6.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 258/1

(1)

2015. április 21-én a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat kezdjen az Amerikai Egyesült Államokkal egy viszontbiztosításról szóló megállapodásról. A tárgyalásokat a főtárgyalók közötti levélváltás útján 2017. január 12-én sikeresen lezárták.

(2)

Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a biztosításra és a viszontbiztosításra vonatkozó prudenciális intézkedésekről szóló kétoldalú megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás) alá kell írni.

(3)

Az Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a megállapodás megfelelő végrehajtására vonatkozó információcsere fórumául szolgáló, a megállapodás szerinti vegyes bizottság felállításának lehetővé tétele érdekében, valamint azért, hogy az Unióbeli felügyeleti hatóságok a területre vonatkozó hatályos jogi keret alapján már most is alkalmazható összehangolt gyakorlatokat alakíthassanak ki a csoportfelügyelet tekintetében, a megállapodás 4. és 7. cikkét a megállapodás megkötéséhez szükséges eljárások befejezéséig ideiglenesen alkalmazni kell,

6.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 258/3

(1)

2015. április 21-én a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat kezdjen az Amerikai Egyesült Államokkal egy viszontbiztosításról szóló megállapodás megkötése érdekében. A tárgyalásokat a főtárgyalók közötti levélváltás útján 2017. január 12-én sikeresen lezárták.

(2)

A megállapodást – figyelemmel egy későbbi időpontban történő megkötésére – az Európai Unió nevében angol nyelven alá kell írni. Az (EU) 2017/1792 határozatot (1) ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje a megállapodásnak, valamint az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a nyelvhasználati szabályokra vonatkozó levélváltásnak az Unió nevében történő aláírására jogosult személy(eke)t. A megállapodás aláírására a levélváltás aláírásával egyidejűleg kerül sor.”.

2.

A következő cikk kerül beillesztésre:

„3a. cikk

A felek a megállapodást angol nyelven írják alá. Az uniós jognak megfelelően az Unió a megállapodást bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven is elkészíti. Ezek a további nyelvi változatok az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti diplomáciai jegyzékváltás útján hitelesítendők. A hitelesített nyelvi változatok ugyanazon értékkel bírnak.”.

6.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 258/4

(a)

az egyik Fél vagy annak felügyeleti hatóságai által a másik Fél területén központi irodával vagy székhellyel rendelkező viszontbiztosításba vevő számára annak feltételeként előírt, helyi jelenlétre vonatkozó követelmények meghatározott feltételek mellett történő megszüntetése, hogy viszontbiztosítási megállapodást köthessen egy olyan viszontbiztosításba adóval, amelynek központi irodája vagy székhelye a területén található, vagy annak feltételeként, hogy a viszontbiztosításba adó engedélyt kaphasson viszontbiztosítás beszámítására vagy a viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatásának beszámítására;

(b)

az egyik Fél vagy annak felügyeleti hatóságai által a másik Fél területén központi irodával vagy székhellyel rendelkező viszontbiztosításba vevő számára annak feltételeként előírt, biztosítékra vonatkozó követelmények meghatározott feltételek mellett történő megszüntetése, hogy viszontbiztosítási megállapodást köthessen egy olyan viszontbiztosításba adóval, amelynek központi irodája vagy székhelye a területén található, vagy annak feltételeként, hogy a viszontbiztosításba adó engedélyt kaphasson viszontbiztosítás beszámítására vagy a viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatásának beszámítására;

(c)

a fogadó és a székhely szerinti felügyeleti hatóságok szerepe azon biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport prudenciális csoportfelügyelete tekintetében, amelynek globális anyavállalata a székhely szerinti Fél területén helyezkedik el, beleértve – meghatározott feltételek mellett – i. a globális anyavállalat szintjén a fogadó Fél prudenciális biztosítási szolvencia- és tőke-, irányítási és jelentéstételi követelményeinek megszüntetését, és ii. annak megállapítását, hogy a székhely szerinti felügyeleti hatóság, nem pedig a fogadó felügyeleti hatóság gyakorolja a globális prudenciális biztosítási csoportfelügyeletet, a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport fogadó Fél általi, a területén lévő anyavállalat szintjén történő csoportfelügyeletének sérelme nélkül; továbbá

(d)

a Felek kölcsönös támogatása a Felek felügyeleti hatóságai közötti információcsere tekintetében, és az információcseréhez ajánlott gyakorlatok.

(a)

egy a fogadó országbeli viszontbiztosításba adó által a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőnek átadott kockázatokkal kapcsolatban biztosíték nyújtására vonatkozó követelmény fenntartása vagy előírása, és bármely kapcsolódó, az ilyen megszüntetett biztosítékhoz köthető jelentéstételi követelmény, vagy

(b)

olyan új követelmény fenntartása vagy előírása, amelynek lényegében ugyanolyan szabályozási hatása lenne a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőre nézve, mint az e megállapodás alapján megszüntetett biztosítéki követelmény, vagy az ilyen megszüntetett biztosítékhoz köthető jelentéstételi követelmény,

(a)

egy a fogadó országbeli viszontbiztosításba adó által a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőnek átadott kockázatokkal kapcsolatban biztosíték nyújtására vonatkozó követelmény fenntartása vagy előírása, és bármely kapcsolódó, az ilyen megszüntetett biztosítékhoz köthető jelentéstételi követelmény, vagy

(b)

olyan új követelmény fenntartása vagy előírása, amelynek lényegében ugyanolyan szabályozási hatása lenne a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőre nézve, mint az e megállapodás alapján megszüntetett biztosítéki követelmény, vagy az ilyen megszüntetett biztosítékhoz köthető jelentéstételi követelmény,

(a)

a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevő számára előírt, helyi jelenlétre vonatkozó követelmény fenntartása vagy előírása, vagy

(b)

a székhely szerinti országbeli viszontbiztosításba vevőre lényegében ugyanolyan szabályozási hatással lévő új követelmény fenntartása vagy előírása, mint a helyi jelenlét,

(a)

a viszontbiztosításba vevő rendelkezik a következőkkel és folyamatosan fenntartja azokat:

(b)

a viszontbiztosításba vevő rendelkezik a következőkkel és folyamatosan fenntartja azokat:

(c)

a viszontbiztosításba vevő beleegyezik, hogy azonnal írásbeli értesítést és indokolást nyújt a viszontbiztosításba adó területe szerinti felügyeleti hatóság számára, ha:

(d)

a viszontbiztosításba vevő írásban megerősíti a fogadó felügyeleti hatóság számára azon terület bíróságai joghatóságának elismerését, amelyen a viszontbiztosításba adó központi irodája vagy székhelye található, az adott területen az ilyen elismerés nyújtására vonatkozóan alkalmazandó követelményeknek megfelelően. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem korlátozza, illetve semmilyen módon nem módosítja a viszontbiztosítási megállapodás feleinek azon képességét, hogy alternatív vitarendezési mechanizmusokban állapodjanak meg;

(e)

amennyiben „kézbesítés” céljából alkalmazandó, a viszontbiztosításba vevő írásban megerősíti a fogadó felügyeleti hatóság számára, hogy jóváhagyja az adott felügyeleti hatóság kézbesítési ügynökként való kinevezését. A fogadó felügyeleti hatóság előírhatja, hogy ezt a jóváhagyást rendelkezésére kell bocsátani, és a joghatósága alá tartozó minden egyes viszontbiztosítási megállapodásba bele kell foglalni;

(f)

a viszontbiztosításba vevő írásban beleegyezik, hogy kifizet minden olyan, a viszontbiztosításba adó által kapott jogerős határozatot – bárhol is kérnek végrehajtást –, amelyet végrehajthatónak nyilvánítottak azon a területen, ahol a határozatot hozták;

(g)

a viszontbiztosításba vevő az e megállapodás hatálya alá tartozó minden egyes viszontbiztosítási megállapodásban vállalja, hogy biztosítékot nyújt a viszontbiztosításba vevő azon kötelezettségeinek 100 százalékára, amelyek az adott megállapodás keretében átadott viszontbiztosításhoz köthetők, ha a viszontbiztosításba vevő kifogást emel egy olyan jogerős határozat végrehajtása ellen, amely végrehajtható azon terület joga szerint, amelyen hozták, vagy egy megfelelően végrehajtható választottbírósági határozat ellen, függetlenül attól, hogy azt a viszontbiztosításba adó vagy adott esetben a szanálási biztosa kapta;

(h)

a viszontbiztosításba vevő vagy – adott esetben – annak jogelődje vagy jogutódja a következő dokumentumokat a fogadó felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja, az adott felügyeleti hatóság kérésére:

(i)

a viszontbiztosításba vevő a viszontbiztosítási megállapodások szerinti követelések gyors kifizetésének gyakorlatát tartja fenn. A gyors kifizetés elmaradása akkor igazolt, ha bármelyik következő kritérium teljesül:

(j)

a viszontbiztosításba vevő megerősíti, hogy jelenleg nem vesz részt olyan fizetőképes magánegyezségben (solvent scheme of arrangement), amely magában foglal fogadó országbeli viszontbiztosításba adókat, és beleegyezik, hogy ha a viszontbiztosításba vevő ilyen egyezséget kötne, értesíti a viszontbiztosításba adót és felügyeleti hatóságát, valamint 100 százalékos biztosítékot nyújt a viszontbiztosításba adónak az egyezség feltételeivel összhangban;

(k)

ha szanálás, csődgondnokság vagy adott esetben felszámolási eljárás jogi eljárása alatt áll, a viszontbiztosításba adó vagy annak képviselője végzést kérhet és – amennyiben indokoltnak tartja az a bíróság, ahol a szanálási, csődgondnoksági vagy felszámolási eljárás folyamatban van – kaphat, amely előírja a viszontbiztosításba vevő számára, hogy minden fennálló átadott kötelezettségre nyújtson biztosítékot; továbbá

(l)

a viszontbiztosításba vevő székhely szerinti felügyeleti hatósága évente megerősíti a fogadó Fél felügyeleti hatósága felé, hogy a viszontbiztosításba vevő megfelel a b) pontnak.

(a)

bármely említett követelmény előírását megelőzően a fogadó felügyeleti hatóság felveszi a kapcsolatot a viszontbiztosításba vevővel, és azon rendkívüli körülmények kivételével, amikor rövidebb időszakra van szükség a szerződők és más fogyasztók védelme érdekében, a kezdeti kapcsolatfelvételtől számított 30 napot biztosít a viszontbiztosításba vevő számára ahhoz, hogy a hiányosság orvoslására tervet nyújtson be, és a kezdeti kapcsolatfelvételtől számított 90 napot ahhoz, hogy orvosolja a hibát, valamint tájékoztatja a székhely szerinti felügyeleti hatóságot;

(b)

a fogadó felügyeleti hatóság csak abban az esetben írhatja elő az (1)–(3) bekezdésben meghatározott követelmények bármelyikét, ha a fogadó felügyeleti hatóság az a) pontban meghatározott 90 napos, vagy rendkívüli körülmények esetén rövidebb időszak letelte után úgy ítéli meg, hogy a viszontbiztosításba vevő nem hozott intézkedést vagy nem megfelelő intézkedést hozott; továbbá

(c)

az (1)–(3) bekezdésben meghatározott követelmények bármelyikének előírását írásban kifejti és közli az érintett viszontbiztosításba vevővel.

(a)

A c)–h) pont és a felügyeleti kollégiumokban való részvétel sérelme nélkül, valamely székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport csak a székhelye szerinti felügyeleti hatóságok által gyakorolt globális prudenciális biztosítási csoportfelügyelet hatálya alá tartozik, beleértve a globális csoportirányítást, szolvenciát és tőkét, valamint a jelentéstételt értelemszerűen, és nem tartozik a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén valamely fogadó felügyeleti hatóság általi csoportfelügyelet alá.

(b)

Az a) pont ellenére a fogadó felügyeleti hatóságok felügyeletet gyakorolhatnak a székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében a c)–h) pontban meghatározottak szerint. A fogadó felügyeleti hatóságok indokolt esetben csoportfelügyeletet gyakorolhatnak egy székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében a területükön lévő anyavállalat szintjén. A fogadó felügyeleti hatóságok egyéb esetben nem gyakorolnak globális csoportfelügyeletet egy székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében, a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport fogadó Fél területén lévő anyavállalat szintjén történő csoportfelügyeletének sérelme nélkül.

(c)

Amennyiben a globális csoportszintű saját kockázat- és szolvenciaértékelésének (ORSA) benyújtásával alátámasztott globális kockázatkezelési rendszert a székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportra az alkalmazandó jognak megfelelően alkalmazzák, az ORSA-t előíró székhely szerinti felügyeleti hatóság a globális csoportszintű ORSA-ról összefoglalót készít:

Amennyiben a székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportra az alkalmazandó jog szerint nem alkalmazzák a globális csoportszintű ORSA-t, az érintett USA-állam vagy uniós tagállam felügyeleti hatósága egyenértékű dokumentációt bocsát rendelkezésre, amelyet a fenti i. és ii. alpontban említettek szerint a székhely szerinti felügyeleti hatóságok alkalmazandó jogával összhangban készítettek.

(d)

A globális csoportszintű ORSA összefoglalója, vagy a c) pontban meghatározott egyenértékű dokumentáció a következő elemeket foglalja magában:

(e)

Az a) pont ellenére, ha a globális csoportszintű ORSA összefoglalója, vagy adott esetben a c) pontban meghatározott egyenértékű dokumentáció komoly veszélyt tár fel a szerződők védelmére vagy a pénzügyi stabilitásra nézve a fogadó felügyeleti hatóság területén, ez a fogadó felügyeleti hatóság a fogadó országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók tekintetében prevenciós, korrekciós vagy egyéb válaszintézkedéseket írhat elő.

A fogadó felügyeleti hatóság az ilyen intézkedések előírását megelőzően konzultál a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport érintett székhely szerinti felügyeleti hatóságával. A felek arra ösztönzik a felügyeleti hatóságokat, hogy továbbra is foglalkozzanak a prudenciális biztosítási csoportfelügyelettel a felügyeleti kollégiumokon belül.

(f)

A fogadó Fél területén alkalmazandó jogban meghatározott prudenciális biztosítási csoportfelügyeleti jelentéstételi követelmények nem alkalmazandók a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén, kivéve, ha azok közvetlenül kapcsolódnak a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoporton belüli vállalkozások azon képességét érintő komoly hatás kockázatához, hogy követeléseket fizessenek ki a fogadó Fél területén.

(g)

A fogadó felügyeleti hatóság fenntartja magának a jogot arra, hogy a prudenciális biztosítási csoportfelügyelet céljából információt kérjen és kapjon a területén tevékenységet folytató biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, amelynek esetében a globális anyavállalatának központi irodája a székhely szerinti Fél területén található, amennyiben az ilyen információkat a fogadó felügyeleti hatóság szükségesnek ítéli a szerződőknek okozott súlyos kár, vagy a pénzügyi stabilitást fenyegető súlyos veszély, illetve a biztosító vagy viszontbiztosító azon képességét veszélyeztető súlyos hatás elleni védelem érdekében, hogy követeléseit a fogadó felügyeleti hatóság területén kifizesse. A fogadó felügyeleti hatóság prudenciális felügyeleti kritériumokra alapozza az ilyen információkérést, és lehetőség szerint elkerüli a nehézkes és párhuzamos kérelmeket. A megkereső felügyeleti hatóság tájékoztatja a felügyeleti kollégiumot az ilyen kérésről.

Az a) pont ellenére, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító elmulasztja az ilyen információkérés teljesítését, az a fogadó felügyeleti hatóság területén prevenciós, korrekciós vagy egyéb válaszintézkedések előírását eredményezheti.

(h)

A fogadó Félnél tevékenységet folytató, székhely szerinti országbeli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében, amely a székhely szerinti Félnél olyan csoportszintű tőkeértékelés alá tartozik, amely megfelel a következő feltételeknek:

a fogadó felügyeleti hatóság nem ír elő a területén alkalmazandó jog szerinti csoportszintű tőkeértékelést vagy tőkekövetelményt a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén.

Amennyiben a székhely szerinti országbeli biztosítóra vagy viszontbiztosítóra csoportszintű tőkekövetelmény vonatkozik a székhely szerinti Fél területén, a fogadó felügyeleti hatóság nem ír elő csoportszintű tőkekövetelményt vagy értékelést a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén.

(i)

Az e megállapodásban foglalt rendelkezések ellenére, e megállapodás nem korlátozza, és nem célja korlátozni az uniós felügyeleti hatóságok azon képességét, hogy – többek között az alább felsoroltak gyakorlása révén – felügyeleti vagy szabályozási hatásköröket gyakoroljanak olyan jogalanyok vagy csoportok felett, amelyeknek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt Unióbeli hitelintézet van, amelyek banki műveleteket végeznek az Unióban, vagy amelyeknek jelentős pénzügyi nehézségeiről vagy jellegéről, hatóköréről, méretéről, nagyságrendjéről, koncentráltságáról, összekapcsoltságáról vagy tevékenységeinek összetételéről megállapítást nyert, hogy veszélyeztetheti az Unió pénzügyi stabilitását: a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelve (CRD IV), a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (CRR), a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, és az Európai Központi

Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet, valamint egyéb kapcsolódó jogszabályok és szabályozások.

Az e megállapodásban foglalt rendelkezések ellenére, e megállapodás nem korlátozza, és nem célja korlátozni az adott egyesült államokbeli felügyeleti hatóság azon képességét, hogy felügyeleti vagy szabályozási hatásköröket gyakoroljon olyan jogalanyok vagy csoportok felett, amelyeknek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt egyesült államokbeli betéti intézmény van, amelyek banki műveleteket végeznek az Egyesült Államokban, vagy amelyeknek jelentős pénzügyi nehézségeiről vagy jellegéről, hatóköréről, méretéről, nagyságrendjéről, koncentráltságáról, összekapcsoltságáról vagy tevékenységeinek összetételéről megállapítást nyert, hogy veszélyeztetheti az Egyesült Államok pénzügyi stabilitását, többek között a Bank Holding Company Act (a banki holdingtársaságokról szóló törvény) (12 U.S.C. § 1841 et seq.), the Home Owners' Loan Act (a lakástulajdonosi kölcsönökről szóló törvény) (12 U.S.C. § 1461 et seq.), az International Banking Act (a nemzetközi bankokról szóló törvény) (12 U.S.C. § 3101 et seq.), a Dodd-Frank Wall Street Reform and Consumer Protection Act (a tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló Dodd–Frank-törvény) (12 U.S.C. § 5301 et seq.) és egyéb kapcsolódó törvények vagy rendeletek szerinti hatáskörök gyakorlása révén.

(a)

a Felek kölcsönös megállapodása alapján, ha valamelyik Fél konzultációt javasol;

(b)

legalább egyszer e megállapodás hatálybalépésének vagy ideiglenes alkalmazásának időpontját követő 180 napon belül, attól függően, hogy melyik következik be korábban, és azt követően évente egyszer, hacsak a Felek másként nem határoznak;

(c)

amennyiben valamelyik Fél írásbeli kérelmet nyújt be kötelező konzultációra vonatkozóan; továbbá

(d)

ha valamelyik Fél írásbeli értesítést küld a megszüntetési szándékról.

(a)

a megállapodás végrehajtásával kapcsolatos kérdések;

(b)

a megállapodás által a Felek joghatóságában, a biztosítási és viszontbiztosítási ügyfelekre, valamint a biztosítók és viszontbiztosítók kereskedelmi tevékenységeire gyakorolt hatások;

(c)

e megállapodás bármely Fél által javasolt módosítása;

(d)

minden olyan kérdés, amely kötelező konzultációt igényel;

(e)

a megállapodás megszüntetésére irányuló szándékról szóló értesítés; továbbá

(f)

egyéb kérdések, amelyekről a Felek döntenek.

(a)

e megállapodás hatálybalépésének vagy ideiglenes alkalmazásának időpontját követő minden egyes évben az egyes államok által a viszontbiztosítás teljes beszámításának engedélyezéséhez megkövetelt biztosíték összegének csökkentése azon biztosíték 20 százalékát kitevő mértékben, amelyet az USA-állam az e megállapodás aláírását megelőző január 1-jétől megkövetelt; továbbá

(b)

az érintett USA-állam viszontbiztosítás beszámítására vonatkozó jogszabályainak és szabályozásainak végrehajtása a 3. cikkel összhangban, az említett cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelő intézkedések elfogadásának módszereként.

(a)

az Európai Unió e megállapodás hatálybalépésének napjáig ideiglenesen alkalmazza a megállapodás 4. cikkét, majd azt követően alkalmazza a 4. cikket, biztosítva, hogy a felügyeleti hatóságok és más illetékes hatóságok az abban meghatározott gyakorlatokat az azt az időpontot követő hónap hetedik napjától kezdve követik, amikor a Felek értesítették egymást arról, hogy teljesítették az e megállapodás ideiglenes alkalmazásához szükséges belső követelményeiket és eljárásaikat.

Az Egyesült Államok e megállapodás hatálybalépésének napjáig ideiglenesen alkalmazza a megállapodás 4. cikkét, majd azt követően alkalmazza a 4. cikket, mindent megtéve azért és ösztönözve a felügyeleti hatóságokat és más illetékes hatóságokat arra, hogy az abban meghatározott gyakorlatokat az azt az időpontot követő hónap hetedik napjától kezdve kövessék, amikor a Felek értesítették egymást arról, hogy teljesítették az e megállapodás ideiglenes alkalmazásához szükséges belső követelményeiket és eljárásaikat;

(b)

e megállapodás hatálybalépésének napján vagy ha az a későbbi időpont, e megállapodás aláírását követően 60 hónappal:

(c)

amennyiben a 4. cikk i) pontja értelmében az érintett USA-beli felügyeleti hatóságok a tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló Dodd–Frank-törvény (12 U.S.C. § 5301 et seq.) alkalmazása révén intézkedéseket alkalmaznak az Egyesült Államok területén kívül olyan uniós biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportra, amelynek nehézségeiről vagy tevékenységéről a Pénzügyi Stabilitási Felügyeleti Tanács megállapította, hogy veszélyeztetheti az Egyesült Államok pénzügyi stabilitását, bármelyik fél felmondhatja ezt a megállapodást gyorsított kötelező konzultáció és megszüntetés keretében. Amennyiben a 4. cikk i) pontja értelmében egy uniós felügyeleti hatóság az Európai Unió területén kívül alkalmaz intézkedést egy USA-beli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportra az Unió pénzügyi stabilitását fenyegető veszéllyel kapcsolatban, bármelyik fél felmondhatja ezt a megállapodást gyorsított kötelező konzultáció és megszüntetés keretében;

(d)

a b) pontban meghatározott időpontig, és az abban meghatározott mechanizmusok sérelme nélkül, a 3. cikk (1) és (2) bekezdésének viszontbiztosításra vonatkozó rendelkezései az uniós viszontbiztosítók tekintetében valamely USA-államban az alábbiak közül a korábbi időpontban alkalmazandók:

(e)

az a) pontban meghatározott ideiglenes alkalmazás időpontjától kezdve és azt követően 60 hónapig a 4. cikk h) pontjának alkalmazásában az Európai Unió felügyeleti hatóságai nem írhatnak elő csoportszintű tőkekövetelményt a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén valamely USA-beli biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport tekintetében, amely az Európai Unióban folytat műveleteket;

(f)

e megállapodás aláírásának napjától kezdve a b) pontban említett 60 hónapos időszakon át, ha valamely Fél nem teljesíti a 3. cikk szerinti kötelezettségeket a helyi jelenlétre vonatkozó követelmények tekintetében, a másik Fél felügyeleti hatóságai kötelező konzultációt követően csoportszintű tőkeértékelést vagy csoportszintű tőkekövetelményt írhatnak elő egy olyan biztosítói vagy viszontbiztosítói csoport globális anyavállalatának szintjén, amelynek központi irodája vagy székhelye a másik Félnél található;

(g)

a 3. cikk (3) bekezdése az Unió területén legkésőbb e megállapodás aláírásának napjától számított 24 hónappal végrehajtandó és alkalmazandó, feltéve, hogy a megállapodást ideiglenesen alkalmazták vagy hatályba lépett;

(h)

a b) és d) pontra is figyelemmel, a 3. cikk (1) és (2) bekezdése mindkét Fél teljes területén végrehajtandó és teljeskörűen alkalmazandó legkésőbb 60 hónappal e megállapodás mindkét Fél általi aláírását követően, feltéve, hogy a megállapodás hatályba lépett; továbbá

(i)

e megállapodás hatálybalépésének vagy ha az a korábbi időpont, az ideiglenes alkalmazásának időpontjától kezdve mindkét Félnek alkalmaznia kell a 7., 11. és 12. cikket.

6.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 258/22

(1)

A 906/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a tagállamok által a termékek felvásárlása érdekében mozgósított tőke pénzügyi költségeit az említett rendelet I. mellékletében leírt módszereknek megfelelően kell meghatározni.

(2)

A 906/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének I.1. pontja értelmében a szóban forgó pénzügyi költségek összegének kiszámítása a pénzügyi év elején a Bizottság által az Unió egészére megállapított egységes kamatláb alapján történik. Ez a kamatláb a három hónapos és a tizenkét hónapos határidős EURIBOR kamatlábnak az említett melléklet I.2. pontjának első bekezdése szerinti tagállami értesítés előtti, a Bizottság által megállapítandó hat hónapos referencia-időszakban meghatározott értékeinek egyharmaddal, illetve kétharmaddal súlyozott átlagaként számítandó ki.

(3)

A 906/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete I.2. pontjának első bekezdése értelmében az egy adott pénzügyi évben alkalmazandó kamatlábak meghatározásához a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot – annak kérésére és a kérésben szereplő határidőn belül – az I.1. pontban említett referencia-időszak során általuk ténylegesen fizetett átlagos kamatlábról.

(4)

Ezenfelül a 906/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete I.2. pontjának második bekezdése szerint amennyiben valamely tagállamtól az első albekezdésben említett formában és határidőn belül nem érkezik értesítés, a Bizottságnak az adott tagállam esetében 0 %-osnak kell tekintenie a fizetett kamatlábat. Abban az esetben, ha egy tagállam úgy nyilatkozik, hogy nem merültek fel nála kamatköltségek, mivel a referencia-időszakban nem került sor mezőgazdasági termékek közraktározására, a Bizottságnak a kamatlábat az említett pont harmadik bekezdésének megfelelően kell meghatároznia.

(5)

A 906/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének I.3. pontja értelmében az említett melléklet I.2. pontja alapján meghatározott kamatlábat össze kell vetni az említett melléklet I.1. pontja alapján meghatározott egységes kamatlábbal. Az egyes tagállamokra alkalmazandó kamatlábnak a két kamatláb közül az alacsonyabbnak kell lennie. A tagállamok költségeinek megtérítése azonban negatív kamat esetén nem lehetséges.

(6)

Az EMGA 2018. pénzügyi évében alkalmazandó kamatlábakat az említett tényezők figyelembevételével kell megállapítani.

(7)

Az intervenciós intézkedések finanszírozási költségeinek kiszámolásához alkalmazandó kamatlábbal összefüggő joghézag elkerülése érdekében az új kamatlábat helyénvaló visszamenőleges hatállyal, 2017. október 1-jétől alkalmazni,

6.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 258/24

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2016. július 7-én az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Brazíliából, Iránból, Oroszországból, Szerbiából és Ukrajnából (a továbbiakban: érintett országok) származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan. A Bizottság az eljárás megindításáról értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot egy panasz nyomán indította meg, amelyet 2016. május 23-án az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése az egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek teljes uniós termelésének több mint 90 %-át teszi ki.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében jelentkezzenek. A Bizottság külön tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, az érintett országok hatóságait, az ismert importőröket, a vizsgálat megindításában érintettként ismert beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szövetségeket, és felkérte őket a részvételre.

(4)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi eljárásokban eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, amely azt kérelmezte, és ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolták.

(5)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentette, hogy az alaprendelet 17. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a legnagyobb reprezentatív termelési és értékesítési volumenek alapján választotta ki, biztosítva egyúttal a megfelelő földrajzi eloszlást is. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban, észrevétel azonban nem érkezett.

(7)

A végső minta végeredményben öt különböző tagállam hat uniós gyártójából állt. E minta az uniós termelés több mint 45 %-át képviseli.

(8)

A Bizottság felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát. A jelentkezett hét importőr mindegyike a melegen hengerelt sík termékek importőreit tömörítő konzorcium (a továbbiakban: a Konzorcium) tagja volt. A Konzorciumot eseti jelleggel, a vizsgálat céljára hozta létre több mint 30, többségében olaszországi felhasználó és független importőr. A tagok között főként kkv-k találhatók.

(9)

A Konzorcium egyik tagja, a Stemcor London Ltd kitöltött kérdőív benyújtásával önként vállalta a teljeskörű együttműködést. A londoni független importőr a vizsgálati időszak alatt több mint 30 millió EUR értékben kereskedett az érintett termékkel. A Bizottság helyszíni látogatást tett a független importőrnél.

(10)

Az Iránban, Oroszországban, Szerbiában és Ukrajnában található ismert exportáló gyártók kis számára tekintettel a Bizottság nem tartotta szükségesnek az említett országokra vonatkozó mintavételt.

(11)

A brazíliai exportáló gyártók esetlegesen nagy számára tekintettel a Bizottság felkérte a brazíliai exportáló gyártókat, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát. A Bizottság ezenfelül felkérte Brazília Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy amennyiben még vannak olyan további exportáló gyártók, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, nevezze meg azokat, és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(12)

Öt gyártó nyújtotta be az információkat, és egyezett bele abba, hogy szerepeljen a mintában. A Bizottság megállapította, hogy e vállalatok közül kettő kapcsolatban állt, így ezeket egy exportáló gyártónak (exportálógyártó-csoportnak) tekintette.

(13)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság három exportáló gyártóból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelően meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság kikérte az érintett ismert exportáló gyártók és a brazil hatóságok véleményét a minta kiválasztásával kapcsolatban. Nem érkezett észrevétel.

(14)

A kiválasztott minta a négy együttműködő exportáló gyártó által közölt, az Unióba irányuló teljes brazil exportmennyiség 97,3 %-át tette ki.

(15)

A Bizottság kérdőívet küldött a panaszosnak, a mintában szereplő uniós gyártóknak, az Iránban, Oroszországban, Szerbiában és Ukrajnában található ismert exportáló gyártóknak, a mintában szereplő három brazil gyártónak, valamint azoknak a felhasználóknak és importőröknek, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül jelentkeztek.

(16)

Kitöltött kérdőívet az Eurofer, a mintában szereplő hat uniós gyártó és a velük kapcsolatban álló acélipari szolgáltató központok csoportja, a Konzorcium nevében egy felhasználó, egy a mintában szereplő független importőr, valamint az érintett országok kilenc exportálógyártó-csoportja nyújtott be.

(17)

A jelen eljárás megindítását követően a Konzorcium is benyújtotta észrevételeit. Ezenkívül több egyéb – főként lengyelországi és balti államokbeli – felhasználó, a Lettországi Munkáltatók Szövetsége, valamint a Lettországi Gépipari és Fémmegmunkáló Ágazatok Szövetsége is benyújtotta észrevételeit az eljárás megindítását követően.

(18)

A Bizottság beszerezte és ellenőrizte mindazon információkat, amelyeket a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(19)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2015. július 1. – 2016. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2013. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(20)

2016. október 11-én a panaszos kérelmet nyújtott be, amelyben kérte az érintett országokból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalának az alaprendelet 14. cikk (5) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételét. 2016. november 21-én a panaszos a nyilvántartásbavételi kérelmével kapcsolatos aktualizált behozatali adatokat nyújtott be. A kérelem és az azt alátámasztó adatok körültekintő vizsgálatát követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei csak a Brazíliából és Oroszországból érkező behozatal esetében teljesülnek.

(21)

Ennek megfelelően a Bizottság 2017. január 6-án bizottsági végrehajtási rendeletet adott ki (3), amely 2017. január 6-tól nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a Brazíliából és Oroszországból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozóan.

(22)

2017. április 4-én a Bizottság tájékoztató dokumentumban (a továbbiakban: tájékoztató dokumentum) tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a vizsgálatot az érintett országokból származó érintett termék Unióba irányuló behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések bevezetése nélkül folytatja. A tájékoztató dokumentum tartalmazta azokat a lényeges tényeket és szempontokat, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vizsgálatot ideiglenes intézkedések bevezetése nélkül folytatja.

(23)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően az érdekelt felek írásbeli beadványokban észrevételeket fűztek a nyilvánosságra hozott információkhoz és megállapításokhoz. A meghallgatásukat kérő érdekelt felek meghallgatási lehetőséget is kaptak.

(24)

2017. május 4-én a panaszost meghallgatták a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő jelenlétében. 2017. május 15-én sor került két oroszországi exportáló gyártó, nevezetesen az MMK és a PAO Severstal meghallgatására. 2017. június 1-jén meghallgatták a Konzorciumot. 2017. június 8-án sor került a panaszos második meghallgatására. Ezenkívül 2017. június 13-án meghallgatták a Metinvest Group ukrajnai exportáló gyártót.

(25)

Végleges megállapítása kialakítását megelőzően a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felektől a tájékoztató dokumentummal kapcsolatban kapott valamennyi szóbeli és írásbeli észrevételt. Az észrevételekkel e rendelet foglalkozik.

(26)

A Bizottság felkérte továbbá a megindítási szakaszban jelentkezett felhasználókat, hogy nyújtsanak be több adatot a gépipari és egyéb ágazatokról annak érdekében, hogy pontosabban felmérhesse az intézkedések potenciális hatását a csövek ágazatán kívüli feldolgozó ágazatokra. Ezenkívül a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg esetleges észrevételeiket az intézkedések megfelelő formájával kapcsolatban.

(27)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően 18 további felhasználó jelentkezett, és kérte érdekelt félként való nyilvántartásba vételét. A Bizottság az érdekelt félként való nyilvántartásba vételt a 18 jelentkező közül 17 esetében fogadta el. A 18 felhasználó közül hét retorziótól tartva névtelenséget kért. A Bizottság a hét felhasználóból hat kérésének helyt adott. A Bizottság a fennmaradó egy felhasználót nem vette érdekelt félként nyilvántartásba, mert többszöri felszólításra sem indokolta a névtelenségre vonatkozó kérését.

(28)

A Bizottság ezenkívül folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapításai kialakításához. E célból a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó kiegészítő kérdőívet küldött a mintában szereplő hat uniós gyártónak, 74 felhasználónak (köztük a Konzorcium tagjainak), valamint 12 felhasználói szövetségnek.

(29)

A vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó kérdőívre a hat uniós gyártó és 23 felhasználó adott választ. Emellett a 12 felhasználói szövetség közül kettő nyújtott be kiegészítő információkat. Ezenkívül a panaszos, egy uniós gyártó (4), valamint a felhasználók (elsősorban (5) földrajzi kiterjedés alapján) kiválasztott csoportja tájékoztatást kapott arról, hogy a Bizottság szolgálatai a helyszínen ellenőrzik a lényeges adatokat.

(30)

Ezt követően a 2017. május 29. és június 9. közötti időszakban a Bizottság további öt ellenőrző látogatást tett az alábbi uniós érdekelt felek telephelyén:

(31)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság el kívánta rendelni a végleges dömpingellenes intézkedéseket. A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy a végső nyilvánosságra hozatalt követően adott határidőn belül előadhassák észrevételeiket.

(32)

A 2017. július 17-i végső nyilvánosságra hozatalt (a továbbiakban: végső nyilvánosságra hozatal) követően 2017. július 27-én a panaszost ismételten meghallgatták a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő jelenlétében. A meghallhatás során az Eurofer több eljárás- és anyagi jogi szempontot vetett fel.

(33)

Az előbbire vonatkozóan azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő javaslatait, amelyeket az a 2017. május 4-i meghallgatást követően adott ki (lásd a (24) preambulumbekezdést). 2017. június 23-i jelentésében a meghallgató tisztviselő azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a bizottsági szolgálatoknak a dömping- és kárkülönbözeteket az uniós érdek vizsgálatát megelőzően kell nyilvánosságra hozniuk „úgy, hogy a számításokban ne szerepeltessenek valós adatokat”  (6). Emellett szorgalmazta, hogy a Bizottság szolgálatai „a végleges dokumentumokat időben adják át az érdekelt feleknek, és hagyjanak elegendő időt, a szokásos 10 nap helyett legalább 30 napot az észrevételek megfogalmazására”  (7).

(34)

A Bizottság figyelembe vette, hogy a meghallgató tisztviselő javaslatait 2017. június 23-án kapta meg, amely közel volt a végső nyilvánosságra hozatal napjához (2017. július 17.). A kárkülönbözetet illetően úgy határozott, hogy nem célszerű külön lépésben június végén nyilvánosságra hozni a nyers adatokat az azokat alátámasztó számítások nélkül, mivel az érdekelt felek a végső nyilvánosságra hozatal keretében hamarosan egyébként is megkapják a teljes végleges tájékoztatással a kárkülönbözetre vonatkozó teljeskörű számításokat. A 2017. július 27-i meghallgatás során az Eurofer megerősítette, hogy az általános tájékoztatóban átfogó információkat kapott a kárkülönbözetről, így a kérdés tárgytalanná vált. A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételek határidejét illetően az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a végső nyilvánosságra hozatalt követően benyújtott észrevételek csak akkor vehetők figyelembe, ha azokat „a Bizottság által az adott ügyben meghatározott határidőn belül nyújtják be, amely határidő 10 napnál nem lehet közelebbi”. A Bizottság 2017. július 17-én küldte meg a végleges tájékoztatót az érdekelt feleknek, és az észrevételek megtételét 2017. augusztus 7-i, azaz háromhetes határidővel írta elő. E határidő ugyan rövidebb, mint a meghallgató tisztviselő által javasolt 30 nap, a jogszabályban előírt minimumnak viszont a kétszerese. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy lényegében eleget tett a meghallgató tisztviselő azon javaslatának, hogy hagyjon „elegendő” időt egy olyan dokumentummal kapcsolatos hasznos észrevételek megtételére, amely nagyrészt a Bizottság által a felekkel az április 4-i tájékoztató dokumentumban már közölt információkat tartalmazza (lásd a (22) preambulumbekezdést).

(35)

A meghallgató tisztviselő előtt felvetett anyagi jogi szempontokat illetően a Bizottság úgy határozott, hogy azokkal az e rendelet vonatkozó részeiben foglalkozik, mivel a kérdéses szempontok a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos írásbeli észrevételekben ismételten felmerültek.

(36)

2017. augusztus 3-án meghallgatták a Mobarakeh Steel Company iráni exportáló gyártót. Meghallgatása során az iráni exportáló gyártó felvetette a dömpingszámításában történt elírás kérdését. Az exportáló gyártó közölte, hogy egyes értékek tévesen – valószínűleg hosszukból eredően – kerekítve szerepeltek.

(37)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és megállapította, hogy az iráni exportáló gyártó dömpingszámításában valóban elírásra került sor, amelyet javítani szükséges. Így a dömpingszámítást, valamint az arra alapuló számításokat ismét el kellet végezni, amely újraszámításnak az eredménye a következő: a Mobarakeh Steel Company esetében a módosított dömpingkülönbözet és a dömpingellenes vám mértéke 17,9 %, ebből adódóan a módosított, a nyersanyagárak emelkedésével kiigazított minimális importár 468,49 EUR/tonna.

(38)

A Bizottság a 2017. augusztus 4-i újabb végső nyilvánosságra hozatal útján valamennyi felet ennek megfelelően tájékoztatta a szóban forgó módosításról, akiket egyúttal arra is felkért, hogy tegyék meg az azzal kapcsolatos észrevételeiket.

(39)

Végleges megállapítása kialakítását megelőzően a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felektől a végső nyilvánosságra hozatallal és az újabb végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban kapott valamennyi szóbeli és írásbeli észrevételt. Az észrevételekkel e rendelet foglalkozik, indokolt esetben a megállapítások megfelelő módosításával.

(40)

A melegen síkhengerelt acéltermékeket meleghengerléssel állítják elő: e fémalakítási eljárás keretében a felhevített fémet a vastagság csökkentéséhez, illetve az egységes vastagság eléréséhez egy vagy több meleg hengerpár között vezetik át oly módon, hogy mindeközben a fém hőmérséklete nem csökken a fém újrakristályosodási hőmérséklete alá. E termékeket különböző formákban szállíthatják: tekercsben (olajozva vagy nem olajozva, pácolva vagy nem pácolva), méretre vágva (lemez) vagy keskeny szalagként.

(41)

A melegen síkhengerelt acéltermékek két fő felhasználási területtel rendelkeznek. Először is elsődleges nyersanyagként szolgálnak többféle, hozzáadott értéket képviselő feldolgozóipari acéltermék – így a hidegen síkhengerelt (8) és bevont acéltermékek – gyártásához. Másodszor: olyan ipari alapanyagok, amelyeket a végfelhasználók többek között az építőipar (acélcsövek gyártása), hajógyártás, gáztartályok, személygépkocsik, nyomástartó edények és energiavezetékek területén való különféle alkalmazásokra szereznek be.

(42)

A Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó egyes, melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás (9) termékköréből kizárta a szerszámacélt és a gyorsacélt.

(43)

Az e konkrét vizsgálatban érintett termékkörrel és hasonló termékkel kapcsolatos észrevételek hiányában, valamint annak érdekében, hogy az egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékekre vonatkozó különböző eljárások azonos termékkörre irányuljanak, a Bizottság ebben az ügyben is úgy határozott, hogy a termékkörből kizárja a szerszámacélt és a gyorsacélt.

(44)

A kizárásokról az érdekelt felek a tájékoztató dokumentumban kaptak tájékoztatást. A Bizottsághoz nem érkezett észrevétel ezzel kapcsolatban.

(45)

Ezért az érintett termék a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából származó egyes síkhengerelt termékek, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból, tekercsben vagy nem tekercsben (a „méretre vágott” termékeket és a „keskeny szalagot” is beleértve), melegen hengerelve, de tovább nem megmunkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül (a továbbiakban: melegen síkhengerelt acéltermékek).

Az érintett termék nem foglalja magában:

Az érintett termék jelenleg a 7208 10 00, 7208 25 00, 7208 26 00, 7208 27 00, 7208 36 00, 7208 37 00, 7208 38 00, 7208 39 00, 7208 40 00, 7208 52 10, 7208 52 99, 7208 53 10, 7208 53 90, 7208 54 00, 7211 13 00, 7211 14 00, 7211 19 00, ex 7225 19 10, 7225 30 90, ex 7225 40 60, 7225 40 90, ex 7226 19 10, 7226 91 91 és 7226 91 99 KN-kódok alá tartozik.

