28.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 347/1

(1)

Az értékpapírosítás a jól működő pénzügyi piacok fontos alkotórésze, amennyiben hozzájárul a hitelintézetek és befektetési vállalkozások (a továbbiakban: intézmények) finanszírozási forrásainak és kockázatmegosztási lehetőségeinek diverzifikálásához és a szavatolótőke egy részének felszabadításához, amely azután átcsoportosítható további hitelezésre, mindenekelőtt a reálgazdaság finanszírozására. Emellett az értékpapírosítás az intézmények és más piaci szereplők számára befektetési többletlehetőségeket jelent, elősegítve az Unióban a portfóliódiverzifikációt és a források eljutását a vállalkozásokhoz és a lakossághoz, mind a tagállamokon belül, mind pedig azok között. Ezeket az előnyöket azonban a potenciális költségekkel és kockázatokkal – többek között a pénzügyi stabilitás szempontjából gyakorolt hatással – szembeállítva kell vizsgálni. Amint az a 2007 nyarán kezdődött pénzügyi válság első szakaszában látható volt, az értékpapírosítási piacokon alkalmazott nem megfelelő gyakorlatok a pénzügyi rendszer integritásának súlyos veszélyeztetéséhez vezettek a túlzott tőkeáttétel, az árazást megnehezítő átláthatatlan és bonyolult struktúrák, a külső minősítésekre való automatikus támaszkodás, valamint amiatt, hogy a befektetőknek és az értékpapírosítást kezdeményezőknek nem feltétlenül voltak azonosak az érdekei (ún. „ügynöki kockázat”).

(2)

Az elmúlt években az értékpapírosítási kibocsátások volumene az Unióban a válság előtti csúcsérték alatt maradt számos ok miatt, amelyek egyike az értékpapírosítási ügyletek széles körben elterjedt negatív megítélése volt. Az értékpapírosítási piac talpra állásához megfelelő és prudens piaci gyakorlatok kialakítására van szükség, hogy ne alakulhassanak ki ismét a pénzügyi válságot kiváltó körülmények. E célból az (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) létrehozza egy átfogó értékpapírosítási keretrendszer tartalmi elemeit, köztük az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítások (a továbbiakban: STS értékpapírosítások) kritériumait és egy felügyeleti rendszert, amely azt lesz hivatott nyomon követni, hogy helyesen alkalmazzák-e ezeket a kritériumokat az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok, a kibocsátók és az intézményi befektetők. Az említett rendelet továbbá közös, minden pénzügyi szolgáltatási ágazatra alkalmazandó követelményeket állapít meg a kockázatmegtartás, az előzetes vizsgálat és a nyilvánosságra hozatal tekintetében.

(3)

Az (EU) 2017/2402 rendelet céljaival összhangban módosítani kell az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) az értékpapírosításokat kezdeményező, szponzoráló és azokba befektető intézményekre vonatkozóan meghatározott szavatolótőke-követelményeket annak érdekében, hogy azok megfelelően tükrözzék az STS-értékpapírosítások speciális jellemzőit –, feltéve, hogy ezek az értékpapírosítások megfelelnek az e rendeletben foglalt további követelményeknek is –, és megszűnjenek a pénzügyi válság során nyilvánvalóvá vált hiányosságok, nevezetesen a külső minősítésekre való automatikus támaszkodás, a magas minősítésű ügyletrészsorozatok túlzottan alacsony, vagy az alacsony minősítésű ügyletrészsorozatok túlzottan magas kockázati súllyal történő értékelése, valamint az elégtelen kockázatérzékenység. 2014. december 11-én a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (a továbbiakban: BCBS) közzétette „Az értékpapírosítási keretrendszer felülvizsgálata” című dokumentumát (a továbbiakban: a felülvizsgált bázeli keretrendszer), amelyben meghatározta az értékpapírosításra vonatkozó szavatolótőke-követelményekkel kapcsolatos standardoknak konkrétan a fenti hiányosságok kezelését célzó módosításait. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2016. július 11-én közzétette az értékpapírosítási kitettségek szavatolótőke-követelményére vonatkozó standard frissített változatát, amely tartalmazza az „egyszerű, átlátható és összehasonlítható” értékpapírosításokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket is. E standard a felülvizsgált bázeli keretrendszert módosítja. Az 575/2013/EU rendelet módosításában figyelembe kell venni a módosításokat magában foglaló felülvizsgált bázeli keretrendszer rendelkezéseit.

(4)

Az 575/2013/EU rendeletben meghatározott, értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó tőkekövetelményeket minden intézménynek azonos módszerek szerint szükséges kiszámítania. Az első lépcsőben, a külső minősítésekre való mindennemű automatikus támaszkodás megszüntetése céljából az intézményeknek a szavatolótőke-követelményt saját számításaik alapján kell meghatározniuk, feltéve, hogy engedélyezett számukra a belső minősítésen alapuló módszer (a továbbiakban: IRB módszer) alkalmazása az értékpapírosításhoz alapul szolgáló tettségekkel megegyező típusú kitettségek esetében, és amennyiben az intézmény képes az alapul szolgáló kitettségek tekintetében úgy kiszámítani a szavatolótőke-követelményt, mintha azokat nem értékpapírosították volna (a továbbiakban: Kirb), minden esetben bizonyos előre meghatározott bemeneti adatokra is figyelemmel (a továbbiakban: SEC-IRBA). Azon intézmények számára, amelyek egy adott értékpapírosításban meglévő pozíciójuk tekintetében nem alkalmazhatják a SEC-IRBA módszert, rendelkezésre kell állnia egy standard módszernek (az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának standard módszere, a továbbiakban: SEC-SA). A SEC-SA-nak egy olyan képleten kell alapulnia, amely bemeneti adata az a tőkekövetelmény, amelyet az alapul szolgáló kitettségekhez kapcsolódó hitelkockázatra a standard módszer alapján kellene számítani olyan módon, mintha azok értékpapírosítására nem került volna sor (a továbbiakban: KSA). Amikor az első két módszer alkalmazása nem lehetséges, lehetővé kell tenni az intézmények számára az értékpapírosításra vonatkozó külső minősítésen alapuló módszer (SEC-ERBA) alkalmazását. A SEC-ERBA keretében az egyes értékpapírosítási ügyletrészsorozatokhoz azok külső minősítése alapján kell hozzárendelni a tőkekövetelményeket. Minden olyan esetben azonban, amikor bizonyos, a megfelelő paraméterek alapján azonosított alacsony vagy egyes közepes minősítésű STS-értékpapírosítási ügyletrészsorozatokra vonatkozóan nem áll rendelkezésre a SEC-IRBA, az intézményeknek a SEC-ERBA-t kellene alkalmazniuk. Az STS-értékpapírosításoknak nem minősülő értékpapírosítások esetében a SEC-SA-nak a SEC-IRBA után következő lépcsőként való alkalmazására további korlátozást szükséges előírni. Az illetékes hatóságok számára továbbá lehetővé kell tenni a SEC-SA használatának megtiltását minden olyan esetben, ha az nem alkalmas az adott értékpapírosításból az intézmény fizetőképességére vagy a pénzügyi stabilitásra nézve fakadó kockázatok kezelésére. Az intézményeknek lehetőséget kell adni arra, hogy az illetékes hatóságoknak küldött értesítést követően a SEC-ERBA-t alkalmazzák az általuk tartott értékpapírosítási pozíciók mindegyikére, amennyiben nem alkalmazhatják a SEC IRBA-t.

(5)

Szemben más pénzügyi eszközökkel, az értékpapírosítások esetében az ügynöki kockázat és a modellkockázat nagyobb szerepet játszik, és bizonytalansági tényezőt jelent az értékpapírosításokra vonatkozó tőkekövetelmények számítása során, még azután is, hogy az összes megfelelő kockázati tényezőt figyelembe vették. E kockázatok megfelelő figyelembevétele érdekében az 575/2013/EU rendeletben minden értékpapírosítási pozícióra vonatkozóan legalább 15 %-os alsó kockázatisúly-határt kell megállapítani. Az újra-értékpapírosítások nagyobb összetettségére és kockázatára tekintettel azonban az (EU) 2017/2402 rendelet értelmében azoknak csak bizonyos formái engedélyezettek. Ezenkívül az újra-értékpapírosítási pozíciók vonatkozásában konzervatívabb szavatolótőke-számítást és 100 %-os alsó kockázatisúly-határt szükséges alkalmazni.

(6)

Tekintettel arra a hitelminőség-javításra, amelyet egy értékpapírosítási struktúrában a hátrább sorolt ügyletrészsorozatok biztosítanak az előrébb sorolt ügyletrészsorozatok számára, nem követelhető meg, hogy az intézmény az előresorolt értékpapírosítási pozíciókra magasabb kockázati súlyt alkalmazzon annál, mintha közvetlenül birtokolná az alapul szolgáló kitettségeket. Az 575/2013/EU rendeletben ezért az alapul szolgáló kitettségeket figyelembe vevő („look-through”) megközelítést kell alkalmazni, amelynek értelmében egy előresorolt értékpapírosítási pozícióhoz rendelt kockázati súly nem lehet magasabb, mint az alapul szolgáló kitettségekre alkalmazandó, kitettséggel súlyozott átlagos kockázati súly; ezt a megközelítést bizonyos feltételek figyelembevételével az alapul szolgáló kitettséghalmaz esetében alkalmazott módszertől (standard módszer vagy IRB módszer) és attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a vonatkozó pozíció minősített-e vagy sem.

(7)

A jelenlegi keretrendszerben kockázattal súlyozott kitettségértékre vonatkozó általános felső határt alkalmazhatnak azok az intézmények, amelyek az alapul szolgáló kitettségek tőkekövetelményét képesek az IRB módszerrel úgy kiszámítani, mintha e kitettségeket nem értékpapírosították volna (KIRB). Mindaddig, amíg az értékpapírosítási folyamat csökkenti az alapul szolgáló kitettségekből fakadó kockázatot, e felső határ alkalmazását minden értékpapírosítást kezdeményező és szponzor intézmény számára lehetővé kell tenni, függetlenül az értékpapírosítási pozícióra vonatkozó szavatolótőke-követelmény számítására általuk használt módszertől.

(8)

Amint arra az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) (a továbbiakban: EBH) az elismerhető értékpapírosításokról szóló, 2015. júliusi jelentésében rámutatott, a nemteljesítésekkel és veszteségekkel kapcsolatos empirikus adatok azt jelzik, hogy az STS értékpapírosítások a válság során más értékpapírosításoknál jobban teljesítettek, ami azt tükrözi, hogy az STS értékpapírosításokra jellemző egyszerű, átlátható struktúrák és stabil alapokon álló végrehajtási gyakorlatok alacsonyabb működési, ügynöki és hitelkockázattal járnak. Célszerű ezért az 575/2013/EU rendelet módosításában az STS-értékpapírosítások vonatkozásában – amennyiben azok megfelelnek a kockázatok minimalizálására vonatkozó egyes további követelményeknek is – megfelelően kockázatérzékeny, az EBH-jelentésben ajánlottal összhangban lévő kalibrálást biztosítani, amely mindenekelőtt egy alacsonyabb, 10 %-os alsó kockázatisúly-határ meghatározását jelenti az előresorolt pozíciókra vonatkozóan.

(9)

Az STS értékpapírosításokra vonatkozó alacsonyabb tőkekövetelményeket azon értékpapírosításokra szükséges korlátozni, amelyek esetében az alapul szolgáló kitettségek tulajdonjogát átruházzák egy különleges célú gazdasági egységre (SSPE) („hagyományos értékpapírosítás”). Mindemellett a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) nyújtott hitelek halmazával fedezett szintetikus értékpapírosításokban előresorolt pozíciókat megtartó intézmények számára szintén lehetővé kell tenni, hogy e pozícióikra az STS értékpapírosításokra engedélyezett alacsonyabb tőkekövetelményeket alkalmazzák, feltéve, hogy ezen ügyletek bizonyos – többek között a megfelelő befektetőkre vonatkozó – szigorú kritériumok alapján magas minőségűeknek tekinthetők. Különösen, a szintetikus értékpapírosítások e körére garanciának vagy viszontgaranciának kell vonatkoznia, amelyet vagy tagállami központi kormányzat vagy központi bank, vagy egy fejlesztési szervezet nyújt, vagy intézményi befektető nyújt, feltéve, hogy az utóbbi által biztosított garanciát vagy viszontgaranciát teljes egészében az értékpapírosítás kezdeményezőjénél készpénzletét formájában elhelyezett biztosíték fedezi. Az 575/2013/EU rendelet alapján az ilyen ügyletekre igénybe vehető, STS értékpapírosításokra vonatkozó kedvezményes szavatolótőke-megállapítási szabályok nem érintik az állami támogatásokra vonatkozó, 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) meghatározott uniós keretszabályozás betartásának kötelezettségét.

(10)

A felügyeleti gyakorlatok uniós szintű összehangolása érdekében az EBH jelentésének figyelembevétele mellett a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: a hitelkockázat harmadik felekre történő átruházása feltételeinek, valamint – mind a hagyományos, mind pedig a szintetikus értékpapírosítások esetében – a hitelkockázat harmadik felekre történő arányos átruházása fogalmának és a hitelkockázat átruházásának illetékes hatóságok általi értékelésére vonatkozó követelményeknek a részletesebb meghatározása. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (8) foglalt elveknek megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak minden ülésén.

(11)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardoknak biztosítaniuk kell a befektetők és a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. A hatékonyság érdekében helyénvaló lenne, hogy az EBH mint jelentős szakértelemmel rendelkező szerv dolgozzon ki és nyújtson be a Bizottsághoz szakpolitikai döntéseket nem igénylő szabályozástechnikai standardtervezeteket.

(12)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardokat fogadjon el a következők vonatkozásában: az értékpapírosítási pozíció kitettségértéke kiszámításának során mi tekinthető megfelelően konzervatív módszernek a készpénzelőleg le nem hívott része összegének megállapításakor, valamint azon feltételek részletesebb meghatározása, amelyek mellett az intézmények – például a vásárolt követelések esetében – kiszámíthatják az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó KIRB értéket. A Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(13)

Az 575/2013/EU rendeletben meghatározott, értékpapírosításokra vonatkozó egyéb szavatolótőke-követelményeket csak annyiban kell módosítani, amennyiben ez a módszerek új hierarchiájának és a kifejezetten az STS értékpapírosításokra vonatkozó rendelkezéseknek a tükrözése céljából szükséges. Különösen, a jelentős kockázatátruházás elismerésére vonatkozó rendelkezéseket és a külső hitelminősítésekre vonatkozó követelményeket lényegében változatlan formában kell továbbra is alkalmazni. Teljes egészében el kell hagyni azonban az 575/2013/EU rendelet ötödik részét, az addicionális kockázati súlyokra vonatkozó előírás kivételével, mely súlyokat továbbra is alkalmazni kell az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében foglalt rendelkezéseket megsértő intézmények esetében.

(14)

Célszerű, hogy az 575/2013/EU rendelet e rendeletben előírt módosításai minden olyan pozícióra vonatkozzanak, amelyet valamely intézmény tart. Mindazonáltal, az átmenethez kapcsolódó költségek lehető legalacsonyabb szinten tartása, valamint az új keretrendszerre történő zökkenőmentes átállás érdekében az intézményeknek a 2019. december 31-ig tartó időszakban az általuk az e rendelet alkalmazásának megkezdése időpontjában tartott, fennálló értékpapírosítási pozíciók vonatkozásában az előző keretrendszert, nevezetesen az 575/2013/EU rendeletnek az e rendelet alkalmazása időpontját megelőzően alkalmazott vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazniuk,

1.

A 4. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

2.

A 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 109. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„109. cikk

Az értékpapírosítási pozíciók kezelése

Az intézményeknek az értékpapírosításban meglévő pozícióik kockázattal súlyozott kitettségértékét az 5. fejezetben foglaltaknak megfelelően kell kiszámítaniuk.”.

4.

A 134. cikk (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   Amennyiben valamely intézmény hitelkockázati fedezetet nyújt több kitettségre vonatkozóan olyan feltétellel, hogy fizetésre akkor kerül sor, ha a kitettségek körében bekövetkezik az n-edik nemteljesítés, és e hitelkockázati eseménnyel megszűnik a szerződés, a kockázattal súlyozott eszközérték megállapításához össze kell adni – az összeget 1 250 %-ban maximálva – az n-1 kitettségek kivételével a kosárban szereplő összes kitettség kockázati súlyait, és ezt meg kell szorozni a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével. Az összesítésbe bele nem számítandó n-1 kitettségeket oly módon kell megválasztani, hogy azok a kitettségek tartozzanak közéjük, amelyek mindegyikének alacsonyabb a kockázattal súlyozott kitettségértéke, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke.”.

5.

A 142. cikk (1) bekezdésének 8. pontját el kell hagyni.

6.

A 153. cikk (7) és (8) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   A követelések megvásárlója vagy a biztosíték vagy részleges garancia kedvezményezettje az 5. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakaszával összhangban első veszteségviselő fedezetként kezelheti az olyan vásárolt vállalati követeléseket, visszafizetendő árengedményeket, biztosítékokat és részleges garanciákat, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási kockázatból származó veszteségekre vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségviselő fedezetet biztosítanak. A visszafizetendő árengedményt vagy a biztosítékot és a részleges garanciát az azt nyújtó fél az 5. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakaszával összhangban első veszteségviselő pozícióval szembeni kitettségként köteles kezelni.

(8)   Amennyiben valamely intézmény hitelkockázati fedezetet nyújt több kitettségre vonatkozóan olyan feltétellel, hogy fizetésre akkor kerül sor, ha a kitettségek körében bekövetkezik az n-edik nemteljesítés, és e hitelkockázati eseménnyel megszűnik a szerződés, a kockázattal súlyozott eszközérték megállapításához össze kell adni az n-1 kitettség kivételével a kosárban szereplő összes kitettség kockázati súlyait, ahol a várható veszteségek 12,5-del megszorzott összege és a kockázattal súlyozott kitettségérték nem haladhatja meg a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékének 12,5-del megszorzott összegét. Az összesítésbe bele nem számítandó n-1 kitettséget oly módon kell megválasztani, hogy azok a kitettségek tartozzanak közéjük, amelyek mindegyikének alacsonyabb a kockázattal súlyozott kitettségértéke, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke. A kosárban szereplő azon pozíciókra, amelyek esetében valamely intézmény nem tudja megállapítani az IRB módszer szerinti kockázati súlyt, 1 250 % kockázati súlyt kell alkalmazni.”.

7.

A 154. cikk (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   A követelések megvásárlója vagy a biztosíték vagy részleges garancia kedvezményezettje az 5. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakaszával összhangban első veszteségviselő fedezetként kezelheti az olyan vásárolt lakossági követeléseket, visszafizetendő árengedményeket, biztosítékokat és részleges garanciákat, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási kockázatból származó veszteségekre vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségviselő fedezetet biztosítanak. A visszafizetendő árengedményt vagy a biztosítékot és a részleges garanciát az azt nyújtó fél az 5. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakaszával összhangban első veszteségviselő pozícióval szembeni kitettségként köteles kezelni.”.

8.

A 197. cikk (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő szöveg lép:

9.

A harmadik rész II. címének 5. fejezete helyébe az alábbi szöveg lép:

„5. FEJEZET

Értékpapírosítás

1. Szakasz

Fogalommeghatározások és az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítások kritériumai

242. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezet alkalmazásában:

1.   »visszavásárlási jog maradék pozíciókra«: olyan szerződéses opció, amely lehetővé teszi, hogy az értékpapírosítást kezdeményező hagyományos értékpapírosítás esetében a halmazban maradt, alapul szolgáló kitettségek visszavásárlása, szintetikus értékpapírosítás esetében pedig a hitelkockázati fedezet megszüntetése révén felszámolja az értékpapírosítási pozíciókat az értékpapírosított kitettségek mindegyikének visszafizetése előtt, mindkét esetben akkor, ha az alapul szolgáló, fennálló kitettségek értéke egy bizonyos előre meghatározott szintre vagy az alá csökken;

2.   »hitelminőség-javító kamatrés-eszköz«: olyan mérlegen belüli eszköz, amely a jövőbeli kamatrés-jövedelemhez kapcsolódó pénzáramlásokat képviseli valamilyen értékelés szerint, és az értékpapírosításban alárendelt ügyletrészsorozat;

3.   »likviditási hitelkeret«: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 14. pontjában meghatározott likviditási hitelkeret;

4.   »nem minősített pozíció«: olyan értékpapírosítási pozíció, amely nem rendelkezik a 4. szakasz szerinti, külső hitelminősítő intézet által készített, figyelembe vehető hitelminősítéssel;

5.   »minősített pozíció«: olyan értékpapírosítási pozíció, amely rendelkezik a 4. szakasz szerinti, külső hitelminősítő intézet által készített, figyelembe vehető hitelminősítéssel;

6.   »előresorolt értékpapírosítási pozíció«: az alapul szolgáló kitettségek egészére vonatkozó elsőbbségi követeléssel biztosított vagy fedezett pozíció, figyelmen kívül hagyva e tekintetben a származtatott kamatláb- vagy devizaügyletek alapján esedékes összegeket, díjakat és egyéb, hasonló kifizetéseket, valamint függetlenül attól, hogy az adott pozíció lejárata eltér-e annak az egy vagy több más előresorolt üzletrészsorozatnak a lejáratától, amelyekkel együttesen, arányos módon viseli az esetleges veszteségeket;

7.   »IRB-halmaz«: az alapul szolgáló kitettségek olyan halmaza, amelynek vonatkozásában az intézmény számára engedélyezett az IRB módszer alkalmazása, és amelynek minden kitettségeleme vonatkozásában az intézmény képes a 3. fejezet előírásaival összhangban kockázattal súlyozott kitettségértéket számítani;

8.   »vegyes halmaz«: az alapul szolgáló kitettségek olyan halmaza, amelynek vonatkozásában az intézmény számára engedélyezett az IRB módszer alkalmazása, de az intézmény csak a kitettségek egy része tekintetében képes a 3. fejezet előírásainak megfelelően kockázattal súlyozott kitettségértéket számítani;

9.   »túlfedezet«: a hitelminőség-javítás olyan formája, amelyben az alapul szolgáló kitettségek értéke meghaladja az értékpapírosítási pozíciók értékét;

10.   »egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás« vagy »STS értékpapírosítás«: az (EU) 2017/2402 rendelet 18. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelő értékpapírosítás;

11.   »eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási program« vagy »ABCP-program«: az (EU) 2017/2402rendelet 2. cikkének 7. pontjában meghatározott eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási program vagy ABCP-program;

12.   »eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-ügylet« vagy »ABCP-ügylet«: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 8. pontjában meghatározott eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír - (ABCP-) ügylet;

13.   »hagyományos értékpapírosítás«: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 9. pontjában meghatározott hagyományos értékpapírosítás;

14.   »szintetikus értékpapírosítás«: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott szintetikus értékpapírosítás;

15.   »rulírozó kitettség«: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 15. pontjában meghatározott rulírozó kitettség;

16.   »gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezés«: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 17. pontjában meghatározott gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezés;

17.   »első veszteségviselő ügyletrészsorozat«: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 18. pontjában meghatározott első veszteségviselő ügyletrészsorozat;

18.   »köztes értékpapírosítási pozíció«: olyan pozíció az értékpapírosításban, amely az előresorolt értékpapírosítási pozícióhoz képest alárendelt, de az első veszteségviselő ügyletrészsorozatnál magasabb besorolású, és amelyre a 3. szakasz 2. és 3. alszakaszának alapján 1 250 %-nál alacsonyabb és 25 %-nál magasabb kockázati súly alkalmazandó;

19.   »fejlesztési szervezet«: valamely tagállam központi, regionális vagy helyi szintű kormányzata által létrehozott vállalkozás vagy szervezet, amely fejlesztési kölcsönöket vagy fejlesztési célú garanciákat nyújt, és amelyek elsődleges célja nem a profittermelés vagy a piaci részesedés maximalizálása, hanem az adott kormányzat közpolitikai céljainak előmozdítása, feltéve, hogy az adott kormányzat – az állami támogatásokra vonatkozó szabályok figyelembevételével – köteles biztosítani a vállalkozás vagy szervezet gazdasági bázisának védelmét, valamint a vállalkozás vagy szervezet fennállásának teljes ideje alatt fenntartani annak működőképességét; vagy az eredeti tőkéjének vagy a részére nyújtott forrásoknak, vagy az általa nyújtott fejlesztési kölcsönöknek legalább 90 %-át közvetlenül vagy közvetetten a tagállam központi, regionális vagy helyi kormányzata garantálja.

243. cikk

A differenciált tőkekövetelmény-megállapításra jogosult STS értékpapírosításokra vonatkozó kritériumok

(1)   Az ABCP-programok vagy ABCP-ügyletek keretében létesített olyan pozíciók tekintetében, amelyek STS értékpapírosítási pozícióként kezelhetők, akkor alkalmazható a 260., a 262. és a 264. cikk szerinti módszer, ha teljesülnek az alábbi követelmények:

Vevőkövetelések esetében az első albekezdés b) pontja nem alkalmazandó akkor, ha e vevőkövetelések hitelkockázatának egészére elismerhető hitelkockázati fedezet áll rendelkezésre a 4. fejezet rendelkezéseinek megfelelően, feltéve, hogy a fedezetet intézmény, biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja. Ezen albekezdés alkalmazásakor a teljes mértékű fedezettség meglétének és a koncentrációs határérték elérésének megállapításához csak az árengedmények és túlfedezetek hatásának figyelembevétele után megmaradó vevőkövetelés-rész veendő figyelembe.

Értékpapírosított lízing-maradványérték esetében nem alkalmazandó az első albekezdés b) pontja, ha ez az érték nincs kitéve abból fakadó refinanszírozási vagy újraértékesítési kockázatnak, hogy egy, a 201. cikk (1) bekezdése szerinti elismert harmadik fél jogi úton érvényesíthető kötelezettséget vállalt a kitettség egy előre meghatározott összegen történő visszavásárlására vagy refinanszírozására.

Az első albekezdés a) pontjától eltérve, amennyiben az intézmény a 248. cikk (3) bekezdését alkalmazza, vagy a 265. cikkel összhangban engedélyt kapott a belső értékelési módszer alkalmazására, az a kockázati súly, amelyet az intézmény a ABCP- program keretében kibocsátott eszközfedezetű kereskedelmi értékpapírt teljes mértékben fedező likviditási kerethez rendelne, 100 %-os vagy annál alacsonyabb.

(2)   ABCP-programoktól vagy ABCP-ügyletektől eltérő értékpapírosításokban meglévő, STS értékpapírosítási pozícióként kezelhető pozíciókra akkor alkalmazható a 260., a 262. és a 264. cikk szerinti módszer, ha teljesülnek az alábbi követelmények:

2. Szakasz

Jelentős kockázatátruházás elismerése

244. cikk

Hagyományos értékpapírosítás

(1)   A hagyományos értékpapírosítást kezdeményező intézmény kizárhatja az alapul szolgáló kitettségeket a kockázattal súlyozott kitettségérték és adott esetben a várható veszteségértékek számításából, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

(2)   Jelentős hitelkockázat-átruházásnak minősül, ha:

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az a) vagy b) pontnak megfelelően az értékpapírosítással érne el, nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, az illetékes hatóságok eseti alapon dönthetnek úgy, hogy nem valósul meg jelentős hitelkockázat harmadik félre történő átruházása.

(3)   A (2) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az értékpapírosítást kezdeményező intézmények számára, hogy egy értékpapírosítással kapcsolatban jelentős hitelkockázatot átruházottnak ismerjenek el, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény minden egyes esetben igazolni tudja, hogy a szavatalótőke-követelménynek az értékpapírosítást kezdeményező által az értékpapírosítással elért csökkentését a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása indokolja. Az engedélyt csak akkor lehet megadni, ha az intézmény mindkét alábbi feltételnek eleget tesz:

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül az alábbi feltételek mindegyikének teljesülniük kell:

(5)   Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az EBH-t azokról az esetekről, amikor a (2) bekezdésnek megfelelően úgy döntöttek, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, továbbá azokról az esetekről, amikor az intézmények éltek a (3) bekezdésben foglalt lehetőséggel.

(6)   Az EBH nyomon követi az e cikk szerinti, a hagyományos értékpapírosítások során alkalmazott jelentős kockázatátruházás elismerésével kapcsolatos felügyeleti gyakorlatot. Az EBH felülvizsgálja különösen:

Az EBH e felülvizsgálat eredményeiről 2021. január 2-ig beszámol a Bizottságnak. A Bizottság – figyelembe véve az EBH jelentésében foglaltakat – a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el e rendeletnek az e bekezdés a), b) és c) pontjában felsoroltak további pontosításával való kiegészítésére.

245. cikk

Szintetikus értékpapírosítás

(1)   Szintetikus értékpapírosítás esetében az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az alapul szolgáló kitettségekhez tartozó, kockázattal súlyozott kitettségértékeket és – adott esetben – a várható veszteségértékeket a 251. és a 252. cikk szerint számíthatja ki, ha a következő feltételek egyike teljesül:

(2)   Jelentős hitelkockázat átruházásának minősül az alábbiak bármelyike:

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosítással érne el, nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, az illetékes hatóságok eseti alapon dönthetnek úgy, hogy nem valósul meg jelentős hitelkockázat harmadik félre történő átruházása.

(3)   A (2) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az értékpapírosítást kezdeményező intézmények számára, hogy egy értékpapírosítással kapcsolatban jelentős hitelkockázatot átruházottnak ismerjenek el, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény minden egyes esetben igazolni tudja, hogy a szavatalótőke-követelménynek az értékpapírosítást kezdeményező által az értékpapírosítással elért csökkentését a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása indokolja. Az engedélyt csak akkor lehet megadni, ha az intézmény eleget tesz mindkét következő feltételnek:

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül az alábbi feltételek mindegyikének teljesülniük kell:

(5)   Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az EBH-t azokról az esetekről, amikor a (2) bekezdésnek megfelelően úgy döntöttek, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, továbbá azokról az esetekről, amikor az intézmények éltek a (3) bekezdésben foglalt lehetőséggel.

(6)   Az EBH nyomon követi az e cikk szerinti, a szintetikus értékpapírosítások során alkalmazott jelentős kockázatátruházás elismerésével kapcsolatos felügyeleti gyakorlatot. Az EBH felülvizsgálja különösen:

Az EBH e felülvizsgálat eredményeiről 2021. január 2-ig beszámol a Bizottságnak. A Bizottság – figyelembe véve az EBH jelentésében foglaltakat – a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el e rendeletnek az e bekezdés a), b) és c) pontjában felsoroltak további pontosításával való kiegészítésére.

246. cikk

A gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezésekkel kapcsolatos operatív követelmények

Amennyiben az értékpapírosítás rulírozó kitettségeket és gyorsított visszafizetésre vonatkozó vagy ehhez hasonló rendelkezéseket tartalmaz, csak akkor tekinthető úgy, hogy az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jelentős hitelkockázatot ruházott át, ha teljesülnek a 244. és 245. cikkben meghatározott feltételek, és – amennyiben életbe lép – a gyorsított visszafizetésre vonatkozó rendelkezés:

3. Szakasz

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása

1. alszakasz

Általános rendelkezések

247. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása

(1)   Amennyiben egy értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeihez kapcsolódó jelentős hitelkockázatot ruházott át a 2. szakasz alapján, az intézmény:

(2)   Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező intézmény úgy döntött, hogy alkalmazza az (1) bekezdést, az értékpapírosításban esetlegesen általa tartott pozíciókra vonatkozóan az e fejezetben meghatározottaknak megfelelően kell kiszámítania a kockázattal súlyozott kitettségértékeket.

Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező intézmény nem ruházott át jelentős hitelkockázatot, vagy úgy döntött, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdést, nem kell kiszámítania a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az adott értékpapírosításból esetlegesen tartott pozícióira vonatkozóan, hanem az alapul szolgáló kitettségeket továbbra is úgy kell szerepeltetnie a kockázattal súlyozott kitettségértékek és adott esetben a várható veszteségértékek számításánál, mintha azokat nem értékpapírosította volna.

(3)   Amennyiben egy értékpapírosítási ügylet több különböző ügyletrészsorozatában lévő pozíciókkal szemben áll fenn kitettség, minden egyes ügyletrészsorozattal szembeni kitettséget külön értékpapírosítási pozícióként kell kezelni. Az értékpapírosításhoz hitelkockázati fedezetet nyújtót értékpapírosítási pozícióval rendelkezőként kell kezelni. Értékpapírosítási pozíciónak tekintendő az olyan értékpapírosítási kitettség is, amely azon származtatott kamatláb- vagy devizaügyletből ered, amelyet az intézmény az értékpapírosítási ügylet során kötött.

(4)   Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció nem került levonásra az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján, a 92. cikk (3) bekezdése alkalmazásában a kockázattal súlyozott kitettségértéket be kell számítani az intézmény kockázattal súlyozott kitettségértékeinek teljes összegébe.

(5)   Egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához a pozíció 248. cikk alapján kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni a vonatkozó teljes kockázati súllyal.

(6)   A teljes kockázati súlyt az e fejezetben meghatározott kockázati súly és a 270a. cikk szerinti esetleges addicionális kockázati súly összegeként kell meghatározni.

248. cikk

Kitettségérték

(1)   Az értékpapírosítási pozíció kitettségértékét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározása érdekében, hogy mi minősül az első albekezdés b) pontjában említett megfelelően konzervatív módszernek a le nem hívott összeg megállapítására.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. január 18-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés harmadik albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a e rendeletet

(2)   Amennyiben az intézmény egy értékpapírosítási ügyletben kettő vagy több, egymást átfedő pozícióval rendelkezik, a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításakor csak egy pozíciót kell figyelembe vennie.

Amennyiben a pozíciók részben fedik egymást, az intézmény két részre bonthatja a pozíciót, és az átfedést az első albekezdésnek megfelelően csak az egyik részhez kapcsolódóan veheti figyelembe. Az intézménynek arra is van lehetősége, hogy a pozíciókat teljes mértékben egymást átfedőként kezeli oly módon, hogy a tőkekövetelmény kiszámítása céljából kiterjeszti azt a pozíciót, amelyik a nagyobb kockázattal súlyozott kitettségértékeket eredményezi.

Az intézmény elismerhet továbbá átfedést a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciókra vonatkozó egyedi kockázati szavatolótőke-követelmény és a kereskedési könyvön kívüli értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmény között is, feltéve, hogy az intézmény ki tudja számítani és össze tudja hasonlítani az adott pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket.

E bekezdés alkalmazásában két pozíciót akkor kell egymást átfedőnek tekinteni, ha kölcsönösen kiegyenlítik egymást úgy, hogy az intézmény az egyik pozícióból eredő veszteséget a másik pozícióhoz kapcsolódó kötelezettségek teljesítése révén képes fedezni.

(3)   Amennyiben az ABCP-pozíciókra a 270c. cikk d) pontja vonatkozik, az intézmény az ABCP kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához egy likviditási hitelkerethez rendelt kockázati súlyt is használhat, feltéve, hogy ez a likviditási hitelkeret a programban kibocsátott ABCP 100 %-ára fedezetet nyújt, és ez a likviditási hitelkeret a veszteségviselési rangsorban az ABCP-vel megegyező helyen áll (pari passu) úgy, hogy azok egymást átfedő pozíciókat alkotnak. Amennyiben az intézmény az e bekezdésben meghatározott előírásokat alkalmazta, erről tájékoztatja az illetékes hatóságokat. Az e bekezdésben meghatározott 100 %-os fedezet kiszámításához az intézmény figyelembe vehet az ABCP-programban levő más likviditási kereteket, feltéve, hogy az ABCP-vel egymást átfedő pozíciókat alkotnak.

249. cikk

Értékpapírosítási pozíciók hitelkockázat-mérséklésének elismerése

(1)   Az intézmények – amennyiben teljesülnek az e fejezetben és a 4. fejezetben a hitelkockázat-mérséklésre vonatkozóan meghatározott követelmények – valamely értékpapírosítási pozíció tekintetében elismerhetnek előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

(2)   Elismert, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet csak olyan pénzügyi biztosíték lehet, amely figyelembe vehető a kockázattal súlyozott kitettségértéknek a 2. fejezet szerinti kiszámítása során, ahogy arról a 4. fejezet rendelkezik; a hitelkockázat-mérséklés elismerésének feltétele a 4. fejezet vonatkozó követelményeinek való megfelelés.

Kizárólag azon elismert előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet, valamint előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtó lehet elismerhető, amely a 4. fejezet alapján elismerhető; a hitelkockázat-mérséklés elismerésének feltétele továbbá a 4. fejezet vonatkozó követelményeinek való megfelelés.

(3)   A (2) bekezdéstől eltérve, a 201. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontjában felsorolt elismert, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtóknak elismert külső hitelminősítő intézet olyan hitelminősítésével kell rendelkezniük, amely a hitelkockázati fedezet első elismerésének időpontjában 2-es vagy jobb, majd a későbbiekben 3-as vagy a feletti hitelminőségi besorolásnak felelt meg. Az ebben az albekezdésben meghatározott követelmény nem alkalmazandó az elismert központi szerződő felekre.

Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak arra, hogy a fedezetnyújtóval szembeni közvetlen kitettség tekintetében az IRB módszert alkalmazzák, az elismerhetőség első albekezdésnek megfelelő értékelését a fedezetnyújtó PD-értéke és a 136. cikkben említett hitelminőségi besorolásoknak megfelelő PD közötti egyenlőség alapján végezhetik el.

(4)   A (2) bekezdéstől eltérve, a különleges célú gazdasági egységek elismert fedezetnyújtóknak tekinthetők abban az esetben, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

(5)   A (4) bekezdés alkalmazásában az esetleges devizanem-eltérések és lejárati eltérések (Ga) miatt a 4. fejezet szerint korrigált fedezeti összegnek az említett eszközök volatilitással korrigált piaci értékére kell korlátozódnia, a fedezetnyújtóval szembeni kitettségnek a sztenderd módszer szerinti kockázati súlyát (g) pedig annak a kockázati súlynak a súlyozott átlagaként kell meghatározni, amelyet az említett eszközökre mint pénzügyi biztosítékokra a sztenderd módszer szerint alkalmazni kellene.

(6)   Amennyiben egy értékpapírosítási pozícióra teljes hitelkockázati fedezet vagy arányosan számított részleges hitelkockázati fedezet vonatkozik, a következő követelmények alkalmazandók:

(7)   A (6) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben a következő követelmények alkalmazandók:

(8)   A 3. alszakasz szerinti az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának belső minősítésen alapuló módszert (SEC-IRBA) vagy az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának sztenderd módszerét (SEC-SA) módszert használó intézményeknek az alsó veszteségviselési határt (A) és a felső veszteségviselési határt (D) külön-külön kell meghatározniuk a (7) bekezdésnek megfelelően kapott egyes pozíciókra, mintha azokat az ügylet kezdeményezésekor különálló értékpapírosítási pozíciókként bocsátották volna ki. A KIRB vagy a KSA értékét az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek eredeti halmazának figyelembevételével kell kiszámítani.

(9)   Az eredeti értékpapírosítási pozíciókra a 3. alszakasz szerinti az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának külső minősítésen alapuló módszerét (SEC-ERBA) használó intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a kockázattal súlyozott kitettségértéket a (7) bekezdésnek megfelelően kapott pozíciókra:

(10)   A veszteségviselési rangsorban hátrább sorolt kapott pozíciót még akkor is előre nem sorolt értékpapírosítási pozícióként kell kezelni, ha az eredeti értékpapírosítási pozíció a hitelkockázati fedezetben részesülés előtt előresoroltnak minősül.

250. cikk

Burkolt támogatás

(1)   Szponzor intézmény vagy olyan értékpapírosítást kezdeményező intézmény, amely egy értékpapírosítás vonatkozásában a 247. cikk (1) és (2) bekezdése szerint számította ki a kockázattal súlyozott kitettségértékeket, vagy kereskedési könyvéből eszközöket adott el, aminek eredményeként az említett eszközökhöz kapcsolódó kockázatok tekintetében már nem köteles szavatolótőkével rendelkezni, a szerződéses kötelezettségeit meghaladóan nem nyújthat közvetlen vagy közvetett támogatást az értékpapírosításhoz a befektetők potenciális vagy tényleges veszteségeinek csökkentése érdekében.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában egy ügylet nem tekinthető támogatásnak, ha azt a jelentős hitelkockázat átruházásának vizsgálatánál megfelelően figyelembe vették, és ha mindkét fél saját érdekében eljárva, önálló és független félként hajtotta végre az ügyletet (azaz az ügylet a szokásos piaci feltételek szerinti ügylet). E célból az intézménynek végre kell hajtania az ügylet teljes hitel-felülvizsgálatát, és figyelembe kell vennie legalább a következők mindegyikét:

(3)   Az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek és a szponzor intézménynek értesítenie kell az illetékes hatóságot bármely, a (2) bekezdés szerinti értékpapírosítással kapcsolatban megkötött ügyletről.

(4)   Az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EBH iránymutatást bocsát ki arra vonatkozóan, hogy e cikk alkalmazásában mi minősül szokásos piaci feltételek szerinti ügyletnek, és azon körülményekre vonatkozóan, amelyek fennállása esetén egy ügylet nem irányul támogatás nyújtására.

(5)   Ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény vagy a szponzor intézmény valamely értékpapírosítás tekintetében nem felel meg az (1) bekezdésnek, az intézménynek a szóban forgó értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell bevonnia a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításába, mintha azokat nem értékpapírosították volna, és közzé kell tennie a következőket:

251. cikk

Szintetikus értékpapírosítás során értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása az értékpapírosítást kezdeményező intézménynél

(1)   Az alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása során a szintetikus értékpapírosítást kezdeményező intézménynek adott esetben az e szakaszban meghatározott számítási módszereket kell alkalmaznia a 2. fejezetben meghatározottak helyett. Az alapul szolgáló kitettségek tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségértéket és adott esetben a várható veszteségértéket a 3. fejezet alapján kiszámító intézmények esetében az ilyen kitettségekhez tartozó várható veszteségértéket nullának kell tekinteni.

(2)   Az e cikk első bekezdésében megállapított követelmények az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek teljes halmazára alkalmazandók. A 252. cikkre is figyelemmel az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek az értékpapírosításba bevont valamennyi ügyletrészsorozat vonatkozásában a kockázattal súlyozott kitettségértékeket e szakasz alapján kell kiszámítania, ideértve azokat a pozíciókat is, amelyekre vonatkozóan az intézmény a 249. cikk alapján hitelkockázat-mérséklést tud elismerni. A hitelkockázat-mérséklésben részesülő pozíciókra alkalmazandó kockázati súlyt a 4. fejezetnek megfelelően módosítani lehet.

252. cikk

Lejárati eltérések kezelése szintetikus értékpapírosítás során

A kockázattal súlyozott kitettségértéknek a 251. cikk szerinti kiszámítása céljából az alábbiak szerint kell kiszámítani a kockázat átruházását lehetővé tevő hitelkockázati fedezet és az alapul szolgáló kitettségek közötti lejárati eltéréseket:

b)

az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek figyelmen kívül kell hagynia minden lejárati eltérést a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor azon értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyekre e szakasz alapján 1 250 %-os kockázati súlyt alkalmaztak. A fennmaradó pozíciók esetében a lejárati eltéréseket a 4. fejezetben meghatározottak szerint kell kezelni, a következő képlet alapján: ahol: RW* = a kockázattal súlyozott kitettségérték a 92. cikk (3) bekezdése a) pontjának alkalmazásában; RWAss = az alapul szolgáló kitettségek arányosan számított, kockázattal súlyozott kitettségértéke, mintha azokat nem értékpapírosították volna; RWSP = a 251. cikk szerint számított, kockázattal súlyozott kitettségérték a lejárati eltérés figyelmen kívül hagyásával; T = az alapul szolgáló kitettség lejárata években kifejezve; t = a hitelkockázati fedezet lejárata években kifejezve; t* = 0,25.

253. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentése

(1)   Az olyan értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyekhez e szakasz szerint 1 250 %-os kockázati súlyt rendeltek, az intézmények a pozícióknak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításánál történő figyelembevétele helyett e pozíciók kitettségértékét a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levonhatják az elsődleges alapvető tőkéből. Ebből a célból a kitettségérték kiszámításánál a 249. cikknek megfelelően figyelembe lehet venni az elismert, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

(2)   Amennyiben az intézmény él az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levont összeget levonhatja a 268. cikk szerint maximális tőkekövetelményként meghatározott összegből, amelyet úgy számítanának ki az alapul szolgáló kitettségekre, mintha azok nem kerültek volna értékpapírosításra.

2. alszakasz

A módszerek és közös paraméterek hierarchiája

254. cikk

A módszerek hierarchiája

(1)   Az intézményeknek a 3. alszakaszban meghatározott valamelyik módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására, az alábbi hierarchiának megfelelően:

(2)   Az intézményeknek a minősített pozíciók, vagy olyan pozíciók esetében, amelyeknél származtatott minősítést lehet alkalmazni, a SEC-SA módszer helyett a SEC-ERBA módszert kell alkalmazniuk az alábbi esetekben:

(3)   A (2) bekezdésben nem említett esetekben, és az (1) bekezdés b) pontjától eltérve az intézmények dönthetnek úgy, hogy valamennyi minősített értékpapírosítási pozíciójukra, vagy olyan pozíciókra, amelyeknél származtatott minősítést lehet alkalmazni a SEC-ERBA módszert alkalmazzák a SEC-SA módszer helyett.

Az első albekezdés alkalmazása céljából az intézményeknek legkésőbb 2018. november 17-ig értesítik a döntésükről az illetékes hatóságot.

Amennyiben az intézmény a későbbiekben úgy határoz, hogy megváltoztatja az összes minősített értékpapírosítási pozíciójára alkalmazott módszert, erről a határozat meghozatalának időpontját közvetlenül követő november 15-e előtt értesítenie kell az illetékes hatóságot.

Amennyiben az illetékes hatóság – az esettől függően – a második és a harmadik albekezdésben említett határidőt közvetlenül követő december 15-ig nem emel kifogást, az intézmény által bejelentett határozat a következő év január 1-jével hatályba lép és egy esetleges későbbi bejelentett határozat hatálybalépéséig hatályban marad. Az intézmények egyazon év során nem alkalmazhatnak különböző módszereket.

(4)   Az (1) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok eseti alapon megtilthatják az intézményeknek a SEC-SA módszer alkalmazását, amennyiben a SEC-SA alkalmazásából eredő kockázattal súlyozott kitettségérték aránytalan lenne az intézet vagy a pénzügyi stabilitás tekintetében felmerülő kockázatokhoz képest, ideértve többek között az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek hitelkockázatát is. STS értékpapírosítási pozíciónak nem minősülő kitettségek esetében különös figyelmet kell fordítani a rendkívül összetett és kockázatos jellemzőkkel rendelkező értékpapírosításokra.

(5)   E cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, az intézmények egy ABCP-programbeli vagy ABCP -ügyletbeli nem minősített pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához használhatják a 266. cikk szerinti belső értékelési módszert, amennyiben teljesülnek a 265. cikkben meghatározott feltételek. Amennyiben valamely intézmény megkapta a 265. cikk (2) bekezdése szerinti, a belső értékelési módszer alkalmazására vonatkozó engedélyt és egy ABCP-programbeli vagy ABCP -ügyletbeli valamely adott pozícióra kiterjed az engedély hatálya, az intézménynek e módszert kell alkalmaznia az adott pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására.

(6)   Újra-értékpapírosításhoz kapcsolódó pozíció esetében az intézményeknek a 261. cikknek megfelelően a SEC-SA-t kell alkalmazniuk a 269. cikkben meghatározott módosításokkal.

(7)   Minden egyéb esetben az értékpapírosítási pozíciókhoz 1 250 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(8)   Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az EBH-t az e cikk (3) bekezdése szerinti értesítésekről. Az EBH nyomon követi egyrészt azt, hogy e cikk alkalmazása milyen hatást gyakorol a tőkekövetelményekre, másrészt az e cikk (4) bekezdésével összefüggő felügyeleti gyakorlatok teljes körét, és megállapításairól évente jelentést tesz a Bizottságnak, továbbá az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatást ad ki.

255. cikk

A KIRB és a KSA meghatározása

(1)   Amennyiben az intézmény alkalmazza a 3. alszakasz szerinti SEC-IRBA-t, a KIRB értékét a (2)–(5) bekezdésnek megfelelően kell kiszámítania.

(2)   Az intézménynek úgy kell meghatároznia meg a KIRB értékét, hogy 8 %-kal megszorozza azon kockázattal súlyozott kitettségértékeket, amelyeket a 3. fejezetnek megfelelően számítanának ki az alapul szolgáló kitettségekre úgy, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, és osztja az alapul szolgáló kitettségek kitettségértékével. A KIRB értékét decimális formában, nulla és egy közötti számként kell kifejezni.

(3)   A KIRB kiszámítása céljából az alapul szolgáló kitettségekre a 3. fejezetnek megfelelően kiszámítandó kockázattal súlyozott kitettségértékek a következőkből állnak:

(4)   Az intézmény az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó KIRB értéket a vásárolt követelések tőkekövetelményének kiszámítására vonatkozóan a 3. fejezetben meghatározott előírásoknak megfelelően is kiszámíthatja. E célból a lakossági kitettségeket vásárolt lakossági követelésként, a nem lakossági kitettségeket pedig vásárolt vállalati követelésként kell kezelni.

(5)   Az intézményeknek külön kell kiszámítaniuk a KIRB értékét az olyan értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeinek felhígulási kockázata esetében, amelynél a szóban forgó kitettségek felhígulási kockázata jelentős.

Amennyiben a felhígulási és a hitelkockázatból eredő veszteségeket az értékpapírosítás során összesítve kezelik, az intézményeknek a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó megfelelő KIRB értékét a 3. alszakasz alkalmazásában egyetlen KIRB értékké kell összevonniuk. Amennyiben a hitel- vagy felhígulási kockázatból származó veszteségek fedezésére egységes tartalékalap vagy túlfedezet áll rendelkezésre, ez annak jeleként tekinthető, hogy az említett kockázatokat összesített módon kezelik.

Amennyiben a felhígulási és a hitelkockázatból eredő veszteségeket az értékpapírosítás során nem összesítve kezelik, az intézménynek módosítania kell az második albekezdésben meghatározott kezelést, hogy prudens módon összevonja a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó megfelelő KIRB értékeket.

(6)   Amennyiben az intézmény a 3. alszakasz szerinti SEC-SA-t alkalmazza, a KSA értékét úgy kell kiszámítania, hogy 8 %-kal megszorozza azokat a kockázattal súlyozott kitettségértékeket, amelyeket a 2. fejezetnek megfelelően az alapul számított kitettségekre számítanának ki úgy, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, és osztja az alapul szolgáló kitettségek értékével. A KSA értékét decimális formában, nulla és egy közötti számként kell kifejezni.

E bekezdés alkalmazásában az intézményeknek az alapul szolgáló kitettségek kitettségértékét a 34. és a 110. cikk szerinti egyedi hitelkockázati kiigazítások és további értékkiigazítások nettósítása, valamint más szavatolótőke-csökkentések nélkül kell kiszámítaniuk.

(7)   Az (1)–(6) bekezdés alkalmazásában, ha az értékpapírosítási struktúra különleges célú gazdasági egység alkalmazását foglalja magában, akkor a különleges célú gazdasági egység értékpapírosításhoz kapcsolódó valamennyi kitettségét alapul szolgáló kitettségként kell kezelni. Az előzőek sérelme nélkül az intézmény a KIRB vagy a KSA kiszámítása céljából kizárhatja a különleges célú gazdasági egység kitettségeit az alapul szolgáló kitettségek halmazából, ha a különleges célú gazdasági egység kitettségeinek kockázata nem jelentős, vagy ha az nem befolyásolja az intézmény értékpapírosítási pozícióit.

Szintetikus értékpapírosítás esetében azokat a jelentős bevételeket, melyek olyan hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok kibocsátásából vagy a különleges célú gazdasági egység egyéb fedezett kötelezettségeiből származnak, amelyek az értékpapírosítási pozíciók visszafizetésének biztosítékaként szolgálnak, be kell vonni a KIRB vagy KSA kiszámításába, ha a biztosíték hitelkockázatára az ügyletrészsorozatonkénti veszteségelosztás vonatkozik.

(8)   E cikk (5) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazásában az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően iránymutatást bocsát ki a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó KIRB értékeinek összevonására vonatkozó megfelelő módszerekhez, amennyiben ezeket a kockázatokat az értékpapírosítás során nem kezelik összesített módon.

(9)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek részletesebb meghatározása érdekében, amelyek mellett az intézmények kiszámíthatják az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó KIRB értéket a (4) bekezdés szerint, különös tekintettel az alábbiakra:

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. január 18-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a e rendeletet.

256. cikk

Az alsó veszteségviselési határ (attachment point – A) és a felső veszteségviselési határ (detachment point – D) meghatározása

(1)   A 3. alszakasz alkalmazásában az intézménynek az alsó veszteségviselési határt (A) abban a küszöbértékben kell megállapítania, amelynél az alapul szolgáló kitettségek halmazán belül megkezdődne a veszteségeknek a vonatkozó értékpapírosítási pozícióhoz való hozzárendelése.

Az alsó veszteségviselési határt (A) nulla és egy közé eső decimális értékkel kell kifejezni, amely vagy nullával vagy – amennyiben ez a nagyobb érték – az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettséghalmaz fennálló egyenlegének a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatnál előbbre sorolt vagy azzal egyenrangú (pari passu) valamennyi ügyletrészsorozat fennálló egyenlegével csökkentett értéke és az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségének – beleértve magát a kitettséget is – fennálló egyenlege egymáshoz viszonyított arányával egyenlő.

(2)   A 3. alszakasz alkalmazásában az intézménynek a felső veszteségviselési határt (D) abban a küszöbértékben kell megállapítania, amelynél az alapul szolgáló kitettségek halmazán belül a veszteségek a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatban a kölcsöntőke teljes veszteségét eredményeznék.

A felső veszteségviselési határt (D) nulla és egy közé eső decimális értékkel kell kifejezni, amely vagy nullával vagy – amennyiben ez a nagyobb érték – az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettséghalmaz fennálló egyenlegének a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatnál előbbre sorolt valamennyi ügyletrészsorozat fennálló egyenlegével csökkentett értéke és az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségének fennálló egyenlege egymáshoz viszonyított arányával egyenlő.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az intézménynek a túlfedezetet és az előre rendelkezésre bocsátott tartalékszámlákat ügyletrészsorozatként, az ilyen tartalékszámlákat alkotó eszközöket pedig alapul szolgáló kitettségként kell kezelnie.

(4)   Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az intézménynek figyelmen kívül kell hagynia az előre nem rendelkezésre bocsátott olyan tartalékszámlákat és eszközöket, amelyek nem biztosítanak hitelminőség-javítást, például a csak likviditási támogatást jelentőket, a deviza- vagy kamatcsereügyleteket és a szóban forgó értékpapírosítási pozíciókhoz kapcsolódó készpénzbiztosíték-számlákat. Az előre rendelkezésre bocsátott tartalékszámlák és a hitelminőség-javítást biztosító eszközök esetében az intézménynek a számláknak vagy eszközöknek csak a veszteségviselő részeit kell értékpapírosítási pozícióként kezelnie.

(5)   Amennyiben ugyanazon ügyleten belül kettő vagy több pozíciónak eltérő a lejárati ideje, de arányosan oszlik meg közöttük az esetleges veszteség, az alsó veszteségviselési határok (A) és a felső veszteségviselési határok (D) meghatározását az említett pozíciók összesített fennálló egyenlegének alapján kell elvégezni, és ebben az esetben az eredményül kapott alsó veszteségviselési határoknak (A) és felső veszteségviselési határoknak (D) azonosnak kell lenniük.

257. cikk

Az ügyletrészsorozat lejáratának (MT) meghatározása

(1)   A 3. alszakasz alkalmazásában és a (2) bekezdésre is figyelemmel az intézmény egy ügyletrészsorozat lejáratát (MT) a következőképpen állapíthatja meg:

a)	az ügyletrészsorozat keretében esedékes szerződés szerinti kifizetések lejáratának súlyozott átlagaként a következő képlet alapján számítva: ahol CFt a kötelezett által t időszak során a szerződés szerinti fizetendő valamennyi összeget (kölcsöntőke, kamat és díjak) jelöli; vagy

b)	az ügyletrészsorozat jogilag rögzített végső lejárati ideje szerint, a következő képlet alapján számítva: ahol ML az ügyletrészsorozat jogilag rögzített végső lejárati ideje.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az ügyletrészsorozat lejáratát (MT) minden esetben annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy annak alsó határa egy év, felső határa pedig öt év.

(3)   Amennyiben az intézmény szerződésből adódóan kitetté válhat az alapul szolgáló kitettségekből eredő lehetséges veszteségnek, az intézménynek az értékpapírosítási pozíció lejáratát úgy kell meghatároznia, hogy figyelembe veszi a szerződés lejáratát, hozzáadva ahhoz a szóban forgó alapul szolgáló kitettségek közül a leghosszabb lejáratát. Rulírozó kitettségek esetében a rulírozó időszak alatt hozzáadható kitettség szerződés szerinti lehetséges leghosszabb fennmaradó lejáratát kell figyelembe venni.

(4)   Az EBH nyomon követi az e területen folytatott gyakorlatok teljes körét, különös tekintettel e cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazására, és az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2019. december 31-ig iránymutatást ad ki.

3. alszakasz

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításának módszerei

258. cikk

A belső minősítésen alapuló módszer (SEC-IRBA) használatának feltételei

(1)   Az intézményeknek akkor kell használniuk a SEC-IRBA-t egy értékpapírosítási pozícióval összefüggésben a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához, ha a következő feltételek teljesülnek:

(2)   Az illetékes hatóságok eseti alapon megtilthatják a SEC-IRBA alkalmazását, ha az értékpapírosítás rendkívül összetett vagy kockázatos jellemzőkkel rendelkezik. Ezzel összefüggésben rendkívül összetett vagy kockázatos jellemzőnek tekinthetők a következők:

259. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a SEC-IRBA szerint

(1)   A SEC-IRBA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiaknak megfelelően meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal, amelynek alsó határa minden esetben 15 %:

ahol:

ahol:

ahol:

ahol:

Az A, B, C, D és E paramétereket a következő áttekintő táblázat alapján kell meghatározni:

(2)   Ha az alapul szolgáló IRB-halmaz lakossági és nem lakossági kitettségeket egyaránt tartalmaz, a halmazt egy lakossági és egy nem lakossági C kell bontani, és minden egyes alhalmazra különálló p paramétert (valamint a megfelelő inputparamétereket – N, KIRB és LGD) kell becsülni. Ezt követően az egyes alhalmazok p paraméterei és az egyes alhalmazokban levő kitettségek nominális értéke alapján ki kell számítani az ügyletre vonatkozó p paraméter súlyozott átlagát.

(3)   Amennyiben az intézmény a SEC-IRBA-t vegyes halmazra alkalmazza, a p paraméter kiszámításához csak azokat az alapul szolgáló kitettségeket veheti figyelembe, amelyekre az IRB módszer alkalmazandó. E célból figyelmen kívül kell hagyni azokat az alapul szolgáló kitettségeket, amelyekre a sztenderd módszer alkalmazandó.

(4)   A kitettségek tényleges számát (N) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol EADi a halmaz i-edik kitettségéhez kapcsolódó kitettségérték.

Az ugyanazon kötelezettel szembeni többszörös kitettségeket össze kell vonni, és egy kitettségnek kell tekinteni.

(5)   A kitettséggel súlyozott átlagos nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol LGDi az i-edik kötelezettel szembeni összes kitettség átlagos LGD értéke.

Amennyiben a vásárolt követelések hitel- és felhígulási kockázatát az értékpapírosításon belül összevonva kezelik, az LGD érték a hitelkockázat LGD értékének és 100 % felhígulási kockázati LGD-értéknek a súlyozott átlaga. Ehhez a súlyokat a hitelkockázat, valamint a felhígulási kockázat IRB módszer szerinti különálló tőkekövetelményei képezik. E célból, amennyiben a hitel- vagy a felhígulási kockázatból eredő veszteségek fedezésére egységes tartalékalap vagy túlfedezet áll rendelkezésre, ez annak jeleként tekinthető, hogy az említett kockázatokat összesített módon kezelik.

(6)   Amennyiben a legnagyobb alapul szolgáló kitettség aránya (C1) a halmazon belül legfeljebb 3 %, az intézmény az N-nek és a kitettséggel súlyozott LGD-k átlagának kiszámításához használhatja a következő egyszerűsített módszert:

LGD = 0,50

ahol

Ha csak C1 áll rendelkezésre, és értéke legfeljebb 0,03, az intézmény az LGD értékét 0,5-ben, N értékét pedig 1/C1-ben állapíthatja meg.

(7)   Ha a pozíciót vegyes halmaz fedezi, és az intézmény a 258. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően ki tudja számítani a KIRB értékét az alapul szolgáló kitettségértékek legalább 95 %-ára, az intézménynek az alapul szolgáló kitettségek halmazára vonatkozó tőkekövetelményt a következőképpen kell kiszámítania:

ahol

d azon alapul szolgáló kitettségek kitettségértékének az összes alapul szolgáló kitettség kitettségértékéhez képest mért aránya, amelyekre vonatkozóan az intézmény a KIRB értékét ki tudja számítani.

(8)   Ha az intézménynek piaci kockázatok – ezen belül kamat- vagy devizakockázatok – fedezésére szolgáló származtatott ügylet formájában van értékpapírosítási pozíciója, akkor ehhez a származtatott ügylethez olyan származtatott kockázati súlyt rendelhet, amely egyenértékű a referenciapozíció e cikk szerint számított kockázati súlyával.

Az első albekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban közvetlenül a származtatott ügylet alá rendelt.

260. cikk

STS értékpapírosítások kezelése a SEC-IRBA szerint

A SEC-IRBA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 259. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:

az előresorolt értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának alsó határa = 10 %

261. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a sztenderd módszer szerint (SEC-SA)

(1)   A SEC-SA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiakban meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal, amelynek alsó határa minden esetben 15 %:

ahol:

ahol:

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában KA a következőképpen számítandó ki:

ahol:

KSA az alapul szolgáló halmaz 255. cikk szerint meghatározott tőkekövetelménye;

W = a következők egymáshoz viszonyított aránya:

E célból a nemteljesítő kitettség olyan alapul szolgáló kitettség, amelyre a következők valamelyike vonatkozik: i. 90 napja vagy annál régebb óta késedelmes; ii. csőd- vagy fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartozik; iii. végrehajtás vagy hasonló eljárás hatálya alá tartozik; vagy iv. az értékpapírosítási dokumentáció alapján nemteljesítő.

Amennyiben az intézmény a halmazban lévő alapul szolgáló kitettségek legfeljebb 5 %-ára vonatkozóan nem ismeri a késedelmi státuszt, a KA kiszámításakor alkalmazhatja a SEC-SA-t a következő kiigazítással:

Ha az intézmény a halmazban lévő alapul szolgáló kitettségek több mint 5 %-ára vonatkozóan nem ismeri a késedelmi státuszt, az értékpapírosítási pozícióra 1 250 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

(3)   Ha az intézménynek piaci kockázatok – ezen belül kamat- vagy devizakockázatok – fedezésére szolgáló származtatott ügylet formájában van értékpapírosítási pozíciója, akkor ehhez a származtatott ügylethez olyan származtatott kockázati súlyt rendelhet, amely egyenértékű a referenciapozíció e cikk szerint számított kockázati súlyával.

E bekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban a származtatott ügylethez képest közvetlenül alá rendelt.

262. cikk

STS értékpapírosítások kezelése a SEC-SA szerint

A SEC-SA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 261. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:

263. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a külső minősítésen alapuló módszer szerint (SEC-ERBA)

(1)   Egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének SEC-ERBA szerinti kiszámításához a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az e cikk szerinti alkalmazandó kockázati súllyal.

(2)   Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés a (7) bekezdésnek megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:

1. táblázat

(3)   Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés az e cikk (7) bekezdésének megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a 2. táblázatban meghatározott kockázati súlyokat kell alkalmazni, kiigazítva adott esetben az ügyletrészsorozat lejáratával (MT) a 257. cikk és az e cikk (4) bekezdése szerint, valamint a nem előresorolt ügyletrészsorozatok esetében az ügyletrészsorozat szélességével az e cikk (5) bekezdése szerint:

2. táblázat

(4)   Azon ügyletrészsorozatok kockázati súlyának meghatározásához, amelyek lejárata egy és öt év között van, az intézménynek lineáris interpolációt kell alkalmaznia, az egyéves és az ötéves lejáratra a 2. táblázatnak megfelelően alkalmazandó kockázati súlyt alapul véve.

(5)   Az ügyletrészsorozat szélességének figyelembevétele érdekében az intézménynek a nem előresorolt ügyletrészsorozatok kockázati súlyát a következőképpen kell megállapítania:

ahol

T = az ügyletrészsorozat szélessége (D – A)

ahol

(6)   A nem előresorolt ügyletrészsorozatok (3), (4) és (5) bekezdés alapján kiszámított kockázati súlyaira 15 %-os alsó határérték vonatkozik. Továbbá az így kapott kockázati súlyok nem lehetnek kisebbek ugyanazon értékpapírosítás előresorolt, ugyanolyan hitelminősítésű és lejáratú hipotetikus ügyletrészsorozatának kockázati súlyánál.

(7)   Származtatott minősítés alkalmazásához az intézményeknek a nem minősített pozíciókhoz egy olyan minősített referenciapozíció hitelminősítésével egyenértékű származtatott minősítést kell rendelniük, amely teljesíti az alábbi feltételek mindegyikét:

(8)   Ha az intézménynek piaci kockázatok – ezen belül kamat- vagy devizakockázatok – fedezésére szolgáló származtatott ügylet formájában van értékpapírosítási pozíciója, akkor ehhez a származtatott ügylethez olyan származtatott kockázati súlyt rendelhet, amely egyenértékű a referenciapozíció e cikk szerint számított kockázati súlyával.

Az első albekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban közvetlenül a származtatott ügylet alá rendelt.

264. cikk

STS értékpapírosítások kezelése a SEC-ERBA szerint

(1)   A SEC-ERBA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 263. cikknek megfelelően kell kiszámítani, az e cikkben meghatározott módosításokkal.

(2)   Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés a 263. cikk (7) bekezdésének megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:

3. táblázat

(3)   Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés a 263. cikk (7) bekezdésének megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a kockázati súlyokat a 4. táblázatnak megfelelően kell meghatározni, kiigazítva az ügyletrészsorozat lejáratával (MT) a 257. cikk és a 263. cikk (4) bekezdése szerint, valamint a nem előresorolt ügyletrészsorozatok esetében az ügyletrészsorozat szélességével a 263. cikk (5) bekezdése szerint:

4. táblázat

265. cikk

A belső értékelési módszer alkalmazási köre és operatív követelményei

(1)   Az intézmények akkor számíthatják ki az ABCP-programbeli vagy ABCP-ügyletbeli nem minősített pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékeit a 266. cikk szerinti belső értékelési módszerrel, ha teljesülnek az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek.

Amennyiben valamely intézmény megkapta az e cikk (2) bekezdése szerinti, a belső értékelési módszer alkalmazására vonatkozó engedélyt és egy ABCP-programbeli vagy ABCP-ügyletbeli valamely adott pozícióra kiterjed az engedély hatálya, az intézménynek e módszert kell alkalmaznia az adott pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására.

(2)   Az illetékes hatóságoknak az intézmények számára egyértelműen meghatározott alkalmazási körön belül engedélyezniük kell a belső értékelési módszer alkalmazását, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

(3)   Amennyiben az intézmény belső ellenőrzési, hitel-felülvizsgálati vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó szervezeti egységei végzik a (2) bekezdés g) pontjában előírt felülvizsgálatot, azoknak függetlennek kell lenniük az intézmény ABCP-programmal foglalkozó belső egységeitől, és nem állhatnak kapcsolatban ügyfelekkel.

(4)   Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak a belső értékelési módszer alkalmazására, csak mindkét alábbi feltétel teljesülése esetén térhetnek vissza a belső értékelési módszer alkalmazási körébe tartozó pozíciók esetében másik módszer alkalmazásához:

266. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a belső értékelési módszer szerint

(1)   A belső értékelési módszer keretében az intézménynek az ABCP-programhoz vagy ABCP-ügylethez tartozó nem minősített pozíciót belső értékelése alapján a 265. cikk (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott valamely minősítési kategóriához kell rendelnie. A pozícióhoz ugyanazt a származtatott minősítést kell hozzárendelni, mint amely a 265. cikk (2) bekezdésének e) pontja alapján az adott minősítési kategóriához tartozó hitelminősítés.

(2)   Az (1) bekezdés alapján kapott minősítésnek az első hozzárendelés időpontjában legalább befektetési vagy annál jobb minősítésnek kell lennie, és azt a kockázattal súlyozott kitettségérték 263. vagy adott esetben 264. cikk szerinti kiszámítása céljából külső hitelminősítő intézet által adott, figyelembe vehető hitelminősítésnek kell tekinteni.

4. alszakasz

Az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó felső határok

267. cikk

Előresorolt értékpapírosítási pozíciók esetében alkalmazandó maximális kockázati súly: az alapul szolgáló kitettségeket figyelembe vevő („look through”) megközelítés

(1)   Amennyiben az intézmény mindenkor ismeri az alapul szolgáló kitettségek összetételét, az előresorolt értékpapírosítási pozícióhoz olyan maximális kockázati súlyt rendelhet, amely egyenlő az alapul szolgáló kitettségekre alkalmazandó, kitettséggel súlyozott azon átlagos kockázati súllyal, amely akkor lenne alkalmazandó, ha az alapul szolgáló kitettségeket nem értékpapírosították volna.

(2)   Alapul szolgáló kitettségek olyan halmazai esetében, amelyekre az intézmény kizárólag a sztenderd módszert vagy az IRB módszert alkalmazza, az előresorolt értékpapírosítási pozíció maximális kockázati súlya egyenlő azon kitettséggel súlyozott átlagos kockázati súllyal, amely akkor lenne a 2. vagy a 3. fejezet szerint alkalmazandó az alapul szolgáló kitettségekre, ha azokat nem értékpapírosították volna.

Vegyes halmazok esetében a maximális kockázati súlyt a következőképpen kell kiszámítani:

(3)   E cikk alkalmazásában az IRB módszer szerint, a 3. fejezetnek megfelelően alkalmazandó kockázati súly magában foglalja:

(4)   Amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően kiszámított maximális kockázati súly alacsonyabb kockázati súlyt eredményez, mint a kockázati súlyokra vonatkozóan értelemszerűen a 259–264. cikkben meghatározott alsó határ, az előbbit kell alkalmazni.

268. cikk

Maximális tőkekövetelmények

(1)   A SEC-IRBA-t használó értékpapírosítást kezdeményező, szponzor vagy más intézmény, vagy a SEC-SA-t, illetőleg a SEC-ERBA-t használó értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor intézmény az általa tartott értékpapírosítási pozícióra azzal a tőkekövetelménnyel egyenlő maximális tőkekövetelményt alkalmazhat, amelyet a 2. vagy a 3. fejezetnek megfelelően úgy számítanának ki az alapul szolgáló kitettségekre, mintha azokat nem értékpapírosították volna. E cikk alkalmazásában az IRB módszer szerinti tőkekövetelmény a szóban forgó kitettségek 3. fejezetnek megfelelően kiszámított várható veszteségéből, valamint a váratlan veszteségek 1,06-dal megszorzott összegéből áll.

(2)   Vegyes halmazok esetében a maximális tőkekövetelményt az alapul szolgáló kitettségeknek az IRB módszer és a sztenderd módszer szerinti részére vonatkozó, az (1) bekezdésnek megfelelően számított tőkekövetelmények kitettséggel súlyozott átlagaként kell meghatározni.

(3)   A maximális tőkekövetelmény az (1) vagy a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított összegnek és a releváns ügyletrészsorozatokban (V) az intézmény tulajdonában lévő legnagyobb érdekeltséghányad – százalékban kifejezett és a következők szerint megállapított – értékének a szorzata:

(4)   Valamely értékpapírosítási pozíció maximális tőkekövetelményének e cikk szerinti kiszámításakor az értékesítésből származó nyereség teljes összegét és az értékpapírosítási ügyletből származó hitelminőség-javító kamatrés-eszköz értékét le kell vonni az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja szerint.

5. alszakasz

Egyéb rendelkezések

269. cikk

Újra-értékpapírosítás

(1)   Újra-értékpapírosításhoz kapcsolódó pozíció esetében az intézménynek a 261. cikk szerinti SEC-SA-t kell alkalmaznia a következő módosításokkal:

(2)   A KSA értékét az alapul szolgáló értékpapírosítási kitettségekre a 2. alszakasznak megfelelően kell kiszámítani.

(3)   A 4. alszakaszban meghatározott maximális tőkekövetelmény az újra-értékpapírosítási pozíciókra nem alkalmazható.

(4)   Amennyiben az alapul szolgáló kitettségek halmaza értékpapírosítási ügyletrészsorozatok és más típusú eszközök alkotta vegyes halmaz, a KA paramétert a kitettségek egyes alcsoportjaira külön-külön kiszámított KA érték kitettséggel súlyozott nominális átlagaként kell meghatározni.

270. cikk

Előresorolt pozíciók a kkv-értékpapírosításban

Az értékpapírosítást kezdeményező intézmény egy értékpapírosítási pozícióval összefüggésben a kockázattal súlyozott kitettségértéket értelemszerűen a 260., 262. vagy a 264. cikknek megfelelően számíthatja ki, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

270a. cikk

Addicionális kockázati súly

(1)   Amennyiben az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében előírt követelmények bármely érdemi szempont tekintetében az intézmény gondatlansága vagy mulasztása miatt nem teljesülnek, az illetékes hatóságoknak arányos addicionális kockázati súlyt kell kiszabniuk, amely annak a kockázati súlynak legalább 250 %-a, de legfeljebb 1 250 %, amely az e rendelet 247. cikkének (6) bekezdésében és 337. cikkének (3) bekezdésében meghatározott módon alkalmazandó az érintett értékpapírosított pozíciókra. Az előzetes vizsgálatra és a kockázatkezelésre vonatkozó rendelkezések ismételt megsértése esetén ezen kockázati súly mértéke fokozatosan emelendő. Az illetékes hatóságoknak az (EU) 2017/2402 rendelet 6. cikkének (5) bekezdésében egyes értékpapírosítások tekintetében biztosított mentességeket azon kockázati súly csökkentése révén kell figyelembe venniük, amelyet e cikk értelmében az (EU) 2017/2402 rendelet 6. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartozó értékpapírosításokra vonatkozóan szabnának ki.

(2)   Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy meg lehessen könnyíteni a felügyeleti gyakorlatoknak az (1) bekezdés végrehajtása vonatkozásában történő összehangolását, ideértve az előzetes vizsgálatra és a kockázatkezelésre vonatkozó kötelezettségek megszegése esetén hozandó intézkedéseket is. Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

4. Szakasz

Külső hitelminősítés

270b. cikk

Külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések felhasználása

Az intézmények csak abban az esetben alkalmazhatnak hitelminősítést az értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának e fejezet szerinti meghatározásához, ha a hitelminősítést egy külső hitelminősítő intézet bocsátotta ki vagy hagyta jóvá az 1060/2009/EK rendelettel összhangban.

270c. cikk

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítései által teljesítendő követelmények

A kockázattal súlyozott kitettségértékek 3. szakasz szerinti számítása céljából az intézmények csak akkor használhatják külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseit, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

270d. cikk

Hitelminősítések alkalmazása

(1)   Az intézmény dönthet úgy, hogy egy vagy több külső hitelminősítő intézetet jelöl ki (a továbbiakban: kijelölt külső hitelminősítő intézet), és az ezek által készített hitelminősítéseket használja a kockázattal súlyozott kitettségérték e fejezet szerinti kiszámításához.

(2)   Az intézménynek az értékpapírosítási pozícióira vonatkozó hitelminősítéseket következetesen és nem szelektív módon kell használnia, és e célból teljesítenie kell a következő előírásokat:

(3)   Amennyiben egy értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek a 4. fejezetnek megfelelően teljes vagy részleges elismert hitelkockázati fedezetben részesülnek, és e fedezet hatását a kijelölt külső hitelminősítő intézet az értékpapírosítási pozíció hitelminősítésében figyelembe veszi, akkor az intézménynek az ezen hitelminősítéshez tartozó kockázati súlyt kell alkalmaznia. Amennyiben az e bekezdésben említett hitelkockázati fedezet a 4. fejezet alapján nem ismerhető el, a hitelminősítést nem lehet figyelembe venni, és az értékpapírosítási pozíciót nem minősítettként kell kezelni.

(4)   Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció a 4. fejezetnek megfelelően elismert hitelkockázati fedezetben részesül, és e fedezet hatását a kijelölt külső hitelminősítő intézet az értékpapírosítási pozíció hitelminősítésében figyelembe veszi, az intézménynek úgy kell kezelnie az értékpapírosítási pozíciót, mintha azt nem minősítették volna, és a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 4. fejezetnek megfelelően kell kiszámítania.

270e. cikk

Értékpapírosítással kapcsolatos megfeleltetés

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az e fejezetben meghatározott hitelminőségi besorolásoknak és a külső hitelminősítő intézetek megfelelő hitelminősítéseinek objektív és következetes egymásnak való megfeleltetésére. E célból az EBH-nak mindenekelőtt:

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”.

10.

A 337. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„337. cikk

Az értékpapírosított eszközök szavatolótőke-követelménye

(1)   Az intézménynek a kereskedési könyvben levő értékpapírosítási pozíciót jelentő eszközök tekintetében a 327. cikk (1) bekezdése szerint kiszámított nettó pozíciókat azon kockázati súly 8 %-ával kell súlyoznia, amelyet a nem kereskedési könyvi pozíciójára alkalmazna a II. cím 5. fejezete 3. szakaszának megfelelően.

(2)   A kockázati súlyoknak az (1) bekezdés alkalmazásában történő meghatározásakor a PD-re és az LGD-re vonatkozó becslések meghatározhatók valamely intézmény belső, járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázati modelléből (IRC-modell) nyert becslések alapján, amennyiben az adott intézmény engedélyt kapott a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatára vonatkozó belső modell használatára. Ez utóbbi, alternatív számítási módszer csak az illetékes hatóságok engedélyének függvényében alkalmazható – az engedélyt meg kell adni, ha a becslések megfelelnek az IRB módszer II. cím 3. fejezetében meghatározott mennyiségi követelményeinek.

Az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EBH iránymutatást bocsát ki az IRB-modelleen alapuló PD- és LGD-becslések bemeneti adatként való felhasználásáról.

(3)   A 247. cikk (6) bekezdésével összhangban addicionális kockázati súly tárgyát képező értékpapírosítási pozíciók esetében a teljes kockázati súly 8 %-át kell alkalmazni.

(4)   Az intézménynek az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához – a 338. cikk (4) bekezdése szerint kezelt értékpapírosítási pozíciók kivételével – összegeznie kell az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazásából eredő súlyozott pozícióit, tekintet nélkül arra, hogy azok hosszúak vagy rövidek-e.

(5)   Amennyiben egy hagyományos értékpapírosításban az azt kezdeményező intézmény nem teljesíti a jelentős kockázatátruházás 244. cikk szerinti feltételeit, az intézménynek az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell bevonnia a szavatolótőke-követelmény kiszámításába, mintha azokat nem értékpapírosították volna.

Amennyiben egy szintetikus értékpapírosításban az azt kezdeményező intézmény nem teljesíti a jelentős kockázatátruházás 245. cikk szerinti feltételeit, az intézménynek az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell bevonnia a szavatolótőke-követelmény kiszámításába, mintha azokat nem értékpapírosították volna, és a hitelkockázati fedezet szempontjából figyelmen kívül kell hagynia a szintetikus értékpapírosítás hatását.”.

11.

Az ötödik részt el kell hagyni, és az ötödik részre való valamennyi hivatkozást az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetére való hivatkozásként kell értelmezni.

12.

A 457. cikk c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

13.

A 462. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„462. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk tartalmazza.

(2)   A 244. cikk (6) bekezdésében és a 245. cikk (6) bekezdésében, valamint a 456–460. cikkben említett, Bizottság részére adott felhatalmazás 2013. június 28-tól határozatlan időtartamra szól.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 244. cikk (6) bekezdésében és a 245. cikk (6) bekezdésében, valamint a 456–460. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott vonatkozó felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályos, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 244. cikk (6) bekezdése és a 245. cikk (6) bekezdése, valamint a 456–460. cikk szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról történő értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett határidő lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.”.

14.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„519a. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

A Bizottság 2022. január 1-jéig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a harmadik rész II. címének 5. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazásáról az értékpapírosítási piacokon történt fejlemények tükrében, figyelembe véve többek között a makroprudenciális és gazdasági szempontokat is. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie, amelyben különösen az alábbi pontokat kell értékelni:

A jelentésben figyelembe kell venni továbbá a szabályozás terén a nemzetközi fórumokon bekövetkezett fejleményeket is, különös tekintettel az értékpapírosításra vonatkozó nemzetközi standardokkal kapcsolatos fejleményekre.”.

28.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 347/35

(1)

Az értékpapírosítás körébe olyan ügyletek tartoznak, amelyek lehetővé teszik a hitelezéssel üzletszerűen foglalkozó és egyéb hitelezők – jellemzően hitelintézetek vagy vállalatok – számára, hogy újrafinanszírozzák hitelek, kitettségek vagy egyéb követelések (például lakáshitelek, gépjárműhitelek vagy gépjárműlízingek, fogyasztási hitelek, hitelkártya- vagy vevőkövetelések) egy csoportját azáltal, hogy forgalomképes értékpapírokká alakítják át azokat. A hitelező hitelportfólióját halmazokba (poolokba) csoportosítja, átcsomagolja és különböző befektetők számára különböző kockázati kategóriákba rendezi, lehetőséget adva a befektetőknek arra, hogy egyébként számukra közvetlenül nem hozzáférhető hitelekbe és más kitettségekbe fektessenek be. A befektetők számára a hozam az alapul szolgáló hitelek pénzáramlásából keletkezik.

(2)

A Bizottság 2014. november 26-i, az európai beruházási tervről szóló közleményében hangot adott azon szándékának, hogy új lendületet kíván adni a kiváló minőségű értékpapírosítási piacoknak, anélkül, hogy a 2008-as pénzügyi válság előtt elkövetett hibák megismétlődjenek. Az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítások piacának kialakítása a tőkepiaci unió egyik építőköve, és elősegíti a Bizottság kiemelt céljának, a munkahelyteremtés támogatásának és a fenntartható növekedéshez való visszatérésnek a megvalósítását.

(3)

Az Unió célja, hogy megerősítse a pénzügyi válságot követően a rendkívül összetett, nehezen átlátható és kockázatos értékpapírosításokban rejlő kockázatok kezelése érdekében bevezetett jogi keretrendszert. Szükség van azonban egyrészt olyan szabályok elfogadására, amelyek segítségével jobban elkülöníthetők egymástól az egyszerű, átlátható és egységesített termékek, valamint az összetett, nehezen átlátható és kockázatos eszközök, másrészt kockázatérzékenyebb prudenciális keretrendszer alkalmazására.

(4)

Az értékpapírosítás a jól működő pénzügyi piacok egy fontos eleme. A megfelelően strukturált értékpapírosítás a finanszírozási források diverzifikálásának és a kockázat uniós pénzügyi rendszeren belüli szélesebb körű elosztásának fontos eszköze. Lehetővé teszi a pénzügyi ágazatban jelentkező kockázat szélesebb körű eloszlását, és segíthet forrásokat felszabadítani az értékpapírosítást kezdeményezők mérlegében, hogy azok ezáltal több hitelt tudjanak nyújtani a gazdaságnak. Általánosságban javíthatja a pénzügyi rendszer hatékonyságát, és beruházási többletlehetőségeket teremthet. Az értékpapírosítás összeköttetést teremthet a hitelintézetek és a tőkepiacok között, amely a vállalkozások és a polgárok számára is közvetett hasznot hozhat (például az olcsóbb hitelezés, vállalatfinanszírozás, ingatlan- és hitelkártya-hitelezés révén). Mindazonáltal ez a rendelet elismeri az értékpapírosítás nyomán keletkező fokozott összekapcsoltságban és túlzott mértékű tőkeáttételben rejlő kockázatokat, és szigorítja a pénzügyi vállalkozások értékpapírosítási piaci részvételének az illetékes hatóságok általi, továbbá az említett piacnak az 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület (a továbbiakban: ERKT), valamint a makroprudenciális eszközökért felelős illetékes és kijelölt nemzeti hatóságok általi makroprudenciális felügyeletét.

(5)

Az egyszerű, átlátható és egységesített (a továbbiakban: STS) értékpapírosításra vonatkozó kockázatérzékenyebb prudenciális keret létrehozásához az Uniónak egyértelműen meg kell határoznia az STS értékpapírosítás fogalmát, mivel egyébként a hitelintézetekre és a biztosítókra vonatkozó kockázatérzékenyebb szabályozási megközelítés az egyes tagállamokban az értékpapírosítások más és más típusaira vonatkozna. Ez egyenlőtlen versenyfeltételekhez és szabályozási arbitrázshoz vezetne, miközben fontos annak biztosítása, hogy az STS értékpapírosítások tekintetében az Unió egységes piacként működjön, és hogy ez elősegítse a határokon átnyúló ügyleteket.

(6)

Összhangban az uniós ágazati jogszabályokban megállapított hatályos fogalommeghatározásokkal, helyénvaló meghatározni a legfontosabb értékpapírosítási fogalmakat. Különösen az értékpapírosítás olyan egyértelmű és átfogó fogalommeghatározására van szükség, amely kiterjed minden olyan ügyletre és konstrukcióra, amelynél a kitettséggel vagy kitettségek halmazával kapcsolatos hitelkockázatot több ügyletrészsorozatba sorolják. Az olyan kitettség, amely közvetlen fizetési kötelezettséget keletkeztet fizikai eszközök finanszírozására vagy működtetésére használt ügyletek vagy konstrukciók tekintetében, nem tekintendő értékpapírosításból eredő kitettségnek, még abban az esetben sem, ha az ügylethez vagy konstrukcióhoz olyan fizetési kötelezettségek járulnak, amelyek egy veszteségviselési rangsorban különböző helyet foglalnak el.

(7)

Lehetővé kell tenni, hogy a szponzor feladatokkal bízzon meg egy hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtót, de a kockázatkezelés továbbra is a szponzor felelőssége kell, hogy legyen. Ez azt is jelenti, hogy a szponzor nem ruházhatja át a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtójára a kockázatmegtartási kötelezettséget. A hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtónak szabályozott eszközkezelőnek, például átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (a továbbiakban: ÁÉBKV) alapkezelő társaságnak, alternatívbefektetésialap-kezelőnek (a továbbiakban: ABAK) vagy a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) említett szervezetnek (a továbbiakban: MiFID-szervezet) kell lennie.

(8)

Ez a rendelet bevezeti az újra-értékpapírosítás tilalmát, de egyúttal eltéréseket állapít meg az újra-értékpapírosítás jogszerű célokra alkalmazott egyes eseteire vonatkozóan, és egyértelművé teszi, hogy az eszközfedezetű kereskedelmi értékpapír (a továbbiakban: ABCP) programok újra-értékpapírosításnak tekintendők-e. Az újra-értékpapírosítás ronthatja az e rendelet által elérni kívánt átláthatóság mértékét. Mindazonáltal kivételes körülmények között az újra-értékpapírosítás hasznos lehet a befektetők érdekeinek védelme szempontjából. Ezért az újra-értékpapírosítást kizárólag az e rendeletben meghatározott konkrét helyzetekben szabad engedélyezni. Emellett a reálgazdaság finanszírozása érdekében lényeges, hogy a teljes mértékben támogatott olyan ABCP-programokra, amelyeknél a program által finanszírozott ügyleteken felül nem fordul elő újabb ügyletrészsorozatokba sorolás, ne vonatkozzon az újra-értékpapírosítás tilalma.

(9)

Az értékpapírosításba történő befektetés vagy az értékpapírosítási kitettség a befektetőket nemcsak az alapul szolgáló hitelek vagy kitettségek hitelkockázatának teszi ki, hanem az értékpapírosítások strukturálásának folyamata más kockázatokkal is járhat, mint például az ügynöki kockázat, a modellkockázat, a jogi és működési kockázat, a partnerkockázat, a kezelési kockázat, a likviditási kockázat, és a koncentrációs kockázat. Elengedhetetlen ezért, hogy az intézményi befektetőkre arányos előzetes vizsgálati előírások vonatkozzanak, amelyek biztosítják, hogy – a végső befektetők érdekeinek védelmében – megfelelően értékeljék a kockázatokat minden értékpapírosítás-típus esetében. Az előzetes vizsgálat ennélfogva növelheti a piacba vetett bizalmat és az egyes értékpapírosítást kezdeményezők, szponzorok és befektetők egymás iránti bizalmát is. Szükséges, hogy a befektetők az STS értékpapírosítások tekintetében is megfelelő előzetes vizsgálatot végezzenek. Tájékozódhatnak az értékpapírosító felek által adott tájékoztatás, ezen belül különösen az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítés, és az értékpapírosítással összefüggésben közölt egyéb kapcsolódó információk alapján, amelyeknek a befektetőket az STS kritériumoknak való megfeleléssel kapcsolatos minden lényeges információval el kell látniuk. Az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítés, valamint az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a különleges célú gazdasági egység arra vonatkozó tájékoztatása, hogy az értékpapírosítás teljesíti-e az STS követelményeket, megbízható támpontot kell, hogy nyújtson az intézményi befektetők számára. A befektetők azonban nem hagyatkozhatnak kizárólag és mechanikusan ezekre az értesítésekre és információkra.

(10)

Alapvetően fontos az értékpapírosítást kezdeményezők, szponzorok és az értékpapírosításban részt vevő eredeti hitelezők érdekeinek, valamint a befektetők érdekeinek összehangolása. Ennek érdekében az értékpapírosítást kezdeményezőnek, a szponzornak vagy az eredeti hitelezőnek jelentős érdekeltséget kell fenntartania az értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeiben. Fontos ezért, hogy az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező jelentős mértékű nettó gazdasági kitettséget tartson meg az érintett mögöttes kockázat vonatkozásában. Általánosabban fogalmazva, az értékpapírosítási ügyleteket nem szabad oly módon strukturálni, hogy az a kockázatmegtartási követelmény megkerülésével járjon. E követelményt minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor az értékpapírosításnak a gazdasági tartalma megvalósul, függetlenül attól, hogy ezt milyen jogi struktúrák vagy eszközök alkalmazásával érik el. A kockázatmegtartási követelményt nem szükséges többszörösen alkalmazni. Bármely értékpapírosításhoz elegendő, ha az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező közül csak az egyikre vonatkozik a követelmény. Hasonlóan, amennyiben az értékpapírosítási ügylet alapul szolgáló kitettsége más értékpapírosítási pozíció, a kockázatmegtartási követelményt csak arra az értékpapírosításra kell alkalmazni, amely a befektetés tárgyát képezi. Az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítés tájékoztatja a befektetőket arról, hogy az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező jelentős mértékű nettó gazdasági kitettséget tartott meg a mögöttes kockázatok tekintetében. Kivételeket kell megállapítani azokra az esetekre, amikor az értékpapírosított kitettségeket teljes mértékben, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul garantálják, különösen, ha azt közszférabeli szervezetek teszik. Amennyiben állami forrásból garanciát vagy más formában támogatást nyújtanak, e rendelet az állami támogatásokra vonatkozó szabályok sérelme nélkül alkalmazandó.

(11)

Az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor nem tehet szert előnyre abból, hogy a befektetőknél és potenciális befektetőknél esetlegesen több információval rendelkezik a különleges célú gazdasági egységre ruházott eszközökről, és a befektetők vagy potenciális befektetők tudta nélkül nem ruházhat a különleges célú gazdasági egységre olyan eszközöket, amelyek hitelkockázati profilja magasabb, mint az értékpapírosítást kezdeményező mérlegében szereplő hasonló eszközöké. E kötelezettség megszegése esetén az illetékes hatóságoknak szankciókat kell kiszabniuk, de kizárólag akkor, ha az említett kötelezettségszegés szándékos volt. E tekintetben a gondatlanság önmagában nem indokolja szankciók kiszabását. Ez a kötelezettség azonban semmilyen módon sem sértheti az értékpapírosítást kezdeményezők vagy szponzorok azon jogát, hogy olyan eszközöket válasszanak ki a különleges célú gazdasági egységre történő átruházás céljára, amelyek eleve átlagon felüli hitelkockázati profillal rendelkeznek az értékpapírosítást kezdeményező mérlegében maradó hasonló eszközök átlagos hitelkockázati profiljához képest, feltéve, hogy a befektetők vagy potenciális befektetők egyértelmű tájékoztatást kapnak arról, hogy a különleges célú gazdasági egységre ruházott eszközök hitelkockázati profilja magasabb. Az illetékes hatóságoknak olyan módon kell felügyelniük az e kötelezettségnek való megfelelést, hogy összehasonlítják az értékpapírosítás alapjául szolgáló eszközöket az értékpapírosítást kezdeményező mérlegében szereplő hasonló eszközökkel.

Az összehasonlítást azon eszközök teljesítménye között kell elvégezni, amelyektől eleve hasonló teljesítmény várható, például a különleges célú gazdasági egységre ruházott, lakóingatlannal fedezett, nemteljesítő jelzáloghitelek és az értékpapírosítást kezdeményező mérlegében szereplő, lakóingatlannal fedezett, nemteljesítő jelzáloghitelek között.

Nincs olyan előfeltételezés, mely szerint az értékpapírosítás alapjául szolgáló eszközöknek az értékpapírosítást kezdeményező mérlegében szereplő átlagos eszközökéhez hasonló teljesítményt kellene felmutatniuk.

(12)

A befektetők és potenciális befektetők attól függően képesek előzetes vizsgálatot végezni, és így megalapozottan értékelni valamely értékpapírosítással létrejött eszköz hitelképességét, hogy hozzáférnek-e az ezen eszközre vonatkozó információkhoz. A meglévő uniós vívmányokra építve fontos egy olyan átfogó rendszer kialakítása, amelyben a befektetők és potenciális befektetők az ügyletek teljes futamideje alatt hozzáférnek minden lényeges információhoz, hogy ezáltal csökkenjenek az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a különleges célú gazdasági egységek adatszolgáltatási kötelezettségei, továbbá a befektetők folyamatosan, könnyen és költségmentesen hozzáférjenek az értékpapírosítással kapcsolatos megbízható információkhoz. A piac átláthatóságának fokozása érdekében létre kell hozni a releváns – elsődlegesen az értékpapírosítások alapul szolgáló kitettségeire vonatkozó – beszámolók összegyűjtésére szolgáló értékpapírosítási adattárak keretrendszerét. Ezeket az értékpapírosítási adattárakat az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (a továbbiakban: ESMA) kell engedélyeznie és felügyelnie. Az adatszolgáltatási kötelezettség részletes meghatározásakor az ESMA-nak gondoskodnia kell arról, hogy az említett adattáraknak szolgáltatandó információ a lehető legjobban kövesse az ilyen információk közlésére alkalmazott meglévő adatlapokat.

(13)

Az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a különleges célú gazdasági egységek számára főképp azért kell általánosan kötelezővé tenni, hogy az értékpapírosításokról az értékpapírosítási adattárakon keresztül bocsássanak rendelkezésre információt, hogy a befektetők egyetlen és felügyelt forrásból jussanak hozzá az előzetes vizsgálat elvégzéséhez szükséges adatokhoz. A magán értékpapírosítások gyakran személyre szabottak. Ezek jelentősége abban rejlik, hogy lehetővé teszi a felek számára az értékpapírosítási ügylet megkötését anélkül, hogy a piacot vagy a versenytársakat tájékoztatnák az ügyletre vonatkozó érzékeny üzleti információkról (például hogy egy vállalatnak a termelése bővítéséhez van szüksége forrásokra, vagy hogy egy befektetési vállalkozás a stratégiája részeként új piacon jelenik meg), és/vagy az alapul szolgáló eszközökre vonatkozó információkról (például egy iparvállalat által keletkeztetett vevőkövetelés típusa). Ilyen esetekben a befektetők közvetlen kapcsolatban állnak az értékpapírosítást kezdeményezővel és/vagy a szponzorral, és közvetlenül tőlük kapják az előzetes vizsgálathoz szükséges információkat. Ezért helyénvaló a magán értékpapírosításokat mentesíteni azon követelmény alól, mely szerint az ügylet adatait be kell jelenteni az értékpapírosítási adattárnak.

(14)

Az értékpapírosítást kezdeményezőknek, a szponzoroknak és az eredeti hitelezőknek ugyanazokat a megalapozott és pontosan meghatározott hitelezési kritériumokat kell alkalmazniuk az értékpapírosítandó, mint a nem értékpapírosított kitettségekre. Amennyiben azonban a vevőkövetelések nem hitel formájában keletkeznek, azoknak nem kell hitelezési kritériumoknak megfelelniük.

(15)

Az értékpapírosítással létrejött eszközök általában nem megfelelőek a 2014/65/EU irányelv értelmében vett lakossági ügyfeleknek.

(16)

Elő kell írni, hogy az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a különleges célú gazdasági egységek az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségére és teljesítményére vonatkozó minden lényeges adatot bocsássanak rendelkezésre a befektetőknek szóló jelentésben, így azokat az adatokat, amelyekből a befektetők számára egyértelműen kiderül, hogy előfordultak-e az alábbiak: az alapul szolgáló kötelezettségek kötelezettjeinek késedelmes teljesítése vagy nemteljesítése, adósságátütemezés, adósságelengedés, törlesztési haladék, visszavásárlás, a törlesztések szüneteltetése, veszteségek, leírások, a nemteljesítő kitettségek megtérülése és az alapul szolgáló kitettségek halmazában lévő eszközök teljesítményromlásának egyéb korrekciói. Az ABCP-ügyletnek nem minősülő értékpapírosítás esetében a befektetőknek szóló jelentésnek tartalmaznia kell az alapul szolgáló kitettségek és az értékpapírosítási kötelezettségek által generált pénzáramlásokkal kapcsolatos adatokat, külön részletezve az értékpapírosítási pozícióhoz kapcsolódó bevételeket és kifizetéseket, nevezetesen a hitelszerződés szerinti tőke- és kamattörlesztést, az előtörlesztést, a késedelmi kamatot és a különböző díjakat, valamint a kifizetési sorrend módosulását vagy bármely partner lecserélését kiváltó eseményekkel kapcsolatos adatokat, továbbá az egyes ügyletrészsorozatok rendelkezésére álló hitelminőség-javítás mértékére és formájára vonatkozó adatokat. Jóllehet a múltban jól teljesítettek az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítások, az STS követelmények teljesülése nem jelenti azt, hogy az értékpapírosítási pozíció kockázatmentes, és semmilyen módon nem jelzi az értékpapírosítás alapjául szolgáló hitelek minőségét. Ehelyett sokkal inkább arra utal, hogy egy prudensen és gondosan eljáró befektető képes lesz az értékpapírosítás kockázatainak elemzésére.

A hosszú távú értékpapírosítás és a rövid távú értékpapírosítás (nevezetesen ABCP-programok és ABCP-ügyletek) eltérő strukturális jellemzőinek figyelembevétele érdekében, a két eltérően működő piaci szegmensnek megfelelően kétféle STS követelménytípust kell előírni: egyrészt a hosszú távú értékpapírosításra vonatkozó követelményeket, másrészt a rövid távú értékpapírosításra vonatkozó követelményeket. Az ABCP-programok több rövid távú, lejáratukat követően megújítandó kitettségből álló ABCP-ügyleten alapulnak. Egy ABCP-ügyletben az értékpapírosítás létrejöhet többek között az alapul szolgáló kitettségek halmazára vetített változó vételárengedményről szóló megállapodás révén, vagy társfinanszírozott struktúra esetén a különleges célú gazdasági egység által kibocsátott előresorolt és hátrasorolt értékpapírokkal, amikor is az előresorolt értékpapírokat ezután átruházzák egy vagy több ABCP-program vevőire. Egy STS-nek minősülő ABCP-ügylet azonban soha nem tartalmazhat újra-értékpapírosítást. Emellett az STS kritériumoknak az ABCP-program számára likviditási támogatást nyújtó szponzor konkrét szerepét is tükrözniük kell, különösen a teljes mértékben támogatott ABCP-programok esetében.

(17)

Az STS értékpapírosítás meghatározása érdekében mind nemzetközi, mind uniós szinten már eddig is több intézkedés történt. Bizonyos célú értékpapírosítások tekintetében az (EU) 2015/35 (7) és az (EU) 2015/61 (8) felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet már jelenleg is meghatározza azoknak az STS értékpapírosításoknak a kritériumait, amelyek prudenciális szempontból kockázatérzékenyebbek.

(18)

Különleges célú gazdasági egység kizárólag olyan harmadik országban hozható létre, amely nem szerepel a Pénzügyi Akció Munkacsoportnak (a továbbiakban: FATF) a magas kockázatú és nem együttműködő joghatóságokat tartalmazó jegyzékében. Amennyiben e rendelet felülvizsgálatáig az Unió elfogadja azon harmadik országbeli joghatóságok jegyzékét, amelyek megtagadják a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó előírások betartását, akkor ezt az uniós jegyzéket figyelembe kell venni, és azon harmadik országok referenciajegyzékeként szolgálhat, amelyekben különleges célú gazdasági egységek létesítése nem megengedett.

(19)

Alapvető fontosságú az STS értékpapírosítás általános és valamennyi ágazatban alkalmazandó fogalmának meghatározása a meglévő kritériumok, valamint az értékpapírosításhoz elégséges tőke keretében az egyszerű, átlátható és összehasonlítható értékpapírosítások meghatározása céljából a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által 2015. július 23-án elfogadott kritériumok és különösen az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Bankhatóság) (a továbbiakban: EBH) az elismerhető értékpapírosításokról szóló, 2015. július 7-i véleménye alapján.

(20)

Az STS kritériumok Unió-szerte történő alkalmazása nem vezethet eltérő megközelítésekhez. Az eltérő megközelítések ugyanis a több tagállamban befektetők számára akadályt jelenthetnek, mivel arra kényszerítené őket, hogy megismerjék az adott tagállami szabályozási keretek részleteit, aláásva ezzel az STS kritériumok iránti befektetői bizalmat. Az EBH-nak ezért iránymutatásokat kell kidolgoznia az STS követelmények Unió-szerte közös és egységes értelmezésének biztosítására, az esetleges értelmezési problémák kezelése érdekében. Az ilyen egységes értelmezési iránymutatás megkönnyítheti az STS kritériumoknak az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a befektetők általi elfogadását. Az ESMA-nak szintén aktívan közre kell működnie az esetleges értelmezési problémák kezelésében.

(21)

Az STS kritériumok végrehajtására vonatkozó eltérő megközelítések megelőzése érdekében a három európai felügyeleti hatóságnak (a továbbiakban: EFH-k) az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága keretében koordinálnia kell saját és az illetékes hatóságok munkáját az ágazatok közötti összhang biztosítása és az STS értékpapírosításokkal kapcsolatban felmerülő gyakorlati problémák felmérése érdekében. Ennek során ki kell kérni, és amennyire lehetséges figyelembe kell venni a piaci szereplők véleményét. E megbeszélések eredményét az EFH-k honlapjain közzé kell tenni annak elősegítésére, hogy az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok, a különleges célú gazdasági egységek és a befektetők értékelni tudják az STS értékpapírosításokat, mielőtt ilyet kibocsátanának, vagy ilyen pozícióba fektetnének be. Az említett koordinációs mechanizmus különösen az e rendelet végrehajtását megelőző időszakban játszik fontos szerepet.

(22)

E rendelet csak a tényleges értékesítéssel járó (a továbbiakban: tényleges adásvétel) értékpapírosításokat ismeri el STS értékpapírosításokként. A tényleges értékesítéssel járó értékpapírosításokban az alapul szolgáló kitettségek tulajdonjogát átruházzák vagy ténylegesen engedményezik a kibocsátó különleges célú gazdasági egységre. Az alapul szolgáló kitettségek különleges célú gazdasági egységre történő átruházására vagy engedményezésére nem vonatkozhatnak visszakövetelési rendelkezések az eladó fizetésképtelensége esetére, a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok azon rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek értelmében az alapul szolgáló kitettségek értékesítésére vonatkozó, az eladó fizetésképtelenné nyilvánítását megelőző meghatározott időszakon belül kötött szerződés bizonyos szigorú feltételek fennállása esetén érvényteleníthető.

(23)

Az alapul szolgáló kitettségek tulajdonjogának tényleges adásvétel vagy azonos joghatással bíró engedményezés vagy átruházás révén történő megszerzése, valamint az, hogy az adott tényleges adásvétel vagy azonos joghatással bíró engedményezés vagy átruházás az alkalmazandó jogszabályok értelmében végrehajtható, képesített jogtanácsos által kiadott jogi szakvéleménnyel igazolható.

(24)

A „tényleges értékesítéssel járó”-nak nem minősülő értékpapírosítások esetében nem az alapul szolgáló kitettségeket ruházzák át a kibocsátó különleges célú gazdasági egységre, hanem – származtatott ügylet vagy garancia révén – azok hitelkockázatát. Ez újabb partnerkockázathoz vezet, és növeli a konstrukció összetettségét, mindenekelőtt a származtatott ügylet tartalmából adódóan.

Az említett okokból az STS kritériumok nem engedhetik meg a szintetikus értékpapírosítást. El kell ismerni az EBH által a 2015. decemberi jelentésével tett előrelépést, amely a szintetikus értékpapírosításokra vonatkozó lehetséges STS kritériumokat határoz meg és megadja „az eszközök mérlegen tartásával járó szintetikus értékpapírosítás” és az „arbitrázs szintetikus értékpapírosítás” fogalommeghatározását. Miután az EBH egyértelműen meghatározta a kifejezetten az eszközök mérlegen tartásával járó szintetikus értékpapírosításra alkalmazandó STS kritériumokat, továbbá annak érdekében, hogy előmozdítsuk a reálgazdaság – és különösen az ilyen értékpapírosítás legnagyobb haszonélvezőinek számító kkv-k – finanszírozását, a Bizottságnak jelentést kell összeállítania és adott esetben jogalkotási javaslatot kell elfogadnia az STS keretrendszernek az ilyen értékpapírosításokra történő kiterjesztése érdekében. A Bizottság azonban az arbitrázs szintetikus értékpapírosítás tekintetében nem javasolhatja ezt a kiterjesztést.

(25)

Az eladóról a különleges célú gazdasági egységre átruházott alapul szolgáló kitettségeknek előre és egyértelműen meghatározott értékpapírosítási feltételeknek kell megfelelniük, amelyek nem tehetik lehetővé e kitettségportfólió diszkrecionális alapon történő aktív kezelését. Az eladói nyilatkozatok és szavatosságvállalások feltételeit sértő kitettség lecserélése főszabály szerint nem tekinthető aktív portfóliókezelésnek.

(26)

Az alapul szolgáló kitettségek között nem lehetnek nemteljesítő kitettségek vagy olyan kötelezettel vagy garanciavállalóval szembeni kitettségek, aki vagy amely – az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező legjobb tudomása szerint – valamilyen konkrét hitelképtelen helyzetben van (például fizetésképtelennek nyilvánított kötelezett).

A „legjobb tudomása szerint” kitétel akkor tekintendő teljesültnek, ha az információ a kitettség kihelyezése időpontjában az adóstól, a kitettségei kezelése vagy a kockázatkezelési eljárása során az értékpapírosítást kezdeményezőtől származik, vagy ha az értékpapírosítást kezdeményező valamely harmadik féltől kapja.

Prudens megközelítést kell alkalmazni azokra a kitettségekre, amelyek nemteljesítővé váltak, és ezért átütemezték őket. Nem szükséges azonban kizárni ezeket a kitettségeket az alapul szolgáló kitettségek halmazából, amennyiben az átütemezésük időpontjától kezdve nem merült fel új hátralék, és az átütemezésre az alapul szolgáló kitettségeknek a különleges célú gazdasági egységre való átruházása vagy engedményezése előtt legalább egy évvel került sor. Ilyen esetekben megfelelő tájékoztatással kell biztosítani a teljeskörű átláthatóságot.

(27)

Annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők alapos előzetes vizsgálatot végezzenek, és egyszerűsödjön az alapul szolgáló kockázatok értékelése, az értékpapírosítási ügyleteket olyan kitettséghalmazokra kell építeni, amelyek eszköztípus tekintetében homogének, mint például a lakáshitelekből álló halmaz, a vállalati hitelekből, üzleti célú ingatlanhitelekből és azonos kategóriába tartozó vállalkozásoknak nyújtott lízingből vagy hitelkeretekből álló halmaz, vagy gépjárműhitelekből és gépjárműlízingből álló halmaz, vagy a személyi, családi vagy háztartási fogyasztási hitelkeretekből álló halmaz. Az alapul szolgáló kitettségek között nem lehetnek a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 44. pontjában meghatározott átruházható értékpapírok. Egyes tagállamokban bevett gyakorlat, hogy a hitelintézetek nem hitelszerződés keretében, hanem kötvények vásárlásával nyújtanak hitelt a nem pénzügyi vállalatoknak, amely helyzet figyelembevétele érdekében lehetővé kell tenni, hogy az ilyen kötvények szerepelhessenek az alapul szolgáló kitettségek között, amennyiben nem jegyzik őket kereskedési helyszínen.

(28)

Meg kell akadályozni az „originate-to-distribute” (keletkeztető és szétosztó) modell újbóli megjelenését. Ebben a modellben a hitelezők nem megalapozott, kevéssé szigorú hitelezési politikák alkalmazásával hiteleznek, mivel előre tudják, hogy a kapcsolódó kockázatokat végül harmadik feleknek adják majd el. Ennek érdekében az értékpapírosítandó kitettségeket az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező szokásos üzletmenetében, olyan hitelezési feltételek alkalmazásával kell kihelyezni, amelyek nem kevésbé szigorúak, mint az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező nem értékpapírosítandó hasonló kitettségeinek kihelyezésekor alkalmazott feltételek. A hitelezési feltételek lényeges változásairól teljeskörűen tájékoztatni kell a potenciális befektetőket, vagy a teljes mértékben támogatott ABCP-programok esetében a szponzort és az ABCP-ügyletnek közvetlenül kitett egyéb feleket. Az értékpapírosítást kezdeményezőnek vagy az eredeti hitelezőnek elegendő tapasztalattal kell rendelkeznie az értékpapírosított kitettségekhez hasonló jellegű kitettségek kihelyezése terén. Azon értékpapírosítások esetében, ahol az alapul szolgáló kitettségek lakáshitelek, a hitelek halmaza nem tartalmazhat olyan hitelt, amelyet azzal hirdettek és nyújtottak, hogy a hitelkérelmező – vagy adott esetben a közvetítő – tájékoztatást kapott arról, hogy a közölt információkat a hitelező nem feltétlenül ellenőrzi. A hitelfelvevő hitelképességének értékelése tekintetében adott esetben meg kell felelni a 2008/48/EK (10) vagy a 2014/17/EU (11) európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott követelményeknek vagy harmadik országok egyenértékű követelményeinek is.

(29)

Az értékpapírosítási pozíciók visszafizetésének az alapul szolgáló eszközök biztosítékául szolgáló eszközök értékesítésétől való nagy mértékű függése sebezhetőséget eredményez, amint azt az üzleti ingatlannal fedezett értékpapírok piaca egy részének a pénzügyi válság idején nyújtott gyenge teljesítménye is mutatja. Ezért az üzleti ingatlannal fedezett értékpapírok nem tekintendők STS értékpapírosításnak.

(30)

Amennyiben az értékpapírosításhoz alapul szolgáló eszközök környezeti hatásairól adatok állnak rendelkezésre, az ilyen értékpapírosítást kezdeményezőnek és a szponzornak közzé kell tennie ezeket az adatokat.

Ezért amennyiben az alapul szolgáló kitettségek lakáshitelek, gépjárműhitelek vagy gépjárműlízingek, az értékpapírosítást kezdeményezőnek, a szponzornak és az STS különleges célú gazdasági egységnek közzé kell tennie az említett lakáshitelekkel, gépjárműhitelekkel vagy gépjárműlízinggel finanszírozott eszközök környezeti teljesítményével kapcsolatos, rendelkezésre álló információkat.

(31)

Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy a különleges célú gazdasági egység használni kívánja az „STS” megjelölést az értékpapírosítására, értesíteni kell a befektetőket, az illetékes hatóságokat és az ESMA-t arról, hogy az értékpapírosítás megfelel az STS követelményeknek. Az értesítésben be kell mutatni, hogy az egyes STS kritériumok milyen módon teljesülnek. Az ESMA-nak ezt követően fel kell vennie az értékpapírosítást a honlapján tájékoztatás céljából közzétett bejelentett STS értékpapírosítások jegyzékébe. Az értékpapírosítási kibocsátás felvétele a bejelentett STS értékpapírosítások ESMA-jegyzékébe nem jelenti azt, hogy az ESMA vagy más illetékes hatóság igazolta, hogy az értékpapírosítás megfelel az STS követelményeknek. Az STS követelményeknek való megfelelés változatlanul az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a különleges célú gazdasági egység kizárólagos felelőssége. Ez a piac átláthatósága mellett azt is biztosítja, hogy az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a különleges célú gazdasági egységek feleljenek azon állításukért, hogy az értékpapírosítás STS értékpapírosítás.

(32)

Ha valamely értékpapírosítás többé már nem felel meg az STS követelményeknek, az értékpapírosítást kezdeményezőnek és a szponzornak haladéktalanul tájékoztatnia kell erről az ESMA-t és az érintett illetékes hatóságot. Emellett, amennyiben valamely illetékes hatóság közigazgatási szankciókat szabott ki egy STS értékpapírosításként bejelentett értékpapírosítás tekintetében, ezen illetékes hatóságnak haladéktalanul értesítenie kell az ESMA-t annak érdekében, hogy az a bejelentett STS értekpapírosítások jegyzékében ezeket feltüntethesse, ezúton tájékoztatva a befektetőket az említett szankciókról és az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítések megbízhatóságáról. Ezért az értékpapírosítást kezdeményező és a szponzor érdeke, hogy hírnevének védelme érdekében csak alapos megfontolás után küldje meg az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítést.

(33)

A befektetőknek a felmerülő kockázatnak megfelelő, saját előzetes vizsgálatot kell végezniük, ugyanakkor biztosítani kell számukra, hogy támaszkodhassanak az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítésre, valamint az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a különleges célú gazdasági egység arra vonatkoztató tájékoztatására, hogy az értékpapírosítás teljesíti-e az STS követelményeket. A befektetők azonban nem hagyatkozhatnak kizárólag és mechanikusan ezekre az értesítésekre és információkra.

(34)

A befektető, az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a különleges célú gazdasági egység számára egyaránt hasznos segítség lehet harmadik fél bevonása annak ellenőrzésébe, hogy az értékpapírosítás megfelel-e az STS követelményeknek, és ez az STS értékpapírosítások piaca iránti bizalom növeléséhez is hozzájárulhat. Az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a különleges célú gazdasági egység olyan harmadik fél szolgáltatásait is igénybe veheti, amely e rendeletnek megfelelően engedéllyel rendelkezik annak vizsgálatára, hogy az értékpapírosítás megfelel-e az STS kritériumoknak. Az említett harmadik felek számára az engedélyt az illetékes hatóságok adják meg. Az ESMA-nak küldött értesítésben és ezt követően az ESMA honlapján közzétett tájékoztatásban meg kell jelölni, hogy az STS kritériumoknak való megfelelést engedéllyel rendelkező harmadik fél igazolta-e. Fontos ugyanakkor, hogy a befektetők saját értékelést is végezzenek, vállaljanak felelősséget a befektetési döntéseikért, és ne hagyatkozzanak automatikusan e harmadik felekre. Harmadik fél bevonása semmiképpen sem jelentheti azt, hogy az értékpapírosítást kezdeményezőnek, a szponzornak és az intézményi befektetőnek az értékpapírosítási tranzakció STS-ként történő kezeléséért és az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítésért viselt végső jogi felelőssége megszűnik.

(35)

A tagállamoknak illetékes hatóságokat kell kijelölniük, és fel kell ruházniuk őket a szükséges felügyeleti, vizsgálati és szankcionálási hatáskörökkel. A közigazgatási szankciókat főszabály szerint közzé kell tenni. Mivel a befektető, az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor, az eredeti hitelező és a különleges célú gazdasági egység székhelye nem feltétlenül ugyanabban a tagállamban van, vagy az említettek eltérő ágazati illetékes hatóságok felügyelete alá tartozhatnak, az érintett illetékes hatóságok közötti – ideértve az 1024/2013/EU tanácsi rendelettel (12) ráruházott külön feladatok tekintetében az Európai Központi Bankot (EKB) is –, valamint az EFH-kal folytatott szoros együttműködést kölcsönös információcsere és a felügyeleti tevékenységekhez nyújtott segítség útján kell biztosítani. Az illetékes hatóságoknak kizárólag szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett jogsértés esetén kell szankciókat alkalmazniuk. A korrekciós intézkedések alkalmazása nem függhet a szándékosság vagy a gondatlanság bizonyításától. Amikor az illetékes hatóságok a szankció vagy korrekciós intézkedés megfelelő típusának és mértékének meghatározásához figyelembe veszik a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy anyagi erejét, jogi személy esetében elsősorban annak teljes árbevételét, természetes személy esetében pedig éves jövedelmét és nettó vagyonát kell számításba venni.

(36)

Az illetékes hatóságoknak szorosan koordinálniuk kell a felügyeleti tevékenységüket, és konzisztens döntéseket kell hozniuk, különösen e rendelet megsértése esetén. Amennyiben az ilyen jogsértés tárgya hibás vagy félrevezető értesítés, a jogsértést megállapító illetékes hatóságnak az EFH-kat és az érintett tagállamok illetékes hatóságait is tájékoztatnia kell. Az illetékes hatóságok közötti nézeteltérés esetén az ESMA-nak és adott esetben az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának gyakorolnia kell a kötelező erejű közvetítési jogkörét.

(37)

Az egyszerű, átlátható és egységesített (a továbbiakban: STS) értékpapírosítás megjelölés használatának követelményei még újak, és idővel az EBH-iránymutatások és a felügyeleti gyakorlat révén további pontosításra kerülnek majd. Annak érdekében, hogy a piaci szereplők ne tartózkodjanak az új megjelölés használatától, az illetékes hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy három hónapos türelmi időszakot biztosítsanak az értékpapírosítást kezdeményezőnek, a szponzornak és a különleges célú gazdasági egységnek a helyesbítésre, amennyiben jóhiszeműen hibásan használták a megjelölést. Jóhiszeműséget kell vélelmezni, amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a különleges célú gazdasági egység nem tudhatta, hogy az értékpapírosítás nem felel meg az STS megjelöléshez szükséges valamennyi STS kritériumnak. Az említett türelmi időszak alatt a kérdéses értékpapírosítást továbbra is úgy kell tekinteni, hogy megfelel az STS kritériumoknak, és nem kell törölni az ESMA által az e rendelet szerint összeállított jegyzékből.

(38)

Ez a rendelet oly módon mozdítja elő az értékpapírosítási piac több fontos elemének harmonizációját, hogy nem érinti az értékpapírosítási piaci eljárások és gyakorlatok további, a piaci szereplők által kezdeményezett kiegészítő harmonizációját. Emiatt elengedhetetlen, hogy a piaci szereplők és szakmai szervezeteik tovább folytassák a piaci gyakorlatok egységesítése érdekében megkezdett munkát, különös tekintettel az értékpapírosítási dokumentáció egységesítésére. A Bizottság kitüntetett figyelemmel kíséri a piaci szereplők egységesítési törekvéseit, és ezekről jelentést állít össze.

(39)

Az uniós jogi keret és az e rendelet közötti egységesség biztosítása érdekében módosul a 2009/65/EK (13), a 2009/138/EK (14) és a 2011/61/EU (15) európai parlamenti és tanácsi irányelv valamint az 1060/2009/EK (16) és a 648/2012/EU (17) európai parlamenti és tanácsi rendelet azon értékpapírosítással összefüggő rendelkezések tekintetében, amelyek fő célja a belső piac kialakítása és működtetése, mindenekelőtt az intézményi befektetők számára egyenlő belső piaci versenyfeltételek biztosítása révén.

(40)

A 648/2012/EU rendelet módosítását illetően rendelkezni kell arról, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a különleges célú gazdasági egységek által kötött, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre ne vonatkozzon az elszámolási kötelezettség. Ezt az indokolja, hogy a különleges célú gazdasági egységekkel kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben a szerződő fél az értékpapírosítási konstrukcióban biztosított hitelező, amelynek tekintetében általában biztosított a partnerkockázattal szembeni megfelelő védelem. A nem központilag elszámolt származtatott ügyletek vonatkozásában a biztosítékok megkövetelt szintjének az értékpapírosítási konstrukció sajátos szerkezetétől és az azon belül már biztosított védelemtől is függenie kell.

(41)

A fedezett kötvények és az értékpapírosítások között bizonyos mértékű helyettesíthetőség áll fenn. Ennélfogva az értékpapírosítások és a fedezett kötvények használatával kapcsolatos, a fedezettkötvény-struktúrák vagy a különleges célú gazdasági egységek által kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek eltérő kezeléséből fakadó lehetséges torzulások és arbitrázslehetőségek megakadályozása érdekében módosítani kell a 648/2012/EU rendeletet, ezáltal biztosítva a fedezett kötvényekkel összefüggő származtatott ügyletek és az értékpapírosításokkal összefüggő származtatott ügyletek koherens kezelését az elszámolási kötelezettség és a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó letéti követelmények tekintetében.

(42)

Az ESMA által felszámítandó felügyeleti díjak harmonizációja érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a díjtípusok, a díjköteles ügyek, a díjak összege és megfizetésük módja részletes meghatározására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (18) foglalt elveknek megfelelően kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(43)

A kockázatmegtartási követelmény pontos meghatározása, valamint az egyszerűség követelménye alá tartozó homogenitási kritériumok és a homogénnek tekintendő kitettségek pontosabb meghatározása érdekében, valamint annak biztosítása mellett, hogy a kkv-hitelek értékpapírosítását nem érik kedvezőtlen hatások, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardokat fogadjon el a kockázatmegtartás módszereire, a megtartás szintjének mérésére, a megtartott kockázatra vonatkozó egyes tilalmakra, az összevont alapon történő kockázatmegtartásra és egyes ügyletek mentesítésére, valamint a homogenitási kritériumok részletes meghatározására vonatkozóan, és annak részletes meghatározására vonatkozóan is, hogy mely alapul szolgáló kitettségek tekintendőek homogénnek. A Bizottság ezeket a szabályozástechnikai standardokat az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban fogadja el. Az EBH-nak szorosan egyeztetnie kell a másik két EFH-val.

(44)

A befektetők megbízható értékpapírosítási információkhoz való folyamatos, egyszerű és díjmentes hozzáférésének megkönnyítése, valamint az illetékes hatóságok közötti együttműködési és információcsere-kötelezettség feltételeinek részletes meghatározása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az ESMA által kidolgozott szabályozástechnikai standardokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó összehasonlítható információk és a befektetőknek szóló rendszeres jelentések; azon legitim célok listája, amelyek alapján az újra-értékpapírosítás megengedett; a szolgáltatott információk, a nyilvántartásba vétel iránti kérelem és a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti egyszerűsített kérelem hiánytalanságának és egységességének az értékpapírosítási adattárak általi ellenőrizhetőségére alkalmazandó eljárások; az értékpapírosítás adatainak átláthatósági okokból szükséges biztosítása, az adatok értékpapírosítási adattárak közötti összegyűjtéséhez, összesítéséhez és összehasonlításához szükséges operatív standardok, annak meghatározása, hogy a kijelölt szervezeteknek mely információkhoz lehet hozzáférése, valamint a közvetlen hozzáférés feltételei; az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítés esetében szolgáltatni szükséges információk; egy ellenőrző harmadik fél felhatalmazásra irányuló kérelemében az illetékes hatóságokhoz benyújtandó információk; és a megosztandó információk valamint az értesítési kötelezettségek tartalma és terjedelme. A Bizottság ezeket a szabályozástechnikai standardokat az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban fogadja el. Az ESMA-nak szorosan egyeztetnie kell a másik két EFH-val.

(45)

Az eljárásnak a befektetők, értékpapírosítást kezdeményezők, szponzorok és különleges célú gazdasági egységek számára történő megkönnyítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az ESMA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: az értékpapírosítási pozíciók tulajdonosainak rendelkezésére bocsátandó információk adatlapja; az értékpapírosítási adattárba történő nyilvántartásba vétel iránti kérelem és a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti kérelem formátuma; az információszolgáltatáshoz szükséges adatlap; az értékpapírosítási adattár számára szolgáltatandó információk adatlapja, figyelembe véve a meglévő értékpapírosítási adatgyűjtők által kifejlesztett megoldásokat; valamint a befektetők és az illetékes hatóságok számára az STS követelmények teljesítésének értékeléséhez elegendő információt nyújtó, az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítés adatlapja. A Bizottság ezeket a végrehajtás-technikai standardokat az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban fogadja el. Az ESMA-nak szorosan egyeztetnie kell a másik két EFH-val.

(46)

mivel e rendelet céljait, nevezetesen az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározását és az STS értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani az értékpapírosítási piacok globális működésére és arra való tekintettel, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a belső piacon az értékpapírosításban részt vevő minden intézményi befektető és egyéb szervezet számára, az Unió szintjén azonban léptékük vagy hatásuk miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(47)

Ezt a rendeletet azon értékpapírosításokra kell alkalmazni, amelyek értékpapírjait 2019. január 1-jén vagy azt követően bocsátották ki.

(48)

Az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a különleges célú gazdasági egységek 2019. január 1-jén fennálló értékpapírosítási pozíciókra akkor használhatják az „STS” megjelölést, ha az értékpapírosítások – egyes követelmények esetében az értesítés időpontjában, más követelmények esetében pedig az értékpapírosítás kezdeményezésének időpontjában – megfelelnek az STS követelményeknek. E célból az értékpapírosítást kezdeményezőknek, a szponzoroknak és a különleges célú gazdasági egységeknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ESMA részére benyújtsák az e rendelet szerinti, az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítést. Az értékpapírosítás bármilyen későbbi módosítását el kell fogadni, amennyiben az értékpapírosítás továbbra is megfelel az összes alkalmazandó STS követelménynek.

(49)

Az előzetes vizsgálatra vonatkozó követelményeket, amelyeket e rendelet alkalmazásának kezdőnapja előtt a hatályos uniós joggal összhangban alkalmaznak, továbbra is alkalmazni kell a 2011. január 1-jén vagy azt követően kibocsátott értékpapírosításokra, valamint a 2011. január 1-je előtt kibocsátott értékpapírosításokra abban az esetben, ha azokba 2014. december 31-ét követően új alapul szolgáló kitettségeket vontak be, akár helyettesítőként is. A 625/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (19) vonatkozó rendelkezéseiben foglalt, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) értelmében vett hitelintézetek és befektetési vállalkozások számára előírt kockázatmegtartási követelményeket az e rendeletnek megfelelő kockázatmegtartásról szóló szabályozástechnikai standardok alkalmazásának kezdő időpontjáig alkalmazni kell. A jogbiztonság érdekében a hitelintézeteknek, a befektetési vállalkozásoknak, a biztosítóknak, a viszontbiztosítóknak és az alternatívbefektetésialap-kezelőknek az e rendelet alkalmazásának kezdőnapján fennálló értékpapírosítási pozíciók tekintetében továbbra is alkalmazniuk kell az 575/2013/EU rendelet 405. cikkét és a 625/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet I., II., III. fejezetét és 22. cikkét, az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 254. és 255. cikkét, valamint a 231/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (21) 51. cikkét.

Annak érdekében, hogy az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a különleges célú gazdasági egységek megfeleljenek a rájuk vonatkozó átláthatósági követelményeknek, az e rendelet alapján a Bizottság által elfogadandó szabályozástechnikai standardok alkalmazásáig az (EU) 2015/3 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (22) I–VIII. mellékletében említett információkat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni,

a)

az ügylet vagy konstrukció keretében eszközölt kifizetések attól függnek, hogy a kitettség vagy kitettségek halmaza hogyan teljesít;

b)

az ügyletrészsorozatok egymáshoz viszonyított alárendeltsége határozza meg a veszteségek eloszlását az ügylet vagy konstrukció futamideje alatt;

c)

az ügylet vagy konstrukció nem keletkeztet olyan kitettséget, amely az 575/2013/EU rendelet 147. cikkének (8) bekezdésében felsorolt valamennyi jellemzővel rendelkezik.

a)

amely vagy önmagán vagy hozzá kapcsolódó szervezeten keresztül közvetlenül vagy közvetetten részese volt annak az eredeti megállapodásnak, amelyben meghatározták az adós vagy a potenciális adós azon kötelezettségeit vagy potenciális kötelezettségeit, melyek az értékpapírosítás tárgyát képező kitettségeket eredményezték; vagy

b)

amely saját számlájára megvásárolja egy harmadik fél kitettségeit, majd értékpapírosítja azokat;

a)

olyan eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási programot vagy más értékpapírosítást hoz létre és működtet, amelynek keretében kitettségeket vásárolnak harmadik fél szervezetektől, vagy

b)

olyan eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási programot vagy más értékpapírosítást hoz létre, amelynek keretében kitettségeket vásárol harmadik fél szervezetektől, és az értékpapírosítást kísérő napi szintű aktív portfóliókezelést egy olyan szervezetre bízza, amely a 2009/65/EK irányelvvel, a 2011/61/EU irányelvvel vagy a 2014/65/EU irányelvvel összhangban erre jogosult;

a)

a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 1. pontjában meghatározott biztosító;

b)

a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

c)

az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) 2. cikkével összhangban az ezen irányelv hatálya alá tartozó foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény, kivéve, ha ezen intézmény esetében a tagállam az említett irányelv 5. cikkével összhangban úgy döntött, hogy részben vagy teljesen eltekint az említett irányelv alkalmazásától; vagy befektetéskezelő vagy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény által a 2016/2341 (EU) irányelv 32. cikkével összhangban megbízott, engedéllyel rendelkező szervezet;

d)

a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, az Unióban alternatív befektetési alapokat kezelő és/vagy forgalmazó alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK);

e)

a 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozást (ÁÉKBV) kezelő alapkezelő társaság;

f)

saját maga által kezelt ÁÉKBV, azaz a 2009/65/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett olyan befektetési társaság, amely nem jelölt ki az említett irányelvnek megfelelően engedélyezett alapkezelő társaságot;

g)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában, az említett rendelet alkalmazásában meghatározott hitelintézet, vagy az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás;

a)

az ABCP-program valamennyi likviditási és hitelkockázata;

b)

az értékpapírosított kitettség valamennyi lényeges felhígulási kockázata;

c)

ABCP-ügylet szintű és ABCP-program szintű minden egyéb költség, amennyiben szükséges ahhoz, hogy garantálni lehessen a befektetőnek az ABCP utáni összegek teljes kifizetését;

a)

az ABCP-ügylet valamennyi likviditási és hitelkockázata;

b)

az ABCP-ügylet keretében értékpapírosított kitettségek valamennyi lényeges felhígulási kockázata;

c)

ABCP-ügylet szintű és ABCP-program szintű minden egyéb költség, amennyiben szükséges ahhoz, hogy garantálni lehessen a befektetőnek az ABCP utáni összegek teljes kifizetését;

a)

az értékpapírosítási pozíció eladója a 2014/65/EU irányelv 25. cikkének (2) bekezdésével összhangban alkalmassági tesztet végzett;

b)

az értékpapírosítási pozíció eladója az a) pontban említett teszt alapján meggyőződött arról, hogy az értékpapírosítási pozíció az adott lakossági ügyfélnek alkalmas befektetés;

c)

az értékpapírosítási pozíció eladója jelentés keretében haladéktalanul beszámolt a lakossági ügyfélnek az alkalmassági teszt eredményéről.

a)

a harmadik ország szerepel az FATF magas kockázatú és nem együttműködő joghatóságokat tartalmazó jegyzékében;

b)

a harmadik ország nem kötött olyan megállapodást valamely tagállammal, amely biztosítja, hogy ez a harmadik ország teljes mértékben megfeleljen a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jövedelem- és tőkeadóztatási modellegyezményének 26. cikkében vagy az OECD adóügyi információcseréről szóló modellegyezményében megállapított szabályoknak, és biztosítsa az adóügyi információk, köztük a többoldalú adóügyi megállapodások tényleges cseréjét.

a)

amennyiben az Unióban székhellyel rendelkező, értékpapírosítást kezdeményező vagy eredeti hitelező nem az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában meghatározott hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, megbízható és pontosan meghatározott kritériumok, valamint a hitelek jóváhagyására, módosítására, megújítására és finanszírozására vonatkozó egyértelműen meghatározott eljárások alapján nyújtja az alapul szolgáló kitettségeket eredményező valamennyi hitelt, továbbá rendelkezik az e kritériumok és eljárások alkalmazásához szükséges hatékony rendszerekkel, e rendelet 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban;

b)

amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező vagy eredeti hitelező székhelye harmadik országban található, megbízható és pontosan meghatározott kritériumok, valamint a hitelek jóváhagyására, módosítására, megújítására és finanszírozására vonatkozó egyértelműen meghatározott eljárások alapján nyújtja az alapul szolgáló kitettségeket eredményező valamennyi hitelt, továbbá rendelkezik az e kritériumok és eljárások alkalmazásához szükséges hatékony rendszerekkel annak biztosítása érdekében, hogy a hitelnyújtás az adós hitelképességének alapos elemzésén alapuljon;

c)

amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező székhelye az Unióban található, a 6. cikkel összhangban folyamatosan jelentős mértékű nettó gazdasági érdekeltséget tart fenn, és a kockázatmegtartást a 7. cikkel összhangban közli az intézményi befektetővel;

d)

amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező székhelye harmadik országban található, folyamatosan jelentős mértékű nettó gazdasági érdekeltséget tart fenn, amely semmilyen esetben sem lehet kevesebb – a 6. cikkel összhangban meghatározva – 5 %-nál, és a kockázatmegtartást közli az intézményi befektetőkkel;

e)

az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy adott esetben a különleges célú gazdasági egység rendelkezésre bocsátotta a 7. cikkben meghatározott információkat az említett cikkben megállapított módon és gyakorisággal.

a)

az egyes értékpapírosítási pozíciók és az alapul szolgáló kitettségek kockázati jellemzői;

b)

az értékpapírosítás mindazon strukturális jellemzői, amelyek jelentősen befolyásolhatják az értékpapírosítási pozíció teljesítményét, beleértve a szerződésben meghatározott kifizetési sorrendet, a kifizetési sorrendhez kapcsolódó kiváltó eseményeket, a hitelminőség-javítást, a likviditásjavítást, a piaci értékhez kötött kiváltó eseményeket, valamint a nemteljesítés ügyletspecifikus meghatározását;

c)

az olyan értékpapírosítások esetében, amelyeknek az STS kritériumoknak való megfeleléséről a 27. cikkel összhangban értesítést küldtek, az, hogy az értékpapírosítás megfelel-e a 19–22. cikkben, a 23–26. cikkben és a 27. cikkben megállapított követelményeknek. Az intézményi befektetők megfelelő mértékben támaszkodhatnak a 27. cikk (1) bekezdése szerinti, az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló értesítésre és az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a különleges célú gazdasági egység által az STS követelmények teljesítésével kapcsolatban közölt információkra, de nem támaszkodhatnak kizárólag vagy automatikusan erre az értesítésre vagy információkra.

a)

az értékpapírosítási pozíció kockázati profiljának és adott esetben az intézményi befektető kereskedési és nem kereskedési könyvének megfelelő arányos írásbeli eljárást kell kialakítania az (1) és a (3) bekezdésben foglaltak teljesítésének, valamint az értékpapírosítási pozíció és az alapul szolgáló kitettségek teljesítményének folyamatos nyomon követésére.

Ha az értékpapírosítás és az alapul szolgáló kitettségek tekintetében releváns, az említett írásbeli eljárásokkal nyomon kell követni a kitettségek típusát, azon hitelek arányát, amelyek esetében 30, 60, vagy 90 napot meghaladó késedelem áll fenn, a nemteljesítési rátákat, az előtörlesztési rátákat, a végrehajtás alatti hiteleket, a nemteljesítő kitettségek megtérülési rátáit, a visszavásárlásokat, a hitelmódosításokat, a törlesztések szüneteltetését, a biztosítékok típusait és ingatlanfedezet esetében azt, hogy az ingatlanban a tulajdonos lakik-e, a hitelbírálati pontszámoknak vagy a hitelképesség más mérőszámainak gyakorisági eloszlását az alapul szolgáló kitettségek szerint, az ágazati és földrajzi diverzifikációt, valamint a hitelfedezeti ráták megfelelő érzékenységi vizsgálatot lehetővé tevő szélességű sávokba sorolt gyakorisági eloszlását. Amennyiben az alapul szolgáló kitettségek maguk is értékpapírosítási pozíciók, a 8. cikk szerint lehetséges módon, az intézményi befektetőnek az e pozíciók alapjául szolgáló kitettségeket is figyelemmel kell kísérnie;

b)

teljes mértékben támogatott ABCP-programtól eltérő értékpapírosítás esetében rendszeresen az alapul szolgáló kitettséget támogató biztosítékokra és pénzáramlásokra vonatkozó stresszteszteket kell végeznie, vagy – ha nem áll rendelkezésre elegendő adat a pénzáramlásokra és a biztosítékok értékére vonatkozóan – a veszteségekre vonatkozó feltételezésekre irányuló stresszteszteket, figyelembe véve az értékpapírosítási pozícióval összefüggő kockázat jellegét, méretét és összetettségét;

c)

teljes mértékben támogatott ABCP-program esetében rendszeresen el kell végeznie a szponzor fizetőképességére és likviditására vonatkozó sztresszteszteket;

d)

biztosítania kell vezetőtestülete belső tájékoztatását annak érdekében, hogy a vezetőtestület tudatában legyen az értékpapírosítási pozícióból eredő lényeges kockázatoknak, valamint biztosítva legyen e kockázatok megfelelően kezelése;

e)

képesnek kell lennie arra, hogy kérelemre bizonyítsa az illetékes hatóságai számára, hogy átfogóan és alaposan ismeri az értékpapírosítási pozícióját és az annak alapjául szolgáló kitettségeket, továbbá hogy írásba foglalt szabályzatokat és eljárásokat vezetett be az értékpapírosítási pozícióból eredő kockázatok kezelésére, az (1) és a (2) bekezdéssel összhangban az ellenőrzések és az előzetes vizsgálatok nyilvántartására, valamint az egyéb releváns információk nyilvántartására; és

f)

a teljes mértékben támogatott ABCP-programoknak való kitettségek esetében képesnek kell lennie arra, hogy kérelemre bizonyítsa az illetékes hatóságai számára, hogy átfogóan és alaposan ismeri a szponzor hitelminőségét és a nyújtott likviditási hitelkeret feltételeit.

a)

a befektetőknek eladott vagy a befektetőkre átruházott minden egyes ügyletrészsorozatból a névérték legalább 5 %-ának megtartása;

b)

rulírozó értékpapírosítás vagy rulírozó kitettségek értékpapírosítása esetén minden egyes értékpapírosított kitettség névértékének legalább 5 %-os mértékéig az értékpapírosítást kezdeményező érdekeltségének megtartása;

c)

véletlenszerűen kiválasztott, legalább az értékpapírosított kitettségek névértékének 5 %-ával egyenértékű kitettségek megtartása, amennyiben ezeket a nem értékpapírosított kitettségeket az értékpapírosítás során egyébként értékpapírosították volna, feltéve, hogy a potenciálisan értékpapírosítandó kitettségek száma az értékpapírosítás kezdeményezésekor legalább 100;

d)

az első veszteségviselő ügyletrészsorozat és – amennyiben ennek megtartása nem éri el az értékpapírosított kitettségek névértékének 5 %-át – szükség esetén a befektetőkre átruházott vagy a befektetőknek eladott ügyletrészsorozatokkal azonos vagy magasabb kockázati profilú, és a befektetőkre átruházott vagy a befektetőknek eladott ügyletrészsorozatoknál nem korábbi lejáratú ügyletrészsorozatok megtartása úgy, hogy a megtartott rész összesen legalább az értékpapírosított kitettségek névértékének 5 %-ával egyenlő; vagy

e)

az értékpapírosításba bevont valamennyi értékpapírosított kitettség 5 %-ánál nem kevesebb első veszteségviselő kitettség megtartása.

a)

központi kormányzatok vagy központi bankok;

b)

a tagállamok regionális kormányzatai, helyi hatóságai és az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 8. pontja értelmében vett közszektorbeli intézményei;

c)

olyan intézmények, amelyekhez az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 2. fejezete alapján 50 %-os vagy annál alacsonyabb kockázati súlyt kell rendelni;

d)

az (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) 2. cikkének 3. pontjának értelmében vett nemzeti fejlesztési bankok vagy intézmények; vagy

e)

az 575/2013/EU rendelet 117. cikkében felsorolt multilaterális fejlesztési bankok.

a)

a kockázatmegtartásnak a (3) bekezdés szerinti módszerei, ideértve a követelmények szintetikus vagy függő kockázatmegtartási formában történő teljesítését;

b)

az (1) bekezdésben említett megtartási szint mérése;

c)

a megtartott érdekeltség fedezésének és értékesítésének tilalma;

d)

a (4) bekezdés szerinti összevont (konszolidált) alapon történő kockázatmegtartás feltételei;

e)

a (6) bekezdésben említett, egyértelmű, átlátható és nyilvánosan hozzáférhető indexen alapuló ügyletek mentesítésének feltételei;

a)

negyedévente az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó információk, ABCP esetében pedig havonta az alapul szolgáló követelésekre vagy hitelkövetelésekre vonatkozó információk;

b)

a tranzakció megértése szempontjából lényeges minden mögöttes dokumentáció, többek között, de nem kizárólag – adott esetben – az alábbi dokumentumok:

Az említett mögöttes dokumentáció között szerepeltetni kell az értékpapírosítás kifizetési sorrendjének részletes leírását;

c)

amennyiben a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (28) összhangban nem készült kibocsátási tájékoztató, ügyleti összefoglaló vagy áttekintés az értékpapírosítás főbb jellemzőiről, adott esetben az alábbiakkal együtt:

d)

STS értékpapírosítás esetében az STS kritériumoknak való megfelelésről szóló, a 27. cikkben említett értesítés;

e)

a negyedéves befektetői jelentések vagy ABCP esetében a havi befektetői jelentések, amelyek tartalmazzák a következőket:

f)

az értékpapírosításra vonatkozó bármely bennfentes információ, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy a különleges célú gazdasági egység köteles nyilvánosságra hozni a bennfentes kereskedelemmel és a piaci manipulációkkal foglalkozó 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) 17. cikkével összhangban;

g)

amennyiben az f) pont nem alkalmazandó, a jelentős események, például:

a)

jól működő adatminőség-ellenőrzési rendszert is magában foglal;

b)

olyan megfelelő irányítási standardok vonatkoznak rá, valamint olyan megfelelő szervezeti struktúrát kell fenntartania és működtetnie, amelyek garantálják a honlap folyamatos és rendezett működését;

c)

olyan megfelelő rendszerek, ellenőrzési mechanizmusok és eljárások kapcsolódnak hozzá, amelyekkel meghatározható, melyek a működési kockázat releváns forrásai;

d)

a kapott információk védelmét, sérthetetlenségét és azonnali rögzítését biztosító rendszereket foglal magában; és

e)

lehetővé teszi az információk nyilvántartásban való megőrzését az értékpapírosítás lejárati időpontját követően legalább öt évig.

a)

olyan értékpapírosítás, amelynél az értékpapírokat 2019. január 1. előtt bocsátották ki; és

b)

olyan értékpapírosítás amely a (3) bekezdésben előírt legitim célokat szolgálja, és amelynél az értékpapírokat 2019. január 1-jén vagy azt követően bocsátották ki.

a)

valamely hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy pénzügyi vállalkozás felszámolásának megkönnyítése;

b)

valamely hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy pénzügyi vállalkozás életképességének folyamatos működés melletti biztosítása felszámolásuk elkerülése céljából; vagy

c)

amennyiben az alapul szolgáló kitettségek nem teljesítenek, a befektetők érdekeinek védelme.

a)

az adós vagy a potenciális adós kötelezettségeit vagy potenciális kötelezettségeit létrehozó eredeti megállapodás a 2014/17/EU irányelv hatálybalépése előtt lépett hatályba; valamint

b)

az olyan értékpapírosítást kezdeményező, aki saját számlára megvásárolja egy harmadik fél kitettségeit és azokat értékpapírosítja, teljesíti azon követelményeket, amelyeket az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek a 625/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 21. cikkének (2) bekezdése értelmében 2019. január 1-je előtt teljesíteniük kell.

a)

nyilvántartásba vétel iránti kérelem;

b)

a 648/2012/EU rendelet VI. címének 1. fejezete vagy az (EU) 2015/2365 európai parlamenti és tanácsi rendelet (30) III. fejezete szerint már nyilvántartásba vett kereskedési adattárak esetében a nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti kérelem e rendelet 7. cikkének alkalmazása céljából.

a)

az e cikk (2) bekezdésében említett azon eljárások, amelyeket az értékpapírosítási adattáraknak a 7. cikk (1) bekezdése szerint rendelkezésükre bocsátott információk hiánytalanságának és egységességének ellenőrzésére kell alkalmazniuk;

b)

az (5) bekezdés a) pontjában említett nyilvántartásba vétel iránti kérelem;

c)

az (5) bekezdés b) pontjában említett, nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti egyszerűsített kérelem.

a)

az (5) bekezdés a) pontjában említett nyilvántartásba vétel iránti kérelem;

b)

az (5) bekezdés b) pontjában említett, nyilvántartásba vétel kiterjesztése iránti kérelem.

a)

kifejezetten lemond a nyilvántartásról, vagy az elmúlt hat hónap során nem nyújtott szolgáltatást;

b)

a nyilvántartásba vételt valótlan tartalmú nyilatkozatok megtételével vagy egyéb szabálytalan módon érte el; vagy

c)

már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett nyilvántartásba vételére sor került.

a)

az ESMA;

b)

az EBH;

c)

az EIOPA;

d)

az ERKT;

e)

a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) érintett tagjai, ideértve az 1024/2013/EU rendelet szerinti egységes felügyeleti mechanizmus keretébe tartozó feladatait ellátó Európai Központi Bankot (EKB);

f)

azok az érintett hatóságok, amelyek felügyeleti feladatai és megbízatása az e rendelet hatálya alá tartozó ügyletekre, piacokra, résztvevőkre és eszközökre terjednek ki;

g)

a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (31) 3. cikke szerint kijelölt szanálási hatóságok;

h)

a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) által létrehozott Egységes Szanálási Testület;

i)

a 29. cikkben említett hatóságok;

j)

befektetők és potenciális befektetők.

a)

az (1) bekezdésben említett értékpapírosításra vonatkozó azon adatok, amelyeket az értékpapírosítást kezdeményezőnek, a szponzornak vagy a különleges célú gazdasági egységnek közölnie kell a 7. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségeik teljesítése érdekében;

b)

az ahhoz szükséges operatív standardok, hogy időben, strukturált és átfogó módon végre tudják hajtani:

c)

azon információk részletes meghatározása, amelyekhez az (1) bekezdésben említett szervezeteknek hozzá kell férniük, figyelembe véve a megbízatásukat és sajátos igényeiket;

d)

azok a feltételek, amelyek mellett a (1) bekezdésben említett szervezetek közvetlenül és azonnal hozzáférhetnek az értékpapírosítási adattárakban tárolt adatokhoz.

a)

az értékpapírosítás megfelel az e fejezet 1. vagy 2. szakaszában meghatározott valamennyi követelménynek és az ESMA megkapta a 27. cikk (1) bekezdése szerinti értesítést; és

b)

az értékpapírosítás szerepel a 27. cikk (5) bekezdésében említett jegyzékben.

a)

olyan rendelkezések, amelyek értelmében az eladó felszámolója egyszerűen arra hivatkozva érvénytelenítheti az alapul szolgáló kitettségek eladását, hogy arra az eladó fizetésképtelenné nyilvánítását megelőző adott időszakon belül került sor;

b)

olyan rendelkezések, amelyek értelmében a különleges célú gazdasági egység csak úgy tudja megakadályozni az a) pontban említett érvénytelenítést, ha bizonyítja, hogy az adásvétel időpontjában nem volt tudomása az eladó fizetésképtelenségéről.

a)

az eladó hitelminőségi besorolásának jelentős romlása;

b)

az eladó fizetésképtelensége; és

c)

az eladó szerződéses kötelezettségeinek megsértése, amennyiben nem éltek jogorvoslattal, az eladó általi nemteljesítést is beleértve.

a)

a kihelyezést megelőző három éven belül fizetésképtelenséget jelentett vagy akinek/amelynek a hitelezői számára valamely bíróság fizetés elmulasztása miatt jogerősen, jogorvoslati eljárásban nem támadható módon végrehajtási jogot keletkeztetett vagy anyagi kártérítést ítélt meg, vagy akinek/amelynek az esetében az alapul szolgáló kitettségek különleges célú gazdasági egységre való átruházását vagy engedményezését megelőző három évben a nemteljesítő kitettségek tekintetében adósság-átütemezésre került sor, kivéve, ha:

b)

a kihelyezés időpontjában adott esetben szerepelt a kedvezőtlen hiteltörténetű személyek nyilvánosan hozzáférhető jegyzékében vagy, amennyiben ilyen nyilvánosan hozzáférhető jegyzék nem létezik, az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező rendelkezésére álló egyéb hasonló jegyzékben; vagy

c)

olyan hitelminősítéssel vagy hitelbírálati pontszámmal rendelkezik, amely azt jelzi, hogy jelentősen nagyobb a kockázata a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségek teljesítése elmaradásának, mint az értékpapírosítás kezdeményezőjének tulajdonában álló hasonló, nem értékpapírosított kitettségek esetében.

a)

a különleges célú gazdasági egységnél nem ragadhat benn pénzeszköz azon felül, ami a különleges célú gazdasági egység operatív működésének biztosításához vagy ahhoz szükséges, hogy a befektetők részére az értékpapírosítás szerződéses feltételeinek megfelelő sorrend szerint teljesítsék a kifizetéseket, kivéve, ha rendkívüli körülmények következtében szükségessé válik, hogy a befektetők érdekeit szem előtt tartva a bent ragadt összeget is felhasználják, hogy ezáltal elkerülhető legyen az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségének romlása;

b)

az alapul szolgáló kitettségekből származó tőkebevételeket az értékpapírosítási pozíciók egymást követő, az értékpapírosítási pozíciók veszteségviselési rangsorban elfoglalt helye szerinti törlesztésével kell átadni a befektetőknek;

c)

az értékpapírosítási pozíciók visszafizetésének sorrendje a veszteségviselési rangsorhoz képest nem fordítható meg; és

d)

nem írható elő az alapul szolgáló kitettségek piaci értéken történő automatikus értékesítése.

a)

az alapul szolgáló kitettségek hitelminősége elér egy előre meghatározott küszöbértéket vagy annál nagyobb mértékben romlik;

b)

az értékpapírosítást kezdeményező vagy a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó tekintetében fizetésképtelenséghez kapcsolódó esemény következik be;

c)

a különleges célú gazdasági egység tulajdonában lévő alapul szolgáló kitettségek értéke egy előre meghatározott küszöb alá csökken (lejárat előtti visszafizetést kiváltó esemény); és

d)

nem sikerül elegendő új, az előre meghatározott hitelminőséget elérő alapul szolgáló kitettséget létrehozni (a rulírozási időszak megszüntetését kiváltó esemény).

a)

a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó, a vagyonkezelő – amennyiben van – és az egyéb kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások szerződéses kötelezettségei, feladatai és felelősségi köre;

b)

azon eljárások és kötelezettségek, amelyek biztosítják, hogy a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó nemteljesítése vagy fizetésképtelensége ne eredményezze a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás megszűnését, például olyan szerződéses rendelkezés, amely ilyen esetben lehetővé teszi a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó lecserélését; és

c)

a származtatott ügyletben részt vevő szerződő felek, a likviditás-szolgáltatók és a számlavezető bankok nemteljesítése, fizetésképtelensége vagy – adott esetben – egyéb meghatározott esemény bekövetkezése esetén az e felek lecserélését biztosító rendelkezések.

a)

olyan rendelkezések, amelyek értelmében az eladó felszámolója egyszerűen arra hivatkozva érvénytelenítheti az alapul szolgáló kitettségek eladását, hogy arra az eladó fizetésképtelenné nyilvánítását megelőző adott időszakon belül került sor;

b)

olyan rendelkezések, amelyek értelmében a különleges célú gazdasági egység csak úgy tudja megakadályozni az a) pontban említett érvénytelenítést, ha bizonyítja, hogy az adásvétel időpontjában nem volt tudomása az eladó fizetésképtelenségéről.

a)

az eladó hitelminőségi besorolásának jelentős romlása;

b)

az eladó fizetésképtelensége; és

c)

az eladó szerződéses kötelezettségeinek megsértése, amennyiben nem éltek jogorvoslattal, az eladó általi nemteljesítést is beleértve.

a)

a kihelyezést megelőző három éven belül fizetésképtelenséget jelentett vagy akinek/amelynek a hitelezői számára valamely bíróság fizetés elmulasztása miatt jogerősen, jogorvoslati eljárásban nem támadható módon végrehajtási jogot keletkeztetett vagy anyagi kártérítést ítélt meg, vagy akinek/amelynek az esetében az alapul szolgáló kitettségek célú gazdasági egységre való átruházását vagy engedményezését megelőző három évben a nem teljesítő kitettségek tekintetében adósság-átütemezésre került sor, kivéve, ha:

b)

a kihelyezés időpontjában adott esetben szerepelt a kedvezőtlen hiteltörténetű személyek nyilvánosan hozzáférhető jegyzékében vagy, amennyiben ilyen nyilvánosan hozzáférhető jegyzék nem létezik, az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező rendelkezésére álló egyéb hasonló jegyzékben; vagy

c)

olyan hitelminősítéssel vagy hitelbírálati pontszámmal rendelkezik, amely azt jelzi, hogy jelentősen nagyobb a kockázata a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségek teljesítése elmaradásának, mint az értékpapírosítás kezdeményezőjének tulajdonában álló hasonló, nem értékpapírosított kitettségek esetében.

a)

a különleges célú gazdasági egységnél nem ragadhat benn pénzeszköz azon felül, ami a különleges célú gazdasági egység operatív működésének biztosításához vagy ahhoz szükséges, hogy a befektetők részére az értékpapírosítás szerződéses feltételeinek megfelelő sorrendben teljesítsék a kifizetéseket, kivéve, ha rendkívüli körülmények következtében szükségessé válik, hogy a befektetők érdekeit szem előtt tartva a különleges célú gazdasági egységnél bent ragadt összeget is felhasználják a kiadások fedezésére annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségének romlása;

b)

az alapul szolgáló kitettségekből származó tőkebevételeket az értékpapírosítási pozíciók egymást követő, az értékpapírosítási pozíciók elsőbbségi rangsora szerinti kifizetésével kell átadni az értékpapírosítási pozíciót birtokló befektetőknek; és

c)

nem írható elő az alapul szolgáló kitettségek piaci értéken történő automatikus értékesítése.

a)

az alapul szolgáló kitettségek hitelminősége elér egy előre meghatározott küszöbértéket vagy annál nagyobb mértékben romlik; és

b)

az eladó vagy a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó tekintetében bekövetkezett, fizetésképtelenséghez kapcsolódó esemény.

a)

a szponzor, a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó, a vagyonkezelő – amennyiben van – és az egyéb kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások szerződéses kötelezettségei, feladatai és felelősségi köre;

b)

azok az eljárások és kötelezettségek, amelyek biztosítják, hogy a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó nemteljesítése vagy fizetésképtelensége ne eredményezze a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás megszűnését;

c)

a származtatott ügyletben részt vevő szerződő felek és a számlavezető bankok nemteljesítése, fizetésképtelensége vagy adott esetben egyéb meghatározott esemény bekövetkezése esetén az e felek lecserélését biztosító rendelkezések; és

d)

az, hogy a szponzor hogyan teljesíti a 25. cikk (3) bekezdésében megállapított követelményeket.

a)

a 7. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában előírt összesített információk; és

b)

a 7. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b)–e) pontjában előírt információk legalább tervezet vagy kezdeti változat formájában.

a)

a vagyonkezelő és – adott esetben – a befektető részére fiduciáris kötelezettségeket teljesítő egyéb felek kötelezettségei;

b)

a hitelkihelyezés területén szakértelemmel rendelkező szponzor és – adott esetben – a vagyonkezelő és az egyéb kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás szerződéses kötelezettségei, feladatai és felelősségi köre;

c)

azok az eljárások és kötelezettségek, amelyek biztosítják, hogy a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó nemteljesítése vagy fizetésképtelensége ne eredményezze a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás megszűnését;

d)

a származtatott ügyletben részt vevő partnerek és az ABCP-program szintjén a számlavezető bank nemteljesítése, fizetésképtelensége vagy adott esetben egyéb meghatározott esemény bekövetkezése esetén az e felek lecserélését biztosító rendelkezések, amennyiben a likviditási hitelkeret nem terjed ki ezekre az eseményekre;

e)

hogy meghatározott esemény bekövetkezése, a szponzor nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén korrekciós intézkedéseket kell hozni a finanszírozási kötelezettségvállalás biztosítékkal történő fedezésére vagy a likviditási hitelkeretet biztosító fél lecserélésére; és

f)

hogy amennyiben a szponzor nem újítja meg a likviditási hitelkerettel kapcsolatos finanszírozási kötelezettségvállalást a hitelkeret lejáratát megelőzően, a likviditási hitelkeret lehívásra kerül és a lejáró értékpapírokat vissza kell fizetni.

a)

az értékpapírosítás kezdeményezőjének vagy az eredeti hitelezőnek az igazolása, miszerint megalapozott és pontosan meghatározott kritériumok, valamint a hitelek jóváhagyására, módosítására, megújítására és finanszírozására vonatkozó egyértelműen meghatározott eljárások alapján nyújt hiteleket, továbbá rendelkezik az ilyen eljárások alkalmazását ténylegesen biztosító rendszerekkel, e rendelet 9. cikkével összhangban; és

b)

az értékpapírosítás kezdeményezőjének vagy az eredeti hitelezőnek a nyilatkozata arról, hogy az a) pontban említett hitelnyújtás felügyelt-e.

a)

a harmadik fél kizárólag megkülönböztetést nem jelentő és költségalapú díjakat számít fel az általa vizsgált értékpapírosításokban részt vevő értékpapírosítást kezdeményezőknek, szponzoroknak vagy különleges célú gazdasági egységeknek, és a díjakat nem teszi függővé az értékelés eredményétől és nem viszonyítja ahhoz;

b)

a harmadik fél nem a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 4. pontjában meghatározott szabályozott vállalkozás, sem pedig az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott hitelminősítő intézet, és a harmadik fél egyéb tevékenységeinek végzése nem veszélyezteti értékelésének függetlenségét vagy integritását;

c)

a harmadik fél semmilyen formában sem nyújt tanácsadási, audit- vagy ezekkel egyenértékű szolgáltatást a harmadik fél által vizsgált értékpapírosításokban részt vevő értékpapírosítást kezdeményezőknek, szponzoroknak vagy különleges célú gazdasági egységeknek;

d)

a harmadik fél vezetőtestületének tagjai a harmadik fél feladatai tekintetében megfelelő szakképesítéssel, ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek, továbbá jó hírnévnek örvendő és feddhetetlen személyek;

e)

a harmadik fél vezetőtestületének legalább egyharmada, de legalább két fő független igazgató;

f)

a harmadik fél minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítására, hogy az STS kritériumoknak való megfelelés ellenőrzését ne befolyásolja semmilyen meglévő vagy potenciális összeférhetetlenség vagy üzleti kapcsolat, amelyben a harmadik fél, annak részvényesei vagy tagjai, vezetői, munkavállalói vagy olyan egyéb természetes személyek érintettek, akik szolgáltatást nyújtanak a harmadik félnek vagy annak ellenőrzése alatt állnak. E célból a harmadik félnek hatékony belső kontrollrendszert kell létrehoznia, fenntartania, működtetnie és dokumentálnia azoknak a szabályzatoknak és eljárásoknak a végrehajtása tekintetében, melyek célja a potenciális összeférhetetlenségek feltárása és megelőzése. A feltárt potenciális vagy meglévő összeférhetetlenségeket haladéktalanul meg kell szüntetni vagy mérsékelni kell, továbbá be kell jelenteni. A harmadik félnek megfelelő eljárásokat és folyamatokat kell kialakítania, fenntartania, működtetnie és dokumentálnia az STS kritériumoknak való megfelelés független értékelésének biztosítása céljából. A harmadik félnek rendszeresen át kell tekintenie és felül kell vizsgálnia az említett szabályokat és eljárásokat a hatékonyságuk értékelése, valamint annak eldöntése érdekében, hogy szükséges-e naprakésszé tenni őket; valamint

g)

a harmadik fél bizonyítani tudja, hogy megfelelő működési biztosítékokkal és belső eljárásokkal rendelkezik, amelyek alkalmassá teszik az STS kritériumoknak való megfelelés vizsgálatára.

a)

biztosítók és viszontbiztosítók esetében a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 10. pontjával összhangban kijelölt illetékes hatóság;

b)

az alternatívbefektetésialap-kezelők esetében a 2011/61/EU irányelv 44. cikkével összhangban kijelölt felelős illetékes hatóság;

c)

ÁÉKBV-k és ÁÉKBV-alapkezelő társaságok esetében a 2009/65/EK irányelv 97. cikkével összhangban kijelölt illetékes hatóság;

d)

foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények esetében a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi (33) irányelv 6. cikkének g) pontjával összhangban kijelölt illetékes hatóság;

e)

hitelintézetek és befektetési vállalkozások esetében a 2013/36/EU irányelv 4. cikkével összhangban kijelölt illetékes hatóság, ideértve – az 1024/2013/EU rendelet által rá ruházott külön feladatok tekintetében – az EKB-t is.

a)

a jelentős mértékű nettó gazdasági érdekeltség pontos és folyamatos mérésére és megtartására bevezetett folyamatok és mechanizmusok, a 7. cikkel összhangban rendelkezésre bocsátandó valamennyi információ összegyűjtése és időben történő közlése, valamint a 9. cikk szerinti hitelezési kritériumok;

b)

nem ABCP-program keretében történő STS értékpapírosítások esetében a 20. cikk (7)–(12) bekezdésének, a 21. cikk (7) bekezdésének és a 22. cikknek való megfelelés biztosítását célzó folyamatok és mechanizmusok; és

c)

ABCP-program keretében történő STS értékpapírosítások esetében az ABCP-ügyletek tekintetében a 24. cikknek való megfelelés, az ABCP-programok tekintetében pedig a 26. cikk (7) és (8) bekezdésének való megfelelés biztosítására irányuló folyamatok és mechanizmusok.

a)

a tőkepufferek nagysága;

b)

a likviditási pufferek nagysága; és

c)

a befektetőknél a források és a befektetések lejárati ideje közötti eltérés következtében fellépő likviditási kockázat.

a)

az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező nem teljesítette a 6. cikkben megállapított követelményeket;

b)

az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy a különleges célú gazdasági egység nem teljesítette a 7. cikkben megállapított követelményeket;

c)

az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező nem teljesítette a 9. cikkben megállapított kritériumokat;

d)

az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy a különleges célú gazdasági egység nem teljesítette a 18. cikkben megállapított követelményeket;

e)

az értékpapírosítás STS értékpapírosításnak minősül, és az adott értékpapírosításban érintett értékpapírosítást kezdeményező, szponzor vagy különleges célú gazdasági egység nem teljesítette a 19–22. cikkben vagy a 23–26. cikkben megállapított követelményeket;

f)

az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor a 27. cikk (1) bekezdése értelmében félrevezető értesítést küld;

g)

az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor nem teljesítette a 27. cikk (4) bekezdésében megállapított követelményeket; vagy

h)

a 28. cikk szerint felhatalmazott harmadik fél nem jelentette be a 28. cikk (1) bekezdésével összhangban benyújtott információkban beállt jelentős változást vagy más olyan változást, amelyről észszerűen feltételezhető, hogy befolyásolná illetékes hatóságának értékelését.

a)

nyilvános nyilatkozat, amely a 37. cikkel összhangban megadja a természetes vagy jogi személy személyazonosságát és a jogsértés jellegét;

b)

végzés, amely előírja a természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon e magatartás megismétlésétől;

c)

az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy a különleges célú gazdasági egység vezetőtestületének a jogsértésért felelősnek tartott bármely tagja vagy más felelősnek tartott természetes személy átmeneti eltiltása ilyen vállalkozásokban vezetői feladatok gyakorlásától;

d)

az e cikk (1) bekezdése első albekezdésének e) vagy f) pontjában említett jogsértés esetén az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a különleges célú gazdasági egység átmeneti eltiltása attól, hogy a 27. cikk (1) bekezdése szerint értesítést küldjön arról, hogy egy adott értékpapírosítás megfelel a 19–22. cikkben vagy a 23–26. cikkben meghatározott követelményeknek;

e)

természetes személy esetében olyan közigazgatási pénzbírság, amelynek felső határa legalább 5 000 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek hivatalos pénzneme nem az euro, a 2018. január 17-én ennek megfelelő, nemzeti pénznemben kifejezett összeg;

f)

jogi személyek esetében olyan közigazgatási pénzbírság, amelynek felső határa legalább 5 000 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek hivatalos pénzneme nem az euro, a 2018. január 17-én ennek megfelelő, nemzeti pénznemben kifejezett összeg, vagy a jogi személy vezetőtestülete által jóváhagyott, legutolsó rendelkezésre álló beszámoló szerinti előző teljes éves nettó árbevétel 10 %-a; amennyiben a jogi személy anyavállalat, vagy olyan anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (35) értelmében összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót kell készítenie, a figyelembe veendő teljes éves nettó árbevétel a legutolsó rendelkezésre álló, a legfelső szintű anyavállalat vezetőtestülete által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves nettó árbevétel, vagy a vonatkozó számviteli jogi aktusok szerinti, annak megfelelő típusú bevétel;

g)

a jogsértésből származó haszon összegének – amennyiben ez a haszon meghatározható – legalább kétszeresét kitevő maximális közigazgatási pénzbírság, akkor is, ha ez az összeg meghaladja az e) és az f) pont szerinti maximális összegeket;

h)

az e cikk (1) bekezdése első albekezdésének h) pontjában említett jogsértés esetén a 28. cikkben említett – harmadik fél részére az értékpapírosítás 19–22. cikknek vagy 23–26. cikknek való megfelelése ellenőrzésére adott – felhatalmazás ideiglenes visszavonása.

a)

közvetlenül;

b)

más hatóságokkal együttműködésben;

c)

saját felelősségi körükön belül, más hatóságokra történő hatáskör-átruházás útján;

d)

az illetékes igazságügyi hatóságok megkeresésével.

a)

a jogsértés lényegessége, súlyossága és időtartama;

b)

a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértéke;

c)

a felelős természetes vagy jogi személy pénzügyi ereje;

d)

a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentősége, amennyiben ezek meghatározhatók;

e)

a jogsértéssel harmadik feleknek okozott veszteség, amennyiben meghatározható;

f)

a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje, az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszatérítésének szavatolására vonatkozó kötelezettség sérelme nélkül;

g)

a felelős természetes vagy jogi személy által elkövetett korábbi jogsértések.

a)

elhalasztják a közigazgatási szankciót elrendelő határozat közzétételét mindaddig, amíg a közzététel ellen szóló okok meg nem szűnnek;

b)

a nemzeti joggal összhangban név nélkül teszik közzé a közigazgatási szankciót elrendelő határozatot; vagy

c)

eltekintenek a közigazgatási szankciót kiszabó határozat közzétételétől, amennyiben az a) és a b) pontban meghatározott lehetőségeket nem tekintik elégségesnek annak biztosításához, hogy:

1.

A 135. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Ezen irányelv 301a. cikkének megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el ezen irányelv kiegészítése céljából azon körülmények meghatározása érdekében, amelyek fennállásánál arányos mértékű kiegészítő szavatolótőke-követelmény írható elő az (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*2) 5. és 6. cikkében megállapított követelmények megsértése esetén, ezen irányelv 101. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül.

(3)   Az e cikk (2) bekezdésével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az említett bekezdésben foglalt kiegészítő szavatolótőke-követelmény kiszámítási módszertanának meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt az irányelvet.”

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2402 rendelete (2017. december 12.) az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 347., 2017.12.28., 35. o.).”"

2.

A 308b. cikk (11) bekezdését el kell hagyni.

1.

A (22) és a (41) preambulumbekezdésben, a 8c. cikk (1) bekezdésében és az I. melléklet D. szakasza II. részének 1. pontjában a „strukturált pénzügyi eszköz” szövegrész és annak valamennyi toldalékolt alakja helyébe az „értékpapírosítással létrejött eszköz” szövegrész lép a megfelelő toldalék megtartása mellett.

2.

A (34) és a (40) preambulumbekezdésben, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 8c. cikk címében, a 10. cikk (3) bekezdésében és a 39. cikk (4) bekezdésében valamint az I. melléklet A. szakasza 2. pontjának ötödik bekezdésében, az I. melléklet B. szakaszának 5. pontjában, az I. melléklet D. szakasza II. részének a címében és 2. pontjában, a III. melléklet I. részének 8., 24. és 45. pontjában, a III. melléklet III. részének 8. pontjában a „strukturált pénzügyi eszközök” szövegrész és annak valamennyi toldalékolt alakja helyébe az „értékpapírosítással létrejött eszközök” szövegrész lép a megfelelő toldalék megtartása mellett.

3.

Az 1. cikkben a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„E rendelet megállapítja továbbá az Unióban bejegyzett kibocsátók és kapcsolódó harmadik felek értékpapírosítással létrejött eszközökkel kapcsolatos kötelezettségeit.”

4.

A 3. cikk (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő szöveg lép:

5.

A 8b. cikket el kell hagyni.

6.

A 4. cikk (3) bekezdésének b) pontjában, az 5. cikk (6) bekezdése második albekezdésének b) pontjában és a 25a. cikkben a 8b. cikkre való utalást el kell hagyni.

1.

A 2. cikk a következő pontokkal egészül ki:

2.

A 4. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

»(5)   E cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó a fedezettkötvény-struktúrák által egy fedezett kötvénnyel kapcsolatban vagy a különleges célú gazdasági egység által az (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*4) értelmében vett értékpapírosítással kapcsolatban kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében, feltéve, hogy:

(6)   E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében, és figyelembe véve a szabályozási arbitrázs megakadályozásának szükségességét, az EFH-knak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgozniuk az annak megállapítására szolgáló kritériumok meghatározása céljából, hogy a fedezett kötvények és értékpapírosítások mely konstrukciói csökkentik megfelelően a partnerkockázatot az (5) bekezdés értelmében.

Az EFH-k az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2018. július 18-ig nyújtják be a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet vagy az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2402 rendelete (2017. december 12.) az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 347., 2017.12.28., 35. o.).’"

3.

A 11. cikk (15) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(15)   E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az európai felügyeleti hatóságoknak ki kell dolgozniuk a következőket meghatározó közös szabályozástechnikai standardok tervezetét:

A fedezettkötvény-struktúrák által egy fedezett kötvénnyel kapcsolatban vagy a különleges célú gazdasági egységek által az e rendelet értelmében vett, az e rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében megállapított feltételeket és az (EU) 2017/2402 rendelet (értékpapírosítási rendelet) 18., 19–22. vagy 23–26. cikkében megállapított követelményeket teljesítő értékpapírosítással kapcsolatban kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében előírt biztosítékok szintjét és típusát a fedezett kötvénnyel vagy az értékpapírosítással kapcsolatban fennálló biztosítéki megállapodások tekintetében az adott biztosíték cseréje kapcsán esetlegesen felmerülő akadályok figyelembevételével kell meghatározni.

Az EFH-k az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2018. július 18-ig nyújtják be a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap a szerződő fél jogi természetétől függően az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet vagy az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

a)

az említett értékpapírok kibocsátásuk időpontjában megfelelnek a 20. cikk (1)–(5), (7)–(9) és (11)–(13) bekezdésében, valamint a 21. cikk (1) és (3) bekezdésében előírt követelményeknek; és

b)

a 27. cikk (1) bekezdése szerinti értesítés időpontjában megfelelnek a 20. cikk (6) és (10) bekezdésében, a 21. cikk (2) és (4)–(10) bekezdésében, valamint a 22. cikk (1)–(5) bekezdésében előírt követelményeknek.

a)

a 22. cikk (2) bekezdésében a „kibocsátását megelőzően” szövegrész úgy értelmezendő, hogy „a 27. cikk (1) bekezdése szerinti értesítést megelőzően”;

b)

a 22. cikk (3) bekezdésében „az értékpapírosítás árazását megelőzően” szövegrész úgy értelmezendő, hogy „a 27. cikk (1) bekezdése szerinti értesítést megelőzően”;

c)

a 22. cikk (5) bekezdésében:

a)

a 18–27. cikkben megállapított STS követelmények végrehajtása;

b)

az illetékes hatóságok által hozott intézkedések, az esetleg felmerült lényeges kockázatok és új sebezhető pontok, valamint a piaci résztvevőknek az értékpapírosítási dokumentáció további egységesítésére irányuló fellépései;

c)

az 5. cikkben megállapított előzetes vizsgálati követelmények és a 7. cikkben megállapított szerinti átláthatósági követelmények működése, valamint az uniós értékpapírosítási piac átláthatóságának szintje, ideértve azt is, hogy a 7. cikkben megállapított átláthatósági követelmények lehetővé teszik-e, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek a megbízhatásuk teljesítéséhez szükséges piaci áttekintéssel;

d)

a 6. cikkben megállapított követelmények, ideértve azoknak a piaci szereplők általi betartását és a 6. cikk (3) bekezdése szerinti kockázatmegtartási módozatokat is.

a)

e rendeletnek és ezen belül az STS értékpapírosítási megnevezés bevezetésének hatása az uniós értékpapírosítási piac működésére, az értékpapírosítás hozzájárulása a reálgazdasághoz, különösen a kkv-k hitelhez jutásához és a befektetésekhez, valamint a pénzügyi vállalkozások összekapcsoltsága és a pénzügyi szektor stabilitása;

b)

a 6. cikk (3) bekezdésében említett módozatok használatában tapasztalható különbségek, a 7. cikk (1) bekezdése első albekezdése e) pontjának iii. alpontja szerint szolgáltatott adatok alapján. Amennyiben a megállapítások azt mutatják, hogy a 6. cikk (3) bekezdésének a), b), c) és e) pontjában említett módozatok használata következtében megnőtt a prudenciális kockázat, fontolóra kell venni megfelelő korrekciós intézkedések meghozatalát;

c)

e rendelet alkalmazása óta aránytalanul megnövekedett-e a 7. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett ügyletek száma, és hogy a piaci szereplők úgy strukturálták-e az ügyleteket, hogy azzal megkerüljék a 7. cikk szerinti azon kötelezettségüket, mely szerint az értékpapírosítási adattárakon keresztül információkat kell szolgáltatniuk;

d)

ki kell-e bővíteni a 7. cikk szerinti adatszolgáltatási kötelezettséget oly módon, hogy az a 7. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett ügyletekre és a befektetői pozíciókra is vonatkozzon;

e)

az STS értékpapírosítás területén be lehet-e vezetni a harmadik országbeli értékpapírosítást kezdeményezőkre, szponzorokra és különleges célú gazdasági egységekre vonatkozó egyenértékűségi rendszert, figyelembe véve az értékpapírosítás terén történt nemzetközi fejleményeket és különösen az egyszerű, átlátható és összehasonlítható értékpapírosításra vonatkozó kezdeményezéseket;

f)

a 22. cikk (4) bekezdésében megállapított követelmények végrehajtása és az, hogy azokat ki kell-e terjeszteni az olyan értékpapírosításokra is, amelyeknél az alapul szolgáló kitettség nem lakáshitel vagy gépjárműhitel vagy gépjárműlízing, a környezeti, társadalmi és irányítási információk szolgáltatásának érvényre juttatása érdekében;

g)

a 27. és 28. cikkben megállapított, harmadik felek által működtetett ellenőrzési rendszer megfelelősége, és hogy a 28. cikkben a harmadik feleknek adott felhatalmazásra vonatkozóan megállapított szabályozás kellő versenyt eredményez-e a harmadik felek között, és annak megvizsgálása, hogy a pénzügyi stabilitás érdekében szükség van-e változtatásokra a felügyeleti keretet illetően; és

h)

szükséges-e kiegészíteni az e rendelettel megállapított értékpapírosítási keretet az olyan korlátozott tevékenységi engedéllyel rendelkező hitelintézetek rendszerének létrehozásával, amelyek ellátják a különleges célú gazdasági egységek feladatait és kizárólagos joggal rendelkeznek ahhoz, hogy kitettségeket vásároljanak az értékpapírosítást kezdeményezőktől, és a megvásárolt kitettségekből képzett követeléseket adjanak el a befektetőknek.

28.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 347/81

(1)

Az 1006/2008/EK tanácsi rendelet (3) létrehozta az uniós halászhajók uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezésére és a harmadik országok hajóinak az uniós vizekhez való hozzáférésére szolgáló rendszert.

(2)

Az Unió szerződő fele az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményének (4), valamint megerősítette az ENSZ 1995. augusztus 4-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló, ENSZ-megállapodást (5). Azon nemzetközi rendelkezések meghatározzák azt az elvet, hogy minden államnak megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia a tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az ezek megőrzésének biztosítása és a más államokkal e célból történő együttműködés érdekében.

(3)

Az Unió elfogadta az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló, 1993. november 24-i megállapodását (6). Az említett megállapodás előírásai szerint a szerződő feleknek tartózkodniuk kell annak engedélyezésétől, hogy hajókat nyílt tengeri halászatra használjanak fel olyan esetben, amikor bizonyos feltételek nem teljesülnek, továbbá szankciókat kell alkalmazniuk bizonyos jelentéstételi követelmények be nem tartása esetén.

(4)

Az Unió jóváhagyta a FAO-nak a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló, 2001-ben elfogadott nemzetközi cselekvési tervét (a továbbiakban: IPOA-IUU). Az IPOA-IUU és a FAO által a lobogó szerinti államok teljesítményére vonatkozóan 2014-ben elfogadott önkéntes iránymutatás hangsúlyozza, hogy a tengerek biológiai erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák hosszú távú védelmének és fenntartható hasznosításának biztosítása a lobogó szerinti államok felelőssége. Az IPOA-IUU előírja, hogy egy lobogó szerinti államnak engedélyt kell kiadnia a lobogója alatt közlekedő hajóknak ahhoz, hogy a felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó területeken kívüli vizeken halásszanak. Az önkéntes iránymutatás azt is ajánlja, hogy a lobogó szerinti állam és a parti állam állítson ki engedélyt olyan esetben, amikor a halászati tevékenység végzésére valamely halászati hozzáférési megállapodás keretében vagy akár ilyen megállapodás keretén kívül kerül sor. Mindkét államnak meg kell győződnie arról, hogy a szóban forgó tevékenységek nem veszélyeztetik a parti állam vizeiben élő állományokat.

(5)

2014-ben a FAO valamennyi tagja – így az Unió és a fejlődő országok közé tartozó partnerei is – egyhangúlag elfogadta az élelmezésbiztonság és a szegénység felszámolása keretében a fenntartható kisüzemi halászat biztosítására vonatkozó önkéntes irányelveket. Ezek 5.7. pontja hangsúlyozza, hogy a kisüzemi halászatok érdekeit kellő módon meg kell vizsgálni azt megelőzően, hogy egyes államok az erőforrásokhoz való hozzáférésre irányuló megállapodást kötnének harmadik országokkal vagy harmadik felekkel. Az irányelvek szorgalmazzák a halászati erőforrások hosszú távú megőrzésére és fenntartható kiaknázására, valamint az élelmiszer-termelés ökológiai alapokra helyezésére irányuló intézkedések elfogadását, hangsúlyozva az uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó környezetvédelmi normák fontosságát, amelyek az elővigyázatossági megközelítés mellett a halászati gazdálkodáshoz való ökoszisztéma-alapú megközelítést is magukban foglalják.

(6)

Amennyiben bizonyíték van arra, hogy már nem teljesülnek azon feltételek, amelyek a halászati engedély kiállításának alapjául szolgáltak, a lobogó szerinti tagállam meghozza a megfelelő intézkedéseket, ideértve az engedély módosítását vagy visszavonását és szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabását. Amennyiben regionális halászati gazdálkodási szervezetekbe vagy fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretébe tartozó halászatok esetében egy uniós halászhajó nem teljesíti a halászati engedély kiállításához szükséges feltételeket, és az adott tagállam még azt követően sem teszi meg a megfelelő intézkedéseket a helyzet orvoslása érdekében, hogy a Bizottság erre felszólította, a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy nem került meghozatalra megfelelő intézkedés. Következésképpen a Bizottságnak további intézkedéseket kell hoznia annak céljából, hogy az érintett hajó mindaddig ne folytathasson halászati tevékenységet, amíg a feltételek nem teljesülnek.

(7)

A fenntartható fejlődésről szóló 2015. szeptember 25-i ENSZ-csúcstalálkozón az Unió elkötelezte magát a határozat végrehajtása mellett, amely tartalmazza az „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumot, amely magában foglalja „Az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható hasznosítása a fenntartható fejlődés céljait követve” elnevezésű 14., illetve „A fenntartható fogyasztási és termelési minták biztosítása” elnevezésű 12. fenntartható fejlesztési célt, valamint ezek célkitűzéseit.

(8)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) (a továbbiakban: alaprendelet) szerint a közös halászati politika célja annak biztosítása, hogy a halászati tevékenységek környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntarthatóak legyenek, végzésük összhangban legyen a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök elérésére és a halállományok helyreállítására és olyan szinten tartására irányuló célkitűzésekkel, amelyek meghaladják a maximális fenntartható hozamot eredményező szintet, valamint hogy hozzájáruljanak az élelmiszer-ellátás biztosításához. E szakpolitika végrehajtása során az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikke (1) bekezdésének második albekezdésének megfelelően figyelembe kell továbbá venni a fejlesztési együttműködési célkitűzéseket is.

(9)

Az alaprendelet előírja továbbá, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodások az ENSZ Tengerjogi Egyezménye 62. cikkének (2) és (3) bekezdésében említettek szerint a többletfogásokra korlátozódjanak.

(10)

Az alaprendelet kiemeli, hogy az Uniónak nemzetközi szinten népszerűsítenie kell a közös halászati politika célkitűzéseit, és biztosítania kell, hogy az uniós vizeken kívül folytatott uniós halászati tevékenységek az alkalmazandó uniós jogban foglalt elvekkel és előírásokkal azonos elveken és előírásokon alapuljanak, valamint egyenlő versenyfeltételeket kell szorgalmaznia az uniós piaci szereplők és a harmadik országbeli piaci szereplők számára.

(11)

Az 1006/2008/EK rendelet közös alapot volt hivatott létrehozni az uniós hajók által az uniós vizeken kívül folytatott halászati tevékenységek engedélyezésére a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem támogatása érdekében, valamint abból a célból, hogy az uniós flotta a világ minden pontján jobban ellenőrizhető és nyomon követhető legyen, továbbá megteremtette a harmadik országbeli hajók uniós vizeken történő halászásának engedélyezésére vonatkozó feltételeket.

(12)

A 1005/2005/EK tanácsi rendelet (8) (a továbbiakban: az IUU-rendelet) elfogadására az 1006/2008/EK tanácsi rendelet elfogadásával párhuzamosan került sor, az 1224/2009/EK tanácsi rendeletet (9) (a továbbiakban: ellenőrzési rendelet) pedig egy évvel később fogadták el. Ezek a rendeletek alkotják a közös halászati politika ellenőrzési és végrehajtási rendszerének három pillérét.

(13)

Az IUU-rendelet, a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet és az ellenőrzési rendelet végrehajtása azonban nem volt következetes: következetlenségek merültek fel különösen a halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet és az ellenőrzési rendelet között. A halászati tevékenységek engedélyezéséről szóló rendelet végrehajtása során több joghézagra derült fény, mivel a rendelet nem szabályozott bizonyos, ellenőrzéssel összefüggő kihívásokat, például a hajóbérlést, az átlobogózást és az uniós halászhajóknak harmadik országok illetékes hatóságai által valamely fenntartható halászati partnerségi megállapodás keretén kívül megadott halászati engedélyek (a továbbiakban: magánengedélyek) kérdését. Emellett egyes jelentéstételi kötelezettségek is nehézséget okoztak csakúgy, mint az igazgatási feladatoknak a tagállamok és a Bizottság közötti megosztása.

(14)

E rendelet abból az alapelvből indul ki, hogy az uniós hajók által uniós vizeken kívül folytatott halászatot a lobogó szerinti tagállam engedélyéhez kell kötni, és az említett tagállamnak – függetlenül attól, hogy a hajó hol és milyen keretek között halászik – megfelelő módon nyomon kell követnie a hajó tevékenységét. Az engedélyek kiadását egységes alapvető jogosultsági kritériumok teljesítéséhez kell kötni. A tagállamok által gyűjtött és a Bizottságnak szolgáltatott információknak lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy bármikor beavatkozhasson bármely uniós halászhajó uniós vizeken kívül folytatott halászati műveleteinek nyomon követésébe.

(15)

Az utóbbi években jelentős fejlődés ment végbe az Unió külső halászati politikájában, valamint a fenntartható halászati partnerségi megállapodások feltételei és a rendelkezések betartatásának gondossága tekintetében. A fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretén belül az Unió érdekeinek a hozzáférési jogok és feltételek tekintetében történő védelme ezért az Unió külső halászati politikájának egyik kiemelt célkitűzése kell, hogy legyen, továbbá hasonló feltételeket kell alkalmazni az Unió fenntartható halászati partnerségi megállapodásainak hatályán kívül eső tevékenységekre is.

(16)

A segédhajók jelentősen befolyásolhatják a halászhajók halászati műveletének végzését és az általuk kifogható halmennyiséget. Ezért azokat figyelembe kell venni az e rendeletben meghatározott engedélyezési és jelentéstételi eljárásokban.

(17)

Az átlobogózási műveletek akkor jelentenek problémát, ha céljuk a közös halászati politika szabályainak vagy a hatályos állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek a megkerülése. Az Uniónak ezért képesnek kell lennie az ilyen műveletek meghatározására, észlelésére és megakadályozására. Egy uniós piaci szereplő tulajdonában álló hajó teljes élettartamán keresztül biztosítani kell a visszakereshetőséget és a szabálykövető magatartás megfelelő nyomon követését függetlenül attól, hogy a hajó mely ország vagy országok lobogója alatt folytatja tevékenységét. E célt szolgálja az a követelmény is, amely szerint – amennyiben ezt uniós jog előírja – a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek (IMO) minden egyes hajónak egyedi hajóazonosító számot kell adnia.

(18)

Harmadik országok vizein az uniós hajók az Unió és valamely harmadik ország között megkötött fenntartható halászati partnerségi megállapodás rendelkezései alapján vagy – amennyiben nincs hatályban ilyen megállapodás – harmadik országok által kiadott halászati magánengedélyek alapján folytathatnak tevékenységet. E tevékenységeket mindkét esetben átlátható és fenntartható módon kell végezni. A lobogó szerinti tagállamok engedélyezhetik a lobogójuk alatt közlekedő hajóknak, hogy – meghatározott kritériumok és felügyelet mellett – olyan harmadik országoktól, amelyek parti államok magánengedélyeket kérelmezzenek és szerezzenek be. A halászati műveletet engedélyezni kell, amint a lobogó szerinti tagállam meggyőződött arról, hogy az nem veszélyezteti a fenntarthatóságot, és a Bizottság ez ellen nem emel kellően indokolt kifogást. A piaci szereplő a halászati tevékenységet csak azt követően kezdheti meg, hogy a lobogó szerinti tagállamtól és a parti államtól is beszerezte az erre vonatkozó engedélyt.

(19)

Az uniós halászhajók nem halászhatnak olyan harmadik országok joghatósága alá vagy felségterületéhez tartozó vizeken, amelyekkel az Uniónak van ugyan megállapodása, de hatályos jegyzőkönyve nincs. Ilyen megállapodás esetében, amennyiben legalább három éve nem volt hatályban jegyzőkönyv, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia e helyzet kiváltó okait és meg kell tennie a megfelelő lépéseket, ami magában foglalhatja azt is, hogy javasolja egy új jegyzőkönyvre irányuló tárgyalások megkezdését.

(20)

A fenntartható halászati partnerségi megállapodásokhoz kapcsolódó jelenség az alacsony kihasználtságú halászati lehetőségek újraelosztása, ami akkor fordul elő, ha a vonatkozó tanácsi rendeletekkel kiosztott halászati lehetőségeket a tagállamok nem használják fel teljes mértékben. Mivel a fenntartható halászati partnerségi megállapodásokban megállapított hozzáférési költségeket nagyrészt az Unió általános költségvetése fedezi, az ideiglenes újraelosztási és felosztási rendszer elengedhetetlen az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez, valamint annak biztosításához, hogy egyetlen kifizetett halászati lehetőség se menjen veszendőbe. Ezért egyértelműbbé és hatékonyabbá kell tenni az említett elosztási rendszereket, amely mechanizmushoz kizárólag végső esetben lehet fordulni. Alkalmazása csak ideiglenes jellegű lehet, és nem befolyásolhatja a halászati lehetőségek tagállamok közötti, a viszonylagos stabilitás elvével összhangban lévő eredeti kiosztását. Újraelosztásra csak akkor kerülhet sor, ha az érintett tagállamok már lemondtak a halászati lehetőségek egymás közötti cseréjére vonatkozó jogaikról, és azt elsősorban a vegyes halászatot lehetővé tevő fenntartható halászati partnerségi megállapodásokkal összefüggésben kell megvalósítani.

(21)

Azon harmadik országok esetében, amelyek nem szerződő felei egy regionális halászati gazdálkodási szervezetnek, az Unió az érintett harmadik ország az adott regionális halászati gazdálkodási szervezethez való csatlakozásának elősegítése céljából az ágazati támogatás egy részét elkülönítheti azon harmadik országok számára, amelyekkel megfontolás tárgyát képezi fenntartható halászati partnerségi megállapodás megkötése.

(22)

A regionális halászati gazdálkodási szervezetek égisze alatt és a nyílt tengeren végzett halászati műveleteket a lobogó szerinti tagállamoknak is engedélyezniük kell, valamint e tevékenységeknek meg kell felelniük a regionális halászati gazdálkodási szervezetek külön szabályainak vagy a nyílt tengeren folytatott halászati műveletekre irányadó uniós jogszabályoknak.

(23)

Az Európai Unió regionális halászati gazdálkodási szervezetekben vállalt nemzetközi kötelezettségeinek végrehajtása érdekében és az alaprendelet 28. cikkében említett célkitűzésekkel összhangban az Uniónak ösztönöznie kell az időközönkénti teljesítményértékelések független szervek általi elvégzését, és aktív szerepet kell játszania abban, hogy minden olyan regionális halászati gazdálkodási szervezetben, amelynek szerződő fele, végrehajtási bizottságokat állítsanak fel és megerősítsék azokat. Ennek kapcsán biztosítania kell mindenekelőtt azt, hogy ezek a végrehajtási bizottságok elvégezzék a külső halászati politika és a regionális halászati gazdálkodási szervezetben elhatározott intézkedések végrehajtásának általános felügyeletét.

(24)

Fontos a hajóbérleti megállapodások hatékony irányítása annak biztosítása céljából, hogy ne kerüljön veszélybe az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések hatékonysága, valamint hogy biztosított legyen a tengerek biológiai erőforrásainak fenntartható kiaknázása. Ezért létre kell hozni egy olyan jogi keretet, amely elősegíti, hogy az Unió az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezet által elfogadottak alapján szorosabban figyelemmel kísérje a valamely uniós vagy uniós piaci szereplők által bérelt halászhajók tevékenységét.