A BIZOTTSÁG (EU) 2015/1403 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2015. augusztus 18.)

a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának megerősítéséről szóló 2013/707/EU bizottsági végrehajtási határozattal elfogadott kötelezettségvállalás elfogadásának egy exportáló gyártó tekintetében történő visszavonásáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (a továbbiakban: Szerződés),

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) és különösen annak 8. cikkére,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendeletre (2) (a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) és különösen annak 13. cikkére,

tájékoztatva a tagállamokat,

mivel:

A.   KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS ÉS EGYÉB MEGLÉVŐ INTÉZKEDÉSEK

B.   A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS FELTÉTELEI

C.   AZ EXPORTÁLÓ GYÁRTÓKKAL KAPCSOLATOS NYOMON KÖVETÉS

D.   A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS ELFOGADÁSÁNAK VISSZAVONÁSÁT MEGALAPOZÓ INDOKOK

E.   A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS EGÉSZÉNEK KIVITELEZHETŐSÉGÉRE VONATKOZÓ ÉRTÉKELÉS

F.   ÍRÁSBELI BEADVÁNYOK ÉS MEGHALLGATÁSOK

i.   A ZNSHINE észrevételei

ii.   A másik érdekelt fél észrevételei

G.   A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS ELFOGADÁSÁNAK VISSZAVONÁSA ÉS VÉGLEGES VÁMOK KIVETÉSE

ELFOGADTA EZT AZ RENDELETET:

1. cikk

A ZNSHINE PV-TECH CO. LTD és a vele kapcsolatban álló, európai unióbeli vállalata (együttes TARIC-kiegészítő kód: B923) tekintetében visszavonásra kerül a kötelezettségvállalás elfogadása.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

(1)  HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

(2)  HL L 188., 2009.7.18., 93. o.

(3)  HL L 152., 2013.6.5., 5. o.

(4)  HL L 209., 2013.8.3., 26. o.

(5)  HL L 209., 2013.8.3., 1. o.

(6)  HL L 325., 2013.12.5., 1. o.

(7)  HL L 325., 2013.12.5., 66. o.

(8)  HL L 325., 2013.12.5., 214. o.

(9)  HL L 270., 2014.9.11., 6. o.

(10)  HL L 139., 2015.6.5., 30. o.

(11)  HL L 253., 1993.10.11., 1. o.

(12)  Az Oroszországból származó ammónium-nitrát behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 661/2008/EK tanácsi rendelet részleges időközi felülvizsgálatának megszüntetéséről szóló, 2010. szeptember 27-i 856/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (14) preambulumbekezdése és az azt követők (HL L 254., 2010.9.29., 5. o.).

(13)  HL L 139., 2015.6.5., 30. o.

A BIZOTTSÁG (EU) 2015/1404 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2015. augusztus 18.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2) és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

(1)  HL L 347., 2013.12.20., 671. o.

(2)  HL L 157., 2011.6.15., 1. o.

A BIZOTTSÁG (EU) 2015/1405 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2015. augusztus 18.)

az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről szóló 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének az Észtországra, Lettországra és Litvániára vonatkozó bejegyzések tekintetében történő módosításáról

(az értesítés a C(2015) 5912. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a belső piac megvalósításának céljával a Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazható állat-egészségügyi ellenőrzésekről szóló, 1989. december 11-i 89/662/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelvre (2) és különösen annak 10. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek termelésére, feldolgozására, forgalmazására és behozatalára irányadó állat-egészségügyi szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2002/99/EK tanácsi irányelvre (3) és különösen annak 4. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének helyébe az e határozat mellékletében szereplő szöveg lép.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

(1)  HL L 395., 1989.12.30., 13. o.

(2)  HL L 224., 1990.8.18., 29. o.

(3)  HL L 18., 2003.1.23., 11. o.

(4)  A Bizottság 2014. október 9-i 2014/709/EU végrehajtási határozata az egyes tagállamokban előforduló afrikai sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedésekről és a 2014/178/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2014.10.11., 63. o.).

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 14. számú előírása – Egységes rendelkezések a járműveknek a biztonsági öv rögzítési pontjai, az ISOFIX rögzítési rendszerek, az ISOFIX felső hevederrögzítési pontok és az i-Size ülőhelyek tekintetében történő jóváhagyásáról [2015/1406]

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 07. módosítássorozat 5. kiegészítése – Hatálybalépés időpontja: 2014. június 10.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

MELLÉKLETEK

1.   ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás az alábbiakra vonatkozik:

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1.   „jármű jóváhagyása”: meghatározott típusú biztonsági övhöz való rögzítési pontokkal ellátott járműtípus jóváhagyása;

2.2.   „járműtípus”: olyan kategóriájú gépjárművek, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzők tekintetében, mint a jármű- vagy ülésszerkezetek mérete, alakja és anyaga, amelyekhez a biztonsági öv rögzítési pontjait, az ISOFIX rögzítési rendszereket és az esetleges ISOFIX felső hevederrögzítési pontokat hozzáerősítik, ha a rögzítési pontok szilárdságának dinamikus vizsgálata során, valamint i-Size ülőhelyek esetében a jármű padlójának szilárdságának statikus vizsgálata során az utasbiztonsági rendszer bármely összetevőjének – különösen a terheléskorlátozó funkciónak – a biztonsági öv rögzítési pontjaira ható erőkkel kapcsolatos jellemzői sem különböznek;

2.3.   „biztonsági öv rögzítési pontjai”: a jármű- vagy ülésszerkezet, illetve a jármű bármely más részei, amelyekhez a biztonsági öv csatlakozását erősítik;

2.4.   „tényleges rögzítési pont”: az a pont, amelyet megállapodás szerint arra használnak, hogy meghatározzák az 5.4. szakaszban említett azon szöget, amelyet a biztonsági öv egyes elemei az övet használó személlyel bezárnak, vagyis az a pont, amelyhez a biztonsági övet erősítenék, hogy az ugyanúgy feküdjön föl, mint az öv viselése közben. Ez a pont esetleg egybeeshet a biztonsági öv tényleges rögzítési pontjával is a rögzítési pont biztonsági övhöz csatlakozó részének kialakításától függően;

2.5.   „padló”: a jármű felépítményének az a része, amely a jármű oldalfalait alul összeköti. Ilyen értelemben a padló magában foglalja a merevítőbordákat, a sajtolt profilokat és minden egyéb, pl. a padló alatt elhelyezkedő hossz- és kereszttartót;

2.6.   „ülés”: olyan szerkezet a kárpitozásával együtt, amely a jármű szerkezetével egy egységet alkot, vagy attól különálló, és egy felnőtt személy ülőhelyéül szolgál. A fogalom mind egyedi ülésekre, mind pedig az üléspadok egy személy számára szolgáló részére vonatkozik;

2.6.1.   „első utasülés”: az az ülés, ahol a szóban forgó ülés „legelső H pontja” a jármű vezetőjének „R pontján” átmenő függőleges keresztsíkban vagy az előtt van;

2.6.2.   „menetirányba néző ülés”: olyan ülés, amely a mozgó járműben használható, és amely a jármű eleje felé néz oly módon, hogy az ülés függőleges szimmetriasíkja a jármű függőleges szimmetriasíkjával + 10°-nál vagy – 10°-nál kisebb szöget zár be;

2.6.3.   „hátrafelé néző ülés”: olyan ülés, amely a mozgó járműben használható, és amely a jármű hátulja felé néz oly módon, hogy az ülés függőleges szimmetriasíkja a jármű függőleges szimmetriasíkjával + 10 -nál vagy – 10°-nál kisebb szöget zár be;

2.6.4.   „oldalra néző ülés”: olyan ülés, amely a mozgó járműben használható, és amely a jármű oldala felé néz oly módon, hogy az ülés függőleges szimmetriasíkja a jármű függőleges szimmetriasíkjával 90° (± 10°)-ot zár be;

2.7.   „üléscsoport”: padszerű, osztatlan ülés, illetve olyan különálló ülések, amelyek egymás mellett helyezkednek el (vagyis az egyik ülés első rögzítési pontjai egy vonalban vannak a másik ülés hátsó rögzítési pontjaival, vagy azok előtt helyezkednek el, és egy vonalban vannak ugyanezen másik ülés első rögzítési pontjaival, vagy azok mögött helyezkednek el), és egy vagy több felnőtt személy elhelyezkedésére szolgálnak;

2.8.   „üléspad”: olyan kárpitozott szerkezet, amely több felnőttnek biztosít ülőhelyet;

2.9.   „ülés típusa”: olyan üléskategória, amelyben az ülések az alábbi lényeges jellemzőik tekintetében nem különböznek egymástól:

2.10.   „ülésrögzítő pont”: olyan rendszer, amellyel az ülésszerelvény a jármű szerkezetéhez – beleértve a jármű szerkezetének érintett részeit is – van rögzítve;

2.11.   „beállító rendszer”: az a berendezés, amellyel az ülés vagy annak részei az ülésben helyet foglaló utas testalkatának megfelelő helyzetbe állíthatók. Ez a berendezés különösen a következőket teszi lehetővé:

2.12.   „elmozdító rendszer”: olyan szerkezet, amelynek segítségével az ülés vagy annak egy része közbenső rögzített helyzet nélkül elmozdítható és/vagy elfordítható abból a célból, hogy ez megkönnyítse az utasok számára az adott ülés mögötti tér megközelítését;

2.13.   „reteszelő rendszer”: olyan szerkezet, amely biztosítja, hogy az ülés és annak részei használati helyzetben maradjanak, és magában foglalja azt a szerkezetet is, amely reteszeli mind az üléstámlát az üléshez viszonyítva, mind pedig az ülést a járműhöz viszonyítva;

2.14.   „referenciazóna”: a H pontra szimmetrikus, egymástól 400 mm távolságra levő két olyan függőleges hosszirányú sík közötti tér, amelyeket a fejforma függőlegesből vízszintesbe forgatásával határoznak meg, a 21. számú előírás 1. mellékletében szereplő leírás szerint. A berendezést a 21. számú előírás említett mellékletében ismertetett módon kell beállítani úgy, hogy a legnagyobb hosszúsága 840 mm legyen;

2.15.   „mellkasterhelés-csökkentő funkció”: a biztonsági öv és/vagy az ülés és/vagy a jármű bármely olyan része, amellyel a járműben ülő személy mellkasára ütközés esetén ható visszatartó erők nagyságának korlátozását érik el;

2.16.   „ISOFIX”: a gyermekbiztonsági rendszerek járműhöz való erősítésére szolgáló olyan rendszer, amelynek két, a járműhöz erősített merev rögzítési pontja, a gyermekbiztonsági rendszeren két megfelelő merev csatlakozása és egy olyan eszköze van, amellyel a gyermekbiztonsági rendszer elfordulási terét korlátozza;

2.17.   „ISOFIX hely”: olyan hely, amely lehetővé teszi a következők elhelyezését:

2.18.   „alsó ISOFIX rögzítési pont”: 6 mm átmérőjű, merev, kerek, vízszintes rúd, amely a járműből vagy az ülés szerkezetéből úgy nyúlik ki, hogy befogadja és megtartsa az ISOFIX csatlakozásokkal rendelkező ISOFIX gyermekbiztonsági rendszert;

2.19.   „ISOFIX rögzítési rendszer”: két ISOFIX alsó rögzítési pontból álló rendszer, amelyhez egy elfordulásgátló szerkezettel összekapcsolt ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer erősíthető;

2.20.   „ISOFIX csatlakozóelem”: a két olyan összekötőelem egyike, amely teljesíti a 44. számú előírás vagy a 129. számú előírás követelményeit, az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer szerkezetéből nyúlik ki, és illeszkedik az ISOFIX alsó rögzítési pontjához;

2.21.   „ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer”: a 44. számú előírás vagy a 129. számú előírás követelményeinek megfelelő olyan rendszer, amelyet ISOFIX rögzítési rendszerhez kell erősíteni;

2.22.   „statikus terhelőerőt kifejtő berendezés (SFAD)”: olyan vizsgálókészülék, amelyet a jármű ISOFIX rögzítési rendszereire rögzítenek, és amelynek segítségével a statikus vizsgálatban az említett rendszerek szilárdságát, valamint azt ellenőrzik, hogy a járműszerkezet vagy ülésszerkezet alkalmas-e az elfordulás megakadályozására. Az alsó rögzítési pontokhoz és a felső hevederekhez való vizsgálókészüléket és az i-Size ülőhelyeknek a járműpadló szilárdsága tekintetében való értékeléséhez használt SFADSL (kitámasztóláb)-ot a 9. melléklet 1. és 2. ábrája ismerteti. Ilyen SFADSL-re a 10. melléklet 3. ábráján látható példa;

2.23.   „elfordulásgátló szerkezet”:

2.24.   „ISOFIX felső hevederrögzítési pont”: meghatározott helyű olyan eszköz, például rúd, amelynek kialakítása lehetővé teszi az ISOFIX felső heveder csatjának befogadását, hogy a visszatartó erőt átvigye a jármű szerkezetére;

2.25.   „ISOFIX felső hevedercsatlakozó”: az a szerkezet, amelyet az ISOFIX felső hevederrögzítési ponthoz kell csatlakoztatni;

2.26.   „ISOFIX felső hevederhorog”: olyan ISOFIX felső hevedercsatlakozó, amelyet jellemzően egy ISOFIX felső hevedernek egy ISOFIX felső hevederrögzítési ponthoz való rögzítésére használnak, ezen előírás 9. mellékletének 3. ábrája szerint;

2.27.   „ISOFIX felső heveder”: az a szövetszalag (vagy annak megfelelője), amely az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer tetejétől az ISOFIX felső hevederrögzítési pontig terjed, és amelyet beállító eszközzel, feszülésmentesítő szerkezettel és egy ISOFIX felső hevedercsatlakozóval láttak el;

2.28.   „vezetőszerkezet”: az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszert beszerelő személyt segíti azzal, hogy az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszeren levő ISOFIX csatlakoztatóelemeket fizikailag a helyes elrendezésben az ISOFIX alsó rögzítési pontokhoz vezeti, megkönnyítve azok bekapcsolását;

2.29.   „gyermekbiztonsági készülék”: a 16. számú előírás 17. melléklete 2. függelékének 4. szakaszában meghatározott nyolc ISOFIX méretosztály valamelyike szerinti készülék, amely méretosztályok méreteit az előbb említett 4. szakasz 1–7. ábrája adja meg. A gyermekbiztonsági készülékeket (CRF) a 16. számú előírás szerint annak megállapítására használják, hogy milyen méretosztályú ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerek helyezhetők el a jármű ISOFIX helyein. Az egyik gyermekbiztonsági készüléket, a 16. számú előírásban (a 17. melléklet 2. függelékében) ismertetett, úgynevezett ISO/F2 (B)-t vagy ISO/F2X(B1)-et ebben az előírásban az ISOFIX rögzítési rendszer helyének és hozzáférhetőségének ellenőrzésére használják;

2.30.   „kitámasztótalp méretezési térfogata”: az ezen előírás 10. mellékletének 1. és 2. ábráján ábrázolt azon térfogat, amelyen belül a 129. számú előírásban meghatározott i-Size gyermekbiztonsági rendszer kitámasztótalpa nyugszik, és ezért metszi a jármű padlóját;

2.31.   „járműpadló érintkezési felülete”: a járműpadló felszínének (beleértve a kárpitozást, szőnyeget, habszivacsot stb.) és a kitámasztótalp méretezési térfogatának metszete, amely úgy van kialakítva, hogy ellenálljon a 129. számú előírásban meghatározott i-Size gyermekbiztonsági rendszer kitámasztólába által kifejtett erőknek;

2.32.   „i-Size ülőhely”: a jármű gyártója által meghatározott olyan ülőhely, amely úgy van kialakítva, hogy azon el lehessen helyezni egy, a 129. számú előírásban meghatározott i-Size gyermekbiztonsági rendszert, és amely megfelel az ezen előírásban meghatározott követelményeknek.

3.   JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.   Egy járműtípusnak a biztonsági öv rögzítési pontjai és adott esetben az ISOFIX rögzítési rendszer, az ISOFIX felső hevederrögzítési pontjai és az i-Size ülőhelyek tekintetében történő jóváhagyására vonatkozó kérelmet a jármű gyártója vagy annak jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2.   A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat:

3.3.   A gyártó választása szerint vagy egy, a jóváhagyandó típust jól képviselő járművet, vagy a műszaki szolgálat által a biztonsági öv rögzítési pontjai, az ISOFIX rögzítési rendszer és adott esetben az ISOFIX felső hevederrögzítési pontok, valamint i-Size ülőhelyek esetében a járműpadló érintkezési felületének vizsgálata szempontjából a járműtípust jellemző, lényegesnek tartott járműrészeket át kell adni a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatnak.

4.   JÓVÁHAGYÁS

4.1.   Ha az ezen előírás szerinti jóváhagyásra benyújtott jármű megfelel az előírás vonatkozó követelményeinek, a járműtípust jóvá kell hagyni.

4.2.   Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma (jelen esetben ez a 07. módosítássorozatnak megfelelően 07). Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több, a fenti 2.2. szakasz szerinti járműtípushoz.

4.3.   Egy járműtípusnak az ezen előírás szerinti jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve a gyártás végleges leállításáról értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

4.4.   Minden olyan járművön, amely megfelel egy ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen, jól látható módon fel kell tüntetni a következőkből álló nemzetközi jóváhagyási jelet:

4.5.   Ha a jármű megfelel a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több további előírás szerint abban az országban jóváhagyott járműtípusnak, amely ezen előírás alapján megadta a jóváhagyást, akkor a 4.4.1. szakaszban előírt jelet nem szükséges megismételni; ilyen esetben az összes olyan előírás számát és kiegészítő jeleit, amelyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely ezen előírás szerint is megadta a jóváhagyást, a 4.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.

4.6.   A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.7.   A jóváhagyási jelet a gyártó által a járműre szerelt adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.8.   Ezen előírás 2. mellékletében a jóváhagyási jel elrendezésére láthatók példák.

5.   ELŐÍRÁSOK

5.1.   Meghatározások (lásd a 3. mellékletet)

5.1.1.   A H pont az ezen előírás 4. mellékletének 2.3. szakaszában említett vonatkoztatási pont, amelyet az említett mellékletben megállapított eljárással kell meghatározni.

5.1.1.1.   A H' pont az 5.1.1. szakaszban meghatározott, H pontnak megfelelő vonatkoztatási pont, amelyet minden olyan szokásos helyzetre meg kell határozni, amelyben az ülést használják.

5.1.1.2.   Az R pont az ülés ezen előírás 4. mellékletének 2.4. szakaszában meghatározott vonatkoztatási pontja.

5.1.2.   A háromdimenziós koordinátarendszert ezen előírás 4. mellékletének 2. függeléke határozza meg.

5.1.3.   Az L1 és az L2 pont a biztonsági öv alsó tényleges rögzítési pontjai.

5.1.4.   A C pont az R pont felett függőlegesen 450 mm-re található. Ha azonban az 5.1.6. szakaszban meghatározott S távolság legalább 280 mm, és ha a gyártó az 5.4.3.3. szakaszban előírt BR = 260 mm + 0,8 S alternatív képletet választja, akkor a C és R közötti függőleges távolságnak 500 mm-nek kell lennie.

5.1.5.   Az α1, illetve az α2 szög egy vízszintes sík és az ülés függőleges hosszirányú középsíkjára merőleges, valamint az R ponton és az L1 és az L2 ponton átmenő síkok által bezárt szög.

Ha az ülés állítható, ennek a követelménynek a jármű gyártója által megadott valamennyi szokásos vezetési vagy utazási helyzet H pontja esetében teljesülnie kell.

5.1.6.   Az S a biztonsági öv felső tényleges rögzítési pontjai és az alábbiak szerint meghatározott, a jármű hosszirányú középsíkjával párhuzamos P referenciasík közötti távolság mm-ben:

5.2.   Általános előírások

5.2.1.   A biztonsági öv rögzítéseit úgy kell tervezni, gyártani és elhelyezni, hogy:

5.2.2.   Az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerekhez szánt valamennyi beépített vagy beépíteni kívánt ISOFIX rögzítési rendszert és ISOFIX felső hevederrögzítési pontot, valamint i-Size ülőhelyek esetében a jármű padlójának érintkezési felületét úgy kell megtervezni, kialakítani és elhelyezni, hogy:

5.2.3.   Az ISOFIX rögzítési rendszer, a rendszer kivitele és beállítása:

5.2.4.   Az ISOFIX felső hevederrögzítési pontok, kivitelük és beállításuk:

5.2.4.1.   Az 5.2.4.3. és 5.2.4.4. szakasz alapján mindegyik ISOFIX felső hevederrögzítési pontnak az a része, amelynek kialakítása az ISOFIX felső hevedercsatlakozójához való kapcsolódást teszi lehetővé, legfeljebb 2 000 mm távolságban helyezkedhet el a váll vonatkoztatási pontjától, és annak a kijelölt ülőhelynek a satírozott zónáján belül kell lennie, amelyhez azt felszerelik, a 9. melléklet 6–10. ábráján bemutatott módon, utalva az SAE J 826 (1995. július) szabványban leírt és a 9. melléklet 5. ábráján bemutatott sablonra, a következő feltételek szerint:

5.2.4.2.   Az ISOFIX felső hevederrögzítési pont zónája a 16. számú előírásban (17. melléklet, 2. függelék, 2. ábra) meghatározott „ISO/F2” (B) készülék segítségével olyan ISOFIX helyen is elhelyezhető, amelyet a 9. melléklet 11. ábrája szerinti ISOFIX alsó rögzítési pontokkal láttak el.

Az ülőhely az ülés leghátsó és ugyanakkor legalsó helyzetében kell, hogy legyen egyenes üléstámlával, illetve a gyártó javaslatának megfelelően.

Oldalnézetben az ISOFIX felső hevederrögzítési pontjának az „ISO/F2” (B) készülék hátsó felülete mögött kell elhelyezkednie.

Az „ISO/F2” (B) készülék hátsó felülete és az üléstámla tetején 50 Shore A-nál keményebb utolsó merev pontot magában foglaló vízszintes vonal (9. melléklet, 11. ábra, 3. hivatkozás) metszéspontja határozza meg a 4. vonatkoztatási pontot (9. melléklet, 11. ábra) az „ISO/F2” (B) készülék középvonalában. Ennél a vonatkoztatási pontnál a vízszintes vonal felett legfeljebb 45°-os szög határozza meg a felső hevederrögzítési pont zónájának felső határát.

A 4. vonatkoztatási pontnál (9. melléklet, 11. ábra) felülnézetben hátrafelé és oldalirányban egy legfeljebb 90°-os szög, hátulról nézve pedig egy legfeljebb 40°-os szög határoz meg két teret, amelyek behatárolják az ISOFIX felső heveder rögzítési zónáját.

Az ISOFIX felső heveder (5) kiinduló pontja az „ISO/F2” (B) készüléknek az „ISO/F2” (B) készülék vízszintes felülete (1) felett 550 mm távolságra, az „ISO/F2” (B) készülék középvonalában (6) levő síkkal való metszésében helyezkedik el.

Továbbá az ISOFIX felső hevederrögzítési pont több mint 200 mm-re, de legfeljebb 2 000 mm-re lehet az ISOFIX felső heveder kiinduló pontjától az „ISO/F2” (B) készülék hátsó oldalán, az ülés háttámláján, az ISOFIX felső heveder rögzítési pontjáig áthúzott hevederen mérve.

5.2.4.3.   A járműben az ISOFIX felső hevederrögzítési pontnak az a része, amelyet úgy alakítottak ki, hogy kapcsolódjon az ISOFIX felső hevedercsatlakozóval, az 5.2.4.1. vagy 5.2.4.2. szakaszban említett satírozott zónákon kívül is elhelyezkedhet, ha elhelyezkedése a zónán belül nem megfelelő és a járművet felszerelték olyan terelőszerkezettel, amely:

5.2.4.4.   A hevederrögzítési pont az üléstámlába süllyeszthető, amennyiben nem a jármű ülése háttámlájának felső részében a hevedert beburkoló zónába esik.

5.2.4.5.   A felső ISOFIX hevederrögzítési pont méretezésének lehetővé kell tennie a 3. ábrán jellemzett ISOFIX hevederhorog beerősítését.

Minden ISOFIX felső hevederrögzítési pont körül akkora térnek kell lennie, amely lehetővé teszi a bekapcsolást és kikapcsolást.

Az ISOFIX rögzítési rendszerek mögött található valamennyi olyan rögzítési pontot, amely ISOFIX felsőheveder-horog vagy ISOFIX felsőheveder-csatlakozó csatlakoztatására használható, úgy kell kialakítani, hogy a következők közül egy vagy több intézkedéssel meg lehessen akadályozni azok nem rendeltetésszerű használatát:

Minden burkolattal fedett ISOFIX felső hevederrögzítési pont esetében a burkolatnak azonosíthatónak kell lennie például a 9. melléklet 13. ábráján megállapított jelek egyikével vagy a jelek egyikének tükörképével; a burkolatnak szerszám használata nélkül eltávolíthatónak kell lennie.

5.2.5.   Az i-Size ülőhelyekre vonatkozó követelmények

A jármű gyártója által meghatározott valamennyi i-Size ülőhelynek meg kell felelnie az 5.2.2–5.2.5.3. szakaszban meghatározott követelményeknek.

5.2.5.1.   Jelölések

Valamennyi i-Size ülőhelyet állandó jelöléssel kell ellátni az adott ülőhely ISOFIX alsó rögzítési rendszere (rúd vagy vezetőszerkezet) mellett.

Jelölésként legalább a 10. melléklet 4. ábráján látható jelet kell alkalmazni, amely egy legalább 13 mm oldalú, piktogramot tartalmazó négyzet, és amely megfelel a következő feltételeknek:

5.2.5.2.   Az i-Size kitámasztólábhoz csatlakoztatott i-Size ülőhelyekre vonatkozó geometriai követelmények

Az 5.2.3. és az 5.2.4. szakaszban meghatározott követelményeken kívül azt is ellenőrizni kell, hogy a jármű padlójának felszíne (beleértve a kárpitozást, szőnyeget, habszivacsot stb.) valóban metszi mindkét, a kitámasztótalp méretezési térfogatát x és y irányban határoló felületet az ezen előírás 10. mellékletének 1. és 2. ábráján ismertetett módon.

A kitámasztótalp méretezési térfogatát a következő síkok határolják (lásd még az ezen előírás 10. mellékletének 1. és 2. ábráját):

A fenti geometriai vizsgálathoz használt elfordulási szöget az 5.2.3.4. szakasz szerint kell mérni.

Az e követelménynek való megfelelés fizikai vizsgálattal, számítógépes szimulációval vagy rajzokkal egyaránt bizonyítható.

5.2.5.3.   A jármű padlójának szilárdságára vonatkozó követelmények i-Size ülőhelyek esetében

A járműpadló teljes érintkezési felületének (lásd a 10. melléklet 1. és 2. ábráját) elég szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon a 6.6.4.5. szakasz szerinti vizsgálat során fellépő terheléseknek.

5.3.   A biztonsági öv- és az ISOFIX rögzítési pontok legkisebb száma

5.3.1.   Minden M és N kategóriájú járművet (kivéve azokat az M2 és M3 kategóriájú járműveket, amelyek az I. vagy az A osztályba tartoznak1) fel kell szerelni az ezen előírás követelményeinek megfelelő biztonságiöv-rögzítési pontokkal.

5.3.1.1.   A 16. számú előírás szerint S típusú övként (övvisszahúzóval vagy anélkül) jóváhagyott hámrendszer rögzítési pontjainak meg kell felelniük a 14. számú előírás követelményeinek, de az ágyéköv felszerelésére szolgáló kiegészítő rögzítési pont vagy pontok (szerelvény), mentesül(nek) ezen előírás szilárdsági és elhelyezési követelményei alól.

5.3.2.   Minden menetirányba, a menetiránnyal ellentétes irányba és oldalra néző ülőhelynél a biztonsági övek rögzítési pontjainak minimális mennyiségét a 6. melléklet határozza meg.

5.3.3.   Az N1 kategóriájú járművek elsőtől eltérő külső, a 6. mellékletben ismertetett és Ø jelölésű ülőhelyeinél két alsó rögzítési pont is megengedett, amennyiben az ülés és a jármű legközelebbi oldalfala között olyan átjáró van, amely az utasok számára lehetővé teszi a jármű más részeinek megközelítését.

Az ülés és az oldalfal közötti területet átjárónak kell tekinteni, amennyiben az R pont helyzetében és a jármű hosszirányú középsíkjára merőlegesen mért távolság – zárt ajtóknál – az oldalfal és az ülés középvonalán átmenő hosszirányú függőleges sík között 500 mm-nél nagyobb.

5.3.4.   A 6. mellékletben ábrázolt és * jelölésű első középső ülőhelyeknél két rögzítési pont megfelelő, ha a szélvédő kívül van a 21. számú előírás 1. mellékletében meghatározott referenciazónán; ha a referenciazónán belül van, három rögzítési pont szükséges.

A biztonsági öv rögzítési pontjainak szempontjából a szélvédő akkor része a referenciazónának, ha statikus érintkezésbe kerülhet a 21. számú előírás 1. mellékletében leírt vizsgálóberendezéssel.

5.3.5.   A 6. mellékletben ╬ jelölésű minden ülőhelynél három rögzítési pontnak kell lennie. Két rögzítési pont akkor lehet, ha a következő feltételek közül egy teljesül:

5.3.6.   A csak a jármű álló helyzetében használatos ülések, valamint minden olyan jármű ülései esetében, amelyekre az 5.3.1–5.3.4. szakasz nem vonatkozik, biztonságiöv-rögzítési pont megléte nem kötelező. Ha azonban a járművet az ilyen üléseknél is felszerelték rögzítési pontokkal, ezeknek a rögzítési pontoknak is meg kell felelniük ezen előírás követelményeinek. A kizárólag a fogyatékkal élő személyek biztonsági övéhez vagy a 02. módosítássorozattal módosított 107. számú előírás 8. melléklete szerinti egyéb biztonsági rendszerekhez való rögzítési pontoknak nem kell megfelelniük ezen előírás követelményeinek.

5.3.7.   Kétszintes gépjármű felső szintjén a középső első ülőhelyre vonatkozó követelmények vonatkoznak a szélső első ülőhelyekre is.

5.3.8.   A biztosítandó ISOFIX ülőhelyek minimális száma:

5.3.9.   Elfordítható vagy más irányba helyezhető ülések esetében – álló helyzetű járműnél – az 5.3.1. szakasz követelményeit csak azokra az irányokra kell alkalmazni, amelyeket a közúton haladó jármű esetében ezen előírással összhangban a rendeltetésszerű használatra meghatároznak. Az adatközlő lapon fel kell tüntetni egy erre utaló megjegyzést.

5.4.   A biztonsági öv rögzítési pontjainak helyzete (lásd a 3. melléklet 1. ábráját)

5.4.1.   Általános tudnivalók

5.4.1.1.   Bármely biztonsági öv rögzítési pontjai elhelyezhetők teljes egészében vagy a jármű felépítményén, vagy az ülés szerkezetén vagy a jármű bármely más részén, illetve szétoszthatók e részek között.

5.4.1.2.   Bármely biztonsági öv rögzítése használható két egymás mellett található biztonsági öv végpontjának a csatlakoztatására, amennyiben megfelelnek a vizsgálatra vonatkozó előírásoknak.

5.4.2.   A biztonsági öv alsó tényleges rögzítési pontjainak helyzete

5.4.2.1.   Első ülések, M1 járműkategória

Az M1 kategóriájú gépjárművekben az α1 szögnek (nem a csat felőli oldalon) 30–80 fok között, míg az α2 szögnek (a csat felőli oldalon) 45–80 fok között kell lennie. Mindkét szögre vonatkozó követelmény az első ülések összes szokásos utazási helyzetére érvényes. Amennyiben az α1 és α2 szög legalább egyike minden szokásos használati helyzetben állandó (pl. az üléshez rögzített rögzítési pont esetében), akkor annak értéke 60° ± 10° kell, hogy legyen. A 20°-os szögnél kisebb üléstámla-dőlésszögű, beállító rendszerrel rendelkező állítható ülések esetében (lásd a 3. melléklet 1. ábráját) az α1 szög a fent megállapított minimális érték (30°) alatt lehet, feltéve, hogy bármely szokásos használati helyzetben nem kisebb 20°-nál.

5.4.2.2.   Hátsó ülések, M1 járműkategória

Az M1 kategóriájú gépjárművek esetében a hátsó ülések α1 és α2 szöge értékének a 30–80 fok közötti tartományban kell lennie. Amennyiben a hátsó ülések állíthatók, a fenti értékek minden szokásos utazási helyzetre érvényesek.

5.4.2.3.   Első ülések az M1-től eltérő járműkategóriákban

Az M1-től eltérő kategóriájú gépjárművek esetében az α1 és az α2 szög értékének az első ülések minden szokásos utazási helyzetében 30 és 80 fok között kell lennie. A 3,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb tömegű járművek első üléseinek esetében az α1 és α2 szögeknek legalább az egyike minden szokásos használati helyzetben állandó, értékének 60° ± 10°-nak kell lennie (pl. üléshez rögzített rögzítési pont).

5.4.2.4.   Hátsó ülések és különleges első vagy hátsó ülések az M1-től eltérő járműkategóriákban

Az M1-től eltérő járműkategóriákban:

az α1 és az α2 szög értékének 20° és 80° között kell lennie az ülés minden szokásos használati helyzetében. A 3,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb tömegű járművek első üléseinek esetében az α1 és α2 szögeknek legalább az egyike minden szokásos használati helyzetben állandó, értékének 60° ± 10°-nak kell lennie (pl. üléshez rögzített rögzítési pont).

Az M2 és M3 kategóriájú járművek nem első ülései esetében az α1 és α2 szög 45° és 90° között kell, hogy legyen minden szokásos használati helyzetben.

5.4.2.5.   A jármű függőleges hosszirányú középsíkjával párhuzamos és ugyanazon biztonsági öv L1 és L2 alsó tényleges rögzítési pontja közül az egyiken, de nem ugyanazon áthaladó két függőleges sík közötti távolságnak legalább 350 mm-nek kell lennie. Oldalra néző ülések esetében az ülés függőleges hosszirányú középsíkjával párhuzamos és ugyanazon biztonsági öv L1 és L2 alsó tényleges rögzítési pontja közül az egyiken, de nem ugyanazon áthaladó két függőleges sík közötti távolságnak legalább 350 mm-nek kell lennie. Az M1 és N1 kategóriájú járművek középső ülőhelyei esetében a fent említett távolság legalább 240 mm, amennyiben a középső hátsó ülést nem lehet felcserélni a jármű más ülésével. Az ülés hosszirányú középsíkja áthalad az L1 és L2 pont között, és legalább 120 mm távolságban van ezektől a pontoktól.

5.4.3.   A biztonsági öv felső tényleges rögzítési pontjainak helyzete (lásd a 3. mellékletet)

5.4.3.1.   Ha hevederterelőt vagy hasonló olyan szerkezetet alkalmaznak, amely befolyásolja a felső tényleges rögzítési pont helyzetét, e helyzetet a szokásos módon kell meghatározni, figyelembe véve a rögzítési pontnak azt a helyzetét, amikor a heveder hosszirányú középvonala azon a J1 ponton megy keresztül, amelyet az R pontból egymást követően az alábbi három szakasz határoz meg:

A J2 pont a J1 ponttal az említett ülésre helyezett próbabábunak az 5.1.2. szakaszban ismertetett törzsvonalán átmenő függőleges hosszirányú síkra szimmetrikus.

Ha kétajtós kialakítást alkalmaznak mind az első, mind a hátsó ülések megközelítéséhez, és a felső rögzítési pont a „B” oszlopon található, a rendszert úgy kell kialakítani, hogy ne akadályozza se a járműbe való beszállást, sem pedig a járműből való kiszállást.

5.4.3.2.   A tényleges felső rögzítési pontnak az FN sík alatt kell elhelyezkednie, amely merőleges az ülés hosszirányú középsíkjára, és 65° szöget zár be a törzs vonalával. Ez a szög hátsó ülések esetében 60°-ra csökkenthető. Az FN síknak úgy kell elhelyezkednie, hogy a törzs vonalát a D pontban metssze, úgy, hogy DR = 315 mm + 1,8 S. Ha azonban S ≤ 200 mm, akkor DR = 675 mm.

5.4.3.3.   A tényleges felső rögzítési pont az ülés hosszirányú középsíkjára merőleges és a B pontban a törzsvonalat 120 fokban metsző FK sík mögött kell, hogy legyen úgy, hogy BR = 260 mm + S. Amennyiben S ≥ 280 mm, a gyártó használhatja a BR = 260 mm + 0,8 S összefüggést is.

5.4.3.4.   Az S értéke nem lehet kisebb 140 mm-nél.

5.4.3.5.   A felső tényleges rögzítési pontot az R ponton átmenő és a jármű hosszirányú középsíkjára merőleges függőleges sík mögött kell elhelyezni, a 3. melléklet szerint.

5.4.3.6.   A felső tényleges rögzítési pontnak az 5.1.4. szakaszban meghatározott C ponton átmenő vízszintes sík felett kell lennie.

5.4.3.6.1.   Az 5.4.3.6. szakasz követelményei ellenére megengedett, hogy az M2 és M3 kategóriájú járművek utasüléseinek tényleges felső rögzítési pontját az előírt érték alá lehessen beállítani feltéve, hogy teljesülnek a következő követelmények:

5.4.3.7.   Az 5.4.3.1. szakaszban meghatározott felső rögzítési ponton kívül más felső tényleges rögzítési pontok is lehetnek abban az esetben, ha azok az alábbi feltételek egyikét teljesítik:

5.5.   Menetes rögzítőfuratok méretei

5.5.1.   A rögzítési pontnak 7/16 hüvelykes (20 UNF 2B) menetes furatméretűnek kell lennie.

5.5.2.   Ha a gyártó építi be a biztonsági övet a járműbe, és ezek a kérdéses ülésekre előírt valamennyi rögzítési ponthoz csatlakoztatva vannak, ezeknek a rögzítési pontoknak nem kell megfelelniük az 5.5.1. szakasz követelményének, ha megfelelnek ezen előírás összes többi követelményének. Ezenfelül az 5.5.1. szakaszban megállapított követelmény nem alkalmazandó azokra a kiegészítő rögzítési pontokra, amelyek megfelelnek az 5.4.3.7.3. szakasz követelményének.

5.5.3.   A biztonsági övnek a rögzítési pont károsodása nélkül eltávolíthatónak kell lennie.

6.   VIZSGÁLATOK

6.1.   Általános feltételek a biztonsági övek rögzítési pontjainak vizsgálatához

6.1.1.   A 6.2. szakasz rendelkezéseinek figyelembevételével és a gyártó kérésére:

6.1.1.1.   a vizsgálatok végrehajthatók vagy a jármű vázán, vagy a készre szerelt járművön;

6.1.1.2.   a vizsgálatok egy üléshez vagy üléscsoporthoz kapcsolódó rögzítési pontokra korlátozhatók abban az esetben, ha:

6.1.1.3.   az ablakok és ajtók megléte, illetve nyitott vagy zárt állapota nem meghatározó;

6.1.1.4.   minden olyan szerelvény felszerelhető, amely általában a jármű tartozéka, és növeli a jármű szilárdságát.

6.1.2.   Az üléseket a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat belátása szerint kell beszerelni, és abba a vezetési vagy használati helyzetbe kell állítani, amely a rendszer szilárdsága szempontjából a legkedvezőtlenebb. Az ülések helyzetét a jelentésben fel kell tüntetni. Az üléstámlát, ha dőlésszöge állítható, a gyártó előírásainak megfelelően kell reteszelni, vagy – ilyen előírás hiányában – olyan helyzetben, amely a lehető legjobban megközelíti az M1 és az N1 kategóriájú járművek esetében a 25°-os tényleges üléstámla-dőlésszöget, illetve az összes többi kategóriájú jármű esetében a 15°-os üléstámla-dőlésszöget.

6.2.   A jármű rögzítése a biztonsági öv rögzítési pontjainak és az ISOFIX rögzítési pontoknak a vizsgálatához

6.2.1.   A vizsgálat során a jármű rögzítésére alkalmazott módszer nem növelheti a biztonságiöv-rögzítési pontok vagy az ISOFIX rögzítési pontok és azok környékének szilárdságát, és nem csökkentheti a járműszerkezet szokásos alakváltozását sem.

6.2.2.   A járművet rögzítő berendezést kielégítőnek kell tekinteni abban az esetben, ha az a karosszériára annak teljes szélességében semmilyen befolyással nincs, és ha a járművet vagy annak szerkezetét a vizsgálatra kerülő rögzítési pont előtt legalább 500 mm távolságban rögzítik, és ettől a rögzítési ponttól legalább 300 mm távolságra hátul rögzítik.

6.2.3.   Célszerű a járművázat olyan bakokra fektetni, amelyek megközelítőleg egy vonalban vannak a keréktengelyekkel, vagy ha ez nem lehetséges, a felfüggesztés csatlakozási pontjaival.

6.2.4.   Ha az ezen előírás 6.2.1–6.2.3. szakaszában előírtaktól eltérő vizsgálati módszert alkalmaznak, annak egyenértékűségét bizonyítani kell.

6.3.   A biztonságiöv-rögzítési pontok vizsgálatának általános feltételei

6.3.1.   Ugyanazon üléscsoport összes biztonságiöv-rögzítési pontját egyidejűleg kell vizsgálni. Ha azonban fennáll annak a kockázata, hogy az ülések és/vagy rögzítési pontok nem szimmetrikus terhelése meghibásodáshoz vezethet, további vizsgálatokat is lehet végezni nem szimmetrikus terheléssel.

6.3.2.   A húzóerőt a jármű hosszirányú középsíkjával párhuzamos síkban, a vízszintes sík felett 10° ± 5° szögben kell kifejteni.

A célterhelés 10 százalékának megfelelő előterhelést kell alkalmazni ± 30 százalékos tűréssel; a terhelést a megfelelő célterhelés 100 százalékára kell növelni.

6.3.3.   A teljes terhelést a lehető leggyorsabban el kell érni, miközben a terhelés alkalmazása legfeljebb 60 másodpercig tarthat.

A gyártó azonban kérheti a terhelés 4 másodpercen belül való elérését is.

A biztonsági öv rögzítési pontjainak legalább 0,2 másodpercig ki kell bírniuk az előírt terhelést.

6.3.4.   A lenti 6.4. szakaszban meghatározott vizsgálatok során használandó húzókészülékek az 5. mellékletben láthatók. Az 5. melléklet 1. ábráján bemutatott eszközöket az üléspárnára kell helyezni, és – amennyiben lehetséges – az öv hevederét szorosra húzva körülöttük, ezzel egyidejűleg vissza kell őket nyomni az üléstámlába. Az 5. melléklet 2. ábráján látható eszközt a helyére kell tenni, az övhevedert az eszközre kell illeszteni, majd szorosra kell húzni. A vizsgálati eszköz megfelelő elhelyezéséhez minimálisan szükséges terhelésnél nagyobb előterhelés nem érheti a biztonsági öv rögzítési pontjait a művelet alatt.

Az egyes ülőhelyeknél használt 254 mm-es vagy 406 mm-es húzókészüléknek olyannak kell lennie, hogy szélessége a lehető legközelebb álljon az alsó rögzítési pontok közötti távolsághoz.

A húzókészüléket úgy kell elhelyezni, hogy el lehessen kerülni a hevedervizsgálat közbeni minden olyan kölcsönös behatást, amely hátrányosan érintené a terhelést és a terhelés eloszlását.

6.3.5.   A felső biztonságiöv-rögzítési ponttal rendelkező ülések rögzítési pontjait az alábbi feltételek mellett kell vizsgálni:

6.3.6.   Ha a szélső és középső ülésekre nincs előírva felső rögzítési pont, akkor az alsó biztonságiöv-rögzítési pontokat kell alávetni a 6.4.3. szakaszban előírt vizsgálatnak, amely során az erőhatást a rögzítési pontokra a medenceöv geometriáját visszaadó készülékkel kell átadni.

6.3.7.   Ha a járművet olyan szerelvények befogadására tervezték, amelyek csigák stb. közbeiktatása nélkül nem teszik lehetővé hevederek közvetlen csatlakoztatását a biztonságiöv-rögzítési pontokhoz, vagy az 5.3. szakaszban említett biztonsági öv-rögzítési pontok mellett kiegészítő rögzítési pontok is szükségesek, akkor a biztonsági övet vagy a biztonsági öv felszereléséhez tartozó csigákat, huzalokat stb. ilyen készülékkel kell csatlakoztatni a jármű biztonsági öv-rögzítési pontjaihoz, és a rögzítési pontokat a 6.4. szakaszban előírtak szerint kell megvizsgálni.

6.3.8.   Az ezen előírás 6.3. szakaszában előírtaktól eltérő vizsgálati módszer is alkalmazható, de annak egyenértékűségét bizonyítani kell.

6.4.   Különleges vizsgálati követelmények biztonsági övek rögzítési pontjaihoz

6.4.1.   A felső biztonsági öv-rögzítési pontnál felcsévélővel vagy hevederterelővel ellátott övvisszahúzóval felszerelt hárompontos biztonsági öv vizsgálati elrendezése

6.4.1.1.   A felső biztonsági öv-rögzítési ponthoz a húzókészülék által kifejtett erő közvetítésére különleges heveder- vagy huzalcsévélőt vagy -terelőt, vagy a gyártó által szállított hevedercsévélőt vagy -terelőt kell beszerelni.

6.4.1.2.   1 350 daN ± 20 daN vizsgálati terhelést kell kifejteni ugyanazon biztonsági öv rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 2. ábráját) a biztonsági öv felső törzshevederének geometriáját megjelenítő szerkezet alkalmazásával. Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.1.3.   Ezzel egyidejűleg 1 350 daN ± 20 daN vizsgálati terhelésnek kell kitenni a biztonsági öv két alsó rögzítési pontjához csatlakoztatott húzókészüléket (lásd az 5. melléklet 1. ábráját). Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.2.   Vizsgálat övvisszahúzó nélküli vagy felső rögzítési pontos övvisszahúzóval ellátott hárompontos biztonsági öv elrendezés esetében

6.4.2.1.   1 350 daN ± 20 daN vizsgálati terhelésnek kell alávetni a biztonsági öv felső rögzítési pontjához és ugyanazon biztonsági öv szemközti, alsó rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészüléket (lásd az 5. melléklet 2. ábráját), a felső rögzítési ponthoz rögzített övvisszahúzóval, amennyiben a gyártó azt rendelkezésre bocsátotta. Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.2.2.   Ezzel egyidejűleg 1 350 daN ± 20 daN húzóerőt kell kifejteni a biztonsági öv alsó rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 1. ábráját). Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, kivéve az M3 és az N3 kategóriájú járműveket, amelyek esetében 450 ± 20 daN-nak kell lennie.

6.4.3.   A medenceöv vizsgálati elrendezése

2 225 daN ± 20 daN vizsgálati terhelést kell alkalmazni a biztonsági öv két alsó rögzítési pontjához csatlakoztatott húzókészüléken (lásd az 5. melléklet 1. ábráját). Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 1 110 ± 20 daN-nak kell lennie, kivéve az M3 és az N3 kategóriájú járműveket, amelyek esetében 740 ± 20 daN-nak kell lennie.

6.4.4.   A teljes mértékben az ülés szerkezetében lévő vagy a jármű szerkezete és az ülés szerkezete között elosztott biztonságiöv-rögzítési pontok vizsgálata

6.4.4.1.   A fenti 6.4.1., 6.4.2. és 6.4.3. szakaszban előírt vizsgálatnak a helyzetre alkalmazott elvégzésével egyidejűleg mindegyik ülést vagy üléscsoportot az alábbi erőhatásnak kell alávetni:

6.4.4.2.   A fenti 6.4.1., 6.4.2. és 6.4.3. szakaszban jelzett erőhatást a teljes ülés tömege hússzorosának megfelelő erővel kell megnövelni. A tehetetlenségi terhelést az ülésre vagy az ülés olyan megfelelő részeire kell kifejteni, amelyek megfelelnek az adott ülés tömege által az ülés rögzítési pontjaira gyakorolt fizikai hatásnak. Az alkalmazott kiegészítő terhelést vagy terheléseket és a terhelés eloszlását a gyártó határozza meg, és a műszaki szolgálat fogadja el.

Az M2 és N2 járműkategória esetében ez az erő a teljes ülés tömegének tízszerese; az M3 és N3 kategória esetében ez a teljes ülés tömegének 6,6-szorosa.

6.4.5.   Különleges típusú biztonsági öv vizsgálati elrendezése

6.4.5.1.   Az ilyen biztonsági öv rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 2. ábráját) 1 350 ± 20 daN vizsgálati terhelést kell kifejteni a felső törzsheveder vagy hevederek geometriáját megjelenítő készülék alkalmazásával.

6.4.5.2.   Ezzel egyidejűleg 1 350 ± 20 daN húzóerőt kell kifejteni a biztonsági öv két alsó rögzítési pontjához csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 3. ábráját).

6.4.5.3.   Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében ennek a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.6.   Hátrafelé néző ülések vizsgálata

6.4.6.1.   A rögzítési pontokat a 6.4.1., a 6.4.2. vagy a 6.4.3. szakaszban előírt, megfelelő erővel kell vizsgálni. A vizsgálati terhelésnek minden esetben az M3 vagy N3 kategóriájú járművekre előírt terhelésnek kell megfelelnie.

6.4.6.2.   A vizsgálati terhelést a kérdéses ülőhelyhez viszonyítva előre kell irányítani a 6.3. szakaszban előírt eljárás szerint.

6.4.7.   Oldalra néző ülések vizsgálata

6.4.7.1.   A rögzítési pontokat a 6.4.3. szakaszban az M3 kategóriájú járművek esetében előírt erővel kell vizsgálni.

6.4.7.2.   A vizsgálati terhelést a járműhöz viszonyítva előre kell irányítani a 6.3. szakaszban előírt eljárás szerint. Amennyiben az oldalra néző ülések egy alapszerkezeten egy csoportban találhatók, a csoportban minden egyes ülőhely biztonsági övének rögzítési pontjait külön kell vizsgálni. Ezenkívül el kell végezni az alapszerkezet vizsgálatát a 6.4.8. szakaszban leírtak szerint.

6.4.7.3.   Az oldalra néző ülések vizsgálatához átalakított húzókészülék az 5. melléklet 1b. ábráján látható.

6.4.8.   Oldalra néző ülések alapszerkezetének vizsgálata

6.4.8.1.   Az oldalra néző üléseknek vagy oldalra néző ülések csoportjának alapszerkezetét a 6.4.3. szakaszban az M3 kategóriájú járművek esetében előírt erővel kell vizsgálni.

6.4.8.2.   A vizsgálati terhelést a járműhöz viszonyítva előre kell irányítani a 6.3. szakaszban előírt eljárás szerint. Amennyiben az oldalra néző ülések egy csoportban találhatók, az alapszerkezetet a csoport valamennyi ülőhelye esetében egyszerre kell vizsgálni.

6.4.8.3.   A 6.4.3. és a 6.4.4. szakaszban előírt erők támadáspontjának a lehető legközelebb kell esnie az egyes ülőhelyek H pontjához, és az egyes ülőhelyek megfelelő H pontján áthaladó vízszintes sík és függőleges keresztirányú sík által meghatározott egyenesre kell esnie.

6.5.   A 7. melléklet 1. szakaszában ismertetett üléscsoportok esetében a 7. melléklet dinamikai vizsgálata a személygépkocsi gyártójának választása szerint végezhető el, a 6.3. és 6.4. szakaszban előírt statikus vizsgálat alternatívájaként.

6.6.   A statikus vizsgálatra vonatkozó követelmények

6.6.1.   A statikus terhelőerőt kifejtő berendezésen (SFAD) az ISOFIX rögzítési rendszer szilárdságát a jól felszerelt ISOFIX felerősítésére kifejtett erővel vizsgálják, amint azt a 6.6.4.3. szakasz előírja.

Az ISOFIX felső hevederrögzítési pont esetében a 6.6.4.4. szakaszban előírt kiegészítő vizsgálat elvégzése szükséges.

i-Size ülőhely esetében további vizsgálatot kell végezni a kitámasztólábon a 6.6.4.5. szakaszban leírtak szerint.

Ugyanabban az üléssorban minden egyidejűleg használható ISOFIX helyet és/vagy i-Size ülőhelyet egyszerre kell megvizsgálni.

6.6.2.   A vizsgálatot vagy teljesen kész járművön, vagy a jármű megfelelő részein kell úgy elvégezni, hogy az tükrözze a jármű szerkezetének szilárdságát és merevségét.

Az ablakok és ajtók megléte, illetve nyitott vagy zárt állapota nem meghatározó.

Valamennyi szokásos és a jármű szerkezetéhez tartozó szerelvény felszerelhető.

A vizsgálat egy üléshez vagy üléscsoporthoz kapcsolódó ISOFIX helyre vagy i-Size ülőhelyre korlátozható abban az esetben, ha:

6.6.3.   Ha az ülés és fejtámla állítható, akkor ezeket olyan helyzetben kell megvizsgálni, amelyet a műszaki szolgálat határozott meg azon a korlátozott tartományon belül, amelyet a személygépkocsi gyártója a 16. számú előírás 17. melléklete 3. függelékének megfelelően írt elő.

6.6.4.   Erők, irányok és elmozdulási határok

6.6.4.1.   Az SFAD alsó első keresztrúdjának közepére 135 N ± 15 N erőt kell kifejteni az SFAD hátra irányuló kinyúlása hosszirányú helyzetének olyan módon való beállítása érdekében, hogy az SFAD és tartója közötti minden lazaság és feszülés megszűnjön.

6.6.4.2.   A statikus terhelőerőt kifejtő berendezésre (SFAD) az 1. táblázat szerinti, előre mutató irányú és szögű erőt kell kifejteni.

1. táblázat

A vizsgálóerők irányai

Ezeknek a vizsgálatoknak mindegyikét különböző szerkezeteken kell elvégezni, amennyiben a gyártó így kéri.

Az előre irányuló erőket kezdetben a vízszintes felett 10° ± 5° szögben kell kifejteni. A ferde erőket vízszintesen 0° ± 5° szögben kell kifejteni. A 9. melléklet 2. ábráján jelzett, előírt X terhelési pontban 500 N ± 25 N előterhelést kell alkalmazni. A teljes terhelést a lehető leggyorsabban el kell érni, miközben a terhelés alkalmazása legfeljebb 30 másodpercig tarthat. A gyártó azonban kérheti a terhelés 2 másodpercen belül való elérését is. A kifejtett erőt legalább 0,2 s-ig fenn kell tartani.

Valamennyi mérést az ISO 6487 szabvány szerinti 60 Hz-es CFC-vel, vagy ezzel egyenértékű módszerrel kell elvégezni.

6.6.4.3.   Csak ISOFIX rögzítési rendszerek vizsgálatakor:

6.6.4.4.   ISOFIX rögzítési rendszerek és ISOFIX felső hevederrögzítési pont vizsgálata:

50 N ± 5 N feszítő előterhelést kell kifejteni az SFAD és a felső hevederrögzítési pont között. Az X pont vízszintes elmozdulása (előterhelés után) a 8 kN ± 0,25 kN erő kifejtése alatt legfeljebb 125 mm lehet, és a szükséges erő meghatározott ideig való elviselése esetén a maradandó alakváltozás – ideértve az alsó ISOFIX rögzítési pont, a felső hevederrögzítési pont vagy a környező terület részleges törését vagy repedését is – nem jelenti a vizsgálatnak való meg nem felelést.

2. táblázat

Elmozdulási határok

6.6.4.5.   i-Size ülőhelyek vizsgálata:

A 6.6.4.3. és 6.6.4.4. szakaszban meghatározott vizsgálatokon túl egy olyan módosított, statikus terhelőerőt kifejtő berendezéssel is vizsgálatot kell végezni, amely egy statikus terhelőerőt kifejtő berendezésből (SFAD) és egy kitámasztóláb-vizsgáló szondából áll a 10. melléklet 3. ábrája szerint. A kitámasztóláb-vizsgáló eszközt az 5.2.5.2. szakaszban meghatározottak szerint hosszában és széltében be kell állítani a járműpadló érintkezési felületének értékeléséhez (lásd még az ezen előírás 10. mellékletének 1. és 2. ábráját). A kitámasztóláb-vizsgáló eszköz magasságát úgy kell beállítani, hogy a kitámasztóláb-vizsgáló eszköz talpa érintkezzen a jármű padlójának felszínével. Növekményes magasságállítás esetében az első olyan fokozatot kell választani, amelynél a talp stabilan nyugszik a padlón; ha a kitámasztóláb-vizsgáló eszköz magasságát fokozatmentesen lehet állítani, az SFAD elfordulási szögét 1,5 ± 0,5 fokos lépésekben kell növelni a kitámasztóláb-vizsgáló eszköz magasságállításának megfelelően.

Az SFAD X pontjának vízszintes elmozdulása (előterhelés után) a 8 kN ± 0,25 kN erő kifejtése alatt legfeljebb 125 mm lehet, és a szükséges erő meghatározott ideig való elviselése esetén a maradandó alakváltozás – ideértve az alsó ISOFIX rögzítési pont, a járműpadló érintkezési felülete vagy a környező terület részleges törését vagy repedését is – nem jelenti a vizsgálatnak való meg nem felelést.

6.6.5.   Kiegészítő erők

6.6.5.1.   Ülés tehetetlenségi ereje

Olyan beszerelési hely esetében, ahol a terhelés nem közvetlenül a járműszerkezetre, hanem a jármű ülésére nehezedik, a vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy az ülésrögzítő pont szilárdsága a járműszerkezethez képest megfelelően biztosítva legyen. Ebben a vizsgálatban az ülés megfelelő részeinek húszszoros tömegével egyenlő erőt kell kifejteni vízszintesen és hosszirányban az üléshez vagy a megfelelő ülésrészhez viszonyítva előre, a kérdéses ülés tömegének az ülésrögzítő pontra gyakorolt fizikai hatásának megfelelően. Az alkalmazott kiegészítő terhelést vagy terheléseket és a terhelés eloszlását a gyártó határozza meg, és a műszaki szolgálat fogadja el.

A gyártó kérésére kiegészítő terhelés fejthető ki az SFAD X pontjára a fent leírt statikus vizsgálat során.

Ha a felső hevederrögzítési pont a járműülésbe van építve, ezt a vizsgálatot az ISOFIX felső hevederével kell elvégezni.

Törés nem fordulhat elő, és a 2. táblázat elmozdulási követelményeinek teljesülniük kell.

Megjegyzés: Ezt a vizsgálatot nem kell elvégezni, amennyiben a jármű biztonságiöv-rendszerének valamely rögzítési pontja a jármű ülésszerkezetének szerves részét képezi, és a járműülést már megvizsgálták és jóváhagyták annak tekintetében, hogy megfelel-e az ebben az előírásban a felnőtt utasbiztonsági rendszerekkel kapcsolatban megkövetelt terhelési vizsgálatoknak.

7.   A BIZTONSÁGI ÖV RÖGZÍTÉSI PONTJAINAK ELLENŐRZÉSE STATIKUS VIZSGÁLAT ALATT ÉS UTÁN

7.1.   Minden rögzítési pontnak meg kell felelnie a 6.3. és a 6.4. szakaszban előírt vizsgálaton. A rögzítés vagy a környező terület maradandó alakváltozása – beleértve a részleges szakadást és törést is – a szükséges erő meghatározott ideig való elviselése esetén nem jelenti a vizsgálatnak való meg nem felelést. A vizsgálat alatt az 5.4.2.5. szakaszban a tényleges alsó biztonságiöv-rögzítési pontok, az 5.4.3.6. szakaszban pedig a tényleges felső biztonságiöv-rögzítési pontok vonatkozásában meghatározott legkisebb térközöket tekintetbe kell venni.

7.1.1.   A 2,5 tonna megengedett össztömeget meg nem haladó, M1 kategóriájú járművek esetében, ha a biztonsági öv felső rögzítési pontja az ülés szerkezetéhez van rögzítve, a biztonsági öv tényleges felső rögzítési pontja a vizsgálat alatt nem kerülhet az említett ülés R pontján és C pontján átmenő keresztirányú sík elé (lásd ezen előírás 3. mellékletének 1. ábráját).

A fent említett járművektől eltérő járműveknél a biztonsági öv tényleges felső rögzítési pontja a vizsgálat alatt nem kerülhet a 10°-os szögben előrehajló és az ülés R pontján átmenő keresztirányú sík elé.

A tényleges felső rögzítési pont legnagyobb elmozdulását a vizsgálat alatt mérni kell.

Ha a tényleges felső rögzítési pont elmozdulása meghaladja a fent említett határt, a gyártónak a műszaki szolgálat számára hitelt érdemlően bizonyítania kell, hogy ez nem veszélyezteti a bennülőket. Például a 94. számú előírás szerinti vizsgálati eljárást vagy megfelelő impulzust keltő ütközőkocsis vizsgálatot kell elvégezni annak bizonyítására, hogy elegendő tér marad a túléléshez.

7.2.   Az olyan járművekben, ahol ilyen szerkezeteket használnak, az elmozdító és reteszelő berendezéseknek a vonóerő megszüntetést követően kézzel működtethetőnek kell maradniuk, hogy az üléseken helyet foglaló összes személy elhagyhassa a járművet.

7.3.   Vizsgálat után a rögzítési pontok és a vizsgálat alatti terhelést viselő szerkezetek minden károsodását fel kell jegyezni.

7.4.   Ettől eltérve, az M3 kategóriájú és a 3,5 tonnát meg nem haladó tömegű M2 kategóriájú járművek egy vagy több ülésére szerelt, a 80. számú előírás követelményeinek megfelelő felső rögzítési pontoknak nem kell megfelelniük a 7.1. szakaszban említett, az 5.4.3.6. szakasznak való megfelelésre vonatkozó követelményeknek.

8.   JÁRMŰTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS JÓVÁHAGYÁSÁNAK KITERJESZTÉSE

8.1.   A járműtípus minden módosításáról értesíteni kell a típusjóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

8.2.   A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 4.3. szakaszban meghatározott eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

8.3.   A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és az előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

9.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártás megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek:

10.   SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

10.1.   A járműtípusra ezen előírás szerint megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fenti 9.1. szakaszban megállapított követelmények, vagy ha a biztonsági övek rögzítési pontjai vagy az ISOFIX rögzítési rendszer és az ISOFIX felső hevederrögzítési pont nem felelt meg a fenti 9. szakaszban előírt ellenőrző vizsgálatokon.

10.2.   Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, akkor erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

11.   HASZNÁLATI UTASÍTÁS

A nemzeti hatóságok megkövetelhetik az általuk nyilvántartásba vett járművek gyártóitól, hogy a jármű üzemeltetési utasításában világosan közöljék a következőket:

11.1.   hol vannak a biztonsági öv rögzítési pontjai; és

11.2.   milyen típusú biztonsági övekhez valók a rögzítési pontok (lásd az 1. melléklet 5. szakaszát).

12.   A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott biztonságiöv-rögzítési pont vagy ISOFIX rögzítési rendszer és ISOFIX felső hevederrögzítési pont típusának gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvétele után az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

13.   A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A TÍPUSJÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek közlik az Egyesült Nemzetek Titkárságával a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által megadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó típusjóváhagyó hatóságok nevét és címét.

14.   ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

14.1.   A 06. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésétől kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el az EGB-jóváhagyásoknak a 06. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján történő kiadását.

14.2.   Az előírás 06. módosítássorozatának hatálybalépését követő 2 év elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adnak EGB-típusjóváhagyást, amennyiben a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 06. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

14.3.   Az ezen előírás 06. módosítássorozatának hatálybalépését követő 7 év elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 06. módosítássorozattal módosított előírás szerint adtak meg. Az ezen előírás 06. módosítássorozata által nem érintett járműkategóriák jóváhagyásai azonban érvényesek maradnak, és a szerződő felek továbbra is elfogadják ezeket.

14.4.   A fenti 7.1.1. szakasz által nem érintett járművek esetében az ezen előírás 04. módosítássorozata szerint megadott jóváhagyások érvényben maradnak.

14.5.   Az ezen előírás 05. módosítássorozatának 4. kiegészítése által nem érintett járművek esetében a meglevő jóváhagyások érvényben maradnak, amennyiben ezeket a 05. módosítássorozatnak megfelelően adták ki a 3. kiegészítéssel bezárólag.

14.6.   A 05. módosítássorozat 5. kiegészítésének hivatalos hatálybalépésétől kezdve az előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a jóváhagyásoknak a 05. módosítássorozat 5. kiegészítésével módosított előírás alapján történő megadását.

14.7.   Az ezen előírás 05. módosítássorozatának 5. kiegészítése által nem érintett járművek esetében a meglevő jóváhagyások érvényben maradnak, amennyiben ezeket a 05. módosítássorozatnak megfelelően adták ki a 3. kiegészítéssel bezárólag.

14.8.   2005. február 20-tól az M1 kategóriájú járművek esetében az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adnak jóváhagyást, amennyiben a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 05. módosítássorozat 5. kiegészítésével módosított ezen előírás követelményeinek.

14.9.   2007. február 20-tól az M1 kategóriájú járművek esetében az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 05. módosítássorozatának 5. kiegészítésével módosított ezen előírás szerint adtak meg.

14.10.   2006. július 16-tól az N kategóriájú járművek esetében az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adnak ki jóváhagyást, amennyiben a járműtípus megfelel a 05. módosítássorozat 5. kiegészítésével módosított ezen előírás követelményeinek.

14.11.   2008. július 16-tól az N kategóriájú járművek esetében az előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 05. módosítássorozatának 5. kiegészítésével módosított ezen előírás szerint adtak ki.

14.12.   A 07. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a jóváhagyásoknak a 07. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján történő megadását.

14.13.   A 07. módosítássorozat hatálybalépését követő 24 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak azokra a járműtípusokra adhatnak jóváhagyást, amelyek megfelelnek a 07. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

14.14.   A 07. módosítássorozat hatálybalépését követő 36 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 07. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint adtak meg.

14.15.   A 14.13. és a 14.14. szakasz ellenére az előírás előző módosítássorozata alapján jóváhagyott azon járműkategóriák jóváhagyásai, amelyeket a 07. módosítássorozat nem érint, érvényesek maradnak, és az előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is elfogadják ezeket.

14.16.   Amennyiben a megállapodáshoz való csatlakozásuk idején nemzeti előírásaik nem tartalmaztak olyan követelményeket, amelyek a lehajtható ülésekhez is előírták a biztonságiöv-rögzítési pontok kötelező felszerelését, a szerződő felek nemzeti jóváhagyás céljára továbbra is elfogadhatják az ilyen övrögzítési pontok fel nem szerelését, ebben az esetben azonban ezeknek a buszkategóriáknak nem lehet típusjóváhagyást adni ezen előírás alapján.

14.17.   A 07. módosítássorozat 2. kiegészítésének hivatalos hatálybalépésétől kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a típusjóváhagyásoknak a 07. módosítássorozat 2. kiegészítésével módosított előírás alapján történő megadását.

14.18.   A 07. módosítássorozat 2. kiegészítésének hivatalos hatálybalépését követő 12 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak azokra a járműtípusokra adhatnak jóváhagyást, amelyek megfelelnek a 07. módosítássorozat 2. kiegészítésével módosított ezen előírás követelményeinek.

14.19.   Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek akkor sem utasíthatják el a jóváhagyások kiterjesztését, ha a 07. módosítássorozat 2. kiegészítésének követelményei nem teljesülnek.

(1)  A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2) 2. szakaszának meghatározása szerint.

(2)  Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek megkülönböztető számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.3) 3. mellékletében találhatók.

(3)  „(névleges) motorteljesítmény”: a motor kW-ban (ENSZ-EGB) kifejezett, és az ENSZ-EGB 85. számú előírása szerint az ENSZ-EGB módszerével mért teljesítménye;

(4)  ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2 dokumentum 2. szakasza.

8. MELLÉKLET

A PRÓBABÁBU ELŐÍRT JELLEMZŐI  (1)

Tömeg	97,5 ± 5 kg
Egyenes ülési magasság	965 mm
Csípő szélessége (ülve)	415 mm
Csípő kerülete (ülve)	1 200 mm
Derék kerülete (ülve)	1 080 mm
A mellkas mélysége	265 mm
A mellkas kerülete	1 130 mm
Váll magassága	680 mm
A hosszméretek tűrései	± 5 százalék

Megjegyzés: a méreteket magyarázó vázlatot az alábbi ábra mutatja.

---

(1)  A 4/03 Ausztrál Tervezési Szabályzatban (ADR) és a 208. számú Szövetségi Gépjármű-biztonsági Szabványban (FMVSS) leírt készülékek egyenértékűnek tekintendők.

9. MELLÉKLET

ISOFIX RÖGZÍTÉSI RENDSZEREK ÉS ISOFIX FELSŐ HEVEDERRÖGZÍTÉSI PONTOK

1. ábra

Statikus terhelőerőt kifejtő berendezés (SFAD), izometrikus nézet

2. ábra

Statikus terhelőerőt kifejtő berendezés (SFAD), méretek

A méretek milliméterben értendők

Magyarázat

1	Felső hevederrögzítési pont
2	Csuklós szerkezetű csatlakozó az alábbiakban ismertetett merevségi vizsgálathoz.

Az SFAD merevsége: Amikor a merev bekötő ruda(ka)t az SFAD első kereszttagjához rögzítik, amelyet olyan merev rúd támaszt meg, amelyet hosszirányú csapszeg tart középen 25 mm-re az SFAD alapja alatt (lehetővé téve az SFAD alapjának elhajlását és elfordulását), az X pont mozgása semmilyen irányban nem lehet nagyobb 2 mm-nél az ezen előírás 6.6.4. szakaszának 1. táblázata szerinti erők kifejtése esetén. Az ISOFIX rögzítési rendszer minden alakváltozását ki kell zárni a mérésekből.

3. ábra

ISOFIX felsőheveredes csatlakozó (horog típus) méretei

A méretek milliméterben értendők

4. ábra

Távolság mindkét alsó rögzítési terület között

5. ábra

Kétdimenziós sablon

Megjegyzés: a méretek milliméterben értendők.

6. ábra

ISOFIX felső hevederrögzítési pontjának helyzete, ISOFIX zóna – Oldalnézet

A méretek milliméterben értendők

Magyarázat

1	Hátszög
2	A törzsvonal vonatkoztatási síkjának és a padlólemeznek a metszéspontja
3	A törzsvonal vonatkoztatási síkja
4	H pont
5	V pont
6	R pont
7	W pont
8	Függőleges hosszirányú sík
9	Heveder hossza a burkolat körül a V ponttól: 250 mm
10	Heveder hossza a burkolat körül a W ponttól: 200 mm
11	Keresztmetszet az M sík mentén
12	Keresztmetszet az R sík mentén
13	A vonal a jármű jellemző padlólemezének az előírt zónán belüli felületét jelképezi

Megjegyzések:

1.	A felső hevederrögzítési pont része, amelyet úgy alakítottak ki, hogy összekapcsolódjon a satírozott zónában levő hevederhoroggal

2.	R pont: a váll vonatkoztatási pontja

3.	V pont: V vonatkoztatási pont, a H ponttól 350 mm függőlegesen felfelé és 175 mm vízszintesen hátrafelé

4.	W pont: W vonatkoztatási pont, az R ponttól 50 mm függőlegesen lefelé és 50 mm vízszintesen hátrafelé

5	M sík: M vonatkoztatási sík, 1 000 mm vízszintesen hátrafelé az R ponttól

6	A zóna legelső felületét két körbe burkoló vonallal végigsöpörve állítják elő kinyúló területükön a zóna első részében. A körbe burkoló vonalak képviselik a tipikus felső heveder minimálisan beállítható hosszát, amely vagy a CRS (W pont) tetejétől vagy a CRS (V pont) támlájának aljától terjed ki.

7. ábra

ISOFIX felső hevederrögzítési pontjának helyzete, ISOFIX zóna – A burkolózóna nagyított oldalnézete

A méretek milliméterben értendők

Magyarázat

1	V pont
2	R pont
3	W pont
4	Heveder hossza a burkolat körül a V ponttól: 250 mm
5	Függőleges hosszirányú sík
6	Heveder hossza a burkolat körül a W ponttól: 200 mm
7	A hosszúság körüli burkolat íve
8	H pont

Megjegyzések:

1	A felső hevederrögzítési pont része, amelyet úgy alakítottak ki, hogy összekapcsolódjon a satírozott zónában levő hevederhoroggal

2	R pont: a váll vonatkoztatási pontja

3	V pont: V vonatkoztatási pont, a H ponttól 350 mm függőlegesen felfelé és 175 mm vízszintesen hátrafelé

4	W pont: W vonatkoztatási pont, az R ponttól 50 mm függőlegesen lefelé és 50 mm vízszintesen hátrafelé

5	M sík: M vonatkoztatási sík, 1 000 mm vízszintesen hátrafelé az R ponttól

6	A zóna legelső felületeit két körbe burkoló vonallal végigsöpörve állítják elő kinyúló területükön a zóna első részében. A körbe burkoló vonalak képviselik a tipikus felső heveder minimálisan beállítható hosszát, amely vagy a CRS (W pont) tetejétől vagy a CRS (V pont) támlájának aljától terjed ki.

8. ábra

ISOFIX felső hevederrögzítési pontjának helyzete, ISOFIX zóna – Felülnézet

(Keresztmetszet az R sík mentén)

A méretek milliméterben értendők

Magyarázat

1	Középsík
2	V pont
3	R pont
4	W pont
5	Függőleges hosszirányú sík

Megjegyzések:

1	A felső hevederrögzítési pont része, amelyet úgy alakítottak ki, hogy összekapcsolódjon a satírozott zónában levő hevederhoroggal

2	R pont: a váll vonatkoztatási pontja

3	V pont: V vonatkoztatási pont, a H ponttól 350 mm függőlegesen felfelé és 175 mm vízszintesen hátrafelé

4	W pont: W vonatkoztatási pont, az R ponttól 50 mm függőlegesen lefelé és 50 mm vízszintesen hátrafelé

9. ábra

ISOFIX felső hevederrögzítési pontjának helyzete, ISOFIX zóna – Elölnézet

Magyarázat

1	V pont
2	W pont
3	R pont
4	Középsík
5	Terület nézete a törzs referenciasíkja mentén

Megjegyzések:

1	A felső hevederrögzítési pont része, amelyet úgy alakítottak ki, hogy összekapcsolódjon a satírozott zónában levő hevederhoroggal

2	R pont: a váll vonatkoztatási pontja

3	V pont: V vonatkoztatási pont, a H ponttól 350 mm függőlegesen felfelé és 175 mm vízszintesen hátrafelé

4	W pont: W vonatkoztatási pont, az R ponttól 50 mm függőlegesen lefelé és 50 mm vízszintesen hátrafelé

10. ábra

ISOFIX felső hevederrögzítési pontjának helyzete, ISOFIX zóna – Háromdimenziós vázlatos nézet

Magyarázat

1	H pont
2	V pont
3	W pont
4	R pont
5	45°-os sík
6	Keresztmetszet az R sík mentén
7	Padlólemez felülete
8	Zóna első széle

Megjegyzések:

1	A felső hevederrögzítési pont része, amelyet úgy alakítottak ki, hogy összekapcsolódjon a satírozott zónában levő hevederhoroggal

2	R pont: a váll vonatkoztatási pontja

11. ábra

A felső hevederrögzítési pont elhelyezésének alternatív módszere az „ISO/F2” (B) készülék használatával, ISOFIX zóna – oldal-, felül- és hátulnézet

A méretek milliméterben értendők

Magyarázat

1	Az „ISO/F2” (B) készülék vízszintes felülete
2	Az „ISO/F2” (B) készülék hátsó felülete
3	Az ülés hátát érintő vízszintes vonal (utolsó merev pontjának merevsége > 50 Shore A)
4	A 2 és 3 metszéspontja
5	A heveder vonatkoztatási pontja
6	Az „ISO/F2” (B) készülék középvonala
7	Felső heveder
8	A rögzítési zóna határai

12. ábra

Az alsó ISOFIX rögzítés jele

Megjegyzések:

1	Nem méretarányos rajz

2	A jel tükörképként is megjelenhet

3	A jel színét a gyártó választja meg

13. ábra

A fedél alatt lévő felső hevederrögzítési pont helyzetét jelölő jel

Megjegyzések:

1	Méretek mm-ben

2	Nem méretarányos rajz

3	A jelnek jól kivehetőnek kell lennie, vagy kontrasztos színek, vagy a megfelelő felületi kiemelés révén, amennyiben ragasztva vagy domborítva van

10. MELLÉKLET

i-SIZE ÜLŐHELY

1. ábra

A kitámasztótalp méretezési térfogata háromdimenziós nézetben

Magyarázat:

1.	Gyermekbiztonsági készülék (CRF)
2.	Alsó ISOFIX rögzítési pontok rúdja
3.	A CRF hosszirányú középsíkja
4.	A kitámasztótalp méretezési térfogata
5.	A jármű padlójának érintkezési felülete

Megjegyzés: Nem méretarányos rajz

2. ábra

A kitámasztótalp méretezési térfogata oldalnézetben

Magyarázat:

1.	Gyermekbiztonsági készülék (CRF)
2.	Alsó ISOFIX rögzítési pontok rúdja
3.	A kijelölt ülőhelyre behelyezett gyermekbiztonsági készülék alsó felülete által alkotott sík
4.	Az alsó rögzítési pont rúdján áthaladó, valamint a gyermekbiztonsági készülék hosszirányú középsíkjára és a kijelölt ülőhelyre behelyezett gyermekbiztonsági készülék alsó felülete által alkotott síkra egyaránt merőleges sík
5.	A kitámasztótalp méretezési térfogata, amelybe a jármű padlójának bele kell esnie Ez a térfogat annak a tartománynak felel meg, amelyen belül az i-Size gyermekbiztonsági rendszer kitámasztólábát hosszában és magasságban be lehet állítani.
6.	A jármű padlója

Megjegyzés: nem méretarányos rajz.

3. ábra

Például módosított, statikus terhelőerőt kifejtő berendezésre és kitámasztóláb-vizsgáló szondára (SFADSL), amely bemutatja a kitámasztótalp előírt beállítási tartományát és méreteit

Magyarázat:

1.	Kitámasztóláb-vizsgáló eszköz
2.	Kitámasztótalp
3.	SFAD (az ezen előírás 9. mellékletében meghatározottak szerint)

Megjegyzések:

1.	Nem méretarányos rajz

2.

A kitámasztóláb-vizsgáló eszköznek: a) az egyes i-Size ülőhelyekre meghatározott, a járműpadló érintkezési felületének egészén lehetővé kell tennie a vizsgálat elvégzését; b) mereven a statikus terhelőerőt kifejtő készülékhez (SFAD) kell lennie rögzítve, hogy az SFAD-ra ható erők közvetlenül keltsenek a jármű padlójára ható vizsgálati erőket anélkül, hogy a kitámasztóláb-vizsgáló eszközben fellépő csillapítás vagy az eszköz alakváltozása miatt csökkennének a reaktív vizsgálati erők.

3.	A kitámasztótalpnak egy olyan hengerből kell állnia, amely 80 mm széles, átmérője 30 mm és az élek mindkét oldalon 2,5 mm-es sugárral le vannak kerekítve.

4.	Növekményes magasságállítás esetében a beállítási fokozatok közötti távolság nem haladhatja meg a 20 mm-t.

4. ábra

i-Size ülőhelyet jelölő jel

Megjegyzések:

1.	Nem méretarányos rajz

2.	A jel színét a gyártó választja meg

Helyesbítés a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 48., 2011. február 23. )

A 9. oldalon, a mellékletben, a megfelelési táblázatban:

a következő szövegrész:

helyesen: