12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/1

(1)

A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (2) mellékletét képező Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében intézkedéseket szükséges elfogadni egyes árucikkek besorolásáról.

(2)

A 316/91/EGK bizottsági rendelet (3) mellékletének 2. pontja a „krémesített kókuszdió” néven ismert fehér, pépes anyagot, amely általában konyhai használat céljára szolgál szószok stb. elkészítéséhez, és amelyet kókuszdiópép finomra őrlése és pasztőrözése útján nyernek, a Kombinált Nómenklatúra 2008 tarifaszáma alá sorolja be mint más módon elkészített, máshol nem említett diófélét. A terméknek a Kombinált Nómenklatúra 0801 vámtarifaszáma alatti besorolását a rendelet kizárta a pasztőrözés miatt, amely a 8. árucsoportba tartozó termékek esetében nem lehetséges.

(3)

A 2658/87/EGK rendelettel bevezetett Kombinált Nómenklatúra a nemzetközi Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeren (a továbbiakban: harmonizált rendszer) alapul, amelyet a Vámegyüttműködési Tanács (mai nevén: Vámigazgatások Világszervezete) állapított meg, és a Brüsszelben 1983. június 14-én megkötött nemzetközi egyezmény vezetett be, amely utóbbit az Unió részéről a 87/369/EGK tanácsi határozat (4) hagyta jóvá.

(4)

A harmonizált rendszer 8. árucsoportja 1992-ben a 3. a) megjegyzéssel egészült ki. Az ebbe az árucsoportba tartozó szárított diófélék esetében további tartósítás vagy stabilizálás céljára mérsékelt hőkezelést tesz lehetővé. A harmonizált rendszer archívuma szerint azonban eredetileg a „pasztörizálás” szót kívánták a megjegyzés szövegébe felvenni, amely helyett végül inkább az általánosabb „mérsékelt hőkezelés” kifejezés mellett döntöttek. Az Európai Unió Kombinált Nómenklatúrájának a 8. árucsoporttal kapcsolatos magyarázata (5) azonban uniós szinten tisztázta, hogy a szóban forgó árucsoportba tartozó szárított gyümölcsök és diófélék esetében egyéb eljárások mellett a pasztörizálás is megengedett.

(5)

Következésképpen indokolt a 316/91/EGK rendelet mellékletében szereplő táblázat 2. pontját elhagyni annak érdekében, hogy a szárított kókuszdióból készült termékek, így a mérsékelt hőkezelésnek alávetett krémesített kókuszdió tarifális besorolásai között ne legyenek eltérések, és a Kombinált Nómenklatúra alkalmazása az Unión belül egységes legyen.

(6)

Ezért a 316/91/EGK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/3

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2016. február 13-án vizsgálatot indított a varrat nélküli acélcsövek uniós gazdasági ágazatával foglalkozó védelmi bizottság (a továbbiakban: panaszos) által, a hasonló termék teljes uniós termelésének több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében 2016. január 4-én benyújtott panasz alapján. A panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(2)

A Bizottság 2016. november 12-én az (EU) 2016/1977 bizottsági rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó egyes varrat nélküli, kör keresztmetszetű, 406,4 mm-t meghaladó külső átmérőjű, vasból (de nem öntöttvasból) vagy acélból (de nem rozsdamentes acélból) készült csövek behozatalára.

(3)

Az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáló lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal) követően uniós gyártók, kínai exportáló gyártók és a kínai exportáló gyártók egy szervezete nyújtott be írásos beadványokat. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(4)

A Bizottság mérlegelte az érdekelt felek által tett észrevételeket, és az ideiglenes ténymegállapításokat indokolt esetben ezeknek megfelelően módosította.

(5)

A Bizottság valamennyi felet tájékoztatott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot tervez kivetni egyes varrat nélküli csövek behozatalára (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosított ahhoz, hogy megtegyék a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiket. Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben figyelembe vette.

(6)

Az ideiglenes rendelet (7)–(9) preambulumbekezdésében a Bizottság felkérte a feleket, hogy tegyenek észrevételeket a mintában szereplő egyik uniós gyártó reprezentativitásával kapcsolatban.

(7)

Egy kínai exportáló gyártó állításai szerint ezt az uniós gyártót ki kell zárni a mintából, mivel adatai torzítanák a teljes ágazatra vonatkozóan tett ténymegállapításokat. Egy másik kínai exportáló gyártó kiemelte, hogy mivel a Vallourec a legnagyobb vállalat a mintában, nem egyértelmű a minta uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos reprezentativitása. A panaszos érvei szerint a kínai gyártók egyre nagyobb mértékben vesznek részt az igényre szabott és felsőkategóriás termékekre irányuló versenyben is. Arra is rámutatott, hogy az olaj- és gázipari termékeket főként az Unión kívülre exportálják, így a termékskálák közötti különbségnek csak kis szerepe van az uniós piacon.

(8)

A Bizottság további adatokat kért, és újabb ellenőrző látogatást tett az uniós gyártó telephelyén. A ténymegállapítások azt mutatták, hogy az uniós gyártó terméktípusok szélesebb skáláját gyártja a mintában szereplő többi uniós gyártóhoz képest, de ez a széles termékskála – beleértve a villamosenergia-termeléshez, az olaj- és gáziparban, valamint az építőiparban használt csöveket is – a termékkörön belül marad. Mind az uniós gyártók, mind a kínai gyártók egyaránt foglalkoznak tömegcikkek és felsőkategóriás termékek gyártásával. A szóban forgó uniós gyártó nagy részét teszi ki az uniós termelésnek. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gyártó az uniós gazdasági ágazat részét képezi, és semmi nem indokolja a mintából való kizárását. A Bizottság – a (81), (84) és (146) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – költségkiigazítások és súlyozás révén kiküszöbölt minden olyan indokolatlan hatást, amelyet e vállalat egyedi helyzete gyakorolhatott a kárhelyzetre.

(9)

A kínai exportáló gyártók szervezete megismételte a vizsgálat megindításával szemben megfogalmazott korábbi észrevételeit, egyebek mellett azt, hogy ellenzi a vizsgálat megindítása előtti előzetes minta létrehozását. Azt is állította, hogy a panasz megalapozatlan, gyenge minőségű és feltételezéseken alapul, a termékkör túl széles és túlságosan különböző termékeket fog össze, továbbá túl sok elem kapott bizalmas minősítést.

(10)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az érdekelt feleknek lehetőségük volt észrevételeket tenni a mintában szereplő vállalatok előzetes kiválasztásával kapcsolatban. A Bizottság a kínai szervezet észrevételeit csak a határidő lejárta után kapta meg, amikorra is a minta már megerősítést nyert. Ebből következően a Bizottság elutasította az állítást. Ami a többi állítást illeti, a Bizottság rámutatott, hogy a panasz eljárási szakaszában még nem kellett rendelkezésre állniuk azoknak a dömpinggel és kárral kapcsolatos bizonyítékoknak, amelyekre az intézkedések bevezetéséhez szükség van. A Bizottság megvizsgálta a panasz bizalmas mellékleteire vonatkozó állításokat, és megerősítette a bizalmas kezelés indokoltságát. A kínai szervezet mindenesetre részletes választ kapott az eljárás megindításával szemben megfogalmazott állításaira.

(11)

A mintavételi eljárásra vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (10)–(13) preambulumbekezdésében tett ideiglenes ténymegállapításokat.

(12)

Az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdésében említetteknek megfelelően három, a mintában nem szereplő exportáló gyártó az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyéni dömpingkülönbözet megállapítását kérte. Az ideiglenes intézkedések kihirdetését követően azonban közülük kettő úgy döntött, hogy visszavonja az egyedi vizsgálat iránti kérelmét. A Zhejiang Gross Seamless Steel Tube Co., Ltd volt az egyetlen exportáló gyártó, amely megerősítette az egyedi vizsgálat iránti eredeti kérelmét.

(13)

Az exportáló gyártók egyike sem nyújtott be piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot a vizsgálat során. Következésképp a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (15) preambulumbekezdésében tett ténymegállapításokat.

(14)

Az ideiglenes rendelet (16) és (17) preambulumbekezdésében ismertetett kérdőíveken és látogatásokon túlmenően a Bizottság további kérdéseket küldött a panaszosnak és egy uniós gyártónak az ideiglenes rendeletben megállapított kárra és ok-okozati összefüggésre vonatkozó ellenőrzések elvégzése céljából. Ezenkívül egy kínai exportáló gyártó egyedi vizsgálattal kapcsolatos kérdőívet kapott.

(15)

A Bizottság ellenőrző látogatásokat végzett az alábbi felek telephelyein:

(16)

A kínai exportáló gyártók szervezete kifogásolta a figyelembe vett időszak kezdőpontját (2012), azt állítva, hogy a 2011-es év megfelelőbb kezdőpont lett volna. Állítása szerint az érintett termék Kínából az EU-ba érkező behozatala 2011-től (46 657 tonnáról) 2012-ig (39 195 tonnára) csökkent. Ennek eredményeként a 2012-es bázisév a behozatal figyelembe vett időszak alatti növekedését mutatja (42 539 tonnára), míg a 2011-es bázisév alapján a Kínából érkező behozatal csökkenése állapítható meg. További magyarázatot kért a 2012-es év választásával kapcsolatban.

(17)

A Bizottság megjegyezte, hogy a figyelembe vett időszakot az általános gyakorlat szerint határozta meg. Az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a figyelembe vett időszak a vizsgálati időszakot megelőző három teljes naptári évet öleli fel. Nincs alapja annak, hogy a Bizottság ettől eltérő időszakot válasszon. Ezért a Bizottság az észrevételt elutasította. Mindenesetre az érdekelt felektől gyűjtött adatok csak a figyelembe vett időszakra vonatkoztak. Így a kármutatókat csak a 2012-től 2015-ig tartó időszakra lehetett meghatározni. Ennélfogva a kínai behozatal volumenére vonatkozó, 2011-től kezdődő adatok alapján a Bizottság nem tud következtetéseket levonni az uniós gazdasági ágazat helyzetének átfogó fejlődéséről. A jövedelmezőség 2012 óta tartó – a (91)–(92) preambulumbekezdésben ismertetett – csökkenő tendenciája miatt a figyelembe vett időszaknak a 2011-es évre történő kiterjesztése még negatívabb képet adott volna az uniós gazdasági ágazat helyzetének fejleményeiről.

(18)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó és a kínai exportáló gyártók szervezete azt állították, hogy az (59) preambulumbekezdésben (az általános tájékoztató (47) preambulumbekezdésében) az exportvolumenekben mutatkozó különbségekre adott bizottsági magyarázatot nem támasztja alá semmilyen bizonyíték.

(19)

A Bizottság kifejtette, hogy az (59) preambulumbekezdés nem a vizsgálati időszaknak a 2011-es évre történő kiterjesztésére vonatkozó állítással, hanem egy olyan másik érdekelt féltől kapott észrevétellel foglalkozik, amely ugyanazon termék korábbi vizsgálatához képest következetlenséget jelentett be. Az exportáló gyártók kínai szervezetének a vizsgálati időszakra vonatkozó állításaival a (17) preambulumbekezdés foglalkozik.

(20)

A vizsgálati időszakkal kapcsolatos további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (18) preambulumbekezdését.

(21)

Egy kínai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a termékkör túlságosan széles, mivel olyan ötvözött acélból készült terméktípusokat is magában foglal, amelyek költségei és árai jelentősen eltérnek a standard érintett termékétől. Azt kérte, hogy a Bizottság az ötvözött és az erősen ötvözött acélból (3) készült terméktípusokat zárja ki a termékkörből.

(22)

A kínai exportáló gyártók szervezete azt állította, hogy a termékkör három különböző piaci szegmenst ölel fel: a) az olaj- és gázipart, b) az erőműveket és c) az építőipart, valamint hogy a kárt minden egyes szegmensre vonatkozóan külön-külön kellett volna értékelni. Kijelentette, hogy az egyik piaci szegmensben történő felhasználásra szánt terméknek konkrét ipari szabványoknak kell megfelelnie, ezért egy másik szegmensben nem lehet felhasználni. Ez utóbbi bizonyítékaként a Kanadában és az Egyesült Államokban alkalmazott gyakorlatra hivatkozott, amely szerint a dömpingellenes vizsgálatok során különbséget tettek az olaj- és gázipar, illetőleg a más ágazatok számára gyártott csövek között.

(23)

Az utóbbi állítás kapcsán az egyik érdekelt fél kijelentette, hogy uniós exportja csak az építőiparra irányult.

(24)

Ami az ötvözött és az erősen ötvözött acélra vonatkozó első állítást illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy az érintett termék meghatározása olyan terméktípusok széles skáláját foglalja magában, amelyek azonos vagy hasonló alapvető műszaki és fizikai jellemzőkkel rendelkeznek. A Bizottság figyelembe vette a terméktípusok közötti különbségeket, és gondoskodott a tisztességes összehasonlításról. A kínai exportáló gyártók által gyártott és értékesített, valamint az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített valamennyi terméktípus egyedi termékkódot kapott. A termékkód a termék fő jellemzőin, jelen esetben a terméktípuson, a külső átmérőn, a falvastagságon, az edzésen és megeresztésen, a hosszon, a csővégződésen és a tesztelésen alapult. A Kínából behozott terméktípusokat tehát termékkódok alapján, az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített olyan termékekkel hasonlították össze, amelyek azonos vagy hasonló jellemzőkkel rendelkeznek. Az első jellemző (terméktípus) különválasztotta az ötvözetlen, az ötvözött és az erősen ötvözött acélokat. Ezért az összehasonlítások figyelembe vették az ötvözött és az erősen ötvözött acél költségeiben és áraiban mutatkozó különbségeket. Az ítélkezési gyakorlat (4) alapján annak meghatározása érdekében, hogy az egyes termékek a köztük fennálló hasonlóság alapján tekinthetők-e egyazon termék részének, azt kell megvizsgálni, hogy azok ugyanolyan műszaki és fizikai jellemzőkkel bírnak-e, alapvető végfelhasználásuk megegyezik-e, és ugyanolyan ár-érték aránnyal rendelkeznek-e. Ezzel összefüggésben azt is fel kell mérni, hogy a termékek egymással helyettesíthetők-e, illetve egymással versenyben állnak-e. A vizsgálat megállapította, hogy az összes terméktípus acélból készült, és előállításukhoz a varrat nélküli csövek esetében használt gyártási folyamatot alkalmazzák, azaz hasonló gépeket vesznek igénybe, így a gyártók a kereslettől függően váltani tudnak a termék különböző változatai között. Ezért, bár a különböző terméktípusok nem mindegyike helyettesíthető közvetlenül egymással, a gyártók a terméktípusok széles skáláját lefedő megrendelésekért versenyeznek. Ezenfelül, mind az uniós gazdasági ágazat, mind pedig a kínai exportáló gyártók gyártják és értékesítik a hasonló gyártási eljárással készült kérdéses terméktípusokat.

(25)

Ami a piaci szegmensekre vonatkozó, második állítást illeti, az állítás nem indokolja meg, hogy mi alapján kellene az egyik vagy a másik piaci szegmens terméktípusait kizárni a termékkörből. Azt sem fejti ki, hogy miért kellene szegmensenként külön kárfelmérést végezni. Azt a meghatározást, hogy az érintett termék körébe a 406,4 mm-t meghaladó külső átmérőjű, varrat nélküli csövek tartoznak, nem vitatták sem az eljárás megindításáról szóló értesítést követően, sem pedig a kérdőívre adott válaszokban vagy az ellenőrző látogatások során. Amint azt a (24) preambulumbekezdés kifejti, a termékkód alapvető fizikai és műszaki jellemzőkön, nem pedig a lehetséges végső felhasználáson vagy a piaci szegmensen alapul. Mindenesetre a vizsgálat kimutatta, hogy a kínai exportáló gyártók és az uniós gyártók egyaránt versengnek mindhárom szegmensben. Ezenkívül az egyes kínai exportáló gyártókra vonatkozó egyedi vámtételek kiszámítása a terméktípusonkénti súlyozott átlag alapján történik. Ennek eredményeként az egy adott termékösszetétel esetében fizetendő vámok teljes összege azonos lenne. Míg egyes terméktípusok esetében alacsonyabb, mások esetében pedig magasabb lenne a különbözet, az összes különbözet összege megegyezne az összes terméktípus súlyozott átlagával.

(26)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó és a kínai exportáló gyártók szervezete újból vitatták a termékkört. Azt állították, hogy a szabványok, az ötvözet tartalma és a végfelhasználás tekintetében fennálló különböző követelmények miatt az olaj- és gázipari szegmensnek szánt termékek különböznek a két másik szegmens számára értékesített termékektől, és azokkal nem helyettesíthetők. A termékkód állítólag nem tette lehetővé a terméktípusok közötti megfelelő összehasonlítást, mivel maga a termékkör sem volt megfelelően meghatározva. Azzal az állítással kapcsolatban, hogy a gyártók hol az egyik, hol a másik szegmensre összpontosítanak, előadták, hogy ezek szerint a két másik szegmens nehézségei mögött a piaci erők állnak, nem pedig a Kínából érkező behozatal. Ezen túlmenően azt állították, hogy az uniós gyártók fókuszváltása másik szegmensekre olyan kereskedelmi stratégia, amely szükségszerűen csökkentett bevételekkel jár, hiszen a másik szegmensek értékesítési árai alacsonyabbak, mint az olaj- és gázipari termékeké.

(27)

A Bizottság utalt a (24) preambulumbekezdésre, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy bár a különböző terméktípusok közül pár – különösen a szabványok és a nyersanyagok tekintetében fennálló eltérő követelmények miatt – közvetlenül nem helyettesíthető egymással, e terméktípusok mégis azonos vagy hasonló alapvető műszaki és fizikai jellemzőkkel rendelkeznek. A szegmensek közötti fókuszváltást illetően meg kell jegyezni, hogy az érdekelt felek észrevételei nem vitatták a gyártók azon képességét, hogy az egyik szegmens helyett a másikat helyezzék a középpontba. Az észrevételek tehát megerősítették a (24) preambulumbekezdésben szereplő ténymegállapításokat, amelyek szerint a különböző szegmensekbe szánt termékeket ugyanazok a gyártók állították elő hasonló gépekkel, és a gyártók váltani tudnak a különböző változatok között. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a termékkör megfelelő, és így lehetséges a terméktípusok termékkódok alapján történő összehasonlítása. Ennélfogva arra a következtetésre jutott, hogy ezek az állítások nem cáfolták meg a vizsgálat ténymegállapításait.

(28)

A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy az érintett termék valamennyi típusa azonos alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik. Mindezek alapján a Bizottság elutasította a fenti állításokat, és megerősítette az ideiglenes rendelet (19)–(22) preambulumbekezdésében tett ténymegállapításokat.

(29)

Az ideiglenes rendelet (24)–(28) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban – a Kínára vonatkozó rendes értékek megállapításának céljából Mexikót választotta megfelelő analóg országnak.

(30)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően egy érdekelt fél azt állította, hogy Dél-Korea jobb analóg ország lenne, mivel a koreai üzemek termelési költsége és gyártási folyamata sokkal közelebb áll a kínai üzemekéhez. Azt is állította, hogy jelentős különbségek vannak a kínai exportáló gyártók némelyike és az analóg országbeli gyártó vagy az uniós gyártók által alkalmazott gyártási folyamat költségeiben és technológiájában. A kínai gyártási folyamat állítólag fejlettebb, és a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében bizonyos kiigazításokra van szükség.

(31)

Meg kell jegyezni, hogy az érintett termék réspiaci terméknek számít, és így viszonylag kevés gyártó képes annak gyártására. Ezenkívül az analóg országbeli gyártókkal való együttműködés önkéntes alapú. Jóllehet a CISA szerint megfelelőbb lenne Dél-Koreát választani analóg országnak, nem tett javaslatot olyan konkrét koreai gyártóra, amely hajlandó lenne együttműködni. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság az ideiglenes eljárási szakaszban 8 ország 13 vállalatának együttműködését kérte. Annak ellenére, hogy egy Dél-Koreában működő vállalat szerepelt az említett vállalatok között, a szóban forgó vállalat egyáltalán nem válaszolt a felkérésre. Internetes keresés és 41 Dél-Koreában működő acéltermékgyártó honlapjának felkeresése alapján kiderült, hogy közülük mindössze három gyárt varrat nélküli csöveket. Az utóbbiak közül kettő kis átmérőjű csöveket gyárt, amelyek nem tartoznak az érintett termék körébe, és az érintett terméket gyártó egyetlen dél-koreai gyártó olyan gyártási technológiát alkalmazott, amely nem hasonlítható össze a kínai gyártók körében leginkább elterjedt gyártási technológiákkal. A vizsgálat során feltárt bizonyítékok azt mutatják, hogy Dél-Korea túlnyomórészt kis átmérőjű, varrat nélküli csöveket gyárt, amelyek nem tartoznak a vizsgált termék körébe, vagy olyan gyártási technológiát alkalmaz, amely nem hasonlítható össze az érintett termék kínai gyártói által használttal. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy Dél-Korea nem tekinthető megfelelő analóg országnak.

(32)

Ezenkívül, bár a kínai gyártók gyártási folyamatai különfélék, a mexikói gyártó gyártási folyamata megegyezik a kínai gyártók által alkalmazottak egyikével. A Mexikó és Kína által alkalmazott gyártási folyamatok közötti hasonlóságok még inkább alátámasztották azt a következtetést, hogy Mexikó megfelelő analóg országot jelent a jelenlegi vizsgálat számára.

(33)

Az érdekelt fél nem nyújtott be elegendő bizonyítékot az állítólagosan fejlett gyártási technológiája és a Mexikóban alkalmazott technológia közötti különbségek magyarázatára, és nem számszerűsítette a különbségekből fakadó költségeket. Az érdekelt fél nem nyújtott be egy konkrét kínai gyártóval vagy az adott kínai ágazattal, illetőleg más, hasonló gyártási folyamatokat alkalmazó gyártóval kapcsolatos olyan költséginformációkat sem, amelyek lehetővé tették volna a Bizottság számára, hogy értékelje a Kínában és az együttműködő mexikói gyártó által használt technológia közötti állítólagos különbségeket, valamint azok arra gyakorolt esetleges hatását, hogy Mexikó megfelelő analóg ország legyen. Emellett Dél-Korea részéről nem tanúsítottak együttműködést. Ezért a Bizottság elutasította az állítást. Következésképpen a Bizottság megerősítette, hogy Mexikó az egyetlen rendelkezésre álló megfelelő analóg ország.

(34)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság fenntartás nélkül fogadta el Mexikót analóg országként, mivel ezzel a választással eleget tudott tenni annak a követelménynek, hogy magas dömpingkülönbözeteket állapítson meg.

(35)

Ez az állítás a puszta közlésnél nem ment tovább, az érdekelt fél kijelentését nem támasztotta alá, és semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy Mexikó miért ne lenne megfelelő analóg ország. Mindenesetre a Bizottság emlékeztet arra, hogy amennyiben csak egyetlen, piacgazdasággal rendelkező országban működő exportáló gyártó működik vele együtt, a Bizottság a (C-338/10. sz.) GLS-ügyben hozott bírósági ítélet alapján köteles azt az országot figyelembe venni. Ezért a Bizottság elutasította az állítást.

(36)

A rendes érték számításainak részleteit az ideiglenes rendelet (29)–(37) preambulumbekezdése tartalmazza.

(37)

Egy kínai exportáló gyártó azt állította, hogy indokolatlanul kezelték bizalmasan a dömpingkülönbözet megállapításához használt adatok többségét. A fél különösen azt kifogásolta, hogy nem hozták nyilvánosságra az együttműködő gyártó rendes értékét.

(38)

Az alaprendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján az az információ minősül természeténél fogva bizalmas információnak, amelynek nyilvánosságra hozatala: 1) jelentős versenyelőnyhöz juttathat egy versenytársat, vagy 2) jelentős mértékben hátrányosan érintheti az információt szolgáltató személyt, illetve azt, akitől az információt szolgáltató személy az információt szerezte. Mivel az értékesítésekre és a költségekre vonatkozó adatok természetüknél fogva bizalmasak, az ideiglenes rendeletben az analóg országbeli gyártó nyereségre, valamint értékesítési, általános és igazgatási költségekre vonatkozó adatait a Bizottság százalékos alapon, tartományokban adta meg, ily módon biztosítva a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságot az adatok bizalmas jellegének megsértése nélkül. Az analóg országbeli gyártó kérte és meg is indokolta értékesítési és költségadatainak bizalmas kezelését, amelyek nyilvánosságra hozatala árthat a vállalat versenyhelyzetének. Ezenkívül a rendes érték nyilvánosságra hozatala lehetővé tenné a versenytársak számára, hogy visszaszámítsák az analóg országbeli gyártó árait és költségeit. Ezért a Bizottság elutasította az állítást.

(39)

A rendes értékkel kapcsolatos további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (29)–(37) preambulumbekezdését.

(40)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó, a Zhejiang Gross Seamless Steel Tube Co., Ltd (a továbbiakban: Gross) azt állította, hogy a Bizottság csak egyetlen számtanilag képzett rendes értéket alkalmazott a Gross által a vizsgálati időszak alatt exportált 27 terméktípusra, anélkül, hogy megkülönböztette volna a különböző acélfajtákat, valamint a gyártási folyamatának részét képező edzés és megeresztés költségeit. Ez az állítás az általános tájékoztató egyes részeinek oly módon történő értelmezésén és szövegmagyarázatán alapult, amely során e részekhez a teljes tájékoztató jelentésétől elvonatkoztatva tulajdonítottak jelentést.

(41)

A Bizottság ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a dömpingszámítás részleteit az ideiglenes rendelet (44)–(47) preambulumbekezdése tartalmazza, és az általános tájékoztató (41) preambulumbekezdése említi. Az ideiglenes rendelet (44) preambulumbekezdése pontosan kifejti, hogy a Bizottság minden egyes terméktípusra vonatkozóan külön elvégezte a rendes érték és az exportár összehasonlítását, és nem egyetlen rendes értéket alkalmazott az összes terméktípusra. Az összehasonlításhoz használt terméktípusok meghatározása az analóg országbeli gyártónak, a kínai exportáló gyártóknak és az uniós gyártóknak küldött kérdőívekben szerepelt. A Bizottság az egyes terméktípusok előállítási költségének kiszámításához és rendes értékének képzéséhez külön-külön meghatározta és figyelembe vette az acélminőséget, az edzést és megeresztést és az egyéb jellemzőket, továbbá az egyes jellemzőkre vonatkozóan megfelelő kiigazításokat végzett. Mivel az állítás az általános tájékoztató félreértelmezésén alapult, a Bizottság azt elutasította.

(42)

A Gross emellett azt is állította, hogy a Bizottságnak ki kellene zárnia exportértékesítéseiből azokat a terméktípusokat, amelyeket a TAMSA, az analóg országbeli mexikói gyártó nem gyárt.

(43)

Az „Európai Közösségek – A Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemekre vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések” ügyben (5) hozott WTO-határozatok nyomán kialakult bizottsági gyakorlat szerint az exportáló gyártó által exportált valamennyi típusra vonatkozóan rendes értéket kell találni vagy számítani. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(44)

Az exportárral kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (38)–(39) preambulumbekezdését.

(45)

A rendes érték és a mintában szereplő exportáló gyártók exportára közötti összehasonlításhoz használt módszer részleteit az ideiglenes rendelet (40)–(43) preambulumbekezdése ismerteti.

(46)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy Kína csak részleges héa-visszatérítési politikát alkalmaz kivitel esetén. Annak érdekében, hogy a rendes érték az exportáréval azonos adózási szintet tükrözze, a Bizottság az ideiglenes rendeletben a rendes értéket a nagy átmérőjű, varrat nélküli csövek exportjára számított héa azon részének hozzáadásával határozta meg, amelyet nem térítettek vissza a kínai exportáló gyártók számára. A vissza nem igényelhető héa konkrét mértéke minden terméktípus esetében 8 % volt.

(47)

E tekintetben a panaszosok megjegyezték, hogy nem minden terméktípus esetében volt azonos mértékű a visszaigényelhető héa Kínában. Konkrétan az olaj- és gázfeltáráshoz használt csövek esetében 13 %, míg a többi terméktípus esetében 9 % volt a visszaigényelhető héa. A panaszos azt állította, hogy a dömpingkülönbözeteket ennek megfelelően újra kell számítani, és megerősítést kért arról, hogy a szóban forgó héát a visszatérítést megelőzően ténylegesen kifizették.

(48)

Mivel a héa az összes terméktípus esetében 17 % volt Kínában, az olaj- és gázfeltáráshoz használt csövek esetében a vissza nem igényelhető héa 4 %, a többi terméktípus esetében pedig 8 % volt.

(49)

A Bizottság ennélfogva kijavította a kiigazításokat azon vállalatok esetében, amelyek a kérdőívre adott válaszaikban ügyletenként bejelentették a ténylegesen visszatérített héát. Ezen exportáló gyártók körébe a Yangzhou Lontrin Steel Tube Co., Ltd és a Hengyang Valin MPM Co., Ltd tartozott. A Bizottság ennek megfelelően újraszámította e vállalatok dömpingkülönbözeteit. A vissza nem igényelhető héa konkrét mértékének figyelembevételével történő újraszámítás valamelyest alacsonyabb dömpingkülönbözeteket eredményezett. A mintában szereplő többi vállalat dömpingkülönbözetei nem változtak az ideiglenes eljárási szakaszban megállapítottakhoz képest.

(50)

Az ellenőrző látogatások során megerősítést nyert, hogy a héát a visszatérítést megelőzően ténylegesen kifizették.

(51)

A dömpingszámítás részleteit az ideiglenes rendelet (44)–(47) preambulumbekezdése ismerteti.

(52)

A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a rendes értékeken a héával kapcsolatosan elvégzett pontosabb kiigazítások után a következők:

Az egyedi vizsgálatot kérő egyetlen exportáló gyártó, a Zhejiang Gross Seamless Steel Tube Co., Ltd esetében az általános tájékoztatók 66,0 %-os végleges dömpingkülönbözetet határoztak meg.

(53)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó (Zhejiang Gross Seamless Steel Tube Co., Ltd [a továbbiakban: Gross]) azt állította, hogy a dömpingkülönbözete (66,0 %) nem lehet magasabb a Yangzhou Chengde Steel Pipe Co., Ltd (a továbbiakban: Chengde) és a Yangzhou Lontrin Steel Tube Co., Ltd (a továbbiakban: Lontrin) 45,4 %-os, illetve 39,9 %-os dömpingkülönbözeténél. Állítását két feltételezés együttállására alapozta: i. arra a feltételezésre, hogy a dömpingkülönbözetek számításához használt rendes érték mindhárom kínai exportőr esetében megegyezett, és ii. arra a tényre, hogy a vámkód szintű kínai kereskedelmi statisztikák szerint a Gross átlagos egységnyi exportára meghaladta a Chengde és a Lontrin vonatkozó árait.

(54)

A Gross feltételezését illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömpingkülönbözet számítása nem az egyes exportáló gyártókra vonatkozó átlagos rendes értéken, hanem a szóban forgó exportáló gyártó által az uniós piacra exportált egyes terméktípusok rendes értékén alapul. Így a dömpingkülönbözet súlyozott átlagának kiszámításánál az exportált termékösszetétel volt a meghatározó. Mivel a három exportáló gyártó nem ugyanazt a termékösszetételt exportálta a vizsgálati időszakban, helytelen a Gross szóban forgó feltételezése. Ezenkívül a dömpingkülönbözet számításához használt egységnyi exportárak a tényleges kiviteli ügyleteken, nem pedig statisztikai adatokon alapultak. Emellett az egységnyi exportárakat a Bizottság a terméktípusok olyan szintje alapján határozta meg, amely nem feleltethető meg a Gross által az állításában használt vámkódoknak. Mivel az állítás téves feltételezéseken és hiányos tényeken alapult, a Bizottság azt elutasította. A Bizottság azonban javította a dömpingkülönbözet-számítás felülvizsgálata során feltárt néhány elírást, aminek eredményeként a végleges dömpingkülönbözet 66,0 %-ról 52,3 %-ra csökkent.

(55)

Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (49)–(51) preambulumbekezdését.

(56)

Az ideiglenes rendelet (52) preambulumbekezdéséhez az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó mintavétel kapcsán tett észrevételeket a Bizottság az ideiglenes rendelet (7)–(9) preambulumbekezdésére vonatkozó észrevételekkel együtt tárgyalta.

(57)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(58)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó vitatta az ideiglenes rendelet (54) preambulumbekezdésében szereplő 2012-es behozatali volument, azt állítva, hogy a volumen eltért egy ugyanerre a termékre vonatkozó, korábban megszüntetett vizsgálat során felhasznált adatoktól.

(59)

A Bizottság pontosította, hogy a korábbi vizsgálatban a panaszt 2012 decemberében nyújtották be. Következésképpen az nem tartalmazta a teljes 2012-es év behozatali volumenét, hanem 2011 második felét és 2012 első felét vette alapul. Az ideiglenes rendelet (54) preambulumbekezdésében használt adatok a 2012 és 2015 közötti időszak teljes éveire vonatkozó Eurostat-adatokat tükrözik. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(60)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó és a kínai exportáló gyártók szervezete azt állították, hogy a Bizottság (59) preambulumbekezdésben szereplő magyarázata nem foglalkozott azon állításukkal, hogy a 2011-es év a vizsgálati időszak megfelelőbb kezdőpontja lett volna.

(61)

A Bizottság pontosította, hogy az (59) preambulumbekezdés egy másik érdekelt fél másik állításával foglalkozik. A vizsgálati időszakra vonatkozó állítást a (17) preambulumbekezdés tárgyalja.

(62)

A behozatali volumennel kapcsolatos további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (54) és (55) preambulumbekezdését.

(63)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően importstatisztikákkal kapcsolatos elírást tártak fel az ideiglenes rendelet (56)–(58) és (105) preambulumbekezdésében.

(64)

Ennek eredményeként a Bizottság az ideiglenes rendelet (56) preambulumbekezdésében szereplő ténymegállapításokat az alábbiak szerint javította:

Az alábbi táblázat az átlagos kínai importárat ismerteti:

(65)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdésében szereplő ténymegállapításokat az alábbiak szerint javította:

Az átlagos importárak meghatározása az Eurostat importstatisztikái alapján történt. Az átlagos kínai importárak meglehetősen stabilak voltak a figyelembe vett időszak alatt. Az importárak valamelyest alacsonyabbak voltak 2014-ben, mint az azt megelőző években, majd 2015-ben az árak újra eredeti szintjükre emelkedtek.

(66)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdésében szereplő ténymegállapításokat is javította az alábbiak szerint:

Az átlagos importárak azonban a termékösszetételen, mindenekelőtt az acélminőségen múlnak, amely nem jelenik meg külön a kereskedelmi statisztikákban. Míg az összes kínai exportáló gyártó átlagos exportára 1 099 EUR/tonna volt a vizsgálati időszakban, a mintában szereplő kínai exportáló gyártók átlagos exportára 1 102 EUR/tonna volt, és a 946 EUR/tonna és az 1 444 EUR/tonna közötti tartományban mozgott.

(67)

Az importárakkal kapcsolatos további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendeletnek a (64)–(66) preambulumbekezdésben javított (56)–(59) preambulumbekezdését.

(68)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó és a kínai exportáló gyártók szervezete további indoklást kértek arra vonatkozóan, hogy az alákínálás és a kárkülönbözetek megállapítása során a Bizottság miért zárt ki két jellemzőt a termékkódokból. Állításuk szerint e két jellemző kizárása aránytalanul magas kárkülönbözeteket eredményezhetett. Felvilágosítást kértek arról is, hogy miért nem volt egyezés a Kínából exportált 214NN és 215NN termékkód és az uniós gyártók uniós értékesítései között.

(69)

A Bizottság az exportáló gyártóknak az ideiglenes nyilvánosságra hozatalkor adott tájékoztatással összhangban kifejtette, hogy a hét jellemzőből álló teljes termékkód használatával nem sikerült megfelelő egyezést találni. A Bizottság az „edzés és megeresztés” és a „tesztelés” termékjellemzők kizárásával egyszerűsítette a termékkódot. Az egyszerűsítés eredményeként az ideiglenes eljárási szakaszban a mintában szereplő kínai exportáló gyártók általi kivitel 62–99 %-a egyezett az uniós gazdasági ágazat által az Unióban értékesített terméktípusokkal. A magasabb egyezési arány az állításokkal ellentétben azt biztosította, hogy a kárra vonatkozó ténymegállapítások egy reprezentatív alapra épüljenek, és ne csak néhány ügyletet vegyenek figyelembe. A kínai exportáló gyártók állításai nyomán a Bizottság kiigazította az összehasonlításhoz alkalmazott módszert. Az uniós gazdasági ágazat által nem értékesített, fennmaradó terméktípusok importárait a Bizottság egy számtanilag képzett uniós értékesítési árral hasonlította össze, amely a terméktípusok legközelebbi csoportjának (azaz a termékkódhoz kapcsolódó azonos első jellemzővel rendelkező termékek) átlagos uniós értékesítési árán alapult. Ennek eredményeként a mintában szereplő kínai exportáló gyártók általi kivitel 100 %-a volt összeegyeztethető az uniós értékesítéssel. Az alákínálási különbözetek 15,2 % és 29,1 % között voltak.

(70)

A konkrét termékkódokkal kapcsolatban a Bizottság kifejtette, hogy az ideiglenes eljárási szakaszban azért nem volt egyezés ezekkel az exportértékesítésekkel, mert a 30 mm-nél nagyobb falvastagságú terméktípust nem értékesítették az Unióban. A végleges eljárási szakaszban a fent ismertetett kiigazított módszer szerint ezeket a terméktípusokat is figyelembe vették az árak összehasonlításában.

(71)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó további felvilágosítást kért a többi kínai exportáló gyártóétól eltérő egyéni kárkülönbözetével kapcsolatban a vámstatisztikák ár-összehasonlítása alapján. Másodsorban az exportáló gyártó vitatta a termékkód két jellemzőjének kizárása révén történő egyszerűsítését, azt állítva, hogy az egyszerűsítés nem volt indokolt, és különböző szinteken történő összehasonlítást eredményezhetett. Ehelyett azt kérte, hogy a Bizottság néhány terméktípusa esetében végezzen kiigazítást az edzéssel és megeresztéssel kapcsolatos fizikai jellemzők tekintetében, és vegye ki az edzés és megeresztés átlagköltségét az áron aluli értékesítés számításából. Harmadszor, ugyanez a gyártó rámutatott arra, hogy az uniós értékesítési árak esetében nem lehet a hosszt és a falvastagságot követő logikus mintáról beszélni. Negyedszer, felvilágosítást kért arról, hogy a Bizottság milyen forrás alapján képezte az uniós értékesítési árat azon terméktípusok esetében, amelyek tekintetében nem azonosítottak uniós értékesítést.

(72)

Az első állítást illetően a Bizottság kifejtette, hogy az árak összehasonlítása az egyes terméktípusok alapján történik. Emiatt az eredmény nem feltétlenül követi a vámkódok szintjén megállapítható átlagár mintáját, mivel az azonos vámkódon belüli termékösszetétel sosem egyezik két különböző exportáló gyártó esetében. A második állítás kapcsán a Bizottság elfogadta a kiigazítás iránti kérelmet. Ennek megfelelően a Bizottság a kérelem által érintett terméktípusok tekintetében újraszámította az erre az exportáló gyártóra vonatkozó kárkülönbözetet. Az érintett termékek uniós értékesítési volumenének kevesebb mint 5 %-a esetében volt megállapítható edzés és megeresztés. Az edzésre és megeresztésre irányuló művelet költsége a rendelkezésre álló adatok alapján 30–60 EUR/tonna között volt. A kiigazításnak a kínai exportáló gyártó kárkülönbözetére gyakorolt hatása 0,2 % alatt volt. Ami az árakkal kapcsolatos mintára vonatkozó harmadik állítást illeti, a Bizottság kifejtette, hogy az átlagos uniós értékesítési árak megállapítása a mintában szereplő uniós gyártók ellenőrzött ügyletei alapján történt. Az árak az egyes ügyletek idején fennálló egyedi piaci viszonyoktól függtek. Negyedszer, ami a számtanilag képzett értékesítési ár forrását illeti, a Bizottság kifejtette, hogy – a tájékoztatókban szereplő információknak megfelelően – az értékesítési egységár képzésekor az adott termékkód alá tartozó, azonos első jellemzővel rendelkező terméktípusok uniós értékesítési árának átlagát vette figyelembe.

(73)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy másik kínai exportáló gyártó vitatta a számtanilag képzett uniós értékesítési árat. Azt állította, hogy az uniós értékesítési áraknak az azonos kategóriába tartozó összes termék átlagos uniós értékesítési ára alapján történő képzése helyett, amint azt a (69) preambulumbekezdés is kifejti, a Bizottságnak az uniós értékesítési árat csak azon terméktípusok uniós értékesítési árának átlagaként kellett volna megállapítania, amelyeket az egyes kínai exportáló gyártók exportáltak.

(74)

A Bizottság rámutatott, hogy egy ilyen módszer az egyes exportáló gyártók termékösszetételétől függően eltérő uniós értékesítési árakat eredményezett volna ugyanazon termékkód esetében. Egy ilyen módszer ezért nem garantálná az összes kínai exportáló gyártóval szembeni egyenlő bánásmódot. Emellett a kevesebb terméktípuson alapuló ténymegállapítások kevésbé lennének reprezentatívak, mint az Unióban értékesített valamennyi terméktípusra vonatkozó ténymegállapítások. Ezért a Bizottság elutasította az állítást.

(75)

A kínai exportáló gyártó kifogásolta azt, hogy a Bizottság az alákínálásra vonatkozó, az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében szereplő számításhoz, valamint a kár megszüntetéséhez szükséges mértékkel kapcsolatos, az ideiglenes rendelet (138)–(140) preambulumbekezdésében szereplő számításhoz az uniós értékesítési árakat vette alapul. Állítása szerint helytelen az alkalmazott módszer, mivel valószínűleg nem egyezik az uniós gazdasági ágazat átlagos eredménye és az egyes termékkódok egyedi nyeresége. Azt állította, hogy az összehasonlítást ehelyett a költségek alapján kellett volna elvégezni.

(76)

A Bizottság rámutatott arra, hogy ha az árak helyett az uniós gazdasági ágazat költségeit vette volna alapul – ahogy azt a kínai exportáló gyártó javasolta –, akkor az kevésbé pontos összehasonlítást eredményezett volna. Ennek az az oka, hogy a költségeken alapuló összehasonlítást nem lehetett volna a kereskedelmi szinthez igazítani, mivel a kereskedelmi szintet csak akkor lehet figyelembe venni, ha egyes értékesítési ügyleteket, nevezetesen a végfelhasználóknak történt közvetlen értékesítést számításon kívül hagyják. Ezzel szemben a költségalapú számítás a termelési költségeken alapult volna, és ily módon az összes termékre kiterjedt volna. A Kínából érkező behozatal kereskedőkön keresztül valósul meg. Miként azt az ideiglenes rendelet (61) preambulumbekezdése is kifejti, a végfelhasználók részére történő közvetlen értékesítések jellemzően az igényre szabott termékekkel kapcsolatos többletkövetelményeken alapulnak. A költségalapú számítás így különböző típusú ügyletek és termékek közötti összehasonlításhoz vezetett volna. Ennélfogva – szemben az állításokkal – a kereskedelmi szint figyelembevétele alacsonyabb kárkülönbözeteket eredményezett, mivel a számítás során nem vették figyelembe a közvetlenül végfelhasználóknak történt magas költségű értékesítéseket.

(77)

A panaszos kifogásolta, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (61) preambulumbekezdésében kizárta a végfelhasználóknak történt közvetlen értékesítéseket. Azt állította, hogy annak ellenére, hogy a kínai termékek értékesítése valóban forgalmazókon keresztül történik, ezek az értékesítések igényre szabott és nagy értékű termékeket is magukban foglalnak. A panaszos szerint ezért nincs ok arra, hogy a végfelhasználóknak történt közvetlen értékesítéseket kizárják az összehasonlításból.

(78)

A Bizottság megjegyezte, hogy mind az uniós gazdasági ágazat, mind a kínai exportőrök többnyire kereskedőkön keresztül végzik értékesítéseiket. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes rendelet (60) és (61) preambulumbekezdésében ismertetett módszer, azaz az azonos kereskedelmi szinten alkalmazott árak összehasonlítása a rendelkezésre álló legpontosabb módszer a kínai importárak és az uniós értékesítések leginkább hasonló ügyletei közötti összehasonlításhoz.

(79)

Mindezek alapján a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (60)–(62) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(80)

Az ideiglenes rendelet (8) és (107) preambulumbekezdése rávilágított a mintában szereplő uniós gyártók egyikének magas költségeire. A költségek kérdését a Bizottság az ideiglenes intézkedések bevezetése után tovább vizsgálta.

(81)

Először is az uniós értékesítések jövedelmezőségében nem vette figyelembe az egyik uniós gyártó rendkívüli leírásainak hatását. Az éves beszámolóban szereplő rendkívüli leírások bizonyos eszközöknek az Unión kívüli olaj- és gázipari szegmens részére történő értékesítés visszaesése miatt bekövetkezett értékcsökkenésével álltak összefüggésben. Ezek összesen mintegy 1 400 millió EUR-t jelentettek a csoport számára a 2014–2015-ös időszakban. A leírások egy része hatással volt az érintett termék európai termelőeszközeinek értékére, és azt termelési költségként számolták el. Az uniós értékesítések a leírás e része miatt így veszteségesebbnek tűntek a szokásos költségszerkezetük mellett elérhető szintnél. Ezért a Bizottság ezt az értékcsökkenést nem szerepeltette az uniós értékesítések költségei között. Ennek eredményeként az uniós értékesítések átlagköltsége 60–80 EUR/tonnával csökkent 2014-ben és 2015-ben.

(82)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó felvilágosítást kért arról, hogy a Bizottság a mintában szereplő mind a négy uniós gyártó esetében vizsgálta-e az értékcsökkenést, valamint hogy a Bizottság miként rendelte az értékcsökkenést az érintett termékhez.

(83)

A Bizottság kifejtette, hogy figyelembe vette a mintában szereplő mind a négy uniós gyártó rendes értékcsökkenését. Azokban az esetekben, amikor az eszközöket az érintett terméktől eltérő termékek gyártására is használták, a teljes értékcsökkenésnek csak egy – az érintett termék volumenének megfelelő – részét vette figyelembe az érintett termékhez kötődő költségként. A (81) preambulumbekezdésben ismertetett kiigazítás nem változtatott a rendes értékcsökkenés hatásán. Az csak egyetlen uniós gyártó 2014-es és 2015-ös rendkívüli leírásait érintette.

(84)

Másfelől a szóban forgó, mintában szereplő uniós gyártó kihasználatlan tartalék kapacitásához kapcsolódó állandó költségeket a Bizottság nem vette számításba az uniós értékesítések jövedelmezőségénél. A gyártó 2012 és 2015 között jelentős részt (20 %–40 %) veszített (főként az exportra szánt) értékesítéseiből. A kapacitást viszont nem csökkentette ezeknek a veszteségeknek megfelelően, hanem szinten tartotta a kereslet fellendülése esetén történő felhasználáshoz. Ezért a Bizottság e tartalék kapacitás költségeit nem szerepeltette az uniós értékesítések költségei között.

(85)

A Bizottság megvizsgálta, hogy indokolt lenne-e ugyanezt a kiigazítást a mintában szereplő többi uniós gyártó esetében is elvégezni. Arra a következtetésre jutott, hogy a többi uniós gyártó exportértékesítései is csökkentek – jóllehet kisebb mértékben – miközben kapacitásukat változatlan szinten tartották fenn. A következetesség érdekében a Bizottság a mintában szereplő összes uniós gyártó költségein elvégezte ugyanezt a kiigazítást, annak azonban csak csekély (a kárkülönbözet 0,5 százalékpontját nem meghaladó) hatása volt.

(86)

Ennek eredményeként az uniós értékesítések átlagköltsége 30–100 EUR/tonnával csökkent 2014-ben és 2015-ben.

(87)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó további információkat kért a költségek kiigazításáról, azok bontásáról és a kiigazítás hatásáról. Ezenkívül azt állította, hogy a mintában szereplő egyik uniós gyártó közzétett pénzügyi beszámolói a végleges nyilvánosságra hozatalkor jelentett költségektől és jövedelmezőségtől eltérő pénzügyi eredményeket mutattak.

(88)

Ami a költségkiigazítás nyilvánosságra hozatalát illeti, a Bizottság rámutatott, hogy a 2014-es és 2015-ös költségek kiigazításának teljes hatását a (86) preambulumbekezdésben nyilvánosságra hozta. A Bizottság kifejtette, hogy a költségkiigazítás során figyelembe vette az összes állandó költséget, beleértve az általános költségeket, a közvetett munkaerőt, az értékcsökkenést, valamint az értékesítési, általános és igazgatási költségeket. Mivel az egyes uniós gyártók költségadatai üzleti szempontból érzékeny jellegű információnak számítanak, a Bizottság nem fedhette fel a költségek részletes bontását. Ehelyett a hatás értéktartományát hozta nyilvánosságra. Ami a második állítást illeti, a Bizottság kiemelte, hogy a közzétett pénzügyi beszámolók az egész csoport és az összes termék eredményeire vonatkoztak. Ezzel szemben a vizsgálat ténymegállapításai konkrétan az érintett termék uniós értékesítésére vonatkoztak. A két forrásból származó költség- és jövedelmezőségi adatok tehát különbözőek voltak, mivel nem ugyanazt a tevékenységi kört érintették.

(89)

A kiigazítások csökkentik az uniós értékesítésekhez rendelt általános költségek arányát, és ezáltal csökkentik az uniós értékesítések 2014-es és 2015-ös veszteségeit.

(90)

A költségkiigazítások alapján a Bizottság a következők szerint kijavította az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében szereplő ténymegállapításokat:

Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat költségei meglehetősen stabilak maradtak, ha a rendkívüli költségek és a tartalék kapacitás hatásait nem vesszük figyelembe. A stabil költségek és a csökkenő értékesítési árak együttesen azt eredményezték, hogy az ágazat 2013-tól veszteségessé vált.

(91)

A Bizottság továbbá a következők szerint kijavította az ideiglenes rendelet (80) preambulumbekezdésében szereplő ténymegállapításokat:

Az uniós gyártók pénzforgalma, beruházásai, a beruházások megtérülése és a gyártók tőkebevonási képessége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

(92)

Végezetül a Bizottság a következők szerint kijavította az ideiglenes rendelet (88) preambulumbekezdésében szereplő ténymegállapításokat:

Miként az a fentiekből kiderül, az uniós gazdasági ágazat termelése és – azzal összefüggésben – foglalkoztatása visszaesett a figyelembe vett időszak alatt. Az uniós gazdasági ágazat vesztett értékesítési volumenéből és piaci részesedéséből, miközben a Kínából érkező behozatal alákínált az uniós áraknak, és ezáltal nyomást gyakorolt az árakra. Ennek eredményeként az értékesítési árak visszaestek. A leglényegesebb fejlemény, hogy az ágazat veszteségessé vált: a jövedelmezőség romlott a figyelembe vett időszak alatt, és a vizsgálati időszakban volt a legrosszabb.

(93)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos további felvilágosítást kért a kármutatók olyan – az ideiglenes rendelet (68)–(70) preambulumbekezdése szerinti – helyzetekben történő meghatározásával kapcsolatban, amikor ugyanazt a gyártósort kisebb átmérőjű csövek gyártására is fel lehet használni.

(94)

A Bizottság kifejtette, hogy a kapacitáskihasználás meghatározása során az azonos gyártósoron előállítható összes termékre vonatkozó teljes kapacitást vette figyelembe. Az összes többi kármutató esetében csak az érintett terméket vette alapul.

(95)

A panaszos megjegyezte, hogy a dömpingnek az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében értékelt hatását jelentősnek kell tekinteni. Felvilágosítást kért továbbá az ideiglenes rendelet (77) preambulumbekezdésének azon következtetéséről is, miszerint nem nyert megállapítást korábbi dömping fennállása.

(96)

A Bizottság kifejtette, hogy tekintettel a Kínából érkező behozatal magas dömpingkülönbözeteire, jelentős volumenére és piaci részesedésére, valamint lényegesen alacsonyabb áraira, a dömpingkülönbözet nagysága olyan mértékű, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerinti, az uniós gazdasági ágazatra hatással lévő kártényezőnek minősül. A Bizottság kifejtette, hogy az ideiglenes rendelet (77) preambulumbekezdése arra a tényre utal, hogy a Bizottságnak nem volt olyan korábbi ténymegállapítása, amely az érintett termék figyelembe vett időszak alatti dömpingjére vonatkozott volna. A korábbi vizsgálat 2013-ban indult, majd később anélkül zárult le, hogy megállapítást nyert volna, hogy a vizsgálati időszakban vagy azt megelőzően dömpingre került sor.

(97)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó megkérdőjelezte az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében szereplő ténymegállapításokat, különösen az értékesített áruk átlagköltségének a figyelembe vett időszak alatti 8 %-os növekedésének okát, valamint azt, hogy amennyiben ez a növekedés csak egy uniós gyártónak tudható be, az valóban a teljes uniós gazdasági ágazatot ért kár-e.

(98)

A Bizottság megjegyezte, hogy a (81) és (84) preambulumbekezdésben kifejtett költségkiigazítások eredményeként az értékesített áruk átlagköltsége nagyjából stabil volt a figyelembe vett időszak alatt. Amint az az ideiglenes rendelet (78) és (79) preambulumbekezdésében is szerepel, az uniós értékesítések átlagárai ugyanakkor 14 %-kal csökkentek. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat 2013-tól kezdődően veszteségessé vált. Ezért azt a következtetést kell levonni, hogy az uniós gazdasági ágazat egésze kárt szenvedett a csökkenő értékesítési árak következtében.

(99)

A kínai exportáló gyártók szervezete további felvilágosítást kért az ideiglenes rendelet (87) preambulumbekezdésében szereplő munkaerőköltségekről és az általános költségeknek az uniós gazdasági ágazat teljesítményére gyakorolt hatásáról.

(100)

A Bizottság kifejtette, hogy az alkalmazottak összlétszáma – miként az az ideiglenes rendelet (75) preambulumbekezdésében szerepel – 13 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség – az ideiglenes rendelet (87) preambulumbekezdésében foglaltak szerint – pedig 8 %-kal visszaesett. Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség csökkenése részben fizetéscsökkentésekre, részben pedig a ledolgozott munkaórák számának csökkenésére vezethető vissza. Az alkalmazottanként ledolgozott munkaórák számának csökkenése az alkalmazottankénti átlagos termelésben is megjelenik, amely – miként az az ideiglenes rendelet (75) preambulumbekezdésében szerepel – 13 %-kal csökkent. Ennek eredményeként a tonnánkénti munkaerőköltségek együttes hatása nagyjából stabil volt a figyelembe vett időszak alatt, ezért nem minősül főbb kártényezőnek.

(101)

Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetével kapcsolatos további észrevételek hiányában, és a (79), a (80) és a (88) preambulumbekezdéssel kapcsolatos változtatásokat követően a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (63)–(89) preambulumbekezdésében foglalt többi következtetést.

(102)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a kínai exportáló gyártók szervezete megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (56) preambulumbekezdése szerint az Unióba irányuló kínai behozatal árai 2014-ben tetőztek, az uniós gazdasági ágazat kármutatóinak ugyanezen évi alakulása azonban nem követte közvetlenül a kínai behozatal tendenciáit.

(103)

A kínai exportáló gyártók szervezete továbbá vitatta az ideiglenes rendelet (94) preambulumbekezdésében tett ténymegállapításokat. Kétségbe vonta azt, hogy ok-okozati összefüggés lenne a Kínából érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat veszteségei között. Először is azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nehézségei jóval 2013 előtt kezdődtek, ahogy azt a 2012-ben benyújtott korábbi dömpingellenes panasz is bizonyítja. Másodszor, a Kínából érkező behozatal növekedése nem tekinthető jelentősnek. Harmadszor, a Kínából érkező behozatal 2013. évi csökkenésének hatását a Bizottság nem fejtette ki. Negyedszer, a kárelemzésnek nem szabadna egy adott évre összpontosítania. Ötödször, az uniós gazdasági ágazat árai – a Kínából érkező behozatal növekedése ellenére – kedvezően alakultak 2014-ben. Összegezve azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat veszteségei túlságosan ingadoztak ahhoz, hogy kapcsolat álljon fenn a Kínából érkező behozatali volumenekkel. Az uniós gazdasági ágazatot ért kárt tehát biztosan más tényezők, nem pedig a Kínából érkező behozatal idézte elő.

(104)

A kínai exportáló gyártók szervezete azt is állította, hogy a kárelemzést külön kellett volna elvégezni a termékkörön belüli mindhárom szegmensre (olaj- és gázipar, villamosenergia-termelés és gépipar/építőipar). Máskülönben a termékek és az árak különbségei állítólag nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást. A Kínából érkező behozatal elsősorban a gépipari/építőipari szegmensre irányult, míg az uniós gyártók viszonylag nagyobb mértékben összpontosítottak a villamosenergia-termelés és az olaj- és gázipar szegmenseire.

(105)

Egy kínai exportáló gyártó megjegyezte, hogy a kereskedelmi statisztikák szerint a kínai átlagárak stabilak voltak az érintett időszakban. Ezért a Kínából érkező behozatal árai nyomán kialakult áralákínálás nem okozhatta az uniós gazdasági ágazat csökkenő értékesítési volumenét.

(106)

Ugyanez az exportáló gyártó továbbá megkérdőjelezte az ideiglenes rendelet (105) preambulumbekezdésében feltüntetett, Kína és más országok részéről alkalmazott importárakat. Kiemelte, hogy az alacsony átlagos kínai importárak nem tükrözik a mintában szereplő kínai exportáló gyártók magasabb árait.

(107)

A Bizottság egyetértett azzal, hogy nem az összes kármutató mutat éves korrelációt a Kínából érkező behozatal alakulásával. A hatások azonban az egyik évről a másikra elcsúszva, késleltetve jelentkeznek, mivel az árak és az üzleti kapcsolatok alkalmazkodnak a megnövekedett tisztességtelen versenyhez. Mivel a Kínából érkező behozatal kereskedőkön keresztül valósul meg, a független importőrök vizsgálata azt mutatta, hogy a termékek Kínából való megrendelésének időpontja és a termékek végfelhasználók részére történő leszállításának időpontja között jelentős idő telik el, amely a gyártás, a fuvarozás, a kereskedőknél történő készletezés és a végső leszállítás idejéből tevődik össze. Az alacsony áron érkező behozatal együttes hatását tehát csak a figyelembe vett időszak egésze alatt lehet megfigyelni. Egyik fél sem vitatta az ideiglenes rendelet (62) preambulumbekezdésében szereplő ténymegállapításokat, melyek szerint a Kínából érkező behozatal jelentősen az uniós árak alá kínáló árakon lépett az uniós piacra. A felek azt sem vitatták, hogy a Kínából érkező behozatal abszolút értelemben növekedett a figyelembe vett időszak alatt, ráadásul az uniós felhasználás csökkenése mellett, ami relatív értelemben véve még nagyobb növekedést eredményezett.

(108)

Ami a szegmenseket illeti, a Bizottság rámutatott, hogy az egyes terméktípusok közötti fontos különbségek tükröződnek a termékkódban, és ennek révén biztosítható, hogy csak összehasonlítható termékek között történjen összehasonlítás. Az egyes szegmensek alapvető jellemzőit a termékkód különbözteti meg: ötvözött és erősen ötvözött acélok (villamosenergia-termelési szegmens), ötvözetlen acélok (építőipar), valamint a vezetékcső, a béléscső, a termelőcső és fúrócső meghatározott termékkategóriái (olaj- és gázipari szegmens). Továbbá, amint azt a (25) preambulumbekezdés kifejti, még ha a Bizottság az egyes szegmensek tekintetében külön kárkülönbözetet állapított is volna meg, az adott termékösszetétel esetében fizetendő vámok teljes összege azonos lenne.

(109)

Ami a kereskedelmi statisztikákat illeti, a Bizottság megállapította, hogy azok nem veszik figyelembe a termékösszetételt, amiről az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdése is beszámol. Az átlagárak így különböző években különböző termékekre vonatkozhatnak. Ezzel szemben a Bizottság az ideiglenes rendelet (62) preambulumbekezdésében szereplő 15,1 % és 30,2 % közötti alákínálást az azonos terméktípusok, nem pedig az általános átlagértékek összehasonlításával állapította meg. Következésképpen az egyéni kárkülönbözetek megállapításakor a Bizottság figyelembe veszi a mintában szereplő kínai exportáló gyártók eltérő termékösszetételeit.

(110)

Ezért a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (91)–(95) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(111)

Az ideiglenes rendelet (114) preambulumbekezdésével összhangban a Bizottság tovább vizsgálta az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének jelentős romlásához vezető okokat.

(112)

Az ideiglenes rendelet (98) preambulumbekezdésében foglalt felkérésnek megfelelően a panaszos adatokat szolgáltatott arról, hogy a varrat nélküli csövek globális felhasználása több mint 10 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Az olaj- és gázfúrás alacsony olajárak miatti szüneteléséből adódóan a csökkenés az olajkitermelő régiókra koncentrálódott. Ezzel szemben a villamosenergia-termelési és a gépipari szegmenst közvetlenül nem érintették az olaj- és gázipari szegmensben jelentkező nehézségek, de közvetett hatással számolniuk kellett. Az uniós gazdasági ágazat szerint az olaj- és gázipari szegmens részéről mutatkozó kereslet visszaesése miatt a gyártók a másik szegmensek számára igyekeztek értékesíteni, ami a másik szegmensekben is nagyobb versenykényszert teremtett.

(113)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a kínai exportáló gyártók és azok szervezete az ideiglenes rendelet (96) preambulumbekezdésében szereplő százalékos arányokon túl további adatokat kértek az uniós gazdasági ágazat exportteljesítményével kapcsolatban. Emellett azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár a – különösen az olaj- és gázipar esetében tapasztalt – rossz exportteljesítményre vezethető vissza. Állításuk szerint a kiesett értékesítések hatása jóval lényegesebb volt annál, mint amivel az Unióba irányuló kínai behozatal viszonylag kismértékű növekedése járt. Azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat veszteségeinek oka a termelékenység alacsonyabb termelési volumenek miatt bekövetkezett csökkenése.

(114)

A Bizottság az alábbiak szerint adta meg a kért exportvolumeneket:

(115)

Az adatok azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat általi kivitel 31 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Ez a csökkenés így a felhasználás globális visszaesésénél nagyobb mértékű volt. Amint az ideiglenes rendelet (96) preambulumbekezdése is említi, az uniós értékesítés szintén csökkent a figyelembe vett időszak alatt, ezáltal a kivitel részesedése magas maradt, a vizsgálati időszak alatti összértékesítés 56 %-át tette ki. A Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (96) és (97) preambulumbekezdésében tett többi ténymegállapítást.

(116)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az exportértékesítések csökkenése negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére, és hozzájárult a kárhoz. Az értékesítési volumenek csökkenése alacsonyabb kapacitáskihasználáshoz vezetett, és így az összes értékesítésre nézve növekedett az általános költségek súlya, többek között az uniós értékesítés esetében is. A gyenge exportteljesítmény tehát olyan tényező volt, amely hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz azáltal, hogy növelte az uniós értékesítés költségeit. Az uniós gyártók költségein a (81) és (84) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint végzett kiigazítások révén a Bizottság nagyrészt kizárta ennek az oknak a hatásait a kárkülönbözet számításából. A kárkülönbözet szintjére gyakorolt esetleges hatás akkor is csak elhanyagolható, ha a kiigazítások mégsem küszöbölnék ki teljes mértékben ezt a hatást.

