24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/1

(1)

A 994/98/EK tanácsi rendeletet (2) jelentősen módosították (3). A rendeletet az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében célszerű kodifikálni.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) értelmében annak felmérése, hogy valamely támogatás mennyiben egyeztethető össze a belső piaccal, a Bizottság feladatkörébe tartozik.

(3)

A belső piac megfelelő működése megkívánja a versenyszabályok szigorú és hatékony alkalmazását az állami támogatások vonatkozásában.

(4)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy rendeletek útján kinyilváníthassa azon területek vonatkozásában, amelyeken az összeegyeztethetőség általános kritériumainak meghatározásához kellő tapasztalattal rendelkezik, hogy a támogatások egyes külön meghatározott fajtái az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt egy vagy több rendelkezés alapján összeegyeztethetők a belső piaccal, és mentesülnek a 108. cikk (3) bekezdésében előírt eljárás alól.

(5)

A csoportmentességirendeletek az átláthatóságot és a jogbiztonságot biztosítják. Ezeket az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdése és az EUMSZ 267. cikkének tiszteletben tartásával a nemzeti bíróságok közvetlenül alkalmazhatják.

(6)

Az állami támogatás az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott objektív fogalom. A Bizottság az e rendeletben előírt, csoportmentességek elfogadására vonatkozó felhatalmazása kizárólag azokra az intézkedésekre vonatkozik, amelyek megfelelnek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi kritériumnak, és ezért állami támogatásnak minősülnek. Az, hogy egy bizonyos támogatásfajta szerepel e rendeletben vagy valamely mentességi rendeletben, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül.

(7)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy megállapítsa, hogy a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) nyújtott támogatás, a kutatás-fejlesztési és innovációs a környezetvédelmi, a foglalkoztatási és képzési támogatás, valamint a Bizottság által az egyes tagállamok esetében a regionális támogatás nyújtására vonatkozóan jóváhagyott térképnek megfelelő támogatás bizonyos feltételek mellett összeegyeztethető a belső piaccal, és nem tartozik a bejelentési kötelezettség hatálya alá.

(8)

Az innováció az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezésének számító „Innovatív Unió” keretében uniós szakpolitikai prioritássá vált. Ezenfelül az innovációs támogatások közül számos viszonylag kismértékű és nem jár jelentős versenytorzító hatással.

(9)

A kultúrának és a kulturális örökség megőrzésének az ágazatában a tagállamok által hozott több intézkedés is esetleg azért nem minősül állami támogatásnak, mert nem felel meg az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi kritériumnak, például azért, mert a kedvezményezett nem folytat gazdasági tevékenységet, vagy mert az intézkedés nem befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. Amennyiben azonban a kultúra és a kulturális örökség megőrzése területéhez tartozó intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek, a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy megállapítsa, hogy az állami támogatás, bizonyos feltételek mellett, összeegyeztethető a belső piaccal és hogy nem tartozik az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alá. A kultúrára, az alkotásra és a kulturális örökség megőrzésére irányuló kisprojektek jellemzően nem járnak számottevő torzító hatással, és a legutóbbi esetek arra is rámutattak, hogy ezek a támogatások a kereskedelmet csekély mértékben befolyásolják.

(10)

A kultúrának és a kulturális örökség megőrzésének az ágazatában biztosított mentességek kialakítása során a Bizottságnak a különböző – például a filmművészeti és audiovizuális alkotásokra vonatkozó – iránymutatásokban foglalt tapasztalataira lehetne támaszkodni, illetve eseti alapon lehetne kidolgozni azokat. Az ilyen csoportmentességek kialakításakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy azok kizárólag állami támogatásnak minősülő intézkedésekre terjedhetnek ki, elviekben olyan intézkedésekre kell irányulniuk, amelyek segítik az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítésével kapcsolatos célok elérését, és csak olyan támogatásra lehet csoportmentességet megállapítani, amellyel kapcsolatban a Bizottságnak már jelentős tapasztalata van. Figyelembe kell venni továbbá a kulturális terület különleges voltát, valamint azt, hogy a kultúra területe elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik, és a kulturális sokféleség az EUMSZ 167. cikkének (1) bekezdése alapján különleges védelmet élvez.

(11)

A természeti csapások által okozott károk helyreállítását célzó állami támogatási intézkedések tekintetében, valamint a kedvezőtlen időjárási körülmények által a halászatban okozott károk helyreállítását célzó állami támogatási intézkedések tekintetében, az e területeken nyújtott támogatások általában alacsony összegeket érintenek, és egyértelmű összeegyeztethetőségi feltételek állapíthatók meg. E rendeletnek fel kell hatalmaznia a Bizottságot arra, hogy e támogatásokat mentesítse a bejelentési kötelezettség alól. A Bizottság tapasztalata azt mutatja, hogy az ilyen jellegű támogatások nem járnak számottevő torzító hatással, és a megszerzett tapasztalatok alapján egyértelmű összeegyeztethetőségi feltételek határozhatók meg.

(12)

Az EUMSZ 42. cikke értelmében az állami támogatási szabályok bizonyos feltételek teljesülése esetén nem alkalmazandók egyes, az EUMSZ I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos támogatási intézkedésekre. A 42. cikk azonban nem vonatkozik az erdészetre és az említett mellékletben nem szereplő termékekre. Lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy a – többek között a vidékfejlesztési programok részét képező – erdészeti, illetve az EUMSZ I. mellékletében nem szereplő élelmiszer-ipari termékek promóciójához és reklámozásához nyújtott támogatások bizonyos típusai számára mentességet biztosítson, amennyiben a tapasztalatai szerint a verseny nem torzul jelentős mértékben, és egyértelmű összeegyeztethetőségi feltételek állapíthatók meg.

(13)

Az 1198/2006/EK tanácsi rendelet (4) 7. cikke értelmében a tagállamok által a halászati ágazatban működő vállalkozások számára nyújtott támogatásokra az EUMSZ 107., 108. és 109. cikkét kell alkalmazni, kivéve a tagállamok által az 1198/2006/EK rendelet alapján és annak megfelelően végrehajtott kifizetéseket. A tengeri és édesvízi biológiai erőforrások megőrzését célzó kiegészítő állami támogatások jellemzően csekély mértékben befolyásolják az Unión belüli kereskedelmet, elősegítik az uniós tengerpolitika és halászati politika célkitűzéseinek megvalósítását, és nem járnak jelentős versenytorzító hatással. A támogatások általában alacsony összegeket érintenek, és egyértelmű összeegyeztethetőségi feltételek állapíthatók meg.

(14)

A sportágazatban és különösen az amatőr sport területén, a tagállamok által hozott több intézkedés is esetleg azért nem minősül állami támogatásnak, mert nem felel meg az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi kritériumnak, például azért, mert a kedvezményezett nem folytat gazdasági tevékenységet, vagy mert az intézkedés nem befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. Amennyiben azonban a sport területéhez tartozó intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek. A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy megállapítsa, hogy a támogatás összeegyeztethető a belső piaccal és nem tartozik bejelentési kötelezettség alá. A sportra vonatkozó állami támogatási intézkedések – különösen az amatőr sport, valamint a kisebb méretű sportesemények területén – gyakran csekély mértékben befolyásolják az Unión belüli kereskedelmet és nem járnak jelentős versenytorzító hatással. Ezek a támogatások is jellemzően alacsony összegeket érintenek. A tapasztalatok alapján egyértelmű összeegyeztethetőségi feltételek határozhatók meg annak biztosítására, hogy a sport számára nyújtott támogatások ne idézzenek elő számottevő torzulást.

(15)

A légi és tengeri közlekedési támogatással kapcsolatban a Bizottság tapasztalata azt mutatja, hogy a félreeső területeken – például a legkülső régiókban és szigeteken, az egyetlen régióból álló sziget-tagállamokat és a ritkán lakott területeket is beleértve – élők számára a közlekedéshez nyújtott szociális jellegű támogatások, feltéve, hogy azokat a fuvarozó személyére vonatkozó megkülönböztetés nélkül nyújtják, nem okoznak számottevő torzulást, és egyértelmű összeegyeztethetőségi feltételek állapíthatók meg.

(16)

Az utóbbi években a Bizottság jelentős tapasztalatra tett szert a széles sávú ágazatnak nyújtott támogatásokkal kapcsolatban, és kidolgozta a területre vonatkozó iránymutatást (5). A Bizottság tapasztalata szerint bizonyos fajta széles sávú infrastruktúrák támogatása nem idéz elő számottevő torzulást és biztosítható számára a csoportmentesség, feltéve, hogy a támogatás megfelel bizonyos, az összeegyeztethetőségre vonatkozó feltételeknek, továbbá hogy az infrastruktúrát „fehér területen” építik ki, azaz – az irányelvben foglalt kritériumok szerint – olyan területen, amely nem rendelkezik ugyanabba a kategóriába eső infrastruktúrával (széles sávú infrastruktúra vagy új generációs hozzáférés), és annak kiépítésére a közeljövőben valószínűleg nem kerül sor. Ez érvényes az alapszintű széles sáv biztosításához kapcsolódó támogatások esetében, továbbá az olyan kismértékű egyedi támogatási intézkedések esetében, amelyek a nagyon nagy sebességű új generációs hozzáférési (NGA) hálózatokra vonatkoznak, valamint a széles sávú infrastruktúrához kapcsolódó építőmérnöki munkákat, illetve a passzív széles sávú infrastruktúrát célzó támogatások esetében.

(17)

Az infrastruktúra területén a tagállamok által hozott több intézkedés is esetleg azért nem minősül állami támogatásnak, mert nem felel meg az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi kritériumnak, például azért, mert a kedvezményezett nem folytat gazdasági tevékenységet, az intézkedés nem befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet, vagy mert az intézkedés általános gazdasági érdekű szolgáltatásért nyújtott kompenzációnak minősül, amely az Altmark-ügyben hozott ítéletben (6) foglalt minden kritériumnak megfelel. Amennyiben azonban az infrastruktúra finanszírozása az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül, a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy megállapítsa, hogy a támogatás összeegyeztethető a belső piaccal és nem tartozik bejelentési kötelezettség alá. Az infrastruktúrát illetően, az infrastrukturális projektekre vonatkozó kis összegű támogatások hatékony módját jelenthetik az uniós célkitűzések megvalósítása elősegítésének, amennyiben a támogatás minimálisra csökkenti a költségeket, és korlátozza az esetleges versenytorzító hatást. A Bizottság részére lehetővé kell ezért tenni, hogy mentességet biztosítson az olyan infrastrukturális projektekre vonatkozó állami támogatások számára, amelyek elősegítik az az e rendeletben említett célkitűzések, valamint egyéb, a közös érdeket szolgáló célkitűzések megvalósítását, különös tekintettel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseire (7). Ide tartozhat az olyan multiszektorális hálózatokkal vagy létesítményekkel kapcsolatos projektekre adott támogatás, amelyeknél viszonylag kismértékű beavatkozásra van szükség. Csoportmentesség azonban csak az olyan infrastrukturális projektek esetében adható, amelyeket illetően a Bizottság már elegendő tapasztalattal rendelkezik az egyértelmű és szigorú összeegyeztethetőségi kritériumok meghatározásához, amelyek biztosítják, hogy korlátozott legyen a támogatás esetleges versenytorzító hatása, továbbá hogy a nagy összegű támogatások továbbra is az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozzanak.

(18)

A Bizottság bizonyos fajtájú támogatásokra az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól mentesítő rendeleteket hoz, részletezi a támogatás célját, a kedvezményezettek körét és a mentesített támogatást korlátozó küszöbértékeket, a támogatáshalmozást szabályozó feltételeket és az ellenőrzés feltételeit, hogy biztosítsa az e rendelet által érintett támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

(19)

Minden olyan támogatási kategória esetében, amelyre vonatkozóan a Bizottság csoportmentességi rendeletet fogad el, a küszöbértékeket az elszámolható költségek valamely csoportjához viszonyított támogatási intenzitásban, vagy a támogatások maximális összegében kifejezve kell megadni. Továbbá a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az állami támogatást tartalmazó intézkedések bizonyos fajtáira nézve – például a pénzügyi konstrukciók, illetve a kockázatitőke-befektetés ösztönzésére irányuló intézkedések meghatározott formáinak – csoportmentességet biztosítson, amelyek sajátos kialakításuk miatt sem támogatási intenzitásban, sem pedig a támogatás maximális összegében nem fejezhetők ki pontosan. Az ilyen összetett intézkedések esetében a támogatás akár több szintet is a közvetlen kedvezményezetteket, a közvetítői kedvezményezetteket, a közvetett kedvezményezetteket érinthet. Növekvő jelentőségük miatt, valamint az uniós célok elérésében játszott szerepükből adódóan, ezeknek az intézkedéseknek a mentesítését lehetővé kell tenni. Ezen intézkedések esetében lehetővé kell ezért tenni az egy adott támogatásra vonatkozó küszöbértékek oly módon történő meghatározását, hogy a szóban forgó intézkedésen belül, vagy az intézkedéssel kapcsolatban mekkora lehet az állami segítségnyújtás maximális szintje. Az állami segítségnyújtás maximális szintje magában foglalhat nem állami támogatásnak minősülő segítségnyújtási elemet, feltéve, hogy az intézkedés tartalmaz legalább valamennyi, az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatást tartalmazó elemet, és ezek nem marginálisak.

(20)

Hasznos lehet küszöbértékeket vagy egyéb megfelelő, a támogatásnyújtás bejelentését megkívánó feltételeket megszabni azért, hogy a Bizottság egyedileg vizsgálhassa meg valamely meghatározott támogatásnak a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatását, illetve a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

(21)

A Bizottság bizonyos fajtájú támogatásokra az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól mentesítő rendeleteket hoz, amelyek további, részletes feltételeket támasztanak az e rendelet által érintett támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének biztosítására.

(22)

A belső piac fejlődésére és működésére való tekintettel lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság rendelet útján megállapítsa, hogy valamely támogatás nem felel meg az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, és ezért mentesül az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésében foglalt bejelentési eljárás alól, feltéve, hogy az ugyanannak a vállalkozásnak meghatározott időszakon belül nyújtott támogatás nem halad meg egy meghatározott összeget.

(23)

A Bizottság az EUMSZ 108. cikkének (1) bekezdésével összhangban köteles a tagállamokkal együttműködve folyamatosan figyelemmel kísérni minden létező támogatási rendszert; mivel ebből kifolyólag, illetve az átláthatóság magas foka, valamint a megfelelő ellenőrzés biztosítása végett kívánatos, hogy a Bizottság az elfogadott rendeletei alkalmazásával kapcsolatos adatok megbízható rögzítésére és tárolására alkalmas rendszer kiépítését biztosítsa, amely rendszerhez minden tagállam hozzáférhet, és amely rendszer e kötelezettség teljesítése érdekében a tagállamoktól megkap minden szükséges, a bejelentés alól mentesített támogatás végrehajtására vonatkozó adatot, amelyet az állami támogatásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság keretén belül a tagállamokkal együtt ellenőrizni és értékelni lehet. E cél érdekében az is kívánatos, hogy a Bizottság az ilyen adat átadását kérhesse a felülvizsgálat hatékonyságának biztosítása érdekében.

(24)

A tagállamoknak a mentesítési rendelet hatálya alá tartozó, általuk nyújtott támogatások adatairól összefoglalást kell benyújtaniuk. A tagállamok által elfogadott intézkedések átláthatóságának érdekében ezeket az összefoglalásokat közzé kell tenni. Tekintettel az elektronikus kommunikációs eszközök fejlődésére, a közzététel hasonlóan gyors és hatékony módját jelenti, ha az összefoglalásokat a Bizottság honlapján teszik közzé, ami egyben az érdekelt felek javát szolgáló átláthatóságot biztosítja. Indokolt tehát ezeket az összefoglalásokat a Bizottság honlapján közzétenni.

(25)

A támogatásnyújtás ellenőrzése a folyamatosan változó környezetben a tények, a jog és a gazdaság nagyon összetett természetű és sokrétű kérdéseire terjed ki. Ezért a Bizottságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia a bejelentés alól mentesített támogatásfajtákat. Lehetővé kell tenni azt, hogy ha a körülmények változást idéztek elő az ilyen rendeletek elfogadását megalapozó bármely fontosabb körülményben, vagy ha a belső piac folyamatos fejlődése vagy működése ezt megkívánja, a Bizottság visszavonhassa vagy módosíthassa az e rendelet alapján elfogadott rendeleteit.

(26)

Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság, a tagállamokkal szoros és állandó kapcsolatot tartva, pontosan meghatározhassa az ilyen rendeletek alkalmazási területét és a hozzájuk fűzött feltételeket. A Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködés érdekében helyénvaló, hogy a Bizottság e rendelet alapján újabb rendelet elfogadása előtt konzultáljon állami támogatásokkal foglalkozó tanácsadó bizottsággal.

(27)

Az átláthatóság érdekében a Bizottság honlapján kell közzétenni azon rendelettervezeteket és dokumentumokat, amelyeket e rendelet értelmében az állami támogatásokkal foglalkozó tanácsadó bizottságnak kell megvizsgálnia.

(28)

Az állami támogatásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság véleményét még a rendelettervezet közzététele előtt ki kell kérni. Azonban az átláthatóság érdekében a rendelettervezetet a Bizottság és a tanácsadó bizottság közötti első egyeztetéssel egyidejűleg közzé kell tenni az interneten,

a)

támogatás a következők javára:

b)

a Bizottság által minden egyes tagállamra jóváhagyott, regionális támogatási térképpel összhangban lévő támogatás.

a)

a támogatás célja;

b)

a kedvezményezettek köre;

c)

a küszöbértékek, az elszámolható költségek valamely csoportjához viszonyított támogatási intenzitásban vagy a támogatások maximális összegében kifejezve, illetve bizonyos olyan típusú támogatások esetében, ahol esetleg nehéz lehet pontosan meghatározni a támogatási intenzitást vagy a támogatások összegét – különös tekintettel a pénzügyi konstrukciókra, a kockázatitőke-befektetésre és a hasonló intézkedésekre –, oly módon megadva, hogy a szóban forgó intézkedésen belül, vagy az intézkedéssel kapcsolatban mekkora lehet az állami segítségnyújtás maximális szintje, az érintett intézkedéseknek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésére tekintettel történő minősítésének sérelme nélkül;

d)

a támogatás halmozását szabályozó feltételek;

e)

a 3. cikkben részletezett nyomon követés feltételei.

a)

megszabhatnak küszöbértékeket vagy egyéb feltételeket az egyedi támogatások nyújtásáról való bejelentés tekintetében;

b)

kizárhatnak bizonyos területeket az alkalmazás köréből;

c)

további feltételeket hozhatnak a rendeletek alapján mentesített támogatások összeegyeztethetősége tekintetében.

a)

valamely rendelettervezet 6. cikknek megfelelő közzétételével egy időben;

b)

mielőtt elfogad valamely rendeletet.

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/9

(1)

A 659/1999/EK tanácsi rendeletet (2) több alkalommal jelentősen módosították (3). A rendeletet az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében célszerű kodifikálni.

(2)

Az egyes ágazatok szabályozására megállapított különös eljárási szabályok sérelme nélkül ezt a rendeletet valamennyi ágazatban nyújtott támogatásra alkalmazni kell. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 93. és 107. cikkének alkalmazásában a Bizottság az EUMSZ 108. cikke értelmében különös hatáskörrel rendelkezik, a már létező támogatás felülvizsgálatakor, az új vagy a módosított támogatással kapcsolatos határozat meghozatalakor, illetve akkor, amikor intézkedést hoz határozatainak be nem tartása vagy a bejelentési kötelezettség elmulasztása tárgyában, annak eldöntésére, hogy az állami támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal.

(3)

Az állami támogatási szabályok korszerűsítése keretében – az Európa 2020 növekedési stratégia végrehajtásának és az államháztartási konszolidációnak az elősegítése érdekében – hatékonyan és az Unió egész területén egységesen kell alkalmazni az EUMSZ 107. cikkét. A 659/1999/EK tanácsi rendelet egységes szerkezetbe foglalta és megerősítette a Bizottság korábban alkalmazott, a jogbiztonság növelésére és az állami támogatási politika átlátható környezetben történő továbbfejlesztésére vonatkozó gyakorlatát.

(4)

A jogbiztonság biztosítása érdekében indokolt meghatározni azon körülményeket, amelyek mellett egy támogatást létező támogatásnak kell tekinteni. A belső piac megvalósítása és fejlesztése fokozatos eljárás, amely az állami támogatási politika állandó fejlesztésében tükröződik. E fejlesztések következtében egyes intézkedések, amelyek hatálybalépésük időpontjában nem minősültek állami támogatásnak, azóta már támogatássá válhattak.

(5)

Az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megfelelően minden, új támogatás nyújtására vonatkozó tervet be kell jelenteni a Bizottságnak, és a Bizottság engedélye előtt nem léptethetők hatályba.

(6)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok kötelesek a Bizottsággal együttműködni, és minden olyan szükséges információt megadni, amely lehetővé teszi a Bizottság számára az e rendelet szerinti feladatainak ellátását.

(7)

Azt a határidőt, amely alatt a Bizottság lefolytatja a bejelentett támogatás előzetes vizsgálatát, a teljes bejelentés kézhezvételétől, vagy attól az időponttól számítva két hónapban kell megállapítani, amikor a Bizottság az érintett tagállam alaposan megindokolt, a bejelentést abból az okból teljesnek nyilvánító nyilatkozatát kézhez kapja, mert a Bizottság által kért kiegészítő információk nem hozzáférhetők vagy már benyújtották azokat. A jogbiztonság biztosítása érdekében az előzetes vizsgálatot egy határozattal kell lezárni.

(8)

Minden olyan esetben, amikor az előzetes vizsgálat eredményeként a Bizottság nem tudja megállapítani, hogy a támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal, hivatalos vizsgálati eljárást kell kezdeni annak érdekében, hogy a Bizottság megkapjon minden, a támogatás összeegyeztethetőségének megállapításához szükséges információt, és hogy az érdekelt feleknek lehetőségük legyen észrevételeik benyújtására. Az érdekelt felek jogait az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás során lehet a legjobban biztosítani.

(9)

A bejelentett vagy jogellenes állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése céljából – amely értékelés az EUMSZ 108. cikke értelmében a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik – helyénvaló a Bizottság számára biztosítani azt, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok érvényesítése céljából bármely szükséges piaci információt megkérhessen a tagállamoktól, vállalkozásoktól, vagy a vállalkozások társulásaitól, amennyiben kétségesnek találja az érintett intézkedés uniós szabályokkal való összeegyeztethetőségét, és emiatt hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményezett. A Bizottságnak különösen azokban az esetekben kell élnie ezen hatáskörével, amikor úgy tűnik, hogy összetett és alapos értékelésre van szükség. Annak eldöntésekor, hogy éljen-e ezzel a hatáskörrel, a Bizottságnak kellőképpen figyelembe kell vennie az előzetes vizsgálat időtartamát.

(10)

Valamely támogatási intézkedés – különösen az alapos értékelést igénylő, technikailag összetett intézkedések – összeegyeztethetőségének a hivatalos vizsgálati eljárás kezdeményezését követő értékelése céljából biztosítani kell, hogy a Bizottság – amennyiben az érintett tagállam által az előzetes vizsgálat során szolgáltatott információk nem elegendőek – egyszerű információnyújtási kérelem vagy határozat útján, az arányosság elvének különösen a kis- és középvállalkozások esetében történő megfelelő figyelembevételével felszólíthasson tagállamokat, vállalkozásokat, vagy vállalkozások társulásait az értékelés elvégzéséhez szükséges piaci információk benyújtására.

(11)

A támogatás kedvezményezettje és az érintett tagállam közötti különleges kapcsolatra tekintettel biztosítani kell, hogy a Bizottság csak akkor kérhessen információt a támogatás kedvezményezettjétől, ha az érintett tagállam ahhoz hozzájárul. A szóban forgó támogatási intézkedés kedvezményezettje általi információszolgáltatás nem teremt jogalapot a Bizottság és a szóban forgó kedvezményezett közötti kétoldalú tárgyalásokra.

(12)

A Bizottságnak az információnyújtási kérelem címzettjeit objektív és az adott esetnek megfelelő kritériumok alapján kell kiválasztania, biztosítva azt is, hogy amikor vállalkozások vagy vállalkozástársulások mintaként szolgáló csoportjaihoz intéz ilyen kérelmet, a válaszadók reprezentatív mintát képezzenek az egyes kategóriákon belül. A kért információnak elsősorban tényszerű társasági és piaci adatokat, valamint a piac működésének tényeken alapuló elemzését kell tartalmaznia.

(13)

Az eljárás kezdeményezőjeként a Bizottságnak kell felelősnek lennie a tagállamok, vállalkozások, vagy vállalkozások társulásai általi információnyújtásnak és az átadandó információ állítólagos bizalmas voltának az ellenőrzéséért.

(14)

Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság a vállalkozásokhoz vagy vállalkozások társulásaihoz intézett információnyújtási kérelmek teljesítését pénzbírság vagy kényszerítő bírság útján kikényszerítse. A pénzbírságok vagy kényszerítő bírságok összegének meghatározásakor a Bizottságnak kellőképpen figyelembe kell vennie az arányosság és a megfelelőség elvét, különösen a kis- és középvállalkozások esetében. Az információszolgáltatásra felszólított felek jogait a pénzbírság vagy a kényszerítő bírság kiszabását megelőző véleménynyilvánítás lehetőségének biztosítása útján védelmezni kell. Az EUMSZ 261. cikkének megfelelően az Európai Unió Bírósága számára teljes körű mérlegelési jogkört kell biztosítani e pénzbírságok és kényszerítő bírságok tekintetében.

(15)

Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság az arányosság és a megfelelőség elvét kellően figyelembe véve csökkentse a kényszerítő bírságok összegét vagy teljes körű felmentést adjon alóluk, ha a kérelem címzettjei – jóllehet a határidő már lejárt – benyújtják a kért információt.

(16)

A pénzbírságok és a kényszerítő bírságok nem alkalmazandók a tagállamokra, mivel ők az EUSZ 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően kötelesek a Bizottsággal lojálisan együttműködni, és minden olyan szükséges információt a Bizottság számára megadni, amely lehetővé teszi az e rendelet szerinti feladatainak ellátását.

(17)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételek áttekintése után, amint a kétségek tisztázódtak, a Bizottságnak végső határozattal kell lezárnia a vizsgálatot. Amennyiben ez a vizsgálat nem zárul le az eljárás megkezdésétől számított 18 hónapon belül, indokolt, hogy az érintett tagállam lehetőséget kapjon a határozat meghozatalának kérelmezésére, amelyet a Bizottság két hónapon belül köteles meghozni.

(18)

Az érintett tagállam védelemhez való jogának biztosítása érdekében a tagállam részére meg kell küldeni a más tagállamoknak, a vállalkozásoknak, vagy a vállalkozások társulásainak küldött információnyújtási kérelmek másolatát, és lehetővé kell tenni számára, hogy véleményezze a kapott észrevételeket. Közölni kell továbbá a tagállammal a felszólított vállalkozások és vállalkozás- társulások nevét, amennyiben e szervezetek nem bizonyították, hogy jogos érdekük fűződik kilétük védelméhez.

(19)

A Bizottságnak kellően figyelembe kell vennie a vállalkozásoknak az üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekeit. A Bizottság nem használhat fel határozataiban a válaszadók által benyújtott olyan bizalmas adatokat, amelyek nem aggregálhatók és egyéb módon sem anonimizálhatók, kivéve akkor, ha a válaszadók előzetesen hozzájárultak ahhoz, hogy az adatokat az érintett tagállam rendelkezésére bocsássa.

(20)

Azon esetekre, amikor a bizalmasként megjelölt információkra feltételezhetően nem vonatkoznak szolgálati titoktartási kötelezettségek, célszerű egy olyan mechanizmust fenntartani, amelynek alapján a Bizottság határozhat arról, hogy az adott információ milyen mértékben fedhető fel. Az információ bizalmas mivoltát elutasító határozatban meg kell jelölni azt az időtartamot, amelynek végén az információt felfedik, lehetőséget adva ezzel a válaszadónak a rendelkezésére álló bírósági védelem igénybevételére, beleértve az ideiglenes intézkedéseket is.

(21)

Az állami támogatásra vonatkozó szabályok helyes és hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság lehetőséget kap a pontatlan információn alapuló határozat visszavonására.

(22)

Az EUMSZ 108. cikkének való megfelelés biztosítása érdekében és különösen a 108. cikk (3) bekezdésében szereplő a bejelentési kötelezettségre és felfüggesztési záradékra tekintettel, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a jogellenes támogatások valamennyi esetét. Az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében meg kell határozni az ilyen esetekben alkalmazandó eljárásokat. Abban az esetben, ha egy tagállam nem tesz eleget a bejelentési kötelezettségének vagy nem tartja tiszteletben a felfüggesztési záradékot, a Bizottságot nem kötik határidők.

(23)

Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság a jogellenes támogatásokkal kapcsolatos információkat a forrásra való tekintet nélkül, saját kezdeményezésére megvizsgálhassa annak érdekében, hogy biztosítsa az EUMSZ 108. cikkének és különösen a 108. cikk (3) bekezdésében megállapított bejelentési kötelezettségnek és felfüggesztési rendelkezésnek a betartását, és hogy értékelje valamely támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

(24)

A jogellenes támogatás esetében a Bizottságnak biztosítani kell a jogot, hogy megkapjon valamennyi, a döntéséhez szükséges információt, és ahol szükséges azonnal helyreállítsa a torzulásmentes versenyt. Indokolt, hogy a Bizottság lehetőséget kapjon az érintett tagállamra vonatkozó ideiglenes intézkedések meghozatalára. Az ideiglenes intézkedés lehet információnyújtási rendelkezés, felfüggesztő rendelkezés és visszatérítési rendelkezés. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a rendelkezésre álló információk alapján határozzon, amennyiben az információs rendelkezést nem tartják be, illetve amennyiben a felfüggesztési és a visszatérítési rendelkezést nem tartják be, lehetőséget kell biztosítani a Bizottság számára arra, hogy az ügyet közvetlenül a Bíróság elé utalja az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően.

(25)

A belső piaccal össze nem egyeztethető jogellenes támogatás esetében helyre kell állítani a hatékony versenyt. Ebből a célból szükség van arra, hogy a támogatást, beleértve a kamatokat, késedelem nélkül visszatérítsék. Indokolt, hogy a visszatérítésre a nemzeti jog eljárásai szerint kerüljön sor. Azoknak az eljárásoknak az alkalmazása nem akadályozhatja a hatékony verseny helyreállítását azáltal, hogy meghiúsítja a bizottsági határozat közvetlen és hatékony végrehajtását. Ennek az eredménynek az eléréséhez a tagállamoknak meg kell hozniuk minden olyan intézkedést, amely biztosítja a Bizottság határozatának hatékonyságát.

(26)

A jogbiztonság biztosítása érdekében indokolt egy 10 éves jogvesztő határidő megállapítása a jogellenes támogatások tekintetében, amelynek lejárta után a visszatérítés már nem rendelhető el.

(27)

A jogbiztonság érdekében helyénvaló jogvesztő határidőket megállapítani a pénzbírságok és a kényszerítő bírságok kiszabása és végrehajtása tekintetében.

(28)

A támogatással való visszaélés hasonló hatással lehet a belső piac működésére, mint a jogellenes támogatás, és így hasonló eljárások szerint kell kezelni. A jogellenes támogatástól eltérően az a támogatás, amellyel visszaéltek, olyan támogatás, amelyet a Bizottság korábban jóváhagyott. Ezért a Bizottság nem alkalmazhatja a visszatérítési rendelkezést a támogatással való visszaélés esetén.

(29)

Az EUMSZ 108. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság köteles a tagállamokkal együttműködve folyamatosan felülvizsgálni valamennyi létező támogatási programot. Az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében indokolt meghatározni az adott cikk szerinti együttműködés alkalmazási körét.

(30)

Annak biztosítására, hogy a létező támogatási programok összeegyeztethetők legyenek a belső piaccal, valamint az EUMSZ 108. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottságnak megfelelő intézkedéseket kell javasolnia, amennyiben a létező támogatási programok nem, vagy többé már nem egyeztethetők össze a belső piaccal, és kezdeményeznie kell az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárást, ha az érintett tagállam visszautasítja a javasolt intézkedések alkalmazását.

(31)

Indokoltt meghatározni zon lehetőségeket, amikor harmadik feleknek meg kell védeniük érdekeiket az állami támogatási eljárásokban.

(32)

A panaszbejelentések az uniós állami támogatásokra vonatkozó szabályok megsértésével kapcsolatos lényegi információforrásnak tekinthetők. A Bizottsághoz benyújtott panaszok minőségének biztosítása és egyúttal az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében helyénvaló megállapítani azokat a feltételeket, amelyeknek minden panasznak meg kell felelnie annak érdekében, hogy a Bizottság számára a feltételezett jogellenes támogatással kapcsolatos információforrásnak minősüljön, és előzetes vizsgálat elindításához vezessen. Az e feltételeknek meg nem felelő panaszokat általános piaci információnak kell tekinteni, és azok nem vezetnek szükségszerűen hivatalból történő vizsgálatindításhoz.

(33)

A panaszt benyújtó felektől meg kell követelni annak igazolását, hogy az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdésének és e rendelet 1. cikke h) pontjának értelmében érdekelt felek. Arra is kötelezni kell őket, hogy a Bizottság által végrehajtási rendelkezésben megállapított űrlapon nyújtsanak be meghatározott mennyiségű információt. Annak érdekében, hogy ne rettentse el az esetleges panaszosokat a panasz benyújtásától, az ilyen végrehajtási rendelkezésnek figyelembe kell vennie azt, hogy a panasz benyújtása ne legyen terhes az érdekelt fél számára.

(34)

Annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság a belső piac egész területén egységesen lépjen fel a hasonló ügyekben, helyénvaló olyan külön jogalapról rendelkezni, amely lehetővé teszi a Bizottság számára azt, hogy több tagállamra kiterjedő, gazdasági ágazatokra vagy meghatározott támogatási eszközökre vonatkozó vizsgálatokat indítson. Arányossági okokból és az ilyen vizsgálatokkal járó súlyos adminisztratív terhekre figyelemmel az ágazati vizsgálatokra csak akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló információ alapján joggal feltételezhető, hogy egy adott ágazatban az állami támogatási intézkedések több tagállamban is súlyosan korlátozzák vagy torzítják a versenyt a belső piacon, vagy ha egy bizonyos ágazatban eszközölt létező támogatási intézkedések több tagállamban sem egyeztethetők vagy már nem egyeztethetők össze a belső piaccal. Az ilyen vizsgálatok lehetővé tennék, hogy a Bizottság hatékonyan és átláthatóan kezelje az állami támogatások horizontális problémáit, és az érintett ágazatról még előzetesen átfogó képet kapjon.

(35)

Annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyan ellenőrizhesse a bizottsági határozatok betartását, és a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés megkönnyítésére a tagállamokban létező támogatási programoknak az EUMSZ 108. cikkének (1) bekezdése szerinti folyamatos felülvizsgálata céljából az összes létező támogatási program tekintetében általános jelentéstételi kötelezettséget kell előírni.

(36)

Amennyiben a Bizottságnak komoly kételyei merülnek fel határozatainak betartásával kapcsolatban, rendelkezésére kell álljanak további eszközök, amelyek segítségével hozzájut azokhoz az információkhoz, amelyekkel ellenőrizheti, hogy határozatait hatékonyan végrehajtják-e. Ebből a célból a helyszíni ellenőrzés indokolt, és hasznos eszköznek minősül, különösen olyan esetekben, amikor a támogatással valószínűleg visszaéltek. Ezért a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy helyszíni ellenőrzést végezzen, és biztosítani kell, hogy tagállamok illetékes hatóságai együttműködjenek, ha egy vállalkozás ellenez egy ilyen helyszíni ellenőrzést.

(37)

Az állami támogatási szabályok egységes alkalmazásához ki kell alakítani a tagállamok bíróságai és a Bizottság közötti együttműködés módozatait. Ez az együttműködés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdését és 108. cikkét alkalmazó valamennyi tagállami bíróság számára releváns. A nemzeti bíróságok számára lehetővé kell tenni különösen azt, hogy a Bizottságtól tájékoztatást vagy véleményt kérjenek az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben. A Bizottság számára is lehetővé kell tenni azt, hogy az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének vagy 108. cikkének alkalmazására felkért bíróságok részére írásbeli vagy szóbeli észrevételeket nyújtson be. Amikor a Bizottság a fentiek alapján segítséget nyújt a nemzeti bíróságoknak, a közérdek védelmére vonatkozó kötelezettségével összhangban kell eljárnia.

(38)

A Bizottság említett észrevételei és véleménye nem sérthetik az EUMSZ 267. cikkét és nem lehetnek kötelezőek a nemzeti bíróságokra. Azokat a nemzeti eljárási szabályoknak és gyakorlatnak megfelelően kell benyújtani – ideértve a felek jogait védő szabályokat és gyakorlatokat –, a nemzeti bíróságok függetlenségének teljes körű tiszteletben tartásával. A Bizottságnak a saját kezdeményezésére benyújtott észrevételeit az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének és 108. cikkének az egységes alkalmazásához fontos esetekre, így különösen azokra az esetekre kell korlátoznia, amelyek az állami támogatásokkal kapcsolatos uniós ítélkezési gyakorlat érvényesítése vagy továbbfejlesztése szempontjából jelentősek.

(39)

Az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében indokolt a közvélemény tájékoztatása a bizottsági határozatokról, miközben ugyanakkor fenn kell tartani azt az elvet, hogy az állami támogatásokra vonatkozó határozatok címzettje az érintett tagállam. Ezért indokolt teljes vagy összefoglaló formában közzétenni minden olyan határozatot, amely érintheti az érdekelt felek érdekeit, vagy az ilyen határozatok egy példányát az érdekelt felek rendelkezésére bocsátani, amennyiben ezeket nem tették közzé vagy nem teljes egészében tették közzé.

(40)

Határozatai közzétételekor a Bizottságnak az EUMSZ 339. cikkének megfelelően tiszteletben kell tartania a szolgálati titoktartásra vonatkozó szabályokat, ideértve a bizalmas információk és személyes adatok védelmére vonatkozó kötelezettséget.

(41)

Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság az állami támogatásokkal foglalkozó tanácsadó bizottsággal szoros együttműködésben végrehajtási rendelkezéseket fogadjon el az e rendeletben szereplő eljárásokra vonatkozóan,

i.

Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmánya 144. és 172. cikkének, a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia csatlakozási okmánya 3. pontjának és a IV. melléklet függelékének, valamint Bulgária és Románia csatlakozási okmánya 2. pontjának és 3. pontja b) alpontjának és az V. melléklet függelékének, továbbá Horvátország csatlakozási okmánya 2. pontjának és 3. pontja b) alpontjának és a IV. melléklet függelékének sérelme nélkül, minden támogatás, amely az EUMSZ-nek az érintett tagállamokban történő hatálybalépését megelőzően már létezett, vagyis az olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket az EUMSZ-nek az érintett tagállamokban történő hatálybalépése előtt vezettek be és azt követően is alkalmazhatók;

ii.

engedélyezett támogatás, azaz olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Bizottság vagy a Tanács engedélyezett;

iii.

olyan támogatás, amelyet a 659/1999/EK rendelet 4. cikkének (6) bekezdése szerint vagy a 659/1999/EK rendelet hatálybalépése előtt, de ennek az eljárásnak megfelelően engedélyeztek;

iv.

olyan támogatás, amely létező támogatásnak tekintendő az e rendelet 17. cikke szerint;

v.

olyan támogatás, amelyet létező támogatásnak kell tekinteni, mert megállapítható, hogy a hatálybalépése idején nem minősült támogatásnak, és ezt követően – a belső piac fejlődésének eredményeként és anélkül, hogy a tagállam módosította volna – vált támogatássá. Egyes intézkedéseknek egy tevékenység az uniós jog általi liberalizálását követő támogatássá válása során az ilyen intézkedések a liberalizációra megállapított időpontot követően már nem minősülnek támogatásnak;

a)

az információkérés olyan hivatalos vizsgálati eljárásokra korlátozódik, amelyeket a Bizottság az információkérés időpontjáig eredménytelennek ítélt; és

b)

a támogatás kedvezményezettjétől történő információkérés esetén az érintett tagállam ehhez hozzájárul.

a)

a 7. cikk (6) bekezdése szerinti kérelemre adott válaszban helytelen vagy félrevezető információt szolgáltatnak;

b)

a 7. cikk (7) bekezdése alapján elfogadott határozatra adott válaszban helytelen, hiányos vagy félrevezető információt szolgáltatnak, vagy az előírt határidőn belül nem szolgáltatnak információt.

a)

egy megszilárdult gyakorlat szerint nincs kétség az érintett intézkedés támogatás jellege felől;

b)

sürgős intézkedésre van szükség;

c)

fennáll annak kockázata, hogy egy versenytársat jelentős és helyrehozhatatlan kár ér.

a)

a pénzbírság vagy a kényszerítő bírság eredeti összegét módosító vagy a módosításra irányuló kérelmet elutasító határozatról szóló értesítés;

b)

a Bizottság kérelmére eljáró bármely tagállamnak vagy a Bizottságnak a bírság vagy a kényszerítő bírság végrehajtására irányuló intézkedése.

a)

a kötelezett fizetési haladékot kapott;

b)

a végrehajtás az Európai Unió Bíróságának határozata értelmében felfüggesztésre került.

a)

a támogatási program lényeges módosítását; vagy

b)

eljárási követelmények bevezetését; vagy

c)

a támogatási program megszüntetését.

a)

az érintett vállalkozás helyiségeibe vagy területére belépni;

b)

a helyszínen szóbeli magyarázatot kérni;

c)

a könyveket és egyéb üzleti nyilvántartásokat megvizsgálni, és másolatokat készíteni vagy kérni.

a)

a bejelentések formája, tartalma és egyéb részletei;

b)

az éves jelentések formája, tartalma és egyéb részletei;

c)

a 12. cikk (1) bekezdése és a 24. cikk (2) bekezdése szerint benyújtott panaszok formája, tartalma és egyéb részletei;

d)

a határidőkre és számításukra vonatkozó részletes szabályok; és

e)

a 16. cikk (2) bekezdésében említett kamatláb.

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/30

(1)

Az (EU) 2015/104 tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2015. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2015-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/32

(1)

Az (EU) 2015/104 tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2015. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2015-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/34

(1)

Az (EU) 2015/104 tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2015. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2015-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/36

(1)

Az (EU) 2015/104 tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2015. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2015-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/38

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Franciaország kérelmét, amely a 939/2008/EK rendelettel (2) módosított 38/1999/EK bizottsági rendelet (3) alapján bejegyzett „Rocamadour” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet (4) az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/39

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Szlovénia kérelmét, amely az 1154/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) alapján bejegyzett „Zgornjesavinjski želodec” oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet (3) az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/40

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Spanyolország kérelmét, amely az 593/2010/EU rendelettel (2) módosított 1187/2000/EK bizottsági rendelet (3) alapján bejegyzett „Montes de Toledo” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet (4) az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/41

(1)

A 611/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az 1308/2013/EU rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében említett, az olívaolaj- és étkezésiolajbogyó-ágazat támogatását érintő munkaprogramok első hároméves időszaka 2015. április 1-jén vette kezdetét.

(2)

A 615/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (3) 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok a jóváhagyott munkaprogramok első végrehajtási évére vonatkozóan 2015. május 31-ig folyósítják a kedvezményezett szervezetek részére fizetendő előleg összegének első részletét. Az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint a szóban forgó előlegek nyújtásának feltétele, hogy a kedvezményezett szervezet biztosítékot helyezzen letétbe.

(3)

Görögországban a fennálló gazdasági és pénzügyi helyzet következtében egyes jóváhagyott munkaprogramokat fel kellett függeszteni, mert a kedvezményezett szervezetek nem tudták időben letétbe helyezni az előírt biztosítékot. Görögország így nem tudta 2015. május 31-ig folyósítani az érintett programok részére az első részletet.

(4)

E helyzetre tekintettel, illetve a jóváhagyott munkaprogramok hiánytalan végrehajtásának lehetővé tétele érdekében helyénvaló a 615/2014/EU végrehajtási rendelet 3. cikkének (2) bekezdésétől eltérve engedélyezni Görögország számára, hogy 2015. október 15-ig folyósítsa az esedékes első részleteket.

(5)

A mihamarabbi végrehajtás érdekében e rendeletnek a kihirdetését követő napon kell hatályba lépnie.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/43

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/45

(1)

Az Európai Központi Bank 1333/2014/EU rendelete (2) (EKB/2014/48) az adatszolgáltatók számára előírja a statisztikai adatok jelentésének kötelezettségét annak érdekében, hogy az Európai Központi Bank a feladatai teljesítése körében a pénzpiaci tranzakciókra vonatkozó statisztikákat állíthasson elő.

(2)

Az Európai Központi Bank 1333/2014/EU rendelete (EKB/2014/48) alapján történő statisztikai adatszolgáltatásra vonatkozó, részletes követelményeket meghatározó adatszolgáltatási útmutatás kerül majd kibocsátásra a nemzeti központi bankok számára. Mivel az adatszolgáltatási útmutatás számos, a 1333/2014/EU rendeletben szereplő jelentő fogalmat pontosít, az összhang érdekében szükséges ezen változásoknak a rendeletben történő tükrözése.

(3)

Ezért az 1333/2014/EU rendeletet (EKB/2014/48) ennek megfelelően módosítani kell,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/53

(1)

A 2010/570/EU, Euratom tanácsi határozat (2) értelmében az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság jelenlegi tagjainak hivatali ideje 2015. szeptember 20-án lejár. Ezért a 2015. szeptember 21-től kezdődő ötéves időtartamra ki kell nevezni a tagokat.

(2)

Minden tagállam felkérést kapott arra, hogy nyújtsa be a Tanácsnak azon személyek listáját, akiket – a munkaadók és a munkavállalók szervezeteinek, valamint a civil társadalom egyéb területei, így különösen a gazdasági és társadalmi élet, az állampolgári részvétel, a szakmai és a kulturális területek reprezentatív szereplőit tömörítő szervezeteknek a képviselőiként – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjainak jelöl.

(3)

Ezt a határozatot egy későbbi időpontban követni fogja az azon tagok kinevezéséről szóló határozat, akiknek a jelöléséről 2015. szeptember 8-ig nem értesítették a Tanácsot,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/80

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 78. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el.

(2)

Az EUMSZ 80. cikke értelmében az Unió határellenőrzéssel, menekültüggyel és bevándorlással kapcsolatos politikáira és azok végrehajtására a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos megosztásának elve tekintendő irányadónak, és az Unió e területen elfogadott jogi aktusaiban megfelelő módon rendelkezni kell ennek az elvnek az érvényesítéséről.

(3)

A földközi-tengeri térségben a közelmúltban kialakult válsághelyzet arra indította az uniós intézményeket, hogy azonnal elismerjék a régióban zajló migrációs áramlások kivételes voltát, és konkrét szolidaritási intézkedéseket szorgalmazzanak a leginkább érintett tagállamok javára. Az uniós kül- és belügyminiszterek 2015. április 20-i együttes ülésén a Bizottság tízpontos tervet ismertetett a válság kezelését szolgáló azonnali fellépésről, amely magában foglalta a sürgősségi áthelyezési mechanizmussal kapcsolatos lehetőségek megvizsgálására vonatkozó kötelezettségvállalást.

(4)

Az Európai Tanács a 2015. április 23-i ülésén többek között úgy határozott, hogy megerősíti a tagállamok egymás iránti szolidaritását és a közös felelősségvállalást, és saját nevében kötelezettséget vállalt a leginkább érintett tagállamoknak nyújtott sürgősségi segély növelésére, annak megvizsgálására, hogy milyen lehetőségek nyílnak a tagállamok közötti önkéntes alapú sürgősségi áthelyezések szervezésére, továbbá arra, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivataltól (EASO) csoportokat küld a leginkább érintett tagállamokba a nemzetközi védelem iránti kérelmek közös feldolgozása, és ezen belül a nyilvántartásba vétel és az ujjnyomatvétel közös elvégzése érdekében.

(5)

2015. április 28-i állásfoglalásában az Európai Parlament ismételten hangsúlyozta, hogy az Uniónak a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákra adott válaszát a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztására kell alapoznia, és e területen fokoznia kell erőfeszítéseit azon tagállamok irányában, amelyek akár abszolút, akár relatív értelemben a legtöbb menekültet, illetve nemzetközi védelmet kérelmezőt fogadják.

(6)

A menekültügy területén hozott intézkedések mellett a leginkább érintett tagállamoknak nagyobb mértékben kell hozniuk olyan intézkedéseket, amelyek a vegyes migrációs áramlásoknak az Európai Unió külső határain való kezelését célozzák. Az ilyen intézkedéseknek védeniük kell a nemzetközi védelemre szoruló személyek jogait, valamint elejét kell venniük az irreguláris migrációnak.

(7)

Az Európai Tanács a 2015. június 25–26-i ülésén többek között úgy határozott, hogy a következő három kulcsfontosságú dimenziót kell egymással párhuzamosan fejleszteni: a migránsok áthelyezése és áttelepítése; visszatérésük, visszafogadásuk és reintegrációjuk; valamint a származási és tranzitországokkal való együttműködés. Tekintettel az aktuálisan fennálló szükséghelyzetre, valamint az Unió elhivatottságára az iránt, hogy megerősítse a szolidaritást és a felelősségvállalást, az Európai Tanács megállapodott mindenekelőtt abban, hogy két év alatt 40 000 egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyt kell ideiglenesen és rendkívüli intézkedésként áthelyezni Olaszországból és Görögországból más tagállamokba, amely műveletben minden tagállam részt fog venni.

(8)

Az egyes tagállamokban kialakult sajátos helyzet elsősorban a más földrajzi régiókból kiinduló, például a nyugat-balkáni migrációs útvonalon végbemenő migrációs áramlások eredménye.

(9)

2014-ben több tagállamban is jelentős mértékben nőtt az ország területére érkező migránsok – köztük a nemzetközi védelmet kérelmezők – száma, és egyes tagállamokban 2015-ben is fennmaradt ez a helyzet. A Bizottság sürgősségi pénzügyi segítséget, az EASO pedig operatív támogatást nyújtott több tagállamnak, hogy segítsék őket e növekedés kezelésében.

(10)

A jelentős nyomásnak kitett tagállamok közül – a Földközi-tengeren bekövetkezett közelmúltbeli tragikus események fényében – elsősorban Olaszországba és Görögországba érkeznek a migránsok minden korábbinál nagyobb hullámai (köztük egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló, nemzetközi védelmet kérelmezők is), ami jelentős nyomást gyakorol a két ország migrációs és menekültügyi rendszerére.

(11)

A tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői 2015. július 20-án – az egyes tagállamok sajátos helyzetét is figyelembe véve – konszenzussal elfogadták a 40 000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy Görögországból és Olaszországból történő áthelyezéséről szóló állásfoglalást. Az elkövetkező két év során Olaszországból 24 000 személy, Görögországból pedig 16 000 személy áthelyezésére fog sor kerülni. A Tanács 2015. szeptember 14-én elfogadta az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyek Olaszországból és Görögországból más tagállamokba történő áthelyezésére szolgáló ideiglenes és rendkívüli mechanizmusról szóló (EU) 2015/1523 határozatot (2).

(12)

Az utóbbi hónapokban a külső szárazföldi és tengeri határok déli részén ismét erőteljesen fokozódott a migrációs nyomás, és a Görögországba érkező, illetve onnan útnak induló migránsok egyre növekvő számának eredményeként folytatódott a migrációs áramlásnak a Földközi-tenger központi térségéből a keleti térségébe és a nyugat-balkáni útvonal irányába történő áthelyeződése. E helyzetre tekintettel további átmeneti intézkedéseket kell hozni az Olaszországra és Görögországra nehezedő menekültügyi nyomás enyhítése érdekében.

(13)

Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) adatai szerint 2015 első nyolc hónapjában legfőképpen a Földközi-tenger középső és keleti térségében található útvonalakon került sor az Unió területére történő szabálytalan belépésre. 2015 eleje óta Olaszországba megközelítőleg 116 000 migráns érkezett szabálytalan módon (beleértve azt a mintegy 10 000 irreguláris migránst is, akiket a helyi hatóságok regisztráltak ugyan, de a Frontex statisztikáiban még nem szerepelnek). A Frontex 2015 májusában és júniusában 34 691, illetve júliusában és augusztusában 42 356 szabálytalan határátlépést állapított meg, ami 20 %-os emelkedést jelent. Jelentős volt az emelkedés 2015-ben Görögországban is, ahová több mint 211 000 irreguláris migráns érkezett (beleértve azt a mintegy 28 000 irreguláris migránst is, akiket a helyi hatóságok regisztráltak ugyan, de a Frontex statisztikáiban még nem szerepelnek). A Frontex 2015 májusában és júniusában 53 624, illetve júliusában és augusztusában 137 000 szabálytalan határátlépést állapított meg, ami 250 %-os emelkedést jelent. Az e két régióban észlelt összes irreguláris migráns jelentős hányada olyan ország állampolgára, amelyek tekintetében az Eurostat adatai alapján magas az uniós szintű elismerési arány.

(14)

Az Eurostat és az EASO adatai szerint 2015 januárja és júliusa között 39 183 személy kérelmezett nemzetközi védelmet Olaszországban, míg 2014 megfelelő időszakában ez a szám 30 755 volt (ez 27 %-os növekedést jelent). Hasonló növekedés volt tapasztalható a görögországi kérelmek számát illetően is (7 475-tel több kérelmező, azaz 30 %-os növekedés).

(15)

A migrációs és menekültügyi politika keretében eddig számos intézkedésre sor került Olaszország és Görögország támogatása érdekében; ilyen volt például a két országnak nyújtott jelentős sürgősségi segély és az EASO által nyújtott operatív támogatás. Olaszország és Görögország a második, illetve a harmadik legnagyobb kedvezményezettje volt a 2007 és 2013 közötti időszakban a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram (SOLID) alapján folyósított forrásoknak, és emellett jelentős sürgősségi finanszírozásban is részesültek. Olaszország és Görögország várhatóan a 2014–2020-as időszakban is a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap legfőbb kedvezményezettjei lesznek.

(16)

Az Olaszország és Görögország közvetlen szomszédságában uralkodó bizonytalanság és konfliktusok és az ezekből adódó, más tagállamokra irányuló migrációs áramlások miatt nagyon valószínű, hogy ezen országok migrációs és menekültügyi rendszerére továbbra is jelentős, megnövekedett nyomás fog nehezedni, és továbbra is magas marad azon migránsok aránya, akik nemzetközi védelemre szorulhatnak. Erre tekintettel sürgető szükség van az Olaszország és Görögország iránti szolidaritás kifejezésére, valamint a két ország támogatása érdekében eddig elfogadott intézkedéseknek a menekültügy és a migráció területét érintő átmeneti intézkedésekkel való kiegészítésére.

(17)

A Tanács 2015. szeptember 22-én megállapította, hogy a tagállamok – az Unió menekültügyi és migrációs politikájára irányadó elveknek, vagyis a tagállamok közötti szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztása elvének megfelelően – hajlandóak és készek közreműködni 120 000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy áthelyezésében. A Tanács ezért úgy döntött, hogy elfogadja ezt a határozatot.

(18)

Emlékeztetni kell arra, hogy az (EU) 2015/1523 határozat arra kötelezi Olaszországot és Görögországot, hogy strukturális megoldásokat találjanak a menekültügyi és migrációs rendszereikre nehezedő rendkívüli nyomás kezelésére, így szilárd stratégiai keretet kell létrehozniuk a válsághelyzet kezelésére, továbbá intenzívebbé kell tenniük az e területeken zajló reformfolyamatokat. Az Olaszország és Görögország által e célból benyújtott ütemterveket aktualizálni kell oly módon, hogy ennek a határozatnak is eleget tegyenek.

(19)

Szem előtt tartva, hogy az Európai Tanács több, egymáshoz kapcsolódó intézkedést fogadott el, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy adott esetben – miután lehetőséget biztosított az érintett tagállamnak véleménye kinyilvánítására – meghatározott időtartamra felfüggessze e határozat alkalmazását, amennyiben Olaszország vagy Görögország nem teljesíti az e tekintetben vállalt kötelezettségeit.

(20)

2016. szeptember 26-tól54 000 kérelmezőt arányos mértékben át kell helyezni Olaszországból és Görögországból más tagállamokba. Helyénvaló, hogy a Tanács és a Bizottság folyamatosan figyelemmel kísérje a harmadik országbeli állampolgároknak a tagállamokba történő tömeges beáramlásával kapcsolatos helyzetet. A Bizottságnak adott esetben javaslatokat kell benyújtania e határozat módosítására vonatkozóan a helyszíni helyzet alakulásának, és annak az áthelyezési mechanizmusra gyakorolt hatásának, valamint a tagállamokra, különösen a leginkább érintett tagállamokra nehezedő nyomás alakulásának kezelése érdekében. A Bizottságnak ennek során figyelembe kell vennie a várhatóan kedvezményezett tagállam véleményét.

Amennyiben e határozat egy másik tagállam érdekében módosításra kerül, a vonatkozó tanácsi módosító határozat hatálybalépésének napján e tagállam is köteles benyújtani a Tanácsnak és a Bizottságnak egy ütemtervet, amely egyrészt olyan megfelelő intézkedéseket tartalmaz a menekültügy, az első fogadás és a visszatérés területén, amelyek révén fokozható az e területeken működő rendszereinek a kapacitása, minősége és hatékonysága, másrészt tartalmazza az e határozat megfelelő alkalmazását biztosító azon intézkedéseket, melyek célja, hogy a tagállam az e határozat alkalmazási idejének lejárta után jobban tudja kezelni az esetleges megnövekedett migrációs áramlást a területén.

(21)

Ha bármelyik tagállam olyan hasonló szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően átmeneti intézkedéseket fogadhat el az érintett tagállam érdekében. Ezen intézkedések közé tartozhat adott esetben a szóban forgó tagállam e határozat alapján fennálló kötelezettségeinek felfüggesztése.

(22)

Az EUMSZ 78. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Olaszország és Görögország érdekében előirányzott intézkedéseknek átmeneti jellegűnek kell lenniük. A 24 hónap ésszerű időtartam annak biztosításához, hogy az e határozatban szereplő intézkedéseknek valós hatása legyen Olaszország és Görögország – a területükre érkező jelentős migrációs áramlások kezelését célzó – támogatása tekintetében.

(23)

Az e határozatban migránsok Olaszországból és Görögországból történő áthelyezésére előirányzott intézkedések ideiglenes eltérést jelentenek a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 13. cikkének (1) bekezdésében megállapított szabálytól, melynek értelmében az említett rendelet III. fejezetében meghatározott feltételek alapján Olaszország és Görögország lett volna köteles megvizsgálni a nemzetközi védelem iránti kérelmeket, továbbá ideiglenes eltérést jelentenek az említett rendelet 21., 22. és 29. cikkében meghatározott eljárási lépésektől, többek között a határidők tekintetében. A 604/2013/EU rendelet többi rendelkezése, valamint az 1560/2003/EK bizottsági rendeletben (4) és a 118/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletben (5) megállapított végrehajtási szabályok továbbra is alkalmazandók, ideértve az arra vonatkozó szabályokat, hogy a kérelmezőnek az áthelyezési céltagállamnak történő átadásával járó költségeket az átadó tagállam viseli, továbbá a tagállamok között az átadással kapcsolatban folytatandó együttműködésre, valamint a „DubliNet” elektronikus kommunikációs hálózaton keresztül történő tájékoztatásra vonatkozó szabályokat. Ez a határozat továbbá eltérést tartalmaz az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 7. cikkének (2) bekezdésében említett, a nemzetközi védelmet kérelmezők beleegyezésére vonatkozó szabálytól.

(24)

Az áthelyezési intézkedések nem mentesítik a tagállamokat a 604/2013/EU rendelet – ezen belül a családegyesítésre, a kísérő nélküli kiskorúak különleges védelmére, illetve a humanitárius okok mérlegelésére vonatkozó záradékra vonatkozó rendelkezések – teljes körű alkalmazása alól.

(25)

A menedékjog iránti kérelmekre vonatkozó nemzeti szintű határozatok sérelme nélkül az Olaszországból és Görögországból áthelyezendő kérelmezők személyére és számára vonatkozó döntés meghozatalakor alkalmazandó szempontok tekintetében választani kellett. A javaslat egyértelmű, működőképes rendszert irányoz elő, melynek alapja – a nemzetközi védelem iránti kérelmek tárgyában a rendelkezésre álló legutóbbi statisztikák szerint uniós szinten meghozott elsőfokú határozatok teljes számához képest – a nemzetközi védelmet elsőfokú eljárásban megadó határozatok uniós szintű átlagára vonatkozó, az Eurostat által meghatározott küszöbérték. Egyrészt e küszöbértéknek a lehető legteljesebb mértékben biztosítania kellene, hogy az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló valamennyi kérelmező teljes körűen és mielőbb érvényesíteni tudja a védelemhez való jogát az áthelyezési céltagállamban. Másrészt a lehető legteljesebb mértékben meg kellene akadályoznia, hogy azokat a kérelmezőket, akiknek a kérelmét valószínűleg elutasítják, egy másik tagállamba áthelyezzék, és ezzel indokolatlanul meghosszabbítsák uniós tartózkodásukat. E határozatban az Eurostatnál rendelkezésre álló, az elsőfokú határozatokra vonatkozó legutóbbi negyedéves adatok alapján 75 %-os küszöbérték alkalmazása indokolt.

(26)

Az átmeneti intézkedések célja, hogy könnyítsenek az Olaszországra és Görögországra nehezedő jelentős menekültügyi nyomáson, mindenekelőtt nagyszámú, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló olyan kérelmező áthelyezése révén, akik e határozat alkalmazásának kezdő időpontját követően érkeztek Olaszország vagy Görögország területére. Azon harmadik országbeli állampolgárok teljes száma alapján, akik 2015-ben szabálytalanul léptek Olaszország vagy Görögország területére, valamint azok száma alapján, akik egyértelműen nemzetközi védelemre szorulnak, összesen 120 000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmező áthelyezése indokolt Olaszországból és Görögországból. Ez a szám megközelítőleg 43 %-a azon egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló, összes harmadik országbeli állampolgárnak, akik 2015 júliusában és augusztusában szabálytalanul léptek Olaszország vagy Görögország területére. Az e határozatban előirányzott áthelyezési intézkedés – a szabálytalan határátlépésre vonatkozóan rendelkezésre álló 2015-ös adatokra tekintettel – méltányos tehermegosztást jelent egyrészről Olaszország és Görögország, másrészről a többi tagállam között. E számadatok alapján az érintett kérelmezők 13 %-át Olaszországból, 42 %-át Görögországból kell áthelyezni, 45 %-át pedig az e határozatban előírtaknak megfelelően kell áthelyezni.

(27)

A tagállamok kivételes körülmények fennállása esetén e határozat hatálybalépésétől számított három hónapon belül értesíthetik a Tanácsot és a Bizottságot arról, hogy az e határozatban foglaltak szerint rájuk jutó kérelmezői létszám legfeljebb 30 %-át jelentő mértékben nem tudnak részt venni az áthelyezési eljárásban, és ezt az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében rögzített alapvető értékekkel összhangban lévő, alapos indokokkal támasztják alá. Ilyen kivételes körülményt képezhet különösen egy olyan helyzet, amelyet harmadik országok állampolgárainak olyan, hirtelen és tömeges beáramlása jellemez, amely mértékénél fogva jelentős nyomást gyakorol valamely jól kiépített, egyéb körülmények között a menekültügy területére vonatkozó uniós vívmányokkal összhangban működő menekültügyi rendszerre, illetve a harmadik országok állampolgárai hirtelen és tömeges beáramlásának olyan nagy valószínűségű kockázata, amely azonnali fellépést tesz szükségessé. A Bizottságnak egy vizsgálatot követően javaslatokat kell benyújtania a Tanács számára egy, az áthelyezésnek az érintett tagállamra jutó kérelmezői létszám legfeljebb 30 %-át jelentő mértékben történő ideiglenes felfüggesztésére irányuló végrehajtási határozatra vonatkozóan. Indokolt esetben a Bizottság javasolhatja a tagállamra jutó kérelmezői létszám fennmaradó részének áthelyezésére irányadó határidőnek az e határozat alkalmazásának időtartamát követő legfeljebb12 hónapos időtartamra történő meghosszabbítását.

(28)

Annak biztosítása érdekében, hogy az áthelyezési eljárás végrehajtására egységes feltételek mellett kerüljön sor, a Tanácsot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni arra az esetre nézve, amikor 54 000 kérelmezőt arányos mértékben át kell helyezni Olaszországból és Görögországból más tagállamokba, amikor egy vagy több tagállamnak a kérelmezők áthelyezésében való részvételét fel kell függeszteni, illetve amikor – a Tanács erről való megfelelő értesítését követően – más tagállam(ok) vagy társult államok vesznek részt az áthelyezésben.

Az említett hatásköröket indokolt a Tanácsra ruházni, tekintettel egyrészt az említett intézkedések politikai szempontból érzékeny jellegére, mivel az intézkedések érintik a harmadik országok állampolgárai esetében a tagállamok területére való belépés engedélyezésére vonatkozó nemzeti hatásköröket, másrészt mivel az intézkedésekre azért van szükség, hogy az Unió mielőbb alkalmazkodni tudjon a gyorsan változó helyzetekhez.

(29)

Az 516/2014/EU rendelettel létrehozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap támogatást nyújt a tagállamok által közösen elfogadott tehermegosztási műveletekhez, és nyitott az e területen bekövetkező új szakpolitikai fejleményekre. Az 516/2014/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamok nemzeti programjaik részeként végrehajthatnak a nemzetközi védelmet kérelmezők átadásához kapcsolódó intézkedéseket, az említett rendelet 18. cikke pedig – más tagállamból átadott, nemzetközi védelemben részesülő személyenként – 6 000 EUR átalányösszeg kifizetésének a lehetőségéről rendelkezik.

(30)

A szolidaritás, illetve a felelősség igazságos elosztása elveinek érvényesítése érdekében, és figyelemmel arra, hogy ez a határozat további szakpolitikai fejleményt jelent e téren, indokolt biztosítani, hogy azon tagállamok, amelyekbe Olaszországból és Görögországból e határozat alapján egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezőket helyeznek át, minden áthelyezett személy után az 516/2014/EU rendelet 18. cikke szerinti átalányösszeggel azonos, vagyis 6 000 EUR összegű átalányösszegben részesüljenek, ugyanazon eljárások alkalmazásával. Ez az említett rendelet 18. cikkétől való kismértékű, ideiglenes eltérést jelent, mert az átalányösszeget nem a nemzetközi védelemben részesülő személyek, hanem az áthelyezett kérelmezők tekintetében kellene fizetni. Az átalányösszeg potenciális kedvezményezetti körének ilyen ideiglenes kiterjesztése valóban az e határozat által létrehozott szükséghelyzeti program szerves részének tűnik. Továbbá az e határozattal összhangban áthelyezett személyek átadásának költségei tekintetében indokolt úgy rendelkezni, hogy Olaszország és Görögország minden, a területükről áthelyezett személy után legalább 500 EUR átalányösszegben részesüljön, figyelembe véve egy kérelmezőnek az áthelyezési céltagállam részére történő átadásával járó tényleges költségeket. A tagállamok számára jogosultságot kell biztosítani arra, hogy nemzeti programjaik felülvizsgálatát követően 2016 során a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapból további előfinanszírozásban részesüljenek az e határozat szerinti intézkedések végrehajtására.

(31)

Biztosítani kell egy gyors áthelyezési eljárás bevezetését, és az átmeneti intézkedések végrehajtását a tagállamok közötti szoros közigazgatási együttműködésnek és az EASO által nyújtott operatív támogatásnak kell kísérnie.

(32)

A nemzetbiztonsági és közrendi kérdésekre az egész áthelyezési eljárás során, a kérelmező átadásának megtörténtéig figyelemmel kell lenni. Amennyiben valamely tagállam alapos okkal feltételezi, hogy egy kérelmező veszélyt jelenthet a nemzetbiztonságra vagy a közrendre nézve, helyénvaló, hogy erről – a kérelmező alapvető jogainak, köztük a vonatkozó adatvédelmi szabályoknak a teljes körű tiszteletben tartása mellett – tájékoztassa a többi tagállamot.

(33)

Annak eldöntésekor, hogy az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezők közül kiket célszerű Olaszországból és Görögországból áthelyezni, elsőbbséget kell biztosítani a 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 21. és 22. cikke szerinti, kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezőknek. E tekintetben kiemelt figyelmet kell fordítani a kérelmezők sajátos szükségleteire, így az egészségi állapotukra is. A gyermekek mindenek felett álló érdekére mindig elsődleges figyelmet kell fordítani.

(34)

Az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezőknek a befogadó országok társadalmába való integrációja a jól működő közös európai menekültügyi rendszer sarokköve. Ezért annak eldöntése érdekében, hogy mely konkrét tagállam legyen az áthelyezési céltagállam, különösen figyelembe kell venni az érintett kérelmezőknek az áthelyezési céltagállamba való beilleszkedését adott esetben megkönnyítő speciális képesítéseit és egyedi jellemzőit, például nyelvi készségeit, valamint az igazolt családi, kulturális, illetve társadalmi kötelékeken alapuló egyéb egyéni tényezőket. A különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők esetében figyelembe kell venni, hogy az áthelyezési céltagállam tud-e megfelelő támogatást nyújtani e kérelmezők számára, valamint azt is, hogy biztosítani kell az ilyen kérelmezők tagállamok közötti igazságos elosztását. A megkülönböztetésmentesség elvének megfelelő tiszteletben tartása mellett az áthelyezési céltagállam jelezheti, hogy a fenti információk alapján mely kérelmezők áthelyezését részesítené előnyben; ennek alapján Olaszország és Görögország – az EASO-val és adott esetben az összekötő tisztviselőkkel konzultálva – összeállíthatja az adott tagállamba történő lehetséges áthelyezésekre kijelölt kérelmezők listáit.

(35)

A 604/2013/EU rendeletben meghatározott jogi és eljárási biztosítékokat továbbra is alkalmazni kell az e határozat hatálya alá tartozó kérelmezők tekintetében. Emellett a kérelmezőket tájékoztatni kell az e határozatban megállapított áthelyezési eljárásról, és közölni kell velük az áthelyezési határozatot, amely a 604/2013/EU rendelet 26. cikke értelmében vett, átadásra vonatkozó határozatnak minősül. Tekintettel arra, hogy a kérelmezők az uniós jog értelmében nem jogosultak megválasztani a kérelmük megvizsgálásáért felelős tagállamot, indokolt, hogy a kérelmezők az áthelyezési határozattal szemben kizárólag alapvető jogaik érvényesítésének céljából legyenek jogosultak a 604/2013/EU rendelet szerinti hatékony jogorvoslati eszközök igénybevételére. Az említett rendelet 27. cikkével összhangban a tagállamok nemzeti jogszabályaikban előírhatják, hogy az átadásra vonatkozó határozatok elleni fellebbezés nem eredményezi automatikusan a kérelmező átadásának felfüggesztését, de az érintett személy kérelmezheti az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését a fellebbezés elbírálásáig.

(36)

Az áthelyezési céltagállamnak történő átadás előtt és után a kérelmezőket megilletik a 2013/32/EU (8) és a 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (9) megállapított – egyebek mellett a kérelmezők különleges fogadási és eljárási igényeivel kapcsolatos – jogok és garanciák. Ezen túlmenően a 603/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) továbbra is alkalmazandó az e határozat hatálya alá tartozó kérelmezőkre, a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (11) pedig alkalmazni kell a harmadik országok azon állampolgárainak a visszatérésére, akiknek nincs joguk az adott tagállam területén tartózkodni. A fenti rendelkezésre vonatkoznak az említett irányelvek alkalmazását érintő korlátozások.

(37)

Az uniós vívmányokkal összhangban Olaszországnak és Görögországnak az áthelyezési eljárás keretében szilárd és megbízható mechanizmust kell biztosítaniuk az azonosításra, nyilvántartásba vételre és ujjnyomatvételre, hogy gyorsan azonosítani lehessen az áthelyezésre jogosult, nemzetközi védelemre szoruló személyeket, valamint azokat a migránsokat, akik nem jogosultak nemzetközi védelemre, és akiket ezért ki kell utasítani. Ez azon személyekre is vonatkozik, akik 2015. március 24. és szeptember 25. között érkeztek Olaszország vagy Görögország területére, annak érdekében, hogy ők is jogosultak legyenek az áthelyezésre. Amennyiben az önkéntes visszatérés nem kivitelezhető, és a 2008/115/EK irányelvben foglalt egyéb intézkedések nem alkalmasak a másodlagos mozgások megakadályozására, akkor a szóban forgó irányelv IV. fejezete szerinti őrizeti intézkedéseket kell sürgősen és ténylegesen alkalmazni. Azokat a kérelmezőket, akik megkerülik az áthelyezési eljárást, ki kell zárni az áthelyezésből.

(38)

Intézkedéseket kell elfogadni az áthelyezett személyeknek az áthelyezési céltagállamból más tagállamokba irányuló másodlagos mozgásának megakadályozása érdekében, mivel ez akadályozhatja e határozat hatékony alkalmazását. Ezen belül a tagállamoknak az uniós joggal összhangban meg kell hozniuk a szükséges megelőző intézkedéseket a szociális ellátásokhoz való hozzáférésnek és a jogorvoslat igénybevételének a területén. A kérelmezőket továbbá tájékoztatni kell a tagállamokon belüli szabálytalan továbbutazás következményeiről, valamint arról, hogy ha az áthelyezési céltagállam nemzetközi védelemben részesíti őket, akkor a nemzetközi védelemhez kapcsolódó jogok csak az adott tagállamban illetik meg őket.

(39)

Ezen túlmenően, a 2013/33/EU irányelvben foglalt célkitűzésekkel összhangban, a befogadási feltételek tagállamok közötti harmonizációja várhatóan csökkenteni fogja a nemzetközi védelmet kérelmezőknek a befogadási feltételekben mutatkozó különbségek által befolyásolt másodlagos mozgását. E célkitűzés megvalósítása érdekében a tagállamoknak célszerű fontolóra venniük bejelentkezési kötelezettségek előírását, valamint mérlegelniük, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők részére kizárólag természetbeni juttatás formájában biztosítsák a befogadás anyagi feltételeit, ezen belül a lakhatást, élelmiszert és ruházatot, továbbá adott esetben biztosítsák, hogy a kérelmezőket közvetlenül adják át az áthelyezési céltagállamnak. Hasonlóképpen, a nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásának időszakában – a menekültügyi és a schengeni vívmányokban foglaltaknak megfelelően – célszerű, hogy amennyiben nem állnak fenn nyomós humanitárius okok, a tagállamok ne állítsanak ki a kérelmezők részére nemzeti úti okmányokat, és ne nyújtsanak számukra olyan (például pénzügyi) ösztönzőket, amelyek elősegíthetnék a más tagállamokba történő szabálytalan továbbutazásukat. A nemzetközi védelmet kérelmező vagy nemzetközi védelemben részesülő személyek más tagállamba történő szabálytalan továbbutazása esetén vissza kell őket küldeni az áthelyezési céltagállamba, és az áthelyezési céltagállamnak haladéktalanul vissza kell őket fogadnia.

(40)

A nemzetközi védelemben részesülő személyek másodlagos mozgásának elkerülése érdekében a tagállamoknak továbbá tájékoztatniuk kell e személyeket, hogy milyen feltételekkel léphetnek be jogszerűen egy másik tagállam területére, illetve tartózkodhatnak jogszerűen ott; a tagállamoknak továbbá lehetőséget kell adni arra, hogy bejelentkezési kötelezettségeket írjanak elő. A 2008/115/EK irányelv értelmében a tagállamoknak kötelezniük kell azokat a nemzetközi védelemben részesülő személyeket, akik szabálytalanul tartózkodnak a területükön, hogy haladéktalanul térjenek vissza az áthelyezési céltagállamukba. Amennyiben az érintett személy megtagadja az önkéntes visszatérést, vissza kell toloncolni az áthelyezési céltagállamba.

(41)

Ezen túlmenően – amennyiben a nemzeti jog ezt lehetővé teszi – az áthelyezési céltagállamba való visszatoloncolás esetén a visszatoloncolást végrehajtó tagállam dönthet úgy, hogy nemzeti beutazási tilalmat rendel el annak érdekében, hogy a védelemben részesülő személy egy meghatározott ideig ne léphessen újra az adott tagállam területére.

(42)

Tekintve, hogy e határozat célja egy szükséghelyzet kezelése, valamint Olaszország és Görögország támogatása menekültügyi rendszereik megerősítésében, a határozatnak lehetővé kell tennie számukra, hogy – a Bizottság közreműködésével – kétoldalú megállapodásokat kössenek Izlanddal, Liechtensteinnel, Norvégiával és Svájccal az e határozat hatálya alá tartozó személyek áthelyezéséről. Az efféle megállapodásokban szerepeltetni kell e határozat kulcselemeit, különösen az áthelyezési eljárással, a kérelmezők jogaival és kötelezettségeivel, valamint a 604/2013/EU rendelettel kapcsolatos rendelkezéseket.

(43)

Az Olaszországnak és Görögországnak az áthelyezési program útján nyújtott célzott támogatást további intézkedésekkel kell kiegészíteni, a harmadik országbeli állampolgárok Olaszország és Görögország területére történő megérkezésétől kezdve egészen az összes vonatkozó eljárás lezárultáig, és ezeket a további intézkedéseket az EASO-nak és az egyéb érintett ügynökségeknek kell koordinálniuk; így például a Frontex koordinálná a 2008/115/EK irányelvvel összhangban azoknak a harmadik országbeli állampolgároknak a visszatérését, akiknek nincs joguk a szóban forgó országok területén maradni.

(44)

Mivel e határozat céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(45)

Ez a határozat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket.

(46)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(47)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(48)

Abban az esetben, ha a 21. jegyzőkönyv hatálya alá tartozó valamely tagállam által az említett jegyzőkönyv 4. cikke értelmében tett értesítést követően a Bizottság az EUMSZ 331. cikke (1) bekezdésének megfelelően megerősíti, hogy az adott tagállam részt vesz ennek a határozatnak az alkalmazásában, a Tanácsnak meg kell határoznia a szóban forgó tagállamba áthelyezendő kérelmezők számát. A Tanácsnak továbbá ennek megfelelően ki kell igazítania a többi tagállam tekintetében az áthelyezendő személyekre meghatározott létszámot, mégpedig arányosan csökkentve azt.

(49)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(50)

A helyzet sürgősségére tekintettel indokolt, hogy ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba lépjen,

a)

15 600 kérelmezőt kell áthelyezni Olaszországból a többi tagállam területére, az I. mellékletben foglalt táblázatnak megfelelően.

b)

50 400 kérelmezőt kell áthelyezni Görögországból a többi tagállam területére, a II. mellékletben foglalt táblázatnak megfelelően.

c)

54 000 kérelmezőt kell áthelyezni a többi tagállam területére az I. és II. mellékletben foglalt létszámokkal arányosan, vagy e cikk (2) bekezdésével összhangban, vagy pedig e határozatnak az 1. cikk (2) bekezdésében és az e cikk (3) bekezdésében említett módosítása útján.

a)

az Olaszországba és Görögországba érkező harmadik országbeli állampolgárok vizsgálata, ideértve a pontos azonosításukat, ujjnyomatuk levételét és nyilvántartásba vételüket, valamint adott esetben a nemzetközi védelem iránti kérelmük nyilvántartásba vételét, és Olaszország vagy Görögország kérésére annak első feldolgozását;

b)

a szükséges tájékoztatás és célzott segítségnyújtás biztosítása a kérelmezők, valamint azon potenciális kérelmezők számára, akiknek áthelyezésére e határozat alapján sor kerülhet;

c)

a visszatérést célzó műveletek előkészítése és megszervezése azon harmadik országbeli állampolgárok tekintetében, akik nem kérelmeztek nemzetközi védelmet, vagy akiknek megszűnt a tagállam területén maradáshoz való joga.

a)

az áthelyezési céltagállam 6 000 EUR átalányösszegben részesül;

b)

Olaszország vagy Görögország legalább 500 EUR átalányösszegben részesül.

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/95

(1)

A 2009/138/EK irányelv kockázatalapú prudenciális rendszert vezet be az Unióban a biztosítók és viszontbiztosítók tekintetében A 2009/138/EK irányelv teljes körűen 2016. január 1-jétől alkalmazandó az uniós biztosítókra és viszontbiztosítókra.

(2)

Jóllehet a Szolvencia II. irányelv 2016. január 1-jétől lesz teljes körűen alkalmazandó, a Bizottság a Szolvencia II. irányelv 311. cikkének megfelelően már elfogadhatja ezt a felhatalmazáson alapuló határozatot.

(3)

A 2009/138/EK irányelv 172. cikke harmadik országok ott központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmazandó szolvenciarendszerének egyenértékűségére vonatkozik. Az egyenértékűség megállapítása lehetővé teszi, hogy az adott harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozásokkal megkötött viszontbiztosítási szerződéseket ugyanúgy kezeljék, mint a Szolvencia II. irányelv szerint engedélyezett vállalkozásokkal megkötött viszontbiztosítási szerződéseket.

(4)

A 2009/138/EK irányelv 227. cikke az olyan harmadik országbeli biztosítók egyenértékűségére vonatkozik, amelyek az Unióban található központi irodával rendelkező csoporthoz tartoznak. Az egyenértékűség megállapítása lehetővé teszi e csoportok számára, hogy – amennyiben a csoportszintű jelentéstételhez konszolidációs módszerként a levonási és aggregálási módszert használják – a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet és a figyelembe vehető szavatoló tőke kiszámítása céljából a tőkekövetelményt és a rendelkezésre álló tőkét (szavatoló tőke) a 2009/138/EK irányelv helyett az Unión kívüli joghatóság szabályai alapján számítsák ki.

(5)

A 2009/138/EK irányelv 260. cikke azon biztosítók és viszontbiztosítók egyenértékűségére vonatkozik, amelyek anyavállalatának központi irodája az Unión kívül található. A 2009/138/EK irányelv 261. cikkének (1) bekezdésével összhangban az egyenértékűség megállapítása esetén a tagállamok a harmadik országbeli csoportfelügyeleti hatóságok által végzett egyenértékű csoportfelügyeletre támaszkodnak.

(6)

A harmadik országbeli jogi rendszer akkor tekintendő teljes mértékben egyénértékűnek a 2009/138/EK irányelv által megállapított rendszerrel, ha megfelel a szerződők és kedvezményezettek hasonló szintű védelmét biztosító követelményeknek. A 172. cikk (2) bekezdése, a 227. cikk (4) bekezdése és a 260. cikk (3) bekezdése szerinti, teljes egyenértékűségről szóló határozatok határozatlan időre szólnak, hacsak hatályon kívül nem helyezik azokat.

(7)

2015. március 9-én az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 33. cikkének (2) bekezdése szerint tanácsot adott a Bizottságnak a (viszont) biztosítókra és (viszont) biztosítói csoportokra vonatkozó hatályos svájci szabályozási és felügyeleti rendszerről. Az EIOPA a vonatkozó svájci jogszabályi keretek alapján dolgozta ki tanácsait, így figyelembe vette a 2009. január 1-jétől hatályos, 2007. június 22-i pénzügyi piaci felügyeleti törvényt (FINMASA), a 2004. december 17-i biztosításfelügyeleti törvényt (ISA) és a biztosításfelügyeleti rendeletet (ISO) (3). A Bizottság értékelése az EIOPA által benyújtott információkon alapul.

(8)

Figyelembe véve az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (4) és különösen a rendelet 378., 379. és 380. cikkében foglaltakat, valamint az EIOPA megállapításait, az egyenértékűségnek a 2009/138/EK irányelv 172. cikke (2) bekezdése, 227. cikke (4) bekezdése és 260. cikke (3) bekezdése szerinti értékelésére számos kritériumot kell alkalmazni.

(9)

E kritériumok között több olyan, az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 378., 379. és 380. cikke közül legalább két cikkben említett kritérium szerepel, amelyek az egyes (viszont)biztosítók szintjén (5) és a (viszont)biztosítói csoportok szintjén érvényesek, és amelyek kiterjednek a hatáskörök, a tőkemegfelelés, az irányítás, az átláthatóság, a hatóságok közötti együttműködés kérdéseire, a bizalmas információk kezelésére és a felügyeleti intézkedések pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatására.

(10)

Először, ami az eszközöket, jogköröket és feladatköröket illeti, a svájci pénzügyi piaci felügyelet (FINMA) rendelkezik azokkal jogkörökkel, amelyek alapján hatékonyan felügyelheti a (viszont)biztosítási tevékenységet végző vállalkozásokat, és adott esetben szankciókat alkalmazhat, vagy kényszerítő intézkedéseket tehet, ezek körében például bevonhatja a vállalkozás működési engedélyét, vagy leválthatja a vállalkozás vezető tisztségviselőit vagy azok egy részét. A FINMA rendelkezik azokkal a pénzügyi és emberi eszközökkel, szakértelemmel, kapacitással és felhatalmazással, amely a szerződők és kedvezményezettek hatékony védelméhez szükséges.

(11)

Másodszor, ami a tőkekövetelményt illeti, a (viszont)biztosító vállalkozások és csoportok pénzügyi helyzetének értékelésére alkalmazott svájci szolvenciateszt (SST) megfelelő gazdasági elvekre támaszkodik, a tőkekövetelmények pedig valamennyi eszköz és kötelezettség gazdasági értékelésén alapulnak. Az SST előírja, hogy a (viszont)biztosítók megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkezzenek, meghatározza a biztosítástechnikai tartalékokra, a befektetésekre, a tőkekövetelményekre (minimális tőkekövetelmény) és a szavatoló tőkére vonatkozó követelményeket, valamint a tőkekövetelmények megsértése és a szerződők érdekeinek veszélyeztetése esetén rendelkezik a FINMA késedelem nélküli beavatkozásáról. A tőkekövetelmények kockázatalapúak, céljuk a számszerűsíthető kockázat számításba vétele. A nem számszerűsített kockázatokat más intézkedések révén kezelik: a működési kockázatokat például a svájci minőségértékelési rendszer (SQA) keretében minőségileg értékelik. A legfőbb tőkekövetelmény – az SST szerinti céltőke – úgy került megállapításra, hogy az fedezetet nyújtson a meglévő üzleti tevékenység váratlan veszteségeire. Emellett a biztosítókra vonatkozó legkisebb minimális tőkekövetelmény (minimális tőke) az SST szerint változó, a biztosítási üzletágtól függ. A jelenlegi svájci biztosítók valamennyi üzletág-kombinációja tekintetében mindkét követelmény legalább olyan szigorú, mint a 2009/138/EK irányelv megfelelő követelménye. Ami a modelleket illeti, biztosítók standard modellt vagy a FINMA előírása alapján vagy saját kezdeményezésre belső modellt alkalmazhatnak.

(12)

Harmadszor, ami az irányítást illeti, a svájci szolvenciarendszer előírja, hogy a (viszont)biztosítók működtessenek hatékony irányítási rendszert; ezen belül megköveteli áttekinthető szervezeti rendszer kialakítását, a vállalkozásokat ténylegesen vezető alkalmazottakra vonatkozó megfelelő követelmények előírását és a vállalkozások közötti, illetve a vállalkozások és a FINMA közötti információáramlás hatékony eljárásainak létrehozását. Emellett a FINMA a kiszervezett feladatköröket és tevékenységeket is hatékonyan felügyeli.

(13)

Az SST előírja azt is, hogy a (viszont)biztosítók és (viszont)biztosítói csoportok kockázatkezelési, megfelelési, belső ellenőrzési és aktuáriusi feladatkört működtessenek. Az SST rendelkezik a kockázatok azonosítására, mérésére, monitorozására, kezelésére és jelentésére alkalmas kockázatkezelési rendszer és a hatékony belsőkontroll-rendszer létrehozásáról. Az ISO megfelelően tükrözi a 2009/138/EK irányelv egyedi vállalkozások belső ellenőrzésére és megfelelésére vonatkozó előírásait, mivel megerősíti a kockázatkezelési követelményeket és különösen a megfelelési feladatkör létrehozásának kötelezettségét.

(14)

A Svájcban hatályban lévő rendszer megköveteli, hogy a (viszont)biztosítók vagy (viszont)biztosítói csoportok üzletpolitikájában vagy irányításában, vagy az ilyen vállalkozásokban lévő minősített részesedésekben eszközölt módosítások összhangban legyenek a körültekintő és megbízható irányítás elveivel. Ennek keretében jelenteni kell a FINMA számára a (viszont)biztosítókat vagy (viszont)biztosítói csoportokat érintő felvásárlásokat, ezek üzleti terveit vagy minősített részesedéseit érintő változásokat, a FINMA pedig indokolt esetben megfelelő szankciókkal élhet, például megtilthatja a felvásárlást.

(15)

Negyedszer, ami az átláthatóságot illeti, a (viszont)biztosítók vagy (viszont)biztosítói csoportok a felügyelethez szükséges minden információt kötelesek megküldeni a FINMA részére, és legalább évente jelentést tesznek közzé szavatolótőke-megfelelési és pénzügyi helyzetükről. A 2009/138/EK irányelv közzététellel kapcsolatos követelményeit megfelelően tükrözi az ISO, mivel a közzéteendő minőségi és mennyiségi információk fajtái összhangban vannak a 2009/138/EK irányelvben foglaltakkal. Az ISO értelmében a (viszont)biztosítóknak vagy (viszont)biztosítói csoportoknak közzé kell tenniük az üzleti tevékenységre, a teljesítményre, a kockázatkezelésre, a kockázati profilra, az értékelés – mindenekelőtt a tartalékok értékelése – során alkalmazott módszerekre, a tőkemenedzsmentre és a szavatoló tőkére vonatkozó információkat.

(16)

Ötödször, ami a szakmai titoktartást, együttműködést és információcserét illeti, a Svájcban hatályos szabályozás a FINMA-nál munkaviszonyban álló vagy korábban munkaviszonyban állt valamennyi személy, továbbá FINMA nevében eljáró könyvvizsgálók és szakértők tekintetében szakmai titoktartási szabályokat állapít meg. Ezek a szabályok azt is előírják, hogy a bizalmas információk – a büntetőjogi esetek – csak összefoglaló és összevont formában fedhetők fel. Továbbá, a más felügyeleti hatóságoktól kapott bizalmas információkat a FINMA csak feladatainak ellátása során és a törvény által engedélyezett célokra használhatja fel. A Svájcban hatályos szabályozás azt is előírja, hogy amennyiben egy (viszont)biztosítót fizetésképtelennek nyilvánítanak, vagy az kötelező felszámolási eljárás alatt áll, a vállalkozás pénzügyi helyzetének helyreállításában érdekelt harmadik felet nem érintő bizalmas információt át lehet adni. A FINMA a más felügyeleti hatóságtól kapott bizalmas információkat csak akkor közölheti a szakmai titoktartási kötelezettségeknek megfelelő svájci hatóságokkal, testületekkel vagy személyekkel, ha ehhez az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság kifejezetten hozzájárul. A nemzetközi együttműködés összehangolására és különösen a bizalmas információk cseréjére vonatkozóan a FINMA egyetértési megállapodást írt alá az Unió minden tagállamával.

(17)

Hatodszor, ami az intézkedések hatását illeti, a FINMA és a pénzügyi piacok megfelelő működésének biztosításával megbízott más svájci hatóságok, így a Svájci Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium megfelelően felkészültek arra, hogy értékeljék, hogyan hatnak intézkedéseik a globális pénzügyi rendszer stabilitására, különösen szükséghelyzetben, és hogy számításba vegyék döntéseik esetleges prociklikus hatásait a pénzügyi piacokon tapasztalható kivételes folyamatok esetén. A Svájcban hatályban lévő rendszer keretében az említett hatóságok rendszeres találkozók keretében információt cserélnek a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatokról, és összehangolják fellépéseiket. Ugyanez a helyzet nemzetközi szinten is, ahol is a svájci hatóságok konzultációkat folytatnak az uniós tagállamok felügyeleti kollégiumaival és az EIOPA-val a pénzügyi stabilitással kapcsolatos kérdésekről.

(18)

Az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 378. és 380. cikke a viszontbiztosítási tevékenységek és a csoportfelügyelet egyenértékűségére vonatkozóan specifikus kritériumokat is megállapít.

(19)

Ami az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 378. cikkének a viszontbiztosítási tevékenységekre vonatkozó specifikus kritériumait illeti, a viszontbiztosítási tevékenységek megkezdésének előfeltétele a FINMA előzetes engedélye, amelynek feltétele jogszabályban meghatározott, részletes standardok teljesítése. A zárt viszontbiztosítók az ISO szerint a Svájcban hatályos szolvenciarendszer alá tartoznak.

(20)

Ami az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 380. cikkének a csoportfelügyeletre vonatkozó specifikus kritériumait illeti, a FINMA hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy mely vállalkozások tartoznak a csoportszintű felügyelet hatálya alá, valamint arra, hogy felügyelje egy csoport részét képező biztosítókat vagy viszontbiztosítókat. A FINMA felügyeletének hatálya kiterjed minden olyan (viszont)biztosítóra, amelyben a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti részesedő vállalkozás domináns vagy jelentős befolyással rendelkezik.

(21)

A FINMA képes a csoport részét képező (viszont)biztosítók kockázati profiljának, szavatolótőke-megfelelésének és pénzügyi helyzetének, valamint a szóban forgó csoport üzleti stratégiájának eredményes értékelésére.

(22)

A Svájcban hatályos rendszer szerinti jelentéstételi és számviteli szabályok lehetővé teszik a csoporton belüli ügyletek és a kockázatok koncentrációjának monitorozását, amelynek eredményéről a (viszont)biztosítási csoportoknak évente legalább egyszer jelentést kell tenniük.

(23)

A Svájcban hatályos rendszer alapján a FINMA korlátozza a (viszont)biztosítók szavatolótőke-elemeinek felhasználását, amennyiben azok nem állnak ténylegesen rendelkezésre azon részesedő vállalkozás szavatolótőke-szükségletének a fedezésére, amelyre vonatkozóan a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása történik. A csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása olyan eredményt hoz, amely legalább megegyezik a 2009/138/EK irányelv 230. és 233. cikkében megállapított számítási módszerek eredményeivel, és a számítás garantálja, hogy a szavatoló tőke kettős felhasználása, illetve a kölcsönös finanszírozáson keresztül a csoporton belüli tőkeképzés ki van zárva. Közelebbről, jóllehet a 2009/138/EK rendelet 230. és 233. cikkében előírtnak megfelelő csoportszintű szavatolótőke-szükséglet nem létezik, és ehelyett a csoport tagjaira egyenként több szavatolótőke-követelmény is vonatkozik, e tőkekövetelmény-sorozat számításba veszi a csoport tagjai közötti összes kapcsolatot, azaz figyelembe veszi a csoport szerkezetét.

(24)

Ennek megfelelően, mivel a Svájcban a (viszont)biztosítókra és (viszont)biztosító csoportokra vonatkozó hatályos szabályozási és felügyeleti rendszer teljesíti az (EU(2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet 378., 379. és 380. cikkében meghatározott összes feltételt, e rendszer megfelel a teljes egyenértékűség megállapításához szükséges, a 2009/138/EK rendelet 172. cikke (2) bekezdésében, 227. cikke (4) bekezdésében és 260. cikke (3) bekezdésében megállapított kritériumoknak.

(25)

A Bizottság az egyes harmadik országok vagy területek esetében bármikor specifikus – az általános felülvizsgálaton kívül eső – felülvizsgálatot hajthat végre, amennyiben a releváns fejlemények indokolttá teszik, hogy a Bizottság átértékelje az e határozatban megállapított egyenértékűséget. A Bizottságnak – az EIOPA technikai segítségnyújtása mellett – folytatnia kell a Svájcban hatályos rendszer változásainak és az e határozat alapját képező feltételek teljesítésének nyomon követését.

(26)

A 2009/138/EK irányelv 2016. január 1-jétől alkalmazandó. E határozatnak ezért ettől a naptól kezdve kell megállapítania a Svájcban hatályos szolvenciarendszer és prudenciális rendszer egyenértékűségét,

24.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/99

(1)

A spanyol hatóságok arról értesítették a Bizottságot és a többi tagállamot, hogy kivonták a forgalomból a Delphin Schwimmscheiben – Typ Super felszínen tartó úszástanítási segédeszközt, melynek gyártója a Delphin Vertriebs- und Service GmbH, D-61192 Niddatal, Németország. A terméken a 89/686/EGK irányelvnek megfelelően fel volt tüntetve a CE-jelölés, és vizsgálatát és típusvizsgálatát a TÜV Rheinland LGA Products GmbH (NB 0197) bejelentett szervezet végezte az EN 13138-1:2008 Felszínen tartó segédeszközök úszástanításhoz. 1. rész: Felszínen tartó, testen viselt segédeszközök biztonsági követelményei és vizsgálati módszerei című harmonizált szabvány szerint. A termék II. kategóriájú egyéni védőeszköznek minősül.

(2)

Az értesítésre a következő baleseti jelentés nyomán került sor: úszás után a szülők hazamenetelre készülve a holmik összeszedésével voltak elfoglalva, miközben egy gyerek a terméket alkotó korongok egyikébe harapva leválasztott és lenyelt belőle egy darabkát, miután orvosi ellátásra lett szüksége, és kórházba vitték.

(3)

A spanyol hatóságok elrendelték a termék forgalomból történő kivonását. Az intézkedést azzal indokolták, hogy a 89/686/EGK irányelv 5. cikkében említett szabványok alkalmazása, különösen az EN 13138-1:2008 Felszínen tartó segédeszközök úszástanításhoz. 1. rész: Felszínen tartó, testen viselt segédeszközök biztonsági követelményei és vizsgálati módszerei című harmonizált szabvány 5.4.2. szakaszáé (Kis alkatrészek) nem volt megfelelő a 89/686/EGK irányelv II. mellékletének 1.2.1. pontjában említett A kockázatmentesség és egyéb „vele járó” zavaró tényezők alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelménnyel összefüggésben. Az EN 13138-1 szabvány 5.4.2. szakasza előírja, hogy a rögzített kis alkatrészeknek leválás nélkül ellen kell állniuk egy abból az irányból ható (90 ± 2) N húzóerőnek, amely a legnagyobb valószínűség szerint a termék meghibásodását okozza. A leválasztható alkatrészeknek teljes egészükben bele kell férniük a kis alkatrészek vizsgálóhengerébe; ennek vizsgálatát az EN 71-1 szabványnak megfelelően kell végezni.

(4)

A spanyol hatóságok jelezték, hogy a húzóvizsgálatok EN 13138-1:2008 harmonizált szabvány szerinti elvégzését követően kiderült, hogy a termékről kisebb részek válnak le, és ezeket a termék célközönségét jelentő kisgyermekek lenyelhetik. E kisebb részek kivétel nélkül 90 N-nál kisebb húzóerő hatására váltak le, és teljes egészükben belefértek a kis alkatrészek vizsgálóhengerébe. A spanyol hatóságok úgy tekintették, hogy a szabvány 5.4.2. szakasza nem csupán a rögzített kis alkatrészek vizsgálatára vonatkozik, hanem általában véve a kis részekére. Egy ún. „harapástesztelő” berendezést alkalmaztak az EN 12227:2010 Járókák lakossági használatra. Biztonsági követelmények és vizsgálati módszerek és az EN 716-2:2008 Bútorok. Gyermekágyak és összecsukható gyermekágyak otthoni használatra. 2. rész: Vizsgálati módszerek című szabványokban meghatározott vizsgálatok elvégzésére.

(5)

A német hatóságok nem értettek egyet a spanyol hatóságok kockázatértékelésével, arra hivatkozva, hogy az alkalmazott vizsgálati módszer nem felel meg a termék gyakorlati felhasználásának. Véleményük szerint az EN 13138-1 szabvány 5.4.2. szakasza csak a rögzített kis alkatrészekre vonatkozik. Azzal érveltek továbbá, hogy a termék, mivel rendeltetése szerint nem játék, nem jelent súlyos kockázatot, és a spanyol hatóságok által leírt kockázati forgatókönyv nem életszerű.

(6)

A gyártó szintén megkérdőjelezte a spanyol hatóságok által használt vizsgálati módszert. A bejelentett szervezet közölte, hogy mivel a terméknek nincsenek rögzített kis alkatrészei, az EK-típusvizsgálat során nem végzett az EN 13138-1 szabvány 5.4.2. szakasza szerinti vizsgálatot.

(7)

Az értesítést követően a gyártó arra kérte a bejelentett szervezetet, hogy végezzen még egy húzóvizsgálatot az EN 1888:2012 Termékek kisgyermekek és csecsemők részére. Kerekes gyerekszállító eszközök. Biztonsági követelmények és vizsgálati módszerek című szabvány 8.5.2.2. szakaszának megfelelően, az 5.7. szakaszban leírt „harapástesztelő” berendezéssel, amely azonos az EN 716-2 és az EN 12227 szabványban leírt berendezéssel. A termék fő részéről nem sikerült kisebb részeket leválasztani. A bejelentett szervezet utóellenőrzést is végzett, amely azt mutatta, hogy a 90 N nagyságú húzóerő hatására nem váltak le részek a termékről; e vizsgálat hasonló volt az EN 71-1 Gyermekjátékszerek biztonsága. 1. rész: Mechanikai és fizikai tulajdonságok című szabványban a kis alkatrészek vizsgálatára leírt módszerhez.

(8)

A Bizottság szakértőket hívott segítségül az esettel kapcsolatos fő kérdések megítélésére. A műszaki szakértők külső tanulmányt végeztek, amelyben megállapították, hogy a rögzített kis alkatrészek vizsgálata magában elegendő a 89/686/EGK irányelv II. mellékletének 1.2.1. pontjában meghatározott alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelmény teljesítésének igazolására.

(9)

Az EN 13138-1 szabvány nem ír elő egyértelmű módszert a rögzített kis alkatrészek vizsgálatára. A tisztázatlan helyzet miatt eldöntetlen maradt az a kérdés, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek közül melyikkel vehető leginkább figyelembe a termék jellege. A spanyol hatóságok azt a vizsgálati módszert alkalmazták, amelyet a termék jelentette kockázatok értékelésére a legmegfelelőbbnek tartottak. A műszaki szakértők ellenben megállapították, hogy a spanyol hatóságok által alkalmazott módszer nem volt megfelelő.

(10)

Jelen esetben a német bejelentett szervezet által végzett húzóvizsgálat tekinthető az egyetlen releváns vizsgálati módszernek. Az EK-típusvizsgálathoz alkalmazott módszer érvényes tehát, és a bejelentett szervezet által az EK-típusvizsgálat során végzett értékelés helytálló.

(11)

A forgalomban lévő, felfújás nélküli úszási segédeszközökről, illetve a kapcsolódó balesetekről rendelkezésre álló statisztikai adatokból megállapítható, hogy e termékek rendeltetésszerű használatuk esetén és előrelátható használati körülmények mellett nem járnak különösebb kockázattal a lenyelés általi fulladásveszély tekintetében. Ezeket a termékeket kizárólag vízben való használatra szánták,