(1)

Az Uniónak gondoskodnia kell pénzügyi rendszere és a belső piac integritásának és megfelelő működésének a pénzmosással és a terrorizmusfinanszírozással szembeni hatékony védelméről. Ezért az (EU) 2015/849 irányelv úgy rendelkezik, hogy a Bizottságnak azonosítani kell azokat a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokat, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó nemzeti rendszereit olyan stratégiai hiányosságok jellemzik, amelyek jelentős veszélyt jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve.

(2)

A Bizottságnak megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országoknak az (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló rendeletben (2) szereplő jegyzékét annak alapján, hogy az említett, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok milyen előrelépést tettek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszereiket jellemző stratégiai hiányosságok megszüntetése terén. A Bizottságnak értékeléseiben figyelembe kell vennie a nemzetközi szervezetektől és standardalkotó intézményektől – például a Pénzügyi Akció Munkacsoporttól (FATF) – származó új információkat. Ezen információk fényében a Bizottságnak azonosítania kell a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszerükben stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő további harmadik országokat is.

(3)

A Bizottság – az (EU) 2015/849 irányelvben szereplő kritériumokkal összhangban – figyelembe vette a legfrissebb rendelkezésre álló információkat, különösen az FATF által a közelmúltban kiadott nyilvános nyilatkozatokat, „A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemnek való globális megfelelés javítása: megszakítás nélküli folyamat” című FATF-dokumentumot, valamint a nemzetközi együttműködés-ellenőrző csoport FATF-jelentéseit – az (EU) 2015/849 irányelv 9. cikkének (4) bekezdésének megfelelően – az egyes harmadik országok jelentette kockázatokról.

(4)

Az FATF úgy ítélte meg, hogy Pakisztán pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszere a nemzetközi pénzügyi rendszert veszélyeztető stratégiai hiányosságokkal rendelkezik, amelyek kezelésére az FATF-fel együttműködve cselekvési tervet dolgozott ki.

(5)

A Pakisztánban hatályos, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszert, valamint alkalmazásának módját stratégiai hiányosságok jellemzik. A hiányosságok többek között a következőkhöz kapcsolódnak: a pénzmosást és a terrorizmusfinanszírozást megakadályozni hivatott kontrolleszközök pénzügyi intézmények – többek között a pénzforgalmi szolgáltatók – általi alkalmazása és felügyelete; a készpénz határon átnyúló jogellenes mozgását megakadályozó intézkedések elégtelensége; a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárás alá vonások terén elért elégtelen eredmények, ideértve a különböző hatóságok között folytatandó szükséges együttműködés hiányát; a célzott pénzügyi szankciók és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1267. sz. (1999) és 1373. sz. (2001) határozatának nem megfelelő végrehajtása; a pénzeszközök és pénzügyi szolgáltatások tilalmának nem megfelelő érvényesítése.

(6)

A nemzetközi pénzügyi rendszer nagymértékű integrációjára, a piaci szereplők közötti szoros kapcsolatra, az Unióba irányuló, illetve az Unióból kiinduló határokon átnyúló ügyletek nagy volumenére és a piacnyitás szintjére való tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszert fenyegető, pénzmosással vagy terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos bármilyen kockázat egyúttal az uniós pénzügyi rendszert is veszélyezteti.

(7)

A legfrissebb vonatkozó információk alapján végrehajtott bizottsági elemzés megállapította, hogy Pakisztán – az (EU) 2015/849 irányelv 9. cikkében szereplő kritériumokkal összhangban – olyan harmadik országnak minősül, amelynek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszerét jellemző stratégiai hiányosságok jelentős veszélyt jelentenek az Unió pénzügyi rendszerére nézve. Az említett ország azonban magas szintű írásbeli politikai kötelezettségvállalást tett a feltárt hiányosságok kezelésére, és az FATF-fel együttműködve cselekvési tervet dolgozott ki az (EU) 2015/849 irányelvben foglalt követelmények teljesítése érdekében. A Bizottság az említett kötelezettségvállalás teljesítése fényében újra fogja értékelni az érintett ország helyzetét.

(8)

Az (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A 2603/2000/EK rendelettel (3) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki többek között az Indiából származó polietilén-tereftalát (PET) behozatalára („az eredeti vizsgálat”).

(2)

Az alaprendelet 20. cikke szerinti gyorsított felülvizsgálatot követően a Tanács az 1645/2005/EK rendelettel (4) módosította az Indiából származó PET behozatala tekintetében hatályban lévő kiegyenlítő intézkedések mértékét.

(3)

Az alaprendelet 18. cikke értelmében elvégzett hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Tanács 193/2007/EK rendeletével (5) további ötéves időtartamra vetett ki végleges kiegyenlítő vámot.

(4)

A Tanács később az 1286/2008/EK rendelettel (6) és a 906/2011/EU végrehajtási rendelettel (7) módosította a kiegyenlítő intézkedéseket az alaprendelet 19. cikke szerinti részleges időközi felülvizsgálatokat követően.

(5)

Az 559/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (8) 2012-ben a hatályban lévő intézkedések módosítása nélkül megszüntetett egy másik részleges időközi felülvizsgálatot.

(6)

Az alaprendelet 18. cikke értelmében elvégzett második hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Tanács a 461/2013/EU végrehajtási rendelettel (9) további ötéves időtartamra vetett ki végleges kiegyenlítő vámot.

(7)

A Bizottság később a 2015/1350/EU végrehajtási rendelettel (10) módosította a kiegyenlítő intézkedéseket két, az alaprendelet 19. cikke szerinti részleges időközi felülvizsgálatot követően.

(8)

A Bizottság a 2000/745/EK határozattal (11) elfogadta három indiai exportáló gyártó minimum importárra vonatkozó kötelezettségvállalási felajánlását. A Bizottság a kötelezettségvállalások elfogadásakor fennálló körülmények megváltozása miatt a 2014/109/EU végrehajtási határozattal (12) visszavonta a kötelezettségvállalások elfogadását.

(9)

A jelenleg hatályban levő intézkedéseket az (EU) 2015/1350 végrehajtási rendelettel módosított 461/2013/EU rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vám alkotja (a továbbiakban: hatályban lévő intézkedések). Az intézkedéseket az egyénileg megnevezett indiai gyártók esetében tonnánként 0 EUR és 74,6 EUR közötti, minden más gyártó esetében pedig tonnánként 69,4 EUR nagyságú mértékvám alkotja.

(10)

2016 szeptemberében egy indiai exportáló gyártó, a Dhunseri Petrochem Limited (a továbbiakban: DPL) a cég névváltoztatására hivatkozva arra kérte a Bizottságot, hogy módosítsa a hatályban lévő intézkedéseket bevezető rendeletet. A kérelemből azonban kiderült, hogy a DPL közös vállalkozást hozott létre az Indorama Ventures Public Company Limited vállalattal (a továbbiakban: IVL), aminek eredményeként az alábbi struktúra jött létre:

(11)

A fentiek fényében a Bizottság a DPL és az azzal kapcsolatban álló vállalatok támogatásával kapcsolatban úgy ítélte meg, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá a támogatás körülményeinek jelentős megváltozását és e változások tartós természetét, ezért az intézkedéseket felül kell vizsgálni.

(12)

Mindezek alapján a Bizottság egy 2017. július 6-én közzétett értesítésben (13) bejelentette, hogy az alaprendelet 19. cikke alapján hivatalból részleges időközi felülvizsgálatot indít, amely a DPL és az azzal kapcsolatban álló indiai vállalatok támogatásának vizsgálatára korlátozódik. A felülvizsgálat célja a támogatás mértékének megállapítása a vállalat új szerkezetének megfelelően.

(13)

Egy másik indiai exportáló gyártó, a Reliance Industries Limited (a továbbiakban: Reliance) részleges időközi felülvizsgálatra irányuló kérelmet nyújtott be az alaprendelet 19. cikke alapján. A kérelem a Reliance támogatásának vizsgálatára korlátozódott.

(14)

A Reliance elegendő bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy a kiegyenlíthető támogatás ellensúlyozásához a továbbiakban nincs szükség az intézkedések jelenlegi szintű fenntartására. A vállalat azt állította különösen, hogy az összesített támogatási mérték e csökkenésének oka a termékre összpontosító rendszer (Focus Product Scheme) és a piacra összpontosító rendszer (Focus Market Scheme) alkalmazhatóságának megszűnése, valamint az egyéb rendszerek – például az előzetes engedélyezési rendszer (Advance Authorisation Scheme) és a vámvisszatérítési rendszer (Duty Drawback Scheme) – keretében a kérelmező által igénybe vett összegek csökkenése volt.

(15)

Miután megállapította, hogy a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmazott, a Bizottság 2017. július 6-án (14) bejelentette a Reliance támogatásának vizsgálatára korlátozódó, az alaprendelet 19. cikke szerinti részleges időközi felülvizsgálat megindítását.

(16)

A Bizottság a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésekben mindkét esetben jelezte, hogy a vizsgálatok annak megállapítására is kiterjednek, hogy helyénvaló-e az Indiából származó egyes polietilén-tereftalátoknak (PET) az Indiában működő „minden más vállalat” általi behozatalára kivetett vámtétel módosítása.

(17)

Tekintettel arra, hogy a két időközi felülvizsgálat tárgya ugyanaz a termék, ugyanaz a származási ország és ugyanaz a vizsgálati időszak, valamint mivel a két intézkedés ugyanazon eljárás tárgyát képezi, célszerűnek látszott ezen felülvizsgálatok egy jogi aktusban történő lefolytatása.

(18)

A részleges időközi felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan értesítette a Dhunserit, a vele kapcsolatban álló vállalatokat és a Reliance-t („az érintett exportáló gyártókat”), az uniós gyártók szövetségét, az ismert érintett uniós importőröket és felhasználókat, valamint az exportáló ország képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint az eljárás megindításáról szóló értesítésekben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(19)

A vizsgálat szempontjából szükségesnek tartott információk beszerzése céljából a Bizottság kérdőíveket küldött az érintett exportáló gyártóknak és India kormányának, és az erre a célra megadott határidőn belül meg is kapta a válaszokat.

(20)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a támogatás megállapítása szempontjából szükségesnek ítélt. A Bizottság ellenőrző látogatásokat tett az IVDPIL kalkuttai telephelyén, az MPPL delhi székhelyén és karnali gyárában, a Reliance mumbai telephelyén, valamint az indiai kormánynál Újdelhiben (a Külkereskedelmi Főigazgatóságon és a Kereskedelmi Minisztériumban).

(21)

A támogatás vizsgálata a 2016. április 1-jétől2017. március 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) vonatkozott.

(22)

A Bizottság 2018. július 25-én tájékoztatta India kormányát és a további érdekelt feleket azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyekre a Dhunserire és a Reliance-ra alkalmazandó vámtételek módosítására irányuló javaslatát alapozni kívánta. A felek elegendő időt kaptak észrevételeik megtételére. A Bizottság az összes beadványt és észrevételt az alábbiakban meghatározottak szerint megfelelő módon figyelembe vette.

(23)

A Reliance megjegyezte, hogy a tájékoztatásra több mint 12 hónappal a vizsgálat megindítása után került sor, és a szubvenciókról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás („ASCM”) 11.11. cikkére hivatkozott, amely előírja, hogy a vizsgálatokat „a különleges esetek kivételével” egy éven belül „le kell zárni”, valamint az alaprendelet 22. cikkének (1) bekezdésére, amely előírja, hogy a felülvizsgálatokat „rövid idő alatt kell lefolytatni”, és „rendszerint” a megindítástól számított 12 hónapon belül le kell zárni. Ez alapján a Reliance azt állította, hogy különleges körülmények vagy a Bizottság indoklásának hiányában a vizsgálatot „védintézkedések nélkül meg kell szüntetni”.

(24)

A Bizottság azonban a határidők tekintetében megjegyzi, hogy a jelen felülvizsgálat az ASCM 21.4. cikkének hatálya alá tartozik, amely előírja, hogy a kiegyenlítő vám felülvizsgálatait „rendszerint a felülvizsgálat megindításától számított 12 hónapon belül le kell zárni”, és nem említi, hogy szükség lenne bármilyen különleges körülményre a 12 hónapnál hosszabb időtartam megindokolására. Az alaprendelet 22. cikkének (1) bekezdése szintén nem említi, hogy szükség lenne bármilyen különleges körülményre a vizsgálat 12 hónapnál hosszabb időtartamának megindokolására. A jelenlegi felülvizsgálatok az alaprendelet 22. cikkének (1) bekezdésében meghatározott 15 hónapos határidőn belül kerülnek lezárásra. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(25)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék: az Indiából származó, jelenleg a 3907 61 00 KN-kód alá tartozó, az ISO 1628-5 szabvány szerinti, legalább 78 ml/g viszkozitással rendelkező polietilén-tereftalát (PET) (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(26)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik és ugyanazokra a célokra használható, mint az Indiában gyártott és az indiai belföldi piacon értékesített termék. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a belföldi piacon és az exportpiacon értékesített terméket az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló terméknek kell tekinteni.

(27)

A vizsgálat megerősítette, hogy a DPL közös vállalkozást hozott létre az IVL vállalattal. E közös vállalkozás keretében a DPL 2016. április 1-jén teljes PET-gyártó létesítményét átruházta egy új vállalatra, az IVDPIL-re, valamint 50 %-os részesedést szerzett az adott vállalatban; a fennmaradó 50 %-ot az Indorama Ventures Global Services Limited, az IVL egy leányvállalata szerezte meg. A DPL így ettől a naptól kezdődő hatállyal már nem a felülvizsgálat tárgyát képező termék exportáló gyártója.

(28)

A vizsgálat azt is megerősítette, hogy a DPL 50 %-os részesedést szerzett az MPPL vállalatban, egy indiai PET-gyártó cégben, amely korábban nem exportálta a felülvizsgálat tárgyát képező terméket az Unió területére, ezért a korábbi vizsgálatok során nem került megállapításra rá vonatkozóan egyedi kiegyenlítő vám az Indiából származó polietilén-tereftalátok (PET) behozatala tekintetében. Az MPPL részvényeinek fennmaradó 50 %-a az Indorama Ventures Global Services Limited tulajdona.

(29)

Később, 2017. május 12-én az IVDPIL IVL Dhunseri Petrochem Industries Private Limitedre („IDIPL”) változtatta nevét, az MPPL pedig minden eszközét, adósságát, kötelezettségét és munkavállalóját átruházta az IDIPL vállalatra. A Kalkuttai Felsőbíróság 2017. december 4-én jóváhagyta ezt az átruházást.

(30)

A DPL-re, az IDIPL-re (korábban IVDPIL) és az MPPL-re a továbbiakban együttesen Dhunseri csoportként hivatkozunk. A részleges időközi felülvizsgálat célja tehát a Dhunseri csoportra vonatkozó támogatás mértékének megállapítása volt. E célból az IDIPL-re és az MPPL-re (amely a felülvizsgálati időszak során még a felülvizsgálat tárgyát képező termék különálló exportáló gyártójaként folytatott tevékenységet) vonatkozó adatok összesítésre kerültek, majd ezek felhasználásával kiszámították a Dhunseri csoport egészére vonatkozó támogatás mértékét – ez az arány alkalmazandó a csoport végleges szerkezetének tekintetében, ahol az MPPL üzeme beolvad az IDIPL vállalatba.

(31)

A korábbi felülvizsgálatok során vizsgált támogatások, az indiai kormány és az érintett exportáló gyártók által benyújtott információk, valamint a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján a következő intézkedések megvizsgálására került sor:

(32)

A fenti preambulumbekezdésben megjelölt támogatások az alább megjelölt szakpolitikai dokumentumokon és jogszabályokon alapulnak.

(33)

Az AAS, a DEPBS, a DFIA-, az EOU/SEZ-, az EPCGS, az FMS, az FPS, az IEIS, az MEIS, és az SHIS rendszer az 1992-es (1992. évi 22. számú) külkereskedelmi (fejlesztési és szabályozási) törvényen alapul, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy értesítéseket adjon ki az export- és importpolitikával kapcsolatban. Ezek összefoglalása a „Foreign Trade Policy” (külkereskedelem-politika) dokumentumokban található, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen frissít.

(34)

Az AAS, a DFIA, az EOU/SEZ, az EPCGS és az MEIS a felülvizsgálati időszakra vonatkozó 2015-2020-as külkereskedelem-politikán (Foreign Trade Policy 2015–2020, a továbbiakban: FTP 2015-20) alapul. Az indiai kormány ezenfelül az „FT 2015-20” dokumentumra irányadó eljárásokat is meghatározza egy „Handbook of Procedures, Volume I” (Eljárási kézikönyv, I. kötet) című dokumentumban (a továbbiakban: HOP I 2015-20). Az eljárási kézikönyvet rendszeresen frissítik.

(35)

A DEPBS, az FMS, az FPS, az IEIS és az SHIS, melyek a korábbi, a 2009-2014-es időszakra vonatkozó külkereskedelem-politikai dokumentumon (a továbbiakban: FTP 2009-14) alapultak, nem kerültek megújításra a (34) preambulumbekezdésben említett FTP 2015-20 dokumentumban.

(36)

A vámvisszatérítési rendszer a Customs Act of 1962 (a vámokról szóló 1962. évi törvény) 75. szakaszán, a Central Excise Act of 1944 (a központi fogyasztási adókról szóló 1944. évi törvény) 37. szakaszán, a Financial Act of 1994 (a pénzügyekről szóló 1994. évi törvény) 93A. és 94. szakaszán, valamint a Customs, Central Excise Duties and Service Tax Drawback Rules of 1995 (a vámok, központi fogyasztási adók és szolgáltatási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályok) rendelkezésein alapul. A visszatérítésre vonatkozó szabályokat rendszeresen közzéteszik.

(37)

Az ECS rendszer a banki tevékenységek szabályozásáról szóló, 1949. évi törvény 21. és 35A. szakaszán alapul, amely lehetővé teszi az Indiai Központi Bank (a továbbiakban: IKB) számára, hogy az exporthitelek területén utasításokat adjon a kereskedelmi bankoknak.

(38)

Az ITIRAD-rendszer alapja a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvény (a továbbiakban: ITA), amelyet a pénzügyi törvény évente módosít.

(39)

Az IES rendszer alapja a rúpiában nyújtott szállítás előtti és utáni exporthitelre vonatkozó kamatkiegyenlítési rendszerről szóló 2015. december 4-i Master Circular DBR.Dir.BC.No 62/04.02.001/2015-16. sz. körrendelet.

(40)

A CIIS rendszert Gudzsarát állam kormánya kezeli, és a 2015. évi gudzsaráti iparpolitikán alapul.

(41)

Az EPP/GOH-rendszert Harijána állam kormánya kezeli, és a Harijána állam kormányának Ipari és Kereskedelmi Igazgatósága által bejelentett 2015. évi vállalkozástámogatási politikán alapul.

(42)

A GEDES rendszer Gudzsarát állam mindenkori, a Gudzsaráti Kormányzati Közlönyben közzétett, villamos energiát terhelő adóról szóló 1958. évi törvénye (a továbbiakban: Villamos Energia Törvény) 3. szakasza 2) bekezdésének (vii) és (viii) pontján alapul.

(43)

A PSI/GOM-rendszer a maharashtrai kormány PSI-2013/(CR-54)/IND-8. számú határozatán alapul.

(44)

A WBIS rendszert Nyugat-Bengália kormánya kezeli, és a nyugat-bengáli kormány Kereskedelmi és Ipari Igazgatósága hozta létre 2014. szeptember 12-i 309-CI/O/ADN/GEN-INC/512. sz. értesítésével.

(45)

A vizsgálat feltárta, hogy a DEPBS, a DFIA-, az ECS, EOU/SEZ-, az FMS, az FPS, az ITIRAD-, az IEIS, az IES, az SHIS, a CIIS, az EPP/GOH-, a PSI/GOM- és a WBIS rendszert megszüntették, vagy a két érintett exportáló gyártó nem vette igénybe azokat.

(46)

A Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak során csak egy, a jelenlegi felülvizsgálat tárgyát képező exportáló gyártó élt ezzel az intézkedéssel, s az is rendkívül kevés kiviteli ügylet esetében. Az adott vállalat kiviteli ügyletei estén főként az alábbi 3.4. szakaszban tárgyalt vámkedvezményrendszert (Duty Drawback Scheme, DDS) vette igénybe. A Bizottság megállapította, hogy mivel az AAS és a DDS nem vehető igénybe párhuzamosan ugyanazon exportügyletek tekintetében, az AAS alkalmazására alig akadt példa a felülvizsgálati időszak során, ezért úgy határozott, hogy a jelen felülvizsgálatok esetében nem számszerűsíti az AAS keretében kapott előnyt.

(47)

A Bizottság megállapította, hogy az érintett exportáló gyártók igénybe vették a DDS rendszert a felülvizsgálati időszakban.

(48)

A felülvizsgálati időszak során alkalmazandó jogalap a legutóbb 2006-ban módosított Custom & Central Excise Duties Drawback Rules of 1995 (15) (a vámok és központi fogyasztási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályok, a továbbiakban: az 1995. évi DDS-szabályok) volt. A felülvizsgálati időszak után e jogalap helyébe a 2017. október 1-jétől hatályos Custom & Central Excise Duties and Service Tax Drawback Rules of 2017 (16) (a vámok és központi fogyasztási adók visszatérítéséről szóló 2017. évi szabályok, a továbbiakban: a 2017. évi szabályok) lépett. Az 1995. évi DDS-szabályok 3. szabályának (2) bekezdése meghatározza a jelen vámvisszatérítési rendszer esetében alkalmazandó számítási módszert. A fenti DDS-szabályok 12. szabálya (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja megszabja, mely nyilatkozatot kell az exportőröknek benyújtaniuk annak érdekében, hogy részesülhessenek a rendszer által biztosított előnyben. Ezek a szabályok változatlanok maradtak a 2017. évi DDS-szabályokban, és megfelelnek a 3. szabály (2) bekezdésének és a 13. szabály (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának.

(49)

Ezenfelül a 24/2001. sz. körrendelet (17) konkrét utasításokat tartalmaz a 3. szabály (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozóan és az exportőrök által a 12. szabály (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében megteendő nyilatkozat tekintetében.

(50)

Az 1995. évi DDS-szabályok 4. szabálya előírja, hogy a központi kormányzat felülvizsgálhatja a 3. szabály által meghatározott összegeket vagy szinteket. A kormány számos módosítást hajtott végre; ezek közül a két legutóbbi, amely felülvizsgálta a szinteket, a 2015. november 16-i 110/2015 – CUSTOMS (N.T.). számú értesítés (18) és a 2016. október 31-i 131/2016 – CUSTOMS (N.T.). számú értesítés (19) volt. Ezek eredményeképp a felülvizsgálati időszak során a felülvizsgálat tárgyát képező termékre vonatkozó arány 2016. november 14-ig az FOB-paritáson számított érték 1,9 %-a volt, majd 1,5 %-ra csökkent.

(51)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(52)

A rendszer értelmében minden, támogatható terméket exportáló vállalat jogosult az exportált anyagok bejelentett FOB-paritáson számított értékének egy bizonyos százalékának megfelelő pénzösszegre. A Custom & Central Excise Duties Drawback Rules (a vámok és központi fogyasztási adók visszatérítéséről szóló szabályok) 3. szabályának (2) bekezdése meghatározza a támogatás összegének kiszámítási módját:

(53)

Más szóval az indiai kormány a visszatérítendő összeget az importált nyersanyagok után fizetett vonatkozó vámok iparági átlagértékére és az indiai kormány által a jogosult exportáruk gyártóira nézve reprezentatívnak tekintett átlagos iparági fogyasztási részarányra alapozta. India kormánya ezután a támogatható exportált termékek átlagos exportértékének százalékában fejezi ki a visszatérítendő összeget.

(54)

Ezt a százalékos értéket veszi alapul azon pénzösszeg kiszámításához, amely minden jogosult exportőrnek jár. A rendszer alapján adott visszatérítés mértékét az indiai kormány határozza meg a terméktől függően. Az (50) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a felülvizsgálati időszak során a felülvizsgálat tárgyát képező termék esetében az arány 2016. november 14-ig a FOB-paritáson számított érték 1,9 %-a volt, majd 1,5 %-ra csökkent.

(55)

Ahhoz, hogy jogosult legyen a rendszerben nyújtható támogatásra, a vállalatnak exportálnia kell. Amikor a szállítási adatokat felviszik a vámhatóság szerverére (ICEGATE), jelzik, hogy az export a DDS hatálya alatt zajlik, és visszavonhatatlanul rögzítik a DDS-összeget. Miután a szállító vállalat kitöltötte az általános exportnyilatkozatot (Export General Manifest, EGM), és a vámhatóság megfelelő módon összevetette e dokumentumot a szállítási számla adataival, minden feltétel teljesül a visszatérítési összeg kifizetésének engedélyezéséhez, akár az exportőr bankszámlájára történő közvetlen utalással, akár intézvényezés révén.

(56)

Az exportőrnek emellett bizonyítékot kell benyújtania az exportjövedelem jóváírásáról a kivitelt igazoló banki bizonylatok (Bank Realisation Certificate, BRC) révén. E dokumentumot azután lehet benyújtani, hogy a visszatérítés összegét kifizették, ha azonban az exportőr meghatározott határidőn belül nem nyújtja be a BRC-t, a kifizetett összeget vissza kell fizetni az indiai kormánynak.

(57)

A visszatérítés összege bármilyen célra felhasználható, és az indiai számviteli standardok szerint az összeg az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléleti alapon bevételként is elszámolható.

(58)

A vonatkozó jogszabályok és adminisztrációs utasítások előírják, hogy az indiai vámhatóság nem követelhet bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a vámvisszatérítést igénylő exportőrnek vámfizetési kötelezettsége keletkezett vagy keletkezik a jövőben az exportált termék gyártásához szükséges nyersanyagok vonatkozásában (20). Ezenfelül az indiai kormánynál tett ellenőrző látogatás során az indiai kormány is megerősítette, hogy az exportált PET előállításához felhasznált nyersanyagot kizárólag belföldi beszállítóktól beszerző cégek is a fent említett 3. szabály (2) bekezdése szerint kiszámított teljes támogatási mértékben részesülnek. Ez a vizsgálat arra is rámutatott, hogy valóban ez történt a gyakorlatban egy olyan együttműködő exportőr esetében, amely annak ellenére élt a DDS által biztosított előnnyel, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék legyártásához felhasznált főbb nyersanyagokból (PTA és MEG) egyetlen egységet sem importált.

(59)

A DDS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást képez. Az úgynevezett vámvisszatérítés összege az indiai kormánytól származó pénzügyi hozzájárulás, mivel az az indiai kormány részéről elengedett bevétel (azaz az indiai kormány által beszedett állítólagos behozatali vám, amelyet visszatérítenek vagy elengednek) formájában valósul meg. E finanszírozások igénybevételekor nem alkalmaznak semmilyen korlátozást. Emellett a vámvisszatérítés összege gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, mivel a többlet behozatali vám India kormánya általi visszatérítésével vagy elengedésével növeli annak likviditását.

(60)

A kivitelre adott vámvisszatérítés mértékét az indiai kormány határozza meg a terméktől függően. Ugyanakkor, bár a támogatást vámvisszatérítésnek nevezik, a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem rendelkezik a megengedhető vámvisszatérítési-rendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek minden jellemzőjével; a rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak sem. Az exportőrnek kifizetett pénzösszeg nem feltétlenül kapcsolódik a nyersanyagokra ténylegesen kifizetett behozatali vámokhoz, és nem olyan vámhitel, amely nyersanyagok múltbeli vagy jövőbeli importjára vonatkozó behozatali vámok kiegyenlítésére szolgál. Ezenfelül nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártás során mely alapanyagokat használták fel az exportált termékek előállításához és milyen mennyiségben.

(61)

Az exportőrök általi kivitelt követően az indiai kormány általi kifizetés az exportteljesítménytől függő támogatásnak minősül, és így az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(62)

A fentiekben kifejtett indokok alapján megállapítást nyert, hogy a DDS kiegyenlíthető.

(63)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében a Bizottság a támogatás összegét a kedvezményezettnek juttatott és a felülvizsgálati időszak során megállapíthatóan fennálló gazdasági előny figyelembevételével számította ki. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a gazdasági előnyben a kedvezményezett abban az időpontban részesült, amikor az e rendszer szerinti exportügylet megtörtént. Jelenleg az indiai kormány köteles megfizetni a pénzösszeget, amely az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiadják a kiviteli fuvarszámlát – amely megjelöli többek között az adott kiviteli ügyletre nyújtandó pénzösszeget –, megszűnik az indiai kormány rendelkezési joga a támogatás megadása felett. A fentiek fényében a Bizottság indokoltnak tekintette a DDS keretében biztosított előnyöket úgy értékelni, mint a program keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exportügyletre megkapott vámkedvezmények összegét.

(64)

A Dhunseri csoport megjegyezte, hogy a DDS keretében biztosított előny 1,9 %-ról 1,5 %-ra csökkent a felülvizsgálati időszak során, és a DDS mértékének csökkenő tendenciájára (ez ugyanis a 2011-es 5,5 %-ról 1,5 %-ra csökkent a felülvizsgálati időszak során) való hivatkozással érvelt a csökkenés tartós jellege mellett. Ezért a vállalat azt állította, hogy kiegyenlítés esetén a DDS-t csak a 1,5 %-os arány alapján kell kiegyenlíteni.

(65)

A Bizottság ugyanakkor megjegyezte, hogy – összhangban az alaprendelet 5. cikkével – a „kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő félre átruházott, a támogatás alkalmazásával kapcsolatosan lefolytatásra kerülő vizsgálati folyamat során a vizsgált időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően kell kiszámítani.” A korábban említetteknek megfelelően a felülvizsgálati időszak során a felülvizsgálat tárgyát képező termék esetében az arány 2016. november 14-ig a FOB-paritáson számított érték 1,9 %-a volt, majd 1,5 %-ra csökkent. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a felülvizsgálati időszak során a tényleges arányokat kell alkalmazni. Ezért ezt az érvet elutasította.

(66)

A Reliance úgy érvelt, hogy a DDS alapján számított kedvezmény meghatározásakor csak a nagyobb mértékű kedvezményt kellene figyelembe venni, mivel a DDS-t az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti engedélyezett vámkedvezményrendszernek kellene tekinteni, de nem hozott fel további tényezőket állítása alátámasztására. A (60) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság megállapította, hogy a DDS nem tekinthető engedélyezett vámvisszatérítésnek. A Reliance tekintetében ezenfelül a Bizottság megállapította a helyszíni ellenőrzés során, hogy a vállalat részesült a DDS által biztosított előnyökben, bár a felülvizsgálati időszak során nem importált a két releváns nyersanyagból (MEG és PTA). Így ez az állítás elutasításra került, mivel a rendelkezésre álló információk alapján a Reliance számára biztosított teljes összeg a többletet jelenti.

(67)

Az MPPL kifejtette, hogy a PET gyártásához tisztított tereftálsavat (PTA) és monoetilén-glikolt (MEG) használt, és mindkét nyersanyagot egy belföldi beszállítótól szerezte be, amely az adásvételi szerződés értelmében egy úgynevezett „vélelmezett vámtételt” számított fel az MPPL-nek. Ez alapján az MPPL azt állította, hogy az exportált termékbe beépített nyersanyagok után behozatali vámokat fizetett, és hogy a DDS kiszámításának ennek megfelelően a többletelőnyökre kellene korlátozódnia. A Bizottság megjegyezte e tekintetben, hogy az MPPL nem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a „vélelmezett vámtétel” kapcsolódna bármely importvám tényleges megfizetéséhez. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(68)

Az IDIPL azt állította, hogy a vállalat által a PET gyártásához felhasznált két fő nyersanyag egyike – a MEG – teljes egészében importált volt, és a cég behozatali vámot fizetett ezen importok után. A felülvizsgálati időszak során exportált PET gyártásához felhasznált MEG után fizetett vámok összege alapján az IDIPL ezenfelül elvégezte az állítólagos többlet-visszatérítés kiszámítását is, és azt állította, hogy a támogatási szintnek kizárólag ezen a többlet-visszatérítésen kell alapulnia. Annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártás során mely alapanyagokat használták fel az exportált termékek előállításához és milyen mennyiségben, a Bizottság az alaprendelet II. mellékletének 5. pontjával összhangban ellenőrizte az állítást. Az ellenőrzés megerősítette, hogy a PET előállításához felhasznált MEG-et valóban importálták, és a kérelemben szereplő behozatali vám összege ténylegesen befizetésre került a felülvizsgálati időszak során exportált PET gyártásához felhasznált MEG után. Ezek alapján a Bizottság elfogadta az érvet, és a támogatás szintjének kiszámításához csak a többlet-visszatérítést vette alapul.

(69)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezeket a támogatási összegeket a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára mint megfelelő nevezőre vetítette ki, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(70)

A Bizottság így megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke a Dhunseri csoport esetében 0,38 %, a Reliance esetében pedig 1,67 % volt.

(71)

A Reliance azt állította, hogy a Bizottság hibázott, amikor a DDS-t támogatásnak és a 3. cikk (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának hatálya alá tartozó rendszernek minősítette, valamint azt is kijelentette, hogy a Bizottság ezzel a döntéssel ellentétesen járt el, amikor ellenőrizte egy másik exportőr többlet-visszatérítését. A Reliance azt állította, hogy a Bizottság eltérően kezelte a különböző feleket a többlet-visszatérítés összegének kiszámításakor és különösen a Reliance esetében a DDS keretében biztosított teljes kedvezményt egyenlítette ki, ahelyett, hogy csak a többlet-visszatérítésre korlátozta volna a kiegyenlítést.

(72)

Ez az állítás nem megalapozott. A fent ismertetettek szerint bár a támogatást vámvisszatérítésnek nevezik, a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem rendelkezik a megengedhető vámvisszatérítési-rendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek minden jellemzőjével; a rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében és III. mellékletében megállapított szabályoknak sem, mivel az exportőrnek kifizetett pénzösszeg nem kapcsolódik a nyersanyagokra ténylegesen kifizetett behozatali vámokhoz, és nem olyan vámhitel, amely nyersanyagok múltbéli vagy jövőbeli importjára vonatkozó behozatali vámok kiegyenlítésére szolgál. A Bizottság ezenfelül mindkét cég (a Reliance és a Dhunseri csoport) esetében ugyanazt a megközelítést és ugyanazokat a szabályokat alkalmazta, amikor azt igyekezett kideríteni, hogy a cégek ténylegesen importálták-e a kérdéses nyersanyagokat a felülvizsgálti időszak során, és fizettek-e behozatali vámot utánuk. Ezután a fenti információk alapján a Bizottság kiszámította a két cégre vonatkozó többlet-visszatérítés összegét. A két cég helyzete a következő: Az IDIPL (a Dhunseri csoport tagja) azt állította – és erre vonatkozóan bizonyítékot is benyújtott –, hogy a PET gyártásához felhasznált két fő nyersanyag egyike teljes egészében importált volt, és az után a cég behozatali vámot fizetett. A Bizottság ellenőrzést végzett etekintetben, és megerősítette az állítás helyességét. E tények alapján a Bizottság a támogatás szintjének kiszámításához a többlet-visszatérítést vette alapul. A Bizottság felkérte a Reliance-t, hogy nyújtsa be ugyanazt a bizonyítékot, mint az IDIPL, de az elmulasztotta ezt megtenni. A Reliance esetében ezért a többlet-visszatérítés az indiai kormánytól kapott teljes összeget jelentette. Ezért, mivel a két exportáló gyártó közötti különbséget a rendelkezésre álló tények közötti különbség indokolja, az állítást elutasították.

(73)

A Reliance ezenfelül azt is állította, hogy a tévesen alkalmazták a bizonyítási terhet, amikor az exportáló gyártó számára írták elő a többlet-visszatérítés összegének meghatározására vonatkozó kötelezettséget.

(74)

A Bizottság ezzel nem ért egyet. Mint ismeretes, a vizsgálat folyamata a kérdőívekre adott válaszokon és az ellenőrző látogatásokon alapul. Az adott cég által ténylegesen megfizetett (vagy meg nem fizetett) behozatali vámok mértékére vonatkozó információk fontos ténynek minősülnek, és azokat a cégnek kell bejelentenie. A Reliance a (19) preambulumbekezdésben hivatkozott kérdőívre (amelyben felkérték az érdekelt feleket arra, hogy adjanak meg minden, a támogatási arány számítása szempontjából releváns információt) adott válaszában nem nyújtotta be ezt az információt. Ezen információk hiányában a Bizottság a Reliance-nél 2017 decemberében folytatott helyszíni ellenőrzés során proaktív módon begyűjtötte azokat az információkat, amelyek lehetővé tették az esetleges többlet-visszatérítés mértékének meghatározását. Először megállapításra került, hogy a Reliance nem fizetett behozatali vámokat az exportált PET gyártásához felhasznált két fő nyersanyag, a PTA és az MEG után. A Bizottság ezután azt vizsgálta, hogy a PTA, az MEG vagy bármely más, a feldolgozási lánc magasabb szintjén használt nyersanyag után megfizetésre kerültek-e behozatali vámok. Kiderült azonban, hogy a Reliance, amely egy integrált petrolkémiai cég, nyersolajat importált, és a cégen belül gyártott le minden, a PET gyártásához szükséges köztes terméket. A Bizottság ezután bekérte a nyersolaja vonatkozó behozatali vám arányát, amely a Reliance által az ellenőrző látogatás során átadott melléklet alapján 0 % volt. Ez alapján úgy tűnt, hogy a teljes, a DDS által biztosított összeg többlet-visszatérítés volt. A vizsgálat további részében a Reliance nem szolgáltatott semmilyen ellenőrizhető, számszerűsített információt, amely mást mutatott volna. A Reliance többszöri felkérésre sem szolgáltatott olyan információkat sem, amelyek lehetővé tették volna a többlet-visszatérítés mértékének kiszámítását. A Bizottság így proaktív módon gyűjtötte be a DDS által biztosított támogatás mértékének kiszámításához szükséges információkat, a Reliance pedig többszöri felkérésre sem biztosított a cég birtokában álló ténybeli információkat, amelyek indokolták volna a DDS által biztosított teljes összegnél alacsonyabb mértékű többlet-visszatérítés kiszámítását. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(75)

A Reliance azt állította, hogy az egyetlen felkérést arra vonatkozóan, hogy szolgáltasson olyan információkat, amelyek alapján megállapítható a többlet-visszatérítés mértéke, a tájékoztatás idején kapta meg a Bizottságtól. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a (74) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint felkérte a Reliance-t egy kérdőív megválaszolására, valamint az ellenőrző látogatás során is megkérte arra, hogy szolgáltasson információkat a többlet-visszatérítés vonatkozásában. Ezért ezt az állítást szintén elutasították.

