12.8.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 217/9

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1371 HATÁROZATA

(2016. augusztus 10.)

a személyi számítógépek, notebook számítógépek és táblagépek uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó ökológiai kritériumok megállapításáról

(az értesítés a C(2016) 5010. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az uniós ökocímkéről szóló, 2009. november 25-i 66/2010/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 6. cikke (7) bekezdésére és 8. cikke (2) bekezdésére,

az Európai Unió ökocímkézésért felelős bizottságával folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)	A 66/2010/EK rendelet értelmében uniós ökocímkére érdemesek azok a termékek, amelyek teljes életciklusukat tekintve csak kismértékben károsítják a környezetet.

(2)	A 66/2010/EK rendelet értelmében az uniós ökocímke odaítélésének konkrét kritériumait termékcsoportonként kell megállapítani.

(3)	E termékcsoport piacának legújabb fejleményeire, valamint a végbement innovációra figyelemmel indokolt módosítani a kérdéses csoportba tartozó termékek körét, és felülvizsgálni az ökológiai kritériumokat.

(4)

A 2011/330/EU bizottsági határozat (2) és a 2011/337/EU bizottsági határozat (3) külön-külön kezeli a notebook számítógépeket és a személyi számítógépeket. Az illetékes testületek és a kérelmezők adminisztratív terheinek csökkentése érdekében célszerű egyesíteni a 2011/330/EU határozatban és a 2011/337/EU határozatban meghatározott kritériumokat. A felülvizsgált kritériumok emellett tükrözik egyfelől a hatály kibővítését olyan új termékek figyelembevétele céljából, mint a táblagépek és a hordozható kompakt (all-in-one) számítógépek, másfelől a veszélyes anyagokkal kapcsolatos azon új követelményeket, amelyeket a 2011/330/EU határozat és a 2011/337/EU határozat elfogadását követően a 66/2010/EK rendelet vezetett be.

(5)

A kritériumok célja olyan termékek támogatása, amelyek életciklusuk során kevesebb környezeti kárt okoznak, hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez, energiahatékonyak, tartósak, javíthatóak, bővíthetőek és könnyen szétszerelhetők, amelyekből az anyagok újrahasznosítás céljára könnyen visszanyerhetők, és amelyek korlátozott mennyiségben tartalmaznak veszélyes anyagokat (4). Az említett szempontok tekintetében jól teljesítő termékek forgalmát ökocímke segítségével kell előmozdítani. Ezért a „személyi számítógépek, notebook számítógépek és táblagépek” termékcsoport tekintetében helyénvaló uniós ökocímke-odaítélési kritériumokat megállapítani.

(6)

A kritériumok emellett a fenntartható fejlődés szociális vetületét is előmozdítják azáltal, hogy a munkakörülményekkel kapcsolatos követelményeket vezetnek be azokban az üzemekben, ahol a végső összeszerelés történik, az alábbiakra való hivatkozással: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozata, az ENSZ Globális Megállapodása, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai.

(7)	E termékcsoport innovációs ciklusára tekintettel a felülvizsgált kritériumoknak és a kapcsolódó értékelési és ellenőrzési követelményeknek e határozat elfogadásának időpontjától számítva három évig kell érvényben maradniuk.

(8)	A 2011/330/EU határozat és a 2011/337/EU határozat helyébe ezért ennek a határozatnak kell lépnie.

(9)

Annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a felülvizsgált kritériumokhoz és követelményekhez igazodó termékváltoztatások végrehajtására, átmeneti időszakot kell biztosítani azon gyártók számára, akiknek termékei a 2011/330/EU és a 2011/337/EU határozatban előírt kritériumok alapján kapták meg a személyi számítógépekre és notebook számítógépekre vonatkozó uniós ökocímkét.

(10)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 66/2010/EK rendelet 16. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1) A „személyi számítógépek, notebook számítógépek és táblagépek” termékcsoport a következőket foglalja magában: asztali számítógépek, integrált asztali számítógépek, hordozható kompakt (all-in-one) számítógépek, notebook számítógépek, hibrid notebook számítógépek, táblagépek, vékonykliensek, munkaállomások és kis hálózatot kiszolgáló szerverek.

(2) E határozat alkalmazása szempontjából ugyanakkor nem tekintendők számítógépnek a játékkonzolok és a digitális képkeretek.

2. cikk

E határozat alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni, amint azok a 617/2013/EU bizottsági rendeletben (5), valamint az Energy Star 6.1-es verziója (6) által módosított, a 106/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti megállapodásban szerepelnek:

„számítógép”: logikai műveletek végrehajtására és adatok feldolgozására szolgáló eszköz, amely a műveletek végrehajtásához általában központi feldolgozóegységgel (CPU) rendelkezik, vagy CPU hiányában az eszköz kliensátjáróként működik: a központi feldolgozóegység szerepét ilyenkor egy csatlakoztatott szerver tölti be. Bár a számítógépek alkalmasak beviteli eszközök – így például billentyűzet, egér, érintőpad – működtetésére és információk kijelzőn való megjelenítésére, nem követelmény, hogy az ilyen eszközök a számítógéppel együtt kerüljenek szállításra;

„asztali számítógép”: állandó helyre szánt fő egységgel rendelkező számítógép, amely kialakításából adódóan nem hordozható; külső kijelzővel, billentyűzettel és egérrel együtt használható. Az asztali számítógépek rendeltetésük szerint széles körű otthoni és irodai használatra alkalmasak.

„Integrált asztali számítógép”: olyan asztali számítógép, amelyben a számítógép és a kijelző egyetlen készülékházban található, egyetlen egységként működik és a váltakozó áramú villamosenergia-hálózathoz egyetlen kábelen keresztül csatlakozik. Az integrált asztali számítógépeknek két formája létezik:

a)	olyan rendszer, amelyben a kijelző és a számítógép fizikailag egyetlen egységet képez; vagy

b)	olyan egyetlen rendszerként csomagolt rendszer, amelyben a különálló kijelző egyenáramú kábellel csatlakozik a fő vázhoz, továbbá a számítógépet és a kijelzőt ugyanazon tápegység látja el árammal;

„hordozható kompakt (all-in-one) számítógép”: korlátozott hordozhatóságot szem előtt tartva tervezett olyan számítástechnikai eszköz, amely az összes alábbi kritériumnak megfelel:

a)	legalább 17,4 hüvelyk képátlójú, beépített kijelzővel rendelkezik;

b)	szállításkori konfigurációjában a termék fizikai készülékházában nem található beépített billentyűzet;

c)	rendelkezik érintőképernyővel, amely az adatbevitelre szolgáló elsődleges felület (a billentyűzet opcionális);

d)	rendelkezik vezeték nélküli hálózati kapcsolattal;

e)	rendelkezik belső akkumulátorral, de tápellátása elsősorban váltakozó áramú hálózati áramforráshoz való csatlakozás útján történik;

„notebook számítógép”: kifejezetten a hordozhatóságot szem előtt tartva tervezett olyan számítógép, amely huzamosabb ideig egyaránt működtethető váltakozó áramú hálózati áramforráshoz való közvetlen kapcsolódással és ilyen kapcsolódás nélkül. A notebook számítógépek beépített kijelzővel, (fizikai, mozgó billentyűket tartalmazó) nem leválasztható mechanikus billentyűzettel és pozicionáló eszközzel rendelkeznek, tápellátásuk beépített akkumulátorról vagy egyéb hordozható energiaforrásról is megoldható. A notebook számítógépeket jellemzően az asztali számítógépekéhez hasonló funkciók ellátására tervezik, beleértve az asztali számítógépekben használt szoftverek funkcióihoz hasonló funkciókat ellátó szoftverek üzemeltetését.

Az elfordítható, de nem leválasztható érintőképernyővel és beépített fizikai billentyűzettel rendelkező hordozható számítógépek notebook számítógépnek tekintendők.

a) „Mobil vékonykliens”: a vékonykliens fogalommeghatározásának megfelelő olyan számítógép, amely kifejezetten a hordozhatóságot szem előtt tartva készült és megfelel a notebook számítógép fogalommeghatározásának is. E rendelet alkalmazásában ezek a termékek notebook számítógépnek tekintendők;

b) „hibrid notebook”: olyan számítógép, amely hasonlít az összecsukható, fizikai billentyűzettel rendelkező notebook számítógéphez, de olyan leválasztható érintőképernyővel rendelkezik, amely leválasztás után független táblagépként is működtethető, és a termék billentyűzetét és kijelzőjét integrált egységként kell szállítani. E rendelet alkalmazásában a hibrid notebookok notebook számítógépnek tekintendők;

„táblagép”: a hordozhatóságot szem előtt tartva tervezett olyan számítástechnikai eszköz, amely az összes alábbi kritériumnak megfelel:

a)	6,5 hüvelyknél nagyobb, de 17,4 hüvelyknél kisebb képátlójú, beépített kijelzővel rendelkezik;

b)	szállításkori konfigurációjában nem rendelkezik beépített fizikai billentyűzettel;

c)	rendelkezik érintőképernyővel, amely az adatbevitelre szolgáló elsődleges felület (a billentyűzet opcionális);

d)	rendelkezik vezeték nélküli hálózati kapcsolattal (például Wi-Fi, 3G stb.) és alapvetően erre támaszkodik;

e)	rendelkezik belső újratölthető akkumulátorral, amely az elsődleges tápellátását biztosítja (a váltakozó áramú hálózati áramforráshoz való kapcsolódás elsősorban az akkumulátor töltésére, nem pedig az eszköz tápellátására szolgál);

„kis hálózatot kiszolgáló szerver”: jellemzően asztali számítógép formájú, asztali számítógép alkatrészeket használó, de elsődlegesen más számítógépek háttértároló gazdagépének szánt számítógép. A kis hálózatot kiszolgáló szervereket olyan funkciók ellátására tervezték, mint például hálózati infrastruktúra-szolgáltatások nyújtása, valamint adattárhely és médiaszolgáltatások működtetése. E termékek elsődleges funkciója nem az, hogy más rendszerek számára információfeldolgozást vagy webszerverek működtetését végezzék. A kis hálózatot kiszolgáló szerver jellemzői:

a)	álló, torony vagy az asztali számítógépekéhez hasonló más kialakítású, és minden adatfeldolgozási, tárolási és hálózati csatolási műveletet egyetlen készülékházon vagy terméken belül végez;

b)	a hét minden napján 24 órában üzemeltethető, nem tervezett állásideje minimális (65 óra/év nagyságrendű);

c)	alkalmas arra, hogy többfelhasználós környezetben, hálózatba kapcsolt kliens egységeken keresztül több felhasználót egyidejűleg kiszolgálva üzemeljen; valamint

d)	operációs rendszerét otthoni és alsó kategóriás szerveralkalmazásokhoz – egyebek között a Windows Home Server, a Mac OS X Server, a Linux, a UNIX és a Solaris alkalmazásokhoz – tervezték;

„vékonykliens”: olyan, külön tápellátással rendelkező számítógép, amelynek távoli számítógépes erőforrásokkal létesített kapcsolatra van szüksége az elsődleges funkciók ellátásához. Fő számítástechnikai funkciói ellátása a távoli számítógépes erőforrások segítségével történik. Az ezen előírásokban meghatározott vékonykliensek olyan eszközökre korlátozódnak, amelyek nem rendelkeznek a számítógépbe épített forgó adattároló eszközzel és amelyeket állandó helyen történő működésre, nem pedig a hordozhatóságot szem előtt tartva terveztek;

a) „integrált vékonykliens”: olyan vékonykliens, amelyben a számítástechnikai hardver és a kijelző egyetlen kábelen keresztül csatlakozik a váltakozó áramú villamosenergia-hálózathoz. Az integrált vékonykliens lehet olyan rendszer, amelyben a kijelző és a számítógép fizikailag egyetlen egységet képez, vagy pedig olyan egyetlen rendszerként csomagolt rendszer, amelyben a különálló kijelző egyenáramú kábellel csatlakozik a fő vázhoz, továbbá a számítógépet és a kijelzőt ugyanazon tápegység látja el árammal. A vékonykliensek alfajaként az integrált vékonyklienseket jellemzően a vékonykliens-rendszerekhez hasonló funkciók ellátására tervezik.

b) „ultravékonykliens”: olyan számítógép, amely kevesebb helyi erőforrással rendelkezik, mint egy szabványos vékonykliens, és amely nyers egér- és billentyűjeleket küld egy távoli számítógépes erőforrásnak, amelyből nyers videojeleket kap vissza. Az ultravékonykliensek nem kapcsolhatók össze egyszerre több eszközzel, és nem futtathatók rajtuk ablak-rendszerű távoli alkalmazások, mert az eszköz nem tartalmaz a felhasználó által észlelhető kliens operációs rendszert (vagyis az a firmware alatt működik, ezért a felhasználó számára hozzáférhetetlen);

„munkaállomás”: nagy teljesítményű, egyfelhasználós, jellemzően grafikai, számítógépes tervezési (CAD), szoftverfejlesztési, pénzügyi és tudományos alkalmazásokra és más számításigényes feladatokra használt számítógép. Az ezen előírásokban meghatározott munkaállomások munkaállomásként kerülnek forgalomba; meghibásodásai közötti átlagos idő (MTBF) legalább 15 000 óra (vagy a Bellcore TR-NWT-000332, 6. kiadás, 12/97. vagy a helyszínen gyűjtött adatok alapján); és támogatják a hibajavító kódot (ECC) és/vagy a pufferelt memóriát. A munkaállomás továbbá megfelel az alábbi kritériumok közül legalább háromnak:

a)	a nagyteljesítményű grafikus rendszerekhez kiegészítő tápellátást biztosít (például a PCI-E 6 pólusú 12 voltos kiegészítő tápellátást);

b)	a grafikus bővítőhely(ek)en és/vagy PCI-X támogatáson felül biztosított alaplapi PCI-E (expressz perifériás eszközillesztő) soros bővítőhelyek száma legalább 4;

c)	nem támogatja az egységes memóriaelérés (UMA) alapú grafikát;

d)	legalább öt PCI, PCI-E vagy PCI-X bővítőhellyel rendelkezik;

e)	két vagy több processzor többprocesszoros támogatására képes és támogatja a fizikailag elkülönülő processzortokokat/-foglalatokat, tehát egyetlen többmagos processzor támogatása nem elegendő e követelmény teljesítéséhez; és/vagy

f)	rendelkezik legalább két független szoftvergyártó (ISV) terméktanúsítványával;

a „notebook számítógép” és a „hibrid notebook” meghatározású termékek egyik alcsoportja tekintetében a következő további fogalommeghatározás alkalmazandó:

„szubnoteszgép”: olyan notebook, amelynek vastagsága nem éri el a 21 mm-t, tömege pedig az 1,8 kg-ot. A szubnoteszgép formájú hibrid notebookok (lásd a 2. cikk (4) bekezdése b) pontja alatti külön fogalommeghatározást) vastagsága nem éri el a 23 mm-t. A szubnoteszgépek kis energiaigényű processzorral és szilárdtest-meghajtóval (SSD) rendelkeznek. Optikailemez-meghajtót általában nem tartalmaznak. A szubnoteszgépek újratölthető akkumulátorainak üzemideje hosszabb, mint a notebookok esetében, általában meghaladja a nyolc órát.

3. cikk

A 66/2010/EK rendelet szerinti uniós ökocímkének az e határozat 1. cikkében meghatározott „személyi számítógépek, notebook számítógépek és táblagépek” termékcsoportba tartozó termékek részére történő odaítélésére vonatkozó kritériumokat, valamint a kapcsolódó értékelési és ellenőrzési követelményeket e határozat melléklete tartalmazza.

4. cikk

A mellékletben megállapított kritériumok, valamint kapcsolódó értékelési és ellenőrzési követelmények e határozat elfogadásának napjától fogva három évig érvényesek.

5. cikk

Adminisztratív célra a „személyi számítógépek, notebook számítógépek és táblagépek” termékcsoporthoz rendelt kódszám: „050”.

6. cikk

A 2011/330/EU és a 2011/337/EU határozat hatályát veszti.

7. cikk

(1) Ezt a határozatot az elfogadásának napjától számított két hónap elteltével kell alkalmazni. A „személyi számítógépek, notebook számítógépek és táblagépek” termékcsoportba tartozó termékekre vonatkozóan az e határozat elfogadásától számított két hónapon belül benyújtott uniós ökocímke-kérelmek ugyanakkor egyaránt alapulhatnak a 2011/330/EU, illetve a 2011/337/EU határozatban, vagy pedig az e határozatban megállapított kritériumokon. A kérelmeket az azok alapjául szolgáló kritériumok szerint kell elbírálni.

(2) A 2011/330/EU vagy a 2011/337/EU határozatban megállapított kritériumok alapján odaítélt ökocímkék e határozat elfogadásának napjától számítva 12 hónapig használhatóak.

8. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2016. augusztus 10-én.

a Bizottság részéről

Karmenu VELLA

a Bizottság tagja

(1) HL L 27., 2010.1.30., 1. o.

(2) A Bizottság 2011. június 6-i 2011/330/EU határozata a notebook számítógépek uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó ökológiai kritériumok megállapításáról (HL L 148., 2011.6.7., 5. o.).

(3) A Bizottság 2011. június 9-i 2011/337/EU határozata a személyi számítógépek uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó ökológiai kritériumok megállapításáról (HL L 151., 2011.6.10., 5. o.).

(4) Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (CLP-rendelet) által megállapított veszélyességi osztályokba sorolt anyagok és a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (REACH-rendelet) 59. cikke (1) bekezdésének megfelelően azonosított anyagok (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(5) A Bizottság 2013. június 26-i 617/2013/EU rendelete a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a számítógépek és a kiszolgáló számítógépek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 175., 2013.6.27., 13. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. január 15-i 106/2008/EK rendelete az irodai berendezésekre vonatkozó uniós energiahatékonysági címkézési programról (HL L 39., 2008.2.13., 1. o.).

(7) A Bizottság 2015. július 15-i (EU) 2015/1402 határozata az Amerikai Egyesült Államok kormánya és az Európai Unió közötti, az irodai berendezések energiahatékonyságára vonatkozó címkézési programok összehangolásáról szóló megállapodás szerinti irányítási testületek által meghozandó, a megállapodás C. mellékletében a számítógépekre vonatkozóan meghatározott előírások felülvizsgálatáról szóló határozattal kapcsolatos európai uniós álláspont meghatározásáról (HL L 217., 2015.8.18., 9. o.).

MELLÉKLET

AZ UNIÓS ÖKOCÍMKE ODAÍTÉLÉSÉNEK KRITÉRIUMAI, VALAMINT A KAPCSOLÓDÓ ÉRTÉKELÉSI ÉS ELLENŐRZÉSI KÖVETELMÉNYEK

A személyi számítógépek, notebook számítógépek és táblagépek uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó kritériumok:

Energiafogyasztás

a)	A számítógép teljes energiafogyasztása

b)	Energiagazdálkodás

c)	Grafikai képességek

d)	Belső tápegységek

e)	Fokozott teljesítményű kijelzők

A termékben, részegységekben és alkatrészekben lévő veszélyes anyagok és keverékek

a)	A különös aggodalomra okot adó anyagokra (Substances of Very High Concern, SVHC) vonatkozó korlátozások

b)	Bizonyos veszélyes anyagokra vonatkozó korlátozások

c)	A CLP-rendelet veszélyességi osztályozásán alapuló korlátozások

Az élettartam meghosszabbítása

a)	A hordozható számítógépek tartósságának vizsgálata

b)	Az újratölthető akkumulátorok minősége és élettartama

c)	Az adattároló meghajtók megbízhatósága és védelme

d)	Bővíthetőség és javíthatóság

Tervezés, anyagválasztás és élettartam végi kezelés

a)	Anyagválasztás és újrafeldolgozási összeegyeztethetőség

b)	A tervezés a szétszerelhetőség és az újrafeldolgozás szempontjából

A vállalatok társadalmi felelősségvállalása

a)	Konfliktusmentes térségből származó ásványok beszerzése

b)	Munkakörülmények és emberi jogok a gyártás során

A felhasználók tájékoztatása

a)	Használati útmutató

b)	Az uniós ökocímkén feltüntetett információ

Értékelés és ellenőrzés: A konkrét értékelési és ellenőrzési követelmények kritériumonként vannak megadva.

Amennyiben a kérelmezőnek a kritériumoknak való megfeleléssel kapcsolatban nyilatkozatokat, dokumentációt, elemzéseket, vizsgálati jegyzőkönyveket vagy egyéb bizonyítékokat kell benyújtania, akkor azok származhatnak a kérelmezőtől és/vagy beszállítójától (beszállítóitól) és/vagy adott esetben ez utóbbi(ak) beszállítójától (beszállítóitól) és/vagy harmadik félnek minősülő tanúsító és vizsgálati szervektől.

Az ellenőrzéseket lehetőség szerint az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló 765/2008/EK rendeletnek (1) megfelelően, nemzeti akkreditáló testületek által akkreditált megfelelőségértékelő szervezeteknek kell végezniük. Az illetékes testületek előnyben részesítik:

—	a vizsgáló és hitelesítő laboratóriumokra vonatkozó harmonizált szabványnak megfelelően akkreditált megfelelőségértékelő szervezetek által kiadott vizsgálati jegyzőkönyveket,

—	a termékek, folyamatok és szolgáltatások tanúsítását végző megfelelőségértékelő szervezetekre vonatkozó harmonizált szabványnak megfelelően akkreditált szervezetek által végzett ellenőrzéseket,

—	az ellenőrzést végző megfelelőségértékelő szervezetekre vonatkozó harmonizált szabványnak megfelelően akkreditált szervezetek által végzett ellenőrzéseket.

Adott esetben az egyes kritériumokban megadott vizsgálati módszerektől eltérő módszerek is alkalmazhatók, amennyiben ezek leírása megtalálható az ökocímke kritériumainak alkalmazásáról szóló felhasználói kézikönyvben, és a módszerek egyenértékűségét a kérelmet elbíráló illetékes testület elfogadja.

Szükség esetén az illetékes testületek további igazoló dokumentumokat kérhetnek, független ellenőrzéseket végezhetnek, illetve helyszíni látogatásokat tehetnek.

Az ökocímkével rendelkező termékek esetében a beszállítók és a gyártóhelyek tekintetében bekövetkező változásokról értesíteni kell az illetékes testületeket, valamint rendelkezésükre kell bocsátani az igazoló adatokat a kritériumoknak való folyamatos megfelelés ellenőrizhetősége érdekében.

1. kritérium: Energiafogyasztás

1 a) A számítógép teljes energiafogyasztása

A számítógép teljes energiafogyasztásának teljesítenie kell az Energy Star v6.1 által módosított, a 106/2008/EK rendeletben szereplő energiahatékonysági követelményeket.

Az Energy Star v6.1 által módosított megállapodásban meghatározott, képesség szerinti korrekciók alkalmazhatók, kivéve az alábbiak tekintetében:

—	Különálló grafikus feldolgozóegységek (GPU): lásd az 1. c) alkritériumot,

—	Belső tápegységek: lásd az 1. d) alkritériumot.

A fokozott teljesítményű beépített kijelzőkre egy további egyedi követelmény vonatkozik, lásd az 1. e) alkritériumot.

Értékelés és ellenőrzés: A számítógépmodellre vonatkozóan a kérelmező az Energy Star v6.1 szerinti, a számítógépekre vonatkozó vizsgálati módszereknek megfelelően elkészített vizsgálati jegyzőkönyvet nyújt be. Az Energy Star v6.1 szerinti bejegyzéseket az Amerikai Egyesült Államok elfogadja, feltéve, hogy a bemeneti teljesítményre vonatkozó európai követelményeknek megfelelő vizsgálatot elvégezték.

1. b) Energiagazdálkodás

Az alapértelmezett beállítás tartalmazza az energiagazdálkodási funkciókat. Amikor a felhasználó megpróbálja kikapcsolni az alapértelmezett energiagazdálkodási funkciókat, figyelmeztető üzenet jelenik meg, amely értesíti a felhasználót, hogy egy energiatakarékossági funkciót készül inaktiválni, és felkínálja a lehetőséget az alapértelmezett funkció megtartására.

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek a felhasználói kézikönyvben meg kell adnia a modell energiagazdálkodási beállításainak leírását, amelynek a megjelenő figyelmeztető üzenetek egy-egy példáját bemutató képernyőfelvételeket is tartalmaznia kell.

1. c) Grafikai képességek

Az asztali számítógépek, integrált asztali számítógépek és notebook számítógépek 1. táblázatban felsorolt különálló grafikus kártyái (dGfx) esetében az Energy Star v6.1 szerinti alkalmassági kritériumokban szereplő engedmények helyett a funkcionális kiegészítőkre vonatkozó TECgraphics engedmények alkalmazandók. A dGfx kártyáknak olyan energiagazdálkodási funkcióval kell rendelkezniük, amely hosszan tartó tétlen állapot esetén lekapcsolja a grafikus feldolgozóegységet (GPU).

1. táblázat

Az asztali számítógépek, integrált asztali számítógépek és notebook számítógépek különálló grafikus kártyái (dGfx) esetében alkalmazandó funkcionális kiegészítőkre vonatkozó engedmények

A dGfx kategóriája (Gigabyte per szekundum) (2)	TEC-engedmény (többletenergia) (kWh/év)
A dGfx kategóriája (Gigabyte per szekundum) (2)	Asztali számítógépek és integrált asztali számítógépek	Notebook számítógépek
G1 (FB_BW ≤ 16)	30	9
G2 (16 < FB_BW ≤ 32)	37	12
G3 (32 < FB_BW ≤ 64	47	20
G4 (64 < FB_BW ≤ 96	62	25
G5 (96 < FB_BW ≤ 128	76	38
G6 (FB_BW > 128) (adatszélesség < 192 bit)	76	38
G7 (FB_BW > 128) (adatszélesség ≥ 192 bit)	90	48

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek nyilatkoznia kell a szigorúbb engedményeken alapuló Energy Star v6.1-nak való megfelelelésről, és rendelkezésre kell bocsátania az ezt alátámasztó ETEC_MAX számítást és a teljesítményadatokat a modell vizsgálati jegyzőkönyvéből.

1. d) Belső tápegységek

Az asztali számítógépek és integrált asztali számítógépek belső tápegységeinek meg kell felelniük az Energy Star v6.1 szerinti TECPSU engedmények előírásainak, és a mért kimeneti áramerősség arányában el kell érniük a következő értékeket: 10 %-on 0,84, 20 %-on 0,87, 50 %-on 0,90 és 100 %-on 0,87.

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a modell belső tápegysége megfelel a követelményeknek, alátámasztva ezt az Energy Star v6.1 termékek ETEC_MAX számításával és vagy a modell vizsgálati jegyzőkönyvéből származó teljesítményadatokkal, vagy független tápegységteljesítmény-tanúsítványokkal.

1. e) Fokozott teljesítményű kijelzők

Az Energy Star v6.1 meghatározása szerinti fokozott teljesítményű kijelzővel rendelkező – és így TECINT_DISPLAY engedményre jogosult – integrált asztali számítógépeknek és notebook számítógépeknek a kép fényerejét automatikusan a környezeti fényviszonyokhoz kell igazítaniuk. Az említett automatikus fényerőszabályzó (ABC) funkciónak alapértelmezett beállításként kell telepítve lennie, és lehetővé kell tenni, hogy a felhasználó azt beállíthassa és kalibrálhassa. Az automatikus fényerőszabályzó funkció alapértelmezett beállításának validálása a következő vizsgálati eljárásnak megfelelően történik.

i. vizsgálat

Formula

ii. vizsgálat

Formula

iii. vizsgálatP 300 ≥ P 100

Ahol Pn a bekapcsolt automatikus fényerőszabályzó funkcióval és bekapcsolt üzemmódban mért energiafogyasztás n lux értéknél közvetlen fényforrás esetén.

Értékelés és ellenőrzés: A számítógépmodellre vonatkozóan a kérelmező vizsgálati jegyzőkönyvet nyújt be, amely igazolja a meghatározott vizsgálati eljárásnak való megfelelést.

2. kritérium: A termékben, részegységekben és alkatrészekben lévő veszélyes anyagok és keverékek

Az 1907/2006/EK rendelet (REACH-rendelet) 59. cikke (1) bekezdésének megfelelően azonosított anyagok, valamint az 1272/2008/EK rendelet (CLP-rendelet) osztályozásának feltételeit kimerítő anyagok és keverékek jelenlétét a termékben, annak meghatározott részegységeiben és alkatrészeiben a 2. a), b) és c) alkritériumoknak megfelelően korlátozni kell a 2. táblázatban felsorolt veszélyek tekintetében. E kritérium alkalmazásában a jelöltlistán szereplő különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC) és a CLP-rendelet veszélyességi osztályai a 2. táblázatban kerülnek csoportosításra veszélyességi jellemzőik alapján.

2. táblázat

Az SVHC-jelöltlistán szereplő anyagok és a CLP-rendeletben említett veszélyek csoportosítása

Az 1. csoportba sorolt veszélyek

Az 1. csoportba tartozó anyagokat vagy keverékeket azonosító veszélyek:

—	A különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC) jelöltlistáján szereplő anyagok

—	1A. vagy 1B. kategóriájú rákkeltő, mutagén és/vagy reprodukciót károsító (CMR) anyagok: H340, H350, H350i, H360, H360F, H360D, H360FD, H360Fd, H360Df

A 2. csoportba sorolt veszélyek

A 2. csoportba tartozó anyagokat vagy keverékeket azonosító veszélyek:

—	2. kategóriájú CMR-anyagok: H341, H351, H361f, H361d, H361fd, H362

—	1. kategóriájú vízi toxicitás: H400, H410

—	1. és 2. kategóriájú akut toxicitás: H300, H310, H330

—	1. kategóriájú aspirációs toxicitás: H304

—	1. kategóriájú célszervi toxicitás (STOT): H370, H372

A 3. csoportba sorolt veszélyek

A 3. csoportba tartozó anyagokat vagy keverékeket azonosító veszélyek:

—	2., 3. és 4. kategóriájú vízi toxicitás: H411, H412, H413

—	3. kategóriájú akut toxicitás: H301, H311, H331, EUH070

—	2. kategóriájú célszervi toxicitás (STOT): H371, H373

2. a) A különös aggodalomra okot adó anyagokra (SVHC) vonatkozó korlátozás

A termék nem tartalmazhat 0,10 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban a REACH-rendelet 59. cikke (1) bekezdésében leírt eljárásnak megfelelően azonosított anyagokat, illetve a különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC) jelöltlistáján szereplő anyagokat. Ugyanez a korlátozás alkalmazandó a 3. táblázatban felsorolt, a termék részét képző részegységekre és alkatrészekre.

Nem adható eltérés e követelmény alól a különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC) jelöltlistáján szereplő, a termékben, illetve annak felsorolt részegységeiben vagy alkatrészeiben 0,10 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban jelen lévő anyagokra.

3. táblázat

Azon részegységek és alkatrészek, amelyekre alkalmazandó a 2. a) alkritérium

—	Felszerelt alaplap (beleértve a következőket: CPU, RAM, grafikus egységek)

—	Adattároló eszközök (HDD és SSD)

—	Optikai meghajtó (CD és DVD)

—	Kijelző egység (ideértve a háttérfény-kibocsátást)

—	Váz és szerelvények

—	Készülékházak és keretek

—	Külső billentyűzet, egér és/vagy érintőpad

—	Belső és külső tápegységek

—	Külső váltakozóáramú és egyenáramú kábelek

—	Újratölthető akkumulátorcsomagok

Amikor a kérelmezők e követelményről tájékoztatják a felsorolt részegységek és alkatrészek beszállítóit, lehetőségük van a REACH jelöltlistának a bejelentendő anyagok IEC 62474 számú listája (3) felhasználásával történő előzetes szűrésére. A szűrés alapja az anyagoknak a termékben való lehetséges jelenlétének megállapítása.

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek nyilatkozatokkal kell igazolnia, hogy a termékben, valamint a 3. táblázatban felsorolt részegységekben és alkatrészekben nincsenek a vonatkozó koncentrációs határértéket elérő, illetve meghaladó mennyiségben különös aggodalomra okot adó anyagok. A nyilatkozatokban hivatkozni kell az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) által közzétett jelöltlista legfrissebb változatára (4). Amennyiben a nyilatkozatok a jelöltlistának a bejelentendő anyagok IEC 62474 számú listája felhasználásával történő előzetes szűrésén alapulnak, a kérelmezőnek rendelkezésre kell bocsátania a részegységek és alkatrészek beszállítóinak adott szűrt listát is. A bejelentendő anyagokat tartalmazó IEC 62474 számú lista felhasznált változatának a jelöltlista legfrissebb változatát kell tükröznie.

2. b) Bizonyos veszélyes anyagokra vonatkozó korlátozások

A 4. táblázatban felsorolt részegységek és alkatrészek nem tartalmazhatják a meghatározott veszélyes anyagokat az azokra megállapított koncentrációs határértéket elérő, illetve meghaladó mennyiségben.

4. táblázat

A részegységekre és alkatrészekre alkalmazandó, anyagokra vonatkozó korlátozások

Anyagcsoport vagy anyag

A korlátozás alkalmazási köre

Koncentrációs határérték (ahol alkalmazható)

Értékelés és ellenőrzés

i.	Fém forrasztóanyagok és érintkezők

A 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (5) megfelelő, a kis hálózatot kiszolgáló szerverekben használt forrasztóanyagokban lévő ólomra vonatkozó 7. b) mentesség nem engedélyezhető.

0,1 %(m/m)

A gyártó vagy a végső összeszerelő által benyújtandó, érvényes vizsgálati jegyzőkönyvvel alátámasztott nyilatkozat

Vizsgálati módszer: IEC 62321-5

A 2011/65/EU irányelvnek megfelelő, a villamos érintkezőkben lévő kadmiumra vonatkozó 8. b) mentesség nem engedélyezhető.

0,01 %(m/m)

ii.	Polimer stabilizátorok, színezőanyagok és szennyező anyagok

A következő, 1. és 2. veszélyességi csoportba sorolt stabilizátor szerves ónvegyületek nem lehetnek jelen a külső váltakozóáramú és egyenáramú kábelekben és tápegység-csomagokban:

—	Dibutil-ón-oxid

—	Dibutil-ón-diacetát

—	Dibutil-ón-dilaurát

—	Dibutil-ón-maleát

—	Dioktil-ón-oxid

—	Dioktil-ón-dilaurát

n.a.

A részegységek beszállítói által benyújtandó nyilatkozat

A műanyag készülékházak és keretek nem tartalmazhatják a következő színezőanyagokat:

—	Olyan azofestékek, amelyek a REACH-rendelet 8. függelékében felsorolt rákkeltő aril-aminokra bomolhatnak, és/vagy

—	a bejelentendő anyagokat tartalmazó IEC 62474 számú listán szereplő színezék-vegyületek.

n.a.

A részegységek beszállítói által benyújtandó nyilatkozat

Az 1. és 2. veszélyességi csoportba sorolt policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) nem lehetnek jelen az egyedi és összkoncentrációs határértéket meghaladó vagy azzal megegyező mennyiségben a következő eszközök külső, műanyagból vagy szintetikus gumiból készült felületein:

—	Notebook számítógépek és táblagépek,

—	Perifériás billentyűzetek,

—

Egerek,

—	Érintőceruzák és/vagy érintőpadok,

—	Külső tápkábelek.

A következő policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) jelenlétét és koncentrációját ellenőrizni kell:

A REACH-rendelet által korlátozott PAH-k:

—	Benz[a]pirén

—	Benz[e]pyrén

—	Benz[a]antracén

—

Krizén

—	Benz[b]fluorantén

—	Benz[j]fluorantén

—	Benz[k]fluorantén

—	Dibenzo[a,h]antracén

További, korlátozás alá tartozó PAH-k:

—

Acenaftén

—	Acenaftilén

—

Antracén

—	Benzo[ghi]perilén

—	Fluorantén

—

Fluorén

—	Indeno[1,2,3-cd]pirén

—

Naftalin

—

Fenantrén

—

Pirén

A REACH-rendelet által korlátozott PAH-k egyedi koncentrációs határértéke 1 mg/kg.

A felsorolt 18 PAH összkoncentrációja nem haladhatja meg a 10 mg/kg-ot.

A termék meghatározott részeinek releváns részeire vonatkozóan a kérelmező által benyújtandó vizsgálati jegyzőkönyv.

Vizsgálati módszer: AfPS GS 2014:01 PAK.

iii.	Biocid termékek

A billentyűzetek és perifériák műanyagból és gumiból készült részei nem tartalmazhatnak antibakteriális funkció betöltésére szánt biocid termékeket.

n.a.

A részegységek beszállítói által benyújtandó nyilatkozat

iv.	Higany háttérvilágításban

A 2011/65/EU irányelvnek megfelelő, a hidegkatódos fénycsövekben és külső elektródás fénycsövekben (CCFL és EEFL) használt higanyra vonatkozó 3. mentesség nem engedélyezhető.

n.a.

A részegységek beszállítói által benyújtandó nyilatkozat

v.	Tisztulást elősegítő anyagok

Arzén és arzénvegyületek nem használhatók fel az LCD kijelző egységekben, képernyőfedő üveglapokban, és az érintőpadok felületein használt üveg gyártása során.

0,0050 %(m/m)

A képernyő üveg beszállítói által benyújtandó, analitikai vizsgálati jegyzőkönyvvel alátámasztott nyilatkozat.

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek be kell nyújtania a 4. táblázatban szereplő követelmények szerinti megfelelőségi nyilatkozatokat és vizsgálati jegyzőkönyveket. Amennyiben vizsgálati jegyzőkönyvek vannak előírva, azoknak a kérelem benyújtásának időpontjában érvényesnek kell lenniük a vonatkozó termékmodellre és valamennyi kapcsolódó beszállítóra. Amennyiben ugyanolyan műszaki előírásokkal rendelkező részegységek és alkatrészek különböző beszállítóktól származnak, minden egyes beszállító termékeit alá kell vetni az elvégzendő vizsgálatoknak.

2. c) A CLP-rendelet veszélyességi osztályozásán alapuló korlátozások

A 2. táblázatban szereplő CLP-veszélyességi osztályok feltételeit kimerítő lángmentesítő anyagok, lágyítószerek, acél-adakékanyagok és -bevonatok, katód anyagok, oldószerek és sók nem lehetnek jelen az 5. táblázatban felsorolt részegységekben és alkatrészekben 0,10 tömegszázalékos koncentrációs határértéket elérő, illetve meghaladó mennyiségben.

5. táblázat

Azon részegységek és alkatrészek, amelyekre alkalmazandó a 2. c) alkritérium

Lángmentesítő anyagokat tartalmazó alkatrészek

—	Fő nyomtatott áramköri lapok (PCB-k)

—	Központi feldolgozó egységek (CPU-k)

—	Csatlakozók és foglalatok

—	Adattároló eszközök (HDD és SSD)

—	Műanyag készülékházak és keretek

—	Belső és külső tápegységek

—	Külső váltakozóáramú és egyenáramú kábelek

Lágyítószereket tartalmazó alkatrészek

—	Belső kábelek és vezetékek

—	Külső váltakozóáramú és egyenáramú kábelek

—	Külső tápegységek

—	Műanyag készülékházak és keretek

Rozsdamentes acélötvözetet tartalmazó és/vagy nikkelbevonattal ellátott alkatrészek

—	Vázak, készülékházak, csavarok, anyák és rögzítők

Újratölthető akkumulátorcsomagok

—	Újratölthető akkumulátorcellák

i. Veszélyes lángmentesítő anyagok és lágyítószerek használatára vonatkozó eltérések

A 2. táblázatban szereplő CLP-veszélyességi osztályok feltételeit kimerítő lángmentesítő anyagok és lágyítószerek használatára a 2. c) kritériumtól való eltérés engedélyezett, amennyiben azok megfelelnek a 6. táblázatban meghatározott feltételeknek. A külső váltakozóáramú és egyenáramú kábelek eredendően lángmentesítő anyagainak a 6. táblázat ii. b) pontjában meghatározott feltételeknek is meg kell felelniük.

6. táblázat

A lángmentesítő anyagok és lágyítószerek használatára alkalmazandó eltérési feltételek

Anyagok és keverékek

Részegység vagy alkatrész

Az eltérés alkalmazási köre

Értékelés és ellenőrzés

Lángmentesítő anyagok

i.	Fő nyomtatott áramköri lap

A lángmentesítő anyagok alaplap-laminátumokban történő használatára a következő feltételek egyikének teljesülése mellett engedélyezett eltérés:

A lángmentesítő anyag a 3. veszélyességi osztályba tartozik. Ha egy állítást az IEC 61249-2-21-nek (6) megfelelően használnak, a nyomtatott áramköri lap elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak nem megfelelő ártalmatlanítását szimuláló tűzállósági vizsgálat eredménye szerint a karcinogén policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) kibocsátása legfeljebb 0,1 mg TEQ/g lehet.

A lángmentesítő anyagot reakcióba léptetik a polimer gyantával, és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak nem megfelelő ártalmatlanítását szimuláló tűzállósági vizsgálati eredmények szerint a polibrómozott dibenzo-p-dioxin- és polibrómozott dibenzofurán-kibocsátás (PBDD/DF) legfeljebb 0,4 ng TEQ/g, a karcinogén policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) kibocsátása pedig legfeljebb 0,1 mg TEQ/g lehet.

A részegységek beszállítói által benyújtandó, a veszélyességi besorolásokat igazoló dokumentációval alátámasztott nyilatkozat

és szükség esetén:

A lap anyagának, az alkatrészeknek és a lángmentesítő anyagnak a kombinációjára vonatkozóan harmadik fél által készített vizsgálati jegyzőkönyv

Vizsgálati módszer: Az ISO 5660 szabvánnyal együtt oxidatív pirolízis feltételek mellett (IEC 60695-7-1, 1b tűztípus, ahol a hőáram értéke 50 kW/m2).

A mennyiségi meghatározás az EN 1948 (PBDD/DF) és/vagy az ISO 11338 (PAH) szabvány szerint történik.

ii.	Külső váltakozóáramú és egyenáramú kábelek

A lángmentesítő anyagok és kölcsönhatás-fokozóik használatára a következő feltételek egyikének teljesülése mellett engedélyezett eltérés:

a)	A lángmentesítő anyag és kölcsönhatás-fokozója a 3. veszélyességi osztályba tartozik. Ha egy állítást az IEC 62821 (7)-nek megfelelően használnak, a kábelpolimer tűzállósági vizsgálatának eredménye szerint a halogénsavgáz-kibocsátásnak 5,0 mg/g alatt kell lennie.

b)	A kábelre vonatkozóan az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak nem megfelelő ártalmatlanítását szimuláló tűzállósági vizsgálati eredmények szerint a poliklórozott dibenzo-p-dioxin- és poliklórozott dibenzofurán-kibocsátás (PCDD/DF) legfeljebb 0,3 ng TEQ/g lehet.

Az eredendően lángmentesítő anyagokkal szigetelt hálózati kábelekre a ii. b) részben említett tűzállósági vizsgálati követelmény vonatkozik.

A részegységek beszállítói által benyújtandó, a veszélyességi besorolásokat igazoló dokumentációval alátámasztott nyilatkozat

és szükség esetén:

A hálózati kábelről harmadik fél által készített vizsgálati jegyzőkönyv.

Vizsgálati módszer: Az IEC 60754-1 vagy az ISO 19700 szabvány nem megfelelő szellőzési feltételek mellett (IEC 60695-7-1, 3a tűztípus, ahol a hőáram értéke 50 kW/m2).

A PCDD/DF mennyiségi meghatározása az EN 1948 szabvány szerint történik.

iii.	Műanyagból készült külső készülékházak és keretek

A 2. és 3. veszélyességi osztályba tartozó lángmentesítő anyagok és kölcsönhatás-fokozóik használatára eltérés engedélyezett.

A részegységek beszállítói által benyújtandó, a veszélyességi besorolásokat igazoló dokumentációval alátámasztott nyilatkozat

iv.

Egyéb részegységek és alkatrészek:

—

CPU

—	Adattároló meghajtók

—	Belső csatlakozók és foglalatok

—	Tápegységek

A 3. veszélyességi osztályba tartozó lángmentesítő anyagok használatára eltérés engedélyezett.

A részegységek beszállítói által benyújtandó, a veszélyességi besorolásokat igazoló dokumentációval alátámasztott nyilatkozat

Lágyítószerek

i.	Külső hálózati kábelek és tápegység-csomagok, külső készülékházak és belső kábelek

A 3. veszélyességi osztályba tartozó lágyítószerek használatára eltérés engedélyezett.

A részegységek beszállítói által benyújtandó, a veszélyességi besorolásokat igazoló dokumentációval alátámasztott nyilatkozat

ii. Adakékanyagok, bevonatok, katód anyagok, oldószerek és sók használatára vonatkozó eltérések

A 2. táblázatban szereplő CLP-veszélyességi osztályok feltételeit kimerítő fém-adakékanyagok és -bevonatok, akkumulátorokban található katódos anyagok, akkumulátorokban található oldószerek és sók használatára a 2. c) kritériumtól való eltérés engedélyezett, amennyiben azok megfelelnek a 7. táblázatban meghatározott feltételeknek.

7. táblázat

Egyedi eltérés hatálya alá tartozó alkatrészek és részegységek

Anyagok és keverékek

Részegység vagy alkatrész

Az eltérés alkalmazási köre

Értékelés és ellenőrzés

Fém-adakékanyagok és -bevonatok

Fémelemek

Rozsdamentes acélötvözetek, valamint H351, H372 és H412 besorolású nikkel fémet tartalmazó karcolásálló bevonatok.

Eltérési feltétel

A készülékházak azon részein, amelyek a bőrrel közvetlenül és hosszan érintkezhetnek, a karcolásálló bevonatokból történő nikkelfém kibocsátási arány nem haladhatja meg a 0,5 μg/cm2/hét értéket.

A releváns részek tömegének és helyének meghatározása a termékben. Amennyiben a készülékház külső részei közvetlenül és hosszan érintkeznek a bőrrel, vizsgálati jegyzőkönyvet kell benyújtani.

Vizsgálati módszer:

EN 1811

Az akkumulátorcellákban található katód anyagok

ii.	lítium-ion és polimer akkumulátorok

A cellákban található, a 2. és 3. veszélyességi osztályba tartozó katód anyagok. Ezek az alábbiakat tartalmazzák:

—	Lítium-kobalt-oxid

—	Lítium-mangán-dioxid

—	Lítium-vas-foszfát

—	Lítium-kobalt-nikkel-mangán-oxid

Az akkumulátorok vagy cellák beszállítói által benyújtandó, a veszélyességi besorolásokat igazoló dokumentációval alátámasztott nyilatkozat

Az akkumulátorokban található elektrolit oldószerek és sók

A 2. és 3. veszélyességi osztályba tartozó elektrolit oldószerek és sók. Ezek az alábbiakat tartalmazzák:

—	Propilén-karbonát

—	Etilén-karbonát

—	Dietil-karbonát

—	Dimetil-karbonát

—	Etil-metil-karbonát

—	Lítium-hexafluoro-foszfát

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arról, hogy megfelel a 2. c) kritériumnak. A nyilatkozatot alá kell támasztani az 5. táblázatban felsorolt részegységekben és alkatrészekben használt lángmentesítő anyagokra, lágyítószerekre, acél-adalékanyagokra és -bevonatokra, katódos anyagokra, oldószerekre és sókra vonatkozó információkkal, valamint azok veszélyességi osztályokba történő besorolásáról vagy be nem sorolásáról szóló nyilatkozatokkal.

A következő adatokat kell megadni az egyes anyagok vagy keverékek veszélyességi osztályokba történő besorolásáról vagy be nem sorolásáról szóló nyilatkozatok alátámasztására:

—	a CAS-szám, EK-szám vagy jegyzékszám (ahol elérhető a keverékek vonatkozásában),

—	az anyag fizikai formája és állapota, amelyben használják,

—	harmonizált CLP-veszélyességi osztályozások az anyagok vonatkozásában,

—	önkéntes besorolású bejegyzések a REACH keretében regisztrált anyagok adatbázisában (8) (ha harmonizált osztályozás nem áll rendelkezésre),

—	a keverékek CLP-rendeletben meghatározott kritériumoknak megfelelő besorolása.

A REACH keretében regisztrált anyagok adatbázisában szereplő önkéntes besorolású bejegyzések figyelembevételekor prioritásként kell kezelni a közös benyújtások bejegyzéseit.

Amennyiben a REACH keretében regisztrált anyagok adatbázisában valamely besorolás esetében „hiányzó adatok” vagy „nem meggyőző adatok” megjegyzés szerepel, vagy egy anyag még nem lett regisztrálva a REACH-rendszerben, a REACH-rendelet VII. mellékletében meghatározott követelményeknek megfelelő toxikológiai adatokat kell rendelkezésre bocsátani, amelyek elegendőek ahhoz, hogy alátámasszák a meggyőző önkéntes besorolásokat a CLP-rendelet I. mellékletének és az ECHA támogató iránymutatásainak megfelelően. „Hiányzó adatok” vagy „nem meggyőző adatok” adatbázis-bejegyzések esetében az önkéntes besorolásokat ellenőrizni kell, amihez a következő információforrások fogadhatók el:

—	az ECHA együttműködő szabályozó ügynökségei (9), a tagállami szabályozó szervezetek vagy kormányközi szervezetek által végzett toxikológiai vizsgálatok és veszélyértékelések,

—	a REACH-rendelet II. mellékletének megfelelően, hiánytalanul kitöltött biztonsági adatlap,

—

hivatásos toxikológus által készített, dokumentumokkal alátámasztott szakértői vélemény. Ennek a szakirodalom és a rendelkezésre álló vizsgálati adatok tanulmányozásán kell alapulnia, adott esetben az ECHA által elismert módszereket alkalmazó független laboratóriumokban végzett új vizsgálatok eredményeinek felhasználásával,

—	GHS vagy CLP veszélyességi osztályozási rendszer szerinti veszélyértékeléseket végző, akkreditált megfelelőségértékelő szervezet által kibocsátott, adott esetben szakértői véleményen alapuló tanúsítás.

