(1)

2016. március 31-én az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Fehérorosz Köztársaságból (a továbbiakban: Fehéroroszország vagy az érintett ország) származó egyes betonmegerősítő-rudak Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról szóló értesítést (3) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)

A vizsgálatot a Bizottság azt követően indította meg, hogy 2016. február 15-én az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése az egyes betonmegerősítő-rudak teljes uniós termelésének 44 %-át teszi ki. További, a panaszt ellenző, vagy azzal kapcsolatban semleges álláspontot képviselő gyártók nem jelentkeztek.

(3)

Az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében ezzel összefüggésben meghatározott küszöbértékeket (4) tehát elérték az ügy megindításának időpontjában. A megindítás előtti feltételeknek azt követően, hogy a vizsgálat kezdetét vette, már nem kell a vizsgálat egésze alatt fennállniuk. Ezt a Bíróság is megerősítette azon eset kapcsán, amikor egy adott vállalat eláll a panasz támogatásától (5), és amely eset indokolása azon helyzetekre is alkalmazható, amikor a termékkör változik meg.

(4)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében jelentkezzenek. A Bizottság ezen túlmenően külön tájékoztatta a vizsgálat megindításáról a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az egyetlen ismert fehéroroszországi exportáló gyártót és a Fehérorosz Köztársaság hatóságait, valamint az ismert importőröket és felhasználókat, és felkérte őket a részvételre.

(5)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében vett piacgazdasággal rendelkező harmadik országként (a továbbiakban: analóg ország) Dél-Afrikát vagy az Amerikai Egyesült Államokat (a továbbiakban: Egyesült Államok) tervezi figyelembe venni. Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt észrevételeik megtételére és a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt alkalmazhat az érdekelt felek körében.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy a vizsgált termék termelési és értékesítési volumene alapján, továbbá a földrajzi elhelyezkedés figyelembevételével ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. E minta öt uniós gyártóból állt. A mintába felvett uniós gyártók az érintett termék teljes uniós termelésének 22,4 %-át, teljes uniós értékesítésének pedig 24,4 %-át adták. A vállalatok – igen változatos földrajzi lefedettséget mutatva – Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Lengyelországban és Spanyolországban találhatók. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Észrevételek nem érkeztek. Ebből adódóan megállapítást nyert, hogy a minta az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatív.

(9)

A Bizottság annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(10)

Hat független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság az Unióba irányuló behozatal legnagyobb mennyisége alapján három importőrt vett fel a mintába. A mintába felvett három vállalat az érintett termék Fehéroroszországból származó, független felek között bonyolított behozatalának 80 %-át tette ki. Az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert importőrrel. Észrevételek nem érkeztek.

(11)

A Bizottság kérdőívet küldött a mintába felvett öt uniós gyártónak, az érintett országbeli együttműködő exportáló gyártónak, a (32) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint analóg országnak választott Egyesült Államokban működő gyártók egyikének, a mintába felvett három importőrnek, a vizsgálat megindításának időpontjában ismert nyolc felhasználónak, valamint egy további, az eljárás későbbi szakaszában jelentkező felhasználónak.

(12)

Kitöltött kérdőívet a mintába felvett öt uniós gyártó, az érintett országbeli együttműködő exportáló gyártó, egy egyesült államokbeli (analóg ország) gyártó és két független importőr küldött vissza.

(13)

A Bizottság a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükségesnek ítélt valamennyi információt bekérte és ellenőrizte. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(14)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2015. január 1. és 2015. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(15)

Az érintett termék a Fehéroroszországból származó és jelenleg az ex 7214 10 00, ex 7214 20 00, ex 7214 30 00, ex 7214 91 10, ex 7214 91 90, ex 7214 99 10, ex 7214 99 71, ex 7214 99 79 és ex 7214 99 95 KN-kód alá tartozó egyes, vasból vagy ötvözetlen acélból készült, kovácsolt, melegen hengerelt, melegen húzott vagy -extrudált, hengerlés után csavart is, de tovább nem megmunkált, valamint a hengerelésből eredő bevágásokkal, bordákkal, hornyokkal vagy más mélyedésekkel, kiemelkedésekkel rendelkező betonmegerősítő-rudak (a továbbiakban: érintett termék). Az érintett termék nem foglalja magában a kiváló fáradási tulajdonsággal rendelkező vas vagy betonacél rudakat.

(16)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az érintett termék és az Egyesült Államokban gyártott és az ottani belföldi piacon értékesített, valamint az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az uniós piacon értékesített termék alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzői, valamint felhasználási területei megegyeznek. Ezért ezek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint ideiglenesen hasonlónak tekintendők.

(17)

A fehéroroszországi exportáló gyártó jelezte, hogy a panasz (amely két KN-kódot említ) és az eljárás megindításáról szóló értesítés (amely kilenc KN-kódot említ) termékköri leírása – véleménye szerint – ellentmondásban áll egymással. Állítása szerint ennek következményeként a panaszbeli kárfelmérés nem ugyanarra a termékkörre vonatkozik, mint amely a későbbiekben megindított eljárásban szerepelt. A vállalat megjegyezte továbbá, hogy kizárólag a panaszban említett két KN-kód keretében exportált.

(18)

A panaszbeli termékleírásban csakugyan két KN-kód szerepelt, szemben az eljárás megindításáról szóló értesítéssel, amely kilenc KN-kódot sorolt fel. A Bizottság megjegyzi, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben szerepeltetett KN-kódok – miként az egyértelműen feltüntetésre került – csak tájékoztató jellegűek. Azt is meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat megindításához az érintett termék panaszbeli leírása szolgált alapul, amely – hivatkozástól függetlenül – lényegében kilenc KN-kódot takar, és így a további KN-kódok a panaszban szolgáltatott bizonyítékok tekintetében nem gyakoroltak semmiféle hatást. Következésképpen a termékleírás állítólagos ellentmondásossága kapcsán előterjesztett ezen állítást elutasították.

(19)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően Fehéroroszország nem minősül piacgazdasággal rendelkező országnak. Az Unióba irányuló fehéroroszországi kivitel tekintetében ezért a rendes értéket egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország gyártójától beszerzett adatok alapján határozták meg.

(20)

A vizsgálati időszak alatt a Fehéroroszországból érkező behozatal összesen mintegy 488 000 tonnát tett ki, és hozzávetőleg 5 %-os piaci részesedéssel rendelkezett. A legfontosabb importáló tagállam Németország, Litvánia, Lengyelország és Hollandia volt. Az egyetlen ismert fehéroroszországi gyártó együttműködött a vizsgálatban, és kitöltötte a kérdőívet. E gyártó közvetlenül, illetve uniós és egyesült államokbeli székhelyű, vele kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül értékesítette az érintett terméket az Unióba.

(21)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a rendes érték meghatározása egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke alapján történt. Ehhez ki kellett választani egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országot (a továbbiakban: analóg ország).

(22)

Miként az a (6) preambulumbekezdésben szerepel, az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a rendes érték megállapításához Dél-Afrikát vagy az Egyesült Államokat tervezi figyelembe venni piacgazdasággal rendelkező harmadik országként.

(23)

A javasolt analóg országokra vonatkozóan az egyetlen fehéroroszországi együttműködő exportáló gyártó tett észrevételt. Állítása szerint sem Dél-Afrika, sem pedig az Egyesült Államok nem lenne analóg országként megfelelő választás, többek között amiatt, hogy Dél-Afrikában és az Egyesült Államokban a termelési kapacitás, a tényleges termelési output és a gyártási folyamat eltért a fehéroroszországi gyártóétól. A szóban forgó fél ezenkívül azt állította, hogy a panaszosok által megnevezett dél-afrikai és egyesült államokbeli belföldi gyártók közvetlen kapcsolatban álltak uniós gyártókkal. Ebből adódóan lehetséges, hogy az említett országok e gyártóitól beszerzett adatok tárgyilagossága megkérdőjelezhető. A fél javaslata szerint Oroszország lenne a legmegfelelőbb analógország-alternatíva, mivel az oroszországi acélrúdágazat fejlettségi szintje hasonlít leginkább a fehéroroszországi ágazatéhoz, a gyártási folyamat Oroszországban is fémhulladékra épül, és emellett az előállított acélrudak minősége és műszaki leírásai is hasonlóak. A Bizottság mindazonáltal megállapította, hogy a fél nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a dél-afrikai, illetve egyesült államokbeli gyártók nem fémhulladék felhasználásával állítják elő az érintett terméket, vagy hogy költségszerkezetükön belül a nyersanyagok nem tették ki az előállítási költség 60–70 %-át. A Bizottság mindenestre megvizsgálta, hogy Dél-Afrika és az Egyesült Államok (továbbá Brazília) megfelelő analógország-alternatívát jelentenek-e. Ezen elemzés részleteit a (28)–(34) preambulumbekezdés ismerteti.

(24)

A piacgazdasággal rendelkező harmadik ország kiválasztásához a Bizottság nemcsak a Dél-Afrikában és Egyesült Államokban működő ismert gyártókkal, hanem az összes – így a Törökországban, Ukrajnában, az Oroszországi Föderációban, Bosznia-Hercegovinában, Mexikóban, Koreában, a Dominikai Köztársaságban, Norvégiában és Svájcban működő – ismert gyártóval is felvette a kapcsolatot. A Bizottság felkérte őket, hogy szolgáltassanak információt belföldi piacaikról és jelöljék meg az előállított terméktípusokat, termelési kapacitásukat, termelési outputjukat, belföldi értékesítésük volumenét, valamint ismertessék a gyártás folyamatát, a felhasznált nyersanyag típusát, továbbá a nyersanyag-, energia- és munkaerőköltségeknek az érintett termék teljes előállítási költségén belüli arányát, végezetül pedig, hogy nyilatkozzanak arról, hogy nyitottak-e együttműködni a Bizottsággal a vizsgálatban.

(25)

Ezen túlmenően a Bizottság az említett harmadik országok hatóságaival is felvette a kapcsolatot.

(26)

Az oroszországi hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy az ismert oroszországi gyártók, illetve szervezeteik egyike sem tanúsított érdeklődést a folyamatban lévő vizsgálat iránt. Minthogy egyetlen oroszországi gyártó sem működött együtt, Oroszországot nem lehetett analóg országnak választani.

(27)

A kezdeti megkeresésre mindössze három gyártó válaszolt. Ezek Brazíliában, Dél-Afrikában és az Egyesült Államokban működő gyártók voltak. A dél-afrikai és az egyesült államokbeli gyártók kapcsolatban álltak a panaszosok némelyikével. A brazíliai gyártó egy olyan vállalatcsoport részét képezte, amely gyártóüzemeivel több országban – így az Egyesült Államokban, Mexikóban és a Dominikai Köztársaságban is – jelen volt. E gyártó nem állt kapcsolatban a panaszosokkal.

(28)

A három választ a Bizottság megvizsgálta a panasz és a kapott észrevételek tükrében. Megállapítást nyert, hogy Dél-Afrikában viszonylag szerény mértékű – mindössze 435 000 tonna körüli – a belföldi felhasználás, a dél-afrikai gyártó termelési kapacitása a fehéroroszországi gyártó termelési kapacitásának hozzávetőleg 10 %-át teszi ki, fő nyersanyagként pedig vasércet használ, szemben a fehéroroszországi exportáló gyártóval, amely fémhulladékot. A Bizottság ennek alapján úgy határozott, hogy Dél-Afrikát nem tekinti lehetséges analóg országnak.

(29)

Brazília belföldi felhasználása közel 3,5 millió tonnát tesz ki és a – 12 %-os értékvámmal sújtott – behozatal (melynek mintegy 95 %-a Törökországból származik) a brazíliai felhasználás körülbelül 5,5 %-át adja. Az együttműködésre nyitott gyártó gyártási folyamata fémhulladékra és nyersvasra épül, míg a fehéroroszországi exportáló gyártó elsősorban fémhulladékot használ, termelési volumene pedig a fehéroroszországi gyártó termelési volumenének hozzávetőleg 50 %-át teszi ki.

(30)

Az Egyesült Államok belföldi felhasználása körülbelül 7,7 millió tonnát tett ki. A belföldi gyártók köre legalább nyolc gyártóból állt. Az érvényben lévő importkorlátozások (6) ellenére a – mindenekelőtt Törökországból és Japánból származó – behozatal a teljes felhasználás hozzávetőleg 23 %-át adta. Az egyesült államokbeli gyártó a fehéroroszországi gyártóéhoz hasonló gyártási folyamatot alkalmazott. Termelési volumene a fehéroroszországi gyártó termelési volumenének hozzávetőleg 52 %-át tette ki.

(31)

A Bizottság ezen elemzés alapján úgy vélte, hogy a Brazíliában és az Egyesült Államokban azonosított piaci környezet kellőképpen kompetitív. A Bizottság ennek alapján úgy határozott, hogy Brazíliát és az Egyesült Államokat választja lehetséges analóg országnak.

(32)

Az analóg ország számára összeállított kérdőívet eljuttatták az említett két együttműködő gyártónak. A brazíliai gyártó azonban az analóg ország számára összeállított kérdőív kézhezvételét követően arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy úgy határozott, eláll a vizsgálatbeli együttműködéstől. A Bizottság az egyesült államokbeli gyártótól kedvező választ kapott.

(33)

A Bizottság megállapította, hogy a fehéroroszországi exportáló gyártó állításának megfelelően az egyesült államokbeli együttműködő gyártó kapcsolatban állt az egyik panaszossal. Ezzel együtt még akkor is, ha az analóg országban működő gyártó kapcsolatban áll uniós gyártóval, egy ilyen jellegű kapcsolat nem érvényteleníti vagy befolyásolja a rendes érték meghatározását (7).

(34)

A Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti megfelelő analóg országnak minősül.

(35)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a rendes érték meghatározása az analóg ország együttműködő gyártójától származó információk alapján történt.

(36)

Először a Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően reprezentatív volt-e a hasonló termék egyesült államokbeli független vevőknek történő értékesítésének teljes volumene. Ehhez összehasonlította a teljes értékesítési volument a fehéroroszországi exportáló gyártó által az Unióba exportált érintett termék teljes volumenével. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a hasonló terméket reprezentatív mennyiségben értékesítették az Egyesült Államok piacán.

(37)

Másodszor a Bizottság azonosította az analóg országbeli gyártó belföldön értékesített azon terméktípusait, amelyek azonosak, vagy közvetlenül összehasonlíthatóak voltak a fehéroroszországi exportáló gyártó által az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal. Az Egyesült Államokban értékesített volument a fehéroroszországi exportáló gyártó Unióba irányuló kivitelével terméktípusok szerint hasonlították össze. Ez az összehasonlítás azt mutatta, hogy valamennyi terméktípust reprezentatív mennyiségekben értékesítették az Egyesült Államokban.

(38)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az analóg országbeli gyártó esetében a hasonló termék belföldön értékesített egyes típusai az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően szokásos kereskedelmi forgalomban értékesítettnek tekinthetők-e. Ehhez minden egyes terméktípusra megállapították a független vevők részére a belföldi piacon történt nyereséges, vizsgálati időszak alatti értékesítés részarányát. Az értékesítési ügyleteket akkor tekintették nyereségesnek, ha az egységár elérte, vagy meghaladta a termelési költséget. Ehhez meghatározták az egyesült államokbeli gyártó egyes terméktípusokhoz tartozó, vizsgálati időszak alatti termelési költségét.

