1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/1

(1)

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodást (a továbbiakban: megállapodás) (1)2002. június 17-én írták alá Luxembourgban és az 2006. április 1-jén lépett hatályba.

(2)

A Horvát Köztársaság 2013. július 1-jén az Európai Unió tagjává vált.

(3)

A Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a Horvát Köztársaságnak a megállapodáshoz való csatlakozásáról a megállapodáshoz csatolt, az Unió nevében eljáró és a tagállamok nevében egyhangúlag eljáró Tanács és a Libanoni Köztársaság által elfogadott jegyzőkönyv útján kell megállapodni.

(4)

A Tanács 2012. szeptember 14-én felhatalmazta a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat a Libanoni Köztársasággal. A tárgyalások az e határozathoz csatolt jegyzőkönyv parafálásával sikeresen lezárultak.

(5)

A jegyzőkönyv 7. cikke rendelkezik a jegyzőkönyv hatálybalépése előtti ideiglenes alkalmazásáról.

(6)

A jegyzőkönyvet alá kell írni, figyelemmel annak későbbi időpontban való megkötésére, és azt ideiglenesen alkalmazni kell,

1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/3

(1)

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Libanoni Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodást (a továbbiakban: az euromediterrán megállapodás) 2002. június 17-én írták alá Luxembourgban és 2006. április 1-jén lépett hatályba.

(2)

A Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést (a továbbiakban: a csatlakozási szerződés) 2011. december 9-én írták alá Brüsszelben és a csatlakozási szerződés 2013. július 1-jén lépett hatályba.

(3)

A Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya 6. cikkének (2) bekezdése szerint a Horvát Köztársaságnak a megállapodáshoz való csatlakozásáról a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv elfogadásával kell megállapodni.

(4)

Az euromediterrán megállapodás 22. cikkének (2) bekezdése szerinti konzultációkra került sor annak biztosítása érdekében, hogy figyelembe vették az Unió és Libanon kölcsönös érdekeit,

1.

A 18. cikk (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „Izdano naknadno”.

2.

Az V. melléklet helyébe az alábbi szöveg lép:

1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/11

(1)

A szanálással összefüggésben elengedhetetlen, hogy a szanálási hatóságok kellő iránymutatást kapjanak annak biztosításához, hogy a hitelezői feltőkésítés alkalmazása Unió-szerte megfelelő és következetes legyen. Az átfogó elv szerint a hitelezői feltőkésítés valamennyi kötelezettségre alkalmazható, kivéve, ha azok a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (2) bekezdése alapján kifejezetten kizárásra kerülnek. Következésképpen csak abban az esetben vélelmezhető, hogy valamely kötelezettség minden esetben kizárt a hitelezői feltőkésítésből, ha azt tartalmazza az említett rendelkezés alapján kifejezetten kizárt kötelezettségek jegyzéke. Valójában a szanálási hatóságnak már a szanálás megtervezése és a szanálhatóság értékelése során arra kell törekednie, hogy – a szanálási költségek részvényesek és hitelezők általi viselésére vonatkozó elvvel összhangban – a hitelezői feltőkésítésből való kizárás a lehető legkisebb mértékű legyen.

(2)

A szanálásra vonatkozó általános elv szerint a szanálás költségeit a részvényeseknek és a hitelezőknek kell viselniük a követeléseikre vonatkozóan a rendes fizetésképtelenségi eljárásban megállapított rangsornak megfelelően. Továbbá az egyazon csoportba tartozó hitelezőknek azonos elbánásban kell részesülniük. Ennek fényében egyértelműen meg kell határozni a szanálási hatóság arra vonatkozó döntési jogkörét, hogy egyes kötelezettségeket teljes egészében vagy részben kizár a hitelezői feltőkésítésből és a veszteséget más hitelezőkre vagy – szükség esetén – a szanálási alapokra hárítja. Következésképpen azokat a körülményeket, amelyek esetén lehetővé válik egyes hitelezőknek a hitelezői feltőkésítésből való kizárása, szűken kell meghatározni, és a rangsorban azonos hitelezők egyenlő kezelésének elvétől (az úgynevezett pari passu elvtől) való bármely eltérésnek arányosnak, a közérdek által indokoltnak és megkülönböztetésmentesnek kell lennie.

(3)

Fontos, hogy a szanálási hatóságok számára keretet biztosítsunk a valamely kötelezettség vagy kötelezettségkategória hitelezői feltőkésítésből való kizárására vonatkozó hatáskörük gyakorlásához, a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (3) bekezdésében megállapított kivételes körülményeken belül, hogy egy adott szanálási forgatókönyvet minél egyértelműbben meg lehessen határozni. A szanálási hatóságoknak azonban bizonyos mértékű rugalmasságra van szükségük, amikor eseti alapon értékelik, hogy a kizárás feltétlenül szükséges és arányos-e.

(4)

A hitelezői feltőkésítés (vagy más szanálási eszközök) alkalmazására vonatkozó határozatot a 2014/59/EU irányelv 31. cikke (2) bekezdése szerinti szanálási célkitűzések elérése céljával kell meghozni. Ugyanígy, az említett szanálási célkitűzéseknek az eszköz alkalmazása tekintetében hozott határozatokban is érvényesülniük kell, ideértve egy meghatározott esetben valamely kötelezettség vagy kötelezettségkategória hitelezői feltőkésítésből való kizárására vonatkozó határozatot.

(5)

Ezekkel az elvekkel összhangban annak a lehetőségét, hogy egyes kötelezettségeket a 2014/59/EU irányelv 44. cikke (3) bekezdése alapján teljesen vagy részben ki lehessen zárni a leírási vagy átalakítási hatáskör alkalmazásából, a kizárást indokolttá tevő célkitűzések eléréséhez szükséges minimumra kell korlátozni. Ezért, ha lehetséges, a kötelezettségnek a hitelezői feltőkésítésből való teljes kizárásával szemben előnyben kell részesíteni azt a megoldást, hogy a kötelezettséget a leírás mértékének korlátozása révén részlegesen zárják ki, amennyiben ez elegendő a célkitűzés eléréséhez.

(6)

Valamely kötelezettség vagy kötelezettségkategória teljes vagy részleges kizárására irányuló hatáskör kivételes alkalmazása nem befolyásolhatja a szanálási hatóság arra vonatkozó felelősségét, hogy biztosítsa az intézmények és csoportok szanálhatóságát, valamint azt, hogy – a veszteségek szanálás során történő fedezése és annak biztosítása érdekében, hogy a feltőkésítés a szanálási tervnek megfelelően valósuljon meg – elegendő forrással rendelkezzenek a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények teljesítéséhez. A 2014/59/EU irányelv 45. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerint a releváns szanálási hatóságnak az intézmény megfelelő veszteségviselési és feltőkésítési kapacitásának biztosítása során figyelembe kell vennie minden valószínűsíthető kizárást. Mivel egyes kötelezettségeknek a hitelezői feltőkésítésből való kizárása lényegesen csökkentheti a szanálás során rendelkezésre álló említett kapacitás szintjét, a szanálási hatóságnak a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény 2014/59/EU irányelv 45. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerinti megállapítása során figyelembe kell vennie az ilyen kizárások esetleges szükségességét.

(7)

Tekintettel arra, hogy a szanálási hatóság csak kivételesen alkalmazhatja valamely kötelezettség vagy kötelezettségkategória hitelezői feltőkésítésből való, a 2014/59/EU irányelv 44. cikke (3) bekezdése szerinti kizárását, a szanálási hatóság értékelésének kellően megalapozottnak kell lennie. Amennyiben az ilyen kizárás szanálási alap igénybevételét vonná maga után, a szanálási hatóságnak megfelelő magyarázatot kell adnia a kizáráshoz vezető kivételes körülményekre. A magyarázat elengedhetetlen ahhoz, hogy a Bizottság teljesíteni tudja a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (12) bekezdésében előírt megbízatását, amely szerint a Bizottságnak az egyes kötelezettségek kizárására vonatkozó határozatról szóló, szanálási hatóság általi értesítést követő 24 órán belül döntenie kell arról, hogy megtiltja-e a tervezett kizárást, vagy kéri-e annak módosítását. A szanálási hatóság által a Bizottság részére nyújtott magyarázatnak arányosnak kell lennie, és figyelembe kell venni az eset egyedi körülményei által indokolt célszerűség igényét.

(8)

Szanálás esetén a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények közé számított kötelezettségeket alapvetően mindig be kell vonni a hitelezői feltőkésítésbe a veszteségek fedezéséhez és az intézmény feltőkésítéséhez szükséges mértékig, amennyiben a szanálási hatóság a szanálás megtervezésének időpontjában valóban látja előre, hogy a szóban forgó kötelezettségek hiteles és megvalósítható módon hozzájárulnak a veszteségviseléshez és a feltőkésítéshez. Abban a kivételes esetben, ha a szanálási hatóságnak a 2014/59/EU irányelv 44. cikke (3) bekezdésének megfelelően olyan kizárást kell alkalmaznia, amelyet a szanálás megtervezése során nem vett figyelembe, és az ilyen kizárás a szanálási alap igénybevételét vonná maga után, a szanálási hatóságnak magyarázatot kell adnia a kizárás indokául szolgáló kivételes körülményekre, valamint annak okára, hogy a szóban forgó kivételes körülmények a szanálás megtervezésének időpontjában miért nem voltak előre láthatók. Az e tényezők indokolására vonatkozó előírást arányosan és megfelelően kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy a szanálási intézkedést megfelelő időben kell végrehajtani.

(9)

A kötelezettségek 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (3) bekezdése szerinti kizárásának lehetőségét az uniós jogszabályok általános elveinek teljes mértékű tiszteletben tartásával kell gyakorolni, és az mindenekelőtt nem befolyásolhatja a többi hitelező védelmét szolgáló biztosítékokat, különösen azt az elvet, hogy egyetlen hitelező sem viselhet annál nagyobb veszteséget, mint amilyet akkor viselne, ha az intézményt a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolnák fel („a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv). A szanálási hatóságnak a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (3) bekezdése szerinti kizárás alkalmazása és a szanálási terv előkészítése során szem előtt kell tartania az említett biztosítékok tiszteletben tartásának szükségességét és annak a kockázatát, hogy a biztosítékok megsértése esetén a hitelezőknek kártérítést kell fizetni. Az a tény azonban, hogy a bíróság felülvizsgálhatja a szanálási hatóság kötelezettség kizárására vonatkozó határozatát, nem lehet kizárólagos indoka további kizárásoknak. Ettől függetlenül azonban megfelelően figyelembe kell venni a szanálási intézkedésekhez kapcsolódó korábbi bírósági határozatokat, amennyiben a konkrét eset szempontjából relevánsak.

(10)

A szanálási hatóság kizárás alkalmazására vonatkozó általános lehetőségét korlátozza az a tény, hogy a kizárás következtében a hitelezők által nem teljes mértékben viselt veszteség csak akkor fedezhető a szanálásfinanszírozási rendszerből, ha ahhoz a részvényesek és a hitelezők hozzájárultak az intézmény szavatoló tőkét is tartalmazó teljes kötelezettségállománya legalább 8 %-ának megfelelő összegben.