A REACH-rendelet XI. mellékletének megfelelően az anyagok vagy keverékek veszélyességi jellemzőiről a vizsgálatokon kívül más eszközökkel is nyerhetők adatok; alkalmazhatók például in vitro módszerek, a szerkezet és a hatások közötti összefüggéseket leíró kvantitatív modellek, csoportosítások vagy kereszthivatkozások.

A 6. és a 7. táblázatban felsorolt, azon anyagok és keverékek esetében, amelyekre eltérés engedélyezett, a kérelmezőnek bizonyítékot kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy valamennyi eltérési feltétel teljesül. Amennyiben vizsgálati jegyzőkönyvek vannak előírva, azoknak a kérelem benyújtásának időpontjában érvényesnek kell lenniük a vonatkozó termékmodellre.

3. kritérium: A termék élettartamának meghosszabbítása

3. a) A hordozható számítógépek tartósságának vizsgálata

i. Notebook számítógépekre alkalmazandó vizsgálatok

A notebook számítógépeken tartóssági vizsgálatokat kell végezni. Minden egyes modell esetében ellenőrizni kell a leírás szerinti működést és a teljesítményre vonatkozó követelményeknek való megfelelést a 8. táblázatban említett kötelező vizsgálatok és legalább egy további, a 9. táblázatból kiválasztott vizsgálat elvégzését követően.

8. táblázat

A notebook számítógépek tartóssági vizsgálataira vonatkozó kötelező előírások

Vizsgálat	Vizsgálati feltételek és a teljesítményre vonatkozó funkcionális követelmények	Vizsgálati módszer
Lökésállóság	Leírás: Háromszor legalább 6 ms időtartamú, legalább 40 G csúcsértékű félszinusz alakú impulzusnak kell kitenni a terméket a felső, az alsó, a jobb, a bal, az első és a hátulsó oldalán. Funkcionális követelmény: A vizsgálat alatt a notebook számítógépnek bekapcsolt állapotban kell lennie és szoftveralkalmazást kell futtatnia. A számítógépnek a vizsgálatot követően tovább kell működnie.	IEC 60068, 2-27. rész: Ea 2-47. rész:
Rezgéssel szembeni ellenálló képesség	Leírás: Az 5-től legfeljebb 250 Hz-ig terjedő frekvenciasávban legalább egy pásztázási cikluson keresztül minden egyes tengelyvégnél véletlenszerű szinusz alakú rezgéseknek kell kitenni a terméket a felső, az alsó, a jobb, a bal, az első és a hátulsó oldalán. Funkcionális követelmény: A vizsgálat alatt a notebook számítógépnek bekapcsolt állapotban kell lennie és szoftveralkalmazást kell futtatnia. A számítógépnek a vizsgálatot követően tovább kell működnie.	IEC 60068, 2-6. rész: Fc 2-47. rész:
Véletlenszerű leejtés	Leírás: A notebook számítógépet 76 cm magasságból le kell ejteni egy minimum 30 mm vastagságú faréteggel borított merev felületre. A készüléket egy-egy leejtésnek kell kitenni a felső, az alsó, a jobb, a bal, az első és a hátulsó oldalán, valamint mindegyik alsó sarkán. Funkcionális követelmény: A notebook számítógépnek kikapcsolt állapotban kell lennie a vizsgálat alatt, és minden egyes leejtési vizsgálat után megfelelően újra kell indulnia. A készülékháznak minden egyes vizsgálatot követően egyben kell maradnia, a képernyőnek pedig épnek.	IEC 60068, 2-31. rész: Ec (Szabadesés, 1. eljárás)

9. táblázat

A notebook számítógépek tartóssági vizsgálataira vonatkozó egyéb előírások

Vizsgálat	Vizsgálati körülmények és a teljesítményre vonatkozó referenciaértékek	Vizsgálati módszer
Hőmérsékleti terhelés	Leírás: A notebook számítógépet legalább négy 24 órás expozíciós ciklusnak kell kitenni egy vizsgálati kamrában. A készüléknek egy – 25 °C-os hideg ciklus és egy + 40 °C-os száraz meleg ciklus alatt bekapcsolt állapotban kell lennie. A készüléknek egy – 50 °C-os hideg ciklus és egy + 35 °C és + 60 °C közötti száraz meleg ciklus alatt kikapcsolt állapotban kell lennie. Funkcionális követelmény: A notebook számítógép működőképességét mind a négy expozíciós ciklust követően ellenőrizni kell.	IEC 60068, 2-1. rész: Ab/e 2-2. rész: B
A képernyő ellenálló képessége	Leírás: Két terhelési vizsgálatot kell elvégezni. A képernyőt legalább 50 kg-os egyenletes terhelésnek kell kitenni. Legalább 25 kg-os terhelést kell alkalmazni a képernyő közepén. A notebook számítógépet valamennyi vizsgálat alatt sík felületre kell helyezni. Funkcionális követelmény: A képernyő felületének és pixeleinek ellenőrzése útján meg kell győződni arról, hogy az egyes terhelések után nem jelentek meg vonalak, foltok és repedések.	A kérelmezőnek meg kell erősítenie a vizsgálathoz használt készülék típusát és az alkalmazott eljárást.
Víz behatolása	Leírás: A vizsgálatot két alkalommal kell elvégezni. Legalább 30 ml folyadékot kell egyenletesen a notebook számítógép billentyűzetére vagy három meghatározott, különálló felületére önteni, majd legfeljebb 5 másodpercen keresztül eltávolítani; ezt követően 3 percen keresztül kell ellenőrizni a készülék működését. A vizsgálatot forró és hideg folyadékkal is el kell végezni. Funkcionális követelmény: A notebook számítógépnek a vizsgálat alatt és után bekapcsolt állapotban kell lennie. Ezt követően a készüléket szét kell szerelni, majd szemrevételezéssel meg kell győződni arról, hogy teljesíti-e az IEC 60529 elfogadási feltételeket a víz behatolása tekintetében.	Elfogadási feltételek: IEC 60529 (víz behatolása)
A billentyűzet élettartama	Leírás: Tízmillió véletlenszerű leütést kell végezni a billentyűzeten. Az egyes billentyűkre jutó leütések számát a leggyakrabban használt billentyűk figyelembevételével kell súlyozni. Funkcionális követelmény: Ellenőrizni kell, hogy a billentyűk egyben maradtak-e, valamint hogy megfelelően működnek-e.	A kérelmezőnek meg kell erősítenie a vizsgálathoz használt készülék típusát és az alkalmazott eljárást.
A képernyőzsanér élettartama	Leírás: A képernyőt 20 000 alkalommal teljesen ki kell nyitni, majd le kell csukni. Funkcionális követelmény: Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy a képernyő vesztett-e stabilitásából, valamint hogy a zsanérok egyben maradtak-e.	A kérelmezőnek meg kell erősítenie a vizsgálathoz használt készülék típusát és az alkalmazott eljárást.

ii. Táblagépekre és hibrid notebookokra alkalmazandó vizsgálatok

A táblagép modellen vagy a hibrid notebook modell táblagép részén tartóssági vizsgálatokat kell végezni. Minden egyes modell esetében ellenőrizni kell a leírás szerinti működést és a teljesítményre vonatkozó követelményeknek való megfelelést a 10. táblázatban említett valamennyi vizsgálat elvégzését követően.

10. táblázat

A táblagépek és a hibrid notebookok tartóssági vizsgálataira vonatkozó kötelező előírások

Vizsgálat

Vizsgálati feltételek és a teljesítményre vonatkozó funkcionális követelmények

Vizsgálati módszer

Véletlenszerű leejtés

Leírás:

A táblagépet 76 cm magasságból le kell ejteni egy minimum 30 mm vastagságú faréteggel borított merev felületre. A készüléket egy-egy leejtésnek kell kitenni a felső, az alsó, a jobb, a bal, az első és a hátulsó oldalán, valamint mindegyik alsó sarkán.

Funkcionális követelmény:

A táblagépnek kikapcsolt állapotban kell lennie a vizsgálat alatt, és minden egyes leejtési vizsgálat után megfelelően újra kell indulnia. A készülékháznak minden egyes vizsgálatot követően egyben kell maradnia, a képernyőnek pedig épnek.

IEC 60068,

2-31. rész: Ec (Szabadesés, 1. eljárás)

A képernyő ellenálló képessége

Leírás:

Két terhelési vizsgálatot kell elvégezni. A képernyőt legalább 50 kg-os egyenletes terhelésnek kell kitenni. Legalább 25 kg-os terhelést kell alkalmazni a képernyő közepén. A táblagépet valamennyi vizsgálat alatt sík felületre kell helyezni.

Funkcionális követelmény:

A képernyő felületének és pixeleinek ellenőrzése útján meg kell győződni arról, hogy az egyes terhelések után nem jelentek meg vonalak, foltok és repedések.

A kérelmezőnek meg kell erősítenie a vizsgálathoz használt készülék típusát és az alkalmazott eljárást.

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek vizsgálati jegyzőkönyveket kell benyújtania, amelyek alátámasztják, hogy a modellen elvégezték a vizsgálatokat, és hogy az megfelelt a teljesítményre vonatkozó funkcionális követelményeknek. A vizsgálatokat egy harmadik félnek ellenőriznie kell. Az ugyanarra a modellre vonatkozó, ugyanolyan vagy szigorúbb előírásokkal elvégzett vizsgálatok rendelkezésre álló eredményei elfogadásra kerülnek, ilyenkor a vizsgálatot nem szükséges megismételni.

3. b) Az újratölthető akkumulátorok minősége és élettartama

Az akkumulátor minimális üzemideje: A notebook számítógépek, táblagépek és hibrid notebookok újratölthető akkumulátorai legalább 7 óra üzemidőt biztosítanak az első teljes feltöltés után.

A notebook számítógépek esetében ennek értékelése a következők felhasználásával történik:

—	otthoni és fogyasztói termékek esetében a Futuremark PCMark „Home” forgatókönyv,

—	üzleti és vállalati termékek esetében a BAPCo Mobilemark „Office productivity” forgatókönyv. Az Energy Star TECgraphics engedményekre jogosult modellek esetében ehelyett a „MEDIA creation & consumption” forgatókönyv alkalmazandó.

ii.

Töltési ciklusok szerinti teljesítmény: A notebook számítógépek, táblagépek és hibrid notebookok újratölthető akkumulátorainak az alábbi, teljesítményre vonatkozó követelményeknek kell megfelelniük, attól függően, hogy az újratölthető akkumulátor szerszámok használata nélkül cserélhető-e (a 3. d) kritériumban meghatározottak szerint):

—	azon modelleknek, amelyekben az újratölthető akkumulátor szerszámok használata nélkül cserélhető, 750 töltési ciklus után a bejelentett minimális kezdeti kapacitásuk 80 %-ával kell rendelkezniük,

—	azon modelleknek, amelyekben az újratölthető akkumulátor nem cserélhető szerszámok használata nélkül, 1 000 töltési ciklus után a bejelentett minimális kezdeti kapacitásuk 80 %-ával kell rendelkezniük.

Ezt a teljesítményt az újratölthető akkumulátorcsomagokon vagy azok egyes celláin kell ellenőrizni az IEC EN 61960 „élettartam ciklusokon belül” vizsgálattal 25 °C hőmérsékleten, vagy 0,2 It A, vagy pedig 0,5 It A sebességgel (gyorsított vizsgálati eljárás) E követelménynek való megfeleléshez részleges töltés is alkalmazható (a 3. b) iii. alkritériumban meghatározottak szerint).

iii.

Részleges töltési opció a töltési ciklusok szerinti teljesítmény eléréséhez: A 3. b) ii. alkritériumban leírt teljesítményre vonatkozó követelményeket olyan, gyárilag telepített szoftver és firmware használatával is el lehet érni, amelyek az akkumulátort kapacitása 80 %-áig töltik fel. Ebben az esetben a részleges töltés lesz az alapbeállítás szerinti töltési mód, az akkumulátor teljesítménye pedig ezután a 3. b) ii. alkritériumban meghatározott követelményeknek megfelelően legfeljebb 80 %-os töltöttségi szinten kerül ellenőrzésre. A maximális részleges töltésnek a 3. b) i. alkritériumnak megfelelő akkumulátor-üzemidőt kell biztosítania.

iv.	Minimális jótállás: A kérelmezőnek legalább két év jótállást kell biztosítania a hibás akkumulátorokra (10).

A felhasználók tájékoztatása: A gyárilag telepített energiagazdálkodási szoftvernek és az írásos felhasználói útmutatónak tartalmaznia kell az újratölthető akkumulátorok élettartamát befolyásoló, ismert tényezőkre vonatkozó információkat, valamint tájékoztatást arról, hogy a felhasználó hogy tudja meghosszabbítani az akkumulátor élettartamát, és mindezt a gyártó honlapján is fel kell tüntetni.

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek harmadik fél által készített vizsgálati jegyzőkönyvet kell benyújtania, amely alátámasztja, hogy a termékben felhasznált újratölthető akkumulátorcsomag, illetve a csomagot alkotó cellatípusok teljesítik az újratölthető akkumulátor élettartamával és töltési ciklusok szerinti kapacitásával kapcsolatban meghatározott követelményeket. Az e követelménynek való megfelelés igazolásához részleges töltés és az IEC EN 61960 szerinti gyorsított vizsgálati eljárás is alkalmazható. A kérelmezőnek az energiagazdálkodási szoftver, a felhasználói útmutató tartalma, valamint a honlapon feltüntetett tájékoztatások demo változatát is be kell nyújtania.

3. c) Az adattároló meghajtók megbízhatósága és védelme

i. Asztali számítógépek, munkaállomások, vékonykliensek és kis hálózatot kiszolgáló szerverek

A vállalati felhasználásra értékesített asztali számítógépek, munkaállomások és vékonykliensek adattároló meghajtóinak előre jelzett éves meghibásodási rátája (11) (AFR) nem érheti el a 0,25 %-ot.

A kis hálózatot kiszolgáló szerverek előre jelzett AFR-értéke nem érheti el a 0,44 %-ot, a nem visszaállítható adatokra vetített bithibaaránya pedig az 1: 1016 bit értéket.

ii. Notebook számítógépek

A notebook számítógépekben használt elsődleges adattároló meghajtóknak mind a meghajtót, mind pedig az adatokat védenie kell a lökésektől és a rezgéstől. A meghajtónak meg kell felelnie az alábbi feltételek egyikének:

—	A merevlemez-meghajtót (HDD) úgy kell tervezni, hogy az működés közben 2 percen át az adatok vagy a meghajtó működésének sérülése nélkül kibírjon egy 400 G erősségű félszinusz alakú lökést, kikapcsolt állapotban pedig egy 900 G erősségűt.

—	A HDD fejének a notebook számítógép leejtésének érzékelésétől számított 300 ezredmásodpercet meg nem haladó időn belül el kell válnia a lemezfelülettől.

—	Szilárdtest alapú adattároló technológiát használ, mint például az SSD (Solid State Drive) vagy az eMMC (embedded Multi MEDIA Card).

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek be kell nyújtania a termékbe beépített meghajtó vagy meghajtók leírását. Ezt a meghajtó gyártójától kell beszerezni, és a lökésállóság, valamint a meghajtófej-leválás tekintetében a leírást független, tanúsított vizsgálati jegyzőkönyvvel kell alátámasztani, amely igazolja, hogy a meghajtó megfelel a meghatározott, teljesítményre vonatkozó követelményeknek.

3. d) Bővíthetőség és javíthatóság

A régi alkatrészek bővítése és az elhasználódott alkotóelemek és alkatrészek javítása, valamint cseréje tekintetében a következő kritériumoknak kell megfelelni:

A bővíthetőséget és a javíthatóságot figyelembe vevő tervezés: A számítógépek következő alkatrészeinek könnyen hozzáférhetőnek és cserélhetőnek kell lenniük általános szerszámok használata segítségével (vagyis széles körben használt, kereskedelmi forgalomban kapható szerszámok, mint például csavarhúzó, spatula, fogó, csipesz):

—	adattároló (HDD, SSD vagy eMMC),

—	memória (RAM),

—	képernyő és LCD háttérfény-kibocsátó egység (amennyiben be van építve),

—	billentyűzet és érintőpad (ha van),

—	hűtőventilátor egységek (asztali számítógépekben, munkaállomásokban és kis hálózatot kiszolgáló szerverekben);

ii.

Az újratölthető akkumulátor cseréje: Az újratölthető akkumulátorcsomagnak egy személy (akár nem hivatásos felhasználó, vagy hivatásos javítási szolgáltatató) által könnyen kiemelhetőnek kell lennie az alábbiakban meghatározott lépések szerint (12). Az újratölthető akkumulátor nem lehet a termékbe ragasztva vagy forrasztva és nem használhatók olyan fémszalagok, ragasztószalagok vagy kábelek, amelyek megakadályozzák az akkumulátorhoz való hozzáférést annak kiemelése céljából. Emellett a könnyű kiemelhetőségre vonatkozóan a következő követelmények és meghatározások alkalmazandók:

—	notebook és hordozható kompakt (all-in-one) számítógépek esetében lehetőség kell, hogy legyen az újratölthető akkumulátor kézzel történő, szerszámok nélküli kiemelésére;

—	szubnoteszgépek esetében lehetőség kell, hogy legyen az újratölthető akkumulátor legfeljebb három lépésben, csavarhúzó használatával történő kiemelésére;

—	táblagépek és hibrid notebookok esetében lehetőség kell, hogy legyen az újratölthető akkumulátor legfeljebb négy lépésben, csavarhúzó és burkolatnyitó használatával történő kiemelésére;

Az újratölthető akkumulátorcsomagok kiemelésére vonatkozó egyszerű instrukciókat fel kell tüntetni a javítási kézikönyvben vagy a gyártó honlapján.

iii.

Javítási kézikönyv: A kérelmezőnek a szétszerelésre és a javításra vonatkozóan világos (például papíralapú, elektronikus, video formátumú) útmutatást kell adnia, amely lehetővé teszi a termékek sérülésmentes szétszerelését a fontos alkatrészek cseréje, bővítése és javítása céljából. Ezt nyilvánosan elérhetővé, vagy egy honlapon az adott termék egyedi sorozatszámának megadását követően hozzáférhetővé kell tenni. Emellett egy ábrát kell feltüntetni a nem hordozható számítógépek készülékházának belsején, amely megmutatja az i. alpontban felsorolt alkatrészek helyét, valamint azt, hogy miként lehet hozzájuk férni és cserélni őket. A hordozható számítógépek esetében az előre telepített felhasználói útmutatóban, valamint a gyártó honlapján legalább öt éven át elérhetővé kell tenni egy ábrát, amely megmutatja az akkumulátor, az adattároló meghajtók és a memória helyét.

iv.

Javítási szolgáltatás/Tájékoztatás: Tájékoztatást kell nyújtani a felhasználói útmutatóban vagy a gyártó honlapján arról, hogy a számítógép meghibásodása esetén a fogyasztó hova fordulhat szakszerű javításért vagy karbantartásért, az elérhetőségi adatokat is feltüntetve. A vi. alpontban említett jótállási idő alatt ez korlátozódhat a kérelmező engedélyezett szolgáltatóira.

v.	Cserealkatrészek rendelkezésre állása: A kérelmezőnek a termék vagy a modell gyártásának megszűnését követően legalább öt éven keresztül biztosítania kell az eredeti vagy a kompatibilis alkatrészek – ideértve adott esetben az újratölthető akkumulátorokat – nyilvános beszerezhetőségét.

vi.

Jótállás: A kérelmezőnek további költség nélkül a termék megvásárlásától kezdve érvényes, legalább három éves jótállást kell nyújtania. A jótállásnak magában kell foglalnia egy, a fogyasztó számára a termék felvételére és visszavitelére vagy a helyszínen történő javításra vonatkozó opcióra kiterjedő szolgáltatási megállapodást. A jótállást a gyártó és az értékesítő nemzeti jog szerinti jogi kötelezettségei sérelme nélkül kell biztosítani.

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmező köteles nyilatkozni az illetékes testületnek arról, hogy a termék megfelel ezeknek a követelményeknek. Emellett a kérelmezőnek a következőket kell benyújtania:

—	a használati útmutató egy példánya,

—	a javítási kézikönyv és a kísérő ábrák egy-egy példánya,

—	egy fényképekkel alátámasztott leírás, amely igazolja az akkumulátor eltávolításával kapcsolatos követelményeknek való megfelelést,

—	a jótállás és a szolgáltatási megállapodás egy-egy példánya,

—	a készülékházon található ábrákról, jelölésekről és útmutatásokról készített fényképek.

4. kritérium: Tervezés, anyagválasztás és élettartam végi kezelés

4. a) Anyagválasztás és újrafeldolgozhatóság

A kérelmezőknek meg kell felelniük legalább az i. alpont és a ii. vagy a iii. alpont kritériumainak. A táblagépek, szubnoteszgépek, hibrid notebookok, valamint a fém készülékházzal és burkolattal rendelkező termékek mentességet élveznek a ii. és a iii. alkritérium alól.

Az anyagokra vonatkozó, az újrafeldolgozást megkönnyítő információk: Táblagépek esetében a 25 gramm tömeget, minden egyéb számítógép esetében pedig a 100 gramm tömeget meghaladó alkatrészeket az ISO 11469 szabvány és az ISO 1043 szabvány 1–4. szakasza szerinti jelöléssel kell ellátni. A jelöléseknek megfelelő nagyságúaknak kell lenniük, és azokat a könnyebb azonosítás érdekében jól látható helyen kell feltüntetni. A következő esetekben alkalmazandók mentességek:

—	kijelző egységek részét képző nyomtatott áramköri lapok, polimetil-metakrilát (PMMA) lapok és optikai műanyagok,

—	amennyiben a jelölés befolyásolná az adott műanyag alkatrész teljesítményét vagy működését,

—	amennyiben a gyártási mód miatt a jelölés műszakilag kivitelezhetetlen,

—	amennyiben a jelölés a minőség-ellenőrzés során magasabb hibaarányt eredményezhet, ami az anyagok elkerülhető pazarlásához vezetne,

—	amennyiben az alkatrészek jelölése nem lehetséges, mert nem áll rendelkezésre kellő méretű megfelelő hely ahhoz, hogy az újrafeldolgozásban részt vevő szereplő általi azonosítás céljából olvasható méretű legyen a jelölés.

ii.

A műanyag készülékházak, burkolatok és keretek újrafeldolgozhatóságának javítása:

Az alkatrészek nem tartalmazhatnak formába öntött vagy ragasztott fém betéteket, kivéve, ha azok általánosan használt szerszámok segítségével eltávolíthatók. A szétszerelési útmutatónak ki kell terjednie arra, hogy ezeket hogy lehet eltávolítani (lásd a 3. d) alkritériumot)

Táblagépek esetében a 25 gramm tömeget, minden egyéb számítógép esetében pedig a 100 gramm tömeget meghaladó alkatrészek vonatkozásában a következő kezelések és adalékanyagok nem eredményezhetnek olyan újrafeldolgozott gyantát, amelynél az ISO 180 szabvány szerinti vizsgálat alapján > 25 %-os csökkenés tapasztalható az Izod-féle bemetszett ütő-hajlító szilárdságban.

—	Festékek és bevonatok,

—	Lángmentesítő anyagok és kölcsönhatás-fokozóik.

Az újrafeldolgozott gyantára vonatkozó, rendelkezésre álló vizsgálati eredmények elfogadásra kerülnek, feltéve, hogy az újrafeldolgozott gyanta a termék műanyag részeit alkotó kiindulási anyagokkal megegyező kiindulási anyagokból származik.

iii.

Minimális újrafeldolgozott műanyagtartalom: A terméknek átlagosan legalább 10 % fogyasztás után újrafeldolgozott műanyagtartalommal kell rendelkeznie, amelyet a termék (tömeg szerinti) teljes műanyagtartalmának százalékos arányában kell mérni, nem beleszámítva ebbe a nyomtatott áramköri lapokat és a kijelzők részét képző optikai műanyagokat. Amennyiben az újrafeldolgozott műanyagtartalom meghaladja a 25 %-ot, az ökocímke melletti szövegdobozban erre vonatkozó nyilatkozat helyezhető el (lásd a 6. b) kritériumot).

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek az ISO 180 szabványban és a szétszerelési útmutatóban foglaltaknak megfelelő, érvényes mechanikai/fizikai vizsgálati jegyzőkönyvek benyújtásával kell bizonyítania az újrafeldolgozhatóságot. A műanyag-újrafeldolgozó üzemek, a gyantagyártók és a független kísérleti vizsgálatokat végző szereplők által kiadott érvényes vizsgálati jegyzőkönyvek elfogadásra kerülnek.

A kérelmezőnek be kell nyújtania az illetékes testülethez a számítógép robbantott ábráját, vagy alkatrészeinek írásos vagy audio-vizuális formátumban elkészített jegyzékét. Ebben tömegük, polimer-összetételük és ISO 11469 és ISO 1043 jelzéseik szerint be kell azonosítani a műanyagból készült alkatrészeket. A jelzések méretét és elhelyezkedését vizuálisan illusztrálni, és amennyiben mentességek alkalmazandók, műszaki indokolást kell adni.

A kérelmezőnek harmadik fél által készített igazolást kell benyújtania és biztosítania kell a nyomonkövethetőséget a műanyag alkotóelemek beszállítóiig a fogyasztói felhasználás utáni újrafeldolgozottanyag-tartalommal kapcsolatos állítások alátámasztására. Az egyes modellekre vonatkozó, átlagos tartalommal kapcsolatos állításokat alátámasztó számításokat időszakos vagy éves szinten lehet végezni.

4. b) kritérium: A tervezés a szétszerelhetőség és az újrafeldolgozás szempontjából

Az újrafeldolgozhatóság érdekében a számítógépeket úgy kell tervezni, hogy annak célzott alkotóelemei és alkatrészei a termékből könnyen kiemelhetők legyenek. El kell végezni egy, a függelékben foglalt vizsgálati eljárásnak megfelelő szétszerelési vizsgálatot. A vizsgálat során fel kell jegyezni a szükséges lépések számát, valamint az i. és ii. alpontban szereplő célzott alkotóelemek és alkatrészek kiemeléséhez szükséges szerszámokat és folyamatokat.

A szétszerelési vizsgálat során a termékből a következő célzott alkotóelemeket és alkatrészeket kell kiemelni.

Minden termék

—	Számítástechnikai funkciókhoz kapcsolódó nyomtatott áramköri lapok > 10 cm2

Nem hordozható számítógépek

—	Belső tápegység

—	Merevlemez-meghajtó(k) (HDD)

Hordozható számítógépek

—	Újratölthető akkumulátor

Kijelzők (amennyiben be vannak építve a termék készülékházába)

—	Nyomtatott áramköri lapok > 10 cm2

—	100 cm2-es méretet meghaladó kijelzőkben található vékonyfilmes tranzisztor egység és filmvezetők

—	LED háttérfény-kibocsátó egységek

ii.

A vizsgálat során az i. alpontban említetteket követően az alábbi célzott alkotóelemek és alkatrészek közül is legalább kettőt ki kell emelni, amelyek kiválasztása a terméktől függően történik:

—	HDD meghajtó (hordozható termékek)

—	Optikai meghajtók (ha vannak)

—	Nyomtatott áramköri lapok ≤ 10 cm2 és > 5 cm2

—	Hangszóró egységek (notebookok, integrált asztali számítógépek és hordozható kompakt (all-in-one) számítógépek)

—	Polimetil-metakrilát (PMMA) fényvezető film (amennyiben a képernyő mérete > 100 cm2)

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek be kell nyújtania az illetékes testülethez egy „szétszerelési vizsgálati jegyzőkönyvet”, amely részletezi az i. és ii. alpontban szereplő célzott alkotóelemek és alkatrészek esetében alkalmazott szétszerelési folyamatot, ideértve az egyes lépések és eljárások részletes leírását.

A szétszerelési vizsgálatot az alábbiak végezhetik el:

—	a kérelmező vagy egy kinevezett beszállító a saját laboratóriumukban, vagy

—	egy független, harmadik félnek minősülő vizsgálati szerv, vagy

—	a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 23. cikkének megfelelően elektromos berendezések hulladékainak kezelésére engedéllyel rendelkező vagy nemzeti szabályozás szerint tanúsított újrafeldolgozó üzem.

5. kritérium: A vállalatok társadalmi felelősségvállalása

5. a) Konfliktusmentes térségből származó ásványok beszerzése

A kérelmezőnek az alábbi módokon kell alátámasztania a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és az arany felelősségteljes beszerzését:

i.	a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló OECD útmutatásnak megfelelő kellő gondossággal jár el, és

ii.	az OECD útmutatásának megfelelően előmozdítja a termék alkotóelemeiben felhasznált, konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó, meghatározott ásványok felelősségteljes kitermelését és kereskedelmét.

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmezőnek nyilatkozatot kell benyújtania arról, hogy megfelel ezeknek a követelményeknek, amelynek alátámasztására rendelkezésre bocsátja a következőket:

—	a négy meghatározott ásvány ellátási lánca tekintetében követett kellő gondosságot tanúsító tevékenységei leírását tartalmazó jelentés. Az olyan igazoló dokumentumok, mint például az uniós rendszer keretében kiadott megfelelőségi tanúsítványok szintén elfogadásra kerülnek,

—	a meghatározott ásványokat tartalmazó alkotóelem(ek) és a beszállító(k), valamint a felelősségteljes beszerzés során az ellátási lánc tekintetében használt rendszer vagy projekt azonosítása.

5. b) Munkakörülmények és emberi jogok a gyártás során

Tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára, az ENSZ Globális Megállapodására (2. pillér), az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatására, a kérelmezőnek harmadik fel által kiadott, helyszíni ellenőrzésekkel alátámasztott igazolást kell benyújtania arra vonatkozóan, hogy a termék végső összeszerelését végző üzemben tiszteletben tartották az ILO alapegyezményeiben, valamint a következő kiegészítő rendelkezésekben meghatározott dokumentumokban foglalt, alkalmazandó elveket.

Az ILO alapegyezményei:

Gyermekmunka:

—	a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló, 1973. évi 138. számú egyezmény

—	a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló, 1999. évi 182. számú egyezmény

ii.

Kényszer- és kötelező munka:

—	a kényszermunkáról szóló, 1930. évi 29. számú egyezmény és a kényszermunkáról szóló egyezmény 2014. évi jegyzőkönyve

—	a kényszermunka felszámolásáról szóló, 1957. évi 105. számú egyezmény

iii.

Az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyaláshoz való jog:

—	az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló, 1948. évi 87. számú egyezmény

—	a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 1949. évi 98. számú egyezmény

iv.

Megkülönböztetés:

—	az egyenlő értékű munka esetén egyenlő díjazásáról szóló, 1951. évi 100. számú egyezmény

—	a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló, 1958. évi 111. számú egyezmény

Kiegészítő rendelkezések:

Munkaidő:

—	a munkaidőről (ipar) szóló, 1919. évi 1. számú egyezmény

vi.

Díjazás:

—	a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárásról szóló, 1970. évi 131. számú egyezmény

—

létminimum: A kérelmezőnek biztosítania kell, hogy egy átlagos munkahétre kifizetett bér mindenkor megfeleljen legalább a jogi és az ágazati minimumkövetelményeknek, kielégítse a munkavállalók alapvető szükségleteit és biztosítson bizonyos diszkrecionális jövedelmet. Ennek végrehajtásának ellenőrzése az SA8000 szociális szabvány (14) javadalmazásra vonatkozó útmutatása alapján történik.

vii.

Egészség és biztonság

—	az ILO 1981. évi 155. számú egyezménye a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról

—	az ILO 1990. évi 170. számú egyezménye a vegyi anyagok biztonságos munkahelyi használatáról

Az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyaláshoz való jogot törvényileg korlátozó helyeken a vállalkozásnak el kell ismernie olyan legitim munkavállalói szervezeteket, amelyekkel a munkahelyi kérdésekben párbeszédet tud folytatni.

Az ellenőrzési folyamat kiterjed a helyi külső érdekeltekkel folytatott konzultációkra a gyártóhelyek közelében, beleértve a szakszervezeteket, a közösségi szervezeteket, a civil szervezeteket és a munkaügyi szakértőket. Annak érdekében, hogy az érdeklődő fogyasztók hozzáférjenek a beszállítói gyakorlatot alátámasztó adatokhoz, a kérelmezőnek közzé kell tennie az ellenőrzések összesített eredményeit és főbb megállapításait az interneten.

Értékelés és ellenőrzés: a kérelmezőnek azon modell(ek) tekintetében, amely(ek)re ökocímkét kérvényez, minden egyes végtermék-összeszerelő üzem vonatkozásában megfelelőségi tanúsítványokkal és igazoló ellenőrzési jelentésekkel kell bizonyítania, hogy megfelel ezeknek a követelményeknek, valamint egy olyan honlapcímmel, ahol az eredmények és megállapítások internetes közzétételre kerültek.

A harmadik felek által végzett helyszíni ellenőrzéseket olyan ellenőröknek kell lebonyolítaniuk, akik rendelkeznek az annak értékeléséhez szükséges képesítéssel, hogy az elektronikai ágazat ellátási lánca megfelel-e a szociális normáknak és a magatartási kódexeknek, azokban az országokban pedig, ahol az ILO 1947. évi 81. számú, az iparban és a kereskedelemben a munkaügyi ellenőrzésről szóló egyezményét ratifikálták, és az ILO felügyelet szerint a nemzeti munkaügyi felügyeleti rendszer hatékony, valamint a munkaügyi felügyeleti rendszer hatálya kiterjed a fentebb felsorolt területekre (15), közigazgatási szerv által kijejölt munkaügyi felügyelőknek kell ellátniuk ezt a feladatot.

Az ILO felsorolt alapegyezményei alkalmazandó elveinek, valamint a munkaidőre, a díjazásra, az egészségre és a biztonságra vonatkozó kiegészítő rendelkezéseknek való megfelelést együtt vagy részben ellenőrző, harmadik felek által alkalmazott rendszerekből vagy ellenőrzési folyamatokból származó érvényes tanúsítványok elfogadásra kerülnek. A tanúsítványok nem lehetnek 12 hónapnál régebbiek.

6. kritérium: A felhasználók tájékoztatása

a) Használati útmutató

A számítógépet a felhasználóknak szóló releváns információkkal együtt kell értékesíteni, amelyek tájékoztatás nyújtanak a termék környezeti teljesítményéről. A tájékoztatást felhasználói útmutatóban és a gyártó honlapján egyetlen, könnyen megtalálható helyen kell feltüntetni. A tájékoztatásnak legalább a következőkre kell kiterjednie:

Energiafogyasztás: az Energy Star v6.1 szerint megállapított TEC-érték, valamint az egyes üzemmódok maximális energiaigénye. Külön útmutatást kell adni arról, hogyan használható a készülék energiatakarékos üzemmódban, valamint tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy hatékony energiafelhasználással csökkenthető az energiafogyasztás, s ezáltal kisebb lesz a villamos áram-számla.

ii.

Nem használt számítógép energiafogyasztásának csökkentésére irányuló alábbi útmutatás:

—	kikapcsolt üzemmódban a notebook számítógép kevesebb áramot vesz fel, de azért fogyaszt,

—	a képernyő fényerejének csökkentésével az energiafogyasztás is csökken,

—	a képernyővédők megakadályozhatják, hogy a számítógép kijelzője inaktív időszakban alacsonyabb energiafogyasztási üzemmódra váltson. A számítógép kijelzőjén aktiválódó képernyővédők letiltásával tehát csökkenthető az energiafogyasztás,

—	a táblagépek más asztali vagy notebook számítógépekről USB-kapcsolaton keresztül történő töltése növelheti az energiafogyasztást, ha az asztali vagy notebook számítógépet csupán a táblagép töltése céljából tétlen üzemmódban hagyja a felhasználó.

iii.	A notebook számítógépek, a táblagépek és a hibrid notebook számítógépek esetében: tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy a számítógép élettartamának növelése csökkenti a termék általános környezeti hatását.

iv.

A következő információk arra vonatkozóan, hogyan hosszabbítható meg a számítógép élettartama:

—	tájékoztatás a felhasználó részére az újratölthető akkumulátorok élettartamát befolyásoló tényezőkről, valamint arról, hogy a felhasználó hogy tudja meghosszabbítani az akkumulátor élettartamát (csak az újratölthető akkumulátorral működő hordozható számítógépekre alkalmazandó),

—	a szétszerelésre és a javításra vonatkozóan világos útmutatás, amely lehetővé teszi a termékek sérülésmentes szétszerelését a fontos alkatrészek cseréje, bővítése és javítása céljából,

—	tájékoztatás arról, hogy a számítógép meghibásodása esetén a fogyasztó hova fordulhat szakszerű javításért vagy karbantartásért, az elérhetőségi adatokat is feltüntetve. A szervizelés nem korlátozódhat a kérelmező engedélyezett szolgáltatóira.

v.	Útmutatás a használatból való kivonással kapcsolatban a számítógépek – és külön az újratölthető akkumulátorok – megfelelő, lakossági hulladéklerakó helyeken vagy kereskedői visszavételezéssel történő ártalmatlanításához a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (16) foglaltak szerint.

vi.	Tájékoztatás arról, hogy a termék érdemesnek minősült az uniós ökocímke használatára, valamint rövid magyarázat az uniós ökocímke jelentéséről, a további tájékozódás lehetősége érdekében feltüntetve a következő honlapot: http://www.ecolabel.eu

vii.	Az útmutatókat és a javítási kézikönyv(ek)et legalább öt éven át elérhetővé kell tenni nyomtatott formában és az interneten elektronikus formában.

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmező köteles nyilatkozni az illetékes testületnek arról, hogy a termék megfelel ezeknek a követelményeknek, továbbá rendelkezésre kell bocsátania azt az internetes címet, ahol megtalálható az útmutató és a javítási kézikönyv online változata, illetve ezen dokumentumok egy példányát.

6. b) Az uniós ökocímkén feltüntetett információ

A választható szövegmezős címkének a következő szövegek közül hármat kell tartalmaznia:

—	nagy energiahatékonyság,

—	hosszabb élettartamra tervezve (csak a notebookokra, hibrid notebookokra és táblagépekre alkalmazandó),

—	veszélyes anyagok korlátozása,

—	úgy tervezték, hogy könnyen javítható, bővíthető és újrafeldolgozható legyen,

—	ellenőrzött gyári munkakörülmények.

Amennyiben a termék (tömeg szerinti) teljes műanyagtartalmának százalékos arányában mérve az újrafeldolgozott műanyagtartalom meghaladja a 25 %-ot, a következő szöveg tüntethető fel:

—	xy % fogyasztás után újrafeldolgozott műanyagot tartalmaz.

Az opcionális szöveges címke használatával kapcsolatban az alábbi weboldalon elérhető útmutató („Guidelines for the use of the EU Ecolabel logo”) szolgál információkkal:

http://ec.europa.eu/environment/ecolabel/documents/logo_guidelines.pdf

Értékelés és ellenőrzés: A kérelmező köteles benyújtani a termék címkéjének mintáját, vagy a csomagolás illusztrációját, amelyen látható az uniós ökocímke, továbbá egy nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy a termék megfelel a fenti kritériumnak.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 765/2008/EK rendelete a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(2) A kategóriák meghatározása a keretpuffer Gigabyte per szekundumban (GB/s) kifejezett sávszélessége alapján történik.

(3) Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC), IEC 62474: Material declaration for products of and for the electrotechnical industry (Az elektrotechnikai ágazat által és az ágazatban történő felhasználásra gyártott termékekben használt anyagokra vonatkozó nyilatkozat), http://std.iec.ch/iec62474

(4) ECHA, Különös aggodalomra okot adó anyagok engedélyezésének jelöltlistája, http://www.echa.europa.eu/hu/candidate-list-table

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. június 8-i 2011/65/EU irányelve egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról (átdolgozás) (HL L 174., 2011.7.1., 88. o.).

(6) Az IEC 61249-2-21 szerint az állítások a nyomtatott áramköri lap anyagának „halogénmentes” összetételére vonatkozhatnak.

(7) Az IEC 62821 szerint az állítások „halogénmentes alacsony füstölésű” kábelekre vonatkozhatnak.

(8) ECHA, REACH registered substances database, http://www.echa.europa.eu/information-on-chemicals/registered-substances

(9) ECHA, Együttműködés más szabályozó ügynökségekkel, http://echa.europa.eu/hu/about-us/partners-and-networks/international-cooperation/cooperation-with-peer-regulatory-agencies

(10) A hibák körének a nem megfelelő töltésre és az akkumulátorok csatlakozásának észlelésére is ki kell terjednie. Az akkumulátor kapacitásának a használat miatt bekövetkező csökkenését nem kell hibának tekinteni, hacsak nem vonatkozik rá külön szavatossági rendelkezés.

(11) Az AFR kiszámítása a meghibásodások közötti átlagos időtartam (MTBF) alapján történik. Az MTBF meghatározása Bellcore TR-NWT-000332, 6. kiadás, 12/97. vagy a helyszínen gyűjtött adatok alapján történik.

(12) A lépés olyan műveletből áll, amely egy alkatrész vagy rész kiemelésével és/vagy szerszámváltással végződik.

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

(14) Social Accountability International, Social Accountability 8000 International Standard, http://www.sa-intl.org

(15) Lásd az ILO NORMLEX-et (http://www.ilo.org/dyn/normlex/en) és a támogató iránymutatásokat a felhasználói kézikönyvben.

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 2012/19/EU irányelve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (HL L 197., 2012.7.24., 38. o.).

FÜGGELÉK

A TERMÉK SZÉTSZERELÉSI VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ PROTOKOLL

a) Kifejezések és fogalommeghatározások

i.	Célzott alkatrészek és alkotóelemek: a kiemelési folyamat tárgyát képző alkatrészek és/vagy alkotóelemek.

ii.	Szétszerelési lépés: olyan művelet, amely egy alkatrész vagy rész kiemelésével és/vagy szerszámváltással végződik.

b) A vizsgálat üzemi feltételei

i.	Személyzet: A vizsgálatot egyetlen személy végzi.

ii.	Vizsgálati minta: a vizsgálat során használandó mintatermék nem sérülhet meg.

iii.	A kiemeléshez használt szerszámok: A kiemelési műveletek során szokványos, kereskedelmi forgalomban kapható kézi vagy elektromos szerszámokat kell használni (például fogók, csavarhúzók, vágóeszközök és kalapácsok az ISO 5742, az ISO 1174 és az ISO 15601 szabványban meghatározottak szerint).

iv.	Kiemelési folyamat: a kiemelési folyamatot dokumentálni kell, és amennyiben valamely vizsgálatot harmadik félnek kell elvégeznie, a kiemelést végző fél rendelkezésére kell bocsátani a vonatkozó információkat.

c) A vizsgálat körülményeinek és lépéseinek dokumentálása és rögzítése

i.	A lépések dokumentálása: a kiemelési folyamat egyes lépéseit dokumentálni kell, és meg kell határozni az egyes lépések során használt szerszámokat.

ii.	A dokumentálás során használt adathordozók: az alkotóelemek kiemeléséről fényképeket és videofelvételt kell készíteni. A videofelvételnek és a fényképeknek lehetővé kell tenniük a kiemelési folyamat lépéseinek egyértelmű azonosítását.

12.8.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 217/38

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1372 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2016. augusztus 10.)

az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről szóló 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének a Lettországra és Lengyelországra vonatkozó bejegyzések tekintetében történő módosításáról

(az értesítés a C(2016) 5319. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a belső piac megvalósításának céljával a Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazható állat-egészségügyi ellenőrzésekről szóló, 1989. december 11-i 89/662/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelvre (2) és különösen annak 10. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek termelésére, feldolgozására, forgalmazására és behozatalára irányadó állat-egészségügyi szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2002/99/EK tanácsi irányelvre (3) és különösen annak 4. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2014/709/EU bizottsági végrehajtási határozat (4) az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedéseket ír elő. A végrehajtási határozat melléklete a járványügyi helyzetből adódó kockázatok szintje alapján megkülönböztetve jelöli ki és sorolja fel e tagállamok bizonyos területeit az érintett melléklet I., II., III. és IV. részében. Ebben a felsorolásban szerepelnek Lettország és Lengyelország bizonyos területei.

(2)

2016 augusztusában afrikai sertéspestis esetei fordultak elő vaddisznóállományokban a lettországi Tukums területén. Ez a terület szerepel a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. részében, és Lettország korlátozás alá nem eső területeinek közvetlen közelében helyezkedik el. 2016 augusztusában afrikai sertéspestis tört ki házisertések között a lettországi Gulbenesben, az említett melléklet II. részében szereplő területen. A betegség e második előfordulása a kockázati szint emelkedését jelenti, amit figyelembe kell venni. Ennek megfelelően Lettországnak a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. részében felsorolt egyes területeit a melléklet II. részében kell felsorolni, egyes új területeit fel kell sorolni az I. részben, a II. részben felsorolt egyes területeit pedig az említett melléklet III. részében kell felsorolni.

(3)

2016 augusztusában afrikai sertéspestis tört ki házisertések között a lengyelországi Wysokomazowieckiben található egyik olyan területen, amely jelenleg a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. részében van felsorolva. A betegség említett előfordulása és az a tény, hogy a helyszín közelében a vaddisznóállományokban nem fordult elő e betegség vírusterjedése, a kockázati szint emelkedését jelenti, amit figyelembe kell venni. 2016 augusztusában szintén afrikai sertéspestis tört ki házisertések között a lengyelországi Siemiatyckiben, a Fehéroroszországgal közös határ közvetlen közelében. A betegség e második előfordulása, az e szomszédos harmadik országban fennálló ismeretlen helyzettel együtt a kockázati szint emelkedését jelenti, amit figyelembe kell venni. Ennek megfelelően Lengyelországnak a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. részében felsorolt egyes területeit a melléklet III. részében kell felsorolni, egyes új területeit pedig fel kell sorolni az említett melléklet I. részében.

(4)

A Lettország és Lengyelország afrikai sertéspestissel kapcsolatos állat-egészségügyi helyzetéből adódó kockázatok értékelése során figyelembe kell venni az EU területén élő érintett vaddisznóállományok szóban forgó betegséggel kapcsolatos epidemiológiai helyzetének alakulását. A 2014/709/EU végrehajtási határozatban előírt járványügyi intézkedések célzottá tétele és az afrikai sertéspestis továbbterjedésének megelőzése, továbbá az Unión belüli kereskedelem szükségtelen megzavarásának elkerülése és a harmadik országok által létrehozott indokolatlan kereskedelmi akadályok elkerülése érdekében módosítani kell az említett végrehajtási határozat mellékletében szereplő, járványügyi intézkedések hatálya alá tartozó területek uniós jegyzékét, figyelembe véve a szóban forgó betegséggel kapcsolatban Lettországban és Lengyelországban fennálló epidemiológiai helyzetben bekövetkező változásokat.

(5)	A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének helyébe az e határozat mellékletében található szöveg lép.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2016. augusztus 10-én.

a Bizottság részéről

Vytenis ANDRIUKAITIS

a Bizottság tagja

(1) HL L 395., 1989.12.30., 13. o.

(2) HL L 224., 1990.8.18., 29. o.

(3) HL L 18., 2003.1.23., 11. o.

(4) A Bizottság 2014. október 9-i 2014/709/EU végrehajtási határozata az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről és a 2014/178/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2014.10.11., 63. o.).

MELLÉKLET

„MELLÉKLET

I. RÉSZ

1. Lettország

Lettországban a következő területek:

—	Bauskas novads területén Īslīces, Gailīšu, Brunavas és Ceraukstes pagasts,

—	Dobeles novads területén Bikstu, Zebrenes, Annenieku, Naudītes, Penkules, Auru és Krimūnu, Dobeles, Berzes pagasts, Jaunbērzes pagastsnak a P98-as úttól nyugatra fekvő része, valamint Dobele pilsēta,

—	Jelgavas novads területén Glūdas, Svētes, Platones, Vircavas, Jaunsvirlaukas, Zaļenieku, Vilces, Lielplatones, Elejas és Sesavas pagasts,

—	Kandavas novads területén Vānes és Matkules pagasts,

—	Talsu novads területén Lubes, Īves, Valdgales, Ģibuļu, Lībagu, Laidzes, Ārlavas, Abavas pagasts, valamint Sabile, Talsi, Stende és Valdemārpils pilsēta,

—	Brocēnu novads,

—	Dundagas novads,

—	Jaunpils novads,

—	Rojas novads,

—	Rundāles novads,

—	Stopiņu novads,

—	Tērvetes novads,

—	Bauska pilsēta,

—	Jelgava republikas pilsēta,

—	Jūrmala republikas pilsēta.

2. Litvánia

Litvániában a következő területek:

—	Jurbarkas rajono savivaldybė területén Raudonės, Veliuonos, Seredžiaus és Juodaičių seniūnija,

—	Pakruojis rajono savivaldybė területén Klovainių, Rozalimo és Pakruojo seniūnija,

—	Panevežys rajono savivaldybė területén a Krekenavos seniūnija Nevėžis folyótól nyugatra fekvő része,

—	Raseiniai rajono savivaldybė területén Ariogalos, Ariogalos miestas, Betygalos, Pagojukų és Šiluvos seniūnija,

—	Šakiai rajono savivaldybė területén Plokščių, Kriūkų, Lekėčių, Lukšių, Griškabūdžio, Barzdų, Žvirgždaičių, Sintautų, Kudirkos Naumiesčio, Slavikų és Šakių seniūnija,

—	Pasvalys rajono savivaldybė,

—	Vilkaviškis rajono savivaldybė,

—	Radviliškis rajono savivaldybė,

—	Kalvarija savivaldybė,

—	Kazlų Rūda savivaldybė,

—	Marijampolė savivaldybė.

3. Lengyelország

Lengyelországban a következő területek:

Podlaskie województwo területén:

—	Augustowski powiat területén Augustów gmina Augustów, Nowinka, Płaska, Sztabin és Bargłów Kościelny városával,

—

Bielski powiat területén Brańsk gmina Brańsk, Boćki, Rudka, Wyszki városával, Bielsk Podlaski gminának a 19-es út által határolt vonaltól nyugatra fekvő része (Bielsk Podlaski városától észak felé haladva), amely Bielsk Podlaski városának keleti határáig és a 66-os útig (Bielsk Podlaski városától dél felé haladva) folytatódik, Bielsk Podlaski városa, Orla gminának a 66-os úttól nyugatra fekvő része,

—	Białostocki powiat területén Choroszcz, Juchnowiec Kościelny, Suraż, Turośń Kościelna, Tykocin, Łapy, Poświętne, Zawady és Dobrzyniewo Duże gmina,

—	Siemiatycki powiat területén Drohiczyn, Dziadkowice, Grodzisk, Milejczyce és Perlejewo gmina,

—	Suwalski powiatban Rutka-Tartak, Szypliszki, Suwałki és Raczki gmina,

—	Sokólski powiatban Suchowola és Korycin gmina,

—	Hajnowski powiat területén Kleszczele és Czeremcha gminának a 66-os úttól nyugatra fekvő részei,

—	Łomżyński powiat,

—	M. Białystok powiat,

—	M. Łomża powiat,

—	M. Suwałki powiat,

—	Moniecki powiat,

—	Sejneński powiat,

—	Wysokomazowiecki powiat,

—	Zambrowski powiat.

Mazowieckie województwo területén:

—	Sokołowski powiat területén Ceranów, Jabłonna Lacka, Sterdyń és Repki gmina,

—	Siedlecki powiat területén Korczew, Przesmyki és Paprotnia gmina,

—	Ostrołęcki powiat területén Rzekuń, Troszyn, Czerwin és Goworowo gmina,

—	Łosicki powiat,

—	Ostrowski powiat.

Lubelskie województwo területén:

—	Włodawski powiat területén Hanna gmina,

—	Bialski powiat területén Konstantynów, Janów Podlaski, Leśna Podlaska, Rokitno, Biała Podlaska, Zalesie gmina, Terespol gmina Terespol várossal együtt, valamint Piszczac, Kodeń, Tuczna, Sławatycze és Sosnówka gmina,

—	M. Biała Podlaska powiat.

II. RÉSZ

1. Észtország

Észtországban a következő területek:

—	Kallaste linn,

—	Rakvere linn,

—	Tartu linn,

—	Viljandi linn,

—	Harjumaa maakond (kivéve Kuusalu vald 1-es úttól (E20) délre fekvő részét, valamint Aegviidu és Anija valdot),

—	Ida-Virumaa maakond,

—	Läänemaa maakond,

—	Pärnumaa maakond,

—	Põlvamaa maakond,

—	Raplamaa maakond,

—	Kuusalu valdnak az 1-es úttól (E20) északra fekvő része,

—	Pärsti valdnak a 24126-os úttól nyugatra fekvő része,

—	Suure-Jaani valdnak a 49-es úttól nyugatra fekvő része,

—	Tamsalu valdnak a Tallinn–Tartu vasútvonaltól északkeletre fekvő része,

—	Tartu valdnak a Tallinn–Tartu vasútvonaltól keletre fekvő része,

—	Viiratsi valdnak a következők által meghatározott vonaltól nyugatra fekvő része: a 92-es út nyugati része a 155-ös útig, a 155-ös út a 24156-os útig, a 24156-os út a Verilaske folyóig, majd a Verilaske folyó a vald déli pereméig,

—	Abja vald,

—	Alatskivi vald,

—	Avanduse vald,

—	Haaslava vald,

—	Haljala vald,

—	Halliste vald,

—	Kambja vald,

—	Karksi vald,

—	Koonga vald,

—	Kõpu vald,

—	Laekvere vald,

—	Luunja vald,

—	Mäksa vald,

—	Märjamaa vald,

—	Meeksi vald,

—	Peipsiääre vald,

—	Piirissaare vald,

—	Rägavere vald,

—	Rakvere vald,

—	Saksi vald,

—	Sõmeru vald,

—	Vara vald,

—	Vihula vald,

—	Võnnu vald.

2. Lettország

Lettországban a következő területek:

—	Balvu novads területén Vīksnas, Bērzkalnes, Vectilžas, Lazdulejas, Briežuciema, Tilžas, Bērzpils és Krišjāņu pagasts,

—	Bauskas novads területén Mežotnes, Codes, Dāviņu és Vecsaules pagasts,

—	Dobeles novads területén, Jaunbērzes pagastsnak a P98-as úttól keletre fekvő része,

—	Gulbenes novads területén Lejasciema, Lizuma, Rankas, Druvienas, Tirzas és Līgo pagasts,

—	Jelgavas novads területén Kalnciema, Līvbērzes és Valgundes pagasts,

—	Kandavas novads területén Cēres, Kandavas, Zemītes és Zantes pagasts, valamint Kandava pilsēta,

—	Limbažu novads területén Skultes, Vidrižu, Limbažu és Umurgas pagasts,

—	Rugāju novads területén Lazdukalna pagasts,

—	Salacgrīvas novads területén Liepupes pagasts,

—	Talsu novads területén Ķūļciema, Balgales, Vandzenes, Laucienes, Virbu és Strazdes pagasts,

—	Ādažu novads,

—	Aizkraukles novads,

—	Aknīstes novads,

—	Alūksnes novads,

—	Amatas novads,

—	Apes novads,

—	Babītes novads,

—	Baldones novads,

—	Baltinavas novads,

—	Carnikavas novads,

—	Cēsu novads,

—	Cesvaines novads,

—	Engures novads,

—	Ērgļu novads,

—	Garkalnes novads,

—	Iecavas novads,

—	Ikšķiles novads,

—	Ilūkstes novads,

—	Inčukalna novads,

—	Jaunjelgavas novads,

—	Jaunpiepalgas novads,

—	Jēkabpils novads,

—	Ķeguma novads,

—	Ķekavas novads,

—	Kocēnu novads,

—	Kokneses novads,

—	Krimuldas novads,

—	Krustpils novads,

—	Lielvārdes novads,

—	Līgatnes novads,

—	Līvānu novads,

—	Lubānas novads,

—	Madonas novads,

—	Mālpils novads,

—	Mārupes novads,

—	Mērsraga novads,

—	Neretas novads,

—	Ogres novads,

—	Olaines novads,

—	Ozolnieki novads,

—	Pārgaujas novads,

—	Pļaviņu novads,

—	Priekuļu novads,

—	Raunas novads,

—	Ropažu novads,

—	Salas novads,

—	Salaspils novads,

—	Saulkrastu novads,

—	Sējas novads,

—	Siguldas novads,

—	Skrīveru novads,

—	Smiltenes novads,

—	Tukuma novads,

—	Varakļānu novads,

—	Vecpiebalgas novads,

—	Vecumnieku novads,

—	Viesītes novads,

—	Viļakas novads,

—	Limbaži pilsēta,

—	Jēkabpils republikas pilsēta,

—	Valmiera republikas pilsēta.

3. Litvánia

Litvániában a következő területek:

—	Anykščiai rajono savivaldybė területén Kavarskas és Kurkliai seniūnija, valamint Anykščiai seniūnijának a 121-es és a 119-es úttól délnyugatra fekvő része,

—	Jonava rajono savivaldybė területén Šilų és Bukonių seniūnija, valamint Žeimių seniūnija területén Biliuškiai, Drobiškiai, Normainiai II, Normainėliai, Juškonys, Pauliukai, Mitėniškiai, Zofijauka és Naujokai falu,

—	Kaunas rajono savivaldybė területén Akademijos, Alšėnų, Babtų, Batniavos, Čekiškės, Domeikavos, Ežerėlio, Garliavos, Garliavos apylinkių, Kačerginės, Kulautuvos, Linksmakalnio, Raudondvario, Ringaudų, Rokų, Samylų, Taurakiemio, Užliedžių, Vilkijos, Vilkijos apylinkių és Zapyškio seniūnija,

—	Kėdainiai rajono savivaldybė területén Josvainių, Pernaravos, Krakių, Dotnuvos, Gudžiūnų, Surviliškio, Vilainių, Truskavos, Šėtos és Kėdainių miesto seniūnija,

—	Panevėžys rajono savivaldybė területén Karsakiškio, Naujamiesčio, Paįstrio, Panevėžio, Ramygalos, Smilgių, Upytės, Vadoklių,Velžio seniūnija, valamint Krekenavos seniūnija Nevėžis folyótól keletre fekvő része,

—	Prienai rajono savivaldybė területén Veiverių, Šilavoto, Naujosios Ūtos, Balbieriškio, Ašmintos, Išlaužo és Pakuonių seniūnija,

—	Šalčininkai rajono savivaldybė területén Jašiūnų, Turgelių, Akmenynės, Šalčininkų, Gerviškių, Butrimonių, Eišiškių, Poškonių és Dieveniškių seniūnija,

—	Varėna rajono savivaldybė területén Kaniavos, Marcinkonių és Merkinės seniūnija,

—

Vilnius rajono savivaldybė területén Sudervė és Dūkštai seniūnija 171-es úttól észak-keletre fekvő részei, valamint Maišiagala, Zujūnų, Avižienių, Riešės, Paberžės, Nemenčinės, Nemenčinės miesto, Sužionių, Buivydžių, Bezdonių, Lavoriškių, Mickūnų, Šatrininkų, Kalvelių, Nemėžių, Rudaminos, Rūkainių, Medininkų, Marijampolio, Pagirių és Juodšilių seniūnija,

—	Alytus miesto savivaldybė,

—	Utena rajono savivaldybė területén Sudeikių, Utenos, Utenos miesto, Kuktiškių, Daugailių, Tauragnų és Saldutiškio seniūnija,

—	Alytus miesto savivaldybė területén Pivašiūnų, Punios, Daugų, Alovės, Nemunaičio, Raitininkų, Miroslavo, Krokialaukio, Simno és Alytaus seniūnija,

—	Kaunas miesto savivaldybė,

—	Panevėžys miesto savivaldybė,

—	Prienai miesto savivaldybė,

—	Vilnius miesto savivaldybė,

—	Biržai rajono savivaldybė,

—	Druskininkai savivaldybė,

—	Ignalina rajono savivaldybė,

—	Lazdijai rajono savivaldybė,

—	Molėtai rajono savivaldybė,

—	Rokiškis rajono savivaldybė,

—	Širvintos rajono savivaldybė,

—	Švenčionys rajono savivaldybė,

—	Ukmergė rajono savivaldybė,

—	Zarasai rajono savivaldybė,

—	Birštonas savivaldybė,

—	Visaginas savivaldybė.

4. Lengyelország

Lengyelországban a következő területek:

Podlaskie województwo területén:

—	Białostocki powiat területén Czarna Białostocka, Gródek, Michałowo, Supraśl, Wasilków és Zabłudów gmina,

—	Sokólski powiat területén Dąbrowa Białostocka, Janów, Krynki, Kuźnica, Nowy Dwór, Sidra, Sokółka és Szudziałowo gmina,

—	Augustowski powiat területén Lipsk gmina,

—	Hajnowski powiat területén Dubicze Cerkiewne gmina és Kleszczele és Czeremcha gminának a 66-os úttól nyugatra fekvő részei,

—

Bielski powiat területén Bielsk Podlaski gminának a 19-es út által határolt vonaltól keletre fekvő része (Bielsk Podlaski városától észak felé haladva), amely Bielsk Podlaski városának keleti határáig és a 66-os útig (Bielsk Podlaski városától dél felé haladva) folytatódik, valamint Orla gminának a 66-os úttól keletre fekvő része.

III. RÉSZ

1. Észtország

Észtországban a következő területek:

—	Elva linn,

—	Võhma linn,

—	Jõgevamaa maakond,

—	Järvamaa maakond,

—	Valgamaa maakond,

—	Võrumaa maakond,

—	Kuusalu valdnak a 1-es úttól (E20) délre fekvő része,

—	Pärsti valdnak a 24126-os úttól keletre fekvő része,

—	Suure-Jaani valdnak a 49-es úttól keletre fekvő része,

—	Tamsalu valdnak a Tallinn–Tartu vasútvonaltól délnyugatra fekvő része,

—	Tartu valdnak a Tallinn–Tartu vasútvonaltól nyugatra fekvő része,

—	Viiratsi valdnak a következők által meghatározott vonaltól keletre fekvő része: a 92-es út nyugati része a 155-ös útig, a 155-ös út a 24156-os út kereszteződéséig, a 24156-os út a Verilaske folyóig, majd a Verilaske folyó a vald déli pereméig,

—	Aegviidu vald,

—	Anija vald,

—	Kadrina vald,

—	Kolga-Jaani vald,

—	Konguta vald,

—

Kõo vald,

—	Laeva vald,

—

Nõo vald,

—	Paistu vald,

—	Puhja vald,

—	Rakke vald,

—	Rannu vald,

—	Rõngu vald,

—	Saarepeedi vald,

—	Tapa vald,

—	Tähtvere vald,

—	Tarvastu vald,

—	Ülenurme vald,

—	Väike-Maarja vald.

2. Lettország

Lettországban a következő területek:

—	Balvu novads területén Kubuļu és Balvu pagasts,

—	Gulbenes novads területén Beļavas, Galgauskas, Jaungulbenes, Daukstu, Stradu, Litenes és Stāmerienas pagasts,

—	Limbažu novads területén Viļķenes, Pāles és Katvaru pagasts,

—	Rugāju novads területén Rugāju pagasts,

—	Salacgrīvas novads területén Ainažu és Salacgrīvas pagasts,

—	Aglonas novads,

—	Alojas novads,

—	Beverīnas novads,

—	Burtnieku novads,

—	Ciblas novads,

—	Dagdas novads,

—	Daugavpils novads,

—	Kārsavas novads,

—	Krāslavas novads,

—	Ludzas novads,

—	Mazsalacas novads,

—	Naukšēnu novads,

—	Preiļu novads,

—	Rēzeknes novads,

—	Riebiņu novads,

—	Rūjienas novads,

—	Strenču novads,

—	Valkas novads,

—	Vārkavas novads,

—	Viļānu novads,

—	Zilupes novads,

—	Ainaži pilsēta,

—	Salacgrīva pilsēta.

—	Daugavpils republikas pilsēta,

—	Rēzekne republikas pilsēta.

3. Litvánia

Litvániában a következő területek:

—	Anykščiai rajono savivaldybė területén Debeikių, Skiemonių, Viešintų, Andrioniškio, Svėdasų, Troškūnų és Traupio seniūnija, valamint Anykščių seniūnijának a 121-es és a 119-es úttól északkeletre fekvő része,

—	Alytus rajono savivaldybė területén Butrimonių seniūnija,

—

Jonava rajono savivaldybė területén Upninkų, Ruklos, Dumsių, Užusalių és Kulvos seniūnija, valamint Žeimiai seniūnija területén Akliai, Akmeniai, Barsukinė, Blauzdžiai, Gireliai, Jagėlava, Juljanava, Kuigaliai, Liepkalniai, Martyniškiai, Milašiškiai, Mimaliai, Naujasodis, Normainiai I, Paduobiai, Palankesiai, Pamelnytėlė, Pėdžiai, Skrynės, Svalkeniai, Terespolis, Varpėnai, Žeimių gst., Žieveliškiai és Žeimių miestelis falu,

—	Kaišiadorys rajono savivaldybė,

—	Kaunas rajono savivaldybė területén Vandžiogalos, Lapių, Karmėlavos és Neveronių seniūnija,

—	Kėdainiai rajono savivaldybė területén Pelėdnagių seniūnija,

—	Prienai rajono savivaldybė területén Jiezno és Stakliškių seniūnija,

—	Panevėžys rajono savivaldybė területén Miežiškių és Raguvos seniūnija,

—	Šalčininkai rajono savivaldybė területén Baltosios Vokės, Pabarės, Dainavos és Kalesninkų seniūnija,

—	Varėna rajono savivaldybė területén Valkininkų, Jakėnų, Matuizų, Varėnos és Vydenių seniūnija,

—	Vilnius rajono savivaldybė területén Sudervė és Dūkštai seniūnijának a 171-es úttól délnyugatra fekvő része,

—	Utena rajono savivaldybė területén Užpalių, Vyžuonų és Leliūnų seniūnija,

—	Elektrėnai savivaldybė,

—	Jonava miesto savivaldybė,

—	Kaišiadorys miesto savivaldybė,

—	Kupiškis rajono savivaldybė,

—	Trakai rajono savivaldybė.

4. Lengyelország

Lengyelországban a következő területek:

—	Hajnowski powiat területén Czyże, Białowieża gmina, Hajnówka gmina Hajnówka várossal együtt, Narew és Narewka gmina,

—	Siemiatycki powiat területén Mielnik, Nurzec-Stacja és Siemiatycze gmina Siemiatycze várossal együtt.

IV. RÉSZ

Olaszország

Olaszországban a következő területek:

—	Szardínia minden területe.”

12.8.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 217/53

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1374 AJÁNLÁSA

(2016. július 27.)

a lengyelországi jogállamiságról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkére,

mivel:

(1)

Az Európai Unió az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt közös értékeken alapul, amelyek közé tartozik a jogállamiság tiszteletben tartása is. A Bizottság az uniós jog védelmének biztosítására irányuló feladatán felül együttes felelősséget visel az Európai Parlamenttel, a tagállamokkal és a Tanáccsal az Unió közös értékeinek garantálásáért is.

(2)

Ezért a Bizottság a Szerződésekben foglalt felelősségi körét szem előtt tartva 2014. március 11-én közleményt fogadott el „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” (1) címmel. E jogállamisági keret meghatározza, hogy a Bizottság miként reagál, amennyiben egyértelmű jelek utalnak arra, hogy valamely tagállamban veszély fenyegeti a jogállamiságot, valamint a keret kifejti a jogállamiságból fakadó elveket.

(3)	A jogállamisági keret útmutatóul szolgál a Bizottság és az érintett tagállam közötti párbeszédhez a jogállamiságot érő rendszerszintű fenyegetés súlyosbodásának elkerülése érdekében.

(4)

E párbeszéd célja lehetővé tenni a Bizottság számára, hogy az érintett tagállammal együtt megoldást találjon annak megakadályozása érdekében, hogy a jogállamiságot érő, kialakulóban lévő rendszerszintű fenyegetés a „súlyos megsértés egyértelmű veszélyévé” fejlődhessen, ami kiválthatja az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás alkalmazását. Amennyiben egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a jogállamiság valamely tagállamban rendszerszintű fenyegetésnek van kitéve, a Bizottság párbeszédet kezdeményezhet az adott tagállammal a jogállamisági keretnek megfelelően.

(5)

Az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata, valamint az Európa Tanács által összeállított, különösen a Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (a továbbiakban: Velencei Bizottság) szakismeretére építő – dokumentumok nem kimerítő jelleggel felsorolják ezeket az elveket, és ezáltal meghatározzák az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 2. cikkének megfelelően az Unió közös értékének minősülő jogállamiság lényegi jelentését. Az említett elvek közé tartozik a törvényesség, az átlátható, számon kérhető és demokratikus jogalkotási folyamatot is beleértve; a jogbiztonság; a végrehajtó hatalom önkényességének tilalma; a független és pártatlan bíróságok; az alapvető jogok tiszteletben tartására is kiterjedő hatékony bírósági jogorvoslat; valamint a törvény előtti egyenlőség (2). Ezen elvek és értékek megőrzése mellett a tagállami intézmények kötelesek a lojális együttműködésre is.

(6)

A keret aktiválására azokban a helyzetekben kerül sor, amikor a tagállami hatóságok olyan intézkedéseket hoznak vagy olyan helyzeteket tűrnek el, amelyek valószínűleg rendszeresen és hátrányosan befolyásolják a jogállamiság garantálása céljából létrehozott nemzeti szintű intézmények és biztosítékul szolgáló mechanizmusok sértetlenségét, stabilitását vagy megfelelő működését (3). A cél a jogállamisággal szembeni rendszerszintű fenyegetések kiküszöbölése (4). Magát a tagállami politikai, intézmény- és/vagy jogrendszert, alkotmányos szerkezetet, a hatalmi ágak szétválasztását, a bíróságok függetlenségét és pártatlanságát, illetve bírósági felülvizsgálati rendszert – így, amennyiben létezik, az alkotmánybíráskodást – érő fenyegetésnek kell jelentkeznie (5). A keret aktiválására olyan helyzetekben kerül sor, amikor a nemzeti „jogállami biztosítékok” nem látszanak alkalmasnak a szóban forgó fenyegetések hatékony kezelésére.

(7)

A jogállamisági keret három szakaszból áll. Az első szakaszban („A Bizottság értékelése”) a Bizottság összegyűjt és megvizsgál valamennyi vonatkozó információt, és értékeli, hogy egyértelmű jelei vannak-e a jogállamiságot érő rendszerszintű fenyegetésnek. Ha ezen előzetes értékelés eredményeként a Bizottság úgy véli, hogy a jogállamiság rendszerszintű fenyegetését jelentő helyzet áll fenn, párbeszédet kezdeményez a tagállammal azáltal, hogy eljuttatja hozzá a „jogállamiságra vonatkozó véleményét”, és megindokolja az aggodalmait, lehetőséget adva az érintett tagállamnak a válaszadásra. A vélemény az érintett hatóságokkal való levélváltások és találkozók eredményeként születhet meg, és további eszmecsere követheti. A második szakaszban („A Bizottság ajánlása”) amennyiben nem született megnyugtató megoldás az ügyben, a Bizottság az érintett tagállamnak szóló, „jogállamiságra vonatkozó ajánlást” bocsáthat ki. A Bizottság ebben az esetben világosan megjelöli aggodalmainak indokait, és azt ajánlja, hogy a tagállam meghatározott határidőn belül oldja meg a körvonalazott problémákat és tájékoztassa a Bizottságot az ennek érdekében megtett lépésekről. A harmadik szakaszban („A Bizottság ajánlásának nyomon követése”) a Bizottság figyelemmel kíséri, hogy az érintett tagállam miként követi nyomon a hozzá intézett ajánlást. Az egész eljárás a Bizottság és az érintett tagállam közötti folyamatos párbeszéden alapul. Ha az érintett tagállam a kitűzött határidőn belül nem követi nyomon megnyugtatóan az ajánlást, a Bizottság az EUSZ 7. cikke szerinti eljáráshoz folyamodhat; az eljárást a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy a Bizottság indokolással ellátott javaslatban kezdeményezheti.

(8)

2015 novemberében a Bizottság tudomást szerzett arról a Lengyelországban folyó vitáról, amelynek tárgya különösen az Alkotmánybíróság összetétele, valamint az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke és alelnöke megbízatásának lerövidítése volt. Az Alkotmánybíróság ez ügyben két határozatot hozott, 2015. december 3-án és 9-én.

(9)	2015. december 22-én a Szejm elfogadta az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításáról szóló törvényt, amely az Alkotmánybíróság működésére, valamint az bírái függetlenségére terjedt ki (6).