(117)

Az exportteljesítmény nem lehet magyarázat az uniós árak alá kínáló árakon érkező kínai behozatal növekedése és az uniós árak abból következő leszorítása által előidézett kárra. Dömpingelt behozatal nélkül az uniós gyártók kárt nem okozó árakon tudták volna értékesíteni termékeiket az uniós piacon. Következésképpen az exportteljesítmény nem befolyásolta a Kínából érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(118)

Észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (99) és (100) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(119)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó megjegyezte, hogy a Kínából érkező behozatal figyelembe vett időszak alatti növekedése 3 344 tonna volt. Ezzel egy időben az uniós felhasználás 18 212 tonnával csökkent, az egyéb harmadik országokból érkező behozatal pedig 9 711 tonnával – ezen belül a Japánból érkező behozatal 3 535 tonnával – nőtt. Kiemelte, hogy mindezen tényezők nagyobb hatást gyakoroltak, mint a Kínából érkező behozatal növekedése.

(120)

A Bizottság egyetértett abban, hogy az alacsonyabb szintű felhasználás és az egyéb országokból érkező behozatal növekedése hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz azáltal, hogy csökkentette az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumeneit.

(121)

Ezek a tényezők azonban nem magyarázzák az uniós árak alá kínáló árakon érkező kínai behozatal növekedését. A Kínából érkező behozatal növekedése az uniós felhasználás csökkenése mellett következett be. Emellett – miként az az ideiglenes rendelet (101)–(105) preambulumbekezdésében is szerepel – az egyéb országokból érkező behozatal árai magasabbak voltak a kínai behozatal árainál, átlagárai növekedtek a figyelembe vett időszak alatt, piaci részesedése pedig alacsony maradt. A harmadik országokból érkező behozatal tehát nem okozhatta az uniós értékesítési árak csökkenését. Így a harmadik országokból érkező behozatal által előidézett, árakat és volumeneket érintő esetleges kár elhanyagolható lenne. Következésképpen ezek a tényezők nem befolyásolták a Kínából érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Mindenesetre, ha ezeknek a tényezőknek nem csak elhanyagolható hatásuk volt, az tükröződik a (84)–(85) preambulumbekezdésben említett, a kihasználatlan kapacitásra vonatkozó kiigazításban.

(122)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó vitatta az ideiglenes rendelet (105) preambulumbekezdésében szereplő kereskedelmi statisztikai adatokat, azt állítva, hogy Kína és Japán kivételével kirívóan magas a harmadik országokból érkező behozatal tonnánkénti ára. A kínai exportáló gyártó azt állította, hogy e mögött a ténylegesnél alacsonyabbra bejelentett behozatali mennyiségek állnak, amelyek így magas átlagárakat eredményeznek. Állítása szerint emiatt hibásak az ok-okozati összefüggésre vonatkozó ténymegállapítások, mivel nem vették figyelembe a harmadik országokból érkező behozatal állítólagosan magasabb volumeneit és alacsonyabb árait.

(123)

A Bizottság kifejtette, hogy az ideiglenes rendelet (105) preambulumbekezdésében szereplő adatok nyilvánosan hozzáférhető Eurostat-adatokon alapulnak. A Bizottság egy átfogóbb táblázat keretében kiegészítette az adatokat, amely így részletezi az USA-ból érkező behozatalt, valamint a Kínán, Japánon és az USA-n kívüli országokból érkező behozatalt is. Továbbá javította a végleges nyilvánosságra hozatalt követően feltárt elírásokat is. Ennek eredményeként a Bizottság az ideiglenes rendelet (105) preambulumbekezdésében szereplő ténymegállapításokat az alábbiak szerint javította:

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó behozatal hatása nem olyan jellegű, hogy befolyásolná a kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(124)

Az importstatisztikák azt mutatták, hogy az USA-ból érkező behozatal egységára fölöttébb magas volt a vizsgálati időszakban. A többi harmadik országból érkező behozatal árai nagyjából összhangban voltak az uniós árakkal, és meglehetősen stabilak voltak az idők során. A magas átlagos importárak így az USA-ból érkező behozatal árainak ingadozásait tükrözték. A Bizottság megjegyezte, hogy nem nyújtottak be bizonyítékot annak az állításnak az alátámasztására, hogy az importstatisztikák hibásak lennének. Mindenesetre figyelembe véve az USA-ból érkező behozatal előző években is viszonylag magas árait és kis piaci részesedését, még akkor is, ha az USA-ra vonatkozó statisztika – ahogy a kínai exportáló gyártó állítja – hibás lenne, az nem változtatna a (121) preambulumbekezdésben szereplő azon ténymegállapításokon, hogy a harmadik országokból érkező behozatal nem befolyásolta a Kínából érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(125)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (101)–(106) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(126)

Az ideiglenes rendelet (107)–(110) preambulumbekezdésével összhangban a Bizottság részletesebben megvizsgálta az uniós gyártók egyikének helyzetét.

(127)

Ennek az uniós gyártónak valóban magasabbak voltak az átlagköltségei a többi uniós gyártóhoz képest. Ezt azonban a többi uniós gyártóénál szélesebb termékskála, azon belül pedig a drágább ötvözött és erősen ötvözött acéltermékek nagyobb aránya magyarázza. Az uniós gyártó emellett forgalmazók közreműködése nélkül, közvetlenül is értékesít igényre szabott termékeket végső vevőknek. Ezek az értékesítések jellemzően magasabb árakkal járnak.

(128)

Az uniós gyártó bizonyította, hogy a kínai exportáló gyártók némelyike megszerezte a legkritikusabb alkalmazások uniós szállításához szükséges minőségi tanúsítványokat, így e vállalatok ugyanazokért a projektekért a felsőkategóriás termékek uniós szegmensében is versenyben álltak az uniós gyártóval, ami árnyomást gyakorolt annak uniós értékesítéseire.

(129)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gyártó a többi uniós gyártónál gyorsabban veszített exportra termelt volumenéből, ami az állandó költségek súlyának növekedéséhez vezetett. Az olaj- és gázpiacok nehézségei rendkívüli értékcsökkenési leírásokban jelentkeztek. Végül az uniós értékesítések jövedelmezőségét az uniós értékesítési árak csökkenése is befolyásolta.

(130)

Jóllehet az uniós gyártó veszteségeinek egy része az értékesítési volumenek kiesésének és az abból eredő alacsony kapacitáskihasználásnak tudható be, a Bizottság azt is megállapította, hogy pénzügyi veszteségeinek egy része az uniós piaci árak csökkenéséből ered. Ezért ok-okozati összefüggés áll fenn az uniós árak alá kínáló kínai dömpingelt behozatal és az uniós gyártót ért kár között. Ezt az uniós értékesítési árakat befolyásoló ok-okozati összefüggést nem befolyásolják az uniós gyártó 2014–2015-ben felmerült egyedi költségei.

(131)

A (81), (84), (85), (90) és (91) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság kiigazításokat végzett az uniós gyártó költségein, és újraszámította az uniós értékesítések jövedelmezőségét. A kiigazítások nagyrészt kizárták az exportértékesítések és az olaj- és gázpiacok sajátos helyzetéhez kapcsolódó értékcsökkenési leírások hatását. A kárkülönbözet szintjére gyakorolt esetleges hatás akkor is csak elhanyagolható, ha a költségkiigazítások mégsem küszöbölnék ki teljes mértékben ezt a hatást. Az uniós gyártó jövedelmezősége még a költségkiigazításokat követően is kedvezőtlenül alakult az uniós értékesítési árai alá kínáló behozatal következtében.

(132)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően – a (26) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – egy kínai exportáló gyártó és a kínai exportáló gyártók szervezete azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat által az olaj- és gáziparitól eltérő szegmensekben történt értékesítések során tapasztalt nehézségek mögött a piaci erők állnak, nem pedig a Kínából érkező behozatal. Azt is állították, hogy az uniós gyártók által választott kereskedelmi stratégia volt az olaj- és gázipari termékekről az alacsonyabb árú termékek szegmenseire történő átállás, és ez vezetett a jövedelmezőség terén kialakult kedvezőtlen tendenciákhoz.

(133)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal árai a termékkör egésze, és nem csak az olaj- és gázipari szegmens esetében kínált az uniós árak alá. Tehát a Kínából érkező behozatal által okozott kár nem egy adott szegmensre korlátozódott. Az uniós gazdasági ágazat az uniós árak alá kínáló dömpingelt behozatal nélkül valamennyi szegmensben magasabb árakon tudott volna értékesíteni, függetlenül attól, hogy az uniós gyártók mely szegmensre összpontosítanak. Ha a másik szegmensekre való átállás hozzá is járult a kárhoz, annak hátterében az exportteljesítmény és a felhasználás visszaesése állt, amelyeket a Bizottság a fentiekben egyéb lehetséges, kárt okozó tényezőként értékelt azzal a következtetéssel, hogy ezek a tényezők nem befolyásolták a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(134)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kár egyéb okai sem külön, sem együtt nem befolyásolták a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést. Ez arra vezethető vissza, hogy a dömpingelt behozatal egyértelműen kárt okozott azzal, hogy az uniós árak alá kínált, és így leszorította az értékesítési árakat az uniós piacon.

(135)

Ezzel szemben a kár egyéb okai nem az uniós értékesítési árakra irányuló alákínálással álltak összefüggésben, és kumulatív hatásuk elhanyagolható volt. A csökkenő értékesítési volumenek okozta kár nem állt összefüggésben az uniós árakkal, és hatása az uniós gyártókat érintő költségkiigazításokat követően a legrosszabb esetben is csak elhanyagolható volt. A harmadik országokból érkező behozatalt kis volumen, valamint magas és növekvő árak jellemezték. Ezért nem felelhetett az árerózióért, és esetleges hatása is elhanyagolható volt. Az egyik uniós gyártó egyedi költségszerkezetének kérdését a költségkiigazítások rendezik, és a költségkiigazítások után esetlegesen fennmaradó hatás a legrosszabb esetben is csak elhanyagolható.

(136)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az általános kínai bér- és költségszint alacsonyabb az uniósnál, és ez a magyarázata annak, hogy a kínai árak alacsonyabbak az uniós áraknál. Azt állította, hogy az áralákínálás így normális jelenség, és méltánytalanok az uniós árak és az importárak közötti összehasonlítások.

(137)

A Bizottság kiemelte, hogy csak olyan helyzetekben kerül sor a dömpingellenes vámok kivetésére, amikor az exportértékesítések árai alacsonyabbak a rendes értéknél. Az alacsonyabb költségekre vonatkozó érvek tehát általában véve nem relevánsak.

(138)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy másik kínai exportáló gyártó és a kínai exportáló gyártók szervezete vitatták az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos ténymegállapításokat. Azt állították, hogy a Kínából érkező behozatal nem magyarázza az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének ingadozásait. Szerintük az uniós gazdasági ágazatot ért kár mögött a Kínából érkező behozataltól eltérő okok állnak. Állításuk szerint a költségkiigazítások nem helyettesíthetik az ok-okozati összefüggésre vonatkozó elemzést.

(139)

A Bizottság megjegyezte, hogy a költségkiigazítások az uniós gazdasági ágazat tényleges költségének meghatározására irányultak a (81), (84), (85) és (86) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. Másodsorban a Bizottság megjegyezte, hogy a végleges nyilvánosságra hozatalt követően felhozott érvek nem vitatták azt a ténymegállapítást, hogy a Kínából érkező behozatal csökkenő uniós felhasználás mellett nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Az érvek nem vitatták azt a ténymegállapítást sem, hogy a Kínából érkező behozatal az uniós árak alá kínált, és ezáltal kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság a (111)–(135) preambulumbekezdésben részletesen értékelte azokat az egyéb tényezőket, amelyek hozzájárultak az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. Az egyéb tényezőknek a (134) és (135) preambulumbekezdésben végzett összesített betudhatósági elemzése arra a következtetésre jutott, hogy az egyéb tényezők sem külön, sem együtt nem befolyásolták az uniós árak alá kínáló dömpingelt kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést, és hogy a Bizottság nem tulajdonított egyéb tényezőknek tulajdonítható kárt a dömpingelt behozatalnak. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(140)

Következésképpen a dömping és a kár közötti ok-okozati összefüggést még a kárhoz esetlegesen hozzájáruló egyéb tényezők összesített hatásának értékelése sem befolyásolta. Mindezek alapján a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (115) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(141)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó vitatta az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket, amelyek szerint számos alternatív beszállítói forrás áll rendelkezésre. Ezt az állítást azonban nem támasztotta alá. A vizsgálat ténymegállapításai azt mutatják, hogy a független importőrök többsége már eddig is támaszkodott más beszerzési forrásokra.

(142)

A Bizottság ezért elutasította az állítást, és megerősítette az ideiglenes rendelet (116)–(132) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(143)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (137) preambulumbekezdésében a kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározásához használt + 5,7 %-os nyereségcélt nem szokásos versenyfeltételek mellett érték el. Állítását azonban nem támasztotta alá, ahogy azt sem pontosította, hogy ehelyett milyen módszert vagy haszonkulcsot kellett volna alkalmazni. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(144)

A panaszos azzal érvelt, hogy + 15 % lenne a megfelelő nyereségcél, mivel a piacon már 2012-ben is jelen volt a kínai behozatal. E szint alátámasztásául a 2012-es évet megelőző évek nyereségadatait javasolta alkalmazni.

(145)

A Bizottság megjegyezte, hogy a panasz javasolta a nyereségcélnak a 2012-es év adatai alapján történő ideiglenes meghatározására irányuló módszert, és hogy a nyereségcél szintje az uniós gyártók ellenőrzött adatain alapult. Az uniós gyártók nem nyújtottak be 2012 előtti, olyan múltbéli nyereségadatokat, amelyeket ellenőrizni lehetett volna. A Bizottság ezért elutasította az állítást, és megerősítette az ideiglenes rendelet (134)–(137) preambulumbekezdésében foglalt, a nyereségcélnak a 2012-es év alapján történő meghatározására irányuló módszerrel kapcsolatos következtetéseket.

(146)

Az ideiglenes eljárási szakaszban az átlagos jövedelmezőséget nagyobb részt a drága termékek határozták meg, mivel a számítás értékesítési értékeken alapult. Az uniós értékesítés és a kínai behozatal többsége azonban alacsony árú tömegcikkeket érint. Az értékesítési értékeken alapuló módszer ezért eltúlozza a drága termékek jelentőségét azok tényleges uniós piaci részesedéséhez képest. Ezen okokból kifolyólag a kár megszüntetéséhez szükséges mérték kiszámítása céljából az uniós gyártók súlyozása az értékesítési volumenben való részesedésük nem pedig az értékesítési értékek szerint történt.

(147)

A súlyozott átlagos jövedelmezőség a következő:

(148)

Így a 2012-es év nyeresége + 5,7 %-ról + 4,7 %-ra változott. A nyereségcél tehát + 4,7 %-ban lett meghatározva.

(149)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (139) és (140) preambulumbekezdésével összhangban a kárt nem okozó árak kiszámításához az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak alatti súlyozott jövedelmezőségét és a nyereségcélt használta fel.

(150)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy kínai exportáló gyártó megkérdőjelezte az előirányzott egységár kiszámítását. Állítása szerint az előirányzott egységáraknak 4,7 %-kal kellene magasabbnak lenniük az uniós értékesítési áraknál, míg a végleges nyilvánosságra hozatal szerint a két ár közötti különbség 9 %.

(151)

A Bizottság kifejtette, hogy az uniós értékesítési ár és előirányzott egységár különbsége az átlagos veszteségből (– 3,9 %) és a nyereségcélból (+ 4,7 %) tevődik össze. Ezeket a százalékos arányokat az ideiglenes rendelet (139) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően az uniós értékesítési árak alapján számítják ki. Ugyanezek az összegek 9 %-os eltérést eredményeznek a CIF-importérték százalékában kifejezve.

(152)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy másik kínai exportáló gyártó a mintában szereplő egyik uniós gyártó közzétett éves beszámolójára hivatkozott, és azt állította, hogy az uniós gyártó 2014-ben nyereséges volt, és annak ellenére, hogy 2015-ben veszteséget termelt, nyereségesnek tekinthető, ha a költségeit kiigazítják aszerint, hogy levonják az eszközök értékcsökkenését, és az értékesített áruk költségét, valamint az értékesítési, általános és igazgatási költségeket az értékesítéssel összhangban csökkentik. Ennek alapján a kínai exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nyereséges volt 2013–2015-ben, és ezért a kárkülönbözet-számítás nem tartalmazhat nyereségcélt, valamint az uniós gazdasági ágazat veszteségeit sem veheti figyelembe.

(153)

A Bizottság megjegyezte, hogy az éves beszámolóban szereplő pénzügyi eredmények a teljes csoport és az összes termék eredményeit mutatták, míg a vizsgálat ténymegállapításai konkrétan az érintett termék uniós értékesítésére vonatkoztak. Ennélfogva az érintett termék uniós értékesítésének jövedelmezőségét nem lehetett a közzétett beszámoló alapján kiszámítani, mivel az nem ugyanarra a tevékenységi körre vonatkozott.

(154)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározásának módszerére vonatkozó észrevételeket a (75)–(78) preambulumbekezdés tárgyalja. További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (138)–(141) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(155)

A dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az érintett termék behozatalára, az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vámok összegét a dömping- és a kárkülönbözetek közül az alacsonyabb szintjén kell rögzíteni.

(156)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(157)

Az e rendeletben meghatározott, az egyedi vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételeket a Bizottság a jelenlegi vizsgálat ténymegállapításai alapján határozta meg. Így ezek az értékek a jelenlegi vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. E vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogi személyek által gyártott, érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló szervezetek – által gyártott érintett termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(158)

Amennyiben a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a szervezet nevét, kérelmezheti az említett egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (6). A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(159)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszására vonatkozó kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(160)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak a jelenlegi vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(161)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket a végleges vámok összegének mértékéig véglegesen be kell szedni.

(162)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,

i.

nem exportálta az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott, Kínából származó árut a vizsgálati időszak során (2015. január 1-jétőldecember 31-ig);

ii.

nem áll kapcsolatban olyan exportőrrel vagy gyártóval, amelyre az e rendelettel bevezetett intézkedések alkalmazandók; valamint

iii.

a vizsgálati időszak vége után exportálta ténylegesen az érintett árut, vagy vállalt visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget arra, hogy jelentős mennyiséget exportál az Unióba,

12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/26

(1)

A 2004/30/EK bizottsági irányelv (2) hatóanyagként felvette a flazaszulfuront a 91/414/EGK tanácsi irányelv (3) I. mellékletébe

(2)

A 91/414/EGK irányelv I. mellékletében szereplő hatóanyagok az 1107/2009/EK rendelet értelmében jóváhagyott hatóanyagnak tekintendők, és az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (4) mellékletének A. részében is fel vannak sorolva.

(3)

A flazaszulfuron hatóanyagnak az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének A. részében megállapított jóváhagyása 2018. január 31-én lejár.

(4)

A 844/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (5) 1. cikkének megfelelően az említett cikkben előírt határidőn belül kérelmet nyújtottak be a flazaszulfuron hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítására.

(5)

A kérelmező a 844/2012/EU végrehajtási rendelet 6. cikkének megfelelően előírt kiegészítő dossziékat benyújtotta. A referens tagállam a kérelmet hiánytalannak találta.

(6)

A referens tagállam a társreferens tagállammal konzultálva elkészítette a jóváhagyás meghosszabbítása iránti kérelmet értékelő jelentést, amelyet 2015. augusztus 14-én benyújtott az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz (a továbbiakban: Hatóság) és a Bizottsághoz.

(7)

A Hatóság a hosszabbítás iránti kérelmet értékelő jelentést észrevételezésre megküldte a kérelmezőnek és a tagállamoknak, majd a kapott észrevételeket továbbította a Bizottságnak. A Hatóság ezenkívül közzétette a kiegészítő összegző dossziét.

(8)

A Hatóság 2016. augusztus 10-én eljuttatta a Bizottsághoz arra vonatkozó következtetéseit (6), hogy a flazaszulfuron várhatóan megfelel-e az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak. A Bizottság 2016. október 6-án a flazaszulfuronra vonatkozó, a jóváhagyás meghosszabbításával kapcsolatos jelentést a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága elé terjesztette.

(9)

Legalább egy, flazaszulfuront tartalmazó növényvédő szer egy vagy több reprezentatív felhasználása tekintetében megállapítást nyert, hogy az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumok teljesülnek. Helyénvaló tehát meghosszabbítani a flazaszulfuron jóváhagyását.

(10)

A flazaszulfuron jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó kockázatértékelés korlátozott számú reprezentatív használaton alapul, ez azonban nem szab határt azon használatoknak, amelyek tekintetében a flazaszulfuront tartalmazó növényvédő szerek engedélyezhetők. Ezért nem indokolt fenntartani a kizárólag gyomirtó szerként való felhasználásra történő korlátozást.

(11)

Az 1107/2009/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésének a rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezései alapján, valamint a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretek fényében azonban a jóváhagyás feltételeit bizonyos feltételekkel és korlátozásokkal ki kell egészíteni. Különösen indokolt további megerősítő információkat kérni.

(12)

Az 1107/2009/EK rendelet 20. cikke (3) bekezdésének a 13. cikk (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Az (EU) 2016/2016 bizottsági végrehajtási rendelet (7)2018. január. 31-ig meghosszabbította a flazaszulfuron jóváhagyási időszakát annak érdekében, hogy a jóváhagyás meghosszabbítására irányuló eljárást az előtt le lehessen zárni, mielőtt lejárna az anyag jóváhagyása. Ugyanakkor, mivel a jóváhagyás meghosszabbítására vonatkozó határozatot már a kiterjesztett időtartamú jóváhagyás lejártát megelőzően meghozták, ez a rendelet a 2017. augusztus 1-jétől alkalmazandó.

(14)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/31

(1)

Az 1107/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően Franciaországhoz 2013. június 19-én kérelem érkezett a Novozymes Biologicals France vállalattól a Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzs hatóanyag jóváhagyására vonatkozóan.

(2)

Az említett rendelet 9. cikke (3) bekezdésének megfelelően Franciaország mint jelentéstevő tagállam 2013. szeptember 4-én értesítette a kérelmezőt, a többi tagállamot, a Bizottságot és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (a továbbiakban: Hatóság) a kérelem elfogadhatóságáról.

(3)

A jelentéstevő tagállam 2015. április 13-án értékelőjelentés-tervezetet nyújtott be a Bizottsághoz, amelyről a Hatóságnak is küldött másolatot; e tervezetben azt vizsgálta, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel-e az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében meghatározott jóváhagyási kritériumoknak.

(4)

A Hatóság eleget tett az 1107/2009/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak. Az 1107/2009/EK rendelet 12. cikkének (3) bekezdése értelmében a Hatóság felkérte a kérelmezőt, hogy nyújtson be kiegészítő információkat a tagállamoknak, a Bizottságnak és a Hatóságnak. A jelentéstevő tagállam a kiegészítő információkról készített értékelést aktualizált értékelőjelentés-tervezet formájában nyújtotta be a Hatósághoz 2016. február 22-én.

(5)

2016. május 10-én a Hatóság közölte a kérelmezővel, a tagállamokkal és a Bizottsággal az arra vonatkozó következtetését (2), hogy a Bacillus amyloliquefaciens FZB24 hatóanyag várhatóan megfelel-e az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében meghatározott jóváhagyási kritériumoknak. A Hatóság nyilvánosságra hozta következtetését.

(6)

A Bizottság 2016. október 6-án a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága elé terjesztette a Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzsre vonatkozó felülvizsgálati jelentést és a Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzs jóváhagyásáról szóló rendelettervezetet.

(7)

A kérelmező lehetőséget kapott arra, hogy a felülvizsgálati jelentéssel kapcsolatban észrevételeket tegyen.

(8)

Legalább egy, a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer egy vagy több reprezentatív használata és különösen azoknak a felhasználásoknak a tekintetében, amelyeket megvizsgáltak és a felülvizsgálati jelentésben részletesen ismertettek, megállapítást nyert, hogy az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumok teljesülnek. Ezért e jóváhagyási kritériumokat teljesítettnek kell tekinteni. Ezért a Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzs jóváhagyása indokolt.

(9)

A Bizottság továbbá úgy ítéli meg, hogy a Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzs az 1107/2009/EK rendelet 22. cikke szerinti kis kockázatú hatóanyag. A Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzse nem aggodalomra okot adó anyag, és megfelel az 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének 5. pontjában meghatározott feltételeknek. A Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzs a természetben előforduló vad típusú törzs. Az emberekre vagy állatokra nem patogén. Az emberek, az állatok és a környezet e hatóanyagnak az 1107/2009/EK rendelet alapján jóváhagyott felhasználásai általi expozíciója várhatóan elhanyagolható lesz a valós természetes helyzetekben várható kitettséghez képest.

(10)

Ezért a Bacillus amyloliquefaciens FZB24 törzs 15 éves időszakra való jóváhagyása indokolt.

(11)

Az 1107/2009/EK rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében, valamint a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretekre való figyelemmel azonban bizonyos feltételeket elő kell írni.

(12)

Az 1107/2009/EK rendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (3) mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/35

(1)

A 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) rendelkezik az egységes kérelem, a támogatási kérelmek és a kifizetési kérelmek benyújtásának határnapjáról, az egységes kérelem vagy a kifizetési kérelem módosításairól való értesítés határnapjáról, valamint – az alaptámogatási rendszer keretében – a támogatási jogosultságok kiosztása vagy értékének növelése iránti kérelmek benyújtásának határnapjáról.

(2)

Számos tagállamban folyamatban van a közvetlen kifizetésekhez kapcsolódó igazgatási rendszer módosítása, amely többek között a parcellaazonosító rendszer szerkezeti átalakítását és az információtechnológiai folyamatok átszervezését is magában foglalja. E változások a földrajzi térinformatikai támogatási kérelem kötelező bevezetésének egy fontos szakaszával egyidejűleg zajlanak. Ennek következtében az érintett tagállamok igazgatási nehézségekkel szembesültek.

(3)

Az így kialakult helyzet megnehezítette a kedvezményezettek számára azt, hogy a 809/2014/EU végrehajtási rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében és 22. cikkének (1) bekezdésében megjelölt határidőkig benyújtsák az egységes kérelmet, a támogatási kérelmeket és a kifizetési kérelmeket, illetőleg – az alaptámogatási rendszer keretében – a támogatási jogosultságok kiosztása vagy értékének növelése iránti kérelmeket.

(4)

E helyzetre való tekintettel biztosítani kell a 809/2014/EU végrehajtási rendelet 13. cikkének (1) bekezdésétől, illetve 22. cikkének (1) bekezdésétől való eltérés lehetőségét annak érdekében, hogy a tagállamok a 2017. évre vonatkozóan az egységes kérelem, a támogatási kérelmek és a kifizetési kérelmek, illetve – az alaptámogatási rendszer keretében – a támogatási jogosultságok kiosztása vagy értékének növelése iránti kérelmek benyújtására az említett cikkekben megjelöltnél későbbi határnapokat határozhassanak meg. Tekintettel arra, hogy a 809/2014/EU végrehajtási rendelet 11. cikkének (4) bekezdésében, valamint 15. cikkének (2) és (2a) bekezdésében előírt határidők és időszakok összefüggnek az ugyanazon rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt határnappal, hasonló módon biztosítani kell az eltérés lehetőségét az egységes kérelem és a kifizetési kérelem előzetes ellenőrzéseinek eredményeire és az ilyen kérelmek módosítására vonatkozó értesítések esetében is.

(5)

Mivel a szóban forgó eltérések a 2017. évre vonatkozó egységes kérelemre, támogatási kérelmekre és kifizetési kérelmekre és az ugyanezen évre vonatkozó egységes kérelem vagy kifizetési kérelmek módosításaira, illetve támogatási jogosultságok kiosztása iránti kérelmekre alkalmazandóak, e rendeletet a 2017. évre vonatkozó kérelmekre kell alkalmazni.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a közvetlen kifizetésekkel foglalkozó bizottság és a Vidékfejlesztési Bizottság véleményével,

12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/37

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/39

(1)

Az Európai Tanács 2003. december 12-én elfogadta a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégiát, amelynek III. fejezete tartalmazza az Unióban és harmadik országokban egyaránt meghozandó, az elterjedés elleni küzdelemre irányuló intézkedések listáját.

(2)

Az Unió aktívan végrehajtja ezt a stratégiát, és érvényre juttatja a stratégia III. fejezetében felsorolt intézkedéseket, elsősorban a multilaterális intézmények által irányított egyedi projektek támogatására felszabadított pénzügyi források biztosításával, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni intézkedések széles skáláját igénylő államoknak technikai segítségnyújtás és szakértelem biztosításával, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Biztonsági Tanácsa szerepének megerősítésével.

(3)

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2004. április 28-án elfogadta az 1540 (2004) sz. határozatot (a továbbiakban: az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat), az első olyan nemzetközi okmányt, amely átfogó és egységes módon foglalkozik a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik, valamint a tömegpusztító fegyverekhez kapcsolódó anyagok kérdésével. Az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat valamennyi állam számára kötelezettségeket állapított meg, amelyek célja, hogy megakadályozzák a nem állami szereplőket abban, illetve visszatartsák őket attól, hogy ilyen fegyverekhez és a fegyverekhez kapcsolódó anyagokhoz jussanak. A határozat felszólította továbbá az államokat arra, hogy nyújtsanak be jelentést a Biztonsági Tanács 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozattal létrehozott bizottsága (a továbbiakban: az 1540. sz. határozattal létrehozott bizottság) részére azokról a lépésekről, amelyeket az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat végrehajtása érdekében megtettek vagy megtenni szándékoznak.

(4)

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2006. április 27-én elfogadta az 1673 (2006) sz. határozatot, és úgy határozott, hogy az 1540. sz. határozattal létrehozott bizottságnak munkaprogramok, információs tevékenység, segítségnyújtás, párbeszéd és együttműködés révén növelnie kell az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat teljes körű végrehajtásának előmozdítására irányuló erőfeszítéseit. A határozat felkérte továbbá az 1540. sz. határozattal létrehozott bizottságot arra, hogy az államokkal, a nemzetközi, a regionális és a szubregionális szervezetekkel együtt vizsgálja meg a szerzett tapasztalatok és a levont tanulságok megosztásának lehetőségét, valamint azt, hogy rendelkezésre állnak-e az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat végrehajtását elősegítő programok.

(5)

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2011. április 20-án elfogadta az 1977 (2011) sz. határozatot, és úgy határozott, hogy az 1540. sz. határozattal létrehozott bizottság megbízatását 10 évvel, vagyis 2021. április 25-ig meghosszabbítja. Úgy határozott továbbá, hogy az 1540. sz. határozattal létrehozott bizottságnak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy valamennyi állam teljes mértékben végrehajtsa az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozatot, tevékenyen közre kell működnie a segítségnyújtásra vonatkozó felajánlások és megkeresések összehangolásában – olyan intézkedések révén, mint például az érintett állam meghívására tett látogatások, valamint a segítségnyújtás iránti megkeresésekhez használható sablonok, cselekvési tervek, illetve az 1540. sz. határozattal létrehozott bizottságnak benyújtott egyéb információk révén –, továbbá 2016. december előtt átfogó módon át kell tekintenie az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat végrehajtásának állását.

(6)

A Biztonsági Tanács 2016. december 15-én egyhangúlag elfogadta a 2325 (2016) sz. határozatot, és ezáltal jóváhagyta az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat 2016-ban lefolytatott átfogó felülvizsgálatának eredményét. Minden államot felszólított arra, hogy erősítsék meg az 1540 (2004) sz. ENSZ BT határozat végrehajtását szolgáló nemzeti intézkedéseket, és egyrészt nagyobb támogatást kért e tekintetben az állami képességek kiépítéséhez, többek között önkéntes hozzájárulások révén, másrészt az érdekeltek, a civil társadalom és a tudományos élet képviselői közötti erőteljesebb együttműködést szorgalmazta.

(7)

A 2006/419/KKBP tanácsi együttes fellépés (1), a 2008/368/KKBP tanácsi együttes fellépés (2) és a 2013/391/KKBP tanácsi határozat (3) végrehajtása hozzájárult a jelentést nem készítő államok, valamint azon államok számának a jelentős csökkentéséhez is, amelyek a hiányos jelentések benyújtását követően nem küldték meg az 1540. sz. határozattal létrehozott bizottság által kért további információkat.

(8)

Az 1540. sz. határozattal létrehozott bizottság és szakértői csoportjának érdemi és logisztikai támogatásáért felelős ENSZ Leszerelési Ügyek Hivatalát (UNODA) kell megbízni az e határozat keretében megvalósítandó projektek technikai végrehajtásával.

(9)

Ezt a határozatot az ENSZ által kezelt programokhoz vagy projektekhez történő uniós pénzügyi hozzájárulások kezelésére vonatkozó, a Bizottság és az ENSZ között létrejött pénzügyi és igazgatási keretegyezménnyel összhangban kell végrehajtani,

—

a releváns nemzeti és regionális erőfeszítések és képességek növelése, elsősorban képzés, kapacitásépítés és a segítségnyújtás megkönnyítése révén, szoros együttműködésben más uniós programokkal és az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat végrehajtásában részt vevő egyéb szereplőkkel a szinergiák és az egymást kiegészítő jelleg biztosítása érdekében,

—

hozzájárulás egyrészt az 1540 (2004) sz. ENSZ BT határozat végrehajtásának állásáról szóló 2009. évi átfogó felülvizsgálat, másrészt pedig a 2016 folyamán végrehajtott átfogó felülvizsgálat eredménye konkrét ajánlásainak gyakorlati megvalósításához, különösen a technikai segítségnyújtás, a nemzetközi együttműködés és a nyilvánosság tájékozottságának növelése terén,

—

az államok kérelmére támogatás nyújtása az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat végrehajtására irányuló, önkéntes nemzeti cselekvési tervek kidolgozásához;

—

az ipar és a civil társadalom érdekelt felei szerepvállalásának előmozdítása az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozat végrehajtásában.

12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/45

(1)

A Rütgers Organics GmbH vállalat (a továbbiakban: a kérelmező) hiánytalan kérelmet nyújtott be Franciaországnak egy olyan engedély kölcsönös elismerésére, amelyet Németország adott ki a bórsav hatóanyagot tartalmazó fakonzerváló szer (a továbbiakban: a termék) vonatkozásában. Németország a korhadást okozó farontó gombák, rovarok és a föld alatti termeszek elleni, foglalkozásszerű felhasználók által végzett megelőző kezelésre engedélyezte a terméket.

(2)

A bórsavat az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) szerint 1B. kategóriájú, reprodukciót károsító anyagként sorolják be, ezért teljesíti az 528/2012/EU rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott kizárási kritériumokat. Az említett rendelet 5. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban, a bórsavat tartalmazó biocid termékek felhasználását azokra a tagállamokra kell korlátozni, amelyekben az e bekezdésben meghatározott feltételek közül legalább egy teljesül.

(3)

Franciaország úgy vélte, hogy az 528/2012/EU rendelet 5. cikke (2) bekezdésének egyik feltétele sem teljesült és a rendelet 37. cikkének (2) bekezdése értelmében tájékoztatta a kérelmezőt az engedélyezés megtagadására irányuló javaslatáról. Az engedély megtagadásának indoka ilyen esetekben az emberek, különösen a veszélyeztetett csoportok egészségének és életének az említett rendelet 37. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti védelme.

(4)

A kérelmező nem értett egyet az engedély megtagadására irányuló javaslattal, és úgy ítélte meg, hogy a javasolt intézkedés az 528/2012/EU rendelet 37. cikkének (1) bekezdésében foglaltak alapján nem kellően indokolt. Ezért Franciaország 2016. október 6-án, az említett rendelet 37. cikke (2) bekezdésének második albekezdésének megfelelően tájékoztatta a Bizottságot.

(5)

A Franciaország által felhozott érvekből az következik, hogy a termék foglalkozásszerű felhasználók általi használatához fűződő kockázat a jelenleg érvényben lévő expozícióértékelési modellek szerint elvben elfogadható, ugyanakkor nem elhanyagolható; a termék tervezett felhasználására a francia piacon elérhetők más, az 528/2012/EU rendelet 5. cikke (1) bekezdésében meghatározott kizárási kritériumokat nem teljesítő faanyagvédő szerek, és a termék korábban nem volt elérhető a francia piacon. Ezért Franciaország úgy véli, hogy nem alapvetően szükséges ellenőrizni, hogy a termék jelent-e bármilyen súlyos veszélyt az emberi és állati egészségre, illetve a környezetre, és hogy a termék engedélyezésének megtagadása egyáltalán nem járna aránytalanul hátrányos hatással a francia társadalomra.

(6)

Az 528/2012/EU rendelet 5. cikke (2) bekezdésének egyik feltétele sem teljesül. E rendelet célja, hogy az emberi és az állati egészség, a környezet, valamint különösen a veszélyeztetett csoportok magas szintű védelmének biztosítása mellett javítsa a biocid termékek szabad áramlását az Unión belül. A foglalkozásszerű felhasználók a biocid termékkel hosszú távon nagymértékű expozíciónak vannak kitéve és megfelelnek a „veszélyeztetett csoportok” 528/2012/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdésének ad) pontja szerinti meghatározásának. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a kölcsönös elismeréstől való javasolt eltérés kielégíti a szóban forgó rendelet 37. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett feltételt.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

BC-QC011565-51.

12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/47

(1)

A 2009/158/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok kötelesek benyújtani a Bizottsághoz egy tervet azon nemzeti intézkedésekről, amelyek a baromfi és a keltetőtojás Unión belüli kereskedelme céljából létesült telepek kapcsán a II. mellékletben meghatározott szabályoknak való megfelelést hivatottak biztosítani.

(2)

Belgium tervét legutóbb a 2004/835/EK bizottsági határozat (2) hagyta jóvá.

(3)

A belga hatóságok 2016. október 24-én benyújtottak egy módosított tervet, és kérelmezték azon módosítások jóváhagyását, amelyek a 2009/158/EK irányelv II. mellékletének III. fejezetében meghatározott egészségügyi ellenőrző programba tartozó betegségek diagnosztizálásának módszereiben bekövetkezett fejlődést veszik figyelembe.

(4)

A Bizottság megvizsgálta a módosított tervet, amely megfelel a 2009/158/EK irányelvben meghatározott követelményeknek, és hatékony végrehajtása, valamint Belgium általi rendszeres frissítése esetén alkalmas az irányelv céljainak elérésére Ezért a tervet jóvá kell hagyni.

(5)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

12.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 121/49

1.

Az 1. oldalon a (2) preambulumbekezdésben:

2.

Az 1. oldalon a (3) preambulumbekezdésben: