21.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/1

(1)

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy eljárási biztosítékokat hozzon létre annak garantálására, hogy a büntetőeljárás során a gyanúsított vagy a vádlott gyermekek, azaz 18 év alatti személyek, képesek legyenek az ilyen eljárások megértésére és követésére, valamint a tisztességes eljáráshoz való joguk gyakorlására, továbbá hogy megelőzhető legyen a gyermekek bűnismétlése és elősegíthető legyen társadalmi beilleszkedésük.

(2)

A gyanúsított és a vádlott gyermekek eljárási jogainak védelmére vonatkozó közös minimumszabályok meghatározásával ez az irányelv a tagállamok egymás igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmának megerősítését, és ezáltal a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének javítását célozza. Az ilyen közös minimumszabályoknak meg kell szüntetniük a polgárok szabad mozgásának akadályait is a tagállamok egész területén.

(3)

Noha a tagállamok részes felei az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek (a továbbiakban: EJEE), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek, a tapasztalatok szerint ez önmagában nem minden esetben nyújt alapot arra, hogy kellő mértékben megbízzanak a többi tagállam büntetőjogi igazságszolgáltatási rendszerében.

(4)

A Tanács 2009. november 30-án elfogadta a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről szóló állásfoglalást (3) (a továbbiakban: ütemterv). Az ütemterv, fokozatos megközelítést alkalmazva, intézkedések elfogadására hív fel a fordításhoz és tolmácsoláshoz való jog (A. intézkedés), a jogokról és a vádról való tájékoztatáshoz való jog (B. intézkedés), a jogi tanácsadáshoz való jog és a költségmentesség (C. intézkedés), a hozzátartozókkal, munkaadókkal és konzuli hatóságokkal való kapcsolattartáshoz való jog (D. intézkedés), valamint a kiszolgáltatott gyanúsítottakra vagy vádlottakra vonatkozó különleges biztosítékok (E. intézkedés) vonatkozásában. Az ütemterv hangsúlyozza, hogy a jogok sorrendje tájékoztató jellegű, amely arra utal, hogy az a prioritásokkal összhangban módosítható. Az ütemtervet egészében történő működésre tervezték, előnyei csak mindegyik összetevőjének végrehajtásával válnak teljes mértékben érzékelhetővé.

(5)

2009. december 11-én az Európai Tanács üdvözölte az ütemtervet, és azt „A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” alcímet viselő stockholmi program részévé tette (4) (2.4. pont). Az Európai Tanács hangsúlyozta az ütemterv nem kimerítő jellegét, és felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyanúsítottak és a vádlottak minimális eljárási jogainak további elemeit, és mérje fel, hogy az adott területen való jobb együttműködés elősegítése érdekében szükséges-e foglalkozni egyéb kérdésekkel, például az ártatlanság vélelmével.

(6)

Az ütemterv alapján a büntetőeljárások során biztosítandó eljárási jogokra vonatkozóan ezidáig négy intézkedés, nevezetesen a 2010/64/EU (5), a 2012/13/EU (6), a 2013/48/EU (7), valamint az (EU) 2016/343 (8) európai parlamenti és tanácsi irányelv került elfogadásra.

(7)

Ez az irányelv előmozdítja a gyermekek jogait, figyelembe véve az Európa Tanács gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásait.

(8)

A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek vagy a 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (9) szerinti elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alatt álló (a továbbiakban: keresett személyek) gyermekek esetében a tagállamok biztosítják, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét minden esetben elsődleges szempontnak tekintsék, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 24. cikke (2) bekezdésével.

(9)

Különös figyelmet kell fordítani a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekekre, hogy ezáltal képesek legyenek megőrizni a fejlődésre, valamint a társadalomba való visszailleszkedésre vonatkozó képességüket.

(10)

Ezt az irányelvet a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekekre és a keresett személynek minősülő gyermekekre kell alkalmazni. A keresett személynek minősülő gyermekekre ezen irányelv vonatkozó rendelkezései a végrehajtó tagállambeli letartóztatásuk időpontjától kezdve alkalmazandók.

(11)

Ez az irányelv, vagy ezen irányelv egyes rendelkezései alkalmazandók azokra a büntetőeljárás során gyanúsítottakra vagy vádlottakra, valamint keresett személyekre is, akikkel szemben akkor indult eljárás, amikor még gyermekek voltak, de azóta betöltötték a 18. életévüket, továbbá amennyiben ezen irányelv alkalmazása az eset összes körülményei fényében megfelelő, figyelemmel az érintett személy érettségére és kiszolgáltatottságára is.

(12)

Abban az esetben, ha az adott személy a büntetőeljárásban gyanúsítottá vagy vádlottá válásának időpontjában betöltötte 18. életévét, de a bűncselekmény elkövetésekor még gyermek volt, ösztönzendő, hogy a tagállamok alkalmazzák az ebben az irányelvben előírt eljárási biztosítékokat az adott személy 21. életévének betöltéséig legalább azoknak a bűncselekményeknek az esetében, amelyeket ugyanaz a gyanúsított vagy vádlott követett el, és amelyek vonatkozásában a nyomozást és a vádemelést együttesen végzik, mivel elválaszthatatlanul összefüggnek olyan büntetőeljárásokkal, amelyek az érintett személy 18. életévének betöltése előtt indultak meg.

(13)

A tagállamok a gyermek életkorát a gyermek saját állításai, a gyermek családi állapotának ellenőrzése, dokumentumkutatás, egyéb bizonyítékok, és ha ilyen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre vagy nem meggyőzőek, orvosi vizsgálat alapján állapítják meg. Az orvosi vizsgálatot végső esetben, továbbá a gyermek jogai, testi épsége és az emberi méltóság szigorú tiszteletben tartása mellett kell elvégezni. Amennyiben egy személy kora továbbra is kétséges, ezen irányelv alkalmazásában vélelmezni kell, hogy az adott személy gyermek.

(14)

Ez az irányelv nem alkalmazandó egyes kisebb súlyú jogsértések esetében. Az irányelvet azonban alkalmazni kell, ha a gyanúsított vagy vádlott gyermek szabadságát elvonták.

(15)

Egyes tagállamokban a viszonylag kisebb súlyú jogsértések esetében a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóság rendelkezik hatáskörrel a szabadságelvonáson kívüli szankciók kiszabására. Ez lehet a helyzet például a nagy számban elkövetett, közúti ellenőrzést követően megállapítható közlekedési jogsértések esetén. Ilyen helyzetekben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól, hogy az ezen irányelv szerinti valamennyi jogot biztosítsák. Amennyiben valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy kisebb súlyú jogsértések esetében a szankciókat ilyen hatóság szabja ki, és azzal szemben jogorvoslattal lehet élni, illetve lehetőség van az ügynek más módon büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság elé terjesztésére, ezt az irányelvet csak az ilyen jogorvoslatot vagy előterjesztést követően az adott bíróság előtt folyó eljárásra kell alkalmazni.

(16)

Egyes tagállamokban bizonyos kisebb súlyú jogsértések, különösen a kisebb súlyú közlekedési jogsértések, az általános önkormányzati rendeletekkel kapcsolatos kisebb súlyú jogsértések és a közrend elleni kisebb súlyú jogsértések bűncselekménynek minősülnek. Ilyen helyzetekben nem lenne ésszerű megkövetelni az illetékes hatóságoktól, hogy biztosítsák az ezen irányelv szerinti valamennyi jogot. Amennyiben valamely tagállam joga a kisebb súlyú jogsértésekre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki, ezen irányelv kizárólag a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtt zajló eljárásokra alkalmazandó.

(17)

Ez az irányelv csak a büntetőeljárásokra alkalmazandó. Egyéb fajta eljárásokra nem alkalmazható, különös tekintettel a kifejezetten gyermekek számára kialakított eljárásokra, illetve azokra, amelyek védelmi, korrekciós vagy oktatási intézkedéseket eredményezhetnek.

(18)

Ezen irányelv végrehajtásakor figyelembe kell venni a 2012/13/EU és a 2013/48/EU irányelvek rendelkezéseit. Ez az irányelv további kiegészítő biztosítékokat nyújt a gyermekek és a szülői felelősség gyakorlója számára nyújtandó információk tekintetében, a gyermekek sajátos szükségleteinek és sebezhetőségének figyelembevétele érdekében.

(19)

A gyermekeket tájékoztatni kell az eljárások lefolytatásának általános szempontjairól. Ennek érdekében röviden el kell magyarázni számukra az eljárások következő lépéseit, amennyire ezt a büntetőeljárás érdekei engedik, valamint az ügyben részt vevő hatóságok szerepét. Az, hogy milyen információkat bocsátanak a gyermekek rendelkezésre, az adott eset körülményeitől függ.

(20)

A gyermeket az eljárás lehető legkorábbi, megfelelő szakaszában tájékoztatni kell az orvosi vizsgálathoz való jogról, erre pedig legkésőbb a szabadság elvonásakor kell sort keríteni, amennyiben a gyermekkel szemben ezt az intézkedést alkalmazzák.

(21)

Ha a gyermek szabadságát elvonták, a 2012/13/EU irányelvnek megfelelően a gyermek rendelkezésére bocsátott jogokról szóló írásbeli tájékoztatónak egyértelmű információkat kell tartalmaznia a gyermek ezen irányelv szerinti jogairól.

(22)

A tagállamoknak szóban, írásban vagy mindkét módon tájékoztatniuk kell a szülői felelősség gyakorlóját az alkalmazandó eljárási jogokról. A tájékoztatást haladéktalanul meg kell adni, és olyan részletességgel, amely az eljárás tisztességességének megóvásához és a gyermek jogainak eredményes gyakorlásához szükséges.

(23)

Bizonyos, akár csak az egyik szülői felelősséget gyakorló személyt érintő körülmények között, a tájékoztatást egy másik megfelelő, a gyermek által megjelölt és az illetékes hatóság által ilyenként jóváhagyott nagykorú személynek kell nyújtani. Az egyik ilyen körülmény, amikor objektív és tényszerű jelek utalnak arra, illetve ezek alapján az a gyanú merül fel, hogy a szülői felelősség gyakorlójának tájékoztatása súlyosan veszélyeztetheti a büntetőeljárást, így különösen, amikor fennáll a lehetősége annak, hogy bizonyítékot semmisítenek vagy változtatnak meg, tanúkat befolyásolnak, vagy hogy a szülői felelősség gyakorlója a gyermekkel együtt vett részt az állítólagos bűncselekmény elkövetésében.

(24)

Amennyiben megszűntek azok a körülmények, amelyek alapján az illetékes hatóságok a szülői felelősség gyakorlója helyett egy másik, megfelelő nagykorú személynek nyújtottak tájékoztatást, a gyermek számára az ezen irányelvvel összhangban nyújtott minden, az eljárás során továbbra is fontossággal bíró információt a szülői felelősség gyakorlójának kell nyújtani. Ez a követelmény nem hosszabbíthatja meg szükségtelenül a büntetőeljárást.

(25)

A gyanúsított vagy vádlott gyermekeknek a 2013/48/EU irányelvnek megfelelően joguk van ügyvédi segítség igénybevételéhez. Mivel a gyermekek kiszolgáltatottak és nem minden esetben képesek teljes mértékben megérteni és követni a büntetőeljárást, az ezen irányelvben foglalt helyzetekben ügyvédi támogatást kell kapniuk. Ezekben a helyzetekben a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a gyermeket ügyvéd támogassa, ha maga a gyermek vagy a szülői felelősség gyakorlója ilyen segítségnyújtásról nem gondoskodott. A tagállamoknak költségmentességet kell biztosítaniuk, amennyiben az szükséges annak biztosításához, hogy a gyermek tényleges ügyvédi támogatást kapjon.

(26)

Az ezen irányelv szerinti ügyvédi támogatás feltételezi, hogy a gyermeknek a 2013/48/EU irányelv alapján joga van az ügyvédi segítség igénybevételéhez. Ennek megfelelően abban az esetben, ha a 2013/48/EU irányelv valamely rendelkezésének alkalmazása lehetetlenné tenné, hogy a gyermek ezen irányelv alapján ügyvédi támogatást vegyen igénybe, a szóban forgó rendelkezés nem alkalmazható a gyermeknek arra a jogára, hogy a 2013/48/EU irányelv értelmében ügyvédi segítséget vegyen igénybe. Másrészt az ezen irányelv által megállapított, az ügyvédi támogatás alóli mentességek és kivételek nem érinthetik a 2013/48/EU irányelv szerinti, az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogot, vagy a Charta és az EJEE, valamint a nemzeti és más uniós jog szerinti költségmentességhez való jogot.

(27)

Ezen irányelvben az ügyvédi támogatásra vonatkozóan megállapított rendelkezéseket indokolatlan késedelem nélkül alkalmazni kell, amint a gyermeket tájékoztatják arról, hogy gyanúsított vagy vádlott. Ezen irányelv alkalmazásában az ügyvédi támogatás ügyvéd által a büntetőeljárás során nyújtott jogi támogatást, valamint a képviselet ellátását jelenti. Amennyiben ez az irányelv a kihallgatás alatt ügyvédi támogatásról rendelkezik, egy ügyvédnek jelen kell lennie. A gyermek 2013/48/EU irányelv szerinti ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogának sérelme nélkül, az ügyvédi támogatás nem követeli meg azt, hogy minden egyes nyomozati vagy bizonyításfelvételi cselekmény során ügyvédnek kelljen jelen lennie.

(28)

Feltéve, hogy ez összhangban van a tisztességes eljáráshoz való joggal, a tagállamok azon kötelezettsége, hogy ezen irányelvvel összhangban ügyvédi támogatást biztosítsanak a gyanúsított vagy vádlott gyermekeknek nem terjed ki az alábbiakra: a gyermek személyazonosságának megállapítása; annak megállapítása, hogy szükséges-e nyomozást indítani; a fegyverbirtoklás vagy egyéb hasonló biztonsági kérdések ellenőrzése; az ezen irányelvben kifejezetten nem hivatkozott nyomozati vagy más bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatása, úgy mint motozás, fizikai vizsgálat, vér-, alkohol- vagy egyéb hasonló vizsgálatok, vagy fénykép készítése illetve ujjlenyomat rögzítése; a gyermek illetékes hatóság elé állítása vagy átadása a szülői felelősség gyakorlójának vagy másik megfelelő nagykorú személynek, a nemzeti joggal összhangban.

(29)

Azon gyermek számára, aki az eljárás kezdetekor nem volt gyanúsított vagy vádlott – például tanú volt –, de utóbb gyanúsítottá vagy vádlottá válik, az uniós joggal, valamint az EJEE-vel összhangban, az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezését követve biztosítani kell az önvádra való kötelezés tilalmának érvényesítéséhez és a hallgatáshoz való jogot. Ez az irányelv ezért kifejezetten hivatkozik arra a gyakorlatban előforduló helyzetre, amikor a gyermek a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző hatóság által valamely büntetőeljárással összefüggésben végzett kihallgatás során gyanúsítottá vagy vádlottá válik. Amennyiben egy ilyen kihallgatás során valamely, a gyanúsítottól vagy a vádlottól eltérő gyermek gyanúsítottá vagy vádlottá válik, a kihallgatást fel kell függeszteni, amíg a gyermeket nem tájékoztatják arról, hogy gyanúsított vagy vádlott, és amíg ezen irányelvvel összhangban ügyvédi támogatást nem biztosítottak számára.

(30)

Feltéve, hogy ez összhangban van a tisztességes eljáráshoz való joggal, a tagállamok eltérhetnek az ügyvédi támogatás biztosításának kötelezettségétől, amennyiben ez nem arányos az ügy körülményei fényében, szem előtt tartva, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét mindig elsődleges szempontnak kell tekinteni. A gyermekeknek az ezen irányelv hatálya alá tartozó eljárás bármely szakaszában, minden esetben ügyvédi támogatást kell biztosítani amikor az őrizetbe vételükről való döntés céljából az illetékes bíróság vagy bíró elé állítják őket, valamint a fogvatartás ideje alatt is. Emellett a szabadságtól való megfosztás nem szabható ki büntetésként, csak ha a gyermek olyan ügyvédi támogatásban részesül, amely lehetővé teszi a gyermek védelemhez való jogának tényleges gyakorlását, és, minden esetben, a bírósági tárgyalás során. A tagállamok gyakorlati szabályokat dolgozhatnak ki erre vonatkozóan.

(31)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ideiglenesen eltérjenek attól a kötelezettségüktől, hogy ügyvédi támogatást biztosítsanak a tárgyalás előtti szakaszban, kényszerítő erejű indokok miatt, azaz amennyiben valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények sürgős elhárítására van szükség, vagy amennyiben a nyomozó hatóságok azonnali intézkedése elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzák valamely súlyos bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás érdemi veszélyeztetését, többek közt valamely súlyos bűncselekmény állítólagos társelkövetőire vonatkozó információ megszerzése, vagy egy súlyos bűncselekménnyel kapcsolatos fontos bizonyíték elveszítésének megakadályozása céljából. Az említett kényszerítő erejű indokok egyike miatti ideiglenes eltérés ideje alatt az illetékes hatóságok kihallgathatják a gyermeket az ügyvéd távollétében, feltéve, hogy tájékoztatták a hallgatáshoz való jogáról, és e jogával élhet is, továbbá hogy az ilyen kihallgatás nem sérti a védelemhez való jogot, ideértve az önvádra kötelezés tilalmát. Lehetőség van kihallgatás lefolytatására a szükséges mértékig kizárólag azzal a céllal, hogy megszerezzék azokat az információkat, amelyek a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető súlyosan hátrányos következmények elhárítása, vagy a büntetőeljárás érdemi veszélyeztetésének megakadályozása érdekében feltétlenül szükségesek. Az ezen ideiglenes eltéréssel való visszaélés elviekben helyrehozhatatlanul sértené a védelemhez való jogot.

(32)

A tagállamoknak nemzeti jogukban egyértelműen meg kell állapítaniuk az ilyen ideiglenes eltérés indokait és feltételeit, és azt csak korlátozottan használhatják. Bármely ideiglenes eltérésnek arányosnak, időben szigorúan korlátozottnak kell lennie, nem alapulhat kizárólag az állítólagos bűncselekmény típusán vagy súlyosságán, és nem sértheti az eljárás általános tisztességességét. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ideiglenes eltérés bírótól és bíróságtól eltérő illetékes hatóság általi, ezen irányelv szerinti engedélyezése esetén az ideiglenes eltérés engedélyezéséről szóló határozatot egy bíróság legalább a tárgyalási szakban elbírálhassa.

(33)

A gyermek és ügyvédje közötti kommunikáció titkossága alapvető fontosságú a védelemhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítása szempontjából, és lényeges részét képezi a tisztességes eljáráshoz való jognak. Ezért a tagállamoknak ezért kivétel nélkül tiszteletben kell tartaniuk az ezen irányelv alapján biztosított ügyvédi támogatás keretében a gyermek és ügyvédje közötti találkozók és a kommunikáció egyéb formáinak titkosságát. Ez az irányelv nem érinti azokat az eljárásokat, amelyek olyan helyzetekre vonatkoznak, amikor objektív és tényszerű körülmények alapján az ügyvéddel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy a gyermekkel együtt érintett a bűncselekményben. Az ügyvéd általi bűnelkövetés nem tekinthető a gyermeknek ezen irányelv keretében nyújtott törvényes segítségnek. A titkosság tiszteletben tartásának kötelezettsége nem csak azt jelenti, hogy a tagállamok nem zavarhatják meg az ilyen kommunikációt, illetve ahhoz nem férhetnek hozzá, hanem azt is, hogy amennyiben a gyermek szabadságát elvonták, vagy az állam ellenőrzése alatt álló egyéb helyen van, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kommunikáció módozatai megfeleljenek a titkosság követelményének, és védjék azt. Mindez nem érinti a fogvatartási létesítményekben alkalmazott azon mechanizmusokat, amelyek célja megakadályozni – például a levelezés átvilágítása révén – tiltott küldemények eljuttatását a fogvatartottak részére, feltéve, hogy ezek a mechanizmusok nem teszik lehetővé az illetékes hatóságok számára a gyermek és az ügyvédje közötti kommunikáció elolvasását. Ez az irányelv nem érinti továbbá azokat a nemzeti jog szerinti eljárásokat, amelyek értelmében a levelezés továbbítása megtagadható, ha a feladó nem járul hozzá ahhoz, hogy a levelezést a továbbítást megelőzően egy illetékes bírósághoz benyújtsák.

(34)

Ez az irányelv nem érinti a titkosság megsértését, ha az az illetékes hatóságok által végzett jogszerű megfigyelési művelethez kapcsolódik. Ez az irányelv nem érinti továbbá az olyan, például a nemzeti hírszerző szolgálatok által folytatott tevékenységeket, amelyek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban a nemzeti biztonság védelmét szolgálják, vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 72. cikkének hatálya alá tartoznak, amelynek értelmében az EUMSZ a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről szóló III. részének V. címe nem érintheti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.

(35)

A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek számára biztosítani kell az egyéni értékeléshez való jogot a védelem, oktatás, képzés és társadalmi integráció tekintetében fennálló sajátos szükségleteik feltérképezésének érdekében, hogy meghatározzák, hogy igényelnek-e különleges intézkedéseket a büntetőeljárás során, és ha igen, milyen mértékben, valamint hogy megállapítsák büntetőjogi felelősségük mértékét, illetve egy adott büntetés vagy oktatási intézkedés megfelelőségét.

(36)

Az egyéni értékelésnek különösen tekintettel kell lennie a gyermek személyiségére és érettségére, a gyermek gazdasági, társadalmi és családi hátterére, köztük életkörülményeire és bármilyen különös kiszolgáltatottságára, így a tanulási zavarokra vagy a kommunikációs nehézségekre.

(37)

Lehetővé kell tenni, hogy az egyéni értékelés terjedelmét és részleteit az adott eset körülményeihez igazítsák, figyelembe véve az állítólagos bűncselekmény súlyát, illetőleg azokat az intézkedéseket, amelyeket akkor hozhatnának, ha a gyermeket az adott bűncselekmény elkövetésében bűnösnek találnák. Az ugyanazon gyermek tekintetében a közelmúltban elvégzett egyéni értékelést fel lehet használni, amennyiben azt naprakésszé tették.

(38)

Az illetékes hatóságoknak az egyéni értékelésből származó információkat figyelembe kell venniük annak megállapítása során, hogy célszerű-e bármely, egyedi intézkedés meghozatala a gyermekkel kapcsolatban, például szükség van-e bármely, gyakorlati segítségnyújtásra; annak felmérésekor, hogy a gyermekre vonatkozó óvintézkedések – így az előzetes letartóztatás vagy alternatív intézkedések – megfelelőek és hatékonyak-e; valamint, a büntetőeljárás keretében való döntéshozatal vagy intézkedések során – ideértve az ítélethozatalt is – a gyermek egyéni jellemzőinek és körülményeinek a figyelembevételekor. Amennyiben még nem áll rendelkezésre egyéni értékelés, ez nem akadályozhatja az illetékes hatóságokat abban, hogy ilyen intézkedéseket vagy döntéseket hozzanak, feltéve, hogy az ezen irányelvben megállapított feltételek teljesülnek, köztük az, hogy az egyéni értékelést az eljárások lehető legkorábbi, megfelelő szakaszában kell elvégezni. Az egyéni értékelés elvégzését megelőzően hozott intézkedések vagy döntések megfelelősége és hatékonysága ismét megvizsgálható, amikor az egyéni értékelés már rendelkezésre áll.

(39)

A egyéni értékelést az eljárások lehető legkorábbi, megfelelő szakaszában, kellő időben kell elvégezni, hogy az abból származó információkat az ügyész, a bíró vagy egy másik illetékes hatóság figyelembe vehesse, mielőtt a vádiratot tárgyalás lefolytatása céljából előterjesztené. A vádiratot ugyanakkor egyéni értékelés hiányában is elő lehet terjeszteni, feltéve, hogy ez a gyermek mindenek fölött álló érdekét szolgálja. Ilyen eset lehet például az, amikor a gyermek előzetes letartóztatásban van, és az egyéni étékelés elkészültének kivárása a fogva tartás szükségtelen meghosszabbításának kockázatával járna.

(40)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy eltérjenek az egyéni értékelés elvégzésére vonatkozó kötelezettségtől, amennyiben az ilyen eltérést az ügy körülményei indokolják, figyelembe véve többek között az állítólagos bűncselekmény súlyát és azokat az intézkedéseket, amelyeket akkor hozhatnának, ha a gyermeket az adott bűncselekmény elkövetésében bűnösnek találnák, valamint feltéve, hogy az eltérés a gyermek mindenek fölött álló érdekét szolgálja. Ebben az összefüggésben valamennyi fontos tényezőt figyelembe kell venni, többek közt azt is, hogy a gyermekről a múltban készült-e egyéni értékelés büntetőeljárások kapcsán, vagy hogy az adott ügy lefolytatható-e vádemelés nélkül.

(41)

A tisztességes igazságszolgáltatáshoz hozzátartozik a gyanúsított vagy vádlott gyermekekről való gondoskodás kötelezettsége, különösen akkor, ha a gyermekek szabadságelvonás alatt állnak, így kiváltképp kiszolgáltatott helyzetben vannak. A szabadságelvonás alatt álló gyermek személyi sértetlenségének biztosítása érdekében a gyermeknek joga van az orvosi vizsgálathoz. Ezt a vizsgálatot orvosnak vagy más szakembernek kell elvégeznie vagy az illetékes hatóság kezdeményezése alapján – különösen a vizsgálat szükségességére utaló konkrét egészségügyi jelek esetén –, vagy akkor, ha ezt a gyermek, a szülői felelősség gyakorlója vagy a gyermek ügyvédje kéri. A tagállamoknak meg kell határozniuk a jelen irányelvvel összhangban elvégzendő orvosi vizsgálatokkal és a gyermekek e vizsgálatokhoz való hozzáférésével kapcsolatos gyakorlati szabályokat. E szabályoknak le kell fedniük többek között azokat a helyzeteket is, amikor rövid időn belül ugyanazon gyermekre vonatkozóan kettő vagy több orvosi vizsgálat iránti kérelmet nyújtanak be.

(42)

A büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek nem minden esetben képesek megérteni a kihallgatások tartalmát. Az ilyen gyermekek megfelelő szintű védelmének biztosítása érdekében a rendőrség vagy más bűnüldöző hatóság által végzett kihallgatásaikról audiovizuális felvételt kell készíteni, amennyiben ez arányos, figyelembe véve többek között azt is, hogy a kihallgatásra ügyvéd jelenlétében kerül-e sor és a gyermek szabadságelvonás alatt áll-e, szem előtt tartva azt, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekét minden esetben elsődleges szempontnak kell tekinteni. Ez az irányelv nem írja elő, hogy a tagállamok audiovizuális felvételt készítsenek a gyermekeknek a bíró vagy a bíróság által végzett kihallgatásáról.

(43)

Amennyiben ezen irányelv értelmében audiovizuális felvételt kell készíteni, ám egy áthidalhatatlan technikai probléma miatt a felvétel elkészítése nem lehetséges, a rendőrség vagy más bűnüldöző hatóság a gyermeket audiovizuális felvétel készítése nélkül is kihallgathatja, feltéve, hogy minden ésszerű intézkedést megtettek a technikai probléma kiküszöbölésére, hogy a kihallgatást nem lehet elhalasztani, és hogy ez összeegyeztethető a gyermek mindenek fölött álló érdekével.

(44)

Függetlenül attól, hogy készül-e audiovizuális felvétel a gyermek kihallgatásáról, a kihallgatást minden esetben az érintett gyermek életkorának és érettségének megfelelő módon kell lefolytatni.

(45)

A gyermekek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, amennyiben megfosztják őket a szabadságuktól. Különös erőfeszítést kell ezért tenni annak érdekében, hogy az eljárás semelyik szakaszában se kerüljön sor szabadságelvonásra és különösen a gyermek fogva tartására azt megelőzően, hogy a bíróság a gyermek bűncselekmény elkövetésében való bűnösségének vagy ártatlanságának kérdésében jogerős határozatot hozott volna, tekintettel a gyermekek fizikai, szellemi és társas fejlődését érintő lehetséges kockázatokra, továbbá mivel a szabadságelvonás nehézségeket okozhat a társadalomba történő visszailleszkedésük során. A tagállamok gyakorlati szabályokat dolgozhatnak ki – például iránymutatások vagy a rendőrtiszteknek szóló utasítások formájában – e követelmény rendőri őrizetre történő alkalmazása tekintetében. Ez a követelmény semmilyen esetben sem érinti a rendőrtisztek vagy más bűnüldöző hatóságok lehetőségét arra, hogy letartóztassanak egy gyermeket, amikor azt a helyzet első látásra megköveteli, például tettenérés során vagy közvetlenül bűncselekmény elkövetése után.

(46)

Az illetékes hatóságoknak mindig fontolóra kell venniük a fogva tartástól eltérő alternatív intézkedéseket (a továbbiakban: alternatív intézkedések), lehetőség szerint előnyben részesítve azokat. Ilyen alternatív intézkedés lehet a gyermek bizonyos helyektől való eltiltása vagy lakóhelyének kijelölése, bizonyos személyekkel való kapcsolattartásának korlátozása, az illetékes hatóságoknál való rendszeres jelentkezésének, oktatási programokban való részvételének, vagy a gyermek beleegyezése esetén terápiás vagy kábítószer-függőséget gyógyító programokban való részvételének előírása.

(47)

A gyermek fogva tartásáról szóló döntést időszakonkénti bírósági, akár egyes bíróként eljáró bíró által végzett felülvizsgálatnak kell alávetni. Ezt az időszakos felülvizsgálatot vagy hivatalból végzi el a bíróság, vagy pedig a gyermek, a gyermek ügyvédje vagy egy, a bíróságtól eltérő igazságügyi hatóság – különösen ügyész – kérelmére. A tagállamoknak el kell fogadniuk az erre vonatkozó gyakorlati szabályokat, melyek többek között arra az esetre vonatkozóan is, amikor a bíróság hivatalból már végzett időszakos felülvizsgálatot, és a gyermek vagy ügyvédje kérelmezi egy másik felülvizsgálat lefolytatását.

(48)

Gyermekek fogva tartása esetén tekintetükben speciális védelmi intézkedéseket kell végrehajtani. Különösen biztosítani kell a felnőtt korú fogvatartottaktól elkülönítve történő fogva tartásukat, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével, az gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 37. cikke c) pontjával összhangban. Ha egy fogva tartott gyermek betölti a 18. életévét, biztosítani kell annak lehetőségét, hogy indokolt esetben – figyelembe véve az érintett személy sajátos körülményeit – továbbra is elkülönítetve legyen fogvatartva. Tekintettel az életkorukból adódó kiszolgáltatottságra, különös figyelmet kell fordítani a gyermekek fogva tartásának módjára. A gyermekek számára biztosítani kell a szükségleteiknek megfelelő oktatási létesítmények igénybevételét.

(49)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a rendőri őrizetben tartott gyanúsított vagy vádlott gyermekeket a felnőtt korúaktól elkülönítve tartsák fogva, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével vagy – kivételes esetben – ha az elkülönítés gyakorlati feltételei nem adottak, feltéve, hogy a gyermekek felnőtt korúakkal történő közös őrizete összeegyeztethető a gyermek mindenek fölött álló érdekével. Például gyéren lakott területeken kivételesen lehetőség van arra, hogy a rendőri őrizetbe került gyermekeket a felnőtt korúakkal egy helyen tartsák fogva, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével. Az ilyen esetek ugyanakkor rendkívüli odafigyelést követelnek az illetékes hatóságok részéről a gyermek testi épségének és jóllétének megóvása érdekében.

(50)

Gyermekeket fiatal felnőttekkel együtt is fogva lehet tartani, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével. A tagállamok feladata meghatározni, hogy nemzeti joguk és eljárásaik értelmében mely személyek minősülnek fiatal felnőttnek. A tagállamok arra vannak ösztönözve, hogy a 24 évesnél idősebb személyeket ne minősítsék fiatal felnőtteknek.

(51)

Gyermekek fogva tartása esetén, a tagállamoknak meg kell tenniük a jelen irányelvben előírt megfelelő intézkedéseket. Ezen intézkedéseknek többek között biztosítaniuk kell a családi élethez való jog tényleges és rendszeres gyakorlását. A gyermekek számára biztosítani kell a szüleikkel, családjukkal és barátaikkal való rendszeres – látogatások és levelezés útján megvalósuló – kapcsolattartáshoz való jogot, kivéve, ha a gyermek mindenek fölött álló érdeke vagy az igazságszolgáltatás érdeke ennek kivételes korlátozását teszi szükségessé.

(52)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a gyermek vallási vagy meggyőződésbeli szabadsága tiszteletben tartásának biztosítására is. E tekintetben a tagállamoknak tartózkodniuk kell különösen attól, hogy a gyermeket vallásában vagy meggyőződésében befolyásolják. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a tagállamoknak aktívan segédkezniük kellene a gyermeknek a vallásgyakorlásban.

(53)

A tagállamoknak adott esetben megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a szabadságelvonás egyéb eseteiben is. Az intézkedéseknek a szabadságelvonás jellegével – például rendőri őrizet vagy fogva tartás – és annak időtartamával arányosnak és azokhoz képest megfelelőknek kell lenniük.

(54)

A gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló szakembereknek tekintettel kell lenniük a különböző korú gyermekek sajátos szükségleteire, és biztosítaniuk kell, hogy az eljárást ezekhez igazítsák. Ezen okokból a szakemberek számára a gyermekkel való bánásmódra vonatkozó speciális képzést kell biztosítani.

(55)

A gyermekeket életkoruknak, érettségüknek és értelmi fejlettségüknek megfelelő bánásmódban kell részesíteni, figyelembe véve esetleges speciális igényeiket, beleértve az esetleges kommunikációs nehézségeiket.

(56)

A tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségekre figyelemmel a büntetőeljárás során a lehető legmegfelelőbb módon biztosítani kell a gyermekek magánéletének védelmét, többek között azért, hogy a gyermekek könnyebben vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a gyermekeket érintő bírósági kihallgatásokat általában a nyilvánosság kizárásával folytassák le, vagy lehetőséget kell adniuk a bíróságoknak vagy a bíráknak arra, hogy az említett kihallgatásoknak a nyilvánosság kizárásával történő lefolytatásáról döntsenek. Ez nem érinti a bírósági ítéleteknek az EJEE 6. cikkével összhangban történő nyilvános kihirdetését.

(57)

A gyermekeknek jogot kell biztosítani ahhoz, hogy az őket érintő bírósági meghallgatásokon a szülői felelősséget gyakorló személy kíséretében vegyenek részt. Amennyiben a szülői felelősséget egyazon gyermek esetében egynél több személy gyakorolja, a gyermeknek joga van ahhoz, hogy a meghallgatásra mindegyik személy elkísérje, kivéve, ha az illetékes hatóságok ésszerű erőfeszítései ellenére ez a gyakorlatban nem lehetséges. A tagállamoknak gyakorlati szabályokat kell elfogadniuk azon jog gyermekek általi gyakorlására vonatkozóan, hogy az őket érintő bírósági meghallgatásokon a szülői felelősséget gyakorló személy kíséretében jelenjenek meg, valamint azon feltételek vonatkozásában, amelyek fennállása esetén a bírósági meghallgatásról a kísérő személy ideiglenesen kizárható. E szabályoknak le kell fedniük többek között azt az esetet, ha a szülői felelősséget gyakorló személynek átmenetileg nem áll módjában elkísérni a gyermeket a tárgyalásra, vagy nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, figyelembe véve a gyermek mindenek fölött álló érdekét.

(58)

Bizonyos körülmények között, amelyek a szülői felelősség két gyakorlói közül érinthetik csak az egyiket is, a gyermeknek jogában áll a szülői felelősség gyakorlójától eltérő, megfelelő nagykorú személy kíséretében megjelenni a bírósági meghallgatáson. Ilyen körülménynek minősül például, ha a szülői felelősséget gyakorló, a gyermeket elkísérő személy komolyan veszélyeztetheti a büntetőeljárást, különösen amikor objektív és tényszerű jelek utalnak arra, illetve ezek alapján az a gyanú merül fel, hogy bizonyítékot semmisíthetnek vagy változtathatnak meg, tanúkat befolyásolhatnak, vagy hogy a szülői felelősség gyakorlója a gyermekkel együtt részt vehetett az állítólagos bűncselekmény elkövetésében.

(59)

Ezen irányelvvel összhangban a gyermekeknek az eljárás egyéb szakaszaiban – például rendőrségi kihallgatás során – is biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy a szülői felelősséget gyakorló személy kíséretében jelenjenek meg.

(60)

A vádlott azon joga, hogy személyesen jelen legyen a tárgyaláson, a Charta 47. cikkének és az EJEE 6. cikkének a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett, a tisztességes eljáráshoz való jogról szóló előírásán alapul. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak ösztönzésére, hogy a gyermekek megjelenjenek az őket érintő tárgyalásokon, ideértve a személyes idézést és az idézés másolatának megküldését a szülői felelősség gyakorlójának, vagy – amennyiben az ellentétes lenne a gyermek mindenek fölött álló érdekével – egy másik megfelelő nagykorú személynek. A tagállamoknak meg kell határozniuk a gyermek tárgyalásán való jelenlétére vonatkozó gyakorlati szabályokat. Ezek a szabályok rendelkezéseket tartalmazhatnak azon feltételekre vonatkozóan, amelyek fennállása esetén a gyermek ideiglenesen kizárható a tárgyalásról.

(61)

Az ezen irányelv által biztosított bizonyos jogokat alkalmazni kell a keresett személynek minősülő gyermekekre a végrehajtó tagállambeli letartóztatásuk időpontjától kezdve.

(62)

Az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások kulcsfontosságúak a tagállamok között büntetőügyekben folytatott együttműködés szempontjából. Az ilyen együttműködéshez elengedhetetlen a 2002/584/IB kerethatározatban foglalt határidőknek történő megfelelés. Ezért amellett, hogy a keresett személynek minősülő gyermekek számára biztosítani kell, hogy az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban teljes körűen élhessenek az ezen irányelv szerinti jogaikkal, az említett határidőket be kell tartani.

(63)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekeket érintő büntetőeljárásokkal foglalkozó bírák és ügyészek különleges kompetenciákkal rendelkezzenek e szakterületen vagy ténylegesen részt vehessenek szakirányú képzéseken, különösen a gyermekek jogait, a megfelelő kihallgatási technikákat, a gyermekpszichológiát és a gyermekekhez igazított kommunikációt érintően. A tagállamoknak továbbá megfelelő intézkedéseket kell tenniük a gyermekeket érintő büntetőeljárásokkal foglalkozó ügyvédek részére kínált szakirányú képzések előmozdítására is.

(64)

Annak érdekében, hogy nyomon követhető és értékelhető legyen ezen irányelv hatékonysága, a rendelkezésre álló adatokból ki kell gyűjteni az ezen irányelvben meghatározott jogok alkalmazásának vonatkozásában releváns adatokat. Ezek az adatok magukban foglalják az igazságügyi és bűnüldöző hatóságok által rögzített adatokat, valamint lehetőség szerint az egészségügyi és a szociális jóléti szolgálatok által az ezen irányelvben foglalt jogok tekintetében összeállított adminisztratív adatokat, különös tekintettel az ügyvédi segítséget igénybe vevő gyermekek száma, az elvégzett egyéni értékelések száma, az audiovizuális felvételen rögzített kihallgatások száma, valamint azon gyermekek számának vonatkozásában, akikkel szemben szabadságelvonással járó intézkedést hoztak.

(65)

A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk és biztosítaniuk kell az ezen irányelvben előírt jogokat, minden, így különösen a faj, szín, nem, szexuális irányultság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzetiség, etnikai vagy társadalmi származás, vagyoni helyzet, fogyatékosság vagy születés alapján történő megkülönböztetés nélkül.

(66)

Ez az irányelv tiszteletben tartja a Charta és az EJEE által elismert alapvető jogokat és elveket, köztük a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyi sérthetetlenséghez való jogot, a gyermekek jogait, a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedését, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét, valamint a védelemhez való jogot. Ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(67)

Ez az irányelv minimumszabályokat határoz meg. A tagállamok kiterjeszthetik az ezen irányelvben meghatározott jogokat annak érdekében, hogy magasabb szintű védelmet nyújtsanak. A védelem ezen magasabb szintje nem akadályozhatja a bírósági határozatok kölcsönös elismerését, amelynek a megkönnyítése az említett minimumszabályok célja. A tagállamok által nyújtott védelem szintje sosem csökkenhet a Charta vagy az EJEE által meghatározott, a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett standardok alá.

(68)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen közös minimumkövetelmények megállapítását a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekeket megillető eljárási biztosítékokra nézve a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani annak léptéke és hatásai miatt, az Unió szintjén azonban jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(69)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, ezek a tagállamok nem vesznek részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(70)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

(71)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (10) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt,

a)

büntetőeljárások során gyanúsítottak vagy vádlottak, vagy

b)

a 2002/584/IB kerethatározat szerinti elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások hatálya alatt állnak (a továbbiakban: keresett személyek).

a)

amennyiben a tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a szankciót egy, a büntetőügyekben joghatósággal rendelkező bíróságtól eltérő hatóság szabja ki, és az ilyen szankció ellen az említett bíróságon lehet fellebbezni vagy azt az elé lehet terjeszteni, vagy

b)

amennyiben szankcióként szabadságelvonás nem szabható ki,

a)

amint a gyermeket tájékoztatják arról, hogy gyanúsított vagy vádlott, haladéktalanul tájékoztatást kell kapnia:

b)

az eljárás lehető legkorábbi, megfelelő szakaszában tájékoztatást kell kapnia:

c)

a szabadságelvonással egyidejűleg a szabadságelvonás esetén alkalmazandó különleges bánásmódhoz való jogról, a 12. cikkben foglaltak szerint.

a)

a gyermek mindenek fölött álló érdekével ellentétes lenne;

b)

nem lehetséges, mivel a szülői felelősség gyakorlóját minden ésszerű erőfeszítés ellenére nem lehet elérni, vagy személyazonossága ismeretlen;

c)

objektív és tényszerű körülmények miatt súlyosan veszélyeztetheti a büntetőeljárást.

a)

a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatásukat megelőzően;

b)

a (4) bekezdés c) pontjával összhangban bármely nyomozó vagy más illetékes hatóság által bármely nyomozati vagy más bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatásakor;

c)

a szabadságelvonást követően indokolatlan késedelem nélkül;

d)

amennyiben büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságra idézték be, az említett bíróság előtti megjelenés előtt kellő időben.

a)

a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekeknek joga legyen az őket képviselő ügyvéddel négyszemközt találkozni és kommunikálni, ideértve a rendőrség vagy más bűnüldöző vagy igazságügyi hatóság általi kihallgatás előtti időszakot is;

b)

a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekek a kihallgatásuk során ügyvédi támogatást kapjanak, és hogy az ügyvéd ténylegesen részt tudjon venni a kihallgatáson. Az ilyen részvételre a nemzeti jog szerinti eljárásokkal összhangban kerül sor, feltéve, hogy ezen eljárások nem sértik az érintett jogok tényleges gyakorlását vagy lényegét. Amennyiben az ügyvéd részt vesz a kihallgatáson, ezt a nemzeti jog által előírt jegyzőkönyvezési eljárással rögzíteni kell;

c)

a tagállamok biztosítják, hogy a gyermekek ügyvédi támogatást kapjanak legalább a következő nyomozati vagy bizonyításfelvételi cselekmények során, amennyiben a nemzeti jog ilyen cselekményekről rendelkezik, és amennyiben a gyanúsított vagy a vádlott köteles megjelenni vagy megjelenése megengedett e cselekményeken:

a)

amennyiben az ezen irányelv hatálya alá tartozó eljárás bármely szakaszában a gyermeket azzal a céllal állítják illetékes bíróság vagy bíró elé, hogy a fogvatartásáról döntsenek; valamint

b)

a fogvatartás ideje alatt.

a)

sürgősen meg kell akadályozni a valamely személy életét, szabadságát vagy testi épségét fenyegető, súlyosan hátrányos következmények bekövetkeztét;

b)

a nyomozó hatóságok azonnali intézkedése elengedhetetlen ahhoz, hogy megakadályozzák valamely súlyos bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás érdemi veszélyeztetését.

a)

annak megállapítása, hogy célszerű-e bármely egyedi intézkedés meghozatala a gyermek érdekében;

b)

a gyermekkel kapcsolatos esetleges biztosítási intézkedések megfelelőségének és hatékonyságának értékelése;

c)

a büntetőeljárás keretében történő döntéshozatal vagy intézkedés meghozatala, ideértve az ítélethozatalt is.

a)

a gyermek;

b)

a szülői felelősség gyakorlója, vagy az 5. illetve a 15. cikkben említett másik megfelelő nagykorú személy;

c)

a gyermek ügyvédje.

a)

ha ez ellentétes a gyermek mindenek fölött álló érdekével; vagy

b)

kivételes esetben, ha az a gyakorlatban nem lehetséges, feltéve, hogy a gyermekeket olyan módon tartják fogva a felnőtt korúakkal együtt, hogy ez összeegyeztethető a gyermek mindenek fölött álló érdekével.

a)

megőrizzék és biztosítsák a gyermek egészségét, valamint testi és szellemi fejlődését;

b)

biztosítsák a gyermek oktatáshoz és képzéshez való jogát, ideértve azt az esetet is, amikor a gyermek fizikai, érzékszervi vagy tanulási fogyatékossággal rendelkezik;

c)

biztosítsák a gyermek családi élethez való jogának tényleges és rendszeres gyakorlását;

d)

biztosítsák az olyan programokhoz való hozzáférést, amelyek elősegítik a gyermek fejlődését és a társadalomba való visszailleszkedését; valamint

e)

biztosítsák a gyermek vallási vagy meggyőződésbeli szabadságának tiszteletben tartását.

a)

a gyermek mindenek fölött álló érdekével ellentétes lenne;

b)

nem lehetséges, mivel a szülői felelősség gyakorlóját minden ésszerű erőfeszítés ellenére nem lehet elérni, vagy személyazonossága ismeretlen; vagy

c)

objektív és tényszerű körülmények miatt súlyosan veszélyeztetné a büntetőeljárást.

a)

a gyermek mindenek fölött álló érdekét szolgálja, hogy az említett személy elkísérje; valamint

b)

az említett személy jelenléte nem fogja kedvezőtlenül befolyásolni a büntetőeljárást.

21.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/21

(1)

A 2004/114/EK (4), valamint a 2005/71/EK tanácsi irányelv (5) számos tekintetben módosításra szorul. Az említett irányelveket az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

Ennek az irányelvnek megoldást kell nyújtania a 2004/114/EK és a 2005/71/EK irányelvekről szóló végrehajtási jelentésekben azonosított problémákra annak érdekében, hogy orvosolja az azonosított hiányosságokat, biztosítsa a nagyobb átláthatóságot és a jogbiztonságot, és következetes jogi keretet biztosítson az Unióba érkező harmadik országbeli állampolgárok különböző kategóriái számára. Ezért egy jogi aktusban összefoglalva, egyszerűsíteni és egységesíteni kell az említett kategóriákra vonatkozó hatályos rendelkezéseket. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó kategóriák a közöttük meglévő eltérések ellenére is több olyan közös jellemzővel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik egy uniós szintű közös jogi keret útján történő szabályozásukat.

(3)

Ez az irányelv hozzájárul a Stockholmi Program azon célkitűzéséhez, hogy a harmadik országbeli állampolgárok beutazásának és tartózkodásának feltételeire vonatkozó nemzeti jogszabályokat közelítse. Az Unión kívülről érkező bevándorlás az egyik forrása a magasan képzett munkaerőnek, és egyre nagyobb igény mutatkozik különösen a hallgatók és a kutatók iránt is. Fontos szerepet töltenek be az alapvető uniós eszköz, a humán tőke kialakításában, és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés biztosításában, valamint ezáltal hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez.

(4)

A 2004/114/EK és a 2005/71/EK irányelvekre vonatkozó végrehajtási jelentések több hiányosságra is rámutattak, mindenekelőtt a beutazási és tartózkodási feltételek, a jogok, az eljárási garanciák, a hallgatók tanulmányaik alatti munkavállaláshoz való joga és az EU-n belüli mobilitás tekintetében. A harmadik országbeli állampolgárok választható kategóriája vonatkozásában is szükségesek bizonyos célzott javítások. A jelentéseket követő széles körű konzultáció szintén rámutatott, hogy a kutatók és a hallgatók álláskeresési lehetőségeit javítani szükséges, valamint megfelelőbb védelmet kell nyújtani az au paireknek, akik nem tartoznak a 2004/114/EK és a 2005/71/EK irányelvek hatálya alá.

(5)

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása céljából az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) rendelkezik a menekültügy, a bevándorlás és a harmadik országok állampolgárai jogainak védelme terén elfogadandó intézkedésekről.

(6)

Továbbá ez az irányelv előmozdítja az emberek közötti kapcsolatokat és a mobilitást, mivel ezek fontos elemei az EU külpolitikájának, kiemelten ami az európai szomszédságpolitika országait vagy az Unió stratégiai partnereit illeti. Az irányelv lehetővé teszi, hogy megfelelőbben hozzájáruljanak a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítéshez, és annak mobilitási partnerségeihez, amelyek konkrét keretet biztosítanak a tagállamok és a harmadik országok közötti párbeszéd és együttműködés számára, ideértve a legális migráció elősegítését és megszervezését.

(7)

A migrációnak ezen irányelv alkalmazásában elő kell segítenie a szakmai tudás és készségek létrehozását és megszerzését. A migráció a kölcsönös gyarapodás egy formáját jelenti az érintett migránsok, a származási országuk és az érintett tagállam számára, miközben erősíti a kulturális kapcsolatokat és gazdagítja a kulturális sokszínűséget.

(8)

Ez az irányelv előmozdítja, hogy az Unió vonzó helyszínt jelentsen a kutatók és az innováció számára, és támogatja a tehetségekért folytatott világméretű versenyben, ennek keretében pedig az Unió általános versenyképességének és növekedési ütemének erősödéséhez kell vezetnie, olyan munkahelyek létrehozása mellett, amelyek nagyobb mértékben járulnak hozzá a GDP növekedéséhez. Az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezésben is szerepel az Unió megnyitása olyan harmadik országbeli állampolgárok számára, akik beutazására és tartózkodására kutatási célból kerülhet sor. Az Európai Kutatási Térség szintén alapvető célként jelölte meg, hogy az uniós kutatók és a harmadik országokból származó kutatók számára nyitott munkaerőpiacot hozzanak létre, vagyis olyan egységes térséget alakítsanak ki, amelyen belül a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológia szabadon mozognak.

(9)

Helyénvaló megkönnyíteni a harmadik országbeli állampolgárok kutatási tevékenység végzése céljából történő beutazását és tartózkodását egy, a kutatók és a fogadó kutatószervezet közötti jogviszonytól független, a beutazás és a tartózkodás engedélyezésére irányuló eljárással, amely nem követeli meg külön munkavállalási engedély kiállítását. Ennek az eljárásnak a kutatószervezetek és a tagállamok bevándorlási hatóságai közötti együttműködésen kell alapulnia. A harmadik országbeli állampolgárok kutatási tevékenység céljából az Unióba való beutazásának megkönnyítése és meggyorsítása érdekében, a beutazás és a tartózkodás engedélyezésére irányuló eljárásban a kutatószervezetek kulcsszerepet játszanak, ugyanakkor a tagállamok bevándorlási politika tekintetében meglévő előjogait meg kell őrizni. A kutatószervezeteknek – amelyeket a tagállamok előzetesen jóváhagyhatnak – jogosultnak kell lenniük arra, hogy kutatási tevékenység végzése céljából harmadik országbeli állampolgárral fogadási megállapodást vagy szerződést írjanak alá. Ha a beutazás és tartózkodás feltételei teljesülnek, a tagállamok engedélyt állítanak ki a fogadási megállapodás vagy a szerződés alapján.

(10)

Mivel a GDP 3 %-ának a kutatásba történő befektetésére vonatkozó cél elérése érdekében tett erőfeszítések nagymértékben érintik a magánszektort, adott esetben ösztönözni kell ezt a szektort, hogy az elkövetkező években több kutatót alkalmazzanak.

(11)

Annak érdekében, hogy az Unió vonzóbbá váljon az olyan harmadik ország állampolgárai számára, akik kutatási tevékenységet szeretnének végezni az Unióban, a 2003/86/EK tanácsi irányelv (6) meghatározása szerinti családtagjaik számára lehetővé kell tenni, hogy a kutatókkal tartsanak, és az EU-n belüli mobilitásra vonatkozó rendelkezések rájuk is vonatkozzanak. E családtagok számára hozzáférést kell biztosítani arra, hogy munkát vállaljanak az első és – hosszú távú mobilitás esetén – a második tagállamban, kivéve az olyan kivételes körülményeket, mint a munkanélküliség igen magas szintje, amelyek fennállása esetén a tagállamoknak lehetőségük van megvizsgálni, hogy az adott állás legfeljebb 12 hónapos időtartam alatt betölthető-e a hazai munkaerőpiacról. Az ebben az irányelvben meghatározott eltérések kivételével a 2003/86/EK irányelv valamennyi rendelkezése alkalmazandó, ideértve az elutasításra, a visszavonásra és a meghosszabbítás megtagadására vonatkozó indokokat is. Következésképpen a családtagok tartózkodási engedélye visszavonható, illetve azok meghosszabbítása megtagadható abban az esetben, ha a kutatónak, akinek kíséretében érkeztek, lejár az engedélye, és a családtagok nem rendelkeznek semmilyen önálló tartózkodási joggal.

(12)

Ezen irányelv alkalmazásában, adott esetben ösztönözni kell a tagállamokat, hogy a doktoranduszhallgatókat is kutatóként kezeljék.

(13)

Ezen irányelv végrehajtása nem ösztönözheti az agyelszívást a gazdaságilag felemelkedő vagy a fejlődő országokból. A származási országokkal való partnerség keretében és az átfogó migrációs politika megteremtése céljából intézkedéseket kell hozni a kutatók származási országukban történő visszailleszkedésének ösztönzésére.

(14)

Annak előmozdítása érdekében, hogy egész Európa a világ egyik kiválósági központjává váljon a tanulmányok és képzések terén, javítani és egyszerűsíteni kell az olyan személyek beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételeket, akik ilyen célokból szeretnének az Unióba jönni. Ez összhangban van az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növelésére irányuló ütemterv célkitűzéseivel, különösen ami az európai felsőoktatás nemzetközivé válását illeti. A tagállamok vonatkozó nemzeti jogszabályainak közelítése e törekvés részét képezi. Ezzel összefüggésben és a felsőoktatás modernizációjáról szóló tanácsi következtetésekkel (7) összhangban a „felsőoktatás” kifejezés magában foglal minden felsőoktatási intézményt, többek között az egyetemeket, a műszaki egyetemeket, a technológiai intézeteket, az üzleti és gazdasági főiskolákat, a műszaki főiskolákat, a főiskolákat, a felsőfokú szakképesítést nyújtó iskolákat, a politechnikumokat, és az akadémiákat.

(15)

Az európai oktatási miniszterek 1999. június 19-i Bolognai Együttes Nyilatkozatával megindított bolognai folyamat kiterjesztése és elmélyítése révén összehasonlíthatóbb, összeegyeztethetőbb és összehangoltabb felsőoktatási rendszerek jöttek létre a részt vevő országokban, de azokon kívül is. Ez amiatt következett be, mert a tagállamok támogatták a hallgatók mobilitását, valamint a felsőoktatási intézmények beépítették azt a tanterveikbe. Ezt a folyamatot a hallgatók EU-n belüli mobilitására vonatkozó rendelkezések javításán keresztül kell letükrözni. A Bolognai Nyilatkozat egyik célkitűzése, hogy az európai felsőoktatás vonzóbbá és versenyképesebbé váljon. A bolognai folyamat következtében létrejött az európai felsőoktatási térség. A bolognai háromciklusú rendszer a könnyen összehasonlítható programok és végzettségi szintek, valamint a képesítési keretrendszerek bevezetése révén vonzóbbá tette a harmadik országbeli állampolgárok számára a tanulmányok folytatását Európában.

(16)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó hallgatók előkészítő tanfolyamainak időtartamát és egyéb feltételeit a tagállamok határozzák meg nemzeti jogukkal összhangban.

(17)

Egy harmadik országbeli állampolgár felsőoktatási intézménybe történő felvételének bizonyítéka – egyebek között – a beiratkozást megerősítő levél vagy igazolás lehet.

(18)

A gyakornokként történő beutazást és tartózkodást kérelmező harmadik országbeli állampolgároknak bizonyítaniuk kell, hogy a jelentkezésüket megelőző két évben felsőfokú végzettséget szereztek, vagy valamely harmadik országban felsőfokú végzettség megszerzésére irányuló tanulmányokat folytatnak. E személyeknek be kell mutatniuk egy képzési megállapodást is, amely többek között a képzési program leírását, annak oktatási célját vagy képzési elemeit, időtartamát tartalmazza, valamint azokat a feltételeket, amelyek alapján a gyakornokot a képzési program alatt felügyelik, bizonyítandó, hogy valódi képzésben fognak részt venni, és nem szokványos munkavállalóként alkalmazzák őket. A fogadó szervezetektől ezen felül megkövetelhető annak igazolása, hogy a gyakornoki állás nem egy álláshelyet helyettesít. Ha a gyakornokokra vonatkozóan a nemzeti jog, a kollektív szerződések vagy a gyakorlati szabályok különös feltételeket fogalmaznak meg, a tagállamok megkövetelhetik, hogy a gyakornokként történő beutazást és tartózkodást kérelmező harmadik országbeli állampolgárok is megfeleljenek ezeknek a különös feltételeknek.

(19)

Ezen irányelv hatálya nem terjed ki azokra a gyakornok-munkavállalókra, akik vállalaton belüli áthelyezés keretében, munkavégzés céljából érkeznek az Unióba, ugyanis ők a 2014/66/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) hatálya alá tartoznak.

(20)

Ez az irányelv támogatja az Európai Önkéntes Szolgálat arra irányuló célkitűzését, hogy fokozza a szolidaritást, a kölcsönös megértést és a toleranciát a fiatalok és olyan társadalmak között, amelyekben élnek, továbbá hogy hozzájáruljon a társadalmi kohézió megerősítéséhez, és a fiatalok aktív polgári szerepvállalásának előmozdításához. Annak biztosítása érdekében, hogy az egész Unióban egységes módon lehessen hozzáférni az Európai Önkéntes Szolgálathoz, a tagállamok alkalmazzák ennek az irányelvnek a rendelkezéseit az Európai Önkéntes Szolgálathoz jelentkező harmadik országbeli állampolgárokra.

(21)

A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy ezen irányelv rendelkezéseit a tanulókra, az Európai Önkéntes Szolgálathoz nem tartozó önkéntesekre és az au pairekre is alkalmazzák annak érdekében, hogy megkönnyítsék beutazásukat és tartózkodásukat, valamint biztosítsák jogaikat.

(22)

Ha a tagállamok úgy döntenek, hogy ezt az irányelvet a tanulókra is alkalmazzák, úgy célszerű lenne, ha a diákcsereprogramok vagy oktatási projektek keretében a diákokat kísérő tanárokra vonatkozó, a beutazás és a tartózkodás engedélyezésére irányuló nemzeti eljárás összhangban lenne a tanulókra vonatkozóan ebben az irányelvben meghatározott eljárással.

(23)

Az au pair tevékenység hozzájárul a személyek közötti kapcsolatok erősítéséhez, mivel lehetőséget teremt arra, hogy a harmadik országbeli állampolgárok fejlesszék nyelvtudásukat, és elmélyítsék a tagállamokkal kapcsolatos ismereteiket és a hozzájuk fűződő kulturális kapcsolataikat. A harmadik országbeli állampolgársággal rendelkező au pairek ugyanakkor a visszaélés kockázatának is ki lehetnek téve. A tagállamok az au pairekkel történő méltányos bánásmód biztosítása és sajátos igényeik kielégítése érdekében alkalmazhatják ennek az irányelvnek az au pairek beutazására és tartózkodására vonatkozó rendelkezéseit.

(24)

Ha a harmadik országbeli állampolgárok bizonyítani tudják, hogy az érintett tagállamban való tartózkodásuk teljes időtartama alatt támogatás, ösztöndíj, hallgatói ösztöndíj, érvényes munkaszerződés, kötelező érvényű állásajánlat vagy valamely diákcsereprogramokat működtető szervezet, gyakornokok fogadásával foglalkozó szervezet, önkéntességi rendszereket működtető szervezet, fogadó család vagy au pairek kiközvetítésével foglalkozó szervezet pénzügyi kötelezettségvállalása keretében forrásokban részesülnek, a tagállamok figyelembe veszik az ilyen forrásokat annak elbírálásakor, hogy elegendő források állnak-e rendelkezésükre. A tagállamok meghatározhatnak olyan indikatív referenciaösszeget, amelyet „elegendő forrásnak” tekintenek, és amely a harmadik országbeli állampolgárok kategóriáitól függően változhat.

(25)

A tagállamok számára javasolt annak engedélyezése, hogy a kérelmezők egy olyan, az érintett tagállam által meghatározott uniós hivatalos nyelven nyújtsák be a dokumentumokat és az információkat, amely más, mint az érintett tagállam hivatalos nyelve vagy nyelvei.

(26)

A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy jóváhagyási eljárást dolgozzanak ki olyan állami vagy magán kutatószervezetek számára, illetve akár mindkét típusú kutatószervezet számára, amelyek harmadik országbeli állampolgársággal rendelkező kutatókat kívánnak fogadni, illetve olyan felsőoktatási intézmények számára, amelyek harmadik állambeli hallgatókat kívánnak fogadni. A jóváhagyásnak az érintett tagállam nemzeti jogában meghatározott eljárásokkal vagy a tagállam közigazgatási gyakorlatával összhangban kell történnie. Könnyíteni szükséges a jóváhagyott kutatószervezetekhez és felsőoktatási intézményekhez történő kérelmezést, és az Unióba kutatási és tanulási céllal érkezők számára fel kell gyorsítani a beutazás engedélyezését.

(27)

A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy jóváhagyási eljárást dolgozzanak ki az olyan fogadó szervezetek számára, amelyek harmadik országbeli állampolgársággal rendelkező tanulókat, gyakornokokat és önkénteseket kívánnak fogadni. A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ezt az eljárást a fogadó szervezetek némelyik vagy valamennyi kategóriájára alkalmazzák. E jóváhagyásnak az érintett tagállam nemzeti jogában meghatározott eljárásokkal vagy a tagállam közigazgatási gyakorlatával összhangban kell történnie. A jóváhagyott fogadó szervezetekhez benyújtott kérelmek esetében fel kell gyorsítani az olyan harmadik országbeli állampolgárok beutazásának engedélyezését, akik gyakorlat, önkéntes szolgálat vagy diákcsereprogram, valamint oktatási projekt céljából jönnek az Unióba.

(28)

Ha a tagállamok jóváhagyási eljárásokat alakítanak ki a fogadó szervezetekre, eldönthetik, hogy vagy csak a jóváhagyott fogadó szervezeteken keresztül engedélyezik a beutazást és tartózkodást, vagy a jóváhagyási eljárás kialakítása mellett lehetővé teszik a nem jóváhagyott fogadó szervezeteken keresztüli beutazást és tartózkodást is.

(29)

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok jogát, hogy az ezen irányelv hatályán kívül eső engedélyeket állítsanak ki tanulmányok folytatása, kutatás vagy gyakorlat céljából olyan harmadik országbeli állampolgárok számára, akik nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(30)

Amint az összes általános és különös beutazási és tartózkodási feltétel teljesült, a tagállamok a meghatározott határidőn belül engedélyt állítanak ki. Ha egy tagállam tartózkodási engedélyt kizárólag a saját területén állít ki, és az ezen irányelvben szereplő valamennyi beutazási és tartózkodási feltétel teljesült, a tagállam kiállítja a szükséges vízumot az érintett harmadik országbeli állampolgár számára, és gondoskodik arról, hogy az illetékes hatóságok e célból ténylegesen együttműködjenek. Abban az esetben, ha a tagállam nem állít ki vízumot, az érintett harmadik országbeli állampolgárnak azzal egyenértékű beutazási engedélyt állít ki.

(31)

Az engedélyen az érintett harmadik országbeli állampolgár jogállását fel kell tüntetni. A tagállamok további információkat is rögzíthetnek papíralapú formátumban, vagy tárolhatnak elektronikus formátumban, feltéve, hogy az nem minősül kiegészítő feltételnek.

(32)

Az ezen irányelv szerinti engedélyek különféle érvényességi idejének tükröznie kell az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárra vonatkozó egyes kategóriák tartózkodásának sajátos jellemzőit.

(33)

A tagállamoknak jogukban áll kikötni, hogy a hallgatók tartózkodásának teljes időtartama nem haladhatja meg a tanulmányoknak a nemzeti jogban meghatározott maximális időtartamát. Ezzel összefüggésben a tanulmányok maximális időtartama – ha az érintett tagállam nemzeti joga így rendelkezik – magában foglalhatja a tanulmányok egy vagy több tanév megismétlése miatti lehetséges meghosszabbítását.

(34)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az engedély iránti kérelmek és az értesítések kezeléséért és a kérelmezőknek díjat számíthassanak fel. A díjak mértéke nem lehet aránytalan vagy túlzó, annak érdekében, hogy az ne akadályozza ezen irányelv céljainak elérését.

(35)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgároknak biztosított jogok nem függhetnek az egyes tagállamok által kiadott engedélyek formájától.

(36)

Az ezen irányelvben meghatározott célú beutazás és tartózkodás kellően indokolt esetekben megtagadható. Különösen abban az esetben kerülhet sor a beutazás és tartózkodás megtagadására, ha a tagállam egyedi esetben, tényekre alapozott értékelés alapján és az arányosság elvének figyelembevételével úgy véli, hogy a harmadik országbeli állampolgár a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre potenciálisan veszélyt jelent.

(37)

Ennek az irányelvnek nem célja, hogy harmadik országbeli állampolgárok munkavállalás céljából történő beutazását és tartózkodását szabályozza, nem célja továbbá a munkavállalók jogállásával kapcsolatos tagállami jog és gyakorlatok harmonizálása sem. Mindazonáltal lehetséges, hogy néhány tagállamban a nemzeti jog, a kollektív szerződések vagy a gyakorlat alapján a harmadik országbeli állampolgároknak az irányelv hatálya alá tartozó egyes kategóriái munkaviszonyban állónak minősülnek. Ha valamely tagállam munkaviszonyban állónak tekinti a harmadik országbeli állampolgársággal rendelkező kutatókat, önkénteseket, gyakornokokat vagy au paireket, e tagállam az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdésével összhangban fenntarthatja a jogot annak meghatározására, hogy az adott kategóriából vagy kategóriákból hány személyt enged be a területére.

(38)

Ahol egy harmadik országbeli állampolgársággal rendelkező kutató, önkéntes, gyakornok vagy au pair arra irányuló kérelmet terjeszt elő, hogy valamely tagállamba munkaviszony létesítése céljából beutazzon, ez a tagállam megvizsgálhatja, hogy az adott állás betölthető-e a hazai munkaerőpiacról.

(39)

A hallgatók esetében nem alkalmazhatók a beutazók számára vonatkozó korlátozások, mivel még ha az ebben az irányelvben meghatározott feltételekkel munkát is vállalhatnak tanulmányaik mellett, abból a célból kívánnak a tagállamok területére beutazni és ott tartózkodni, hogy fő tevékenységként nappali tagozatos tanulmányokat folytassanak, amelyek kötelező gyakorlatot is magukban foglalhatnak.

(40)

Ha egy kutató, önkéntes, gyakornok vagy au pair az érintett tagállam területére történő beutazását követően az adott tagállamban munkaviszony létesítése vagy meghosszabbítása céljából az engedélye meghosszabbítása iránt kérelmet terjeszt elő, a tagállam számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megvizsgálja, hogy az adott állás betölthető-e a hazai munkaerőpiacról, azon kutatók kivételével, akik ugyanannál a fogadó szervezetnél folytatják munkaviszonyukat.

(41)

A beutazás és tartózkodás engedélyezése iránti kérelem okaival kapcsolatos kételyek felmerülése esetén a tagállamok elvégezhetik a szükséges ellenőrzéseket, és minden olyan bizonyítékot megkövetelhetnek, amely ahhoz szükséges, hogy egyedi alapon megvizsgálják a kérelmező tervezett kutatásait, tanulmányait, gyakorlatát, önkéntes tevékenységét, továbbá a diákcsereprogramot vagy oktatási projektet és az au pair tevékenységet, illetve felléphetnek az ezen irányelvben megállapított eljárással való visszaélés vagy az eljárás helytelen alkalmazása ellen.

(42)

Ha a benyújtott információk hiányosak, a tagállamok észszerű határidőn belül tájékoztatják a kérelmezőt arról, hogy milyen további információkra van szükség, és észszerű határidőt állapítanak meg ezek benyújtására. Ha a további információkat nem nyújtják be az említett határidőre, a kérelem elutasítható.

(43)

A kérelmezőt a tagállami hatóságok tájékoztatják a kérelemére vonatkozó döntésről. Ezt írásban a lehető leghamarabb, de legkésőbb az ezen irányelvben meghatározott határidőn belül kell megtenniük.

(44)

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy megkönnyítse a kutatók és a hallgatók EU-n belüli mobilitását, többek között azáltal, hogy csökkenti a mobilitás vonatkozásában számos tagállamban fennálló adminisztratív terheket. E célból ez az irányelv különleges EU-n belüli mobilitási rendszert állít fel, amelynek keretében az első tagállam által kutatás vagy tanulmányok folytatása céljából kiállított engedéllyel rendelkező, harmadik országbeli állampolgárnak ezen irányelv mobilitásra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban jogában áll egy vagy több második tagállamba beutazni, tartózkodni és kutatási tevékenysége vagy tanulmányai egy részét ott végezni.

(45)

Annak érdekében, hogy a kutatók kutatási céllal könnyen mozoghassanak a kutatási szervezetek között, rövid távú mobilitásuk keretében bármely 360 napos időszakon belül tagállamonként legfeljebb 180 napot egy második tagállamban tölthetnek. Hosszú távú mobilitásuk keretében a kutatók tagállamonként egy vagy több második tagállamban 180 napnál hosszabb időtartamot tölthetnek. A kutatók családtagjainak jogukban áll a mobilitás keretében a kutatóval tartani. A családtagok mobilitására irányuló eljárásnak összhangban kell lennie az arra a kutatóra vonatkozó eljárással, akit kísérnek.

(46)

Az uniós vagy multilaterális programokban, illetve két vagy több felsőoktatási intézmény között létrejött megállapodásokban érintett hallgatók esetében, annak érdekében, hogy tanulmányaik folytonossága biztosítva legyen, az irányelv az egy vagy több második tagállamba irányuló mobilitást tagállamonként legfeljebb 360 napos időtartamra biztosítja.

(47)

Ha a kutató vagy a hallgató az értesítési eljárás keretében egy második tagállamba költözik, és egy okmányra van szüksége annak megkönnyítése érdekében, hogy bizonyos szolgáltatásokhoz hozzáférjen, illetve bizonyos jogokat élvezhessen, a második tagállam okmányt állíthat ki a kutató vagy a hallgató számára annak igazolására, hogy jogszerűen tartózkodik az adott tagállam területén. Az említett okmány nem lehet további feltétele az ezen irányelvben meghatározott jogok gyakorlásának, és jellege kizárólag deklaratív lehet.

(48)

Amellett, hogy az ezen irányelv által létrehozott mobilitási rendszer keretén belül, az eredeti engedélyt kiállító tagállamtól eltérő tagállamba kutatás vagy tanulmányok céljából történő beutazásra és tartózkodásra önálló szabályokat kell létrehozni, a személyek határok közötti szabad mozgására irányadó schengeni vívmányok által megállapított valamennyi vonatkozó szabályt továbbra is alkalmazni kell.

(49)

Ha az engedélyt egy olyan tagállam állítja ki, amely nem alkalmazza teljes körűen a schengeni vívmányokat és a kutató vagy annak családtagjai, illetve a hallgató az EU-n belüli mobilitás keretében átlép egy, az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) értelmében vett külső határt, a tagállamnak jogában áll bizonyítékot kérni arra vonatkozóan, hogy a kutató vagy a hallgató kutatás, illetve tanulmányok folytatása céljából utazik be a területére, illetve hogy a családtagok a mobilitás keretében beutazó kutató elkísérésének céljából lépnek be a területükre. Emellett az (EU) 2016/399 rendelet értelmében vett külső határátlépéskor a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállamok a Schengeni Információs Rendszer adatait lekérdezik, és nem engedélyezhetik az olyan személyek beutazását, vagy meg kell tagadniuk az olyan személyek mobilitásának gyakorlását, akikkel kapcsolatban beutazási vagy tartózkodási tilalmat elrendelő, az 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) szerinti figyelmeztető jelzést tartalmaz az említett rendszer.

(50)

Ez az irányelv lehetővé teszi a második tagállamok számára azt, hogy felszólítsák területük elhagyására azt a kutatót vagy hallgatót, aki egy első tagállam által kiállított engedély alapján utazik be a területükre, de nem, illetve már nem teljesíti a mobilitás feltételeit. Ha a kutató vagy a hallgató rendelkezik egy első tagállam által kiállított érvényes engedéllyel, lehetővé kell tenni, hogy a második tagállam a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (11) összhangban felszólíthassa az adott kutatót vagy hallgatót, hogy térjen vissza az első tagállamba. Ha a második tagállam az első tagállam által kiállított engedély alapján engedélyezte a mobilitást, de az engedélyt a mobilitás időtartama alatt visszavonták vagy az lejárt, a második tagállam a 2008/115/EK irányelvnek megfelelően egy harmadik államba visszaküldheti a kutatót vagy a hallgatót, vagy haladéktalanul felkérheti az első tagállamot, hogy engedélyezze a kutató vagy a hallgató számára a területére történő újbóli beutazást. Ez utóbbi esetben az első tagállam a kutató vagy a hallgató számára az újbóli beutazás lehetővé tétele céljából okmányt állít ki.

(51)

Egyfelől az Unió bevándorlási politikáinak és szabályainak, másfelől a kutatók és a hallgatók uniós szintű mobilitására irányuló uniós politikáknak és programoknak jobban ki kell egészíteniük egymást. A kutatók és a hallgatók számára kiállított engedélyek érvényességi idejének meghatározásakor a tagállamok a mobilitással kapcsolatos rendelkezésekkel összhangban figyelembe veszik a más tagállamokba irányuló tervezett mobilitást is. A mobilitási intézkedéseket tartalmazó, két vagy több felsőoktatási intézmény között létrejött megállapodásokból álló uniós vagy multilaterális programokban érintett kutatók és hallgatók legalább kétéves időtartamra szóló engedélyre jogosultak, feltéve, hogy az adott időtartam tekintetében megfelelnek a vonatkozó beutazási és tartózkodási feltételeknek.

(52)

Annak érdekében, hogy a hallgatók tanulmányi költségeik egy részét maguk fedezhessék és – ha lehetséges – gyakorlati tapasztalatot szerezzenek, tanulmányaik idejére az ebben az irányelvben meghatározott feltételekkel munkát vállalhatnak abban a tagállamban, amelyben tanulmányokat folytatnak. E célból a hallgatóknak az irányelvben foglaltaknak megfelelően bizonyos minimális óraszámban lehetőséget kell biztosítani a munkavállalásra. A hallgatók munka-erőpiaci hozzáférése általános szabály kell, hogy legyen. Rendkívüli körülmények fennállása esetén ugyanakkor lehetőséget kell adni a tagállamoknak arra, hogy figyelemmel legyenek nemzeti munka-erőpiaci helyzetükre.

(53)

A jövőbeli magasan képzett munkaerő ösztönzésének keretében, az Unióban diplomát szerző hallgatók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a munkalehetőségek felmérése, illetőleg vállalkozás alapítása céljából az ezen irányelvben meghatározott ideig az adott tagállam területén maradjanak. A kutatók számára szintén lehetővé kell tenni, hogy a fogadási megállapodásban meghatározott kutatási tevékenységük lezárását követően hasonlóképpen az Unió területén maradjanak. Annak érdekében, hogy a tartózkodási engedélyt e célból állítsák ki, a hallgatók és a kutatók felkérhetők, hogy az irányelvben foglalt követelményeknek megfelelően bizonyítékot nyújtsanak be. Ha a tagállamok ilyen tartózkodási engedélyt állítanak ki számukra, többé nem tekinthetők az irányelv értelmében vett kutatóknak és hallgatóknak. A tagállamok az irányelvben meghatározott minimális időtartamot követően ellenőrizhetik, hogy van-e valódi esélyük munkába állni vagy vállalkozást indítani. Ez a lehetőség nem érinti a nemzeti jogban egyéb célokból előírt jelentéstételi kötelezettségeket. A munkalehetőségek felmérése, illetőleg vállalkozás alapítása céljából kiállított engedély nem teremt automatikusan jogot munkavállalásra vagy vállalkozás indítására. A tagállamoknak továbbra is jogukban áll figyelembe venni saját munkaerőpiacuk helyzetét, amikor egy olyan harmadik országbeli állampolgár terjeszt elő egy munkahely betöltése céljából munkavállalási engedély iránti kérelmet, aki álláskeresés, illetőleg vállalkozás indítása céljából engedélyt kapott arra, hogy az érintett tagállam területén maradjon.

(54)

Az EUMSZ 79. cikkének megfelelően az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok számára méltányos bánásmódot kell biztosítani. A kutatóknak a 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 12. cikkének (1) és (4) bekezdését illetően az érintett tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódban kell részesülniük, figyelemmel ugyanakkor arra a lehetőségre, hogy az adott tagállamok az ezen irányelvben meghatározott konkrét esetekben korlátozhatják az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását. A 2011/98/EU irányelvet továbbra is alkalmazni kell a hallgatókra, ideértve az említett irányelvben meghatározott korlátozásokat is. A 2011/98/EU irányelvet alkalmazni kell a gyakornokokra, az önkéntesekre és az au pairekre, ha az érintett tagállamban munkaviszonyban állónak minősülnek. A gyakornokok, az önkéntesek és az au pairek, ha az érintett tagállamban nem minősülnek munkaviszonyban állónak, továbbá a tanulók az ebben az irányelvben meghatározott minimumjogok tekintetében az érintett tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesülnek. Ez magában foglalja a javakhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, de nem terjed ki a tanulmányi és szakképzési támogatásokra és kölcsönökre.

(55)

A kutatók és hallgatók, továbbá az érintett tagállamban munkaviszonyban állónak számító gyakornokok, önkéntesek és au pairek számára biztosított egyenlő bánásmód magában foglalja a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 3. cikkében felsorolt szociális biztonsági ágakra vonatkozó egyenlő bánásmódot. Ez az irányelv nem harmonizálja a tagállamok szociális biztonsági jogszabályait. Ezen irányelv csupán arra szorítkozik, hogy a hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárokra a szociális biztonság területén alkalmazzák az egyenlő bánásmód elvét. Ez az irányelv továbbá nem biztosít jogokat az uniós jog hatályán kívül eső helyzetekre, mint például a harmadik országban tartózkodó családtagokra. Ez ugyanakkor nem érinti az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok valamely harmadik országban letelepedett túlélő hozzátartozóinak jogát, hogy adott esetben hozzátartozói nyugellátásban részesüljenek.

(56)

Számos tagállam a családi ellátásra való jogosultságot attól teszi függővé, hogy az adott személy valamilyen módon kötődjön a szóban forgó tagállamhoz, mivel e juttatások a kedvező demográfiai fejlődés támogatására szolgálnak annak érdekében, hogy a tagállamban biztosított legyen a jövőben a munkaerő. Ezért ha a kutató és az őt kísérő családtagok ideiglenesen tartózkodnak valamely tagállamban, ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a családi ellátás tekintetében bizonyos feltételek mellett tekintetükben korlátozzák az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását.

(57)

A tagállamok közötti mobilitás esetén az 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14) kell alkalmazni. Ez az irányelv nem keletkeztethet többletjogot azokhoz a jogokhoz képest, amelyeket a szociális biztonság területére vonatkozó hatályos uniós jog biztosít olyan harmadik országbeli állampolgárok számára, akik a tagállamok közötti határon átnyúló érdekeltséggel bírnak.

(58)

Ezen irányelv alkalmazása nem érintheti az uniós jogban és az alkalmazandó nemzetközi jogi eszközökben foglalt kedvezőbb rendelkezéseket.

(59)

A tagállamok illetékes hatóságai az 1030/2002/EK tanácsi rendeletben (15) meghatározott egységes formátum alkalmazásával adják ki az ezen irányelv szerinti tartózkodási engedélyt.

(60)

Minden tagállam gondoskodik arról, hogy megfelelő és rendszeres időközönként naprakésszé tett információ álljon – különösen az interneten keresztül – a nyilvánosság rendelkezésére az ezen irányelv céljaira jóváhagyott fogadó szervezetekről, valamint ezen irányelv alkalmazásában a harmadik országbeli állampolgároknak a tagállamok területére történő beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételekről és eljárásokról.

(61)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) 6. cikkével összhangban.

(62)

A tagállamok a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai jellemzők, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy egyéb vélemény, valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás, vagyon, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés nélkül hajtják végre ennek az irányelvnek a rendelkezéseit.

(63)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (16) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(64)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a harmadik országok állampolgárainak kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, az Európai Önkéntes Szolgálat keretében végzett önkéntes szolgálat – mint kötelező rendelkezések –, továbbá diákcsere, az Európai Önkéntes Szolgálat keretén kívül végzett önkéntes szolgálat vagy au pair tevékenység – mint választható rendelkezések – céljából való beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételek meghatározását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban ennek terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(65)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével, valamint 4a. cikke (1) bekezdésével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, ezek a tagállamok nem vesznek részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(66)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. sz. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(67)

Az ezen irányelv belső jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a 2004/114/EK és a 2005/71/EK irányelvekhez képest jelentősen módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség az említett irányelvekből ered.

(68)

Ez az irányelv nem érinti az I. melléklet B. részében megjelölt irányelveknek a belső jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel és alkalmazásuk kezdő napjaival kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

a)

a harmadik országbeli állampolgároknak és adott esetben családtagjaiknak kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat vagy az Európai Önkéntes Szolgálat keretében végzett önkéntes szolgálat, illetve ha a tagállamok úgy döntenek, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, az Európai Önkéntes Szolgálat keretén kívül végzett önkéntes szolgálat vagy au pair tevékenység céljából a tagállamok területére való beutazására és 90 napon túli ott tartózkodására vonatkozó feltételeket, valamint az ilyen személyek jogait;

b)

az a) pontban említett kutatókra és adott esetben családtagjaikra, valamint hallgatókra vonatkozóan az engedélyt ezen irányelv alapján a harmadik országbeli állampolgár számára elsőként kiállító tagállamtól eltérő tagállamok területére történő beutazás és tartózkodás feltételeit, valamint az e személyek számára e tagállamokban biztosítandó jogokat.

a)

akik nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtanak be, vagy akik a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (17) összhangban nemzetközi védelemben részesülnek, valamint akik a 2001/55/EK tanácsi irányelvvel (18) összhangban valamely tagállamban ideiglenes védelemben részesülnek;

b)

akiknek kiutasítását ténybeli vagy jogi indokok miatt felfüggesztették;

c)

akik olyan uniós polgárok családtagjai, akik az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták;

d)

akik a 2003/109/EK tanácsi irányelv (19) alapján valamely tagállamban „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállással bírnak;

e)

akik családtagjaikkal együtt és állampolgárságuktól függetlenül az Unió, a tagállamai és harmadik országok vagy az Unió és harmadik országok közötti megállapodások értelmében a szabad mozgás joga tekintetében az uniós polgárokéval azonos joggal bírnak;

f)

akik a 2014/66/EU irányelv szerinti vállalaton belüli áthelyezés keretében, gyakornok-munkavállalóként érkeznek az Unió területére;

g)

akik a 2009/50/EK tanácsi irányelvvel (20) összhangban magasan képzett munkavállalóként lépnek be az Unió területére.

a)

az Unió vagy az Unió és tagállamai, valamint egy vagy több harmadik ország között kötött két- vagy többoldalú megállapodások; vagy

b)

az egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország között kötött két- vagy többoldalú megállapodások.

a)

a 7. cikkben rögzített általános feltételeknek; és

b)

a 8., 11., 12., 13., 14. vagy a 16. cikkben megállapított vonatkozó különös feltételeknek.

a)

a nemzeti jog által meghatározott érvényes úti okmányt, és szükség szerint vízumkérelmet vagy érvényes vízumot, vagy adott esetben érvényes tartózkodási engedélyt vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító érvényes vízumot; a tagállamok megkövetelhetik, hogy az úti okmány érvényességi ideje kiterjedjen legalább a tervezett tartózkodás időtartamára;

b)

ha a harmadik országbeli állampolgár az érintett tagállam nemzeti joga szerint kiskorúnak minősül, a tervezett tartózkodásra vonatkozó szülői engedélyt vagy azzal egyenértékű dokumentumot;

c)

azt a bizonyítékot, hogy a harmadik országbeli állampolgár rendelkezik olyan betegbiztosítással, illetve – ha a nemzeti jog így rendelkezik – igényelte azt, amely az érintett tagállam állampolgárai tekintetében szokásosan fedezett valamennyi kockázat fedezésére kiterjed. A biztosításnak a tervezett tartózkodás időtartamára érvényesnek kell lennie;

d)

ha a tagállam kéri, arra vonatkozó bizonyítékot, hogy lerótták a kérelem kezelésével kapcsolatos, a 36. cikk szerinti díjat;

e)

az érintett tagállam által kért módon az arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a harmadik országbeli állampolgára tervezett tartózkodása alatt a tagállam szociális segítségnyújtási rendszerének igénybevétele nélkül rendelkezni fog a megélhetéséhez szükséges anyagi fedezettel, továbbá a visszautazásának költségeihez szükséges anyagi fedezettel. A szükséges anyagi fedezet elbírálása az adott eset egyedi vizsgálatán alapul, és annak során figyelembe kell venni azokat a forrásokat, amelyeket például támogatás, ösztöndíj, érvényes munkaszerződés vagy kötelező érvényű állásajánlat vagy valamely diákcsere-programokat működtető szervezet, gyakornokokat fogadó szervezet, önkéntes szolgálati rendszereket működtető szervezet, fogadó család vagy egy au paireket közvetítő szervezet pénzügyi kötelezettségvállalása biztosít.

(a)

a kutatószervezet már nem felel meg az e cikk (2) bekezdésének, a 8. cikk (2) bekezdésének vagy a 10. cikk (7) bekezdésének;

(b)

a jóváhagyást csalás útján szerezték meg; vagy

(c)

a kutatószervezet a fogadási megállapodást valamely harmadik országbeli állampolgárral csalárd módon vagy gondatlanul kötötte meg.

a)

a kutatási tevékenység vagy a kutatási terület megnevezése és célja;

b)

a harmadik országbeli állampolgár kötelezettségvállalása, hogy törekszik a kutatási tevékenység elvégzésére;

c)

a kutatószervezet kötelezettségvállalása arra, hogy a harmadik országbeli állampolgárt a kutatási tevékenység elvégzésének céljából fogadja;

d)

a kutatási tevékenység kezdő és záró dátuma vagy becsült időtartama;

e)

tájékoztatás arról, hogy a mobilitás keretében egy vagy több második tagállamba tervezett beutazásról, ha a kérelem első tagállamhoz való előterjesztésének időpontjában ez tudható.

a)

a kutatószervezet és a kutató közötti jogviszonyra vonatkozó információt;

b)

a kutató munkafeltételeire vonatkozó információkat.

a)

a kutatási tevékenység célját és becsült időtartamát, valamint a megvalósításához szükséges pénzügyi források rendelkezésre állását;

b)

a kutatási célok fényében, valamint a képesítések hiteles másolata alapján a harmadik országbeli állampolgár képesítéseit;

a)

hogy a harmadik országbeli állampolgár tanulmányok folytatása céljából felvételt nyert valamely felsőoktatási intézménybe;

b)

a tagállam kérésére azt, hogy befizette a felsőoktatási intézmény által kirótt díjakat;

c)

a tagállam kérésére azt, hogy a folytatandó tanulmányok nyelvét illetően kellő nyelvismerttel rendelkezik;

d)

a tagállam kérésére azt, hogy a harmadik országbeli állampolgár rendelkezni fog a tanulmányai folytatásának költségeihez szükséges anyagi fedezettel.

a)

hogy a harmadik országbeli állampolgár nem fiatalabb az érintett tagállam által meghatározott legalacsonyabb, illetve idősebb a legmagasabb életkornál, illetve nem jár sem alacsonyabb, sem magasabb évfolyamra az érintett tagállam által meghatározottnál;

b)

valamely oktatási intézménybe történő felvételét;

c)

egy olyan elismert állami vagy regionális oktatási programban való részvételt, amelyet valamely oktatási intézmény diákcsereprogram vagy oktatási projekt keretében, a nemzeti joggal vagy közigazgatási gyakorlattal összhangban működtet;

d)

hogy az oktatási intézmény, illetve – amennyire a nemzeti jog így rendelkezik – egy harmadik fél az érintett tagállam területén való tartózkodás teljes idejére felelősséget vállal a harmadik országbeli állampolgárért, különösen a tanulmányaihoz szükséges költségek tekintetében;

e)

hogy a harmadik országbeli állampolgárnak a tartózkodás teljes idejére családnál van olyan szálláshelye, az oktatási intézményhez tartozó olyan szálláshellyel, vagy – amennyiben a nemzeti jog így rendelkezik – bármely más olyan szálláshellyel rendelkezik, amely teljesíti az érintett tagállam által meghatározott feltételeket és annak a diákcsereprogramnak vagy oktatási projektnek a szabályai alapján került kiválasztásra, amelyben a harmadik országbeli állampolgár részt vesz.

a)

valamely fogadó szervezettel kötött képzési megállapodást kell bemutatnia, amelynek értelmében elméleti és gyakorlati képzésben részesül. A tagállamok előírhatják, hogy az ilyen képzési megállapodást az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia, valamint hogy a megállapodás általános feltételeinek teljesíteniük kell az érintett tagállam nemzeti jogában vagy a területén érvényes kollektív szerződésekben rögzített, illetve a gyakorlatban követett követelményeket. A képzési megállapodásban ismertetni kell:

b)

igazolnia kell, hogy a jelentkezést megelőző két évben szerezte meg felsőfokú végzettségét, vagy hogy felsőfokú végzettség megszerzésére irányuló tanulmányokat folytat;

c)

a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodása alatt rendelkezni fog a képzése költségeihez szükséges anyagi fedezettel;

d)

a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy részesült vagy részesülni fog a gyakorlat elvégzéséhez szükséges ismeretek elsajátítására irányuló nyelvi képzésben;

e)

a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy a fogadó szervezet az érintett tagállam területén való tartózkodásának teljes idejére felelősséget vállal a harmadik országbeli állampolgárért, különösen a megélhetési és szállásköltségek tekintetében;

f)

a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy ha a harmadik országbeli állampolgárt tartózkodása teljes időtartama alatt a fogadó szervezet szállásolja el, a szállás megfelel az érintett tagállam által meghatározott feltételeknek.

a)

valamely fogadó szervezettel, illetve amennyiben az érintett tagállam nemzeti joga így rendelkezik, az adott tagállamban az olyan önkéntes szolgálati rendszerért felelős más szervvel kötött megállapodást kell bemutatnia, amelyben a harmadik országbeli állampolgár részt vesz. A megállapodás tartalmazza:

b)

a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy ha a tartózkodása teljes időtartama alatt a fogadó szervezet biztosítja a szállást, a szállás megfelel az érintett tagállam által meghatározott feltételeknek;

c)

igazolnia kell, hogy a fogadó szervezet, illetve amennyiben az érintett tagállam nemzeti joga így rendelkezik, az adott önkéntes szolgálati rendszerért felelős más szerv felelősségbiztosítást kötött;

d)

a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy az adott tagállam nyelvére, történelmére, politikai és társadalmi berendezkedésére vonatkozó alapismeretekről képzésben részesült vagy fog részesülni.

a)

bemutatja a harmadik országbeli állampolgár és a fogadó család közötti megállapodást, amely meghatározza a harmadik országbeli állampolgár au pairkénti jogait és kötelezettségeit, és rendelkezik többek között arról, hogy mennyi költőpénz jár a harmadik országbeli állampolgárnak, milyen módon teszik lehetővé az au pair számára a tanfolyamokon való részvételt, és legfeljebb hány órában kell a családi teendőkben részt vennie;

b)

elmúlt 18 éves és nem töltötte még be 30. életévét. Kivételes esetekben a tagállamok a felső korhatárt már betöltött harmadik országbeli állampolgárok számára is engedélyezhetik az au pairként való beutazást és tartózkodást;

c)

igazolja, hogy a fogadó család, illetve egy au pairek kiközvetítésével foglalkozó szervezet – amennyiben a nemzeti jog ezt előírja – felelősséget vállal a harmadik országbeli állampolgárért az érintett tagállam területén való tartózkodásának teljes idejére, különösen a megélhetési és szállásköltségek, valamint a baleseti kockázatok tekintetében;

a)

rendelkezik az érintett tagállam nyelvének alapfokú ismeretével; vagy

b)

rendelkezik a nemzeti jog által előírt középfokú végzettséggel, szakmai képesítéssel, illetve adott esetben teljesíti a szabályozott szakmák gyakorlásának feltételeit.

a)

a 7. cikkben meghatározott általános feltételek vagy a 8., 11., 12., 13., 14., illetve a 16. cikkben meghatározott, vonatkozó különös feltételek nem teljesülnek;

b)

a bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték vagy meghamisították vagy megmásították;

c)

az érintett tagállamok kizárólag jóváhagyott fogadó szervezeten keresztül engedélyezik a beutazást és a tartózkodást, és az adott fogadó szervezet nincs jóváhagyva.

a)

a 14. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett fogadó szervezet vagy egyéb szerv, a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett harmadik fél, a fogadó család vagy az au pairek kiközvetítésével foglalkozó szervezet nem teljesítette a társadalombiztosításra, az adózásra, a munkavállalói jogokra vagy a munkakörülményekre vonatkozó jogi kötelezettségeit;

b)

adott esetben, az a fogadó szervezet vagy fogadó család, amely a harmadik országbeli állampolgárt alkalmazni fogja, az érintett tagállam nemzeti joga vagy a területén érvényes kollektív szerződések vagy gyakorlatok szerinti foglalkoztatási feltételeket nem teljesíti;

c)

a 14. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett fogadó szervezetet vagy egyéb szervet, a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett harmadik felet, a fogadó családot vagy az au pairek kiközvetítésével foglalkozó szervezetet be nem jelentett munkavégzés, illetve jogellenes foglalkoztatás miatt a nemzeti joggal összhangban szankcióval sújtották;

d)

a fogadó szervezetet elsősorban abból a célból hozták létre, illetve működtetik, hogy megkönnyítse az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok beutazását;

e)

adott esetben a fogadó szervezet vállalkozása a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján felszámolás alatt áll vagy állt, vagy nem folytat gazdasági tevékenységet;

f)

a tagállam bizonyíték vagy komoly és objektív okok alapján megállapítja, hogy az adott harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja eltér a beutazási és tartózkodási kérelmében foglaltaktól.

a)

a harmadik országbeli állampolgár már nem teljesíti a 7. cikkben meghatározott általános feltételeket – a 7. cikk (6) bekezdésének kivételével – vagy a 8., 11., 12., 13., 14., 16. cikkben meghatározott vonatkozó különös feltételeket, illetve a 18. cikkben meghatározott feltételeket;

b)

a bemutatott engedélyeket és dokumentumokat csalárd módon szerezték vagy meghamisították vagy megmásították;

c)

az érintett tagállam kizárólag jóváhagyott fogadó szervezeten keresztül engedélyezi a beutazást és a tartózkodást, és az adott fogadó szervezet nincs jóváhagyva;

d)

a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási célja a számára engedélyezett tartózkodás céljaitól eltér.

a)

a 14. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett fogadó szervezet vagy egyéb szerv, a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett harmadik fél, a fogadó család vagy az au pairek kiközvetítésével foglalkozó szervezet nem teljesítette a társadalombiztosításra, az adózásra, a munkavállalói jogokra, munkakörülményekre vonatkozó jogi kötelezettségeit;

b)

az a fogadó szervezet vagy fogadó család, amely a harmadik országbeli állampolgárt alkalmazza, adott esetben, az érintett tagállam nemzeti joga, vagy a területén érvényes kollektív szerződések vagy gyakorlatok szerinti foglalkoztatási feltételeket nem teljesíti;

c)

a 14. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett fogadó szervezetet vagy egyéb szervet, a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett harmadik felet, a fogadó családot vagy az au pairek kiközvetítésével foglalkozó szervezetet be nem jelentett munkavégzés vagy jogellenes foglalkoztatás miatt az érintett tagállam nemzeti jogának értelmében szankcióval sújtották;

d)

a fogadó szervezetet elsősorban abból a célból hozták létre, illetve működtetik, hogy megkönnyítse az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok beutazását;

e)

adott esetben a fogadó szervezet vállalkozása a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó nemzeti jog alapján felszámolás alatt áll vagy állt, vagy nem folytat gazdasági tevékenységet;

f)

a hallgatók esetében, ha nem tartják tiszteletben a gazdasági tevékenység folytatására vonatkozó, a 24. cikk szerinti időbeli korlátozásokat vagy ha az érintett hallgató a nemzeti joggal vagy az adminisztratív gyakorlattal összhangban nem ér el kellő előrehaladást a vonatkozó tanulmányaiban.

a)

a 2011/98/EU irányelv 12. cikke (1) bekezdésének c) pontja tekintetében kizárva a tanulmányi és megélhetési juttatásokat és kölcsönöket, illetve egyéb juttatásokat és kölcsönöket;

b)

a 2011/98/EU irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontja tekintetében nem biztosítva a családi ellátásokat olyan kutatóknak, akik számára a tartózkodást hat hónapot meg nem haladó időtartamra engedélyezték az érintett tagállam területén;

c)

a 2011/98/EU irányelv 12. cikke (1) bekezdésének f) pontja tekintetében az adókedvezmények vonatkozásában azokra az esetekre korlátozva, amikor a kutató olyan családtagjainak, akikre nézve a kedvezményeket igényli, a bejegyzett vagy szokásos tartózkodási helye az érintett tagállam területén található;

d)

a 2011/98/EU irányelv 12. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján a lakásszerzési eljárásokhoz való hozzáférés korlátozásával.

a)

nem teljesülnek a (3) bekezdésben, és adott esetben a (2) és az (5) bekezdésben foglalt feltételek;

b)

a bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték vagy meghamisították vagy megmásították.

a)

vagy az első tagállamban való kérelmezés során, ha a második tagállamba irányuló mobilitás ekkor már tervbe van véve; vagy

b)

azt követően, hogy a kutató számára engedélyezték az első tagállamba való beutazást és a tartózkodást, amint ismertté válik a második tagállamba irányuló mobilitásra vonatkozó szándék.

a)

a 10. cikkben említett, az első tagállamban kötött fogadási megállapodás vagy – ha a második tagállam azt írja elő – a második tagállambeli kutatószervezettel kötött fogadási megállapodás;

b)

a mobilitás tervezett időtartama és az azzal kapcsolatos időpontok, ha ezek nem szerepelnek a fogadási megállapodásban;

c)

igazolás arról, hogy a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint a kutató rendelkezik olyan betegbiztosítással, amely az érintett tagállam állampolgárainak tekintetében szokásosan fedezett valamennyi kockázatra kiterjed;

d)

igazolás arról, hogy a kutató a 7. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerint a tartózkodása alatt rendelkezni fog a megélhetéséhez szükséges anyagi fedezettel, úgy, hogy nem kell a tagállam szociális segítségnyújtási rendszerét igénybe vennie, a 32. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett esetekben pedig az első tagállamba való visszautazásának költségeihez szükséges anyagi fedezettel.

a)

nem teljesülnek az (5) és adott esetben a (6) bekezdésben előírt feltételek;

b)

a 20. cikk (1) bekezdés b) vagy c) pontjában vagy e cikk (2) bekezdésében felsorolt elutasítási indokok valamelyike fennáll;

c)

letelt az (1) bekezdésben említett maximális tartózkodási idő.

a)

vagy a 28. cikket alkalmazva engedélyezi, hogy a kutató az első tagállam által kiállított engedély alapján és annak érvényességi ideje alatt a tagállam területén tartózkodjon; vagy

b)

a (2)–(7) bekezdésben előírt eljárást alkalmazza.

a)

a második tagállam előírhatja a kutató, az első tagállambeli kutatószervezet vagy a második tagállambeli kutatószervezet számára, hogy adja át az alábbi dokumentumokat:

A második tagállam előírhatja, hogy a kérelmező adja meg az érintett kutatónak a tagállam területén lévő címét. Ha a második tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik, hogy a kérelem előterjesztésének időpontjában a címet meg kell adni, de az érintett kutató még nem tudja, hol fog lakni, e tagállam elfogadja egy ideiglenes cím megadását. Ilyen esetben a kutatónak legkésőbb a hosszú távú mobilitási engedély kiállításának időpontjában meg kell adnia az állandó címét.

A második tagállam előírhatja a kérelmező számára, hogy a dokumentumokat e tagállam egyik hivatalos nyelvén vagy az Unió bármely, e tagállam által megjelölt hivatalos nyelvén mutassa be.

b)

a második tagállam döntést hoz a hosszú távú mobilitás iránti kérelemről, és a lehető leghamarabb, de legfeljebb a hiánytalan kérelemnek a második tagállam illetékes hatóságaihoz történt benyújtásától számított 90 napon belül írásban értesíti a kérelmezőt a döntésről;

c)

a kutató nem kötelezhető arra, hogy a kérelem benyújtása érdekében elhagyja a tagállamok területét, és nem vonatkozhat rá vízumkötelezettség;

d)

a kutató számára engedélyezni kell, hogy mindaddig a második tagállambeli kutatószervezetnél végezze el a kutatás egy részét, amíg az illetékes hatóságok meg nem hozzák a döntést a hosszú távú mobilitás iránti kérelemről, feltéve hogy:

e)

hosszú távú mobilitás iránti kérelem nem nyújtható be a rövid távú mobilitásra vonatkozó értesítéssel egyidejűleg. Abban az esetben, ha a hosszú távú mobilitásra vonatkozó igény a kutató rövid távú mobilitásának megkezdése után merül fel, a második tagállam előírhatja, hogy a hosszú távú mobilitás iránti kérelmet legalább 30 nappal a rövid távú mobilitási időszak vége előtt nyújtsák be.

a)

nem teljesülnek a (2) bekezdés a) pontjában előírt feltételek;

b)

a 20. cikk (1) bekezdése a) pontjának kivételével fennáll az említett cikkben felsorolt elutasítási indokok valamelyike;

c)

a kutató számára az első tagállamban kiállított engedély érvényessége az eljárás időtartama alatt lejár; vagy

d)

adott esetben letelt az (1) bekezdés második albekezdésében említett maximális tartózkodási idő.

a)

nem vagy már nem teljesülnek az e cikk (2) bekezdésének a) pontjában vagy a (4) bekezdésben előírt feltételek; vagy

b)

a 21. cikk (1) bekezdése a) pontjának, (2) bekezdése f) pontjának és (3), (5) és (6) bekezdésének kivételével fennáll az engedély visszavonását megalapozó, az említett cikkben felsorolt indokok valamelyike.

a)

a 28. cikk (5) bekezdésében és (6) bekezdésének b), c) és d) pontjában előírt, a kutatót kísérő családtagokra vonatkozó dokumentumok és információk;

b)

igazolás arról, hogy a 26. cikkel összhangban a családtag az első tagállamban a kutató családtagjaként tartózkodott.

a)

a 29. cikk (2) bekezdése a) pontjának i., ii., iii. és v. alpontjában előírt, a kutatót kísérő családtagokra vonatkozó dokumentumok és információk;

b)

igazolás arról, hogy a 26. cikkel összhangban a családtag az első tagállamban a kutató családtagjaként tartózkodott.

a)

vagy az első tagállamban való kérelmezés során, ha a második tagállamba irányuló mobilitás ekkor már tervbe van véve; vagy

b)

azt követően, hogy a hallgató számára engedélyezték az első tagállamba való beutazást, amint ismertté válik a második tagállamba irányuló mobilitásra vonatkozó szándék.

a)

igazolás arról, hogy a hallgató tanulmányainak egy részét mobilitási intézkedéseket is magában foglaló uniós vagy multilaterális program, vagy két vagy több felsőoktatási intézmény közötti megállapodás keretében végzi a második tagállamban, továbbá igazolás arról, hogy a hallgatót egy második tagállambeli felsőoktatási intézmény befogadta;

b)

a mobilitás tervezett időtartama és az azzal kapcsolatos időpontok, ha ezek nem szerepelnek az a) pont szerinti dokumentumokban;

c)

igazolás arról, hogy a 7. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint a hallgató rendelkezik olyan betegbiztosítással, amely az érintett tagállam állampolgárainak tekintetében szokásosan fedezett valamennyi kockázatra kiterjed;

d)

igazolás arról, hogy a hallgató a 7. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerint a tartózkodása alatt rendelkezni fog a megélhetéséhez szükséges anyagi fedezettel, úgy, hogy nem kell a tagállam szociális segítségnyújtási rendszerét igénybe vennie, továbbá a tanulmányai folytatásához szükséges anyagi fedezettel, a 32. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett esetekben pedig az első tagállamba való visszautazásához szükséges költségek anyagi fedezetével;

e)

adott esetben igazolás arról, hogy a hallgató befizette a felsőoktatási intézmény által meghatározott díjakat.

a)

nem teljesülnek az (5) és a (6) bekezdésben előírt feltételek;

b)

fennáll a 20. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában vagy (2) bekezdésében felsorolt elutasítási indokok valamelyike;

c)

letelt az (1) bekezdésben említett maximális tartózkodási idő.

a)

a 28. cikk (2) bekezdése vagy a 31. cikk (2) bekezdése szerinti értesítés másolata; vagy

b)

ha a második tagállam értesítés nélkül is lehetővé teszi a mobilitást, igazolás arról, hogy a hallgató tanulmányai egy részét mobilitási intézkedéseket is magában foglaló uniós vagy multilaterális program vagy két vagy több felsőoktatási intézmény közötti megállapodás keretében végzi a második tagállamban, a kutatók esetében pedig vagy a kutató mobilitásával kapcsolatos adatokat tartalmazó fogadási megállapodás másolata vagy – ha a mobilitással kapcsolatos adatok nem szerepelnek a fogadási megállapodásban – a második tagállambeli kutatószervezet levele, amely tartalmazza legalább az EU-n belüli mobilitás időtartamát és a második tagállambeli kutatószervezet címét.

a)

a második tagállam előírhatja, hogy a kutató és adott esetben a családtagjai vagy a hallgató azonnal hagyjon fel a tevékenységével és hagyja el a tagállam területét;

b)

az első tagállam a második tagállam kérésére haladéktalanul és formaságok nélkül engedélyezi a kutató és adott esetben családtagjai vagy a hallgató visszautazását az első tagállamba. Ez abban az esetben is alkalmazandó, ha az első tagállam által kiállított engedély lejárt vagy visszavonásra került a második tagállamba irányuló mobilitás ideje alatt.

a)

a 28–31. cikk szerinti mobilitásra vonatkozó eljárások;

b)

az a tény, hogy az adott tagállam kizárólag jóváhagyott kutatószervezeten vagy felsőoktatási intézményen keresztül engedélyezi a kutatók és a hallgatók beutazását és tartózkodását;

c)

a hallgatóknak és a kutatóknak szóló olyan multilaterális programok, amelyek mobilitási intézkedéseket is magukban foglalnak, valamint a két vagy több felsőoktatási intézmény közötti megállapodások.

21.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/58

(1)

Az 1999/32/EK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Az irányelvet az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében célszerű kodifikálni.

(2)

Az Unió környezetvédelmi politikája, amint az a környezeti cselekvési programokban és különösen az 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (5) elfogadott hatodik környezetvédelmi cselekvési programban és az 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal (6) elfogadott hetedik környezetvédelmi cselekvési programban megfogalmazásra került, egyik céljaként a levegő minőségének olyan szintjét kívánja elérni, amely nem jár jelentős negatív hatással és kockázattal az emberi egészségre és a környezetre.

(3)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket.

(4)

Ez az irányelv meghatározza az Unióban használt nehéz- fűtőolaj, gázolaj, tengeri hajózásban használatos gázolaj és tengeri hajózásban használatos dízelolaj megengedett maximális kéntartalmát.

(5)

A magas kéntartalmú, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok hajózáskor való elégetése során történő kibocsátás kén-dioxid és részecske emisszió formájában hozzájárul a levegőszennyezéshez, amelyek ártalmasak az emberi egészségre és a környezetre, és hozzájárulnak a savak lerakódásához. Az ezen irányelvben előírt intézkedések nélkül a hajók által okozott kibocsátás hamarosan meghaladta volna a szárazföldi forrásokból származó kibocsátások mértékét.

(6)

A savasodás és a légköri kén-dioxid károsítja az érzékeny ökoszisztémákat, csökkenti a biodiverzitást és annak élvezeti értékét, valamint hátrányosan befolyásolja a növénytermesztést és az erdők növekedését. A városokra hulló savas eső jelentős károkat okozhat az épületekben és az építészeti örökségben. A kéndioxid-szennyezés jelentős hatással lehet az emberi egészségre is, különösen a népesség olyan csoportjainál, amelyek légzési betegségekben szenvednek.

(7)

A savasodás határokon átterjedő jelenség, amely uniós, illetve nemzeti vagy helyi megoldásokat igényel.

(8)

A kén-dioxid-kibocsátás hozzájárul az atmoszférában a részecske emisszió kialakulásához.

(9)

A kikötőben horgonyzó hajók által okozott levegőszennyezés számos, az uniós levegőminőségi határértékek betartásán fáradozó kikötővárosban komoly aggodalomra ad okot.

(10)

A tagállamoknak ösztönözniük kell a partmenti villamos energia használatát, mivel a mai hajók villamosenergia-szükségletét általában kisegítő motorokkal biztosítják.

(11)

Az Unió és az egyes tagállamok szerződő felei az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló, 1979. november 13-i egyezményének. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának a kén-dioxid országhatárokon átterjedő szennyező hatásával foglalkozó második jegyzőkönyve úgy rendelkezik, hogy a Szerződő Felek legalább az első jegyzőkönyvben meghatározott 30 %-os vagy annál nagyobb mértékben csökkentsék a kén-dioxid-kibocsátásukat, és az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának második jegyzőkönyve azon az előfeltételezésen alapul, hogy a kritikus terheléseket és szinteket néhány érzékeny területen továbbra is meg fogja haladni. További, a kén-dioxid-kibocsátások csökkentésére vonatkozó rendelkezésekre lesz szükség. A Szerződő Feleknek ezért további jelentős csökkentéseket kell megvalósítaniuk a kén-dioxid-kibocsátás terén.

(12)

Évtizedek óta az olajban és szénben kis mennyiségben természetesen előforduló ként tekintik a kén-dioxid-kibocsátás legjelentősebb forrásának, ami a „savas eső” egyik legfontosabb kiváltója és számos városi és ipari terület légszennyezettségének egyik legjelentősebb okozója.

(13)

Tanulmányok kimutatták, hogy a tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentése révén elért kén-dioxid-kibocsátás mérséklődés előnyei gyakran jelentősen nagyobbak, mint az ipar ezzel az irányelvvel kapcsolatban felmerült becsült költsége. A folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentésére szolgáló technológia létezik és jól megalapozott.

(14)

Az EUMSZ 193. cikkével összhangban ez az irányelv nem tilthatja meg egyetlen tagállam számára sem szigorúbb környezetvédelmi rendelkezések fenntartását vagy bevezetését; hogy ezáltal a korai végrehajtásra ösztönözzön a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok maximális kéntartalma tekintetében, például a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeken kívüli kibocsátáscsökkentési módszerek alkalmazása révén. Az ilyen rendelkezéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződésekkel, és azokról értesíteni kell a Bizottságot.

(15)

A tagállamnak új, szigorúbb védintézkedések bevezetése előtt az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) rendelkezéseivel összhangban tájékoztatnia kell a Bizottságot az intézkedések tervezetéről.

(16)

Az EUMSZ előírja az Unió legkülső régiói, nevezetesen Franciaország tengerentúli megyéi, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek különleges jellemzőinek figyelembevételét.

(17)

A nehéz-fűtőolaj kéntartalmának korlátozására tekintettel, azokban a tagállamokban és régiókban, amelyekben a környezet állapota lehetővé teszi, eltérési lehetőség biztosítható.

(18)

A nehéz-fűtőolaj kéntartalmának korlátozására tekintettel, eltérési lehetőség biztosítható olyan tüzelőberendezésekben történő felhasználásokra, amelyek megfelelnek a 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (8) vagy a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) V. mellékletében megfogalmazott kibocsátási határértékeknek.

(19)

Az olajfinomító üzemek tüzelőberendezései esetében, amelyekre nem terjed ki az ezen irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontja vagy 3. cikke (3) bekezdésének c) pontja, az átlagos kén-dioxid-kibocsátás nem haladhatja meg a 2001/80/EK irányelvben vagy a 2010/75/EU irányelv V. mellékletében vagy ezen irányelvek jövőbeni módosításaiban meghatározott határértéket. Ennek az irányelvnek az alkalmazása során a tagállamoknak annak tudatában kell eljárniuk, hogy a 2. cikkben említett tüzelőanyagoktól eltérő tüzelőanyagokkal történő helyettesítés nem növelheti a savképző szennyező anyagok kibocsátását.

(20)

2008-ban a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) határozatot fogadott el az 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezményt (a továbbiakban: MARPOL) módosító 1997. évi jegyzőkönyv VI. mellékletének módosításáról, amely a hajókról történő levegőszennyezés megelőzésére vonatkozó szabályokat tartalmaz. A MARPOL módosított VI. melléklete 2010. július 1-jén lépett hatályba.

(21)

A MARPOL módosított VI. melléklete többek között a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok kéntartalmára vonatkozó szigorúbb határértékeket vezet be a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeken (2010. július 1-jétől 1,00 %, 2015. január 1-jétől pedig 0,10 %), valamint a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeken kívül is (2012. január 1-jétől 3,50 %, 2020. január 1-jétől pedig elvileg 0,50 %). A legtöbb tagállam nemzetközi kötelezettségeivel összhangban köteles előírni, hogy a hajók 2010. július 1-jétől maximum 1,00 %-os kéntartalmú tüzelőanyagot használjanak a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeken. A nemzetközi jognak való megfelelés és az új, globális szintű szabványok Unióban történő megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében ennek az irányelvnek összhangban kell lennie a MARPOL módosított VI. mellékletével. A hajók által a tüzelőanyag vagy a technológia tekintetében való megfelelés érdekében használt tüzelőanyagok minimális minőségi követelményének biztosítása érdekében meg kell tiltani a 3,50 tömegszázalékos általános szabványt meghaladó kéntartalmú, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok használatát az Unióban, kivéve a kibocsátáscsökkentési módszereket zárt rendszerekben alkalmazó hajók ellátására szánt tüzelőanyagokat.

(22)

A MARPOL VI. mellékletét az IMO eljárásaival módosítani lehet a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területek tekintetében. Abban az esetben, ha további változtatások – ideértve a mentességeket is – kerülnek bevezetésre a MARPOL VI. mellékletében a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területekre meghatározott határértékek alkalmazása tekintetében, a Bizottságnak minden ilyen változtatást meg kell vizsgálnia, és szükség esetén haladéktalanul be kell nyújtania a szükséges javaslatot az EUMSZ rendelkezéseinek megfelelően ennek az irányelvnek a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területekre vonatkozó IMO-szabványokkal való maradéktalan összhangba hozatala érdekében.

(23)

Az új kibocsátás-ellenőrzési területek bevezetésekor a MARPOL VI. melléklete szerinti IMO-eljárást kell alkalmazni, és az adott esetet környezetvédelmi és gazdasági indokokon és tudományos adatokon alapuló, megfelelő alátámasztással kell igazolni.

(24)

A MARPOL módosított VI. melléklete 18. szabályának megfelelően a tagállamoknak gondoskodniuk kell annak biztosításáról, hogy az ennek az irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok rendelkezésre álljanak.

(25)

Tekintettel a környezetvédelmi politikák és a hajók által okozott kibocsátások globális vetületére, nagyra törő kibocsátási szabványokat kell globális szinten előírni.

(26)

Az Unió a SOx kibocsátásra érzékeny területek hatékonyabb védelmét és az üzemanyagolaj normál kibocsátási határértékeinek csökkentését fogja továbbra is javasolni IMO-nál.

(27)

A személyhajók többnyire a kikötőkben vagy a tengerpartközeli területeken üzemelnek, így az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásuk jelentős. A kikötők környékén és a partvidékeken a levegőminőség javítása érdekében e hajóknak mindaddig 1,50 % maximális kéntartalmú, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagokat kell használniuk, amíg a tagállamok parti tengerein, kizárólagos gazdasági övezeteikben és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeikben közlekedő valamennyi hajóra vonatkozóan szigorúbb szabványok kerülnek alkalmazásra.

(28)

Azon új motortechnológiákra való áttérés megkönnyítése érdekében, amelyek alkalmasak lehetnek a tengeri ágazat kibocsátásainak további jelentős csökkentésére, a Bizottságnak további lehetőségeket kell megvizsgálnia, hogy lehetővé tegye és ösztönözze a gázmeghajtású motorok hajókon történő alkalmazását.

(29)

Ezen irányelv célkitűzéseinek eléréséhez megfelelően gondoskodni kell a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok kéntartalmára vonatkozó kötelezettségek teljesítéséről. Az 1999/32/EK irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatok alapján ezen irányelv megfelelő végrehajtása érdekében szigorúbb ellenőrzési és végrehajtási rendszerre van szükség. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell a forgalomba hozott vagy a hajók fedélzetén használt, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagokból történő megfelelően gyakori és pontos mintavételről, valamint a hajónaplók és szállítólevelek rendszeres ellenőrzéséről. A tagállamoknak létre kell hozniuk továbbá az ezen irányelv rendelkezéseinek be nem tartása esetén alkalmazandó hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók rendszerét. Az információk átláthatóbbá tétele érdekében rendelkezni kell arról is, hogy a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok helyi szállítóinak nyilvántartását nyilvánosan hozzáférhetővé tegyék.

(30)

A tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagokra vonatkozó alacsony kéntartalom-határértékek betartása – különösen a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeken – azzal járhat, hogy – legalábbis rövid távon – jelentősen emelkedik az ilyen tüzelőanyagok ára, ami negatívan érintheti a rövid távú tengeri szállítás versenyképességét a többi szállítási móddal szemben, valamint a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területekkel- határos országok iparának versenyképességére is hatással lehet. Az érintett ágazatok megfelelési költségeinek csökkentése érdekében megfelelő megoldásokra, például a tüzelőanyag tekintetében való megfelelésnél költséghatékonyabb megfelelési módszerekre, valamint szükség szerint támogatásra van szükség. A Bizottság – többek között a tagállami jelentésekre támaszkodva – szorosan figyelemmel kell, hogy kísérje az új tüzelőanyag-minőségi szabványok hajózási ágazatban való bevezetésének hatásait, különös tekintettel a tengeri szállításról a szárazföldi szállításra történő lehetséges modális váltásra, és szükség esetén meg kell tennie az e folyamattal szemben ható megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatokat.

(31)

Fontos korlátozni a tengeri szállításról a szárazföldi szállításra történő modális váltást, mivel a közúti fuvarozás arányának emelkedése sok esetben az Unió éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseivel ellentétes hatást fejtene ki, és növelné a forgalmi torlódások számát.

(32)

A kén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló új követelményekkel kapcsolatos költségek a tengeri szállításról a szárazföldi szállításra történő modális váltást eredményezhetnek, és e modális váltás negatív hatást gyakorolhat az iparágak versenyképességére. A modális váltás kockázatának minimalizálása érdekében a Bizottságnak a célzott segítségnyújtáshoz teljes mértékben ki kell használnia olyan eszközöket, mint a Marco Polo és a transzeurópai közlekedési hálózat. A tagállamok szükségesnek ítélhetik, hogy az állami támogatásokra vonatkozóan alkalmazandó szabályokkal összhangban támogatást nyújtsanak az ezen irányelv által érintett gazdasági szereplők számára.

(33)

A környezetvédelemre nyújtott állami támogatásokra vonatkozó meglévő iránymutatásokkal összhangban, és azok jövőbeni módosításainak sérelme nélkül a tagállamok állami támogatást nyújthatnak az ezen irányelv által érintett gazdasági szereplők számára, ideértve a meglévő hajók utólagos beszerelési- vagy átalakítási műveleteit is, amennyiben e támogató intézkedések az EUMSZ 107. és 108. cikkének megfelelően a belső piaccal összeegyeztethetők, különösen a környezetvédelemre nyújtott állami támogatásokra vonatkozóan alkalmazandó iránymutatásokra tekintettel. Ezzel összefüggésben a Bizottság figyelembe veheti, hogy bizonyos kibocsátáscsökkentési módszerek alkalmazása túlmutat ezen irányelv követelményein, amennyiben nemcsak a kén-dioxid-kibocsátást, hanem egyéb kibocsátásokat is csökkent.

(34)

Elő kell segíteni a kibocsátáscsökkentési módszerekhez való hozzáférést. Ezek a módszerek – amennyiben nincs jelentős negatív hatásuk a környezetre, például a tengeri ökoszisztémára, és kifejlesztésük a megfelelő jóváhagyási és ellenőrzési mechanizmusok szerint történt – legalább ugyanakkora vagy nagyobb kibocsátáscsökkentésre képesek, mint amilyen az alacsony kéntartalmú tüzelőanyagok használatával érhető el. Az Uniónak el kell ismernie a már ismert alternatív módszereket, például a füstgáztisztító fedélzeti berendezések alkalmazását, a tüzelőanyagok és cseppfolyósított földgáz keverékének, vagy a bioüzemanyagoknak a használatát. Ösztönözni kell az új kibocsátáscsökkentési módszerek tesztelését és kifejlesztését, egyéb okok mellett annak érdekében, hogy korlátozzák a tengeri szállításról a szárazföldi szállításra történő modális váltást.

(35)

A kibocsátáscsökkentési módszerek a kibocsátások jelentős csökkentésének potenciális lehetőségét hordozzák magukban. A Bizottságnak ezért elő kell mozdítania e technológiák tesztelését és kifejlesztését, többek között egy olyan, társfinanszírozásban részesített program létrehozásának megfontolásával, amely az iparággal közösen végrehajtandó, és a hasonló programok – például a Tiszta Égbolt (Clean Sky) program – során alkalmazott elveken alapul.

(36)

A Bizottságnak a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplőkkel együttműködve tovább kell fejlesztenie a „Környezetszennyező kibocsátások csökkentése a tengeri szállításban és a fenntartható vízi közlekedést biztosító eszköztár” című, 2011. szeptember 16-i bizottsági szolgálati munkadokumentumban meghatározott intézkedéseket.

(37)

A nyersolaj, kőolajszármazékok és egyéb szénhidrogének ellátásának akadályoztatása esetén az adott tagállam területén a Bizottság engedélyezheti magasabb határérték alkalmazását.

(38)

A tagállamoknak ki kell alakítaniuk az ezen irányelv rendelkezései betartásának megfelelő ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat. A folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló jelentést be kell nyújtani a Bizottság részére.

(39)

Ezért az összehangoltabb jelentéstétel érdekében a jelentések tartalmát és formátumát részletesebben meg kell határozni ebben az irányelvben.

(40)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a kibocsátáscsökkentési módszerekre vonatkozó ekvivalens kibocsátási értékek és az említett módszerek használatára vonatkozó kritériumok módosítása tekintetében az ezen irányelv I. és II. mellékletének a tudományos és műszaki fejlődéshez való igazítása és a vonatkozó IMO-eszközökkel való szigorú összhang biztosítása céljából, továbbá az ezen irányelv 2. cikke a)–e) és p) pontjának, 13. cikke (2) bekezdése b) pontja i. alpontjának és 13. cikke (3) bekezdésének módosítása tekintetében a rendelkezéseknek a tudományos és műszaki fejlődéshez való igazítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(41)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(42)

A 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság segítséget nyújthat a Bizottságnak a 96/98/EK tanácsi irányelv (12) hatálya alá nem tartozó kibocsátáscsökkentési módszerek jóváhagyásához kapcsolódóan.

(43)

Ezen irányelv végrehajtása szempontjából fontos szerepe van a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióknak. A tagállamoknak e szankciók körébe oly módon kiszámított bírságokat kell felvenniük, amelynek révén e bírságok az elkövetőket legalább a jogsértésből eredő gazdasági előnyüktől megfosztják, és mértékük ismétlődő jogsértések esetén fokozatosan emelkedik. A tagállamoknak a szankciókra vonatkozó rendelkezésekről értesíteniük kell a Bizottságot.

(44)

Ez az irányelv nem érinti a III. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

a)

a kutatási és kísérleti célokra használt tüzelőanyagok;

b)

az elégetés előtt feldolgozandó tüzelőanyagok;

c)

az olajfinomítás során feldolgozandó tüzelőanyagok;

d)

az Unió legkülső régióiban történő felhasználásra és forgalomba hozatalra szánt tüzelőanyagok, amennyiben az érintett tagállamok biztosítják, hogy azokban a régiókban:

e)

a hadihajókon és egyéb katonai alkalmazásban levő hajókon használt tüzelőanyagok; mindazonáltal, az ilyen hajók üzemelését vagy működési képességét nem akadályozó megfelelő intézkedések elfogadásával minden tagállam köteles törekedni annak biztosítására, hogy ezek a hajók az ésszerűség és gyakorlatiasság keretein belül az ezen irányelvben foglaltakkal összhangban járjanak el;

f)

a kifejezetten a hajó biztonsága érdekében vagy a tengeri életmentés céljából a hajón felhasznált tüzelőanyagok;

g)

a hajóban vagy berendezésében okozott károk miatt felhasznált tüzelőanyagok, amennyiben minden szükséges intézkedést megtesznek a káresemény bekövetkezte után a túlzott kibocsátás elkerülése, illetve minimalizálása érdekében, valamint a lehető leghamarabb megteszik a szükséges intézkedéseket a kár helyrehozatala érdekében. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a tulajdonos vagy a parancsnok károkozási szándékkal, illetve gondatlanul cselekedett;

h)

az 5. cikk sérelme nélkül, a hajók fedélzetén a 8. és a 10. cikkel összhangban lévő kibocsátáscsökkentési módszerek alkalmazásával felhasznált tüzelőanyagok.

i.

a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok kivételével bármely, ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amely a 2710 19 51–2710 19 68, a 2710 20 31, a 2710 20 35, vagy 2710 20 39 KN-kód alá tartozik; vagy

ii.

a b) pontban meghatározott gázolaj és a c), d) és e) pontban meghatározott tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok kivételével bármely, ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amely lepárlási határértékeiből adódóan a tüzelőanyag rendeltetésű nehézolajok kategóriájába tartozik, és amelynek – az ASTM D86 módszer szerint – 250 °C-os hőmérsékleten (veszteségekkel együtt) 65 térfogatszázaléka párlódik le. Amennyiben a lepárlás nem határozható meg az ASTM D86 módszerrel, úgy a kőolajszármazék nehéz fűtőolajnak minősül;

i.

a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok kivételével bármely, ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amely a 2710 19 25, 2710 19 29, 2710 19 47, 2710 19 48, 2710 20 17 vagy 2710 20 19 KN-kód alá tartozik; vagy

ii.

a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok kivételével bármely, ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag, amelynek – az ASTM D86 módszer szerint – 250 °C-os hőmérsékleten (veszteségekkel együtt) 65 térfogatszázaléka, 350 °C-os hőmérsékleten pedig (veszteségekkel együtt) 85 térfogatszázaléka párlódik le.

i.

a kapitányt, a legénység tagját vagy más, a hajó fedélzetén annak kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos bármely minőségben alkalmazott vagy foglalkoztatott személyt; és

ii.

az egyévesnél fiatalabb gyermek;

i.

nyilvános menetrend szerint; vagy

ii.

olyan rendszeres vagy gyakori átkelésekkel, hogy azok menetrend szerinti közlekedésnek tekinthetők;

a)

azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek a 2001/80/EK irányelv hatálya alá tartoznak, amelyek az említett irányelv 4. cikkének (1) vagy (2) bekezdése, vagy 4. cikke (3) bekezdése a) pontjának hatálya alá esnek, és amelyek betartják az említett irányelvben az ilyen létesítmények számára előírt kén-dioxid-kibocsátási határértékeket;

b)

azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek a 2001/80/EK irányelv hatálya alá tartoznak, amelyek az említett irányelv 4. cikke (3) bekezdése b) pontjának és 4. cikke (6) bekezdésének hatálya alá esnek, és amelyek havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogat-százalékos oxigéntartalma mellett;

c)

azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek nem tartoznak az a) és a b) pont hatálya alá, és amelyek havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogat-százalékos oxigéntartalma mellett;

d)

azokban a finomítókban történő elégetés, ahol a finomító összes létesítményére vonatkoztatott, a felhasznált tüzelőanyagtól vagy tüzelőanyag -kombinációtól független havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogat-százalékos oxigéntartalma mellett, de kizárva azokat az égetőüzemeket, amelyek az a) és a b) pont hatálya alá tartoznak, valamint a gázturbinákat és gázmotorokat.

a)

azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek a 2010/75/EU irányelv III. fejezetének hatálya alá esnek, és amelyek betartják az említett irányelv V. mellékletében az ilyen létesítményekre meghatározott kén-dioxid-kibocsátási határértékeket, vagy amennyiben ezek a kibocsátási határértékek az említett irányelv értelmében nem alkalmazhatók, azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogat-százalékos oxigéntartalma mellett;

b)

azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek nem tartoznak az a) pont hatálya alá, és amelyek havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogat-százalékos oxigéntartalma mellett;

c)

azokban a finomítókban történő elégetés, ahol a finomító összes létesítményére vonatkoztatott, a felhasznált tüzelőanyagtól vagy tüzelőanyag -kombinációtól független havi átlagos kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogat-százalékos oxigéntartalma mellett, de kizárva azokat az égetőüzemeket, amelyek az a) pont hatálya alá tartoznak, valamint a gázturbinákat és gázmotorokat.

a)

2014. június 18-tól 3,50 %;

b)

2020. január 1-jétől 0,50 %.

a)

2014. december 31-ig 1,00 %;

b)

2015. január 1-jétől 0,10 %.

—

a saját lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében, és

—

a SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeivel határos tagállamok esetében, az azok kikötőiben tartózkodó, bármely lobogó alatt hajózó hajók tekintetében.

a)

mutassa be a feljegyzéseket arról, hogy milyen intézkedéseket tett e szabványok betartása érdekében; és

b)

bizonyítsa, hogy útiterve szerint megkísérelte az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos megfelelő tüzelőanyag beszerzését, és hogy – amennyiben az a tervezett beszerzési helyen nem volt beszerezhető – intézkedéseket tett annak megállapítására, hogy hol találhatók az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyag beszerezhetőségének alternatív forrásai, valamint hogy legjobb erőfeszítései ellenére sem sikerült az ezen irányelvnek megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyaghoz jutnia, mert ilyen megvásárolható, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyag nem állt rendelkezésre.

a)

a nyilvánosság számára hozzáférhető nyilvántartást vezetni a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok helyi szállítóiról;

b)

biztosítani, hogy a területükön értékesített valamennyi, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyag kéntartalmát a tartálytér szállítójegyével dokumentálják, az átvevő hajó képviselője által aláírt lepecsételt minta kíséretében;

c)

intézkedéseket tenni a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok azon szállítóival szemben, akikről bebizonyosodott, hogy olyan tüzelőanyagot szállítottak, amely nem felelt meg a tartálytér szállítójegyén szereplő előírásnak;

d)

biztosítani, hogy helyreigazító intézkedéseket tegyenek a nem megfelelő, tengeri hajózásban használatos tüzelőanyag megfelelővé tételére.

a)

ha a nyilvános menetrend szerint a hajó kikötőben való tartózkodása nem haladja meg a két órát;

b)

olyan hajókra, amelyek a kikötőkben való horgonyzás idejére az összes motorjukat leállítják és part menti villamos energiát használnak.

a)

felhatalmazást kap arra, hogy a 16. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. és II. melléklet módosítása tekintetében;

b)

adott esetben a kibocsátások monitoringjára vonatkozó részletes rendelkezéseket tartalmazó, végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 17. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

a)

az IMO által kidolgozott iránymutatások;

b)

a 10. cikk szerint végrehajtott próbák eredményei;

c)

a környezetre gyakorolt hatás, beleértve a megvalósítható kibocsátáscsökkentést, valamint a zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatás; valamint

d)

az ellenőrzés és felülvizsgálat megvalósíthatósága.

a)

a Bizottságot és minden érintett, kikötővel rendelkező államot legalább hat hónappal a próbák megkezdése előtt írásban értesítenek;

b)

a próbákra vonatkozó engedélyek érvényességi időtartama nem haladja meg a 18 hónapot;

c)

a próbákban részt vevő valamennyi hajó hamisíthatatlan berendezést használ a füstcsövön történő gázkibocsátás folyamatos ellenőrzésére, és azt a próbák teljes időtartama alatt használja;

d)

valamennyi részt vevő hajó legalább akkora kibocsátáscsökkentést ér el, amely nem kisebb az ezen irányelvben meghatározott, a tüzelőanyag kéntartalmára vonatkozó határértéknél;

e)

a kibocsátáscsökkentési módszer alkalmazásából adódóan a próbák ideje alatt keletkezett hulladékok kezelése céljából megfelelő hulladékkezelési rendszert alkalmaznak a helyszínen;

f)

a próbák teljes időtartamára kiterjedő hatásvizsgálatot végeznek a tengeri környezetre, különösen a zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatásról; és

g)

a próbák lezárását követő hat hónapon belül a teljes eredményt a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, és nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

a)

a hajónaplók és szállítólevelek ellenőrzése; és

b)

szükség esetén az alábbi mintavételezési és elemzési módszerek:

a)

a mintavételezés gyakorisága;

b)

a mintavételezés módszerei;

c)

a megvizsgált tüzelőanyagokból vett reprezentatív minták meghatározása.

21.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/79

(1)

2012. szeptember 14-én a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy az Európai Unió és tagállamai, valamint a Horvát Köztársaság nevében tárgyalásokat kezdjen az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Jordán Hásimita Királyság közötti euromediterrán légi közlekedési megállapodást (1) a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából módosító jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) megkötéséről.

(2)

A tárgyalások 2014. április 24-én lezárultak.

(3)

A jegyzőkönyvet – figyelemmel a későbbi időpontban való megkötésére – az Unió és a tagállamok nevében alá kell írni.

(4)

A jegyzőkönyvet ideiglenesen alkalmazni kell,

21.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/81

21.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/85

(1)

Az 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendeletet (3) a 609/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet (4) átdolgozta. A 609/2014/EU, Euratom rendelet a 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozat (5) hatálybalépésének napján lép hatályba. Ez a határozat még nem lépett hatályba.

(2)

Annak érdekében, hogy a Bizottságnak (Eurostat) legyen elég ideje a bruttó nemzeti jövedelemre (GNI) vonatkozó adatok értékelésére, valamint hogy a GNI-bizottságnak legyen elég ideje a GNI-adatokkal kapcsolatos álláspontjának kialakítására, biztosítani kell, hogy egy adott pénzügyi év GNI-je az azt követő negyedik év november 30-ig megváltoztatható legyen. Ennek megfelelően a hozzáadottérték-adón alapuló (héa-) és GNI-alapú saját forrásokra vonatkozó igazoló dokumentumok megőrzési idejét is meg kell hosszabbítani a pénzügyi tárgyévüket követő negyedik év szeptember 30-ról november 30-ra.

(3)

E rendeletnek tükröznie kell azt a jelenlegi gyakorlatot, amely szerint a 609/2014/EU, Euratom rendelet 9. cikkében említett bizottsági sajátforrás-számlákat (a továbbiakban: bizottsági sajátforrás-számlák) a tagállamok államkincstára vagy központi bankja vezeti. Az államkincstár fogalma egyéb, hasonló feladatokat ellátó közhatalmi szervekre is kiterjed.

(4)

A bizottsági sajátforrás-számlákat díj- és kamatmentesen kell vezetni. A számladíjak vagy negatív kamat alkalmazása csökkentené az uniós költségvetést, és a tagállamok közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezetne. Következésképpen, ha a bizottsági sajátforrás-számlákat negatív kamat terheli, az érintett tagállamoknak a negatív kamat összegével azonos összegű jóváírást kell végrehajtaniuk. Mivel egyes tagállamoknak nincs lehetőségük elkerülni annak a kötelezettségnek a pénzügyi hatását, amelynek értelmében a negatív kamat összegét a bizottsági sajátforrás-számlákon jóvá kell írniuk, helyénvaló, hogy a Bizottság készpénzigényeinek biztosítása érdekében csökkentse az említett pénzügyi hatást azáltal, hogy először az érintett számlákon a negatív kamat miatt jóváírt összegeket hívja le.

(5)

A bizottsági sajátforrás-számlákat csak a Bizottság utasítására lehet megterhelni. Ez azonban nem érinti a negatív kamat alkalmazását.

(6)

Az átláthatóság és az olvashatóság érdekében a 609/2014/EU, Euratom rendelet 10. cikkét több cikkre kell felbontani.

(7)

A Bizottságnak mindenkor elegendő készpénzforrással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a költségvetés végrehajtásából fakadó, különösen az év első hat hónapjára összpontosuló fizetési követelményeknek megfeleljen. Az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) értelmében a Bizottságnak már most is lehetősége van felkérni a tagállamokat, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) kiadásainak kifizetésével kapcsolatos sajátos igények kielégítése céljából előrehozzák legfeljebb további két tizenketted rész jóváírását Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) összhangban lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy amennyiben a készpénzigények indokolják, felkérje a tagállamokat, hogy előrehozzák legfeljebb további fél tizenketted rész jóváírását az európai strukturális és beruházási alapok kiadásainak kifizetésével kapcsolatos sajátos igények kielégítése céljából annak érdekében, hogy a készpénzforrások ideiglenes hiánya miatti fizetési késedelmek kockázatát csökkentsék. Ugyanakkor annak elkerülése érdekében, hogy az államkincstárakra túl nagy nyomás nehezedjen, célszerű úgy rendelkezni, hogy az egy adott hónapra előre hozható jóváírások teljes összege ne haladja meg a két további tizenketted részt. Ezenkívül az EMGA-val kapcsolatos sajátos fizetési követelményekre tekintettel ez nem alkalmazható úgy, hogy az EMGA-nak kára származzon belőle.

(8)

Az 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet értelmében a Bizottság számítja ki a héa- és a GNI-alapú saját források kiigazított összegeit, és arról időben értesíti a tagállamokat, hogy a tagállamok a kiigazításokat a bizottsági sajátforrás-számlán december első munkanapján el tudják számolni. A 2014. december első munkanapján elszámolandó kiigazítások összegének nagyságrendje példa nélküli volt. Annak érdekében, hogy közvetlenül az év vége előtt a tagállamokat ne terheljék indokolatlan költségvetési terhek, az 1377/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet (8) az 1150/2000/EK, Euratom rendelet módosításával lehetővé tette, hogy a tagállamok bizonyos rendkívüli körülmények fennállása esetén elhalasszák e kiigazításoknak a bizottsági sajátforrás-számlán történő elszámolását.

(9)

Az így módosított 1150/2000/EK, Euratom rendelet a 609/2014/EU, Euratom rendelet hatálybalépését követően már nem lesz alkalmazandó. Ez azonban nem érintheti a kiigazításoknak a bizottsági sajátforrás-számlán történő elszámolására vonatkozó azon halasztások érvényességét, amelyeket az 1377/2014/EU, Euratom rendelettel összhangban akkor kérelmeztek hivatalosan, amikor ez utóbbi rendelet még hatályban volt.

(10)

Az egyszerűsítés érdekében, valamint a tagállamokra és a Bizottságra – különösen az év vége felé – nehezedő fiskális nyomás korlátozása érdekében a héa- és a GNI-alapú saját források kiigazítására szolgáló eljárást észszerűsíteni kell. Helyénvaló több időt hagyni a tagállamok szükséges kiigazításokról való hivatalos értesítése és a kiigazításoknak a bizottsági sajátforrás-számlán történő elszámolása között. Az értesítésnek és az elszámolásnak egyazon évben kell megtörténnie, amely év a kormányzati számlákra kifejtett hatás könyvelése, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum szempontjából is releváns. Ezenfelül a kiigazítások teljes összegét azonnal újra fel kell osztani a tagállamok között a GNI-alapú saját forrásokhoz való hozzájárulásuknak megfelelően. Ezáltal feleslegessé válna az 1377/2014/EU, Euratom rendelettel bevezetett eltérés.

(11)

Az Unió célkitűzéseinek elérése érdekében a kamatszámítási eljárásnak biztosítania kell különösen azt, hogy a saját forrásokat időben és teljes egészükben rendelkezésre bocsássák.

(12)

Az egyértelműség és a jogbiztonság növelése érdekében a héa- és a GNI-alapú saját források tekintetében meg kell határozni azokat az eseteket, amikor késedelmi kamatot kell fizetni. Tekintettel a szóban forgó saját források sajátosságaira, nevezetesen arra, hogy olyan ellenőrzési ciklus vonatkozik rájuk, amely négy éven belüli korrekciót és kiigazítást tesz lehetővé, a héa- és a GNI-alapú saját források olyan változásai, amelyek ilyen korrekciókból vagy kiigazításokból fakadnak, nem keletkeztethetnek visszamenőleges kamatfizetési kötelezettséget. Célszerű ezért, hogy e forrásokat illetően kamatfizetési kötelezettség csak a havi tizenkettedek elszámolásával kapcsolatos késedelem esetén, illetve a korábbi pénzügyi évekre vonatkozó kiigazítások éves kiszámolásából eredő összegek tekintetében merülhessen fel. Ezenkívül a korrekcióra való megfelelő ösztönzés érdekében azon esetre vonatkozóan is célszerű kamatfizetési kötelezettséget előírni, amikor a tagállam oly módon esik késedelembe, hogy a héa-kimutatások különleges korrekciójából származó összegeket nem számolja el abban az időpontban, amikor azt az 1553/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet (9) 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján a Bizottság által elfogadott intézkedések értelmében meg kellene tennie. Emellett, ha egy tagállam a Bizottság által megadott határidőn belül nem bocsátja rendelkezésre azokat a korrigált GNI-adatokat, amelyek a Bizottság vagy a tagállam általi értesítés tárgyát képező kérdések rendezéséhez szükségesek, a kamatfizetési kötelezettségnek a saját források azon növekményeire is vonatkoznia kell, amelyek az értesítés tárgyát képező kérdés rendezéséből fakadó kiigazításból származnak. A kamatfizetéssel érintett időszak attól az időponttól kell, hogy kezdődjön, amikor a kiigazítást el kellett volna számolni, azaz az azt követő év júniusának első munkanapján, amikor a kifejezett határidő lejárt, és a kiigazított összeg tényleges elszámolásának időpontjáig tartson. A jelenlegi szabályokkal és gyakorlattal összhangban a tradicionális saját források elszámolásával kapcsolatos késedelemnek kamatfizetési kötelezettséget kell maga után vonnia.

(13)

A 609/2014/EU, Euratom rendelet 12. cikkében megállapított kamatláb-rendszer, az alapkamatláb 2 százalékpontos rögzített mértékű növekedését, valamint a késedelem minden egyes hónapja után 0,25 százalékpontos, fokozatos növekedését tartalmazza; a megnövelt kamatláb a késedelem teljes időtartamára alkalmazandó. A kamatláb-rendszer hasznosnak bizonyult annak biztosítása szempontjából, hogy a saját forrásokat időben és teljes egészükben rendelkezésre bocsássák, ezért e rendszer fő elemeit célszerű megtartani.

(14)

Mindazonáltal a fokozatosan növekvő kamatlábról rendelkező hatályos szabályok rendkívüli, többéves késéssel járó esetekben igen magas kamatlábat eredményeztek. A rendszer arányosságának biztosítása, egyszersmind a visszatartó erő fenntartása érdekében célszerű előírni, hogy a kamatláb halmozott növekedése éves viszonylatban legfeljebb 16 százalékpont lehet.

(15)

Másrészről az alapkamatláb meglévő rögzített két százalékpontos növekedése – különösen a rövid késedelmek esetében – visszatartó erejű lehet a saját források időben történő rendelkezésre bocsátása szempontjából, olyan körülmények fennállása esetén, amikor a pénzpiaci refinanszírozási költségek magasabbak, mint a fizetendő kamat. Erre tekintettel, valamint a rendszer zökkenőmentes működésének további megerősítése érdekében a kamatláb rögzített növekedését 2,5 százalékpontra kell emelni, a növekedésből fakadó összegekre alkalmazott kamatláb pedig nem lehet ezen érték alatti, még akkor sem, ha az alapkamatláb értéke negatív. E szabály célja különösen, hogy az uniós költségvetési bevétel jelenleg több mint 80 %-át kitevő héa- és GNI-alapú saját források havi tizenketted részének rendelkezésre bocsátása során jelentkező késedelmeket megelőzze.

(16)

Az Unió pénzügyi érdekei eredményes védelmének előmozdítása érdekében, valamint a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) újonnan bevezetett rendelkezéseit figyelembe véve lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy mentesüljenek azon kötelezettség alól, mely szerint az uniós költségvetés rendelkezésére kell bocsátaniuk azokat a tradicionális saját forrásokat, amelyek amiatt bizonyulnak behajthatatlannak, mert a vámtartozások könyvelésbe vételét vagy közlését annak érdekében halasztották el, hogy az ne veszélyeztesse az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűnügyi nyomozásokat. A Bizottságnak a lehető legrövidebb időn belül közölnie kell a tagállamokkal az ilyen esetek értékelése során alkalmazandó kritériumokat, és szükség esetén aktualizálnia kell azokat.

(17)

A behajthatatlannak nyilvánított vagy ítélt tradicionális saját források eseteire vonatkozó bejelentési küszöbértéket a tagállamok és a Bizottság adminisztratív terheinek csökkentése érdekében meg kell emelni.

(18)

Egyértelművé kell tenni, hogy a 609/2014/EU, Euratom rendelet 14. cikkének (3) bekezdése szerinti azon lehetőség, amely szerint a Bizottság – az Unió kötelezettségeinek teljesítése érdekében – a tanácsi rendeletek és határozatok alapján kizárólag a felvett vagy garantált hiteleket érintő nemfizetés esetében az eszközeit meghaladó összeget hívhat le, azokra a rendeletekre és határozatokra is kiterjed, amelyeket a Lisszaboni Szerződést követően nem egyedül a Tanácsnak, hanem az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak együttesen kell elfogadnia.

(19)

A rendkívüli esetek kivételével a Bizottságnak legkésőbb a fizetési meghagyások végrehajtásának napja előtt egy nappal értesítenie kell a tagállamokat, illetve azok nemzeti központi bankjait a sajátforrás-számlákat érintő készpénzügyletekre vonatkozó fizetési meghagyásokról.

(20)

A 609/2014/EU, Euratom rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(21)

A következetesség érdekében a rendeletnek a 609/2014/EU, Euratom rendelet hatálybalépése napján kell hatályba lépnie. A 609/2014/EU, Euratom rendelet 18. cikkének e rendeletben meghatározott módosítását 2014. január 1-jétől kell alkalmazni, így a rendelet hatálybalépéséig biztosított az 1377/2014/EU, Euratom rendelettel bevezetett eltérés alkalmazása. A 609/2014/EU, Euratom rendelet 12. cikkének e rendeletben meghatározott módosítása abban az esetben alkalmazandó, ha a saját forrás esedékességi időpontja e rendelet hatálybalépése utáni időpontra esik. Arányossági okokból a rendelet hatálybalépése előtt esedékes, de csak a rendelet hatálybalépésének napját követően tudomásra jutott saját források esetében a tagállamok számára biztosítani kell, hogy éljenek a következő előnyökkel: a kamatláb összes növekedésének korlátozása; a héa-alapú saját források esetében a kamatfizetési kötelezettségnek kizárólag a 609/2014/EU, Euratom rendelet e rendelettel módosított 12. cikkében említett késedelmekre történő korlátozása,

1.

A 3. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az 1287/2003/EK, Euratom rendelet 3. cikkében említett statisztikai eljárásokat és alapstatisztikákat alátámasztó dokumentumokat a tagállamok a kérdéses pénzügyi évet követő negyedik év november 30-ig őrzik meg. Ugyanezen időtartamra kell megőrizni a héa-alapú saját forrás alapját alátámasztó dokumentumokat.”.

2.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikk

A tradicionális saját források rendelkezésre bocsátása

(1)   A beszedési költségeknek a 2014/335/EU, Euratom határozat 2. cikkének (3) bekezdése és 10. cikkének (3) bekezdése szerinti levonása után az említett határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett tradicionális saját források jóváírását legkésőbb azon hónapot követő második hónap tizenkilencedik napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot – e rendelet 2. cikkének megfelelően – megállapították.

A 6. cikk (3) bekezdésének második albekezdése szerinti elkülönített számlákon szereplő jogosultságok tekintetében azonban a jóváírást legkésőbb azon hónapot követő második hónap tizenkilencedik napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultság tárgyát képező összegeket beszedték.

(2)   Szükség esetén a Bizottság felkérheti a tagállamokat arra, hogy a számukra az ugyanazon hónap tizenötödik napján rendelkezésre álló információ alapján egy hónappal hozzák előre a héa- és a GNI-alapú saját forráson kívüli források jóváírását.

Minden előrehozott jóváírást ki kell igazítani a következő hónapban, az (1) bekezdésben említett jóváírás elvégzésekor. Ez a kiigazítás az előrehozott jóváírásban megadott összeggel egyenlő összeg negatív előjelű könyvelését jelenti.

10a. cikk

A héa- és a GNI-alapú saját források rendelkezésre bocsátása

(1)   A héa- és a GNI-alapú saját forrásokat – az Egyesült Királyságnak a költségvetési egyensúlyhiányra tekintettel biztosított korrekció, valamint a Dániának, Hollandiának, Ausztriának és Svédországnak biztosított bruttó csökkentés e forrásokra gyakorolt hatását figyelembe véve – minden hónap első munkanapján kell jóváírni úgy, hogy az összegek a költségvetésben erre vonatkozóan meghatározott teljes összegek egytizenkettedét tegyék ki, e tizenkettedeket pedig nemzeti pénznemre kell átváltani az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az adott költségvetési évet megelőző naptári év utolsó árfolyamjegyzési napján érvényes átváltási árfolyamon.

(2)   Az EMGA kiadásainak az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) szerinti kifizetésével kapcsolatos sajátos igényekre tekintettel és az Unió készpénzpozíciójától függően a Bizottság felkérheti a tagállamokat arra, hogy a pénzügyi év első negyedéve során legfeljebb két hónappal hozzák előre a költségvetésben a héa- és a GNI-alapú saját forrásként szereplő összegek egytizenkettedének vagy az egytizenketted törtrészének a jóváírását, az Egyesült Királyságnak a költségvetési egyensúlyhiányra tekintettel biztosított korrekció, valamint a Dániának, Hollandiának, Ausztriának és Svédországnak biztosított bruttó csökkentés e forrásokra gyakorolt hatását figyelembe véve.

A harmadik albekezdésre figyelemmel az európai strukturális és beruházási alapok kiadásainak az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (**) szerinti kifizetésével kapcsolatos sajátos igényekre tekintettel és az Unió készpénzpozíciójától függően a Bizottság felkérheti a tagállamokat arra, hogy a pénzügyi év első hat hónapja során hozzák előre a költségvetésben a héa- és a GNI-alapú saját forrásként szereplő összegek egytizenkettedének legfeljebb felét kitevő további összegnek a jóváírását, az Egyesült Királyságnak a költségvetési egyensúlyhiányra tekintettel biztosított korrekció, valamint a Dániának, Hollandiának, Ausztriának és Svédországnak biztosított bruttó csökkentés e forrásokra gyakorolt hatását figyelembe véve.

A Bizottság felkérésére a tagállamok által az első és a második albekezdés alapján ugyanabban a hónapban előrehozott teljes összeg semmi esetben sem haladhatja meg a további két tizenketted résznek megfelelő összeget.

Az első hat hónap után a kért havi jóváírás nem haladhatja meg a héa- és a GNI-alapú saját források egytizenkettedének összegét úgy, hogy mindeközben a költségvetésben az erre a célra beállított összegek határain belül marad.

Az első és a második albekezdés szerint kért előrehozott jóváírás esetében a Bizottság előre, legkésőbb két héttel annak időpontja előtt értesíti erről a tagállamokat.

A második albekezdés szerint kért előrehozott jóváírás esetében a Bizottság jóval előre, legkésőbb hat héttel annak időpontja előtt értesíti a tagállamokat arról, hogy szándékában áll felkérni őket az említett előrehozott jóváírásra.

Ezekre az előrehozott jóváírásokra kell alkalmazni az egyes évek januárjában jóváírandó összegről szóló (4) bekezdést, és ha a költségvetést a pénzügyi év kezdete előtt nem fogadják el véglegesen, az (5) bekezdést.

(3)   Bármely változás, amely a héa-alapú saját forrás egységes kulcsában, a GNI-alapú saját forrás kulcsában, a 2014/335/EU, Euratom határozat 4. és 5. cikkében említett, az Egyesült Királyságnak a költségvetési egyensúlyhiányra tekintettel biztosított korrekcióban és annak finanszírozásában, valamint a Dániának, Hollandiának, Ausztriának és Svédországnak biztosított bruttó csökkentés finanszírozásában következik be, költségvetés-módosítás végleges elfogadását teszi szükségessé, és alapot szolgáltat a pénzügyi év eleje óta elszámolt egytizenketted részek újbóli kiigazítására.

Ezeket az újbóli kiigazításokat a költségvetés-módosítás végleges elfogadását követő első jóváírás alkalmával kell végrehajtani, ha a költségvetés-módosítást a hónap tizenhatodik napja előtt fogadják el. Egyéb esetben a kiigazításokat a végleges elfogadást követő második jóváírás alkalmával kell végrehajtani. A költségvetési rendelet 11. cikkétől eltérve ezeket az újbóli kiigazításokat a szóban forgó költségvetés-módosítással érintett pénzügyi évre vonatkozóan kell elszámolni.

(4)   A tizenkettedek kiszámítása az egyes pénzügyi évek január hónapjára nézve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 314. cikkének (2) bekezdésében említett költségvetési tervezetben előírt összegeken alapul, és azokat nemzeti pénznemre kell átváltani a költségvetési évet megelőző naptári év december 15-ét követő első árfolyamjegyzési napon érvényes átváltási árfolyamon; a kiigazítást a következő havi elszámoláskor kell elvégezni.

(5)   Ha a következő pénzügyi év januárjára vonatkozó jóváírás előtt legkésőbb két héttel nem kerül sor a költségvetés végleges elfogadására, a tagállamok az egyes hónapok – a januárt is beleértve – első munkanapján az utolsó véglegesen elfogadott költségvetésben szereplő héa- és GNI-alapú saját források összegének egytizenketted részét írják jóvá, az Egyesült Királyságnak a költségvetési egyensúlyhiányra tekintettel biztosított korrekció, valamint a Dániának, Hollandiának, Ausztriának és Svédországnak biztosított bruttó csökkentés e forrásokra gyakorolt hatását figyelembe véve; amennyiben a végleges költségvetés a hónap tizenhatodik napja előtt kerül elfogadásra, a kiigazítást az elfogadást követő első esedékességi időpontban kell elvégezni. Egyéb esetben a kiigazítást a költségvetés végleges elfogadását követő második esedékességi időpontban kell elvégezni.

(6)   A GNI-adatoknak az 1287/2003/EK, Euratom rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti módosítása esetén a Dániának, Hollandiának, Ausztriának és Svédországnak biztosított bruttó csökkentés finanszírozása később nem vizsgálható felül.

10b. cikk

A korábbi pénzügyi évek héa- és GNI-alapú saját forrásainak a kiigazítása

(1)   A héa-alapú saját források alapjára vonatkozó, az 1553/89/EGK, Euratom rendelet 7. cikke (1) bekezdésében előírt éves kimutatás alapján a kimutatás továbbítását követő évben minden tagállamot megterhelnek a kimutatásban foglalt információk alapján – a kimutatás pénzügyi évét megelőző pénzügyi évre elfogadott egységes kulcs alkalmazásával – kiszámított összeggel, egyúttal jóváírják számukra az adott pénzügyi év vonatkozásában teljesített tizenkét kifizetést. Mindazonáltal az egyes tagállamok héa-alapú saját forrásainak alapja, amelyre az említett kulcsot alkalmazzák, nem haladhatja meg a tagállam GNI-jének a 2014/335/EU, Euratom határozat 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott százalékát, ahogyan azt az említett határozat 2. cikke (7) bekezdésének első albekezdése említi.

(2)   Abban az esetben, ha az 1553/89/EGK, Euratom rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti korrekcióra kerül sor a héa-alapú saját források alapjában, minden olyan érintett tagállam, amelynek az említett korrekciókkal módosított alapja nem haladja meg a 2014/335/EU, Euratom határozat 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 10. cikke (2) bekezdésében meghatározott százalékos arányokat, a következő kiigazításokat kell, hogy elvégezze az e cikk (1) bekezdésének megfelelően megállapított egyenleg tekintetében:

Az e cikk (4) bekezdésében említett GNI-változások is alapot adnak bármely tagállam egyenlegének kiigazításához, amelyek esetében a héa-alapú saját források alapja az e bekezdés első albekezdésében említett korrekciókkal eléri a 2014/335/EU, Euratom határozat 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott százalékokat.

(3)   A tagállamok által az 1287/2003/EK, Euratom rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban megküldött, az előző év piaci árakon számított GNI-aggregátumára vonatkozó számadatok és azok összetevői alapján az egyes tagállamokat a számadatok megküldésének évét követő évben egyrészt megterhelik azzal az összeggel, amelynek kiszámítását úgy végzik, hogy a GNI-jükre alkalmazzák a számadatok megküldésének évét megelőző évre elfogadott kulcsot, másrészt pedig jóváírják számukra a számadatok megküldésének évét megelőző évben történt kifizetéseket.

(4)   Amennyiben a korábbi pénzügyi évek GNI-adataiban az 1287/2003/EK, Euratom rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti változás következett be, a rendelet 5. cikkére figyelemmel minden érintett tagállam számára alapot ad arra, hogy kiigazítsa az e cikk (3) bekezdése alapján megállapított egyenleget. Az adott pénzügyi évet követő negyedik év november 30. után a GNI változását többé nem veszik figyelembe, kivéve azon pontokat, amelyekről e határidőn belül vagy a Bizottság vagy a tagállam értesítést nyújtott be.

(5)   A Bizottság minden tagállam esetében kiszámítja az (1)–(4) bekezdésben említett kiigazításokból eredő összegeket, kivéve a (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti különleges kiigazításokat, valamint a kiigazítások teljes összege és az adott tagállam GNI-jének az összes tagállam GNI-jéhez viszonyított (a kiigazításra vonatkozó adatok megküldésének évét követő évben hatályos költségvetésre január 15-én alkalmazandó) százalékos aránya szorzatának eredménye közötti különbséget (nettó összeg).

Ehhez a számításhoz az összegeket a nemzeti pénznemek és az euro között kell átváltani, mégpedig az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, a számviteli elszámolás évét megelőző naptári év utolsó árfolyamjegyzési napján érvényes átváltási árfolyamon.

A Bizottság a kiigazításokra vonatkozó adatok megküldésének évét követő év február 1-jéig tájékoztatja a tagállamokat az e számítás eredményeként megállapított összegekről. Minden tagállam ugyanezen év júniusának első munkanapján írja jóvá a nettó összeget a 9. cikk (1) bekezdésében említett számlán.

(6)   Az e cikk (1)–(5) bekezdésben említett műveletek azon pénzügyi év bevételi műveleteinek minősülnek, amelyben azokat a 9. cikk (1) bekezdésében említett számlán jóvá kell írni.

(*)  Az Európai Parlament és a Tanács 1307/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 608. o.)."

(**)  Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).”"

5.

A 11. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A Bizottság a kiigazítást az érintett pénzügyi évet követő évben számítja ki.

A számítás alapját a vonatkozó pénzügyi évhez kapcsolódó következő számadatok képezik:

A kiigazítás kiszámításához a kérdéses kiadás teljes összegét – a harmadik országok által finanszírozott kiadások kivételével – meg kell szorozni azzal a százalékkal, amelyet a kiigazításra jogosult tagállam GNI-je jelent az összes tagállam GNI-jéhez képest. A kiigazítást a részt vevő tagállamok finanszírozzák egy olyan skála szerint, amelyet úgy állapítanak meg, hogy az adott tagállam GNI-jét elosztják az összes részt vevő tagállam GNI-jével. A kiigazítás kiszámításához az összegeket a nemzeti pénznemek és az euro között az érintett költségvetési évet megelőző naptári év utolsó árfolyamjegyzési napján érvényes átváltási árfolyamon kell átváltani az Európai Unió Hivatalos Lapjának C. sorozatában közzétettek szerint.

Az egyes érintett évekre vonatkozó kiigazításra csak egyszer kerül sor, és az a GNI összegének későbbi módosítása esetén is végleges.”

6.

A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

A késedelmesen rendelkezésre bocsátott összegek után fizetendő kamat

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésében említett számlára történő jóváírás késedelme az érintett tagállam kamatfizetési kötelezettségét vonja maga után.

(2)   A héa- és a GNI-alapú saját források esetében kamatfizetési kötelezettség csak a következők elszámolásának késedelmével összefüggésben merül fel:

(3)   Az 500 EUR-nál alacsonyabb kamatösszegek beszedését el kell engedni.

(4)   A gazdasági és monetáris unióba tartozó tagállamok esetében a kamatláb megegyezik az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az Európai Központi Bank fő refinanszírozási műveleteire az esedékesség hónapjának első napján alkalmazott kamatláb vagy 0 százalék – amelyik a két érték közül a magasabb – 2,5 százalékponttal megnövelt értékével.

A kamatláb a késedelem minden egyes hónapja után 0,25 százalékponttal növekszik.

Az első és a második albekezdés szerinti teljes növekedés nem haladhatja meg a 16 százalékpontot. A megnövelt kamatlábat a késedelem teljes időtartamára alkalmazni kell.

(5)   A gazdasági és monetáris unióba nem tartozó tagállamok esetében, a kamatláb megegyezik a kérdéses hónap első napján a központi bankok által a fő refinanszírozási műveleteikre alkalmazott kamatláb vagy 0 százalék – amelyik a két érték közül a magasabb – 2,5 százalékponttal megnövelt értékével. Azon tagállamok esetében, ahol nem áll rendelkezésre a központi bank által közzétett kamatláb, a kamatláb megegyezik az ehhez legközelebb álló, a tagállam pénzpiacán az adott hónap első napján alkalmazott kamatláb vagy 0 százalék – amelyik a két érték közül a magasabb – 2,5 százalékponttal megnövelt értékével.

A kamatláb a késedelem minden egyes hónapja után 0,25 százalékponttal növekszik.

Az első és a második albekezdés szerinti teljes növekedés nem haladhatja meg a 16 százalékpontot. A megnövelt kamatlábat a késedelem teljes időtartamára alkalmazni kell.

(6)   Az e cikk (1) és (2) bekezdésben említett kamatfizetésre a 9. cikk (2) és (3) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.”

7.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 14. cikk (3) és (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Tanács, illetve az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott rendeletek vagy határozatok alapján kizárólag a felvett vagy garantált hiteleket érintő nemfizetés esetében, ha a Bizottság nem tehet meg az ilyen hitelekre vonatkozó pénzügyi rendelkezések által előírt más intézkedést időben ahhoz, hogy biztosítsa az Unió jogi kötelezettségeinek teljesítését a hitelezőkkel szemben, az Unió tartozásainak törlesztése érdekében a (2) és (4) bekezdések – a (2) bekezdésben meghatározott feltételekre tekintet nélkül – ideiglenesen alkalmazhatóak.

(4)   A második albekezdésre figyelemmel, a teljes eszközérték és a készpénzigények közötti különbözetet fel kell osztani a tagállamok között, mégpedig – amennyiben lehetséges – a tőlük származó becsült költségvetési bevétel arányában.

Készpénzigényeinek biztosítása érdekében a Bizottság arra törekszik, hogy mérsékelje a tagállamok azon kötelezettségének a hatását, hogy a 9. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően negatív kamatot írjanak jóvá, és ennek érdekében először az érintett számlákon a negatív kamat miatt jóváírt összegeket hívja le.”

9.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

A fizetési meghagyások végrehajtása

(1)   A tagállamok vagy a nemzeti központi bankok a Bizottság utasításainak megfelelően és legkésőbb a beérkezéstől számított három munkanapon belül végrehajtják a Bizottság fizetési meghagyásait. Készpénzügyletek esetében a tagállamok vagy a nemzeti központi bankok a fizetési meghagyásokat a Bizottság által kért időtartamon belül végrehajtják; ehhez a Bizottság – egyes kivételes esetektől eltekintve – legalább egy nappal a fizetési meghagyás végrehajtásának időpontját megelőzően értesíti a tagállamokat vagy a nemzeti központi bankokat.

(2)   A tagállamok vagy a nemzeti központi bankok elektronikusan és legkésőbb az adott ügylet teljesítését követő második munkanapon megküldik a Bizottságnak a vonatkozó műveleteket igazoló számlakimutatást.”

10.

A 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„18. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)   A (2) bekezdésre figyelemmel, az 1150/2000/EK, Euratom rendelet 2014. január 1-jével hatályát veszti.

(2)   Az 1150/2000/EK, Euratom rendelet 10. cikkének (7a) bekezdése e rendelet hatálybalépésének napjától veszti hatályát.

(3)   A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázatnak megfelelően kell értelmezni.”