29.11.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 321/3

PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁS

a kapcsolatokról és az együttműködésről egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Új-Zéland között

Az EURÓPAI UNIÓ, a továbbiakban: az Unió,

valamint

A BELGA KIRÁLYSÁG,

A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG,

A CSEH KÖZTÁRSASÁG,

A DÁN KIRÁLYSÁG,

A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,

AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,

ÍRORSZÁG,

A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,

A SPANYOL KIRÁLYSÁG,

A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,

A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG,

AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,

A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,

A LETT KÖZTÁRSASÁG,

A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,

A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,

MAGYARORSZÁG,

A MÁLTAI KÖZTÁRSASÁG,

A HOLLAND KIRÁLYSÁG,

AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,

A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG,

A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,

ROMÁNIA,

A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,

A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,

A FINN KÖZTÁRSASÁG,

A SVÉD KIRÁLYSÁG,

NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA,

az Európai Unió tagállamai, a továbbiakban: a tagállamok,

egyrészről, valamint

ÚJ-ZÉLAND

másrészről,

a továbbiakban: a Felek,

FIGYELEMBE VÉVE közös értékeiket és szoros történelmi, politikai, gazdasági és kulturális kötelékeiket;

ÜDVÖZÖLVE a kölcsönösen előnyös kapcsolatuk fejlesztése terén az Új-Zéland és az EU közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló, 2007. szeptember 21-i közös nyilatkozat elfogadása óta elért eredményeket,

ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket az Egyesült Nemzetek Alapokmányának (a továbbiakban: az ENSZ Alapokmánya) céljai és elvei, valamint az Egyesült Nemzetek (a továbbiakban: ENSZ) szerepének megerősítése mellett,

ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és más vonatkozó nemzetközi emberi jogi eszközökben lefektetett demokratikus alapelvek és emberi jogok, valamint a jogállamiság és a jó kormányzás alapelvei mellett,

ELISMERVE Új-Zéland kormányának különös elkötelezettségét a Waitangi Szerződés elvei iránt;

HANGSÚLYOZVA kapcsolatuk átfogó jellegét és az ezen kapcsolatuk fejlesztését előmozdító következetes keret meghatározásának jelentőségét,

KIFEJEZVE közös akaratukat, hogy kapcsolataikat a megerősített partnerség szintjére emeljék,

MEGERŐSÍTVE a politikai párbeszédük intenzívebbé tételére és fejlesztésére irányuló szándékukat,

AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken megszilárdítsák, elmélyítsék és diverzifikálják kapcsolataikat kétoldalú, regionális és globális szinten, a kölcsönös előnyök biztosítása céljából,

ELISMERVE, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területein folytatandó megerősített együttműködés szükségességét;

ELISMERVE a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziójának előmozdítására irányuló szándékukat;

ELISMERVE TOVÁBBÁ, hogy közös érdekük a kölcsönös megértés és az emberek közötti szoros kapcsolatok előmozdítása, többek között a turizmus, a fiatalok számára más országok meglátogatását és az ottani munkavállalást és tanulást lehetővé tevő kölcsönös megállapodások, valamint más rövid időtartamú látogatások által,

ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE határozott elkötelezettségüket a gazdasági növekedés, a globális gazdasági kormányzás, a pénzügyi stabilitás és a hatékony multilateralizmus előmozdítása mellett,

ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket a nemzetközi béke és biztonság előmozdításában való együttműködés mellett,

ALAPOZVA az Unió és Új-Zéland között létrejött megállapodásokra, különösen a válságkezeléssel, a tudománnyal és technológiával, a légi szolgáltatásokkal, a megfelelőség-értékelési eljárásokkal és a közegészségügyi intézkedésekkel kapcsolatban,

MEGÁLLAPÍTVA, hogy amennyiben a Felek úgy döntenének, hogy e megállapodás keretében a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozóan olyan konkrét megállapodásokat kötnek, amelyeket az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének megfelelően kell megkötnie az Uniónak, e jövőbeli megállapodások rendelkezései az Egyesült Királyságra és/vagy Írországra nézve nem lesznek kötelezőek, kivéve, ha az Európai Unió és az Egyesült Királyság és/vagy Írország – korábbi kétoldalú kapcsolataik tekintetében – értesíti Új-Zélandot, hogy ezek a megállapodások az Egyesült Királyságot és Írországot, az Unió részeként Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnaka szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennáló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyvnek megfelelően kötelezik. A fentihez hasonlóan, az e megállapodás végrehajtása céljából, a fent említetti V. cím alapján elfogadandó bármilyen későbbi belső uniós intézkedés nem kötelező az Egyesült Királyságra és/vagy Írországra nézve, kivéve, ha a 21. jegyzőkönyvvel összhangban bejelentették, hogy részt kívánnak venni ilyen intézkedések elfogadásában és alkalmazásában. Megjegyezve továbbá, hogy az ilyen jövőbeni megállapodások vagy az ilyen későbbi uniós belső intézkedések az említett szerződésekhez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv hatálya alá esnek,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

A megállapodás célja

A megállapodás célja, hogy megerősített partnerséget hozzon létre a Felek között, valamint elmélyítse és fokozza az együttműködést a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekben, a közös értékeknek és elveknek megfelelően, többek közt a magas szintű párbeszéd intenzívebbé tétele útján.

2. cikk

Az együttműködés alapja

1. A Felek újból megerősítik a demokratikus alapelvek, az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság és jó kormányzás iránti elkötelezettségüket.

A Felek bel- és külpolitikájának alapja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és más vonatkozó nemzetközi emberi jogi eszközökben lefektetett demokratikus alapelvek, emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság tiszteletben tartása, amely e megállapodás alapvető elemét képezi.

2. A Felek újból megerősítik az Egyesült Nemzetek Alapokmánya az abban kifejezett közös értékek iránti elkötelezettségüket.

3. A Felek újólag megerősítik elkötelezettségüket a fenntartható fejlődés és növekedés valamennyi dimenziójának előmozdítása, a nemzetközileg elfogadott fejlesztési célok megvalósításához való hozzájárulás, valamint a globális környezeti kihívások – többek között az éghajlatváltozás – kezelését célzó együttműködés iránt.

4. A Felek hangsúlyozzák közös elkötelezettségüket kétoldalú kapcsolatuk átfogó jellege, valamint e kapcsolat – többek között egyedi megállapodások vagy megegyezések megkötésével megvalósuló – szélesítése és elmélyítése mellett.

5. E megállapodás végrehajtása a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet, az egyenlő partnerség, a konszenzus, valamint a nemzetközi jog tiszteletben tartásának elvén alapul.

3. cikk

Párbeszéd

1. A Felek megállapodnak abban, hogy a megállapodás céljának megvalósítása érdekében a megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi területen továbbfejlesztik rendszeres párbeszédüket.

2. A Felek közötti párbeszédre bármilyen szinten megvalósuló kapcsolattartás, eszmecserék és konzultációk révén kerül sor, különösen a következő formákban:

(a)	vezetői szintű találkozók, amelyeket rendszeresen, a Felek által szükségesnek tartott gyakorisággal kell tartani;

(b)	miniszteri szintű konzultációk és látogatások, amelyeket a Felek által meghatározott időben és helyszínen kell tartani;

(c)	külügyminiszteri szintű rendszeres konzultációk, amelyeket rendszeresen, de a lehetőség szerint évente kell tartani;

(d)	vezető tisztviselői szintű találkozók a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, illetve tájékoztatás és együttműködés a nagyobb horderejű belföldi és nemzetközi fejleményekkel kapcsolatban;

(e)	ágazati párbeszédek a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről; és

(f)	delegációcserék az Európai Parlament és Új-Zéland parlamentje között.

4. cikk

Együttműködés a regionális és nemzetközi szervezetekben

A Felek vállalják, hogy a kölcsönös érdeklődésre számot tartó szakpolitikai területekről folytatott eszmecserével és adott esetben a nemzetközi és regionális szervezetekben és fórumokon képviselt álláspontjaik megosztásával együttműködnek egymással.

II. CÍM

POLITIKAI PÁRBESZÉD ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS KÜLPOLITIKAI ÉS BIZTONSÁGI KÉRDÉSEKBEN

5. cikk

Politikai párbeszéd

A Felek megállapodnak abban, hogy minden szinten fejlesztik rendszeres politikai párbeszédüket, különösen annak érdekében, hogy az e cím hatálya alá tartozó közös érdekű ügyeket megtárgyalják és megerősítsék a nemzetközi kérdésekre vonatkozó közös megközelítésüket. A Felek megállapodnak abban, hogy e cím alkalmazásában a „politikai párbeszéd” fogalma a kormányzat bármely szintjén megvalósuló, formális és informális kapcsolattartást és konzultációkat fedi.

6. cikk

A demokratikus elvek, az emberi jogok és a jogállamiság iránti elkötelezettség

A Felek demokratikus elvek, emberi jogok és jogállamiság melletti elkötelezettségének előmozdítása érdekében a Felek megállapodnak a következőkben:

(a)	előmozdítják a demokratikus értékekre, az emberi jogokra és a jogállamiságra vonatkozó alapvető elveket, többek között a multilaterális fórumokon; és

(b)	adott esetben együttműködés és egyeztetés a demokratikus elvek, az emberi jogok és a jogállamiság gyakorlati előmozdítása terén, harmadik országokban is.

7. cikk

Válságkezelés

A Felek újból megerősítik elkötelezettségüket a nemzetközi béke és biztonság előmozdítása mellett, többek között az Új-Zéland és az Európai Unió közötti, Új-Zélandnak az Európai Unió válságkezelési műveleteiben való részvétele kereteinek meghatározásáról szóló, 2012. április 18-án Brüsszelben aláírt megállapodás révén.

8. cikk

A tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem

1. A Felek úgy vélik, hogy a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető tényezők közül a tömegpusztító fegyverek (WMD) és hordozóeszközeik állami és nem állami szereplők körében való elterjedése jelenti az egyik legsúlyosabb fenyegetést. A Felek újból megerősítik elkötelezettségüket a leszerelésről és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló nemzetközi szerződések és megállapodások alapján fennálló kötelezettségeik, valamint egyéb vonatkozó nemzetközi kötelezettségeik teljesítése és teljes körű nemzeti végrehajtása mellett. A Felek megállapodnak abban, hogy együttműködnek és hozzájárulnak a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemhez. A Felek megállapodnak abban, hogy e rendelkezés e megállapodás alapvető elemét képezi.

2. A Felek továbbá megállapodnak abban, hogy együttműködnek és hozzájárulnak a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedésének megakadályozásához azáltal, hogy:

(a)	lépéseket tesznek minden egyéb vonatkozó nemzetközi eszköz aláírására, megerősítésére vagy az ahhoz történő csatlakozásra, valamint ezek teljes körű végrehajtására, az adott esetben;

(b)

hatékony nemzeti exportellenőrzési rendszert tartanak fenn, ellenőrzik a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos áruk exportját és tranzitját, beleértve a kettős felhasználású technológiák esetében a tömegpusztító fegyverként való végfelhasználás ellenőrzését, valamint hatékony szankciókat helyeznek kilátásba az exportellenőrzés megsértése esetére.

3. A Felek megállapodnak abban, hogy rendszeres politikai párbeszédet alakítanak ki e kérdésekről.

9. cikk

Kézifegyverek és könnyűfegyverek

1. A Felek elismerik, hogy a kézifegyverek és könnyűfegyverek – valamint a szükséges lőszerek – tiltott gyártása, szállítása és forgalmazása, valamint túlzott felhalmozásuk, helytelen kezelésük, nem megfelelően védett készleteik és ellenőrizetlen elterjedésük továbbra is komoly fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra.

2. A Felek újból megerősítik elkötelezettségüket amellett, hogy betartják és teljes mértékben végrehajtják a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott kereskedelmének kezelésével kapcsolatos, a meglévő nemzetközi megállapodások és az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) határozatai alapján rájuk háruló kötelezettségeket, valamint az e területen alkalmazandó más nemzetközi eszközök – köztük a kézi- és könnyűfegyverek tiltott kereskedelme minden formájának megelőzéséről, leküzdéséről és megszüntetéséről szóló ENSZ cselekvési program – keretében vállalt kötelezettségeiket.

3. A Felek vállalják, hogy globális, regionális, szubregionális és nemzeti szinten együttműködneka kézifegyverek és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott kereskedelme elleni küzdelemben, és biztosítják az e téren tett erőfeszítéseik összehangoltságát és egymást kiegészítő jellegét, továbbá megállapodnak abban, hogy rendszeres politikai párbeszédet alakítanak ki e kérdésekről.

10. cikk

Nemzetközi Büntetőbíróság

1. A Felek megerősítik, hogy az egész nemzetközi közösséget érintő legsúlyosabb bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenül, a vádemelést nemzeti és nemzetközi szinten hozott intézkedésekkel kell biztosítani, adott esetben a Nemzetközi Büntetőbíróságon keresztül is.

2. A béke és a nemzetközi igazságügy megerősítésének előmozdítása kapcsán a Felek újólag megerősítik az alábbiakra vonatkozó elhatározásukat:

(a)	lépéseket tesznek a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának (a továbbiakban: a Római Statútum), valamint adott esetben a kapcsolódó eszközök végrehajtása érdekében;

(b)	megosztják tapasztalataikat a regionális partnerekkel a Római Statútum ratifikálásához és végrehajtásához szükséges jogi módosítások elfogadását illetően; és

(c)	együttműködést folytatnak a Római Statútum egyetemessége és integritása céljának előmozdítása érdekében.

11. cikk

Együttműködés a terrorizmus elleni küzdelemben

1. A Felek újólag megerősítik a terrorizmus elleni küzdelem jelentőségét a jogállamiság, a nemzetközi jog, különösen az ENSZ alapokmánya és a vonatkozó ENSZ BT-határozatok, valamint az emberi jogi, menekültjogi és a nemzetközi humanitárius jogi eszközök teljes körű tiszteletben tartásával.

2. A Felek megállapodnak abban, hogy – e kereten belül és figyelembe véve az ENSZ Közgyűlés 2006. szeptember 8-i 60/288. sz. határozatában foglalt, terrorizmus elleni globális stratégiát – együttműködnek a terrorizmus megelőzése és visszaszorítása terén, különösen az alábbi módon:

(a)	az 1267 (1999), az 1373 (2001) és az 1540 (2004) sz. ENSZ BT-határozatok és más alkalmazandó ENSZ-határozatok, nemzetközi eszközök teljes körű alkalmazásának keretében;

(b)	a terrorista csoportokra és azok támogató hálózataira vonatkozó információk cseréje útján, az alkalmazandó nemzetközi és nemzeti joggal összhangban;

(c)

az alábbiakról folytatott véleménycsere útján:

(i)	a terrorizmus elleni küzdelemben alkalmazott eszközök és módszerek, a technikai területeken és a képzés tekintetében is;

(ii)	a terrorizmus megelőzése; és

(iii)

bevált módszerek a terrorizmus elleni küzdelem terén az emberi jogok védelme tekintetében;

(d)

a terrorizmus elleni küzdelemről szóló nemzetközi egyetértés és az erre vonatkozó normatív keretek elmélyítése érdekében folytatott együttműködés által, valamint az ENSZ terrorizmus elleni hatályos eszközeinek kiegészítése érdekében a nemzetközi terrorizmus elleni átfogó egyezménnyel kapcsolatos megállapodás mielőbbi kidolgozásával; és

(e)	az ENSZ terrorizmus elleni globális stratégiájának hatékony végrehajtása érdekében az ENSZ-tagállamok közötti együttműködés valamennyi megfelelő eszközzel történő ösztönzése által.

3. A Felek megerősítik elkötelezettségüket a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által lefektetett nemzetközi normák mellett a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében.

4. A Felek újólag megerősítik elkötelezettségüket arra vonatkozóan, hogy együttműködnek olyan harmadik országoknak nyújtandó terrorellenes kapacitásépítési támogatás biztosítása érdekében, amelyeknek forrásokra és szakértelemre van szükségük a terrorista tevékenységek megelőzése és az arra adott válaszok tekintetében, többek között a terrorizmus elleni küzdelem világfóruma keretében.

III. CÍM

EGYÜTTMŰKÖDÉS A GLOBÁLIS FEJLESZTÉS ÉS A HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS TEKINTETÉBEN

12. cikk

Fejlesztés

1. A Felek újból megerősítik elkötelezettségüket a fejlődő országokban megvalósítandó fenntartható fejlődés támogatása mellett, a szegénység csökkentése és egy biztonságosabb, egyenlőbb és prosperálóbb világ megteremtéséhez való hozzájárulás érdekében.

2. A Felek elismerik az együttes munka értékét, amely biztosítja fejlesztési tevékenységek nagyobb hatását, hatósugarát és befolyását, beleértve a csendes-óceáni térséget is.

3. Ennek érdekében a Felek megállapodnak, hogy:

(a)	eszmecserét folytatnak és adott esetben álláspontjaikat egyeztetik a fejlesztési kérdésekről a regionális és nemzetközi fórumokon a humán fejlődést szolgáló inkluzív és fenntartható növekedés előmozdítása érdekében; és

(b)	információcserét folytatnak fejlesztési programjaikról és adott esetben összehangolják helyszíni szerepvállalásaikat, hogy azok jelentősebb hatást gyakoroljanak a fenntartható fejlődésre és a szegénység csökkentésére.

13. cikk

Humanitárius segélynyújtás

A Felek újból megerősítik közös elkötelezettségüket a humanitárius segélynyújtás mellett, és szükség szerint összehangolt válaszlépésekre törekednek.

IV. CÍM

EGYÜTTMŰKÖDÉS GAZDASÁGI ÉS KERESKEDELMI KÉRDÉSEKBEN

14. cikk

Párbeszéd gazdasági, kereskedelmi és beruházási kérdésekről

1. A Felek elkötelezik magukat a párbeszéd és együttműködés mellett a gazdasággal, kereskedelemmel és beruházásokkal kapcsolatos területeken, annak érdekében, hogy megkönnyítsék a kétoldalú kereskedelmi és beruházási folyamatokat. Felismerve ugyanakkor annak jelentőségét, hogy erre egy szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer keretében törekedjenek, a Felek megerősítik elkötelezettségüket a Kereskedelmi Világszervezeten (a továbbiakban: WTO) belül a további kereskedelmi liberalizáció megvalósítása érdekében folytatott együttműködésük mellett.

2. A Felek megállapodnak, hogy ösztönzik a makrogazdasági szakpolitikáikkal és trendekkel kapcsolatos információcserét és a tapasztalatok megosztását, ideértve a gazdasági szakpolitikáknak a regionális gazdasági együttműködés és integráció kontextusában történő koordinálására vonatkozó információcserét is.

3. A Felek érdemi párbeszédre törekednek az áruk – ezen belül a mezőgazdasági áruk és más elsődleges alapanyagok, nyersanyagok, feldolgozóipari termékek és a magas hozzáadott értékkel bíró termékek – kereskedelmének ösztönzése érdekében. A Felek elismerik, hogy átlátható, piaci alapú megközelítéssel lehet a legmegfelelőbb módon kedvező környezetet teremteni az ilyen termékek előállítására és kereskedelmére irányuló beruházások számára, és ösztönözni azok hatékony elosztását és felhasználását.

4. A Felek érdemi párbeszédre törekednek a szolgáltatások kétoldalú kereskedelmének ösztönzése, valamint a saját felügyeleti környezetüket érintő információk és tapasztalatok megosztása céljából. A Felek megállapodnak abban is, hogy a pénzügyi ágazat banki, biztosítási és egyéb részeiben a számviteli, ellenőrzési, felügyeleti és szabályozási rendszerek fejlesztése céljából erősítik az együttműködést.

5. A Felek a beruházásokkal kapcsolatos kölcsönös egyetértés és együttműködés fokozására, a beruházásokat megkönnyítő mechanizmusok feltárására, valamint a befektetők számára stabil, átlátható és nyitott szabályok kialakítására irányuló párbeszéd révén ösztönzik a kétirányú beruházásokhoz szükséges vonzó és stabil környezet létrehozását.

6. A Felek tájékoztatják egymást a kétoldalú és a nemzetközi kereskedelem, a beruházások, valamint az egyéb szakpolitikák kereskedelemmel és beruházásokkal kapcsolatos vonatkozásainak alakulásáról, a szabadkereskedelmi megállapodásokra és az ezekkel kapcsolatos menetrendekre vonatkozó szakpolitikai megközelítéseikre, valamint a kétoldalú kereskedelemre és beruházásokra esetlegesen hatást gyakorló szabályozási kérdésekre is kiterjedően.

7. Az ilyen párbeszéd és kereskedelemi és beruházási együttműködés többek között az alábbiak révén valósul meg:

(a)	éves kereskedelmi szakpolitikai párbeszéd vezető tisztviselői szinten, melyet kereskedelmi témájú miniszteri találkozók egészítenek ki, amennyiben a Felek így határozzák meg;

(b)	éves párbeszéd a mezőgazdasági áruk kereskedelméről, valamint

(c)	egyéb ágazati eszmecserék, amennyiben a Felek így határozzák meg.

8. A Felek vállalják, hogy biztosítják a közöttük fennálló fokozott kereskedelem és beruházások feltételeit, valamint ösztönzik ezek növekedését, többek között adott esetben új megállapodások tárgyalása révén.

15. cikk

Egészségügyi és növény-egészségügyi kérdések

1. A Felek megállapodnak abban, hogy megerősítik az egészségügyi és növény-egészségügyi (SPS) kérdésekben való együttműködést az állat- és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló WTO-megállapodás, a CODEX Alimentarius Bizottság és az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) keretében, valamint a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (IPPC) keretében működő érintett nemzetközi és regionális szervezetek keretében. Ez az együttműködés egymás növény-egészségügyi intézkedései kölcsönös megértésének elősegítését és a Felek közti kereskedelem megkönnyítését célozza, és az alábbiakra terjedhet ki:

(a)	információcsere;

(b)	a behozatali előírások alkalmazása a másik Fél egész területére;

(c)	a másik Fél hatóságai ellenőrzési és tanúsítási rendszereinek egészére vagy egy részére kiterjedő vizsgálat elvégzése a CODEX Alimentarius, az OIE és az IPPC ilyen rendszerek értékelésére vonatkozó nemzetközi normái alapján; és

(d)	a kártevőmentes és betegségtől mentes területek, valamint a kártevők vagy betegségek elterjedtségének alacsony szintjét felmutató területek elismerése.

2. E célból a Felek elkötelezik magukat olyan hatályos eszközök teljes körű alkalmazása mellett, mint amilyen az Európai Közösség és Új-Zéland közötti, az élő állatok és az állati termékek kereskedelme esetében alkalmazandó állat-egészségügyi intézkedésekről szóló, 1996 december 17-én Brüsszelben aláírt megállapodás, valamint az említett megállapodás hatályán kívül eső SPS-kérdések tekintetében a megfelelő kétoldalú fórumon való együttműködés mellett.

16. cikk

Állatjólét

A Felek újból megerősítik annak jelentőségét is, hogy fenntartsák az állatjóléti kérdésekre irányuló kölcsönös megértést és együttműködést, és a továbbiakban is folytatják az információmegosztást és az együttműködést az Európai Bizottság állatjóléti együttműködési fóruma, valamint Új-Zéland illetékes hatóságai keretében, és szorosan együttműködnek e kérdésekben az OIE-ben.

17. cikk

A kereskedelem technikai akadályai

1. A Felek egyetértenek abban, hogy a szabványok, a műszaki előírások és a megfelelőség-értékelési eljárások jobb összeegyeztethetősége kulcsfontosságú az árukereskedelem megkönnyítéséhez.

2. A Felek felismerik, hogy közös érdekük a kereskedelem technikai akadályainak csökkentése, és ennek érdekében megállapodnak, hogy együttműködnek a kereskedelem technikai akadályairól szóló WTO-megállapodás keretében, valamint az Európai Közösség és Új-Zéland között a megfelelőségértékeléssel kapcsolatos kölcsönös elismerésről szóló, 1998. június 25-i megállapodás révén.

18. cikk

Versenypolitika

A Felek újólag megerősítik elkötelezettségüket amellett, hogy versenyjoguk és versenyszabályaik teljes körű érvényesítése révén a gazdasági tevékenységek során előmozdítják a versenyt. A Felek megállapodnak abban, hogy információt cserélnek a versenypolitikáról és az ahhoz kapcsolódó kérdésekről, valamint erősítik a versenyhatóságaik közötti együttműködést.

19. cikk

Kormányzati közbeszerzés

1. A Felek újólag megerősítik elkötelezettségüket a nyílt és átlátható kormányzati közbeszerzési keretek mellett, melyek összhangban állnak nemzetközi kötelezettségeikkel, előmozdítják a jó ár-érték arányt, a versengő piacokat és a megkülönböztetésmentes beszerzési gyakorlatokat, erősítve ezáltal a Felek közötti kereskedelmet.

2. A Felek megállapodnak, hogy tovább erősítik a közöttük folyó konzultációt, együttműködést, valamint a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok megosztását a kormányzati közbeszerzés terén a kölcsönös érdeklődésre számot adó kérdésekben, saját szabályozási keretüket is ideértve.

3. A Felek megállapodnak, hogy feltárják annak lehetőségeit, hogy tovább ösztönözzék az egymás közbeszerzési piacaihoz való hozzáférést, és egyeztetnek azokról az intézkedésekről és gyakorlatokról, amelyek a köztük folyó közbeszerzési kereskedelmet hátrányosan érinthetik.

20. cikk

Nyersanyagok

1. A Felek kétoldalú párbeszéd révén, vagy a vonatkozó plurilaterális kereteken vagy nemzetközi intézményeken belül fokozzák az együttműködést a nyersanyagokkal kapcsolatos kérdésekben, bármely Fél kérésére. Ez az együttműködés különösen a nyersanyagok kereskedelmének útjában álló akadályok felszámolására, a nyersanyagok kereskedelmének szabályokon alapuló globális keretének megerősítésére, valamint a nyersanyagok globális piacára vonatkozó átláthatóság előmozdítására irányul.

2. Az együttműködés többek között a következő témákra terjedhet ki:

(a)	a kereslettel és kínálattal kapcsolatos kérdések, kétoldalú kereskedelmi és beruházási kérdések, valamint a nemzetközi kereskedelemből eredő közös érdekű kérdések;

(b)	a nyersanyagokra, a kapcsolódó szolgáltatásokra és beruházásokra vonatkozó vámjellegű és nem vámjellegű akadályok;

(c)	a Felek szabályozási keretei; és

(d)	bevált módszerek a bányászati ágazat fenntartható fejlődésével kapcsolatban, ideértve az ásványianyag-politikát, a földhasználat tervezését és az engedélyezési eljárásokat.

21. cikk

Szellemi tulajdon

1. A Felek újból megerősítik a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos jogaik és kötelezettségeik jelentőségét, ideértve a szerzői jogot és egyes szomszédos jogokat, védjegyeket, földrajzi jelzéseket, formatervezési mintákat és szabadalmakat, valamint ezek érvényesítését is, a Felek által elfogadott, legmagasabb szintű nemzetközi normákkal összhangban.

2. A Felek megállapodnak abban, hogy információkat cserélnek és tapasztalatokat osztanak meg a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kérdésekről, többek között az alábbiakról:

(a)	a szellemitulajdon-jogok gyakorlata, előmozdítása, terjesztése, észszerűsítése, kezelése, harmonizációja, védelme és hatékony végrehajtása;

(b)	a szellemi tulajdont érintő jogsértések megakadályozása;

(c)	a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelem, megfelelő együttműködés formák révén; és

(d)	a szellemitulajdon-jogok védelméért és érvényesítéséért felelős szervek működése.

3. A Felek megállapodnak abban, hogy információkat cserélnek és ösztönzik a párbeszédet a genetikai erőforrások, a hagyományos tudás és a folklór védelme tekintetében.

22. cikk

Vámügy

1. A Felek fokozzák az együttműködést a vámügyekben, ideértve a kereskedelmi eljárások egyszerűsítését is, a vámügyi eljárások további egyszerűsítése és harmonizációja, valamint a vonatkozó nemzetközi kezdeményezések tekintetében való közös fellépés előmozdítása érdekében.

2. A Felek – az e megállapodásban előirányzott egyéb együttműködési formák sérelme nélkül – mérlegelik annak lehetőségét, hogy vámügyi együttműködésről és a vámügyekben történő kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló eszközöket fogadnak el.

23. cikk

Adóügyi együttműködés

1. A gazdasági tevékenységek megerősítésének és fejlesztésének céljából, valamint figyelembe véve egy megfelelő szabályozási keret kialakításának szükségességét, a Felek elismerik a jó adóügyi kormányzás elveit – ideértve az átláthatóságot, az információcserét, valamint a tisztességes adóversenyt – és elkötelezik magukat ezek megvalósítása mellett.

2. Ennek érdekében a Felek saját hatáskörükben törekednek az adóügy terén folytatott nemzetközi együttműködés javítására, a törvényes adóbevételek beszedésének megkönnyítésére, és intézkedéseket dolgoznak ki a jó kormányzás (1) bekezdésben említett elveinek hatékony alkalmazására.

24. cikk

Átláthatóság

A Felek elismerik az átláthatóság és a tisztességes eljárás fontosságát a kereskedelemmel kapcsolatos jogszabályaik és rendelkezéseik érvényre juttatásában, és ennek érdekében megerősítik a WTO-egyezményekben, többek között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény X. cikkében és a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény III. cikkében foglalt kötelezettségvállalásaikat.

25. cikk

Kereskedelem és fenntartható fejlődés

1. A Felek elismerik a kereskedelmi, környezetvédelmi és munkaügyi politikák egymást kiegészítő jellegének elősegítése révén megvalósítható hozzájárulást a fenntartható fejlődéshez, és újból megerősítik elkötelezettségüket amellett, hogy a globális és a bilaterális kereskedelmet és beruházást olyan módon fejlesztik, hogy az hozzájáruljon e célkitűzéshez.

2. A Felek elismerik az egyes Felek jogát a hazai környezetvédelem és munkavédelem saját szintjeinek meghatározására, valamint a vonatkozó jogszabályok kiigazítására vagy módosítására, a nemzetközileg elismert normák és megállapodások iránti elkötelezettségükkel összhangban.

3. A Felek elismerik, hogy nem helyénvaló a kereskedelemnek vagy a beruházásnak a hazai környezetvédelmi, illetve munkajogi jogszabályok által biztosított védelmi szint csökkentésével vagy az ennek csökkentésére vonatkozó ajánlatokkal való ösztönzése. A Felek elismerik, hogy szintén nem helyénvaló a környezetvédelmi vagy munkaügyi jogszabályokat, politikákat és gyakorlatokat protekcionista kereskedelmi célokból alkalmazni.

4. A Felek információt és tapasztalatot cserélnek a kereskedelmi, szociális és környezetvédelmi célkitűzések közötti koherencia és kölcsönösen egymást támogató jelleg előmozdítása céljából – többek között a vállalati társadalmi felelősségvállalás, a környezetvédelmi termékek és szolgáltatások, éghajlatbarát termékek és technológiák, valamint fenntarthatóságot garantáló rendszerek terén – tett fellépéseikről, beleértve a VIII. címben meghatározott egyéb vonatkozásokat is, valamint megerősítik a kereskedelmi kapcsolataik összefüggésében esetlegesen felmerülő, fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdések terén folytatott együttműködésüket és párbeszédüket.

26. cikk

Párbeszéd a civil társadalommal

A Felek ösztönzik a párbeszédet a kormányzati és nem kormányzati szervezetek – így a szakszervezetek, munkaadók, vállalkozói szövetségek, kereskedelmi és iparkamarák – között, hogy elősegítsék a kereskedelmet és a beruházást a közös érdekű területeken.

27. cikk

Üzleti együttműködés

A Felek a vállalkozások bevonásával, többek között az Ázsia-Európa-csúcstalálkozó (ASEM) kontextusában folytatott tevékenységek révén ösztönzik a vállalkozások közötti kapcsolatokat és erősítik a kormányzat és az üzleti világ közötti kapcsolatokat.

Ez az együttműködés különösen a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását célozza.

28. cikk

Turizmus

Felismerve a turizmus értékét az Unió és Új-Zéland népei közötti kölcsönös megértés és nagyrabecsülés elmélyítésében, valamint a turizmus fokozódásából származó gazdasági előnyöket, a Felek megállapodnak, hogy együttműködnek az Unió és Új-Zéland közötti kétoldalú turizmus erősítése érdekében.

V. CÍM

EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZABADSÁGON, A BIZTONSÁGON ÉS A JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉN ALAPULÓ TÉRSÉG TERÜLETÉN

29. cikk

Jogi együttműködés

1. A Felek megállapodnak abban, hogy fejlesztik együttműködésüket a polgári és kereskedelmi ügyekben, különösen a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos többoldalú egyezmények tárgyalását, megerősítését és végrehajtását illetően, és különösen a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia egyezményeit illetően a nemzetközi jogi együttműködés és jogviták, valamint a gyermekek védelme terén.

2. A Felek a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés tekintetében folytatják a kölcsönös jogsegéllyel kapcsolatos ügyekben való együttműködést a vonatkozó nemzetközi jogi eszközök alapján.

Ez adott esetben magába foglalhatja a vonatkozó ENSZ-eszközökhöz való csatlakozást és azok végrehajtását. Adott esetben szintén magába foglalhatja az Európa Tanács vonatkozó eszközeinek támogatását, valamint az illetékes új-zélandi hatóságok és az Eurojust közötti együttműködést is.

30. cikk

Bűnüldözési együttműködés

A Felek megállapodnak a bűnüldöző hatóságaik, ügynökségeik és szolgálataik közötti együttműködésről, valamint hogy hozzájárulnak a Felekre közösen veszélyt jelentő, határokon átnyúló és terrorista bűncselekmények megzavarásához és felszámolásához. A bűnüldöző hatóságok, ügynökségek és szolgálatok közötti együttműködés a következő formákat öltheti: kölcsönös segítségnyújtás a nyomozások során, nyomozati módszerek megosztása, a bűnüldöző személyzet közös oktatása és képzése, továbbá a Felek által kölcsönös alapon meghatározott bármilyen egyéb típusú közös tevékenység és segítségnyújtás.

31. cikk

A szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem

1. A Felek újból megerősítik elkötelezettségüket aziránt, hogy együttműködést folytatnak a határokon átnyúló szervezett, gazdasági és pénzügyi bűncselekmények, a korrupció, a hamisítás és az illegális pénzügyi műveletek megelőzésében és az ellenük folytatott küzdelem terén azáltal, hogy maradéktalanul betartják az e területen hatályos kölcsönös nemzetközi kötelezettségeiket, többek között a korrupciós cselekményekből származó eszközök vagy pénzeszközök visszaszerzése terén folytatott hatékony együttműködés tekintetében.

2. A Felek előmozdítják a nemzetközi szervezett bűnözés elleni, 2000. november 15-én elfogadott ENSZ-egyezmény végrehajtását.

3. A Felek az ENSZ 2002. október 31-én elfogadott, Korrupció elleni egyezményének végrehajtását is támogatják, az átláthatóság elvének tiszteletben tartása és a civil társadalom részvétele mellett.

32. cikk

Tiltott kábítószerek elleni küzdelem

1. Illetékességük és hatáskörük keretén belül a Felek együttműködnek egy, a kábítószer-kérdésre irányuló kiegyensúlyozott és integrált megközelítés kidolgozásában.

2. A Felek együttműködnek a kábítószer-kereskedelemben részt vevőtransznacionális bűnözői hálózatok felszámolása érdekében, többek között információcserével, képzés révén vagy a bevált módszerek – ezen belül a különleges nyomozási technikák – megosztásával. Különös erőfeszítést tesznek a bűnözők legális gazdaságba való bejutása elleni küzdelem érdekében.

33. cikk

A számítástechnikai bűnözés elleni küzdelem

1. A Felek az információk és gyakorlati tapasztalatok cseréje révén erősítik az együttműködést a csúcstechnológiát alkalmazó bűnözés, számítástechnikai és elektronikus bűncselekményeknek, valamint az illegális tartalmak – ezen belül a terrorizmussal kapcsolatos tartalmak és a gyermekekkel való szexuális visszaéléssel kapcsolatos anyagok – interneten keresztüli terjesztésének megelőzése és az említettek ellen folytatott küzdelem érdekében, nemzeti jogszabályaikkal és a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel összhangban.

2. A Felek információt cserélnek a számítástechnikai bűnözéssel foglalkozó nyomozók oktatása és képzése, a számítógépes bűncselekmények felderítése és a digitális forenzikus tudomány terén.

34. cikk

Küzdelem a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen

1. A Felek újból megerősítik annak szükségességét, hogy fellépjenek és együttműködjenek annak érdekében, hogy ne lehessen pénzügyi rendszereiket bármiféle bűncselekményekből – például a kábítószer-kereskedelemből és a korrupcióból – származó bevételek tisztára mosására felhasználni, valamint hogy küzdjenek a terrorizmus finanszírozása ellen. Ez az együttműködés kiterjed a bűncselekményből származó eszközök vagy pénzeszközök visszaszerzésére.

2. A Felek saját jogszabályaik keretein belül megosztják a vonatkozó információkat, valamint megfelelő intézkedéseket hajtanak végre a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében, az e területen tevékenykedő nemzetközi szervezetek, például a FATF által elfogadott standardokkal összhangban.

35. cikk

Migráció és menekültügy

1. A Felek újból megerősítik elkötelezettségüket amellett, hogy a migráció területén együttműködnek és véleményt cserélnek, beleértve a illegális bevándorlást, az emberkereskedelmet, a menekültügyet, az integrációt, a munkavállalói mobilitást és a fejlesztést, a vízumokat, az okmánybiztonságot, a biometriát és a határigazgatást.

2. A Felek megállapodnak abban, hogy együttműködnek az illegális bevándorlás megelőzése és ellenőrzése érdekében. E célból:

(a)	Új-Zéland visszafogadja a tagállamok valamelyikének területén illegálisan tartózkodó állampolgárait, az érintett tagállam kérésére és szükségtelen formalitások nélkül; és

(b)	mindegyik tagállam visszafogadja az Új-Zéland területén illegálisan tartózkodó állampolgárait, Új-Zéland kérésére és szükségtelen formalitások nélkül.

Többek között a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. december 7-én aláírt egyezmény értelmében fennálló nemzetközi kötelezettségeikkel összhangban a tagállamok és Új-Zéland az ilyen célokra megfelelő személyazonossági okmánnyal látják el állampolgáraikat.

3. A Felek – bármelyik Fél kérésére – feltárják annak lehetőségét, hogy Új-Zéland és az Unió között e megállapodás 52. cikkének (1) bekezdésével összhangban visszafogadási megállapodás megkötésére kerüljön sor. Ez a megállapodás magába foglalja majd a harmadik országbeli állampolgárokra és a hontalanokra vonatkozó megfelelő intézkedések mérlegelését is.

36. cikk

Konzuli védelem

1. Új-Zéland beleegyezik abba, hogy a területén képviselettel rendelkező tagállamok bármelyikének diplomáciai és konzuli hatóságai konzuli védelmet nyújtsanak Új-Zélandon olyan más tagállamok nevében, amelyek nem rendelkeznek elérhető állandó képviselettel Új-Zélandon.

2. Az Unió és a tagállamok beleegyeznek abba, hogy Új-Zéland diplomáciai és konzuli hatóságai konzuli védelmet nyújtsanak olyan harmadik ország nevében, illetve harmadik országok konzuli védelmet nyújtsanak Új-Zéland nevében az Unión belül olyan helyeken, ahol Új-Zéland vagy az érintett harmadik ország nem rendelkezik elérhető állandó képviselettel.

3. Az (1) és (2) bekezdés célja megszüntetni azokat az esetleges értesítési és jóváhagyási kötelezettségeket, amelyek egyébként alkalmazandók lennének.

4. A Felek megállapodnak abban, hogy megkönnyítik illetékes hatóságaik között a konzuli ügyekről folytatott párbeszédet.

37. cikk

A személyes adatok védelme

1. A Felek megállapodnak abban, hogy együttműködnek kapcsolatuk előmozdítása érdekében azt követően, hogy az Európai Bizottság határozatot hozott arról, hogy Új-Zéland biztosítja a személyes adatok megfelelő védelmét, valamint abban, hogy a személyes adatok védelmének magas, a vonatkozó nemzetközi eszközöknek és normáknak, ideértve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) a magánélet védelméről és a személyes adatok határokon átívelő áramlásáról szóló iránymutatásának megfelelő szintjét biztosítják.

2. Ez az együttműködés magában foglalhatja többek között az információ és a szakmai ismeretek cseréjét. Kiterjedhet továbbá az olyan testületekben szerepet vállaló szabályozói partnerek közötti együttműködésre olyan testületekben, mint a biztonságnak és a magánélet védelmének a digitális gazdaságban való érvényesítésével foglalkozó OECD-munkacsoport és a magánélet védelmének erősítésével foglalkozó globális hálózat.

VI. CÍM

EGYÜTTMŰKÖDÉS A KUTATÁS, AZ INNOVÁCIÓ ÉS AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM TERÉN

38. cikk

Kutatás és innováció

1. A Felek megállapodnak abban, hogy megerősítik együttműködésüket a kutatás és az innováció területén.

2. A Felek az Európai Közösség és Új-Zéland kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló, 2008. július 16-án Brüsszelben aláírt megállapodást támogatva vagy azt kiegészítve ösztönzik, fejlesztik és elősegítik a kutatás és innováció terén békés célok érdekében folytatott együttműködési tevékenységeket.

39. cikk

Információs társadalom

1. Elismerve, hogy az információs és kommunikációs technológiák a modern élet kulcsfontosságú elemei, továbbá létfontosságúak a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából, a Felek megállapodnak abban, hogy véleményt cserélnek az e téren folytatott szakpolitikájukról.

2. Az e téren folytatott együttműködés többek között a következőkre összpontosulhat:

(a)

véleménycsere az információs társadalom különböző vonatkozásairól, különösen nagy sebességű széles sávú hálózatok kiépítéséről, az elektronikus hírközlési politikákról és szabályozásról, ezen belül az egyetemes szolgáltatásról, a használati engedélyezésről és az általános engedélyezésről, a magánélet és a személyes adatok védelméről, az e-kormányzatról és a nyílt kormányzatról, az internetbiztonságból, valamint a szabályozó hatóságok függetlenségéről és hatékonyságáról;

(b)	a kutatási hálózatok, a számítástechnikai és tudományos adatinfrastruktúrák és szolgáltatások összekapcsolása és kölcsönös átjárhatósága, regionális szinten is;

(c)	az új információs és kommunikációs technológiák szabványosítása, tanúsítása és terjesztése;

(d)

az információs és kommunikációs technológiák és szolgáltatások biztonságra, bizalomra és a magánélet védelmére vonatkozó aspektusai, ideértve az online biztonság előmozdítását, valamint az információtechnológiával és az elektronikus média, illetve az információmegosztás valamennyi formájával való visszaélés elleni küzdelmet; és

(e)	véleménycsere a nemzetközi barangolási díjak kérdésének kezelésére irányuló intézkedésekről.

VII. CÍM

EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ OKTATÁS, A KULTÚRA ÉS AZ EMBEREK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK TERÉN

40. cikk

Oktatás és képzés

1. A Felek elismerik az oktatás és a képzés kulcsfontosságú hozzájárulását a minőségi munkahelyek létrehozásához és a fenntartható növekedéshez a tudásalapú gazdaságokban, különösen azáltal, hogy a polgárok kibontakozását oly módon segíti, hogy azok ne csupán a demokratikus életben való tájékozott és hatékony részvételre legyenek képesek, hanem arra is, hogy megoldják a felmerülő problémákat és kihasználják a jelentkező lehetőségeket a 21. század globális szinten összekapcsolódó világában. Ebből következően a Felek elismerik, hogy közös érdekük az oktatás és képzés terén folytatott együttműködés.

2. Kölcsönös érdekeikkel és oktatáspolitikai céljaikkal összhangban a Felek vállalják, hogy együttesen támogatják a megfelelő együttműködési tevékenységeket az oktatás és a képzés terén. Ez az együttműködés az oktatás valamennyi ágazatát érinti és magába foglalhatja az alábbiakat:

(a)	együttműködés a személyek tanulási célú mobilitása terén, a diákok, kutatók, egyetemi oktatók és adminisztratív alkalmazottak és a tanárok cseréjének ösztönzésével és megkönnyítésével;

(b)	az Unióban és Új-Zélandon működő oktatási és képzési intézmények közötti közös együttműködési projektek a tantervfejlesztés, a közös tanulmányi programok és képesítések, valamint a dolgozói és hallgatói mobilitás előmozdításának céljával;

(c)	intézményi együttműködés, kapcsolatok és partnerségek a tudásháromszög oktatási elemének megerősítése, valamint a tapasztalat és a know-how cseréjének előmozdítása érdekében; és

(d)

a szakpolitikai reform támogatása tanulmányok, konferenciák, szemináriumok, munkacsoportok, teljesítmény-összehasonlítás, valamint az információk és a bevált gyakorlat megosztása révén, különös tekintettel a bolognai és a koppenhágai folyamatra, valamint az oktatásban az átláthatóságot és az innovációt fokozó meglévő eszközökre és elvekre.

41. cikk

Kulturális, audiovizuális és médiaegyüttműködés

1. A Felek megállapodnak, hogy előmozdítják az együttműködést a kulturális és kreatív ágazatokban, hogy elősegítsék – többek között – kultúráik kölcsönös megértését és megismerését.

2. A Felek törekednek arra, hogy megtegyék a kulturális cserék támogatásához szükséges intézkedéseket, és közös kezdeményezéseket tegyenek a kultúra különféle területein, a meglévő együttműködési eszközök és keretek alkalmazásával.

3. A Felek törekednek a kulturális szakemberek, illetve a műalkotások és egyéb kulturális tárgyak mobilitásának előmozdítására Új-Zéland, valamint az Unió és tagállamai között.

4. A Felek megállapodnak abban, hogy szakpolitikai párbeszéd keretében feltárják, milyen módon tehetők elérhetővé a származási országuktól eltérő helyen tartott kulturális tárgyak a származási helyük szerinti közösségek számára.

5. A Felek ösztönzik országaik között a civil társadalmi szervezetek és az egyének közötti interkulturális párbeszédet.

6. A Felek megállapodnak abban, hogy együttműködnek – különösen szakpolitikai párbeszéd révén – a megfelelő nemzetközi fórumokon, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) keretében, hogy megvalósítsák közös célkitűzéseiket és ösztönözzék a kulturális sokszínűséget, többek között a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény végrehajtásával.

7. A Felek ösztönzik, támogatják és elősegítik az intézményeik és szakembereik közötti cseréket, együttműködést és párbeszédet az audiovizuális ágazat és a média terén.

42. cikk

Az emberek közötti kapcsolatok

Felismerve az emberek közötti kapcsolatok értékét és ezek hozzájárulását az Unió és Új-Zéland közötti megértés javításához, a Felek megállapodnak abban, hogy szükség szerint ösztönzik, fejlesztik és elmélyítik az ilyen kapcsolatokat. E kapcsolatok magukba foglalhatják tisztviselők cseréjét és posztgraduális hallgatók rövid távú szakmai gyakorlatait.

VIII. CÍM

EGYÜTTMŰKÖDÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS, AZ ENERGIAÜGY ÉS A KÖZLEKEDÉS TERÉN

43. cikk

Környezetvédelem és természeti erőforrások

1. A Felek megállapodnak abban, hogy együttműködnek környezetvédelmi kérdésekben, beleértve a természeti erőforrások fenntartható kezelését is. Az együttműködés célja a környezetvédelem előmozdítása, valamint a környezetvédelmi szempontoknak az együttműködés valamennyi ágazatában való érvényesítése, nemzetközi és regionális kontextusban is.

2. A Felek megállapodnak abban, hogy együttműködésre kerülhet sor párbeszéd, műhelytalálkozók, szemináriumok, konferenciák, együttműködési programok és projektek, információk – pl. bevált módszerek – megosztása, valamint szakértők – két- vagy többoldalú szintű – cseréje formájában. Az együttműködés témáit és céljait a Felek bármelyik Fél kérésére együttesen határozzák meg.

44. cikk

Egészségfejlesztés, egészségvédelem és egészségügyi szabályozás

1. A Felek megállapodnak abban, hogy fokozzák az együttműködést az egészségügy terén, a globalizációval és a demográfiai változásokkal összefüggésben is. Erőfeszítéseket tesznek az együttműködés, valamint az információ- és tapasztalatcsere ösztönzésére az alábbiak vonatkozásában:

(a)	egészségvédelem;

(b)

a fertőző betegségek felügyelete (pl. influenza és akut betegségek kitörése) és egyéb tevékenységek a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (2005) hatályán belül, beleértve a határokon átnyúló fenyegetésekkel szembeni készültségi intézkedéseket is, különös tekintettel a készültségtervezésre és a kockázatértékelésre;

(c)	együttműködés a szabványok és a megfelelőségértékelés terén a szabályozás és a termékekkel (ezen belül a gyógyszerekkel és orvostechnikai eszközökkel) kapcsolatos kockázatok kezelése érdekében;

(d)	az Egészségügyi Világszervezet (a továbbiakban: WHO) dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezményének végrehajtásával kapcsolatos kérdések; és

(e)	a WHO egészségügyi dolgozók nemzetközi toborzásáról kiadott világszintű magatartási kódexének végrehajtásával kapcsolatos kérdések.

2. A Felek újból megerősítik elkötelezettségüket – az esettől függően – a nemzetközileg elismert egészségügyi gyakorlatok és normák tiszteletben tartása, előmozdítása és hatékony végrehajtása mellett.

3. Az együttműködés formái magukban foglalhatnak többek között egyedi programokat és projekteket, kölcsönös megállapodás alapján, valamint a közös érdekű témákkal kapcsolatos két- vagy többoldalú párbeszédet, együttműködést és kezdeményezéseket.

45. cikk

Éghajlatváltozás

1. A Felek elismerik, hogy az éghajlatváltozás globális és sürgős probléma, és kollektív cselekvésre van szükség azon átfogó cél megvalósításához, hogy a globális átlagos hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti szintekhez képest legfeljebb 2 oC legyen. A Felek – hatáskörükön belül, valamint az egyéb fórumokon folytatott megbeszélések sérelme nélkül – megállapodnak abban, hogy együttműködnek a közös érdekű területeken, amelyek kiterjednek, ám nem korlátozódnak az alábbiakra:

(a)	az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású gazdaságra való áttérés megfelelő nemzeti mérséklési stratégiák és fellépések, ezen belül zöld növekedési stratégiák révén;

(b)	piaci alapú mechanizmusok, és különösen kibocsátás-kereskedelmi rendszerek kialakítása, végrehajtása és működtetése;

(c)	állami és magánszektorbeli finanszírozási eszközök az éghajlatpolitikai fellépésekhez;

(d)	alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású technológiák kutatása, fejlesztése és alkalmazása; és

(e)	az üvegházhatást okozó gázok nyomon követése és hatásaik elemzése, beleérve adott esetben alkalmazkodási stratégiák kialakítását és végrehajtását is.

2. Mindkét Fél megállapodik abban, hogy a továbbiakban is együttműködik a területet érintő nemzetközi fejlemények tekintetében, különös tekintettel az új, 2020 utáni időszakra vonatkozó nemzetközi egyezménynek az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye értelmében történő elfogadása felé való előrelépések érdekében, valamint a mérséklési törekvések tekintetében fennálló szakadék 2020 előtti megszüntetését célzó kiegészítő együttműködési kezdeményezések vonatkozásában.

46. cikk

Katasztrófakockázat-kezelés és polgári védelem

A Felek elismerik annak szükségét, hogy kezelni kell mind a hazai, mind a globális természeti és ember okozta katasztrófák kockázatait. A Felek a társadalmak és az infrastruktúra ellenálló-képességének növelése érdekében megerősítik közös elkötelezettségüket a megelőzést, enyhítést, a felkészültséget, az elhárítást és a helyreállítást célzó intézkedések javítása mellett, valamint a kétoldalú és multilaterális politikai szinten való megfelelő, a globális katasztrófakockázat-kezelés javítását szolgáló együttműködés mellett.

47. cikk

Energiaügy

A Felek elismerik az energiaágazat jelentőségét és a jól működő energiapiac szerepét. A Felek elismerik az energia jelentőségét a fenntartható fejlődés, a gazdasági növekedés, valamint a nemzetközileg elfogadott fejlesztési célok megvalósításához való hozzájárulás tekintetében, továbbá az együttműködés fontosságát a globális környezeti kihívások, különösen az éghajlatváltozás kihívásának kezelésében. A Felek – hatáskörükön belül – törekednek fokozni az együttműködést e területen az alábbi célok érdekében:

(a)	az energiabiztonságot erősítő szakpolitikák kialakítása;

(b)	a globális energiakereskedelem és az energiaágazatba irányuló beruházások ösztönzése;

(c)	a versenyképesség növelése;

(d)	a globális energiapiacok működésének javítása;

(e)	az információk és szakpolitikai tapasztalatok megosztása a meglévő multilaterális fórumok keretében;

(f)	a megújuló energiaforrások alkalmazásának, valamint a tiszta, sokrétű és fenntartható energiatechnológiák – ezen belül a megújulóenergia-technológiák és az alacsony kibocsátású energiatechnológiák – fejlesztésének és elterjedésének ösztönzése;

(g)	az energiafelhasználás racionalizálása a kínálati és keresleti oldal bevonásával, az energiahatékonyság ösztönzése révén az energiatermelés, -szállítás, -elosztás, valamint -végfelhasználás vonatkozásában;

(h)	a pazarló fogyasztást ösztönző, nem hatékony fosszilistüzelőanyag-felhasználási támogatások racionalizálására és középtávon történő, fokozatos megszüntetésére vonatkozó saját nemzetközi kötelezettségvállalásaik végrehajtása; valamint

(i)	bevált módszerek megosztása az energiafeltárás és -termelés terén.

48. cikk

Közlekedés

1. A Felek a közlekedéspolitika valamennyi fontos területén – így az integrált közlekedéspolitika terén is – együttműködnek egymással annak érdekében, hogy fejlesszék az áruk és a személyek szállítását, erősítsék a tengeri hajózás és légi közlekedés biztonságát és védelmét, a környezet védelmét, továbbá fokozzák közlekedési rendszereik hatékonyságát.

2. E területen a Felek közötti együttműködés célja, hogy támogassák a következőket:

(a)	a saját szakpolitikáikra és gyakorlataikra vonatkozó információk cseréje;

(b)

az Unió és Új-Zéland közötti légi közlekedési kapcsolatok erősítése az alábbiak érdekében:

(i)	a piacra jutás és a beruházási lehetőségek javítása, a légi járatokra vonatkozó egyezmények légitársaságok tulajdonlására és irányítására vonatkozó záradékainak liberalizálása, a belföldi szakpolitikáknak megfelelően;

(ii)	a szabályozói együttműködés szélesítése és elmélyítése a légi közlekedés biztonsága és védelme, valamint a légi közlekedési ágazat gazdasági szabályozása tekintetében; és

(iii)

a szabályozás egységességének és a vállalkozások előtt álló akadályok megszüntetésének támogatása, valamint a légiforgalom-irányítási együttműködés támogatása;

(c)	a nemzetközi tengeri piacokhoz és kereskedelemhez való, a tisztességes versenyen alapuló, kereskedelmi jellegű korlátlan hozzáférés célja; és

(d)	a vezetői engedélyek kölcsönös elismerése a szárazföldi gépjárművek esetében.

49. cikk

Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és erdőgazdálkodás

1. A Felek megállapodnak az együttműködés és a párbeszéd előmozdításáról a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és az erdőgazdálkodás terén.

2. A mérlegelhető együttműködési tevékenységek magukban foglalják a következőket, de nem csak ezekre korlátozódnak: mezőgazdasági politika, vidékfejlesztési politika, a földalapú ágazatok szerkezete és a földrajzi jelzések.

3. A Felek megállapodnak abban, hogy nemzeti és nemzetközi szinten együttműködnek a fenntartható erdőgazdálkodás, valamint a kapcsolódó szakpolitikák és szabályozások tekintetében, beleértve az illegális fakitermelés és -kereskedelem elleni küzdelmet szolgáló intézkedéseket és a megfelelő erdészeti irányítás előmozdítását is.

50. cikk

Tengeri ügyek és halászat

1. A Felek megerősítik a párbeszédet és az együttműködést a közös érdekű kérdések tekintetében a halászat és a tengerügyek terén. A Felek törekednek az élő tengeri erőforrások hosszú távú védelmére és fenntartható kezelésére, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat (IUU halászat) megelőzésére és leküzdésére, valamint az ökoszisztéma-alapú irányítás megvalósítására.

2. A Felek együttműködhetnek és információkat oszthatnak meg az élő tengeri erőforrások védelme tekintetében a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a multilaterális fórumok keretében (ENSZ, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete). A Felek különösen az alábbi célok érdekében működnek együtt:

(a)

a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság hatékony igazgatása révén és az elérhető legjobb tudományos eredmények alapján annak biztosítása, hogy Csendes-óceán nyugati és középső körzetében a hosszú távon vándorló halállományok teljes előfordulási területére vonatkozóan biztosítsák ezek hosszú távú védelmét és fenntartható hasznosítását, többek között a fejlődő kis szigetállamok és területek különleges igényeinek teljes körű elismerése révén a vonatkozó ENSZ-egyezményekkel és egyéb nemzetközi eszközökkel összhangban, valamint az átlátható döntéshozatali eljárás garantálásával;

(b)

az élő tengeri erőforrások védelmének és racionális hasznosításának biztosítása az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság hatáskörén belül, beleértve a IUU halászattal kapcsolatos tevékenységek elleni erőfeszítéseket is az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó területen;

(c)	a Dél-Csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet hatálya alá tartozó állomány védelmére és kezelésére vonatkozó hatékony intézkedések elfogadásának és végrehajtásának biztosítása; és

(d)	a regionális halászati gazdálkodási szervezetekhez való csatlakozás elősegítése azokban az esetekben, amikor az egyik Fél tag, a másik Fél pedig csatlakozó fél.

3. A Felek együttműködnek a tengerügyek integrált megközelítésének nemzetközi szintű előmozdítása érdekében.

4. A Felek rendszeresen, kétévente párbeszédet folytatnak vezető tisztviselői szinten annak érdekében, hogy megerősítsék a halászati politika és a tengerügyek terén a párbeszédet és az együttműködést, valamint az információ- és tapasztalatcserét.

51. cikk

Foglalkoztatási és szociális ügyek

1. A Felek megállapodnak abban, hogy fokozzák az együttműködést a foglalkoztatás és a szociális kérdések terén, a globalizáció szociális dimenziójával és a demográfiai változásokkal összefüggésben is. Erőfeszítéseket tesznek az együttműködés, valamint az információ- és tapasztalatcsere ösztönzésére a foglalkoztatási és munkaügyi kérdések vonatkozásában. Az együttműködés területei közé tartozhatnak a következők: foglalkoztatáspolitika, munkajog, nemi kérdések, megkülönböztetésmentesség a foglalkoztatásban, társadalmi befogadás, társadalombiztosítási és szociális védelmi politikák, munkaügyi kapcsolatok, társadalmi párbeszéd, az egész életen át tartó készségfejlesztés, ifjúsági foglalkoztatás, munkahelyi egészségvédelem és biztonság, vállalati társadalmi felelősségvállalás és tisztességes munka.

2. A Felek megerősítik, hogy olyan globalizációs folyamatot kell támogatni, amely mindenki számára előnyös, valamint elő kell mozdítani a teljes körű és termelékeny foglalkoztatást és a tisztességes munkát, mivel ezeknek fontos szerepe van a fenntartható fejlődésben és a szegénység csökkentésében. Ezzel kapcsolatban a Felek emlékeztetnek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (a továbbiakban: ILO) a tisztességes globalizációhoz szükséges társadalmi igazságosságról szóló nyilatkozatára.

3. A Felek megerősítik a nemzetközi szinten elismert munkaügyi elvek és jogok tiszteletben tartása, előmozdítása és hatékony végrehajtása melletti elkötelezettségüket, amint ezeket az ILO az alapvető munkahelyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozatában meghatározza.

4. Az együttműködés formái magukban foglalhatnak többek között egyedi programokat és projekteket, kölcsönös meghatározás alapján, valamint a közös érdekű témákkal kapcsolatos két- vagy többoldalú párbeszédet, együttműködést és kezdeményezéseket.

IX. CÍM

INTÉZMÉNYI KERET

52. cikk

Egyéb megállapodások vagy megegyezések

1. A Felek kiegészíthetik e megállapodást a hatálya alá tartozó bármely együttműködési területre vonatkozó egyedi megállapodás vagy megegyezés megkötésével. A Felek között e megállapodás aláírása után megkötésre kerülő egyedi megállapodások és megegyezések az e megállapodás által szabályozott átfogó bilaterális kapcsolatok szerves részét és a közös intézményi keret részét képezik. A Felek közötti meglévő megállapodások és megegyezések nem képezik e közös intézményi keret részét.

2. E megállapodás egyik rendelkezése sem érinti vagy nem sérti a Felek közötti egyéb megállapodások értelmezését vagy alkalmazását, ideértve az (1) bekezdésben említettekét sem. E megállapodás rendelkezései nem lépnek a Felek közötti egyéb megállapodások vitarendezésre vagy megszüntetésre vonatkozó rendelkezéseinek helyébe, és semmilyen módon nem befolyásolják azokat.

53. cikk

Vegyes bizottság

1. A Felek létrehozzák a Felek képviselőiből álló vegyes bizottságot.

2. A vegyes bizottságban konzultációkat kell folytatni annak érdekében, hogy elősegítsék e megállapodás végrehajtását és általános céljainak előmozdítását, valamint hogy fenntartsák az Unió és Új-Zéland közötti kapcsolatok átfogó egységességét.

3. A vegyes bizottság feladatai:

(a)	előmozdítja e megállapodás hatékony végrehajtását;

(b)	figyelemmel kíséri a Felek közötti átfogó kétoldalú kapcsolat alakulását;

(c)	adott esetben tájékoztatást kér a Felek közötti, az 52. cikk (1) bekezdése értelmében a közös intézményi keret alá tartozó egyéb megállapodások által létrehozott bizottságoktól és más testületektől, és megfontolja az általuk benyújtott jelentéseket;

(d)	véleményt cserél és javaslatot tesz bármely közös érdekű kérdésben, ideértve a jövőbeli fellépéseket és az ezek végrehajtására rendelkezésre álló erőforrásokat is;

(e)	meghatározza a megállapodás céljával kapcsolatos prioritásokat;

(f)	megfelelő módszereket keres az e megállapodás hatálya alá tartozó területeken esetlegesen felmerülő problémák megelőzésére;

(g)	törekszik rendezni az e megállapodás alkalmazása vagy értelmezése során felmerülő vitákat;

(h)	az 54. cikknek megfelelően megvizsgálja az adott Fél által benyújtott információkat; és

(i)	adott esetben javaslatokat tesz és határozatokat fogad el a megállapodás egyes vonatkozásainak érvényesítése érdekében.

4. A vegyes bizottság konszenzus alapján működik. Elfogadja az eljárási szabályzatát. Konkrét kérdések kezelése érdekében albizottságokat és munkacsoportokat hozhat létre.

5. A vegyes bizottság általában évente egy alkalommal ülésezik, amennyiben a Felek másként nem határoznak, felváltva az Unióban és Új-Zélandon. A vegyes bizottság bármelyik Fél kérésére külön ülést tart. A vegyes bizottság elnöki feladatait a két Fél közösen látja el. A vegyes bizottság általában vezető tisztviselői szinten ülésezik.

54. cikk

A végrehajtás módjai és a vitarendezés

1. A Felek minden általános vagy különös intézkedést meghoznak, amelyek a megállapodás szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez szükségesek.

2. Az e cikk (3)–(8) bekezdésében leírt eljárás sérelme nélkül, az ezen megállapodás értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos minden esetleges vitát kizárólag a Felek által a vegyes bizottságon belül folytatott konzultációk útján rendeznek. A vitarendezés érdekében a Felek a kérdés alapos megvizsgálásához szükséges valamennyi információt benyújtják a vegyes bizottságnak.

3. Újból megerősítve az emberi jogok és a nonproliferáció iránti erőteljes közös elkötelezettségüket, a Felek megállapodnak abban, hogy amennyiben bármelyik Fél úgy ítéli meg, hogy a másik Fél a 2. cikk (1) bekezdésében és a 8. cikk (1) bekezdésében leírt, alapvető elemnek számító kötelezettségek olyan különösen súlyos és lényegi megsértését követte el, amely olyannyira veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, hogy azonnali reagálást igényel, azonnal értesíti a másik Felet e tényről és az e megállapodás alapján általa tervezett megfelelő intézkedésekről. Az értesítést adó Fél tanácsolja a vegyes bizottságnak, hogy tartsanak a kérdésről sürgős konzultációkat.

4. Emellett az alapvető elemek különösen súlyos és lényegi megsértése az 52. cikk (1) bekezdésében említett, a közös intézményi keret alapján tett megfelelő intézkedésekre is alapot adhatnak.

5. A vegyes bizottság a párbeszéd fórumaként működik, és a Felek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy baráti megoldást találjanak, ha esetleg a (3) bekezdésben leírt valószínűtlen eset állna elő. Amennyiben a vegyes bizottság nem tud kölcsönösen elfogadható megoldás találni a konzultációk megkezdésétől számított 15 napon belül és a (3) bekezdésben leírt értesítés időpontjától számított legfeljebb 30 napon belül, az ügyet miniszteri szintű konzultáció elé kell utalni, amelyet további, legfeljebb 15 napos időszakon belül kell lefolytatni.

6. Amennyiben nem találnak a miniszteri szintű konzultációk megkezdésétől számított 15 napon belül, és az értesítés időpontjától számított legfeljebb 45 napon belül kölcsönösen elfogadható megoldást, az értesítést adó Fél a (3) bekezdés alapján bejelentett megfelelő intézkedések megtétele mellett dönthet. Az Unióban a rendelkezések alkalmazásának felfüggesztéséhez egyhangú döntésre van szükség. Új-Zélandon a rendelkezések alkalmazásának felfüggesztésére vonatkozó határozatot Új-Zéland kormánya hozza saját jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően.

7. E cikk alkalmazásában a „megfelelő intézkedések” kifejezés e megállapodás, illetve adott esetben egy másik, a közös intézményi keret részét képező, az 52. cikk (1) bekezdésében említett egyedi megállapodás részleges felfüggesztését, teljes felfüggesztését vagy megszüntetését jelenti, az érintett megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően. A valamelyik Fél által e megállapodás részleges felfüggesztése érdekében tett megfelelő intézkedések csak az I–VIII. cím alá tartozó rendelkezésekre vonatkoznak. A megfelelő intézkedések kiválasztásakor elsőbbségben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a Felek közti kapcsolatokat a lehető legkisebb mértékben zavarják. Az 52. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó ilyen intézkedéseknek a megállapodás szerinti kötelezettségek megsértésével arányosaknak kell lenniük, és összhangban kell lenniük a nemzetközi joggal.

8. A Felek folyamatosan nyomon követik az e cikk értelmében tett intézkedésekhez vezető helyzet alakulását. A megfelelő intézkedéseket tevő Félnek ezeket vissza kell vonnia, amint ez indokolt, és mihelyt az intézkedések alkalmazásához vezető körülmények megszűntek.

X. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

55. cikk

Fogalommeghatározások

E megállapodás alkalmazásában a Felek egyrészről hatásköreiktől függően az Unió vagy tagállamai, illetve az Unió és tagállamai, és másrészről Új-Zéland.

56. cikk

Az információk közzététele

1. E megállapodás egyik rendelkezése sem sérti a közokiratokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló nemzeti jogszabályokat és rendelkezéseket vagy az uniós aktusokat.

2. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezendő úgy, mint amely bármelyik Felet arra kötelezi, hogy olyan információt adjon át, amelynek átadását alapvető biztonsági érdekeivel ellentétesnek ítéli meg.

57. cikk

Módosítás

Ez a megállapodás a Felek közötti írásbeli megállapodással módosítható. E módosítások a Felek megállapodása szerinti időpontban vagy időpontokban lépnek hatályba.

58. cikk

Hatálybalépés, időtartam és értesítés

1. E megállapodás az azt a napot követő harmincadik napon lép hatályba, amelyen a Felek értesítették egymást az ehhez szükséges jogi eljárások befejezéséről.

2. Az (1) bekezdés sérelme nélkül az Unió és Új-Zéland a megállapodás hatálybalépéséig ideiglenesen alkalmazhatja a megállapodás kölcsönösen meghatározott rendelkezéseit. Az ideiglenes alkalmazás az azt a napot követő harmincadik napon veszi kezdetét, hogy Új-Zéland és az Unió értesítették egymást az ilyen ideiglenes alkalmazáshoz szükséges belső jogi eljárásaik befejezéséről.

3. Ez a megállapodás határozatlan ideig érvényes. Bármelyik Fél írásban értesítheti a másik Felet az e megállapodás megszüntetésére irányuló szándékáról. A megszüntetés az értesítés időpontjától számított hat hónap elteltével lép hatályba.

4. Az e cikkben előírt értesítéseket az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának, illetőleg Új-Zéland Külügyi és Kereskedelmi Minisztériumának kell megküldeni.

59. cikk

Területi hatály

Ezt a megállapodást egyrészről azokon a területeken kell alkalmazni, amelyeken az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés alkalmazandó, az azokban a szerződésekben meghatározott feltételekkel, másrészről Új-Zéland területén, a Tokelau-szigetek kivételével.

60. cikk

Hiteles szövegek

E megállapodás két-két eredeti példányban készült, angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles. Az e megállapodás szövegei közötti eltérésekkel kapcsolatos kérdéseket a Felek a vegyes bizottság elé terjesztik.

Съставено в Брюксел на пети октомври през две хиляди и шестнадесета година.

Hecho en Bruselas, el cinco de octubre de dos mil dieciséis.

V Bruselu dne pátého října dva tisíce šestnáct.

Udfærdiget i Bruxelles den femte oktober to tusind og seksten.

Geschehen zu Brüssel am fünften Oktober zweitausendsechzehn.

Kahe tuhande kuueteistkümnenda aasta oktoobrikuu viiendal päeval Brüsselis.

Έγινε στις Βρυξέλλες, στις πέντε Οκτωβρίου δύο χιλιάδες δεκαέξι.

Done at Brussels on the fifth day of October in the year two thousand and sixteen.

Fait à Bruxelles, le cinq octobre deux mille seize.

Sastavljeno u Bruxellesu petog listopada godine dvije tisuće šesnaeste.

Fatto a Bruxelles, addì cinque ottobre duemilasedici.

Briselē, divi tūkstoši sešpadsmitā gada piektajā oktobrī.

Priimta du tūkstančiai šešioliktų metų spalio penktą dieną Briuselyje.

Kelt Brüsszelben, a kétezer-tizenhatodik év október havának ötödik napján.

Magħmul fi Brussell, fil-ħames jum ta’ Ottubru fis-sena elfejn u sittax.

Gedaan te Brussel, vijf oktober tweeduizend zestien.

Sporządzono w Brukseli dnia piątego października roku dwa tysiące szesnastego.

Feito em Bruxelas, em cinco de outubro de dois mil e dezasseis.

Întocmit la Bruxelles la cinci octombrie două mii șaisprezece.

V Bruseli piateho októbra dvetisícšestnásť.

V Bruslju, dne petega oktobra leta dva tisoč šestnajst.

Tehty Brysselissä viidentenä päivänä lokakuuta vuonna kaksituhattakuusitoista.

Som skedde i Bryssel den femte oktober år tjugohundrasexton.

Voor het Koninkrijk België

Pour le Royaume de Belgique

Für das Königreich Belgien

Deze handtekening verbindt eveneens de Vlaamse Gemeenschap, de Franse Gemeenschap, de Duitstalige Gemeenschap, het Vlaamse Gewest, het Waalse Gewest en het Brussels Hoofdstedelijk Gewest.

Cette signature engage également la Communauté française, la Communauté flamande, la Communauté germanophone, la Région wallonne, la Région flamande et la Région de Bruxelles-Capitale.

Diese Unterschrift bindet zugleich die Deutschsprachige Gemeinschaft, die Flämische Gemeinschaft, die Französische Gemeinschaft, die Wallonische Region, die Flämische Region und die Region Brüssel-Hauptstadt.

За Република България

Za Českou republiku

For Kongeriget Danmark

Für die Bundesrepublik Deutschland

Eesti Vabariigi nimel

Thar cheann Na hÉireann

For Ireland

Για την Ελληνική Δημοκρατία

Por el Reino de España

Pour la République française

Za Republiku Hrvatsku

Per la Repubblica italiana

Για την Κυπριακή Δημοκρατία

Latvijas Republikas vārdā –

Lietuvos Respublikos vardu

Pour le Grand-Duché de Luxembourg

Magyarország részéről

Għar-Repubblika ta' Malta

Voor het Koninkrijk der Nederlanden

Für die Republik Österreich

W imieniu Rzeczypospolitej Polskiej

Pela República Portuguesa

Pentru România

Za Republiko Slovenijo

Za Slovenskú republiku

Suomen tasavallan puolesta

För Republiken Finland

För Konungariket Sverige

For the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland

За Европейския съюз

Por la Unión Europea

Za Evropskou unii

For Den Europæiske Union

Für die Europäische Union

Euroopa Liidu nimel

Για την Ευρωπαϊκή Ένωση

For the European Union

Pour l'Union européenne

Za Europsku uniju

Per l'Unione europea

Eiropas Savienības vārdā –

Europos Sąjungos vardu

Az Európai Unió részéről

Għall-Unjoni Ewropea

Voor de Europese Unie

W imieniu Unii Europejskiej

Pela União Europeia

Pentru Uniunea Europeană

Za Európsku úniu

Za Evropsko unijo

Euroopan unionin puolesta

För Europeiska unionen

For New Zealand

29.11.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 321/48

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/2081 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2016. november 28.)

a Kínai Népköztársaságból származó és a Yuanging Changyuan Chemicals Co. Ltd által előállított oxálsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

A. AZ ELJÁRÁS

(1)

2012. április 18-án a Tanács a 325/2012/EU végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: vitatott rendelet) 14,6 % és 52,2 % közötti tartományba eső, végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából és a Kínai Népköztársaságból származó oxálsav behozatalára az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 5. cikke szerinti dömpingellenes vizsgálatot követően (3).

(2)

2015. május 20-i ítéletével (4) a Törvényszék megsemmisítette a vitatott rendeletet az együttműködő exportáló gyártó, a Yuanping Changyuan Chemicals Co. Ltd tekintetében. A Törvényszék úgy határozott, hogy a Tanács érvelése a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározására vonatkozó két kérdésben nem felelt meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkének.

(3)	A Törvényszék ítéletét követően a Bizottság értesítést tett közzé, amelyben tájékoztatott arról, hogy a dömpingellenes vizsgálat újraindításáról határozott az oxálsav vonatkozásában az ítélet Yuanping Changyuan Chemicals Co. Ltd tekintetében történő végrehajtása céljából.

B. VÉGREHAJTÁS

1. A kár megszüntetéséhez szükséges szint (kárkülönbözet) kiszámításához használt vám

(4)	A vitatott rendelet (66) és (83) preambulumbekezdésében a Yuanping Changyuan Chemicals Co. Ltd azt állította, hogy a Bizottság a kárkülönbözet kiszámításakor nem vette teljes mértékben figyelembe a rendes vámnak megfelelő 6,5 %-os kiigazítást.

(5)

A Bizottság az eredeti vizsgálat során az állítást jogosnak találta, és a kárkülönbözetre vonatkozó számításokat az alábbi módon módosította: a súlyozott, végleges átlagos importár kiszámítására úgy került sor, hogy a Yuanping Changyuan Chemicals Co. Ltd az uniós határra, CIF-paritáson számított átlagos exportárához a két különböző típusú (finomított és nyers) oxálsav esetében először hozzáadott 6,5 %-ot vámok, majd 10 EUR/tonna rögzített összeget behozatal utáni költségek címén.

(6)

Az eredmény a Yuanping Changyuan Chemicals Co. Ltd kárkülönbözetének 18,7 %-ra történő csökkenése volt. Azonban amint arra már a Bizottság a vitatott rendelet (83) és (87) preambulumbekezdésében rámutatott, a csökkentett kárkülönbözet a Yuanping Changyuan Chemicals Co. Ltd részére megállapított 14,6 %-os dömpinkülönbözet felett maradt.

2. A kár megszüntetéséhez szükséges szint (kárkülönbözet) kiszámításához használt haszonkulcs

(7)

Amint az a szóban forgó esetben ideiglenes intézkedéseket bevezető 1043/2011/EU bizottsági rendelet (142) és (143) preambulumbekezdésében is szerepel (5), és amint az a vitatott rendeletben megerősítést nyert, a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításához használt nyereség a forgalom 8 %-a volt, az uniós gazdasági ágazat ekkora nyereség realizálását várhatta volna el rendes versenyfeltételek mellett, ha nem lett volna a kárt okozó dömping. E szám használatával kapcsolatos megfontolásokat a Bizottság az alábbiakban fejti ki.

(8)

A vitatott rendelethez vezető vizsgálatban megállapítást nyert, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat vagy veszteséges volt vagy nagyon korlátozott nyereségre tett szert. Az ilyen szintű nyereség nem volt elégséges a termelés középtávú fenntartásához. Emellett az eredeti vizsgálatban figyelembe vett időszak során jelentős nagyságú behozatalok történtek olyan árszinteken, amelyek átlagosan alacsonyabbak voltak, mint az eredeti vizsgálati időszakban dömpingárként megállapított árak. Ezek az alacsony árú behozatalok kedvezőtlen hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat gazdasági teljesítményére. Ezért az uniós gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszakban ténylegesen realizált nyereségszinteket nem lehet olyan nyereségnek tekinteni, amelyet az uniós gazdasági ágazat rendes versenyfeltételek mellett észszerűen elérhetne.

(9)

Továbbá az eredeti vizsgálat során a Bizottság nem gyűjtött semmilyen adatot az uniós gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszakot megelőző időszakra vonatkozó nyereségével kapcsolatban. Következésképpen a figyelembe vett időszakot közvetlenül megelőző időszakra vonatkozóan nem álltak rendelkezésre az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó nyereségadatok, amelyeket észszerű haszonkulcsként lehetett volna használni a kárkülönbözet kiszámítására. A közzétételt követően a Yuanping azzal érvelt, hogy a Bizottság szolgálatainak a figyelembe vett időszakon kívülre eső információkat kellett volna felhasználnia a nyereségcél meghatározását célzó, megfelelő értékelés elkészítéséhez.

(10)

Ez az érvelés nem volt elfogadható. Az uniós bíróságok elismerték a Bizottság széles mérlegelési jogkörét a kár meghatározása céljából figyelembe veendő időszak tekintetében (6). A Bizottság az eredeti vizsgálat kezdetekor meghatározott egy időszakot a kárfelmérésre vonatkozó adatgyűjtésre, nevezetesen a 2007. január 1-jétől2010. december 31-ig tartó, figyelembe vett időszakot, és az ezen időszakon kívülre vonatkozó adatokat nem gyűjtött. Továbbá, amint az az alábbi (23) preambulumbekezdésben szerepel, a vizsgálat jelenlegi újraindításának hatályán belül a Bizottságnak azokra az információkra kell hagyatkoznia, amelyek az eredeti vizsgálat idején rendelkezésre álltak.

(11)

A Bizottság ezért elemezte a panaszos által javasolt nyereségcélt a vitatott rendelethez vezető vizsgálatban. A panaszban 10 %-os tervezett haszonkulcsot javasoltak a kárkülönbözet kiszámítására. Ebben a vonatkozásban a Bizottság megjegyezte, hogy az előző vizsgálatban a Tanács által használt haszonkulcs az Indiából és a Kínai Népköztársaságból származó oxálsav behozatalára 1991-ben 10 %-ot tett ki (7). A panaszos azzal indokolta ezt a számot, hogy ilyen szintű nyereségességet lehetne elérni, ha a termelés teljes kapacitáson folyna. A panaszos által javasolt haszonkulcs azonban nem rendes versenyfeltételek mellett, dömpingelt behozatal hiányában elért nyereségre vonatkozó tényleges adathoz kapcsolódik, hanem a teljes kapacitáskihasználás feltételezett helyzetére. Mivel a panaszos nem bizonyította be, hogy a teljes kapacitáskihasználást, amelyre a javasolt nyereségcélt alapozza, szokásos piaci feltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal hiányában el lehet elérni, az állítólagos nyereségcélt ezért nem lehet felhasználni.

(12)	Ilyen körülmények között a Bizottság más, az oxálsavágazathoz mérhető és hasonló termelési folyamattal rendelkező, tőkeintenzív vegyipari ágazatot érintővizsgálatokban megállapított haszonkulcsokat vizsgált meg.

(13)

A vegyipari ágazatban korábbi vizsgálatok során használt haszonkulcsok tekintetében (8) (ideértve az oxálsavról folytatott előzetes vizsgálatban használt haszonkulcsot is) megállapítást nyert, hogy átlagosan 8 % -os haszonkulcs számít olyan észszerű nyereségnek, amelyet az uniós gazdasági ágazat szokásos piaci feltételek mellett, károkozó dömping hiányában el tudna érni.

(14)

A Bizottság ezen kívül megvizsgált más, a vegyipari ágazathoz hasonló tőkeintenzív ágazatokat érintő vizsgálatokban használatos haszonkulcsokat. Ebben a vonatkozásban a Bizottság megállapította, hogy az azokban a vizsgálatokban használatos haszonkulcs (9) összhangban volt a vegyiparban – ezen belül az oxálsavgyártás területén – feltárt átlagos haszonkulccsal.

(15)

A fenti okfejtések alapján, valamint amiatt, hogy nincsenek tényadatok azon nyereségességi szintekre, amelyeket az uniós gazdasági ágazat rendes versenyfeltételek mellett és károkozó dömpingelt behozatal hiányában elérhetne, a Bizottság indokoltnak tartotta, hogy ilyen észszerű haszonkulcsot más vegyipari ágazatra és más hasonló tulajdonsággal rendelkező, például hasonlóan tőkeintenzív ágazatokra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatban megállapított átlagos haszonkulcs alapján határozza meg. Ez alapján a Bizottság megállapította, hogy 8 % az a haszonkulcs, amelyet az uniós gazdasági ágazat rendes versenyfeltételek – azaz dömpingelt behozatal hiánya – mellett észszerűen elvárhat, ezért ezt a haszonkulcsot kell használni a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításához.

C. KÖZZÉTÉTEL

(16)	A Bizottság 2016. június 29-én közzétette a fent említett tényállást és szempontokat. A Yuanping Changyuan Chemicals Co. Ltd és az uniós gazdasági ágazat lehetőséget kapott észrevételeik megtételére.

(17)	A megjelölt határidőn belül érkeztek be az észrevételek, amelyeket a Bizottság megfelelően figyelembe vett. Ezen kívül 2016. augusztus 11-én a Bizottság szolgálatai és a Yuanping közötti meghallgatásra került sor.

(18)	Az érdekelt felektől kapott észrevételek eredményeként néhány változtatás történt a 2016. június 29-én közzétett eredeti dokumentumhoz képest. A Bizottság ezért a fenti tényeket és szempontokat az érdekelt felek részére 2016. augusztus 24-én közzétette.

(19)

A közzétételt követően az Oxaquim azt állította, nem volt egyértelmű, hogy Yaunping fenti, (4) preambulumbekezdésben említett állítása teljes mértékben vagy csak részben volt jogos. Erre vonatkozóan a Bizottság megerősítette, hogy az állítás teljes mértékben jogos volt. Valójában, amint az a fenti (5) és (6) preambulumbekezdésekben szerepel, a Bizottság által az eredeti vizsgálatban elvégzett felülvizsgált számítás teljes mértékben tükrözte a Yuanpingnak az eredeti vizsgálat idején tett észrevételeit.

(20)

A Yuanping a maga részéről azt állította, hogy a Bíróság ítéletének végrehajtásával a Bizottság egy utólagos elemzést végzett az eredeti vizsgálat megállapításainak igazolása érdekében. A Yuanping szerint ezt az a tény támasztotta alá, hogy a Bizottság az 1138/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletre (10) hivatkozott, amelyet a jelenlegi vizsgálat szerinti nyereségcél értékelése után tettek közzé. A Yuanping azt állította, hogy egy ilyen utólagos elemzést nem lehetne az eredeti megállapítások igazolására használni. Ez az állítás nem állja meg a helyét és az alábbi indokok miatt elutasítottuk.

(21)

Először a nyereségcéllal kapcsolatban említett ügyek (amelyekből csak néhány szerepelt hivatkozásként a rendeletben) vonatkozásában a Yuanping állítása tényszerűen helytelen. A nyereségcélt valamennyi esetben, ideértve a Yuanping által fent említett rendeletet, vagy átmenetileg, vagy véglegesen az előzetes vizsgálatban meghatározott nyereségcélt megelőzően állapítottuk meg.

(22)

Másodszor a Törvényszék ítéletének az EUMSZ 266. cikkével összhangban történő végrehajtása érdekében a Bizottságnak indokolást kell adnia az EUMSZ 296. cikkével összhangban az eredeti vizsgálatban szereplő megállapításokra és azokra, amelyeknél a Bíróság úgy találta, hogy az indokolás nem volt elégséges. A Bizottságnak azokra az információkra kell hagyatkoznia, amelyek az eredeti vizsgálat idején rendelkezésre álltak.

(23)	Ennek megfelelően a Bizottság csak olyan információkat használva indokolta meg a szóban forgó megállapításokat, pl. a 8 %-os nyereségcél alkalmazását, amelyekre az eredeti vizsgálat során hagyatkozott.

(24)

Ezen kívül az e rendeletben bemutatott valamennyi információ már szerepelt az eredeti vizsgálat ügyiratában és/vagy nyilvánosan elérhető volt abban az időben. Ezeket az információkat e vizsgálat keretében ismét a Yuanping rendelkezésére bocsátottuk, bizonyítva, hogy a Bizottság nem használt új bizonyítékokat a megerősített indokolásában.

(25)	A Yuanping továbbá azzal érvelt, hogy egy adminisztratív eljárás nem elégséges a Bíróság által feltárt hibák kijavítására.

(26)

Ezt az érvet a Bizottság elutasította. A Bíróság nem állapította meg, hogy a Bizottság megállapításai ténylegesen vagy lényegében hibásak lettek volna. A Bíróság inkább azt állapította meg, hogy a vitatott rendelet helyenként nem tartalmazott megfelelő indokolást. A rendeletben szereplő indokolásnak az EUMSZ 296. cikkével összhangban történő megerősítése a megfelelő eszköz a Bíróság ítéletének teljesítésére.

(27)

Végezetül a Yuanping azt állította, hogy a Bizottság által használt számadat a behozatal utáni költségekre, nevezetesen a 10 EUR/tonna, túlságosan alacsony volt. Ezen állítás alátámasztására a Yuanping a Bizottság részére bizonyítékokat nyújtott be, több, 2016. évi számlát, amelyeken a behozatalt követő költségek állítólagosan magasabbak voltak.

(28)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A behozatalt követő költségekre a Bizottság által az eredeti vizsgálatban használt számok az együttműködő független importőröktől származó, ellenőrzött információk voltak. Ebben a vonatkozásban a Yuanping elmulasztotta alátámasztani, hogy a Bizottságnak miért kellene újraszámítani ezt a számadatot, az eredeti vizsgálati időszakon kívüli és ellenőrizetlen forrásból származó adatok használatával.

(29)	Ez a rendelet összhangban van az 1225/2009/EK rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A jelenleg az ex 2917 11 00 KN-kód (TARIC-kód: 2917110091) alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból származó és a Yuanping Chagyuan Chemicals Co. Ltd (TARIC-kiegészítő kód: B232) által előállított, mind dihidrát (CUS-szám: 0028635-1, CAS-szám: 6153-56-6), mind anhidrid (CUS-szám: 0021238-4, CAS-szám: 144-62-7) formában, akár vizes oldatban, akár nem abban előforduló oxálsav behozatalára 14,6 %-os végleges dömpingellenes vámot kell kivetni.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2016. november 28-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 176., 2016.6.30., 21. o.

(2) A Tanács 325/2012/EU végrehajtási rendelete (2012. április 12.) az Indiából és a Kínai Népköztársaságból származó oxálsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről (HL L 106., 2012.4.18., 1. o.).

(3) A Tanács 2009. november 30-i 1225/2009/EK rendelete az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről (HL L 343., 2009.12.22., 51. o.). 2016. július 20-tól: (EU) 2016/1036 rendelete

(4) A T-310/12. sz., Yuanping Changyuan Chemicals Co. Ltd kontra az Európai Unió Tanácsa ügy.

(5) A Bizottság 1043/2011/EU rendelete (2011. október 19.) az Indiából és a Kínai Népköztársaságból származó oxálsav behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről (HL L 275., 2011.10.20., 1. o.).

(6) A C-121/86. sz. Epichirisseon Metalleftikon Viomichanikon kai Naftiliakon AE és társai kontra az Európai Közösségek Tanácsa ügy (EBHT 1989., 3919. o.).

(7) A Bizottság 1472/91/EGK rendelete (1991. május 29.) az Indiából és a Kínai Népköztársaságból származó oxálsav behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről, valamint a Csehszlovákiából származó oxálsav-behozatalokra vonatkozó dömpingellenes eljárás megszüntetéséről (HL L 138., 1991.6.1., 62. o.) (45) preambulumbekezdés, amelyet megerősített a végleges rendelet: A Tanács 3434/91/EGK rendelete (1991. november 25.) az Indiából és a Kínai Népköztársaságból származó oxálsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről (HL L 326., 1991.11.28., 6. o.) (26) preambulumbekezdés).

(8) Lásd többek között a következőket: A Tanács 130/2006/EK rendelete (2006. január 23.) a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről (HL L 23., 2006.1.27., 1. o.). A Tanács 1193/2008/EK rendelete (2008. december 1.) a Kínai Népköztársaságból származó citromsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vámok végleges beszedéséről, (HL L 323., 2008.12.3., 1. o.). A Tanács 1138/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. november 8.) az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről, (HL L 293., 2011.11.11., 1. o.).

(9) A Tanács 451/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. május 6.) a Kínai Népköztársaságból származó bevont finompapír behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről (HL L 128., 2011.5.14., 1. o.). A Tanács 2093/2002/EK rendelete (2002. november 26.) az Indiából származó, poliészterrel terjedelmesített fonal (PTY) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vámok végleges beszedéséről (HL L 323., 2002.11.28., 1. o.).

(10) Lásd a 8. lábjegyzetet.

29.11.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 321/57

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/2084 HATÁROZATA

(2016. június 10.)

SA.38132 (2015/C) (ex 2014/NN) számú állami támogatás az Arfea számára közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért nyújtott kiegészítő kompenzáció

(az értesítés a C(2016) 3472. számú dokumentummal készült)

(Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután felkérte az érdekelt feleket, hogy az említett rendelkezéseknek (1) megfelelően tegyék meg észrevételeiket, és ezen észrevételek figyelembevételével,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1)

Az olasz hatóságok 2014. január 9-i elektronikus értesítésükben az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerint bejelentették az Arfea – Aziende Riunite Filovie ed Autolinee (a továbbiakban: az Arfea) vállalat számára az olaszországi Piemont régió (a továbbiakban: a Régió) által az 1997–1998-as időszakban (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) odaítélt koncesszió alapján nyújtott autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokért Piemont regionális közigazgatási bírósága által megítélt kiegészítő kompenzációt.

(2)

A bejelentést a Bizottság SA.38132 ügyszámon iktatta. Azt követően, hogy a Bizottság 2014. február 7-én információkat kért a kiegészítő kompenzáció kifizetésének megtörténtéről, a Régió 2014. március 11-én megerősítette, hogy a kiegészítő kompenzációt 2014. február 7-én, azaz a Bizottságnak az olasz kormány által az intézkedésről küldött értesítése után kifizették az Arfeának. Az intézkedést ezért be nem jelentett intézkedésnek tekintik.

(3)	Az olasz hatóságok 2014. április 7-én és 2014. május 21-én további információval szolgáltak, majd a Bizottság 2014. július 24-i tájékoztatáskérése nyomán az olasz hatóságok kiegészítő információkat adtak 2014. augusztus 20-án.

(4)

A Bizottság 2015. február 23-án kelt levelében tájékoztatta Olaszországot, hogy a támogatással kapcsolatosan az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott. Az olasz hatóságok 2015. április 16-i levelükben ismertették az eljárást megindító határozatra vonatkozó észrevételeiket.

(5)	A Bizottság az eljárás megindításáról szóló, az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) kihirdetett határozatában felhívta az érdekelteket az intézkedésre vonatkozó észrevételeik benyújtására.

(6)

Az Arfea – az intézkedés kedvezményezettje – volt az egyetlen érdekelt fél, amely az eljárást megindításáról szóló határozatra válaszul észrevételeket nyújtott be. A 2015. július 30-án beérkezett beadványt 2015. augusztus 18-án továbbították Olaszországnak, megadva számára a válaszadás lehetőségét. Olaszország a 2015. szeptember 24-én kelt levelében küldte el megjegyzéseit.

2. A TÁMOGATÁS RÉSZLETES LEÍRÁSA

2.1. A társaság és a nyújtott szolgáltatások

(7)

Az Arfea magántársaság, amely koncesszió alapján helyi tömegközlekedési szolgáltatásokat, valamint magáncélú kereskedelmi szállítási szolgáltatásokat nyújt. Közelebbről; az Arfea az olasz hatóságok szerint a felülvizsgálati időszakban (1997 és 1998) koncessziós társaságként autóbusz-közlekedési hálózatot működtetett Alessandria tartományban és Asti tartományban (a továbbiakban: a Tartományok). A társaság más magánszolgáltatásokat, például turisztikai és autóbusz-bérbeadási szolgáltatásokat is nyújtott.

(8)

A Régió az olasz hatóságok által nyújtott információk alapján a tartományi közgyűlés (Delibera della Giunta Regionale vagy D.G.R.) 658-2041. számú, 1984. február 16-án kelt, a 151/1981. számú törvény (3) és a 16/1982. számú tartományi törvény (4) végrehajtásáról rendelkező kerethatározata (a továbbiakban: az 1984-es kerethatározat) értelmében már fizetett közpénzhozzájárulást az Arfeának az 1997–1998-as időszakban végrehajtott fenti szolgáltatásokért. Ezek a törvények állapították meg a személyszállítási szolgáltatásokat nyújtó szervezetek vagy vállalkozások beruházásainak és üzemi veszteségeinek fedezésére fordítható közpénzhozzájárulások odaítélésének szabályait. A 16/82. számú tartományi törvény 1. cikke úgy határozza meg az ilyen szolgáltatásokat mint „rendszerint személyek vagy áruk folyamatos vagy időszakos kollektív szállítását díjfizetés ellenében, adott idő, gyakoriság, előre meghatározott útvonal és differenciálatlan ajánlat szerint biztosító szolgáltatások”. Az Arfea a 472/1999. számú törvény 12. cikke értelmében 1997-ben is igényelt és kapott a Régiótól kiegészítő közpénzi hozzájárulást az 1997-es évre. Mivel úgy tűnik, hogy ezeket a közpénzi hozzájárulásokat több mint tíz évvel azelőtt ítélték oda, hogy a Bizottság először küldött információkérést az olasz államnak, ezek a hozzájárulások nem képezik az e határozat keretében végzett vizsgálat tárgyát.

(9)

Azután, hogy az olasz Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság ítéletében (5) visszamenőleges közszolgáltatási kompenzációt ítélt meg – a nemzeti törvények szerint már megkapott kompenzáción felül – egy szállítási szolgáltatónak közvetlenül az 1191/69/EK tanácsi rendelet (6) értelmében, az Arfea 2007-ben a fenti rendelet alapján kiegészítő közszolgáltatási kompenzációt igényelt a Régiótól a számára állítólagosan 1997-ben és 1998-ban előírt közszolgáltatási kötelezettség eredményeként elszenvedett gazdasági hátrányok ellensúlyozására. Az Arfea állítása szerint a kapott, nemzeti jogszabályok szerint számított kompenzációs összeg nem tette lehetővé a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése miatti hiány teljes kompenzálását. A Régió 2007. május 14-én és 2008. január 25-én kelt feljegyzéseiben visszautasította ezt a kérelmet. Az Arfea és más szolgáltatók 913/2007 és 438/2008 számú fellebbezésükben kifogásolták a kiegészítő kompenzációra vonatkozó kérelmüket visszautasító feljegyzéseket.

2.2. Piemont regionális közigazgatási bíróságának (Tribunale Amministrativo Regionale del Piemonte – TAR Piemonte) ítélete

(10)

Piemont regionális közigazgatási bírósága (továbbiakban: a regionális közigazgatási bíróság) a 2010. február 18-i 976 és 977/2010 számú ítéleteiben helyt adott az Arfea fellebbezésének, és megállapította, hogy az kiegészítő kompenzációra jogosult az 1191/69/EGK rendelet szerint elvégzett közszolgáltatásokért.

(11)

A regionális közigazgatási bíróság ezekben az ítéleteiben megállapította, hogy közszolgáltatást nyújtó vállalkozás adott szolgáltatás végzésekor ténylegesen felmerült költségei visszatérítésére vonatkozó kérelme nem utasítható vissza. Olaszország elégtelen szintű hozzájárulása indokolatlan hátrányt jelentett volna a koncessziós társaságnak. A regionális közigazgatási bíróság úgy vélte továbbá, hogy az Arfea akkor is jogosult a közszolgáltatási kompenzációra, ha nem kérelmezte előzetesen a közszolgáltatási kötelezettség megszüntetését. A regionális közigazgatási bíróság úgy rendelkezett, hogy a Régiónak az Arfeát megillető kiegészítő kompenzáció összegét a vállalat könyveléséből vett megbízható adatok alapján kell meghatároznia, amelyből látható az Arfea közszolgáltatási kötelezettség keretében végzett tevékenységeinek tulajdonítható költségek és a kapcsolódó bevételek különbsége. A Régió azonban nem számította ki az Arfeának a regionális közigazgatási bíróság utasításai szerint fizetendő kompenzáció összegét.

(12)

A regionális közigazgatási bíróság 2013. február 14-én kelt 198-as és 199-es számú végzésében (ordinanze istruttorie) szakértőt nevezett ki (továbbiakban: a szakértő) annak ellenőrzésére, hogy az Arfea által kérelmezett összegek (1 446 526 EUR az 1997-es évre és 421 884 EUR az 1998-as évre) kiszámítása az 1191/1969/EGK rendelet és az Altmark ítélet (7) 87–95 pontjai szerint történt-e. A regionális közigazgatási bíróság 2013. október 10-i 1070 és 1071/2013. sz. ítéletéből (giudizio per l'ottemperanza) úgy tűnik, hogy a szakértő megállapította, hogy az Arfea alulkompenzáció formájában az 1997-es évben 1 196 780 EUR, az 1998-as évben 102 814 EUR gazdasági hátrányt szenvedett. A regionális közigazgatási bíróság ennek megfelelően számszerűsítette a Régió által az Arfeának fizetendő kiegészítő kompenzáció összegeit, és elrendelte ezen összegek 2014. február 7-ig történő kifizetését. Az olasz hatóságok megerősítették, hogy a Régió 2014. február 7-én kifizette az összegeket az Arfeának.

(13)	Az 1070 és 1071/2013 sz. ítéletekből következő kiegészítő kompenzációnak a Régió által az Arfeának történő kifizetése képezi a be nem jelentett intézkedéseket és ennek a határozatnak a tárgyát.

2.3. A kiegészítő kompenzáció összege

(14)

Mint az előző szakaszból kiderül, a regionális közigazgatási bíróság kinevezett egy szakértőt annak megállapítására, hogy a Régió milyen összegű kiegészítő kompenzációval tartozik Arfeának. A szakértő 2013. június 17-én két jelentést adott ki, egyet az 1997-es, egyet pedig az 1998-as évre. A szakértő az Arfea tanácsadói által készített kompenzációszámításon könyvelési korrekciót végzett, de megerősítette, hogy a kiegészítő kompenzáció kiszámításának módszertana megfelelt az 1191/1969/EGK rendelet 10. és az azt követő cikkeinek valamint az Altmark-ítélet 87–95 pontjainak. A szakértő által alkalmazott módszertan a következő volt:

a)	kiszámította a nettó költségek és a közszolgáltatási kötelezettség nyújtásából eredő bevételek különbségét;

b)	az a) pontban kiszámított összegből kivonta az Arfeának már megítélt közpénzi hozzájárulást (továbbiakban: az igazolt hiány);

az igazolt hiányt ezután összehasonlította a nettó pénzügyi hatással, amely „megfelel a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése által a közszolgáltató költségeire és bevételeire gyakorolt – pozitív vagy negatív – hatások összegének” (8). Ebből a célból a szakértő az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletében megadott módszertant követve kiszámította a nettó pénzügyi hatást (9).

(15)

Jelentésében a szakértő előadta, hogy a vizsgálathoz használt adatokat a Régió igazolta. A szakértő az olasz hatóságok állításával ellentétben úgy véli, hogy az Arfea könyvelése alapján el lehet dönteni, hogy mely költségek merültek fel a Piemont régió által állítólagosan előírt közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során. A szakértő szerint néhány költség közvetlenül felosztható, míg néhány közös költséget csak az Arfea közszolgáltatási és magántevékenységeire való közvetett visszavezetéssel lehet elkülöníteni. A közös költség közvetett felosztását az Arfea által állítólagosan a Régió által biztosított utasítás (az úgynevezett 97. utasítás) szerint kidolgozott úgynevezett alapmodellben (modelli base) megadott paraméterek alapján végezték. Ezek a paraméterek megadták a Régióban végzett városi és városközi közszolgáltatási tevékenység és egyéb magántevékenységek (pl. buszbérbeadás) százalékarányát. A szakértő ezeket a százalékarányokat alkalmazta azokra a közös költségekre, amelyeket az állítások szerint nem lehetett külön számlán kezelni.

(16)

A szakértő az Altmark-ítélettel való egyezés tekintetében nem foglal állást arról, hogy az Arfeát ténylegesen megbízták-e világosan meghatározott közszolgáltatási kötelezettséggel, mivel ez nem képezte megbízása tárgyát. Megerősíti, hogy a közpénzi hozzájárulás kiszámításához használt paramétereket az 1984-es kerethatározat szerint határozták meg, és hogy a jelentésében igazolt kiegészítő kompenzáció nem haladja meg azt a mértéket, amely a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez szükséges költségek egészét vagy egy részét fedezi, tekintetbe véve az azzal kapcsolatos bevételeket, valamint a kötelezettségek teljesítésével szerzett ésszerű hasznot.

(17)

A szakértő egyetért az Arfea tanácsadói által kiszámított ésszerű haszonnal, amely a következő feltételezéseken alapulva átlagos tőkemegtérítésnek számít:

A befektetett tőkét az Arfea mérleg szerinti nettó eszközeiből (1997-ben 7,98 milliárd olasz líra) számították ki, kivonva belőle a beruházásra kapott regionális hozzájárulásokat. Az értéket ezután az Arfea tevékenységeinek vonatkozó százalékarányát használva lecsökkentették, hogy csak a közszolgáltatás nyújtásához használt eszközhányadot tükrözze. Az eredményként kapott összeg 1,6 milliárd olasz líra volt.

b)	A tanácsadó által a befektetett tőke hozamának kiszámításához választott képlet alapján a vonatkozó megtérülési rátát 1997-re 12,39 %-ban, 1998-ra 10,81 %-ban határozták meg.

(18)	A szakértő végül megerősítette, hogy az Arfea által 1997-ben és 1998-ban alkalmazott egységdíjak összhangban vannak a piacon hasonló szolgáltatást nyújtó, jól működő, tipikus vállalkozások egységdíjaival.

(19)	Az 1997-es és 1998-as évre vonatkozó kiegészítő kompenzáció (az 1997-es évre 1 196 780 EUR, az 1998-as év re 102 814 EUR) tehát megfelel az igazolt hiány és a nettó pénzügyi hatás a Régió által már kifizetett közpénzi hozzájárulás összegével csökkentett különbségének.

2.4. A koncessziós megállapodások

(20)

Az olasz hatóságok 28, a Tartományok által az Arfeának különböző érvényességi dátumokkal a 27 regionális útvonalon és 1 régiók közötti útvonalon végzett szolgáltatásra odaítélt koncessziót (disciplinari di concessione) nyújtottak be. Néhány koncesszió egyértelműen hatályban volt a felülvizsgálati időszakban, míg másoknál nem áll rendelkezésre bizonyíték a megújításra, csupán későbbi módosításokra:

Koncesszió

Érvényesség

1.	Alessandria–Voghera (régiók közötti szolgáltatás)

1996

2.	Acqui–Mombaruzzo

1993.9.15–1993.12.31. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1996 szeptemberében

3.	Acqui–Spinetta–ipari üzemek (linea operaia)

1996. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1998 októberében

4.	Oviglio–Asti fs

1993.10.18–1993.12.31. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1996 szeptemberében

5.	Alessandria–Mirabello–Casale

1986. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1994-ben

6.	Alessandria–Ovada

1997.6.1–1997.12.31. (1999-ben aláírva – a koncesszió az Arfeának juttatott kifizetéseket említ 1997-re és 1998-ra is)

7.	Altavilla–Casale

1983. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1994-ben

8.	Arquata–Spinetta–Alessandria–ipari üzemek, Michelin és Montedison (linea operaia)

1997. (aláírva 1998-ban)

9.	Cassano Spinola–Novi–ipari üzem (ILVA)

1993.9.15–1993.12.31. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1997 szeptemberében

10.	Avolasca–Tortona

1983.3.1–1983.12.31. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1995-ben

11.	Moretti–Acqui Terme

1993.9.15–1993.12.31. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1996-ban

12.	Novi Ligure–Tortona

1998. (korábbi 1994-es koncessziót említ)

13.	Sarizzola–Tortona

1993.9.15–1993.12.31. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1995-ben

14.	Fontanile-Alessandria

1993.9.15–1993.12.31. – aláírva 1996-ban

15.	Isola s. Antonio–Tortona

1993.11.8–1993.12.31. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1996-ban

16.	Mombaruzzo-Quattordio

1993. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1996 novemberében

17.	Altavilla–Alessandria

1993.10.18. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1996 júniusában

18.	Arquata–Tortona

1997.9.29–1998.12.31. – aláírva 1999-ben

19.	Garbagna–Tortona

1997. (aláírva 1998 októberében)

20.	Bassignana–Alessandria

1993.10.18–1993.12.31. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1997-ben

21.	Caldirola–Alessandria

1996.04.1–1996.12.31. – aláírva 1996 novemberében

22.	Masio–Alessandria

1993.10.18–1993.12.31. – az 1997 áprilisától érvényes utolsó módosítás 1997 októberében elfogadva

23	Quattordio–Alessandria

1993-as kérelem, megújítások bizonyítékai 1994-ben, 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben

24	S.Agata Fossili–Tortona

1992.4.1–1992.12.31. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1995-ben

25.	Torre Garofoli–Tortona

1973. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1993-ban

26.	Castelnuovo S.–Spinetta M.

1981. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1997-ben

27.	Acqui–Alessandria

1994. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1999-ben

28.	Alessandria–Acqui Terme

1994. – módosítások bizonyítékai, az utolsó 1996-ban

(21)

Minden koncesszió éves koncesszió, amelynek megújítása csak akkor volt érvényes, ha a koncesszió lejárta előtt legalább egy hónappal megújítási kérelmet nyújtottak be és kifizették a koncessziós díjat. Mindegyik koncesszió azt kötötte ki, hogy a szolgáltatásokat teljesen a vállalkozás kockázatára hajtják végre. Számos koncesszió utal díjmeghatározó regionális táblázatokra. Öt koncesszió tartalmazza azt, hogy a szolgáltatások nyújtása nem teremt jogot semmilyen támogatásra vagy kompenzációra. A fennmaradó 23 koncesszió jelzi, hogy a közpénzi hozzájáruláshoz való hozzáférés a koncesszió előírásainak teljesítésétől függ, és a vonatkozó számításokat az 1984-es kerethatározat szerint kell elvégezni (10).

2.5. Az eljárás indításának indokai

(22)	Ahogy az eljárást megindító határozat is kimondja, a Bizottságnak többféle kétsége volt az intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét tekintve.

(23)	Először is a Bizottság megkérdőjelezte, hogy az Európai Unió Bírósága által az Altmark-ítéletben meghatározott négy feltétel teljesült-e.

(24)

Másodszor a Bizottságnak kétségei voltak afelől, hogy a szóban forgó intézkedés mentesült-e az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettség alól. A Bizottság különösen kétségbe vonta először is, hogy a Régió bármilyen közszolgáltatási kötelezettséget egyoldalúan előírt volna az Arfeának, másodszor pedig, hogy a szóban forgó kompenzáció megfelelt-e az 1191/69/EGK rendelet összes követelményének. Ha e két említett feltétel egyike sem bizonyosodik be, a bejelentett intézkedés összeegyeztethetőségét az 1370/2007/EK rendelet szerint kell értékelni.

(25)

Harmadszor a Bizottságnak kétségei voltak a szóban forgó intézkedésnek az 1370/2007/EK rendelet szerinti összeegyeztethetőségét illetően. A Bizottság megkérdőjelezte, hogy az Arfeát közszolgáltatási szerződés révén vagy az általános szabályok alkalmazása által az 1370/2007/EK rendelet szerinti közszolgáltatási kötelezettséggel bízták meg. Amennyiben a koncessziós megállapodásokat közszolgáltatási szerződésnek lehet tekinteni, a Bizottság kétségbe vonta, hogy ezek a megállapodások megfeleltek az 1370/2007/EK rendeletnek a közszolgáltatási szerződések kötelező tartalmát előíró 4. cikkében meghatározott követelményeknek. A Bizottság kételyét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy az Arfeának megítélt kompenzáció kiszámításakor – a túlkompenzáció elkerülése érdekében – betartották-e az 1370/2007/EK rendeletben meghatározott követelményeket.

(26)

Negyedszer a Bizottságnak kétségei voltak a szóban forgó intézkedés valódi természetét illetően. A Bizottság különösen megkérdőjelezte, hogy a szóban forgó intézkedést közszolgáltatási kompenzáció odaítélése helyett lehet-e jogsértő magatartás miatti kártérítésnek tekinteni, amely az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül előnynek.

3. OLASZORSZÁG ÉSZREVÉTELEI

(27)

Az olasz hatóságok beadványukban a bejelentett intézkedést állami támogatásnak értékelték az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében, különösen mivel az nem teljesítette az Európai Unió Bírósága által az Altmark-ítéletben rögzített minden feltételt. Az olasz hatóságok úgy vélték, hogy a Régió által odaítélt kompenzáció nem felelt meg sem az 1191/69/EGK rendeletnek, sem az 1370/2007/EK rendeletnek. Olaszország ilyen tekintetben lényegében a következő indokokat ismertette.

(28)

Az olasz hatóságok kiemelték, hogy a kérdéses időszakban sem egyoldalúan, sem szerződés keretében nem írtak elő közszolgáltatási kötelezettséget buszközlekedési szolgáltatásokra. Először is Olaszország megerősítette, hogy az Arfea koncesszió alapján működött, amelyet évente a vállalat kérésére meg kellett újítani. A koncessziók (összesen 28, amelyet a fenti 19. preambulumbekezdés felsorol) magukban foglalták a Régió által jóváhagyott, az előre meghatározott menetrendhez kapcsolódó díjrendszer használatának kötelezettségét az adott szolgáltatások nyújtására vonatkozó kizárólagos jogokért cserébe, de nem határoztak meg semmilyen konkrét közszolgáltatási kötelezettséget az 1191/69/EGK rendelet 2. cikkének értelmében. Hasonlóképpen az olasz hatóságok véleménye szerint ezek a koncessziók nem utalnak konkrét közszolgáltatási kötelezettségre vonatkozóan előre meghatározott kompenzációs paraméterekre. A kompenzáció nemzeti bíróság ítélete általi utólagos odaítélése nem lenne összeegyeztethető ezzel a követelménnyel.

(29)

Másodszor minden koncessziós dokumentum kiköti, hogy a társaság a szolgáltatást saját kockázatára végzi, és a költséget teljes egészében a szolgáltató viseli. Annak ellenére, hogy az olasz hatóságok által biztosított koncessziók előírták, hogy a szolgáltatás kockázata teljes egészében a társaságot terheli, az Arfea ismételten kérelmezte ezeknek a koncesszióknak a meghosszabbítását.

(30)	Harmadszor a koncessziós dokumentumokból látszik, hogy a társaság autóbuszainak útvonalait többször módosították a társaság kérésére, ezért kizárható, hogy a regionális vagy tartományi hatóságok bármilyen közszolgáltatási kötelezettséget előírtak volna, akár hallgatólagosan.

(31)

Az olasz hatóságok emellett kifejtették, hogy a társaság kérésére végrehajtott módosításokat figyelembe vevő, szállítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó kizárólagos jogért cserébe a társaság az olasz jogszabályokban előírt, az 1984-es kerethatározat alapján kiszámított normatív költségeken alapuló üzemi hozzájárulást kapta a szolgáltatások nyújtásának díjazásaként. A szolgáltatás normatív költségét az akkor hatályos jogszabályok (151/81 sz. törvény és 16/82 sz. regionális törvény) szerint számították ki, amelyek arról rendelkeztek, hogy a helyi személyszállítási szolgáltatások költségeihez az elszámolható szokványos kiadás alapján kell hozzájárulni. Ez szolgált a társaság teljes üzemi veszteségének fedezésére. Az olasz jogszabályok értelmében az ilyen üzemi hozzájárulások azt a célt szolgálták, hogy a szolgáltató gazdasági egyensúlyt érhessen el, míg az ezen felüli hiányt a szolgáltató szakszerűtlen ügyvezetési gyakorlatának tulajdonították. Ennek megfelelően azt az egyértelmű kikötést tették, hogy bármilyen ilyen hiányt a társaságnak kell fedeznie, mivel nem tett meg minden szükséges intézkedést a költségek csökkentése és a bevételek növelése érdekében.

(32)

Az olasz hatóságok fenntartják továbbá, hogy a bíróság által megbízott szakértő által utólagosan kiszámított kiegészítő kompenzáció egyértelműen megszegi az 1191/69/EGK rendelet 10. és az azt követő cikkeiben a közös kompenzációs eljárásra meghatározott követelményeket. Az olasz hatóságok úgy vélekednek, hogy a bíróság által megkérdezett szakértő csak a társaság tanácsadói által bemutatott, utólagosan és a számlák megfelelő elkülönítése nélkül meghatározott költség- és bevételadatokat elemezte. Ezt követően azt a következtetést vonta le, hogy néhány feltárt ellentmondáson kívül a kapott eredmény alapvetően helyes volt.

(33)

Az olasz hatóságok továbbá úgy vélik, hogy a kompenzáció az 1370/2007/EK rendelet követelményeinek sem felel meg. Különösen a kompenzáció összegének kiszámítása nem követi az 1370/2007/EK rendelet 1. mellékletében a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséből eredő nettó pénzügyi hatás kiszámítására meghatározott módszert.

(34)

Végül az olasz hatóságok azzal érvelnek, hogy a regionális közigazgatási bíróság ítélete azt rendelte el, hogy az Arfeának az 1997-es és 1998-as évben nyújtott szolgáltatási kötelezettségéért pénzügyi kompenzációt kell fizetni, de nem ítélt meg kompenzációt az ezeknek a hozzájárulásoknak a ki nem fizetéséből eredő károkért. Az olasz hatóságok kifejtették, hogy az Arfea 2014. június 6-án kérelmet nyújtott be a regionális közigazgatási bíróság által számára már odaítélt kompenzáción felüli kártérítés megítélésére. Az olasz hatóságok úgy vélik, hogy ez azt mutatja, hogy az Arfeának a regionális közigazgatási bíróság által odaítélt, ennek a határozatnak a tárgyát képező kompenzáció nem jelent kártérítést.

4. AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI

(35)	Az Arfea – az intézkedés kedvezményezettje – volt az egyetlen harmadik fél, amely az eljárást megindító határozatra válaszul észrevételeket nyújtott be. Az Arfea beadványaiban nem értett egyet a Bizottságnak az eljárást megindító határozatban leírt előzetes álláspontjával.

(36)

Arfea először is úgy érvel, hogy a Bizottságnak a szóban forgó intézkedés összeegyeztethetőségét és jogszerűségét kizárólag az 1191/69/EGK rendelet szerint, és nem az 1370/2007/EK rendelet szerint kellene értékelnie. Az Arfea szerint az 1370/2007/EK rendelet nem vonatkozik a hatálybalépése, azaz 2009. december 3-a előtt létrejött helyzetre, ahogy azt a Törvényszék a T-92/11 sz. Andersen ügyben 2013. március 20-án hozott ítéletében megerősítette. Az Arfea fenntartja ugyanakkor, hogy a számára megítélt kompenzációk minden esetben megfeleltek az 1370/2007/EK rendelet követelményeinek.

(37)

Másodszor az Arfea azt állítja, hogy közszolgáltatási kötelezettséggel bízták meg az 1191/69/EGK rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében. Az Arfea szerint a helyi személyszállítási szolgáltatások közszolgáltatások. Olaszországban az ilyen szolgáltatásokat közigazgatási koncessziók keretében ítélik oda, és az ilyen szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó közszolgáltatási kötelezettségeket koncessziós megállapodásokban, valamint az ilyen koncessziós megállapodásokhoz kapcsolódó megállapodásokban és szabályzatokban rögzítik. Az Arfea esetében az ilyen közszolgáltatási kötelezettségek üzemeltetési menetrendekre, autóbusz-útvonalakra, megállókra és díjakra vonatkoztak. Azzal a ténnyel kapcsolatosan, hogy a koncesszió kikötötte, hogy a szolgáltatásokat a társaság saját felelősségére végzi, az Arfea azzal érvel, hogy ez az utasokkal és harmadik felekkel kapcsolatos biztonsági kockázatokra utal, nem pedig az általános üzleti kockázatra.

(38)

Harmadszor az Arfea azt állítja, hogy az ilyen közszolgáltatási kötelezettség megszüntetésére vonatkozó, az 1191/69/EGK rendelet 4. cikkében előírt kérelmének elmulasztása nem fosztja meg az 1191/69/EGK rendelet szerinti kompenzációs jogától. Az Arfea szerint az 1191/69/EGK rendelet 4. cikkében előírt eljárás nem vonatkozik egy vállalkozás számára az 1191/69/EGK rendelet hatálybalépése után előírt közszolgáltatási kötelezettségre. Az Arfea az 1191/69/EGK rendelet 4. cikkére vonatkozó ilyen értelmezését az Bíróság C-518/12. számú CTP ügyben 2014. március 3-án hozott ítéletével támasztja alá.

(39)

Negyedszer az Arfea a számára a Piemont régió regionális közigazgatási bírósága által megítélt kompenzációs összeg kiszámításával kapcsolatosan úgy érvel, hogy a bíróság által megbízott szakértő jelentését a Bizottság nem kérdőjelezheti meg, mivel ez kizárólag a nemzeti bíróságok felelősségébe tartozó előzetes technikai tevékenység. Az Arfea szerint a kompenzáció kiszámításához használt paramétereket a Regionális tanács előre állapította meg 1984. február 16-i határozatában, és nem történt túlkompenzáció. A szóban forgó kompenzációk ezért megfelelnek az 1191/69/EGK rendelet vonatkozó követelményeinek.

(40)

Ötödször az Arfea szerint a fenti (37)–(39) preambulumbekezdésben összegzett érvek a szóban forgó kompenzáció és az 1370/2007/EK rendelet követelményei összeegyeztethetőségének értékelésére is vonatkoznak. Azonban a kompenzációk ebben a Rendeletben előírt formai követelményeknek való megfelelése tekintetében, amelyet a Bizottság a 64. preambulumbekezdésben és az eljárást megindító határozatban idéz, az Arfea úgy érvel, hogy a szóban forgó ügyre ezeket nem kell alkalmazni. Az Arfea szerint jogilag és logikailag is lehetetlen lenne bemutatni az ezeknek a követelményeknek való megfelelést, mivel a szóban forgó szituáció sok évvel az 1370/2007/EK rendelet hatálybalépése előtt történt.

(41)

Végül az Arfea állítja, hogy a számára a Piemont régió regionális közigazgatási bírósága által megítélt kompenzációk megfelelnek a négy Altmark-feltételnek. Először is az Arfeát egyértelműen meghatározott közszolgáltatási kötelezettségekkel bízták meg, az első Altmark-feltételnek megfelelően. Másodszor a kompenzáció paramétereit átlátható és objektív módon előre megállapították a Regionális tanács 1984. február 16-i határozatában, a második Altmark-feltételnek megfelelően. Harmadszor a szakértői jelentés megállapította, hogy a kompenzáció nem haladta meg a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésekor felmerült költséget, beleértve az ésszerű hasznot, a harmadik Altmark-feltételnek megfelelően. Végül az Arfea tipikus és jól működő vállalkozásnak számít a negyedik Altmark-feltétel értelmében, amelyet az a tény bizonyít, hogy átlagos kilométerenkénti költsége a régió szokványos költségei alatt volt.

5. A HARMADIK FELEK ÉSZREVÉTELEIVEL KAPCSOLATOS MEGJEGYZÉSEK

(42)	Az Arfea észrevételeihez fűzött megjegyzéseikben az olasz hatóságok minden kiegészítő megjegyzés nélkül megerősítik az eljárást megindító határozathoz fűzött észrevételeikben kifejezett álláspontjukat.

6. A TÁMOGATÁS ÉRTÉKELÉSE

6.1. A támogatás fennállása

(43)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(44)

Ennek megfelelően ahhoz, hogy egy támogatási intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősüljön, együttesen kell teljesítenie az alábbi feltételeket:

—	az államtól vagy állami forrásokból kell származnia,

—	bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését szelektív előnyben kell részesítenie,

—	torzítania kell a versenyt vagy azzal kell fenyegetnie, valamint

—	érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet.

6.1.1. Betudhatóság és állami források

(45)

A Bizottság tudomásul veszi, hogy a regionális közigazgatási bíróság ítéletei szerint a Régiónak kiegészítő kompenzációt kell fizetnie az Arfeának az 1997-es és 1998-as évben regionális útvonalakon nyújtott menetrend szerinti autóbusz-szolgáltatásokért. A szakértő igazolta, hogy az Arfea alulkompenzáció formájában az 1997-es évben 1 196 780 EUR, az 1998-as évben 102 814 EUR gazdasági hátrányt szenvedett a számára állítólagosan előírt közszolgáltatási kötelezettség eredményeként. 2014. február 7-én a Régió ténylegesen kifizette ezt az összeget Arfeának, hogy eleget tegyen az ítéleteknek.

(46)

Az, hogy a régiót nemzeti bíróság kötelezte arra, hogy kompenzációt fizessen egy vállalkozásnak, nem jelenti azt, hogy a támogatás nem tudható be az ítéletnek eleget tevő régiónak, ugyanis az adott állam belföldi bíróságai az adott állam szerveinek tekintendők, és ennélfogva azokat köti a lojális együttműködés kötelezettsége. (11)

(47)	Az intézkedés ezért az államnak tudható be, és a kompenzáció kifizetésére felhasznált források állami források.

6.1.2. Szelektív gazdasági előny

(48)	A Bizottság először is megjegyzi, hogy az Arfea gazdasági tevékenységet folytat, mégpedig díjazás ellenében végez személyszállítást. Az Arfea ezért a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak tekintendő.

(49)	Az intézkedés odaítélése is szelektívnek tekintendő, mivel csak az Arfea számára kedvező.

(50)

Ami a gazdasági előny biztosítását illeti, az Altmark-ítéletből következik, hogy az állam által vagy állami forrásokból vállalkozásoknak közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért nyújtott kompenzáció nem biztosít előnyt az érintett vállalkozásoknak, és ezért nem minősül a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak, amennyiben négy feltétel együttesen teljesül:

—	először is a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségek terhelik, és e kötelezettségek egyértelműen meghatározottak,

—	másodszor az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket tárgyilagos és átlátható módon, előzetesen megállapították,

—	harmadszor az ellentételezés nem haladja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre,

—

negyedszer, amikor a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozás kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján állapították meg, amelyek egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítésekor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre.

(51)	Az Altmark-ítélet előírja, hogy a vállalkozásoknak a számukra kirótt közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséért nyújtott kompenzáció esetében a gazdasági előny fennállásának kizárása érdekében mind a négy feltételnek együttesen kell teljesülnie.

a) Az első Altmark-feltétel

(52)

Az első Altmark-feltétel tekintetében a Bizottság először is megjegyzi, hogy annak célja, hogy a tagállamok bizonyítsák, hogy egy adott vállalkozást közszolgáltatási kötelezettséggel bíztak meg, és az ilyen közszolgáltatási kötelezettségek előírását általános érdekű megfontolások igazolják (12). Az olasz hatóságok azonban nem indokolták meg, hogy milyen, az általános érdeket figyelembe vevő közszolgáltatási kötelezettségeket írtak elő Arfeának. Ezzel szemben úgy érveltek, hogy Arfeát nem bízták meg semmilyen közszolgáltatási kötelezettséggel.

(53)

Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy közszolgáltatási kötelezettség előírása olyan feltételek megszabását jelenti a szolgáltatóra nézve, amelyeket a kérdéses szolgáltató nem vállalna, vagy nem ugyanilyen mértékben vállalna ellenérték nélkül, ha saját üzleti érdekeit tartaná szem előtt. Ezeket a feltételeket ráadásul a hatóságnak egyértelműen meg kell határoznia egy megbízási aktusban. Az Arfea ebben a tekintetben nem tudja kifejteni, hogy pontosan milyen közszolgáltatási kötelezettségeket írtak elő számára, és azt sem tudja bemutatni, hogy ezeket a közszolgáltatási kötelezettségeket egyértelműen meghatározták egy megbízási aktusban. Ezenkívül az alábbi (77)–(82) preambulumbekezdésekben ismertetett okokból a Bizottság úgy gondolja, hogy komoly annak gyanúja, hogy az Arfea számára nem írtak elő ilyen egyértelmű közszolgáltatási kötelezettségeket.

b) A második Altmark-feltétel

(54)

A második Altmark-feltételre vonatkozóan a Bizottság azt az észrevételt teszi, hogy az Arfeának a regionális közigazgatási bíróság ítéleteiben megítélt kompenzáció kiszámításához használt paramétereket nem határozták meg előre. Azokat kizárólag a szakértő által végzett utólagos számítás alapján állapították meg különböző, megfelelően meg nem indokolt feltételezésekre támaszkodva és elkülönített számlák hiányában.

(55)

Az Arfea érveivel ellentétben nem lehet meghatározni, hogy a szóban forgó kompenzációk kiszámításához használt paramétereket a Regionális tanács 1984. február 16-i határozata megszabta. Az Arfeának a regionális közigazgatási bíróság által megítélt kompenzációk valójában kiegészítő kompenzációk, amelyek pontos célja az Arfeának állítólagosan előírt közszolgáltatási kötelezettség miatti pénzügyi teher fedezése, amelyet a Regionális tanács 1984. február 16-i határozatának alkalmazásával neki már odaítélt kompenzáció nem fedezett volna teljesen.

(56)

Az ilyen megközelítés ellentmond a második Altmark-feltételnek, és minden ilyen alapon odaítélt kompenzáció állami támogatásnak minősül. A Bíróság az Altmark-ítéletben egyértelművé tette, hogy „amennyiben a tagállam anélkül fizet egy vállalkozásnak az elszenvedett veszteségeiért ellentételezést, hogy az ellentételezés alapjául szolgáló feltételeket előzetesen meghatározták volna, és később kiderül, hogy a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtása keretében bizonyos szolgáltatások üzemeltetése nem volt gazdaságilag életképes, az olyan pénzügyi beavatkozásnak minősül, amely a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében az állami támogatás fogalmába tartozik” (13).

(57)	A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy a bejelentett intézkedés nem felel meg a második Altmark-feltételnek.

c) A harmadik Altmark-feltétel

(58)

A harmadik Altmark-feltételre vonatkozóan a Bizottság először is azt mérlegeli, hogy amikor egy vállalkozás közszolgáltatási kötelezettség alá eső tevékenységet és közszolgáltatási kötelezettség alá nem eső tevékenységet is folytat, a szolgáltató különböző tevékenységeire vonatkozó számlák megfelelő elkülönítésének hiányában nem lehet pontosan meghatározni, hogy melyek a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésével kapcsolatosan felmerült költségek.

(59)

Jelen ügyben az olasz hatóságok azzal érveltek, hogy az Arfea nem végezte el a Piemont régió által előírt közszolgáltatási kötelezettség körébe állítólagosan tartozó tevékenységeire és más tevékenységeire vonatkozó számláinak megfelelő elkülönítését. A Bizottság amiatt is kétségét fejezte ki, hogy az Arfea végrehajtotta-e a számlák ilyen elkülönítését, az Arfea pedig nem tett észrevételt ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Ráadásul a bíróság által megbízott szakértő által a kompenzáció összegének meghatározásához használt Arfea-számlák kivonataiban nem látszik az Arfea különböző tevékenységeinek bármilyen elkülönítése. A Bíróság által kinevezett szakértő által készített költségfelosztás utólag készült az Arfea tanácsadói által készített alapmodell szerint, amely az Arfea különböző tevékenységeihez meghatározandó költségek százalékarányát állapította meg.

(60)	Másodszor a Bizottság úgy véli, hogy a szakértő által a kompenzáció összegének kiszámításához használt nyereségszintek magasabbak a harmadik Altmark-feltétel értelmében figyelembe vehető ésszerű nyereségnél.

(61)

A szakértő szerint ésszerű nyereségrátának számít a befektetett tőke megtérülési rátája (1997-ben 12,89 %, 1998-ban 10,81 %); amely a 10 évre lekötött olasz állami kötvények hozamán alapul (1997-ben 6,8 %), hozzáadva az átlagos kockázati prémiumot (1997-ben 4,8 %) és felfelé korrigálva az Arfea saját pénzügyi helyzetének figyelembevételéhez (1997-ben 1,28-cal).

(62)

Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a szakértő által megállapított kockázati prémium különösen magas ahhoz képest, hogy az Arfea viszonylag korlátozott kockázatnak volt kitéve. Az Arfea valójában kizárólagos jog alapján működtette a koncessziókat, ami megvédte őt a más szolgáltatókkal való versenytől, és a szakértő által meghatározott kompenzáció ellensúlyozta a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése közben felmerült összes állítólagos költséget.

(63)

A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy miközben a szakértő kijelentette, hogy a szállítási ágazat a piacinál alacsonyabb átlagos kockázatnak van kitéve, a kockázati prémiumot felfelé korrigálta, hogy figyelembe vegye az Arfea saját pénzügyi kiszolgáltatottságát, amely meghaladta az ágazati átlagot. Ezzel a szakértő nem vette figyelembe a tipikus szállítási társaság kockázatát, csupán az Arfea saját kockázatát, amely magasabb volt az ágazati átlagnál.

(64)	A fentieket figyelembe véve a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a harmadik Altmark-feltétel nem teljesül.

d) Következtetés

(65)	Tekintettel arra, hogy az Altmark-feltételeknek együttesen kell teljesülniük, és a szóban forgó intézkedés nem teljesíti az első három Altmark-feltételt, a Bizottságnak nem szükséges megvizsgálnia, a negyedik Altmark-feltétel teljesülését.

(66)

Ennek megfelelően a Bizottság úgy tekinti, hogy az Arfeának a felülvizsgálati időszakban nyújtott szolgáltatásokért fizetett kiegészítő kompenzáció nem felel meg a négy együttes Altmark-feltételnek, azaz a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében szelektív gazdasági előnyben részesíti a társaságot.

6.1.3. A verseny torzítása és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás

(67)

A Bizottság elsőként megjegyzi, hogy a szóban forgó kompenzációkat Piemont regionális közigazgatási bírósága két, 2013. október 10-én hozott ítéletben ítélte oda az Arfeának, és azokat Piemont régió 2014. február 7-én fizette ki, azaz jóval azután, hogy az autóbuszos személyszállítási piacot megnyitották az uniós verseny előtt.

(68)

Ilyen tekintetben az Európai Unió Bírósága az Altmark-ítéletben megjegyezte, hogy 1995 óta több tagállam megkezdte egyes közlekedési piacainak a más tagállamokban letelepedett vállalkozások részéről támasztott verseny előtti megnyitását, így számos vállalkozás már a származási országától eltérő tagállamokban is nyújt városi, elővárosi vagy regionális közlekedési szolgáltatásokat.

(69)

Ezért úgy tekintendő, hogy az Arfea számára megítélt bármilyen kompenzáció valószínűleg torzítja az autóbuszos személyszállítási szolgáltatások nyújtása területén folyó versenyt, és valószínűleg befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet, amennyiben rontja a más tagállamokban letelepedett fuvarozási vállalkozások olaszországi szolgáltatásnyújtási lehetőségét, és megerősíti az Arfea piaci pozícióját azáltal, hogy mentesíti olyan költségek alól, amelyeket rendes tevékenysége vagy mindennapos üzletvezetése keretében általában viselnie kellene.

(70)

A Bizottság ezenkívül megjegyzi, hogy az Arfea más piacokon, például a magánszállítási szolgáltatások piacán is tevékenykedik, így azokon a piacokon verseng más uniós vállalkozásokkal. Az Arfea számára megítélt kompenzáció azokon a piacokon is fenyegethet versenytorzítással és a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolásával.

(71)	A Bizottság ennek megfelelően megállapítja, hogy az intézkedés torzítja a versenyt és befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

6.1.4. Következtetés

(72)	A fentiek fényében a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősül.

6.2. Az 1191/69/EGK rendelet szerinti bejelentési kötelezettség alóli mentesség

(73)

A Regionális közigazgatási bíróság érvelése szerint az Arfea az 1191/69/EGK rendelet alapján jogosult a kiegészítő kompenzációra; ahhoz, hogy ez az érvelés helytálló legyen, az Arfeának jogosultságot kellett volna szereznie a kiegészítő kompenzációra a szóban forgó szolgáltatások végrehajtásának időpontjában, és ezeknek a kompenzációs kifizetéseknek mentesülniük kellett az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelező bejelentési eljárás alól. Ellenkező esetben, amennyiben a kompenzáció az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, a kompenzáció bejelentésének elmulasztása a kompenzációt az EUMSZ 108. cikke szerint jogellenessé teszi. Ennek oka, hogy a rendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a rendelet értelmében kifizetett kompenzáció mentesül az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében említett előzetes tájékoztatási kötelezettség, és így a bejelentési kötelezettség alól.

(74)

A Combus-ítéletből ebben a tekintetben az következik, hogy a „közszolgáltatási kompenzáció” említett rendelkezés értelmében vett fogalmát igen szűken kell értelmezni. (14) Az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alóli mentesség csak a vállalkozásra egyoldalúan – a rendelet 2. cikke szerint – kirótt közszolgáltatási kötelezettségekért járó, ugyanazon rendelet 10–13. cikkében ismertetett módszer (a közös ellentételezési eljárás) alkalmazásával kiszámítandó kompenzációra vonatkozik. Nem vonatkozik azonban a rendelet 14. cikkében meghatározott közszolgáltatási szerződésekre. Az 1191/69/EGK rendelet 14. cikkében meghatározott közszolgáltatási szerződés alapján kifizetett, állami támogatással járó kompenzációt annak hatálybaléptetése előtt be kell jelenteni a Bizottságnak. Ennek hiányában a kompenzáció a Szerződés 108. cikkének megfelelően jogellenesen végrehajtott támogatásnak minősül.

(75)

Az, hogy ebben az ügyben az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése valóban mentesítette-e az olasz hatóságokat az előzetes bejelentési kötelezettség alól, először is attól függ tehát, hogy a régió lényegében egyoldalúan írta-e elő a közszolgáltatási kötelezettséget az Arfea számára, másodszor pedig attól, hogy a szóban forgó kötelezettség alapján kifizetett kompenzáció megfelel-e az 1191/69/EGK rendelet előírásainak. A Bizottság mindkét kérdést sorrendben megvizsgálja.

(a) Egyoldalúan előírt közszolgáltatási kötelezettség

(76)

Az Arfea szerint Piemont régió autóbuszos szállítási szolgáltatások biztosítására vonatkozó koncessziós megállapodásokban, valamint ezekhez a koncessziós megállapodásokhoz kapcsolódó megállapodásokban és szabályzatokban meghatározott közszolgáltatási kötelezettséget írt elő számára. Az ilyen közszolgáltatási kötelezettségek üzemeltetési menetrendekre, autóbusz-útvonalakra, megállókra és díjakra vonatkoztak.

(77)

A Bizottság legelőször is megjegyzi, hogy mindegyik koncessziós megállapodás egyértelműen úgy rendelkezett, hogy csak egy évig érvényesek, és megújításukat a szállítási szolgáltatónak kell kérelmeznie, feltéve, hogy a koncessziós díjat befizették. Ebből az következik, hogy ezek a koncessziók az Arfea és Piemont régió szerződéses jogviszonyán alapultak, amelybe Arfea önként lépett be.

(78)

A megállapodások alapján ezért nem lehet úgy tekinteni, hogy az 1191/69/EGK rendelet szerinti közszolgáltatási kötelezettséget egyoldalúan rótták ki Arfeára. Ahogy arra a Törvényszék 2016. március 3-án a T-15/14 sz. Simet-ügyben hozott ítéletében emlékeztetett, a szerződéses jogviszonyhoz való önkéntes ragaszkodás eltér a közszolgáltatási kötelezettség egyoldalú előírásától, és nem vonja maga után az 1191/69/EGK rendelet szerinti kompenzációs kötelezettséget (15).

(79)

Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy az Arfea nem azonosította egyértelműen a koncessziós megállapodáshoz kapcsolódó azon megállapodásokat és szabályzatokat, amelyek közszolgáltatási kötelezettséget írtak elő neki. A Bizottság ugyanakkor érti, hogy az Arfea az autóbuszjáratok útvonalaira és menetrendjeire vonatkozó, a koncessziós megállapodáshoz mellékelt megállapodásokra, valamint a néhány koncessziós megállapodásban megemlített regionális díjakat meghatározó táblázatokra utal.

(80)

A Bizottság a járatok útvonalaival és menetrendjeivel kapcsolatos megállapodásra vonatkozóan azt a megjegyzést teszi, hogy azokat nem lehet az Arfeának egyoldalúan meghatározott közszolgáltatási kötelezettségnek tekinteni. Azokat, akárcsak magát a koncessziós megállapodást, az Arfea önkéntesen írta alá. Ezenkívül ezeknek a megállapodásoknak a tartalmát – többek között az autóbuszok útvonalaira vonatkozóan – több koncessziónál az Arfea kérésére módosították. Ezért nem lehet úgy tekinteni, hogy a közszolgáltatási kötelezettséget az 1191/69/EGK rendelet 2. cikke szerint egyoldalúan írták elő.

(81)

A regionális díjakat meghatározó, a minden utasra vonatkozó maximális díjakat megszabó táblázatok tekintetében a Bizottság megjegyzi, hogy a Törvényszék a 2016. március 3-án a T-15/14 sz. Simet-ügyben hozott ítéletében világosan kijelentette, hogy az ilyen általános díjszabályok nem hoznak létre az 1191/69/EGK rendelet 2. cikke szerinti közszolgáltatási kötelezettséget. A Bíróság véleménye szerint a díjra vonatkozó kötelezettségek ennek az előírásnak az értelmében valójában az adott utas- vagy termékkategóriákra kivetett maximális díjakra korlátozódnak, és nem fedik le az árpolitika általános intézkedéseit (16).

(82)

Végül a Bizottság megjegyzi, hogy az a tény, hogy az Arfea kérelmezte a koncessziók megújítását, és még a koncessziós díjat is kifizette, nehezen egyeztethető össze a közszolgáltatási kötelezettség 1191/69/EGK rendelet 2. cikke (1) bekezdése szerinti előírásával. A rendelkezések értelmében a közszolgáltatási kötelezettség „olyan kötelezettségeket jelent, amelyeket a kérdéses fuvarozási vállalkozás nem vállalna, vagy nem ugyanilyen mértékben, illetve nem azonos feltételekkel vállalna, ha saját üzleti érdekeit tartaná szem előtt”. Ahogy a Törvényszék a 2016. március 3-án a T-15/14 sz. Simet-ügyben hozott ítéletében megállapítja, nehéz elképzelni, hogy egy vállalkozás a koncesszió megújítását kérné, figyelembe véve az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket, miközben az adott koncesszió végrehajtásához nem fűződik kereskedelmi érdeke.

(b) A kompenzáció megfelelése a közös ellentételezési eljárásnak

(83)

Még ha igazolást is nyert volna, hogy a közszolgáltatási kötelezettségeket ebben az esetben egyoldalúan írták elő az Arfea számára, a szóban forgó szolgáltatásokért járó kompenzációnak az 1191/69/EGK rendelet (IV. szakasza) szerinti közös ellentételezési eljárásnak is meg kellene felelnie ahhoz, hogy mentesüljön a rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti előzetes bejelentés kötelezettsége alól. A Bizottság megítélése szerint ez az eset nem áll fenn.

(84)

A Bizottság ebben a tekintetben először is emlékeztet arra, hogy az 1191/69/EGK rendelet 10. és 11. cikkéből következik, hogy a kompenzáció nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettség előírásából fakadó pénzügyi terheket. Ezenkívül az 1191/69/EGK rendelet 1. cikkének (5) bekezdése, az 1992. július 1-jétől érvényes változatában, úgy rendelkezik, hogy: „Amennyiben egy fuvarozási vállalkozás nemcsak közszolgáltatási kötelezettségekkel járó szolgáltatást működtet, hanem egyéb tevékenységeket is folytat, a közszolgáltatási jellegű szolgáltatásait külön részlegek keretében kell megszerveznie, amelyeknek meg kell felelniük a következő feltételeknek:

(a)	az egyes tevékenységek üzemi számláit el kell különíteni anna, és az egyes tevékenységekre jutó eszközhányadot az érvényes számviteli szabályoknak megfelelően kell felhasználni;

[…]”

(85)	Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy az 1191/69/EGK rendelet 13. cikke előírja, hogy a hatóságoknak előzetesen rögzíteniük kell az ellentételezés összegét.

(86)	A Bizottság jelen ügyben úgy véli, hogy az Arfeának odaítélt kompenzáció nem felel meg ezeknek a követelményeknek.

(87)

A Bizottság megjegyzi, hogy – ahogy azt az (59) preambulumbekezdés is jelzi – nem nyert bizonyítást, hogy az Arfea elvégezte az állítólagos közszolgáltatási kötelezettség keretében végzett tevékenységeire és más tevékenységeire vonatkozó számlák megfelelő elkülönítését, ahogy azt az 1191/69/EGK rendelet 1. cikke (5) bekezdésének a) pontja előírja. Ezzel ellentétben a bíróság által megbízott szakértő által a kompenzáció összegének meghatározásához használt 1997-es és 1998-as Arfea-számlák kivonataiban inkább az látszik, hogy a költségeket nem különítették el tevékenységek szerint.

(88)	Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy az 1191/69/EGK rendelet 13. cikkével ellentétben az Arfeának odaítélt kompenzációt nem előre határozták meg, hanem a regionális közigazgatási bíróság előírásai szerinti utólagos értékelés alapján.

(89)	Ezen észrevételek fényében a Bizottság megállapítja, hogy a Piemont regionális közigazgatási bírósága által az Arfea számára odaítélt kiegészítő kompenzáció nem mentesült az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti előzetes bejelentési kötelezettség alól.

6.3. A támogatás összeegyeztethetősége

(90)

Mivel nem igazolták, hogy a vizsgált intézkedés mentesült az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti előzetes bejelentés kötelezettsége alól, meg kell vizsgálni a kifizetés belső piaccal való összeegyeztethetőségét, ugyanis az a fenti 6.1. szakaszban foglaltaknak megfelelően a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

(91)

Ebben a tekintetben a Szerződés 93. cikke a közlekedés összehangolása és a közlekedés területén kirótt közszolgáltatási kötelezettségek tekintetében nyújtott állami támogatások összeegyeztethetőségére vonatkozó szabályokat ír elő, és a 107. cikk (3) bekezdése, valamint a 106. cikk (2) bekezdése tekintetében lex specialisnak minősül, mivel különleges szabályokat tartalmaz az állami támogatás összeegyeztethetőségére vonatkozóan. Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy e rendelkezés „a közlekedési támogatások Szerződéssel való összeegyeztethetőségét csak olyan, jól körülhatárolt esetekben ismeri el, amikor nem sérülnek [az Unió] általános érdekei” (17).

(92)

2009. december 3-án hatályba lépett az 1370/2007/EK rendelet, amely hatályon kívül helyezte az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendeletet (18). Az 1370/2007/EK rendelet a vasúti és közúti személyszállítási szolgáltatások vonatkozásában alkalmazandó a közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezésére.

(93)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a be nem jelentett intézkedés összeegyeztethetőségét az 1370/2007/EK rendelet alapján kell vizsgálni, mivel e határozat elfogadásakor az volt a hatályos jogszabály. Megjegyzi ezenkívül, hogy a regionális közigazgatási bíróság által az Arfea számára megítélt kiegészítő kompenzációt 2014. február 7-én fizették ki (19).

(94)

Az 1370/2007/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a személyszállítási közszolgáltatások nyújtásáért vagy az általános szabályok alapján megállapított díjszabási kötelezettségeknek való megfelelésért nyújtott, e rendelettel összhangban fizetett közszolgáltatási ellentételezés a [belső] piaccal összeegyeztethető. Az ilyen ellentételezés mentes a Szerződés [108. cikkének (3) bekezdésében] említett előzetes bejelentési kötelezettség alól.”

(95)	Az alábbiakban meghatározott okokból a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a be nem jelentett kompenzáció nem tesz eleget az 1370/2007/EK rendeletnek, tehát a rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

(96)

Először a Bizottság megjegyzi, hogy a koncessziós megállapodás nem felel meg a rendelet 4. cikkében foglalt, a közszolgáltatási kötelezettséget létrehozó általános szabályok vagy közszolgáltatási szerződések kötelező tartalmát meghatározó rendelkezéseknek:

—

A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy az ellentételezéshez alapul veendő paramétereket objektív és átlátható, a túlkompenzációt elkerülő módon előre meg kell határozni. Azonban ahogy azt a második Altmark-feltétel teljesítésére vonatkozó (54) és (57) preambulumbekezdés kifejti, az Arfeának megítélt kiegészítő kompenzációt nem objektív és átlátható módon, előre meghatározott paraméterek alapján számították ki.

—

A 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 4. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a közszolgáltatási szerződés állapítja meg a szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos költségek és bevételek megosztására vonatkozó szabályokat. A koncessziós megállapodás azonban nem tartalmazott semmilyen szabályt a költségek és bevételek megosztásával kapcsolatosan, és ahogy a fenti (59) preambulumbekezdés is kifejti, az Arfea nem alkalmazta a számlák megfelelő elkülönítését a különböző tevékenységek között.

(97)	Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy a szóban forgó intézkedés nem teljesíti az 1370/2007/EK rendeletnek a kompenzáció összegének kiszámítására vonatkozó követelményeit.

(98)

Az 1370/2007/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződések alapján történő kompenzációnak meg kell felelnie az 1370/2007/EK rendelet és melléklete rendelkezéseinek annak érdekében, hogy a kompenzáció ne haladja meg a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez szükséges mértéket.

(99)

Az 1370/2007/EK rendelet mellékletének 2. pontja előírja, hogy a kompenzáció nem haladhatja meg a következő tényezőkből összetevődő pénzügyi összegnek megfelelő összeget: a közszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban felmerült, a jegybevételekkel csökkentett költségek, kivonva ebből a közszolgáltatási kötelezettség keretében működtetett hálózaton belül keletkezett pozitív pénzügyi hatásokat, és hozzáadva az ésszerű hasznot. A melléklet 4. pontja előírja, hogy a költségeket és a bevételeket a hatályos számviteli és adóügyi szabályoknak megfelelően kell kiszámítani. A melléklet 5. pontja előírja, hogy: „mennyiben egy közszolgáltató nem kizárólag közszolgáltatói kötelezettségek hatálya alá tartozó, ellentételezett szolgáltatásokat működtet, hanem más tevékenységeket is végez, […] az említett közszolgáltatók számvitelében legalább az alábbi feltételeknek megfelelő elkülönítéseket kell végezni:

—	az egyes tevékenységeknek megfelelő működési számlákat egymástól el kell különíteni, és a megfelelő eszközök részét és az állandó költségeket a hatályos számviteli és adóügyi szabályok szerint kell felosztani,

—	a közszolgáltató bármely egyéb tevékenységéhez kapcsolódóan valamennyi változó költséget, az állandó költségekhez való megfelelő hozzájárulást és az ésszerű hasznot semmilyen esetben sem lehet a kérdéses közszolgáltatásra terhelni,

—	a közszolgáltatással összefüggő költségeket az üzemeltetési bevételekkel és a hatóságok kifizetéseivel kell kiegyenlíteni, kizárva a bevételek átvitelének lehetőségét a közszolgáltató más tevékenységi területére.”

(100)

Azonban ahogy azt az (59) preambulumbekezdés is megjegyzi, az Arfea nem alkalmazta az állítólagos közszolgáltatási kötelezettség keretében végzett tevékenységeire és más tevékenységeire vonatkozó számlák megfelelő elkülönítését, ahogy azt az 1370/2007/EK rendelet mellékletének 5. pontja előírja. Következésképpen nem bizonyítható, hogy a végül odaítélt bármekkora összegű kompenzáció nem haladja meg az azon nettó pénzügyi hatásnak megfelelő összeget, amely megfelel a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése által a közszolgáltató költségeire és bevételeire gyakorolt – pozitív vagy negatív – hatások összegének (1370/2007/EK rendelet mellékletének 2. pontja). Ezenfelül az előre meghatározott kompenzációs paraméterek hiányában szükségszerűen utólagosan, önhatalmú feltevések alapján kell a kompenzáció kiszámítását elvégezni, ahogyan azt az Arfea tanácsadói és Piemont regionális közigazgatási bírósága által megbízott szakértő tette. Végül a szakértő által a kompenzáció összegének kiszámításához használt nyereségszintek, ahogy a (60) és (63) preambulumbekezdés kifejti, magasabbak az ésszerűnek tekinthető nyereségnél.

(101)

Harmadszor a Bizottság megjegyzi, hogy az Arfea maga is elismerte, hogy jelen esetben nem teljesültek az 1370/2007/EK rendelet előírásai, amikor azzal érvelt, hogy az ilyen megfelelés jogilag és logikailag is lehetetlen, mivel a szóban forgó szituáció sok évvel az említett rendelet hatálybalépése előtt történt.

(102)

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a regionális közigazgatási bíróság által elrendelt kiegészítő kompenzációt nem az 1370/2007/EK rendeletnek megfelelően fizették ki, ezért a kiegészítő kompenzáció összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

6.4. A regionális közigazgatási bíróság által megítélt kompenzáció nem jelent kártérítést

(103)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban felkérte az érdekelteket azzal kapcsolatos észrevételeik megtételére, hogy a regionális közigazgatási bíróság ítélete állítólagos jogsértésért járó kártérítés megítélésére, nem pedig az alkalmazandó tanácsi rendeleteken alapuló közszolgáltatásért járó kompenzáció megítélésére vonatkozott-e. Ehhez kapcsolódóan csak az olasz hatóságok küldték meg észrevételeiket, azzal érvelve, hogy a szóban forgó intézkedés a közszolgáltatási kötelezettség nyújtásáért odaítélt kompenzációt jelent, és nem kártérítést.

(104)

A Bizottság ennek kapcsán megjegyzi, hogy bizonyos körülmények között a nemzeti hatóságok jogellenes cselekményei vagy egyéb magatartása (20) miatti kártérítés nem biztosít előnyt, és ennélfogva nem minősül a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak (21). Az elszenvedett kárért nyújtott kompenzáció célja eltér az állami támogatás céljától, ugyanis arra irányul, hogy a károsult fél számára visszaállítsa a kárt okozó cselekmény előtti helyzetet, mintha a cselekmény meg sem történt volna (restitutio in integrum).

(105)

Ahhoz azonban, hogy egy kártérítés az állami támogatási szabályok hatályán kívül essen, a kompenzáció általános szabályán kell alapulnia (22). Az Európai Unió Bírósága továbbá a Lucchini-ítéletben kimondta, hogy egy nemzeti bíróság akadályoztatva lenne a nemzeti jog alkalmazásában, ha e jog alkalmazásának az lenne a jogkövetkezménye, hogy „megakadályozná a közösségi jog alkalmazását, amennyiben lehetetlenné tenné a közösségi jog megsértésével nyújtott állami támogatás visszatéríttetését” (23). E kijelentés mögöttes elve az, hogy nemzeti jogszabály nem alkalmazható, ha az alkalmazása veszélyeztetné az uniós jog megfelelő alkalmazását (24). E tekintetben – ahogy arra a Törvényszék 2016. március 3-án a T-15/14 sz. Simet-ügyben hozott ítéletében emlékeztetett – olyan kártérítés megítélése, amely közszolgáltatási kötelezettség előírásából fakadó sérelem miatti kártalanításból áll, nem bújhat az állami támogatás minősítése mögé csak azért, mert kártérítés megítéléséből állt, mivel ez lehetővé tenné a Szerződés 107. és 108. cikkének megkerülését (25).

(106)

Ami a regionális közigazgatási bíróság által az Arfea számára megítélt kiegészítő kompenzációt illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a regionális közigazgatási bíróság ítélete arra hivatkozik, hogy az Arfea az 1191/69/EGK rendelet 6., 10. és 11. cikke szerinti kompenzáció útján jogosult bizonyos összegekre, amelyeket a hatóságoknak kell meghatározniuk megbízható adatok alapján. Ez arra utal, hogy az Arfea kiegészítő kompenzációra való jogosultsága a regionális közigazgatási bíróság szerint nem a nemzeti hatóságok jogellenes cselekménye vagy egyéb magatartása miatti általános kártérítési szabályra, hanem állítólag az 1191/69/EGK rendeletből fakadó jogokra vezethető vissza.

(107)

Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy az Arfea 2014. június 6-án keresetet nyújtott be az olasz bíróságnak, amelyben kártérítést kér Piemont régiótól a regionális közigazgatási bíróság által már odaítélt kompenzáción felül. Az Arfea keresetében azt állította, hogy az 1997-es és 1998-as évre neki járó kompenzáció Régió általi késedelmes elismerése és kifizetése miatt károkat szenvedett. Ez arra utal, hogy Arfea maga sem tartja a regionális közigazgatási bíróság által számára már odaítélt kompenzációt kártérítés megítélésének.

(108)

Harmadszor a Bizottság úgy véli, hogy az Arfeának az állítások szerint illegálisan egyoldalúan előírt közszolgáltatási kötelezettség miatti pénzügyi teher kompenzálására szolgáló kártérítés olasz hatóságok általi megítélése megszegné a Szerződés 107. és 108. cikkét.

(109)

Ennek az az oka, hogy a kártérítés megítélése ugyanazt eredményezné az Arfea számára, mint a felülvizsgálati időszakra vonatkozó közszolgáltatásért járó kompenzáció megítélése, annak ellenére, hogy a szóban forgó szolgáltatásokra irányadó koncessziós feltételek nem mentesültek az előzetes bejelentési kötelezettség alól, és az 1191/69/EGK rendelet, illetve az 1370/2007/EK rendelet anyagi jogi követelményei sem teljesültek, ahogyan fentebb bemutatásra került.

(110)

A kártérítés megítélhetősége ezért ténylegesen lehetővé tenné az állami támogatási szabályoknak, valamint azoknak az uniós jogalkotó által megállapított feltételeknek a megkerülését, amelyek mellett az illetékes hatóságok a közszolgáltatási kötelezettségek előírásakor vagy ilyen kötelezettségekre vonatkozó szerződéskötéskor kompenzálják a közszolgáltatókat a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során felmerült költségekért. A nyújtani tervezett támogatás összegének megfelelő kártérítés valójában jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt közvetett állami támogatásnak minősülne (26). A fent bemutatottak alapján a Törvényszék egyértelművé tette, hogy ilyen körülmények között az állami támogatási szabályokat nem lehet pusztán azért megkerülni, mert a szóban forgó intézkedés kártérítés megítélését tartalmazná (27).

(111)

Ennek megfelelően a Bizottság megítélése szerint a regionális közigazgatási bíróság ítélete nem az Arfea által a nemzeti hatóságok jogellenes cselekménye vagy egyéb magatartása miatt elszenvedett kárért járó kompenzációt, hanem – a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerint tiltott – jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást ítél meg.

(112)

A fentiek fényében a Bizottság megállapítja, hogy a be nem jelentett intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást képvisel.

7. A TÁMOGATÁS VISSZAFIZETTETÉSE

(113)

A Szerződés és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság hatáskörébe tartozik az arra vonatkozó döntés meghozatala, hogy az érintett tagállamnak meg kell szüntetnie vagy módosítania kell azt a támogatást, amelyről a Bizottság megállapította, hogy nem egyeztethető össze a belső piaccal (28). Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt támogatások esetében a tagállamra a támogatás megszüntetését illetően kirótt kötelezettség célja a korábbi állapot visszaállítása (29).

(114)

A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás juttatása előtti állapot (30).

(115)

Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (31) 16. cikkének (1) bekezdése kimondja: „Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére […]”.

(116)

Így, tekintettel arra, hogy a kérdéses intézkedések végrehajtása sérti a Szerződés 108. cikkét, és azokat jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásnak tekintik, azokat vissza kell fizettetni az odaítélésük előtti piaci helyzet visszaállítása érdekében. A visszafizettetés arra az időszakra vonatkozik, amikor az Arfea előnyben részesült, azaz arra az időtartamra, amely a támogatásnak a kedvezményezett részére történő rendelkezésre bocsátásával (azaz 2014. február 7-én) veszi kezdetét, és a támogatás tényleges visszafizetésével fejeződik be, a visszafizettetendő összeg a tényleges visszafizetésig esedékes kamatokra is kiterjed,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Olasz Köztársaság által az Arfea javára jogellenesen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével nyújtott, 1 299 594 EUR összegű állami támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal.

2. cikk

(1) Az Olasz Köztársaság visszafizetteti a kedvezményezettel az 1. cikkben említett támogatást.

(2) A visszafizettetendő összegekre 2014. február 7-től a tényleges visszafizettetésükig kamatot kell felszámítani.

(3) A kamatokat a 794/2004/EK bizottsági rendelet (32) V. fejezetével és a 794/2004/EK rendeletet módosító 271/2008/EK bizottsági rendelettel (33) összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

(4) Az Olasz Köztársaság e határozat elfogadásának időpontjától kezdve megszünteti a 1. cikkben említett támogatás valamennyi függőben lévő kifizetését.

3. cikk

(1) A 1. cikkben említett támogatás behajtása azonnal és ténylegesen megtörténik.

(2) Az Olasz Köztársaság a határozat végrehajtását a határozatról szóló értesítés időpontjától számított négy hónapon belül biztosítja.

4. cikk

(1) Az e határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül az Olasz Köztársaság benyújtja a Bizottságnak a következő információkat:

a)	a kedvezményezett által visszatérítendő teljes összeg (tőketartozás és kamatok);

b)	az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

c)	azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.

(2) Amíg az 1. cikkben említett támogatást teljes egészében vissza nem fizetik, az Olasz Köztársaság folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtásának érdekében meghozott nemzeti intézkedések előrehaladásáról. A Bizottság egyszerű kérésére azonnali tájékoztatást ad az e határozat végrehajtása érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekről. Részletes információkkal szolgál továbbá a kedvezményezett által már visszatérített támogatási összegről és kamatról.

5. cikk

Ennek a határozatnak az Olasz Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2016. június 10-én.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

a Bizottság tagja

(1) HL C 219., 2015.7.3., 12. o.

(2) Vö. 1. lábjegyzet.

(3) Legge 10 aprile 1981, n. 151 Legge quadro per l'ordinamento, la ristrutturazione ed il potenziamento dei trasporti pubblici locali. Istituzione del Fondo nazionale per il ripiano dei disavanzi di esercizio e per gli investimenti nel settore (1981. április 10-i 151. sz. törvény. A helyi tömegközlekedés szervezetéről, átszervezéséről és kapacitásáról szóló törvény. Az ágazat üzemi veszteségeinek és beruházásainak ellentételezésére szolgáló nemzeti alap intézménye.) (Hivatalos Közlöny, 113. sz. 1981.4.24.), elérhető az alábbi címen: http://www.normattiva.it/uri-res/ N2Ls?urn:nir:stato:legge:1981-04-10;151.

(4) Legge regionale 23 luglio 1982, n. 16. Interventi finanziari della Regione nel settore del trasporto pubblico di persone (1982. július 23-i 16. sz. tartományi törvény. A Régió pénzügyi beavatkozásai a személyszállítási ágazatban) (Regionális Hivatalos Közlöny, 1982. július 28., 30. sz.), elérhető az alábbi címen: http://arianna.consiglioregionale.piemonte.it/base/leggi/l1982016.html.

(5) A Tanács 1969. június 26-i 1191/69/EGK módosított rendelete a tagállamok vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről (HL L 156., 1969.6.28., 1. o.).

(6) 5043. számú ítélet, 2006. augusztus 28

(7) C-280/00. sz. ügy: Altmark Trans kontra Regierungsprasidium Magdeburg EU:C:2003:415.

(8) Lásd: az Európai Parlament és a Tanács 2007. október 23-i 1370/2007/EK rendelete a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, I melléklet (HL L 315., 2007.12.3., 1. o.).

(9) A melléklet 2. pontja szerint, „a hatásokat úgy kell értékelni, hogy azt a helyzetet, amelyben a közszolgáltatási kötelezettséget teljesítik, összehasonlítják azzal a helyzettel, amely akkor állt volna fenn, ha a kötelezettséget nem teljesítették volna. A nettó pénzügyi hatás kiszámítása érdekében az illetékes hatóságnak az alábbi rendszert kell követnie:

—	az illetékes hatóság(ok) által előírt, közszolgáltatási szerződésben és/vagy általános szabályban foglalt közszolgáltatási kötelezettséggel vagy azok csoportjával kapcsolatban felmerült költségek,

—	kivonva a kérdéses közszolgáltatási kötelezettség(ek) keretében működtetett hálózaton belül keletkezett pozitív pénzügyi hatásokat,

—	kivonva a kérdéses közszolgáltatási kötelezettség(ek) teljesítése során keletkezett díjakból vagy bármely egyéb bevételből származó bevételt,

—	hozzáadva az ésszerű hasznot,

egyenlő a nettó pénzügyi hatással.”

(10) Az 1984-es kerethatározat Torino városának és Piemont tartomány más településeinek autóbusz- és villamosszolgáltatásaira meghatározta a normatív költségek szintjeit, és különbséget tett a síkvidéki területek és hegyvidéki területek járatai között. Az 1. cikk kimondja, hogy a normatív költségeket megfontolt és szigorú irányítási feltételek alapján határozták meg, figyelembe véve többek között a nyújtott szolgáltatás minőségét és a földrajzi feltételeket. A 4. cikk értelmében a normatív költségeknek a szolgáltató által teljesített kilométerekre történő alkalmazásából eredő összeg jelenti az éves közpénzi hozzájárulás maximális megengedett szintjét, kivéve ha a szolgáltatónál felmerült tényleges költségek alacsonyabbak voltak a normatív költségeknél. Ilyen esetekben a közpénzi hozzájárulást a szolgáltató tényleges költségei alapján ítélték meg.

(11) C-527/12. sz. ügy: Bizottság kontra Németország, EU:C:2014:2193, 56. pont, és az idézett joggyakorlat. Lásd még: C-119/05. sz. ügy: Lucchini EU:C:2007:434, 59. pont

(12) T-17/02. sz. ügy: Fred Olsen (EBHT 2005, II-2031. o., 216. pont); T-289/03. sz. ügy BUPA és társai kontra Bizottság (EBHT 2008, II-81. o., 166–169. és 172. pont).

(13) C-280/00. sz. ügy: Altmark Trans kontra Regierungsprasidium Magdeburg EU:C:200 91. pont.

(14) T 157/01. sz. ügy: Danske Busvognmænd [2004] EU:T:2004:76, 77., 78. és 79. pont.

(15) T-15/14. sz. ügy, Simet SpA kontra Bizottság, 163. pont.

(16) T-15/14. sz. ügy, Simet SpA kontra Bizottság, 159. pont.

(17) 156/77. sz. ügy: Bizottság kontra Belgium [1978] EU:C:1978:180, 10. pont.

(18) A Tanács 1970. június 4-i 1107/70/EGK rendelete a vasúti, közúti és belvízi közlekedéshez nyújtott támogatásokról (HL L 130., 1970.6.15., 1. o.).

(19) C-303/13 P. sz. ügy: Bizottság kontra Andersen, 55. pont

(20) Például szerződésen kívüli károkozás vagy jogalap nélküli gazdagodás.

(21) A 106–120/87. sz., Asteris AE és társai kontra Görögország és EGK egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:1988:457).

(22) Lásd az Akzo-Nobel javára a klórszállítás minimalizálására nyújtott holland támogatás (N 304/2003. sz. ügy) tárgyában 2004. június 16-án hozott bizottsági határozatot, összefoglaló közlemény: HL C 81., 2005.4.2., 4. o.; lásd még a Steenbergen autóbontó társaság áttelepítéséhez nyújtott holland támogatás (N 575/2005. sz. ügy) tárgyában 2006. december 20-án hozott bizottsági határozatot, összefoglaló közlemény: HL C 80., 2007.4.13., 1. o.

(23) A C-119/05. sz. Lucchini-ügyben hozott ítélet (EU:C:2007:434) 59. pontja.

(24) Uo., 61. pont.

(25) A T-15/14. sz. ügy, Simet SpA kontra Bizottság, 102–103. pont.

(26) A C-346/03. és C-529/03. sz., Atzeni egyesített ügyekre vonatkozó, 2005. április 28-i indítvány (EU:C:2005:256) 198. pontja.

(27) A T-15/14. sz. ügy, Simet SpA kontra Bizottság, 102–103. pont.

Lásd még a Törvényszék joggyakorlatát az állami támogatás visszafizettetésére vonatkozó kártalanítási záradékokra vonatkozóan:

A T-384/08. sz., Elliniki Nafpigokataskevastiki AE Chartofylakeiou kontra Bizottság ügyben (EU:T:2011:650) hozott ítélet, valamint a T-565/08. sz., Corsica Ferries kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:T:2012:415) 23., 114. és 120–131. pontja. Lásd még hasonlóképpen a C-111/10. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EU:C:2013:785) 44. pontját.

(28) Lásd a C-70/72. sz. Bizottság kontra Németország ügyet, (EBHT 1973, 813. o, 13. pont).

(29) Lásd a C-278/92. sz., C-279/92. sz. és C-280/92. sz. Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyeket (EBHT 1994, I-4103. o, 75. pont).

(30) Lásd a C-75/97. sz. Belgium kontra Bizottság ügyet, (EBHT 1999, I-3671. o., 64 és 65. pont).

(31) A Tanács 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 248., 2015.9.24., 9. o.).

(32) A Bizottság 2004. április 21-i 794/2004/EK rendelete az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról (HL L 140., 2004.4.30., 1. o.).

(33) A Bizottság 2008. január 30-i 271/2008/EK rendelete az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 794/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 82., 2008.3.25., 1. o.).

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 321

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	59. évfolyam 2016. november 29.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK
	*	A Tanács (EU) 2016/2079 határozata (2016. szeptember 29.) az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Új-Zéland közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló partnerségi megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról	1
		Partnerségi megállapodás a kapcsolatokról és az együttműködésről egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Új-Zéland között	3
	*	Az áruk TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó vámegyezmény (1975. évi TIR-egyezmény) módosítása	31
		RENDELETEK
	*	A Bizottság (EU) 2016/2080 végrehajtási rendelete (2016. november 25.) a sovány tejpor pályázat útján történő értékesítésére vonatkozó eljárás megindításáról	45
	*	A Bizottság (EU) 2016/2081 végrehajtási rendelete (2016. november 28.) a Kínai Népköztársaságból származó és a Yuanging Changyuan Chemicals Co. Ltd által előállított oxálsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről	48
		HATÁROZATOK
	*	A Tanács (KKBP) 2016/2082 határozata (2016. november 28.) a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentéshez, azok megelőzéséhez és visszaszorításához való hozzájárulás céljából folytatott európai uniós katonai műveletről szóló 2008/851/KKBP együttes fellépés módosításáról	53
	*	A Tanács (KKBP) 2016/2083 határozata (2016. november 28.) az Európai Unió ukrajnai polgári biztonsági ágazati reformra vonatkozó tanácsadó missziójáról (EUAM Ukrajna) szóló 2014/486/KKBP határozat módosításáról	55
	*	A Bizottság (EU) 2016/2084 határozata (2016. június 10.) SA.38132 (2015/C) (ex 2014/NN) számú állami támogatás az Arfea számára közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért nyújtott kiegészítő kompenzáció (az értesítés a C(2016) 3472. számú dokumentummal készült) ( 1 )	57
	*	A Bizottság (EU) 2016/2085 végrehajtási határozata (2016. november 28.) a Hollandiában előforduló, a H5N8 altípusba tartozó, magas patogenitású madárinfluenzával kapcsolatos egyes ideiglenes védintézkedésekről (az értesítés a C(2016) 7851. számú dokumentummal történt)	76
	*	A Bizottság (EU) 2016/2086 végrehajtási határozata (2016. november 28.) a Svédországban előforduló, a H5N8 altípusba tartozó, magas patogenitású madárinfluenzával kapcsolatos egyes ideiglenes védintézkedésekről (az értesítés a C(2016) 7852. számú dokumentummal történt)	80