19.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 122/1

(1)

A 908/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) 34. cikkének (8) bekezdése megállapítja az uniós szabályoknak nem megfelelő kiadások uniós finanszírozásból történő levonására vonatkozó szabályokat. Emellett e szabályoktól eltérve lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kérelmezhessék a levonásra kerülő összegek több részletben történő visszafizetését.

(2)

Amennyiben a tagállamnak súlyos pénzügyi nehézségei vannak, lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság – az érintett tagállam erre irányuló kérelme esetén – a három, évente esedékes részletben történő visszafizetés engedélyezésén túlmenően a levonások teljesítésére legfeljebb 24 hónapos fizetési haladékot biztosíthasson.

(3)

A halasztott fizetés csak azon tagállamok esetében engedélyezhető, amelyek a 332/2002/EK tanácsi rendelet (3), a 407/2010/EU tanácsi rendelet (4), valamint az Európai Stabilitási Mechanizmus létrehozásáról szóló, 2012. február 2-án aláírt szerződés értelmében pénzügyi támogatásban részesülnek.

(4)

Az eddigi tapasztalatok alapján a levonások teljesítéséhez megjelölt fix halasztási időszak az adósságok feltorlódásához vezethet, melyek esedékessége olyan időszakra eshet, amikor még fennállnak az érintett tagállam súlyos pénzügyi nehézségei, és ezért az nem tudja teljesíteni az előírt visszafizetéseket. Ezért a Bizottságnak rendelkeznie kell a lehetőséggel, hogy a halasztási időszakot – a pénzügyi támogatás egyedi feltételeinek figyelembevételével – legfeljebb további 12 hónappal meghosszabbíthassa.

(5)

Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatták, hogy a halasztott összegek három, évente esedékes részletben történő visszafizettetése indokolatlan nehézségeket támaszthat az érintett tagállam számára, amennyiben az a halasztási időszak lejárta után is pénzügyi nehézségekkel küzd. Ezért biztosítani kell, hogy a részletekben történő visszafizetés engedélyezésére vonatkozó döntések a jövőben nagyobb számú részletet írhassanak elő, amennyiben az érintett összegek a tagállam bruttó hazai termékének jelentős hányadát képviselik.

(6)

A halasztott fizetésre vonatkozó határozat által érintett tagállam gondoskodik a levonások indokául szolgáló és a határozat meghozatalának időpontjában is fennálló hiányosságok – a Bizottsággal folytatott konzultáció során kidolgozott, egyértelmű eredménymutatókat tartalmazó cselekvési terv alapján történő – felszámolásáról. Ha a fizetési haladékban részesült tagállam elmulasztja a cselekvési tervnek megfelelően orvosolni a hiányosságokat, ezáltal további pénzügyi kockázatokat okozva az uniós költségvetésnek, a Bizottság – az arányosság elvének tiszteletben tartásával – módosíthatja vagy visszavonhatja a levonás végrehajtási időpontjának elhalasztásáról szóló határozatát.

(7)

A 908/2014/EU végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Mezőgazdasági Alapok Bizottságának véleményével,

19.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 122/4

(1)

A Tanács a 2474/93/EGK rendelettel (2) 30,6 %-os végleges dömpingellenes vámot (a továbbiakban: az eredeti intézkedések) vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó kerékpárok behozatalára.

(2)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Tanács az 1524/2000/EK rendelettel (3) úgy határozott, hogy az említett intézkedéseket fenn kell tartani.

(3)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálatot követően a Tanács az 1095/2005/EK rendelettel (4) úgy határozott, hogy a hatályos dömpingellenes vámot 48,5 %-ra emeli.

(4)

2013 májusában az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálatot követően a Tanács az 502/2013/EU rendelettel (5) úgy határozott, hogy fenntartja a hatályos 48,5 %-os dömpingellenes vámot, amely alól három vállalat esetében tesz kivételt és állapít meg egyedi vámtételt (19,2 % a Zhejiang Baoguilai Vehicle Co. Ltd, 0 % a Oyama Bicycles [Taicang] Co. Ltd és 0 % a Ideal [Dongguan] Bike Co., Ltd esetében) (a továbbiakban: a hatályos intézkedések).

(5)

2013 májusában a kijátszások feltárására indított vizsgálatot követően az alaprendelet 13. cikkének megfelelően a Tanács az 501/2013/EU rendelettel (6) úgy határozott, hogy kiterjeszti a Kínából származó kerékpárok behozatalára vonatkozó hatályos intézkedéseket az Indonéziában, Malajziában, Srí Lankán és Tunéziában feladott kerékpárokra is (a továbbiakban: a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat).

(6)

2014. július 23-án az Európai Bizottsághoz az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének és 14. cikke (5) bekezdésének alapján kérelmet nyújtottak be, amely a Kínából származó kerékpárok behozatalát illetően elrendelt dömpingellenes intézkedések esetleges kijátszásának kivizsgálására, valamint a Kambodzsában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken feladott, akár Kambodzsából, Pakisztánból és a Fülöp-szigetekről (a továbbiakban: a vizsgált országok) származóként, akár nem ilyenként bejelentett kerékpárok behozatalai nyilvántartásba vételének elrendelésére irányult.

(7)

A kérelmet az Európai Kerékpárgyártók Szövetsége (European Bicycle Manufacturers Association, EBMA) nyújtotta be tizenöt uniós kerékpárgyártó nevében.

(8)

A tagállamok tájékoztatását követően megállapítást nyert, hogy az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének és 14. cikke (5) bekezdésének alapján elegendő meggyőző bizonyíték áll rendelkezésre a vizsgálat megindításához, ezért a Bizottság úgy határozott, hogy kivizsgálja a Kínából származó kerékpárok behozatalát illetően elrendelt dömpingellenes intézkedések esetleges kijátszását, valamint a Kambodzsában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken feladott, akár Kambodzsából, Pakisztánból és a Fülöp-szigetekről származóként, akár nem ilyenként bejelentett kerékpárimport nyilvántartásba vételének elrendelését.

(9)

A vizsgálatot a Bizottság a 938/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelettel (7) (a továbbiakban: a vizsgálatot megindító rendelet) 2014. szeptember 2-án kezdeményezte.

(10)

A Bizottság hivatalosan értesítette Kína, Kambodzsa, Pakisztán és a Fülöp-szigetek hatóságait, a szóban forgó országok exportáló gyártóit, az ismert érintett uniós importőröket és az uniós gazdasági ágazatot alkotó feleket a vizsgálat megindításáról.

(11)

A mentesség iránti kérelem nyomtatványait vagy a Bizottság által ismert kambodzsai, pakisztáni és Fülöp-szigeteki gyártóknak/exportőröknek, vagy Kambodzsa, Pakisztán és a Fülöp-szigetek Európai Unió melletti képviseleteihez juttatták el. A kérdőíveket vagy a Bizottság által ismert kínai gyártóknak/exportőröknek, vagy Kína Európai Unió melletti képviseletéhez küldték el. A Bizottság kérdőíveket küldött az általa ismert független uniós importőröknek is.

(12)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat és a vizsgálatot megindító rendeletben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek. Minden felet tájékoztattak arról, hogy az együttműködés hiánya az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását vonhatja maga után, valamint azt, hogy a vizsgálat megállapításait a rendelkezésre álló tényekre alapozzák.

(13)

A vizsgálatban együttműködő pakisztáni vállalat az eljárás során kérte a meghallgató tisztviselő közbenjárását. A meghallgatásra 2015. március 23-án került sor. A meghallgatás során – a (98) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – megvitatták az egy kapcsolatban álló Srí Lanka-i vállalattól kereskedőn keresztül vásárolt kerékpáralkatrészek vonatkozásában kiállított A formanyomtatványok bizonyító erejét, és analógia útján az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontja alkalmazását a szóban forgó, Srí Lankából vásárolt kerékpáralkatrészekre.

(14)

Öt kambodzsai, egy pakisztáni és két Fülöp-szigeteki gyártó/exportőr nyújtotta be a mentességi kérelmet. A vizsgált országok gyártóitól/exportőreitől független kínai exportáló gyártók egyike sem működött együtt. Három független uniós importőr válaszolt a kérdőívre.

(15)

A Bizottság a következő vállalatok telephelyein tett ellenőrző látogatásokat:

(16)

A vizsgálati időszak a 2011. január 1-jétől2014. augusztus 31-ig tartó időszakot foglalta magában. A vizsgálati időszakra vonatkozóan adatokat gyűjtöttek többek között a kereskedelem szerkezetét érintő, az intézkedések elrendelését, és azok 2013-ban Indonéziára, Malajziára, Srí Lankára és Tunéziára való kiterjesztését követően, valamint az olyan gyakorlat, eljárás vagy munka megléte miatt bekövetkezett állítólagos változás vizsgálatára, melynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata vagy gazdasági indoka nincs. Részletesebb adatokat gyűjtöttek a 2013. szeptember 1-jétől2014. augusztus 31-ig tartó referencia-időszakra vonatkozóan annak érdekében, hogy megállapítsák, az import aláássa-e a hatályban lévő intézkedések javító hatását az árak és/vagy mennyiségek tekintetében, valamint hogy fennáll-e dömping.

(17)

Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése alapján az intézkedések esetleges kijátszásának megállapítása érdekében egymást követően megvizsgálták, hogy megváltozott-e a Kína, az érintett országok, a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat tárgyát képező országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezete; a változás olyan gyakorlatból, eljárásból vagy munkából eredt-e, amelynek a vám kivetésén kívül nem volt megfelelő magyarázata vagy gazdasági indoka; volt-e bizonyíték a kárra vagy arra, hogy a vám javító hatását a vizsgált termék árai és/vagy mennyisége tekintetében aláássák; volt-e bizonyíték az előzőleg megállapított rendes értékekhez viszonyított dömpingre, szükség esetén az alaprendelet 2. cikkének rendelkezései értelmében.

(18)

Az érintett termék a Kínából származó, jelenleg az ex 8712 00 30 és az ex 8712 00 70 KN-kód alá besorolt, motorral nem rendelkező kétkerekű és más kerékpárok (beleértve a háromkerekű szállító kerékpárokat, de bele nem értve az egykerekűeket) (a továbbiakban: érintett termék).

(19)

A vizsgált termék azonos a fent meghatározottal, de Kambodzsában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken adták fel, függetlenül attól, hogy a terméket Kambodzsából, Pakisztánból vagy a Fülöp-szigetekről származóként jelentik-e be vagy sem, jelenleg pedig ugyanazon KN-kódok alá tartozik, mint az érintett termék (a továbbiakban: a vizsgált termék).

(20)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a Kínából az Unióba exportált, és Kambodzsában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken az Unióba feladott – fenti meghatározás szerinti – kerékpárok ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és ugyanazon célokra alkalmazzák őket, ennélfogva az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell őket tekinteni.

(21)

A referencia-időszak alatt hat vállalat gyártott kerékpárokat Kambodzsában. Öt vállalat együttműködött és az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése szerinti, mentesség iránti kérelmet nyújtott be. A Kambodzsából az Unióba irányuló teljes behozatal valamivel több mint 100 %-át az említett öt vállalat exportja tette ki a Comext jelentésében foglaltak szerint (8). A vizsgálat azonban kimutatta, hogy bizonyos behozatalok (nevezetesen a Hollandiába irányulók) – az alábbi (66) és a (67) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – nem tulajdoníthatók semelyik együttműködő vállalat exportjának sem. Ennek eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a Kambodzsából az Unióba irányuló teljes behozatal 94 %-át tette ki az együttműködő vállalatok exportja. Az egyik együttműködő vállalat kapcsolatban áll egy olyan tunéziai vállalattal, amelyről a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat során megállapították, hogy kijátszotta az intézkedéseket. A hatodik vállalat kapcsolatban áll egy, az 501/2013/EU rendelet értelmében kiterjesztett intézkedések hatálya alatt álló Srí Lanka-i vállalattal, valamint a (22) preambulumbekezdésben említetett, pakisztáni együttműködő vállalattal. Ez a vállalat nem működött együtt a vizsgálat során.

(22)

A referencia-időszak alatt egy vállalat gyártott kerékpárokat Pakisztánban. Az egyetlen pakisztáni vállalat az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelő, mentesség iránti kérelmet nyújtott be; ez a vállalat a referencia-időszak alatt a Pakisztánból az Unióba irányuló teljes behozatal valamivel több mint 100 %-át valósította meg a Comext jelentésében foglaltak szerint. A vállalatot a Bizottság együttműködőnek tekintette. A vállalat egyetértésével az ellenőrző látogatásra Srí Lankán, a vállalattal kapcsolatban álló alkatrész-beszállító székhelyén került sor.

