12.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/1

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Thaiföld kérelmét (2) a „ข้าวสังข์หยดเมืองพัทลุง” (Khao Sangyod Muang Phatthalung) elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a „ข้าวสังข์หยดเมืองพัทลุง” (Khao Sangyod Muang Phatthalung) elnevezést be kell jegyezni,

12.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/3

(1)

E rendelet rendelkezései szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mivel az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó minősítések kivételével a hitelkockázati minősítések hozzárendelésével foglalkoznak. Ezen egyidejűleg hatályba léptetendő rendelkezések koherenciája, valamint annak elősegítése érdekében, hogy az említett kötelezettségek hatálya alá tartozók átfogó rálátással rendelkezzenek a szóban forgó rendelkezésekre, és könnyen hozzáférhessenek azokhoz, célszerű egyetlen rendeletbe foglalni az 575/2013/EU rendelet által előírt, az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó minősítések kivételével a hitelkockázati minősítések hozzárendelésével foglalkozó ezen végrehajtás-technikai standardokat.

(2)

Az 575/2013/EU rendelet 136. cikkének (1) bekezdése minden külső hitelminősítő intézet (KHMI) vonatkozásában előírja annak meghatározását, hogy az említett rendelet 2. szakaszában meghatározott hitelminőségi besorolások melyikének felel meg a KHMI megfelelő hitelminősítése („hozzárendelés”). A KHMI-k az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (2) megfelelően nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézetek vagy pedig hitelminősítést kiadó központi bankok, amelyek mentesülnek az említett rendelet alkalmazása alól.

(3)

Az 1060/2009/EK rendeletben és az 575/2013/EU rendeletben használt egyes hasonló fogalmak összetéveszthetők. Az 575/2013/EU rendeletben használt „hitelminősítés” fogalma egyszerre utal a KHMI-k különböző minősítési kategóriáinak „címkéire” és a konkrét elemek ilyen minősítés szerinti besorolására. Ugyanakkor az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének h) és a) pontja a „minősítési kategória” és a „hitelminősítés” fogalommeghatározás használatával egyértelműen megkülönbözteti e két fogalmat. A fogalomzavar elkerülése érdekében, mivel e két konkrét fogalomra külön-külön kell hivatkozni, továbbá a két rendelet egymást kiegészítő jellege miatt az 1060/2009/EK rendelet pontosabb terminológiáját kell használni.

(4)

Tekintve, hogy az 1060/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások a hitelminősítéseket csak akkor használhatják szabályozási célra, ha azokat az Unióban alapított, és az említett rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézetek adták ki, célszerű, hogy a KHMI-k hitelminősítéseinek hozzárendelése az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti „hitelminősítés” fogalommeghatározásának megfelelő hitelminősítésekre vonatkozzon. Továbbá, mivel az 575/2013/EU rendelet 136. cikke értelmében a hozzárendelést minden KHMI vonatkozásában el kell végezni, ezek fogalommeghatározása pedig az említett rendelet 4. cikkének 98. pontja értelmében magában foglalja az olyan, hitelminősítéseket kibocsátó központi bankokat is, amelyek mentesülnek az 1060/2009/EK rendelet alkalmazása alól, célszerű, hogy a KHMI-k minősítési kategóriáinak hozzárendelése vonatkozzon az ilyen hitelminősítésekre is. Az 575/2013/EU rendelet a sztenderd módszer keretében bizonyos eszközosztályok (például a részvények) kapcsán nem engedélyezi a hitelminősítések használatát. Ezért a rögzített hozamú kollektív befektetési formák minősítése tekintetében célszerű, hogy a KHMI-k hitelminősítéseinek hozzárendelése közülük csak azokra vonatkozzon, amelyek kizárólag az alapul szolgáló eszköz hitelminőségétől függenek.

(5)

A hozzárendelés célja, hogy az 575/2013/EU rendelet szerinti megfelelő kockázati súlyokat rendeljen a KHMI-k minősítési kategóriáihoz. Ezért az egyes minősítési kategóriák tekintetében képesnek kell lennie nem csupán a kockázat relatív különbségeinek, hanem a kockázat abszolút szintjeinek azonosítására is, ezáltal megfelelő szintű tőkét biztosítva a sztenderd módszer keretében.

(6)

A KHMI-k által alkalmazott módszertanok széles köre miatt a hozzárendelési módszertan objektivitása és egységessége kulcsfontosságú tényező az intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek és a KHMI-kkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében. Ezen okból a mennyiségi és a minőségi tényezők használatára és benchmarkkal való összehasonlítására vonatkozó szabályok kidolgozásakor az e rendeletben meghatározott hozzárendelés zökkenőmentes bevezetése érdekében figyelembe kell venni a korábbi szabályozási keretet, vagyis a külső hitelminősítő intézetek elismerésére vonatkozó, 2010. november 30-i módosított iránymutatás (Revised Guidelines on the recognition of External Credit Assessment Institutions) 3. részét. Ez biztosítaná továbbá a saját tőke mérésének és előírásainak nemzetközi konvergenciájára vonatkozó, 2006. júniusi Bázel II felülvizsgált átfogó keret (Basel II: International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards: A Revised Framework – Comprehensive Version) 2. melléklete szerinti vonatkozó nemzetközi standardoknak való megfelelést is.

(7)

A KHMI-k által használt nemteljesítési definíciók eltérhetnek az 575/2013/EU rendelet 178. cikkében meghatározott, az 1060/2009/EK rendeletben és az (EU) 2015/2 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (3) is tükröződő fogalomtól. Ettől függetlenül, a külsőleg minősített kitettségekre vonatkozó átfogó tőkekövetelmény stabilitása érdekében a nemteljesítés fogalmának meghatározására e rendelet alkalmazásában az 575/2013/EU rendelet 136. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett benchmark kalibrálásához használt nemteljesítési eseménytípusokat kell használni.

