetésének a privatizációt követő változása következtében elkerülhetetlenül drasztikusan megnövekszik a nyitvatartási idő, a vonzerő, és általában bővül a tevékenység.

(45)

A görög hatóságok, továbbá a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó kifejti, hogy még ha előnyhöz is jutnának az alacsonyabb árat alkalmazó kaszinók (mivel több vendéget vonzanak), az állam ugyanezen az alapon nem esik el forrásoktól. Ezenfelül nem biztos, hogy magasabb jegyárakkal e kedvezményezettek több bevételt hoznának az államnak, ezért az állítólagos bevételkiesés elméleti. A görög hatóságok, valamint a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó rámutatnak arra, hogy az olcsóbb belépőjegyek előnyét a fogyasztók élvezik, és az árnak az a hányada, amelyet a kaszinó megtarthat, magasabb összegű a 15 EUR-s belépőjegyet alkalmazó kaszinóknál, ami tehát náluk jelentkezik előnyként.

(46)

A görög hatóságok, valamint a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó fenntartják azt is, hogy a verseny, illetve a kereskedelem nem érintett, mivel minden kaszinó helyi piacot lát el. Vitatják a szerencsejátékoknak az eljárás megindításáról szóló határozatban említett más formáival fennálló versenyt, és megjegyzik, hogy az online szerencsejáték jelenleg illegális Görögországban.

(47)

A görög hatóságok, valamint a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó azt is állítják, hogy ha az az álláspont is születne, hogy a 6 EUR összegű csökkentett belépőjegyárak befolyásolhatták vagy befolyásolhatják a külföldi vállalatok azon döntését, hogy befektessenek-e a görögországi kaszinóüzletágba, a külföldi vállalat még mindig hivatkozhatnak a 2687/1953. törvényre, mint tette azt a Hyatt Regency Hotels and Tourism (Thessaloniki) S.A. a szaloniki kaszinó esetében.

(48)

Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a kedvezményezettek ingyenes belépést is engedhetnek, és a 80 %-os hozzájárulást akkor is meg kell fizetni, ami a legegyértelműbben mutatja az intézkedés támogatás jellegét, a görög hatóságok azt állítják, hogy a gyakorlat „kivételes”, mivel a kaszinók ezzel azért élnek, hogy ingyenes belépést biztosítsanak (udvariasságból) főként VIP vagy híres vendégek számára, és mivel ez a gyakorlat ellentétes az adójoggal (2238/1994. törvény), minthogy a jegyár 80 %-ának saját forrásokból az állam részére történő megfizetésével kapcsolatos kiadás nem tekinthető termelési költségnek, ezért nem írható le a vállalat bevételeiből (ami jelentős adóterheknek tenné ki az e gyakorlatot alkalmazó vállalatot).

(49)

A görög hatóságok, valamint a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó a továbbiakban felhívják a Bizottság figyelmét a kaszinók közötti különbségekre, az egyes adóügyi/szabályozási intézkedések szempontjából. Így ezek a különbségek, amelyek állítólag a loutraki kaszinót (a panaszost) juttatják előnyhöz, ellensúlyozzák a kedvezményezettek által a belépőjegyek alacsonyabb árából eredően élvezett előnyöket. Az itt hivatkozott legfőbb intézkedés, hogy minden kaszinó az éves bruttó nyereségének adott hányadát az államnak fizeti meg, de a törvény értelmében ez a hányad alacsonyabb a loutraki kaszinó esetében, mint másoknál. Ezen a ponton ugyanakkor a Bizottság először is azt az észrevételt teszi, hogy a görög hatóságok, valamint a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó által hivatkozott más intézkedések, meglétük esetén, a loutraki kaszinó javára biztosított különálló támogatási intézkedéseknek minősülhetnek, ha az alkalmazandó uniós állami támogatási jog feltételei teljesülnek. Ezek az intézkedések mindenesetre nem azonosak az értékelés tárgyát képező intézkedésekkel, ezért ezekre e határozat nem terjed ki.

(50)	A görög hatóságok, valamint a Mont Parnès és a szaloniki kaszinó nem nyújtottak be észrevételeket a támogatás jogszerűségéről és összeegyeztethetőségéről.

(51)

A panaszos 2017. április 14-i új beadványára és különösen azon állítására válaszul, hogy a kedvezményezett kaszinók nagyobb vonzereje, amely az alacsonyabb belépési díjakból és az ingyenjegyek kiterjedt gyakorlatából ered, eltérítette a keresletet és megnövelte az összbevételt, ezáltal előnyt nyújtott (lásd alább a (56) preambulumbekezdést), a görög hatóságok kijelentik, hogy sem az alacsonyabb belépési díjak, sem az ingyenjegyek nincsenek összefüggésben az érintett kaszinók összbevételének emelkedésével.

4.2. A loutraki kaszinó észrevételei

(52)

A loutraki kaszinó azzal érvel, hogy a nemzeti jogszabályi rendelkezések által biztosított intézkedés adóügyi megkülönböztetésnek minősül egyes kaszinók javára, amennyiben a kaszinók belépési díjainak 80 %-ában megállapított egységes illeték államnak történő megfizetésével kapcsolatos kötelezettség különböző adóalapokra, azaz az állam által megállapított különböző belépőjegyárakra alkalmazandó. Minthogy a kedvezményezett kaszinók belépőjegyeinek ára jóval alacsonyabb más kaszinókéhoz képest (6 EUR a 15 EUR-val szemben), az állam bevételtől esik el, ami állami támogatást jelent, az így keletkezett versenytorzulás fényében.

(53)

A loutraki kaszinó a továbbiakban azzal érvel, hogy az intézkedés objektíve nem indokolt, mivel a kedvezményezett kaszinók által alkalmazott olcsóbb belépőjegyek ténylegesen ellentétesek a társadalmi céllal és a kaszinók belépőjegyára meghatározásának indokaival és jellegzetességeivel, amint azt a görög Államtanács 4027/1998 ítélete kimondta. A loutraki kaszinó azt állítja, hogy észszerűen nem lehet azzal érvelni, hogy a közigazgatási ellenőrzés és a szociális védelem elérhető különböző árú belépőjegyekkel – az Athén városközpontjától mindössze körülbelül 20 km-re található Mont Parnès esetében 6 EUR-s jegyárral, míg az Athén városközpontjától 85 km-re található loutraki kaszinó esetében 15 EUR-s jegyárral, vagy például a Szaloniki városközpontjától mindössze körülbelül 8 km-re található szaloniki kaszinó esetében szintén 6 EUR-s jegyárral, szemben Szaloniki városközpontjától körülbelül 120 km-re található chalkidiki kaszinó esetében 15 EUR-s jegyárral.

(54)

A loutraki kaszinó megjegyzi, hogy noha Görögország korábban azzal érvelt, hogy a 6 EUR-s csökkentett belépőjegyár az egyes kedvezményezett kaszinók tekintetében fennálló sajátos körülményekre, főként az egyes kaszinók földrajzi elhelyezkedésére (amely meghatároz bizonyos gazdasági, társadalmi, demográfiai és más sajátosságokat) tekintettel indokolt, 2010 augusztusában a korfui kaszinó 15 EUR-ra állt át a privatizációjakor, anélkül, hogy magyarázatot adott volna arra, a fent említett sajátos körülmények a továbbiakban miért nem érvényesülnek.

(55)

A Görögország és a Mont Parnès által hivatkozott külön intézkedések, amelyek állítólag a loutraki kaszinónak kedveznek (főleg az, hogy a loutraki kaszinónak más kaszinókhoz képest az éves bruttó nyeresége alacsonyabb hányadát kell megfizetnie az állam számára), a loutraki kaszinó azt állítja, hogy a gyakorlatban ugyanazt az összeget fizette, mint a versenytársai, a hatóságokkal kötött külön megállapodás alapján.

(56)

A 2011. évi végső határozat Törvényszék általi megsemmisítését követő 2017. április 14-i új beadványában a loutraki kaszinó hangsúlyozta, hogy a szóban forgó intézkedés által nyújtott előny a kedvezményezett kaszinók nagyobb vonzerejében, továbbá a kedvezményezettek összjövedelmének ebből eredő emelkedésében rejlik. A loutraki kaszinó úgy látja, a Bizottságnak meg kell állapítania ezen előny meglétét, és új végső határozatot hoznia, amely szerint az érintett intézkedés ilyen előnyhöz juttatta a kedvezményezetteket, tekintettel a görög hatóságok által a 2011. évi végső határozatot megelőző eljárásban szolgáltatott valamennyi információra.

(57)

Ezenfelül a loutraki kaszinó azt állítja, hogy a kedvezményezett kaszinók ingyenjegy-kibocsátásának kiterjedt gyakorlata az előny független, harmadik eleme. Ezen elemmel összefüggésben a loutraki kaszinó felkéri a Bizottságot, hogy közöljön minden információt és bizonyítékot, amely annak megállapításához szükséges, hogy az ingyenjegyek adásának gyakorlata általános és kiterjedt gyakorlat volt, emellett túllépett az 1995. évi miniszteri határozat biztosította kivétel célkitűzésein.

(58)

A loutraki kaszinó azt állítja, hogy az intézkedés a többi állami támogatási kritériumnak is megfelel és nem egyeztethető össze a belső piaccal, ezért a Bizottságnak olyan új végső határozatot kell hoznia, amely szerint az intézkedést jogellenesen, az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdését megsértve léptették hatályba, és amely elrendeli az előny visszatérítését.

5. AZ INTÉZKEDÉS ÉRTÉKELÉSE

(59)

A EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Az említett rendelkezés értelmében vett támogatásnak minősítéshez az e rendelkezés szerinti minden feltételnek teljesülnie kell. Először is állami beavatkozásról vagy legalábbis állami forrásból történő beavatkozásról kell, hogy szó legyen. Másodszor, ennek a beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor a kedvezményezettje számára szelektív előnyt kell biztosítania. Negyedszer, torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (37).

(60)

Ami a támogatás meglétét igazoló harmadik feltételt illeti, különbséget kell tenni az előny és a szelektivitás feltételei között annak biztosítása érdekében, hogy ne minősüljön minden, előnyt biztosító állami intézkedés (azaz amely javítja egy vállalkozás nettó pénzügyi helyzetét) állami támogatásnak, hanem csak azok, amelyek ezt az előnyt szelektíven, bizonyos vállalkozásoknak vagy vállalkozáskategóriáknak, vagy bizonyos gazdasági ágazatoknak nyújtják (38).

(61)

Az előny olyan gazdasági előny, amelyet egy adott vállalkozás rendes piaci körülmények között – azaz állami beavatkozás nélkül – nem szerzett volna meg (39). Csak az intézkedésnek az adott vállalkozásra gyakorolt hatása releváns, az állami beavatkozás oka és célja azonban nem (40). Ha egy vállalkozás pénzügyi helyzete a rendes piaci feltételektől eltérő feltételek mellett nyújtott állami beavatkozás eredményeképpen javul, minden esetben megállapítható az előny megléte. Ennek felmérése érdekében a vállalkozásnak az intézkedést követő pénzügyi helyzetét össze kell vetni azzal, hogy az intézkedés elmaradása esetén milyen pénzügyi helyzetben lett volna (40). Mivel csak az intézkedésnek a vállalkozásra gyakorolt hatása számít, lényegtelen, hogy az előny a vállalkozásra nézve kötelező, azaz azt nem kerülhette el, illetve nem tudta visszautasítani (41).

(62)

Nem játszik továbbá szerepet az intézkedés pontos formája sem annak megállapításakor, hogy az előnyhöz juttatja-e a vállalkozást (42). Az állami támogatás fogalmát illetően nem csak a pozitív gazdasági előny biztosítása bír jelentőséggel: a gazdasági terhek alóli mentesítés szintén előnynek minősülhet. Ez utóbbi olyan átfogó kategória, amelybe a vállalkozás költségvetését rendszerint érintő valamennyi teher csökkentése beletartozik (43). Ideértendő minden olyan helyzet, amelyben a gazdasági szereplők mentesülnek a gazdasági tevékenységükkel járó bizonyos költségek alól (44).

(63)

A 2014-es ítéletben a Törvényszék azt állapította meg, hogy a görögországi állami és magánkaszinókba történő belépésre kivetett differenciált adók nem minősültek olyan adócsökkentésnek az állami kaszinók javára, amely előnyt juttatott volna számukra az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében. A Törvényszék szerint: „a szóban forgó intézkedésből következik, hogy a kaszinók által a belépőjegyeik után, az államot megillető illeték címén ez utóbbinak befizetett összeg csak azon összeg százalékban kifejezett hányada, amelyet az egyes kaszinók belépődíj címén beszednek. Ennek folytán,[…] a vizsgált intézkedés nem felel meg az adóalap csökkentésének, mivel az egyes kaszinók által befizetendő összegek a kaszinó által ténylegesen beszedett belépődíjak összességének 80 %-ával egyeznek meg. […] [M]ivel a valamennyi kaszinó által az államnak befizetett 80 %-os terhet azon összeg százalékos arányában számítják ki, amelyet az eladott jegyek után belépődíjként ténylegesen beszedtek” (45), „az a tény, hogy a vizsgált intézkedés hatásaként azok a kaszinók, amelyek esetében 6 eurós belépődíj alkalmazandó, alacsonyabb összegeket fizetnek be az állam részére, mint amelyeket azon kaszinók fizetnek be a részére, amelyek esetében 15 eurós belépődíj alkalmazandó, nem elegendő annak bizonyítására, hogy az első kategóriába tartozó kaszinók javára előny áll fenn” (46).

(64)

A 2015-ös végzésben a Bíróság fenntartotta ezt az érvelést, és kimondta, hogy „a Törvényszék joggal vette alapul azt, hogy a görög állam javára visszafizetendő két abszolút összeg közötti különbség a kaszinók két kategóriája által beszedett különböző összegek azonos százalékos arányának felel meg” (47).

(65)	A fentiekre tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem biztosít előnyt.

(66)

Ami az ingyenjegyek adásának gyakorlatát illeti, a 2014-es ítéletben a Törvényszék kimondta, hogy „azok a kaszinók, amelyek esetében 6 eurós belépődíj alkalmazandó, előnyben részesülnek, mivel azonos (nullával egyenlő) beszedett belépődíj után alacsonyabb illetéket fizetnek be az állam részére, mint azok a kaszinók, amelyek esetében 15 eurós belépődíj alkalmazandó” (48). Ugyanakkor ezt követően azt állapította meg, hogy mivel a görögországi kaszinókra vonatkozó belépődíjak rendszere nem biztosít előnyt azon kaszinók számára, amelyek esetében 6 EUR-s belépődíj alkalmazandó, az ingyenjegyek rendszere nem erősíti meg az említett rendszerben nyújtott előny fennállását (49). Ezután a Törvényszék kimondta, hogy „mivel a kaszinó-belépődíjak rendszere nem biztosít az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyt az eladott belépőjegyek vonatkozásában, és mivel az érintett tagállam pontos és igazolt okokból, így reklámcélokból vagy társadalmi kötelezettségek miatt lehetővé teheti ingyenes belépőjegyek kibocsátását, e tagállam számára észszerű annak további feltételként való előírása, hogy a számára egyébként befizetett illetékeket az ingyenes jegyek esetében is befizessék” (50). Következésképpen a Törvényszék kizárta, hogy az ingyenjegyek adásából eredően elkülönült és konkrét előny áll fenn (51).

(67)

A 2015-ös végzésben a Bíróság fenntartotta ezt az érvelést, és kimondta, hogy „mivel a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a kizárólag az állam számára az eladott belépőjegyenként megfizetett összegek közötti különbség nem juttatja előnyhöz a 6 EUR-s belépési díjat alkalmazó kaszinókat”, az ingyenjegyek adásának gyakorlata nem erősíti meg ezt az előnyt (52).

(68)	A fentiekre tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy az ingyenjegyek adásának gyakorlata az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem biztosít előnyt.

(69)

Végül, a panaszos azt állítja, hogy a görögországi kaszinókra alkalmazandó belépési díjak rendszerének eredményeként az állami kaszinók vonzereje az olcsóbb hatósági belépési díj miatt nagyobb a vendégek szemében és az összbevételük (más bevételi forrásokból is, mint a szerencsejáték, a szálláshely-szolgáltatás, a bár és az éttermi szolgáltatások) is magasabb, mivel az olcsóbb belépési díjak további vendégeket vonzanak. Csakúgy, mint az ingyenjegyek esetében, tekintve, hogy a görögországi kaszinókra vonatkozó belépési díjak rendszere önmagában nem juttatja előnyhöz az állami kaszinókat, a megnövekedett vonzerő vagy az olcsóbb belépőjegyek miatt érkező további vendégek által generált többletbevétel nem keletkeztet előnyt. Mindenesetre, ha ki is lehetne mutatni ilyen előnyt, csak az állami forrásból közvetlenül vagy közvetve nyújtott előny minősülhet az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak (53). A Bíróság szerint a szabályozási intézkedésekből eredő, az állami bevételekre gyakorolt közvetett kedvezőtlen hatás nem minősül állami források átruházásának, amennyiben az az intézkedés szükségszerű velejárója (54). Hasonlóképpen, az olyan nemzeti szabályozás, amely bizonyos termékekre minimumárat állapít meg, nem jelenti állami források átruházását (55). Noha az állam bevételtől esik el a görög állam számára az állami és magánkaszinók által megfizetett differenciált adók miatt, ilyen bevételkiesés nem jár együtt azzal a puszta ténnyel, hogy az állami kaszinók számára megengedett, hogy a magánkaszinóknál alacsonyabb belépési díjat számítsanak fel. Ebből következően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a panaszos által állított előnyt, még ha annak megléte bizonyított is lenne, nem állami forrásból biztosítják az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(70)	mivel az intézkedéseknek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt mind a négy kumulatív feltételnek meg kell felelniük ahhoz, hogy állami támogatásnak lehessen minősíteni őket, nem kell vizsgálni, hogy a többi feltétel teljesül-e ebben az esetben.

6. KÖVETKEZTETÉS

(71)	A fentiekre tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy a görögországi kaszinókba való belépés után fizetendő illetékek 2012 novemberéig fennálló rendszere nem minősül támogatásnak az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A görögországi kaszinókba való belépés után fizetendő illetékek 2012 novemberéig fennálló rendszere nem minősül támogatásnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében.

2. cikk

Ennek a határozatnak a Görög Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2018. augusztus 9-én.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

a Bizottság tagja

(1) HL C 235., 2010.8.31., 3. o.

(2) Consortium – Loutraki S.A.- Club Hotel Casino Loutraki S.A. (Κοινοπραξια Δ.Α.Ε.Τ.- Λουτρακι Α.Ε.- Κλαμπ Οτελ Λουτρακι Α.Ε.), Voukourestiou 11, Akti Poseidonos 48, Loutraki, Athén 10671, Görögország.

(3) Casino Mont Parnès, „Elliniko Kasino Parnithas A.E.” részvénytársaság, Agiou Konstantinou 49, 15124 Marousi Attikis, Görögország.

(4) Szaloniki kaszinó, „Regency Entertainment Psychagogiki kai Touristiki A.E.”, Agiou Konstantinou 49, 15124 Marousi Attikis, Görögország és 13. km Thessaloniki-Polygyrou Street, 55103 Szaloniki, Görögország.

(5) A Bizottság határozata (2011. május 24.) a Görögország által egyes görög kaszinóknak nyújtott állami támogatásról C 16/10 (korábbi NN 22/10, korábbi CP 318/09) számú állami támogatás (HL L 285., 2011.11.1., 25. o.).

(6) A Törvényszék 2014. szeptember 11-i ítélete, Görög Köztársaság kontra Bizottság, T-425/11, ECLI:EU:T:2014:768.

(7) A Bíróság 2015. október 22-i végzése, Európai Bizottság kontra Görög Köztársaság, C-530/14 P, ECLI:EU:C:2015:727.

(8) A három kaszinó az EOT szolgáltató klubjaként működött a 1624/1951. törvény, a 4109/1960. rendelet és a 2160/1993. törvény alapján. Később a 2636/1998. és a 2837/2000. törvény értelmében az EOT, mint a korfui és a Mont Parnès-i kaszinók üzemeltetője helyét átvette a Görög Idegenforgalom-fejlesztési Vállalat (ETA), amelynek 100 %-os tulajdonosa a görög állam volt; a kaszinókat addig üzemeltette, amíg azok a 3139/2003. törvény értelmében működési engedélyt kaptak (a rodoszi kaszinót addig üzemeltette az EOT, amíg az 1996-ban működési engedélyt kapott).

(9) Konkrétabban az EOT főtitkárának a (1624/1951. törvény és a 4109/1960. rendelet értelmében) kiadott határozatai a következők: az 1991. november 21-i 535633. számú EOT határozat, amely a Mont Parnès esetében 2 000 drachmás belépőjegyárat rögzített; az 1992. március 24-i 508049. számú EOT határozat, amely a korfui és rodoszi kaszinó esetében 1 500 drachmás belépőjegyárat rögzített; és az 1997. november 24-i 532691. számú EOT határozat, amely a korfui kaszinó esetében 2 000 drachmára emelte a belépőjegyárat.

(10) 2206/1994. törvény a kaszinók létesítéséről, megszervezéséről, működéséről és ellenőrzéséről, valamit más kérdésekről, Νόμος 2206, Δημοσιεύθηκε στο ΦΕΚ 62 – 1994.4.20.

(11) Y.A 1128269/1226/0015/ΠΟΛ.1292/1995.11.16. – ΦΕΚ 982/B'/1995. miniszteri határozat.

(12) Az 1995. évi miniszteri határozat (1) bekezdése: „1995. december 15-étől a kaszinóüzemeltetők (2206/1994. törvény) az alábbi bekezdések különös rendelkezései értelmében kötelesek belépőjegyet kibocsátani minden belépő személynek.”

(13) Az 1995. évi miniszteri határozat (5) bekezdése: „»Szerencsejáték-automatákat« és »asztali szerencsejátékokat« üzemeltető területre az egységes belépőjegyár ötezer (5 000) drachma”.

(14) Az 1995. évi miniszteri határozat (7) bekezdésének első albekezdése kimondja a következőket: „A teljes jegyár húsz százaléka (20 %-a), az alkalmazandó áfát beleértve, a kaszinóvállalkozást illeti jegykibocsátási díjként, illetve a költségei fedezése érdekében; a fennmaradó összeg az állam illeték.”

(15) Az 1995. évi miniszteri határozat (6) bekezdése kimondja a következőket: „Amennyiben reklámcélokból vagy társadalmi kötelezettség miatt a kaszinó ingyenes belépést biztosít, a kaszinónak egy »ingyenes jegy« feliratú jegyet kell kibocsátania egyedi sorozatszámmal vagy az adóügyi hatóság által jóváhagyott pénztárgép speciális összesítője által megadott sorozatszámmal”.

(16) Az 1995. évi miniszteri határozat (7) bekezdésének második albekezdésekimondja a következőket: „Ingyenes jegyek esetében az állami illetéket a jelen határozat 5. bekezdésében meghatározott, az adott napon érvényes jegyár alapján kell megfizetni.”

(17) Az 1995. évi miniszteri határozat (10). bekezdésének első albekezdése kimondja a következőket: „Az állami illetékeket minden hónap tizedik napjáig kell befizetni az illetékes adóhivatalban az előző hónapban beszedett díjakról szóló kimutatás benyújtásával együtt.”

(18) Az 1995. évi miniszteri határozat (8) bekezdésének első és második albekezdése kimondja a következőket: „A (2)–(7) bekezdésre is figyelemmel, értelemszerűen, [a kaszinóüzemeltetők] kibocsáthatnak tizenöt, illetve harminc egymást követő napig vagy egy hónapig érvényes jegyeket. Az ilyen többnapos jegyekre árengedményt lehet adni az alábbiak szerint:

a)	A tizenöt napig érvényes jegyekre a tizenöt napos jegy teljes árának negyven százaléka (40 %-a). Amennyiben a jegyet egy két hetes időszakra bocsátják ki, a hónap utolsó két hete a hónap 16. napjától az utolsó napjáig tart.

b)	A harminc napig vagy egy hónapig érvényes jegyekre a harmincnapos jegy teljes árának ötven százaléka (50 %-a)”.

(19) 1624/1951. törvény a Görög Idegenforgalmi Szervezet létrehozásáról szóló 1565/1950. törvény megerősítéséről, módosításáról és kiegészítéséről – Νόμος 1624, Δημοσιεύθηκε στο ΦΕΚ 7 – 1951.1.8.

(20) 4109/1960. rendelet a Görög Idegenforgalmi Szervezetre vonatkozó jogszabályok és egyes más rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről, Νομοθετικό Διάταγμα 4109, Δημοσιεύθηκε στο ΦΕΚ 153 – 1960.9.29.

(21) 2160/1993. törvény az idegenforgalomról és más kérdésekről, Νόμος 2160, Δημοσιεύθηκε στο ΦΕΚ 118 – 1993.7.19.

(22) 2687/1953. törvény a külföldi tőke befektetéséről és védelméről, Νόμος 2687, Δημοσιεύθηκε στο ΦΕΚ 317 – 1953.11.10.

(23) A szaloniki kaszinó a Π.Λ. 290/1995. elnöki rendelet (a Hyatt Regency Hotel and Tourism Enterprise külföldi tőkebefektetésének jóváhagyásáról, Προεδρικό Διάταγμα 290, Δημοσιεύθηκε στο ΦΕΚ 163 – 1995.8.9.) értelmében részesült a 2687/1953. törvény biztosította kedvezményekből, mivel a rendelet e kaszinót a Mont Parnèshez és a korfui kaszinóhoz hasonlította.

(24) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (16), (17) és (18) preambulumbekezdését.

(25) A Mont Parnèst az Elliniko Kasino Parnithas A.E. (EKP) működtette, amely 2001-ben jött létre az ETA leányvállalataként és teljesen a görög állam irányítása alatt áll.

(26) A görög hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás során átadott információ szerint a korfui kaszinót 2010. augusztus 30-án privatizálták, a Corfu Hellenic Casino S.A. (EKK) teljes részvénytőkéjének egy nemzetközi ajánlati felhívást követően a tender nyertese, a Vivere Entertainment Commercial & Holding S.A. - Theros International Gaming INC által létrehozott V&T Corfu Casino S.A. számára történő eladása révén. Az EKK 2001-ben az ETA leányvállalataként jött létre.

(27) Az 1996.5.29.-i Τ/633 miniszteri határozat értelmében.

(28) 4093/2012. törvény, Kormányzati Közlöny I 222., 2012. november 12.

(29) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (19)–(23) preambulumbekezdését.

(30) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (26), (27), (28) és (37) preambulumbekezdését.

(31) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (24)–(29) preambulumbekezdését.

(32) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (30), (31) és (32) preambulumbekezdését.

(33) A Tanács 659/1999/EK rendelete (1999. március 22.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

(34) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (34) és (35) preambulumbekezdését.

(35) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (36), (37) és (38) preambulumbekezdését.

(36) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (39) és (40) preambulumbekezdését.

(37) A Bíróság 2016. december 21-i ítélete, Bizottság kontra World Duty Free Group, C-20/15 P és C-21/15 P egyesített ügyek, ECLI:EU:C:2016:981, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(38) Lásd: a Bizottság kontra World Duty Free Group ítélet, C-20/15 P és C-21/15 P, ECLI:EU:C:2016:981, 56. pont; a Bíróság 2013. július 18-i ítélete, P Oy, C-6/12, ECLI:EU:C:2013:525, 18. pont.

(39) A Bíróság 1996. július 11-i ítélete, SFEI és társai, C-39/94, ECLI:EU:C:1996:285, 60. pont; a Bíróság 1999. április 29-i ítélete, Spanyolország kontra Bizottság, C-342/96, ECLI:EU:C:1999:210, 41. pont.

(40) A Bíróság 1974. július 2-i ítélete, Olaszország kontra Bizottság, 173/73, ECLI:EU:C:1974:71, 13. pont.

(41) A Bizottság 2004/339/EK határozata (2003. október 15.) az Olaszország által a RAI SpA javára végrehajtott intézkedésekről (HL L 119., 2004.4.23., 1. o.), (69) preambulumbekezdés; Fennelly főtanácsnok Franciaország kontra Bizottság ügyre vonatkozó 1998. november 26-i indítványa, C-251/97, ECLI:EU:C:1998:572, 26. pont.

(42) A Bíróság 2003. július 24-i ítélete, Altmark Trans, C-280/00, ECLI:EU:C:2003:415, 84. pont.

(43) A Bíróság 1994. március 15-i ítélete, Banco Exterior de España, C-387/92, ECLI:EU:C:1994:100, 13. pont; a Bíróság 2000. szeptember 19-i ítélete, Németország kontra Bizottság, C-156/98, ECLI:EU:C:2000:467, 25. pont; a Bíróság 1999. május 19-i ítélete, Olaszország kontra Bizottság, C-6/97, ECLI:EU:C:1999:251, 15. pont; a Bíróság 2005. március 3-i ítélete, Heiser, C-172/03, ECLI:EU:C:2005:130, 36. pont.

(44) A Bíróság 2003. november 20-i ítélete, GEMO SA, C-126/01, ECLI:EU:C:2003:622, 28–31. pont.

(45) A 2014-es ítélet 55. pontja.

(46) Uo., 57. pont.

(47) 2015-ös végzés, 35. pont.

(48) 2014-es ítélet, 76. pont.

(49) Uo., 77. pont.

(50) Uo., 78. pont.

(51) Uo., 80. pont.

(52) 2015-ös végzés, 55. pont.

(53) A Bíróság 1978. január 24-i ítélete, Van Tiggele, 82/77, ECLI:EU:C:1978:10, 25. és 26. pont; a Törvényszék 1996. december 12-i ítélete, Air France kontra Bizottság, T-358/94, ECLI:EU:T:1996:194, 63. pont.

(54) A Bíróság 2001. március 13-i ítélete, Preussen Elektra, C-379/98, EU:C:2001:160, 62. pont.

(55) A Bíróság 1978. január 24-i ítélete, Van Tiggele, 82/77, ECLI:EU:C:1978:10, 25. és 26. pont.

19.10.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 262/71

A BIZOTTSÁG (EU) 2018/1576 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2018. október 18.)

az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről szóló 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének módosításáról

(az értesítés a C(2018) 6961. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a belső piac megvalósításának céljával a Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazható állategészségügyi ellenőrzésekről szóló, 1989. december 11-i 89/662/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állategészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelvre (2) és különösen annak 10. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek termelésére, feldolgozására, forgalmazására és behozatalára irányadó állategészségügyi szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2002/99/EK tanácsi irányelvre (3) és különösen annak 4. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2014/709/EU bizottsági végrehajtási határozat (4) járványügyi intézkedéseket ír elő az afrikai sertéspestissel kapcsolatban egyes tagállamokban (a továbbiakban: az érintett tagállamok), ahol házi sertések vagy vaddisznók esetében a betegség előfordulásának eseteit igazolták. A végrehajtási határozat mellékletének I–IV. része a szóban forgó betegséggel összefüggő epidemiológiai helyzetből adódó kockázatok szintje alapján megkülönböztetve jelöli ki és sorolja fel az érintett tagállamok bizonyos területeit. A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének módosítására több alkalommal is sor került annak érdekében, hogy a melléklet az afrikai sertéspestissel kapcsolatban tükrözze az uniós epidemiológiai helyzet alakulását. A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletét legutóbb az (EU) 2018/1512 bizottsági végrehajtási határozat (5) módosította az afrikai sertéspestis közelmúltbeli, Magyarországon és Lengyelországban észlelt előfordulásait követően.

(2)

Az afrikai sertéspestis vadon élő állatok közötti elterjedésének kockázata a betegségnek a vaddisznó-populációkban megfigyelhető lassú természetes terjedéséhez, valamint az emberi tevékenységekkel összefüggő kockázatokhoz kapcsolódik, amint azt a betegséggel kapcsolatos epidemiológiai helyzetnek az Unióban tapasztalt közelmúltbeli alakulása mutatta, és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) állategészségügyi és állatjóléti tudományos testületének 2015. július 14-én közzétett tudományos szakvéleménye, az EFSA 2017. március 23-án közzétett, a balti országokban és Lengyelországban előforduló sertéspestisre vonatkozó epidemiológiai elemzésekről szóló tudományos jelentése, valamint az EFSA 2017. november 8-án közzétett, a balti államokban és Lengyelországban előforduló sertéspestisre vonatkozó epidemiológiai elemzésekről szóló tudományos jelentése (6) dokumentálta.

(3)

A 2002/60/EK tanácsi irányelv (7) meghatározza az afrikai sertéspestis elleni védekezés érdekében meghozandó alapvető uniós intézkedéseket. A 2002/60/EK irányelv 9. cikke különösen előírja egy védőkörzet és egy megfigyelési körzet létrehozását, miután egy gazdaságban a sertésekkel kapcsolatban hivatalosan megállapították az afrikai sertéspestis diagnózisát, az említett irányelv 10. és 11. cikke pedig meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyeket a védő- és megfigyelési körzetekben meg kell tenni a betegség elterjedésének megelőzése érdekében. Továbbá a 2002/60/EK irányelv 15. cikke rendelkezik azokról az intézkedésekről, amelyeket abban az esetben kell alkalmazni, ha a sertéspestist vaddisznókban állapították meg, beleértve a gazdaságok megfigyelés alá helyezését a meghatározott fertőzött területen. A közelmúlt tapasztalatai alapján a 2002/60/EK irányelvben meghatározott intézkedések – különösen a fertőzött gazdaságok tisztítására és fertőtlenítésére vonatkozó intézkedések – hatékonynak bizonyulnak a betegség terjedése elleni védekezésben.

(4)

Figyelembe véve az érintett tagállamokban a 2002/60/EK irányelvvel és különösen az annak 10. cikke (4) bekezdése b) pontjában, 10. cikke (5) bekezdésében és 15. cikkében megállapítottakkal összhangban alkalmazott intézkedések hatékonyságát, valamint az Állategészségügyi Világszervezetnek a Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexében meghatározott, az afrikai sertéspestisre vonatkozó kockázatcsökkentő intézkedésekkel összhangban, a jelenleg a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének III. részében felsorolt egyes lettországi, litvániai és lengyelországi területeket immár az említett melléklet II. részében vagy I. részében kell feltüntetni, tekintettel a fertőzött gazdaságok végső tisztításának és fertőtlenítésének időpontjától számított három hónapos időszak lejártára. Mivel a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének III. része azokat a területeket sorolja fel, ahol a helyzet még kialakulóban van, az említett részben felsorolt területek bármilyen módosításakor különös figyelmet kell fordítani a környező területekre gyakorolt hatásra.

(5)

Továbbá, az (EU) 2018/1512 végrehajtási határozat elfogadásának időpontja óta az Unió járványügyi helyzete megváltozott az afrikai sertéspestis tekintetében, és az említett betegség előfordulásának további eseteire is fény derült, amelyeket fel kell tüntetni a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletében.

(6)

2018 szeptemberében az afrikai sertéspestis megjelenését egy esetben észlelték vaddisznókban Litvániában, Tauragė megyében. Az afrikai sertéspestis vaddisznóban való előfordulásának ezen esete a kockázati szint emelkedését jelenti, amit a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének tükröznie kell. Ennek megfelelően Litvániának ezt az afrikai sertéspestis által érintett területét az említett melléklet I. része helyett immár annak II. részében kell feltüntetni.

(7)

2018 októberében egy esetben az afrikai sertéspestis vaddisznóban való előfordulását észlelték a lengyelországi Puławy megyében. Az afrikai sertéspestis vaddisznóban való előfordulásának ezen esete a kockázati szint emelkedését jelenti, amit a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének tükröznie kell. Ennek megfelelően Lengyelországnak ezt az afrikai sertéspestis által érintett területét az említett melléklet I. része helyett immár annak II. részében kell feltüntetni.

(8)

2018 októberében az afrikai sertéspestis házi sertésben való előfordulását észlelték a romániai Teleorman megyében. Az afrikai sertéspestis házi sertésben való előfordulásának ezen esete a kockázati szint emelkedését jelenti, amit a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének tükröznie kell. Ennek megfelelően Romániának az afrikai sertéspestis által érintett e területét mostantól nem a melléklet I. részében, hanem III. részében kell feltüntetni.

(9)

Az afrikai sertéspestis Unión belüli járványügyi helyzetének alakulása terén a közelmúltban bekövetkezett fejlemények figyelembevétele, valamint a betegség terjedésével kapcsolatos kockázatok elleni proaktív fellépés érdekében Lettország, Litvánia és Lengyelország esetében megfelelő méretű, új magas kockázatú területeket kell kijelölni, és azokat fel kell venni a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. és II. részében szereplő jegyzékbe, a III részben szereplő egyes területeket pedig – a fertőzött gazdaságok végső tisztításának és fertőtlenítésének időpontjától számított három hónapos időszak lejártát követően – át kell sorolni az I. és II. részbe. A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének helyébe e határozat mellékletének szövege lép.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2018. október 18-án.

a Bizottság részéről

Vytenis ANDRIUKAITIS

a Bizottság tagja

(1) HL L 395., 1989.12.30., 13. o.

(2) HL L 224., 1990.8.18., 29. o.

(3) HL L 18., 2003.1.23., 11. o.

(4) A Bizottság 2014/709/EU végrehajtási határozata (2014. október 9.) az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről és a 2014/178/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2014.10.11., 63. o.).

(5) A Bizottság (EU) 2018/1512 végrehajtási határozata (2018. október 10.) az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről szóló 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének módosításáról (HL L 255., 2018.10.11., 18. o.).

(6) EFSA Journal 2015;13(7):4163; EFSA Journal 2017;15(3):4732; EFSA Journal 2017;15(11):5068.

(7) A Tanács 2002/60/EK irányelve (2002. június 27.) az afrikai sertéspestis elleni védekezésre vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról, valamint a fertőző sertésbénulás (Teschen-betegség) és az afrikai sertéspestis tekintetében a 92/119/EGK irányelv módosításáról (HL L 192., 2002.7.20., 27. o.).

MELLÉKLET

A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének helyébe a következő szöveg lép:

„

MELLÉKLET

I. RÉSZ

1. Cseh Köztársaság

A Cseh Köztársaságban a következő területek:

—	okres Uherské Hradiště,

—	okres Kroměříž,

—	okres Vsetín,

—

katastrální území obcí v okrese Zlín:

—

Bělov,

—	Biskupice u Luhačovic,

—	Bohuslavice nad Vláří,

—

Brumov,

—

Bylnice,

—

Divnice,

—	Dobrkovice,

—	Dolní Lhota u Luhačovic,

—	Drnovice u Valašských Klobouk,

—	Halenkovice,

—

Haluzice,

—	Hrádek na Vlárské dráze,

—	Hřivínův Újezd,

—	Jestřabí nad Vláří,

—	Kaňovice u Luhačovic,

—

Kelníky,

—	Kladná-Žilín,

—

Kochavec,

—	Komárov u Napajedel,

—

Křekov,

—

Lipina,

—	Lipová u Slavičína,

—	Ludkovice,

—	Luhačovice,

—

Machová,

—	Mirošov u Valašských Klobouk,

—	Mysločovice,

—	Napajedla,

—

Návojná,

—

Nedašov,

—	Nedašova Lhota,

—

Nevšová,

—	Otrokovice,

—	Petrůvka u Slavičína,

—	Pohořelice u Napajedel,

—

Polichno,

—	Popov nad Vláří,

—

Poteč,

—	Pozlovice,

—	Rokytnice u Slavičína,

—

Rudimov,

—

Řetechov,

—

Sazovice,

—

Sidonie,

—

Slavičín,

—

Smolina,

—	Spytihněv,

—	Svatý Štěpán,

—

Šanov,

—

Šarovy,

—	Štítná nad Vláří,

—

Tichov,

—	Tlumačov na Moravě,

—	Valašské Klobouky,

—	Velký Ořechov,

—	Vlachova Lhota,

—	Vlachovice,

—

Vrbětice,

—

Žlutava.

2. Észtország

Észtországban a következő területek:

—	Hiiu maakond.

3. Magyarország

Magyarországon a következő területek:

—

Borsod-Abaúj-Zemplén megye 650100, 650200, 650300, 650400, 650500, 650600, 650700, 650800, 650900, 651000, 651100, 651200, 651300, 651400, 651500, 651610, 651700, 651801, 651802, 651803, 651900, 652000, 652100, 652200, 652300, 652400, 652500, 652601, 652602, 652603, 652700, 652800, 652900, 653000, 653100, 653200, 653300, 653401, 653403, 653500, 653600, 653700, 653800, 653900, 654000, 654201, 654202, 654301, 654302, 654400, 654501, 654502, 654600, 654700, 654800, 654900, 655000, 655100, 655200, 655300, 655400, 655500, 655600, 655700, 655800, 655901, 655902, 656000, 656100, 656200, 656300, 656400, 656600, 657300, 657400, 657500, 657600, 657700, 657800, 657900, 658000, 658100, 658201, 658202, 658310, 658403, 659100, 659210, 659220, 659300, 659400, 659500, 659601, 659602, 659701, 659800, 659901, 660000, 660100, 660200, 660400, 660501, 660502, 660600 és 660800 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe,

—

Hajdú-Bihar megye 900150, 900250, 900350, 900450, 900550, 900650, 900660, 900670, 900750, 900850, 900860, 900930, 900950, 901050, 901150, 901250, 901260, 901270, 901350, 901560, 901590, 901850, 901950, 902950, 902960, 903050, 903150, 903250, 903350, 903360, 903370, 903450, 904450, 904460, 904550, 904650, 904750, 904760, 905450 és 905550 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe,

—

Heves megye 700150, 700250, 700260, 700350, 700450, 700460, 700550, 700650, 700750, 700850, 702350, 702450, 702550, 702750, 702850, 703350, 703360, 703450, 703550, 703610, 703750, 703850, 703950, 704050, 704150, 704250, 704350, 704450, 704550, 704650, 704750, 704850, 704950, 705050, 705250, 705350, 705510 és 705610 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe,

—	Jász-Nagykun-Szolnok megye 750150, 750160, 750250, 750260, 750350, 750450, 750460, 750550, 750650, 750750, 750850, 750950 és 750960 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe,

—

Nógrád megye 550120, 550130, 550210, 550710, 550810, 551450, 551460, 551550, 551650, 551710, 552010, 552150, 552250, 552350, 552360, 552450, 552460, 552520, 552550, 552610, 552620, 552710, 552850, 552860, 552950, 552960, 552970, 553050, 553110, 553250, 553260, 553350, 553650, 553750, 553850, 553910 és 554050 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe,

—	Pest megye 571250, 571350, 571550, 571610, 571750, 571760, 572250, 572350, 572550, 572850, 572950, 573360, 573450, 580050 és 580450 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe,

—

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 850650, 850850, 851851, 851852, 851950, 852350, 852450, 852550, 852750, 853560, 853650, 853751, 853850, 853950, 853960, 854050, 854150, 854250, 854350, 855250, 855350, 855450, 855460, 855550, 855650, 855660, 855750, 855850, 855950, 855960, 856012, 856050, 856150, 856260, 857050, 857150, 857350 és 857450 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe.

4. Lettország

Lettországban a következő területek:

—	Aizputes novads,

—	Alsungas novads,

—	Kuldīgas novada Gudenieku, Turlavas un Laidu pagasts,

—	Pāvilostas novada Sakas pagasts un Pāvilostas pilsēta,

—	Priekules novads,

—	Skrundas novada Rudbāržu pagasts,

—	Stopiņu novada daļa, kas atrodas uz rietumiem no autoceļa V36, P4 un P5, Acones ielas, Dauguļupes ielas un Dauguļupītes,

—	Ventspils novada Jūrkalnes pagasts.

5. Litvánia

Litvániában a következő területek:

—	Jurbarko rajono savivaldybė: Smalininkų ir Viešvilės seniūnijos,

—

Kelmės rajono savivaldybė: Kelmės, Kelmės apylinkių, Kražių, Kukečių, Liolių, Pakražančio seniūnijos, Tytyvėnų seniūnijos dalis į vakarus ir šiaurę nuo kelio Nr. 157 ir į vakarus nuo kelio Nr. 2105 ir Tytuvėnų apylinkių seniūnijos dalis į šiaurę nuo kelio Nr. 157 ir į vakarus nuo kelio Nr. 2105, ir Vaiguvos seniūnijos,

—	Mažeikių rajono savivaldybė: Sedos, Šerkšnėnų ir Židikų seniūnijos,

—	Pagėgių savivaldybė,

—	Plungės rajono savivaldybė,

—	Raseinių rajono savivaldybė: Girkalnio ir Kalnūjų seniūnijos dalis į šiaurę nuo kelio Nr A1, Nemakščių, Paliepių, Raseinių, Raseinių miesto ir Viduklės seniūnijos,

—	Rietavo savivaldybė,

—	Šakių rajono savivaldybė: Barzdų, Griškabūdžio, Kriūkų, Kudirkos Naumiesčio, Lekėčių, Lukšių, Sintautų, Slavikų, Sudargo ir Žvirgždaičių seniūnijos,

—	Šilalės rajono savivalybė,

—	Šilutės rajono savivaldybė: Juknaičių, Kintų, Šilutės ir Usėnų seniūnijos,

—	Tauragės rajono savivaldybė: Lauksargių, Skaudvilės, Tauragės, Mažonų, Tauragės miesto ir Žygaičių seniūnijos.

6. Lengyelország

Lengyelországban a következő területek:

w województwie warmińsko-mazurskim:

—	gmina Stare Juchy w powiecie ełckim,

—	gminy Dubeninki, Gołdap i część gminy Banie Mazurskie położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 650 w powiecie gołdapskim,

—

gmina Pozezdrze i część gminy Węgorzewo położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 63 biegnącą od południowo-wschodniej granicy gminy do skrzyżowania z drogą nr 650, a następnie na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 650 biegnącą od skrzyżowania z drogą nr 63 do skrzyżowania z drogą biegnącą do miejscowości Przystań i na wschód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Przystań, Pniewo, Kamionek Wielki, Radzieje, Dłużec w powiecie węgorzewskim,

—	gmina Ruciane – Nida i część gminy Pisz położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 58 oraz miasto Pisz w powiecie piskim,

—	gminy Giżycko z miastem Giżycko, Kruklanki, Miłki, Wydminy i Ryn w powiecie giżyckim,

—

gminy Mikołajki, Piecki, część gminy Sorkwity położona na południe od drogi nr 16 i część gminy wiejskiej Mrągowo położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 16 biegnącą od zachodniej granicy gminy do granicy miasta Mrągowo oraz na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 59 biegnącą od wschodniej granicy gminy do granicy miasta Mrągowo w powiecie mrągowskim,

—	gmina Bisztynek w powiecie bartoszyckim,

—	gminy Dźwierzuty i Świętajno w powiecie szczycieńskim.

—

gminy Orneta, Lubomino, część gminy wiejskiej Lidzbark Warmiński położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 513 biegnącą od wschodniej granicy gminy do wschodniej granicy miasta Lidzbark Warmiński oraz na południowy wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 51 i część gminy Kiwity położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 513 w powiecie lidzbarskim,

—	gminy Elbląg, Godkowo, Gronowo Elbląskie, Markusy, Pasłęk i część gminy Tolkmicko niewymieniona w części II załącznika w powiecie elbląskim oraz strefa wód przybrzeżnych Zalewu Wiślanego i Zatoki Elbląskiej,

—	powiat miejski Elbląg,

—	gminy Biskupiec, Dobre Miasto, Jeziorany i Kolno w powiecie olsztyńskim,

—	gmina Miłakowo w powiecie ostródzkim,

w województwie podlaskim:

—	gminy Brańsk z miastem Brańsk, Rudka i Wyszki w powiecie bielskim,

—	gmina Perlejewo w powiecie siemiatyckim,

—	gminy Kolno z miastem Kolno, Mały Płock i Turośl w powiecie kolneńskim,

—	gmina Poświętne w powiecie białostockim,

—	gminy Kołaki Kościelne, Rutki, Szumowo, część gminy Zambrów położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr S8 i miasto Zambrów w powiecie zambrowskim,

—	gminy Wiżajny i Przerośl w powiecie suwalskim,

—	gminy Kulesze Kościelne, Nowe Piekuty, Szepietowo, Klukowo, Ciechanowiec, Wysokie Mazowieckie z miastem Wysokie Mazowieckie, Czyżew w powiecie wysokomazowieckim,

—	gminy Miastkowo, Nowogród i Zbójna w powiecie łomżyńskim.

w województwie mazowieckim:

—	gminy Ceranów, Kosów Lacki, Sabnie, Sterdyń, część gminy Bielany położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 63 i część gminy wiejskiej Sokołów Podlaski położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 63 w powiecie sokołowskim,

—	gminy Grębków, Korytnica, Liw, Łochów, Miedzna, Sadowne, Stoczek, Wierzbno i miasto Węgrów w powiecie węgrowskim,

—	część gminy Kotuń położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Nowa Dąbrówka, Pieróg, Kotuń wzdłuż ulicy Gorzkowskiego i Kolejowej do przejazdu kolejowego łączącego się z ulicą Siedlecką, Broszków, Żuków w powiecie siedleckim,

—	gminy Rzekuń, Troszyn, Lelis, Czerwin i Goworowo w powiecie ostrołęckim,

—	powiat miejski Ostrołęka,

—	powiat ostrowski,

—	gminy Karniewo, Maków Mazowiecki, Rzewnie i Szelków w powiecie makowskim,

—	gmina Krasne w powiecie przasnyskim,

—	gminy Mała Wieś i Wyszogród w powiecie płockim,

—	gminy Ciechanów z miastem Ciechanów, Glinojeck, Gołymin – Ośrodek, Ojrzeń, Opinogóra Górna i Sońsk w powiecie ciechanowskim,

—	gminy Baboszewo, Czerwińsk nad Wisłą, Naruszewo, Płońsk z miastem Płońsk, Sochocin i Załuski w powiecie płońskim,

—	gminy Gzy, Obryte, Zatory, Pułtusk i część gminy Winnica położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Bielany, Winnica i Pokrzywnica w powiecie pułtuskim,

—	gminy Brańszczyk, Długosiodło, Rząśnik, Wyszków, Zabrodzie i część gminy Somianka położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 62 w powiecie wyszkowskim,

—	gminy Jadów, Klembów, Poświętne, Strachówka i Tłuszcz w powiecie wołomińskim,

—

gminy Dobre, Jakubów, Mrozy, Kałuszyn, Stanisławów, część gminy Cegłów położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od zachodniej granicy gminy łączącą miejscowości Wiciejów, Mienia, Cegłów i na wschód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Cegłów, Skwarne i Podskwarne biegnącą do wschodniej granicy gminy i część gminy Mińsk Mazowiecki położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 92 biegnącą od zachodniej granicy gminy do granicy miasta Mińsk Mazowiecki i na północ od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od wschodniej granicy miasta Mińsk Mazowiecki łączącą miejscowości Targówka, Budy Barcząckie do wschodniej granicy gminy w powiecie mińskim,

—	gminy Górzno, Łaskarzew z miastem Łaskarzew, Sobolew, Trojanów, Żelechów i część gminy Miastków Kościelny położona na południe od rzeki Wilga w powiecie garwolińskim,

—	gminy Garbatka Letnisko, Gniewoszów, i Sieciechów w powiecie kozienickim,

—	gminy Baranów i Jaktorów w powiecie grodziskim,

—	powiat żyrardowski,

—	gminy Belsk Duży, Błędów, Goszczyn i Mogielnica w powiecie grójeckim,

—	gminy Białobrzegi, Promna, Stara Błotnica, Wyśmierzyce i część gminy Stromiec położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 48 w powiecie białobrzeskim,

—	gminy Jedlińsk, Jastrzębia i Pionki z miastem Pionki w powiecie radomskim,

—	gminy Iłów, Młodzieszyn, Nowa Sucha, Rybno, Sochaczew z miastem Sochaczew i Teresin w powiecie sochaczewskim,

—	gmina Policzna w powiecie zwoleńskim.

w województwie lubelskim:

—	gminy Jabłonna, Krzczonów, Jastków, Konopnica, Wólka, Głusk i Wojciechów w powiecie lubelskim,

—	gminy Miączyn, Nielisz, Sitno, Skierbieszów, Stary Zamość, Komarów-Osada w powiecie zamojskim,

—	gminy Trzeszczany i Werbkowice w powiecie hrubieszowskim,

—	gminy Jeziorzany i Kock, w powiecie lubartowskim,

—	gminy Adamów i Serokomla w powiecie łukowskim,

—	powiat rycki,

—	gminy Janowiec, i część gminy wiejskiej Puławy położona na zachód od rzeki Wisły w powiecie puławskim,

—	gminy Karczmiska, Poniatowa i Wilków w powiecie opolskim,

—

gminy Mełgiew, Rybczewice, miasto Świdnik i część gminy Piaski położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 17 biegnącą od wschodniej granicy gminy Piaski do skrzyżowania z drogą nr S12 i na zachód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od skrzyżowania dróg nr 17 i nr S12 przez miejscowość Majdan Brzezicki do północnej granicy gminy w powiecie świdnickim;

—	gminy Gorzków, Izbica, Rudnik i Żółkiewka w powiecie krasnostawskim,

—	gminy Bełżec, Jarczów, Lubycza Królewska, Łaszczów, Susiec, Tyszowce i Ulhówek w powiecie tomaszowskim,

—	gminy Łukowa i Obsza w powiecie biłgorajskim,

—	powiat miejski Lublin.

w województwie podkarpackim:

—

gminy Horyniec-Zdrój, Narol, Stary Dzików i Wielkie Oczy i część gminy Oleszyce położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od wschodniej granicy gminy przez miejscowość Borchów do skrzyżowania z drogą nr 865 w miejscowości Oleszyce, a następnie na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 865 biegnącą w kierunku północno-wschodnim do skrzyżowania z drogą biegnąca w kierunku północno-zachodnim przez miejscowość Lubomierz - na południe od linii wyznaczonej przez tę drogę do skrzyżowania z drogą łączącą miejscowości Uszkowce i Nowy Dzików – na zachód od tej drogi w powiecie lubaczowskim,

—	gminy Laszki i Wiązownica w powiecie jarosławskim.

7. Románia

Romániában a következő területek:

—

Alba county with the following delimitation:

—	North of National Road no. 7

—

Arad county with the following delimitation:

—

In the North side of the line described by following localities:

—

Macea,

—

Șiria,

—

Bârzava,

—	Toc, which is junction with National Road no. 7,

—	North of National Road no. 7,

—	Arges county,

—	Bistrița county,

—	Brașov county,

—	Cluj county,

—	Covasna county,

—	Dolj county,

—	Harghita county,

—

Hunedoara county with the following delimitation:

—

North of the line described by following localities:

—

Brănișca,

—	Deva municipality,

—

Turdaș,

—	Zam and Aurel Vlaicu localities which are at junction with National Road no. 7,

—	North of National Road no. 7,

—	Iasi county,

—	Maramureș county,

—	Neamt county,

—	Vâlcea county.

II. RÉSZ

1. Cseh Köztársaság

A Cseh Köztársaságban a következő területek:

—

katastrální území obcí v okrese Zlín:

—	Bohuslavice u Zlína,

—	Bratřejov u Vizovic,

—	Březnice u Zlína,

—	Březová u Zlína,

—

Březůvky,

—	Dešná u Zlína,

—	Dolní Ves,

—

Doubravy,

—

Držková,

—

Fryšták,

—	Horní Lhota u Luhačovic,

—	Horní Ves u Fryštáku,

—	Hostišová,

—	Hrobice na Moravě,

—

Hvozdná,

—	Chrastěšov,

—	Jaroslavice u Zlína,

—	Jasenná na Moravě,

—	Karlovice u Zlína,

—

Kašava,

—

Klečůvka,

—	Kostelec u Zlína,

—

Kudlov,

—	Kvítkovice u Otrokovic,

—	Lhota u Zlína,

—	Lhotka u Zlína,

—

Lhotsko,

—	Lípa nad Dřevnicí,

—

Loučka I,

—	Loučka II,

—	Louky nad Dřevnicí,

—	Lukov u Zlína,

—	Lukoveček,

—

Lutonina,

—	Lužkovice,

—	Malenovice u Zlína,

—

Mladcová,

—

Neubuz,

—	Oldřichovice u Napajedel,

—

Ostrata,

—	Podhradí u Luhačovic,

—	Podkopná Lhota,

—	Provodov na Moravě,

—

Prštné,

—	Příluky u Zlína,

—

Racková,

—

Raková,

—	Salaš u Zlína,

—	Sehradice,

—

Slopné,

—	Slušovice,

—

Štípa,

—

Tečovice,

—	Trnava u Zlína,

—

Ublo,

—	Újezd u Valašských Klobouk,

—

Velíková,

—	Veselá u Zlína,

—

Vítová,

—

Vizovice,

—

Vlčková,

—

Všemina,

—	Vysoké Pole,

—	Zádveřice,

—

Zlín,

—	Želechovice nad Dřevnicí.

2. Észtország

Észtországban a következő területek:

—	Eesti Vabariik (välja arvatud Hiiu maakond).

3. Magyarország

Magyarországon a következő területek:

—	Heves megye 700860, 700950, 701050, 701111, 701150, 701250, 701350, 701550, 701560, 701650, 701750, 701850, 701950, 702050, 702150, 702250, 702260, 702950, 703050, 703150, 703250, 703370, 705150 és 705450 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe,

—

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 850950, 851050, 851150, 851250, 851350, 851450, 851550, 851560, 851650, 851660, 851751, 851752, 852850, 852860, 852950, 852960, 853050, 853150, 853160, 853250, 853260, 853350, 853360, 853450, 853550, 854450, 854550, 854560, 854650, 854660, 854750, 854850, 854860, 854870, 854950, 855050, 855150, 856250, 856350, 856360, 856450, 856550, 856650, 856750, 856760, 856850, 856950, 857650, valamint 850150, 850250, 850260, 850350, 850450, 850550, 852050, 852150, 852250 és 857550 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe,

—	Nógrád megye 550110, 550310, 550320, 550450, 550460, 550510, 550610, 550950, 551010, 551150, 551160, 551250, 551350, 551360, 551810 és 551821 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe,

—	Borsod-Abaúj-Zemplén megye 656701, 656702, 656800, 656900, 657010, 657100, 658401, 658402, 658404, 658500, 658600, 658700, 658801, 658802, 658901, 658902 és 659000 kódszámú vadgazdálkodási egységeinek teljes területe.

4. Lettország

Lettországban a következő területek:

—	Ādažu novads,

—	Aglonas novads,

—	Aizkraukles novads,

—	Aknīstes novads,

—	Alojas novads,

—	Alūksnes novads,

—	Amatas novads,

—	Apes novads,

—	Auces novads,

—	Babītes novads,

—	Baldones novads,

—	Baltinavas novads,

—	Balvu novads,

—	Bauskas novads,

—	Beverīnas novads,

—	Brocēnu novada Blīdenes pagasts, Remtes pagasta daļa uz austrumiem no autoceļa 1154 un P109,

—	Burtnieku novads,

—	Carnikavas novads,

—	Cēsu novads,

—	Cesvaines novads,

—	Ciblas novads,

—	Dagdas novads,

—	Daugavpils novads,

—	Dobeles novads,

—	Dundagas novads,

—	Engures novads,

—	Ērgļu novads,

—	Garkalnes novads,

—	Gulbenes novads,

—	Iecavas novads,

—	Ikšķiles novads,

—	Ilūkstes novads,

—	Inčukalna novads,

—	Jaunjelgavas novads,

—	Jaunpiebalgas novads,

—	Jaunpils novads,

—	Jēkabpils novads,

—	Jelgavas novads,

—	Kandavas novads,

—	Kārsavas novads,

—	Ķeguma novads,

—	Ķekavas novads,

—	Kocēnu novads,

—	Kokneses novads,

—	Krāslavas novads,

—	Krimuldas novads,

—	Krustpils novads,

—	Kuldīgas novada Ēdoles, Īvandes, Padures, Rendas un Kabiles, pagasts, Rumbas pagasta daļa uz ziemeļiem no autoceļa P120, Kurmāles pagasta daļa uz rietumiem no autoceļa 1283 un 1290, un uz ziemeļaustrumiem no autoceļa P118, Kuldīgas pilsēta,

—	Lielvārdes novads,

—	Līgatnes novads,

—	Limbažu novads,

—	Līvānu novads,

—	Lubānas novads,

—	Ludzas novads,

—	Madonas novads,

—	Mālpils novads,

—	Mārupes novads,

—	Mazsalacas novads,

—	Mērsraga novads,

—	Naukšēnu novads,

—	Neretas novads,

—	Ogres novads,

—	Olaines novads,

—	Ozolnieku novads,

—	Pārgaujas novads,

—	Pļaviņu novads,

—	Preiļu novads,

—	Priekuļu novads,

—	Raunas novads,

—	republikas pilsēta Daugavpils,

—	republikas pilsēta Jelgava,

—	republikas pilsēta Jēkabpils,

—	republikas pilsēta Jūrmala,

—	republikas pilsēta Rēzekne,

—	republikas pilsēta Valmiera,

—	Rēzeknes novads,

—	Riebiņu novads,

—	Rojas novads,

—	Ropažu novads,

—	Rugāju novads,

—	Rundāles novads,

—	Rūjienas novads,

—	Salacgrīvas novads,

—	Salas novads,

—	Salaspils novads,

—	Saldus novada Novadnieku, Kursīšu, Zvārdes, Šķēdes, Nīgrandes, Jaunauces, Rubas, Vadakstes, un Pampāļu pagasts,

—	Saulkrastu novads,

—	Sējas novads,

—	Siguldas novads,

—	Skrīveru novads,

—	Skrundas novada Nīkrāces, Skrundas un Raņķu pagasts, Skrundas pilsēta,

—	Smiltenes novads,

—	Stopiņu novada daļa, kas atrodas uz austrumiem no autoceļa V36, P4 un P5, Acones ielas, Dauguļupes ielas un Dauguļupītes,

—	Strenču novads,

—	Talsu novads,

—	Tērvetes novads,

—	Tukuma novads,

—	Vaiņodes novads,

—	Valkas novads,

—	Varakļānu novads,

—	Vārkavas novads,

—	Vecpiebalgas novads,

—	Vecumnieku novads,

—	Ventspils novada Ances, Tārgales, Popes, Vārves, Užavas, Piltenes, Puzes, Ziru, Ugāles, Usmas un Zlēku pagasts, Piltenes pilsēta,

—	Viesītes novads,

—	Viļakas novads,

—	Viļānu novads,

—	Zilupes novads.

5. Litvánia

Litvániában a következő területek:

—	Alytaus rajono savivaldybė: Krokialaukio, Miroslavo ir Simno seniūnijos,

—	Anykščių rajono savivaldybė,

—	Biržų miesto savivaldybė,

—	Biržų rajono savivaldybė,

—	Druskininkų savivaldybė,

—	Elektrėnų savivaldybė,

—	Ignalinos rajono savivaldybė,

—	Jonavos rajono savivaldybė,

—	Jurbarko rajono savivaldybė: Eržvilko, Jurbarko miesto ir Jurbarkų seniūnijos,

—	Kaišiadorių miesto savivaldybė,

—	Kaišiadorių rajono savivaldybė: Kaišiadorių apylinkės, Kruonio, Nemaitonių, Palomenės, Pravieniškių, Rumšiškių, Žiežmarių ir Žiežmarių apylinkės seniūnijos,

—	Kalvarijos savivaldybė,

—	Kauno miesto savivaldybė,

—	Kauno rajono savivaldybė,

—	Kazlų Rūdos savivaldybė,

—	Kelmės rajono savivaldybė: Užvenčio ir Šaukėnų seniūnijos,

—	Kėdainių rajono savivaldybė,

—	Kupiškio rajono savivaldybė,

—	Marijampolės savivaldybė: Igliaukos, Gudelių, Liudvinavo, Sasnavos, Šunskų seniūnijos,

—	Molėtų rajono savivaldybė: Alantos, Balninkų, Čiulėnų, Inturkės, Joniškio, Luokesos, Mindūnų, Suginčių, Videniškių seniūnijos,

—	Pakruojo rajono savivaldybė,

—	Panevėžio rajono savivaldybė,

—	Pasvalio rajono savivaldybė,

—	Radviliškio rajono savivaldybė: Aukštelkų seniūnija, Baisogalos seniūnijos dalis į vakarus nuo kelio Nr. 144, Radviliškio, Radviliškio miesto seniūnija, Šeduvos miesto seniūnijos dalis į pietus nuo kelio Nr. A9 ir į vakarus nuo kelio Nr. 3417 ir Tyrulių seniūnija,

—	Prienų miesto savivaldybė,

—	Prienų rajono savivaldybė: Ašmintos, Balbieriškio, Išlaužo, Naujosios Ūtos, Pakuonio, Šilavoto ir Veiverių seniūnijos,

—	Raseinių rajono savivaldybė: Ariogalos, Betygalos, Pagojukų, Šiluvos, Kalnųjų seniūnijos ir Girkalnio seniūnijos dalis į pietus nuo kelio Nr. A1,

—	Rokiškio rajono savivaldybė,

—	Šalčininkų rajono savivaldybė,

—	Šilutės rajono savivaldybė: Rusnės seniūnija,

—	Širvintų rajono savivaldybės: Čiobiškio, Gelvonų, Jauniūnų, Karnavės, Musninkų, Širvintų, Zibalų seniūnijos,

—	Švenčionių rajono savivaldybė,

—	Tauragės rajono savivaldybė: Batakių ir Gaurės seniūnijos,

—	Telšių rajono savivaldybė: Degaičių, Gadūnavo, Luokės, Nevarėnų, Ryškėnų, Telšių miesto, Upynos, Varnių, Viešvėnų ir Žarėnų seniūnijos,

—	Trakų rajono savivaldybė,

—	Ukmergės rajono savivaldybė,

—	Utenos rajono savivaldybė,

—	Varėnos rajono savivaldybė,

—	Vilniaus miesto savivaldybė,

—	Vilniaus rajono savivaldybė: Avižienių, Bezdonių, Buivydžių, Dūkštų, Juodšilių, Kalvelių, Lavoriškių, Maišiagalos, Marijampolio, Medininkų, Mickūnų, Nemenčinės, Nemenčinės miesto, Nemėžio, Pagirių, Riešės, Rudaminos, Rukainių, Sudervės, Sužionių, Šatrininkų, Žujūnų seniūnijos,

—	Vilkaviškio rajono savivaldybė,

—	Visagino savivaldybė,

—	Zarasų rajono savivaldybė.

6. Lengyelország

Lengyelországban a következő területek:

w województwie warmińsko-mazurskim:

—	gminy Kalinowo, Prostki i gmina wiejska Ełk w powiecie ełckim,

—	gmina Milejewo i część obszaru lądowego gminy Tolkmicko położona na południe od linii brzegowej Zalewu Wiślanego i Zatoki Elbląskiej do granicy z gminą wiejską Elbląg w powiecie elbląskim,

—	powiat olecki,

—	gminy Orzysz, Biała Piska i część gminy Pisz położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 58 w powiecie piskim,

—	gmina Frombork, część gminy wiejskiej Braniewo położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr E28 i S22 i miasto Braniewow powiecie braniewskim,

—

gminy Kętrzyn z miastem Kętrzyn, Reszel i część gminy Korsze położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od wschodniej granicy łączącą miejscowości Krelikiejmy i Sątoczno i na wschód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Sątoczno, Sajna Wielka biegnącą do skrzyżowania z drogą nr 590 w miejscowości Glitajny, a następnie na wschód od drogi nr 590 do skrzyżowania z drogą nr 592 i na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 592 biegnącą od zachodniej granicy gminy do skrzyżowania z drogą nr 590 w powiecie kętrzyńskim,

—	część gminy wiejskiej Lidzbark Warmiński położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 511 oraz na północny zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 51 i miasto Lidzbark Warmiński w powiecie lidzbarskim,

—

część gminy Sorkwity położona na północ od drogi nr 16 i część gminy wiejskiej Mrągowo położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 16 biegnącą od zachodniej granicy gminy do granicy miasta Mrągowo oraz na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 59 biegnącą od wschodniej granicy gminy do granicy miasta Mrągowo;

—	w województwie podlaskim:

—	powiat grajewski,

—	powiat moniecki,

—	powiat sejneński,

—	gminy Łomża, Piątnica, Śniadowo, Jedwabne, Przytuły i Wizna w powiecie łomżyńskim,

—	powiat miejski Łomża,

—	gminy Mielnik, Nurzec – Stacja, Grodzisk, Drohiczyn, Dziadkowice, Milejczyce i Siemiatycze z miastem Siemiatycze w powiecie siemiatyckim,

—	powiat hajnowski,

—	gminy Kobylin-Borzymy i Sokoły w powiecie wysokomazowieckim,

—	część gminy Zambrów położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr S8 w powiecie zambrowskim,

—	gminy Grabowo i Stawiski w powiecie kolneńskim,

—	gminy Czarna Białostocka, Dobrzyniewo Duże, Gródek, Juchnowiec Kościelny, Łapy, Michałowo, Supraśl, Suraż, Turośń Kościelna, Tykocin, Wasilków, Zabłudów, Zawady i Choroszcz w powiecie białostockim,

—	gminy Boćki, Orla i Bielsk Podlaski z miastem Bielsk Podlaski w powiecie bielskim,

—	gmina Puńsk, część gminy Krasnopol położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 653, część gminy Sejny położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 653 i na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 663 i miasto Sejny w powiecie sejneńskim,

—	gminy Bakałarzewo, Filipów, Jeleniewo, Raczki, Rutka-Tartak, Suwałki i Szypliszki w powiecie suwalskim,

—	powiat miejski Suwałki,

—	powiat augustowski,

—	powiat sokólski,

—	powiat miejski Białystok.

w województwie mazowieckim:

—

gminy Przesmyki, Wodynie, Skórzec i część gminy Mordy położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 698 biegnącą od zachodniej granicy gminy do północno – wschodniej granicy gminy i część gminy Zbuczyn położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od północno-wschodniej do południowej granicy gminy i łączącą miejscowości Tarcze, Choja, Zbuczyn, Grodzisk, Dziewule i Smolanka w powiecie siedleckim,

—	gminy Repki, Jabłonna Lacka, część gminy Bielany położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 63 i część gminy wiejskiej Sokołów Podlaski położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 63 w powiecie sokołowskim,

—	powiat łosicki,

—	gmina Brochów w powiecie sochaczewskim,

—	powiat nowodworski,

—	gminy Joniec i Nowe Miasto w powiecie płońskim,

—	gminy Pokrzywnica, Świercze i część gminy Winnica położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Bielany, Winnica i Pokrzywnica w powiecie pułtuskim,

—	gminy Dąbrówka, Kobyłka, Marki, Radzymin, Wołomin, Zielonka i Ząbki w powiecie wołomińskim,

—	część gminy Somianka położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 62 w powiecie wyszkowskim,

—

gminy Dębe Wielkie, Halinów, Sulejówek miasto Mińsk Mazowiecki i części gminy Latowicz położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od północnej granicy gminy przez miejscowość Stawek do skrzyżowania z drogą nr 802 i na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 802 biegnącą od tego skrzyżowania do wschodniej granicy gminy w powiecie mińskim,

—	gminy Borowie, Wilga i Garwolin z miastem Garwolin, Maciejowice i część gminy Miastków Kościelny położona na północ od rzeki Wilga w powiecie garwolińskim,

—	gminy Celestynów, Józefów, Karczew, Osieck, Otwock, Sobienie Jeziory i Wiązowna w powiecie otwockim

—	powiat warszawski zachodni,

—	powiat legionowski,

—	powiat piaseczyński,

—	powiat pruszkowski,

—	gminy Chynów, Grójec, Jasieniec, Pniewy i Warka w powiecie grójeckim,

—	gminy Milanówek, Grodzisk Mazowiecki, Podkowa Leśna i Żabia Wola w powiecie grodziskim,

—	gminy Grabów nad Pilicą, Magnuszew, Głowaczów, Kozienice w powiecie kozienickim,

—	część gminy Stromiec położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 48 w powiecie białobrzeskim,

—	powiat miejski Warszawa.

w województwie lubelskim:

—

gminy Czemierniki, Kąkolewnica, Komarówka Podlaska, Wohyń, część gminy Borki położona na południowy – wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 19, miasto Radzyń Podlaski, część gminy wiejskiej Radzyń Podlaski położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od północno-zachodniej granicy gminy i łącząca miejscowości Brzostówiec i Radowiec do jej przecięcia z granicą miasta Radzyń Podlaski, następnie na wschód od linii stanowiącej granicę miasta Radzyń Podlaski biegnącej do południowej granicy gminy i na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 19 biegnącą od południowo zachodniej granicy gminy do granicy miasta Radzyń Podlaski oraz na południe od południowej granicy miasta Radzyń Podlaski do granicy gminy w powiecie radzyńskim,

—

gminy Stoczek Łukowski z miastem Stoczek Łukowski, Wola Mysłowska, Trzebieszów, część gminy Krzywda położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę biegnąca od północnej granicy gminy w kierunku południowym i łączącą miejscowości Kożuchówka, Krzywda i Adamów, część gminy Stanin położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 807, i część gminy wiejskiej Łuków położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od północnej granicy gminy przez miejscowość Wólka Świątkowa do północnej granicy miasta Łuków i na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 806 biegnącą od wschodniej granicy miasta Łuków do wschodniej granicy gminy wiejskiej Łuków i część miasta Łuków położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 63 biegnącą od północnej granicy miasta Łuków do skrzyżowania z drogą nr 806 i na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 806 biegnącą od tego skrzyżowania do wschodniej granicy miasta Łuków w powiecie łukowskim,

—	gminy Janów Podlaski, Kodeń, Tuczna, Leśna Podlaska, Rossosz, Łomazy, Konstantynów, Piszczac, Rokitno, Biała Podlaska, Zalesie, Terespol z miastem Terespol, Drelów, Międzyrzec Podlaski z miastem Międzyrzec Podlaski w powiecie bialskim,

—	powiat miejski Biała Podlaska,

—	gmina Łęczna i część gminy Spiczyn położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 829 w powiecie łęczyńskim,

—	część gminy Siemień położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 815 i część gminy Milanów położona na zachód od drogi nr 813 w powiecie parczewskim,

—	gminy Niedźwiada, Ostrówek, Abramów, Firlej, Kamionka, Michów i Lubartów z miastem Lubartów, w powiecie lubartowskim,

—	gminy Niemce i Garbów w powiecie lubelskim,

—

część gminy Piaski położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 17 biegnącą od wschodniej granicy gminy Piaski do skrzyżowania z drogą nr S12 i na wschód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od skrzyżowania dróg nr 17 i nr S12 przez miejscowość Majdan Brzezicki do północnej granicy gminy w powiecie świdnickim;

—

gmina Fajsławice, Kraśniczyn, część gminy Krasnystaw położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 17 biegnącą od północno – wschodniej granicy gminy do granicy miasta Krasnystaw, miasto Krasnystaw i część gminy Łopiennik Górny położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 17 w powiecie krasnostawskim,

—	gminy Dołhobyczów, Mircze i część gminy wiejskiej Hrubieszów położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 844 oraz na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 74 i miasto Hrubieszów w powiecie hrubieszowskim,

—	gmina Telatyn w powiecie tomaszowskim,

—	część gminy Wojsławice położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od północnej granicy gminy przez miejscowość Wojsławice do południowej granicy gminy w powiecie chełmskim,

—	gmina Grabowiec w powiecie zamojskim,

—	gminy Markuszów, Nałęczów, Kazimierz Dolny, Końskowola, Kurów, Wąwolnica, Żyrzyn, Baranów, część gminy wiejskiej Puławy położona na wschód od rzeki Wisły i miasto Puławy w powiecie puławskim.

III. RÉSZ

1. Lettország

Lettországban a következő területek:

—	Brocēnu novada Cieceres un Gaiķu pagasts, Remtes pagasta daļa uz rietumiem no autoceļa 1154 un P109, Brocēnu pilsēta,

—	Kuldīgas novada Pelču, Snēpeles un Vārmes pagasts, Rumbas pagasta daļa uz dienvidiem no autoceļa P120, Kurmāles pagasta daļa uz austrumiem no autoceļa 1283 un 1290, un uz dienvidrietumiem no autoceļa P118,

—	Saldus novada Saldus, Zirņu, Lutriņu, Zaņas, Ezeres un Jaunlutriņu pagasts, Saldus pilsēta.

2. Litvánia

Litvániában a következő területek:

—	Akmenės rajono savivaldybė,

—	Alytaus miesto savivaldybė,

—	Alytaus rajono savivaldybė: Alytaus, Alovės, Butrimonių, Daugų, Nemunaičio, Pivašiūnų, Punios ir Raitininkų seniūnijos,

—	Birštono savivaldybė,

—	Jurbarko rajono savivaldybė: Girdžių, Juodaičių, Raudonės, Seredžiaus, Skirsnemunės, Šimkaičių ir Veliuonos seniūnijos,

—	Joniškio rajono savivaldybė,

—	Kaišiadorių rajono savivaldybė: Paparčių ir Žaslių seniūnijos,

—	Kelmės rajono savivaldybė: Tytyvėnų seniūnijos dalis į rytus ir pietus nuo kelio Nr. 157 ir į rytus nuo kelio Nr. 2105 ir Tytuvėnų apylinkių seniūnijos dalis į pietus nuo kelio Nr. 157 ir į rytus nuo kelio Nr. 2105,

—	Lazdijų rajono savivaldybė,

—	Marijampolės savivaldybė: Degučių, Mokolų, Narto, Marijampolės seniūnijos,

—	Mažeikių rajono savivaldybės: Laižuvos, Mažeikių apylinkės, Mažeikių, Reivyčių, Tirkšlių ir Viekšnių seniūnijos,

—	Molėtų rajono savivaldybė: Dubingių, Giedraičių seniūnijos,

—	Prienų rajono savivaldybė: Jiezno ir Stakliškių seniūnijos,

—	Radviliškio rajono savivaldybė: Baisogalos seniūnijos dalis į rytus nuo kelio Nr. 144, Grinkiškio, Pakalniškių, Sidabravo, Skėmių seniūnijos, Šeduvos miesto seniūnijos dalis į šiaurę nuo kelio Nr. A9 ir į rytus nuo kelio Nr. 3417, Šaukoto ir Šiaulėnų seniūnijos,

—	Raseinių rajono savivaldybė: Kalnųjų seniūnijos ir Girkalnio seniūnijos dalis į pietus nuo kelio Nr. A1,

—	Šakių rajono savivaldybė: Gelgaudiškio, Kidulių, Plokščių ir Šakių seniūnijos,

—	Šiaulių miesto savivaldybė,

—	Šiaulių rajono savivaldybė,

—	Širvintų rajono savivaldybė: Alionių seniūnija,

—	Telšių rajono savivaldybė: Tryškių seniūnija,

—	Vilniaus rajono savivaldybė: Paberžės sen.

3. Lengyelország

Lengyelországban a következő területek:

w województwie warmińsko-mazurskim:

—	gminy Lelkowo, Pieniężno, Płoskinia, Wilczęta i część gminy wiejskiej Braniewo położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr E28 i S22 w powiecie braniewskim,

—	gminy Bartoszyce z miastem Bartoszyce, Górowo Iławeckie z miastem Górowo Iławeckie i Sępopol w powiecie bartoszyckim,

—	gmina Młynary w powiecie elbląskim,

—

część gminy Kiwity położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 513 i część gminy Lidzbark Warmiński położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 513 biegnącą od wschodniej granicy gminy do wschodniej granicy miasta Lidzbark Warmiński i na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 511 w powiecie lidzbarskim,

—

gminy Srokowo, Barciany i część gminy Korsze położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od wschodniej granicy łączącą miejscowości Krelikiejmy i Sątoczno i na zachód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Sątoczno, Sajna Wielka biegnącą do skrzyżowania z drogą nr 590 w miejscowości Glitajny, a następnie na zachód od drogi nr 590 do skrzyżowania z drogą nr 592 i na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 592 biegnącą od zachodniej granicy gminy do skrzyżowania z drogą nr 590 w powiecie kętrzyńskim,

—

gmina Budry i część gminy Węgorzewo położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 63 biegnącą od południowo-wschodniej granicy gminy do skrzyżowania z drogą nr 650, a następnie na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 650 biegnącą od skrzyżowania z drogą nr 63 do skrzyżowania z drogą biegnącą do miejscowości Przystań i na zachód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Przystań, Pniewo, Kamionek Wielki, Radzieje, Dłużec w powiecie węgorzewskim,

—	część gminy Banie Mazurskie położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 650 w powiecie gołdapskim,

w województwie mazowieckim:

—

gminy Domanice, Korczew, Paprotnia, Wiśniew, Mokobody, Siedlce, Suchożebry, część gminy Kotuń położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Nowa Dąbrówka, Pieróg, Kotuń wzdłuż ulicy Gorzkowskiego i Kolejowej do przejazdu kolejowego łączącego się z ulicą Siedlecką, Broszków, Żuków, część gminy Mordy położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 698 biegnącą od zachodniej granicy gminy do północno – wschodniej granicy gminy w powiecie siedleckim,

—	powiat miejski Siedlce,

—

gmina Siennica, część gminy Mińsk Mazowiecki położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 92 biegnącą od zachodniej granicy gminy do granicy miasta Mińsk Mazowiecki i na południe od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od wschodniej granicy miasta Mińsk Mazowiecki łączącą miejscowości Targówka, Budy Barcząckie do wschodniej granicy gminy, część gminy Cegłów położona na południe od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od zachodniej granicy gminy łączącą miejscowości Wiciejów, Mienia, Cegłów i na zachód od linii wyznaczonej przez drogę łączącą miejscowości Cegłów, Skwarne i Podskwarne biegnącą do wschodniej granicy gminy i części gminy Latowicz położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od północnej granicy gminy przez miejscowość Stawek do skrzyżowania z drogą nr 802 i na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 802 biegnącą od tego skrzyżowania do wschodniej granicy gminy w powiecie mińskim,

—	gmina Kołbiel w powiecie otwockim,

—	gminy Parysów i Pilawa w powiecie garwolińskim,

w województwie lubelskim:

—

gminy Białopole, Dubienka, Chełm, Leśniowice, Wierzbica, Sawin, Ruda Huta, Dorohusk, Kamień, Rejowiec, Rejowiec Fabryczny z miastem Rejowiec Fabryczny, Siedliszcze, Żmudź i część gminy Wojsławice położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od północnej granicy gminy do miejscowości Wojsławice do południowej granicy gminy w powiecie chełmskim,

—	powiat miejski Chełm,

—	gmina Siennica Różana część gminy Łopiennik Górny położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 17 i część gminy Krasnystaw położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 17 biegnącą od północno – wschodniej granicy gminy do granicy miasta Krasnystaw w powiecie krasnostawskim,

—	gminy Hanna, Hańsk, Wola Uhruska, Urszulin, Stary Brus, Wyryki i gmina wiejska Włodawa w powiecie włodawskim,

—	gminy Cyców, Ludwin, Puchaczów, Milejów i część gminy Spiczyn położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 829 w powiecie łęczyńskim,

—	gmina Trawniki w powiecie świdnickim,

—	gminy Jabłoń, Podedwórze, Dębowa Kłoda, Parczew, Sosnowica, część gminy Siemień położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 815 i część gminy Milanów położona na wschód od drogi nr 813 w powiecie parczewskim,

—	gminy Sławatycze, Sosnówka, i Wisznice w powiecie bialskim,

—

gmina Ulan Majorat, część gminy wiejskiej Radzyń Podlaski położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od północno-zachodniej granicy gminy i łączącą miejscowości Brzostówiec i Radowiec do jej przecięcia z granicą miasta Radzyń Podlaski, a następnie na zachód od linii stanowiącej granicę miasta Radzyń Podlaski do jej przecięcia z drogą nr 19 i na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 19 biegnącą od południowo zachodniej granicy gminy do granicy miasta Radzyń Podlaski, część gminy Borki położona na północny – zachód od linii wyznaczonej przez drogę nr 19 w powiecie radzyńskim,

—	gminy, Ostrów Lubelski, Serniki i Uścimów w powiecie lubartowskim,

—

gminy Wojcieszków, część gminy wiejskiej Łuków położona na zachód od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od północnej granicy gminy przez miejscowość Wólka Świątkowa do północnej granicy miasta Łuków, a następnie na północ, zachód, południe i wschód od linii stanowiącej północną, zachodnią, południową i wschodnią granicę miasta Łuków do jej przecięcia się z drogą nr 806 i na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 806 biegnącą od wschodniej granicy miasta Łuków do wschodniej granicy gminy wiejskiej Łuków, część miasta Łuków położona na zachód i na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 63 biegnącą od północnej granicy miasta Łuków do skrzyżowania z drogą nr 806 i na południe od linii wyznaczonej przez drogę nr 806 biegnącą do wschodniej granicy miasta Łuków, część gminy Stanin położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 807 i część gminy Krzywda położona na wschód od linii wyznaczonej przez drogę biegnąca od północnej granicy gminy w kierunku południowym i łączącą miejscowości Kożuchówka, Krzywda i Adamów w powiecie łukowskim;

—

gminy Horodło, Uchanie i część gminy wiejskiej Hrubieszów położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 844 biegnącą od zachodniej granicy gminy wiejskiej Hrubieszów do granicy miasta Hrubieszów oraz na północ od linii wyznaczonej przez drogę nr 74 biegnącą od wschodniej granicy miasta Hrubieszów do wschodniej granicy gminy wiejskiej Hrubieszów w powiecie hrubieszowskim,

w województwie podkarpackim:

—

gminy Cieszanów, Lubaczów z miastem Lubaczów i część gminy Oleszyce położona na północ od linii wyznaczonej przez drogę biegnącą od wschodniej granicy gminy przez miejscowość Borchów do skrzyżowania z drogą nr 865 w miejscowości Oleszyce, a następnie na wschód od linii wyznaczonej przez drogę nr 865 biegnącą w kierunku północno-wschodnim do skrzyżowania z drogą biegnąca w kierunku północno-zachodnim przez miejscowość Lubomierz - na północ od linii wyznaczonej przez tę drogę do skrzyżowania z drogą łączącą miejscowości Uszkowce i Nowy Dzików – na wschód od tej drogi w powiecie lubaczowskim.

4. Románia

Romániában a következő területek:

—	Area of Bucharest,

—	Constanța county,

—	Satu Mare county,

—	Tulcea county,

—	Bacau county,

—	Bihor county,

—	Brăila county,

—	Buzău county,

—	Călărași county,

—	Dambovita county,

—	Galați county,

—	Giurgiu county,

—	Ialomița county,

—	Ilfov county,

—	Prahova county,

—	Salaj county,

—	Vaslui county,

—	Vrancea county,

—	Teleorman county,

—	Olt county.

IV. RÉSZ

Olaszország

Olaszországban a következő területek:

—	tutto il territorio della Sardegna.

”

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 262

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	61. évfolyam 2018. október 19.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Tanács (Euratom) 2018/1563 rendelete (2018. október 15.) az Európai Atomenergia-közösségnek a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2019–2020) és az 1314/2013/Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről	1
	*	A Bizottság (EU) 2018/1564 végrehajtási rendelete (2018. október 17.) egy dolomit- és magnezittartalmú készítménynek a tejelő tehenek és más tejelő kérődzők, elválasztott malacok és hízósertések kivételével valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről ( 1 )	20
	*	A Bizottság (EU) 2018/1565 végrehajtási rendelete (2018. október 17.) a Paenibacillus lentus (DSM 28088) által termelt endo-1,4-béta-mannanázt tartalmazó készítmény brojlercsirkék, tojójércék és kevésbé jelentős baromfifajok – kivéve tojómadarak –, hízópulykák, tenyészpulykák, elválasztott malacok, hízósertések és kevésbé jelentős sertésfélék takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről (az engedély jogosultja: Elanco GmbH) ( 1 )	24
	*	A Bizottság (EU) 2018/1566 végrehajtási rendelete (2018. október 18.) az Aspergillus niger (NRRL 25541) által termelt endo-1,3(4)-béta-glükanázt és endo-1,4-béta-xilanázt, valamint az Aspergillus niger (ATCC66222) által termelt alfa-amilázt tartalmazó készítmény elválasztott malacok és (elválasztott) kistermetű sertésfélék takarmány-adalékanyagaként történő felhasználásának engedélyezéséről (az engedély jogosultja: Andrès Pintaluba S.A.) és az 1453/2004/EK rendelet módosításáról ( 1 )	27
	*	A Bizottság (EU) 2018/1567 végrehajtási rendelete (2018. október 18.) a taurin, a béta-alanin, az L-alanin, az L-arginin, az L-aszparaginsav, az L-hisztidin, a D,L-izoleucin, az L-leucin, az L-fenil-alanin, az L-prolin, a D,L-szerin, az L-tirozin, az L-metionin, az L-valin, az L-cisztein, a glicin, a mononátrium-glutamát és az L-glutaminsav valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként, valamint az L-cisztein-hidroklorid-monohidrátnak a macskák és kutyák kivételével valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről szóló (EU) 2018/249 végrehajtási rendelet helyesbítéséről ( 1 )	31
	*	A Bizottság (EU) 2018/1568 végrehajtási rendelete (2018. október 18.) a Komagataella phaffii (DSM 32159) által termelt fumonizin-észterázt tartalmazó készítmény valamennyi sertés és baromfifaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről ( 1 )	34
	*	A Bizottság (EU) 2018/1569 végrehajtási rendelete (2018. október 18.) a Trichoderma reesei (CBS 114044) által termelt endo-1,4-béta-xilanázt tartalmazó enzimkészítmény tojótyúkok, kisebb hízóbaromfifajok és hízósertések takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről (az engedély jogosultja: Roal Oy) szóló 1110/2011/EU végrehajtási rendelet módosításáról ( 1 )	37
	*	A Bizottság (EU) 2018/1570 végrehajtási rendelete (2018. október 18.) az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó eljárás megszüntetéséről és az 1194/2013/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről	40
		A Bizottság (EU) 2018/1571 végrehajtási rendelete (2018. október 18.) a sovány tejpornak az (EU) 2016/2080 végrehajtási rendelettel megnyitott pályázati eljárás keretében kibocsátott huszonhatodik részleges pályázati felhíváshoz kapcsolódó minimális eladási áráról	54
		HATÁROZATOK
	*	A Tanács (EU) 2018/1572 határozata (2018. október 15.) az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a háromkerekű járművek, a segédmotoros kerékpárok, és az L kategóriájú járművekbe szánt kipufogó-hangtompító csererendszerek zajkibocsátás tekintetében történő jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezésekről szóló 9., 63. és 92. sz. előírása uniós alkalmazásáról	55
	*	A Tanács (EU) 2018/1573 határozata (2018. október 15.) az egyrészről Ghána, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodással létrehozott gazdasági partnerségi megállapodással foglalkozó bizottságban a gazdasági partnerségi megállapodással foglalkozó bizottságnak a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló határozata elfogadása tekintetében az Európai Unió által képviselendő álláspont meghatározásáról	57
	*	A Tanács (EU) 2018/1574 határozata (2018. október 16.) a Régiók Bizottságának az Olasz Köztársaság által javasolt egy tagja kinevezéséről	60
	*	A Bizottság (EU) 2018/1575 határozata (2018. augusztus 9.) az egyes görög kaszinókra vonatkozóan Görögország által végrehajtott SA.28973 – C 16/2010. (korábbi NN 22/2010. és korábbi CP 318/2009.) számú intézkedésről (az értesítés a C(2018) 5267. számú dokumentummal történt) ( 1 )	61
	*	A Bizottság (EU) 2018/1576 végrehajtási határozata (2018. október 18.) az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről szóló 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének módosításáról (az értesítés a C(2018) 6961. számú dokumentummal történt) ( 1 )	71

		Helyesbítések
	*	Helyesbítés az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendelethez ( HL L 260., 2018.10.17. )	90


	(1) EGT-vonatkozású szöveg.