(11)

A kizárásokat eseti alapon kell mérlegelni a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (3) bekezdése szerinti kizárás minden egyes potenciális indokával összefüggő lényeges szempontok elemzésével, és nem önmagában az érintett intézmény sajátos jellegének figyelembevételével. Ennek a megközelítésnek biztosítania kell a kivételes körülmények következetes mérlegelését és az indokolatlan versenytorzulások elkerülését. Annak értékelése során, hogy a kötelezettség hitelezői feltőkésítésből való kizárásának indokául szolgáló körülmények fennállnak-e, adott esetben figyelembe kell venni az intézmény jellemzőit (például a méretét, összekapcsoltságát vagy összetettségét). Mindazonáltal az említett jellemzők nem indokolják, hogy az intézmény kötelezettségeit automatikusan mentesíteni kellene a hitelezői feltőkésítés alól.

(12)

Egyes általános tényezők, így a piaci feltételek, a fizetésképtelenség körülményei vagy az intézmény veszteségének szintje, befolyásolhatják a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kivételes körülmények kialakulásának valószínűségét. Ezek az általános tényezők azonban nem képezhetnek a kizárás tekintetében további, a 2014/59/EU irányelv 44. cikke (3) bekezdése a)–d) pontjában felsoroltakon túlmutató független indokokat.

(13)

A szanálási hatóságnak annak mérlegelésekor, hogy a hitelezői feltőkésítésből való kizárást igazoló egy vagy több körülmény fennáll-e, figyelembe kell vennie azt az időtartamot, amelyet követően az intézmény közelgő fizetésképtelensége már nem kezelhető a szokásos módon. Amennyiben az egyes intézményekre vonatkozóan meghatározták a szanálási terveket, valamint a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeket, és elhárították a szanálás akadályait, feltételezhető, hogy az intézmény rendelkezik a veszteségek fedezéséhez és a feltőkésítéshez szükséges kapacitással. A szanálási programnak követnie kell a szanálási tervet, beleértve a szanálási stratégiát is, kivéve, ha a szanálási hatóság egy eset körülményei kapcsán úgy véli, hogy a szanálási célkitűzések hatékonyabban elérhetők olyan intézkedések révén, amelyeket a szanálási terv nem ír elő.

(14)

Abban az időszakban, amikor a szanálási terveket, valamint a szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeket még nem fogadták el, és amennyiben korlátozott idő áll rendelkezésre a szanálási stratégia szanálási hatóság általi részletekbe menő végrehajtására vonatkozó döntéshez, nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan esetek, amikor ésszerű időn belül nem lehetséges a hitelezői feltőkésítés valamennyi leírható, illetve átalakítható kötelezettségre történő alkalmazása. Annak meghatározása során, hogy mi tekinthető ésszerű időnek, figyelembe kell venni, hogy az intézmény egy bizonyos időpontig végrehajtandó eredményes stabilizálásához szükséges hitelezői feltőkésítés véglegesítése milyen gyorsan és mekkora bizonyossággal történhet meg. Amennyiben az említett időpontig nem valósítható meg az egyes kötelezettségek hitelezői feltőkésítéséhez szükséges feladatok elvégzése, úgy kell tekinteni, hogy a hitelezői feltőkésítés ésszerű időn belül nem lehetséges. Az arra vonatkozó döntésnek, hogy a „nehéz” mikor válik „lehetetlenné”, az ésszerű időtartam meghatározására vonatkozó kritériumokon kell alapulnia.

(15)

Főszabály szerint azon kötelezettségekre, amelyekre harmadik ország joga az irányadó, kiterjedhet a hitelezői feltőkésítés, amennyiben a 44. cikk (2) bekezdése alapján nincsenek kizárva abból. Az 55. cikkben meghatározott mechanizmusnak az a célja, hogy növelje e kötelezettségek ésszerű időn belüli hitelezői feltőkésítésének valószínűségét. A 2014/59/EU irányelv 67. cikke továbbá lehetővé teszi a szanálási hatóságoknak annak előírását, hogy a vagyonfelügyelő, a csődgondnok vagy bármely más, a szanálás alatt álló intézmény felett ellenőrző befolyást gyakorló személy megtegye a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a harmadik ország jogszabályainak hatálya alá tartozó kötelezettségek leírása vagy átalakítása eredményes legyen. Tekintettel azonban arra, hogy e kötelezettségekre nem az uniós jog az irányadó, továbbra is marad némi kockázata annak, hogy rendkívüli esetekben a szanálási hatóság minden igyekezete ellenére, ideértve a 67. cikk szerinti jogkörének gyakorlását is, e kötelezettségek ésszerű időn belüli hitelezői feltőkésítése problémákba ütközik.

(16)

Egyes kötelezettségek hitelezői feltőkésítésének gyakorlati akadálya lehet az a tény, hogy a kötelezettség összege a hitelezői feltőkésítés szanálási hatóság általi alkalmazásának időpontjában nincs meghatározva vagy nehezen meghatározható. Ez lehet a helyzet olyan biztosított kötelezettségek esetében, amelyek meghaladják a releváns biztosíték értékét, vagy olyan kötelezettségek esetében, amelyek bizonytalan jövőbeli eseménytől függnek, mint például a mérlegen kívüli tételek vagy a le nem hívott kötelezettségvállalások. Megfelelő értékeléssel leküzdhetők ezek az akadályok, például a kötelezettség felmondásával és az érték megfelelő értékelési módszertan alkalmazásával történő becslésével vagy virtuális százalékos hair-cut alkalmazásával.

(17)

Bár igaz az, hogy egyes esetekben a származtatott eszközök hitelezői feltőkésítése is problémát jelenthet, a 2014/59/EU irányelv 49. cikke egyértelműen előírja a származtatott eszközök hitelezői feltőkésítésének módját, nevezetesen a pozíciózárást követően. Nem eredményezhet automatikusan kizárást az a tény, hogy a pozíciózárást követően nehéz lehet a nettósított összeg rövid időn belül történő meghatározása, hiszen ez megfelelő – a Bizottság által a 2014/59/EU irányelv 49. cikkének (5) bekezdésében meghatározott – értékelési módszerekkel is kezelhető, különösen az ideiglenes értékelés szakaszában. Hasonlóképpen, az intézmények számára elő kell írni annak bizonyítását, hogy biztosítani tudják a szanálás céljából végrehajtandó értékeléshez szükséges információt. A szanálási hatóságnak mindenekelőtt biztosítania kell, hogy az intézmények a szanálási stratégiában meghatározott időtartamon belül elő tudják állítani a szükséges naprakész információt, hogy hozzá tudjanak járulni különösen a szanálást megelőző és az azt követő, a 2014/59/EU irányelv 36. cikke szerinti hiteles értékeléshez. Az iránymutatás előírja továbbá, hogy a szanálási hatóságnak mérlegelnie kell annak előírását az intézmények számára, hogy idegenítsék el azokat az eszközöket, amelyek jelentős mértékben megnehezítik az értékelés megvalósíthatóságát.

(18)

A 2014/59/EU irányelv 2. cikke meghatározza a kritikus funkciók és a fő üzletágak fogalmát. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el azon körülmények részletes meghatározásához, amelyek esetén egyes tevékenységek, szolgáltatások és műveletek beletartozhatnak a kritikus funkció vagy a fő üzletág fogalmába. Ezzel összefüggésben valamely üzletág nyereségessége önmagában még nem jelent elegendő indokot ahhoz, hogy a szóban forgó üzletághoz kapcsolódó kötelezettségeket kizárják a hitelezői feltőkésítésből. Mindazonáltal a kizárást indokolhatja az, hogy a fő üzletág fenntartása kritikus jelentőségű a szanálási célkitűzések – többek között a kritikus funkciók megőrzése – szempontjából, amennyiben ezeket támogatja az alapvető műveletek, szolgáltatások és tranzakciók folytonossága.

(19)

A szanálási hatóság csak akkor zárhat ki a kritikus funkciókkal összefüggésben kockázatkezelési (fedezeti) célból előírt kötelezettségeket, amennyiben a kockázatkezelést (fedezetet) prudenciális célból elismerik és az a kritikus funkciókhoz kapcsolódó műveletek fenntartásához alapvető, vagyis ha a fedezet felszámolása a kritikus funkciók veszélyeztetésével járna.

(20)

A szanálási hatóság továbbá csak akkor zárhat ki a kritikus funkciókkal összefüggésben kockázatkezelési (fedezeti) célból előírt kötelezettségeket, amennyiben a kockázatkezelési intézkedés felszámolása esetén az intézmény nem tudná azt ésszerű feltételek mellett pótolni a kritikus funkció fenntartásához szükséges időn belül például felárak vagy az értékelés bizonytalansága miatt.

(21)

A dominóhatás megelőzése a pénzügyi rendszerre gyakorolt jelentős hátrányos hatás elkerülése érdekében szintén olyan szanálási célkitűzést jelent, amely indokolhatja a hitelezői feltőkésítés alkalmazásából való kizárást. Mindenesetre ezzel az indokkal csak akkor kerülhet sor kizárásra, ha az feltétlenül szükséges és arányos, továbbá ha olyan súlyos és széles körű dominóhatás alakulna ki, amely olyan jelentős mértékben megzavarná a pénzügyi piacok működését, hogy súlyos zavart idézhetne elő egyes tagállamoknak vagy az Unió egészének a gazdaságában.

(22)

A hitelezői feltőkésítés alkalmazása együtt jár a dominóhatás bizonyos kockázatával. Az a jogalkotói szándék, hogy a hitelezői feltőkésítés a 2014/59/EU irányelvben fő szanálási eszközként jelenjen meg, valamint a hitelezők és a részvényesek általi veszteségviselésre vonatkozó elv azt jelenti, hogy a hitelezői feltőkésítésből eredő átterjedési kockázatot nem lehet automatikusan a kötelezettség kizárását jelentő oknak tekinteni. A szanálási hatóságnak ezért gondosan értékelnie kell ezeket az indokokat, és a kizárás alapjának azt kell tekintenie, hogy az adott kötelezettség esetében nagyobb annak a valószínűsége, hogy a 2014/59/EU irányelv 44. cikkének (3) bekezdésében ismertetett típusú széles körű dominóhatást okoz, mint a ki nem zárt kötelezettségek. E célból értékelését megfelelő, számszerű elemzést is magában foglaló módszertanra kell alapoznia a széles körű dominóhatás, valamint a tagállamoknak vagy az Unió egészének a gazdaságában okozott zavar kockázatának és súlyosságának meghatározása céljából.

(23)

A széles körű dominóhatás kockázatán alapuló kizárás szükségességét befolyásolhatják a hitelezői feltőkésítés időpontjában érvényesülő piaci feltételek, mindenekelőtt az, ha a társaság akkor válik fizetésképtelenné, amikor a pénzügyi rendszerre a jelentős stressz vagy a bizalomhiány jellemző. A szanálhatóság 2014/59/EU irányelv melléklete C. szakaszának 26. pontjában előírt értékelésében meg kell vizsgálni annak a kockázatát, hogy a szanálási eszközök és hatáskörök alkalmazásának jelentős közvetlen vagy közvetett hatása lehet a pénzügyi stabilitásra vagy a piaci bizalomra. Következésképpen, ha a szanálási hatóság a széles körű dominóhatás kockázata alapján valamely kötelezettséget az említett irányelv 44. cikkének (3) bekezdése szerint kizár a hitelezői feltőkésítésből, magyarázatot kell adnia arra, hogy a hitelezői feltőkésítés akadályait miért nem kezelték a szanálás megtervezése során, amennyiben az adott kizárás a szanálhatóság akadályát jelenti. A szanálási hatóságnak azt is értékelnie kell, hogy a dominóhatás a hitelezői feltőkésítés szóban forgó kötelezettségre való alkalmazásának a következménye – vagy a hitelezői feltőkésítés azt jelentős mértékben súlyosbítja –, vagy a hatás magának az intézménynek a fizetésképtelenségéből ered.

(24)

A széles körű dominóhatás kockázata lehet közvetlen, amennyiben a szanálás alatt álló intézmény partnerei által viselendő veszteség a szóban forgó partner és annak partnerei csődjét vagy komoly fizetőképességi problémáit eredményezi. Annak a lehetősége, hogy a hitelezői feltőkésítés közvetlen következményeként egy vagy több intézmény fizetésképtelenné válik vagy bajba jut, nem vezethet automatikusan kötelezettségeknek a hitelezői feltőkésítésből való kizárásához. A kizárásra vonatkozó döntéseknek arányban kell állniuk azokkal a rendszerszintű kockázatokkal, amelyeket a közvetlen dominóhatás eredményezhet.

(25)

A széles körű dominóhatás kockázata lehet közvetett is, amely például egyes piaci résztvevők, többek között a betétesek bizalomvesztésében vagy az eszközárakra gyakorolt hatásokban nyilvánul meg. A közvetett dominóhatás fontos csatornája lehet a (kis- és nagykereskedelmi) finanszírozási piacok bizalomvesztése – a hitelkínálat elapadása, az általánosságban vagy a fizetésképtelen intézmény jellemzőihez hasonló jellemzőkkel bíró intézmények esetében magasabb biztosítéki követelmények, illetőleg a likviditási hiánnyal küzdő intézmények kényszereladásai.

(26)

Egyes kötelezettségek hitelezői feltőkésítése esetében értékromlás következhet be, amennyiben ezek a kötelezettségek egy sikeres üzletághoz tartoznak, amelynek – például egy magánszektorbeli vevőnek történő értékesítés során – egyébként a bank szempontjából jelentős hozzáadott értéke lenne. A szanálási hatóságnak egy kötelezettség vagy kötelezettségkategória hitelezői feltőkésítésből való kizárása során figyelembe kell vennie, hogy a megőrzött értéknek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy (potenciálisan) javítsa a ki nem zárt hitelezők helyzetét ahhoz képest, amilyen helyzetben lennének, ha a szóban forgó kötelezettségeket nem zárnák ki a hitelezői feltőkésítésből. Ezért a szanálási hatóság akkor zárhat ki egy kötelezettséget a 2014/59/EU irányelv 44. cikke (3) bekezdésének megfelelően a hitelezői feltőkésítésből, ha a kizárásból a többi hitelező számára származó előny meghaladná a kizárás hiányában a veszteségviseléshez és feltőkésítéshez való hozzájárulásukat. Ilyen esetről lehet szó például akkor, ha a megőrzött érték a magánszektorbeli vevő által fizetett ellenérték megfelelő növekedése révén egyértelműen megállapítható.

(27)

A hitelezői feltőkésítésből való kizárás lehetséges előnyeinek az értékmegőrzés szempontjából történő értékelésével összefüggésben a 2014/59/EU irányelv 36. cikkének (16) bekezdése és 49. cikkének (5) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot a szanálási célból történő értékeléshez, valamint a származtatott eszközök értékeléséhez kapcsolódó szabályozástechnikai standardok elfogadására. Az alkalmazandó módszertantól függően a származtatott eszközök pozíciózárásából további veszteségek eredhetnek, amelyek meghaladhatják a szóban forgó kötelezettség hitelezői feltőkésítési potenciálját; ez további veszteségeket okozhat, ezáltal növelve a hitelezői feltőkésítés terhét a szanálás alatt álló intézmény többi hitelezője számára. További veszteség eredhet a partnernél felmerülő helyettesítési költségekből vagy azokból a költségekből, amelyeket a szanálás alatt álló intézmény visel az olyan lezáratlan fedezeti ügyletek helyreállítása során, amelyek nem jelennek meg a származtatott eszközök a vállalkozás folytatásának feltételezésével számított értékében (going-concern value). Ilyen körülmények között a szanálási hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy az értékcsökkenés növeli-e a ki nem zárt hitelezők által viselt veszteséget az adott kötelezettség hitelezői feltőkésítésből való kizárásának esetéhez képest. A potenciális veszteségnövekedéssel kapcsolatos pusztán spekulatív várakozások nem jelenthetik a kizárás indokát,

a)

a szanálás megtervezésének időpontjában fennálló körülményektől eltérő kivételes körülmények, amelyek azt eredményezik, hogy a szóban forgó kötelezettségeket a szanálási intézkedés végrehajtásának időpontjában ki kell zárni a hitelezői feltőkésítésből;

b)

annak oka, hogy a szanálás megtervezése során miért nem lehetett előre látni a kizárás szükségességét, és mindenekelőtt az azt eredményező kivételes körülményeket;

c)

amennyiben a kizárási igényt a szanálási tervben előírták, hogyan kezelte a szanálási hatóság ezt az igényt annak érdekében, hogy az ne képezze a szanálhatóság akadályát.

a)

teljesülnek-e és hogyan az e rendelet 5. és 6. cikkében meghatározott követelmények; valamint

b)

a kizárási igényt miért nem lehetett a 2014/59/EU irányelv 36. cikke szerinti megfelelő értékelési módszerrel kezelni.

a)

teljesülnek-e és hogyan az e rendelet 7. cikkében meghatározott követelmények;

b)

a kizárandó kötelezettségek miért lényegesebbek az egyértelműen meghatározott kritikus funkciók vagy fő üzletágak folytonosságának biztosítása szempontjából, mint azok, amelyeket nem szándékoznak kizárni.

a)

teljesülnek-e és hogyan az e rendelet 8. cikkében meghatározott követelmények;

b)

annak indoka, hogy a kizárt kötelezettségek miért okoznának nagyobb valószínűséggel a 2014/59/EU irányelv 44. cikke (3) bekezdésének c) pontjában ismertetett típusú széles körű dominóhatást, mint azok, amelyeket nem zárnak ki;

a)

a szanálási hatóság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a szanálási tervben ismerteti azokat a folyamatokat, amelyek biztosítják a 2014/59/EU irányelv 36. és 49. cikke szerinti értékelés céljából előírt információk megfelelő időtartamon belüli rendelkezésre állását;

b)

a szanálási hatóság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy kezelje az intézmény szanálhatóságának akadályait, többek között az esetleg kizárást eredményező olyan körülményeket, amelyek a szanálás megtervezése során előreláthatók lehetnek, amennyiben az említett potenciális kizárások a szanálhatóság akadályát jelentik.

a)

azt az időpontot, amikor a leírás összegét véglegesen meg kell állapítani;

b)

a szanálási intézkedés időpontjában fennálló helyzet figyelembevételével azt az időpontot, ameddig a szóban forgó kötelezettségek hitelezői feltőkésítéséhez szükséges valamennyi feladatot végre kell hajtani a szanálási célkitűzés eléréséhez.

a)

a hitelezői feltőkésítési határozat közzétételének és a hitelezői feltőkésítési összeg, valamint annak a hitelezők különböző kategóriái közötti végleges felosztása meghatározásának szükségességét;

b)

az ilyen határozat elhalasztásának a piaci bizalomra gyakorolt következményét, a piac lehetséges reakcióit, például a likviditáskiáramlást, valamint a szanálási intézkedés eredményességét a következők mindegyikének figyelembevételével:

c)

a piacok nyitva tartása, amennyiben befolyásolhatja a kritikus funkciók folytonosságát és a dominóhatást;

d)

az(ok) a referencia-időpont(ok), amikor a tőkekövetelményeket teljesíteni kell;

e)

azok az időpontok, amikor az intézmény kifizetései esedékesek és az érintett kötelezettségek lejárata.

a)

a kötelezettség vagy kötelezettségkategória hitelezői feltőkésítése veszélyeztetné az adott funkciót finanszírozás rendelkezésre állása vagy partnerektől – például az intézmény számára fedezetet, infrastruktúrát biztosító vagy szolgáltatást nyújtó partnertől – való függőség okán, mely partnerek számára az intézmény hitelezői feltőkésítését követően lehetetlenné válhat a tevékenység folytatása, vagy arra a továbbiakban esetleg nem lesznek hajlandóak;

b)

a szóban forgó kritikus funkció az intézmény által harmadik feleknek nyújtott szolgáltatás, amely a kötelezettség zavartalan teljesítményétől függ.

a)

a kockázatkezelés (fedezet) prudenciális célból elismert, és elengedhetetlen a kritikus funkciókhoz kapcsolódó tevékenységek fenntartásához;

b)

az intézmény a kritikus funkció fenntartásához szükséges időtartamon belül nem tud ésszerű feltételekkel felváltani egy lezáratlan kockázatkezelési intézkedést.

a)

a szanálási hatóság értékelése szerint a finanszírozás valamely kritikus funkció fenntartása szempontjából nélkülözhetetlen;

b)

e rendelet 6. cikkére tekintettel az intézmény nem tudná a kritikus funkció fenntartásához szükséges időtartamon belül pótolni a finanszírozást.

a)

futamidő;

b)

a finanszírozási költségek olyan emelkedésével kapcsolatos várakozás, amely nem veszélyezteti a kritikus funkció folytonosságát;

c)

jövőbeli potenciális nyereséggel kapcsolatos várakozások.

a)

a releváns partnerekkel szembeni kitettségek figyelembevétele, tekintettel annak kockázatára, hogy az ilyen kitettségek hitelezői feltőkésítése nyomán a fizetésképtelenség továbbgyűrűzhet;

b)

az esetleg fizetésképtelenné váló partnerek rendszerszintű jelentősége, tekintettel mindenekelőtt a pénzügyi piacok más résztvevőire és a pénzügyi piaci infrastruktúra-szolgáltatást nyújtókra.

a)

a szanálás alatt álló intézmény jellemzőihez hasonló jellemzőkkel rendelkező intézmények száma, mérete és összekapcsoltsága, amennyiben ez a bankszektorban vagy a tágabb értelemben vett pénzügyi rendszerben széles körű bizalomvesztést eredményezhet;

b)

a hitelezői feltőkésítés által közvetlenül vagy közvetve érintett természetes személyek száma és a szanálási intézkedések sajtóvisszhangja, amennyiben ez a bank- vagy a tágabb értelemben vett pénzügyi rendszerben az általános bizalomvesztés jelentős kockázatával járhat;

c)

a hitelezői feltőkésítés által érintett partnerek, többek között a nem banki szektor piaci résztvevőinek száma, mérete és összekapcsoltsága és az említett partnerek által ellátott kritikus funkciók jelentősége;

d)

a partnerek lehetősége alternatív szolgáltatók igénybevételére olyan funkciók esetében, amelyek az egyedi helyzetet tekintve helyettesíthetőnek minősülnek;

e)

az, hogy a hitelezői feltőkésítést követően jelentős számú partner vonná-e vissza a finanszírozást vagy szüntetné meg ügyleteit más intézményekkel, vagy az ilyen piaci résztvevők hitelezői feltőkésítésének következtében megszűnne-e a piacok megfelelő működése, mindenekelőtt az általános piaci bizalomvesztés vagy pánik esetén;

f)

jelentős összegű rövid távú finanszírozás vagy betét széles körű felmondása;

g)

azon intézmények száma, mérete és jelentősége, amelyek esetében felmerül a korai beavatkozás feltételei teljesítésének, illetőleg a 2014/59/EU irányelv 32. cikke (4) bekezdése szerinti fizetésképtelenség vagy valószínű fizetésképtelenség feltételei teljesítésének kockázata;

h)

a kritikus funkciók jelentős zavarának vagy annak kockázata, hogy az ilyen funkciók működtetésének ára lényegesen megemelkedik [ahogy ez a szóban forgó funkciók piaci feltételeinek vagy rendelkezésre állásának megváltozásából látható], vagy a partnerek és más piaci résztvevők várakozásai;

i)

az intézmények részvényei árának vagy az intézmény által tartott eszközök árának széles körű jelentős esése, különösen abban az esetben, ha befolyásolhatja az intézmény tőkehelyzetét;

j)

az intézmények rendelkezésére álló rövid vagy középtávú finanszírozás általános és széles körű jelentős visszaesése;

k)

a bankközi finanszírozási piac működésének súlyos veszélyeztetése, ami a biztosítéki követelmények jelentős növekedéséből és az intézmények rendelkezésére álló biztosítékok csökkenéséből érzékelhető;

l)

a hitel-nemteljesítési biztosítások árának széles körű és jelentős emelkedése vagy az intézmények, illetőleg más, az intézmény pénzügyi helyzete szempontjából releváns piaci résztvevők hitelminősítésének romlása.

1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/21

(1)

Az 575/2013/EU rendelet 329. cikke (3) bekezdése, 352. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdése és 358. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése előírja az Európai Bankhatóság (EBH) számára olyan módszerek körének kidolgozását, amelyekkel a delta kockázattól eltérő egyéb kockázatok az intézmény opciókkal és opciós utalványokkal összefüggő tevékenységeinek méretével és összetettségével arányos módon jeleníthetők meg a szavatolótőke-követelményekben. Ennek megfelelően az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozott ki e témában, amelyeket a Bizottság jóváhagyott és elfogadott az 528/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben (3).

(2)

A 2013/36/EU irányelvben meghatározott prudenciális felügyeleti keretrendszer minden intézmény számára előírja valamennyi olyan munkavállaló azonosítását, akinek a szakmai tevékenysége jelentős hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára. A 2013/36/EU irányelv 94. cikkének (2) bekezdésének megfelelően az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozott ki e területen, amelyeket a Bizottság jóváhagyott és elfogadott a 604/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (4).

(3)

Az 528/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben és a 604/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben előfordul néhány hiba, amelyeket helyesbíteni kell.

(4)

Az 528/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet szerint az egyszerűsített módszert csak azon intézmények számára lehet elérhetővé tenni, amelyek kizárólag opciókat és opciós utalványokat vásárolnak, de nem kötelezhetők az említett módszer alkalmazására. Ennélfogva indokolt helyesbíteni az 528/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkének szövegét, amely az említett intézményeket az egyszerűsített módszer alkalmazására kötelezi, és nem akadályozza meg a többi intézményt e módszer alkalmazásában.

(5)

A 604/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontját megfelelőképpen módosítani kell, hogy azonosíthatók legyenek azok a munkavállalók, akiket teljes javadalmazásuk alapján azonos javadalmazási kategóriába kell sorolni a felső vezetés tagjaival, valamint a kockázatvállaló munkavállalókkal, mint azon „jelentős kockázatot vállalókkal”, akiknek a szakmai tevékenysége jelentős hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára.

(6)

E rendelet alapját az EBH Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezete képezi.

(7)

Az EBH nyilvános konzultációt folytatott az eredeti szabályozástechnikai standardtervezetekről, amelyeket e rendelet helyesbít, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét.

(8)

A szabályozástechnikai standardok mihamarabbi helyes alkalmazhatóságának biztosítása érdekében e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba,

1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/24

(1)

Az 1924/2006/EK rendelet értelmében az élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó állítások alkalmazása csak akkor megengedett, ha azokat a Bizottság az említett rendeletnek megfelelően engedélyezte, valamint az engedélyezett állítások listájára felvette.

(2)

Az 1924/2006/EK rendelet emellett úgy rendelkezik, hogy az élelmiszer-vállalkozók az adott tagállam illetékes nemzeti hatóságához nyújthatják be az egészségre vonatkozó állítások engedélyezése iránti kérelmeiket. Az illetékes nemzeti hatóságnak az érvényes kérelmeket tudományos értékelés céljából továbbítania kell az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz (EFSA, a továbbiakban: Hatóság), valamint tájékoztatás céljából a Bizottsághoz és a tagállamokhoz.

(3)

A Bizottság a Hatóság által megfogalmazott vélemény figyelembevételével határoz az egészségre vonatkozó állítás engedélyezéséről. A tudományos kockázatértékelés bizonyos esetekben nem képes egymaga biztosítani a kockázatkezelési döntés meghozatalához szükséges összes információt, ezért figyelembe kell venni a vizsgált kérdéshez tartozó egyéb indokolt tényezőket is.

(4)

Az Oy Karl Fazer AB által az 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelem alapján a Hatóságnak véleményt kellett nyilvánítania a magas rosttartalmú kovászos rozskenyérnek az étkezés utáni glikémiás válasz mérséklődésére gyakorolt hatásával kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításról (a kérdés száma: EFSA-Q-2014-00012 (2)). A kérelmező a következőképpen megfogalmazott állítást javasolta: „A magas rosttartalmú kovászos rozskenyér fogyasztása hozzájárul az étkezés utáni, csökkent inzulinválasszal is kísért glikémiás válasz mérsékléséhez”. A Hatóság kérelmére a kérelmező pontosította, hogy az állítás szerinti hatás tekintetében a magas rosttartalmú kovászos rozskenyeret a glükózzal kell összehasonlítani.

(5)

A Bizottság és a tagállamok 2014. október 8-án megkapták a Hatóság tudományos véleményét, amelynek következtetése szerint a rendelkezésre bocsátott adatok alapján a glükózzal összehasonlítva szinte bármilyen élelmiszer fogyasztása és az étkezés utáni vércukorválaszok mérséklése között ok-okozati összefüggés állapítható meg.

(6)

Az 1924/2006/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése és 13. cikkének (1) bekezdése értelmében az egészségre vonatkozó állításoknak általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokon kell alapulniuk. Az engedélyezés iránti kérelmet abban az esetben is indokolt elutasítani – még ha a Hatóság tudományos értékelése kedvező volt is –, ha az egészségre vonatkozó állítás nem felel meg az 1924/2006/EK rendelet egyéb általános vagy egyedi követelményeinek. A Hatóság tudományos véleményében megjegyezte, hogy különféle, szénhidrátot tartalmazó élelmiszerekben lévő, egymással összehasonlítható szénhidrátmennyiségek vizsgálatakor szinte bármelyik szénhidráttartalmú élelmiszer fogyasztása kiváltaná az étkezés utáni vércukorválasz mérséklését, összehasonlítva a glükóz fogyasztását követő vércukorválasszal. Emellett a Hatóság megjegyezte, hogy a glükózzal összehasonlítva az alacsony szénhidráttartalmú vagy szénhidrátot nem tartalmazó élelmiszerek szintén előidéznék az étkezés utáni vércukorválasz mérséklését.

(7)

Az 1924/2006/EK rendelet értelmében az „állítás” olyan közlés vagy ábrázolás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer különleges jellemzőkkel rendelkezik A magas rosttartalmú kovászos rozskenyér és az étkezés utáni glikémiás válasz közötti kapcsolatra vonatkozó állítás azt sugallná, hogy a magas rosttartalmú kovászos rozskenyér az étkezés utáni glikémiás válaszok mérséklését tekintve különleges tulajdonságokkal bír a glükózzal összehasonlítva, holott ezt a hatást valójában szinte minden élelmiszer ki tudja váltani. Az 1924/2006/EK rendelet 3. cikke második bekezdésének a) pontja értelmében az állítás nem lehet megtévesztő. Ha egy állítás azt sugallná, hogy egy adott élelmiszer bizonyos jótékony hatásokkal bír, holott valójában szinte bármely élelmiszer képes e hatást kiváltani, ez az állítás megtévesztő lenne.

(8)

A fentiekre tekintettel a magas rosttartalmú kovászos rozskenyér fogyasztása és az étkezés utáni glikémiás válasz mérséklése közötti kapcsolatra vonatkozó állítás nem felel meg az 1924/2006/EK rendelet követelményeinek, ezért nem vehető fel az egészségre vonatkozó, engedélyezett állítások jegyzékébe.

(9)

Az 1924/2006/EK rendelet 16. cikkének (6) bekezdése alapján a kérelmező a Bizottság számára benyújtott észrevételeit figyelembe vették e rendelet intézkedéseinek megállapításakor.

(10)

Sor került konzultációra a tagállamokkal,

1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/27

(1)

Az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdése értelmében az anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó, a rendelet által megkövetelt információk megszerzését szolgáló vizsgálati módszereket rendszeresen felül kell vizsgálni és tovább kell fejleszteni a gerinces állatokon végzett kísérletek és az érintett állatok számának csökkentése érdekében. Amennyiben megfelelő, validált vizsgálati módszerek válnak elérhetővé, adott esetben módosítani kell a 440/2008/EK bizottsági rendeletet (2) és az 1907/2006/EK rendelet mellékleteit az állatkísérletek kiváltása, azok számának csökkentése vagy az állatkísérletek finomítása érdekében. Figyelembe kell venni a helyettesítésnek, a csökkentésnek és a tökéletesítésnek a 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) lefektetett elveit.

(2)

Az 1907/2006/EK rendelet követelményeket állapít meg az Unióban gyártott vagy oda behozott, önmagukban, keverékekben vagy árucikkekben előforduló anyagok regisztrálására vonatkozóan. A regisztrálóknak a regisztrálási követelmények teljesítéséhez meg kell adniuk az 1907/2006/EK rendeletben előírt megfelelő információkat.

(3)

Az 1907/2006/EK rendelet értelmében a szóban forgó rendelet VIII. mellékletének 8.1. pontjában és 8.2. pontjában szereplő bőrirritációra és szemirritációra vonatkozó információk megszerzése érdekében in vivo vizsgálatokat kell végezni.

(4)

Az elmúlt években jelentős tudományos haladást sikerült elérni a bőrkorrózióval/bőrirritációval és a súlyos szemkárosodással/szemirritációval kapcsolatos alternatív vizsgálati módszerek kidolgozása terén. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) számos – alternatív vizsgálati módszerekre vonatkozó – vizsgálati iránymutatást hagyott jóvá nemzetközi szinten; ezen iránymutatások bekerültek a 440/2008/EK rendeletbe.

(5)

A bőrkorrózió/bőrirritáció esetében egy adott anyag osztályozásához és az anyagra vonatkozó kockázatértékelés elvégzéséhez szükséges megfelelő információk a legtöbb esetben kizárólag in vitro vizsgálatok útján is megszerezhetők. A megfelelő következtetés levonható egyetlen in vitro vizsgálat alapján is, amennyiben az eredmény lehetővé teszi, hogy azonnal megbízható döntés szülessen az anyag besorolásáról vagy be nem sorolásáról; vagy két in vitro vizsgálat kombinációjából, amelyek közül egyik a bőrirritációt, a másik a bőrkorróziót vizsgálja. A legalább 10 tonna mennyiségben gyártott vagy behozott anyagok vonatkozásában egyes kivételes esetekben mindazonáltal továbbra is szükség lehet in vivo vizsgálatokra, például ha a vizsgált anyag kívül esik az in vitro vizsgálati módszerek alkalmazási területén, vagy ha az in vitro vizsgálatok átfogó együtteséből nem vonhatók le egyértelmű következtetések.

(6)

A súlyos szemkárosodás/szemirritáció vonatkozásában egy sor olyan in vitro vizsgálati módszer létezik, amely sok esetben elégséges lenne az anyagok osztályozásához és az azokra vonatkozó kockázatértékelés elvégzéséhez szükséges információk megszerzéséhez. Az arra vonatkozó következtetés, hogy egy adott anyag gyakorolhat-e a szemre ilyen hatásokat, levonható egyetlen vizsgálat alapján is, amennyiben az eredmény lehetővé teszi, hogy azonnal megbízható döntés szülessen az anyag besorolásáról vagy be nem sorolásáról; vagy két vagy több vizsgálat kombinációja révén. A legalább 10 tonna mennyiségben gyártott vagy behozott anyagok vonatkozásában egyes esetekben mindazonáltal továbbra is szükség lehet in vivo vizsgálatokra, például ha a vizsgált anyag kívül esik a vizsgálati módszerek alkalmazási területén, vagy ha az in vitro vizsgálatok átfogó együtteséből nem vonhatók le egyértelmű következtetések.

(7)

A VIII. melléklet 8.1. és 8.2. pontját ezért módosítani kell, hogy az egységesen előírt információs követelmény az in vitro vizsgálatokra vonatkozzon, és ezzel egyidejűleg meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén továbbra is szükséges in vivo vizsgálatot végezni a bőrirritációra/bőrkorrózióra és a súlyos szemkárosodásra/szemirritációra vonatkozóan. Mindazonáltal a korábban már elvégzett in vivo bőrirritációs vagy szemirritációs vizsgálatok eredményeként kapott megfelelő információk továbbra is minden mennyiségi szint esetében felhasználhatók a tájékoztatási követelmény teljesítésének céljából.

(8)

Ezenkívül felül kell vizsgálni a VII. melléklet 8.1. és 8.2. pontjában foglalt egységesen előírt információs követelményeket és az eltérő alkalmazásra vonatkozóan ugyanott megállapított szabályokat, valamint a VIII. melléklet 8.1. és 8.2. pontjában szereplő, az eltérő alkalmazásra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy kiküszöbölhető legyen a VI. és a XI. mellékletben, valamint a VII. és a VIII. melléklet bevezető részében a következők tekintetében megállapított szabályok felesleges megismétlése: a rendelkezésre álló adatok felülvizsgálata, valamint a toxikológiai végpontra vonatkozó vizsgálatok mellőzése azokban az esetekben, amikor a rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy az anyag megfelel a szóban forgó toxikológiai végpontra vonatkozó besorolás kritériumainak; a szóban forgó felülvizsgálat további célja a bizonyos körülmények között tűzveszélyes anyagokra vonatkozó vizsgálatok mellőzésével kapcsolatos rendelkezések szándékolt jelentésének tisztázása. Az anyagok osztályozását érintő hivatkozásoknál az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) használt terminológiához való igazodás érdekében naprakésszé kell tenni az eltérő alkalmazásra vonatkozó szabályokat.

(9)

Az 1907/2006/EK rendelet VIII. mellékletének 8.5. pontja értelmében az akut toxicitás tekintetében az egységesen előírt információs követelmény a gázoktól eltérő anyagok esetében a szájon át történő beadás (VII. melléklet, 8.5.1. pont) mellett legalább még egy másik expozíciós út – belégzéses vagy bőrön keresztüli expozíció, a humán expozíció valószínű útjától függően – vonatkozásában is alkalmazandó. Az akut toxicitásra vonatkozó in vivo vizsgálatokból nyert adatok közelmúltban készült tudományos elemzése kimutatta, hogy azokról az anyagokról, amelyek szájon át bejutva nem toxikusak, nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a bőrön keresztüli expozíció esetében sem toxikusak. Következésképpen az ilyen anyagok esetében a bőrön keresztüli expozícióra vonatkozó vizsgálat nem juttat olyan információkhoz, amelyek elengedhetetlenül fontosak lennének az anyag biztonsági értékeléséhez. Az 1907/2006/EK rendelet VIII. mellékletének 8.5. pontját ezért módosítani kell annak érdekében, hogy az ilyen anyagok esetében lehetőség legyen a bőrön keresztüli expozícióval kapcsolatos vizsgálat mellőzésére.

(10)

Az Európai Vegyianyag-ügynökségnek – a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együttműködve – az 1907/2006/EK rendelet alkalmazásában további iránymutatásokat tartalmazó dokumentumokat kell kidolgoznia a vizsgálati módszerek alkalmazására és az egységesen előírt információs követelmények mellőzésének e rendelet által biztosított lehetőségeire vonatkozóan. Ennek során az Európai Vegyianyag-ügynökségnek teljes mértékben figyelembe kell vennie az OECD keretében és más irányadó tudományos és szakértői fórumokon végzett munkát.

(11)

Az 1907/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1907/2006/EK rendelet 133. cikke alapján létrehozott bizottság véleményével,

1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/32

(1)

A 2000/66/EK bizottsági irányelv (2) hatóanyagként felvette a triaszulfuront a 91/414/EGK tanácsi irányelv (3) I. mellékletébe.

(2)

A 91/414/EGK irányelv I. mellékletében szereplő hatóanyagok az 1107/2009/EK rendelet értelmében jóváhagyott hatóanyagnak tekintendők, és az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (4) mellékletének A. részében is fel vannak sorolva.

(3)

Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének A. részében foglaltaknak megfelelően a triaszulfuron hatóanyag jóváhagyása 2016. június 30-án lejár.

(4)

Az 1141/2010/EU bizottsági rendelet (5) 4. cikkének megfelelően és az abban előírt határidőn belül kérelmet nyújtottak be a triaszulfuron hatóanyagnak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe való felvétele megújítására.

(5)

A kérelmező benyújtotta az 1141/2010/EU rendelet 9. cikkének megfelelően előírt kiegészítő dossziékat. A referens tagállam hiánytalannak találta a kérelmet.

(6)

A referens tagállam a társreferens tagállammal konzultálva elkészítette a jóváhagyás érvényességének meghosszabbítására benyújtott kérelmet értékelő jelentést, amelyet 2013. október 14-én benyújtott az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz (a továbbiakban: Hatóság) és a Bizottsághoz.

(7)

A Hatóság megküldte a megújításértékelő jelentést a kérelmezőnek és a tagállamoknak észrevételezésre, majd a kapott észrevételeket továbbította a Bizottsághoz. A Hatóság ezenkívül közzétette a kiegészítő összegző dossziét.

(8)

2015. január 8-án a Hatóság eljuttatta a Bizottsághoz következtetéseit (6) arról, hogy a triaszulfuron várhatóan megfelel-e az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak. A Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a triaszulfuronnak és CGA 150829 jelű gyártási szennyeződésének hiányos genotoxicitási értékelése miatt nem volt lehetséges az egészséges állapotra vonatkozó toxikológiai referenciaértékek megállapítása. Ennek következtében nem lehetett elvégezni a fogyasztókat, a kezelőket, a dolgozókat és a közelben tartózkodókat fenyegető kockázat értékelését. Továbbá a Hatóság következtetései szerint nagy az esélye annak, hogy meghatározott földrajzi-éghajlati körülmények között az értékelt reprezentatív felhasználások következtében a felszín alatti vizekben magának a triaszulfuronnak vagy a talajban előforduló CGA 150829 metabolitjának való expozíció meghaladja az ivóvízre vonatkozó 0,1μg/L határértéket valamennyi, felszín alatti vizekkel kapcsolatos releváns forgatókönyv esetében. Ezenfelül megállapítást nyert, hogy a vízi növények tekintetében is nagy kockázat áll fenn.

(9)

A Bizottság felkérte a kérelmezőt, hogy nyújtsa be észrevételeit a Hatóság következtetéséről, és – az 1141/2010/EU rendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően – a felülvizsgálati jelentés tervezetéről. A kérelmező benyújtotta észrevételeit, és azokat a Bizottság körültekintően megvizsgálta.

(10)

A kérelmező által felhozott érvek ugyanakkor nem tudták eloszlatni a (8) preambulumbekezdésben említett aggályokat.

(11)

Következésképpen nem nyert megállapítást, hogy legalább egy, triaszulfuront tartalmazó növényvédő szer egy vagy több reprezentatív felhasználása vonatkozásában várhatóan teljesülnek az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumok. Ezért indokolt úgy rendelkezni, hogy a triaszulfuron hatóanyag jóváhagyása ne kerüljön megújításra.

(12)

A tagállamok számára időt kell biztosítani a triaszulfuront tartalmazó növényvédő szerekre vonatkozó engedélyek visszavonására.

(13)

Amennyiben a tagállamok az 1107/2009/EK rendelet 46. cikke értelmében türelmi időt biztosítanak a triaszulfuront tartalmazó növényvédő szerek tekintetében, ez az időszak legfeljebb 2017. szeptember 30-ig tarthat.

(14)

E rendelet nem sérti a kérelmezők azon jogát, hogy a triaszulfuronra vonatkozóan újabb kérelmet nyújtsanak be az 1107/2009/EK rendelet 7. cikke szerint.

(15)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/35

(1)

Az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság) az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének és 14. cikke (5) bekezdésének alapján kérelmet nyújtottak be, hogy vizsgálja ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliák behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseknek a Kínai Népköztársaságból származó egyes, enyhén módosított alumíniumfóliák behozatala révén történő esetleges kijátszását, valamint rendelje el e behozatalok nyilvántartásba vételét.

(2)

A kérelmet 2015. április 18-án nyújtották be. A kérelmező kérte, hogy névtelen maradhasson és kérelmét kellően megalapozta. A Bizottság úgy véli, hogy indokolt a kérelmező kilétének bizalmas kezelése.

(3)

Az intézkedések esetleges kijátszásában érintett termék a jelenleg az ex 7607 11 19 KN-kód (7607111910 TARIC-kód) alá besorolt, Kínai Népköztársaságból származó, legalább 0,008 mm, de legfeljebb 0,018 mm vastagságú, alátét nélküli, hengerelt, de tovább nem megmunkált, legfeljebb 650 mm szélességű és 10 kg-ot meghaladó tömegű tekercsben kiszerelt alumíniumfólia (a továbbiakban: érintett termék). A hatályos intézkedések erre a termékre vonatkoznak.

(4)

Az intézkedések esetleges kijátszásában érintett vizsgált termékek jellemzői megegyeznek az érintett termék előző preambulumbekezdésben meghatározott jellemzőivel, azonban lágyítottak és nem lágyítottak is lehetnek, és a behozatalra az alábbi módon jelentik be azokat:

(5)

A fentiekben leírt első három termék az érintett termékével megegyező KN-kód alá, viszont eltérő TARIC-kód alá tartozik (7607111930, 7607111940 és 7607111950).

(6)

Az utolsó termék az érintett termékétől eltérő KN-kód (vagyis az ex 7607 11 90 KN-kód) alá, illetve a 7607119045 és a 7607119080 TARIC-kód alá tartozik.

(7)

A fentiekben leírt valamennyi termék a Kínai Népköztársaságból származik (a továbbiakban: vizsgált termékek).

(8)

A jelenleg hatályos és esetlegesen kijátszott intézkedések az (EU) 2015/2384 bizottsági végrehajtási rendelettel (2) bevezetett dömpingellenes intézkedések (a továbbiakban: meglévő intézkedések).

(9)

A kérelem elegendő meggyőző bizonyítékot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az érintett termékre kivetett dömpingellenes intézkedéseket olyan gyakorlatok, eljárások vagy munkálatok révén játsszák ki, amelyre a dömpingellenes vám kivetésén kívül nincs más megfelelő magyarázat vagy gazdasági indok.

(10)

A benyújtott meggyőző bizonyítékok a következők:

(11)

A kínai exportstatisztikákra és az Eurostat importstatisztikáira alapozva a kérelmező a 2008-ban kezdődő és 2015-ben végződő időszak tekintetében meghatározta minden egyes, enyhén módosított vizsgált termék behozatalának alakulását. Az érintett termék behozatalának alakulását összehasonlítva az enyhén módosított, vizsgált termékek behozatalának alakulásával, a kérelmező az enyhén módosított vizsgált termékek behozatalának jelentős növekedését, valamint az érintett termék behozatalának ezzel egyidejű csökkenését bizonyította be. A kérelmező kimutatta különösen, hogy az enyhén módosított termékek behozatali mennyisége hasonló volt az érintett termékeknek a 925/2009/EK tanácsi rendelet (3) szerinti kezdeti dömpingellenes intézkedések elfogadása előtti behozatali mennyiségéhez. A kérelmező ebből a kereskedelmi szerkezet változására következtetett.

(12)

Továbbá minden egyes kijátszást megvalósító gyakorlat esetében a kérelmező részletes bizonyítékokkal szolgált az ilyen gyakorlatok elterjedt mivoltára és arra vonatkozóan, hogy azokra a dömpingellenes vám kivetésén kívül nincs más megfelelő magyarázat vagy gazdasági indok.

(13)

A rendelkezésre álló információk alapján a kérelmező bebizonyította, hogy a Kínai Népköztársaságból származó, enyhén módosított, vizsgált termékek exportárai a kijátszást megvalósító gyakorlatok mindegyike esetében jelentősen alákínálnak az uniós ipar árainak. Következésképpen a vizsgált, Kínai Népköztársaságból származó, enyhén módosított termék aláássa a dömpingellenes intézkedések helyzetjavító hatásait az árak, valamint a mennyiségek tekintetében.

(14)

Végül a panaszos számára szokásszerűen hozzáférhető információ alapján a kérelmező meghatározta a dömpingkülönbözet kalkulációját, amely bemutatja, hogy a vizsgált, enyhén módosított termékek a kijátszást megvalósító gyakorlatok mindegyike esetében dömpingelt áron lép be az uniós piacra.

(15)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték indokolja az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdése szerinti vizsgálat indítását, továbbá a vizsgált termék behozatala nyilvántartásba vételének elrendelését, az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban.

(16)

A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőíveket küld a következő felek részére: a Kínai Népköztársaságban működő, ismert exportőrök/gyártók és ezek ismert szövetségei, az Unióban működő, ismert importőrök és ezek ismert szövetségei, valamint a Kínai Népköztársaság hatóságai. Információkat szükség szerint az uniós gazdasági ágazattól is be lehet kérni.

(17)

Mindenesetre, valamennyi félnek haladéktalanul, de legkésőbb az e rendelet 3. cikkében meghatározott időpontig fel kell vennie a kapcsolatot a Bizottsággal, és az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül kérdőívet kell igényelnie, feltéve, hogy az e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő valamennyi érdekelt félre vonatkozik.

(18)

A Kínai Népköztársaság hatóságai értesítést fognak kapni a vizsgálat megindításáról.

(19)

A Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és állításaikat támasszák alá bizonyítékokkal. A Bizottság meghallgathatja továbbá az érdekelt feleket, amennyiben írásban olyan kérelmet nyújtanak be, amelyből kitűnik, hogy meghallgatásukat különleges okok indokolják.

(20)

Az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdésével összhangban a vizsgálat tárgyát képező termék behozatala mentesülhet a nyilvántartásba vétel vagy az intézkedések hatálya alól, ha a behozatal nem jelenti ezek kijátszását.

(21)

Mivel az esetleges kijátszás az Unión kívül valósul meg, az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése alapján mentességet lehet biztosítani a vizsgált termékek azon kínai népköztársaságbeli gyártói számára, amelyek bizonyítani tudják, hogy a meglévő intézkedések hatálya alá tartozó egyetlen gyártóval (4) sem állnak kapcsolatban (5), és akikről bebizonyosodik, hogy nem vettek részt az alaprendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti kijátszásokban. Azoknak a gyártóknak, amelyek mentességet kívánnak szerezni, bizonyítékokkal kellően alátámasztott kérelmet kell benyújtaniuk az e rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül.

(22)

Az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján a vizsgált termékek behozatalát nyilvántartásba kell venni annak biztosítása érdekében, hogy – amennyiben a vizsgálat megállapítja az intézkedések kijátszását – már a behozatal nyilvántartásba vételének napjától megfelelő mértékű dömpingellenes vámokat lehessen kivetni.

(23)

A megfelelő ügyvitel érdekében meg kell állapítani azon határidőket, amelyeken belül:

(24)

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az alaprendeletben megállapított eljárási jogok többségének gyakorlása attól függ, hogy a felek az e rendelet 3. cikkében megjelölt határidőn belül jelentkeznek-e.

(25)

Abban az esetben, ha az érdekelt felek valamelyike nem biztosít hozzáférést a szükséges információkhoz, vagy nem szolgáltat információkat határidőn belül, illetve ha a vizsgálatot jelentősen hátráltatja, az alaprendelet 18. cikkének megfelelően megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők a rendelkezésre álló tények alapján.

(26)

Ha megállapítást nyer, hogy az érdekelt felek valamelyike hamis vagy félrevezető adatokat szolgáltatott, ezeket az információkat figyelmen kívül kell hagyni, és a rendelkezésre álló tényekre lehet támaszkodni.

(27)

Ha valamelyik érdekelt fél nem, vagy csak részben működik együtt, és ezért a ténymegállapítások alapjául az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények szolgálnak, előfordulhat, hogy számára az eredmény kevésbé lesz kedvező, mint abban az esetben, ha együttműködött volna,

(28)

A számítógépesített válaszadás elmaradása nem tekinthető az együttműködés hiányának, feltéve, hogy az érdekelt fél igazolja, hogy a kérésnek megfelelő válaszadás ésszerűtlen többletterhekkel vagy ésszerűtlen többletköltségekkel járt volna. Az érdekelt félnek ebben az esetben haladéktalanul fel kell vennie a kapcsolatot a Bizottsággal.

(29)

A vizsgálat az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése alapján e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított kilenc hónapon belül lezárul.

(30)

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a vizsgálat során gyűjtött valamennyi személyes adatot 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően fogja kezelni.

(31)

Az érdekelt felek kérhetik a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő közbenjárását. A meghallgató tisztviselő összekötő szerepet tölt be az érdekelt felek és a Bizottság vizsgálattal megbízott szolgálatai között. A meghallgatási tisztviselő megvizsgálja az iratbetekintési kérelmeket, a dokumentumok bizalmas kezelését érintő vitákat, a határidők meghosszabbítására vonatkozó kérelmeket, valamint a harmadik felek által benyújtott meghallgatási kérelmeket. A meghallgató tisztviselő egyedi meghallgatást biztosíthat az érdekelt felek számára, és közbenjárhat annak érdekében, hogy az érdekelt felek maradéktalanul gyakorolhassák a védelemhez való jogukat.

(32)

A meghallgató tisztviselő általi meghallgatás iránti kérelmet írásban, indoklással együtt kell benyújtani. A meghallgató tisztviselő lehetőséget biztosít olyan meghallgatásra is, ahol az érintett felek előadhatják különböző álláspontjaikat és ellenérveiket.

(33)

Az érdekelt felek további információkat és elérhetőségeket a Kereskedelmi Főigazgatóság webhelyén, a meghallgató tisztviselő alábbi weboldalán találnak: http://ec.europa.eu/trade/trade-policy-and-you/contacts/hearing-officer/,

—

legalább 0,007 mm-es, de 0,008 mm-t nem elérő vastagságú, alátét nélküli, hengerelt, de tovább nem megmunkált, a szélességtől függetlenül 10 kg-ot meghaladó tömegű tekercsekben kiszerelt, lágyított vagy nem lágyított alumíniumfólia, vagy

—

legalább 0,008 mm, de legfeljebb 0,018 mm vastagságú, alátét nélküli, hengerelt, de tovább nem megmunkált, 10 kg-ot meghaladó tömegű és 650 mm-t meghaladó szélességű tekercsben kiszerelt, lágyított vagy nem lágyított alumíniumfólia, vagy

—

0,018 mm-t meghaladó, de 0,021 mm-t nem elérő vastagságú, alátét nélküli, hengerelt, de tovább nem megmunkált, a szélességtől függetlenül 10 kg-ot meghaladó tömegű tekercsben kiszerelt, lágyított vagy nem lágyított alumíniumfólia, vagy

—

legalább 0,021 mm, de legfeljebb 0,045 mm vastagságú, alátét nélküli, hengerelt, de tovább nem megmunkált, a szélességtől függetlenül 10 kg-ot meghaladó tömegű tekercsekben kiszerelt, lágyított vagy nem lágyított, legalább kétrétegű alumíniumfólia

Európai Bizottság

Directorate General for Trade

Directorate H

Iroda: CHAR 04/039

1040 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

E-mail cím: TRADE-AC-ALU-FOIL@ec.europa.eu

1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/42

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

1.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 144/44

(1)

A részletes hitelezési és hitelkockázati adatok (a továbbiakban: hitelezési adatok) a jelentős mértékű hitelezési tevékenységet folytató betétgyűjtő vállalatok, betétgyűjtő vállalatoktól eltérő pénzügyi vállalatok vagy vagyonkezelő szervezetek számára hitelkockázathoz vezető instrumentumokra vonatkozó részletes és egyedi információkat foglalják magukban. E részletes információk szükségesek az eurorendszer, a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az Európai Rendszerkockázati Testület feladatainak ellátásához, ideértve a monetáris politikai elemzést és a monetáris politikai műveleteket, a kockázatkezelést, a pénzügyi stabilitással kapcsolatos felvigyázást és a makroprudenciális politikát és kutatást. Ezek az adatok továbbá bankfelügyeleti célokra is hasznosak lesznek az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) keretében.

(2)

A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányának (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) 5.1. cikke rögzíti, hogy a KBER nemzeti központi bankjai (NKB-k) által támogatott Európai Központi Bank (EKB) a KBER feladatainak ellátása érdekében a szükséges statisztikai adatokat vagy az illetékes nemzeti hatóságoktól, vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől gyűjti. A 2533/98/EK rendelet 3. cikke előírja az EKB számára, hogy az adatszolgáltatói kör keretein belül jelölje ki a tényleges adatszolgáltatói kört, valamint feljogosítja arra, hogy az adatszolgáltatók egyes csoportjait teljes mértékben vagy részlegesen mentesítse a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségeik alól.

(3)

A hitelezési adatok lényegesen hozzájárulnak majd az EKB jelenlegi statisztikáinak javításához és új statisztikák kidolgozásához, mivel a jelenleg használt adatforrásokból nem elérhető fontos bontásokat és részleteket tartalmaznak, így például a pénzügyi ágazat általi hitelezés szerkezetére és kockázati mintáira vonatkozó információkat. A hitelezési adatok például jelentős mértékben hozzá fognak járulni a következőkre vonatkozó statisztikák minőségének javításához: a) kölcsönök a vállalatok mérete szerint, amely egy kulcsfontosságú jellemző a kis- és középvállalkozások részére történő hitelezés értékeléséhez és figyelemmel kíséréséhez; b) hitelkeretek partnerszektor szerinti bontásban; c) nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott kölcsönök gazdasági tevékenység szerinti bontásban; d) ingatlannal fedezett kölcsönök; és e) határokon átnyúló kölcsönök és kapcsolódó bevételek azon tagállamok fizetésimérleg-statisztikájának részeként, amelyek pénzneme az euro.

(4)

A hitelezési adatok rendelkezésre állása javítani fogja az értékpapír-kibocsátásokra és állományokra vonatkozó statisztikák keretében jelenleg gyűjtött mikroszintű információk felhasználhatóságát, és hozzájárul az Unióban a pénzügyi integráció és a stabilitás figyelemmel kíséréséhez és előmozdításához. Végezetül, az euroövezeten kívül rezidens azon fióktelepekre vonatkozó hitelezési adatok, amelyek vállalatközpontja adatszolgáltató tagállamban rezidens, fontosak a KBER feladatainak ellátásához, különösen a monetáris politikai elemzés és a pénzügyi stabilitással kapcsolatos feladatok céljára. Ezenkívül az adatok a makroprudenciális felügyeleti feladatok, például pénzügyi stabilitási elemzések, kockázatértékelések és stressztesztek elvégzésének támogatását is szolgálják. A 2533/98/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének d) pontja és (4a) bekezdése jelenleg kifejezetten megengedi a KBER Alapokmányának 5. cikke alapján gyűjtött statisztikai adatok felügyeleti célokra történő felhasználását.

(5)

Egy harmonizált analitikai hitelezési adatokat tartalmazó átfogó adatsor az adatszolgáltatási követelmények stabilitásának fokozatos javítása révén várhatóan minimalizálni fogja az adatszolgáltatási terhet. Ez azért fontos, mivel az adatszolgáltatók nagymértékben automatizált adatfeldolgozó rendszereiben a változtatások érvényesítése nagyon költséges lehet. A harmonizált hitelezési adatokat tartalmazó adatsor emellett részletesebb adatokkal is szolgál majd, ami minimalizálni fogja az adatszolgáltatókhoz intézett további kérések szükségességét.

(6)

Az EKB/2014/6 határozat (3) meghatározza a részletes hitelezési adatok hosszú távú, az EKB harmonizált statisztikai adatszolgáltatási követelményein alapuló gyűjtési keretének létrehozására irányuló eljárást. A határozat a következők létrehozásának biztosítására irányul: a) valamennyi eurorendszerbeli NKB által közös minimumkövetelményeknek megfelelően üzemeltetett, részletes hitelezési adatokat tartalmazó nemzeti adatsorok; és b) az eurorendszer tagjai között megosztott, részletes analitikai hitelezési adatokat tartalmazó közös adatbázis (a továbbiakban: AnaCredit), amely valamennyi olyan tagállamtól származó bemeneti adatokat tartalmaz, amelynek pénzneme az euro.

(7)

Az EKB/2014/7 ajánlás (4) arra ösztönzi azon tagállamok NKB-it, amelyek pénzneme nem az euro, amelyek azonban előkészületeket tesznek a hosszú távú kerethez történő csatlakozásra, hogy alkalmazzák az EKB/2014/6 határozat rendelkezéseit. Az AnaCreditnek önkéntes alapon nyitva kell állnia az euroövezeten kívüli tagállamok, különösen az SSM-ben részt vevő tagállamok előtt a földrajzi lefedettség és az adatok körének bővítése érdekében, valamint az Unióban a harmonizáció növelése érdekében.

(8)

Míg az EKB/2014/6 határozat szerinti előkészítő intézkedések célja „az NKB-k által az EKB rendelkezésére bocsátandó harmonizált részletes hitelezési adatsorok alapvető csoportjának meghatározása”, az előnyök és költségek értékelésére irányuló eljárás nagyon erős felhasználói igényekre világított rá, nem csupán az „adatsorok alapvető csoportja”, de az adatszolgáltatói kör számára hitelkockázatot eredményező instrumentumokat jellemző adatattribútumok és intézkedések átfogó listája tekintetében is. Emellett az ebből következő javuló harmonizáció várhatóan növelni fogja az adatok országok és intézmények közötti összehasonlíthatóságát, és így jobb adatminőséget biztosít az elemzéshez.

(9)

Az AnaCredit célja, hogy – a részletes adatokat gyűjtő más statisztikai keretekkel együttesen – az adatszolgáltatók hitelkockázatának analitikai szemléletét biztosítsa, a pénzügyi instrumentumtól, a kitettség típusától vagy számviteli besorolástól függetlenül. E tekintetben az e rendeletben rögzített követelmények célja annak biztosítása, hogy az adatszolgáltatók harmonizált információk közös készletét jelentsék az NKB-k felé.

(10)

Az AnaCreditet szakaszokban kell létrehozni, mivel a jelenlegi hitelezési adatgyűjtésnek a részt vevő országok közötti jelentős heterogenitása csak fokozatosan harmonizálható. Ez a fokozatos megközelítés figyelembe veszi az adatszolgáltatók számára a különböző adatszolgáltatási követelményeknek való megfeleléshez szükséges időt is. Általában véve az egyes szakaszokban gyűjtött adatok körét és tartalmát a lehető leghamarabb meg kell határozni annak érdekében, hogy valamennyi adatszolgáltató fel tudjon készülni a harmonizált fogalmak és meghatározások használatára. Erre tekintettel a Kormányzótanács az egyes egymást követő szakaszokra vonatkozó határozatait legalább az azok végrehajtása előtt két évvel fogja meghozni. Az adatszolgáltatók költségeinek és munkaterhének minimalizálása érdekében egy későbbi szakaszban megvizsgálásra kerül a lakáscélú hitelekre vonatkozóan a mintavételi módszerek alapján történő adatszolgáltatás.

(11)

Bár az AnaCredit egyik kulcsfontosságú célkitűzése az adatszolgáltatási követelmények és a végrehajtási gyakorlatok harmonizálása, a jelenlegi adatgyűjtési gyakorlatok heterogenitása szükségessé teszi bizonyos területeken az NKB-k mérlegelési jogkörének megőrzését, például az NKB-knak a kisméretű rezidens adatszolgáltatóknak biztosított eltérésekről szóló döntései tekintetében. Az NKB-k mérlegelési jogkörébe tartozó e területeket minden későbbi szakaszban újra kell értékelni annak megállapítása érdekében, hogy elérhető-e a részt vevő országok közötti további harmonizáció.

(12)

Hatályát illetően az AnaCredit keretében történő adatszolgáltatás első szakaszának ki kell terjednie a hitelintézetek által a jogi személyeknek nyújtott hitelekre. A hitelnyújtással foglalkozó nem hitelintézeti betétgyűjtő vállalatok, vagyonkezelő szervezetek és egyéb pénzügyi vállalatok, valamint ezek külföldi leányvállalatai egy későbbi szakaszban felvehetők a tényleges adatszolgáltatói körbe. Az instrumentumok vonatkozásában a részletes adatszolgáltatás kiterjeszthető a derivatívákra, az egyéb követelésekre, a mérlegen kívüli tételekre (például pénzügyi garanciákra), valamint a jogi személyektől eltérő személyeknek, az egyéni vállalkozásokat is beleértve, nyújtott hitelekre. Az első szakaszban az alkalmazandó adatvédelmi szabályok által meghatározott személyes adatok nem gyűjtendők, beleértve a több adós között természetes személy adóssal is rendelkező hiteleket vagy azt az esetet, amikor az AnaCreditbe jelentett instrumentumokhoz természetes személyek kapcsolódnak. Amennyiben az adatszolgáltatás köre kiterjesztésre kerül oly módon, hogy a későbbi szakaszokban ilyen személyes adatokat is tartalmazzon, úgy biztosítani kell a természetes személyeknek a személyes adataik gyűjtése és feldolgozása tekintetében fennálló jogainak védelmét. Továbbmenve, a későbbi szakaszok magukban foglalhatnak konszolidált alapon történő adatszolgáltatási követelményeket. Az adatszolgáltatói kör bármely bővítése során figyelembe kell venni az NKB-k azon jogát, hogy a kisméretű adatszolgáltató részére eltéréseket engedélyezhetnek, és e bővítéseket a bevezetésük előtt legalább két évvel el kell fogadni, hogy az adatszolgáltatóknak és az NKB-knek elegendő ideje legyen a végrehajtásra.

(13)

A jövőbeli szakaszokra történő előkészületként az adatszolgáltatói kör kiterjesztésének, valamint a további adatszolgáltatási követelmények bevezetésének a KBER Statisztikai Bizottsága általi elemezésen kell alapulnia, figyelembe véve a felhasználók igényeit, az adatszolgáltatók és az NKB-k becsült költségeit, a piaci fejleményeket és az első szakaszra való felkészülés során szerzett tapasztalatokat.

(14)

A hitelezési adatokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségeket az arányosság elvének figyelembevételével kell meghatározni annak érdekében, hogy azok ne rójanak túlzott adatszolgáltatási terhet különösen a korlátozott teljes hitelezési kitettséggel rendelkező kis adatszolgáltatókra. Ugyanezen okból az NKB-knek jogosultnak kell lenniük arra, hogy a kis adatszolgáltatók számára eltéréseket engedélyezzenek.

(15)

A hatékony adatszolgáltatás és a fennálló és új adatszolgáltatási keretekkel való megfelelő interoperabilitás biztosítása érdekében az NKB-knek lehetősége kell legyen arra, hogy az EKB részére benyújtandó információkat szélesebb körű nemzeti adatszolgáltatási keret részeként gyűjtsék, és a hitelezési adatok szolgáltatását saját, jogszabályban előírt céljaikra a vonatkozó nemzeti joggal összhangban kiterjesszék az e rendeletben vázolt körön túlra.

(16)

Az AnaCredithez való hozzájárulás érdekében az NKB-knek lehetősége kell legyen arra, hogy a saját adatbázisaikat, az adatszolgáltatóktól és bármely más forrásból kapott adatokat is felhasználják, a vonatkozó referencia-adatbázisokat is beleértve. Az NKB-knek jogosultnak kell lenniük annak eldöntésére, hogy együttműködési megállapodást kötnek a nemzeti statisztikai hivatalokkal, vagy az adatszolgáltatók felügyeletét ellátó illetékes nemzeti hatóságokkal vagy bármely más nemzeti hatósággal, mindaddig, amíg a szolgáltatott adatok megfelelnek az e rendeletben rögzített minőségi előírásoknak. A jelenleg hatályos különböző nemzeti szabályokra tekintettel és az e rendelet alapján fennálló adatszolgáltatási teher minimalizálása érdekében az EKB ösztönzi a nemzeti statisztikai hivatalokkal, illetékes nemzeti hatóságokkal és más nemzeti hatóságokkal történő eredményes és hatékony együttműködést.

(17)

A hitelezési adatok gyűjtésének keretét a központi hitelnyilvántartások és a közszférabeli szervezetek által létrehozott más releváns hitelezési adatsorok, így többek között az értékpapír-statisztikákra vonatkozó adatbázisok és a KBER intézményi és leányvállalati adatsora közötti interoperabilitás biztosítására figyelemmel kell létrehozni.

(18)

Az NKB-knek lehetősége kell legyen arra, hogy a többcélú közös analitikai részletes hitelezési adatsort az adatszolgáltatók felé irányuló visszacsatolási mechanizmus kialakításához, vagy a fennálló visszacsatolási mechanizmusok vagy a központi hitelnyilvántartásoktól az adatszolgáltatók felé irányuló más információs szolgáltatások kibővítéséhez használják fel. E visszacsatolási mechanizmusok a KBER Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (5) bekezdése szerinti jogszabályi megbízatásának megfelelően javítani fogják a KBER hozzájárulását a pénzügyi rendszer stabilitásához. A visszacsatolási mechanizmusok az adatszolgáltatók számára szélesebb körű alapot fognak biztosítani a hitelképesség értékeléséhez, különösen a határon átnyúló adósok tekintetében, és lehetővé fogják tenni a fogalommeghatározások és az adatattribútumok harmonizálását a hitelezési gyakorlatukban. Javítani fogják a hitelintézetek és más hitelezők hitelkockázat-kezelését. Különösen segíteni fogják a hitelintézeteket annak elkerülésében, hogy a hitelképesség értékelése során túlzott mértékben a külső hitelminősítésekre hagyatkozzanak. A visszacsatolási mechanizmusnak a legjobb gyakorlatokat kell követnie, és biztosítania kell a minimális adatminőségi követelményeket. Az analitikai hitelezési adatok azon részét, amely a visszacsatolási mechanizmusok céljára megosztható az NKB-k között, a vonatkozó adatattribútumok bizalmassági szintjének és az ennek megfelelő titokvédelmi követelményeknek, valamint a végrehajtáshoz szükséges időnek a figyelembevételével kell meghatározni. A visszacsatolási mechanizmusok alkalmazási körére és végrehajtására vonatkozó további részletek külön jogi aktusban rögzíthetők, és az NKB-k az alkalmazandó jogi keretek alapján egyetértési megállapodásokat köthetnek a visszacsatolási mechanizmusok keretében történő együttműködésüket illetően. Míg egyes központi hitelnyilvántartást üzemeltető NKB-k kétoldalú alapon már megosztanak egymással részletes határokon átnyúló hitelezési és hitelkockázati adatokat (5), másoknak jogi okokból bizonyos időre lehet szükségük a határokon átnyúló információmegosztás megvalósításához annak érdekében, hogy ezeket az adatokat a részükre adatot szolgáltató pénzügyi intézményeknek továbbítsák. A visszacsatolási mechanizmusok kialakítása és végrehajtása során figyelembe kell venni a bizalmas statisztikai adatok kezelésére vonatkozó nemzeti jogszabályi rendelkezéseket.

(19)

E rendelet céljára alkalmazni kell a bizalmas statisztikai adatok védelmére és felhasználására vonatkozó, a 2533/98/EK rendelet 8–8c. cikkében megállapított előírásokat.

(20)

A 2533/98/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az EKB jogosult szankciók megállapítására azokkal az adatszolgáltatókkal szemben, amelyek elmulasztják az EKB rendeleteiben vagy határozataiban meghatározott statisztikai adatszolgáltatási követelmények teljesítését. E szankcionálási jogkör független az NKB-k azon jogkörétől, hogy szankciót rójanak ki azon adatszolgáltatókra, amelyek nem tesznek eleget a megfelelő nemzeti jogi keretek alapján rájuk vonatkozó statisztikai vagy egyéb adatszolgáltatási kötelezettségeknek.

(21)

Szükség van egy olyan eljárás létrehozására, amely lehetővé teszi az e rendelet mellékletei technikai jellegű módosításainak hatékony végrehajtását, feltéve, hogy az ilyen módosítások nem változtatnak a mögöttes koncepcionális kereten, és nem érintik a tagállamok adatszolgáltatóinak jelentési terhét. Ennek az eljárásnak lehetővé kell tennie a KBER Statisztikai Bizottsága véleményének figyelembevételét.

(22)

A KBER Alapokmányának 5. cikke az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésével együtt arra vonatkozó kötelezettséget jelent, hogy azon tagállamoknak, amelyek pénzneme nem az euro, nemzeti szinten ki kell alakítaniuk és végre kell hajtaniuk mindazon intézkedéseket, amelyeket megfelelőnek tartanak: a) az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeinek teljesítéséhez szükséges statisztikai adatgyűjtés elvégzéséhez; és b) a statisztika területén kellő időben megteendő előkészületekhez annak érdekében, hogy e tagállamok olyan tagállammá váljanak, amelynek pénzneme az euro.

(23)

E rendelet alkalmazása nem érinti a hitelezési adatok SSM jogi keretében történő gyűjtését,

a)

a gazdasági egység, amely ugyanabban a tagállamban rezidens, mint az adatszolgáltató, amelynek részét képezi; vagy

b)

az adatszolgáltatónak valamely adatszolgáltató tagállamban rezidens külföldi fióktelepe; vagy

c)

az adatszolgáltatónak valamely adatszolgáltató tagállamban nem rezidens külföldi fióktelepe;

a)

amennyiben az instrumentum a referencia-időszakon belül bármely adatszolgáltatási referencia-időpontban:

b)

amennyiben legalább egy adós az 1. cikk 5. pontjában meghatározottak szerinti jogalany vagy jogalany részét képezi.

a)

a jogalany érintett NKB-ja dönthet úgy, hogy a jogalanytól nem gyűjti az I. melléklet 1. adatlapjában felsorolt adatattribútumokat, vagy csak azok egy részét gyűjti, amennyiben ezeket az instrumentumokat a külföldi fióktelep tartja vagy kezeli;

b)

a külföldi fióktelep érintett NKB-ja dönthet úgy, hogy a külföldi fiókteleptől nem gyűjti az I. melléklet 2. adatlapjában felsorolt adatattribútumokat, vagy csak azok egy részét gyűjti.

a)

jogalany-azonosító, amennyiben ilyen azonosító kiosztásra került; vagy

b)

amennyiben jogalany-azonosítót nem osztottak ki, a IV. mellékletben részletesebben meghatározottak szerinti nemzeti azonosító.

a)

e hozzáférés sértené az adatszolgáltató bizalmas jelleghez fűződő jogos érdekeit, például a belső hitelkockázat-értékelések tekintetében, vagy harmadik felek – különösen azon jogalanyok, amelyekről hitelezési adatokat jelentettek – e jogos érdekeit; vagy

b)

az adatokat nem használták a 11. cikk szerinti visszacsatolási mechanizmus létrehozásához vagy bővítéséhez, és más uniós vagy nemzeti jogszabály alapján nem kell hozzáférést biztosítaniuk ezen adatokhoz.

a)

a havi adattovábbítások esetében minden hónap utolsó napján;

b)

a negyedéves adattovábbítások esetében március, június, szeptember és december utolsó napján.

a)

az (1) bekezdéssel összhangban eltéréssel rendelkező adatszolgáltatók;

b)

azon adatszolgáltatók, amelyek a (2) bekezdéssel összhangban csökkentett gyakorisággal szolgáltathatnak adatokat;

c)

azon adatszolgáltatók, amelyek már nem felelnek meg az (1) vagy a (2) bekezdéssel összhangban az eltérés, illetve a csökkentett adatszolgáltatási gyakoriság feltételeinek.