(8)

A hozzárendelés lényegében a KHMI által használt minősítési kategóriák megfeleltetése egy prudenciális célokból kialakított szabályozási skálának. Ezért ezt a fogalmat meg kell különböztetni az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) által az 1060/2009/EK rendelet 21. cikkének (4b) bekezdése értelmében jelentés formájában elkészítendő megfeleltetéstől, amelynek célja, hogy a befektetők könnyen összehasonlíthassák az adott minősített szervezet tekintetében létező összes hitelminősítést. Az e rendelet szerinti „hozzárendelés” emellett nem azonos az egyéb keretek, például az eurórendszer hitelminősítési keretrendszere szerinti hozzárendeléssel, mivel ezek a keretek eltérő módszertant és fogalommeghatározásokat alkalmazhatnak.

(9)

A minősítési kategóriák minden egyes releváns sorozata („minősítési skála”) tekintetében külön hozzárendelést kell végezni. Ha a KHMI minősítési skálája kitettségi osztályokon átívelően azonos, akkor a hozzárendelésnek is azonosnak kell lennie, ezzel biztosítva az 575/2013/EU rendelet által létrehozott kitettségi osztályok differenciált kockázati súlyozását. Ha a KHMI több minősítési skálával rendelkezik, a hozzárendelés céljából figyelembe kell venni a KHMI által közöttük létrehozott kapcsolatot.

(10)

Az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének x. pontja szerinti nem kezdeményezett (megbízás nélküli) hitelminősítéseket mindaddig figyelembe kell venni a hozzárendelés szempontjából, amíg azok az 1060/2009/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően szabályozási célra használhatók, és az Európai Bankhatóság (EBH) az 575/2013/EU rendelet 138. cikkének megfelelően megerősítette, hogy minőségük nem tér el az adott KHMI megbízáson alapuló minősítéseinek minőségétől.

(11)

A hozzárendelés elvégzésekor mennyiségi és minőségi tényezőket is fel kell használni; a minőségi tényezőket a második szakaszban kell figyelembe venni, a szükséges esetben és mértékben, különösen, ha a mennyiségi tényezők nem megfelelőek. Következésképpen a minőségi tényezőket a mennyiségi tényezők alapján végzett kezdeti hozzárendelés felülvizsgálatához, korrekciójához és javításához kell felhasználni, amennyiben az ilyen felülvizsgálat indokolt és szükséges. Erre a kétlépcsős megközelítésre azért van szükség, hogy hozzájáruljon a hozzárendelés objektivitásához, és biztosítsa, hogy a hozzárendelés valóban a KHMI által használt minősítési kategóriák megfeleltetése egy prudenciális célokból kialakított szabályozási skálának.

(12)

A prudenciális és a piaci szempontok kiegyensúlyozása érdekében el kell kerülni, hogy jelentős indokolatlan hátrányt szenvedjenek azok a KHMI-k, amelyek közelmúltbeli piaci belépésük miatt kevesebb mennyiségi információval rendelkeznek. Ezért célszerű csökkenteni a mennyiségi tényezőknek a hozzárendelés szempontjából vett fontosságát. A hozzárendelést minden olyan esetben aktualizálni kell, amikor az a jelen rendelet hatálybalépése után beszerzett mennyiségi információk figyelembevétele érdekében szükségessé válik.

(13)

A legreprezentatívabb mennyiségi tényezőnek az azonos minősítési kategóriába sorolt elemekhez kapcsolódó nemteljesítési arányt kell tekinteni, és azt az ilyen elemekhez tartozó nemteljesítési adatokból kell kiszámítani. Ha az ilyen elemekhez tartozó nemteljesítési adatok nem állnak elegendő mértékben rendelkezésre, akkor az adott KHMI véleménye és a hozzárendelés tárgyát képező, azonos minősítési kategóriába sorolt elemekhez kapcsolódó nemteljesítési bizonyítékok alapján ki kell számítani a nemteljesítési arány becslését.

(14)

A KHMI-k körében való összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a nemteljesítési arány számításának meg kell felelnie bizonyos követelményeknek. Célszerű például hároméves időszakot figyelembe vennie annak érdekében, hogy igen alacsony mértékű kockázat mellett is elegendő számú nemteljesítést lehessen megfigyelni, továbbá a kockázat alulbecslésének elkerülése érdekében célszerű figyelembe vennie a visszavonásokat is. Nem szabad ugyanakkor figyelembe vennie sem a közszektorbeli, sem a kibocsátási minősítéseket, egyfelől az előbbi típusú minősítések esetében a nemteljesítés ritkasága miatt, másfelől annak elkerülése érdekében, hogy a nemteljesítési arány az utóbbi típusú minősítések figyelembevétele miatt a több kibocsátást végző kibocsátók javára torzítson.

(15)

A nemteljesítési arányokat minden minősítési kategória esetében lehetőség szerint egy hosszú távú és egy rövid távú megfigyelési időszak figyelembevételével kell kiszámítani. Előbbit a hozzárendelés alapjaként kell felhasználni, utóbbit pedig a minősítési kategória kockázati szintjének potenciális emelkedésére vagy csökkenésére utaló korai előrejelzésként. Ha nem áll rendelkezésre elegendő számú hitelminősítés, akkor a rövid távú nemteljesítési arányok kiszámításával kapcsolatos magas fokú bizonytalanság miatt csak a hosszú távú nemteljesítési arányt célszerű kiszámítani. Ebben az esetben a minősítési kategória kockázati szintjének potenciális emelkedésére vagy csökkenésére utaló előrejelzést a minőségi tényezőkkel kell biztosítani.

(16)

Az azonos minősítési kategóriába sorolt elemekhez kapcsolódó nemteljesítési arány kiszámításához a KHMI által használt nemteljesítési fogalom a hozzárendelés kulcsfontosságú eleme. A nemteljesítés fogalmának szigorú meghatározása magasabb nemteljesítési arányhoz vezethet, mint egy kevésbé szigorú fogalommeghatározás alkalmazása. Ezért a hozzárendelés pontosságának biztosítása érdekében meg kell becsülni, hogy a nemteljesítés fogalmának meghatározása milyen hatást gyakorol a nemteljesítési arány kiszámítására.

(17)

Ha csak kevés nemteljesítési adat áll rendelkezésre, akkor a hozzárendelés céljából a KHMI-k közötti egységesség biztosítása érdekében a minősítési kategória időszakát is figyelembe kell venni. Például előfordulhat, hogy rövid időszak választása esetén egyes elemek a kockázat egy adott szintjét képviselik. Ugyanakkor előfordulhat, hogy ugyanezek az elemek a nemteljesítési arány kiszámításához választott hároméves időszak alapján értékelve a kockázat egy jelentősen eltérő szintjét képviselik. A hozzárendelés során ezt a tényezőt fel kell ismerni és megfelelően figyelembe kell venni.

(18)

Ha nem áll rendelkezésre mennyiségi tényező, de a szomszédos minősítési kategória hozzárendelése ismert, akkor a minősítési kategória jelentését és a minősítési skálán elfoglalt relatív pozícióját célszerű segítségül hívni. E célból a hitelminőségi besorolásokat olyan szempontok szerint kell jellemezni, mint a kibocsátónak a pénzügyi kötelezettségei teljesítésére irányuló képessége, a gazdasági helyzetre való érzékenysége vagy a nemteljesítési helyzethez való közelsége.

(19)

Figyelembe kell venni a minősítési kategóriába sorolt elemek általános kockázati tényezőit is. A minősítési kategóriába sorolt elemek méretét és tevékenységi diverzifikációjának mértékét célszerű a mögöttes kockázati profil releváns indikátorának tekinteni. Célszerű lehetővé tenni az azonos minősítési kategóriába sorolt elemek egyéb hitelképességi mutatóinak minőségi tényezőként való figyelembevételét is, mivel ezzel további információ nyerhető a szóban forgó minősítési kategória nemteljesítési magatartásáról. A különböző hitelképességi mutatók relevanciáját, objektivitását és megbízhatóságát gondosan elemezni kell a hozzárendelés céljából való felhasználásuk előtt.

(20)

A nemzetközi standardoknak való megfelelés érdekében a hozzárendelés céljából a hosszú távú és a rövid távú nemteljesítési arány kapcsán a saját tőke mérésének és előírásainak nemzetközi konvergenciájára vonatkozó, 2006. júniusi Bázel II felülvizsgált átfogó keretben előírt benchmarkokat kell használni. Ugyanakkor a jelenleg az uniós piacon működő KHMI-k sokféleségének figyelembevétele érdekében részletesebb szabályokat kell meghatározni, mivel előfordulhat, hogy az általuk használt nemteljesítési arányok jelentősen eltérnek a jelenlegi benchmark alapjául szolgáló nemzetközi KHMI-k mintájától. Konkrétabban, a hosszú távú benchmarkot intervallumok segítségével kell meghatározni annak elismerése érdekében, hogy az egyes hitelminőségi besorolásoknak értékek tartománya is megfeleltethető.

(21)

A minősítési kategóriákat kezdetben a hosszú távú nemteljesítési arányuk és a hosszú távú benchmark összehasonlítása, illetve a minőségi tényezőkből nyert információk alapján célszerű hozzárendelni valamely hitelminőségi besoroláshoz.

(22)

Az 575/2013/EU rendelet 136. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a hozzárendelés megfelelőségét gyakran felül kell vizsgálni, mivel a hosszú távú nemteljesítési arány változhat, és más hitelminőségi besorolás szempontjából válhat reprezentatívvá. E célból az adott minősítési kategóriában tapasztalt közelmúltbeli rövid távú nemteljesítési arányokat rendszeresen össze kell vetni a releváns rövid távú benchmarkokkal (a „monitoringszinttel” és a „küszöbszinttel”). A rövid távú benchmarkoktól való, két egymást követő évben tapasztalt eltérés a minősítési paraméterek gyengülését jelezheti, ami arra utalhat, hogy az új mögöttes hosszú távú nemteljesítési arány egy kevésbé kedvező hitelminőségi besorolás szempontjából reprezentatív. E jelzés még relevánsabb abban az esetben, ha az eltérés nemcsak a monitoringszintet, hanem a küszöbszintet is meghaladja. A legmagasabb minősítési kategóriákba tartozó egyetlen elem nemteljesítése miatt felmerülhet az elemet minősítő KHMI-vel kapcsolatos hozzárendelés felülvizsgálatának szükségessége.

(23)

Az újonnan alapított KHMI-k hozzárendelésbe való bevonása érdekében módosított végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell benyújtani.

(24)

Mivel az 575/2013/EU rendeletnek mindenkor meg kell felelni, a hozzárendelés teljesítményét folyamatosan meg kell figyelni.

(25)

Ez a rendelet az EBH, az ESMA és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) (európai felügyeleti hatóságok, EFH-k) által a Bizottságnak együttesen benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(26)

A Bizottság 2016. március 29-én az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságát arról értesítette, hogy a végrehajtás-technikai standardtervezeteket módosításokkal kívánja elfogadni, mivel egyensúlyt kíván teremteni a szilárd prudenciális megközelítés és annak szükségessége között, hogy elkerülhető legyen a további koncentráció a már amúgy is igen koncentrált hitelminősítési piacon, amelyet a három nagy KHMI együttesen mintegy 90 %-os piaci részesedéssel dominál. Az értesítésben a Bizottság kiemelte különösen az annak elkerülésére irányuló szándékát, hogy az elegendő számú minősítést ki nem adó KHMI-k vonatkozásában – a kiadott minősítések színvonalától függetlenül – három év után automatikusan konzervatívabb hozzárendelést alkalmazzanak, mivel ez a megközelítés a piaci belépést akadályozó szabályozási korlátok létrejöttét eredményezhetné, és pusztán azért gyengítené a kisebb/újabb KHMI-k versenypozícióját, mert azok nem adnak ki olyan sok minősítést, mint a régi nagy cégek. Az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága 2016. május 12-i hivatalos véleményében megerősítette eredeti álláspontját, és nem nyújtott be újabb, a Bizottság javasolt módosításainak megfelelően módosított végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

(27)

A szilárd prudenciális megközelítés és a hitelminősítési piacon uralkodó verseny közötti egyensúly biztosítása érdekében a végrehajtás-technikai standardtervezeteket módosítani kell azon rendelkezések tekintetében, amelyek következtében a kisebb/újabb KHMI-k a közelmúltbeli piaci belépésük miatt jelentős indokolatlan hátrányt szenvedhetnének, ideértve különösen a kevesebb adat esetén konzervatívabb bánásmódot előíró rendelkezéseket, az új hozzárendelés 2019. évi automatikus hatálybalépését, a hozzárendelés felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezést és a 2019-től alkalmazandó hozzárendelési táblázatokat.

(28)

Az EBH, az ESMA és az EIOPA nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét, az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 37. cikkével összhangban létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét, és az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

az (EU) 2015/2 felhatalmazáson alapuló rendelet 3. cikkének a) pontja szerinti „vállalati minősítésekhez” tartoznak, és besorolásukra kibocsátói alapon kerül sor;

b)

a következő minősítések valamelyikét kapják:

a)

elegendőek a minősítési kategória vélelmezett kockázati profilja tekintetében, aminek indikátoraként a minősítési kategória hosszú távú nemteljesítési arányra vonatkozó – a 14. cikk a) pontjában említett – benchmarkja inverzének megfelelő elemek száma szolgál;

b)

reprezentatívan képviselik az azonos minősítési kategóriába sorolt elemek legfrissebb portfólióját.

a)

a nevező az azonos minősítési kategóriába sorolt elemek időszak eleji száma;

b)

a számláló az a) pontban említett elemek közül az időszak végéig nemteljesítővé válók száma.

a)

csőd- vagy felszámolási eljárás megindítása, ami a jövőben valószínűleg a szerződéses adósságszolgálat elmaradásával vagy késedelmével jár;

b)

szerződéses kamatfizetés vagy tőketörlesztés elmaradása vagy késedelme, kivéve, ha ezt szerződéses moratórium teszi lehetővé;

c)

értékvesztéssel járó adósságcsere, amelynek értelmében a befektető a felajánlott csereügylettel kevesebb értékhez jut, mint az eredeti értékpapírokban szereplő ígéret alapján jutna;

d)

a minősített szervezet a pénzügyi helyzete miatt jelentős fokú szabályozói felügyelet alá esik.

a)

a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően kiszámított rövid távú nemteljesítési arányokat a 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott elemszám alapján kell súlyozni;

b)

a becsült rövid távú nemteljesítési arányokat az azonos minősítési kategóriába sorolt elemek időszak eleji becsült száma alapján kell súlyozni.

a)

az azonos minősítési kategóriába sorolt elemekhez kapcsolódó hosszú távú nemteljesítési aránynak a KHMI által, az 575/2013/EU rendelet 136. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében megadott becslésén kell alapulnia;

b)

az a) pontban említett becslést ki kell egészíteni a hozzárendelés tárgyát képező KHMI által a minősítési kategóriába sorolt nemteljesítő és teljesítő elemek számával.

a)

a nemteljesítés KHMI által figyelembe vett fogalommeghatározása, a 8. cikkben említettek szerint;

b)

a minősítési kategória időszakának KHMI által figyelembe vett definíciója, a 9. cikkben említettek szerint;

c)

a minősítési kategória jelentése és a KHMI által kialakított minősítési skálán elfoglalt relatív pozíciója, a 10. cikkben említettek szerint;

d)

az azonos minősítési kategóriába sorolt elemek hitelképessége, a 11. cikkben említettek szerint;

e)

az azonos minősítési kategóriába sorolt elemekhez kapcsolódó hosszú távú nemteljesítési aránynak a KHMI által, az 575/2013/EU rendelet 136. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében megadott becslése, a 12. cikkben meghatározottak szerint;

f)

ha rendelkezésre áll, a KHMI által megállapított kapcsolat (belső hozzárendelés) a hozzárendelés tárgyát képező minősítési kategória és az ugyanazon KHMI által előállított egyéb minősítési kategóriák között, amennyiben ez utóbbi kategóriák tekintetében e rendeletnek megfelelően már végrehajtották a hozzárendelést, a 13. cikkben említettek szerint;

g)

minden egyéb releváns információ, amely le tudja írni a minősítési kategória által kifejezett kockázati mértéket.

a)

az I. melléklet 1. táblázatának megfelelően az egyes hitelminőségi besorolások hosszú távú nemteljesítési arányra vonatkozó benchmarkja;

b)

az I. melléklet 2. táblázatának megfelelően az egyes hitelminőségi besorolások rövid távú nemteljesítési arányra vonatkozó benchmarkja.

12.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/19

(1)

A 2009/138/EK irányelv 111. cikke (1) bekezdése n) pontjának megfelelően a külső hitelminősítő intézetek (KHMI-k) hitelminősítéseinek a szavatolótőke-szükséglet számítása céljából történő objektív hitelminősítési kategóriákba sorolásakor egységességre kell törekedni a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (2) meghatározott hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások tőkekövetelményeinek kiszámítására vonatkozó használatával.

(2)

Az (EU) 2016/1799 bizottsági végrehajtási rendelet (3) létrehozza a KHMI-k külső hitelminősítéseinek a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások tőkekövetelményeinek kiszámítására vonatkozó használatával kapcsolatos hozzárendelési módszertant, különösen annak szabályait, hogy a releváns hitelminősítéseket miként feleltetik meg az 575/2013/EU rendeletben meghatározott hat hitelminőségi besorolásnak.

(3)

A szavatolótőke-szükséglet számítása céljából az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) 3. cikke úgy rendelkezik, hogy a kategóriákba sorolás az 575/2013/EU rendeletben meghatározott, a hitelintézetekre és pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó hozzárendelési módszertan szerint használt hat hitelminőségi besorolással szemben egy hét hitelminőségi besorolásból álló rendszert kövessen.

(4)

A 2009/138/EK irányelv 111. cikke (1) bekezdésének n) pontjában előírt egységesség elérése érdekében a kategóriába sorolás a hitelintézetekre és pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó hozzárendelési módszertanon alapul, adott esetben módosításokkal, tekintettel arra, hogy a szavatolótőke-szükséglet számítása szempontjából releváns hitelminőségi rendszer eggyel több besorolásból áll.

(5)

Ez a rendelet mennyiségi és minőségi tényezők figyelembevételével meghatározza a kategóriába sorolás rendjét. A prudenciális és a piaci szempontok kiegyensúlyozása érdekében el kell kerülni, hogy lényeges indokolatlan hátrányt szenvedjenek azok a KHMI-k, amelyek közelmúltbeli piaci belépésük miatt kevesebb mennyiségi információval rendelkeznek. Ezért, amennyiben kevesebb mennyiségi információ áll rendelkezésre, célszerű csökkenteni a mennyiségi tényezőknek a hozzárendelés szempontjából vett fontosságát. A hozzárendelést minden olyan esetben aktualizálni kell, amikor az a jelen rendelet hatálybalépése után beszerzett mennyiségi információk figyelembevétele érdekében szükségessé válik.

(6)

A kategóriába sorolás rendje az olyan KHMI-k hitelminősítéseire alkalmazandó, amelyek az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézetek vagy pedig hitelminősítést kiadó, az említett rendelet alkalmazása alól mentesülő központi bankok, továbbá a KHMI-k által az 1060/2009/EK rendeletnek megfelelően befogadott hitelminősítésekre.

(7)

Ez a rendelet az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) (Európai Bankhatóság, Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és Európai Értékpapírpiaci Hatóság) által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(8)

A Bizottság 2016. március 29-én az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságát arról értesítette, hogy a végrehajtás-technikai standardtervezeteket módosításokkal kívánja elfogadni, mivel egyensúlyt kíván teremteni a szilárd prudenciális megközelítés és annak szükségessége között, hogy elkerülhető legyen a további koncentráció a már amúgy is igen koncentrált hitelminősítési piacon, amelyet a három nagy KHMI együttesen mintegy 90 %-os piaci részesedéssel dominál. Az értesítésben a Bizottság kiemelte különösen az annak elkerülésére irányuló szándékát, hogy az elegendő számú minősítést ki nem adó KHMI-k vonatkozásában – a kiadott minősítések színvonalától függetlenül – három év után automatikusan konzervatívabb hozzárendelést alkalmazzanak, mivel ez a megközelítés a piaci belépést akadályozó szabályozási korlátok létrejöttét eredményezhetné, és pusztán azért gyengítené a kisebb/újabb KHMI-k versenypozícióját, mert azok nem adnak ki olyan sok minősítést, mint a régi nagy cégek. Az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága 2016. május 12-i hivatalos véleményében megerősítette eredeti álláspontját, és nem nyújtott be újabb, a Bizottság javasolt módosításainak megfelelően módosított végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

(9)

A szilárd prudenciális megközelítés és a hitelminősítési piacon uralkodó verseny közötti egyensúly biztosítása érdekében a végrehajtás-technikai standardtervezeteket módosítani kell azon rendelkezések tekintetében, amelyek következtében a kisebb/újabb KHMI-k a közelmúltbeli piaci belépésük miatt lényeges indokolatlan hátrányt szenvedhetnének, ideértve különösen a kevesebb adat esetén konzervatívabb bánásmódot előíró rendelkezéseket, az új hozzárendelés 2019. évi automatikus hatálybalépését, a hozzárendelés felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezést és a 2019-től alkalmazandó hozzárendelési táblázatokat.

(10)

Az európai felügyeleti hatóságok nyilvános konzultációt folytattak az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezték az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérték az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport, az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 37. cikkével összhangban létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

12.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/27

(1)

Az 575/2013/EU rendelet 270. cikke minden külső hitelminősítő intézet (KHMI) vonatkozásában előírja annak meghatározását, hogy az említett rendelet 5. fejezetében meghatározott hitelminőségi besorolások melyikének felel meg a KHMI megfelelő hitelminősítése („megfeleltetés”). A KHMI-k az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (2) megfelelően nyilvántartásba vett és hitelesített hitelminősítő intézetek vagy pedig hitelminősítést kiadó központi bankok, amelyek mentesülnek az említett rendelet alkalmazása alól.

(2)

Az 1060/2009/EK rendeletben és az 575/2013/EU rendeletben használt bizonyos hasonló fogalmak összetéveszthetők. Az 575/2013/EU rendeletben használt „hitelminősítés” fogalma egyszerre utal a KHMI-k különböző minősítési kategóriáinak „címkéire” és a konkrét elemek ilyen minősítés szerinti besorolására. Ugyanakkor az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének h) és a) pontja a „minősítési kategória” és a „hitelminősítés” fogalommeghatározás használatával egyértelműen megkülönbözteti e két fogalmat. A fogalomzavar elkerülése érdekében, mivel e két konkrét fogalomra külön-külön kell hivatkozni, továbbá a két rendelet egymást kiegészítő jellege miatt az említett fogalmakat ebben a rendeletben az 1060/2009/EK rendelet szerinti értelemben kell alkalmazni.

(3)

Az 575/2013/EU rendelet 267. cikke szerint csak abban az esetben szabad hitelminősítést alkalmazni az értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának a meghatározásához, ha a hitelminősítést egy KHMI bocsátotta ki vagy fogadta be az 1060/2009/EK rendelettel összhangban. Továbbá az 575/2013/EU rendelet 268. cikkének b) pontja értelmében a KHMI hitelminősítése akkor használható, ha a KHMI az 1060/2009/EK rendelettel összhangban közzétette az eljárásokat, a módszertanokat, a kiinduló feltételezéseket, valamint a minősítéseket alátámasztó legfőbb szempontokat. Az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdése emellett előírja, hogy a strukturált pénzügyi eszközökhöz rendelt minősítési kategóriák világosan elkülönüljenek az egyéb szervezetek esetében használatos minősítési kategóriáktól. A KHMI-k hitelminősítései és az 575/2013/EU rendelet 5. fejezete szerinti hitelminőségi besorolások közötti megfeleltetést ezért helyénvaló csak az értékpapírosítási pozíciók említett feltételeknek megfelelő hitelminősítései tekintetében előírni.

(4)

Az értékpapírosítási pozíciók hitelminősítéseinek megfeleltetésekor figyelembe kell venni egyfelől kvantitatív tényezőket, például nemteljesítési és veszteségrátákat és a hitelminősítések múltbeli teljesítményét, másfelől kvalitatív tényezőket is, például a minősítési kategóriák ügyletkörét, módszertanát és jelentését. Mindamellett meg kell jegyezni, hogy az értékpapírosítási hitelminősítések ügyletek széles körére vonatkoznak, és a 2007–2009. évi pénzügyi válságban nyújtott múltbeli teljesítményük jelentősen heterogén. Emellett a válság hatására a KHMI-k által használt módszertan és az uniós szabályozási megközelítés is folyamatos változásokon megy keresztül, és az értékpapírosítási keret is nemzetközi szintű viták tárgyát képezi. A szabályozási keret ezen fejleményeinek és az értékpapírosítási hitelminősítések heterogén teljesítményének figyelembevétele érdekében, továbbá az értékpapírosítási piac zavarainak elkerülése céljából a hangsúlyt a rendelkezésre álló kvantitatív adatok elemzésének kvalitatív szempontjaira kell helyezni.

(5)

A kvalitatív elemzéssel összefüggésben, a megfeleltetés objektív és egységes meghatározásának biztosítása érdekében, továbbá a piac zökkenőmentes átállásának biztosítása céljából a hitelminősítések és a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 97. cikke alapján 2006-ban kibocsátott hitelminőségi besorolások közötti megfeleltetésre kell hagyatkozni. Az abban az időben értékpapírosítási hitelminősítéseket kibocsátó KHMI-kre alkalmazott ilyen megfeleltetések nem pusztán kvantitatív megfeleltetési módszertanon alapultak, hanem a hitelminősítések pénzügyi válság előtti teljesítményével kapcsolatos múltbeli tapasztalatokon is. Az említett megfeleltetéseket úgy alakították ki, hogy biztosítsák az abban az időpontban az értékpapírosítási piacon működő KHMI-k által a hitelminősítések kibocsátásához használt különböző minősítési fokozatok útján kifejezett relatív kockázati mértékek átfogó objektivitását és egységességét.

(6)

Azok az új KHMI-k, amelyek a megfeleltetéseknek a 2006/48/EK irányelv 97. cikke alapján 2006-ban való kidolgozása után léptek az értékpapírosítási piacra, nem bocsátottak ki elegendő számú hitelminősítést ahhoz, hogy e minősítések múltbeli teljesítményét statisztikai megbízhatósággal értékelni lehessen. Mindamellett a hitelminősítések és a hitelminőségi besorolások közötti, a régóta létező KHMI-k tekintetében alkalmazott megfeleltetést ki kell terjeszteni az új KHMI-kre is, mivel így teremthető kellő egyensúly a KHMI-k összességére vonatkozó prudens megfeleltetés kidolgozása és a lényeges versenyhátrányok okozásának elkerülése között.

(7)

Mivel az értékpapírosításra az 575/2013/EU rendelet 251. cikke szerint alkalmazott sztenderd módszernél a kockázattal súlyozott kitettségértékek számításához alkalmazott hitelminőségi besorolások eltérnek az említett rendelet 261. cikke szerinti, minősítésen alapuló módszernél az értékpapírosítási pozíciókra alkalmazottaktól, a sztenderd módszer és a minősítésen alapuló módszer tekintetében külön-külön megfeleltetést kell előírni.

(8)

Az 575/2013/EU rendelet 251. és 261. cikke egyaránt említést tesz az újra-értékpapírosítási pozíciók hitelminőségi besorolásáról is. Ennek eredményeként az 575/2013/EU irányelv értékpapírosítási kerete az újra-értékpapírosítási pozíciókra is kiterjed. Ezért a megfeleltetéseknek ki kell terjedniük mind az értékpapírosítási, mind az újra-értékpapírosítási pozíciókra.

(9)

Az értékpapírosításokra alkalmazandó tőkekövetelményekkel kapcsolatos folyamatban lévő szabályozási reformok befejezését követően, elegendően hosszú válság utáni adatmúltra kiterjedő új múltbeli tapasztalatok figyelembevétele céljából a megfeleltetést aktualizálni kell, amennyiben a rendelkezésre álló információk hozzájárulhatnának egy teljesen egységes és objektív mennyiségi megfeleltetési módszertan kialakításának javításához, az 575/2013/EU rendelet 270. cikke b) és c) pontjának megfelelően, továbbá a kvantitatív adatok fokozódó figyelembevételével.

(10)

Az értékpapírosítási minősítések teljesítményére vonatkozó elemzés kvalitatív szempontjaira helyezett hangsúllyal összefüggésben a szolgáltatott adatokat rendszeresen monitorálni kell, az értékpapírosítási pozíciók megfigyelt nemteljesítése esetén a megfeleltetés esetleges felülvizsgálatának mérlegelése és szükség esetén az 575/2013/EU rendelet 270. cikke d) pontjával összhangban a megfeleltetés megfelelő módosításának mérlegelése érdekében.

(11)

Ez a rendelet az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeteken alapul.

(12)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

12.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/34

(1)

A 414/2013/EU bizottsági végrehajtási rendeletben (2) egyértelművé kell tenni, hogy az olyan egyedi termék vonatkozásában, amely egy biocid termékcsalád tagjaként már rendelkezik engedéllyel, rokon referenciatermékként szintén benyújtható azonos termék engedélyezése iránti kérelem.

(2)

A bejegyzés iránti kérelmekre vonatkozó hivatkozások elavultak, mivel ez az eljárás a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) hatályon kívül helyezése óta már nem alkalmazandó, ezért e hivatkozásokat el kell hagyni.

(3)

A gazdasági szereplők, különösen a kis- és középvállalkozások szükségleteire válaszul a 414/2013/EU végrehajtási rendelet 3. cikkében rendelkezni kell arról a lehetőségről, hogy azonos termékek esetében benyújtható legyen nemzeti engedélyezés iránti kérelem, amennyiben a rokon referenciatermék uniós engedéllyel rendelkezik, vagy vonatkozásában ilyen engedély iránti kérelmet nyújtottak be.

(4)

Egyértelműen és részletesen meg kell határozni az azonos termék engedélyezése iránti kérelemre és az ilyen kérelem elfogadására irányadó eljárást, amely abban az esetben alkalmazandó, ha a rokon referenciaterméket az 528/2012/EU rendelet 26. cikkében előírt egyszerűsített engedélyezési eljárás keretében már engedélyezték, vagy vonatkozásában ilyen engedély iránti kérelmet nyújtottak be.

(5)

A kiszámíthatóság növelése érdekében indokolt, hogy az Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) iránymutatásokat dolgozzon ki a 414/2013/EU végrehajtási rendelet keretében benyújtott kérelmek kezelésével kapcsolatos részletek tekintetében, melyeket a tapasztalatok és a tudományos vagy technikai fejlődés alapján rendszeresen aktualizálni kell.

(6)

A szöveg pontosabbá és egyértelművé tétele érdekében az 5. és 6. cikk szövegezését módosítani kell.

(7)

A 414/2013/EU végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet az olyan termék (a továbbiakban: azonos termék) engedélyezésekor követendő eljárást határozza meg, amely azonos egy, a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*) vagy az 528/2012/EU rendelet szerint már engedélyezett vagy bejegyzett vagy ilyen engedélyezés vagy bejegyzés iránti, elbírálás alatt álló kérelem tárgyát képező másik egyedi biocid termékkel, termékcsaláddal vagy biocid termékcsaládba tartozó másik egyedi termékkel (a továbbiakban: rokon referenciatermék) az engedélyezéshez vagy bejegyzéshez benyújtott valamennyi naprakész adat tekintetében, eltekintve egyes olyan adatoktól, amelyek adminisztratív változtatás tárgyát képezhetik a 354/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet (**) szerint.

(*)  Az Európai Parlament és a Tanács 1998. február 16-i 98/8/EK irányelve a biocid termékek forgalomba hozataláról (HL L 123., 1998.4.24., 1. o.)."

(**)  A Bizottság 2013. április 18-i 354/2013/EU végrehajtási rendelete az Európai Parlament és a Tanács 528/2012/EU rendeletének megfelelően engedélyezett biocid termékekkel kapcsolatos változtatásokról (HL L 109., 2013.4.19., 4. o.).”"

2.

A 3. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   Amennyiben a rokon referenciaterméket az Unió már engedélyezte, vagy már benyújtottak kérelmet annak uniós engedélyezése iránt, az azonos termék nemzeti engedélyezése iránti kérelmeket az 528/2012/EU rendelet 29. cikke (1) bekezdésének megfelelően azon tagállam illetékes hatóságához kell benyújtani, amelytől a nemzeti engedély megadását kérelmezték.”

3.

A szöveg a következő 4a. és 4b. cikkel egészül ki:

„4a. cikk

Kérelmek benyújtása és elfogadása az egyszerűsített eljárás keretében

(1)   Amennyiben a rokon referenciaterméket az 528/2012/EU rendelet 26. cikke (3) bekezdésének megfelelően már engedélyezték, vagy már benyújtottak kérelmet annak engedélyezése iránt, az azonos termék engedélyezése iránti kérelmeket az említett rendelet 26. cikke (1) bekezdésének megfelelően ahhoz az illetékes hatósághoz kell benyújtani, amely az engedélyt megadta, vagy amelytől az engedély megadását kérelmezték.

(2)   Az illetékes hatóság a kérelmet az 528/2012/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdésének megfelelően fogadja el.

4b. cikk

Iránymutatás az azonos termékek engedélyezése iránti kérelmek tekintetében

(1)   Az Ügynökség a tagállamokkal, a Bizottsággal és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően iránymutatást dolgoz ki az e rendelet hatálya alá tartozó kérelmek kezelésével kapcsolatos eljárás részleteire vonatkozóan.

(2)   Ezeket az iránymutatásokat szükség esetén aktualizálni kell, figyelembe véve a tagállamoknak és az érdekelt feleknek az iránymutatások végrehajtásával kapcsolatos hozzájárulásait, valamint a tudományos és műszaki fejlődést.”

4.

Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„5. cikk

A nemzeti engedély iránti kérelmek értékelése és a döntés meghozatala

Az 528/2012/EU rendelet 30. cikkétől eltérve az átvevő illetékes hatóság a kérelem érvényességének az e rendelet 3. cikke szerinti megállapítását, illetve adott esetben a rokon referenciatermék engedélyezéséről született későbbi döntés elfogadását követő 60 napon belül határoz arról, hogy az azonos termék engedélyét az említett rendelet 19. cikkével összhangban megadja-e, vagy sem.”

5.

A 6. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Amennyiben az Ügynökség az azonos termék engedélyezését javasolja, a véleményben legalább a következő elemeknek kell szerepelniük:

6.

A szöveg a következő 6a. cikkel egészül ki:

„6a. cikk

Kérelmek értékelése és a kérelmekkel kapcsolatos döntéshozatal az egyszerűsített eljárás keretében

(1)   Az 528/2012/EU rendelet 26. cikke (3) és (4) bekezdésétől eltérve az átvevő illetékes hatóság a kérelemnek az e rendelet 4a. cikkének (2) bekezdése szerinti befogadását, illetve adott esetben a rokon referenciatermék engedélyezéséről született későbbi döntés elfogadását követő 60 napon belül határoz arról, hogy az azonos termék engedélyét az 528/2012/EU rendelet 25. cikkével összhangban megadja-e, vagy sem.

(2)   Az értékelés keretében ellenőrizni kell, hogy benyújtásra kerültek-e a 2. cikkben feltüntetett információk, továbbá hogy az azonos termék és a rokon referenciatermék közötti javasolt eltérések valóban csak olyan adatokat érintenek-e, amelyek a 354/2013/EU végrehajtási rendeletnek megfelelően adminisztratív változtatás tárgyát képezhetik.

(3)   Ha az ezen eljárás keretében engedélyezett terméket más tagállamokban tervezik forgalomba hozni, az 528/2012/EU rendelet 27. cikkét kell alkalmazni.”

12.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/37

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

12.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/39

(1)

a 2014/25/EU irányelv 35. cikke szerinti eljárás lefolytatására szigorú határidők vonatkoznak, ezért rendelkezni kell arról, hogy az említett irányelv 34. cikkének alkalmazhatóságával kapcsolatos kérelmek tartalmazzák a kérelem elbírálásához szükséges releváns információkat. E célból meg kell határozni az e kérelmekben megadandó információk körét, valamint más, e kérelmekkel kapcsolatos gyakorlati szabályokat.

(2)

A jogbiztonság és az átláthatóság érdekében a 2014/25/EU irányelv 34. cikkének alkalmazhatóságára vonatkozó kérelmek kézhezvételéről illetve visszavonásáról szóló közleményeket, a végrehajtási aktusok Bizottság általi elfogadására rendelkezésre álló időszak meghosszabbításáról illetve felfüggesztéséről szóló közleményeket, valamint a 34. cikk alkalmazhatóságára vonatkozó közleményeket, amikor az előírt időn belül nem került elfogadásra végrehajtási aktus, közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Meg kell határozni azt is, hogy e közleményeknek milyen információkat kell tartalmazniuk.

(3)

A kérelmekben megadandó információk, valamint a közlemények megfogalmazása terén lehet építeni a 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 30. cikke szerinti eljárás alkalmazásának részletes szabályairól szóló 2005/15/EK (3) bizottsági határozat alkalmazása kapcsán szerzett tapasztalatokra, ugyanis a 2004/17/EK irányelv előírásaitól való eltérés feltételei túlnyomórészt megegyeznek a 2014/25/EU irányelv 34. cikke kapcsán alkalmazandókkal.

(4)

Emlékezetni kell arra, hogy a versenynek való közvetlen kitettségnek a 2014/25/EU irányelvvel összefüggésben elvégezhető értékelése nincs kihatással a versenyjog maradéktalan alkalmazására.

(5)

Ennek a határozatnak a 2004/17/EK irányelv alapján elfogadott 2005/15/EK határozat helyébe kell lépnie. A 2005/15/EK határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni,