15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/1

15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/2

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása az Unió valamennyi halászati tevékenységében a fogási korlátozások hatálya alá tartozó fajok állományaiból ejtett fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén.

(2)

Az említett rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján legfeljebb hároméves időszakra szóló visszadobási terveket fogadjon el a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció során kidolgozott közös ajánlások alapján.

(3)

Belgium, Dánia, Németország, Franciaország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság közvetlen halászati gazdálkodási érdekkel bírnak az Északi-tengeren. E tagállamok az északi-tengeri tanácsadó testülettel való konzultációt követően 2016. június 3-án közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz az Északi-tengeren folytatott egyes tengerfenéki halászati tevékenységek tekintetében alkalmazandó visszadobási tervről. A releváns tudományos testületek tudományos adatokkal szolgáltak, melyeket a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) áttekintett. Július 14-én szakértői csoport ült össze 28 tagállam, a Bizottság és megfigyelőként az Európai Parlament részvételével, és ennek keretében a szóban forgó intézkedéseket megvitatták.

(4)

A közös ajánlásban foglalt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdésével.

(5)

Az említett rendelet alkalmazásában az Északi-tenger az ICES IIIa és IV körzeteket foglalja magában. Mivel a javasolt visszadobási terv szempontjából releváns tengerfenéki állományok közül egyesek az ICES IIa körzet uniós vizeiben is előfordulnak, az érintett tagállamok javasolták, hogy a visszadobási terv hatálya terjedjen ki erre a körzetre is.

(6)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint az Északi-tengeren legkésőbb 2016. január 1-jétől van érvényben kirakodási kötelezettség a következő halászati tevékenységek kapcsán:

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének megfelelően az (EU) 2015/2440 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) meghatározta azokat a fajokat, amelyekre 2016. január 1-jétől kirakodási kötelezettség vonatkozik. Ezek a fekete tőkehal, a foltos tőkehal, a norvég homár, a közönséges nyelvhal, a sima lepényhal, a szürke tőkehal és a norvég garnéla. Az (EU) 2015/2440 felhatalmazáson alapuló rendelet előírta a norvég garnéla járulékos fogásainak kirakodására vonatkozó kötelezettséget is. Célszerű, hogy ez a rendelet átvegye a kirakodandó fajok vonatkozásában az (EU) 2015/2440 felhatalmazáson alapuló rendeletben szereplő előírásokat, és ezek mellett további olyan fajokat és halászati tevékenységeket határozzon meg, melyek tekintetében 2017-ben és 2018-ban kirakodási kötelezettség lesz érvényben.

(7)

Az érintett tagállamok szerint az 1342/2008/EK tanácsi rendelet (4) III. fejezetében foglalt halászati erőkifejtési szabályok akadályozzák a közönséges tőkehalra vonatkozó kirakodási kötelezettség sikeres végrehajtását, mivel az említett fejezetben lefektetett erőkifejtési rendszer meglátásuk szerint nem nyújtja azt a rugalmasságot, amely a kirakodási kötelezettség mellett szükséges a halászati tevékenységek bizonyos paramétereinek kiigazításához, mint a halászterület vagy a halászeszközök megválasztása. Az 1342/2008/EK rendelet jelenleg a társjogalkotók általi felülvizsgálat tárgyát képezi. Annak érdekében, hogy a halászati erőkifejtés korlátozására irányuló rendszer és a kirakodási kötelezettség ne legyen egyszerre alkalmazandó a közönséges tőkehal halászatában, célszerű úgy rendelkezni, hogy a közönséges tőkehalra vonatkozó kirakodási kötelezettség az erőkifejtés-korlátozási rendszer lejártát követően lépjen életbe.

(8)

Az (EU) 2015/2440 felhatalmazáson alapuló rendelet mentességet állapított meg a kirakodási kötelezettség alól a tudományos bizonyítékok alapján magas túlélési arányt mutató fajok fogásai esetében („a magas túlélési arányon alapuló mentesség”), így az ICES IIIa körzetben a norvég homár halászatában, amennyiben a halászatot csapdákkal vagy bizonyos típusú fenékvonóhálókkal végzik. A felhatalmazáson alapuló rendelet megkövetelte, hogy az Északi-tengeren közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállamok további tudományos információkat nyújtsanak be a Bizottsághoz a fenékvonóhálókkal kapcsolatos mentességek alátámasztására. A HTMGB megkapta és kielégítőnek találta ezeket az információkat. Ezért ezt a mentességet bele kell foglalni az új visszadobási tervbe.

(9)

A közös ajánlásban szerepel a magas túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazása az ICES IV alterületen a norvég homár bizonyos halászeszközökkel végzett halászatában, amennyiben hálórácsos szelektáló eszközt alkalmaznak.

(10)

A közös ajánlásban szerepel a magas túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazása az ICES IV alterületen a közönséges nyelvhal bizonyos halászeszközökkel végzett és egyes, a túlélést támogató feltételeknek megfelelő halászatában.

(11)

A közös ajánlásban bemutatott és a HTMGB által felülvizsgált tudományos bizonyítékok alapján, valamint figyelembe véve a halászeszközök jellegét, a halászat módszereit és az ökoszisztéma sajátosságait, a szóban forgó mentességeket a 2017-es év kapcsán bele kell foglalni ebbe a rendeletbe. A tagállamoknak további adatokat kell benyújtaniuk annak érdekében, hogy a HTMGB alaposabban értékelhesse a jelenleg használt vonóhálókkal az ICES IV alterületen fogott norvég homárok és közönséges nyelvhalak túlélési arányát, a Bizottság pedig felülvizsgálhassa a szóban forgó mentességeket.

(12)

Az (EU) 2015/2440 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított

A közös ajánlás javasolta ezen mentességek fenntartását. Ezért e mentességeket bele kell foglalni az új visszadobási tervbe.

(13)

A közös ajánlás de minimis kivételt irányoz elő az ICES IIIa körzetben a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal és a vékonybajszú tőkehal bizonyos fenékvonóhálókkal ejtett vegyes fogásaira, ugyanezen a területen ugyanezen fajok kosarakkal ejtett vegyes fogásaira, valamint 2018 tekintetében az ICES IVc körzetben a vékonybajuszú tőkehal fenékvonóhálókkal ejtett fogásaira.

(14)

Miután a tagállamok meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak e mentességek kapcsán, és a HTMGB azokat áttekintetve úgy ítélte meg, hogy megalapozott érveket tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy a szelektivitás további fokozása nehezen valósítható meg és/vagy a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek, a Bizottság helyénvalónak tartja a közös ajánlásban javasolt százalékos arányokkal összhangban meghatározni az említett de minimis kivételeket, figyelembe véve az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjában előírt szinteket.

(15)

A 850/98/EK rendelet 18a. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a visszadobási tervek elfogadása keretében a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajokra vonatkozóan minimális védelmi referenciaméreteket állapítson meg a tengeri élőlények fiatal egyedeinek védelme érdekében. Az ilyen minimális védelmi referenciaméretek adott esetben eltérhetnek a 850/98/EK rendelet XII. mellékletében meghatározott méretektől. Az ICES IIIa körzetben a norvég homár tekintetében helyénvaló fenntartani az (EU) 2015/2440 rendeletben előírt minimális védelmi referenciaméretet, ami 105 mm teljes hosszúságnak, illetve 32 mm páncélhosszúságnak felel meg. Ezt ki kell egészíteni az 59 mm farokhosszal, ami a közös ajánlás és a HTMGB értékelése alapján az említett teljes hossz- és páncélhossz-értékeknek megfelelő farokméret.

(16)

A visszadobási tervek meghatározhatnak olyan technikai intézkedéseket is, amelyek a kirakodási kötelezettség hatálya alá eső halászati tevékenységeket vagy fajokat érintik. Annak érdekében, hogy a Skagerrakban javuljon a halászeszközök szelektivitása és csökkenjen a nem szándékos fogások mennyisége, helyénvaló fenntartani számos olyan technikai intézkedést, amelyről az Unió és Norvégia között 2011-ben és 2012-ben megegyezés született (5)  (6).

(17)

A megfelelő ellenőrzés biztosítása végett a tagállamok számára külön követelményeket kell megállapítani az e rendelet hatálya alá tartozó hajók jegyzékének létrehozására vonatkozóan.

(18)

Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényéhez kapcsolódó gazdasági tevékenységeket és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. E rendeletet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott határidők betartása érdekében 2017. január 1-jétől2018. december 31-ig kell alkalmazni.

a)

csapdával ejtett fogások (FPO (7));

b)

az ICES IIIa körzetben a legalább 70 mm szembőségű és legfeljebb 35 mm rácsrúd-távolságú fajszelektáló ráccsal ellátott fenékvonóhálóval (OTB, TBN) ejtett fogások;

c)

az ICES IIIa körzetben a legalább 90 mm szembőségű, Seltra-mezővel ellátott fenékvonóhálóval (OTB, TBN) ejtett fogások;

d)

2017-ben az ICES IV körzetben a legalább 80 mm szembőségű, hálórácsos szelektáló eszközzel ellátott fenékvonóhálóval (OTB, TBN) ejtett fogások.

a)

közönséges nyelvhalból az ICES IIIa körzetben, az ICES IV alterületen és az ICES IIa körzet uniós vizein a tükörhálót és kopoltyúhálót (GN, GNS, GND, GNC, GTN, GTR, GEN, GNF) használó hajók által ejtett teljes éves fogás legfeljebb 3 %-a;

b)

a minimális védelmi referenciaméretnél kisebb közönséges nyelvhalból az ICES IV alterületen a 80–119 mm, a toldatban megnövelt szembőségű merevítőrudas vonóhálót (TBB) használó hajók által ejtett teljes éves fogásnak 2017-ben legfeljebb 7 %-a, 2018-ban pedig 6 %-a;

c)

a minimális védelmi referenciaméretnél kisebb norvég homárból az ICES IV alterületen és az ICES IIa körzet uniós vizein a 80–99 mm szembőségű fenékvonóhálót (OTB, TBN, OTT, TB) használó hajók által ejtett teljes éves fogás legfeljebb 6 %-a;

d)

2017-ben a közönséges nyelvhal és a foltos tőkehal minimális védelmi referenciaméret alatti példányainak esetében együttesen az ICES IIIa körzetben a 70 mm vagy annál nagyobb szembőségű, legfeljebb 35 mm rácsrúd-távolságú fajszelektáló ráccsal ellátott fenékvonóhálót (OTB, TBN) használó, a norvég homár halászatát végző hajók által ejtett norvég homár, közönséges nyelvhal, foltos tőkehal és norvég garnéla teljes éves fogásának legfeljebb 2 %-a;

e)

2018-ban a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal és a vékonybajszú tőkehal minimális védelmi referenciaméret alatti példányainak esetében együttesen az ICES IIIa körzetben a 70 mm vagy annál nagyobb szembőségű, legfeljebb 35 mm rácsrúd-távolságú fajszelektáló ráccsal ellátott fenékvonóhálót (OTB, TBN) használó, a norvég homár halászatát végző hajók által ejtett norvég homár, közönséges nyelvhal, foltos tőkehal, vékonybajuszú tőkehal és norvég garnéla teljes éves fogásának legfeljebb 4 %-a;

f)

a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal és a vékonybajszú tőkehal minimális védelmi referenciaméret alatti példányainak esetében együttesen az ICES IIIa körzetben a 35 mm vagy annál nagyobb szembőségű, legfeljebb 19 mm rácsrúd-távolságú fajszelektáló ráccsal és menekülőnyílással ellátott fenékvonóhálót (OTB) használó, a norvég garnéla halászatát végző hajók által ejtett norvég homár, közönséges nyelvhal, foltos tőkehal, vékonybajuszú tőkehal és norvég garnéla teljes éves fogásának legfeljebb 1 %-a;

g)

a közönséges nyelvhal, foltos tőkehal és vékonybajszú tőkehal esetében együttesen az ICES IIIa körzetben a norvég homár halászatát kosarakkal végző hajók által ejtett norvég homár, közönséges nyelvhal, foltos tőkehal, vékonybajuszú tőkehal és norvég garnéla teljes éves fogásának 0,5 %-a;

h)

2018-ban a vékonybajszú tőkehal esetében az ICES IVc körzetben a nyelvhalra, vékonybajszú tőkehalra és fogási korlátozások hatálya alá nem tartozó fajokra 70–99 mm-es szembőségű fenékvonóhálóval (OTB, OTT) halászó hajók által ejtett norvég homár, foltos tőkehal, közönséges nyelvhal, norvég garnéla, vékonybajuszú tőkehal, sima lepényhal, fekete tőkehal és közönséges tőkehal teljes éves fogásának legfeljebb 7 %-a.

a)

105 mm-es teljes hossz;

b)

59 mm-es farokhossz;

c)

32 mm-es páncélhossz.

a)

a legalább 90 mm-es szembőségű zsákvéggel ellátott vonóhálók, amennyiben Seltra-mezővel vagy legfeljebb 35 mm rácsrúd-távolságú szelektáló ráccsal is rendelkeznek;

b)

a legalább 70 mm-es szembőségű (négyzetes hálószemekből álló) zsákvéggel ellátott vonóhálók, ha legfeljebb 35 mm rácsrúd-távolságú szelektáló ráccsal rendelkeznek;

c)

nyíltvízi fajok vagy ipari célból fogott fajok halászatában a 70 mm-nél kisebb szembőségű vonóhálók, amennyiben a fogás több mint 80 %-át egy vagy több nyíltvízi faj vagy ipari célból halászott faj teszi ki;

d)

a Pandalus faj halászatában a legalább 35 mm-es szembőségű zsákvéggel ellátott vonóhálók, ha legfeljebb 19 mm rácsrúd-távolságú szelektáló ráccsal rendelkeznek.

—

legalább 120 mm szembőségű négyzetes hálószemekből álló felső hálómezővel van ellátva,

—

legalább 3 méter hosszú, és

—

legalább olyan széles, mint a szelektáló rács.

15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/9

(1)

A szerződő felek kötelesek letétek beszedésével védekezni a származtatott ügyleti szerződő felek tekintetében jelentkező hitelkockázatok ellen, amennyiben ezeket az ügyleteket nem központi szerződő fél számolja el. Ez a rendelet meghatározza a biztosítékok kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjére vonatkozó követelményeket. Ezeket a követelményeket kötelező jelleggel kell alkalmazni azokra a biztosítékokra, amelyeket a szerződő feleknek e rendelet értelmében be kell szedniük vagy el kell helyezniük. Lehetővé kell tenni ugyanakkor, hogy azok a szerződő felek, amelyek abban állapodnak meg, hogy az e rendeletben meghatározott követelményeken túlmenően szednek be vagy nyújtanak biztosítékot, megválaszthassák, hogy e standardoknak megfelelően kívánnak-e biztosítékot cserélni vagy sem.

(2)

Azoknak a szerződő feleknek, amelyekre a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti követelmények vonatkoznak, figyelembe kell venniük az említett rendelet 10. cikkében említett elszámolási értékhatárt el nem érő nem pénzügyi szerződő felek eltérő kockázati profiljait, amikor meghatározzák az ilyen szervezetekkel kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatkezelési eljárásaikat. Lehetővé kell ezért tenni a szerződő felek számára annak meghatározását, hogy a nem pénzügyi szerződő felek által okozott, az elszámolási értékhatárt el nem érő partnerkockázat szintjét biztosítékcsere útján csökkenteni kell vagy sem. Tekintettel arra, hogy az uniós elszámolási értékhatárt el nem érő, harmadik országban letelepedett nem pénzügyi szerződő felek és az ilyen, Unióban letelepedett nem pénzügyi szerződő felek kockázati profiljai azonosnak feltételezhetők, a szabályozási arbitrázs elkerülése céljából mindkét szervezettípusra azonos megközelítést kell alkalmazni.

(3)

A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szerződő feleit meg kell védeni a másik szerződő fél esetleges nemteljesítésének kockázatától. Következésképpen e szerződő felek kockázati kitettségének megfelelő kezelése érdekében letét formájában két biztosítéktípust kell alkalmazni. Az első típus a változó letét, amely tőzsdén kívüli származtatott ügyleteik aktuális piaci értékével összefüggő kitettségekkel szemben védi a szerződő feleket. A második típus az alapletét, amely azon potenciális veszteségek ellen védi a szerződő feleket, amelyek a származtatott pozíciók piaci értékében a szerződő fél nemteljesítését megelőző utolsó változóletét-csere és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek lecserélése vagy a megfelelő kockázat fedezése között bekövetkező mozgásokból származhatnak.