(39)

Amennyiben egy adott terméktípusnak a kiszámított termelési költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó értékesítési áron értékesített volumene az adott típus teljes értékesítési volumenének több mint 80 %-át tette ki, és ha az említett típus súlyozott értékesítési átlagára megegyezett a termelési költséggel, vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ezt az árat az adott típus összes, vizsgálati időszak alatti belföldi értékesítésekor alkalmazott árainak súlyozott átlagaként számították ki. Az analóg országbeli gyártó által értékesített minden terméktípus esetében a terméktípus nyereséges értékesítési volumene elérte vagy meghaladta az adott típus teljes értékesítési volumenének 80 %-át.

(40)

Végezetül: a Fehéroroszországból az Unióba exportált összes terméktípust az Egyesült Államokban is értékesítették. Ebből adódóan egyetlen exportált terméktípus esetében sem volt szükséges meghatározni a rendes értéket.

(41)

A fehéroroszországi együttműködő exportáló gyártó az Unióba vagy a vele kapcsolatban álló – Ausztriában, Litvániában, Lengyelországban, Németországban és az Egyesült Államokban működő – kereskedőkön keresztül exportált, vagy közvetlenül első független vevőknek értékesített. A (13) preambulumbekezdésben bemutattak szerint a három legfontosabb kereskedő esetében sor került helyszíni ellenőrzésre.

(42)

Az exportáló gyártó közvetlen, első független vevőknek történt értékesítéseinél az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár.

(43)

A vállalattal kapcsolatban álló, importőrként eljáró kereskedőkön keresztül végzett értékesítéseknél az exportár meghatározása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján történt. Ebben az esetben az árat kiigazították egyfelől az importálás és a viszonteladás között felmerülő minden költség, így az értékesítési, általános és igazgatási költségek (SGA-költségek) tekintetében (hozzávetőleg 1–2,5 %), másfelől pedig az értékesítésben érintett kereskedők észszerű mértékű (1 % alatti) haszonkulcsa vonatkozásában.

(44)

A Bizottság a rendes értéket és a mintába felvett exportáló gyártó exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(45)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében.

(46)

Az exportáló gyártó exportárai esetében a fuvarozási, biztosítási és anyagmozgatási költségek (az érintett kapcsolatban álló kereskedőtől vagy az exportáló gyártótól függően ez hozzávetőlegesen 4–7,5 %), a hitelköltségek és banki díjak (az érintett kapcsolatban álló kereskedőtől vagy az exportáló gyártótól függően 0–1,5 %) tekintetében került sor kiigazításra, amely összességében az értékesítési érték körülbelül 8 %-át teszi ki. Az analóg országbeli gyártó belföldi árai esetében a belföldi fuvarozás költségei és az anyagmozgatási költségek (az értékesítési érték átlagosan 5,3 %-a), továbbá a hitelköltségek (éves szinten 1,15 %) tekintetében került sor kiigazításra.

(47)

Az összehasonlítást a fehéroroszországi exportáló gyártó, valamint a vele kapcsolatban álló kereskedők által exportált és Unióban értékesített terméktípusok 100 %-ára végezték el.

(48)

A 2016. október 14-én tartott meghallgatás alkalmával a fehéroroszországi exportáló gyártó képviselői azt állították, hogy a rendes értéket ki kell igazítani, hogy az tükrözze a beszerzett hulladék átlagárait és az érintett termék fehéroroszországi gyártásán belüli felhasználási arányát.

(49)

Először is: a Bizottság hangsúlyozza, hogy a rendes értéket nem számtanilag képezte, hanem kizárólag az értékesítésekre alapozta, így tehát a szóban forgó kiigazítás nem végezhető el a rendes érték meghatározása keretében.

(50)

Másodszor: a Bizottság meglátása szerint e vállalat szándékában feltehetően a tisztességes összehasonlítás megkérdőjelezése állt, így az állítást a 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja alapján elemezte. A vizsgálat azt mutatta, hogy a fehéroroszországi exportáló gyártó helyi beszállítóktól vagy oroszországi beszállítóktól szerezte be a hulladékanyagot.

(51)

A Bizottság megjegyzi, hogy a fehéroroszországi árak és költségek abból adódóan, hogy az ország nem piacgazdasággal rendelkező ország, torzítottnak minősülnek. Ily módon a fehéroroszországi árak és költségek, valamint az ezekből eredő felhasználási arány alapján elvégzett kiigazítás a torzított fehéroroszországi ár alkalmazását jelentené. A Bizottság ezt az állítást ezért ebből a szempontból elutasította. A Bizottság megjegyzi, hogy még ha bizonyítania is kellene, hogy a fehéroroszországi árak ténylegesen torzított árak, a panasz meggyőző módon megerősítette e torzulások fennállását, és a fehéroroszországi exportőr ezen állítások cáfolására nem szolgált megalapozott bizonyítékkal.

(52)

Az Oroszországból importált hulladékot illetően a Bizottság a vizsgálat során arra jutott, hogy az egyesült államokbeli és az oroszországi nyersanyagár hasonló (8). A vizsgálat ezenfelül kimutatta, hogy az Egyesült Államok hulladékfelhasználási aránya hasonló – vagyis 60–70 % közötti – a fehéroroszországi exportáló gyártó által jelentett arányhoz. A Bizottság ezért arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a hulladék egyesült államokbeli vételára nem befolyásolja az árak összehasonlíthatóságát. Az állítást ideiglenesen elutasítják.

(53)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban az együttműködő exportáló gyártó esetében az analóg országbeli hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította (lásd a (47) preambulumbekezdést) az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával. Ennek alapján a súlyozott átlagú ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve: 58,4 %.

(54)

Az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatti, Unióba irányuló teljes kivitelt az együttműködő exportáló gyártó behozatala tette ki. Ez alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő exportáló gyártó szintjén határozza meg.

(55)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(56)

A hasonló terméket 31 uniós gyártó állította elő. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ezek a gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot, és a továbbiakban „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(57)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – mint például a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól és azok szervezetétől gyűjtött adatokat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőíveket – felhasznált a vizsgálati időszak alatti teljes uniós termelés meghatározásához.

(58)

Ennek alapján a teljes uniós termelés becsült mértéke hozzávetőlegesen 12,7 millió tonnát tett ki a vizsgálati időszak alatt. Ez, a panaszban benyújtott és ellenőrzött adatok alapján kapott számadat az összes uniós gyártó – azaz a mintába felvett gyártók és a mintába fel nem vett gyártók – termelését magában foglalja.

(59)

A (8) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintába felvett öt uniós gyártó termelése a hasonló termék becsült teljes uniós termelésének 22,4 %-át adja. Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni, hogy az érintett termék uniós gyártása igen szétaprózódott, amit az uniós gyártók (56) preambulumbekezdésben említett nagy száma is szemléltet, és ami miatt az uniós gazdasági ágazat szempontjából az 5 gyártóból álló minta reprezentatívnak minősül.

(60)

A fehéroroszországi exportáló gyártó állítása szerint a panasz nem tartalmazott elegendő meggyőző bizonyítékot a kár fennállására vonatkozóan, ezért azt nem kellett volna befogadni. Az érvelés mindenekelőtt arra épül, hogy a panasz tévesen mutatta be a hulladék állítólagosan mesterségesen alacsony, a szóban forgó exportáló gyártónak gazdasági előnyt jelentő beszerzési költségeit. A fehéroroszországi gyártó szerint egy ilyen jellegű téves értelmezés a panasz egészének érvényességét megkérdőjelezi.

(61)

Ahogy az a (19) preambulumbekezdésben is szerepel, Fehéroroszország nem piacgazdasággal rendelkező ország, és ebből kifolyólag a rendes érték megállapítása az analóg ország módszer alapján történt. Következésképpen azt, hogy a hulladékot a fehéroroszországi gyártó mesterségesen alacsony árakon szerezte-e be, nem kellett megvizsgálni. A Bizottság számára nem világos sem a szóban forgó állítás lényege, illetve relevanciája, sem pedig az, hogy az milyen jelentőséggel bír az uniós gazdasági ágazatot ért kár megállapítása szempontjából.

(62)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piaci teljes értékesítési volumene és a teljes behozatal alapján határozták meg. Az uniós felhasználás 2012 és 2013 között csökkent, 2014-ben viszont ismét elérte a 2012. évi szintet, majd ezt követően a vizsgálati időszakban mérsékelten tovább nőtt. A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás összességében 3 %-os növekedést mutatott.

(63)

A figyelembe vett időszak alatt a Fehéroroszországból az Unióba irányuló behozatal a volumen és a piaci részesedés szempontjából az alábbiak szerint alakult:

(64)

A Fehéroroszországból érkező behozatal volumene közel megháromszorozódott a figyelembe vett időszakban. A Fehéroroszországból érkező behozatal piaci részesedése szintén nőtt a figyelembe vett időszakban: a 2012-es 1,8 %-ról a vizsgálati időszakban 5 %-ra emelkedett.

(65)

Az alábbi táblázat a Fehéroroszországból érkező behozatal átlagárát ismerteti:

(66)

A Fehéroroszországból érkező behozatal átlagárai csökkentek a figyelembe vett időszak alatt, követve a – Fehéroroszországban és az Unióban egyaránt nyersanyagként használt – hulladék árainak csökkenését. Az Unióba irányuló fehéroroszországi export árainak 25 %-os csökkenése mindazonáltal markánsabb volt, mint a mintába felvett uniós gyártók árainak, valamint az érintett terméket az Unióba exportáló többi jelentősebb exportőr átlagárainak ugyanezen időszak alatti csökkenése. Ennek következtében a Fehéroroszországból érkező behozatal árai a vizsgálati időszak alatt mind az uniós gyártók árainál, mind pedig a piacon jelenlévő többi jelentősebb harmadik ország átlagos importárainál alacsonyabbak voltak.

(67)

Annak megállapítása céljából, hogy a vizsgálati időszakban fennállt-e áralákínálás, és ha igen, akkor milyen mértékben, a mintába felvett uniós gyártók által az Unió piacán független vevőknek történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti értékesítési árnak – a tényleges szállítási költségek (0,5–5 %), jutalékok (0–1,5 %), árengedmények (0,9–2,3 %) és hitelköltségek (0,2–0,5 %) levonásával – gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították a fehéroroszországi gyártó által az Unió piacán az első független vevőnek értékesített dömpingelt behozatal terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet a CIF-paritás alapján állapítottak meg.

(68)

Az összehasonlítás eredménye – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt bonyolított forgalmának százalékában kifejezve – 4,5 %-os áralákínálási különbözetet mutatott. A Fehéroroszországból érkező behozatal volumenének és piaci részesedésének 2014-től kezdődő jelentős emelkedését az magyarázza, hogy a dömpingelt behozatal árai alacsonyabbak voltak az uniós áraknál.

(69)

A fehéroroszországi exportáló gyártó annak bemutatására, hogy a vizsgálati időszak alatti fehéroroszországi árak valójában meghaladták az uniós gyártók árait, konkrét dokumentumokkal szolgált a lengyelországi és fehéroroszországi gyártók értékesítési árainak összehasonlításához. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alákínálás kiszámítása és az árszínvonalról tanúskodó mikromutatók a mintába felvett uniós gyártók adatain alapulnak, míg a fehéroroszországi vállalat által benyújtott adatok olyan lengyelországi gyártókra vonatkoztak, amelyek nem szerepeltek a mintában. Ennek következtében a benyújtott adatok nem befolyásolják a Bizottságnak az áralákínálás és mikrogazdasági mutatók figyelembe vett időszak alatti alakulása kapcsán tett, a (83) preambulumbekezdésben bemutatott ténymegállapításait. Ezek ráadásul az alákínálás és mikromutatók alakulásának meghatározásához figyelembe vett olyan összesített adatok, amelyek a mintába felvett összes vállalat, továbbá azok független felek közötti valamennyi értékesítési ügyletének adatait magukban foglalják. A Bizottság mindazonáltal megerősíti, hogy a vizsgálati időszak alatt a fehéroroszországi árak minden egyes mintába felvett uniós gyártó szempontjából alákínálást mutattak.

(70)

A Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(71)

Az (59) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmaztak.

(72)

A kárelemzés céljából a Bizottság különbséget tett makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatók között. E tekintetben az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét a következők alapján értékelték: a) makrogazdasági mutatók, mint a termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés és növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága és a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés, amelyekre vonatkozóan az adatokat a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén gyűjtötték, valamint a következők alapján: b) mikrogazdasági mutatók, mint az átlagos egységárak, egységnyi költség, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, készletek és munkaerőköltségek, amelyekre vonatkozóan az adatokat a mintába felvett uniós gyártók szintjén gyűjtötték.

(73)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött adatokat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőíveket is – felhasznált a makrogazdasági mutatók és különösen a mintába fel nem vett uniós gyártókra vonatkozó adatok megállapítására.

(74)

A mikrogazdasági mutatókat a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőívekben szereplő információk alapján állapították meg.

(75)

Az uniós termelésre, termelési kapacitásra és kapacitáskihasználásra vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt:

(76)

Az uniós termelési volumen 5 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Tekintve, hogy az említett időszak során a termelési kapacitás változatlan maradt, az output csökkenése nyomán a kapacitáskihasználás 4 százalékponttal, a 2012. évi 71 %-ról a vizsgálati időszakban 67 %-ra csökkent.

(77)

Az uniós gyártók értékesítései magukban foglalták a velük kapcsolatban álló vállalatok számára történt értékesítéseket. A figyelembe vett időszakban a kapcsolatban álló vállalatok számára történő értékesítések az uniós felhasználás hozzávetőlegesen 10 %-át tették ki. Az értékesítési volumen, a piaci részesedés és a növekedés értékelése ezért külön történt az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítésekre és a szabadpiacra (független felek közötti értékesítésekre) vonatkozóan. Az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítések kapcsán megerősítést nyer, hogy mivel azokat nem kapcsolatban álló kereskedelmi vállatokkal, hanem kapcsolatban álló felhasználókkal bonyolították, a teljes uniós felhasználás kiszámításakor azokat nem vették kétszer számításba.

(78)

Az értékesítési volumenekre, a piaci részesedésre és a növekedésre vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt:

(79)

Az uniós gazdasági ágazat által független vevők számára értékesített volumen 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, ami a piaci részesedés 2012 és a vizsgálati időszak közötti 7 százalékpontos csökkenésében is megjelent. Történt mindez annak ellenére, hogy az uniós felhasználás ugyanezen időszak alatt növekedést mutatott. 2012 és 2013 között az értékesítési volumen – amelynek tendenciája pontosan követte a felhasználás ezen időszakbeli alakulását – gyors ütemben csökkent, és az uniós gazdasági ágazat képes volt szinten tartani piaci részesedését. A helyzet azonban teljesen megváltozott 2013 és a vizsgálati időszak között. Az uniós piac ebben az időszakban 10 %-kal nőtt, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése viszont ezzel párhuzamosan 7 százalékpontos csökkenést szenvedett el. Ezzel egyidejűleg a fehéroroszországi behozatal volumene és piaci részesedése gyors ütemben emelkedett. Ez azt bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal növekvő piaci részesedése miatt nem tudta kihasználni az uniós felhasználás növekedéséből származó előnyöket.

(80)

Megállapítást nyert, hogy a termelés és az értékesítések csökkenésével összhangban az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje is 2 %-kal visszaesett 2012 és a vizsgálati időszak között. A foglalkoztatás csökkentése ugyanakkor nem járt együtt – az egy alkalmazottra jutó éves outputként számított – termelékenység javulásával, aminek hátterében az áll, hogy a figyelembe vett időszak alatt a termelési volumen a foglalkoztatásnál nagyobb visszaesést mutatott.

(81)

A fehéroroszországi exportáló gyártó dömpingkülönbözete számottevő (lásd a (55) preambulumbekezdést). Figyelembe véve a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal fentiekben tárgyalt volumenét, piaci részesedését és árait, a tényleges dömpingkülönbözet uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(82)

Mivel az érintett termék behozatala kapcsán a korábbiakban nem állapítottak meg dömpinget, az uniós gazdasági ágazat esetében jelenleg nem lehet az érintett termék korábbi, dömpingelt behozatalának hatásaiból való felépülésről beszélni.

(83)

A mintába felvett uniós gyártók független vevőknek felszámított értékesítési átlagáraira a figyelembe vett időszak első részében (2012–2013) a „héacsalási konstrukció” (lásd a (106)–(111) preambulumbekezdést) gyakorolt leszorító hatást. A figyelembe vett időszak második részében (2014–vizsgálati időszak) az árakat a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal szorította le. A figyelembe vett időszak alatt az Unióban az árak 22 %-kal csökkentek 2012-től a vizsgálati időszakig. Az árcsökkenés a fő nyersanyag világpiaci költségének általános csökkenő tendenciáját tükrözi. Az uniós gyártók mindazonáltal akkor, amikor az árak a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal keltette további árerózió következtében nagyobb mértékben csökkentek annál, mint amit önmagában a nyersanyagköltség csökkenése indokolt volna, nem tudták a héacsalási konstrukció miatt leszorított árakat – a fő nyersanyag költségcsökkenésének kihasználására – visszaállítani a szokásos és torzításmentes szintekre, hanem kénytelen voltak az árakat a rendes versenyhelyzetben érvényesítettnél alacsonyabb szinten tartani.

(84)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat költségei 20 %-kal csökkentek, ami kevesebb az árak esetében tapasztalt csökkenésnél. Ennek hátterében a magasabb energia- és munkaerőköltségek állnak. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége romlott a figyelembe vett időszakban.

(85)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gyártók pénzforgalma, beruházásai, a beruházások megtérülése és a gyártók tőkebevonási képessége a következőképpen alakult:

(86)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezősége a hasonló termék uniós vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti, az ezen értékesítésekkel elért forgalom százalékában kifejezett nettó nyereség. A mintába felvett uniós gyártók 2012-ben nyereségesek voltak, 2013-től kezdődően azonban már veszteséget termeltek. Ami a jelen esetben még fontosabb, hogy jövedelmezőségük a vizsgálati időszak alatt érte el mélypontját, ami összefüggésben áll azzal, hogy a figyelembe vett időszak egésze alatt ekkor érkezett a legnagyobb volumenben és a legalacsonyabb árszínvonalon behozatal Fehéroroszországból.

(87)

A pénzforgalom, amely az ágazat önfinanszírozó képességére utal, ugyan a figyelembe vett időszak egésze alatt pozitív tartományban maradt, végig gyengülő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszakban.

(88)

Az uniós gyártóknak a figyelembe vett időszakban továbbra is módjukban állt beruházásokat végrehajtani, de a jövedelmezőség és a pénzforgalom alakulása a – figyelembe vett időszakban 29 %-os csökkenést mutató – beruházásokra is káros hatást gyakorolt. Ezenfelül a beruházások megtérülése 2013-tól kezdődően, a jövedelmezőség kapcsán tapasztalt tendenciát követve folyamatosan negatív.

(89)

A fentiek fényében azt a következtetést lehet levonni, hogy a mintába felvett uniós gyártók pénzügyi teljesítménye negatív volt a vizsgálati időszak alatt.

(90)

A mintába felvett uniós gyártók készleteinek szintje 25 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. A készletek termeléshez viszonyított aránya ugyanakkor stabil (1–1,5 %) maradt a figyelembe vett időszakban – a készletszint a termelési volumen csökkenő tendenciáját követi.

(91)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége szerény mértékben nőtt a figyelembe vett időszak alatt. A munkaerőköltségek a teljes termelési költség kevesebb mint 10 %-át tették ki. A munkaerőköltségek következésképpen nem játszottak meghatározó szerepet a termelési költség alakulásában.

(92)

A vizsgálat rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazatnak nem származott előnye a felhasználás növekedéséből a figyelembe vett időszak alatt. Éppen ellenkezőleg: a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 6 %-kal visszaesett, piaci részesedése pedig (a teljes felhasználás 3 %-os növekedése mellett) 6 százalékpontot csökkent. E tendenciák még markánsabban jelentkeznek, ha a 2013 és vizsgálati időszak közötti időtartamot tekintjük, amikor is a Fehéroroszországból érkező behozatal volumene gyors ütemben, egyre nagyobb piaci részesedést szerezve nőtt. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ezen időszakban, miközben a felhasználás (+ 10 %-kal) bővült, 7 százalékponttal visszaesett. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési outputja emellett 5 %-kal csökkent, aminek következtében a kapacitáskihasználás 71 %-ról 67 %-ra szorult vissza.

(93)

Ezenfelül a dömpingelt behozatal miatti tisztességtelen verseny következtében az uniós gazdasági ágazat kénytelen volt átlagosan 22 %-kal csökkenteni árait a figyelembe vett időszakban, ami azzal járt, hogy a 2012. évi 1,3 %-os nyeresége a költségek és a foglalkoztatás csökkentése ellenére a vizsgálati időszakra 2,1 %-os veszteséggé alakult át.

(94)

Végezetül: a figyelembe vett időszakban a többi pénzügyi mutató, úgymint az eszközarányos jövedelmezőség, a pénzforgalom és a beruházások esetében is érvényesült a káros hatás.

(95)

A fentiek figyelembevételével ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte.

(96)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal okozott-e olyan mértékű kárt az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentősnek tekinthető. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, az uniós gazdasági ágazatnak ugyanabban az időben esetlegesen kárt okozó ismert tényezőket is megvizsgálta annak érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne lehessen a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(97)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós felhasználás 3 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban, miközben a Fehéroroszországból származó behozatal volumene jelentősen nőtt. A figyelembe vett időszak utolsó két évében a fehéroroszországi behozatal volumene és uniós piaci részesedése 175 %-kal nőtt. A dömpingelt behozatal növekedése egybeesett az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenésével.

(98)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós piacon uralkodó árnyomásra tekintettel megállapítást nyert, hogy a Fehéroroszországból érkező behozatal átlagárai – különösképpen a figyelembe vett időszak utolsó két évében – gyors ütemben csökkentek. A fehéroroszországi behozatal árszintje már a vizsgálati időszakban alacsonyabb volt az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árainál és az uniós piacon jelenlévő harmadik országokból érkező behozatal értékesítési árainál.

(99)

A fehéroroszországi behozatal növekvő volumene nyomán jelentkező árnyomás következtében az uniós gazdasági ágazat nem tudta fedezni költségeit.

(100)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló, Fehéroroszországból érkező tömeges dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(101)

A mintába felvett uniós gyártók adatai alapján a harmadik országbeli független vevőknek értékesített export volumene a figyelembe vett időszak alatt 5 %-kal emelkedett. Levonható tehát a következtetés, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési tevékenységének e területe nem szerepelhet a feltárt jelentős kár okai között.

(102)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat 14 %-kal többet, és a független feleknek felszámítottnál következetesen magasabb árakon értékesített a kapcsolatban álló felek számára. Jóllehet ezen árak esetében transzferárakról van szó, levonható a következtetés, miszerint az uniós gazdasági ágazat értékesítési tevékenységének e területe nem idézhette elő a feltárt jelentős kárt. Éppen ellenkezőleg: ezen értékesítések növekedése, továbbá a független vevőknek felszámított áraknál magasabb áraik arra engednek következtetni, hogy a kapcsolatban álló felekkel bonyolított értékesítésnek köszönhető, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentősebb kár.

(103)

Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az alákínálás és az áron aluli értékesítés különbözetének megállapításához a fehéroroszországi importárakat az uniós gyártók független vevőknek felszámított értékesítési áraival hasonlították össze. Ennek következtében a kapcsolatban álló vállalatokkal lebonyolított értékesítések nem befolyásolták az alákínálás és az áron aluli értékesítés megállapítását.

(104)

A figyelembe vett időszakban a harmadik országok piaci részesedése külön-külön csak alig növekedett, ami alól egyedül Ukrajna jelentett kivételt, amelynek piaci részesedése igaz ugyan, hogy relatív értelemben jelentős növekedést mutatott, az ország által megszerzett piaci részesedés abszolút értékben továbbra is elhanyagolható. Meg kell továbbá azt is jegyezni, hogy a harmadik országokból érkező behozatalok árai a figyelembe vett időszak egésze alatt átlagban mindig magasabbak voltak az uniós gazdasági ágazat árainál. Fehéroroszország volt az egyetlen exportáló ország, amelynek átlagárai az uniós gazdasági ágazaténál alacsonyabb szintet értek el a vizsgálati időszakban, vagyis abban az évben, amikor a Fehéroroszországból érkező behozatal a leggyorsabb volumennövekedést érte el. Levonható tehát a következtetés, hogy még ha a harmadik országokból érkező behozatal gyakorolt is valamiféle hatást az uniós gazdasági ágazat helyzetére, a kár elsősorban akkor is egyértelműen a Fehéroroszországból érkező behozatalra vezethető vissza.

(105)

Az érintett termék gyártásának fő költségtényezője a vas- és acélhulladék. E nyersanyag árai a figyelembe vett időszak alatt világszerte csökkenést mutattak. A bugát hulladékból előállító uniós gyártók 23–32 % közötti, míg a bugát nyersanyagként felhasználó uniós gyártók hozzávetőlegesen 24 %-os nyersanyagköltség-csökkenést tapasztaltak. A mintába felvett uniós gyártók adatai alapján az érintett termék előállítási összköltsége 20 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, és a nyersanyagárak csökkenését – elsősorban a magasabb munkaerőköltség – némileg ellensúlyozta (átlagosan körülbelül 10 %). Levonható tehát a következtetés, hogy a költségek alakulása nem szerepelhet a feltárt jelentős kár okai között. Másrészt az uniós gazdasági ágazat az árerózió következtében – amelyet javarészben a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal idézett elő – nem tudta kihasználni a költségek csökkenéséből származó előnyöket és e költségmegtakarítások nem jelentek meg pénzügyi mutatóiban.

(106)

A fehéroroszországi exportáló gyártó szerint az úgynevezett „héacsalási konstrukció” egyike volt az uniós gazdasági ágazat figyelembe vett időszak alatti teljesítményét befolyásoló lényeges tényezőknek. A konstrukció mindenekelőtt a lengyelországi piacot érintette. Az ország 2012-ben labdarúgó-Európa-bajnokságnak adott otthont, és ezt az időszakot az építőipar virágzása, valamint a betonacél iránti igen élénk kereslet jellemezte. Az állítás szerint a piacon működő kereskedők közül néhány gátlástalanul kihasználta az adódó alkalmat, és a héa kijátszására körhintacsalást alakított ki. Fedőcégeket alapítottak Lengyelországban, amelyek egy másik tagállamból vásároltak betonacélt, hogy azt Lengyelországban viszonteladás keretében, a számlákon a helyi héát felszámolva értékesítsék. A beszedett héát viszont a szóban forgó fedőcégek egyetlen esetben sem számolták el. Az állítás szerint a lengyelországi piac alacsony árai – amelyekért a csalásban közreműködő kereskedelmi vállalatok okolhatók – vezettek ahhoz, hogy a lengyelországi gyártók piaci részesedést vesztettek és pénzügyi veszteségeket szenvedtek el.

(107)

Megerősítést nyert, hogy az előzőekben bemutatott héacsalás ténylegesen komoly hatást gyakorolt a betonacél lengyelországi piacára. A piaci zavar következtében több hagyományos acélgyártó gazdasági teljesítménye visszaesett. Mi több, egyes vállalatok 2013 januárjának elején néhány hétre még a betonacélgyártással is felhagytak e jogellenes tevékenységek miatt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy sem az időzítés, sem pedig a hatás tekintetében nincs átfedés a héacsalási konstrukció és a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal között. A csalás e konstrukcióját a lengyel kormány 2013. október 1-jével, a héára vonatkozó fordított adózási mechanizmusok bevezetésével felszámolta. Ennek hatása tetten érhető az uniós gazdasági ágazat értékesítési és termelési volumenének 2013. évi hirtelen visszaesésében. A helyzet ugyan normalizálódott 2014-ben, de időközben a megnövekedett dömpingelt behozatal éreztetni kezdte káros hatását az uniós gazdasági ágazat árszínvonala, piaci részesedése és pénzügyi teljesítménye szempontjából. A héacsalás ennélfogva kizárólag azokban az években volt hatással a lengyelországi gyártók gazdasági helyzetére, amikor Fehéroroszországból viszonylag alacsony volumenű és aránylag magasan árazott behozatal érkezett az uniós piacra. A lengyelországi betonacélpiacon emellett továbbgyűrűző hatások sem jelentkeztek azt követően, hogy a csalók felhagytak tevékenységeikkel. E ténymegállapításokat voltaképpen a fehéroroszországi exportáló gyártónak a lengyelországi piac héacsalási konstrukció működése alatti, illetve utáni helyzetéről szolgáltatott pótlólagos beadványa (és az azt alátámasztó bizonyítékok) is megerősíti. Nyilvánvaló tehát, hogy e kérdés elkülöníthető a dömpingelt behozatal hatásaitól és nem szünteti meg a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(108)

A fehéroroszországi exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy a fent ismertetett héacsalási konstrukció miatt Lettországban és Szlovákiában egyes gyártóvállalatok csődbe jutottak. A vállalat szerint így tehát az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési volumenének negatív tendenciáit az magyarázza, hogy bizonyos vállalatok – a fehéroroszországi exportáló gyártó exporttevékenységétől függetlenül – eltűntek a piacról.

(109)

Ezzel az állítással kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a makromutatók (75)–(82) preambulumbekezdésben bemutatott becslései nem vették figyelembe azokat a vállalatokat, amelyek nem léteztek a vizsgálati időszak során. Azon vállalatok esetében, amelyek nem kaptak kérdőíveket, a makromutatók szempontjából releváns adatokat a vizsgálati időszakbeli tényleges termelési output alapján, becsléssel határozták meg. Az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési volumenének negatív alakulásáról tanúskodó mutatók ily módon nem tükrözik a kérdéses vállalatok eltűnését a piacról. Ki kell emelni, hogy e felek figyelembevételével a károkozásról kialakított általános kép még kedvezőtlenebb lett volna.

(110)

A kérdéses fehéroroszországi exportáló gyártó végezetül azt állítja, hogy a szóban forgó országból érkező behozatal 2014. évi és vizsgálati időszakbeli volumene és importárai nem tükrözik megfelelőképpen a vállalat „szokásos” értékesítési stratégiáját. A vállalat állítása szerint azzal magyarázható, hogy az említett években fokozta uniós exporttevékenységét, hogy a héacsalások keltette zavarok következtében a lengyelországi piacon és a balti államok piacain az érintett termék kereslete és kínálata között eltérés mutatkozott. A vállalat szerint a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a Fehéroroszországból érkező behozatal vizsgálati időszak utáni volumenét és árszínvonalát. A vállalat állítása szerint a vizsgálati időszak utáni adatok ilyen jellegű vizsgálatát a Bizottság megalapozottnak tekintette a szemcseorientált elektromos acél behozatalára vonatkozó legutóbbi eljárás keretében.

(111)

A fentiek kapcsán először is meg kell jegyezni, hogy az érintett termék kereslete és kínálata közötti eltérést a vizsgálat ténymegállapításai nem erősítik meg. A héacsalási konstrukció 2013-ban csakugyan káros hatást fejtett ki a Lengyelországban működő gyártok teljesítményére, de hatása a csalásban részt vevő kereskedelmi vállalatok által értékesített érintett termék alacsony árszínvonalával, nem pedig a kínálati hiánnyal állt összefüggésben. 2013 októberét követően – miként azt a (107) preambulumbekezdés kifejti – e káros hatást kiküszöbölték. A Lengyelországban működő uniós gyártók ezt követően szabadon felhasználhatták rendelkezésre álló (40 % feletti) termelési kapacitásukat a lengyelországi és a balti államokbeli vevők ellátásához. Abban, hogy 2014-ben és a vizsgálati időszakban mégsem tudták növelni értékesítéseiket és piaci részesedésüket, a Fehéroroszországból érkező, meredeken növekvő dömpingelt behozatal által teremtett verseny játszott szerepet. Másodszor: megjegyzendő, hogy a vizsgálati időszak utáni adatok vizsgálatát az eljárás nagyon kései szakában kérelmezték. A Bizottság össze fogja gyűjteni a vizsgálati időszak utáni adatokat, majd mérlegeli, hogy a jelenlegi ügyben indokolt-e a vizsgálat végleges szakasza keretében áttekinteni a vizsgálati időszakot követő fejleményeket. Arra azonban már ebben a szakaszban fel kell hívni a figyelmet, hogy ezen eljárás körülményei nem tekinthetők hasonlatosnak a szemcseorientált elektromos acél említett vizsgálatának körülményeihez.

(112)

Bizonyítást nyert, hogy a Fehéroroszországból származó dömpingelt behozatal volumene és piaci részesedése jelentősen megnőtt a figyelembe vett időszakban. Emellett megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszakban e behozatal az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon felszámított árak alá kínált.

(113)

A Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal volumenében és piaci részesedésében bekövetkezett növekedés egybeesett az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének – különösen 2014-től szembeötlő – romlásával. Így az uniós gazdasági ágazat – a felhasználás terén tapasztalt fellendülés ellenére – nem tudta növelni értékesítéseit és emelni árait, következésképpen a pénzügyi mutatók, mint a jövedelmezőség is, negatívak maradtak.

(114)

Megvizsgálva azokat az egyéb ismert tényezőket, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, kiderült, hogy ezek a tényezők nem szüntetik meg a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(115)

A fenti elemzés alapján – amely megkülönböztette és elkülönítette az összes ismert tényezőnek az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól –, a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében vett jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(116)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömpingre vonatkozó ideiglenes megállapítás ellenére léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy ebben a konkrét esetben az Uniónak nem érdeke az intézkedések elfogadása. Az uniós érdek elemzése a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(117)

Az uniós gazdasági ágazat több mint 65 gyártóból áll, amelyek az Unió különböző tagállamaiban találhatók és közvetlenül 4 600 dolgozónál is többet foglalkoztattak a hasonló termékkel összefüggésben a vizsgálati időszak alatt.

(118)

Megállapításra került, hogy az uniós gazdasági ágazatnak a Fehéroroszországból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott. Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni a felhasználás növekedéséből származó előnyöket és pénzügyi helyzete továbbra is sérülékeny.

(119)

A dömpingellenes vámok kivetése várhatóan helyreállítja a tisztességes kereskedelem feltételeit az uniós piacon, és lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a hasonló termék árait összehangolja a termelési költségekkel.

(120)

Az intézkedések bevezetése várhatóan azt is lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a figyelembe vett időszak alatt elvesztett piaci részesedésének legalább egy részét visszaszerezze, ami kedvező hatással lenne jövedelmezőségére és általános pénzügyi helyzetére. Az intézkedések bevezetése várhatóan azt is lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy fenntartsa és növelje erőfeszítéseit a költséghatékonyság érdekében.

(121)

Intézkedések bevezetésének hiányában a piaci részesedés további csökkenése várható, és az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége romlana.

(122)

Ennek megfelelően a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a Fehéroroszországból származó behozatalra alkalmazandó dömpingellenes intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(123)

Az együttműködés szintje az érintett termék felhasználói esetében alacsony volt. Az eljárás megindításakor megkeresett nyolc ismert felhasználó közül mindössze egy mutatott érdeklődést az együttműködés iránt, de a Bizottság által megküldött felhasználói kérdőívet még ez a vállalat sem töltötte ki.

(124)

Az importőrök esetében hat vállalat töltötte ki az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő mintavételi kérdőívet. Közülük a későbbiekben három vállalatot választottak be a mintába: a válaszadók által bejelentettek szerint ezek az érintett termék behozatali volumenének 81 %-át képviselik.

(125)

A Bizottság által küldött kérdőíveket a mintába felvett három importőrből csak kettő töltötte ki. Egyikük jelezte, hogy a kérdéses vállalt az érintett terméknek nemcsak importőre, hanem tényleges felhasználója is, és az eljárásban indokolt, hogy ennek megfelelően kezeljék.

(126)

Az importőr a vizsgálati időszakban kezdte meg az érintett termék beszerzését, és a beszerzett termékek 78 %-át Fehéroroszországból, alacsony haszonkulcs mellett importálta. Ez azt mutatja, hogy a szóban forgó importőr a Fehéroroszországból érkező behozatal alacsony importáraiban rejlő lehetőségre épített, és új vevőkört alakított ki. A szóban forgó importőr tevékenységei ezért nem tekinthetők a kialakult kereskedelmi forgalomba illeszkedőnek. Ha az intézkedések bevezetését követően a piaci helyzet megváltozik, más kereskedelmi lehetőségeket fog felkutatni.

(127)

A felhasználó veszteséggel értékesítette azon feldolgozóipari végtermékeket, melyek betonacélt tartalmaztak. Ez utóbbinak közel felét az uniós gazdasági ágazattól, harmadát Fehéroroszországból, a fennmaradó hányadát pedig harmadik országokból – például Kínából és Törökországból – szerezte be. E felhasználó tehát az ár, az elérhetőség és a minőség függvényében dönt beszerzési forrásairól. Noha a tervezett intézkedések elképzelhető, hogy hatással lennének a fehéroroszországi beszerzések arányára, és némileg korlátoznák vagy átalakítanák a beszerezhető betonacél kínálatát, úgy tűnik, hogy alapvetően nem érintenék e felhasználót. A jelek szerint a veszteségek nem állnak összefüggésben a fehéroroszországi nyersanyag-beszerzéssel, és strukturális okokkal magyarázhatók.

(128)

Jóllehet a két vállalat az eljárásban egyértelműen más-más szerepet tölt be, az intézkedések bevezetésével szemben mindketten ugyanazzal érveltek: a) az uniós gyártók nem rendelkeznek kellő kapacitással ahhoz, hogy lefedjék az uniós piaci keresletet, b) az uniós gyártók által előállított termékkör nem eléggé széles és a c) beszállítóváltás nehézségekkel jár abból adódóan, hogy az egyes tagállamok állítólagosan különböző jóváhagyási igazolásokat követelnek meg az érintett termék tekintetében.

(129)

Az első állítást az ideiglenes ténymegállapítások nem támasztják alá – az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása jelenleg 67 %-os, azaz a szabad kapacitás jóval meghaladja az Unióba irányuló teljes fehéroroszországi behozatalt.

(130)

A második állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal. Másfelől, a mintába felvett uniós gyártók kérdőívre adott válaszaiból egyértelműen kitűnik, hogy az uniós gyártók a terméktípusok teljes skáláját gyártják és értékesítik.

(131)

A harmadik állítást illetően hangsúlyozni kell, hogy az uniós gyártók anélkül, hogy láthatóan bármiféle nehézséggel szembesülnének, már jelenleg is több tagállamba beszállítanak.

(132)

Egy másik együttműködő, de a mintába fel nem vett importőr külön beadványában felvetette az uniós gyártók között állítólagosan fennálló kartell kérdését. A vállalat mindazonáltal ezen állítás alátámasztását igazoló dokumentumokat nem bocsátott rendelkezésre. Az állítólagos kartell-megállapodás kérdését a későbbiekben a fehéroroszországi exportáló gyártó is felvetette. A fehéroroszországi exportáló gyártó által benyújtott információkat a Bizottság jelenleg vizsgálja. E szakaszban azonban a kérdés nem válaszolható meg vagy zárható le, mivel az eljárás igen kései szakában merült fel. Meg kell mindenesetre jegyezni, hogy a vállalat által szolgáltatott információk a jelek szerint olyan vádakhoz kapcsolódnak, amelyek mindössze egyetlen vállalatot érintenek potenciálisan a mintába felvett uniós gyártók közül. Az olaszországi versenyhatóság által indított szóban forgó ellenőrzési eljárás ráadásul még nem zárult le (9). A szóban forgó állítást a Bizottság a vizsgálat végleges szakaszában részletesebben megvizsgálja.

(133)

Végezetül: a vizsgálat ideiglenes szakaszának végén még egy olyan felhasználó benyújtotta kitöltött felhasználói kérdőívét, amely az eljárás korábbi szakaszában nem jelentkezett a Bizottságnál. A beadvány benyújtására a vizsgálat ideiglenes szakasza keretében folytatott eljárás igen kései szakában került sor, és ebből kifolyólag e szakasz keretében azt nem volt mód elemezni, illetve figyelembe venni. E kitöltött kérdőívet a Bizottság a vizsgálat végleges szakaszában fogja részletesen megvizsgálni és elemezni.

(134)

A fenti szempontokra figyelemmel a Bizottság a jelen helyzetben azon az állásponton van, hogy a felhasználókra és az importőrökre gyakorolt összhatás, valamint az esetlegesen jelentkező versenykorlátozó hatás korlátozott.

(135)

A fentiekre tekintettel a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy – az uniós érdekre vonatkozó információk alapján – általánosságban nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek az érintett termék Fehéroroszországból érkező behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellen szólnának.

(136)

A független felhasználókra és importőrökre gyakorolt bárminemű kedvezőtlen hatást mérsékli az alternatív beszállítói források rendelkezésre állása.

(137)

Ezenfelül, a dömpingellenes intézkedések uniós piacra gyakorolt összhatását mérlegelve úgy tűnik, hogy a kedvező – különösen az uniós gazdasági ágazat szempontjából jelentkező – hatások meghaladják a többi érdekcsoportra gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatásokat.

(138)

A dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(139)

Ezen intézkedések szintjének meghatározása céljából figyelembe vették a megállapított dömpingkülönbözeteket, valamint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(140)

A kárt okozó dömping hatásának megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük az uniós gazdasági ágazat számára, hogy termelési költségeit fedezni tudja, továbbá hogy olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet egy ilyen fajta ágazat rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül, a hasonló terméknek az Unióban történő értékesítéséből észszerűen elérhetne.

(141)

Az előirányzott nyereség meghatározása céljából a Bizottság a kár megszüntetéséhez szükséges mérték megállapításához használt, független felek közötti értékesítésekkel elért nyereséget vette figyelembe.

(142)

A figyelembe vett időszak egésze alatt az uniós gazdasági ágazat kizárólag 2012-ben volt nyereséges, de az ebben az évben elért 1,3 %-os minimális nyereségét befolyásolta egyfelől a „héacsalási konstrukció” hatása, másfelől pedig az ezt követően jelentkező, a (83) és (106)–(111) preambulumbekezdésben részletezett árerózió. Ebből adódóan a 2012-ben elért nyereség nem tekinthető olyan észszerűen elfogadható „előirányzott nyereségnek”, amely lehetővé tenné a pénzügyi fellendülést és ösztönözné a beruházásokat.

(143)

A panaszos 9,9 %-os előirányzott nyereséget javasolt, amelynek alapjául az igen hasonlatos acéltermék, a hengerhuzal behozatalával szembeni közelmúltbeli dömpingellenes ügyben alkalmazott előirányzott nyereség szolgált. A Bizottság szerint mindazonáltal helyénvalóbb, ha a kiváló fáradási tulajdonsággal rendelkező betonacél rudakra vonatkozó, még újabbnak számító ügy ténymegállapításain alapuló 4,8 %-os előirányzott nyereséget alkalmazza. Megjegyzendő, hogy e haszonkulcsot – szemben a panaszos által javasolttal – 2012-ben, vagyis a jelenlegi ügy figyelembe vett időszakán belül érték el. Ezenfelül a két termék igen hasonló, részben ugyanazon vállalatok, egyazon gyártósorukon állítják elő őket.

(144)

Ezek alapján a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket – a (68) preambulumbekezdésben az áralákínálás kiszámításához meghatározottak szerinti – a dömpingelt behozatal súlyozott átlagárának az uniós gazdasági ágazatnak a hasonló termékre vonatkozó, kárt nem okozó árával való összehasonlítása alapján határozták meg.

(145)

Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet ezután az átlagos teljes CIF-importár százalékában fejezték ki.

(146)

Az előbb említettek fényében, az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a Bizottság úgy véli, hogy a dömping- és a kárkülönbözetek közül az alacsonyabb szintjén, az alacsonyabb vám szabályának megfelelően, ideiglenes dömpingellenes vámokat szükséges kivetni a Fehéroroszországból származó betonacél behozatalára.

(147)

A fentiek alapján a kárkülönbözetek, a dömpingkülönbözetek összehasonlításával megállapításra kerültek az ideiglenes dömpingellenes vámtételek. Ennélfogva a javasolt dömpingellenes vámok a következőképpen alakulnak:

(148)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármely kérelmet (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (10) kell intézni haladéktalanul, mellékelve minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok jegyzékének aktualizálásával.

(149)

A dömpingellenes vám megfelelő érvényesítésének biztosítása érdekében a maradékvámszintet az együtt nem működő exportáló gyártók mellett azokra a gyártókra is alkalmazni kell, amelyek a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(150)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(151)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatban tett ténymegállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a vizsgálat végleges szakaszában módosítják,