19.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 76/1

(1)

A külső fellépésekre vonatkozó garanciaalapot (a továbbiakban: az alap) a 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet (2) szabályozza.

(2)

Az alap forrásai a következők: évi egyszeri, az Unió általános költségvetéséből származó befizetések, az alap befektetett forrásaiból származó kamatjövedelem és a nem teljesítő adósoktól behajtott összegek.

(3)

Az Európai Beruházási Banknak (a továbbiakban: EBB) az uniós költségvetési garanciával fedezett finanszírozási műveleteivel összefüggésben keletkező, kockázati prémiumból származó bevételeket az alapba kell befizetni.

(4)

Amennyiben az alap összege meghaladja az összes fennálló uniós tőkekötelezettség 10 %-át, a többletösszeget vissza kell fizetni az Unió általános költségvetése részére, annak érdekében, hogy az Unió általános költségvetése nagyobb védelmet élvezzen azzal a további potenciális nemteljesítési kockázattal szemben, amely a menekültek, migránsok, fogadó- és tranzitközösségek, valamint származási országbeli közösségek hosszú távú gazdasági rezilienciájának biztosítására, mint a migráció kiváltó okainak kezelésére szolgáló stratégiai intézkedésre irányuló EBB-finanszírozási műveletekkel kapcsolatban merül fel.

(5)

A 480/2009/EK, Euratom rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk a következő franciabekezdéssel egészül ki:

2.

A 3. cikk harmadik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben az alap összege meghaladja az Unió összes fennálló tőkekötelezettségének 10 %-át, a többletösszeget vissza kell fizetni az Európai Unió általános költségvetése részére. A többletet az n. év elején kell kiszámítani és egyetlen tranzakcióval kell az Európai Unió n + 1. évre vonatkozó általános költségvetése bevételi kimutatásának külön fejezetébe befizetni, az Unió összes fennálló tőkekötelezettsége összegének 10 %-a és az alap nettó eszközállományának értéke között az n – 1. év végén fennálló különbség alapján.”

3.

A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

A Bizottság az EBB-t bízza meg az alap pénzügyi irányításával.

A Bizottság 2019. június 30-ig független külső értékelést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az, hogy az alap és az Európai Fenntartható Fejlődési Alap pénzügyi irányításával a Bizottságot, az EBB-t vagy közösen mindkettőt bízzák meg, figyelembe véve a vagyonkezelési szolgáltatások összehasonlítása során használt releváns technikai és intézményi kritériumokat, többek között az adott intézmények műszaki infrastruktúráját, az általuk nyújtott szolgáltatások költségeinek összehasonlítását, intézményi felépítésüket, a jelentéstételt, a teljesítményt, az elszámoltathatóságot és az egyes intézmények szakértelmét, valamint az Európai Unió általános költségvetésére vonatkozó egyéb vagyonkezelési megbízásokat. Az értékeléshez adott esetben jogalkotási javaslatot kell mellékelni.”

4.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

A Bizottság minden év május 31-ig az előző naptári évre vonatkozó éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek az alap kezeléséről. Az éves jelentésnek tartalmaznia kell az alap előző naptári év végi pénzügyi helyzetének bemutatását és a működésére vonatkozó információkat, a pénzügyi mozgásokat, valamint a jelentős ügyleteket, továbbá a pénzügyi beszámolókkal kapcsolatos releváns információkat, többek között a garantált hitelek fennálló tőketartozásával, illetve az alap eszközeivel kapcsolatos, az előző naptári évre vonatkozó részletes információkat, valamint a következtetéseket és a tanulságokat. A jelentésnek információkat kell tartalmaznia továbbá az alap előző naptári év végi pénzgazdálkodásáról, teljesítményéről és kockázatáról. Első alkalommal 2019-ben, majd ezt követően háromévente a jelentésben szerepeltetni kell a 3. cikk második bekezdésében említett 9 %-os célérték, valamint a 3. cikk harmadik bekezdésében említett 10 %-os küszöbérték megfelelőségének értékelését is.”

19.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 76/3

(1)

A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) létrehozta az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmének rendszerét annak érdekében, hogy előmozdítsa az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságos módon történő csökkentését.

(2)

2014. októberi ülésén az Európai Tanács kötelezettséget vállalt arra, hogy az Unió a teljes üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 40 %-kal csökkenti. A gazdaság minden ágazatának hozzá kell járulnia az említett kibocsátáscsökkentések eléréséhez, és ezt a célt a leginkább költséghatékony módon az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere („EU ETS”) révén kell megvalósítani 2030-ig, a 2005-ös szinthez képest 43 %-os csökkentést elérve. Ezt megerősítette az Unió és a tagállamok tervezett nemzetileg meghatározott kibocsátáscsökkentésre vonatkozó kötelezettségvállalása is, amelyet 2015. március 6-án benyújtottak az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) titkárságának.

(3)

Az UNFCCC keretében 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodás (a továbbiakban: „Párizsi Megállapodás”) 2016. november 4-én lépett hatályba. A megállapodás részes felei megállapodtak abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 °C-kal magasabb hőmérsékletszint alatt tartják, és törekednek arra, hogy a hőmérsékletemelkedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5 °C mértékre korlátozódjon. A felek megállapodtak továbbá abban is, hogy rendszeresen számba veszik a Párizsi Megállapodás végrehajtását, annak érdekében, hogy értékeljék a megállapodás céljának és hosszú távú célkitűzéseinek teljesítése terén elért közös eredményeket.

(4)

Összhangban a társjogalkotóknak a 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (6) kifejezett kötelezettségvállalásával, a gazdaság minden ágazatának hozzá kell járulnia az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. A Párizsi Megállapodás keretében az Unió és a tagállamok vállalták egy, a gazdaság egészére vonatkozó kibocsátáscsökkentési cél teljesítését. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet („IMO”) jelenleg is erőfeszítéseket tesz a nemzetközi tengeri kibocsátások korlátozására, amelyet ösztönözni kell. Az IMO elindított egy folyamatot, amelynek célja, hogy 2018-ban elfogadjon egy kezdeti kibocsátáscsökkentési stratégiát a nemzetközi tengeri szállításból eredő üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. Az említett kezdeti stratégia részeként egy ambiciózus kibocsátáscsökkentési cél elfogadása vált sürgőssé, amely fontos annak biztosításához is, hogy a nemzetközi tengeri szállítás kellő módon hozzájáruljon azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Párizsi Megállapodásban meghatározott célkitűzés megvalósítása érdekében az átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 °C alatt tartsák. A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie ezt a folyamatot, és legalább évente be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az IMO keretében milyen eredményeket sikerült elérni egy ambiciózus kibocsátáscsökkentési cél és az ahhoz kapcsolódó intézkedések elérése terén, annak biztosítása érdekében, hogy a Párizsi Megállapodás céljainak megvalósításához szükséges erőfeszítésekhez az ágazat megfelelő módon járuljon hozzá. Az IMO és az Unió fellépéseinek 2023-tól kell kezdődniük, ideértve az elfogadásra és a végrehajtásra vonatkozó előkészületeket és e kérdések összes érintett fél általi kellő megfontolását is.

(5)

A 2014. októberi Európai Tanács következtetéseiben megerősítette, hogy egy jól működő, megújított EU ETS és egy, a piacot stabilizáló eszköz lesz a legalább 40 %-os kibocsátáscsökkentési cél elérésének legfontosabb európai eszköze, amely keretében 2021-től kezdődően az éves csökkentési tényező 2,2 % lesz. Az Európai Tanács azt is megerősítette, hogy az ingyenes kiosztás nem szűnik meg, és a jelenleg meglévő intézkedések 2020 után is érvényben maradnak a kibocsátásáthelyezés éghajlat-politikából adódó kockázatának a megelőzése érdekében – mindaddig, amíg más jelentős gazdaságok nem tesznek hasonló mértékű erőfeszítéseket –, az árverésre bocsátott kibocsátási egységek arányának csökkentése nélkül. Az árverésre bocsátott kibocsátási egységek részarányát százalékos adatként kell kifejezni a 2003/87/EK irányelvben annak érdekében, hogy javuljon a beruházási döntésekkel kapcsolatos tervezési biztonság, nőjön az átláthatóság, továbbá, hogy egyszerűbbé és érthetőbbé váljon az egész rendszer.

(6)

Alapvető uniós prioritás egy ellenállóképes energiaunió létrehozása annak érdekében, hogy biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia álljon a polgárok és az ipar rendelkezésére. Ennek megvalósítása érdekében az EU ETS révén – amely az uniós éghajlat-politika sarokköve – folytatni kell az ambiciózus éghajlat-politikai fellépést, továbbá az energiaunió egyéb vonatkozásaival kapcsolatban is előrelépésre van szükség. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós éghajlat- és energiapolitikai keretben elfogadott ambíció megvalósítása hozzájárul az észszerű szén-dioxid-ár kialakításához, és továbbra is ösztönzi az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony csökkentését.

(7)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdése szerint az uniós politika a szennyező fizet elven alapul, és ennek alapján a 2003/87/EK irányelv a teljes árverés fokozatosan kialakítandó rendszerére történő átállást irányozza elő. A kibocsátásáthelyezés elkerülése indokolttá teszi a teljes árverésre történő átállás ideiglenes elhalasztását, és a kibocsátási egységeknek az ipar számára biztosított célzott és ingyenes kiosztását azok a valódi kockázatok is indokolttá teszik, amelyeket az üvegházhatású gázok kibocsátásának emelkedése jelent olyan harmadik országokban, amelyek iparára nem vonatkoznak hasonló szén-dioxid-kibocsátási korlátozások, mindaddig, amíg más meghatározó gazdaságok nem hoznak hasonló éghajlat-politikai intézkedéseket.

(8)

Az általános szabály a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítése marad, az ingyenes kiosztás kivételt képez. A Bizottság hatásvizsgálata rámutat arra, hogy az árverésre bocsátott kibocsátási egységek részaránya a 2013-tól 2020-ig tartó időszakban 57 %. Elvben ennek a részaránynak 57 %-nak kell maradnia. Ez a részarány a tagállamok nevében árverésre bocsátott kibocsátási egységekből áll, ideértve az új belépők számára elkülönített, de ki nem osztott kibocsátási egységeket, az egyes tagállamok villamosenergia-termelésének modernizációjára szolgáló kibocsátási egységeket és azokat a kibocsátási egységeket, amelyeket csak egy későbbi időpontban fognak árverésre bocsátani, mivel azokat az (EU) 2015/1814 európai parlamenti és tanácsi határozattal (7) létrehozott piaci stabilizációs tartalékba helyezték. Ennek a részaránynak tartalmaznia kell 75 millió, az innováció támogatására szolgáló kibocsátási egységet is. Amennyiben 2030 előtt az ingyenes kibocsátási egységek iránti igény szükségessé teszi az egységes ágazatközi korrekciós tényező alkalmazását, a 2021. január 1-jén kezdődő tízéves időszakban az árverésre bocsátott kibocsátási egységek részarányát legfeljebb a kibocsátási egységek teljes mennyiségének 3 %-ával csökkenteni kell. A szolidaritás, a gazdasági növekedés és az energiahálózatok összekapcsolása céljának szem előtt tartásával a tagállamok által árverésre bocsátott kibocsátási egységek 10 %-át az olyan tagállamok között kell elosztani, amelyeknek egy főre jutó, piaci áron számított bruttó nemzeti terméke (GDP) 2013-ban nem haladta meg az uniós átlag 90 %-át, míg a többi kibocsátási egységet a hitelesített kibocsátások alapján az összes tagállam között kell elosztani. Meg kell szüntetni bizonyos, az uniós átlagnál 20 %-kal magasabb egy főre jutó átlagos jövedelemszinttel rendelkező tagállamok számára biztosított azt az eltérést, amely a 2013-tól 2020-ig tartó időszakban az említett elosztáshoz kapcsolódik.

(9)

Az uniós és a nemzeti klímapolitikák közötti kölcsönhatásokra tekintettel a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy villamosenergia-termelő létesítményeknek a területükön történő bezárása esetén töröljék az árverésre bocsátandó kibocsátási egységeik mennyiségét. Annak érdekében, hogy az üzemeltetők és a piaci szereplők számára biztosítani lehessen a kiszámíthatóságot az árverés céljából rendelkezésre álló kibocsátási egységek mennyiségét illetően, a kibocsátási egységek törlésének lehetőségét ilyen esetekben az érintett létesítmény által a bezárását megelőző öt év alatt teljesített átlagos hitelesített kibocsátásnak megfelelő mennyiségre kell korlátozni.

(10)

Annak érdekében, hogy az uniós kibocsátáscsökkentés környezetvédelmi előnyeit meg lehessen őrizni – amíg harmadik országok fellépései nem nyújtanak hasonló ösztönzést az iparnak a kibocsátások csökkentéshez –, a kibocsátásáthelyezés valódi kockázatának kitett ágazatokban és alágazatokban fenn kell tartani az átmeneti ingyenes kiosztást. Az EU ETS működése során szerzett tapasztalatok megerősítették, hogy az egyes ágazatok és alágazatok eltérő mértékben vannak kitéve a kibocsátásáthelyezés kockázatának, valamint azt, hogy az ingyenes kiosztás megakadályozza a kibocsátásáthelyezést. Míg egyes ágazatokban és alágazatokban magasabbnak tekinthető a kibocsátásáthelyezés kockázata, más ágazatok a piaci részesedésük csökkenése nélkül a kibocsátási költségek egy jelentős részét be tudják építeni a termékek áraiba kibocsátásaik fedezése céljából, és csak a költségek fennmaradó része hárul rájuk, ennek következtében esetükben a kibocsátásáthelyezés kockázata alacsony.

A Bizottságnak kereskedelmük és kibocsátásaik intenzitása alapján meg kell határoznia és differenciálnia kell az érintett ágazatokat annak érdekében, hogy jobban be lehessen azonosítani azokat az ágazatokat, amelyek kitettek a kibocsátásáthelyezés valódi kockázatának. Amíg az ágazatok és alágazatok értékelése négy számjegyű szinten (NACE-4 kód) történik, számítani kell olyan különleges körülményekre is, amelyek fennállása esetén helyénvaló lehet biztosítani azt a lehetőséget, hogy az ágazatok vagy alágazatok hat vagy nyolc számjegyű szinten (Prodcom) alapuló értékelést kérjenek. Ezt a lehetőséget biztosítani kellene az olyan ágazatok és alágazatok esetében, amelyek korábban nyolc számjegyű szinten (Prodcom) a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitettnek minősültek, tekintettel arra, hogy bizonyos NACE-kódok – különösen a .99 végződésűek – „máshová nem besorolt” („m.n.s.”), heterogén tevékenységeket is magukban foglalnak. Ha valamely ágazat vagy alágazat esetében alkalmazni kell a finomítókra vonatkozó referenciaértéket és mellette másik termék-referenciaértéket is, ezt a körülményt figyelembe kell venni, hogy adott esetben a kibocsátásáthelyezés kockázatát kvalitatív módon elemezni lehessen annak biztosítása érdekében, hogy a finomítókban és vegyi üzemekben egyaránt előállított termékekre egyenlő versenyfeltételek vonatkozzanak. Amennyiben a kereskedelem és a kibocsátások intenzitására vonatkozó kritériumok alapján magasabb érték alakul ki, mint az a küszöbérték, amelynek meghatározása annak figyelembevételével történik, hogy az érintett ágazatoknak és alágazatoknak mennyiben van lehetőségük a költségeknek a termékek árába való beépítésére, úgy kell tekinteni, hogy az adott ágazat vagy alágazat kitett a kibocsátásáthelyezés kockázatának. Más ágazatra és alágazatra úgy kell tekinteni, hogy őket nem, vagy csak kis mértékben fenyegeti a kibocsátásáthelyezés kockázata. A villamosenergia-termelésen kívüli ágazatok és alágazatok azon lehetőségének figyelembe vétele, hogy beépítik a költségeket a termékek áraiba, szintén az extraprofit csökkenését fogja eredményezni. Amennyiben a 87/2003/EK irányelv 30. cikke szerinti felülvizsgálat során másként nem határoznak, a kibocsátásáthelyezés kockázatának nem, vagy csak kis mértékben kitett ágazatok és alágazatok részére juttatott ingyenes kiosztásokat – a távfűtés kivételével – 2026 után egyenlő mennyiségekkel csökkenteni kell, hogy az ingyenes kiosztás 2030-ban megszűnjön.

(11)

A 2013 óta alkalmazandó referenciaértékeket felül kell vizsgálni az extraprofit elkerülése érdekében, valamint az érintett ágazatokban 2007 és 2008 folyamán, valamint minden olyan későbbi időszakban végbement technológiai fejlődés tükrözése érdekében, amelyre vonatkozóan ingyenes kiosztásokat határoznak meg a 2003/87/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően. Annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az érintett ágazatok technológiai fejlődését, és a létesítményeknek történő ingyenes kiosztások referenciaértékeit – amelyeket a 2007-es és 2008-as évekből származó adatok alapján határoztak meg – hozzá lehessen igazítani az adott kiosztási időszakok referenciaértékeihez, rendelkezni kell arról, hogy a referenciaértékeket a megfigyelt javulásnak megfelelően naprakésszé kell tenni. A kiszámíthatóság érdekében ezt egy olyan tényező alkalmazásával kell megvalósítani, amely a különböző ágazatok technológiai fejlődéséről a legjobb értékelést adja, és amely a létesítményekből származó megbízható, objektív és ellenőrzött adatokon alapul, figyelembe véve a leghatékonyabb 10 %-ba tartozó létesítmények átlagos teljesítményét, hogy a referenciaértékek a tényleges fejlődési ütemet tükrözzék. Amennyiben az adatok a 2007–2008-as érték 0,2 %-ánál kevesebb vagy 1,6 %-ánál több éves csökkenést mutatnak az adott időszak tekintetében, a vonatkozó referenciaértéket a fejlődés tényleges ütemétől eltérő mértékben kell kiigazítani a kibocsátáscsökkentési ösztönzők fenntartása és az innováció megfelelő jutalmazása érdekében. A 2021-től 2025-ig tartó időszak vonatkozásában ezeket a referenciaértékeket a 2008 és 2021-től -2025-ig tartó időszak közepe közötti minden egyes év tekintetében vagy 0,2 %-kal vagy 1,6 %-kal kell kiigazítani, ami a 2013-tól 2020-ig tartó időszakban alkalmazandó értékhez képest 3 %-os, illetve 24 %-os javulást eredményezne. A 2026-tól 2030-ig tartó időszak vonatkozásában a referenciaértékeket ugyanezen módon kell kiigazítani, ami a 2013-tól 2020-ig tartó időszakban alkalmazandó értékhez képest 4 %-os, illetve 32 %-os javulást eredményezne. Annak biztosítása céljából, hogy az aromás vegyületek, a hidrogén és a szintézisgáz finomítókban és vegyi üzemekben történő előállítása egyenlő versenyfeltételek mellett történjen, ezek referenciaértékeit továbbra is hozzá kell igazítani a finomítók referenciaértékeihez.

(12)

A létesítményeknek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek mértékének jobban kell igazodnia a létesítmények tényleges termelési szintjeihez. E célból a kiosztást időszakosan, szimmetrikus módon kell kiigazítani a termelés növekedésének és csökkenésének figyelembe vétele érdekében. Az ebben az összefüggésben felhasznált adatoknak hiánytalannak, következetesnek és független módon hitelesítettnek, továbbá ugyanolyan pontosnak és jó minőségűnek kell lenniük, mint az ingyenes kiosztás meghatározásához felhasznált adatoknak. A kiosztásokat érintő kiigazítások manipulálása és a velük való visszaélés megelőzésének, valamint bármilyen indokolatlan adminisztratív teher elkerülésének az érdekében, – figyelemmel a termelés változásaira vonatkozó értesítés tekintetében alkalmazandó határidőre, valamint figyelembe véve azt, hogy a kiosztásban bekövetkező változásokat hatékony, megkülönböztetéstől mentes és egységes módon kell elvégezni –, a vonatkozó küszöbértéket két év mozgó átlaga alapján kiszámított 15 %-ban kell megállapítani. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy megfontolja olyan további intézkedések megtételét, mint például a kiosztás megváltozásaira vonatkozó abszolút küszöbértékek alkalmazása, illetve amely a termelés változásaira vonatkozó értesítéskor alkalmazandó határidő módosítására vonatkozik.

(13)

Kívánatos lenne, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak megfelelően a tagállamok részben kompenzálják az olyan ágazatok vagy alágazatok bizonyos létesítményeit, amelyekről megállapították, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásához kapcsolódó költségek villamosenergia-áraikba történő beépítése miatt – többek között a hulladékgázok elégetésével előállított villamos energiának a létesítmények általi felhasználását illetően – jelentős mértékben kitettek a kibocsátásáthelyezés kockázatának. Amennyiben a tagállamok törekednek arra, hogy a kibocsátási egységek árveréséből származó bevételeik legfeljebb 25 %-át fordítsák közvetett költségek kompenzálására, azzal valószínűsíthetően egyaránt elősegítik az EU ETS célkitűzéseinek teljesülését, és megőrzik a belső piac és a versenyfeltételek integritását. A kompenzáció mértékére vonatkozó átláthatóság növelése érdekében a tagállamok rendszeresen tájékoztatják a nyilvánosságot a meghozott intézkedésekről és a kompenzációban részesült kedvezményezettekről, ugyanakkor biztosítják bizonyos információk bizalmas jellegének és a vonatkozó adatvédelmi megfontolásoknak a kellő mértékű figyelembevételét. Amennyiben valamely tagállam az árverésből származó bevételeinek jelentős részét a közvetett költségek kompenzálására fordítja, még inkább fontos, hogy nyilvánosságra hozza e döntésének okait. A kibocsátási költségek közvetett kompenzálását érintő állami támogatásra vonatkozó iránymutatásainak felülvizsgálatakor a Bizottságnak meg kell vizsgálnia többek között a tagállamok által nyújtott kompenzációra vonatkozó felső határértékek hasznosságát. A 2003/87/EK irányelv felülvizsgálata során meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó pénzügyi intézkedések mennyire alkalmasak a kibocsátásáthelyezés közvetett költségekből eredő jelentős kockázatának az elkerülésére, valamint meg kell fontolni az intézkedések további harmonizálásának – többek között egy harmonizált mechanizmus bevezetésének – a lehetőségét. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem közfinanszírozására 2020 után is fontos szerep hárul a források mozgósításában.

Az árverésből származó bevételeket ezért az éghajlat-politikai fellépések finanszírozására – ideértve az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást is – is fel kell használni a sérülékeny helyzetű harmadik országokban, különösen a legkevésbé fejlett országokban, többek között az UNFCCC Éghajlatváltozási Alapján keresztül. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására mozgósítandó összeg a nemzeti vállalások ambiciózusságától és minőségétől, az ezeken alapuló beruházási tervektől és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nemzeti szintű tervezésétől is függ. A szükséges szakpolitikák és beruházások potenciális társadalmi hatásait illetően a tagállamoknak az árverésből származó bevételeket a fentiek mellett arra kell fordítaniuk, hogy előmozdítsák az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való igazságos átállást azáltal, hogy a munkahelyek átrendeződése által leginkább érintett közösségekkel és régiókkal szociális párbeszédet folytatva elősegítik a munkaerő készségfejlesztését és más munkahelyekre történő átirányítását.

(14)

A szén-dioxid elkülönítése és geológiai tárolása („CCS”), az új megújulóenergia-technológiák, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és eljárások területén, így többek között a szén-dioxid környezetvédelmi szempontból biztonságos elkülönítése és hasznosítása („CCU”) szempontjából áttörést jelentő innovációk számára a 2003/87/EK irányelvből eredő legfőbb hosszú távú ösztönzőt az irányelv által létrehozott szén-dioxid-árjelzés, valamint az a tény jelenti, hogy a kibocsátási egységeket nem kell leadni az elkerült, illetve tartósan tárolt CO2-kibocsátások után. Ezenkívül a kereskedelmi CCS-létesítmények és az innovatív megújulóenergia-technológiák bemutatásának felgyorsítása érdekében már most is igénybe vett források kiegészítésére kibocsátási egységeket kell felhasználni garantált díjazásként az Unióban CCS- vagy CCU-létesítmények létrehozásáért, új megújulóenergia-technológiák alkalmazásáért és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és eljárások területén való ipari innovációért a megfelelő mennyiségben tárolt vagy elkerült CO2-kibocsátások után, feltéve, hogy létezik egy tudásmegosztásra vonatkozó megállapodás.

A 2021-től kezdődő időszakra rendelkezésre bocsátott kezdeti 400 millió kibocsátási egység mellett a piaci stabilizációs tartalékból 50 millió ki nem osztott kibocsátási egységgel ki kell egészíteni a 2013-tól 2020-ig tartó időszakban rendelkezésre álló 300 millió kibocsátási egységből fennmaradó azt a bevételt, amelyet még nem fordítottak innovációra, és a kapott összeget kellő időben az innováció támogatására kell fordítani. Attól függően, hogy az egységes ágazatközi korrekciós tényező alkalmazása szükségességének elkerülése érdekében milyen mértékben csökkentik az árverésre bocsátott kibocsátási egységek részarányát, az ezen alapba kerülő kibocsátási egységeket legfeljebb 50 millió egységgel növelni kell. E támogatás többségét az üvegházhatású gázok kibocsátásának hitelesített elkerüléséhez kell kötni, míg lehetővé kell tenni, hogy bizonyos támogatást előre meghatározott mérföldkövek elérése esetén is nyújtani lehessen, figyelemmel az alkalmazott technológiára és annak az ágazatnak a sajátos jellemzőire, amelyben a technológiát alkalmazzák. Mérföldköveket kell meghatározni annak érdekében, hogy a projektek számára biztosíthatók legyenek megfelelő pénzügyi erőforrások. Projektkategóriánként változhat, hogy a projektköltségek maximálisan milyen százalékban részesülhetnek támogatásban. Kellő figyelmet kell fordítani az olyan projektekre, amelyek Unió-szerte jelentős innovációs hatással járnak.

(15)

Görögország egy főre jutó, piaci áron számított GDP-je 2014-ben nem érte el az uniós átlag 60 %-át, ugyanakkor az ország nem kedvezményezettje a modernizációs alapnak, ezért számára lehetővé kell tenni, hogy kibocsátási egységeket igényeljen a területéhez tartozó szigeteken nyújtott villamosenergia-ellátás dekarbonizációjának társfinanszírozása céljából. Ezeket a kibocsátási egységeket a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében említett azon kibocsátási egységek maximális mennyiségéből kell elkülöníteni, amelyeket 2020. december 31-ig nem osztottak ki ingyenesen, és amelyeket a modernizációs alapra alkalmazandó szabályoknak megfelelően kell árverésre bocsátani.

(16)

A közös aukciós platformon rendezett árverésekre vonatkozó, az 1031/2010/EU bizottsági rendeletben (8) meghatározott szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban a kibocsátási egységek összes mennyiségének 2 %-át árverésre kell bocsátani, majd az ebből származó bevételből létre kell hozni egy modernizációs alapot. Attól függően, hogy az egységes ágazatközi korrekciós tényező alkalmazása szükségességének elkerülése érdekében milyen mértékben csökkentik az árverésre bocsátott kibocsátási egységek részarányát, a modernizációs alapba kerülő kibocsátási egységeket legfeljebb az összes kibocsátási egység 0,5 %-ának megfelelő egységgel növelni kell. Az olyan tagállamoknak, amelyeknek az egy főre jutó, piaci áron számított GDP-je 2013-ban alacsonyabb volt, mint az uniós átlag 60 %-a, jogosultaknak kell lenniük a modernizációs alapból történő támogatásra, és számukra lehetővé kell tenni, hogy 2030-ig az ingyenes kiosztás lehetőségének alkalmazásával eltérhessenek a villamosenergia-termelés tekintetében történő teljes árverés elvétől, ami azt a célt szolgálja, hogy átlátható módon előmozdítsa az e tagállamok energiaágazatának modernizációjára irányuló valódi beruházásokat, elkerülve mindeközben a belső energiapiac torzulásait. Az energiahatékonyság javítását célzó, a modernizációs alap keretébe tartozó beruházások magukban foglalhatnák a közlekedés – különösen a közúti közlekedés – villamosításába való beruházásokat is. A modernizációs alap irányítására vonatkozó szabályoknak olyan következetes, átfogó és átlátható keretet kell teremteniük, amely biztosítja a lehető leghatékonyabb végrehajtást és azt, hogy minden résztvevő könnyen igénybe vehesse az alapot, valamint figyelembe veszi beruházások bevonásának lehetőségét a tagállamokban. Az irányítási struktúrát úgy kell kialakítani, hogy eleget lehessen tenni az alap megfelelő felhasználására vonatkozó célnak.

Az irányítási struktúrában helyet kell kapnia egy beruházási bizottságnak, a döntéshozatali folyamatban pedig kellően figyelembe kell venni az Európai Beruházási Bank (EBB) szakértelmét, kivéve, ha kisebb projektek részesülnek támogatásban egy nemzeti fejlesztési bank által nyújtott hitel vagy egy olyan nemzeti program keretében nyújtott támogatás révén, amelynek ugyanazok a célkitűzései, mint a modernizációs alapnak. Az esetleges összeférhetetlenségek beazonosítása és nyilvánosságra hozatala érdekében a beruházási bizottság összetételét, valamint tagjainak önéletrajzát és összeférhetetlenségi nyilatkozatait közzé kell tenni és rendszeresen aktualizálni kell. Az alacsony jövedelmemmel rendelkező tagállamok beruházási igényeinek megfelelő kielégítése érdekében a modernizációs alap forrásait úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az elosztás alapját 50 %-ban a hitelesített kibocsátások, 50 %-ban pedig a GDP-re vonatkozó kritériumok adják. A modernizációs alapból többféle formában folyósítható pénzügyi támogatás. A multiplikátor-hatás és annak biztosítása érdekében, hogy az érintett beruházások hatása megnövekedjen, az egyes tagállamok villamosenergia-termelésének modernizációjára szolgáló ingyenes kibocsátási egységeket és a kiemelt területek listáján kívüli területeken történő beruházásokhoz a modernizációs alapból biztosított forrásokat magánszektorbeli jogi személyektől származó forrásoknak kell kiegészíteniük, amelyek magukban foglalhatnak olyan magánszektorbeli jogi személyektől származó külön forrásokat is, amelyek teljesen vagy részben közigazgatási szervek tulajdonában állnak.

(17)

A finanszírozási mechanizmusok egyszerűsítése és az azok végrehajtásával járó igazgatási terhek csökkentése érdekében az érintett tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a 10 %-nyi átcsoportosított kibocsátási egységből rájuk eső részt és az energiaágazat modernizálását célzó átmeneti ingyenes kiosztásból rájuk eső részt a modernizációs alap rendelkezései szerint felhasználják. Annak érdekében, hogy biztosítva legyen a kiszámíthatóság és az átláthatóság az árverésre bocsátandó, illetve átmeneti ingyenes kiosztás tárgyát képező kibocsátási egységek mennyiségét, valamint a modernizációs alap által kezelt eszközöket illetően, a tagállamoknak 2021 előtt értesíteniük kell a Bizottságot, amennyiben a modernizációs alapból igénybe vett erőforrásaikat növelni kívánják.

(18)

Az Európai Tanács a 2014. októberi ülésén megerősítette, hogy 2030-ig továbbra is biztosítani kell a kibocsátási egységeknek az energiaágazat részére történő ingyenes kiosztási lehetőségét, valamint hogy néhány tagállamban javítani kell az energiaágazat modernizációjára irányuló opcionális ingyenes kiosztás kereteit, többek között az átláthatóságot is. A legalább 12,5 millió EUR értékű beruházásokat az érintett tagállamnak versenytárgyalásos ajánlattételi eljárás révén, egyértelmű és átlátható szabályok alapján kell kiválasztania, annak biztosítása érdekében, hogy az energiaunió célkitűzéseivel összhangban az ingyenes kiosztást olyan valódi beruházások előmozdítására használják fel, amelyek modernizálják vagy diverzifikálják az energiaágazatot. A 12,5 millió EUR-nál kisebb értékű beruházásoknak szintén jogosultnak kell lenniük az ingyenes kiosztásból történő támogatásra. Az érintett tagállamnak egyértelmű és átlátható kritériumok alapján kell kiválasztania az ilyen beruházásokat. E kiválasztási eljárás eredményeit nyilvános konzultációra kell bocsátani. A nyilvánosságot kellő módon tájékoztatni kell mind a beruházási projektek kiválasztási szakaszában, mind pedig a projektek megvalósítása során. A beruházásokat olyan magánszektorbeli jogi személyek forrásaival kell kiegészíteni, amelyek teljes egészében vagy részben közigazgatási hatóságok tulajdonában lévő magánszektorbeli jogi személyektől származó külön forrásokat is magukban foglalhatnak.

(19)

A közkiadások hatékonyságának biztosítása érdekében az EU ETS finanszírozásának összhangban kell lennie az Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretének céljával és a Párizsi Megállapodásban rögzített hosszú távú célkitűzésekkel, továbbá egyéb uniós finanszírozási programokkal, így biztosítva a közkiadások eredményességét.

(20)

A meglévő rendelkezések, amelyek kizárják a kis létesítményeket az EU ETS hatálya alól, lehetővé teszik, hogy ezeket a létesítményeket továbbra is kizárják az EU ETS-ből, illetve lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok – minden egyes kiosztási időszak elején azok a tagállamok is, amelyek jelenleg nem élnek ezzel a lehetőséggel – naprakésszé tegyék az EU ETS-ből kizárt létesítményeket tartalmazó listájukat. Ezzel egyidejűleg, az indokolatlan adminisztratív teher elkerülése érdekében a tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy az EU ETS hatálya alól kizárják azokat a létesítményeket, amelyek a kiosztási időszak kezdetét megelőző három év mindegyikében kevesebb, mint 2 500 tonna szén-dioxid-egyenértéket bocsátottak ki, valamint azokat a tartalék-, illetve készenléti egységeket, amelyek az említett hároméves időszakon belüli évek mindegyikében kevesebb, mint 300 órát működtek. Továbbra is biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy további tevékenységeket és gázokat is a rendszer hatálya alá lehessen vonni, anélkül, hogy ezek új belépőknek minősülnének. Ez a lehetőség a további tevékenységeknek és gázoknak 2020 után a rendszer hatálya alá vonására nem sértheti az EU ETS szerinti kibocsátási egységek uniós szintű mennyiségét és az abból származó pénzösszegeket.

(21)

A 2003/87/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy a végrehajtásáról szóló jelentést a 91/692/EGK tanácsi irányelvben (9) említett eljárással összhangban a Bizottság által kidolgozott kérdőív vagy vázlat alapján készítsék el. A Bizottság javasolta a 91/692/EGK tanácsi irányelv szerinti jelentéstételi követelmények hatályon kívül helyezését. A 91/692/EGK irányelvre történő hivatkozást ezért helyénvaló felváltani a 2003/87/EK irányelvben említett eljárásra való hivatkozással.

(22)

Az (EU) 2015/1814 határozat létrehoz az EU ETS számára egy piaci stabilizációs tartalékot annak érdekében, hogy az árverésre bocsátandó kínálati mennyiség rugalmasabbá és a rendszer ellenállóbbá váljon. Ez a határozat azt is előírja, hogy azokat a kibocsátási egységeket, amelyeket nem osztanak ki az új belépők részére 2020-ig, valamint a működés beszüntetése, illetve részleges beszüntetése miatt ki nem osztott kibocsátási egységeket a piaci stabilizációs tartalékba kell helyezni.

(23)

Egy jól működő, megreformált, a piaci stabilizációt célzó eszközzel kiegészülő EU ETS kulcsfontosságú eszköze annak, hogy az Unió teljesítse a 2030-ra vonatkozóan elfogadott célját és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásait. A kibocsátási egységek kereslete és kínálata közötti jelenlegi piaci egyensúlyhiány kezelése érdekében 2018-ban piaci stabilizációs tartalék jön létre az (EU) 2015/1814 határozat értelmében, amely 2019-től működésbe lép. Tekintettel arra, hogy hiteles beruházási ösztönzőre van szükség a CO2-kibocsátások költséghatékony módon történő csökkentése érdekében, valamint az EU ETS megerősítése céljából, az (EU) 2015/1814 határozatot módosítani kell az egyes években tartalékba helyezendő kibocsátási egységek számának meghatározására szolgáló százalékos arány 2023. december 31-ig való növelése érdekében. Ezen túlmenően – az EU ETS működésének javítását célzó hosszú távú intézkedésként, amennyiben az (EU) 2015/1814 határozat 3. cikke szerinti első felülvizsgálat során más döntés nem születik – 2023-tól az előző évben árverésre bocsátott kibocsátási egységek teljes számán felül a tartalékban található kibocsátási egységek többé nem érvényesek. A tartalék működésének rendszeres felülvizsgálata során azt is mérlegelni kell, hogy fenn kell-e tartani az említett megnövelt százalékos arányokat.

(24)

A 2003/87/EK irányelvet folyamatosan felül kell vizsgálni a nemzetközi fejlemények és a Párizsi Megállapodásban meghatározott hosszú távú célkitűzések elérése érdekében tett erőfeszítések tükrében. A más meghatározó gazdaságokban végrehajtott éghajlat-politikai intézkedések fényében folyamatosan felül kell vizsgálni az olyan energiaigényes iparágak támogatása érdekében hozott intézkedéseket is, amelyek a 2003/87/EK irányelv 10a. és 10b. cikkében említett kibocsátásáthelyezés szempontjából kitettek lehetnek. Ezzel összefüggésben, a 2003/87/EK irányelv felülvizsgálata során mérlegelni lehetne, hogy helyénvaló-e a kibocsátásáthelyezés megelőzésére irányuló, már meglévő intézkedéseket a határokon történő szén-dioxid kiigazítással vagy egyéb alternatív intézkedésekkel felváltani, kiigazítani vagy kiegészíteni – feltéve, hogy az ilyen intézkedések teljes mértékben összeegyeztethetők a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival –, hogy ezáltal olyan termékek importőreit is be lehessen vonni az EU ETS-be, amelyeket a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkével összhangban meghatározott ágazatok vagy alágazatok állítanak elő. A Bizottságnak jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács részére a Párizsi Megállapodás szerinti minden egyes globális felmérés keretében, és abban ki kell térnie mindenekelőtt arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának az Unió és az uniós tagállamok által vállalt szükséges csökkentése érdekében szükség van-e az uniós szakpolitikák és intézkedések – köztük az EU ETS – további szigorítására. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy adott esetben javaslatot tegyen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 2003/87/EK irányelv módosítására. A Bizottságnak az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) szerinti rendszeres jelentéstétel részeként az UNFCCC (az ún. Talanoa párbeszéd) keretei között zajló 2018. évi támogató párbeszéd kimenetelét is értékelnie kell.

(25)

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően egy jogalkotási aktus egyes nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése vagy módosítása érdekében általános hatályú nem jogalkotási aktusokat fogadjon el a 2003/87/EK irányelv 3d. cikkének (3) bekezdése, 10. cikkének (4) bekezdése, 10a. cikkének (1) és (8) bekezdése, 10b. cikkének (5) bekezdése, 19. cikkének (3) bekezdése, 22. cikke, 24. cikkének (3) bekezdése, 24a. cikkének (1) bekezdése, 25a. cikkének (1) bekezdése és 28c. cikke tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (11) foglalt elveknek megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. Ami a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdése alapján történő felhatalmazást illeti, azon tagállamok számára, amelyek nem használják a közös árverési platformot, ez továbbra sem kötelező. Továbbá, ez a felhatalmazás nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák, hogy mire fordítják az árverésből származó bevételeiket.

(26)

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (2) bekezdése harmadiktól hatodikig tartó albekezdésének, a 10a. cikke (21) bekezdésének, 10d. cikkének, 14. cikke (1) és (2) bekezdésének, 15. és 16. cikkének és 21. cikke (1) bekezdésének és ezen irányelv IV. és V. melléklete végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően kell gyakorolni.

(27)

A Bizottságnak adott felhatalmazások minimális szintre történő csökkentése érdekében a jogi aktusok elfogadására vonatkozó meglévő hatásköröket vissza kell vonni az alábbiak tekintetében: a 2003/87/EK irányelv 3f cikkének (9) bekezdése szerint a külön tartalékalap működtetése, az ezen irányelv 11a. cikkének (8) bekezdése szerint a kicserélhető nemzetközi jóváírások mennyiségének megállapítása és odaítélése, az ezen irányelv 11a. cikkének (9) bekezdése szerint a kicserélhetőségre vonatkozó további rendelkezések megállapítása, és az ezen irányelv 11b. cikkének (7) bekezdése szerint a kettős elszámolásra vonatkozó rendelkezések megállapítása. Az ezen rendelkezések alapján elfogadott jogi aktusok továbbra is alkalmazandók.

(28)

A 2003/87/EK irányelv értelmében elfogadott azon jogi aktusokat, amelyek olyan tárgyra vonatkoznak, amelynek tekintetében ezen irányelv felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, továbbra is alkalmazni kell mindaddig, amíg azokat nem helyezik hatályon kívül vagy nem módosítják. A 2011/278/EU bizottsági határozat (13) esetében az I. melléklet utolsó oszlopát hatályon kívül kell helyezni, ha és amikor a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el az ingyenes kiosztásra vonatkozó felülvizsgált referenciaérték meghatározása céljából. A kiszámíthatóság növelése és az adminisztratív eljárások egyszerűsítése érdekében a 2014/746/EU bizottsági határozatot (14) 2020 végéig továbbra is alkalmazni kell.

(29)

Az ezen irányelvben említett, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusoknak – különösen, ami a nyomon követésre, a jelentéstételre, a hitelesítésre és az uniós kibocsátásiegység-forgalmi listára vonatkozó rendelkezéseket illeti – a lehető legnagyobb mértékben a szabályok egyszerűsítésére és bármely adminisztratív teher csökkentésére kell irányulniuk, és miközben meg kell őrizni az EU ETS környezetvédelmi integritását, biztonságát és megbízhatóságát. A Bizottságnak az említett jogi aktusok kidolgozása során értékelnie kell különösen az egyszerűsített nyomonkövetési szabályok hatékonyságát, ideértve a sürgősségi és a tartalék villamosenergia-termelő egységekre – figyelembe véve az üzemórák évenkénti számát –, valamint a kis kibocsátókra vonatkozó szabályokat is, és értékelni kell az ilyen szabályok további fejlesztésének lehetőségeit is.

(30)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (15) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó, egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt.

(31)

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy a fenntartható fejlődés elvének megfelelően, gazdaságilag a lehető leghatékonyabban segítse elő a magas szintű környezetvédelmet, ugyanakkor elegendő időt biztosítson a létesítményeknek az alkalmazkodáshoz, és kedvezőbb bánásmódról gondoskodjon a különösen érintett személyekkel kapcsolatban, mindezt arányosan, az irányelv célkitűzéseivel a lehető legteljesebb mértékben összeegyeztethető módon.

(32)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapelveket.

(33)

Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az irányelv terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

1.

Az irányelv egészében a „közösségi rendszer” kifejezés helyébe az „EU ETS” kifejezés lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal.

2.

Ez a módosítás a magyar nyelvi változatot nem érinti.

3.

Az irányelv egészében az e cikk 1. pontjában és az irányelv 26. cikkében említett esetek kivételével a „közösségi” szó helyébe az „uniós” szó lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal.

4.

Az irányelv egészében „a 23. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárás” kifejezés helyébe a „22a cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás” kifejezés lép.

5.

A 3c cikk (2) bekezdésének első albekezdésében és a 10. cikk (1a) bekezdésében említett „13. cikk (1) bekezdése” kifejezés helyébe a „13. cikk” kifejezés lép.

6.

A 3g cikkben, az 5. cikk első bekezdésének d) pontjában, a 6. cikk (2) bekezdésének c) pontjában, a 10a cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, a 14. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében, a 19. cikk (1) és (4) bekezdésében, a 24. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében, valamint a 29a cikk (4) bekezdésében a „rendelet” szó helyébe az „aktus” szó lép, a szükséges nyelvtani módosításokkal.

7.

A 3. cikk h) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„h)   »új belépő«: az I. mellékletben felsorolt tevékenységek közül egyet vagy többet folytató olyan létesítmény, amely első alkalommal a 11. cikk (1) bekezdésében említett lista benyújtási határidejét megelőző három hónappal kezdődő időszaktól az említett cikk szerinti, a következő lista benyújtási határidejét megelőző három hónappal végződő időszakban szerzett üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyt;”.

8.

A 3d. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelvnek az e cikk (1) és (2) bekezdésével vagy a 3f. cikk (8) bekezdésével összhangban a légiközlekedési kibocsátási egységek tagállamok által történő árverésére vonatkozó részletes rendelkezések tekintetében történő kiegészítésére vonatkozóan. Az egyes tagállamok által az egyes időszakokban árverésen kiosztandó kibocsátási egységek számának arányosnak kell lennie az adott a tagállamnak a 14. cikk (3) bekezdése szerint bejelentett és a 15. cikk szerint hitelesített, a valamennyi tagállamra vonatkozóan a referenciaévben légi közlekedésből származó összes kibocsátási egységben való részesedésével. A 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszakra 2010 a referenciaév, a 3c. cikkben említett minden ezt követő időszakra pedig az a naptári év, amely 24 hónappal az árveréssel érintett időszak kezdete előtt ér véget. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak biztosítaniuk kell, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében foglalt elveket tiszteletben tartják.”

9.

A 3f. cikk (9) bekezdését el kell hagyni.

10.

A 6. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdését el kell hagyni.

11.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

Koordináció a 2010/75/EU irányelvvel

A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*1) I. mellékletében megjelölt tevékenységeket folytató létesítmények, az üvegházhatású gázra vonatkozó kibocsátási engedélyeinek kiállítására vonatkozó feltételek és eljárás összhangba kerüljenek a fenti irányelv által szabályozott engedély kiállítására vonatkozó feltételekkel és eljárással. Ezen irányelv 5., 6., és 7. cikkében foglalt követelmények beépíthetők a 2010/75/EU irányelv szerinti eljárásokba.

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).”"

12.

A 9. cikk második és harmadik bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„2021-től kezdődően a lineáris tényező 2,2 %.”

13.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

14.

A 10a. cikk a következőképpen módosul:

15.

A 10b. és a 10c. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10b. cikk

Átmeneti intézkedések egyes energiaigényes iparágak támogatására kibocsátásáthelyezés esetén

(1)   Azoknál az ágazatoknál és alágazatoknál, amelyekkel kapcsolatban a harmadik országokkal folytatott kereskedelem intenzitásának– amely a harmadik országokba irányuló kivitel és a harmadik országokból származó behozatal összértékének és az EGT-piac összméretének (az éves forgalom és a harmadik országokból történő teljes behozatal összegének) hányadosa – és ezen ágazatok és alágazatok kgCO2-ban mért, (euróban számított) bruttó hozzáadott értékükkel osztott kibocsátási intenzitásának a szorzata meghaladja a 0,2-t, úgy tekintendő, hogy fennáll a kibocsátásáthelyezés kockázata. Ezen ágazatok és alágazatok részére 2030-ig ingyenesen kell kibocsátási egységeket kiosztani a 10a. cikk értelmében meghatározott mennyiség 100 %-ának mértékéig.

(2)   Azokat az ágazatokat és alágazatokat, amelyekkel kapcsolatban a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi intenzitás és a kibocsátási intenzitás szorzata meghaladja a 0,15-öt, be lehet vonni az (1) bekezdésben említett csoportba – a 2014-től 2016-ig tartó évekre vonatkozó adatok felhasználásával – egy, a következő kritériumokat alkalmazó minőségi értékelés alapján:

(3)   Azokat az ágazatokat és alágazatokat, amelyek nem haladják meg az (1) bekezdésben említett küszöbértéket, de amelyeknek a – kgCO2-ban mért és (euróban számított) bruttó hozzáadott értékükkel elosztott – kibocsátási intenzitása meghaladja az 1,5-öt, szintén értékelni kell négy számjegyű szinten (NACE- 4 kód). A Bizottságnak nyilvánosságra kell hoznia ennek az értékelésnek az eredményét.

Az első albekezdésben említett közzététel dátumától számított három hónapon belül, az ebben az albekezdésben említett ágazatok és alágazatok kérelmezhetik a Bizottságnál vagy a kibocsátásáthelyezésnek való kitettségük négy számjegyű szinten (NACE- 4 kód) történő minőségi értékelését, vagy egy olyan értékelés, amely az Unióban az áruknak az ipari termelésre vonatkozó statisztikák céljára használt nyolc számjegyű szinten(Prodcom) alapul. Ebből a célból az ágazatoknak és az alágazatoknak a kérelemmel együtt olyan, kellően megalapozott, hiánytalan és független hitelesítésnek alávetett adatokat kell benyújtaniuk a Bizottság részére, amelyek lehetővé teszik a számára, hogy elvégezze az értékelést.

Amennyiben valamely ágazat vagy alágazat a négy számjegyű szinten (NACE- 4 kód) történő értékelést választja, az bevonható az (1) bekezdésben említett csoportba a (2) bekezdés a), b) és c) pontjában említett kritériumok alapján. Amennyiben valamely ágazat vagy alágazat a nyolc számjegyű szinten (Prodcom) történő értékelést választja, azt be kell vonni az (1) bekezdésben említett csoportba, feltéve, hogy ezen a szinten az (1) bekezdésben említett 0,2-es küszöbértéket meghaladja.

Azok az ágazatok és alágazatok is kérelmezhetik az e bekezdés harmadik albekezdése szerinti értékelésüket, amelyek esetében az ingyenesen kiosztható kibocsátási egységek számítása a 10a. cikk (2) bekezdésének negyedik albekezdésében említett referenciaértékek alapján történik.

Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve a tagállamok 2018. június 30-ig kérhetik, hogy a 2014/746/EU bizottsági határozat (*6) mellékletében felsorolt valamely ágazatot vagy alágazatot a hat vagy nyolc számjegyű szintű (Prodcom) osztályozások tekintetében vonják be az (1) bekezdésben említett csoportba. Bármilyen ilyen kérelmet csak akkor lehet figyelembe venni, ha a kérelmező tagállam az érintett ágazat vagy alágazat által szolgáltatott, a legutóbbi öt évre vonatkozó, kellően megalapozott, hiánytalan, hitelesített és auditált adatok alapján igazolni tudja, hogy ezen eltérés alkalmazása indokolt, és kérelméhez csatol minden releváns információt. Az említett adatok alapján az érintett ágazatot vagy alágazatot az említett osztályozások tekintetében be kell vonni a csoportba, amennyiben egy heterogén négy számjegyű szinten (NACE-4 kód) belül kimutatható, hogy a hat vagy nyolc számjegyű szinten (Prodcom) az adott ágazat vagy alágazat kibocsátási és kereskedelmi intenzitása jelentősen magasabb, és az (1) bekezdésben foglalt küszöbértéket meghaladja.

(4)   Más ágazatok és alágazatok esetében úgy kell tekinteni, hogy azok a kibocsátási egységek költségeinek nagyobb részét képesek beépíteni a termékárakban, és részükre a 10a. cikk értelmében meghatározott mennyiség 30 %-áig kell ingyenesen kibocsátási egységeket kiosztani. Amennyiben a 30. cikk szerinti felülvizsgálat során másképpen nem döntenek, a más ágazatok és alágazatok részére juttatott ingyenes kiosztásokat – a távfűtés kivételével – 2026 után egyenlő mennyiségekkel csökkenteni kell, hogy az ingyenes kiosztás 2030-ban teljesen megszűnjön.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően és a megelőző három, rendelkezésre álló adatokkal lefedett naptári év alapján 2019. december 31-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelvnek az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett, a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitettnek minősített ágazatok és alágazatok meghatározása tekintetében történő kiegészítésére vonatkozóan, az e cikk (1) bekezdését illetően a tevékenységek négy számjegyű szintű (NACE-4 kód) besorolását felhasználva, a legutóbbi három naptári év hozzáférhető adatai alapján.

10c. cikk

Kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztására vonatkozó opció lehetősége az energetikai ágazat modernizációja érdekében

(1)   A 10a. cikk (1)–(5) bekezdésétől eltérve azok a tagállamok, amelyek egy főre jutó, piaci áron (euróban számított) GDP-je 2013-ban alacsonyabb volt az uniós átlag 60 %-ánál, átmenetileg ingyenes kibocsátási egységeket oszthatnak ki villamosenergia-termelést végző létesítmények számára az energetikai ágazat modernizációja, diverzifikálása és fenntartható átalakítása céljából. A támogatott beruházásoknak következetesen elő kell segíteniük a biztonságos és fenntartható alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást, az Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretében meghatározott célokat, valamint a Párizsi Megállapodásban megfogalmazott hosszú távú célkitűzések elérését. Az ebben a bekezdésben említett eltérés 2030. december 31-én megszűnik.

(2)   Az érintett tagállam 2021 és 2030 között egy vagy több fordulós versenytárgyalásos ajánlattételi eljárást szervez az olyan projektek körében, amelyek esetében a beruházás teljes összege meghaladja a 12,5 millió EUR-t, az ingyenes kiosztással finanszírozandó beruházások kiválasztása érdekében. Ennek a versenytárgyalásos ajánlattételi eljárásnak:

A 10. cikk (1) bekezdésétől eltérve és e cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül abban az esetben, ha a versenytárgyalásos ajánlattételi eljárás keretében kiválasztott beruházást nem valósítják meg vagy a tervezett teljesítményt nem érik el, az erre a célra elkülönített kibocsátási egységeket a korábbi eljárást követően leghamarabb egy évvel egyetlen további alkalommal fel lehet használni a versenytárgyalásos ajánlattételi eljárás újabb fordulójában más beruházások finanszírozására.

2019. június 30-ig minden olyan tagállam, amely élni kíván az opcionális átmeneti ingyenes kiosztás lehetőségével az energiaágazat modernizációjára, egy részletes nemzeti keretet tesz közzé, amely nyilvános véleményezés céljából ismerteti a versenytárgyalásos ajánlattételi eljárást – ezen belül az első albekezdésben említett fordulók tervezett számát, és a kiválasztási kritériumokat.

Azokban az esetekben, amikor a 12,5 millió EUR összegnél kisebb értékű beruházásokat ingyenes kiosztás révén megvalósuló támogatásban kívánnak részesíteni, és amelyeket nem az e bekezdésben említett versenytárgyalásos ajánlattételi eljárás keretében választották ki, a tagállam objektív és átlátható kritériumok alapján választja ki a projekteket. E kiválasztási eljárás eredményeit nyilvános véleményezés céljából közzé kell tenni. Ennek alapján az érintett tagállam listát állít össze a beruházásokról, amelyet nyilvánosságra hoz és a Bizottságnak 2019. június 30-ig benyújt. Amennyiben egynél több beruházásra kerül sor ugyanazon létesítményen belül, ezeket együttesen kell értékelni annak meghatározása érdekében, hogy a 12,5 millió EUR értékhatárt túllépik-e, kivéve, ha ezek a beruházások technikai, illetve pénzügyi szempontból egymástól függetlenül is életképesek.

(3)   A tervezett beruházások értéke nem lehet kevesebb az ingyenes kiosztás piaci értékénél, figyelembe véve annak szükségességét, hogy korlátozni kell a közvetlenül ehhez kapcsolódó árnövekedést. A piaci értéket a kibocsátási egységek közös árverési platformon kialakult, előző naptári évi árának átlaga jelenti. A beruházások releváns költségeinek legfeljebb 70 %-ára nyújtható támogatás az ingyenes kiosztás felhasználásával, feltéve, hogy a fennmaradó költségeket magánszektorbeli jogi személyek finanszírozzák.

(4)   Az átmeneti ingyenes kiosztásokat le kell vonni a kibocsátási egységek azon mennyiségéből, amelyet a tagállam egyébként árverésre bocsátana. Az ingyenes kiosztás összmennyisége nem haladhatja meg azon kibocsátási egységek 40 %-át, amelyeket az érintett tagállam a 10. cikk (2) bekezdése a) pontjának értelmében a 2021-től 2030-ig tartó időszakban kapni fog, egyenlő éves mennyiségekre elosztva erre az időszakra.

(5)   Amennyiben egy tagállam a 10d. cikk (4) bekezdésének megfelelően az Unión belüli szolidaritás, a gazdasági növekedés és az energiahálózatok összekapcsolása céljából a 10. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összhangban kiosztott kibocsátási egységeket használja fel, akkor a tagállam az e cikk (4) bekezdésétől eltérve a 2021-től 2030-ig tartó időszakban a 10. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében kapott egységek legfeljebb 60 %-ának megfelelő összmennyiséget használhat fel az átmenetileg ingyenes kiosztásra oly módon, hogy a 10. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összhangban kiosztott egységek mennyiségéből az előbbieknek megfelelő mennyiséget használ fel.

Az e cikk alapján 2020-ig ki nem osztott kibocsátási egységeket a 2021-től 2030-ig tartó időszakban ki lehet osztani olyan beruházások céljára, amelyeket a (2) bekezdésben említett versenytárgyalásos ajánlattételi eljárás keretében választottak ki, kivéve, ha az érintett tagállam 2019. szeptember 30-ig tájékoztatja a Bizottságot egyrészt arról a szándékáról, hogy ezeknek a kibocsátási egységeknek egy részét vagy egészét a 2021-től 2030-ig tartó időszakban nem osztja ki, másrészt a 2020-ban árverésre bocsátandó kibocsátási egységek mennyiségéről. Amennyiben ezeket a kibocsátási egységeket a 2021-től 2030-ig tartó időszakban kiosztják, egy ennek megfelelő kibocsátási egység mennyiségét kell figyelembe venni az e bekezdés első albekezdésében meghatározott 60 %-os korlátozás alkalmazásakor.

(6)   Az üzemeltetők részére történő kiosztásra annak igazolását követően kerülhet sor, hogy a versenytárgyalásos ajánlattételi eljárás szabályainak megfelelően kiválasztott beruházást megvalósították. Abban az esetben, ha a beruházás többletvillamosenergia-termelő kapacitást eredményez, akkor a többletkapacitás üzembe helyezésének megkezdése előtt az érintett üzemeltetőnek igazolnia kell továbbá azt is, hogy saját maga vagy egy másik társult üzemeltető üzemen kívül helyezett ugyanekkora, de magasabb kibocsátási intenzitású villamosenergia-termelő kapacitást.

(7)   A tagállamok előírják a kedvezményezett villamosenergia-termelőknek és hálózatüzemeltetőknek, hogy minden év február 28-ig tegyenek jelentést a kiválasztott beruházásaik megvalósításáról, és ebben térjenek ki többek között az ingyenes kiosztás és a felmerült beruházási kiadás egyenlegére és a támogatott beruházások típusaira. A tagállamok jelentést nyújtanak be erről a Bizottságnak, a Bizottság pedig nyilvánosságra hozza ezeket a jelentéseket.

(*6)  A Bizottság 2014. október 27-i 2014/746/EU határozata a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok 2015–2019-es időszakra vonatkozó listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (HL L 308., 2014.10.29., 114. o.).”"

16.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„10d. cikk

A modernizációs alap

(1)   A 2021-től 2030-ig tartó időszakra létre kell hozni egy alapot, amely a kedvezményezett tagállamok által javasolt olyan beruházásokat támogatja – beleértve a kisebb beruházási projektek finanszírozását is –, amelyek modernizálják az energetikai rendszereket és növelik az energiahatékonyságot azokban a tagállamokban, ahol az egy főre jutó piaci áron számított bruttó hazai termék 2013-ban nem érte el az uniós átlag 60 %-át (a „modernizációs alap”). A modernizációs alapot a kibocsátási egységek árverésre bocsátása révén kell finanszírozni, a 10. cikkben foglaltak szerint.

A támogatott beruházásoknak összhangban kell állniuk ezen irányelv célkitűzéseivel, az Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretében meghatározott céljával, valamint a Párizsi Megállapodásban megfogalmazott hosszú távú célkitűzésekkel. A modernizációs alapból nem támogathatók azok a villamosenergia-termelő létesítmények, amelyek szilárd fosszilis tüzelőanyagokat használnak, kivéve az olyan tagállamokban működő hatékony és fenntartható távfűtést, melyek a piaci áron számított bruttó hazai terméke 2013-ban nem éri el az uniós átlag 30 %-át, feltéve, hogy legalább azonos értéket képviselő mennyiségnek megfelelő kibocsátási egységet a 10c. cikk szerinti olyan beruházások keretében használnak fel, amelyek nem tartalmaznak szilárd fosszilis tüzelőanyagokat.

(2)   A modernizációs alap pénzügyi forrásainak legalább 70 %-át olyan beruházások támogatására kell felhasználni, amelyek a megújuló forrásokból származó villamosenergia-termelést és -felhasználást, – a szilárd fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával végzett villamosenergia-termeléshez kapcsolódó energiahatékonyság kivételével – az energiahatékonyság javítását, az energiatárolást és az energiahálózatok – ezen belül a távfűtési vezetékek és a villamosenergia-átviteli hálózatok – modernizációját, valamint a tagállamok közötti összeköttetések bővítését célozzák, illetve elő kell segíteni a kedvezményezett tagállamok szén-dioxid-függő régióiban az igazságos átállást, hogy – a szociális partnerekkel egyeztetve – támogatni lehessen a munkavállalók átirányítását, átképzését és továbbképzését, az oktatást, az álláskeresési kezdeményezéseket és az induló vállalkozásokat. Támogathatók a közlekedés, az épületek, a mezőgazdaság és a hulladékágazat energiahatékonyságát célzó beruházások is.

(3)   A modernizációs alap működtetéséért a kedvezményezett tagállamok felelnek. Az EBB gondoskodik arról, hogy a kibocsátási egységek árverésére a 10. cikk (4) bekezdésében meghatározott elvekkel és részletes szabályokkal összhangban kerüljön sor. Az EBB felel a keletkező bevételek kezeléséért is. Az EBB a Bizottság által elfogadott kifizetési határozatot követően átadja a bevételeket a tagállamoknak, amennyiben ez a kifizetés összhangban van e cikk (2) bekezdésével, illetve ha a beruházások nem az e cikk (2) bekezdésében felsorolt területekhez tartoznak, akkor összhangban van a beruházási bizottság ajánlásaival. A Bizottság kellő időben elfogadja határozatát. A bevételeket az e cikk (6)–(12) bekezdésnek megfelelően, a IIb. mellékletben meghatározott részesedések alapján el kell osztani a tagállamok között.

(4)   Minden érintett tagállam felhasználhatja a 10c. cikk (4) bekezdésével összhangban kiadott kibocsátási egységek összmennyiségét vagy ennek a kibocsátási egység-mennyiségnek egy részét, továbbá az Unión belüli szolidaritás, a gazdasági növekedés és az energiahálózatok összekapcsolása céljából a 10. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összhangban elosztott kibocsátási egységek mennyiségét vagy a 10d. cikkel összhangban ennek a mennyiségnek egy részét, a modernizációs alap keretébe tartozó beruházások támogatása érdekében, így növelve az adott tagállam részére kiosztott forrásokat. Az érintett tagállam 2019. szeptember 30-ig értesíti a Bizottságot a 10. cikk (2) bekezdésének b) pontjával, a 10c. cikkel, illetve a 10d. cikkel összhangban felhasználandó kibocsátási egységek mennyiségéről.

(5)   Létrejön a modernizációs alap beruházási bizottsága. A beruházási bizottságot az egyes kedvezményezett tagállamok, a Bizottság és az EBB egy-egy képviselője, valamint a többi tagállam által öt éves időtartamra választott három további képviselője alkotja. A bizottság elnöke a Bizottság képviselője. Minden olyan tagállamot, amelyik a beruházási bizottságban nem rendelkezik tagsággal, megfigyelőként egy-egy fő képviselheti a bizottság ülésein.

A beruházási bizottság átlátható módon végzi tevékenységét. A beruházási bizottság összetételét, valamint a tagok önéletrajzát és összeférhetetlenségi nyilatkozatait nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni, és adott esetben frissíteni kell.

(6)   Mielőtt a kedvezményezett tagállam arról dönt, hogy egy adott beruházást a modernizációs alap rá eső részéből finanszírozást nyújt, a beruházási projektet a beruházási bizottság és az EBB elé terjeszti. Amennyiben az EBB megerősíti, hogy egy adott beruházás a (2) bekezdésben felsorolt területekhez tartozik, a tagállam elkezdheti finanszírozni a beruházási projektet a rá eső részből.

Amennyiben egy az energiarendszerek modernizálását célzó, a modernizációs alapból történő finanszírozásra javasolt beruházás nem érinti az (2) bekezdésben felsorolt területeket, a beruházási bizottságnak értékelnie kell e beruházás műszaki és pénzügyi életképességét, beleértve a beruházás által megvalósított kibocsátáscsökkentés mértékét, és ajánlást kell kiadnia a beruházásnak az alapból történő finanszírozásával kapcsolatban. A beruházási bizottságnak biztosítania kell, hogy a távfűtéshez kapcsolódó minden beruházás jelentős javulást érjen el az energiahatékonyság és a kibocsátáscsökkentés terén. Ez az ajánlás tartalmazhat a megfelelő finanszírozási eszközökre vonatkozó iránymutatásokat is. A (2) bekezdésben felsorolt területektől eltérőkre irányuló beruházás releváns költségeinek legfeljebb 70 %-ára nyújtható támogatás a modernizációs alapból származó forrásokból, feltéve, hogy a fennmaradó költségeket magánszektorbeli jogi személyek finanszírozzák.

(7)   A beruházási bizottságnak kell törekednie arra, hogy ajánlásait konszenzussal fogadja el. Amennyiben a beruházási bizottság az elnök által megállapított határidőig nem tud konszenzussal dönteni, egyszerű többséggel kell határozatot hoznia.

Amennyiben az EBB képviselője nem támogatja valamely beruházás finanszírozását, az ajánlást csak abban esetben lehet elfogadni, ha az összes tag kétharmados többséggel támogatja azt. Ebben az esetben annak a tagállamnak a képviselője, ahol a beruházás történik, és az EBB képviselője nem jogosult szavazni. Ez az albekezdés nem alkalmazandó olyan kisebb projektek esetében, amelyeket egy nemzeti fejlesztési bank által nyújtott hitelek vagy egy olyan nemzeti program végrehajtásához adott támogatások finanszíroznak, amelyek a modernizációs alap célkitűzéseihez illeszkedő egyedi célok elérését szolgálják, feltéve, hogy a program keretében a IIb. mellékletben rögzített tagállami részesedésnek legfeljebb 10 %-át felhasználják.

(8)   Az EBB vagy a beruházási bizottság által a (6) és (7) bekezdésnek megfelelően létrehozott dokumentumokat vagy ajánlásokat kellő időben kell elkészíteni, és azoknak tartalmazniuk kell a kiadásuk indokolását. Ezeket a dokumentumokat és ajánlásokat közzé kell tenni.

(9)   A kedvezményezett tagállamok felelnek a kiválasztott projektek végrehajtásának nyomon követéséért.

(10)   A kedvezményezett tagállamok évente jelentést tesznek a Bizottságnak a modernizációs alap által finanszírozott beruházásokról. A jelentést nyilvánosságra kell hozni és annak tartalmaznia kell:

(11)   A beruházási bizottságnak évente jelentést kell tennie a Bizottság számára a beruházások értékelésével összefüggésben szerzett tapasztalatokról. A Bizottság 2024. december 31-ig – a beruházási bizottság megállapításait figyelembe véve – felülvizsgálja a projekteknek a (2) bekezdésben említett területeit, valamint azt, hogy a beruházási bizottság mire alapozza ajánlásait.

(12)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a modernizációs alap működésének részletes szabályaira vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 22a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

17.

A 11. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„2019. szeptember 30-ig be kell nyújtani azon létesítmények listáját, amelyek 2021. január 1-jétől öt éven keresztül ezen irányelv hatálya alá tartoznak; minden ezt követő ötéves időszakonként újabb listát kell benyújtani a következő ötéves periódusra. A listában fel kell tüntetni a termelő tevékenységre, a hő- és gázátadásra, a villamosenergia-termelésre és a létesítményrész szintű kibocsátásra vonatkozó információkat a benyújtást megelőző öt naptári év vonatkozásában. Csak azoknak a létesítményeknek lehet ingyenesen kibocsátási egységeket kiosztani, amelyek megadták ezeket az adatokat.”

18.

A 11a. cikk (8) és (9) bekezdését el kell hagyni.

19.

A 11b. cikk (7) bekezdését el kell hagyni.

20.

az 12. cikk (4) bekezdése a következő szöveggel egészül ki:

„Amennyiben valamely tagország területén kiegészítő nemzeti intézkedések következtében villamosenergia-termelő létesítmények bezárására kerül sor, akkor a tagállamok az általuk a 10. cikk (2) bekezdésében említett, árverésre bocsátandó kibocsátási egységek összmennyiségéből származó egységeket törölhetik az érintett létesítmény bezárását megelőző öt évben hitelesített kibocsátásának átlag mértékének megfelelő mennyiség erejéig. Az érintett tagállam a 10 cikk (4) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban tájékoztatja a Bizottságot a tervezett törlésről.”

21.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

A kibocsátási egységek érvényessége

A 2013. január 1-jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységek korlátlan ideig érvényesek. A 2021. január 1-jétől kezdődően kiadott kibocsátási egységeken fel kell tüntetni, hogy azokat melyik, 2021. január 1-jét követő tízéves időszakban adták ki; érvényességük ennek a tízéves időszaknak az első évétől megvalósuló kibocsátásokra szól.”

22.

A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozó szabályokról, és szükség szerint az I. mellékletben felsorolt tevékenységekre vonatkozó tevékenységi adatok nyomon követéséről és bejelentéséről, továbbá a tonnakilométer-adatoknak az 3e. vagy 3f. cikk alkalmazásában való nyomon követéséről és bejelentéséről, amely szabályok alapját a nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozóan a IV. mellékletben meghatározott elvek és az e cikk (2) bekezdésében foglalt követelmények jelentik. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok meghatározzák továbbá a kibocsátás nyomon követésére és az arra vonatkozó jelentéstételre irányadó követelmények keretében minden egyes üvegházhatású gáz globális felmelegedési potenciálját.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 22a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

23.

A 15. cikk harmadik, negyedik és ötödik bekezdésének a helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a kibocsátási adatokat tartalmazó jelentéseknek az V. mellékletben rögzített elvek alapján történő hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról és felügyeletéről. A Bizottság emellett végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a légijármű-üzemeltetők által a 14. cikk (3) bekezdése szerint benyújtott jelentések és a 3e. és 3f. cikk szerint benyújtott kérelmek hitelesítéséről, ideértve az ellenőrök által követendő hitelesítési eljárásokat is. A Bizottság meghatározza a hitelesítők akkreditációjára, akkreditációjuk visszavonására, valamint – szükség szerint – az akkreditáló szervek kölcsönös elismerésére és szakmai értékelésére irányadó kritériumokat.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 22a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

24.

A 16. cikk (12) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(12)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e cikkben említett eljárásokra vonatkozó részletes szabályokra vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 22a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

25.

A 19. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv annak révén történő kiegészítésére vonatkozóan, hogy a 2013. január 1-jén kezdődő kereskedelmi időszakra és az azt követő időszakokra meghatározza az uniós kibocsátásiegység-forgalmi listára vonatkozó valamennyi szükséges követelményt olyan szabványosított elektronikus adatbázisok formájában, amelyek adott esetben közös adatelemeket tartalmaznak a kibocsátási egységek kiadására, birtoklásának, átruházásának és törlésének nyomon követésére, valamint rendelkeznek a nyilvános hozzáférés és a bizalmas adatkezelés kérdéséről. Ezeknek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak ezenkívül olyan rendelkezéseket is tartalmazniuk kell, amelyek az EU ETS-ek összekapcsolására vonatkozó megállapodásokban érvényt szereznek a kibocsátási egységek kölcsönös elismerésére vonatkozó szabályoknak.”

26.

A 21. cikk a következőképpen módosul:

27.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

A mellékletek módosításai

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ezen irányelv mellékleteinek módosítására vonatkozóan, az I., a IIa. és a IIb. melléklet kivételével, amennyiben a 21. cikkben említett jelentések és az ezen irányelv alkalmazása közben szerzett tapasztalatok fényében ez szükséges. A kibocsátások nyomon követésének, bejelentésének és hitelesítésének javítása érdekében a IV. és az V. melléklet is módosítható.”

28.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„22a. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikkével (*7) létrehozott Éghajlatváltozási Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*8) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

(*7)  Az Európai Parlament és a Tanács 525/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.)."

(*8)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

29.

A 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 3d. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (4) bekezdésében, a 10a. cikk (1) és (8) bekezdésében, a 10b. cikk (5) bekezdésében, a 19. cikk (3) bekezdésében, valamint a 22. cikkben, a 24. cikk (3) bekezdésében, a 24a. cikk (1) bekezdésében, a 25a. cikk (1) bekezdésében és a 28c. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2018. április 8-tól kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3d. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (4) bekezdésében, a 10a. cikk (1) és (8) bekezdésében, a 10b. cikk (5) bekezdésében, a 19. cikk (3) bekezdésében, a 22. cikkben, a 24. cikk (3) bekezdésében, a 24a. (1) bekezdésében, a 25a. cikk (1) bekezdésében és a 28c. cikkben cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (*9) foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 3d. cikk (3) bekezdése, a 10. cikk (4) bekezdése, a 10a. cikk (1) és (8) bekezdése, a 10b. cikk (5) bekezdése, a 19. cikk (3) bekezdése, a 22. cikk, a 24. cikk (3) bekezdése, a 24a. cikk (1) bekezdése, a 25a. cikk (1) bekezdése és a 28c. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(*9)  HL L 123, 2016.5.12., 1. o.”"

30.

A 24. cikk a következőképpen módosul:

31.

A 24a. cikk a következőképpen módosul:

32.

A 25. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

33.

A 25a. cikk (1) bekezdésében az első és a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben egy harmadik ország intézkedéseket hoz az említett országból induló, és az Unióban leszálló légi járatok éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében, a Bizottság – miután konzultációt folytatott az adott harmadik országgal és a 22a. cikk (1) bekezdésében említett bizottság keretében a tagállamokkal – mérlegeli az uniós rendszer és a harmadik országbeli intézkedések optimális összeegyeztetésének lehetőségeit.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv I. mellékletének módosítására vonatkozóan, és ezen jogi aktusokban az érintett harmadik országból érkező járatoknak az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységekből való kizárására, illetve az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek egyéb olyan módosítására – a hatály kivételével –, amelyet egy, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke alapján megkötött megállapodás ír elő.”

34.

A 27. cikk (3) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Minden ilyen létesítmény az EU ETS-ben marad a 11. cikk (1) bekezdésében említett azon időszaknak a hátralevő része során, amely alatt visszavették az EU ETS-be.”

35.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„27a. cikk

A 2 500 tonnányinál kisebb kibocsátású létesítmények kizárásának lehetősége

(1)   A tagállamok kizárhatják az EU ETS-ből azokat a létesítményeket, amelyek az érintett tagállamok illetékes hatóságának 2 500 tonna szén-dioxid egyenértéknél alacsonyabb kibocsátást jelentettek be, figyelmen kívül hagyva a biomasszából származó kibocsátást az a) pont szerinti értesítést megelőző három évben, feltéve, hogy az érintett tagállam:

(2)   Amikor egy létesítményt az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak megfelelően visszavesznek az EU ETS-be, a visszavétel évétől kezdve biztosítani kell számára a 10a. cikknek megfelelően kiosztott kibocsátási egységeket. Az ilyen létesítmény számára kiosztott kibocsátási egységeket a létesítmény helye szerinti tagállamnak le kell vonnia a 10. cikk (2) bekezdése szerint árverésre bocsátandó mennyiségből.

(3)   A tagállamok az (1) és (2) bekezdésben foglalt feltételek mellett azokat a tartalék-, illetve készenléti egységeket is kizárhatják az EU ETS-ből, amelyek az (1) bekezdés a) pontja szerinti értesítést megelőző három év mindegyikében legfeljebb 300 órát működtek.”

36.

A 28c. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„28c. cikk

A piaci alapú globális intézkedéssel kapcsolatos nyomon követésre, jelentésre és hitelesítésre vonatkozó rendelkezések

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kiegészítse ezt az irányelvet arra vonatkozóan, hogy az ICAO globális piaci alapú intézkedésének végrehajtása céljából az intézkedés hatálya alá tartozó minden útvonalon biztosítani lehessen a kibocsátások megfelelő nyomon követését, jelentését és hitelesítését. Ezeknek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a vonatkozó, az ICAO-n belül elfogadott eszközökön kell alapulniuk, meg kell akadályozniuk a verseny torzulását, továbbá összhangban kell lenniük a 14. cikk (1) bekezdésében említett aktusokban foglalt elvekkel, és biztosítaniuk kell, hogy a benyújtott kibocsátási jelentéseket a 15. cikkben meghatározott hitelesítési elvekkel és kritériumokkal összhangban ellenőrizzék.”

37.

A 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„30. cikk

Felülvizsgálat a Párizsi Megállapodás végrehajtásának és a többi fontos gazdaság szén-dioxid-piaca alakulásának fényében

(1)   Ezt az irányelvet a nemzetközi fejlemények és a Párizsi Megállapodásban meghatározott hosszú távú célkitűzések elérése érdekében tett erőfeszítések fényében felül kell vizsgálni.

(2)   A más meghatározó gazdaságokban végrehajtott éghajlat-politikai intézkedések fényében felül kell vizsgálni az olyan energiaigényes iparágak támogatása érdekében hozott intézkedéseket is, amelyek a 10a. és 10b. cikkben említett kibocsátásáthelyezés szempontjából kitettek lehetnek. Ezzel összefüggésben a Bizottság megfontolja azt is, hogy szükséges-e a közvetett költségek kompenzációjára vonatkozó intézkedések további harmonizációja.

(3)   A Bizottság a Párizsi Megállapodás alapján elvégzett minden egyes globális értékelés alkalmával jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, különös tekintettel arra, hogy szükség van-e további – többek között a 9. cikkben említett lineáris tényezővel kapcsolatban – uniós szakpolitikákra és intézkedésekre az üvegházhatású gázoknak az Unió és tagállamai által vállalt csökkentése érdekében. A Bizottság, adott esetben, az irányelv módosításáról szóló javaslatokat terjeszthet az Európai Parlament és a Tanács elé.

(4)   A Bizottság 2020. január 1-je előtt naprakész elemzést készít a légi közlekedés nem szén-dioxiddal kapcsolatos hatásairól, amelyhez adott esetben jogalkotási javaslatot csatol arról, hogy e hatásokat miként lehet a legmegfelelőbben kezelni.”

38.

A 2003/87/EK irányelv IIa. mellékletében a Belgiumra, Luxemburgra, Olaszországra és Svédországra vonatkozó bejegyzéseket el kell hagyni.

39.

A 2003/87/EK irányelv IIb. mellékletének helyébe ezen irányelv I. mellékletének szövege lép.

40.

A 2003/87/EK irányelv IV. melléklete ezen irányelv II. mellékletével összhangban módosul.

1.

Az (5) bekezdés első albekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az első és második mondattól eltérve, 2023. december 31-ig az ezekben a mondatokban említett százalékos arányokat és 100 millió kibocsátási egységet meg kell kétszerezni.”

2.

A szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5a)   Amennyiben a 3. cikk szerint elvégzett első felülvizsgálat során más döntés nem születik, 2023-től kezdődően érvényteleníteni kell az előző évben árverésre bocsátott kibocsátási egységek teljes számának levonása után a tartalékban maradó kibocsátási egységeket.”

19.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 76/28

(1)

Az (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) a biztosítási és a viszontbiztosítási termékek, valamint a biztosítási alapú befektetési termékek biztosításközvetítők, biztosítók, ezek alkalmazottai, továbbá a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek általi, Unióban történő értékesítésére vonatkozó nemzeti rendelkezéseket harmonizálja.

(2)

Az (EU) 2016/97 irányelv 42. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamoknak hatályba kell léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett irányelvnek legkésőbb 2018. február 23-tól megfeleljenek.

(3)

A Bizottság 2017. szeptember 21-én elfogadta az (EU) 2016/97 irányelvet kiegészítő (EU) 2017/2358 (3) és (EU) 2017/2359 (4) felhatalmazáson alapuló rendeleteket.

(4)

Az Európai Parlament az (EU) 2017/2358 és az (EU) 2017/2359 felhatalmazáson alapuló rendeletekkel szembeni kifogás mellőzéséről szóló határozataiban felkérte a Bizottságot arra, hogy fogadjon el jogalkotási javaslatot, amelyben 2018. február 23. helyett 2018. október 1-jét határozza meg az (EU) 2016/97 irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásának kezdőnapjaként. Az Európai Parlament az említett kérés indoklásában kiemelte, hogy több időt kell adni a biztosítóknak és biztosításértékesítőknek arra, hogy jobban fel tudjanak készülni az (EU) 2016/97 irányelv helyes és eredményes végrehajtására, és végre tudják hajtani az (EU) 2017/2358 és az (EU) 2017/2359 felhatalmazáson alapuló rendeleteknek való megfeleléshez szükséges technikai és szervezeti változtatásokat.

(5)

Az (EU) 2016/97 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Mivel az (EU) 2016/97 irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések hatályba léptetéséig nagyon rövid idő maradt, valamint a jogbiztonság biztosítása és az esetleges piaci zavar elkerülése érdekében ennek az irányelvnek sürgősen hatályba kell lépnie, és azt visszaható hatállyal, 2018. február 23-tól kell alkalmazni.

(7)

Következésképpen ebben az esetben az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyv 4. cikkében meghatározott, sürgős esetekre vonatkozó kivétel alkalmazása is indokolt,

1.

A 42. cikk (1) bekezdésében az első albekezdés helyébe a következő albekezdések lépnek:

„(1)   A tagállamok 2018. július 1-jéig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok legkésőbb 2018. október 1-jétől alkalmazzák.”;

2.

A 44. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ezen irányelv II. mellékletének A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 2002/92/EK irányelv 2018. október 1-jével hatályát veszti, az ezen irányelv II. mellékletének B. részében foglalt irányelveknek a belső jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket nem érintve.”

19.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 76/30

(1)

A nemzetközi közösség minden korábbinál nagyobb méreteket öltő migrációs és menekültügyi válsággal szembesül, amely szolidaritást, a pénzügyi források hatékony mozgósítását és a fennálló kihívásokkal szembeni összehangolt fellépést igényel. Minden szereplőnek együtt kell működnie annak érdekében, hogy tartós, közép- és hosszú távú szakpolitikák alkalmazásával és a meglévő programok hatékony kihasználásával olyan kezdeményezéseket dolgozzon ki és támogasson, amelyek hozzájárulnak az Egyesült Nemzetek (ENSZ) fenntartható fejlesztési céljainak megvalósításához, valamint a migráció kiváltó okait képező politikai, társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők kezeléséhez, ideértve többek között a szegénységet, az egyenlőtlenséget, a demográfiai növekedést, a munkavállalási lehetőségek hiányát, az oktatásban való részvétel korlátozott lehetőségét és a gazdasági lehetőségek szűk voltát, az instabilitást, a konfliktusokat, az éghajlatváltozást, valamint a kényszerű lakóhelyelhagyás hosszú távú következményeit.

(2)

Bár rendkívül fontos erőforrásokat biztosítani a migráció kiváltó okainak kezeléséhez, az Unió továbbra is teljes mértékben elkötelezett más, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájában meghatározott, kulcsfontosságú stratégiai prioritást jelentő területekre vonatkozó szakpolitikák iránt.

(3)

A harmadik országokkal új, eredményorientált, valamennyi uniós szakpolitikát és eszközt figyelembe vevő partnerségi keret került kidolgozásra. Az új partnerségi keret részeként jött létre az uniós külső beruházási terv, egyrészt az Unión kívüli régiókban a beruházások támogatása, másrészt az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak teljesítéséhez való hozzájárulás és a migráció kiváltó okainak kezelése érdekében. Az Unió külső beruházási tervének emellett hozzá kell járulnia az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye alapján létrejött Párizsi Megállapodás (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) és a külső tevékenységekre irányuló egyéb finanszírozási eszközök célkitűzéseinek teljesítéséhez.

(4)

Az Európai Tanács 2016. június 28-án jóváhagyta az Európai Beruházási Bank (a továbbiakban: EBB) javaslatát, amely szerint az EBB a déli szomszédságbeli és a nyugat-balkánbeli beruházások előmozdítására szolgáló EBB-rezilienciajavítási kezdeményezés útján járul hozzá a külső beruházási tervhez.

(5)

Az EBB-rezilienciajavítási kezdeményezésnek kulcsfontosságú alkotórésze az EBB külső hitelezési megbízatásának mind mennyiségi, mind minőségi szempontból való kiterjesztése. Így az EBB rövid idő alatt hozzájárulhat a külső beruházási tervben megfogalmazott célkitűzésekhez, különösen úgy, hogy többletfinanszírozást nyújt magánszektorbeli kedvezményezetteknek a magánberuházások mozgósításának és a hosszú távú beruházások fellendítésének céljával.

(6)

Az Európai Fenntartható Fejlődési Alap stratégiai testülete – amelyben az EBB is képviselteti magát – eljárási szabályaival összhangban, az EBB belső irányítási szabályait nem sértve iránymutatást fog nyújtani az EBB-rezilienciajavítási kezdeményezés és a külső beruházási terv összetevői közötti komplementaritás tekintetében.

(7)

A 466/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (2) az EBB-nek költségvetési garanciát biztosított az Unión kívül végrehajtott finanszírozási műveletek fedezésére (a továbbiakban: az uniós garancia).

(8)

A 466/2014/EU határozatnak megfelelően a Bizottság – az EBB-vel együttműködve – független külső értékelés alapján elkészítette az említett határozat alkalmazását értékelő félidős felülvizsgálatról szóló jelentést.

(9)

Az uniós garancia által támogatandó célok közé fel kell venni új célkitűzésként a menekültek, migránsok, fogadó- és tranzitközösségek és származási országbeli közösségek hosszú távú gazdasági rezilienciájának biztosítását, mint a migráció kiváltó okainak kezelésére szolgáló stratégiai intézkedést (a továbbiakban: az új célkitűzés).

(10)

Az új célkitűzés keretében támogatott műveleteknek el kell különülniük a határellenőrzés területére irányuló uniós törekvésektől.

(11)

Annak érdekében, hogy a külső hitelezési megbízatás segítségével kezelni lehessen a potenciálisan felmerülő kihívásokat és uniós prioritásokat, valamint az új célkitűzés teljesítése céljából, az EBB uniós garanciával fedezett finanszírozási műveleteinek maximális felső összeghatárát 32 300 000 000 EUR-ra kell emelni.

(12)

Az általános megbízatás alapján 1 400 000 000 EUR-t az új célkitűzés teljesítésére irányuló közszektorbeli projektekre kell előirányozni.

(13)

Az új magánszektorbeli hitelezési megbízatás alapján a maximális felemelt felső összeghatáron belül legfeljebb 2 300 000 000 EUR összeget az új célkitűzés teljesítésére irányuló projektekre kell fordítani, és arra átfogó uniós garanciafedezetet kell biztosítani.

(14)

Külső hitelezési megbízatásán belül az EBB egyik fő célkitűzésének, nevezetesen a helyi magánszektor fejlesztésének, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv-k) támogatásának a sikere olyan tényezőkön múlik, mint a kkv-k forráshoz, hitelhez és technikai segítségnyújtáshoz jutása, a vállalkozó szellem előmozdítása, és a bizonytalan informális gazdaságból a formális gazdaságba való átmenet ösztönzése. Ezzel összefüggésben az EBB-finanszírozási műveletek keretében törekedni kell a kkv-k által végzett kis léptékű beruházási projekteknek, valamint a távoli vidéki területeken megvalósítandó, és az ivóvízkezelésre, szennyvíztisztításra és a megújuló energiákra irányuló beruházási projekteknek a támogatására.

(15)

Biztosítani kell a komplementaritást és a koordinációt a migráció kiváltó okainak kezelésére irányuló uniós kezdeményezésekkel, ezen belül a származási országukba visszaküldött migránsok tartós visszailleszkedéséhez nyújtott uniós támogatással.

(16)

A Párizsi Megállapodásnak megfelelően az EBB-nek törekednie kell arra, hogy tartósan magas szinten tartsa az éghajlatváltozás szempontjából releváns műveleteket, amelyek volumenének az EBB Unión kívüli finanszírozási műveletei összvolumenének legalább 25 %-át kell kitennie. A 466/2014/EU határozat hatálya alá tartozó EBB-finanszírozási műveleteknek összhangban kell lenniük azzal a céllal, hogy 2020-ig az EBB-finanszírozási műveletek összvolumenének legalább 35 %-a az Unión kívüli feltörekvő gazdaságokban és fejlődő országokban kerüljön végrehajtásra. Az EBB-nek figyelembe kell vennie az Európai Tanács 2013. május 22-i következtetéseit a környezeti vagy gazdasági szempontból káros, többek között fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó támogatások fokozatos megszüntetéséről.

(17)

Be kell árazni azt a kockázatot, amely a magánszektorbeli hitelezési megbízatás alapján végzett EBB-finanszírozási műveletekből fakadóan éri az Unió általános költségvetését. A kockázat beárazásából eredő bevételeket a kereskedelmi kockázat fedezése és a piaci torzulások elkerülése érdekében be kell fizetni a 2009/480/EK, Euratom tanácsi rendelettel (3) létrehozott, a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalapba.

(18)

Az EBB-nek saját eredménymérési keretén belül mutatókat kell kidolgoznia és bevezetnie az új célkitűzés teljesítésére irányuló projektekre nézve. Ezért a Bizottság által az EBB-finanszírozási műveletekről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak készítendő éves jelentésben értékelni kell azt, hogy az EBB-finanszírozási műveletek mennyiben járulnak hozzá az új célkitűzéshez, ezen belül adott esetben az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaihoz, a helyi civil társadalom bevonásához, valamint az Unió külső politikai prioritásaival és az uniós költségvetési prioritásokkal való összhang biztosításához.

(19)

Biztosítani kell a 466/2014/EU határozat hatálya alá tartozó EBB-finanszírozási műveleteknek különösen a pénzügyi közvetítőkön keresztül finanszírozott projektekre vonatkozóan fennálló vizibilitását és átláthatóságát azáltal, hogy megkönnyítik az információkhoz való hozzáférést mind az uniós intézmények, mind a nyilvánosság számára, figyelembe véve azonban, hogy a bizalmas és érzékeny üzleti adatok védelmét biztosítani kell.

(20)

Az adókérdésekben nem együttműködő országokkal és területekkel kapcsolatos uniós szakpolitikát uniós jogi aktusok és tanácsi következtetések rögzítik, különösen a 2016. november 8-i tanácsi következtetések mellékletei, valamint azok későbbi módosításai.

(21)

A 466/2014/EU határozat hatálya alá tartozó EBB-finanszírozási műveletekre irányuló átvilágításnak ki kell terjednie a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem területén alkalmazandó uniós jogszabályoknak, valamint az e területen elfogadott nemzetközi és uniós standardoknak való megfelelés alapos ellenőrzésére is. Ezen túlmenően, a külső hitelezési megbízatásról való jelentéstétel keretében az EBB-nek országonkénti bontásban tájékoztatást kell adnia arról, hogy az EBB-finanszírozási műveletek megfelelnek-e a nem együttműködő országokkal és területekkel kapcsolatos politikájának, valamint azon közvetítők listájáról, amelyekkel az EBB együttműködik.

(22)

Az EBB 2016. október 12-én jóváhagyta az EBB-rezilienciajavítási kezdeményezést. Lehetővé kell tenni, hogy az ezen időpontot követően, és e határozat hatálybalépése és a garanciamegállapodás megkötése előtt jóváhagyott, az EBB-rezilienciajavítási kezdeményezésbe tartozó projektekre kiterjedjen az uniós garancia, feltéve ha a Bizottság megerősíti, hogy az említett projektek összhangban vannak az új célkitűzéssel és megfelelnek a garanciamegállapodás feltételeinek.

(23)

Az EBB vállalatfinanszírozási műveleteire csak akkor terjedhet ki a magánszektorbeli műveletekre vonatkozó átfogó garancia, ha azok előmozdítják az inkluzív növekedést és a munkahelyteremtés fokozását, és forrásigényüket a helyi pénzügyi piacok nem tudják megfelelően kielégíteni.

(24)

Az EBB-finanszírozási műveleteknek összhangban kell állniuk „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011-14)” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményben meghatározott elvekkel, többek között a pénzügyi közvetítők tekintetében is.

(25)

Az Unió külső politikai prioritásainak megváltozása, illetve a megbízatás időszakában esetlegesen előforduló sürgős helyzetek és válsághelyzetek esetén, és a vonatkozó európai parlamenti állásfoglalásokkal, tanácsi határozatokkal és következtetésekkel összhangban, 10 %-ról 20 %-ra kell emelni az EBB által a megbízatás időszakában végzett, régiók közötti átcsoportosítás felső határát. A Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot az ilyen átcsoportosításokról.

(26)

Figyelembe véve a migráció kiváltó okainak kezelésére irányuló uniós stratégián belül az EBB-rezilienciajavítási kezdeményezés jelentőségét, valamint a tranzit- és fogadóközösségek szükségleteit, továbbra is kiemelkedően fontos, hogy a külső hitelezési megbízatás felső összeghatárain belül az új célkitűzésre irányuló projektekre előirányzott összegek teljes mértékben felhasználásra kerüljenek. Ha azonban előre nem látható körülményekből adódóan nincs lehetőség az előirányzott összegek teljes mértékű felhasználására, lehetővé kell tenni bizonyos nagyobb mértékű rugalmasságot. Ezért, ha az EBB 2019. június 30-ig arra a következtetésre jut, hogy nincs abban a helyzetben, hogy az előrejelzett célösszeget az EBB-rezilienciajavítási kezdeményezés keretében teljes mértékben felhasználja, lehetővé kell tenni, hogy az általános megbízatása keretében a közszektorbeli projektekre előirányzott 1 400 000 000 EUR összegből és a magánszektorbeli hitelezési megbízatása keretében előirányzott 2 300 000 000 EUR összegből legfeljebb 20 %-t átcsoportosítson az előcsatlakozási támogatásban részesülő országokon és kedvezményezetteken és a szomszédságpolitikai partnerországokon és partnerségi országokon belül, és/vagy azok között. Bármely ilyen átcsoportosításról a Bizottságnak és az EBB-nek előzetesen meg kell állapodnia.

(27)

A jogosult régiók és országok, illetve a potenciálisan jogosult régiók és országok jegyzékét a magas jövedelmű és jó hitelminősítésű régiók és országok (Brunei, Chile, Dél-Korea, Izland, Izrael, Szingapúr és Tajvan) kizárása érdekében módosítani kell. Emellett a potenciálisan jogosult régiók és országok jegyzékét ki kell egészíteni Iránnal.

(28)

A 466/2014/EU határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

Az uniós garanciával fedezett EBB-finanszírozási műveletek felső összeghatárai

(1)   A 2014 és 2020 közötti teljes időszakra vonatkozóan az uniós garanciával fedezett EBB-finanszírozási műveletek felső összeghatára 32 300 000 000 EUR. Az eredetileg finanszírozási műveletekre előirányzott, de később törölt összegeket a felső összeghatár szempontjából nem lehet figyelembe venni.

A felső összeghatár az alábbiak szerint oszlik meg:

(2)   Az (1) bekezdésben említett maximális összegek az I. mellékletben meghatározottaknak megfelelően regionális felső összeghatárokra és részösszeghatárokra oszlanak. A regionális felső összeghatárokon belül és e határozat időbeli hatálya alatt az uniós garancia hatálya alá tartozó régiók tekintetében az EBB biztosítja az országok közötti olyan elosztást, amely kiegyensúlyozott és összhangban áll az Unió külső politikai prioritásaival, amelyeket az 5. cikkben említett regionális technikai operatív iránymutatásoknak is tükrözniük kell.”

2.

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

Általános célkitűzések és alapelvek

(1)   Az uniós garancia csak olyan EBB-finanszírozási műveletekre vonatkozóan nyújtható, amelyek az EBB saját értékelése alapján hozzáadott értékkel rendelkeznek és az alábbi általános célkitűzések valamelyikét támogatják:

(2)   Az e határozat alapján végzett EBB-finanszírozási műveletek – amellett, hogy megőrzik az EBB beruházási bank jellegét – hozzájárulnak az általános uniós érdekekhez és különösen az EUSZ 21. cikkében meghatározott, az Unió külső tevékenységére vonatkozó alapelvekhez, valamint hozzájárulnak az olyan nemzetközi környezetvédelmi egyezmények végrehajtásához, amelyekben az Unió részes fél. Az EBB irányító szerveinek ajánlott megtennie a szükséges intézkedéseket az EBB tevékenységének olyan módon való kiigazítása érdekében, hogy az hatékony módon támogassa az Unió külső politikáit, és megfelelően teljesítse az e határozatban meghatározott követelményeket.

(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott általános célkitűzések körébe tartozó területeken az országok közötti regionális integráció – így különösen az előcsatlakozási támogatásban részesülő országok és kedvezményezettek, a szomszédságpolitikai partnerországok és partnerségi országok és az Unió közötti gazdasági integráció – az EBB-finanszírozási műveletek egyik alapvető célját képezi. Az EBB az általános célkitűzések körébe tartozó területeken az Unióval való gazdasági integrációt előmozdító közvetlen külföldi befektetések támogatása formájában hajtja végre a kedvezményezett országokat célzó finanszírozási műveleteit.

(4)   A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek a hivatalos fejlesztési támogatás kedvezményezettjeit tartalmazó jegyzéke szerinti fejlődő országokban az EBB-finanszírozási műveletek az EUMSZ 208. és 209. cikkével összhangban hozzájárulnak az Unió fejlesztési együttműködési politikájának célkitűzéseihez, különösen a szegénységnek az inkluzív növekedés és a fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi fejlődés útján való csökkentéséhez.

(5)   Annak biztosítása érdekében, hogy a magánszektor beruházásai a lehető legnagyobb mértékű fejlesztési hatással járjanak, az EBB törekszik arra, hogy hozzájáruljon a magánvállalkozások és a beruházások számára kedvező feltételek kialakításához, valamint prioritásként gondoskodik – az (1) bekezdés a) pontjának megfelelően a helyi beruházások támogatása révén – a kedvezményezett országok helyi magánszektorának, többek között a szövetkezeteknek és a szociális vállalkozásoknak az erősítéséről. Azon EBB-finanszírozási műveletek esetében, amelyek az (1) bekezdésben meghatározott általános célkitűzéseket támogatják, törekedni kell arra, hogy azok növeljék a fogadó országbeli és uniós kkv-k beruházási projektjeinek támogatását, lehetővé téve, hogy a kkv-k új beruházási projektjei forráshoz jussanak. Az EBB-finanszírozási műveleteknek lehetővé kell tenniük, hogy a jogosult országokban a kkv-k élni tudjanak többek között a piacra való belépés lehetőségével, valamint lehetővé kell tenniük a globális értékláncokba való integrálódásukat, továbbá hozzá kell járulniuk az uniós vállalatok versenyképességének fokozásához.

Annak érdekében, hogy tényleges monitoring alá vonja és ténylegesen értékelje a forrásoknak az érintett kkv-k támogatására való felhasználását, az EBB alapos átvilágítást végez, és olyan megfelelő szerződéses rendelkezéseket állapít meg és tart fenn, amelyekkel általános jelentéstételi kötelezettséget ír elő mind a pénzügyi közvetítőkre, mind a végső kedvezményezettekre nézve. Az EBB törekszik arra, hogy azonosítsa a kkv-k forráshoz jutásának akadályait, és hozzájáruljon azok leküzdéséhez.

Az EBB olyan pénzügyi közvetítőkkel működik együtt, amelyek képesek támogatni a művelet helyéül szolgáló országok kkv-inek egyedi szükségleteit, és amelyek teljesítik a 13. cikk követelményeit, ahogyan azokat az említett cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a megállapodásokba beillesztették.

(6)   Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott általános célkitűzéseket támogató EBB-finanszírozási műveletekkel túlnyomórészt a közlekedés, az energetika, a környezeti infrastruktúra, az információs és kommunikációs technológia, valamint az egészségügy és az oktatás területére irányuló beruházási projekteket kell támogatni. Ide tartozik a megújuló energia előállítása és integrálása, az energiahatékonysági intézkedések, az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású technológiákra és üzemanyagokra való átállást lehetővé tévő energiarendszer-átalakítás, a fenntartható energiabiztonság és energetikai infrastruktúra – beleértve a gáz kitermelését és az uniós energiapiacra szállítását, valamint a vidéki területek villamosítását szolgáló infrastruktúrát is –, továbbá a környezetvédelmi infrastruktúra, így például a vízellátás és a megfelelő higiénés körülmények biztosítása, valamint a környezetbarát infrastruktúra, továbbá a távközlési és a szélessávú hálózati infrastruktúra.

(7)   Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott általános célkitűzéseket támogató EBB-finanszírozási műveletekkel olyan, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást célzó beruházási projekteket kell támogatni, amelyek hozzájárulnak az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének és az annak alapján létrejött Párizsi Megállapodásnak az általános céljaihoz, mindenekelőtt a megújuló energia, az energiahatékonyság és a fenntartható közlekedés terén az üvegházhatású gázok kibocsátásának megszüntetésével vagy csökkentésével és a szénlábnyom csökkentésével, vagy az éghajlatváltozás által az érzékeny országokra, ágazatokra és közösségekre gyakorolt hátrányos hatásokkal szembeni ellenálló képesség növelésével.

Az éghajlat-politikai projektek támogathatósági kritériumait az EBB éghajlatváltozási stratégiája határozza meg. Annak megállapítása érdekében, hogy a projektjavaslatok optimalizálják-e az energiahatékonyság javítását, a környezeti vizsgálati eljárásban a projektek üvegházhatásúgáz-kibocsátásának és kibocsátásuk szórásának EBB által kidolgozott értékelési módszertana alapján szénlábnyom-elemzést kell végezni.

E határozat időbeli hatálya alatt az EBB törekszik arra, hogy tartósan magas szinten biztosítson forrásokat az éghajlatváltozás szempontjából releváns műveletekhez, amely műveletek volumenének az EBB Unión kívüli finanszírozási műveletei összvolumenének legalább 25 %-át kell kitennie. Az EBB által e határozat szerint nyújtott finanszírozásnak összhangban kell lennie azzal a céllal, hogy 2020-ig az EBB-finanszírozási műveletek összvolumenének legalább 35 %-a az Unión kívüli feltörekvő gazdaságokban és fejlődő országokban kerüljön végrehajtásra.

Az EBB-finanszírozási műveletek keretében egyebek mellett konkrét intézkedéseket kell hozni az Unió éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinek elérése szempontjából káros projektek finanszírozásának fokozatos megszüntetésére, valamint a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság támogatására irányuló erőfeszítések fokozására.

Az EBB külső hitelezési megbízatásán belüli finanszírozási műveletei tekintetében erősíti a projektekhez nyújtott hozzájárulásainak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló elemeit.

(8)   Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott általános célkitűzéseket támogató EBB-finanszírozási műveletekkel a migráció kiváltó okait kezelő olyan beruházási projekteket kell támogatni, amelyek hozzájárulnak a kedvezményezett országokban a hosszú távú gazdasági rezilienciához, az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlesztési céljaihoz és a fenntartható fejlődés biztosításához.

Miközben biztosítják az emberi, a munkavállalói és a szociális jogok teljeskörű tiszteletben tartását, az alapvető szabadságokat és a nemek közötti egyenlőséget egy olyan, jogokon alapuló megközelítés alkalmazásával, amely felöleli az összes emberi és szociális jogot az átláthatóság, a részvétel, a megkülönböztetésmentesség és az elszámoltathatóság elvével összhangban, az EBB-finanszírozási műveleteknek a következőkre kell irányulniuk:

Az EBB-finanszírozási műveleteknek a következőket kell támogatniuk:

(9)   Az (1) bekezdésben meghatározott általános célkitűzéseket támogató EBB-finanszírozási műveletekkel összefüggésben tekintetbe kell venni, hogy a nemek közötti egyenlőség egyrészt a fenntartható fejlődés megvalósításának alapvető, kulcsfontosságú kérdése, másrészt a projektek átvilágításának fontos eleme. A nemi dimenziót minden ilyen finanszírozási műveletre vonatkozóan figyelembe kell venni. Az EBB biztosítja, hogy valamennyi EBB-finanszírozási művelet összhangban legyen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájában és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervében meghatározott vállalásokkal.

(10)   Az EBB törekszik annak biztosítására, hogy az általa társfinanszírozott projektekben részt vevő vállalatok betartsák a bérek átláthatóságának és a nemek közötti egyenlőségnek az elvét, valamint az egyenlő díjazás 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (*1) foglalt elvét. A projektfinanszírozással kapcsolatos döntéseiben az EBB figyelembe veszi, hogy a lehetséges kedvezményezett vállalatok milyen intézkedéseket tesznek az egyenlő díjazással és a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban.

(11)   Az uniós garancia kizárólag azon EBB-finanszírozási műveleteket fedezi, amelyeket olyan jogosult országokban hajtanak végre, amelyek keretmegállapodást kötöttek az EBB-vel az ilyen műveletek végrehajtására vonatkozó jogi feltételekről, amelyek összhangban vannak az EBB környezeti és társadalompolitikai elvekről és normákról szóló nyilatkozatával, valamint környezet- és társadalompolitikai kézikönyvével.

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.).”"

3.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 10. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Be kell árazni azoknak az EBB-finanszírozási műveleteknek az Unió költségvetését érintő kockázatát, amelyeket az EBB a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett magánszektorbeli hitelezési megbízatás alapján végez, és a kereskedelmi kockázat beárazásából keletkező bevételeket be kell fizetni a garanciaalapba.”

7.

A 11. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

8.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

9.

A 13. és 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

A pénzmosás megelőzése, a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem, adózás és nem együttműködő országok és területek

(1)   Az e határozat hatálya alá tartozó finanszírozási műveletei során az EBB megfelel az alkalmazandó uniós jogszabályoknak, valamint az elfogadott nemzetközi és uniós standardoknak, és ezért e határozat alapján nem támogat olyan projekteket, amelyek hozzájárulnak a pénzmosáshoz, a terrorizmus finanszírozásához, az adókikerüléshez, az adócsaláshoz, vagy az adókijátszáshoz.

Ezenkívül az EBB nem kezd új műveleteket, illetve nem újítja meg műveleteit olyan országokban vagy területeken bejegyzett vagy letelepedett szervezettel, amely szerepel az adózási szempontból nem együttműködő országokra és területekre vonatkozó uniós szakpolitika keretében összeállított jegyzékben, vagy amely az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (*2) 9. cikkének (2) bekezdése értelmében kiemelt kockázatot jelentő harmadik országnak minősül, vagy amely nem tartja be ténylegesen az átláthatósággal és az információcserével kapcsolatos uniós vagy nemzetközileg elfogadott adóügyi standardokat. Az EBB csak abban az esetben térhet el ettől az elvtől, ha az adott projektet ténylegesen az egyik ilyen országban vagy területen hajtják végre, és semmi sem mutat arra, hogy az adott művelet hozzájárul a pénzmosáshoz, a terrorizmus finanszírozásához, az adókikerüléshez, az adócsaláshoz vagy az adókijátszáshoz.

Pénzügyi közvetítőkkel való megállapodások megkötése esetén az EBB beilleszti az ebben a cikkben említett követelményeket az adott megállapodásokba, és felkéri a pénzügyi közvetítőket, hogy számoljanak be a követelmények betartásáról.

Az EBB legkésőbb az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékének elfogadását követően felülvizsgálja a nem együttműködő országokra és területekre vonatkozó politikáját. Ezt követően az EBB minden évben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a nem együttműködő országokra és területekre vonatkozó politikájának a finanszírozási műveletei tekintetében történő végrehajtásáról, amely jelentésnek tartalmaznia kell országokra lebontott információkat is, valamint azon közvetítők jegyzékét, akikkel vagy amelyekkel az EBB együttműködik.

(2)   Az EBB az e határozat hatálya alá tartozó finanszírozási műveletei során a pénzügyi rendszerek pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának a megelőzéséről szóló uniós jogban, különösen az (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (*3) és az (EU) 2015/849 irányelvben előírt elveket és normákat alkalmazza. Az EBB az e határozat hatálya alá tartozó közvetlen finanszírozást és közvetítőkön keresztül végrehajtott finanszírozást egyaránt a tényleges tulajdonosra vonatkozó információknak az (EU) 2015/849 irányelv szerinti felfedésétől teszi függővé.

14. cikk

Garanciamegállapodás

A Bizottság és az EBB a 8. cikkben meghatározott uniós garanciával kapcsolatos részletes rendelkezéseket és eljárásokat megállapító garanciamegállapodást ír alá. Az említett garanciamegállapodást megküldik az Európai Parlament és a Tanács részére, e két intézmény bizalmas információk kezelésére vonatkozó belső szabályainak figyelembevételével.

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.)."

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/847 rendelete (2015. május 20.) a pénzátutalásokat kísérő adatokról és a 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 1. o.).”"

10.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 20. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„20. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság 2019. június 30-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli e határozat alkalmazását, és amelyben támpontot ad az uniós garancia hatályának az EBB külső hitelezési megbízatáson belüli finanszírozási műveleteire való kiterjesztéséről szóló esetleges új határozathoz.

A Bizottság 2021. december 31-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e határozat alkalmazásáról.”

12.

A következő cikk kerül beillesztésre:

„20a. cikk

Átmeneti rendelkezés

Az EBB finanszírozhat olyan projekteket, amelyeket 2016. október 12. után és 2018. április 8. előtt és a Bizottság és az EBB között létrejött garanciamegállapodás megkötését megelőzően hagytak jóvá. Az ilyen projektekre abban az esetben lehet kiterjeszteni az uniós garancia hatályát, ha a Bizottság megerősítette, hogy azok összhangban vannak a 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott célkitűzéssel és megfelelnek a garanciamegállapodásban megállapított feltételeknek.”

13.

Az I., a II. és a III. melléklet helyébe e határozat mellékletének szövege lép.

14.

A IV. melléklet első bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az előcsatlakozási folyamatban részt vevő partnerországokban az EBB tevékenysége a csatlakozási és európai partnerségek keretében zajlik, amelyek megállapítják az előcsatlakozási támogatásban részesülő országokkal és kedvezményezettekkel kapcsolatos prioritásokat annak érdekében, hogy ezek az országok előbbre tudjanak lépni az Unióhoz való közeledés folyamatában, illetve keretet biztosítanak az uniós segítségnyújtás számára. A Nyugat-Balkánon a stabilizációs és társulási folyamat jelenti az uniós politika keretét. E folyamat progresszív partnerségen alapul, amelynek keretében az Unió kereskedelmi kedvezményeket, gazdasági és pénzügyi támogatást, valamint a stabilizációs és társulási megállapodások révén szerződéses kapcsolatokat biztosít. Az előcsatlakozási pénzügyi támogatás segíti az előcsatlakozási támogatásban részesülő országokat és kedvezményezetteket abban, hogy felkészüljenek az uniós tagságból eredő kötelezettségekre és kihívásokra. Ez a segítségnyújtás támogatja a reformfolyamatot, és ennek keretében az esetleges tagságra való felkészülést is. Az intézményépítésre, az Unió vívmányaihoz való igazodásra, az uniós politikák és eszközök alkalmazására való felkészülésre, valamint a gazdasági konvergencia megvalósítását szolgáló intézkedések előmozdítására összpontosít.”