(76)

A Reliance megjegyezte, hogy a Bizottság nem bocsátotta rendelkezésére az ellenőrzési jelentést, és azt állította, hogy e jelentés hiánya megakadályozta abban, hogy megfelelően védje érdekeit a DDS-sel kapcsolatban, figyelembe véve, hogy a DDS által biztosított kedvezmény összegének számszerűsítésekor a Bizottság megfordította a bizonyítási terhet.

(77)

A fentiekben kifejtettek szerint a Bizottság úgy véli, hogy az exportáló gyártó kötelessége igazolni, hogy az azon exportált termékek gyártásához felhasznált nyersanyagokra vonatkozó behozatali vámok, melyek után az indiai kormány visszatérítette ezeket az állítólag megfizetett behozatali vámokat, valóban megfizetésre kerültek. A támogatás mértékének az elérhető információk alapján történő kiszámítására vonatkozó kötelezettség a Bizottságot terheli. Etekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a DDS támogatási arányának a (69) preambulumbekezdésben ismertetett módszer alapján történő meghatározásához használt releváns elemeket a Reliance kérdőívre adott válaszai alapján ellenőrizték. A DDS ellenőrzésére az MEIS ellenőrzésével párhuzamosan került sor, mivel a két rendszer nagyon hasonló. Számos kiviteli számla és az azokhoz kapcsolódó minden dokumentum ellenőrzésre került. Ezek az információk a Reliance számára is hozzáférhetők a küldöttségi mellékletekben. Az ellenőrző látogatás során a Bizottság megállapította, hogy ellentmondás állt fenn a Reliance által a DDS keretében benyújtott exportáruk értéke és az MEIS keretében exportált áruk értéke között. Ezt a Reliance az egyik küldöttségi mellékletben magyarázta meg. Ez az ellentmondás azonban nem volt hatással a támogatás összegének kiszámítására. Más ellentmondást nem észleltek a Reliance által a DDS tekintetében benyújtott dokumentumokkal kapcsolatos ellenőrzés során. Ennek megfelelően az érdekelt felek, a Reliance-t is beleértve, tájékoztatást kaptak minden, az érdekelt felek védelemhez való jogának gyakorlásához szükséges információról a vizsgálat korai szakaszában. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy tiszteletben tartotta a Reliance védelemhez való jogát a mögöttes vizsgálat során. A (74) preambulumbekezdés azt is bizonyítja, hogy a Bizottság nem fordította meg a bizonyítási terhet, éppen ellenkezőleg, proaktív módon gyűjtötte be a DDS által biztosított kedvezmény összegének kiszámításához szükséges információkat. Ezért a Bizottság az állítást elutasította.

(78)

A fentiekben kifejtettek szerint a Bizottság a konkrét ténybeli helyzetük alapos felmérésének elvégzését követően minden érintett gazdasági szereplőt ugyanazon szabályok szerint kezelt. Az IDIPL megismételte azon állítását, hogy az MPPL-nek felszámították a „vélelmezett vámot” a felülvizsgálati időszak során, és a szerződéses megállapodásnak megfelelően az meg is fizette azt a PTA-t és MEG-et szolgáltató helyi beszállítójának. Az IDIPL azt állította, hogy a „vélelmezett vám” összegét le kell vonni a teljes, a DDS által biztosított előnyből. Az IDIPL ezenfelül azt is kijelentette, hogy a „vélelmezett vám” mechanizmusa „egy szakpolitikai döntést valósít meg, melynek célja egy, a nyersanyag beszállítójától beszedett behozatali vám továbbhárítása”.

(79)

Ezen állítás tekintetében a Bizottság megerősíti, hogy az MPPL és a beszállítója között létrejött kereskedelmi szerződés valóban említ egy „vélelmezett vám” nevű összetevőt a nyersanyagok árának kiszámításához használt képletben. Ez azonban önmagában nem bizonyítja azt, hogy a vámot ténylegesen megfizette volna a helyi beszállító, mivel ez a képlet kereskedelmi tárgyalások eredménye, amely nem feltétlenül veszi figyelembe, hogy a vámok ténylegesen megfizetésre kerülnek-e. Etekintetben az IDIPL nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az általa megvásárolt nyersanyagokat a beszállítója importálta, és – amennyiben azokat valóban importálták – a vámok megfizetésre kerültek azok után. Ezért az állítást a Bizottság elutasította.

(80)

Az indiai kormány kijelentette, hogy az ASCM-ben foglalt DDS nem feltétlenül az importált alapanyagok után megfizetett importterhek tekintetében biztosít visszautalást/teljes mentességet/részleges mentességet, hanem a közvetett adók tekintetében is biztosíthat visszautalást. Ez alapján az indiai kormány azt állította, hogy a Bizottság alapvető hibát követett el, amikor nem engedélyezett vámvisszatérítési rendszernek minősítette a DDS-t az alapján, hogy az abban az esetben is igénybe vehető, ha a behozatali vámok nem kerültek megfizetésre.

(81)

Etekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy bár az indiai kormány jogi érvekre hivatkozik a közvetett adók visszatérítése tekintetében, nem szolgáltat semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy bármely érdekelt fél ténylegesen megfizette volna vagy köteles lett volna megfizetni ezeket a közvetett adókat az exportált PET gyártásához felhasznált nyersanyagok után, és hogy amennyiben megfizetésre kerültek, azokat nem térítették-e vissza egy másik, a DDS-hez nem kapcsolódó adóztatási mechanizmus keretében. A vizsgálat során egyik érdekelt fél sem biztosított olyan, a közvetett adókra vonatkozó információkat a DDS-sel kapcsolatban, amelyek hatással lennének a többlet-visszatérítés mértékére, bár többször is felkérést kaptak arra vonatkozóan, hogy szolgáltassanak olyan információkat, amelyek lehetővé teszik a többlet DD-visszatérítés kiszámítását. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(82)

Az indiai kormány továbbá azt állítja, hogy a DDS előírja egy ellenőrzési mechanizmus alkalmazását az exportált termékek gyártásához felhasznált anyagok fogyasztásának nyomon követése tekintetében.

(83)

Állítása alátámasztására az indiai kormány a visszatérítésről szóló szabályok és a vámkézikönyv egyes, auditok és ellenőrzések lefolytatásáról szóló rendelkezéseire hivatkozik, azt azonban nem tudja igazolni, hogy a DDS-rendszer valóban előírná valamely rendszer vagy eljárás alkalmazását annak ellenőrzésére, mely alapanyagok és milyen mértékben kerülnek felhasználásra az exportált termékek gyártása során a II. melléklet 4. pontja értelmében. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(84)

Azt is hozzátette, hogy a II. melléklet 4. pontja értelmében vett ellenőrzési rendszer vagy eljárás hiánya nem volt hatással a (70) preambulumbekezdésben található támogatási mértékek meghatározására, mivel a Bizottság a többlet-visszatérítés mértékét a vizsgálat tárgyát képező vállalatoktól beszerzett információk alapján számította ki. Az indiai kormány azt állította, hogy a Bizottság kötelessége volt proaktív módon eljárni a többlet-visszatérítés kiszámítását illetően.

(85)

A (74) preambulumbekezdés bizonyítja, hogy a Bizottság proaktív módon kereste azokat az információkat, amelyek segítségével meghatározható, hogy a DDS által biztosított összeg egy része nem minősült-e többlet-visszatérítésnek. Mi több, az indiai kormány még külön felkérés után sem folytatott le további vizsgálatot az érintett exportáló gyártók tényleges ügyletei tekintetében. Ezért ez az állítás nem releváns.

(86)

A Bizottság megállapította, hogy az EPCGS keretében az érintett exportáló gyártók koncessziókat kaptak, amelyeket a felülvizsgálati időszakban a felülvizsgálat tárgyát képező termék vonatkozásában nyújtottak.

(87)

Az EPCGS részletes leírása az FTP 2015-20 5. fejezetében, valamint a HOP I 2015-20 5. fejezetében található.

(88)

Erre az intézkedésre a támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök és szolgáltatók jogosultak.

(89)

Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és legfeljebb tízéves használt) beruházási javakat. E célból az indiai kormány – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. A rendszer a keretében importált beruházási javak mindegyikére csökkentett vámtételt biztosít. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat bizonyos idő alatt bizonyos mennyiségű exportra szánt áru előállítására kell felhasználni. Az FTP 2015-20 szerint az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel is importálhatók. A megtakarított vám hatszorosát kitevő exportkötelezettséget legfeljebb 6 éven belül teljesíteni kell.

(90)

Az EPCGS-engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ez esetben a beruházási javak belföldi gyártója használhatja ki az ilyen beruházási javak gyártásához szükséges összetevőinek importvám kedvezményét. Másik megoldásként a hazai gyártó az EPCGS-engedély jogosultja számára szállított beruházási javak tekintetében tarthat igényt kvázikivitelből származó juttatásra.

(91)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást képez. A vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent az indiai kormány részéről, mivel a kedvezmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés összegével egyenértékű gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt.

(92)

Továbbá az EPCGS keretében nyújtott támogatás jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel az engedélyek exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhetők el. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül.

(93)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vámkedvezményrendszernek, sem megengedhető helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel nem használják őket el az exportált termékek előállítása során.

(94)

A Bizottság a támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számította ki úgy, hogy azok összegét az ilyen típusú beruházási javaknak az érintett gazdasági ágazatban szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra vetítette. Ezt követően a meg nem fizetett vámok teljes összegének az értékcsökkenési időszakkal való elosztásával kiszámította felülvizsgálati időszakhoz tartozó támogatási összeget. Az így kiszámított összeghez, amely a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, az idők során nyújtott kedvezmény teljes értékének visszatükrözése érdekében hozzáadta az ezen időszak során esedékes kamatot. Erre a célra a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat ítélte megfelelőnek.

(95)

Bár a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében jogosultak erre, egyik indiai exportáló gyártó sem igényelte a támogatás megszerzése érdekében felmerült díjak levonását a támogatás teljes összegéből.

(96)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban a Bizottság ezt a támogatási összeget részarányosan elosztotta a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmára, tehát ez utóbbi mennyiséget vette figyelembe nevezőként, tekintettel arra, hogy a támogatás az exportteljesítménynek volt függvénye, és megítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek szerint történt.

(97)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban a rendszer keretében nyújtott támogatás mértéke a Dhunseri csoport esetében 0,11 %, a Reliance esetében pedig 0,45 % volt.

(98)

Az IDIPL azzal érvelt, hogy az üzemet és az EPCGS keretében importált gépeket mind a belföldi eladásra, mind az exportra készült PET gyártásához felhasználta, ezért a (96) preambulumbekezdés szerinti számításban a cég teljes értékesítését kellene nevezőként figyelembe venni, nem pedig a PET exportforgalmát.

(99)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy még ha ez az alá nem támasztott állítás helyes is lenne, akkor is a 7. cikk (2) bekezdése lenne alkalmazandó, és a (96) preambulumbekezdésben választott nevező használata lenne indokolt, mivel az EPCGS az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek szerint nyújtják. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(100)

Megállapítást nyert, hogy mindkét érintett exportáló gyártó támogatást kapott az MEIS keretében a felülvizsgálati időszak alatt.

(101)

Az MEIS részletes leírása az FTP 2015–20 3. fejezetében, valamint a HOP I 2015–20 3. fejezetében található.

(102)

Az MEIS 2015. április 1-jén lépett hatályba.

(103)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(104)

Az igénybevételre jogosult vállalatok támogatást kaphatnak az MEIS-rendszer keretében, ha meghatározott termékeket bizonyos, az A. csoportba („Hagyományos piacok”, amely magában foglalja az összes EU tagállamot), a B. csoportba („Fejlődő és fókuszpiacok”) és a C. csoportba („Egyéb piacok”) besorolt országokba exportálnak. Az egyes csoportokba tartozó országokat és a termékek kapcsolódó díjazási mértékeket magában foglaló felsorolását az FTP 2015-20 3B. függelékének 1. és 2. táblázata rögzíti.

(105)

Az előny az export FOB-paritáson számított értéke valamely százalékának megfelelő mértékű vámhitel formáját ölti.

(106)

Amikor az MEIS hatályba lépett 2015 áprilisában, a felülvizsgálat tárgyát képező termék nem szerepelt a 3B. függelékben, ezért nem volt jogosult az MEIS által biztosított támogatásra. Azonban 2015. október 29-én, a 44/2015-2020. sz. nyilvános értesítéssel a PET A. és B. csoportba besorolt országokba történő exportja jogosulttá vált az MEIS által biztosított előnyre, amely az exportok FOB-paritáson számított értékének 2 %-át teszi ki. A 06/2015-2020. sz. nyilvános értesítéssel 2016. május 4-től a C. csoportba besorolt országokba történő exportok is jogosulttá váltak ugyanerre a 2 %-os előnyre.

(107)

Bizonyos kiviteleket ez a rendszer kizár, például az importált vagy átrakodott termékek exportját, a kváziexportot, a szolgáltatások exportját, valamint a különleges gazdasági övezetekben működő egységek, illetve az exportorientált egységek kiviteli forgalmát.

(108)

Az MEIS-rendszer keretében elérhető vámhitelek szabadon átruházhatók és a kibocsátásuk napjától számított 18 hónapig érvényesek. Az említett vámhitelek az alábbi célokra vehetők igénybe: i. az alapanyagok vagy termékek, köztük beruházási javak importját terhelő vám megfizetése, ii. alapanyagok és termékek, köztük beruházási javak belföldi beszerzését terhelő jövedéki adó megfizetése, iii. a szolgáltatások beszerzését terhelő szolgáltatási adó megfizetése.

(109)

Az MEIS-rendszerből igényelhető kedvezmény igénybevételére vonatkozó kérelmet online, az Indiai Kormány Külkereskedelemért Felelős Főigazgatóságának weboldalán kell benyújtani. A szóban forgó dokumentációt (szállítólevelek, kivitelt igazoló banki bizonylatok és kirakodás igazolása) csatolni kell az online kérelemhez. Az indiai kormány illetékes regionális hatósága (a továbbiakban: a regionális hatóság) a dokumentumok átnézését követően vámhitelt nyújt. Amíg az exportáló rendelkezésre bocsátja a vonatkozó dokumentációt, a regionális hatóság nem mérlegelheti a vámhitelek megadását.

(110)

Az MEIS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást képez. Az MEIS-vámhitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron beruházási javak után fizetett behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az MEIS-vámhitel gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, amely nem köteles megfizetni az adott importvámokat.

(111)

Ezen túlmenően az MEIS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(112)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében a Bizottság a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a felülvizsgálati időszak során megállapíthatóan fennálló gazdasági előny figyelembevételével számította ki. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a gazdasági előnyben a kedvezményezett abban az időpontban részesült, amikor az e rendszer szerinti exportügylet megtörtént. Jelenleg az indiai kormány vámhitelt nyújt, amelyet az exportáló gyártó követelésként könyvel el, amelyet az exportáló gyártó bármikor kiegyenlíthet. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint ez pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiadják a kiviteli fuvarszámlát, megszűnik az indiai kormány rendelkezési joga a támogatás megadása felett. A fentiek fényében a Bizottság indokoltnak tekintette az MEIS keretében biztosított előnyöket úgy értékelni, mint a rendszer keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exportügyletre megkapott tételek összegét.

(113)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében e támogatási összeg (számláló) került kivetítésre a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmára – amely nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és annak odaítélése nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségekre hivatkozással történt.

(114)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke a Dhunseri csoport esetében 1,90 %, a Reliance esetében pedig 1,93 % volt.

(115)

India kormánya azt állította, hogy az MEIS az alábbi két okból kifolyólag nem kiegyenlíthető: 1. a rendszer megfelel az ASCM II. mellékletének rendelkezéseivel együttesen értelmezett I. melléklet g) és h) pontjának, és 2. a vámkedvezmény-utalványok „jóváírási értesítésnek” minősülnek, amelyek kizárólag akkor biztosítanak előnyt a birtokosuknak, amikor azokat felhasználják a behozatali vámok kiegyenlítésére.

(116)

Az első okot illetően az indiai kormány nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot. Önmagában az az állítás, hogy az MEIS alapvető célja segítséget nyújtani az exportálóknak az infrastrukturális hiányosságok és a kapcsolódó költségek/adók ellensúlyozásában, valamint egyenlő versenyfeltételeket biztosítani, nem elegendő annak igazolására, hogy az MEIS összhangban van az ASCM II. mellékletének rendelkezéseivel együttesen értelmezett I. melléklet g) és h) pontjával. A második ok tekintetében a Bizottság emlékeztet arra, hogy a (108) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint attól kezdve, hogy az indiai kormány átad egy vámkedvezmény-utalványt az MEIS egy kedvezményezettjének, az adott utalvány bármikor felhasználható bizonyos vámok vagy adók kiegyenlítésére, illetve eladható más gazdasági szereplőnek, hiszen az utalványok szabadon átruházhatók. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az indiai kormány a vámkedvezmény-utalvány átadásakor előnyt biztosít az MEIS kedvezményezettjenek. Úgy tűnik, ez az indiai számviteli standardok által elfogadott értelmezés is, mivel a (112) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az utalványok pénzügyi értéke követelésként könyvelendő, amint azt átadja az indiai kormány, nem pedig akkor, amikor az ténylegesen felhasználásra kerül valamely vám vagy adó kiegyenlítésére. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(117)

A Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak során egy vállalat élt a jelen intézkedéssel. A vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy a vállalat a rendszer révén elhanyagolható mértékű kedvezményben részesült, ezért az intézkedés további vizsgálatára nem került sor.

(118)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a DPL és a Reliance számára a 2015/1350/EU végrehajtási rendeletben meghatározott támogatási összeg 3,2 % és 6,2 % volt, amely 35,69 EUR/tonna és 69,39 EUR/tonna kiegyenlítő vám formájában jelent meg.

(119)

A jelenlegi részleges időközi felülvizsgálatok során a Bizottság a kiegyenlíthető támogatásokat a termék értékének százalékában kifejezve a Dhunseri csoport esetében 2,3 %-ban, a Reliance esetében pedig 4 %-ban határozta meg. A (27)–(30) preambulumbekezdésekben kifejtettek szerint a táblázatban szereplő, a Dhunseri csoportnak nyújtandó támogatási szintek a felülvizsgálati időszaknak a csoport két PET-exportáló gyártójára, az IDIPL-re és az MPPL-re vonatkozó adatainak összesítésével kerültek meghatározásra.

Táblázat

Támogatási szintek az egyes kiegyenlített támogatások bontásában

(120)

Ezek a jelenleg hatályos kiegyenlítő intézkedések mértékvámot tartalmaznak. Ennek következtében a fenti táblázatban leírt támogatási szintek alapján a Bizottság az alábbi specifikus kiegyenlítő vámokat állapította meg: 18,73 EUR/tonna a Dhunseri csoport esetében és 29,21 (EUR/tonna) a Reliance esetében.