(23)

A referencia-időszak alatt két vállalat gyártott kerékpárokat a Fülöp-szigeteken. E két vállalat egyikének esetében – a (39) és (40) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – megállapítást nyert, hogy uniós piacra irányuló exportot folytat két független kereskedőn keresztül. Az egyik kereskedelmi vállalat esetében azt is megállapították, hogy a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat során hasonló ügyleteket hajtott végre egy másik Srí Lanka-i székhelyű vállalattal.

(24)

A két Fülöp-szigeteki vállalat, amely az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelő, mentesség iránti kérelmet nyújtott be, a Fülöp-szigetekről az Unióba irányuló teljes behozatal valamivel több mint 100 %-át valósította meg a Comext jelentésében foglaltak szerint. E vállalatok közül a Bizottság csak az egyiket tekintette teljes mértékben együttműködőnek.

(25)

A második vállalat együttműködését a Bizottság a következő okok miatt nem tartotta kielégítőnek:

(26)

Ezért – az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdésének megfelelően – a vállalatot 2015. január 16-án értesítették a Bizottság szándékáról, hogy részben figyelmen kívül hagyja az általa benyújtott információkat, és lehetőséget biztosítottak számára, hogy meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyen.

(27)

2015. január 30-i válaszában a vállalat az alábbiak szerint foglalt állást a (25) preambulumbekezdésben szereplő indokok kapcsán.

(28)

A (25) preambulumbekezdés a) pontjában szereplő indok vonatkozásában a vállalat azt állította, hogy a mentességi kérelem nyomtatványa nem kötelezte őt a megvásárolt kerékpáralkatrészeket tartalmazó részletes felsorolás benyújtására, hogy a vásárolt alkatrészek típusainak azonosítása és osztályozása terhet jelentett, valamint hogy az említett részletes információ véleménye szerint nem szolgált volna további értékes adatokkal a Bizottság számára annak megállapítása során, hogy teljesültek-e az alaprendelet 13. cikkében foglalt feltételek. Ugyanezen a napon, azaz több mint két hónappal a helyszíni vizsgálatot követően a vállalat benyújtott egy új dokumentumot is, amely tartalmazta a referencia-időszakban beszerzett alkatrészek típus szerinti bontását.

(29)

A Bizottság nem ért egyet ezekkel az állításokkal, mivel a beszerzések volumenére és értékére vonatkozó információk szükségesek annak értékeléséhez, hogy teljesülnek-e az alaprendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdésében szereplő feltételek. Ezen információk benyújtását a mentességi kérelem nyomtatványa is kifejezetten előírta. A jelenlegi vizsgálatban együttműködő összes többi vállalat képes volt a releváns információk kért formátumban való benyújtására. A késedelmesen benyújtott új információk tekintetében megjegyzendő, hogy azok nem voltak teljes mértékben összeegyeztethetők a korábban rendelkezésre bocsátott információkkal. Ezért a kapott információkat, tekintettel azok jellegére és mennyiségére, valamint arra a tényre, hogy a dokumentációt a helyszíni vizsgálatot követően nyújtották be, és már nem lehetett ellenőrizni, nem vették figyelembe.

(30)

Ezen túlmenően a vállalat azt állította, hogy a Bizottság nem adott elegendő iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a vállalattal kapcsolatban álló, a kerékpárok előállításában, értékesítésében vagy forgalomba hozatalában részt vállaló kínai vállalatnak meg kellett-e válaszolnia az exportőrök számára összeállított kérdőívet. A vállalat azt állította továbbá, hogy az Unióba exportált mennyiség csekély volt, és ezért ezek az információk véleménye szerint a vizsgálat szempontjából nem tekinthetők relevánsnak. Ezen állítások ellenére a Fülöp-szigeteki vállalat – bár a vizsgálat nagyon késői szakaszában – végül megválaszolta az exportőrök számára összeállított kérdőívet.

(31)

A fenti állítások tekintetében meg kell jegyezni, hogy a mentességi kérelem nyomtatványa egyértelműen, az exportált mennyiségtől függetlenül előírja ezen információ közlését, amit a Bizottság 2014. október 13-i hiánypótlásra felszólító levelében a vállalat felé is hangsúlyozott. Emellett a válasz késedelmes benyújtása nem tette lehetővé a Bizottság számára, hogy ellenőrizze az abban közölt információkat, és ezért nem lehet megítélni, hogy a válasz jelentősen befolyásolta-e a vállalat helyzetét. Ezért a fenti állításokat és a rendelkezésre bocsátott információkat elutasították.

(32)

A (25) preambulumbekezdés b) pontjában meghatározott indok vonatkozásában a vállalat 2015. január 30-i beadványában azt állította, hogy a helyszíni vizsgálat során feltárt eltérések mértéke nagyon csekély volt, valamint hogy a kért dokumentumok előállításának késedelme nem volt jelentős, és a késedelem a vállalat szűkös szervezési erőforrásaira vezethető vissza. Emellett a vállalat azt állította, hogy az ellenőrző látogatás lezárultáig a Bizottság megkapta az általa igényelt valamennyi dokumentumot.

(33)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a helyszíni vizsgálat során feltárt ellentmondások elsősorban a kerékpárgyártás volumenét érintették, ami a mentességi kérelem értékelésében játszott fontos szerepe miatt lényeges információnak tekinthető. A vállalat állítólagosan korlátozott erőforrásait illetően megjegyzendő, hogy a vállalat az ellenőrző látogatást megelőzően egyetlen alkalommal sem említette, hogy a korlátozott erőforrások késleltetnék az ellenőrzést. Emellett számos olyan, nagy jelentőségű, kért dokumentum volt, amelyet a vállalat az ellenőrzés végéig nem bocsátott rendelkezésre, például a helyi hatóságok részére benyújtott azon dokumentumok, amelyek alapján a hatóságok a származási bizonyítványokat a vállalat nevétől eltérő névre állították ki, emellett a vállalat nem nyújtotta be a vállalat épületeinek hasznos élettartamát meghatározó, a költségeket jelentősen befolyásoló értékcsökkenési időszak kiszámításához szükséges igazoló dokumentumokat sem.

(34)

A (25) preambulumbekezdés c) pontjában szereplő első és második indok vonatkozásában a vállalat azt állította, hogy nem tudta értelmezni a Bizottság azon értékelését, miszerint az ellenőrző látogatások különböző szakaszai során azonosított vázak festésének és kémiai kezelésének volumene és minősége nem volt összeegyeztethető az állítólagosan a referencia-időszakban gyártott kész kerékpárok mennyiségével. A vállalat ehhez hasonlóan nem értette a Bizottságnak a vállalat vázak gyártására irányuló kapacitását illető kételyeit sem.

(35)

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a vállalat – a (29) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – nem nyújtotta be a mentességi kérelem nyomtatványában kért szükséges tájékoztatást, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy értékelje a vásárolt és a gyártott vázak volumenét. A helyszíni vizsgálat során a Bizottság felkereste az üzemet, és megbizonyosodott arról, hogy bizonyos tevékenységeket nem a gyártási folyamat által indokolt folyamatossággal végeztek. Például az első látogatást követően, melynek során úgy tűnt, hogy a területen gyártási tevékenységet végeznek, a Bizottság ismét felkereste az üzemet, és megállapította, hogy e tevékenység megszűnt: a vázak felismerhető ok nélkül a kémiai kezelésre szolgáló területen hevertek, a festőrészlegen pedig ki volt kapcsolva az áram, holott a vázak festését még nem fejezték be teljesen. A gyártás ilyen megszakítása jelentősen befolyásolhatja a befejezett vázak minőségét, ami nem áll összhangban a gazdaságilag ésszerű termelési folyamattal. Másodszor, a Bizottság a vállalat telephelyén tett ellenőrző látogatás során nem tudta ellenőrizni a vázak előállításához szükséges nyersanyag meglétét. Az ellenőrző látogatás során azonban megállapították, hogy a vállalat valóban rendelkezik a vázak gyártásához szükséges bizonyos berendezésekkel, és nem zárták ki, hogy a vállalat legyártott néhány vázat a referencia-időszakban. Ezért – a (25) preambulumbekezdés c) pontjában említettek szerint – a vállalat által benyújtott hiányos információk alapján a Bizottság a 2014. október 13-i hiánypótlásra felszólító levélre válaszul benyújtott Excel-fájlokban a vállalat által bejelentett összes vázbeszerzés összegzését követően arra a következtetésre jutott, hogy a berendezés megléte ellenére az uniós piac számára a referencia-időszakban értékesített kerékpárok összeszereléséhez felhasznált vázak legtöbb esetben ténylegesen Kínától kerültek megvásárlásra.

(36)

A (25) preambulumbekezdés c) pontjában foglalt harmadik érv tekintetében a vállalat azt állította, hogy a megvásárolt alkatrészek értékének egyeztetését illető nehézségek annak tudhatók be, hogy a vállalat kizárólag a FOB-árakat (költségmentesen a hajófedélzetre) nyújtotta be, a számlán feltüntetett CIF-árak (költség, biztosítás és fuvardíj) helyett. A vállalat egy új dokumentumot is benyújtott, amely a FOB- és CIF-árakat is tartalmazta.

(37)

A beszerzési árak hozzárendelése tekintetében a mentességi kérelem nyomtatványa előírja a vállalat számára, hogy tüntesse fel a számlán szereplő értéket és az egyes beszerzési ügyletek tényleges szállítási feltételeit. A mentességi kérelem nyomtatványára adott válaszában a vállalat semelyik bejelentett ügylet esetében sem tüntetett fel FOB vagy CIF szállítási feltételeket, ehelyett vagy a C&F (költség és fuvardíj) vagy a COD (teljesítés utáni fizetés) módot tüntették fel. Ráadásul, mivel ezeket az állításokat a vállalat a vizsgálat viszonylag késői szakaszában hozta fel, ezeket az információkat már nem lehetett ellenőrizni, és ezért – figyelembe véve az információk jellegét és mennyiségét is – ezt az állítást elutasították.

(38)

A (25) preambulumbekezdés c) pontjában szereplő negyedik indokot illetően a vállalat azt állította, hogy a kapcsolatban álló kínai vállalatnak az állítólagosan független beszállítókon keresztül bonyolított közvetett értékesítései a vállalat összes beszerzésének csupán csekély részét tették ki. A Bizottság a (29) preambulumbekezdésben meghatározott okokból kifolyólag nem volt abban a helyzetben, hogy megállapítsa a kapcsolatban álló beszállítótól beszerzett alkatrészek pontos mennyiségét. A Bizottságnak ezért továbbra is kétségei vannak a vételár megbízhatóságát, valamint az alkatrészek fő beszállítójának személyazonosságát illetően.

(39)

A (25) preambulumbekezdés c) pontjában az exportár helyességével kapcsolatban közölt, ötödik indokkal kapcsolatban azt állították, hogy a vállalat a kerékpárok uniós piacon való értékesítését általában két független kereskedelmi vállalaton keresztül végzi, amelyek a kerékpárokat ezt követően továbbértékesítik az Unióban található végső vevőnek. Továbbá az a tény, hogy a kereskedelmi vállalatok nevei szerepelnek a vállalat által benyújtott egyes származási bizonyítványokon, csupán azt mutatja, hogy a kereskedő az uniós vevők számára értékesítést végző végső eladó volt.

(40)

Ebben az összefüggésben a vállalat nem adta meg, hogy a független kereskedelmi vállalatok ügyfelei voltak, ami ellentmond a vállalat azon állításának, hogy valójában ezek a kereskedelmi vállalatok a végső értékesítők voltak az uniós vevők felé. Ez tulajdonképpen megerősíti a Bizottság értelmezését, miszerint a helyszíni vizsgálat során bemutatott, a vállalat és az uniós vevő közötti számlák nem tükrözik a tényleges exportügyleteket, mivel az uniós vevők felé a független kereskedőknek kellett volna számlázniuk. Mivel a bejelentett exportár megbízhatatlannak bizonyult, a Bizottság figyelmen kívül hagyta.

(41)

A (25) preambulumbekezdés c) pontjában szereplő, az értékcsökkenéssel kapcsolatos költségek megbízhatatlanságával, a munkaerőköltségekkel és a villamos árammal kapcsolatos hatodik indok vonatkozásában a vállalat a következőket állította:

Először is, ami az értékcsökkenési költségeket illeti, a vállalat megemlítette az épületek megépítésének évét, de állítását nem támasztotta alá bizonyítékokkal. Emellett a helyszíni vizsgálat során a Bizottság több alkalommal kérte a vállalatot, hogy nyújtson be az épületek építési évére vonatkozó bizonyítékot, valamint az épületek értékcsökkenési időszakára vonatkozó értékelést, mivel az értékcsökkenés összege kiemelt fontosságú a hozzáadott értéknek az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése szerinti kiszámítása során. A vállalat különösen épületeinek hasznos élettartamát illetően adott meg olyan értéket, amely jelentősen alacsonyabb a nemzetközi számviteli standardok szerinti szokásos időtartamnál (50 év). Ebből következően az értékcsökkenési költségek magasak voltak, ami jelentősen befolyásolta az összeszerelt kerékpárok bejelentett teljes költségeit. A vállalat nem tudott benyújtani igazoló dokumentumokat, például olyan vonatkozó elemzéseket vagy dokumentumokat, amelyek rávilágítanának a szokásos gyakorlattól való ilyen mértékű eltérést igazoló vállalati belső döntéshozatal indokaira. Az ellenőrző látogatás során a Bizottság nem tudott olyan okot azonosítani, amely igazolná azt, hogy a vállalat nem volt képes az épületeket az általa bevallottnál hosszabb ideig használni. Ezért elutasították a vállalat állítását, az értékcsökkenési időszakot pedig módosították az épületek hasznos élettartamára vonatkozó pontosabb meghatározás (20 év) alapján.

(42)

Másodszor, a munkaerőköltségek tekintetében a vállalat megkérdőjelezte a Bizottság értékelésének egyértelműségét. E tekintetben – amint azt a (35) preambulumbekezdés is kifejti – a 2014. október 13-i hiánypótlásra felszólító levélre adott válaszban közölt információk alapján a Bizottság becslése szerint a referencia-időszak során az uniós piacra exportált kerékpárok összeszereléséhez felhasznált vázak többségét valójában Kínából szerezték be. Ezért a vállalat által benyújtott munkaerőköltségek jelentős mértékben aránytalanok voltak a termelési volumenhez viszonyítva, és felülvizsgálatra szorultak a valódi Fülöp-szigeteki gyártó tekintetében tett megállapítások alapján.

(43)

Harmadszor, az energiaköltségek tekintetében a vállalat megkérdőjelezte a Bizottság értékelésének egyértelműségét. E tekintetben, hasonlóan a munkaerőköltségekhez, a vállalat által jelentett energiaköltségek jelentős mértékben aránytalanok voltak a termelési volumenhez viszonyítva, és felülvizsgálatra szorultak a valódi Fülöp-szigeteki gyártó tekintetében tett megállapítások alapján.

(44)

Ezért a vállalat által benyújtott információkat – a (41)–(43) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint – részben felül kellett vizsgálni, míg az Unió felé alkalmazott exportár tekintetében közölt információt teljes mértékben figyelmen kívül kellett hagyni. A vállalat által az Unió felé alkalmazott exportárra vonatkozó megállapításokat ezért a rendelkezésre álló tényekre alapozták, az alaprendelet 18. cikkével összhangban. Az exportárat ezért a Comext adatai alapján állapították meg.

(45)

A független kínai exportáló gyártók egyike sem működött együtt, míg a vizsgált országokból származó gyártókkal/exportőrökkel kapcsolatban álló egyes kínai exportáló gyártók együttműködtek, és arról számoltak be, hogy a vizsgálati időszakban jelentéktelen volument értékesítettek az uniós piacra, Kambodzsába és a Fülöp-szigetekre. Ezért egyrészről az érintett terméknek Kínából az Unióba irányuló behozatalára, másrészről a Kínából Kambodzsába, Pakisztánba és a Fülöp-szigetekre irányuló kerékpárkivitelre vonatkozó megállapítások az együttműködő kínai kapcsolatban álló exportáló gyártók által jelentett és – az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfelelően – a rendelkezésre álló adatokon alapultak. Az Unióba irányuló behozatal tekintetében használt, rendelkezésre álló tények a Comextből kerültek lehívásra. A Kínából Kambodzsába, Pakisztánba és a Fülöp-szigetekre irányuló export volumenének meghatározásához a Bizottság a kínai nemzeti statisztikai adatokat használta.

(46)

A kambodzsai, pakisztáni és Fülöp-szigeteki helyi hatóságok részleges információkat nyújtottak be a Kínából származó kerékpárok behozatalára vonatkozóan. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a kambodzsai, pakisztáni és Fülöp-szigeteki illetékes helyi hatóságok nem vetették össze a kínai exportstatisztikákat és a helyi importstatisztikákat.

(47)

Az érintett termék Kínából az Unióba irányuló összbehozatala 2012-ben 27 %-kal csökkent 2011-hez képest. Azt követően, hogy az Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából származó behozatalt 2012-ben, a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat megindítását követően nyilvántartásba vették, a Kínából származó behozatal 44 %-kal nőtt. A referencia-időszakban a Kínából származó behozatal 2013-hoz képest 7 %-kal csökkent. Összességében véve a Kínából származó behozatal a vizsgálati időszakban 2 %-kal csökkent.

(48)

A (21), (22) és (24) preambulumbekezdésben foglaltak értelmében a vizsgált országokból származó együttműködő vállalatok ellenőrzött exportjának volumene kissé meghaladta a Comext adatai szerinti importvolument. Mivel az együttműködő vállalatoktól származó adatokat az ellenőrzést követően pontosabbnak vélték, a Comext adatait megfelelően kiigazították.

(49)

Ugyanakkor a vizsgált termék Kambodzsából az Unióba irányuló behozatala 2011-től kezdve növekedett. 2011-hez képest a behozatal 2012-ben 120 %-kal nőtt, míg 2013-ban megháromszorozódott. A vizsgálati időszak alatt a Kambodzsából az Unióba érkező behozatal 180 %-kal nőtt. A Kambodzsából az Unióba történő behozatal növekedését azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy a Srí Lankáról és Tunéziából származó behozatal mértéke 2011-hez viszonyítva 2013-ban és a referencia-időszakban csökkent (59 %-kal, illetve 57 %-kal Srí Lanka esetében és 32 %-kal, illetve 23 %-kal Tunézia esetében). Ez a visszaesés egybeesett a Srí Lankáról és Tunéziából az Unióba irányuló behozatal 2012-ben, a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat megindítását követően történt nyilvántartásba vételével (lásd a (21) preambulumbekezdést).

(50)

A vizsgált termék Pakisztánból az Unióba irányuló behozatala 2013-at megelőzően elhanyagolható volt, majd a referencia-időszakban jelentős szintre emelkedett. A Pakisztánból az Unióba történő behozatal növekedését azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy a Srí Lankáról származó behozatal mértéke 2011-hez viszonyítva 2013-ban és a referencia-időszakban csökkent (59 %-kal, illetve 57 %-kal). Ez a visszaesés egybeesett a Srí Lankáról az Unióba irányuló behozatal nyilvántartásba vételével a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat megindítását követően (lásd a (21) preambulumbekezdést).

(51)

Mivel a Pakisztánból az Unióba irányuló valamennyi behozatalt – a (22) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – egyetlen pakisztáni gyártó/exportőr hajtotta végre, a Pakisztánból az Unióba irányuló kivitel teljes volumene az üzleti titkok védelme miatt nem közölhető.

(52)

Végezetül, a vizsgált terméknek a Fülöp-szigetekről az Unióba irányuló behozatala 2011-hez viszonyítva 40 %–65 %-kal nőtt a referencia-időszakban. A Fülöp-szigetekről az Unióba történő behozatal növekedését azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy a Srí Lankáról származó behozatal mértéke 2011-hez viszonyítva 2013-ban és a referencia-időszakban csökkent (59 %-kal, illetve 57 %-kal). Ez a csökkenés egybeesett a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat megindításával (lásd a (23) preambulumbekezdést).

(53)

Mivel a vizsgált terméknek a Fülöp-szigetekről az Unióba irányuló behozatalát – a (23) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – két gyártó/exportőr hajtotta végre, a Fülöp-szigetekről az Unióba irányuló kivitel teljes volumene az üzleti titkok védelme miatt nem közölhető.

(54)

A lenti 1. táblázat a Kínából, Kambodzsából, Pakisztánból, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából az Unióba irányuló kerékpár-behozatal mennyiségét tartalmazza a vizsgálati időszak során.

1. táblázat

Az EU-ba irányuló behozatal mennyisége

(55)

A Kínából Kambodzsába irányuló kerékpárexport először 2011–2012 között növekedett meg (65 %-kal). 2012 és 2013 között a behozatal kismértékben, 10 %-kal csökkent, ugyanakkor a referencia-időszakban 2013-hoz viszonyítva 76 %-kal nőtt. A vizsgálati időszakban a Kínából Kambodzsába irányuló export összesen 159 %-kal emelkedett. A Kínából Kambodzsába irányuló export növekedését összefüggésben kell szemlélni azzal, hogy a Kínából Srí Lankára és Tunéziába irányuló export mértéke 2011-hez viszonyítva 2013-ban és a referencia-időszakban csökkent (44 %-kal, illetve 30 %-kal Srí Lanka esetében és 66 %-kal, illetve 57 %-kal Tunézia esetében). Ez egybeesett a Srí Lankáról és Tunéziából az Unióba irányuló behozatalnak a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat megindítását követően történt nyilvántartásba vételével.

(56)

Az érintett termék Kínából Pakisztánba irányuló kivitele 2011-hez képest 2012-ben 22 %-kal csökkent. A Kínából Pakisztánba irányuló kerékpárexport a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat megindítását követően azonban 57 %-kal nőtt, majd a referencia-időszakban még tovább emelkedett. A vizsgálati időszakban a Kínából Pakisztánba irányuló export összesen 57 %-kal emelkedett. A Kínából Pakisztánba történő behozatal növekedését azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy a Kínából Srí Lankára irányuló export mértéke 2011-hez viszonyítva 2013-ban és a referencia-időszakban csökkent (44 %-kal, illetve 30 %-kal). Ez egybeesett a Srí Lankáról az Unióba irányuló behozatalnak a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat megindítását követően történt nyilvántartásba vételével.

(57)

Végül, a Kínából a Fülöp-szigetekre irányuló export 2011-hez képest 2012-ben 27 %-kal csökkent. A Kínából a Fülöp-szigetekre irányuló export ugyanakkor 2013-ban, a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat megindítását követően több mint kétszeresére nőtt. A vizsgálati időszakban a Kínából a Fülöp-szigetekre irányuló export összesen 140 %-kal emelkedett. A Kínából a Fülöp-szigetekre történő behozatal növekedését azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy a Kínából származó, Srí Lankára irányuló export mértéke 2011-hez viszonyítva 2013-ban és a referencia-időszakban csökkent (44 %-kal, illetve 30 %-kal). Ez egybeesett a Srí Lankáról az Unióba irányuló behozatalnak a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat megindítását követően történt nyilvántartásba vételével.

(58)

A lenti 2. táblázat a Kínából Kambodzsába, Pakisztánba, a Fülöp-szigetekre, Indonéziába, Malajziába, Srí Lankára és Tunéziába irányuló kerékpárkivitel mennyiségét tartalmazza a vizsgálati időszak során.

2. táblázat

A Kínából származó export volumene

(59)

A Kínából és Indonéziából, Malajziából, Srí Lankáról és Tunéziából az Unióba irányuló export csökkenése, párhuzamosan a Kambodzsából, Pakisztánból és a Fülöp-szigetekről az Unióba irányuló export növekedésével, valamint a Kínából Kambodzsába, Pakisztánba és a Fülöp-szigetekre irányuló export növekedése, párhuzamosan a Kínából Malajziába, Srí Lankára és Tunéziába irányuló export csökkenésével a dömpingellenes intézkedéseknek a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat utáni kiterjesztését követően azt jelenti, hogy megváltozott a kereskedelem szerkezete a harmadik országok és az Unió között az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében. A három érintett ország esetében ez a következtetés i. globálisan; és az ii. egyes vizsgált országok esetében egyaránt levonható.

(60)

Az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kereskedelem szerkezetének megváltozása olyan gyakorlat, eljárás vagy munka következménye legyen, melynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata vagy gazdasági indoka nincs. A fent említett gyakorlat, eljárás vagy munka többek között magában foglalja a hatályos intézkedések tárgyát képező termék harmadik országokon keresztül történő feladását, valamint a részeknek az Unióban vagy egy harmadik országban történő összeszerelésére irányuló összeszerelési tevékenységet. Az összeszerelési tevékenységek meglétét az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban állapítják meg.

(61)

A vizsgált országok helyi hatóságai nem nyújtottak be információt a vizsgált terméknek az egyes országokra vonatkozó gyártási volumenéről.

(62)

A vállalatok mentességi kérelmei alapján azonban meg lehetett állapítani, hogy a kambodzsai és Fülöp-szigeteki gyártók 2011 és a referencia-időszak között 161 %-kal, illetve 20–55 %-kal növelték a vizsgált termék gyártását.

(63)

Pakisztánt illetően, az egyetlen pakisztáni együttműködő vállalat 2013-ban kezdte meg a kerékpárok exportját. Ezért a következtetés, miszerint Pakisztánban nem volt valódi gyártás, a vállalattól származó és ellenőrzött információkon alapult.

(64)

A (24) preambulumbekezdésben foglaltak szerint két Fülöp-szigeteki vállalat működött együtt, és a (112)–(125) preambulumbekezdésben állítottak szerint egyikük nem volt valódi gyártó. Ezért a termelési volumen a Fülöp-szigeteken az üzleti titkok védelme miatt nem közölhető.

3. táblázat

A kambodzsai és Fülöp-szigeteki gyártók általi kerékpárgyártás

(65)

Mivel az Unióba irányuló export túlnyomó részben az öt kambodzsai együttműködő vállalatnak tudható be, részletes elemzést lehetett végezni. A (21) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Hollandiába irányuló bizonyos behozatalokat nem lehetett hozzárendelni semelyik együttműködő vállalathoz sem. Emellett az egyik együttműködő vállalat kapcsolatban áll egy olyan tunéziai vállalattal, amelyről a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat során megállapították, hogy kijátszotta az intézkedéseket.

(66)

A vizsgálat kimutatta, hogy a Kambodzsából Hollandiába irányuló behozatal 2011-hez képest 2013-ban és a referencia-időszak során jelentősen nőtt (672 %-kal, illetve 533 %-kal), miközben az importárak 2011-hez képest 2013-ban és a referencia-időszak során csökkentek (43 %-kal, illetve 21 %-kal), ahogy az a 4. táblázatban látható:

4. táblázat

A Kambodzsából Hollandiába irányuló behozatal

(67)

A havi – az 5. táblázatban látható – adatokon alapuló részletesebb elemzés feltárta, hogy a Kambodzsából Hollandiába irányuló behozatal árai a referencia-időszak első négy hónapjában sokkal alacsonyabb szinten voltak, mint a 2014 januárjában kezdődő időszakban. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a nem együttműködő kambodzsai vállalat 2013 végén áttelepült Pakisztánba. Ezen túlmenően három kambodzsai együttműködő vállalat kis mennyiségben, a megállapított átlagos árnál jóval magasabb áron exportált kerékpárokat Hollandiába a referencia-időszak első négy hónapjában. A két másik vállalat nem exportált kerékpárokat Hollandiába. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a nem együttműködő vállalat is importált Kambodzsából Hollandiába.

5. táblázat

Átlagos havi importárak Kambodzsából Hollandiába

(68)

A referencia-időszakban a Kambodzsából az Unióba irányuló teljes behozatal 94 %-át az együttműködő kambodzsai vállalatok exportja tette ki.

(69)

Az öt együttműködő vállalat közül az egyik nem tudta hozzárendelni a Kínából beszerzett váz típusára vonatkozó adatokat az Unióba értékesített kerékpár típusára vonatkozó adatokhoz; a vállalat ugyanakkor nem gyártott vázakat ebben az időszakban. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kerékpárok küldése átrakodás útján történt.

(70)

A nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat nem értett egyet a Bizottságnak az átrakodásra vonatkozó értékelésével. A vállalat kiegészítő dokumentumokat bocsátott rendelkezésre, és azzal érvelt, hogy a Bizottság nem rendelkezik olyan, az aktában szereplő bizonyítékokkal, amelyek arról tanúskodnának, hogy a vázak Kínából származtak.

(71)

Emlékeztetni kell arra, hogy a helyszíni vizsgálat során a vállalat által benyújtott információk alapján a Bizottság nem tudta összeegyeztetni a beszerzett vázak típusát az Unióba exportált kerékpárok típusával, mivel a vállalat acélvázak beszerzését igazolta, holott különböző méretű, acélból és alumíniumból készült vázakkal felszerelt kerékpárokat exportált. Ez azt jelenti, hogy az exportált kerékpárokat nem Kambodzsában szerelték össze. Ezenkívül a helyszíni vizsgálat során a vállalat által az említett vázak eredetének bizonyítására benyújtott egyetlen bizonyíték a vietnami hatóságok által a vietnami kereskedő nevében kiállított A formanyomtatvány/származási bizonyítvány volt. A nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat azt állította, hogy az A formanyomtatvány/származási bizonyítvány hibásan jelezte, hogy valamennyi váz acélból készült, mikor azok részben alumíniumból készültek. A vállalat által a nyilvánosságra hozatalt követően vietnami és kínai nyelven benyújtott, angol fordításban csak részben hozzáférhető új dokumentumok számos következetlenséget tartalmaztak (a beszerzett vázak mennyisége nem volt összeegyeztethető az exportált kerékpárok számával, amint az a helyszíni vizsgálat során megállapítást nyert; egy dokumentumot számlaként nyújtottak be, ám az nem tartalmazott árat; nem nyújtottak be bizonyítékot a vázra vonatkozó többi gyártási lépésről, például a vágásról, a kialakításról, a stancolásról és a festésről). Az új dokumentumokat ezért hiányosnak és elégtelennek tekintették annak bizonyítására, hogy a szóban forgó vázakat Vietnamban állították elő.

(72)

Ezen túlmenően a vizsgálat megállapította, hogy a vállalat más kapcsolatban álló kínai vállalatoktól szerezte be a kerékpárok összeszereléséhez használatos többi alkatrész nagy részét (70 %-át), míg a fennmaradó alkatrészek (néhány mellékes kivételtől eltekintve) vietnami kereskedőktől származtak. A vállalat azonban nem volt képes bizonyítékkal/információval szolgálni a többi alkatrész tényleges gyártójával kapcsolatban.

(73)

Ezenkívül a vállalat nem tudta benyújtani a szóban forgó kerékpárokra vonatkozó, a kambodzsai kereskedelmi minisztérium által kiállított A formanyomtatványt/származási bizonyítványt. Emiatt, valamint egyéb rendelkezésre álló információ hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó alkatrészek Kínából származtak. Ennélfogva a fenti állításokat a Bizottság elutasította.

(74)

Ezért a fent felsorolt bizonyítékok alapján megállapításra került a Kínából származó termékek Kambodzsában megvalósuló átrakodására vonatkozó gyakorlat megléte az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(75)

A Bizottság annak megállapítására, hogy a Kambodzsában végzett összeszerelési tevékenység az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételek alapján a hatályos intézkedések kijátszását jelenti-e, minden együttműködő vállalat tekintetében megvizsgálta a nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) forrásait és a gyártási költségeket. Az együttműködő öt vállalat közül három esetében a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) összértéküket tekintve az összeszerelt termék részeinek legfeljebb 60 %-át tették ki. Ennélfogva nem volt szükséges megvizsgálni, hogy a behozott alkatrészekhez az összeszerelési tevékenység során hozzáadott érték meghaladta-e a gyártási költségek 25 %-át.

(76)

A másik két vállalatot 2013-ban hozták létre Kambodzsában. Ezek egyike – a (69)–(74) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – részt vett az átrakodásban. Mindkét vállalat azt állította, hogy foglalkozik vázak gyártásával. A két vállalat a Kínából származó alkatrészeket hongkongi kapcsolatban álló vállalatoktól, illetve kapcsolatban álló kereskedőktől szerezte be. A vizsgálat megállapította, hogy a vázak gyártásához kapcsolódó állandó költségek (azaz az értékcsökkenés, a bérleti díjak, valamint a közvetlen és közvetett villamosenergia-költségek) nem voltak összeegyeztethetők a kerékpárgyártás volumenével, és mesterségesen növelték az előállított vázak értékét. Emellett a vázak gyártása során felhasznált festékmennyiséget – a valódi gyártók adataival összevetve – túlzottnak találták. Ezenfelül a vázak gyártásához és a kerékpárok összeszerelési műveleteihez rendelt munkaerőköltségeket a Bizottság – a valódi gyártók által gyártott vázak és az összeszerelt kerékpárok volumenével összevetve – túl magasnak és megbízhatatlannak ítélte. Ezért felülvizsgálták a vázak gyártásával kapcsolatos említett költségek leosztását, aminek során kiderült, hogy a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) összértéke a valóságban meghaladta az összeszerelt termék alkatrészei összértékének 60 %-át, míg a beszerelt alkatrészekhez az összeszerelési tevékenység során hozzáadott érték alacsonyabb volt, mint a gyártási költségek 25 %-a.

(77)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik vállalat azt állította, hogy kerékpárgyártásának jelentős részét az Unión kívüli piacokra szánta. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a referencia-időszakban a vállalat Unión kívüli értékesítései a teljes értékesítések kevesebb mint 6 %-át tették ki és csak egy ügyletet (egy számlát) érintettek.

(78)

Ugyanez a vállalat vitatta a Bizottság azon megállapításait, miszerint a Kínából származó alkatrészek az összeszerelt termék alkatrészei összértékének több mint 60 %-át tették ki. Azt állította, hogy a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a nyersanyagokat minden esetben az Unióba eladott kerékpárokhoz használták fel, hiszen a vállalat az Unión kívüli piacokon is folytat értékesítési tevékenységet. A vállalat emellett azzal érvelt, hogy az Unió számára értékesített kerékpárok gyártási költségei magasabbak, mint az Unión kívülre értékesített kerékpárok gyártási költségei. A Bizottságnak ezért a vállalat szerint ki kell igazítania megállapításait, és a számításokból ki kell vennie az Unión kívülre szánt kerékpárok gyártásához szükséges alkatrészek és anyagok költségeit. Ezen túlmenően a vállalat szerint a Bizottság tévesen ítélte úgy, hogy bizonyos nem Kínából származó anyagok (vázak és más kerékpáralkatrészek) ténylegesen Kínából származtak. A vállalat szerint bizonyos alkatrészek esetében, amelyek két megrendelés részét képezték, a vállalat tévesen jelentette, hogy azok származási helye Kína.

(79)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a (77) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az Unión kívüli értékesítés a vállalat teljes értékesítésének kevesebb mint 6 %-át tette ki, ennélfogva nem torzíthatta jelentősen a Bizottság elemzését. A nyilvánosságra hozatalra adott válaszában a vállalat új aktát nyújtott be arról, hogy mely alkatrészeket használtak fel az Unión kívülre exportált kerékpárok esetében. A vállalat azonban nem nyújtott be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy ezeket az alkatrészeket ténylegesen felhasználták az Unión kívülre exportált kerékpárok összeszereléséhez, így például nem bocsátott rendelkezésre az Unión kívülre exportált kerékpárokhoz felhasznált anyagokról kiállított olyan számlákat, amelyekben szerepelt volna az ilyen kerékpárokhoz felhasznált alkatrészek típusa. Azon alkatrészek tekintetében, amelyek eredetét a Bizottság – a vállalat állítása szerint – tévesen kínainak vélte, meg kell jegyezni, hogy a vállalat tájékoztatása szerint több alkatrészt is vietnami kereskedőktől szerzett be, jóllehet a (71) preambulumbekezdésben foglaltak szerint nem nyújtott be bizonyítékot az ilyen alkatrészek gyártóinak vonatkozásában. Ennélfogva, mivel nincs semmiféle bizonyíték az említett alkatrészek gyártóira nézve, valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy a vállalat vele kapcsolatban álló vállalatokkal rendelkezik Kínában, amelyektől kerékpáralkatrészeket vásárol, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéses alkatrészek is Kínából származnak. A két korábban említett megrendelés kapcsán a vállalat maga adta azt a tájékoztatást, hogy ezek a megrendelések a vele kapcsolatban álló kínai vállalattól beszerzett alkatrészekre vonatkoztak, és a nyilvánosságra hozatalt követően nem nyújtottak be bizonyítékot, amely igazolta volna, hogy a vállalat hibásan nyilvánította az említett alkatrészeket Kínából származónak. Következésképpen ezeket az állításokat elutasították.

(80)

Az összeszerelési műveletekben érintett mindkét vállalat vitatta költségeik Bizottság által elvégzett felülvizsgálatát. Általános megjegyzésként a Bizottság hangsúlyozta, hogy annak – az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján történő – kiszámítása során, hogy a behozott alkatrészekhez hozzáadott érték magasabb volt-e az előállítási költség 25 %-ánál, a hozzáadott érték kiszámításánál tekintetbe vett költségek a gyártási folyamat során felmerült olyan költségek, amelyek a késztermék értékének az eredeti költségekhez képest történő növekedését eredményezik (pl. gyártási munkaerőköltségek, általános gyári költségek, az összeszerelő létesítmények értékcsökkenése, helyben előállított részek). Ezért az említett költségek specifikusan a kerékpárok gyártási és befejezési folyamata során merülnek fel.

(81)

Az egyik vállalat azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a vállalat földrajzi elhelyezkedése miatt felmerülő költségeket. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vállalat nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely régiónként ismertetné a költségek közötti eltérést Kambodzsán belül. Ezért a Bizottság az állítást elvetette.

(82)

Az értékcsökkenés költségeit illetően egy vállalat a helyszíni vizsgálat során azt állította, hogy a befektetett eszközöket a részvényesek fizették, nem pedig a vállalat. Ezért, mivel a vállalatnak nem jelentett semmiféle költséget a befektetett eszközök beszerzése, a vállalat által bejelentett értékcsökkenési költségeket nem vették figyelembe. A nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat ugyanakkor azt állította, hogy a részvényesek által beszerzett felszerelések valójában a tőkéhez való természetbeni hozzájárulást valósítottak meg. Mivel erre a felvetésre a vizsgálat későbbi szakaszában került sor, a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni azt, így az állítást elutasították.

(83)

Mindkét vállalat bérli az épületeket a kerékpár-összeszerelési tevékenységéhez. A referencia-időszakban gyártási kapacitásuk jelentős részét nem használták ki. Azonban a költségfelosztás során mindkét vállalat a teljes bérleti költséget rendelte hozzá a vázak gyártásához és a kerékpárok összeszereléséhez. A vállalkozások a felosztás során nem vették figyelembe, hogy a bérelt épületeknek csak egy részét használták a gyártási folyamatban. Ezért a Bizottság a hozzáadott érték kiszámításához felülvizsgálta a bérleti kiadásoknak a vázak előállításához, valamint a kerékpárok összeszereléséhez való hozzárendelését, a tényleges gyártási volumen arányában. A vállalatoknál felmerülő fennmaradó bérleti költségeket olyan költségekként vették figyelembe, amelyek nem járulnak hozzá a hozzáadott értéknek az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdése által előírt létrehozásához.

(84)

A festési költségek tekintetében az egyik vállalat azt állította, hogy jóval összetettebb, 3 rétegnyi festék felhordását magában foglaló festési eljárást alkalmaz, és ezért több festéket (a referenciaérték mintegy 2,5-szeresét) használ fel, mint azok a vállalatok, amelyeket a festékfogyasztás referenciaértékének kiszámításánál alapul vettek. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a referenciaérték megállapítása során tekintetbe vett vállalatok szintén 3 rétegnyi festéket használtak. A Bizottság megállapításain, miszerint a vállalat nem tesz eleget a 25 %-os hozzáadott értékre irányuló, az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti feltételnek, az sem változtatott volna, ha a referenciaérték felülvizsgálatát a vállalat javaslatai szerint végezték volna el. Ezen túlmenően a vállalat azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a homokfúvás költségeit. Az ezeket a kiadásokat tartalmazó számlákat a vállalat csak a nyilvánosságra hozatalt követően nyújtotta be. Azonban a számlákat a referencia-időszak végét követően bocsátották ki, és ezért figyelmen kívül kellett hagyni azokat. Következésképpen ezeket az állításokat elutasították.

(85)

Ugyanez a vállalat azt állította, hogy nem volt helyes, hogy az energiaköltségek hozzárendelése során az egyes helyiségek négyzetméter szerinti területét, nem pedig a fogyasztást vették alapul. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az említett vállalat által fogyasztott energia nem csak a gyártási folyamathoz rendelhető hozzá. Mindenesetre a Bizottság megállapításain, miszerint a vállalat nem tesz eleget a 25 %-os hozzáadott értékre irányuló, az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti feltételnek, az sem változtatott volna, ha az energiaköltségeket nem vetik alá felülvizsgálatnak. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a festési és az energiaköltségeket egyaránt módosítjuk a vállalat által állítottaknak megfelelően.

(86)

A másik vállalat azzal érvelt, hogy a Bizottságnak nem a vállalat anyagjegyzékeinek adatait kellett volna alapul vennie a költségek felülvizsgálata során, mivel az anyagjegyzékekben foglalt költségek megállapítására szolgáló módszer eltér az energiaköltségek meghatározására alkalmazott bizottsági módszertől. A vállalat ezen állításával kapcsolatban nem szolgált további részletekkel. A Bizottság megállapításain, miszerint a vállalat nem tesz eleget a 25 %-os hozzáadott értékre irányuló, az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti feltételnek, az sem változtatott volna, ha az energiaköltségeket nem vetik alá felülvizsgálatnak a vállalat által a helyszíni vizsgálat során rendelkezésre bocsátott anyagjegyzéken szereplő energiaköltségek alapján.

(87)

A munkaerőköltség kapcsán az egyik vállalat úgy érvelt, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a vállalat magasabb béreket adott a munkavállalók megtartása érdekében, mivel az érintett térségben munkaerőhiány mutatkozik. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem a munkavállalók fizetésének szintjét korrigálta, hanem a vázak gyártását és a kerékpárok összeszerelését ténylegesen végző alkalmazottak számát. Ezen túlmenően ugyanez a vállalat azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a munkavállalók rugalmasságát, hiszen a vázak előállításával megbízott munkavállalók esetenként a kerékpárok összeszerelésében is részt vettek. Erre az állításra válaszul megjegyzendő, hogy a helyszíni vizsgálat során a Bizottság arra kérte a vállalatot, hogy becsülje meg részlegenként (vázgyártás, összeszerelési tevékenység stb.) az alkalmazottak számát. A Bizottság értékelését a helyszíni vizsgálat során közölt információkra alapozta. Mivel a vállalat nem nyújtott be információt a munkavállalók említett rugalmassága tekintetében, az állítást a Bizottság elutasította. A másik vállalat azt állította, hogy munkaerőköltségei a képzési költségek miatt voltak magasak, ugyanakkor nem nyújtott be bizonyítékot az említett képzési költségek értékéről. Meg kell azonban jegyezni, hogy a vállalat a képzett munkaerőnek hosszabb időn át hasznát fogja venni, így a képzési költségeket hosszabb időszakhoz kell hozzárendelni. Ennélfogva a képzési kiadásokat nem lehet teljes mértékben hozzárendelni a gyártás első hónapjainak költségeihez, mivel ezek a referencia-időszakot követően is hozzá fognak járulni a gyártott kerékpárok értékének növekedéséhez.

(88)

Ezzel megerősítést nyert, hogy Kambodzsában az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése értelmében vett összeszerelési tevékenységet folytattak a hatályos intézkedések kijátszására.

(89)

Kambodzsa 2001 óta kedvezményezettje az Unió „fegyver kivételével mindent” (EBA) elnevezésű programjának. Bár nem zárható ki, hogy az EBA szabályai is ösztönzést nyújthattak ahhoz, hogy különböző vállalatok gyártási létesítményeket hozzanak létre Kambodzsában és kerékpárokat exportáljanak az Unióba, ez nem érinti azokat a megállapításokat, amelyek szerint egy vállalat részt vett az átrakodásban, két vállalat pedig a kerékpáralkatrészeket elsősorban Kínából szerezte be, valamint hogy az említettek a gyártási művelet során elégtelen hozzáadott értéket termeltek, és ebből fakadóan az intézkedések kijátszására irányuló tevékenységekben részt vevőknek nyilvánították őket.

(90)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik vállalat azt állította, hogy kereskedelmi okokból kifolyólag telepedett le Kambodzsában, azaz hogy részesülhessen az alacsony munkaerőköltségekből és a logisztikai előnyökből. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezeket az előnyöket bizonyos mértékben megkérdőjelezi a vállalat által a nyilvánosságra hozatalra adott válaszban mellékelt dokumentum. Továbbá, a fentiek szerint a vállalatnak a referencia-időszak során az Unióba irányuló értékesítései a teljes forgalmának mintegy 94 %-át tették ki. Az uniós piacra irányuló, ilyen mértékű célzott fókuszálás nem egyeztethető össze az állítással, ezért az elutasításra került.

(91)

A vizsgálat a fent ismertetett átrakodásra és az összeszerelési tevékenységekre semmi más megfelelő magyarázatot vagy gazdasági indokot nem talált, mint az érintett termékekre vonatkozó hatályos intézkedések megkerülésének szándékát. A vizsgálat a vámon kívül nem tudott kimutatni semmilyen más olyan intézkedést, amelyet az átrakodási és összeszerelési költségek kompenzálásának lehetne tekinteni.

(92)

A 2015. március 19-i nyilvánosságra hozatalra adott válaszában Kambodzsa kereskedelmi minisztériuma nem kérdőjelezte meg a Bizottság elemzését a kijátszási gyakorlatok fennállásának vonatkozásában.

(93)

A fenti bizonyítékok alapján a vizsgálat megállapította, hogy a kereskedelmi szerkezet megváltozása – eltekintve bizonyos valódi gyártók exportjának növekedésétől – olyan gyakorlatból, eljárásból vagy munkából eredt, amelynek nincs más gazdasági indoka, mint a vám.

(94)

A vizsgálat feltárta, hogy Pakisztánban csak egy vállalat vett részt a kerékpárgyártásban. E vállalat kapcsolatban áll egy olyan Srí Lanka-i vállalattal, amely a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat hatálya alá tartozott, és jelenleg a kiterjesztett intézkedések hatálya alá tartozik. Ezenfelül az említett Srí Lanka-i vállalat részvényesei vállalatot hoztak létre Kambodzsában, amely szintén részt vesz az Unióba irányuló kerékpárexportban. A (21) preambulumbekezdésben foglaltak szerint ez a kambodzsai vállalat nem működött együtt a jelenlegi vizsgálatban, bár a (66)–(67) preambulumbekezdésben foglaltak szerint 2013-ban exportálta a vizsgált terméket az uniós piacra. A kambodzsai vállalat a referencia-időszak alatt beszüntette tevékenységét Kambodzsában, és tevékenységeit áthelyezte a vele kapcsolatban álló pakisztáni vállalathoz. A pakisztáni vállalat kizárólagos tevékenysége a vizsgált termék uniós piacra történő exportjára irányult.

(95)

A referencia-időszakban a Pakisztánból az Unióba irányuló teljes behozatalt az egyetlen együttműködő pakisztáni vállalat exportja valósította meg.

(96)

A vizsgálat alapján Pakisztánban nem folytattak átrakodási gyakorlatot a Kínából származó termékek esetében.

(97)

A Bizottság az egyetlen együttműködő vállalat tekintetében megvizsgálta a nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) forrásait és a gyártási költségeket annak megállapítására, hogy a Pakisztánban végzett összeszerelési tevékenység az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételek alapján a hatályos intézkedések kijátszását jelenti-e.

(98)

A vizsgálat feltárta, hogy a vállalat jelentős mennyiségben vásárolt vázakat, villákat, kerekeket, könnyűfém-felniket és műanyagból készült kerekeket egyik Srí Lanka-i kapcsolatban álló vállalatától, független kereskedőn keresztül. Annak bizonyítása érdekében, hogy ezek az alkatrészek Srí Lankáról származnak, a vállalat benyújtotta a Srí Lanka-i kereskedelmi minisztérium által kiállított származási bizonyítványt/A formanyomtatványt. Ezeket az igazolásokat azonban nem tekintették elegendő bizonyítéknak a kerékpáralkatrészek eredetének alátámasztására, mivel megbízhatatlan költségkimutatások alapján bocsátották ki őket. A vizsgálat ugyanis megállapította, hogy az igazolások alapját nem a valós gyártási költségek képezték, hanem csupán a gyártási költségekre vonatkozó globális előrejelzés, amely körülbelül egy év időtartamra és nem meghatározott mennyiségű gyártási mennyiségre volt érvényes. Ezenkívül bizonyos típusú váz és villa esetében, amelyek tekintetében kiállították a származási bizonyítványokat/A formanyomtatványokat, hiányoztak az igazoló költségkimutatások. Következésképpen, mivel ezeket az alkatrészeket elsősorban a kínai nyersanyagok felhasználásával állították elő, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek az alkatrészek Kínából is származnak.

(99)

Ezen túlmenően a vállalat azt állította, hogy a vonatkozó kerékpáralkatrészeket a vele kapcsolatban álló vállalattól, független kereskedőn keresztül szerezte be. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a referencia-időszak végén az említett független kereskedő felé a tőle beszerzett alkatrészek vonatkozásában mintegy 5 millió USD összegű tartozás állt fenn. Tekintettel arra, hogy az említett adósság a referencia-időszak alatt a vállalat Unióba irányuló értékesítéseinek több mint 90 %-át tette ki, kétségek merülnek fel a vállalat és a kereskedő közötti viszonyt illetően. Ezenkívül az ellenőrzés kimutatta, hogy az állítólagosan független kereskedő a haszonkulcs alkalmazása tekintetében következetlen volt, ezért az alkatrészek vonatkozásában a pakisztáni vállalat felé felszámított árak megbízhatatlanok voltak. Végezetül, a vállalat közvetlenül vásárolt alkatrészeket kapcsolatban álló Srí Lanka-i és kambodzsai vállalataitól, valamint egy Srí Lanka-i független vállalattól, de az ellenőrző látogatás során az említettek közül a Srí Lankától vásárolt gumik kivételével semelyik alkatrész eredetét sem tudta igazolni. Ezen túlmenően e három vállalat alapszabályban rögzített tevékenységi köre csak a kerékpárgyártásra korlátozódott, és nem foglalta magában a kerékpáralkatrészek gyártását, ezért a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az említett alkatrészek Kínából származtak. A fentieket figyelembe véve a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) a végtermék részei összértékének több mint 60 %-át képviselték. Ezenfelül kiderült, hogy a behozott alkatrészekhez az összeszerelési tevékenység során hozzáadott érték nem haladta meg e vállalat gyártási költségeinek 25 %-át.

(100)

A nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat nem értett egyet a Bizottság értékelésével, amely szerint a Srí Lankától vásárolt kerékpáralkatrészek tekintetében benyújtott A formanyomtatványokat/származási igazolásokat nem lehetett a kerékpáralkatrészek származását bizonyító elegendő bizonyítéknak tekintetni. A vállalat azzal érvelt, hogy a költségkimutatásokat egy könyvvizsgáló cég készítette, továbbá hogy az importőröknek tudniuk kell a Srí Lanka-i kereskedelmi minisztérium által kiállított A formanyomtatványokra/származási bizonyítványokra hagyatkozni. A vállalat megerősítette, hogy a költségkimutatások alapját nem az alkatrészek tényleges gyártási költségei képezték, hanem a jövőbeni költségekre vonatkozó, körülbelül egy évre érvényes előrejelzés. A vállalat továbbá azt állította, hogy az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontja nem származási szabály, és ezért nem lehet a Srí Lankáról vásárolt kerékpáralkatrészek származásának értékelésére alkalmazni.

(101)

A (98) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az A formanyomtatványokat/származási bizonyítványokat azért nem tekintették elegendő bizonyítéknak a Srí Lankáról vásárolt kerékpáralkatrészek eredetének igazolására, mert azokat nem a tényleges előállítási költségek alapján, hanem a jövőbeni gyártási költségekre vonatkozó előrejelzés alapján állították ki, ami nem nyújt garanciát arra nézve, hogy a kerékpáralkatrészek gyártása valóban összhangban állt a várható költségekkel. Emellett pontosítani kell, hogy a Bizottság nem vitatja általánosságban véve az A formanyomtatványok/származási bizonyítványok Srí Lanka-i kiállításának módszereit, mert ez túlmutat e vizsgálat hatályán, hanem csak értékeli, hogy az alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek-e a jelen ügyben. Ilyen körülmények között – megjegyezve, hogy ugyan az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontja valóban nem származási szabály, a Bizottság jogosan vélte úgy, hogy ezeket az alkatrészeket több mint 60 %-ban Kínából származó nyersanyagokból állították elő, és a hozzáadott érték alacsonyabb volt, mint a gyártási költségek 25 %-a – a Bizottság levonhatta azt a következtetést, hogy ezek az alkatrészek Kínából származnak. Ezért a Bizottság a fenti állítások mindegyikét elutasította.

(102)

Ennek alapján megállapítható, hogy a vállalat részt vett az összeszerelési tevékenységekben. Ezzel megerősítést nyert, hogy Pakisztánban az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése értelmében vett összeszerelési tevékenységet folytattak a hatályos intézkedések kijátszására.

(103)

Pakisztán 2013 végén GSP + státust (9) kapott. Bár nem zárható ki, hogy a GSP-szabályok alapján biztosított további előnyök is ösztönzést nyújthattak ahhoz, hogy különböző vállalatok gyártási létesítményeket hozzanak létre Pakisztánban és kerékpárokat exportáljanak az uniós piacra, ez nem érinti azokat a megállapításokat, amelyek szerint az Unió irányába exporttevékenységet folytató egyetlen exportőr kapcsolatban áll egy olyan Srí Lanka-i vállalattal, amely a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálatot követő intézkedések hatálya alá tartozik, és amely a kerékpáralkatrészeket főként Kínából szerezte be.

(104)

Ezért a vizsgálat az összeszerelési tevékenységekre semmi más megfelelő magyarázatot vagy gazdasági indokot nem talált, mint az érintett termékekre vonatkozó hatályos intézkedések megkerülésének szándékát. A vizsgálat a vámon kívül nem tudott kimutatni semmilyen más olyan intézkedést, amelyet az összeszerelési költségek kompenzálásának lehetne tekinteni.

(105)

A pakisztáni kormány nem tett észrevételeket a nyilvánosságra hozatalt követően.

(106)

A vizsgálat megállapította, hogy a kereskedelem szerkezetének megváltozása olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként áll elő, melynek a vám kivetésén kívül semmilyen gazdasági indoka nincs.

(107)

A (23) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a vizsgálat kimutatta, hogy a két együttműködő vállalat egyikének exportjait valójában két független kereskedelmi vállalat hajtotta végre. Az említett kereskedelmi vállalatok egyike, amely nem működött együtt ebben a vizsgálatban, a kijátszás feltárására indított korábbi vizsgálat keretében megállapítottakhoz hasonló tevékenységeket végzett Srí Lankán.

(108)

A (24) preambulumbekezdésben említettek szerint két Fülöp-szigeteki vállalat együttműködött azáltal, hogy a mentességi kérelemben információkat szolgáltattak. A referencia-időszakban a Fülöp-szigetekről az Unióba irányuló teljes behozatalt az említett vállalatok exportja valósította meg.

(109)

A vizsgálat nem tárta fel a Kínából származó termékeknek a Fülöp-szigeteken keresztül megvalósuló átrakodási gyakorlatát.

(110)

A Bizottság minden együttműködő vállalat tekintetében megvizsgálta a nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) forrásait és a gyártási költségeket, hogy megállapítsa, hogy a Fülöp-szigeteken végzett összeszerelési tevékenység az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételek alapján a hatályos intézkedések kijátszását jelenti-e.

(111)

A két Fülöp-szigeteki vállalat közül az egyik esetében a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) összértéküket tekintve az összeszerelt termék részeinek legfeljebb 60 %-át tették ki. Ennélfogva nem volt szükséges megvizsgálni, hogy a behozott alkatrészekhez az összeszerelési tevékenység során hozzáadott érték meghaladta-e a gyártási költségek 25 %-át.

(112)

A másik vállalat tekintetében a megállapításokat részben az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésére alapozták a (25)–(44) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. A vállalatról kiderült, hogy kapcsolatban áll egy, az intézkedések hatálya alatt álló kínai kerékpárgyártóval. A vállalat szinte valamennyi alkatrészét Kínától szerezte be, és ezért a Kínából származó nyersanyagok (kerékpáralkatrészek) a végtermékrészek összértékének több mint 60 %-át képviselték. Ezenfelül – a (41)–(43) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – bizonyos költségelemeket felül kellett vizsgálni. Megbízhatóbb értékcsökkenési időszakot alkalmaztak az épületekre, egy valódi Fülöp-szigeteki gyártó termelékenységi rátáját (előállított mennyiség osztva az alkalmazottak számával) vették alapul a vállalat által bejelentett termelési volumenhez rendelt alkalmazottak számának megbízhatóbb kiszámításához, és egy valódi Fülöp-szigeteki gyártó által megadott, egy kerékpárra jutó átlagos villamosenergia-fogyasztást vettek alapul az egy kerékpárra jutó villamosenergia-költségek megbízhatóbb kiszámításához.

(113)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik vállalat azt állította, hogy nem tudta ellenőrizni a valódi Fülöp-szigeteki gyártótól származó adatot, mivel az említett valódi gyártó által benyújtott nem bizalmas adat hiányos volt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem teheti közzé a valódi Fülöp-szigeteki gyártótól származó pontos adatokat azok bizalmas jellege miatt. Továbbá, míg a nem bizalmas adatokat általában mutatók formájában közlik, a Bizottság ebben az esetben a valódi gyártótól származó adatokat tartományok formájában, legkisebb és legnagyobb értéket megadva, a mutatóknál használhatóbb formában tette közzé a vállalat számára. Ezért a vállalat számára részletes adatok álltak rendelkezésre ahhoz, hogy megértse a költségeire vonatkozó felülvizsgálat alapját, valamint hogy észrevételeket tegyen. Végül a vállalat nem kérelmezte a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő jelen ügybe való közbenjárását.

(114)

Ugyanaz a vállalat megerősítette, hogy nem állította azt, hogy megfelelt a 60 %-nál alacsonyabb küszöbértéknek az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján. Ugyanakkor azt állította, hogy 25 %-os hozzáadott értékre vonatkozó kritérium Bizottság általi kiszámítása helytelen volt, egyrészt, mivel az nem foglalta magában az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket, valamint a nyereséget, másrészt, mivel a Bizottság elkülönítette a nyersanyagok hozzáadott értékét az importált vázak hozzáadott értékétől, és harmadrészt, mivel a Bizottság a hozzáadott értéket csak a Kínából megvásárolt alkatrészek arányában vette figyelembe. Amint azt az alábbiakban kifejtjük, ezen állítások az alaprendelet vonatkozó rendelkezéseinek téves értelmezésén alapulnak.

(115)

Először is, amint azt a (80) preambulumbekezdés kifejti, a hozzáadott érték kiszámítása során tekintetbe vett költségek a gyártási folyamat során felmerült olyan költségek, amelyek a késztermék értékének az eredeti költségekhez képest történő növekedését eredményezik (pl. gyártási munkaerőköltségek, általános gyári költségek, az összeszerelő létesítmények értékcsökkenése, helyben előállított részek). Az említett költségeknek a gyártási folyamat során kellene felmerülniük. A vállalatnál felmerült olyan költségeket, amelyeket nem lehetett hozzárendelni a referencia-időszak alatti gyártási folyamathoz, nem vették figyelembe a hozzáadott érték kiszámítása céljára. Ennélfogva az eladási, általános és adminisztratív költségek nem szerepelnek a hozzáadott értékre vonatkozó számításban, mivel az ilyen költségek nem a gyártási folyamat során merülnek fel a vállalatnál, illetve nem növelik a termék hozzáadott értékét. A nyereség szintén nem szerepelhet, mivel nem képezi a hozzáadott érték részét, emellett vezetői döntésen és a piaci erőkön alapul.

(116)

A második állítás tekintetében megjegyzendő, hogy az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a megvásárolt alkatrészek nem szerepelnek a vállalatnál jelentkező hozzáadott érték kiszámításában. A hozzáadott érték számítása során csak az alkatrészek összeszerelési műveletei során közvetlenül és közvetetten felmerült költségeket veszik figyelembe.

(117)

Végül a Bizottság a kialakult gyakorlatnak megfelelően és az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban a hozzáadott értéket a Kínából vásárolt alkatrészek arányában vette figyelembe. A Bizottságnak azt a következtetését, hogy a társaság nem tesz eleget a 25 %-os hozzáadott értékre vonatkozó feltételnek, még az sem befolyásolta volna, ha ezt a szabályt nem alkalmazzák a jelen ügyben, mivel az alkatrészek több mint 80 %-át Kínából vásárolták.

(118)

Ezenkívül a vállalat kifogásolta, hogy a Bizottság felülvizsgálatnak vetette alá a vállalat költségeit (munkaerő, energia, értékcsökkenés és a vezetők bónuszai). A bérköltségek tekintetében a vállalat azt állította, hogy a Bizottság ok nélkül figyelmen kívül hagyta a közvetett munkaerőköltségeket, és hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a jelentett munkaerőköltségek nem voltak megbízhatóak. Az energiaköltségeket illetően a vállalat azt állította, hogy azok a termék típusa és a munkaórák függvényében eltérhetnek a gyártó üzemek között. Az értékcsökkenés vonatkozásában a vállalat megismételte korábbi állításait, miszerint a vállalat számláit ellenőrizték, míg a vállalat vezetésének bónuszaival kapcsolatban a vállalat azt állította, hogy a Bizottság kiigazítása önkényes volt.

(119)

Annak ellenére, hogy a vállalat azt állította, hogy vázakat gyárt, amely tény a (35) preambulumbekezdésben foglaltak szerint nem volt ellenőrizhető a helyszíni vizsgálat során, a vállalat a vizsgálat során egyetlen alkalommal sem nyújtott be a vázak tényleges gyártási költségeire vonatkozó információt. A vállalat a vázak gyártási és összeszerelési költségeit összesítve bocsátotta rendelkezésre. A Bizottság ezért nem tudta értékelni, hogy a vállalatnál felmerült, a vázak egységre vetített gyártási költségek megbízhatók voltak-e. Emlékeztetni kell arra, hogy a vállalat a vázak többségét – a hiánypótlásra felszólító levélre adott válaszában közölt információk alapján – Kínából vásárolta, így a vállalat által bejelentett gyártási költségek főként a kerékpárok összeszerelése során merültek fel. A Bizottság azt követően, hogy összevetette a vállalat által bejelentett költségeket egy valódi Fülöp-szigeteki gyártónál felmerült hasonló költségekkel, arra a következtetésre jutott, hogy a vállalat által bejelentett költségek nem merülhettek fel a gyártási folyamat során, hanem egyéb költségeket is tartalmaztak.

(120)

A munkaerőköltségek tekintetében a Bizottság nem hagyta figyelmen kívül a vállalat közvetett munkaerőköltségeit, hanem éppen ellenkezőleg, a közvetlen bérköltségekkel együtt hozzászámította azokat a teljes munkaerőköltségekhez. A helyszíni vizsgálat során a Bizottság részletes információkat gyűjtött a valódi Fülöp-szigeteki gyártó főbb részlegeihez tartozó alkalmazottak számáról és a termelékenységéről. A vállalat által benyújtott adatok és a valódi Fülöp-szigeteki gyártó által benyújtott adatok összehasonlítása azt mutatta, hogy a vállalat a vázak és villák gyártásával, a kerékpárok összeszerelésével, valamint a kerekek összeszerelésével és a minőségellenőrzéssel foglalkozó egységekben foglalkoztatott alkalmazottak számát eltúlozta. Ennélfogva indokolt volt felülvizsgálni a vállalatnak a gyártáshoz és a befejezési folyamathoz kapcsolódó munkaerőköltségeit.

(121)

Az energiaköltségek tekintetében a Bizottság tisztában van azzal, hogy az energiafogyasztás eltérhet az egyes gyártók vonatkozásában. Valójában a valódi Fülöp-szigeteki gyártó tevékenysége összetettebb, mint a vállalaté, ebből következően magasabb a villamosenergia-fogyasztása is. Következésképpen a Bizottság által alkalmazott módszer nem okozott hátrányt az érintett vállalatnak.

(122)

Az értékcsökkenési költségek vonatkozásában az ellenőrzött éves jelentések nem szolgálnak magyarázattal az épületek hasznos élettartamát illetően. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a helyszíni vizsgálat során több ízben is felkérte a vállalatot, hogy igazolja az épületek építési évét, valamint nyújtsa be a vállalat könyvvizsgálójának az épületek értékcsökkenési időtartamára vonatkozó értékelését. A vállalat nem tett eleget ennek a felkérésnek, ehelyett azt állította, hogy mivel a vállalatot ellenőrizte a helyi adóhatóság, nem kell bizonyítékokat benyújtaniuk a Bizottság felé e vizsgálat keretében. Ezért a Bizottság a nemzetközi számviteli gyakorlatnak megfelelő értékcsökkenési időszakot vett alapul az értékcsökkenési összeg felülvizsgálata során.

(123)

Végezetül, a termelésirányítók és külföldi vezetők bónusza tekintetében hangsúlyozni kell, hogy az ilyen költségek és különösen azok összege nem kötődik a gyártási folyamathoz és a termelési volumenhez. Ezek ugyanis adminisztratív költségek, amiket nem vesznek figyelembe a hozzáadott érték számítása során.

(124)

Ezért a fenti állításokat a Bizottság elutasította.

(125)

A vállalat összeszerelési tevékenységei során a behozott alkatrészekhez hozzáadott, felülvizsgált érték ezek alapján nem haladta meg e vállalat gyártási költségeinek 25 %-át.

(126)

Ezzel megerősítést nyert, hogy a Fülöp-szigeteken az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése értelmében vett összeszerelési tevékenységet folytattak a hatályos intézkedések kijátszására.

(127)

A Fülöp-szigetek 2014 végén, azaz jóval a két Fülöp-szigeteki gyártó létrehozását követően, GSP + státust kapott.

(128)

Ezért a vizsgálat az összeszerelési tevékenységekre semmi más megfelelő magyarázatot vagy gazdasági indokot nem talált, mint az érintett termékekre vonatkozó hatályos intézkedések megkerülésének szándékát. A vizsgálat a vámon kívül nem tudott kimutatni semmilyen más olyan intézkedést, amelyet az összeszerelési költségek kompenzálásának lehetne tekinteni.

(129)

A Fülöp-szigeteki kormány nem tett észrevételeket a nyilvánosságra hozatalt követően.

(130)

A vizsgálat megállapította, hogy a kereskedelem szerkezetének megváltozása olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként állt elő, melynek a vám kivetésén kívül semmilyen gazdasági indoka nincs.

(131)

Annak értékelésére, hogy az importált termékek mennyisége és ára aláásta-e a hatályos intézkedések javító hatását, az együttműködő vállalatok és a Comext által jelentett mennyiségeket és exportárakat vették figyelembe. Az exportárakat a Bizottság összehasonlította a legutóbb, vagyis a (4) preambulumbekezdésben említett, 2013-ban lezárt időközi felülvizsgálatban az uniós gyártók tekintetében megállapított, a kár megszüntetéséhez szükséges szinttel.

(132)

A Bizottság összehasonlította a 2013-as időközi felülvizsgálatban megállapított, a kár megszüntetéséhez szükséges szintet és a jelenlegi vizsgálatban megállapított, a referencia-időszakában érvényes exportár súlyozott átlagát, ami mind a három érintett országban jelentős, áron aluli értékesítést mutatott.

(133)

A vizsgálat megállapította, hogy a gyártott mennyiségek, amelyről megállapítást nyert, hogy kijátsszák a hatályos intézkedéseket, jelentősek, és tekintettel az uniós piac vonzerejére, valószínűleg még jelentősebben növekedni fognak a jövőben.

(134)

A vizsgálat során kiderült, hogy az összeszerelési tevékenységet könnyedén el lehet indítani, majd rövid időn belül le is lehet állítani. Ezt igazolta az a módszer is, miszerint az összeszerelési tevékenységet a kijátszás feltárását célzó vizsgálat Bizottság általi kezdeményezését követően azonnal egyik országból a másikba helyezték át. Megállapítást nyert továbbá, hogy néhány vizsgált vállalat olyan vállalatokkal állt kapcsolatban, amelyek már az intézkedések hatálya alá tartoztak, vagy ugyanazon a független kereskedelmi vállalaton keresztül exportáltak az uniós piacra.

(135)

Ezért megállapítást nyert, hogy a vizsgált importok mennyiségei és árai aláássák a hatályos intézkedéseket.

(136)

Végül az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy van-e bizonyíték a dömpingre az érintett termékre előzőleg megállapított rendes értékhez viszonyítva.

(137)

A (4) preambulumbekezdésben említett, 2013-ban lefolytatott időközi felülvizsgálatban a rendes értéket a Mexikóban jellemző árak alapján állapították meg, amely országot azon vizsgálat során Kína tekintetében megfelelő piacgazdasággal rendelkező analóg országnak minősítették (a továbbiakban: korábban megállapított rendes érték).

(138)

A kambodzsai export jelentős részét a vizsgálat szerint valódi kambodzsai termékek tették ki, amelyeket három olyan kambodzsai vállalat exportált, amelyek a fenti (75) preambulumbekezdésben foglaltak szerint bizonyíthatóan nem vettek részt az intézkedések kijátszásában. Emiatt az intézkedések kijátszása által érintett kambodzsai exportok árainak megállapítása érdekében csak a kijátszásban részt vevő gyártók/exportőrök exportjait vették figyelembe. Ezeket az adatokat összevetették a Comext adataival is.

(139)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében kiigazítások formájában megfelelő módon figyelembe vették az árakat és az azok összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Ennek megfelelően a vállalatok által a mentesség iránti kérelmekben benyújtott, a szállítási, anyagmozgatási, rakodási és csomagolási költségekből eredő különbségek kiegyenlítése érdekében kiigazításra került sor.

(140)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpinget a korábban megállapított rendes érték súlyozott átlagának és a referencia-időszakban alkalmazott megfelelő kambodzsai exportárak súlyozott átlagának összehasonlítása alapján számították ki, az uniós határparitáson számított, vámfizetés nélküli CIF-ár százalékában kifejezve.

(141)

A rendes érték súlyozott átlagának az exportárak súlyozott átlagával történő összehasonlítása jelentős dömping meglétét mutatta.

(142)

A nyilvánosságra hozatalt követően Kambodzsa kereskedelmi minisztériuma kérte annak tisztázását, hogy a dömpingre vonatkozó, a (141) preambulumbekezdésben említett megállapítások csak azon vállalatok exportjain alapultak-e, amelyek esetében megállapították a kijátszásban való részvételt, valamint hogy a Bizottság talált-e bizonyítékot arra nézve is, hogy a valódi kambodzsai vállalatok dömpingeltek.

(143)

E tekintetben megerősítést nyert, hogy a (138) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a valódi kambodzsai gyártók exportjait nem vették figyelembe a dömpingkülönbözet kiszámításakor, az alaprendelet 13. cikkének megfelelően. Ezen túlmenően az alaprendelet 13. cikke nem tartalmaz rendelkezést a valódi kambodzsai gyártók dömpingjének vizsgálatára.

(144)

Az exportárat a kerékpároknak az együttműködő vállalat által a referencia-időszak alatt alkalmazott átlagára alapján állapították meg, majd azt összevetették a Comext adataival.

(145)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében kiigazítások formájában megfelelő módon figyelembe vették az árakat és az azok összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Ennek megfelelően kiigazításra került sor az anyagmozgatási, rakodási és járulékos kiadásokra, az érintett országba való szállításra, valamint a csomagolási költségekre való tekintettel, a vállalat által a mentességi kérelemben bejelentettek és a helyszíni vizsgálat során történt kiegészítések szerint.

(146)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpinget a korábban megállapított rendes érték súlyozott átlagának és a referencia-időszakban alkalmazott megfelelő pakisztáni exportárak súlyozott átlagának összehasonlítása alapján számították ki, az uniós határparitáson számított, vámfizetés nélküli CIF-ár százalékában kifejezve.

(147)

A rendes érték súlyozott átlagának az exportárak súlyozott átlagával történő összehasonlítása jelentős dömping meglétét mutatta.

(148)

A Fülöp-szigeteki export jelentős részét a vizsgálat szerint valódi Fülöp-szigeteki termékek képviselték, amelyeket egy olyan Fülöp-szigeteki vállalat exportált, amely a fenti (111) preambulumbekezdésben foglaltak szerint bizonyíthatóan nem vett részt az intézkedések kijátszásában. Emiatt az intézkedések kijátszása által érintett Fülöp-szigeteki exportárak megállapítása érdekében csak a kijátszást elkövető gyártó/exportőr exportját vették figyelembe. Azonban a (40) és (44) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a kijátszó vállalat exportárát figyelmen kívül hagyták, és az exportárat a Comext adatai alapján állapították meg.

(149)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében kiigazítások formájában megfelelő módon figyelembe vették az árakat és az azok összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Ennek megfelelően az együttműködő vállalat által a mentesség iránti kérelmekben benyújtott, a szállítási, biztosítási, anyagmozgatási és rakodási, illetve csomagolási költségekből eredő különbségek kiegyenlítése érdekében kiigazításra került sor.

(150)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a dömpinget a korábban megállapított rendes érték súlyozott átlagának és a referencia-időszakban alkalmazott megfelelő Fülöp-szigeteki exportárak súlyozott átlagának összehasonlítása alapján számították ki, az uniós határparitáson számított, vámfizetés nélküli CIF-ár százalékában kifejezve.

(151)

A rendes érték súlyozott átlagának az exportárak súlyozott átlagával történő összehasonlítása jelentős dömping meglétét mutatta.

(152)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik vállalat azt állította, hogy az alaprendelet 13. cikke szerint kiszámított dömpingkülönbözet alacsonyabb volt, mint a hatályos intézkedések szerinti vám szintje, és ezért az intézkedések kiterjesztése nem volt indokolt. A fentiek értelmében teljesülnek az alaprendelet 13. cikkének megfelelő intézkedések alkalmazására vonatkozó feltételek, amelyek eltérnek az alaprendelet 5. cikke szerinti intézkedésekre vonatkozó feltételektől. Az állítást ezért visszautasították.

(153)

A fentiekre tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy a Kínából származó kerékpárok behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot a Kambodzsában történő átrakodás, valamint a Kambodzsában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken történő összeszerelési tevékenységek révén az alaprendelet 13. cikke értelmében kijátsszák.

(154)

Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése első mondatának megfelelően a Kínából származó érintett termék behozatalára vonatkozó hatályos intézkedéseket ezért ki kell terjeszteni a közvetlenül vagy közvetetten Kambodzsában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken feladott ugyanezen termékek behozatalára, függetlenül attól, hogy azokat Kambodzsából, Pakisztánból és a Fülöp-szigetekről származóként jelentik-e be.

(155)

A kiterjesztendő intézkedéseknek meg kell egyezniük a jelenleg az 502/2013/EU rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében „minden más vállalatra” alkalmazott intézkedésekkel, melyek az uniós határparitáson számított, vámot még nem tartalmazó nettó árra alkalmazandó 48,5 %-os végleges dömpingellenes vámot jelentenek.

(156)

Az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésével és 14. cikke (5) bekezdésével összhangban, amely előírja, hogy valamennyi kiterjesztett intézkedésnek a vizsgálatot megindító rendelet által érvényesített nyilvántartás szerint az Unióba beléptetett importra kell vonatkoznia, a vámokat be kell szedni a szóban forgó, Kambodzsában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken feladott kerékpárok nyilvántartásba vett importjára vonatkozóan.

(157)

Egy kambodzsai vállalat méltányossági okokra hivatkozva kérelmezte, hogy nyilvántartásba vett termékei importjára ne vessenek ki vámokat. A jogalap hiánya miatt, valamint az intézkedés hatékonyságának biztosítása érdekében, a kérelmet elutasították.

(158)

A mentességi kérelem nyomtatványát beküldő öt kambodzsai vállalat az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően mentességet kért az esetleges kiterjesztett intézkedések alól.

(159)

Az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően az esetleges kiterjesztett intézkedések alól mentességet kérő öt kambodzsai együttműködő vállalatból három esetében megállapítást nyert, hogy azok a (75) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően nem vettek részt az intézkedések kijátszásában. Ezenfelül e gyártók közül ketten igazolni tudták, hogy nem állnak kapcsolatban az intézkedések kijátszásában érintett gyártók/exportőrök, illetőleg a kínai kerékpárgyártók/exportőrök egyikével sem. Ezért a kiterjesztett intézkedések alóli mentesség megadható e két vállalat számára.

(160)

A harmadik vállalat tekintetében megállapítást nyert, hogy a (75) preambulumbekezdésben foglaltak szerint nem vett részt a jelen vizsgálat hatálya alá tartozó intézkedések kijátszásában; e vállalat esetében megállapították, hogy egy kínai kerékpárgyártóval/exportőrrel áll kapcsolatban. Mindazonáltal a vizsgálat nem tárt fel arra utaló bizonyítékot, hogy ezt a kapcsolatot azért alakították volna ki, vagy arra használták volna fel, hogy kijátsszák a hatályos intézkedéseket. A kapcsolat az intézkedések 1993. évi bevezetése előtt jött létre, és a jelenlegi vizsgálat nem tárt fel semmilyen, a két vállalat közötti szerződéses jogviszonyt. Ezért – amint azt a vizsgálatot megindító rendelet is meghatározza – még abban az esetben is megadható a mentesség, ha a gyártók kapcsolatban állnak olyan cégekkel, amelyek az eredeti intézkedések hatálya alá tartoznak, amennyiben nincs bizonyíték arra nézve, hogy az eredeti intézkedések hatálya alá tartozó cégekkel fenntartott kapcsolatot az eredeti intézkedések kijátszására hozták létre vagy használták fel. Mivel erre utaló bizonyítékokat nem találtak, a kiterjesztett intézkedések alóli mentesség megadható e vállalat számára.

(161)

A másik két vállalat a (76) preambulumbekezdésben foglaltak szerint mentességet kért az esetleges kiterjesztett intézkedések alól az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése alapján; e két vállalat esetében megállapítást nyert, hogy részt vett az intézkedések kijátszásában. Ezért az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése alapján nem lehet mentességet biztosítani e vállalatok számára.

(162)

Az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően az esetleges kiterjesztett intézkedések alól mentességet kérő pakisztáni vállalat mentességi kérelmet nyújtott be.

(163)

A (102) preambulumbekezdésben foglaltak szerint megállapítható, hogy a vállalat részt vett az intézkedések kijátszásában. Ezért az alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése alapján nem lehet mentességet biztosítani e vállalat számára.

(164)

Az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően az esetleges kiterjesztett intézkedések alól mentességet kérő két Fülöp-szigeteki vállalat mentességi kérelmet nyújtott be.

(165)

A (111) preambulumbekezdésben foglaltak szerint megállapítást nyert, hogy az egyik vállalat nem vett részt az e vizsgálat hatálya alá tartozó intézkedések kijátszásában. Ezenfelül e gyártó igazolni tudta, hogy nem áll kapcsolatban az intézkedések kijátszásában érintett vállalatok, illetőleg a kínai kerékpárgyártók/exportőrök egyikével sem. Ezért a kiterjesztett intézkedések alóli mentesség megadható e vállalat számára.

(166)

A (112) és (125) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a második vállalatról megállapítást nyert, hogy részt vett az intézkedések kijátszásában és ezért az alaprendelet 13. cikk (4) bekezdése alapján nem adható mentessége e vállalat számára.

(167)

Megállapítást nyert, hogy ebben az esetben a mentességek megfelelő alkalmazása érdekében különleges intézkedésekre van szükség. Ezen különleges intézkedések közé tartozik az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek megfelelő, érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságai számára. Az olyan behozatal után, amelyet nem kísér ilyen számla, kiterjesztett dömpingellenes vám fizetendő.

(168)

Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül azokat a kambodzsai, pakisztáni és Fülöp-szigeteki egyéb gyártókat/exportőröket, amelyek nem jelentkeztek az eljárás során, és nem exportálták a vizsgált terméket az Unióba a referencia-időszak alatt, és akik az alaprendelet 11. cikkének (4) és 13. cikkének (4) bekezdése értelmében a kiterjesztett dömpingellenes vám alóli mentesség iránti kérelmet szándékoznak benyújtani, mentesség iránti kérelem kitöltésére kérik fel annak érdekében, hogy a Bizottság megállapíthassa, hogy mentességben részesíthetők-e. Az ilyen mentesség a következők felmérése után nyújtható: a vizsgált termék piaci helyzete, a termelési kapacitás és kapacitáskihasználás, a beszerzés és értékesítés, annak valószínűsége, hogy folytatódhat-e az a gyakorlat, amelyre nincs megfelelő magyarázat vagy gazdasági indok, valamint a dömping bizonyítéka. A Bizottság rendes körülmények között helyszíni ellenőrző látogatást is tesz. A kérelmet a Bizottsághoz kell benyújtani, haladéktalanul, valamennyi lényeges információval együtt, különös tekintettel a vállalat tevékenységében bekövetkezett, a termeléssel és értékesítéssel kapcsolatos változásokra.

(169)

Mentességre való jogosultság esetén a hatályos kiterjesztett intézkedéseket megfelelően módosítani kell. Ezt követően minden engedélyezett mentességet nyomon követnek annak biztosítására, hogy azok megfeleljenek a bennük foglalt feltételeknek.

(170)

2015. március 13-án a Bizottság az összes érintett fél felé nyilvánosságra hozta azokat a lényeges tényeket és szempontokat, amelyek a fenti következtetésekhez vezettek, és felkérte őket észrevételeik megtételére. Észrevételek érkeztek a kambodzsai kereskedelmi minisztériumból, két kambodzsai vállalattól, egy pakisztáni és egy Fülöp-szigeteki vállalattól. A felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket figyelembe vették. Az ismertetett érvek egyike sem indokolta a megállapítások módosítását.

(171)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,

European Commission

Directorate-General for Trade

Directorate H

Office: CHAR 04/039

1049 Brussels

Belgium

19.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 122/29

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

19.5.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 122/31

(1)

A Tanács 2015. április 20-án megerősítette arra vonatkozó határozott szándékát, hogy intézkedéseket hozzon a Földközi-tengeren át folytatott embercsempészetből eredő emberi tragédiák megelőzése érdekében.

(2)

Az Európai Tanács 2015. április 23-án felháborodását fejezte ki a Földközi-tenger térségében uralkodó helyzettel kapcsolatban, és hangsúlyozta, hogy az Unió – a származási és tranzitországokkal együttműködve – a rendelkezésére álló valamennyi eszközt igénybe fogja venni az újabb tengeri halálesetek megakadályozása, valamint a humanitárius szükséghelyzetet előidéző okok felszámolása érdekében, és hogy a legsürgetőbb feladatot annak megakadályozása jelenti, hogy további személyek veszítsék életüket a tengeren. Az Európai Tanács elkötelezte magát amellett, hogy megerősítse az uniós jelenlétet a tengeren, megakadályozza az illegális migrációs áramlásokat, valamint erősítse a tagállamok egymás iránti szolidaritását és a közös felelősségvállalást.

(3)

Az Európai Tanács a 2015. április 23-i ülésén elkötelezte magát továbbá az emberkereskedők elleni, a nemzetközi joggal összhangban folytatandó küzdelem mellett, vállalva, hogy szisztematikus intézkedéseket hoz a hajóknak még azelőtt történő azonosítása, feltartóztatása és megsemmisítése érdekében, hogy azokat az embercsempészek felhasználhatnák; emellett felkérte az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (főképviselő), hogy kezdje meg egy, az említett célokat szolgáló esetleges közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) művelet előkészítését.

(4)

A főképviselő 2015. május 11-én tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsát a migránsokkal kapcsolatban a Földközi-tengeren fennálló válsághelyzetről, valamint arról, hogy az Unió közös biztonság- és védelempolitikája keretében folyamatban van egy esetleges uniós tengeri művelet előkészítése. E tekintetben kijelentette, hogy az Uniónak az ENSZ Biztonsági Tanácsa támogatásával kell fellépnie.

(5)

A Tanács 2015. május 18-án jóváhagyta egy olyan KBVP-művelet válságkezelési koncepcióját, amely a földközi-tengeri térség déli középső részén tevékenykedő embercsempészek üzletszerű tevékenységének ellehetetlenítését célozza.

(6)

Az uniós KBVP-műveletre a nemzetközi joggal, és különösen az alábbiakkal összhangban kerül majd sor: az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS), a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló, 2000. évi jegyzőkönyv (a migránsok csempészete elleni jegyzőkönyv) és az ugyanehhez az egyezményhez csatolt, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló, 2000. évi jegyzőkönyv, az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú, 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS), a tengeri felkutatásról és mentésről szóló, 1979. évi nemzetközi egyezmény (SAR), a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének védelméről szóló, 1976. évi egyezmény (barcelonai egyezmény), valamint a menekültek jogállásáról szóló, 1951. évi genfi egyezmény vonatkozó rendelkezései, továbbá a visszaküldés tilalmának elve és a nemzetközi emberi jogi normák.

Az UNCLOS-, a SOLAS- és a SAR-egyezmény értelmében a tengeren bajba került személyeknek segítséget kell nyújtani, a túlélőket pedig biztonságos helyre kell szállítani; ennek érdekében az EUNAVFOR MED hajói kellően felszerelten készen fognak állni arra, hogy a kapcsolódó feladatokat a közös mentést koordináló illetékes központ koordinálása mellett végrehajtsák.

(7)

Az államok – a vonatkozó belső joggal és nemzetközi joggal összhangban – a nyílt tengeren feltartóztathatják a gyaníthatóan migránsokat csempésző hajókat, ha a lobogó szerinti állam engedélyt adott a hajó fedélzetére való átszállásra és annak átkutatására, illetve ha a hajó felségjelzés nélkül közlekedik, és megfelelő intézkedéseket hozhatnak a hajók, valamint a rajtuk lévő személyek és rakomány vonatkozásában.

(8)

A gyaníthatóan embercsempészetben vagy emberkereskedelemben érintett hajók ellen – az adott állam hozzájárulása, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata vagy mindkettő alapján – az államok parti tengerein és beltengerein, szárazföldi területein és légterében is fel lehet lépni.

(9)

Az államok – a nemzetközi joggal és belső jogukkal összhangban – letartóztatásra és bíróság elé állításra irányuló megfelelő intézkedéseket hozhatnak a területükön tartózkodó olyan személyekkel szemben, akik a gyanú szerint embercsempészetben vagy emberkereskedelemben vesznek részt.

(10)

A Tanács, valamint a főképviselő felelőssége mellett a Politikai és Biztonsági Bizottságnak (PBB) politikai ellenőrzést kell gyakorolnia az uniós válságkezelési művelet felett, biztosítania kell a művelet stratégiai irányítását, és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 38. cikkének harmadik bekezdésével összhangban meg kell hoznia a vonatkozó határozatokat.

(11)

Az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése értelmében, valamint a (KKBP) 2015/528 tanácsi határozattal (1) összhangban az e határozatból eredő, katonai vagy védelmi vonatkozású működési kiadásokat a tagállamoknak kell viselniük.

(12)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 5. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt az Európai Unió védelmi vonatkozású határozatainak és fellépéseinek kidolgozásában és végrehajtásában. Következésképpen Dánia nem vesz részt e határozat elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó, és ezért nem vesz részt e művelet finanszírozásában sem,

a)

az első szakaszban a nemzetközi joggal összhangban végzett információgyűjtéssel és nyílt tengeri járőrtevékenységgel támogatja a migrációs hálózatok felderítését és megfigyelését;

b)

a második szakaszban

c)

a harmadik szakaszban az ENSZ Biztonsági Tanácsának alkalmazandó határozataival összhangban, illetve az érintett parti állam hozzájárulásával a szóban forgó állam területén minden szükséges intézkedést megtesz a gyaníthatóan embercsempészet vagy emberkereskedelem céljára használt hajókkal és a kapcsolódó eszközökkel szemben, így például megsemmisíti vagy használatra alkalmatlanná teszi őket, az említett határozatban, illetve a hozzájárulásban meghatározott feltételek mellett.

a)

az Unió és az érintett harmadik állam között létrejött hatályos információbiztonsági megállapodásokban megállapított szintig, vagy

b)

egyéb esetekben „CONFIDENTIEL UE/EU CONFIDENTIAL” szintig.