17.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/1

(1)

Az Unióban az elmúlt 20 évben jelentős előrelépés történt az emberi eredetű légköri kibocsátások és a levegőminőség területén, különösen a célzott uniós szakpolitikának, ezen belül a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégiára vonatkozó 2005. szeptember 21-i bizottsági közleménynek köszönhetően. A 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) döntően hozzájárult ehhez a fejlődéshez a kén-dioxid (SO2), a nitrogén-oxidok (NOx), a metántól eltérő illékony szerves vegyületek (NMVOC), valamint az ammónia (NH3) 2010-től érvényes teljes éves tagállamonkénti kibocsátási határértékeinek meghatározásával. Ennek eredményeként az Unióban 1990 és 2010 között a kén-dioxid esetében 82 %-kal, az nitrogén-oxidok esetében 47 %-kal, a metántól eltérő illékony szerves vegyületek esetében 56 %-kal, míg az ammónia esetében 28 %-kal csökkent a kibocsátás. Ugyanakkor, amint arra a „Tiszta levegőt Európának” programról szóló, 2013. december 18-i bizottsági közlemény (a levegőszennyezésről szóló, felülvizsgált tematikus stratégia) rámutatott, továbbra is jelentős káros hatások és kockázatok fenyegetik a környezetet és az emberi egészséget.

(2)

A hetedik környezetvédelmi cselekvési program (5) megerősíti az Unió hosszú távú levegőpolitikai célkitűzéseit, amelyek értelmében olyan levegőminőség-szintet kell elérni, amely már nem gyakorol jelentős káros hatást, és így nem jelent kockázatot az emberi egészségre és a környezetre; a cselekvési program szorgalmazza továbbá a levegőminőségre vonatkozó jelenlegi uniós jogszabályok maradéktalan betartását, 2020 utáni stratégiai célok és cselekvések meghatározását, az erőfeszítések fokozását olyan területeken, ahol az ökoszisztémák és a lakosság a levegőszennyező anyagok nagy koncentrációjának vannak kitéve, valamint a levegőminőségre vonatkozó jogszabályok és a kifejezetten az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel összefüggő uniós szakpolitikai célkitűzések közötti szinergiák megerősítését.

(3)

A levegőszennyezésről szóló, felülvizsgált tematikus stratégia új stratégiai célkitűzéseket határoz meg a 2030-ig tartó időszakra vonatkozóan, hogy ezáltal előmozdítsa a hosszú távú uniós levegőminőségi célkitűzések teljesítését.

(4)

A tagállamokban és az Unióban jelenleg folyamatban van az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Program higanyról szóló, 2013-as Minamata Egyezményének megerősítése, hatálybalépése pedig 2017-re várható; az egyezmény célja az emberi egészség és a környezet védelme a már meglévő és az új forrásokból származó higanykibocsátás csökkentése révén. E szennyező anyag bejelentett kibocsátásait a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie.

(5)

A tagállamok és az Unió részes felei az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményének (LRTAP Egyezmény), valamint ezen egyezmény több jegyzőkönyvének, többek között a 2012-ben felülvizsgált, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló 1999. évi jegyzőkönyvnek (a továbbiakban: a felülvizsgált Göteborgi Jegyzőkönyv).

(6)

2020-ra és az azt követő évekre vonatkozóan a felülvizsgált Göteborgi Jegyzőkönyv a 2005-ös év alapul vételével minden részes fél számára új kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket határoz meg a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok, metántól eltérő illékony szerves vegyületek, az ammónia és a finom szálló por tekintetében, előmozdítja a koromkibocsátás csökkentését és szorgalmazza a levegőszennyező anyagok koncentrációjának és ülepedésének emberi egészségre és környezetre gyakorolt káros hatásairól szóló információk összegyűjtését és tárolását, valamint az LRTAP Egyezmény hatálya alá tartozó hatásorientált programokban való részvételt.

(7)

A nemzeti kibocsátási határértékeknek a 2001/81/EK irányelvben meghatározott rendszerét ezért felül kell vizsgálni, hogy az összhangba kerüljön az Unió és a tagállamok nemzetközi kötelezettségvállalásaival. E célból a 2020 és 2029 közötti időszakra az ezen irányelvben meghatározott nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek minden évre vonatkozóan megegyeznek a módosított Göteborgi Jegyzőkönyvben foglaltakkal.

(8)

A tagállamoknak oly módon kell végrehajtaniuk ezt az irányelvet, amely – a savasító és eutrofizáló anyagok levegővel való közvetítésének és az ózon általi levegőszennyezés szintjének az LRTAP Egyezményben meghatározott kritikus terhelés és szint alá történő csökkentése révén – ténylegesen hozzájárul az Unió hosszú távú levegőminőségi célkitűzéseinek megvalósításához, összhangban az Egészségügyi Világszervezet iránymutatásaival és az Uniónak a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémák védelmére vonatkozó célkitűzéseivel.

(9)

Ezen irányelvnek a levegőminőség globális szintű javításán, az uniós éghajlat- és energiapolitikai célokkal kialakított szinergiák javításán és a meglévő jogszabályok megkettőzésének elkerülésén kívül azt is elő kell segítenie, hogy költséghatékony módon teljesíthetővé váljanak az uniós jogi szabályozásban meghatározott levegőminőségi célkitűzések, és mérséklődjenek az éghajlatváltozás hatásai is.

(10)

Ez az irányelv továbbá hozzájárul ahhoz is, hogy az európai polgárok jólétének fokozása révén csökkenjenek az Unió légszennyezettségből eredő egészségügyi költségei, valamint előmozdítja a zöld gazdaságra történő áttérést.

(11)

Ez az irányelv a forrásoldali levegőszennyezés-csökkentésre vonatkozó, az egyes anyagok kibocsátásával kapcsolatos uniós jogszabályok révén elért kibocsátáscsökkentésekre építve elő kell segítse a levegőszennyezés fokozatos csökkentését.

(12)

A forrásoldali levegőszennyezés-csökkentésre vonatkozó uniós jogszabályoknak hatékonyaknak kell lenniük a várt kibocsátáscsökkentések teljesítésében. A tágabb értelemben vett levegőminőségi célkitűzések eléréséhez alapvető fontosságú idejekorán felismerni és kezelni a forrásoldali levegőszennyezés-csökkentésre vonatkozó uniós jogszabályok hiányosságait, amint azt az Euro 6 dízelüzemű gépjárművek vizsgálati, illetve valós nitrogén-oxid-kibocsátásai közötti különbség is megmutatta.

(13)

A tagállamoknak 2020-tól 2029-ig, illetve 2030-tól meg kell felelniük az ebben az irányelvben meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségeknek. Annak érdekében, hogy a 2030-as kötelezettségek teljesítése terén kimutatható eredményeket érjenek el, a tagállamoknak olyan 2025-ig teljesítendő indikatív kibocsátási szinteket kell meghatározniuk, melyek műszakilag megvalósíthatók és nem járnak aránytalan költségekkel, továbbá törekedniük kell ezen szintek elérésére. Amennyiben a 2025-re vonatkozó kibocsátásokat nem lehetséges a megállapított kibocsátáscsökkentési pályának megfelelően korlátozni, a tagállamoknak az ezen irányelv szerint elkészítendő jelentéseikben ismertetniük kell az eltérés indokait és azokat az intézkedéseket, melyek révén vissza tudnak állni tervezett kibocsátási pályájukra.

(14)

Az ezen irányelvben meghatározott, 2030 utáni nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek alapjául a következők szolgáltak: az egyes tagállamoknak a 2015. januári, levegőszennyezésről szóló tematikus stratégia keretében készült 16. jelentésben („16. TSAP-jelentés”) meghatározott becsült csökkentési potenciálja, a tagállamok által becsült és a 16. TSAP-jelentésben szereplő értékek közötti különbségek szakértői vizsgálata, valamint az a politikai szándék, hogy az egészségügyi hatások 2030-ig történő (2005-höz képesti) mérséklésére vonatkozó általános cél szintje a lehető legjobban megközelítse az ezen irányelvre vonatkozó bizottsági javaslatban szereplő szintet. Az átláthatóság javítása érdekében a Bizottságnak közzé kell tennie a csökkentési potenciálok meghatározásához alapul szolgáló, a 16 TSAP- jelentésben használt feltételezéseket.

(15)

A nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek teljesítését a kötelezettség megállapításakor alkalmazott meghatározott módszerek alapján kell értékelni.

(16)

A jelentéstételi követelményeket és a kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket a nemzeti energiafogyasztás és tüzelőanyag-értékesítés alapján kell meghatározni. Az LRTAP Egyezmény értelmében azonban egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy a közúti közlekedési ágazatban felhasznált tüzelőanyagok alapján számított nemzeti összkibocsátásokat tekintik a megfelelés alapjának. A nemzetközi és az uniós jog koherenciájának biztosítása érdekében ezen irányelvben fenn kell tartani ezt a lehetőséget.

(17)

A felülvizsgált Göteborgi Jegyzőkönyv a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek meghatározásakor felmerülő egyes bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében rugalmassági rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket ezen irányelvbe is be kell építeni. A felülvizsgált Göteborgi Jegyzőkönyv meghatározza különösen a nemzeti emissziókataszterek kiigazítására, illetve az éves nemzeti kibocsátások átlagolására szolgáló mechanizmust, amely legfeljebb három évig alkalmazható bizonyos feltételek teljesülése esetén. Emellett rugalmassági rendelkezéseket kell belefoglalni az irányelvbe arra az esetre, ha az irányelv olyan kibocsátáscsökkentési kötelezettséget vezet be, amely meghaladja a 16. TSAP-jelentésben meghatározott költséghatékony kibocsátáscsökkentés szintjét, valamint annak érdekében, hogy bizonyos feltételek mellett segítse a tagállamokat az energiatermeléssel vagy -ellátással kapcsolatos hirtelen és rendkívüli események esetén. Ezen rugalmassági rendelkezések alkalmazását a Bizottságnak nyomon kell követnie, figyelembe véve az LRTAP Egyezménynek megfelelően kidolgozott iránymutatásokat. A kiigazítási kérelmek elbírálása szempontjából úgy kell tekinteni, hogy a 2020-tól 2029-ig tartó időszakra vonatkozó kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket 2012. május 4-én, a Göteborgi Jegyzőkönyv felülvizsgálatának napján határozták meg.

(18)

A tagállamoknak a levegőszennyezés csökkentésére irányuló nemzeti programokat kell készíteniük, elfogadniuk és végrehajtaniuk annak érdekében, hogy teljesítsék kibocsátáscsökkentési kötelezettségeiket, valamint hogy ténylegesen hozzájáruljanak a levegőminőségi célkitűzések eléréséhez. E célból a tagállamoknak figyelembe kell venniük a kibocsátáscsökkentés szükségességét – különöse a nitrogén-oxidok és a finom szálló por vonatkozásában – azon övezetekben és agglomerációs területeken, ahol rendkívül magas a levegőszennyező anyagok koncentrációja, illetve amelyek jelentősen hozzájárulnak más, akár szomszédos országokban lévő övezetek és agglomerációk levegőszennyezéséhez. A nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programoknak ezért elő kell segíteniük a 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 23. cikke alapján kidolgozott levegőminőségi tervek sikeres végrehajtását.

(19)

Az emberi eredetű kibocsátások csökkentése érdekében a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok intézkedéseinek ki kell terjedniük minden érintett ágazatra, így többek között a mezőgazdaságra, az energiaszektorra, az iparra, a közúti közlekedésre, a belvízi hajózásra, a háztartási fűtésre, a nem közúti mozgó gépekre és az oldószerekre is. Biztosítani kell azonban a tagállamoknak a lehetőséget, hogy maguk határozzák meg az ezen irányelvben foglalt kibocsátáscsökkentési kötelezettségek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

(20)

Nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programjaik kidolgozása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük azokat a bevált gyakorlatokat, melyeket többek között az ezen irányelv hatálya alá tartozó legártalmasabb szennyező anyagok kezelésére alkalmaznak a népesség érzékeny csoportjai tekintetében.

(21)

A mezőgazdaság jelentős mértékben hozzájárul a légköri ammónia- és finom szálló por-kibocsátáshoz. Ezen kibocsátások csökkentése érdekében a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programoknak magukban kell foglalniuk a mezőgazdasági ágazatra alkalmazandó intézkedéseket is. Ezeknek az intézkedéseknek költséghatékonyaknak kell lenniük, valamint konkrét információkra és adatokra kell támaszkodniuk, tekintetbe véve a tudományos haladást és a tagállamok által már korábban hozott intézkedéseket. A közös agrárpolitika lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy külön intézkedésekkel járuljanak hozzá a jobb levegőminőséghez. A további értékelés hozzájárul majd ezen intézkedések hatásainak jobb megértéséhez.

(22)

A levegőminőség javulását arányos intézkedésekkel kell elérni. A nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programokba beillesztendő, a mezőgazdasági ágazatra alkalmazandó intézkedések meghozatalakor a tagállamoknak biztosítaniuk kell a kis gazdaságokra gyakorolt hatásuk teljes körű figyelembevételét, hogy a többletköltségek a lehető legnagyobb mértékben elkerülhetők legyenek.

(23)

Amennyiben a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok bizonyos, a mezőgazdaságból származó kibocsátások csökkentését célzó intézkedéseihez pénzügyi támogatás vehető igénybe – ezek különösen olyan intézkedések, melyek a gyakorlatok nagymértékű megváltoztatására vagy jelentős beruházásra köteleznek gazdaságokat –, a Bizottságnak meg kell könnyítenie az ilyen pénzügyi támogatásokhoz és egyéb uniós forrásokhoz való hozzáférést.

(24)

A kibocsátások csökkentése céljából a tagállamoknak fontolóra kell venniük, hogy támogassák a beruházások elmozdulását a tiszta és hatékony technológiák felé. Az innováció elősegítheti a fenntarthatóságot, és a levegőminőséggel kapcsolatos kihívásokra adott ágazati válaszintézkedések javításával forrásuknál adhat megoldást a problémákra.

(25)

A nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programokat – ideértve a szakpolitikák és intézkedések meghatározásához alapul szolgáló elemzéseket is – rendszeresen aktualizálni kell.

(26)

Annak érdekében, hogy a tagállamok megfelelő információkon alapuló nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programokat dolgozhassanak ki, és azokat a megfelelő információk alapján aktualizálhassák, a tagállamoknak minden szinten konzultációt kell folytatniuk a nyilvánossággal és az illetékes hatóságokkal a programokról és azok aktualizált változatairól, még a szakpolitikákról és intézkedésekről szóló döntés meghozatala előtt. A tagállamoknak – az uniós és nemzetközi jog követelményeivel összhangban, ideértve az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló 1991. évi ENSZ-EGB egyezményt (az Espooi Egyezmény) és annak a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló 2003. évi jegyzőkönyvét – határokon átnyúló konzultációkat kell folytatniuk olyan esetekben, amikor programjaik végrehajtása hatással lehet egy másik tagállam vagy harmadik ország levegőminőségére.

(27)

Ezen irányelv célja többek között az emberi egészség védelme. Mint arra a Bíróság több alkalommal emlékeztetett, az irányelveknek az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 288. cikkének (3) bekezdése által elismert kötelező erejével összeegyeztethetetlen lenne annak elvi szinten történő kizárása, hogy az érintett személyek az irányelvben előírt kötelezettségre hivatkozhassanak. Ez a megfontolás különösen érvényes egy olyan irányelvre, amelynek célkitűzése a légszennyezés visszaszorítása és csökkentése, és amely ennélfogva az emberi egészség védelmére irányul.

(28)

A tagállamoknak nemzeti emissziókatasztereket, előrejelzéseket és tájékoztató kataszterjelentéseket kell készíteniük és küldeniük valamennyi, ezen irányelv hatálya alá eső levegőszennyező anyag tekintetében, lehetővé téve ezzel, hogy az Unió teljesítse az LRTAP Egyezmény és annak jegyzőkönyvei szerinti jelentéstételi kötelezettségét.

(29)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzeti emissziókatasztereikről, és előrejelzéseikről a Bizottságnak megküldött jelentéseik, valamint tájékoztató kataszterjelentéseik maradéktalanul összhangban legyenek az LRTAP Egyezmény szerinti jelentéseikkel, fenntartva ezzel az Unió egészében a teljes körű egységességet.

(30)

Az ezen irányelvben meghatározott nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek hatékonyságának értékelése céljából a tagállamoknak meg kell figyelniük a levegőszennyezésnek a szárazföldi és vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásait is, és azokról jelentést kell tenniük. A költséghatékony megközelítés garantálása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben említett opcionális megfigyelési mutatókat alkalmazzák, és össze kell hangolniuk ezeket az idevágó irányelvek és adott esetben az LRTAP Egyezmény alapján létrehozott megfigyelési programokkal.

(31)

Tiszta levegőt Európának néven fórumot kell létrehozni, amelyben részt vesz az összes érintett szereplő, beleértve a tagállamok illetékes hatóságait valamennyi érintett szinten, és amelynek feladata a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréje lesz különösen annak érdekében, hogy iránymutatást nyújtson, valamint elősegítse a levegőminőség javításával kapcsolatos uniós jogszabályok és szakpolitikák koordinált végrehajtását.

(32)

A 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (7) megfelelően a tagállamok kötelesek az információkat aktívan és módszeresen elektronikus úton terjeszteni.

(33)

A 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (8) módosítani kell annak érdekében, hogy biztosítva legyen az említett irányelv összhangja a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló 1998-as ENSZ-EGB egyezménnyel (Aarhusi Egyezmény).

(34)

A műszaki és nemzetközi fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el egyrészt az I. melléklet, a III. melléklet 2. része és a IV. melléklet módosítására ezeknek az LRTAP Egyezmény keretében bekövetkezett fejleményekhez való hozzáigazítása céljából, másrészt az V. melléklet módosítására annak a műszaki és tudományos fejlődéshez és az LRTAP Egyezmény keretében bekövetkezett fejleményekhez való hozzáigazítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (9) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(35)

Az ezen irányelvben foglalt rugalmassági rendelkezések és nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(36)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(37)

Tekintettel a 2001/81/EK irányelvet érintő módosítások jellegére és mértékére, a szóban forgó irányelvet a jogbiztonság, a jogi egyértelműség, az átláthatóság fokozása és a szabályozási egyszerűsítés előmozdítása érdekében másikkal kell felváltani. A levegőminőség javulásának folyamatossága érdekében a tagállamoknak mindaddig be kell tartaniuk a 2001/81/EK irányelvben meghatározott nemzeti kibocsátási határértékeket, amíg az ezen irányelv szerinti új nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségek 2020-ban alkalmazandóvá nem válnak.

(38)

Mivel az irányelv célját, nevezetesen az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az a levegőszennyezés határokon átnyúló jellege miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

A magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes tagállami és bizottsági politikai nyilatkozatnak (11) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez mellékelnek egy vagy több, az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó dokumentumot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt,

a)

az uniós jogszabályokban meghatározott levegőminőségi célkitűzések, valamint az Egészségügyi Világszervezet által a levegőminőségre vonatkozóan megfogalmazott iránymutatásoknak megfelelő levegőminőségi szintekre irányuló hosszú távú uniós célkitűzés;

b)

a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémára vonatkozó, a hetedik környezetvédelmi cselekvési program szerinti uniós célkitűzések;

c)

fokozott szinergiák az Unió levegőminőséggel kapcsolatos politikája és más releváns uniós szakpolitikák – különösen az éghajlat- és energiapolitika – között.

a)

a repülőgépek le- és felszállási ciklusán túli kibocsátások;

b)

a 2. cikk (2) bekezdésében említett területekre irányuló és onnan kiinduló nemzeti tengeri közlekedésből származó kibocsátások;

c)

a nemzetközi tengeri közlekedésből származó kibocsátások;

d)

az LRTAP Egyezmény keretében elfogadott jelentéstételi nómenklatúra (2014) 3B (trágyakezelés) és 3D (mezőgazdasági talajok) kategóriájában meghatározott tevékenységekből eredő nitrogén-oxid- és metántól eltérő illékony szerves vegyület- kibocsátások.

a)

a forrásoldali levegőszennyezés-csökkentésre vonatkozó uniós jogszabályok hatékonyságának ellenőrzésére hivatott nemzeti felügyeleti és végrehajtási programok tapasztalatait figyelembe véve az érintett tagállam igazolja, hogy a jelentős eltérést mutató kibocsátási tényezők nem az adott jogszabály tagállami végrehajtásából vagy érvényesítéséből fakadnak;

b)

az érintett tagállam tájékoztatta a Bizottságot a kibocsátási tényezők jelentős eltéréséről, hogy az a 11. cikk (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálja a további lépések szükségességét.

a)

az érintett tagállam bemutatta, hogy minden észszerű erőfeszítést megtett – ideértve az új intézkedések és politikák végrehajtását – a kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében, és ezt a továbbiakban is meg fogja tenni, hogy a nemteljesítést a lehető legrövidebb időn belül meg lehessen szüntetni; valamint

b)

az érintett tagállam bemutatta, hogy az a) pontban említetteken kívüli további intézkedések és politikák végrehajtása aránytalanul nagy költséggel járna, súlyosan veszélyeztetné a nemzeti energiabiztonságot vagy jelentősen növelné az energiaszegénység kockázatát a lakosság nagy része körében.

a)

értékelik – adott esetben az LRTAP Egyezményhez fűzött, a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program hosszú távú finanszírozásáról szóló jegyzőkönyv keretében kidolgozott, a levegőszennyező anyagok megfigyelésére és értékelésére vonatkozó európai program (EMEP) adatainak és módszereinek felhasználásával –, hogy nemzeti kibocsátási forrásaik vélhetően milyen mértékben hatnak a levegő minőségére saját területeiken és a szomszédos tagállamokban;

b)

figyelembe veszik, hogy csökkenteni kell a levegőszennyező anyagok kibocsátásait annak érdekében, hogy megvalósuljanak a saját területeiket és adott esetben a szomszédos tagállamokat érintő levegőminőségi célkitűzések;

c)

a finom szálló por tekintetében vállalt nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeik teljesítését célzó intézkedések meghozatalakor prioritásként kezelik a koromkibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseket;

d)

biztosítják a koherenciát az olyan egyéb vonatkozó tervekkel és programokkal, amelyek nemzeti vagy uniós jogszabályban meghatározott követelmények alapján jöttek létre.

a)

a kutatási és innovációs keretprogram;

b)

az európai strukturális és beruházási alapok, beleértve a közös agrárpolitika keretében nyújtott vonatkozó pénzügyi forrásokat is;

c)

a környezetvédelmi és éghajlatpolitikai intézkedések finanszírozására szolgáló eszközök, például a LIFE program.

a)

a bejelentett információk átláthatóságának, pontosságának, következetességének, összehasonlíthatóságának és teljességének ellenőrzése;

b)

ellenőrzések azon esetek kiszűrésére, amikor a kataszter adatait nem a nemzetközi jog – mindenekelőtt az LRTAP Egyezmény – követelményeivel összhangban állították elő;

c)

adott esetben a szükséges technikai korrekciók kiszámítása az érintett tagállammal egyeztetve.

a)

2018. július 1-ig és ezt követően négyévente a megfigyelési helyszínek elhelyezkedése és a levegőszennyezés hatásainak megfigyelésére felhasznált kapcsolódó mutatók; valamint

b)

2019. július 1-ig és ezt követően négyévente a 9. cikkben említett megfigyelési adatok.

a)

a következők teljesítésével kapcsolatos előrehaladás:

b)

az a) pontban említett célok teljesítéséhez szükséges további uniós és tagállami intézkedések meghatározása;

c)

az ezen irányelvben meghatározott célok teljesítése érdekében hozott intézkedések támogatására szolgáló uniós finanszírozás felhasználása;

d)

a Bizottság által a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programokra és azok aktualizált változataira vonatkozóan a 10. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban végzett vizsgálat eredményei;

e)

ezen irányelv egészségügyi, környezeti, valamint gazdasági-társadalmi hatásainak értékelése.

a)

a legújabb tudományos eredmények;

b)

az ENSZ-EGB-nek a mezőgazdasági forrásokból származó ammóniakibocsátások csökkentésével és megelőzésével kapcsolatos 2014. évi útmutatónak (15) (a továbbiakban: Ammóniakibocsátás-csökkentési útmutató), valamint az ENSZ-EGB-nek az ammóniakibocsátás-csökkentést célzó helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó, 2014-ben felülvizsgált keretszabályzatának (16) aktualizált változatai;

c)

a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) 3. cikkének 10. pontjában meghatározott elérhető legjobb technikák aktualizált változatai;

d)

a közös agrárpolitika szerinti agrár-környezetvédelmi intézkedések.

a)

a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok és azok aktualizált változatai,

b)

a nemzeti emissziókataszterek (ideértve a kiigazított nemzeti emissziókatasztereket), a nemzeti kibocsátás-előrejelzések, tájékoztató kataszterjelentések és kiegészítő jelentések, valamint a Bizottságnak a 10. cikk értelmében megküldött szerinti információk.

a)

azokat az alapfeltételezéseket, amelyeket az egyes tagállamok esetében figyelembe vett nemzeti kibocsátáscsökkentési potenciáljuk meghatározásához, és amelyeket a 16. TSAP-jelentés elkészítéséhez felhasznált;

b)

a forrásoldali levegőszennyezés-csökkentésre vonatkozó uniós jogszabályok jegyzékét; és

c)

a 10. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett vizsgálat eredményeit.

a)

A 2001/81/EK irányelv 1. cikkét, 4. cikkét és I. mellékletét 2019. december 31-ig továbbra is alkalmazni kell;

b)

A 2001/81/EK irányelv 7. és 8. cikke, valamint III. melléklete 2016. december 31-én hatályát veszti.

17.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/32

(1)

A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól (HTMGB) kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)

A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket – ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket – fogadjon el. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az valamennyi tagállamnak viszonylagos stabilitást biztosítson minden állomány halászata, illetve minden halászati tevékenység végzése tekintetében, továbbá kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A 2347/2002/EK tanácsi rendelet (2) 2. cikkének a) pontjában meghatározott mélytengeri fajokra vonatkozó halászati lehetőségek megállapítására kétévente kerül sor.

(5)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-értékeket) a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is, különös tekintettel az érintett a tanácsadó testületek ülésein elhangzottakra.

(6)

A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel – ilyen például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás (3) és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokban részletesen meghatározott állománygazdálkodási elvek –, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen elővigyázatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy pontatlan. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenestre nem lehet hivatkozni az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(7)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a HTMGB által kibocsátott legutóbbi szakvélemények kiemelik, hogy a mélytengeri állományok többségének halászata nem fenntartható, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket tovább kell csökkenteni mindaddig, amíg az állományok méretének alakulása nem mutat pozitív tendenciát.

(8)

Az ICES szakvéleményére tekintettel helyénvaló, hogy az északnyugati vizekben élő nagyszemű vörösdurbincsra vonatkozó teljes kifogható mennyiség kizárólag a járulékos fogásokra korlátozódjon.

(9)

A Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottságnak (CECAF) és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságnak (GFCM) az ICES IX alterülettel határos területein a nagyszemű vörösdurbincs fogásai jelentős mennyiségeket tesznek ki. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó szomszédos területekre vonatkozóan rendelkezésre álló ICES-adatok hiányosak, a teljes kifogható mennyiség hatályát a továbbiakban is az ICES IX alterületre kell korlátozni. Mindazonáltal a jövőbeli állománygazdálkodási döntések előkészítésére tekintettel rendelkezni kell az említett szomszédos területekre vonatkozó adatszolgáltatásról.

(10)

Az ICES szakvéleménye ezenfelül az atlanti tükörhal halászatának teljes felfüggesztését javasolja 2020-ig. Az elmúlt években teljes kifogható mennyiségek kerültek megállapításra az atlanti tükörhal tekintetében (a TAC értéke 2010 óta minden évben nulla volt). Miután az állomány kimerült és nem regenerálódik, helyénvaló teljes tilalmat bevezetni a faj halászatára, fedélzeten tartására, átrakására és kirakodására. Az ICES megállapította, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részén 2010 óta nem került sor az atlanti tükörhal célzott uniós halászatára.

(11)

Az ICES szakvéleménye szerint a korlátozott fedélzeti megfigyelések eredményei azt mutatják, hogy az összes bejelentett gránátoshalfogásnak kevesebb mint 1 %-a volt észak-atlanti gránátoshal. E megfontolások alapján az ICES azt javasolja, hogy nem kellene engedélyezni az észak-atlanti gránátoshal célzott halászatát, valamint hogy a járulékos fogásokat be kellene számítani a gránátoshalra vonatkozó TAC-ba, elkerülve ezzel a fajra vonatkozó valótlan jelentéseket. Amint azt az ICES jelezte, lényeges, egy nagyságrendet meghaladó (azaz több mint tízszeres) különbségek vannak a gránátoshal és az észak-atlanti gránátoshal fogásmennyiségeinek arányában a hivatalos kirakodási jelentésekben szereplő adatok, illetve az azon területeken megfigyelt fogások és ott végzett tudományos felmérések adatai között, ahol jelenleg az észak-atlanti gránátoshal halászata folyik. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre erről a fajról, a kirakodási jelentésekben szereplő egyes adatok pedig az ICES szerint valótlan jelentésnek minősülnek. Következésképpen az észak-atlanti gránátoshal fogásairól nem lehet a valóságnak megfelelő feljegyzési dokumentációt összeállítani. Az észak-atlanti gránátoshal járulékos fogásait ezért a tudományos szakvéleménynek megfelelően az észak-atlanti gránátoshal egyes tagállami kvótáinak 1 %-ára kell korlátozni és bele kell számítani abba.

(12)

Az ICES javaslata értelmében a mélytengeri cápák célzott fogásainak mennyiségét nullában kell megállapítani. Az ICES azonban azt is jelzi, hogy a jelenleg alkalmazott szigorú fogási korlátok a mélytengeri cápák elkerülhetetlen járulékos fogásaira vonatkozó valótlan jelentéseket eredményeznek. Különösen a fekete abroncshal horogsorral folytatott célzott kisüzemi mélytengeri halászata során elkerülhetetlenek a mélytengeri cápák járulékos fogásai, amelyeket jelenleg elpusztult állapotban visszadobnak a tengerbe. Az említett tényekre tekintettel, valamint a mélytengeri cápákra vonatkozó tudományos adatok gyűjtése érdekében a 2017-es és 2018-as évre vonatkozóan kísérleti jelleggel korlátozott járulékos fogásokat kell engedélyezni a mélytengeri cápákra vonatkozóan, amelynek értelmében a fekete abroncshal horogsorral folytatott célzott, kisüzemi mélytengeri halászata során lehetővé válna a mélytengeri cápák elkerülhetetlen járulékos fogásainak korlátozott mennyiségben történő kirakodása. A fekete abroncshal kisüzemi halászata esetében a horogsor szelektív halászeszköznek számít. Az érintett tagállamoknak regionális állománygazdálkodási intézkedéseket kell kidolgozniuk a fekete abroncshal halászatára vonatkozóan, a mélytengeri cápákat illetően pedig konkrét adatgyűjtési intézkedésekkel kell biztosítaniuk az állományok szigorú nyomon követését. Az a rendelkezés, hogy az Unió az ICES V, VI, VII, VIII és IX alterület uniós és nemzetközi vizein, az ICES X. alterület uniós és nemzetközi vizein, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2 övezet uniós vizein engedélyezi a mélytengeri cápafajok ilyen járulékos fogásait, nem érinti az e területen élő mélytengeri cápákra vonatkozó viszonylagos stabilitás elvét.

(13)

A 847/96/EK tanácsi rendelettel (4) összhangban az abban említett intézkedések alá tartozó halállományokat meg kell határozni. Elővigyázatossági teljes kifogható mennyiség vonatkozik azokra az állományokra, amelyek esetében nem áll rendelkezésre a halászati lehetőségek tudományosan megalapozott értékelése arra az évre vonatkozóan, amelyre a teljes kifogható mennyiségeket meghatározzák; más esetekben az analitikai teljes kifogható mennyiséget kell alkalmazni. Figyelemmel az ICES és a HTMGB szakvéleményére, egyes mélytengeri állományok esetében nem áll rendelkezésre a vonatkozó halászati lehetőségek tudományosan megalapozott értékelése, ezért ezeket az állományokat elővigyázatossági TAC hatálya alá kell vonni.

(14)

A 847/96/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően Portugália 2016. szeptember 15-én kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a szardellának az ICES IX és X alterületén, valamint a CECAF 34.1.1 uniós vizeiben élő állományaira vonatkozó 2016. évi teljes kifogható mennyiség 15 000 tonnára történő emelésére. Az ICES a 2016. október 21-i szakvéleményében megerősítette az érintett szardellaállomány kiemelkedően jó állapotát és következésképpen azt, hogy 2016-ban a 15 000 tonnás fogásmennyiség fenntarthatónak tekinthető. Az (EU) 2016/72 tanácsi rendeletet (5) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(15)

Az (EU) 2016/72 rendeletben előírt, az ICES IX és X alterületén, valamint a CECAF 34.1.1 uniós vizeiben élő szardellaállományra vonatkozó halászati lehetőségek 2016. január 1-től alkalmazandók. Ezért az e rendeletben meghatározott módosító rendelkezéseket is az említett időponttól kell alkalmazni. Ez a visszaható hatályú alkalmazás nem sérti a jogbiztonságnak és a jogos elvárások védelmének az elvét, mivel az érintett halászati lehetőségek mértéke az (EU) 2016/72 rendeletben meghatározott lehetőségekhez képest növekedik.

(16)

A halászati tevékenység megszakadásának elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően haladéktalanul hatályba kell lépnie,

a)

az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)

az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (8) 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)

az 1006/2008/EK tanácsi rendelet (9) 10. cikkének (4) bekezdése alapján végrehajtott újraelosztások;

d)

a 847/96/EK rendelet 3. cikke szerint engedélyezett további kirakodások;

e)

a 847/96/EK rendelet 4. cikkével összhangban visszatartott mennyiségek;

f)

az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.

17.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/46

(1)

Az 531/2012/EU rendelet értelmében a barangolásszolgáltatók a „méltányos használatra vonatkozó feltételeknek” megfelelően egyetlen tagállamban sem számíthatnak fel további díjakat a kezdeményezett és fogadott szabályozott barangolásos hívások, az elküldött szabályozott barangolásos SMS-üzenetek és a szabályozott barangolásos adatátviteli szolgáltatások – köztük MMS-üzenetek – barangolást végző ügyfelekre kiszabott belföldi kiskereskedelmi áraira. Ez a rendelkezés 2017. június 15-től alkalmazandó, amennyiben az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében említett, a nagykereskedelmi barangolási piacra vonatkozó javaslat alapján elfogadandó jogi aktus az említett időpontig alkalmazásra kerül.

(2)

Az 531/2012/EU rendelet kimondja, hogy a barangolásszolgáltatók meghatározott és rendkívüli körülmények fennállása esetén kérhetik a nemzeti szabályozó hatóságot, hogy engedélyezze többletdíj felszámítását a barangolást végző ügyfelekre. Az engedély iránti kérelemhez minden szükséges információt csatolni kell, amely bizonyítja, hogy a kiskereskedelmi barangolási többletdíjak nélkül a barangolásszolgáltatónak nem térülnek meg a szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nyújtásából eredő költségei, és ezáltal a belföldi díjszabási modell fenntarthatósága nem biztosított.

(3)

A barangolási szolgáltatások visszaélészszerű vagy nem rendeltetészszerű használatának megelőzésére irányuló feltételek („méltányos használatra vonatkozó feltételek”) és a többletdíjak engedélyezése Unió-szerte való következetes alkalmazásának biztosítása érdekében meg kell állapítani a szóban forgó, méltányos használatra vonatkozó feltételek alkalmazására és a kiskereskedelmi barangolási többletdíjak eltörlése fenntarthatóságának értékelési módszertanára, valamint a barangolásszolgáltatók által az értékelés céljából benyújtandó kérelemre vonatkozó részletes szabályokat.

(4)

Az 531/2012/EU rendelet szerint a méltányos használatra vonatkozó feltételek célja, hogy megakadályozzák, hogy a barangolást végző ügyfelek visszaélészszerűen és nem rendeltetészszerűen használják a vonatkozó belföldi árszínvonalon nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokat, például úgy, hogy az ilyen szolgáltatásokat az időszakos utazástól eltérő célra – például tartós használat céljára – veszik igénybe. A végrehajtási intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a roaming méltányos használatára vonatkozó feltételek e cél elérése érdekében történő használatának lehetőségét a barangolásszolgáltatók ne használhassák ki más célokra, a bármilyen időszakos utazást végző barangolást végző ügyfél kárára.

(5)

A kiskereskedelmi barangolási többletdíjak Unión belüli eltörlésével ugyanazok a díjfeltételek vonatkoznak a mobilszolgáltatások használatára az Unión belüli, külföldi és a belföldi (azaz az ügyfél mobil-előfizetése szerinti országban történő) barangolásra is. Az 531/2012/EU rendelet igyekszik eltörölni a belföldi árak és az Unión belüli időszakos utazások során használt barangolási szolgáltatásokra vonatkozó árak közötti eltéréseket, a belföldi díjakon történő barangolás megvalósítása érdekében. Ugyanakkor a rendelet előírásainak nem célja, hogy lehetővé tegyék a tartós barangolást az Unióban, azaz olyan helyzetet teremtsenek, amelyben az egyik, magasabb belföldi mobilszolgáltatási díjakat kínáló tagállamban lévő ügyfelek tartós barangolás céljából olyan tagállamokban található szolgáltatóktól vásárolnak szolgáltatásokat, amelyekben a belföldi árak alacsonyabbak, ám az ügyfél ott nem rendelkezik szokásos lakhellyel, illetve nem kapcsolódik szorosan a tagállamhoz, ami miatt gyakran és jelentős ideig az adott tagállam területén kell tartózkodnia.

(6)

A vonatkozó belföldi árszínvonalon nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások tartós – az időszakos utazástól eltérő célú – használata torzíthatná a versenyt, felfelé nyomhatná a belföldi piacok árait, és kockázatnak tehetné ki a beruházási ösztönzőket a belföldi és a látogatott piacokon egyaránt. A látogatott piacon a látogatott hálózat üzemeltetőjének közvetlenül a másik tagállam belföldi szolgáltatóival kellene versenyeznie, ahol az árak, a költségek, a szabályozási és versenyfeltételek nagyon különbözőek lehetnek, olyan nagykereskedelmi barangolásos feltételek mellett, amelyeket kizárólag a rendszeres barangolás megkönnyítése érdekében a költségekhez közel állapítottak meg. A belföldi szolgáltató számára a belföldi díjszabások alkalmazása barangolás közben azt eredményezheti, hogy a látogatott hálózatok üzemeltetői megtagadják vagy korlátozzák a nagykereskedelmi barangolási szolgáltatásokat, illetve a belföldi szolgáltató belföldi adatforgalmi korlátot vezet be vagy magasabb belföldi árakat szab, melynek következtében a belföldi szolgáltató feltehetően belföldön és külföldön sem lesz képes kiszolgálni a rendes belföldi ügyfeleit.

(7)

Annak biztosítása érdekében, hogy a méltányos használatra vonatkozó feltételek ne gátolják az ügyfeleket a belföldi díjakon történő barangolás teljes kihasználásában, világos és általánosan alkalmazható elveken alapuló végrehajtási szabályokat kell meghatározni, amelyek le tudják fedni a barangolást végző ügyfelek sok és sokféle időszakos utazási szokásait. A barangolásszolgáltatók által alkalmazandó méltányos használatra vonatkozó feltételek alkalmazásában az ügyfél általában akkor tekinthető az Unión belül időszakosan külföldre utazó személynek, ha a barangolásszolgáltató székhelye szerinti tagállam területén szokásos lakhellyel rendelkezik, vagy szorosan kapcsolódik az adott tagállamhoz, ami miatt gyakran és jelentős ideig az adott tagállam területén kell tartózkodnia, és szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokat vesz igénybe egy másik tagállamban.

(8)

Az 531/2012/EU rendelet előírja, hogy a méltányos használatra vonatkozó feltételeknek lehetővé kell tenniük a barangolásszolgáltatók ügyfelei számára, hogy olyan mennyiségű vonatkozó belföldi árszínvonalon nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatást vehessenek igénybe, amely a vonatkozó belföldi díjcsomagjukkal összeegyeztethető.

(9)

Ez a rendelet nem érinti azt a lehetőséget, hogy az 531/2012/EU rendelet 6e. cikkének (3) bekezdésével összhangban a barangolásszolgáltatók kínálhatnak, a barangolást végző ügyfelek pedig önszántukból választhatnak alternatív barangolási díjszabást is, amely az e rendelettel összhangban megállapított, méltányos használatra vonatkozó feltételeken kívül eső szerződéses felhasználási feltételeket is tartalmazhat.

(10)

Annak biztosításához, hogy a kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokat ne használják visszaélészszerűen és nem rendeltetészszerűen az ügyfél lakóhelye szerinti tagállamon vagy olyan tagállamon kívül történő időszakos utazás során, amelyhez az ügyfél szorosan kapcsolódik, ami miatt gyakran és jelentős ideig az adott tagállam területén kell tartózkodnia, a barangolásszolgáltatóknak igazolniuk kellene a barangolást végző ügyfeleik szokások lakóhelyét vagy az említett szoros kapcsolat meglétét. A barangolásszolgáltatók – az adott tagállamban szokásos bizonyítási formákra és a visszaélészszerű vagy nem rendeltetészszerű használat érzékelt szintjére tekintettel – a teljes dokumentációs teher arányosságát és nemzeti összefüggésben való megfelelőségét vizsgáló nemzeti szabályozó hatóság felügyelete alatt képesnek kell lennie a meghatározandó lakóhely észszerű bizonyítékkal történő alátámasztására. Ilyen bizonyíték lehet egyéni felhasználók esetében az ügyfél nyilatkozata, az ügyfél lakóhelye szerinti tagállam igazolására alkalmas érvényes dokumentum bemutatása, az ügyfél barangolásszolgáltató tagállamában biztosított egyéb szolgáltatás miatt megadott postai vagy számlázási címének megadása, nappali tagozatos hallgatók esetében a beiratkozás szerinti felsőfokú oktatási intézmény nyilatkozata, illetve a helyi szavazási névjegyzékre történő nyilvántartásba vétel vagy a helyi/szavazási adók befizetésének igazolása. Vállalati ügyfelek esetében ilyen bizonyíték lehet a vállalkozás bejegyzésének helyét vagy székhelyét, a fő gazdasági tevékenység tényleges végzésének helyét vagy azt a helyet igazoló okirat, ahol a megadott SIM-kártyát használó meghatározott munkavállalók a feladataikat végzik. A gyakran és jelentős ideig egy adott tagállam területén tartózkodással járó szoros kapcsolat eredhet teljes idejű és tartós munkaviszonyból, beleértve a határ menti munkavállalókat is; az egyéni vállalkozó hasonló arányú fizikai jelenlétét igénylő tartós szerződéses jogviszonyból, folyamatos, nappali tagozatos oktatásban való részvételből; vagy egyéb helyzetekből, mint például kiküldött munkavállalók vagy nyugdíjasok esetében, amikor ez hasonló szintű területi jelenléttel jár.

(11)

A barangolásszolgáltatóknak szigorúan olyan körülmények fennállása esetére kell korlátozniuk az egyes szerződések megkötését követően az állandó lakcím vagy gyakran és jelentős ideig egy adott tagállam területén tartózkodással járó más szoros kapcsolat igazolásának benyújtására való felszólítást, amikor a számlázás céljára gyűjtött adatokból időszakos utazáshoz nem kötődő, visszaélészszerű vagy nem rendeltetészszerű használatra lehet következtetni. A bekért igazolásokon csak a feltétlenül szükséges és arányos információkat kell feltüntetni, amelyek megerősítik az ügyfél kötődését a barangolásszolgáltató tagállamához. Az ügyfelek nem kötelezhetők olyan dokumentumok benyújtására, amelyek a méltányos használatra vonatkozó feltételeknek való megfelelést bizonyítják ilyen indokok hiányában. Különösen nem írható elő a visszaélészszerű vagy nem rendeltetészszerű használat lehetséges fennállása kockázatalapú értékeléséhez nem kapcsolódó dokumentumok ismételt benyújtása.

(12)

Ahhoz, hogy az ügyfelek a vonatkozó belföldi díjcsomagjukkal összeegyeztethető mennyiségű vonatkozó belföldi árszínvonalon nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatást vehessenek igénybe, a barangolásszolgáltatók az ügyfél időszakos Unión belüli utazásai során főszabályként nem vezethetnek be a belfölditől eltérő mennyiségi korlátot a barangolást végző ügyfelek számára elérhető mobilszolgáltatásokra. A belföldi korlátnak a díjcsomag belföldi használata tekintetében méltányos használatra vonatkozó feltételeket is magában kell foglalnia.

(13)

Bizonyos – a továbbiakban korlátlan adatcsomagként említett – belföldi díjcsomagok esetében az adatforgalom lehet korlátlan, vagy jelenthet az 531/2012/EU rendelet 12. cikkében említett maximális szabályozott nagykereskedelmi barangolási díjhoz képest alacsony implicit belföldi egységáron nyújtott adatmennyiségeket. A kifejezetten ilyen korlátlan adatcsomagokra vonatkozó kivételes mennyiségi korlátok hiányában ezek a díjcsomagok az egyéb díjcsomagoknál nagyobb valószínűséggel válnak a barangolásszolgáltató tagállamában lakóhellyel nem rendelkező vagy azzal gyakran és jelentős ideig az adott tagállam területén tartózkodással járó szoros kapcsolatban nem álló személyeknek történő szervezett viszonteladás tárgyává. Ezenfelül a korlátlan adatcsomagok nem rendeltetészszerű vagy visszaélészszerű használata barangolás során ahhoz vezethet, hogy – a belföldi felhasználók kárára és az 531/2012/EU rendelet céljával ellentétesen – az ilyen díjcsomagok eltűnnek a belföldi piacról, vagy korlátozzák az említett díjcsomagok kertében rendelkezésre álló barangolási lehetőségeket. Ez a kockázat jelentősen alacsonyabb hanghívás és SMS szolgáltatások esetében, mivel ezek a szolgáltatásokra jelentősebb fizikai vagy időbeni korlátok vonatkoznak, és tényleges használatuk stabil volt vagy csökkent az elmúlt években. Ez nem érinti a szolgáltatók azon jogát, hogy intézkedéseket hozzanak a hanghívásokra és az SMS-ekre vonatkozó barangolási szolgáltatások csalárd tevékenységekből eredő, erősen atipikus felhasználási mintáinak kezelésére. Noha biztosítékokra van szükség a korlátlan adatcsomagok esetében alkalmazandó belföldi díjszabás melletti szabályozott barangolásos adatátviteli szolgáltatások visszaélészszerű használata ellen, az Unión belül időszakosan utazó belföldi ügyfélnek mégis lehetőséget kell biztosítani, hogy ilyen szolgáltatások esetében a belföldi díjcsomag mobilszolgáltatási összetevőjének az egész számlázási időszakra vonatkozó teljes, héa nélküli kiskereskedelmi áráért vásárolható mennyiség kétszeresének megfelelő kiskereskedelmi mennyiségeit használhassa fel, a nagykereskedelmi barangolási adathatárhoz igazítva. Ez az adott belföldi díjcsomaggal összeegyeztethető mennyiséget jelent, mivel a kérdéses díjcsomag belföldi kiskereskedelmi árához igazodik, és ezért alkalmazható a korlátlan adatcsomagok esetében, beleértve a más mobilszolgáltatásokkal egy csomagban értékesítetteket. A kettes szorzó alkalmazása megfelelően tükrözi azt, hogy a szolgáltatók gyakran a vonatkozó korlátoknál alacsonyabb nagykereskedelmi adatbarangolási árakat alkudnak ki, valamint azt, hogy az ügyfelek sok esetben nem használják fel a díjcsomagjuk szerint rendelkezésükre álló adatforgalom teljes mennyiségét. E tekintetben az ügyfelek számára biztosítandó átláthatóság szavatolása az 531/2012/EU rendelet rendelkezéseinek való megfelelés révén történik, amelyek értelmében a barangolásszolgáltató köteles értesítést küldeni a barangolást végző ügyfélnek, amikor a szabályozott barangolásos adatátviteli szolgáltatásokra alkalmazandó méltányos használati mennyiség teljes mértékben felhasználásra került, és az értesítésben jeleznie kell a szabályozott barangolásos adatátviteli szolgáltatásoknak a barangolást végző ügyfél által történő további használatára alkalmazandó többletdíjat.

(14)

Azon kockázat kezelésére, hogy a hosszú távú elkötelezettséget nem jelentő előre fizetett előfizetéseket kizárólag állandó barangolás céljára használják, a barangolásszolgáltatót fel kell jogosítani arra, hogy a barangolásszolgáltató tagállamában levő állandó lakcím vagy gyakran és jelentős ideig egy adott tagállam területén tartózkodással járó más szoros kapcsolat igazolásának alternatívájaként korlátozhassák az alkalmazandó belföldi kiskereskedelmi áron nyújtott szabályozott barangolásos adatátviteli szolgáltatások előre fizetett előfizetéssel történő használatát arra a mennyiségre, amelyet a nagykereskedelmi barangolási adathatárhoz illesztve az előre fizetett előfizetésen rendelkezésre álló – héa nélküli – pénzösszegért a barangolási fogyasztás idején venni lehet.

(15)

A barangolásszolgáltatók intézkedéseket hozhatnak, hogy azonosítsák és megakadályozzák a belföldi árszínvonalon nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nem rendeltetészszerű vagy visszaélészszerű, az időszakos utazásokon kívüli használatát. Ezzel egyidejűleg a barangolást végző ügyfelet védeni kell minden olyan intézkedéstől, amely bármilyen módon hátrányosan befolyásolná az Unión belüli időszakos utazásuk során a szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások belföldi áron történő használatának lehetőségét. A belföldi árszínvonalon nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nem rendeltetészszerű vagy visszaélészszerű használatát azonosító és megakadályozó intézkedéseknek egyszerűnek átláthatóknak kell lenniük, minimalizálniuk kell a barangolást végző ügyfélre háruló adminisztratív terheket, illetve a felesleges és szükségtelen figyelmeztetéseket. A barangolásszolgáltató országában levő állandó lakcím vagy gyakran és jelentős ideig annak területén tartózkodással járó más szoros kapcsolat követelményével összhangban a nem rendeltetészszerű vagy visszaélészszerű használatát valószínűségét alátámasztó indikátoroknak az ügyfélnek döntően a barangolásszolgáltató országában történő belföldi tartózkodása, illetve a belföldi mobilszolgáltatások döntően belföldi használata hiányát mutató forgalmi mintázatokhoz kapcsolódó objektív indikátorokon kell alapulniuk. Az ilyen objektív indikátorokat – jellegükből adódóan – egy bizonyos időszakra kell meghatározni. Ezen időtartamnak elegendően hosszúnak – legalább négy hónaposnak – kell lennie ahhoz, hogy a barangolást végző ügyfelek belföldi áron fogyaszthassák a kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokat, miközben előre látható időszakos utazásokat tesznek az Unión belül. A barangolásszolgáltató országában való tartózkodás indikátorait nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a határ menti régiókban végzett szándékolatlan barangolás. E tekintetben mind a szándékolatlan barangolást végző ügyfeleket, mind pedig a határ menti munkavállalókat figyelembe kell venni oly módon, hogy egy adott napon a barangolásszolgáltató hálózatára történő bármely ponton történő bejelentkezést belföldi jelenléti napnak kell tekinteni az objektív indikátorok alkalmazása szempontjából. Az 531/2012/EU rendelettel összhangban emellett a barangolásszolgáltatóknak megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk arról, hogy ügyfeleik mit tehetnek annak érdekében, hogy elkerüljék a szándékolatlan barangolást. Az Unión kívüli tartózkodás és fogyasztás nem befolyásolhatja negatívan a barangolást végző ügyfél számára az Unión belüli, belföldi díjakon történő barangolás lehetőségét, mivel ezek nem tekinthetők olyan kockázati indikátoroknak, amelyek arra engednének következtetni, hogy az ügyfél az Unión belüli időszakos utazástól eltérő célból venné igénybe a barangolást a vonatkozó belföldi kiskereskedelmi árakon a barangolásszolgáltató tagállamában. E tekintetben a szóban forgó tartózkodást és fogyasztást belföldinek kell tekinteni az objektív indikátorok alkalmazása szempontjából. A barangolásszolgáltató hagyatkozhat a belföldi árszínvonalon nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nem rendeltetészszerű vagy visszaélészszerű használatára utaló más egyértelmű bizonyítékokra is, például ha az előfizetést a barangolásszolgáltató tagállamában alig, viszont általában barangolás során használják, vagy pedig ha ugyanaz az ügyfél több előfizetést is használ egymás után a barangolás során.

(16)

Az 531/2012/EU rendelet barangolási szolgáltatások használatának átláthatóságát biztosító rendelkezéseinek megfelelően és az elektronikus hírközlési ágazat szerződéseinek előírásaival összhangban még a hatálybalépésük előtt világosan tájékoztatni kell az ügyfeleket a méltányos használatra vonatkozó feltételeket előíró szerződéses rendelkezésekről. A barangolásszolgáltatónak tájékoztatnia kell a nemzeti szabályozó hatóságot a barangolásszolgáltató által az e rendeletnek megfelelően alkalmazott méltányos használatra vonatkozó feltételekről.

(17)

A forgalmi és a helymeghatározó adatok feldolgozására a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) rendelkezései vonatkoznak. A 6. cikk lehetővé teszi a barangolásszolgáltató számára, hogy kezelje az előfizetői számlázás és az összekapcsolási díjak megállapítása céljából szükséges forgalmi adatokat. A barangolásszolgáltatónak a belföldi árszínvonalon nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nem rendeltetészszerű vagy visszaélészszerű használatát azonosító és megakadályozó intézkedései nem vezethetnek a személyazonosításra alkalmas ügyféladatok – ideértve a helymeghatározó és forgalmi adatokat – tárolásához és automatizált feldolgozásához, amelyek a visszaélészszerű és nem rendeltetészszerű használathoz nem kapcsolódnak vagy aránytalanok annak céljával.

(18)

A barangolásszolgáltatónak tudnia kell azonosítani és megakadályozni azt, hogy harmadik felek a szerződéses feltételek nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi szinten történő megsértésével kihasználják az adott ország belföldi díjainak alkalmazását árarbitrázs céljából, hogy gazdasági előnyre tegyenek szert az olyan ügyfeleknek történő értékesítéssel, akik nem rendelkeznek szokásos lakhellyel a barangolásszolgáltató tagállamában vagy azzal nem állnak szoros kapcsolatban. Amennyiben a barangolásszolgáltató objektív és megfelelően alátámasztott bizonyítékok alapján szisztematikus visszaélészszerű tevékenységet észlel, a szolgáltató tájékoztatja a nemzeti szabályozó hatóságot a szisztematikus visszaélésre utaló bizonyítékokról, illetve a mögöttes szerződés feltételeinek való megfelelés biztosítása céljából tett intézkedésekről legkésőbb ezen intézkedések meghozatalakor.

(19)

Konkrét esetekben, amikor a barangolásszolgáltató megfelelően alátámasztott bizonyítékokkal rendelkezik egy adott barangolást végző ügyfél használati szokásairól, amelyek a belföldi kiskereskedelmi árszínvonalon nyújtott szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatás visszaélészszerű vagy nem rendeltetészszerű, az időszakos utazásokon kívüli igénybevételét valószínűsítik az adott ügyfélnek a lakhelyet vagy más szoros kapcsolatot igazoló dokumentumai ellenére, először figyelmeztetnie kell az ügyfelet arra, hogy barangolási többletdíjak merülhetnek fel. A visszaélészszerű vagy nem rendeltetészszerű használat valószínűségét alátámasztó indikátorként szolgáló kritériumokat részletesen előre meg kell adni a szerződésben.

(20)

A barangolásszolgáltató lehetősége a többletdíjak alkalmazására nem érinti azokat az arányos intézkedéseket, amelyek a mögöttes szerződésben előírt feltételeknek való megfelelés biztosítása érdekében az uniós joggal összhangban lévő nemzeti jognak megfelelően meghozhatók, amennyiben az ügyfél szándékosan pontatlan adatokat szolgáltatott.

(21)

A méltányos használatra vonatkozó feltételeket alkalmazó barangolásszolgáltatóknak átlátható, egyszerű és hatékony eljárásokat kell bevezetniük az ilyen feltételek alkalmazásával kapcsolatos ügyfélpanaszok kezelésére. Az 531/2012/EU rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerint a barangolásszolgáltatók minden esetben hozzáférnek a peren kívüli vitarendezési eljárásokat lebonyolító illetékes szervhez, amely a 2002/22/EK irányelv (3) 34. cikkének megfelelően, melyet a 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) módosított, tisztességesen és gyorsan rendezi az ügyfelek és a barangolásszolgáltatók között a méltányos használatra vonatkozó feltételekkel kapcsolatban felmerült megoldatlan vitákat.

(22)

Az 531/2012/EU rendelettel összhangban a nemzeti szabályozó hatóságnak szigorúan nyomon kell követnie és felügyelnie kell a méltányos használatra vonatkozó feltételek alkalmazását, hogy biztosítsa, hogy a belföldi szolgáltatók által alkalmazott méltányos használatra vonatkozó feltételek nem korlátozzák az adott ország belföldi díjainak elérhetőségét az ügyfél számára. Ha a nemzeti szabályozó hatóság megállapítja a barangolási rendeletben előírt kötelezettségek megszegését, hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy előírja e jogsértés azonnali megszüntetését.

(23)

Ez a rendelet nem érintheti az uniós jog szerint vagy az uniós joggal összhangban a nemzeti jog alapján már létező jogokat és kötelezettségeket. Idetartozik különösen a végfelhasználók joga arra, hogy az állampolgárságuktól vagy Unión belüli lakóhelyüktől függetlenül bármely tagállamban igénybe vehessék a mobil elektronikus hírközlő hálózatokat és szolgáltatásokat; azok a nemzeti jogszabályok, amelyek a személyazonosság igazolását vagy egyéb okirati bizonyítékot írnak elő SIM-kártya vásárlásához, illetve az ilyen hálózatokra vagy szolgáltatásokra való más módon történő előfizetéshez; azok a nemzeti intézkedések, amelyek egy adott telefonszám vagy SIM-kártya vonatkozásában a szolgáltatás vagy az előre fizetett egyenleg folytonosságára vonatkoznak; valamint az elektronikus hírközlési szolgáltatók joga arra, hogy a csalás elleni küzdelem érdekében a nemzeti joggal összhangban alkalmazzák a megfelelő intézkedéseket.

(24)

Mivel a barangolási használati szokások az év során változnak, a barangolásszolgáltatók által az 531/2012/EU rendelet 6c. cikkének (2) bekezdése értelmében a belföldi díjszabási modell fenntarthatóságának biztosítása érdekében benyújtott, barangolási többletdíjak engedélyezése iránti kérelmeket legalább 12 hónapot lefedő forgalmi adatok alapján kell elemezni. Az egész éves forgalmi volumen kiszámítása érdekében a barangolásszolgáltatónak lehetővé kell tenni, hogy forgalmi előrejelzéseket mutasson be. Az 531/2012/EU rendelet 6a. cikke értelmében ezeknek az előrejelzéseknek tényadatokon kell alapulniuk, úgy mint a tényleges barangolási használati adatok, a tényleges belföldi használat extrapolációja a barangolás használatára, a belföldi díjakon történő barangolást tartalmazó díjcsomagot használó, barangolást végző ügyfelek szignifikáns részhalmaza barangolási szokásainak extrapolációja az összes belföldi díjakon történő barangolási szabályok alá tartozó ügyfélre. Az egyes kérelmezők által benyújtott fenntarthatósági mentesség iránti kérelmek felülvizsgálatánál a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy minden egyes ilyen kérelemben az előre jelzett mennyiségek levezetéséhez használt feltételezések konzisztensek, megfelelőképpen figyelembe véve kereskedelmi helyzetek és az ügyfélkörök releváns különbségeit.

(25)

A barangolásszolgáltatók által az 531/2012/EU rendelet 6c. cikkének (2) bekezdése értelmében a belföldi díjszabási modell fenntarthatóságának biztosítása érdekében benyújtott, barangolási többletdíjak engedélyezése iránti kérelmeket alátámasztó bevételi és kiadási adatoknak pénzügyi elszámolásokon kell alapulniuk, amelyek a forgalom nagyságának előrejelzéseihez igazíthatók. A pénzügyi elszámolásokon alapuló kiadások előrejelzéseitől kizárólag akkor engedhető meg eltérés, ha azt az alkalmazás időpontjában már vállalt pénzügyi kötelezettségek támasztják alá.

(26)

Összehangolt módszertant kell biztosítani a szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nyújtása bevételeinek és kiadásainak kiszámításához a barangolásszolgáltatók által az 531/2012/EU rendelet 6c. cikkének (2) bekezdése értelmében a belföldi díjszabási modell fenntarthatóságának biztosítása érdekében benyújtott többletdíjak engedélyezése iránti kérelmek következetes értékelésének biztosítása érdekében.

(27)

A szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nyújtásával összefüggésben két általános költségkategória merül fel: a látogatott hálózatról egyenetlen forgalom vonatkozásában vásárolt nagykereskedelmi barangolási hozzáférés költségei és egyéb barangolással kapcsolatos költségek. Az 531/2012/EU rendelettel összhangban a látogatott hálózatról egyenetlen forgalom vonatkozásában vásárolt nagykereskedelmi barangolási hozzáférés költségeit az érintett barangolásszolgáltatónak a bejövő barangolási forgalmat meghaladó kimenő barangolási forgalmára alkalmazott nagykereskedelmi barangolási díjak fedezik. Az olyan barangolásszolgáltatók esetében, amelyek belföldön egy másik barangolásszolgáltatótól vásárolnak nagykereskedelmi hozzáférést (például a virtuális mobilszolgáltatók), a nagykereskedelmi barangolási hozzáférés költsége magasabb lehet az előbbiek számára, mint az utóbbi számára, ha a hazai hálózat üzemeltetője a belföldi barangolási hozzáférést vásárló barangolási szolgáltatóra magasabb nagykereskedelmi barangolási hozzáférési díjat szab ki, mint a látogatott hálózatok üzemeltetői által számára biztosított ár és/vagy a kapcsolódó szolgáltatások biztosításának ára. A nagykereskedelmi barangolási hozzáférés szóban forgó magas költsége növelheti annak a valószínűségét, hogy a belföldi barangolási hozzáférést vásárló barangolási szolgáltatók barangolási többletdíjak engedélyezése iránti kérelmet nyújtanak be, és a nemzeti szabályozó hatóságoknak kellő mértékben figyelembe kell venniük ezt a szempontot a szóban forgó kérelmek felülvizsgálata során.

(28)

A szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások egyéb barangolással kapcsolatos költségei az Unión belül és a nem uniós országokban nyújtott barangolási szolgáltatásoknál is közösek, illetve egyes költségek a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásoknál is közösek. A barangolásszolgáltatók által az 531/2012/EU rendelet 6c. cikkének (2) bekezdése értelmében a belföldi díjszabási modell fenntarthatóságának biztosítása érdekében benyújtott, barangolási többletdíjak engedélyezése iránti kérelmek alkalmazásában a közös költségeket az Unión belül nyújtott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokhoz, illetve a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásoknál közös költségek esetében azokat a bejövő és kimenő barangolás bevételek általános arányához kellene hozzárendelni.

(29)

A szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások költségei úgy is kiszámíthatók, hogy tartalmazzák a kiskereskedelmi mobilszolgáltatások nyújtásához általában szükséges együttes és közös költségeket, feltéve, hogy a számítási módszer tükrözi az összes egyéb kiskereskedelmi mobilszolgáltatás nyújtásából eredő bevételek ilyen szolgáltatásokhoz való hozzárendelésénél alkalmazott arányokat.

(30)

A szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nyújtásából eredő bevételek megállapításakor a barangolásszolgáltatók által az 531/2012/EU rendelet 6c. cikkének (2) bekezdése értelmében a belföldi díjszabási modell fenntarthatóságának biztosítása érdekében benyújtott, barangolási többletdíjak engedélyezése iránti kérelmekben teljes mértékben figyelembe kell venni a kiskereskedelmi mobilszolgáltatások nyújtásáért közvetlenül kiszámlázott, a látogatott tagállamban felmerült valamennyi kiskereskedelmi bevételt, például a méltányos használatra vonatkozó feltételek szerinti korlátokat meghaladó forgalomból vagy alternatív szabályozott barangolási szolgáltatásokból eredő bevételeket, valamint a látogatott tagállamban a kiskereskedelmi mobilszolgáltatások használatáért felszámított egységárakat vagy egyéb díjakat.

(31)

Mivel a szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokat a vonatkozó belföldi feltételek szerint nyújtják, ezekre úgy kell tekinteni, hogy ők termelik a belföldi kiskereskedelmi mobilszolgáltatások rögzített rendszeres díjaiból származó bevétel egy részét. Ezeket tehát az ebben rendeletben meghatározott módszertannak megfelelően figyelembe kell venni a barangolásszolgáltatók által az 531/2012/EU rendelet 6c. cikkének (2) bekezdése értelmében a belföldi díjszabási modell fenntarthatóságának biztosítása érdekében benyújtott, barangolási többletdíjak engedélyezése iránti kérelmek értékelésekor. E célból a kiskereskedelmi mobilszolgáltatásokból eredő bevételeket a különböző mobilszolgáltatások közötti forgalom átlagos nagykereskedelmi barangolási egységdíjak közötti aránynak megfelelően súlyozott arányát tükröző kulcs alapján kell kiosztani.

(32)

Ahhoz, hogy a barangolásszolgáltató belföldi díjszabási modelljének fenntarthatósága veszélybe sodró hatásnak minősüljön, a szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nyújtása költségeinek a vonatkozó bevételekből történő levonásával kiszámított kiskereskedelmi barangolási nettó árrésnek annyira kell negatívnak lennie, amekkora összeg érezhető hatású kockázatot jelent a belföldi árak alakulására nézve. Ahhoz, hogy a negatív kiskereskedelmi barangolási nettó árrés ilyen kockázatot jelentsen, az egyéb mobilszolgáltatások nyújtásából eredő, adózás, kamatfizetés, értékcsökkenés és amortizáció előtti össznyereségnek legalább érezhető mértékű arányát kell képeznie.

(33)

Még ha a kiskereskedelmi barangolási nettó árrés az egyéb mobilszolgáltatások nyújtásából eredő össznyereség érezhető mértékű arányát is képezi, egyedi körülmények, mint például a verseny szintje a belföldi piacon, vagy a kérelmező egyedi sajátosságai még mindig kiolthatják az érezhető hatású kockázatot a belföldi árak alakulására nézve.

(34)

A barangolásszolgáltatók által az 531/2012/EU rendelet 6c. cikkének (2) bekezdése értelmében a belföldi díjszabási modell fenntarthatóságának biztosítása érdekében benyújtott, barangolási többletdíjak engedélyezése iránti kérelmekben a barangolásszolgáltató megbecsüli az adott ország belföldi díjainak alkalmazásából eredő veszteségeket és az ezek fedezéséhez szükséges többletdíj alkalmazására vonatkozó kapcsolódó megállapodásokat, figyelemmel az alkalmazandó maximális nagykereskedelmi díjakra.

(35)

Lehetővé kell tenni a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy a kiskereskedelmi barangolási többletdíjaknak az Unióban az 531/2012/EU rendelet szerinti eltörlése alkalmazásának első napjától engedélyezhessék a barangolási többletdíjak felszámítását. E célból az említett dátum előtt szóba jöhet az információcsere egy ilyen kérvényt benyújtani szándékozó barangolásszolgáltató és a nemzeti szabályozó hatóság között, illetve információk és releváns dokumentációk nyújtása.

(36)

Az 531/2012/EU rendelet értelmében a barangolási többletdíjak alkalmazására vonatkozó engedélyt a nemzeti szabályozó hatóság egy 12 hónapos időszakra adhatja meg. Ezen engedély felülvizsgálata céljából a barangolásszolgáltató az 531/2012/EU rendelet 6c. cikkének (2) bekezdése értelmében 12-havonta frissíti az információkat, és benyújtja azokat a nemzeti szabályozó hatóságnak.

(37)

A nemzeti szabályozó hatóságok azon kötelezettségére tekintettel, hogy szigorúan felügyeljék a méltányos használatra vonatkozó feltételek alkalmazását és a kiskereskedelmi barangolási többletdíjak eltörlésének fenntarthatóságához kapcsolódó intézkedéseket, valamint évente jelentést készítsenek a Bizottságnak a vonatkozó előírások alkalmazásáról, ez a rendelet meghatározza azokat a minimális információkat, amelyeket a hatóságoknak össze kell gyűjteniük és továbbítaniuk kell a Bizottságnak, hogy ellenőrizhesse azok alkalmazását.

(38)

Az 531/2012/EU rendelet értelmében a Bizottság a piac alakulására figyelemmel rendszeres időközönként felülvizsgálja ezt a végrehajtási jogi aktust.

(39)

A hírközlési bizottság nem nyilvánított véleményt.

(40)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és szem előtt tartja az abban rögzített elveket. Ennek megfelelően ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, különös tekintettel a magán- és a családi élet tiszteletben tartására és a személyes adatok védelmére vonatkozó jogokat, valamint a véleménynyilvánítás és a vállalkozás szabadságát. A személyes adatoknak a rendelet keretében történő minden feldolgozása során be kell tartani az alapvető jogokat, ideértve a magán- és a családi élet tiszteletben tartására és a személyes adatok védelmére vonatkozó, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke szerinti jogot, és meg kell felelni a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (5), a 2002/58/EK irányelvnek, melyet a 2006/24/EK (6) és a 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosítottak és az (EU) 2016/679 rendeletnek (7). Különösképpen, a szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a személyes adatok e rendelet szerinti feldolgozása a vonatkozó cél elérése tekintetében szükséges és arányos,

a)

a barangolásszolgáltatók által az 531/2012/EU rendelet 6c. cikkének (2) bekezdése értelmében a belföldi díjszabási modell fenntarthatóságának biztosítása érdekében benyújtott, barangolási többletdíjak engedélyezése iránti kérelmek;

b)

a nemzeti szabályozó hatóságok által alkalmazandó módszertan, amelyet annak értékelésére használnak, hogy a barangolásszolgáltató kellően alátámasztotta-e azt a tényt, hogy nem térülnek meg a szabályozott barangolási szolgáltatások nyújtásához szükséges költségei, és emiatt veszélybe kerül a belföldi díjszabási modelljének fenntarthatósága.

a)

egy elsősorban, de nem kizárólag roamingszolgáltatások céljából használt SIM-kártya hosszú ideig inaktív állapotban van;

b)

egy ügyfél egyszerre több SIM-kártyára fizet elő, és azokat rendszeresen használja roaming üzemmódban.