(121)

A fenti (16) preambulumbekezdésnek megfelelően a Bizottság felmérte, szükséges-e módosítani az Inidában működő „minden más vállalat” esetében alkalmazandó 69,40 EUR/tonna vámtételt. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a legmagasabb, indiai exportáló gyártókra kivetett hatályban lévő vám, amelynek mértéke 74,60 EUR/tonna, a Pearl Engineering Polymers Ltd vállalatra került kivetésre, amely gyártó nem képezi tárgyát a jelen felülvizsgálatoknak. Mivel a legmagasabb vámtétel nem kerül módosításra a jelenlegi felülvizsgálatok során, az Inidában működő „minden más vállalatra” alkalmazandó vámtétel módosítása nem volt indokolt.

(122)

Az alaprendelet 19. cikke (4) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy a támogatással kapcsolatos körülmények lényegesen megváltoztak-e a felülvizsgálati időszakban, és a megváltozott körülmények tartós jellegűek voltak-e.

(123)

A Bizottság megállapította, hogy az érintett exportáló gyártók továbbra is gazdasági előnyökhöz jutottak a felülvizsgálati időszakban az indiai kormány által nyújtott kiegyenlíthető támogatások révén, ha nem is azonos mértékben.

(124)

A Reliance esetében a felülvizsgálati időszak során fennálló támogatási szintek tekintetében a DDS és az MEIS volt a legfontosabb támogatás. Semmi nem utal arra, hogy ezek a támogatások megszűnnének a közeljövőben. Mindkét támogatás olyan kedvezményt biztosít, amely az exportok FOB-paritáson számított értékének rögzített százalékos arányát teszi ki, és nincsen arra utaló jel, hogy a vonatkozó támogatási szintek módosításra kerülnének a közeljövőben.

(125)

A DDS esetében az indiai kormány az elmúlt hét év során számos alkalommal csökkentette a támogatási szintet: 2012-ben a 2011-es 5,5 %-os értékről a FOB-paritáson számított érték 3,9 %-ára csökkent, 2013-ban 3,0 %-ra, 2014-ben 2,4 %-ra, 2015-ben 1,9 %-ra, majd végül a felülvizsgálati időszak során 1,5 %-ra. A Központi Vám- és Jövedéki Hivatal (Central Board of Excise and Customs) weboldala (21) szerint a támogatás mértéket azóta nem módosították.

(126)

Ami az MEIS-t illeti, a (106) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint 2015 októberétől a PET kivitelére alkalmazandó FOB-paritáson számított érték 2 %-ával egyenlő ráta az Indiai Kormány Külkereskedelemért Felelős Főigazgatóságának weboldala (22) alapján azóta nem változott.

(127)

Az EPCGS tekintetében a felülvizsgálati időszak után sem várható jelentős változás a támogatás mértékében, mivel a) semmi nem utalt fontos tervezett beruházási javak behozatalára és b) bármely, a jelen támogatás által biztosított előny az ilyen beruházási javak amortizációját tükröző rendkívül hosszú időre (Indiában 18-25 év) oszlik el.

(128)

A Reliance esetében a legnagyobb mértékű támogatást az AAS jelentette a legutóbbi, a (7) preambulumbekezdésben említett időközi felülvizsgálat során, ahogyan azt az (EU) 2015/1350 végrehajtási rendelet is megállapította. A fenti (46) preambulumbekezdésben leírtak szerint a jelen felülvizsgálati időszak során az AAS alkalmazására alig akadt példa, mivel a legtöbb export esetében a DDS által biztosított előnyt vették igénybe, a két lehetőség pedig kölcsönösen kizárja egymást. Az AAS rendszer továbbra is elérhető marad, és nem zárható ki, hogy a jövőben Reliance újra igénybe veszi az ASS-t, ez azonban automatikusan csökkentené a DDS által biztosított előnyöket, mivel egy adott exportügylet esetében a két támogatás közül csak az egyik alkalmazható.

(129)

A (125)–(128) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint semmi nem utal arra, hogy a kiegyenlített rendszerek megszűnnének vagy azok támogatási szintje csökkenne vagy emelkedne a jövőben. Ezek alapján a Bizottság megállapította, hogy a Reliance új támogatási mértékét eredményező körülmények tartós jellegűek.

(130)

A jelenlegi időközi felülvizsgálati eljárás felülvizsgálati időszaka során a Reliance kevesebb támogatásban részesült, mint a legutóbbi, a (7) preambulumbekezdésben említett időközi felülvizsgálat során, ahogyan azt a 2015/1350/EU végrehajtási rendelet is megállapította, mivel a támogatási szint 6,2 %-ról 4 %-ra csökkent. A (129) preambulumbekezdés alapján az is valószínű, hogy a Reliance továbbra is az (EU) 2015/1350 végrehajtási rendeletben meghatározottnál alacsonyabb összegű támogatásban részesül majd. A Bizottság ezért megállapította, hogy a fennálló intézkedések fenntartása a kárt okozó kiegyenlíthető támogatásnál magasabb szintű vámhoz vezetne. Ezért a hatályban lévő intézkedések szintjét módosítani kell annak érdekében, hogy az az új helyzetet tükrözze.

(131)

A Dhunseri csoport tekintetében a vizsgálat a (27)–(30) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a csoport struktúrája jelentősen megváltozott. Ami a legfontosabb, a felülvizsgálati időszak során a csoport két polietilén-tereftalát-üzemmel rendelkezett, nem pedig eggyel, mint az előző időközi felülvizsgálat idején. Az IVL partnercéggel való társulás keretében elvégzett szerkezetátalakítás során számos jogi lépésre sor került egy majdnem két évet felölelő időszak alatt, és minden valószínűség szerint akkor fejeződött be teljes mértékben, amikor a Kalkuttai Felsőbíróság jóváhagyta azt 2017 decemberében. A Bizottság ezért tartós jellegűnek ítélte a szerkezetátalakítást. Éppen ezért megállapította, hogy a hatályban lévő intézkedéseket módosítani kell annak érdekében, hogy azok az új helyzetet tükrözzék, figyelembe véve a jelenlegi (alacsonyabb) támogatási szintre vonatkozó, a jelen felülvizsgálatokban szereplő korábbi megállapításokat is.

(132)

A (120) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a módosított intézkedések mértékvám formáját öltik. A mértékvám a felülvizsgálati időszak adatai alapján került kiszámításra, ezért az exportár alakulásától függetlenül azonos szinten marad.

(133)

Ugyanakkor az eredeti vizsgálat során a legnagyobb támogatási összegeket biztosító támogatásokkal ellentétben a felülvizsgálati időszak során a két fő támogatási rendszer (a DDS és az MEIS) közvetlenül az exportárral arányos pénzügyi előnyöket biztosított. Ez a két támogatás a felülvizsgálati időszak során a Dhunseri csoport és a Reliance teljes támogatásának 97 %-át és 89 %-át tette ki. Ez azt jelenti, hogy a kiegyenlíthető támogatások összege automatikusan növekszik az exportár növekedésével összhangban. Ezért úgy tűnik, a mértékvám nem ellensúlyozza megfelelően azon támogatás tényleges szintjét, amelyből a két exportáló gyártó részesült.

(134)

Ezek alapján a Bizottság úgy ítélte, hogy a körülményeket figyelembe véve a mértékvám az eredeti vizsgálattal ellentétben már nem tekinthető a legmegfelelőbb intézkedési formának. Az intézkedési forma módosítása ugyanakkor nem képzelhető el a jelenlegi időközi felülvizsgálatok keretében, mivel egy ilyen változásnak minden indiai exportáló gyártóra érvényesnek kell lennie, a jelenlegi időközi felülvizsgálatok azonban csak két exportáló gyártó támogatási szintjének meghatározására korlátozódnak. Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy fenntartja az intézkedések jelenlegi formáját.

(135)

A tájékoztatást követően az IDIPL árra vonatkozó kötelezettségvállalási ajánlatot nyújtott be. A vállalást elutasították, mivel a támogatás jellege olyan helyzetet teremt, ahol a minimális importárra vonatkozó kötelezettségvállalás alkalmazása a támogatás emelkedéséhez vezetne. Ennek oka, hogy a DDS és az MEIS rendszer keretében nyújtott, együttesen a teljes támogatás 95 %-át kitevő támogatás szintje az e rendszerek keretében exportált termékek FOB-paritásos értékétől függ. Ezenkívül az IDIPL-t magában foglaló csoport szerkezetéből kifolyólag kivitelezhetetlen lett volna a kötelezettségvállalás hatékony nyomon követése.

(136)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,

(1)

A Tanács a 2320/1997/EK rendelettel (2) dömpingellenes vámokat vetett ki a többek között Oroszországból származó, egyes varrat nélküli vas- és ötvözetlen acélcsövek behozatalára. A Bizottság 2000/70/EK határozatával (3) elfogadta egy oroszországi exportőr kötelezettségvállalását. A Tanács a 348/2000/EK rendelettel (4) dömpingellenes vámokat vetett ki a Horvátországból és Ukrajnából származó egyes varrat nélküli vas- és ötvözetlen acélcsövek behozatalára. A Tanács az 1322/2004/EK tanácsi rendelettel (5) úgy határozott, hogy a többek között Oroszországból származó behozatalokra vonatkozó, hatályban lévő intézkedéseket óvatosságból – egyes uniós termelők múltbeli versenyellenes magatartása miatt – nem kell alkalmazni (lásd az említett rendelet (9) preambulumbekezdését).

(2)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésének megfelelően lefolytatott felülvizsgálatot követően a Tanács a 258/2005/EK rendelettel (6) módosította a 348/2000/EK rendelet által bevezetett végleges intézkedéseket, hatályon kívül helyezte az ugyanazon rendelet 2. cikkében meghatározott vámmentesség lehetőségét, és 38,8 %-os dömpingellenes vámot vetett ki a Horvátországból érkező behozatalokra, valamint 64,1 %-os dömpingellenes vámot az Ukrajnából érkező behozatalokra, a Dnepropetrovsk Tube Works-től (DTW) származó behozatal kivételével, amelyre 51,9 %-os dömpingellenes vám vonatkozott.

(3)

A 2005/133/EK határozattal (7) a Bizottság a Horvátországra és Ukrajnára vonatkozó végleges intézkedéseket 2005. február 18-i hatállyal kilenc hónapos időtartamra részlegesen felfüggesztette. A részleges felfüggesztést az 1866/2005/EK tanácsi rendelet (8) további egy évvel meghosszabbította.

(4)

A Tanács 954/2006/EK rendeletével (9) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között Horvátországból, Oroszországból és Ukrajnából származó, egyes varrat nélküli vas- és acélcsövek behozatalára, hatályon kívül helyezte a 2320/97/EK és a 348/2000/EK rendeleteket, és megszüntette a többek között Oroszországból származó, egyes varrat nélküli vas- és ötvözetlen acélcsövek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámok időközi és hatályvesztési felülvizsgálatát, valamint a többek között Horvátországból, Oroszországból, és Ukrajnából származó egyes varrat nélküli vas- és ötvözetlen acélcsövek behozatalára kivetett dömpingellenes vámok időközi felülvizsgálatát (a továbbiakban: a legutóbbi vizsgálat).

(5)

A C-191/09. P. C-200/09. P. sz. Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP egyesített ügyekben 2012. február 16-án hozott ítéletével a Bíróság elutasította a Tanács által a Törvényszék 2009. március 10-i ítéletével szemben benyújtott fellebbezést (10), és megsemmisítette a 2006/954/EK rendelet 1. cikkét annak az Interpipe Nikopolsky Seamless Tubes Plant Niko Tube ZAT és az Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant VAT (együttesen: Interpipe Group) által gyártott termékekre kivetett dömpingellenes vám azon hányadára vonatkozó részében, amely meghaladta azt a vámtételt, amely akkor lett volna alkalmazandó, ha a Sepco SA kapcsolt kereskedő közvetítőjén keresztül bonyolított értékesítés tekintetében az exportárat nem igazítják ki jutalékkal (11). Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 266. cikkével összhangban a Bizottság megtette az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges lépéseket, és a Törvényszék, valamint a Bíróság útmutatása alapján újraszámította az Interpipe csoportra vonatkozó dömpingellenes vámot. Az 540/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (12) helyesbítette a 954/2006/EK rendelet azon szempontjait, amelyekről megállapították, hogy nincsenek összhangban az alaprendelettel, és amelyek az említett rendelet egyes részeinek megsemmisítéséhez vezettek. A rendelet érvényben hagyta a 954/2006/EK tanácsi rendeletben szereplő többi megállapítást. Újraszámítást követően a Tanács az Interpipe csoportra vonatkozó jelenleg hatályos dömpingellenes vám mértékét az érintett termék tekintetében 17,7 %-ban állapította meg.

(6)

585/2012/EU rendeletével (13) a Tanács hatályvesztési felülvizsgálatot követően végleges dömpingellenes vámokat vetett ki az Oroszországból és Ukrajnából származó egyes varrat nélküli vas- és acélcsövek behozatalára, továbbá megszüntette a Horvátországból származó egyes varrat nélküli vas- és ötvözetlen acélcsövek behozatalával kapcsolatos dömpingellenes intézkedéseket (a továbbiakban: az előző hatályvesztési felülvizsgálat).

(7)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálatot követően 795/2012/EU rendeletével (14), valamint 1269/2012/EU rendeletével (15) a Tanács több oroszországi és ukrajnai exportáló gyártó tekintetében módosította az 585/2012/EU rendelettel bevezetett végleges intézkedéseket.

(8)

A jelenleg hatályos dömpingellenes vám 35,8 % az Oroszországból származó behozatalokra a következő kivételekkel: a Joint Stock Company Chelyabinsk Tube Rolling Plant és a Joint Stock Company Pervouralsky Novotrubny Works (24,1 %), az OAO Volzhsky Pipe Plant, az OAO Taganrog Metallurgical Works, az OAO Sinarsky Pipe Plant és az OAO Seversky Tube Works (28,7 %), valamint 25,7 % az Ukrajnából származó behozatalokra a következő kivételekkel: az OJSC Dnepropetrovsk Tube Works (12,3 %), a LLC Interpipe Niko Tube és az OJSC Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant (13,8 %).

(9)

A Bizottság 2017. július 4-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) (16) bejelentette, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján az Oroszországból és Ukrajnából származó egyes varrat nélküli vas- és acélcsövek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatban hatályvesztési felülvizsgálatot indít.

(10)

A vizsgálat megindítására azt követően került sor, hogy a kellően megindokolt kérelmet 2017. március 30-án a varrat nélküli acélcsövek uniós ágazatával foglalkozó védelmi bizottság (a továbbiakban: kérelmező) benyújtotta azon gyártók nevében, amelyek termelése az egyes varrat nélküli csövek teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszi ki. A kérelmet azzal indokolták, hogy az intézkedések hatályvesztése Ukrajna esetében valószínűleg a dömping folytatódását, Oroszország esetében a dömping megismétlődését, valamint az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődését eredményezné.

(11)

A Bizottság 2018. május 7-én az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges felülvizsgálatot indított a többek között Ukrajnából származó egyes varrat nélküli vas- és acélcsövek behozatalával kapcsolatban (17). Az időközi felülvizsgálat az exportáló gyártók egy ukrajnai csoportja, az Interpipe csoport kérelmére indult, és terjedelme az említett kérelmezőt illető dömping vizsgálatára irányul.

(12)

A dömping és a károkozás folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2016. július 1. és 2017. június 30. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak). A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2014. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(13)

A Bizottság hivatalosan értesítette az exportáló gyártókat, importőröket, az ismert felhasználókat, az exportáló országok képviselőit, a kérelmezőt és a felülvizsgálat megindítása iránti kérelemben említett uniós gyártókat. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, vagy szóbeli meghallgatást kérjenek.

(14)

Tekintettel az oroszországi és ukrajnai exportáló gyártók, valamint az importőrök nagy számára, a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben eredetileg felmerült, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételre kerüljön sor az exportáló gyártók és az importőrök körében. A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a fenti feleket, hogy az eljárás megindítását követő 15 napon belül jelentkezzenek, és bocsássák rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(15)

A határidőn belül mindössze két exportáló gyártó (a TMK csoport és a ChTPZ csoport, a továbbiakban együttesen: az oroszországi exportáló gyártók két csoportja), valamint egy ukrajnai exportáló gyártó (az Interpipe csoport) jelentkezett. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy nem végez mintavételt az exportáló gyártók körében.

(16)

Egy importőr sem bocsátotta rendelkezésre az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat, és jelezte együttműködési szándékát a Bizottságnak. Az eljárás megindításakor azonban négy importőr elküldte beadványát. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy nem végez mintavételt.

(17)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte továbbá, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Az eljárás megindítása előtt tizenkét uniós gyártó bocsátotta rendelkezésre a minta kiválasztásához kért információkat és jelezte együttműködési szándékát a Bizottságnak. A Bizottság ennek alapján ideiglenesen egy három gyártóból álló mintát választott ki, amelyet a termelési volumen és a hasonló termék Unióban történő értékesítése tekintetében az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan reprezentatívnak ítélt.

(18)

Miután a mintában szereplő egyik uniós gyártó együttműködése nem volt megfelelő, az érintett vállalat tekintetében az alaprendelet 18. cikkében foglalt rendelkezés alkalmazását követően a Bizottság a szóban forgó előzetesen kiválasztott gyártót két másik uniós gyártóval helyettesítette. Az uniós gyártókból álló végleges mintában így az Arcelor Mittal Tubular Products, a Benteler Steel Tube GmbH, a Dalmine S.p.A., valamint a Zeleziarne Podbrezova a.s. szerepel.

(19)

A Bizottság ennek megfelelően az eredeti és a végleges mintában szereplő összesen öt uniós gyártó, négy importőr, az oroszországi exportáló gyártók két csoportja, valamint az Interpipe csoport részére küldött kérdőívet.

(20)

Az oroszországi exportáló gyártók két csoportja közül egyik sem válaszolt a kérdőívre. Az oroszországi hatóságok tájékoztatást kaptak az együttműködés hiányáról, valamint arról, hogy a Bizottság az alaprendelet 18. cikkét szándékozik alkalmazni.

(21)

Ennek ellenére mindkét gyártó elküldte észrevételeit, amelyekben vitatták a felkérés pontosságát, és ellenezték az intézkedések folytatását.

(22)

A kitöltött kérdőívet az öt uniós gyártó, valamint az egyedüliként együttműködő ukrajnai exportáló gyártó küldte vissza. Kitöltött kérdőív a négy uniós importőrtől sem érkezett.

(23)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a dömping és az abból eredő kár esetleges folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének, valamint az uniós érdek meghatározásához szükségesnek ítélt. A következő vállalatok telephelyein került sor ellenőrző látogatásokra:

(24)

A Bizottság 2018. július 13-án nyilvánosságra hozta azokat a lényeges tényeket és szempontokat, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot tervez kivetni az Oroszországból és Ukrajnából származó egyes varrat nélküli vas- és ötvözetlen acélcsövek behozatalára.

(25)

Észrevételek érkeztek az oroszországi exportáló gyártók két csoportjától, az Interpipe csoporttól, Ukrajna Európai Unió mellett működő képviseletétől, valamint az Oroszországi Föderáció Európai Unió mellett működő állandó képviseletétől. 2018. augusztus 8-án meghallgatásra került sor az oroszországi exportáló gyártók két csoportja, az Oroszországi Föderáció Európai Unió mellett működő állandó képviselete, valamint a Bizottság szolgálatai részvételével. A Bizottság szolgálatai ugyanazon a napon meghallgatták az Interpipe csoportot is. Az Interpipe csoport észrevételei alapján a vállalat részére két kiegészítő nyilvánosságra hozatalra került sor az Ukrajnára vonatkozó elemzéssel, valamint egyes vállalatspecifikus kérdésekkel kapcsolatban.

(26)

A Bizottság mérlegelte és indokolt esetben figyelembe vette az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket.

(27)

Az érintett termék ugyanaz, mint a legutóbbi vizsgálatban, amely a jelenleg hatályos intézkedések bevezetését eredményezte, azaz a jelenleg az ex 7304 11 00, ex 7304 19 10, ex 7304 19 30, ex 7304 22 00, ex 7304 23 00, ex 7304 24 00, ex 7304 29 10, ex 7304 29 30, ex 7304 31 80, ex 7304 39 58, ex 7304 39 92, ex 7304 39 93, ex 7304 51 89, ex 7304 59 92 és ex 7304 59 93 KN-kód alá tartozó (18) (7304110010, 7304191020, 7304193020, 7304220020, 7304230020, 7304240020, 7304291020, 7304293020, 7304318030, 7304395830, 7304399230, 7304399320, 7304518930, 7304599230 és 7304599320 TARIC-kód), Oroszországból és Ukrajnából származó, legfeljebb 406,4 mm külső átmérőjű, kör keresztmetszetű, egyes varrat nélküli vas- és acélcsövek, amelyek szénegyenértéke (Carbon Equivalent Value, CEV) a Nemzetközi Hegesztési Intézet (International Institute of Welding, IIW) képlete és a kémiai elemzés (19) szerint nem haladja meg a 0,86-ot (a továbbiakban: érintett termék).

(28)

Az érintett termék alkalmazása nagyon változatos, használják folyadékok szállításához vezetékként, az építőiparban cölöpként, mechanikus használatra, gázvezetékként, kazáncsőként, és OCTG-csőként fúráshoz, burkoláshoz és csövezéshez az olajiparban.

(29)

A varrat nélküli csöveket különféle formában szállítják a felhasználókhoz. Lehetnek pl. galvanizálva, menetezve, szállíthatják zöld csőként (azaz hőkezelés nélkül), speciális véggel, eltérő átmérővel, méretre vágva vagy nem vágva. A csövekre nincs általánosított szabványméret, ezzel magyarázható, hogy a varrat nélküli csövek zöme miért készül a fogyasztók megrendelése alapján. A varrat nélküli csöveket rendszerint hegesztéssel kapcsolják össze. Egyes esetekben azonban menettel is összekapcsolhatók vagy önmagukban használhatók, bár hegeszthetők maradnak. A vizsgálat kimutatta, hogy valamennyi varrat nélküli cső ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek.

(30)

Amint azt a legutóbbi és az előző vizsgálatok is megállapították, és e hatályvesztési felülvizsgálat is megerősítette, az Unióba Oroszországból és Ukrajnából exportált termék, az e két országban előállított és azok hazai piacán eladott termék, valamint az Unióban az uniós gyártók által előállított és értékesített termék ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és végső felhasználásaik is megegyeznek, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek tekintendők.

(31)

A Bizottság az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése esetén valószínű-e a dömping folytatódása vagy megismétlődése.

(32)

A Bizottság az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően először megvizsgálta, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése az Oroszországból származó dömping valószínű folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne-e.

(33)

mivel a (20) preambulumbekezdésben említett módon az oroszországi exportáló gyártók egyike sem működött együtt a vizsgálat folyamán, a Bizottság az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényekre alapozta az átfogó elemzését, ezen belül a dömpingszámítást is.

(34)

Következésképpen a Bizottság a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelemben foglalt információk és egyéb információforrások (az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése alapján gyűjtött információk, az írásbeli beadványokban szereplő információk, többek között az orosz szövetségi vámhatóság oroszországi exportstatisztikái (20), valamint a Metal Expert szakértői internetes oldalról származó statisztikai adatok (21)) együttes felhasználásával értékelte.

(35)

Az orosz együttműködés hiányában a Bizottságnak nem volt lehetősége arra, hogy terméktípusonként összehasonlítsa a rendes értéket és az exportárat. Ezért az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendes érték és az exportár megállapítása egyaránt átlagértékek alapján történt.

(36)

A Bizottság ugyanazzal a módszertannal állapította meg a rendes értéket, mint amelyet a kérelmező alkalmazott a kérelmében. A módszertan a Metal Expert oldalán elérhető oroszországi belföldi áradatokon alapul. A Bizottság ennek megfelelően a Metal Expert oldalán a 2016. július és 2017. június közötti 12 hónapos időszakra vonatkozóan közzétett oroszországi belföldi gyártelepi átlagárakat használta fel.

(37)

A Bizottság a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisa alapján állapította meg az Unióba irányuló export árait.

(38)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása a gyártelepi ár alapján történt. A Bizottság a kérelmező által közölt módszertan (22), valamint a Metal Expert oldalán rendelkezésre álló információk alapján igazította felfelé a rendes értéket. Az exportárat lefelé, gyártelepi szintre igazította. Ennek érdekében a kérelemben rendelkezésre álló információk alapján levonta a szállítási és biztosítási költségeket, valamint a jutalékokat.

(39)

A fentiek alapján a Bizottság az Unióba irányuló oroszországi kivitelre vonatkozóan mintegy 33 %-os dömpingkülönbözetet számított. A felülvizsgálati időszak alatt azonban a behozatal volumene viszonylag csekély volt, az uniós felhasználásnak mindössze 0,6 %-át tette ki.

(40)

A nyilvánosságra hozatalt követően az oroszországi exportáló gyártók két csoportja közös észrevételeket nyújtott be a Bizottság általános tájékoztatójával kapcsolatban.

(41)

Mindkét vállalat vitatta a meglévő intézkedések jogszerűségét. Egyrészt azt állították, hogy az eredeti intézkedések jogellenesek voltak, mivel a Bizottság a rendes értéket a költségeknek az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése szerinti kiigazításával állapította meg, ami a vállalatok állítása szerint a WTO Fellebbezési Testületének ítélkezési gyakorlata értelmében jogellenes (23). Másrészt az állították, hogy a Bizottságnak a hatályvesztési felülvizsgálatok során alkalmazott azon megközelítése, hogy nem fogalmaz meg vállalatspecifikus megállapításokat, (24) az alaprendelet és a dömpingellenes WTO-megállapodás szövegével és szellemével egyaránt ellentétes.

(42)

A Bizottság elutasította az első állítást, mivel az az eredeti vámtétel számítására vonatkozik, amely kívül esik a jelenlegi eljárás terjedelmén. A jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat során az oroszországi exportáló gyártók együttműködésének hiányában a 18. cikk rendelkezéseit kellett alkalmazni. A második állítást illetően az oroszországi exportáló gyártók két csoportja nem indokolta meg, hogy a hatályvesztési felülvizsgálatokkal összefüggésben miért jogellenes egyes adatok egész országra vonatkozó meghatározása. A Bizottság ezért ezt az állítást is elutasította.

(43)

A vizsgálat konkrét szempontjait illetően az oroszországi exportáló gyártók két csoportja először is vitatta az alaprendelet 18. cikkének bizottsági alkalmazását, és azt állította, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az általuk a vizsgálat során benyújtott információkat.

(44)

Az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását illetően az eljárás megindítása után valamennyi ismert oroszországi exportáló gyártó felkérést kapott az exportáló gyártók számára készült kérdőív kitöltésére (25). Ezenkívül a Bizottság az üres kérdőíveket az Oroszországi Föderáció Európai Unió mellett működő állandó képviselete részére is eljuttatta, amelyet felkért arra, hogy lépjen kapcsolatba más olyan oroszországi gyártókkal (vagy ezekről tájékoztassa a Bizottságot), amelyekről a Bizottságnak a vizsgálat megindításának napján esetlegesen nem volt tudomása, és ezáltal tegye lehetővé számukra a vizsgálatban való részvételt.

(45)

Az oroszországi exportáló gyártók két jelentkező csoportja 2017. augusztus 21-én tájékoztatta a Bizottságot arról a döntéséről, hogy nem működik együtt teljeskörűen a vizsgálat során: közölték azon elhatározásukat, hogy a kérdőívet nem töltik ki, továbbá részvételüket önként csak bizonyos adatok (pl. termelési és kapacitási adatok, harmadik országbeli piacokra irányuló exportjuk árai) benyújtására, valamint a vizsgálat meghatározott szempontjait érintő észrevételekre korlátozzák. Az oroszországi exportáló gyártók két csoportja ennek ellenére megkapta a kérdőívet, valamint a Bizottság felkérését annak kitöltésére. A felkérés kísérőlevelében a Bizottság egyértelműen tájékoztatta az oroszországi exportáló gyártókat arról, hogy ha a kérdőívre nem kap választ, akkor az alaprendelet 18. cikkét fogja alkalmazni. Egyiküktől sem kapott kitöltött kérdőívet.

(46)

Ennek alapján a Bizottság 2018. március 22-én tájékoztatta az oroszországi hatóságokat arról, hogy az alaprendelet 18. cikkét szándékozik alkalmazni.

(47)

A Bizottság egyúttal a 2018. augusztus 8-i meghallgatáson hangsúlyozta, hogy téves állításukkal ellentétben nem hagyta figyelmen kívül az oroszországi exportáló gyártók két csoportja által benyújtott adatokat. A Bizottság ismertette, hogy az oroszországi exportáló gyártók két csoportja által a kapacitásra és termelésre vonatkozóan benyújtott adatokat egybevetette a nyilvánosan, nevezetesen a Metal Expert oldalán hozzáférhető adatokkal. A Bizottság ezenkívül a (34) preambulumbekezdésben ismertetett módon felhasználta az exportáló gyártóktól kapott oroszországi exportstatisztikákat is. A Bizottság ezért elutasította azt az állítást, hogy a figyelmen kívül hagyta az exportáló gyártók két csoportja által benyújtott információkat.

(48)

Az oroszországi exportáló gyártók két csoportja megemlítette továbbá azt, hogy a Bizottságot felkérte az általuk benyújtott korlátozott adatok ellenőrző látogatás keretében történő vizsgálatára, azonban ilyen látogatásra nem került sor.

(49)

Az alaprendelet 16. cikke értelmében a Bizottság az általa szükségesnek tartott esetben végez ellenőrző látogatást, továbbá megfelelő tartalmú és határidőre megküldött válasz hiányában úgy dönthet, hogy nem végzi el az ellenőrző látogatást. Ennek alapján, valamint megfelelően kitöltött kérdőív hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ellenőrző látogatás nem indokolt.

(50)

Az előzőekben említetteknek megfelelően megállapítást nyert, hogy az Oroszországból származó dömping a felülvizsgálati időszakban is folytatódott, bár a felülvizsgálati időszak alatt a behozatal volumene viszonylag csekély volt. A Bizottság ezért megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén valószínű-e a dömping folytatódása vagy megismétlődése. Ennek során megvizsgálta az oroszországi termelési kapacitást és szabad kapacitást, az uniós piac vonzerejét, valamint az oroszországi exportőrök más piacokon tanúsított magatartását.

(51)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az oroszországi exportáló gyártók két csoportja vitatta a Bizottságnak az Oroszországban rendelkezésre álló szabad kapacitással kapcsolatos megállapításait. Így különösen az oroszországi exportáló gyártók két csoportja azt állította, hogy a Bizottság túlbecsülte az Oroszországban rendelkezésre álló szabad kapacitást. A több mint 550 000 tonnára becsült szabad kapacitás megállapítása piaci információk (Metal Expert) alapján történt.

(52)

A 2018. augusztus 8-i meghallgatás során a Bizottság ismertette az általános tájékoztatóban feltüntetett érték kiszámításához felhasznált, az általános tájékoztató összeállításakor nyilvánosan hozzáférhető (az aktában szereplő) adatokat. A meghallgatás során kapott észrevételeket, illetve annak keretében tartott megbeszéléseket követően a Bizottság felkérte az oroszországi exportáló gyártók két csoportját, hogy nyújtsanak be aktualizált, részletes adatokat termelésükről és a rendelkezésükre álló kapacitásról. Az oroszországi exportáló gyártók két csoportja a Metal Expert oldaláról származó információkat 2018. augusztus 10-én nyújtotta be a Bizottsághoz. A Bizottság ezért a termelési kapacitás kiszámításához az oroszországi exportáló gyártók két csoportja által a 2018. augusztus 10-i beadványban közölt, a Metal Expert oldaláról származó aktualizált adatokat használta fel.

(53)

Az így kapott, szabad kapacitásra vonatkozó aktualizált adatok szerint a felülvizsgálati időszak alatt Oroszországban 350 000–380 000 tonna szabad kapacitás állt rendelkezésre. E jelentős kapacitásfelesleg az uniós felhasználás több mint 25 %-ának felel meg.

(54)

A vizsgálat megerősítette, hogy az uniós piac az alábbi okokból vonzó az oroszországi gyártók számára:

(55)

Egyrészt mérete alapján (a felülvizsgálati időszakban több mint 1,3 millió tonnás, 2014-ben 1,5 millió tonnás felhasználásával) az uniós piac a varrat nélküli csövek egyik legnagyobb piaca a világon.

(56)

Másrészt az, hogy az Amerikai Egyesült Államok a 232. szakasz alapján 25 %-os intézkedéseket vezetett be az acéltermékekre (26), amelyek körébe az érintett termék is tartozik, legalább részben korlátozhatja Oroszország egyik fő exportpiacára irányuló kivitelét. Ezáltal viszont vonzóbbá válhat az uniós piac, ez pedig magában hordozza a kereskedelem Unió felé történő eltérítésének kockázatát.

(57)

Az árak tekintetében a felülvizsgálati időszakban megfigyelhető alákínálás (lásd az alábbi (137) preambulumbekezdést) mértéke alapján az Oroszországból érkező behozatal átlagára az uniós piacon alacsonyabb az uniós gyártókénál, ezért az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az export valószínűleg tovább bővülne.

(58)

mivel az Unióba érkező behozatal volumene a felülvizsgálati időszak alatt viszonylag csekély volt (8 663 tonna), a Bizottság szintén elemezte a felülvizsgálati időszak alatt harmadik országbeli piacokra irányuló orosz export – az orosz szövetségi vámhatóság hivatalos oroszországi exportstatisztikáiban szereplő – árait, és összehasonlította ezeket az árakat az Unióba irányuló behozatal árszintjével. Az elemzés szerint Oroszország több fő exportpiacán az uniós piacra irányuló dömpingelt exportjához hasonló, esetenként annál is alacsonyabb árakon értékesít.

(59)

Az (50)–(58) preambulumbekezdésben tett megállapításokra tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az Oroszországból érkező dömpingelt behozatal nagy valószínűséggel jelentős volumenben megismétlődne.

(60)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az oroszországi exportáló gyártók két csoportja közölte, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén nem valószínű a dömping folytatódása. A bizottsági megállapítások vitatásakor elsősorban a varrat nélküli csövek oroszországi belföldi piacának teljesítményét, valamint más exportpiacaik helyzetét emelték ki. Az oroszországi exportáló gyártók azt állították továbbá, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az általuk a más harmadik országbeli piacokra irányuló export árszintjére vonatkozóan közölt, nyilvánosan hozzáférhető adatokat.

(61)

Ez az állítás a tények tekintetében hibás. A Bizottság a 2018. augusztus 8-i meghallgatáson tájékoztatta az oroszországi exportáló gyártókat, hogy elemzésében figyelembe vette az oroszországi exportstatisztikákban nyilvánosan hozzáférhető, az oroszországi exportáló gyártók két csoportja által benyújtott adatokat (27). Ezen adatok alapján a Bizottság megerősítette, hogy Oroszország fő exportpiacai közül több esetében, amelyek a varrat nélküli csövek teljes orosz exportjának jelentős hányadát teszik ki, az exportárak szintje a felülvizsgálati időszak alatt alacsonyabb volt az Unióba irányuló export árainál (28). Ezért a Bizottság elutasította az állítást.

(62)

Az oroszországi exportáló gyártók két csoportja azt állította, hogy a Bizottság az (55) preambulumbekezdésben említett következtetésében „jelentősen túlbecsülte” az uniós piac méretét. Azt állították továbbá, hogy vannak más piacok is, amelyek vonzóbbak az uniós piacnál.

(63)

Először is az uniós piac fontossága kiemelt figyelmet kapott a 2018. augusztus 8-i meghallgatáson, amelyen a legnagyobb oroszországi gyártó képviselői elismerték, hogy az uniós piac valóban az érintett termék egyik fő piacának számít. Fontos hangsúlyozni azt, hogy a Bizottság nem foglalt állást a tekintetben, hogy lehetnek-e olyan egyéb piacok, amelyek vonzóbbak az uniós piacnál. A Bizottság mindössze azt állapította meg, hogy az uniós piac az (55)–(58) preambulumbekezdésben ismertetett okokból vonzó az oroszországi exportáló gyártók számára.

(64)

E tekintetben a Bizottság ellentmondást tapasztalt továbbá az oroszországi exportáló gyártók beadványainak szöveges része, valamint a beadványokban foglalt tényadatok között. Így különösen az Oroszországi exportáló gyártók kiemelték, hogy az egyes országokba, így Indiába, Törökországba és az Egyesült Arab Emírségekbe irányuló export árai „meghaladják az Unióba irányuló export árait” (29). Ez az állítás a tények tekintetében hibás, és ellentmond a szóban forgó felek által benyújtott tényadatoknak (30), amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló export árai magasabbak voltak (31). Ezért a Bizottság elutasította az állítást.

(65)

Az oroszországi exportáló gyártók két csoportja vitatta továbbá a Bizottság azon következtetését, hogy az Egyesült Államok 232. szakasz szerinti intézkedéseinek bevezetését követően megjelenne a kereskedelem eltérítésének kockázata, továbbá hivatkozott a Bizottság által az egyes acéltermékekre vonatkozóan folyamatban lévő uniós védintézkedési vizsgálat keretében tett előzetes megállapításokra, amelyek alapján a varrat nélküli csövek átmenetileg mentesültek az intézkedések alkalmazása alól (32).

(66)

Az acéltermékekre vonatkozó uniós védintézkedési vizsgálat eljárása jelenleg folyamatban van, és a varrat nélküli csöveket átmenetileg kizárták az intézkedések köréből. A varrat nélküli csöveket azonban – az oroszországi exportáló gyártók hibás érvelésével szemben – nem a kereskedelem eltérítésének hiánya miatt zárták ki átmenetileg az ideiglenes védintézkedések köréből, hanem azért, mert a behozataluk nem nőtt (33).

(67)

Az Egyesült Államok 232. szakasz szerinti intézkedéseinek lehetséges hatásait illetően a Bizottság fenntartja, hogy nem zárható ki a kereskedelem eltérítésének kockázata, továbbá, hogy e kockázat valószínűsége a meglévő intézkedések hatályvesztése esetén határozottan nőne. Említést érdemel, hogy az Egyesült Államok 25 %-os vámtételével szemben az Unió hatályvesztést követően alkalmazandó 0 %-os vámtétele nyilvánvalóan vonzóbbá tenné az uniós piacot az oroszországi exportáló gyártók számára a jelenlegi helyzethez képest, amelyben mindkét piacon vám van érvényben. Ezért az Egyesült Államokban eddig megfigyelhető behozatali tendenciák nem irányadók arra tekintettel, hogy az uniós intézkedések hatályban maradnak, így a piacváltásra ösztönző hatás nem feltétlenül olyan erős, mint az uniós intézkedések hiányában lenne.

(68)

Az oroszországi exportáló gyártók két csoportja azt állította továbbá, hogy egyes oroszországi exportáló gyártók igen nagy valószínűséggel mentesülnek majd az Egyesült Államok 232. szakasz szerinti intézkedései alól. A Bizottság megállapította, hogy az e tekintetben rendelkezésre bocsátott bizonyítékok (34) alapján nem lehet annak valószínűségére következtetni, hogy egy adott oroszországi gyártót kizárnak az intézkedések köréből. Ezért az erre vonatkozó szilárd bizonyítékok hiányában a Bizottság elutasította az állítást.

(69)

Végül az oroszországi exportáló gyártók két csoportja azt állította, hogy a felülvizsgálati időszakban exportált korlátozott mennyiségre tekintettel nem valószínű, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése a dömping folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne.

(70)

A Bizottság a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségével kapcsolatban az (50)–(68) preambulumbekezdésben említett megállapításaira hivatkozva hangsúlyozta, hogy a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó elemzés előretekintő jellegű. Ennek megfelelően elutasította az állítást.

(71)

A varrat nélküli csöveknek Ukrajnában három ismert gyártója van. A tanúsított a vizsgálat során ezek közül egy, az Interpipe csoport működött együtt. Az Interpipe csoport messze a legnagyobb ukrajnai gyártó. A kereskedelmi statisztikák szerint a felülvizsgálati időszak alatt az általa az Unióba exportált varrat nélküli csövek volumene az időszak során Ukrajnából érkező teljes behozatal mintegy 87 %-ának felelt meg (35), és a felülvizsgálati időszakban 80 711 tonnát ért el, amely az uniós felhasználás 6 %-a volt. A Bizottság az Interpipe csoport által közölt adatokat Ukrajnában, valamint a csoporttal kapcsolatban álló kereskedő svájci, illetve a csoporttal kapcsolatban álló importőr németországi telephelyén a helyszínen ellenőrizte. Az ellenőrzést követően a Bizottság helyesbített az Interpipe csoport által eredetileg benyújtott egyes adatokat, elsősorban az SGA-költségeket és a CIF-értékeket érintően.

(72)

Az Interpipe csoport kizárólagos tulajdonában és ellenőrzése alatt két exportáló gyártó áll, az LLC Interpipe Niko Tube és az OJSC Interpipe NTRP. Megszokott gyakorlatával összhangban a Bizottság közös dömpingkülönbözetet számított a két exportáló gyártóra. Először mindkét exportáló gyártóra kiszámította a dömping összegét, majd a teljes Interpipe csoportra vonatkozóan meghatározta az egyéni dömpingkülönbözetek súlyozott átlagát.

(73)

A felülvizsgálati időszak alatt az Interpipe csoporttól az Unióba érkező jelentős behozatalra tekintettel a dömping ezen időszak alatti folytatódásával kapcsolatos elemzés elsősorban az Interpipe csoport által szolgáltatott ellenőrzött adatokon alapult.

(74)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az együttműködő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a teljes belföldi értékesítés volumene. A belföldi értékesítés akkor minősül reprezentatívnak, ha a hasonló termék független vevők részére hazai piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítési összmennyiségének legalább 5 %-át a felülvizsgálati időszak alatt. Ennek alapján a vizsgálat megállapította, hogy a hasonló termék belföldi piacon történő értékesítése mindkét exportáló gyártó esetében reprezentatív volt.

(75)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak, vagy összehasonlíthatóak az Interpipe csoport által export keretében értékesített terméktípusokkal.

(76)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint – megvizsgálta, hogy az Interpipe csoport belföldi értékesítése az egyes, exportra értékesíthető terméktípussal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok tekintetében reprezentatív volt-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha e terméktípus felülvizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítésének összmennyisége eléri az exportra értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus összmennyiségének legalább 5 %-át. A Bizottság megállapította, hogy a terméktípusok többsége tekintetében a belföldi értékesítés mennyisége reprezentatív volt.

(77)

Ezt követően annak megállapítása érdekében, hogy a rendes érték kiszámítását az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el, a Bizottság valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek megvalósított nyereséges belföldi értékesítések részarányát a felülvizsgálati időszak alatt.

(78)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján határozta meg, amennyiben:

A szóban forgó esetben a rendes érték az adott terméktípus felülvizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során alkalmazott árainak súlyozott átlaga.

(79)

A rendes értéket az egyes terméktípusok felülvizsgálati időszak alatti – kizárólag nyereséges – belföldi értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján határozták meg, amennyiben:

(80)

Amennyiben a szokásos kereskedelmi forgalom keretében nem értékesítették a hasonló termék valamely terméktípusát, vagy a belföldi piacon nem értékesítettek valamely terméktípust reprezentatív mennyiségben, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(81)

A rendes érték képzésekor a Bizottság az egyes együttműködő exportáló gyártók által gyártott hasonló termék felülvizsgálati időszakban jellemző előállítási költségeihez hozzáadta a következő tényezőket:

(82)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az Interpipe csoport vitatta a rendes érték számítása során a Bizottság által alkalmazott egyes elemeket. Az állítások a következő kérdésekre vonatkoztak: i. az egymással kapcsolatban álló vállalatok közötti SGA-költségek számítása; ii. a [bizalmas] (36) eredő pénzügyi költségek felhasználása; iii. a [bizalmas] eredő árfolyamnyereség- és veszteség; iv. egyes hitelköltségek figyelembevételének igénye.

(83)

Az első elemet illetően a Bizottság a második kiegészítő nyilvánosságra hozatal keretében tájékoztatta az Interpipe csoportot, hogy az állítás elfogadása milyen hatással lenne a dömpingkülönbözetre és az azt követő megállapításokra. A Bizottság ezenkívül rendelkezésre bocsátotta az erre vonatkozó ideiglenes számításokat is, amelyeket az előző hatályvesztési felülvizsgálattal azonos megközelítésben végzett el. Az összes elem vizsgálatát követően a Bizottság elfogadta az Interpipe csoport erre az elemre vonatkozó állítását, és ennek megfelelően csökkentette a dömpingkülönbözetet (lásd a (90) preambulumbekezdést). A Bizottság elutasította a ii. és iii. állítást. Az elemzésben érintett adatok bizalmas jellege miatt a Bizottság e rendelet közzétételének napján adott egyedi magyarázatot az Interpipe csoportnak.

(84)

Azt az állítást illetően, hogy a dömpingszámítás során figyelembe kellett volna venni egyes hitelköltségeket, a Bizottság fenntartotta (amint azt a 2018. július 13-i külön nyilvánosságra hozatalban részletesen szerepelt) fenntartotta, hogy a vállalat nem adott át a Bizottságnak az állítást alátámasztó bizonyítékot. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(85)

Az exportáló gyártók a velük kapcsolatban álló, kereskedőként és/vagy importőrként eljáró vállalatokon keresztül exportálták az érintett terméket az uniós független vevőknek.

(86)

Ha az exportáló gyártó az érintett terméket a vele kapcsolatban álló, kereskedőként eljáró vállalaton (Interpipe Europe SA) keresztül exportálta az uniós független vevőknek, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján történt.

(87)

Ha az exportáló gyártó az érintett terméket a vele kapcsolatban álló, importőrként eljáró vállalaton (Interpipe Central Trade GmbH) keresztül exportálta az Unióba, az exportár képzése – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – azon ár alapján történt, amelyen az importterméket első viszonteladásakor uniós független vevőknek értékesítették. A kapcsolatban álló németországi importőrt érintő ügyleteknél az exportár kiigazítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján történt. A kapcsolatban álló importőr által a független vevőkkel szemben alkalmazott értékesítési árat a kapcsolatban álló importőr SGA-költségei és egy észszerű összegű haszon levonásával, valamint adott esetben egyéb levonások alkalmazásával a Bizottság gyártelepi árhoz igazította vissza.

(88)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az Interpipe csoport azt állította, hogy az Interpipe Europe CIF-ára felülvizsgálatra szorul a számítás és a vállalatspecifikus végső nyilvánosságra hozatal szöveges magyarázata közötti ellentmondás miatt.

A Bizottság csakugyan megállapította, hogy a specifikus nyilvánosságra hozatal szöveges része nem tükrözte megfelelően a CIF-számítás során ténylegesen alkalmazott módszert. A Bizottság ezért helyesbítette a specifikus nyilvánosságra hozatal szöveges részét, és megerősítette, hogy a számítást a vállalattal az ellenőrző látogatás keretében megvitatott megállapítások alapján végezte el.

(89)

A Bizottság összehasonlította az Interpipe csoport Unióba irányuló exportjának árait a csoport belföldi értékesítésének gyártelepi paritáson számított rendes értékével. A tisztességes összehasonlítás érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vette az árak összehasonlíthatóságát érintő különbségeket. Ezzel összefüggésben levonta azokat a szállítási költségeket és jutalékokat, amelyek befolyásolták a rendes értéket és az exportárat.

(90)

A fentiek alapján a Bizottság az Interpipe csoport dömpingkülönbözetét a felülvizsgálati időszakra vonatkozóan 21,6 %-ban állapította meg. Mivel az Interpipe csoport a (71) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a legnagyobb ukrajnai gyártó, amely a felülvizsgálati időszakban Ukrajnából érkező behozatal legnagyobb részét adta, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Interpipe csoport esetében megállapított dömping Ukrajna egészét tekintve reprezentatív.

(91)

A Bizottság ennélfogva megállapította, hogy az Ukrajnából származó dömping a felülvizsgálati időszakban folytatódott.

(92)

A fentieknek megfelelően a Bizottság megállapította, hogy az Ukrajnából származó dömping a felülvizsgálati időszakban folytatódott. Az Ukrajnából érkező behozatal a vizsgálati időszakban 80 711 tonnát ért el, amely 6 %-os részesedésnek felelt meg az uniós piacon (37). E megállapítások alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén valószínű-e az Ukrajnából származó dömping folytatódása. Ennek során megvizsgálta Ukrajna termelési kapacitását és szabad kapacitását, az uniós piac vonzerejét, valamint az ukrajnai exportőrök más piacokon tanúsított magatartását.

(93)

A szabad kapacitás számítása az alábbi módszerrel történt. Az Interpipe csoport esetében a szabad kapacitás megállapítható volt a csoport által szolgáltatott, majd megfelelően ellenőrzött adatok alapján. Az érintett termék másik két ukrajnai gyártója nem töltötte ki a kérdőívet. Írásbeli beadványaikban mindössze a termelésükre és termelési kapacitásukra vonatkozó információkat közöltek. A Bizottság ezeket az információkat elemezte és összehasonlította a piaci információforrásokkal, így különösen a Metal Expert oldallal. Ennek megfelelően a Bizottság legalább 500 000 tonnára becsülte az Ukrajna rendelkezésére álló szabad kapacitást, amely az uniós felhasználás mintegy 40 %-ának felel meg (38).

(94)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az Interpipe csoport vitatta a Bizottság szabad kapacitásra vonatkozó fenti adatát, és eleinte azt állította, hogy a helyes adat [80 000–100 000 tonna]. A kapott észrevételeket követően a Bizottság részletes magyarázatot és pontosítást adott az Interpipe csoportnak szóló első kiegészítő nyilvánosságra hozatalban, a vállalat meghallgatása során, valamint az Interpipe csoportnak szóló második kiegészítő nyilvánosságra hozatalban. Az első kiegészítő nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben, valamint a meghallgatás során az Interpipe csoport megerősítette, hogy elfogadja a Bizottság által az Interpipe csoportra vonatkozóan számított szabad kapacitás mértékét, amely lényegesen nagyobb volt a vállalat végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben említett mennyiségnél. Ennek ellenére az Interpipe csoport a másik két ukrajnai gyártó vonatkozásában továbbra is vitatta a kapacitásszámítást.

(95)

E tekintetben a Bizottság emlékeztette az Interpipe csoportot arra, hogy a két vállalat egyike sem működött együtt teljeskörűen a Bizottsággal, mivel csak bizonyos termelésre és/vagy termelési kapacitásra vonatkozó információkat közöltek. A Bizottság emlékeztetett arra is, hogy elemzésében ennek ellenére – az Interpipe csoport állításával szemben – figyelembe vette az említett felek által közölt információkat. A Bizottság valójában a beadványokban közölt információkat egybevetette a Metal Expert oldalán nyilvánosan hozzáférhető adatokkal.

(96)

A felek egyike esetében a Metal Expert adatai összeegyeztethetők voltak a vállalat azon állításával, hogy termelési kapacitása a figyelembe vett időszakban drasztikusan visszaesett. A vállalat szabad kapacitásának kiszámításakor ezért a Bizottság a Metal Expert által közölt csökkentett termelési kapacitást vette figyelembe. Az erre vonatkozó kiegészítő nyilvánosságra hozatal ellenére az Interpipe csoport továbbra is vitatta a szabad kapacitás így megállapított mértékét. A Bizottság a következő okokból elutasította ezt az állítást:

(97)

Az érintett vállalat saját beadványában nem közölt termelési kapacitásra vonatkozó adatot. Mindössze annyit jegyzett meg, hogy a foglalkoztatása 60–75 %-os létszámcsökkenés mellett visszaesett, és termelése évente [4 000–10 000] tonnát tesz ki. Ezenkívül a kiegészítő nyilvánosságra hozatalt követő észrevételeiben az Interpipe csoport nem közölt becslést az érintett vállalat termelési kapacitására vonatkozóan.

(98)

Az Interpipe csoport, valamint az érintett vállalat beadványaiból következik tehát, hogy a Bizottságnak viszonyítási alapja sem volt a vállalat termelési és szabad kapacitásának értékeléséhez. Ennek ellenére a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett vállalat állítását alátámasztják a nyilvánosan hozzáférhető adatok, mivel a csökkentett termelési kapacitás a Metal Expert által a vállalat termelési kapacitására vonatkozóan közölt adatban is tükröződött. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy az érintett vállalat szabad kapacitását a vállalat által közölt termelési adat, valamint a Metal Expert által közölt termelési kapacitási adat alapján számítja ki.

(99)

A Bizottság ezért elfogadta azt az állítást, hogy a vállalat drasztikusan csökkentette termelési kapacitását. Az Interpipe csoport állítása ennélfogva nem megalapozott.

(100)

A harmadik gyártót illetően a Bizottság jelentős eltéréseket tapasztalt a vállalat által közölt és a nyilvánosan hozzáférhető adatok között. A vállalat szabad kapacitásának kiszámításakor ezért a Bizottság a Metal Expert által közölt termelési kapacitást vette figyelembe. Az Interpipe csoport azt állította, hogy a Bizottságnak egy olyan ellenőrzésre kellene alapoznia a feltételezéseit, amelyet az adott vállalkozásnál állítólagosan egy több mint tíz évvel ezelőtti dömpingellenes vizsgálat keretében végeztek el. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi vizsgálat keretében frissebb adatok felhasználásával megfelelőbb és megbízhatóbb módon juthat termelésre és szabad kapacitásra vonatkozó információkhoz.

(101)

Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a szóban forgó gyártó a Bizottságnak küldött több beadványában (39) megerősítette, hogy gyártósorainak száma évek óta változatlan (bár állítólag jelenleg nem mindegyiket használják). Ezért, valamint kitöltött kérdőív hiányában a Bizottság nem tudta ellenőrizni, hogy a vállalat állításai alapján indokolt lett volna-e elfogadnia a vállalat csökkent termelési kapacitásra vonatkozó állítását.

(102)

A vállalatspecifikus kiegészítő nyilvánosságra hozatalt követően az Interpipe csoport dokumentumot nyújtott be, amely a megítélése szerint érvényteleníti a másik két ukrajnai gyártóra vonatkozó számítást. A dokumentum azonban ellentmondott a Bizottság rendelkezésére álló piaci információknak, amelyek viszont megerősítették a Bizottság számításait. A piaci információk szerint a másik két ukrajnai exportáló gyártó termelési kapacitása lényegesen nagyobb volt az Interpipe csoport által benyújtott dokumentumban szereplő adatoknál.

(103)

A Bizottság ezért megerősíti az ukrajnai szabad kapacitás (93) preambulumbekezdésben foglalt meghatározását.

(104)

A vizsgálat megerősítette, hogy az uniós piac az alábbi okokból az ukrajnai gyártók számára szintén vonzó:

(105)

Egyrészt mérete alapján (a felülvizsgálati időszakban több mint 1,3 millió tonnás, 2014-ben 1,5 millió tonnás felhasználásával) az uniós piac a varrat nélküli csövek egyik legnagyobb piaca a világon.

(106)

Másodszor: az árak tekintetében a felülvizsgálati időszakban megfigyelhető alákínálás (lásd az alábbi (136) preambulumbekezdést) mértéke alapján az Ukrajnából érkező behozatal átlagára az uniós piacon alacsonyabb az uniós gyártókénál, ezért az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az export valószínűleg tovább bővülne.

(107)

Harmadszor: a dömpingellenes vám alkalmazása ellenére az elmúlt években az Ukrajnából érkező behozatal folyamatosan nőtt (piaci részesedése 2012-ben kevesebb mint 2 %, a felülvizsgálati időszakban 6 % volt), ami megerősíti, hogy az uniós piac a hatályos vámok ellenére továbbra is vonzó piac.

(108)

Negyedszer: az, hogy az Amerikai Egyesült Államok a 232. szakasz alapján 25 %-os intézkedéseket vezetett be az acéltermékekre (40), amelyek körébe az érintett termék is tartozik, legalább részben korlátozhatja Ukrajna egyik fő exportpiacára irányuló kivitelét. Ezáltal viszont vonzóbbá válhat az uniós piac, ez pedig magában hordozza a kereskedelem Unió felé történő eltérítésének kockázatát. Ezt a harmadik piacokon a kereskedelmet gátló egyéb akadályok mellett szükséges figyelembe venni (lásd az alábbi (116) preambulumbekezdést).

(109)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az Interpipe csoport vitatta az uniós piac vonzerejével kapcsolatos bizottsági megállapításokat.

(110)

Így különösen az Interpipe csoport azon hatással kapcsolatban kifogásolta a Bizottság értékelését, amely az Egyesült Államok 232. szakasz szerinti intézkedéseiből, valamint az Ukrajnából érkező megnövekedett behozatalból származhat a figyelembe vett időszak alatt.

(111)

Az első szempontot illetően az Interpipe csoport vitatta az Egyesült Államok 232. szakasz szerinti intézkedéseinek potenciális piaci hatásaival kapcsolatos bizottsági elemzést. Így különösen az Interpipe csoport úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn a kereskedelem Uniós piac felé történő eltérítésének kockázata. Az Interpipe csoport ezenkívül a varrat nélküli csövekre vonatkozóan rámutatott a Bizottság által az acéltermékekkel kapcsolatos védintézkedési vizsgálattal összefüggésben hozott ideiglenes intézkedésekre.

(112)

Egyrészt a (66) preambulumbekezdésben említett módon a védintézkedési vizsgálattal összefüggésben bevezetett ideiglenes intézkedések valóban tartalmaztak olyan rendelkezést, amelyek a varrat nélküli csöveket kizárták ezen intézkedések köréből. Az átmeneti kizárást azonban nem a kereskedelem eltérítésének hiánya indokolta, hanem az, hogy az érintett termék behozatala a vonatkozó időszakban összességében nem nőtt.

(113)

Másrészt az Interpipe csoport elismerte, hogy az Egyesült Államokba irányuló exportja részben OCTG-csöveket, részben általános felhasználású és vezetékcsöveket érint, ez pedig az a terméktípus, amelyet a vállalat elsősorban az Unióba exportál. Az Interpipe csoport azt állította továbbá, hogy 2018 májusáig (azt a hónapot is beleértve) az Egyesült Államokba irányuló exportja nőtt.

(114)

A Bizottság fenntartja azon kockázat meglétével kapcsolatos álláspontját, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a jelenleg Ukrajnából az Egyesült Államokba exportált mennyiség legalább részben az Unióba irányulhat. A kockázat elsősorban a varrat nélküli szabványcsöveket érinti. Említést érdemel, hogy az Egyesült Államok varrat nélküli szabványcsövekre kivetett 25 %-os vámtételével szemben az Unió hatályvesztést követően alkalmazandó 0 %-os vámtétele nyilvánvalóan vonzóbbá tenné az uniós piacot az ukrajnai exportáló gyártók számára a jelenlegi helyzethez képest, amelyben mindkét piacon vám van érvényben. Ezért az eddig megfigyelhető tendenciák nem irányadók arra tekintettel, hogy az uniós intézkedések hatályban maradnak, így a piacváltásra ösztönző hatás nem feltétlenül olyan erős, mint az uniós intézkedések hiányában lenne. Ezenkívül az, hogy az Egyesült Államok 232. szakasz szerinti intézkedései alapján egyes országok és/vagy vállalatok már mentességben részesültek, csak nehezítené az ukrajnai gyártók számára a versenyt az Egyesült Államok piacán (41).

(115)

Ezenfelül a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem zárható ki a kereskedelem eltérítésének kockázata, továbbá, hogy e kockázat valószínűsége a meglévő intézkedések hatályvesztése esetén határozottan nőne.

(116)

Végül Ukrajna vonatkozásában figyelemmel kell lenni az Egyesült Államok 232. szakasz szerinti intézkedéseinek szélesebb összefüggéseire is, nevezetesen arra a kereskedelmet gátló számos akadályra, amelyekkel a varrat nélküli csövek ukrajnai gyártói egyes harmadik országbeli piacokon jelenleg szembesülnek, így a Brazíliában, Kanadában, Mexikóban és Oroszországban alkalmazott dömpingellenes intézkedésekre.

(117)

Mindezekre tekintettel a Bizottság fenntartja, hogy dömpingellenes vám nélkül az uniós piac vonzereje nőne, ennélfogva pedig valószínűleg nőne az Ukrajnából az uniós piacra érkező dömpingelt behozatal.

(118)

Az Interpipe csoport több állítást fogalmazott meg az ukrajnai piacon belüli felhasználás fejleményeivel, valamint saját exportpiacainak diverzifikációjával kapcsolatban. Egyrészt az Interpipe csoport azt állította, hogy exportjának volumene, valamint annak piaci részesedése az uniós felhasználás alakulását követi, vagy egyébként összhangban áll azzal, továbbá, hogy a behozatalban és annak piaci részesedésében megfigyelhető fejleményekből nem származhat az uniós gazdasági ágazatot érintő kockázat. Másodszor az Interpipe csoport azt állította, hogy az ukrajnai piac eddig nem tapasztalt mértékű bővülése miatt nem lenne lehetősége növelni a varrat nélküli csövek uniós értékesítését. Az Interpipe csoport arra a következtetésre jutott, hogy a belső kereslet növekedése elegendő az ukrajnai többlettermelés felhasználásához. Hasonlóképpen az Interpipe csoport diverzifikáltabb kiviteli portfóliójának kiemelésével vitatta a dömping folytatódásának valószínűségével kapcsolatos bizottsági megállapítást. A Bizottság a felsorolt állításokra az Interpipe csoportnak szóló második kiegészítő nyilvánosságra hozatalban reagált.

(119)

A Bizottság figyelembe vette az állításokat, de nem vitatta azokat. Az első állítás a tények tekintetében hibás, a második pedig ellentétes a jelenlegi vizsgálat során megállapított tényekkel.

(120)

Az első állítást illetően említést érdemel például, hogy 2015-ben Ukrajna 20 %-kal növelte kivitelét, míg az uniós felhasználás 9 %-kal csökkent. Ezenfelül a figyelembe vett időszak alatt Ukrajna összességében 27 %-kal (1,3 százalékponttal) növelte piaci részesedését az Unióban, míg ugyanebben az időszakban az uniós felhasználás 10 %-kal csökkent.

(121)

A Bizottság ezért megerősítette, hogy a figyelembe vett időszak alatt – az alkalmazott intézkedések ellenére – az Ukrajnából az Unióba érkező behozatal jelentős mértékben nőtt (piaci részesedése elérte a 6 %-ot), miközben az uniós felhasználás csökkent. A dömping folytatódásának valószínűségével kapcsolatos fenti elemzés megállapításával összhangban valószínű, hogy az intézkedések hiányában az Ukrajnából érkező dömpingelt behozatal tovább nőne. A Bizottság ezért elutasította az Interpipe csoport állítását.

(122)

A (118) preambulumbekezdésben említett második állítást illetően a Bizottság fenntartotta, hogy a tények egyértelműen az ukrajnai exportáló gyártók uniós piaci viselkedésének eltérő alakulását mutatják az Interpipe csoport által jelzettekhez képest. A Bizottság nem vitatta a belföldi felhasználásnak és az egyéb exportpiacoknak az Interpipe csoport által bemutatott tendenciáit. Ezzel szemben a Bizottság rámutatott, hogy az e tendenciák alapján az Interpipe csoport arra vonatkozóan megfogalmazott következtetései és előrejelzései, hogy azok hogyan érintik az ukrajnai gyártók uniós piaccal kapcsolatos megközelítését, ellentmond a tényeknek, vagyis annak, hogy az Unióba érkező behozatal a dömpingellenes vám alkalmazása ellenére nőtt. Végül az exportdiverzifikációval kapcsolatos állítás kapcsán a Bizottság a fenti (116) preambulumbekezdésre hivatkozik, amely megemlíti, hogy egyes fontos harmadik országbeli piacokon számos kereskedelmi korlátozás van érvényben Ukrajnával szemben. Ezért az exportpiacok állítólagos növekedését az egyéb piacokon érvényben lévő említett kereskedelmi korlátozásokkal együtt kell vizsgálni.

(123)

Következésképpen az uniós piac vonzerejével, a szabad kapacitással, valamint az egyes harmadik országbeli piacokon érvényben lévő kereskedelmi korlátozásokkal kapcsolatos megállapításokra tekintettel a Bizottság elutasította az állítást.

(124)

Az Interpipe csoport végül egy „kulcsfontosságú uniós gyártóval” kötendő közös vállalkozást létrehozó szerződés tekintetében vitatta a Bizottság elemzését. A Bizottság a kérdéssel kapcsolatos értékelését a vállalatnak szóló második kiegészítő nyilvánosságra hozatalban ismertette. Először is a Bizottság rendelkezésére álló információk szerint a létrehozni kívánt közös vállalkozást nem hagyta jóvá minden érintett versenyhatóság. Ezért ebben a szakaszban nem vonható le következtetés arra vonatkozóan, hogy a közös vállalkozásnak lesz-e, és ha igen, milyen hatása lesz a varrat nélküli csöveknek az Unióba irányuló Interpipe csoport általi exportjára. Másodszor: az Interpipe megerősítette, hogy a közös vállalkozást még nem hozták létre. Harmadszor: a Bizottság hivatkozik a vállalatnak szóló második kiegészítő nyilvánosságra hozatalára, amelyben kiemelte, hogy többszöri kérése ellenére nem kapott betekintési lehetőséget a szóban forgó közös vállalkozást létrehozó szerződés adataiba, így nem értékelhette pl. a potenciális későbbi termelésből eredő hatásokat. Ennek megfelelően egyelőre nem vonható le következtetés az említett közös vállalkozás hatásaira vonatkozóan. Ettől függetlenül a Bizottság megjegyzi, hogy a közös vállalkozás potenciális uniós piaci hatásával kapcsolatos állítások, valamint az Interpipe csoport által a dömping folytatódásának valószínűségével kapcsolatban megfogalmazott állítások szöges ellentétben állnak egymással az Interpipe csoport azon képességét (vagy annak hiányát) illetően, hogy növelje az Unióba irányuló exportját (42).

(125)

Tekintettel: i. arra, hogy a felülvizsgálati időszakban mindkét ország folytatta a dömpinggyakorlatot, ii. a rendelkezésre álló jelentős (együttesen 800 000 tonnát meghaladó) szabad kapacitásra, valamint iii. az uniós piac vonzerejére, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén nagy valószínűséggel az Ukrajnából és Oroszországból érkező dömpingelt behozatal növekedése folytatódna, illetve megismétlődne, mindkét esetben jelentős volumenben.

(126)

A figyelembe vett időszak során 18 gyártó állított elő hasonló terméket az Európai Unióban. A továbbiakban e rendelet ezeket a gyártókat említi az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatként”.

(127)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – mint például a kérelemben szolgáltatott információkat, az eljárás megindítása előtt és után az uniós gyártóktól és a kérelmezőtől gyűjtött adatokat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőíveket – felhasznált a felülvizsgálati időszak alatti teljes uniós termelés meghatározásához.

(128)

Ennek alapján a teljes uniós termelés becsült mértéke hozzávetőlegesen 2,25 millió tonnát tett ki a felülvizsgálati időszak alatt. Ez a kérelmező által benyújtott és ellenőrzött adatok alapján kapott számadat az összes uniós gyártó – azaz a mintába felvett gyártók és a mintába fel nem vett gyártók – termelését magában foglalja.

(129)

A (17) és (18) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság a minta kiválasztásához kért információkat benyújtó 12 uniós gyártóból négyet választott ki a végleges mintába.

(130)

A mintában szereplő uniós gyártók a felülvizsgálati időszak alatti teljes becsült uniós termelés 30 %-át, valamint az uniós gazdasági ágazat teljes uniós piaci értékesítésének 37 %-át adták. Ezért a végleges minta a teljes uniós gazdasági ágazat szempontjából reprezentatívnak minősül.

(131)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési volumene és a teljes behozatal alapján határozta meg az uniós felhasználást. A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás összesen 10 %-kal csökkent. Mélypontját 2016-ban érte el, amikor 14 %-kal maradt el a 2014. évitől. A felülvizsgálati időszakban a felhasználás mérsékelt növekedése volt megfigyelhető.

(132)

A figyelembe vett időszak alatt az Oroszországból és Ukrajnából az Unióba irányuló behozatal a volumen és a piaci részesedés szempontjából az alábbiak szerint alakult:

(133)

A hatályban lévő dömpingellenes intézkedések ellenére a két érintett országból érkező behozatal volumene 11 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. A teljes növekedést az Ukrajnából érkező behozatal adta, amely a figyelembe vett időszakban 14 %-kal nőtt, míg az Oroszországból érkező behozatal 14 %-kal csökkent. Ugyanebben az időszakban a két ország együttes piaci részesedése 23 %-kal nőtt ugyancsak az Ukrajnából érkező behozatal növekedésének köszönhetően, amelynek piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatti 27 %-os növekedéssel a felülvizsgálati időszakban elérte az uniós felhasználás 6 %-át, míg Oroszország piaci részesedése 4 %-os visszaesést követően a felülvizsgálati időszakban az uniós felhasználás 0,6 %-át tette ki. Ezt azzal együtt kell vizsgálni, hogy közben a felhasználás visszaesett.

(134)

Az alábbi táblázat az Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatal átlagárát ismerteti. Figyelmet érdemel, hogy a két érintett országból érkező behozatal értékesítési árai a teljes figyelembe vett időszakban nemcsak alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainál, hanem meredeken csökkenő trendet is követtek ebben az időszakban.

(135)

Az orosz exportáló gyártók együttműködésének hiányában az oroszországi behozatal tekintetében az áralákínálást TARIC-kód szintű behozatali statisztikák alapján, az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdésében foglaltak szerint összegyűjtött információk felhasználásával kellett meghatározni. A Bizottság az Ukrajnából történő behozatal tekintetében az áralákínálást az együttműködő ukrán exportáló gyártó dömpingellenes vám nélküli exportárainak felhasználásával állapította meg. A behozatali CIF-árakat a behozatal utáni költségekkel felfelé igazította. A kiigazítás mértéke az előző hatályvesztési felülvizsgálat megállapításai alapján 2 EUR volt tonnánként. Mivel a jelenlegi eljárásban nem működött együtt független importőr, a kiigazítás mértékének újrabecslésére nem volt lehetőség. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a mintában szereplő vállalatok saját független vevőikkel szemben alkalmazott, szállítási költségekkel, engedményekkel és jutalékokkal gyártelepi szintre kiigazított árai voltak.

(136)

A felülvizsgálati időszakban a varrat nélküli csövek behozatalára vonatkozóan az egyedüliként együttműködő (az Unióba irányuló ukrán exportvolumen mintegy 90 %-át adó) ukrajnai exportáló gyártó esetében az alákínálási különbözet 28,9 %-ot tett ki.

(137)

A Bizottság Oroszország esetében az átlagárak összehasonlítása alapján 20,3 %-os alákínálási különbözetet állapított meg. Ezenkívül az egyéb harmadik országbeli piacokra irányuló oroszországi export árainak elemzéséből kiderült, hogy Oroszország több fő exportpiacán az uniós piacra irányuló exportjához hasonló, esetenként annál is alacsonyabb árakon értékesít, ami megerősítette azt a következtetést, hogy az orosz árak jelenlegi szintje az uniós piacon az uniós gazdasági ágazat árai alá kínál.

(138)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a két oroszországi exportáló gyártó azt állította, hogy az alákínálási különbözet az exportjuk tekintetében nem reprezentatív, mivel az Unióba irányuló exportjuk állítólagosan alsókategóriás termékekből áll, míg az uniós gazdasági ágazat belföldi értékesítésében jelentős arányt képviselnek a csúcskategóriás OCTG-termékek. A vállalatok szerint az alákínálás számítása hasonló terméktípusok összehasonlítása esetén teljesen eltérő különbözetet eredményezett volna.

(139)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy nem volt lehetősége az árak terméktípusonkénti összehasonlítására, mivel a szóban forgó oroszországi exportáló gyártók úgy döntöttek, hogy nem működnek együtt a vizsgálatban, és nem küldtek vissza kitöltött kérdőívet, amely alapján a Bizottság az alákínálás számításakor figyelembe vehette volna az oroszországi export és az uniós gazdasági ágazat belföldi értékesítése állítólagos termékszerkezeti eltéréseit.

(140)

Az Eurostat adatai szerint a Kínai Népköztársaságból származó, a 926/2009/EK tanácsi rendelet (43) 1. cikkének (1) bekezdése szerinti varrat nélküli csövek behozatala a figyelembe vett időszakban 34 %-kal csökkent.

(141)

A kínai behozatal piaci részesedése 2014 és a felülvizsgálati időszak között 5,7 %-ról 4,2 %-ra esett vissza.

(142)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amely az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásolta.

(143)

A Bizottság a (129) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően mintavételt alkalmazott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár vizsgálatára.

(144)

A kárelemzés céljából a Bizottság különbséget tett makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatók között. E tekintetben a Bizottság a következők alapján értékeli az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét: a) makrogazdasági mutatók, úgymint termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés és növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága és a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés, amelyekre vonatkozóan az adatokat a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén gyűjtötte, valamint b) mikrogazdasági mutatók, úgymint átlagos egységárak, egységköltség, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, készletek és munkaerőköltségek, amelyekre vonatkozóan az adatokat a mintába felvett uniós gyártók szintjén gyűjtötte.

(145)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a kérelemben szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött adatokat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőíveket is – felhasznált a makrogazdasági mutatók és különösen a mintába fel nem vett uniós gyártókra vonatkozó adatok megállapítására.

(146)

A mikrogazdasági mutatókat a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőívekben szereplő információk alapján állapította meg.

(147)

Az uniós termelésre, termelési kapacitásra és kapacitáskihasználásra vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt:

(148)

Az uniós termelési volumen 23 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Tekintve, hogy az említett időszak során a termelési kapacitás gyakorlatilag változatlan maradt (mindössze 3 %-kal csökkent), az output csökkenése nyomán a kapacitáskihasználás jelentős mértékben, 14 százalékponttal, a 2014. évi 63 %-ról a felülvizsgálati időszakra 49 %-ra csökkent. A kapacitáskihasználás 2015-ben (46 %) és 2016-ban (42 %) minden korábbinál alacsonyabb szintre süllyedt. A felülvizsgálati időszakban a termelés és ennélfogva a kapacitáskihasználás nőtt, de az utóbbi továbbra is 50 % alatti.

(149)

Az uniós gyártók értékesítései magukban foglalták a velük kapcsolatban álló kereskedő vállalatokon keresztül történt értékesítéseket. A figyelembe vett időszakban a kapcsolatban álló vállalatokon keresztül történő értékesítések az uniós felhasználás hozzávetőlegesen 17 %-át tették ki. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenekre, piaci részesedésre és növekedésre vonatkozó tendenciáinak megállapítása szempontjából azonban az uniós piacon független vevőknek továbbértékesített volumen továbbra is az értékesítés részét képezi.

(150)

Az értékesítési volumenekre, a piaci részesedésre és a növekedésre vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt:

(151)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 10 %-kal csökkent. E tendencia követte a felhasználásét, így az uniós gazdasági ágazat a teljes figyelembe vett időszakban megőrizte mintegy 81 %-os piaci részesedését. Ezt azonban csak az értékesítési árak számottevő csökkentésével sikerült elérnie, ami a pénzügyi mutatók később bemutatott romlását eredményezte.

(152)

Megállapítást nyert, hogy a termelés és az értékesítés csökkenésével összhangban az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje is 18 %-kal visszaesett 2014 és a felülvizsgálati időszak között. A foglalkoztatás csökkentése ugyanakkor nem járt együtt – az egy alkalmazottra jutó éves outputként számított – termelékenység javulásával, aminek hátterében az áll, hogy a figyelembe vett időszak alatt a termelési volumen a foglalkoztatásnál erőteljesebb visszaesést mutatott. A termelékenységi mutató csak a felülvizsgálati időszakban javult azzal összefüggésben, hogy 2016-hoz képest a termelési output nőtt, míg a foglalkoztatás szintje a 2015. évi visszaesést követően stagnált.

(153)

Az Ukrajnából érkező behozatalra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözet számottevő (lásd a (90) preambulumbekezdést). Figyelembe véve az Ukrajnából érkező dömpingelt behozatal fentiekben tárgyalt volumenét, piaci részesedését és árait, a tényleges dömpingkülönbözet uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak. Ezenkívül az ukrajnai exportőrök folytatólagos tisztességtelen árképzése miatt az uniós gazdasági ágazat nem volt képes felépülni a korábbi dömpinggyakorlat hatásaiból.

(154)

A mintába felvett uniós gyártók független uniós vevőknek történő értékesítéskor alkalmazott átlagos értékesítési árai 19 %-kal csökkentek 2014 és a felülvizsgálati időszak között. Az árcsökkenés a fő nyersanyagok költségének általános csökkenő tendenciáját, valamint azokat a költségszerkezeti átalakításra tett kísérleteket tükrözi, amelyek hatására csökkentek az uniós gyártók költségei. A folyamatosan az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló oroszországi és ukrajnai exportőrök figyelembe vett időszakban folytatott árleszorító gyakorlata miatt azonban az uniós gyártók nem juthattak előnyhöz a költségcsökkentés révén, mivel piaci részesedésük megőrzése érdekében a költségcsökkentés által megengedettnél nagyobb mértékben kényszerültek csökkenteni az értékesítési áraikat.

(155)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat költségei 9 %-kal csökkentek, ami lényegesen kevesebb az árak esetében tapasztalt csökkenésnél. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége számottevően romlott a figyelembe vett időszakban.

(156)

Az uniós gyártók pénzforgalma, beruházásai, a beruházások megtérülése és a gyártók tőkebevonási képessége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

(157)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezősége a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó adózás előtti, az ezen értékesítésekkel elért forgalom százalékában kifejezett nettó nyereség. A (155) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a mintába felvett uniós gyártók 2014-ben nyereségesek voltak, 2015-től kezdődően azonban már veszteséget termeltek. A teljes figyelembe vett időszakban a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége 6 %-os nyereségről indulva 6 %-os veszteségig romlott.

(158)

A pénzforgalom – amely az ágazat önfinanszírozó képességére utal – a 2014–2015. években pozitív volt, majd a jövedelmezőség csökkenő tendenciáját követve 2016 és a vizsgált időszak között negatív tartományba süllyedt.

(159)

Az uniós gyártóknak a figyelembe vett időszakban továbbra is módjukban állt beruházásokat végrehajtani, de a jövedelmezőség és a pénzforgalom alakulása a – figyelembe vett időszakban 64 %-os csökkenést mutató – beruházásokra is káros hatást gyakorolt. Ezenfelül a beruházások megtérülése 2015-től kezdődően, a jövedelmezőség kapcsán tapasztalt tendenciát követve negatív.

(160)

A fentiek fényében azt a következtetést lehet levonni, hogy a mintába felvett uniós gyártók pénzügyi teljesítménye negatív volt a felülvizsgálati időszak alatt.

(161)

A mintába felvett uniós gyártók készleteinek szintje 21 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. A készletek termelési volumenhez viszonyított aránya ugyanakkor stabil (mintegy 3 %) maradt a figyelembe vett időszakban. A készletszint a termelési output tendenciáját követi. A vizsgált esetben azonban ez a mutató nem tekinthető különösebben lényegesnek az uniós gyártók gazdasági helyzetének értékelése szempontjából, mivel a varrat nélküli csövek általában rendelésre készülnek.

(162)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége kis mértékben csökkent a figyelembe vett időszak alatt, ami az uniós gazdasági ágazat arra irányuló kísérleteinek köszönhető, hogy átalakítsa költségszerkezetét. Ez a mutató különösen fontos, mivel a varrat nélküli csövek termelési költségének több mint 25 %-át a munkaerőköltség teszi ki.

(163)

A Bizottság a (131)–(162) preambulumbekezdés alapján arra a következtetésre jut, hogy 2014-hez képest az uniós gyártók a felülvizsgálati időszak alatt kedvezőtlenebb helyzetben voltak, továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(164)

A vizsgálatból kiderült, hogy a kármutatók többsége romlott a figyelembe vett időszak alatt. Az értékesítési volumen 10 %-kal, a termelési volumen 23 %-kal csökkent, a kapacitáskihasználás aránya 63 %-ról 49 %-ra esett vissza. Az uniós gazdasági ágazatnak sikerült megőriznie mintegy 81 %-os piaci részesedését, ezt azonban csak jövedelmezősége árán tudta elérni; az uniós értékesítési árak jelentős mértékben, 19 %-kal csökkentek. A termelési költségek csökkentését célzó erőfeszítései ellenére (amelyek 9 %-os mérséklést eredményeztek) az uniós gazdasági ágazat 2015-től veszteséges. 2014 (6,2 % nyereség) és a felülvizsgálati időszak (6,0 %-os veszteség) között a jövedelmezőség 12,2 százalékponttal romlott. A pénzügyi mutatók (például a pénzforgalom és a beruházások megtérülése) 2014-ben még pozitívak, az azt követő években és a felülvizsgálati időszakban már negatívak voltak. Ugyanebben az időszakban a beruházások 64 %-kal estek vissza.

(165)

A kár folytatódása több tényezőből, többek között az uniós felhasználás csökkenéséből és az exportértékesítés visszaeséséből adódik. Emellett azonban az uniós árakat a dömpingelt behozatal is leszorította. Ukrajna alacsony dömpingárakat alkalmazva 14 %-kal növelte az Unióba irányuló exportvolumenét, és a figyelembe vett időszakban 27 %-kal növelte piaci részesedését. Az egyedüli ukrajnai exportőr csaknem 30 %-kal kínált az uniós árak alá. A kiemelten tőkeigényes ágazatban a termelési volumen árleszorítással kísért csökkenése kedvezőtlenül hatott a jövedelmezőségre.

(166)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően Ukrajna kormánya és két oroszországi exportáló gyártó számos olyan tényezőt sorolt fel, amelyeket szerintük egyéb tényezőként figyelembe kellett volna venni az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzete és az érintett országokból érkező behozatal közötti ok-okozati összefüggés vizsgálata során. Állításuk szerint ilyen tényező az uniós felhasználás csökkenése, az uniós gyártók belföldi versenye, az uniós gyártók elégtelen exportteljesítménye, a kapacitásfelesleg, az uniós vállalatok magas fix költsége, valamint a Fehéroroszországból érkező behozatal.

(167)

A (165) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a kár folytatódása több tényező együttes eredménye. A felhasználás csökkenése, az exportértékesítés visszaesése és a dömpingelt behozatal mellett egyéb tényezők nem játszottak jelentős szerepet. Sőt, az alacsony kapacitáskihasználás inkább a termelés csökkenését jelzi, semmint kapacitásfelesleget, és összességében a más harmadik országokból érkező behozatal is csökkent. Az uniós gazdasági ágazaton belüli piaci részesedések is viszonylag stabilak maradtak a felülvizsgálati időszak alatt. Az uniós gyártók közötti versenyre vonatkozó állítást nem támasztották alá. Mindössze azon az elképzelésen alapul, hogy mivel az Uniós gyártókból álló minta az uniós termelésnek csupán 30 %-át adta, vizsgálni szükséges a mintában szereplő és a mintában nem szereplő gyártók közötti versenyt. A Bizottság kénytelen elutasítani ezt az állítást, mivel az ellentmond a mintavétel értelmének. A Bizottság megvizsgálta valamennyi uniós gyártó helyzetét, azonban a gyártók nagy számára tekintettel egyes tényezők vizsgálatát a teljes uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatív mintán végezte el. Ezért nem szükséges vizsgálni a mintában nem szereplő gyártók hatását mintában szereplő gyártókra.

(168)

Mindenesetre a vizsgált esetben az alábbiakban ismertetett módon a kárra vonatkozó következtetés kifejezetten arra irányul, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete várhatóan hogyan alakulna az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén.

(169)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően Ukrajna kormánya és az egyik ukrajnai exportáló gyártó felvetette, hogy az ukrán export piaci részesedése az uniós felhasználáson belül mindössze 6 %, és a jövőben sem várható a növekedése az ukrajnai belföldi felhasználás, valamint az új piacokat szerző, jelentős mértékben diverzifikált ukrán export miatt.

(170)

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szükséges, hogy a jelenlegi 6 %-os piaci részesedés is kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak, különösen a jelentős áralákínálásra tekintettel. Figyelmet érdemel továbbá, hogy az ukrán behozatal volumen tekintetében a hatályban lévő dömpingellenes vámok ellenére nőtt a figyelembe vett időszakban.

(171)

Az egyik, az ukrán kormány beadványában részben szintén támogatott ukrajnai exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy a Bizottságnak a kár megismétlődésével kapcsolatos elemzésében figyelembe kellett volna vennie a szóban forgó ukrajnai exportáló gyártó és az érintett termék egyik legnagyobb uniós gyártója által aláírt közös vállalkozást létrehozó szerződést. Az ukrajnai gyártó szerint a közös vállalkozást létrehozó szerződés feltétele jelentősen befolyásolja majd a vállalat uniós forgalmazói csatornákra irányuló exportjának volumenét, valamint az árképzést.

(172)

A Bizottság a fenti (124) preambulumbekezdésben foglalt cáfolatára hivatkozik.

(173)

Oroszország csak kis volument exportált az Unióba, mégis megállapítást nyert, hogy áraival az uniós árak alá kínált. A Bizottság az (50)–(68) preambulumbekezdésben ismertetett előretekintő elemzéssel meghatározta az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az érintett országból valószínűsíthetően érkező exportvolumeneket. Az elemzés arra derített fényt, hogy az Oroszországból érkező behozatal az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűleg jóval a felülvizsgálati időszakban elért szint fölé emelkedne.

(174)

A fenti (53) és (93) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően mindkét ország számottevő szabad kapacitással rendelkezik, így az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a két országból érkező alacsony árú behozatal valószínűleg növekedne az uniós piac volumen és árak miatti vonzerejére tekintettel. Az uniós piac vonzereje az (56) és (108) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően valószínűleg növekedni fog az Egyesült Államok által az acéltermékek, ezen belül a varrat nélküli csövek behozatalára 2018 márciusában kivetett 25 %-os vám miatt. Az Egyesült Államok Oroszország és Ukrajna egyik fő exportpiaca, az uniós piac pedig valószínű célpont az Egyesült Államokban már nem értékesíthető mennyiség legalább egy része számára.

(175)

Az uniós gazdasági ágazat pozíciója továbbra is sérülékeny, és helyzete az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén tovább romlana. Az Ukrajnából érkező alacsony árú dömpingelt behozatal tovább növekedne, az orosz dömpingelt behozatal pedig valószínűleg jelentős mennyiségben megismétlődne, további árleszorító hatást és elmaradt értékesítést okozva az uniós piacon.

(176)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az Oroszország és Ukrajna elleni meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. A Bizottság az uniós érdeket az összes érintett érdek értékelése alapján határozta meg. Emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi vizsgálatok során az intézkedések elfogadását nem tekintette ellentétesnek az Unió érdekeivel. Továbbá az, hogy a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat – tehát egy olyan helyzet elemzése, amelyben dömpingellenes intézkedések vannak hatályban – lehetővé tette, hogy a jelenlegi dömpingellenes intézkedéseknek az érintett felekre gyakorolt esetleges indokolatlan hátrányos hatását is értékelje.

(177)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére létezik-e olyan kényszerítő ok, amely alapján arra lehet következtetni, hogy ebben a konkrét esetben az Oroszországból és Ukrajnából származó behozatallal szembeni intézkedések fenntartása ellentétes az uniós érdekkel.

(178)

Az uniós érdek tekintetében egyértelműen kijelenthető, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az acélágazatban az érintett termékkel összefüggésben jelenleg 13 000 főt foglalkoztató uniós gazdasági ágazat már így is gyenge gazdasági helyzete tovább romlana.

(179)

A vizsgálatban importőrök és felhasználók nem működtek együtt, noha valamennyi ismert importőr és felhasználó (több mint 70 vállalat) tájékoztatást kapott az eljárás megindításáról és az érdekelt félként való együttműködés lehetőségéről.

(180)

Az előző hatályvesztési felülvizsgálat megállapításai szerint az importőrök számos ország különböző szállítóitól szerzik be termékeiket, ezért az Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatalra vonatkozó intézkedések fenntartásának hatása korlátozott mértékű. Az akkori vizsgálat során megállapítást nyert továbbá, hogy az importőröknek annak ellenére sikerült megőrizniük a jövedelmezőségüket, hogy évek óta intézkedések vannak hatályban.

(181)

Az előző hatályvesztési felülvizsgálat megállapításai, valamint a rendelkezésre álló információk alapján elmondható, hogy a varrat nélküli csövek a felhasználók termelési költségeinek viszonylag kis hányadát teszik csak ki. A varrat nélküli csövek általában nagyobb projektek (kazánok, csővezetékek, építkezések) részét képezik, amelyeknek csak korlátozott részét alkotják. Az intézkedések fenntartásának lehetséges hatása a felhasználókra ezért várhatóan nem jelentős.

(182)

A szóban forgó vállalatok együttműködésének hiányában nem állnak rendelkezésre olyan ellenőrizhető adatok és információk, amelyek az általános helyzet változását jeleznék.

(183)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy nem szól kényszerítő ok a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen.

(184)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően két oroszországi exportáló gyártó azt állította, hogy az intézkedések további alkalmazása számos uniós fogyasztót (felhasználót) hátrányosan érintene, emellett korlátozná a versenyt az Unión belül. A szóban forgó érdekelt felek ezért felkérték a Bizottságot, hogy mérlegelje az intézkedések legfeljebb kétéves időtartamra történő kiterjesztését.

(185)

The Bizottság megvizsgálta az uniós érdeket szolgáló intézkedések korlátozott kiterjesztésére irányuló javaslatot. A Bizottság ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a dömpingellenes vizsgálatok keretében az uniós érdek vizsgálata eljárásjogi szempontból nagymértékben szabályozott műveletet, amely valamennyi fél, ezen belül az uniós gazdasági ágazat, felhasználók és fogyasztók érdekeinek a mérlegelését, valamint összetett jogi, gazdasági és politikai tényezők értékelését követeli meg (44). A Bizottság emlékeztetett arra, hogy hogy az uniós érdek uniós gazdasági ágazattal összefüggésben végzett értékeléséből kiderült, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az uniós gazdasági ágazat így is gyenge gazdasági helyzete tovább romlana. Emlékeztetett továbbá arra, hogy importőrök és felhasználók nem működtek együtt a vizsgálatban, ami azt jelzi, hogy a hatályban lévő intézkedések kiterjesztése hátrányosan érintené őket. Ennek megfelelően nincs arra utaló bizonyíték, hogy az intézkedések alkalmazásának két évre korlátozása nagyobb mértékben szolgálná az uniós érdeket, mint az intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésében előírt teljes ötéves időszakon keresztüli alkalmazása. A Bizottság ennek alapján elutasította a két oroszországi exportáló gyártó érvelését.

(186)

A fentiekből következik, hogy az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően az Oroszországból és Ukrajnából származó varrat nélküli csövek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(187)

Az érdekelt felek tájékoztatást kaptak azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság be kívánta vezetni a szóban forgó dömpingellenes intézkedéseket, továbbá lehetőséget kaptak észrevételeik megfogalmazására. A beérkezett észrevételek nem voltak olyan természetűek, hogy módosították volna a fenti következtetéseket.

(188)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

(1)

A Tanács 2015. szeptember 18-án és 2015. október 1-jén elfogadta az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjainak a 2015. szeptember 21-től2020. szeptember 20-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU, Euratom) 2015/1600 (1), illetve (EU, Euratom) 2015/1790 (2) határozatot.

(2)

Stefan KÖRZELL hivatali idejének lejártát követően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egy tagjának helye megüresedett,

(1)

A „SZÜNTESSÜK MEG A CSALÁST és az UNIÓS FORRÁSOKKAL való visszaélést – a döntések, a végrehajtás és a szankciók jobb ellenőrzése révén” elnevezésű javasolt polgári kezdeményezés tárgya a következő: „Az európai intézményeket fel kellene jogosítani arra, hogy fokozott (többek között előzetes) ellenőrzést és szigorúbb szankciókat alkalmazzanak azokban az uniós tagállamokban, amelyek nem tagjai az Európai Ügyészségnek.”

(2)

A javasolt polgári kezdeményezés célkitűzései a következőkre vonatkoznak: „A csalás és az uniós forrásokkal való visszaélés megelőzése és szankcionálása érdekében az európai intézményeket fel kellene jogosítani arra, hogy fokozott ellenőrzést alkalmazzanak azokban a tagállamokban, amelyek nem vesznek részt az Európai Ügyészség keretében folytatott együttműködésben. Ez kiterjedne a finanszírozás és a közbeszerzési döntések előzetes ellenőrzésére a kockázatos területeken. Azt javasoljuk, hogy ez a mélyebb ellenőrzés terjedjen ki valamennyi körülmény teljes feltárására, valamint a csalárd tevékenységek és az EU pénzügyi érdekeit károsító egyéb bűncselekmények nyilvánosságra hozatalára.”

(3)

Megalakult a polgári bizottság, és kijelölték a kapcsolattartó személyeket a rendelet 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban, továbbá a javasolt polgári kezdeményezés nem nyilvánvalóan visszaélésszerű, komolytalan vagy zaklató jellegű, illetve nem nyilvánvalóan ellentétes az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 2. cikkében foglalt értékeivel.

(4)

A Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktusok fogadhatók el

(5)

Az a döntés, hogy részt vesznek-e vagy sem egy olyan megerősített együttműködésben, mint amely létrehozta az Európai Ügyészséget, az egyes tagállamok önkéntes választásán alapul. Ezért a Szerződések végrehajtása céljából elfogadott uniós jogi aktusok főszabály szerint nem tehetnek különbséget a tagállamok között kizárólag annak alapján, hogy azok részt vesznek vagy nem vesznek részt valamely megerősített együttműködésben. Az uniós jogi aktusok végrehajtása során azonban különbséget lehet tenni a tagállamok között, amennyiben ez objektíven indokolt, például ha valamennyi releváns körülmény figyelembevétele arra utal, hogy a tagállamok a gyakorlatban eltérő szintű védelmet biztosítanak az Unió pénzügyi érdekeinek.

(6)

Az EUSZ megerősíti az uniós polgárság intézményét, és tovább fokozza az Unió demokratikus működését többek között azáltal, hogy kimondja: minden polgárnak joga van ahhoz, hogy európai polgári kezdeményezés révén részt vegyen az Unió demokratikus életében.

(7)

E cél elérése érdekében biztosítani kell, hogy az európai polgári kezdeményezés eljárásrendje és feltételei világosak, egyszerűek, felhasználóbarátak és az eszköz jellegével arányosak legyenek, hogy ezáltal bátorítsák a polgárok részvételét és elérhetőbbé tegyék az Uniót.

(8)

A fenti okokból a „SZÜNTESSÜK MEG A CSALÁST és az UNIÓS FORRÁSOKKAL való visszaélést – a döntések, a végrehajtás és a szankciók jobb ellenőrzése révén” elnevezésű javasolt polgári kezdeményezés a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem esik nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be, ezért a kezdeményezést nyilvántartásba kell venni. A javasolt polgári kezdeményezés kapcsán támogató nyilatkozatok gyűjthetők, amennyiben a kezdeményezés olyan, a Szerződések végrehajtása céljából előterjesztendő uniós jogi aktusokra vonatkozó bizottsági javaslatokra irányul, amelyek – miközben fokozzák az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét – nem tesznek különbséget a tagállamok között kizárólag annak alapján, hogy azok részt vesznek vagy nem vesznek részt az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködésben,