ISSN 1977-0731

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 343

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

58. évfolyam
2015. december 29.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

A Bizottság (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július 28.) a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről

1

 

*

A Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról

558

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

29.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/1


A BIZOTTSÁG (EU) 2015/2446 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2015. július 28.)

a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 290. cikkére,

tekintettel az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 2., 7., 10., 24., 31., 36., 40., 62., 65., 75., 88., 99., 106., 115., 122., 126., 131., 142., 151., 156., 160., 164., 168., 175., 180., 183., 186., 196., 206., 212., 216., 221., 224., 231., 235., 253. és 265. cikkére,

mivel:

(1)

A 952/2013/EU rendelet (a továbbiakban: Vámkódex), összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (a továbbiakban: EUMSZ), felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy – az EUMSZ 290. cikkének megfelelően – kiegészítse a Vámkódex egyes nem lényeges elemeit. Ezért a Bizottságnak a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően kialakult helyzetben új hatásköröket kell gyakorolnia a Vámkódex egyértelmű és megfelelő alkalmazása érdekében.

(2)

Az előkészítő munka során a Bizottság megfelelő, többek között szakértői szintű konzultációkat tartott az érintett érdekeltekkel, akik aktívan hozzájárultak e rendelet kidolgozásához.

(3)

A Vámkódex elősegíti az informatikai és kommunikációs technológiák használatát a 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (2) szerint, és ez kulcsfontosságú eleme a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésének és ezzel egyidejűleg a vámellenőrzések hatékonyságának, valamint ezáltal az üzleti vállalkozásokat terhelő költségek, valamint a társadalmat érintő kockázat csökkentésének. Ezért a vámhatóságok között, illetve a gazdálkodók és a vámhatóságok között elektronikus adatfeldolgozási eljárás igénybevételével megvalósuló összes információcseréhez, valamint az ilyen információk elektronikus adatfeldolgozási eljárás igénybevételével való tárolásához részletesen le kell írni a vámügyi információk tárolását és feldolgozását végző információs rendszereket, továbbá meg kell határozni a Bizottsággal és a tagállamokkal egyetértésben bevezetendő elektronikus rendszerek alkalmazási körét és célját. Részletesebb információkat kell biztosítani a vámalakiságokhoz vagy -eljárásokhoz kapcsolódó egyedi rendszerekről, illetve abban az esetben is, ha az uniós szinten összehangolt interfészt azon rendszer részeként határozzák meg, amely egy, a váminformatikai rendszerbe integrált szolgáltatás formájában közvetlen és uniós szinten harmonizált hozzáférést kínál a kereskedelemhez.

(4)

A 2454/93/EGK bizottsági rendeletben (3) meghatározott és a behozatal, a kivitel és az árutovábbítás területén már alkalmazott, elektronikus rendszereken alapuló eljárások hatékonynak bizonyultak. Ezért biztosítani kell e szabályok alkalmazásának folyamatosságát.

(5)

Az elektronikus adatfeldolgozási eljárás használatának elősegítéséhez és összehangolásához az összes olyan terület tekintetében közös adatszolgáltatási követelményeket kell meghatározni, amelyeken alkalmazni fogják az adatfeldolgozási eljárást. A közös adatszolgáltatási követelményeknek összhangban kell állniuk a hatályos uniós és nemzeti adatvédelmi rendelkezésekkel.

(6)

Annak érdekében, hogy biztosítottak legyenek az egyenlő versenyfeltételek a postai szolgáltatók és más szolgáltatók között, és lehetővé váljék az elektronikus rendszerek alkalmazása, egységes keretszabályozást kell elfogadni a levélküldemények és postai küldemények vámkezelése tekintetében. A kereskedelmi eljárások egyszerűsítése, valamint ezzel egyidejűleg a csalások megelőzése és a fogyasztók jogainak védelme érdekében olyan megfelelő és teljesíthető szabályokat kell meghatározni a postai küldemények vámhatósági bejelentésére, amelyek kellőképpen figyelembe veszik a postai szolgáltatóknak az egyetemes postai szolgáltatás nyújtására vonatkozó, az Egyetemes Postaegyesület jogi aktusai szerinti kötelezettségét.

(7)

Annak érdekében, hogy a gazdálkodók és a vámhatóságok számára további rugalmasságot lehessen biztosítani, lehetővé kell tenni az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módok alkalmazását olyan helyzetekben, amelyekben korlátozott a csalás kockázata. Ilyen helyzet különösen: a vámtartozás közlése; a behozatali vám alóli mentesség feltételeit megállapító információcsere; amennyiben a nyilatkozattevő nem elektronikus adatfeldolgozási eljárás útján nyújtott be árunyilatkozatot, az azonos módon történő értesítés a vámhatóságok részéről; a fő hivatkozási szám (MRN) bemutatása a nem az árutovábbítási kísérőokmánnyal kísért árutovábbítások vonatkozásában; a kiviteli árunyilatkozat utólagos benyújtásának és az áruknak a kilépési vámhivatalban való bemutatásának a lehetősége; valamint annak igazolása, hogy az áru elhagyta az Unió vámterületét, illetve az egy meghatározott kérelemhez kapcsolódó információcsere és adattárolás, valamint a kötelező érvényű származási felvilágosításhoz kapcsolódó határozat.

(8)

Azokban az esetekben, amikor az elektronikus adatfeldolgozási eljárás a gazdálkodók túlzott erőfeszítését igényelné, ezen erőfeszítés enyhítése érdekében lehetővé kell tenni más módok alkalmazását különösen a korlátozott értékű kereskedelmi szállítmányok esetében az áruk uniós vámjogi státusának igazolására, illetve a kereskedelmi áruk esetében is a kiviteli árunyilatkozat szóbeli megtételére akkor, ha azok értéke nem haladja meg a statisztikai értékküszöböt. Ugyanez vonatkozik a gazdálkodónak nem minősülő utasokra is olyan esetekben, amikor kérelmet nyújtanak be az áruk uniós vámjogi státusának igazolására, valamint bizonyos hosszúságig a halászhajókra. Emellett a nemzetközi megállapodásokból eredő, papíralapú eljárásokat előíró kötelezettségekkel is ellentétes lenne az elektronikus adatfeldolgozási eljárás alkalmazásának kötelezővé tétele.

(9)

A gazdálkodók egyedi azonosításához egyértelművé kell tenni, hogy minden egyes gazdálkodónak csak egyszer, világosan meghatározott adatokkal kell nyilvántartásba vétetnie magát. Az Európai Unión kívül letelepedett gazdálkodók, valamint a gazdálkodónak nem minősülő személyek nyilvántartásba vétele lehetővé teszi az olyan elektronikus rendszerek megfelelő működését, amelyek az adott gazdálkodót az EORI-szám alapján azonosítják be egyértelműen. Az adatokat nem szabad a szükségesnél hosszabb ideig tárolni, ezért szabályokat kell meghatározni az EORI-szám érvénytelenítésére.

(10)

Annak az időszaknak, amely a meghallgatáshoz való jognak egy, a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozat iránti kérelmet benyújtó személy (kérelmező) általi gyakorlására nyitva áll, elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a kérelmező kifejthesse és benyújthassa álláspontját a vámhatóságok felé. Ezt az időszakot azonban le kell rövidíteni olyan esetekben, amikor a határozat a vámhatóság felé nem megfelelően bejelentett áruk ellenőrzésének eredményeire vonatkozik.

(11)

Annak érdekében, hogy megteremthető legyen a vámhatóságok feladatainak eredményessége és a meghallgatáshoz való jog tiszteletben tartása közötti egyensúly, bizonyos kivételeket kell meghatározni a meghallgatáshoz való jog tekintetében.

(12)

Ahhoz, hogy a vámhatóságok az Unió-szerte érvényes határozatok meghozatala során a leghatékonyabb módon járjanak el, mind a vámigazgatások, mind pedig a kérelmező számára egységes és egyértelmű feltételeket kell teremteni. Ezeknek a feltételeknek különösen a határozat iránti kérelem befogadásához kell kapcsolódniuk, nem csupán az új kérelmek vonatkozásában, hanem a korábban megsemmisített vagy visszavont határozatokat is figyelembe véve, mivel csak azok a kérelmek befogadhatók, amelyek tartalmazzák a vámhatóságok számára a kérelem vizsgálatához szükséges elemeket.

(13)

Azokban az esetekben, amikor a vámhatóságok a határozathozatalhoz kiegészítő információkat kérnek, célszerű a határozathozatalt érintő határidő meghosszabbításáról rendelkezni, hogy biztosítható legyen a kérelmező által benyújtott valamennyi információ megfelelő vizsgálata.

(14)

Bizonyos esetekben a határozat hatálybalépésének napját attól eltérő napban indokolt meghatározni, mint amikor a kérelmező azt megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta; ilyen eset az, amikor a kérelmező eltérő hatálybalépési napot kért, illetve amikor a határozat hatálybalépésének előfeltétele bizonyos alakiságok kérelmező általi teljesítése. Ezeket az eseteket az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében részletesen meg kell határozni.

(15)

Ugyanezen okokból azokat az eseteket is részletesen meg kell határozni, amikor a vámhatóságnak újra kell értékelnie, illetve fel kell függesztenie egy határozatot.

(16)

A szükséges rugalmasság biztosítása és a számviteli alapú ellenőrzés megkönnyítése érdekében kiegészítő kritériumot kell megállapítani azokra az esetekre, amikor az illetékes vámhatóságot nem lehet meghatározni a Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése alapján.

(17)

A kereskedelmi eljárások egyszerűsítése érdekében kívánatos úgy rendelkezni, hogy a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozat iránti kérelem abban a tagállamban is benyújtható, ahol a felvilágosítást használni kívánják.

(18)

Annak érdekében, hogy ne bocsássanak ki helytelen vagy nem egységes kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatot, indokolt úgy rendelkezni, hogy olyan esetekben, amikor a szokásos határidő nem betartható, külön határidőt lehet előírni a határozat meghozatalára.

(19)

Míg az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó egyszerűsítéseket ésszerűségi okokból a vámügyi egyszerűsítésre vonatkozó külön rendelkezések között kell meghatározni, az engedélyezett gazdálkodókat érintő könnyítéseket az adott eljáráshoz köthető biztonsági és védelmi kockázatok fényében kell értékelni. Mivel a kockázatok kezelése akkor történik, amikor egy, a Vámkódex 38. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett „biztonság és védelem” típusú engedélyezett gazdálkodó (AEOS) vám-árunyilatkozatot vagy újrakiviteli árunyilatkozat nyújt be olyan áruk vonatkozásában, amelyek elhagyják az Unió vámterületét, a biztonsági és védelmi kockázatelemzést az ilyen árunyilatkozatok alapján kell elvégezni, és nincs szükség a biztonságra és a védelemre vonatkozó további adatokra. A státus megadására vonatkozó kritériumokra való tekintettel az engedélyezett gazdálkodót kedvező elbánásban kell részesíteni az ellenőrzésekkel összefüggésben, kivéve, ha konkrétan meghatározott magas fenyegetettségi szint miatt vagy más uniós jogi aktusban előírt ellenőrzési kötelezettség alapján kell vámellenőrzést végezni.

(20)

A Tanács a 94/800/EK határozattal (4) jóváhagyta az 1994. április 15-én Marrakeshben aláírt záróokmányhoz mellékelt, származási szabályokról szóló WTO-GATT megállapodást. Ez a megállapodás kimondja, hogy bizonyos termékágazatok esetében a származás megállapítására vonatkozó különös szabályoknál főszabályként azt az országot kell alapul venni, amelyben az előállítási folyamat következtében megváltozott az áru tarifális besorolása. Kizárólag akkor van lehetőség egyéb kritériumok, mint például a hozzáadott értékkel kapcsolatos kritérium alkalmazására vagy konkrét feldolgozási művelet meghatározására, ha az előbb említett kritérium nem teszi lehetővé az utolsó lényeges átalakítás szerinti ország meghatározását. Mivel az Unió a megállapodás részes fele, helyénvaló olyan rendelkezéseket megállapítani az uniós vámjogszabályokban, amelyek megfelelnek a megállapodásban annak az országnak a meghatározására alkalmazott alapelveknek, amelyben az áruk utolsó lényeges átalakítását végezték.

(21)

Annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a behozott áru származásának azzal a céllal történő manipulálása, hogy elkerüljék a kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazását, az utolsó lényeges megmunkálást vagy feldolgozást bizonyos esetekben úgy kell tekintetni, mint ami gazdaságilag nem indokolt.

(22)

Olyan származási szabályokat kell létrehozni, amelyek a származó termék fogalmának meghatározásával kapcsolatban, valamint az Unió általános preferenciarendszerének (GSP) és az Unió által bizonyos országok vagy területeket tekintetében egyoldalúan elfogadott preferenciális tarifális intézkedések keretében történő kumulációval kapcsolatban alkalmazandók, annak érdekében, hogy az érintett kedvezményeket csak a ténylegesen a GSP-kedvezményezett országokból, illetve az említett országokból és területekről származó termékek vonatkozásában biztosítsák, és ezáltal így a tervezett címzettek javát szolgálják.

(23)

Az aránytalan adminisztratív költségek elkerülése, és ezzel párhuzamosan az Unió pénzügyi érdekei védelmének biztosítása céljából az egyszerűsítés és a könnyítések keretében biztosítani kell, hogy a vámértékkel kapcsolatos egyedi összegek egyedi kritériumokon alapuló meghatározására kiadandó engedélyre megfelelő feltételek vonatkozzanak.

(24)

Számítási módszereket kell meghatározni az aktív feldolgozás keretében előállított feldolgozott termékekre kivetendő behozatali vám összegének meghatározására, valamint azokra az esetekre, amikor a passzív feldolgozási eljárás keretében előállított feldolgozott termékekkel kapcsolatban vámtartozás merül fel, és specifikus behozatali vámot kell alkalmazni.

(25)

Nem kell biztosítékot követelni az ideiglenes behozatali eljárás alá vont áruk vonatkozásában, ha ez gazdaságilag nem indokolt.

(26)

A vámtartozás kifizetésének biztosítására leggyakrabban használt biztosíték a készpénzletét vagy valamely azzal egyenértékű fizetési mód, valamint a kötelezettségvállalás; ugyanakkor a gazdálkodók számára lehetővé kell tenni, hogy más típusú biztosítékot nyújtsanak a vámhatóságok számára, feltéve, hogy azok egyenértékű garanciát jelentenek a vámtartozást jelentő behozatali vagy kiviteli vám összegének, valamint az egyéb díjaknak a kifizetésére. Ezért meg kell határozni ezeket az egyéb biztosítéktípusokat és az azok használatára vonatkozó egyedi szabályokat.

(27)

Az Unió és a tagállamok pénzügyi érdekeinek védelme, valamint a gazdálkodók közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a gazdálkodók csak akkor élvezhetik az összkezesség szintjének csökkenéséből, illetve a biztosítéknyújtás alóli mentességből származó előnyt, ha a megbízhatóságukat illetően megfelelnek bizonyos feltételeknek.

(28)

A jogbiztonság biztosítása érdekében ki kell egészíteni a Vámkódexnek a biztosíték felszabadítására vonatkozó szabályait az olyan esetek tekintetében, amikor az árukat uniós árutovábbítási eljárás alá vonják, vagy az ATA-igazolványt vagy a CPD-igazolványt használják.

(29)

Amennyiben az érintett összeg nem haladja meg a 10 EUR-t, a vámtartozást bizonyos körülmények között nem indokolt közölni. A vámhatóságokat ezért ezekben az esetekben mentesíteni kell a vámtartozás közlésének kötelezettsége alól.

(30)

Ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek a beszedési eljárások olyan esetekben, amikor a behozatali vagy kiviteli vám valószínűleg elengedésre kerül, a vám összegének megfizetésére vonatkozó határidőt a határozathozatal időpontjáig fel kell függeszteni. A tagállamok és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében az ilyen felfüggesztésből eredő előny érvényesítéséhez biztosítékot kell előírni, kivéve, ha ez súlyos gazdasági vagy szociális problémákat okozna. Ugyanezt kell alkalmazni arra az esetre, ha a vámtartozás a vámjogszabályok be nem tartása miatt keletkezett, feltéve, hogy sem megtévesztő magatartás, sem nyilvánvaló gondatlanság nem róható fel az érintett személynek.

(31)

A Vámkódex végrehajtásához szükséges egységes feltételek biztosításához, valamint az Uniós Vámkódex rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazására vonatkozó részletes szabályok egyértelművé tételéhez, ideértve a teljesítendő előírásokat és eljárásokat is, követelményeket és magyarázatokat kell meghatározni azon feltételek vonatkozásában, amelyek a visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelemre, a visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó határozatról szóló értesítésre, az alakiságokra, valamint a visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó határozat meghozatalának határidejére vonatkoznak. A tagállamok vámhatóságai által meghozandó határozatokra általános rendelkezéseket kell alkalmazni, míg helyénvaló külön eljárást meghatározni azokra az esetekre, amikor a határozatot a Bizottság hozza meg. Ez a rendelet szabályozza a visszafizetésről vagy elengedésről szóló, a Bizottság által meghozandó határozattal kapcsolatos eljárást, nevezetesen az adatok megküldését a Bizottságnak, a határozatról való értesítést és a meghallgatáshoz való jog alkalmazását, figyelembe véve az Uniónak a vámrendelkezések tiszteletben tartásához fűződő érdekét és a jóhiszeműen eljáró gazdálkodók érdekeit.

(32)

Azok az esetek, amelyekben a vámtartozás megszűnésére azért kerül sor, mert a mulasztás nem befolyásolja jelentősen az érintett vámeljárás helyes lefolytatását, magukban foglalják különösen bizonyos teljesítendő kötelezettségek be nem tartását, feltéve, hogy a mulasztást utólag orvosolni lehet.

(33)

A belépési gyűjtő árunyilatkozathoz kapcsolódó elektronikus rendszerrel és a légi úton szállított áruk védelmére vonatkozó uniós cselekvési tervből (5) fakadóan a vámszervekre háruló kötelezettségekkel összefüggésben szerzett tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy javítani kell az ilyen árunyilatkozatok adatminőségén különösen annak megkövetelésével, hogy a szállítási lánc valódi szereplői megindokolják az ügyletet és az árumozgásokat. Mivel a szerződéses megállapodások megakadályozzák, hogy a fuvarozó valamennyi előírt adatot rendelkezésre bocsássa, meg kell határozni ezeket az eseteket, valamint az adatokat birtokló és azok benyújtására kötelezendő személyeket.

(34)

A légi és a konténeres tengeri árufuvarozásra vonatkozó biztonsági és védelmi kockázatelemzés hatékonyságának további javítása érdekében az előírt adatokat még a légi jármű vagy a hajó berakodása előtt be kell nyújtani, míg az áruszállítás más eseteiben a kockázatelemzés tényleges elvégzése akkor is lehetséges, ha az adatokat azt megelőzően nyújtják be, hogy az áru belépne az Unió vámterületére. Ugyanebből az okból indokolt a belépési gyűjtő árunyilatkozatnak az Egyetemes Postaegyesület jogi aktusainak megfelelően szállított áruk esetében történő benyújtására vonatkozó kötelezettség alóli általános mentességet egy, a levélküldeményekre vonatkozó mentességgel helyettesíteni, és megszüntetni az áru értékén alapuló mentességet, mivel az érték nem képezhet kritériumot a biztonsági és védelmi kockázat értékelése során.

(35)

Az áruk zökkenőmentes szállításának biztosításához helyénvaló meghatározott vámalakiságokat és ellenőrzéseket alkalmazni az uniós árukkal az Unió vámterületének a 2006/112/EK tanácsi irányelv (6) vagy a 2008/118/EK tanácsi irányelv (7) rendelkezései által érintett részei és az Unió vámterületének egyéb részei között folytatott kereskedelemre, illetve az említett terület olyan részei közötti kereskedelemre, amelyekre az említett rendelkezések nem alkalmazandók.

(36)

Az áruknak az Unió vámterületére való beérkezésekor történő vám elé állítása, valamint az áruk átmeneti megőrzése általános szabályként az illetékes vámhivatal helyiségeiben vagy a kizárólag a vámhatóságok által kiadott engedélyek engedélyesei által üzemeltetett átmeneti megőrzési létesítményekben történik. Ahhoz azonban, hogy a gazdálkodók és a vámhatóságok számára további rugalmasságot lehessen biztosítani, helyénvaló lehetővé tenni, hogy a vámhatóságok az áruk vám elé állításának céljára az illetékes vámhivataltól, átmeneti tárolására az átmeneti megőrzési létesítménytől eltérő helyet engedélyezzenek.

(37)

Annak érdekében, hogy a gazdálkodók számára áttekinthetőbbé váljon az Unió vámterületére belépő áruk vámkezelése, szabályokat kell meghatározni azokra az esetekre, amikor az áruk uniós vámjogi státusára vonatkozó vélelem nem alkalmazható. Továbbá szabályokat kell megállapítani az olyan esetekre, amikor az áruk – miközben ideiglenesen elhagyják az Unió vámterületét, majd újra belépnek arra – megtartják uniós vámjogi státusukat, hogy mind a gazdasági szereplők, mind a vámigazgatások hatékonyan kezelhessék az érintett árukat azok újrabelépésekor. A gazdálkodókra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése érdekében meg kell határozni az áruk uniós vámjogi státusának igazolása kapcsán adható könnyítések feltételeit.

(38)

A behozatali vám alóli mentesség helyes alkalmazásának elősegítése érdekében helyénvaló meghatározni azokat az eseteket, amikor úgy tekinthető, hogy a térti áruk állapota megegyezik a kivitt áruk állapotával, továbbá azokat az eseteket, amikor azok a térti áruk, amelyek korábban a közös agrárpolitika keretében megállapított intézkedések előnyeiből részesültek, mentesek a behozatali vám alól.

(39)

Abban az esetben, ha az áruk vámeljárás alá vonása érdekében benyújtott egyszerűsített árunyilatkozatot rendszeresen használják, az engedélyesnek az engedélyezett gazdálkodóra vonatkozókhoz hasonló feltételeket és kritériumokat kell teljesítenie annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az egyszerűsített árunyilatkozat megfelelő használatát. A feltételeknek és kritériumoknak arányban kell állniuk az egyszerűsített árunyilatkozatok rendszeres használatából eredő előnyökkel. Továbbá harmonizált szabályokat kell megállapítani a kiegészítő árunyilatkozat és bármely olyan alátámasztó okmány benyújtására vonatkozó határidők tekintetében, amely nem áll rendelkezésre az egyszerűsített árunyilatkozat benyújtásának időpontjában.

(40)

A könnyítés és az ellenőrzés közötti egyensúly megteremtéséhez a különleges eljárásokra alkalmazandóktól eltérő, megfelelő feltételeket kell meghatározni az egyszerűsített árunyilatkozat használatára és a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzésre, amelyek egyszerűsítést jelentenek az áruk vámeljárás alá vonása kapcsán.

(41)

Az áruk kilépésének felügyelete tekintetében meghatározott követelmények miatt a nyilatkozattevő nyilvántartásában kivitel vagy újrakivitel céljából tett bejegyzést kizárólag abban az esetben szabad elfogadni, ha a vámhatóságok vám-árunyilatkozat nélkül is el tudnak járni az ügylet alapján, és ezt a lehetőséget egyes konkrét esetekre kell korlátozni.

(42)

Ha egy vámkontingens igénybevétele eredményeképpen nem feltétlenül kell majd behozatali vámot fizetni, az áruk átengedése nem köthető biztosíték nyújtásához akkor, ha nincs ok azt feltételezni, hogy a vámkontingens nagyon rövid idő alatt kimerül.

(43)

Annak érdekében, hogy a gazdálkodók és a vámhatóságok számára további rugalmasságot lehessen biztosítani, lehetővé kell tenni az engedélyezett banánmérlegelők számára olyan banánmérlegelési bizonylat kiállítását, amely a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatok megerősítése során felhasználható alátámasztó okmányként.

(44)

Bizonyos esetekben helyénvaló, hogy nem keletkezik vámtartozás, és az engedélyesnek nem kell behozatali vámot fizetnie. Ezért az ilyen esetekben lehetővé kell tenni a különleges eljárás lezárására vonatkozó határidő meghosszabbítását.

(45)

Annak érdekében, hogy megfelelő egyensúlyba lehessen hozni egyfelől a vámigazgatásokat és a gazdálkodókat egyaránt sújtó adminisztratív terhek minimalizálását, másfelől pedig az árutovábbítási eljárás helyes alkalmazását és a visszaélések megelőzését, a megbízható gazdálkodók számára harmonizált kritériumok alapján, a lehető legszélesebb körben egyszerűsítéseket kell bevezetni az árutovábbítás területén. Az egyszerűsítések igénybevételére vonatkozó követelményeket össze kell hangolni az engedélyezett gazdálkodó státus megszerzésére törekvő gazdálkodókra alkalmazandó feltételekkel és kritériumokkal.

(46)

Annak érdekében, hogy a kivitelhez kapcsolódó egyes árutovábbítások esetében ne legyen lehetőség csalárd cselekményekre, egyes különleges esetekre vonatkozóan olyan szabályokat kell meghatározni, amelyek szerint az uniós vámjogi státusú árukat külső árutovábbítási eljárás alá kell vonni.

(47)

Az Unió szerződő fele az áruk ideiglenes behozataláról szóló egyezménynek (8), beleértve annak minden későbbi módosítását is (Isztambuli Egyezmény). Ezért biztosítani kell, hogy az ideiglenes behozatal keretében való különleges felhasználásra vonatkozóan e rendeletben meghatározott azon követelmények, amelyek lehetővé teszik a nem uniós áruk átmeneti használatát az Unió vámterületén a behozatali vámok alóli teljes vagy részleges mentesség mellett, összhangban álljanak ezen egyezménnyel.

(48)

Annak érdekében, hogy a különleges eljárások vonzóbbá váljanak a gazdálkodók számára, a vámraktározást, a vámszabad területeket, a meghatározott célra történő felhasználást, az aktív feldolgozást és a passzív feldolgozást érintő vámeljárásokat egyszerűsíteni és racionalizálni kell. Ezért a vám-visszatérítési és a felfüggesztési rendszer keretében létező különféle aktív feldolgozási eljárásokat és a vámfelügyelet melletti feldolgozást egyetlen eljárásban, az aktív feldolgozási eljárásban kell egyesíteni.

(49)

A jogbiztonság és a gazdálkodókkal szembeni egyenlő bánásmód követelménye szükségessé teszi azon esetek meghatározását, amelyek szükségessé teszik az aktív és passzív feldolgozás gazdasági feltételeinek vizsgálatát.

(50)

Ahhoz, hogy a gazdálkodóknak bővüljön a mozgástere a helyettesítő áruk felhasználásában, lehetővé kell tenni a helyettesítő áruk felhasználását a passzív feldolgozási eljárás keretében.

(51)

Az adminisztratív költségek csökkentése érdekében a 2454/93/EGK rendelet szerint alkalmazotthoz képest hosszabb érvényességi időt kell meghatározni a különleges felhasználásra és a feldolgozásra vonatkozó engedélyek tekintetében.

(52)

A vámeljárás lezárásáról szóló igazolást nemcsak az aktív feldolgozáshoz, hanem a meghatározott célra történő felhasználáshoz is elő kell írni annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a behozatali vám összegének beszedése, és ezáltal az Unió pénzügyi érdekeinek védelme.

(53)

Egyértelműen meg kell határozni azokat az eseteket, amelyekben lehetőség van az árutovábbítástól eltérő különleges eljárás keretében az áruk szállítására, és ezáltal biztosítani, hogy ne kelljen igénybe venni a két további vám-árunyilatkozatot szükségessé tevő uniós külső árutovábbítási eljárást.

(54)

A leghatékonyabb és legkevésbé zavaró kockázatelemzés érdekében olyan határidőt kell meghatározni az indulás előtti árunyilatkozat benyújtására, amely figyelembe veszi az érintett fuvarozási mód sajátosságait. A tengeri, és ezen belül a konténeres árufuvarozás esetében az előírt adatokat már egy bizonyos idővel a hajó berakodása előtt be kell nyújtani, míg az árufuvarozás más eseteiben a kockázatelemzés tényleges elvégzése akkor is lehetséges, ha az adatokat egy olyan határidőn belül nyújtják be, amely megelőzi az árunak az Unió vámterületéről való elindítását. Az indulás előtti árunyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettség alól mentességet kell adni, ha az áruk típusa, a fuvarozás módja vagy a konkrét helyzet alapján úgy értékelhető, hogy – a kiviteli vagy újrakiviteli árunyilatkozatokkal kapcsolatos kötelezettségek sérelme nélkül – nem szükséges előírni a biztonsági és védelmi kockázatokkal kapcsolatos adatok közlését.

(55)

Annak érdekében, hogy a vámhatóságok számára további rugalmasságot lehessen biztosítani a kiviteli eljárás keretében felmerülő egyes szabálytalanságok kezelése során, lehetővé kell tenni a vám-árunyilatkozatoknak a vámszervek kezdeményezésére történő érvénytelenítését.

(56)

Annak érdekében, hogy ne sérüljön a gazdálkodók jogos érdeke, és biztosítani lehessen a vámhatóságok által a Vámkódex rendelkezései, valamint a 2913/92/EGK rendelet (9) és a 2454/93/EGK rendelet rendelkezései alapján hozott határozatok és megadott engedélyek folyamatos érvényességét, átmeneti rendelkezéseket szükséges meghatározni az említett határozatoknak és engedélyeknek az új jogi szabályozáshoz való hozzáigazítása céljával.

(57)

Annak érdekében, hogy a tagállamok elegendő idővel rendelkezzenek az árutovábbítási eljárás alá vont áruk azonosításának biztosítására szolgáló vámzáraknak és különleges záraknak az e rendeletben meghatározott új követelményekhez való hozzáigazítására, helyénvaló olyan átmeneti időszakról rendelkezni, amely alatt a tagállamok továbbra is alkalmazhatják a 2454/93/EGK rendeletben megállapított műszaki előírásoknak megfelelő vámzárakat.

(58)

A Vámkódexet kiegészítő általános szabályok szorosan kapcsolódnak egymáshoz, valamint egymással összefüggő tárgyuk miatt nem szétválaszthatók, miközben olyan horizontális szabályokat tartalmaznak, amelyek számos vámeljárás tekintetében alkalmazandók. Ezért – a jogszabályok összhangjának biztosítása érdekében – helyénvaló ezeket egyetlen rendeletbe gyűjteni.

(59)

A Vámkódex teljes körű alkalmazásának lehetővé tétele érdekében e rendelet rendelkezéseit 2016. május 1-jétől indokolt alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. FEJEZET

A vámjogszabályok alkalmazási köre, a vám küldetése és fogalommeghatározások

1. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.

„agrárpolitikai intézkedés”: a 71-02. melléklet 1., 2. és 3. pontjában felsorolt termékek behozatalát és kivitelét szabályozó rendelkezések;

2.

„ATA-igazolvány”: az ATA-egyezmény vagy az Isztambuli Egyezmény alapján ideiglenes behozatalra vonatkozóan kibocsátott nemzetközi vámokmány;

3.

„ATA-egyezmény”: az áruk ideiglenes behozatalához szükséges ATA-igazolványról szóló, Brüsszelben 1961. december 6-án kelt vámegyezmény;

4.

„Isztambuli Egyezmény”: az áruk ideiglenes behozataláról szóló, Isztambulban 1990. június 26-án kelt egyezmény;

5.

„poggyász”: természetes személy utazásával összefüggésben bármilyen módon szállított áruk összessége;

6.

„Vámkódex”: az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet;

7.

„uniós repülőtér”: az Unió vámterületén fekvő repülőtér;

8.

„uniós kikötő”: az Unió vámterületén fekvő tengeri kikötő;

9.

„az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény”: az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény; (10)

10.

„egységes árutovábbítási ország”: bármely olyan ország, amely szerződő fele az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezménynek, de nem tagállama az Uniónak;

11.

„harmadik ország”: az Unió vámterületén kívül fekvő ország vagy terület;

12.

„CPD-igazolvány”: az Isztambuli Egyezmény alapján kibocsátott, szállítóeszköz ideiglenes behozatalához használt nemzetközi vámokmány;

13.

„indító vámhivatal”: az a vámhivatal, amelyben az árukat árutovábbítási eljárás alá vonó vám-árunyilatkozatot elfogadják;

14.

„rendeltetési vámhivatal”: az a vámhivatal, amelyben az árutovábbítási eljárás alá vont árukat az eljárás befejezése céljából vám elé állítják;

15.

„első belépési vámhivatal”: az azon a helyen vámfelügyeletre illetékes vámhivatal, ahol az áru szállítására igénybe vett szállítóeszköz az Unió vámterületén kívülről az Unió vámterületére érkezik;

16.

„kiviteli vámhivatal”: az a vámhivatal, amelyben az Unió vámterületéről kiszállítandó árura vonatkozóan benyújtják a kiviteli árunyilatkozatot vagy az újrakiviteli árunyilatkozatot;

17.

„vámeljárás alá vonást végző vámhivatal”: a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének megfelelően a különleges eljárásra vonatkozó engedélyben feltüntetett, az árut a különleges eljárásra átengedni jogosult vámhivatal;

18.

„gazdálkodók nyilvántartási és azonosító száma”, „EORI-szám”: vámhatóság által gazdálkodóhoz vagy más személyhez annak vámcélokból történő nyilvántartásba vétele érdekében hozzárendelt, az Unió vámterületén belül egyedi azonosító szám;

19.

„exportőr”:

a)

az az Unió vámterületén letelepedett személy, aki az árunyilatkozat elfogadásakor a harmadik országbeli címzettel szerződéses viszonyban van, és jogosult rendelkezni az áru egy, az Unió vámterületén kívüli rendeltetési helyre való szállításáról;

b)

a kivitelre kerülő árut szállító magánszemély, ha az áru a magánszemély személyes poggyászában van;

c)

máskor az az Unió vámterületén letelepedett személy, aki jogosult rendelkezni az áru egy, az Unió vámterületén kívüli rendeltetési helyre való szállításáról;

20.

„általánosan elfogadott számviteli elvek”: azok az elvek, amelyek egy országon belül egy adott időpontban általánosan elismert módon vagy mérvadó szakmai támogatottsággal rendelkező álláspontként meghatározzák az eszközként és a forrásként nyilvántartandó gazdasági erőforrások és kötelezettségek körét, az eszközökben és a forrásokban bekövetkező változások nyilvántartásának terjedelmét, az eszközök, a források és a bennük bekövetkező változások értékelésének módját, a nyilvánosságra hozandó információk körét és a nyilvánosságra hozatal módját, valamint az elkészítendő pénzügyi kimutatásokat;

21.

„nem kereskedelmi jellegű áru”:

a)

a magánszemély által magánszemélynek küldött küldeményben lévő áru azzal a feltétellel, hogy:

i.

a küldemény alkalmi jellegű;

ii.

a küldemény kizárólag olyan, a címzett vagy családja általi személyes használatra szolgáló árukat tartalmaz, amelyekhez jellegüknél vagy mennyiségüknél fogva nem fűződik kereskedelmi érdek;

iii.

a küldeményt a feladó a címzettnek mindennemű pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül küldi;

b)

az utas személyes poggyászában lévő áru akkor, ha:

i.

alkalmi jellegű;

ii.

kizárólag az utas vagy családja személyes használatára szolgáló vagy ajándékozásra szánt árucikkekből áll, és az árucikkek jellege és mennyisége nem utal arra, hogy a behozatal vagy kivitel esetleg kereskedelmi céllal történik;

22.

„fő hivatkozási szám”, „MRN”: az illetékes vámhatóság által a Vámkódex 5. cikkének 9–14. pontjában meghatározott árunyilatkozatokhoz és értesítésekhez, a TIR-műveletekhez, valamint az áruk uniós vámjogi státusát igazoló okmányokhoz rendelt nyilvántartási szám;

23.

„a vámeljárás lezárására vonatkozó határidő”: az a határidő, ameddig az árutovábbítási eljárástól eltérő különleges eljárás alá vont árut vagy a feldolgozott termékeket a következő vámeljárás alá kell vonni, meg kell semmisíteni, ki kell szállítani az Unió vámterületéről vagy az előírt meghatározott célra történő felhasználásra kell bocsátani. Passzív feldolgozás esetén a vámeljárás lezárására vonatkozó határidő az a határidő, amelyen belül az ideiglenesen kivitt áruk feldolgozott termékek formájában újra behozhatók az Unió vámterületére és szabad forgalomba bocsáthatók annak érdekében, hogy a behozatali vám alól teljes vagy részleges mentességben részesüljenek;

24.

„postai küldeményben lévő áru”: az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt 1984. július 10-én elfogadott, az Egyetemes Postaegyesület egyezményének rendelkezései alapján postai szolgáltató által vagy felelőssége alatt továbbított postacsomagban vagy csomagküldeményben lévő, a levélküldeménytől eltérő áru;

25.

„postai szolgáltató”: valamely tagállamban letelepedett, a tagállam által az Egyetemes Postaegyezmény által szabályozott nemzetközi szolgáltatások nyújtására kijelölt szolgáltató;

26.

„levélküldemény”: a nem behozatali- vagy kivitelivám-köteles levél, levelezőlap, Braille-írással írott levél és nyomtatott anyag;

27.

„IM/EX passzív feldolgozás”: a helyettesítő árukból előállított feldolgozott termékek előzetes behozatala passzív feldolgozás keretében azoknak az áruknak a kivitelét megelőzően, amelyeket helyettesítenek, a Vámkódex 223. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összhangban;

28.

„EX/IM passzív feldolgozás”: uniós áruk kivitele passzív feldolgozás keretében a feldolgozott termékek behozatalát megelőzően;

29.

„EX/IM aktív feldolgozás”: a helyettesítő árukból előállított feldolgozott termékek előzetes kivitele aktív feldolgozás keretében azoknak az áruknak a behozatalát megelőzően, amelyeket helyettesítenek, a Vámkódex 223. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban;

30.

„IM/EX aktív feldolgozás”: nem uniós áruk behozatala aktív feldolgozás keretében a feldolgozott termékek kivitelét megelőzően;

31.

„magánszemély”: a 2006/112/EK tanácsi irányelv értelmében adóalanyként eljáró személynek nem minősülő természetes személy;

32.

„I. típusú közvámraktár”: az a közvámraktár, amelyben a Vámkódex 242. cikkének (1) bekezdése szerinti felelősség az engedélyesre és a vámeljárás jogosultjára hárul;

33.

„II. típusú közvámraktár”: az a közvámraktár, amelyben a Vámkódex 242. cikkének (2) bekezdése szerinti felelősség a vámeljárás jogosultjára hárul;

34.

„egyetlen fuvarokmány” a vámjogi státussal összefüggésben: az árunak az Unió vámterületén belüli indulási helytől az Unió vámterületén belüli rendeltetési helyig az okmányt kiállító fuvarozó felelőssége alatt megvalósuló szállítására vonatkozó, valamely tagállamban kiállított fuvarokmány;

35.

„különleges adóügyi terület”: az Unió vámterületének olyan része, ahol nem alkalmazandók a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv vagy a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv rendelkezései;

36.

„felügyelő vámhivatal”:

a)

a Vámkódex IV. címe szerinti átmeneti megőrzés és a Vámkódex VII. címe szerinti különleges eljárások esetében, az árutovábbítás kivételével: az áru átmeneti megőrzése, illetve az adott különleges eljárás felügyeletére az engedélyben megjelölt vámhivatal;

b)

a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített vám-árunyilatkozat, a Vámkódex 179. cikke szerinti központi vámkezelés és a Vámkódex 182. cikke szerinti, a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés esetében: az áru adott vámeljárás alá vonásának felügyeletére az engedélyben kijelölt vámhivatal;

37.

„TIR-egyezmény”: az áruk TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozásáról szóló, Genfben 1975. november 14-én kelt vámegyezmény;

38.

„TIR-művelet”: az Unió vámterületén belül a TIR-egyezménynek megfelelően végrehajtott áruszállítás;

39.

„átrakodás”: meghatározott szállítóeszközön lévő termékek és áruk be- vagy kirakodása másik szállítóeszközre;

40.

„utas”: minden olyan természetes személy, aki:

a)

ideiglenesen belép az Unió vámterületére, és lakóhelye nem ott található; vagy

b)

visszatér az Unió vámterületére, ahol lakóhelye található, miután ideiglenesen az Unió vámterületén kívül tartózkodott; vagy

c)

ideiglenesen elhagyja az Unió vámterületét, ahol lakóhelye található; vagy

d)

ideiglenes ott-tartózkodását követően elhagyja az Unió vámterületét, és lakóhelye nem ott található;

41.

„hulladék és maradék”:

a)

a Kombinált Nómenklatúra alapján hulladékként, törmelékként és maradékként besorolt áruk és termékek;

b)

vagy pedig, a meghatározott célra történő felhasználással és az aktív feldolgozással összefüggésben: a feldolgozási művelet során keletkező, gazdasági értékkel nem rendelkező vagy csekély gazdasági értékkel rendelkező, további feldolgozás nélkül nem felhasználható áruk és termékek;

42.

„rakodólap”: olyan eszköz, amelynek rakfelületén meghatározott mennyiségű áru szállítás, vagy mechanikus készülékek segítségével végzett mozgatás vagy rakodás céljából egységrakománnyá állítható össze. Az eszköz két, egymással távtartóval összekapcsolt, vagy egyetlen, lábakra támaszkodó teherhordó felülettel rendelkezik, és a lehető legkisebb, a villás emelőtargoncával vagy emelőkocsival való mozgatáshoz még elegendő összmagassággal, valamint esetenként felépítménnyel készül;

43.

„uniós feldolgozóhajó”: valamely tagállamnak az Unió vámterületéhez tartozó területén lajstromozott, valamely tagállam lobogója alatt közlekedő olyan hajó, amely tengeri halászati termékekre irányuló halászattal nem foglalkozik, de ilyen termékeknek a fedélzetén való feldolgozásával igen;

44.

„uniós halászhajó”: valamely tagállamnak az Unió vámterületéhez tartozó területén lajstromozott, valamely tagállam lobogója alatt közlekedő olyan hajó, amely tengeri halászati termékekre irányuló halászattal, és emellett esetleg e termékeknek a fedélzetén való feldolgozásával foglalkozik;

45.

„menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat”: olyan, árufuvarozásra igénybe vett hajójárat, amely kizárólag uniós kikötők között közlekedik, és az Unió vámterületén kívül, valamint az uniós kikötők vámszabad területein egyetlen helyen sem köt ki, és útját nem ilyen helyen kezdi meg és nem ilyen helyen zárja.

2. FEJEZET

A személyek vámjogszabályok szerinti jogai és kötelezettségei

1. szakasz

Információnyújtás

1. alszakasz

Az adatcserével és az adattárolással összefüggő közös adatszolgáltatási követelmények

2. cikk

Közös adatszolgáltatási követelmények

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A kérelmekhez és a határozatokhoz szükséges információcserével és adattárolással összefüggésben az A. mellékletben megállapított közös adatszolgáltatási követelményeket kell alkalmazni.

(2)   Az árunyilatkozatokhoz, az értesítésekhez és a vámjogi státus igazolásához szükséges információcserével és adattárolással összefüggésben a B. mellékletben megállapított közös adatszolgáltatási követelményeket kell alkalmazni.

2. alszakasz

Személyek nyilvántartásba vétele a vámhatóságoknál

3. cikk

Az EORI-rekord adattartalma

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

Valamely személy nyilvántartásba vételekor a vámhatóságok az adott személyre vonatkozóan a 12-01. mellékletben megállapított adatokat gyűjtik össze és tárolják el. Ezek az adatok képezik az EORI-rekordot.

4. cikk

Adatok benyújtása az EORI-nyilvántartásba való felvétel céljára

(A Vámkódex 6. cikkének (4) bekezdése)

A vámhatóságok lehetővé tehetik, hogy a személyek az EORI-nyilvántartásba való felvételükhöz szükséges adatokat az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon nyújtsák be.

5. cikk

Az Unió vámterületén nem letelepedett gazdálkodók

(A Vámkódex 22. cikkének (2) bekezdése és 9. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Az Unió vámterületén nem letelepedett gazdálkodó azt megelőzően köteles nyilvántartásba vétetni magát, hogy:

a)

az Unió vámterületén a következő árunyilatkozatoktól különböző vám-árunyilatkozatot nyújtana be:

i.

a 135–144. cikk szerint tett vám-árunyilatkozatok;

ii.

az áruk ideiglenes behozatali eljárás alá vonása érdekében benyújtott vám-árunyilatkozatok és az ezen eljárás lezárása érdekében benyújtott újrakiviteli árunyilatkozatok;

iii.

az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény (11) alapján az egységes árutovábbítási országokban letelepedett gazdálkodók által tett vám-árunyilatkozatok;

iv.

az uniós árutovábbítási eljárás keretében Andorrában vagy San Marinóban letelepedett gazdálkodók által tett vám-árunyilatkozatok;

b)

az Unió vámterületén kilépési vagy belépési gyűjtő árunyilatkozatot nyújtana be;

c)

az Unió vámterületén átmeneti megőrzési árunyilatkozatot nyújtana be;

d)

tengeri, belvízi vagy légi fuvarozás céljából fuvarozóként járna el;

e)

a váminformatikai rendszerhez kapcsolódó fuvarozóként járna el úgy, hogy meg kívánja kapni a vámjogszabályokban a belépési gyűjtő árunyilatkozatok benyújtásával és módosításával kapcsolatban előírt értesítések valamelyikét.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjának ii. alpontja ellenére azt megelőzően, hogy az áruk ideiglenes behozatali eljárás alá vonása érdekében vám-árunyilatkozatot vagy ezen eljárás lezárása érdekében újrakiviteli árunyilatkozatot nyújtana be, az Unió vámterületén nem letelepedett gazdálkodó köteles nyilvántartásba vétetni magát a vámhatóságoknál abban az esetben, ha a közös biztosítékkezelő rendszer igénybevételéhez szükség van a nyilvántartásba vételre.

(3)   Az (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontja ellenére azt megelőzően, hogy az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény alapján vám-árunyilatkozatot nyújtana be, az egységes árutovábbítási országban letelepedett gazdálkodó köteles nyilvántartásba vétetni magát a vámhatóságoknál abban az esetben, ha az árunyilatkozatot belépési gyűjtő árunyilatkozat helyett nyújtja be vagy indulás előtti árunyilatkozatként használja.

(4)   Az (1) bekezdés a) pontjának iv. alpontja ellenére azt megelőzően, hogy az uniós árutovábbítási eljárás keretében vám-árunyilatkozatot nyújtana be, az Andorrában vagy San Marinóban letelepedett gazdálkodó köteles nyilvántartásba vétetni magát a vámhatóságoknál abban az esetben, ha az árunyilatkozatot belépési gyűjtő árunyilatkozat helyett nyújtja be vagy indulás előtti árunyilatkozatként használja.

(5)   Az (1) bekezdés d) pontjától eltérően a tengeri, belvízi vagy légi fuvarozás céljából fuvarozóként eljáró gazdálkodónak nem kell nyilvántartásba vétetnie magát a vámhatóságoknál abban az esetben, ha a harmadik országok Unió által elismert gazdasági szereplői partnerségi programjainak valamelyike keretében harmadik országbeli egyedi azonosító számot kapott.

(6)   Az e cikkben meghatározott esetekben a gazdálkodó annál a vámhatóságnál köteles nyilvántartásba vétetni magát, amelynek illetékességi területén a gazdálkodó árunyilatkozatot vagy határozat iránti kérelmet nyújt be.

6. cikk

A gazdálkodónak nem minősülő személyek

(A Vámkódex 9. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A gazdálkodónak nem minősülő személyek a következő feltételek valamelyikének fennállása esetén kötelesek nyilvántartásba vétetni magukat a vámhatóságoknál:

a)

a nyilvántartásba vételt tagállami jogszabály előírja;

b)

az adott személy olyan műveleteket hajt végre, amelyekhez az A. vagy a B. melléklet értelmében EORI-szám szükséges.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérően nincs szükség nyilvántartásba vételre akkor, ha egy gazdálkodónak nem minősülő személy csak alkalmanként nyújt be vám-árunyilatkozatot, és a vámhatóságok a nyilvántartásba vétel mellőzését indokoltnak tartják.

7. cikk

EORI-szám érvénytelenítése

(A Vámkódex 9. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A vámhatóságok a következő esetekben érvénytelenítik az EORI-számot:

a)

a nyilvántartásba vett személy kérésére;

b)

ha tudomására jut, hogy a nyilvántartásba vett személy beszüntette a nyilvántartásba vételt szükségessé tevő tevékenységét.

(2)   A vámhatóság rögzíti az EORI-szám érvénytelenítésének dátumát, és erről értesíti a nyilvántartásba vett személyt.

2. szakasz

A vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozatok

1. alszakasz

Meghallgatáshoz való jog

8. cikk

A meghallgatáshoz való jog időtartama

(A Vámkódex 22. cikkének (6) bekezdése)

(1)   A kérelmezőt hátrányosan érintő határozat meghozatala előtt 30 napot kell biztosítani a kérelmező számára arra, hogy kifejezze álláspontját.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére abban az esetben, ha a határozat olyan áru ellenőrzésének eredményeire vonatkozik, amely kapcsán nem nyújtottak be gyűjtő árunyilatkozatot, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, újrakiviteli árunyilatkozatot vagy vám-árunyilatkozatot, a vámhatóság megkövetelheti az érintett személytől, hogy 24 órán belül kifejezze álláspontját.

9. cikk

Az okok közlésének módja

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Ha a Vámkódex 22. cikke (6) bekezdésének első albekezdésében említett közlés megerősítési vagy ellenőrzési folyamat részét képezi, a közlés történhet az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon.

Ha a kérelem benyújtása vagy a határozatról való értesítés az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon történik, a közlés végrehajtható ugyanazon a módon.

10. cikk

Kivételek a meghallgatáshoz való jog alól

(A Vámkódex 22. cikke (6) bekezdésének második albekezdése)

A kérelmező számára a következő esetekben nem kell megadni a lehetőséget arra, hogy kifejezze álláspontját:

a)

ha a határozat iránti kérelem nem teljesíti a 11. cikkben megállapított feltételeket;

b)

ha konténeres tengeri árufuvarozás vagy légi árufuvarozás esetén a vámhatóság arról értesíti a belépési gyűjtő árunyilatkozatot benyújtó személyt, hogy az áru nem rakodható be;

c)

ha a határozat a kérelmezőnek a Vámkódex 116. cikkének (3) bekezdésében meghatározott bizottsági határozatról való értesítésére vonatkozik;

d)

EORI-szám érvénytelenítése esetén.

2. alszakasz

A kérelem alapján hozott határozatokra irányadó általános szabályok

11. cikk

A kérelem befogadásának feltételei

(A Vámkódex 22. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat iránti kérelmet a következő feltételek teljesülése esetén kell befogadni:

a)

a kérelmező szerepel a Vámkódex 9. cikke szerinti nyilvántartásban, ha ez a kérelem tárgyát képező eljáráshoz szükséges;

b)

a kérelmező az Unió vámterületén letelepedett, ha ez a kérelem tárgyát képező eljáráshoz szükséges;

c)

a kérelmező a kérelmet a Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti illetékes vámhatóság tagállamában a kérelmek fogadására kijelölt vámhatósághoz nyújtotta be;

d)

a kérelem nem olyan határozatra vonatkozik, amelynek célja megegyezik egy korábbi, ugyanahhoz a kérelmezőhöz címzett határozattal, amely a kérelem benyújtását megelőző egyéves időszak során megsemmisítésre vagy visszavonásra került azért, mert a kérelmező nem teljesítette a határozatból eredő valamely kötelezettségét.

(2)   Az (1) bekezdés d) pontjától eltérően az ott meghatározott időszak három év akkor, ha a korábbi határozat a Vámkódex 27. cikkének (1) bekezdése alapján került megsemmisítésre, valamint akkor, ha a kérelem benyújtása a Vámkódex 38. cikke alapján, az engedélyezett gazdálkodó státus megszerzése érdekében történik.

12. cikk

A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság

(A Vámkódex 22. cikkének (1) bekezdése)

Ha a Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése alapján az illetékes vámhatóság nem állapítható meg, akkor az a vámhatóság illetékes, amelynek illetékességi területén megtalálhatók vagy hozzáférhetők a kérelmező azon nyilvántartásai és okmányai (vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyvek), amelyek lehetővé teszik a vámhatóság számára a határozat meghozatalát.

13. cikk

A határozat meghozatalára előírt határidő meghosszabbítása

(A Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Ha a kérelem befogadása után a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a határozat meghozatalához szükségesnek tartja, hogy a kérelmező további információkkal szolgáljon, legfeljebb 30 napos határidő kitűzése mellett felkéri a kérelmezőt e további információk szolgáltatására. Ezzel egy időben a Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdésében a határozat meghozatalára vonatkozóan előírt határidőt ezzel az időtartammal meghosszabbítja. A kérelmezőt a határozat meghozatalára előírt határidő meghosszabbításáról értesíteni kell.

(2)   A 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén a Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdésében a határozat meghozatalára vonatkozóan előírt határidőt 30 nappal meg kell hosszabbítani. A kérelmezőt a határidő meghosszabbításáról értesíteni kell.

(3)   Ha a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a más vámhatósággal folytatott konzultáció határidejét meghosszabbította, akkor a határozat meghozatalára előírt határidőt a konzultáció határidejének meghosszabbodásával megegyező időtartammal meghosszabbítja. A kérelmezőt a határozat meghozatalára előírt határidő meghosszabbításáról értesíteni kell.

(4)   Ha a vámjogszabályok megsértésének alapos gyanúja esetén a vámhatóságok e gyanú alapján vizsgálatot folytatnak, a határozat meghozatalára előírt határidőt a vizsgálat lefolytatásához szükséges időtartammal meg kell hosszabbítani. A meghosszabbítás időtartama nem lehet kilenc hónapnál hosszabb. Ha ez a vizsgálatot nem veszélyezteti, a kérelmezőt a határidő meghosszabbításáról értesíteni kell.

14. cikk

A hatály kezdete

(A Vámkódex 22. cikkének (4) és (5) bekezdése)

A határozat a következő esetekben nem attól a naptól kezdve hatályos, amelyen a kérelmező azt megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta:

a)

ha a határozat kedvező a kérelmező számára, és a kérelmező más kezdőnapot kért – ez esetben a határozat attól a naptól kezdve hatályos, amelyet a kérelmező kért, amennyiben az későbbre esik, mint az a nap, amelyen a kérelmező a határozatot megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta;

b)

ha a határozat kizárólagos célja egy korábban időbeli korlátozással kiadott határozat érvényességi idejének meghosszabbítása – ez esetben a határozat a korábbi határozat érvényességének lejártát követő naptól kezdve hatályos;

c)

ha a határozat hatálya meghatározott, a kérelmező által teljesítendő alakiságokhoz van kötve – ez esetben a határozat attól a naptól kezdve hatályos, amelyen a kérelmező megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta az illetékes vámhatóságtól az alakiságok kielégítő teljesítését kimondó értesítést.

15. cikk

A határozat újraértékelése

(A Vámkódex 23. cikke (4) bekezdésének a) pontja)

(1)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a következő esetekben értékel újra egy határozatot:

a)

ha az irányadó uniós jogban olyan változások következtek be, amelyek kihatnak a határozatra;

b)

ha a végrehajtott nyomon követés eredményeképpen az szükségessé válik;

c)

ha a határozat jogosultja által a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése alapján vagy más hatóságok által rendelkezésre bocsátott információk azt szükségessé teszik.

(2)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság az újraértékelés eredményét közli a határozat jogosultjával.

16. cikk

A határozat felfüggesztése

(A Vámkódex 23. cikke (4) bekezdésének b) pontja)

(1)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság – ahelyett, hogy a Vámkódex 23. cikkének (3) bekezdésével, 27. cikkével vagy 28. cikkével összhangban megsemmisítené, visszavonná vagy módosítaná – a következő esetekben felfüggeszti a határozatot:

a)

ha lehetségesnek tartja, hogy elegendő ok van a határozat megsemmisítésére, visszavonására vagy módosítására, de nem rendelkezik minden olyan elemmel, amely alapján dönthetne a megsemmisítésről, visszavonásról vagy módosításról;

b)

ha úgy ítéli meg, hogy a határozat feltételei nem teljesülnek vagy a határozat jogosultja nem teljesíti a határozatból eredő kötelezettségeit, és indokoltnak tartja, hogy a határozat jogosultja időt kapjon a feltételek teljesüléséhez vagy a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételére;

c)

ha a felfüggesztést a határozat jogosultja kéri azért, mert ideiglenesen nem képes teljesíteni a határozat feltételeit vagy a határozatból eredő kötelezettségeit.

(2)   Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott esetekben a határozat jogosultja köteles értesíteni a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságot azokról az intézkedésekről, amelyeket a feltételek teljesülése vagy a kötelezettségek teljesítése érdekében meg fog tenni, valamint ezen intézkedések időigényéről.

17. cikk

A határozat felfüggesztésének időtartama

(A Vámkódex 23. cikke (4) bekezdésének b) pontja)

(1)   A 16. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetekben az illetékes vámhatóság arra az időszakra függeszti fel a határozatot, amelyre szüksége van annak megállapításához, hogy teljesülnek-e a megsemmisítés, visszavonás vagy módosítás feltételei. Ez az időszak nem lehet 30 napnál hosszabb.

Ha azonban a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy a határozat jogosultja esetleg nem teljesíti a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában meghatározott kritériumokat, a határozatot arra az időszakra kell felfüggeszteni, amely szükséges annak megállapításához, hogy a következő személyek bármelyike megsértette-e súlyosan vagy ismétlődő módon a jogszabályokat:

a)

a határozat jogosultja;

b)

a határozat jogosultjaként feltüntetett társaságért felelős vagy a társaság vezetése felett ellenőrzést gyakorló személy;

c)

a határozat jogosultjaként feltüntetett társaságnál a vámügyekért felelős személy.

(2)   A 16. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott esetekben a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a határozat jogosultja által a 16. cikk (2) bekezdése alapján megjelölt időtartamra függeszti fel a határozatot. A felfüggesztés időtartama a határozat jogosultjának kérésére indokolt esetben tovább hosszabbítható.

A felfüggesztés időtartama tovább hosszabbítható az illetékes vámhatóság által annak megerősítéséhez szükségesnek ítélt további időtartammal, hogy a tervezett intézkedések biztosítják-e a feltételek teljesülését vagy a kötelezettségek teljesítését. Ez a további időtartam legfeljebb 30 nap lehet.

(3)   Ha egy határozat felfüggesztését követően a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságnak az a szándéka, hogy a Vámkódex 23. cikkének (3) bekezdésével, 27. cikkével vagy 28. cikkével összhangban megsemmisíti, visszavonja vagy módosítja a határozatot, a felfüggesztés e cikk (1) és (2) bekezdése alapján meghatározott időtartamát szükség esetén meghosszabbítja addig a napig, amelytől kezdve a megsemmisítő, visszavonó vagy módosító határozat hatályos.

18. cikk

A felfüggesztés vége

(A Vámkódex 23. cikke (4) bekezdésének b) pontja)

(1)   A határozat felfüggesztése rendesen a felfüggesztés időtartamának végén ér véget, kivéve abban az esetben, ha a felfüggesztés időtartamának vége előtt a következő helyzetek valamelyike bekövetkezik:

a)

a felfüggesztés visszavonásra kerül azért, mert a 16. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben nincs ok a határozatnak a Vámkódex 23. cikkének (3) bekezdésével, 27. cikkével vagy 28. cikkével összhangban történő megsemmisítésére, visszavonására vagy módosítására – ez esetben a felfüggesztés a felfüggesztés visszavonásának napján ér véget;

b)

a felfüggesztés visszavonásra kerül azért, mert a 16. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontja szerinti esetben a határozat jogosultja a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság megelégedésére megtette a határozat feltételeinek teljesüléséhez vagy a határozatból eredő kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket – ez esetben a felfüggesztés a felfüggesztés visszavonásának napján ér véget;

c)

a felfüggesztett határozat megsemmisítésre, visszavonásra vagy módosításra kerül – ez esetben a felfüggesztés a megsemmisítés, visszavonás vagy módosítás napján ér véget.

(2)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a felfüggesztés végéről tájékoztatja a határozat jogosultját.

3. alszakasz

Kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok

19. cikk

Kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozat kérelmezése

(A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

(1)   A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől eltérve a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozat iránti kérelmet és az azt kísérő vagy alátámasztó esetleges okmányokat vagy a kérelmező letelepedésének helye szerinti tagállam illetékes vámhatóságánál, vagy a felvilágosítás tervezett felhasználásának helye szerinti tagállam illetékes vámhatóságánál kell benyújtani.

(2)   Úgy kell tekinteni, hogy a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozat iránti kérelem benyújtásával a kérelmező egyetértését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság internetes oldalain nyilvánosan közzétételre kerüljön – a bizalmas információk kivételével – a határozat összes adata, beleértve az esetleges fényképeket, rajzokat és tájékoztatókat is. Az adatok nyilvános közzététele során tiszteletben kell tartani a személyes adatok védelméhez való jogot.

(3)   Ha a kötelező érvényű származási felvilágosításra vonatkozó határozat (a továbbiakban: KSZF-határozat) iránti kérelmek benyújtásához nem áll rendelkezésre elektronikus rendszer, a tagállamok lehetővé tehetik e kérelmeknek az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon történő benyújtását.

20. cikk

Határidők

(A Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Ha a Bizottság olyan esetekről értesíti a vámhatóságokat, amelyekben a KTF- és KSZF-határozatok meghozatalát a Vámkódex 34. cikke (10) bekezdésének a) pontjával összhangban felfüggesztik, a Vámkódex 22. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében előírt, a határozat meghozatalára vonatkozó határidő meghosszabbodik addig, amíg a Bizottság arról nem értesíti a vámhatóságokat, hogy a helyes és egységes tarifális besorolás vagy a származás megállapítása biztosított.

Az első albekezdés alapján meghosszabbodott határidő nem lehet 10 hónapnál hosszabb, de kivételes körülmények fennállása esetén további legfeljebb 5 hónappal ismét meghosszabbítható.

(2)   A Vámkódex 22. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett időtartam meghaladhatja a 30 napot akkor, ha ez az időtartam nem elegendő egy olyan elemzés elvégzéséhez, amelyet a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság a határozat meghozatalához szükségesnek ítél.

21. cikk

Értesítés a KSZF-határozatról

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Ha a KSZF-határozat iránti kérelem benyújtása az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon történt, a vámhatóság értesítheti a kérelmezőt a KSZF-határozatról az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon.

22. cikk

Az újraértékelésre és a felfüggesztésre vonatkozó szabályok alkalmazásának korlátozása

(A Vámkódex 23. cikkének (4) bekezdése)

A határozatok újraértékelésére és felfüggesztésére vonatkozóan a 15–18. cikkben foglalt rendelkezések a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatokra nem alkalmazandók.

3. szakasz

Engedélyezett gazdálkodó

1. alszakasz

Az engedélyezett gazdálkodó státusból eredő kedvezmények

23. cikk

Könnyítések az indulás előtti árunyilatkozatokkal kapcsolatban

(A Vámkódex 38. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   Ha a Vámkódex 38. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „biztonság és védelem” típusú engedélyezett gazdálkodó (a továbbiakban: AEOS) saját érdekében vám-árunyilatkozat vagy újrakiviteli árunyilatkozat formájában indulás előtti árunyilatkozatot nyújt be, az említett árunyilatkozatokban található adatokon túlmenően további adatszolgáltatásra nincs szükség.

(2)   Ha egy AEOS egy AEOS-nak minősülő másik személy érdekében nyújt be vám-árunyilatkozat vagy újrakiviteli árunyilatkozat formájában indulás előtti árunyilatkozatot, az említett árunyilatkozatokban található adatokon túlmenően további adatszolgáltatásra nincs szükség.

24. cikk

Kedvezőbb elbánás a kockázatértékelés és az ellenőrzés szempontjából

(A Vámkódex 38. cikkének (6) bekezdése)

(1)   Az engedélyezett gazdálkodót (AEO) kevesebb fizikai és okmányalapú ellenőrzésnek kell alávetni, mint más gazdálkodókat.

(2)   Ha egy AEOS belépési gyűjtő árunyilatkozatot vagy – a Vámkódex 130. cikke szerinti esetben – vám-árunyilatkozatot vagy átmeneti megőrzési árunyilatkozatot nyújtott be, vagy a Vámkódex 127. cikke (8) bekezdésének megfelelően értesítést nyújtott be és számítógépes rendszerében hozzáférést engedett a belépési gyűjtő árunyilatkozatához kapcsolódó adatokhoz, a Vámkódex 127. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében említett első belépési vámhivatal köteles értesíteni az AEOS-t, ha a szállítmányt kiválasztották fizikai ellenőrzésre. Az értesítést azelőtt kell elküldeni, hogy az áru az Unió vámterületére érkezne.

Ha a fuvarozó nem az első albekezdésben említett AEOS, az értesítést a fuvarozónak is rendelkezésére kell bocsátani, amennyiben a fuvarozó maga is AEOS, és csatlakozik az első albekezdésben említett árunyilatkozatokat tartalmazó elektronikus rendszerekhez.

Nem küldhető ilyen értesítés, ha az veszélyeztetheti az elvégzendő ellenőrzéseket vagy azok eredményét.

(3)   Ha egy engedélyezett gazdálkodó a Vámkódex 171. cikke alapján átmeneti megőrzési árunyilatkozatot vagy vám-árunyilatkozatot nyújt be, az átmeneti megőrzési árunyilatkozat vagy vám-árunyilatkozat átvételére jogosult vámhivatal köteles értesíteni az engedélyezett gazdálkodót arról, ha a szállítmányt kiválasztották vámellenőrzésre. Az értesítést az áru vám elé állítása előtt kell elküldeni.

Nem küldhető ilyen értesítés, ha az veszélyeztetheti az elvégzendő ellenőrzéseket vagy azok eredményét.

(4)   Ha egy engedélyezett gazdálkodó által bejelentett szállítmányt kiválasztanak fizikai vagy okmányalapú ellenőrzésre, ezeket az ellenőrzéseket elsőbbséggel kell elvégezni.

Az engedélyezett gazdálkodó kérésére az ellenőrzés máshol is elvégezhető, mint ahol az árut vám elé kell állítani.

(5)   A (2) és a (3) bekezdés szerinti értesítést nem kell megküldeni az átmeneti megőrzési árunyilatkozat és az áruk vám elé állítása után benyújtott vám-árunyilatkozat alapján indított vámellenőrzésekről.

25. cikk

Kivétel a kedvezőbb elbánás alól

(A Vámkódex 38. cikkének (6) bekezdése)

A 24. cikk szerinti kedvezőbb elbánás nem alkalmazható akkor, ha konkrétan meghatározott magas fenyegetettségi szint miatt vagy más uniós jogi aktusban előírt ellenőrzési kötelezettség alapján kell vámellenőrzést végezni.

A vámhatóságoknak az AEOS által bejelentett szállítmányokkal kapcsolatban szükséges feldolgozást, alakiságokat és ellenőrzéseket azonban ilyenkor is elsőbbséggel kell elvégezniük.

2. alszakasz

Az engedélyezett gazdálkodó státus kérelmezése

26. cikk

Az engedélyezett gazdálkodó státus iránti kérelem befogadásának feltételei

(A Vámkódex 22. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A 11. cikk (1) bekezdésében a kérelmek befogadásával összefüggésben általában előírt feltételeken túlmenően az engedélyezett gazdálkodó státus iránti kérelmet benyújtó kérelmezőnek a kérelemhez a vámhatóság által elérhetővé tett önértékelési kérdőívet is mellékelnie kell.

(2)   A gazdálkodó az Unió vámterületén található összes állandó üzleti telephelye vonatkozásában egyetlen kérelmet nyújt be az engedélyezett gazdálkodó státus iránt.

27. cikk

Illetékes vámhatóság

(A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése)

Ha a Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése vagy e rendelet 12. cikke alapján nem állapítható meg, melyik vámhatóság illetékes, a kérelmet annak a tagállamnak a vámhatóságaihoz kell benyújtani, amelyben a kérelmező állandó üzleti telephellyel rendelkezik, és ahol – a kérelemben megjelölt módon – az Unión belüli általános logisztikai irányítási tevékenységére vonatkozó információkat tartja vagy azokhoz hozzá lehet férni.

28. cikk

A határozat meghozatalának határideje

(A Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A határozat meghozatalára vonatkozóan a Vámkódex 22. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében megállapított határidő legfeljebb 60 nappal meghosszabbítható.

(2)   Ha olyan büntetőeljárás van folyamatban, amely kétségessé teszi, hogy a kérelmező teljesíti-e a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában foglalt feltételeket, a határozat elfogadásának határideje a büntetőeljárás lezárásához szükséges idővel meghosszabbodik.

29. cikk

Az engedélyezett gazdálkodó státust megadó engedély hatályának kezdete

(A Vámkódex 22. cikkének (4) bekezdése)

A Vámkódex 22. cikkének (4) bekezdésétől eltérve az engedélyezett gazdálkodó státust megadó engedély (AEO-engedély) a határozat meghozatalát követő ötödik naptól kezdve hatályos.

30. cikk

A felfüggesztés joghatása

(A Vámkódex 23. cikke (4) bekezdésének b) pontja)

(1)   Ha az engedélyezett gazdálkodó státust megadó engedélyt a Vámkódex 39. cikkében felsorolt kritériumok valamelyikének nem teljesülése miatt fel kell függeszteni, a határozatot meghozó vámhatóság az érintett engedélyezett gazdálkodóval kapcsolatban minden olyan határozatot felfüggeszt, amely az engedélyezett gazdálkodó státust megadó engedélyen általában, vagy az engedélyezett gazdálkodó státust megadó engedély felfüggesztését eredményező konkrét kritériumok bármelyikén alapul.

(2)   Az engedélyezett gazdálkodóval kapcsolatban a vámjogszabályok alkalmazása körében hozott határozat felfüggesztése nem eredményezi automatikusan az engedélyezett gazdálkodó státust megadó engedély felfüggesztését.

(3)   Ha a 16. cikk (1) bekezdése alapján a Vámkódex 39. cikkének d) pontjában megállapított feltételek nem teljesülése miatt olyan személyhez kapcsolódó határozat kerül felfüggesztésre, aki egyszerre AEOS és a Vámkódex 38. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „vámügyi egyszerűsítések” típusú engedélyezett gazdálkodó (a továbbiakban: AEOC), a kérdéses személy AEOC-engedélyét fel kell függeszteni, AEOS-engedélye azonban érvényes marad.

Ha a 16. cikk (1) bekezdése alapján a Vámkódex 39. cikkének e) pontjában megállapított feltételek nem teljesülése miatt olyan személyhez kapcsolódó határozat kerül felfüggesztésre, aki egyszerre AEOS és AEOC, a kérdéses személy AEOS-engedélyét fel kell függeszteni, AEOC-engedélye azonban érvényes marad.

II. CÍM

AZOK A TÉNYEZŐK, AMELYEK ALAPJÁN AZ ÁRUFORGALOMRA VONATKOZÓ BEHOZATALI ÉS KIVITELI VÁMOT ÉS MÁS INTÉZKEDÉSEKET ALKALMAZZÁK

1. FEJEZET

Az áruk származása

1. szakasz

Nem preferenciális származás

31. cikk

Teljes egészében egyetlen országban vagy területen létrejött vagy előállított áru

(A Vámkódex 60. cikkének (1) bekezdése)

Teljes egészében egyetlen országban vagy területen létrejött vagy előállított árunak minősülnek:

a)

az ebben az országban vagy területen kitermelt ásványi termékek;

b)

az ott betakarított növényi termékek;

c)

az ott született és nevelt élő állatok;

d)

az ott nevelt élőállatokból nyert termékek;

e)

az ott folytatott vadászat vagy halászat termékei;

f)

a bármely ország parti tengerén kívül az érintett országban vagy területen lajstromozott és ennek az országnak vagy területnek a lobogója alatt közlekedő hajókkal a tengerből nyert tengeri halászati termékek és a tengerből nyert más termékek;

g)

az ebből az országból vagy területről származó, az f) pontban említett termékekből a feldolgozóhajók fedélzetén előállított vagy termelt áru, amennyiben ezen feldolgozóhajókat az adott országban vagy területen lajstromozták, és azok annak lobogója alatt közlekednek;

h)

a parti tengeren kívül a tengerfenékről vagy a tengerfenék alatti altalajból nyert termékek, amennyiben az országnak vagy területnek kizárólagos joga van a tengerfenék vagy az altalaj kiaknázására;

i)

előállítási műveletekből és használt cikkekből származó hulladék és maradék, ha ezeket az adott országban vagy területen gyűjtötték össze, és kizárólag nyersanyagok visszanyerésére alkalmasak;

j)

a kizárólag az a)–i) pontban meghatározott termékekből az adott országban vagy területen termelt áruk.

32. cikk

Az olyan áru, amelynek előállítása egynél több országot vagy területet érint

(A Vámkódex 60. cikkének (2) bekezdése)

A 22-01. mellékletben felsorolt árukat úgy kell tekinteni, hogy azon utolsó lényeges feldolgozásuk vagy megmunkálásuk, amelynek eredményeként új termék jön létre, vagy amely az előállítás fontos szakaszát képezi, abban az országban vagy területen történt, amelyben a mellékletben előírt szabályok teljesülnek vagy amelyet ezek a szabályok megjelölnek.

33. cikk

Gazdaságilag nem indokolt feldolgozási vagy megmunkálási műveletek

(A Vámkódex 60. cikkének (2) bekezdése)

Egy másik országban vagy területen végzett bármely feldolgozási vagy megmunkálási művelet gazdaságilag nem tekinthető indokoltnak, ha a rendelkezésre álló tények alapján megállapítást nyer, hogy a művelet célja a Vámkódex 59. cikkében említett intézkedések alkalmazásának elkerülése volt.

A 22-01. mellékletben szabályozott áruk esetében az ezen árukra vonatkozó, az adott árucsoporthoz tartozó maradékszabályok alkalmazandók.

Az 22-01. mellékletben nem szabályozott áruk esetében, amennyiben az utolsó megmunkálás vagy feldolgozás gazdaságilag nem indokolt, úgy kell tekinteni, hogy az áruk azon utolsó gazdaságilag indokolt lényeges feldolgozása vagy megmunkálása, amelynek eredményeként új termék jött létre, vagy amely az előállítás fontos szakaszát képezte, abban az országban vagy területen történt, amelyből az anyagok érték szerint meghatározott legnagyobb hányada származik.

34. cikk

Minimális műveletek

(A Vámkódex 60. cikkének (2) bekezdése)

A származás megalapozása szempontjából a következők nem tekintendők gazdaságilag indokolt lényeges feldolgozásnak vagy megmunkálásnak:

a)

a fuvarozás és tárolás során az áru jó állapotban való megőrzését biztosító művelet (szellőztetés, szétterítés, szárítás, sérült részek eltávolítása és hasonló műveletek) vagy az elszállítást vagy a fuvarozást elősegítő műveletek;

b)

a por eltávolításából, szitálásból vagy rostálásból, válogatásból, osztályozásból, összeállításból, mosásból, feldarabolásból álló egyszerű műveletek;

c)

a szállítmány csomagolásának megváltoztatása, a szállítmány megbontása vagy összeállítása, palackba, konzervdobozba, üvegbe, flakonba, zsákba, ládába, dobozba való egyszerű belehelyezés, kartonra vagy táblára való rögzítés és minden egyéb egyszerű csomagolási művelet;

d)

áruk készletbe vagy együttesbe történő kiszerelése vagy értékesítésre történő kiszerelése;

e)

a jelzések, címkék vagy más megkülönböztető jelek elhelyezése a termékekre vagy azok csomagolására;

f)

termékek alkatrészeinek egyszerű összeillesztése, hogy azok egy teljes terméket képezzenek;

g)

szétszerelés vagy a használat megváltoztatása;

h)

az a)–g) pontban meghatározott két vagy több művelet kombinációja.

35. cikk

Tartozékok, pótalkatrészek és szerszámok

(A Vámkódex 60. cikke)

(1)   A Kombinált Nómenklatúra XVI., XVII. és XVIII. Áruosztályába tartozó bármely áruval együtt szállított tartozékot, pótalkatrészt vagy szerszámot, amely az áru szokásos felszerelését képezi, ugyanolyan származásúnak kell tekinteni, mint magát az árut.

(2)   A Kombinált Nómenklatúra XVI., XVII. és XVIII. Áruosztályába tartozó, az Unióban előzőleg szabad forgalomba bocsátott bármely áruhoz történő felhasználásra szánt lényeges pótalkatrészt, amennyiben a lényeges pótalkatrésznek a gyártási szakaszban történő beépítése nem változtatta volna meg az áru származását, ugyanolyan származásúnak kell tekinteni, mint magát az árut.

(3)   E cikk alkalmazásában „lényeges pótalkatrész” olyan alkatrész:

a)

amely alkotóelem nélkül a szabad forgalomba bocsátott vagy előzőleg kivitt berendezés, gép, készülék vagy jármű rendeltetésszerű üzemeltetése nem biztosítható; és

b)

amely ezekre az árukra jellemző; és

c)

amelyet ezek szokásos karbantartására és a megsérült vagy működésképtelenné vált, ugyanilyen típusú alkatrészek cseréjére szántak.

36. cikk

Semleges elemek és csomagolás

(A Vámkódex 60. cikke)

(1)   Annak meghatározásához, hogy egy áru egy meghatározott országból vagy területről származik-e, a következő termékek származását nem kell figyelembe venni:

a)

energia és tüzelőanyag;

b)

üzem és berendezés;

c)

gépek és szerszámok;

d)

olyan anyagok, amelyek az áruk végső összetételét figyelembe véve sem ténylegesen, sem szándék szerint nem épülnek be a termékbe.

(2)   Amennyiben a 2658/87/EGK tanácsi rendelet (12) I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó 5. általános szabály szerint a csomagolóanyag vagy csomagolótartály a besorolás szempontjából a termék részét képezi, a származás megállapítása céljából azt figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a 22-01. mellékletben az érintett árura vonatkozóan meghatározott szabály a százalékos hozzáadott értéken alapul.

2. szakasz

Preferenciális származás

37. cikk

Fogalommeghatározások

E szakasz alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.

„kedvezményezett ország”: az általános preferenciarendszer (GSP) kedvezményezett országa a 978/2012/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) II. mellékletében található felsorolás szerint;

2.

„előállítás”: bármiféle megmunkálás vagy feldolgozás, beleértve az összeszerelést is;

3.

„anyag”: a termék előállítása során felhasznált bármilyen összetevő, alapanyag, alkotóelem vagy alkatrész stb.;

4.

„termék”: az előállítás tárgyát képező termék akkor is, ha egy másik előállítási műveletben való későbbi felhasználásra szánják;

5.

„áruk”: anyagok és termékek egyaránt;

6.

„kétoldalú kumuláció”: olyan rendszer, amelynek keretében az Unióból származó termék valamely kedvezményezett országból származó anyagnak minősül abban az esetben, ha az adott kedvezményezett országban további feldolgozásnak vetik alá vagy termékbe beépítik;

7.

„Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumuláció”: olyan rendszer, amelynek keretében a Norvégiából, Svájcból vagy Törökországból származó termék valamely kedvezményezett országból származó anyagnak minősül abban az esetben, ha az érintett kedvezményezett országban további feldolgozásnak vetik alá vagy termékbe beépítik, majd onnan az Unióba importálják;

8.

„regionális kumuláció”: olyan rendszer, amelynek keretében az e szakasz értelmében egy adott regionális csoport valamely országából származó termék az adott regionális csoport másik országából (vagy másik regionális csoport valamely országából, ha lehetőség van a csoportok közötti kumulációra) származó anyagnak minősül abban az esetben, ha ez utóbbi országban további feldolgozásnak vetik alá vagy ott előállított termékbe beépítik;

9.

„kiterjesztett kumuláció”: olyan, a Bizottság által valamely kedvezményezett ország kérelme alapján megadott engedélyhez kötött rendszer, amelynek keretében bizonyos olyan országból származó anyagok, amellyel az Uniónak az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) mindenkor hatályos változatának XXIV. cikke értelmében szabadkereskedelmi megállapodása áll fenn, az érintett kedvezményezett országból származó anyagnak minősülnek abban az esetben, ha ez utóbbi országban további feldolgozásnak vetik őket alá vagy ott előállított termékbe beépítik őket;

10.

„felcserélhető anyagok”: olyan anyagok, amelyek azonos jellegűek és kereskedelmi minőségűek, azonos műszaki és fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, és a végtermékbe beépített állapotukban egymástól nem különböztethetők meg;

11.

„regionális csoport”: olyan országok csoportja, amelyek között lehetőség van regionális kumulációra;

12.

„vámérték”: az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtására vonatkozó 1994. évi megállapodás (a WTO vámérték-megállapítási egyezménye) szerint megállapított érték;

13.

„anyag értéke”: a felhasznált nem származó anyagok behozatalkor érvényes vámértéke, vagy ha ez nem ismert és nem állapítható meg, az anyagért az előállító országban fizetett első megállapítható ár; e pont rendelkezéseit a felhasznált származó anyagok vámértékének megállapítására is célszerű értelemszerűen alkalmazni;

14.

„gyártelepi ár”: a gyárból való elszállításkor a termékért azon gyártónak fizetett ár, amelynek vállalkozásában az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást végezték, azzal a feltétellel, hogy az árnak magában kell foglalnia az összes felhasznált anyag értékét és a gyártással összefüggésben felmerülő összes költséget, de nem foglalhatja magában az előállított termék kivitele esetén visszafizetett vagy visszaigényelhető belső adókat.

Ha a ténylegesen kifizetett árban nem jelenik meg a termék előállításával összefüggésben az előállítás helye szerinti országban ténylegesen felmerülő összes költség, akkor a gyártelepi ár az összes ilyen költség összegének az előállított termék kivitele esetén visszafizetett vagy visszaigényelhető belső adókkal csökkentett értékét jelenti.

Abban az esetben, ha az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást egy bizonyos gyártó alvállalkozásban végezte, az első albekezdésben említett „gyártó” az alvállalkozót igénybe vevő vállalkozás is lehet;

15.

„a nem származó anyagok megengedett legnagyobb részaránya”: a nem származó anyagok mennyiségének azon megengedett legnagyobb részaránya, amely mellett az előállítás a termék származó státusa megalapozása szempontjából még kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak minősül. Bizonyos esetekben a termék gyártelepi árának százalékában, más esetekben az árucsoportok egy meghatározott csoportjába vagy egy meghatározott árucsoportba, vámtarifaszám alá vagy alszám alá tartozó felhasznált anyagok nettó tömegének százalékában van kifejezve;

16.

„nettó tömeg:” magának a terméknek a tömege mindennemű csomagolóanyag vagy csomagolótartály nélkül;

17.

„árucsoportok”, „vámtarifaszámok”, „alszámok”: a Vámegyüttműködési Tanács 2004. június 26-án kelt ajánlásában foglaltak szerinti módosításokkal együtt a Harmonizált Rendszert alkotó nómenklatúrán belül meghatározott árucsoportok, vámtarifaszámok, alszámok (négy vagy hat számjegyű kódok);

18.

„besorolt”: utalás arra, hogy egy termék vagy anyag a Harmonizált Rendszer egy adott vámtarifaszáma vagy alszáma alá tartozik;

19.

„szállítmány”: olyan termékek, amelyeket:

a)

egy adott exportőr egy adott címzettnek egyidejűleg szállít; vagy

b)

az exportőrtől a címzettig való szállításuk során egyetlen fuvarokmány, ilyen okmány hiányában egyetlen számla kísér;

20.

„exportőr”: az árut az Unióba vagy kedvezményezett országba exportáló olyan személy, amely képes bizonyítani az áru származását, függetlenül attól, hogy az adott személy azonos-e a gyártóval, és függetlenül attól, hogy a kiviteli vámalakiságokat maga végzi-e vagy sem;

21.

„regisztrált exportőr”:

a)

kedvezményezett országban letelepedett olyan exportőr, amelyet az adott kedvezményezett ország illetékes hatóságai nyilvántartásba vettek termékeknek a rendszer keretein belüli, akár az Unióba, akár más olyan kedvezményezett országba történő exportálása céljából, amellyel fennáll a regionális kumuláció lehetősége; vagy

b)

valamely tagállamban letelepedett olyan exportőr, amelyet az adott tagállam vámhatóságai nyilvántartásba vettek az Unióból származó termékek kivitele céljából, ezen termékek valamely kedvezményezett országban, kétoldalú kumuláció keretében anyagként történő felhasználása érdekében; vagy

c)

valamely tagállamban letelepedett olyan továbbküldő, amelyet az adott tagállam vámhatóságai helyettesítő származásmegjelölő nyilatkozatok kiállításának céljából nyilvántartásba vettek a származó termékeknek az Unió vámterületén belül máshová, vagy adott esetben Norvégiába, Svájcba vagy Törökországba történő továbbszállításával összefüggésben („regisztrált továbbküldő”);

22.

„származásmegjelölő nyilatkozat”: az áruk exportőre vagy továbbküldője által kiadott nyilatkozat, amely jelzi, hogy a benne szereplő termékek megfelelnek a rendszer származási szabályainak.

1. alszakasz

A származási igazolások kiadása vagy kiállítása

38. cikk

Az INF 4 adatlap kérelmezésének és kiadásának módja

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

(1)   Az INF 4 adatlapra irányuló kérelem elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is benyújtható, és meg kell felelnie a 22-02. mellékletben felsorolt adatszolgáltatási követelményeknek.

(2)   Az INF 4 adatlapnak meg kell felelnie a 22-02. mellékletben felsorolt adatszolgáltatási követelményeknek.

39. cikk

Az elfogadott exportőri engedély kérelmezésének és kiadásának módja

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Az elfogadott exportőri jogállásra irányuló kérelem a preferenciális származást igazoló származási igazolások kiállítása céljából benyújtható és az elfogadott exportőri engedély kiadható az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is.

40. cikk

Kérelem regisztrált exportőrként való nyilvántartásba vétel iránt

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A regisztrált exportőrként való nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtható az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is.

2. alszakasz

A származó termék fogalmának az unió gsp-je keretében alkalmazandó meghatározása

41. cikk

Általános elvek

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

Egy adott kedvezményezett országból származónak a következő termékek minősülnek:

a)

a 44. cikk értelmében teljes egészében az adott országban létrejött vagy előállított termékek;

b)

az adott országban olyan anyagok felhasználásával előállított termékek, amelyek nem teljes egészében az adott országban jöttek létre vagy kerültek előállításra, de a 45. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson estek át.

42. cikk

A területiség elve

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Az ebben az alszakaszban a származó státus megszerzéséhez meghatározott feltételeket az érintett kedvezményezett országban kell teljesíteni.

(2)   A „kedvezményezett ország” kifejezés magában foglalja az adott országnak az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (Montego Bay-i Egyezmény, 1982. december 10.) értelmében vett parti tengerét is, annak határain azonban túl nem terjedhet.

(3)   Ha a kedvezményezett országból egy másik országba exportált származó terméket visszaviszik a kezdeményezett országba, azt a továbbiakban csak akkor szabad származónak tekinteni, ha az illetékes hatóságok számára hitelt érdemlően bizonyítható, hogy az alábbi feltételek teljesülnek:

a)

a visszavitt termék azonos az eredetileg kivitt termékkel; és

b)

az adott országban való tartózkodása alatt és exportálása közben a jó állapotban való megőrzést biztosító műveleteket nem számítva semminemű műveleten nem esett át.

43. cikk

A manipulálás tilalma

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Az Unióban való szabad forgalomba bocsátás érdekében bejelentett terméknek meg kell egyeznie azzal a termékkel, amelyet abból a kedvezményezett országból kivittek, amelyből származónak minősül. Az ilyen termék a szabad forgalomba való bocsátás érdekében tett bejelentést megelőzően – az állagmegőrzést biztosító műveleteket, valamint a jelzések, címkék, pecsétek és más, az Unióban alkalmazandó különleges belső követelményeknek való megfelelés biztosítását szolgáló dokumentumok elhelyezését vagy felerősítését nem számítva – semminemű módosításon vagy más átalakításon nem eshetett át.

(2)   A kedvezményezett országba az 53., 54., 55. vagy 56. cikk alapján kumuláció céljából bevitt terméknek meg kell egyeznie azzal a termékkel, amelyet abból az országból kivittek, amelyből származónak minősül. Az ilyen termék a behozatali országban a megfelelő vámeljárásra való bejelentést megelőzően az állagmegőrzést biztosító műveleteket nem számítva semminemű módosításon vagy más átalakításon nem eshetett át.

(3)   A termékek az árutovábbítási ország(ok)ban azzal a feltétellel tárolhatók, hogy vámfelügyelet alatt maradnak.

(4)   A szállítmányt az árutovábbítási ország(ok)ban csak az exportőr vagy az exportőr felelősségi körében más bonthatja meg azzal a feltétellel, hogy az érintett áruk vámfelügyelet alatt maradnak.

(5)   Az (1)–(4) bekezdésben előírt feltételeket mindaddig teljesítettnek kell tekinteni, amíg a vámhatóságoknak nincs okuk ellenkező értelmű feltételezésre; ebben az esetben a vámhatóságok felkérhetik a nyilatkozattevőt az említett feltételek teljesülésének igazolására, aki ezt tetszőleges módon megteheti, ideértve a különböző fuvarokmányok, például a hajóraklevél, a csomagolási egységek jelölésén vagy számozásán alapuló ténybeli vagy konkrét bizonyítékok, valamint a magához az áruhoz kapcsolódó bárminemű bizonyíték bemutatását is.

44. cikk

Teljes egészében adott helyen létrejött vagy előállított termékek

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Teljes egészében egy adott kedvezményezett országban létrejöttnek vagy előállítottnak minősülnek:

a)

az ott a föld mélyéből vagy a területéhez tartozó tengerfenékről kitermelt ásványi termékek;

b)

az ott termesztett és betakarított növényi termékek;

c)

az ott született és nevelt élő állatok;

d)

az ott nevelt élő állatokból nyert termékek;

e)

az ott született és nevelt, majd levágott állatokból nyert termékek;

f)

az ott folytatott vadászattal vagy halászattal előállított termékek;

g)

az ott született és nevelt halakból, rákfélékből és puhatestűekből nyert akvakultúra-termékek;

h)

a hajóival bármely parti tengeren kívüli tengerszakaszból nyert tengeri halászati termékek és a tengerből nyert más termékek;

i)

a feldolgozóhajóin kizárólag a h) pontban említett termékekből készített termékek;

j)

a kizárólag a nyersanyagok visszanyerésére alkalmas, ott összegyűjtött használt cikkek;

k)

az ott folytatott előállítási műveletekből visszamaradó hulladék és maradék;

l)

bármely parti tengeren kívül fekvő olyan tengerfenék felszínéről vagy talajából kinyert termékek, amelynek kiaknázására kizárólagos joggal rendelkezik;

m)

a kizárólag az a)–l) pontban meghatározott termékekből az ott termelt áruk.

(2)   Az (1) bekezdés h) és i) pontjában szereplő „hajói” és „feldolgozóhajói” kifejezés kizárólag azon hajókra és feldolgozóhajókra vonatkozik, melyek minden alábbi követelménynek megfelelnek:

a)

a kedvezményezett országban vagy valamely tagállamban vannak lajstromozva;

b)

a kedvezményezett ország vagy valamely tagállam lobogója alatt hajóznak;

c)

teljesítik a következő feltételek valamelyikét:

i.

legalább 50 %-ban a kedvezményezett ország vagy a tagállamok állampolgárainak tulajdonában vannak;

ii.

olyan társaság tulajdonában vannak,

amelynek székhelye és tevékenysége gyakorlásának elsődleges helye a kedvezményezett országban vagy a tagállamokban van; és

amely legalább 50 %-ban a kedvezményezett ország vagy a tagállamok, vagy a kedvezményezett ország vagy a tagállamok közfeladatot ellátó jogalanyai vagy állampolgárai tulajdonában van.

(3)   A (2) bekezdésben előírt feltételek mindegyike teljesíthető a tagállamokban vagy különböző kedvezményezett országokban, de az összes érintett kedvezményezett országnak az 55. cikk (1) és (5) bekezdésében meghatározott regionális kumuláció jogosultjának kell lennie. Ez utóbbi esetben a terméket abból a kedvezményezett országból származónak kell tekinteni, amelynek lobogója alatt a (2) bekezdés b) pontja alkalmazásában a hajó vagy feldolgozóhajó hajózik.

Az első albekezdésben előírt rendelkezések csak az 55. cikk (2) bekezdésének a), c) és d) pontjában foglalt feltételek teljesülése esetén alkalmazhatók.

45. cikk

Kielégítően megmunkált vagy feldolgozott termékek

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A 47. és a 48. cikk sérelme nélkül a 44. cikk értelmében nem teljes egészében az érintett kedvezményezett országban létrejött vagy előállított termékek az érintett kedvezményezett országból származónak minősülnek, ha teljesülnek a 22-03. melléklet jegyzékén az érintett áruk vonatkozásában meghatározott feltételek.

(2)   Ha egy olyan terméket, amely az (1) bekezdés alapján egy adott országban megszerezte a származó státust, ugyanebben az országban másik termék előállítása céljából mint anyagot további feldolgozásnak vetnek alá, akkor az előállítása során esetleg felhasznált nem származó anyagokat nem kell figyelembe venni.

46. cikk

Átlagok

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A 45. cikk (1) bekezdésében előírt követelmények teljesülését termékenként kell vizsgálni.

Ha azonban a vonatkozó szabály a nem származó anyagok megengedett legnagyobb részarányán alapul, akkor a költségek és az átváltási árfolyamok rövid távú változásainak figyelembevétele érdekében a nem származó anyagok értéke a (2) bekezdésben foglalt átlagolásos eljárással is meghatározható.

(2)   Az (1) bekezdés második albekezdése szerinti esetben a termék átlagos gyártelepi árát és a felhasznált nem származó anyagok átlagos értékét kell kiszámítani, előbbit az előző adóévben a termékért annak valamennyi értékesítését figyelembe véve felszámított gyártelepi árak összegéből, utóbbit az előző adóévben a termék előállítása során felhasznált összes nem származó anyag értékének összegéből, adóévként a kivitel szerinti országban meghatározott adóévet figyelembe véve, azzal, hogy ha a teljes adóévre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, akkor rövidebb, legalább három hónap hosszúságú időtartam vehető figyelembe.

(3)   Ha egy exportőr az átlagolásos eljárás alkalmazását választotta, akkor a referenciaként figyelembe vett adóévet, illetőleg a referenciaként figyelembe vett, az adóévnél rövidebb időszakot követő év során következetesen azt kell alkalmaznia. Az exportőr az átlagolásos eljárás alkalmazásával felhagyhat ugyanakkor abban az esetben, ha egy adott adóév vagy annál rövidebb, legalább három hónap hosszúságú reprezentatív időtartam alatt azt tapasztalja, hogy a költségeknek vagy az árfolyamoknak az eljárás alkalmazását megalapozó rövid távú változásai megszűntek.

(4)   A nem származó anyagok megengedett legnagyobb részarányára vonatkozó kritérium teljesülésének vizsgálata során gyártelepi árként és a nem származó anyagok értékeként a (2) bekezdés szerinti átlagos értékeket kell figyelembe venni.

47. cikk

Nem kielégítő megmunkálás vagy feldolgozás

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A (3) bekezdés sérelme nélkül a termék származó státusának megalapozása szempontjából nem kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni a következőket, függetlenül attól, hogy a 45. cikk követelményei teljesülnek-e:

a)

a szállítás és tárolás során a termékek állagának megőrzését biztosító műveletek;

b)

csomagok szétbontása és összeállítása;

c)

mosás, tisztítás; por, oxidáció, olaj, festék vagy más külső réteg eltávolítása;

d)

textíliák és textiltermékek vasalása vagy simítása;

e)

egyszerű festési és fényezési műveletek;

f)

a rizs hántolása, részleges és teljes őrlése; a gabonafélék és a rizs fényezése, glazúrozása;

g)

a cukor színezésére vagy ízesítésére, illetve cukor formázására szolgáló műveletek; a kristálycukor részleges vagy teljes őrlése;

h)

gyümölcsök, diófélék és zöldségfélék hámozása, magozása és héjtalanítása;

i)

élezés, egyszerű köszörülés vagy egyszerű vágás;

j)

szitálás, rostálás, válogatás, osztályozás, méret szerinti osztályozás, összepárosítás (ideértve a készletek összeállítását árucikkekből);

k)

palackba, konzervdobozba, üvegbe, flakonba, zsákba, ládába, dobozba való egyszerű belehelyezés, kartonra vagy táblára való rögzítés és minden egyéb egyszerű csomagolási művelet;

l)

jelzés, címke, logó és egyéb hasonló megkülönböztető jel elhelyezése a terméken vagy csomagolásán, vagy ilyen rányomtatása;

m)

különböző vagy azonos fajtájú termékek egyszerű keverése; cukor keverése bármely anyaggal;

n)

a termékekhez való egyszerű vízhozzáadás, vagy a termékek egyszerű hígítása vagy víztelenítése vagy denaturálása;

o)

árucikkek alkatrészeinek egyszerű összeszerelése teljes árucikké vagy termékek részekre való egyszerű szétszerelése;

p)

állatok levágása;

q)

az a)–p) pontban meghatározott műveletek közül kettő vagy több kombinációja.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a művelet akkor egyszerű, ha elvégzéséhez sem speciális szaktudás, sem olyan speciális gép, felszerelés vagy szerszám nem szükséges, amelyet kifejezetten az adott művelet céljára gyártottak vagy állítottak üzembe.

(3)   Annak eldöntése során, hogy az adott terméken végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás az (1) bekezdés értelmében nem kielégítőnek minősül-e, a terméken a kedvezményezett országban végrehajtott valamennyi műveletet figyelembe kell venni.

48. cikk

Általános tűréshatár

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A 45. cikktől eltérve, az e cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételekre is figyelemmel a 22-03. melléklet jegyzékében meghatározott feltételek értelmében egy adott termék előállításában nem felhasználható nem származó anyagok az adott termék előállításában mégis felhasználhatók, ha a termékben meghatározott összértékük, illetőleg nettó tömegük nem haladja meg:

a)

a Harmonizált Rendszer 2. és 4–24. Árucsoportjába tartozó termékek esetében, a 16. Árucsoportba tartozó feldolgozott halászati termékek kivételével, a termék tömegének 15 %-át;

b)

más termékek esetében, a Harmonizált Rendszer 50–63. Árucsoportjába tartozó termékek kivételével, amelyekre a 22-03. melléklet I. részében foglalt 6. és 7. megjegyzés szerinti tűréshatárok vonatkoznak, a termék gyártelepi árának 15 %-át.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazása következtében a nem származó anyagok részaránya nem lépheti túl a 22-03. melléklet jegyzékén található szabályokban megállapított megengedett legnagyobb értékeket.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazható a 44. cikk értelmében teljes egészében egy adott kedvezményezett országban létrejött vagy előállított termékekre. A 47. cikkben és a 49. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések sérelme nélkül azonban az említett bekezdésekben megállapított tűréshatárok alkalmazhatók a termék előállításában felhasznált mindazon anyagok összességére, amelyeknek a 22-03. melléklet jegyzékén az adott termékre vonatkozóan található szabály értelmében teljes egészében egy adott helyen létrejöttnek vagy előállítottnak kell lenniük.

49. cikk

A minősítés egysége

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Ezen alszakasz rendelkezéseinek alkalmazásában a minősítés egysége az a termék, amelyet a Harmonizált Rendszer szerinti besorolás megállapítása során alapegységnek kell tekinteni.

(2)   Ha egy szállítmány a Harmonizált Rendszer szerinti ugyanazon vámtarifaszám alá besorolt több azonos termékből áll, akkor ezen alszakasz rendelkezéseinek alkalmazása során minden egyes terméket figyelembe kell venni.

(3)   Ha a Harmonizált Rendszer 5. általános értelmezési szabálya szerint a csomagolást a besorolás szempontjából a termék részének kell tekinteni, akkor azt a származás megállapításakor is figyelembe kell venni.

50. cikk

Tartozékok, pótalkatrészek és szerszámok

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

A berendezés, gép, készülék vagy jármű részének kell tekinteni azokat a vele együtt szállított tartozékokat, pótalkatrészeket és szerszámokat, amelyek normál felszerelésének részét képezik, és gyártelepi árában benne foglaltatnak.

51. cikk

Készletek

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

A Harmonizált Rendszer 3. b) általános értelmezési szabálya értelmében vett készletet származónak kell tekinteni, ha az azt alkotó összes termék származó.

Ha a készlet származó és nem származó termékeket egyaránt tartalmaz, akkor a készletet mint egészet származónak kell tekinteni, amennyiben a nem származó termékek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

52. cikk

Semleges elemek

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

A termék származó voltának megállapítása céljából nem kell figyelembe venni az előállítása során esetleg felhasznált következő termékek származását:

a)

energia és tüzelőanyag;

b)

üzem és berendezés;

c)

gépek és szerszámok;

d)

minden más olyan áru, amely a termék végső összetételét figyelembe véve sem ténylegesen, sem szándék szerint nem épül be a termékbe.

3. alszakasz

Az unió gsp-je keretében alkalmazandó kumulációs és anyagkészlet-kezelési szabályok

53. cikk

Kétoldalú kumuláció

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

A kétoldalú kumuláció keretében az Unióból származó termék kedvezményezett országból származó anyagnak tekinthető abban az esetben, ha olyan termékbe építik be, amelynek előállítása az adott országban történik, és az ott végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás túlmegy a 47. cikk (1) bekezdésében meghatározott műveleteken.

A 41–52. cikket és a származási igazolások utólagos megerősítésére vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell az Unióból valamely kedvezményezett országba kétoldalú kumuláció alkalmazása céljából teljesített exportügyletekre.

54. cikk

Kumuláció Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumuláció keretében az ezekből az országokból származó termék kedvezményezett országból származó anyagnak tekinthető abban az esetben, ha az ott végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás túlmegy a 47. cikk (1) bekezdésében meghatározott műveleteken.

(2)   A Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumuláció nem alkalmazható a Harmonizált Rendszer 1–24. Árucsoportjába tartozó termékekre.

55. cikk

Regionális kumuláció

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A regionális kumulációt a következő négy, egymástól különálló regionális csoport esetében kell alkalmazni:

a)

I. csoport: Brunei, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Mianmar/Burma, Thaiföld, Vietnam;

b)

II. csoport: Bolívia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Nicaragua, Panama, Peru, Salvador, Venezuela;

c)

III. csoport: Banglades, Bhután, India, Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán, Srí Lanka;

d)

IV. csoport: Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay.

(2)   Az egyazon csoportba tartozó országok között a regionális kumuláció a következő feltételek együttes teljesülése esetén alkalmazható:

a)

a kumulációban részt vevő országok olyan kedvezményezett országok, amelyek tekintetében, a termék Unióba történő kivitelekor, a 978/2012/EU rendelet értelmében a preferenciális rendelkezések nem kerültek ideiglenesen visszavonásra;

b)

a regionális csoport országai közötti regionális kumuláció alkalmazásában a 2. alszakaszban megállapított származási szabályokat kell alkalmazni;

c)

a regionális csoport országai vállalták, hogy:

i.

teljesítik ezen alszakasz rendelkezéseit, illetőleg biztosítják e rendelkezések teljesülését; és

ii.

az ezen alszakasz helyes végrehajtásának biztosításához szükséges mértékben igazgatási együttműködést folytatnak mind az Unióval, mind egymással;

d)

az érintett regionális csoport titkársága vagy más, arra hatáskörrel rendelkező, az érintett csoport összes országát képviselő közös testület a c) pontban előírt vállalásokat megküldte a Bizottságnak.

A b) pont alkalmazásában ha a 22-03. melléklet II. része szerinti, a minősítést megalapozó művelet nem azonos a kumulációban részt vevő valamennyi országban, akkor a regionális kumuláció alkalmazásában a regionális csoport egyik országából a másik országába kivitt termékek származását azon szabály alapján kell megállapítani, amelyet akkor kellene alkalmazni, ha a termékek kivitele az Unióba történne.

Ha egy regionális csoport országai 2011. január 1. előtt már teljesítették az első albekezdés c) és d) pontjában foglalt követelményeket, akkor új vállalást nem szükséges tenniük.

(3)   A 22-04. mellékletben felsorolt anyagok esetében a (2) bekezdésben előírt regionális kumuláció nem alkalmazható abban az esetben, ha:

a)

az Unióban alkalmazandó tarifális preferencia a kumulációban részt vevő országok esetében nem azonos; és

b)

az érintett anyag a kumuláció alkalmazása következtében kedvezőbb tarifális elbánás alá esne, mint ha közvetlenül az Unióba exportálnák.

(4)   Egyazon regionális csoportba tartozó kedvezményezett országok között regionális kumuláció csak akkor alkalmazható, ha az abban a kedvezményezett országban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás, amelyben az anyagokat további feldolgozásnak vetik alá vagy termékbe beépítik, túlmegy a 47. cikk (1) bekezdésében meghatározott műveleteken, továbbá textiltermékek esetében túlmegy a 22-05. mellékletben meghatározott műveleteken is.

Ha az első albekezdésben előírt követelmény nem teljesül, és az anyagok a 47. cikk (1) bekezdésének b)–q) pontjában meghatározott egy vagy több műveleten átesnek, a terméknek az Unióba való kivitele céljából kiadott vagy kiállított származási igazoláson származási országként a regionális csoport azon országát kell feltüntetni, amely a regionális csoport országaiból származó felhasznált anyagok értékében a legnagyobb részt képviseli.

További megmunkálás vagy feldolgozás nélkül kivitt termék esetében, vagy ha a termék csak a 47. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott műveleteken esett át, a terméknek az Unióba való kivitele céljából kiadott vagy kiállított származási igazoláson származási országként az abban a kedvezményezett országban kiadott vagy kiállított származási igazoláson szereplő kedvezményezett országot kell feltüntetni, amelyben a terméket előállították.

(5)   Valamely, az I. vagy a III. csoportba tartozó kedvezményezett ország hatóságainak kérelmére a Bizottság engedélyezheti a regionális kumuláció ezen csoportokba tartozó országok közötti alkalmazását, amennyiben meggyőződik arról, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

teljesülnek a (2) bekezdés a) és b) pontjában megállapított feltételek; és

b)

a szóban forgó regionális kumulációban részt vevő országok vállalták a következőket, és ebbéli vállalásukat közösen megküldték a Bizottságnak:

i.

teljesítik ezen alszakasz és a 2. alszakasz rendelkezéseit, valamint a származási szabályok teljesítésére vonatkozó valamennyi egyéb rendelkezést, illetőleg biztosítják e rendelkezések teljesülését; és

ii.

az ezen alszakasz és a 2. alszakasz helyes végrehajtásának biztosításához szükséges mértékben igazgatási együttműködést folytatnak mind az Unióval, mind egymással.

Az első albekezdésben említett kérelemben bizonyítékokat kell szolgáltatni az első albekezdésben előírt követelmények teljesüléséről. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A Bizottság a kérelem elbírálását a kumulációhoz kapcsolódóan relevánsnak ítélt összes elem alapján végzi, ideértve a kumuláció tárgyát képező anyagokat is.

(6)   Engedélyezése esetén az I. és a III. csoportba tartozó kedvezményezett országok közötti regionális kumuláció lehetővé teszi, hogy az egyik regionális csoport valamely országából származó anyagok a másik regionális csoport valamely országából származó anyagoknak minősüljenek, ha ott előállított termékbe vannak beépítve, és az utóbbi kedvezményezett országban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás túlmegy a 47. cikk (1) bekezdésében meghatározott műveleteken, továbbá textiltermékek esetében túlmegy a 22-05. mellékletben meghatározott műveleteken is.

Ha az első albekezdésben előírt követelmény nem teljesül, és az anyagok a 47. cikk (1) bekezdésének b)–q) pontjában meghatározott egy vagy több műveleten esnek át, a terméknek az Unióba való kivitele céljára szolgáló származási igazoláson a termék származási országaként a kumulációban részt vevő országok közül azt az országot kell feltüntetni, amely a kumulációban részt vevő országokból származó felhasznált anyagok értékében a legnagyobb részt képviseli.

További megmunkálás vagy feldolgozás nélkül kivitt termékek esetében, vagy ha a termék csak a 47. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott műveleteken esett át, a terméknek az Unióba való kivitele céljából kiadott vagy kiállított származási igazoláson származási országként az abban a kedvezményezett országban kiadott vagy kiállított származási igazoláson szereplő kedvezményezett országot kell feltüntetni, amelyben a terméket előállították.

(7)   A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi azt a dátumot, amelyen az I. és a III. csoport országai között az (5) bekezdés szerint biztosított kumulációt alkalmazni kell, az ezen kumulációban részt vevő országokat, valamint – adott esetben – azon anyagok jegyzékét, amelyekre a kumuláció kiterjed.

(8)   A 41–52. cikk és a származási igazolások kiadására, kiállítására, valamint utólagos megerősítésére vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók a valamely kedvezményezett országból valamely más kedvezményezett országba a regionális kumuláció alkalmazása céljából teljesített exportügyletekre.

56. cikk

Kiterjesztett kumuláció

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Valamely kedvezményezett ország hatóságainak kérelmére a következő feltételek együttes teljesülése esetén a Bizottság engedélyezheti a kiterjesztett kumuláció alkalmazását egy meghatározott kedvezményezett ország és egy meghatározott olyan ország között, amellyel az Uniónak az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) mindenkor hatályos változatának XXIV. cikke értelmében szabadkereskedelmi megállapodása áll fenn:

a)

a szóban forgó kumulációban részt vevő országok vállalták, hogy teljesítik ezen alszakasz és a 2. alszakasz rendelkezéseit, valamint a származási szabályok teljesítésére vonatkozó valamennyi egyéb rendelkezést, illetőleg biztosítják e rendelkezések teljesülését, továbbá vállalták, hogy az ezen alszakasz, valamint a 2. alszakasz helyes végrehajtásának biztosításához szükséges mértékben igazgatási együttműködést folytatnak mind az Unióval, mind egymással;

b)

az a) pontban előírt vállalást az érintett kedvezményezett ország megküldte a Bizottságnak.

Az első albekezdésben említett kérelemben meg kell adni azon anyagok jegyzékét, amelyekre a kért kumuláció kiterjed, továbbá bizonyítékokat kell szolgáltatni az első albekezdés a) és b) pontjában előírt követelmények teljesüléséről. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. Ha az érintett anyagok köre megváltozik, akkor új kérelmet kell benyújtani.

A Harmonizált Rendszer 1–24. Árucsoportjába tartozó termékek esetében kiterjesztett kumuláció nem alkalmazható.

(2)   A (1) bekezdés szerinti kiterjesztett kumuláció alkalmazásában a felhasznált anyagok származását és a származásra vonatkozó okirati bizonyítékot a vonatkozó szabad kereskedelmi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani. Az Unióba exportált termékek származását a 2. alszakaszban megállapított származási szabályok alapján kell megállapítani.

Az előállított termék származó státusának megszerzéséhez nem szükséges kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson átesniük azon anyagoknak, amelyek olyan országból származnak, amellyel az Uniónak szabadkereskedelmi megállapodása van, és amelyeket az Unióba exportált termék előállítása során a kedvezményezett országok valamelyikében használtak fel, amennyiben az érintett kedvezményezett országban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás túlmegy a 47. cikk (1) bekezdésében meghatározott műveleteken.

(3)   A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi azt a dátumot, amelyen a kiterjesztett kumulációt alkalmazni kell, a kumulációban részt vevő országokat, valamint azon anyagok jegyzékét, amelyekre a kumuláció kiterjed.

57. cikk

Kétoldalú kumuláció vagy Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumuláció és regionális kumuláció együttes alkalmazása

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

Abban az esetben, ha a kétoldalú kumulációt vagy a Norvégiával, Svájccal vagy Törökországgal való kumulációt a regionális kumulációval együttesen alkalmazzák, akkor az előállított termék az 55.cikk (4) bekezdésének első és második albekezdése, vagy – adott esetben – az 55.cikk (6) bekezdésének első és második albekezdése alapján az érintett regionális csoport egyik országának származását szerzi meg.

58. cikk

Az uniós exportőrök anyagkészleteinek könyvelés szerinti elkülönítése

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Ha egy termék megmunkálása vagy feldolgozása során származó és nem származó felcserélhető anyagokat használnak fel, akkor a tagállamok vámhatóságai – az Unió vámterületén letelepedett gazdálkodók írásos kérelme alapján – a kétoldalú kumuláció keretében valamely kedvezményezett országba való későbbi kivitel céljából engedélyezhetik, hogy a szóban forgó anyagok kezelése az Unióban a könyvelés szerinti elkülönítés módszere alapján, az érintett anyagkészletek fizikailag elkülönített raktározása nélkül történjék.

(2)   A tagállamok vámhatóságai a (1) bekezdés szerinti engedély megadását az általuk indokoltnak ítélt feltételekhez köthetik.

Az engedély csak akkor adható meg, ha a (1) bekezdésben említett módszer alkalmazása mellett biztosítható, hogy az Unióból származónak tekinthető előállított termékek mennyisége ugyanakkora legyen, mint amekkora az anyagkészletek fizikailag elkülönített raktározása mellett volna.

Engedélyezése esetén a módszert az Unióban alkalmazandó általános számviteli elvek alapján kell alkalmazni, és a módszer alkalmazását az Unióban alkalmazandó általános számviteli elvek alapján kell nyilvántartani.

(3)   Az (1) bekezdésben említett módszer kedvezményezettje annyi termék esetében jogosult származási igazolást kiállítani, illetőleg a regisztrált exportőri rendszer bevezetéséig annyi termék esetében jogosult kérelmezni a származási igazolás kiállítását, amennyi az Unióból származónak tekinthető. A tagállamok vámhatóságainak kérésére a kedvezményezett köteles nyilatkozatot tenni a készletek kezelésének módjáról.

(4)   A tagállamok vámhatóságai figyelemmel kísérik az (1) bekezdés szerinti engedély felhasználását.

A tagállamok vámhatóságai az engedélyt visszavonhatják, ha:

a)

az engedélyes bármilyen formában helytelenül használja fel az engedélyt; vagy

b)

az engedélyes nem tesz eleget az ezen alszakaszban, a 2. alszakaszban, valamint a származási szabályok végrehajtására vonatkozó valamennyi egyéb rendelkezésben meghatározott feltételek bármelyikének.

4. alszakasz

A származó termék fogalmának az unió által bizonyos országok vagy területek vonatkozásában egyoldalúan elfogadott preferenciális tarifális intézkedések céljából meghatározott származási szabályok keretében alkalmazandó meghatározása

59. cikk

Általános követelmények

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Az Unió által bizonyos országok, országcsoportok vagy területek (az e szakasz 2. alszakaszában említetteket, valamint az Unióval társult tengerentúli országokat és területeket ide nem értve, a továbbiakban: kedvezményezett ország vagy terület) vonatkozásában egyoldalúan elfogadott preferenciális tarifális intézkedésekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a következő termékeket kell egy meghatározott kedvezményezett országból vagy területről származó termékeknek tekinteni:

a)

a 60. cikk értelmében teljes egészében az adott kedvezményezett országban vagy területen létrejött vagy előállított termékek;

b)

az adott kedvezményezett országban vagy területen előállított olyan termékek, amelyek előállítása során az a) pontban említettektől eltérő termékeket is felhasználtak, amennyiben ezen előállított termékek a 61. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson estek át.

(2)   Ezen alszakasz alkalmazásában az e cikk (3) bekezdése értelmében az Unióból származó olyan termékeket, amelyek egy kedvezményezett országban vagy területen a 62. cikkben leírtakon túlmenő megmunkáláson vagy feldolgozáson esnek át, az adott kedvezményezett országból vagy területről származónak kell tekinteni.

(3)   Az (1) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell az Unióban előállított termékek származásának megállapításakor.

60. cikk

Teljes egészében adott helyen létrejött vagy előállított termékek

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Teljes egészében egy adott kedvezményezett országban vagy területen vagy az Unióban létrejöttnek vagy előállítottnak minősülnek:

a)

az ott a föld mélyéből vagy a területéhez tartozó tengerfenékről kitermelt ásványi termékek;

b)

az ott betakarított növényi termékek;

c)

az ott született és nevelt élő állatok;

d)

az ott nevelt élő állatokból nyert termékek;

e)

az ott született és nevelt, majd levágott állatokból nyert termékek;

f)

az ott folytatott vadászattal vagy halászattal előállított termékek;

g)

a kedvezményezett ország vagy valamely uniós tagállam hajóival a parti tengeren kívül a tengerből nyert tengeri halászati termékek és a tengerből nyert más termékek;

h)

a kizárólag a g) pontban említett termékekből a kedvezményezett ország vagy valamely uniós tagállam feldolgozóhajóinak fedélzetén készített termékek;

i)

a kizárólag nyersanyagok visszanyerésére alkalmas, ott összegyűjtött használt cikkek;

j)

az ott végzett előállítási műveletekből visszamaradó hulladék és maradék;

k)

a kedvezményezett ország vagy terület vagy valamely uniós tagállam parti tengerén kívül fekvő tengerfenék felszínéről vagy talajából kinyert termékek, amennyiben a kedvezményezett országnak vagy valamely uniós tagállamnak kizárólagos joga van azok kiaknázására;

l)

az ott kizárólag az a)–k) pontban meghatározott termékekből termelt áruk.

(2)   Az (1) bekezdés g) és h) pontjában szereplő „hajói”és „feldolgozóhajói” kifejezés kizárólag azon hajókra és feldolgozóhajókra vonatkozik, melyek teljesítik az alábbi feltételeket:

a)

a kedvezményezett országban vagy területen vagy valamely tagállamban vannak lajstromba vagy nyilvántartásba véve;

b)

a kedvezményezett ország vagy terület vagy valamely tagállam lobogója alatt közlekednek;

c)

legalább 50%-ban a kedvezményezett ország vagy terület vagy valamely tagállam állampolgárainak tulajdonában vannak, vagy olyan társaság tulajdonát képezik, amelynek székhelye az adott kedvezményezett országban vagy területen vagy valamely tagállamban található, és amelynek vezetője vagy vezetői, igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának elnöke és e testületek tagjainak többsége a kedvezményezett ország vagy terület, illetve a tagállam állampolgárai, továbbá – társaságok esetében – alaptőkéjének legalább a fele a kedvezményezett országnak vagy területnek vagy tagállamnak, illetve a kedvezményezett ország vagy terület vagy a tagállam állampolgárainak vagy közfeladatot ellátó szerveinek érdekkörébe tartozik;

d)

parancsnokuk és tisztjeik a kedvezményezett ország vagy terület vagy a tagállamok állampolgárai;

e)

személyzetük legalább 75%-ban a kedvezményezett ország vagy terület vagy a tagállamok állampolgáraiból áll.

(3)   A „kedvezményezett ország vagy terület”és az „Unió” kifejezések az adott kedvezményezett ország vagy terület, illetve a tagállamok parti tengerét is magukban foglalják.

(4)   A nyílt tengeren tevékenykedő hajókat úgy kell tekinteni – ideértve a kifogott halak megmunkálását vagy feldolgozását végző feldolgozóhajókat is –, hogy azok azon kedvezményezett ország vagy terület vagy tagállam területének részét képezik, amelynek érdekkörébe tartoznak, feltéve hogy a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelnek..

61. cikk

Kielégítően megmunkált vagy feldolgozott termékek

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

Az 59. cikk alkalmazásában a nem teljes egészében a kedvezményezett országban vagy területen vagy az Unióban létrejött vagy előállított termékeket akkor kell kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak tekinteni, ha a 22-11. melléklet jegyzékében meghatározott feltételek teljesülnek.

Ezek a feltételek az ezen alszakasz hatálya alá tartozó összes termék esetében meghatározzák a felhasznált nem származó anyagokon az előállítás során kötelezően végrehajtandó megmunkálást vagy feldolgozást, és csak az ilyen anyagokra vonatkoznak.

Ha egy olyan termék, amely a jegyzékben meghatározott feltételeknek eleget tesz, és ezáltal származó státust szerez, felhasználásra kerül egy másik termék előállításához, a felhasználásával előállított termékre vonatkozó feltételek nem vonatkoznak rá, és nem kell figyelembe venni azokat a nem származó anyagokat, amelyeket az előállításához esetleg felhasználtak.

62. cikk

Nem kielégítő megmunkálás vagy feldolgozás

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A (2) bekezdés sérelme nélkül a termék származásának megalapozása szempontjából nem kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni a következőket, függetlenül attól, hogy a 61. cikk követelményei teljesülnek-e:

a)

a szállítás és tárolás során a termékek állagának megőrzését biztosító műveletek;

b)

csomagok szétbontása és összeállítása;

c)

mosás, tisztítás; por, oxidáció, olaj, festék vagy más külső réteg eltávolítása;

d)

textilanyagok vasalása vagy simítása;

e)

egyszerű festési és fényezési műveletek;

f)

gabonafélék és rizs hántolása, részleges vagy teljes őrlése, fényezése vagy glazúrozása;

g)

a cukor színezésére vagy ízesítésére, illetve cukor formázására szolgáló műveletek; a cukor részleges vagy teljes őrlése;

h)

gyümölcsök, diófélék és zöldségfélék hámozása, magozása és héjtalanítása;

i)

élezés, egyszerű köszörülés vagy egyszerű vágás;

j)

szitálás, rostálás, válogatás, osztályozás, méret szerinti osztályozás, összepárosítás (ideértve a készletek összeállítását árucikkekből);

k)

palackba, konzervdobozba, üvegbe, flakonba, zsákba, ládába, dobozba való egyszerű belehelyezés, kartonra vagy táblára való rögzítés és minden egyéb egyszerű csomagolási művelet;

l)

jelzés, címke, logó és egyéb hasonló megkülönböztető jel elhelyezése a terméken vagy csomagolásán, vagy ilyen rányomtatása;

m)

különböző vagy azonos fajtájú termékek egyszerű keverése; cukor keverése bármely anyaggal;

n)

a termékekhez való egyszerű vízhozzáadás, vagy a termékek egyszerű hígítása vagy víztelenítése vagy denaturálása;

o)

árucikkek alkatrészeinek egyszerű összeszerelése teljes árucikké vagy termékek részekre való egyszerű szétszerelése;

p)

állatok levágása;

q)

az a)–p) pontban meghatározott műveletek közül kettő vagy több kombinációja.

(2)   Annak eldöntése során, hogy az adott terméken végrehajtott megmunkálás vagy feldolgozás az (1) bekezdés értelmében nem kielégítőnek minősül-e, a terméken a kedvezményezett országban vagy területen vagy az Unióban végrehajtott valamennyi műveletet figyelembe kell venni.

63. cikk

A minősítés egysége

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Ezen alszakasz rendelkezéseinek alkalmazásában a minősítés egysége az a termék, amelyet a Harmonizált Rendszerben foglalt nómenklatúra szerinti besorolás megállapítása során alapegységnek kell tekinteni.

Ebből az következik, hogy:

a)

ha egy terméket a Harmonizált Rendszer alapján egyetlen vámtarifaszám alá besorolt árucikkek csoportja vagy együttese alkot, akkor az egész együtt alkotja a minősítés egységét;

b)

ha egy szállítmány a Harmonizált Rendszer ugyanazon vámtarifaszáma alá besorolt több azonos termékből áll, akkor ezen alszakasz rendelkezéseinek alkalmazása során minden egyes terméket egyedileg kell figyelembe venni.

(2)   Ha a Harmonizált Rendszer 5. általános értelmezési szabálya szerint a csomagolást a besorolás szempontjából a termék részének kell tekinteni, akkor azt a származás megállapításakor is figyelembe kell venni.

64. cikk

Általános tűréshatár

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A 61. cikk rendelkezéseitől eltérve egy adott termék előállításában nem származó anyagok is felhasználhatók, ha az összértékük nem haladja meg a termék gyártelepi árának 10 %-át.

Ha a jegyzékben a nem származó anyagok maximális értékére vonatkozóan egy vagy több százalékos arány szerepel, ezek a százalékos arányok az első albekezdés alkalmazásakor nem léphetők túl.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazható a Harmonizált Rendszer 50–63. Árucsoportjába tartozó termékekre.

65. cikk

Tartozékok, pótalkatrészek és szerszámok

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

A berendezés, gép, készülék vagy jármű részének kell tekinteni azokat a vele együtt szállított tartozékokat, pótalkatrészeket és szerszámokat, amelyek a kérdéses berendezés, gép, készülék vagy jármű normál felszerelésének részét képezik, és annak gyártelepi árában benne foglaltatnak, vagy amelyekre vonatkozóan nem bocsátottak ki külön számlát.

66. cikk

Készletek

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

A Harmonizált Rendszer 3. általános értelmezési szabálya értelmében vett készletet származónak kell tekinteni, ha az azt alkotó összes termék származó. Mindazonáltal ha egy készlet származó és nem származó termékeket egyaránt tartalmaz, a készletet mint egészet származónak kell tekinteni, amennyiben a nem származó termékek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

67. cikk

Semleges elemek

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

A termék származó voltának megállapítása céljából nem szükséges meghatározni az előállítása során esetleg felhasznált következő termékek származását:

a)

energia és tüzelőanyag;

b)

üzem és berendezés;

c)

gépek és szerszámok;

d)

azok az áruk, amelyek a termék végső összetételét figyelembe véve sem ténylegesen, sem szándék szerint nem épülnek be a termékbe.

5. alszakasz

Az unió által bizonyos országok vagy területek vonatkozásában egyoldalúan elfogadott preferenciális tarifális intézkedések céljából meghatározott származási szabályok keretében alkalmazandó területi követelmények

68. cikk

A területiség elve

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

A 4. alszakaszban és az ezen alszakaszban meghatározott, a származó státus megszerzésére vonatkozó feltételeknek megszakítás nélkül teljesülniük kell a kedvezményezett ország vagy terület vagy az Unió területén.

Ha a kedvezményezett országból vagy területről vagy az Unióból egy másik országba kivitt származó termékeket visszaviszik, akkor nem származónak kell őket tekinteni, kivéve akkor, ha az illetékes hatóságok előtt hitelt érdemlően bizonyítható, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a)

a visszavitt termék azonos az eredetileg kivitt termékkel;

b)

az adott országban vagy a kivitel során az állaguk megőrzéshez szükséges műveleten kívül semmilyen egyéb műveletet nem végeztek rajtuk.

69. cikk

Közvetlen szállítás

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A kedvezményezett országból vagy területről az Unióba vagy az Unióból a kedvezményezett országba vagy területre közvetlenül szállított termékek:

a)

azok a termékek, amelyeket más országok területén való áthaladás nélkül szállítottak;

b)

a kedvezményezett országon vagy területen és az Unión kívül más országok területén átszállított, egyetlen szállítmányt alkotó olyan termékek, amelyeket esetleg átrakodnak vagy ideiglenesen raktároznak az adott országokban, amennyiben a termékek a tranzitországban vagy a raktározás szerinti országban a vámhatóságok felügyelete alatt maradnak, és a kirakodáson, az újbóli berakodáson és a jó állapotban történő megőrzést célzó műveleteken kívül más műveleten nem esnek át;

c)

azok a termékek, amelyeket csővezetéken egy, az exportáló kedvezményezett ország vagy terület vagy az Unió területén kívüli területen keresztül megszakítás nélkül szállítanak.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek teljesülését az alábbi okmányok benyújtásával kell bizonyítani az illetékes vámhatóságoknak:

a)

az exportáló országból a tranzitországon való áthaladásra vonatkozó egyetlen fuvarokmány;

b)

a tranzitország vámhatóságai által kibocsátott olyan igazolás, amely:

i.

pontos leírást ad a termékekről;

ii.

tartalmazza a termék kirakodásának és újbóli berakodásának dátumát, valamint adott esetben a hajó nevét vagy az egyéb felhasznált szállítóeszköz megjelölését; és

iii.

tanúsítja a termékek tranzitországban való tartózkodásának feltételeit;

c)

vagy ezek hiányában bármilyen bizonyító erejű okmány.

70. cikk

Kiállítások

(A Vámkódex 64. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Az egy kedvezményezett országból vagy területről egy másik országban megrendezett kiállításra küldött és a kiállítást követően az Unióba történő behozatal céljára értékesített származó termékek az Unióba történő behozatalukkor akkor jogosultak az 59. cikkben említett tarifális preferenciára, ha megfelelnek a 4. alszakasz és az ezen alszakasz szerinti feltételeknek, amelyek alapján a kedvezményezett országból vagy területről származónak minősülhetnek, és az Unión belüli illetékes vámhatóságok számára hitelt érdemlően igazolást nyer, hogy:

a)

az exportőr a termékeket a kedvezményezett országból vagy területről közvetlenül továbbította abba az országba, ahol a kiállítást tartották, és azokat ott kiállította;

b)

a termékeket az exportőr egy Unióban lévő személynek értékesítette vagy bocsátotta más módon a rendelkezésére;

c)

a termékeket a kiállítás ideje alatt vagy közvetlenül azt követően továbbították az Unióba ugyanabban az állapotban, amelyben azokat a kiállításra küldték;

d)

a termékeket a kiállításra szállítást követően a kiállításon való bemutatáson kívül semmilyen más célra nem használták.

(2)   Az EUR.1 szállítási bizonyítványt a szokásos módon kell benyújtani az uniós vámhatóságoknak. Ezen fel kell tüntetni a kiállítás nevét és címét. Ha szükséges, a termékek jellegével és a kiállításuk körülményeivel kapcsolatos további okmányszerű bizonyíték is megkövetelhető.

(3)   Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy kézműves kiállítás, vásár vagy hasonló nyilvános rendezvény vagy bemutató tekintetében, amelyet nem magáncélból, külföldi termékek boltokban vagy vállalkozások helyiségeiben való értékesítése érdekében szerveznek, és amelynek során a termékek vámellenőrzés alatt maradnak.

2. FEJEZET

Az áruk vámértéke

71. cikk

Egyszerűsítés

(A Vámkódex 73. cikke)

(1)   A Vámkódex 73. cikkében említett engedély a következő feltételek teljesülése esetén adható meg:

a)

a Vámkódex 166. cikkében említett eljárás alkalmazása az adott körülmények között aránytalan adminisztratív költségeket jelentene;

b)

a megállapított vámérték nem fog jelentősen eltérni az engedély hiányában megállapított vámértéktől.

(2)   Az engedély megadása érdekében a kérelmezőnek:

a)

teljesítenie kell a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában meghatározott kritériumot;

b)

olyan számviteli rendszert kell fenntartania, amely összhangban van az abban a tagállamban alkalmazott általánosan elfogadott számviteli elvekkel, ahol a könyvelést vezetik, és amely megkönnyíti a számviteli alapú vámellenőrzést. A számviteli rendszer keretében olyan nyilvántartást kell vezetni a rögzített adatokról, amely számviteli ellenőrzési nyomvonalat biztosít attól a pillanattól kezdve, hogy az adat bekerül az adatállományba;

c)

olyan igazgatási szervezettel kell rendelkeznie, amely megfelel a cég típusának és méretének, és alkalmas az áruforgalom kezelésére, továbbá olyan belső ellenőrzési rendszert kell működtetnie, amely biztosítja a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek felderítését.

III. CÍM

VÁMTARTOZÁS ÉS BIZTOSÍTÉKOK

1. FEJEZET

Vámtartozás keletkezése

1. szakasz

A behozatallal és a kivitellel kapcsolatban keletkezett vámtartozásra vonatkozó közös rendelkezések

1. alszakasz

A behozatali vagy kiviteli vám összegének kiszámítására vonatkozó szabályok

72. cikk

Az aktív feldolgozásból eredő feldolgozott termékekre vonatkozó behozatali vám összegének kiszámítása

(A Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A feldolgozott termékekre a Vámkódex 86. cikk (3) bekezdésével összhangban kivetendő behozatali vám összegének megállapítása érdekében, a feldolgozott termékekben jelenlévőnek tekintett, aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk azon mennyiségét, amelyre a vámtartozás felmerül, a (2)–(6) bekezdéssel összhangban kell megállapítani.

(2)   A (3) és a (4) bekezdésben foglalt mennyiségi kulcs szerinti módszer alkalmazandó az alábbi esetekben:

a)

amennyiben a feldolgozási műveletekből csak egyfajta feldolgozott termék keletkezik;

b)

amennyiben a feldolgozási műveletekből többfajta feldolgozott termék keletkezik, és az eljárás alá vont áruk minden összetevője vagy alkotóeleme megtalálható az ilyen feldolgozott termékek mindegyikében.

(3)   A (2) bekezdés a) pontjában említett esetben a feldolgozott termékekben jelenlévőnek tekintett aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk azon mennyiségét, amelyre a vámtartozás keletkezik, azt a százalékos arányt alkalmazva kell megállapítani, amelyet az a feldolgozott termék tartalmaz, amelyre a vámtartozás keletkezik, a feldolgozási műveletből eredő feldolgozott termékek összmennyiségéből, az aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk összmennyiségéhez mérten.

(4)   A (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a feldolgozott termékekben jelenlévőnek tekintett aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk azon mennyiségét, amelyre a vámtartozás keletkezik, azt a százalékos arányt alkalmazva kell megállapítani, amelyet a következő tényezők megszorzásával számolnak ki az aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk összmennyiségéhez mérten:

a)

az a százalékos arány, amelyet az a feldolgozott termék tartalmaz, amelyre a vámtartozás keletkezik, az azonos fajtájú feldolgozott termékeknek a feldolgozási műveletből eredő összmennyiségéből;

b)

az a százalékos arány, amelyet az azonos fajtájú feldolgozott termékek összmennyisége tartalmaz, – függetlenül attól, hogy keletkezik-e vámtartozás, – valamennyi feldolgozott terméknek a feldolgozási műveletből eredő összmennyiségéből;

(5)   Az eljárás alá vont áru mennyiségét, amely a feldolgozási művelet során megsemmisült és különösen párolgás, kiszáradás, szublimáció vagy szivárgás révén elveszett, nem kell figyelembe venni a mennyiségi kulcs szerinti módszer alkalmazása során.

(6)   A (2) bekezdésben említettektől eltérő esetekben értékkulcs szerinti módszer alkalmazandó, a második, harmadik és negyedik albekezdésekkel összhangban.

A feldolgozott termékekben jelenlévőnek tekintett aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk azon mennyiségét, amelyre a vámtartozás keletkezik, azt a százalékos arányt alkalmazva kell megállapítani, amelyet a következő tényezők megszorzásával számolnak ki az aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk összmennyiségéhez mérten:

a)

az a százalékos arány, amelyet az azonos fajtájú feldolgozott termékeknek a feldolgozási műveletből eredő összértékéből azok a feldolgozott termékek tartalmaznak, amelyekre a vámtartozás keletkezik;

b)

az a százalékos arány, amelyet valamennyi feldolgozott terméknek a feldolgozási műveletből eredő összértékéből az azonos fajtájú feldolgozott termékek összértéke tartalmaz, függetlenül attól, hogy keletkezik-e vámtartozás;

Az értékkulcs szerinti módszer alkalmazásában a feldolgozott termékek értékét az Unió vámterületén alkalmazott aktuális gyártelepi árak alapján, vagy amennyiben az ilyen gyártelepi árakat nem lehet meghatározni, az Unió vámterületén az azonos vagy hasonló termékek aktuális értékesítési árai alapján kell megállapítani. Azok az árak, amelyek olyan felek között állnak fenn, akik feltehetőleg üzleti kapcsolatban állnak vagy akik egymással kompenzációs megállapodást kötöttek, nem használhatók a feldolgozott termékek értékének megállapítására, kivéve azt az esetet, ha megállapítást nyer, hogy ez a kapcsolat ezeket az árakat nem befolyásolja.

Ha a feldolgozott termékek értékét a harmadik albekezdés szerint nem lehet meghatározni, azt bármilyen ésszerű módszerrel kell meghatározni.

73. cikk

A meghatározott célra történő felhasználási eljárásról szóló rendelkezések alkalmazása az aktív feldolgozásból eredő feldolgozott termékekre

(A Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 86. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában, az aktív feldolgozási eljárásból eredő feldolgozott termékekre keletkező vámtartozásnak megfelelő behozatali vám összegének meghatározásakor az ezen eljárás alá vont áruknak – különleges felhasználásukra figyelemmel – nulla vagy csökkentett vámtételt kell élvezniük, amely ezekre az árukra vonatkozott volna, amennyiben azokat a Vámkódex 254. cikkének megfelelően a meghatározott célra történő felhasználási eljárás alá vonták volna.

(2)   Az (1) bekezdés akkor alkalmazandó, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)

ki lehetett volna adni az engedélyt az áruk meghatározott célra történő felhasználási eljárás alá vonására, és

b)

az áruk aktív feldolgozási eljárás alá vonására irányuló vám-árunyilatkozat elfogadásának időpontjában teljesültek volna a feltételek az eljárás alá vont áruk nulla vagy csökkentett vámtételére vonatkozóan, figyelemmel különleges felhasználásukra.

74. cikk

A preferenciális tarifális elbánás alkalmazása az aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk esetében

(A Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése)

A Vámkódex 86. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában, amennyiben a behozott áruk az aktív feldolgozási eljárás alá vonására irányuló vám-árunyilatkozat elfogadásakor a vámkontingenseken vagy vámplafonokon belül megfelelnek a preferenciális tarifális elbánás feltételeinek, akkor azokra az árukra a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozat elfogadásának időpontjában az azonos áruk vonatkozásában fennálló mindenfajta preferenciális tarifális elbánás alkalmazható.

75. cikk

A passzív feldolgozási eljárásból eredő feldolgozott termékekre vagy helyettesítő termékekre vonatkozó specifikus behozatali vám

(A Vámkódex 86. cikkének (5) bekezdése)

Ha a specifikus behozatali vám passzív feldolgozási eljárásból eredő feldolgozott termékekkel vagy helyettesítő termékekkel kapcsolatosan alkalmazandó, a behozatali vám összegét a feldolgozott termékekre a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozat elfogadásakor érvényes vámérték alapján kell kiszámítani, amelyből le kell vonni a kapcsolódó ideiglenesen kivitt áruk akkori statisztikai értékét, amikor azokat passzív feldolgozás alá vonták, megszorozva a feldolgozott termékekre vagy helyettesítő termékekre alkalmazandó behozatali vám összegével, valamint elosztva a feldolgozott termékek vagy helyettesítő termékek vámértékével.

76. cikk

Az aktív feldolgozásból eredő feldolgozott termékekre kivetett behozatali vám összegének kiszámítására vonatkozó eltérés

(A Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése és 86. cikkének (4) bekezdése)

A Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése a nyilatkozattevő kérése nélkül alkalmazandó, amennyiben valamennyi alábbi feltétel teljesül:

a)

az aktív feldolgozási eljárásból eredő feldolgozott termékeket az érintett engedélyes közvetlenül vagy közvetetten behozza az újrakivitelüket követő egy éven belül;

b)

az áruk, az aktív feldolgozási eljárás alá vonásukra irányuló vám-árunyilatkozat elfogadása időpontjában kereskedelem- vagy agrárpolitikai intézkedés vagy dömpingellenes vám, kiegyenlítő vám, védővám vagy büntető vám tárgyát képezték volna, ha abban az időpontban szabad forgalomba bocsátották volna azokat;

c)

nem volt szükséges a gazdasági feltételek vizsgálata a 166. cikkel összhangban.

2. alszakasz

A vámtartozás keletkezésének helye megállapítására vonatkozó határidő

77. cikk

Az uniós árutovábbításból keletkezett vámtartozás helyének megállapítására vonatkozó határidő

(A Vámkódex 87. cikkének (2) bekezdése)

Az uniós árutovábbítási eljárás alá vont áruk esetében a Vámkódex 87. cikkének (2) bekezdése szerinti határidő a következők valamelyike:

a)

hét hónap attól az utolsó naptól számítva, amikor az árukat a rendeltetési vámhivatalban vám elé kellett volna állítani, kivéve, ha e határidő letelte előtt a vámtartozás beszedésének átadása iránti megkeresést megküldték az azon hely szerint illetékes hatóságnak, ahol az indító tagállam vámhatósága által szerzett bizonyítékok alapján a vámtarozás keletkezéséhez vezető események bekövetkeztek, amely esetben ez az időszak legfeljebb egy hónappal meghosszabbodik;

b)

egy hónap a vámeljárás lezárásához szükséges információkra irányuló megkeresésnek a vámeljárás jogosultja általi megválaszolásához előírt határidő lejártát követően, amennyiben az indító tagállam vámhatóságát nem értesítették az áruk érkezéséről és a vámeljárás jogosultja nem megfelelő tájékoztatást adott, vagy nem adott tájékoztatást.

78. cikk

A TIR-egyezménynek megfelelő árutovábbításból keletkezett vámtartozás helyének megállapítására vonatkozó határidő

(A Vámkódex 87. cikkének (2) bekezdése)

Az áruk TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozásáról szóló vámegyezménnyel (TIR-egyezmény), valamint annak későbbi módosításaival összhangban árutovábbítási eljárás alá vont áruk esetében a Vámkódex 87. cikkének (2) bekezdésében említett határidő hét hónap attól az utolsó naptól számítva, amikor az árukat a rendeltetési vagy a kilépési vámhivatalban vám elé kellett volna állítani.

79. cikk

Az ATA-egyezménynek vagy az Isztambuli Egyezménynek megfelelő árutovábbításból keletkezett vámtartozás helyének megállapítására vonatkozó határidő

(A Vámkódex 87. cikkének (2) bekezdése)

Az áruk ideiglenes behozatalához szükséges ATA-igazolványról szóló, 1961. december 6-án Brüsszelben megkötött vámegyezménnyel (ATA-egyezmény), valamint annak későbbi módosításaival, vagy az áruk ideiglenes behozataláról szóló egyezménnyel, valamint annak későbbi módosításaival (Isztambuli Egyezmény) összhangban árutovábbítási eljárás alá vont áruk esetében, a Vámkódex 87. cikkének (2) bekezdésében említett határidő hét hónap attól az utolsó naptól számítva, amikor az árukat a rendeltetési vámhivatalban vám elé kellett volna állítani.

80. cikk

Az árutovábbítástól eltérő esetekben keletkezett vámtartozás helyének megállapítására vonatkozó határidő

(A Vámkódex 87. cikkének (2) bekezdése)

Az árutovábbítástól eltérő különleges eljárás alá vont áruk vagy az átmeneti megőrzésben lévő áruk esetében a Vámkódex 87. cikkének (2) bekezdésében említett határidő az alábbi időszakok bármelyikének lejártától számított hét hónap:

a)

a különleges eljárás lezárására vonatkozó határidő;

b)

a meghatározott célra történő felhasználás alá vont áruk vámfelügyeletének megszüntetésére vonatkozó határidő;

c)

az átmeneti megőrzés befejezésére vonatkozó határidő;

d)

a raktározási eljárás alá vont áruknak az Unió vámterületén belül fekvő különböző helyszínek közötti szállításának befejezésére vonatkozó határidő, amennyiben az eljárást nem zárták le.

2. FEJEZET

Biztosíték a lehetséges vagy meglévő vámtartozásra

1. szakasz

Általános rendelkezések

81. cikk

Azok az esetek, amikor az ideiglenes behozatali eljárás alá vont árukra nem követelhető biztosíték

(A Vámkódex 89. cikke (8) bekezdésének c) pontja)

Az áruknak az ideiglenes behozatali eljárás alá vonása nem köthető biztosíték a következő esetekben:

a)

amennyiben a vám-árunyilatkozat szóban vagy más cselekmény útján megtehető a 141. cikkben meghatározottak szerint;

b)

a nemzetközi forgalomban a légitársaságok, hajózási vagy vasúti társaságok vagy postai szolgáltatók által felhasznált anyagok esetében, feltéve, hogy ezeket az anyagokat egyértelmű megkülönböztető jelzéssel látják el;

c)

az üresen behozott csomagolások esetében, feltéve, hogy eltávolíthatatlan, letörölhetetlen jelzést viselnek;

d)

amennyiben az ideiglenes behozatal korábbi engedélyese az árukat a 136. cikk vagy a 139. cikk szerinti ideiglenes behozatali eljárásra bejelenti, és azokat az árukat a későbbiekben ugyanazon cél érdekében ideiglenes behozatali eljárás alá vonják.

82. cikk

Biztosíték a kezesi kötelezettségvállalás formájában

(A Vámkódex 94. cikke, 22. cikkének (4) bekezdése és 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha a biztosítékot kezesi kötelezettségvállalás formájában nyújtják és egynél több tagállamban is felhasználható, a kezes köteles megadni egy értesítési címet vagy kijelölni egy kézbesítésre meghatalmazottat minden egyes tagállamban, amelyben a biztosíték felhasználható.

(2)   A kezes jóváhagyásának vagy kötelezettségvállalásának visszavonása az azt követő tizenhatodik napon lép hatályba, amelyen a kezes a visszavonásról szóló határozatot megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta.

(3)   A kezes által nyújtott kötelezettségvállalás megszüntetése az azt követő tizenhatodik napon lép hatályba, amelyen a kezes a megszüntetésről értesítette azt a vámhivatalt, ahol a biztosítékot nyújtották.

(4)   Ha az egyetlen műveletre kiterjedő biztosítékot (egyedi kezesség) garanciajegyek formájában nyújtják, az megtehető az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módokon.

83. cikk

A készpénzletéttől és a kezesi kötelezettségvállalástól eltérő formában nyújtott biztosíték

(A Vámkódex 92. cikke (1) bekezdésének c) pontja)

(1)   A biztosítéknyújtás készpénzletéttől vagy a kezes által nyújtott kötelezettségvállalástól eltérő formái:

a)

jelzálogjog alapítása, ingatlan megterhelése, kézizálog vagy egy ingatlanhoz tartozó joggal egyenértékűnek tekintett egyéb jog;

b)

követelés átruházása, áruk, értékpapírok vagy követelések, takarékkönyvek vagy a nemzeti adósság-nyilvántartásban való bejegyzés elzálogosítása – birtoklással vagy anélkül;

c)

a vámhatóság által e célból jóváhagyott harmadik fél által egyetemleges szerződéses felelősség vállalása a tartozás teljes összegére, vagy olyan váltó átadása, amelynek kifizetéséért ilyen harmadik fél kezeskedik;

d)

készpénzletét vagy azzal egyenértékűnek elismert fizetési mód, amely nem euróban vagy nem annak a tagállamnak a pénznemében fizetendő, amelyben a biztosítékot megkövetelik;

e)

a vámhatóságok által kezelt általános biztosítéki rendszerben történő részvétel a hozzájárulás befizetésének függvényében.

(2)   Az (1) bekezdésben említett biztosítékformák nem fogadhatók el az áruknak az uniós árutovábbítási eljárás alá vonására.

(3)   A tagállamoknak el kell fogadniuk az (1) bekezdésben említett biztosítékformákat, ha ezeket a biztosítékformákat elfogadják a nemzeti jog értelmében.

2. szakasz

Az összkezesség és a biztosítéknyújtás alóli mentesség

84. cikk

Az összkezesség szintjének csökkentése és a biztosítéknyújtás alóli mentesség

(A Vámkódex 95. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A referenciaösszeg 50 %-ára csökkentett összegű összkezesség alkalmazását lehetővé tévő engedélyt meg kell adni, amennyiben a kérelmező igazolja, hogy megfelel a következő feltételeknek:

a)

a kérelmező olyan számviteli rendszert tart fenn, amely összhangban van a könyvvezetés helye szerinti tagállamban általánosan elfogadott számviteli elvekkel, és amely lehetővé teszi a számviteli alapú vámellenőrzést, valamint nyilvántartást vezet a rögzített adatokról, amely ellenőrzési nyomvonalat biztosít attól a pillanattól kezdve, hogy az adat bekerül az adatállományba;

b)

a kérelmező olyan igazgatási szervezettel rendelkezik, amely megfelel a vállalkozás típusának és méretének, és amely alkalmas arra, hogy az áruforgalmat kezelje, továbbá olyan belső ellenőrzéssel rendelkezik, amely képes a hibák megelőzésére, felderítésére és kijavítására, valamint a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek megelőzésére és felderítésére;

c)

a kérelmező ellen nem folyik csődeljárás;

d)

a kérelem benyújtását megelőző három év során a kérelmező eleget tett az áruk behozatalakor vagy kivitelekor, illetve ahhoz kapcsolódóan szedett vámok, valamint minden egyéb adó és díj kifizetésével kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeinek;

e)

a kérelmező a kérelem benyújtását megelőző három évre vonatkozóan rendelkezésre álló adatok és információk alapján igazolja, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik, hogy teljesítse kötelezettségeit és eleget tegyen vállalásainak az üzleti tevékenység típusára és volumenére tekintettel, többek között nem rendelkezik negatív nettó eszközökkel, csak amennyiben finanszírozhatóak;

f)

a kérelmező igazolni tudja, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik kötelezettségeinek teljesítéséhez, a referenciaösszegnek a biztosíték összege által nem fedezett részére vonatkozóan.

(2)   A referenciaösszeg 30 %-ára csökkentett összegű összkezesség alkalmazását lehetővé tevő engedélyt meg kell adni, amennyiben a kérelmező igazolja, hogy megfelel a következő feltételeknek:

a)

a kérelmező olyan számviteli rendszert tart fenn, amely összhangban van a könyvvezetés helye szerinti tagállamban általánosan elfogadott számviteli elvekkel, és amely lehetővé teszi a számviteli alapú vámellenőrzést, valamint nyilvántartást vezet a rögzített adatokról, amely ellenőrzési nyomvonalat biztosít attól a pillanattól kezdve, hogy az adat bekerül az adatállományba;

b)

a kérelmező olyan igazgatási szervezettel rendelkezik, amely megfelel a vállalkozás típusának és méretének, és amely alkalmas arra, hogy az áruforgalmat kezelje, továbbá olyan belső ellenőrzéssel rendelkezik, amely képes a hibák megelőzésére, felderítésére és kijavítására, valamint a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek megelőzésére és felderítésére;

c)

a kérelmező biztosítja, hogy az érintett munkavállalói utasítást kapjanak arra, hogy a vámhatóságot tájékoztassák, ha a megfelelőséggel kapcsolatban nehézségeket fedeznek fel, és megfelelő eljárásokat hoz létre ahhoz, hogy az ilyen nehézségekről a vámhatóság tájékoztatást kapjon;

d)

a kérelmező ellen nem folyik csődeljárás;

e)

a kérelem benyújtását megelőző három év során a kérelmező eleget tett az áruk behozatalakor vagy kivitelekor, illetve ahhoz kapcsolódóan szedett vámok, valamint minden egyéb adó és díj kifizetésével kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeinek;

f)

a kérelmező a kérelem benyújtását megelőző három évre vonatkozóan rendelkezésre álló adatok és információk alapján igazolja, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik, hogy teljesítse kötelezettségeit és eleget tegyen vállalásainak az üzleti tevékenység típusára és volumenére tekintettel, többek között nem rendelkezik negatív nettó eszközökkel, csak amennyiben finanszírozhatóak;

g)

a kérelmező igazolni tudja, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik kötelezettségeinek teljesítéséhez, a referenciaösszegnek a biztosíték összege által nem fedezett részére vonatkozóan.

(3)   Meg kell adni a biztosítéknyújtás alóli mentességet, amennyiben a kérelmező igazolja, hogy teljesíti az alábbi követelményeket:

a)

a kérelmező olyan számviteli rendszert tart fenn, amely összhangban van a könyvvezetés helye szerinti tagállamban általánosan elfogadott számviteli elvekkel, és amely lehetővé teszi a számviteli alapú vámellenőrzést, valamint nyilvántartást vezet a rögzített adatokról, amely ellenőrzési nyomvonalat biztosít attól a pillanattól kezdve, hogy az adat bekerül az adatállományba;

b)

a vámhatóságok számára hozzáférést biztosít saját számviteli rendszereihez, valamint adott esetben kereskedelmi és szállítási nyilvántartásaihoz;

c)

olyan logisztikai rendszerrel rendelkezik, amely azonosítja az uniós és nem uniós árukat, valamint adott esetben megjelöli az áruhelyet;

d)

a kérelmező olyan igazgatási szervezettel rendelkezik, amely megfelel a vállalkozás típusának és méretének, és amely alkalmas arra, hogy az áruforgalmat kezelje, továbbá olyan belső ellenőrzéssel rendelkezik, amely képes a hibák megelőzésére, felderítésére és kijavítására, valamint a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek megelőzésére és felderítésére;

e)

ha alkalmazandó, a kérelmező rendelkezik megfelelő, kialakult eljárásokkal a kereskedelempolitikai intézkedésekkel vagy a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedelemmel kapcsolatban megadott engedélyek kezelésére;

f)

a kérelmező megfelelő, kialakult eljárásokkal rendelkezik nyilvántartásainak és információinak archiválásához és az információvesztés elleni védelemhez;

g)

a kérelmező biztosítja, hogy az érintett munkavállalói utasítást kapjanak arra, hogy a vámhatóságot tájékoztassák, ha a megfelelőséggel kapcsolatban nehézségeket fedeznek fel, és megfelelő eljárásokat hoz létre ahhoz, hogy az ilyen nehézségekről a vámhatóság tájékoztatást kapjon;

h)

a kérelmező megfelelő biztonsági intézkedésekkel rendelkezik számítógépes rendszerének a jogosulatlan behatolással szembeni védelméhez és a kérelmező dokumentációjának megóvásához;

i)

a kérelmező ellen nem folyik csődeljárás;

j)

a kérelem benyújtását megelőző három év során a kérelmező eleget tett az áruk behozatalakor vagy kivitelekor, illetve ahhoz kapcsolódóan szedett vámok, valamint minden egyéb adó és díj kifizetésével kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeinek;

k)

a kérelmező a kérelem benyújtását megelőző három évre vonatkozóan rendelkezésre álló adatok és információk alapján igazolja, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik, hogy teljesítse kötelezettségeit és eleget tegyen vállalásainak az üzleti tevékenység típusára és volumenére tekintettel, többek között nem rendelkezik negatív nettó eszközökkel, csak amennyiben finanszírozhatóak;

l)

a kérelmező igazolni tudja, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik kötelezettségeinek teljesítéséhez, a referenciaösszegnek a biztosíték összege által nem fedezett részére vonatkozóan.

(4)   Ha a kérelmező vállalkozást három évnél rövidebb ideje alapították, az (1) bekezdés d) pontjában, a (2) bekezdés e) pontjában, valamint a (3) bekezdés j) pontjában említett követelményeket a hozzáférhető nyilvántartások és információk alapján kell ellenőrizni.

3. szakasz

Az uniós árutovábbítási eljárásra, valamint az Isztambuli és az ATA-egyezmény szerinti eljárásra vonatkozó rendelkezések

85. cikk

A kezes mentesítése az uniós árutovábbítási eljárás szerinti kötelezettségei alól

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése, 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 98. cikke

(1)   Ha az uniós árutovábbítási eljárás nem zárult le, az indító tagállam vámhatóságai az áruk rendeltetési vámhivatalnak való bemutatására előírt határidőtől számított kilenc hónapon belül értesítik a kezest arról, hogy az eljárás nem zárult le.

(2)   Ha az uniós árutovábbítási eljárás nem zárult le, a Vámkódex 87. cikke szerint meghatározott vámhatóságok az árutovábbítási árunyilatkozat elfogadásának napjától számított három éven belül értesítik a kezest arról, hogy köteles vagy köteles lehet a szóban forgó uniós árutovábbítási műveletre vonatkozó tartozást – amiért felelős – megfizetni.

(3)   A kezes mentesül a kötelezettségei alól, ha az (1) és a (2) bekezdésben előírt értesítések bármelyikét nem küldték meg részére a határidő lejárta előtt.

(4)   Amennyiben az értesítések egyikét megküldték, a kezest tájékoztatni kell a tartozás beszedéséről vagy az eljárás lezárásáról.

(5)   Az (1) bekezdésben említett értesítésre vonatkozó közös adatszolgáltatási követelményeket a 32-04. melléklet tartalmazza.

A (2) bekezdésben említett értesítésre vonatkozó közös adatszolgáltatási követelményeket a 32-05. melléklet tartalmazza.

(6)   A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összhangban, az (1) és a (2) bekezdésben említett értesítés az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is megküldhető.

86. cikk

A garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólítás az ATA-igazolvánnyal szállított árukra és a garanciavállaló egyesületnek megküldött értesítés a CPD-igazolvány lezárásának elmaradásáról az ATA-egyezmény vagy az Isztambuli Egyezmény eljárásai értelmében

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése, 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 98. cikke

(1)   Az ATA-igazolvány vagy CPD-igazolvány szerinti kötelezettségek egyikének be nem tartása esetén a vámhatóságok szabályozzák az ideiglenes behozatalra vonatkozó okmányokat (a garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólítás, illetve a lezárás elmaradásáról szóló értesítés) az Isztambuli Egyezmény A. mellékletének 9., 10. és 11. cikkével összhangban vagy adott esetben az ATA-egyezmény 7., 8. és 9. cikkével összhangban.

(2)   A garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólításból eredő behozatali vámok és adók összegét elszámolásinyomtatvány-minta segítségével kell kiszámítani.

(3)   Az (1) bekezdésben említett garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólításra vonatkozó közös adatszolgáltatási követelményeket a 33-01. melléklet tartalmazza.

(4)   A CPD-igazolvány (1) bekezdésben említett lezárásának elmaradásáról szóló értesítésre vonatkozó közös adatszolgáltatási követelményeket a 33-02. melléklet tartalmazza.

(5)   A 6. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint a garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólítás és a CPD-igazolvány lezárásának elmaradásáról szóló értesítés az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is megküldhető az érintett garanciavállaló egyesületnek.

3. FEJEZET

A vám beszedése és megfizetése, valamint a behozatali és kiviteli vám összegének visszafizetése és elengedése

1. szakasz

A behozatali vagy kiviteli vám összegének meghatározása, a vámtartozás közlése és könyvelésbe vétel

1. alszakasz

A vámtartozás közlése és a garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólítás

87. cikk

A vámtartozás közlésének módja

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A vámtartozás közlése az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is megtehető a Vámkódex 102. cikkével összhangban.

88. cikk

A vámtartozás közlése alóli mentesség

(A Vámkódex 102. cikke (1) bekezdésének d) pontja)

(1)   A vámhatóságok eltekinthetnek attól, hogy a Vámkódex 79. cikke vagy 82. cikke szerinti, a szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozást közöljék, amennyiben az érintett behozatali vagy kiviteli vám összege kevesebb mint 10 EUR.

(2)   Ha a vámtartozást eredetileg a behozatali vagy kiviteli vám olyan összegével közölték, amely kevesebb volt a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám összegénél, a vámhatóságok eltekinthetnek a vámtartozás közlésétől az összegek közötti különbségek tekintetében, ha az kevesebb mint 10 EUR.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett 10 eurós korlátozás minden egyes beszedési intézkedésre alkalmazandó.

2. szakasz

A behozatali vagy kiviteli vám összegének megfizetése

89. cikk

A fizetési határidő felfüggesztése az elengedésre irányuló kérelem esetén

(A Vámkódex 108. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

(1)   A vámhatóságok felfüggesztik a vámtartozásnak megfelelő behozatali vagy kiviteli vám összegének megfizetésére megállapított határidőt, amíg nem hoznak határozatot az elengedésre irányuló kérelemről, az alábbi feltételek teljesülése esetén:

a)

amennyiben a Vámkódex 118., 119. vagy 120. cikkének megfelelően elengedésre irányuló kérelmet nyújtottak be, valószínűleg teljesülnek a vonatkozó cikkben meghatározott feltételek;

b)

amennyiben a Vámkódex 117. cikkének megfelelően elengedésre irányuló kérelmet nyújtottak be, valószínűleg teljesülnek a 117. cikkben és a 45. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek.

(2)   Ha egy elengedésre irányuló kérelem alá eső áruk már nincsenek vámfelügyelet alatt a kérelem időpontjában, biztosítékot kell nyújtani.

(3)   A (2) bekezdéstől eltérően, a vámhatóságok nem követelnek meg biztosítékot, amennyiben megállapítást nyer, hogy az ilyen biztosíték az adósnak valószínűleg súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna.

90. cikk

A fizetési határidő felfüggesztése abban az esetben, ha az árut elkobozzák, megsemmisítik, vagy az államnak felajánlják

(A Vámkódex 108. cikke (3) bekezdésének b) pontja)

A vámhatóságok felfüggesztik a vámtartozásnak megfelelő behozatali vagy kiviteli vám összegének megfizetésére megállapított határidőt, amennyiben az áruk még vámfelügyelet alatt állnak és azokat elkobozzák, megsemmisítik, vagy az államnak felajánlják és a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy az áruk elkobzásának, megsemmisítésének vagy az állam javára való felajánlásának feltételei valószínűleg teljesülnek, amíg az elkobzásról, megsemmisítésről, vagy az állam javára való felajánlásról szóló végső határozatot meghozzák.

91. cikk

A fizetési határidő felfüggesztése a szabályok be nem tartása révén keletkezett vámtartozás esetében

(A Vámkódex 108. cikke (3) bekezdésének c) pontja)

(1)   A vámhatóságok felfüggesztik a vámtartozásnak megfelelő behozatali vagy kiviteli vám összegének a Vámkódex 79. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett személy általi megfizetésére megállapított határidőt, amennyiben a vámtartozás a Vámkódex 79. cikkében említett szabályok be nem tartása miatt keletkezett, a következő feltételek teljesülése esetén:

a)

a Vámkódex 79. cikke (3) bekezdésének b) vagy c) pontjával összhangban legalább még egy adóst azonosítottak;

b)

az érintett behozatali vagy kiviteli vám összegét közölték az a) pontban említett adóssal a Vámkódex 102. cikkének megfelelően;

c)

a Vámkódex 79. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett személy nem tekintendő adósnak a Vámkódex 79. cikke (3) bekezdésének b) vagy c) pontjával összhangban, és ennek a személynek megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság nem tulajdonítható.

(2)   A felfüggesztés feltétele, hogy az abban részesülő személy biztosítékot nyújtson az érintett behozatali vagy kiviteli vám összegére, kivéve az alábbi helyzetekben:

a)

ha az érintett behozatali vagy kiviteli vám összegének egészét fedező biztosíték már létezik, és a kezes nem mentesült kötelezettségei alól;

b)

ha dokumentált értékelés alapján megállapítást nyer, hogy az ilyen biztosíték megkövetelése az adósnak valószínűleg súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna.

(3)   A felfüggesztés időtartama egy évre korlátozódik. Ezt az időszakot azonban a vámhatóságok indokolt esetben meghosszabbíthatják.

3. szakasz

Visszafizetés és elengedés

1. alszakasz

Általános rendelkezések és eljárás

92. cikk

Visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelem

A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja, 22. cikkének (1) bekezdése és 103. cikke

(1)   A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében foglaltaktól eltérően a Vámkódex 116. cikkében említett behozatali vagy kiviteli vám visszafizetésére vagy elengedésére irányuló kérelmet annak a tagállamnak az illetékes vámhatóságához kell benyújtani, ahol a vámtartozást közölték.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kérelem benyújtható az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is, az érintett tagállam rendelkezéseinek megfelelően.

93. cikk

Kiegészítő információk, ha az áru másik tagállamban található

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése és 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A kiegészítő információ iránti megkeresésekre vonatkozó közös adatszolgáltatási követelményeket, ha az áru másik tagállamban található, a 33-06. melléklet tartalmazza.

Az első albekezdésben említett kiegészítő információ iránti megkeresés megtehető az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is.

94. cikk

A visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó határozatról való értesítés módja

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A behozatali vagy kiviteli vám visszafizetésére vagy elengedésére vonatkozó határozat közlése az érintett személlyel elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is megtehető.

95. cikk

Az alakisággal kapcsolatos közös adatszolgáltatási követelmények, amennyiben az áruk egy másik tagállamban találhatók

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

Az alakiságok elvégzésére vonatkozó információ iránti megkeresésekre adott válaszok tekintetében a közös adatszolgáltatási követelményeket a 33-07. melléklet tartalmazza, amennyiben a visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelem olyan árukkal kapcsolatos, amelyek egy attól eltérő tagállamban találhatók, mint ahol a vámtartozást közölték.

96. cikk

Az alakiságok elvégzéséről szóló információküldés módja, amennyiben az áruk egy másik tagállamban találhatók

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A 95. cikkben említett válasz az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is megküldhető.

97. cikk

A visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó határozat meghozatalára megállapított határidő meghosszabbítása

(A Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdése)

Ha a Vámkódex 116. cikke (3) bekezdésének első albekezdése vagy 116. cikke (3) bekezdése második albekezdésének b) pontja alkalmazandó, a visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó határozat meghozatalára megállapított határidőt fel kell függeszteni, amíg az érintett tagállam a Bizottság határozatáról szóló értesítést vagy a Bizottság értesítését az ügynek a 98. cikk (6) bekezdésében említett okokból történő visszaküldéséről megkapja.

Ha a Vámkódex 116. cikke (3) bekezdése második albekezdésének b) pontja alkalmazandó, a visszafizetésre vagy elengedésre vonatkozó határozat meghozatalára megállapított határidőt fel kell függeszteni, amíg az érintett tagállam megkapja a Bizottságnak egy hasonló jogi megítélésű és ténybeli alapokon nyugvó ügyben hozott határozatáról szóló értesítését.

2. alszakasz

A Bizottság által meghozandó határozatok

98. cikk

Az ügy továbbítása a Bizottságnak határozathozatal céljából

(A Vámkódex 116. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A tagállamnak a továbbküldést megelőzően tájékoztatnia kell az érintett személyt arról a szándékáról, hogy továbbítja az ügyet a Bizottságnak, és 30 napot kell biztosítania az érintett személy számára egy nyilatkozat aláírására, amely tanúsítja, hogy az érintett személy elolvasta az ügy iratait, és kijelenti, hogy nincs észrevétele, illetve megadja a további információkat, amelyeket szerinte bele kellene foglalni. Ha az érintett személy nem teszi meg ezt a nyilatkozatot 30 napon belül, úgy tekintendő, hogy az érintett személy elolvasta az ügy iratait, és nincs észrevétele.

(2)   Ha egy tagállam határozathozatal céljából továbbítja az ügyet a Bizottságnak a Vámkódex 116. cikke (3) bekezdésében említett esetekben, az ügyiratnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)

az ügy összefoglalása;

b)

részletes információk, amelyek alapján megállapítást nyer, hogy teljesülnek a Vámkódex 119. vagy 120. cikkében említett feltételek;

c)

az (1) bekezdésben említett nyilatkozat vagy a tagállam nyilatkozata, amelyben tanúsítja, hogy úgy tekintendő, hogy az érintett személy elolvasta az ügy iratait, és nincs észrevétele.

(3)   A Bizottság, amint megkapta azt, visszaigazolja az ügyirat átvételét az érintett tagállam felé.

(4)   A Bizottságnak a (2) bekezdés a) pontjában említett ügyirat beérkezésétől számított 15 napon belül valamennyi tagállam rendelkezésére kell bocsátania az ügy összefoglalásának egy-egy másolati példányát.

(5)   Ha a tagállam által nyújtott információ nem elégséges ahhoz, hogy a Bizottság határozatot hozzon, a Bizottság további információkat kérhet a tagállamtól.

(6)   A Bizottságnak vissza kell küldeni az ügyiratot a tagállamnak és az ügyet úgy kell tekinteni, mintha be sem nyújtották volna a Bizottságnak a következő esetekben:

a)

az ügyirat nyilvánvalóan hiányos, mivel egyetlen olyan tényt vagy bizonyítékot sem tartalmaz, amely megalapozhatná az ügy Bizottság általi elbírálását;

b)

a Vámkódex 116. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében az ügyet nem kellett volna benyújtani a Bizottsághoz;

c)

az ügy Bizottság általi elbírálására vonatkozó eljárás során a tagállam olyan jellegű új információkat tárt a Bizottság elé, amelyek lényegesen megváltoztatják az ügyirat szerinti tényállás bemutatását, illetve az ügy jogi megítélését.

99. cikk

Az érintett személy meghallgatáshoz való joga

(A Vámkódex 116. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Ha a Bizottság kedvezőtlen határozatot szándékozik hozni a Vámkódex 116. cikke (3) bekezdésében említett ügyekben, kifogásait írásban közölnie kell az érintett személlyel, valamennyi dokumentumra és információra való hivatkozással együtt, amelyekre a kifogásokat alapozza. A Bizottságnak tájékoztatnia kell az érintett személyt az iratbetekintéshez való jogáról.

(2)   A Bizottságnak tájékoztatnia kell az érintett tagállamot szándékáról, valamint az (1) bekezdésben említett közlés megküldéséről.

(3)   Az érintett személynek lehetőséget kell biztosítani, hogy véleményét írásban a Bizottságnak kifejtse az attól az időponttól számított 30 napon belül, hogy az (1) bekezdésben említett közlést megkapta.

100. cikk

Határidők

(A Vámkódex 116. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A Bizottságnak határoznia kell a visszafizetés vagy elengedés indokoltságára vonatkozóan attól a naptól számított kilenc hónapon belül, hogy a 98. cikk (1) bekezdésében említett ügyiratot megkapta.

(2)   Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 98. cikk (5) bekezdésének megfelelően a tagállamtól kiegészítő információkat kell kérni, az (1) bekezdésben említett időszak a Bizottság kiegészítő információk iránti megkeresése megküldésének napja és az ezen információk Bizottság általi kézhezvételének napja között eltelt időszakkal azonos időtartammal meghosszabbodik. A Bizottság értesíti az érintett személyt az eljárás meghosszabbodásáról.

(3)   Amennyiben a Bizottság vizsgálatokat folytat a határozat meghozatalának céljából, az (1) bekezdésben említett időszak meghosszabbodik a vizsgálatok befejezéséhez szükséges időtartammal. Az ilyen meghosszabbodás nem haladhatja meg a kilenc hónapot. A Bizottságnak értesítenie kell a tagállamot és az érintett személyt a vizsgálatok megkezdésének és lezárásának napjairól.

(4)   Ha a Bizottság a 99. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint kedvezőtlen döntést szándékozik hozni, az (1) bekezdésben említett időszak 30 nappal meghosszabbodik.

101. cikk

A határozatról való értesítés

(A Vámkódex 116. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A Bizottságnak a lehető leghamarabb, de mindenképpen a 100. cikk (1) bekezdésében meghatározott időtartam lejártát követő 30 napon belül közli az érintett tagállammal határozatát.

(2)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság határozatot hoz a Bizottságnak az (1) bekezdés szerint közölt határozata alapján.

A tagállam, amelyhez a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság tartozik, ennek megfelelően – az érintett határozat egy másolatának megküldésével – tájékoztatja a Bizottságot.

(3)   Ha a Vámkódex 116. cikk (3) bekezdésében említett határozat kedvező az érintett személy számára, a Bizottság meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek mellett a vámhatóságok a hasonló jogi megítélésű és hasonló ténybeli alapokon nyugvó ügyekben visszafizetik, illetve elengedik a vámok összegét.

102. cikk

A határozathozatal vagy az ilyen határozatról való értesítés elmulasztásának következményei

(A Vámkódex 116. cikkének (3) bekezdése)

Ha a Bizottság nem hoz határozatot a 100. cikkben meghatározott határidőn belül, vagy nem közli a határozatot a szóban forgó tagállammal a 101. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül, a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságnak az érintett személy számára kedvező határozatot kell hoznia.

4. FEJEZET

Vámtartozás megszűnése

103. cikk

A vámeljárás helyes lefolytatására jelentős hatással nem lévő mulasztások

(A Vámkódex 124. cikke (1) bekezdése h) pontjának i. alpontja)

Az alábbi helyzetek minősülnek a vámeljárás helyes lefolytatására jelentős hatással nem lévő mulasztásoknak:

a)

a határidő túllépése a határidő azon meghosszabbítását meg nem haladó időtartammal, amelyet a határidő meghosszabbítására irányuló kérelem esetén megadtak volna;

b)

amennyiben a vámtartozás a különleges eljárás alá vont vagy az átmeneti megőrzésben lévő áruk tekintetében keletkezett a Vámkódex 79. cikk (1) bekezdése a) vagy c) pontjának megfelelően, és ezeket az árukat ezt követően szabad forgalomba bocsátották;

c)

amennyiben a vámfelügyeletet azt követően visszaállították azon árukra vonatkozóan, amelyek hivatalosan nem részei az árutovábbítási eljárásnak, amelyek azonban ezt megelőzően átmeneti megőrzésben voltak vagy amelyeket különleges eljárás alá vontak a hivatalosan ezen árutovábbítási eljárás alá vont árukkal együtt;

d)

az árutovábbítástól és a vámszabad területektől eltérő különleges eljárás alá vont áruk esetében vagy az átmeneti megőrzésben lévő áruk esetében, amennyiben tévedés történt az információknak az eljárás lezárásához vagy az átmeneti megőrzés befejezéséhez benyújtott vám-árunyilatkozaton történő megadása terén, feltéve, hogy ennek a tévedésnek nincs hatása az eljárás lezárására vagy az átmeneti megőrzés befejezésére;

e)

ha a Vámkódex 79. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján vámtartozás keletkezett, és az érintett személy azt megelőzően tájékoztatta az illetékes vámhatóságokat a szabályok be nem tartásáról, hogy a vámtartozást közölték, vagy a vámhatóságok ezt a személyt az ellenőrzés elvégzésének szándékáról tájékoztatták.

IV. CÍM

AZ UNIÓ VÁMTERÜLETÉRE BESZÁLLÍTOTT ÁRUK

1. FEJEZET

Belépési gyűjtő árunyilatkozat

104. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alóli mentesség

(A Vámkódex 127. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   A következő áruk esetében nem kell belépési gyűjtő árunyilatkozatot benyújtani:

a)

villamos energia;

b)

csővezetéken keresztül belépő áruk;

c)

levélküldemények;

d)

a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet (14) 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti háztartási célú ingóságok, amennyiben szállításuk nem fuvarozási szerződés alapján történik;

e)

azok az áruk, amelyek esetében a 135. cikk és a 136. cikk (1) bekezdésével összhangban szóbeli vám-árunyilatkozatot lehet tenni, amennyiben szállításuk nem fuvarozási szerződés alapján történik;

f)

a 138. cikk b)–d) pontjaiban vagy a 139. cikk (1) bekezdésében említett áruk, amelyek bejelentettnek tekintendők a 141. cikkel összhangban, amennyiben szállításuk nem fuvarozási szerződés alapján történik;

g)

az utasok személyes poggyászában lévő áruk;

h)

az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én Londonban aláírt megállapodásban előírt 302. formanyomtatvánnyal szállított áruk;

i)

az Unió vámterületére valamely tagállam katonai védelmével megbízott hatóság által katonai szállítmány részeként vagy kizárólagosan katonai hatóság részére végzett szállítás során beszállított fegyver és katonai felszerelés;

j)

az Unió vámterületén letelepedett személy által üzemeltetett tengeri létesítményekről közvetlenül az Unió vámterületére beszállított következő áruk:

i.

olyan áruk, amelyeket az említett tengeri létesítményekbe beépítettek, ha a behozatal célja ezek építése, javítása, karbantartása vagy átalakítása;

ii.

a tengeri létesítményekbe való felszerelésre és a tengeri létesítmények felszereléseként való használatra szánt áruk;

iii.

a tengeri létesítményeken való felhasználásra vagy elfogyasztásra szánt ellátmány;

iv.

az említett tengeri létesítményekről származó nem veszélyes hulladék;

k)

azok az áruk, amelyekre a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. április 18-i Bécsi Szerződés, a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. április 24-i Bécsi Egyezmény vagy más konzuli egyezmények, vagy a különleges diplomáciai missziókról szóló 1969. december 16-i New York-i Egyezmény alapján mentesség igényelhető;

l)

a hajók vagy légi járművek fedélzetén lévő következő áruk:

i.

a hajókba vagy légi járművekbe alkatrészként vagy tartozékként történő beszerelés céljából szállított áruk;

ii.

a hajók vagy légi járművek motorjainak, gépeinek és más berendezéseinek működtetéséhez szállított áruk;

iii.

a fedélzeti elfogyasztásra vagy értékesítésre szánt élelmiszerek és más árucikkek;

m)

az Unió vámterületére Ceutából és Melillából, Gibraltárból, Helgolandról, San Marino Köztársaságból, a Vatikánvárosi Államból, Livigno és Campione d’Italia település területéről, valamint a Luganói-tónak a part és a terület Ponte Tresa és Porto Ceresio közötti politikai határa között található olasz nemzeti vizeiről beszállított áruk;

n)

az Unió hajóival az Unió vámterületén kívül a tengerből nyert tengeri halászati termékek és a tengerből nyert egyéb termékek;

o)

hajók és azokon fuvarozott olyan áruk, amelyek kizárólag azzal a céllal lépnek be egy tagállam parti tengeri területére, hogy a fedélzetére készletet vegyenek fel anélkül, hogy a kikötői létesítményeket igénybe vennék;

p)

az ATA-igazolvánnyal vagy CPD-igazolvánnyal szállított áruk, amennyiben szállításuk nem fuvarozási szerződés alapján történik.

(2)   2020. december 31-ig nem kell belépési gyűjtő árunyilatkozatot benyújtani a postai küldeményekben lévő olyan árukra, amelyek tömege nem haladja meg a 250 grammot.

Ha a postai küldeményekben 250 grammot meghaladó tömegű árukat szállítanak be az Unió vámterületére, de azokra vonatkozóan nem nyújtottak be belépési gyűjtő árunyilatkozatot, nem alkalmazandók szankciók. A kockázatelemzést az áruk vám elé állításakor és, amennyiben rendelkezésre áll, az árukra vonatkozó átmeneti megőrzési árunyilatkozat vagy vám-árunyilatkozat alapján kell elvégezni.

2020. december 31-ig a Bizottságnak felül kell vizsgálnia az e bekezdés szerinti postai küldeményekben lévő áruk helyzetét a szükségesnek vélt kiigazítások elvégzése céljából, figyelembe véve az elektronikus eszközök postai szolgáltatók általi használatát az áruk szállítása tekintetében.

105. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó határidők tengeri szállítás esetén

(A Vámkódex 127. cikkének (3) és (7) bekezdése)

Ha az árukat tengeri úton szállítják be az Unió vámterületére, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot a következő határidőkön belül kell benyújtani:

a)

konténeres rakomány esetén, amelyre a c) vagy d) pont nem alkalmazandó, legkésőbb 24 órával azelőtt, hogy az árukat arra a hajóra berakodnák, amelyen azokat az Unió vámterületére be fogják hozni;

b)

olyan ömlesztett/darabáru rakomány esetén, amelyre a c) vagy d) pont nem alkalmazandó, legkésőbb négy órával a hajónak az Unió vámterületén található első belépési kikötőbe történő megérkezését megelőzően;

c)

legkésőbb két órával a hajónak az Unió vámterületén található első belépési kikötőbe történő megérkezését megelőzően, ha az áruk az alábbiak bármelyikéből érkeznek:

i.

Grönland;

ii.

a Feröer szigetek;

iii.

Izland;

iv.

balti-tengeri, északi-tengeri, fekete-tengeri vagy földközi-tengeri kikötők;

v.

az összes marokkói kikötő;

d)

az Unió vámterületén kívüli terület és Franciaország tengeren túli megyéi, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek közötti, a c) pontban említettektől eltérő fuvarozásnál, az út 24 óránál rövidebb időtartama esetén legkésőbb két órával az Unió vámterületén található első belépési kikötőbe történő megérkezést megelőzően.

106. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó határidők légi szállítás esetén

(A Vámkódex 127. cikkének (3) és (7) bekezdése)

(1)   Ha az árukat légi úton szállítják be az Unió vámterületére, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot a lehető leghamarabb be kell nyújtani.

A belépési gyűjtő árunyilatkozat minimális adatkészletét kell benyújtani legkésőbb azelőtt, hogy az árukat arra a légi járműre berakodnák, amelyen azokat az Unió vámterületére be fogják szállítani.

(2)   Ha csak a belépési gyűjtő árunyilatkozat minimális adatkészletét nyújtották be az (1) bekezdés második albekezdésében említett határidőn belül, a többi adatot a következő határidőkön belül kell benyújtani:

a)

a négy óránál rövidebb ideig tartó légi útnál, legkésőbb a légi jármű tényleges indulásának időpontjáig;

b)

más légi utak tekintetében, legkésőbb négy órával a légi járműnek az Unió vámterületén található első repülőtérre történő megérkezését megelőzően.

107. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó határidők vasúti szállítás esetén

(A Vámkódex 127. cikkének (3) és (7) bekezdése)

Ha az árukat vasúton szállítják be az Unió vámterületére, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot a következő határidőkön belül kell benyújtani:

a)

ha a vasúti szállítás a harmadik országban található utolsó vonatrendező állomástól az első belépési vámhivatalig kevesebb mint két óráig tart, legkésőbb egy órával az áruknak azon helyre történő megérkezését megelőzően, ahol ez a vámhivatal illetékes;

b)

minden egyéb esetben, legkésőbb két órával az áruknak azon helyre történő megérkezését megelőzően, ahol az első belépési vámhivatal illetékes.

108. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó határidők közúti szállítás esetén

(A Vámkódex 127. cikkének (3) és (7) bekezdése)

Ha az árukat közúton szállítják be az Unió vámterületére, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot legkésőbb egy órával az áruknak azon helyre történő megérkezését megelőzően kell benyújtani, ahol az első belépési vámhivatal illetékes.

109. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó határidők belvízi úton történő szállítás esetén

(A Vámkódex 127. cikkének (3) és (7) bekezdése)

Ha az árukat belvízi úton szállítják be az Unió vámterületére, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot legkésőbb két órával az áruknak azon helyre történő megérkezését megelőzően kell benyújtani, ahol az első belépési vámhivatal illetékes.

110. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó határidők kombinált szállítás esetén

(A Vámkódex 127. cikkének (3) és (7) bekezdése)

Ha az árukat olyan szállítóeszközön szállítják be az Unió vámterületére, amelyet magát is aktív szállítóeszközön szállítanak, a belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó határidőnek az aktív szállítóeszközre alkalmazandó határidőnek kell lennie.

111. cikk

A belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó határidők vis maior esetén

(A Vámkódex 127. cikkének (3) és (7) bekezdése)

A 105. és 109. cikkekben megállapított határidőket vis maior esetén nem kell alkalmazni.

112. cikk

Belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak megadása más személyek által a tengeri és belvízi úton történő szállításra vonatkozó egyedi esetekben

(A Vámkódex 127. cikkének (6) bekezdése)

(1)   Ha a tengeri vagy belvízi szállítás esetén ugyanazon árukra a fuvarozótól eltérő egy vagy több személy által egy vagy több hajóraklevéllel kísért egy vagy több kiegészítő fuvarozási szerződést kötöttek, és a hajóraklevelet kiállító személy nem teszi elérhetővé a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz szükséges adatokat azon szerződéses partnere számára, aki a hajóraklevelet kiállítja a számára vagy a szerződéses partnere számára, akivel az árukra együttes rakodásra vonatkozó megállapodást kötött, akkor annak a személynek, aki nem teszi a szükséges adatokat elérhetővé, az adatokat az első belépési vámhivatal számára kell megadnia a Vámkódex 127. cikkének (6) bekezdésével összhangban.

Ha a hajóraklevélen feltüntetett címzett, amelyet nem kísér alátámasztó hajóraklevél, nem teszi elérhetővé az ezt a hajóraklevelet kiállító személy számára a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz szükséges adatokat, ezeket az adatokat az első belépési vámhivatal számára kell megadnia.

(2)   Minden olyan személy, aki a Vámkódex 127. cikke (5) bekezdésében említett adatokat nyújt be, a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban felelősséggel tartozik az általa benyújtott adatokért.

113. cikk

Belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak megadása más személyek által a légi úton történő szállításra vonatkozó egyedi esetekben

(A Vámkódex 127. cikkének (6) bekezdése)

(1)   Ha a légi szállítás esetén ugyanazon árukra a fuvarozótól eltérő egy vagy több személy által egy vagy több légifuvarlevéllel kísért egy vagy több kiegészítő fuvarozási szerződést kötöttek, és a légifuvarlevelet kiállító személy nem teszi elérhetővé a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz szükséges adatokat azon szerződéses partnere számára, aki a légifuvarlevelet kiállítja a számára vagy a szerződéses partnere számára, akivel az árukra együttes rakodásra vonatkozó megállapodást kötött, akkor annak a személynek, aki nem teszi a szükséges adatokat elérhetővé, az adatokat az első belépési vámhivatal számára kell megadnia a Vámkódex 127. cikkének (6) bekezdésével összhangban.

(2)   Ha a légi szállítás esetén az árukat az Egyetemes Postaegyesület jogi aktusainak megfelelően szállítják, és a postai szolgáltató nem teszi a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz szükséges adatokat elérhetővé a fuvarozó számára, a postai szolgáltatónak az adatokat az első belépési vámhivatal számára kell megadnia a Vámkódex 127. cikkének (6) bekezdésével összhangban

(3)   Minden olyan személy, aki a Vámkódex 127. cikke (5) bekezdésében említett adatokat nyújt be, a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban felelősséggel tartozik az általa benyújtott adatokért.

2. FEJEZET

Az áruk érkezése

114. cikk

Különleges adóügyi területekkel folytatott kereskedelem

(A Vámkódex 1. cikkének (3) bekezdése)

A tagállamoknak e fejezetet és a Vámkódex 133–152. cikkeit kell alkalmazniuk az árukra a különleges adóügyi terület és az Unió vámterületének különleges adóügyi területnek nem minősülő része közötti kereskedelemben.

115. cikk

Az áruk vám elé állítására és átmeneti megőrzésére szolgáló hely jóváhagyása

(A Vámkódex 139. cikkének (1) bekezdése és 147. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az illetékes vámhivataltól eltérő helyet jóváhagyhatják az áru vám elé állítása céljából, a következő feltételek teljesülése esetén:

a)

a Vámkódex 148. cikke (2) és (3) bekezdésében, valamint a 117. cikkben meghatározott követelmények teljesülnek;

b)

az árukat vámeljárásra jelentik be a vám elé állításukat követő napon, kivéve, ha a vámhatóságok kérik az áruk vizsgálatát a Vámkódex 140. cikke (2) bekezdésével összhangban.

Ha a helyet már engedélyezték az átmeneti megőrzési létesítmények üzemeltetése céljára, akkor nincs szükség a jóváhagyásra.

(2)   Az átmeneti megőrzési létesítménytől eltérő helyet jóváhagyhatják az áru átmeneti megőrzésére, a következő feltételek teljesülése esetén:

a)

a Vámkódex 148. cikke (2) és (3) bekezdésében, valamint a 117. cikkben meghatározott követelmények teljesülnek;

b)

az árukat vámeljárásra jelentik be a vám elé állításukat követő napon, kivéve, ha a vámhatóságok kérik az áruk vizsgálatát a Vámkódex 140. cikke (2) bekezdésével összhangban.

116. cikk

Nyilvántartások

(A Vámkódex 148. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 148. cikkének (4) bekezdésében említett nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell a következő információkat és adatokat:

a)

hivatkozást a tárolt árukra vonatkozó átmeneti megőrzési árunyilatkozatra, valamint hivatkozást az átmeneti megőrzés ennek megfelelő befejezésére;

b)

a tárolt árukra vonatkozó vámokmányokat azonosító dátumot és adatokat, valamint bármely egyéb, az áruk átmeneti megőrzésével kapcsolatos dokumentumot;

c)

a csomagok adatait, azonosító számát, mennyiségét és fajtáját, az áruk mennyiségét és szokásos kereskedelmi vagy műszaki megnevezését, valamint, ha releváns, a szállítótartálynak az áruk azonosításához szükséges azonosító jelét;

d)

áruhelyre és az áruk bármely szállítására vonatkozó adatokat;

e)

az áruk vámjogi státusát;

f)

a Vámkódex 147. cikke (2) bekezdése szerinti szokásos kezelési módokra vonatkozó adatokat;

g)

a különböző tagállamokban lévő átmeneti megőrzési létesítmények között az áruk átmeneti megőrzésben történő szállítására vonatkozóan az áruknak az átmeneti megőrzési létesítményekbe történő megérkezéséről szóló adatokat.

Ha a nyilvántartás nem része a vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyvnek, akkor a nyilvántartásnak a vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyv hivatkozási adataira kell hivatkoznia;

(2)   Ha az a vámfelügyelet ellátását és az áruk ellenőrzését nem befolyásolja hátrányosan, a vámhatóság mentességet adhat az (1) bekezdésben foglalt információk egy meghatározott részének nyilvántartása alól. Az áruknak az átmeneti megőrzési létesítmények közötti szállítása esetében azonban, ez a menteség nem alkalmazandó

117. cikk

Kiskereskedelmi értékesítés

(A Vámkódex 148. cikkének (1) bekezdése)

Az átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetésére vonatkozóan a Vámkódex 148. cikke szerinti engedélyek az alábbi feltételekkel adhatók ki:

a)

az átmeneti megőrzési létesítményeket nem használják kiskereskedelmi célra;

b)

azokat az árukat, amelyek veszélyesek vagy tönkretehetnek más árukat, vagy más okoknál fogva különleges létesítményeket igényelnek, különlegesen felszerelt átmeneti megőrzési létesítményekben tárolják;

c)

az átmeneti megőrzési létesítményeket kizárólag az engedélyes üzemelteti.

118. cikk

Az átmeneti megőrzésben lévő áruk szállításának egyéb esetei

(A Vámkódex 148. cikke (5) bekezdésének c) pontja)

A vámhatóságok a Vámkódex 148. cikke (5) bekezdésének c) pontjával összhangban engedélyezhetik az átmeneti megőrzésben lévő áruk olyan, különböző átmeneti megőrzési létesítmények közötti szállítását, amelyek az átmeneti megőrzési létesítmények üzemeltetésére vonatkozóan különböző engedéllyel rendelkeznek, feltéve, hogy az engedélyesek AEOC-tanúsítvánnyal rendelkeznek.

V. CÍM

A VÁMJOGI STÁTUSRA, AZ ÁRUK VÁMELJÁRÁS ALÁ VONÁSÁRA, A MEGERŐSÍTÉSRE, VALAMINT AZ ÁRUK ÁTENGEDÉSÉRE ÉS AZ AZOKRÓL TÖRTÉNŐ RENDELKEZÉSRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

1. FEJEZET

Az áruk vámjogi státusa

1. szakasz

Általános rendelkezések

119. cikk

A vámjogi státus vélelmezése

(A Vámkódex 153. cikkének (1) bekezdése és 155. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Az uniós áruk vámjogi státusára vonatkozó vélelem nem vonatkozik:

a)

az Unió vámterületére beszállított, a vámjogi státus megállapítása érdekében vámfelügyelet alá vont árukra;

b)

az átmeneti megőrzésben lévő árukra;

c)

a belső árutovábbítás, a passzív feldolgozás és a meghatározott célra történő felhasználás kivételével a különleges eljárások valamelyike alá vont árukra;

d)

az uniós halászhajó által az Unió vámterületén kívül, nem egy harmadik ország parti tengerén fogott, az Unió vámterületére a 129. cikkben meghatározott módon beszállított tengeri halászati termékekre;

e)

a d) pontban említett termékekből az ott említett hajón vagy uniós feldolgozóhajón – esetleg uniós vámjogi státusú más termékek felhasználásával – előállított, az Unió vámterületére a 129. cikkben meghatározott módon beszállított árukra;

f)

a harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókkal az Unió vámterületén belül fogott vagy onnan nyert tengeri halászati és egyéb termékekre.

(2)   Az uniós áruk vámeljárás és vámjogi státusuk megváltozása nélkül a következő esetekben szállíthatók az Unió vámterületének egyik pontjáról a másikra úgy, hogy közben ideiglenesen elhagyják ezt a területet:

a)

légi úton szállított áru esetében akkor, ha az árut uniós repülőtéren egy másik uniós repülőtérre történő szállítás céljából be- vagy átrakodták, és valamely tagállamban kiállított egyetlen fuvarokmány kíséretében szállítják;

b)

tengeri úton szállított áru esetében akkor, ha az árut egy, a 120. cikknek megfelelően engedélyezett menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat igénybevételével uniós kikötők között szállították;

c)

vasúton szállított áru esetében akkor, ha az árut valamely tagállamban kiállított egyetlen fuvarokmány kíséretében egy olyan harmadik országon keresztül szállították, amely szerződő fele az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezménynek, és ennek lehetőségéről nemzetközi megállapodás rendelkezik.

(3)   Az uniós áruk uniós vámjogi státusuk igazolása mellett a következő esetekben szállíthatók vámeljárás és vámjogi státusuk megváltozása nélkül az Unió vámterületének egyik pontjáról a másikra úgy, hogy közben ideiglenesen elhagyják ezt a területet:

a)

ha az árut az Unió vámterületének egyik pontjáról a másikra szállították, és tengeri vagy légi úton ideiglenesen elhagyja ezt a területet;

b)

ha az árut az Unió vámterületének egyik pontjáról a másikra egy, az Unió vámterületén kívül fekvő területen keresztül szállították átrakodás nélkül, és valamely tagállamban kiállított egyetlen fuvarokmány kíséretében szállítják;

c)

ha az árut az Unió vámterületének egyik pontjáról a másikra egy, az Unió vámterületén kívül fekvő területen keresztül szállították, és az Unió vámterületén kívül átrakodták egy attól eltérő szállítóeszközre, mint amelyre eredetileg berakodták, és egy új, az Unió vámterületén kívül fekvő területről történő szállításra vonatkozó fuvarokmányt állítottak ki, amelyhez csatolták az eredeti egyetlen fuvarokmány másolatát;

d)

ha a valamely tagállamban nyilvántartásba vett közúti gépjármű ideiglenesen elhagyta az Unió vámterületét, majd később visszatért oda;

e)

ha az Unió vámterületén letelepedett személyhez tartozó csomagolóanyagot, rakodólapot vagy más hasonló felszerelést – a szállítótartályt nem ideértve – olyan áruk szállításához használják, amelyek ideiglenesen elhagyták az Unió vámterületét, majd később visszatértek oda;

f)

ha az utas poggyászában lévő, kereskedelmi felhasználásra nem szánt áru ideiglenesen elhagyta az Unió vámterületét, majd később visszatért oda.

2. szakasz

A menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat vámjogi szempontból

120. cikk

Menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat létesítésének engedélyezése

(A Vámkódex 155. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A határozat meghozatalában illetékes vámhatóság engedélyezheti a hajózási társaság számára, hogy olyan menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járatot létesítsen, amelyen az Unió vámterületének egyik pontjáról a másikra és ideiglenesen e területen kívülre az uniós vámjogi státusuk megváltozása nélkül uniós árukat szállíthat.

(2)   Ilyen engedély csak akkor adható, ha a hajózási társaság:

a)

az Unió vámterületén letelepedett;

b)

teljesíti a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában meghatározott kritériumot;

c)

vállalja, hogy az engedély kiadása után közli a határozat meghozatalában illetékes vámhatósággal a 121. cikk (1) bekezdésében meghatározott információkat; és

d)

vállalja, hogy a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat az útvonalán egyetlen, az Unió vámterületén kívüli területen fekvő kikötőben, és egyetlen, uniós kikötőben lévő vámszabad területen sem köt ki, továbbá nem végez átrakodást a tengeren.

(3)   Azok a hajózási társaságok, amelyek e cikk alapján engedélyt kaptak, kötelesek működtetni az engedélyben megjelölt menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járatot.

A menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járatot az e célból a 121. cikknek megfelelően nyilvántartásba vett hajók igénybevételével kell működtetni.

121. cikk

Hajók és kikötők nyilvántartásba vétele

(A Vámkódex 22. cikkének (4) bekezdése és 155. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A 119. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat létesítésére engedéllyel rendelkező hajózási társaság nyilvántartásba véteti az általa a hajójárat céljára igénybe venni kívánt hajókat és azokat a kikötőket, amelyekben ki kíván kötni, és ennek érdekében közli a határozat meghozatalában illetékes vámhatósággal:

a)

a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járathoz rendelt hajók nevét;

b)

azt a kikötőt, amelyben a hajó a menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat teljesítését megkezdi;

c)

a kikötés céljából igénybe veendő kikötőket.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba vétel a határozat meghozatalában illetékes vámhatóság általi nyilvántartásba vételt követő első munkanaptól hatályos.

(3)   A 119. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat létesítésére engedéllyel rendelkező hajózási társaság bejelenti a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságnak az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában meghatározott információk változásait, valamint azt a napot, amikor ezek a változások hatályba lépnek.

122. cikk

A menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járattal végzett szállítás során felmerülő, előre nem látott körülmények

(A Vámkódex 153. cikkének (1) bekezdése és 155. cikkének (2) bekezdése)

Ha a 119. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat működtetése céljából nyilvántartásba vett hajó előre nem látott körülmények miatt a tengeren árukat rakodik át, vagy egy, az Unió vámterületén kívüli területen fekvő kikötőben, a menetrend szerinti hajójárat útvonalán kívüli kikötőben vagy uniós kikötő vámszabad területén kiköt, vagy árukat rakodik ki vagy be, akkor ezen áruk vámjogi státusa nem változik meg, kivéve abban az esetben, ha ezeken a helyeken ki- vagy berakodták őket.

Ha a vámhatóságoknak okuk van kételkedni abban, hogy az áruk teljesítik-e ezeket a feltételeket, az áruk vámjogi státusát igazolni kell.

3. szakasz

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása

1. alszakasz

Általános rendelkezések

123. cikk

A T2L, a T2LF és a vámárumanifeszt érvényességi ideje

(A Vámkódex 22. cikkének (5) bekezdése)

Az áruk uniós vámjogi státusának T2L, T2LF vagy vámárumanifeszt útján történő igazolása a nyilvántartásba vétel napjától – vagy ha a 128. cikk szerint a vámárumanifesztet nem kell nyilvántartásba vétetni, akkor a kiállításának napjától – számított 90 napig érvényes. Az érintett személy kérésére a vámhivatal indokolt esetben az igazolás érvényességi idejét hosszabb időtartamban is megállapíthatja.

124. cikk

A T2L-hez, a T2LF-hez és a vámárumanifeszthez tartozó MRN közlésének módja

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A T2L-hez, a T2LF-hez, illetve a vámárumanifeszthez tartozó MRN a következő, az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módok bármelyikével benyújtható:

a)

vonalkóddal;

b)

státus-nyilvántartási okmány útján;

c)

az átvevő vámhatóság által elfogadott más módon.

2. alszakasz

Az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon benyújtott igazolások

125. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása gazdálkodónak nem minősülő utasok számára

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A gazdálkodónak nem minősülő utasok írásban kérhetik az áruk uniós vámjogi státusának igazolását.

126. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása számla vagy fuvarokmány bemutatásával

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése és 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

(1)   A 15 000 EUR-t nem meghaladó értékű áruk uniós vámjogi státusának igazolása a következő, az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módok bármelyikével benyújtható:

a)

az árura vonatkozó számla bemutatásával;

b)

az áru fuvarokmányának bemutatásával.

(2)   Az (1) bekezdésben említett számlának vagy fuvarokmánynak tartalmaznia kell legalább a feladó – vagy ha nincs feladó, akkor az érintett személy – teljes nevét és címét, az illetékes vámhivatal megjelölését, a csomagok számát és jellegét, a csomagok jeleit és hivatkozási számait, az áru megnevezését, az áru bruttó tömegét (kg), az áru értékét, valamint, amennyiben szükséges, a szállítótartályok azonosító számát.

A feladó – vagy ha nincs feladó, akkor az érintett személy – az áru uniós vámjogi státusát az adott esetnek megfelelően a „T2L” vagy a „T2LF” kódnak a számlán vagy fuvarokmányon való feltüntetésével és aláírásával jelzi.

127. cikk

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása TIR- vagy ATA-igazolványon vagy 302. formanyomtatványon

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Ha az áru szállítása a TIR-egyezménynek, az ATA-egyezménynek, az Isztambuli Egyezménynek vagy az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én Londonban aláírt megállapodásnak megfelelően történik, az áruk uniós vámjogi státusának igazolása benyújtható az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon.

3. alszakasz

Az áruk uniós vámjogi státusának igazolása engedélyes kibocsátó által

128. cikk

Könnyített eljárás az engedélyes kibocsátó által kiállított igazolásokhoz

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Bármely, az Unió vámterületén letelepedett és a Vámkódex 39. cikkének a) és b) pontjában meghatározott kritériumokat teljesítő személy számára engedélyezhető, hogy:

a)

T2L-t vagy T2LF-et állítson ki záradékolás iránti kérelem benyújtása nélkül;

b)

vámárumanifesztet adjon ki záradékolás iránti kérelem, valamint az igazolásnak az illetékes vámhivatal általi nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtása nélkül.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti engedélyt az illetékes vámhivatal adja ki az érintett személy kérelmére.

4. alszakasz

A tengeri halászati termékekre és az ilyen termékekből előállított árukra vonatkozó különleges rendelkezések

129. cikk

A tengeri halászati termékek és az ilyen termékekből előállított áruk vámjogi státusa

(A Vámkódex 153. cikkének (2) bekezdése)

A 119. cikk (1) bekezdésének d) és e) pontja szerinti termékek és áruk uniós vámjogi státusának igazolásához azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó árukat a következő módok valamelyikén közvetlenül az Unió vámterületére szállították:

a)

a szállítást az az uniós halászhajó végezte, amely a termékeket kifogta és esetleg feldolgozta;

b)

a szállítást az az uniós halászhajó végezte, amelyre a termékeket az a) pontban említett halászhajóról átrakodták;

c)

a szállítást az az uniós feldolgozóhajó végezte, amely a termékeket az a) pontban említett halászhajóról való átrakodás után feldolgozta;

d)

a szállítást más olyan hajó végezte, amelyre a szóban forgó termékeket és árukat az a), a b) vagy a c) pontban említett hajókról minden további változtatás nélkül átrakodták;

e)

a szállítást más szállítóeszköz végezte olyan egyetlen fuvarokmány kíséretében, amelyet azon, nem az Unió vámterületéhez tartozó országban vagy területen állítottak ki, amelyben a termékeket vagy árukat az a), a b), a c) vagy a d) pontban említett hajókról a partra kirakodták.

130. cikk

A tengeri halászati termékek és az ilyen termékekből előállított áruk vámjogi státusának igazolása

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése és 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

(1)   A vámjogi státusnak a 129. cikk alapján történő igazolásához az 1224/2009/EK tanácsi rendeletben (15) előírt halászati naplónak, kirakodási nyilatkozatnak, átrakodási nyilatkozatnak és hajómegfigyelésirendszer-adatoknak az adott esetnek megfelelően tartalmazniuk kell:

a)

a tengeri halászati termékek fogási helyének olyan megjelölését, amelyből megállapítható, hogy a termékek vagy áruk a 129. cikk alapján uniós vámjogi státusúak;

b)

a tengeri halászati termékek megjelölését (nevét és típusát) és bruttó tömegét (kg);

c)

a b) pontban említett tengeri halászati termékekből előállított áruk jellegének olyan megjelölését, amelyből megállapítható azok Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolása, valamint bruttó tömegét (kg).

(2)   A 119. cikk (1) bekezdése d) és e) pontjának hatálya alá tartozó, uniós halászhajóra vagy uniós feldolgozóhajóra (fogadó hajóra) átrakodott termékek és áruk esetében azon uniós halászhajó vagy uniós feldolgozóhajó halászati naplójának vagy átrakodási nyilatkozatának, amelyről a termékeket és árukat átrakodták, az (1) bekezdésben meghatározott adatok mellett tartalmaznia kell azon fogadó hajó nevét, lobogója szerinti államát, lajstromozási számát és parancsnokának teljes nevét is, amelyre a termékeket és árukat átrakodták.

A fogadó hajó halászati naplójának vagy átrakodási nyilatkozatának az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott adatok mellett tartalmaznia kell azon uniós halászhajó vagy uniós feldolgozóhajó nevét, lobogó szerinti államát, lajstromozási számát és parancsnokának teljes nevét is, amelyről a termékeket és árukat átrakodták.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában a vámhatóságok a legalább 10 m, de legfeljebb 15 m teljes hosszúságú hajók esetében elfogadják a papíralapú halászati naplót, kirakodási nyilatkozatot, illetve átrakodási nyilatkozatot.

131. cikk

Átrakodás

(A Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdése)

1.   A 119. cikk (1) bekezdésének d) és e) pontjában meghatározott termékek és áruk uniós halászhajónak vagy uniós feldolgozóhajónak nem minősülő fogadó hajóra történő átrakodása esetén az áruk uniós vámjogi státusát a fogadó hajó átrakodási nyilatkozatának kinyomtatott példányával, valamint – az adott esetnek megfelelően – azon uniós halászhajó vagy uniós feldolgozóhajó halászati naplójának, átrakodási nyilatkozatának és hajómegfigyelésirendszer-adatainak egy kinyomtatott példányával kell igazolni, amelyről a termékeket vagy árukat átrakodták.

2.   Többszöri átrakodás esetén az összes átrakodási nyilatkozat kinyomtatott példányát be kell mutatni.

132. cikk

A harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókkal az Unió vámterületén belül fogott vagy onnan nyert tengeri halászati és egyéb termékek uniós vámjogi státusának igazolása

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókkal az Unió vámterületén belül fogott vagy onnan nyert tengeri halászati és egyéb termékek uniós vámjogi státusa a halászati napló egy kinyomtatott példányával igazolható.

133. cikk

Átrakodott és egy nem az Unió vámterületéhez tartozó országon vagy területen átszállított termékek és áruk

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

Ha a 119. cikk (1) bekezdése d) és e) pontjának hatálya alá tartozó termékeket és árukat átrakodták és átszállították egy nem az Unió vámterületéhez tartozó országon vagy területen, akkor be kell mutatni az uniós halászhajó vagy uniós feldolgozóhajó halászati naplójának egy olyan kinyomtatott példányát, valamint – ha alkalmazandó – az átrakodási nyilatkozat egy olyan kinyomtatott példányát, amelyen szerepel:

a)

a harmadik ország vámhatóságának záradéka,

b)

az a nap, amikor a termékek és áruk megérkeztek a harmadik országba, valamint amikor elindultak onnan;

c)

az Unió vámterületére való továbbszállításhoz felhasznált szállítóeszköz megjelölése;

d)

az a) pontban említett vámhatóság címe.

2. FEJEZET

Áruk vámeljárás alá vonása

1. szakasz

Általános rendelkezések

134. cikk

A különleges adóügyi területekkel folytatott kereskedelemhez tartozó vám-árunyilatkozatok

(A Vámkódex 1. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 1. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó, uniós árukkal folytatott kereskedelem esetében alkalmazni kell:

a)

a Vámkódex V. címének 2., 3. és 4. fejezetét;

b)

a Vámkódex VIII. címének 2. és 3. fejezetét;

c)

e rendelet V. címének 2. és 3. fejezetét;

d)

e rendelet VIII. címének 2. és 3. fejezetét.

(2)   Az (1) bekezdésben felsorolt rendelkezésekben foglalt kötelezettségeinek bármely személy a következő esetekben a számla vagy a fuvarokmány bemutatásával tehet eleget:

a)

a különleges adóügyi területen az Unió vámterületének másik, ugyanazon a tagállamon belül lévő, különleges adóügyi területnek nem minősülő részére feladott áruk esetében;

b)

a különleges adóügyi területre az Unió vámterületének másik, ugyanazon a tagállamon belül lévő, különleges adóügyi területnek nem minősülő részéről bejuttatott áruk esetében;

c)

az Unió vámterületének másik, ugyanazon a tagállamon belül lévő, különleges adóügyi területnek nem minősülő részén különleges adóügyi területre feladott áruk esetében;

d)

az Unió vámterületének másik, ugyanazon a tagállamon belül lévő, különleges adóügyi területnek nem minősülő részére különleges adóügyi területről bejuttatott áruk esetében.

135. cikk

Szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó szóbeli vám-árunyilatkozat

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozat a következő áruk esetében megtehető szóban:

a)

a nem kereskedelmi jellegű áruk;

b)

az utas személyes poggyászában lévő olyan kereskedelmi jellegű áruk, amelyeknek sem az értéke nem nagyobb 1 000 EUR-nál, sem a nettó tömege nem nagyobb 1 000 kg-nál;

c)

az uniós mezőgazdasági termelők által harmadik országban található ingatlanon előállított, valamint a halászati, haltenyésztési és vadászati tevékenységből származó, az 1186/2009/EK rendelet 35–38. cikke alapján vámmentes termékek;

d)

a harmadik országbeli mezőgazdasági termelők által az ezekkel az országokkal szomszédos ingatlanokon való felhasználásra behozott, az 1186/2009/EK rendelet 39. és 40. cikke alapján vámmentes vetőmag, műtrágya, valamint a talaj és a termés kezeléséhez szükséges termékek.

(2)   A szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozat a 136. cikk (1) bekezdésében felsorolt áruk esetében megtehető szóban abban az esetben, ha az áru térti áruként mentes a behozatali vám alól.

136. cikk

Ideiglenes behozatalra és újrakivitelre vonatkozó szóbeli árunyilatkozat

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Az ideiglenes behozatalra vonatkozó vám-árunyilatkozat a következő áruk esetében megtehető szóban:

a)

a rakodólapok, a szállítótartályok és a szállítóeszközök, valamint az ezen rakodólapokhoz, szállítótartályokhoz és szállítóeszközökhöz tartozó pótalkatrészek, tartozékok és felszerelések a 208–213. cikkben foglaltaknak megfelelően;

b)

a személyes használati tárgyak, valamint a sportcélú áruk a 219. cikkben foglaltaknak megfelelően;

c)

a nemzetközi tengeri forgalomban részt vevő hajókon a tengerészek számára felhasznált, a 220. cikk a) pontja szerinti jóléti anyagok;

d)

az orvosi, sebészeti és laboratóriumi felszerelés a 222. cikkben foglaltaknak megfelelően;

e)

a 223. cikkben meghatározott, transzhumálásra vagy legeltetésre szánt, vagy munkavégzés vagy közlekedés célját szolgáló állatok;

f)

a 224. cikk a) pontjában meghatározott felszerelés;

g)

azok a műszerek és készülékek, amelyekre a szervátültetésre váró beteget ellátó orvosnak szüksége van, a 226. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően;

h)

a katasztrófák következményeinek felszámolását szolgáló, az Unió vámterületét sújtó katasztrófák és hasonló helyzetek hatásainak enyhítésére felhasznált anyagok;

i)

az utasok által ideiglenesen behozott, szakmai felszerelésként való használatra szánt hordozható hangszerek;

j)

a töltve behozott és üresen vagy töltve újrakivitelre szánt olyan csomagolások, amelyek egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személyt azonosító, állandó, letörölhetetlen jelzést viselnek;

k)

az olyan rádiós és televíziós gyártási és műsorközvetítő felszerelés, valamint a rádiós és televíziós gyártás és műsorközvetítés céljára különlegesen átalakított olyan járművek és berendezéseik, amelyeket az Unió vámterületén kívül letelepedett köz- vagy magánszektorbeli szervezetek hoztak be, és amelyeket az ilyen felszerelés és járművek ideiglenes behozatalának engedélyezésére jogosult vámhatóságok jóváhagytak;

l)

a vámhatóságok által engedélyezett más áruk.

(2)   Az ideiglenes behozatali eljárás lezárásakor szóban megtehető az (1) bekezdésben felsorolt árukra vonatkozó újrakiviteli árunyilatkozat.

137. cikk

Kivitelre vonatkozó szóbeli vám-árunyilatkozat

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A kivitelre vonatkozó vám-árunyilatkozat a következő áruk esetében megtehető szóban:

a)

a nem kereskedelmi jellegű áruk;

b)

az olyan kereskedelmi jellegű áruk, amelyeknek sem az értéke nem nagyobb 1 000 EUR-nál, sem a nettó tömege nem nagyobb 1 000 kg-nál;

c)

az Unió vámterületén nyilvántartásba vett és újrabehozatalra szánt szállítóeszközök, valamint a hozzájuk tartozó pótalkatrészek, tartozékok és felszerelések;

d)

a mezőgazdasági tevékenységnek az Unióból harmadik országba való áthelyezésekor kivitt, az 1186/2009/EK rendelet 115. cikke alapján vámmentes háziállatok;

e)

az Unióban található birtokon gazdálkodó mezőgazdasági termelők által megszerzett, az 1186/2009/EK rendelet 116., 117. és 118. cikke alapján vámmentes termékek;

f)

a mezőgazdasági termelők által harmadik országban található birtokon való felhasználásra kivitt, az 1186/2009/EK rendelet 119. és 120. cikke alapján vámmentes vetőmag;

g)

az állatok számára a kivitelük ideje alatt szükséges, az állatokat kísérő, az 1186/2009/EK rendelet 121. cikke alapján vámmentes abrak és takarmány.

(2)   A kivitelre vonatkozó vám-árunyilatkozat a 136. cikk (1) bekezdésében felsorolt áruk esetében megtehető szóban, ha az árukat újrabehozatalra szánják.

138. cikk

A 141. cikk alapján szabad forgalomba bocsátásra bejelentettnek tekintett áruk

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

Ha másként nem jelentették be őket, a 141. cikk alapján szabad forgalomba bocsátásra bejelentettnek kell tekinteni:

a)

az utas személyes poggyászában lévő, az 1186/2009/EK rendelet 41. cikke alapján vagy térti áruként a behozatali vám alól mentes nem kereskedelmi jellegű árukat;

b)

a 135. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott árukat;

c)

a Vámkódex 203. cikke alapján térti áruként a behozatali vám alól mentes szállítóeszközöket;

d)

az utasok által újrabehozott, a Vámkódex 203. cikke alapján térti áruként a behozatali vám alól mentes hordozható hangszereket;

e)

a levélküldeményeket;

f)

a postai küldeményben lévő, az 1186/2009/EK rendelet 23–27. cikke alapján a behozatali vám alól mentes árukat.

139. cikk

A 141. cikk alapján ideiglenes behozatalra és újrakivitelre bejelentettnek tekintett áruk

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Ha másként nem jelentették be őket, a 141. cikk alapján ideiglenes behozatalra bejelentettnek kell tekinteni a 136. cikk (1) bekezdésének e)–j) pontjában megjelölt árukat.

(2)   Ha másként nem jelentették be őket, a 141. cikk alapján újrakivitelre bejelentettnek kell tekinteni a 136. cikk (1) bekezdésének e)–j) pontjában megjelölt árukat, és ezáltal lezártnak kell tekinteni az ideiglenes behozatali eljárást.

140. cikk

A 141. cikk alapján kivitelre bejelentettnek tekintett áruk

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Ha másként nem jelentették be őket, a 141. cikk alapján kivitelre bejelentettnek kell tekinteni:

a)

a 137. cikkben meghatározott árukat;

b)

az utasok hordozható hangszereit.

(2)   A Helgolandra feladott árukat a 141. cikk alapján kivitelre bejelentettnek kell tekinteni.

141. cikk

Vám-árunyilatkozatnak tekintendő cselekmények

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A 138. cikk a)–d) pontjában, a 139. cikkben és a 140. cikk (1) bekezdésében meghatározott áruk esetében vám-árunyilatkozatnak kell tekinteni:

a)

a vámhivatal zöld vagy „nincs elvámolnivaló” folyosóján történő áthaladást, ha kétfolyosós rendszer működik;

b)

a kétfolyosós rendszert nem működtető vámhivatalon történő áthaladást;

c)

a „nincs elvámolnivaló” feliratú matricának vagy vámárunyilatkozat-címkének az utasszállító jármű szélvédőjére történő felhelyezését ott, ahol a nemzeti rendelkezések biztosítják ezt a lehetőséget.

(2)   A levélküldeményeket szabad forgalomba bocsátásra bejelentettnek kell tekinteni akkor, amikor belépnek az Unió vámterületére.

A levélküldeményeket kivitelre vagy újrakivitelre bejelentettnek kell tekinteni akkor, amikor kilépnek az Unió vámterületéről.

(3)   A postai küldeményben lévő, az 1186/2009/EK rendelet 23–27. cikke alapján a behozatali vám alól mentes árukat szabad forgalomba bocsátásra bejelentettnek kell tekinteni akkor, amikor a Vámkódex 139. cikke alapján vám elé állítják őket, amennyiben az előírt adatokat a vámhatóság elfogadja.

(4)   A postai küldeményben lévő, legfeljebb 1 000 EUR értékű nem kivitelivám-köteles árukat kivitelre bejelentettnek kell tekinteni akkor, amikor kilépnek az Unió vámterületéről.

142. cikk

Szóban és a 141. cikk alapján nem bejelenthető áruk

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

A 135–140. cikk nem alkalmazható:

a)

azokra az árukra, amelyekre vonatkozóan elvégezték a közös agrárpolitika szerinti export-visszatérítések vagy az áruk kivitele alapján járó pénzügyi előnyökhöz történő hozzájutáshoz szükséges alakiságokat;

b)

azokra az árukra, amelyekre vonatkozóan a vám vagy egyéb terhek visszafizetése érdekében kérelmet nyújtanak be;

c)

a tilalom vagy korlátozás alá eső árukra;

d)

azokra az árukra, amelyek az uniós jog alapján bármilyen más olyan különleges alakiság hatálya alá tartoznak, amelyet a vámhatóságoknak alkalmazniuk kell.

143. cikk

Papíralapú vám-árunyilatkozat

(A Vámkódex 158. cikkének (2) bekezdése)

Az utasok a náluk lévő árukra vonatkozóan papíralapú vám-árunyilatkozatot nyújthatnak be.

144. cikk

A postai küldeményben lévő árukra vonatkozó vám-árunyilatkozat

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

A postai szolgáltató a postai küldeményben lévő árukra vonatkozóan a B. mellékletben meghatározott csökkentett adattartalommal nyújthatja be a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatot, ha mindegyik következő feltétel teljesül:

a)

az áruk értéke nem nagyobb 1 000 EUR-nál;

b)

az árukkal kapcsolatban nem nyújtanak be visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelmet;

c)

az áruk nem esnek tilalom vagy korlátozás alá.

2. szakasz

Egyszerűsített vám-árunyilatkozatok

145. cikk

Az egyszerűsített vám-árunyilatkozatok rendszeres használata engedélyezésének feltételei

(A Vámkódex 166. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 166. cikke (2) bekezdésének megfelelően az egyszerűsített árunyilatkozatoknak az áruk vámeljárás alá vonásához való rendszeres használatát a következő feltételek teljesülése esetén kell engedélyezni:

a)

a kérelmező teljesíti a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában meghatározott kritériumot;

b)

ha alkalmazandó, a kérelmező rendelkezik megfelelő, kialakult eljárásokkal a kereskedelempolitikai intézkedésekkel vagy a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedelemmel kapcsolatban megadott engedélyek kezelésére;

c)

a kérelmező biztosítja, hogy az érintett munkavállalói utasítást kapjanak arra, hogy a vámhatóságot tájékoztassák, ha a megfelelőséggel kapcsolatban nehézségeket fedeznek fel, és megfelelő eljárásokat hoz létre ahhoz, hogy az ilyen nehézségekről a vámhatóság tájékoztatást kapjon;

d)

ha alkalmazandó, a kérelmező rendelkezik megfelelő, kialakult eljárásokkal a tilalmakkal és a korlátozásokkal kapcsolatos behozatali és kiviteli engedélyek kezelésére, ideértve a tilalmak vagy korlátozások alá eső áruk más áruktól való megkülönböztetését szolgáló intézkedéseket is, valamint a tilalmak és a korlátozások érvényesítésére.

(2)   Úgy kell tekinteni, hogy az AEOC teljesíti az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában foglalt feltételeket, ha nyilvántartásai megfelelőek ahhoz, hogy azok alapján árukat egyszerűsített árunyilatkozat alapján vámeljárás alá vonjon.

146. cikk

Kiegészítő árunyilatkozat

(A Vámkódex 167. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Ha a vámhatóságnak a Vámkódex 105. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján könyvelésbe kell vennie a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám összegét, akkor a Vámkódex 167. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt kiegészítő árunyilatkozatot az áru átengedését követő 10 napon belül kell benyújtani.

(2)   Ha a könyvelésbe vételre a Vámkódex 105. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján kerül sor, és a kiegészítő árunyilatkozat általános, időszakos vagy összegző jellegű, akkor a kiegészítő árunyilatkozat tárgyidőszaka nem lehet egy naptári hónapnál hosszabb.

(3)   A (2) bekezdésben említett kiegészítő árunyilatkozat benyújtásának határidejét a vámhatóság állapítja meg. A határidő legfeljebb 10 nappal lehet később a kiegészítő árunyilatkozat tárgyidőszakának végénél.

147. cikk

A kiegészítő árunyilatkozatokhoz tartozó alátámasztó okmányok nyilatkozattevő általi beszerzésének határideje

(A Vámkódex 167. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A nyilatkozattevőnek a kiegészítő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó, a 146. cikk (1) vagy (3) bekezdése szerinti határidőre kell az egyszerűsített árunyilatkozat benyújtásakor még hiányzó alátámasztó okmányok birtokában lennie.

(2)   A vámhatóság kellően indokolt esetben az (1) bekezdés szerintinél későbbi határidőt engedhet meg az alátámasztó okmányok rendelkezésre bocsátására. Ez a határidő nem lehet az áruk átengedését követő 120. napnál később.

(3)   Ha az alátámasztó okmány a vámértékre vonatkozik, a vámhatóság kellően indokolt esetben – a Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdésében meghatározott korlátozás kellő figyelembevételével – az (1), illetve a (2) bekezdés szerintinél későbbi határidőt is megállapíthat.

3. szakasz

Valamennyi vám-árunyilatkozatra alkalmazandó rendelkezések

148. cikk

A vám-árunyilatkozat érvénytelenítése az áru átengedése után

(A Vámkódex 174. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Ha megállapítást nyer, hogy az áru tévesen lett másik vámeljárás helyett olyan vámeljárásra bejelentve, amelynek keretében behozatalivám-tartozás keletkezik, akkor az áru átengedése után a vám-árunyilatkozatot a nyilatkozattevő indokolt kérelmére a következő feltételek teljesülése esetén érvényteleníteni kell:

a)

a kérelem az árunyilatkozat elfogadását követő 90 napon belül kerül benyújtásra;

b)

az árut nem használták olyan módon, amely összeegyeztethetetlen azzal a vámeljárással, amelyre helyesen be kellett volna jelenteni;

c)

a téves nyilatkozattétel időpontjában teljesültek az azon vámeljárás alá vonás feltételei, amelyre az árut helyesen be kellett volna jelenteni;

d)

benyújtották az arra a vámeljárásra vonatkozó vám-árunyilatkozatot, amelyre az árut helyesen be kellett volna jelenteni.

(2)   Ha megállapítást nyer, hogy az árut tévesen jelentették be másik áru helyett olyan vámeljárásra, amelynek keretében behozatalivám-tartozás keletkezik, akkor az áru átengedése után a vám-árunyilatkozatot a nyilatkozattevő indokolt kérelmére a következő feltételek teljesülése esetén érvényteleníteni kell:

a)

a kérelem az árunyilatkozat elfogadását követő 90 napon belül kerül benyújtásra;

b)

a tévesen bejelentett árut nem használták az eredeti állapotának megfelelően engedélyezettől eltérő módon, és eredeti állapotát visszaállították;

c)

a tévesen bejelentett áru és a nyilatkozattevő által bejelenteni kívánt áru tekintetében ugyanaz a vámhivatal illetékes;

d)

az árut ugyanarra a vámeljárásra fogják bejelenteni, mint a tévesen bejelentett árut.

(3)   Ha egy, a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 2. cikkének 7. pontja értelmében vett távollevők között kötött szerződés keretében eladott, szabad forgalomba bocsátott árut visszaküldenek, akkor az áru átengedése után a vám-árunyilatkozatot a nyilatkozattevő indokolt kérelmére a következő feltételek teljesülése esetén érvényteleníteni kell:

a)

a kérelem a vám-árunyilatkozat elfogadását követő 90 napon belül kerül benyújtásra;

b)

az áru kivitele az eredeti eladó címére vagy az eredeti eladó által megjelölt más címre való visszaküldés céljából történt.

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott eseteken túlmenően az áru átengedése után a vám-árunyilatkozatot a nyilatkozattevő indokolt kérelmére a következő esetekben is érvényteleníteni kell:

a)

ha az áru kivitelre, újrakivitelre vagy passzív feldolgozásra átengedésre került, és nem hagyta el az Unió vámterületét;

b)

ha az uniós árut tévedésből a nem uniós árukra vonatkozó vámeljárások valamelyikére jelentették be, és uniós vámjogi státusát utólag T2L, T2LF vagy vámárumanifeszt útján igazolták;

c)

ha az árut tévedésből több vám-árunyilatkozat útján is bejelentették;

d)

ha a vámhatóság a Vámkódex 211. cikkének (2) bekezdése alapján visszamenőleges hatályú engedélyt adott ki;

e)

ha az uniós árut a Vámkódex 237. cikkének (2) bekezdése alapján vámraktározási eljárás alá vonták, és a Vámkódex 237. cikkének (2) bekezdése alapján többé nem vonható vámraktározási eljárás alá.

(5)   Azon áruk esetében, amelyek kivitelivám-kötelezettség alá tartoznak, a behozatali vám visszafizetésére, export-visszatérítésre vagy az áruk kivitele alapján járó egyéb összegre vonatkozó kérelem tárgyát képezik, vagy más különleges exportintézkedés hatálya alá tartoznak, a vám-árunyilatkozat a (4) bekezdés a) pontja alapján csak akkor érvényteleníthető, ha teljesülnek a következő feltételek:

a)

a nyilatkozattevő a kiviteli vámhivatal – vagy passzív feldolgozás esetén a vámeljárás alá vonást végző vámhivatal – előtt igazolja, hogy az áru nem hagyta el az Unió vámterületét;

b)

papíralapú vám-árunyilatkozat esetén a nyilatkozattevő visszajuttatja a kiviteli vámhivatalnak – vagy passzív feldolgozás esetén a vámeljárás alá vonást végző vámhivatalnak – a vám-árunyilatkozat összes példányát, valamint mindazokat a további okmányokat, amelyeket az árunyilatkozat elfogadásakor a számára kiadtak;

c)

a nyilatkozattevő a kiviteli vámhivatal előtt igazolja, hogy a szóban forgó árukra kapott export-visszatérítéseket és az áruk kivitele alapján járó egyéb összegeket vagy pénzügyi előnyöket visszafizette, vagy hogy az illetékes hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy azokat ne fizessék ki;

d)

a nyilatkozattevő eleget tesz az árukkal kapcsolatos valamennyi kötelezettségének;

e)

a vám-árunyilatkozattal együtt benyújtott kiviteli engedélyen tett valamennyi módosítás visszavonásra kerül.

4. szakasz

Egyéb egyszerűsítések

149. cikk

A központi vámkezelés engedélyezésének feltételei

(A Vámkódex 179. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A központi vámkezelésnek a Vámkódex 179. cikke szerinti engedélyezéséhez a központi vámkezelés iránti kérelemnek a következők valamelyikére kell vonatkoznia:

a)

szabad forgalomba bocsátás;

b)

vámraktározás;

c)

ideiglenes behozatal;

d)

meghatározott célra történő felhasználás;

e)

aktív feldolgozás;

f)

passzív feldolgozás;

g)

kivitel;

h)

újrakivitel.

(2)   Ha a vám-árunyilatkozat egy, a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában jelenik meg, akkor a központi vámkezelés a 150. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén engedélyezhető.

150. cikk

A nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés engedélyezésének feltételei

(A Vámkódex 182. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A vám-árunyilatkozatnak a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtását akkor kell engedélyezni, ha a kérelmezők bizonyítják, hogy teljesítik a Vámkódex 39. cikkének a), b) és d) pontjában foglalt kritériumokat.

(2)   A vám-árunyilatkozatnak a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtása a Vámkódex 182. cikkének (1) bekezdése alapján akkor engedélyezhető, ha az engedély iránti kérelem a következők valamelyikére vonatkozik:

a)

szabad forgalomba bocsátás;

b)

vámraktározás;

c)

ideiglenes behozatal;

d)

meghatározott célra történő felhasználás;

e)

aktív feldolgozás;

f)

passzív feldolgozás;

g)

kivitel és újrakivitel.

(3)   Ha az engedélyezés iránti kérelem szabad forgalomba bocsátásra vonatkozik, nem engedélyezhető:

a)

a 2006/112/EK irányelv 138. cikke alapján héamentes, és – ha alkalmazandó – a 2008/118/EK irányelv 17. cikke alapján jövedékiadó-mentes áruk egyidejű vám- és adójogi szabad forgalomba bocsátása;

b)

a 2006/112/EK irányelv 138. cikke alapján héamentes és – ha alkalmazandó – a 2008/118/EK irányelv 17. cikke alapján jövedékiadó-mentes áruk újrabehozatala és egyidejű vám- és adójogi szabad forgalomba bocsátása.

(4)   Ha az engedélyezés iránti kérelem kivitelre és újrakivitelre vonatkozik, az engedély csak akkor adható meg, ha mindkét következő feltétel teljesül:

a)

a Vámkódex 263. cikkének (2) bekezdése szerint nem kell indulás előtti árunyilatkozatot benyújtani;

b)

a kiviteli vámhivatal vagy azonos a kilépési vámhivatallal, vagy pedig a kilépési vámhivatallal együtt gondoskodott arról, hogy az áruk a kilépéskor vámfelügyelet alatt álljanak.

(5)   Ha az engedély iránti kérelem kivitelre és újrakivitelre vonatkozik, a jövedéki termékek kivitele csak a 2008/118/EK irányelv 30. cikkének alkalmazása esetén engedélyezhető.

(6)   Hacsak a vámhatóságok nem állapodnak meg a felhasznált információk más módon történő elektronikus cseréjéről, a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés nem engedélyezhető akkor, ha a kérelem olyan eljárásra vonatkozik, amelynek kapcsán a 181. cikk alapján a vámhatóságoknak szabványosított információcserét kell egymással folytatniuk.

151. cikk

Az önértékelés engedélyezésének feltételei

(A Vámkódex 185. cikkének (1) bekezdése)

Ha a Vámkódex 185. cikkének (2) bekezdésében említett kérelmező engedéllyel rendelkezik a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzésre, az önértékelés csak akkor engedélyezhető, ha az önértékelés iránti kérelem a 150. cikk (2) bekezdésében meghatározott vámeljárásokra vagy újrakivitelre vonatkozik.

152. cikk

Az önértékelés keretében végzett vámalakiságok és ellenőrzések

(A Vámkódex 185. cikkének (1) bekezdése)

Az önértékelésre vonatkozó engedéllyel rendelkező gazdálkodók számára engedélyezhető, hogy az engedélyben megjelölt tilalmak és korlátozások teljesülését vámfelügyelet mellett ellenőrizzék.

3. FEJEZET

Az áruk átengedése

153. cikk

Átengedés biztosíték nyújtása nélkül

(A Vámkódex 195. cikkének (2) bekezdése)

Ha a vámkontingens megadására vonatkozó kérelem tárgyát képező áruk átengedése előtt a kérdéses vámkontingens nem kritikus, az áruk átengedésének nem feltétele a velük kapcsolatos biztosíték nyújtása.

154. cikk

Értesítés az áru átengedéséről

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

(1)   Ha a vámeljárásra vagy újrakivitelre vonatkozó árunyilatkozatot az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon nyújtják be, a vámhatóság a nyilatkozattevőt az áru átengedéséről értesítheti az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon.

(2)   Ha az áru az átengedése előtt átmeneti megőrzésben volt, és a vámhatóság az adott átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetésének engedélyesét értesíti az áru átengedéséről, ezt a tájékoztatást nyújthatja az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon.

VI. CÍM

SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS ÉS BEHOZATALIVÁM-MENTESSÉG

1. FEJEZET

Szabad forgalomba bocsátás

155. cikk

Banánmérlegelési bizonylat kiállításának engedélyezése

(A Vámkódex 163. cikkének (3) bekezdése)

A vámhatóság engedélyt ad a 0803 90 10 KN-kód alá tartozó behozatalivám-köteles friss banán mérlegelését tanúsító bizonylatoknak (a továbbiakban: banánmérlegelési bizonylat) a normál vám-árunyilatkozatok alátámasztó okmányaként történő kiállítására, ha az engedélyezés kérelmezője teljesíti mindegyik következő feltételt:

a)

teljesíti a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában meghatározott kritériumot;

b)

a 0803 90 10 KN-kód alá tartozó behozatalivám-köteles friss banán behozatalával, fuvarozásával, tárolásával vagy kezelésével foglalkozik;

c)

megadja a mérlegelés megfelelő lefolytatásához szükséges garanciát;

d)

rendelkezik a megfelelő mérlegelő berendezéssel;

e)

olyan nyilvántartásokat vezet, amelyek lehetővé teszik a vámhatóság számára a megfelelő ellenőrzések elvégzését.

156. cikk

Határidő

(A Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdése)

A 155. cikk szerinti engedély iránti kérelemről haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem befogadásának napjától számított 30 napon belül kell határozatot hozni.

157. cikk

A banánmérlegelési bizonylat benyújtásának módja

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése és 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A banánmérlegelési bizonylat kiállítható és benyújtható az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon.

2. FEJEZET

Behozatalivám-mentesség

1. szakasz

Térti áruk

158. cikk

Visszahozatalkor a kivitt áruval megegyezőnek minősülő állapotú áruk

(A Vámkódex 203. cikkének (5) bekezdése)

(1)   Úgy kell tekinteni, hogy az áru visszahozatalkor megegyező állapotú a kivitt áruval, ha az Unió vámterületéről való kivitele után nem esett át olyan kezelésen, amely nem a külső megjelenését változtatta meg vagy a javításához, jó állapotának helyreállításához vagy jó állapotban tartásához volt szükséges.

(2)   Úgy kell tekinteni, hogy az áru visszahozatalkor megegyező állapotú a kivitt áruval, ha az Unió vámterületéről való kivitele után átesett olyan kezelésen, amely nem a külső megjelenését változtatta meg vagy a javításához, jó állapotának helyreállításához vagy jó állapotban tartásához volt szükséges, de a kezelés megkezdése után bebizonyosodott, hogy a kezelés az áru rendeltetése szempontjából nem megfelelő.

(3)   Ha az (1) vagy a (2) bekezdésben említett áru olyan kezelésen esett át, amelynek következtében behozatalivám-kötelessé vált volna abban az esetben, ha passzív feldolgozási eljárás alá vonták volna, csak abban az esetben kell úgy tekinteni, hogy az áru visszahozatalkor megegyező állapotú a kivitt áruval, ha a kezelés, a pótalkatrészek beszerelését is ideértve, nem lépett túl azon a mértéken, amely feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy az áru ugyanúgy felhasználható legyen, mint volt az Unió vámterületéről való kivitelekor.

159. cikk

Kivitelükkor a közös agrárpolitika keretében megállapított intézkedések előnyeiből részesülő áruk

(A Vámkódex 204. cikke)

(1)   Azok a térti áruk, amelyek kivitelükkor a közös agrárpolitika keretében megállapított intézkedések előnyeiből részesültek, akkor mentesek a behozatali vám alól, ha mindegyik következő feltétel teljesül:

a)

a szóban forgó intézkedések alapján kapott visszatérítések vagy egyéb összegek visszafizetésre kerültek, az illetékes hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket a szóban forgó intézkedések alapján a szóban forgó árura kifizetendő összegek visszatartására, vagy a megadott egyéb pénzügyi előnyök visszavonásra kerültek;

b)

az áru a következő helyzetek valamelyikében volt:

i.

nem lehetett piaci forgalomba hozni abban az országban, ahová küldték;

ii.

a címzett visszaküldte vagy azért, mert hibás volt, vagy azért, mert nem felelt meg a szerződéses rendelkezéseknek;

iii.

azért hozták be újra az Unió vámterületére, mert az exportőrtől független körülmények következtében nem lehetett olyan célokra használni, amelyekre eredetileg szánták;

c)

az árut a kivitelével kapcsolatos vámalakiságok elvégzésének dátumát követő 12 hónapon belül – vagy az újrabehozatal szerinti tagállam vámhatósága által kellően indokolt esetben megengedett ennél későbbi időpontig – bejelentik az Unió vámterületén való szabad forgalomba bocsátásra.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjának iii. alpontjában említett körülmények a következők:

a)

azért hozták vissza az árut az Unió vámterületére, mert a címzett részére történő leszállítás előtt vagy maga az áru, vagy az árut szállító szállítóeszköz megsérült;

b)

az árut eredetileg szakmai vásáron vagy hasonló rendezvényen való felhasználás vagy eladás céljából vitték ki, és nem került felhasználásra vagy eladásra;

c)

az áru azért nem kerülhetett leszállításra a címzett részére, mert a címzett valamilyen ténybeli vagy jogi okból nem volt képes teljesíteni az áru kivitelének alapjául szolgáló szerződést;

d)

az áru természeti, politikai vagy társadalmi jellegű akadályozó tényezők miatt nem kerülhetett leszállításra a címzett részére, vagy az áru a szerződésben kikötött szállítási határidő lejárta után jutott el a címzetthez;

e)

a szóban forgó áru közös piacszervezésének hatálya alá tartozó, bizományi szerződés alapján kivitt és eladásra elküldött zöldség vagy gyümölcs a rendeltetési ország piacán nem került eladásra.

160. cikk

Az INF 3 adatlap továbbításának módja

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A behozatalivám-mentesség feltételeinek teljesülését tanúsító okmány („INF 3 adatlap”) továbbítható az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon.

VII. CÍM

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. szakasz

Engedély iránti kérelem

161. cikk

Az Unió vámterületén kívül letelepedett kérelmező

(A Vámkódex 211. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A Vámkódex 211. cikke (3) bekezdésének a) pontjától eltérően a vámhatóság alkalmanként, ha azt indokoltnak ítéli, engedélyezheti az Unió vámterületén kívül letelepedett személyek számára a meghatározott célra történő felhasználási eljárást vagy az aktív feldolgozási eljárást.

162. cikk

Az Unió vámterületén kívül letelepedett kérelmező kérelme benyújtásának helye

(A Vámkódex 22. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől eltérően abban az esetben, ha a meghatározott célra történő felhasználási eljárás igénybevételére vonatkozó engedély kérelmezője az Unió vámterületén kívül letelepedett, az illetékes vámhatóság az azon a helyen illetékes vámhatóság, ahol az árut először használni fogják.

(2)   A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől eltérően abban az esetben, ha az aktív feldolgozási eljárás igénybevételére vonatkozó engedély kérelmezője az Unió vámterületén kívül letelepedett, az illetékes vámhatóság az azon a helyen illetékes vámhatóság, ahol az árut először fel fogják dolgozni.

163. cikk

Az engedély iránti kérelem vám-árunyilatkozat útján

(A Vámkódex 6. cikkének (1) bekezdése, 6. cikkének (2) bekezdése, 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 211. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Amennyiben kiegészítik az A. mellékletben meghatározott további adatelemekkel, a vám-árunyilatkozat a következő esetekben egyben engedély iránti kérelemnek is minősül:

a)

ha az árut ideiglenes behozatali eljárás alá vonják, és a vámhatóság a 236. cikk b) pontjának hatálya alá tartozó esetekben nem követeli meg külön kérelem benyújtását;

b)

ha az árut meghatározott célra történő felhasználási eljárás alá vonják, és a kérelmezőnek az a szándéka, hogy az árut teljes egészében az előírt meghatározott célra történő felhasználásra bocsássa;

c)

ha a 71-02. mellékletben felsorolt áruktól eltérő árut aktív feldolgozási eljárás alá vonják;

d)

ha a 71-02. mellékletben felsorolt áruktól eltérő árut passzív feldolgozási eljárás alá vonják;

e)

ha a passzív feldolgozási eljárás igénybevételére vonatkozó engedély megadása után helyettesítő termékeket kívánnak a szabvány csererendszer igénybevételével szabad forgalomba bocsátani, és az engedély erre nem terjedt ki;

f)

ha feldolgozott termékeket passzív feldolgozás után szabad forgalomba kívánnak bocsátani, és a feldolgozási művelet nem kereskedelmi jellegű árukat érintett.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazható a következő esetekben:

a)

egyszerűsített árunyilatkozat esetén;

b)

központi vámkezelés esetén;

c)

a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés esetén;

d)

az ideiglenes behozataltól eltérő esetekben akkor, ha egynél több tagállamot érintő engedély iránt nyújtanak be kérelmet;

e)

ha a Vámkódex 223. cikke alapján helyettesítő áruk felhasználását kérelmezik;

f)

ha az illetékes vámhatóság arról tájékoztatja a nyilatkozattevőt, hogy a Vámkódex 211. cikkének (6) bekezdése alapján a gazdasági feltételek vizsgálatára van szükség;

g)

ha a 167. cikk (1) bekezdésének f) pontja alkalmazandó;

h)

az e cikk (1) bekezdésének e) és f) pontjában meghatározott esetek kivételével akkor, ha a kérelem a Vámkódex 211. cikkének (2) bekezdése szerinti visszamenőleges hatályú engedély kiadására irányul.

(3)   Ha a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy a szállítóeszköz vagy a szállítóeszközhöz tartozó pótalkatrészek, tartozékok és felszerelések ideiglenes behozatali eljárás alá vonása súlyosan veszélyeztetné valamelyik vámjogi kötelezettség teljesítését, az (1) bekezdésben említett vám-árunyilatkozat nem tehető meg szóban, sem pedig a 141. cikkben meghatározott módokon. Ebben az esetben a vámhatóság köteles az áru vám elé állítása után haladéktalanul tájékoztatni a nyilatkozattevőt.

(4)   Az (1) bekezdés szerinti, további adatelemek rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos kötelezettség a következő típusú árunyilatkozatok esetében nem alkalmazandó:

a)

a 135. cikk alapján szóban tett, szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatok;

b)

a 136. cikk alapján szóban tett, ideiglenes behozatalra vagy újrakivitelre vonatkozó vám-árunyilatkozatok;

c)

a 139. cikk szerinti, ideiglenes behozatali vagy újrakiviteli, a 141. cikknek megfelelően benyújtottnak tekintett vám-árunyilatkozatok.

(5)   Az ATA- és a CPD-igazolványt akkor kell ideiglenes behozatal engedélyezése iránti kérelemnek tekinteni, ha mindegyik következő feltétel teljesül:

a)

az igazolványt az ATA-egyezmény vagy az Isztambuli Egyezmény valamely szerződő fele bocsátotta ki, és egy, az Isztambuli Egyezmény A. melléklete 1. cikkének d) pontja értelmében vett garanciavállaló lánchoz tartozó egyesület záradékolta és rá vonatkozóan garanciát vállalt;

b)

az igazolvány a kibocsátását megalapozó egyezmény hatálya alá tartozó árukra és felhasználásokra vonatkozik;

c)

az igazolványt a vámhatóságok hitelesítették;

d)

az igazolvány az Unió teljes vámterületén érvényes.

164. cikk

Engedély megújítására vagy módosítására irányuló kérelem

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

A vámhatóság megengedheti, hogy a kérelmező a Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése szerinti engedélyek megújítására vagy módosítására irányuló kérelmét írásban nyújtsa be.

165. cikk

Az ideiglenes behozatalra vonatkozó szóbeli vám-árunyilatkozat alátámasztó okmánya

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése, 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 211. cikkének (1) bekezdése)

Ha a szóbeli vám-árunyilatkozat a 163. cikk alapján ideiglenes behozatali engedély iránti kérelemnek minősül, a nyilatkozattevő köteles bemutatni a 71-01. mellékletben meghatározott alátámasztó okmányt.

2. szakasz

Határozathozatal a kérelemről

166. cikk

A gazdasági feltételek vizsgálata

(A Vámkódex 211. cikkének (3) és (4) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 211. cikke (4) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel az aktív feldolgozásra vonatkozó engedélyekre csak a következő esetekben alkalmazandó:

a)

ha a behozatali vám összegének kiszámítása a Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése alapján történik, bizonyíték van arra, hogy az uniós termelők alapvető érdekei valószínűsíthetően hátrányt fognak szenvedni, és a konkrét esetet a 167. cikk (1) bekezdésének a)–f) pontja nem szabályozza;

b)

ha a behozatali vám összegének kiszámítása a Vámkódex 85. cikke alapján történik, az aktív feldolgozási eljárás alá vonni tervezett áru agrár- vagy kereskedelempolitikai intézkedés, ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vám, kiegyenlítő vám, védintézkedés vagy engedmények felfüggesztése miatti kiegészítő vám tárgyát képezné, ha azt szabad forgalomba bocsátásra jelentenék be, és az esetet a 167. cikk (1) bekezdésének h), i), m), p) vagy s) pontja nem szabályozza;

c)

ha a behozatali vám összegének kiszámítása a Vámkódex 85. cikke alapján történik, az aktív feldolgozási eljárás alá vonni tervezett áru nem képezné agrár- vagy kereskedelempolitikai intézkedés, ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vám, kiegyenlítő vám, védintézkedés vagy engedmények felfüggesztése miatti kiegészítő vám tárgyát, ha azt szabad forgalomba bocsátásra jelentenék be, valamint bizonyíték van arra, hogy az uniós termelők alapvető érdekei valószínűsíthetően hátrányt fognak szenvedni, és a konkrét esetet a 167. cikk (1) bekezdésének g)–s) pontja nem szabályozza.

(2)   A Vámkódex 211. cikke (4) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel a passzív feldolgozásra vonatkozó engedélyekre csak akkor alkalmazandó, ha bizonyíték van arra, hogy a 71-02. mellékletben felsorolt áruk uniós termelőinek alapvető érdekei valószínűleg hátrányt szenvednének, és az árut nem javításra szánják.

167. cikk

Azon esetek, amikor a gazdasági feltételeket teljesítettnek kell tekinteni aktív feldolgozás esetén

(A Vámkódex 211. cikkének (5) bekezdése)

(1)   Az aktív feldolgozás esetében a gazdasági feltételeket teljesítettnek kell tekinteni, ha a kérelem a következő műveletek valamelyikére vonatkozik:

a)

a 71-02. mellékletben nem szereplő áruk feldolgozására;

b)

javításra;

c)

a közvetlenül vagy közvetetten az engedélyes rendelkezésére bocsátott áruk olyan feldolgozására, amelyet egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy érdekében tett utasítások szerint, általában kizárólag a feldolgozási költségek megfizetése ellenében végeznek el;

d)

a durumbúza tésztává történő feldolgozására;

e)

áruk aktív feldolgozás alá vonására az 510/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) 18. cikke szerinti mérleg alapján meghatározott mennyiségi keretek között;

f)

a 71-02. mellékletben felsorolt áruk feldolgozására a következő esetekben:

i.

ha nem áll rendelkezésre olyan, az Unióban előállított áru, amely ugyanazon nyolc számjegyű KN-kód alá tartozik, mint a tervezett feldolgozási műveletekhez behozni kívánt áru, és amelynek a tervezett feldolgozási műveletekhez behozni kívánt áruéval azonos a kereskedelmi minősége és azonosak a műszaki jellemzői;

ii.

ha az Unióban előállított áru és a behozni kívánt áru között árkülönbség van, és hasonló áru nem használható fel, mert ára miatt a tervezett kereskedelmi ügylet gazdaságilag életképtelen volna;

iii.

olyan szerződéses kötelezettségek megléte esetén, amelyek mellett hasonló áruk nem teljesítik a feldolgozott termékek harmadik országbeli vevője által a szerződésben kikötött feltételeket, vagy a szerződés szerint az ipari vagy kereskedelmi tulajdonhoz fűződő jogok védelmére irányuló rendelkezések teljesítése érdekében a feldolgozott termékeket azokból az árukból kell előállítani, amelyeket aktív feldolgozás alá kívánnak vonni;

iv.

ha a kérelmezőnként és naptári évenként az aktív feldolgozási eljárás alá vonni tervezett áruk összesített értéke egyetlen nyolc számjegyű KN-kód esetében sem nagyobb 150 000 EUR-nál;

g)

az áru annak érdekében történő feldolgozására, hogy megfeleljen a szabad forgalomba bocsátásához szükséges műszaki követelményeknek;

h)

a nem kereskedelmi jellegű áruk feldolgozására;

i)

a gazdasági feltételek vizsgálata mellett korábban kiadott engedély alapján előállított áru feldolgozására;

j)

a pálmaolaj szilárd és folyékony frakciói, a kókuszdióolaj, a kókuszdióolaj folyékony frakciói, a pálmamagbélolaj, a pálmamagbélolaj folyékony frakciói, a babassuolaj és a ricinusolaj olyan termékekké történő feldolgozására, amelyeket nem az élelmiszer-ágazatba szánnak;

k)

az olyan termékké történő feldolgozásra, amelyet légi alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező polgári légi járművekbe fognak beépíteni vagy ilyen járművekhez fognak felhasználni;

l)

az olyan termékké történő feldolgozásra, amelyre a 150/2003/EK tanácsi rendelet (18) alapján kiterjed az egyes fegyverekre és katonai felszerelésekre alkalmazandó behozatali vámok autonóm felfüggesztése;

m)

az áru mintákká történő feldolgozására;

n)

az elektronikus alkotóelemek, alkatrészek, szerelvények és egyéb más anyagok informatikai termékekké történő feldolgozására;

o)

a 2707 és a 2710 KN-kód alá tartozó áruknak a 2707, a 2710 vagy a 2902 KN-kód alá tartozó termékekké történő feldolgozására;

p)

a hulladékká és maradékká alakításra, a megsemmisítésre, az alkotórészek vagy alkotóelemek visszanyerésére;

q)

a denaturálásra;

r)

a Vámkódex 220. cikke szerinti szokásos kezelési módokra;

s)

arra az esetre, ha kérelmezőnként és naptári évenként az aktív feldolgozási eljárás alá vonni tervezett áru összesített értéke egyetlen nyolc számjegyű KN-kód esetében sem nagyobb a 71-02. mellékletben felsorolt áruk esetében 150 000 EUR-nál, más áruk esetében 300 000 EUR-nál, kivéve abban az esetben, ha az aktív feldolgozási eljárás alá vonni tervezett áru ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vám, kiegyenlítő vám, védintézkedés vagy engedmények felfüggesztése miatti kiegészítő vám tárgyát képezné, ha azt szabad forgalomba bocsátásra jelentenék be.

(2)   Az (1) bekezdés f) pontjának i. alpontjában a „nem áll rendelkezésre” fordulat a következő esetek valamelyikét jelentheti:

a)

az Unió vámterületén egyáltalán nem állítanak elő hasonló árut;

b)

nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség a szóban forgó áruból a tervezett feldolgozási műveletek elvégzéséhez;

c)

annak ellenére, hogy kellő időben kérte, nincs mód a kérelmező rendelkezésére bocsátani hasonló uniós árut arra az időpontra, amikor arra a tervezett kereskedelmi tevékenység elvégzéséhez szüksége van.

168. cikk

A behozatali vám összegének kiszámítása az aktív feldolgozás egyes eseteiben

(A Vámkódex 86. cikkének (4) bekezdése)

(1)   Ha nem szükséges a gazdasági feltételek vizsgálata, és az aktív feldolgozási eljárás alá vonni tervezett áru agrár- vagy kereskedelempolitikai intézkedés, ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vám, kiegyenlítő vám, védintézkedés vagy engedmények felfüggesztése miatti kiegészítő vám tárgyát képezné, ha azt szabad forgalomba bocsátásra jelentenék be, akkor a behozatali vám összegét a Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése szerint kell kiszámítani.

Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, amikor a 167. cikk (1) bekezdésének h), i), m), p) vagy s) pontjában meghatározott esetekben a gazdasági feltételeket teljesítettnek kell tekinteni.

(2)   Ha az aktív feldolgozási eljárásból eredő feldolgozott termékeket az engedélyes közvetlenül vagy közvetetten behozza, és a szóban forgó termékeket az újrakivitelüket követő egy éven belül szabad forgalomba bocsátják, a behozatali vám összegét a Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése szerint kell meghatározni.

169. cikk

Helyettesítő áruk felhasználásának engedélyezése

(A Vámkódex 223. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint (3) bekezdésének c) pontja)

(1)   A Vámkódex 223. cikkének (2) bekezdése szerinti engedélyezés szempontjából közömbös, hogy a helyettesítő áruk felhasználása szisztematikusan történik-e vagy sem.

(2)   A helyettesítő áruknak a Vámkódex 223. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti felhasználása nem engedélyezhető, ha a különleges eljárás alá vont áru ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vám, kiegyenlítő vám, védővám vagy engedmény felfüggesztése nyomán kirótt kiegészítő vám tárgyát képezné, ha szabad forgalomba bocsátásra jelentenék be.

(3)   A helyettesítő áruknak a Vámkódex 223. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti felhasználása nem engedélyezhető, ha a passzív feldolgozási eljárás alá vont uniós áru helyett feldolgozott nem uniós áru ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vám, kiegyenlítő vám, védővám vagy engedmény felfüggesztése nyomán kirótt kiegészítő vám tárgyát képezné, ha bejelentenék szabad forgalomba bocsátásra.

(4)   A helyettesítő áruk vámraktározási eljárás keretében történő felhasználása nem engedélyezhető, ha a vámraktározási eljárás alá vont nem uniós áruk a 71-02. mellékletben meghatározott körbe tartoznak.

(5)   A helyettesítő áruk felhasználása nem engedélyezhető olyan áruk és termékek esetében, amelyek géntechnológiai úton történő módosításon estek át, vagy ilyen módosításon átesett elemeket tartalmaznak.

(6)   A Vámkódex 223. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől eltérően az aktív feldolgozás céljából helyettesítő árunak kell tekinteni:

a)

az aktív feldolgozási eljárás alá vont nem uniós áruhoz képest a gyártás későbbi fázisában lévő árut akkor, ha a helyettesítő áru feldolgozásának lényeges részét az engedélyes vállalkozásában, vagy az engedélyes érdekében más vállalkozásban végzik;

b)

javítás esetén az új árut a használt áru helyett, valamint az aktív feldolgozási eljárás alá vont nem uniós árunál jobb állapotban lévő árut;

c)

a helyettesíteni kívánt áruéhoz hasonló műszaki jellemzőkkel rendelkező árut, amennyiben a két áru nyolc számjegyű Kombinált Nómenklatúra-kódja és kereskedelmi minősége azonos.

(7)   A Vámkódex 223. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől eltérően a 71-04. mellékletben meghatározott árukra az ugyanazon mellékletben meghatározott különös rendelkezéseket kell alkalmazni.

(8)   Ideiglenes behozatal esetén helyettesítő áru használatára csak akkor van lehetőség, ha a 208–211. cikk alapján megtörtént az ideiglenes behozatalnak a behozatali vám alóli teljes mentesség mellett történő engedélyezése.

170. cikk

IM/EX aktív feldolgozás alá vont feldolgozott termékek és áruk

(A Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az IM/EX aktív feldolgozásra vonatkozó engedélyben a kérelmező kérésére meg kell határozni, hogy az IM/EX aktív feldolgozás keretében feldolgozott azon termékeket vagy árukat, amelyeket a vámeljárás lezárására vonatkozó határidő lejártáig nem jelentettek be a következő vámeljárásra vagy vittek újra ki, a vámeljárás lezárására vonatkozó határidő lejártakor szabad forgalomba bocsátottnak kell tekinteni.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó akkor, ha a termékek vagy áruk tiltó vagy korlátozó intézkedések hatálya alá tartoznak.

171. cikk

A Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése szerinti engedély iránti kérelemmel kapcsolatos határozat meghozatalának határideje

(A Vámkódex 22. cikkének (3) bekezdése)

(1)   Ha a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti engedély iránti kérelem egyetlen tagállamot érint, akkor a Vámkódex 22. cikke (3) bekezdésének első albekezdésétől eltérően a kérelemről haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem befogadásától számított 30 napon belül kell határozatot hozni.

Ha a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti engedély iránti kérelem egyetlen tagállamot érint, akkor a Vámkódex 22. cikke (3) bekezdésének első albekezdésétől eltérően a kérelemről haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem befogadásától számított 60 napon belül kell határozatot hozni.

(2)   Ha a Vámkódex 211. cikkének (6) bekezdése alapján a gazdasági feltételek vizsgálatára van szükség, az e cikk (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott határidő meghosszabbodik az ügynek a Bizottsághoz való továbbításától számított egy évre.

A vámhatóság köteles értesíteni a kérelmezőt vagy az engedélyest a gazdasági feltételek vizsgálatának szükségességéről, valamint – abban az esetben, ha az engedély kiadása még nem történt meg – a határidőnek az első albekezdés szerinti meghosszabbodásáról.

172. cikk

Visszamenőleges hatály

(A Vámkódex 22. cikkének (4) bekezdése)

(1)   Ha a vámhatóság a Vámkódex 211. cikkének (2) bekezdése alapján visszamenőleges hatályú engedélyt ad ki, az engedély legkorábban a kérelem befogadásának napján lép hatályba.

(2)   Kivételes körülmények között a vámhatóság megengedheti, hogy az (1) bekezdésben említett engedély legkorábban egy évvel, a 71-02. mellékletben felsorolt áruk esetében legkorábban három hónappal a kérelem befogadásának napja előtt lépjen hatályba.

(3)   Ha a kérelem azonos jellegű műveletre és árura vonatkozó engedély megújítására irányul, az engedély megadható az eredeti engedély lejáratának napjától kezdődő visszamenőleges hatállyal.

Ha az azonos jellegű műveletre és árura vonatkozó engedély megújításával összefüggésben a Vámkódex 211. cikkének (6) bekezdése alapján a gazdasági feltételek vizsgálatára van szükség, a visszamenőleges hatályú engedély legkorábban a gazdasági feltételekre vonatkozó megállapítás napján lép hatályba.

173. cikk

Az engedély érvényessége

(A Vámkódex 22. cikkének (5) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kiadott engedély legfeljebb a hatálybalépésétől számított öt évig érvényes.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti engedély legfeljebb három évig érvényes abban az esetben, ha a 71-02. mellékletben meghatározott árukra vonatkozik.

174. cikk

Különleges eljárás lezárásának határideje

(A Vámkódex 215. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A vámeljárás jogosultjának kérésére a Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése alapján kiadott engedélyben a vámeljárás lezárására előírt határidőt a vámhatóság – akár az eredetileg előírt határidő lejárta után is – meghosszabbíthatja.

(2)   Ha az eljárás lezárásának határideje minden olyan árura nézve egyetlen meghatározott napon jár le, amelyet egy meghatározott időszakban vontak az eljárás alá, a vámhatóság a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kiadott engedélyben kikötheti, hogy az eljárás lezárásának határideje minden olyan árura nézve automatikusan meghosszabbodik, amely a meghatározott napon még az eljárás alatt van. A vámhatóság az eljárás alá vont áruk összessége vagy valamely része tekintetében megszüntetheti a határidő automatikus meghosszabbodását.

175. cikk

Igazolás a vámeljárás lezárásáról

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése, 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 211. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az IM/EX aktív feldolgozás, a 176. cikkben említett szabványosított információcsere nélküli EX/IM aktív feldolgozás, valamint a meghatározott célra történő felhasználás igénybevételére irányuló engedélyben ki kell kötni, hogy az engedélyes köteles az eljárás lezárásának határidejét követő 30 napon belül bemutatni a felügyelő vámhivatalnak a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást.

Ha szükségtelennek ítéli, a felügyelő vámhivatal a vámeljárás lezárásáról szóló igazolás bemutatásának kötelezettsége alól mentesítést adhat.

(2)   A vámhatóság az engedélyes kérésére az (1) bekezdés szerinti határidőt 60 napra meghosszabbíthatja. Kivételes esetekben a vámhatóság a határidőt a lejárta után is meghosszabbíthatja.

(3)   Hacsak a felügyelő vámhivatal másként nem rendelkezik, a vámeljárás lezárásáról szóló igazolásnak a 71-06. mellékletben felsorolt adatokat kell tartalmaznia.

(4)   Ha az IM/EX aktív feldolgozási eljárás alá vont feldolgozott terméket vagy árut a 170. cikk (1) bekezdése alapján szabad forgalomba bocsátottnak kell tekinteni, ezt a körülményt fel kell tüntetni a vámeljárás lezárásáról szóló igazolásban.

(5)   Ha az IM/EX aktív feldolgozásra vonatkozó engedély úgy rendelkezik, hogy az eljárás alá vont feldolgozott termékeket, illetve árukat a vámeljárás lezárására vonatkozó határidő lejártakor szabad forgalomba bocsátottnak kell tekinteni, az engedélyes köteles e cikk (1) bekezdésének megfelelően bemutatni a felügyelő vámhivatalnak a vámeljárás lezárásáról szóló igazolást.

(6)   A vámhatóság megengedheti a vámeljárás lezárásáról szóló igazolásnak az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon való bemutatását.

176. cikk

Szabványosított információcsere, valamint a feldolgozási eljárás igénybevételére vonatkozó engedély jogosultjának kötelezettségei

(A Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése)

(1)   Az egyetlen vagy több tagállamot érintő EX/IM aktív feldolgozás vagy EX/IM passzív feldolgozás, valamint a több tagállamot érintő IM/EX aktív feldolgozás vagy IM/EX passzív feldolgozás igénybevételére vonatkozó engedélyben kötelezően elő kell írni:

a)

ha a vámhatóságok az elektronikus információcsere más módjának használatáról nem állapodnak meg, a 181. cikk szerinti szabványosított információcsere (a továbbiakban: INF) alkalmazását;

b)

azt, hogy az engedélyes köteles a felügyelő vámhivatal rendelkezésére bocsátani a 71-05. melléklet A. szakaszában meghatározott információkat;

c)

azt, hogy a következő árunyilatkozatokban és értesítésekben utalni kell a szabványosított információcsere azonosító számára:

i.

aktív feldolgozásra vonatkozó vám-árunyilatkozatok;

ii.

passzív feldolgozásra vagy EX/IM aktív feldolgozásra vonatkozó kiviteli árunyilatkozatok;

iii.

passzív feldolgozás utáni szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatok;

iv.

a feldolgozási eljárást lezáró vám-árunyilatkozatok;

v.

újrakiviteli árunyilatkozatok vagy újrakiviteli értesítések.

(2)   Az egyetlen tagállamot érintő IM/EX aktív feldolgozás igénybevételére vonatkozó engedélyben ki kell kötni, hogy az engedélyes a felügyelő vámhivatal kérésére köteles mindazokat az információkat átadni a felügyelő vámhivatalnak az aktív feldolgozási eljárás alá vont árukról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a felügyelő vámhivatal a Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése alapján kiszámítsa a behozatali vám összegét.

177. cikk

Uniós és nem uniós áruk együttes tárolása raktározási létesítményben

(A Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése)

Ha áruk vámraktározására szolgáló raktározási létesítményben uniós és nem uniós árukat együtt tárolnak, és lehetetlen volna vagy csak aránytalan költségekkel volna lehetséges mindenkor azonosítani minden árutípust, a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti engedélyben ki kell kötni, hogy az árukat mindegyik árutípusra, vámjogi státusra és – indokolt esetben – származásra nézve elkülönítetten kell könyvelni.

3. szakasz

Vegyes rendelkezések

178. cikk

Nyilvántartások

(A Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése és 214. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 214. cikkének (1) bekezdésében említett nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell:

a)

ha alkalmazandó, az áruk különleges eljárás alá vonásához előírt engedélyre való hivatkozást;

b)

az MRN-t vagy annak hiányában más olyan számot vagy kódot, amely azonosítja az áruk különleges eljárás alá vonásához felhasznált vám-árunyilatkozatokat, továbbá abban az esetben, ha az eljárás a Vámkódex 215. cikkének (1) bekezdése alapján lezárult, az eljárás lezárásának módjára vonatkozó információkat;

c)

azokat az adatokat, amelyek lehetővé teszik a vám-árunyilatkozatoktól különböző vámokmányok, az áru különleges eljárás alá vonása szempontjából releváns esetleges más okmányok, valamint az eljárás lezárása szempontjából releváns esetleges más okmányok egyértelmű azonosítását;

d)

a csomagok jelöléseinek, azonosító számának, mennyiségének és fajtájának adatait, az áruk mennyiségét és szokásos kereskedelmi vagy műszaki leírását, valamint, ha releváns, a szállítótartály azonosító jelölését az áruk azonosításához szükséges terjedelemben;

e)

az áruhelyet és az áruk szállítására vonatkozó esetleges információkat;

f)

az áruk vámjogi státusát;

g)

a szokásos kezelési módok adatait, valamint, ha alkalmazandó, a tarifális besorolásnak a szokásos kezelési módok miatti megváltozását;

h)

az ideiglenes behozatalra és a meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó adatokat;

i)

az aktív vagy passzív feldolgozás adatait a feldolgozás jellegének megjelölésével;

j)

a Vámkódex 86. cikke (1) bekezdésének alkalmazása esetén a tárolás vagy a szokásos kezelési módok költségét;

k)

az adott körülményektől függően az elszámolási kulcsot vagy meghatározásának módszerét;

l)

a vámfelügyelet ellátásához, valamint a Vámkódex 223. cikke szerinti helyettesítő áruk felhasználására vonatkozó ellenőrzések elvégzéséhez szükséges adatokat;

m)

könyvelés szerinti elkülönítés szükségessége esetén az áruk típusára, vámjogi státusára és – szükség szerint – származására vonatkozó információkat;

n)

a 238. cikk szerinti ideiglenes behozatal esetén az ugyanazon cikkben meghatározott adatokat;

o)

a 241. cikk szerinti aktív feldolgozás esetén az ugyanazon cikkben meghatározott adatokat;

p)

ha alkalmazandó, a Vámkódex 218. cikke szerinti esetleges jog- és kötelezettségátruházás adatait;

q)

ha a nyilvántartás nem része a vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyvnek, akkor a vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyv hivatkozási adatait;

r)

különleges esetekben a vámhatóság által kellő indokkal megkövetelt további adatokat.

(2)   A vámszabad területek esetében a nyilvántartásoknak az (1) bekezdésben meghatározott információk mellett tartalmazniuk kell:

a)

a vámszabad területekre belépő és onnan kilépő áruk fuvarokmányát azonosító adatokat;

b)

az áruk elfogyasztására vagy felhasználására vonatkozó adatokat olyan áruk esetében, amelyek szabad forgalomba bocsátása vagy ideiglenes behozatala a Vámkódex 247. cikkének (2) bekezdése értelmében nem vonná maga után behozatali vám vagy a közös agrárpolitikában vagy kereskedelempolitikában meghatározott intézkedések alkalmazását.

(3)   Ha az a vámfelügyelet ellátását és a különleges eljárás igénybevételének ellenőrzését nem befolyásolja hátrányosan, a vámhatóság mentességet adhat az (1) és a (2) bekezdésben foglalt információk egy meghatározott részének nyilvántartása alól.

(4)   Ideiglenes behozatal esetén nyilvántartásokat csak akkor kell vezetni, ha azt a vámhatóság megköveteli.

179. cikk

Áruk szállítása különböző helyek között az Unió vámterületén belül

(A Vámkódex 219. cikke)

(1)   Az aktív feldolgozás, az ideiglenes behozatal és a meghatározott célra történő felhasználás alá vont áruknak az Unió vámterületén belüli, különböző helyek közötti szállítása a 178. cikk (1) bekezdésének e) pontjában meghatározottakon túlmenően más vámalakiságot nem igényel.

(2)   A passzív feldolgozás alá vont áruk az Unió vámterületén belül a vámeljárás alá vonást végző vámhivataltól a kilépési vámhivatalig szállíthatók.

(3)   A vámraktározás alá vont áruknak az Unió vámterületén belüli szállítása a 178. cikk (1) bekezdésének e) pontjában meghatározottakon túlmenően a következő esetekben nem igényel más vámalakiságot:

a)

ha a szállítás egyazon engedélyben megjelölt különböző raktározási létesítmények között valósul meg;

b)

ha a szállítás a vámeljárás alá vonást végző vámhivataltól a raktározási létesítményekig valósul meg;

c)

ha a szállítás a raktározási létesítményektől a kilépési vámhivatalig vagy addig a vámhivatalig valósul meg, amely a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének megfelelően fel van tüntetve a különleges eljárás igénybevételére vonatkozó engedélyen, és amely a különleges eljárás lezárása céljából jogosult az árut következő vámeljárásra átengedni vagy átvenni az újrakiviteli árunyilatkozatot.

A vámraktározási eljárás alá vont áru szállításának a vámraktárból való kiszállítástól számított 30 napon belül le kell zárulnia.

A vámhatóság a vámeljárás jogosultjának kérésére a 30 napos határidőt meghosszabbíthatja.

(4)   A vámraktározás alá vont áruknak a raktározási létesítményektől a kilépési vámhivatalig történő szállítása esetében az árunak a vámraktárból való kiszállítását követő 100 napon belül rögzíteni kell a Vámkódex 214. cikkének (1) bekezdésében említett nyilvántartásokban az áru kilépésére vonatkozó információkat.

A vámhatóság a vámeljárás jogosultjának kérésére a 100 napos határidőt meghosszabbíthatja.

180. cikk

Szokásos kezelési módok

(A Vámkódex 220. cikke)

A Vámkódex 220. cikkében említett szokásos kezelési módokat a 71-03. melléklet határozza meg.

181. cikk

Szabványosított információcsere

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

(1)   A felügyelő vámhivatal a következő esetekben folytatandó szabványosított információcsere céljából a 71-05. melléklet A. szakaszában meghatározott releváns adatelemeket elérhetővé teszi a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott elektronikus rendszerben:

a)

egyetlen vagy több tagállamot érintő EX/IM aktív feldolgozások vagy EX/IM passzív feldolgozások;

b)

több tagállamot érintő IM/EX aktív feldolgozások vagy IM/EX passzív feldolgozások.

(2)   Ha a Vámkódex 101. cikkének (1) bekezdése értelmében vett illetékes vámhatóság az egyetlen tagállamot érintő IM/EX aktív feldolgozás alá vont árukkal kapcsolatban szabványosított információcserét kért a vámhatóságok között, a felügyelő vámhivatal a szabványosított információcsere céljából a 71-05. melléklet B. szakaszában meghatározott releváns adatelemeket elérhetővé teszi a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott elektronikus rendszerben.

(3)   Ha egy vám-árunyilatkozat, újrakiviteli árunyilatkozat vagy újrakiviteli értesítés szabványosított információcserére utal, az illetékes vámhatóságok a szabványosított információcsere céljából a 71-05. melléklet A. szakaszában meghatározott érintett adatelemeket elérhetővé teszik a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott elektronikus rendszerben.

(4)   A vámhatóság az engedélyes kérésére naprakész információkat szolgáltat az engedélyes számára a szabványosított információcseréről.

182. cikk

A különleges eljárás alá vont állatoktól születő állatok vámjogi státusa

(A Vámkódex 153. cikkének (3) bekezdése)

Ha az egy meghatározott vám-árunyilatkozat alá tartozó, tárolási eljárás, ideiglenes behozatali eljárás vagy aktív feldolgozási eljárás alá vont állatoktól az Unió vámterületén születő állatok összértéke meghaladja a 100 EUR-t, akkor ezeket az állatokat nem uniós áruknak és ugyanazon eljárás alatt állóknak kell tekinteni, mint amely alatt azok az állatok vannak, amelyektől születtek.

183. cikk

Mentesség a kiegészítő árunyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alól

(A Vámkódex 167. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

Azon áruk esetében, amelyekre vonatkozóan egy, az árutovábbítási eljárástól eltérő különleges eljárás egy következő, az árutovábbítási eljárástól eltérő különleges eljárás alá vonással zárult, a következő feltételek együttes teljesülése esetén el kell tekinteni a kiegészítő árunyilatkozat benyújtásának kötelezettségétől:

a)

az első és a következő különleges eljárás engedélyese ugyanaz a személy;

b)

az első különleges eljárásra normál vám-árunyilatkozatot nyújtottak be, vagy a nyilatkozattevő az első különleges eljárás céljára a Vámkódex 167. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján kiegészítő árunyilatkozatot nyújtott be;

c)

az első különleges eljárás egy, a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában tett vám-árunyilatkozat benyújtása nyomán, az árunak a meghatározott célra történő felhasználástól és az aktív feldolgozástól eltérő következő különleges eljárás alá vonásával került lezárásra.

2. FEJEZET

Árutovábbítás

1. szakasz

Külső és belső árutovábbítási eljárás

184. cikk

Az árutovábbítási művelethez tartozó MRN és a TIR-művelethez tartozó MRN közlésének módja a vámhatóság felé

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Az árutovábbítási árunyilatkozathoz és a TIR-művelethez tartozó MRN a következő, az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módok bármelyikével benyújtható a vámhatósághoz:

a)

vonalkóddal;

b)

árutovábbítási kísérőokmány útján;

c)

árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány útján;

d)

TIR-művelet esetében a TIR-igazolvány útján;

e)

az fogadó vámhatóság által elfogadott más módon.

185. cikk

Az árutovábbítási kísérőokmány és az árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

Az árutovábbítási kísérőokmány és szükség esetén a tételjegyzék, valamint az árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány és az árutovábbítási/biztonsági tételjegyzék közös adatszolgáltatási követelményeit a B-02. melléklet határozza meg.

186. cikk

TIR-műveletek engedélyezett címzetti státusa iránti kérelmek

(A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése)

A Vámkódex 230. cikke alapján TIR-műveletek engedélyezett címzetti státusa iránti kérelmeket azon tagállamnak a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságához kell benyújtani, amelyben a kérelmező TIR-műveletei várhatóan befejeződnek.

187. cikk

TIR-műveletek engedélyezett címzetti státusára vonatkozó engedélyek

(A Vámkódex 230. cikke)

(1)   A kérelmező részére a Vámkódex 230. cikke szerinti engedélyezett címzetti státust meg kell adni, ha teljesíti a következő feltételeket:

a)

letelepedett az Unió vámterületén;

b)

nyilatkozik arról, hogy rendszeresen fog fogadni TIR-művelet keretében szállított árukat;

c)

teljesíti a Vámkódex 39. cikkének a), b) és d) pontjában meghatározott kritériumokat.

(2)   Az engedély csak akkor adható ki, ha a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy képes lesz anélkül felügyeletet gyakorolni a TIR-műveletek felett és végrehajtani a kapcsolódó ellenőrzéseket, hogy ez az érintett személlyel szemben támasztott követelményekhez képest aránytalanul nagy adminisztrációs terhet jelentene a számára.

(3)   Az engedélyezett címzetti státusra vonatkozó engedély azokra a TIR-műveletekre vonatkozik, amelyek várhatóan az engedély kiadásának helye szerinti tagállamban, azon belül pedig az engedélyben megjelölt helyen vagy helyeken fejeződnek be.

2. szakasz

Uniós külső és belső árutovábbítási eljárás

188. cikk

Különleges adóügyi területek

(A Vámkódex 1. cikkének (3) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 227. cikke szerinti uniós belső árutovábbítási eljárást kell alkalmazni a különleges adóügyi területről az Unió vámterületének másik, különleges adóügyi területnek nem minősülő részére szállított uniós áruk esetében akkor, ha az áru szállítása azon tagállam területén kívül ér véget, amelyben az Unió vámterületének szóban forgó részére belépett.

(2)   Az (1) bekezdésben nem szabályozott esetekben az uniós belső árutovábbítási eljárás alkalmazható azokra az uniós árukra, amelyeket különleges adóügyi terület és az Unió vámterületének más része között szállítanak.

189. cikk

Az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény alkalmazásának meghatározott esetei

(A Vámkódex 226. cikkének (2) bekezdése)

Ha uniós árukat olyan harmadik országba vagy egy vagy több olyan harmadik országon keresztül visznek ki, amely szerződő fele az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezménynek, és alkalmazni kell az egységes árutovábbítási eljárásról szóló egyezmény rendelkezéseit, az árukat a következő esetekben a Vámkódex 226. cikkének (2) bekezdése szerint uniós külső árutovábbítási eljárás alá kell vonni:

a)

ha az uniós árut alávetették a közös agrárpolitika keretében a harmadik országokba irányuló kivitelre járó export-visszatérítések megadásához szükséges kiviteli vámalakiságoknak;

b)

ha az uniós áru intervenciós készletből származik, felhasználása vagy rendeltetése ellenőrző intézkedés hatálya alá esik, és alávetették a közös agrárpolitika keretében a harmadik országokba irányuló kivitelre vonatkozó kiviteli vámalakiságoknak;

c)

ha az uniós áru a behozatali vám visszafizetésére vagy elengedésére jogosult abban az esetben, ha a Vámkódex 118. cikkének (4) bekezdése alapján külső árutovábbítás alá vonják.

190. cikk

A rendeltetési vámhivatal által záradékolt bemutatási igazolás

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Az árut vám elé állító személy kérésére a rendeltetési vámhivatal által záradékolt bemutatási igazolás adattartalmát, valamint az e célból a rendeltetési vámhivatal rendelkezésére bocsátandó adatok körét a 72-03. melléklet határozza meg.

191. cikk

Az egyszerűsítések engedélyeire vonatkozó általános rendelkezések

(A Vámkódex 233. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 233. cikkének (4) bekezdésében említett egyszerűsítések azon kérelmező számára engedélyezhetők, aki teljesíti a következő feltételeket:

a)

letelepedett az Unió vámterületén;

b)

nyilatkozik arról, hogy rendszeresen alkalmazni fogja az uniós árutovábbítási eljárást;

c)

teljesíti a Vámkódex 39. cikkének a), b) és d) pontjában meghatározott kritériumokat.

(2)   Az engedély csak akkor adható ki, ha a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy képes lesz anélkül felügyeletet gyakorolni az uniós árutovábbítási eljárás felett és végrehajtani a kapcsolódó ellenőrzéseket, hogy ez az érintett személlyel szemben támasztott követelményekhez képest aránytalanul nagy adminisztrációs terhet jelentene a számára.

192. cikk

Áruk uniós árutovábbítási eljárás alá vonására jogosító engedélyezett feladói státus iránti kérelmek

(A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése)

Áruk uniós árutovábbítási eljárás alá vonására jogosító, a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti engedélyezett feladói státus iránti kérelmeket azon tagállamnak a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságához kell benyújtani, amelyben a kérelmező uniós árutovábbítási műveletei várhatóan kezdődnek.

193. cikk

Áruk uniós árutovábbítási eljárás alá vonására jogosult engedélyezett feladói státusra vonatkozó engedélyek

(A Vámkódex 233. cikkének (4) bekezdése)

A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti engedélyezett feladói státus csak olyan kérelmezőnek adható meg, aki a Vámkódex 89. cikkének (5) bekezdése alapján összkezesség nyújtására, vagy a Vámkódex 95. cikkének (2) bekezdése alapján biztosítéknyújtás alóli mentességre engedélyt kapott.

194. cikk

Uniós árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk fogadására jogosító engedélyezett címzetti státusra vonatkozó engedélyek

(A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése)

A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti, az uniós árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk fogadására jogosító engedélyezett címzetti státus iránti kérelmeket azon tagállamnak a határozat meghozatalában illetékes vámhatóságához kell benyújtani, amelyben a kérelmező uniós árutovábbítási műveletei várhatóan befejeződnek.

195. cikk

Engedélyezés az uniós árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk fogadására jogosult engedélyezett címzettként

(A Vámkódex 233. cikkének (4) bekezdése)

A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti engedélyezett címzetti státus csak olyan kérelmezőnek adható meg, aki nyilatkozik arról, hogy rendszeresen fogadni fog uniós árutovábbítási eljárás alá vont árukat.

196. cikk

Az engedélyezett címzett által kiállított bemutatási igazolás

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Az engedélyezett címzett által a fuvarozó részére az áru leszállításakor kiállított bemutatási igazolás adattartalmát, valamint az e célból rendelkezésére bocsátandó adatok körét a 72-03. melléklet határozza meg.

197. cikk

Különleges zárak alkalmazására vonatkozó engedély

(A Vámkódex 233. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján a különleges záraknak az uniós árutovábbítási eljárásban igénybe vett szállítóeszközökön, szállítótartályokon vagy csomagokon történő alkalmazását akkor kell engedélyezni, ha a vámhatóság jóváhagyja az engedély iránti kérelemben meghatározott zárat.

(2)   Hacsak nem rendelkezik olyan információkkal, amelyek szerint az adott zár vámcélokra nem alkalmas, a vámhatóság az engedélyezés keretében köteles elfogadni a másik tagállam vámhatósága által jóváhagyott különleges zárakat.

198. cikk

Csökkentett adattartalmú árutovábbítási árunyilatkozat alkalmazásának engedélyezése

(A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének d) pontja)

A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének d) pontja alapján a csökkentett adattartalmú vám-árunyilatkozatnak az áruk uniós árutovábbítási eljárás alá vonásához történő alkalmazását engedélyezni kell:

a)

a vasúti árufuvarozásban;

b)

a légi és a tengeri árufuvarozásban akkor, ha nem elektronikus fuvarokmányt használnak árutovábbítási árunyilatkozatként.

199. cikk

Elektronikus fuvarokmány légi árufuvarozásra vonatkozó árutovábbítási árunyilatkozatként való használatának engedélyezése

(A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének e) pontja)

A légi árufuvarozásban az elektronikus fuvarokmány árutovábbítási árunyilatkozatként, áruk uniós árutovábbítási eljárás alá vonásához a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének e) pontja alapján történő felhasználására szóló engedély csak akkor adható meg, ha:

a)

a kérelmező jelentős számú légi járatot működtet az uniós repülőterek között;

b)

a kérelmező bizonyítja, hogy képes biztosítani az elektronikus fuvarokmány adatainak rendelkezésre állását az indító vámhivatal számára az indító repülőtéren és a rendeltetési vámhivatal számára a rendeltetési repülőtéren, valamint azt, hogy az indító vámhivatal és a rendeltetési vámhivatal számára rendelkezésre álló adatok azonosak legyenek.

200. cikk

Elektronikus fuvarokmány tengeri árufuvarozásra vonatkozó árutovábbítási árunyilatkozatként való használatának engedélyezése

(A Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének e) pontja)

A tengeri árufuvarozásban az elektronikus fuvarokmány árutovábbítási árunyilatkozatként, áruk uniós árutovábbítási eljárás alá vonásához a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének e) pontja alapján történő felhasználására szóló engedély csak akkor adható meg, ha:

a)

a kérelmező jelentős számú hajójáratot működtet az uniós kikötők között;

b)

a kérelmező bizonyítja, hogy képes biztosítani az elektronikus fuvarokmány adatainak rendelkezésre állását az indító vámhivatal számára az indító kikötőben és a rendeltetési vámhivatal számára a rendeltetési kikötőben, valamint azt, hogy az indító vámhivatal és a rendeltetési vámhivatal számára rendelkezésre álló adatok azonosak legyenek.

3. FEJEZET

Vámraktározás

201. cikk

Kiskereskedelmi értékesítés

(A Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének b) pontja)

Az áruk vámraktározására szolgáló raktározási létesítmények üzemeltetése csak akkor engedélyezhető, ha a raktározási létesítményt nem veszik igénybe kiskereskedelmi értékesítés céljára, kivéve ez alól a következő kiskereskedelmi értékesítési formákat:

a)

behozatali vám alól mentes értékesítés az Unió vámterületén kívüli országokba vagy területekre utazó vagy ilyen országokból vagy területekről érkező utasok számára;

b)

behozatali vám alól mentes értékesítés nemzetközi szervezetek tagjai számára;

c)

behozatali vám alól mentes értékesítés a NATO-erők számára;

d)

behozatali vám alól mentes értékesítés diplomáciai vagy konzuli megállapodások keretében;

e)

távoli értékesítés, az interneten keresztül történő értékesítést is ideértve.

202. cikk

Különlegesen felszerelt raktározási létesítmények

(A Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének b) pontja)

Ha az áruk veszélyesek vagy más árukat tönkretehetnek, vagy más okból különleges elhelyezést igényelnek, a raktározási létesítmény vámraktározási célú üzemeltetésére vonatkozó engedélyben meghatározható, hogy az áruk csak a fogadásukra különlegesen felszerelt raktározási létesítményekben tárolhatók.

203. cikk

A raktározási létesítmények típusai

(A Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének b) pontja)

A raktározási létesítmények vámraktározási célú üzemeltetésére vonatkozó engedélyekben meg kell határozni, hogy az egyes engedélyek alapján a következők közül melyik típusba tartozó vámraktárak vehetők igénybe:

a)

I. típusú közvámraktárak;

b)

II. típusú közvámraktárak;

c)

magánvámraktárak.

4. FEJEZET

Különleges felhasználás

1. szakasz

Ideiglenes behozatal

1. alszakasz

Általános rendelkezések

204. cikk

Általános rendelkezések

(A Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja)

Eltérő rendelkezés hiányában az ideiglenes behozatali eljárás alkalmazása akkor engedélyezhető, ha az eljárás alá vont áru állapota változatlan marad.

Az eljárás keretében azonban megengedett a javítás és a karbantartás, beleértve a nagyjavítást és a beállításokat, valamint az áru állagának megőrzését és a használatára vonatkozó műszaki előírásoknak való megfelelés biztosítását célzó intézkedéseket is.

205. cikk

A kérelem benyújtásának helye

(A Vámkódex 22. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől eltérően az ideiglenes behozatal engedélyezése iránti kérelmet az áru első felhasználásának helyén illetékes vámhatósághoz kell benyújtani.

(2)   A Vámkódex 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől eltérően abban az esetben, ha az ideiglenes behozatal engedélyezése iránti kérelem benyújtása a 136. cikknek megfelelően szóbeli vám-árunyilatkozat útján, a 139. cikkben meghatározott cselekmények útján vagy a 163. cikknek megfelelően ATA- vagy CPD-igazolvány útján történik, a kérelmet az áru ideiglenes behozatal céljából történő vám elé állításának és bejelentésének helyén kell benyújtani.

206. cikk

Ideiglenes behozatal a behozatali vám alóli részleges mentességgel

(A Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése és 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

(1)   A behozatali vám alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozatali eljárás alkalmazására kell megadni az engedélyt olyan áruk esetében, amelyek nem teljesítik a 209–216. cikkben és a 219–236. cikkben a behozatali vám alóli teljes mentesség vonatkozásában megállapított összes, az adott árura vonatkozó követelményt.

(2)   A behozatali vám alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozatali eljárás alkalmazására a fogyasztási cikkek esetében nem adható meg az engedély.

(3)   A behozatali vám alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozatali eljárás alkalmazására vonatkozó engedélyt azzal a feltétellel kell megadni, hogy a Vámkódex 252. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján esedékes behozatali vámot az eljárás lezárása után meg kell fizetni.

2. alszakasz

Szállítóeszközök, rakodólapok és szállítótartályok, valamint tartozékaik és felszereléseik

207. cikk

Általános rendelkezések

(A Vámkódex 211. cikkének (3) bekezdése)

A 208–211. és a 213. cikkben meghatározott áruk esetében a behozatali vám alóli teljes mentesség akkor is biztosítható, ha a kérelmező és a vámeljárás jogosulja az Unió vámterületén letelepedett.

208. cikk

Rakodólapok

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A rakodólapok számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól.

209. cikk

Rakodólapok pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A rakodólapok pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól abban az esetben, ha ideiglenes behozataluk a különállóan vagy rakodólapokba beépítve való újrakivitel szándékával történik.

210. cikk

Szállítótartályok

(A Vámkódex 18. cikkének (2) bekezdése és 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

(1)   A szállítótartályok számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól abban az esetben, ha megfelelő és világosan látható helyen tartósan fel van rajtuk tüntetve a következő információk mindegyike:

a)

a tulajdonos vagy az üzemeltető megjelölése a teljes név kiírásával vagy egy szokásosan használt azonosító rendszer segítségével, kivéve az olyan jeleket, mint az embléma vagy a zászló;

b)

a szállítótartályhoz a tulajdonos vagy az üzemeltető által hozzárendelt azonosító jelzések és számok;

c)

a szállítótartálynak az összes tartósan rögzített felszerelést is magában foglaló öntömege.

A tengeri használatra szánt szállítótartályok és az U-ra végződő négy nagybetűből álló ISO-szabványos előtaggal ellátott más szállítótartályok esetében a tulajdonos vagy a fő üzemeltető azonosítójának, valamint a szállítótartály sorozatszámának és ellenőrző számjegyének teljesítenie kell az ISO 6346 nemzetközi szabványban és mellékleteiben foglalt követelményeket.

(2)   Ha az engedély kérelmezése a 163. cikk (1) bekezdésének megfelelően történik, a szállítótartályokat egy, az Unió vámterületén letelepedett személynek vagy egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett, az Unió vámterületén képviselővel rendelkező személynek nyomon kell követnie.

Ez a személy köteles kérésre részletesen tájékoztatni a vámhatóságot minden egyes ideiglenes behozatalra engedélyezett szállítótartály mozgásáról, beleértve a belépésük és a kirakodásuk napját és helyét is.

211. cikk

Szállítótartályok pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A szállítótartályok pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól abban az esetben, ha ideiglenes behozataluk a különállóan vagy szállítótartályokba beépítve való újrakivitel szándékával történik.

212. cikk

A szállítóeszközök behozatali vám alóli teljes mentességének feltételei

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

(1)   E cikk alkalmazásában a „szállítóeszköz” fogalma a szállítóeszközt kísérő szokásos pótalkatrészeket, tartozékokat és felszereléseket is magában foglalja.

(2)   Ha a szállítóeszköz ideiglenes behozatalra való bejelentése a 136. cikknek megfelelően szóbeli vám-árunyilatkozat útján vagy a 139. cikkben meghatározott más cselekmények útján történik, az engedélyt annak a személynek kell megadni, aki az áru ideiglenes behozatali eljárásra való átengedésének időpontjában fizikailag ellenőrzést gyakorol az áru felett, kivéve abban az esetben, ha ez a személy másik személy érdekében jár el. Ez utóbbi esetben az engedélyt ez utóbbi személynek kell megadni.

(3)   A közúti, a vasúti, a légi, a tengeri és a belvízi szállítóeszközök számára a következő feltételek teljesülése esetén teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

a szállítóeszköz az Unió vámterületén kívül, egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy nevére van nyilvántartásba véve, vagy ha nincs nyilvántartásba véve, akkor egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy tulajdonában van;

b)

a szállítóeszközt – a 214., a 215. és a 216. cikk sérelme nélkül – egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy használja.

Ha a szállítóeszközt egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett harmadik személy magáncélra használja, a behozatali vám alóli teljes mentességet akkor kell biztosítani, ha a szóban forgó személy rendelkezik az engedélyes szabályszerű írásos meghatalmazásával.

213. cikk

Nem uniós szállítóeszközök pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A szállítóeszközök pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól abban az esetben, ha ideiglenes behozataluk a különállóan vagy szállítóeszközökbe beépítve való újrakivitel szándékával történik.

214. cikk

A behozatali vám alóli teljes mentesség biztosításának feltételei az Unió vámterületén letelepedett személyek számára

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

Az Unió vámterületén letelepedett személyek a következő feltételek bármelyikének teljesülése esetén teljes mentességben részesülnek a behozatali vám alól:

a)

vasúti szállítóeszköz esetében akkor, ha azt olyan megállapodás alapján bocsátanak e személyek rendelkezésére, amely szerint az egyes személyek a sajátjukként használhatják egymás gördülőállományát;

b)

az Unió vámterületén nyilvántartásba vett közúti szállóeszköz esetében akkor, ha a szállóeszközhöz pótkocsit csatolnak;

c)

ha a szállítóeszköz használata veszélyhelyzethez kapcsolódik;

d)

ha a szállítóeszközt bérbeadással foglalkozó szakszolgáltató cég használja újrakivitel céljából.

215. cikk

Az Unió vámterületén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személyek által használt szállítóeszközök

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

(1)   Azok a természetes személyek, akiknek az Unió vámterületén van a szokásos tartózkodási helyük, a nyilvántartásba vétel jogosultjának kérésére teljes mentességet élveznek az általuk magáncélra és alkalomszerűen használt szállítóeszközökkel kapcsolatos behozatali vám alól, amennyiben a nyilvántartásba vétel jogosultja a használat időpontjában az Unió vámterületén tartózkodik.

(2)   Azok a természetes személyek, akiknek az Unió vámterületén van a szokásos tartózkodási helyük, teljes mentességet élveznek az általuk írásos szerződés útján bérbe vett, a következő célok valamelyikéből magáncélra használt szállítóeszközökkel kapcsolatos behozatali vám alól:

a)

visszatérés az Unió vámterületén lévő lakóhelyükre;

b)

az Unió vámterületének elhagyása.

(3)   Azok a természetes személyek, akiknek az Unió vámterületén van a szokásos tartózkodási helyük, teljes mentességet élveznek az általuk kereskedelmi vagy magáncélra használt szállítóeszközökkel kapcsolatos behozatali vám alól, amennyiben munkáltatójuk a szállítóeszköz tulajdonosa, bérbevevője vagy lízingbe vevője, és a munkáltató az Unió vámterületén kívül letelepedett.

A magáncélú használatra a munkavállaló munkahelye és lakóhelye közötti utazás céljából, valamint a munkaszerződéséből fakadó feladatok ellátása érdekében van mód.

A vámhatóság kérésére a szállítóeszköz használója köteles bemutatni a munkaszerződés másolatát.

(4)   E cikk alkalmazásában:

a)

a szállítóeszköz használata „magáncélra” történik akkor, ha nem kereskedelmi célra történik;

b)

a szállítóeszköz használata „kereskedelmi célra” történik akkor, ha a használó a szállítóeszközt személyek díjazás ellenében történő szállítására, vagy áruk akár ingyenesen, akár díjazás ellenében történő ipari vagy kereskedelmi szállítására használja.

216. cikk

A szállítóeszközök behozatali vám alóli mentességének egyéb esetei

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

(1)   Teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól abban az esetben, ha a szállítóeszközt az Unió vámterületén belül ideiglenes rendszámmal kívánják nyilvántartásba venni annak érdekében, hogy azt újból kivigyék:

a)

egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy nevében; vagy

b)

egy, az Unió vámterületén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező, lakóhelyét az Unió vámterületén kívülre áthelyezni tervező természetes személy nevében.

(2)   Kivételes esetekben teljes mentesség biztosítható a behozatali vám alól abban az esetben, ha a szállítóeszközt az Unió vámterületén belül letelepedett személyek korlátozott ideig kereskedelmi célra használják.

217. cikk

A szállítóeszközökkel és a szállítótartályokkal kapcsolatos ideiglenes behozatali eljárások lezárásának határideje

(A Vámkódex 215. cikkének (4) bekezdése)

A szállítóeszközök és a szállítótartályok esetében az ideiglenes behozatali eljárást a következő, az árunak az eljárás alá vonásától számított határidőkhöz igazodva kell lezárni:

a)

a vasúti szállítóeszközök esetében: 12 hónap;

b)

a kereskedelmi célra használt nem vasúti szállítóeszközök esetében: a szállítási művelet elvégzéséhez szükséges idő eltelte;

c)

a magáncélra használt közúti szállítóeszközök esetében:

i.

ha a használó diák: azon időszak vége, amíg a diák kizárólag tanulmányainak folytatása céljából az Unió vámterületén tartózkodik;

ii.

ha a használó határozott időtartamú megbízást teljesít: azon időszak vége, amíg az adott személy kizárólag megbízásának teljesítése céljából az Unió vámterületén tartózkodik;

iii.

más esetekben, ideértve a hátas és az igavonó állatokat és az általuk vont járműveket is: 6 hónap;

d)

a magáncélra használt légi szállítóeszközök esetében: 6 hónap;

e)

a magáncélra használt tengeri és belvízi szállítóeszközök esetében: 18 hónap;

f)

a szállítótartályok, valamint felszereléseik és tartozékaik esetében: 12 hónap.

218. cikk

Az újrakivitel határideje a bérbeadással foglalkozó szakszolgáltató cégek esetében

(A Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése és 215. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A 212. cikk alapján a behozatali vám alóli teljes mentesség mellett ideiglenesen behozott, majd ezt követően egy, az Unió vámterületén letelepedett, bérbeadással foglalkozó szakszolgáltató céghez visszavitt szállítóeszköz esetében az ideiglenes behozatali eljárást lezáró újrakivitelt a szállítóeszköznek az Unió vámterületére való belépését követő hat hónapon belül kell végrehajtani.

Ha a szállítóeszközt a bérbeadással foglalkozó szakszolgáltató egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személynek vagy az Unió vámterületén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személynek újból bérbe adja, akkor az ideiglenes behozatali eljárást lezáró újrakivitelt a szállítóeszköznek az Unió vámterületére való belépését követő hat hónapon belül és az újbóli bérbeadásra vonatkozó szerződés megkötésétől számított három héten belül kell végrehajtani.

Amennyiben a belépés tényleges dátuma nem került igazolásra, az Unió vámterületére való belépés dátumának azt a dátumot kell tekinteni, amikor a szállítóeszköznek az Unió vámterületére való belépés időpontjában való használatára feljogosító bérleti szerződést megkötötték.

(2)   A szállítóeszköznek az (1) bekezdés szerinti ideiglenes behozatalát azzal a feltétellel kell engedélyezni, hogy a szállítóeszközt az újrakiviteltől eltérő célra nem fogják használni.

(3)   A 215. cikk (2) bekezdése szerinti esetben a szállítóeszközt a bérbeadásra vagy az újbóli bérbeadásra vonatkozó szerződés megkötésétől számított három héten belül vissza kell vinni az Unió vámterületén letelepedett bérbeadó szakszolgáltatóhoz, ha a szállítóeszközt a természetes személy az Unió vámterületén lévő lakóhelyére való visszatérésre használja, illetőleg újból ki kell vinni, ha a szállítóeszközt az Unió vámterületének elhagyására használja.

3. alszakasz

A szállítóeszközöktől, a rakodólapoktól és a szállítótartályoktól eltérő áruk

219. cikk

Utasok által behozott személyes használati tárgyak és sportcélú áruk

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

Az Unió vámterületén kívül lakóhellyel rendelkező utasok által behozott áruk számára a következő feltételek valamelyikének teljesülése esetén teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

az áruk olyan személyes használati tárgyak, amelyekre az utazáshoz ésszerűen szükség van;

b)

az árukat sportcélra kívánják felhasználni.

220. cikk

Tengerészeknek szánt jóléti anyagok

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A tengerészeknek szánt jóléti anyagok számára a következő esetekben teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

ha a szóban forgó anyagokat egy, a nemzetközi tengeri forgalomban részt vevő hajón fogják felhasználni;

b)

ha a szóban forgó anyagokat ilyen hajóról kirakodják, és a hajózó személyzet ideiglenesen a parton használja őket;

c)

ha a szóban forgó anyagokat az ilyen hajó hajózó személyzete használja nonprofit szervezetek által működtetett kulturális vagy szociális létesítményekben vagy a vallásgyakorlás olyan helyein, ahol tengerészek számára rendszeresen tartanak istentiszteleteket.

221. cikk

Katasztrófák következményeinek felszámolásához használt anyagok

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A katasztrófák következményeinek felszámolását szolgáló, az Unió vámterületét sújtó katasztrófák és hasonló helyzetek hatásainak enyhítésére felhasznált anyagok számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól.

A kérelmező és a vámeljárás jogosultja lehet az Unió vámterületén belül letelepedett.

222. cikk

Orvosi, sebészeti és laboratóriumi felszerelés

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A saját felszerelésének elégtelensége miatt ilyen felszerelést sürgősen igénylő kórház vagy más egészségügyi intézmény kérésére kölcsönként küldött, diagnosztikai vagy terápiás célra szánt orvosi, sebészeti és laboratóriumi felszerelés számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól. A kérelmező és a vámeljárás jogosultja lehet az Unió vámterületén belül letelepedett.

223. cikk

Állatok

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

Az Unió vámterületén kívül letelepedett személy tulajdonában lévő állatok számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól.

224. cikk

Határövezetekben történő felhasználásra szánt áruk

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A határövezetekben történő felhasználásra szánt áruk számára a következő esetekben teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

a harmadik ország határövezetében letelepedett személyek tulajdonában lévő és általuk használt áruk esetében, ha a kérdéses határövezet szomszédos az Unió azon határövezetével, amelyben a szóban forgó árukat használni fogják;

b)

az Unió ilyen határövezetében a hatóságok felügyelete alatt az infrastruktúra építésére, javítására vagy karbantartására irányuló projekt keretében felhasznált áruk esetében.

225. cikk

Hang-, kép- és adathordozó eszközök, reklámanyagok

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

Teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

a kereskedelmi forgalomba hozatal előtti bemutatásra, hangfelvétel-előállításra, szinkronizálásra vagy többszörözésre szánt, ingyenesen rendelkezésre bocsátott hang-, kép- és adathordozó eszközök számára;

b)

a kizárólag reklámcélra felhasznált anyagok számára, ideértve a kifejezetten erre a célra felszerelt szállítóeszközöket is.

226. cikk

Szakmai felszerelés

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

(1)   A következő feltételeknek megfelelő szakmai felszerelés számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy tulajdonában van;

b)

egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy vagy olyan személy hozza be, aki a felszerelés Unió vámterületén letelepedett tulajdonosának munkavállalója;

c)

az importőr használja fel, vagy az ő felügyelete alatt használják fel, kivéve az audiovizuális koprodukciók eseteit.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól az utasok által ideiglenesen behozott, szakmai felszerelésként való használatra szánt hordozható hangszerek számára. Ez esetben az utas lakóhelye lehet akár az Unió vámterületén, akár azon kívül.

(3)   Nem biztosítható teljes mentesség a behozatali vám alól azon szakmai felszerelés számára, amelyet a következő célú felhasználások valamelyikére szánnak:

a)

áruk ipari előállítása;

b)

ipari árucsomagolás;

c)

a természeti erőforrások kiaknázása;

d)

épületek építése, javítása vagy karbantartása;

e)

földmunka és hasonló projektek.

A c), a d) és az e) pont nem alkalmazandó a kéziszerszámokra.

227. cikk

Pedagógiai anyagok és tudományos felszerelések

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A pedagógiai anyagok és a tudományos felszerelések számára a következő feltételek teljesülése esetén teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy tulajdonában vannak;

b)

köz- vagy magántulajdonú nonprofit tudományos, oktatási vagy szakképző intézmény hozza be őket, és kizárólag a behozatalt végző intézmény felelőssége alatt, az oktatás, a szakképzés vagy a tudományos kutatás keretei között kerülnek felhasználásra;

c)

behozott mennyiségük a behozatal céljának figyelembevételével ésszerű;

d)

nem kerülnek tisztán kereskedelmi célú felhasználásra.

228. cikk

Csomagolások

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

Teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

a töltve behozott és akár üresen, akár töltve való újrakivitelre szánt csomagolások számára;

b)

az üresen behozott és töltve való újrakivitelre szánt csomagolások számára.

229. cikk

Öntőformák, dombornyomó szerszámok, nyomólemezek, rajzok, vázlatok, mérő-, ellenőrző és tesztelő műszerek és más hasonló árucikkek

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

Az öntőformák, a dombornyomó szerszámok, a nyomólemezek, a rajzok, a vázlatok, a mérő-, az ellenőrző és a tesztelő műszerek és más hasonló árucikkek számára a következő feltételek teljesülése esetén teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy tulajdonában vannak;

b)

egy, az Unió vámterületén belül letelepedett személy használja őket árutermelés céljára, és a felhasználásukkal előállított termékek több mint 50 %-a kivitelre kerül.

230. cikk

Különleges szerszámok és eszközök

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A különleges szerszámok és eszközök számára a következő feltételek teljesülése esetén teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

egy, az Unió vámterületén kívül letelepedett személy tulajdonában vannak;

b)

egy, az Unió vámterületén letelepedett személy rendelkezésére bocsátják őket áru-előállítás céljára, és a felhasználásukkal előállított áruk több mint 50 %-a kivitelre kerül.

231. cikk

Tesztelés végrehajtásához felhasznált és tesztelésre szánt áruk

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

Teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

a teszt, kísérlet vagy bemutató tárgyát képező áruk számára;

b)

az adásvételi szerződésben előírt, a kielégítő működést demonstráló elfogadási teszt tárgyát képező áruk számára;

c)

a pénzügyi nyereséget nem hozó tesztek, kísérletek vagy bemutatók végrehajtására használt áruk számára.

232. cikk

Minták

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

Az Unió vámterületén való bemutatásra vagy szemléltetésre szánt minták számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól, amennyiben mennyiségük e felhasználás figyelembevételével ésszerű.

233. cikk

Termelési eszközök pótlására szolgáló áruk

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A termelési eszközök pótlására szolgáló, a szállító vagy a javítást végző által a hasonló áruk leszállításáig vagy megjavításáig ideiglenesen a vevő rendelkezésére bocsátott áruk számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól.

234. cikk

Rendezvényekre vagy egyes helyzetekben való értékesítésre szánt áruk

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

(1)   A nem pusztán az áruk kereskedelmi értékesítése érdekében szervezett nyilvános rendezvényeken való kiállításra vagy felhasználásra szánt, valamint az ilyen rendezvényeken az ideiglenes behozatali eljárás alá vont árukból nyert áruk számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól.

A vámhatóság kivételes esetekben teljes mentességet biztosíthat a behozatali vám alól a más rendezvényeken való kiállításra vagy felhasználásra szánt, valamint az ilyen rendezvényeken az ideiglenes behozatali eljárás alá vont árukból nyert áruk számára.

(2)   A tulajdonos által bevizsgálás céljából egy, a bevizsgálás után az áru megvásárlására jogosult, az Unióban lévő személy számára szállított áruk számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól.

(3)   Teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól:

a)

az esetleges értékesítés szándékával kiállításra behozott, a 2006/112/EK irányelv IX. mellékletében felsorolt műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek számára;

b)

a nem újonnan előállított, árverés útján történő értékesítésre behozott áruk számára.

235. cikk

Pótalkatrészek, tartozékok és felszerelések

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

Az ideiglenes behozatali eljárás alá vont áruk javítására és karbantartására – ideértve a nagyjavítást, a beállításokat és az állagmegőrzést is – felhasznált pótalkatrészek, tartozékok és felszerelések számára teljes mentességet kell biztosítani a behozatali vám alól.

236. cikk

Más áruk

(A Vámkódex 250. cikke (2) bekezdésének d) pontja)

A 208–216. és a 219–235. cikkben említettektől eltérő, valamint az ott meghatározott feltételeket nem teljesítő áruk számára a következő feltételek valamelyikének teljesülése esetén biztosítható a behozatali vám alóli teljes mentesség:

a)

ha az árukat alkalmilag, három hónapot nem meghaladó időtartamra hozzák be;

b)

ha az árukat az Unióban gazdasági hatással nem járó különleges helyzetekben hozzák be.

237. cikk

Az eljárás lezárásának különleges határidői

(A Vámkódex 215. cikkének (4) bekezdése)

(1)   A 231. cikk c) pontjában, a 233. cikkben és a 234. cikk (2) bekezdésében említett áruk esetében az eljárást az ideiglenes behozatali eljárás alá vonásuk időpontjától számított hat hónapon belül kell lezárni.

(2)   A 223. cikkben említett állatok esetében az eljárás lezárásának az állatok ideiglenes behozatali eljárás alá vonásának időpontjától számított határideje nem lehet 12 hónapnál rövidebb.

4. alszakasz

Az eljárás lefolytatása

238. cikk

A vám-árunyilatkozaton megadandó adatok

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Ha az ideiglenes behozatali eljárás alá vont árut olyan következő vámeljárás alá vonják, amely a Vámkódex 215. cikkének (1) bekezdésével összhangban lehetővé teszi az ideiglenes behozatali eljárás lezárását, akkor a következő vámeljáráshoz tartozó vám-árunyilatkozaton – az ATA- és a CPD-igazolvány kivételével – fel kell tüntetni az „IB” betűjelet, valamint, ha alkalmazandó, az engedély számát.

(2)   Ha az ideiglenes behozatali eljárás alá vont árut a Vámkódex 270. cikkének (1) bekezdésével összhangban újból kiviszik, akkor az újrakiviteli árunyilatkozaton – az ATA- és a CPD-igazolvány kivételével – fel kell tüntetni az (1) bekezdésben meghatározott adatokat.

2. szakasz

Meghatározott célra történő felhasználás

239. cikk

A meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó engedély jogosultjának kötelezettségei

(A Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja)

A meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó eljárást akkor kell engedélyezni, ha az engedélyes vállalja a következők valamelyikét:

a)

az árut a nulla vagy csökkentett vámtétel alkalmazásához meghatározott célra fogja felhasználni;

b)

az a) pontban foglalt kötelezettséget a vámhatóság által megállapított feltételekkel másik személyre áthárítja.

5. FEJEZET

Feldolgozás

240. cikk

Engedélyezés

(A Vámkódex 211. cikke)

(1)   A feldolgozási eljárásra vonatkozó engedélyben meg kell határozni azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a következők valamelyikének megállapítását:

a)

a feldolgozott termékek a feldolgozási eljárás alá vont áruk feldolgozásából jöttek létre;

b)

teljesülnek a Vámkódex 223. cikkében a helyettesítő áruk használatára, vagy a Vámkódex 261. cikkében a szabvány csererendszer igénybevételére vonatkozóan megállapított feltételek.

(2)   A Vámkódex 5. cikkének 37. e) pontja értelmében vett gyártási segédanyagok esetében az aktív feldolgozás akkor engedélyezhető, ha nem a következő ilyen anyagok valamelyikéről van szó:

a)

tüzelőanyagok és energiahordozók, a feldolgozott termékek teszteléséhez és az eljárás alá vont javításra szoruló áruk hibáinak kimutatásához szükségesek kivételével;

b)

kenőanyagok, a feldolgozott termékek teszteléséhez, beállításához és eltávolításához szükségesek kivételével;

c)

berendezések és szerszámok.

(3)   Az aktív feldolgozás csak a következő feltételek teljesülése esetén engedélyezhető:

a)

az áru állapota a feldolgozás után gazdaságosan már nem állítható vissza úgy, hogy megfeleljen az áru eljárás alá vonásakor érvényes megnevezésnek és állapotnak;

b)

az eljárás igénybevétele nem eredményezi a származási szabályok és a behozott áruval kapcsolatos mennyiségi korlátozások megkerülését.

Az első albekezdés nem alkalmazandó akkor, ha a behozatali vám összegének megállapítása a Vámkódex 86. cikkének (3) bekezdése alapján történik.

241. cikk

Az aktív feldolgozásra vonatkozó vám-árunyilatkozaton feltüntetendő adatok

(A Vámkódex 6. cikkének (2) bekezdése)

(1)   Ha az aktív feldolgozási eljárás alá vont árut vagy az előállított feldolgozott terméket olyan következő vámeljárás alá vonják, amely a Vámkódex 215. cikkének (1) bekezdésével összhangban lehetővé teszi az aktív feldolgozási eljárás lezárását, akkor a következő vámeljáráshoz tartozó vám-árunyilatkozaton – az ATA- és a CPD-igazolvány kivételével – fel kell tüntetni az „AF” betűjelet, valamint, ha alkalmazandó, az engedély számát vagy a szabványosított információcsere azonosító számát.

Ha az aktív feldolgozási eljárás alá vont áru meghatározott kereskedelempolitikai intézkedés hatálya alá tartozik, és ez az intézkedés az áru következő vámeljárás alá vonásakor is alkalmazandó marad, ideértve azt az esetet is, amikor az előállított feldolgozott terméket vonják a következő vámeljárás alá, akkor a következő vámeljárásra vonatkozó vám-árunyilatkozaton az első albekezdésben meghatározott adatok mellett a „K P I” betűjelet is fel kell tüntetni.

(2)   Ha az aktív feldolgozási eljárás alá vont árut a Vámkódex 270. cikkének (1) bekezdésével összhangban újból kiviszik, akkor az újrakiviteli árunyilatkozaton fel kell tüntetni az (1) bekezdésben meghatározott adatokat.

242. cikk

IM/EX passzív feldolgozás

(A Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése)

(1)   IM/EX passzív feldolgozás esetében az engedélynek tartalmaznia kell azt a határidőt, amelyen belül a helyettesítő áruval helyettesített uniós árut passzív feldolgozási eljárás alá kell vonni. Ez a határidő legfeljebb hat hónap lehet.

Az engedélyes kérésére a határidő – akár a lejárta után is – legfeljebb összesen egy évre meghosszabbítható.

(2)   Feldolgozott termékek előzetes behozatala esetén biztosítékot kell nyújtani annak a behozatali vámnak a fedezetére, amely akkor lenne fizetendő, ha a helyettesített uniós árut nem vonnák az (1) bekezdésnek megfelelően passzív feldolgozási eljárás alá.

243. cikk

Javítás a passzív feldolgozás keretében

(A Vámkódex 211. cikkének (1) bekezdése)

Ha a passzív feldolgozási eljárást javításra kérik, az ideiglenesen kivitt árunak alkalmasnak kell lennie a javításra, és az eljárás nem vehető igénybe az áru műszaki teljesítményének fokozására.

VIII. CÍM

AZ UNIÓ VÁMTERÜLETÉRŐL KISZÁLLÍTOTT ÁRUK

1. FEJEZET

Az áruk kilépését megelőző alakiságok

244. cikk

Az indulás előtti árunyilatkozat benyújtásának határideje

(A Vámkódex 263. cikkének (1) bekezdése)

(1)   A Vámkódex 263. cikkében előírt indulás előtti árunyilatkozatot a következő határidőkhöz igazodva kell benyújtani az illetékes vámhivatalhoz:

a)

tengeri árufuvarozás esetén:

i.

a ii. és a iii. alpont szerintitől eltérő konténeres árufuvarozás esetében legkésőbb 24 órával azt megelőzően, hogy az árut berakodják arra a hajóra, amelyen az Unió vámterületét el fogja hagyni;

ii.

az egyfelől az Unió vámterülete, másfelől Grönland, a Feröer szigetek, Izland, a balti-, az északi-, a fekete- és a földközi-tengeri kikötők, valamint Marokkó összes kikötője közötti konténeres árufuvarozás esetében legkésőbb az Unió vámterületén lévő kikötő elhagyása előtt két órával;

iii.

az egyfelől Franciaország tengerentúli megyéi, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek, másfelől az Unió vámterületén kívüli területek közötti konténeres árufuvarozás esetében, ha az út időtartama 24 óránál kisebb, legkésőbb az Unió vámterületén lévő kikötő elhagyása előtt két órával;

iv.

konténer nélküli árufuvarozás esetében legkésőbb az Unió vámterületén lévő kikötő elhagyása előtt két órával;

b)

légi árufuvarozás esetén legkésőbb az Unió vámterületén lévő repülőtérről való indulás előtt 30 perccel;

c)

közúti és belvízi árufuvarozás esetén legkésőbb egy órával azt megelőzően, hogy az áru elhagyja az Unió vámterületét;

d)

vasúti árufuvarozás esetén:

i.

ha az utolsó vonatrendező állomás és a kilépési vámhivatal közötti út időtartama két óránál rövidebb, akkor legkésőbb egy órával azt megelőzően, hogy az áru megérkezik a kilépési vámhivatal illetékességi területére;

ii.

minden más esetben legkésőbb két órával azt megelőzően, hogy az áru elhagyja az Unió vámterületét.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérően az olyan árukra vonatkozó indulás előtti árunyilatkozatokat, amelyekre a 612/2009/EK bizottsági rendelet (19) alapján export-visszatérítést igényelnek, legkésőbb akkor kell benyújtani az illetékes vámhivatalnál, amikor az árut a rendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében berakodják.

(3)   A következő esetekben az indulás előtti árunyilatkozat benyújtásának határideje megegyezik az Unió vámterületének elhagyására igénybe vett aktív szállítóeszközre vonatkozó határidővel:

a)

ha az áru a kilépési vámhivatalhoz másik szállítóeszközön érkezett, amelyről az Unió vámterületének elhagyása előtt átrakják (intermodális szállítás);

b)

ha az áru a kilépési vámhivatalhoz olyan szállítóeszközön érkezett, amelyet az Unió vámterületének elhagyásakor egy aktív szállítóeszköz szállít (kombinált szállítás).

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdésben megállapított határidőket vis maior esetén nem kell alkalmazni.

245. cikk

Az indulás előtti árunyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alóli mentesség

(A Vámkódex 263. cikke (2) bekezdésének b) pontja)

(1)   A Vámkódex 158. cikkének (1) bekezdésében a vám-árunyilatkozat benyújtására vonatkozóan, valamint a Vámkódex 270. cikkének (1) bekezdésében az újrakiviteli árunyilatkozat benyújtására vonatkozóan előírt kötelezettség sérelme nélkül a következő áruk mentesülnek az indulás előtti árunyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alól:

a)

villamos energia;

b)

csővezetéken kilépő áruk;

c)

levélküldemények;

d)

az Egyetemes Postaegyesület jogi aktusainak megfelelően szállított áruk;

e)

az 1186/2009/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett háztartási célú ingóságok, amennyiben szállításuk nem fuvarozási szerződés alapján történik;

f)

az utasok személyes poggyászában lévő áruk;

g)

a 140. cikk (1) bekezdésében meghatározott áruk, kivéve a fuvarozási szerződés alapján szállított következő árukat:

i.

rakodólapok, valamint a rakodólapok pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései;

ii.

szállítótartályok, valamint a szállítótartályok pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései;

iii.

szállítóeszközök, valamint a szállítóeszközök pótalkatrészei, tartozékai és felszerelései;

h)

az ATA- és a CPD-igazolvánnyal szállított áruk;

i)

az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én Londonban aláírt egyezményben előírt 302. formanyomtatvánnyal szállított áruk;

j)

az uniós kikötők között közlekedő olyan hajókon szállított áruk, amelyek az Unió vámterületén kívül nem kötnek ki egyetlen kikötőben sem;

k)

az uniós repülőterek között közlekedő olyan légi járműveken szállított áruk, amelyek az Unió vámterületén kívül nem szállnak le egyetlen repülőtéren sem;

l)

a tagállam katonai védelmével megbízott hatóság által katonai szállítmány részeként vagy kizárólagosan katonai hatóság részére végzett szállítás keretében az Unió vámterületéről kiszállított fegyver és katonai felszerelés;

m)

az Unió vámterületén letelepedett személy által üzemeltetett tengeri létesítményre az Unió vámterületéről közvetlenül kiszállított következő áruk:

i.

a tengeri létesítmény építésében, javításában, karbantartásában vagy átalakításában való felhasználásra szánt áruk;

ii.

a tengeri létesítménybe való beszerelésre vagy a tengeri létesítmény felszereléseként való használatra szánt áruk;

iii.

a tengeri létesítményen való felhasználásra vagy elfogyasztásra szánt ellátmány;

n)

azok az áruk, amelyekre a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. április 18-i Bécsi Szerződés, a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. április 24-i Bécsi Egyezmény vagy más konzuli egyezmények, vagy a különleges diplomáciai missziókról szóló 1969. december 16-i New York-i Egyezmény alapján mentesség igényelhető;

o)

a hajókba és a légi járművekbe alkatrészként vagy tartozékként való beszerelésre szánt áruk, a hajók és a légi járművek motorjának, gépeinek és más berendezéseinek üzemeltetése céljából való felhasználásra szánt áruk, valamint a fedélzeti elfogyasztásra vagy értékesítésre szánt élelmiszerek és más árucikkek;

p)

az Unió vámterületéről Ceutába és Melillába, Gibraltárba, Helgolandra, San Marino Köztársaságba, a Vatikánvárosi Államba, Livigno és Campione d’Italia település közigazgatási területére, valamint a Luganói-tónak a part és a terület Ponte Tresa és Porto Ceresio közötti politikai határa között található olasz nemzeti vizeire feladott áruk.

(2)   A következő helyzetekben lévő áruk esetében el kell tekinteni az indulás előtti árunyilatkozat benyújtásának megkövetelésétől:

a)

ha az árut uniós kikötők között szállító hajó egy, az Unió vámterületén kívül található kikötőben kiköt, és az áruk az Unió vámterületén kívüli kikötőben való tartózkodás ideje alatt a hajó fedélzetén berakodva maradnak;

b)

ha az árut uniós repülőterek között szállító légi jármű egy, az Unió vámterületén kívül található repülőtéren leszáll, és az áruk az Unió vámterületén kívüli repülőtéren való tartózkodás ideje alatt a légi jármű fedélzetén berakodva maradnak;

c)

ha az árut egy kikötőben vagy repülőtéren nem rakodják ki arról a szállítóeszközről, amely az Unió vámterületére beszállította és onnan ki is fogja szállítani;

d)

ha az árut egy, az Unió vámterületén belüli előző kikötőben vagy repülőtéren rakodták be, és azon a szállítóeszközön marad, amely kiszállítja az Unió vámterületéről, amennyiben az előző kikötőben indulás előtti árunyilatkozatot nyújtottak be az áruról, vagy az áru mentesült az indulás előtti árunyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alól;

e)

ha átmeneti megőrzésben lévő vagy vámszabad területi eljárás alá vont árut az árut az átmeneti megőrzési létesítménybe vagy vámszabad területre fuvarozó szállítóeszközről egyazon vámhivatal felügyelete mellett átrakodják arra a hajóra, repülőgépre vagy vasúti járműre, amely kiszállítja az Unió vámterületéről, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

i.

az átrakodást az árunak a Vámkódex 144. vagy 245. cikke szerinti vám elé állítását követő 14 napon belül – vagy kivételes körülmények esetén, ha a 14 nap nem elegendő e körülmények elhárítására, a vámhatóság által engedélyezett ennél hosszabb időszakon belül – végrehajtják;

ii.

a vámhatóság rendelkezik az árura vonatkozó információkkal;

iii.

a fuvarozó tudomása szerint az áru rendeltetési helyét és a címzettet illetően nincs változás;

f)

ha az árut az Unió vámterületére való beszállítása után az illetékes vámhatóság visszafordította, és az azonnal visszaszállításra került az exportáló országba.

2. FEJEZET

Az áruk kilépésére vonatkozó alakiságok

246. cikk

Az árunak a kilépési vámhivatalnál való vám elé állításával összefüggő információcsere módja

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Amikor az árut a Vámkódex 267. cikkének (2) bekezdésével összhangban a kilépési vámhivatalnál vám elé állítják, az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon folytatható információcsere:

a)

a kiviteli árunyilatkozat azonosítása érdekében;

b)

a bejelentett és a kiviteli eljárásra átengedett, valamint a vám elé állított áruk közötti eltérésekkel kapcsolatos kommunikáció céljából.

247. cikk

Annak igazolása, hogy az áru elhagyta az Unió vámterületét

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Az áruk kilépésének igazolása céljából az a körülmény, hogy az áru elhagyta az Unió vámterületét, az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is igazolható a kiviteli vámhivatal előtt.

3. FEJEZET

Kivitel és újrakivitel

248. cikk

A vám-árunyilatkozat vagy az újrakiviteli árunyilatkozat érvénytelenítése

(A Vámkódex 174. cikke)

(1)   Ha a kivitelre, újrakivitelre vagy passzív feldolgozásra átengedett áru és a kilépési vámhivatalnál vám elé állított áru között jellegbeli eltérés van, a kiviteli vámhivatal érvényteleníti az érintett árunyilatkozatot.

(2)   Ha az árunak a kiviteli eljárásra, a passzív feldolgozási eljárásra vagy az újrakivitelre való átengedését követő 150. napig a kiviteli vámhivatal nem kap információt az áru kilépéséről és nem jut olyan igazolás birtokába, amely tanúsítja, hogy az áru elhagyta az Unió vámterületét, a kiviteli vámhivatal érvénytelenítheti az érintett árunyilatkozatot.

249. cikk

A kiviteli vagy újrakiviteli árunyilatkozat utólagos benyújtásának módja

(A Vámkódex 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja)

Ha szükség lett volna kiviteli vagy újrakiviteli árunyilatkozatra, de az árut ilyen árunyilatkozat nélkül szállították ki az Unió vámterületéről, a szóban forgó kiviteli vagy újrakiviteli árunyilatkozat utólagosan benyújtható az elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon folytatott információcsere útján.

IX. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

250. cikk

A 2016. május 1-jén már hatályos engedélyek újraértékelése

(1)   A 2913/92/EGK vagy a 2454/93/EGK rendelet alapján kiadott, 2016. május 1-jén hatályos, határozatlan időtartamra érvényes engedélyeket újra kell értékelni.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérően nem kell újraértékelni:

a)

az exportőröket számlanyilatkozat kiállítására feljogosító, a 2454/93/EGK rendelet 97v. és 117. cikkével összhangban kiadott engedélyeket;

b)

az anyagoknak a könyvelés szerinti elkülönítés módszere alapján történő kezelésére feljogosító, a 2454/93/EGK rendelet 88. cikkével összhangban kiadott engedélyeket.

251. cikk

A 2016. május 1-jén már hatályos engedélyek érvényessége

(1)   A 2913/92/EGK vagy a 2454/93/EGK rendelet alapján kiadott, 2016. május 1-jén hatályos engedélyek a következők szerint megtartják érvényességüket:

a)

a határozott időtartamra kiadott engedélyek a határozott időtartam végéig, de legkésőbb 2019. május 1-jéig;

b)

minden más engedély a 250. cikk (1) bekezdésében előírt újraértékelésig.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérően a 250. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett engedélyek mindaddig érvényben maradnak, amíg azokat a kiadó hatóság vissza nem vonja.

252. cikk

A 2016. május 1-jén már hatályos, kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok érvényessége

A 2016. május 1-jén már hatályos, kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok a bennük meghatározott időtartam végéig érvényben maradnak. Ezek a határozatok 2016. május 1-jétől fogva mind a vámhatóságokat, mind a határozat jogosultját kötik.

253. cikk

A 2016. május 1-jén már hatályos, halasztott fizetést engedélyező határozatok érvényessége

A 2913/92/EGK rendelet 224. cikke alapján meghozott, 2016. május 1-jén hatályos, halasztott fizetést engedélyező határozatok a következők szerint megtartják érvényességüket:

a)

a 2913/92/EGK rendelet 226. cikkének a) pontja szerinti eljárás igénybevételét engedélyező határozatok korlátlan időtartamra;

b)

a 2913/92/EGK rendelet 226. cikkének b) vagy c) pontja szerinti eljárások valamelyikének igénybevételét engedélyező határozatok a hozzájuk kapcsolódó, az összkezesség alkalmazására vonatkozó engedély újraértékeléséig.

254. cikk

A 2016. május 1-jén már hatályos engedélyek és határozatok felhasználása

A 251–253. cikk alapján érvényességüket 2016. május 1. után is megtartó határozatok és engedélyek alkalmazásának feltételeit 2016. május 1. után – a 90. mellékletben található megfelelési táblázatnak megfelelően – a Vámkódex, az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet (20) és e rendelet irányadó rendelkezései szabályozzák.

255. cikk

A zárak alkalmazására vonatkozó átmeneti rendelkezés

A 2454/93/EGK rendelet 46a. mellékletének megfelelő vámzárak és különleges zárak a készletek kimerüléséig, de legkésőbb 2019. május 1-jéig felhasználhatók.

256. cikk

Ez a rendelet Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Rendelkezéseit 2016. május 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2015. július 28..

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 269., 2013.10.10., 1. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. január 15-i 70/2008/EK határozata a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről (HL L 23., 2008.1.26., 21. o.).

(3)  A Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

(4)  A Tanács 1994. december 22-i 94/800/EK határozata a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről (HL L 336., 1994.12.23., 1. o.).

(5)  16271/1/10 Rev. 1. sz. tanácsi dokumentum.

(6)  A Tanács 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.).

(7)  A Tanács 2008. december 16-i 2008/118/EK irányelve a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 9., 2009.1.14., 12. o.).

(8)  HL L 130., 1993.5.27., 1. o.

(9)  A Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (HL L 302., 1992.10.19., 91. o.).

(10)  HL L 226., 1987.8.13., 2. o.

(11)  HL L 226., 1987.8.13., 2. o.

(12)  A Tanács 1987. július 23-i 2658/87/EGK rendelete a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 978/2012/EU rendelete az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.).

(14)  HL L 324., 2009.12.10., 23. o.

(15)  A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 2011/83/EU irányelve a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.).

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-I 510/2014/EU rendelete a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról és az 1216/2009/EK, valamint a 614/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 1. o.)

(18)  A Tanács 2003. január 21-I 150/2003/EK rendelete az egyes fegyverekre és katonai felszerelésekre alkalmazandó behozatali vámok felfüggesztéséről (HL L 25., 2003.1.30., 1. o.).

(19)  A Bizottság 2009. július 7-i 612/2009/EK rendelete a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról (HL L 186., 2009.7.17., 1. o.).

(20)  A Bizottság 2015. november 24-i (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (Lásd e Hivatalos Lap 558. oldalát).


TARTALOMJEGYZÉK

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A. MELLÉKLET:

A kérelmekre és határozatokra vonatkozó közös adatszolgáltatási követelmények 111

B. MELLÉKLET:

Az árunyilatkozatokra, értesítésekre és az áruk uniós vámjogi státusának igazolására vonatkozó közös adatszolgáltatási követelmények 163

B-01. MELLÉKLET:

Papíralapú normál árunyilatkozatok – megjegyzések és alkalmazandó nyomtatványok 227

B–02. MELLÉKLET:

Árutovábbítási kísérőokmány 266

B-03. MELLÉKLET:

Tételjegyzék 269

B-04. MELLÉKLET:

Árutovábbítási/biztonsági kísérőokmány (ÁBKO) 271

B-05. MELLÉKLET:

Árutovábbítási/biztonsági tételjegyzék (ÁBTJ) 274

12-01. MELLÉKLET:

A gazdálkodók és más személyek nyilvántartásba vételére vonatkozó közös adatszolgáltatási követelmények 276

II. CÍM

A BEHOZATALI ÉS A KIVITELI VÁMOK, VALAMINT MÁS ÁRUKERESKEDELMI INTÉZKEDÉSEK ALKALMAZÁSÁNAK ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYEZŐK

22-01. MELLÉKLET:

Bevezető megjegyzések és a nem preferenciális származást megalapozó lényeges feldolgozási és megmunkálási műveletek jegyzéke 279

22-02. MELLÉKLET:

INF 4 adatlap iránti kérelem és INF 4 adatlap 338

22-03. MELLÉKLET:

Bevezető megjegyzések és a származó státust biztosító megmunkálási vagy feldolgozási műveletek jegyzéke 339

22-04. MELLÉKLET:

A regionális kumulációból kizárt anyagok 396

22-05. MELLÉKLET:

Az általános preferenciarendszer (GSP) szerinti regionális kumulációból kizárt megmunkálások (textiltermékek) 400

22-11. MELLÉKLET:

Bevezető megjegyzések és az előállított termék származó státusának biztosítása érdekében a nem származó anyagokon elvégzendő megmunkálási vagy feldolgozási műveletek jegyzéke 401

22-13. MELLÉKLET:

Számlanyilatkozat 514

III. CÍM

VÁMTARTOZÁS ÉS BIZTOSÍTÉKOK

32-01. MELLÉKLET:

Kezesi kötelezettségvállalás – Egyedi kezesség 517

32-02. MELLÉKLET:

A kezes nyilatkozata – Egyedi kezesség garanciajegyek formájában 518

32-03. MELLÉKLET:

Kezesi nyilatkozat – Összkezesség 519

32-04. MELLÉKLET:

A kezes értesítése arról, hogy az uniós árutovábbítási eljárás nem zárult le 520

32-05. MELLÉKLET:

A kezes értesítése az uniós árutovábbítási eljárás során keletkező tartozással kapcsolatos felelősségről 521

33-01. MELLÉKLET:

Garanciavállaló egyesülethez intézett, az ATA/e-ATA-igazolvánnyal kísért árutovábbítási eljárás során keletkezett tartozásra vonatkozó fizetési felszólítás 522

33-02. MELLÉKLET:

A kezes értesítése a CPD-igazolvánnyal kísért árutovábbítási eljárás során keletkező tartozással kapcsolatos felelősségről 523

33-03. MELLÉKLET:

Az ATA/e-ATA-igazolvánnyal kísért áruk továbbítása során keletkezett tartozásra vonatkozóan a garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólításról szóló tájékoztató mintája 524

33-04. MELLÉKLET:

Elszámolási nyomtatvány az ATA/e-ATA-igazolvánnyal kísért áruk továbbítása során keletkezett tartozásra vonatkozóan a garanciavállaló egyesülethez intézett fizetési felszólításból eredő vámok és adók kiszámításához 525

33-05. MELLÉKLET:

Eljárásátvételi nyilatkozat mintája, amely jelzi, hogy azon tagállam, amelyben az ATA/e-ATA-igazolvánnyal kísért áruk továbbítása során vámtartozás keletkezett, követelési eljárást indított a garanciavállaló egyesület tekintetében 527

33-06. MELLÉKLET:

Kiegészítő információk iránti kérelem, ha az áru másik tagállamban található 528

33-07. MELLÉKLET:

Elengedés/visszafizetés 529

IV. CÍM

AZ UNIÓ VÁMTERÜLETÉRE BESZÁLLÍTOTT ÁRUK

Nincs melléklet

V. CÍM

A VÁMJOGI STÁTUSRA, AZ ÁRUK VÁMELJÁRÁS ALÁ VONÁSÁRA, A MEGERŐSÍTÉSRE, VALAMINT AZ ÁRUK ÁTENGEDÉSÉRE ÉS AZ AZOKRÓL TÖRTÉNŐ RENDELKEZÉSRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

Nincs melléklet

VI. CÍM

SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS ÉS BEHOZATALIVÁM-MENTESSÉG

61-01. MELLÉKLET:

Banánmérlegelési bizonylat – adatszolgáltatási követelmények 530

62-01. MELLÉKLET:

INF 3 adatlap – adatszolgáltatási követelmények 531

VII. CÍM

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

71-01. MELLÉKLET:

Alátámasztó okmány arra az esetre, amikor az árukat szóbeli nyilatkozat útján jelentik be ideiglenes behozatalra 537

71-02. MELLÉKLET:

Érzékeny áruk és termékek 539

71-03. MELLÉKLET:

A megengedett szokásos kezelési módok listája 541

71-04. MELLÉKLET:

Helyettesítő árukra vonatkozó különös rendelkezések 543

71-05. MELLÉKLET:

Szabványosított információcsere (INF) 546

71-06. MELLÉKLET:

A vámeljárás lezárásáról szóló igazoláson megadandó információk 551

72–03. MELLÉKLET:

TC 11 bemutatási igazolás 552

VIII. CÍM

AZ UNIÓ VÁMTERÜLETÉRŐL KISZÁLLÍTOTT ÁRUK

Nincs melléklet

IX. CÍM

90. MELLÉKLET:

A 254. cikkben említett megfelelési táblázat 553

A. MELLÉKLET

A KÉRELMEKRE ÉS HATÁROZATOKRA VONATKOZÓ KÖZÖS ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖVETELMÉNYEK

Bevezető megjegyzések a kérelmekre és határozatokra vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket tartalmazó táblázatokhoz

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.

Az ezekben a megjegyzésekben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni e melléklet valamennyi címe esetében.

2.

Az I–XXI. címben szereplő, adatszolgáltatási követelményeket tartalmazó táblázatok tartalmazzák az e melléklet szerinti kérelmekhez és határozatokhoz szükséges összes adatelemet.

3.

Az ebben a mellékletben ismertetett adatszolgáltatási követelmények formátumait, kódjait és – ha alkalmazandó – szerkezetét az Uniós Vámkódex 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint elfogadott (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet határozza meg.

4.

Az ebben a mellékletben meghatározott adatszolgáltatási követelmények alkalmazandók az elektronikus adatfeldolgozási eljárás felhasználásával készült kérelmek és határozatok, illetőleg a papíralapú kérelmek és határozatok esetében.

5.

Az e melléklet I. címének 1. fejezetében található, adatszolgáltatási követelményeket tartalmazó táblázat határozza meg azokat az adatelemeket, amelyek több kérelem és határozat esetében is megadhatók.

6.

A kérelmek és határozatok egyes típusaihoz kapcsolódó adatelemeket e melléklet II–XXI. címe határozza meg.

7.

Az egyes adatelemekre vonatkozóan az e melléklet I–XXI. címének 2. fejezetében meghatározott különleges rendelkezések az adatelemeknek az adatszolgáltatási követelményeket tartalmazó táblázatban meghatározott státusának sérelme nélkül alkalmazandók. Például az „5/8 Az áruk azonosítása” adatelem kötelezőnek („A” státus) van feltüntetve az e melléklet I. címének 1. fejezetében található, adatszolgáltatási követelményeket tartalmazó táblázatban az aktív feldolgozásra (8a oszlop) és a passzív feldolgozásra (8b oszlop) vonatkozó engedélyek esetében; ugyanakkor – ahogy az az e melléklet I. címének 2. fejezetében szerepel – ezt az információt nem kell megadni a helyettesítő árukkal folytatott aktív vagy passzív feldolgozás, illetve a szabvány csererendszerrel megvalósuló passzív feldolgozás esetén.

8.

Hacsak az érintett adatelemhez tartozó jelölések másként nem jelzik, a vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket tartalmazó táblázatban felsorolt adatelemek alkalmazhatók a kérelmek és a határozatok esetében is.

9.

Az adatszolgáltatási követelményeket tartalmazó lenti táblázatban szereplő státus nem befolyásolja azt a tényt, hogy bizonyos adatokat természetszerűleg csak bizonyos körülmények között kell megadni. Például az „5/6 Helyettesítő áruk” adatelemet csak akkor kell alkalmazni, ha a Vámkódex 223. cikkével összhangban helyettesítő áruk felhasználását kérik.

10.

Amennyiben a 163. cikkel összhangban az árutovábbítástól eltérő különleges eljárás alkalmazása iránti kérelmet nyújtanak be, az e melléklet I. címében található, adatszolgáltatási követelményeket tartalmazó táblázat 8f oszlopában meghatározott adatkészletet kell megadni a vám-árunyilatkozatnak a B. melléklet I. címe 3. fejezete 1. szakaszában előírt, az érintett eljárásra vonatkozó adatkövetelményei mellett.

I. CÍM

Kérelmek és határozatok

1. FEJEZET

Jelmagyarázat a táblázathoz

Oszlopok

Kérelem/határozat típusa

Jogi hivatkozás

Az egyedi adatszolgáltatási követelményekkel kapcsolatos cím száma

Adatelem sorszáma

Az érintett adatelem sorszáma

Adatelem neve

Az érintett adatelem neve

Kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok

1a

Kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó kérelem és határozat

(KTF-határozat)

a Vámkódex 33. cikke

II. cím

1b

Kötelező érvényű származási felvilágosításra vonatkozó kérelem és határozat

(KSZF-határozat)

a Vámkódex 33. cikke

III. cím

Engedélyezett gazdálkodó

2

Engedélyezett gazdálkodó státusra vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 38. cikke

IV. cím

Vámérték-megállapítás

3

Az áru vámértékének részét képező összegek meghatározásának egyszerűsítésére vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 73. cikke

V. cím

Összkezesség és halasztott fizetés

4a

Összkezesség nyújtására, beleértve a lehetséges csökkentésre vagy mentességre vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 95. cikke

VI. cím

4b

A fizetendő vám megfizetésének halasztására vonatkozó kérelem és engedély, amennyiben az engedélyt nem egyetlen műveletre adják meg

a Vámkódex 110. cikke

VII. cím

4c

Behozatali vagy kiviteli vám összegének visszafizetésére vagy elengedésére vonatkozó kérelem és határozat

a Vámkódex 116. cikke

VIII. cím

Az áruk érkezését kísérő alakiságok

5

Átmeneti megőrzési létesítmények üzemeltetésére vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 148. cikke

IX. cím

Az áruk vámjogi státusa

6a

Menetrend szerinti tengeri árufuvarozó járat létesítésére vonatkozó kérelem és engedély

120. cikk

X. cím

6b

Engedélyes kibocsátó státusra vonatkozó kérelem és engedély

128. cikk

XI. cím

Vámalakiságok

7a

Egyszerűsített árunyilatkozat használatára vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 166. cikkének (2) bekezdése

XII. cím

7b

Központi vámkezelésre vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 179. cikke

XIII. cím

7c

Vám-árunyilatkozatnak – a kiviteli eljárást illetően is – a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés formájában történő benyújtására vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 182. cikke

XIV. cím

7d

Önértékelésre vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 185. cikke

XV. cím

7e

Engedélyes banánmérlegelő státusra vonatkozó kérelem és engedély

155. cikk

XVI. cím

Különleges eljárások

8a

Aktív feldolgozási eljárás alkalmazására vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja

XVII. cím

8b

Passzív feldolgozási eljárás alkalmazására vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja

XVIII. cím

8c

Meghatározott célra történő felhasználási eljárás alkalmazására vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja

 (1)

8d

Ideiglenes behozatali eljárás alkalmazására vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja

 (1)

8e

Az áruk vámraktározását szolgáló raktározási létesítmények üzemeltetésére vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének b) pontja

XIX. cím

8f

Ideiglenes behozatal, meghatározott célra történő felhasználás, aktív feldolgozás vagy passzív feldolgozás alkalmazására vonatkozó kérelem és engedély olyan esetekben, amikor a 163. cikk alkalmazandó

a Vámkódex 211. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a 163. cikk

 (1)

Árutovábbítás

9a

A TIR-művelet szerinti engedélyezett címzett státusra vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 230. cikke

 (1)

9b

Az uniós árutovábbítási eljárás szerinti engedélyezett feladó státusra vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének a) pontja

XX. cím

9c

Az uniós árutovábbítási eljárás szerinti engedélyezett címzett státusra vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének b) pontja

 (1)

9d

Különleges zárak használatára vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének c) pontja

XXI. cím

9e

Csökkentett adattartalmú árutovábbítási árunyilatkozat használatára vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének d) pontja

 (1)

9f

Elektronikus fuvarokmány vám-árunyilatkozatként való használatára vonatkozó kérelem és engedély

a Vámkódex 233. cikke (4) bekezdésének e) pontja


A táblázat celláiban szereplő jelölések

Jelölés

Jelölés leírása

A

Kötelező: valamennyi tagállam által megkövetelt adat.

B

Választható a tagállamok számára: a tagállamok eldönthetik, hogy kérik-e az adatot.

C

Választható a kérelmező számára: a kérelmező dönthet az adat szolgáltatásáról, de azt a tagállamok kötelezővé nem tehetik.


Adatcsoportok

Csoport

A csoport címe

1. csoport

Kérelemre/határozatra vonatkozó információk

2. csoport

Alátámasztó okmányok, igazolások és engedélyek hivatkozásai

3. csoport

Felek

4. csoport

Dátumok, időpontok, időszakok és helyek

5. csoport

Az áruk azonosítása

6. csoport

Feltételek

7. csoport

Tevékenységek és eljárások

8. csoport

Egyéb


Jelölések

Jelölés típusa

Jelölés leírása

[*]

Csak az érintett kérelemre vonatkozóan használt adatelem.

[+]

Csak az érintett határozatra vonatkozóan használt adatelem.


Adatszolgáltatási követelményeket tartalmazó táblázat

Adatelem sorszáma

Adatelem neve

1a

1b

2

3

4a

4b

4c

5

6a

6b

7a

7b

7c

7d

7e

8a

8b

8c

8d

8e

8f

9a

9b

9c

9d

9e

9f

1. csoport – Kérelemre/határozatra vonatkozó információk

1/1

Kérelem-/határozattípus kódja

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

 

A

A

A

A

A

A

1/2

Aláírás/hitelesítés

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

 

A

A

A

A

A

A

1/3

Kérelem típusa

 

 

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

 

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

 

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

1/4

Földrajzi érvényesség – Unió

 

 

 

 

A

A

 

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

 

A

A

A

A

 

A

1/5

Földrajzi érvényesség – Egységes árutovábbítási országok

 

 

 

 

A

[1]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A

1/6

Határozat hivatkozási száma

A [+]

A [+]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

 

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

A [2]

1/7

Határozathozó vámhatóság

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

 

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

2. csoport – Alátámasztó okmányok, igazolások és engedélyek hivatkozásai

2/1

Kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó más korábbi kérelmek és határozatok

A [*]

A

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2/2

Más jogosultak számára kiadott, kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok

A [*]

A

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2/3

Folyamatban lévő vagy lezárt jogi vagy igazgatási eljárások

A [*]

A [*]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2/4

Csatolt okmányok

A [*]

A [*]

A [*]

A

A

A

A [3]

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

 

A

A

A

A

A

A

2/5

Raktározási létesítmény azonosító száma

 

 

 

 

 

 

 

A [+]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A [+]

 

 

 

 

 

 

 

3. csoport – Felek

3/1

Kérelmező/Engedélyes vagy a határozat jogosultja

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

 

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

3/2

A kérelmező/Az engedélyes vagy a határozat jogosultjának azonosítása

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

 

A

A

A

A

A

A

3/3

Képviselő

A [*] [4]

A [*] [4]

 

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

 

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

A [4]

3/4

Képviselő azonosítása

A [*]

A [*]

 

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

 

A

A

A

A

A

A

3/5

A vámügyekért felelős személy neve és kapcsolattartási adatai

 

 

A [*]

A [*] [5]

A [*] [5]

 

 

 

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

 

A [*] [5]

 

 

 

 

 

 

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

3/6

A kérelemért felelős kapcsolattartó személy

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

C [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

 

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

3/7

A kérelmező társaságért felelős, vagy a társaság vezetése felett ellenőrzést gyakorló személy

 

 

A [*]

A [*] [5]

A [*] [5]

 

 

 

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

 

A [*] [5]

 

 

 

 

 

 

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

3/8

Az áruk tulajdonosa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A

 

A

[6]

 

 

 

 

 

 

4. csoport – Dátumok, időpontok, időszakok és helyek

4/1

Hely

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

 

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

A [7]

4/2

Dátum

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

A

 

A

A

A

A

A

A

4/3

Az a hely, ahol a vámügyi tevékenységekkel kapcsolatos főkönyveket vezetik, vagy ahol azok elérhetők

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

 

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

 

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5] [8]

 

 

 

 

A [*] [5]

A [*] [5]

A [*] [5]

4/4

Nyilvántartás-vezetés helye

 

 

 

A [*]

A [*]

A [*]

 

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*] [9]

A [*]

A [*] [9]

A [*]

A [*] [8]

 

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

A [*]

4/5

A felhasználás vagy a feldolgozás első helye

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A [*] [10]

 

A [*] [10]

A [*] [10]

 

A [*] [10]

 

 

 

 

 

 

4/6

Határozat [kért] kezdő dátuma

A [+]

A [+]

A [+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A [+]

 

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*] A

[+]

C [*] A [+]

C [*] A [+]

C [*] A

[+]

C [*] A [+]

 

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

C [*]

A

[+]

4/7

Határozat lejárati ideje

A [+]

A [+]

 

A

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A [+]

A [+]

A [+]

A [+]

 

 

 

 

 

 

 

 

4/8

Áruhely

 

 

 

 

 

 

A

[*] [11]

 

 

 

 

A

A

A

A

 

 

 

 

 

 

A

A

A

 

 

 

4/9

A feldolgozás vagy felhasználás helye(i)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A

A

A

A

 

A

 

 

 

 

 

 

4/10

Vámeljárás alá vonást végző vám