(46)

A vizsgálat rámutatott, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(47)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette, hogy az érintett országokban gyártott és értékesített, illetve az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített érintett termék az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősül.

(48)

A Bizottság ebben a szakaszban a dömpingszámítások során alkalmazott általános módszertant rögzítette. Minden, a számítások szempontjából releváns ország- vagy vállalatspecifikus kérdést indokolt esetben az alábbi országspecifikus szakaszok vizsgáltak.

(49)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az együttműködő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a teljes belföldi értékesítés volumene. A belföldi értékesítés akkor minősül reprezentatívnak, ha a hasonló termék független vevők részére hazai piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítési összmennyiségének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt.

A nem reprezentatív terméktípusok rendes értékét (azaz azokét, amelyek belföldi értékesítése nem érte el az Európai Unióba irányuló exportértékesítés 5 %-át, vagy amelyeket a belföldi piacon egyáltalán nem értékesítettek) a terméktípusonkénti gyártási költség és az értékesítési, általános és igazgatási költségek, illetve a nyereség összege alapján számították ki. A szokásos kereskedelmi forgalom keretében történő belföldi értékesítés esetében az érintett terméktípusok termékenkénti nyereségét vették figyelembe. Minden egyéb, nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében végrehajtott ügylet esetében átlagos nyereséget vettek figyelembe.

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak az Unióba irányuló exportra értékesített terméktípusokkal, és megvizsgálta, hogy az egyes együttműködő exportáló gyártók által belföldön értékesített egyes terméktípusok összmennyisége reprezentatívnak tekinthető-e az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha e terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítésének teljes volumene eléri az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes exportvolumenének legalább 5 %-át.

(50)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek történt nyereséges belföldi értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát annak megállapítására, hogy a rendes érték kiszámítását az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően a tényleges belföldi értékesítési ár alapján végezze-e el.

(51)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján határozta meg, amennyiben:

(52)

Ebben az esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során felszámított árainak súlyozott átlaga lett.

(53)

A rendes értéket az egyes terméktípusok vizsgálati időszak alatti – kizárólag nyereséges – belföldi értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján határozták meg, amennyiben:

(54)

Amennyiben a szokásos kereskedelmi forgalom keretében nem vagy csak elégtelen mennyiségben értékesítették a hasonló termék valamely terméktípusát, vagy a belföldi piacon nem értékesítettek valamely terméktípust reprezentatív mennyiségben, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(55)

A rendes érték képzése úgy történt, hogy a következő tényezőket hozzáadták az egyes együttműködő exportáló gyártók által gyártott hasonló termék vizsgálati időszakban jellemző előállítási költségeihez:

(56)

Az exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy kereskedőként és/vagy importőrként eljáró, kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportáltak.

(57)

Ha az exportáló gyártó az érintett terméket – akár kereskedőkön keresztül is – közvetlenül az uniós független vevőknek exportálta, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített érintett termékért ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő árak alapján állapították meg.

(58)

Ha az exportáló gyártók az érintett terméket importőrként eljáró, kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportálták az Unióba, az exportár képzése – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – azon ár alapján történt, amelyen az importterméket első viszonteladásakor uniós független vevőknek értékesítették. Az exportárat abban az esetben is az említett cikkel összhangban képezték, ha az érintett termék viszonteladása nem ugyanabban az állapotban történt, mint amelyben azt behozták. Ezekben az esetekben az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség, ezen belül az SGA-költségek, valamint a nyereség tekintetében kiigazították.

(59)

A Bizottság a rendes értéket és az exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(60)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében.

(61)

A vizsgálati időszak alatt Brazíliában öt exportáló gyártó volt. A minta kiválasztását követően az egyik exportáló vállalat, az Aperam Inox América do Sul S.A. tájékoztatta a Bizottságot, hogy tévedésből az Unióba irányuló exportértékesítésként jelentette be az Unión átszállított, de valójában Afrikába irányuló értékesítést. Ennek megfelelően a vizsgálati időszak alatt nem exportálta az Unióba az érintett terméket. A vállalat közölte továbbá, hogy az ArcelorMittal Brasil S.A-val (a továbbiakban: AMB) közös üzletrészt birtokol. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a két vállalatot egymással kapcsolatban álló vállalatként kezeli.

Az Usinas Siderúrgicas de Minas Gerais S.A. (a továbbiakban: Usiminas) és a Companhia Siderúrgica Nacional (a továbbiakban: CSN) szintén közös üzletrészt birtokol. Az Usiminas állítása szerint a két vállalatot egymástól független vállalatnak kell tekinteni, mivel a brazil versenyjogi hatóság jelenleg zajló eljárása akadályozza a CSN Usiminasszal kapcsolatos jogérvényesítését. A Bizottság ellenőrizte az állítást és az Usiminas által bemutatott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a CSN nem képes érvényesíteni az Usiminasszal kapcsolatos jogait. A Bizottság elfogadta az állítást, és a két vállalatot egymástól független vállalatként kezelte. A vállalatok egyike sem emelt kifogást, amikor a Bizottság az ideiglenes intézkedések mellőzéséről szóló dokumentumban tájékoztatta őket a döntéséről. Az azzal kapcsolatos döntés, hogy a két vállalat kapcsolatban áll-e egymással, a későbbi felülvizsgálatok során módosulhat a brazil versenyjogi hatóság jövőbeni eltérő határozata esetén.

(62)

A belföldi piacon az exportáló gyártók közvetlenül, valamint velük kapcsolatban álló és független kereskedőkön keresztül is értékesítették a hasonló terméket. Az értékesített hasonló termék nagy részéből a további feldolgozás során szintén a hasonló terméknek minősülő termék vagy egyéb feldolgozóipari termék készül.

(63)

Az Usiminas az érintett terméket az Unióban közvetlenül független vevők részére exportálta. A másik két exportáló gyártó az Unióba főként feldolgozatlan (nem hasított) tekercseket értékesített, amelyeket a velük az Unión belül kapcsolatban álló vállalatok továbbértékesítettek vagy feldolgoztak.

(64)

A három exportáló gyártó esetében a rendes értéket a fenti 3.1.1. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg.

(65)

A három exportáló gyártó esetében a rendes érték az Unióba exportált terméktípusok 14 %-ának, 35 %-ának, illetve 91 %-ának belföldi árán alapult. Az említett arányok az Unióba irányuló export értékesítési volumenének rendre 54 %-át, 78 %-át, illetve 99 %-át tették ki. A többi terméktípus esetében a rendes értéket az (54) és (55) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően képezték.

(66)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően az Usiminas azt állította, hogy az SGA-költségeket nem gyártelepi szinten állapították meg, és hogy bizonyos költségek nem kapcsolódtak az érintett termékhez, így azokat nem szabadott volna figyelembe venni az SGA-költségek összegében.

(67)

A Bizottság elfogadta az állítást, és ennek megfelelően helyesbítette az SGA-költségek összegét.

(68)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a CSN azt állította, hogy az SGA-költségek összegét az ellenőrző látogatás során átadott, az SGA-költségeket tartalmazó táblázat legfrissebb változata alapján kellett volna megállapítani. Az állítás szerint ez a változat pontosabb, mert egyes exporthoz kapcsolódó költségeket csak az exportértékesítéshez rendel hozzá, a belföldi értékesítésekhez nem.

(69)

A Bizottság elutasította az állítást, mert az SGA-költségek vállalat által benyújtott táblázatának legfrissebb változatát nem lehetett ellenőrizni amiatt, hogy azt az ellenőrző látogatás végén adták át. A Bizottság ehelyett az SGA-költségek összegét egy korábbi, az ellenőrző látogatás során átadott és ellenőrizhető változat alapján számította ki. Ez a változat azonban hibákat tartalmazott, amelyeket a Bizottság manuálisan javított, majd a javított változatot átadta a CSN-nek. A CSN az átadott adatokkal kapcsolatban nem tett további észrevételt. A Bizottság a számításban nem rendelt exportköltséget a belföldi értékesítésekhez. A CSN nem vitatta a Bizottság által alkalmazott allokációs módszert.

(70)

A három exportáló gyártó esetében az exportárat a fenti 3.1.2. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg.

(71)

Az Usiminas esetében, amely az érintett terméket közvetlenül független vevőknek exportálta az Unióba, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban határozták meg.

(72)

A másik két exportáló gyártó az érintett terméket az Unión belül vele kapcsolatban álló feleken keresztül értékesítette. Ettől függetlenül az exportár megállapítása ezen exportáló gyártók esetében is az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban történt, mivel a Bizottság ellenőrizhette, hogy az egymással kapcsolatban álló felek között alkalmazott árak a szokásos piaci feltételeknek megfelelőek voltak.

(73)

A Bizottság a rendes értéket és az exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(74)

Amennyiben azt a tisztességes összehasonlítás elve megkövetelte, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat hajtott végre a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek tekintetében (a nettó árbevétel 3,4–4,6 %-a közötti mértékben), az árengedmények, kedvezmények és mennyiségek tekintetében (a nettó árbevétel 0,2–3,5 %-a közötti mértékben), valamint a hitelköltségek tekintetében (a nettó árbevétel 1,8–2,3 %-a közötti mértékben).

(75)

Az összes exportáló gyártó vámvisszatérítés utáni kiigazítás iránti kérelmet nyújtott be az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja alapján. Érvelésük szerint egyes nyersanyagok esetében a vám-visszatérítési rendszer megléte azt feltételezné, hogy az exportértékesítéssel szemben minden belföldi értékesítést közvetett adó terhel.

(76)

Az exportáló gyártók ugyanakkor nem tudták bizonyítani azt, hogy a vám-visszatérítési rendszer megléte önmagában érintené az árak összehasonlíthatóságát. Emellett az ellenőrző látogatás során az exportáló gyártók megerősítették, hogy a vám-visszatérítési rendszer nem érinti az értékesítési árat. A Bizottság ezért ezt a kérelmet nem fogadhatta el.

(77)

Azzal érvelve, hogy valamennyi belföldi értékesítése végfelhasználók részére, míg az Unióba irányuló összes exportértékesítése kapcsolatban álló vagy független kereskedőknek történik, az Usiminas az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdés d) pontjának i. alpontja alapján kérelmet nyújtott be a kereskedelmi szint kiigazítása iránt.

(78)

Az exportáló gyártó azonban nem tudta bizonyítani, hogy akár a belföldi, akár az exportpiacán következetes és határozott árkülönbségek érvényesülnének a különböző kereskedelmi szinteken. A Bizottság ezért ezt a kérelmet nem fogadhatta el.

(79)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően az Usiminas azt állította, hogy a rendes érték képzésekor a hitelköltségekkel kapcsolatos kiigazítást is le kell vonni.

(80)

A Bizottság elutasította az állítást, mert a tényleges árak hitelköltségekkel kapcsolatos kiigazításának célja az elfogadott hitelezési időszak megjelenítése a kifizetés tényleges napjától függetlenül. Ilyenkor tiszta árkiigazítás történik, amely a rendes érték képzése során nem indokolt.

(81)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban az exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(82)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben a CSN azt állította, hogy az alulértékesítési különbözet számításához felhasznált módosított CIF-értékeket kellett volna felhasználni a dömpingkülönbözet számításához is. A Bizottság elfogadta az állítást, és a dömpingszámítást ennek megfelelően helyesbítette.

(83)

A mintában nem szereplő együttműködő gyártókra vonatkozó dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésével összhangban számították ki. Ezt a dömpingkülönbözetet a mintában szereplő három exportáló gyártó vonatkozásában kiszámított különbözetek alapján állapították meg.

(84)

Brazília esetében az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló teljes kivitelnek csaknem 100 %-át az együttműködő exportáló gyártók általi kivitel tette ki. Ez alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a minden más vállalatra alkalmazandó, egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetet a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező, mintában szereplő vállalatra, azaz az Usiminasra megállapított szinttel azonos szinten határozza meg.

(85)

A dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(86)

Iránban az érintett terméknek csak egy exportáló gyártója van, amely a vizsgálat során teljes mértékben együttműködött. Az Unióba irányuló értékesítésének többsége közvetlenül független vevők részére, kisebb része azonban egy kapcsolatban álló, németországi székhelyű kereskedőn keresztül történt.

(87)

Az egyetlen exportáló gyártó esetében a rendes értéket a fenti 3.1.1. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg. Ennek megfelelően az exportáló gyártó által az Unióba exportált volumen 67 %-át kitevő terméktípusok 61 %-a esetében a rendes érték a szokásos kereskedelmi forgalom keretében alkalmazott belföldi áron alapult. A többi terméktípus esetében a rendes érték számtanilag képzett érték. Ahol azonban egy terméktípus súlyozott átlagára nem érte el a termelési egységköltséget, a rendes érték képzése a fenti (55) preambulumbekezdésben megállapított módszertan szerint történt.

(88)

Az exportáló gyártó szerint továbbá a Bizottság a szokásos kereskedelmi forgalom vizsgálata és a rendes érték képzése során hibás SGA-költségarányt alkalmazott. Valójában kerekítési hibáról volt szó, amelyet a Bizottság utólag javított. A módosítás nem volt hatással a (98) preambulumbekezdésben megállapított dömpingkülönbözetekre.

(89)

Az exportárat a fenti 3.1.2. szakaszban megállapított általános módszertan és különösen az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint határozták meg.

(90)

A Bizottság a rendes értéket és az egyetlen exportáló gyártó exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(91)

Amennyiben azt a tisztességes összehasonlítás elve megkövetelte, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat hajtott végre a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek tekintetében (1–3 % közötti mértékben), a csomagolási költségek tekintetében (0–1 % közötti mértékben), a hitelköltségek tekintetében (1–3 % közötti mértékben), a jutalékok tekintetében (0,1–2 % közötti mértékben), az egyéb árengedmények tekintetében (0–0,5 % közötti mértékben), valamint egyéb tényezők tekintetében (0–1 % közötti mértékben). A Bizottság emellett 2–6 % közötti mértékű kiigazítást hajtott végre az Unión belüli kapcsolatban álló kereskedőn keresztüli exportértékesítés tekintetében a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja alapján.

(92)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben a panaszos túlzottnak ítélte a kiigazítások mértékét, és azokra vonatkozóan további indokolást kért a Bizottságtól. A Bizottság a kiigazításokra vonatkozóan nem közölhet további részleteket bizalmas üzleti információk nyilvánosságra hozatala nélkül. A Bizottság az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésében előírt kötelezettségének megfelelően valamennyi kiigazítást elemezte és ellenőrizte.

(93)

A tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a rendes érték képzésekor a Bizottság nem vonta le a költségekkel kapcsolatos juttatásokat. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mivel a Bizottság levonta a juttatásokat. Az exportáló gyártó a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben megismételte az állítást. A Bizottság ismertette az exportáló gyártóval az erre vonatkozó módszertanát; a kérdéssel kapcsolatban további észrevétel nem érkezett.

(94)

A juttatások értékelésekor a Bizottság a vám-visszatérítési rendszer alapján áttekintette a kiigazításokkal kapcsolatos bizonyítékokat. A Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékok alapján az exportáló gyártó az állítása szerint vám-visszatérítés címén kifizetésben részesült, ugyanakkor nincs bizonyíték arra, hogy egyáltalán fizetett volna vámot, mivel az exportáló gyártó által benyújtott információk alapján valamennyi fő nyersanyagot belföldön szerezte be. Ennek megfelelően „a [termékbe] fizikailag beépített anyagokra” nem vetettek ki vámot az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében, amely viszont a kiigazítás előfeltétele. Ezért ilyen kiigazításra nem került sor.

(95)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(96)

Az exportáló gyártó a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben a dömpingszámításban történt elírásra hívta fel a figyelmet. A Bizottság javította az elírást, amely egyes hosszú értékek indokolatlan kerekítéséből adódott, és ennek megfelelően módosította a számítását. A módosításról az érdekelt felek az újabb végső nyilvánosságra hozatal keretében kaptak tájékoztatást.

(97)

Irán nagymértékben együttműködött, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes kivitel közel 100 %-át az együttműködő exportáló gyártó kivitele tette ki. Ennek alapján a Bizottság az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetet ugyanazon a szinten állapította meg, mint az egyetlen exportáló gyártó esetében.

(98)

A dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(99)

A tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy az általa gyűjtött adatok alapján számított dömpingkülönbözet lényegesen magasabb. Az érdekelt fél további részleteket kért a Bizottságtól az Iránra vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításával kapcsolatban.

(100)

A Bizottság számítása valós, a helyszínen ellenőrzött vállalati adatokon alapult. Az eltérést magyarázhatja, hogy a szóban forgó érdekelt fél nem rendelkezett hozzáféréssel az ilyen szintű információkhoz. A Bizottság nem közölhet további részleteket a számításról az exportáló gyártó bizalmas üzleti információinak nyilvánosságra hozatala nélkül.

(101)

Az újabb végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben a panaszos további információkat kért a kerekítési hibáról, kiemelve annak valószínűtlenségét, hogy a dömpingkülönbözet 5 százalékpontos csökkentése kerekítési hibából adódjon.

(102)

A Bizottság a közvetlenül érintett érdekelt félen kívül másnak nem adhatja át a részletes dömpingszámítást, mivel ezzel bizalmas üzleti információk kerülnének nyilvánosságra. A fenti (96) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a hiba egyes 13 számjegynél hosszabb értékek indokolatlan kerekítésével függött össze (például 112 769 871 468,69 a számításban tévesen 1,13). A hosszú értékek a legfontosabb exportügyleteknek a dömpingszámítás céljából helyi iráni pénznemre átváltott értékét érintették. Ebből adódik a dömpingkülönbözet 5,1 százalékpontos csökkenése.

(103)

Oroszországban az érintett terméknek három exportáló gyártója van, amelyek a vizsgálat során teljes mértékben együttműködtek. Az Oroszországból származó érintett termék Unióba irányuló, a vizsgálati időszak alatti behozatalának csaknem teljes egésze e gyártókhoz köthető.

(104)

Mindhárom exportáló gyártó esetében a rendes értéket a fenti 3.1.1. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg. Ennek eredményeképpen mindhárom exportáló gyártó esetében a rendes érték az Unióba exportált terméktípusok többségénél a belföldi áron alapult (76 % – az exportált mennyiség 98,9 %-a, 49 % – az exportált mennyiség 86,7 %-a, illetve 73 % – az exportált mennyiség 96,6 %-a).

(105)

A fennmaradó típusok esetében a rendes érték képzése a fenti (54) és (55) preambulumbekezdésben leírt módszertan szerint történt vagy belföldi értékesítés hiányában, vagy azért, mert a belföldi piacon történt értékesítés annak csekély (terméktípusonként 75 tonna alatti) mennyisége miatt nem volt reprezentatívnak tekinthető.

(106)

Az exportáló gyártók vagy kapcsolatban álló uniós importőrökön keresztül közvetlenül, vagy svájci székhelyű, kapcsolatban álló kereskedőkön/importőrökön keresztül végeztek kivitelt az Unióba. A kapcsolatban álló svájci vállalatok beszerezték az érintett terméket az exportáló gyártóktól, majd továbbértékesítették az Unió és más országok számára.

(107)

Az exportárat a fenti 3.1.2. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg.

(108)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Severstal vitatta a vele kapcsolatban álló svájci kereskedőn/importőrön, az SSE-n keresztül megvalósult értékesítések vonatkozásában az SGA-költségek és a nyereség az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése szerinti kiigazításainak alkalmazhatóságát.

(109)

Álláspontja szerint a kiigazítások csak adott ügylethez kapcsolódóan helyénvalóak, amennyiben az értékesítési feltételek között szerepel, hogy az adott terméket a vámkezelést követően lehet elszállítani, vagyis olyan ügyletekben, amelyekben a kapcsolatban álló fél importőrként működik közre. A Severstal svájci kapcsolatban álló kereskedőjén/importőrén keresztül megvalósult értékesítések többségénél azonban a szállítási feltételek nem tették szükségessé azt, hogy az árukat a svájci kereskedő/importőr vámkezeltesse. Ugyanakkor a Severstal azt állította, hogy svájci székhelyű kereskedőit/importőreit a gyártó exporthálózata részének és nem importőrnek kell tekinteni.

(110)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az SSE ténylegesen ellátott behozatali funkciókat az érintett terméknek a vizsgálati időszak alatti értékesítésével összefüggésben. A különféle Incoterms paritások (CIF, CFR, FOB, DAP, CIF) nem változtatnak azon, hogy az SSE az Uniós piac vonatkozásában kapcsolatban álló importőrként járt el. Tekintettel arra, hogy a kereskedő/importőr kapcsolatban áll az exportáló gyártóval, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján a kereskedő/importőr adatai nem megbízhatók, így a kiigazítás indokolt.

(111)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy az SSE nem tekinthető a gyártó exporthálózata részének. Az Unióba irányuló értékesítés tekintetében nincs kizárólagos kapcsolat az anyavállalat és a svájci leányvállalat között. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a csoporton belül más értékesítési részlegek is foglalkoztak az Unióba irányuló exporttal. Pontosabban az oroszországi anyavállalat három különböző exportcsatornát tartott fenn az érintett termék Unióba irányuló exportjához, nevezetesen a közvetlen értékesítést, a lettországi kapcsolatban álló szolgáltató központot, valamint a svájci kapcsolatban álló kereskedőn/importőrön keresztüli értékesítést.