(10)

A Bizottság a lengyel kormányhoz címzett 2015. december 23-i levelében (7) tájékoztatást kért a lengyelországi alkotmányos helyzetről, ideértve azokat a lépéseket, amelyeket a lengyel hatóságok az Alkotmánybíróság két fent említett határozata nyomán szándékoznak megtenni. Ami az Alkotmánybíróságról szóló 2015. december 22-én elfogadott törvényben foglalt módosításokat illeti, a Bizottság kívánatosnak tartotta, hogy ezt a törvényt ne fogadják el vagy legalábbis ne léptessék hatályba mindaddig, amíg a törvénynek az Alkotmánybíróság függetlenségére és működésére gyakorolt hatásával kapcsolatos valamennyi kérdés teljes körű és megfelelő értékelését nem végezték el. A Bizottság javasolta továbbá a lengyel hatóságoknak, hogy folytassanak szoros együttműködést az Európa Tanács Velencei Bizottságával.

(11)

A lengyel kormány 2015. december 23-án kérte a Velencei Bizottság véleményét a 2015. december 22-én elfogadott törvényről. Mindazonáltal a lengyel parlament nem várta meg ezt a véleményt, mielőtt további lépéseket tett volna: a törvényt kihirdették a lengyel Hivatalos Lapban, és az 2015. december 28-án hatályba lépett.

(12)

2015. december 30-án a Bizottság írásban fordult a lengyel kormányhoz (8), további információkat kérve a lengyel közszolgálati műsorszolgáltatók irányítására vonatkozó javasolt reformokról. 2015. december 31-én a lengyel szenátus elfogadta a lengyel közszolgálati televízió és közszolgálati rádió felső vezetéséről és felügyelőbizottságairól szóló „kis médiatörvényt”. A Bizottság 2016. január 7-én vette kézhez a lengyel kormány válaszát (9) a médiatörvénnyel kapcsolatos levelére, amelyben Lengyelország tagadja, hogy az új törvénynek bármilyen káros hatása lenne a média sokszínűségére. Január 11-én a Bizottsághoz megérkezett a lengyel kormánynak az Alkotmánybíróság reformjára vonatkozó válaszlevele (10) is. Ezek a válaszok nem oszlatták el a fennálló aggályokat.

(13)

2016. január 13-án a biztosi testület megtartotta első irányadó vitáját a lengyelországi helyzet értékelése céljából. A Bizottság úgy határozott, hogy megvizsgálja a helyzetet a jogállamisági keret tükrében, és felkérte Timmermans első alelnököt, hogy kezdjen párbeszédet a Lengyel Köztársaság intézményeivel a szóban forgó kérdések tisztázása és a lehetséges megoldások azonosítása érdekében. A Bizottság ugyanezen a napon levelet intézett a lengyel kormányhoz (11), amelyben utóbbit tájékoztatta a fennálló helyzet jogállamisági kerettel való összhangjának vizsgálatáról, valamint arról, hogy párbeszédet kíván kezdeni a Lengyel Köztársaság intézményeivel a szóban forgó kérdések tisztázása és a lehetséges megoldások azonosítása érdekében. 2016. január 19-i levelében (12) a Bizottság felajánlotta a lengyel kormánynak, hogy szakértelmet biztosít és eszmecserét folytat az új médiatörvénnyel kapcsolatos kérdések rendezése érdekében.

(14)

A lengyel kormány 2016. január 19-i válaszlevelében (13) ismertette a Bizottsággal a bírák kinevezésével kapcsolatos vitára vonatkozó álláspontját, többek között a bírák kinevezésével kapcsolatos alkotmányos szokásjogra hivatkozva. A lengyel kormány számos olyan pozitív hatást sorolt fel, amelyek véleménye szerint az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításából fakadnak.

(15)	Az Európai Parlament ugyanezen a napon plenáris vitát tartott a lengyelországi helyzetről.

(16)

2016. február 1-én a Bizottság levélben emlékeztette a lengyel kormányt (14) arra, hogy az Alkotmánybíróságnak a bírák kinevezéséről hozott határozatait még nem hajtották végre. A Bizottság a levelében hangsúlyozta azt is, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása további vizsgálatot tesz szükségessé, különösen ami a különböző változtatások „együttes hatását” illeti, amely részletesebb magyarázatra szorul. A Bizottság emellett tájékoztatást kért a közelmúltban elfogadott más törvényekről – ideértve nevezetesen a közszolgálati törvényt, a rendőrségi törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvényt, valamint az ügyészségről szóló törvényt – és a tervezett jogalkotási reformokról is, különös tekintettel a médiatörvény további reformjaira.

(17)

A lengyel kormány 2016. február 29-i levelében (15) további magyarázattal szolgált a Bizottság számára az Alkotmánybíróság elnökének megbízatásáról. Levelében kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság 2015. december 9-i határozata értelmében a módosító törvény azon átmeneti rendelkezéseit, amelyek az elnök megbízatásának visszavonására vonatkoztak, alkotmányellenesnek nyilvánították, így azok joghatásukat elveszítették. Következésképpen az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke a régi jogi rendelkezéseknek megfelelően továbbra is hivatalában marad a megbízatása 2016. december 19-i lejártáig. A levél ismertette továbbá, hogy a következő elnök megbízatása 3 évre szól majd. Ezenkívül arra kérte a Bizottságot, hogy pontosítsa, mit ért az alatt, hogy Lengyelország még mindig nem hajtotta végre az Alkotmánybíróság jogilag kötelező és jogerős határozatot, valamint hogy a Bizottság szerint az Alkotmánybíróság három bírájának 2015. december 2-i megválasztásáról szóló határozatok miért állnak ellentétben az Alkotmánybíróság későbbi határozatával.

(18)

2016. március 3-án a Bizottság írásban pontosítást küldött a lengyel kormány (16) részére a bírák kinevezésével kapcsolatos kérdésben, ahogyan azt a lengyel kormány 2016. február 29-i levelében kérte. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását illetően a Bizottság a levelében megjegyezte, hogy az előzetes értékelés alapján bizonyos módosítások – egyenként és együttesen egyaránt – megnehezítették azokat a feltételeket, amelyek szerint az Alkotmánybíróság felülvizsgálhatja az újonnan elfogadott törvények alkotmányosságát, és részletesebb magyarázatot kért erre vonatkozóan. Ezen túlmenően tájékoztatást kért egyes közelmúltban elfogadott más törvényekről és a tervezett további jogalkotási reformokról is.

(19)	2016. március 9-én az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a 2015. december 22-én elfogadott törvényt. Ezt az ítéletet a kormány mindeddig nem hirdette ki a Hivatalos Lapban, következésképpen az nem vált ki joghatást.

(20)

2016. március 11-én a Velencei Bizottság elfogadta véleményét „az Alkotmánybíróságról szóló 2015. június 25-i törvény módosításairól” (17). A bírák kinevezése tekintetében a Velencei Bizottság véleményében felszólította a lengyel parlamentet, hogy a kérdést a jogállamiság alapján, az Alkotmánybíróság határozatainak tiszteletben tartásával oldja meg. Ezenfelül rámutatott többek között arra is, hogy a határozatképességhez szükséges magas létszám, a határozatok elfogadásához szükséges kétharmados többség és a sürgős ügyek kezelését ellehetetlenítő szigorú szabály – különösen ezek együttes hatásaként – akadályozná az Alkotmánybíróság hatékony működését. Végül a Velencei Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2016. március 9-i határozat kihirdetésének megtagadása tovább mélyíti az alkotmányos válságot Lengyelországban.

(21)

2016. március 21-én a lengyel kormány a Bizottsághoz intézett levelével találkozóra hívta meg Timmermans első alelnököt Lengyelországba, a lengyel kormány és a Bizottság közötti addigi párbeszéd értékelésére, valamint annak meghatározása céljából, hogy miként folytathatják egymással a párbeszédet pártatlan, tényeken alapuló és együttműködő módon.

(22)

2016. március 31-én a lengyel kormány írásban tájékoztatta a Bizottságot a legfrissebb fejleményekről és az Alkotmánybíróság működése körül Lengyelországban kialakult vita jogi értékeléseiről. 2016. április 5-én Varsóban találkozókra került sor Timmermans első alelnök, illetve Lengyelország külügyminisztere, igazságügyi minisztere, miniszterelnök-helyettese, valamint az Alkotmánybíróság elnöke és alelnöke között. E találkozókat követően több más találkozóra is sor került a lengyel kormányt képviselő igazságügyi minisztérium és a Bizottság között.

(23)	A 2016. március 9-i határozatot követően az Alkotmánybíróság újraindította az ügyek elbírálását. A lengyel kormány nem vett részt ezen eljárásokban, és az Alkotmánybíróság 2016. március 9-én hozott határozatait mindeddig nem hirdették ki a kormány Hivatalos Lapjában (18).

(24)

2016. április 13-án az Európai Bizottság állásfoglalást fogadott el a lengyelországi helyzetről, amelyben többek között arra sürgette a lengyel kormányt, hogy tartsa tiszteletben, hirdesse ki, és haladéktalanul és teljes körűen hajtsa végre az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i határozatát, a 2015. december 3-i és 9-i határozatokat pedig hajtsa végre. Ezenkívül felszólította a lengyel kormányt a Velencei Bizottság ajánlásainak maradéktalan végrehajtására.

(25)	2016. április 20-án találkozóra került sor a Bizottság, illetve az az Európai Unió Legfelsőbb Bíróságai Elnökeinek Hálózata és az Európai Alkotmánybíróságok Konferenciájának képviselői között a lengyelországi helyzet áttekintése céljából.

(26)	2016. április 26-án a lengyel Legfelső Bíróság teljes ülése állásfoglalást fogadott el, amelyben érvényesnek nyilvánította az Alkotmánybíróság határozatait, még akkor is, ha a lengyel kormány elzárkózik azoknak a Hivatalos Lapban való kihirdetésétől.

(27)

2016. április 29-én a Szejm képviselőinek egy csoportja új Alkotmánybírósági Törvényre vonatkozó jogalkotási javaslatot nyújtott be a Szejmhez a hatályos törvény felváltása céljából. A javaslat több olyan rendelkezést tartalmazott, amelyeket a Velencei Bizottság 2016. március 11-i véleményében már bírált, és az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i határozatában alkotmányellenesnek nyilvánított. Ez kiterjedt arra a követelményre, amely kétharmados többséget írt elő az újonnan elfogadott törvények „absztrakt” alkotmányossági felülvizsgálatára vonatkozó határozatok elfogadásához. Április folyamán szakértői csoport jött létre a Szejmben, az Alkotmánybíróságról szóló új törvény kidolgozásának elősegítése céljából.

(28)

2016. május 24-én Timmermans első alelnök Varsóban találkozott a lengyel miniszterelnökkel, az Alkotmánybíróság elnökével és alelnökével, az állampolgári jogok biztosával, Varsó polgármesterével, és a Szejmben jelen lévő ellenzéki pártok képviselőivel. 2016. május 26-án Timmermans első alelnök Brüsszelben megbeszélést folytatott Lengyelország miniszterelnök-helyettesével. Ez követően további eszmecserékre és találkozókra került sor a Bizottság és a lengyel kormány között.

(29)

A Bizottság és a lengyel kormány eszmecseréi azonban – részletes és konstruktív jellegük ellenére – nem tudták eloszlatni a Bizottság aggályait. 2016. június 1-jén a Bizottság a lengyelországi jogállamiságra vonatkozó véleményt fogadott el. A lengyel hatóságokkal január 13. óta folyamatban lévő párbeszédet követően a Bizottság szükségesnek tartotta, hogy e véleményben hivatalos formába öntse a jelenlegi helyzetre vonatkozó értékelését. A vélemény – amely ismertette a Bizottság aggodalmait – arra szolgált, hogy a megoldás megtalálására irányítsa a lengyel hatóságokkal folyamatban lévő párbeszédet.

(30)

2016. június 24-én a lengyel kormány írásban értesítette a Bizottságot a jogállamiságról szóló június 1-jei bizottsági vélemény kézhezvételéről (19). A levélben tájékoztatták a Bizottságot a lengyelországi parlamenti munka állásáról, ideértve az Alkotmánybíróságról szóló új törvényt is, és annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a Parlament által végzett munka a helyes irányba halad ahhoz, hogy konstruktív megoldást találjanak. Ezt követően folytatódott a párbeszéd a Bizottság és a lengyel kormány között.

(31)

2016. július 22-én a Szejm elfogadta az Alkotmánybíróságról szóló új törvényt, amely felváltja az Alkotmánybíróságról szóló 2015. június 25-i törvényt. Az első olvasatra 2016. június 10-én került sor, a második olvasat 2016. július 5-én kezdődött, a harmadik olvasat pedig július 7-én fejeződött be. A Szenátus 2016. július 21-én módosításokat fogadott el. A Szejm 2016. július 22-én elfogadta a Szenátus által módosított törvényt. A törvényt a hatálybalépése előtt alá kell írnia a köztársasági elnöknek, és ki kell hirdetni azt a Hivatalos Lapban. A Bizottság a jogalkotási eljárás különböző szakaszaiban észrevételeket tett, és megvitatta a törvénytervezet tartalmát a lengyel hatóságokkal,

ELFOGADTA A KÖVETKEZŐ AJÁNLÁST:

Lengyelországnak megfelelően figyelembe kell vennie a Bizottság alábbiakban kifejtett elemzését, és meg kell hoznia az ezen ajánlás 6. szakaszában szereplő intézkedéseket ahhoz, hogy a feltárt problémák a kitűzött határidőn belül megoldást nyerjenek.

1. AZ AJÁNLÁS HATÁLYA

A jelen ajánlás ismerteti a Bizottságnak a lengyelországi jogállamisággal kapcsolatos aggályait, valamint ajánlásokat fogalmaz meg a lengyel hatóságok számára arról, hogy hogyan oszlassák el a szóban forgó aggályokat. Az említett aggályok a következő kérdésekre vonatkoznak:

(1)	az Alkotmánybíróság bíráinak kinevezése, és az e tárgyban hozott 2015. december 3-i és 9-i alkotmánybírósági határozatok végrehajtásának elmulasztása;

(2)	az a tény, miszerint nem hirdették ki a Hivatalos Lapban és nem hajtották végre a 2016. március 9-i határozatot, valamint az Alkotmánybíróság által 2016. március 9. óta hozott határozatokat;

(3)	az Alkotmánybíróság hatékony működése és az új jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatának hatékonysága, különös tekintettel az Alkotmánybíróságról szóló, a Szejm által 2016. július 22-én elfogadott törvényre.

2. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG BÍRÁINAK KINEVEZÉSE

A 2015. október 25-i általános parlamenti választások előtt a leköszönő Szejm október 8-án öt olyan személyt jelölt ki, akiket a köztársasági elnöknek alkotmánybíróvá kellett kineveznie. Három bíró a leköszönő parlament megbízatása folyamán megüresedett helyeket, kettő pedig a soron következő – 2015. november 12-én kezdődött – parlamenti ciklus folyamán megüresedő helyeket tölti be.

2015. november 19-én a Szejm gyorsított eljárásban módosította az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, bevezetve annak lehetőségét, hogy megsemmisítsék az előző parlament általi bírói jelöléseket, és öt új bírót jelöljenek. 2015. november 25-én a Szejm elfogadta az előző parlament öt jelölésének megsemmisítésére vonatkozó indítványt, és december 2-án öt új bírót jelölt.

A korábbi és az újonnan alakult parlament határozatai tekintetében egyaránt az Alkotmánybírósághoz fordultak. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően 2015. december 3-án és 9-én két határozatot hozott.

December 3-i határozatában (20) az Alkotmánybíróság többek között kimondta, hogy a korábbi Szejm jogosult volt azon három bíró jelölésére, akik a 2015. november 6-án lejárt hivatali idejű bírókat váltják fel. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor tisztázta, hogy a Szejm nem volt jogosult annak a két bírónak a megválasztására, akik a decemberben lejáró hivatali idejű bírókat helyettesítik. A határozat továbbá kifejezetten említést tett a köztársasági elnök azon kötelezettségéről, miszerint azonnal fel kell esketnie a Szejm által megválasztott bírót.

December 9-én (21) az Alkotmánybíróság többek között érvénytelenítette a jogalapot, amelyre támaszkodva az új Szejm három bírót jelölt a 2015. november 6-án megürült álláshelyekre, amelyekre a korábbi parlament már jogszerűen jelölt bírókat.

Az említett határozatok ellenére a korábbi parlament által jelölt három bíró nem foglalta el alkotmánybírói hivatalát, és a köztársasági elnök még mindig nem eskette fel őket. Ezzel szemben a köztársasági elnök feleskette az új parlament által érvényes jogalap nélkül jelölt három bírót.

Időközben elfoglalta alkotmánybírói hivatalát az a két bíró, akiket az új parlament a 2015 decemberében távozó két bíró helyettesítésére választott meg.

10.

2016. április 28-án a köztársasági elnök felesketett egy új alkotmánybírót, akit a Szejm a hónap folyamán keletkezett üres álláshely betöltésére jelölt annak az alkotmánybírónak a helyettesítésére, akinek lejárt a hivatali ideje.

11.

2016. július 22-én a Szejm elfogadta az Alkotmánybíróságról szóló új törvényt. E törvény 90. cikke kimondja, hogy „[e] törvény hatálybalépésétől kezdve az Alkotmánybíróság elnöke azokat az alkotmánybírákat is felveszi az ügyeket elbíráló bírói tanácsokba, és azokra is ügyeket szignál, akik letették az esküt a köztársasági elnök előtt, azonban e törvény hatálybalépéséig még nem léptek bírói hivatalba.” Az új törvény 6. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy „[a]z eskütételt követően a bíráknak meg kell jelenniük az Alkotmánybíróságon, hogy átvegyék hivatalukat, majd az Alkotmánybíróság elnöke ügyeket szignál rájuk, és kialakítja azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik hivatali teendőik ellátását”.

12.

A Bizottság szerint a bírák kinevezése tekintetében még mindig nem hajtották végre az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és 9-i jogilag kötelező és jogerős határozatait, amelyek előírják, hogy a lengyel állami intézmények lojálisan működjenek együtt annak biztosítása érdekében, hogy – a jogállamiság elvének megfelelően – a korábbi Szejm által jelölt három bírói hivatalba léphessen az Alkotmányíróságon, valamint hogy az új parlament által érvényes jogalap nélkül jelölt három bíró ne léphessen hivatalba. Az a tény, hogy nem hajtották végre a szóban forgó határozatokat, súlyos aggodalmakat vet fel a jogállamiság tekintetében, mivel a jogerős bírósági határozatok teljesítése a jogállamiság szerves részét alkotó, lényegi követelmény.

13.

A lengyel kormány egyik levelében a bírák jelölésével kapcsolatos, meglévő lengyel alkotmányos szokásjogra hivatkozott, amely indokolja az új Szejm által képviselt álláspontot. A Bizottság azonban – a Velencei Bizottsághoz hasonlóan (22) – megállapítja, hogy a nemzeti alkotmányjog és alkotmányos szokásjog értelmezése és alkalmazása az Alkotmánybíróság feladata, és az Alkotmánybíróság a határozataiban nem hivatkozott ilyen szokásjogra. Az Alkotmánybíróság által el nem ismert, feltételezett alkotmányos szokásjogra hivatkozva nem lehet megsemmisíteni az Alkotmánybíróság december 3-i határozatát, amely érvényesítette azt a jogalapot, amelyre támaszkodva a korábbi Szejm három bírót jelölt a november 6-án megüresedett álláshelyekre.

14.

Továbbá, ha a lengyel hatóságok előterjesztésének megfelelően pusztán arra korlátoznák a szóban forgó határozatok hatását, hogy a kormány köteles közzétenni azokat, akkor minden jogi és operatív hatást megvonnának a december 3-i és 9-i határozatoktól. Mindenekelőtt megtagadnák a köztársasági elnök azon – az Alkotmánybíróság által is megerősített – kötelezettségének teljesítését, hogy fel kell esketnie a szóban forgó bírákat.

15.

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Velencei Bizottság szerint az Alkotmánybíróság összetételével kapcsolatos jelenlegi konfliktus megoldásának „azon a kötelezettségen kell alapulnia, hogy tiszteletben tartják és maradéktalanul végrehajtják az Alkotmánybíróság határozatait” és „ezért felszólít minden állami szervet és különösen a Szejmet, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és hajtsák végre a határozatokat” (23).

16.

Végezetül, ami az Alkotmánybíróságról szóló, 2016. július 22-én elfogadott törvényt illeti, a Bizottság megállapítja, hogy ez a törvény nem egyeztethető össze a december 3-i és 9-i határozatokkal. A 90. cikk és a 6. cikk (7) bekezdése arra kötelezi az Alkotmánybíróság elnökét, hogy szignáljon ügyeket minden olyan bíróra, aki letette az esküt a köztársasági elnök előtt, azonban még nem lépett bírói hivatalába. Ez a rendelkezés láthatólag annak a három bírónak a helyzetét kívánja rendezni, akiket az új Szejm 2015 decemberében jogellenesen jelölt. A jogszabály lehetővé tenné, hogy ez a három bíró hivatalba lépjen, betöltve azokat az üres álláshelyeket, amelyekre a korábbi Szejm már jogszerűen jelölt három bírót. Ezért az említett rendelkezések ellentétesek az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és 9-i határozataival, valamint a Velencei Bizottság véleményével.

17.

Összefoglalásképpen: a Bizottság úgy véli, hogy a lengyel hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk és maradéktalanul végre kell hajtaniuk az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és 9-i határozatait, amelyek előírják, hogy az állami intézmények lojálisan működjenek együtt annak biztosítása érdekében, hogy – a jogállamiság elvének megfelelően – a korábbi parlament által jelölt három bírói hivatalba léphessen az Alkotmányíróságon, valamint hogy az új parlament által érvényes jogalap nélkül jelölt három bíró ne foglalhassa el a bírói hivatalt anélkül, hogy érvényesen megválasztott ák volna őket. Az Alkotmánybíróságról szóló, 2016. július 22-én elfogadott törvény vonatkozó rendelkezései ellentétesek az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és 9-i határozataival és a Velencei Bizottság véleményével, valamint súlyos aggályokat vetnek fel a jogállamiság tiszteletben tartása tekintetében.

3. A 2016. MÁRCIUS 9-I ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZAT ÉS A 2016. MÁRCIUS 9. ÓTA HOZOTT HATÁROZATOK KIHIRDETÉSÉNEK ÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK ELMULASZTÁSA

18.

2015. december 22-én a Szejm gyorsított eljárást követően módosította az Alkotmánybíróságról szóló törvényt (24). A módosítások részletesebb ismertetése az alábbi 4.1. szakaszban található. 2016. március 9-i határozatában az Alkotmánybíróság teljes egészében alkotmányellenessé nyilvánította a 2015. december 22-én elfogadott törvényt és annak különös rendelkezéseit. A lengyel hatóságok mostanáig nem hirdették ki a határozatot a Hivatalos Lapban. A lengyel kormány vitatja a határozat törvényességét, mivel az Alkotmánybíróság nem alkalmazta a 2015. december 22-én elfogadott törvényben előírt eljárást. A kormány hasonló álláspontra helyezkedett az Alkotmánybíróság 2016. március 9. után hozott határozatai tekintetében.

19.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 2016. március 9-i határozat jogilag kötelező és azt tiszteletben kell tartani. Az Alkotmánybíróság helyesen járt el, amikor nem alkalmazta a 2015. december 22-én elfogadott törvényben előírt eljárást. A Bizottság e tekintetben egyetért a Velencei Bizottsággal, amely e kérdésről kijelenti, hogy „magát az alkotmányos ellenőrzés megszüntetésével fenyegető egyszerű jogalkotási aktust is alkotmányjogi értékelésnek kell alávetni, mielőtt az Alkotmánybíróság alkalmazhatná azt. […] Pontosan az Alkotmány elsődlegességének elvéből következik, hogy az Alkotmánybíróságnak ellenőriznie kell – és szükség esetén meg kell semmisítenie – az alkotmányos igazságszolgáltatást állítólagosan veszélyeztető ilyen törvényt, mielőtt az hatályba lépne” (25). A Bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy – mivel a 2015. december 22-én elfogadott törvény előírása szerint a 13 bíróból álló teljes ülés határozatképes, és az Alkotmánybíróságot mindössze 12 bíró alkotta, másként nem lehetett volna felülvizsgálni a 2015. december 22-i módosítások alkotmányosságát, amit a Legfelsőbb Bíróság első elnöke, az állampolgári jogok biztosa és a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács kérelmezett. Ez ellentétes lett volna a lengyel alkotmánnyal, amely az Alkotmánybíróságot bízta meg az alkotmányossági felülvizsgálat feladatának ellátásával. Az Alkotmánybíróság hasonlóan nem dönthetett volna a minősített többségre vonatkozó előírás alkotmányosságáról, amennyiben éppen azon alkotmányossági követelménynek megfelelően szavaz, amelyet vizsgált.

20.

Az a tény, miszerint a kormány elutasította az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i határozatának kihirdetését, súlyos aggodalmakat vet fel a jogállamiság tekintetében, mivel a jogerős bírósági határozatok teljesítése a jogállamiság szerves részét alkotó, lényegi követelmény. Mindenekelőtt, amennyiben a határozat hatálybalépésének a kihirdetés az előfeltétele, és e kihirdetés a határozatot meghozó bíróságtól eltérő állami hatóság feladata, összeegyeztethetetlen a jogállamiság elvével, hogy ez az állami hatóság utólagos ellenőrzést végez a határozat törvényessége tekintetében. A határozat kihirdetésének elutasítása megakadályozza a jogilag kötelező és jogerős határozat automatikus jogi és operatív hatását, és sérti a törvényesség és a hatalmi ágak szétválasztásának elveit.

21.

A március 9-i határozat kihirdetésének elutasítása olyan mértékű bizonytalanságot és jogvitát eredményez, amely nem csupán ezt a határozatot érinti hátrányosan, hanem az Alkotmánybíróság minden ezt követő jövőbeni határozatát is. Mivel e határozatokat – a 2016. március 9-i határozatot követve – a 2015. december 22. előtt alkalmazandó szabályoknak megfelelően hozták, az összes jövőbeni határozat folyamatos vitatásának kockázata veszélyezteti a lengyel alkotmányos igazságszolgáltatás megfelelő működését. Ez a kockázat már valósággá vált, mivel az Alkotmánybíróság 2016. március 9. óta 20 határozatot hozott, és e határozatok egyikét sem hirdették ki a Hivatalos Lapban.

22.

A Bizottság megállapítja, hogy az Alkotmánybíróságról szóló, 2016. július 22-én elfogadott új törvény nem oszlatja el a fenti aggályokat. A törvény 80. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság elnöke „kérelmezi” a határozatok kihirdetését a miniszterelnöktől. Ez a jelek szerint arra utal, hogy a határozatok kihirdetése a miniszterelnök döntésétől függ, tehát komoly aggályokat vet fel az Alkotmánybíróság függetlensége tekintetében.

23.

Továbbá a 89. cikk szerint „[ezen] aktus hatálybalépésétől számított 30 napon belül az Alkotmánybíróság 2016. július 20-a előtt hozott, az Alkotmánybíróságról szóló 2015. június 25-i törvénynek ellentmondó határozatait ki kell hirdetni a megsemmisített normatív aktusokra vonatkozó határozatok kivételével”. Ez a rendelkezés aggodalomra ad okot, mivel a határozatok kihirdetése nem függhet a jogalkotó döntésétől. Ezenfelül ellentétes a hatalmi ágak szétválasztásának elvével arra utalni, hogy jogellenesen hoztak határozatokat, mivel nem a Szejm hatásköre az alkotmánnyal való összeegyeztethetőség megállapítása. A rendelkezés továbbá ellentétes a 2016. március 9-i határozattal és a Velencei Bizottság megállapításaival.

24.

Következtetésképp az, hogy a lengyel kormány mostanáig nem volt hajlandó kihirdetni az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i határozatát, valamint az azt követő határozatokat a Hivatalos Lapban, bizonytalanságot teremt az Alkotmánybíróság eljárásának jogalapja és a határozatok joghatása tekintetében. Ez a bizonytalanság aláássa az alkotmányossági felülvizsgálat hatásosságát, és komoly aggodalmakat támaszt a jogállamiság tekintetében. A 2016. július 22-én elfogadott törvény nem oszlatja el ezeket az aggodalmakat.

4. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY FELÜLVIZSGÁLATA ÉS AZ ÚJ JOGSZABÁLYOK ALKOTMÁNYOSSÁGI FELÜLVIZSGÁLATÁNAK HATÁSOSSÁGA

25.

A Bizottság tudomásul veszi, hogy 2016. július 22-én a Szejm elfogadott egy, az Alkotmánybíróság működéséhez kapcsolódó új törvényt, amely hatályon kívül helyezi az Alkotmánybíróságról szóló 2015. június 25-i törvényt. Ez a törvény a 2015. december 22-én elfogadott törvényt követi, amelyet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított. Ezért vizsgálni kell, hogy ez a törvény összeegyeztethető-e a jogállamiság elvével, figyelembe véve az alkotmányossági felülvizsgálat hatásosságára gyakorolt hatását, ideértve a közelmúltban elfogadott törvényeket, és hogy erre tekintettel megfelelő intézkedés-e a Bizottságnak a jogállamiság elvéről szóló, június 1-jei véleményében szereplő, a jogállamiság elvéhez kapcsolódó aggodalmak orvoslására. Lentebb részletesen elemezzük az érintett jogszabályt és hatását, figyelembe véve mind az egyes rendelkezések hatását, mind az összesített hatásukat, valamint az Alkotmánybíróság korábbi ítélkezési gyakorlatát és a Velence Bizottság véleményét is.

4.1. Az Alkotmánybíróságról szóló, 2015. december 22-i törvény módosítása

26.

2015. december 22-én a Szejm gyorsított eljárást követően módosította az Alkotmánybíróságról szóló törvényt (26). A módosítások következtében többek között nőtt tárgyalások esetén a határozatképességhez szükséges bírói létszám (27), emelkedett a határozatok meghozatalához szükséges többség a teljes létszámban eljáró Alkotmánybíróság esetén (28), követelménnyé vált az ügyek időrendi sorrendben történő kezelése (29), és bevezetésre került egy minimális haladék a tárgyalások esetén (30). Bizonyos módosítások (31) növelték más állami intézmények szerepét az Alkotmánybíróság bírái elleni fegyelmi eljárásokban.

27.

2016. március 9-i határozatában az Alkotmánybíróság teljes egészében alkotmányellenessé nyilvánította a 2015. december 22-én elfogadott törvényt és annak egyes rendelkezéseit, különösen a fentebb említetteket. A lengyel hatóságok mostanáig nem hirdették ki a határozatot a Hivatalos Lapban (lásd a fenti 3. részt).

28.

Amint azt már 2016. június 1-jei véleményében kifejtette, a Bizottság azon az állásponton van, hogy a határozatképességhez szükséges létszámra, a többségi szavazásra, az ügyek időrendi sorrendben történő tárgyalására és a tárgyalások esetén a minimális haladékra vonatkozó módosítások hatása és különösen összesített hatásuk aláásta az Alkotmánybíróság, mint az Alkotmány őrének hatásosságát. Ezt a következtetést a Velencei Bizottság is osztja. Mivel ezek a megállapítások fontosak a 2016. július 22-én elfogadott törvény elemzése szempontjából, a fő következtetéseket lentebb felidézzük.

4.1.1. Határozatképességhez szükséges létszám

29.

A módosított 44. cikk (3) bekezdése szerint „A teljes ülésben való határozathozatalhoz a bíróság legalább 13 bírájának kell jelen lennie”. (32) A módosított 44. cikk (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a törvényben meghatározott esetek kivételével teljes ülésben hozza határozatait. Ez vonatkozott különösen az újonnan elfogadott jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatára, mint „absztrakt ügyekre”. A módosított 44. cikk (1) bekezdése kivételeket is megállapít, így az egyéni panaszokat vagy a rendes bíróságok által kezdeményezett ügyeket. A törvény korábbi változata szerint a teljes ülésen történő határozathozatalhoz legalább kilenc bírónak kellett jelen lennie (a módosítás előtti törvény 44. cikkének (3) bekezdése, 3. pont).

30.

A Bizottság úgy vélte, hogy az határozatképességre vonatkozó azon feltétel, miszerint a 15 bírából 13-nak jelen kell lennie a teljes üléshez (amely az újonnan elfogadott törvények „absztrakt” alkotmányossági felülvizsgálatát végzi) az Alkotmánybíróság határozathozatali eljárásának komoly akadályát képezi, és fennáll annak veszélye, hogy ellehetetleníti azt. A Bizottság megjegyezte, hogy – amint azt a Velencei Bizottság is megerősítette – a határozatképességre vonatkozó azon feltétel, miszerint a 15 bírából 13-nak jelen kell lennie, szokatlanul magas a más tagállamokban alkalmazott követelményekhez képest. Könnyen előfordulhat, hogy egyes esetekben különféle okokból nem teljesül ez a jelenléti feltétel, aminek következtében legalábbis ideiglenesen határozatképtelenné válhat az Alkotmánybíróság. Valójában ez a helyzet állna fenn a mostani körülmények között, mivel jelenleg csak 12 alkotmánybíró van.

4.1.2. Többségi szavazás

31.

A módosított 99. cikk (1) bekezdése értelmében a teljes ülésben (az „absztrakt ügyekben”) eljáró Alkotmánybíróság a jelen levő bírák kétharmadának szavazatával hozza határozatait. Tekintettel az új (magasabb) határozatképességhez szükséges létszámra (lásd fentebb) ez azt jelenti, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság teljes ülésben jár el, a határozatot legalább kilenc bírónak kell jóváhagynia (33). Egyszerű többséggel csak azokban az esetekben lehet határozatot hozni, ha az Alkotmánybíróság hét vagy három fős tanácsban (egyéni panaszok és a rendes bíróságok által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek) jár el. A törvény korábbi változata szerint a teljes ülésben történő határozathozatalhoz egyszerű többség kellett (a módosítás előtti törvény 99. cikkének (1) bekezdése).

32.

A határozatképességhez szükséges megemelt létszám mellett a kétharmados határozathozatal (az újonnan elfogadott törvények „absztrakt” alkotmányossági felülvizsgálata esetében) az Alkotmánybíróság határozathozatali eljárásának komoly akadályát képezi. A Bizottság megjegyezte, hogy az európai jogrendszerek túlnyomó többségében csak egyszerű többségre van szükség a határozathozatalhoz, ezt a Velencei Bizottság is megerősítette. Mindenesetre az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a lengyel Alkotmány egyszerű többségi szavazásról rendelkezik, ezért a minősített többségre vonatkozó követelmény alkotmányellenes.

4.1.3. Az ügyek időrendi sorrendben történő tárgyalása

33.

A módosított 80. cikk (2) bekezdése (34) szerint a kamarában folytatott tárgyalások vagy eljárások – ahol az absztrakt alkotmányos felülvizsgálatra vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos eljárások folynak – időpontját „abban a sorrendben kell kitűzni, amelyben az ügyeket benyújtották az Alkotmánybírósághoz”. E szabály alól nem biztosítottak kivételeket, és egy módosítás értelmében a szabályt azokra a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell, amelyekben még nem tűzték ki a tárgyalás időpontját (35). A törvény korábbi változata nem tartalmazott ilyen szabályt.

34.

Ez a „sorrendiségi szabály”, amelynek értelmében az Alkotmánybíróságnak a nyilvántartásba vétel sorrendjében kell tárgyalnia az ügyeket, megnehezítette az Alkotmánybíróság számára, hogy gyorsan hozzon döntéseket új jogszabályok alkotmányosságával kapcsolatban, figyelembe véve különösen a folyamatban levő ügyek számát. Az, hogy az Alkotmánybíróság nem vehette volna figyelembe az ügy jellegét (különösen mikor az ügy alapjogi kérdéseket vet fel), fontosságát és a benyújtás körülményeit, lehetetlenné tette volna az Alkotmánybíróság számára, hogy eleget tegyen az eljárás ésszerű időben történő befejezésére vonatkozó követelményeknek, amint azok az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében szerepelnek. Amint azt a Velencei Bizottság is megjegyezte, a sorrendiségi szabály elbátortalanító hatással is lehet előzetes döntéshozatal iránti kérdések benyújtására, különösen ha tárgyalásra van szükség az előzetes döntés után.

4.1.4. Minimális haladék tárgyalások esetén

35.

A módosított 87. cikk (2) bekezdése (36) szerint „[t]árgyalásra nem kerülhet sor az eljárás résztvevőinek a tárgyalás időpontjáról történő értesítésének napjától számított három hónapnál, teljes ülésben tárgyalt ügyek esetében pedig hat hónapnál hamarabb”. A törvény korábbi változata szerint a tárgyalásra nem kerülhetett sor az eljárás résztvevőinek a tárgyalás időpontjáról történő értesítésének napjától számított tizennegyedik napnál korábban.

36.

Végezetül ezt a követelményt az ügyek sorrendiségére vonatkozó követelménnyel együtt kell vizsgálni. Különösen a tárgyalásokra vonatkozó minimális haladék (az eljárás résztvevőit legalább három – fontos ügyekben legalább hat – hónappal a tárgyalás előtt értesíteni kell az Alkotmánybíróság előtti tárgyalásról) az eljárások lassításának kockázatával járt. Amint az fentebb szerepel, az olyan általános rendelkezés hiánya, amely lehetővé tenné az Alkotmánybíróság számára, hogy a sürgős ügyekben csökkentse ezeket az időtartamokat, nem egyeztethető össze az eljárás ésszerű időn történő befejezésére vonatkozó követelményekkel, amint azok az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében szerepelnek.

4.1.5. Fegyelmi eljárások

37.

A módosított 28a. cikk szerint (37)„[f]egyelmi eljárás indítható a Lengyel Köztársaság elnökének vagy az igazságügy miniszter kérelmét követően legkésőbb a kérelem kézhezvételét követő három hét elteltével, kivéve, ha az Alkotmánybíróság elnöke úgy határoz, hogy a kérelem megalapozatlan.” Továbbá a törvény módosított 31a. cikkének (1) bekezdése (38) szerint „[i] különösen súlyos esetekben a nagykamara a Szejmhez fordul, hogy az mozdítsa el az alkotmánybírót”. A nagykamara ilyen intézkedése a módosított 31a. cikk (2) bekezdése értelmében történhet a köztársasági elnök vagy az igazságügy miniszter kezdeményezésére, noha az Alkotmánybíróság továbbra is szabadon határozhat. A végső határozatot a Szejm hozta volna meg. A törvény korábbi változata értelmében a végrehajtó hatalom nem kezdeményezhetett fegyelmi eljárást és a Szejm nem rendelkezett hatáskörrel alkotmánybíró elmozdítására. Maga az Alkotmánybíróság mozdíthatott el alkotmánybírót.

38.

A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos módosítások növelték más állami intézmények szerepét az Alkotmánybíróság bírái elleni fegyelmi eljárásokban. Különösen a köztársasági elnök és az igazságügy miniszter kapott felhatalmazását arra, hogy fegyelmi eljárást kezdeményezzen alkotmánybíró ellen (39), és különösen súlyos esetekben a Szejm vált jogosulttá arra, hogy végleges határozatot a bíró menesztéséről az Alkotmánybíróság ilyen tárgyú megkeresését követően (40).

39.

A Bizottság úgy látta, hogy az a tény, hogy egy politikai testület határoz egy, az Alkotmánybíróság által javasolt fegyelmi intézkedésről (és ezáltal elutasíthatja annak kiszabását) problémát okozhat a bírák függetlensége tekintetében, mivel a parlament (mint politikai testület) feltehetően politikai megfontolások alapján fog határozni. Hasonlóképpen nem egyértelmű, hogy olyan politikai intézmények, mint a köztársasági elnök vagy az igazságügy miniszter, miért kell, hogy hatáskörrel rendelkezzenek fegyelmi eljárás kezdeményezésére. Még abban az esetben is, ha az eljáráshoz szükség van az Alkotmánybíróság vagy annak elnökének jóváhagyására, az a tény, hogy az eljárást politikai intézmények kezdeményezhetik, kihathat az Alkotmánybíróság függetlenségére. Ez aggodalomra ad okot a hatalmi ágak szétválasztása és az Alkotmánybíróság függetlensége tekintetében, mivel az Alkotmánybíróság valamely bíró elmozdítására irányuló javaslatát a Szejm elutasíthatja.

4.2. Az Alkotmánybíróságról szóló 2016. július 22-i törvény

40.

Az alkotmánybírák kinevezésére és az Alkotmánybíróság határozatainak kihirdetésére vonatkozó rendelkezéseken (lásd a 2. és 3. részt) túl a 2016. július 22-én elfogadott törvény további rendelkezéseket is tartalmaz az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatban. A törvény az Alkotmánybíróságról szóló 1997. augusztus 1-jei törvényen alapul, ám új rendelkezéseket is tartalmaz többek között a határozatképességhez szükséges bírói létszámmal, a teljes ülésben eljáró Alkotmánybíróság esetén a határozatok meghozatalához szükséges többséggel, az ügyek időrendi sorrendben történő kezelésével, a tárgyalásokra vonatkozó minimális haladékkal, a legfőbb ügyész szerepével, a tanácskozások elhalasztásával, a folyamatban levő ügyekre vonatkozó átmeneti rendelkezésekkel és a hatálybalépési haladékkal kapcsolatban.

41.

A Bizottság úgy véli, hogy noha észlelhető bizonyos javulás a 2015. december 22-i módosító törvényhez képest, és az alább foglaltak szerint bizonyos aggályokra megfelelő válasz született, a 2015. december 22-én elfogadott törvény tekintetében több más aggodalom továbbra is fennáll, és több új rendelkezés is problematikus. Összességében a 2016. július 22-én elfogadott törvény egyes rendelkezéseinek hatása külön-külön vagy összesítve kétségeket támaszt az alkotmányossági felülvizsgálat eredményességével és a jogállamisággal kapcsolatban.

4.2.1. Határozatképességhez szükséges létszám

42.

A 26. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy „Az ügy teljes ülésen történő vizsgálatához az Alkotmánybíróság legalább tizenegy bírájának részvételére van szükség”. Továbbá a 26. cikk (1) bekezdésének g) pontja úgy rendelkezik, hogy „Az Alkotmánybíróság (…) teljes ülésen hoz határozatot (…) azokban az ügyekben, amelyekben az alkotmányos panasz vagy a 38. cikk (1) bekezdése szerinti kérelem vagy jogi kérdés kézhezvételét követő 14 napon belül három alkotmánybíró ilyen tárgyú kérelmet nyújt be”.

43.

A 26. cikk (2) bekezdése kilencről (amely az Alkotmánybíróságról szóló 1997. évi törvény és a 2015. június 25-i törvényben előírt létszám volt) tizenegyre emeli a teljes üléshez szükséges bírák számát. Ez akadályozza az Alkotmánybíróság határozathozatali eljárását. A létszámot csökkentették a 2015. december 22-i módosító törvényben foglalt tizenháromhoz képest. Ugyanakkor különösen arra tekintettel, hogy az Alkotmánybíróságnak jelenleg csak tizenkét bírája van, előfordulhat, hogy bizonyos esetekben nem lesz meg a határozatképességhez szükséges létszám, aminek következtében legalábbis ideiglenesen határozatképtelenné válhat az Alkotmánybíróság.

44.

Továbbá a 26. cikk (1) bekezdésének g) pontja úgy rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság teljes ülésben hoz határozatot többek között azokban az ügyekben, amelyekben három alkotmánybíró ilyen tárgyú kérelmet nyújt be. Ezeknek a bíráknak nem kell a szóban forgó ügy tárgyalására kijelölt bíráknak lenniük. A törvény nem írja elő a kérelem indokláshoz kötöttségét vagy bármely egyéb feltételt. Egy ilyen rendelkezés előre nem látható számú ügy teljes ülésen történő tárgyalását teszi lehetővé, ezáltal akadályozva az Alkotmánybíróság hatékony működését és ennek következtében az alkotmányos felülvizsgálat eredményességét.

4.2.2. Többségi szavazás

45.

A 69. cikk a következőképpen rendelkezik: „A határozatokat a szavazatok egyszerű többségével fogadják el”. Ez előrelépés a 2015. december 22-i módosításhoz képest annyiban, hogy nem tartalmazza a határozatok elfogadásához szükséges kétharmados szavazattöbbség alkotmányellenes követelményét, ezáltal megfelelő választ ad erre a Bizottság által korábban felvetett problémára.

4.2.3. Az ügyek időrendi sorrendben történő tárgyalása

46.

A 38. cikk (3) bekezdése szerint „A kérelmek vizsgálata olyan tárgyalási sorrendben történik, amilyenben az ügyek az Alkotmánybírósághoz érkeznek.” A 38. cikk (4) bekezdése felsorol néhány ügyet, amelyek esetében a kérelem beérkezési sorrendje nem meghatározó. A 38. cikk (5) bekezdése szerint „az Alkotmánybíróság elnöke a [fenti] (3) bekezdésben meghatározott követelményre tekintet nélkül kitűzheti a tárgyalás időpontját azokban az ügyekben, amikor ez az állampolgárok jogai és szabadsága, az állam biztonsága vagy az alkotmányos rend érdekében szükséges. 5 alkotmánybíró kérelmére az Alkotmánybíróság elnöke felülvizsgálhatja a tárgyalás kitűzésére vonatkozó saját döntését.”

47.

A „sorrendiségi szabályt”, amelynek értelmében az Alkotmánybíróságnak a kérelmek nyilvántartásba vételi sorrendje szerint kell tárgyalnia az ügyeket, a 2015. december 22-i módosító törvény vezette be, és az Alkotmánybíróság már megállapította, hogy többek között alkotmányellenes, mivel sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét és a többi hatalmi ágtól való elkülönülését.

48.

A 38. cikk (3) bekezdése szerint a sorrendiségi szabály a „kérelmekre” vonatkozik, és nem terjed ki az „alkotmányjogi panaszokra”. Még abban az esetben is, ha a sorrendiségi szabály csak a kérelmekre vonatkozik, befolyásolja az Alkotmánybíróság azon képességét, hogy az intézményi szereplők kérelmére gyorsan hozzon határozatokat törvények alkotmányosságáról.

49.

A 38. cikk (5) bekezdése megteremti annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság elnöke eltérjen a sorrendiségi szabálytól. Azonban ez a lehetőség csak meghatározott ügyekre terjed ki és késésekhez vezethet, tekintettel arra, hogy öt bíró kérelemmel fordulhat az Alkotmánybíróság elnökéhez, hogy az vizsgálja felül a tárgyalás kitűzésére vonatkozó döntését. Nem egyértelmű továbbá, hogy a jogszabályi feltételek értelmében az Alkotmánybíróság elnöke valamennyi sürgős döntést igénylő ügyben eltérhetne-e a sorrendiségi szabálytól.

50.

Ezért, noha a 2016. július 22-én elfogadott törvény előrelépést jelent a 2015. december 22-i törvényhez képest, a sorrendiségi szabály az Alkotmánybíróság eredményességére gyakorolt hatása továbbra is bizonyos aggodalmakra ad okot.

4.2.4. Minimális haladék tárgyalások esetén

51.

A 61. cikk (1) bekezdése szerint „A tárgyalásra leghamarabb a tárgyalásról szóló értesítést követő 30. napon kerülhet sor”. A 61. cikk (3) bekezdése szerint „Jogkérdéseket, alkotmányjogi panaszokat és az állam központi alkotmányos hatóságai között hatásköri vitákat érintő ügyekben az Alkotmánybíróság elrendelheti az (1) bekezdésben szereplő haladék felére csökkentését, kivéve, ha a panasz benyújtója, a jogkérdést benyújtó bíróság vagy a kérelmet benyújtó érintett az Alkotmánybíróság elnöke végzésének kézbesítését követő hét napon belül tiltakozik a döntés ellen.” Az, hogy az Alkotmánybíróság elnöke a felére csökkentheti a 30 napos haladékot, előrelépés a 2015. december 22-i törvényben foglaltakhoz képest akkor is, ha a panaszos, a jogi kérdéssel az Alkotmánybírósághoz forduló bíróság vagy a kérelmező tiltakozhat a haladék lerövidítése ellen.

4.2.5. Fegyelmi eljárások

52.

A 2016. július 22-én elfogadott törvény nem rendelkezik más állami intézmények szerepéről az Alkotmánybíróság bírái elleni fegyelmi eljárásokban. Ez előrelépés a 2015. december 22-i törvényhez képest ezért ez a kérdés többé nem ad okot aggodalomra.

4.2.6. A legfőbb ügyész lehetősége arra, hogy megakadályozza ügyek vizsgálatát

53.

A 61. cikk (6) bekezdése szerint „A legfőbb ügyész vagy képviselőjének – aki erről megfelelő értesítést kapott – távolmaradása a tárgyalásról nem akadálya az ügy tárgyalásának, kivéve, ha ezen törvény rendelkezik a kötelező részvételről a tárgyaláson.” A 30. cikk (5) bekezdése szerint „A legfőbb ügyész vagy helyettese részt vesz azon ügyekben, amelyeket Alkotmánybíróság teljes ülésben tárgyal vizsgál.”

54.

Úgy tűnik, hogy a gyakorlatban a 61. cikk (6) bekezdése és a 30. cikk (5) bekezdése együttesen lehetővé teszik a legfőbb ügyész számára – aki egyben az igazságügy miniszter is –, hogy késleltesse vagy akár meg is akadályozza egyes ügyek – ideértve a teljes ülésben tárgyalt ügyeket –vizsgálatát azáltal, hogy nem vesz részt a tárgyaláson. Ez lehetővé tenné az Alkotmánybíróság működésébe való indokolatlan beavatkozást, továbbá sértené az igazságszolgáltatás függetlenségét és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét.

4.2.7. A tanácskozások elhalasztása

55.

A 68. cikk (5) bekezdése szerint „A teljes Alkotmánybíróság általi tanácskozás esetén legalább négy alkotmánybíró tiltakozhat a javasolt megoldás ellen, ha úgy vélik, hogy az ügy kiemelten fontos államszervezési vagy közrendi okokból, és nem értenek egyet e megoldás jellegével.” A 68. cikk (6) bekezdése szerint „Az (5) bekezdés szerinti tiltakozás esetén a tanácskozást három hónappal elhalasztják, és ezen időszak leteltét követő tanácskozások során az ellentmondást benyújtó bírák közös rendezési javaslatot tesznek.” A 68. cikk (7) bekezdése előírja, hogy „Amennyiben a (6) bekezdés szerinti tanácskozás során legalább négy bíró ismét tiltakozik, a tárgyalást további három hónappal elhalasztják. Ezen időszak lejártát követően új tanácskozásra és szavazásra kerül sor.”

56.

A teljes ülésben tárgyalt ügyek esetében – ilyenekből meglehetősen sok lehet (lásd fentebb) – a 2016. július 22-én elfogadott törvény lehetővé teszi, hogy legalább négy alkotmánybíró ellentmondjon a határozattervezetnek. Ennek következtében az ügy tárgyalása elhalasztható legalább három hónappal és bizonyos esetekben hat hónappal azután, hogy az Alkotmánybíróság eljut a tanácskozás fázisáig. A törvény nem rendelkezik olyan kivételről, amelynek alapján a sürgős ügyeket gyorsabban lehetne tárgyalni.

57.

Ezen rendelkezéseknek az alkotmányossági felülvizsgálat eredményességére gyakorolt hatása aggodalomra ad okot a jogállamiság elvének tekintetében, mivel gátolja az Alkotmánybíróságot abban, hogy eredményesen végezze az alkotmányossági felülvizsgálatot, és minden esetben gondoskodjon a hatékony és időszerű jogorvoslatról.

4.2.8. A folyamatban levő ügyekre vonatkozó átmeneti intézkedések

58.

A 83. cikk (1) bekezdése így rendelkezik: „E törvény rendelkezései alkalmazandók az e törvény hatálybalépése előtt megkezdett, de be nem fejezett ügyekre. A 83. cikk (2) bekezdése szerint” Az Alkotmánybíróságnak az e törvény hatálybalépéstől számított egy éven belül le kell zárnia az (1) bekezdés szerinti ügyeket. Az egy éves határidő nem vonatkozik a 84. cikkben meghatározott ügyekre. Az 84. cikk (1) bekezdése szerint: „Az Alkotmány 191. cikke (1) bekezdésének 1–5. albekezdésében említett szervezetek által benyújtott azon kérelmek esetében, amelyek alapján az eljárás e törvény hatálybalépése előtt megkezdődött, de nem fejeződött be, az Alkotmánybíróság hat hónapra felfüggeszti az eljárást, és felhívja a kérelmezőket, hogy egészítsék ki a kérelmüket a 33. cikk (2)–(5) bekezdésében foglalt követelmények szerint.” Az 84. cikk (2) bekezdése így rendelkezik: „Amennyiben az (1) bekezdés szerinti kérelmet a 33. cikk (2)–(5) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően kiegészítik, az Alkotmánybíróság elrendeli a felfüggesztett eljárás folytatását az (1) bekezdés szerinti határidő lejártakor. Ellenkező esetben az eljárás nem folytatódik.”

59.

Az 85. cikk (1) bekezdése szerint: „Amennyiben a tárgyalás időpontját e törvény hatálybalépése előtt tűzték ki, a tárgyalást elhalasztják és ki kell jelölni a hatáskörrel rendelkező tanácsot e törvény rendelkezéseivel összhangban.” A 85. cikk (2) bekezdése így rendelkezik: „A tárgyalásra új időpontot kell kijelölni. A tárgyalásra e törvénynek megfelelően kerül sor.” A 86. cikk a következőképpen rendelkezik: „Amennyiben a határozat kihirdetésének időpontját e törvény hatálybalépése előtt tűzték ki, a kihirdetés halasztásra kerül, és gondoskodni kell arról, hogy teljesüljenek e törvény rendelkezései a hatáskörrel rendelkező tanács és a határozatra vonatkozó követelmények vonatkozásában.”

60.

Egyrészről a 83. cikk (2) bekezdése meghatároz egy, a törvény hatálybalépésétől számított egy éves határidőt a folyamatban levő ügyek befejezésére. Másrészről a 84. cikk a 83. cikk (2) bekezdésétől eltérve úgy rendelkezik, hogy a folyamatban levő kérelmek (vagyis az intézményi szereplő jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatára irányuló kérelmei) hat hónapra szünetelnek. Az Alkotmánybíróság felkérné a kérelmezőket, hogy egészítsék ki a kérelmeiket úgy, hogy azok eleget tegyenek az új eljárási követelményeknek, és csak a hat hónapos időszak elteltével folytathatná az ezekkel a kérelmekkel kapcsolatos munkát (akkor is, ha a kérelmezők hamarabb gondoskodnak a kiegészítésről). A törvény nem rendelkezik olyan kivételről, amelynek alapján a sürgős ügyeket gyorsabban lehetne tárgyalni.

61.

A 85. és a 86. cikkek is a folyamatban levő ügyek, különösen a már előrehaladott állapotban levők törvényhozás általi befolyásolását jelentik, és hátráltathatják az Alkotmánybíróság működését.

62.

Ezek az átmeneti rendelkezések együttesen komoly aggodalmakra adnak okot, mivel jelentősen lelassítják az Alkotmánybíróság kérelmekkel kapcsolatos munkáját, és megakadályozzák az Alkotmánybíróságot abban, hogy teljes körűen biztosítsa az eredményes alkotmányossági felülvizsgálatot. Ez különösen fontos az érzékeny új jogi aktusok kontextusában, amint arra a Bizottság véleménye is utal (lásd lentebb a 4.3. részt).

4.2.9. Hatálybalépési haladék

63.

A 2016.július 22-én elfogadott törvény 92. cikke szerint „Ez a törvény a kihirdetését követő 14. napon lép hatályba.” A 14. napos hatálybalépési haladék túl rövid a törvény eredményes alkotmányossági felülvizsgálatához, kivéve, ha a törvény preventív alkotmányossági felülvizsgálatára kerül sor. A jogbiztonság szempontjából fontos, hogy az Alkotmánybíróságnak legyen elég ideje a törvény alkotmányossági felülvizsgálatára annak hatálybalépése előtt.

64.

E tekintetben fel kell idézni, hogy a Velencei Bizottság 2016. március 11-i véleményében hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróságnak lehetősége kell, hogy legyen felülvizsgálnia a saját működését befolyásoló törvényeket azok hatálybalépése előtt.

4.3. Az új jogszabályok eredményes alkotmányossági felülvizsgálata hiányának következményei

65.

A Szejm több különösen érzékeny jogszabályt fogadott el, gyakran gyorsított eljárásban; ilyenek a médiáról szóló törvény (41), az új közszolgálati törvény (42), a rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító törvény (43), az ügyészségről szóló törvény (44), valamint az állampolgári jogok biztosáról szóló és egyes más törvényeket módosító törvény (45). A Bizottság a lengyel kormányhoz intézett 2016. február 1-jei és 2016. március 3-i leveleiben tájékoztatást kért ezen jogi reformok állásáról és tartalmáról, ám mostanáig nem kapott válaszokat. A Szejm továbbá más érzékeny törvénytervezeteket is elfogadott, ilyenek a Nemzeti Médiatanácsról szóló törvény (46) és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló új törvény (47).

66.

A Bizottság úgy véli, hogy addig nem lesz lehetséges az Alkotmánnyal – ideértve az alapvető jogokat is – való összeegyeztethetőség tényleges vizsgálata a fentiekhez hasonló jogalkotási aktusok esetében, ameddig az Alkotmánybíróságot akadályozzák a teljes körű, eredményes alkotmányossági felülvizsgálatban.

67.

A Bizottság megjegyzi, hogy az új jogszabályok (konkrétan az új médiatörvény (48)) aggodalmakra ad okot a tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége tekintetében. Konkrétabban, az új médiatörvény módosítja a közszolgálati műsorszolgáltatók vezetésének és felügyelőbizottsági tagjainak kinevezésére vonatkozó szabályokat, és ezt a hatáskört a kormányhoz (azon belül a pénzügyminiszterhez) utalja, nem pedig egy független testülethez. Az új jogszabály rendelkezik a jelenlegi vezetés és felügyelőbizottságok azonnal hatályú felmentéséről is. E tekintetben a Bizottság megkérdőjelezi a törvény által érintett személyek hatékony jogorvoslatra való lehetőségeit.

68.

Az olyan jogszabályok, mint a közszolgálatról szóló új törvény (49) ugyanolyan fontosak a jogállamiság és az alapvető jogok szempontjából. E tekintetben a Bizottság 2016. február 1-jei és március 3-i leveleiben (50) tájékoztatást kért a lengyel kormánytól az érintett személyek bírósági jogorvoslati lehetőségeivel kapcsolatban. A lengyel kormány mostanáig nem adott választ a Bizottságnak.

69.

A rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító törvény (51) is kérdéseket vethet fel az alapvető jogok tiszteletben tartása tekintetében, ideértve a magánélethez való jogot és az adatvédelmet. 2016. április 28–29-én a Velencei Bizottság küldöttsége Varsóba látogatott, hogy megvitassa rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító törvényt, majd 2016. június 10–11-i ülésén közzétette véleményét. (52) A vélemény többek között megállapítja, hogy a törvényben szereplő eljárásjogi biztosítékok és anyagi jogi feltételek továbbra se elegendőek a visszaélésszerű alkalmazás és a magánélet sérthetetlensége indokolatlan megzavarásának megelőzéséhez.

70.

Továbbá a terrorizmus elleni küzdelemről szóló új törvény is kérdéseket vethet fel az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőség szempontjából (53), és alkotmányossági felülvizsgálat alatt áll.

71.

Következtetésképp a Bizottság úgy véli, hogy nem lehetséges az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőség tényleges vizsgálata a jogalkotási aktusok esetében, ameddig az Alkotmánybíróságot akadályozzák a teljes körű, eredményes alkotmányossági felülvizsgálatban. Ez komoly aggodalmakra ad okot a jogállamiság tekintetében, különös tekintettel a Szejm által a közelmúltban elfogadott több különösen érzékeny jogszabályra, amelyek esetében szükség lenne az alkotmányossági felülvizsgálat lehetőségére. Ezeket az aggodalmakat tovább súlyosbítja az a fentebb kifejtett tény, hogy a 2016. július 22-én elfogadott törvény több folyamatban levő ügyet felfüggeszt.

5. A JOGÁLLAMISÁG RENDSZERSZERŰ FENYEGETETTSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA

72.

A fent kifejtett okokból a Bizottság álláspontja szerint a jogállamiságot rendszerszerű fenyegetés éri Lengyelországban. Az, hogy az Alkotmánybíróság akadályozva van az eredményes alkotmányossági felülvizsgálat teljes körű biztosításában, káros hatással van az Alkotmánybíróság integritására, stabilitására és megfelelő működésére, ami a jogállamiság egyik alapvető biztosítéka Lengyelországban. Ahol alkotmánybírósági rendszer jött lére, ott annak hatásossága a jogállamiság egyik kulcsfontosságú eleme.

73.

A jogállamiság elvének tiszteletben tartása nem pusztán az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében felsorolt valamennyi alapvető érték védelmének előfeltétele. Ez egyben a Szerződésekből és a nemzetközi jogból eredő jogok és kötelezettségek betartásának, valamint az állampolgárok, a vállalkozások és a nemzeti hatóságok közötti kölcsönös bizalom megteremtésének előfeltétele az összes többi tagállam jogrendszerében is.

6. JAVASOLT INTÉZKEDÉS

74.

A Bizottság javasolja, hogy a lengyel hatóságok hozzanak sürgős és megfelelő intézkedéseket a jogállamiság elvét érintő ezen rendszerszerű fenyegetés kezelése érdekében. Közelebbről, a Bizottság az alábbi lépéseket ajánlja a lengyel hatóságoknak:

teljes körűen hajtsák végre az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és9-i határozatait, amelyek előírják, hogy a korábbi parlament által jelölt három bírói hivatalba léphessen az Alkotmánybíróságon, valamint hogy az új parlament által érvényes jogalap nélkül jelölt három bíró ne foglalhassa el a bírói hivatalt anélkül, hogy érvényesen megválasztott ák volna őket;

b)	hirdessék ki és teljes körűen hajtsák végre az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i és azt követő határozatait, és gondoskodjanak arról, hogy a jövőben a határozatok kihirdetése automatikusan történjen, és ne függjön a végrehajtó hatalom vagy a törvényhozás bármely döntésétől;

gondoskodjanak arról, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény bármely reformja során tartsák tiszteletben az Alkotmánybíróság határozatait – ideértve a 2015. december 3-i és 9-i határozatokat, valamint a 2016. március 9-i határozatot – és vegyék figyelembe a Velencei Bizottság véleményét; biztosítsák, hogy Alkotmánybíróság, mint az Alkotmány őrének hatékonyságát ne ássák alá akár önállóan, akár együttes hatásukat tekintve olyan követelmények, mint a fentiekben említett, a határozatképességhez szükséges létszámra, az ügyek időrendi sorrendben történő tárgyalására, a legfőbb ügyész az ügyek kivizsgálásának megakadályozásával kapcsolatos lehetőségére, a tárgyalások között minimális haladékra, vagy a folyamatban levő ügyeket érintő és az ügyeket felfüggesztő átmeneti intézkedésekre vonatkozóak;

d)	gondoskodjanak arról, hogy az Alkotmánybíróság felülvizsgálhassa az Alkotmánybíróságról szóló, 2016. július 22-én elfogadott törvényt annak hatálybalépése előtt, továbbá hirdessék ki és teljes körűen hajtsák végre az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott határozatát;

e)	tartózkodjanak az olyan intézkedésektől és nyilatkozatoktól, amelyek alkalmasak arra, hogy aláássák az Alkotmánybíróság legitimitását és hatékonyságát.

75.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy létfontosságú a különféle állami intézmények közötti lojális együttműködés a jogállamisághoz kapcsolódó ügyekben ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetre megoldást lehessen találni. A Bizottság bátorítja továbbá a lengyel hatóságokat, hogy kérjék ki a Velence Bizottság véleményét az Alkotmánybíróságról szóló, 2016. július 22-én elfogadott új törvényről.

76.

A Bizottság felkéri a lengyel hatóságokat, hogy ezen ajánlás kézhezvételtől számított három hónapon belül oldják meg a jelen ajánlásban szereplő problémákat, és tájékoztassák a Bizottságot az e célból foganatosított intézkedésekről.

77.

A Bizottság készen áll arra, hogy a jelen ajánlás alapján konstruktív párbeszédet folytasson a lengyel kormánnyal.

Kelt Brüsszelben, 2016. július 27-én.

a Bizottság részéről

Frans TIMMERMANS

alelnök

(1) COM(2014) 158 final, a továbbiakban: a közlemény.

(2) Lásd COM(2014) 158 final, I. melléklet, 2. szakasz.

(3) Lásd a közlemény 4.1. pontját.

(4) Ugyanott.

(5) Ugyanott.

(6) Az Alkotmánybíróságról szóló 2015. június 25-i törvény módosításáról szóló, 2015. december 22-én elfogadott törvény. A módosító törvényt december 28-án hirdették ki a lengyel Hivatalos Lapban 2217. számon.

(7) Timmermans első alelnök 2015. december 23-i levele Waszczykowski külügyminiszterhez és Ziobro igazságügyi miniszterhez.

(8) Timmermans első alelnök 2015. december 30-i levele Waszczykowski külügyminiszterhez és Ziobro igazságügyi miniszterhez.

(9) Stepkowski államtitkár-helyettes 2016. január 7-i levele Timmermans első alelnökhöz.

(10) Ziobro igazságügyi miniszter 2016. január 11-i levele Timmermans első alelnökhöz.

(11) Timmermans első alelnök 2016. január 13-i levele Ziobro igazságügyi miniszterhez.

(12) Oettinger biztos 2016. január 19-i levele Ziobro igazságügyi miniszterhez.

(13) Ziobro igazságügyi miniszter 2016. január 19-i levele Timmermans első alelnökhöz.

(14) Timmermans első alelnök 2016. február 1-jei levele Ziobro igazságügyi miniszterhez.

(15) Waszczykowski külügyminiszter 2016. február 29-i levele Timmermans első alelnökhöz.

(16) Timmermans első alelnök 2016. március 3-i levele Waszczykowski külügyminiszterhez.

(17) 833/2015, CDL-AD(2016)001. sz. vélemény.

(18) Az Alkotmánybíróság által 2016. március 9. óta hozott húsz határozatot nem hirdették ki.

(19) Waszczykowski külügyminiszter 2016. június 24-i levele Timmermans első alelnöknek.

(20) K 34/15.

(21) K 35/15.

(22) Vélemény, 112. pont.

(23) Vélemény, 136. pont.

(24) Az Alkotmánybíróságról szóló, 2015. június 25-i módosított törvény, amelyet 2015. július 30-án hirdettek ki a Hivatalos Lapban 1064. számon. A 2015. december 22-én elfogadott törvényt december 28-án hirdették ki a Hivatalos Lapban 2217. számon.

(25) Vélemény, 41. pont.

(26) Az Alkotmánybíróságról szóló 2015. június 25-i módosított törvény, amelyet 2015. július 30-án hirdettek ki a Hivatalos Lapban 1064 számon. A 2015. december 22-én elfogadott törvényt december 28-án hirdették ki a Hivatalos Lapban 2217. számon.

(27) Lásd a 44. cikk (1)–(3) bekezdése helyébe lépő új 1. cikk (9) bekezdését.

(28) Lásd a 99. cikk (1) bekezdése helyébe lépő új 1. cikk (14) bekezdését.

(29) Lásd a 80. cikk (2) bekezdése helyébe lépő új 1. cikk (10) bekezdését.

(30) Lásd a 87. cikk (2) bekezdése helyébe lépő új 1. cikk (12) bekezdését.

(31) Lásd az új 28a. cikket beillesztő új 1. cikk (5) bekezdését, valamint az új 31a. cikket beillesztő 1. cikk (7) bekezdését.

(32) Ez a határozatképességre vonatkozó új feltétel a nagykamara határozataira is vonatkozik, amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik, lásd a 10. cikk (1) bekezdését módosító új 1. cikk (3) bekezdését.

(33) A módosítás értelmében ugyanezek a szabályok – a határozatképességhez szükséges létszám és a szavazatok kétharmada – vonatkoznak az Alkotmánybíróság nagykamarájára is.

(34) Lásd a 80. cikk (2) bekezdése helyébe lépő új 1. cikk (10) bekezdését.

(35) Lásd az új 2. cikket.

(36) Lásd az új 1. cikk (12) bekezdését.

(37) Lásd az új 1. cikk (5) bekezdését.

(38) Lásd az új 1. cikk (7) bekezdését.

(39) Lásd az új 28a. cikket beillesztő új 1. cikk (5) bekezdését.

(40) Lásd az új 31a. cikket beillesztő új 1. cikk (7) bekezdését.

(41) A távközlésről szóló törvényt módosító, 2015. december 30-i törvény, amelyet 2016. január 7-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 25. számon.

(42) A közszolgálatról szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító, 2015. december 30-i törvény, amelyet 2016. január 8-án hirdettek ki a Hivatalos Lapban 34. számon.

(43) A rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító, 2016. január 15-i törvény, amelyet 2016. február 4-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 147. számon.

(44) Az ügyészségről szóló, 2016. január 28-i törvény, amelyet 2016. február 15-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 177. számon; a 2016. január 28-i törvény – a törvényt módosító rendelkezések – az ügyészségről szóló törvény, amelyet 2016. február 15-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 178. számon.

(45) Az állampolgári jogok biztosáról szóló és egyes más törvényeket módosító, 2016. március 18-i törvény. A törvényt 2016. május 4-én írta alá a köztársasági elnök.

(46) A Nemzeti Médiatanácsról szóló, 2016. június 22-i törvény. A törvényt 2016. június 27-én írta alá a köztársasági elnök.

(47) A terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2016. június 10-i törvény. A törvényt 2016. június 22-én írta alá a köztársasági elnök. A Bizottságnak továbbá tudomása van arról, hogy 2016. május 5-én az igazságügy miniszter benyújtott a Nemzeti Jogalkotási Központhoz egy, a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanácsról szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító új törvényt.

(48) A távközlésről szóló törvényt módosító, 2015. december 30-i törvény, amelyet 2016. január 7-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 25. számon és a Nemzeti Médiatanácsról szóló, 2016. június 22-i törvény. A törvényt 2016. június 27-én írta alá a köztársasági elnök.

(49) A közszolgálatról szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító, 2015. december 30-i törvény, amelyet 2016. január 8-án hirdettek ki a Hivatalos Lapban 34. számon.

(50) Timmermans első alelnök 2016. február 1-jei levele Ziobro igazságügy miniszternek; Timmermans első alelnök 2016. március 3-i levele Waszczykowski külügyminiszternek.

(51) A rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító, 2016. január 15-i törvény, amelyet 2016. február 4-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 147. számon.

(52) 839/2016. sz. vélemény.

(53) A terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2016. június 10-i törvény. A törvényt 2016. június 22-én írta alá a köztársasági elnök.

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 217

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	59. évfolyam 2016. augusztus 12.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Bizottság (EU) 2016/1368 végrehajtási rendelete (2016. augusztus 11.) az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a pénzügyi piacokon használt kritikus referenciamutatók jegyzékének megállapításáról ( 1 )	1
	*	A Bizottság (EU) 2016/1369 végrehajtási rendelete (2016. augusztus 11.) az Indiából behozott alakítható öntöttvasból (más néven gömbgrafitos öntöttvasból) készült csövekre vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló (EU) 2016/388 végrehajtási rendelet módosításáról	4
		A Bizottság (EU) 2016/1370 végrehajtási rendelete (2016. augusztus 11.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	7
		HATÁROZATOK
	*	A Bizottság (EU) 2016/1371 határozata (2016. augusztus 10.) a személyi számítógépek, notebook számítógépek és táblagépek uniós ökocímkéjének odaítélésére vonatkozó ökológiai kritériumok megállapításáról (az értesítés a C(2016) 5010. számú dokumentummal történt) ( 1 )	9
	*	A Bizottság (EU) 2016/1372 végrehajtási határozata (2016. augusztus 10.) az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről szóló 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének a Lettországra és Lengyelországra vonatkozó bejegyzések tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2016) 5319. számú dokumentummal történt) ( 1 )	38
	*	A Bizottság (EU) 2016/1373 végrehajtási határozata (2016. augusztus 11.) az egységes európai égbolt teljesítményrendszerének második referencia-időszakára (2015–2019) vonatkozó hálózati teljesítményterv jóváhagyásáról ( 1 )	51
		AJÁNLÁSOK
	*	A Bizottság (EU) 2016/1374 ajánlása (2016. július 27.) a lengyelországi jogállamiságról	53
		BELSŐ SZABÁLYZATOK ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYZATOK
	*	A Bíróság eljárási szabályzatának módosítása	69
	*	A Törvényszék eljárási szabályzatának módosítása	71
	*	A Törvényszék eljárási szabályzatának módosítása	72
	*	A Törvényszék eljárási szabályzatának módosításai	73
	*	A Törvényszék eljárási szabályzata gyakorlati végrehajtási rendelkezéseinek módosításai	78

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	131,8
0702 00 00	ZZ	131,8
0707 00 05	TR	116,3
0707 00 05	ZZ	116,3
0709 93 10	TR	134,4
0709 93 10	ZZ	134,4
0805 50 10	AR	182,4
	CL	152,2
	MA	115,2
	TR	156,0
	UY	153,5
	ZA	150,3
	ZZ	151,6
0806 10 10	EG	223,0
	MA	178,5
	TR	158,2
	ZZ	186,6
0808 10 80	AR	145,1
	BR	102,1
	CL	123,4
	CN	90,3
	NZ	135,1
	PE	106,8
	US	167,6
	UY	92,2
	ZA	96,7
	ZZ	117,7
0808 30 90	AR	197,7
	CL	127,1
	TR	147,9
	ZA	133,0
	ZZ	151,4
0809 30 10 , 0809 30 90	TR	135,1
0809 30 10 , 0809 30 90	ZZ	135,1

		Helyesbítések
	*	Helyesbítés a líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló (EU) 2016/44 rendelet 21. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2016. március 31-i 2016/466 tanácsi végrehajtási rendelethez ( HL L 85., 2016.4.1. )	81