(4)

Mivel a központi szerződő felek az uniós jogszabályoknak megfelelően hitelintézetként is engedélyezhetők, e rendelet követelményei alól ki kell zárni azokat a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket, amelyeket a központi szerződő felek nemteljesítés kezelésére szolgáló eljárás során kötnek, mivel ezek az ügyletek jelenleg a 153/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) hatálya alá tartoznak, és ezért nem vonatkoznak rájuk a jelen rendelet rendelkezései.

(5)

Azon nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknél, amelyek esetében a teljesítést előre kifizetett prémium garantálja, a prémiumot beszedő szerződő félnek (az opció eladójának) nincs jelenlegi vagy potenciális jövőbeli kitettsége a szerződő fél felé. A prémium kifizetése egyúttal e szerződések napi piaci értékhez történő igazítását is fedezi. Következésképpen azokban az esetekben, ahol a nettósítási halmaz ilyen opciós pozíciókat tartalmaz, lehetővé kell tenni, hogy az opció eladója úgy döntsön, hogy nem szed be az ilyen típusú tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében alapletétet vagy változó letétet mindaddig, amíg az opció eladója nincs kitéve hitelkockázatnak. A prémiumot megfizető szerződő fél (az opció vevője) azonban köteles mind alapletétet, mind a változó letétet beszedni.

(6)

Jóllehet a szerződő felek közötti kétoldalú megállapodásokban meghatározott vitarendezési eljárások hozzájárulhatnak a viták hosszának és gyakoriságának csökkentéséhez, a letéti felhívás összegére vonatkozó vita esetén a szerződő feleknek mindenekelőtt legalább a nem vitatott összeget be kell szedniük. Ez csökkenti a vitatott ügyletekből származó kockázatokat, és ezáltal biztosítja, hogy a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket a lehető legnagyobb mértékben fedezzék biztosítékokkal.

(7)

A joghatóságok közötti egyenlő feltételek biztosítása érdekében, amennyiben egy az Unióban letelepedett szerződő fél nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletet köt egy harmadik országban letelepedett szerződő féllel, mindkét irányban alapletétet és változó letétet kell cserélni. A harmadik országokban letelepedett szerződő felekkel ügyletet kötő, az Unióban letelepedett szerződő felek esetében továbbra is alkalmazni kell a kétoldalú megállapodások jogi végrehajthatóságának értékelésére és az elkülönítési megállapodások hatékonyságának értékelésére vonatkozó kötelezettséget.

(8)

Mivel a kitettségek csekély változásakor csupán korlátozott biztosítéki összegek cseréjére kerülne sor, az ilyen csere jelentette operatív terhek csökkentése érdekében a szerződő felek számára lehetővé kell tenni minimális átutalási összeg meghatározását. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy a minimális átutalási összeg operatív eszközként szolgáljon, és azt ne használják a szerződő felek közti, biztosítékkal nem fedezett hitelkeretként. Ezért meg kell határozni a minimális átutalási összeg maximális szintjét.

(9)

Operatív okokból egyes esetekben célszerűbb lehet külön minimális átutalási összeget meghatározni az alapletét és a változó letét vonatkozásában. Ezekben az esetekben a szerződő felek számára lehetővé kell tenni, hogy külön minimális átutalási összegről állapodjanak meg a változó letét és az alapletét vonatkozásában. Mindazonáltal az egyes minimális átutalási összegek együttes összege nem haladhatja meg a minimális átutalási összeg maximális szintjét. Gyakorlati okokból lehetővé kell tenni, hogy a minimális átutalási összeg abban a pénznemben kerüljön meghatározásra, amelyben a letéteket rendes esetben kicserélik, amely nem feltétlenül az euró.

(10)

Egyes harmadik országbeli joghatóságok a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos biztosítékcserére vonatkozó követelményeik alkalmazásában a 648/2012/EU rendelettől eltérő alkalmazási kört állapíthatnak meg. Következésképpen, amennyiben ez a rendelet azt követelné meg, hogy csak a 648/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket vegyék figyelembe a határokon átnyúló nettósítási halmazokra vonatkozó letéti számítás során, akkor a különböző joghatóságokban működő szerződő feleknek adott esetben kétszer kellene elvégezniük a számításokat annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az egyes letéti követelmények szerinti eltérő fogalommeghatározásokat vagy alkalmazási köröket. Ez torzíthatja a letéti számításokat. Ezenfelül mindez valószínűleg növelné a viták kockázatát is. Következésképpen megkönnyíti a letétbeszedés folyamatát, ha a határokon átnyúló nettósítási halmazok kiterjeszthetők mindazokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek tekintetében egyik vagy másik joghatóságban kötelező a biztosítékcsere. Ez a megközelítés összhangban van a 648/2012/EU rendelet rendszerkockázat-csökkentési célkitűzésével, mivel ezáltal a termékek szélesebb körére terjednek ki a letéti követelmények.

(11)

A szerződő felek az alapletétet pénz formájában is beszedhetik, amely esetben a biztosítékra nem lenne levonás alkalmazandó, feltéve hogy a biztosíték pénzneme azonos az ügylet pénznemével. Azokban az esetekben azonban, amikor a pénz formájában beszedett alapletét pénzneme eltér az ügylet pénznemétől, a devizanem-eltérés devizaárfolyam-kockázatot okozhat. Ebben az esetben ezért a devizanem-eltérés miatt levonást kell alkalmazni az alapletétre. A BCBS-IOSCO keretrendszernek megfelelően nem szükséges levonást alkalmazni a pénz formájában beszedett változó letétek esetében akkor sem, ha ezeket az ügylet pénznemétől eltérő pénznemben nyújtják.

(12)

Az alapletéti követelmények szintjének meghatározásakor a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BSBS) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) kifejezetten két szempontot vett figyelembe, amint azt „A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek letéti követelményei” című, 2015 márciusában elfogadott keretrendszer (a továbbiakban: BCBS-IOSCO keretrendszer) is tükrözi. Az első szempont az alapletéti követelmények fedezésére szolgáló jó hitelminőségű és likvid eszközök rendelkezésre állása. A második az arányosság elve, mivel a kisebb pénzügyi és nem pénzügyi szerződő feleket aránytalan mértékben sújthatják az alapletéti követelmények. Az egyenlő feltételek biztosítása érdekében e rendeletnek pontosan a BCBS-IOSCO keretrendszerben megállapítottal azonos küszöbértéket kell alkalmaznia azon összeg vonatkozásában, amely alatt a két szerződő fél nem köteles alapletétet cserélni. Ezáltal jelentős mértékben csökkenhetnek a kisebb résztvevők költségei és operatív terhei, és a 648/2012/EU rendelet általános célkitűzéseinek aláásása nélkül kezelhetők a jó minőségű és likvid eszközök rendelkezésre állásával kapcsolatos aggályok.

(13)

Jóllehet a küszöbértékeket mindig csoportszinten kell számítani, speciális esetként kezelendők a befektetési alapok, mivel ezeket egyetlen alapkezelő irányíthatja, és egyetlen csoportként vehetők számba. Azok az elkülönített eszközpoolok azonban, amelyeket nem fedez biztosítékkal, nem garantál és más módon sem támogat más befektetési alap vagy maga az alapkezelő, a csoport többi részétől viszonylag elkülönült kockázatokkal rendelkeznek. Ezeket a befektetési alapokat ezért a BCBS-IOSCO keretrendszernek megfelelően külön szervezetekként kell kezelni a küszöbértékek számításakor.

(14)

Ami az alapletétet illeti, e rendelet követelményei valószínűleg mérhető hatást gyakorolnak a piaci likviditásra, mivel a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek futamideje során a biztosítékként elhelyezett eszközök nem likvidálhatók és más módon sem használhatók fel. Ezek a követelmények jelentős változást jelentenek a piaci gyakorlatban, és bizonyos olyan operatív és gyakorlati kihívásokkal járnak, amelyeket az új követelmények hatálybalépése során kezelni kell. Tekintettel arra, hogy a változó letét már fedezi a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli határidős ügyletek értékének nemteljesítésig bekövetkezett ingadozásait, az alapletét alkalmazása tekintetében arányosnak tekintendő 8 milliárd EUR-ban megállapítani a fennálló ügyletek bruttó névleges összege küszöbértéknek a szintjét. A küszöbérték csoportszinten vagy – amennyiben a szerződő fél nem tartozik csoporthoz – az egyedi szervezet szintjén alkalmazandó. Alkalmas referenciaértékként a fennálló ügyletek aggregált bruttó névleges összegét kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy ez a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből álló portfólió méretének és összetettségének megfelelő mérőszáma. Egyúttal olyan referenciaérték, amely könnyen követhető és közölhető. Ezek a küszöbértékek ugyanakkor a BCBS-IOSCO keretrendszerrel is összhangban vannak, és így megfelelnek a nemzetközi standardoknak.

(15)

Az aggregált bruttó névleges összeg számítása során azokat a kitettségeket is figyelembe kell venni, amelyek a letéti követelmények alól véglegesen vagy ideiglenesen vagy részlegesen mentesülő ügyletek vagy szerződő felek tekintetében állnak fenn. Ennek az az oka, hogy a szerződő fél portfóliója méretének és összetettségének meghatározásához az összes ügylet hozzájárul. Következésképpen az e rendelet követelményei alól mentesülő, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ugyancsak relevánsak a szerződő fél portfóliója méretének, hatókörének és összetettségének meghatározása szempontjából, ezért figyelembe veendők a küszöbértékek számításában.

(16)

A sajátos kockázati profillal rendelkező egyes, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügylettípusok esetében helyénvaló különös kockázatkezelési eljárásokat megállapítani. A BCBS-IOSCO keretrendszerrel összhangban különösen helyénvaló biztosítékcserének tekintendő a változó letétek alapletétek nélküli cseréje a fizikailag teljesítendő devizaügyletek esetében. Hasonlóképpen, mivel a keresztdevizás csereügyletek felbonthatók határidős devizaügyletek sorozatává, az alapletétnek csak a kamatkomponenst kell fedeznie.

(17)

Figyelembe kell venni a fedezett kötvények kibocsátói vagy az összevont alapok biztosítékeszköz-nyújtásával kapcsolatos akadályokat. Bizonyos körülmények között ezért a fedezett kötvény kibocsátóját vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alapot nem kell biztosíték nyújtására kötelezni. Ez némi rugalmasságot tesz lehetővé a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap számára, miközben szerződő feleik számára biztosítja a kockázatok korlátozottságát. A fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap jogi akadályokba ütközhet nem pénzbeli alapletét vagy változó letét nyújtásakor és beszedésekor, vagy pénzbeli változó letét nyújtásakor, mivel a változó letét fizetése a kötvénytulajdonosok követeléseinél előrébb sorolt követelésnek tekinthető, ami jogi akadályhoz vezethet. Ehhez hasonlóan az alapletét helyettesítésének vagy visszavonásának lehetősége ugyancsak a kötvénytulajdonosok követeléseinél előrébb sorolt, hasonló korlátokba ütköző követelésnek tekinthető. Annak azonban nincs akadálya, hogy a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap korábban változó letétként beszedett pénzeszközt visszafizessen. A fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap szerződő feleit ezért kötelezni kell arra, hogy pénzbeli formában nyújtsanak változó letétet, amelynek részleges vagy teljes visszaszerzésére jogosultnak kell lenniük, azonban a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap csak a korábban kapott pénzeszköz összegének megfelelő mértékben kötelezhető változó letét nyújtására.

(18)

A szerződő feleknek minden esetben értékelniük kell a nettósítási és az elkülönítési megállapodások jogi végrehajthatóságát. Amennyiben valamely harmadik ország jogi kerete tekintetében az értékelés negatív eredménnyel zárul, a szerződő feleknek a kétirányú letétcserétől eltérő megoldásokat kell alkalmazniuk. A nemzetközi standardokkal való összhang megteremtése, az érintett joghatóságokban működő szerződő felekkel való ügyletkötés lehetőségének biztosítása és az uniós szerződő felek egyenlő versenyfeltételeinek garantálása érdekében helyénvaló minimális küszöbértéket meghatározni, amely alatt a szerződő felek alapletét vagy változó letét cseréje nélkül kereskedhetnek az érintett joghatóságokban működő szerződő felekkel. Amennyiben a szerződő feleknek lehetőségük van letétek beszedésére, és biztosítható, hogy a beszedett biztosítékok tekintetében – szemben a nyújtott biztosítékokkal – teljesülnek az e rendeletben meghatározott rendelkezések, úgy az uniós szerződő feleket minden esetben kötelezni kell biztosíték beszedésére. Küszöbérték megállapításával korlátozni kell azon harmadik országbeli joghatóságokban működő szerződő felekkel kötött ügyletekből származó kitettségeket, amelyekben jogi akadályok nem teszik lehetővé a biztosítékcserét, mivel a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből származó kitettségek tekintetében a tőkekövetelmények nem tekinthetők egyenértékűnek a letétcserével, és mivel az e rendelet szerinti letéti követelmények hatálya alá tartozó szerződő feleknek nem mindegyike tartozik egyúttal tőkekövetelmények hatálya alá. Ezt a küszöbértéket úgy kell megállapítani, hogy egyszerűen legyen kiszámítható és ellenőrizhető. Megakadályozandó a rendszerszintű kockázat felhalmozódását és azt, hogy e külön elbánás lehetőséget adjon e rendelet rendelkezéseinek megkerülésére, a küszöbértéket konzervatív szinten kell megállapítani. Ez az elbánás megfelelően prudensnek tekinthető, mivel a letétek alternatívájaként egyéb kockázatcsökkentési technikák is léteznek.

(19)

Védekezésül azon eset ellen, amikor a biztosíték nem likvidálható haladéktalanul a szerződő fél nemteljesítését követően, az alapletét számítása során figyelembe kell venni a nemteljesítő szerződő féllel kötött ügyletek nettósítási halmazára vonatkozó legutóbbi biztosítékcsere és az ügyletek lezárása és a jelentkező piaci kockázat újrafedezése közötti időszakot. Ez az időszak „letéti kockázati periódusként” (MPOR) ismert, és ugyanaz az eszköz, mint amelyet az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 272. cikkének 9. pontja alkalmaz a hitelintézetek partnerkockázata vonatkozásában. Mindazonáltal, mivel a két rendelet célja eltérő, és az 575/2013/EU rendelet csak a szavatolótőke-követelmények alkalmazásában rendelkezik az MPOR számításának szabályairól, ebben a rendeletben meg kell állapítani a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatkezelési eljárásaival összefüggésben alkalmazandó MPOR-ra vonatkozó különös rendelkezéseket. Az MPOR-nak figyelembe kell vennie az e rendelet által a letétcsere tekintetében előírt eljárásokat.

(20)

Az alapletétet és a változó letétet általában a végrehajtást követő munkanap végéig kell kicserélni. Hosszabb határidő engedélyezett azonban a változó letét cseréje esetében, amennyiben ezt az MPOR megfelelő számításával kompenzálják. További lehetőségként, amennyiben nem alkalmazandó alapletét-követelmény, a határidő megfelelő mennyiségű kiegészítő változó letét beszedése esetén meghosszabbítandó.

(21)

Az alapletétmodellek kidolgozása és a megfelelő MPOR számítása során a szerződő feleknek figyelembe kell venniük, hogy a modelleknek tükrözniük kell a piaci likviditást, az adott piacon működő szereplők számát és a vonatkozó, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek volumenét. Egyúttal olyan modellt kell kidolgozni, amelyet mindkét fél képes megérteni és reprodukálni, és amelyre vitarendezés során támaszkodni lehet. Ezért a szerződő felek számára lehetővé kell tenni, hogy kizárólag a piaci feltételek függvényében kalibrálják a modellt és számítsák az MPOR-t, anélkül, hogy becsléseiket az egyes szerződő felek sajátosságaihoz kelljen igazítaniuk. Ez ugyanakkor azzal jár, hogy a szerződő felek eltérő modelleket választhatnak az egymás közt cserélendő alapletét összegének számításához, és hogy ezek az összegek nem feltétlenül lesznek szimmetrikusak.

(22)

Miközben az alapletétmodellt kellő gyakorisággal újra kell kalibrálni, bármely újrakalibrálás váratlan változásokat okozhat a letéti követelmények szintjében. Ennek okán megfelelő időtartamot kell megállapítani, amelynek során a letétcserére továbbra is az előző kalibrálásnak megfelelően kerülhet sor. Ezáltal a szerződő feleknek elegendő idő áll majd rendelkezésükre az újrakalibrálásból fakadó letéti felhívások teljesítéséhez.

(23)

A biztosítékot szabadon átruházhatónak kell tekinteni, amennyiben a biztosítékot nyújtó szerződő fél nemteljesítése esetén nem állnak fenn szabályozási vagy jogi korlátok vagy harmadik fél által benyújtott igények, utóbbiak közé sorolva a harmadik fél letétkezelő által benyújtott igényeket is. Bizonyos igények, így a biztosíték átruházásával kapcsolatos, minden értékpapírtranszferre szokásosan alkalmazott zálogjog formájában érvényesített díjak és költségek azonban nem tekintendők ilyen korlátnak, mivel ellenkező esetben olyan helyzet állna elő, amelyben minden esetben korlát lenne azonosítható.

(24)

A biztosítékot beszedő szerződő félnek rendelkeznie kell az ahhoz szükséges operatív kapacitásokkal, hogy a biztosítékot nyújtó szerződő fél nemteljesítése esetén likvidálja a biztosítékot. A biztosítékot beszedő szerződő félnek egyúttal képesnek kell lennie arra, hogy a likvidálásból befolyó pénzbevételt másik szerződő féllel kötött egyenértékű ügylethez használja, vagy a keletkező kockázatokat fedezze. A piachoz való hozzáférést ezért előfeltételként kell megszabni a biztosítékot beszedő szerződő fél tekintetében, annak érdekében, hogy az ésszerű időn belül eladhassa vagy repoügylet keretében hasznosíthassa a biztosítékot. Ez a képesség nem függhet a biztosítékot nyújtó szerződő féltől.

(25)

A beszedett biztosítéknak kellően likvidnek és kellően jó hitelminőségűnek kell lennie ahhoz, hogy a biztosítékot beszedő fél a másik szerződő fél nemteljesítése esetén jelentős értékváltozás miatti veszteség nélkül likvidálhassa a pozíciókat. A biztosíték hitelminőségét elismert módszertan, például külső hitelminősítő intézetek minősítései alapján kell értékelni. A külső minősítésekre való gépies ráhagyatkozás kockázatának csökkentése érdekében mindazonáltal számos további védintézkedést kell bevezetni. Ezeknek – a külső hitelminősítésre való túlzott ráhagyatkozásból keletkező esetleges hirtelen kilengések hatékony csökkentése céljából – magukban kell foglalniuk a belső minősítésen alapuló, engedélyezett modell használatának lehetőségét és azt a lehetőséget, hogy leminősítés következtében elismerhetetlenné vált biztosíték felváltása késleltethető legyen.

(26)

Noha a levonások csökkentik annak kockázatát, hogy a beszedett biztosíték pénzügyi stresszhelyzetben nem lesz elegendő a letéti igények fedezésére, nem pénzbeli biztosítékeszközök elfogadásakor más kockázatcsökkentő tényezőket is szükséges alkalmazni a hatékony likvidálás biztosítása érdekében. A szerződő feleknek különösen biztosítaniuk kell, hogy a beszedett biztosíték kellő mértékben diverzifikált legyen egyedi kibocsátók, kibocsátótípusok és eszközosztályok tekintetében.

(27)

A rendszerszinten nem jelentős szerződő felek által nyújtott biztosíték likvidálásának pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatása korlátozott. Továbbá, a kisebb tőzsdén kívüli származtatott ügyleti portfólióval rendelkező szerződő felek számára komoly terhet jelenthetnek az alapletétre vonatkozó koncentrációs határértékek, mivel az ilyen szerződő felek sokszor csupán korlátozott mértékben tudnak elismerhető biztosítékokat nyújtani. Ezért – jóllehet a biztosítékok diverzifikálása érvényes kockázatcsökkentő tényező – a rendszerszinten nem jelentős szerződő felek számára nem kell előírni a biztosítékok diverzifikálását. Másfelől a rendszerszinten jelentős pénzügyi intézmények és más olyan, egymással kereskedő szerződő felek számára, amelyek jelentős tőzsdén kívüli származtatott ügyleti portfólióval rendelkeznek, legalább az alapletét vonatkozásában és a tagállamok hitelviszonyt megtestesítő szuverén értékpapírjait magukban foglaló, elismerhető biztosítékok tekintetében is elő kell írni a koncentrációs határértékek alkalmazását. Ezek a szerződő felek kellően fejlettek ahhoz, hogy a biztosítékok kellő diverzifikálása érdekében átalakítsák a biztosítékokat vagy több piacot és kibocsátót érjenek el. Az uniós jog értelmében rendszerszinten jelentős intézmények azonosításáról a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 131. cikke rendelkezik. Tekintettel azonban a 648/2012/EU rendelet tág alkalmazási körére, mennyiségi küszöbértéket kell bevezetni annak érdekében, hogy a koncentrációs határértékek azokra a szerződő felekre is alkalmazandók legyenek, amelyek a jelenlegi osztályozás szerint ugyan nem feltétlenül minősülnek rendszerszinten jelentős intézménynek, ám tőzsdén kívüli származtatott ügyleti portfóliójuk mérete miatt koncentrációs határértéket kell esetükben alkalmazni.

(28)

A nyugdíjkonstrukció-rendszerek kétoldalú biztosítéki követelmények hatálya alá tartoznak. Fontos azonban elkerülni, hogy ezek a követelmények túlzott terhet jelentsenek e rendszerek várható teljesítményére és következésképpen a majdani nyugdíjasoknak fizetett nyugdíjjárandóságra. Mivel a nyugdíjkonstrukció-rendszerek nyugdíjasok felé fennálló kötelezettségei hazai pénznemben denomináltak, befektetéseiket is azonos pénznemben kell denominálni a devizanem-eltérésből származó költségek és kockázatok elkerülése érdekében. Helyénvaló ezért rendelkezni arról, hogy a koncentrációs határértékek ne ugyanolyan módon vonatkozzanak a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre, mint más szerződő felekre. Fontos ugyanakkor, hogy megfelelő kockázatkezelési eljárások működjenek e speciális rendszerből származó esetleges koncentrációs kockázatok nyomon követésére és kezelésére. E rendelkezések nyugdíjkonstrukció-rendszerekre történő alkalmazását nyomon kell követni és a piaci fejlemények fényében felül kell vizsgálni.

(29)

Annak elismeréseként, hogy a pénzbeli biztosíték elkülönítése gyakran nehézséget jelent, lehetővé kell tenni, hogy a szerződő felek korlátozott összegben nyújthassanak pénzbeli alapletétet, és hogy a letétkezelők újra befektethessék ezt a pénzbeli biztosítékot. Mindazonáltal a letétkezelő által tartott készpénz a letétkezelőnek a biztosítékot nyújtó szerződő féllel szembeni kötelezettsége, amely a biztosítékot nyújtó szerződő fél számára hitelkockázatot képvisel. Ezért a rendszerszintű kockázat csökkentése érdekében a pénzeszközök formájában nyújtott alapletétre diverzifikációs követelményeket kell alkalmazni legalább a rendszerszinten jelentős intézmények esetében. A rendszerszinten jelentős intézményeket kötelezni kell arra, hogy korlátozzák a pénzben beszedett alapletétek összegét, vagy a kitettségeket több letétkezelő igénybevételével diverzifikálják.

(30)

A biztosíték értéke nem mutathat jelentős pozitív korrelációt a biztosítékot nyújtó fél hitelképességével vagy a mögöttes, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, származtatott ügyleti portfólió értékével, mivel ez aláásná a beszedett biztosíték által nyújtott védelem hatékonyságát. Ennek megfelelően meg kell tiltani a biztosítékot nyújtó fél vagy a kapcsolt szervezetei által kibocsátott értékpapírok biztosítékként való elfogadását. A szerződő feleket kötelezni kell annak nyomon követésére is, hogy a beszedett biztosíték ne képviseljen egyéb rossz irányú kockázatot.

(31)

A teljesítő szerződő fél számára lehetővé kell tenni, hogy a szerződő fél nemteljesítése esetén kellően rövid idő alatt likvidálhassa az alapletétként vagy változó letétként beszedett biztosítékeszközöket, ezáltal védekezve a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteken elszenvedett veszteségek ellen. Ezeknek az eszközöknek ezért fölöttébb likvidnek kell lenniük, és nem lehetnek kitéve túlzott hitelkockázatnak, piaci kockázatnak vagy devizatárfolyam-kockázatnak. Amennyiben a biztosíték értéke mégis kitett ilyen kockázatoknak, megfelelően kockázatérzékeny levonásokat kell alkalmazni.

(32)

A szerződő feleknek hatékony operatív eljárásokat kell működtetniük a biztosítékok kellő időben történő átruházásának biztosítására. Ennek érdekében a kétoldalú biztosítékcserét szabályozó eljárásoknak kellőképpen részletesnek, átláthatónak és stabilnak kell lenniük. Amennyiben a szerződő felek nem állapodnak meg a letéti felhívások hatékony számítására, kommunikálására és véglegesítésére vonatkozó operatív keretekről, és ezeket nem hozzák létre, az vitákhoz és a biztosítékcsere elmulasztásához vezethet, aminek következtében biztosíték nélkül maradhatnak tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos kitettségek. Rendkívül lényeges ezért, hogy a szerződő felek egyértelmű belső szabályozást és standardokat alakítsanak ki a biztosítéktranszfer tekintetében. Az e szabályozástól való eltéréseket szigorúan meg kell vizsgálnia minden olyan releváns belső érdekelt félnek, amely ezen eltérések engedélyezéséért felelős. A biztosíték operatív cseréjére alkalmazandó feltételeket emellett pontosan, részletesen, megbízhatóan, késedelem nélkül és következetesen nyilván kell tartani.

(33)

A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket kötő szerződő feleknek a jogbiztonság elősegítése érdekében biztosítékcsere-megállapodást kell kötniük. A biztosítékcsere-megállapodásnak következésképpen a szerződő felek nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó valamennyi lényeges jogára és kötelezettségére ki kell terjednie.

(34)

A biztosítékot nyújtó szerződő fél nemteljesítése esetén a biztosíték védi a biztosítékot beszedő felet. Mindkét szerződő fél felelős ugyanakkor azért is, hogy a beszedett biztosítékot olyan módon kezeljék, amely a biztosítékot beszedő szerződő fél nemteljesítése esetén nem növeli az elhelyezett többletbiztosíték elvesztésének kockázatát a biztosítékot nyújtó szerződő fél számára. Következésképpen a szerződő felek közötti kétoldalú megállapodásnak mindkét szerződő fél számára lehetővé kell tennie, hogy amikor erre jogosultakká válnak, kellő időben hozzáférjenek a biztosítékhoz; ez indokolja az elkülönítésre és a megállapodás hatékonyságának e tekintetben való értékelésére vonatkozó szabályokat, figyelembe véve az egyes joghatóságokban érvényesülő jogi korlátokat és piaci gyakorlatokat.

(35)

Az alapletétként beszedett biztosíték újbóli elzálogosítása vagy felhasználása új kockázatokat hozna létre a szerződő felek számára, mivel nemteljesítés esetén harmadik felek követelésekkel élhetnének az eszközök tekintetében. A biztosíték eredeti beszedője vagy a harmadik fél nemteljesítése esetén felmerülő jogi és operatív nehézségek késleltethetnék vagy akár el is lehetetleníthetnék a biztosíték visszajuttatását. A keretrendszer hatékonyságának megőrzése és a partnerkockázat megfelelő csökkentése érdekében ezért meg kell tiltani az alapletétként beszedett biztosíték újbóli elzálogosítását vagy felhasználását.

(36)

Tekintettel a pénzeszközök elkülönítésével kapcsolatos nehézségekre, a pénzbeli biztosíték cseréjére vonatkozóan egyes joghatóságokban követett jelenlegi gyakorlatokra és az értékpapírokkal szemben a pénzbeli biztosíték használatának szükségességére azokban az esetekben, amikor az értékpapírtranszfert operatív tényezők akadályozhatják, az alapletétként beszedett pénzbeli biztosítékot minden esetben központi banknál vagy harmadik fél hitelintézetnél kell elhelyezni, mivel ez biztosítja az ügylet két szerződő felétől való elkülönítést. Az elkülönítés biztosítása érdekében a harmadik fél hitelintézet nem tartozhat a szerződő felek bármelyikének csoportjával azonos csoportba.

(37)

Amennyiben valamely szerződő fél a csoporton belüli ügyletekre vonatkozó mentesség alkalmazásának szándékáról értesíti az érintett illetékes hatóságot, a szerződő félnek minden releváns, az illetékes hatóság számára az értékelés elvégzéséhez szükséges információt tartalmazó teljes dokumentációt be kell nyújtania annak érdekében, hogy az illetékes hatóság dönthessen a mentesség feltételeinek megvalósulásáról.

(38)

Valamely csoport csak számos feltétel teljesítése esetén tekinthető megfelelően helyénvaló és megbízható kockázatkezelési eljárásokat alkalmazó csoportnak. A csoportnak folyamatosan nyomon kell követnie a csoporton belüli kitettségeket, és a csoporton belüli, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből származó kötelezettségek kellő időben történő teljesítését a csoporton belüli ügyletek összetettségének megfelelő, csoportszintű nyomonkövetési és likviditási eszközök alapján garantálni kell.

(39)

A csoporton belüli ügyletekre vonatkozó mentesség alkalmazhatósága érdekében biztosítani kell, hogy jogszabályi, szabályozási, adminisztratív vagy az alkalmazandó jog által előírt egyéb kötelező rendelkezésből származó korlát ne akadályozhassa meg a csoporton belüli szerződő feleket abban, hogy teljesítsék a csoporton belüli ügyletek feltételei szerinti pénzátutalásokkal, illetve kötelezettségek vagy értékpapírok visszafizetésével kapcsolatos kötelezettségeiket. Hasonlóképpen, a csoporton belüli szerződő felek vagy a csoport nem működtethet olyan operatív vagy kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek azt eredményezhetik, hogy fizetési kötelezettségek napi esedékessé válásakor nem állnak rendelkezésre eszközök a kifizetés teljesítésére, vagy amelyek lehetetlenné teszik az eszközök haladéktalan elektronikus átutalását.

(40)

Ez a rendelet számos olyan részletes követelményt tartalmaz, amely a letétnyújtási kötelezettség alóli csoportszinten alkalmazható mentességre vonatkozik a csoporton belüli ügyletek esetén. E követelményeken túlmenően, amennyiben a csoporton belüli szerződő felek egyike olyan harmadik országban telepedett le, amelynek esetében még nem állapították meg a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint az egyenértékűséget, a csoport köteles változó letétet és megfelelően elkülönített alapletétet cserélni minden, ilyen harmadik országban letelepedett leányvállalattal kötött csoporton belüli ügylet esetében. A letéti követelmények aránytalan alkalmazásának megelőzése és az elszámolási kötelezettségre vonatkozó hasonló követelmények figyelembevétele érdekében az említett kötelezettséget késleltetve kell bevezetni. Ezáltal elegendő idő biztosítható az egyenértékűség megállapítását célzó folyamat lezárására, és elkerülhető, hogy az erőforrásokat rossz hatékonyság mellett csoportosítsák a harmadik országbeli leányvállalatokat működtető csoportokhoz.

(41)

Az arányosság elvét figyelembe véve a kisebb portfólióval, következésképpen általában kisebb méretű üzleti tevékenységgel rendelkező szerződő felek számára hosszabb időt kell biztosítani ahhoz, hogy az e rendeletben meghatározott követelményekhez igazítsák belső rendszereiket és eljárásaikat. A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből származó kockázatok csökkentése és e rendelet arányos alkalmazása közötti helyes egyensúly megteremtése, valamint a nemzetközi konzisztencia megvalósítása, a szabályozási arbitrázs lehetőségeinek minimalizálása és a piaci zavarok elkerülése érdekében a követelményeket fokozatosan kell bevezetni. A bevezetési időszak figyelembe veszi a BCBS-IOSCO keretrendszerben megállapított ütemtervet, amelyet egy, az uniós hitelintézetekre is kiterjedő mennyiségi hatásvizsgálat alapján fogadtak el.

(42)

A rendelet (*1) meghatározza a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletek uniós fogalmát. Jelenleg azonban ez a fogalommeghatározás még nem alkalmazandó, és ezeket a termékeket az Unióban nem egységesen definiálják. Ezért elkerülendő az egyenlőtlen uniós feltételek kialakítását, a megfelelő kockázatcsökkentési technikák bevezetését össze kell hangolni a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazásának időpontjával. A kockázatcsökkentési technikák túlzottan késedelmes bevezetésének elkerülése érdekében mindazonáltal konkrét alkalmazási dátum is meghatározásra kerül.

(43)

A piac szétaprózódásának elkerülése és az Unióban letelepedett uniós szerződő felek egyenlő globális szintű versenyfeltételeinek biztosítása érdekében, valamint tekintettel arra a tényre, hogy egyes joghatóságokban a változó letétek és az alapletétek cseréjére részvényopciók és részvényindex-opciók esetében nem vonatkoznak egyenértékű letéti követelmények, az e termékekre vonatkozó követelményeket fokozatosan kell bevezetni. A bevezetési időszak időt ad más joghatóságok szabályozási folyamatainak nyomon követésére és annak biztosítására, hogy megfelelő követelmények vonatkozzanak az Unióban az ilyen ügyletekkel kapcsolatos partnerkockázatok csökkentésére a szabályozási arbitrázs lehetőségének egyidejű kizárása mellett.

(44)

A jogbiztonság és a pénzügyi piacok esetleges zavarainak elkerülése érdekében helyénvaló pontosítani a meglévő ügyletek kezelésére vonatkozó szabályokat.

(45)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(46)

Az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság nyilvános konzultációt tartott a rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elvégezték a kapcsolódó költség-haszon elemzést, és kikérték az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport, az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 37. cikkével összhangban létrehozott értékpapírpiaci érdekképviseleti csoport véleményét.

(47)

Az 1093/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének ötödik, hatodik és hetedik albekezdésében, az 1095/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének ötödik, hatodik és hetedik albekezdésében és az 1094/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének ötödik, hatodik és hetedik albekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően ez a rendelet módosításokat tartalmaz ahhoz a szabályozástechnikai standardtervezethez képest, amelyet az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, valamint az Európai Értékpapírpiaci Hatóság hivatalos vélemény formájában nyújtott be újra a Bizottságnak a Bizottság javasolt módosításai alapján,

a)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben alkalmazott biztosítékok elismerhetősége, a 2. szakasznak megfelelően;

b)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben alkalmazott letétek számítása és beszedése, a 3. szakasznak megfelelően;

c)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben alkalmazott biztosítékok kezelése és elkülönítése, az 5. szakasznak megfelelően;

d)

a biztosítékok kiigazított értékének számítása, a 6. szakasznak megfelelően;

e)

a szerződő felek közötti információcsere és az (1) bekezdésben említett kockázatkezelési eljárások alóli kivételek engedélyezése és nyilvántartása;

f)

a II. fejezetben meghatározott kivételek jelentése a felső vezetésnek;

g)

a szerződő felek által legkésőbb a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügylet megkötéséig véglegesítendő, szükséges megállapodások feltételei, ideértve a nettósítási megállapodás és a 3. cikknek megfelelő biztosítékcsere-megállapodás feltételeit is;

h)

a biztosíték likviditásának időszakos ellenőrzése;

i)

nemteljesítés esetén a biztosíték kellő időben történő visszanyerése a biztosítékot nyújtó szerződő fél által a biztosítékot beszedő szerződő féltől; valamint

j)

a csoporton belüli ügyletnek minősülő, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből eredő kitettségek rendszeres nyomon követése és az ilyen ügyletekből származó kötelezettségek kellő időben történő teljesítése.

a)

a szerződő felek közötti fizetési kötelezettségek;

b)

a fizetési kötelezettségek nettósításának feltételei;

c)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nemteljesítési eseményei vagy egyéb megszűnési eseményei;

d)

a fizetési kötelezettségekkel kapcsolatban használt valamennyi számítási módszer;

e)

a fizetési kötelezettségek megszűnéskori nettósításának feltételei;

f)

a jogok és kötelezettségek megszűnéskori átruházása;

g)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó irányadó jog.

a)

a szükséges biztosíték szintje és típusa;

b)

az elkülönítésre vonatkozó intézkedések;

c)

a nettósítási halmaz, amelyre a biztosítékcsere vonatkozik;

d)

a letéti felhívást tartalmazó értesítésekre, azok visszaigazolására és módosítására vonatkozó eljárások;

e)

a letéti felhívások teljesítésére vonatkozó eljárások az egyes elismerhető biztosítéktípusok esetében;

f)

a letétszámítási és biztosítékértékelési feladatok elosztása és e feladatok teljesítésével kapcsolatos eljárások, módszerek, határidők;

g)

nemteljesítésnek minősülő vagy a megállapodás megszűnését eredményező események;

h)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó jog;

i)

a biztosítékcsere-megállapodásra alkalmazandó jog.

a)

pénzeszköz, valamely számlán bármilyen pénznemben jóváírt pénz vagy pénz visszafizetésére szóló hasonló követelés, például pénzpiaci letét formájában;

b)

arany, „good delivery” minősítésű kiutalt tömbarany formájában;

c)

tagállami központi kormányzat vagy központi bank által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

d)

olyan tagállami regionális kormányzat vagy helyi hatóság által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek kitettségeit az 575/2013/EU rendelet 115. cikkének (2) bekezdése értelmében úgy kell kezelni, mint az adott tagállam központi kormányzatával szembeni kitettségeket;

e)

olyan tagállami közszektorbeli intézmény által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek kitettségeit az 575/2013/EU rendelet 116. cikkének (4) bekezdése értelmében úgy kell kezelni, mint az adott tagállam központi kormányzatával, regionális kormányzatával vagy helyi hatóságával szembeni kitettségeket;

f)

a d) pontban említettől eltérő tagállami regionális kormányzat vagy helyi hatóság által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

g)

az e) pontban említettől eltérő tagállami közszektorbeli intézmény által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

h)

az 575/2013/EU rendelet 117. cikkének (2) bekezdésében felsorolt multilaterális fejlesztési bank által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

i)

az 575/2013/EU rendelet 118. cikkében felsorolt nemzetközi szervezet által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

j)

harmadik ország kormányzata vagy központi bankja által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

k)

harmadik országnak a d) és e) pont követelményeit teljesítő regionális kormányzata vagy helyi hatósága által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

l)

harmadik országnak a d) és e) pontban említettől eltérő regionális kormányzata vagy helyi hatósága által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

m)

hitelintézet vagy befektetési vállalkozás által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, beleértve a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvényeket;

n)

vállalati kötvény;

o)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 61. pontja szerinti – az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 63. pontja szerinti újra-értékpapírosításnak nem minősülő – értékpapírosítás legelőbbre sorolt ügyletrészsorozata;

p)

átváltoztatható kötvény, amennyiben a kötvény kizárólag az 575/2013/EU rendelet 197. cikke (8) bekezdésének a) pontja alapján meghatározott indexben szereplő részvényre váltható át;

q)

az 575/2013/EU rendelet 197. cikke (8) bekezdésének a) pontja alapján meghatározott indexben szereplő részvény;

r)

átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) befektetési jegye vagy részvénye, amennyiben teljesülnek az 5. cikkben meghatározott feltételek.

a)

az eszközt nem a biztosítékot nyújtó szerződő fél bocsátja ki;

b)

az eszközt kibocsátó szervezet és a biztosítékot nyújtó szerződő fél nem tartozik azonos csoporthoz;

c)

az eszköz vonatkozásában nem merül fel az 575/2013/EU rendelet 291. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott jelentős mértékű rossz irányú kockázat.

a)

a befektetési jegyek vagy részvények nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek;

b)

az ÁÉKBV a 4. cikk (1) bekezdése szerinti elismerhető eszközökbe történő befektetésekre korlátozódik;

c)

az ÁÉKBV megfelel az 575/2013/EU rendelet 132. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

a)

a biztosítékot beszedő szerződő fél (3) bekezdésben említett belső minősítése;

b)

a biztosítékot nyújtó szerződő fél (3) bekezdésben említett belső minősítése, amennyiben ez a szerződő fél az Unióban vagy olyan harmadik országban letelepedett, ahol a 2013/36/EU irányelv 127. cikkének megfelelően az uniós jogban meghatározottal egyenértékűnek minősített összevont alapú felügyelet hatálya alatt áll;

c)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 98. pontjában meghatározott, elismert külső hitelminősítő intézet által kibocsátott hitelminősítés vagy az említett rendelet 137. cikkében említett, exporthitel-ügynökség általi hitelminősítés.

a)

4 vagy rosszabb, az (1) bekezdésben említett eszközök esetében;

b)

rosszabb mint 4, a (2) bekezdésben említett eszközök esetében.

a)

meg kell tiltaniuk, hogy a szerződő felek a (3) bekezdésben említett hitelminőségi besorolást kapott további eszközöket cseréljenek;

b)

ütemtervet kell létrehozniuk a (3) bekezdésben említett hitelminőségi besorolást kapott és biztosítékként már kicserélt eszközök két hónapot nem meghaladó időtartamon belüli lecserélésére;

c)

meg kell határozniuk egy olyan hitelminőségi besorolást, amelynek esetében a (3) bekezdésben említett eszközöket azonnal le kell cserélni;

d)

lehetővé kell tenniük, hogy a szerződő felek növeljék a vonatkozó biztosítékra alkalmazandó levonást (haircut), amennyiben a biztosítékot nem cserélték le a b) pontban említett ütemtervnek megfelelően.

a)

a 4. cikk (1) bekezdésének b), f), g) és l)–r) pontjában említett eszközosztályból beszedett, azonos kibocsátó vagy azonos csoporthoz tartozó szervezetek által kibocsátott alapletét értékének összege nem haladhatja meg a következő értékek közül a nagyobbat:

b)

a 4. cikk (1) bekezdésének o), p) és q) pontjában említett eszközosztályból beszedett alapletét értékének összege nem haladhatja meg a következő értékek közül a nagyobbat, amennyiben a p) és q) pontban említett eszközosztályba tartozó eszközöket az 575/2013/EU rendelet által meghatározott intézmények bocsátották ki:

a)

a 4. cikk (1) bekezdésének c)–l) pontjában említett eszközosztályokból beszedett, azonos kibocsátó vagy azonos országban székhellyel rendelkező kibocsátók által kibocsátott alapletét értékének összege nem haladhatja meg az adott szerződő féltől beszedett alapletét értékének 50 %-át.

b)

Pénzbeli alapletét beszedése esetén, az a) pontban említett 50 %-os koncentrációs határértéknek figyelembe kell vennie az adott pénzeszközt tartó harmadik fél vagy letétkezelő által okozott kockázati kitettségeket is.

a)

a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének megfelelően globálisan rendszerszinten jelentős intézményként (G-SII) azonosított intézmények;

b)

a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének megfelelően egyéb rendszerszinten jelentős intézményként (O-SII) azonosított intézmények;

c)

nyugdíjkonstrukció-rendszernek nem minősülő szerződő felek, amelyek esetében a beszedendő biztosítékok értékének összege meghaladja az 1 milliárd EUR-t.

a)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli, új származtatott ügyletet végrehajtják, vagy azt felveszik a nettósítási halmazba;

b)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli, meglévő származtatott ügylet lejár, vagy azt eltávolítják a nettósítási halmazból;

c)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli, meglévő származtatott ügylet fizetési eseményt vagy teljesítést vált ki, ide nem értve letétek nyújtását vagy beszedését;

d)

amennyiben az alapletétet a 11. cikk (1) bekezdésében említett sztenderd módszernek megfelelően számítják ki, és a lejáratig hátralévő idő csökkenése miatt a meglévő ügyletet a IV. melléklet 1. pontjában említett eszközkategória tekintetében átsorolják;

e)

amennyiben a megelőző tíz munkanapon nem került sor számításra.

a)

amennyiben a két szerződő fél azonos időzónához tartozik, a számítást a megelőző munkanap nettósítási halmaza alapján kell elvégezni;

b)

amennyiben a két szerződő fél nem azonos időzónához tartozik, a számítást a nettósítási halmazban lévő azon ügyletek alapján kell elvégezni, amelyeket azon időzóna megelőző munkanapján 16.00 óra előtt kötöttek meg, ahol elsőként lett 16.00 óra.

a)

a változó letét számításának a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott napján;

b)

a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a változó letét számításának a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott napját követő két munkanapon belül bocsátja rendelkezésre.

a)

olyan származtatott ügyleteket tartalmazó nettósítási halmazok, amelyekre e rendeletnek megfelelően nem vonatkozik alapletét-követelmény, amennyiben a biztosítékot nyújtó szerződő fél a változó letét számításának napján vagy azt megelőzően a 15. cikknek megfelelően az alapletétekre alkalmazandóval megegyező módon számított, elismerhető biztosítékeszközöket tartalmazó változóletét-előleget nyújtott, amelyre a biztosítékot beszedő szerződő fél a számítás napja és a beszedés napja közötti (a számítás napját is tartalmazó) napok számával egyenlő vagy annál hosszabb letéti kockázati periódust (MPOR) alkalmazott;

b)

olyan ügyleteket tartalmazó nettósítási halmazok, amelyekre e rendeletnek megfelelően alapletét-követelmény vonatkozik, amennyiben az alapletét a következő módszerek egyike révén kiigazításra került:

a)

a modell tartalmazza a nettósítási halmazban lévő ügyletek pénznemének megfelelő kockázati tényezőket;

b)

a modell tartalmazza az említett ügyletek pénznemének megfelelő kamatkockázati tényezőket;

c)

a hozamgörbét legalább hat lejárati csoportra kell felosztani a főbb devizák és piacok kamatkockázati kitettségei tekintetében;

d)

a modell tükrözi a különböző hozamgörbék és különböző lejárati csoportok közötti mozgások kockázatát;

e)

a modell külön kockázati tényezőket tartalmaz legalább minden egyes olyan részvényre, részvényindexre, árura vagy áruindexre, amely az említett ügyletek vonatkozásában jelentősnek minősül;

f)

a modell tükrözi a kevéssé likvid pozíciókból és a korlátozott árátláthatóságú pozíciókból reális piaci forgatókönyvek mellett származó kockázatokat;

g)

a modell tükrözi az olyan származtatott ügyletekből származó, a modell egyéb jellemzői által nem mért kockázatokat, amelyek alapterméke hitelkockázati ügylet;

h)

a modell tükrözi a hasonló (de nem azonos) mögöttes kockázati tényezők közötti mozgások kockázatát és a lejárati eltérésekből származó értékváltozásoknak való kitettséget;

i)

a modell tükrözi a főbb nem lineáris függőségeket;

j)

a modell tartalmaz a modell teljesítményét statisztikai vizsgálatokkal mérő utótesztelési módszereket;

k)

a modell meghatározza, mely események váltanak ki modellcserét, újrakalibrálást vagy más korrekciós intézkedést.

a)

a szerződő felek közötti legutolsó változóletét-csere és a szerződő fél nemteljesítése között eltelt időszakot;

b)

az egyes, nettósítási halmazban lévő, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek felváltásához vagy az azokból származó kockázatok fedezéséhez szükséges becsült időszakot, figyelembe véve az adott típusú ügyletek piacának likviditását, az adott piacon kereskedett, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek teljes volumenét és a piaci szereplők számát.

a)

a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, vagy nem tükrözik egy adott, a nettósítási halmazba tartozó tőzsdén kívüli származtatott ügylet vagy ügyletportfólió tényleges volatilitását;

b)

a helyettesítő adatok használata konzervatív letéti szinteket eredményez.

a)

kamatláb, deviza és infláció;

b)

részvény;

c)

hitel;

d)

áru és arany;

e)

egyéb.

a)

a modell kezdeti validálása a modellt kidolgozó személyektől független, megfelelő képesítéssel rendelkező személyek által;

b)

a modell újbóli validálása az alapletétmodell jelentős módosításakor, de legalább évente;

c)

rendszeres ellenőrzési eljárás a következők értékelésére:

a)

lehetővé kell tennie, hogy bármely jól tájékozott harmadik fél megértse az alapletétmodell felépítését és működésének részleteit;

b)

tartalmaznia kell az alapletétmodell legfontosabb feltételezéseit és korlátait;

c)

meg kell határoznia azokat a körülményeket, amelyek között az alapletétmodellben használt feltételezések érvényüket vesztik.

a)

a tartott biztosítékok napi értékének számítása, a 6. szakasznak megfelelően;

b)

a kapott biztosítékhoz való hozzáférést lehetővé tevő jogi konstrukciók és biztosítéktartási struktúra, amennyiben a biztosítékot harmadik fél tartja;

c)

hogy a biztosítékot fizetésképtelenség által nem érintett letéti számlákon tartják, amennyiben az alapletétet a biztosítékot nyújtó szerződő fél tartja;

d)

hogy a nem pénzbeli alapletétet a (3) és (4) bekezdésnek megfelelően tartják;

e)

hogy a pénzbeli alapletétet központi banknál vagy olyan hitelintézetnél vezetett pénzszámlákon tartják, amely megfelel a következő feltételeknek:

(f)

a fel nem használt biztosíték rendelkezésre állása a felszámoló vagy a nemteljesítő szerződő fél más fizetésképtelenségi tisztviselője számára;

(g)

hogy az alapletét a biztosítékot beszedő szerződő fél nemteljesítése esetén szabadon és kellő időben átruházható a biztosítékot nyújtó szerződő félre;

(h)

hogy a nem pénzbeli biztosíték bármely szabályozási vagy jogi korlát vagy harmadik fél által benyújtott igény nélkül átruházható, utóbbiak közé sorolva a biztosítékot beszedő szerződő fél vagy harmadik fél letétkezelő felszámolója által benyújtott igényt, kivéve a letéti számla vezetésével kapcsolatos díjakra és költségekre képzett zálogjogot és az ilyen biztosíték tartását lehetővé tevő elszámolási rendszerekben minden értékpapírra szokásosan alkalmazott zálogjogot.

(i)

hogy bármely fel nem használt biztosítékot teljes egészében, a biztosíték beszedésével és tartásával kapcsolatos költségek levonásával vissza kell juttatni a biztosítékot nyújtó szerződő félnek.

a)

a helyettesítés megfelel a szerződő felek közötti, 3. cikkben említett megállapodás feltételeinek;

b)

az alternatív biztosíték a 2. szakasznak megfelelően elismerhető;

c)

az alternatív biztosíték értéke a vonatkozó levonások után elegendő valamennyi letéti követelmény teljesítéséhez.

a)

elkülönítés biztosítékot tartó harmadik fél vagy letétkezelő könyveiben és nyilvántartásában;

b)

elkülönítés egyéb jogilag kötelező érvényű konstrukciók útján.

a)

amennyiben a biztosítékot beszedő szerződő fél a biztosítékot saját számlás alapon tartja, azt elkülöníti egyéb saját számlás eszközeitől;

b)

amennyiben a biztosítékot nyújtó szerződő fél a biztosítékot nem saját számlás alapon tartja, azt elkülöníti egyéb saját számlás eszközeitől;

c)

amennyiben a biztosítékot letétkezelő vagy egyéb harmadik fél könyveiben és nyilvántartásában tartják nyilván, azt elkülönítik az adott harmadik fél vagy letétkezelő saját számlás eszközeitől.

a)

a becslések integrálása a szerződő fél kockázatkezelési eljárásaiba, amit legalább évente el kell végezni;

b)

a becsült levonások integrálása a napi kockázatkezelésbe;

c)

a becslések számítási folyamatában történt bármilyen lényeges változás validálása;

d)

a becslések számításához felhasznált adatforrások konzisztenciájának, időszerűségének és megbízhatóságának ellenőrzése;

e)

a volatilitásra vonatkozó feltételezések pontossága és megfelelősége.

a)

a legutóbbi biztosítékbeszedés óta esedékes, a 10. cikknek megfelelően számított változó letét, figyelembe véve a többletbiztosítékot is;

b)

a legutóbbi biztosítékbeszedés óta esedékes, a 11. cikknek megfelelően számított alapletét, figyelembe véve a többletbiztosítékot is.

a)

az e rendelet szerinti letéti követelmények hatálya alá tartozó, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek;

b)

mindkét következő feltételnek megfelelő ügyletek:

a)

kizárólag két különböző deviza meghatározott jövőbeli időpontban és az ügyletkötés időpontjában meghatározott árfolyamon történő cseréjére vonatkozó, fizikailag teljesítendő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek („határidős devizaügylet”);

b)

kizárólag két különböző deviza meghatározott időpontban és az ügyletkötés időpontjában meghatározott árfolyamon történő cseréjére és a két deviza későbbi időpontban és ugyancsak az ügyletkötés időpontjában meghatározott árfolyamon történő, ellentétes irányú cseréjére vonatkozó, fizikailag teljesítendő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek („határidős deviza-csereügylet”);

c)

kizárólag meghatározott időpontokban és meghatározott képlet alapján valamely devizában meghatározott tőkeösszeg és kamatfizetés más devizában meghatározott tőkeösszegre és kamatfizetésre történő cseréjére vonatkozó, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tőkeösszegének cseréje („deviza-csereügylet”).

a)

az alapok fizetésképtelensége vagy csődje vonatkozásában az alapok különálló, elkülönített eszközpoolok;

b)

az elkülönített eszközpoolokat nem fedezi biztosítékkal, nem garantálja és más módon sem támogatja pénzügyileg más befektetési alap vagy alapkezelő.

a)

egyik szerződő fél sem tagja csoportnak;

b)

a szerződő felek eltérő csoportokhoz tartoznak;

c)

mindkét szerződő fél ugyanahhoz a csoporthoz tartozik.

a)

az alapok fizetésképtelensége vagy csődje vonatkozásában az alapok különálló, elkülönített eszközpoolok;

b)

az elkülönített eszközpoolokat nem fedezi biztosítékkal, nem garantálja és más módon sem támogatja pénzügyileg más befektetési alap vagy alapkezelő.

a)

a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap nem nyújt változó letétet, hanem a változó letét a fedezettkötvény-kibocsátó vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap szerződő felétől pénzbeli formában szedendő be, és annak szerződő fele számára fizetendő vissza esedékességkor;

b)

alapletét nyújtására vagy beszedésére nem kerül sor.

a)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletet a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap szanálása vagy fizetésképtelensége esetén nem mondják fel;

b)

a fedezett kötvények kibocsátójával vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alapokkal kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szerződő felei legalább egyenrangúak a fedezett kötvények tulajdonosaival, kivéve, ha a fedezett kötvények kibocsátójával vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alapokkal kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szerződő fele nemteljesítő vagy érintett fél, vagy lemond az egyenlő rangsorolásról;

c)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletet a kötvények fedezésére létrejött összevont alapban a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti szabályozásnak megfelelően bejegyzik vagy nyilvántartják;

d)

a tőzsdén kívüli származtatott ügylet kizárólag a kötvények fedezésére létrejött összevont alapnak a fedezett kötvényhez viszonyított kamatláb- vagy devizanem-eltéréseinek fedezésére szolgál;

e)

a nettósítási halmaz nem tartalmaz a kötvények fedezésére létrejött összevont alaphoz nem kapcsolódó, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket;

f)

a tőzsdén kívüli származtatott ügylettel összefüggő fedezett kötvény megfelel az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

g)

a tőzsdén kívüli származtatott ügylettel összefüggő, a kötvények fedezésére létrejött összevont alap legalább 102 %-os biztosítéki követelmény hatálya alá tartozik.

a)

a 2. cikk (3) bekezdésében említett jogi felülvizsgálat megerősíti, hogy a nettósítási megállapodás és adott esetben a biztosítékcsere-megállapodás jogi végrehajthatósága nem szavatolható mindenkor teljes bizonyossággal;

b)

a 19. cikk (6) bekezdésében említett jogi felülvizsgálat megerősíti, hogy a 19. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében említett elkülönítési követelmények nem teljesíthetők.

a)

az (1) bekezdés a) és – amennyiben alkalmazandó – b) pontja teljesül;

b)

az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett jogi felülvizsgálatok megerősítik, hogy a biztosíték e rendeletnek megfelelő beszedése nem lehetséges, még bruttó alapon sem;

c)

a (3) bekezdésnek megfelelően számított arány 2,5 %-nál alacsonyabb.

a)

a szerződő fél csoportja által az e rendelet hatálybalépését követően kötött azon fennálló, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek együttes névleges összege, amelyek esetében nem szedtek be letétet a (2) bekezdés b) pontja alá tartozó harmadik országokban letelepedett szerződő felektől;

b)

a szerződő fél csoportja által kötött azon fennálló, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek együttes névleges összege, a csoporton belüli ügyletnek minősülő, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kivételével.

a)

mindazok az információk, amelyek szükségesek annak értékeléséhez, hogy teljesültek-e a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének adott esetben alkalmazandó (6), (7), (8), (9) vagy (10) bekezdésében meghatározott feltételek;

b)

a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (10) 18. cikkének (2) bekezdésében említett információk és dokumentumok.

a)

információ arról, hogy a mentesség teljes vagy részleges;

b)

részleges mentesség esetében a mentesség pontos határainak megjelölése.

a)

a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének adott esetben alkalmazandó (6), (7), (8), (9) vagy (10) bekezdésében meghatározott, nem teljesülő feltételek;

b)

összefoglaló az indokokról, amelyek alapján az illetékes hatóság úgy véli, hogy a szóban forgó feltételek nem teljesülnek.

a)

valuta- és devizakorlátozás;

b)

a kölcsönös pénzügyi támogatást megakadályozó vagy pénzeszközök csoporton belüli áthelyezését jelentősen megnehezítő szabályozási, adminisztratív, jogi vagy szerződéses keretek;

c)

a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) említett korai beavatkozás, helyreállítás és szanálás feltételei bármelyikének teljesülése, amelynek eredményeként az illetékes hatóság akadályoztatva látja saját eszközök haladéktalan áthelyezését vagy kötelezettségek visszafizetését;

d)

a csoportot alkotó szervezetekben a döntéshozatali jogkört korlátozó kisebbségi érdekeltségek létezése;

e)

a szerződő fél jogi struktúrájának jellege, az alapszabályban, alapító okiratban és belső szabályokban meghatározottak szerint.

a)

a releváns szerződő fél számára esedékességkor nem állnak elegendő mértékben rendelkezésre tehermentes vagy likvid eszközök;

b)

operatív jellegű akadályok, amelyek ténylegesen késleltetik vagy akadályozzák az áthelyezést vagy visszafizetést esedékességkor.

a)

e rendelet hatálybalépését követően egy hónappal azon szerződő felek vagy azon csoportokhoz tartozó szerződő felek tekintetében, amelyek nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 3 000 milliárd EUR-t;

b)

2017. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 2 250 milliárd EUR-t;

c)

2018. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja az 1 500 milliárd EUR-t;

d)

2019. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 750 milliárd EUR-t;

e)

2020. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 8 milliárd EUR-t;

a)

e rendelet hatálybalépését követően három évvel, amennyiben a releváns harmadik ország vonatkozásában nem fogadtak el a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozatot az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában;

b)

a következő időpontok közül a későbbitől, amennyiben a releváns harmadik ország vonatkozásában elfogadtak a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozatot az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában:

a)

az egyik szerződő fél harmadik országban letelepedett és a másik szerződő fél az Unióban letelepedett;

b)

a harmadik országban letelepedett szerződő fél pénzügyi vagy nem pénzügyi szerződő fél;

c)

az Unióban letelepedett szerződő fél a következők egyike:

d)

mindkét szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 3. cikkének (3) bekezdése szerinti egyazon konszolidált éves beszámolóba teljes körűen bevont;

e)

mindkét szerződő félre megfelelő központosított kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak;

f)

teljesülnek a III. fejezet követelményei.

a)

e rendelet hatálybalépését követően egy hónappal azon szerződő felek vagy azon csoportokhoz tartozó szerződő felek tekintetében, amelyek nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 3 000 milliárd EUR-t;

b)

más szerződő felek esetében 2017. március 1-jétől vagy – amennyiben ez későbbi – e rendelet hatálybalépését követően egy hónappal.

a)

2018. december 31., amennyiben a b) pontban említett rendelet még nem alkalmazandó;

b)

a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletek tekintetében a pénzügyi eszközök fogalmának bizonyos technikai elemeit meghatározó rendelet (*2) alkalmazásának kezdőnapja vagy – amennyiben ez későbbi – az (1) bekezdés szerint meghatározott időpont.

a)

amelyeket a 36. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett szerződő felek vonatkozásában 2016 márciusának, áprilisának és májusának utolsó munkanapján rögzítettek;

b)

amelyeket a 36. cikk (1) bekezdésének egyes pontjaiban említett év márciusának, áprilisának és májusának utolsó munkanapján rögzítettek;

c)

amelyek a csoport minden szervezetét tartalmazzák;

d)

amelyek a csoport minden nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletét tartalmazzák;

e)

amelyek a csoport minden csoporton belüli, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletét tartalmazzák, minden ilyen ügyletet csak egyszer számítva.

a)

az alapok fizetésképtelensége vagy csődje vonatkozásában az alapok különálló, elkülönített eszközpoolok;

b)

az elkülönített eszközpoolokat nem fedezi biztosítékkal, nem garantálja és más módon sem támogatja pénzügyileg más befektetési alap vagy alapkezelő.

15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/47

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Olaszország kérelmét (2) az „Oliva di Gaeta” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért az „Oliva di Gaeta” elnevezést be kell jegyezni,

15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/48

(1)

2016. június 1-jei (EU) 2016/1623 határozata (2) útján a Tanács felhatalmazást adott az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az SADC-GPM-államok közötti gazdasági partnerségi megállapodás (3) (a továbbiakban: megállapodás) aláírására és ideiglenes alkalmazására.

(2)

A megállapodás értelmében a SADC-GPM-államokból származó áruk Unióba történő behozatalára vonatkozó vámokat a megállapodás I. mellékletében szereplő vámlebontási menetrendnek megfelelően csökkenteni kell vagy el kell törölni. Az I. melléklet előírásai szerint egyes Dél-Afrikából származó áruk esetében a vámok csökkentése vagy eltörlése vámkontingensek keretén belül valósul meg.

(3)

A megállapodás I. melléklete 1. részének B. szakasza értelmében az Uniónak a szóban forgó vámkontingenseket a kérelmek beérkezési sorrendjének elve szerint kell kezelnie. A Bizottság az érintett vámkontingenseket a vámkontingensek kezelésére vonatkozóan az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendeletben (4) megállapított szabályoknak megfelelően köteles kezelni.

(4)

A megállapodás 4. jegyzőkönyve úgy rendelkezik, hogy a megállapodás EU általi ideiglenes alkalmazása és Dél-Afrika általi megerősítése esetén a Dél-Afrikával kötött kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás (5) kereskedelemről szóló II. címében és kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekről szóló III. címében foglalt cikkek – a tengeri szállításról szóló 31. cikk kivételével – és a kapcsolódó mellékletek és jegyzőkönyvek alkalmazását fel kell függeszteni. Ezért a 2793/1999/EK tanácsi rendeletet (6) a megállapodás ideiglenes alkalmazásának kezdőnapjától fel kell függeszteni.

(5)

A megállapodás 3. jegyzőkönyvének 16. cikke értelmében a mezőgazdasági piacra jutási engedmények csak az azon időpontot követő hónap első napjától ítélhetők oda az említett jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentést benyújtó félnek, amikor a másik fél a szóban forgó értesítést megkapta. Mivel a vonatkozó értesítés kézhezvételére 2016 októberében került sor, az érintett engedmények 2016. november 1-jétől ítélhetők oda.

A megállapodás alapján biztosított és a Bizottság által a kérelmek benyújtási sorrendjének elve alapján kezelendő vámkontingensek hatékony alkalmazásának és kezelésének biztosítása érdekében e rendeletet indokolt 2016. november 1-jétől alkalmazni.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/57

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/59

(1)

A (KKBP) 2016/610 határozat 8. cikke (2) bekezdésének értelmében a Tanács felhatalmazta a Politikai és Biztonsági Bizottságot, hogy hozza meg a harmadik államok által az Európai Unió közép-afrikai köztársasági katonai kiképzési KBVP-missziójához (EUTM RCA) felajánlott hozzájárulások elfogadásáról szóló határozatokat.

(2)

Az EUTM RCA uniós misszió parancsnokának a Szerb Köztársaság által felajánlott hozzájárulásra vonatkozó ajánlásával összhangban, valamint az Európai Unió Katonai Bizottságának szakvéleménye alapján az említett hozzájárulást el kell fogadni és jelentős mértékűnek kell tekinteni.

(3)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 5. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt az Unió védelmi vonatkozású határozatainak és fellépéseinek kidolgozásában és végrehajtásában. Következésképpen Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/60

(1)

A nemzetközi védelmet kérelmezőknek a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: a Dublini Rendelet) szerinti átadását a tagállamok 2011 óta felfüggesztették az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) két ítéletét (2) követően, melyek olyan rendszeres zavarokat állapítottak meg a görög menekültügyi rendszerben, amelyek a más tagállamok által a 343/2003/EK tanácsi rendelet (3) értelmében Görögországnak átadott, nemzetközi védelmet kérelmező személyek alapvető jogai sérelmének kockázatát eredményezték.

(2)

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az EJEB-nek az M.S.S kontra Belgium és Görögország ügyben 2011-ben hozott ítélete óta nyomon követi a görögországi helyzetet a Görögország által az ítélet végrehajtásának bizonyítékaként kötelezően benyújtott eredményjelentések, valamint a Görögországban működő nem kormányzati szervezetektől és nemzetközi szervezetektől – például az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalától (a továbbiakban: UNHCR) – származó bizonyítékok alapján. Görögország 2016 júniusában benyújtott kérelmére a Miniszteri Bizottság elfogadta az értékelési eljárás elhalasztását azon érvelés alapján, miszerint Görögországra jelenleg óriási migrációs nyomás nehezedik, és hogy a helyzet kivételes, bizonytalan és nem ugyanolyan, mint amilyen az M.S.S-ítélet öt évvel ezelőtti meghozatalakor volt.

(3)

Az M.S.S. ügyben hozott ítélet eredményeként Görögország kötelezettséget vállalt menekültügyi rendszerének megreformálására a menekültügy reformjáról és a migrációkezelésről szóló nemzeti cselekvési terv alapján, amelyet 2010 augusztusában terjesztettek elő, és 2013 januárjában vizsgáltak felül (a továbbiakban: a görög cselekvési terv). Görögország 2015. október 1-jén ütemtervet terjesztett elő a Tanácsnak az áthelyezési program és az uniós fogadóállomásokon alapuló koncepció végrehajtásáról, amely szintén felsorol bizonyos prioritásként kezelendő intézkedéseket a menekültügy és a befogadás területére vonatkozó, megállapodás szerinti, folyamatban lévő fellépések megvalósítása érdekében.

(4)

A jelenlegi menekültügyi és migrációs válság ugyanakkor továbbra is jelentős nyomást gyakorol a görög menekültügyi és migrációs rendszerre, mivel Görögország a legfontosabb első belépés szerinti ország a kelet-mediterrán útvonalon. 2016. január és 2016. december 4. között 171 909 migráns érkezett szabálytalanul Görögországba (4). Jóllehet az EU–Törökország nyilatkozatnak (5) köszönhetően napi szinten jelentősen kevesebben érkeznek Törökországból (6) Görögországba, a nyilatkozat egyúttal új feladatokat is rótt a görög hatóságokra. 2016. augusztus elejétől – a 2016. május 1. és július 31. közötti időszakhoz képest – átlagosan naponta többen érkeznek Görögországba (7). Továbbá jelentősen megváltozott a görögországi helyzet a nyugat-balkáni útvonal tényleges lezárását követően, ami megakadályozza a harmadik országbeli állampolgárok továbbutazását. Ennek eredményeként jelenleg több mint 62 000 szabálytalanul érkezett harmadik országbeli állampolgár tartózkodik Görögországban (8). Ugyanakkor a két tanácsi határozaton (9) (a továbbiakban: átadási határozatok) alapuló szükséghelyzeti áthelyezési mechanizmus pozitív tendenciát mutat, különösen Görögországban, ahol nőttek az áthelyezési célú átadások, amelyek száma jelenleg havi 1 000 fő. Ugyanakkor még több erőfeszítésre van szükség valamennyi tagállam részéről a Görögországra nehezedő nyomás enyhítéséhez. E célból a Bizottság az összes tagállamot felszólítja arra, hogy 2016 decemberétől legalább havi 2 000 fő erejéig, majd azt havonta fokozatosan növelve tegyenek vállalásokat és hajtsanak végre áthelyezéseket (10).

(5)

A Bizottság 2016. február 10-én és június 15-én két ajánlást intézett a Görög Köztársasághoz a dublini rendszer szerinti átadások újraindítása érdekében Görögország által meghozandó sürgős intézkedésekről (11). A fenti ajánlások azt a következtetést vonták le, hogy a görögországi helyzetnek jelentősen javulnia kell ahhoz, hogy a Bizottság további értékelést végezhessen a Görögországba irányuló dublini rendszer szerinti átadás lehetséges folytatásáról. A Bizottság 2016. szeptember 28-án harmadik ajánlást (12) intézett a Görög Köztársasághoz a dublini rendszer szerinti átadások újraindítása érdekében Görögország által meghozandó konkrét sürgős intézkedésekről (a továbbiakban: a harmadik ajánlás). A harmadik ajánlás megállapította, hogy Görögország számára továbbra is jelentős kihívást jelent a nagy számú új menedékkérő ügyének kezelése, ami nevezetesen az ún. előzetes regisztrálási program végrehajtására, valamint az irreguláris migránsok folyamatos érkezésére vezethető vissza. Ezenfelül Görögországnak további fontos lépéseket kellett tennie a görög menekültügyi rendszer még meglévő rendszeres zavarainak orvosolása érdekében, különös tekintettel a kapacitáshiányokra. Az elért további haladás alapján a Görögországba irányuló, a Dublini Rendelet keretében végrehajtott átadások jövőbeni újraindításakor – a harmadik ajánlással összhangban – azt is figyelembe kell venni, hogy e kihívást jelentő helyzet milyen hatást gyakorol a menekültügyi rendszer átfogó működésére, ezért a dublini átadásokat fokozatosan, eseti alapon kell majd megkezdeni.

(6)

Görögország 2016. november 22-én kelt levelében további információkat szolgáltatott a Bizottság részére a görögországi menedékkérők helyzetének legfrissebb alakulásáról és a görög menekültügyi rendszer reformja terén elért előrelépésekről. Görögország – a területén tartózkodó migránsok számára tekintettel – emellett fenntartásait fejezte ki a dublini rendszer szerinti átadás lehetséges folytatásával kapcsolatosan, megjegyezve, hogy méretéhez képest aránytalanul nagy teher nehezedik rá, amelynek következtében menekültügyi és befogadási kapacitásai kimerültek. Görögország ezenfelül rámutatott a Görögországból más tagállamokba irányuló áthelyezések számára, ami jóval alacsonyabb az áthelyezési határozatokban előirányzott szintnél. Ugyanakkor Görögország hangsúlyozta, hogy nem szándékozik végleg kivonni magát a dublini rendszer hatálya alól, és a Görögországban uralkodó helyzet teljes rendezéséig tényleges szolidaritást és támogatást kér.

(7)

A 2016. november 22-i görög adatok szerint 2016. január 1-je óta közel 39 000 menedékkérelmet nyújtottak be a görög menekültügyi szolgálathoz. Szeptember 30-án több mint 17 000 volt az első fokon vizsgálandó, függőben lévő ügyek száma. A görög hatóságok becslései szerint 2016 végéig a benyújtott összes menedékkérelem száma eléri az 50 000-ret (13). Többek között a Görögországban uralkodó helyzet rendezése és a menekültügyi eljárás hatékonyabb igénybevétele miatt a görög menekültügyi szolgálat az előző évekhez képest jelentősen megnövekedett menedékkérelmi ügyhátralékkal szembesül.

(8)

Az előző jelentésekben a Bizottság nyugtázta a Görögország által jogalkotási keretének továbbfejlesztése terén elért eredményeket, amelyek célja biztosítani a menekültügyi eljárásokról szóló 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) (átdolgozott menekültügyi eljárásokról szóló irányelv) új jogi rendelkezéseinek és a befogadási feltételekről szóló 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) (átdolgozott befogadási feltételekről szóló irányelv) egyes rendelkezéseinek nemzeti jogba történő átültetését. A görög parlament 2016. április 3-án új törvényt fogadott el (4375/2016. sz. törvény) (16). A görög parlament 2016. június 22-én jóváhagyta a 4375/2016. sz. törvény módosítását, amely többek között a fellebbviteli bizottságok összetételének módosítására és a menedékkérők e bizottságok előtti szóbeli meghallgatás iránti jogára terjedt ki (17). 2016. augusztus 31-én a görög parlament törvényt fogadott el a Görögországban tartózkodó iskoláskorú menekült gyermekekre vonatkozóan is (18).

(9)

Ami a befogadási kapacitást illeti, az elmúlt két évben Görögország jelentősen növelte általános befogadási kapacitását az irreguláris migránsok és a nemzetközi védelmet kérelmező személyek vonatkozásában egyaránt. A görög hatóságok által 2016. december 6-án adott napi tájékoztatás szerint túlnyomórészt ideiglenes befogadó intézményekben – ideértve az UNHCR által biztosított férőhelyeket is (lásd (11) preambulumbekezdés) – mintegy 71 539 férőhely áll az irreguláris migránsok és a nemzetközi védelmet kérelmezők rendelkezésére Görögországban (19). Ugyanakkor komoly kihívások mutatkoznak a túlzsúfolttá vált égei-tengeri szigeteki kapacitás tekintetében: a maximális befogadási kapacitás továbbra is mintegy 8 200 férőhely, miközben 2016. december 5-én16 295 főt tett ki a szigeteken regisztrált migránsok összlétszáma (20).

(10)

Görögország növelte továbbá a kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők, különösen a kísérő nélküli kiskorúak, számára biztosított szálláshelyek számát. 2016 november 17-én1 191 férőhely állt rendelkezésre menedékhelyeken kísérő nélküli kiskorúak számára, függetlenül attól, hogy menedékkérők-e vagy sem. A tervek szerint 2016 végéig további 130, kísérő nélküli kiskorúak elhelyezésére alkalmas férőhelyet alakítanak ki. Ugyanakkor a kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők számára biztosított kapacitás messze nem elégséges, mivel ezen intézmények jelenleg megteltek, és a várólistán 1 199 kísérő nélküli kiskorú szerepel, akiket megfelelő intézményekben kell elhelyezni (21). E területen tehát csak túlságosan lassú előrelépés figyelhető meg, és Görögországnak nyilvánvalóan fokoznia kell arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megfelelő számú befogadó intézményt biztosítson a kísérő nélküli kiskorúak számára, és kielégítse az ilyen szállások iránti igényt.

(11)

2016 januárjában összesen 80 millió EUR összegű hatáskör-átruházási megállapodást írt alá a Bizottság és az UNHCR annak érdekében, hogy 20 000 férőhelyet hozzanak létre nyitott szálláshelyeken (lakásbérleti programok, szállodautalványok és befogadó családoknál történő elhelyezést biztosító programok keretében) elsősorban az áthelyezésre jogosult, nemzetközi védelmet kérelmező személyek részére. A hatáskör-átruházási megállapodást 2016 júliusában felülvizsgálták annak érdekében, hogy a szálláshelyprogram magába foglalja az UNHCR kezelésében lévő áthelyezési létesítményekben való férőhely-kialakítás lehetőségét is, valamint a szövegből egyértelművé váljék, hogy nem csupán az áthelyezést kérelmező személyek tartoznak a szálláshelyprogram célcsoportjai közé, hanem az egyéb, menedékjog iránti kérelmet benyújtó személyek is, különösen a dublini rendszer szerinti családegyesítést kérelmezők, valamint olyan kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok, mint például a kísérő nélküli és elszakított gyermekek, a fogyatékos személyek, az idősek, az egyedülálló szülők, a krónikus betegek, a terhes nők, és mások. Szeptember óta a rendelkezésre álló szálláshelyek száma jelentősen (körülbelül 8 100 férőhellyel) emelkedett. Az UNHCR 2015 decemberében vállalta, hogy létrehoz 20 000 férőhelyet az áthelyezésre jogosult kérelmezők részére a bérleti program keretében, és december 6-án 20 145 férőhely állt rendelkezésre, ezen belül 6 344 szállodákban/teljes épületekben, 11 711 lakásokban, 484 befogadó családoknál, 960 áthelyezési létesítményekben, 646 pedig a kifejezetten kísérő nélküli kiskorúak számára létesített szálláshelyeken (22). Mivel a jelenlegi hatáskör-átruházási megállapodás 2016. december 31-én ér véget, a Bizottság tárgyalásokat kezdett az UNHCR-rel a program 2017-re történő meghosszabbításáról, Görögország befogadási szükségleteinek naprakésszé tett értékelése alapján.

(12)

Ami a minőséget illeti, a görögországi befogadó intézmények közül sok – különösen a szigeteken találhatók és a görög szárazföldi ideiglenes létesítmények némelyike – továbbra sem felel meg a nemzetközi védelmet kérelmezők számára biztosítandó befogadási feltételekről szóló 2013/33/EU irányelvben meghatározott követelményeknek. A szigeteken működő uniós fogadóállomások nemcsak, hogy túlzsúfoltak, de a bennük uralkodó anyagi feltételek is elégtelenek a szennyvízkezelés és a higiénés állapot, az alapvető szolgáltatások, például – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok számára – az egészségügyi ellátás igénybevételének lehetősége tekintetében. A biztonság nem kielégítő, és továbbra is feszültségek uralkodnak a különböző nemzetiségek között. Jóllehet az UNHCR szálláshelyprogramja megfelelő feltételeket biztosít, a görög szárazföldön található további befogadási kapacitás túlnyomórészt tábori szálláshelyekből (jelenleg 53 szálláshelyet használnak) és szükséghelyzeti létesítményekből áll, amelyekben nagyon eltérő és gyakran elégtelen körülmények uralkodnak, mind az anyagi feltételek, mind a biztonság tekintetében. Megkezdődött ugyan, de lassan halad néhány fenti intézmény téliesítése. Még fejlesztésekkel is nehéz lesz egyes táborokat megfelelő állandó befogadó intézménnyé átalakítani, és előfordulhat, hogy azokat be is kell zárni, míg másokat meg kell erősíteni.

(13)

Továbbá, a görögországi fogadás szervezésének átfogó koordinálása is mutat hiányosságokat, mivel nincs egyértelmű jogi keret és ellenőrzési rendszer; egyes táborokat a migrációs minisztérium, másokat pedig a befogadási és azonosítási szolgálat irányít ad-hoc módon. Még nem született döntés azzal kapcsolatban, hogy mely intézmények lesznek állandóak. A fogadási szolgálat még folytatja a kapacitásépítést.

(14)

Fentiekből következik, hogy Görögországnak további haladást kell elérnie a menedékkérők számára biztosítandó célzott és állandó, nyitott befogadási kapacitás kiépítése terén, amelynek teljes egészében megfelelő minőségűnek kell lennie, az uniós vívmányokkal összhangban. Ennek magában kell foglalnia az összes befogadó intézmény központosított irányítását egy, az említett intézmények anyagi feltételeit és az azokban biztosított szolgáltatásokat folyamatosan ellenőrző rendszerrel együtt. Néhány ideiglenes létesítményt állandó létesítménnyé kell átalakítani, de elegendő ideiglenes létesítménybeli kapacitást is fenn kell tartani a váratlan beáramlások okozta kapacitáshiányok kezelésére. Ezen túlmenően – amint azt a Bizottság harmadik ajánlásában már szorgalmazta – a görög hatóságoknak feltétlenül pontosabb adatokat kell szolgáltatniuk a befogadó kapacitásukról, valamint átfogó és folyamatosan frissített igényfelmérést kell benyújtaniuk a teljes befogadási kapacitásra és e kapacitás jellegére vonatkozóan.

(15)

Komoly javulás állapítható meg a korábbi ajánlásokban szereplő, a regionális menekültügyi hivatalok létrehozása terén. A görög jogszabály regionális menekültügyi hivatalok létrehozását írja elő az attikai, szaloniki, trákiai, epiruszi, thesszáliai, nyugat-görögországi, krétai, leszboszi, hoszi, számoszi, leroszi és rodoszi régióban (23). Ezenfelül a menekültügyi szolgálat igazgatójának döntése alapján autonóm menekültügyi egységeket lehet felállítani a menekültügyi szolgálat megnövekedett igényeinek kielégítésére. A Görögország által 2016. november 22-én kelt levelében szolgáltatott információk szerint mostanáig hét regionális hivatal lépett működésbe az attikai, trákiai, szaloniki, leszboszi, számoszi, rodoszi és pátrai régióban. Az előzők mellett kilenc autonóm menekültügyi egység lépett működésbe az alábbi helyszíneken: Pireusz, Évrosz, Xánthi, Lérosz, Kósz, Korinthosz és egy áthelyezési egység Álimoszban. A törvény értelmében három további regionális menekültügyi hivatalnak kell megkezdenie működését Kósz, Epirusz (Joánnina), Kréta (Iráklio) és Thesszália (Vólosz) térségében.

(16)

A görög menekültügyi szolgálat növeli kapacitását. Jelenleg 478 személy dolgozik a menekültügyi szolgálatnál (24). Ez magában foglalja a központi szolgálat, valamint a létrehozott regionális irodák és menekültügyi egységek álláshelyeit. A nemzeti költségvetés 250 álláshelyet fedez, a többit pedig különböző uniós és EGT-forrásokból finanszírozzák. A tervek szerint az év végéig 659 főre növelik a személyi állományt. Ez kiegészíti az UNCHR által felvett, határozott időre alkalmazott állományt, az EASO-személyzetet, valamint az EASO útján a görög menekültügyi szolgálathoz határozott időre kiküldött tagállami szakértőket. 2017 végéig a görög hatóságok az összes szerződéses alkalmazottat állandó alkalmazottal kívánják helyettesíteni, a kapacitást pedig tovább kívánják növelni; a görög menekültügyi szolgálat jelezte a Bizottság szolgálatainak, hogy a személyzet létszámának gyorsabb bővítésére az újonnan felvett alkalmazottak képzését, mentorálását és felügyeletét biztosító vezető beosztású alkalmazottak hiányában nincs lehetőség. Mivel a menekültügyi szolgálat mérete 2016 folyamán háromszorosára nőtt, a szolgálat jelezte, hogy sürgős megszilárdítására van szükség, különösen a középvezetés és az alkalmazottak szakértelmének kialakítása terén.

(17)

Tekintettel a Görögországban benyújtott menedékkérelmek számának nagyságrendi növekedésére, még nem egyértelmű, hogy a menekültügyi szolgálat jelenlegi és jövőbeni személyzeti létszáma elégséges-e a jelenlegi és a jövőben várható munkaterhelés időben és megfelelő módon történő kezeléséhez. A menekültügyi szolgálat egyik fő prioritásává kell tenni a kérelem előterjesztése és tényleges benyújtása közötti idő csökkentését, ami gyakran túlságosan hosszú, és kihat az érintett személyeket megillető jogokra, valamint frusztrációt okoz az érintettek között. A fenti időtartamot csökkenteni kell a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban, ami előírja, hogy a nemzetközi védelemért folyamodó személynek tényleges lehetőséget kell biztosítani kérelme „mielőbbi” benyújtására. Az is elengedhetetlen, hogy a kérelmet benyújtása után az irányelvben meghatározott határidőn, így általában hat hónapon belül feldolgozzák. A benyújtott menedékjog iránti kérelem feldolgozása – a gyorsabban feldolgozott áthelyezési ügyek kivételével – jelenleg legjobb esetben is több hónapig tart, és jelentős a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy milyen gyorsan sikerül felszámolni a jelenlegi ügyhátralékot. A Bizottság ugyanakkor kellően figyelembe veszi a Görögország által 2016. november 22-i levelében kifejezett aggályokat, miszerint a menekültügyi szolgálat személyzeti létszámának még gyorsabb bővítése veszélyeztetné a határozatok koherenciáját és minőségét.

(18)

Sürgősen meg kell vizsgálni, hogy a menekültügyi szolgálat személyzetének eddigi létszámbővítése elegendő-e, valamint azt, hogy a Bizottság, a releváns uniós ügynökségek és a tagállamok miként segíthetnek legjobban Görögországnak e kérelmek rövidebb időn belüli feldolgozása érdekében. Átfogó és folyamatosan frissített igényfelmérést kell végezni, amely figyelembe veszi, hogy a görög menekültügyi szolgálatnak egy adott időszakban valószínűsíthetően hány jelenleg függőben lévő menedékkérelmet kell feldolgoznia, és hány munkatársra van vagy lesz várhatóan szükséges e kérelmek feldolgozásához. E munkatársakat a Görögország által rendelkezésre bocsátandó további személyzeti erőforrásokból, valamint a tagállami szakértők EASO támogató csoportok formájában történő mozgósítása útján lehetne biztosítani. A minőség fenntartása mellett fel kell térképezni annak lehetőségét, hogy miként lehetne észszerűsíteni és hatékonyabbá tenni a munkamódszereket a meghallgatások és eljárások felgyorsítása érdekében, adott esetben az EASO támogatásával.

(19)

Fontos, hogy a menedékkérők hatékony bírósági jogorvoslatot vehessenek igénybe a kérelmüket elutasító határozattal szemben. E tekintetben jelentős előrelépés állapítható meg. A 2016 áprilisában elfogadott 4375/2016. sz. törvény létrehozta a fellebbviteli hatóságot és a fellebbviteli bizottságokat. A 2016 júniusában elfogadott 4399/2016. sz. törvény új fellebbviteli bizottságokat hoz létre. E bizottságok hatáskörébe tartozik a görög menekültügyi szolgálat határozatai ellen 2016. július 20. után benyújtott valamennyi fellebbezés megvizsgálása. Legfőbb prioritásként a fellebbviteli bizottságok mindenekelőtt a görög szigeteken indított ügyekre összpontosítanak, ezáltal hozzájárulva az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtásához. Jelenleg hat bizottság működik. Július 21. óta létrejött egy fellebbviteli bizottság az állandó fellebbviteli bizottságok pótlására (25). A növekvő munkaterheléssel való megbirkózás és az ügyhátralék felszámolása érdekében Görögország további hét bizottságot kíván létrehozni, amelyek 2016. december végéig lépnének működésbe, így 2017. február végére összesen 20-ra növekedik a bizottságok száma.

(20)

A 4399/2016. sz. törvény módosította e bizottságok szerkezetét is, így azok jelenleg három tagból állnak: a közigazgatási bíróság két bírájából, valamint egy megfelelő háttérrel és tapasztalattal rendelkező görög állampolgárból, akit az UNHCR vagy a nemzeti emberi jogi bizottság javasol.

(21)

A görög hatóságok által 2016. november 22-i levelükben szolgáltatott információk szerint 2016. július 21-e óta 2 347 jogorvoslatot nyújtottak be a fellebbviteli bizottsághoz, de mindössze 573 határozatot bocsátottak ki.

(22)

Az ügyhátralék kezelését végző régi fellebbviteli bizottságok, amelyeket a görögországi hátralékos ügyekben született menekültügyi jogorvoslati kérelmek elbírálása céljából hoztak létre, eredetileg kiegészítő megbízatást kaptak arra, hogy az elsőfokú határozatokkal szembeni érdemi fellebbezések mellett azokat a jogorvoslati kérelmezet is elbírálják, amelyeket az EU–Törökország nyilatkozatban szereplő elfogadhatósági okok alapján nyújtottak be. A görög hatóságok november 22-i levelében szolgáltatott információk szerint 2016. április és július 20-a között több mint 2 000 jogorvoslati kérelmet nyújtottak be az ügyhátralék kezelését végző bizottsághoz. Az új fellebbviteli bizottságok 2016. június 24-i (26) létrehozásának köszönhetően csökkent a 20 „ügyhátralékos” fellebbviteli bizottságok munkaterhelése, így azok felgyorsíthatják a hátralékos fellebbviteli ügyek elbírálásának ütemét.

(23)

További előrehaladás történt a 114/2010. sz. elnöki határozattal szabályozott régi eljárás alapján benyújtott, hosszú ideje függőben lévő jogorvoslati kérelmek elbírálása terén. A fennmaradó ügyhátralék 2016. november 22-én megközelítőleg 6 589 ügy volt (a 2013 elején hátralékosnak tekintett körülbelül 51 000 ügyhöz, illetve a 2016. szeptemberi körülbelül 8 075 ügyhöz képest). A görög hatóságok humanitárius célból tartózkodási engedélyt adtak ki azoknak a személyeknek, akik menedékjog iránti kérelme huzamos ideje függőben volt, és akik a 4375/2016. sz. görög törvény értelmében humanitárius vagy más kivételes indokból jogosultak voltak tartózkodási engedélyt szerezni. A tartózkodási engedélyt két évre állítják ki, és megújítható (27) A tartózkodási engedéllyel rendelkezőket a Görögországban kiegészítő védelmi jogállást szerzett személyekkel azonos jogok és juttatások illetik meg (28), és immár nem minősülnek menedékkérőknek. Mindazonáltal a hátralékos jogorvoslati kérelmek egy részét érdemi vizsgálatnak vetik alá. Az előző ajánlás óta elért előrelépések ellenére Görögországnak további erőfeszítéseket kell tennie az ezzel kapcsolatos függőben lévő jogorvoslati kérelmek elbírálása terén, gondoskodva arról, hogy azon kérelmezők, akiknek a jogorvoslati kérelmét még nem bírálták el, lehetőséget kapjanak a hatékony jogorvoslathoz való joguk gyakorlására.

(24)

Mivel az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtása óta jelentősen emelkedett a Görögországban benyújtott kérelmek száma, még inkább szükség van egy olyan teljes személyzeti létszámmal rendelkező fellebbviteli hatóságra, amely képes kezelni a jogorvoslati kérelmek számának várható komoly mértékű emelkedését. A minőség fenntartása mellett és a bizottsági tagok függetlenségének sérelme nélkül növelni kell a bizottságok hatékonyságát. Ez magában foglalhatja például a fellebbviteli bizottságok gyakoribb üléseit, a határozatok megszövegezéséhez jogsegély igénybevételét, a bizottságok szakosodását, valamint a tagok teljes munkaidős bevonását. Emellett több kisegítő személyzetet kell felvenni (29). Ezenfelül folyamatos igényfelmérést kell végezni a különböző fellebbviteli testületeknél jelenleg függőben lévő és nagy valószínűséggel e testületek által elbírálandó jogorvoslati kérelmek száma alapján annak értékelése céljából, hogy elegendő-e a bizottságok száma és megfelelőek-e a munkamódszerek.

(25)

Az új törvénybe (4375/2016. sz. törvény) belefoglalták a kérelmezőket a fellebbviteli szakaszban megillető ingyenes jogi segítségnyújtásról szóló rendelkezést. Mindazonáltal még nem hozták meg az összes intézkedést e törvény végrehajtásához. 2016. szeptember 9-én miniszteri határozatot fogadtak el a 4375/2016. sz. törvényben foglalt ingyenes jogi segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezés végrehajtásáról. Az ingyenes jogi segítségnyújtás végrehajtásához szükséges finanszírozást Görögország a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból (a továbbiakban: AMIF) származó nemzeti programból fedezi. Emellett az AMIF sürgősségi segítségnyújtási finanszírozása keretében összesen 30 millió euro összegű támogatási megállapodást ítéltek oda az UNHCR-nak (30). Ezt a pénzügyi keretösszeget az UNCHR többek között arra használja fel, hogy ingyenes jogi segítségnyújtást biztosítson a nemzetközi védelmet kérelmező személyeknek a fellebbviteli szakaszban 2017 elejéig, ameddig a görög hatóságok várhatóan létrehozzák saját ingyenes jogi segítségnyújtási rendszerüket. Két projekt végrehajtása van folyamatban nem kormányzati szervezetekkel (Metaction és a görög menekültügyi tanács) partnerségben: egy a szigeteken, az összes jogorvoslati kérelem teljes körű lefedésével, a másik a görög szárazföldön, az Athénban és Szalonikiben benyújtott jogorvoslatok részleges lefedésével, az őrizetbe vett menedékkérők kivételével. Görögország szeptember 19-én arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a menekültügyi hatóság által vezetett ügyvéd-jegyzéket 2017 elejére állítják össze. Görögországnak késedelem nélkül meg kell tennie a szükséges lépéseket ahhoz, hogy haladéktalanul garantálja az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való jogot a jogorvoslattal élő összes menedékkérő számára.

(26)

Továbbra is súlyosak az aggályok a kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők – ideértve a kísérő nélküli kiskorúakat is – védelmét illetően, különösen megfelelően működő gyámsági rendszer hiányában, a megfelelő szálláshelyek terén mutatkozó hiányosságok, valamint a biztonságukkal kapcsolatos általános aggodalmak miatt. Az új 4375/2016. sz. törvény létrehoz a Belügy- és Közigazgatás-átalakítási Minisztériumon belül egy új fogadási igazgatóságot és egy társadalmi integrációért felelős igazgatóságot, és mindkettőben lesz a kísérő nélküli kiskorúak fogadásáért és integrációjáért – ideértve a jogi képviselőről való gondoskodást – felelős főosztály. Ennek ellenére a görög hatóságoknak végrehajtási intézkedéseket is el kell fogadniuk annak érdekében, hogy a kísérő nélküli kiskorúak esetében a gyakorlatban valóban biztosítva legyenek a megfelelő eljárási biztosítékok és befogadási feltételek. Még további jogalkotási keretet kell elfogadni, amely rendelkezéseket foglal magában a hatékony gyámsági rendszerről. A görög hatóságok megerősítették, hogy a kísérő nélküli kiskorúakért felelős munkaügyi és társadalmi szolidaritási minisztérium új gyámsági jogszabályt dolgoz ki, amely várhatóan 2016 végére készül el. Ezen új jogszabályon belül külön szolgálatot, valószínűleg osztályt, hoznak létre a gyámsági rendszer céljából. Jóllehet a görög kormány már elfogadta a kísérő nélküli kiskorú menedékkérők életkorának vizsgálatáról szóló miniszteri határozatot (31), továbbra is problémákat jelentenek a vizsgálat gyakorlati végrehajtásáról a személyazonosság megállapításának hiánya, valamint a rendőrség által végzett életkor-vizsgálattal kapcsolatos jogorvoslat hiánya miatt.

(27)

Jelentős előrelépés történt az oktatásban való részvétel terén. A 2016 augusztusában elfogadott 4415/2016. sz. törvénynek többek között a menedékkérők gyermekei számára nyújtott pszichoszociális támogatás és oktatás biztosítását, valamint a Görögországban maradó ilyen gyermekeknek – egy előkészítő, átmeneti szakaszt követően – a görög oktatási rendszerbe való zökkenőmentes integrációját célozza. A helyi ellenállás ellenére a görög hatóságok jelentős intézkedéseket tesznek e jogi keret teljes körű és hatékony végrehajtása céljából.

(28)

Különféle érdekelt felek szerint a kísérő nélküli kiskorúak helyzete általában véve továbbra is bizonytalan, súlyos kétségek merülnek fel a szárazföldi és a szigeteken működő befogadó intézményeken belüli biztonságukat illetően; egyes források szerint a gyermekeket hosszú ideig zsúfolt helyeken, nem megfelelő higiéniai körülmények között, képviselő vagy jogsegélyhez való hozzáférés nélkül tartják őrizetben vagy nyitott befogadó intézményeken belüli „védett” területeken, amíg nem találnak számukra megfelelő szállást (32). A (10) preambulumbekezdésben foglaltak szerint komoly problémát jelent a kiskorúak számára szolgáló megfelelő szálláshelyek hiánya, amit sürgősen orvosolni kell.

(29)

Az Európai Bizottság jelentős támogatást nyújtott Görögország számára annak érdekében, hogy az ország menekültügyi rendszerét az uniós standardok szintjére tudja fejleszteni. Az uniós belügyi alapokon (AMIF és Belső Biztonsági Alap) keresztül 2015 eleje óta több mint 352 millió EUR sürgősségi segélyt nyújtottak Görögországnak közvetlenül a görög hatóságoknak, vagy a Görögországban tevékenykedő uniós ügynökségeken és nemzetközi szervezeteken keresztül. A fenti összegből 2016 júliusában mintegy 90 millió EUR-t közvetlenül ítéltek oda a görög hatóságok számára kapacitáserősítés céljából, a befogadó állomásokon biztosított életkörülmények és alapvető egészségügyi ellátás javítása, valamint a migránsok fogadása és egészségügyi ellátása érdekében. A közelmúltban létrehozott szükséghelyzeti támogatási eszköz keretében az EU ugyancsak jelentős (megközelítőleg 198 millió EUR összegű) finanszírozást nyújt a humanitárius partnerszervezeteknek a migránsok és menekültek alapvető humanitárius szükségleteinek kielégítése céljából. Ez a támogatás hozzájárul a Bizottság, a görög hatóságok és/vagy az érdekelt felek által kidolgozott, a jelenlegi humanitárius helyzet helyszíni kezelését célzó sürgősségi reagálási terv és/vagy az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtásának támogatásához.

(30)

Ez a sürgősségi segély a 2014–2020-as időszakban Görögországnak az AMIF-hoz és a Belső Biztonsági Alaphoz (a továbbiakban: ISF) tartozó nemzeti programjain keresztül nyújtott 509 millió EUR-n felül értendő, vagyis Görögország kapja a legtöbb támogatást az uniós belügyi alapokból az EU tagállamai közül.

(31)

Görögországnak biztosítania kell, hogy ezeket a pénzügyi forrásokat késedelem nélkül, a lehető legeredményesebben és leghatékonyabban használják fel. E célból folyamatban van az uniós belügyi alapok (AMIF, ISF) keretein belüli görög nemzeti programoknak az új prioritásokhoz való igazítást célzó felülvizsgálata. Lezárult az AMIF nemzeti programjának felülvizsgálata, az ISF nemzeti program felülvizsgálata pedig végső fázisban van, és várhatóan hamarosan befejeződik. Továbbá, jóllehet a jogalapban meghatározott követelményekkel összhangban megtörtént az új felelős hatóság hivatalos kijelölése, az eljárásokat és működési intézkedéseket még észszerűsíteni kell annak biztosításához, hogy a görög hatóságok megkezdjék a nemzeti programok keretében rendelkezésre álló finanszírozás teljes mértékű mozgósítását a sürgős – különösen a befogadás területét és az országban tartózkodó migránsok számára biztosított egyéb szolgáltatásokat érintő – szükségletek kielégítése céljából.

(32)

Amint azt a Bizottság 2016. március 4-i„A schengeni rendszer helyreállítása” című közleményében (33) elismerte, a dublini rendszer teljes körű működésének biztosítása a menekültügyi-, migrációs- és határpolitika stabilizálásához szükséges tágabb értelemben vett erőfeszítések elengedhetetlen részét képezi. A dublini rendszer működésének rendezésére irányuló ezen erőfeszítéseknek pedig meg kell alapozniuk a schengeni térség rendes működésének visszaállítását. A Görögországba szabálytalanul érkező menedékkérők más tagállamokba irányuló továbbutazására ösztönzőleg hatott a dublini eljárás szerinti átadások felfüggesztése; ez az egyik továbbutazást okozó tényező, amely veszélyezteti a schengeni rendszer megfelelő működését. Ezért elengedhetetlen, hogy Görögország a lehető sürgősebben hajtsa végre az ezen ajánlásban azonosított még hátralévő intézkedéseket. Ugyanakkor a Bizottság javaslatának (34) megfelelően a szolidaritás és a tagállamok közötti méltányos tehermegosztás érdekében prioritásként kell kezelni a dublini szabályok megreformálását. A javaslatról folytatott tárgyalások jelenleg is folyamatban vannak.

(33)

A Bizottság üdvözli a Görögország által – a Bizottság, az EASO, a tagállamok és a nemzetközi és nem kormányzati szervezetek támogatásával – az M.S.S.-ügyben hozott 2011-i ítélet óta a görög menekültügyi rendszer működésének javítása terén elért előrelépést. Mindazonáltal Görögország számára továbbra is nagy kihívást jelent az új menedékkérők nagy számának kezelése, ami nevezetesen az előzetes regisztrálási program végrehajtására, az irreguláris migránsok folyamatos – jóllehet a 2016. március előtti szintnél alacsonyabb mértékű – érkezésére, valamint az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtásából fakadó feladataira vezethető vissza. Ezen felül további fontos lépéseket kell tenni a görög menekültügyi rendszer továbbra is fennálló hiányosságainak orvoslására, különösen a befogadási intézmények minőségét, a kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezőkkel való bánásmódot, valamint a menedékjog iránti kérelmek regisztrálásának, benyújtásának és két fokon történő megvizsgálásának gyorsaságát illetően. Annak érdekében, hogy figyelembe vegyük azt, hogy e kihívást jelentő helyzet milyen hatást gyakorol a menekültügyi rendszer átfogó működésére, valamint hogy Görögországra ne nehezedjen fenntarthatatlan teher, jelenleg nem áll módunkban ajánlani a Görögországba irányuló dublini átadások teljes mértékű újraindítását, jóllehet továbbra is ez a végső cél.

(34)

Ugyanakkor Görögország jelentős előrelépést ért el a megfelelően működő menekültügyi rendszerhez szükséges alapvető fontosságú intézmények és jogi struktúrák megteremtése terén, és jók a kilátások arra nézve, hogy a közeljövőben, amint sikerül orvosolni a fennmaradó, különösen a befogadási feltételeket, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyekkel – ideértve a kísérő nélküli kiskorúakat is – való bánásmód terén mutatkozó hiányosságokat, teljes mértékben működőképessé válik a menekültügyi rendszer. Ezért helyénvaló ajánlást tenni arra vonatkozóan, hogy az átadásokat fokozatosan kell újraindítani egyéni biztosítékok alapján, a befogadási kapacitások és kérelmezőkkel való, a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelő bánásmód figyelembevételével, tekintettel arra, hogy jelenleg nem megfelelő bánásmódot alkalmaznak bizonyos személykategóriák – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők, ideértve a kísérő nélküli kiskorúakat is – tekintetében. Továbbá, annak elkerülése érdekében, hogy Görögországra tarthatatlan teher nehezedjen, az átadások folytatása nem alkalmazandó visszamenőleges hatállyal, hanem csak azokat a menedékkérőket érinti, aki tekintetében Görögország adott időponttól kezdődően felelős. Ajánljuk ezen időpont 2017. március 15-ében történő meghatározását.

(35)

A fentiek alapján ezen ajánlás meghatározza azon intézkedéseket, amelyeket a görög hatóságoknak meg kell hozniuk vagy fenn kell tartaniuk a célból, hogy újrainduljanak a dublini eljárás szerinti átadások azon menedékkérők tekintetében, akik 2017. március 15-étől kezdődően szabálytalanul lépnek be Görögország a külső határokon át, vagy akikért Görögország a 604/2013/EU rendelet III. fejezetének 13. cikkében szereplőktől eltérő kritériumok alapján a fenti időponttól kezdődően felelős. E célkitűzést szem előtt tartva Görögországnak sürgősen végre kell hajtania az ezen ajánlásban szereplő lépéseket. A szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztása elvének megfelelően a többi tagállamnak ugyancsak hozzá kell járulnia e célkitűzése eléréséhez, különösen azáltal, hogy szakértőket mozgósítanak a görög hatóságok támogatására az EASO különféle felhívásainak megválaszolásával, valamint azzal, hogy teljes mértékben eleget tesznek az áthelyezésről szóló határozatokból fakadó áthelyezési kötelezettségeiknek.

(36)

E javaslat az átadások folytatásának részletes szabályait is meghatározza, amelyek között szerepelnie kell a görög hatóságok, valamint az átadó tagállam hatóságai közötti szoros együttműködésnek egyedi átadási esetekben, a tagállamok közötti lojális együttműködés kötelezettsége alapján, többek között annak biztosítása céljából, hogy az adott személyt a 2013/33/EU irányelvben foglalt feltételekkel összhangban, megfelelően helyezik el, és hogy kérelmét a 2013/32/EU irányelvvel összhangban dolgozzák fel. Ez megköveteli, hogy Görögország konkrét biztosítékokat szolgáltasson minden átadandó egyén tekintetében a vele való bánásmódra vonatkozóan. Továbbá, létre kell hozni egy tagállami szakértők alkotta EASO-csoportból álló támogatási és jelentéstételi mechanizmust, amely segíti annak biztosítását, hogy e feltételeket a gyakorlatban is alkalmazzák az átadott személyek tekintetében.

(37)

Ezen ajánlás teljes körű végrehajtásának biztosításához elengedhetetlen, hogy Görögország rendszeresen jelentést tegyem az e fellépések végrehajtása terén elért előrelépésről. Görögországnak ennek megfelelően – az ezen ajánlásban foglaltak szerint – 2017. február 15-ig be kell nyújtania az első jelentést, amelynek tartalmaznia kell különösen annak ismertetését, hogy a görög hatóságok miként vezetnek be eljárást az átadás egyedi eseteiben a vonatkozó uniós jogszabályok tekintetében nyújtandó biztosítékok rendelkezésre bocsátására. Ezt követően Görögországnak kéthavonta kell jelentést tennie ezen ajánlás végrehajtásáról.

(38)

A Bizottság e jelentések, a rendelkezésére álló egyéb releváns információk vagy egyéb fejlemények alapján rendszeresen jelentést tesz az ezen ajánlás végrehajtása terén elért előrelépésről, valamint szükség esetén naprakésszé teszi az abban foglalt ajánlásokat.

(39)

Egyedi esetekben az átadás folytatására vonatkozó döntés kizárólag a tagállami hatóságok hatáskörébe tartozik, bírósági felülvizsgálat mellett, mely utóbbi a Dublini Rendelet értelmezése tekintetében az Európai Bírósághoz történő előzetes döntéshozatalra utalásra is kiterjedhet,

(1)

Görögországnak folytatnia kell arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a területén elegendő befogadó intézmény álljon rendelkezésre a nemzetközi védelmet kérelmező összes személy elhelyezésére, és a befogadási feltételek valamennyi ilyen befogadó létesítményben megfeleljenek az uniós jogszabályokban foglalt előírásoknak. Görögországnak elsődleges fontosságú feladatként:

Ezen túlmenően Görögországnak biztosítania kell, hogy az állandó intézményeken felül megfelelő számú ideiglenes nyílt befogadó intézmény álljon rendelkezésre vagy legyen rövid időn belül kialakítható, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők és hozzátartozóik váratlan tömeges beáramlása esetén biztosítható legyen e személyek megfelelő elhelyezése.

A görög hatóságoknak átfogó igényfelmérést kell végezniük azzal kapcsolatban, hogy összesen mekkora és milyen jellegű fogadási kapacitásra van szükség, és ezt a felmérést az újabb fejleményekre tekintettel folyamatosan naprakészen kell tartaniuk.

(2)

Görögország folytatnia kell erőfeszítéseit annak biztosítására, hogy valamennyi nemzetközi védelmet kérelmező ténylegesen hozzáférjen a menekültügyi eljáráshoz, különösen az alábbiak által:

Az a) pontban említett igényfelmérést folyamatosan frissíteni kell, és annak tartalmaznia kell a felvett alkalmazottak számát;

(3)

Görögországnak folytatnia kell arra irányuló erőfeszítéseit, hogy hatékony jogorvoslat álljon rendelkezésre a nemzetközi védelmet kérelmező valamennyi személy számára, különösen az alábbiak biztosítása által:

A görög hatóságoknak teljes körű és folyamatos igényfelmérés alapján meg kell állapítaniuk, hogy hány fellebbviteli bizottságra lesz szükség az új fellebbviteli hatóság keretében a nemzetközi védelmet kérelmezők összes jogorvoslati kérelmek elbírálásához, illetve, hogy e bizottságok folyamatos, zökkenőmentes működésének milyen humánerőforrás-szükségletei vannak, valamint azonosítaniuk kell minden esetlegesen szükséges további intézkedést, például a munkamódszerek megváltoztatását. Ennek különösen ki kell terjednie annak értékelésére, hogy elegendő-e a 2017. február végéig létrehozandó 20 fellebbviteli bizottság.

(4)

Görögországnak biztosítania kell az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférésről szóló jogi keret tényleges gyakorlati végrehajtását, és azt, hogy valamennyi menedékkérő számára rendelkezésre álljon a szükséges jogi segítségnyújtás a nemzetközi védelem iránti kérelmekre vonatkozó közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatához. Görögországnak különösen:

(5)

Görögországnak gondoskodnia kell a kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők – köztük a kísérő nélküli kiskorúak – azonosítását és kezelését szolgáló megfelelő struktúrák létrehozásáról, és e célból megfelelő intézkedéseket kell hoznia. Görögországnak különösen:

(6)

Görögországnak gondoskodnia kell arról, hogy az Unió által nyújtott jelentős összegű támogatás teljes mértékben felhasználásra kerüljön, különösen az AMIF-hoz és az ISF-hez tartozó nemzeti programjaiban elérhető források haladéktalan mobilizálása és a strukturális alapokból igénybe vehető kiegészítő finanszírozási lehetőségek feltárása révén. Ebben az összefüggésben Görögországnak meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket a nemzeti programok keretében rendelkezésre álló finanszírozás teljes mértékű mozgósításához, különösen a Görögországban tartózkodó migránsok befogadásának és a számukra nyújtott egyéb szolgáltatások területén jelentkező sürgős szükségletek kielégítése céljából, még pedig a releváns érdekelt felek közötti koordináció javításával, az operatív kapacitás megerősítésével, valamint a végrehajtási mechanizmus fejlesztésével.

(7)

A tagállamokat arra kérjük, hogy biztosítsanak további támogatást Görögország számára azáltal, hogy az EASO különféle felhívásaira reagálva szakértőket neveznek ki, gondoskodnak a hosszabb idejű kirendelésekről, valamint több magas rangú és szakosodott profilt azonosítanak.

(8)

Ajánljuk a menedékkérők Görögországnak történő, a 604/2013/EU rendelet szerinti átadásának folytatását a 9. és 10. pontban meghatározott feltételek és részletes szabályok szerint.

(9)

Az átadások folytatását 2017. március 15-étől kezdődően, a görögországi befogadási kapacitásoktól és a kérelmezőkkel való, a 2013/32/EU és 2013/33/EU irányelvnek megfelelő bánásmódtól függően fokozatosan kell alkalmazni azon menedékkérőkre, akik 2017. március 15-től kezdődően lépnek be szabálytalanul Görögországba a külső határokon keresztül, vagy olyan más személyekre, akikért Görögország a 604/2013/EU rendelet III. fejezetének 13. cikkében foglaltaktól eltérő kritériumok alapján felelős. A kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezőket – ideértve a kísérő nélküli kiskorúakat is – egyelőre nem adják át Görögországnak.

(10)

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy mielőtt egy kérelmezőt átadnának Görögországnak,, működjenek együtt szorosan a görög hatóságokkal a 9. pontban említett feltételek teljesülésülésének és különösen annak biztosítása céljából, hogy a kérelmezőt az uniós jogban és különösen a befogadási feltételekről szóló 2013/33/EU irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő befogadó intézményben helyezik el, kérelmét a menekültügyi eljárásokról szóló 2013/32/EU irányelvben meghatározott határidőkön belül megvizsgálják, valamint hogy minden egyéb releváns tekintetben az uniós jognak megfelelően bánnak vele. A görög hatóságokat felkérjük arra, hogy teljes mértékben működjenek együtt a célból, hogy a többi tagállam számára ilyen biztosítékokat nyújtsanak.

(11)

Az EASO-nak tagállami szakértőkből álló csoportot kell létrehoznia, amelyet Görögországban rendelnének ki azzal a feladattal, hogy támogassák a tagállamok közötti együttműködést, valamint jelentést tegyenek arról, hogy a dublini rendelet alapján Görögországba visszaküldött személyekkel a Görögország által a 10. pontban említettek szerint nyújtandó biztosítékoknak megfelelően bánnak-e.

(12)

A Bizottság felkéri Görögországot, hogy 2017. február 15-ig nyújtson be jelentést ezen ajánlás végrehajtása terén elért előrehaladásról. A jelentésnek különösen ismertetnie kell, hogy milyen lépések történtek az ezen ajánlásban azonosított még meglévő hiányosságok orvosolására, ideértve azt is, hogy a görög hatóságok hogyan biztosították vagy tervezik biztosítani az ezen ajánlás 1–5. pontjában bekezdésében szereplő humán- és anyagi erőforrásokat, valamint az ezen ajánlás 1–3. pontjában említett folyamatos igényfelmérések leírását. Részletesen ismertetnie kell továbbá, hogy a görög hatóságok miként kívánják végrehajtani a 10. pontban említett, az egyéni eseteket érintő biztosítékok nyújtására vonatkozó eljárást.

(13)

A jelentésben ki kell térni a következőkre is:

(14)

2017. február 15-e után Görögországnak kéthavonta jelentést kell tennie ezen ajánlás végrehajtásáról.

15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/72