19.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 99/1

„o)

külön nyilvántartásokat és számlákat vezet, amelyek tartalmazzák a nemzetközi garanciarendszer megszervezéséhez és működtetéséhez, valamint a TIR-igazolványok nyomtatásához és kiadásához kapcsolódó információkat és dokumentációt;

p)

biztosítja teljeskörű és kellő időben történő együttműködését, amely kiterjed, de nem korlátozódik arra, hogy hozzáférést nyújt az említett nyilvántartásokhoz és számlákhoz az ENSZ illetékes szolgálatai, valamint bármely más, kellő felhatalmazással rendelkező illetékes szerv számára, továbbá bármikor lehetővé teszi a fentiek számára a 8. melléklet 1a. cikkének (5) és (6) bekezdése szerinti kiegészítő vizsgálatok és ellenőrzések elvégzését a Szerződő Felek megbízásából;

q)

független, külső ellenőrt bíz meg az o) pontban említett nyilvántartások és számlák éves ellenőrzésével. A külső ellenőrzést a nemzetközi számviteli standardoknak (ISA) megfelelően kell végezni, az eredményeként megírt éves könyvvizsgálói jelentést és vezetői levelet pedig be kell nyújtani az Intéző Bizottsághoz.”

19.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 99/3

(1)

2013. augusztus 9-én Hollandia az 1907/2006/EK rendelet 69. cikke (4) bekezdésének megfelelően az 1-metil-2-pirrolidon (a továbbiakban: NMP) korlátozására irányuló javaslatról szóló dokumentációt (a továbbiakban: XV. melléklet szerinti dokumentáció (2)) nyújtott be az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a továbbiakban: Ügynökség). A XV. melléklet szerinti dokumentáció igazolta, hogy uniós szintű fellépésre van szükség az NMP-nek kitett munkavállalók egészségét fenyegető kockázatok kezelése érdekében.

(2)

Hollandia az NMP-re vonatkozó veszélyértékelését az anyag által az emberi egészség kapcsán vizsgált több különböző végpontra gyakorolt hatásokra alapozta. A szóban forgó végpontok közül a fejlődési toxicitás minősült a legkritikusabbnak, így ennek alapján került sor azon szint (a származtatott hatásmentes szint, rövidítve: DNEL) meghatározására, amelyet nem haladhat meg a munkavállalók NMP-nek való belégzéses expozíciója.

(3)

Az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) értelmében az NMP-t 0,3 %-os vagy annál nagyobb koncentrációban tartalmazó keverékek esetében az „1B. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító” besorolást kell alkalmazni. Indokolt, hogy a korlátozás az ilyen keverékekre és magára az anyagra egyaránt vonatkozzon.

(4)

2014. június 5-én az Ügynökség kockázatértékelési bizottsága (RAC) elfogadta a javaslatra vonatkozó véleményét, amelyben megerősítette, hogy a fejlődési toxicitás a legkritikusabb egészségi végpont. A kockázatértékelési bizottság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az NMP-re vonatkozó származtatott hatásmentes szint kiszámításához egy, a Hollandia által alkalmazottól eltérő értékelési tényezőt kell használni. E másik tényező használata a kétszeresét eredményezte annak az értéknek, mint amelyet Hollandia a munkavállalók NMP-nek való expozíciójára vonatkozóan a belégzésen keresztüli expozíciós út esetében javasolt. A kockázatértékelési bizottság a bőrön keresztüli expozíció tekintetében is kiszámította a munkavállalók NMP-nek való expozíciójára vonatkozó származtatott hatásmentes szintet, noha erre Hollandia nem tett javaslatot.

(5)

A kockázatértékelési bizottság megerősítette, hogy amennyiben az NMP tekintetében fennálló teljes expozíció meghaladja a fent említett két származtatott hatásmentes szintet, az kockázatot jelent a munkavállalók egészségére nézve, és eredményességét tekintve a szóban forgó két szinten alapuló javasolt korlátozás a legmegfelelőbb uniós szintű intézkedés e kockázat csökkentésére.

(6)

2014. november 25-én az Ügynökség társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága (SEAC) elfogadta véleményét, amelyben megállapította, hogy a javasolt korlátozás a kockázatértékelési bizottság által módosított változatban a társadalmi-gazdasági hasznait és a társadalmi-gazdasági költségeit tekintve a legmegfelelőbb uniós szintű intézkedés az NMP-ből fakadó, a munkavállalók egészségét fenyegető kockázatok csökkentésére.

(7)

A társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság javasolta, hogy a korlátozás alkalmazását – a XV. melléklet szerinti dokumentációban e tekintetben ajánlott időtartammal összhangban – öt évvel halasszák el, hogy az érdekelt feleknek lehetőségük nyíljon meghozni a megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A bizottság megítélése szerint a hosszabb halasztási időszak lenne megfelelő a huzalok bevonatolásával foglalkozó ágazat számára, amelyet Hollandia azon ágazatként jelölt meg, amelyre a javasolt korlátozás a költségek szempontjából a legnagyobb hatást gyakorolhatja.

(8)

A korlátozási eljárás során konzultáció folyt az Ügynökségnek az 1907/2006/EK rendelet 76. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett, a végrehajtással kapcsolatos információcseréért felelős fórumával, amelynek ajánlásait figyelembe vették.

(9)

Az Ügynökség 2014. december 9-én benyújtotta a kockázatértékelési bizottság és a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleményét (4) a Bizottságnak.

(10)

Miután a Bizottság eltérést fedezett fel a kockázatértékelési bizottság véleményében az NMP-nek való expozícióra vonatkozóan, a belégzéses expozíciós út tekintetében javasolt származtatott hatásmentes szint és a foglalkozási vegyianyag-expozíciós határértékekkel foglalkozó tudományos bizottság (SCOEL) szakvéleményének megfelelően a 98/24/EK tanácsi irányelv (5) alapján meghatározott indikatív foglalkozási expozíciós határérték között, felkérte a két bizottságot, hogy az 1907/2006/EK rendelet 95. cikkének (3) bekezdésével összhangban működjenek együtt a kérdés rendezésében. Ennek eredményeként a kockázatértékelési bizottság 2016. november 30-án a munkavállalók NMP-nek való belégzéses expozíciója tekintetében módosított származtatott hatásmentes szintre tett javaslatot.

(11)

A kockázatértékelési bizottság és a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleménye alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az NMP gyártása és felhasználása elfogadhatatlan kockázatot jelent a munkavállalók egészségére nézve, amely kockázatot uniós szinten kezelni kell. A kockázat kezelésére legalkalmasabb uniós szintű intézkedés mind a belégzésen, mind a bőrön keresztüli expozíció esetében a munkavállalók NMP-nek való expozíciójára vonatkozó származtatott hatásmentes szintet meghatározó korlátozás. Egy ilyen korlátozás megfelelőbb lenne, mint az NMP-re vonatkozóan a 98/24/EK irányelv alapján meghatározott indikatív foglalkozási expozíciós határérték, mégpedig a következő okok miatt: az átfogó kockázatjellemzési arány az NMP-nek való belégzéses és bőrön keresztüli expozícióra vonatkozó, számszerűsített származtatott hatásmentes szinteken alapul; a regisztrációs dokumentációhoz csatolandó kémiai biztonsági jelentés összehangolt származtatott hatásmentes szintek útján történő harmonizálására kizárólag az 1907/2006/EK rendeletnek megfelelően kerülhet sor; a továbbfelhasználóknak a gyártók és az importőrök számára biztosítottal azonos hosszúságú időtartam áll majd a rendelkezésükre ahhoz, hogy életbe léptessék azokat a megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket és üzemi feltételeket, amelyek révén biztosítható, hogy a munkavállalók NMP-nek való expozíciója a két származtatott hatásmentes szint alatt maradjon; a biztonsági adatlapok vonatkozó szakaszai tartalmazni fogják a szóban forgó származtatott hatásmentes szinteket.

(12)

Következésképpen a javasolt korlátozás a legmegfelelőbb uniós szintű intézkedés az NMP-nek való expozícióból fakadó, a munkavállalók egészségét fenyegető kockázatok kezelésére.

(13)

Egy adott anyagnak az 1907/2006/EK rendelet alapján végzett kémiai biztonsági értékelése során származtatott hatásmentes szinteket kell alkalmazni, hogy meghatározhatók legyenek azok az intézkedések, amelyek az anyag által a különféle expozíciós forgatókönyvek fennállása esetén előidézett kockázatok kezeléséhez szükségesek. Ha valamely gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó az NMP-t anyagként önmagában vagy keverékek meghatározott koncentrációjú összetevőjeként forgalomba kívánja hozni, az említett értékelést kémiai biztonsági jelentések és biztonsági adatlapok formájában az anyag felhasználóinak a rendelkezésére kell bocsátani. A gyártóknak és a továbbfelhasználóknak az anyag gyártása, illetve önmagában vagy keverékben történő felhasználása során gondoskodniuk kell a származtatott hatásmentes szinteknek való megfelelésről.

(14)

Az érdekelt felek számára elegendő időt kell biztosítani, hogy meghozzák a javasolt korlátozásnak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, különös tekintettel a huzalok bevonatolásával foglalkozó ágazatra, amelyben a korlátozás végrehajtása különösen magas költségekkel fog járni. Ezért – a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság ajánlását figyelembe véve – a korlátozás alkalmazását indokolt elhalasztani. A halasztási időszak megállapítása során tekintetbe kell venni a korlátozási eljárásnak a kockázatértékelési bizottság és a foglalkozási vegyianyag-expozíciós határértékekkel foglalkozó tudományos bizottság együttműködésével összefüggő késedelmét.

(15)

Az 1907/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(16)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1907/2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

19.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 99/7

(1)

2015. január 16-án Lengyelország benyújtott az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a továbbiakban: az Ügynökség) egy, az 1907/2006/EK rendelet 69. cikke (4) bekezdésének megfelelő dokumentációt (2) (a továbbiakban: a XV. melléklet szerinti dokumentáció), melynek célja az említett rendelet 69–73. cikkeiben előírt korlátozási eljárás kezdeményezése. A XV. melléklet szerinti dokumentáció alapján a szélvédőmosó folyadékokban és a denaturált szeszben található metanolnak való kitettség veszélyt jelent az emberi egészségre nézve, és Lengyelország javasolta ezek forgalomba hozatalának betiltását. A XV. melléklet szerinti dokumentáció igazolja, hogy uniós szintű fellépésre van szükség.

(2)

A XV. melléklet szerinti dokumentációban javasolt korlátozás célja az olyan súlyos metanol-mérgezések gyakoriságának csökkentése, amelyek akkor fordulnak elő, amikor az emberi fogyasztásra szánt alkohol olcsó alternatívájaként a krónikus alkoholisták – és időnként nem alkoholisták is – szélvédőmosó folyadékot vagy denaturált szeszt fogyasztanak. A korlátozás emellett várhatóan elejét venné a szélvédőmosó folyadékok és a denaturált szesz véletlenszerű lenyeléséből eredő metanol-mérgezéseknek, gyermekek esetében is. A XV. melléklet szerinti dokumentációban és a nyilvános konzultáció során is említésre kerültek a szélvédőmosó folyadék fogyasztása által okozott mérgezés dokumentált esetei: hét tagállamban fordult elő ilyen, és legalább két tagállamban történt halálos kimenetelű eset.

(3)

2015. december 4-én az Ügynökség kockázatértékelési bizottsága véleményt fogadott el, melynek értelmében a szélvédőmosó folyadékokban és a denaturált szeszben lévő, 0,6 tömegszázalékos koncentrációt meghaladó mennyiségű metanolnak való kitettség halált, súlyos szemkárosodást vagy egyéb súlyos metanolmérgezéses tüneteket okozhat. A kockázatértékelési bizottság véleménye szerint a javasolt korlátozás mind a hatékonyság, mind a gyakorlati megvalósíthatóság szempontjából a legmegfelelőbb uniós szintű intézkedés az azonosított kockázatok kezelésére.

(4)

2016. március 11-én az Ügynökség társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága is véleményt fogadott el a javasolt korlátozás kapcsán. Ami a denaturált szeszt illeti, a XV. melléklet szerinti dokumentációban nem szerepeltek és a nyilvános konzultáció során sem merültek fel társadalmi-gazdasági adatok, így a bizottság nem tudta értékelni a denaturált szesszel kapcsolatban javasolt korlátozás várható társadalmi-gazdasági hatásait. A szélvédőmosó folyadékok kapcsán a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság úgy vélte, hogy az azonosított kockázatok kezelésére a javasolt korlátozás a legmegfelelőbb uniós szintű intézkedés annak társadalmi-gazdasági előnyei és költségei alapján. A társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság meglátása szerint a tagállamokban hatályos nemzeti szabályozások különbözőségei torzíthatják a belső piacot.

(5)

A korlátozási eljárás során az Ügynökség végrehajtással kapcsolatos információcseréért felelős fórumának véleményét is kikérték, és annak ajánlásai figyelembevételre kerültek, nevezetesen hogy a szélvédők jégmentesítésére szolgáló folyadékokat is fel kell venni a javasolt korlátozás körébe.

(6)

2016. április 28-án az Ügynökség benyújtotta a kockázatértékelési és a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság véleményeit a Bizottsághoz. (3) E vélemények alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a szélvédőmosó folyadékokban és a szélvédők jégmentesítésére szolgáló folyadékokban jelen lévő metanol elfogadhatatlan kockázatot jelent az emberi egészségre nézve, amelyet uniós szinten kell kezelni.

(7)

Az érdekelt felek számára kellő időt kell biztosítani a javasolt korlátozásnak való megfeleléshez szükséges intézkedések megtételére, különösen lehetővé kell tenni a készletek eladását és a szállítói láncon belüli megfelelő kommunikációt. A korlátozás alkalmazását ezért egy későbbi időpontban kell megkezdeni.

(8)

Az 1907/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1907/2006/EK rendelet 133. cikke alapján létrehozott bizottság véleményével,

19.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 99/10

(1)

A Tanács 2015. január 26-án, 2015. február 5-én, illetve 2015. június 23-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2015. január 26-tól2020. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU) 2015/116 (1), (EU) 2015/190 (2), illetve (EU) 2015/994 (3) határozatot.

(2)

A Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett, miután lejárt az a mandátum, amelynek alapján Birgit J. HONÉ-t (Staatssekretärin für Europa und Regionale Landesentwicklung, Niedersächsische Staatskanzlei) tagnak javasolták.

(3)

Fritz JAECKEL hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy póttagjának helye megüresedett,

a)

tagként:

és

b)

póttagként:

19.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 99/11

(1)

A Tanács 2015. január 26-án, 2015. február 5-én, illetve 2015. június 23-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2015. január 26-tól2020. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU) 2015/116 (1), (EU) 2015/190 (2), illetve (EU) 2015/994 (3) határozatot. 2016. március 4-én a Tanács (EU) 2016/333 határozata (4) értelmében Dagmar MÜHLENFIELD-et Joachim WOLBERGS váltotta fel tagként.

(2)

Joachim WOLBERGS hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett,

—

Dr Peter KURZ, Oberbürgermeister der Stadt Mannheim.

19.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 99/12

(1)

A Tanács a 2016. szeptember 20-i határozatával (2) kinevezte a munkavállalók szabad mozgásával foglalkozó tanácsadó bizottság tagjait és póttagjait a 2016. szeptember 25-től2018. szeptember 24-ig terjedő időszakra.

(2)

Luxemburg kormánya jelöléseket nyújtott be több betöltendő helyre,

I.

KORMÁNYKÉPVISELŐK

II.

A SZAKSZERVEZETEK KÉPVISELŐI

III.

A MUNKÁLTATÓI SZERVEZETEK KÉPVISELŐI

19.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 99/14

(1)

A Bizottságnál 2017. szeptember 27-én iktatott levelében Olaszország felhatalmazást kért arra, hogy a 2006/112/EK irányelv 218. és 232. cikkétől eltérő különös intézkedés alkalmazására, valamint hogy kötelező elektronikus számlázást vezessen be az Olaszország területén letelepedett valamennyi adóalany tekintetében – kivéve az ezen irányelv 282. cikkében meghatározottak szerint a kisvállalkozások számára nyújtott mentességben részesülő adóalanyokat –, valamint hogy a számlákat az olasz adóhivatal által kezelt „Sistema di Interscambio” (a továbbiakban: SdI) rendszeren keresztül továbbítása.

(2)

A 2006/112/EK irányelv 395. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2017. november 3-án és november 6-án kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Olaszország kérelméről. A Bizottság 2017. november 7-én kelt levelében értesítette Olaszországot arról, hogy a kérelem elbírálásához szükséges valamennyi információval rendelkezik.

(3)

Olaszország előadja, hogy a kötelező elektronikus számlázás alkalmazása – amelynek esetében a számlák az SdI-n keresztül kerülnek továbbításra – lehetővé tenné az olasz adóhatóság számára, hogy valós időben megkapja a kereskedők által kibocsátott és kapott számlákon szereplő információkat. Az adóhatóságok így képesek lennének a bejelentett és befizetett héa összegeket időben és automatikus következetességi ellenőrzések útján ellenőrizni.

(4)

Olaszország előadja, hogy az általános elektronikus számlázási kötelezettség bevezetése előnyös hatást gyakorolna az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelemre, a digitalizáció terén tett erőfeszítések fokozására, valamint az adóbehajtás egyszerűsítésére.

(5)

Olaszország előadja, hogy a létező SdI rendszer opcionális használatával már megteremtette a kötelező elektronikus számlázás bevezetésének alapját, amely biztosítja a kötelező elektronikus számlázásra való zökkenőmentes áttérést, valamint korlátozza a különös intézkedés adóalanyokra gyakorolt hatását.

(6)

Tekintettel a különös intézkedés széles alkalmazási körére és újszerűségére, fontos értékelni a különös intézkedésnek a héacsalás és a héakijátszás elleni küzdelemre, valamint az adóalanyokra gyakorolt hatását. Ezért amennyiben Olaszország úgy véli, hogy a különös intézkedés kiterjesztése szükséges, a kiterjesztés iránti kérelemmel együtt egy jelentést kell benyújtania a Bizottsághoz, amely tartalmazza a különös intézkedés értékelését a héacsalás és a héakijátszás elleni küzdelem, valamint az adóbehajtás egyszerűsítése tekintetében elért eredményessége szempontjából.

(7)

Ez a különös intézkedés nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a Közösségen belüli ügyletek esetében papíralapú számlát kapjon.

(8)

A kérelmezett különös intézkedésnek meghatározott időre kell szólnia azért, annak érdekében, hogy a különös intézkedés alkalmasságát és hatékonyságát értékelni lehessen célkitűzései fényében.

(9)

A különös intézkedés ezért arányban áll a kitűzött célokkal, hiszen alkalmazása korlátozott időtartamra szól, és a hatálya is korlátozott, mivel nem vonatkozik azokra az adóalanyokra, akik a 2006/112/EK irányelv 282. cikkében említett, kisvállalkozások számára nyújtott mentességben részesülnek. A különös intézkedés továbbá nem növeli annak kockázatát, hogy a csalás átterjed más ágazatra vagy más tagállamokra.

(10)

A különös intézkedés a végső fogyasztói szinten beszedett adóbevétel teljes összegét nem fogja negatívan befolyásolni és nem lesz kedvezőtlen hatással az Unió héából származó saját forrásaira,

19.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 99/16

(1)

Az 1907/2006/EK rendelet 59. cikkének (3) bekezdése értelmében Hollandia 2016. augusztus 8-án a rendelet XV. melléklete szerinti dokumentációt (a továbbiakban: XV. melléklet szerinti dokumentáció) nyújtott be az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a továbbiakban: Ügynökség) a benzol-1,2,4-trikarbonsav 1,2 anhidrid (trimellitinsav-anhidrid) (TMA) (EK-szám: 209-008-0, CAS-szám: 552-30-7) különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosítása érdekében, mert az említett anyag teljesíti az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének f) pontjában rögzített feltételt. A XV. melléklet szerinti dokumentáció értelmében tudományosan bizonyított, hogy a légzőszervi szenzibilizáló tulajdonságai miatt a TMA valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorol az emberi egészségre, amely az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének a)–e) pontjaiban felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot.

(2)

2016. december 15-én az Ügynökség tagállami bizottsága elfogadta a XV. melléklet szerinti dokumentációra vonatkozó véleményét (2). Jóllehet a bizottság tagjainak többsége azon a véleményen volt, hogy a TMA teljesíti az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének f) pontjában a különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosításra vonatkozóan rögzített feltételeket, a bizottság nem jutott egyhangú megállapodásra. A bizottság három tagja tartózkodott. Három bizottsági tag azon a véleményen volt, hogy nem áll rendelkezésre elegendő tudományos bizonyíték arra, hogy a TMA valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorol az emberi egészségre, amely az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének a)–e) pontjaiban felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot. A szóban forgó három bizottsági tag kételyeit fejezte ki a TMA egészségre gyakorolt hatásainak jellegével, súlyosságával, irreverzibilitásával, lappangási idejével és társadalmi vetületeivel kapcsolatban, valamint úgy ítélték meg, hogy lehetetlen megállapítani a TMA-nak való kitettség biztonságos küszöbértékét.

(3)

2017. január 17-én az 1907/2006/EK rendelet 59. cikke (9) bekezdésének megfelelően az Ügynökség továbbította a tagállami bizottság véleményét a Bizottságnak, hogy határozzon a TMA-nak az említett rendelet 57. cikke f) pontja alapján történő azonosításáról.

(4)

A Bizottság – a tagállami bizottság többségi véleményével összhangban – megállapítja, hogy a XV. melléklet szerinti dokumentációban ismertetett és megvitatott adatok arra engednek következtetni, hogy a TMA a tüdőfunkciók súlyos és állandó károsodását okozza, ha a kitettség huzamosabb ideig tart, és nem történik beavatkozás. A káros hatásokról szóló jelentések különböző kóresetekről számolnak be, köztük a következőkről: foglalkozási orrnyálkahártya-gyulladás, asztma, és súlyos betegségek, például légúti betegség/anémiás szindróma, allergiás laringitisz és allergiás alveolitisz. Egyes esetekben ezek a hatások annyira súlyosak voltak, hogy a szenvedő alanyok arra kényszerültek, hogy feladják az állásukat. A legsúlyosabb hatásokkal járó kitettség esetében hosszadalmas orvosi kezelésre lehet szükség.

(5)

A Bizottság megállapítja, hogy noha a TMA bizonyos hatásai a kitettség megszűnése után visszafordíthatók, a szenzibilizáció első szakasza (indukció) visszafordíthatatlan. Ráadásul az emberek vonatkozásában rendelkezésére álló adatok alapján nem lehet megállapítani a TMA-koncentrációnak azt a szintjét, amely alatt nem kerül sor erre a szenzibilizációra. Sőt mi több, úgy tűnik, hogy a súlyos hatásoknak van bizonyos lappangási idejük. Annak lehetőségét, hogy visszafordíthatatlan hatások következnek be, mielőtt fény derül az egészségügyi problémára, elismerték az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének f) pontja révén, amely légzőszervi szenzibilizáló jellegük miatt más anyagokat is azonosít (3) különös aggodalomra okot adó anyagként, és azt az európai uniós ítélkezési gyakorlat (4) is megerősíti.

(6)

A Bizottság megállapítja, hogy az előzőleg szenzibilizált munkavállalókat csak olyan munkakörbe lehet áthelyezni, ahol a TMA-nak való kitettség szintje nulla. El kell kerülni ugyanis a súlyos káros hatások ismétlődését, ami társadalmi aggályokat vet fel és kihatással van a szenzibilizált munkavállalók életminőségére.

(7)

A Bizottság ezért a tagállami bizottság többségi véleményével összhangban úgy ítéli meg, hogy a TMA ugyanolyan szintű aggályokat vet fel, mint az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkének a)–e) pontjaiban említett anyagok, és ezért helyénvaló a TMA-t légzőszervi szenzibilizáló tulajdonságai miatt az említett rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti különös aggodalomra okot adó anyagként azonosítani.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az 1907/2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

19.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 99/18

(1)

A norvég hatóságok 2014. március 13-i levelükben (1) a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése alapján bejelentették a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó, differenciált társadalombiztosítási járulékrendszert. E bejelentés és az azt követően benyújtott információk alapján (2) a Hatóság 2014. június 18-i 225/14/COL sz. határozatával jóváhagyta a bejelentett támogatási programot.

(2)

Az EFTA-Bíróság az E-23/14. sz., Kimek Offshore AS kontra EFTA Felügyeleti Hatóság ügyben 2015. szeptember 23-án hozott ítéletével (3) részben megsemmisítette a Hatóság határozatát.

(3)

A Hatóság 2015. október 15-én kelt levelében (4) tájékoztatást kért a norvég hatóságoktól. 2015. november 6-i levelükben (5) a norvég hatóságok választ adtak.

(4)

A Hatóság 2015. december 9-i 489/15/COL sz. határozatával hivatalos vizsgálati eljárást indított. A norvég hatóságok a Hatóság határozatára 2016. január 13-i levelükben (6) válaszoltak.

(5)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatot 2016. június 30-án közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában és annak EGT-kiegészítésében (7). 2016. július 30-ig, az észrevételek benyújtására nyitva álló határidő lejártáig a Hatósághoz két érdekelt fél nyújtott be észrevételeket, a Kimek Offshore AS (2016. május 12-i levelében (8)) és az NHO Finnmark (2016. július 4-i levelében (9)). A Hatóság ezeket 2016. augusztus 2-i levelében (10) továbbította a norvég hatóságoknak, amelyeknek válaszadási lehetőséget biztosított. 2016. szeptember 5-i levelükben (11) a norvég hatóságok választ adtak.

(6)

Ítéletével az EFTA-Bíróság részben megsemmisítette a Hatóságnak a regionálisan differenciált társadalombiztosítási járulékok 2014–2020-ra vonatkozó rendszerét jóváhagyó határozatát. A Hatóság által a hivatalos vizsgálat keretében folytatott újabb vizsgálat nem a támogatási program egészét érintette, hanem a programnak csak arra a részére (a mobil szolgáltatásokra vonatkozó mentességi szabályra) korlátozódott, amelyre vonatkozóan a Hatóság jóváhagyása megsemmisítésre került.

(7)

mivel azonban a mobil szolgáltatásokra vonatkozó szabály mentességet jelent a differenciált társadalombiztosítási járulékrendszer keretében meghatározott szabályok alól, a Hatóság úgy véli, hogy a vállalkozások Norvégiában való nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályok, valamint a mobil szolgáltatásokra vonatkozó mentességi szabály bemutatását megelőzően a teljesség érdekében helyénvaló áttekintést adni magának a támogatási programnak a céljáról és jogalapjáról.

(8)

A differenciált társadalombiztosítási járulékrendszer alkalmazásának az a célja, hogy a foglalkoztatás ösztönzése révén csökkentse vagy megakadályozza Norvégia legritkábban lakott régióinak elnéptelenedését. E cél elérése érdekében a működési támogatási program egyes földrajzi területeken a társadalombiztosítási járulékok mértékének csökkentésével mérsékli a foglalkoztatási költségeket. Főszabály szerint a támogatás intenzitása aszerint változik, hogy mely földrajzi térségben vették nyilvántartásba az adott üzleti egységet. A nyilvántartásba vétel szabályainak részletes ismertetése az alábbiakban található.

(9)

A program nemzeti jogi jogalapja a nemzeti biztosítási törvény (12) 23-2. szakasza. Ez a rendelkezés a munkáltatónak a társadalombiztosítási járulékok fizetésére vonatkozó általános kötelezettségét tartalmazza, amelyet a munkavállalónak fizetett bruttó jövedelem alapján kell kiszámítani. Ugyanezen szakasz 12. bekezdése értelmében a norvég Parlament regionálisan differenciált járulék-mértékeket állapíthat meg, és bizonyos ágazatokban működő vállalkozások vonatkozásában különleges rendelkezéseket fogadhat el. Így tehát a nemzeti biztosítási törvény, valamint a norvég parlament által évente meghozott határozatok együtt képezik a támogatási program nemzeti jogi jogalapját (13).

(10)

A támogatási program keretében nyújtott támogatásra való jogosultság attól függ, hogy a vállalkozás támogatható területen van-e nyilvántartásba véve. Főszabály szerint a támogatás intenzitása aszerint változik, hogy mely földrajzi térségben vették nyilvántartásba a vállalkozást.

(11)

A norvég jog értelmében a vállalkozásoknak minden különállóan végzett üzleti tevékenység vonatkozásában külön alegységeket kell nyilvántartásba vetetniük (14). Ha egy vállalkozás különböző típusú üzleti tevékenységeket végez, külön-külön nyilvántartásba vett alegységekkel kell rendelkeznie. Ezenfelül külön egységeket kell nyilvántartásba venni, ha a tevékenységeket eltérő földrajzi helyszíneken végzik.

(12)

A norvég hatóságok szerint az „önálló vállalkozói tevékenységre” vonatkozó kritérium akkor teljesül, ha az anyavállalat legalább egy alkalmazottja külön térségben végez munkát, és a vállalkozás ott is felkereshető. Minden alegység saját maga képezi a differenciált társadalombiztosítási járulék kiszámításának alapját a nyilvántartásba vett tevékenységi helyének függvényében. Ily módon a támogatási program keretében a támogatható területen kívül nyilvántartásba vett vállalkozás jogosulttá válik a támogatásra, ha és amennyiben gazdasági tevékenységét a támogatható területen belül működő alegység keretében végzi.

(13)

A nyilvántartásba vételre vonatkozó főszabály alóli mentesség révén a támogatási program a támogatható területen kívül nyilvántartásba vett olyan vállalkozásokra is alkalmazható, amelyek munkavállalókat kölcsönöznek ki a támogatható területre, vagy amelynek a munkavállalói a támogatható területen belül mobil tevékenységben vesznek részt. Ez a határozat az ilyen helyzetekben végzett munkát „mobil szolgáltatásként” említi. A jelen határozat keretében elvégzett vizsgálat tárgya ez a mentességi szabály. E határozat alkalmazásában ez a szabály a „mentességi szabály”. A mentességi szabály nemzeti jogi jogalapját a norvég parlament nemzeti biztosítási törvény szerinti adókulcsok stb. 2014. évi megállapításáról szóló, 2013. december 5-i 1482. sz. határozata 1. szakaszának (4) bekezdése képezi.

(14)

A mentesség kizárólag akkor alkalmazható, ha a munkavállaló munkanapjainak több mint felét támogatható területen tölti. Továbbá a csökkentett kulcs csak az ott végzett munkarészre vonatkozik. Az adómegállapítási időszak főszabály szerint egy naptári hónap. A társadalombiztosítási járulékok kiszámítása az abban a zónában alkalmazandó kulcs alapján történik, amely a munkáltató üzleti tevékenységi területének minősül.

(15)

Ez azt jelenti, hogy amennyiben például egy Oslóban bejegyzett gazdálkodó egység alkalmazottja (Oslo az 1. zónába tartozik, amely nem támogatható; ott a rendes 14,1 %-os kulcs alkalmazandó), egy adott naptári hónapban 60 %-ban Vardø-ban végzi a munkáját (ami az 5. zónába tartozik, ahol a kulcs 0 %), a fennmaradó részben pedig Oslóban, a vállalkozás a 0 %-os kulcs alkalmazására a Vardø-ban végzett munkáért fizetendő bér vonatkozásában jogosult lesz, az Oslóban végzett munka vonatkozásában azonban nem.

(16)

Az EFTA-Bíróság megsemmisítette a Hatóság 225/14/COL sz. határozatát, annak a norvég parlament a nemzeti biztosítási törvény szerinti adókulcsok stb. 2014. évi megállapításáról szóló, 2013. december 5-i 1482. sz. határozata 1. szakaszának (4) bekezdésében szereplő támogatási intézkedés vonatkozásában az előzetes vizsgálatot lezáró részében.

(17)

Az EFTA-Bíróság arra a következtetésre jutott (15), hogy a Hatóság nem értékelte az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdése alapján a körülményeket és azok következményeit az 1. szakasz (4) bekezdésében szereplő szabálynak az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével való összeegyeztethetőségére és különösen a mentességi szabálynak a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt hatására, valamint a Hatóságnak a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott regionális állami támogatásokról szóló iránymutatása (a továbbiakban: RAG) (16) 16. pontjával való összeegyeztethetőségére tekintettel. A Bíróság álláspontja szerint a Hatóságnak a bejelentett támogatási program értékelése során mindenképpen el kellett volna végeznie ezt a célzott értékelést.

(18)

Az 1. cikk (4) bekezdésének szövege oly módon van megfogalmazva, hogy az magában foglalja a mentességi szabályt (amely e határozat tárgya), és egy, annak kijátszásával szemben védelmet biztosító, kapcsolódó rendelkezést, amely a vállalkozásokat megakadályozza abban, hogy a cégüket egyszerűen egy olyan térségben regisztrálják, ahol alacsony mértékű társadalombiztosítási hozzájárulást kell fizetni, majd ezt követően egy magasabb járulékfizetési kulccsal rendelkező területen mobil tevékenységeket folytassanak vagy munkavállalóikat oda kikölcsönözzék. A mentességi szabály kijátszása elleni rendelkezés a jelen eljárásnak nem tárgya (17).

(19)

A hivatalos vizsgálati eljárásnak a Hatóság által történt megindítására adott válaszukban (18) a norvég hatóságok kifejtették, hogy a társadalombiztosítási járulékok rendszerének keretében alkalmazandó járulékfizetési kulcs meghatározása már 2007 előtt és azóta is annak alapján történik, hogy mi minősül a munkáltató üzleti tevékenysége gyakorlása helyének. Ez a szabály azon az alapvető előfeltételen alapul, hogy csak a támogatható területen gazdasági tevékenységet végző vállalkozások részesülhetnek támogatásban, és csak olyan mértékben, amelyben a területen gazdasági szolgáltatásokat nyújtanak. Nem a nyilvántartásba vétel a döntő tényező.

(20)

A differenciált társadalombiztosítási járulékrendszer alapján nyújtott támogatás összege hozzávetőleg évi 6,85 milliárd NOK (19). A norvég hatóságok a 2015 első nyolc hónapjában gyűjtött adatok alapján ismertették a mentességi szabály becsült hatásait a különböző zónákban, a teljes 2015-ös év vonatkozásában. Az 1., 2., 3., 4. és 4a. zónák bemutatását lásd a 225/14/COL sz. határozat 25. pontjában. Az 1. zóna Norvégia központi területeit, valamint a Norvégián kívüli összes területet foglalja magában. Az 1. zónában végzett tevékenységek nem jogosultak támogatásra a rendszer keretében. Az 1a. zónában végzett tevékenységek sem jogosultak támogatásra a rendszer keretében. Az 1a. zónában azonban a norvég hatóságok olyan rendszert hoztak létre, amelynek keretében a társadalombiztosítási járulékok mértéke alacsonyabb. Ezt a csökkentést csekély összegű támogatásként nyújtják. A de minimis rendelet (20) feltételeinek megfelelő intézkedések nem minősülnek az EGT-megállapodás 61. cikke értelmében vett támogatásnak.

Táblázat

A táblázat a támogatási program által kijelölt zónákban nyilvántartásba vett vállalkozásoknak a mentességi szabály alkalmazásának következtében nyújtott támogatások 2015-ös évre vonatkozó becslését mutatja be

(21)

A norvég hatóságok kifejtették, hogy a számok a mobil szolgáltatások jellegétől függően jelentősen eltérhetnek. A nagy építési projektek jellemzően mobil szolgáltatásokra támaszkodnak, és így növelik a mobil tevékenységek igénybevételének mértékét. Ezenkívül a támogatható zónákban jelentős tevékenységet folytató vállalkozások átszervezhetik a tevékenységüket oly módon, hogy az érintett zónában alegységeket hoznak létre. Ez a mentességi szabály becsült hatását is befolyásolni fogja. Végül a norvég hatóságok felhívják a figyelmet arra, hogy az építési ágazatban megnövekedett aktivitás közvetetten kedvező hatást gyakorol a támogatható övezetek más ágazataiban történő foglalkoztatásra.

(22)

A mentességi szabály révén a vállalkozások a támogatható zónákban alacsonyabb költségek mellett tudnak munkavállalókat alkalmazni. Ennek hiányában a támogatható területen működő vállalkozások nehezebben tudnának szakképzett munkaerőhöz jutni. Emellett a mobil szolgáltatások révén igénybe vett szakképzett munkaerő hozzájárulhat a helyi vállalkozások tudásának és készségeinek bővítéséhez. Ezek az ismeretek és készségek azt követően is a cégeknél maradhatnak, hogy a mobil munkavállaló elhagyta a vállalkozást, így tartósan hatással van a helyi munkaerőre és vállalkozásokra.

(23)

A mentességi szabály a támogatható területen tevékenységet végző valamennyi gazdasági szereplő számára azonos feltételeket teremt. A helyi vállalkozások élvezhetik a verseny előnyeit a mobil szolgáltatások alacsonyabb árai tekintetében.

(24)

A támogatható területen ideiglenesen tartózkodó munkavállalók áruk és szolgáltatások vásárlása révén hozzájárulnak a helyi gazdasághoz. Amennyiben a mobil szolgáltatások ideiglenes projekthez kapcsolódnak, mindez ideiglenes hatásként jelentkezik. Amennyiben egy régióban a mobil szolgáltatások igénybevétele fenntartható, a hatás hosszú távú.

(25)

A központi területeken nyilvántartásba vett és a támogatható területen mobil szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások helyi munkaerőt alkalmazhatnak. Még ha ezek a munkahelyek átmeneti jellegűek is, hozzá fognak járulni a támogatható régiókban a jövedelmek növekedéséhez, ami a gazdasági tevékenységre ösztönzőleg hat. A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a mentességi szabály csökkenti a munkaerőköltségeket, és előnyt biztosít a munka számára a tőkével szemben, ott, ahol azok egymással kicserélhetők. Ez hozzájárul a foglalkoztatás növekedéséhez.

(26)

A Kimek Offshore AS (a továbbiakban: Kimek) a kőolaj- és földgáziparban működő, a Kimek-csoporthoz tartozó szolgáltató vállalat. A Kimek székhelye Finnmark megyében, Kirkenes városában található. Ebben a térségben a társadalombiztosítási járulék nulla százalékos.

(27)

A Hatóság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatához fűzött észrevételeken túl a Kimek a norvég hatóságok fent összefoglalt észrevételeire vonatkozóan is nyújtott be észrevételeket.

(28)

A Kimek álláspontja szerint a norvég hatóságok lényegében nem bizonyították az alábbiakat: a mentességi szabály egy jól körülhatárolt közérdekű célkitűzés megvalósításához járul hozzá, szükség van állami beavatkozásra, a szabály megfelelő, ösztönző hatással bír, arányos, valamint, hogy nincsenek a versenyre és az EGT-államok közötti kereskedelemre gyakorolt indokolatlan negatív hatásai.

(29)

A Kimek versenytársai túlnyomó részt a regionális támogatásra jogosult területeken kívül helyezkednek el. A Kimek ellenzi a mentességi szabályt, mivel az lehetővé teszi a támogatható zónákon kívüli vállalkozások számára, hogy részesüljenek a támogatási program előnyeiből, amikor a támogatható területeken belül fejtenek ki tevékenységet. A Kimek azt állítja, hogy e vállalkozások nem ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek, mint amelyek a támogatható övezeteken belül találhatók. Álláspontja szerint a mentességi szabály nem alkalmas az elnéptelenedés megakadályozására és a támogatható területeken jellemző településszerkezet erősítésére. Ellenkezőleg, a mentességi szabály káros a támogatható területeken működő vállalkozások számára.

(30)

A Kimek nem ért egyet a norvég hatóságok azon álláspontjával, hogy a mentességi szabály a helyi vállalkozások számára alacsonyabb költségek mellett olyan szakképzett munkaerőhöz való hozzáférést biztosít, amely különben nem állna rendelkezésre. A Kimek azzal érvel, hogy ezt a norvég hatóságok nem fejtették ki és nem bizonyították.

(31)

A Kimek szerint fennáll annak a kockázata, hogy a mentességi szabály a támogatható területekről való „agyelszíváshoz” vezet, mivel a munkavállalók helyben nem lesznek képesek munkát találni.

(32)

A Kimek megjegyzi, hogy a norvég hatóságok nem bizonyították, hogy a nem helyben nyilvántartásba vett vállalkozások a támogatható területen élő munkavállalókat fognak foglalkoztatni.

(33)

A Kimek továbbá azzal érvel, hogy a nyílt tengeri mobil munkavállalók foglalkoztatása semmilyen lényegi módon nem járul hozzá a helyi gazdasághoz. Ők a fúrótorony platformján élnek, szabad idejük nagy részét ott töltik, és kizárólag ott étkeznek.

(34)

Ami a norvég hatóságok azon érvelését illeti, miszerint a mobil munkavállalók által hozott ismeretek és készségek a helyi vállalkozásoknál maradnak, a Kimek nem gondolja, hogy ez bármilyen módon az elnéptelenedés csökkenéséhez vagy megelőzéséhez vezetne.

(35)

A Kimek azzal érvel, hogy a norvég hatóságok nem bizonyították, hogy a mentességi szabály miként fokozza a versenyt. E tekintetben a Kimek a norvég munkajog azon sajátosságára utal, hogy a mobil munkavállalókat kiküldő társaságok engedélyezhetik alkalmazottaik számára a 12 órás műszakokban történő munkavégzést, míg a helyi vállalkozásokra a legfeljebb 8 óra munkavégzést előíró szabály vonatkozik. Ez jelentős hátrányt jelent a helyi vállalkozások számára.

(36)

Az NHO Finnmark a Norvég Vállalkozói Szövetség regionális irodája. Támogatja a Kimek fent összefoglalt észrevételeit.

(37)

Az NHO Finnmark úgy véli, hogy regionális támogatást csak olyan vállalkozásoknak lehet nyújtani, amelyek regionális támogatásra jogosult területeken működnek. A támogatható területeken kívül bejegyzett vállalkozások nem ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek, mint a támogatható területen létesített vállalkozások. A mentességi szabály nem alkalmas az elnéptelenedés megakadályozására és a településszerkezet erősítésére. Ellenkezőleg, az NHO Finnmark szerint a mentességi szabály káros a támogatható területeken működő vállalkozások számára.

(38)

A Kimekhez hasonlóan, az NHO Finnmark hangsúlyozza, hogy a norvég munkajog különös előnyt biztosít azon vállalkozások számára, amelyek nem támogatható területen vannak bejegyezve. Az NHO Finnmark úgy véli, hogy a mobil munkavállalók nem úgy járulnak hozzá a helyi gazdasághoz, mint a térségben élő munkavállalók.

(39)

Az érdekelt felek észrevételeire válaszolva a norvég hatóságok megjegyzik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát nem a teljes támogatási program, hanem a mentességi szabály képezi. A norvég hatóságok kifejtik, hogy a mentességi szabály annak az általános elvnek a kifejeződése, mely szerint regionális támogatást a program által lefedett földrajzi területeken ténylegesen kifejtett gazdasági tevékenységekhez kell nyújtani.

(40)

A norvég hatóságok kiemelik, hogy sem az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja, sem az RTI nem követeli meg, hogy a regionális támogatások kedvezményezettjeinek bejegyzett székhelye a regionális támogatásra jogosult területen legyen. A norvég hatóságok egyetértenek a Kimekkel abban, hogy a hivatalosan a támogatható területeken nyilvántartásba vett vállalkozások nem pontosan ugyanolyan kihívásokkal szembesülnek, mint azok, amelyek hivatalosan az adott területen kívül kerültek bejegyzésre, de a támogatható területen belül nyújtanak mobil szolgáltatásokat. A norvég hatóságok azonban nem értenek egyet a Kimek azon állításával, miszerint a támogatható területen kívül bejegyzett vállalkozások nem ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek, amikor a támogatható területen végeznek munkát. A vállalatok ugyanazokkal az éghajlati viszonyokkal néznek szembe és ugyanolyan távol vannak az alvállalkozóktól. Ezen túlmenően a mobil munkavállalókat kiküldő vállalkozások számára többletköltséget jelent a személyzet szállítása és elszállásolása. A norvég hatóságok megjegyzik, hogy a Kimek érvei a kőolajágazatból származnak; ez az a gazdasági ágazat, amelyben a társaság működik. A támogatás összeegyeztethetőségének értékelését azonban általánosabb szinten kell elvégezni, azoknak az egyedi vagy állandó hátrányoknak a figyelembevételével, amelyekkel a vállalkozásoknak valamennyi releváns ágazatban szembe kell nézniük.

(41)

A norvég hatóságok a három legészakibb megyében a szakképzett munkaerő felvételével kapcsolatos nehézségekre vonatkozó állításaikat a NAV Finnmark (21) – a Norvég Munkaügyi és Jóléti Hivatal Finnmark megyei kirendeltsége – jelentésével támasztják alá. Nordland és Troms megyében a jelentésben szereplő vállalkozások 14 %-ának szakképzett munkaerő hiányában problémát jelent a munkaerő-felvétel. Finnmark megyében ez a szám 11 % volt.

(42)

A norvég hatóságok hangsúlyozzák, hogy a támogatható területen bejegyzett vállalkozások összes foglalkoztatási költségére alacsonyabb mértékű társadalombiztosítási járulék vonatkozik (kivéve, ha a támogatható területen kívül nyújtanak mobil szolgáltatásokat), míg a más zónában bejegyzett, mobil szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások csak abban az esetben alkalmazhatják a kedvezményes járulékmértéket, ha a munkavállaló a munkanapjainak legalább felét a támogatható zónában tölti, és ekkor is csak az ott ténylegesen elvégzett munkáért fizetett bérek tekintetében.

(43)

A regionális támogatás közvetett hatásainak bemutatása érdekében a norvég hatóságok két tanulmányra hivatkoznak, amelyek a Norvégia északi részén végzett kőolaj-feltárási és -kitermelési tevékenységek hatásait vizsgálták (22). A Finnmarkban folytatott Snøhvit kőolajprojektet bemutató első tanulmány szerint annak a foglalkoztatásra gyakorolt közvetlen hatása 230 emberév, közvetett hatása pedig további 170 emberév volt. A norvég hatóságok megjegyzik, hogy ezek a projekt hatásai, nem pedig egyetlen konkrét intézkedés közvetlen eredményei. A második tanulmányból kiderül, hogy a kőolajágazatból származó legjelentősebb közvetett hatás a „magánszolgáltatások” megjelölésű ágazatban jelentkezik, amely magában foglalja a következőket: szakmai, tudományos és műszaki tevékenységek, személyi állomány biztosítása, gépek és szállítóeszközök bérbeadása, jogi és könyvelési szolgáltatások, építészeti tevékenységek, szálloda- és éttermi szolgáltatások, szennyvízzel és hulladékkal kapcsolatos szolgáltatások.

(44)

A norvég hatóságok megkérdőjelezik a norvég munkajogi jogszabályok relevanciáját a mentességi szabály értékelése szempontjából. Mindenesetre megjegyzik, hogy a panaszos által hivatkozott, a 8 órás korlátozástól való eltérés jogalapja minden vállalkozás számára alkalmazható, függetlenül attól, hogy a munkavállaló és a munkáltató földrajzilag hol helyezkedik el. A korlátozás alkalmazhatósága a kollektív szerződéstől függ.

(45)

Az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének szövege a következő: „Ha e megállapodás másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a szerződő felek közötti kereskedelmet.”

(46)

Ez azt jelenti, hogy egy intézkedés akkor minősül állami támogatásnak az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében, ha az alábbi feltételek együttesen teljesülnek: az intézkedést i. az állam nyújtja, vagy azt állami forrásból nyújtják; ii. szelektív gazdasági előnyt biztosít a kedvezményezett számára; iii. hatással van a szerződő felek közötti kereskedelemre és torzítja a versenyt.

(47)

A Hatóság a 225/14/COL sz. határozatban azt állapította meg, hogy a differenciált 2014–2020-as társadalombiztosítási járulékrendszer támogatási programnak minősül. A Hatóság az említett határozat 68–74. pontjában szereplő érvelésére utal. A mobil szolgáltatásokra vonatkozó mentességi szabály az e támogatási programot meghatározó rendelkezések részét képezi. Kiterjeszti a rendszer alkalmazási körét abban az értelemben, hogy a potenciális kedvezményezettek körébe azokat a vállalkozásokat is bevonja, amelyek nem a támogatható területeken vannak nyilvántartásba véve. A program keretében nyújtott egyéb támogatásokhoz hasonlóan, a támogatási programnak a támogatható területeken kívül nyilvántartásba vett vállalkozásokra történő kiterjesztése olyan helyzetet eredményez, amikor állami források egyes vállalkozásokat szelektív előnyhöz juttatnak. Ezek az előnyök befolyásolják a kereskedelmet és torzítják a versenyt.

(48)

A 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerint: „Az EFTA Felügyeleti Hatóságot időben kell értesíteni a támogatások nyújtása, illetve azok módosítása felől annak érdekében, hogy a Hatóságnak lehetősége legyen megjegyzéseinek benyújtására. … Amíg ebben az eljárásban végleges határozat nem születik, az érintett állam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.”

(49)

A norvég hatóságok 2014. július 1-jétől kezdve alkalmazták a mentességi szabályt, azt követően, hogy a Hatóság 225/14/COL sz. határozatával jóváhagyta azt. A támogatás jogellenessé vált, amikor az EFTA-Bíróság megsemmisítette a Hatóságnak a szabályt jóváhagyó határozatát. A norvég hatóságok 2016. január 1-jei hatállyal, a hivatalos vizsgálati eljárás lezárultáig felfüggesztették a vizsgálat tárgyát képező mentességi szabály alkalmazását.

(50)

A Hatóságnak a 61. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján, és az RTI-vel összhangban azt kell vizsgálnia, hogy a mentességi szabály összeegyeztethető-e az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével.

(51)

A mobil szolgáltatásokra vonatkozó mentességi szabály alapján olyan vállalkozások, amelyek nem a támogatható területen kerültek nyilvántartásba vételre, csökkentett társadalombiztosítási járulék fizetésére jogosultak, ha és amennyiben a támogatott térségben végeznek gazdasági tevékenységet. Sem az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontjában, sem az RTI-ben (sem pedig az általános csoportmentességi rendelet (23) regionális támogatási szabályaiban) nem szerepel olyan követelmény, mely szerint a regionális támogatások kedvezményezettjeit a támogatott területeken kellett, hogy nyilvántartásba vegyék.

(52)

A regionális támogatások csak akkor lehetnek hatékonyak a hátrányos helyzetű térségek gazdasági fejlődésének előmozdításában, ha a támogatás nyújtása e területeken további beruházások vagy a gazdasági tevékenység ösztönzése céljából történik (24). Az RTI regionális beruházási támogatást és regionális működési támogatást egyaránt lehetővé tesz. A regionális beruházási támogatásnak a Hatóság által jóváhagyott norvég regionális támogatási térképen (25) szereplő területeken végrehajtott beruházásokhoz kell vezetnie. A regionális működési támogatást kissé eltérő szempontok alapján kell vizsgálni. A regionális működési támogatás csak akkor tartozhat az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése c) pontjának hatálya alá, ha azt azoknak az egyedi vagy állandó hátrányoknak a kezelése céljából nyújtják, amelyekkel a hátrányos helyzetű régiókban gazdasági tevékenységeket végző vállalkozásoknak szembe kell nézniük (26). E tekintetben az RTI 16. pontja előírja: „A működési támogatás akkor tekinthető összeegyeztethetőnek, ha célja (…) a rendkívül ritkán lakott térségekben az elnéptelenedés megelőzése vagy csökkentése.”

(53)

Nem kérdés, hogy magának a programnak a földrajzi hatálya hátrányos helyzetű régiókra szorítkozik. E határozat hatálya a mentességi szabályra korlátozódik. A kérdés az, hogy összeegyeztethető-e az állami támogatási szabályokkal az említett szabály, amely megengedi, hogy a program hatálya alá tartozó régiókon kívül nyilvántartásba vett vállalkozások igénybe vegyék a támogatást, amennyiben a hátrányos helyzetű régiókban végeznek gazdasági tevékenységet.

(54)

A Hatóság egyetért a norvég hatóságokkal abban, hogy a szabály nem értékelhető a differenciált 2014–2020-as társadalombiztosítási járulékrendszertől függetlenül, amelynek részét képezi. E tekintetben a Hatóság utal arra, hogy 225/14/COL sz. határozatában már értékelte az említett rendszert, és megállapította, hogy az az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével. Ebben a határozatban a Hatóság megállapította, hogy a szabályozás egy jól körülhatárolt közérdekű célkitűzés megvalósításához járul hozzá (27), hogy szükség van állami beavatkozásra (28), hogy a szabály megfelelő (29), hogy ösztönző hatással bír (30), arányos (31), és nincsenek a versenyre és az EGT-államok közötti kereskedelemre gyakorolt indokolatlan negatív hatásai (32). Ezek az általános értékelési elvek a támogatási programokra mint egészre vonatkoznak. A Hatóság ezen általános értékelési elvek alapján nem vizsgálja külön a támogatási programok egyes konkrét szabályait.

(55)

Az a tény, hogy az EFTA-Bíróság megállapította, hogy a mentességi szabály a támogatási program többi részétől elválasztható (33), nem jelenti azt, hogy magát a szabályt a programtól függetlenül kell értékelni. Az elválaszthatóság kérdése azt jelenti, hogy egy rendszer valamely eleme olyan szorosan kapcsolódik-e a rendszer egészéhez, hogy attól logikusan nem választható el. Bár a mentességi szabály logikusan elválasztható a differenciált 2014–2020-as társadalombiztosítási járulékrendszertől abban az értelemben, hogy azt ki lehet emelni a rendszerből anélkül, hogy megfosztaná azt egy alapvető, a rendszerként való működéshez szükséges elemétől, a Hatóságnak a mentességi szabály összeegyeztethetőségének elemzését annak figyelembevételével kell végeznie, hogy az egy általános támogatási program részét képezi.

(56)

Ez az általános támogatási program központi eleme annak a kontextusnak, amelyben a mentességi szabály alkalmazásra kerül. A mentességi szabály valóban csak az általános rendszer szabályai alóli kivételként jelenik meg (34). Tágabb értelemben véve, a Hatóságnak ezért azt is figyelembe kell vennie, hogy ezt az általános rendszert (a mentességi szabály kivételével) érvényesen az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetőnek nyilvánították.

(57)

A norvég hatóságok áttekintést nyújtottak a mentességi szabály pénzügyi hatásairól (lásd a fenti (20) pontot és a táblázatot).

(58)

A mentességi szabály, csakúgy, mint az a program, amelynek részét képezi, regionális célt szolgál. Célja, hogy a támogatható területeken ösztönözze a munkahelyteremtést. A munkahelyteremtés ösztönzése azonban csak eszköz a támogatás céljának – az elnéptelenedés csökkentése vagy megelőzése – eléréséhez. A támogatás összeegyeztethetőségének értékelése során feltétlenül figyelembe kell venni az intézkedés szélesebb körű gazdasági hatásait.

(59)

A Hatóság véleménye szerint a norvég hatóságok már bizonyították, hogy a támogatható területeken állami beavatkozásra van szükség a gazdasági tevékenységek ösztönzése érdekében. Ez az igény a támogatható területeken gazdasági tevékenységet végző valamennyi vállalkozásra egyformán érvényes, függetlenül attól, hogy ott vannak-e nyilvántartásba véve vagy sem. Ezenkívül a norvég hatóságok beadványai megfelelően igazolták, hogy a mobil szolgáltatások támogatása ösztönzi a gazdasági tevékenységet a támogatható területeken. Ez összhangban van az RTI 6. és 71. pontjával, amelyek a gazdasági tevékenységet ösztönző támogatásokra vonatkoznak. A Kimek és az NHO Finnmark úgy vélték, hogy a támogatást a támogatható övezetekben bejegyzett vállalatokra kell korlátozni. A Hatóság ezzel szemben azon a véleményen van, hogy a mobil szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások ugyanazokkal a kihívásokkal (éghajlatváltozás, az alvállalkozóktól való távolság) szembesülnek, mint a helyben nyilvántartásba vett vállalkozások. E tekintetben a Hatóság megjegyzi, hogy az érdekelt felek, a Kimek és az NHO Finnmark egyetlen olyan konkrét kihívásra sem tudtak hivatkozni, amely a helyben bejegyzett vállalkozások számára jobban megnehezítené a működést, mint a támogatható területeken mobil szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások esetében.

(60)

Másrészt, a Hatóság azon a véleményen van, hogy a norvég hatóságok nem bizonyították, hogy a mobil szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások a támogatható területeken helyi munkaerőt hosszú távon alkalmaznak. A norvég hatóságok nem hivatkoztak olyan gazdasági elméletekre vagy általános megfontolásokra, amelyek alátámasztanák azt az állítást, hogy a munkavállalókat hosszú távon alkalmazzák. Ennek fényében a Hatóság úgy véli, a norvég hatóságok nem bizonyították, hogy a mentességi szabály állandó munkahelyek teremtéséhez vezet a támogatható területeken. Ez azonban a regionális támogatás összeegyeztethetősége tekintetében nem abszolút követelmény (35). Amint a Hatóság fentebb megjegyezte, a regionális támogatás nyújtásának célja a gazdasági tevékenység ösztönzése. Ez attól függetlenül érvényes, hogy a gazdasági tevékenységet végző vállalkozást az adott területen vették-e nyilvántartásba vagy sem.

(61)

A mentességi szabály közvetettebb hatásaival kapcsolatban a norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a közvetett hatások nem csupán a mobil munkavállalók által az árukra és szolgáltatásokra fordított kiadások növekedésének formájában jelentkeznek, hanem a helyi vállalkozásoknak átadott ismeretek és készségek formájában is. A támogatási program nem egy adott ágazatra szabva került kialakításra, hanem az a norvégiai gazdasági ágazatok többségére vonatkozik (36). A Hatóság a program átfogó jellege miatt egyetért a norvég hatóságokkal abban, hogy az intézkedés közvetett hatásainak értékelését átfogó szemléletmóddal kell végezni. Ugyanakkor a mentességi szabály tényleges hatásainak vizsgálata céljából hasznos lehet egyes ágazatok tanulmányozása. A norvég hatóságok tanulmányokat nyújtottak be annak alátámasztására, hogy a mobil szolgáltatások közvetve kedvező hatást gyakorolnak a támogatható területekre. Amint a Hatóság fentebb megjegyezte, a norvég hatóságok két tanulmányra hivatkoztak, amelyek a Norvégia északi részén végzett kőolaj-feltárási és -kitermelési tevékenységek hatásait vizsgálták. A Finnmarkban folytatott Snøhvit kőolajprojektet bemutató első tanulmány szerint annak a foglalkoztatásra gyakorolt közvetlen hatása 230 emberév, közvetett hatása pedig további 170 emberév volt. A második tanulmányból kiderül, hogy a kőolajágazatból származó jelentős közvetett hatás a „magánszolgáltatások” megjelölésű ágazatban jelentkezik, amely magában foglalja a következőket: szakmai, tudományos és műszaki tevékenységek, személyi állomány biztosítása, gépek és szállítóeszközök bérbeadása, jogi és könyvelési szolgáltatások, építészeti tevékenységek, szálloda- és éttermi szolgáltatások, szennyvízzel és hulladékkal kapcsolatos szolgáltatások.

(62)

A Hatóság véleménye szerint ezek a vizsgálatok jelentős pozitív közvetett hatásokat mutatnak. Mivel azonban a közvetett hatásokat nem lehet könnyen elkülöníteni, a vizsgált intézkedéshez hasonló intézkedések hatásaira vonatkozó általános megfontolásoknak jelentős súllyal kell bírniuk. A Hatóság meggyőződése, hogy a mobil szolgáltatások támogatása hozzájárul a helyi áruk és szolgáltatások értékesítéséhez, és ezáltal a helyi gazdasághoz. Ez különösen azokra az alkalmazottakra vonatkozik, akik a rövid és középtávon ingáznak a helyszínre, mivel valószínűleg szállodában szállnak meg, vendéglőben étkeznek stb. Ennek fényében a Hatóság meg van győződve arról, hogy a mentességi szabály olyan jelentős közvetett hatásokkal jár, amelyek hozzájárulnak a rendkívül ritkán lakott területek elnéptelenedésének megelőzéséhez vagy csökkentéséhez.

(63)

A Kimek azzal érvel, hogy a nyílt tengeri mobil munkavállalók foglalkoztatása semmilyen lényegi módon nem járul hozzá a helyi gazdasághoz. Ők a fúrótorony platformján élnek, szabad idejük nagy részét ott töltik, és kizárólag ott étkeznek. A Hatóság megjegyzi, hogy bizonyos munkavállalók munkakörülményeik jellege miatt kevésbé járulnak hozzá a mentességi szabályok közvetett hatásaihoz. A mentességi szabály azonban nem korlátozódik egy bizonyos ágazatra, hanem inkább olyan horizontális szabály, amely minden ágazatban alkalmazandó.

(64)

Az a személy, aki bizonyos szintű ismereteket és készségeket igénylő mobil szolgáltatásokat nyújt, képes arra, hogy ezek az ismereteket és a készségeket helyi vállalkozásoknak átadja. A Hatóság utal arra a Kimek által tett észrevételre, mely szerint nem érti, miként előzheti meg vagy csökkentheti az elnéptelenedést az, hogy a mobil szolgáltatásokat nyújtó alkalmazottak ismereteket és készségeket adnak át a támogatható területeken működő vállalkozásoknak. A Hatóság véleménye szerint ismeretekre és készségekre számos gazdasági tevékenység végzéséhez szükség van, ezért ezek lényegesek a támogatható területeken a foglalkoztatás fenntartása céljából. Különösen azok a helyi vállalkozások, amelyek a mobil szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokkal közös projektekben vesznek részt (például nagy építési projektek), olyan helyzetben vannak, hogy ismereteket, készségeket és tapasztalatot szerezhetnek az ilyen típusú projektek által megkövetelt munka során. Ezek az előnyök aztán a helyben nyilvántartásba vett vállalkozásoknál maradnának. Ezen túlmenően a helyben nyilvántartásba vett vállalkozások ismereteket és készségeket szerezhetnek azáltal, hogy mobil tevékenységeket (például tanácsadási vagy más szakértői munkát) végző vállalkozásokkal dolgoznak együtt, amennyiben a norvég jog értelmében ezek a tevékenységek „mobil tevékenységeknek” minősíthetők. A Hatóság egyetért a norvég hatóságokkal abban, hogy az ismereteknek és készségeknek a mobil munkavállalók által helyben bejegyzett vállalkozások számára történő átadása fontos tényező lehet a szakképzett munkaerő foglalkoztatásának fenntartásában a támogatható területeken, és ezáltal jelentősen hozzájárulhat e területek elnéptelenedésének megelőzéséhez vagy csökkentéséhez.

(65)

Az ismeretek és készségek átadásán túlmenően a helyi vállalkozások olyan szakképzett munkaerőhöz tudnak alacsonyabb költséggel hozzájutni, amely egyébként nem állna rendelkezésre. Ez hasznos a helyi vállalkozások számára, mivel az olcsóbb mobil szolgáltatások vonzóbbá és nyereségesebbé teszik vállalkozások üzemeltetését a támogatható térségekben. Ezen túlmenően a mentességi szabály a támogatható területen működő valamennyi gazdasági szereplő részére azonos helyzetet teremt az e területen folytatott tevékenységük időtartamára vonatkozó társadalombiztosítási költségeik tekintetében.

(66)

Összefoglalva, a Hatóság úgy véli, hogy a norvég hatóságok megfelelően igazolták, hogy a mobil szolgáltatásokhoz nyújtott támogatások hozzájárulnak a pozitív közvetett hatásokhoz a támogatható területeken árukra és szolgáltatásokra fordított kiadások növekedésének formájában, ami pedig előnyös a támogatható területek munkaerőpiacai számára. A Hatóság meggyőződése továbbá, hogy a mobil szolgáltatásokhoz nyújtott támogatások hozzájárulnak a szakképzett munkaerő alacsonyabb költséggel történő biztosításához valamint az ismereteknek és készségeknek a helyben bejegyzett vállalkozások részére történő továbbításához, ami létfontosságú a támogatható területeken végzett számos gazdasági tevékenység folytatásához. Következésképpen a mentességi szabály hozzájárul a rendkívül ritkán lakott területek elnéptelenedésének megelőzéséhez vagy csökkentéséhez.

(67)

Ami a mentességi szabálynak a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt hatását illeti, a norvég hatóságok érvelése szerint a mentességi szabály egyenlő versenyfeltételeket teremt a hátrányos helyzetű térségekben tevékenykedő valamennyi vállalkozás számára, mivel bármely EGT-beli székhelyű vállalkozásra egyformán alkalmazandó. A Norvégia területén kívül nyilvántartásba vett társaságok, amelyek munkavállalókat küldenek a támogatható területekre és társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelesek, igénybe vehetik a mentességi szabályt, ha a releváns feltételek teljesülnek. Ha a mentességi szabály nem létezne, ezek a társaságok kénytelenek lennének regisztrált telephelyet létrehozni a támogatható területen annak érdekében, hogy ugyanazok az adózási szabályok vonatkozzanak rájuk, mint a Norvégiában bejegyzett társaságokra. Ez akadályozná a piacra lépést, ami ellentétes lenne az RTI 134. pontjának logikájával, amely szerint: „Amennyiben a támogatás szükséges és arányos a (…) közös célkitűzés eléréséhez, a támogatás negatív hatásait valószínűleg ellensúlyozzák a pozitív hatások. Néhány esetben azonban a támogatás a piaci struktúra, illetve az ágazat vagy az iparág jellemzőinek változását eredményezheti, ami jelentősen torzíthatja a versenyt a piacra lépés vagy a piacról kilépés korlátai, a helyettesítő hatások, vagy a kereskedelmi forgalom eltolódása révén. Az ilyen esetekben az azonosított negatív hatásokat valószínűleg nem ellensúlyozzák a pozitív hatások.” Erre tekintettel a Hatóság úgy véli, a mentességi szabály biztosítja azt, hogy ne jelentkezzenek a versenyre és a piacra jutásra gyakorolt indokolatlan negatív hatások. Ez pozitív jellemző az RTI 3. pontja fényében, amely szerint a regionális támogatások értékelésekor a regionális fejlesztéshez nyújtott támogatások szükségességét kell mérlegelni, egyenlő feltételeket biztosítva az EGT-államok között. A Hatóság, mint fentebb is rámutatott, nem találja meggyőzőnek a Kimek azon állítását, miszerint a támogatható területen bejegyzett vállalkozások állandóbb jellegű nehézségekkel küzdenek, mint azok a vállalkozások, amelyek ideiglenesen küldik a térségbe dolgozni az alkalmazottaikat. Ellenkezőleg, a támogatható zónán kívül bejegyzett vállalkozások – többek között a személyzet szállítási és elszállásolási költségei miatt – versenyhátrányba kerülnek a helyi cégekkel szemben.

(68)

A mobil szolgáltatásokat végző vállalkozásoknak bizonyos mértékben lehetőségük van a támogatható térségben alegységeket bejegyeztetni. A támogatható térségben nyújtott mobil szolgáltatásokra vonatkozó mentességi szabály hiányában eltérő bánásmód valósulna meg annak függvényében, hogy a szolgáltatást nyújtó vállalkozás létrehozott-e alegységet a támogatható térségben. Fennáll annak a veszélye, hogy ez erőteljesebben érintené a külföldön bejegyzett vállalkozásokat, mint a Norvégiában bejegyzetteket. A nem Norvégiában bejegyzett vállalkozások – különösen a kkv-k – feltételezhetően kevésbé részletes ismeretekkel rendelkeznek a vállalkozások nyilvántartásba vételére vonatkozó norvég szabályok sajátosságairól és azoknak a társadalombiztosítási díjakra gyakorolt hatásairól. Ennek fényében a Hatóság álláspontja szerint a mentességi szabály biztosítja az EGT-államok közötti versenyre és kereskedelemre gyakorolt indokolatlan negatív hatások (a piacra lépést gátló akadályok létrehozása és a kereskedelmi forgalom eltolódása) elkerülését, ami összhangban van az RTI 134. pontjával.

(69)

A norvég hatóságok legutóbbi észrevételei alapján úgy tűnik, hogy a norvég munkajog alapján nem tapasztalható indokolatlan különbség a mobil szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokkal és a helyben bejegyzett vállalkozásokkal szembeni bánásmód tekintetében, amint ezt az érdekelt felek állítják. A Hatóság ezért ezt az érvet a továbbiakban nem veszi figyelembe.

(70)

A fentiekre tekintettel a Hatóság megállapítja, hogy a mentességi szabály az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével.

(71)

A fentiek alapján a Hatóság megállapítja, hogy a differenciált 2014–2020-as társadalombiztosítási járulékrendszer keretén belül a mobil szolgáltatásokra vonatkozó mentességi szabály összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével. Következésképpen a szabály a támogatási program Hatóság általi jóváhagyásának lejártáig, 2020. december 31-ig engedélyezett,