16.9.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/1627 RENDELETE

(2016. szeptember 14.)

az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)	Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) foglaltak szerint a közös halászati politika célja az, hogy az élő vízi erőforrások kiaknázását fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítsa.

(2)	Az Unió részes fele az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezménynek (a továbbiakban: egyezmény) (4).

(3)

Az egyezmény által az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (a továbbiakban: ICCAT) 2006-ban tartott 15. rendkívüli ülésén elfogadta a 06-05. sz. ajánlást, amely az Atlanti-óceán keleti része és a Földközi-tenger tekintetében a 2022-ig tartó időszakot felölelő többéves helyreállítási tervet (a továbbiakban: helyreállítási terv) vezetett be a kékúszójú tonhalra vonatkozóan. Az ajánlás 2007. június 13-án lépett hatályba.

(4)

A helyreállítási terv figyelembe veszi a halászeszközök és halászati technikák különböző típusainak sajátosságait. A helyreállítási terv végrehajtása során az Uniónak és a tagállamoknak törekedniük kell a part menti halászati tevékenységek ösztönzésére, valamint az alacsony környezeti hatással járó és szelektív – többek között a hagyományos és kisüzemi halászatban alkalmazott – halászeszközök és halászati technikák népszerűsítésére, hogy ezzel is hozzájáruljanak a helyi gazdasági szereplők megfelelő megélhetéséhez.

(5)	Az ICCAT 06-05. sz. ajánlását az 1559/2007/EK tanácsi rendelet (5) hajtotta végre az uniós jogban.

(6)

2008-ban tartott 16. rendkívüli ülésén az ICCAT elfogadta a 06-05. sz. ajánlást módosító 08-05. sz. ajánlást. A 08-05. sz. ajánlás a kékúszójútonhal-állomány helyreállítása érdekében a teljes kifogható mennyiségek fokozatos csökkentését írja elő a 2007 és 2011 közötti időszakban, egyes területeken és időszakokban halászati korlátozásokat vezet be, meghatározza a kékúszójú tonhal új, legkisebb kifogható méretét, a sport- és hobbihorgászati tevékenységre vonatkozó intézkedéseket, a haltenyésztési és a halászati kapacitásra vonatkozó intézkedéseket, továbbá megerősíti az ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszerét.

(7)	Az ICCAT 08-05. sz. ajánlását a 302/2009/EK tanácsi rendelet (6) hajtotta végre az uniós jogban.

(8)

2010-ben tartott 17. rendkívüli ülésén az ICCAT elfogadta a 08-05. sz. ajánlást módosító 10-04. sz. ajánlást. A kékúszójútonhal-állomány helyreállítása érdekében a 10-04. sz. ajánlás a teljes kifogható mennyiség és a halászati kapacitás további csökkentéséről rendelkezik, továbbá – különösen az áthelyezési és ketrecbehelyezési műveletek tekintetében – megerősíti az ellenőrzési intézkedéseket. Ezenkívül rendelkezik arról, hogy az ICCAT kutatási és statisztikai állandó bizottsága (a továbbiakban: SCRS) 2012-ben további szakvéleményeket dolgozzon ki az ívási helyek azonosításáról és védett területek létesítéséről.

(9)	A 10-04. sz. ajánlásban előírt nemzetközi állományvédelmi intézkedések végrehajtása az uniós jogban a 302/2009/EK rendeletnek az 500/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) való módosításával történt.

(10)

2012-ben tartott 18. rendkívüli ülésén az ICCAT elfogadta a 10-04. sz. ajánlást módosító 12-03. sz. ajánlást. A helyreállítási terv eredményességét fokozandó, a 12-03. sz. ajánlás technikai intézkedéseket ír elő az élő kékúszójú tonhalakat érintő áthelyezési és ketrecbehelyezési műveletekre vonatkozóan, a fogásokra vonatkozóan új jelentéstételi követelményeket vezet be, rendelkezik a regionális ICCAT-megfigyelői program végrehajtásáról és módosítja a halászati idényeket. Mindezeken túlmenően megerősíti az SCRS-nek a kékúszójú tonhal állományainak felmérésében betöltött szerepét.

(11)

2013-ban tartott 23. rendes ülésén az ICCAT elfogadta a 12-03. sz. ajánlást módosító 13-07. sz. ajánlást, amelyben a halászati idényekre vonatkozó, az uniós flottát nem érintő kisebb módosításokat vezetett be. Elfogadta továbbá a helyreállítási tervet kiegészítő 13-08. sz. ajánlást. A 13-08. sz. ajánlás közös eljárást határoz meg a sztereoszkopikus kamerarendszereknek a kékúszójú tonhalak ketrecbe helyezéskor történő mennyiségbecslésére való használatára vonatkozóan, valamint rugalmas kezdő időpontot határoz meg az Atlanti-óceán keleti részén tevékenységet folytató, csalival halászó vagy pergetett horogsoros hajókra vonatkozó halászati idény vonatkozásában.

(12)	A 12-03. sz. és a 13-08. sz. ajánlásban foglalt alapvető – például a halászati idényekre vonatkozó – intézkedések végrehajtása az uniós jogban a 302/2009/EK rendeletnek az 544/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) való további módosításával történt.

(13)

2014-ben tartott 19. rendkívüli ülésén az ICCAT elfogadta a 13-07. sz. ajánlást módosító és a 13-08. sz. ajánlást hatályon kívül helyező 14-04. sz. ajánlást. Az ajánlás ésszerűsít egyes meglévő, ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseket, pontosítja a sztereoszkopikus kamerarendszereknek a kékúszójú tonhalak ketrecbe helyezésekor való használatára vonatkozó eljárásokat, valamint a helyreállítási terven belül a visszaengedési műveletekre és az elpusztult halak kezelésére vonatkozó egyedi rendelkezéseket vezet be.

(14)	A 14-04. sz. ajánlás kötelező az Unióra nézve.

(15)

A helyreállítási tervnek az ICCAT által 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben elfogadott, ez idáig végre nem hajtott módosításait maradéktalanul végre kell hajtani az uniós jogban. Mivel a végrehajtás olyan tervre vonatkozik, amelynek céljait és intézkedéseit az ICCAT határozta meg, e rendelet nem terjed ki a többéves terveknek az 1380/2013/EU rendelet 9. és 10. cikke szerinti teljes tartalmára.

(16)

Az 1380/2013/EU rendelet bevezeti a minimális állományvédelmi referenciaméret fogalmát. A következetesség biztosítása érdekében az ICCAT szerinti minimális méret fogalmát kell minimális állományvédelmi referenciaméretként átültetni az uniós jogba. Következésképpen az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (9) a kékúszójú tonhal minimális méretére vonatkozó hivatkozásokat az e rendelet szerinti minimális állományvédelmi referenciaméretre való hivatkozásként kell értelmezni.

(17)

Az e rendelet áthelyezési műveletekre, ketrecbehelyezési műveletekre, valamint a csapdával és halászhajóval végzett tevékenységek nyilvántartására és jelentésére vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(18)

A 302/2009/EK rendelet egyes rendelkezései – különösen mivel azokat már más uniós jogi aktusok tartalmazzák – elavulttá váltak. Más rendelkezéseket – figyelemmel a jogszabályokban bekövetkezett változásokra – naprakésszé kell tenni, különös tekintettel az 1380/2013/EU rendelet elfogadásából eredő változásokra.

(19)

Konkrétabban, az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (11) a közös halászati politika valamennyi szabályának betartását biztosítandó globális és integrált szemléletű uniós ellenőrzési, vizsgálati és jogérvényesítési rendszert hozott létre, a 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (12) pedig megállapítja az 1224/2009/EK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat. Az 1005/2008/EK tanácsi rendelet (13) létrehozta a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszert. Ezek a jogi aktusok immár foglalkoznak a 302/2009/EK rendelet hatálya alá tartozó bizonyos kérdésekkel, különösen az annak 33. cikke szerinti végrehajtási intézkedésekkel és a VIII. melléklete szerinti hajómegfigyelési rendszerrel (a továbbiakban: VMS) történő adatküldéssel. E rendelkezéseket tehát nem szükséges felvenni e rendeletbe.

(20)	A 404/2011/EU végrehajtási rendeletnek megfelelően az SCRS által elfogadott átváltási együtthatók alkalmazandók a feldolgozott kékúszójú tonhal kerekített tömegegyenértékének kiszámításához, többek között e rendelet alkalmazásában is.

(21)

Az 1224/2009/EK rendelet 95. cikkének megfelelően továbbá elfogadásra került a 2014/156/EU bizottsági végrehajtási határozat (14). Az említett végrehajtási határozat többek között célértékeket és célkitűzéseket határoz meg az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalra irányuló halászat ellenőrzése érdekében.

(22)

A 06-07. sz. ICCAT-ajánlás mintavételi programot hozott létre a tenyésztett kékúszójú tonhal méret szerinti egyedszámának becslésére. A rendelkezés a 302/2009/EK rendelet 10. cikkével került végrehajtásra. Mivel a 14-04. sz. ajánlás 83. pontjával létrehozott programok teljes mértékben lefedik a mintavételi programhoz szükséges rendelkezéseket, és az említett ajánlást e rendelet hajtja végre, e rendeletnek nem szükséges kifejezetten rendelkeznie a mintavételi programról.

(23)	Az egyértelműség, az egyszerűsítés és a jogbiztonság érdekében a 302/2009/EK rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni.

(24)

Az egyezmény keretében az Unió részéről vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítése érdekében az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet lehetővé teszi a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott kirakodási kötelezettségtől való eltérést. Az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben kékúszójú tonhalat halászó hajók és csapdák számára bizonyos esetekben visszadobási és visszaengedési kötelezettséget előíró 13-07. számú ICCAT-ajánlás egyes rendelkezéseit hajtja végre. Ennélfogva e rendeletnek nem szükséges foglalkoznia ezekkel a visszadobási és visszaengedési kötelezettségekkel, és e rendelet következésképpen nem érinti az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott megfelelő rendelkezéseket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) E rendelet megállapítja a 3. cikk 1. pontjában meghatározott helyreállítási terv Unió általi alkalmazásának általános szabályait.

(2) Ez a rendelet az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozik.

2. cikk

Célkitűzés

E rendelet célja a 3. cikk 1. pontjában meghatározott helyreállítási tervnek megfelelően a maximális fenntartható hozamnak megfelelő kékúszójútonhal-biomassza legalább 60 %-os valószínűséggel történő elérése 2022-ig.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. „helyreállítási terv”: az ICCAT által a kékúszójú tonhalra vonatkozóan előterjesztett, 2007-től 2022-ig alkalmazandó többéves helyreállítási terv;

2. „halászhajó”: a kékúszójú tonhal kereskedelmi kiaknázására használt vagy ilyen célú felhasználásra szánt motoros hajó, beleértve a fogóhajókat, a feldolgozóhajókat, a segédhajókat, a vontatóhajókat, az átrakásban részt vevő hajókat, a tonhaltermékek szállítására felszerelt szállítóhajókat és a kisegítő hajókat, a konténerhajók kivételével;

3. „fogóhajó”: a kékúszójú tonhal kereskedelmi célú halászatára használt hajó;

4. „feldolgozóhajó”: olyan hajó, amelynek fedélzetén a halászati termékeken csomagolásuk előtt egy vagy több műveletet végeznek el az alábbiak közül: filézés vagy darabolás, fagyasztás és/vagy feldolgozás;

5. „kisegítő hajó”: az elpusztult (nem feldolgozott) kékúszójú tonhalaknak a szállítóketrectől vagy tenyésztőketrectől, erszényes kerítőhálótól, illetve csapdától a kijelölt kikötőbe és/vagy feldolgozóhajóra való szállítására használt hajó;

6. „vontatóhajó”: halketrec vontatására használt hajó;

7. „segédhajó”: minden egyéb, a 2. pontban említett halászhajó;

8. „aktív halászat”: az a tény, hogy valamely fogóhajó vagy csapda egy adott halászati idényben kékúszójú tonhalra halászik;

9. „közös halászati művelet”: kettő vagy több erszényes kerítőhálós hajó részvételével végrehajtott művelet, amelynek során az egyik erszényes kerítőhálós hajó fogása egy elosztási kulcs alapján egy vagy több másik erszényes kerítőhálós hajónak tulajdonítható;

10. „áthelyezési műveletek”:

i.	élő kékúszójú tonhalak fogóhajó hálójából szállítóketrecbe történő áthelyezése;

ii.	élő kékúszójú tonhalak egyik szállítóketrecből a másikba történő áthelyezése;

iii.	kékúszójú tonhalakat tartalmazó ketrec egyik vontatóhajóból a másikba történő áthelyezése;

iv.	élő kékúszójú tonhalak egyik halgazdaságból a másikba történő áthelyezése;

v.	élő kékúszójú tonhalak csapdából szállítóketrecbe történő áthelyezése;

11. „ellenőrzési célú áthelyezés”: minden további, a halászati/haltenyésztési üzemeltetők, illetve az ellenőrző hatóságok kérésére az áthelyezett halegyedek számának ellenőrzése céljából végzett áthelyezés;

12. „csapda”: a tengerfenékhez horgonyzott, rögzített halászeszköz, amely általában fel van szerelve a tonhalakat egy zárt hálórészbe vagy zárt hálórészekbe terelő vezetőhálóval, ahol lehalászásukig tartják őket;

13. „ketrecbe helyezés”: az élő kékúszójú tonhalnak a szállítóketrecből vagy a csapdából a tenyésztőketrecbe történő áthelyezése;

14. „tenyésztés”: az a folyamat, amelynek során a kékúszójú tonhalat halgazdaságokban ketrecben tartják, valamint hizlalás és a kékúszójú tonhalak teljes biomasszájának növelése céljából etetik;

15. „halgazdaság”: csapdával és/vagy erszényes kerítőhálós hajóval fogott kékúszójú tonhalak tenyésztésére használt létesítmény;

16. „lehalászás”: kékúszójú tonhalak halgazdaságokban vagy csapdákban történő leölése;

17. „átrakás”: halászhajó fedélzetén lévő halmennyiség egy részének vagy egészének másik halászhajó fedélzetére történő átrakása. Elpusztult kékúszójú tonhalak erszényes kerítőhálóból vagy vontatóhajóról kisegítő hajóra való átrakása nem minősül átrakásnak;

18. „sporthorgászat”: olyan nem kereskedelmi célú halászati tevékenység, amelynek résztvevői egy nemzeti sportszervezethez tartoznak, vagy nemzeti sportengedéllyel rendelkeznek;

19. „hobbihorgászat”: olyan nem kereskedelmi célú halászati tevékenység, amelynek résztvevői nem tartoznak nemzeti sportszervezethez, vagy nem rendelkeznek nemzeti sportengedéllyel;

20. „sztereoszkopikus kamera”: két vagy több objektívvel és objektívenként külön képérzékelővel vagy filmes képkockával rendelkező, háromdimenziós kép előállítására képes kamera;

21. „ellenőrző kamerák”: az e rendeletben előírt ellenőrzések céljára szolgáló sztereoszkopikus kamerák és/vagy hagyományos videokamerák;

22. „kékúszójútonhal-fogási dokumentum”, „BCD”, „elektronikus BCD”: kékúszójú tonhalak fogásait rögzítő dokumentum. A BCD-re való hivatkozásokat az esetnek megfelelően eBCD-re való hivatkozással kell helyettesíteni;

23. „felelős tagállam”: a lobogó szerinti tagállam vagy az a tagállam, amelynek a joghatósága alá tartozó területen a csapda vagy a halgazdaság található, vagy – amennyiben a csapda vagy halgazdaság a nyílt tengeren található – a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjének letelepedése szerinti tagállam;

24. „Task II.”: Task II. az ICCAT által „Az atlanti tonhalfélék és tonhalszerű halak helyszíni statisztikai és mintavételi kézikönyve” című dokumentumban meghatározottak szerint;

25. „szerződő fél”: az egyezmény szerződő fele, valamint együttműködő nem szerződő fél, egyéb jogalany vagy halászatot folytató jogalany;

26. „az egyezmény hatálya alá tartozó terület”: az ICCAT-intézkedések hatálya alá tartozó, az egyezmény 1. cikkében meghatározott földrajzi terület.

4. cikk

Hajóhossz

E rendeletben hajóhossz alatt a hajó teljes hosszát kell érteni.

II. FEJEZET

ÁLLOMÁNYGAZDÁLKODÁSI INTÉZKEDÉSEK

5. cikk

Az állománygazdálkodási intézkedésekhez kapcsolódó feltételek

(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy fogóhajóinak és csapdáinak halászati erőkifejtése arányos legyen a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az adott tagállam számára az Atlanti-óceán keleti része és a Földközi-tenger tekintetében rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel.

(2) Tilos a fel nem használt kvóták átvitele.

(3) A kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászata céljából tilos uniós halászhajókat bérelni.

6. cikk

Éves halászati tervek, halászati kapacitásgazdálkodási tervek és tenyésztésszervezési tervek benyújtása

(1) A kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállamok minden év január 31-ig eljuttatják a Bizottsághoz a következőket:

a)	éves halászati terv azokra a fogóhajókra és csapdákra vonatkozóan, amelyeket az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhal halászatára használnak;

b)	éves halászati kapacitásgazdálkodási terv, amely biztosítja, hogy az adott tagállam halászati kapacitása arányos legyen a számára kiosztott halászati kvótával.

(2) A Bizottság egybegyűjti az (1) bekezdésben említett terveket és integrálja őket az Unió halászati és kapacitásgazdálkodási tervébe. A Bizottság a tervet minden év február 15-ig megvitatás és jóváhagyás céljából megküldi az ICCAT titkárságának.

(3) Az ICCAT hatályban lévő tenyésztéskapacitási tervét módosítani kívánó tagállamok az adott év április 15-ig éves tenyésztésszervezési tervet nyújtanak be a Bizottságnak, amely azt továbbítja az ICCAT titkárságának.

7. cikk

Éves halászati tervek

(1) A kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállamok által benyújtott éves halászati tervekben meg kell adni a 11. és a 12. cikkben említett egyes halászeszköz-kategóriák vonatkozásában megállapított kvótákat, az alábbiakkal kapcsolatos információkat is beleértve:

a)	a 20. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett hajójegyzékben szereplő, 24 méternél hosszabb fogóhajók, a számukra kiosztott egyedi kvóták, valamint az egyéni kvóták és a járulékos fogási kvóták betartását biztosító intézkedések;

b)	a 24 méternél rövidebb fogóhajók és a csapdák esetében legalább a termelői szervezetek vagy a hasonló eszköztípussal halászó hajók csoportjai számára kiosztott kvóták.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, a 24 méternél hosszabb fogóhajók számára kiosztott egyedi kvótákra vonatkozó adatokat az adott fogóhajóra vonatkozó halászati idény kezdete előtt legkésőbb 30 nappal lehet megküldeni.

(3) Az éves halászati terv, valamint a 20. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett jegyzékben szereplő, 24 méternél hosszabb fogóhajók számára kiosztott egyedi kvóták bármely későbbi módosítását az érintett tagállam legkésőbb három nappal az adott módosítás által érintett tevékenység megkezdése előtt eljuttatja a Bizottsághoz. A Bizottság az ilyen módosításokat legkésőbb 48 órával az adott módosítás által érintett tevékenység megkezdése előtt eljuttatja az ICCAT titkárságának.

8. cikk

Halászati lehetőségek elosztása

Az 1380/2013/EU rendelet 17. cikkével összhangban a tagállamoknak a számukra rendelkezésre álló halászati lehetőségek elosztása során átlátható és objektív – többek között környezeti, társadalmi és gazdasági jellegű – kritériumokat kell alkalmazniuk, és törekedniük kell egyrészt arra, hogy a nemzeti kvótákat méltányosan osszák el a különböző flottaszegmensek között, kellő figyelmet fordítva a hagyományos és a kisüzemi halászatra, másrészt pedig arra, hogy ösztönzőket biztosítsanak olyan uniós halászhajók számára, amelyek szelektív halászeszközöket vagy alacsony környezeti hatással járó halászati technikákat alkalmaznak.

9. cikk

Halászati kapacitásgazdálkodási tervek

(1) A kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállamok által benyújtott éves halászati kapacitásgazdálkodási terveknek meg kell felelniük az e cikkben foglalt feltételeknek.

(2) A tagállamokban lajstromozott azon csapdák és a tagállamok lobogója alatt közlekedő, azon halászhajók maximális számát, amelyek kékúszójú tonhalra halászhatnak, illetve kékúszójú tonhalat tárolhatnak fedélzetükön, rakhatnak át, szállíthatnak vagy rakodhatnak ki, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) foglaltaknak megfelelően és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban kell meghatározni.

(3) Egy adott, a kékúszójú tonhal halászatában érintett tagállam lobogója alatt közlekedő,halászhajók maximális száma és bruttó tonnatartalma az adott tagállam lobogója alatt közlekedő azon halászhajók számára és összesített bruttó tonnatartalmára korlátozódik, amelyek 2007. január 1. és 2008. július 1. között kékúszójú tonhalra halásztak, illetve kékúszójú tonhalat tároltak fedélzetükön, raktak át, szállítottak vagy rakodtak ki. A korlátozás a fogóhajók esetében halászeszköztípusonként alkalmazandó.

(4) A 14. cikk (2) bekezdésében említett eltérés értelmében kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező hajók esetében a halászhajók maximális számát az I. mellékletben szereplő további feltételeknek megfelelően kell meghatározni.

(5) A kékúszójú tonhal halászatában részt vevő valamely tagállam csapdáinak maximális száma az adott tagállam által 2008. július 1-jéig engedélyezett csapdák számára korlátozódik.

(6) Az e cikk (3) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezésektől eltérve, amennyiben egy tagállam a 2016. és a 2017. év vonatkozásában bizonyítani tudja, hogy halászati kapacitása esetlegesen nem teszi lehetővé kvótájának teljes kihasználását, a tagállam dönthet úgy, hogy a 7. cikkben említett éves halászati tervében nagyobb számú csapdát és hajót jelöl meg.

(7) A 2016. és a 2017. év vonatkozásában a tagállamok az erszényes kerítőhálós hajóik számát az általuk 2013-ban vagy 2014-ben engedélyezett erszényes kerítőhálós hajóik számára korlátozzák. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a 14. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott eltérés értelmében működő erszényes kerítőhálós hajókra.

(8) Halászati kapacitásgazdálkodási terveik összeállításakor a tagállamok halászati kapacitásuk kiszámításához a fogásoknak az SCRS által a 2009-es jelentésében megbecsült és az ICCAT által az ICCAT megfelelési bizottságának 2010-es ülésközi találkozóján elfogadott (15) hajónkénti és halászeszközönkénti legmagasabb arányát veszik alapul. A szóban forgó fogási arányok SCRS általi felülvizsgálata esetén a tagállamok minden esetben az ICCAT által elfogadott legfrissebb fogási arányokat alkalmazzák.

10. cikk

Tenyésztésszervezési tervek

(1) A tagállamok által benyújtott éves tenyésztésszervezési terveknek meg kell felelniük az e cikkben foglalt feltételeknek.

(2) Az egyes tagállamok maximális kékúszójútonhal-tenyésztési és -hizlalási kapacitását, valamint a kifogott vadon élő kékúszójú tonhalak telepíthető egyedeinek maximális számát, amelyet a tagállamok kioszthatnak halgazdaságaik között, az EUMSZ-ben foglaltaknak megfelelően és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban kell meghatározni.

(3) Valamely tagállam maximális kékúszójútonhal-tenyésztési és -hizlalási kapacitása az adott tagállam azon halgazdaságainak kékúszójútonhal-tenyésztési és -hizlalási kapacitására korlátozódik, amelyek 2008. július 1-jén szerepeltek az ICCAT tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartásában, illetve amelyeket ugyanezen időpontig engedélyeztek vagy bejelentettek az ICCAT-nak.

(4) A valamely tagállam halgazdaságaiba telepíthető, kifogott vadon élő kékúszójú tonhalak maximális száma az adott tagállam halgazdaságaiba az ICCAT nyilvántartásai szerint a 2005., 2006., 2007. vagy 2008. évben telepített egyedek számára korlátozódik.

(5) A kifogott vadon élő kékúszójú tonhalak (4) bekezdésben említett maximális telepítési mennyiségét a tagállamok maximális éves mennyiségekként osztják ki halgazdaságaik között.

III. FEJEZET

TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

1. SZAKASZ

Halászati idények

11. cikk

Horogsoros hajók, erszényes kerítőhálós hajók, nyílt vízi vonóhálós hajók, csapdák, valamint sport- és hobbihorgászatot folytató hajók

(1) A kékúszójú tonhal 24 méternél hosszabb, horogsoros nyílt vízi fogóhajókkal folytatott halászata január 1. és május 31. között engedélyezett az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren, kivéve a ny. h. 10°-tól nyugatra és az é. sz. 42°-tól északra fekvő területet és a norvég kizárólagos gazdasági övezetet, ahol a halászat az augusztus 1. és január 31. közötti időszakban engedélyezett.

(2) A kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóval történő halászata május 26. és június 24. között engedélyezett az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren, kivéve a norvég kizárólagos gazdasági övezetet, ahol a halászat a június 25. és október 31. közötti időszakban engedélyezett.

(3) A kékúszójú tonhal nyílt vízi vonóhálós hajókkal történő halászata június 16. és október 14. között engedélyezett az Atlanti-óceán keleti részén.

(4) A kékúszójú tonhal sport- és hobbihorgászata június 16. és október 14. között engedélyezett az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren.

(5) A kékúszójú tonhal más, az e cikk (1)–(4) bekezdésében és a 12. cikkben említett eszközöktől eltérő halászeszközökkel és csapdákkal történő halászata az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel összhangban egész évben engedélyezett.

12. cikk

Csalival halászó hajók és pergetett horogsoros hajók

(1) A kékúszójú tonhal csalival halászó hajókkal és pergetett horogsoros hajókkal történő halászata július 1. és október 31. között engedélyezett az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren.

(2) Amennyiben az nem érinti a kékúszójú tonhal ívóhelyeinek védelmét, és az említett halászati tevékenységek idényeinek teljes hossza nem haladja meg a négy hónapot, a tagállamok eltérő kezdő időpontot is megállapíthatnak a lobogójuk alatt közlekedő, az Atlanti-óceán keleti részén tevékenységet folytató, csalival halászó vagy pergetett horogsoros hajóik számára.

(3) A tagállamok a 7. cikkben említett éves halászati terveikben megadják a szóban forgó halászati tevékenységekre megadott kezdő időpontok esetleges módosításait, valamint az érintett területek koordinátáit.

2. SZAKASZ

Minimális állományvédelmi referenciaméret, véletlen fogások, járulékos fogások

13. cikk

Kirakodási kötelezettség

E szakasz rendelkezései nem érintik az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkét és az arra alkalmazandó eltéréseket.

14. cikk

Minimális állományvédelmi referenciaméret

(1) Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kifogott kékúszójú tonhal minimális állományvédelmi referenciamérete 30 kg vagy 115 cm (a farok tövéig mért hossz).

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a kékúszójú tonhal minimális állományvédelmi referenciamérete 8 kg vagy 75 cm (a farok tövéig mérve) a következő esetekben:

a)	az Atlanti-óceán keleti részén csalival halászó hajóval vagy pergetett horogsoros hajóval kifogott kékúszójú tonhal;

b)	az Adriai-tengeren tenyésztés céljából kifogott kékúszójú tonhal;

c)	a Földközi-tengeren folytatott part menti és kisüzemi, friss hal kifogására irányuló halászat keretében csalival halászó hajókkal, horogsoros hajókkal vagy kézi horogsoros hajókkal kifogott kékúszójú tonhal.

(3) A (2) bekezdésben említett eltérésre vonatkozó egyedi feltételeket az I. melléklet állapítja meg.

(4) Az érintett tagállamok egyedi engedélyt adnak ki az e cikk (2) bekezdésében említett eltérés alapján halászatot folytató hajók számára. Az érintett hajóknak szerepelniük kell a fogóhajók 20. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett jegyzékében. E tekintetben a 20. és 21. cikk rendelkezései alkalmazandók.

15. cikk

Véletlen fogások

(1) A 14. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a kékúszójú tonhalra aktívan halászó valamennyi fogóhajó számára, illetve aktívan használt csapda esetében a 8 és 30 kg közötti tömegű vagy a farok tövéig mérve 75 és 115 cm közötti hosszúságú kékúszójú tonhalak tekintetében legfeljebb 5 %-os véletlen fogás engedélyezett.

(2) Az (1) bekezdésben említett 5 %-os értéket az egyes halászati műveleteket követően az adott hajó fedélzetén vagy a csapdában tárolt összes kékúszójútonhal-fogás egyedszáma alapján kell kiszámítani.

(3) A véletlen fogásokat le kell vonni a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam kvótájából.

(4) A kékúszójú tonhal véletlen fogása a 25., a 30., a 31. és a 32. cikk hatálya alá tartozik.

16. cikk

Járulékos fogások

(1) Kvótái keretében valamennyi tagállam rendelkezik a kékúszójú tonhal járulékos fogásairól, és erről halászati tervének benyújtásakor tájékoztatja a Bizottságot. Az említett rendelkezéseknek biztosítaniuk kell, hogy valamennyi elpusztult hal levonásra kerüljön a kvótából.

(2) A kékúszójú tonhalra aktívan nem halászó uniós halászhajóknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kékúszójú tonhal járulékos fogásai a halászati műveleteket követően semmikor ne haladják meg a fedélzeten lévő összfogás tömegének vagy egyedszámának 5 %-át. Az említett százalékos arány egyedszámalapú számítása kizárólag az ICCAT által szabályozott tonhalfélékre és tonhalszerű fajokra alkalmazandó. Valamennyi tagállam levonja kvótájából a járulékos fogásokban található elpusztult halakat.

(3) A kékúszójútonhal-kvótával nem rendelkező tagállamok esetében az érintett járulékos fogásokat a kékúszójú tonhal járulékos fogásaira – az EUMSZ-szel és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban – létrehozott uniós külön kvótából kell levonni.

(4) Amennyiben a halászhajót vagy csapdát üzemeltető tagállam számára kiosztott kvótát már kimerítették, a kékúszójú tonhal fogását kerülni kell. Az elpusztult kékúszójú tonhalakat – egészben, feldolgozatlanul – ki kell rakodni, majd ezután azokat elkobozzák, és sor kerül a megfelelő további intézkedésekre. Az ilyen módon elpusztult kékúszójú tonhal mennyiségéről valamennyi tagállam – a 29. cikknek megfelelően – évente jelentést tesz a Bizottságnak, amely azt továbbítja az ICCAT titkárságának.

(5) A járulékos fogásokra alkalmazandók a 27., a 30., a 31., a 32. és az 56. cikkben említett eljárások.

3. SZAKASZ

Légi eszközök használata

17. cikk

Légi eszközök használata

A kékúszójú tonhal felkutatására tilos légi eszközt használni, ideértve a repülőgépeket, a helikoptereket és a pilóta nélküli légi járműveket is.

IV. FEJEZET

SPORT- ÉS HOBBIHORGÁSZAT

18. cikk

A sport- és hobbihorgászat külön kvótái

A sport- és hobbihorgászatot valamennyi, kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam külön kvóta kiosztásával szabályozza, és erről halászati tervének benyújtásakor tájékoztatja a Bizottságot.

19. cikk

Sport- és hobbihorgászat

(1) Valamennyi, kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam szabályozza a sport- és hobbihorgászatot azáltal, hogy a hajóknak sport- és hobbihorgászat folytatása céljából halászati engedélyeket bocsát ki.

(2) Sport- és hobbihorgászat keretében naponta hajónként legfeljebb egy kékúszójú tonhal fogható.

(3) A kékúszójú tonhalat egészben, kopoltyú nélkül és/vagy kibelezve kell kirakodni. Az egyes tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést annak a lehető legnagyobb mértékű biztosítására, hogy a sport- és hobbihorgászat során élve kifogott kékúszójú tonhalakat – különösen a növendékegyedeket – visszaengedjék a tengerbe.

(4) A sport- és hobbihorgászat során kifogott kékúszójú tonhalat tilos forgalomba hozni.

(5) A tagállamok nyilvántartják a sport- és hobbihorgászatra vonatkozó fogási adatokat, ezen belül az egyes kékúszójútonhal-egyedek tömegét és hosszát, és minden évben június 30-ig közlik a Bizottsággal a megelőző év adatait. A Bizottság ezt az információt továbbítja az SCRS-nek.

(6) A tagállamok a sport- és hobbihorgászat keretében fogott elpusztult halakat levonják a 7. cikk (1) bekezdésének és a 18. cikknek megfelelően általuk kiosztott kvótából.

V. FEJEZET

ELLENŐRZÉSI INTÉZKEDÉSEK

1. SZAKASZ

Hajók és csapdák nyilvántartása

20. cikk

Hajók nyilvántartása

(1) A tagállamok minden évben – ha releváns, a 11. és 12. cikkben említett halászati idény kezdete előtt egy hónappal, egyéb esetben az engedélyezési időszak kezdete előtt egy hónappal – elektronikus úton eljuttatják a Bizottságnak a következőket:

a)	a lobogójuk alatt közlekedő valamennyi olyan fogóhajó jegyzéke, amely halászati engedéllyel rendelkezik a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott aktív halászatára;

b)	a lobogójuk alatt közlekedő valamennyi egyéb olyan halászhajó jegyzéke – a fogóhajók kivételével –, amelyek engedéllyel rendelkeznek a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászatára.

(2) Mindkét jegyzéket az ICCAT adat- és információszolgáltatási útmutatójában foglaltaknak megfelelően kell összeállítani.

(3) Egy adott halászhajó egy naptári évben az (1) bekezdésben említett mindkét jegyzékben szerepelhet, egyidejűleg azonban nem.

(4) Az e cikk (1) bekezdésében említett jegyzékeknek tartalmazniuk kell a hajó nevét és a 26/2004/EK bizottsági rendelet (16) I. melléklete szerinti uniós flotta-nyilvántartási számot.

(5) A jegyzékek benyújtása visszamenőleg nem fogadható el. Az (1) bekezdésben említett jegyzékek bármilyen későbbi, a naptári év során eszközölt módosítása csak akkor fogadható el, ha a bejelentett halászhajó indokolt működési okok vagy vis maior miatt nem tud részt venni a halászati tevékenységben. Ilyen esetekben az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja erről a tényről a Bizottságot, és megadja az alábbiakat:

a)	az (1) bekezdésben említett jegyzékek valamelyikében szereplő hajó helyettesítésére szánt halászhajó(k) teljes körű adatai; és

b)	a helyettesítést indokoló okok részletes leírása, valamint a vonatkozó bizonyítékok vagy hivatkozások.

(6) A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett információkat továbbítja az ICCAT titkárságának azzal a céllal, hogy a hajókat felvegyék a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajókra vonatkozó ICCAT-nyilvántartásba vagy a kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező egyéb (fogóhajókon kívüli) halászhajókra vonatkozó ICCAT-nyilvántartásba.

(7) Az 1936/2001/EK tanácsi rendelet (17) 8a. cikkének (2), (6), (7) és (8) bekezdése alkalmazandó, a szükséges kiigazításokkal.

21. cikk

Kapcsolat az 1224/2009/EK rendelettel

Az e fejezetben meghatározott ellenőrzési intézkedéseket az 1224/2009/EK rendeletben meghatározott intézkedéseken felül kell alkalmazni, kivéve, ha ez a fejezet másként rendelkezik.

22. cikk

Hajók halászati engedélye

(1) A 16. cikk sérelme nélkül, a 20. cikk (1) bekezdésében említett ICCAT-nyilvántartásba fel nem vett uniós halászhajók nem kaphatnak engedélyt a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren történő halászatára, fedélzeten való tárolására, átrakására, szállítására, áthelyezésére, feldolgozására és kirakodására.

(2) Amikor az egyéni kvóta kimerítettnek tekinthető, a lobogó szerinti tagállam visszavonja a kékúszójú tonhalra vonatkozó halászati engedélyt, és előírhatja a hajó számára, hogy haladéktalanul hajózzon egy, a tagállam által kijelölt kikötőbe.

23. cikk

A kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdák nyilvántartása

(1) A tagállamok minden évben február 15-ig elektronikus úton elküldik a Bizottságnak azon engedélyezett csapdák jegyzékét, amelyek tekintetében halászati engedélyt állítottak ki a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászatára. A jegyzéknek tartalmaznia kell a csapdák nevét és nyilvántartási számát, és a jegyzéket az ICCAT adat- és információszolgáltatási útmutatójában foglaltaknak megfelelően kell összeállítani.

(2) A Bizottság továbbítja a jegyzéket az ICCAT titkárságának azzal a céllal, hogy a csapdákat felvegyék a kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdákra vonatkozó ICCAT-nyilvántartásba.

(3) Az ICCAT nyilvántartásában nem szereplő uniós csapdák számára nem adható engedély kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren történő halászatára, tárolására, áthelyezésére, ketrecbe helyezésére és kirakodására.

(4) Az 1936/2001/EK rendelet 8a. cikkének (2), (4), (6), (7) és (8) bekezdése alkalmazandó, a szükséges kiigazításokkal.

24. cikk

Közös halászati művelet

(1) A kékúszójú tonhalra irányuló közös halászati műveletek csak az érintett, lobogó szerinti tagállam(ok) beleegyezésével engedélyezhetők. Az engedély megadásának feltétele, hogy a halászati tevékenységben részt vevő valamennyi erszényes kerítőhálós hajó rendelkezzen a kékúszójú tonhal halászatához szükséges eszközökkel és egyéni kvótával. Más szerződő felekkel nem végezhetők közös halászati műveletek.

(2) A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a közös halászati műveletben való részvételhez szükséges engedély iránti kérelmet benyújtó halászhajóiktól részletes információkat szerezzenek a következőkről:

a)	időtartam;

b)	az érintett üzemeltetők azonosítását lehetővé tevő adatok;

c)	az egyes hajók kvótája;

d)	az érintett fogásoknak a halászhajók közötti elosztási kulcsa; és

e)	a rendeltetési hely szerinti halgazdaságokra vonatkozó információk.

(3) A tagállamok legkésőbb 15 nappal a művelet megkezdése előtt megküldik a Bizottságnak a (2) bekezdésben említett és a VI. mellékletben meghatározott formátumú információkat. A Bizottság ezeket az információkat legkésőbb 10 nappal a művelet megkezdése előtt továbbítja az ICCAT titkárságának és a közös halászati műveletben részt vevő többi halászhajó lobogó szerinti államának.

(4) Vis maior esetén a (3) bekezdésben meghatározott határidő nem vonatkozik a (2) bekezdés e) pontja szerinti információkra. Ilyen esetben a tagállamoknak lehetőségük van a már frissített információt – a vis maiort okozó események leírásával együtt – a későbbiekben mihamarabb benyújtani a Bizottságnak. A Bizottság ezt az információt továbbítja az ICCAT titkárságának.

2. SZAKASZ

Fogások

25. cikk

Nyilvántartási követelmények

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 14., 15., 23. és 24. cikkének betartásán túlmenően az uniós fogóhajók parancsnokai adott esetben kötelesek bejegyezni a halászati naplóba az e rendelet II. mellékletének A. részében felsorolt információkat.

(2) Az uniós vontatóhajók, kisegítő hajók és feldolgozóhajók parancsnokai a II. melléklet B., C. és D. részében szereplő követelményeknek megfelelően kötelesek rögzíteni tevékenységeiket.

26. cikk

A hajóparancsnokok és a csapdák üzemeltetői által küldött fogási jelentések

(1) A kékúszójú tonhalra aktívan halászó halászhajók parancsnokainak a lobogó szerinti tagállam hatóságaival napi szinten közölniük kell a halászati naplóban szereplő információkat: az ICCAT-nyilvántartás szerinti számot, a hajó nevét, az engedélyezési időszak kezdetét és végét, a fogások dátumát, idejét és helyszínét (földrajzi szélesség és hosszúság), valamint az egyezmény hatálya alá tartozó területen fogott kékúszójú tonhalak tömegét és számát. A parancsnokoknak ezeket az információkat a hajó kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó engedélyének teljes időtartama alatt elektronikus úton, az V. mellékletben megállapított formátumnak megfelelően kell megküldeniük.

(2) Az erszényes kerítőhálós hajók parancsnokainak minden egyes halászati műveletre vonatkozóan az (1) bekezdésben említett napi jelentéseket kell készíteniük, ideértve azokat a műveleteket is, amelyek alkalmával nem volt fogás.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben említett jelentéseket az erszényes kerítőhálós halászhajók és a 24 méternél hosszabb hajók üzemeltetői az előző napra vonatkozóan a greenwichi középidő (GMT) szerinti 9.00 óráig, egyéb fogóhajók üzemeltetői pedig a greenwichi középidő szerint vasárnap éjfélkor végződő előző hétre vonatkozóan legkésőbb hétfő éjfélig kötelesek elküldeni a lobogó szerinti tagállam hatóságának.

(4) A kékúszójú tonhalra aktívan halászó csapdák üzemeltetői kötelesek napi fogási jelentést küldeni, amely tartalmazza az ICCAT-nyilvántartás szerinti számot, a fogások dátumát és idejét, valamint a fogást (a kifogott halak tömegét és egyedszámát), ideértve azt az esetet is, ha nem volt fogás. A csapdák üzemeltetőinek ezeket az információkat a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó engedély teljes időtartama alatt elektronikus úton, az V. mellékletben megállapított formátumnak megfelelően 48 órán belül kell elküldeniük tagállamuk hatóságainak.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek rögzítik a hajóval és csapdával végzett műveleteknek az e cikk (1)–(4) bekezdésében és az V. mellékletben említettek szerinti nyilvántartására és jelentésére vonatkozó részletes szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

27. cikk

A tagállamok által küldött heti és havi fogási jelentések

(1) A 26. cikkben említett fogási jelentéseket beérkezésüket követően a tagállamok elektronikus úton haladéktalanul továbbítják a Bizottságnak, és valamennyi fogóhajóra és csapdára kiterjedően haladéktalanul heti fogási jelentéseket küldenek a Bizottságnak az V. mellékletben megállapított formátumnak megfelelően. A Bizottság ezeket az információkat hetente, az ICCAT adat- és információszolgáltatási útmutatójában meghatározott formátumban továbbítja az ICCAT titkárságának.

(2) A tagállamok minden hónap 15. napja előtt értesítik a Bizottságot az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kifogott kékúszójú tonhalnak a lobogójuk alatt közlekedő, illetve az adott tagállamban lajstromozott halászhajók és csapdák által az előző hónapban kirakodott, átrakott, csapdába ejtett vagy ketrecbe helyezett mennyiségeiről. Az információkat halászeszköztípus szerinti bontásban kell benyújtani, és fel kell tüntetni a járulékos fogásokat, a sport- és hobbihorgászat keretében fogott mennyiségeket és azokat az eseteket is, amikor nem volt fogás. A Bizottság ezeket az információkat haladéktalanul továbbítja az ICCAT titkárságának.

28. cikk

Értesítés a kvóta kimerítéséről

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 34. cikkében foglalt rendelkezések betartásán túlmenően a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, ha az e rendelet 11. vagy 12. cikkében említett valamely halászeszköz-kategória vonatkozásában megállapított kvóta 80 %-ig kimerítettnek tekinthető.

(2) Az 1224/2009/EK rendelet 35. cikkében foglalt rendelkezések betartásán túlmenően a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, ha az e rendelet 11. vagy 12. cikkében említett valamely halászeszköz-kategória, vagy valamely közös halászati művelet vagy valamely erszényes kerítőhálós halászhajó vonatkozásában megállapított kvóta kimerítettnek tekinthető.

(3) A (2) bekezdésben említett információhoz mellékelni kell az azt igazoló hivatalos dokumentumokat, hogy a tagállam a flotta, a halászeszköz-kategória, a közös halászati művelet vagy az egyéni kvótával rendelkező hajók vonatkozásában halászati tilalmat rendelt el vagy hajókat hívott vissza, valamint egyértelműen meg kell jelölni a tilalom dátumát és idejét.

29. cikk

A fogások tagállamok általi éves jelentése

(1) A tagállamok minden év március 15-ig részletes információkat nyújtanak be a Bizottságnak az előző halászati évben az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren ejtett valamennyi kékúszójútonhal-fogásról. Ezek az információk a következők:

a)	az egyes fogóhajók neve és ICCAT-száma;

b)	az egyes fogóhajók engedélyének/engedélyeinek érvényességi ideje;

c)	az egyes fogóhajók összes fogása az engedély(ek) érvényességének egész ideje alatt, ideértve azt az esetet is, ha nem volt fogás;

d)	az egyes fogóhajók által az engedély(ek) érvényességének egész ideje alatt az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren halászattal töltött napok száma; és

e)	az egyes fogóhajók összes fogása az engedélyezett időtartamon kívül (járulékos fogások), ideértve azt az esetet is, ha nem volt fogás.

(2) Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren aktív kékúszójútonhal-halászatra engedéllyel nem rendelkező hajóknak, amelyek járulékos fogásként kékúszójú tonhalat ejtettek, az (1) bekezdésben említett időpontig az alábbi információkat kell benyújtaniuk a Bizottságnak:

a)	a hajó neve és ICCAT-száma vagy – amennyiben az ICCAT nyilvántartásában nem szerepel – nemzeti lajstromozási száma; és

b)	a hajó összes kékúszójútonhal-fogása.

(3) A tagállamok eljuttatnak a Bizottságnak minden információt azokról a hajókról, amelyekre nem vonatkozik az (1) és a (2) bekezdés, de amelyekről ismeretes vagy feltételezhető, hogy az Atlanti-óceán keleti részén vagy a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra halásztak.

(4) A Bizottság megküldi az ICCAT titkárságának a számára az (1), a (2) és a (3) bekezdés alapján megküldött információkat.

3. SZAKASZ

Kirakodás és átrakás

30. cikk

Kijelölt kikötők

(1) A tagállamok kijelölik azokat a kikötőket, illetve partközeli helyeket (a továbbiakban: kijelölt kikötők), ahol engedélyezik a kékúszójú tonhal kirakodását vagy átrakását.

(2) Ahhoz, hogy egy kikötő megkapja a kijelölt kikötő státuszt, a kikötő szerinti tagállam meghatározza a kirakodás és az átrakás tekintetében engedélyezett időpontokat és helyszíneket.

(3) A tagállamok legkésőbb minden év február 15-ig eljuttatják a kijelölt kikötők jegyzékét a Bizottságnak, amely ezt az információt továbbítja az ICCAT titkárságának.

(4) A szerződő felek és a tagállamok által az (1) és a (2) bekezdésnek megfelelően kijelölt kikötőkön és partközeli helyeken kívül más helyen tilos az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren halászott kékúszójú tonhalat bármely mennyiségben halászhajóról kirakodni vagy átrakni.

31. cikk

Kirakodás

(1) Az e rendelet 20. cikkében említett hajójegyzékben szereplő, legalább 12 méter teljes hosszúságú uniós halászhajók parancsnokaira az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke alkalmazandó. Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke szerinti előzetes értesítést el kell küldeni a használni kívánt kikötő vagy kirakodóhely szerinti tagállam (ideértve a lobogó szerinti tagállamot is) vagy szerződő fél illetékes hatóságának.

(2) Ezenkívül a 20. cikkben említett hajójegyzékben szereplő, 12 méternél kisebb teljes hosszúságú uniós halászhajók parancsnoka a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt legalább négy órával köteles értesíteni a használni kívánt kikötő vagy kirakodóhely szerinti tagállam (ideértve a lobogó szerinti tagállamot is) vagy szerződő fél illetékes hatóságát a következőkről:

a)	az érkezés várható időpontja;

b)	a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége; és

c)	arra a földrajzi területre vonatkozó információ, ahol a fogás történt.

(3) Amennyiben a tagállamok valamely hatályos uniós jogszabály alapján az (1) és a (2) bekezdésben említettnél rövidebb értesítési határidőt alkalmazhatnak, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége az alkalmazandó értesítési határidő szerinti időpontban is közölhető az érkezés előtt. Ha a halászterület kevesebb mint 4 órányi távolságra van a kikötőtől, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége az érkezés előtt bármikor módosítható.

(4) A kikötő szerinti tagállam hatóságai kötelesek nyilvántartani minden, a folyó évre vonatkozó előzetes értesítést.

(5) A kikötő szerinti tagállam illetékes ellenőrző hatóságai az 55. cikk (2) bekezdésével összhangban minden kirakodást kötelesek ellenőrizni, a kirakodások egy bizonyos százalékát pedig a kvótát, a flotta méretét és a halászati erőkifejtést figyelembe vevő kockázatértékelési rendszer alapján vizsgálatnak kell alávetni. Az egyes tagállamok által elfogadott ellenőrzési rendszerek valamennyi részletét a tagállamok az 53. cikkben említett éves ellenőrző vizsgálati tervben ismertetik. Ez az ellenőrzési rendszer a lehalászási műveletekre is alkalmazandó.

(6) Az 1224/2009/EK rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében foglaltakon túlmenően az uniós fogóhajók parancsnokai – az adott hajó hosszától függetlenül – valamennyi hajóút után kötelesek kirakodási nyilatkozatot benyújtani a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságainak és - ha a kirakodás másik tagállam vagy szerződő fél kikötőjében történt - az érintett kikötő szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságainak.

(7) A kirakodott fogásokat kivétel nélkül le kell mérni.

32. cikk

Átrakás

(1) Az egyezmény hatálya alá tartozó területen a kékúszójú tonhal tengeri átrakása minden körülmények között tilos.

(2) A halászhajók kizárólag kijelölt kikötőkben, a 30. cikkben meghatározott feltételek mellett rakhatják át kékúszójútonhal-fogásaikat.

(3) A kikötő szerinti tagállam az átrakás teljes ideje alatt, valamint az ilyen műveletek végzésének valamennyi helyszínén teljes körű ellenőrző vizsgálatot biztosít.

(4) A fogadó halászhajó parancsnoka vagy annak képviselője a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt legalább 48 órával köteles továbbítani a használni kívánt kikötő szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságának a következő információkat:

a)	az érkezés várható dátuma és ideje, valamint az érkezési kikötő;

b)	a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége és arra a földrajzi területre vonatkozó információ, ahol a fogás történt;

az átrakó halászhajó neve, valamint annak a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajókra vonatkozó ICCAT-nyilvántartás szerinti száma vagy az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott, kékúszójú tonhalra irányuló halászatra engedéllyel rendelkező egyéb halászhajókra vonatkozó ICCAT-nyilvántartás szerinti száma;

a fogadó halászhajó neve, valamint annak a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajókra vonatkozó ICCAT-nyilvántartás szerinti száma vagy az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott, kékúszójú tonhalra irányuló halászatra engedéllyel rendelkező egyéb halászhajókra vonatkozó ICCAT-nyilvántartás szerinti száma; és

e)	az átrakni kívánt kékúszójútonhal-fogás mennyisége és a fogás földrajzi helye.

(5) A halászhajók kizárólag a lobogójuk szerinti állam által előzetesen kiadott engedély birtokában végezhetnek átrakást.

(6) Az átrakó halászhajó parancsnokának az átrakás megkezdése előtt tájékoztatnia kell a lobogója szerinti államot a következőkről:

a)	az átrakni kívánt kékúszójú tonhal mennyisége;

b)	az átrakás napja és az átrakási kikötő;

a fogadó halászhajó neve, lajstromozási száma és lobogója, valamint annak a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajókra vonatkozó ICCAT-nyilvántartás szerinti száma vagy a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászatára engedéllyel rendelkező egyéb halászhajókra vonatkozó ICCAT-nyilvántartás szerinti száma; és

d)	a kékúszójú tonhal fogásának földrajzi helye.

(7) A tagállami illetékes hatóságok a kijelölt kikötőben végzett minden átrakást kötelesek ellenőrizni. Ezeknek a hatóságoknak:

a)	érkezéskor át kell vizsgálnia a fogadó halászhajót, valamint ellenőriznie kell a rakományt és az átrakásra vonatkozó dokumentációt;

b)	az átrakás befejezését követő öt napon belül átrakási jelentést kell küldenie az átrakó halászhajó lobogója szerinti állam hatóságának.

(8) Az 1224/2009/EK rendelet 21. és 22. cikkétől eltérve az uniós halászhajók parancsnokai a hajó hosszától függetlenül kötelesek kitölteni és a halászhajó lobogója szerinti tagállam illetékes hatóságainak megküldeni az ICCAT átrakási nyilatkozatot. A nyilatkozatot az e rendelet III. mellékletében meghatározott formátumnak megfelelően a kikötői átrakás időpontjától számított 48 órán belül kell továbbítani.

4. SZAKASZ

Áthelyezési műveletek

33. cikk

Áthelyezési engedély

(1) Az áthelyezési műveletek előtt a fogóhajók vagy vontatóhajók parancsnokainak vagy az áthelyezési művelet kiindulási pontját jelentő halgazdaság vagy csapda üzemeltetőinek előzetes áthelyezési nyilatkozatot kell küldeniük az érintett tagállam illetékes hatóságainak, amelyben feltüntetik:

a)	a fogóhajó, vontatóhajó, halgazdaság vagy csapda nevét és ICCAT-nyilvántartás szerinti számát;

b)	az áthelyezés várható időpontját;

c)	a kékúszójú tonhal áthelyezni tervezett becsült mennyiségét;

d)	az áthelyezés helyszínére vonatkozó információt (földrajzi szélesség/hosszúság) és az azonosítható halketrecszámot;

e)	a fogadó vontatóhajó nevét, a vontatott halketrecek számát, és adott esetben az ICCAT-nyilvántartás szerinti számot;

f)	a kékúszójú tonhal rendeltetési helye szerinti kikötőt, halgazdaságot vagy ketrecet.

(2) Az (1) bekezdésben említett célból minden ketrechez egyedi számot kell hozzárendelni. A számokat egyedi számozási rendszer alapján kell kibocsátani, amely tartalmazza legalább a vontatóhajó lobogója szerinti tagállamot azonosító háromjegyű alfanumerikus kódot és azt követően három számjegyet.

(3) A fogóhajók, vontatóhajók, a halgazdaságok és a csapdák kizárólag az érintett tagállam által előzetesen kiadott engedély birtokában végezhetnek áthelyezést. A felelős tagállam hatóságai döntik el, hogy engedélyt adnak-e az adott áthelyezési műveletre. Ennek érdekében minden egyes áthelyezési művelet egyedi azonosító számot kap, amelyet közölni kell az esetnek megfelelően a halászhajó parancsnokával, a csapda üzemeltetőjével vagy a halgazdaság üzemeltetőjével. Amennyiben az engedélyt megadják, az azonosító szám a tagállamot azonosító háromjegyű betűkódot, az évszámot jelölő négy számjegyet és az engedély megadását jelölő három betűt („AUT” – „authorisation”) tartalmazza, végül pedig egy sorszámot. Amennyiben az engedélyt nem adják meg, az azonosító szám a tagállamot azonosító háromjegyű betűkódot, az évszámot jelölő négy számjegyet és az engedély elutasítását jelölő három betűt („NEG” – „non-authorisation”) tartalmazza, végül pedig egy sorszámot.

(4) Amennyiben az áthelyezési művelet során halak pusztulnak el, az érintett tagállamok és az áthelyezésben részt vevő üzemeltetők a XII. melléklet szerint járnak el.

(5) Az esetnek megfelelően a fogó- vagy vontatóhajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállam az előzetes áthelyezési nyilatkozat megküldésétől számított 48 órán belül megadja vagy megtagadja az engedélyt.

(6) Az áthelyezés tekintetében az érintett tagállam által adott engedély nem jelenti a ketrecbehelyezési műveletre vonatkozó engedély megadását.

34. cikk

Az áthelyezésre vonatkozó engedély megtagadása

(1) A hajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállam nem engedélyezi az áthelyezést, ha az előzetes áthelyezési nyilatkozat beérkezésekor úgy ítéli meg, hogy:

a)	a halfogást bejelentő fogóhajó vagy csapda nem rendelkezik elegendő kvótával;

b)	a fogóhajó vagy a csapda üzemeltetője nem megfelelő módon jelentette be a halak mennyiségét vagy nem rendelkezett engedéllyel a szóban forgó mennyiség ketrecbe helyezésére, vagy azt nem vette figyelembe az esetlegesen alkalmazandó kvóta felhasználásánál;

c)	a halfogást bejelentő fogóhajó vagy csapda nem rendelkezik engedéllyel kékúszójú tonhal halászatára; vagy

d)	a halak átvételére bejelentett vontatóhajó nem szerepel a kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező egyéb (fogóhajókon kívüli) halászhajókra vonatkozó – a 20. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett – ICCAT-nyilvántartásban, illetve nincs felszerelve VMS-sel.

(2) Amennyiben az áthelyezést nem engedélyezik:

a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam visszaengedési utasítást bocsát ki az esetnek megfelelően a fogóhajó parancsnokának, illetve a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjének, és értesíti őket arról, hogy nem engedélyezi az áthelyezést, valamint hogy a halakat vissza kell engedni a tengerbe;

b)	az esetnek megfelelően a fogóhajó parancsnoka, illetőleg a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetője a halakat köteles visszaengedni a tengerbe;

c)	a kékúszójú tonhalak visszaengedését a XI. mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően kell végezni.

35. cikk

Videokamerás felügyelet

(1) A kékúszójú tonhal áthelyezését végző fogóhajó vagy vontatóhajó parancsnoka, illetve csapda vagy halgazdaság üzemeltetője köteles gondoskodni az áthelyezési műveletek víz alatti, videokamera segítségével történő felügyeletéről, melynek célja az áthelyezett halak egyedszámának ellenőrzése. A videofelvételekre vonatkozó minimumkövetelményeknek és eljárásoknak meg kell felelniük a IX. mellékletben foglaltaknak.

(2) A hajóért, csapdáért vagy halgazdaságért felelős tagállam gondoskodik arról, hogy az (1) bekezdésben említett videofelvételeket az ICCAT ellenőreinek és regionális megfigyelőinek a rendelkezésére bocsássa.

(3) A hajóért, csapdáért vagy halgazdaságért felelős tagállam gondoskodik arról, hogy az (1) bekezdésben említett videofelvételeket az uniós ellenőrök és a nemzeti megfigyelők rendelkezésére bocsássa.

(4) A hajóért, csapdáért vagy halgazdaságért felelős tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy elkerülhető legyen az eredeti videofelvételek kicserélése, szerkesztése és manipulálása.

36. cikk

Regionális ICCAT-megfigyelők általi ellenőrzés, valamint vizsgálat indítása és lefolytatása

(1) A fogóhajók fedélzetén szolgálatot teljesítő, illetve csapdáknál jelen lévő regionális ICCAT-megfigyelők – az 51. cikkben és a VII. mellékletben foglaltak szerint – kötelesek feljegyezni az elvégzett áthelyezési műveleteket, jelentést tenni róluk, megfigyelni és megbecsülni az áthelyezett fogásokat, valamint ellenőrizni a 33. cikk szerinti előzetes áthelyezési engedélyben és a 38. cikk szerinti ICCAT áthelyezési nyilatkozatban szereplő bejegyzéseket.

(2) Amennyiben a regionális ICCAT-megfigyelőnek, az illetékes ellenőrző hatóságoknak és/vagy a fogóhajó parancsnokának, illetve a csapda képviselőjének a becslése egyedszám tekintetében több mint 10 %-kal eltér egymástól, vagy amennyiben a videofelvétel a becslés céljára nem elég jó minőségű vagy nem elég tisztán kivehető, a fogóhajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállam vizsgálatot indít, amelyet a halgazdaságban történő ketrecbe helyezés előtt, de mindenképpen az elindításától számított 96 órán belül le kell zárni. A vizsgálat eredményeinek megszületéséig nem engedélyezhető a ketrecbe helyezés, és a kékúszójútonhal-fogási dokumentumban nem hitelesíthető a fogásokra vonatkozó szakasz.

(3) Mindazonáltal ha a videofelvétel az egyedszám becslésének céljára nem elég jó minőségű vagy nem elég tisztán kivehető, az üzemeltető a hajó, a csapda vagy a halgazdaság lobogója szerinti állam hatóságaitól kérheti másik áthelyezési művelet lefolytatásának engedélyezését és az arról készült videofelvételnek a regionális ICCAT-megfigyelő részére történő átadását.

(4) Az ellenőrök által végzett ellenőrzések sérelme nélkül a regionális ICCAT-megfigyelők csak abban az esetben írhatják alá az ICCAT áthelyezési nyilatkozatot, ha megállapításaik összhangban vannak az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel, és az áthelyezési nyilatkozatban szereplő információk összhangban állnak az általuk tett megállapításokkal és a 35. cikk (1) bekezdésében előírt, a követelményeket teljesítő videofelvétellel. A regionális ICCAT-megfigyelőknek a nyilatkozatot nevüket és az ICCAT-számot jól olvashatóan feltüntetve kell aláírniuk.

(5) A regionális ICCAT-megfigyelőknek azt is ellenőrizniük kell, hogy az ICCAT áthelyezési nyilatkozatot elküldték-e a vontatóhajó parancsnokának, illetve a halgazdaság vagy a csapda képviselőjének.

37. cikk

A ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalak egyedszámának és tömegének becslésére irányuló intézkedések

A tagállamok meghozzák az olyan módszerek további feltérképezéséhez szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a fogás és a ketrecbe helyezés helyszínén a kékúszójú tonhalak egyedszámának és tömegének pontosabb becslését. A tagállamok minden év augusztus 22-ig jelentést tesznek a Bizottságnak a meghozott intézkedésekről, a Bizottság pedig ezeket a jelentéseket továbbítja az SCRS-nek.

38. cikk

Áthelyezési nyilatkozat

(1) A halász- vagy vontatóhajók parancsnokai és a csapdák vagy a halgazdaságok üzemeltetői az áthelyezési művelet végén a IV. mellékletben meghatározott formátumnak megfelelően kötelesek kitölteni az ICCAT áthelyezési nyilatkozatot, majd azt el kell küldeniük tagállamuk illetékes hatóságainak.

(2) Az áthelyezési művelet kiindulási pontját jelentő hajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállam illetékes hatóságai kötelesek megszámozni az áthelyezési nyilatkozatokat. A számozási rendszernek tartalmaznia kell a tagállam háromjegyű betűkódját, amelyet az évet jelölő négy számjegy, egy háromjegyű sorszám és a hárombetűs „ITD” jelzés követ (MS-20**/xxx/ITD).

(3) Az eredeti áthelyezési nyilatkozatnak az áthelyezési művelet során kísérnie kell a halszállítmányt. A nyilatkozat egy példányát a fogóhajó parancsnokának, a csapda üzemeltetőjének, a vontatóhajó parancsnokának vagy a halgazdaság üzemeltetőjének kell őriznie.

(4) Az áthelyezési műveletet végző hajók (a vontatóhajókat is beleértve) parancsnokai a II. mellékletben szereplő követelményeknek megfelelően kötelesek rögzíteni tevékenységeiket.

39. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek rögzítik a 33–38. cikkben és az említett cikkekben hivatkozott mellékletekben említett áthelyezési műveletekre vonatkozó részletes szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

5. SZAKASZ

Ketrecbehelyezési műveletek

40. cikk

Ketrecbe helyezésre vonatkozó engedély

(1) Az egyes ketrecbehelyezési műveletek megkezdése előtt a halgazdasági létesítmények 0,5 tengeri mérföldes körzetében szállítóketrecet a fenékhez rögzíteni tilos.

(2) A ketrecbe helyezés megkezdése előtt a halgazdaságért felelős tagállam illetékes hatósága köteles tájékoztatni a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállamot, illetve szerződő felet a halászhajó vagy csapda által kifogott halmennyiségekről, és meg kell kérnie a ketrecbe helyezésre vonatkozó engedélyt.

(3) A ketrecbehelyezési művelet nem kezdhető meg az alábbiak előzetes engedélye nélkül:

a)	a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél; vagy

b)	a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél, amennyiben erről az érintett tagállamok között vagy a lobogó szerinti érintett szerződő féllel megállapodás történt.

(4) Az fogóhajóért, csapdáért vagy adott esetben halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél a (2) bekezdésben említett információk benyújtását és az engedélykérést követő egy munkanapon belül megadja vagy megtagadja a ketrecbe helyezésre vonatkozó engedélyt. Amennyiben egy munkanapon belül nem érkezik válasz a halászhajóért vagy csapdáért felelős tagállamtól vagy szerződő féltől, a halgazdaságért felelős szerződő fél vagy tagállam engedélyezheti a ketrecbe helyezést.

(5) A kékúszójú tonhalat augusztus 15. előtt kell ketrecbe helyezni, kivéve ha a halat fogadó halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél alapos indokokat ad meg. Az indoklást a ketrecbehelyezési jelentéssel együtt kell benyújtani.

41. cikk

A ketrecbe helyezésre vonatkozó engedély megtagadása

(1) Az fogóhajóért, csapdáért vagy adott esetben halgazdaságért felelős tagállam megtagadja a ketrecbe helyezésre vonatkozó engedélyt, ha a 40. cikk (2) bekezdésében említett információk alapján úgy ítéli meg, hogy:

a)	a halfogást bejelentő fogóhajó vagy csapda nem rendelkezett elegendő kvótával a ketrecbe helyezett kékúszójú tonhalak halászatára;

b)	a fogóhajó vagy a csapda nem megfelelő módon jelentette be a halak mennyiségét, vagy azt az alkalmazandó kvóta kiszámításakor nem vették figyelembe; vagy

c)	a halfogást bejelentő fogóhajó vagy csapda nem rendelkezik engedéllyel kékúszójú tonhal halászatára.

(2) Amennyiben a ketrecbe helyezésre nem adnak engedélyt, a fogóhajóért felelős tagállam vagy szerződő fél felkéri a halgazdaságért felelős tagállamot vagy szerződő felet, hogy foglalja le a fogásokat, és a halakat visszaengedési utasítás kibocsátása útján engedje vissza a tengerbe.

(3) A visszaengedési utasítás kézhezvételét követően a halgazdaság üzemeltetője köteles a halakat a XI. melléklettel összhangban visszaengedni a tengerbe.

42. cikk

A kékúszójútonhal-fogások dokumentálása

A halgazdaságért felelős tagállam megtiltja az olyan kékúszójú tonhalak tenyésztési céllal történő ketrecbe helyezését, amelyeket nem kísér az ICCAT által és a 640/2010/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletben (18) előírt dokumentáció. A dokumentációnak pontosnak és teljes körűnek kell lennie, és azt a fogóhajókért vagy csapdákért felelős tagállamok vagy szerződő felek hatóságainak meg kell erősíteniük és hitelesíteniük kell.

43. cikk

Ellenőrző vizsgálatok

A halgazdaságokért felelős tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a halgazdaságokban végzett valamennyi ketrecbehelyezési művelet ellenőrző vizsgálatának biztosítására.

44. cikk

Videokamerás felügyelet

(1) A halgazdaságért felelős tagállam gondoskodik a ketrecbehelyezési műveletek víz alatti, videokamera segítségével történő felügyeletéről. Minden ketrecbehelyezési műveletről a IX. mellékletnek megfelelő videofelvételt kell készíteni.

(2) A halgazdaságért felelős tagállam gondoskodik arról, hogy az (1) bekezdésben említett videofelvételeket az ICCAT ellenőreinek és regionális megfigyelőinek a rendelkezésére bocsássák.

(3) A halgazdaságért felelős tagállam gondoskodik arról, hogy az (1) bekezdésben említett videofelvételeket az uniós ellenőrök és a nemzeti megfigyelők rendelkezésére bocsássák.

(4) A halgazdaságért felelős tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy elkerülhető legyen az eredeti videofelvételek kicserélése, szerkesztése és manipulálása.

45. cikk

Vizsgálat indítása és folytatása

(1) Amennyiben a regionális ICCAT-megfigyelőnek, az érintett tagállami ellenőrző hatóságnak vagy a csapda üzemeltetőjének a becslése a kékúszójú tonhalak egyedszáma tekintetében több mint 10 %-kal eltér egymástól, a halgazdaságért felelős tagállam a fogóhajóért, illetve a csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél együttműködésével vizsgálatot indít.

(2) A vizsgálat eredményeinek megszületéséig nem engedélyezhető lehalászás, és a kékúszójútonhal-fogási dokumentumban nem hitelesíthető a tenyésztésre vonatkozó szakasz.

(3) A vizsgálatot végző, a halgazdaságért és a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállamok a vizsgálat lefolytatásához a rendelkezésükre álló más információkat is felhasználhatnak, ideértve a 46. cikkben említett programok eredményeit is.

46. cikk

A ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalak egyedszámának és tömegének becslésére irányuló intézkedések és programok

(1) A tagállamok meghozzák a 37. cikkben említett szükséges intézkedéseket és lépéseket.

(2) A halak számának és tömegének pontosabb meghatározása érdekében valamennyi ketrecbehelyezési művelet esetében sztereoszkópikus kamerarendszereket vagy azokéval megegyező pontosságú más technikákat alkalmazó programokat kell alkalmazni.

(3) E programokat a X. melléklet B. szakaszában meghatározott eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani.

(4) A programok eredményeit a halgazdaságért felelős tagállam a X. melléklet B. szakaszának megfelelően közli a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállammal vagy szerződő féllel és a Bizottsággal. A Bizottság az eredményeket megküldi az ICCAT titkárságának, amely továbbítja azokat a regionális ICCAT-megfigyelőnek.

(5) Amennyiben a program eredménye alapján a ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalak mennyisége eltér a nyilatkozatban szereplő kifogott és áthelyezett mennyiségektől, a halgazdaságért felelős tagállam a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél együttműködésével vizsgálatot indít. Amennyiben a vizsgálatot nem sikerül az eredmények e cikk (4) bekezdésében említett közlését követő 10 munkanap alatt lezárni, vagy ha a vizsgálat eredménye arra utal, hogy a kékúszójú tonhalak egyedszáma vagy átlagos tömege meghaladja a nyilatkozatban szereplő kifogott és áthelyezett mennyiséget, a fogóhajóért vagy csapdáért felelős, lobogó szerinti tagállam vagy szerződő fél hatóságainak visszaengedési utasítást kell kibocsátaniuk az engedélyezett mennyiségen felüli mennyiségre vonatkozóan, amely halmennyiséget a XI. mellékletben előírt eljárásoknak megfelelően vissza kell engedni a tengerbe.

(6) A X. melléklet B. szakaszának 3. pontjában előírt eljárásoknak megfelelően és adott esetben a visszaengedést követően a programból származó mennyiségeket fel kell használni:

a)	a nemzeti kvótából levonandó végleges fogásmennyiségek meghatározására;

b)	a ketrecbehelyezési nyilatkozatban és a kékúszójútonhal-fogási dokumentum megfelelő szakaszaiban kitöltendő mennyiségek meghatározásához.

(7) A halgazdaságért felelős tagállamok minden év augusztus 30-ig jelentést tesznek a Bizottságnak a programok eredményeiről, a Bizottság pedig ezt az információt továbbítja az SCRS-nek.

(8) Élő kékúszójú tonhalak kizárólag a halgazdaság szerinti állam ellenőrző hatóságainak engedélyével és jelenlétében helyezhetők át egyik tenyésztőketrecből a másik tenyésztőketrecbe.

(9) A kékúszójú tonhalak nyilatkozatban szereplő, a hajó/csapda által kifogott mennyisége és az ellenőrző kamerák által megállapított mennyisége közötti 10 %-os vagy annál nagyobb, az e cikk (5) bekezdése és a 45. cikk szerinti eltérést az érintett hajó/csapda általi lehetséges meg nem felelésnek kell tekinteni, és ez esetben a tagállam megteszi a megfelelő további intézkedések meghozatalához szükséges lépéseket.

47. cikk

Ketrecbehelyezési jelentés

(1) A halgazdaságért felelős tagállam a ketrecbe helyezésről a művelet befejezésétől számított egy héten belül egy, a X. melléklet B. szakaszában előírt elemeket tartalmazó ketrecbehelyezési jelentést küld a kékúszójú tonhalat kifogó hajók vagy csapdák lobogója szerinti tagállamnak vagy szerződő félnek, valamint a Bizottságnak. A jelentésnek tartalmaznia kell az 1936/2001/EK rendelet 4b. cikke és Ia. melléklete szerinti ketrecbehelyezési nyilatkozatban foglalt információkat is. A Bizottság továbbítja a jelentést az ICCAT titkárságának.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a ketrecbehelyezési művelet csak akkor tekinthető lezártnak, ha a megindított vizsgálatok és – ha volt ilyen – az előírt visszaengedési műveletek lezárultak.

48. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek rögzítik a 40–47. cikkben és az említett cikkekben hivatkozott mellékletekben említett ketrecbehelyezési műveletekre vonatkozó részletes szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

6. SZAKASZ

Nyomon követés és felügyelet

49. cikk

Hajómegfigyelési rendszer

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a VMS vonatkozásában előírt kötelezettség hosszuktól függetlenül az e rendelet 20. cikkének (6) bekezdése szerinti ICCAT-hajónyilvántartásban szereplő valamennyi vontatóhajóra alkalmazandó.

(2) A 20. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett hajójegyzékben vagy a 20. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett hajójegyzékben szereplő, 15 méternél hosszabb halászhajóknak a halászati idény kezdete előtt legalább 15 nappal kell elkezdeniük megküldeni VMS-adataikat az ICCAT-nak és az adatküldést a halászati idény vége után legalább 15 napig folytatniuk kell, kivéve, ha a Bizottsághoz ezt megelőzően kérelem érkezik arra vonatkozóan, hogy a hajót töröljék az ICCAT hajónyilvántartásából.

(3) A VMS-adatoknak a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajók általi megküldése – ellenőrzési okokból kifolyólag – nem szakítható meg a hajók kikötői tartózkodásának idejére.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól kapott VMS-üzeneteket halászati felügyelőközpontjaik valós időben és „https” adatátviteli formátumban továbbítsák a Bizottságnak és az általa kijelölt szervnek. A Bizottság ezeket az üzeneteket elektronikus úton továbbítja az ICCAT titkárságának.

(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy:

a)	a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól kapott VMS-üzeneteket legalább kétóránként továbbítsák a Bizottságnak;

b)	a VMS műszaki hibája esetén a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól a 404/2011/EU végrehajtási rendelet 25. cikkének (1) bekezdése szerint alternatív eszközök útján kapott üzeneteket azoknak a halászati felügyelőközpontjaikba való beérkezésétől számított 24 órán belül továbbítsák a Bizottságnak;

c)	a Bizottságnak továbbított üzenetek (egyedi azonosítókkal történő) számozása az üzenetek többszörös elküldésének elkerülése érdekében folyamatos legyen;

d)	a Bizottságnak továbbított üzenetek eleget tegyenek a 404/2011/EU végrehajtási rendelet 24. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak.

(6) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ellenőrhajóik számára rendelkezésre bocsátott üzeneteket bizalmasan kezeljék, és kizárólag a tengeren végzett ellenőrző vizsgálatok céljára használják fel őket.

50. cikk

Nemzeti megfigyelői program

(1) A kékúszójú tonhalra aktívan halászó hajók tekintetében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti megfigyelők jelenléte elérje legalább a következő mértékeket:

a)	nyílt vízi vonóhálós halászhajóinak 20 %-a (15 méteres hossz felett);

b)	horogsoros halászhajóinak 20 %-a (15 méteres hossz felett);

c)	csalival halászó hajóinak 20 %-a (15 méteres hossz felett);

d)	vontatóhajóinak 100 %-a;

e)	a csapdákból való lehalászási műveletek 100 %-a.

(2) A tagállamok nemzeti megfigyelőik részére hivatalos azonosító okmányt állítanak ki.

(3) A nemzeti megfigyelők feladata elsősorban a következőkre terjed ki:

a)	annak nyomon követése, hogy a halászhajók és a csapdák megfelelnek-e ennek a rendeletnek;

a halászati tevékenységekre vonatkozó információk rögzítése és jelentése, amely a következőkre terjed ki:

i.	fogásmennyiség (beleértve a járulékos fogásokat is), amely fajonkénti bontásban feltünteti a hajó fedélzetén tartott mennyiséget, illetve az élve vagy elpusztult állapotban visszadobott mennyiséget;

ii.	a fogás helyszíne a földrajzi hosszúság és szélesség megjelölésével;

iii.	az ICCAT különböző halászeszközökről szóló kézikönyvében meghatározottaknak megfelelően a halászati erőkifejtés számszerűsítése (úgymint hálókivetések száma, horgok száma);

iv.	a fogás dátuma;

c)	a fogások megfigyelése és mennyiségi becslése, valamint a naplóba bejegyzett adatok ellenőrzése;

d)	az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseit esetlegesen megsértő halászhajók megfigyelése és feljegyzése.

(4) A nemzeti megfigyelőknek – az SCRS-től kapott utasítások alapján – tudományos munkát is végezniük kell, többek között az ICCAT felkérésére be kell gyűjteniük az ICCAT által meghatározott Task II-es adatokat.

(5) Az (1)–(4) bekezdés alkalmazásában a tagállamok ezenkívül:

gondoskodnak a nemzeti megfigyelők hajóikon és csapdáiknál való reprezentatív időbeli és térbeli jelenlétéről annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság a fogásokkal, az erőkifejtéssel és egyéb tudományos és gazdálkodási vonatkozásokkal kapcsolatban megfelelő és helyes adatokat és információkat kapjon, tekintetbe véve flották és a folytatott halászat jellegét;

b)	megbízható adatgyűjtési protokollokat biztosítanak;

c)	biztosítják, hogy a nemzeti megfigyelők kirendelésük előtt megfelelő képzésben részesüljenek és megszerezzék a szükséges jóváhagyást;

d)	a megvalósíthatóság határain belül biztosítják, hogy a megállapodás hatálya alá tartozó területen halászati tevékenységben részt vevő hajók és csapdák által folytatott halászati tevékenységet a lehető legkisebb mértékben zavarják.

(6) A tagállamok megfigyelői programjai keretében gyűjtött adatokat és információkat minden év július 15-ig a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. A Bizottság ezeket az adatokat és információkat az esetnek megfelelően továbbítja az SCRS-nek és az ICCAT titkárságnak.

51. cikk

Regionális ICCAT-megfigyelői program

(1) Az Unióban a (2)–(6) bekezdésben meghatározottak szerinti és a VII. mellékletben részletesen meghatározott regionális ICCAT-megfigyelői programot kell alkalmazni.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy regionális ICCAT-megfigyelő jelen legyen:

a)	a kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező valamennyi erszényes kerítőhálós halászhajón;

b)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat erszényes kerítőhálós halászhajókról helyeznek át;

c)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat csapdából szállítóketrecbe helyeznek át;

d)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat valamely halgazdaságból egy másik halgazdaságba helyeznek át;

e)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat halgazdaságokban ketrecbe helyeznek;

f)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat halgazdaságokban lehalásznak.

(3) Olyan erszényes kerítőhálós halászhajó, amelyen nem tartózkodik regionális ICCAT-megfigyelő, nem kaphat engedélyt kékúszójú tonhal halászatára vagy az abban való részvételre.

(4) A halgazdaságokért felelős tagállamok biztosítják egy regionális ICCAT-megfigyelő jelenlétét valamennyi ketrecbehelyezési műveletnél és a halak gazdaságokban történő lehalászása során.

(5) A regionális ICCAT-megfigyelők feladata elsősorban a következőkre terjed ki:

a)	az ICCAT vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel összhangban megfigyelik és nyomon követik a halászati és tenyésztési műveleteket;

b)	aláírják a 38. cikk szerinti ICCAT áthelyezési nyilatkozatokat és a 47. cikk szerinti ketrecbehelyezési jelentéseket, valamint a kékúszójútonhal-fogási dokumentumokat, amennyiben úgy találják, hogy a bennük szereplő információk összhangban állnak az általuk tett megállapításokkal;

c)	tudományos munkát végeznek, így például – az ICCAT előírásainak megfelelően – mintákat gyűjtenek az SCRS utasításai alapján.

(6) A lobogó szerinti tagállamok biztosítják, hogy a hajóparancsnokok, a legénység, valamint a halgazdaságok, a csapdák és a hajók tulajdonosai ne akadályozzák, fenyegessék, zavarják, befolyásolják, vesztegessék meg vagy kíséreljék meg megvesztegetni a regionális ICCAT-megfigyelőket feladataik teljesítése közben.

7. SZAKASZ

Ellenőrző vizsgálat és keresztellenőrzés

52. cikk

Az ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszere

(1) Az Unióban a VIII. mellékletben meghatározottak szerinti ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszert (a továbbiakban: ICCAT-rendszer) kell alkalmazni.

(2) Azok a tagállamok, amelyek halászhajói engedéllyel rendelkeznek a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászatára, ellenőröket jelölnek ki, és az ICCAT-rendszer keretében ellenőrző vizsgálatokat végeznek a tengeren.

(3) Ha valamely tagállam az egyezmény hatálya alá tartozó területen bármikor több mint 15, a lobogója alatt közlekedő halászhajóval halászik kékúszójú tonhalra, az adott tagállam egészen addig, amíg a hajók ott tartózkodnak, tengeri ellenőrzés és ellenőrző vizsgálat céljából ellenőrhajót működtet az egyezmény hatálya alá tartozó területen. Ezt a kötelezettséget teljesítettnek kell tekinteni, ha a tagállamok az ellenőrhajó üzemeltetése céljából együttműködnek, vagy ha az egyezmény hatálya alá tartozó területen uniós ellenőrhajó folytat tevékenységet.

(4) A Bizottság vagy egy általa kijelölt szerv az ICCAT-rendszer keretében uniós ellenőröket jelölhet ki.

(5) A Bizottság vagy egy általa kijelölt szerv az Unió nevében összehangolja a felügyeleti és ellenőrző vizsgálati tevékenységeket. A Bizottság az érintett tagállamokkal együttműködve olyan közös ellenőrző vizsgálati programokat dolgozhat ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az Unió teljesítse az ICCAT-rendszer keretében vállalt kötelezettségeit. Azok a tagállamok, amelyek halászhajói kékúszójú tonhalra halásznak, meghozzák a szükséges intézkedéseket, hogy elősegítsék e programok végrehajtását, különösen a szükséges emberi és anyagi erőforrások, valamint azok igénybevételének időszakai és földrajzi területei tekintetében.

(6) A tagállamok minden év április 1-jéig értesítik a Bizottságot azon ellenőrök és ellenőrhajók nevéről, akiket, illetve amelyeket az év során az ICCAT-rendszerben való részvételre ki szándékoznak jelölni. Ezen információk felhasználásával a Bizottság a tagállamokkal együttműködve minden évben tervet dolgoz ki az Uniónak az ICCAT-rendszerben való részvételére vonatkozóan, és azt elküldi az ICCAT titkárságának és a tagállamoknak.

53. cikk

Az ellenőrző vizsgálati tervek megküldése

(1) A tagállamok minden év január 31-ig eljuttatják ellenőrző vizsgálati tervüket a Bizottsághoz. Az ellenőrző vizsgálati terveket a következőkkel összhangban kell összeállítani:

a)	az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalra vonatkozó, az 1224/2009/EK rendelet 95. cikke alapján létrehozott egyedi ellenőrzési és vizsgálati programban meghatározott ellenőrző vizsgálati tevékenységek célkitűzései, prioritásai, eljárásai és referenciaértékei;

b)	az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalra vonatkozó, az 1224/2009/EK rendelet 46. cikke alapján létrehozott nemzeti ellenőrzési cselekvési programok.

(2) A Bizottság egybegyűjti a nemzeti ellenőrző vizsgálati terveket, és integrálja őket az uniós ellenőrző vizsgálati tervbe. A Bizottság az ellenőrző vizsgálati tervet a 6. cikk (1) bekezdésében említett tervekkel együtt jóváhagyásra megküldi az ICCAT titkárságának.

54. cikk

Ellenőrző vizsgálat jogsértés esetén

(1) A lobogó szerinti tagállam meghozza az e cikk (2) bekezdése szerinti intézkedéseket, amennyiben a lobogója alatt közlekedő valamely hajó:

a)	elmulasztott eleget tenni a 25. és 26. cikkben említett jelentéstételi kötelezettségének; vagy

b)	megsértette az e rendeletben, az 1224/2009/EK rendelet 89–93. cikkében és az 1005/2008/EK rendelet IX. fejezetében foglalt rendelkezéseket.

(2) A lobogó szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy a fizikai vizsgálatokra saját felügyelete alatt a kikötőiben kerüljön sor, vagy azokat egy általa kijelölt másik személy végezze, amennyiben a hajó nem a szóban forgó tagállam valamelyik kikötőjében tartózkodik.

55. cikk

Keresztellenőrzés

(1) A tagállamok többek között az ellenőri jelentések, a megfigyelői jelentések és a VMS-adatok alapján – az 1224/2009/EK rendelet 109. cikkének megfelelően – ellenőrzik a halászhajóik naplóinak benyújtását, valamint a naplókba, az átszállítási, illetve átrakási nyilatkozatokba és a kékúszójútonhal-fogási dokumentumokba bejegyzett vonatkozó információk helytállóságát.

(2) A tagállamok – az 1224/2009/EK rendelet 109. cikkének megfelelően – keresztellenőrzéseket végeznek valamennyi kirakodás, átrakás vagy ketrecbehelyezési művelet vonatkozásában a halászhajó naplójába bejegyzett fajonkénti mennyiségek, illetve az áthelyezési vagy az átrakási nyilatkozatban rögzített fajonkénti mennyiségek, valamint a kirakodási nyilatkozatban vagy a ketrecbe helyezésről szóló nyilatkozatban rögzített mennyiségek, illetve bármely egyéb érintett dokumentumban – többek között a számlán és/vagy értékesítési bizonylaton – feltüntetett mennyiségek összevetésével.

8. SZAKASZ

Forgalmazás

56. cikk

A forgalmazással kapcsolatos intézkedések

(1) Az 1224/2009/EK rendeletben, az 1005/2008/EK rendeletben és az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (19) foglaltakat nem érintve, tilos a kékúszójú tonhal minden olyan uniós kereskedelme, kirakodása, behozatala, kivitele, tenyésztési vagy hizlalási céllal történő ketrecbe helyezése, újrakivitele és átrakása, amelyet nem kísér az e rendeletben, a 640/2010/EU rendeletben és az 1936/2001/EK rendelet 4b. cikkében meghatározott pontos, teljes körű és hitelesített dokumentáció.

(2) Tilos a kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, behozatala, kirakodása, tenyésztési vagy hizlalási céllal történő ketrecbe helyezése, feldolgozása, kivitele, újrakivitele és átrakása, ha:

azt olyan halászhajóval vagy csapdával fogták, amelynek lobogó szerinti állama az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedései alapján nem rendelkezik kvótával, fogási korláttal vagy halászati erőkifejtési részesedéssel az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhal halászatára; vagy

b)	azt olyan halászhajóval vagy csapdával fogták, amelynek egyéni kvótája vagy lobogó szerinti államának halászati lehetőségei a kifogás időpontjában ki voltak merítve.

(3) Az 1224/2009/EK rendeletben, az 1005/2008/EK rendeletben és az 1379/2013/EU rendeletben foglaltakat nem érintve tilos hizlaló vagy tenyésztő gazdaságból származó kékúszójú tonhal minden olyan uniós kereskedelme, behozatala, kirakodása, feldolgozása és kivitele, amely nem felel meg az (1) bekezdésben említett rendeleteknek.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

57. cikk

Értékelés

A tagállamok minden év szeptember 15-ig részletes jelentést nyújtanak be a Bizottságnak e rendelet végrehajtásáról. A tagállamoktól kapott információk alapján a Bizottság minden év október 15-ig részletes jelentést nyújt be az ICCAT titkárságának a 14-04. sz. ICCAT-ajánlás végrehajtásáról.

58. cikk

Finanszírozás

Az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) alkalmazásában a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási terv az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke szerinti többéves tervnek tekintendő.

59. cikk

Végrehajtás

(1) A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet 47. cikke által létrehozott Halászati és Akvakultúra-ágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

60. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) A 302/2009/EK rendelet hatályát veszti.

(2) A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásoknak kell tekinteni, a XIII. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

61. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2016. szeptember 14-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

I. KORČOK

(1) HL C 383., 2015.11.17., 100. o.

(2) Az Európai Parlament 2016. június 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2016. július 18-i határozata.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(4) Nemzetközi egyezmény az atlanti tonhalfélék védelméről (HL L 162., 1986.6.18., 34. o.).

(5) A Tanács 1559/2007/EK rendelete (2007. december 17.) az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási terv létrehozásáról és az 520/2007/EK rendelet módosításáról (HL L 340., 2007.12.22., 8. o.).

(6) A Tanács 302/2009/EK rendelete (2009. április 6.) a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási tervről, a 43/2009/EK rendelet módosításáról és az 1559/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 96., 2009.4.15., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 500/2012/EU rendelete (2012. június 13.) a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási tervről szóló 302/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 157., 2012.6.16., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 544/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási tervről szóló 302/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 163., 2014.5.29., 7. o.).

(9) A Bizottság 2015/98/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. november 18.) az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezményből és az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezményből adódó, az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti uniós nemzetközi kötelezettségek végrehajtásáról (HL L 16., 2015.1.23., 23. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(11) A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(12) A Bizottság 404/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. április 8.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 112., 2011.4.30., 1. o.).

(13) A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).

(14) A Bizottság 2014/156/EU végrehajtási határozata (2014. március 19.) a kékúszójútonhal-állományok kelet-atlanti és földközi-tengeri halászatára, a kardhalállományok földközi-tengeri halászatára, valamint a szardínia- és szardellaállományok észak-adriai halászatára vonatkozó egyedi ellenőrzési és vizsgálati program létrehozásáról (HL L 85., 2014.3.21., 15. o.).

(15) A megfelelési bizottság ülésközi találkozójáról készült jelentés (Madrid, Spanyolország, 2010. február 24–26.) 4.2. mellékletének 5. pontja és 3. függeléke.

(16) A Bizottság 26/2004/EK rendelete (2003. december 30.) a közösségi halászflotta-nyilvántartásról (HL L 5., 2004.1.9., 25. o.).

(17) A Tanács 1936/2001/EK rendelete (2001. szeptember 27.) a hosszú távon vándorló halfajok bizonyos állományainak halászatára vonatkozó ellenőrzési intézkedések megállapításáról (HL L 263., 2001.10.3., 1. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 640/2010/EU rendelete (2010. július 7.) a kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó fogási dokumentációs program létrehozásáról és az 1984/2003/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 194., 2010.7.24., 1. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 508/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.).

I. MELLÉKLET

A 14. cikk (2) bekezdésében említett halászati tevékenységekre vonatkozó egyedi feltételek

A 9. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseken túlmenően a 14. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti eltérésre vonatkozó egyedi feltételek keretében a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti térségében folytatott halászatára engedéllyel rendelkező, csalival halászó hajók és pergetett horogsoros hajók maximális száma a kékúszójú tonhal célzott halászatában 2006-ban részt vevő uniós fogóhajók számában kerül rögzítésre.

A 9. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseken túlmenően a 14. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti eltérésre vonatkozó egyedi feltételek keretében a kékúszójú tonhalnak az Adriai-tengeren folytatott tenyésztési célú halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajók maximális száma a kékúszójú tonhal célzott halászatában 2008-ban részt vevő uniós fogóhajók számában kerül rögzítésre. E célból a kékúszójú tonhal célzott halászatában 2008-ban részt vevő horvát fogóhajók számát figyelembe kell venni.

A 9. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseken túlmenően a 14. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti eltérésre vonatkozó egyedi feltételek keretében a kékúszójú tonhalnak a Földközi-tengeren folytatott halászatára engedéllyel rendelkező, csalival halászó hajók, horogsoros hajók és kézi horogsoros hajók maximális száma a kékúszójú tonhal célzott halászatában 2008-ban részt vevő uniós fogóhajók számában kerül rögzítésre.

A fogóhajóknak az e melléklet 1., 2. és 3. pontja szerint meghatározott maximális számát az EUMSZ-szel összhangban és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elosztani a tagállamok között.

A 8 kg testtömeg vagy 75 cm testhossz, illetve 30 kg testtömeg vagy 115 cm testhossz közötti kékúszójú tonhalra vonatkozó uniós kvóta legfeljebb 7 %-a osztható ki a 14. cikk (2) bekezdésének a) pontjában és az e melléklet 1. pontjában említett, engedéllyel rendelkező fogóhajók között. E kvótát az EUMSZ-szel összhangban és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elosztani a tagállamok között.

A 14. cikk (2) bekezdésének a) pontjától eltérve, az e melléklet 5. pontja szerinti 7 %-os kvótán belül legfeljebb 100 tonna osztható ki a legalább 6,4 kg testtömegű vagy 70 cm testhosszal rendelkező kékúszójú tonhal olyan fogásaira, amelyeket 17 méternél kisebb, csalit használó hajók ejtenek.

A 14. cikk (2) bekezdésének b) pontjában és az e melléklet 2. pontjában említett eltérésre vonatkozó egyedi feltételek szerinti halászat vonatkozásában a tagállamok között kiosztható maximális uniós kvótát az EUMSZ-szel összhangban és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell meghatározni.

A 8 kg testtömeg vagy 75 cm testhossz, illetve 30 kg testtömeg vagy 115 cm testhossz közötti kékúszójú tonhalra vonatkozó uniós kvóta legfeljebb 2 %-a osztható ki a 14. cikk (2) bekezdésének c) pontjában és az e melléklet 3. pontjában említett, engedéllyel rendelkező fogóhajók között. Ezt a kvótát az EUMSZ-szel összhangban és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elosztani a tagállamok között.

Minden olyan tagállam, amelynek csalival halászó hajói, horogsoros hajói, kézi horogsoros hajói és pergetett horogsoros hajói a 14. cikk (2) bekezdésével és e melléklettel összhangban engedéllyel rendelkeznek a kékúszójú tonhal halászatára, bevezeti a következő farokcímkézési követelményeket:

a)	a farokcímkéket közvetlenül a kirakodás után kell elhelyezni valamennyi kékúszójútonhal-egyeden;

b)	minden egyes farokcímkének egyedi azonosító számmal kell rendelkeznie, amelyet a kékúszójú tonhalra vonatkozó statisztikák tartalmaznak, és amelyet valamennyi, tonhalat tartalmazó csomag külsején feltüntetnek.

II. MELLÉKLET

A halászati naplóra vonatkozó követelmények

A. FOGÓHAJÓK

A halászati naplóra vonatkozó minimumkövetelmények:

1.	A napló oldalait számozni kell.

2.	A naplót minden nap (éjfélig) vagy minden kikötőbe érkezés előtt ki kell tölteni.

3.	A naplót tengeren végzett ellenőrző vizsgálat során ki kell tölteni.

4.	Az egyes oldalak egy másolatának a naplóban kell maradnia.

5.	A naplót egy műveleti évnek megfelelő időtartamig a fedélzeten kell tartani.

A halászati napló tartalmára vonatkozó minimumkövetelmények:

1.	A parancsnok neve és címe.

2.	A kihajózások napja és az indulási kikötő, az érkezések napja és az érkezési kikötő.

3.	A hajó neve, lajstromozási száma, ICCAT-száma, nemzetközi rádióhívójele és (adott esetben) IMO-száma.

Halászeszközök:

a)	FAO-típuskód;

b)	méret (pl. hossz, szembőség, horgok száma).

A halászati út minden napján (legalább) egy sor bejegyzés a tengeren végzett műveletekről, a következők feltüntetésével:

a)	tevékenység (pl. halászat, hajózás);

b)	földrajzi helymeghatározás: pontos napi helymeghatározás (fokban és percben), minden egyes halászati művelet során, vagy délben, ha az adott napon nem folytattak halászati tevékenységet;

a fogások feljegyzése, megadva többek között az alábbiakat:

FAO-kód;

2.	kerekített tömeg kg-ban naponta;

3.	egyedek száma naponta.

Az erszényes kerítőhálós hajók esetében ezeket az adatokat halászati műveletenként kell rögzíteni, beleértve azt is, ha nem volt fogás.

6.	A parancsnok aláírása.

7.	Tömegmérési módszerek: becslés, mérlegelés a fedélzeten.

8.	A naplót a halak élőtömege szerint kell vezetni, és fel kell tüntetni az értékeléskor használt átváltási együtthatókat.

A halászati naplókba kirakodás vagy átrakás esetén bejegyzendő alapvető információk:

1.	A kirakodás/átrakás napja és a kikötő.

Termékek:

a)	faj és kiszerelés FAO-kódonként;

b)	a halegyedek vagy ládák száma és kg-ban megadott mennyisége.

3.	A hajóparancsnok vagy a hajózási ügynök aláírása;

4.	Átrakás esetén: a fogadó hajó neve, lobogója és ICCAT-száma.

A halászati naplókba ketrecbe való áthelyezés esetén bejegyzendő alapvető információk:

1.	Az áthelyezési művelet dátuma, időpontja és helye (földrajzi szélesség/hosszúság);

Termékek:

a)	a fajok azonosítása FAO-kóddal;

b)	a halketrecbe átrakott fogás egyedszáma és kg-ban megadott tömege.

3.	A vontatóhajó neve, lobogója és ICCAT-száma.

4.	A rendeltetési hely szerinti halgazdaság neve és ICCAT-száma.

Közös halászati művelet esetén az 1–4. pontban foglalt információkon túlmenően a parancsnok a naplóban köteles rögzíteni a következőket:

a halat ketrecekbe áthelyező fogóhajók tekintetében:

—	a fedélzeten tárolt fogás mennyisége,

—	a hajó egyéni kvótájából levont fogásmennyiségek,

—	a közös halászati műveletben részt vevő egyéb hajók neve;

ugyanazon közös halászati művelet keretében a halzsákmány áthelyezésében részt nem vevő egyéb fogóhajók tekintetében:

—	a halászhajó neve, nemzetközi rádióhívójele és ICCAT-száma,

—	egy megjegyzés arra vonatkozóan, hogy nem tártoltak fogásokat a fedélzeten, illetve hogy nem helyeztek át fogásokat halketrecbe,

—	a hajók egyéni kvótájából levont fogásmennyiségek,

—	az a) pontban említett fogóhajó neve és ICCAT-száma.

B. VONTATÓHAJÓK

A vontatóhajó parancsnoka a napi bontású naplóban köteles rögzíteni az áthelyezési művelet dátumát, időpontját és földrajzi helyét, az áthelyezett halak mennyiségét (egyedszám és kilogrammban kifejezett tömeg), a ketrec számát, valamint a fogóhajó nevét, lobogóját és ICCAT-számát, a műveletben részt vevő többi hajó nevét és ICCAT-számát, a rendeltetési hely szerinti halgazdaság nevét és ICCAT-számát, továbbá az ICCAT áthelyezési nyilatkozat számát.

A kisegítő hajókra vagy más vontatóhajóra történő további áthelyezésekről jelentést kell tenni, amelyben meg kell adni az 1. pontban előírt valamennyi információt, valamint a kisegítő vagy vontatóhajó nevét, lobogóját és ICCAT-számát, továbbá az ICCAT áthelyezési nyilatkozat számát.

A napi bontású naplónak tartalmaznia kell a halászidény során elvégzett valamennyi áthelyezés részleteit. A napi bontású naplót a fedélzeten kell tartani és ellenőrzés céljára mindenkor rendelkezésre kell bocsátani.

C. KISEGÍTŐ HAJÓK

A kisegítő hajó parancsnoka tevékenységéről köteles naponta beszámolni a naplóban, megjelölve többek között a dátumot, az időpontot, a tevékenység földrajzi helyét és a kékúszójú tonhal fedélzetre vett mennyiségeit, valamint annak a halászhajónak, illetve halgazdaságnak vagy csapdának a nevét, amelyhez tevékenysége kapcsolódik.

A napi bontású naplónak tartalmaznia kell a halászidény során elvégzett valamennyi tevékenység részleteit. A napi bontású naplót a fedélzeten kell tartani és ellenőrzés céljára mindenkor rendelkezésre kell bocsátani.

D. FELDOLGOZÓHAJÓK

A feldolgozóhajó parancsnoka a napi bontású naplóban köteles rögzíteni a tevékenységek dátumát, időpontját és földrajzi helyét, valamint a kékúszójú tonhalak átrakott mennyiségét, továbbá – adott esetben – a halgazdaságoktól, csapdáktól vagy fogóhajóktól kapott kékúszójú tonhalak számát és tömegét. A parancsnoknak ezenkívül meg kell adnia a szóban forgó halgazdaságok, csapdák és fogóhajók nevét és ICCAT-számát.

A feldolgozóhajó parancsnoka köteles napi bontású feldolgozási naplót vezetni, megadva az áthelyezett vagy átrakott halak kerekített tömegét és egyedszámát, az alkalmazott átváltási tényezőt, valamint termékkiszerelésenként a tömeget és a mennyiséget.

A feldolgozóhajó parancsnoka köteles rakodási tervet készíteni, amelyen látható az egyes fajok és termékkiszerelések helye és mennyisége.

A napi bontású naplónak tartalmaznia kell a halászidény során elvégzett valamennyi átrakás részleteit. A napi bontású naplót, a feldolgozási naplót, a rakodási tervet és az ICCAT átrakási nyilatkozatok eredeti példányait a fedélzeten kell tartani és azokat ellenőrzés céljára mindenkor rendelkezésre kell bocsátani.

III. MELLÉKLET

ICCAT átrakási nyilatkozat

Szövege kép

IV. MELLÉKLET

Szövege kép

V. MELLÉKLET

A fogási jelentés formanyomtatványa

Lobogó

ICCAT-szám

Hajó neve

A jelentés kezdő dátuma

A jelentés záró dátuma

Milyen időtartamra vonatkozik a jelentés (napok)

Fogás dátuma

Fogás helye

Fogás

Közös halászati művelet esetén a hajónak tulajdonított fogásmennyiség tömege (kg)

Földrajzi szélesség

Földrajzi hosszúság

Tömeg (kg)

Egyedszám

Átlagos tömeg (kg)

VI. MELLÉKLET

Közös halászati művelet
Lobogó szerinti állam	Hajó neve	ICCAT-szám	Művelet időtartama	Üzemeltetők azonosítása	A hajó egyéni kvótája	Elosztási kulcs hajónként	Rendeltetési hely szerinti hizlaló vagy tenyésztő halgazdaság
Lobogó szerinti állam	Hajó neve	ICCAT-szám	Művelet időtartama	Üzemeltetők azonosítása	A hajó egyéni kvótája	Elosztási kulcs hajónként	Szerződő fél	ICCAT-szám

Dátum: …

Érvényesítés a lobogó szerinti állam által: …

VII. MELLÉKLET

Regionális ICCAT-megfigyelői program

REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐK KIJELÖLÉSE

A feladatok ellátásához a regionális ICCAT-megfigyelőknek rendelkezniük kell a következőkkel:

a)	elegendő tapasztalat a fajok és a halászeszközök felismeréséhez;

b)	az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseinek kielégítő ismerete, amelyet a tagállamok által az ICCAT képzési iránymutatások alapján kiállított bizonyítvány tanúsít;

c)	jó megfigyelőképesség és pontos jegyzőkönyv-vezetésre való alkalmasság;

d)	a megfigyelt hajó lobogó szerinti államában vagy a megfigyelt halgazdaságban beszélt nyelv kielégítő ismerete.

A REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐK KÖTELEZETTSÉGEI

A regionális ICCAT-megfigyelők:

a)	elvégezték az ICCAT által kidolgozott iránymutatásokban előírt technikai képzést;

valamely tagállam állampolgárai és – lehetőség szerint – nem a halgazdaság vagy csapda helye szerinti állam vagy az erszényes kerítőhálós hajó lobogó szerinti államának polgárai. Ha azonban a kékúszójú tonhalakat lehalásszák a ketrecből és friss termékként értékesítik, a lehalászást figyelemmel kísérő regionális ICCAT-megfigyelő lehet a halgazdaságért felelős tagállam állampolgára;

c)	alkalmasak a 3. pontban előírt feladatok elvégzésére;

d)	szerepelnek a regionális ICCAT-megfigyelők ICCAT által vezetett jegyzékében;

e)	aktuálisan nincsenek pénzügyi vagy más érdekeltségeik a kékúszójútonhal-halászatban.

A REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐK FELADATAI

A regionális ICCAT-megfigyelők feladatai elsősorban a következők:

az erszényes kerítőhálós hajókon szolgálatot teljesítő megfigyelők nyomon követik, hogy az erszényes kerítőhálós hajók megfelelnek-e az ICCAT által elfogadott vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek. Ezen belül a regionális megfigyelők:

azokban az esetekben, amikor a regionális ICCAT-megfigyelők olyan megfigyelést tesznek, amely az ICCAT-ajánlások be nem tartását jelentheti, az erre vonatkozó információkat haladéktalanul közlik a regionális ICCAT-megfigyelői programot végrehajtó társasággal, amely azt késedelem nélkül továbbítja a fogóhajó lobogója szerinti állam hatóságainak;

2.	rögzítik a halászati tevékenységekre vonatkozó információkat és azokról jelentést tesznek;

3.	megfigyelik és megbecsülik a fogásokat, valamint ellenőrzik a naplóba bejegyzett adatokat;

4.	napi jelentést készítenek az erszényes kerítőhálós hajók áthelyezési tevékenységeiről;

5.	megfigyelik és feljegyzik az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseit esetlegesen megsértő halászati tevékenységet folytató hajókat;

6.	rögzítik az áthelyezési tevékenységekre vonatkozó információkat és azokról jelentést tesznek;

7.	ellenőrzik a hajók áthelyezési tevékenység közbeni földrajzi helyzetét;

8.	megfigyelik és megbecsülik az áthelyezett termékeket, többek között videofelvételek megtekintése alapján;

9.	ellenőrzik és feljegyzik az érintett halászhajó nevét és ICCAT-számát;

10.	tudományos munkát végeznek, például – amennyiben a Bizottság előírja – az SCRS-irányelvek alapján adatokat gyűjtenek a Task II. keretében;

a halgazdaságokban és a csapdáknál szolgálatot teljesítő regionális ICCAT-megfigyelők nyomon követik, hogy a halgazdaságok, illetve a csapdák megfelelnek-e az ICCAT által elfogadott vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek. Ezen belül a regionális ICCAT-megfigyelők:

1.	ellenőrzik az áthelyezési nyilatkozatban, a ketrecbehelyezési nyilatkozatban és a kékúszójútonhal-fogási dokumentumban szereplő adatokat, többek között videofelvételek megtekintése alapján;

2.	hitelesítik az áthelyezési nyilatkozatban, a ketrecbehelyezési nyilatkozatban és a kékúszójútonhal-fogási dokumentumban szereplő adatokat;

3.	napi jelentést készítenek a halgazdaságok és a csapdák áthelyezési tevékenységeiről;

az áthelyezési nyilatkozatot, a ketrecbehelyezési nyilatkozatot és a kékúszójútonhal-fogási dokumentumot csak akkor jegyzik ellen, amennyiben úgy találják, hogy a bennük szereplő információk összhangban vannak megfigyeléseikkel, többek között a 35. cikk (1) bekezdésében és a 44. cikk (1) bekezdésében említett követelményeknek megfelelően elkészített videofelvétellel;

5.	tudományos munkát végeznek, például – amennyiben a Bizottság előírja – az SCRS-irányelvek alapján mintákat gyűjtenek;

6.	feljegyzik és ellenőrzik, hogy az egyedeken van-e bármilyen címke, a természetes megkülönböztető jegyeket is beleértve, valamint jelentést tesznek, ha arra utaló jeleket fedeznek fel, hogy a címkéket nemrégiben eltávolították;

c)	az ezzel a ponttal összhangban összegyűjtött információkat összefoglaló általános jelentéseket készítenek, illetve lehetőséget biztosítanak arra, hogy a parancsnok vagy a halgazdaság üzemeltetője ahhoz releváns információkat fűzzön;

d)	a megfigyelési időszak leteltét követő 20 napon belül a c) pontban említett általános jelentést eljuttatják a titkárságnak;

e)	az ICCAT-bizottság által meghatározottakkal összhangban bármilyen más feladatot ellátnak.

A regionális ICCAT-megfigyelők az erszényes kerítőhálós hajók és a halgazdaságok halászati és áthelyezési műveleteivel kapcsolatos valamennyi információt kötelesek bizalmasan kezelni, és erre a regionális ICCAT-megfigyelői kinevezésükkel egyidejűleg írásos formában is kötelezettséget vállalnak.

A regionális ICCAT-megfigyelőknek meg kell felelniük a hajó lobogója szerinti vagy a halgazdaság helye szerinti azon állam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiben szereplő követelményeknek, amely joghatóságot gyakorol a felett a hajó vagy halgazdaság felett, amelyre, illetve amelybe a regionális ICCAT-megfigyelőket kirendelték.

A regionális ICCAT-megfigyelők kötelesek tiszteletben tartani az alá- és fölérendeltségi viszonyokat és azokat az általános magatartási szabályokat, amelyek a hajó és a halgazdaság teljes személyzetére vonatkoznak, feltéve, hogy e szabályok nem ütköznek a regionális ICCAT-megfigyelők e program szerinti feladataival és a hajó vagy a halgazdaság személyzetének az e melléklet 7. pontjában és az 51. cikk (6) bekezdésében meghatározott kötelezettségeivel.

A LOBOGÓ SZERINTI TAGÁLLAMOK KÖTELEZETTSÉGEI AZ ICCAT REGIONÁLIS MEGFIGYELŐIVEL SZEMBEN

Az adott erszényes kerítőhálós hajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállamok gondoskodnak arról, hogy a regionális ICCAT-megfigyelők:

a)	felszállhassanak a hajókra, kapcsolatba léphessenek a halgazdaságok és a csapdák személyzetével, valamint hozzáférhessenek a halászeszközökhöz, a ketrecekhez és a berendezésekhez;

e melléklet 3. pontjában meghatározott feladataik ellátása érdekében kérésre hozzáférjenek a következő berendezésekhez, amennyiben ilyenek találhatók azon a hajón, amelyre kirendelték őket:

1.	műholdas navigációs berendezés;

2.	használatban lévő radarképernyő;

3.	elektronikus kommunikációs eszközök;

c)	a megfigyelőknek a tisztekkel azonos szállást kell biztosítani, beleértve az elhelyezést, élelmezést és megfelelő szaniterhelyiségek biztosítását;

d)	a megfigyelőknek megfelelő helyet kell biztosítani a parancsnoki hídon vagy a kormányosfülkében az adminisztratív munka elvégzésére, valamint a fedélzeten a megfigyelői feladatok ellátására.

A REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐI PROGRAM KERETÉBEN FELMERÜLŐ KÖLTSÉGEK

A regionális ICCAT-megfigyelők tevékenysége során felmerülő valamennyi költséget az egyes halgazdaságok üzemeltetői, illetve az erszényes kerítőhálós hajók tulajdonosai viselik.

VIII. MELLÉKLET

Az ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszere

Az ICCAT negyedik rendes ülésén (Madrid, 1975. november) és 2008-as marrakeshi éves ülésén a következőkben állapodott meg:

Az egyezmény IX. cikkének (3) bekezdése alapján az ICCAT-bizottság a nemzeti joghatóságon kívül eső vizek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó ajánlásában a következő rendelkezések elfogadására tesz javaslatot az egyezmény és az egyezmény alapján elfogadott hatályos intézkedések alkalmazásának biztosítása érdekében:

I. SÚLYOS JOGSÉRTÉSEK

E szabályzat alkalmazásában súlyos jogsértésnek minősül az ICCAT-bizottság által elfogadott állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedésekben szereplő rendelkezések következő módokon történő megsértése:

a)	a lobogó szerinti szerződő fél által kiállított felhatalmazás, engedély vagy jogosítvány nélkül folytatott halászat;

b)	a fogási és a fogásokkal összefüggő egyéb adatoknak az ICCAT-bizottság által rögzített jelentéstételi előírásoknak meg nem felelő nyilvántartása, vagy az ilyen fogási és/vagy a fogásokkal összefüggő egyéb adatoknak a valóságtól lényegesen eltérő rögzítése a jelentésben;

c)	halászat tilalmi övezetben;

d)	halászat tilalmi időszakban;

e)	az ICCAT alkalmazandó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseinek megsértésével egyes fajok szándékos kifogása vagy fedélzeten tartása;

f)	az ICCAT szabályai értelmében hatályban lévő fogási korlátok vagy kvóták nagymértékű megsértése;

g)	tiltott halászeszközök használata;

h)	halászhajó jelöléseinek, azonosításának vagy lajstromozásának meghamisítása vagy szándékos elrejtése;

i)	egy jogsértés vizsgálatához tartozó bizonyíték elrejtése, meghamisítása vagy megsemmisítése;

j)	olyan többszöri jogsértés, amely összességében az ICCAT hatályban lévő intézkedései súlyos figyelmen kívül hagyásának minősül;

k)	engedéllyel rendelkező ellenőr vagy megfigyelő ellen elkövetett testi sértés, neki való ellenszegülés, az ellenőr vagy megfigyelő megfélemlítése, szexuális zaklatása, feladatai ellátásának zavarása, vagy szükségtelen akadályozása és késleltetése;

l)	a hajómegfigyelési rendszerbe történő szándékos beavatkozás vagy a rendszer üzemen kívül helyezése;

m)	az ICCAT által meghatározandó egyéb jogsértések, amint ezeket felveszik a jegyzékbe és e szabályzat átdolgozott változatában közzéteszik;

n)	felderítő repülőgépek segítségével folytatott halászat;

o)	beavatkozás a műholdas megfigyelési rendszerbe és/vagy egy hajó VMS nélküli üzemeltetése;

p)	áthelyezési tevékenység végzése áthelyezési nyilatkozat nélkül;

q)	tengeren végzett átrakási művelet.

Ha egy halászhajó fedélzetén annak ellenőrző vizsgálata során az engedéllyel rendelkező ellenőr az 1. pontban szereplő meghatározás alapján súlyos jogsértésnek minősülő tevékenységet vagy körülményt tapasztal, az ellenőrhajó lobogója szerinti állam hatóságai közvetlenül, valamint az ICCAT titkárságán keresztül is haladéktalanul kötelesek értesíteni a halászhajó lobogója szerinti államot. Ilyen helyzetekben az ellenőrnek a halászhajó lobogója szerinti állam azon ellenőrhajóit is értesítenie kell, amelyek tudomása szerint a közelben tartózkodnak.

Az ICCAT-ellenőr a halászhajó naplójában köteles rögzíteni az elvégzett ellenőrző vizsgálatok adatait és a feltárt jogsértéseket.

A lobogó szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy a 2. pontban említett ellenőrző vizsgálatot követően az érintett halászhajó hagyjon fel minden halászati tevékenységgel. A lobogó szerinti tagállam a halászhajót kötelezi, hogy 72 órán belül induljon el az általa kijelölt kikötőbe, ahol vizsgálatot kell indítani.

Ha a hajót nem kötelezik kikötésre, a lobogó szerinti tagállam erről kellő időben megfelelő indoklást küld az Európai Bizottságnak, amely továbbítja az információt az ICCAT titkárságának, amely azt kérésre a többi szerződő fél rendelkezésére bocsátja.

II. AZ ELLENŐRZŐ VIZSGÁLATOK LEFOLYTATÁSA

Az ellenőrző vizsgálatokat a szerződő felek által kijelölt ellenőrök hajtják végre. A felhatalmazott kormányzati ügynökségek és az e feladat elvégzésére a nemzeti kormányok által kijelölt egyes ellenőrök nevét el kell küldeni az ICCAT-bizottságnak.

A nemzetközi fedélzeti ellenőrző vizsgálati feladatokat e mellékletnek megfelelően ellátó hajóknak az ICCAT-bizottság által jóváhagyott és az ICCAT titkársága által kibocsátott egyedi lobogó vagy jelzőlobogó alatt kell hajózniuk. Az így használt hajók nevét az ellenőrző vizsgálatok megkezdése előtt a lehető leghamarabb közölni kell az ICCAT titkárságával. Az ICCAT titkárságának a kijelölt ellenőrhajókkal kapcsolatos információkat minden szerződő fél számára hozzáférhetővé kell tennie, többek között úgy, hogy azokat közzéteszi jelszóval védett weboldalán.

Minden egyes ellenőr köteles megfelelő, a lobogó szerinti állam hatóságai által kiállított személyazonosító okmányt magánál tartani, amely az e melléklet 21. pontja szerinti minta alapján készül.

A 16. pont alapján elfogadott rendelkezésekre is figyelemmel, az egyezmény hatálya alá tartozó területen a nemzeti joghatóságon kívül eső vizeken tonhalra vagy tonhalfélékre halászó, valamely szerződő fél lobogója alatt közlekedő hajónak meg kell állnia, ha egy ellenőrt szállító, a 7. pontban leírt ICCAT-jelzőlobogó alatt közlekedő hajóról a nemzetközi jelkódex szerint erre utasítást kap, kivéve, ha a hajó éppen halászati műveletet folytat, amely esetben a hajónak közvetlenül a halászati művelet befejezése után kell megállnia. A hajóparancsnok a 10. pont szerint összeállított ellenőrcsoportnak köteles engedélyt adni a fedélzetre szállásra, valamint e célra hajólétrát biztosítani. A parancsnoknak gondoskodnia kell arról, hogy az ellenőrcsoport megvizsgálhassa a berendezéseket, a fogásokat vagy a halászeszközöket, valamint minden olyan okmányt, amelyet valamely ellenőr szükségesnek tart annak igazolására, hogy a hajó eleget tesz az ICCAT-bizottság hatályos ajánlásaiban az érintett hajó lobogó szerinti állama tekintetében meghatározott követelményeknek. Ezenkívül az ellenőr feltehet bármilyen általa szükségesnek tartott kérdést.

10.

Az ellenőrcsoport létszámát az ellenőrhajó parancsnoki szerepet betöltő tisztje határozza meg a lényeges körülmények figyelembevételével. Az ellenőrcsoportot az e mellékletben meghatározott feladatok biztonságos körülmények közötti ellátásához szükséges legkisebb létszámúra kell szabni.

11.

Hajóra szálláskor az ellenőr köteles bemutatni a 8. pontban ismertetett személyazonosító okmányokat. Az ellenőrnek be kell tartania az ellenőrző vizsgálat tárgyát képező hajó és legénysége biztonságára vonatkozó általánosan elfogadott nemzetközi rendelkezéseket, eljárásokat és gyakorlatokat, valamint úgy kell eljárnia, hogy a halászati tevékenységeket vagy a termékek raktérben való elhelyezését a lehető legkisebb mértékben hátráltassa és – amennyire lehetséges – elkerüljön minden olyan tevékenységet, amely káros hatással lenne a fedélzeten lévő fogás minőségére.

Minden egyes ellenőrnek azon tények vizsgálatára kell szorítkoznia, amelyek az ICCAT-bizottságnak az érintett hajó lobogó szerinti államára vonatkozóan érvényes ajánlásaiban megállapított követelmények teljesítésének igazolásához szükségesek. Az ellenőrző vizsgálat során az ellenőr a halászhajó parancsnokától bármilyen segítséget kérhet. Az ellenőrző vizsgálatról jelentést kell készítenie az ICCAT-bizottság által jóváhagyott formában. Az ellenőr a hajóparancsnok jelenlétében köteles aláírni a jelentést, aki a jelentéssel kapcsolatban általa megfelelőnek vélt észrevételeket tehet, illetve ilyen észrevételekkel egészíttetheti ki a jelentést, és ezen észrevételeit aláírja.

12.

A jelentésről másolatot kap a hajóparancsnok és az ellenőrcsoportot küldő kormány, amely utóbbi továbbítja azt az ellenőrző vizsgálat tárgyát képező hajó lobogó szerinti államának megfelelő hatóságai és az ICCAT-bizottság számára. Ha az ICCAT-ajánlások bárminemű megsértését állapítja meg, az ellenőr lehetőség szerint a halászhajó lobogója szerinti állam azon ellenőrhajóit is értesíti, amelyek tudomása szerint a közelben tartózkodnak.

13.

Az ellenőr utasításainak megtagadását vagy be nem tartását az ellenőrző vizsgálat tárgyát képező hajó lobogó szerinti állama ugyanúgy szankcionálja, mint a saját ellenőrei által adott utasítások megtagadását vagy be nem tartását.

14.

Az ellenőrök az e rendelkezésekből adódó feladataikat az e rendeletben megállapított szabályoknak megfelelően kötelesek ellátni, de továbbra is nemzeti hatóságaik operatív ellenőrzése alatt maradnak, és nekik tartoznak felelősséggel.

15.

A külföldi ellenőrök által az e rendelkezések szerint végzett dokumentumalapú ellenőrző vizsgálatok alapján készített ellenőrző vizsgálati jelentéseket és a 94-09. sz. ajánlás szerinti észlelési adatlapokat, illetve az említett dokumentumalapú vizsgálatok alapján tett megállapításokat a szerződő felek a saját ellenőreik által készített jelentésekre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően veszik figyelembe és kezelik. E pont rendelkezései nem rónak a szerződő felekre olyan kötelezettséget, hogy a külföldi ellenőr által készített jelentésnek nagyobb bizonyító erőt tulajdonítsanak, mint amellyel az az adott ellenőr saját országában rendelkezne. A szerződő feleknek együtt kell együttműködniük annak érdekében, hogy előmozdítsák az e rendelkezések keretében tevékenységet végző ellenőrök jelentéseivel kapcsolatos bírósági és egyéb jogi eljárásokat.

16.

A szerződő feleknek minden év február 15-ig tájékoztatniuk kell az ICCAT-bizottságot az e rendelet keretében a folyó naptári évben végzendő ellenőrző vizsgálati tevékenységükkel kapcsolatos előzetes terveikről, és az ICCAT-bizottság javaslatokat tehet a szerződő feleknek az e területet érintő nemzeti tevékenységek összehangolására, beleértve az ellenőrök és az ellenőröket szállító hajók számának megállapítását is.

Az e rendeletben meghatározott rendelkezéseket és a részvételi terveket a szerződő feleknek egymás között alkalmazniuk kell, hacsak nincs közöttük erre vonatkozóan más megállapodás, továbbá az ICCAT-bizottságot minden ilyen jellegű megállapodásról értesíteni kell. Amennyiben azonban két szerződő fél közül az egyik ilyen értelmű értesítést küld az ICCAT-bizottságnak, az ellenőrző vizsgálati rendszer végrehajtását – az említett megállapodás megkötéséig – fel kell függeszteni.

17.

A halászeszközt azon alterületre vonatkozó hatályos szabályok szerint kell megvizsgálni, ahol az ellenőrző vizsgálatot végzik. Az ellenőr az ellenőrző vizsgálati jelentésben köteles megjelölni az ellenőrző vizsgálat végzésének helye szerinti alterületet, valamint ismertetni az esetlegesen feltárt jogsértéseket.

b)	Az ellenőr jogosult ellenőrző vizsgálatnak alávetni minden használatban lévő vagy a fedélzeten található halászeszközt.

18.

Az ellenőrnek az ICCAT-bizottság által jóváhagyott azonosító jelzéssel kell ellátnia azokat az ellenőrző vizsgálat alá vont halászeszközöket, amelyek a jelek szerint nem felelnek meg az érintett hajó lobogó szerinti államára vonatkozóan érvényes ICCAT-bizottsági ajánlásoknak, és erről az ellenőrző vizsgálati jelentésben is be kell számolnia.

19.

Az ellenőr fényképeket készíthet a halászeszközökről, a berendezésekről, a dokumentumokról, illetve bármely más, általa szükségesnek tartott tárgyról oly módon, hogy a fényképen látszódjanak a tárgy azon részei, amelyek véleménye szerint nem felelnek meg a hatályos szabályozásnak; ilyen esetben a lefényképezett tárgyakat fel kell sorolni a jelentésben, és a fényképek másolatát csatolni kell a jelentésnek a lobogó szerinti állam számára küldött példányához.

20.

Az ICCAT-ajánlásoknak való megfelelés megállapítására az ellenőr szükség szerint a fedélzeten lévő összes fogást ellenőrző vizsgálatnak veti alá.

21.

Az ellenőrök azonosítására szolgáló, kártyaformátumú okmány mintája:

IX. MELLÉKLET

A videofelvétel-készítési eljárásokra vonatkozó minimumkövetelmények

Áthelyezési műveletek

Az eredeti videofelvételt tartalmazó elektronikus tárolóeszközt az áthelyezési művelet befejezése után mielőbb a regionális ICCAT-megfigyelő rendelkezésére kell bocsátani, aki azt a további manipulációk megelőzése érdekében azonnal ellátja elektronikus aláírással.

Az eredeti felvételt az esetnek megfelelően a fogóhajó fedélzetén, illetve a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetőjénél kell tartani az adott engedély érvényességének teljes időtartama alatt.

A videofelvételt két azonos példányban kell elkészíteni. Az egyik példányt a kerítőhálós hajón tartózkodó regionális ICCAT-megfigyelőnek, a másikat pedig a vontatóhajón tartózkodó nemzeti megfigyelőnek kell átadni; az utóbbi példánynak az áthelyezési nyilatkozatot és a hozzá kapcsolódó fogásokat kell kísérnie. Ez az eljárás csak az áthelyezési művelet vontatóhajók közötti lebonyolítása esetén vonatkozik a nemzeti megfigyelőkre.

Minden videofelvétel elején és/vagy végén meg kell jeleníteni az áthelyezésre vonatkozó ICCAT-engedély számát.

Minden egyes felvételen végig fel kell tüntetni a videofelvétel készítésének dátumát és időpontját.

A videofelvételnek tartalmaznia kell a hálónak/ajtónak az áthelyezés megkezdése előtt történő kinyitását és bezárását, és a felvételen láthatónak kell lennie, hogy a fogadó és átadó ketrecek már tartalmaznak-e kékúszójú tonhalakat.

A videofelvételnek folyamatosnak kell lennie, megszakítások és vágások nélkül, és az áthelyezési művelet egészét le kell fednie.

A videofelvételt olyan minőségben kell elkészíteni, hogy a felvétel alapján megbecsülhető legyen az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma.

Ha a videofelvétel elégtelen minősége miatt nem becsülhető meg az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma, az ellenőrző hatóságnak új áthelyezési művelet végrehajtását kell kérnie. Az új áthelyezési művelet során valamennyi kékúszójútonhal-egyedet a fogadó ketrecből egy másik, üres ketrecbe kell áthelyezni.

Ketrecbehelyezési műveletek

Az eredeti videofelvételt tartalmazó elektronikus tárolóeszközt a ketrecbehelyezési művelet befejezése után mielőbb a regionális ICCAT-megfigyelő rendelkezésére kell bocsátani, aki azt a további manipulációk megelőzése érdekében azonnal ellátja elektronikus aláírással.

Az eredeti felvételt adott esetben az engedély érvényességének teljes időtartama alatt a halgazdaságban kell tartani.

A videofelvételt két azonos példányban kell elkészíteni. Az egyik példányt a halgazdaságba kirendelt regionális ICCAT-megfigyelőnek kell átadni.

Minden videofelvétel elején és/vagy végén meg kell jeleníteni a ketrecbe helyezésre vonatkozó ICCAT-engedély számát.

Minden egyes felvételen végig fel kell tüntetni a videofelvétel készítésének dátumát és időpontját.

A videofelvételnek tartalmaznia kell a hálónak/ajtónak a ketrecbe helyezés megkezdése előtt történő kinyitását és bezárását, és a felvételen láthatónak kell lennie, hogy a fogadó és átadó ketrecek már tartalmaznak-e kékúszójú tonhalakat.

A videofelvételnek folyamatosnak kell lennie, megszakítások és vágások nélkül, és a ketrecbehelyezési művelet egészét le kell fednie.

A videofelvételt olyan minőségben kell elkészíteni, hogy a felvétel alapján megbecsülhető legyen az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma.

Ha a videofelvétel elégtelen minősége miatt nem becsülhető meg az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma, az ellenőrző hatóságnak új ketrecbehelyezési művelet végrehajtását kell kérnie. Az új ketrecbehelyezési művelet során valamennyi kékúszójútonhal-egyedet a fogadó halgazdaság ketrecéből egy másik, üres halgazdasági ketrecbe kell áthelyezni.

X. MELLÉKLET

A 46. cikk (2)–(7) bekezdésében és a 47. cikk (1) bekezdésében említett programokra és jelentéstételi kötelezettségekre vonatkozó előírások és eljárások

A. Sztereoszkopikus kamerarendszerek használata

A sztereoszkopikus kamerarendszereknek a ketrecbehelyezési műveletek során e rendelet 46. cikke szerinti használatára az alábbi szabályok vonatkoznak:

Az élő halakat érintő mintavétel gyakoriságának a ketrecbe helyezett halak mennyiségének legalább 20 %-át le kell fednie. Ha technikailag lehetséges, az élő halakat érintő mintavételnek folyamatosnak kell lennie oly módon, hogy minden ötödik egyedet mérnek meg. Az ilyen mintavételt a kamerától 2–8 méter távolságban mért halakon kell elvégezni.

2.	A donorketrecet és a fogadó ketrecet összekötő áthelyezési kapu legfeljebb 10 méter széles és legfeljebb 10 méter magas legyen.

Ha a halak hosszának mérése multimodális eloszlást mutat (két vagy több eltérő méretű kohorsz), akkor egynél több átváltási algoritmust lehet használni ugyanarra a ketrecbehelyezési műveletre. A farok tövéig mért hossz össztömeggé történő átváltására az SCRS által megállapított legfrissebb algoritmus(oka)t kell használni, a ketrecbehelyezési műveletek során mért halak méretosztályának megfelelően.

4.	A sztereoszkopikus hosszméretvétel hitelesítését az egyes ketrecbehelyezési műveletek előtt kell elvégezni, egy 2–8 méter távolságra levő mérőrúd használatával.

5.	A sztereoszkopikus program eredményeinek közlésekor fel kell tüntetni a sztereoszkopikus kamerarendszerre vonatkozó műszaki leírásban szereplő hibahatárt, amely nem lehet több +/– 5 %-nál.

A sztereoszkopikus program eredményeiről szóló jelentésnek ki kell térnie valamennyi fentiekben felsorolt műszaki paraméterre, beleértve a mintavétel gyakoriságát, a mintavétel módját, a kamerától való távolságot, az áthelyezési kapu méretét és az algoritmusokat (hosszúság-tömeg viszony). Az SCRS-nek felül kell vizsgálnia ezeket a paramétereket, és szükség esetén ajánlásokat kell előterjesztenie módosításuk céljából.

7.	Amennyiben a sztereoszkopikus videofelvétel elégtelen minősége miatt nem becsülhető meg a ketrecbe helyezés alatt álló kékúszójú tonhalak tömege, a fogóhajóért, a csapdáért vagy a halgazdaságért felelős tagállami hatóságoknak új ketrecbehelyezési művelet végrehajtását kell elrendelniük.

B. A programok eredményeinek bemutatása és felhasználása

Az olyan közös halászati műveletek vagy csapdákkal ejtett fogások esetében, amelyek rendeletetési helye egyetlen szerződő fél és/vagy tagállam felügyelete alá tartozó halgazdaság, a fogási jelentés és a sztereoszkopikus rendszerre irányuló program eredményei közötti eltérésekkel összefüggő döntéseket a közös halászati művelet figyelembevételével vagy a csapdákkal ejtett összes fogás ismeretében kell meghozni. A több szerződő felet és/vagy tagállamot érintő közös halászati műveletek esetében a fogási jelentés és a sztereoszkopikus rendszerre irányuló program eredményei közötti eltérésekkel összefüggő döntéseket valamennyi ketrecbehelyezési művelet ismeretében kell meghozni, hacsak a közös halászati műveletben részt vevő fogóhajókért felelős valamennyi, lobogó szerinti szerződő fél és/vagy tagállam hatóságai erről másként nem állapodnak meg.

A halgazdaságért felelős tagállam jelentést készít a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállamnak vagy szerződő félnek, valamint a Bizottságnak, amely jelentésnek tartalmaznia kell az alábbi dokumentumokat:

a sztereoszkopikus rendszerről szóló műszaki jelentés, amely magában foglalja a következőket:

—	általános információk: faj, helyszín, ketrec, dátum, algoritmus,

—	a mérettel kapcsolatos statisztikai információk: átlagos tömeg és hossz, legkisebb tömeg és hossz, legnagyobb tömeg és hossz, a mintában szereplő halak egyedszáma, tömeg szerinti eloszlás, méret szerinti eloszlás;

b)	a program részletes eredményei, beleértve a mintavételben szereplő valamennyi hal méretét és tömegét;

ketrecbehelyezési jelentés, amely magában foglalja a következőket:

—

a műveletre vonatkozó általános információk: a ketrecbehelyezési művelet száma, a halgazdaság neve, a ketrec száma, a kékúszójútonhal-fogási dokumentum (BCD) száma, ITD-szám, a fogóhajó vagy csapda neve és lobogója, a vontatóhajó neve és lobogója, a sztereoszkopikus rendszerrel készült felvétel dátuma és a felvételt tartalmazó fájl neve,

—	a hosszúság tömegre való átváltásához használt algoritmus,

—

a BCD-ben bejelentett mennyiségeknek a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés során megállapított mennyiségekkel való összevetése az egyedek számát, az átlagos tömeget és az össztömeget tekintve (a különbség kiszámítása a következő képlet segítségével történik: (sztereoszkopikus rendszer – BCD) / sztereoszkopikus rendszer * 100),

—	a rendszer hibahatára,

—	a közös halászati műveletekhez / csapdákhoz kapcsolódó ketrecbehelyezési jelentések esetében az utolsó ilyen jelentésnek tartalmaznia kell a korábbi jelentésekben foglalt valamennyi adat összefoglalását.

A ketrecbehelyezési jelentés átvételekor a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállami hatóságok az alábbi eseteknek megfelelően kötelesek meghozni minden szükséges intézkedést:

A fogóhajó vagy csapda által a BCD-ben bejelentett össztömeg a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredményeinek tartományán belül van:

—	nem kell elrendelni a tonhalak visszaengedését,

—	a BCD-ben módosítani kell mind az egyedszámot (az ellenőrző kamerákkal végzett ellenőrzés alapján vagy alternatív módszerekkel kapott egyedszám szerint), mind az átlagos tömeget, az össztömeget viszont nem.

A fogóhajó vagy a csapda által a BCD-ben bejelentett össztömeg kisebb a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredménytartományának legkisebb értékénél:

—	el kell rendelni a tonhalak visszaengedését a sztereoszkopikus kamerával végzett ellenőrzés eredménytartományának legkisebb értéke szerint,

—	a visszaengedési műveleteket a 34. cikk (2) bekezdésében és a XI. mellékletben meghatározott eljárásnak megfelelően kell végrehajtani,

—	a visszaengedési művelet lezárását követően a BCD-ben módosítani kell mind az egyedszámot (a visszaengedett egyedszámnak az ellenőrző kamerákkal végzett ellenőrzés alapján kapott egyedszámból történő kivonásával kapott egyedszám szerint), mind az átlagos tömeget, az össztömeget viszont nem.

A fogóhajó vagy a csapda által a BCD-ben bejelentett össztömeg meghaladja a sztereoszkopikus kamerával végzett ellenőrzés eredménytartományának legnagyobb értékét:

—	nem kell elrendelni a tonhalak visszaengedését,

—	a BCD-ben megfelelően módosítani kell az össztömeget (a sztereoszkopikus rendszerekkel végzett művelet során megállapított legmagasabb szám szerint), az egyedszámot (az ellenőrző kamerával végzett megfigyelés eredményei szerint), valamint az átlagos tömeget.

A BCD bármilyen érdemi módosítása esetén a 2. szakaszban megadott értékeknek (egyedszám és tömeg) összeegyeztethetőnek kell lenniük a 6. szakaszban megadott értékekkel, továbbá a 3., 4. és 6. szakaszban megadott értékek nem lehetnek magasabbak a 2. szakasz szerinti értékeknél.

Az olyan eltérések kiegyenlítése esetén, amelyek egy közös halászati művelettel / csapdával kapcsolatos összes ketrecbe helyezésről készült egyes jelentésekben megállapítást nyertek – függetlenül attól, hogy szükség van-e visszaengedési műveletre vagy sem –, valamennyi kapcsolódó BCD-t a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredményeinek legkisebb értéke szerint kell módosítani. A visszaengedett kékúszójú tonhalak mennyiségével kapcsolatos BCD-ket a visszaengedett tömeg/egyedszám megjelenítése érdekében szintén módosítani kell. Az olyan kékúszójú tonhalakra vonatkozó BCD-ket, amelyeket nem engedtek vissza, de amelyek esetében a sztereoszkopikus rendszerekkel vagy alternatív módszerekkel kapott eredmények eltérnek a jelentések szerint kifogott és áthelyezett mennyiségektől, szintén módosítani kell e különbségek megjelenítése érdekében.

A visszaengedési művelettel érintett fogásokra vonatkozó BCD-ket szintén módosítani kell a visszaengedett tömeg/egyedszám megjelenítése érdekében.

XI. MELLÉKLET

Visszaengedési protokoll

A kékúszójú tonhalak tenyésztőketrecből a tengerbe való visszaengedését videokamerával rögzíteni kell, és azt a regionális ICCAT-megfigyelőnek meg kell figyelnie; a megfigyelőnek a műveletről jelentést kell készítenie, amelyet a videofelvétellel együtt be kell nyújtania az ICCAT titkárságának.

A halak visszaengedésének elrendelése esetén a halgazdaság üzemeltetőjének egy regionális ICCAT-megfigyelő kirendelését kell kérnie.

A kékúszójú tonhalaknak szállítóketrecből vagy csapdából a tengerbe való visszaengedését a vontatóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam nemzeti megfigyelőjének meg kell figyelnie, és arról jelentést kell készítenie a felelős tagállam ellenőrző hatóságainak.

A visszaengedési művelet elvégzése előtt a tagállami ellenőrző hatóságok hagyományos és/vagy sztereoszkopikus kamerák felhasználásával végzendő ellenőrzési célú áthelyezést rendelhetnek el annak érdekében, hogy megbecsülhető legyen a visszaengedendő halak egyedszáma és tömege.

A tagállami hatóságok végrehajthatnak minden olyan további intézkedést is, amelyet szükségesnek ítélnek annak biztosításához, hogy a visszaengedési műveletek a legmegfelelőbb helyen és időben történjenek, így növelve annak valószínűségét, hogy a halak visszatérjenek az állományba. Az üzemeltető felel azért, hogy a halak a visszaengedési művelet végrehajtásáig életben maradjanak. A visszaengedési műveletekre a ketrecbehelyezési műveletek befejezésétől számított három héten belül kell sort keríteni.

A lehalászási műveletek befejezését követően azokat a halgazdaságban maradó halakat, amelyek nem szerepelnek a kékúszójútonhal-fogási dokumentumokban, a 34. cikk (2) bekezdésében és az ebben a mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően vissza kell engedni.

XII. MELLÉKLET

Az elpusztult halak kezelése

Erszényes kerítőhálós hajó által végzett halászati műveletek során a kerítőhálóban talált elpusztult halak mennyiségét fel kell jegyezni a halászhajó naplójába, és ennek megfelelően le kell vonni az adott tagállam kvótájából.

Az elpusztult halak első áthelyezés során történő rögzítése/kezelése

A vontatóhajó üzemeltetőjének át kell nyújtani a BCD-t, amelynek 2. szakaszát (Összes fogás), 3. szakaszát (Élő halak kereskedelme) és 4. szakaszát (Áthelyezés – az elpusztult halakat is beleértve) már kitöltötték.

A 3. és 4. szakaszban bejelentett összmennyiségeknek meg kell egyezniük a 2. szakaszban megadott mennyiségekkel. A BCD-t e rendelet előírásainak megfelelően az eredeti ICCAT áthelyezési nyilatkozatnak (a továbbiakban: ITD) kell kísérnie. Az ITD-ben szereplő mennyiségeknek (élve áthelyezett halak) meg kell egyezniük a kapcsolódó BCD 3. szakaszában megadott mennyiségekkel.

A BCD-nek a 8. szakaszt (Kereskedelmi információk) is tartalmazó másolatát ki kell kitölteni, majd át kell adni azon kisegítő hajó üzemeltetőjének, amelyik az elpusztult kékúszójú tonhalakat partra szállítja (vagy a fogóhajón marad, ha az közvetlenül a parton köt ki). Az elpusztult halakat és a BCD másodpéldányát az ITD egy példányának kell kísérnie.

3.	Az elpusztult halak mennyiségeit fel kell jegyezni a fogást ejtő fogóhajó BCD-jébe, közös halászati műveletek esetében pedig a fogóhajók, illetve egy a műveletben részt vevő, más lobogó alatt közlekedő hajó BCD-jébe.

XIII. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

302/2009/EK rendelet	E rendelet
1. cikk	1. és 2. cikk
2. cikk	3. cikk
3. cikk	4. cikk
4. cikk, (1) bekezdés	5. cikk, (1) bekezdés
4. cikk, (2) bekezdés	6. cikk, (1) bekezdés, a) pont
4. cikk, (3) és (5) bekezdés	7. cikk
4. cikk, (4) bekezdés,második albekezdés	6. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és (2) bekezdés
4. cikk, (6) bekezdés, a) és b) pont, és második albekezdés	54. cikk
4. cikk, (6) bekezdés, harmadik albekezdés	20. cikk, (2) bekezdés
4. cikk, (7)-(12) bekezdés	–
4. cikk, (13) bekezdés	5. cikk, (3) bekezdés
4. cikk, (15) bekezdés	17. cikk
5. cikk, (1) bekezdés	6. cikk, (1) bekezdés, b) pont
5. cikk, (2)-(6) bekezdés	9. cikk, (1)-(6) bekezdés
5. cikk, (7) és (8) bekezdés, valamint (9) bekezdés, első albekezdés	–
5. cikk, (9) bekezdés, második albekezdés	6. cikk, (2) bekezdés
6. cikk	10. cikk
7. cikk	11. és 12. cikk
8. cikk	17. cikk
9. cikk, (1) és (2) bekezdés	14. cikk, (1) és (2) bekezdés
9. cikk, (3), (4), (5) és (7)-(10) bekezdés	I. melléklet
9. cikk, (6) bekezdés	–
9. cikk, (11) bekezdés	14. cikk, (3) bekezdés
9. cikk, (12)-(15) bekezdés	15. cikk
10. cikk	–
11. cikk	16. cikk, (2), (3) és (5) bekezdés
12. cikk, (1)-(4) bekezdés	19. cikk
12. cikk, (5) bekezdés	–
13. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés	19. cikk
13. cikk, (4) bekezdés	–
14. cikk, (1), (2), (3) és (5) bekezdés	20. cikk
14. cikk, (4) bekezdés	22. cikk, (1) bekezdés
15. cikk	23. cikk
16. cikk	29. cikk, (1), (3) és (4) bekezdés
17. cikk	30. cikk
18. cikk, (1) bekezdés	25. cikk
18. cikk, (2) bekezdés	II. melléklet
19. cikk	24. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés
20. cikk, (1) és (2) bekezdés	26. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés
20. cikk, (3) és (4) bekezdés	27. cikk
21. cikk	31. cikk, (1)-(4) és (6) bekezdés
22. cikk, (1) bekezdés, és (2) bekezdés, első albekezdés	33. cikk (1), (3) és (5) bekezdés
22. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés	34. cikk, (1) bekezdés
22. cikk, (3) bekezdés	34. cikk, (2) bekezdés
22. cikk, (4) bekezdés	38. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés
22. cikk, (5) bekezdés	II. melléklet
22. cikk, (6) bekezdés	33. cikk, (6) bekezdés
22. cikk, (7) bekezdés	35. cikk, (1) bekezdés és IX. melléklet
22. cikk, (8) bekezdés, és (9) bekezdés, első albekezdés	36. cikk
22. cikk, (9) bekezdés, második albekezdés	–
22. cikk, (10) bekezdés	39. cikk
23. cikk	32. cikk
24. cikk, (1) bekezdés	47. cikk, (1) bekezdés
24. cikk, (2), (4) és (6) bekezdés	40. cikk, (2)-(5) bekezdés
24. cikk, (3) bekezdés	41. cikk, (1) és (2) bekezdés
24. cikk, (5) bekezdés	42. cikk
24. cikk, (7) bekezdés	44. cikk, (1) bekezdés és IX. melléklet
24. cikk, (8) bekezdés, első albekezdés	45. cikk, (1) és (2) bekezdés
24. cikk, (9) bekezdés	–
24. cikk, (10) bekezdés	48. cikk
24a. cikk	X. melléklet
25. cikk	49. cikk
26. cikk, (1) bekezdés	26. cikk, (4) bekezdés
26. cikk, (2) bekezdés	27. cikk, (1) bekezdés
26. cikk, (3) bekezdés	26. cikk, (5) bekezdés
27. cikk, (1) bekezdés	31. cikk, (5) bekezdés
27. cikk, (2) bekezdés	41. cikk
27. cikk, (3) bekezdés	3. cikk, 24. pont
28. cikk	55. cikk
29. cikk	52. cikk
30. cikk	50. cikk
31. cikk, (1) bekezdés és (2) bekezdés, a), b), c) és h) pont	51. cikk, (2)-(6) bekezdés
31. cikk, (2) bekezdés, d)-g) pont	VII. melléklet
31. cikk, (3) és (4) bekezdés	VII. melléklet
32. cikk	35. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés 44. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés
33. cikk	–
33a. cikk	53. cikk
34. cikk	56. cikk
35. cikk	–
36. cikk	–
37. cikk	57. cikk
38. cikk	58. cikk
38a. cikk	59. cikk, (1) és (2) bekezdés
39. cikk	60. cikk
40. cikk	–
41. cikk	61. cikk

16.9.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/53

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/1628 RENDELETE

(2016. szeptember 14.)

a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási határértékeire és típusjóváhagyására vonatkozó követelményekről, az 1024/2012/EU és a 167/2013/EU rendelet módosításáról, valamint a 97/68/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A belső piac olyan belső határok nélküli térség, amelyben biztosítani kell az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását. Ebből a célból a 97/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) intézkedéseket hozott a nem közúti mozgó gépekbe beépítendő motorok által okozott légszennyezés csökkentése érdekében. Helyénvaló erőfeszítéseket tenni az Unió belső piacának fejlődése és működése érdekében.

(2)	A belső piacot olyan átlátható, egyszerű és következetes szabályokra kell építeni, amelyek jogbiztonságot és egyértelműséget biztosítanak mind a vállalkozások, mind a fogyasztók javát szolgálva.

(3)

Új szabályozási koncepció került bevezetésre a motorok uniós típusjóváhagyására vonatkozó jogi szabályozás tekintetében, az ilyen jogszabályok elfogadásának egyszerűsítése és felgyorsítása céljából. Ennek a koncepciónak megfelelően a jogalkotó meghatározza az alapvető szabályokat és elveket, és felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a további műszaki részletekről felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el. Ezért a lényegi követelmények tekintetében ez a rendelet a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátásával kapcsolatban és a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak típusjóváhagyására vonatkozóan alapvető rendelkezéseket határoz meg, és felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási jogi aktusokban műszaki előírásokat állapítson meg.

(4)

A 167/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) szabályozási keretet hozott létre a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyására és piacfelügyeletére. A területek hasonlósága miatt, továbbá a 167/2013/EU rendelet alkalmazása terén szerzett pozitív tapasztalatokra tekintettel az említett rendelet által megállapított számos jogot és kötelezettséget a nem közúti mozgó gépek tekintetében is érdemes figyelembe venni. Alapvetés ugyanakkor, hogy a nem közúti mozgó gépek motorjaira vonatkozóan egy olyan külön szabályrendszert kell elfogadni, amely teljes mértékben figyelembe veszi annak egyedi követelményeit.

(5)

A 2006/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) a forgalomba hozott gépek biztonságának javítása érdekében meghatározza az alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeket a gépek tervezését és gyártását illetően. Ez az irányelv azonban nem határoz meg a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó kötelezettségeket a nem közúti mozgó gépek motorjai tekintetében. A nem közúti mozgó gépek gyártói számára ezért egyedi követelményeket kell meghatározni annak érdekében, hogy az ilyen típusú gépekbe a motorokat olyan módon építsék be, hogy az ne befolyásolja kedvezőtlenül a motor teljesítményét a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátása tekintetében. Annak érdekében, hogy az ebben a rendeletben a motorokra vonatkozóan megállapított határértékek ténylegesen betarthatók legyenek, bizonyos kötelezettségeket is meg kell határozni a nem közúti mozgó gépek motorjai gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási határértékeinek tekintetében.

(6)

Ez a rendelet lényegi követelményeket tartalmaz a nem közúti mozgó gépek motorjai kibocsátási határértékei és az EU-típusjóváhagyási eljárások tekintetében. Az e rendeletben foglalt vonatkozó követelmények fő elemei a Bizottság által 2013. november 20-án végrehajtott hatásvizsgálat eredményein alapulnak, amely különböző lehetőségeket elemzett, számba véve azok lehetséges gazdasági, környezeti, biztonsági és társadalmi előnyeit és hátrányait és egészségügyi hatásait. Az elemzés során mind minőségi, mind mennyiségi szempontokat figyelembe vettek.

(7)

E rendeletben – a belső piac működésének biztosítása érdekében – harmonizált szabályokat kell meghatározni a nem közúti mozgó gépek motorjainak EU-típusjóváhagyására. E célból a nem közúti mozgó gépek motorjaira, és a mezőgazdasági és erdészeti járművekre olyan új kibocsátási határértékeket kell megállapítani és alkalmazni, amelyek tükrözik a technológia fejlődését, és a közúti ágazatban biztosítják az uniós politikákhoz való igazodást. Az új kibocsátási határértékeket az uniós levegőminőségi célértékek elérése, valamint a nem közúti mozgó gépek és a mezőgazdasági és erdészeti járművek kibocsátásának csökkentése érdekében kell megállapítani, ezáltal csökkentve a nem közúti mozgó gépeknek a közúti járművekhez viszonyított kibocsátási arányát. Ennek megfelelően az uniós és nemzetközi piaci harmonizáció fokozása céljából, és a piaci torzulások, valamint a káros egészségügyi hatások kockázatának minimálisra csökkentése érdekében ki kell terjeszteni az e területre vonatkozó uniós jogszabályok hatályát.

(8)

A piaci harmonizáció területére vonatkozó uniós jogi szabályozás hatályának kiszélesítése – és ezzel egyidejűleg a piactorzító hatások kockázatának minimálisra csökkentése – mellett e rendelet a jelenlegi jogi keretrendszer egyszerűsítésére törekszik, és intézkedéseket tartalmaz az adminisztratív eljárások egyszerűsítésére, valamint a végrehajtás általános feltételeinek különösen a piacfelügyeleti szabályok megerősítése révén történő javítására.

(9)

Az Európai Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című 2011. március 28-i fehér könyve kiemeli a vasúti és belvízi közlekedésnek az éghajlat-politikai célok elérésében betöltött különleges szerepét. E közlekedési módok fejlődésére tekintettel a levegőminőség javítása kapcsán ezeknek összevetése a többi ágazattal kedvezőtlen eredményt ad, az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a hatáskörükbe tartozó területeken támogatási lehetőségeket kell biztosítaniuk a kipufogógáz-technológiai innovációk számára annak érdekében, hogy az áruforgalom vasúti és belvízi szállításra való áthelyezésének további kiépítése Európában a levegőminőséget szolgáló javulásokkal járjon együtt.

(10)	A nem közúti mozgó gépek motorjai tekintetében megállapított követelményeknek összhangban kell állniuk a „Cselekvési terv – A szabályozási környezet egyszerűsítése és javítása” című, 2002. június 5-i bizottsági közleményben szereplő elvekkel.

(11)

Az 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal (6) elfogadott hetedik általános uniós környezetvédelmi cselekvési program emlékeztet arra, hogy az Unió olyan szintű levegőminőséget ér el, amely az emberi egészségre és a környezetre nézve nem jelent számottevő ártalmat és kockázatot. Az uniós jogszabályok megfelelő kibocsátási határértékeket határoztak meg a környezeti levegő minőségének vonatkozásában az emberi egészség és különösen az érzékeny természetes személyek védelme érdekében, valamint a nemzeti kibocsátási határértékek vonatkozásában (7). A Bizottság – 2001. május 4-i közleményét követően, amely elindította a „Tiszta levegőt Európának” (CAFE) programot – 2005. szeptember 21-én újabb közleményt fogadott el „A levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégia” címmel. A tematikus stratégia egyik következtetése szerint a levegőminőségre vonatkozó uniós célok eléréséhez a közlekedési ágazat (légi, tengeri és szárazföldi közlekedés), a háztartások, valamint az energia-, a mezőgazdasági és az ipari ágazat kibocsátásának további csökkentésére van szükség. Ezzel összefüggésben a nem közúti mozgó gépek motorjai kibocsátásának csökkentését az átfogó stratégia részeként kell megközelíteni. Az V. szakaszként említett új kibocsátási határértékek alkotják az egyik olyan intézkedést, amely a légszennyező anyagok – többek között a szilárd halmazállapotú szennyező anyagok– és az ózon prekurzorok – például a nitrogén-oxidok (NOx) és a szénhidrogének – jelenlegi, használat közbeni kibocsátásának csökkentését célozza.

(12)

Az Egészségügyi Világszervezet 2012. június 12-én a Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége révén a dízelmeghajtású motorok által kibocsátott gázokat az „emberre rákkeltő hatású” kategóriába (1. csoport) sorolta be, mivel megfelelő bizonyítékok támasztják alá, hogy az említett kipufogógáznak való kitettség a tüdőrák fokozott kockázatával jár.

(13)

Az Unió levegőminőségének javítása és az Unió levegővédelmi céljainak 2020-ig történő és ezt követő fenntartható megvalósítása érdekében a különböző típusú motorokból származó kibocsátások csökkentése folyamatos erőfeszítést igényel. Ezért a gyártókat előzetesen egyértelműen és átfogóan tájékoztatni kell a jövőbeli kibocsátási határértékekről, és kellő időt kell biztosítani arra, hogy ezeknek megfeleljenek, valamint hogy a szükséges műszaki fejlesztéseket elvégezzék.

(14)

A kibocsátási határértékek meghatározása során fontos figyelembe venni a piacok és a gyártók versenyképességére gyakorolt hatásait, a felmerülő közvetlen és közvetett üzleti költségeket, valamint az innováció ösztönzése, a levegőminőség javulása, az egészségügyi kiadások csökkenése és a várható élettartam növekedése terén jelentkező előnyöket.

(15)

A motorokból származó kibocsátások fenntartható módon történő csökkentése egyrészről a gyártók és más kapcsolódó vállalkozások, másrészről pedig a minőségi tudományos kutatóintézetek közötti közvetlen együttműködés folyamatos elmélyítését igényli. Az ilyen együttműködés jelentős szerepet játszik az olyan új termékek és technológiák kifejlesztésében, amelyeknek kedvező hatása van a levegőminőség javítására.

(16)

A nem közúti mozgó gépek motorjai által kibocsátott szennyező anyagok az emberi tevékenység miatt keletkező egyes káros légszennyezők teljes mennyiségének jelentős részét képviselik. A nitrogén-oxidok (NOx) és a szilárd halmazállapotú szennyező anyagok általi légszennyezésért jelentős mértékben felelős motoroknak az új kibocsátási határértékekre vonatkozó szabályok hatálya alá kell tartozniuk.

(17)

A gépek közelében dolgozó személyek optimális védelmi szintjének biztosítása és a több különböző mozgó munkagép és berendezés közelében dolgozó személyek halmozódó kitettségének a lehető legalacsonyabb szinten tartása érdekében a jelenleg rendelkezésre álló technológiát kell alkalmazni a kibocsátások minimálisra csökkentése céljából.

(18)

A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie azokat a még nem szabályozott kibocsátásokat, amelyek az új üzemanyag-összetételek, motortechnológiák és kibocsátás-szabályozási rendszerek egyre szélesebb körben való használata következtében jelennek meg. Amennyiben szükséges, a Bizottságnak e kibocsátások szabályozása érdekében javaslatot kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(19)

Ösztönözni kell az olyan alternatív tüzelőanyagot felhasználó motorok bevezetését, amelyeknek alacsony az NOx-kibocsátása és a szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása. Ezért ki kell igazítani az összes szénhidrogénre vonatkozó határértékeket a metántól különböző szénhidrogének és a metán kibocsátásainak figyelembevétele érdekében.

(20)

E rendelet nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy a Szerződéseknek megfelelve olyan követelményeket állapítsanak meg, amelyeket szükségesnek tartanak, annak biztosítása érdekében hogy a lakosság és a munkavállalók védelmet élvezzenek az e rendeletben említett nem közúti mozgó gépek használata során, feltéve hogy e követelmények nincsenek hatással az e rendelet hatálya alá tartozó ilyen gépek motorjainak forgalomba hozatalára.

(21)

Az ultrafinom (0,1 μm vagy kisebb részecskeméretű) szilárd halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátásának szabályozása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy – a jelenleg használt tömeg alapú megközelítés mellett – a részecskeszámon alapuló szabályozást is elfogadhasson a szilárd halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátása tekintetében. A számon alapuló megközelítésnek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) szilárd halmazállapotú szennyező anyagokat mérő programjának (Particulate Measurement Programme) eredményeire kell támaszkodnia, és figyelembe kell vennie a már elfogadott ambiciózus környezetvédelmi célokat.

(22)	E környezetvédelmi célok elérése érdekében helyénvaló, hogy az e rendeletben meghatározott részecskeszámra vonatkozó határértékek valószínűleg a legjobb rendelkezésre álló technológiát alkalmazó részecskeszűrőkkel jelenleg elérhető legmagasabb teljesítményszinteket tükrözik.

(23)

A nem közúti mozgó gépek hosszú élettartamát figyelembe véve helyénvaló megfontolni a már használatban levő motorok utólagos átalakítását. Az utólagos átalakítást különösen a sűrűn lakott városi térségekben kell végrehajtani, elősegítve ezáltal, hogy a tagállamok megfeleljenek az uniós levegőminőségi jogszabályok előírásainak. Az utólagos átalakítás összehasonlíthatóságának és ambiciózus szintjének biztosítása érdekében a tagállamoknak figyelembe kell venniük 132. sz. ENSZ-EGB előírás elveit.

(24)

Adott esetben – amennyiben a vonatkozó technológiák összefüggenek egymással – fel kell tárni a nem közúti mozgó gépek motorjaiból származó, gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások csökkentése és a nehézgépjárművek esetében alkalmazott kibocsátási határértékek közötti szinergiákat. Ez segítheti a méretgazdaságosságot és a levegőminőség javítását.

(25)

A Bizottságnak világszinten harmonizált vizsgálati ciklusokat kell elfogadnia az olyan vizsgálati eljárások vonatkozásában, amelyek a kibocsátás tekintetében történő EU-típusjóváhagyás szabályozásának alapját képezik. A használat közbeni tényleges kibocsátások nyomon követésére hordozható kibocsátásmérő rendszerek alkalmazását is mérlegelni kell.

(26)

A használat közbeni tényleges kibocsátások jobb kezelése, valamint a használatban lévő motorok megfelelőség vizsgálatának előkészítése érdekében megfelelő időn belül hordozható kibocsátásmérő rendszerek használatán alapuló vizsgálati módszert kell elfogadni a kibocsátásra vonatkozó követelményeknek való megfelelés nyomon követéséhez.

(27)

A kipufogógáz-utókezelő rendszer megfelelő működése – különösen az NOx esetében –, elengedhetetlen a szennyezőanyag-kibocsátásokra megállapított határértékek betartásához. Ebben az összefüggésben olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek a valamely fogyó vagy nem újratermelődő reagens használatán alapuló kipufogógáz-utókezelő rendszerek megfelelő működését hivatottak biztosítani.

(28)

A hordozható tűzoltószivattyúk elengedhetetlenek olyan vészhelyzetekben, amikor vezetékes víz nem áll rendelkezésre. Az ilyen gépek motorjába történő kipufogógáz-utókezelő rendszer beépítése viszont olyan mértékben megnövelné a gépek tömegét és üzemi hőmérsékletét, hogy az veszélyes lenne a gép kezelője számára és lehetetlenné tenné a gép kézi szállítását. Ezért a hordozható tűzoltószivattyúkat ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(29)

A motorok olyan módosítása, mint a kipufogógáz-utókezelő rendszer deaktiválása, vagy a teljesítmény növelése komoly következményekkel járhat az így létrejött kibocsátási teljesítmény és a tartósság tekintetében. Ezért az olyan jogi személyek, amelyek ilyen módosításokat hajtanak végre, felelősséggel tartoznak a vonatkozó kibocsátási határok betartásáért.

(30)

A tagállamokban lehetővé kell tenni a kibocsátási határértékekre vonatkozó új szabályok és az e rendelet által meghatározott EU-típusjóváhagyási eljárások hatálya alá tartozó és azoknak megfelelő motorok forgalomba hozatalát. Ezekre a motorokra a forgalomba hozatal tekintetében a tagállamok nem írhatnak elő más kibocsátási követelményt. Ez nem sértheti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy ösztönözzék vagy korlátozzák a már forgalomba hozott motorok használatát, feltéve hogy az alkalmazott kritériumok nem megkülönböztetőek és objektíven indokoltak. Az EU-típusjóváhagyást megadó tagállamoknak ellenőrzési intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy EU-típusjóváhagyás alapján gyártott motorok beazonosíthatóságát biztosítsák.

(31)

A kivitelre, valamint a fegyveres erők általi használatra szánt motorokra nem vonatkoznak az e rendeletben meghatározott kibocsátási határértékek. Annak érdekében ugyanakkor, hogy az ilyen motorokat meg lehessen különböztetni azoktól, amelyekre vonatkoznak az említett kibocsátási határértékek, bizonyos esetekben meg kell azokat jelölni.

(32)

A logisztikai ellátás korlátozásainak figyelembevétele, a jól időzített termelési folyamat lehetővé tétele, illetve a szükségtelen költségek és a túlzott adminisztratív teher kiküszöbölése érdekében a gyártóknak – az eredetiberendezés-gyártó (OEM) beleegyezése mellett – lehetőséget kell adni arra, hogy a motort és a kipufogógáz-utókezelő rendszert külön szállítsák.

(33)

Vannak olyan nem közúti mozgó gépek, amelyek az életet vagy egészséget veszélyeztető, szélsőséges körülmények között működnek, illetve olyanok, amelyek üzemeltetése csak nagyon nehezen teljesíthető műszaki követelmények mellett lehetséges. Tekintettel az ilyen körülményekre, valamint arra, hogy viszonylag kevés ilyen nem közúti mozgó gépekbe szánt motor létezik, mentességet kell biztosítani bizonyos esetben a kibocsátási határértékekre vonatkozóan az e rendeletben foglalt követelmények alól a potenciálisan robbanásveszélyes légkörben működő gépekben, illetve a mentőhajókat vízre bocsátó járművekben használandó motorok tekintetében.

(34)

A gyártók által a fejlesztési folyamat szerves részeként folytatott helyszíni vizsgálatok elvégzése érdekében engedélyezni kell az ezen a ponton EU-típusjóváhagyással még nem rendelkező motorok ideiglenes forgalomba hozatalát. A prototípusok helyszíni vizsgálata céljából történő ideiglenes forgalomba hozatal tekintetében szintén mentességet kell biztosítani.

(35)

A vasúti ágazat hosszú távú, nagy befektetési igényű projektjeire való tekintettel – és a 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) összhangban – mentességet kell biztosítani az e rendelet alkalmazásának kezdete előtt indított és előrehaladott fejlesztési szakaszban lévő projektek részét képező motorok esetében.

(36)

Rendkívül fontos, hogy a nem közúti mozgó gépek motorjainak kibocsátási teljesítményéhez kapcsolódó műszaki innovációt ne hátráltassák olyan követelmények, amelyek nem képezik részét a típusjóváhagyásra vonatkozó jelenlegi adminisztratív eljárásoknak. Az új technológiát és új műszaki elképzeléseket hasznosító motorok esetében ezért bizonyos mentességek biztosítására és külön szabályok alkalmazására van szükség.

(37)

Azok az eredetiberendezés-gyártók, amelyek évente kisszámú gépet gyártanak, komoly kihívásokkal szembesülnek, amikor flottájukat a standard átmeneti időszakon belül újratervezik. Ezek a gyártók jellemzően kis- és középvállalkozások („kkv-k”), amelyek korlátozott fejlesztési kapacitással rendelkeznek, és gyakran később értesülnek a későbbi szakasz szerinti motorokra vonatkozó információkról, mint az egyéb eredetiberendezés-gyártók. Ez különösen érvényes a mezőgazdasági gépek gyártóira, akik évente korlátozott számú gépet gyártanak és komoly strukturális nehézségekbe ütköznének az V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek eléréséhez szükséges átállás során. Ezért szükséges, hogy az ilyen esetekre különös szabályok vonatkozzanak.

(38)

Engedélyezni kell a nem közúti mozgó gépekbe beépített motorok cseréjére szolgáló olyan motorok forgalomba hozatalát, amelyek az ebben a rendeletben előírtnál kevésbé szigorú kibocsátási határértékeknek felelnek meg, annak érdekében, hogy a gyártók eleget tudjanak tenni garanciális kötelezettségeiknek, illetve hogy megfelelő számú ilyen motor legyen piaci forgalomban.

(39)

A jelenlegi becslések szerint 2016 és 2025 között nagy számú széles nyomtávú mozdony cseréje válik szükségessé. Az uniós piacon nincsenek forgalomban olyan nagyteljesítményű mozdonyok, amelyek alkalmasak az 1 520 mm-es nyomtávú vasúthálózaton való közlekedésre. Az egyedi megoldások jelentősen megnövelnék az új mozdonyok árát, és visszatartanák a vasúttársaságokat flottájuk megújításától. Az EU-típusjóváhagyási eljárások során ezért figyelembe kell venni az 1 520 mm-es nyomtávú vasúthálózattal kapcsolatos műszaki és gazdasági korlátokat. Az említett vasúthálózaton üzemelő mozdonyokat bizonyos követelményekre vonatkozóan ideiglenesen mentesíteni kell e rendelet hatálya alól annak érdekében, hogy az érintett tagállamok vasúti ágazatának környezetbaráttá tétele egyszerűbb legyen és felgyorsuljon, illetve hogy a piacon forgalomban lévő legjobb megoldások kerüljenek alkalmazásra. Az ilyen mentesítés elősegítheti a vasúti közlekedés környezetre gyakorolt hatásának csökkentését.

(40)

A gyapottermelés az Unión belül nagyon kevés tagállamot érint. Az új gyapotbetakarító gépek magas költségei miatt, valamint a gyapottermelő ágazatra háruló, és annak gazdasági életképességét még inkább veszélyeztető további pénzügyi teher elkerülése érdekében lehetővé kell tenni a termelők számára, hogy használt gyapotbetakarító gépek széles választéka álljon a rendelkezésükre. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozott időtartamban nemzeti jogszabályokat alkalmazzanak az említett gépekbe beépített motorokra.

(41)	A piacfelügyelettel kapcsolatban ennek a rendeletnek kötelezettségeket kell meghatároznia a nemzeti hatóságok számára, amelyek részletesebbek, mint a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (9) meghatározott kapcsolódó kötelezettségek.

(42)

Annak biztosítása érdekében, hogy a gyártás megfelelőségét nyomon követő eljárást – amely az EU-típusjóváhagyási rendszer egyik sarokköve – rendben végrehajtsák, és az megfelelően működjön, a kijelölt illetékes hatóság vagy egy erre a célra kijelölt, megfelelően képesített műszaki szolgálat rendszeresen ellenőrzi a gyártókat.

(43)

Az Unió szerződő fele az ENSZ-EGB kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ilyen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodásának (a továbbiakban: az 1958. évi felülvizsgált megállapodás). Következésképpen az olyan ENSZ-EGB előírások és azok módosításai alapján kibocsátott jóváhagyásokat, amelyeket az Unió elfogadott, vagy amelyekhez az Unió a 97/836/EK tanácsi határozatot (10) alkalmazva csatlakozott, az EU-típusjóváhagyásra vonatkozó jogszabályokkal egyenértékűként kell kezelni. Ennek megfelelően, az uniós és az ENSZ-EGB előírások közötti konzisztencia és összhang biztosítása céljából a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak meghatározása céljából, hogy mely ENSZ-EGB előírásokat kell alkalmazni az EU-típusjóváhagyásokra.

(44)

E rendelet további műszaki részletekkel történő kiegészítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a használatban lévő motorok kibocsátásának nyomon követésére, a műszaki vizsgálatokra és mérési eljárásokra, a gyártásmegfelelőségre, a motor kipufogógáz-utókezelő rendszerének a motortól külön történő szállítására, a helyszíni vizsgálatra szánt motorokra, a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt motorokra, az uniós motortípus-jóváhagyások egyenértékűségére, az eredetiberendezés-gyártóknak és a végfelhasználóknak adott tájékoztatásra, valamint a műszaki szolgálatok előírásaira és értékelésére vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (11) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kézhez kap minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(45)	E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően kell gyakorolni.

(46)	A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozóan, és gondoskodniuk kell azok végrehajtásáról. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(47)

A folyamatos műszaki fejlődés, valamint a kutatás és innováció területén elért legújabb eredmények figyelembe vételével további lehetőségeket kell beazonosítani a nem közúti mozgó gépekbe beépített motorok szennyezőanyag-kibocsátásának csökkentésére. Ennek a vizsgálatnak elsősorban azokra a motorkategóriákra kell összpontosítania, amelyek először kerülnek az e rendelet hatálya alá, valamint azokra, amelyek esetében az e rendelet értelmében változatlanok maradnak a kibocsátási határértékek.

(48)

Az ebben a rendeletben a szennyező anyagok kibocsátására vonatkozóan meghatározott konkrét határértékeket, vizsgálati eljárásokat és követelményeket alkalmazni kell a 167/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági és erdészeti traktorok motorjaira is. Tekintettel a IV. szakasz T2, T4.1 és C2 kategóriájú mezőgazdasági traktorok vonatkozásában történő elhalasztásának és az V. szakasz alkalmazási időpontjainak együttes hatására, az 56 és 130 kW közötti teljesítménytartományban a IV. szakasz nagyon rövid ideig fog tartani. A hatékonysági problémák, valamint a szükségtelen teher elkerülése érdekében a IV. szakaszra vonatkozó kötelező EU-típusjóváhagyási határidőt egy évvel el kell halasztani, és megfelelően növelni kell a rugalmas végrehajtási eljárás keretében forgalomba hozható mennyiséget. Továbbá, az e rendeletben az V. szakasz alkalmazási követelményei tekintetében meghatározott átmeneti rendelkezéseket a IIIB. szakaszba tartozó motorokra is alkalmazni kell. A 167/2013/EU rendeletet és az (EU) 2015/96 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (13) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(49)

Az egyértelműség, a kiszámíthatóság, az észszerűség és az egyszerűsítés, valamint a motorok és a nem közúti mozgó gépek gyártóira nehezedő terhek csökkentése érdekében ebben a rendeletben csak korlátozott számú végrehajtási szakaszt kell meghatározni az új kibocsátási szintek és az EU-típusjóváhagyási eljárások bevezetése tekintetében. A követelmények időben történő meghatározása alapvető fontosságú annak biztosítása érdekében, hogy elegendő felkészülési idő álljon a gyártók rendelkezésére a sorozatban gyártott motorokkal kapcsolatos műszaki megoldások kidolgozására, vizsgálatára és alkalmazására, valamint a gyártók és a jóváhagyó hatóságok rendelkezésére a szükséges közigazgatási rendszerek bevezetésére.

(50)

A 97/68/EK irányelvet több alkalommal jelentősen módosították. Az egyértelműség, a kiszámíthatóság, az észszerűség és az egyszerűsítés érdekében az említett irányelvet vissza kell vonni, és egy rendelettel és korlátozott számú felhatalmazáson alapuló jogi aktussal és végrehajtási jogi aktussal kell felváltani. A rendelet elfogadása biztosítja, hogy annak rendelkezései közvetlenül alkalmazandók legyenek különösen a gyártókra, a jóváhagyó hatóságokra és a műszaki szolgálatokra, továbbá sokkal gyorsabban és hatékonyabban módosíthatók legyenek, jobban követve a műszaki fejlődést.

(51)

A 97/68/EK irányelvet ezért olyan időponttól kell hatályon kívül helyezni, amely elegendő időt biztosít az iparnak ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon ehhez a rendelethez, illetve az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási jogi aktusokban meghatározandó műszaki előírásokhoz és közigazgatási rendelkezésekhez.

(52)

A 97/68/EK irányelv nem teszi lehetővé eltérés alkalmazását a potenciálisan robbanásveszélyes légkörben használt nem közúti mozgó gépek motorjai tekintetében. Az említett motorok működési biztonságához elengedhetetlen szigorú műszaki feltételek figyelembevétele érdekében a 97/68/EK irányelvet módosítani kell, hogy lehetőség legyen eltérések engedélyezésére az említett motorok tekintetében, amíg az említett irányelvet hatályon kívül nem helyezik.

(53)

Annak érdekében, hogy ez a rendelet hatékonyan és gyorsan alkalmazható legyen, javítani szükséges az EU-típusjóváhagyásokhoz kötődő adat- és információcserét. A nemzeti hatóságoknak ezért hatékonyan együtt kell működniük egymással és a Bizottsággal, és az EU-típusjóváhagyásokkal kapcsolatos adat- és információcserét az 1024/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott belső piaci információs rendszeren (a továbbiakban: IMI) keresztül kell folytatniuk. E rendelet végrehajtásának előmozdítása érdekében az IMI-n belül kifejezetten a nem közúti mozgó gépekkel kapcsolatos műveletek számára kialakított modult kell létrehozni. Az IMI-nek alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt a gyártók és a műszaki szolgálatok is használhassák a nem közúti mozgó gépek motorjaira vonatkozó adatok és információk cseréjére.

(54)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a nem közúti mozgó gépek motorjaira vonatkozó kibocsátási határértékekkel és EU-típusjóváhagyási eljárásokkal összefüggő közigazgatási és műszaki követelményekre vonatkozó harmonizált szabályok meghatározását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedések terjedelme és hatásának meghatározása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

(1) Ez a rendelet a 2. cikk (1) bekezdésében említett valamennyi motor vonatkozásában gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket, valamint közigazgatási és műszaki követelményeket állapít meg EU-típusjóváhagyásához kapcsolódóan.

Ez a rendelet bizonyos kötelezettségeket állapít meg az olyan nem közúti mozgó gépekre vonatkozóan is, amelyekbe a 2. cikk (1) bekezdése szerinti motort építenek be vagy építettek be, az ilyen motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása határértékeinek tekintetében.

(2) Ez a rendelet meghatározza továbbá a nem közúti mozgó gépekbe beépített vagy az azokba beépítésre szánt és EU-típusjóváhagyás hatálya alá tartozó, a 2. cikk (1) bekezdésében említett motorok piacfelügyeletére vonatkozó követelményeket is.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt a rendeletet alkalmazni kell a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott kategóriákba tartozó valamennyi, nem közúti mozgó gépekbe beépített vagy az azokba való beépítésre szánt motorra, és e motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási határértékei vonatkozásában az ilyen nem közúti mozgó gépekre kell alkalmazni.

(2) Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre szánt motorokra:

a)	a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 2. cikkének (1) bekezdésében említett járművek meghajtása;

b)	a 167/2013/EU rendelet 3. cikke 8. pontjában meghatározottak szerinti mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok meghajtása;

c)	a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 2. cikkének (1) bekezdésében említett járművek meghajtása;

d)	helyhez kötött gépek;

e)	tengerjáró hajók, amelyekhez érvényes tengeri hajózási vagy biztonsági tanúsítvány szükséges;

f)	olyan, az (EU) 2016/1629 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (17) meghatározott hajók, amelyek nem tartoznak az említett irányelv hatálya alá;

g)	19 kW-nál kisebb hasznos teljesítményű belvízi hajók meghajtása vagy segédüzeme;

h)	a 2013/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) 3. cikkének 1. pontjában meghatározott vízi járművek;

i)	az 1321/2014/EU bizottsági rendelet (19) 2. cikkének a) pontjában meghatározott légi járművek;

j)	a szabadidős célú járművek, kivéve a motoros szánokat, a terepjáró járműveket és az egymás melletti üléses járműveket;

k)	a kizárólag versenyeken használt, vagy a kizárólag ilyen használatra szánt járművek és gépek;

l)	a hordozható tűzoltószivattyúkra vonatkozó európai szabvány (20) által meghatározott és annak hatálya alá tartozó hordozható tűzoltószivattyúk;

m)	járművek vagy gépek kicsinyített modelljei vagy kicsinyített másolatai, amelyeket szabadidős célokra az eredetinél kisebb méretben gyártottak, és amelyek hasznos teljesítménye 19 kW-nál kisebb.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. „nem közúti mozgó gépek”: minden olyan önjáró gép, szállítható berendezés vagy felépítménnyel vagy kerekekkel ellátott vagy el nem látott jármű, amelyet nem utasok vagy áruk közúti szállítására szántak, beleértve az utasok vagy áruk közúti szállítására szolgáló járművek alvázára beépített gépeket is;

2. „EU-típusjóváhagyás”: olyan eljárás, amellyel a jóváhagyó hatóság igazolja, hogy egy motortípus vagy motorcsalád megfelel az ebben a rendeletben meghatározott vonatkozó közigazgatási rendelkezéseknek és műszaki követelményeknek;

3. „gáz-halmazállapotú szennyező anyagok”: a motorból gáz-halmazállapotúként kibocsátott következő szennyező anyagok: a szén-monoxid (CO), valamint az összes szénhidrogén (CH) és a nitrogén-oxidok (NOx); NOx alatt a nitrogén-monoxid (NO) és a nitrogén-dioxid (NO2) értendő, nitrogén-dioxid- NO2 egyenértékben kifejezve;

4. „részecske” vagy „PM”: a motor által kibocsátott gázban lévő minden olyan anyag tömege, amely a gáznak tiszta, szűrt levegővel oly módon történő felhígítása után, hogy hőmérséklete ne haladja meg a 325 K (52 °C) mértéket, egy meghatározott szűrőközegen összegyűlik;

5. „részecskeszám” vagy „PN”: a motorból kibocsátott, 23 nm-nél nagyobb átmérőjű szilárd részecskék száma;

6. „szilárd halmazállapotú szennyező anyagok”: minden olyan, a motor által kibocsátott anyag, amely részecskeként vagy részecskeszámként mérhető;

7. „belső égésű motor” vagy „motor”: olyan, gázturbinától eltérő energiaátalakító, amelyet arra terveztek, hogy a kémiai energiát (bemenet) belső égési folyamat során mechanikai energiává (kimenet) alakítsa át; amely magában foglalja – amennyiben ezeket beépítették – a kibocsátás-szabályozási rendszert, valamint az elektronikus motorvezérlő egység(ek) és a II. és a III. fejezetnek való megfeleléshez szükséges egyéb, az erőátviteli rendszert vagy a nem közúti mozgó gépeket vezérlő egységek közötti kommunikációs felületet (hardvert és üzeneteket);

8. „motortípus”: olyan motorok csoportja, amelyek alapvető jellemzők tekintetében nem különböznek egymástól;

9. „motorcsalád”: a gyártó által csoportosított motorok olyan együttese, amelyek tervezésük folytán hasonló szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel bírnak, és megfelelnek az alkalmazandó kibocsátási határértékeknek;

10. „alapmotor”: egy motorcsaládból kiválasztott olyan motortípus, amelynek szennyezőanyag-kibocsátási jellemzői ezen motorcsalád vonatkozásában reprezentatívnak tekinthetők;

11. „cseremotor”: olyan motor,

a)	amelyet kizárólag arra használnak, hogy egy már forgalomba hozott és nem közúti mozgó gépekbe beépített motort cseréljenek; és

b)	amely az eredetileg beépített motor cseréjének időpontjában alkalmazandó kibocsátási szakasznál alacsonyabb szakasznak felel meg;

12. „használatban lévő motor”: olyan motor, amelyet nem közúti mozgó gépekben működtetnek normál üzemi körülmények, üzemeltetési minta és terhelés mellett a 19. cikkben meghatározott kibocsátási vizsgálatok nyomon követésére használnak;

13. „kompressziós gyújtású motor” vagy „CI-motor”: olyan motor, amely a kompressziós gyújtás („CI”; compression ignition) elve alapján működik;

14. „szikragyújtású motor” vagy „SI-motor”: olyan motor, amely a szikragyújtás („SI”; spark ignition) elve alapján működik;

15. „szikragyújtású kézi motor”: olyan szikragyújtású motor, amelynek referenciateljesítménye 19 kW alatti és olyan berendezésben használnak, amely legalább a következő feltételek egyikének megfelel:

a)	a motor tervezett funkciójának (funkcióinak) végrehajtása során a kezelő a kezében tartja;

b)	a tervezett funkciójának (funkcióinak) végrehajtása érdekében több helyzetben – például fejjel lefelé vagy oldalirányban – működik;

a berendezés száraz tömege, ideértve a motort is, kevesebb mint 20 kg, és a következő feltételek közül legalább az egyiknek megfelel:

i.	a kezelő alátámasztja vagy tartja a berendezést a tervezett funkció(k) végrehajtása során;

ii.	a kezelő alátámasztja a berendezést vagy irányítja annak térbeli helyzetét a tervezett funkció(k) végrehajtása során;

iii.	generátorban vagy szivattyúban használják;

16. „folyékony tüzelőanyag”: olyan tüzelőanyag, amely szabványos környezeti feltételek (298 K, illetve 101,3 kPa abszolút környezeti nyomás) mellett folyékony halmazállapotú;

17. „gáz-halmazállapotú tüzelőanyag”: bármely olyan tüzelőanyag, amely szabványos környezeti feltételek (298 K, illetve 101,3 kPa abszolút környezeti nyomás) mellett teljesen gáz halmazállapotú;

18. „vegyes üzemű motor”: olyan motor, amelyet úgy terveztek, hogy egyidejűleg működjön folyékony tüzelőanyaggal és gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal mindkét tüzelőanyagot külön adagolva, és az egyik tüzelőanyagból felhasznált mennyiség a másik tüzelőanyaghoz képest az üzemállapottól függően változhat;

19. „egyféle tüzelőanyaggal működő motor”: olyan motor, amely nem vegyes üzemű motor;

20. „gáz energiahányados” („GER”; Gas Energy Ratio): vegyes üzemű motor esetében a gáz-halmazállapotú tüzelőanyag energiatartalmának és mindkét tüzelőanyag energiatartalmának hányadosa; egyféle tüzelőanyaggal üzemelő motorok esetében a GER értéke a tüzelőanyag típusától függően 1 vagy 0 lehet;

21. „állandó fordulatszámú motor”: olyan motor, amelynek uniós típusjóváhagyását állandó fordulatszámon való működtetésre korlátozzák, kivéve az olyan motorokat, amelyeknek a fordulatszám állandó szinten tartására szolgáló szabályozóját eltávolították vagy kiiktatták; az ilyen motorok üzemelhetnek olyan alapjárati fordulatszámon, amelyet az indítás és leállítás során alkalmaznak, valamint olyan fordulatszám-szabályozóval láthatják el, amelyet más fordulatszámra lehet kapcsolni, amikor a motort leállítják;

22. „változó fordulatszámú motor”: olyan motor, amely nem állandó fordulatszámú motor;

23. „állandó fordulatszámon való működés”: a motor fordulatszám-szabályozóval való működése, amely automatikusan szabályozza a kezelői parancsot, hogy a motor fordulatszáma – még változó terhelés mellett is – állandó maradjon;

24. „segédmotor”: olyan, nem közúti mozgó gépekbe beépített vagy beépítendő motor, amely nem azok közvetlen vagy közvetett hajtására szolgál;

25. „hasznos teljesítmény”: próbapadon, a forgattyústengely vagy annak megfelelő egység végén, a 120. sz. ENSZ-EGB előírásban a belső égésű motorok teljesítményének mérésére előírt módszerrel, a 25. cikk (2) bekezdésében meghatározott referencia-tüzelőanyag vagy tüzelőanyag-kombináció használata mellett kW-ban mért motorteljesítmény;

26. „referenciateljesítmény”: az a hasznos teljesítmény, amelyet a motorra vonatkozó kibocsátási határértékek megállapításához alkalmaznak;

27. „névleges hasznos teljesítmény”: a motor gyártója által kW-ban megadott, a névleges fordulatszámhoz tartozó hasznos teljesítmény;

28. „legnagyobb hasznos teljesítmény”: a hasznos teljesítmény legmagasabb értéke az adott motortípusra vonatkozó nominális teljes terhelési teljesítménygörbén;

29. „névleges fordulatszám”: a teljes terheléshez tartozó, a motor fordulatszám-szabályozója által megengedett, a gyártó által megadott maximális fordulatszám, vagy ha nincs fordulatszám-szabályozó, akkor az a fordulatszám, amelyen a motor a gyártó által megadott legnagyobb hasznos teljesítményt adja le;

30. „a motor gyártási időpontja”: az a hónapban és évben kifejezett időpont, amikor a motor a gyártósor elhagyását követően átesik az utolsó vizsgálaton, és készen áll arra, hogy leszállítsák vagy készletre vegyék;

31. „átmeneti időszak”: az V. szakasz szerinti motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben megállapított időpontokat követő első 24 hónap;

32. „átmeneti motor”: olyan motor, amelynek gyártási időpontja megelőzi az V. szakasz szerinti motorok forgalomba hozatalának a III. mellékletben meghatározott időpontját, és amely:

a)	megfelel a 2016. október 5-én hatályos vonatkozó jogszabályokban meghatározott legfrissebb alkalmazandó kibocsátási határértékeknek; vagy

b)	olyan teljesítménytartományba tartozik, vagy olyan alkalmazási területen használják, vagy olyan alkalmazási területen való használatra szánják őket, amely 2016. október 5-én nem tartozott uniós szintű szennyezőanyag-kibocsátási határérték és típusjóváhagyás hatálya alá;

33. „nem közúti mozgó gép gyártási időpontja”: a gép jogszabályban előírt jelölésén feltüntetett hónap és év, vagy jogszabályban előírt jelölés hiányában az a hónap és év, amelyben a gép azt követően, hogy elhagyta a gyártósort, átesik az utolsó vizsgálaton;

34. „belvízi hajó”: az (EU) 2016/1629 irányelv hatálya alá tartozó hajó;

35. „áramfejlesztő gépcsoport”: olyan, a nem közúti mozgó gép, amely nem egy erőátviteli rendszer része, és elsősorban arra szolgál, hogy elektromos áramot állítson elő;

36. „helyhez kötött gép”: olyan gép, amelyet arra szántak, hogy azt az első használati helyén tartósan beépítsék, és ne mozgassák közúton vagy másképp, kivéve a gyártás helyétől az első beépítés helyéig történő szállítás során;

37. „tartósan beépített”: egy alapra csavarozott vagy más, hathatós módon rögzített gép jellemzője, melynek révén a gépet nem lehet szerszámok vagy eszköz használata nélkül eltávolítani, vagy más olyan szándékolt korlátozás, amelynek eredményeként a gép egy épületben, építményben, létesítményben vagy berendezésben egy helyen működik;

38. „motoros szán”: olyan önjáró gép, amely terepen, elsősorban havon való közlekedésre szolgál, a hóval érintkező lánctalpon halad, és amelyet a hóval érintkező síléc vagy sílécek irányítanak, és amelynek terheletlen tömege menetkész állapotban legfeljebb 454 kg (az alapfelszereléssel, hűtőfolyadékkal, kenőanyagokkal, tüzelőanyaggal és szerszámokkal együtt, de a járművezető és választható tartozékok nélkül);

39. „terepjáró jármű” vagy „ATV”: elsősorban szilárd burkolat nélküli terepen való használatra szánt négy vagy több alacsony nyomású gumiabroncson történő helyváltoztatásra képes motorral meghajtott gépjármű, amelyet egy, csak a járművezető által lovagló ülésben elfoglalható üléssel vagy egy, a járművezető által lovagló ülésben elfoglalható üléssel és legfeljebb egy utas által elfoglalható üléssel terveztek, és a kormányzáshoz kormányszarvakkal van felszerelve;

40. „egymás melletti üléses jármű” vagy „side-by-side; SbS”: elsősorban szilárd burkolat nélküli terepen való használatra szánt, négy vagy több gumiabroncson haladó, önjáró, a kezelő által irányított, nem csuklós jármű, amelynek legkisebb terheletlen tömege menetkész állapotban 300 kg (az alapfelszereléssel, hűtőfolyadékkal, kenőanyagokkal, tüzelőanyaggal és szerszámokkal együtt, de a járművezető és választható tartozékok nélkül), és legnagyobb tervezési sebessége legalább 25 km/h; az ilyen járművet emellett a személy- és/vagy áruszállításra, valamint berendezések vontatására és/vagy tolására tervezték, a kormányzáshoz nem kormányszarvakkal van felszerelve, szabadidős célokra vagy haszonjárműnek tervezték, és a vezetővel együtt legfeljebb 6 főt szállít, akik egymás mellett, egy vagy több, nem lovagló ülésben elfoglalt ülésen helyezkednek el;

41. „vasúti jármű”: olyan nem közúti mozgó gépek, amelyek kizárólag vasúti síneken működnek;

42. „mozdony”: olyan vasúti jármű, amelyet arra terveztek, hogy saját kerekei révén közvetlenül vagy egyéb vasúti járművek kerekei révén közvetve hajtóerőt biztosítson a saját meghajtásához vagy egyéb, áru- vagy személyszállításra vagy egyéb berendezések szállítására tervezett vasúti járművek meghajtásához, és amelyet nem arra terveztek vagy szántak, hogy maga is árut vagy személyeket szállítson, az azt üzemeltető személyeken kívül;

43. „vasúti motorkocsi”: olyan vasúti jármű, amelyet arra terveztek, hogy saját kerekei révén közvetlenül vagy egyéb vasúti járművek kerekei révén közvetve saját meghajtásához hajtóerőt biztosítson, és amelyet kifejezetten áru- vagy személyszállításra vagy áru- és személyszállításra terveztek, és amely nem mozdony;

44. „vasúti segédjármű”: olyan vasúti jármű, amelyet a vasúti motorkocsitól és a mozdonytól eltérő, többek között a sínekkel vagy egyéb vasúti infrastruktúrával összefüggő karbantartás, építési munka vagy emelési műveletek végrehajtására terveztek;

45. „mobil daru”: olyan önjáró, gémmel felszerelt daru, amely közúton vagy terepen, vagy mind közúton, mind terepen képes haladó mozgást végezni, stabilitása a gravitáción nyugszik, és gumikerekeken, lánctalpakon vagy más mozgó szerkezeteken közlekedik;

46. „hómaró gép”: olyan önjáró gép, amelyet kizárólag arra a célra terveztek, hogy szilárd burkolattal ellátott felületekről eltakarítsa a havat úgy, hogy egy adott mennyiségű hó összegyűjtését követően erőteljesen kiszórja azt egy kidobó csúszdán keresztül;

47. „forgalmazás”: motor vagy nem közúti mozgó gépek kereskedelmi tevékenység során akár ellenérték fejében, akár ingyenesen történő rendelkezésre bocsátása az uniós piacon értékesítés vagy használat céljából;

48. „forgalomba hozatal”: a motor vagy nem közúti mozgó gépek első alkalommal történő forgalmazása az uniós piacon;

49. „gyártó”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a jóváhagyó hatósággal szemben a motor EU-típusjóváhagyási vagy engedélyezési eljárásának minden vonatkozásáért és a motorgyártás megfelelőségének biztosításáért felelős, és aki vagy amely a gyártott motorokért piacfelügyeleti kérdésekben is felelősséggel tartozik, függetlenül attól, hogy az adott természetes vagy jogi személy közvetlenül részt vesz-e az EU-típusjóváhagyási eljárás tárgyát képező motor valamennyi tervezési és gyártási szakaszában;

50. „a gyártó képviselője” vagy „képviselő”: az az Unióban letelepedett természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a gyártótól szabályszerű írásbeli meghatalmazást kapott arra, hogy a gyártót képviselje a jóváhagyó hatóság vagy a piacfelügyeleti hatóság előtt, és eljárjon a gyártó nevében az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekben;

51. „importőr”: az az Unióban letelepedett természetes vagy jogi személy, aki vagy amely harmadik országból származó motort hoz forgalomba, függetlenül attól, hogy a motort már beépíttették-e nem közúti mozgó gépekbe;

52. „forgalmazó”: a gyártótól vagy importőrtől eltérő természetes vagy jogi személy az értékesítési láncban, aki vagy amely motort forgalmazza a piacon;

53. „gazdasági szereplő”: a gyártó, a gyártó képviselője, az importőr vagy a forgalmazó;

54. „eredetiberendezés-gyártó” (OEM): olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem közúti mozgó gépeket gyárt;

55. „jóváhagyó hatóság”: egy tagállam által létrehozott vagy kijelölt és a Bizottságnál bejelentett tagállami hatóság, amely hatáskörrel rendelkezik:

a)	egy motortípus vagy motorcsalád EU-típusjóváhagyásának valamennyi vonatkozásában;

b)	az engedélyezési eljárás tekintetében;

c)	az EU-típusjóváhagyás megadása és adott esetben visszavonása vagy megtagadása, valamint az EU-típusbizonyítványok kiállítása tekintetében;

d)	a többi tagállam jóváhagyó hatóságával szemben kapcsolattartóként működik;

e)	kijelöli a műszaki szolgálatokat; és

f)	gondoskodik arról, hogy a gyártó teljesítse kötelezettségeit a gyártás megfelelőségével kapcsolatban;

56. „műszaki szolgálat”: a jóváhagyó hatóság által vizsgálatok elvégzése céljából vizsgáló laboratóriumnak kijelölt szervezet vagy szerv, vagy a jóváhagyó hatóság nevében a kezdeti értékelés és egyéb vizsgálatok vagy ellenőrzések elvégzése céljából megfelelőségértékelő szervnek kijelölt szervezet vagy szerv, vagy maga a hatóság e feladatok ellátása során;

57. „piacfelügyelet”: a nemzeti hatóságok által annak biztosítása érdekében végzett tevékenységek és megtett intézkedések, hogy a forgalmazott motorok megfeleljenek a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályoknak;

58. „piacfelügyeleti hatóság”: az egyes tagállamok területén a piacfelügyelet ellátásáért felelős tagállami hatóság;

59. „nemzeti hatóság”: a jóváhagyó hatóság vagy bármilyen egyéb hatóság, amely részt vesz és felelős a nem közúti mozgó gépekbe beépítendő motorokkal vagy a nem közúti mozgó gépekbe beépített motorokkal kapcsolatos piacfelügyeletért, a határellenőrzésért vagy a forgalomba hozatalért valamely tagállamban;

60. „végfelhasználó”: a gyártótól, eredetiberendezés-gyártótól, importőrtől és forgalmazótól eltérő olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely felelős a nem közúti mozgó gépekbe beépített motor üzemeltetéséért;

61. „kibocsátás-szabályozási stratégia”: olyan tervezési elem vagy elemek, amely(ek) a motor, vagy a nem közúti mozgó gépekbe beépített motor általános tervezésének részét képezi(k), és amely(ek) célja a kibocsátás csökkentése;

62. „kibocsátás-szabályozási rendszer”: minden olyan berendezés, rendszer vagy tervezési elem, amely szabályozza vagy csökkenti a kibocsátást;

63. „hatástalanító stratégia”: olyan kibocsátás-szabályozási stratégia, amely akár a gép szokásos működése során, akár az EU-típusjóváhagyási vizsgálati eljárásokon kívüli környezeti viszonyok és motor-üzemállapotok esetén csökkenti a kibocsátás-szabályozási rendszer hatékonyságát;

64. „elektronikus vezérlőegység”: a motor elektronikus berendezése, amely a kibocsátás-szabályozási rendszer részét képezi, és amely a motor érzékelőiből érkező adatok felhasználásával szabályozza a motor paramétereit;

65. „kipufogógáz-visszavezetés” vagy „EGR”: olyan, a kibocsátás-szabályozási rendszer részét képező műszaki berendezés, amely csökkenti a kibocsátást azáltal, hogy visszavezeti az égéster(ek)ből kibocsátott gázokat a motorba, hogy az égés előtt vagy alatt összekeveredjenek a beszívott levegővel, kivéve a szelepvezérlés arra a célra történő használatát, hogy az égéster(ek)ben megnőjön a visszamaradó, az égés előtt vagy alatt a beszívott levegővel összekeverendő kipufogógáz mennyisége;

66. „kipufogógáz-utókezelő rendszer”: katalizátor, részecskeszűrő, NOx-mentesítő rendszer, kombinált NOx-mentesítő részecskeszűrő rendszer vagy más kibocsátáscsökkentő berendezés – kivéve a kipufogógáz-visszavezető rendszert és a turbófeltöltőket –, amely a kibocsátás-szabályozási rendszer része, de a motor kipufogónyílásai után van beépítve;

67. „manipulálás”: a kibocsátás-szabályozási rendszer – ezen belül az ilyen rendszerek valamely szoftverének vagy más logikai szabályozó elemének – lekapcsolása, átállítása vagy módosítása, amely attól függetlenül, hogy szándékos-e, a motor kibocsátási teljesítményének romlását idézi elő;

68. „vizsgálati ciklus”: meghatározott fordulatszámmal és nyomatékkal jellemzett vizsgálati pontok sorozata, amelyekben a motoron állandósult vagy tranziens működési feltételek mellett méréseket végeznek;

69. „állandósult állapotú vizsgálati ciklus”: olyan vizsgálati ciklus, amelyben a motor fordulatszámát és terhelését bizonyos meghatározott, névlegesen állandó értékeken tartják; az állandósult állapotú vizsgálatok lehetnek különálló típusú vizsgálatok, vagy átmeneteket is magukban foglaló vizsgálatok;

70. „tranziens vizsgálati ciklus”: olyan vizsgálati ciklus, amely másodpercről másodpercre változó, normál fordulatszámú és nyomatékú üzemállapotok sorozatából áll;

71. „forgattyúsház”: a motoron belüli vagy azon kívüli zárt terek, amelyeket olyan belső vagy külső vezetékek kötnek össze az olajteknővel, amelyeken keresztül a gázok és gőzök távozhatnak;

72. „regeneráció”: olyan esemény, amely alatt a kibocsátási szintek változnak, miközben a kipufogógáz-utókezelő rendszer teljesítménye visszaáll a tervezési állapotra, és amelyet folyamatos regenerációnak vagy nem gyakori (időszakos) regenerációnak lehet tekinteni;

73. „kibocsátástartóssági időtartam” vagy „EPD”: a romlási tényezők meghatározására szolgáló órák száma vagy adott esetben az arra szolgáló megtett távolság;

74. „romlási tényezők”: olyan tényezők összessége, amelyek a kibocsátástartóssági időtartam kezdetén és végén mért kibocsátások közötti összefüggést jelzik;

75. „virtuális vizsgálat”: számításokat magában foglaló számítógépes szimuláció, amely a motor fizikai jelenléte nélkül mutatja be az adott motor teljesítményszintjét a döntéshozatal elősegítése érdekében.

4. cikk

Motorkategóriák

(1) E rendelet alkalmazásában a következő, az I. mellékletben megállapított alkategóriákra bontott motorkategóriákat kell alkalmazni:

1. „NRE kategória”:

a)	olyan, közúton vagy egyéb módon való haladásra vagy mozgatásra szánt és alkalmas nem közúti mozgó gépekbe szánt motorok, amelyek nincsenek kizárva a 2. cikk (2) bekezdésének hatálya alól, és az e bekezdés 2–10. pontjaiban meghatározott egyetlen más kategóriában sem szerepelnek;

b)	az V. szakasz szerinti, IWP, IWA, RLL vagy RLR kategóriájú motorok helyett használt, 560 kW-nál kisebb referenciateljesítményű motorok;

2. „NRG kategória”: kizárólag áramfejlesztő gépcsoportokban használt, 560 kW-nál nagyobb referenciateljesítményű motorok; az e jellemzőkkel rendelkező motoroktól eltérő, áramfejlesztő gépcsoportokba szánt motorok az NRE vagy az NRS kategóriába tartoznak, a jellemzőiktől függően;

3. „NRSh kategória”: kizárólag kézi gépekben használt, 19 kW-nál kisebb referenciateljesítményű, szikragyújtású kézi motorok;

4. „NRS kategória”: az NRSh kategóriába nem tartozó, 56 kW-nál kisebb referenciateljesítményű, szikragyújtású motorok;

5. „IWP kategória”:

a)	kizárólag belvízi hajókon, azok közvetett vagy közvetlen meghajtására használt, vagy azok közvetett vagy közvetlen meghajtására szánt, 19 kW vagy annál nagyobb referenciateljesítményű motorok;

b)	az IWA kategóriájú motorok helyett használt motorok, feltéve hogy megfelelnek a 24. cikk (8) bekezdésének;

6. „IWA kategória”: olyan segédmotorok, amelyeket kizárólag belvízi hajókra szántak és amelyek referenciateljesítménye 19 kW-nál nagyobb vagy azzal egyező;

7. „RLL kategória”: kizárólag mozdonyokban, azok meghajtására használt vagy azok meghajtására szánt motorok;

8. „RLR kategória”:

a)	kizárólag vasúti motorkocsikban, azok meghajtására használt vagy azok meghajtására szánt motorok;

b)	az V. szakasz szerinti, RLL kategóriájú motorok helyett használt motorok;

9. „SMB kategória”: kizárólag motoros szánokba szánt szikragyújtású motorok; a motoros szánokba szánt, nem szikragyújtású motorok az NRE kategóriába tartoznak;

10. „ATS kategória”: kizárólag ATV és SbS járművekbe szánt szikragyújtású motorok; az ATV és SbS járművekbe szánt, nem szikragyújtású motorok az NRE kategóriába tartoznak.

(2) Egy adott kategóriájú, állandó fordulatszámú motor helyett használható az ugyanolyan kategóriájú, változó fordulatszámú motor.

Az IWP kategóriájú, változó fordulatszámú motoroknak állandó fordulatszámon való működés esetén meg kell felelniük továbbá esettől függően a 24. cikk (7) bekezdésének, illetve a 24. cikk (8) bekezdésének.

(3) A vasúti segédjárművek motorjai és a vasúti motorkocsik és mozdonyok segédmotorjai a jellemzőiktől függően az NRE vagy az NRS kategóriába tartoznak.

II. FEJEZET

ÁLTALÁNOS KÖTELEZETTSÉGEK

5. cikk

A tagállamok kötelezettségei

(1) A tagállamok e rendeletnek megfelelően létrehozzák vagy kijelölik a jóváhagyó hatóságokat, valamint a piacfelügyeleti hatóságokat.

(2) A tagállamok értesítik a Bizottságot az (1) bekezdésben említett jóváhagyó hatóságok és piacfelügyeleti hatóságok létrehozásáról és kijelöléséről, beleértve a hatóságok nevét, postai és elektronikus címeiket, valamint felelősségi területeit. A Bizottság közzéteszi a honlapján a jóváhagyó hatóságok jegyzékét és adatait.

(3) A tagállamok csak az alábbiak forgalomba hozatalát engedélyezik:

a)	olyan motorok, amelyek érvényes, az e rendeletben foglaltak szerint megadott EU-típusjóváhagyással rendelkeznek, függetlenül attól, hogy a nem közúti mozgó gépekbe be vannak-e már építve; és

b)	olyan nem közúti mozgó gépek, amelyekbe az a) pontban említett motor van beépítve.

(4) A tagállamok nem tilthatják meg, nem korlátozhatják és nem akadályozhatják:

a)	a motorok forgalomba hozatalát az e rendelet hatálya alá tartozó szerkezeti vagy működési kérdéseivel kapcsolatos okokból, amennyiben a motorok megfelelnek az e rendelet követelményeinek;

b)	a nem közúti mozgó gépek forgalomba hozatalát, az azokba beépített motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásával kapcsolatos okokból, amennyiben e motorok e rendelet hatálya alá tartoznak és megfelelnek követelményeinek.

(5) A tagállamok a 765/2008/EK rendelet III. fejezetével összhangban megszervezik és elvégzik a piacon lévő motorok piacfelügyeletét és ellenőrzését.

6. cikk

A jóváhagyó hatóságok kötelezettségei

(1) A jóváhagyó hatóságok biztosítják, hogy az EU-típusjóváhagyást kérelmező gyártók megfeleljenek e rendeletnek.

(2) A jóváhagyó hatóságok kizárólag olyan motortípusokra vagy motorcsaládokra adhatják meg az EU-típusjóváhagyást, amelyek megfelelnek e rendeletnek.

(3) A jóváhagyó hatóságok – az IMI révén – nyilvánosságra hozzák valamennyi olyan motortípus és motorcsalád jegyzékét, amelyekre EU-típusjóváhagyást adtak, kiterjesztettek vagy visszavontak, vagy amelyek tekintetében megtagadták az EU-típusjóváhagyás iránti kérelmet.

A jegyzék legalább a következő információkat tartalmazza:

a)	a gyártó neve és címe, és ha különbözik attól, a vállalat neve;

b)	a gyártó kereskedelmi neve(i) vagy adott esetben a gyártóhoz tartozó védjegye(k);

c)	a motortípus EU-típusjóváhagyásának hatálya alá, vagy adott esetben a motorcsalád EU-típusjóváhagyásának hatálya alá tartozó motortípusok megnevezése;

d)	a motorkategória;

e)	az EU-típusjóváhagyás száma, ideértve kiterjesztéseik számát is;

f)	az EU-típusjóváhagyás megadásának, kiterjesztésének, elutasításának vagy visszavonásának dátuma; és

g)	a 24. cikk (12) bekezdésében említett vizsgálati jegyzőkönyv „A motorra vonatkozó általános információk” és „Végső kibocsátási eredmény” elnevezésű szakaszának tartalma.

7. cikk

A piacfelügyeleti hatóságok kötelezettségei

(1) A piacfelügyeleti hatóságok elegendő mennyiségben és megfelelő mértékben dokumentumellenőrzést végeznek, illetve adott esetben elvégzik a motorok fizikai és laboratóriumi vizsgálatát. Ennek során figyelembe veszik a kialakult kockázatelemzési elveket, a panaszokat és az egyéb releváns információkat.

(2) A piacfelügyeleti hatóságok a tevékenységeik elvégzéséhez szükségesnek tartott mértékben előírhatják a gazdasági szereplők számára e dokumentációk és információk rendelkezésre bocsátását.

8. cikk

A gyártók általános kötelezettségei

(1) A gyártók a motorjaik forgalomba hozatalakor biztosítják, hogy azokat az e rendelettel összhangban gyártották és hagyták jóvá.

(2) Ha az EU-típusjóváhagyás hatálya alá tartozó motort a gyártók úgy módosítják, hogy az azt követően másik kategóriába vagy alkategóriába tartozónak minősül, felelősek biztosítani, hogy a motor megfeleljen az arra a kategóriára vagy alkategóriára vonatkozó követelményeknek.

Ha valamely jogi személy úgy módosít egy motort, hogy az azt követően nem felel meg a kategóriájára vagy alkategóriájára vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ezt a személyt kell felelősnek tekinteni a kibocsátási határértékeknek való megfelelés visszaállításának biztosításáért.

(3) A gyártók felelősek a jóváhagyó hatóság felé az EU-típusjóváhagyási eljárás minden vonatkozásáért és a gyártás megfelelőségének biztosításáért, függetlenül attól, hogy közvetlenül részt vesz-e a motor gyártásának valamennyi szakaszában.

(4) A gyártók olyan eljárások bevezetéséről gondoskodnak, amelyek biztosítják, hogy a sorozatgyártás a jóváhagyott típusnak megfelelően történjen, illetve amelyekkel a 19. cikkel összhangban a használatban lévő motorok kibocsátásai nyomon követhetőek.

A motortípus tervezésének vagy jellemzőinek módosításait, illetve az olyan követelmények módosításait, amellyel egy motortípus megfelelőségét kinyilvánítják, a VI. fejezettel összhangban figyelembe kell venni.

(5) A gyártók a 32. cikkben említett, jogszabályban előírt jelöléseken kívül az általuk gyártott és forgalomba hozott motorokon, vagy amennyiben ez nem lehetséges, akkor a motort kísérő dokumentumban feltüntetik a nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket, és Unión belüli címüket, amelyen kapcsolatba lehet lépni velük.

(6) Indokolt megkeresés esetén a gyártók az eredetiberendezés-gyártó rendelkezésére bocsátják a 15. cikk (4) bekezdésében említett, jogszabályban előírt jelölés másolatát.

(7) A gyártók biztosítják, hogy mindaddig, amíg egy motorért ők felelnek, a tárolási vagy szállítási feltételek ne veszélyeztessék az ennek a fejezetnek, valamint a III. fejezetnek való megfelelést.

(8) A gyártók elérhetővé teszik a 23. cikk (1) bekezdésében említett EU-típusbizonyítványt és annak mellékleteit, valamint adott esetben a 31. cikkben említett megfelelőségi nyilatkozat másolatát a motor forgalomba hozatalát követő 10 éven keresztül a jóváhagyó hatóságok számára.

(9) A gyártók valamely nemzeti hatóság indokolt megkeresésére, a jóváhagyó hatóságon keresztül rendelkezésére bocsátják a motor EU-típusbizonyítványának másolatát. Ezt a másolatot a megkereső nemzeti hatóság által könnyen érthető nyelven kell kiállítani.

(10) Az Unión kívül letelepedett gyártók a motorok EU-típusjóváhagyása céljából a jóváhagyó hatóság előtti képviseletükre egyetlen, az Unióban letelepedett képviselőt neveznek ki.

(11) Az Unión kívül letelepedett gyártók a piacfelügyelet céljából egyetlen, az Unióban letelepedett képviselőt neveznek ki, aki a (10) bekezdésben említett képviselő is lehet.

9. cikk

A gyártók kötelezettségei a nem megfelelő motorokkal kapcsolatban

(1) Ha a gyártó okkal feltételezi vagy úgy ítéli meg, hogy az általa forgalomba hozott valamely motor nem felel meg ennek a rendeletnek, haladéktalanul kivizsgálja a feltételezett meg nem felelés jellegét és előfordulásának valószínű mértékét.

A gyártó a vizsgálat eredménye alapján korrekciós intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy a gyártás alatt lévő motorok kellő időn belül megfeleljenek a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak.

A gyártó haladéktalanul tájékoztatja a vizsgálatról azt a jóváhagyó hatóságot, amely az EU-típusjóváhagyást megadta, részletesen kitérve mindenekelőtt a meg nem felelésre és a meghozott korrekciós intézkedésekre.

(2) Az (1) bekezdés ellenére a gyártó nem köteles korrekciós intézkedéseket hozni olyan motor tekintetében, amely a forgalomba hozatal után végrehajtott módosítások következtében nem felel meg ennek a rendeletnek és amelyet a gyártó nem engedélyezett.

10. cikk

A gyártók piacfelügyeleti ügyekben megbízott képviselőinek a kötelezettségei

A gyártó piacfelügyeleti ügyekben megbízott képviselője ellátja legalább a következő, a gyártótól kapott írásbeli meghatalmazásban meghatározott feladatokat:

a)	biztosítja, hogy az EU-típusbizonyítványt és annak a 23. cikk (1) bekezdésében említett mellékleteit, valamint adott esetben a 31. cikkben említett megfelelőségi nyilatkozat másolatát a motor forgalomba hozatalát követő tíz éven keresztül a jóváhagyó hatóságok rendelkezésére lehessen bocsátani;

b)	indokolt megkeresésre a jóváhagyó hatóság rendelkezésére bocsát minden olyan információt és dokumentációt, amely valamely motor gyártása megfelelőségének alátámasztásához szükséges;

c)	együttműködik a jóváhagyó és a piacfelügyeleti hatóságokkal megkeresésük alapján minden, a meghatalmazással kapcsolatos intézkedés tekintetében.

11. cikk

Az importőrök általános kötelezettségei

(1) Az importőrök csak olyan, megfelelő motorokat hozhatnak forgalomba, amelyek EU-típusjóváhagyással rendelkeznek.

(2) Az EU-típusjóváhagyással rendelkező motor forgalomba hozatala előtt az importőrök biztosítják, hogy:

a)	rendelkezésre áll az EU-típusbizonyítvány és annak a 23. cikk (1) bekezdésében említett mellékletei;

b)	a motoron fel van tüntetve a 32. cikkben említett, jogszabályban előírt jelölés;

c)	a motor megfelel a 8. cikk (5) bekezdésének.

(3) Az importőrök a motor forgalomba hozatalát követően tíz évig biztosítják, hogy a 31. cikkben említett megfelelőségi nyilatkozat egy példánya adott esetben a jóváhagyó hatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére álljon, továbbá gondoskodnak arról, hogy az EU-típusbizonyítványt annak a 23. cikk (1) bekezdésében említett mellékleteivel együtt – megkeresés alapján – az említett hatóságok rendelkezésére lehessen bocsátani.

(4) Az importőrnek a motoron, vagy ha ez nem lehetséges, a motort kísérő dokumentumban fel kell tüntetnie a nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy bejegyzett védjegyét, valamint elérhetőségét.

(5) Az importőr gondoskodik arról, hogy a 43. cikkben említett információk és útmutatók a motorhoz mellékelve legyenek.

(6) Az importőrök biztosítják, hogy mindaddig, amíg egy motorért ők felelnek, a tárolási és szállítási feltételek ne veszélyeztessék az ennek a fejezetnek, vagy a III. fejezetnek való megfelelést.

(7) Az importőr a megkereső nemzeti hatóságok indokolt megkeresésére átadja a motor megfelelőségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt. Ezt az információt és dokumentációt a megkereső nemzeti hatóság által könnyen érthető nyelven kell kiállítani.

12. cikk

Az importőrök kötelezettségei a nem megfelelő motorokkal kapcsolatban

(1) Ha az importőr okkal feltételezi vagy úgy ítéli meg, hogy egy motor nem felel meg e rendeletnek és különösen a vonatkozó EU-típusjóváhagyásnak, akkor az érintett motort addig nem hozhatja forgalomba, amíg azt megfelelővé nem tették.

Az importőr erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a gyártót, a piacfelügyeleti hatóságokat, valamint azt a jóváhagyó hatóságot, amely az EU-típusjóváhagyást megadta.

(2) Ha az importőr okkal feltételezi vagy úgy ítéli meg, hogy az általa forgalomba hozott motor nem felel meg ennek a rendeletnek, haladéktalanul kivizsgálja a vélt meg nem felelés jellegét és gyakoriságának valószínűsíthető mértékét.

Az importőr a vizsgálat eredménye alapján korrekciós intézkedéseket hoz és az intézkedésekről tájékoztatja a gyártót, annak érdekében, hogy a gyártás alatt álló motorok haladéktalanul megfeleljenek a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak.

13. cikk

A forgalmazók általános kötelezettségei

(1) E rendelet követelményei vonatkozásában a forgalmazó a motor forgalmazása során kellő gondossággal jár el.

(2) A forgalmazó a motor forgalmazása előtt ellenőrzi, hogy:

a)	a gyártó eleget tett a 8. cikk (5) bekezdésének;

b)	adott esetben az importőr eleget tett a 11. cikk (2) és (4) bekezdésének;

c)	a motoron fel legyen tüntetve a 32. cikkben említett, jogszabályban előírt jelölés;

d)	a 43. cikkben említett információk és útmutatók rendelkezésre álljanak az eredetiberendezés-gyártó számára könnyen érthető nyelven.

(3) A forgalmazók biztosítják, hogy mindaddig, amíg egy motorért ők felelnek, a tárolási és szállítási feltételek ne veszélyeztessék az ennek a fejezetnek, vagy a III. fejezetnek való megfelelést.

(4) A forgalmazó a megkereső nemzeti hatóság indokolt megkeresésére biztosítja, hogy a gyártó megadja a megkereső nemzeti hatóságnak a 8. cikk (8) bekezdésében előírt dokumentációt, illetve hogy az importőr megadja a megkereső nemzeti hatóságnak a 11. cikk (3) bekezdésében meghatározott dokumentációt.

14. cikk

A forgalmazók kötelezettségei a nem megfelelő motorokkal kapcsolatban

(1) Ha a forgalmazó okkal feltételezi vagy úgy ítéli meg, hogy egy motor nem felel meg e rendeletnek, akkor a motort addig nem forgalmazhatja, amíg azt megfelelővé nem tették.

(2) Ha a forgalmazó okkal feltételezi vagy úgy ítéli meg, hogy az általa forgalmazott motor nem felel meg ennek a rendeletnek, értesíti a gyártót vagy a gyártó képviselőjét, annak érdekében, hogy a 9. vagy a 12. cikkel összhangban meghozzák az ahhoz szükséges korrekciós intézkedéseket, hogy a gyártás alatt álló motorok megfeleljenek a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak.

15. cikk

Az eredetiberendezés-gyártók kötelezettségei a motorok beépítésével kapcsolatban

(1) Az eredetiberendezés-gyártó az EU-típusjóváhagyással rendelkező motorokat a nem közúti mozgó gépekbe a gyártó által a 43. cikk (2) bekezdésének megfelelően biztosított útmutatókkal összhangban építi be oly módon, hogy az nem befolyásolja kedvezőtlenül a motor gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásával kapcsolatos teljesítményét.

(2) Ha az eredetiberendezés-gyártó az e cikk (1) bekezdésében említett útmutatókat nem követi, vagy a nem közúti mozgó gépekbe történő beépítés során egy motort úgy módosít, hogy az kedvezőtlenül befolyásolja a motor gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátással kapcsolatos teljesítményét, e rendelet alkalmazásában az adott eredetiberendezés-gyártót kell gyártónak tekinteni és különösen őt terhelik a 8. és a 9. cikkben rögzített kötelezettségek.

(3) Az eredetiberendezés-gyártó EU-típusjóváhagyással rendelkező motorokat a nem közúti mozgó gépekbe csak a 4. cikkben előírt kizárólagos használati módoknak megfelelően építhet be.

(4) Ha a motornak a 32. cikkben említett, jogszabályban előírt jelölése alkatrészek eltávolítása nélkül nem látható, az eredetiberendezés-gyártó köteles a nem közúti mozgó gépeken láthatóan elhelyezni az abban a cikkben és a vonatkozó végrehajtási jogi aktusban hivatkozott jelölésnek a gyártó által biztosított másolatát.

(5) Ha az 58. cikk (5) bekezdésével összhangban olyan nem közúti mozgó gépek forgalomba hozatalára kerül sor, amelybe átmeneti motort építettek be, az eredetiberendezés-gyártó a gépen szereplő jelölés részeként a nem közúti mozgó gépek gyártásának dátumát feltünteti.

(6) Ha a gyártó a motort a 34. cikk (3) bekezdésével összhangban annak kipufogógáz-utókezelő rendszerétől külön szállítja le az eredetiberendezés-gyártónak, az eredetiberendezés-gyártó köteles adott esetben a gyártó rendelkezésére bocsátani a motor és a hozzá tartozó kipufogógáz-utókezelő rendszer összeszerelésére vonatkozó információt.

16. cikk

A gyártói kötelezettségek alkalmazása importőrökre és forgalmazókra

Azt az importőrt vagy forgalmazót, aki vagy amely a saját neve vagy védjegye alatt forgalmaz egy motort, vagy azt a motort olyan mértékben módosítja, hogy az befolyásolhatja az alkalmazandó követelményeknek való megfelelést, az e rendelet alkalmazásában gyártónak kell tekinteni, és különösen vonatkoznak rá a 8. és a 9. cikkben rögzített kötelezettségek.

17. cikk

A gazdasági szereplők és az eredetiberendezés-gyártók értesítési kötelezettsége

A gazdasági szereplők és az eredetiberendezés-gyártók megkeresés alapján a forgalomba hozataltól számított öt éven át a jóváhagyó hatóság, illetve a piacfelügyeleti hatóság részére értesítést küldenek:

a)	minden olyan gazdasági szereplőről, amely motort szállított nekik;

b)	minden olyan gazdasági szereplőről vagy – amennyiben azok azonosíthatók – minden olyan eredetiberendezés-gyártóról, amelynek motort szállítottak.

III. FEJEZET

LÉNYEGI KÖVETELMÉNYEK

18. cikk

Az EU-típusjóváhagyáshoz szükséges kipufogógáz-kibocsátási követelmények

(1) A gyártók biztosítják, hogy a motortípusokat és motorcsaládokat úgy tervezzék, gyártsák és szereljék össze, hogy azok a II. fejezetben és az ebben a fejezetben meghatározott követelményeknek megfelelnek.

(2) A motorok forgalomba hozatalának III. mellékletben felsorolt időpontjaitól kezdve a motortípusok és motorcsaládok a II. mellékletben és az „V. szakaszként” említett kipufogógáz-kibocsátási határértékeket nem léphetik túl.

Amennyiben a vonatkozó végrehajtási jogi aktusban megállapított, a motorcsaládot meghatározó paraméterek szerint egy motorcsalád egynél több teljesítménytartományba is tartozik, az alapmotor (EU típusjóváhagyás céljára) és az ugyanabba a motorcsaládba tartozó összes motortípus (a gyártásmegfelelőség céljára) az alkalmazott teljesítménytartományok tekintetében:

a)	meg kell, hogy feleljen a legszigorúbb kibocsátási határértékeknek;

b)	a legszigorúbb határértékekhez tartozó vizsgálati ciklusok szerint kell vizsgálni;

c)	a III. mellékletben az EU-típusjóváhagyásra és a forgalomba hozatalra vonatkozóan megállapított legkorábban alkalmazandó időpont hatálya alá tartozik.

(3) A motortípusok és motorcsaládok kipufogógáz-kibocsátását a 24. cikkben meghatározott vizsgálati ciklusok alapján kell mérni a 25. cikkel összhangban.

(4) A motortípusokat és motorcsaládokat úgy kell megtervezni és kibocsátás-szabályozási stratégiákkal ellátni, hogy a lehető legnagyobb mértékben megakadályozzák a manipulálásukat. A hatástalanító stratégiák alkalmazása tilos.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el azokról a részletes paraméterekről, amelyek a motortípusok és motorcsaládok – ideértve üzemeltetési módjaikat is – meghatározásához szükségesek, valamint a manipulálás megakadályozására irányuló, az e cikk (4) bekezdésében említett intézkedések részleteiről. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni 2016. december 31-ig.

19. cikk

A használatban lévő motorok kibocsátásának nyomon követése

(1) Az e rendelettel összhangban típusjóváhagyást kapott V. szakasz szerinti motortípusokhoz vagy motorcsaládokhoz tartozó motorok gázhalmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátását nyomon kell követni a nem közúti mozgó gépekbe beépített, normál működés szerint üzemeltetett, használatban lévő motorok vizsgálatával. A vizsgálatot a gyártó felelőssége mellett és a jóváhagyó hatóság előírásaival összhangban, megfelelően karbantartott motorokon kell elvégezni, az egyes motorkategóriákban a motorok kiválasztására, a vizsgálati eljárásokra és az eredményekről való beszámolásra vonatkozó rendelkezésekkel összhangban.

A Bizottság kísérleti projekteket hajt végre annak érdekében, hogy megfelelő vizsgálati eljárásokat fejlesszen ki az olyan motorkategóriák és motoralkategóriák vonatkozásában, amelyekhez még nem létezik ilyen vizsgálati eljárás.

A Bizottság minden egyes motorkategória vonatkozásában nyomonkövetési programokat folytat annak megállapítására, hogy a vizsgálati ciklus során mért kibocsátások milyen mértékben felelnek meg a tényleges üzemelés során mért kibocsátásoknak. E programokról és eredményeikről a Bizottság évente tájékoztatja a tagállamokat, majd közleményben a nyilvánosságot.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (1) bekezdésben említett, a motorok kiválasztására, a vizsgálati eljárásokra és az eredményekről való beszámolásra vonatkozó részletes rendelkezésekről. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. december 31-ig kell elfogadni.

IV. FEJEZET

EU-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI ELJÁRÁSOK

20. cikk

Az EU-típusjóváhagyás iránti kérelem

(1) A gyártó minden egyes motortípus vagy motorcsalád EU-típusjóváhagyása iránt külön kérelmet nyújt be a tagállam jóváhagyó hatóságához, és minden egyes kérelemhez csatolni kell a 21. cikkben említett adatközlő mappát. Egy adott motortípus, vagy adott esetben egy motorcsalád tekintetében kizárólag egy kérelem nyújtható be, és kizárólag egy jóváhagyó hatósághoz.

(2) A gyártó az EU-típusjóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére bocsát egy motort, amely megfelel a motortípusnak, vagy motorcsalád esetében az alapmotor 21. cikkben említett adatközlő mappában leírt jellemzőinek.

(3) Ha egy motorcsaládra vonatkozó EU-típusjóváhagyás iránti kérelem esetében a jóváhagyó hatóság úgy ítéli meg az e cikk (2) bekezdésében említettek szerint kiválasztott alapmotor tekintetében, hogy a benyújtott kérelem nem képviseli teljes mértékben a 21. cikkben említett adatközlő mappában leírt motorcsaládot, akkor a gyártónak rendelkezésre kell bocsátania egy másik alapmotort, vagy szükség esetén egy további alapmotort, amelyet a jóváhagyó hatóság már úgy ítél meg, hogy képviseli a motorcsaládot.

(4) A jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád gyártásának megkezdését követően egy hónapon belül a gyártók a használatban lévő motorok nyomon követésére szolgáló előzetes tervet benyújtják annak a jóváhagyó hatóságnak, amely az adott motortípus, vagy adott esetben motorcsalád EU-típusjóváhagyását megadta.

21. cikk

Adatközlő mappa

(1) A kérelmező a jóváhagyó hatóságnak egy adatközlő mappát nyújt be, amely a következőket tartalmazza:

az adatközlő lapot, amely tartalmazza a 25. cikk (2) bekezdésével összhangban a referencia-tüzelőanyagok, illetve, amennyiben a gyártó kéri, bármely más meghatározott tüzelőanyagok, tüzelőanyag-keverékek vagy emulziós tüzelőanyagok felsorolását, amelyek jellemzői összhangban vannak a 25. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglaltakkal (a továbbiakban: az adatközlő lap);

b)	a motortípusra, vagy adott esetben az alapmotorra vonatkozó valamennyi releváns adatot, rajzot, fényképet és egyéb információt;

c)	a jóváhagyó hatóság által az EU-típusjóváhagyás iránti kérelmezési eljárással összefüggésben kért bármilyen további információt.

(2) Az adatközlő mappát papíron vagy a műszaki szolgálat és a jóváhagyó hatóság által elfogadott elektronikus formában is be lehet nyújtani.

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az adatközlő lap és az adatközlő mappa formátumának meghatározására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni 2016. december 31-ig.

V. FEJEZET

AZ EU-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI ELJÁRÁSOK MENETE

22. cikk

Általános rendelkezések

(1) A kérelmet fogadó jóváhagyó hatóság köteles minden olyan motortípusra és motorcsaládra megadni az EU-típusjóváhagyást, amely az alábbiakban felsoroltak mindegyikének megfelel:

a)	az adatközlő mappában megadott részletes adatok;

b)	az e rendeletben előírt követelmények és különösen a 26. cikkben említett, a gyártás megfelelőségére vonatkozó intézkedések.

(2) Ha a motor megfelel az e rendeletben meghatározott követelményeknek, a jóváhagyó hatóságok nem írhatnak elő semmilyen egyéb EU-típusjóváhagyási követelményt az olyan nem közúti mozgó gépek kipufogógáz-kibocsátása tekintetében, amelybe motort építettek be.

(3) A jóváhagyó hatóságok az egyes motor-alkategóriákra a III. mellékletben meghatározott uniós motor-típusjóváhagyási időpontok után nem adhatják meg az EU-típusjóváhagyást olyan motortípusra vagy motorcsaládra, amely nem felel meg az e rendeletben rögzített követelményeknek.

(4) Az EU-típusbizonyítványokat a Bizottság által meghatározott harmonizált rendszernek megfelelően kell számozni.

(5) A jóváhagyó hatóság az IMI révén:

a)	a megfelelő EU-típusbizonyítvány kibocsátását követő egy hónapon belül elérhetővé teszi a többi tagállam jóváhagyó hatóságai számára az általa megadott, vagy adott esetben a kiállítást követő egy hónapon belül a kapcsolódó EU-típusjóváhagyások jegyzékét;

b)	késedelem nélkül elérhetővé teszi a többi tagállam jóváhagyó hatóságai számára az általa elutasított vagy visszavont EU-típusjóváhagyások jegyzékét, valamint döntésének indokait;

egy másik tagállam jóváhagyó hatóságának megkeresésére, a kérés beérkezésétől számított egy hónapon belül a jóváhagyó hatóságnak megküldi – amennyiben létezik – a motortípus vagy motorcsalád EU-típusbizonyítványának másolatát, a (6) bekezdésben említett információs csomaggal együtt, minden olyan motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozóan, amelynek jóváhagyását megadta, megtagadta vagy azokat az EU-típusjóváhagyásokat, amelyeket visszavont.

(6) A jóváhagyó hatóság az adatközlő mappából, valamint a vizsgálati jegyzőkönyvből álló információs csomagot állít össze, amely minden egyéb olyan dokumentumot tartalmaz, amelyet a műszaki szolgálat vagy a jóváhagyó hatóság feladatkörének gyakorlása során az adatközlő mappához csatolt (a továbbiakban: az információs csomag).

Az információs csomag magában foglal egy tartalomjegyzéket, amelyben fel kell sorolni a csomag tartalmát, valamennyi oldal és az egyes dokumentumok formátumának egyértelmű azonosítása céljából megfelelő számozással vagy egyéb jelöléssel ellátva az egyes elemeket, annak érdekében, hogy az EU-típusjóváhagyás kezelése során egymást követő lépések, különösen a változtatások és a frissítések időpontjai nyilván legyenek tartva.

A jóváhagyó hatóság a szóban forgó EU-típusjóváhagyás érvényességének megszűnését követően legalább 25 éven át biztosítja, hogy az információs csomagban található információk rendelkezésre álljanak.

(7) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az alábbiak meghatározására:

a)	a (4) bekezdésben említett harmonizált számozási rendszer megállapításának módszere;

b)	az (5) bekezdésben említett adatcserét szolgáló formátumok és adatszerkezet.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően 2016. december 31-ig kell elfogadni.

23. cikk

Az EU-típusbizonyítványra vonatkozó különös rendelkezések

(1) Az EU-típusbizonyítvány a következő mellékleteket tartalmazza:

a)	az információs csomagot;

b)	adott esetben a 31. cikk szerinti megfelelőségi nyilatkozatok kiállítására jogosult személyek neveit, aláírásmintáit és beosztásaik megjelölését.

(2) A Bizottság meghatározza az EU-típusbizonyítvány formátumát.

(3) A jóváhagyó hatóság minden egyes jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád esetében:

a)	kitölti az EU-típusbizonyítvány megfelelő szakaszait, és csatolja a vizsgálati jegyzőkönyvet;

b)	összeállítja az információs csomag tartalomjegyzékét;

c)	a kiállított bizonyítványt és annak mellékleteit haladéktalanul kiadja a kérelmezőnek.

(4) Olyan EU-típusjóváhagyás esetében, amelynek a 35. cikknek megfelelően korlátozták az érvényességét, vagy amennyiben a motortípus vagy motorcsalád mentesült e rendelet bizonyos rendelkezései alól, az EU-típusbizonyítványban e korlátozásokat vagy mentességeket fel kell tüntetni.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az EU-típusbizonyítvány e cikk (2) bekezdésében említett formátumának meghatározására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében 2016. december 31-ig kell elfogadni.

24. cikk

Az EU-típusjóváhagyáshoz szükséges vizsgálatok

(1) Az e rendeletben meghatározott műszaki követelményeknek való megfelelést a kijelölt műszaki szolgálatok által végzett megfelelő vizsgálatok által kell igazolni. A vizsgálati eljárások elvégzéséhez szükséges mérések és vizsgálati eljárások, valamint a különleges felszerelések és eszközök leírását a 25. cikk határozza meg.

(2) A gyártó a szükséges vizsgálatok elvégzéséhez a jóváhagyó hatóság rendelkezésére bocsátja a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban előírt számú motort.

(3) A szükséges vizsgálatokat olyan motorokon kell elvégezni, amelyek a jóváhagyandó motortípus, vagy adott esetben a motorcsalád alapmotorja tekintetében reprezentatívnak tekinthetők.

Az első albekezdés ellenére a gyártó – a jóváhagyó hatósággal egyetértésben – olyan motort is választhat, amely ugyan a jóváhagyandó motortípus, vagy adott esetben a motorcsalád alapmotorja tekintetében nem tekinthető reprezentatívnak, de az előírt teljesítményszinttel kapcsolatban a legkedvezőtlenebbek közül több jellemzőt egyesít. A döntéshozatal segítése érdekében a kiválasztási eljárás során virtuális vizsgálati módszereket is lehet alkalmazni.

(4) Az EU-típusjóváhagyási vizsgálatok céljaira a IV. melléklet határozza meg az alkalmazandó vizsgálati ciklusokat. Az EU-típusjóváhagyásban szereplő motortípusokra vonatkozó vizsgálati ciklusokat fel kell tüntetni az adatközlő lapon.

(5) Azt a motort, amely a motortípus, vagy adott esetben a motorcsalád alapmotorja, vagy a (3) bekezdés második albekezdése alapján kiválasztott motor tekintetében reprezentatívnak tekinthető, a IV. melléklet IV–1-től a IV–10-ig terjedő táblázataiban meghatározott, nem közúti állandósult állapotú vizsgálati ciklust alkalmazva motorfékpadon kell vizsgálni. A gyártó választása szerint a vizsgálatot különálló, illetve átmeneteket magában foglaló vizsgálati módszerrel egyaránt el lehet végezni. A (7) és (8) bekezdésben említett eseteket kivéve, egy adott kategóriájú, változó fordulatszámú motort, amelyet ugyanolyan kategóriában, állandó fordulatszámon működtetnek, nem szükséges a vonatkozó, állandó fordulatszámú, állandósult állapotú vizsgálati ciklusban is vizsgálni.

(6) Egy állandó fordulatszámú motornak, amely olyan fordulatszám-szabályozóval rendelkezik, amely eltérő sebességre állítható be, az (5) bekezdés követelményeit minden alkalmazandó állandó fordulatszámon teljesítenie kell, és az adatközlő lapon fel kell tüntetni, hogy mely fordulatszámok vonatkoznak az egyes motortípusokra.

(7) Egy változó fordulatszámú és állandó fordulatszámú működésre egyaránt szánt IWP kategóriájú motornak az (5) bekezdés követelményeit minden alkalmazandó állandósult állapotú vizsgálati ciklusban külön-külön teljesítenie kell, és az adatközlő lapon fel kell tüntetni valamennyi állandósult állapotú vizsgálati ciklust, amelyben ezek a követelmények teljesültek.

(8) A 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően az IWA kategóriájú motorok helyett való használatra szánt IWP kategóriájú motornak az e cikk (5) bekezdésének követelményeit minden alkalmazandó, a IV. melléklet IV–5. és IV–6. táblázatában meghatározott, állandósult állapotú vizsgálati ciklusban külön-külön teljesítenie kell, és az adatközlő lapon fel kell tüntetni valamennyi állandósult állapotú vizsgálati ciklust, amelyben ezek a követelmények teljesültek.

(9) Amellett, hogy a 34. cikk (5) és (6) bekezdése szerint típusjóváhagyásban részesített motorok kivételével a legalább 19 kW, de legfeljebb 560 kW hasznos teljesítményű, változó fordulatszámú, NRE kategóriájú motoroknak teljesíteniük kell e cikk (5) bekezdésének követelményeit, ezeket a motorokat a IV. melléklet IV–11. táblázatában meghatározott tranziens vizsgálati ciklust alkalmazva motorfékpadon is vizsgálni kell.

(10) Amellett, hogy a legfeljebb 3 400 ford./perc legnagyobb fordulatszámú, NRS-v-2b és NRS-v-3 alkategóriájú motoroknak teljesíteniük kell az (5) bekezdés követelményeit, ezeket a motorokat a IV. melléklet IV–12. táblázatában meghatározott tranziens vizsgálati ciklust alkalmazva motorfékpadon is vizsgálni kell.

(11) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikkben említett állandósult állapotú és tranziens vizsgálati ciklusokra vonatkozó részletes műszaki előírások és jellemzők meghatározása tekintetében, a motorterhelés- és fordulatszám-beállítások megállapítására vonatkozó megfelelő módszert is beleértve. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. december 31-ig kell elfogadni.

(12) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az EU-típusjóváhagyáshoz előírt vizsgálati jelentés egységes formátumára vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően 2016. december 31-ig kell elfogadni.

25. cikk

Az EU-típusjóváhagyáshoz szükséges mérések és vizsgálatok elvégzése

(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó motorok kipufogógáz-kibocsátás vizsgálatának végleges eredményeit a laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján számítással kell meghatározni az alábbiak mindegyikének alkalmazásával:

a)	a kartergáz-kibocsátás, amennyiben azt a (3) bekezdés előírja és amennyiben a laboratóriumi mérés arra nem terjedt ki;

b)	a szükséges korrekciós tényezők, amennyiben azt a (3) bekezdés előírja, és amennyiben a motorhoz kipufogógáz-utókezelő rendszer tartozik;

c)	az V. mellékletben meghatározott kibocsátástartóssági időtartamokhoz tartozó romlási tényezőket, valamennyi motor esetében.

(2) Azt a vizsgálatot, amely meghatározza hogy a motortípus vagy motorcsalád megfelel-e az e rendeletben meghatározott kibocsátási határértékeknek, az alábbi referencia-tüzelőanyagok, illetve tüzelőanyag-kombinációk felhasználásával kell elvégezni:

a)	dízelolaj;

benzin;

c)	benzin/olaj keverék a kétütemű szikragyújtású motorokhoz;

d)	földgáz/biometán;

e)	cseppfolyós propán-bután gáz (LPG);

etanol.

A motortípusnak vagy motorcsaládnak emellett bármely másik meghatározott tüzelőanyagra, tüzelőanyag-keverékre vagy emulziós tüzelőanyagra vonatkozó, e rendeletben megállapított kibocsátási határértékeknek is meg kell felelnie, amelyeket a gyártó az EU-típusjóváhagyás iránti kérelemben szerepeltet, és amelyeket az adatközlő mappa feltüntet.

(3) A mérések és vizsgálatok elvégzéséhez a műszaki követelményeknek az alábbiak tekintetében teljesülniük kell:

a)	a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges berendezések és eljárások;

b)	a kibocsátásméréshez és mintavételhez szükséges berendezések és eljárások;

c)	az adatok kiértékelésére és kiszámítására szolgáló módszerek;

d)	a romlási tényezők meghatározásának módszerei;

a II. mellékletben meghatározott, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékeknek megfelelő NRE, NRG, IWP, IWA, RLR, NRS, NRSh, SMB és ATS kategóriájú motorok esetében:

i.	a kartergáz-kibocsátás figyelembevételére szolgáló módszerek;

ii.	a kipufogógáz-utókezelő rendszerek folyamatos vagy időszakos regenerációjának meghatározására és figyelembevételére szolgáló módszerek;

az NRE, NRG, IWP, IWA, RLL és RLR kategóriájú, elektronikus vezérlésű motorokkal kapcsolatban, amelyek megfelelnek a II. mellékletben meghatározott, „V. szakasz” szerinti kibocsátási határértékeknek, és amelyeknél a befecskendezendő tüzelőanyag mennyiségét és a befecskendezés idejét elektronikus vezérlés határozza meg, vagy elektronikus vezérlés kapcsolja be, kapcsolja ki vagy modulálja az NOx csökkentésére szolgáló kibocsátás-szabályozási rendszert:

i.	a kibocsátás-szabályozási stratégiák, és amelyek tartalmazzák a kibocsátás-szabályozási stratégiák bemutatásához szükséges dokumentációt;

ii.	az NOx-szabályozások, és amelyek tartalmazzák ezeknek a szabályozásoknak bemutatására szolgáló módszert;

iii.	a vonatkozó olyan nem közúti állandósult állapotú vizsgálati ciklussal összefüggő terület, amely ciklusban szabályozott, hogy a kibocsátások mennyivel léphetik túl a II. mellékletben megállapított kibocsátási határértékeket;

iv.	a kibocsátás próbapadi vizsgálata során a műszaki szolgálat által az ellenőrzési tartományban kiválasztott további mérési pontok.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 55. cikkének megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan:

a)	a laboratóriumi kibocsátásvizsgálatok eredményeinek kiigazítására szolgáló módszer, hogy az magában foglalja az (1) bekezdés c) pontjában említett romlási tényezőket;

b)	a (2) bekezdésben említett referencia-tüzelőanyagok műszaki jellemzői és adott esetben bármely más meghatározott tüzelőanyagok, tüzelőanyag-keverékek vagy emulziós tüzelőanyagok jellemzésére vonatkozó követelmények, amelyeket az adatközlő mappa feltüntet;

c)	részletes műszaki követelmények és jellemzők a (3) bekezdésben említett mérések és vizsgálatok elvégzéséhez;

d)	a részecskeszám mérésének módszere, figyelembe véve a 06. módosítássorozattal módosított 49. sz. ENSZ-EGB előírást;

e)	a vegyes üzemű motorok vagy egyfajta gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő motorok vizsgálatához a II. mellékletben említett alkalmazandó részletes műszaki követelmények.

E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. december 31-ig kell elfogadni.

26. cikk

A gyártás megfelelőségével kapcsolatos intézkedések

(1) Az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság az adott EU-típusjóváhagyás tekintetében – szükség esetén a többi tagállam jóváhagyó hatóságaival együttműködve –megteszi az annak ellenőrzéséhez szükséges intézkedéseket, hogy megfelelő lépések történtek-e annak biztosítása érdekében, hogy a gyártás alatt álló motorok e rendelet követelményei tekintetében megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

(2) Az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság megteszi a szükséges intézkedéseket az adott EU-típusjóváhagyás tekintetében annak ellenőrzésére, hogy a gyártó által kiállított megfelelőségi nyilatkozatok megfelelnek-e a 31. cikknek.

(3) Az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság az adott EU-típusjóváhagyás tekintetében – szükség esetén a többi tagállam jóváhagyó hatóságaival együttműködve –megteszi a szükséges intézkedéseket annak ellenőrzésére, hogy továbbra is megfelelőek-e az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedések, hogy a gyártás alatt álló motorok továbbra is megfeleljenek a jóváhagyott típusnak, és adott esetben a megfelelőségi nyilatkozatok továbbra is megfeleljenek a 31. cikknek.

(4) Annak érdekében, hogy ellenőrizze a motor jóváhagyott típusnak való megfelelőségét, az a jóváhagyó hatóság, amelyik az EU-típusjóváhagyást megadta, a gyártó telephelyén – többek között a gyártó gyártási helyszínén – vett mintákon bármilyen, az EU-típusjóváhagyáshoz előírt ellenőrzést vagy vizsgálatot elvégezhet.

(5) Ha a jóváhagyó hatóság, amelyik az EU-típusjóváhagyást megadta, megállapítja, hogy nem alkalmazzák az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, vagy azok jelentősen eltérnek az (1) bekezdésben említett, közösen elfogadott intézkedésektől, vagy hogy az intézkedések alkalmazása abbamaradt, illetve azok már nem tekinthetők megfelelőnek, még akkor is, ha a gyártás folytatódik, akkor az említett jóváhagyó hatóság vagy megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy pontosan kövessék a gyártásmegfelelőségi eljárást, vagy visszavonja az EU-típusjóváhagyást.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a jóváhagyó hatóságok által alkalmazandó részletes intézkedésekről és eljárásokról annak biztosítása érdekében, hogy a gyártás alatt álló motorok megfeleljenek a jóváhagyott típusnak. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. december 31-ig kell elfogadni.

VI. FEJEZET

AZ EU-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSOK MÓDOSÍTÁSA ÉS ÉRVÉNYESSÉGE

27. cikk

Általános rendelkezések

(1) A gyártó az információs csomagban rögzített információk minden változásáról haladéktalanul értesíti az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságot.

Ilyen változás esetén az említett jóváhagyó hatóság eldönti, hogy a 28. cikkben meghatározott eljárások közül melyiket kell követni.

Szükség esetén a jóváhagyó hatóság a gyártóval folytatott konzultációt követően dönthet úgy, hogy új EU-típusjóváhagyás megadására van szükség.

(2) Az EU-típusjóváhagyás módosítása iránti kérelmet csak ahhoz a jóváhagyó hatósághoz lehet benyújtani, amely az eredeti EU-típusjóváhagyást megadta.

(3) Amennyiben a jóváhagyó hatóság megállapítja, hogy a módosításhoz egyes ellenőrzéseket vagy vizsgálatokat meg kell ismételni, akkor erről a gyártót tájékoztatja.

A 28. cikkben meghatározott eljárások csak akkor alkalmazandók, ha a jóváhagyó hatóság az említett ellenőrzések vagy vizsgálatok alapján azt állapítja meg, hogy az EU-típusjóváhagyás követelményei továbbra is teljesülnek.

28. cikk

Az EU-típusjóváhagyások felülvizsgálata és kiterjesztése

(1) Az információs csomagban rögzített információk változása esetén, amennyiben ezek nem teszik szükségessé az ellenőrzések vagy vizsgálatok megismétlését, a módosításra a „felülvizsgálat” kifejezést kell alkalmazni.

Ilyen felülvizsgálat esetén a jóváhagyó hatóság szükség szerint indokolatlan késedelem nélkül felülvizsgálja az információs csomag vonatkozó oldalait, és valamennyi felülvizsgált oldalon egyértelműen feltünteti a módosítás jellegét és megjelöli a felülvizsgálat időpontját, amely tartalmazza az információs csomag felülvizsgált tartalomjegyzékét is. Az információs csomag egységes szerkezetbe foglalt, naprakész változatát, amelyet a módosítások részletes leírása egészít ki, úgy kell tekinteni, hogy megfelel az e bekezdésben foglalt követelménynek.

(2) Az (1) bekezdésben említett bármilyen módosításra a „kiterjesztés” kifejezést kell használni, ha az információs csomagban rögzített információk megváltoztak és az alábbi bármely ok bekövetkezik:

a)	további ellenőrzésekre vagy vizsgálatokra van szükség;

b)	az EU-típusbizonyítványban – kivéve annak mellékleteit – szereplő bármely információ megváltozott;

c)	az e rendeletben vagy az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban vagy az e rendelet alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott új követelményt kell alkalmazni a jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra.

Kiterjesztés esetén a jóváhagyó hatóság egy kiterjesztési számmal ellátott naprakész EU-típusbizonyítványt állít ki, amelynek kiterjesztési száma a korábban kiadott, egymást követő kiterjesztések számánál eggyel nagyobb. Az EU-típusbizonyítványban világosan fel kell tüntetni a kiterjesztés okát és dátumát.

(3) Az információs csomag oldalainak módosítása esetén, vagy egységes szerkezetbe foglalt, naprakész változat készítése esetén, az EU-típusbizonyítványhoz mellékletként csatolt információs csomag tartalomjegyzékét ennek megfelelően úgy kell módosítani, hogy abból kiderüljön a legutolsó kiterjesztés vagy felülvizsgálat dátuma, illetve a naprakész változat legutolsó egységes szerkezetbe foglalásának dátuma.

(4) Nincs szükség a motortípus vagy motorcsalád EU-típusjóváhagyásának módosítására, amennyiben a (2) bekezdés c) pontjában említett új követelmények az említett motortípus vagy motorcsalád kibocsátása tekintetében műszaki szempontból lényegtelenek.

29. cikk

A módosítások kiállítása és a módosításokról szóló értesítés

(1) Az EU-típusjóváhagyás felülvizsgálata esetén a jóváhagyó hatóság a kérelmező részére indokolatlan késedelem nélkül kiállítja a felülvizsgált dokumentumokat vagy adott esetben az egységes szerkezetbe foglalt, naprakésszé tett változatot, beleértve az információs csomag felülvizsgált tartalomjegyzékét is, a 28. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében foglaltaknak megfelelően.

(2) Az EU-típusjóváhagyás kiterjesztése esetén a jóváhagyó hatóság indokolatlan késedelem nélkül kiállítja a kérelmező számára a 28. cikk (2) második albekezdésében említett, naprakésszé tett EU-típusbizonyítványt, beleértve annak mellékleteit is, valamint az információs csomag tartalomjegyzékét.

(3) A jóváhagyó hatóság a 22. cikk (5) bekezdésének megfelelően az IMI útján értesíti a többi tagállam jóváhagyó hatóságát az EU-típusjóváhagyások módosításairól.

30. cikk

Az EU-típusjóváhagyás érvényessége

(1) Az EU-típusjóváhagyást határozatlan időre kell kiállítani.

(2) Egy motor EU-típusjóváhagyásának érvényessége megszűnik a következő esetekben, ha:

a)	a jóváhagyott motortípus vagy adott esetben a motorcsalád vonatkozásában új követelmények válnak kötelezővé a motorok forgalomba hozatala tekintetében, és az EU-típusjóváhagyást nem lehet ezeknek megfelelően kiterjeszteni vagy felülvizsgálni;

b)	a jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád gyártását véglegesen és önként beszüntetik;

c)	az EU-típusjóváhagyás érvényessége a 35. cikk (3) bekezdésének megfelelően korlátozás következtében lejár;

d)	az EU-típusjóváhagyást a 26. cikk (5) bekezdésével, a 39. cikk (1) bekezdésével vagy a 40. cikk (3) bekezdésével összhangban visszavonták.

(3) Ha egy EU-típusjóváhagyás érvényességének feltételei a motorcsaládon belül csak egy motortípus tekintetében nem teljesülnek, a kérdéses motorcsalád EU-típusjóváhagyásának érvényessége csak az adott motortípus vonatkozásában szűnik meg.

(4) Ha egy motortípus vagy adott esetben motorcsalád gyártását véglegesen beszüntetik, a gyártó értesíti erről a beszüntetésről a vonatkozó EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságot.

A motortípus vagy motorcsalád EU-típusjóváhagyását megadó jóváhagyó hatóság az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatja erről a többi tagállam jóváhagyó hatóságát.

(5) A (4) bekezdés sérelme nélkül, amikor esedékessé válik egy motortípusra vagy adott esetben motorcsaládra vonatkozó EU-típusjóváhagyás érvényességének a megszűnése, a gyártó értesíti a megfelelő EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságot erről a tényről.

Ebben az esetben az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság haladéktalanul közli valamennyi vonatkozó információt a többi tagállam jóváhagyó hatóságával.

Az értesítésnek tartalmaznia kell különösen a legutolsó legyártott motor gyártási időpontját és azonosító számát.

(6) A (4) és (5) bekezdésben említett értesítési követelmények akkor tekintendők teljesítettnek, ha megtörtént a vonatkozó információk feltöltése az IMI-be.

VII. FEJEZET

MEGFELELŐSÉGI NYILATKOZAT ÉS JELÖLÉSEK

31. cikk

Megfelelőségi nyilatkozat

(1) A gyártó, mint a motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó EU-típusjóváhagyás jogosultja köteles megfelelőségi nyilatkozatot (a továbbiakban: megfelelőségi nyilatkozat) mellékelni valamennyi olyan motorhoz, amelynek forgalomba hozatalára az alábbiak alapján került sor:

a)	a 34. cikk (2), (4), (5), (6), (7) vagy (8) bekezdésében, a 35. cikk (4) bekezdésében említett mentesség; vagy

b)	az 58. cikk (9), (10) vagy (11) bekezdésében említett átmeneti rendelkezés.

A megfelelőségi nyilatkozatnak tartalmaznia kell a motor sajátos jellemzőit és azokat a korlátozásokat, amelyeket a motorra kell alkalmazni, azt a motorral együtt térítésmentesen át kell adni, és adott esetben mellékelni kell ahhoz a nem közúti mozgó géphez, amelybe a motort beépítik. Átadása nem köthető ahhoz a feltételhez, hogy külön kérjék, vagy kiegészítő információkat nyújtsanak be a gyártónak. A megfelelőségi nyilatkozat biztonságos elektronikus fájl formájában is átadható.

A motor gyártási időpontját követő tíz éven keresztül a végfelhasználó kérésére a gyártó kiadja a megfelelőségi nyilatkozat másodpéldányát a kiállítás költségeit meg nem haladó összeg ellenében. A „másodpéldány” szónak világosan láthatónak kell lennie a megfelelőségi nyilatkozat bármilyen ilyen másodpéldányán.

(2) A megfelelőségi nyilatkozatot az uniós intézmények hivatalos nyelveinek legalább egyikén kell megfogalmazni.

Bármely tagállam kérheti a gyártótól, hogy a megfelelőségi nyilatkozatot a saját hivatalos nyelvére vagy nyelveire fordítsa le.

(3) A megfelelőségi nyilatkozat kiállítására jogosult (egy vagy több) személynek a gyártó szervezetébe kell tartoznia, és a szervezet vezetőségének arra vonatkozó szabályszerű felhatalmazásával kell bírnia, hogy a gyártó teljes jogi felelősségét átvállalja egy motor tervezésének és szerkezetének vagy megfelelőségének vonatkozásában.

(4) A megfelelőségi nyilatkozatot teljes egészében ki kell tölteni, és a motor használatát illetően nem tartalmazhat az e rendeletben előírt korlátozásokon kívül más korlátozásokat.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a megfelelőségi nyilatkozat formátumára vonatkozóan, beleértve azokat a jellemzőket, amelyek célja a hamisítás megelőzése és a biztonságos elektronikus fájl ellenőrzése. E célból a végrehajtási jogi aktusokban meg kell határozni a megfelelőségi nyilatkozat védelmét szolgáló biztonsági jellemzőket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően 2016. december 31-ig kell elfogadni.

32. cikk

A motorok jogszabályban előírt jelölése

(1) A gyártó a jóváhagyott típusnak megfelelően gyártott valamennyi motoron jelölést helyez el (a továbbiakban: jogszabályban előírt jelölés).

(2) Az alábbi motorok tekintetében a jogszabályban előírt jelölés kiegészítő információkat tartalmaz megjelölve azt, hogy a motor a vonatkozó mentesség vagy átmeneti rendelkezés hatálya alá tartozik:

a)	a 34. cikk (1) bekezdésének megfelelően a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt motorok, amelyeket az Unióban vagy az Unión kívül gyártottak, azonban a nem közúti mozgó gépekbe való beépítésük ezt követően az Unió területén történt;

b)	a 34. cikk (2), (5), (6) vagy (8) bekezdésének megfelelően forgalomba hozott motorok;

c)	a 34. cikk (4) bekezdésének megfelelően ideiglenesen forgalomba hozott motorok;

d)	az 58. cikk (5) bekezdésének megfelelően forgalomba hozott átmeneti motorok;

e)	a 34. cikk (7) bekezdésének, vagy az 58. cikk (10) vagy (11) bekezdésének megfelelően forgalomba hozott cseremotorok;

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadhatja a jogszabályban előírt jelölés formátumát, beleértve az akkor megkövetelt kötelezően feltüntetendő lényeges információkat, amikor a motor elhagyja a gyártósort, továbbá a motor forgalomba hozatalát megelőzően megkövetelt kötelezően feltüntetendő lényeges információkat, valamint adott esetben az e cikk (2) bekezdésében említett kiegészítő információkat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében 2016. december 31-ig kell elfogadni.

33. cikk

A motorok ideiglenes jelölése

(1) A gyártó minden egyes olyan motoron elhelyez egy ideiglenes jelölést, amelyet a jóváhagyott típusnak megfelelően gyártott, és amelynek forgalomba hozatalára a 34. cikk (3) bekezdése alapján került sor.

(2) Az olyan motoron, amely még nem felel meg a jóváhagyott típusnak, és amelynek szállítása a motor gyártója részére folyamatban van, kizárólag ideiglenes jelölés tüntethető fel.

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadhatja az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett ideiglenes jelölések formátumát, beleértve a kötelező lényeges információkat, amelyeket fel kell tüntetni azokon. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében 2016. december 31-ig kell elfogadni.

VIII. FEJEZET

MENTESSÉGEK

34. cikk

Általános mentességek

(1) A 32. cikk (2) bekezdésének a) pontja kivételével nem tartoznak e rendelet hatálya alá a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt motorok.

(2) A 32. cikk (2) bekezdésének b) pontja kivételével nem tartoznak e rendelet hatálya alá a fegyveres erők általi használatra szánt motorok.

E bekezdés alkalmazásában a tűzoltóság, a polgári védelem, a közrend fenntartásáért felelős rendészeti szervek és a sürgősségi egészségügyi szolgálatok nem tekintendők a fegyveres erők részének.

(3) A 32. cikk sérelme nélkül és az eredetiberendezés-gyártó beleegyezésével a gyártó a kipufogógáz-utókezelő rendszertől külön is leszállíthatja a motort a szóban forgó eredetiberendezés-gyártónak.

(4) Az e rendelet szerinti EU-típusjóváhagyással nem rendelkező motorok ideiglenes forgalomba hozatalát az 5. cikk (3) bekezdése ellenére a tagállamok helyszíni vizsgálat céljára engedélyezik.

(5) A 18. cikk (2) bekezdésétől és a 22. cikk (3) bekezdésétől eltérve, a tagállamok megadják az EU-típusjóváhagyást az olyan motoroknak és engedélyezik az olyan motorok forgalomba hozatalát, amelyek megfelelnek a különleges rendeltetésű motorok tekintetében a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagokra vonatkozóan a VI. mellékletben megállapított kibocsátási határértékeknek, amennyiben a motorokat olyan nem közúti mozgó gépekbe való beépítésre szánták, amelyet a 2014/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) 2. cikkének 5. pontjában foglalt meghatározás szerinti potenciálisan robbanásveszélyes légkörben fognak használni.

(6) A 18. cikk (2) bekezdésétől és a 22. cikk (3) bekezdésétől eltérve, a tagállamok megkeresés alapján megadhatják az EU-típusjóváhagyást az olyan motoroknak, és engedélyezhetik az olyan motorok forgalomba hozatalát, amelyek megfelelnek a különleges rendeltetésű motorok tekintetében a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagokra vonatkozóan a VI. mellékletben megállapított kibocsátási határértékeknek, amennyiben a motorokat olyan nem közúti mozgó gépekbe való beépítésre szánták, amelyeket kizárólag olyan mentőcsónakok vízre bocsátásához és kiemeléséhez használnak, amelyeket a nemzeti mentőszolgálat működtet.

(7) Az 5. cikk (3) bekezdésétől és a 18. cikk (2) bekezdésétől eltérve, az Unió piacán 2011. december 31-én vagy azt megelőzően forgalomba hozott, az RLL vagy RLR kategóriákba tartozó motorok esetében a tagállamok engedélyezhetik cseremotorok forgalomba hozatalát, ha a jóváhagyó hatóság a vizsgálat alapján elismeri és megállapítja, hogy a II. melléklet II-7. és II-8. táblázatában meghatározott alkalmazandó kibocsátási határértékeknek megfelelő motor beépítése jelentős technikai nehézségekkel járna. Ilyen esetben a cseremotor vagy olyan kibocsátási határértékeknek kell, hogy megfeleljen, amelyeket az Unió piacán 2011. december 31-én történő forgalomba hozatal érdekében kellett volna teljesítenie, vagy ennél szigorúbb kibocsátási határértékeknek.

Az RLL vagy RLR kategóriába tartozó és az Unió piacán 2011. december 31. után forgalomba hozott motorokat illetően a tagállamok engedélyezhetik az olyan kibocsátási határértékeknek megfelelő cseremotorok forgalomba hozatalát, amelyeket a lecserélendő motoroknak az Unió piacán történő eredeti forgalomba hozatalkor kellett teljesíteniük.

(8) Az RLL vagy RLR kategóriába tartozó motorokat illetően a tagállamok engedélyezhetik az olyan motorok forgalomba hozatalát, amelyek megfelelnek a 2016. október 5-én hatályos vonatkozó jogszabályokban meghatározott legfrissebb alkalmazandó kibocsátási határértékeknek, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:

a)	a motorok olyan projekt részét képezik, amelyek 2016. október 6-án a 2008/57/EK irányelvben meghatározott előrehaladott fejlesztési stádiumban vannak; és

b)	a II. melléklet II-7. vagy a II-8. táblázatában meghatározott alkalmazandó kibocsátási határértékeknek megfelelő motorok alkalmazása aránytalan költségekkel járna.

2017. szeptember 17-ig az egyes tagállamok közlik a Bizottsággal az ilyen projektek jegyzékét.

(9) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozó részletes műszaki előírásokról és feltételekről:

a)	a motornak a gyártó általi, a (3) bekezdésben említettek szerint a kipufogógáz-utókezelő rendszertől külön történő leszállítása az eredetiberendezés-gyártó számára;

b)	az e rendelet szerinti EU-típusjóváhagyással nem rendelkező motoroknak a (4) bekezdésben említettek szerinti, helyszíni vizsgálat céljára való ideiglenes forgalomba hozatala;

a különleges rendeltetésű motorok tekintetében a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagokra vonatkozóan a VI. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeknek megfelelő motorok EU-típusjóváhagyásának megadása és forgalomba hozatalának engedélyezése az (5) és (6) bekezdésben említettek szerint.

E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. december 31-ig kell elfogadni.

35. cikk

Mentesség az új technológiák vagy új koncepciók számára

(1) A gyártó kérelmezheti olyan motortípus vagy motorcsalád EU-típusjóváhagyását is, amely új technológiák vagy új koncepciók felhasználásával készült, és amely az ilyen új technológiák vagy új koncepciók eredményeként e rendelet egy vagy több követelményével össze nem egyeztethető.

(2) A jóváhagyó hatóságnak meg kell adnia az (1) bekezdésben említett EU-típusjóváhagyást, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

a)	a kérelem ismerteti azokat az okokat, amiért az új technológiák vagy új koncepciók e rendelet egy vagy több követelményével össze nem egyeztethetővé teszik az adott motortípust vagy motorcsaládot;

b)	a kérelem leírja az új technológia vagy új koncepció környezeti hatásait, valamint az e rendelet követelményeivel egyenértékű környezetvédelmi feltételek biztosítása érdekében megtett azokat az intézkedéseket, amelyek miatt a mentességet kérelmezik;

c)	a kérelem bemutatja azokat a vizsgálatokat és azok eredményeit, amelyek bizonyítják, hogy a b) pontban szereplő feltétel teljesül.

(3) Az (1) bekezdésben említett EU-típusjóváhagyás megadását a Bizottságnak engedélyeznie kell.

A Bizottság engedélye adott esetben azt is meghatározza, hogy vonatkoznak-e rá korlátozások.

Az engedélyt végrehajtási jogi aktus útján kell megadni.

(4) A Bizottság (3) bekezdés szerinti engedélyezésre vonatkozó határozatának meghozataláig a jóváhagyó hatóság ideiglenes EU-típusjóváhagyást állíthat ki, amelynek érvényessége:

a)	kizárólag az érintett tagállam területére korlátozódik;

b)	kizárólag arra a motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozik, amelyre mentesség megadását kérelmezték; és

c)	legalább 36 hónapra szól.

Az ideiglenes EU-típusjóváhagyás kiállítása esetén a jóváhagyó hatóság a (2) bekezdésben említett információkat tartalmazó akta megküldésével haladéktalanul tájékoztatja arról a Bizottságot és a többi tagállamot.

Az ideiglenes EU-típusjóváhagyás ideiglenes jellegének és korlátozott területi érvényességének az EU-típusbizonyítvány és a vonatkozó megfelelőségi nyilatkozat fejlécéből egyértelműen ki kell tűnnie.

(5) Ha a jóváhagyó hatóság úgy dönt, hogy területén elfogadja a (4) bekezdésben említett ideiglenes EU-típusjóváhagyást, írásban értesíti erről az érintett jóváhagyó hatóságot és a Bizottságot.

(6) Ha a Bizottság úgy dönt, hogy nem adja meg a (3) bekezdésben említett engedélyt, a jóváhagyó hatóság haladéktalanul értesíti a (4) bekezdésben említett ideiglenes EU-típusjóváhagyás birtokosát – amennyiben ilyen ideiglenes EU-típusjóváhagyást állítottak ki – arról, hogy az ideiglenes EU-típusjóváhagyást a Bizottság elutasító határozatának keltétől számított hat hónap elteltével visszavonja.

A Bizottság határozata ellenére, miszerint nem adja meg a (3) bekezdésben említett engedélyt, az ideiglenes EU-típusjóváhagyás érvényességének megszűnése előtt az ideiglenes EU-típusjóváhagyásnak megfelelően gyártott motorok minden olyan tagállamban forgalomba hozhatók, amelyek jóváhagyó hatóságai elfogadták az ideiglenes EU-típusjóváhagyást.

(7) A (4) bekezdés második albekezdésében és az (5) bekezdésben említett követelmények akkor tekintendők teljesítettnek, ha a vonatkozó információkat az IMI-be feltöltötték.

(8) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e cikk (3) bekezdésében említett engedélyről. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(9) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadhatja az e cikk (4) bekezdésében említett EU-típusbizonyítvány és megfelelőségi nyilatkozat összehangolt formátumait, beleértve az azokban kötelezően feltüntetendő lényeges információkat is. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében 2016. december 31-ig, kell elfogadni.

36. cikk

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási jogi aktusok későbbi kiigazítása

(1) Ha a Bizottság engedélyezi a 35. cikk szerinti mentesség megadását, haladéktalanul megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat vagy végrehajtási jogi aktusokat hozzáigazítsa a műszaki fejlődéshez.

Ha a 35. cikk szerint engedélyezett mentesség valamely ENSZ-EGB előírásban szabályozott kérdésre vonatkozik, a Bizottság javaslatot tesz az említett ENSZ-EGB előírásnak a felülvizsgált 1958. évi megállapodás értelmében alkalmazandó eljárás szerinti módosítására.

(2) Az (1) bekezdésben említett, vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok módosítását követően a Bizottság feloldja a mentességet engedélyező bizottsági határozat által előírt korlátozásokat.

Ha nem került sor a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok kiigazításához szükséges lépésekre, a Bizottság – az ideiglenes EU-típusjóváhagyást megadó tagállam megkeresése alapján – az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében végrehajtási jogi aktus formájában elfogadott határozattal engedélyezheti a tagállam számára, hogy meghosszabbítsa annak érvényességét.

IX. FEJEZET

A GYÁRTÁSRA VONATKOZÓ JELENTÉSTÉTEL ÉS ELLENŐRZÉS

37. cikk

A gyártók gyártásra vonatkozó jelentéstételi kötelezettségei

(1) A gyártó az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság számára jegyzéket nyújt be, amely minden motortípusra és motor alkategóriára vonatkozóan tartalmazza azoknak a motoroknak a számát, amelyeket az e rendelet szerint és az EU-típusjóváhagyásnak megfelelően a legutóbbi gyártásra vonatkozó jelentés benyújtás óta vagy azóta gyártottak, hogy az e rendelet követelményeit először kellett alkalmazni.

Ezt a jegyzéket a következő időpontig kell be nyújtani:

a)	az egyes naptári évek végét követően 45 napon belül;

b)	közvetlenül a motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben említett időpontokat követően; vagy

c)	bármely más, a jóváhagyó hatóság által esetlegesen előírt határidőig.

(2) Az (1) bekezdésben említett jegyzéknek be kell mutatnia, hogy a megfelelő motortípus és adott esetben a motorcsalád azonosító számai hogyan egyeznek az EU-típusjóváhagyási számokkal, amennyiben a motor kódolási rendszeréből ezek az egyezések nem derülnek ki.

(3) Ezenfelül az (1) bekezdésben említett jegyzékben jelezni kell minden olyan esetet, amikor a gyártó beszünteti egy jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád gyártását.

(4) A gyártó az (1) bekezdésben említett jegyzék egy példányát a szóban forgó EU-típusjóváhagyás érvényességének megszűnését követő 20 éven keresztül megőrzi.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadhatja az e cikk (1) bekezdésében említett jegyzék formátumát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében 2016. december 31-ig kell elfogadni.

38. cikk

Ellenőrző intézkedések

(1) Az EU-típusjóváhagyást megadó tagállam jóváhagyó hatósága – adott esetben más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve – a szóban forgó EU-típusjóváhagyással kapcsolatban köteles megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyártók között az EU-típusjóváhagyáshoz kapcsolódó azonosító számokat megfelelően osszák ki és azokat a gyártók helyesen alkalmazzák mielőtt a motort forgalomba hozzák vagy forgalmazzák.

(2) A gyártás megfelelőségének a 26. cikkben leírt ellenőrzésével kapcsolatban az azonosító számok további ellenőrzésére kerülhet sor.

(3) Az azonosító számok ellenőrzése tekintetében a gyártó vagy a gyártó képviselője megkeresés alapján késedelem nélkül benyújtja a felelős jóváhagyó hatóságnak a gyártó vevőire vonatkozó valamennyi megkövetelt információt, azoknak a motoroknak az azonosító számaival együtt, amelyek gyártását a 37. cikknek megfelelően bejelentették. Ha a motorokat eredetiberendezés-gyártó rendelkezésére bocsátották, a gyártó nem köteles további információt szolgáltatni.

(4) Ha a jóváhagyó hatóság megkeresését követően a gyártó nem tudja igazolni a jogszabályban előírt jelölésre vonatkozó követelményeknek való megfelelését, a jóváhagyó hatóság visszavonhatja a megfelelő motortípusra vagy motorcsaládra megadott EU-típusjóváhagyást. A jóváhagyó hatóságok a 22. cikk (5) bekezdése szerint egy hónapon belül tájékoztatják egymást bármely EU-típusjóváhagyás visszavonásáról és a visszavonás indokairól.

X. FEJEZET

VÉDZÁRADÉKOK

39. cikk

A jóváhagyott típusnak nem megfelelő motorok

(1) Ha a jogszabályban előírt jelöléssel és adott esetben megfelelőségi nyilatkozattal ellátott motorok nem felelnek meg a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak, akkor az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság köteles megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyártás alatt álló motorok megfeleljenek a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak. Ilyen intézkedés lehet az EU-típusjóváhagyás visszavonása is abban az esetben, ha a gyártó korrekciós intézkedése nem kielégítő.

Az érintett jóváhagyó hatóság tájékoztatja a többi tagállam jóváhagyó hatóságait a meghozott intézkedésekről.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az EU-típusbizonyítványban vagy az információs csomagban meghatározott adatoktól való eltérést – amennyiben ezeket az eltéréseket nem engedélyezték a VI. fejezetnek megfelelően – a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak való megfelelés hiányának kell minősíteni.

(3) Ha egy jóváhagyó hatóság megállapítja, hogy adott esetben egy másik tagállam által kiállított megfelelőségi nyilatkozattal vagy típus-jóváhagyási jellel ellátott motorok nem felelnek meg a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak, az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságtól kérheti annak ellenőrzését, hogy a gyártás alatt álló motorok továbbra is megfelelnek-e a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak. E megkeresés kézhezvételét követően az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság a lehető leghamarabb, de legkésőbb a megkeresés időpontjától számított három hónapon belül meghozza az (1) bekezdésben említett intézkedéseket.

(4) A jóváhagyó hatóságok a 22. cikk (5) bekezdése szerint egy hónapon belül tájékoztatják egymást bármely EU-típusjóváhagyás visszavonásáról és a visszavonás indokairól.

(5) Ha az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság vitatja a megfelelés hiányát, amelyről értesítést kapott, az érintett tagállamok megkísérlik rendezni a vitát.

A jóváhagyó hatóság erről folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot, és a Bizottság szükség esetén megfelelő konzultációkat tart a megállapodás elérése érdekében.

40. cikk

A motorok visszahívása

(1) Ha az a gyártó, amely EU-típusjóváhagyással rendelkezik, a 765/2008/EK rendelet 20. cikke (1) bekezdése alapján a már forgalomba hozott motorokat köteles visszahívni – függetlenül attól, hogy beépítették-e már őket valamely nem közúti mozgó gépekbe –, mivel azok súlyosan veszélyeztetik a környezet védelmét vagy a közegészséget, ez a gyártó:

a)	haladéktalanul értesíti az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságot; és

b)	az említett jóváhagyó hatóságnak megfelelő korrekciós intézkedésekre tesz javaslatot a súlyos veszély kezelésére.

(2) A jóváhagyó hatóság késedelem nélkül tájékoztatja a javasolt korrekciós intézkedésekről a többi tagállam jóváhagyó hatóságait és a Bizottságot.

A jóváhagyó hatóságok saját tagállamaikban biztosítják a korrekciós intézkedések hatékony végrehajtását.

(3) Ha valamely jóváhagyó hatóság úgy ítéli meg, hogy a korrekciós intézkedések elégtelenek vagy végrehajtásuk késedelmes, az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságot erről késedelem nélkül tájékoztatja.

Ha a gyártó ezt követően nem javasol és nem hajt végre hatékony korrekciós intézkedéseket, az EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság minden szükséges védintézkedést meghoz, beleértve az EU-típusjóváhagyás visszavonását is.

Az EU-típusjóváhagyás visszavonása esetén a jóváhagyó hatóság a visszavonástól számított egy hónapon belül ajánlott levél vagy azzal egyenértékű elektronikus eszköz útján értesíti erről a gyártót, a többi tagállam jóváhagyó hatóságait, valamint a Bizottságot.

41. cikk

Értesítés a határozatokról és a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek

(1) Az alábbi határozatokat indokolással kell ellátni:

a)	az e rendelet alapján hozott határozatok;

b)	az EU-típusjóváhagyást elutasító vagy visszavonó határozatok;

c)	a motorok forgalomból való kivonását előíró határozatok;

d)	a motorok forgalomba hozatalát megtiltó, korlátozó vagy megakadályozó határozatok; vagy

e)	az olyan nem közúti mozgó gépek forgalomba hozatalát megtiltó, korlátozó vagy megakadályozó határozatok, amelyekbe az e rendelet hatálya alá tartozó motort építettek be.

(2) A jóváhagyó hatóság értesíti az érintett felet:

a)	az (1) bekezdésben említett minden határozatról;

b)	az érintett tagállamban hatályos jogszabályok szerint számára rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, valamint az e jogorvoslatokra alkalmazandó határidőkről.

XI. FEJEZET

NEMZETKÖZI ELŐÍRÁSOK ÉS MŰSZAKI INFORMÁCIÓ SZOLGÁLTATÁSA

42. cikk

Egyenértékű motor-típusjóváhagyások elfogadása

(1) Az Unió és harmadik országok közötti többoldalú vagy kétoldalú megállapodások keretében az Unió elismerheti az e rendeletben foglalt, a motorok EU-típusjóváhagyására vonatkozó feltételek és intézkedések, valamint a nemzetközi előírásokban vagy harmadik országok jogszabályaiban megállapított eljárások egyenértékűségét.

(2) Azokat a megadott típusjóváhagyásokat és jogszabályban előírt jelöléseket, amelyek az ENSZ-EGB előírásainak vagy azok módosításainak megfelelnek, és amelyeket az Unió elfogadott, vagy amelyekhez az Unió csatlakozott a (4) bekezdés a) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglaltak szerint, az e rendelet szerint megadott EU-típusjóváhagyásokkal és az e rendeletnek megfelelő, jogszabályban előírt jelölésekkel egyenértékűként kell elismerni.

(3) A (4) bekezdés b) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban felsorolt uniós jogi aktusok alapján megadott EU-típusjóváhagyásokat az e rendelet szerint megadott EU-típusjóváhagyásokkal egyenértékűnek kell elismerni.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek tartalmazzák:

az olyan ENSZ-EGB előírásokat és azok módosításainak jegyzékét – beleértve az alkalmazásukra vonatkozóan azokban foglalt követelményeket is –, amelyeket az Unió elfogadott, vagy amelyekhez az Unió csatlakozott, és amelyek a nem közúti mozgó gépekbe beépítendő motortípusok és motorcsaládok EU-típusjóváhagyására alkalmazandóak;

b)	az uniós jogi aktusok jegyzékét, amelyek alapján az EU-típusjóváhagyásokat megadják, beleértve az alkalmazásukra vonatkozóan azokban foglalt követelményeket is.

E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. december 31-ig kell elfogadni.

43. cikk

Az eredetiberendezés-gyártóknak és a végfelhasználóknak szánt információk és útmutatók

(1) A gyártó nem adhat meg az eredetiberendezés-gyártóknak vagy a végfelhasználóknak olyan, az e rendeletben előírt adatokhoz kapcsolódó műszaki információkat, amelyek eltérnek a jóváhagyó hatóság által jóváhagyott adatoktól.

(2) A gyártó az eredetiberendezés-gyártók rendelkezésére bocsát minden, a motornak a nem közúti mozgó gépekbe történő helyes beépítéséhez szükséges vonatkozó információt és útmutatót, beleértve a motor beépítéséhez vagy használatához kapcsolódó különleges feltételek és korlátozások leírását is.

(3) A gyártó az eredetiberendezés-gyártók rendelkezésére bocsát minden, a végfelhasználóknak szánt vonatkozó információt és szükséges útmutatót, ideértve a motor használatához kapcsolódó különleges feltételek és korlátozások leírását is.

(4) A gyártók az eredetiberendezés-gyártók rendelkezésére bocsátják az EU-típusjóváhagyási eljárás során meghatározott szén-dioxid-kibocsátás (CO2) értékét, és utasítják az eredetiberendezés-gyártókat, hogy ezt az információt továbbítsák – a vizsgálati feltételekről szóló tájékoztatóval együtt – az olyan nem közúti mozgó gépek végfelhasználói részére, amelyekbe a motort beépíteni szándékozzák.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében említett információk és útmutatók részleteiről. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2016. december 31-ig kell elfogadni.

44. cikk

Adat- és információcsere az IMI-n keresztül

(1) Az e rendelet keretében a nemzeti hatóságok közötti, illetve a nemzeti hatóságok és a Bizottság közötti, az EU-típusjóváhagyásokkal kapcsolatos adat- és információcserét elektronikus formátumban, az IMI-n keresztül kell lebonyolítani.

(2) Az e rendelet szerint megadott EU-típusjóváhagyásokkal összefüggő összes lényeges információt központilag össze kell gyűjteni, és az IMI-n keresztül elérhetővé kell tenni a nemzeti hatóságok, valamint a Bizottság számára.

(3) A Bizottság gondoskodik arról, hogy az IMI ezen felül:

a)	lehetővé tegye az adat- és információcserét egyrészről a gyártók vagy a műszaki szolgálatok, másrészről a nemzeti hatóságok vagy a Bizottság között;

b)	nyilvános hozzáférést biztosítson a típusjóváhagyások eredményeivel és a használatban lévő motorok nyomon követésével kapcsolatos egyes adatokhoz és információkhoz;

c)	adott esetben, és ha az műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, és az érintett tagállamokkal egyetértésben, eszközöket biztosítson a meglévő nemzeti adatbázisok és az IMI közötti automatikus adattovábbítás lehetővé tételéhez.

(4) A IMI (3) bekezdésben említett használata nem kötelező.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadhatja az IMI-nek a meglévő nemzeti adatbázisokkal az e cikk (3) bekezdése c) pontjában említett összekapcsolásához szükséges részletes műszaki követelményeket és eljárásokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében 2016. december 31-ig kell elfogadni.

XII. FEJEZET

A MŰSZAKI SZOLGÁLATOK KIJELÖLÉSE ÉS BEJELENTÉSE

45. cikk

A műszaki szolgálatokra vonatkozó követelmények

(1) A műszaki szolgálatot a 47. cikkel összhangban a jóváhagyó hatóság jelöli ki, és annak meg kell felelnie az e cikk (2)–(9) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

(2) A műszaki szolgálatokat a tagállam nemzeti joga szerint kell létrehozni, és jogi személyiséggel kell, hogy rendelkezzenek.

(3) A műszaki szolgálatnak olyan harmadik félnek kell lennie, amely független az általa értékelt motorok tervezési, gyártási, értékesítési vagy karbantartási folyamatától.

Az első albekezdés követelményeinek megfelelő szervnek tekinthető az a szerv is, amely az általa értékelt, vizsgált vagy ellenőrzött motorok tervezésében, gyártásában, szállításában, összeszerelésében, üzembe helyezésében, használatában vagy karbantartásában részt vevő vállalkozásokat képviselő üzleti szerveződésekhez vagy szakmai szövetségekhez tartozik, feltéve, hogy igazolja függetlenségét és azt, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség.

(4) A műszaki szolgálat, annak felső szintű vezetése, valamint az olyan kategóriákba tartozó tevékenységekért felelős személyek, amelyek végzésére a műszaki szolgálatot a 47. cikk (1) bekezdése értelmében kijelölték, nem lehetnek az általuk értékelt motorok tervezői, gyártói, szállítói, beépítői vagy karbantartói, és nem képviselhetnek ilyen tevékenységekben részt vevő feleket. Ez a korlátozás nem zárja ki az e cikk (3) bekezdésében említett, értékelés tárgyát képező motorok használatát, amennyiben azok a műszaki szolgálat működéséhez szükségesek, illetve az ilyen motorok személyes célra történő használatát.

A műszaki szolgálat gondoskodik arról, hogy leányvállalatainak és alvállalkozóinak tevékenysége ne befolyásolja az olyan kategóriákba tartozó tevékenységek bizalmas jellegét, objektivitását és pártatlanságát, amelyeknek végzésére a műszaki szolgálatot kijelölték.

(5) A műszaki szolgálat a legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és az adott területen megkívánt műszaki szaktudással végzi az olyan kategóriákba tartozó tevékenységeket, amelyeknek végzésére kijelölték, és személyzetének függetlennek kell lennie minden – különösen az ilyen tevékenységek eredményeiben érdekelt személyektől vagy személyek csoportjaitól eredő, főként pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntéseit vagy értékelési tevékenysége eredményeit.

(6) A műszaki szolgálat igazolja az őt kijelölő jóváhagyó hatóságnak, hogy képes minden olyan, a 47. cikk (1) bekezdése értelmében kijelölt kategóriákba tartozó tevékenység ellátására, amelyekre kijelölését kéri, méghozzá annak biztosítása által, hogy:

a)	a személyzet megfelelő szakértelemmel, specifikus műszaki ismeretekkel és szakképzettséggel, valamint elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezik a feladatok elvégzéséhez;

b)	rendelkezik az olyan tevékenységi kategóriákra vonatkozó eljárások leírásaival, amelyekre vonatkozóan a kijelölést kéri, ezáltal biztosítja az ilyen eljárások átláthatóságát és reprodukálhatóságát;

c)	rendelkezik olyan eljárásokkal, amelyek azokra a tevékenységi kategóriákra vonatkoznak, amelyek tekintetében a kijelölést kéri, és amelyek megfelelően figyelembe veszik az adott motor technológiai összetettségét és azt, hogy a motor tömegtermelésben vagy sorozatgyártásban készül-e; és

d)	rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek az olyan tevékenységi kategóriákhoz kapcsolódó feladatok megfelelő elvégzéséhez szükségesek, amelyekre vonatkozóan a kijelölést kéri, továbbá hozzáféréssel rendelkezik valamennyi szükséges felszereléshez vagy létesítményhez.

(7) A műszaki szolgálatnak – beleértve annak felső szintű vezetését, valamint az értékelést végző személyzetet – pártatlannak kell lennie, és nem vehet részt olyan tevékenységben, amely összeférhetetlen az olyan tevékenységi kategóriákkal kapcsolatos döntéshozatali függetlenségét vagy feddhetetlenségét, amelyek végzésére a műszaki szolgálatot kijelölték.

(8) A műszaki szolgálat tevékenységei fedezésére felelősségbiztosítást köt, kivéve, ha a felelősséget a nemzeti joggal összhangban a tagállam vállalja át, vagy ha a tagállam maga felel az értékelésért.

(9) A műszaki szolgálat személyzetének be kell tartania a szakmai titoktartás követelményeit minden olyan információt illetően, amely az e rendelet vagy az azt végrehajtó nemzeti jogszabályok rendelkezései szerinti feladatai végrehajtása során jutott birtokába.

A műszaki szolgálat személyzetét nem köti az első albekezdésben említett kötelezettség a kijelölő jóváhagyó hatósággal közölt információk vonatkozásában, vagy amennyiben az ilyen közlést uniós vagy nemzeti jogszabály írja elő.

A tulajdonjogok védelmét biztosítani kell.

46. cikk

A műszaki szolgálatok leányvállalatai és alvállalkozásai

(1) A műszaki szolgálat csak a kijelölő jóváhagyó hatósága beleegyezésével adhatja alvállalkozásba azokat a különleges feladatokat, amelyek olyan tevékenységi kategóriákhoz tartoznak, amelyekre a 47. cikk (1) bekezdése értelmében kijelölték, vagy végeztetheti el ezeket a tevékenységeket egy leányvállalattal.

Ilyen esetben a műszaki szolgálat gondoskodik arról, hogy az alvállalkozó vagy a leányvállalat megfeleljen a 45. cikkben meghatározott követelményeknek, továbbá tájékoztatja a kijelölő jóváhagyó hatóságot.

(2) A műszaki szolgálatok teljes felelősséget vállalnak az alvállalkozóik vagy leányvállalataik által elvégzett feladatokért, függetlenül attól, hogy azoknak hol van letelepedési helyük.

(3) A műszaki szolgálatok a kijelölő jóváhagyó hatóság számára elérhetővé teszik azokat a megfelelő dokumentumokat, amelyek az alvállalkozó vagy a leányvállalat képesítésének és az általuk elvégzett feladatoknak az értékelésére vonatkoznak.

47. cikk

A műszaki szolgálatok kijelölése

(1) A jóváhagyó hatóságok hatáskörüknek megfelelően műszaki szolgálatokat jelölnek ki a következő tevékenységi kategóriák közül egynek vagy többnek a végzésére:

a) A kategória: az e rendeletben említett vizsgálatok elvégzése a szóban forgó műszaki szolgálatokhoz tartozó létesítményeiben;

b) B kategória: az e rendeletben említett vizsgálatok felügyelete, amennyiben az ilyen vizsgálatokat a gyártó vagy egy harmadik fél létesítményeiben végzik;

c) C kategória: a gyártó eljárásainak értékelése és nyomon követése rendszeres időközönként a gyártásmegfelelőség biztosítása érdekében;

d) D kategória: vizsgálatok vagy ellenőrzések felügyelete vagy elvégzése a gyártásmegfelelőség biztosítása érdekében.

(2) Az (1) bekezdésben említett tevékenységi kategóriák közül egy vagy több tekintetében a jóváhagyó hatóság is eljárhat műszaki szolgálatként.

(3) Az e cikk értelmében kijelölt műszaki szolgálatoktól eltérő, harmadik országbeli műszaki szolgálatok is bejelentés tárgyát képezhetik az 50. cikk alkalmazásában, de csak abban az esetben, ha a műszaki szolgálatok elismeréséről az Unió és az adott harmadik ország között megkötött kétoldalú megállapodás rendelkezik.

Mindazonáltal a 45. cikk (2) bekezdésének megfelelően létrehozott műszaki szolgálat harmadik országokban leányvállalatokat hozhat létre, feltéve, hogy a leányvállalatokat ez a műszaki szolgálat közvetlenül irányítja és ellenőrzi.

48. cikk

A műszaki szolgálatok teljesítményszabványaira és értékelésére vonatkozó eljárások

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben rögzíti:

a)	azokat a szabványokat, amelyeknek a műszaki szolgálatoknak meg kell felelniük; és

b)	a műszaki szolgálatok értékelésére – ideértve a kapcsolódó jelentésre – vonatkozó eljárást a 49. cikkel összhangban.

49. cikk

A műszaki szolgálatok szakértelmének értékelése

(1) A kijelölő jóváhagyó hatóság értékelő jelentést készít, amely igazolja, hogy megtörtént a pályázó műszaki szolgálat értékelése az e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok követelményeinek való megfelelés tekintetében. Az értékelő jelentés a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditációs bizonyítványt is magában foglalhat, amely igazolja, hogy a műszaki szolgálat megfelel e rendelet követelményeinek.

Az értékelő jelentés alapját képező értékelést a 48. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított rendelkezések szerint kell elvégezni.

(2) A kijelölő jóváhagyó hatóság az értékelő jelentést legalább háromévenként felülvizsgálja.

(3) A Bizottság megkeresése alapján a kijelölő jóváhagyó hatóság az értékelő jelentést megküldi a Bizottságnak. Azokban az esetekben, amikor az értékelés nem a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditációs bizonyítványon alapul, a kijelölő jóváhagyó hatóság olyan igazoló dokumentumokat nyújt be a Bizottság részére, amelyek tanúsítják:

a)	a műszaki szolgálat szakmai alkalmasságát;

b)	azt, hogy olyan szabályok vannak érvényben, amelyek biztosítják a műszaki szolgálat kijelölő jóváhagyó hatóság általi rendszeres ellenőrzését; és

c)	azt, hogy a műszaki szolgálat megfelel az e rendeletben és az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglalt követelményeknek.

(4) Ha egy jóváhagyó hatóság a 47. cikk (2) bekezdésével összhangban műszaki szolgálatként kíván eljárni, dokumentumokkal igazolja a megfelelését, és az ehhez szükséges értékelést az értékelt tevékenységtől független auditoroknak kell végezniük. Az auditorok tartozhatnak ugyanahhoz a szervezethez, feltéve, hogy őket az értékelt tevékenységet végző személyzettől elkülönülten irányítják.

50. cikk

Bejelentési eljárások

(1) A tagállamok az általuk kijelölt valamennyi műszaki szolgálat vonatkozásában bejelentik a Bizottságnak a következő információkat:

a)	a műszaki szolgálat nevét;

b)	a műszaki szolgálat címét, beleértve az elektronikus címet is;

c)	a felelős személyeket;

d)	a tevékenységi kategóriákat; és

e)	a 47. cikkben említett kijelölés tekintetében bekövetkezett bármilyen módosítást.

(2) A műszaki szolgálat csak akkor folytathatja a 47. cikk (1) bekezdésében szereplő tevékenységeket a kijelölő jóváhagyó hatóság nevében, ha a műszaki szolgálatot e cikk (1) bekezdésével összhangban előzetesen a Bizottságnak bejelentették.

(3) Ugyanazt a műszaki szolgálatot több kijelölő jóváhagyó hatóság is kijelölheti, és e kijelölő jóváhagyó hatóságok tagállamai is bejelenthetik, függetlenül az általa a 47. cikk (1) bekezdésével összhangban folytatott tevékenységi kategóriától vagy kategóriáktól.

(4) Ha valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazása során egy olyan meghatározott szervezetet vagy illetékes szervet szükséges kijelölni, amelynek tevékenysége nem szerepel a 47. cikk (1) bekezdésében, az érintett tagállam e cikknek megfelelően bejelenti azt a Bizottságnak.

(5) A Bizottság közzéteszi honlapján az olyan műszaki szolgálatok jegyzékét és adatait, amelyek e cikknek megfelelően bejelentés tárgyát képezték.

51. cikk

A kijelöléseket érintő változások

(1) Ha a kijelölő jóváhagyó hatóság megállapítja, vagy a kijelölő jóváhagyó hatóságot arról tájékoztatják, hogy az általa kijelölt műszaki szolgálat már nem felel meg az e rendeletben meghatározott követelményeknek vagy nem teljesíti a kötelezettségeit, akkor korlátozza, felfüggeszti vagy adott esetben visszavonja a kijelölést, attól függően, hogy a műszaki szolgálat milyen mértékben nem felel meg a követelményeknek vagy milyen mértékben nem teljesíti a kötelezettségeit.

Az a tagállam, amely az 50. cikk (1) bekezdése alapján a Bizottságnál a műszaki szolgálatot bejelentette, a Bizottságot haladéktalanul értesíti az ilyen korlátozásról, felfüggesztésről vagy visszavonásról.

A Bizottság ennek megfelelően módosítja a 50. cikk (5) bekezdésében említett, közzétett információkat.

(2) A kijelölés (1) bekezdésben említettek szerinti korlátozása, felfüggesztése vagy visszavonása esetén, vagy ha a műszaki szolgálat a tevékenységét megszüntette, a kijelölő jóváhagyó hatóság megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az említett műszaki szolgálat dokumentációját vagy egy másik műszaki szolgálat dolgozza fel, vagy az – azok kérelme alapján – a kijelölő jóváhagyó hatóság vagy a piacfelügyeleti hatóságok számára rendelkezésre álljon.

52. cikk

A műszaki szolgálatok szakmai alkalmasságának vitatása

(1) A Bizottság kivizsgál minden olyan esetet, amikor kétsége merül fel a műszaki szolgálat szakmai alkalmasságával vagy azzal kapcsolatban, hogy a műszaki szolgálat folyamatosan teljesíti-e a rá vonatkozó követelményeket és kötelezettségeket, vagy amennyiben tudomására jut, hogy ilyen kétség merülhet fel.

(2) A kijelölő jóváhagyó hatóság tagállama kérelem alapján a Bizottság rendelkezésére bocsátja az érintett műszaki szolgálat kijelölésének vagy a kijelölés fenntartásának alapjául szolgáló összes információt.

(3) A Bizottság gondoskodik arról, hogy az általa lefolytatott vizsgálatok során a birtokába jutott valamennyi érzékeny információt bizalmasan kezeli.

(4) Ha a Bizottság megállapítja, hogy a műszaki szolgálat nem, illetve többé már nem teljesíti a rá vonatkozó kijelölés követelményeit, akkor tájékoztatja erről a kijelölő jóváhagyó hatóság tagállamát annak érdekében, hogy az adott tagállammal együttműködésben meghatározza a szükséges korrekciós intézkedéseket, valamint felkéri ezt az érintett tagállamot arra, hogy korrekciós intézkedéseket tegyen, beleértve szükség esetén a kijelölés visszavonását is.

53. cikk

A műszaki szolgálatok működésével összefüggő kötelezettségek

(1) A műszaki szolgálatok a kijelölő jóváhagyó hatóság nevében, az e rendeletben és az e rendeleten alapuló felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási jogi aktusokban megállapított értékelési és vizsgálati eljárásoknak megfelelően végzik az olyan kategóriákba tartozó tevékenységeket, amelyek végzésére kijelölték.

A műszaki szolgálatok felügyelik vagy saját maguk végzik el az e rendeletben vagy az e rendeleten alapuló felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban vagy végrehajtási jogi aktusokban meghatározott, EU-típusjóváhagyáshoz vagy ellenőrzésekhez szükséges vizsgálatokat, kivéve, ha alternatív eljárások is engedélyezettek.

A műszaki szolgálatok nem végezhetnek olyan vizsgálatokat, értékeléseket vagy ellenőrzéseket, amelyekre nem kaptak kijelölést.

(2) A műszaki szolgálatok mindenkor:

a)	lehetővé teszik a kijelölő jóváhagyó hatósága számára, amennyiben az indokoltnak tartja, hogy megfigyelje őket értékeléseik végzése során; és

b)	a 45. cikk (9) bekezdése és az 54. cikk sérelme nélkül, megkeresés alapján a kijelölő jóváhagyó hatóság rendelkezésére bocsátják az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységi kategóriákkal kapcsolatos információkat.

(3) Ha a műszaki szolgálat megállapítja, hogy a gyártó nem teljesíti az e rendeletben megállapított követelményeket, ezt a tényt jelenti a kijelölő jóváhagyó hatóságnak, amely pedig a gyártótól megfelelő korrekciós intézkedések megtételét követeli meg.

A kijelölő jóváhagyó hatóság addig nem állíthat ki EU-típusbizonyítványt, amíg a gyártó az említett kijelölő hatóság számára kielégítő módon meg nem tette a megfelelő korrekciós intézkedéseket.

(4) Ha az EU-típusbizonyítvány kiállítása után a gyártás megfelelőségének nyomon követése során a kijelölő jóváhagyó hatóság nevében eljáró műszaki szolgálat megállapítja, hogy egy motortípus vagy motorcsalád már nem felel meg e rendeletnek, akkor ezt a tényt a kijelölő jóváhagyó hatóságnak jelenti.

A jóváhagyó hatóság megteszi a 26. cikkben előírt megfelelő intézkedéseket.

54. cikk

A műszaki szolgálatok tájékoztatási kötelezettségei

(1) A műszaki szolgálatok tájékoztatják a kijelölő jóváhagyó hatóságaikat:

a)	minden olyan meg nem felelésről, amely szükségessé teheti az EU-típusbizonyítvány elutasítását, korlátozását, felfüggesztését vagy visszavonását;

b)	minden olyan körülményről, amelyek a kijelölés hatályát vagy feltételeit érinthetik;

c)	minden olyan megkeresésről, amelyben a piacfelügyeleti hatóságok a tevékenységeikre vonatkozóan tájékoztatást kértek.

(2) A műszaki szolgálatok a kijelölő jóváhagyó hatóság megkeresésére kötelesek információt adni a kijelölésük keretében végzett tevékenységeikről, továbbá minden más általuk végzett tevékenységről is, beleértve a határon átnyúló tevékenységeket és az alvállalkozó igénybevételét is.

XIII. FEJEZET

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK

55. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 19. cikk (2) bekezdésében, a 24. cikk (11) bekezdésében, a 25. cikk (4) bekezdésében, a 26. cikk (6) bekezdésében, a 34. cikk (9) bekezdésében, a 42. cikk (4) bekezdésében, a 43. cikk (5) bekezdésében, és a 48. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2016. október 6-tól kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 19. cikk (2) bekezdésében, a 24. cikk (11) bekezdésében, a 25. cikk (4) bekezdésében, a 26. cikk (6) bekezdésében, a 34. cikk (9) bekezdésében, a 42. cikk (4) bekezdésében, a 43. cikk (5) bekezdésében, és a 48. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 19. cikk (2) bekezdése, a 24. cikk (11) bekezdése, a 25. cikk (4) bekezdése, a 26. cikk (6) bekezdése, a 34. cikk (9) bekezdése, a 42. cikk (4) bekezdése, a 43. cikk (5) bekezdése, és a 48. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

56. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a 2007/46/EK irányelv 40. cikkének (1) bekezdésével létrehozott „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottság (TCMV) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3) Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

XIV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

57. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok megállapítják az e rendeletnek és az e rendeleten alapuló alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak és végrehajtási jogi aktusoknak a gazdasági szereplők vagy eredetiberendezés-gyártók általi megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

A tagállamok e szabályokról 2018. október 7-ig tájékoztatják a Bizottságot, és haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az e szabályokat érintő minden későbbi módosításról.

A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést a szankciók végrehajtására.

(2) A szankcióval járó jogsértések közé tartoznak a következők:

a)	hamis nyilatkozattétel, különösen az EU-típusjóváhagyási eljárás, a visszahíváshoz vezető eljárások vagy a mentességekkel összefüggő eljárások során;

b)	az EU-típusjóváhagyásra, illetve a használatban lévő motorok nyomon követésére vonatkozó vizsgálati eredmények meghamisítása;

c)	olyan adatok vagy műszaki előírások visszatartása, amelyek motorok visszahívásához, illetve az EU-típusjóváhagyás megtagadásához vagy visszavonásához vezethetnek;

d)	hatástalanító stratégiák alkalmazása;

e)	információhoz való hozzáférés megtagadása;

f)	EU-típusjóváhagyás hatálya alá tartozó motorok EU-típusjóváhagyás nélküli forgalmazása, vagy dokumentumok és jogszabályban előírt jelölések szándékos meghamisítása;

g)	átmeneti motoroknak, valamint olyan nem közúti mozgó gépeknek, amelyekbe ilyen motort építenek be, a mentességre vonatkozó rendelkezéseket sértő forgalomba hozatala;

h)	a 35. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott korlátozások megsértése;

i)	olyan motor forgalomba hozatala, amelyet olyan módon alakítottak át, hogy az már nem felel meg az EU-típusjóváhagyásában meghatározott előírásoknak;

j)	motor beépítése nem közúti mozgó gépekbe a 4. cikkben előírt kizárólagos használattól eltérő használatra;

k)	valamely különleges rendeltetésű motornak a 34. cikk (5) vagy (6) bekezdése alapján történő forgalomba hozatala az említett bekezdésekben előirányzottaktól eltérő nem közúti mozgó gépekben történő használatra;

l)	valamely motornak az 34. cikk (7) vagy (8) bekezdése és a 58. cikk (9), (10) vagy (11) bekezdése alapján történő forgalomba hozatala az ezekben a bekezdésekben említettektől eltérő gépekben történő használata érdekében;

m)	olyan nem közúti mozgó gépek forgalomba hozatala, amelyekbe az e rendelet szerinti, EU-típusjóváhagyást igényló motorokat építettek be, ilyen típusjóváhagyás nélkül;

n)	olyan nem közúti mozgó gépek forgalomba hozatala, amelyek nem felelnek meg a nem közúti mozgó gépekre vonatkozóan a 34. cikk (8) bekezdésében megállapított korlátozásnak.

58. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) A II. és a III. fejezet sérelme nélkül, ez a rendelet nem érvénytelenít semmilyen EU-típusjóváhagyást vagy mentességet a motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott időpontok előtt.

(2) A jóváhagyó hatóságok a 2016. október 5-én hatályban lévő jogszabályok alapján a motorok EU-típusjóváhagyására vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott kötelező időpontokig folytathatják az EU-típusjóváhagyások megadását, és az említett jogszabályok alapján a motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott kötelező időpontokig folytathatják a mentességek megadását.

A tagállamok 2016. október 5-én a hatályban lévő jogszabályok alapján a motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott kötelező időpontokig folytathatják a motorok forgalomba hozatalának engedélyezését.

(3) E rendelettől eltérve, azok a motorok, amelyek EU-típusjóváhagyást kaptak a 2016. október 5-én hatályos vonatkozó jogszabályok szerint, vagy amelyek megfelelnek a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény keretében a Rajnai Hajózási Központi Bizottság (CCNR) által megállapított és CCNR II. szakaszként elfogadott követelményeknek, továbbra is forgalomba hozhatók a motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott időpontokig.

Ilyen esetekben a nemzeti hatóságok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják a jóváhagyott típusnak megfelelő motorok forgalomba hozatalát.

(4) Azok a motorok, amelyek 2016. október 5-én nem tartoztak a 97/68/EK irányelv hatálya alá, továbbra is forgalomba hozhatók az esetleges hatályos tagállami szabályok alapján, a motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott időpontokig.

(5) Az 5. cikk (3) bekezdésének, a 18. cikk (2) bekezdésének és adott esetben a 2008/57/EK irányelvnek és az 1302/2014/EU bizottsági rendeletnek (22) a sérelme nélkül az átmeneti motorok, valamint adott esetben azok a nem közúti mozgó gépek, amelyekbe ilyen motort építettek be, továbbra is forgalomba hozhatók az átmeneti időszak alatt azzal a feltétellel, hogy a gépet, amelybe az átmeneti motor be van építve, az átmeneti időszak kezdetét követően legkésőbb 18 hónappal gyártották.

Az NRE kategóriájú motorok esetében a tagállamok engedélyezik az első albekezdésben említett átmeneti időszak és 18 hónapos időszak további 12 hónappal való meghosszabbítását az olyan eredetiberendezés-gyártók számára, akik évente összesen kevesebb mint 100 egységet gyártanak a belső égésű motorral felszerelt nem közúti mozgó gépekből. Az említett teljes éves termelés kiszámításához az ugyanazon természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt álló összes eredetiberendezés-gyártót egy eredetiberendezés-gyártónak kell tekinteni.

A mobil darukban használt NRE kategóriájú motorok esetében az első albekezdésben említett átmeneti időszakot és 18 hónapos időszakot 12 hónappal meg kell hosszabbítani.

A hómaró gépekben használt, 19 kW-nál kisebb hasznos teljesítményű, NRS kategóriájú motorok esetében az első albekezdésben említett átmeneti időszakot és 18 hónapos időszakot 24 hónappal meg kell hosszabbítani.

(6) E cikk (5) bekezdésére is figyelemmel, az átmeneti motoroknak az alábbi követelmények közül legalább egyet teljesíteniük kell:

megfelelnek egy olyan motortípusnak vagy motorcsaládnak, amelynek az EU-típusjóváhagyása a 30. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében már nem érvényes; és a motor gyártásának időpontjában olyan érvényes EU-típusjóváhagyással rendelkeznek, amely megfelel a 2016. október 5-én hatályos vonatkozó jogszabályokban meghatározott legfrissebb alkalmazandó kibocsátási határértékeknek;

b)	olyan teljesítménytartományba tartoznak, amely 2016. október 5-én nem tartozott szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó uniós szintű típusjóváhagyás hatálya alá; vagy

c)	olyan alkalmazási területen használják vagy olyan alkalmazási területen való használatra szánják őket, amely 2016. október 5-én nem tartozott szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó uniós szintű típusjóváhagyás hatálya alá.

(7) Az átmeneti motorok a következő időtartamon belül hozhatók forgalomba:

a)	az (5) bekezdés első albekezdésében meghatározott esetben a motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben foglalt, alkalmazandó időponttól számított 24 hónap;

b)	az (5) bekezdés második és harmadik albekezdéseiben meghatározott esetben a motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben foglalt, alkalmazandó időponttól számított 36 hónap.

c)	az (5) bekezdés negyedik albekezdésében meghatározott esetben a motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben foglalt, alkalmazandó időponttól számított 48 hónap.

(8) A gyártóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az átmeneti időszakban forgalomba hozott átmeneti motorok jelölése megfeleljen a 32. cikk (2) bekezdésének d) pontjában hivatkozott jelölésnek.

(9) Az 5. cikk (3) bekezdése, a 18. cikk (2) bekezdése és a 22. cikk ellenére a tagállamok a legkésőbb 2026. szeptember 17-ig tartó időszak során engedélyezhetik az olyan, RLL kategóriájú, 2 000 kW-nál nagyobb legnagyobb hasznos teljesítményű motorok forgalomba hozatalát, amelyek nem felelnek meg a II. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeknek, amennyiben az említett motorokat olyan mozdonyokba szerelik be, amelyek kizárólag műszakilag izolált 1 520 mm-es vasúti hálózaton közlekednek. Az említett időszak során forgalomba hozott motoroknak meg kell felelniük azoknak a kibocsátási határértékeknek, amelyeket az említett motorok forgalomba hozatalához 2011. december 31-én teljesíteni kellett. A tagállamok jóváhagyó hatóságai megadják az EU-típusjóváhagyást, és engedélyezik az ilyen motorok forgalomba hozatalát.

(10) Az 5. cikk (3) bekezdése és a 18. cikk (2) bekezdése ellenére, a tagállamok az V. szakasz szerinti motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott időponttól számított legfeljebb 15 éves időszakra engedélyezik cseremotorok forgalomba hozatalát, feltéve, hogy a motorok az NRS-sel egyenértékű kategóriába tartoznak és referenciateljesítményük legalább 19 kW, vagy az NRG-vel egyenértékű kategóriába tartoznak, amennyiben a cseremotor és a leváltandó motor olyan motorkategóriába vagy teljesítménytartományba tartozik, amely 2016. december 31-én nem tartozott uniós szintű típusjóváhagyás hatálya alá.

(11) Az 5. cikk (3) bekezdése és a 18. cikk (2) bekezdése ellenére, a tagállamok az V. szakasz szerinti motorok forgalomba hozatalára vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott időponttól számított legfeljebb 20 éves időszakra engedélyezik a cseremotorok forgalomba hozatalát, feltéve, hogy ezek megfelelnek az alábbi követelményeknek:

az NRE kategóriába tartoznak, referenciateljesítményük legalább 19 kW és legfeljebb 560 kW, és megfelelnek egy olyan kibocsátási szakasznak, amely legfeljebb az ilyen motorok forgalomba hozatala előtt 20 évvel járt le, és amely legalább ugyanolyan szigorú, mint azok a kibocsátási határértékek, amelyeknek a lecserélendő motor az eredeti forgalomba hozatalkor meg kellett, hogy feleljen;

b)	az NRE-vel egyenértékű kategóriába tartoznak és referenciateljesítményük meghaladja az 560 kW-ot, amennyiben a cseremotor és a leváltandó motor olyan motorkategóriába vagy teljesítménytartományba tartozik, amely 2016. december 31-én nem tartozott uniós szintű típusjóváhagyás hatálya alá.

(12) A tagállamok határozhatnak úgy is, hogy a 2026. szeptember 17-ig tartó időszak során a gyapotszedő gépekbe beépített motorok tekintetében nem alkalmazzák e rendeletet.

(13) A gyártóknak gondoskodniuk kell arról, hogy a cseremotorok jelölése megfeleljen a 32. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett jelölésnek.

59. cikk

Jelentéstétel

(1) A tagállamok 2021. december 31-ig tájékoztatják a Bizottságot az e rendeletben megállapított EU-típusjóváhagyási eljárások alkalmazásáról.

(2) Az (1) bekezdés szerint megadott információk alapján a Bizottság 2022. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról.

60. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság 2018. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Unió piacán már forgalomba hozott, nem közúti mozgó gépek motorjaiba utólag beépíthető kibocsátás-szabályozási rendszerek beépítésére vonatkozó harmonizált intézkedések megállapításának lehetőségéről. A jelentés tárgyát kell, hogy képezzék továbbá a technikai intézkedések és a pénzügyi ösztönző rendszerek, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak a levegő minőségére vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfeleléshez, mégpedig azáltal, hogy értékeli a sűrűn lakott területeken a légszennyezés csökkentését célzó lehetséges intézkedéseket, az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályok megfelelő tiszteletben tartása mellett.

(2) A Bizottság 2020. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a következőkről:

a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentése tekintetében fennálló további lehetőségek értékelése a rendelkezésre álló technológiák alapján és egy költség-haszon elemzés.

Elsősorban az IWP és az IWA kategóriájú motorok esetében, a technológiai és gazdasági megvalósíthatóság értékelése:

i.	a részecskeszámra (PN) és az NOx-ra vonatkozó kibocsátási határértékek további csökkentésére vonatkozóan;

ii.	a klímasemleges üzemelés keretében teljesen vagy részben gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemelő motorokra vonatkozó A-tényező további csökkentésére vonatkozóan a dízelüzemű motorokkal összehasonlítva; és

iii.	részecskeszámra (PN) vonatkozó határértékek esetleges meghatározása azokra a motorkategóriákra vonatkozóan, amelyekre e rendelet II. melléklete nem állapít meg ilyen határértéket;

b)	az olyan, potenciálisan jelentős szennyezőanyag-típusok meghatározása, amelyek nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

(3) A Bizottság 2025. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 34. cikk (4) és (5) bekezdésében előírt mentességi záradékok alkalmazásáról, valamint a kibocsátási vizsgálatok eredményeinek a 19. cikkben előírtak szerinti nyomon követéséről és az ebből levont következtetésekről.

A jelentésben értékelni kell továbbá az EU-típusjóváhagyáshoz a 24. és a 25. cikkekben előírt vizsgálatokat, különös figyelmet fordítva egyrészt arra, hogy az említett vizsgálatok mennyire igazodnak a motorok valós működési feltételeihez, másrészt értékelni annak megvalósíthatóságát, hogy a szilárd halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátására vizsgálatokat vezessenek be a használatban lévő motorok 19. cikk szerinti vizsgálatának részeként.

(4) Az (2) és (3) bekezdésben említett jelentéseknek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

a)	az érintett felekkel folytatott konzultáción kell alapulniuk;

b)	azokban figyelembe kell venni a meglévő uniós és nemzetközi előírásokat; és

c)	azokhoz adott esetben jogalkotási javaslatokat kell csatolni.

61. cikk

A 97/68/EK irányelv módosításai

A 97/68/EK irányelv a következőképpen módosul:

A 9. cikk (4a) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„A tagállamok valamely eredetiberendezés-gyártó megkeresésére, az első albekezdéstől való eltérésként, engedélyezhetik a IIIa. szakasz szerinti kibocsátási határértékeknek megfelelő motorok forgalomba hozatalát, feltéve hogy az említett motorokat potenciálisan robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt, nem közúti mozgó gépekbe szándékoznak beépíteni, a 2014/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározottak szerint (*).

A gyártóknak bizonyítaniuk kell a jóváhagyó hatóság részére, hogy e motorokat kizárólag olyan nem közúti mozgó gépekbe építik be, amelyek megfelelnek az említett irányelvben meghatározott követelményeknek. Az említett motorokat a „kizárólag [az eredetiberendezés-gyártó neve] által gyártott gépben való használatra szánt motor” feliratot, valamint a vonatkozó eltérésre történő egyedi hivatkozást tartalmazó címkével kell ellátni, amelyet közvetlenül az I. melléklet 3. szakaszában előírt kötelező jelölés mellett kell elhelyezni.

Az első albekezdéstől eltérve a tagállamok megadhatják az EU-típusjóváhagyást az olyan, RLL kategóriájú, 2 000 kW-nál nagyobb legnagyobb hasznos teljesítményű motorokra is, amelyek nem felelnek meg a II. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeknek, amennyiben az említett motorokat olyan mozdonyokba építik be, amelyek kizárólag műszakilag izolált 1 520 mm-es vasúti hálózaton közlekednek, és engedélyezhetik ilyen motorok forgalomba hozatalát. Ezeknek a motoroknak meg kell felelniük legalább azoknak a kibocsátási határértékeknek, amelyeket az említett motorok forgalomba hozatalához 2011. december 31-én teljesíteni kellett.

(*) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/34/EU irányelve (2014. február 26.) a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 309. o.).”;"

2.	A 10. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(8) A tagállamok határozhatnak úgy is, hogy a gyapotszedő gépekbe beépített motorok tekintetében nem alkalmazzák ezt az irányelvet.”.

62. cikk

Az 1024/2012/EU rendelet módosítása

Az 1024/2012/EU rendelet melléklete a következő ponttal egészül ki:

„9.

Az Európai Parlament és a Tanács 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1628 rendelete a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási határértékeire és típusjóváhagyására vonatkozó követelményekről, az 1024/2012/EU és 167/2013/EU rendeleteket módosító és a 97/68/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről (**): 44. cikk.

63. cikk

A 167/2013/EU rendelet módosítása

A 167/2013/EU rendelet 19. cikke a következőképpen módosul:

A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Alkalmazni kell azokat a rendelkezéseket, amelyeket a nem közúti mozgó gépekre az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1628 rendelet (***) állapít meg motorkategóriákra, a kipufogógáz-kibocsátási határértékekra, a vizsgálati ciklusokra, a kibocsátástartóssági időtartamokra, a kipufogógáz-kibocsátási követelményekre, a használatban lévő motorok kibocsátása nyomon követésének követelményeire, valamint a mérések és vizsgálatok elvégzésére vonatkozóan, továbbá az átmeneti rendelkezéseket és rendelkezéseket, amelyekt lehetővé teszik az V. szakasz szerinti motorok korai EU-típusjóváhagyását és forgalomba hozatalát, továbbá az említett rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és végrehajtási jogi aktusokat.

A T2, T4.1 és C2 típusú traktorok forgalomba hozatala, nyilvántartásba vétele vagy üzembe helyezése céljából a IIIB. szakasz követelményeinek megfelelő, az 56–130 kW teljesítménytartományba tartozó motorokat az (EU) 2016/1628 rendelet 3. cikkének 32. pontjában meghatározottak szerinti átmeneti motoroknak kell tekinteni.

(***) Az Európai Parlament és a Tanács 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1628 rendelete a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási határértékeire és típusjóváhagyására vonatkozó követelményekről, az 1024/2012/EU és a 167/2013/EU rendelet módosításáról és a 97/68/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 252, 2016.9.16., 53 o.)”;"

A (6) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„A második albekezdésben megállapított elvtől eltérve a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy 2016. december 31-ig a következők szerint módosítsa a Bizottság (EU) 2015/96 felhatalmazáson alapuló rendeletét (****), hogy ezáltal:

a)	a T2, T4.1 és C2 típusú traktorokra vonatkozó EU-típusjóváhagyás céljaira az (EU) 2015/96 felhatalmazáson alapuló rendelet 11. cikkének (4) bekezdésében megállapított várakozási idő négy év legyen; és

b)	az (EU) 2015/96 felhatalmazáson alapuló rendelet 14. cikkében említett rugalmas végrehajtási eljárásnak megfelelően az említett felhatalmazáson alapuló rendelet V. mellékletének 1.1.1. pontja szerint forgalomba hozható járművek aránya a T2, T4.1 és C2 típusú traktorok esetében 150 %-ra nőjön.

(****) A Bizottság (EU) 2015/96 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 1.) a 167/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a mezőgazdasági és erdészeti járművek környezeti teljesítményére és meghajtóegység-teljesítményére vonatkozó követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 16., 2015.1.23., 1. o.).”."

64. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) E rendelet 58. cikke (1)–(4) bekezdésének sérelme nélkül a 97/68/EK irányelv 2017. január 1-jén hatályát veszti.

(2) A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni.

65. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2) Ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni a 61. cikk kivételével, amely 2016. október 6-tól alkalmazandó.

2016. október 6-tól a jóváhagyó hatóságok nem utasíthatják el az új motortípusok vagy motorcsaládok EU-típusjóváhagyásának megadására vonatkozó kérelmeket, illetve nem tilthatják meg azok forgalomba hozatalát, amennyiben az adott motortípus vagy motorcsalád megfelel a II., III., IV. és VIII. fejezetben megállapított követelményeknek, valamint az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak és végrehajtási jogi aktusoknak.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2016. Szeptember 14-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

I. KORČOK

(1) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. február 18-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) Az Európai Parlament 2016. július 5-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), és a Tanács 2016. július 18-i határozata.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 97/68/EK irányelve (1997. december 16.) a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 59., 1998.2.27., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 167/2013/EU rendelete (2013. február 5.) a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 60., 2013.3.2., 1. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/42/EK irányelve (2006. május 17.) a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról (HL L 157., 2006.6.9., 24. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról (HL L 354., 2013.12.28., 171. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 1600/2002/EK határozata (2002. július 22.) a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról (HL L 242., 2002.9.10., 1. o.); Az Európai Parlament és a Tanács 2008/50/EK irányelve (2008. május 21.) a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta Levegőt Európának elnevezésű programról (HL L 152., 2008.6.11., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/57/EK irányelve (2008. június 17.) a vasúti rendszer Közösségen belüli kölcsönös átjárhatóságáról (HL L 191., 2008.7.18., 1. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(10) A Tanács 97/836/EK határozata (1997. november 27.) az Európai Közösségnek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodásához (1958. évi felülvizsgált megállapodás) való csatlakozásáról (HL L 346., 1997.12.17., 78. o.).

(11) HL L 123, 2016.5.12., 1. o.

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(13) A Bizottság (EU) 2015/96 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 1.) a 167/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a mezőgazdasági és erdészeti járművek környezeti teljesítményére és meghajtóegység-teljesítményére vonatkozó követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 16., 2015.1.23., 1. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 1024/2012/EU rendelete (2012. október 25.) a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről és a 2008/49/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (az IMI-rendelet) (HL L 316., 2012.11.14., 1. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/46/EK irányelve (2007. szeptember 5.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (keretirányelv) (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 168/2013/EU rendelete (2013. január 15.) a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 60., 2013.3.2., 52. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1629 irányelve (2016. szeptember 14.) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról, a 2009/100/EK irányelv módosításáról és a 2006/87/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (lásd e Hivatalos Lap 118. oldalát).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/53/EU irányelve (2013. november 20.) a kedvtelési célú vízi járművekről és a motoros vízi sporteszközökről, valamint a 94/25/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 90. o.).

(19) A Bizottság 1321/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a légi járművek és repüléstechnikai termékek, alkatrészek és berendezések folyamatos légi alkalmasságának biztosításáról és az ezzel összefüggő feladatokban részt vevő szervezetek és személyek jóváhagyásáról (HL L 362., 2014.12.17., 1. o.).

(20) EN 14466+A1:2009 európai szabvány (Tűzoltó szivattyúk. Hordozható szivattyúk. Biztonsági és működési követelmények, vizsgálatok).

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/34/EU irányelve (2014. február 26.) a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 309. o.).

(22) A Bizottság 1302/2014/EU rendelete (2014. november 18.) az Európai Unió vasúti rendszerének „járművek – mozdonyok és személyszállító járművek” alrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásról (HL L 356., 2014.12.12., 228. o.).

I. MELLÉKLET

A 4. cikkben említett motoralkategóriák meghatározása

I–1. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott NRE motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	Referenciateljesítmény
NRE	kompressziós	változó	0 < P < 8	NRE-v-1	Legnagyobb hasznos teljesítmény
	kompressziós		8 ≤ P < 19	NRE-v-2
	kompressziós		19 ≤ P < 37	NRE-v-3
	kompressziós		37 ≤ P < 56	NRE-v-4
	mind		56 ≤ P < 130	NRE-v-5
			130 ≤ P ≤ 560	NRE-v-6
			P > 560	NRE-v-7
	kompressziós	állandó	0<P<8	NRE-c-1	Névleges hasznos teljesítmény
	kompressziós		8 ≤ P < 19	NRE-c-2
	kompressziós		19 ≤ P < 37	NRE-c-3
	kompressziós		37 ≤ P < 56	NRE-c-4
	mind		56 ≤ P < 130	NRE-c-5
			130 ≤ P ≤ 560	NRE-c-6
			P > 560	NRE-c-7

I-2. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott NRG motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítmény-tartomány (kW)	Alkategória	Referenciateljesítmény
NRG	mind	változó	P > 560	NRG-v-1	Legnagyobb hasznos teljesítmény
NRG	mind	állandó	P > 560	NRG-c-1	Névleges hasznos teljesítmény

I-3. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott NRSh motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítmény-tartomány (kW)	Lökettérfogat (cm3)	Alkategória	Referenciateljesítmény
NRSh	SI	változó vagy állandó	0 < P < 19	SV < 50	NRSh-v-1a	Legnagyobb hasznos teljesítmény
				SV ≥ 50	NRSh-v-1b

I-4. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 4. pontjában meghatározott NRS motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítmény-tartomány (kW)	Lökettérfogat (cm3)	Alkategória	Referencia-teljesítmény
NRS	SI	változó, ≥3 600 rpm; vagy állandó	0 < P < 19	80 ≤ SV < 225	NRS-vr-1a	Legnagyobb hasznos teljesítmény
		változó, ≥3 600 rpm; vagy állandó		SV ≥ 225	NRS-vr-1b
		változó < 3 600 rpm		80 ≤ SV < 225	NRS-vi-1a
		változó < 3 600 rpm		SV ≥ 225	NRS-vi-1b
		változó vagy állandó	19 ≤ P < 30	SV ≤ 1 000	NRS-v-2a	Legnagyobb hasznos teljesítmény
			19 ≤ P < 30	SV > 1 000	NRS-v-2b	Legnagyobb hasznos teljesítmény
			30 ≤ P < 56	bármely	NRS-v-3	Legnagyobb hasznos teljesítmény

A kézi gépektől eltérő gépekbe szánt, 19 kW-nál kisebb teljesítményű és 80 cm3-nél kisebb lökettérfogatú motorok esetében az NRSh kategóriájú motorokra vonatkozó adatokat kell használni.

I-5. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 5. pontjában meghatározott IWP motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	Referencia-teljesítmény
IWP	mind	változó	19 ≤ P < 75	IWP-v-1	Legnagyobb hasznos teljesítmény
			75 ≤ P < 130	IWP-v-2
			130 ≤ P < 300	IWP-v-3
			P ≥ 300	IWP-v-4
		állandó	19 ≤ P < 75	IWP-c-1	Névleges hasznos teljesítmény
			75 ≤ P < 130	IWP-c-2
			130 ≤ P < 300	IWP-c-3
			P ≥ 300	IWP-c-4

I-6. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 6. pontjában meghatározott IWA motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	Referencia-teljesítmény
IWA	mind	változó	19 ≤ P < 75	IWA-v-1	Legnagyobb hasznos teljesítmény
			75 ≤ P < 130	IWA-v-2
			130 ≤ P < 300	IWA-v-3
			P ≥ 300	IWA-v-4
		állandó	19 ≤ P < 75	IWA-c-1	Névleges hasznos teljesítmény
			75 ≤ P < 130	IWA-c-2
			130 ≤ P < 300	IWA-c-3
			P ≥ 300	IWA-c-4

I-7. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott RLL motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	Referenciateljesítmény
RLL	mind	változó	P > 0	RLL-v-1	Legnagyobb hasznos teljesítmény
RLL	mind	állandó	P > 0	RLL-c-1	Névleges hasznos teljesítmény

I-8. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott RLR motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	Referenciateljesítmény
RLR	mind	változó	P > 0	RLR-v-1	Legnagyobb hasznos teljesítmény
RLR	mind	állandó	P > 0	RLR-c-1	Névleges hasznos teljesítmény

I-9. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott SMB motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	Referenciateljesítmény
SMB	SI	változó vagy állandó	P > 0	SMB-v-1	Legnagyobb hasznos teljesítmény

I-10. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 10. pontjában meghatározott ATS motorkategória alkategóriái

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	Referenciateljesítmény
ATS	SI	változó vagy állandó	P > 0	ATS-v-1	Legnagyobb hasznos teljesítmény

II. MELLÉKLET

A 18. cikk (2) bekezdésében említett kipufogógáz-kibocsátási határértékek

II-1. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott NRE motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motor-alkategória	Teljesítmény-tartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	CH	NOx	Részecskék (PM) tömege	PN	A
		kW		g/kWh	g/kWh	g/kWh	g/kWh	#/kWh
V. szakasz	NRE-v-1 NRE-c-1	0 < P < 8	CI	8,00	(CH + NOx ≤ 7,50)		0,40 (1)	—	1,10
V. szakasz	NRE-v-2 NRE-c-2	8 ≤ P < 19	CI	6,60	(CH + NOx ≤ 7,50)		0,40	—	1,10
V. szakasz	NRE-v-3 NRE-c-3	19 ≤ P < 37	CI	5,00	(CH + NOx ≤ 4,70)		0,015	1 × 1012	1,10
V. szakasz	NRE-v-4 NRE-c-4	37 ≤ P < 56	CI	5,00	(CH + NOx ≤ 4,70)		0,015	1 × 1012	1,10
V. szakasz	NRE-v-5 NRE-c-5	56 ≤ P < 130	mind	5,00	0,19	0,40	0,015	1 × 1012	1,10
V. szakasz	NRE-v-6 NRE-c-6	130 ≤ P ≤ 560	mind	3,50	0,19	0,40	0,015	1 × 1012	1,10
V. szakasz	NRE-v-7 NRE-c-7	P > 560	mind	3,50	0,19	3,50	0,045	—	6,00

II-2. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott NRG motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz

Motor-alkategória

Teljesítmény-tartomány

A motor gyújtásának típusa

NOx

Részecskék (PM) tömege

g/kWh

#/kWh

V. szakasz

NRG-v-1

NRG-c-1

P > 560

mind

3,50

0,19

0,67

0,035

—

6,00

II-3. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott NRSh motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motoralkategória	Teljesítménytartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	CH + NOx
		kW		g/kWh	g/kWh
V. szakasz	NRSh-v-1a	0 < P < 19	SI	805	50
V. szakasz	NRSh-v-1b	0 < P < 19	SI	603	72

II-4. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 4. pontjában meghatározott NRS motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motoralkategória	Teljesítménytartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	CH + NOx
		kW		g/kWh	g/kWh
V. szakasz	NRS-vr-1a NRS-vi-1a	0 < P < 19	SI	610	10
V. szakasz	NRS-vr-1b NRS-vi-1b	0 < P < 19		610	8
V. szakasz	NRS-v-2a	19 ≤ P ≤ 30		610	8
V. szakasz	NRS-v-2b NRS-v-3	19 ≤ P < 56		4,40 (*)	2,70 (*)

II-5. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 5. pontjában meghatározott IWP motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motor-alkategória	Teljesítmény-tartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	CH	NOx	Részecskék (PM) tömege	PN	A
		kW		g/kWh	g/kWh	g/kWh	g/kWh	#/kWh
V. szakasz	IWP-v-1 IWP-c-1	19 ≤ P < 75	mind	5,00	(CH + NOx ≤ 4,70)		0,30	—	6,00
V. szakasz	IWP-v-2 IWP-c-2	75 ≤ P < 130	mind	5,00	(CH + NOx ≤ 5,40)		0,14	—	6,00
V. szakasz	IWP-v-3 IWP-c-3	130 ≤ P < 300	mind	3,50	1,00	2,10	0,10	—	6,00
V. szakasz	IWP-v-4 IWP-c-4	P ≥ 300	mind	3,50	0,19	1,80	0,015	1 × 1012	6,00

II-6. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 6. pontjában meghatározott IWA motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motor-alkategória	Teljesítmény-tartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	CH	NOx	Részecskék (PM) tömege	PN	A
		kW		g/kWh	g/kWh	g/kWh	g/kWh	#/kWh
V. szakasz	IWA-v-1 IWA-c-1	19 ≤ P < 75	mind	5,00	(CH + NOx ≤ 4,70)		0,30	—	6,00
V. szakasz	IWA-v-2 IWA-c-2	75 ≤ P < 130	mind	5,00	(CH + NOx ≤ 5,40)		0,14	—	6,00
V. szakasz	IWA-v-3 IWA-c-3	130 ≤ P < 300	mind	3,50	1,00	2,10	0,10	—	6,00
V. szakasz	IWA-v-4 IWA-c-4	P ≥ 300	mind	3,50	0,19	1,80	0,015	1 × 1012	6,00

II-7. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott RLL motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz

Motor-alkategória

Teljesítmény-tartomány

A motor gyújtásának típusa

NOx

Részecskék (PM) tömege

g/kWh

#/kWh

V. szakasz

RLL-c-1

RLL-v-1

P > 0

mind

3,50

(CH + NOx ≤ 4,00)

0,025

—

6,00

II-8. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott RLR motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz

Motor-alkategória

Teljesítmény-tartomány

A motor gyújtásának típusa

NOx

Részecskék (PM) tömege

g/kWh

#/kWh

V. szakasz

RLR-c-1

RLR-v-1

P > 0

mind

3,50

0,19

2,00

0,015

1 × 1012

6,00

II-9. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott SMB motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motor-alkategória	Teljesítmény-tartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	NOx	CH
		kW		g/kWh	g/kWh	g/kWh
V. szakasz	SMB-v-1	P > 0	SI	275	—	75

II-10. táblázat: A 4. cikk (1) bekezdésének 10. pontjában meghatározott ATS motorkategóriára vonatkozó, V. szakasz szerinti kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motoralkategória	Teljesítménytartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	CH + NOx
		kW		g/kWh	g/kWh
V. szakasz	ATS-v-1	P > 0	SI	400	8

A teljesen vagy részben gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemelő motorok szénhidrogén-kibocsátási határértékeire vonatkozó különös rendelkezések

Azon alkategóriák esetében, amelyekre vonatkozóan A-tényező van meghatározva, a II-1–II-10. táblázatban a teljesen vagy részben gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemelő motorokra megadott szénhidrogén-kibocsátási határérték helyébe a következő képlet felhasználásával kiszámított értékhatár lép:

CH = 0,19 + (1,5 × A × GER)

ahol GER a gáz átlagos energiahányadosa a megfelelő vizsgálati ciklusban. Amennyiben az állandósult állapotú és az átmeneti állapotú (tranziens) vizsgálati ciklus egyaránt alkalmazandó, a gáz-energiahányadost a melegindítási tranziens vizsgálati ciklussal kell meghatározni. Amennyiben több állandósult állapotú vizsgálati ciklus alkalmazandó, a GER-t minden egyes ciklusban külön-külön meg kell határozni.

Ha a CH-re vonatkozó számított határérték meghaladja a 0,19 + A értéket, a CH-re vonatkozó határértéket 0,19 + A értékben kell meghatározni.

Az olyan alkategóriák esetében, amelyekre kombinált CH- és NOx-határérték vonatkozik, a kombinált CH- és NOx-határértéket csökkenteni kell 0,19 g/kWh-val, és az így kapott értéket csak az NOx-re kell alkalmazni.

A nem gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemelő motorok esetében a képlet nem alkalmazható.

(1) 0,60 a kézzel indítható, léghűtéses, közvetlen befecskendezésű motorok esetében

(*) További lehetőségként az értékek bármely egyéb olyan kombinációja, amely kielégíti a (CH+NOX) × CO0,784 ≤ 8,57 egyenlőtlenséget és megfelel a következő feltételeknek: CO ≤ 20,6 g/kWh és (CH+NOX) ≤ 2,7 g/kWh

III. MELLÉKLET

E rendelet alkalmazásának menetrendje az EU-típusjóváhagyás és a forgalomba hozatal tekintetében

III–1. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az NRE motorkategória tekintetében

Kategória	A gyújtás típusa	Teljesítmény-tartomány (kW)	Alkategória	E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében
				A motorok EU-típusjóváhagyása	A motorok forgalomba hozatala
NRE	CI	0 < P < 8	NRE-v-1 NRE-c-1	2018. január 1.	2019. január 1.
	CI	8 ≤ P<19	NRE-v-2 NRE-c-2
	CI	19 ≤ P<37	NRE-v-3 NRE-c-3	2018. január 1.	2019. január 1.
		37 ≤ P < 56	NRE-v-4 NRE-c-4
	mind	56 ≤ P < 130	NRE-v-5 NRE-c-5	2019. január 1.	2020. január 1.
		130 ≤ P ≤ 560	NRE-v-6 NRE-c-6	2018. január 1.	2019. január 1.
		P > 560	NRE-v-7 NRE-c-7	2018. január 1.	2019. január 1.

III-2. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az NRG motorkategória tekintetében

Kategória

A gyújtás típusa

Teljesítmény-tartomány (kW)

Alkategória

E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében

A motorok EU-típusjóváhagyása

A motorok forgalomba hozatala

NRG

mind

P > 560

NRG-v-1

NRG-c-1

2018. január 1.

2019. január 1.

III-3. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az NRSh motorkategória tekintetében

Kategória

A gyújtás típusa

Teljesítmény-tartomány (kW)

Alkategória

E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében

A motorok EU-típusjóváhagyása

A motorok forgalomba hozatala

NRSh

0 < P < 19

NRSh-v-1a

NRSh-v-1b

2018. január 1.

2019. január 1.

III-4. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az NRS motorkategória tekintetében

Kategória

A gyújtás típusa

Teljesítmény-tartomány (kW)

Alkategória

E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében

A motorok EU-típusjóváhagyása

A motorok forgalomba hozatala

NRS

0 < P < 56

NRS-vr-1a

NRS-vi-1a

NRS-vr-1b

NRS-vi-1b

NRS-v-2a

NRS-v-2b

NRS-v-3

2018. január 1.

2019. január 1.

III-5. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az IWP motorkategória tekintetében

Kategória	A gyújtás típusa	Teljesítmény-tartomány (kW)	Alkategória	E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében
				A motorok EU-típusjóváhagyása	A motorok forgalomba hozatala
IWP	mind	19 ≤ P < 300	IWP-v-1 IWP-c-1 IWP-v-2 IWP-c-2 IWP-v-3 IWP-c-3	2018. január 1.	2019. január 1.
IWP	mind	P ≥ 300	IWP-v-4 IWP-c-4	2019. január 1.	2020. január 1.

III-6. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az IWA motorkategória tekintetében

Kategória	A gyújtás típusa	Teljesítmény-tartomány (kW)	Alkategória	E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében
				A motorok EU-típusjóváhagyása	A motorok forgalomba hozatala
IWA	mind	19 ≤ P < 300	IWA-v-1 IWA-c-1 IWA-v-2 IWA-c-2 IWA-v-3 IWA-c-3	2018. január 1.	2019. január 1.
IWA	mind	P ≥ 300	IWA-v-4 IWA-c-4	2019. január 1.	2020. január 1.

III-7. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az RLL motorkategória tekintetében

Kategória

A gyújtás típusa

Teljesítmény-tartomány (kW)

Alkategória

E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében

A motorok EU-típusjóváhagyása

A motorok forgalomba hozatala

RLL

mind

P > 0

RLL-v-1

RLL-c-1

2020. január 1.

2021. január 1.

III-8. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az RLR motorkategória tekintetében

Kategória

A gyújtás típusa

Teljesítmény-tartomány (kW)

Alkategória

E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében

A motorok EU-típusjóváhagyása

A motorok forgalomba hozatala

RLR

mind

P > 0

RLR-v-1

RLR-c-1

2020. január 1.

2021. január 1.

III-9. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az SMB motorkategória tekintetében

Kategória	A gyújtás típusa	Teljesítmény-tartomány (kW)	Alkategória	E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében
				A motorok EU-típusjóváhagyása	A motorok forgalomba hozatala
SMB	SI	P > 0	SMB-v-1	2018. január 1.	2019. január 1.

III-10. táblázat: Az e rendelet alkalmazásának kezdődátumai az ATS motorkategória tekintetében

Kategória	A gyújtás típusa	Teljesítmény-tartomány (kW)	Alkategória	E rendelet kötelező alkalmazásának kezdődátuma az alábbiak tekintetében
				A motorok EU-típusjóváhagyása	A motorok forgalomba hozatala
ATS	SI	P > 0	ATS-v-1	2018. január 1.	2019. január 1.

IV. MELLÉKLET

Nem közúti állandósult állapotú vizsgálati ciklus (NRSC)

IV–1. táblázat: Az NRE kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklusok

Kategória	Fordulatszám-üzemmód	Cél	Alkategória	NRSC
NRE	változó	19 kW-nál kisebb referenciateljesítményű, változó fordulatszámú motor	NRE-v-1 NRE-v-2	G2 vagy C1
		Legalább 19 kW, de legfeljebb 560 kW referenciateljesítményű, változó fordulatszámú motor	NRE-v-3 NRE-v-4 NRE-v-5 NRE-v-6	C1
		560 kW-nál nagyobb referenciateljesítményű, változó fordulatszámú motor	NRE-v-7	C1
	állandó	Állandó fordulatszámú motor	NRE-c-1 NRE-c-2 NRE-c-3 NRE-c-4 NRE-c-5 NRE-c-6 NRE-c-7	D2

IV-2. táblázat: Az NRG kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklusok

Kategória	Fordulatszám-üzemmód	Cél	Alkategória	NRSC
NRG	változó	Áramfejlesztő gépcsoportba szánt változó fordulatszámú motor	NRG-v-1	C1
NRG	állandó	Áramfejlesztő gépcsoportba szánt állandó fordulatszámú motor	NRG-c-1	D2

IV-3. táblázat: Az NRSh kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklusok

Kategória

Fordulatszám-üzemmód

Cél

Alkategória

NRSC

NRSh

változó vagy állandó

Kézi gépekbe szánt, legfeljebb 19 kW referenciateljesítményű motor

NRSh-v-1a

NRSh-v-1b

IV-4. táblázat: Az NRS kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklusok

Kategória	Fordulatszám-üzemmód	Cél	Alkategória	NRSC
NRS	változó < 3 600 rpm	Legfeljebb 19 kW referenciateljesítményű, változó fordulatszámú, 3 600 rpm-nél kisebb fordulatszámú működésre szánt motor	NRS-vi-1a NRS-vi-1b	G1
	változó ≥ 3 600 rpm; vagy állandó	Legfeljebb 19 kW referenciateljesítményű, változó fordulatszámú, legalább 3 600 rpm fordulatszámú működésre szánt motor; legfeljebb 19 kW referenciateljesítményű, állandó fordulatszámú motor	NRS-vr-1a NRS-vr-1b	G2
	változó vagy állandó	19 kW és 30 kW közötti referenciateljesítményű és 1 liternél kisebb teljes lökettérfogatú motor	NRS-v-2a	G2
	változó vagy állandó	A 19 kW és 30 kW közötti referenciateljesítményű és 1 liternél kisebb teljes lökettérfogatú motoroktól eltérő, 19 kW-nál nagyobb referenciateljesítményű motor	NRS-v-2b NRS-v-3	C2

IV-5. táblázat: Az IWP kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklusok

Kategória

Fordulatszám-üzemmód

Cél

Alkategória

NRSC

IWP

változó

Állandó lapátszögű (fix nyomatékgörbéjű) hajócsavar meghajtására szolgáló, változó fordulatszámú motor

IWP-v-1

IWP-v-2

IWP-v-3

IWP-v-4

állandó

Szabályozható lapátszögű vagy elektromosan csatlakoztatott hajócsavar meghajtására szolgáló, állandó fordulatszámú motor

IWP-c-1

IWP-c-2

IWP-c-3

IWP-c-4

IV-6. táblázat: Az IWA kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklusok

Kategória

Fordulatszám-üzemmód

Cél

Alkategória

NRSC

IWA

változó

Változó fordulatszámú, belvízi hajókon kiegészítő használatra szánt motor

IWA-v-1

IWA-v-2

IWA-v-3

IWA-v-4

állandó

Állandó fordulatszámú, belvízi hajókon kiegészítő használatra szánt motor

IWA-c-1

IWA-c-2

IWA-c-3

IWA-c-4

IV-7. táblázat: Az RLL kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklusok

Kategória	Fordulatszám-üzemmód	Cél	Alkategória	NRSC
RLL	változó	Mozdonyok meghajtására szánt változó fordulatszámú motor	RLL-v-1	F
RLL	állandó	Mozdonyok meghajtására szánt állandó fordulatszámú motor	RLL-c-1	D2

IV-8. táblázat: Az RLR kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklusok

Kategória	Fordulatszám-üzemmód	Cél	Alkategória	NRSC
RLR	változó	Vasúti motorkocsik meghajtására szánt változó fordulatszámú motor	RLR-v-1	C1
RLR	állandó	Vasúti motorkocsik meghajtására szánt állandó fordulatszámú motor	RLR-c-1	D2

IV-9. táblázat: Az SMB kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklusok

Kategória	Fordulatszám-üzemmód	Cél	Alkategória	NRSC
SMB	változó vagy állandó	Motoros szánok meghajtására szánt motorok	SMB-v-1	H

IV-10. táblázat: Az ATS kategóriájú motorokra vonatkozó NRSC vizsgálati ciklus

Kategória	Fordulatszám-üzemmód	Cél	Alkategória	NRSC
ATS	változó vagy állandó	ATV vagy SbS meghajtására szánt motorok	ATS-v-1	G1

Nem közúti átmeneti állapotú (tranziens) vizsgálati ciklusok

IV-11. táblázat: Az NRE kategóriájú motorokra vonatkozó nem közúti átmeneti állapotú (tranziens) vizsgálati ciklus

Kategória

Fordulatszám-üzemmód

Cél

Alkategória

NRE

változó

Legalább 19 kW, de legfeljebb 560 kW referenciateljesítményű, változó fordulatszámú motor

NRE-v-3

NRE-v-4

NRE-v-5

NRE-v-6

NRTC

IV-12. táblázat: Az NRS kategóriájú motorokra vonatkozó nem közúti átmeneti állapotú (tranziens) vizsgálati ciklus (1)

Kategória

Fordulatszám-üzemmód

Cél

Alkategória

NRS

változó vagy állandó

A 19 kW és 30 kW közötti referenciateljesítményű és 1 liternél kisebb teljes lökettérfogatú motoroktól eltérő, 19 kW-nál nagyobb referenciateljesítményű motor

NRS-v-2b

NRS-v-3

LSI-NRTC

(1) Csak a legfeljebb 3 400 rpm legnagyobb vizsgálati sebességű motorokra vonatkozik.

V. MELLÉKLET

A 25. cikk (1) bekezdésében említett kibocsátástartóssági időtartamok (EDP)

V–1. táblázat: Az NRE motorkategóriára vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	EDP (óra)
NRE	CI	változó	0 < P < 8	NRE-v-1	3 000
	CI		8 ≤ P < 19	NRE-v-2	3 000
	CI		19 ≤ P < 37	NRE-v-3	5 000
	CI		37 ≤ P < 56	NRE-v-4	8 000
	mind		56 ≤ P < 130	NRE-v-5
			130 ≤ P ≤ 560	NRE-v-6
			P > 560	NRE-v-7
	CI	állandó	0<P<8	NRE-c-1	3 000
	CI		8 ≤ P < 19	NRE-c-2
	CI		19 ≤ P < 37	NRE-c-3
	CI		37 ≤ P < 56	NRE-c-4	8 000
	mind		56 ≤ P < 130	NRE-c-5
			130 ≤ P ≤ 560	NRE-c-6
			P > 560	NRE-c-7

V-2. táblázat: Az NRG motorkategóriára vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	EDP (óra)
NRG	mind	állandó	P > 560	NRG-v-1	8 000
NRG	mind	változó	P > 560	NRG-c-1	8 000

V-3. táblázat: Az NRSh kategóriájú motorokra vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítmény-tartomány (kW)	Lökettérfogat (cm3)	Alkategória	EDP (óra)
NRSh	SI	változó vagy állandó	0 < P < 19	SV < 50	NRSh-v-1a	50/125/300 (1)
				SV ≥ 50	NRSh-v-1b

V-4. táblázat: Az NRS motorkategóriára vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítmény-tartomány (kW)	Lökettérfogat (cm3)	Alkategória	EDP (óra)
NRS	SI	változó ≥ 3 600 rpm; vagy állandó	0 < P < 19	80 ≤ SV < 225	NRS-vr-1a	125/250/500 (2)
		változó < 3 600 rpm		80 ≤ SV < 225	NRS-vi-1a	125/250/500 (2)
		változó ≥ 3 600 rpm; vagy állandó		SV ≥ 225	NRS-vr-1b	250/500/1 000 (2)
		változó < 3 600 rpm		SV ≥ 225	NRS-vi-1b	250/500/1 000 (2)
		változó vagy állandó	19 ≤ P < 30	SV≤ 1 000	NRS-v-2a	1 000
			19 ≤ P < 30	SV > 1 000	NRS-v-2b	5 000
			30 ≤ P < 56	bármely	NRS-v-3	5 000

V-5. táblázat: Az IWP kategóriájú motorokra vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	EDP (óra)
IWP	mind	változó	19 ≤ P < 75	IWP-v-1	10 000
			75 ≤ P < 130	IWP-v-2
			130 ≤ P < 300	IWP-v-3
			P ≥ 300	IWP-v-4
		állandó	19 ≤ P < 75	IWP-c-1	10 000
			75 ≤ P < 130	IWP-c-2
			130 ≤ P < 300	IWP-c-3
			P ≥ 300	IWP-c-4

V-6. táblázat: Az IWA kategóriájú motorokra vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	EDP (óra)
IWA	mind	változó	19 ≤ P < 75	IWA -v-1	10 000
			75 ≤ P < 130	IWA -v-2
			130 ≤ P < 300	IWA -v-3
			P ≥ 300	IWA -v-4
		állandó	19 ≤ P < 75	IWA -c-1	10 000
			75 ≤ P < 130	IWA -c-2
			130 ≤ P < 300	IWA -c-3
			P ≥ 300	IWA -c-4

V-7. táblázat: Az RLL kategóriájú motorokra vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	EDP (óra)
RLL	mind	változó	P > 0	RLL-v-1	10 000
RLL	mind	állandó	P > 0	RLL-c-1	10 000

V-8. táblázat: Az RLR kategóriájú motorokra vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	EDP (óra)
RLR	mind	változó	P > 0	RLR-v-1	10 000
RLR	mind	állandó	P > 0	RLR-c-1	10 000

V-9. táblázat: Az SMB motorkategóriára vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	EDP (óra)
SMB	SI	változó vagy állandó	P > 0	SMB-v-1	400 (3)

V–10. táblázat: Az ATS kategóriájú motorokra vonatkozó EDP

Kategória	A gyújtás típusa	Fordulatszám-üzemmód	Teljesítménytartomány (kW)	Alkategória	EDP (óra)
ATS	SI	változó vagy állandó	P > 0	ATS-v-1	500/1 000 (4)

(1) Az EDP órában megadott értéke az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott, Cat 1/Cat 2/Cat 3 EDP kategóriáknak felel meg.

(2) Az EDP órában megadott értéke a az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott, Cat 1/Cat 2/Cat 3 EDP kategóriáknak felel meg.

(3) Alternatív lehetőségként 8 000 km kibocsátástartóssági időtartam is megengedett

(4) Az EDP órában megadott értéke a motor alábbi teljes lökettérfogatának felel meg: <100 cm3 / ≥100 cm3.

VI. MELLÉKLET

A 34. cikk (5) bekezdésében említett különleges rendeltetésű motorokra (SPE) vonatkozó kibocsátási határértékek

VI–1. táblázat: Az NRE motorkategóriába tartozó különleges rendeltetésű motorokra (SPE) vonatkozó kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motor-alkategória	Teljesítménytartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	összes szénhidrogén	NOx	Részecskék (PM) tömege	A
		kW		g/kWh	g/kWh	g/kWh	g/kWh
SPE	NRE-v-1 NRE-c-1	0 < P < 8	CI	8	7,5		0,4	6,0
SPE	NRE-v-2 NRE-c-2	8 ≤ P < 19	CI	6,6	7,5		0,4	6,0
SPE	NRE-v-3 NRE-c-3	19 ≤ P < 37	CI	5,5	7,5		0,6	6,0
SPE	NRE-v-4 NRE-c-4	37 ≤ P < 56	kompressziós	5,0	4,7		0,4	6,0
SPE	NRE-v-5 NRE-c-5	56 ≤ P < 130	mind	5,0	4,0		0,3	6,0
SPE	NRE-v-6 NRE-c-6	130 ≤ P ≤ 560	mind	3,5	4,0		0,2	6,0
SPE	NRE-v-7 NRE-c-7	P > 560	mind	3,5	6,4		0,2	6,0

VI-2. táblázat: Az NRG motorkategóriába tartozó különleges rendeltetésű motorokra (SPE) vonatkozó kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motoralkategória	Teljesítmény-tartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	CH	NOx	Részecskék (PM) tömege	A
		kW		g/kWh	g/kWh	g/kWh	g/kWh
SPE	NRG-c-1	P > 560	mind	3,5	6.4		0,2	6,0
SPE	NRG-v-1	P > 560	mind	3,5	6.4		0,2	6,0

VI-3. táblázat: Az RLL motorkategóriába tartozó különleges rendeltetésű motorokra (SPE) vonatkozó kibocsátási határértékek

Kibocsátási szakasz	Motoralkategória	Teljesítmény-tartomány	A motor gyújtásának típusa	CO	összes szénhidrogén	NOx	Részecskék (PM) tömege	A
		kW		g/kWh	g/kWh	g/kWh	g/kWh
SPE	RLL-v-1 RLL-c-1	P ≤ 560	mind	3,5	(CH + NOx ≤ 4,0)		0,2	6,0
SPE	RLL-v-1 RLL-c-1	P > 560 kW	mind	3,5	0,5	6,0	0,2	6,0
SPE	RLL-v-1 RLL-c-1	P > 2 000 kW és SVc (1) > 5 liter	mind	3,5	0,4	7,4	0,2	6,0

(1) Hengerenkénti lökettérfogat

16.9.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/118

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/1629 IRÁNYELVE

(2016. szeptember 14.)

a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról, a 2009/100/EK irányelv módosításáról és a 2006/87/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 91. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)	A 2006/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) az Unió belvízi útjainak összessége tekintetében harmonizált feltételeket vezet be a belvízi hajók műszaki bizonyítványainak kiadására vonatkozóan.

(2)	A Rajna folyón közlekedő hajókra vonatkozóan a Rajnai Hajózási Központi Bizottság (CCNR) határozza meg a műszaki követelményeket.

(3)

A 2006/87/EK irányelv mellékleteiben foglalt műszaki követelmények magukban foglalják a rajnai hajók szemleszabályzatának a 2004-ben a CCNR által elfogadott változatában megállapított rendelkezések nagy részét. A belvízi hajóbizonyítványoknak a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke szerinti kiadására vonatkozó feltételeket és műszaki követelményeket rendszeresen aktualizálják, és azok a mindenkori technológiai fejlődést tükröző feltételekként és követelményekként vannak elismerve.

(4)

Tekintettel a döntéshozatali eljárások különböző jogi kereteire és időkereteire, nehéz fenntartani a 2006/87/EK irányelv alapján kiadott uniós belvízi hajóbizonyítványok és a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke alapján kiadott bizonyítványok egyenértékűségét. Ez jogbizonytalanságot eredményez, ami kedvezőtlen hatással lehet a hajózás biztonságára.

(5)	Az uniós szintű harmonizáció érdekében, valamint a versenytorzulásokat és a biztonság szintjének egyenetlenségeit elkerülendő, az Unió valamennyi belvízi útja tekintetében azonos műszaki követelményeket szükséges alkalmazni, és azokat rendszeresen aktualizálni kell.

(6)

Mivel a CCNR számottevő szakmai tapasztalattal rendelkezik a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények kidolgozása és aktualizálása terén, ezeket a tapasztalatokat érdemes teljes mértékben kihasználni az Unió belvízi útjai tekintetében. A CCNR égisze alatt működik a belvízi hajózás területére vonatkozó szabványok kidolgozásáért felelős európai bizottság (CESNI), amely valamennyi tagállam szakértői előtt nyitva áll, és amely azon műszaki szabványok kidolgozásáért felelős a belvízi hajózás területén, amelyekre az Uniónak is hivatkoznia kell.

(7)	A vízi járművek műszaki követelményeknek való teljes mértékben történő megfelelőségét igazoló uniós belvízi hajóbizonyítványoknak valamennyi uniós belvízi úton érvényesnek kell lenniük.

(8)	Az 1. és a 2. zónába (tölcsértorkolatok), valamint a 4. zónába tartozó vízi utakon folytatott műveletek tekintetében a tagállamok által kiállított kiegészítő uniós belvízi hajóbizonyítványok kiadásának feltételeit jobban össze kell hangolni.

(9)

A biztonság érdekében a követelmények magas fokú harmonizációjára van szükség, mégpedig oly módon, hogy az az uniós belvízi utakon ne eredményezze a biztonsági szabványok szigorának csökkenését. Lehetőséget kell biztosítani viszont a tagállamoknak arra, hogy – a Bizottsággal konzultálva – egyes zónák vonatkozásában külön rendelkezésként kiegészítő vagy enyhébb műszaki követelményeket írhassanak elő, azzal a kikötéssel, hogy a szóban forgó intézkedések csak a III. és a IV. mellékletben foglalt, konkrét tárgykörökre korlátozódhatnak.

(10)

A megfelelő biztonsági szint megőrzése mellett lehetőséget kell biztosítani a tagállamoknak arra, hogy eltérjenek ezen irányelvtől az olyan hajózható vízi utakon közlekedő vízi járművek esetében, amelyek nem állnak összeköttetésben más tagállamok belvízi útjaival, illetve a kizárólag nemzeti vízi utakon közlekedő egyes vízi járművek esetében. Amennyiben ezek az eltérések az egy adott tagállamban hajózó valamennyi vízi járművet érintik, a szóban forgó tagállam számára az ezen irányelvben foglalt valamennyi kötelezettség átültetése aránytalan és szükségtelen kötelezettséget jelentene. A tagállamok csak abban az esetben adhatnak ki uniós belvízi hajóbizonyítványt, ha átültették az ezen irányelv értelmében szükséges releváns kötelezettségeket.

(11)

Az alternatív megoldások felkarolása, az innovációra való ösztönzés vagy az ésszerűtlen költségek elkerülése érdekében lehetővé kell tenni az ezen irányelvtől való eltéréseket és bizonyos vízi járművek egyenértékűségének elismerését, azzal a feltétellel, hogy biztosítva van az egyenértékű vagy megfelelő szintű biztonság. Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében – az említett eltérések és az egyenértékűségek elismerése tekintetében – a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az említett eltérésekkel és egyenértékűségek elismerésével kapcsolatban a Bizottság a CESNI ajánlásaira hivatkozzon. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell gyakorolni.

(12)	Az igazgatási, műszaki és gazdasági hatékonyság érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy illetékes hatóságokat jelöljenek ki, amelyek az ezen irányelvnek való megfelelésért, valamint az irányelv nemzeti gyakorlatoknak megfelelő helyes alkalmazásáért felelősek.

(13)

Az uniós belvízi hajóbizonyítványt a vízi jármű üzembe helyezését megelőző műszaki szemlét követően kell kiállítani. A műszaki szemle azt hivatott ellenőrizni, hogy a vízi jármű megfelel-e az ebben az irányelvben foglalt műszaki követelményeknek. A tagállamok illetékes hatóságait fel kell jogosítani arra, hogy bármikor ellenőrizhessék ezt a megfelelőséget, valamint azt, hogy a vízi jármű fedélzetén rendelkezésre áll-e érvényes belvízi hajóbizonyítvány.

(14)	Bizonyos időbeli korlátok mellett és az adott vízi jármű kategóriájának megfelelően helyénvaló eseti alapon meghatározni az uniós belvízi hajóbizonyítvány érvényességi idejét.

(15)	A belvízi hajózás magas biztonsági szintjének fenntartása érdekében részletes rendelkezéseket szükséges megállapítani az új uniós belvízi hajóbizonyítványok cseréjére, megújítására, meghosszabbítására és kiadására vonatkozóan.

(16)

Ezen irányelv eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében a belvízi utakon közlekedő vízi járművekre vonatkozó információkat az illetékes hatóságok általi használat céljából fel kell tüntetni az európai hajóadatbázisban (EHDB). Az EHDB-ben egyrészt szerepelnie kell különösen egy olyan lehetőségnek, amely révén ellenőrizni lehet, hogy a bizonyítvány iránti, függőben lévő kérelmek elbírálása terén milyen előzetes eseményekre került sor, másrészt pedig az adott vízi jármű számára már kiadott valamennyi érvényes bizonyítvánnyal kapcsolatos információnak. Az EHDB-t a Bizottságnak kell vezetnie és karbantartania, mégpedig oly módon, hogy az a lehető legjobban segítse ezen irányelv alkalmazását.

(17)	A 2009/100/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) foglalt rendelkezéseknek továbbra is hatályban kell maradniuk az ezen irányelv által nem szabályozott vízi járművek tekintetében.

(18)	Az uniós jogszabályok egyértelműségének javítása érdekében a 2009/100/EK irányelv hatályát ki kell igazítani az ezen irányelv hatályának, valamint a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos fejlemények figyelembevétele céljából. A 2009/100/EK irányelvet ezért módosítani kell.

(19)	A már üzemben lévő, de uniós belvízi hajóbizonyítvánnyal még nem rendelkező vízi járművekre az ebben az irányelvben megállapított felülvizsgált műszaki követelmények szerinti első műszaki szemle alkalmával helyénvaló átmeneti rendszert alkalmazni.

(20)	A minőségi jogalkotás és az egyszerűsítés érdekében lehetővé kell tenni azt, hogy ez az irányelv hivatkozásokat tartalmazzon nemzetközi szabványokra anélkül, hogy azokat az uniós jogi keretben feleslegesen megkettőzné.

(21)

A CESNI-t annak céljából hozták létre, hogy elősegítse a belvízi hajózási ágazatban Európa-szerte alkalmazott műszaki szabványok harmonizációját. A belvízi hajózás magas szintű biztonságának és hatékonyságának biztosítása, a belvízi hajóbizonyítványok egyenértékűségének fenntartása, valamint a tudományos és műszaki fejlődés és az ágazat más fejleményeinek figyelembevétele érdekében naprakészen kell tartani a belvízi hajók műszaki követelményeiről szóló, az alkalmazandó európai szabványra (ES-TRIN szabvány) történő, az ezen irányelvben szereplő hivatkozást. Ennélfogva a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az ES-TRIN szabvány legfrissebb változatára történő hivatkozás naprakésszé tétele és az alkalmazás kezdetének meghatározása céljából.

(22)

Amennyiben megfelelő elemzés azt indokolja, és nem állnak rendelkezésre a hajózás biztonságát szavatoló megfelelő és korszerű nemzetközi szabványok, illetve ha a CESNI döntéshozatali eljárását érintő változtatások veszélyt jelentenének az Unió érdekeire nézve, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv II. mellékletének – az Unió érdekeinek védelme érdekében, megfelelő műszaki követelmények meghatározásával történő – módosítására vonatkozóan.

(23)

Ezen irányelv nem alapvető elemeinek módosítása vagy kiegészítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: a vízi út osztályozásának módosítása, az EHDB-ben rögzítendő adatoknak, az adatbázishoz való hozzáférés típusainak, valamint az adatbázis használatára és működtetésére vonatkozó utasításoknak a további pontosítása; a belvízi utakon közlekedő hajókra vonatkozó műszaki minimumkövetelmények naprakésszé tétele; a III. és a IV. mellékletnek a tudományos és technikai fejlődés figyelembevétele érdekében történő módosítása; az V. mellékletnek az abban foglalt eljárási rendelkezések naprakésszé tételét és egyszerűsítését célzó módosítása, a VI. mellékletnek a hajóosztályozó társaságok elismerését szabályozó kritériumoknak a hajózásbiztonság szavatolását célzó módosítása, valamint az ezen irányelvben a II. és V. mellékletre történő, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása miatt szükséges hivatkozások módosítása.

(24)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban (7) meghatározott alapelveknek megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(25)

Az alternatív megoldások felkarolása, az innovációra való ösztönzés, az ésszerűtlen költségek elkerülése, a bizonyítványok kiadási eljárásának hatékonyabbá tétele, illetve a regionális körülmények figyelembevétele érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni a vízi járművek egyes típusainak vonatkozásában a műszaki követelmények teljesítésétől való bizonyos eltérések engedélyezése, a hajóosztályozó társaságok elismerése, valamint egy adott tagállamnak a valamely másik tagállam hajózható belvízi útjaival összeköttetésben nem álló egyes zónáiban közlekedő hajókra vonatkozó kiegészítő vagy enyhébb műszaki követelmények jóváhagyása tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU megfelelően kell gyakorolni.

(26)

A belvízi hajózás tekintetében illetékes nemzetközi szervezetekkel – különösen a CCNR-rel – való koordináció és együttműködés megfelelő keretének, valamint a belvízi hajózásra vonatkozó egységes, az Unió és a nemzetközi szervezetek hivatkozási alapjául szolgáló műszaki szabványok kidolgozásának biztosítása érdekében ezt az irányelvet felül kell vizsgálni, különösen az általa bevezetett intézkedések eredményességét, valamint a belvízi hajózás tekintetében illetékes nemzetközi szervezetekkel való együttműködésre szolgáló mechanizmusokat illetően, hogy egyetlen egységes műszakiszabvány-készlet jöjjön létre.

(27)

Dániában, Észtországban, Írországban, Görögországban, Spanyolországban, Cipruson, Lettországban, Máltán, Portugáliában, Szlovéniában és Finnországban nincsenek belvízi utak, illetve a belvízi hajózás nincs jelentős mértékben elterjedve. Ennélfogva aránytalan és szükségtelen kötelezettség lenne, ha ezeknek a tagállamoknak is át kellene ültetniük és végre kellene hajtaniuk ezt az irányelvet.

(28)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a vízi járműveknek az Unió belvízi útjain való biztonságos közlekedéséhez szükséges műszaki követelmények meghatározását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak léptéke és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(29)	A 2006/87/EK irányelvet ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. FEJEZET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS A VÍZI UTAK ZÓNÁI

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv meghatározza:

a)	a vízi járműveknek a 4. cikkben említett belvízi utakon való biztonságos közlekedéséhez szükséges műszaki követelményeket, és

b)	az említett belvízi utak osztályozását.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt az irányelvet a következő vízi járművekre kell alkalmazni:

a)	20 méter vagy azt meghaladó hosszúságú (L) hajók;

b)	olyan hajók, amelyek esetében a hosszúság (L), a szélesség (B) és a merülés (T) szorzatának eredménye 100 köbméter vagy azt meghaladó űrtartalom;

c)	valamennyi vontató- és tolóhajó, amely az a) és b) pontban említett vízi jármű vagy úszó munkagép vontatására, tolására vagy mellévett alakzat továbbítására szolgál;

d)	személyhajók;

e)	úszó munkagépek.

(2) Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre:

kompok;

b)	hadihajók;

tengerjáró hajók, beleértve azokat a tengerjáró vontató- és tolóhajókat, amelyek

i.	árapályos vizeken közlekednek, vagy ott van a bázisuk; vagy

ii.	ideiglenesen belvízi utakon közlekednek,

amennyiben rendelkeznek legalább az alábbiakkal:

—

megfelelőségi – vagy azzal egyenértékű – bizonyítvány az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS-egyezmény) tekintetében; megfelelőségi – vagy azzal egyenértékű – bizonyítvány a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény tekintetében, és a nemzetközi olajszennyezés-megelőzési (IOPP) bizonyítvány a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973/1978. évi nemzetközi egyezménynek (MARPOL) való megfelelés tekintetében;

—	azon tengerjáró hajók esetében, amelyek nem tartoznak a SOLAS-egyezmény, a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény vagy a MARPOL-egyezmény hatálya alá, a lobogó szerinti államuk jogszabályai által előírt vonatkozó bizonyítványok és szabadoldali jelek;

—	azon személyhajók esetében, amelyek nem tartoznak egyik, az első franciabekezdésben említett egyezmény hatálya alá sem, a 2009/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (8) megfelelően kiadott, a személyhajók biztonsági szabályaira és követelményeire vonatkozó bizonyítvány; vagy

—	azon kedvtelési célú kishajók tekintetében, amelyek nem tartoznak egyik, az első francia bekezdésben említett egyezmény hatálya alá sem, azon ország által kiadott, megfelelő szintű biztonságot igazoló bizonyítvány, amelynek lobogója alatt a vízi jármű közlekedik.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)	„vízi jármű”: hajó vagy úszó munkagép;

b)	„hajó”: belvízi hajó vagy tengerjáró hajó;

c)	„belvízi hajó”: kizárólag vagy elsősorban belvízi utakon történő hajózásra szánt hajó;

d)	„vontatóhajó”: kifejezetten vontatási műveletek végrehajtására épített hajó;

e)	„tolóhajó”: kifejezetten tolt kötelék továbbítására épített hajó;

f)	„személyhajó”: 12-nél több utas szállítására épített és berendezett, egynapos utazásra alkalmas vagy kabinos hajó;

g)	„úszómunkagép”: gépi berendezéssel ellátott úszólétesítmény (pl. úszódaru, úszókotró berendezés, cölöpverő, elevátor);

h)	„úszómű”: rendeltetésszerűen helyhez kötött úszólétesítmény (pl. fürdőlétesítmény, úszódokk, kikötőponton, csónakház);

i)	„egyéb úszólétesítmény” tutaj, vagy más, egyenként vagy kötelékben hajózásra alkalmassá tett berendezés, amely nem hajó, úszó munkagép vagy úszómű;

j)	„kedvtelési célú kishajó”: sportolási vagy pihenési célra épített hajó, de nem személyhajó;

k)	„gyorsjáratú hajó”: a vízen 40 km/h-nál nagyobb sebesség elérésére képes motorhajó;

l)	„vízkiszorítás”: a hajó vízbe merült tömege köbméterben;

m)	„hosszúság (L)”: a hajótest maximális hosszúsága méterben, a kormánylapátot és az orrsudarat nem számítva;

n)	„szélesség (B)”: a hajótest maximális szélessége méterben a külhéj külső szélénél mérve (a lapátkerekeket, a dörzsléceket és hasonlókat nem számítva);

o)	„merülés (T)”: a hajótest legalsó pontja (a gerinc és az egyéb rögzített szerelvények figyelembevétele nélkül) és a legnagyobb merülési vonal között mért függőleges távolság méterben;

p)	„összekapcsolt belvízi utak”: egy tagállam azon vízi útjai, amelyek a nemzeti vagy nemzetközi jog értelmében az ezen irányelv hatálya alá tartozó vízi járművekkel hajózható belvízi utak révén kapcsolódnak valamely más tagállam belvízi útjaihoz.

4. cikk

A belvízi utak osztályozása

(1) Ezen irányelv alkalmazásában az Unió belvízi útjait a következőképpen kell osztályozni:

1., 2., 3. és 4. zóna:

i.	1. és 2. zóna: az I. melléklet 1. fejezetében felsorolt vízi utak;

ii.	3. zóna: az I. melléklet 2. fejezetében felsorolt vízi utak;

iii.	4. zóna: valamennyi egyéb, a nemzeti jog értelmében az ezen irányelv hatálya alá tartozó vízi járművekkel hajózható belvízi út.

b)	R zóna: az a) pontban említett vízi utak közül azok, amelyek tekintetében a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke értelmében bizonyítványt kell kiállítani, a szóban forgó cikknek a 2016. október 6-án [ezen irányelv hatálybalépésének időpontja] érvényes megfogalmazásában.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet olyan módosítására, amelynek célja valamely vízi út osztályozásának a módosítása, beleértve további vízi utak hozzáadását és törlését is. Az I. melléklet ilyen jellegű módosításait csak az érintett tagállam kérésére, a területén lévő vízi utak tekintetében lehet elvégezni.

2. FEJEZET

HAJÓBIZONYÍTVÁNYOK

5. cikk

A műszaki és biztonsági követelményeknek való megfelelés

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 4. cikkben említett uniós belvízi utakon közlekedő, a 2. cikk (1) bekezdésében említett vízi járművek gyártása és karbantartása az ezen irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelően történjen.

(2) A vízi járművek (1) bekezdésnek való megfelelését az ezen irányelvnek megfelelően kiállított bizonyítvánnyal kell igazolni.

6. cikk

Uniós belvízi hajóbizonyítványok

(1) Az uniós belvízi hajóbizonyítványokat a tagállamok illetékes hatóságai adják ki ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően. A tagállamok az uniós belvízi hajóbizonyítványok kiadásakor ellenőrzik, hogy az adott vízi jármű nem rendelkezik-e már a 7. cikkben említett érvényes bizonyítvánnyal.

(2) Az uniós belvízi hajóbizonyítványt a II. mellékletben meghatározott mintának megfelelően kell kiállítani.

(3) Minden tagállam jegyzéket állít össze arról, hogy mely hatóságai jogosultak az uniós belvízi hajóbizonyítvány kiadására, és erről, valamint a jegyzék bármely módosításáról értesíti a Bizottságot. A Bizottság egy megfelelő weboldalon naprakész listát vezet az illetékes hatóságokról.

(4) A vízi járművekre az uniós belvízi hajóbizonyítványt a vízi jármű üzembe helyezését megelőző műszaki szemlét követően adják ki; e szemle célja annak ellenőrzése, hogy a vízi jármű megfelel-e a II. és V. mellékletben említett műszaki követelményeknek.

(5) Az e cikk (4) bekezdésében és a 29. cikkben meghatározott műszaki szemlék, illetve a vízi jármű tulajdonosának vagy annak képviselője kérésére elvégzett műszaki szemle során – adott esetben – ellenőrizni kell, hogy a vízi jármű megfelel-e a 23. cikk (1) és (2) bekezdésében említett kiegészítő követelményeknek.

(6) A szemle kérésére, valamint a szemle helyének és idejének meghatározására vonatkozó eljárások az uniós belvízi hajóbizonyítványt kiadó illetékes hatóságok hatáskörébe tartoznak. Az illetékes hatóság meghatározza, hogy mely okmányokat kell benyújtani. Az eljárást oly módon kell lebonyolítani, ami biztosítja, hogy a szemlére a kérés benyújtásától számított ésszerű határidőn belül sor kerüljön.

(7) Az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó vízi jármű számára – a vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője kérésére – a tagállamok illetékes hatóságai uniós belvízi hajóbizonyítványt adnak ki, amennyiben az említett vízi jármű megfelel az ezen irányelvben foglalt követelményeknek.

7. cikk

A bizonyítvánnyal való rendelkezés kötelezettsége

A 4. cikkben említett uniós belvízi utakon közlekedő vízi járműveknek a következő dokumentumok eredeti példányával kell rendelkezniük:

az R zónába tartozó vízi úton történő közlekedéskor vagy:

—	a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke alapján kiadott bizonyítvány, vagy

—

uniós belvízi hajóbizonyítvány, amely – adott esetben az ezen irányelv II. mellékletében foglalt, a Rajnán (R zóna) közlekedő vízi járművekre vonatkozó átmeneti rendelkezések alapján – igazolja, hogy a vízi jármű teljes mértékben megfelel az ezen irányelv II. és V. mellékletében említett műszaki követelményeknek, amelyek tekintetében az alkalmazandó szabályokkal és eljárásokkal összhangban megállapítást nyert, hogy egyenértékűek a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény alkalmazásában megállapított műszaki követelményekkel;

b)	egyéb vízi utakon való közlekedéskor uniós belvízi hajóbizonyítvány vagy a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke alapján kiadott bizonyítvány, beleértve – adott esetben – az ezen irányelv 8. cikke szerinti kiegészítő uniós belvízi hajóbizonyítványokat is.

8. cikk

Kiegészítő uniós belvízi hajóbizonyítványok

(1) Az uniós belvízi hajóbizonyítvánnyal vagy felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke alapján kiadott bizonyítvánnyal rendelkező vízi járműveket az ezen irányelv 23. cikkének megfelelően el kell látni kiegészítő uniós belvízi hajóbizonyítvánnyal.

(2) A kiegészítő uniós belvízi hajóbizonyítványt a II. mellékletben meghatározott mintának megfelelően kell kiállítani, és azt az illetékes hatóságok adják ki az adott vízi utak tekintetében megállapított feltételek mellett.

9. cikk

Ideiglenes uniós belvízi hajóbizonyítványok

(1) A tagállamok illetékes hatóságai ideiglenes uniós belvízi hajóbizonyítványt adhatnak ki a következők számára:

a)	az illetékes hatóság engedélyével uniós belvízi hajóbizonyítvány beszerzése céljából egy adott helyre utazni szándékozó vízi járművek;

b)	olyan vízi járművek, amelyek uniós belvízi hajóbizonyítványa elveszett, megsérült vagy ideiglenesen visszavonásra került a 13. cikkben és a 15. cikkben, vagy a II. és V. mellékletben említettek szerint;

c)	olyan vízi járművek, amelyek uniós belvízi hajóbizonyítványa készülőben van a sikeres szemlét követően;

d)	olyan vízi járművek, amelyek nem teljesítették az összes, a II. és V. mellékletnek megfelelően az uniós belvízi hajóbizonyítvány megszerzéséhez szükséges feltételt;

e)	olyan mértékben sérült vízi járművek, hogy azok már nem felelnek meg az uniós belvízi hajóbizonyítványuk követelményeinek;

olyan úszóművek vagy egyéb úszólétesítmények, amelyek esetében a különleges szállítási műveletekért felelős hatóságok a különleges szállítási művelet végrehajtására a tagállamok hajózási hatóságainak vonatkozó előírásai szerint abban az esetben adnak ki engedélyt, ha azok rendelkeznek ilyen ideiglenes uniós belvízi hajóbizonyítvánnyal;

g)	a II. és V. melléklettől ezen irányelv 25. és 26. cikkének megfelelően eltérő vízi járművek, a vonatkozó végrehajtási jogi aktusok elfogadásáig.

(2) Az ideiglenes uniós belvízi hajóbizonyítványt akkor lehet kiállítani, ha a vízi jármű, az úszómű vagy az egyéb úszólétesítmény hajózhatósága megfelelően biztosítottnak tűnik. A hajóbizonyítványt a II. mellékletben meghatározott minta szerint kell kiállítani.

(3) Az ideiglenes uniós belvízi hajóbizonyítványnak tartalmaznia kell az illetékes hatóság által szükségesnek ítélt feltételeket, érvényességi ideje pedig a következők szerint alakul:

a)	az (1) bekezdés a), d), e) és f) pontjában említett esetekben egyetlen adott út, amelyet egy hónapot meg nem haladó megfelelő időn belül kell végrehajtani;

b)	az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett esetekben egy megfelelő időtartam;

c)	az (1) bekezdés g) pontjában említett esetekben hat hónap; az ideiglenes uniós belvízi hajóbizonyítvány alkalmanként hat hónappal meghosszabbítható, míg a vonatkozó végrehajtási jogi aktus elfogadásra nem kerül.

10. cikk

Az uniós belvízi hajóbizonyítványok érvényességi ideje

(1) Az újonnan épített vízi járművek számára kiadott uniós belvízi hajóbizonyítványok érvényességi idejét az illetékes hatóság határozza meg, és az nem haladhatja meg a következő időtartamokat:

a)	öt év a személyhajók és a gyorsjáratú hajók esetében;

b)	tíz év minden egyéb vízi jármű esetében.

Az érvényesség időtartamát fel kell tüntetni az uniós belvízi hajóbizonyítványon.

(2) A műszaki szemlét megelőzően már üzemelő vízi járművek esetében az illetékes hatóság az uniós belvízi hajóbizonyítvány érvényességi idejét eseti alapon állapítja meg, a szemle eredményétől függően. Az érvényességi idő azonban nem haladhatja meg az (1) bekezdésben foglalt időtartamokat.

11. cikk

Az uniós belvízi hajóbizonyítványok érvényességi idejének rendkívüli meghosszabbítása

Az uniós belvízi hajóbizonyítvány érvényességét – a II. és V. melléklettel összhangban – a kiállító vagy megújító illetékes hatóság rendkívüli esetben műszaki szemle végzése nélkül is meghosszabbíthatja legfeljebb hat hónappal. Az ilyen meghosszabbítást az említett bizonyítványban fel kell tüntetni.

12. cikk

Az uniós belvízi hajóbizonyítványok megújítása

(1) Az uniós belvízi hajóbizonyítványokat érvényességi idejük lejártakor meg kell újítani a 6. cikkben megállapított feltételekkel összhangban, mégpedig egy műszaki szemlét követően, amely során ellenőrzik, hogy a vízi jármű megfelel-e a II. és V. mellékletben említett műszaki követelményeknek. Az uniós belvízi hajóbizonyítványokat a Bizottságnak a 6. cikk (3) bekezdése alapján bejelentett bármely illetékes hatóság meghosszabbíthatja.

(2) Az uniós belvízi hajóbizonyítványok megújításakor a vízi járműre a II. mellékletben meghatározott átmeneti rendelkezések az említett mellékletben szereplő feltételek mellett alkalmazandók.

13. cikk

Az uniós belvízi hajóbizonyítványok pótlása

A tagállamok mindegyike megállapítja azokat a feltételeket, amelyek alapján pótolhatóak az érvényes, de elveszett vagy megsérült uniós belvízi hajóbizonyítványok. A feltételeknek megfelelően elvesztés esetén a bizonyítvány pótlásához be kell jelenteni a bizonyítvány elvesztését, sérülés esetén pedig vissza kell szolgáltatni a megrongálódott bizonyítványt. A pótbizonyítványon fel kell tüntetni, hogy másolat.

14. cikk

A vízi járművek jelentősebb átalakításai vagy javításai

Olyan jelentősebb átalakítások vagy javítások esetében, amelyek a szerkezeti épség, hajózási vagy kormányképességi tulajdonságai, vagy sajátos jellemzői tekintetében hatással lehetnek a vízi jármű II. és V. mellékletben említett műszaki követelményeknek való megfelelésére, a vízi járművön az esetleges újabb utat megelőzően el kell végezni a 6. cikkben meghatározott műszaki szemlét.

E szemlét követően a vízi jármű meglévő uniós belvízi hajóbizonyítványát úgy kell módosítani, hogy az tükrözze a vízi jármű megváltoztatott műszaki jellemzőit, vagy a bizonyítványt vissza kell vonni és egy újat kell kiállítani. Amennyiben az új bizonyítványt más tagállamban adják ki, mint amelyben az első bizonyítványt kiadták vagy megújították, a bizonyítványt kiállító vagy megújító illetékes hatóságot erről az új bizonyítvány kiadását követő harminc napon belül tájékoztatni kell.

15. cikk

Az uniós belvízi hajóbizonyítvány visszavonása, illetve kiadásának vagy megújításának megtagadása

(1) Az uniós belvízi hajóbizonyítvány kiadását vagy megújítását elutasító határozatot meg kell indokolni. Az érintett vízi jármű tulajdonosát vagy annak képviselőjét értesíteni kell erről, valamint az érintett tagállamban igénybe vehető jogorvoslatról és annak határidejéről.

(2) Az érvényes uniós belvízi hajóbizonyítványt az azt kibocsátó vagy megújító illetékes hatóság visszavonhatja, ha a vízi jármű már nem felel meg a bizonyítványban foglalt műszaki követelményeknek.

16. cikk

Harmadik országokból származó vízi járművek hajóbizonyítványainak elismerése

A hajóbizonyítványoknak az Unió és harmadik országok közötti kölcsönös elismerésére vonatkozó megállapodások hatálybalépéséig a tagállamok illetékes hatóságai elismerhetik harmadik országok vízi járműinek hajóbizonyítványait az adott tagállam területén való hajózás céljából.

17. cikk

Hajóbizonyítványok nyilvántartása

A tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik nyilvántartást vezessenek a 6., 8., 9. és 12. cikk alapján általuk kiadott vagy megújított valamennyi bizonyítványról. A nyilvántartásban szerepelnie kell a II. mellékletben meghatározott mintában feltüntetett információknak.

3. FEJEZET

HAJÓAZONOSÍTÁS, SZEMLÉK ÉS MÓDOSÍTOTT MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

18. cikk

Egyedi európai hajóazonosító szám

(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden vízi jármű egyedi európai hajóazonosító számot (ENI) kapjon a II. és V. melléklettel összhangban.

(2) Minden vízi jármű csak egyetlen egyedi európai hajóazonosító számot kaphat, amely a vízi jármű egész élettartama során változatlan marad.

(3) Az uniós belvízi hajóbizonyítványt kibocsátó illetékes hatóságnak a bizonyítványba be kell vezetnie az egyedi európai hajóazonosító számot.

(4) Minden tagállam jegyzéket állít össze arról, hogy mely hatóságai felelősek az egyedi európai hajóazonosító szám kiadásáért, és erről, valamint a jegyzék bármely módosításáról értesíti a Bizottságot. A Bizottság egy megfelelő weboldalon naprakész listát vezet az illetékes hatóságokról.

19. cikk

Európai hajóadatbázis

(1) A Bizottság a biztonságos és könnyű hajózás fenntartására irányuló intézkedések támogatása és ezen irányelv alkalmazásának biztosítása érdekében felelős az EHDB vezetéséért.

A személyes adatok tagállamok általi bármilyen kezelése a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jognak, és különösen az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően történik.

A személyes adatok Bizottság általi bármilyen kezelése a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően történik.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok minden vízi jármű vonatkozásában késlekedés nélkül rögzítsék az EHDB-ben a következőket:

a)	az ezen irányelvvel összhangban a vízi jármű azonosítására és leírására szolgáló adatok;

b)	az ezen irányelvvel összhangban a kiadott, megújított, pótolt és visszavont bizonyítványokkal, valamint a bizonyítványt kiadó illetékes hatósággal kapcsolatos adatok;

c)	az illetékes hatóságok által ezen irányelvvel összhangban kiadott valamennyi bizonyítvány digitális másolata;

d)	az ezen irányelvvel összhangban elutasított vagy függőben lévő bizonyítvány iránti kérelemre vonatkozó adatok; és

e)	az a)–d) pontban említett adatokban bekövetkezett valamennyi változás.

(3) A (2) bekezdésben említett adatokat a tagállamok illetékes hatóságai, a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény szerződő felei, valamint az ezen irányelv és a 2005/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) alkalmazásával kapcsolatos feladatokkal megbízott harmadik országok az alábbi célokból kezelhetik:

a)	ezen irányelv és a 2005/44/EK irányelv alkalmazása;

b)	a belvízi közlekedés és az infrastruktúra kezelésének biztosítása;

c)	a hajózás biztonságának fenntartása vagy megerősítése;

d)	statisztikai adatok gyűjtése.

(4) A tagállamok illetékes hatóságai átadhatnak személyes adatokat harmadik országoknak vagy nemzetközi szervezeteknek, de kizárólag eseti alapon és az (EU) 2016/679 rendeletben és különösen annak V. fejezetében foglalt követelmények betartásával. A tagállamok meggyőződnek arról, hogy az e cikk (3) bekezdésében említett célokból szükség van az információk továbbítására. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a harmadik ország vagy a nemzetközi szervezet az adatokat csak akkor továbbítsa másik harmadik országba vagy nemzetközi szervezet számára, ha erre szóló kifejezett írásos engedéllyel rendelkezik, és megfelel a tagállam illetékes hatósága által meghatározott feltételeknek.

(5) A Bizottság eseti alapon harmadik országbeli hatóságok vagy nemzetközi szervezetek számára személyes adatokat továbbíthat, illetve számukra hozzáférést biztosíthat az EHDB-hez, amennyiben az adattovábbítás vagy hozzáférés az e cikk (3) bekezdésében említett célok eléréséhez szükséges és amennyiben a 45/2001/EK rendelet 9. cikkében foglalt követelmények teljesülnek. A Bizottság meggyőződik arról, hogy a (3) bekezdésben említett célokból van szükség az információk továbbítására vagy az azokhoz való hozzáférésre. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a harmadik ország vagy a nemzetközi szervezet az adatokat csak akkor továbbítsa másik harmadik országba vagy nemzetközi szervezet számára, ha erre szóló kifejezett írásos engedéllyel rendelkezik, és megfelel a Bizottság által meghatározott feltételeknek.

(6) Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a vízi járműre vonatkozó adatok a jármű leselejtezése esetén az (1) bekezdésben említett adatbázisból törlésre kerüljenek.

(7) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiak pontosítását illetően:

a)	a tagállamok által az adatbázisban rögzítendő adatok;

b)	az engedélyezett hozzáférés típusa, figyelembe véve az adatok címzettjeinek kategóriáit és az e cikk (3) bekezdésében említett adatkezelési célokat;

c)	az adatbázis használatával és működésével kapcsolatos utasítások, különösen az adatbiztonsági intézkedések, az adatok betáplálása és kezelése, valamint az adatbázisnak a 17. cikkben említett nyilvántartásokkal való összekapcsolása tekintetében.

20. cikk

Műszaki szemlék végzése

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a (3) bekezdésben említett illetékes hatóságok végrehajtsák az ezen irányelvben említett első, időszakos, különleges és önkéntes szemléket.

(2) Az említett illetékes hatóságok részben vagy teljesen eltekinthetnek attól, hogy egy adott vízi járművet műszaki szemlének vessenek alá, amennyiben valamely jóváhagyott hajóosztályozó társaság által a 21. cikkel összhangban kiadott érvényes igazolásból egyértelműen megállapítható, hogy a vízi jármű részben vagy mindenben megfelel a II. és V. mellékletben említett műszaki követelményeknek.

(3) Minden tagállam jegyzéket állít össze arról, hogy mely hatóságai jogosultak a műszaki szemlék lefolytatására, és erről, valamint a jegyzék bármely módosításáról értesíti a Bizottságot. A Bizottság egy megfelelő weboldalon naprakész listát vezet az illetékes hatóságokról és felügyeleti szervekről.

(4) Minden tagállam teljesíti a felügyeleti szervekkel és a szemlére vonatkozó kéréssel kapcsolatban a II. és V. mellékletben maghatározott különleges követelményeket.

21. cikk

A hajóosztályozó társaságok elismerése

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén, az e cikk (2) és a (3) bekezdésben foglalt eljárásnak megfelelően ismeri el a VI. mellékletben felsorolt kritériumokat teljesítő hajóosztályozó társaságokat, illetve vonja vissza adott esetben azok elismerését. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 33. cikk (2) bekezdésben említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Az elismerés iránti kérelmet az a tagállam nyújtja be a Bizottságnak, amelyben a vízi járművek ezen irányelv II. és V. mellékletében említett követelményeknek való megfelelését igazolás kiadásával tanúsító hajóosztályozó társaságnak vagy eljárási jogkörrel rendelkező kirendeltségének a székhelye található. A kérelemhez csatolni kell mindazokat az információkat és dokumentációkat, amelyek alapján az elismerés kritériumainak teljesülése megállapítható.

(3) Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy egy adott hajóosztályozó társaság már nem felel meg a VI. mellékletben foglalt kritériumoknak, a Bizottságnál kérelmezheti az elismerés visszavonását. A visszavonásra irányuló kérelmet dokumentumokkal kell alátámasztani.

(4) Fenn kell tartani azon hajóosztályozó társaságok elismerését, amelyek 2016. október 6-ig a 2006/87/EK irányelvvel összhangban elismerést kaptak.

(5) A Bizottság jegyzéket készít az e cikknek megfelelően elismert hajóosztályozó társaságokról, és a jegyzéket első alkalommal 2017. október 7-ig közzéteszi egy megfelelő weboldalon, majd a jegyzéket folyamatosan frissíti. A tagállamok értesítik a Bizottságot azon hajóosztályozó társaságok nevének vagy címének minden változásáról, amelyeknek az elismerését kérelmezték.

22. cikk

A megfelelés ellenőrzése

(1) A tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik bármikor ellenőrizhessék, hogy a vízi jármű rendelkezik-e a 7. cikk szerinti érvényes bizonyítvánnyal, és hogy megfelel-e az ilyen bizonyítvány kiadásához szükséges követelményeknek.

Amennyiben a jármű nem felel meg a követelményeknek, az illetékes hatóságok az e cikk (2)–(5) bekezdésével összhangban meghozzák a megfelelő intézkedéseket. Azt is elő kell írniuk, hogy a vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője az illetékes hatóságok által meghatározott határidőn belül hozza meg a helyzet orvoslásához szükséges valamennyi intézkedést.

A vízi jármű fedélzetén lévő bizonyítványt kiadó illetékes hatóságot az ellenőrzést követő hét napon belül értesíteni kell arról, hogy a jármű nem felel meg az előírásoknak.

(2) Amennyiben a vízi jármű fedélzetén nincs érvényes bizonyítvány, a járművet meg lehet akadályozni útja folytatásában.

(3) Ha az ellenőrzés során az illetékes hatóságok úgy találják, hogy a vízi jármű egyértelmű veszélyt jelent a fedélzeten tartózkodókra, a környezetre vagy a hajózás biztonságára, megakadályozhatják útja folytatását, mindaddig, amíg sor nem került a helyzet orvoslásához szükséges lépésekre.

Az illetékes hatóságok előírhatnak olyan arányos intézkedéseket is, amelyek lehetővé teszik a vízi jármű biztonságos továbbhaladását, indokolt esetben a szállítási művelet leállításával, egy olyan helyig, ahol a vízi jármű ellenőrzése vagy javítása megtörténhet.

(4) Az a tagállam, amely megakadályozta a vízi jármű útjának folytatását, illetve a vízi jármű tulajdonosát vagy annak képviselőjét értesítette arról, hogy a fellelt hibák javításának elmulasztása esetén ezt szándékozik tenni, hét napon belül tájékoztatja meghozott vagy meghozni szándékozott határozatáról annak a tagállamnak az illetékes hatóságát, ahol a járműbizonyítványt kiadták vagy legutoljára megújították.

(5) Az ezen irányelv végrehajtásából fakadóan hozott, a vízi jármű útjának megszakításáról szóló valamennyi határozatban részletesen meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló indokokat. E határozatról haladéktalanul értesíteni kell az érintett felet, akit ugyanakkor tájékoztatni kell az érintett tagállamban hatályos jogszabályok szerint számára rendelkezésre álló fellebbezési eljárásokról és azok határidejéről.

23. cikk

Módosított műszaki követelmények egyes zónák vonatkozásában

(1) A tagállamok – adott esetben a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény követelményeire is figyelemmel – a területükön az 1. és a 2. zónába tartozó vízi utakon közlekedő vízi járművek vonatkozásában a II. és V. mellékletben említetteket kiegészítő műszaki követelményeket fogadhatnak el. E kiegészítő követelmények kizárólag a III. mellékletben felsorolt elemekre korlátozódnak.

(2) Minden tagállam fenntarthat a II. és V. mellékletben említetteket kiegészítő műszaki követelményeket a 3. zónába tartozó, nem összekapcsolt belvízi utakon közlekedő személyhajók tekintetében. E kiegészítő követelmények kizárólag a III. mellékletben felsorolt elemekre korlátozódnak.

(3) Amennyiben a II. mellékletben említett átmeneti rendelkezések a meglévő nemzeti biztonsági szabványok szigorának csökkenését eredményeznék, az érintett tagállam eltekinthet az átmeneti rendelkezések alkalmazásától a nem összekapcsolt belvízi útjain közlekedő személyhajók tekintetében. Ilyen körülmények fennállása esetén az érintett tagállam megkövetelheti a nem összekapcsolt belvízi útjain közlekedő személyhajóktól, hogy 2008. december 30-tól kezdődően teljes mértékben feleljenek meg a II. és V. mellékletben említett műszaki követelményeknek.

(4) A tagállamok a területükön kizárólag a 3. és 4. zónába tartozó vízi utakon közlekedő vízi járművek tekintetében engedélyezhetik a műszaki követelmények részleges teljesítését, illetve meghatározhatnak a II. és V. mellékletben említetteknél kevésbé szigorú műszaki követelményeket. A kevésbé szigorú műszaki követelmények alkalmazása vagy a műszaki követelmények részleges megkövetelése csak a IV. mellékletben felsorolt elemekre korlátozódhat.

(5) Amennyiben valamely tagállam alkalmazza az (1), (2), (3) vagy (4) bekezdést, erről az alkalmazás tervezett kezdete előtt legalább hat hónappal értesíti a Bizottságot. A Bizottság erről tájékoztatja a többi tagállamot.

A Bizottság az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett esetekben végrehajtási jogi aktusok útján jóváhagyja a kiegészítő műszaki követelményeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 33. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6) Az (1), (2), (3) és (4) bekezdéssel összhangban lévő módosított műszaki követelményeknek való megfelelést fel kell tüntetni az uniós belvízi hajóbizonyítványban vagy a kiegészítő uniós belvízi hajóbizonyítványban.

24. cikk

Eltérések bizonyos vízijármű-kategóriák számára

(1) A tagállamok a megfelelő mértékű biztonság megőrzése mellett eltérést engedélyezhetnek ezen irányelv egészének vagy egyes részeinek alkalmazása alól az alábbiak vonatkozásában:

a)	a nem összekapcsolt belvízi utakon közlekedő vízi járművek;

olyan vízi járművek, amelyek bruttó hordképessége nem haladja meg a 350 tonnát, vagy olyan vízi járművek, amelyek nem áruszállításra szolgálnak és 100 köbméternél kevesebb a vízkiszorításuk, és amelyeket 1950. január 1-je előtt kezdtek építeni, és amelyek kizárólag az adott tagállam területén közlekednek.

(2) A felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény sérelme nélkül a tagállamok a területükön folytatott hajózás tekintetében eltérést engedélyezhetnek ezen irányelv alól a helyi érdekű, korlátozott terjedelmű hajóutakon vagy kikötői területekben közlekedő vízi járművekre. Az eltéréseket és azokat a hajóutakat vagy területeket, amelyekre érvényesek, a vízi jármű hajóbizonyítványában fel kell tüntetni.

(3) A tagállamok értesítik a Bizottságot az (1) és (2) bekezdéssel összhangban engedélyezett eltérésekről. A Bizottság erről tájékoztatja a többi tagállamot.

25. cikk

Új technológiák alkalmazása és a különleges vízi járművekre vonatkozó eltérések

(1) A belvízi hajózás terén az innovációnak és az új technológiák alkalmazásának az ösztönzése érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, amelyek különleges vízi járművek vonatkozásában lehetőséget nyújtanak a követelményektől való eltérésre, illetve más műszaki előírások egyenértékűségének elismerésére az alábbiak tekintetében:

a II. és V. mellékletben felsoroltaktól eltérő anyagok, szerkezeti elemek vagy felszerelési egységek vízi jármű fedélzetén való használatát vagy meglétét, illetve az említettektől eltérő megoldások vagy tervezési szempontok elfogadását elismerő uniós belvízi hajóbizonyítvány kiadása, feltéve, hogy biztosított az egyenértékű biztonság;

b)	kísérleti jelleggel és korlátozott időtartamra olyan uniós belvízi hajóbizonyítvány kiadása, amely a II. és V. mellékletben felsoroltaktól eltérő, új műszaki előírásokon alapul, feltéve, hogy biztosított az egyenértékű biztonság.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 33. cikk (2) bekezdésben említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Az (1) bekezdésben említett, alkalmazandó eltéréseket és az egyenértékűségek elismerését a tagállamok illetékes hatóságainak be kell jegyezniük az uniós belvízi hajóbizonyítványba.

26. cikk

Nehézségek

(1) A II. mellékletben megállapított műszaki követelményekre vonatkozó átmeneti rendelkezések lejártát követően a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekkel az említett mellékletben megállapított, az átmeneti rendelkezések hatálya alá tartozó műszaki követelményektől eltéréseket engedélyezhet, amennyiben e követelmények műszaki szempontból nehezen végrehajthatók vagy amennyiben alkalmazásuk aránytalan költségekkel járna.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 33. cikk (2) bekezdésben említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Az (1) bekezdésben említett, alkalmazandó eltéréseket a tagállamok illetékes hatóságainak be kell jegyezniük az uniós belvízi hajóbizonyítványba.

27. cikk

A típusjóváhagyással ellátott berendezések nyilvántartása

A Bizottság egy megfelelő weboldalon közzéteszi a II. és V. melléklettel összhangban típusjóváhagyással ellátott berendezések nyilvántartását.

4. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. cikk

Az okmányok használatára vonatkozó átmeneti rendelkezések

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó, és a tagállamok illetékes hatóságai által a 2006/87/EK irányelvnek megfelelően, 2016. október 6. előtt kiadott okmányok lejáratukig érvényesek maradnak.

29. cikk

A 82/714/EGK irányelv hatályából kizárt vízi járművek

(1) Azokra a vízi járművekre, amelyek nem tartoztak a 82/714/EGK tanácsi irányelv (12) hatálya alá, de amelyek ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben ezen irányelv hatálya alá tartoznak, az uniós belvízi hajóbizonyítványt a műszaki szemlét követően adják ki, amely során ellenőrzik, hogy a vízi jármű megfelel-e az ezen irányelv II. és V. mellékletében említett műszaki követelményeknek. Ezt a műszaki szemlét a vízi jármű jelenlegi bizonyítványának lejártát követően, de legkésőbb 2018. december 30-ig kell végrehajtani.

(2) A II. és V. mellékletben említett műszaki követelményeknek való megfelelés bármilyen elmulasztását fel kell tüntetni az uniós belvízi hajóbizonyítványban. Amennyiben az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy ezek a hiányosságok nem jelentenek nyilvánvaló veszélyt, az e cikk (1) bekezdésében említett vízi járművek tovább közlekedhetnek addig az időpontig, amikor a vízi jármű követelményeknek nem megfelelő alkatrészeit vagy tereit oly módon cserélik ki vagy alakítják át, hogy az adott alkatrészek vagy terek megfeleljenek a II. és V. mellékletben említett műszaki követelményeknek.

(3) A meglévő alkatrészeknek a rendszeres javítások és karbantartás során történő, azonos alkatrészekkel vagy azonos technológiájú és tervezésű alkatrészekkel való cseréje nem tekintendő a (2) bekezdés értelmében cserének vagy átalakításnak.

(4) E cikk (2) bekezdésének értelmében különösen akkor feltételezhető nyilvánvaló veszély, ha a vízi jármű szerkezeti épségére, a hajózási vagy kormányképességi tulajdonságaira, vagy sajátos jellemzőire vonatkozó, a II. és V. mellékletben említett műszaki követelményekkel összefüggő hiányosságokra derül fény. A II. és V. mellékletben említett műszaki követelmények tekintetében lehetővé tett eltérések nem tekinthetők nyilvánvaló veszélyt jelentő hiányosságoknak.

30. cikk

A 2006/87/EK irányelv szerinti átmeneti követelményekkel kapcsolatos átmeneti rendelkezések

A 2006/87/EK irányelv II. mellékletének 1.06 cikkével összhangban elfogadott átmeneti követelmények lejáratukig érvényben maradnak.

31. cikk

A mellékletek módosítása

(1) A Bizottság a 32. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el annak érdekében, hogy a II. mellékletet kiigazítsa az ES-TRIN szabvány legfrissebb változatára történő hivatkozás indokolatlan késedelem nélkül történő naprakésszé tétele és az alkalmazás kezdetének meghatározása céljából.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben megfelelő elemzés azt indokolja, és nem állnak rendelkezésre a hajózás biztonságát szavatoló megfelelő és korszerű nemzetközi szabványok, illetve ha a CESNI döntéshozatali eljárását érintő változtatások veszélyt jelentenének az Unió érdekeire nézve, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. mellékletnek a megfelelő műszaki követelmények előírása érdekében történő módosításáról.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III. és IV. mellékletnek a műszaki és tudományos eredményekhez történő igazítása érdekében.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V. mellékletnek a közigazgatási rendelkezések korszerűsítését és egyszerűsítését célzó kiigazításai érdekében.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a VI. melléklet azon kiigazításairól, amelyek célja a hajóosztályozó társaságok elismerését szabályozó kritériumoknak a hajózásbiztonság szavatolását célzó módosítása.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e mellékletek módosítása esetén a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása révén aktualizálja az irányelv szövegében a II. és V. melléklet egyes rendelkezéseire utaló hivatkozásokat.

32. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottság 4., 19. és 31. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2016. október 6-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4., a 19. és a 31. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 4., 19. és 31. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

33. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a 91/672/EGK tanácsi irányelv (13) 7. cikkével létrehozott bizottság (a továbbiakban: bizottság) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz.

34. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2021. október 7. előtt jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben – különösen a műszaki követelmények harmonizálása és a belvízi hajózásra vonatkozó műszaki szabványok kidolgozása tekintetében – felülvizsgálja az irányelv által bevezetett intézkedések eredményességét. A jelentés a belvízi hajózás tekintetében illetékes nemzetközi szervezetekkel való együttműködés mechanizmusait is felülvizsgálja. A jelentéssel együtt – adott esetben – jogalkotási javaslatot is benyújtanak, amelynek célja az együttműködés és koordináció további ésszerűsítése az olyan szabványok kidolgozása érdekében, amelyekre az Unió jogi aktusaiban hivatkozni lehet. A Bizottság hasonló jelentést nyújt be a belvízi szállítást érintő valamennyi jelentős fejleményt követően.

35. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

36. cikk

A 2009/100/EK irányelv módosítása

A 2009/100/EK irányelv a következőképpen módosul:

Az 1. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„1. cikk

Ezt az irányelvet olyan belvízi árufuvarozásra szolgáló hajókra kell alkalmazni, amelyek bruttó hordképessége legalább 20 metrikus tonna:

a)	20 méternél kisebb hosszúságúak (L); és

b)	amelyek esetében a hosszúság (L), a szélesség (B) és a merülés (T) szorzatának eredménye 100 köbméternél kisebb űrtartalom.

Ez az irányelv nem érinti a rajnai hajók szemleszabályzatát és a Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításáról szóló Európai Megállapodást (ADN).”.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Amennyiben a hajók az ADN értelmében veszélyes árut szállítanak, a tagállamok megkövetelhetik, hogy teljesítsék az említett megállapodásban megállapított követelményeket. Ennek bizonyítására megkövetelhetik az említett megállapodásban meghatározott engedély bemutatását.”;

az (5) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a hajók teljesítik az ADN követelményeit, a veszélyes áru fuvarozására vonatkozó különleges feltételeket teljesítettnek kell tekinteni a Közösség összes hajózható vízi útján. Az említett követelmények teljesítésére bizonyítékul szolgálhat a (4) bekezdésben említett engedély.”.

37. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok a 40. cikk sérelme nélkül hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2018. október 7-ig megfeleljenek, és amelyek attól a naptól alkalmazandók. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

(3) Az a tagállam, amely a 24. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban engedélyezett eltérések eredményeképpen nem rendelkezik az ezen irányelv hatálya alá tartozó, a saját vízi útjain közlekedő vízi járművekkel, nem köteles átültetni a 2. fejezetet, a 18. cikk (3) bekezdését, valamint a 20. és a 21. cikket.

38. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2006/87/EK irányelv 2018. október 7-én hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a VII. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

39. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

40. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei Dánia, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Ciprus, Lettország, Málta, Portugália, Szlovénia és Finnország kivételével.

Kelt Strasbourgban, 2016. szeptember 14-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

I. KORČOK

(1) HL C 177., 2014.6.11., 58. o.

(2) HL C 126., 2014.4.26., 48. o.

(3) Az Európai Parlament 2014. április 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2016. június 16-i álláspontja első olvasatban (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i álláspontja.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/87/EK irányelve (2006. december 12.) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 389., 2006.12.30., 1. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/100/EK irányelve (2009. szeptember 16.) a belvízi hajókra vonatkozó hajóbizonyítványok kölcsönös elismeréséről (HL L 259., 2009.10.2., 8. o.).

(7) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/45/EK irányelve (2009. május 6.) a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről (HL L 163., 2009.6.25., 1. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/44/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a közösségi belvízi közlekedésre vonatkozó harmonizált folyami információs szolgáltatásokról (RIS) (HL L 255., 2005.9.30., 152. o.).

(12) A Tanács 82/714/EGK irányelve (1982. október 4.) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról (HL L 301., 1982.10. 28., 1. o.).

(13) A Tanács 91/672/EGK irányelve (1991. december 16.) a belvízi áru- és személyszállításra vonatkozó nemzeti hajóvezetői bizonyítványok kölcsönös elismeréséről (HL L 373., 1991.12.31., 29. o.).

A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

I. melléklet:	A földrajzilag az 1., 2. és 3. hajózási zónába tartozó uniós belvízi utak jegyzéke
II. melléklet:	Az 1., 2., 3. és 4. zóna belvízi útjain közlekedő vízi járművekre vonatkozó műszaki minimumkövetelmények
III. melléklet:	Az 1. és 2. zóna belvízi útjain, valamint a 3. zónába tartozó nem összekapcsolt belvízi utakon közlekedő vízi járművekre vonatkozó lehetséges kiegészítő műszaki követelmények tárgykörei
IV. melléklet:	A 3. és 4. zónába tartozó belvízi utakon közlekedő vízi járművekre vonatkozó műszaki követelmények lehetséges enyhítésének tárgykörei
V. melléklet:	Részletes eljárási rendelkezések
VI. melléklet:	Hajóosztályozó társaságok
VII. melléklet:	Megfelelési táblázat

I. MELLÉKLET

A FÖLDRAJZILAG AZ 1., 2. ÉS 3. HAJÓZÁSI ZÓNÁBA TARTOZÓ UNIÓS BELVÍZI UTAK JEGYZÉKE

1. FEJEZET

1. zóna

Németország

Ems	A régi Greetsiel világítótornyot az eemshaveni kikötői bejárat nyugati kikötőgátjával összekötő vonaltól kifelé az északi szélesség 53° 30′ és a keleti hosszúság 6° 45′-ig, azaz kissé kifelé a szárazáru-szállító hajók átrakási helyétől az Alte Emsen (1)

Lengyelország

A Pomorska-öböl Rugen-szigeti Nord Perdet és a Niechorze világítótornyot összekötő vonaltól délre eső része

A Gdanski-öböl Hel világítótornyot és Baltijsk kikötőjének bejárati bójáját összekötő vonaltól délre eső része

Svédország

Vänern-tó, délről a bastugrunds-i fényjelzőn keresztül futó szélességi körrel határolva

Göta älv és Rivöfjorden, keletről az Älvsborg-híddal, nyugatról a gäveskäri világítótornyon keresztül futó hosszúsági körrel, délről pedig a smörbådani világítótornyon keresztül futó szélességi körrel határolva

Egyesült Királyság

SKÓCIA
Blue Mull Sound	Gutcher és Belmont között
Yell Sound	Tofts Voe és Ulsta között
Sullom Voe	A Gluss-sziget északkeleti pontjától Calback Ness északi pontjáig egy vonalon belül
Dales Voe	Télen: Kebister Ness északi fokától Breiwick partjáig egy vonalon belül a nyugati 1° 10,8′ hosszúsági foknál
Dales Voe	Nyáron: mint Lerwicknél
Lerwick	Télen: északról Scottle Holmtól Scarfi Taing on Bressayig egy vonallal, és délről a Twageos-fok világítótoronytól Whalpa Taing on Bressayig egy vonallal határolt területen belül
Lerwick	Nyáron: északról Brim Nesstől Inner Score északkeleti csücskéig egy vonallal, és délről Ness of Sound déli végétől Kirkabisternessig egy vonallal határolt területen belül
Kirkwall	Kirkwall és Rousay között, a Point of Graand (Egilsay) és Galt Ness (Shapinsay) vagy Head of Work (szárazföld) közötti vonaltól nem keletre Helliar Holm jelzőfényein keresztül Shapinsay partjáig; az Eynhallow-sziget délkeleti csücskétől nem északnyugatra, nem a tenger felé és egy vonal felé Rousay partján az északi szélesség 59° 10,5′ és a nyugati hosszúság 002° 57,1′, valamint Egilsay partján az északi szélesség 59° 10,0′ és a nyugati hosszúság 002° 56,4′-nél
Stromness	Scapáig, de nem Scapa Flow-n kívül
Scapa Flow	A Point of Clettstől Hoy szigetén át a Fara szigetén levő Thomson's Hill háromszögelési pontig, majd innen a Flotta szigetén levő Gibraltar kikötőgátig húzott vonallal határolt területen belül; a St Vincent kikötőgáttól Flotta szigetén át Calf of Flotta legnyugatibb pontjáig; Calf of Flotta legkeletibb pontjától a South Ronaldsay-szigeten levő Needle Pointig, valamint Ness on Mainland Nesstől a Graemsay-szigeten levő Point of Oxan világítótoronyig és innen a Hoy-szigeten levő Bu-fokig; és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Balnakiel-öböl	Eilean Dubh és A'Chleit között
Cromarty Firth	Észak-Sutortól Nairn Breakwaterig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Inverness	Észak-Sutortól Nairn Breakwaterig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Tay folyó–Dundee	A Broughty kastélytól Tayportig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Firth of Forth és a Forth folyó	Kirkcaldytől a Portobello folyóig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Solway Firth	A legdélebbi foktól Sillothig egy vonalon belül
Loch Ryan	Finnart's-foktól Milleur-fokig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Clyde	Külső határ: egy vonal Skipnesstől Garroch Headtől egy mérföldre délre egy pontig, majd innen Farland Headig Belső határ télen: egy vonal a Cloch világítótoronytól Dunoon kikötőgátig Belső határ nyáron: egy vonal Bogany-foktól, Bute-sziget, a Skelmorlie kastélyig és egy vonal Ardlamont-foktól az Ettrick-öböl legdélibb széléig a Kyles of Bute öbölön belül Megjegyzés: A fenti belső nyári határ június 5. és szeptember 5. között (mindkét napot beleértve) kiterjesztésre kerül egy vonallal, a Skelmorlie kastélynál levő Ayrshire parttól két mérföldre egy pont és a Tomond End, Cumbrae között, valamint egy vonallal Portachur-fok, Cumbrae és Inner Brigurd-fok, Ayrshire között
Oban	Északról Dunollie-fok fényétől Ard na Chruidhig egy vonallal, és délről Rudha Seanachtől Ard na Cuile-ig egy vonallal határolt területen belül
Kyle of Lochalsh	A Loch Alshen keresztül a Loch Duich csúcsáig
Loch Gairloch	Télen: nincs Nyáron: A Rubha na Moine-tól Eilan Horrisdale-ig, majd Rubha nan Eanntag-ig vezető vonaltól délre
ÉSZAK-ÍRORSZÁG
Belfast Lough	Télen: nincs Nyáron: Carrickfergustól Bangorig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Loch Neagh	A parttól 2 mérföldnél nagyobb távolságra
ANGLIA KELETI PARTJA
Humber folyó	Télen: New Hollandtól Paullig egy vonalon belül Nyáron: a Cleethorpes kikötőgáttól Patrington Church-ig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
WALES ÉS ANGLIA NYUGATI PARTJA
Severn folyó	Télen: Blacknore-foktól Caldicot Pillig, Portskewett, egy vonalon belül Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholm-ig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Wye folyó	Télen: a Blacknore-fok és Caldicot Pill, Porstkewett közötti vonalon belül Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholm-ig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Newport	Télen: nincs Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholm-ig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Cardiff	Télen: nincs Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholm-ig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Barry	Télen: nincs Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholm-ig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Swansea	A kikötőgátak tenger felőli végpontjai közötti vonalon belül
Menai-szoros	A Menai-szoroson belül a Llanddwyn-szigeti jelzőfényt Dinas Dinlleu-vel összekötő vonaltól és a Puffin-sziget déli végét Trwyn Du-fokkal és a llanfairfechani vasútállomással összekötő vonalaktól, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Dee folyó	Télen: a Hilbre-foktól az Air-fokig egy vonalon belül Nyáron: a Formby-foktól az Air-fokig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Mersey folyó	Télen: nincs Nyáron: a Formby-foktól az Air-fokig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Preston és Southport	a Southport és Blackpool közötti vonalon belül a partokon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Fleetwood	Télen: nincs Nyáron: a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Lune folyó	Télen: nincs Nyáron: a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Heysham	Télen: nincs Nyáron: a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül
Morecambe	Télen: nincs Nyáron: a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belültől
Workington	A legdélebbi foktól Sillothig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
ANGLIA DÉLI RÉSZE
Colne–Colchester folyó	Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül
Blackwater folyó	Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Crouch folyó és Roach folyó	Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Temze és mellékfolyói	Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Medway folyó és a Swale	Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Chichester	A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Langstone kikötő	A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Portsmouth	A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Bembridge, Wight-sziget	A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Cowes, Wight-sziget	A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Southampton	A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Beaulieu folyó	A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Keyhaven tó	A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Weymouth	A Portland kikötőn belül és a Wey folyó és a Portland kikötő között
Plymouth	a Cawsand és Breakwater és Staddon közötti vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Falmouth	Télen: a St. Anthony Head és Rosemullion közötti vonalon belül Nyáron: a St. Anthony Head és Nare-fok közötti vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Camel folyó	a St.Anthony Head és Nare-fok közötti vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Bridgewater	A zátonyon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé
Avon folyó (Avon)	Télen: a Blacknore-fok és Caldicot Pill, Porstkewett közötti vonalon belül Nyáron: Barry kikötőgáttól Steepholm-ig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül és a 2. zónájú vizektől a tenger felé

2. zóna

Cseh Köztársaság

Lipno tavi gát

Németország

Ems	Az Emsen keresztül a Papenburg kikötő bejáratához közel a korábbi diemeni szivattyútelep és a Halténél levő töltés eleje között húzódó vonaltól egészen a régi Greetsiel világítótornyot és az eemshaveni kikötő bejáratát összekötő vonalig
Jade	A korábbi Schillig jelzőfényt a lanwardeni templomtoronnyal összekötő vonalon belül
Weser	A brémai vasúti híd északnyugati szélétől egészen a langwardeni és a cappeli templomtornyot összekötő vonalig, beleértve a Westergate, Rekumer Loch, Rechter Nebenarm és Schweiburg oldalágakat
Elba és Bütztflether Süderelbe (a 0,69 km-től az Elba torkolatáig), Ruthenstrom (a 3,75 km-től az Elba torkolatáig), Wischhafener Süderelbe (a 8,03 km-től az Elba torkolatáig)	A hamburgi kikötő alsó határától egészen a döse-i irányfényt és a Friedrichskoog töltés (Dieksand) nyugati szélét összekötő vonalig, beleértve a Nebenelbe és az Este, a Lühe, a Schwinge, az Oste, a Pinnau, a Krückau és a Stör mellékfolyóit (minden esetben a torkolattól a duzzasztógátig)
Meldorfer Bucht	A Friedrichskoog töltés (Dieksand) nyugati szélét és a büsumi kikötő nyugati végét összekötő vonalon belül
Eider	A Gieselau-csatorna torkolatától (22,64 km) a (Tränke) erőd és a vollerwieki templomtorony közötti vonalig
Gieselau-csatorna	Az Eider torkolatától a Kieli-csatorna torkolatáig
Flensburger Förde	A Kegnäs világítótornyot és Birknackot összekötő vonalon belül, a német-dán határtól északra a Flensburger fjordnál
Schlei	A schleimündei kikötő végei közötti vonalon belül
Eckernförder Bucht	A Boknis-Ecket és a szárazföld Dänisch Nienhofnál levő északkeleti pontját összekötő vonalon belül
Kieler Förde	A Bülk világítótornyot a Laboe tengerészeti emlékművel összekötő vonalon belül
Kieli-csatorna, beleértve az Audorfer See-t és a Schirnauer See-t	A brunsbütteli kikötőgát végpontjait összekötő vonaltól a Kiel-Holtenaunál levő bejárati fényeket, a Schirnauer See-t, a Bergstedter See-t, az Andorfer See-t, az Obereidersee-t az Enge-vel, a Flemhuder See-vel és az Achterwehrer csatornával összekötő vonalig
Trave	A lübecki nyitható vasúti híd északnyugati szélétől, beleértve a Pötenitzer Wieket és a Dassower See-t, a travemündei kikötőgát belső déli és külső északi végpontját összekötő vonalig
Leda	A Leernél levő tengeri zsilip külső kikötője bejáratától az EEms torkolatáig
Hunte	Az oldenburgi kikötőtől és Oldenburgban az Amalienbrückétől völgymenetben 140 métertől a Weser torkolatáig
Lesum	A Hamme és a Wümme egybefolyásától (0,00 km) a Weser torkolatáig
Este	A buxtehudei gátkaputól (0,25 km) az Elba torkolatáig
Lühe	A horneburgi Au-Mühle-től (0,00 km) az Elba torkolatáig
Schwinge	A stadei Salztor gátkapu északi sarkától az Elba torkolatáig
Oste	Az Oste duzzasztógátja fölötti közúti híd középvonalától folyásiránnyal szemben mért 210 métertől (69,360 km) az Elba torkolatáig
Pinnau	A pinnebergi vasúti híd délnyugati szélétől az Elba torkolatáig
Krückau	Az elmshorni Wedenkamptól és ide vezető híd délnyugati szélétől az Elba torkolatáig
Stör	A Rensing árapályszintmérőtől az Elba torkolatáig
Freiburger Hafenpriel	A Freiburg an der Elbe zsilip keleti szélétől egészen az Elba torkolatáig
Wismarbucht, Kirchsee, Breitling, Salzhaff és Wismar kikötői terület	A tenger felé egészen a Hoher Wieschendorf Huk és a Timmendorf jelzőfény közötti vonalig és a Poel-szigeti Gollwitz jelzőfényt a Wustow-félsziget déli pontját összekötő vonalig
Warnow, valamint a Breitling és mellékágai	Lefelé a Mühlendammon a rostocki Geinitzbrücke északi szélétől a tenger felé egészen a warnemündei nyugati és keleti kikötőgát északi pontjait összekötő vonalig
A szárazföld és a Darß és Zingst félsziget által körbezárt vizek, valamint a Hiddensee- és Rügen-sziget (beleértve a Stralsund kikötői területet)	A tenger felé kiterjedve az alábbiak között a Zingst-félsziget és Bock szigete: egészen az északi szélesség 54° 26′ 42″-ig Bock és Hiddensee szigete: egészen a Bock-sziget északi pontját a Hiddensee-sziget déli pontjával összekötő vonalig Hiddensee szigete és Rügen szigete (Bug): egészen a Neubessin délkeleti pontját és Buger Hakent összekötő vonalig
Kleine Jasmunder Bodden
Greifswalder Bodden	A Bodden a tenger felé egészen a Thiessower Haken (Südperd) keleti pontjától a Ruden-sziget keleti pontjáig húzódó vonalig, és innen az Usedom-sziget északi pontjáig (északi szélesség 54° 10′ 37″, keleti hosszúság 13° 47′ 51″)
Ryck	A greifswaldi Steinbecker hídtól keletre, a kikötőgátakat összekötő vonalig
A szárazföld és a Usedom-sziget által közrezárt vizek (a Peenestrom, beleértve a Wolgast kikötői területet és az Achterwassert és az Oder Haffot)	Kelet felé egészen a Lengyel Köztársaság határáig a Stettiner Haffban
Uecker	Az Uekermünde közúti híd dél-nyugati sarkától a kikötőgátakat összekötő vonalig

Megjegyzés: Azon hajók esetében, amelyek honi kikötője másik tagállamban van, az 1960. április 8-i Ems–Dollart-szerződés 32. cikkét kell figyelembe venni (BGBl. 1963 II., 602. o.).

Franciaország

A Gironde az Ile de Patirastól lefelé elhelyezkedő 48,50 km-től a tenger vonaláig, amelyet Pointe de Grave-ot és a Pointe de Suzac-ot összekötő vonal jelöl ki

A Loire Cordemais-től (25. km) a tenger vonaláig, amelyet a Pointe de Mindin-t és a Pointe de Penhoët-t összekötő vonal jelöl ki

A Szajna a Tancarville csatorna elejétől a tenger vonaláig, amelyet az a vonal jelöl ki, amely a jobb parton található Cape Hode-ot a bal parton található azon ponttal köti össze, ahol a tervezett töltés Berville alatt találkozik a parttal

A Vilaine az Arzal Dam-tól a tenger vonaláig, amelyet a Pointe du Scalt a Pointe du Moustoirral összekötő vonal jelöl ki

Genfi-tó

Magyarország

Balaton

Hollandia

Dollard

Eems

Waddenzee: beleértve az összekötőket az Északi-tengerrel

IJsselmeer: beleértve a Markermeert és az Ijmeert, de a Gouwzee nem

Nieuwe Waterweg és a Scheur

Calandkanaal nyugatra a Benelux kikötőtől

Hollands Diep

Breeddiep, Beerkanaal és kapcsolódó kikötői

Haringvliet és Vuile Gat: beleértve egyrészről a Goeree-Overflakkee, másrészről aVoorne-Putten és Hoeksche Waard közötti vízi utakat

Hellegat

Volkerak

Krammer

Grevelingenmeer és Brouwerschavensche Gat: beleértve a Schouwen-Duiveland és Goeree-Overflakkee közötti vízi utakat

Keten, Mastgat, Zijpe, Krabbenkreek, Eastern Scheldt és Roompot: beleértve egyrészről a Walcheren, Noord-Beveland és Zuid-Beveland, másrészről pedig a Schouwen-Duiveland és Tholen közötti vízi utakat, nem tartozik ide a Scheldt-Rajna csatorna

Scheldt és Nyugat-Scheldt, valamint tengeri torkolata: beleértve egyrészről a Zeeland Flanders, másrészről pedig a Walcheren és Zuid-Beveland közötti vízi utakat, de nem tartozik ide a Scheldt-Rajna csatorna

Lengyelország

Szczecini lagúna

Kamień-lagúna

Wisła-lagúna

Puck-öböl

Włocławski víztározó

Śniardwy tó

Niegocin tó

Mamry tó

Svédország

Göta älv, keletről a Göta älv-híd által, nyugatról pedig az Älvsborg-híd által határolva

Egyesült Királyság

SKÓCIA
Scapa Flow	A Flotta szigetén levő Wharth-tól a dél-Wallson levő Martello toronyig húzott és a Hoy szigetén levő Point Clettstől a Fara szigetén levő Thomson's háromszögelési pontig, majd innen a Flotta-szigeti Gibraltar kikötőgátig húzott vonallal határolt területen belül
Kyle of Durness	Eilean Dubhtól délre
Cromarty Firth	Az észak-Sutor és dél-Sutor közötti vonalon belül
Inverness	A Fort George és Chanonry-fok közötti vonalon belül
Findhorn-öböl	A földnyelven belül
Aberdeen	A déli kikötőgát és az Abercromby kikötőgát közötti vonalon belül
Montrose-medence	Nyugatra attól a vonaltól, amely a Scurdie Ness világítótoronynál levő kikötői bejáraton át észak–dél irányban fut
Tay folyó–Dundee	A dundee-i árapálymedence (halasdokk) és Craig Head, Kelet-Newport közötti vonalon belül
Firth of Forth és a Forth folyó	A Firth of Forthon belül, de nem keletre a Forth vasúti hídtól
Dumfries	Az Airds-fok és Scar-fok közötti vonalon belül
Loch Ryan	A Cairn-fok és Kircolm-fok közötti vonalon belül
Ayr kikötő	A homokpadon belül
Clyde	Az 1. zónájú vizek felett
Kyles of Bute	Colintraive és Rhubodach között
Campbeltown kikötő	A Macringan's-fok és Ottercharach-fok közötti vonalon belül
Loch Etive	A Loch Etive-n belül a Lora vízesés felett
Loch Leven	A Ballachulishnál levő híd felett
Loch Linnhe	A Corran-fok jelzőfénytől északra
Loch Eil	Az egész tó
Kaledóniai-csatorna	Lochs Lochy, Oich és Ness
Kyle of Lochalsh	Kyle Akinon belül, nem nyugatra az Eilean Ban jelzőfénytől vagy keletre Eileanan Dubhától
Loch Carron	Stromemore és a Strome komp között
Loch Broom, Ullapool	Az Ullapool-fok jelzőfény és Aultnaharrie közötti vonalon belül
Kylesku	A Loch Cairnbawnon keresztül Garbh legkeletibb pontja közötti területen Eilean és Eilean na Rainich legnyugatibb pontja
Stornoway kikötő	Az Arnish-fok és Sandwick-öböl világítótorony közötti vonalon belül, északnyugati oldal
The Sound of Scalpay	Berry Cove-tól (Scalpay) nem keletre és Croc a Lointól (Harris) nem nyugatra
Északi kikötő, Scalpay és Tarbert kikötő	A Harris-sziget partjától egy mérföldön belül
Loch Awe	Az egész tó
Loch Katrine	Az egész tó
Loch Lomond	Az egész tó
Loch Tay	Az egész tó
Loch Loyal	Az egész tó
Loch Hope	Az egész tó
Loch Shin	Az egész tó
Loch Assynt	Az egész tó
Loch Glascarnoch	Az egész tó
Loch Fannich	Az egész tó
Loch Maree	Az egész tó
Loch Gairloch	Az egész tó
Loch Monar	Az egész tó
Loch Mullardach	Az egész tó
Loch Cluanie	Az egész tó
Loch Loyne	Az egész tó
Loch Garry	Az egész tó
Loch Quoich	Az egész tó
Loch Arkaig	Az egész tó
Loch Morar	Az egész tó
Loch Shiel	Az egész tó
Loch Earn	Az egész tó
Loch Rannoch	Az egész tó
Loch Tummel	Az egész tó
Loch Ericht	Az egész tó
Loch Fionn	Az egész tó
Loch Glass	Az egész tó
Loch Rimsdale/nan Clar	Az egész tó
ÉSZAK-ÍRORSZÁG
Strangford Lough	A Cloghy-fok és Dogtail-fok közötti vonalon belül
Belfast Lough	A Holywood és Macedon-fok közötti vonalon belül
Larne	A Larne kikötőgát és a Magee-szigeten levő kompkikötő közötti vonalon belül
Bann folyó	A hullámtörő gátak tenger felőli végétől a Toome-hídig
Lough Erne	Felső- és Alsó-Lough Erne
Lough Neagh	A parttól 2 mérföldön belül
ANGLIA KELETI PARTJA
Berwick	A hullámtörő gátakon belül
Warkworth	A hullámtörő gátakon belül
Blyth	A kikötőgát külső végpontjain belül
Tyne folyó	Dunston Staithes a Tyne kikötőgát végéig
Wear folyó	Fatfield a Sunderland kikötőgát végéig
Seaham	A kikötőgátakon belül
Hartlepool	A Middleton kikötőgát és Old Pier Head közötti vonalon belül A kikötőgát északi végét a déli végével összekötő vonalon belül
Tees folyó	A Government hullámtörő gáttól nyugatra a Tees duzzasztógátjáig nyúló vonalon belül
Whitby	A Whitby kikötőgát végpontjain belül
Humber folyó	Az észak-Ferriby és dél-Ferriby közötti vonalon belül
Grimsby dokk	Az árapálymedence nyugati kikötőgátja és az észak-quayi halasdokk keleti kikötőgátja közötti vonalon belül
Boston	A New Cuton belül
Dutch folyó	Az egész csatorna
Hull folyó	Beverley Beck a Humber folyóig
Kielder Water	Az egész tó
Ouse folyó	A Naburn zsilip alatt
Trent folyó	A Cromwell zsilip alatt
Wharfe folyó	Az Ouse folyóval való összefolyástól Tadcaster Bridge-ig
Scarborough	A Scarborough kikötőgát végpontjain belül
WALES ÉS ANGLIA NYUGATI PARTJA
Severn folyó	A Sharpness-foktól (északi szélesség 51° 43,4′) nyugatra Llanthonyig és Maisemore Weirsig futó vonaltól északra, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé
Wye folyó	Chepstow-nál, az északi szélesség 51° 38,0′-től északra Monmouth-ig
Newport	A Fifoot-fokon áthaladó távvezetékektől északra
Cardiff	A déli hullámtörőgát és Penarth Head közötti vonalon belül A közrezárt vizek a Cardiff-öböl duzzasztógátjától nyugatra
Barry	A hullámtörő gátak tenger felőli végpontjai közötti vonalon belül
Port Talbot	Az Afran folyó hullámtörő gátjainak tenger felőli végpontjait összekötő vonalon belül, a közrezárt dokkokon kívül
Neath	A Baglan-öböl tartályhajó hullámtörő gát tenger felőli végpontjától északra futó vonalon belül (északi szélesség 51° 37,2′, nyugati hosszúság 3° 50,5′)
Llanelli és Burry kikötő	A Burry kikötő nyugati kikötőgátját a Whiteford-fokkal összekötő vonallal határolt területen belül
Milford Haven	A Dél-Hook-fok és a Thorn-fok közötti vonalon belül
Fishguard	Az északi és keleti hullámtörő gátaktenger felőli végpontjait összekötő vonalon belül
Cardigan	A Pen-Yr-Ergydnél levő tengerszoroson belül
Aberystwyth	A kikötőgátak tenger felőli végpontjain belül
Aberdyfi	Az Aberdyfi vasútállomás és a Twyni Bach irányfény közötti vonalon belül
Barmouth	A Barmouth vasútállomás és Penrhyn-fok közötti vonalon belül
Portmadoc	A Harlech-fok és Graig Ddu közötti vonalon belül
Holyhead	A fő kikötőgáttal határolt területen belül, és a Brynglas-fok kikötőgát végétől a Towyn-öbölig húzott vonalon belül
Menai-szoros	A Menai-szoroson belül, az Aber Menai-fokot a Belan-fokkal összekötő vonal és a Beaumaris kikötőgátat a Pen-y-Coed-fokkal összekötő vonal között
Conway	A Mussel Hill és a Tremlyd-fok közötti vonalon belül
Llandudno	A hullámtörő gáton belül
Rhyl	A hullámtörő gáton belül
Dee folyó	Connah's Quay felett a Barrelwell Hill vízkiemelő pontig
Mersey folyó	A Rock világítótorony és a Seaforth-dokk északnyugati része közötti vonalon belül, de a többi dokk kizárásával
Preston és Southport	A Lytham és Southport közötti vonalon belül és a Preston dokkokon belül
Fleetwood	Az alsó fénysor és Knott közötti vonalon belül
Lune folyó	A Sunderland-fok és Chapel Hill közötti vonalon belül, a Glasson dokkig, és még a dokk is
Barrow	A Haws-fokot, a Walney-szigetet a Roa-sziget sólyával összekötő vonalon belül
Whitehaven	A hullámtörő gáton belül
Workington	A hullámtörő gáton belül
Maryport	A hullámtörő gáton belül
Carlisle	A Point Carlisle és Torduff közötti vonalon belül
Coniston Water	Az egész tó
Derwentwater	Az egész tó
Ullswater	Az egész tó
Windermere	Az egész tó
ANGLIA DÉLI RÉSZE
Blakeney és Morston kikötő és megközelítő útvonalai	A Blakeney-foktól délre a Stiffkey folyó bejáratáig húzódó vonaltól keletre
Orwell folyó Stour folyó	Az Orwell folyó a Blackmanshead hullámtörő gát és Landguard-fok közötti vonalon belül, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé
Blackwater folyó	Valamennyi vízi út a Mersea-sziget legdélnyugatibb végétől a Sales-fokig húzódó vonalon belül
Crouch folyó és Roach folyó	A Crouch folyó a Holliwell-fok és a Foulness-fok közötti vonalon belül, beleértve a Roach folyót is
Temze és mellékfolyói	A Temze a Denton Wharf kikötőgát legkeletibb pontján keresztül észak–dél irányban húzott vonal felett, Gravesend a Teddington zsilipig
Medway folyó és a Swale	A Medway folyó a Garrison-foktól a Grain toronyig, az Allington zsilipig húzott vonaltól; és a Swale Whitstable-től a Medwayig
Stour folyó (Kent)	A Stour folyó a Flagstaff Reachnél levő kiszállóhely torkolata felett
Doveri kikötő	A kikötő keleti és nyugati bejárata között húzódó vonalon belül
Rother folyó	A Rother folyó a camberi árapály-jelző állomás felett a Scots Float zsilipig és a Brede folyón levő bejárati zsilipig
Adur folyó és Southwick-csatorna	A Shoreham kikötő bejáratán keresztül a Soutwick-csatorna zsilipig, és Tarmac Wharf nyugati végéig húzott vonalon belül
Arun folyó	Az Arun folyó a Littlehampton kikötőgát felett Littlehampton Marináig
Ouse folyó (Sussex) Newhaven	Az Ouse folyó a Newhaven kikötő bejáratának kikötőgátjain keresztül az északi rakpart északi végéig húzott vonaltól
Brighton	Brighton Marina külső kikötő a nyugati rakpart déli végétől a déli rakpart északi végéig húzott vonalon belül
Chichester	Az Eastoke-pont és a nyugat-witteringi templomtorony közötti vonalon belül, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé
Langstone kikötő	Az Eastney-fok és a Gunner-fok közötti vonalon belül
Portsmouth	A kikötő port blockhouse-i bejáratán keresztül a kerek toronyig húzott vonalon belül
Bembridge, Wight-sziget	A Brading kikötőn belül
Cowes, Wight-sziget	A Medina folyó a keleti parti hullámtörő gát irányfényétől a nyugati parti House jelzőfényig húzott vonalon belül
Southampton	A Calshot vár és a Hook irányfény közötti vonalon belül
Beaulieu folyó	A Beaulieu folyón belül nem keletre az Inchmery House-on keresztül húzott észak–déli vonaltól
Keyhaven tó	A Hurst-fok alsó irányfényeitől a keyhaveni mocsarakig északra húzott vonalon belül
Christchurch	A Run
Poole	A Chain komp útvonala, a Sandbanks és Dél-Haven-fok közötti vonalon belül
Exeter	A Warren-fok és a Checkstone szirttel szemben levő parti mentőcsónak-állomás közötti kelet–nyugati irányban húzódó vonalon belül
Teignmouth	A kikötőn belül
Dart folyó	A Kettle-fok és a Battery-fok közötti vonalon belül
Salcombe folyó	A Splat-fok és a Limebury-fok közötti vonalon belül
Plymouth	A Mount Batten kikötőgáttól a Drake-szigeten keresztül a Raveness-fokig húzott vonalon belül; A Yealm folyó a Warren-fok és a Misery-fok közötti vonalon belül
Fowey	A kikötőn belül
Falmouth	A St. Anthony Head és a Pendennis-fok közötti vonalon belül
Camel folyó	A Gun-fok és Brea Hill közötti vonalon belül
Taw és Torridge folyó	A Crow-fokon levő világítótoronytól a Skern-foknál levő partig húzódó 200° vonalon belül
Bridgewater	A Stert-foktól keletre futó vonaltól délre (északi szélesség 51° 13,0′)
Avon folyó (Avon)	A Wharf-fok Avonmouth kikötőgátja és a Netham gát közötti vonalon belül

2. FEJEZET

3. zóna

Belgium

Maritime Scheldt (az antwerpeni nyílt horgonyzóhelytől lefelé)

Bulgária

Duna: 845 650 fkm–374 100 fkm

Cseh Köztársaság

Duzzasztógáttavak: Brněnská (Kníničky), Jesenice, Nechranice, Orlík, Rozkoš, Slapy, Těrlicko, Žermanice és Nové Mlýny III

Homokoskavics-bányatavak: Ostrožná Nová Ves és Tovačov

Németország

Duna	Kelheimtől (km 2 414,72 ) a jochensteini német–osztrák határig
Rajna és Lampertheimer Altrhein (4,7 km-től a Rajnáig), Altrhein Stockstadt- Erfelden (9,80 km-től a Rajnáig)	A német–svájci határtól a német–holland határig
Elba (Norderelbe), a Süderelbe en Köhlbrand is	Az Elba-Seiten csatorna torkolatától a hamburgi kikötő alsó határáig
Müritz

Franciaország

az Adour a Bec du Gave-tól a tengerig;

az Aulne Châteaulin-i gátkaputól a tengernek a Passage de Rosnoën által kijelölt vonaláig;

a Blavet Pontivy-tól Pont du Bonhomme-ig;

a Calais-i csatorna;

a Charente a Tonnay-Charente-nál található hídtól a tenger vonaláig, amelyet a bal parton, völgymenetben található közlekedési lámpát a Fort de la Pointe közepével összekötő vonal jelöl ki;

a Dordogne a Lidoire-ral való összefolyástól a Bec d'Ambès-ig;

a Garonne a Castet en Dorthe-i hídtól a Bec d'Ambès-ig;

a Gironde a Bec d'Ambès-tól a 48,50-es km-nél lévő, és az Ile de Patiras után elhelyezkedő ponton áthaladó vonalig;

a Hérault Bessan kikötőjétől a tengerig, a part felső vonaláig;

az Isle a Dronne-nal való összefolyástól a Dordogne-nyal való összefolyásig;

a Loire a Maine-nal való összefolyástól Cordemais-ig (KP 25);

a Marne a Bonneuil-i hídtól (KP 169 bis 900) és a St Maur-i gátkaputól a Szajnával való összefolyásig;

Rajna

a Nive Haïtze gáttól Ustaritzban az Adourral való összefolyásig;

az Oise a Janville-i gátkaputól a Szajnával való összefolyásig;

az Orb Sérignantól a tengerig, a part felső vonaláig;

a Rajna a svájci határtól a tengerig, a Kis-Rajna kivételével;

a Saône a Pont de Bourgogne-i hídtól Chalon sur Saône-ban a Rajnával való összefolyásig;

a Szajna a Nogent sur Seine-i gátkaputól Tancarville-csatorna kezdetéig;

Sèvre Niortaise a Marans-i gátkaputól a tenger vonaláig, a torkollatnál lévő őrházig;

a Somme Pont de la Portelette híd alsó folyási oldalától Abbeville-ben a Noyelles-i viaduktig és a Saint-Valéry-sur-Somme-i vasútig;

a Vilaine Redontól (KP 89,345) Arzal gátig;

Amance-tó;

Annecy-tó;

Biscarosse-tó;

Bourget-tó;

Carcans-tó;

Cazaux-tó;

Der-Chantecoq-tó;

Guerlédan-tó;

Hourtin-tó;

Lacanau-tó;

Orient-tó;

Pareloup-tó;

Parentis-tó;

Sanguinet-tó;

Serre-Ponçon-tó;

Temple-tó.

Horvátország

Duna: 1 295 + 500 fkm-től 1 433 + 100 fkm-ig

Dráva: 0 fkm–198 + 600 fkm

Száva: 210 + 800 fkm–594 + 000 fkm

Kupa: 0 fkm–5 + 900 fkm

Una: 0 fkm–15 fkm

Magyarország

Duna: 1 812 fkm–1 433 fkm

Mosoni-Duna: 14 fkm–0 fkm

Szentendrei-Duna: 32 fkm–0 fkm

Ráckevei-Duna: 58 fkm–0 fkm

Tisza: 685 fkm–160 fkm

Dráva: 198 fkm–70 fkm

Bodrog: 51 fkm–0 fkm

Kettős-Körös: 23 fkm–0 fkm

Hármas-Körös: 91 fkm–0 fkm

Sió-csatorna: 23 fkm–0 fkm

Velencei-tó

Fertő tó

Hollandia

Rajna

Sneekermeer, Koevordermeer, Heegermeer, Fluessen, Slotermeer, Tjeukemeer, Beulakkerwijde, Belterwijde, Ramsdiep, Ketelmeer, Zwartemeer, Veluwemeer, Eemmeer, Alkmaardermeer, Gouwzee, Buiten IJ, Afgesloten IJ, Noordzeekanaal, IJmuiden kikötő, Rotterdam kikötői terület, Nieuwe Maas, Noord, Oude Maas, Beneden Merwede, Nieuwe Merwede, Dordische Kil, Boven Merwede, Waal, Bijlandsch-csatorna, Boven Rijn, Pannersdensch-csatorna, Geldersche Ijssel, Neder Rijn, Lek, Amsterdam-Rajna-csatorna, Veerse Meer, Schelde-Rajna-csatorna egészen a Volkeraknál levő torkolatig, Amer, Bergsche Maas, a Meuse Venlo alatt, Gooimeer, Europort, Calandkanaal (a Benelux kikötőtől keletre), Hartelkanaal

Ausztria

Duna: a német határtól a szlovák határig

Inn: a torkolattól a Passau-Ingling erőműig

Traun: a torkolattól az 1,80 km-ig

Enns: a torkolattól a 2,70 km-ig

March: a 6,00 km-ig

Lengyelország

—	A Biebrza folyó az Augustowski-csatorna torkolatától a Narwia folyó torkolatáig

—	A Brda folyó a bydgoszczi Bydgoski-csatorna összefolyásától a Wisła folyó torkolatig

—	A Bug folyó a Muchawiec folyó torkolatától a Narwia folyó torkolatáig

—	A Dąbie tó a belső tengervizekkel való határig

—	Az Augustowski-csatorna a Biebrza folyóval való összefolyásától az államhatárig, a csatorna mentén elhelyezkedő tavakkal együtt

—	A Bartnicki-csatorna a Ruda Woda tótól a Bartężek-tóig, a Bartężek-tóval együtt

—	A Bydgoski-csatorna

—	Az Elbląski-csatorna a Druzno tótól a Jeziorak tóig és a Szeląg Wielki tó, ezekkel a tavakkal és a csatorna mentén levő tavakkal együtt, valamint egy mellékút Zalewo irányába a Jeziorak tótól az Ewingi tóig, mindkét tavat beleértve

—	A Gliwicki-csatorna a Kędzierzyński-csatornával

—	A Jagielloński-csatorna az Elbląg folyóval való összefolyástól a Nogat folyóig

—	A Łączański-csatorna

—	A Ślesiński-csatorna a csatorna mentén elhelyezkedő tavakkal és a Gopło tóval

—	A Żerański-csatorna

—	A Martwa Wisła folyó a przegalinai Wisła folyótól a belső tengervizekkel való határig

—	A Narew folyó a Biebrza folyó torkolatától a Wisła folyó torkolatáig, a Zegrzyński tóval együtt

—	A Nogat folyó a Wisła folyótól a Wisła-lagúnabeli torkolatig

—	A (felső) Noteć folyó a Gopło tótól a Górnonotecki-csatornával, a Górnonotecki-csatornával és az (alsó) Noteć folyóval való összefolyásig, a Bydgoski-csatornától a Warta folyó torkolatig

—	A Nysa Łużycka folyó Gubintól az Odera folyó torkolatáig

—	Az Odera folyó Racibórz városától a keleti-Odera folyóval való összefolyásig, amely a Regalica folyóba fordul a klucz-ustowói áttöréstől, azzal a folyóval és mellékágaival együtt a Dąbie tóig, valamint az Odera folyó egy mellékútja az Opatowice zsiliptől Wrocław városában

—	A nyugati Odera folyó egy widuchowai duzzasztógáttól (az Odera folyó 704,1 km-je) a belső tengervizekkel való határig, mellékágakkal együtt, valamint a klucz-ustowói áttörés, ami a keleti Odera folyót köti össze a nyugati Odera folyóval

—	A Parnica folyó és a Parnicki áttörés a nyugati Odera folyótól a belső tengervizekkel való határig

—	A Pisa folyó a Roś tótól a Narew folyó torkolatáig

—	A Szkarpawa folyó a Wisła folyótól a Wisła-lagúnabeli torkolatig

—	A Warta folyó a Ślesiński-lagúnától az Odera folyó torkolatáig

—

A Wielkie Jeziora Mazurskie rendszere, amely körbeöleli a piszi Roś tótól (azt is beleértve) a węgorzewói Węgorzewski-csatornáig (azt is beleértve) vezető fő útvonalat alkotó folyókkal és csatornákkal összekötött tavakat, a következő tavakkal együtt: Seksty, Mikołajskie, Tałty, Tałtowisko, Kotek, Szymon, Szymoneckie, Jagodne, Boczne, Tajty, Kisajno, Dargin, Łabap, Kirsajty és Święcajty, a Giżycki-csatornával és a Niegociński-csatornával, valamint a Piękna Góra-csatornával együtt, továbbá a ryni Ryńskie tó egy mellékútja (beleértendő) a Nidzkie tóig (3 km-ig, amely egy határt alkot a „Nidzkie rezervátummal”), a következő tavakkal együtt: Bełdany, Guzianka Mała és Guzianka Wielka

—	A Wisła folyó a Przemsza folyó torkolatától a Łączański-csatornával való összefolyásig, valamint e csatorna skawinai torkolatától a Wisła folyó Gdański-öbölbeli torkolatáig, nem tartozik bele a Włocławski víztározó

Románia

Duna: a szerb–román határtól (1 075 km) a Sulinai-ágon át a Fekete-tengerig

Duna–Fekete-tenger-csatorna (64,410 km hosszú): a Duna 299,300 km-énél Cernavodă-nál található csatornatorkolattól (a csatorna 64,410 km-e) a Constanta Dél-Agigea-i kikötőig (a csatorna „0” km-e)

Poarta Albă–Midia Năvodari csatorna (34,600 km hosszú):a Duna–Fekete-tenger-csatorna 29,410 km-énél Poarta Albă-nál található csatornatorkolattól (a csatorna 27,500 km-e) a midiai kikötőig (a csatorna „0” km-e)

Szlovákia

Duna: 1 880,26 fkm–1 708,20 fkm

Duna-csatorna: 1 851,75 fkm–1 811,00 fkm

Vág: 0,00 fkm–70,00 fkm

Morva: 0,00 fkm–6,00 fkm

Bodrog: 49,68 fkm–64,85 fkm

Duzzasztógáttavak: Oravská Priehrada, Liptovská Mara, Zemplínska Šírava

Svédország

Trollhätte-csatorna és Göta älv, a bastugrunds-i irányfényen keresztül futó szélességi körtől a Göta älv-hídig

Mälaren-tó

Stockholm kikötői, északnyugaton a Lidingö-híddal, északkeleten az elfviksgrundi világítótornyon 135–315 fokos szögben keresztül vezető vonallal, délen pedig a Skuru-híddal határolva

A Södertälje-csatorna és Södertälje kikötői, északról a Södertälje gátkapuval, délről pedig az 59° 09′ 00″ északi szélességi körrel határolva

Egyesült Királyság

SKÓCIA
Leith (Edinburgh)	A hullámtörő gátakon belül
Glasgow	Strathclyde Loch
Crinan-csatorna	Crinan Ardrishaigig
Kaledóniai-csatorna	A csatorna szakaszai
ÉSZAK-ÍRORSZÁG
Lagan folyó	A Lagan Weir duzzasztógát Stranmillisig
ANGLIA KELETI RÉSZE
Wear folyó (nem árapályos)	Régi vasúti híd, Durham a Prebends hídig, Durham
Tees folyó	A Tees duzzasztógáttól felfele a folyón
Grimsby dokk	A zsilipeken belül
Immingham dokk	A zsilipeken belül
Hull dokkok	A zsilipeken belül
Boston dokk	A zsilipkapukon belül
Aire és Calder Navigation	A Goole dokkok Leedsig, összefolyás a leedsi és liverpooli csatornával; a Bank Dole összefolyása a Selbyvel (az Ouse folyó zsilipje); a Castleford összefolyása a Wakefielddel (Falling zsilip)
Ancholme folyó	A Ferriby zsilip Briggig
Calder és Hebble csatorna	Wakefield (Falling zsilip) a Broadcut felső zsilipig
Foss folyó	Az Ouse folyóval való (kék híd) összefolyástól a Monk hídig
Fossdyke-csatorna	A Trent folyóval való összefolyás a Brayford tóba
Goole dokk	A zsilipkapukon belül
Hornsea Mere	Az egész csatorna
Hull folyó	A Struncheon Hill zsiliptől a Beverley patakig
Market Weighton-csatorna	A Humber folyó zsilipjétől a Sod Houses zsilipig
New Junction-csatorna	Az egész csatorna
Ouse folyó	A Naburn zsiliptől Nun Monktonig
Sheffield és a dél-yorkshire-i csatorna	A Keadby zsilip a Tinsley zsilipig
Trent folyó	A Cromwell zsilip Shardlow-ig
Witham folyó	A Boston zsilip a Brayford tóig (Lincoln)
WALES ÉS ANGLIA NYUGATI RÉSZE
Severn folyó	A Llanthony és Maisemore duzzasztógát felett
Wye folyó	Monmouth felett
Cardiff	Roath Park tó
Port Talbot	A körbezárt dokkokon belül
Swansea	A körbezárt dokkokon belül
Dee folyó	A Barrelwell Hill vízkiemelő pont felett
Mersey folyó	A dokkok (a Seaforth dokk nem tartozik bele)
Lune folyó	A Glasson dokk felett
Avon folyó (Midland)	A Tewkesbury zsilip Eveshamig
Gloucester	A Gloucester városi dokkok Gloucester/Sharpness-csatorna
Hollingworth tó	Az egész tó
Manchester hajócsatorna	Az egész csatorna és a Salford dokkok beleértve az Irwell folyót is
Pickmere tó	Az egész tó
Tawe folyó	A tengeri duzzasztógát/jachtkikötő és a Morfa atlétikai stadion között
Rudyard tó	Az egész tó
Weaver folyó	Northwich alatt
ANGLIA DÉLI RÉSZE
Nene folyó	Wisbech Cut és a Nene folyó Dog-ig-páros zsilipben
Great Ouse folyó	Kings Lynn Cut és a Great Ouse folyó a nyugat-Lynn Road híd alatt
Yarmouth	A Yare folyó torkolata az északi és déli bejárati kikötőgátak végpontjain keresztül húzott vonaltól beleértve Breydon Watert
Lowestoft	A Lowestoft kikötő a Mutford zsilip alatt a külső kikötő bejárati kikötőgátjain keresztül húzott vonalig
Alde és Ore folyó	Az Ore folyó Westrow-foki bejárata felett
Deben folyó	A Deben folyó Felixstowe komphoz való bejárata felett
Orwell folyó és Stour folyó	A Fagbury-foktól a Shotley-fokig húzott vonaltól az Orwell folyón az Ipswich dokkig; valamint az Erwarton Nessen keresztül húzott észak–dél irányú vonaltól a Stour folyón Manningtree-ig
Chelmer és Blackwater-csatorna	A Beeleigh zsiliptől keletre
Temze és mellékfolyói	A Temze az oxfordi Teddington zsilip felett
Adur folyó és Southwick-csatorna	Az Adur folyó a Tarmac Wharf nyugati vége felett és a Southwick csatornán belül
Arun folyó	Az Arun folyó a Littlehampton jachtkikötő felett
Ouse folyó (Sussex) Newhaven	Az Ouse folyó az északi rakpart északi vége felett
Bewl Water	Az egész tó
Grafham Water	Az egész tó
Rutland Water	Az egész tó
Thorpe Park tó	Az egész tó
Chichester	A Cobnor-fokot és a Chalkdock-fokot összekötő vonaltól keletre
Christchurch	A Christchurch kikötőn belül, a Run nem tartozik bele
Exeter-csatorna	Az egész csatorna
Avon folyó (Avon)	Bristol városi dokkok A Netham gát a Pulteney duzzasztógátig

(1) Azon hajók esetében, amelyek honi kikötője máshol van, az 1960. április 8-i Emst–Dollart-szerződés 32. cikkét kell figyelembe venni (BGBl. 1963 II 602. o.).

II. MELLÉKLET

AZ 1., 2., 3. és 4. ZÓNA BELVÍZI ÚTJAIN KÖZLEKEDŐ VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ MŰSZAKI MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

A vízi járművekre alkalmazandó műszaki követelmények megegyeznek az ES-TRIN 2015/1 számú szabványban foglaltakkal.

III. MELLÉKLET

AZ 1. ÉS 2. ZÓNA BELVÍZI ÚTJAIN, VALAMINT A 3. ZÓNÁBA TARTOZÓ NEM ÖSSZEKAPCSOLT BELVÍZI UTAKON KÖZLEKEDŐ VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ LEHETSÉGES KIEGÉSZÍTŐ MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK TÁRGYKÖREI

A valamely tagállam által az ezen irányelv 23. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében, a tagállam területén közlekedő vízi járművekre vonatkozóan elfogadott további műszaki követelmények tárgykörei a következőkre korlátozódnak:

Fogalommeghatározások

—	A kiegészítő követelmények megértéséhez szükségesek

Stabilitás

—	Szerkezeti megerősítés

—	Elismert hajóosztályozó társaság által kiadott bizonyítvány/igazolás

Biztonsági távolság és szabadoldal

—	Szabadoldal

—	Biztonsági távolság

A hajótest nyílásainak és felépítményeinek vízzárósága

—	Felépítmények

—

Ajtók

—	Ablakok és tetőablakok

—	Raktérnyílások

—	Egyéb nyílások (szellőzőcsövek, kipufogócsövek stb.)

Felszerelés

—	Horgonyok és horgonyláncok

—	Navigációs fények

—	Hangjelzők

—

Iránytű

—

Radar

—	Adóvevő berendezések

—	Életmentő-felszerelések

—	Hajózási térképek rendelkezésre állása

Személyhajókra vonatkozó kiegészítő rendelkezések

—	Stabilitás (szélerő, követelmények)

—	Életmentő-felszerelések

—	Szabadoldal

—	Biztonsági távolság

—	Kilátás a kormányállásból

Kötelékek és konténerszállítás

—	A tolóhajó és a bárka közötti kapcsolás

—	Konténereket szállító vízi járművek vagy bárkák stabilitása

IV. MELLÉKLET

A 3. ÉS 4. ZÓNÁBA TARTOZÓ BELVÍZI UTAKON KÖZLEKEDŐ VÍZI JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK LEHETSÉGES ENYHÍTÉSÉNEK TÁRGYKÖREI

A valamely tagállam által az ezen irányelv 23. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállam területén levő, kizárólag 3. vagy 4. zónájú vízi utakon közlekedő hajókra vonatkozóan engedélyezett enyhébb műszaki követelmények az alábbi tárgykörökre korlátozódnak:

3. zóna

—	Horgonyberendezés, beleértve a horgonyláncok hosszát

—	(Előremeneti) sebesség

—	Kollektív mentőeszközök

—	2-es stabilitási állapot

—	Kilátás a kormányállásból

4. zóna

—	Horgonyberendezés, beleértve a horgonyláncok hosszát

—	(Előremeneti) sebesség

—	Életmentő-felszerelések

—	2-es stabilitási állapot

—	Kilátás a kormányállásból

—	Második független meghajtórendszer

V. MELLÉKLET

RÉSZLETES ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

2.01. cikk

Felügyeleti szervek

(1)	A felügyeleti szerveket a tagállamok hozzák létre.

(2)

A felügyeleti szervek egy elnökből és szakértőkből állnak.

Szakértőként legalább az alábbiak képezik részét minden szervnek:

a)	a kormányzat egy, a belföldi hajózásért felelős tisztviselője;

b)	egy belvízi hajók és motorjaik tervezésében jártas szakértő;

c)	egy olyan hajózási szakember, aki olyan belvízi utakra szóló hajóvezetői engedéllyel rendelkezik, amely feljogosítja az ellenőrizendő hajó vezetésére.

(3)

Minden szerv elnökét és szakértőit annak a tagállamnak a hatóságai nevezik ki, amelyben a szervet létrehozzák. Feladatuk megkezdésekor az elnök és a szakértők benyújtanak egy írásbeli nyilatkozatot, miszerint munkájukat teljesen függetlenül végzik. A tisztviselőknek nem kell ilyen nyilatkozatot benyújtaniuk.

(4)	A felügyeleti szerveket a vonatkozó nemzeti rendeletekkel összhangban különleges szakértők segíthetik.

2.02. cikk

(Üres)

2.03. cikk

A vízi jármű előállítása szemlére

(1)

A tulajdonosnak vagy képviselőjének a vízi járművet üres, tiszta és felszerelt állapotban kell előállítania. A szemle számára szükséges mindennemű segítséget meg kell adnia, úgymint a megfelelő csónak és személyzet rendelkezésre bocsátása, valamint a hajótesten minden olyan rész vagy berendezés kinyitása, amely közvetlenül nem hozzáférhető vagy látható.

(2)

A felügyeleti szerv első alkalommal köteles parti szemlét kérni. Ettől a parti szemlétől el lehet tekinteni, ha osztályozási bizonyítványt vagy elismert hajóosztályozó társaság érvényes bizonyítványát be tudják mutatni arról, hogy az építés megfelel a követelményeknek, illetve ha egy olyan bizonyítványt mutatnak be, amely igazolja, hogy a parti szemlét egy másik illetékes hatóság már elvégezte más célból. Ha időszakos szemlére, vagy az ezen irányelv 14. cikkében meghatározott szemlére kerül sor, a felügyeleti szerv kérheti a szemlét a vízből történő kiemeléssel.

A felügyeleti szerv menetpróbákat végez a motorhajók vagy kötelékek első szemléjekor, illetve olyankor, ha a meghajtó- vagy kormányberendezésen nagyobb átalakításokat végeztek.

(3)	A felügyeleti szerv további működési próbákat és egyéb igazoló okmányokat kérhet. Ez a rendelkezés a vízi járművek építése folyamán is érvényes.

2.04. cikk

(Üres)

2.05. cikk

(Üres)

2.06. cikk

(Üres)

2.07. cikk

Az uniós belvízi hajóbizonyítványba bejegyzett adatok és a bizonyítvány módosítása

(1)

A vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője köteles az illetékes hatóság tudomására hozni minden, a vízi jármű nevében vagy a tulajdonos személyében bekövetkező változást, újabb köbözési eredményt, a bejegyzésben vagy a honi kikötőben történt változást, és az uniós belvízi hajóbizonyítványt meg kell küldenie az említett hatósághoz módosításra.

(2)	Az uniós belvízi hajóbizonyítványba bármely illetékes hatóság bejegyezhet további információkat vagy változást.

(3)	Ha egy illetékes hatóság az uniós belvízi hajóbizonyítványba bármilyen további változást vagy információt bejegyez, akkor erről értesíti az uniós belvízi hajóbizonyítványt kiadó illetékes hatóságot.

2.08. cikk

(Üres)

2.09. cikk

Időszakos szemle

(1)	A vízi járműveket uniós belvízi hajóbizonyítványuk lejárta előtt időszakos szemlének kell alávetni.

(2)	A szemle eredménye alapján az illetékes hatóság újra meghatározza az uniós belvízi hajóbizonyítvány érvényességi idejét.

(3)	Az érvényesség időtartamát az uniós belvízi hajóbizonyítványba be kell jegyezni és az uniós belvízi hajóbizonyítványt kiadó hatóság tudomására kell hozni.

(4)	Amennyiben az érvényességi idő meghosszabbítása helyett inkább egy új uniós belvízi hajóbizonyítványt adnak ki, a korábbi uniós belvízi hajóbizonyítványt vissza kell küldeni az azt kiadó illetékes hatóságnak.

2.10. cikk

Önkéntes szemle

A vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője bármikor kérhet szemlét önkéntesen.

A szemlére irányuló kérelmet teljesíteni kell.

2.11. cikk

(Üres)

2.12. cikk

(Üres)

2.13. cikk

(Üres)

2.14. cikk

(Üres)

2.15. cikk

Költségek

A vízi jármű szemlézéséből és az uniós belvízi hajóbizonyítvány kiadásából származó minden költséget a vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője áll, az egyes tagállamok által meghatározott külön díjszabás szerint.

2.16. cikk

Tájékoztatás

Megalapozott érdeklődést mutató személyek számára az illetékes hatóság engedélyezheti az uniós belvízi hajóbizonyítvány tartalmának megismerését, és ezen személyeknek kiadhatja az uniós belvízi hajóbizonyítvány hiteles kivonatait vagy másolatait.

2.17. cikk

Az uniós belvízi hajóbizonyítványok nyilvántartása

(1)

Az illetékes hatóságok kötelesek megőrizni az általuk kiadott uniós belvízi hajóbizonyítványokat vagy azok másolatait, és azokba bejegyeznek minden információt és módosítást, beleértve az uniós belvízi hajóbizonyítványok törlését és cseréjét is. Ennek megfelelően frissítik az ezen irányelv 17. cikkében említett nyilvántartást.

(2)

A biztonságos és könnyű hajózás fenntartására, az ezen melléklet 2.02–2.15. cikkének, továbbá az ezen irányelv 6., 9., 10., 13., 14., 15., 20., 21. és 22. cikkének végrehajtására szolgáló közigazgatási intézkedések megtétele érdekében a többi tagállam, a Mannheimi egyezmény szerződő államai, valamint – közigazgatási megállapodások alapján – a magánélet azonos szintű védelmét garantáló harmadik országok illetékes hatóságai a II. mellékletben foglalt mintának megfelelő és csak olvasásra szóló hozzáférést kapnak a nyilvántartáshoz.

2.18. cikk

Egyedi európai hajóazonosító szám

(1)	Az egyedi európai hajóazonosító szám (ENI) ezen irányelv II. mellékletének megfelelően nyolc arab számból áll.

(2)

Ezt a számot – amennyiben a vízi jármű az uniós belvízi hajóbizonyítvány kiadásának időpontjában még nem rendelkezik ENI-vel – annak a tagállamnak az illetékes hatósága adja ki, ahol a vízi jármű bejegyzésre került, vagy ahol honi kikötője van.

Az olyan országokból származó vízi járművek esetében, amelyekben nem lehet ENI-t kiadni, az uniós belvízi hajóbizonyítványt kiadó illetékes hatóság adja ki az uniós belvízi hajóbizonyítványba bejegyzendő ENI-t.

(3)	A vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője köteles kérelmezni az illetékes hatóságnál az ENI kiadását. A vízi jármű tulajdonosa vagy annak képviselője azért is felelős, hogy az uniós belvízi hajóbizonyítványokba bejegyzett ENI el legyen helyezve a vízi járművön.

2.19. cikk

(Üres)

2.20. cikk

Értesítések

A tagállamok vagy illetékes hatóságaik értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot, illetve a többi illetékes hatóságot a következőkről:

a)	azoknak a műszaki szolgálatoknak a neve és címe, amelyek a nemzeti illetékes hatósággal együtt a II. melléklet alkalmazásáért felelősek;

b)	a II. melléklet szerinti adatlap egy példánya a fedélzeti szennyvízkezelő művek azon típusairól, amelyekre a legutóbbi adatszolgáltatás óta típusjóváhagyást bocsátottak ki;

c)	a fedélzeti szennyvízkezelő művekre kibocsátott azon elismert típusjóváhagyások, amelyeket a tagállamok a saját nemzeti vízi útjaikon való használatra a II. mellékletben szereplőktől eltérő előírások alapján bocsátanak ki;

d)	a fedélzeti szennyvízkezelő művekre kibocsátott típusjóváhagyások visszavonása és a visszavonás indokai a visszavonástól számított egy hónapon belül;

minden olyan különleges horgony, amelyet a horgonytömeg csökkentésére irányuló kérelem alapján adtak ki, és a típusleírás, valamint a horgony tömegének engedélyezett csökkentése. Az illetékes hatóság leghamarabb három hónappal a Bizottság tájékoztatása után adja meg az engedélyt a kérelmezőnek, feltéve, hogy a Bizottság nem emel kifogást;

f)	azok a hajózási radarberendezések és fordulásjelzők, amelyekre típusjóváhagyást adtak ki. A vonatkozó értesítésben fel kell tüntetni a kiadott típusjóváhagyási számot, továbbá a típusmegjelölést, a gyártó nevét, a típusjóváhagyás birtokosának nevét és a típusjóváhagyás napját;

g)	a hajózási radarberendezések és fordulásjelzők beszerelésére, cseréjére, javítására vagy karbantartására jogosult szakosodott cégek jóváhagyásáért felelős illetékes hatóságok.

VI. MELLÉKLET

HAJÓOSZTÁLYOZÓ TÁRSASÁGOK

A hajóosztályozó társaságok elismerésének kritériumai

Az irányelv 21. cikke alapján elismerést szerezni kívánó hajóosztályozó társaságoknak meg kell felelniük az alábbi kritériumoknak:

a hajóosztályozó társaságnak dokumentumokkal kell igazolnia, hogy belvízi hajók tervezésének és építésének értékelését illetően kiterjedt tapasztalattal rendelkezik. A hajóosztályozó társaságnak rendelkeznie kell a belvízi hajók tervezésére, építésére és időszakos szemléjére – különös tekintettel a II. mellékletben említett, az ADN-hez mellékelt előírások 9. része szerinti stabilitási számításokra – vonatkozó átfogó szabályokkal és szabályzatokkal Az említett szabályokat és szabályzatokat legalább angol, francia, holland és német nyelven közzé kell tenni, és folyamatosan frissíteni és javítani kell őket a kutatási és fejlesztési programok révén. A szabályok és szabályzatok nem mondhatnak ellent a hatályos uniós jogszabályok rendelkezéseinek vagy nemzetközi egyezményeknek;

2.	a hajóosztályozó társaságnak évente közzé kell tennie hajónyilvántartását;

a hajóosztályozó társaságot nem irányíthatják hajótulajdonosok vagy hajóépítők, illetve a hajók tervezésében, gyártásában, felszerelésében, javításában, üzemeltetésében vagy biztosításában kereskedelmileg érdekelt egyéb személyek. A hajóosztályozó társaság, bevételét tekintve, nem függhet egyetlen kereskedelmi vállalattól;

4.	a hajóosztályozó társaság székhelyét vagy a belvízi utakon történő szállítást szabályozó szabályzatok értelmében valamennyi területen ráruházott határozathozatali és eljárási jogkörrel rendelkező kirendeltségét valamelyik tagállamban kell létrehozni;

5.	a hajóosztályozó társaságnak és szakértőinek jó hírnévvel kell rendelkezniük a vízi utakon történő szállítás tekintetében; a szakértőknek tudniuk kell igazolni szakmai hozzáértésüket. Az említett szakértőknek a hajóosztályozó társaság felelősségére kell eljárniuk;

a hajóosztályozó társaságnak megfelelő műszaki, vezetési, támogatási, ellenőrző és kutatószemélyzettel kell rendelkeznie, a feladatok és az osztályozott hajók arányában, valamint gondoskodnia kell a képességek fejlesztéséről és a szabályzatok naprakészen tartásáról. Ellenőrökkel kell továbbá rendelkeznie legalább egy tagállamban;

7.	a hajóosztályozó társaság működését etikai kódexnek kell szabályoznia;

8.	a hajóosztályozó társaságot oly módon kell vezetni és igazgatni, hogy az biztosítsa a tagállamok által kért információk bizalmas kezelését;

9.	a hajóosztályozó társaságnak felkészültnek kell lennie a tagállamok megfelelő információkkal való ellátására;

10.	a hajóosztályozó társaság vezetésének meg kell határoznia minőségbiztosítási politikáját, célkitűzéseit és az irántuk való elkötelezettségét, továbbá gondoskodnia kell arról, hogy ezt a politikát megértsék, végrehajtsák és megtartsák a hajóosztályozó társaság valamennyi szintjén;

11.

a hajóosztályozó társaságnak elő kell készítenie és fenn kell tartania egy hatékony belső minőségbiztosítási rendszert, amely a nemzetközileg elismert minőségügyi szabványok vonatkozó részein alapul, és megfelel az EN ISO/IEC 17020:2004 szabványnak, az IACS minőségbiztosítási rendszerekre vonatkozó tanúsítási rendszerében foglalt követelmények értelmezése szerint. A minőségbiztosítási rendszert tanúsíttatni kell azon állam közigazgatása által elismert független ellenőrző testülettel, amely államban a 4. pont rendelkezései szerint a hajóosztályozó társaság székhellyel vagy kirendeltséggel rendelkezik, és amely, többek között, biztosítja az alábbiakat:

a)	a hajóosztályozó társaság szabályait és szabályzatait szisztematikusan hozzák létre és tartják fenn;

b)	a hajóosztályozó társaság szabályait és szabályzatait betartják;

c)	teljesülnek azon szabályozási feladatok ellátásával szemben támasztott követelmények, amelyek ellátására a hajóosztályozó társaság engedélyt kapott;

d)	meghatározták és dokumentálták azon személyzetnek a feladatait, jogosultságait és kapcsolatrendszerét, akiknek a munkája a hajóosztályozó társaság szolgáltatásainak minőségére hatással van;

e)	minden munkavégzés ellenőrzött körülmények mellett folyik;

f)	érvényben van egy felügyeleti rendszer, amely a hajóosztályozó társaság közvetlen alkalmazásában álló felügyelők, műszaki és adminisztratív személyzet által végzett eljárásokat és munkát ellenőrzi;

g)	azon főbb szabályozási feladatok követelményeit, amelyek ellátására a hajóosztályozó társaság engedélyt kapott, csak saját kizárólagos felügyelői vagy másik elismert hajóosztályozó társaság kizárólagos felügyelői alkalmazzák vagy felügyelik közvetlenül;

h)	bevezetésre került egy rendszer a felügyelők képesítésére és tudásuk folyamatos frissítésére vonatkozóan;

i)	a jegyzőkönyveket megőrzik, ezek mutatják az elvégzett szolgáltatásokban érintett tételek előírt szabványainak betartását és a minőségbiztosítási rendszer hatékony működését; és

j)	valamennyi helyen bevezetésre került a minőséggel kapcsolatos tevékenységek tervezett és dokumentált belső ellenőrzésének átfogó rendszere;

12.	a minőségbiztosítási rendszert tanúsíttatni kell azon tagállam közigazgatása által elismert független ellenőrző testülettel, amely államban a 4. pont rendelkezései szerint a hajóosztályozó társaság székhellyel vagy kirendeltséggel rendelkezik;

13.	a hajóosztályozó társaságnak összhangba kell hoznia a követelményeit a megfelelő uniós irányelvekkel, valamint kellő időben a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania valamennyi vonatkozó információt;

14.

a hajóosztályozó társaságnak rendszeresen konzultálnia kell a már elismert hajóosztályozó társaságokkal műszaki szabványai megfelelőségének és azok végrehajtásának biztosítása érdekében, továbbá engedélyeznie kell a tagállamok és egyéb érintett felek képviselőinek részvételét szabályai és szabályzatai fejlesztésében.

VII. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

A 2006/87/EK irányelv	Ez az irányelv
—	1. cikk
2. cikk	2. cikk
—	3. cikk
1. cikk	4. cikk
—	5. cikk
9. cikk	6. cikk, (1) és (3) bekezdés
8. cikk, (1) bekezdés	6. cikk, (2) és (4) bekezdés
8. cikk, (4) bekezdés	6. cikk, (5) bekezdés
3. cikk	7. cikk
4. cikk	8. cikk
11. cikk, (2) bekezdés	9. cikk
11. cikk, (1) bekezdés	10. cikk
14. cikk	11. cikk
13. cikk	12. cikk
12. cikk	13. cikk
15. cikk	14. cikk
16. cikk	15. cikk
18. cikk	16. cikk
—	17. cikk
—	18. cikk
—	19. cikk
10. cikk	20. cikk
—	21. cikk
17. cikk	22. cikk
5. cikk	23. cikk
A 6. cikket a 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) törölte	—
7. cikk, (1)–(3) bekezdés	24. cikk
—	25. cikk
—	26. cikk
—	27. cikk
—	28. cikk
8. cikk, (2) és (3) bekezdés	29. cikk
—	30. cikk
20. cikk, (1) bekezdés	31. cikk
20. cikk, (2) bekezdés	—
22. cikk	—
—	32. cikk
19. cikk	33. cikk
—	34. cikk
24. cikk	35. cikk
21. cikk	36. cikk
23. cikk	37. cikk (1) és (2) bekezdés
7. cikk (4) bekezdés	37. cikk (3) bekezdés
—	38. cikk
—	39. cikk
25. cikk	—
26. cikk	—
27. cikk	40. cikk

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/68/EK irányelve (2008. szeptember 24.) a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról (HL L 260., 2008.9.30., 13. o.).

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 252

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	59. évfolyam 2016. szeptember 16.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1627 rendelete (2016. szeptember 14.) az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről	1
	*	Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1628 rendelete (2016. szeptember 14.) a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási határértékeire és típusjóváhagyására vonatkozó követelményekről, az 1024/2012/EU és a 167/2013/EU rendelet módosításáról, valamint a 97/68/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről ( 1 )	53
		IRÁNYELVEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1629 irányelve (2016. szeptember 14.) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról, a 2009/100/EK irányelv módosításáról és a 2006/87/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről	118