(112)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kapcsolatban álló svájci kereskedőn/importőrön, az SSE-n keresztül megvalósult értékesítési ügyletek valamennyi típusa vonatkozásában az SGA-költségek és a nyereség kiigazításait az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése szerint kell alkalmazni.

(113)

A nyilvánosságra hozatalt követően a Severstal megismételte, hogy határozottan ellenzi az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének a Bizottság általi alkalmazását. Emellett azt állította, hogy a Bizottság eljárása következetlen más olyan exportáló gyártókhoz képest, amelyek az Unión belüli vagy azon kívüli importőrrel vagy kereskedővel állnak kapcsolatban.

(114)

Bizottság megerősítette megközelítését, amely szerint a kapcsolatban álló, behozatali funkciót ellátó kereskedők/importőrök az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján kezelhetők akkor is, ha az Unión kívül találhatók. A (110) preambulumbekezdésben foglaltak szerint ez történt az SSE esetében, ugyanakkor a más exportáló gyártókkal kapcsolatban álló kereskedők/importőrök helyzete az egyes vállalatok különböző helyzetétől függően eltérő volt.

(115)

A Severstal vitatta továbbá a Bizottság azon megállapítását, hogy az SSE nem tekinthető az exporthálózata részének. A Bizottság megítélése alapján azonban a Severstal ennek alátámasztására előadott érvei – az SSE anyavállalat általi teljes irányítása, az anyavállalat részesedése az eredményben – nem képviselnek nagyobb súlyt, mint az ennek ellenkezőjét alátámasztó, a (111) preambulumbekezdésben bemutatott tényezők. Ennek megfelelően az SSE nem tekinthető a Severstal belső exportrészlegének.

(116)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően az NLMK exportáló gyártó szintén vitatta a vele kapcsolatban álló svájci leányvállalaton, a Novexen keresztül megvalósult értékesítések vonatkozásában az SGA-költségek és a nyereség az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése szerinti kiigazításainak alkalmazhatóságát.

(117)

Állítása szerint a Novex nem kapcsolatban álló importőrként járt el annyiban, hogy az érintett terméket nem importálta az Unióba. Továbbá amennyiben a 2. cikk (9) bekezdésének alkalmazása feltételezi, hogy egy kapcsolatban álló félnek importőrként kell eljárnia, a Novex exportára esetében nem alkalmazható kiigazítás a 2. cikk (9) bekezdése alapján.

(118)

Állításának alátámasztására az NLMK azzal érvelt, hogy exportpiacain a vas- és acéltermékeket rendszeresen két kapcsolatban álló kereskedőn (Novex, Svájc; Novexco (Cyprus) Limited; Ciprus) keresztül értékesíti. A Novex az Unióba irányuló exportért felelős, míg a Novexco a világ többi részébe értékesít. E vállalatok az NLMK exportértékesítési részlegként működnek, és az NLMK csoporton belül nincs más funkció vagy szervezeti egység, amelynek feladata az exportértékesítés kezelése lenne. Az NLMK közvetlenül nem végzi vas- és acéltermékek exportértékesítését.

(119)

A Novex és a Novexco az NLMK kizárólagos tulajdonában álló leányvállalatok, amelyekre az NLMK nemcsak az érintett termék, hanem az NLMK teljes termékportfóliója vonatkozásában telepítette exportértékesítési funkcióját. A két kapcsolatban álló vállalat az NLMK gazdasági irányítása alatt végzi tevékenységét mind az NLMK csoport tőkeszerkezetéből adódóan, mind pedig gazdasági szempontból. Lényeges, hogy a Novex és a Novexco kizárólag a velük kapcsolatban álló, az NLMK csoporton belüli vállalatoktól beszerzett termékeket forgalmaz. Ennek megfelelően nem végeznek olyan önálló gazdasági tevékenységet, amely az NLMK csoporton kívül függetlenül is folytatható lenne.

(120)

Az NLMK vas- és acéltermékeinek exportértékesítése a Novex és a Novexco közreműködésével valósul meg, ugyanakkor az említett kapcsolatban álló vállalatok rendszerint sem az Unióban, sem máshol nem e termékek importőreként járnak el, kivéve a szemcseorientált elektromos acélból készült termékeket, amelyeket DDP paritáson értékesítenek. A Novex és a Novexco által végzett valamennyi egyéb exportértékesítés olyan szállítási feltételek mellett zajlik, amelyeknél a vállalatok nem az érintett vas- és acéltermékek importőreként járnak el.

(121)

Az NLMK ezért úgy ítélte meg, hogy a Novex nem minősül az érintett termékek „importőrének”, amennyiben nem végzi a termékek vámkezeltetését, illetve nem látja el egy importőr egyéb funkcióit.

(122)

Az NLMK azzal érvelt továbbá, hogy a Novex munkatársai részt vesznek az NLMK csoport stratégiai értékesítési tervezőbizottságában, és az exportpiacokkal kapcsolatos tudásukkal hozzájárulnak a csoport értékesítési tervezéséhez és árképzéséhez. Így az NLMK nem ismeri pontosan a Novex által az első független vevővel szemben alkalmazott árat, azt azonban az NLMK és a Novex munkatársai együtt határozzák meg. Ugyanakkor az érintett termék ágazatában a fő vevők, legalábbis az NLMK Unióba irányuló exportja esetében kereskedelmi vállalatok, amelyek a költségek optimalizálása érdekében inkább saját maguk vámkezeltetik a termékeket. Ezenkívül az érintett termék FOB (kiviteli kikötőben) vagy CIF paritáson történő beszerzésével a kereskedő vállalatok rövid időn belül értékesíthetik a rakományt a legjobb árat kínáló bármely rendeltetési hely részére, amely nem feltétlenül az Unióban található. Ezért a kereskedőknek nemigen éri meg az Unióba értékesítő szállítóval elvégeztetni az áru vámkezeltetését.

(123)

Összefoglalva: az NLMK úgy ítélte meg, hogy a szemcseorientált elektromos acélból készült termékek többségét közvetlenül a feldolgozókhoz, az egyéb vas- és acéltermékeket pedig többnyire az Unión belüli független kereskedőkhöz szállítják. Az eltérő vevőtípusok miatt más lesz az elfogadott Incoterms-paritás, valamint ennek megfelelően a Novex és a Novexco szerepe is. Ez az NLMK szerint olyan helyzetet eredményez, amelyben a szemcseorientált elektromos acélból készült termékekkel kapcsolatos vizsgálatban megfigyelt helyzet nem reprezentatív a Novex valós szerepére nézve az érintett termék, illetve egyéb vas- és acéltermékek vonatkozásában. Az NLMK mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a Novexet az NLMK belső értékesítési részlegeként kell kezelni.

(124)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy annak értékelésekor, hogy egy gyártót és egy vele kapcsolatban álló kereskedőt egyetlen gazdasági egységként, valamint a kapcsolatban álló kereskedőt a gyártó belső értékesítési részlegeként kell-e kezelni, figyelembe kell venni a kapcsolatban álló kereskedő általános funkcióit, ennek megfelelően pedig az érintett terméktől eltérő egyéb termékekkel kapcsolatos tevékenységeket is (10).

(125)

A vizsgálat megerősítette, hogy a Novex a vizsgálati időszakban az érintett termékkel kapcsolatban nem látott el importőri funkciókat, ugyanakkor a Novex jelen ügybeli minősítését illetően figyelembe kell venni a következőket: A Novex a svájci jogszabályok szerint létrehozott kereskedő vállalat (11). Létesítő okirata szerint tevékenysége az acéltermékek és nyersanyagok beszerzése, értékesítése, forgalmazása és kereskedelme Svájcban és külföldön. A forgalmazott termékek beszállítóira vonatkozóan nincs hivatalos korlátozás. Az NLMK és a Novex továbbá átfogó keretszerződéseket kötött, amelyek a felek közötti adásvételt szabályozzák. E szerződések például részletes eljárásokat rögzítenek a nem megfelelő termékekkel kapcsolatos igényekre vonatkozóan, továbbá meghatározzák késedelmes fizetés vagy szállítás esetén alkalmazandó kötbért, valamint jogvita esetén a független választott bírósági eljárást. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a Novex 2015. évi pénzügyi kimutatásai szerint a vállalat elsődleges tevékenysége az acélkereskedelem, ideértve valamennyi kamatjövedelem-szerző tevékenységet is, továbbá, hogy a vállalat az acél jelentős hányadát az NLMK csoport tagjaitól szerzi be.

(126)

Az NLMK továbbá 2017. június 7-i beadványában maga is elismerte, hogy a szemcseorientált elektromos acélból készült termékek esetében a Novex kapcsolatban álló importőrként jár el, ami alátámasztja azt a következtetést, hogy a Novex nem minősíthető az NLMK belső értékesítési részlegének.

(127)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Novex és az NLMK viszonya nem felel meg egy integrált belső értékesítési részlegének, amely alapján a két jogalany egyetlen gazdasági egységet alkotna, hanem olyan ügynökével tekinthető azonosnak, amely az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében jutalék alapján dolgozik.

(128)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az NLMK ismételten azt állította, hogy egyetlen gazdasági egységet alkot a Novexszel, a vele kapcsolatban álló kereskedővel. Megítélése szerint a Bizottság nem vette figyelembe a két szervezet közötti kapcsolat gazdasági realitását. Így különösen a Bizottság Novexszel kapcsolatos megközelítésének formalista és elméleti jellegét bírálta. Állítása szerint a Novex nem kereskedőként nyilvántartásba vett vállalat, és a formális korlátozás hiánya lényegtelen, mivel a valóságban más forrásból nem történik beszerzés. Ráadásul ha lenne is szerződés az NLMK és a Novex között, a két szervezet akkor is ténylegesen összetartana. A Novex eredményei állítólag teljeskörűen a csoport számviteli konszolidációs körébe tartoznak.

(129)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat. A Novex és az NLMK közötti kapcsolat értékelésében a két szervezet közötti adásvételt szabályozó keretszerződés megléte nem vethető el elméleti és formális szempontként. Sőt, arra utal, hogy a két szervezet eltérő funkciót lát el, és közöttük nem állt fenn alárendeltségi viszony. Ezenkívül különös, hogy egy belső értékesítési részleg behozatali funkciókat lásson el, ahogyan ezt a Novex tette legalább egy acéltermék (a szemcseorientált elektromos acélból készült termékek) esetében. Végül a Novex bármikor dönthetett úgy, hogy más forrásból szerzi be a melegen síkhengerelt acéltermékeket, amelyről egy integrált exportértékesítési részleg esetében nem lehet szó. Ennek megfelelően a Bizottság fenntartotta azon álláspontját, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás.

(130)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az MMK első ízben vitatta az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének alkalmazását a vele kapcsolatban álló kereskedő, az MMK Trade Steel AG vonatkozásában. A Severstal jogi álláspontjával egyezően amellett érvelt, hogy az anyavállalat általi teljes irányítás, valamint az orosz anyavállalat részesedése az eredményben azt bizonyítja, hogy az MMK Trade Steel AG közös exporthálózat része.

(131)

Bizottság megerősítette azon jogi álláspontját, hogy a kapcsolatban álló, behozatali funkciót ellátó kereskedők/importőrök az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján kezelhetők akkor is, ha az Unión kívül találhatók. Amint ezt a Kínai Népköztársaságból származó hidegen síkhengerelt acéltermékekre irányuló vizsgálat (12) már megállapította, az MMK Trade Steel AG ebbe a kategóriába tartozik.

(132)

Ebből következően a Bizottság nem fogadhatja el azt az állítást, hogy az MMK és az MMK Trade Steel AG egyetlen gazdasági egységet alkot. Mindenesetre az MMK saját exportrészleget működtetett Oroszországban, és acéltermelése egy részét közvetlenül értékesítette Európában. Ennek megfelelően az MMK Trade Steel AG nem tekinthető az MMK belső exportrészlegének.

(133)

A Bizottság a rendes értéket és az exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(134)

Amennyiben azt a tisztességes összehasonlítás elve megkövetelte, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat hajtott végre a fizikai jellemzők tekintetében (0–2 % közötti mértékben), a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek tekintetében (1–8 % közötti mértékben), a csomagolási költségek tekintetében (0–1 % közötti mértékben), a hitelköltségek tekintetében (0–2 % közötti mértékben), a jutalékok tekintetében (0–4 % közötti mértékben), valamint egyéb tényezők tekintetében (0–1 % közötti mértékben).

(135)

A tájékoztató dokumentum közzétételét követően a Severstal azt állította, hogy az SGA-költségek egyes kiigazításait – nevezetesen a pénzügyi bevétel és a fuvarozási költségek tekintetében – hibásan hajtották végre.

(136)

A vállalat szerint a pénzügyi bevételt figyelembe kellett volna venni az SGA-költségek százalékos arányának meghatározásakor. Állítása szerint ráadásul, a kapcsolatban álló svájci leányvállalatnál képződő bevétel egyidejűleg – miként azt a kitöltött kérdőívében szereplő G-PL táblázatban is feltüntette – költséget jelentett a Severstal számára, amelyet figyelembe vettek annak megállapításakor, hogy a belföldi piacon megvalósuló értékesítésre a szokásos kereskedelmi forgalom keretében került-e sor.

(137)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A Severstal a termékek széles körét gyártja és értékesíti, és nem tudta bizonyítani, hogy a szóban forgó pénzügyi bevétel (a svájci leányvállalat által az anyavállalatnak nyújtott általános kölcsön) kapcsolódna az érintett termékhez.

(138)

A nyilvánosságra hozatalt követően állítását megismételve a Severstal azzal érvelt, hogy a szóban forgó pénzügyi bevétel olyan, a Severstal által előállított hosszú gyártási ciklusú termékek finanszírozásához nyújtott hitel kamatbevétele, amelyek közé az érintett termék is tartozik. Ezenkívül kérte, hogy a vonatkozó összeget kizárólag az érintett termékhez rendeljék hozzá. A Bizottság szerint azonban az állítás nem helytálló, mivel nem tartalmaz további részleteket arra vonatkozóan, hogy a „hosszú gyártási ciklusú termékek” előállításához nyújtott általános hitel miért függ össze az érintett termékkel is.

(139)

A fuvarozási költségekkel kapcsolatos kiigazítást illetően a Severstal azt állította, hogy a Bizottság az SGA-költségek részeként a fuvarozási költségeket hibás összegben vonta le.

(140)

A Bizottság elfogadta a Severstal szállítási költségekkel kapcsolatos állítását, és a számításokban a vállalat által közölt szállítási költségeket vette figyelembe. A kétszeri számítás elkerülése érdekében a költségek összegét nullában határozta meg, mivel azokat már a juttatások számításakor figyelembe vette.

(141)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban az exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(142)

Oroszország esetében az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes kivitel közel 100 %-át az együttműködő exportáló gyártóktól érkező behozatal tette ki. Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetet minden más vállalat esetében azon a szinten határozza meg, amelyet a legmagasabb a dömpingkülönbözettel rendelkező Public Joint Stock Company Magnitogorsk Iron & Steel Works (PJSC MMK) csoport esetében is megállapított.

(143)

A dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(144)

Szerbiában az érintett terméknek csak egy exportáló gyártója van, amely a vizsgálat során teljes mértékben együttműködött. Az Unióba irányuló értékesítésének többsége közvetlenül független vevők részére, kisebb része azonban egy kapcsolatban álló, szlovákiai székhelyű importőrön keresztül történt.

(145)

Az egyetlen exportáló gyártó esetében a rendes értéket a fenti 3.1.1. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg. Ennek megfelelően az exportáló gyártó által az Unióba exportált volumen 71 %-át kitevő terméktípusok 23 %-a esetében a rendes érték a szokásos kereskedelmi forgalom keretében alkalmazott belföldi áron alapult. Ahol egy terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítésének teljes volumene az azonos vagy összehasonlítható terméktípus Unióba irányuló teljes exportértékesítési volumenének kevesebb mint 5 %-át tette ki, az adott típusra vonatkozó rendes értéket a típushoz tartozó SGA-költségek és nyereség, és nem az SGA-költségek és a nyereség súlyozott átlaga alapján képezték. Ahol azonban egy terméktípus súlyozott átlagára nem érte el a termelési egységköltséget, a rendes érték képzése a fenti (55) preambulumbekezdésben megállapított módszertan szerint történt.

(146)

Az exportárat a fenti 3.1.2. szakaszban megállapított általános módszertan és különösen az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint határozták meg. A kapcsolatban álló importőr közreműködésével végzett értékesítéseknél az exportár képzése az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján történt.

(147)

A Bizottság a rendes értéket és az egyetlen exportáló gyártó exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(148)

Amennyiben azt a tisztességes összehasonlítás elve megkövetelte, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat hajtott végre a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek tekintetében (5–9 % közötti mértékben), a hitelköltségek tekintetében (0–1,5 % közötti mértékben), a bankköltségek tekintetében (0–1 % közötti mértékben), valamint a jutalékok tekintetében (0,5–2 % közötti mértékben).

(149)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(150)

Szerbia nagymértékben együttműködött, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes kivitel közel 100 %-át az együttműködő exportáló gyártó kivitele tette ki. Ennek alapján a Bizottság az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetet ugyanazon a szinten állapította meg, mint az egyetlen exportáló gyártó esetében.

(151)

A dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(152)

Ukrajnában az érintett terméket három egymással kapcsolatban álló exportáló gyártóból álló csoport gyártja és exportálja, amely a vizsgálat során teljes mértékben együttműködött. A gyártóüzemek közül kettő Mariupolban, a Donecki területen található, amely a vizsgálat időpontjában konfliktusövezet volt. Az exportáló gyártó kérésére a Bizottság úgy határozott, hogy számításaiban nem veszi figyelembe e gyártóüzemek egyikét, amelynek az Unióba irányuló exportvolumene csekély volt.

(153)

A tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételeiben a panaszos kérte a Bizottságtól, hogy indokolja meg, miért döntött úgy, hogy a dömpingkülönbözet számítása során nem veszi figyelembe az ukrán vállalatot.

(154)

A Bizottság azért hagyta figyelmen kívül a vállalatot, mert annak a csoport értékesítéséhez képest csekély értékesítési volumene nem befolyásolta volna a dömpingkülönbözetet. Ezenkívül a térségben zajló katonai tevékenység miatt a releváns adatok ellenőrzése nem volt lehetséges. A Bizottság vis maior esetnek tekintette a helyzetet.

(155)

A belföldi piacon az exportáló gyártó közvetlenül, valamint a vele kapcsolatban álló kereskedőn keresztül is értékesítette a hasonló terméket.

(156)

Az exportáló gyártó Unió részére történő teljes értékesítése egy kapcsolatban álló svájci kereskedőn keresztül történt. A kereskedő az Unióban vele kapcsolatban álló és független importőröknek egyaránt értékesítette az érintett terméket.

(157)

Az exportáló gyártó esetében a rendes értéket a fenti 3.1.1. szakaszban megállapított általános módszertan szerint határozták meg. A rendes érték meghatározása az egyik gyártóüzem esetében kizárólag a szokásos kereskedelmi forgalom keretében alkalmazott belföldi árak alapján történt. A másik gyártóüzem esetében a rendes érték részben (az üzem Unióba irányuló teljes exportvolumenének 12 %-át adó terméktípusok 38 %-a esetében) a szokásos kereskedelmi forgalom keretében alkalmazott belföldi áron alapult, részben pedig számtanilag képzett érték. Ahol egy terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítésének teljes volumene az azonos vagy összehasonlítható terméktípus Unióba irányuló teljes exportértékesítési volumenének kevesebb mint 5 %-át tette ki, az adott típusra vonatkozó rendes értéket a típushoz tartozó SGA-költségek és nyereség, és nem az SGA-költségek és a nyereség súlyozott átlaga alapján képezték. Ahol azonban egy terméktípus súlyozott átlagára nem érte el a termelési egységköltséget, a rendes érték képzése a fenti (55) preambulumbekezdésben megállapított módszertan szerint történt.

(158)

Az exportáló gyártó kiigazítást kért a konfliktusövezetben található gyártóüzemek egyike, az Ilyich Iron and Steel Works of Mariupol (a továbbiakban: Ilyich) termelési költségei tekintetében azon rendkívüli termelési költségekre hivatkozva, amelyeket közvetlenül és közvetetten a térségben zajló katonai műveletek okoztak. Az exportáló gyártó javasolta, hogy a kiigazítás mértékét az Ilyich egységköltségének, valamint a konfliktus által nem érintett gyártóüzem, az Integrated Iron and Steel Works Zaporizhstal (a továbbiakban: Zaporizhstal) egységköltségének alakulását összevetve állapítsák meg. Az exportáló gyártó által egységköltségként említett érték megállapítása során az exportáló gyártó mindegyik gyártóüzem esetében elosztotta az összes eladott áru költségét az adott naptári évben előállított melegen hengerelt acéltermékek volumenével. Az exportáló gyártó ezt a módszert 2013-tól (a konfliktust megelőző időszaktól) 2015-ig alkalmazta, és ez alapján javasolta az Ilyich költségeinek lefelé történő kiigazítását bizonyos százalékkal.

(159)

Alapos mérlegelést követően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kiigazítás számszerűsítésére javasolt módszer nem megfelelő. Először is az egységköltségként említett mérőszám nem a melegen hengerelt sík acéltermékek egységköltsége volt, mert más termékekkel együtt az összes eladott áru költségét magában foglalta. Ezen egyéb termékek a Zaporizhstal termelésének jelentős, az Ilyich termelésének pedig ennél is nagyobb hányadát tették ki. A kiigazítást számszerűsítő módszer teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az egyéb termékek kibocsátásának és költségeinek alakulását. Abban az időszakban, amelynek figyelembevételét az exportáló gyártó a módszer céljából javasolta, az egyéb termékek kibocsátása és költségei nem voltak állandóak. Sőt, beadványában maga az exportáló gyártó is elismerte, hogy 2012–2016 között az Ilyich egyes egyéb termékeknél jelentős termelésnövekedést tapasztalt. A kiigazítást számszerűsítő módszer a költségek növekedését a melegen hengerelt sík acéltermékek csökkenő kibocsátásának tulajdonította, amelynek következtében akár jelentős mértékben nőhetett az egységköltségként említett mérőszám. Másodszor: még ha az exportáló gyártó által figyelembevételre javasolt költségek a melegen hengerelt sík acéltermékek tényleges előállítási költségei voltak is, a javasolt módszer szerint az értékesítés költségét a termelés mennyiségével kellett volna összehasonlítani, a készlet változásainak figyelmen kívül hagyásával. Az exportáló gyártónak vagy a termelés mennyiségét és költségét, vagy az értékesítés mennyiségét és költségét kellett volna összehasonlítania. Harmadszor: a kiigazítást számszerűsítő módszer a tendenciák 2015. naptári évig történt összehasonlítása alapján javasolja a kapott számítási eredmény (csökkentés) alkalmazását a vizsgálati időszak (2015. július 1. – 2016. június 30.) adataira. Ez nem helyes, mert a módszernek a tendenciákat a vizsgálati időszakig figyelemmel kellett volna kísérnie.

(160)

A tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó nem foglalkozott a kiigazítást számszerűsítő módszer fenti hiányosságaival. Ehelyett a két gyártóüzem vizsgálati időszak alatti termelési költségeit terméktípusonként összehasonlítva azzal érvelt, hogy e művelet eredménye hasonló a kiigazítást számszerűsítő módszer eredményéhez. Az exportáló gyártó azonban figyelmen kívül hagyta azt, hogy a kiigazítást számszerűsítő módszert éppen azért javasolta, mert a két gyártóüzem adott évi költségeit nem lehet egyszerűen összehasonlítani, már csak azért sem, mert a konfliktust megelőzően is eltérőek voltak. Valójában a számszerűsítő módszerben felhasznált adatok szerint 2013-ban az Ilyich „egységköltsége” lényegesen meghaladta a Zaporizhstal „egységköltségét”. A hányadosként kifejezett különbség nagyobb mint a vizsgálati időszak alatt a két gyártóüzem terméktípusonkénti termelési költsége közötti különbség, amelyet az exportáló gyártó a módszer alátámasztására kívánt felhasználni.

(161)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a Bizottság nem folytatott konstruktív párbeszédet az exportáló gyártóval, amelynek során kérte vagy meghatározta volna azokat a kiegészítő információkat, amelyeket az állítás megfelelő értékeléséhez szükségesnek tart. Az exportáló gyártó szerint a Bizottság csak egyetlen alkalommal, a 2017. július 17-i végső nyilvánosságra hozatalkor jelezte, hogy milyen információk és módszer alapján kell értékelni az állítást.

(162)

A Bizottság szerint ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A Bizottság 2017. április 4-én, a tájékoztató dokumentum 4. mellékletében részletesen tájékoztatta az exportáló gyártót a javasolt kiigazítási módszer hiányosságairól. A részletes ismertetéssel lehetőséget és elegendő időt kívánt biztosítani az exportáló gyártónak e hiányosságok kezelésére. A (160) preambulumbekezdésben említettek szerint az exportáló gyártó nem élt a lehetőséggel.

(163)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos megjegyzéseiben az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a (159) preambulumbekezdésben említett, a melegen hengerelt acéltermékeken kívüli egyéb termékek nem képviselnek jelentős arányt a Zaporizhstal és az Ilyich termelésében. Ezen állítás alátámasztására az exportáló gyártó a Bizottsághoz 2017. február 16-án az Ilyich termelési volumenére vonatkozóan benyújtott adatokra hivatkozott.

(164)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság figyelembe vette, hogy az exportáló gyártó által említett adatok benyújtására az ellenőrző látogatást követően került sor, így azok ellenőrzése nem volt lehetséges. Ezenkívül az adatok a termelési volumen tonnában kifejezett mennyiségére, és nem annak költségeire vagy értékére vonatkoznak. Az előállított mennyiség nem tükrözi a termelési költségeket, különösen arra tekintettel, hogy az egyéb termékek között több értéknövelt és ennélfogva magasabb költségű termék is található; ilyen például a hidegen síkhengerelt és a horganyzott acél. A Bizottság állításait megalapozó adatokat illetően a dömpingellenes kérdőívre adott válaszával együtt az exportáló gyártó benyújtotta a teljes üzemben, az üzem érintett részlegében, valamint az érintett terméken elért árbevételre vonatkozó adatokat. A Bizottság a látogatás során ellenőrizte a kapott árbevételi adatokat, és a költségeket azokkal helyettesítve megállapította, hogy a nem melegen hengerelt acéltermékek az Ilyich termelésének jelentős hányadát adják.

(165)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos további észrevételeiben az exportáló gyártó nem értett egyet a Bizottság (159) preambulumbekezdésben említett azon észrevételével, hogy a nem melegen hengerelt acéltermékek megnövelt termelése indokolatlanul megnövelte a módszerben alkalmazott „egységköltségeket”. Az exportáló gyártó állítása szerint az Ilyich által értékesített termékek teljes költségének általános növekedése ellentmond a Bizottság azon logikájának, hogy az egyéb termékek megnövelt kibocsátása növelheti a melegen hengerelt acéltermékekre vonatkozóan számított „egységköltséget”.

(166)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az észrevétellel. A fentiekben említettek szerint az exportáló gyártó az „egységköltséget” úgy állapította meg, hogy az értékesített termékek (ideértve a nem melegen hengerelt acéltermékeket is) teljes költségét elosztotta az üzemben az érintett időszakokban előállított melegen hengerelt acéltermékek mennyiségével. Az exportáló gyártó elismerte, ahogy a módszerben figyelembe vett időszakban egyes nem melegen hengerelt acéltermékek előállított mennyisége jelentősen nőtt. Az e termékek ebből adódóan megnövekedett előállítási költségeit az exportáló gyártó által javasolt módszer a melegen hengerelt acéltermékeknek tulajdonította, ezáltal megnövelte az „egységköltségeket” (vagyis a vonatkozó időszak teljes egészében hozzájárult azok növekedéséhez), ami alapján az exportáló gyártó javasolta az Ilyich költségeinek kiigazítását. Ez attól függetlenül igaz, hogy az üzem által értékesített termékek általános költsége nő, csökken vagy változatlan.

(167)

A Bizottság (159) preambulumbekezdésben említett észrevételét illetően, hogy a módszernek a vizsgálati időszakig figyelemmel kellett volna kísérnie a tendenciákat, az exportáló gyártó a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben azt állította, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat a módszerben való felhasználáshoz azért nem tudta rendelkezésre bocsátani, mert a 2016. évi auditált jelentés csak nem sokkal ezelőtt vált elérhetővé.

(168)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az exportáló gyártó a dömpingellenes kérdőív kitöltése céljából jelentős mennyiségű adatot tudott benyújtani a vizsgálati időszakra vonatkozóan. Ezért nem világos, hogy az exportáló gyártó miért nem tudott előállítani a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat a javasolt módszer alátámasztására. Annál is inkább, mert a (162) preambulumbekezdésben említettek szerint az exportáló gyártó erre lehetőséget és időt kapott.

(169)

Végül a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó fenntartotta, hogy a vizsgálati időszak alatt a két gyártóüzem terméktípusonkénti előállítási költségében jelentkező, a (160) preambulumbekezdésben említett eltérés alátámasztja a kiigazítási módszert, mivel az eltérés hasonló a módszer által kapotthoz.

(170)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az észrevétellel. Észrevételeiben az exportáló gyártó nem említette azt a tényt, hogy a számszerűsítő módszerben felhasznált adatok szerint 2013-ban (vagyis a konfliktus előtti rendes körülmények között) az Ilyich „egységköltsége” lényegesen meghaladta a Zaporizhstal „egységköltségét”. A hányadosként kifejezett különbség nagyobb mint a vizsgálati időszak alatt a két gyártóüzem terméktípusonkénti termelési költsége közötti különbség. Ez azt jelenti, hogy vagy az Ilyich és a Zaporizhstal egységköltségei közötti eltérés csökkent 2013 és a vizsgálati időszak között (vagyis az Ilyich egységköltsége csökkent a Zaporizhstal egységköltségéhez viszonyítva), vagy a módszerben alkalmazott egységköltségek teljesen megbízhatatlanok. A fenti (159) preambulumbekezdésben foglaltak szerint legalább ez utóbbi igaz, mivel a módszer szerinti „egységköltségeket” torzítja az egyéb termékek értékesítési költségeinek szerepeltetése, amelyek a vonatkozó időszakban eltérően alakultak a két üzemben. Ebből következően a vizsgálati időszak alatt a két gyártóüzem terméktípusonkénti előállítási költségében jelentkező eltérés nem támasztja alá az exportáló gyártó által javasolt módszert.

(171)

A fentiekre tekintettel a Bizottság elutasította az állítást.

(172)

A Zaporizhstal jelentős veszteségeket könyvelt el pénzügyi kimutatásaiban a nem ukrán hrivnyában denominált ügyletek átszámításából adódó devizaárfolyam-különbözetek miatt. Az exportáló gyártó érvelése szerint ezeket a nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében felmerült költségeket az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjával összhangban kell megállapítani, a vállalat rendes működési körülményeit tükröző felső határértékek mellett.

(173)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az érveléssel. E veszteségek megfelelően bekerültek a vállalat nyilvántartásába és a vizsgálati időszak során merültek fel. A Bizottság ezért elutasította ezt az igényt, miután az említett veszteségeket a vállalat működésével összefüggő SGA-költségek közé sorolta, és szerepeltette a rendes érték számításában.

(174)

A tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó elismerte, hogy a Zaporizhstal SGA-költségeinek számításakor figyelembe vett pénzügyi kiadások megfelelően bekerültek a vállalat nyilvántartásába, és a vizsgálati időszak során merültek fel. Ezután az exportáló gyártó ismételten azzal érvelt, hogy a szóban forgó SGA-költségeket az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján kell megállapítani, mivel a pénzügyi kiadások közül egyesek nem kapcsolódtak a termékek előállításához és/vagy értékesítéséhez. Érvelésének alátámasztására új adatsort nyújtott be, jóval az ellenőrző látogatás lefolytatását és az igény eredeti bejelentését követően. Végül az exportáló gyártó az alaprendelet több olyan rendelkezésére mutatott rá, amelyek az SGA-költségek képzését szabályozzák, és a képzés módjának „észszerűségét” írják elő.

(175)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az elemzéssel. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint az SGA-költségeknek az előállítás és értékesítés tényleges adatain kell alapulniuk. A 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja kizárólag akkor alkalmazható, ha az említett összegek nem állapíthatók meg. Amint azt az exportáló gyártó is elismerte, a nyilvántartásaiban rendelkezésre állnak az SGA-költségekre vonatkozó adatok, és azok magukban foglalják a szóban forgó pénzügyi kiadásokat is. A Bizottságnak el kell utasítania azt az érvelést, hogy a pénzügyi kiadások közül egyesek nem kapcsolódnak a termékek előállításához és/vagy értékesítéséhez. Először is az exportáló gyártó által az állítás alátámasztására benyújtott adatok a vizsgálat e szakaszában nem ellenőrizhetők. Az exportáló gyártónak elegendő ideje volt és előzetes értesítést is kapott az információknak az ellenőrzések során történő átadására, azonban nem használta ki e lehetőséget. Másodszor: a Zaporizhstal tevékenysége kizárólag saját termékeinek előállítására és értékesítésére terjed ki. Az exportáló gyártó a vizsgálat során nem nyújtott be bizonyítékot ennek ellenkezőjéről. Nem helyénvaló az arra való hivatkozás, hogy az SGA-költségeket észszerű módon kell képezni, mivel a Bizottság a szóban forgó SGA-költségeket nem képezte, hanem az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésében foglalt előírásoknak megfelelően megállapította azokat. A Bizottság ezért elutasította ezt az igényt.

(176)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a szóban forgó költségek az üzem általános gazdasági tevékenységéhez kapcsolódnak, nem pedig az érintett termék előállítását és értékesítését magában foglaló tevékenységhez. Az exportáló gyártó azzal érvelt továbbá, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a szóban forgó költségek mellőzésére irányuló kéréssel kapcsolatos bizonyítékokat. Ezt követően az exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság arról sem vett tudomást, hogy az állítás alátámasztására egyáltalán bizonyítékokat nyújtottak be, mivel állítása szerint nem mutattak be bizonyítékot annak ellenkezőjéről, hogy a Zaporizhstal tevékenysége kizárólag saját termékei előállítására és értékesítésére terjed ki. Végül a Bizottságnak az egyes pénzügyi kiadások mellőzésére vonatkozóan benyújtott új adatsorral kapcsolatos észrevételét illetően az exportáló gyártó azt állította, hogy az igényt a dömpingellenes kérdőívre adott válaszban fogalmazta meg, továbbá, hogy a vonatkozó adatokat a válasszal együtt benyújtott auditált jelentés tartalmazta.

(177)

A fentiekkel kapcsolatos válaszában a Bizottság figyelembe vette, hogy az exportáló gyártó az állítással kapcsolatban két kérést fogalmazott meg. Az első, a dömpingellenes kérdőívre adott válaszban megfogalmazott, majd a 2017. január 5-i közleményben alátámasztott kérés arra irányult, hogy a Zaporizhstal pénzügyi kiadásait a rendes működési körülmények közötti korábbi szintnek megfelelően igazítsák ki. A második, először a tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételekben 2017. május 2-án, a Zaporizhstal ellenőrzéseit követően megfogalmazott kérés arra irányult, hogy az SGA-költségeket az érintett termék előállításához és/vagy értékesítéséhez állítólagosan nem kapcsolódó kiadások mellőzésével igazítsák ki.

(178)

A fenti (175) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság nem igazíthatja ki a Zaporizhstal pénzügyi kiadásait a rendes működési körülmények közötti korábbi szintnek megfelelően, mivel az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint az SGA-költségeknek az előállítás és értékesítés tényleges adatain kell alapulniuk. Ezek az adatok a Bizottság rendelkezésére álltak, és azokat Bizottság felhasználta a vonatkozó számításokban. Mivel a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó nem adott elő új érveket, további indokolás nem szükséges.

(179)

A második kérést illetően, amely arra irányult, hogy a Zaporizhstal rendes értékét az érintett termék előállításához és/vagy értékesítéséhez állítólagosan nem kapcsolódó kiadások mellőzésével igazítsák ki, a Bizottság figyelembe vette, hogy a tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételek alapján nem egyértelmű, hogy a kiadások nem kapcsolódnak közvetlenül vagy közvetetten az érintett termék előállításához és/vagy értékesítéséhez. A fent említettek szerint a Bizottság úgy tudja, hogy a Zaporizhstal tevékenysége kizárólag saját termékének előállítására és értékesítésére terjed ki. Pénzügyi kiadásainak ezért valamilyen módon kapcsolódniuk kell e tevékenységekhez. A tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételeiben ugyanis az exportáló gyártó olyan elemeket említett az érintett termék előállításához és/vagy értékesítéséhez nem kapcsolódó kiadásként, amelyek pénzforgalmat érintő beruházásokat, a nyersanyagtermelő leányvállalatoknak nyújtott kölcsönöket, valamint alkalmazotti juttatásokból eredő kötelezettségeket foglaltak magukban. A körülmények arra utalnak, hogy e kiadások legalább közvetetten kapcsolódnak az érintett termék előállításához és/vagy értékesítéséhez.

(180)

E kérdés behatóbb ellenőrzésére nem volt lehetőség, mivel e kérést csak 2017. május 2-án, jóval a vonatkozó ellenőrző látogatás befejezését (2016. november 24-ét) követően fogalmazták meg. A 2017. január 5-i, vagyis a vonatkozó ellenőrző látogatást követően benyújtott közleményben az exportáló gyártó megemlítette, hogy a kölcsönökkel összefüggő pénzügyi kiadások egy része általános céllal merült fel, és nem kapcsolódik az érintett termék előállításához és értékesítéséhez. Miután nem kérte a kölcsönök mellőzését, az exportáló gyártó az említett időpontban nem közölt további részleteket e kérdéssel kapcsolatban, ugyanakkor fenntartotta az iránti igényét, hogy a Zaporizhstal pénzügyi kiadásait a rendes működési körülmények közötti korábbi szintnek megfelelően igazítsák ki.

(181)

Ezt illetően a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a Zaporizhstalnál tett ellenőrző látogatás alkalmával átadta a Bizottságnak „a könyvvizsgálói jelentések teljes és átfogó változatát, amelyek egyértelműen felvetik az üzemben az érintett termék előállításától és értékesítésétől függetlenül felmerült egyéb pénzügyi kiadások kérdését.” Az exportáló gyártó ezt követően azzal érvelt, hogy a Bizottság felhasználhatta volna az alkalmat arra, hogy ellenőrzést végezzen, és szükség esetén további pontosítást kérjen a Zaporizhstal által benyújtott bizonyítékokkal kapcsolatban.

(182)

A Bizottság először is figyelembe vette, hogy amint arra az exportáló gyártó is rámutatott, a Zaporizhstal teljes éves jelentéseit az ellenőrző látogatásig nem bocsátották rendelkezésre a dömpingellenes kérdőíven szereplő kérés ellenére. A Bizottság figyelembe vette továbbá, hogy amint azt az ellenőrzést megelőző, 2016. október 27-én kelt levélben közölte az exportáló gyártóval, a látogatás célja a kérdőívekre adott válaszokban szereplő információk ellenőrzése a kérdőíven rögzített adatok forrásdokumentumokkal, költség- és számviteli nyilvántartásokkal, valamint auditált pénzügyi kimutatásokkal való összevetése útján. Annak kérdése, hogy a Zaporizhstal egyes pénzügyi kiadásai állítólagosan nem kapcsolódnak az érintett termék előállításához és értékesítéséhez, csak 2017. május 2-án vetődött fel, azt a 2017. január 5-i közlemény is csak felületesen érintette. Minderre a Zaporizhstal telephelyén tett ellenőrző látogatás befejezését követően került sor. Ezért a Bizottság munkaprogramja az adott ellenőrzés során nem terjedt ki, és nem is terjedhetett ki a kérdés vizsgálatára, valamint a szóban forgó kiadások ellenőrzésére. Az az érv, hogy a termeléshez, illetve értékesítéshez nem kapcsolódó pénzügyi kiadások kérdését azoknak az auditált jelentésekben való szerepeltetésével felvetették, figyelmen kívül hagyja az ellenőrző látogatás célját és a Bizottság abban betöltött szerepét, amelyet az ellenőrző látogatás megkezdése előtt a Bizottság ellenőrzést megelőző levélben közölt az exportáló gyártóval. Mindezt azzal együttesen értelmezve, hogy a teljes auditált jelentéseket csak az ellenőrző látogatás során adták át, továbbá a fent említettek szerint egyáltalán nem világos, hogy a vonatkozó kiadások miért nem kapcsolódnak az érintett termék előállításához és értékesítéséhez, az állítás e részét el kell utasítani.

(183)

A fentiekre tekintettel a Bizottság elutasította az állítást.

(184)

Az exportárat a fenti 3.1.2. szakaszban megállapított általános módszertan és különösen az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint határozták meg. A kapcsolatban álló importőrök közreműködésével végzett értékesítéseknél az exportár képzése az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján történt.

(185)

Az exportáló gyártó azt állította, hogy a svájci kereskedő, a Metinvest International SA (a továbbiakban: MISA) csupán a gyártóüzemek exportrészlegeként járt el, mivel az Unióba szállított árukat nem saját maga vámkezeltette. Az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy a kereskedő SGA-költségei és nyeresége (vagy nominális jutalék) alapján levonás nem indokolt, mivel a jelen ügyben az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése nem alkalmazható arra tekintettel, hogy a kereskedő nem az Unióban található.

(186)

A Bizottság a svájci kereskedőn keresztül a független vevőknek történő exportértékesítésnél alkalmazott exportárat nem képezte az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján. Ugyanakkor ha a vámkezeltetés felelőssége a vevőt terheli is, ez nem változtat azon, hogy az értékesítést kapcsolatban álló kereskedő végzi, amely SGA-költségeket visel, és amely rendszerint nyereséget kíván elérni a szolgáltatásain. Ezért, amint azt a fenti (194) preambulumbekezdésben megjegyezte, a Bizottság indokoltnak ítélte az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítást.

(187)

A tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó azt állította, hogy a MISA nem profitorientált kereskedő, hanem olyan kapcsolatban álló vállalat, amelyet rendszerint egy belső exportértékesítési részleg által ellátott feladatokkal bíztak meg.

(188)

A rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A MISA profitorientált vállalat, amely saját jellemzése szerint a megfelelő egyensúlyra törekszik a jövedelmezőség, a vevők elégedettsége, valamint a kockázatkezelés között. A MISA tevékenysége nem korlátozódik a Metinvest csoport termékeinek értékesítésére. A MISA és a gyártóüzemek tulajdonosai eltérőek. Végül: a MISA részletes adásvételi szerződéseket köt a gyártóüzemekkel. E szerződések rendelkeznek a felek kötelezettségeinek nem- vagy nem megfelelő teljesítése esetén alkalmazandó szankciókról és a független fél előtti vitarendezésről, amely rendelkezések gyakrabban találhatók meg a független kereskedők közötti szerződésekben, mint egy vállalat gyártó és értékesítési részlegei közötti jogviszonyban. E bizonyítékok alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a MISA és a két gyártóüzem közötti viszony inkább ügynökre, mint integrált értékesítési részlegre jellemző. A fenti (194) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a vonatkozó kiigazítás minden esetben indokolt, amikor a MISA részt vesz egy ügyletben.

(189)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének a MISA-n keresztüli értékesítésre történő alkalmazásából arra következtetett, hogy a Bizottság elfogadja, hogy a MISA a csoport exportértékesítési részlegeként működik. Az exportáló gyártó ismételten ellenezte az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjának alkalmazását, és azzal érvelt, hogy a MISA nem ügynökként vagy kereskedőként jár el. Ennek hangsúlyozására az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a MISA értékesítésében a nem a csoport által gyártott termékek csupán jelentéktelen részesedéssel bírnak. Az exportáló gyártó állítása szerint továbbá az, hogy a MISA a megfelelő egyensúlyra törekszik a jövedelmezőség, a vevők elégedettsége, valamint a kockázatkezelés között, hogy részletes adásvételi szerződéseket köt a gyártóüzemekkel, valamint az, hogy saját, az ukrajnai üzemekétől eltérő igazgatóval és személyzettel rendelkezik, a vonatkozó ukrán és svájci jogszabályi előírásoknak való megfelelésből adódik.

(190)

A fenti indokolás szerint a Bizottság nem fogadta el, hogy a MISA a csoport exportértékesítési részlegeként járt el. A MISA kapcsolatban álló kereskedőként járt el, ezért a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdését, valamint a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontját együttesen alkalmazta. A MISA értékesítésében továbbá a nem a csoport által gyártott termékek nem csupán jelentéktelen részesedéssel bírnak, bár ez a megállapítás szempontjából önmagában is számottevő fontossággal bír. A MISA jelentős mennyiségben értékesít a csoport részére harmadik felek által előállított termékeket. A (188) preambulumbekezdésben ismertetett bizonyítékokat illetően az exportáló gyártó mindössze azzal érvelt, hogy a felsorolt elemeket jogszabály írja elő, és azok nem ellentétesek a MISA exportrészlegként betöltött szerepével. További részleteket nem közölt azzal kapcsolatban, hogy melyik elemet melyik jogszabály írja elő. Ráadásul az exportáló gyártó nem indokolta meg, hogy az olyan elemek, mint a profitorientáltság (amelyet az exportáló gyártó korábban a tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételeiben vitatott), vagy a felek kötelezettségeinek nem- vagy nem megfelelő teljesítése esetén alkalmazandó szankciókról és a független fél előtti vitarendezésről rendelkező szerződések, miért nem ellentétesek a MISA exportrészlegként betöltött szerepével. Ezért erre vonatkozóan további észrevétel nem szükséges.

(191)

A fentiekre tekintettel a Bizottság elutasította az állítást.

(192)

A Bizottság a rendes értéket és az egyetlen exportáló gyártó exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(193)

Amennyiben azt a tisztességes összehasonlítás elve megkövetelte, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat hajtott végre az importköltségek tekintetében (0,1–0,7 % közötti mértékben), a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek tekintetében (1–8 % közötti mértékben), a csomagolási költségek tekintetében (0–0,1 % közötti mértékben), a hitelköltségek tekintetében (0–0,7 % közötti mértékben), az eladás utáni költségek tekintetében (0,1–0,4 % közötti mértékben), a bankköltségek tekintetében (0–0,3 % közötti mértékben), valamint a jutalékok tekintetében (0–0,2 % közötti mértékben).

(194)

Ezenfelül mivel az Unió részére történő teljes értékesítés a kapcsolatban álló svájci kereskedőn keresztül történt, a Bizottság elvégezte a vonatkozó kiigazítást az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján.

(195)

Az exportáló gyártó az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának i. alpontja értelmében a kereskedelmi szintre vonatkozó kiigazítást igényelt arra hivatkozva, hogy a hasonló termék értékesítési csatornái a belföldi piacon lényegesen eltérnek az érintett termék Unióba irányuló értékesítése során alkalmazottaktól, ami ennélfogva befolyásolj az árak összehasonlíthatóságát. Azzal érvelt továbbá, hogy a funkciók és az árak tekintetében következetes és határozott eltérések vannak a belföldi piacon folytatott kereskedelem és az Unióba irányuló exportértékesítés kereskedelmi szintjei között.

(196)

Az exportáló gyártó nem bizonyította, hogy az eladói funkciók és árak tekintetében következetes és határozott eltérések vannak a kereskedelmi szintek között az exportáló ország belföldi piacán. Az exportáló gyártó által szolgáltatott adatok ezt a megállapítást nem támasztották alá. A Bizottság ezért ezt az igényt elutasította.

(197)

A tájékoztató dokumentummal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó határozottan ellenezte a fenti indokolást, önkényesnek és megalapozatlannak nevezve azt. Ennek ellenére nem támasztotta alá bizonyítékokkal azt, hogy az eladói funkciók és árak tekintetében következetes és határozott eltérések vannak a kereskedelmi szintek között az exportáló ország belföldi piacán. Ehelyett kizárólag az előírás első elemére összpontosítva azzal érvelt, hogy funkciók és árak tekintetében következetes és határozott eltérések vannak a különböző piacok különböző kereskedelmi szintjein megvalósuló értékesítésekben, ugyanakkor nem vette figyelembe azt az előírást, hogy ezt a belföldi piacra vonatkozóan kell bizonyítani. A Bizottság viszont ellenőrizte az eladó által a belföldi piac különböző kereskedelmi szintjein alkalmazott árakat, következetes és határozott eltérések meglétét azonban nem tudta megállapítani.

(198)

Az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy ha a Bizottság szerint az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának i. alpontja nem alkalmazható, akkor a Bizottságnak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának ii. alpontját kellett volna alkalmaznia. Ennek során a meggyőző bizonyítékokra való hozzávetőleges utalást leszámítva az exportáló gyártó nem mutatott be egyetlen érvet sem az említett rendelkezés alkalmazhatósága mellett. A kereskedelem megfelelő szintjei a belföldi piacon valóban megvoltak, ugyanakkor nem nyert egyértelmű bizonyítást az, hogy bizonyos funkciók az összehasonlításban alapul vett kereskedelmi szinttől eltérő szintre is vonatkoznának. Az említett rendelkezés ezért a jelen ügyben nem alkalmazható.

(199)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételében az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a Bizottság indokolása ellentmondásos amiatt, hogy megállapítja a kereskedelem különböző szintjeinek meglétét a belföldi piacon, ugyanakkor állítása szerint az exportáló gyártó nem bizonyította, hogy az eladói funkciók és árak tekintetében következetes és határozott eltérések vannak e szintek között.

(200)

A Bizottság nem lát ellentmondást ebben az állításban.

(201)

Ezenfelül az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a Bizottsághoz benyújtott 2017. január 5-i közleménye tartalmazta a belföldi piacon meglévő különböző kereskedelmi szintek elemzését és összehasonlítását, amelyben meghatározta és összehasonlította a kereskedelem belföldi piacon meglévő szintjeit, és kimutatta az egyes szinteken alkalmazott árak következetes eltérését.

(202)

Válaszában a Bizottság rámutatott, hogy az említett közleményben a vállalat egyik gyártóüzemének különböző belföldi értékesítési csatornáit, és nem a kereskedelem szintjeit hasonlította össze. A már eleve hibás összehasonlításban az exportáló gyártó azzal érvelt továbbá, hogy az uniós értékesítési csatornával a leginkább összehasonlítható csatorna a közvetlen értékesítésé, amely belföldi kereskedő közreműködése nélkül zajlik. Az exportáló gyártó nem mutatott be bizonyítékot ennek alátámasztására, miközben az Unió részére történő teljes értékesítése egy kapcsolatban álló svájci kereskedőn (MISA) keresztül történt. A Bizottság ezért fenntartotta azon álláspontját, hogy az exportáló gyártó nem bizonyította, hogy az eladói funkciók és árak tekintetében következetes és határozott eltérések vannak a kereskedelmi szintek között az exportáló ország belföldi piacán.

(203)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az exportáló gyártó által a vele kapcsolatban álló MISA exportértékesítéséről benyújtott módosított jegyzéket. A jegyzékben az exportáló gyártó az ügyletek nagy számára vonatkozóan figyelembe vette a Bizottságnak a kereskedelem szintjeinek – a dömpingellenes kérdőívre adott eredeti válaszban pontatlanul szereplő – meghatározásával kapcsolatos megjegyzését. Az exportáló gyártó szerint nem helytálló az a megállapítás, hogy az információt a vizsgálat során későn nyújtotta be, mivel azt a Bizottság szükség esetén a vállalattal az Unión belül kapcsolatban álló szervezeteknél tett ellenőrző látogatásai során is ellenőrizhette volna.

(204)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A MISA értékesítési jegyzékére vonatkozó kiegészítő információkat csak a MISA ellenőrzését követően adták át. A MISA helyszíni ellenőrzését megelőzően, 2017. január 17-i közleményében a Bizottság éppen az ilyen helyzet elkerülése érdekében emlékeztette a vállalatot, hogy ha egy állítás vagy annak bármely vonatkozása ellenőrzést igényel, akkor azt az ellenőrző látogatás előtt kellő időben be kell nyújtani, hogy az ügyet vizsgáló csoport előkészíthesse a látogatás vonatkozó részét. Végül, noha a Bizottság a MISA telephelyén ellenőrizhette az adatokat, ez nem változtat azon a korábban említett megállapításon, amely szerint az exportáló gyártó nem bizonyította, hogy eladói funkció és ár tekintetében következetes és határozott eltérések vannak a kereskedelmi szintek között az exportáló ország belföldi piacán.

(205)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben az exportáló gyártó megismételte azon állítását, hogy ha a Bizottság megítélése szerint a vállalat által az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának i. alpontjára alapozott állításának alátámasztására benyújtott bizonyítékok nem támasztják alá azt, hogy az eladói funkciók és árak tekintetében következetes és határozott eltérések vannak a kereskedelmi szintek között a belföldi piacon, ugyanezen bizonyítékok alapján a Bizottság a 2. cikk (10) bekezdése d) pontjának ii. alpontja alapján, „[a hazai piacon] a megfelelő szintek hiánya miatt” külön kiigazítást végezhetett volna. A korábban említettek szerint azonban a Bizottság megállapította, hogy a megfelelő szintek megvoltak a belföldi piacon. Az exportáló gyártó nem bizonyította, hogy az eladói funkciók és árak tekintetében következetes és határozott eltérések vannak e szintek között, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy e szintek megvannak a belföldi piacon. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontja ii. alpontjának alkalmazási feltételei ezért nem teljesültek.

(206)

A fentiekre tekintettel a Bizottság elutasította az állítást.

(207)

Az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy a tisztességes összehasonlítás érdekében a rendes értéket ki kell igazítani a hasonló terméknek a gyártóüzem és a kapcsolatban álló belföldi kereskedő közötti fuvarozásával összefüggő költségek tekintetében.

(208)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pontja szerint ki kell igazítani az érintett terméknek és/vagy a hasonló terméknek az exportáló gyártó telephelyéről egy független vevőhöz történő eljuttatásához közvetlenül kapcsolódó költségek különbségeit, amennyiben a felszámított árak az ilyen költségeket tartalmazzák. A rendelkezés nem terjed ki a két kapcsolatban álló fél közötti fuvarozás költségeire, amelyek a rendelkezésre álló adatok alapján nem jelennek meg a független vevőnek felszámított árban. A Bizottság ezért elutasította ezt az igényt.

(209)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatala után az exportáló gyártó új adatsort nyújtott be a kapcsolatban álló importőrök értékesítéseire vonatkozóan. Az adatsort a Bizottság ezt követően ellenőrizte. Az új adatok befolyásolták a tájékoztató dokumentumban eredetileg meghatározott dömpingszámítást.

(210)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban az exportáló gyártó esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(211)

Ukrajna nagymértékben együttműködött, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes kivitel több mint 95 %-át az együttműködő exportáló gyártó kivitele tette ki. Ennek alapján a Bizottság az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetet ugyanazon a szinten állapította meg, mint az egyetlen exportáló gyártó esetében.

(212)

A dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(213)

Az Unión belül 17 vállalat szolgáltatott termelési és értékesítési adatokat a legitimációs szakaszban, és jelezte, hogy a vizsgálati időszak alatt gyártotta a hasonló terméket. A panaszból rendelkezésre álló információk alapján e 17 vállalat a hasonló termék uniós termelésének mintegy 90 %-át adja.

(214)

A vizsgálati időszak alatt a szóban forgó 17 vállalat mellett még öt másik vállalat foglalkozott a hasonló termék gyártásával.

(215)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az Ilva olaszországi gyártó adatainak figyelembevétele az említett vállalat sajátos helyzetére tekintettel (13) torzítja a teljes uniós acélágazatot ért kárról alkotott képet, ezért az említett olaszországi gyártó adatait figyelmen kívül kell hagyni. Az alaprendelet 4. cikkének 1. pontja szerint azonban az „uniós gazdasági ágazat” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a hasonló termékek uniós gyártóinak összességére vagy azok jelentős hányadára vonatkozik. Mivel a Bizottságnak nem volt oka arra, hogy elemzését a gyártók jelentős hányadára korlátozza, a teljes ágazatot kellett vizsgálnia, amelybe az Ilva is beletartozik. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(216)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés mintegy 72,9 millió tonna volt. Ezt az adatot a Bizottság a panaszostól és az összes ismert uniós gyártótól származó információk alapján állapította meg. A (7) preambulumbekezdésben említettek szerint hat uniós gyártót vettek fel a mintába, amelyek a hasonló termék teljes uniós termelésének több mint 45 %-át képviselték. A Bizottság megállapította, hogy a minta reprezentatív.

(217)

Az uniós gyártók üzleti modellje és vertikális integrációjuk foka eltér. Ennek ellenére az uniós gazdasági ágazat összességében – miként azt a (219) preambulumbekezdés részletesen kifejti – magas fokú vertikális integrációval rendelkező ágazatként jellemezhető.

(218)

A fenti (45) preambulumbekezdésben említett módon az érintett termék több KN-kód, egyebek mellett bizonyos ex kódok alá tartozik. Az uniós felhasználás alábecslésének elkerülése érdekében, illetve tekintettel e kódoknak a teljes felhasználásra gyakorolt nyilvánvalóan elhanyagolható hatására, az uniós felhasználás számítása az ex KN-kódok behozatali volumenét teljeskörűen figyelembe veszi.

(219)

mivel az uniós gazdasági ágazat jobbára vertikálisan integrált, az érintett termék pedig többféle, hozzáadott értéket képviselő feldolgozóipari termék – többek között a hidegen hengerelt termékek – gyártásának elsődleges nyersanyagaként szolgál, a kötött és a szabadpiaci felhasználást külön elemezték.

(220)

A kötött és a szabadpiac közötti különbségtétel releváns a kárelemzés szempontjából. Emellett a transzferárakat a kötött piacon a csoportokon belül, különböző árpolitikák alapján határozzák meg. Ezzel szemben az uniós szabadpiacra szánt termelés közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával, és az árak szabadpiaci árak.

(221)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött a hasonló termékkel kapcsolatos teljes tevékenységre vonatkozóan és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e. A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt az uniós gyártók teljes termelésének mintegy 58 %-át belső felhasználásra szánták.

(222)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a szerbiai exportáló gyártó megjegyezte, hogy az érintett termék szabadpiaci felhasználása 2015 és a vizsgálati időszak között több mint 1,2 millió tonnával csökkent, továbbá azt, hogy ez 2015 második félévében hatalmas mértékű visszaesésre utal az uniós felhasználásban. A gyártó ezért annak részletesebb vizsgálatát kérte a Bizottságtól, hogy az uniós gazdasági ágazat által a szabadpiaci értékesítésre vonatkozóan szolgáltatott adatok ténylegesen megfelelnek-e a valóságnak.

(223)

A Bizottság elemezte az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott értékesítési és felhasználási adatokat, és megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat által a szabadpiaci felhasználásra vonatkozóan szolgáltatott adatok pontosak és megbízhatók.

(224)

A Bizottság az uniós belső felhasználást az Unióban működő összes ismert gyártó általi belső felhasználás és az uniós piacon általuk végzett kötött értékesítés alapján állapította meg. Ezek alapján az uniós belső felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Belső felhasználás az uniós piacon (tonna)

(225)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós belső felhasználás az uniós piacon stabil volt.

(226)

A Bizottság az uniós szabadpiaci felhasználást a) az Unióban működő összes ismert gyártó által az uniós piacon végzett értékesítés és b) az összes harmadik országból az Unióba irányuló, az Eurostat által jelentett behozatal alapján határozta meg, az érintett országokban működő együttműködő exportáló gyártók által benyújtott adatokat is figyelembe véve. Ezek alapján az uniós szabadpiaci felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Szabadpiaci felhasználás (tonna)

(227)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós szabadpiaci felhasználás mintegy 5 %-kal nőtt. A növekedés mindenekelőtt a feldolgozóiparban jelentkező gazdasági fellendülésének tudható be.

(228)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó érintett termék behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban összesítve kell-e értékelni.

(229)

A rendelkezés szerint a több országból érkező behozatalt csak akkor lehet összesítve értékelni, ha megállapítást nyer, hogy:

(230)

Az érintett országokból érkező behozatallal kapcsolatban megállapított dömpingkülönbözeteket a fenti 3. szakasz (Dömping) sorolja fel. E dömpingkülönbözetek mindegyike meghaladja az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott csekély mértékű különbözetet.

(231)

A Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatal volumene az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében nem volt elhanyagolható. A vizsgálati időszakban az alábbi 3. táblázatban említettek szerint Brazília 1,79 %-os, Irán 3,32 %-os, Oroszország 4,29 %-os, Ukrajna pedig 3,17 %-os piaci részesedéssel rendelkezett.

(232)

Ezzel szemben a Szerbiából érkező behozatal volumene az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében elhanyagolhatónak minősült. Sőt, a Szerbiából érkező behozatal volumene a 2015. évi 427 558 tonnáról a vizsgálati időszakban mintegy 354 000 tonnára csökkent, amely csupán 1,04 %-os piaci részesedésnek felel meg. A Bizottság gyakorlata az, hogy elhanyagolhatónak tekinti azt a piaci részesedést, amely a megindítási szakaszban nem éri el az alaprendeletben megállapított 1 %-os küszöbértéket. A jelen ügyben azonban a Bizottság megállapította, hogy még az 1,04 %-os piaci részesedés is elhanyagolható, mivel a 0,04 %-os eltérés nem tekinthető jelentősnek, különösen annak figyelembevételével, hogy a Szerbiából érkező behozatal volumene arányaiban jelentősen kisebb a négy másik ország mindegyikéből érkező behozatalnál. A Szerbiából érkező behozatal volumene voltaképpen nem egészen a fele a második legalacsonyabb behozatali volumennel rendelkező Brazíliából érkező behozatalénak.

3. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(233)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően, valamint a 2017. július 27-i meghallgatás során a panaszos azzal érvelt, hogy a Szerbiából érkező behozatalt összesítve kell értékelni a négy másik országból érkező behozatallal, mivel a Szerbiából érkező behozatal meghaladta az 1 %-os csekély mértékű szintet. Álláspontja szerint az 1 %-os küszöbérték esetében nem tehető kivétel függetlenül attól, hogy az attól való eltérés milyen kis mértékű.

(234)

A Bizottság ezt az állítást elutasította. Az arra vonatkozó döntés során, hogy indokolt-e a behozatal összesített értékelése, az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt összes szempontot figyelembe kell venni. Az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése nem rendelt meghatározott súlyt e szempontok egyikéhez sem. Igaz, hogy egy adott országból érkező behozatal nem összesíthető, ha annak volumene elhanyagolható, ennek ellenkezője viszont nem jelenti azt, hogy az összesítés ebből kifolyólag kötelező lenne. Ezenfelül az alaprendelet nem határoz meg konkrét elhanyagolhatósági küszöbértéket. Az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése támpontul szolgálhat ugyan a behozatali volumen elhanyagolható szintjének megállapításához, a 3. cikk (4) bekezdése ugyanakkor hivatkozás útján nem tartalmazza e küszöbértékeket. Sőt, a bekezdés megfogalmazása kellő rugalmasságot enged a Bizottságnak eseti elemzés elvégzésére, figyelembe véve azt, hogy a 0,04 %-os „többletvolumen” nem számottevő.

(235)

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a szerbiai exportárak eltérései az alábbi okokból tértek el a négy másik érintett ország exportáraitól:

4. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(236)

E tekintetben az ármeghatározás és az elhanyagolható volumen együttes figyelembevételével elmondható, hogy a szerbiai exportáló gyártó az érintett termék vonatkozásában inkább árkövető, mint ármeghatározó. Erre utal az is, hogy a 2015 és a vizsgálati időszak közötti szerbiai árcsökkenés arányaiban is kisebb a négy másik érintett országban tapasztalt árcsökkenéshez képest.

(237)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően, a 2017. július 27-i meghallgatás során (lásd a (33) preambulumbekezdést) a panaszos felkérte a Bizottság szolgálatait, hogy adja át az alákínálás és az áron aluli értékesítés szerb exportáló gyártóra vonatkozó adatait annak érdekében, hogy felülvizsgálhassa a Bizottságnak a (235) és (236) preambulumbekezdésben foglalt azon állításait, hogy a szerb exportáló gyártó inkább árkövető, mint ármeghatározó. A panaszos álláspontja szerint továbbá nincs bizonyíték arra, hogy Szerbia árkövető lenne.

(238)

A Bizottság megjegyzi, hogy a fentiekben az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal átlagárát hozta nyilvánosságra. Az adatok alapján a szerb importárak voltak a legmagasabbak 2013-ban (468 EUR/tonna), ahogyan a következő években is, egészen a vizsgálati időszak áráig (365 EUR/tonna). Ezenkívül a fenti 4. táblázat indexéből látható, hogy a 100 %-os referenciaévhez (2013) képest a szerb árak 78 %-ra csökkentek relatív értelemben, míg a másik négy ország esetében 75 %-ra (Brazília), 70 %-ra (Irán), 72 %-ra (Oroszország) és 74 %-ra (Ukrajna). A panaszos így felülvizsgálhatta a Bizottság azon megállapítását, hogy a szerb exportáló gyártó nem ármeghatározó hanem inkább árkövető volt mind az importár, mind annak 2013 és a vizsgálati időszak közötti viszonylagos csökkenése tekintetében. A Bizottság ennek értékeléséhez nem használt fel alákínálásra és áron aluli értékesítésre vonatkozó adatokat, mivel az alákínálásra és áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások csupán pillanatképet adnak a vizsgálati időszakról, így nem alkalmasak a többéves tendencián alapuló ár-összehasonlításhoz. Mivel a panaszos a fenti (235) és (236) preambulumbekezdésben foglalt állítások felülvizsgálatán túlmenően nem nevezett meg egyéb indokot arra, hogy miért szükséges az alákínálásra és áron aluli értékesítésre vonatkozó adatok végső nyilvánosságra hozatala, a Bizottság elutasította a kérést.

(239)

Tekintettel arra, hogy a panaszos nem vitatta a 4. táblázatban közölt adatokat, a Bizottság megerősítette azon megállapítását, hogy a szerb exportőr csak követte a mások által meghatározott ártendenciát, semmint ármeghatározóként agresszív árazási stratégiát követett volna.

(240)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Szerbiából érkező behozatal nem értékelhető a négy másik országból érkező behozatallal összesítve. Miután megállapítást nyert, hogy a Szerbiából érkező behozatal csekély mértékű, a Szerbiából származó melegen síkhengerelt acéltermékek behozatalával kapcsolatban nem szükséges védelmi intézkedés. Ennek megfelelően az alaprendelet 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban meg kell szüntetni a Szerbiából érkező behozatallal kapcsolatos vizsgálatot.

(241)

A Bizottság értékelte továbbá a négy másik érintett országból érkező dömpingelt behozatalok közötti verseny feltételeit, valamint a dömpingelt behozatalok és a hasonló termék közötti verseny feltételeit, és megállapította, hogy e feltételek hasonlóak voltak. A behozott termékek ugyanis egymással és az Unióban gyártott hasonló termékkel versenyeztek. A termékek egymással helyettesíthetőek, és azokat az Unióban hasonló értékesítési csatornákon keresztül forgalmazták, továbbá hasonló kategóriájú végfelhasználóknak értékesítették.

(242)

A vizsgálat megindítását követően több fél nyújtott be észrevételt az érintett országokból érkező behozatal hatásainak összesített értékelésével kapcsolatban. Ukrajna Európai Unió mellett működő képviselete, Oroszország ipari és kereskedelmi minisztériuma, valamint két brazíliai exportáló gyártó vitatta azt, hogy indokolt lenne az országából érkező behozatal összesített értékelése a többi vizsgált országból érkező behozatallal, és azt állította, hogy az országából érkező behozatal nem összesíthető a többi országéval. Ukrajna Európai Unió mellett működő képviselete azzal érvelt, hogy a többi országgal szemben az Ukrajnából érkező behozatali volumen a 2011–2016 közötti időszakban stabil volt, továbbá, hogy lényeges különbség van egyrészt az Ukrajnából érkező behozatal, másrészt a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Szerbiából érkező behozatal földrajzi szerkezete között. Oroszország ipari és kereskedelmi minisztériuma szerint teljeskörűen értékelni szükséges a verseny feltételeit. Az oroszországi exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a figyelembe vett időszakban a tőle érkező behozatal valójában csökkent, a tőle érkező behozatal részben kötött, csoporton belüli szállítás, amely így nem kerül az uniós szabadpiacra, továbbá, hogy az általa értékesített terméktípusok eltérőek. Ezenkívül az egyik brazíliai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy eltérő ártendencia jellemzi, továbbá, hogy a tőle érkező behozatal forgalmazása a négy másik érintett országból érkező behozatalhoz képest eltérő értékesítési csatornákon keresztül történik. Egy másik brazíliai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a Brazíliából érkező behozatal elhanyagolható, továbbá, hogy a Brazíliából érkező behozatalt a négy másik érintett országból érkező behozatalhoz képest volumen, piaci részesedés és ár tekintetében eltérő tendencia jellemzi.

(243)

A Bizottság elutasította ezeket az érveket. A figyelembe vett időszak alatt az Oroszországból és Ukrajnából az Unióba érkező behozatal abszolút volumen tekintetében bővült. Ezenfelül még ha a behozatal volumene csökkent volna is a figyelembe vett időszakban, ez nem szempont annak meghatározásában, hogy a behozatal volumene az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében elhanyagolható-e.

(244)

A Bizottság a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételeit az alábbi okokból hasonlónak értékelte.

(245)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatal hatásaival kapcsolatos összesített értékelés elvégzésének feltételei teljesülnek. Ennek megfelelően a Bizottság az említett behozatalokat a kármeghatározás céljából összesítetten vizsgálta.

(246)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Bizottsághoz több beadvány érkezett az érintett országok összesített értékelésével kapcsolatban, amelyekkel a Bizottság az alábbi preambulumbekezdésekben foglalkozik.

(247)

A panaszos azzal érvelt, hogy a Szerbiából érkező behozatal miatt hasonló kár érte az uniós gyártókat, mint a négy másik országból érkező behozatal esetében. Ezt illetően a panaszos arra hivatkozott, hogy a Szerbiából érkező behozatal 2013 és a vizsgálati időszak között abszolút volumen és piaci részesedés tekintetében egyaránt bővült, a szerbiai árak ugyanebben az időszakban szintén csökkentek, továbbá, hogy a Szerbiából érkező behozatalt a vizsgálati időszak alatt jelentős alákínálás jellemezte az uniós gyártókhoz képest. A panaszos azt állította továbbá, hogy a Szerbiából érkező behozatal piaci részesedése 1,04 %, amely éppen meghaladja az alaprendelet 5. cikke (7) bekezdésében megállapított 1 %-os küszöbértéket. A panaszos emellett a kijátszás potenciális kockázatára is hivatkozott, mivel az egyetlen szerbiai exportáló gyártó kínai anyavállalata a Szerbiával kapcsolatos vizsgálat megszűntetésével lehetőséget kap arra, hogy szerbiai leányvállalatán keresztül értékesítsen az Unióba.

(248)

A Bizottság az alábbi okokból elutasította azt az állítást, hogy a Szerbiából érkező behozatal miatt hasonló kár érte az uniós gyártókat, mint a négy másik országból érkező behozatal esetében.

(249)

Két, a mintában szereplő brazíliai exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy az alábbi két preambulumbekezdésben foglalt okokból nem indokolt a Brazíliából érkező behozatalnak az Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatallal összesített értékelése.

(250)

Egyikük azzal érvelt, hogy a Brazíliából érkező behozatal több mint egyharmada nem versenyez az Iránból, Oroszországból és Ukrajnából származó termékekkel, ami azt bizonyítja, hogy a Brazíliából érkező behozatal értékesítési csatornái eltérnek az Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatalétól. Az exportáló gyártó azzal érvelt továbbá, hogy Szerbiához hasonlóan a brazíliai árak lényegesen magasabbak voltak az iráni, orosz és ukrán átlagáraknál, továbbá, hogy a brazíliai exportáló gyártók szintén inkább árkövetők, mint ármeghatározók. Végül azt állította, hogy a brazíliai gyártók egyike sem kínált az uniós gazdasági ágazat árai alá.

(251)

A másik brazíliai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az összesített értékelés nem indokolt egyrészt – Szerbiához hasonlóan – az elhanyagolható brazil behozatali volumen miatt, másrészt az eltérő versenyfeltételek miatt. E tekintetben az elhanyagolható volumeneket illetően a brazíliai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy Brazília piaci részesedése az 1 %-os küszöbértéket csak 2015-től lépte túl, és a vizsgálati időszak alatt is csupán 1,79 %-ot tett ki. Behozatali volumene továbbá túl csekély ahhoz, hogy hozzájáruljon a kárhoz, így szintén nem tekinthető számottevőnek. Az eltérő versenyfeltételeket illetően arra hivatkozott, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett termék Brazíliából érkező behozatalának közel 60 %-át kapcsolatban álló európai vállalatok részére történő értékesítés vagy átadás tette ki, amely nem versenyzett közvetlenül a szabadpiacra szánt termékekkel, így versenyfeltételei is eltérőek voltak. Vitatta továbbá a Bizottságnak a tájékoztató dokumentumban foglalt azon állítását, hogy a Brazíliából érkező behozatal és a hasonló uniós termék egymással helyettesíthetők. Ezzel összefüggésben azzal érvelt, hogy a brazíliai exportáló gyártók elsősorban a melegen síkhengerelt acéltermékek kereskedelmi típusait exportálják, amelyek eltérő fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá végfelhasználásuk is eltérő az uniós gazdasági ágazat által értékesített termékekhez képest, amelyek között főként a melegen síkhengerelt acéltermékek csúcsminőségű típusai találhatók. Vitatta továbbá azt, hogy a brazíliai exportáló gyártók hasonló értékesítési csatornákkal rendelkeznének, mint a többi érintett ország exportáló gyártói. Azzal érvelt, hogy ezek a gyártók közvetlenül az uniós szabadpiac független vevőinek értékesítenek, szemben a Brazíliából érkező behozatal többségével. Végül az árakkal kapcsolatban hasonló észrevételt tett ahhoz, amelyet a másik brazíliai exportáló gyártó adott elő.

(252)

A Bizottság az alábbi megfontolásokból elutasította a mintában szereplő két brazíliai exportáló gyártó érveit.

(253)

Először is a Bizottság a felhasználás meghatározásakor a Brazíliából érkező teljes behozatalt vizsgálta attól függetlenül, hogy az tartalmazott-e csoporton belüli szállítást. Ennek oka, hogy ilyen behozatal hiányában a vállalatok a melegen síkhengerelt acéltermékeket valószínűleg az uniós szabadpiacon elérhető egyéb forrásokból, többek között az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék formájában szerezték volna be.

(254)

Másodszor: Brazília értékesítési csatornái az értékesítések egy részét tekintve nem különböznek Irán, Oroszország és Ukrajna értékesítési csatornáitól. Brazília, Irán, Oroszország és Ukrajna valamennyi együttműködő gyártója hasonló értékesítési csatornát működtet, és az értékesítést vagy közvetlenül, vagy a vele az Unión belül vagy azon kívül kapcsolatban álló kereskedőn/importőrön keresztül végzi. Ezenkívül azt az érvet illetően, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett termék Brazíliából érkező behozatalának 60 %-át kapcsolatban álló európai vállalatok részére történő értékesítés vagy átadás tette ki, amely nem versenyzett közvetlenül a szabadpiacra szánt termékekkel, így versenyfeltételei is eltérőek voltak, a következők mondhatók el. Az érintett termék oroszországi exportáló gyártóktól érkező behozatalát részben kapcsolatban álló európai vállalatok részére további feldolgozás céljából történő értékesítés tette ki. Következésképpen ezek az exportáló gyártók azonos versenyfeltételekkel szembesülnek.

(255)

Harmadszor: a 4. táblázatban foglaltaknak megfelelően a Bizottság megállapította, hogy a brazíliai árak magasabbak mint az Irán, Oroszország és Ukrajna által alkalmazott átlagárak. Ettől függetlenül a 4. táblázatból látható az is, hogy a figyelembe vett időszak alatt, tehát a 2013., 2014. és 2015. évben és a vizsgálati időszak alatt a brazíliai árak következetesen alacsonyabbak voltak a szerbiai importáraknál.

(256)

Negyedszer: azon érvet illetően, hogy a brazíliai exportáló gyártók szintén inkább árkövetők mint ármeghatározók, a szerbiai exportáló gyártó árát a Bizottság az elhanyagolható exportvolumennel együttesen értékelte. Emiatt Brazíliára vonatkozóan nem vonható le ugyanez a következtetés.

(257)

Ötödször: a volumeneket illetően a 3. táblázatban foglaltak szerint a Brazíliából érkező import a vizsgálati időszak alatt 608 541 tonna volt, szemben a Szerbiából érkező 354 145 tonnával. Ennek megfelelően a Brazíliából származó melegen síkhengerelt acéltermékek behozatali volumene több mint 70 %-kal magasabb volt a Szerbiából érkező behozatalnál, és Szerbia 1,04 %-os piaci részesedésével szemben 1,79 %-os részesedésnek felelt meg. Következésképpen a Brazíliából érkező behozatal nem minősült elhanyagolhatónak.

(258)

Végül: a brazíliai exportáló gyártók eltérő termékösszetételére vonatkozó állítást illetően e gyártók termékei egyértelműen közvetlenül az uniós termékkel, valamint a más exportáló gyártók által előállított termékekkel versenyeztek. Az exportáló gyártó állításával szemben a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az érintett termék valamennyi típusát, ideértve a brazíliai exportáló gyártók által értékesített terméktípusokat az uniós gyártók is gyártották és értékesítették. E tekintetben a Bizottság figyelembe vette, hogy a három brazíliai exportáló gyártó által értékesített összes terméktípus több mint 99,9 %-át a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő uniós gyártók is értékesítették. Az összesített értékelés továbbá teljes országra és az érintett termék teljes körére kiterjedően készül ahelyett, hogy az érintett terméknek csak bizonyos típusát venné figyelembe.

(259)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CSN brazíliai exportáló gyártó megismételte, hogy a Brazíliából érkező behozatal értékesítési csatornái és importárai jelentősen eltérnek az Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatal áraitól. Az értékesítési csatornákat illetően megemlítette, hogy leányvállalata, a Lusosider nem kereskedő és nem egyszerű importőr, hanem a melegen síkhengerelt acéltermékek felhasználója. Érvelése szerint különösen az NLMK Europe helyzete eltérő a Lusosideréhez képest. Megemlítette továbbá, hogy a Lusosider nem fért hozzá könnyen az uniós piacon értékesített melegen síkhengerelt acéltermékekhez. Az importárakat tekintve megemlítette, hogy a Brazíliából érkező behozatal ártendenciája a Szerbiából érkező behozatal növekvő ártendenciáját követte.

(260)

A Bizottság elutasította az állításokat azok megalapozatlansága miatt. Az értékesítési csatornákat illetően voltak olyan, az NLMK-tól eltérő orosz anyavállalattal rendelkező lettországi és lengyelországi leányvállalatok, amelyek a vizsgálati időszakban részben az orosz anyavállalattól beszerzett melegen síkhengerelt acéltermékeket használták fel, illetve dolgozták fel bizonyos mértékig. Ezenfelül azon állítás ellenére, hogy a Lusosider nem fért hozzá könnyen az uniós piacon értékesített melegen síkhengerelt acéltermékekhez, a Bizottság egy meghallgatás során azt a tájékoztatást kapta, hogy a Lusosider a vizsgálati időszak alatt egyéb beszerzési forrásokkal is rendelkezett, többek között Törökországban, Tajvanon és Oroszországban. A Bizottságnak továbbá nem állnak rendelkezésére bizonyítékok arról, hogy az uniós gyártók ne lettek volna hajlandók szállítani a Lusosidernek, és erre vonatkozóan a Lusosider sem nyújtott be bizonyítékot. Az árakat illetően a Bizottság emlékeztet továbbá arra, hogy a figyelembe vett időszak alatt, tehát a 2013., 2014. és 2015. évben és a vizsgálati időszak alatt a brazíliai árak következetesen alacsonyabbak voltak a szerbiai importáraknál (lásd a (235) preambulumbekezdést). A Bizottság ezért nem fogadta el a brazil exportáló gyártó azon kérését, hogy a Brazíliából érkező behozatalt ne értékeljék a három másik országból érkező behozatallal összesítve.

(261)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a négy másik országra vonatkozóan a 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott összes követelmény teljesül, így a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatalt összesítve vizsgálta a kár megállapítása céljából.

(262)

A Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

5. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(263)

A fenti táblázat azt mutatja, hogy az érintett országokból érkező behozatal abszolút volumen tekintetében jelentősen növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Ezzel párhuzamosan csaknem 5 százalékponttal nőtt az Unióba irányuló behozataluk teljes piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt (a 2013. évi 7,45 %-ról 12,57 %-ra, ami 69 %-os növekedésnek felel meg).

(264)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. A Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából az Unióba irányuló behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

6. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(265)

Az érintett országokból érkező behozatal átlagárai a 2013. évi 442 EUR/tonnáról a vizsgálati időszak alatti 323 EUR/tonnára csökkentek. A figyelembe vett időszak alatt a dömpingelt behozatal átlagos egységára 27 %-os csökkenést mutatott.

(266)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

(267)

Az árakat terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, a kedvezmények és árengedmények levonása után hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét az uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki. A legjelentősebb kiigazítások a leszállítási költségekhez (a mintában szereplő uniós gyártónként 3,4 % és 8,9 % közötti kiigazítások), a hitelköltségekhez (0,1–0,4 %), illetve az árengedményekhez (0,1–2 %) kapcsolódtak.

(268)

A (16) preambulumbekezdésben említettek szerint mindössze egy független importőr válaszolt a kérdőívre. Az ennél a független importőrnél tartott ellenőrzés során gyűjtött bizonyítékok alapján ehhez még behozatal utáni költségként hozzáadódott 7 EUR/tonna.

(269)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók többségétől érkező dömpingelt behozatal esetében az áralákínálás 8,45–17,74 % volt az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest (lásd az alábbi táblázatot). A Bizottság nem minden brazíliai vállalat esetében állapított meg alákínálást.

7. táblázat

Alákínálási különbözetek

(270)

A tájékoztató dokumentum közzétételét követően a panaszos és az iráni exportáló gyártó ellentmondásra hívta fel a figyelmet a tájékoztató dokumentumban és a tájékoztató dokumentum egyik mellékletében foglalt információk között. A dokumentum szerint az iráni vállalatnál nem állapítottak meg alákínálást, míg az egyik vonatkozó melléklet ugyanannál a vállalatnál 8,45 %-os alákínálási különbözetet mutatott ki.

(271)

Ezen észrevételekre reagálva a Bizottság megerősíti, hogy a tájékoztató dokumentum tévesen hivatkozott az iráni vállalatra, és a mellékletben közölt alákínálási különbözet a helyes.

(272)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az Usiminas brazíliai exportáló gyártó azt állította, hogy az alaprendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése előírja, hogy a Bizottság érdemben vizsgálja a dömpingelt behozatal árhatását, és mérlegelje, hogy lényeges áralákínálásra került-e sor. A vizsgálat nem korlátozódhat egyszerű matematikai összehasonlításra: dinamikusan értékelnie kell az árak alakulását, valamint a dömpingelt behozatal árai és a belföldi hasonló termék árai közötti kapcsolatban az időszak alatt megfigyelhető tendenciákat.

(273)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. Először a (295) preambulumbekezdésben foglalt táblázatban közölte az uniós gyártók által felszámított uniós szabadpiaci értékesítési egységárak súlyozott átlagát. Ezután a (297) preambulumbekezdésben említettek szerint megállapította, hogy az uniós gyártók kénytelenek voltak követni a lefelé tartó árspirált, és értékesítési áraikat jelentős mértékben csökkenteni, különösen 2015 során és a vizsgálati időszakban. Mivel az érintett termék alapanyag, az uniós gyártók kénytelenek voltak követni a lefelé tartó árspirált. A (387) preambulumbekezdés hasonló megállapításokat tartalmaz a Bizottság részéről. Ezenkívül hivatkozik az egyéb tényezőkre vonatkozóan végzett elemzésére, amelyek sem önmagukban, sem együttesen nem szüntették meg a dömpingelt behozatalok közötti ok-okozati összefüggést (lásd a (390) preambulumbekezdést). A Bizottság elemzése tehát nem szorítkozott egyszerű matematikai összehasonlításra. Végül, de nem utolsósorban sem a brazíliai exportáló gyártó nem fogalmazott meg, sem a Bizottság nem ismer arra vonatkozó érvet, hogy a kiegészítő vizsgálattal az érintett termék nyersanyag jellegére tekintettel miért válnának jelentőségteljesebbé az alákínálás elemzésének eredményei.

(274)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(275)

A makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, készletek, növekedés, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözetek nagysága) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelték. Az értékelés a panaszos által benyújtott információkon alapult, amelyeket az uniós gyártók által szolgáltatott adatok és a rendelkezésre álló hivatalos statisztikák (Eurostat) adatainak egybevetésével ellenőriztek.

(276)

A mikrogazdasági mutatók (értékesítési árak, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, bérek és termelési költség) elemzését a mintában szereplő uniós gyártók szintjén végezték. Az értékelés a tőlük származó, megfelelően ellenőrzött információkon alapult.

(277)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött az érintett termék teljes termelésére vonatkozóan és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e. Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó néhány kármutató esetében a Bizottság külön elemezte a szabad- és a kötött piaccal kapcsolatos adatokat, majd összehasonlító elemzést végzett. E tényezők a következők: értékesítés, piaci részesedés, egységárak, egységköltség, jövedelmezőség és pénzforgalom. Ugyanakkor más gazdasági mutatók elemzésének csak a teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználást is magában foglaló – tevékenységre vonatkoztatva volt értelme. E tényezők a következők: termelés, kapacitás, kapacitáskihasználás, beruházások, a beruházások megtérülése, foglalkoztatás, termelékenység, készletek és munkaerőköltségek. E tényezők tekintetében a Bizottság csak az uniós gazdasági ágazat teljes tevékenységére vonatkozóan végezhet érdemi vizsgálatot. Az elemzés megfelel az uniós bíróságok és a WTO ítélkezési gyakorlatának. (14)

(278)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(279)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési volumene kismértékben, mintegy 1,7 millió tonnával csökkent (– 2 %).

(280)

A kapacitásra vonatkozóan bejelentett adatok a műszaki kapacitásra vonatkoznak, amelynek értelmében – az iparág által szokványosnak tekintett – kiigazításokat, így az üzemeltetés indítását, a karbantartást, a szűk keresztmetszeteket és egyéb szokásos leállásokat figyelembe vették. A figyelembe vett időszak alatt a termelési kapacitás csökkent, aminek hátterében a belgiumi és olaszországi termelési kapacitás csökkenése állt.

(281)

A figyelembe vett időszak alatt a kapacitáskihasználás viszonylag stabil volt, 74,1 % és 76,2 % között változott.

(282)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

9. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés (szabadpiac)

(283)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene a figyelembe vett időszak alatt 5 %-kal, 27,5 millió tonnáról 26 millió tonnára csökkent.

(284)

Az uniós gazdasági ágazat uniós felhasználáson belüli piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt több mint 8 százalékpontot, 85,1 %-ról 76,7 %-ra esett vissza. Az uniós szabadpiaci értékesítési volumen visszaesése, valamint az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése időben egybeesett az uniós szabadpiaci felhasználás bővülésével, ami az uniós acélgyártók romló versenyhelyzetére utal.

(285)

A figyelembe vett időszakban az uniós kötött piac esetében a volumen, illetve a piaci részesedés a következőképpen alakult:

10. táblázat

Kötött uniós piaci volumen és piaci részesedés

(286)

Az uniós gazdasági ágazat (uniós piaci kötött átadás és kötött értékesítés alkotta) kötött piaci volumene az uniós piacon abszolút értékben viszonylag stabil volt a figyelembe vett időszak alatt.

(287)

Az uniós gazdasági ágazat (teljes termelés százalékában kifejezett) belső felhasználása a figyelembe vett időszakban kismértékben bővült, a 2013. évi 56,9 %-hoz képest a vizsgálati időszak alatt 58,2 % volt.

(288)

A foglalkoztatás számítása kizárólag azon alkalmazottakat vette figyelembe, akiknek tevékenysége az uniós gyártók különböző acélműveiben közvetlenül kapcsolódott a hasonló termékhez. E módszer pontos, aránylag könnyen meghatározható adatokat eredményezett.

(289)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

11. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(290)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje a figyelembe vett időszak alatt visszaesett. A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a visszaesést annak igénye okozta, hogy visszafogják a termelési költségeket és növeljék a hatékonyságot a dömpingelt behozatal jelentette növekvő piaci versenyre tekintettel. Ennek következtében a figyelembe vett időszak alatt a munkaerő – a közvetett foglalkoztatást nem számítva – 5 %-kal csökkent. Emiatt, illetve a termelési volumen figyelembe vett időszak alatti kismértékű visszaesése (– 2 %) ellenére az uniós gazdasági ágazat – egy alkalmazottra jutó éves termeléseként számított – munkaerő-termelékenysége emelkedett (+ 3 %). Mindez azt bizonyítja, hogy versenyképességének megtartása érdekében az uniós gazdasági ágazat megpróbált alkalmazkodni a változó piaci viszonyokhoz.

(291)

Az uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Készletek

(292)

Az uniós gazdasági ágazat a hasonló termék legtöbb típusát konkrét felhasználói megrendelésre gyártja. A készletek ezért ezen ágazat esetében nem minősültek meghatározó kármutatónak. Ezt a termelés százalékában kifejezett zárókészletek változásának elemzése is alátámasztja. Miként az a fentiekből is kitűnik, e mutató viszonylag stabilan a termelési volumen 3,4 %–3,7 %-a körüli szinten maradt.

(293)

A Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatallal kapcsolatos valamennyi dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. Figyelembe véve a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatal volumenét és árait, a ténylegesen magas dömpingkülönbözetek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem volt elhanyagolható.

(294)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós (szabadpiaci) felhasználás mintegy 5 %-kal nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat uniós szabadpiaci értékesítési volumene 5 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat tehát vesztett piaci részesedéséből, szemben a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatallal, amelynek piaci részesedése jelentősen nőtt a figyelembe vett időszak alatt.

(295)

Az uniós gyártók által felszámított uniós szabadpiaci értékesítési egységárak súlyozott átlaga a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

13. táblázat

Értékesítési árak az uniós szabadpiacon

(296)

A fenti táblázat az értékesítési egységárnak a hozzá tartozó termelési költséghez viszonyított, uniós szabadpiaci változását mutatja. Az értékesítési árak átlagosan a termelési egységköltségnél alacsonyabbak voltak, leszámítva a 2014. évet, amikor az uniós piac élénkülni kezdett, és a másik négy érintett országból érkező behozatal piaci részesedése a vizsgálati időszakban tapasztaltnál mélyebb szintet ért el.

(297)

A 2014. év kivételével a termelés költsége általában meghaladta a csökkenő értékesítési árakat. Az uniós gyártók annak érdekében, hogy piaci részesedésük ne zsugorodjon tovább, valamint arra tekintettel, hogy az érintett termék nyersanyag, kénytelenek voltak követni a lefelé tartó árspirált, és értékesítési áraikat jelentős mértékben csökkenteni, különösen 2015 során és a vizsgálati időszakban. Mivel az érintett termék alapanyag, az uniós gyártók kénytelenek voltak követni a lefelé tartó árspirált.

(298)

A mintában szereplő gyártók a belső felhasználásra szánt egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékeket további feldolgozásra különböző árpolitikák alapján megállapított transzferárakon adják át, illetve értékesítik egymásnak (kötött átadás esetében főként beszerzési áron, kötött értékesítés esetén transzferáron). A belső felhasználás tekintetében érvényesített árak alakulása alapján ezért nem lehet érdemi következtetéseket levonni.

(299)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt:

14. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(300)

Az alkalmazottankénti átlagbér a figyelembe vett időszak alatt 4 %-kal nőtt.

(301)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

15. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(302)

A Bizottság az uniós gyártók jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy a hasonló termék uniós szabadpiaci értékesítéséből származó adózás előtti nettó veszteséget az ezen értékesítésekből származó forgalom százalékos arányában fejezte ki.

(303)

A figyelembe vett időszakban a jövedelmezőség romlott: az uniós gyártók a 2014. év kivételével valamennyi időszakban veszteséget szenvedtek el. Amíg a 2013. évi veszteségek részint az euróövezeti adósságválság következményeivel magyarázhatók, az uniós acélgyártók 2014-ben és a 2015. év első félévében már képesek voltak valamelyest javítani helyzetükön. A (295) preambulumbekezdésben található táblázatban látható módon az értékesítési egységár a figyelembe vett időszak alatt 23 %-kal csökkent azon erőteljes árnyomás hatására, amelyet 2015 második félévétől a dömpingelt behozatal fejtett ki. Ez a vizsgálati időszak alatt jelentős, 7,8 %-os veszteséget eredményezett, amely a legrosszabb eredmény a figyelembe vett időszak alatt.

(304)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom a jövedelmezőséghez hasonló csökkenő tendenciát mutatott, és fenntarthatatlan mértékben negatívvá vált.

(305)

A figyelembe vett időszak alatt elszenvedett veszteségek ellenére a beruházások értéke (ideértve egyes termelőeszközök cseréjét is) a figyelembe vett időszak valamennyi évében meghaladta a 240 millió EUR-t. Ennek ellenére a beruházások volumene az időszak egészében viszonylag alacsony maradt, mivel a figyelembe vett időszak alatt elszenvedett veszteségek (a 2014. évi kisebb nyereséget leszámítva) a tőkebevonási képességet is befolyásolták.

(306)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség (vagy veszteség). Az elszenvedett veszteségek miatt a beruházások megtérülése a figyelembe vett időszak alatt a 2014. év kivételével negatív volt.

(307)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a két oroszországi exportáló gyártó, az MKK csoport és a Severstal csoport, valamint Oroszország gazdasági fejlődésért felelős minisztériuma beadványában azt állította, hogy a Bizottság a mikrogazdasági mutatókra vonatkozó elemzésében nem vette megfelelően figyelembe a kötött piac tényezőjét. Az oroszországi exportáló gyártók megjegyezték, hogy a Bizottság a mikrogazdasági mutatókat csak a szabadpiac vonatkozásában elemezte, amely a piac kisebb, az érintett termék uniós termelésének csak 41,8–43,1 %-át kitevő szegmense. Állításuk szerint a mikrogazdasági mutatóknak a kizárólag az uniós szabadpiacra szorítkozó vizsgálata vélhetően kedvezőtlenebb képet fest, mint a hasonló termék teljes uniós piacával kapcsolatos vizsgálat. Ennek kapcsán hivatkoztak a WTO Fellebbezési Testületének jelentésére (Egyesült Államok – Dömpingellenes intézkedések egyes Japánból származó, melegen hengerelt acéltermékekre)  (15), amely nézetük szerint előírja, hogy a mikrogazdasági mutatók kiegyensúlyozott és tárgyszerű vizsgálatának egyaránt ki kell terjednie a szabad és a kötött piacra.

(308)

A Bizottság elutasította azt az állítást, hogy nem végzett kiegyensúlyozott és tárgyszerű, a szabad és a kötött piacra egyaránt kiterjedő vizsgálatot a mikrogazdasági mutatókra vonatkozóan.

(309)

Először is a (277) preambulumbekezdésben bemutatta módszertanát, ennek keretében pedig ismertette, hogy milyen módon és mikor tett különbséget a szabad és kötött piacra vonatkozó adatok között.

(310)

Másodszor: nem helytálló az az állítás, hogy Bizottság nem a WTO Fellebbezési Testületének jelentésével összhangban járt el. A Bizottság az elemzése során nem hagyta figyelmen kívül a kötött piacot. Adatokat közölt a kötött piacra vonatkozóan, és azokat indokolt esetben figyelembe vette elemzésében (e tekintetben lásd a (224)–(225) és a (285)–(287) preambulumbekezdést).

(311)

Harmadszor: ebben az ügyben az alábbi táblázatban látható módon a kötött piac nagy részét (a vizsgálati időszak alatt közel 87 %-át) kötött átadások tették ki.

16. táblázat

A kötött átadások és kötött értékesítések megoszlása

(312)

A belső átadások nem kerülnek a szabadpiacra, mert a terméket integrált gyártó integrált folyamat keretében használja fel további feldolgozás, átalakítás vagy összeszerelés céljából. A belső átadások jellemzője, hogy kereskedelmi számla kibocsátására nem kerül sor, továbbá a kötött értékesítéssel szemben az integrált gyártó/felhasználó nem elkülönült jogalany. Ennek eredményeképpen e kötött átadásoknál nincs értékesítési ár.

(313)

Ezenfelül e kötött átadások esetében igen körülményes a jövedelmezőség vagy a beruházások megtérülésének megállapítása, mivel a kötött átadásra kerülő terméktípusokból belső folyamat keretében, további feldolgozás során feldolgozóipari acéltermékek készülnek, amelyről értékesítési számlát nem bocsátanak ki (ami viszont a bevétel meghatározásához elengedhetetlen, és a nyereség megállapításának egyik alapvető eleme).

(314)

Ettől függetlenül a (41) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a melegen síkhengerelt acéltermékek különféle típusai elsődleges nyersanyagként szolgálnak többféle, hozzáadott értéket képviselő feldolgozóipari acéltermék – így a hidegen síkhengerelt (16) és bevont acéltermékek – gyártásához. E tekintetben a Kínai Népköztársaságból és az Oroszországi Föderációból származó hidegen síkhengerelt acéltermékekkel kapcsolatos ideiglenes rendelet úgy rendelkezik, hogy „[a]z uniós gazdasági ágazat szabadpiaci pozíciója […] jelentősen meggyengült a figyelembe vett időszakban, mivel 2012-től kezdődően veszteségeket halmozott fel. Az uniós szabadpiacon az értékesítési volumen 14 %-kal csökkent, és miközben a termelési költségek mindössze 16 %-kal csökkentek, az értékesítési egységárak 19 %-kal estek vissza. Az uniós gazdasági ágazat ráadásul piaci részesedést vesztett az érintett országokból származó behozatallal szemben, és mivel a beruházások folyamatosan negatív megtérülést eredményeztek, kénytelen volt visszafogni a beruházásokat.  (17)” Az e preambulumbekezdésben levont következtetés megerősítést nyert a végleges szakaszban (18), és továbbra is releváns. A hidegen síkhengerelt acéltermékekkel kapcsolatos ügy vizsgálati időszaka (19) megelőzte a jelen ügy vizsgálati időszakát. Mindazonáltal az eltérő vizsgálati időszak ellenére a fenti mutatók a szabadpiachoz hasonlóan kedvezőtlen képet festenek a hidegen síkhengerelt acéltermékekről, amelyek a melegen síkhengerelt acéltermékek kötött átadásainak és értékesítéseinek felhasználását követő első feldolgozóipari piacot alkotják.

(315)

Következésképpen a fenti érvek alapján a Bizottság elutasította az oroszországi exportáló gyártók és Oroszország gazdasági fejlődésért felelős minisztériumának állításait, és megerősíti, hogy kellő gondossággal eljárva mindkét piacot megfelelően vizsgálta.

(316)

Annak ellenére, hogy a figyelembe vett időszak alatt a költségek mérséklésével (például a heti munkaórák csökkentésével), valamint a termelési költségek szigorú szabályozásával az uniós gazdasági ágazat konkrét intézkedéseket tett a hatékonyság javítása érdekében, az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete jelentős mértékben romlott: a veszteségek a 2013. évi – 2,7 %-hoz képest a vizsgálati időszak alatt elérték a – 7,8 %-ot. Ennek következtében – a 2014. év kivételével – a figyelembe vett időszak alatt veszteségek halmozódtak fel.

(317)

Ráadásul az uniós szabadpiaci felhasználás 5 %-os bővülése ellenére az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 5 %-kal csökkent, az értékesítési egységárak több mint 20 %-kal mérséklődtek, a termelés pedig 2 %-kal visszaesett. Mindemellett a foglalkoztatottság 5 %-kal csökkent. Ennek következtében a többi kármutató is romlott.

(318)

A 2013. évi euróövezeti adósságválság következménye negatív hatással volt a 2013. évi jövedelmezőségre, amelyet 2014-ben szerény fellendülés követett. Ezután a jelen ügy sajátos körülményeiből adódóan az uniós gyártók – főként 2015 második félévétől kezdve – bekerülési költség alatt értékesítették az érintett terméket annak érdekében, hogy megőrizhessék piaci részesedésüket. A négy érintett ország valamennyi exportáló gyártója dömpingáron értékesített, áraikkal az esetek többségében az uniós acélgyártók árai alá kínáltak, így jelentős nyomást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési áraira.

(319)

A figyelembe vett időszak alatt a fent említett tényezők következtében elszenvedett veszteségek miatt az olyan egyéb mutatók, mint például a pénzforgalom vagy a beruházások megtérülése ugyanazt a csökkenő tendenciát követték, mint a jövedelmezőség.

(320)

A tájékoztató dokumentum nyilvánosságra hozatalával az érdekelt felek tájékoztatást kaptak a Bizottság azon következtetéséről, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében, továbbá lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(321)

Az oroszországi exportáló gyártók (az MKK csoport és a Severstal csoport), valamint Oroszország gazdasági fejlődésért felelős minisztériuma azt állította, hogy a jelen eljárásban a Bizottság nem állapíthat meg jelentős kárt, mivel a Kínával kapcsolatos eljárás (20) a kár szempontjából lényeges tendenciák és az ok-okozati összefüggés értékelése során azonos érintett terméket és pontosan ugyanazokat a – 2016. júniusig, illetve 2016. szeptemberig terjedő – időszakokat vette figyelembe. Emiatt állításuk szerint a két eljárás közötti szoros kapcsolatból adódóan szükséges a két eljárás kárral és ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos megállapításainak összehangolása.

(322)

A brazíliai exportáló gyártó, az Usiminas szintén megkérdőjelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete a károkozás veszélyétől a jelentős kárig romlott volna mindössze hat hónap alatt, tekintettel arra, hogy a Kínával kapcsolatos eljárás és a jelen eljárás vizsgálati időszaka egyaránt 2015 második félévére terjedt ki. Ugyanezen okokból Oroszország gazdasági fejlődésért felelős minisztériuma szintén arra kérte a Bizottságot, hogy fontolja meg ismét az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár jelen eljárásban történő megállapítását.

(323)

Ezenkívül az Usiminas szerint több mutató valójában stabil volt vagy csak enyhén negatív tendenciát követett, így az uniós gazdasági ágazat által állítólagosan elszenvedett kár nem minősül jelentősnek. E tekintetben az exportáló gyártó az uniós termelés, az értékesítési volumen és a foglalkoztatás enyhe csökkenésére utalt. Ugyanez az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy a piaci részesedés csökkenése, bár jelentősebb mértékű, mégis csekély volt arra tekintettel, hogy az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszak alatt megőrizte domináns 76,7 %-os piaci részesedését.

(324)

A Bizottság elismerte, hogy a jelenlegi vizsgálat pontosan ugyanarra az érintett termékre és hasonló termékre vonatkozik, mint a Kínával kapcsolatos vizsgálatok.

(325)

A jelenlegi vizsgálat és a Kínával kapcsolatos vizsgálatok azonban nem azonos időszakot vesznek figyelembe a kár szempontjából lényeges tendenciák és az ok-okozati összefüggés értékelésekor. Először is a jelenlegi vizsgálat esetében a dömping és a kár vizsgálata a 2015. július 1-jétől2016. június 30-ig tartó időszakra, míg a kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2013. január 1-jétől2016. június 30-ig tartó időszakra terjed ki. A Kínával kapcsolatos vizsgálatokban a dömpingre, a támogatásra és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2015. január 1-jétől2015. december 31-ig tartó időszakra, míg a kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1-jétől 2015 végéig tartó időszakra terjedt ki. Bár a két vizsgálat vizsgálati időszaka között valóban van hat hónapos átfedés (2015. július 1-jétől2015. december 31-ig), a dömping és a kár meghatározása a jelenlegi vizsgálat és a Kínával kapcsolatos vizsgálatok esetében eltérő vizsgálati időszak és figyelembe vett időszak alapján történt, illetve történik, és ezeket az időszakokat a Bizottság előzetesen, az alaprendelet irányadó rendelkezései alapján választotta meg és tette közzé az eljárás megindításáról szóló értesítésben. Ennek egyértelmű ismertetése megtalálható az (EU) 2017/649 bizottsági végrehajtási rendelet (21) (a továbbiakban: a Kínával kapcsolatos végleges rendelet) (115) preambulumbekezdésében, amely a következőket mondja ki: „A Bizottság nem találta lehetségesnek ebben az ügyben, hogy összesítse a dömpingelt behozatalokat a két vizsgálat összevonása révén. Az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében ismertetett koncepcióhoz, miszerint »egyszerre több […] behozatal[…] képezi a dömpingellenes vizsgálat tárgyát« az szükséges, hogy több behozatal ugyanannak a vizsgálatnak a tárgyát képezze, vagy hogy a behozatalok vizsgálatára két különböző, de párhuzamosan és ugyanabban vagy egymást többé-kevésbé átfedő vizsgálati időszakban kerüljön sor. Ebben a konkrét esetben a két vizsgálatot különböző vizsgálati időszakokban, mindössze 6 hónap átfedéssel folytatták le.”