23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/1

A TANÁCS 940/2014/EU HATÁROZATA

(2014. december 17.)

a francia legkülső régiókban alkalmazott „octroi de mer” adóról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 349. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)

A Szerződés rendelkezései – melyek hatálya az Unió legkülső régióira, köztük Franciaország tengerentúli megyéire is kiterjed – elvben semmilyen eltérést nem tesznek lehetővé a helyi termékek, illetőleg a Franciaország kontinentális területéről vagy más tagállamokból érkező termékek adóztatásában. A Szerződés 349. cikke azonban lehetőséget nyújt e régiókra vonatkozó olyan egyedi intézkedések bevezetésére, amelyeket a legkülső régiók gazdasági és társadalmi helyzetét érintő állandó hátrányok fennállása indokol.

(2)

Ezen egyedi intézkedéseknek figyelembe kell venniük a szóban forgó régiók különleges jellemzőit és korlátait, anélkül, hogy veszélyeztetnék az uniós jogrend integritását és koherenciáját, ideértve a belső piacot és a közös politikákat is. A Szerződés 349. cikkében említett, az Unió legkülső régióit sújtó állandó és együttes hátrányok (a távoli fekvés, a nyersanyagoktól és az energiától való függés, a jelentősebb készletfelhalmozás kényszere, a helyi piacnak az exporttevékenység fejletlenségével párosuló kis mérete stb.) a helyben előállított termékek termelési költségeinek és így önköltségi árának emelkedését idézi elő, és ezáltal e termékek – egyedi intézkedések hiányában – kevésbé versenyképesek a máshonnan érkező termékekhez képest, még a Franciaország tengerentúli megyéibe történő szállítás költségeinek figyelembevételével is. Mindez tovább nehezítené a helyi termelés fenntartását. Ezért egyedi intézkedések elfogadása szükséges a helyi ipar megerősítése céljából, növelve annak versenyképességét. A 2004/162/EK tanácsi határozat (1)2014. december 31-ig engedélyezi Franciaország számára, hogy a helyben előállított termékek versenyképességének helyreállítása érdekében a Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Réunion és – 2014. január 1-jétől – Mayotte francia legkülső régiókban helyben előállított egyes termékek esetében mentességet vagy kedvezményt biztosítson az „octroi de mer” adó alól. Az említett határozat melléklete felsorolja azokat a termékeket, amelyekre alkalmazható az adó alóli mentesség vagy az arra vonatkozó kedvezmény. A helyben előállított termékek és az egyéb termékek adóztatásában jelentkező különbség – terméktől függően – nem haladhatja meg a 10, a 20 vagy a 30 százalékpontot.

(3)

Franciaország kérelmezte egy, a 2004/162/EK határozatban foglaltakhoz hasonló eszköz 2015. január 1-jét követő fenntartását. Hangsúlyozta, hogy a fent felsorolt hátrányok állandó jellegűek, és a 2004/162/EK határozat által bevezetett adórendszer lehetővé tette a helyi termelési tevékenységek fenntartását, illetve egyes esetekben azok fejlesztését, és az nem jelentett előnyt a kedvezményezett vállalkozások számára, mivel a differenciált adózás alá tartozó termékek importja összességében tovább növekedett.

(4)

Franciaország minden egyes érintett legkülső régió (nevezetesen Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Mayotte és Réunion) vonatkozásában öt sorozat jegyzéket nyújtott be azon termékekről, amelyek esetében – attól függően, hogy helyben előállított termékekről van-e szó vagy sem – 10, 20 vagy 30 százalékpontos differenciált adózást kíván alkalmazni. Saint Martin francia legkülső régiót az intézkedés nem érinti.

(5)

E határozat a Szerződés 349. cikkében foglalt rendelkezések végrehajtásával engedélyezi Franciaország számára, hogy differenciált adóztatást alkalmazzon azokra a termékekre, amelyek tekintetében igazolták először is a helyi termelés meglétét, másodsorban jelentős mennyiségű olyan áru behozatalát (ideértve a Franciaország kontinentális területéről és más tagállamokból érkezőket), amely veszélyeztetheti a helyi termelés fennmaradását, végül pedig olyan többletköltségek meglétét, amelyek a máshonnan érkező termékekhez képest megdrágítják a helyi termelés önköltségi árát, és veszélyeztetik a helyben előállított termékek versenyképességét. Az adóztatásban jelentkező engedélyezett különbség nem haladhatja meg az igazolt többletköltségeket. Ezen elvek alkalmazása lehetővé tenné a Szerződés 349. cikkében foglalt rendelkezések végrehajtását, ugyanakkor nem lépi túl a szükséges mértéket és nem hoz létre indokolatlan előnyt a helyi termékek javára, és ily módon nem veszélyeztetheti az uniós jogrend integritását és koherenciáját, ideértve a torzulásoktól mentes belső piaci versenyt és az állami támogatásokkal kapcsolatos szakpolitikákat.

(6)

A kisvállalkozások kötelezettségeinek egyszerűsítése érdekében az adómentességnek vagy adókedvezménynek minden olyan piaci szereplőre vonatkoznia kell, amelynek éves forgalma legalább 300 000 EUR. Az említett küszöbértéknél alacsonyabb éves forgalommal rendelkező piaci szereplők nem tartozhatnak az „octroi de mer” adó hatálya alá, viszont nem vonhatják le a már előzetesen megfizetett ilyen adó összegét.

(7)

Hasonlóképpen, az uniós joggal való koherencia érdekében elvetették a differenciált adózás alkalmazásának lehetőségét a 228/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet III. fejezetében foglalt támogatásokban részesülő élelmiszer jellegű termékek vonatkozásában. (2) E rendelkezés révén kiküszöbölhető, hogy az egyedi ellátási szabályok szerint biztosított mezőgazdasági pénzügyi támogatások hatását megsemmisítse vagy csökkentse az „octroi de mer” adó alá tartozó támogatott termékek magasabb adókulcsa.

(8)

A 2004/162/EK határozatban már előírt, Franciaország tengerentúli megyéinek társadalmi és gazdasági fejlődését támogató célkitűzéseket megerősítik az „octroi de mer”céljára vonatkozó követelmények. Jogszabály írja elő, hogy az „octroi de mer”-ből származó állami bevételt bele kell foglalni Franciaország tengerentúli megyéinek gazdasági és adórendszerében szereplő forrásokba, és egy olyan, Franciaország tengerentúli megyéire irányuló gazdasági és társadalmi fejlesztési stratégiára kell fordítani, amelyben helyet kapnak a helyi tevékenységeket előmozdító támogatások.

(9)	A 2004/162/EK határozat alkalmazási idejének újabb hat hónappal, 2015. június 30-ig történő meghosszabbítása szükséges. Ez lehetővé tenná Franciaország számára, hogy átültesse nemzeti jogába e határozat rendelkezéseit.

(10)

Az intézkedések időtartamát öt és fél évben állapítják meg, így azok 2020. december 31-ig maradnak hatályban, mely időpont megegyezik a regionális támogatásra vonatkozó jelenlegi iránymutatás alkalmazásának végével. Mindazonáltal ezt megelőzően értékelni kell az intézkedések alkalmazásának eredményeit. Következésképpen Franciaországnak legkésőbb 2017. december 31-ig jelentést kell benyújtania a bevezetett adóügyi rendelkezések alkalmazásáról annak érdekében, hogy a Bizottság – a legkülső régiókat érintő hátrányok figyelembevételével – értékelhesse a megtett intézkedések hatását és ezek hozzájárulását a helyi gazdasági tevékenységek fenntartásához, előmozdításához vagy fejlesztéséhez. A jelentésnek annak ellenőrzésére kell irányulnia, hogy a Franciaország által a helyben előállított termékek számára biztosított adókedvezmények nem haladják meg a feltétlenül szükséges mértéket, illetve azok továbbra is szükségesek és arányosak. A jelentésnek ezenkívül elemzést kell tartalmazia majd a bevezetett intézkedések árszínvonalra gyakorolt hatásáról a francia legkülső régiókban. E jelentés alapján a Bizottságnak jelentést és – adott esetben – javaslatot kell benyújtania a Tanácsnak a jelen határozatban szereplő rendelkezések kiigazításáról annak céljából, hogy az figyelembe vegye a felülvizsgálat megállapításait.

(11)	A joghézagok elkerülése érdekében e határozatot 2015. július 1-jétől kell alkalmazni.

(12)	E határozat nem sérti a Szerződés 107. és 108 cikkének lehetséges alkalmazását.

(13)

Ezen határozat célja az „octroi de mer”-re vonatkozó, 2015. január 1-jei hatályú jogi keret kialakítása. Tekintettel a fannálló sürgősségre, alkalmazni kell a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyv 4. cikkében előírt nyolchetes időszak alóli kivételt.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1) A Szerződés 28., 30. és 110. cikkétől eltérve Franciaország engedélyt kap arra, hogy 2020. december 31-ig mentességet vagy kedvezményt biztosítson az „octroi de mer” adó vonatkozásában a mellékletben foglalt jegyzékben szereplő, – a Szerződés 349. cikke értelmében külső régiónak minősülő – Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Mayotte és Réunion területén helyben előállított termékek tekintetében.

Ezen adómentességeknek vagy adókedvezményeknek illeszkedniük kell az érintett legkülső régiók gazdasági és társadalmi fejlesztési stratégiájához és annak uniós keretéhez, valamint hozzá kell járulniuk a helyi tevékenységek előmozdításához, ugyanakkor nem változtathatják meg a közösségi érdekekkel ellentétes mértékben a kereskedelmi feltételeket.

(2) Az (1) bekezdésben említett teljes adómentességek vagy adókedvezmények alkalmazása nem eredményezhet olyan különbséget, amely a nem az érintett legkülső régiókból érkező hasonló termékekre alkalmazott adómértékekhez képest meghaladja az alábbi mértékeket:

a)	10 százalékpont a melléklet A. részében felsorolt termékek esetében;

b)	20 százalékpont a melléklet B. részében felsorolt termékek esetében;

c)	30 százalékpont a melléklet C. részében felsorolt termékek esetében.

Franciaország kötelezettséget vállal arra, hogy a mellékletben szereplő termékek tekintetében alkalmazott adómentesség vagy adókedvezmény nem haladja meg a helyi gazdasági tevékenységek fenntartásához, előmozdításához és fejlesztéséhez feltétlenül szükséges mértéket.

(3) Franciaország az (1) és (2) bekezdésben említett adómentességet vagy adókedvezményt a legalább 300 000 EUR éves forgalommal rendelkező piaci szereplők esetében alkalmazza. Az említett küszöbértéknél alacsonyabb éves forgalommal rendelkező piaci szereplők nem tartoznak az „octroi de mer” adó hatálya alá.

2. cikk

A francia hatóságok a 228/2013/EU rendelet III. fejezete szerinti egyedi ellátási szabályok előnyeiben részesített termékekre ugyanazokat az adóügyi rendelkezéseket alkalmazzák, mint amelyeket a helyben előállított termékekre alkalmaznak.

3. cikk

(1) Franciaország haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot az 1. cikkben említett adóügyi rendelkezésekről.

(2) Franciaország legkésőbb 2017. december 31-ig jelentést nyújt be a Bizottsághoz az 1. cikkben említett adóügyi rendelkezések alkalmazásáról, amelyben – a legkülső régiókat érintő hátrányok figyelembevételével – ismerteti a megtett intézkedések hatását és ezek hozzájárulását a helyi gazdasági tevékenységek fenntartásához, előmozdításához vagy fejlesztéséhez.

Az említett jelentés alapján a Bizottság jelentést és – adott esetben – az ezen határozat átdolgozására vonatkozó javaslatot nyújt be a Tanácsnak.

4. cikk

A 2004/162/EK határozat 1. cikkének (1) bekezdésében a „2014. december 31.” időpont helyébe a „2015. június 30.” időpont lép.

5. cikk

Az 1–3. cikk 2015. július 1-jétől alkalmazandó.

A 4. cikk 2015. január 1-jétől alkalmazandó.

6. cikk

Ennek a határozatnak a címzettje a Francia Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 17-én.

a Tanács részéről

az elnök

G. L. GALLETTI

(1) A Tanács 2004/162/EK határozata (2004. február 10.) a Franciaország tengeren túli megyéiben kivetett „octroi de mer”egyedi adóról és a 89/688/EGK határozat időbeli hatályának meghosszabbításáról (HL L 52., 2004.2.21., 64. o.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 228/2013/EU rendelete (2013. március 13.)az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról és a 247/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 78., 2013.3.20., 23. o.).

MELLÉKLET

A. Az említett termékjegyzék a Közös Vámtarifa szerinti nómenklatúra (1) osztályozásának megfelelően

1. Guadeloupe legkülső régió

0105 11, 0201, 0203, 0207, 0208, 0305 49 80, 0702, 0705 19, 0706100010, 0707 00 05, 0709 60 10, 0709 60 99, 1106, 2103 30 90, 2103 90 30, 2209 00 91, 2505, 2712 10 90, 2804, 2806, 2811, 2814, 2853 00 10, 3808, 4407 10, 4407 21–4407 29, 4407 99, 7003 12 99, 7003 19 90, 7003 20, 8419 19.

2. Francia Guyana legkülső régió

0105 11, 0702, 0709 60, 0805, 0807, 1006 20, 1006 30, 2505 10, 2517 10, 3824 50, 3919, 3920 43, 3920 51, 6810 11, 7215, 7606, kivéve 7606 91, 9405 60.

3. Martinique legkülső régió

0105 11, 0105 12, 0105 15, 0201, 0203, 0207, 0208 10, 0209, 0305, 0403, kivéve 0403 10, 0405, 0706, 0707, 0709 60, 0709 99, 0710, kivéve 0710 90, 0711, 0801 11–0801 19, 0802 90, 0803, 0804 30, 0804 50, 0805, 0809 10, 0809 40, 0810 30, 0810 90, 0812, 0813, 0910 91, 1102, 1106 20, 1904 10, 1904 20, 2001, 2005, kivéve 2005 99, 2103 30, 2103 90, 2104 10, 2505, 2710, 2711, 2712, 2804, 2806, 2811, kivéve 2811 21, 2814, 2836, 2853 00 10, 2907, 3204, 3205, 3206, 3207, 3401, 3808, 3820, 4012 11, 4012 12, 4012 19, 4401, 4407 21–4407 29, 4408, 4409, 4415 20, 4421 90, 4811, 4820, 6306 12, 5306 19, 5306 30, 5902, 5904 10, 7006, 7003 12, 7003 19, 7113–7117, 7225, 7309, 7310, kivéve 7310 21, 7616 91, 7616 99, 8402 90, 8419 19, 8902, 8903 99, 9406.

4. Mayotte legkülső régió

0407, 0702, 0704 90 90, 0705 19, 0709 99 10, 0707 00 05, 0708 90, 0709 30, 0709 60, 0709 93 10, 0709 99 60, 0714, 0801 11, 0801 12, 0801 19, 0803, 0804 30, 0805 10, 0904 11, 0904 12, 0905, 1806, 2309 90, kivéve 2309 90 96, 3925 10 00, 3925 90 80, 3926 90 92, 3926 90 97, 5901, 5902, 9021 21 90.

5. Réunion legkülső régió

0105 11, 0105 12, 0105 13, 0105 15, 0207, 0208 10, 0208 90 30, 0208 90 98, 0209, 0301, 0302, 0303, 0304, 0305, 0403, 0405, kivéve 0405 10, 0406 10, 0406 90, 0407, 0408, 0601, 0602, 0710, 0711 90 10, 0801, 0803, 0804, 0805, 0806, 0807, 0808, 0809, 0810, 0811, 0812, 0813, 0904, 0909 31, 0910 99 99, 1101 00 15, 1106 20, 1108 14, 1604 14, 1604 19, 1604 20, 1701, 1702, 1903, 1904, 2001, 2002 10, 2004 10 10, 2004 10 91, 2004 90 50, 2004 90 98, 2005 10, 2005 20, 2005 40, 2006, 2007, kivéve 2007999710, 2103 20, 2103 90, 2104, 2201, 2309 90, kivéve 2309 90 35 és 2309909690, 2710 19 81–2710 19 99, 3211, 3214, 3402, 3403 99, 3505 20, 3506 10, 3808 92, 3808 99, 3809, 3811 90, 3814, 3820, 3824, 3921 11, 3921 13, 3921 90 90, 3925 10, 3926 90, 4009, 4010, 4016, 4407 10, 4409 10, 4409 21, 4409 29, 4415 20, 4421, 4811, 4820, 5306, 5801, 5811 89, 7007 29, 7009, kivéve 7009 10, 7312 90, 7314, kivéve 7314 20, 7314 39, 7314 41, 7314 49 és 7314 50, 7606, 8310, 8418 50, 8418 69, 8418 91, 8418 99, 8421 21–8421 29, 8471 30, 8471 41, 8471 49, 8537, 8706, 8707, 8708, 8902, 8903 99, 9001, 9021 21 90, 9021 29, 9405, 9406, 9506 21, 9506 29, 9619.

B. Az említett termékjegyzék a Közös Vámtarifa szerinti nómenklatúra osztályozásának megfelelően

1. Guadeloupe legkülső régió

0302, 0306 15, 0306 16, 0306 19, 0307 91, 0307 99, 0403, 0407, 0409, 0807 11, 0807 19 90, 1601, 1602 41 10, 1604 20 10, 1806 31, 1806 32 10, 1806 32 90, 1806 90 31, 1806 90 60, 1901 20, 1902 11, 1902 19, 1905, 2105, 2106, 2201 90, 2202 10, 2202 90, 2207 10, 2208 40, 2309 90, kivéve 2309903130, 2309 90 51 és 2309909690, 2523 29, 2828, 3101, 3102 90, 3103 90, 3104 20, 3105 20, 3208, 3209, 3305 10, 3401, 3402, 3406, 3917, kivéve 3917 10 10, 3919, 3920, 3923, 3924 10, 3925 10, 3925 30, 3925 90, 3926 90, 4418 10, 4418 20, 4418 90, 4818 10, 4818 20, 4818 30, 4818 90, 4821 10, 4821 90, 4823 40, 4823 61, 4823 69, 4823 70 10, 4910, 4911 10, 6303 12, 5303 91, 5303 92 90, 5303 99 90, 5306 12, 6306 19, 5306 30, 5810, kivéve 6810 11 10, 7213 10, 7213 91 10, 7214 20, 7214 99 10, 7308 30, 7308 40, 7308 90 59, 7308 90 98, 7309 00 10, 7310 10, 7310 21 11, 7310 21 19, 7310 29, 7314, kivéve 7314 12, 7610 10, 7610 90 90, 7616 99 90, 9001 40, 9404 10, 9404 21, 9406 00 20.

2. Francia Guyana legkülső régió

0201, 0203, 0204, 0206 10 95, 0206 10 98, 0206 30, 0206 80 99, 0207 11, 0207 13, 0207 41, 0207 43, 0208 10, 0208 90 10, 0208 90 30, 0209 10 90, 0209 90, 0210 11, 0210 12, 0210 19, 0210 99, 0302, 0303 89, 0304, 0305 39 90, 0305 49 80, 0305 59 80, 0305 69 80, 0306 17, 0403 10, 0406 10, 0406 40, 0406 90, 0901, kivéve 0901 90, 1601, 1602, 1604 11–1604 20, 1605 10–1605 29, 1605 52–1605 54, 1905, 2001 90 10, 2001 90 20, 2001 90 40, 2001 90 70, 2001 90 92, 2001 90 97, 2006 00 10, 2006 00 31, 2006 00 35, 2006003881, 2006003889, 2006 00 91, 2006009999, 2008 11, 2008 99, kivéve 2008994819, 2008994899, 2008994980, 2103, 2105, 2106 90 98, 2201, 2202, 2208 40, 2309 90, kivéve 2309909690, 2309909630, 2309903130, 2309 90 35, 2309 90 43, 2309904120, 2309904180 és 2309 90 51, 2828 90, 3208 90, 3209 10, 3402, 3809 91, 3923, kivéve 3923 10, 3923 40 és 3923 90, 3925, 3926 90, 4201, 4817, 4818, 4819 40, 4819 50, 4819 60, 4820 10, 4821 10, 4823 69, 4823 90 85, 4905 91, 4905 99, 4909, 4910, 4911, 5907, 5109, 5205, 5206, 5306 12, 6306 19, 5307 90 98, 5802 23, 5802 29, 5802 93, 6802 99, 5810 19, 5815, 7006 00 90, 7009, 7210, 7214 20, 7214 99, 7216, 7301, 7306, 7308 10, 7308 30, 7308 90, 7309, 7310, kivéve 7310 21 11 és 7310 21 19, 7314, 7326 90 98, 7411, 7412, 7604, 7607, 7610 10, 7610 90, 7612 10, 7612 90 30, 7612 90 80, 7616 91, 7616 99, 7907, 8211, 8421210090, 8537 10, 9404 21, 9405 20, 9405 40.

3. Martinique legkülső régió

0210 11, 0210 12, 0210 19, 0210 20, 0210 99 41, 0210 99 49, 0210 99 51, 0210 99 59, 0302, 0303, 0304, 0306, 0307, 0403 10, 0406 10, 0406 90 50, 0407, 0408 99, 0409, 0601, 0602, 0603, 0604, 0702, 0704 90, 0705, 0710 90, 0807, 0811, 1601, 1602, 1604 20, 1605 10, 1605 21, 1605 62, 1702, 1704 90 61, 1704 90 65, 1704 90 71, 1806, 1902, 2005 99, 2105, 2106, 2201, 2202 10, 2202 90, 2208 40, 2309, kivéve 2309909630, 2517 10, 2523 21, 2523 29, 2811 21, 2828 10, 2828 90, 3101, 3102, 3103, 3104, 3105, 3208, 3209, 3210, 3211, 3212, 3213, 3214, 3215, 3303, 3304, 3305, 3402, 3406, 3917, 3919, 3920, 3921 11, 3921 19, 3923 21, 3923 29, 3923 30, 3924, 3925, 3926 10, 3926 30, 3926 90 92, 4418 10, 4418 20, 4418 90, 4818 10, 4818 20, 4818 30, 4818 40, 4818 90, 4819, 4821, 4823, 4902, 4907 00 90, 4909, 4910, 4911 10, 5103, 5104, 5105, 6107, 5109 10, 5109 90 20, 5109 90 90, 5203, 5204, 5205, 5207, 6208, 5805, 5810 11, 5810 19, 5810 91, 5811 81, 5811 82, 7015 10, 7213, 7214, 7217, 7308, 7314, 7610, 8421 21, 8708 21 90, 8708 99 97, 8716 40, 8901 90 10, 9021 21, 9021 29, 9401 30, 9401 51, 9401 59, 9401 69, 9401 71, 9401 79, 9401 90, 9403, 9404 10, 9404 21, 9405 60.

4. Mayotte legkülső régió

0301, 0302, 0303, 0304, 0305, 4407, 4409, 4414, 4418, 4419, 4420, 4421, 4819, 4821, 4902, 4909, 4910, 4911, 7003, 7005, 7210, 7212 30, 7216 61 90, 7216 91 10, 7301, 7308 30, 7312, 7314, 7326 90 98, 7606, 7610 10, 8310, 9401 69, 9401 90 30, 9403 20 80, 9403 40, 9406 00 31, 9406 00 38.

5. Réunion legkülső régió

0306 11, 0306 16, 0306 17, 0306 21, 0306 26, 0306 27, 0307 11, 0307 19, 0307 59, 0409, 0603, 0604 20 40, 0604 90 91, 0604 90 99, 0709 60, 0901 21, 0901 22, 0910 11, 0910 12, 0910 30, 0910 91 10, 0910 91 90, 1516 20, 1601, 1602, 1605, 1704, 1806, 1901, 1902, 1905, 2005 51, 2005 59, 2005 99 10, 2005 99 30, 2005 99 50, 2005 99 80, 2008, kivéve 2008191980, 2008305590, 2008405190, 2008405990, 2008506190, 2008605090, 2008706190, 2008805090, 2008975990 és 2008994980, 2105, 2106 90, 2208 40, 2309 10, 3208, 3209, 3210, 3212, 3301 12, 3301 13, 3301 24, 3301 29, 3301 30, 3401 11, 3917, 3920, 3921 90 60, 3923, 3925 20, 3925 30, 4012, 4418, 4818 10, 4819 10, 4819 20, 4821, 4823 70, 4823 90, 4909, 4910, 4911 10, 4911 91, 7216 61 10, 7308, kivéve 7308 90, 7309, 7310, 7314 20, 7314 39, 7314 41, 7314 49, 7314 50, 7326, 7608, 7610, 7616 91, 7616 99 90, 8419 19, 8528 51, 8528 71, 8528 72, 8528 73, 9401, kivéve 9401 10 és 9401 20, 9403, 9404 10, 9506 99 90.

C. Az említett termékjegyzék a Közös Vámtarifa szerinti nómenklatúra osztályozásának megfelelően

1. Guadeloupe legkülső régió

0901 21, 0901 22, 1006 30, 1006 40, 1101, 1701, 2007, 2009, kivéve 2009119998, 2009499990, 2009791990, 2009896990, 2009897390, 2009899799, 2009905939 és 2009905990, 2208 70 (2), 2208 90 (2), 7009 91, 7009 92.

2. Francia Guyana legkülső régió

1702, 2007, 2009, kivéve 2009119998, 2009311999, 2009499990, 2009893690, 2009819990 és 2009909880, 2203, 2208 70 (2), 2208 90 (2), 4403 49, 4403 99 95, 4407 22, 4407 29, 4407 99 96, 4409 29 91, 4409 29 99, 4418 10 10, 4418 10 90, 4418 20 10, 4418 20 80, 4418 40, 4418 50, 4418 60, 4418 90, 4420 10, 9403 40 10, 9406 00 11, 9406 00 20, 9406 00 38.

3. Martinique legkülső régió

0901 21, 0901 22, 1006 30, 1006 40, 1101 00 11, 1101 00 15, 1701, 1901, 1905, 2006 00 10, 2006 00 35, 2006 00 91, 2007, kivéve 2007109915, 2007993315 és 2007993929, 2008, kivéve 2008 20 51, 2008506190, 2008605010, 2008805090, 2008939390, 2008975190, 2008975990, 2008994894, 2008994899, 2008994980 és 2008999990, 2009, kivéve 2009119996, 2009119998, 2009199899, 2009299990, 2009393919, 2009393999, 2009493091, 2009493099, 2009499190, 2009695110, 2009791191, 2009791199, 2009899799 (3), 2009899999 (3) és 2009905990 (3), 2203, 2204 29, 2205, 2208 70 (2), 2208 90 (2), 7009 91, 7009 92, 7212 30, 9001 40.

4. Mayotte legkülső régió

0401, 0403, 0406, 1601, 1602, 1901, 1905, 2105, 2201, 2202, 2203, 3301 29 11, 3301 29 31, 3401, 3402, 9404 29 90.

5. Réunion legkülső régió

0905 10, 1512 19, 1514 19 90, 1515 29, 2009, kivéve 2009119996, 2009199899, 2009299990, 2009393119, 2009691910, 2009695110, 2009791990, 2009799820, 2009896990 (2), 2009897390, 2009899799 (2), 2009899999 (2), 2009905180 és 2009 90 59 (2), 2202 10, 2202 90, 2203, 2204 21 79, 2204 21 80, 2204 21 83, 2204 21 84, 2204 29 83, 2204 29 84, 2206 00 59, 2206 00 89, 2208 70 (3), 2208 90 (3), 2402 20, 7113, 7114, 7115, 7117, 7308 90, 9404 21 10, 9404 21 90, 9404 29 10, 9404 29 90.

(1) A vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.) I. melléklete.

(2) Kizárólag a 2208 40 vámtarifaszám alá tartozó rumalapú termékek.

(3) Amennyiben a termék Brix-értéke 20-nál több.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/8

A TANÁCS HATÁROZATA

(2013. június 27.)

az Európai Unió és Kanada közötti, a szállítási lánc biztonságával kapcsolatos kérdéseket érintő vámügyi együttműködésről szóló megállapodás megkötéséről

(2014/941/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésére, összefüggésben 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament javaslatára,

mivel:

(1)	Indokolt, hogy az Unió és Kanada a szállítási lánc biztonságával és az azzal összefüggő kockázatkezeléssel kapcsolatos kérdésekre kiterjessze vámügyi együttműködését a szállítási lánc végponttól végpontig terjedő biztonságának növelése és egyúttal a jogszerű kereskedelem megkönnyítése érdekében.

(2)	A 2012/643/EU tanácsi határozattal (1) összhangban a szállítási lánc biztonságával kapcsolatos kérdéseket érintő vámügyi együttműködésről szóló, az Európai Unió és Kanada közötti megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás) – feltételezve annak megkötését – 2013. március 4-én aláírták.

(3)

Az Unió által az EU-Kanada vám-együttműködési vegyes bizottságban képviselendő álláspontról – amennyiben a vegyes bizottságnak joghatással bíró jogi aktust kell elfogadnia – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (9) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban kell határozni. Amennyiben szükséges, az Unió által az EU-Kanada vám-együttműködési vegyes bizottságban képviselendő egyéb álláspontot a Tanács állapítja meg az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkével összhangban.

(4)	A megállapodást az Unió nevében jóvá kell hagyni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió és Kanada közötti, a szállítási lánc biztonságával kapcsolatos kérdéseket érintő vámügyi együttműködésről szóló megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás) a Tanács az Unió nevében jóváhagyja.

A megállapodás szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

A Tanács elnöke kijelöli azt a személyt, aki jogosult a megállapodás 9. cikke szerinti értesítést az Unió nevében megtenni annak érdekében, hogy kifejezze, az Unió a megállapodást magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el (2).

3. cikk

E határozat az elfogadásának napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2013. június 27-én.

a Tanács részéről

az elnök

E. GILMORE

(1) HL L 287., 2012.10.18., 1. o.

(2) A megállapodás hatálybalépésének időpontját a Tanács Főtitkársága teszi közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/10

MEGÁLLAPODÁS

az Európai Unió és Kanada között a szállítási lánc biztonságával kapcsolatos kérdéseket érintő vámügyi együttműködésről

AZ EURÓPAI UNIÓ és KANADA (a továbbiakban: a Szerződő Felek),

FELISMERVE, hogy Kanada és az Európai Unió számára szükséges a szállítási lánc végponttól végpontig terjedő biztonságának növelése, és egyúttal a jogszerű kereskedelem megkönnyítése;

ELISMERVE a Kanada és az Európai Unió vámhatóságai között régóta fennálló szoros és termékeny kapcsolatokat;

FELISMERVE, hogy e kapcsolatok fejleszthetők a szállítótartályok biztonságát és a szállítási lánc biztonságával kapcsolatos egyéb kérdéseket érintő szorosabb együttműködés révén, a lehető legnagyobb mértékben a kockázatkezelési módszerek, a kockázati standardok, a biztonsági ellenőrzések és a kereskedelmi partnerségi programok kölcsönös elismerése alapján;

AZZAL A CÉLLAL, hogy keretet alakítsanak ki a szállítási lánc biztonságát érintő gyakorlatok továbbfejlesztésére alkalmas olyan leendő együttműködési módok feltárásához, amelyekkel a vámügyi hatékonyság növelése révén biztosítható a szállítási lánc végponttól végpontig terjedő biztonsága és előmozdítható a jogszerű kereskedelem, az egyes felek kereskedelmi közösségének érdekét szolgálva;

AZZAL A CÉLLAL, hogy olyan stratégiát dolgozzanak ki, amely lehetővé teszi Kanada és az Európai Unió együttműködését a rakományok ellenőrzése területén;

A Vámigazgatások Világszervezete által létrehozott, a globális kereskedelem biztonságát és megkönnyítését szolgáló, szabványokból álló keretrendszer (SAFE) alapelemeiből KIINDULVA;

HIVATKOZVA a vámügyi együttműködésről és a vámügyekben történő kölcsönös segítségnyújtásról szóló, az Európai Közösség és Kanada között létrejött megállapodásra (a továbbiakban: az Alapmegállapodás) – amely 1998. január 1-jén lépett hatályba –, és azzal az óhajjal, hogy az Alapmegállapodást – annak 23. cikkével összhangban – egyedi kérdésre vonatkozó megállapodás révén bővítsék;

ELISMERVE, hogy a Vám-együttműködési Vegyes Bizottságot (a továbbiakban: a vegyes bizottság) az Alapmegállapodás 20. cikke alapján, azzal a céllal hozták létre, hogy gondoskodjék az Alapmegállapodás megfelelő működéséről, és egyebek mellett meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az Alapmegállapodás céljainak megfelelő vámügyi együttműködéshez és az Alapmegállapodásnak a vámügyi együttműködés fokozását és meghatározott ágazatokra, illetve kérdésekre vonatkozóan történő kiegészítését szolgáló bővítéséhez;

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

E megállapodás alkalmazásában „vámhatóságok”:

—	az Európai Unióban: az Európai Bizottság illetékes szolgálatai, valamint az Európai Unió tagállamainak vámhatóságai,

—	Kanadában: Kanada által a vámügyi jogszabályai alkalmazára kijelölt közigazgatási szerv.

2. cikk

A Szerződő Felek együttműködnek a szállítási lánc biztonságával és az azzal összefüggő kockázatkezeléssel kapcsolatos kérdésekben.

3. cikk

A Szerződő Felek saját vámhatóságaikon keresztül bonyolítják le ezt az együttműködést.

4. cikk

A Szerződő Felek a következők révén működnek együtt:

a)	a nemzetközi kereskedelem logisztikai lánca biztonságának vámügyi tekintetben történő megerősítése, és egyúttal a jogszerű kereskedelem megkönnyítése;

b)	minimumstandardok kialakítása – a megvalósíthatóság korlátain belül – a kockázatkezelési módszerek és a kapcsolódó követelmények és programok tekintetében;

c)	a kockázatkezelési módszerek, a kockázati standardok, a biztonsági ellenőrzések, a szállítótartályok biztonsága és a kereskedelmi partnerségi programok – köztük az egyenértékű kereskedelemkönnyítő intézkedések – kölcsönös elismerésére való törekvés és megfelelő esetben ezen elismerés bevezetése;

a szállítási lánc biztonságára és a kockázatkezelésre vonatkozó információk cseréje; minden, e megállapodás keretében lebonyolított információcserére az Alapmegállapodás 16. cikkében az információk bizalmas kezelése és a személyes adatok védelme tekintetében előírt követelmények, valamint a Szerződő Felek jogi szabályozásában előírt titoktartási és adatvédelmi követelmények az irányadók;

e)	kapcsolattartó pontok kialakítása a szállítási lánc biztonságával kapcsolatos információcsere céljából;

f)	megfelelő esetben adatcsere-felület létrehozása, az áru érkezése előtti, illetve feladása előtti adatcserére kiterjedően is;

g)	olyan stratégia kidolgozása, amely lehetővé teszi a vámhatóságok együttműködését a rakományok ellenőrzése területén;

h)	együttműködés – a megvalósíthatóság korlátain belül – olyan többoldalú fórumokon, amelyek alkalmasak a szállítási lánc biztonságával kapcsolatos kérdések felvetésére és megvitatására.

5. cikk

Az Alapmegállapodás 20. cikkével létrehozott vegyes bizottság gondoskodik e megállapodás megfelelő működéséről és megvizsgál minden, annak alkalmazása kapcsán felmerülő kérdést. A vegyes bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e megállapodásnak a Szerződő Felek nemzeti jogszabályaival összhangban történő alkalmazása érdekében határozatokat fogadjon el a kockázatkezelési módszerek, a kockázati standardok, a biztonsági ellenőrzések és a kereskedelmi partnerségi programok kölcsönös elimerésére vonatkozó – például az adatátvitellel vagy a közös megegyezés alapján nyújtott előnyökkel kapcsolatos – kérdésekben.

6. cikk

A vegyes bizottság megfelelő munkamódszereket határoz meg – beleértve munkacsoportok kialakítását is – az e megállapodás végrehajtására irányuló tevékenységeinek támogatására, és különösen a következő kérdésekkel való foglalkozásra:

a)	annak megállapítása, hogy e megállapodás alkalmazása adott esetben a szabályok, illetve az előírások milyen módosításait teszi szükségessé;

b)	az információcserét szolgáló mechanizmusok fejlesztésére alkalmas intézkedések azonosítása és kidolgozása;

c)	a legjobb gyakorlatok feltárása és kidolgozása, az előzetes elektronikus rakomány-információkra vonatkozó követelményeknek az érkező, induló és átmenő szállítmányokra vonatkozó nemzetközi szabványokkal való harmonizálására is kiterjedően;

d)	kockázatelemzési standardok meghatározása és kidolgozása a Kanada és az Európai Unió területére importált, ott átrakodott vagy azon átszállított magas kockázatú szállítmányok azonosításához szükséges információk tekintetében;

e)	a kockázatértékelési standardok harmonizálására irányuló intézkedések meghatározása és kidolgozása;

f)	minimális ellenőrzési standardok és az említett standardok teljesítésére alkalmas módszerek meghatározása;

g)	a szállítási lánc biztonságának növelését és a jogszerű kereskedelmi árumozgás megkönnyítését szolgáló kereskedelmi partnerségi programok meglévő standardjainak fejlesztése és újak létrehozása;

h)	konkrét lépések meghatározása és megtétele a kockázatkezelési módszerek, a kockázati standardok, a biztonsági ellenőrzések és a kereskedelmi partnerségi programok – köztük az egyenértékű kereskedelemkönnyítő intézkedések – kölcsönös elismerése érdekében.

7. cikk

1. Amennyiben e megállapodás végrehajtása kapcsán a Szerződő Felek között nehézségek vagy viták merülnek fel, a Szerződő Felek vámhatóságai arra törekszenek, hogy azokat egyeztetés és tárgyalás útján orvosolják.

2. A Szerződő Felek a vitarendezés más formáiban is megállapodhatnak.

8. cikk

1. Ez a megállapodás a Szerződő Felek írásbeli megegyezése útján módosítható.

2. A módosítás a második olyan értesítés megküldését követő kilencvenedik napon lép hatályba, amelyben a Szerződő Felek diplomáciai csatornákon folytatott jegyzékváltás útján arról értesítik egymást, hogy lefolytatták a módosítás hatálybalépéséhez szükséges belső eljárásaikat.

9. cikk

Ez a megállapodás az azon napot követő hónap első napján lép hatályba, amelyen a Szerződő Felek értesítették egymást arról, hogy lefolytatták az e megállapodás hatálybaléptetéséhez szükséges eljárásaikat.

10. cikk

1. Ez a megállapodás határozatlan ideig marad hatályban.

2. A Szerződő Felek bármelyike felmondhatja ezt a megállapodást a másik Szerződő Félnek diplomáciai csatornákon keresztül címzett felmondási értesítés révén.

3. Ez a felmondás a felmondási értesítésnek a másik Szerződő Fél általi kézhezvételétől számított hat hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.

4. E megállapodás felmondása esetén a vegyes bizottság minden határozata hatályban marad, hacsak a Szerződő Felek másképp nem döntenek.

FENTIEK HITELÉÜL az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták ezt a megállapodást.

Kelt Brüsszelben, 2013. március 4-én, két-két eredeti példányban angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven, mely nyelvi változatok mindegyike egyaránt hiteles.

За Европейския съюз

Рог la Unión Europea

Za Evropskou unii

For Den Europæiske Union

Für die Europäische Union

Euroopa Liidu nimel

Για την Ευρωπαϊκή Ένωση

For the European Union

Pour l'Union européenne

Per l'Unione europea

Eiropas Savienības vārdā –

Europos Sąjungos vardu

Az Európai Unió részéről

Għall-Unjoni Ewropea

Voor de Europese Unie

W imieniu Unii Europejskiej

Pela União Europeia

Pentru Uniunea Europeană

Za Európsku úniu

Za Evropsko unijo

Euroopan unionin puolesta

För Europeiska unionen

За Канада

Por Canadá

Za Kanadu

For Canada

Für Kanada

Kanada nimel

Για τον Καναδά

For Canada

Pour le Canada

Per il Canada

Kanādas vārdā –

Kanados vardu

Kanada részéről

Għall-Kanada

Voor Canada

W imieniu Kanady

Pelo Canadá

Pentru Canada

Za Kanadu

Za Kanado

Kanadan puolesta

För Kanada

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/14

A TANÁCS 1377/2014/EU, Euratom RENDELETE

(2014. december 18.)

az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000/EK, Euratom rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 322. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

tekintettel az Európai Számvevőszék véleményére (1),

mivel:

(1)

Az 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (2) 10. cikkének (4)–(8) bekezdése értelmében a Bizottságnak ki kell számítania a 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat (3) 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett hozzáadottérték-adón alapuló saját források (a továbbiakban: héa források) és ugyanezen határozat 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló saját források (a továbbiakban: kiegészítő forrás) kiigazítását, és időben értesítenie kell a tagállamokat a kiigazításokról, hogy a tagállamok december első munkanapján el tudják számolni a kiigazításokat az 1150/2000/EK, Euratom rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett bizottsági számlán.

(2)

Rendkívüli körülmények fennállása esetén e kiigazítások nagyon magas összegeket eredményezhetnek, amelyek néhány tagállam esetében jelentősen meghaladhatják a héaalapú saját forrásokként és a kiegészítő forrásként rendelkezésre bocsátandó kéthavi tizenketted részt, valamint az összes tagállamra nézve összességében a havi tizenketted részek aggregátjának felét.

(3)	Az ilyen magas összegek rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége néhány tagállamra nézve olyan jelentős pénzügyi teherrel járhat, amely különösen az év vége felé súlyos fiskális nyomást gyakorolhat rájuk.

(4)	Ezért lehetőséget kell biztosítani a tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a következő év szeptemberének első munkanapjáig kérelmezhessék ezen összegek rendelkezésre bocsátásának elhalasztását.

(5)

Azon érvényben lévő kötelezettség sérelme nélkül, mely szerint a kért összegeket rendelkezésre kell bocsátani a bizottsági számlán, az uniós készpénzigények hatékony kezelésének lehetővé tétele érdekében azoknak a tagállamoknak, amelyek e lehetőség alkalmazása mellett döntenek, jóval december első munkanapját megelőzően kérelmet kell benyújtaniuk a Bizottságnak, amely tartalmazza a kiigazítások rendelkezésre bocsátásának napját vagy napjait. Az említett kiigazítások Bizottsággal közölt napon vagy napokon történő rendelkezésre bocsátásának bármely késedelme az 1150/2000/EK, Euratom rendelet 11. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelő kamatfizetési kötelezettséget von maga után.

(6)	Az összegek, melyeket 2014 decemberének első munkanapján a kiigazítások következtében rendelkezésre kell bocsátani, minden korábbinál magasabbak, és ezt a helyzetet az 1150/2000/EK, Euratom rendelet elfogadásakor nem lehetett előre látni.

(7)

Annak elkerülése végett, hogy ez a rendkívüli és váratlan helyzet indokolatlanul súlyos költségvetési korlátokat okozzon a tagállamoknak közvetlenül az év vége előtt, az e rendeletben előírt lehetőségnek alkalmazhatónak kell lennie azokra a kiigazításokra, melyeket az 1150/2000/EK, Euratom rendelet értelmében 2014 decemberének első munkanapján a Bizottság számláján el kellett számolni. Azon tagállamok, melyek élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, már 2014 decemberének első munkanapja előtt hivatalos kérelmet és fizetési ütemtervet nyújtottak be a Bizottságnak.

(8)	Az 1150/2000/EK, Euratom rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1150/2000/EK, Euratom rendelet 10. cikke a következő bekezdéssel egészül ki:

„(7a) Az e cikk (4)–(7) bekezdésében foglalt szabályok ellenére, egy tagállam a Bizottság javára e bekezdések szerint jóváírandó összegeket a 9. cikk (1) bekezdésében említett számlán a következő év szeptemberének első munkanapjáig számolhatja el, amennyiben hivatalos kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz ez iránt, és amennyiben a következő feltételek egyike teljesül:

az érintett tagállamnak a 9. cikk (1) bekezdésében említett számlán december első munkanapján az e cikk (3) bekezdésének első albekezdésében említettek szerint a héaalapú saját források és a kiegészítő forrás tekintetében az ugyanazon év november 15-én alkalmazandó költségvetésben az említett tagállamra vonatkozó teljes összeg két tizenketted részét meghaladó összeget kellene elszámolnia; vagy

amennyiben az összes tagállamnak a 9. cikk (1) bekezdésében említett számlán december első munkanapján az e cikk (3) bekezdésének első albekezdésében említettek szerint és az említett albekezdésben meghatározott átváltási árfolyamok alkalmazásával a héaalapú saját források és a kiegészítő forrás tekintetében az ugyanazon év november 15-én alkalmazandó költségvetésben szereplő teljes összeg tizenketted részének felét meghaladó összeget kellene elszámolnia.

A tagállamok csak akkor alkalmazhatják az első albekezdést, ha december első munkanapját megelőzően hivatalos kérelmet, valamint a kiigazítások összegének e rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett számlán történő elszámolásának napját vagy napjait tartalmazó fizetési ütemtervet nyújtottak be a Bizottságnak.

A Bizottság a hivatalos kérelem kézhezvétele után meggyőződik arról, hogy az első albekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételek valamelyike teljesült-e, és ennek megfelelően tájékoztatja a tagállamokat.

A kiigazítások összegének a 9. cikk (1) bekezdésében említett számlán az ezen bekezdés második albekezdése értelmében a Bizottsággal közölt napon vagy napokon történő elszámolásának bármely késedelme a 11. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő kamatfizetési kötelezettséget von maga után.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

A rendelet az 1150/2000/EK, Euratom rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett számlákon 2014. november 30. után elszámolandó összegekre alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 18-án.

a Tanács részéről

az elnök

S. GOZI

(1) 2014. november 27-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) A Tanács 1150/2000/EK, Euratom rendelete (2000. május 22.) az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határozat végrehajtásáról (HL L 130., 2000.5.31., 1. o. ).

(3) A Tanács 2007/436/EK, Euratom határozata ( 2007. június 7. ) az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről (HL L 163., 2007.6.23., 17. o.).

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/16

A BIZOTTSÁG 1378/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2014. október 17.)

az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének, valamint az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletének módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 58. cikke (7) bekezdésére,

tekintettel a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 6. cikke (3) bekezdésére és 7. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1307/2013/EU rendelet 11. cikkének (6) bekezdésével összhangban Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság 2014. augusztus 1-jéig értesítette a Bizottságot az említett rendelet 11. cikke értelmében hozott döntéséről, beleértve a csökkentések becsült összegét a 2015–2019. naptári évekre.

(2)

Az 1307/2013/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok által bejelentett, és ugyanazon rendelet 11. cikkének (6) bekezdésében említett, a támogatások csökkentésének eredményeképpen keletkező becsült összeget uniós támogatásként vidékfejlesztési programozás keretébe tartozó intézkedések céljára rendelkezésre kell bocsátani. Ennek következtében az 1305/2013/EU rendelet I. mellékletét és az 1307/2013/EU rendelet III. mellékletét a tagállamok által bejelentett összegeknek megfelelően ki kell igazítani.

(3)

Ezenfelül a kifizetések csökkentésének összege bizonyos esetekben nulla lehet, ennek oka különösen a mezőgazdasági üzemek struktúrája a tagállamokban, a közvetlen kifizetések tervezett elosztása, valamint a tagállamok lehetősége az 1307/2013/EU rendelet 11. cikke (2) bekezdésének alkalmazására. Ennek megfelelően Belgium, Luxemburg, Málta, Ausztria, Szlovénia és Finnország a Bizottságnak a csökkentések becsült összegeként nullát jelentett be a 2015–2019. naptári évek mindegyikére.

(4)	Belgium, Németország, Franciaország, Horvátország, Litvánia és Románia úgy döntött, hogy él az 1307/2013/EU rendelet 11. cikke (3) bekezdésében biztosított lehetőséggel.

(5)

Belgium, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Görögország, Hollandia és Románia a 73/2009/EK tanácsi rendelet (3) 136a. cikke (1) bekezdésének és az 1307/2013/EU rendelet 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően 2014. augusztus 1-jéig értesítette a Bizottságot azon döntéséről, hogy a 2015–2019. naptári évekre megállapított éves nemzeti felső határainak bizonyos százalékáig terjedő összeget átcsoportosít az 1305/2013/EU rendelet szerint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozott vidékfejlesztési programozás céljaira.

(6)

Magyarország a 73/2009/EK rendelet 136a. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének és az 1307/2013/EU rendelet 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően 2014. augusztus 1-jéig értesítette a Bizottságot azon döntéséről, hogy a 2016–2020-as időszakban az 1305/2013/EU rendelet szerint az EMVA-ból finanszírozott vidékfejlesztési programozás keretébe tartozó intézkedésekhez nyújtandó támogatásra elkülönített összeg bizonyos hányadát átcsoportosítja a közvetlen kifizetésekhez.

(7)	Ezért az 1305/2013/EU rendelet I. mellékletét, valamint az 1307/2013/EU rendelet II. és III. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(8)	Mivel ez a rendelet alapvető jelentőségű a vidékfejlesztési programok zökkenőmentes és kellő időben történő elfogadása érdekében, helyénvaló, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában való megjelenését követő napon lépjen hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1305/2013/EU rendelet I. mellékletének helyébe e rendelet I. mellékletének szövege lép.

2. cikk

Az 1307/2013/EU rendelet II. és III. mellékletének helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. október 17-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 347., 2013.12.20., 487. o.

(2) HL L 347., 2013.12.20., 608. o.

(3) A Tanács 2009. január 19-i 73/2009/EK rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 30., 2009.1.31., 16. o.).

I. MELLÉKLET

„I. MELLÉKLET

AZ UNIÓS VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁS BONTÁSa (2014–2020)

(folyó árakon, EUR-ban)
	2014	2015	2016	2017	2018	2019	2020	ÖSSZESEN 2014–2020
Belgium	78 342 401	78 499 837	91 078 375	97 175 076	97 066 202	102 912 713	102 723 155	647 797 759
Bulgária	335 499 038	335 057 822	337 270 538	340 409 994	339 966 052	339 523 306	338 990 216	2 366 716 966
Cseh Köztársaság	314 349 445	312 969 048	345 955 782	344 509 078	343 033 490	323 242 050	321 615 103	2 305 673 996
Dánia	90 287 658	90 168 920	136 397 742	144 868 072	153 125 142	152 367 537	151 588 619	918 803 690
Németország	1 221 378 847	1 219 851 936	1 407 185 642	1 404 073 302	1 400 926 899	1 397 914 658	1 394 588 766	9 445 920 050
Észtország	103 626 144	103 651 030	111 192 345	122 865 093	125 552 583	127 277 180	129 177 183	823 341 558
Írország	313 148 955	313 059 463	313 149 965	313 007 411	312 891 690	312 764 355	312 570 314	2 190 592 153
Görögország	605 051 830	604 533 693	705 210 906	703 471 245	701 719 722	700 043 071	698 261 326	4 718 291 793
Spanyolország	1 187 488 617	1 186 425 595	1 186 659 141	1 185 553 005	1 184 419 678	1 183 448 718	1 183 394 067	8 297 388 821
Franciaország	1 404 875 907	1 635 877 165	1 663 306 545	1 665 777 592	1 668 304 328	1 671 324 729	1 675 377 983	11 384 844 249
Horvátország	332 167 500	282 342 500	282 342 500	282 342 500	282 342 500	282 342 500	282 342 500	2 026 222 500
Olaszország	1 480 213 402	1 483 373 476	1 491 492 990	1 493 380 162	1 495 583 530	1 498 573 799	1 501 763 408	10 444 380 767
Ciprus	18 895 839	18 893 552	18 897 207	18 894 801	18 892 389	18 889 108	18 881 481	132 244 377
Lettország	138 327 376	150 968 424	153 066 059	155 139 289	157 236 528	159 374 589	161 491 517	1 075 603 782
Litvánia	230 392 975	230 412 316	230 431 887	230 451 686	230 472 391	230 483 599	230 443 386	1 613 088 240
Luxemburg	14 226 474	14 272 231	14 318 896	14 366 484	14 415 051	14 464 074	14 511 390	100 574 600
Magyarország	495 668 727	495 016 871	489 265 618	488 620 684	488 027 342	487 402 356	486 662 895	3 430 664 493
Málta	13 880 143	13 965 035	13 938 619	13 914 927	13 893 023	13 876 504	13 858 647	97 326 898
Hollandia	87 118 078	87 003 509	118 496 585	118 357 256	118 225 747	118 107 797	117 976 388	765 285 360
Ausztria	557 806 503	559 329 914	560 883 465	562 467 745	564 084 777	565 713 368	567 266 225	3 937 551 997
Lengyelország	1 569 517 638	1 175 590 560	1 193 429 059	1 192 025 238	1 190 589 130	1 189 103 987	1 187 301 202	8 697 556 814
Portugália	577 031 070	577 895 019	578 913 888	579 806 001	580 721 241	581 637 133	582 456 022	4 058 460 374
Románia	1 149 848 554	1 148 336 385	1 176 689 135	1 186 544 149	1 184 725 381	1 141 925 604	1 139 927 194	8 127 996 402
Szlovénia	118 678 072	119 006 876	119 342 187	119 684 133	120 033 142	120 384 760	120 720 633	837 849 803
Szlovákia	271 154 575	213 101 979	215 603 053	215 356 644	215 106 447	214 844 203	214 524 943	1 559 691 844
Finnország	335 440 884	336 933 734	338 456 263	340 009 057	341 593 485	343 198 337	344 776 578	2 380 408 338
Svédország	257 858 535	258 014 757	249 223 940	249 386 135	249 552 108	249 710 989	249 818 786	1 763 565 250
Egyesült Királyság	667 773 873	752 322 030	755 698 156	755 518 938	755 301 511	756 236 113	756 815 870	5 199 666 491
EU-28 összesen	13 970 049 060	13 796 873 677	14 297 896 488	14 337 975 697	14 347 801 509	14 297 087 137	14 299 825 797	99 347 509 365

Technikai segítségnyújtás	34 130 699	34 131 977	34 133 279	34 134 608	34 135 964	34 137 346	34 138 756	238 942 629
Összesen	14 004 179 759	13 831 005 654	14 332 029 767	14 372 110 305	14 381 937 473	14 331 224 483	14 333 964 553	99 586 451 994”

II. MELLÉKLET

„

II. MELLÉKLET

A 6. cikkben említett nemzeti felső összeghatárok

(ezer EUR-ban)
Naptári év	2015	2016	2017	2018	2019	2020
Belgium	523 658	509 773	502 095	488 964	481 857	505 266
Bulgária	721 251	792 449	793 226	794 759	796 292	796 292
Cseh Köztársaság	844 854	844 041	843 200	861 708	861 698	872 809
Dánia	870 751	852 682	834 791	826 774	818 757	880 384
Németország	4 912 772	4 880 476	4 848 079	4 820 322	4 792 567	5 018 395
Észtország	114 378	114 562	123 704	133 935	143 966	169 366
Írország	1 215 003	1 213 470	1 211 899	1 211 482	1 211 066	1 211 066
Görögország	1 921 966	1 899 160	1 876 329	1 855 473	1 834 618	1 931 177
Spanyolország	4 842 658	4 851 682	4 866 665	4 880 049	4 893 433	4 893 433
Franciaország	7 302 140	7 270 670	7 239 017	7 214 279	7 189 541	7 437 200
Horvátország (1)	183 035	202 065	240 125	278 185	316 245	304 479
Olaszország	3 902 039	3 850 805	3 799 540	3 751 937	3 704 337	3 704 337
Ciprus	50 784	50 225	49 666	49 155	48 643	48 643
Lettország	181 044	205 764	230 431	255 292	280 154	302 754
Litvánia	417 890	442 510	467 070	492 049	517 028	517 028
Luxemburg	33 604	33 546	33 487	33 460	33 432	33 432
Magyarország	1 345 746	1 344 461	1 343 134	1 343 010	1 342 867	1 269 158
Málta	5 241	5 241	5 242	5 243	5 244	4 690
Hollandia	749 315	736 840	724 362	712 616	700 870	732 370
Ausztria	693 065	692 421	691 754	691 746	691 738	691 738
Lengyelország	3 378 604	3 395 300	3 411 854	3 431 236	3 450 512	3 061 518
Portugália	565 816	573 954	582 057	590 706	599 355	599 355
Románia	1 599 993	1 772 469	1 801 335	1 872 821	1 903 195	1 903 195
Szlovénia	137 987	136 997	136 003	135 141	134 278	134 278
Szlovákia	438 299	441 478	444 636	448 155	451 659	394 385
Finnország	523 333	523 422	523 493	524 062	524 631	524 631
Svédország	696 890	697 295	697 678	698 723	699 768	699 768
Egyesült Királyság	3 173 324	3 179 880	3 186 319	3 195 781	3 205 243	3 591 683

III. MELLÉKLET

A 7. cikkben említett nettó felső összeghatárok

(millió EUR-ban)
Naptári év	2015	2016	2017	2018	2019	2020
Belgium	523,7	509,8	502,1	489,0	481,9	505,3
Bulgária	720,9	788,8	789,6	791,0	792,5	798,9
Cseh Köztársaság	840,1	839,3	838,5	856,7	856,7	872,8
Dánia	870,2	852,2	834,3	826,3	818,3	880,4
Németország	4 912,8	4 880,5	4 848,1	4 820,3	4 792,6	5 018,4
Észtország	114,4	114,5	123,7	133,9	143,9	169,4
Írország	1 214,8	1 213,3	1 211,8	1 211,4	1 211,0	1 211,1
Görögország	2 109,8	2 087,0	2 064,1	2 043,3	2 022,4	2 119,0
Spanyolország	4 902,3	4 911,3	4 926,3	4 939,7	4 953,1	4 954,4
Franciaország	7 302,1	7 270,7	7 239,0	7 214,3	7 189,5	7 437,2
Horvátország (2)	183,0	202,1	240,1	278,2	316,2	304,5
Olaszország	3 897,1	3 847,3	3 797,2	3 750,0	3 702,4	3 704,3
Ciprus	50,8	50,2	49,7	49,1	48,6	48,6
Lettország	181,0	205,7	230,3	255,0	279,8	302,8
Litvánia	417,9	442,5	467,1	492,0	517,0	517,0
Luxemburg	33,6	33,5	33,5	33,5	33,4	33,4
Magyarország	1 276,7	1 275,5	1 274,1	1 274,0	1 273,9	1 269,2
Málta	5,2	5,2	5,2	5,2	5,2	4,7
Hollandia	749,2	736,8	724,3	712,5	700,8	732,4
Ausztria	693,1	692,4	691,8	691,7	691,7	691,7
Lengyelország	3 359,2	3 375,7	3 392,0	3 411,2	3 430,2	3 061,5
Portugália	565,9	574,0	582,1	590,8	599,4	599,5
Románia	1 600,0	1 772,5	1 801,3	1 872,8	1 903,2	1 903,2
Szlovénia	138,0	137,0	136,0	135,1	134,3	134,3
Szlovákia	435,5	438,6	441,8	445,2	448,7	394,4
Finnország	523,3	523,4	523,5	524,1	524,6	524,6
Svédország	696,8	697,2	697,6	698,7	699,7	699,8
Egyesült Királyság	3 169,8	3 176,3	3 182,7	3 191,4	3 200,8	3 591,7

”

(1) Horvátország esetében a nemzeti felső összeghatár a 2021. naptári évre 342 539 000 EUR, a 2022. naptári évre pedig 380 599 000 EUR.

(2) Horvátország esetében a nettó felső összeghatár a 2021. naptári évre 342 539 000 EUR, a 2022. naptári évre pedig 380 599 000 EUR.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/22

A BIZOTTSÁG 1379/2014/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2014. december 16.)

a Kínai Népköztársaságból származó egyes üvegszálból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről és a Kínai Népköztársaságból származó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 248/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 15. cikkére, valamint az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére és 11. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

A. AZ ELJÁRÁS

1. Hatályos intézkedések

(1)	A Tanács a 248/2011/EU végrehajtási rendelettel (3) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes, jelenleg a 7019 11 00, ex 7019 12 00 és 7019 31 00 KN-kód alá tartozó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek behozatalára.

2. A szubvencióellenes vizsgálat megindítása

(2)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2013. december 12-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (a továbbiakban: a szubvencióellenes eljárás megindításáról szóló értesítés) útján szubvencióellenes eljárás megindítását jelentette be a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK vagy az érintett ország) származó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan (4).

(3)

A vizsgálatot a Bizottság azt követően indította meg, hogy 2013. október 28-án a European Glass Fibre Producers Association (Európai Üvegszálgyártók Szövetsége, APFE) (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be az Unió egyes, folytonos üvegszálból készült termékekre vonatkozó teljes termelésének több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az egyes, folytonos üvegszálból készült termékek támogatására és az ezáltal okozott jelentős kárra vonatkozóan, amelyet a Bizottság elegendőnek talált a vizsgálat megindításához.

(4)

A vizsgálat megindítását megelőzően a Bizottság az 597/2009/EK rendelet (a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban értesítette a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy dokumentumokkal megfelelően alátámasztott panasz érkezett hozzá, amely szerint a KNK-ból származó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek támogatott behozatala jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság konzultációra hívta a kínai kormányt annak érdekében, hogy a panasz tartalmát illetően tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak.

(5)

A kínai kormány elfogadta a felkérést, és ezt követően 2013. december 5-én megtartották a konzultációkat. A konzultációk során nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni. Ugyanakkor a Bizottság megfelelően figyelembe vette a kínai kormánynak a panaszban szereplő támogatási programokkal kapcsolatos észrevételeit. A konzultációkat követően 2013. december 9-én a kínai kormánytól írásbeli beadvány érkezett.

(6)	A Bizottság további konzultációkat ajánlott fel a kínai kormánynak a vizsgálat folyamán feltárt további támogatási programok tekintetében. A kínai kormány azonban nem fogadta el a felkérést, mivel azt állították, hogy nem kaptak elegendő információt e támogatási programokat illetően.

3. A hatályos dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálata iránti párhuzamos kérelem

(7)

A Bizottsághoz az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: a dömpingellenes alaprendelet) 11. cikkének (3) bekezdése szerinti, a hatályos dömpingellenes intézkedéseknek a kár vizsgálatára korlátozódó részleges időközi felülvizsgálata iránti kérelem (5) érkezett. A kérelmet 2013. október 28-án az APFE is benyújtotta olyan uniós gyártók nevében, amelyek termelése az egyes, folytonos üvegszálból készült termékek teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki.

(8)

Minthogy megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a részleges időközi felülvizsgálat megindításához, a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában2013. december 18-án közzétett értesítéssel (6) (a továbbiakban: a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés) bejelentette, hogy a dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálatot indít.

(9)

Egy exportáló gyártó állította, hogy a 248/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet által bevezetett meglévő intézkedések az esetében nem érvényesek, ezért a rendelet által bevezetett meglévő intézkedésekre vonatkozó jelenlegi vizsgálatot meg kell szüntetni. Azzal érvelt, hogy a meglévő intézkedések sértik a WTO dömpingellenes megállapodását, mivel az exportáló gyártótól megtagadták a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése szerinti egyéni elbánást, amely már létezett ennek a rendeletnek az elfogadása idején. Állításának alátámasztására a WTO Fellebbezési Testületének 2011. július 28-i DS 397. számú ügyben elfogadott jelentésére (7) hivatkozik.

(10)

A WTO Fellebbezési Testületének 2011. július 28-i DS 397. számú ügyben elfogadott jelentését követően a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdését módosították (8). A módosítás a 2012. szeptember 6-i hatálybalépését követően megkezdett valamennyi vizsgálatra vonatkozik. Azokra az exportáló gyártókra tekintettel, akikre azok az intézkedések vonatkoznak, amelyek a Bizottság 2012. március 23-án közzétett értesítése (9) előtt már érvényben voltak, felhívja a nem piacgazdasággal rendelkező országokból származó bármely exportáló gyártót, hogy kérelmezzék a felülvizsgálatot, ha megítélésük szerint a rájuk vonatkozó intézkedéseket felül kell vizsgálni a Fellebbezési Testület fent említett jelentésének fényében. A 248/2011/EU végrehajtási rendeletet külön megemlítették ebben az értesítésben. A Bizottsághoz nem érkezett ilyen kérelem a szóban forgó exportáló gyártótól, és az exportáló gyártó nem nyújtott be időközi felülvizsgálat iránti kérelmet az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(11)	A meglévő intézkedések érvényessége ezért nem forog kockán, és a Bizottság elutasítja ezt az állítást.

4. A vizsgálati időszak és a figyelembe vett időszak mindkét vizsgálatra vonatkozóan

(12)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2012. október 1-je és 2013. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2010. január 1-je és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(13)

Mind a szubvencióellenes felülvizsgálat, mind a dömpingellenes részleges időközi felülvizsgálat keretében végzett kárelemzések az uniós gazdasági ágazat ugyanazon meghatározására, az ágazatot képviselő ugyanazon uniós gyártókra és ugyanazon vizsgálati időszakra épülnek, és eltérő megállapítás hiányában ugyanazon következtetésekhez vezettek. Ez megfelelőnek tűnt a kárelemzés racionalizálása és a mindkét vizsgálat tekintetében egybehangzó megállapítások elérése szempontjából. Ezért a kárral kapcsolatban bármelyik vizsgálat során tett észrevételeket mindkét vizsgálatban figyelembe vették.

5. A vizsgálatokban érintett felek

(14)

Az eljárás megindításáról szóló mindkét értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a mindkét vizsgálatban való részvételüket biztosítandó vegyék fel vele a kapcsolatot. Ezenfelül a Bizottság a vizsgálat megindításáról külön tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, a KNK ismert exportáló gyártóit és hatóságait, az ismert importőröket, szállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint a tudvalevőleg érintett szövetségeket, és felkérte ezeket, hogy vegyenek részt a vizsgálatban.

(15)	Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy a vizsgálat megindításával kapcsolatban észrevételeket nyújtsanak be, illetve kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselője előtti meghallgatásukat.

6. Mintavétel

(16)

Az eljárás megindításáról szóló mindkét értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének és a szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének megfelelően a vizsgálatba bevont kínai exportáló gyártók, valamint a független importőrök és az uniós gyártók számát minták kiválasztásával ésszerű mértékűre korlátozhatja.

6.1. Mintavétel az uniós gyártók körében mindkét vizsgálatra vonatkozóan

(17)

Az eljárás megindításáról szóló mindkét értesítésben a Bizottság kijelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a vizsgálati időszak alatti uniós gyártás és a hasonló termék uniós piacán realizált értékesítési volumen alapján választotta ki a mintát a megfelelő földrajzi eloszlás biztosítása mellett. E minta Belgiumban, Franciaországban és Szlovákiában letelepedett három uniós gyártó (10) üzeméből állt, amelyek a teljes uniós termelés 52 %-át és az uniós piacon történő összes értékesítés 49 %-át képviselik. Ezért a mintát az uniós gazdasági ágazat szempontjából kellően reprezentatívnak ítélték. A Bizottság felkért minden érintett felet, hogy az ideiglenes mintával kapcsolatban tegyék meg észrevételeiket.

(18)

A vizsgálat során a kínai kormány azt állította, hogy az uniós gyártókra vonatkozóan az eredeti dömpingellenes vizsgálatban minden indoklás nélkül más mintavételi módszert alkalmaztak, mint a jelenlegi vizsgálatban. A kínai kormány kijelentette, hogy i. a Bizottság már a vizsgálatok megindítását megelőzően kiválasztott egy mintát, ezért a Bizottság már a vizsgálatok megindítása előtt úgy határozott, hogy szükség van mintavételre, ii. az eredeti dömpingellenes vizsgálatban valamennyi félnek, amely szerepelni kívánt a mintában, információt kellett szolgáltatnia a Bizottság számára a vizsgálat megindítását követő 15 napon belül, míg a jelen esetben, a mintába már felvett gyártók nem kötelesek ezt megtenni, iii. azok a felek, amelyek szerepelni kívántak a mintában, az eljárás megindításáról szóló két értesítésben nem kaptak információt arra vonatkozóan, hogy milyen adatokat kell megadniuk ahhoz, hogy szerepeljenek a mintavételben, és nem kaptak tájékoztatást a mintába felvett gyártók által képviselt termelésre és értékesítési volumenre vonatkozóan sem, iv. és hogy az alkalmazott kiválasztási kritérium, amely szerint „ez a minta jelenti a gyártók legnagyobb reprezentatív mennyiségét, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható” nem szerepelt a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkében, és az ezen az alapon kiválasztott minta nem volt következetes ezzel a rendelkezéssel.

(19)

Az eljárás megindításáról szóló mindkét értesítésben a Bizottság kifejtette, hogy tekintettel az uniós gyártók nagy számára, és annak érdekében, hogy határidőn belül befejezzék a vizsgálatokat, mintavételhez folyamodott és egyidejűleg ideiglenes mintára tett javaslatot. Az előző vizsgálat során ugyanezt a módszert, azaz a mintavételt alkalmazták. Az ideiglenes mintavétel alkalmazása nem változtatta meg a módszert, hanem csupán nagyobb hatékonyságot tett lehetővé, mivel időt lehetett nyerni, a védelemhez való jog maradéktalan tiszteletben tartása mellett. A Bizottság valójában lehetőséget adott más olyan uniós gyártók számára, akik a mintába való felvételüket indokoltnak vélik, hogy ezáltal kapcsolatba léphessenek a Bizottsággal vagy bármely más érdekelt féllel, és bármely releváns információt benyújthassanak a mintával kapcsolatosan. A végleges mintának figyelembe kell vennie valamennyi beérkezett észrevételt, amennyiben van ilyen. Mivel nem érkezett be észrevétel a javasolt mintával kapcsolatban, az ideiglenes mintát megerősítették. A második állítással kapcsolatban a mintába ideiglenesen felvett gyártók kitöltötték a formanyomtatványt, amely tartalmazta az ahhoz szükséges információkat, hogy a Bizottság kiválaszthassa az ideiglenes mintát. A formanyomtatvány és a válaszok a vizsgálat céljából rendelkezésre álltak a nem bizalmas jellegű aktában. A harmadik állítással kapcsolatban a felek, akik úgy vélték, hogy indokolt a mintába való felvételük, felkérést kaptak, hogy lépjenek kapcsolatba a Bizottsággal az eljárás megindításáról szóló két értesítés közzétételét követő 15 napon belül, és lehetőséget kaptak, hogy betekintsenek a nem bizalmas jellegű aktába, ahol a formanyomtatványok találhatóak. Ezek a formanyomtatványok adatokat tartalmaztak a termelésre és az értékesítési volumenre vonatkozóan. Nem megalapozott a negyedik állítás sem, mivel a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése egyértelműen hivatkozik a legnagyobb reprezentatív mennyiségre, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható.

(20)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megismételte azon állítását, miszerint az uniós gyártók mintájának a két vizsgálat megindítását megelőző kiválasztása a véleménye szerint nem volt következetes, és az alábbiakat hangsúlyozta: i. a Bizottság azon indoklása, miszerint a vizsgálat határidejét betartotta, fenntarthatatlan, mivel a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdése egyaránt egyértelműen előírja, hogy a mintavételt a két eljárás megindítását követően és a két eljárás megindítását követő három héten belül benyújtott észrevételek alapján kell elvégezni; ii. az ideiglenes mintának diszkriminatív vagy nem objektív és demotiváló tényezőként kell működnie más uniós gyártók mintába való felvételre való jelentkezése tekintetében, valamint iii. a Bizottság nem biztosította más uniós gyártók számára a három hetes jelentkezési határidőt.

(21)

A dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az „az érintett felek véleményének kikérésével és beleegyezésével kiválasztott minták előnyt élveznek, feltéve, hogy ilyen felek jelentkeznek és a vizsgálat megindításától számított három héten belül elegendő információt bocsátanak rendelkezésre a reprezentatív minta kiválasztásához”. Az első állítást illetően a dömpingellenes alaprendelet és a szubvencióellenes alaprendelet nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy az eljárás megindításakor ideiglenes mintát javasoljon, amellyel kapcsolatban felkérik a feleket arra, hogy tegyék meg észrevételeiket. Ráadásul, mivel az uniós gyártók (vagy legalábbis egy nagy részük) támogatja a panaszt és figyelembe veszi a formanyomtatványokban kapott információkat, a Bizottság rendelkezett a szükséges információkkal az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan, hogy a kezdeti szakaszban ideiglenes mintát válasszon ki. Ezen információk ismerete miatt különbözik az uniós gyártók mintavételi gyakorlata az exportáló gyártók esetében alkalmazott gyakorlattól. A második és a harmadik állításra vonatkozóan az eljárás megindításról szóló értesítés megállapította, hogy azoknak az uniós gyártóknak, akik úgy vélik, hogy indokolt a mintába való felvételük, 15 napon belül kell kapcsolatba lépniük a Bizottsággal. A Bizottság nem látja, hogy ez miként sérti az alaprendeletet vagy tekinthető diszkriminatívnak, nem objektívnak, sőt demotiválónak.

(22)	A kínai kormány azt állította, hogy a minta nem reprezentatív, mivel jelentős saját felhasználásra irányuló termeléssel rendelkező vállalat nem szerepel a mintában, és ezért a hazai ágazat egy részét egyszerűen nem értékelték.

(23)	Ezt az állítást elutasították, mivel a mintába felvett uniós gyártók esetében valóban volt saját felhasználás. A kínai kormány továbbá nem jelezte, hogy melyik uniós gyártót kellett volna felvenni a mintába, és melyiket kellett volna kizárni.

(24)	Egy exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gyártók mintája nem volt reprezentatív, mivel a mintába felvett uniós gyártók közül egyik sem gyártott/értékesített vágott szálat és szövedéket.

(25)

A mintavételben szereplő három uniós gyártó csakugyan nem gyártott vágott szálat és szövedéket, viszont rostos üvegszálat, valamint egyéb fő terméktípusokat gyártottak. A mintavételben szereplő jogi személyek ezért reprezentatívnak minősültek, azért is, mert a teljes uniós gyártás mintegy 52 %-át, az Unió piacán belüli összértékesítésének 49 %-át képviselte, jó földrajzi eloszlással. Az a tény, hogy a terméktípusok széles választékából egyet nem gyártottak a mintában szereplő uniós gyártók, nem változtat ezen a következtetésen.

6.2. Mintavétel az importőrök körében mindkét vizsgálatra vonatkozóan

(26)	A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság arra kérte a független gyártókat, hogy közöljék az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(27)	Mivel csak két független importőr töltötte ki a mintavételi formanyomtatványt, ezért nem volt szükség mintavételre.

6.3. Mintavétel a kínai exportáló gyártók körében mindkét vizsgálatra vonatkozóan

(28)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság arra kérte az összes kínai exportáló gyártót, hogy közöljék az eljárás megindításáról szóló értesítésekben meghatározott információkat. Ezenkívül a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(29)

Az érintett ország nyolc exportáló gyártója bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. A szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével és a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság kiválasztotta a három exportáló gyártóból álló mintát, amely a rendelkezésre álló időn belül megfelelően megvizsgálható legnagyobb reprezentatív mennyiségű exporton alapult. A szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével és a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban felkérték valamennyi ismert érintett exportáló gyártót és az érintett ország hatóságait, hogy tegyék meg észrevételeiket az ideiglenesen kiválasztott mintával kapcsolatban, de azok nem tettek észrevételt. A Bizottság ezért a javasolt minta megtartása mellett döntött, és minden érdekelt felet megfelelően tájékoztatott a véglegesen kiválasztott mintáról.

(30)

Az exportáló gyártók, illetve exportáló gyártók csoportjait tömörítő minta a következő:

—	Chongqing Polycomp International Corporation („CPIC”);

—	Jiangsu Changhai Composite Materials Holding Co., Ltd („OCH”) és a vele kapcsolatban álló vállalatok; Changzhou New Changhai Fiberglass Co., Ltd („NCH”) és a Changzhou Tianma Group Co., Ltd („Tianma”). E három vállalatra a Jiangsu Changhai csoport néven hivatkoznak;

—	Jushi Group Co., Ltd, és a vele kapcsolatban álló vállalatok; Jushi Group Chengdu Co., Ltd és a Jushi Group Jiujiang Co., Ltd. E három vállalatra a Jushi csoport néven hivatkoznak.

(31)	A minta a vizsgálati időszak alatt a KNK-ból az Unióba irányuló összes exportértékesítés 78 %-ára terjedt ki a mintavételi formanyomtatványokra adott válaszok alapján.

7. A kérdőívre adott válaszok és az ellenőrző látogatások

(32)

A Bizottság kérdőíveket küldött a kínai kormánynak, valamint a kérdőívre igényt tartó kínai exportáló gyártók mindegyikének, csakúgy, mint azoknak a mintába felvett uniós gyártóknak, felhasználóknak és kereskedelmi szövetségeknek, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül jelentkeztek.

(33)

Kitöltött kérdőívet az alábbi felek nyújtottak be: a kínai kormány, a mintába felvett három kínai exportáló gyártó, a mintába felvett három uniós gyártó, 14 felhasználó és két független importőr. Az egyik felhasználótól érkezett válaszok azonban nem voltak kielégítőek, és nem tették lehetővé a Bizottság számára, hogy érdemi elemzést végezzen ezekről az adatokról, annak ellenére, hogy számos emlékeztető kiküldésére került sor.

(34)	Ráadásul az üvegipart képviselő Glass Alliance Europe a tagjai nevében azt kérte, hogy ismerjék el érdekelt félként, és állásfoglalást nyújtott be.

(35)	A következő felhasználói szövetségektől szintén érkeztek írásbeli beadványok: a Danish Wind Industry Association, a Danish Plastics Federation és a Groupement de la Plasturgie Industrielle et des Composites (GPIC), valamint a Siemens Wind Power AG.

(36)	Ezenfelül a Kínai Könnyűipari és Kézműves Termékek Kamarája (Chinese Chamber of Commerce for Import and Export of Light Industrial Products and Arts-crafts, CCCLA) is nyújtott be észrevételeket.

(37)

A Bizottság beszerzett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás, a károkozás és az uniós érdek megállapításához szükségesnek ítélt. A dömpingellenes alaprendelet 16. cikke és a szubvencióellenes alaprendelet 26. cikke alapján ellenőrző látogatásra került sor a kínai kormánynál és az alábbi vállalatok telephelyein:

Uniós gyártók:

—	3B Fibreglass SPRL, Belgium;

—	Owens Corning Fibreglass France, Franciaország;

—	Johns Manville Slovakia a.s., Szlovákia.

A KNK-ban működő exportáló gyártók:

—	Chongqing Polycomp International Corporation;

—	Jiangsu Changhai Composite Materials Holding Co., Ltd;

—	Changzhou New Changhai Fiberglass Co., Ltd;

—	Changzhou Tianma Group Co., Ltd;

—	Jushi Group Co., Ltd;

—	Jushi Group Chengdu Co., Ltd;

—	Jushi Group Jiujiang Co., Ltd.

Az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló, KNK-ban letelepedett kereskedők:

—	China National Building Materials and Equipment Import and Export Corporation („CMBIE”);

—	China National Building Materials International Corporation („CNBMIC”).

Az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló, Unióban letelepedett kereskedők:

—	Jushi Italia Srl;

—	Jushi Spain SA;

—	Jushi France SAS.

Független importőrök:

—	Helm AG, Németország.

Felhasználók:

—	Basell Polyolefine, Németország;

—	DSM, Hollandia;

—	DuPont de Nemours, Belgium;

—	Exel Composites, Belgium;

—	Fiberline Composites, Dánia;

—	Formax, Egyesült Királyság;

—	Polyone, Németország;

—	Vestas Wind Systems, Dánia.

(38)

A kínai kormány azt állította, hogy az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános iratokhoz történő hozzáféréssel kapcsolatban sérült a védekezéshez való joga, mivel a nem bizalmas jellegű iratokból információk hiányoztak „megfelelő indok” megjelölése vagy kellően részletes összefoglalók biztosítása, illetve kivételes esetben a nem bizalmas jellegű összefoglaló benyújtása elmulasztásának indokolása nélkül.

(39)

A Bizottság úgy vélte, hogy az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános iratok elegendő információt tartalmaztak ahhoz, hogy az érdekelt felek megvizsgálhassák a Bizottság által az elemzésében használt adatokat, és a kérelmet megalapozatlannak találták. A kormányt tájékoztatták azokról az okokról, amelyek miatt a Bizottság az állításokat megalapozatlannak tekintette.

(40)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány, valamint egy exportáló gyártó megismételte, hogy az információ bizalmas kezelésére vonatkozó rendelkezést túl széles értelemben alkalmazták, és kérte az uniós gyártók által értékesített terméktípusok, valamint a teljes mennyiség nyilvánosságra hozatalát termékkód szerint.

(41)	A Bizottság úgy véli, hogy a védelemhez való jog nem sérült, mivel valamennyi exportáló gyártó számára biztosították az egyedi nyilvánosságra hozatalt a mintába felvett uniós gyártók által gyártott termékek kódjáról, amelyek esetében verseny állt fenn a KNK-val. Az állítást ezért elutasították.

B. ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

1. Az érintett termék

(42)

A két vizsgálat által érintett termék azonos a 248/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletben meghatározott és az eljárás megindításáról szóló két értesítésben leírt termékkel, nevezetesen a következővel: a Kínai Népköztársaságból származó legfeljebb 50 mm hosszúságú, vágott üvegszál; üvegszál előfonat, kivéve az impregnált és bevonattal ellátott üvegszál előfonatokat, amelyeknek az (ISO 1887 szabvány szerint meghatározott) izzítási vesztesége meghaladja a 3 %-ot; és üvegszálból készült szövedék, az üveggyapotból készült szövedék kivételével (érintett termék vagy üvegszálból készült termékek), amelyek jelenleg a 7019 11 00, az ex 7019 12 00, és az ex 7019 31 00 (az utóbbi kódja 2014. január 1-jén7019 31 10-ra változott) KN-kód alá tartoznak.

(43)

Az érintett termék a kompozit anyagokat előállító ágazatban a hőre lágyuló és hőkezelt gyanták megerősítésére leggyakrabban használt nyersanyag. A létrejövő kompozit anyagokat (üvegszállal megerősített műanyagok) számos más iparágban alkalmazzák: gépjárműipar, elektromos/elektronikai ipar, szélerőműlapátok, építés/építőipar, tartályok/csövek, fogyasztási cikkek, légtér/katonai felhasználás stb.

(44)

Ezen eljárás az üvegszálból készült termékek három alaptípusára – azaz a vágott szálakra (11), előfonatokra (12) és szövedékekre (13) (az üveggyapotból készült szövedék kivételével) – terjed ki. A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett termék különböző típusainak megjelenésében mutatkozó különbségek és a végfelhasználásukban mutatkozó esetleges különbségek ellenére az érintett termék valamennyi különböző típusa ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik.

2. Termékek kizárására irányuló kérelmek

2.1. 7019 31 90 KN-kód

(45)

Az eljárás megindításáról szóló két értesítés közzétételét követően a CCCLA azt az észrevételt tette, miszerint az eljárás megindításáról szóló két értesítés a 7019 31 10 KN-kódra hivatkozott, miközben a panaszos a 7019 31 00 KN-kódra hivatkozott, valamint azt, hogy az utóbbi kód már nem létezik. Azt állította, hogy az előzőleg a 7019 31 00 KN-kódba sorolt termékek jelenleg két különböző KN-kód alá tartoznak: a 7019 31 10 (üvegrost szövedék elemi szálakból) és a 7019 31 90 (egyéb üvegrost szövedék). Mivel a jelenlegi vizsgálat az egyes, folytonos üvegszálból készült termékekre terjed ki, a CCCLA úgy véli, hogy a 7019 31 90 KN-kód alá besorolt termékeket, nevezetesen „a szálak nélküli üvegrost szövedéket” ki kell zárni az érintett termékkörből.

(46)	Ez az állítás irreveláns, mivel az ilyen termék nem tartozik elsődlegesen az érintett termékek közé.

(47)	A panaszos az ex 7019 31 00 KN-kódra hivatkozott, és egyértelműen azt állította, hogy az üveggyapot szövedékek (egyéb szövedékek vagy szálak nélküli üvegrost szövedékek) ki vannak zárva. Ezért került sor az „ex” feltüntetésére a KN-kód előtt.

(48)

Az eljárás megindításáról szóló két értesítést 2013 decemberében tették közzé, miszerint a szóban forgó termék „jelenleg a […] 7019 31 10 KN-kód alá tartozó”. Mivel 2012. január 1-jétől a korábban a 7019 31 00 KN-kód alá tartozó termékeket a 7019 31 10 és 7019 31 90 KN-kód alá osztották fel, az eljárás megindításáról szóló értesítés nem tartalmazza a „szálak nélküli üvegrost szövedéket”, amint azt a „jelenleg a […] 7019 31 10 KN-kód alá tartozó” hivatkozás állította.

(49)

A jelenlegi rendelet azonban kimondja, hogy „jelenleg a […] 7019 31 00 KN-kód alá tartozó”, tekintettel arra, hogy 2014. január 1-jétől a 7019 31 10 és 7019 31 90 KN-kódokat újból egyesítették, mivel a 7019 31 90 KN-kód a gyakorlatban üres maradt (az egyéb üvegrost szövedékeket, nevezetesen az üveggyapot szövedékeket inkább a 7019 39 00 KN-kód alá sorolták be).

(50)	A 7019 31 90 KN-kód kizárására irányuló kérés ezért irreveláns.

2.2. Texturált előfonatok

(51)	Az egyik felhasználó a texturált előfonatok kizárását (14) kérte a termékkörből arra hivatkozva, hogy az üvegszálból készült termékek uniós gyártói nem gyártják e termékeket.

(52)

Három uniós gyártót azonban a texturált előfonatok olyan gyártóiként azonosítottak, amelyeknek elegendő kapacitásuk van a piaci igények kielégítésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a végfelhasználásban mutatkozó esetleges különbségek ellenére az érintett termék valamennyi különböző típusa ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és alapvetően ugyanarra a célra használatos. A texturált előfonatoknak a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet ezért elutasítják.

(53)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a texturált előfonatokat ki kellene zárni, mivel i. csak egy uniós gyártó szállított texturált előfonatokat a piacra korlátozott mennyiségekben, és ezért e termék behozatala nem okozna kárt az uniós gazdasági ágazatnak; ii. az a tény, hogy a texturált előfonatok különböznek a közvetlen előfonatoktól, mivel ez utóbbi pultrudált kompozit profiljának jobb a keresztirányú szilárdsága és különbözik a gyártási folyamata is; valamint iii. azzal ellentétben, ami az eredeti dömpingellenes vizsgálat során történt a cérnákkal kapcsolatosan, a Bizottság úgy véli, hogy a korlátozott helyettesíthetőség nem jelentős tényező a texturált előfonatok kizárásának engedélyezéséhez.

(54)

Az első állítással kapcsolatosan, a Bizottság megismétli, hogy az Unióban számos gyártó rendelkezik kapacitással a texturált előfonatokkal kapcsolatos piaci igények kielégítéséhez, közülük azonban csak egy értékesít ebből a terméktípusból. A kínai kormány azon érve, miszerint jelenleg csak egy uniós gyártó értékesíti a terméket, inkább a károkozás jelének tekinthető, mivel azt jelenti, hogy a felhasználók más, az Unión kívüli, különösen a KNK-ból származó szállítókra álltak át.

(55)

A második állítással kapcsolatosan, a texturált előfonat gyártási folyamata azonos a „normál” előfonatéval, azzal a különbséggel, hogy van egy további lépés – a levegőfújás az előfonat belsejébe –, amelyhez csupán egy viszonylag nem drága kiegészítő felszerelés szükséges, és nem változtatja meg a termék lényeges műszaki és fizikai jellemzőit. A texturált előfonat csupán kissé sűrűbbnek tűnik, mint a „normál”előfonat.

(56)

A harmadik állítással kapcsolatban a Bizottság ugyanazt a megközelítést követte, mint az előző vizsgálatban, amelyben a texturált előfonatok az érintett termék részét képezték, és a kizárásukra irányuló kérelmet elutasították. Nem tudtak olyan érdemi érvet előadni, ami ettől eltérő következtetésre vezetne.

(57)	A texturált előfonatoknak a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet ezért elutasítják.

2.3. Termékek, amelyek tekintetében az uniós gazdasági ágazat nincs kitéve versenynek a KNK részéről

(58)

A kínai kormány kérelmezte, hogy azokat a termékeket, amelyekkel kapcsolatban az uniós gazdasági ágazat nem szembesül a kínai behozatal által támasztott versennyel (amint az a szubvencióellenes panasz betekinthető változatában áll), vegyék ki a termékkörből. Az érintett termékek a nedves felhasználású vágott szálak és szövedékek voltak.

(59)

A nedves felhasználású vágott szálaknak korlátozott az eltarthatóságuk, és magasabb szállítási költségekkel járnak a víztartalmukból adódó nagyobb súlyuk miatt. A nedves felhasználású vágott szálak kereskedelme azonban világszinten folyik. A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett termék különböző típusainak megjelenésében mutatkozó egyes különbségek és a végfelhasználásukban mutatkozó esetleges különbségek ellenére az érintett termék ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és alapvetően ugyanarra a célra használatos. A nedves felhasználású vágott szálakat és szövedékeket, ahogyan az érintett termék bármely más terméktípusát is, erősítő anyagként használják. A kínai kormány azon állítása továbbá, miszerint egyes kínai üvegszálból készült termékek még nincsenek jelen nagy mennyiségben az uniós piacon, nem zárja ki a jövőbeli üzleti magatartás megváltozását az ilyen különleges típusú exportokkal kapcsolatosan. E termékeknek a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet ezért elutasítják.

(60)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy i. mindössze egy uniós gyártó gyárt nedves felhasználású vágott szálakat, és ezért e termék bármely behozatala nem okozna kárt az uniós gazdasági ágazatnak; ii. az uniós gyártók nem szenvednek kárt a fent említett termékekkel kapcsolatosan, mivel az uniós gazdasági ágazat a panasz betekinthető változatában azt állította, hogy ezekből a termékekből 8–10 % feletti nyereséget realizálhatnak; iii. az a tény, hogy a nedves felhasználású vágott szálaknak magasabb a víztartalmuk, korlátozott az eltarthatóságuk és eltérő a gyártási folyamatuk, és ezért a fizikai, kémiai jellemzőik különböznek a normál vágott szálakéitól; valamint iv. azzal ellentétben, ami az előző vizsgálatban történt a cérnákkal kapcsolatosan, a Bizottság úgy véli, hogy a korlátozott helyettesíthetőség nem jelentős tényező a nedves felhasználású vágott szálak és szövedékek kizárásának engedélyezéséhez.

(61)	Az első állítást elutasítják, mivel számos uniós gyártó értékesít nedves felhasználású vágott szálakat, és ezért nem kizárt, hogy az uniós ágazat kárt szenved e terméktípus esetében.

(62)

A második állítást illetően, az a tény, hogy egyes terméktípusok bizonyos időpontokban nyereségesek, nem lehet elegendő ok ahhoz, hogy ezeket a terméktípusokat kizárják. Ezenfelül a nedves felhasználású vágott szálakat sokkal alacsonyabb mennyiségben hozzák be az Unióba, mint az egyéb üvegszálból készült termékeket. A haszonkulcs ezen egyetlen terméktípus esetében ezért nem reprezentatív az érintett termékre vonatkozóan.

(63)

A harmadik állítást illetően, az érintett terméket nem a víztartalmára való hivatkozással kell meghatározni. A nedves felhasználású vágott szálak víztartalma ezért nem indokolja kizárását. Ezenkívül a nedves felhasználású vágott szálak gyártási folyamata azonos a száraz felhasználású vágott szálakéval azzal a különbséggel, hogy egy gyártási szakasszal kevesebből – amely a szárítási szakasz – áll.

(64)	A negyedik állítást illetően a Bizottság ugyanazt a megközelítést követte, mint az előző dömpingellenes vizsgálatban, amelyben a nedves felhasználású vágott szálak az érintett termék részét képezték. Nem tudtak olyan érdemi érvet előadni, ami ettől eltérő következtetésre vezetne.

(65)	A nedves felhasználású vágott szálaknak a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet ezért elutasítják.

3. A hasonló termék

(66)

Az előző dömpingellenes vizsgálathoz hasonlóan, az érintett termék és a kínai piacon gyártott és értékesített üvegszálból készült termékek, valamint az Unióban az uniós ágazat által gyártott és értékesített üvegszálból készült termékek esetében megállapítható, hogy fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságaik, továbbá felhasználási formájuk alapvetően megegyező. Ezért ezek a termékek a dömpingellenes alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése, valamint a szubvencióellenes alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében a jelenlegi vizsgálatok céljából hasonló termékek.

C. TÁMOGATÁS

1. Bevezetés

(67)

A Kínai Népköztársaság nemzetgazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló 12. ötéves terv kiemeli a kínai kormány stratégiai vízióját a kulcsfontosságú iparágak javítására és támogatására, amely magában foglalja többek között az üvegszálból készült termékek gyártását. Különösen a 12. ötéves terv 9. fejezete, amely a feldolgozó ipar átalakítására és korszerűsítésére vonatkozik, kimondja:

„Az újszerű anyagok fejlesztésére fogunk összepontosítani, mint a fotovoltaikus üveg, az ultravékony üvegszubsztrátum, a különleges üvegszál, valamint a különleges kerámia.”

(68)

A fent említett terv 9. fejezetének 3. szakasza a vállalatok műszaki fejlesztésére vonatkozóan kifejezetten kimondja, hogy a kínai kormány „… ösztönözni fogja a vállalatokat, hogy hatékonyabban fejlesszék új termékeiket, növeljék termékeik technológiai tartalmát és hozzáadott értékét, valamint gyorsabban frissítsék és korszerűsítsék termékeiket.”

(69)

Ezenkívül ugyanezen terv 1. szakaszának 10. fejezete az alábbiakat írja elő:

„Az új anyagokkal foglalkozó ágazat fejlesztésére helyezett hangsúly az új funkcionális anyagokra, a fejlettebb szerkezeti anyagokra, nagy teherbírású rostokra és a belőlük készült kompozit anyagokra, valamint az általános célú alapanyagokra fog irányulni.”

(70)	Az innováció és általában az újszerű anyagok fontossága megjelenik a 12. ötéves ipari technológiai innovációs programban, valamint a 2006–2020-as időszakra vonatkozó hosszú távú nemzeti tudományos és technológiai fejlesztési tervben.

(71)

Ráadásul az ipari szerkezetátalakításra vonatkozóan 2011-ben kiadott iránymutatásban (a 9. határozat), egyértelműen befektetésre ösztönzött iparágként szerepel „Az E-üvegszál kemence huzalgyártása […], a nagy teherbírású rostok és termékeik fejlesztése és gyártása.” A külföldi tőkével működő vállalatokra vonatkozó útmutatás (Guideline Catalogue For Foreign Investment Industries) – amely azokat az iparágakat sorolja fel, amelyekben a külföldi befektetéseket ösztönzik (15) – szintén kifejezetten hivatkozik az üvegszálból készült termékekre és a különleges üvegszálakra.

(72)	A kínai kormány azt állította, hogy ezek a tervek csak útmutatóul szolgálnak, és nem kötelező erejűek. Mivel azonban a 12. ötéves terv azt egyértelműen meghatározza, az jogilag kötelező erejű: „Ez a terv az Országos Népi Gyűlés megfontolását és jóváhagyását követően jogilag érvényes.”

(73)

A nyilvánosságra hozatalt követően, a kínai kormány azzal érvelt, hogy az érintett termék csak standard üvegszálból készült termékeket (e-üvegszál) és nem a technológiailag fejlettebb nagy teherbírású üvegszálakat (különleges célú üvegszál vagy S-üvegszál) jelenti. Az e vizsgálat által érintett termék ezért a befektetésre ösztönzött iparágak körén kívül esik, mivel csak a különleges üvegszálak vagy nagy teherbírású szálak szerepelnek az ösztönzött iparágak között. A kínai kormány többek között hivatkozik a 12. ötéves tervre, amely csak a „nagy teherbírású üvegszálakat” és a „különleges üvegszálakat” említi.

(74)

Először is, az érintett termék az egyes, folytonos üvegszálból készült termékeket jelenti. A termékmeghatározás nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a termékek standard üvegszálakból (a továbbiakban: E-üvegszál) vagy különleges üvegszálakból (s-üvegszál) készültek. Másodszor, egyik érdekelt fél sem jelentkezett a termékek kizárására irányuló kérelemmel, azt állítva, hogy a különleges üvegszálnak nem kellene a termékkörbe tartoznia. Harmadszor, a kínai kormány nem vitatta azt a tényt, hogy a kormány ösztönzi a „különleges üvegszálak” fejlesztését. Valójában még a standard üvegszálakból készült termékeket is olyan ágazatként említik, amelyekre vonatkozóan ösztönzik a külföldi befektetéseket (lásd a (71) preambulumbekezdést).

(75)

Mindenesetre, még ha valaki el is fogadta volna, hogy a kínai kormány csak a nagy teherbírású üvegszálak (pl. S-üvegszál) fejlesztését ösztönzi, a vizsgálat nem tárt fel különbséget egyrészt a standard üvegszálak iparága, másrészt a különleges üvegszálak iparága között. Ezzel ellenkezőleg, az üvegszálból készült termékek – akár E-üvegszálból, akár nagy teherbírású üvegszálból, pl. S-üvegszálból készültek –, azokat mind ugyanazon, az üvegszálakkal foglalkozó iparág állítja elő. Ebben a tekintetben, a Bizottság különösképpen úgy találta, hogy valamennyi mintába felvett kínai exportáló gyártó használ mind standard üvegszálat (E-üvegszál), mind nagy teherbírású üvegszálat (S-üvegszál) a gyártási folyamata során, és nincs kialakított mechanizmus a termelés egy szegmensének nyújtott támogatás korlátozására, legyenek azok akár kedvezményes kölcsönök vagy földhasználati jogok. Ebből következik, hogy a nagy teherbírású üvegszálból készült termékek fejlesztésének kifejezett ösztönzése, akár jogi, akár ténybeli eszközökkel, kizárja az egész alap üvegszál-iparágat az átfogó stratégiai politikából, amely arra ösztönzi a vállalatokat, hogy hatékonyabban fejlesszék új termékeiket, növeljék termékeik technológiai tartalmát és hozzáadott értékét, valamint gyorsabban frissítsék és korszerűsítsék termékeiket.

(76)	A fentiekből következik, hogy az az állítás, miszerint az érintett termék nem tartozik a támogatott iparághoz, nem kellően megalapozott, ezért el kell utasítani.

(77)

Ezenkívül az Államtanácsnak az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések kihirdetéséről és végrehajtásáról szóló 40. sz. határozata (amelyre a hozzácsatolt, az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezésekkel együttesen alkotja a 40. sz. határozatot) rendelkezik arról, hogy a kínai kormány tevékenyen támogatni fogja az különböző típusú iparágakat (16).

(78)

Jóllehet a 40. sz. határozat kifejezetten nem utal az üvegszálból készült termékek ágazatára, vagy általánosabban az újszerű anyagokkal foglalkozó ágazatra, a pénzügyi intézményeket arra utasítja, hogy kizárólag a támogatott projektek számára adjanak hiteltámogatást, valamint előirányozza a támogatott projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák megvalósítását is (17). Ezért levonható az a következtetés, hogy a 40. sz. határozat rendelkezései alkalmazandóak voltak az üvegszálból készült termékek ágazatára.

(79)	A kínai kormány azt állította, hogy a 40. sz. határozat csak azt foglalja magában, hogy a támogatott iparágaknak a hitelnyújtási elveknek megfelelően kell hiteltámogatást kapniuk, és ebből nem vezethető le az, hogy az ilyen támogatást a preferenciális elbánás alapján kellene nyújtani.

(80)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a mintába felvett vállalatok kedvezményes hitelezésben részesültek. Valójában egyes veszteséges vállalatok továbbra is részesültek kedvezményes finanszírozásban. A Bizottság ezért elutasítja a kínai kormány azon állítását, amely szerint az üvegszálból készült termékek ágazatának hitelezése a „hitelnyújtási elveknek megfelelően” történt volna. A kulcsfontosságú szempont a 40. sz. határozatnak megfelelően továbbra is az, hogy a pénzügyi szervezetek mindegyikének hiteleznie kell a támogatott iparágakat, amely magában foglalja az üvegszálból készült termékek ágazatát is, továbbá, hogy ezen támogatást tényszerűen kedvezményes feltételek mellett nyújtják.

(81)

Ezen túlmenően, a közép- és hosszú távú technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezet (2006–2020) vállalja, hogy „előtérbe helyezi a szakpolitikai finanszírozást”, „arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak kedvezményes hiteltámogatást a nagyobb nemzeti tudományos és technológiai iparosítási projektek számára”, továbbá „arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy javítsák és erősítsék a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatoknak szóló pénzügyi szolgáltatásaikat”, és „kedvezményes adópolitikát alkalmaz a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok fejlődésének előmozdítása érdekében”.

(82)

Az üvegszálból készült termékek gyártása a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások tevékenységi körébe tartozik, miként azt a KNK-ban új és csúcstechnológiai státusszal rendelkező gyártók száma is alátámasztja. Valójában a vizsgálat feltárta, hogy a mintába felvett vállalatok közül egyesek megkapták az új és csúcstechnológiai tanúsítványt, amely alapján a fent említett közép- és hosszú távú technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezetben (2006–2020) kiemelt kedvezményes elbánásban részesülhetnek.

2. Az együttműködés hiánya és a rendelkezésre álló tények felhasználása

2.1. A szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazása egy exportáló gyártó esetében

(83)

A KNK-ban működő egyik vállalatnál tett ellenőrző látogatás során kiderült, hogy a vállalat a szubvencióellenes kérdőívre adott válaszában kicserélte a Bizottságnak eredetileg benyújtott auditált pénzügyi kimutatását. A vállalat nem tette önkéntesen közzé ezt az információt, és az eltérő auditált pénzügyi kimutatásra csak akkor derült fény, amikor a vállalatot felkérték, hogy nyújtsa be a pénzügyi kimutatás eredeti példányát. Ezenfelül ezt az új kimutatást csak kínai nyelven bocsátották rendelkezésre. Mivel a két különböző auditált pénzügyi kimutatás megküldése sérti a nemzetközi könyvvizsgálati standardokat (560. sz.: „az ellenőrzés lezárását követő eseményekre” vonatkozóan), az ellenőrző csoport hangsúlyozta, hogy ez súlyos aggályokat vetett fel, mivel kétséget ébresztett a benyújtott pénzügyi kimutatások hitelességét illetően. A vállalat kifejtette, hogy az eredetileg a kérdőívre adott válaszban benyújtott auditált pénzügyi kimutatások hibákat tartalmaztak, és ezért cserélték ki azokat egy azonos könyvvizsgáló cég által kiadott új verzióval, valamint visszadátumozták és újra kiadták azt az eredeti pénzügyi kimutatással azonos sorszámmal, amelyet megsemmisítettek.

(84)

Az ellenőrző látogatást követően és amint a pénzügyi kimutatás második példányának fordítása rendelkezésre állt, a Bizottság levelet küldött a vállalatnak, amelyben kiemelte az egyedi és részletes indokokat, amely alapján úgy vélte, hogy a kérdőívben benyújtott adatok közül egyeseket nem lehetett igazoltnak tekinteni. A vállalatot tájékoztatták arról, hogy a Bizottság határozhat úgy, hogy megállapításait a rendelkezésre álló tényekre alapozza a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdésének megfelelően, és lehetőséget kapott az észrevételei megtételére.

(85)

A vállalat mind írásban, mind a meghallgató tisztviselővel folytatott meghallgatás során benyújtotta észrevételeit. Válaszában jelezte még egy további (harmadik) auditált pénzügyi kimutatás meglétét (a tőzsdén jegyzett társaságok esetében használt formátumban). Bár látszólag nem volt sok különbség a második és a harmadik kimutatás között, az utóbbi mégis részletesebb és átfogóbb volt. Jóllehet azt előbb adták ki és már az ellenőrző látogatás alatt is a vállalat rendelkezésére állt (18), a pénzügyi kimutatás meglétét nem hozták időben a Bizottság tudomására a vizsgálat során. A másik pénzügyi kimutatással ellentétben, ez a harmadik verzió kifejezetten és részletesen felsorolta az összes olyan támogatást (beleértve azok jogalapját), amelyet a vállalat a vizsgálati időszak folyamán kapott. Ezért a pénzügyi kimutatás vizsgálata nagyon hasznos lett volna az ellenőrző látogatáson a vállalat által kapott egyedi támogatási rendszerekre vonatkozóan benyújtott valamennyi információ ellenőrzése érdekében.

(86)	Az auditált pénzügyi kimutatások lényeges dokumentumot jelentenek a vállalat által a Bizottságnak benyújtott valamennyi információ megfelelő ellenőrzése érdekében, többek között a támogatásokra, kölcsönökre, földhasználati jogokra, adóhalasztásokra stb. vonatkozóan.

(87)

A fentieknek megfelelően a vállalat együttműködésére nem került sor, és ez súlyosan akadályozta a Bizottságot abban, hogy a hozzá benyújtott információkat ellenőrizze, mivel így nem állt módjában többek között a vállalat által kapott támogatások mértékére vonatkozó információk megfelelő vizsgálata. Ennek következtében a Bizottság nem tudott kellően pontos megállapítást tenni különösen a kapott támogatások mértékéről.

(88)

Úgy tekinthető, hogy a vállalat félrevezető információkat adott meg, és nem működött együtt megfelelően. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazza. Mivel a vállalat egy csoportba tartozott, ezért a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdésének rendelkezései az egész csoportra alkalmazandóak voltak.

(89)

A csoportra vonatkozó támogatás mértékének megállapítása érdekében azonban a Bizottság a csoporton belüli két olyan vállalat tényleges adatait használta fel, amelyek teljes mértékben együttműködtek mindkét vizsgálat során, és amely információkat megbízhatónak lehetett tekinteni a támogatásuk mértékének szempontjából. A csoporthoz tartozó azon vállalat tekintetében, amely félrevezető információkat adott meg, a támogatás mértékének meghatározása a rendelkezésre álló tények alapján történt. Az e jogi személyre vonatkozó támogatások mértékének meghatározásakor a Bizottság által használt rendelkezésre álló tényadatok az egyes támogatási rendszerekre vonatkozóan talált támogatások legmagasabb szintjei voltak a mintába felvett vállalatokhoz tartozó bármely jogi személy vagy a (30) preambulumbekezdésben említett vállalatcsoportok voltak, amelyek teljes mértékben együttműködtek a vizsgálat során.

(90)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy a csoport támogatásának mértékéhez használt számítás módszertana nem volt helyes. Azzal érvelt, hogy mivel a csoport támogatáskülönbözete az együttműködő vállalatok közül bármelyikre vonatkozó egyes támogatási rendszerek esetében talált legmagasabb támogatáskülönbözet összege, ezért annak sokkal magasabbnak kellene lennie.

(91)

Ez az állítás egy félreértésből ered. A támogatás mértékének kiszámításához használt módszert, a fenti (89) preambulumbekezdésben leírtak szerint, csak a félrevezető információt benyújtó (csoporton belüli) egy vállalat, és nem az egész csoport esetében alkalmazták. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(92)

A félrevezető adatokat szolgáltató vállalat nem exportálta az érintett terméket. A csoporton belül az érintett termék exportját a kapcsolatban álló vállalatok egyike bonyolította. Ez utóbbi azonban teljes mértékben együttműködött mindkét vizsgálat során, és megbízható adatokat szolgáltatott a csoport exportárairól. A benyújtott adatokat ezért felhasználták a Bizottság végleges megállapításaihoz ebben az eljárásban.

(93)	A nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit.

(94)

Először is, azzal érvelt, hogy a vállalatnak megküldött levélben – amelyben a Bizottság a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdése javasolt alkalmazásának részletes indokait vázolta – soha nem állította, hogy nem tudta megvizsgálni a támogatásra vonatkozó információkat. A Bizottság ezért nem hivatkozhatna erre az érvelésre a végleges következtetéseiben, mivel a vállalatnak nem adtak lehetőséget, hogy észrevételt tegyen ezzel az érveléssel kapcsolatosan.

(95)

Ez az állítás nem elfogadható. A Bizottság levelében egyértelműen kimondta, hogy „nem vonhatja le azt a következtetést, miszerint a [vállalat által] kapott támogatások mértékére vonatkozó információkat ellenőrizték.” Mindenesetre a Bizottság a vállalatot teljes körűen tájékoztatta annak okairól, hogy miért alkalmazta a legjobb rendelkezésre álló tényeket a végső nyilvánosságra hozatali dokumentumban, és lehetőséget biztosított a vállalat számára az észrevételei megtételére, amellyel a vállalat élt is.

(96)

Másodszor, az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy még ha a Bizottságnak alkalmaznia kellett is a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését, a Bizottságnak nem kellene más vállalatok adatait alapul vennie a támogatás megállapításához, hanem inkább a vállalat aktuális auditált pénzügyi kimutatásaira kellene támaszkodnia, mivel még mindig az a „legmegfelelőbb” és a „legalkalmasabb” információ a vállalat támogatásának mértékéről.

(97)

A fenti (83)–(88) preambulumbekezdésekben kifejtettek szerint a Bizottságnak komoly kétségei vannak a benyújtott pénzügyi kimutatások hitelességével kapcsolatosan, és ezért nem támaszkodhatott azokra a támogatás mértékének megállapítása érdekében az olyan különböző támogatási rendszerek és programok esetében, mint a kedvezményes kölcsönök és a megfelelő díjazásnál alacsonyabb áron biztosított földhasználati jogok. A megbízható auditált pénzügyi kimutatások valóban kulcsfontosságúak az előírástól eltérően szolgáltatott adatok pontosságának és teljességének ellenőrzése szempontjából. A Bizottságnak ezért a rendelkezésre álló legjobb tényadatokat kellett igénybe vennie a támogatás mértékének megállapítására, amelyek ebben az esetben a releváns támogatási rendszerekre vonatkozóan a többi együttműködő vállalattól származó ellenőrzött információk voltak. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(98)

A vállalat azt állította továbbá, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a nemzetközi számviteli standardokat (IAS) kritériumként az auditált pénzügyi kimutatások elutasítására. A vállalat szerint különbséget kellett volna tenni az auditált pénzügyi kimutatás szerepe és a IAS relevanciája között egy olyan értékelésben, amely a piacgazdasági elbánást vizsgálta egyrészt a dömpingellenes eljárásokban, másrészt a szubvencióellenes eljárásokban. A nemzetközi számviteli standardok megsértése nem lehet indok a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazására.

(99)

A Bizottság megjegyzi, hogy a nemzetközi számviteli standardok megsértése, amelyet a vizsgálat során feltártak, önmagában nem volt ok arra, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazzák. Az okot az a tény szolgáltatta, hogy az auditált pénzügyi kimutatások különböző verzióit nyújtották be a Bizottsághoz, amely kétségeket ébreszt azok hitelessége iránt, és ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás mértékére vonatkozó más információ nem vizsgálható meg. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(100)

A vállalat azt is állította, hogy indokolatlan volt a Bizottság által a támogatáskülönbözet kiszámítására alkalmazott módszer, amelynek lényege, hogy az egyes együttműködő jogi személyekre (és nem az egyes csoportokra) vonatkozó egyes támogatási rendszerek esetében a legmagasabb kiegyenlítő rátát vették figyelembe. A vállalat azt állította, hogy a módszer hibás, mivel az ugyanazon csoporton belüli vállalatok úgy dönthetnek, hogy a támogatásokat az egész csoport érdekében egy specifikus jogi személyre koncentrálják.

(101)

Amint a (89) preambulumbekezdésben említettük, a Bizottság a csoporton belüli támogatási szint kiszámításakor a csoporton belüli azon két másik vállalat tényleges adatait használta, amelyek mindkét vizsgálat során együttműködtek az egész csoportra vonatkozó támogatás szintjének kiszámításakor. A rendelkezésre álló adatok csak a csoporton belüli egy jogi személyre vonatkoztak, amely félrevezető adatokat szolgáltatott. A csoporton belüli jogi személyek támogatása mértékének megállapítása érdekében a Bizottság azt találta a legmegfelelőbbnek, hogy a számításokat azonos szintre alapozza a vállalati struktúrán belül, és a mintába felvett vállalatokhoz vagy vállalatcsoportokhoz tartozó (adott esetben a csoporton belüli) jogi személyek közül bármelyikre vonatkozóan a legmagasabb támogatási mértéket vegye figyelembe. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

2.2. A szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazása az állami tulajdonú bankok esetében

(102)

A KNK-ban működő állami tulajdonú bankok közül egyik sem működött együtt a Bizottsággal. A bankokat felkérték, hogy a kérdőívek kitöltésével küldjék meg a szükséges információkat a szubvencióellenes vizsgálat céljából. A Bizottság ezért értesítette a kínai kormányt, hogy meg fogja fontolni, hogy a megállapításait a rendelkezésre álló tényadatokra alapozza a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének értelmében, amennyiben az állami tulajdonú bankokkal kapcsolatos információkról van szó.

(103)

A Bizottság levelére megküldött válaszában és a nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, amennyiben az állami tulajdonú bankoktól kért információkról van szó. Azzal érvelt, hogy a kínai kormány nagy mennyiségű információt nyújtott be e vizsgálat során. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy az az információ nem helyettesítheti teljes mértékben az állami tulajdonú bankok válaszát a kérdőívekre. A kínai kormány nem vitatta azt a tényt, hogy az állami tulajdonú bankok nem válaszoltak a kérdőívekre, és azt sem, hogy a bankok állami tulajdonúak. A Bizottságnak ezért a rendelkezésre álló tényadatokra kellett támaszkodniuk az állami tulajdonú bankokra vonatkozó megállapításainál.

3. A vizsgált támogatási programok

(104)

A Bizottság kérdőíveket küldött a kínai kormánynak és a mintába felvett exportáló gyártóknak azzal a céllal, hogy információkat kérjen azokról a támogatási programokról, amelyek állítólagosan az üvegszálból készült termékek ágazatára nyújtott támogatásokkal jártak. A következő támogatási programok vizsgálatára került sor:

Kedvezményes biztosítási hitelek, garanciák és biztosítások az üvegszálból készült termékek ágazatának:

—	Kedvezményes biztosítási hitelek

—	Exporthitel-támogatási programok

—	Az újszerű anyagokra vonatkozó exportgaranciák és exportbiztosítékok

—	Az offshore holdingtársaságokhoz biztosított hozzáférésből és a hitelek kormány általi visszafizetéséből származó előnyök

Támogatási programok:

—	Az „Ismert Márkák” („Famous Brands”) és „Világszínvonalú Kínai Márkák” („China World Top Brands”) elnevezésű program fejlesztéséhez nyújtott támogatások

—	A központi kormányzat által nyújtott támogatások

—	a középszintű kormányzati szervek által nyújtott támogatások

—	Az iparágak külföldi terjeszkedéséhez nyújtott források Kuangtung tartományban

Az állam által a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított források

—	Az állam által biztosított villamos-energia-ellátás,

—	Az állam által biztosított vízellátás,

—	Az állam által biztosított nyersanyagok

—	Földterület megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő biztosítása az állam által

A jövedelemadóval kapcsolatos és egyéb közvetlen adómentességi és adócsökkentési programok

—	A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program külföldi tőkével működő vállalatok (ktv-k) számára

—	Társaságiadó-csökkentés exportorientált ktv-k számára

—	A földrajzi elhelyezkedés alapján a ktv-k számára nyújtott társaságiadó-kedvezmények

—	A külföldi tőkével működő termelő vállalatok számára helyi társaságiadó-mentességet és adócsökkentést biztosító programok

—	Adócsökkentés kínai gyártású berendezéseket beszerző ktv-k számára

—	Adójóváírás kutatáshoz és fejlesztéshez ktv-k számára

—	Adó-visszatérítés a ktv-k nyereségének exportorientált vállalkozásokba történő befektetéséhez

—	Kedvezményes adóprogramok csúcstechnológiát vagy új technológiát alkalmazó vállalkozásként elismert ktv-k számára

—	Adókedvezmények a kijelölt projektekben részt vevő, csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatok számára

—	Az északkeleti régió vállalataira vonatkozó kedvezményes társaságiadó-politika

—	Kuangtung tartomány adóprogramjai,

—	Osztalék adómentessége a minősítéssel rendelkező belföldi vállalkozások között

—	Csökkentett társasági adókulcsok

Közvetett adókat és importvámokat érintő programok:

—	Felhasznált importált berendezések héamentessége

—	Héa-visszatérítések kínai gyártású berendezés külföldi tőkével működő vállalat általi beszerzéséért

—	Héa- és vámmentességek a külkereskedelmi fejlesztési alap programjának keretében állóeszközök beszerzéséért

4. Kedvezményes hitelek, más finanszírozások, garanciák és biztosítások

4.1. Kedvezményes hitelek

a) Bevezetés

(105)

Az állami tulajdonú bankok esetében a megállapításokat a rendelkezésre álló tényekre alapozták, a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében, amint azt a C.2.2. pontban kifejtettük.

b) Jogalap

(106)

A KNK-ban a következő jogszabályok rendelkeznek a kedvezményes hitelezésről: A Kínai Népköztársaság törvénye a kereskedelmi bankokról (a továbbiakban: banktörvény) [2003], a hitelekre vonatkozó általános szabályok, amelyet a Kínai Központi Bank 1996. június 28-án hirdetett ki, valamint az Államtanács fentebb már hivatkozott 40. sz. határozata.

c) A vizsgálat megállapításai

A támogatás megléte

(107)

Miközben a kínai hatóságok csak nagyon kevés információt szolgáltattak a kínai bankok részvénytulajdonáról/tulajdonviszonyairól, a vizsgálat a rendelkezésre álló tények alapján azt állapította meg, hogy a kínai pénzügyi piacra jelentős kormányzati befolyás és ellenőrzés jellemző. Annak elemzésekor, hogy a bankok kormányzati hatáskörrel felruházott, ilyen hatáskörrel rendelkező vagy ilyen hatáskört gyakorló szervezetek-e (közjogi szervek), a Bizottság nemcsak arról használt fel minden rendelkezésre álló adatot, hogy a bankok kormányzati tulajdonban állnak-e, hanem egyéb jellemzőkről is, például az igazgatóságon belüli kormányzati jelenlétről, a bankok tevékenységeire vonatkozó kormányzati befolyásról és ellenőrzésről, a kormányzati politikák vagy érdekek képviseletéről, valamint arról, hogy a banki szervezeteket jogszabály útján hozták-e létre.

(108)

A rendelkezésre álló információk alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a kínai pénzügyi piacon a kínai kormány által befolyásolt igazgatótanáccsal rendelkező, teljes mértékben állami tulajdonban lévő bankoknak a legnagyobb a piaci részesedésük, és ők a piac meghatározó szereplői. Az állami tulajdonú bankokra olyan jogszabályok vonatkoznak, amelyek előírják számukra többek között, hogy hitelezési tevékenységüket igazítsák a nemzetgazdaság igényeihez, nyújtsanak hiteltámogatást a támogatott projektek számára (19), illetve kezeljék prioritásként a csúcstechnológiát vagy új technológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését (20).

(109)

Az állam kínai pénzügyi piacon érvényesülő befolyásának további jele a Kínai Központi Bank szerepe a kamatlábak megállapításának és ingadozásának egyedi korlátozásában (21). A pénzügyi intézményeket arra kérik, hogy hitelkamataikat a Kínai Központi Bank referencia-hitelkamatlábának bizonyos tartományán belül állapítsák meg. A kedvezményes hitelek esetében a kamatlábak felfelé nem ingadozhatnak. A hitelkamatlábakra alkalmazott korlátok és a betéti kamatokra meghatározott felső határok olyan helyzetet teremtenek, amelyben a bankok olcsó tőkéhez való hozzáférése garantált (a betéti kamatot szabályozó rendelet miatt), és kedvező kamatokkal hitelezhetnek a kiválasztott ágazatok számára azzal a kormányzati politikával összhangban, amely arra utasítja a politikaorientált pénzügyi intézményeket, hogy különösképpen támogassák az egyes támogatott és/vagy a csúcstechnológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését, mint például az az üvegszálból készült termékek ágazata.

(110)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy tisztázza a 251. sz. körlevélben, illetve az azt megelőző jogszabályban (A Kínai Központi Bank körlevele a pénzügyi intézmények hitelkamatlábának ingadozási sávjáról – YinFa, 2003. évi 250. sz.) szereplő fogalommeghatározásokat és megfogalmazásokat. Amint azt a C.2.2. szakaszban kifejtettük, a kínai kormány azonban nem nyújtotta be ezeket a körleveleket. A kínai kormány mindazonáltal azt állította, hogy a 250. sz. körlevél helyébe a 251. sz. körlevél lépett, valamint a hitelkamatlábak alsó határát 2013 júliusában eltörölték, és ezért nincs állami szerepvállalás a bankszektorban.

(111)

A hitelkamatlábak alsó határának eltörlése azonban a vizsgálati szakaszban történt. Ennek megfelelően, a Kínai Központi Bank befolyásolta a vizsgálati időszak nagyobb részében az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok által nyújtott kölcsönök kamatait. A vizsgálat továbbá nem mutatta ki, hogy az alsó határ eltörlésének azonnali hatása lett volna a mintába felvett gyártók által kapott hitelekre. Mindenesetre a vizsgálati időszakban a kamatlábakra érvényes küszöb nem az egyetlen érv, amely alapján a Bizottság álláspontja szerint az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok közjogi szervnek minősülnek.

(112)

A napelempanelekre (22) és szolárüvegekre (23) vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatok során tett megállapítások, amelyekben kimutatták, hogy az állami tulajdonú bankok a KNK-ban közjogi szervként működnek (lásd a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (158) és (168) preambulumbekezdéseit és a szolárüvegekről szóló rendelet (73) preambulumbekezdését), szintén olyan rendelkezésre álló tények ebben a vizsgálatban, amelyek az állami tulajdonú bankok közjogi szervi státusára vonatkoznak. Ezeket a tényeket az alábbiakban foglaljuk össze:

—	az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok rendelkeznek a legnagyobb piaci részesedéssel és domináns szereplők a kínai piacon;

—	a rendelkezésre álló tények alapján az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankokat a tulajdonosi jogokon keresztül és kereskedelmi banki tevékenységük – például az általuk kínálható kamatokra vonatkozó korlátok – igazgatási ellenőrzése által a kormány irányítja;

—	a banktörvény és egyéb törvények és rendeletek alapján a bankoknak a nemzetgazdaság igényeinek megfelelően kell hitelt nyújtaniuk, hiteltámogatást kell biztosítaniuk a támogatott projektek részére, és előnyben kell részesíteniük az új és csúcstechnológiai vállalkozásokat.

(113)

A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy az állami tulajdonú bankok kormányzati feladatot látnak el a kínai kormány nevében, nevezetesen kötelezően támogatják a gazdaság bizonyos ágazatait az állami tervezéssel és a politikai dokumentumokkal összhangban. Az állami tulajdonú bankokon belüli jelentős kormányzati tulajdon alátámasztja, hogy a bankok kormányzati ellenőrzés alatt állnak közfeladataik gyakorlása során. A kínai kormány érdemi irányítást gyakorol az állami tulajdonú bankok felett a kormány pénzügyi ágazatban való, mindent átfogó részvételén keresztül és annak révén, hogy az állami tulajdonú bankok számára előírják a kormányzati politikák követését. Az állami tulajdonú bankokat tehát közjogi szervnek kell tekinteni, mivel kormányzati hatáskörrel rendelkeznek, ilyen hatáskört gyakorolnak, illetve ilyen hatáskörrel ruházták fel azokat.

(114)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta ezt a következtetést, azt állítván, hogy a Bizottság nem indokolta meg, miért tekinti az állami tulajdonban lévő bankokat közjogi szerveknek. A Bizottság meggyőződött arról, hogy a fenti preambulumbekezdésekben közölt tények igazolják az arra vonatkozó következtetést, hogy az állami tulajdonú bankok közjogi szervek.

(115)

Míg a mintába felvett exportáló gyártók által kapott hitelek túlnyomó többségét állami tulajdonú bankok nyújtották, a vizsgálat feltárta, hogy a hitelek kis összege magántulajdonban lévő bankoktól származott. A Bizottság ezért azt elemezte, hogy a kínai kormány a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízza-e és/vagy utasítja-e a magántulajdonban lévő kínai bankokat arra, hogy kedvezményes hitelt nyújtsanak az üvegszálból készült termékek gyártói számára.

(116)

A banktörvény 34. cikke értelmében a magántulajdonú bankok szintén arra kaptak utasítást, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék” (24).

(117)

A vizsgálat kimutatta, hogy a mintába felvett exportáló gyártók esetében az állami tulajdonú és a magántulajdonú bankok által alkalmazott hitelkamatok általában azonos szinten voltak. Ez azt jelzi, hogy az állami tulajdonú bankok – amelyek a KNK-ban a banki és hitelezési piac legfőbb szereplői– határozzák meg a kamatlábat, és a magántulajdonú bankok egyszerűen követik az állami tulajdonú bankok (közjogi szervek) által megszabott kamatlábakat.

(118)

E körülmények között azt a következtetést lehet levonni, hogy a magántulajdonú bankok nem határozzák meg az állami befolyástól függetlenül saját kamataikat, valamint a magántulajdonú bankok hitelezési stratégiáját a kínai kormány irányítja.

(119)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta a Bizottságnak a banktörvény 34. cikkére vonatkozó értelmezését, azt állítván, hogy „a Bizottság a 34. cikket olyan jelentéssel értelmezi, amely nyilvánvalóan nem tulajdonítható annak”. A kínai kormány felhívta a Bizottság figyelmét a banktörvény más cikkeire, nevezetesen a 4., 5. és 7. cikkére, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a hiteleket befolyásmentesen, hitelbírálat alapján nyújtsák.

(120)

A Bizottság elismeri cikkek létezését, úgy véli azonban, hogy azokat a 34. cikk rendelkezéseinek fényében kellene értelmezni. Erre vonatkozóan emlékeztetni kell arra, hogy sem a kínai kormány, sem a bankok vagy a mintába felvett érintett vállalatok nem tudták bizonyítani, hogy a hiteleket befolyásmentesen, hitelbírálat alapján nyújtották. Ezzel ellenkezőleg a vizsgálat feltárta, hogy az egyik exportáló gyártó veszteséges volt, de ennek ellenére sikerült hitelt kapnia a bankoktól a szokásos kamat mellett a nehéz pénzügyi helyzetével kapcsolatos kockázati felár nélkül.

(121)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy a magántulajdonú bankok a kínai kormány megbízásából és utasítása szerint az állami tulajdonú bankokhoz hasonló módon kedvezményes finanszírozást biztosítanak, és így a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti pénzügyi támogatás áll fenn.

Egyedi jelleg

(122)

Az együttműködő exportáló gyártók részére hitelt folyósító bankok többsége állami tulajdonú, és a végső soron a kínai kormány irányítása alatt áll. E bankok között szerepeltek a fontosabb kínai kereskedelmi és állami fejlesztési bankok, mint a Kínai Fejlesztési Bank, az EXIM Bank, a Kínai Mezőgazdasági Bank, a Kínai Központi Bank, a Kínai Építési Bank és a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank.

(123)

A Bizottság megjegyzi, hogy a kínai kormány korlátozott számú gazdasági ágazat felé irányít kedvezményes hitelezést. A 40. sz. határozat értelmében a kínai kormány tevékenyen támogatni fogja az újszerű anyagokra épülő iparágakat, és az üvegszálból készült termékek ágazata újszerű anyagok ágazatának tekintendő. Továbbá, a pénzügyi intézmények mindegyikét arra utasították, hogy kizárólag a támogatott projekteknek nyújtsanak hiteltámogatást, és az üvegszálból készült termékekkel kapcsolatos projektek is ehhez a kategóriához tartoznak. Az említett határozat egyúttal ígéretet fogalmaz meg „a támogatott projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák” megvalósítására is.

(124)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság tévesen támaszkodott a 40. sz. határozatra, mivel az érintett termék gyártása nem tartozik a támogatott iparágak közé. Ezen túlmenően, még ha el is fogadták, hogy az iparág támogatott, a kormány azt állította, hogy a 40. sz. határozatra hivatkozást nem lehet kiterjeszteni olyan iparágra, amely nem szerepel 9. sz. határozatban. (az ipari szerkezetátalakítással kapcsolatos 2011-es útmutató).

(125)

A mintába felvett exportáló gyártók a fent említett támogatott iparágak (lásd a (67)–(76) preambulumbekezdéseket) kategóriájába, valamint a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó iparágak kategóriájába tartoznak. Ezenkívül a kormány állításával ellentétben, a különleges üvegszálak és a belőle készülő termékek, valamint az e-üveggyártáshoz szükséges kohók kifejezetten a 9. sz. határozat (25) XII. fejezetének 6. pontjában szerepelnek. Ez az állítás tehát megalapozatlan.

Gazdasági előny.

(126)

A hitelfelvevő olyan mértékben jut gazdasági előnyhöz, amennyivel kedvezőbb feltételek mellett veheti fel az állami hiteleket vagy a kormány által megbízott vagy utasított magánfelek hiteleit, mint a piacon ténylegesen megszerezhető kereskedelmi hitelt.

A referenciamutatóra támaszkodás szükségessége

(127)

A Bizottság megpróbálta ellenőrizni a vizsgálati időszakban a mintába felvett exportáló gyártóknak hitelt nyújtó bankok által elvégzett hitelkockázat-értékeléseket. Az exportáló gyártók közül egyesek veszteségesek voltak. Sikerült azonban hitelt kapniuk a bankoktól referencia-kamattal a romló pénzügyi helyzetükkel kapcsolatos kockázati felár nélkül. A Bizottság ezért okkal kérdőjelezi meg, hogy az üvegszálból készült termékekkel foglalkozó vállalatoknak kockázatértékelés alapján nyújtottak volna hitelt, és a kamatlábat ilyen kockázatértékelés alapján állapították volna meg.

(128)

Mivel a fent említettek szerint a kínai bankok által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak a bankszektorban, és nem a valamely működő bankpiacon fellelhető kamatokat tükrözik, a megfelelő piaci referenciaértékeket az alábbi módszer alkalmazásával számították ki. Ezenkívül a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság a megfelelő referencia-kamatlábat a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg.

(129)

Az RMB-ben kifejezett hitelek megfelelő referenciájának kiszámításánál a Bizottság ésszerűnek tekinti a kínai kamatlábak alkalmazását, oly módon kiigazítva, hogy azok a szokásos piaci kockázatot tükrözzék. Abban a helyzetben, ahol az exportőrök aktuális pénzügyi helyzetét a bankhitelek torz piaci körülményei között állapították meg, és a kínai bankok a kockázatelemzésükkel és a hitelminősítésükkel kapcsolatban nem bocsátottak rendelkezésre megbízható információkat, a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy a kínai exportőrök hitelképességét ne névértéken, hanem felárral vegye figyelembe, ami az eltorzult kínai piacnak az exportőrök pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatását tükrözi.

(130)

Ugyanez a helyzet a külföldi pénznemben kifejezett hitelek esetében is. A vizsgálati időszakban megfelelő pénznemben kiadott, „BB” minősítésű vállalati kötvények szolgáltak referenciaként.

(131)

A fentiekben kifejtettek szerint mind a kínai kormányt, mind az együttműködő exportáló gyártókat felkérték, hogy bocsássanak információkat a Bizottság rendelkezésére a kínai bankok hitelpolitikájáról és arról, hogy a hiteleket az exportáló gyártóknak hogyan folyósítják. Ilyen információt azonban nem nyújtottak be. Ennek megfelelően az együttműködés hiányára és a rendelkezésre álló tények összességére tekintettel és a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság úgy tartotta megfelelőnek, hogy valamennyi kínai vállalat részére csak a „nem befektetési besorolású” kötvények legmagasabb kategóriáját adja (a Bloombergnél „BB”), és a Kínai Központi Bank megszokott hitelezési kamatlábára az ilyen minősítésű vállalatok által kibocsátott kötvények esetében várható felárat alkalmazza.

(132)

Ezért a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett vállalatoknak nyújtott hitelek referencia-kamatlábának kiszámításához kockázati prémiumot számítottak ki a BB minősítéssel rendelkező vállalatok kötvényeinek és az AAA minősítésű vállalatok (Kína államkötvényeinek minősítése is ez) kötvényeinek kamata közötti különbség alapján, a Bloomberg nyilvántartásai szerint. A kockázati prémiumot ezután a Bizottság hozzáadta a Kínai Központi Bank által a vizsgálati időszakban nyújtott hitelek átlagkamatához.

(133)

A vizsgálati időszakra vonatkozó gazdasági előnyt a vizsgálati időszak alatt a vállalatok által ténylegesen fizetett kamat és azon kamat közötti különbözetként határozták meg, amelyet a referencia-kamatláb alkalmazása esetén kellett volna fizetni. A gazdasági előnyt ezután az egyes együttműködő exportáló gyártók teljes forgalmának százalékos arányában fejezték ki.

(134)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottságnak nem kellett volna semmilyen referencia-mutatóra hivatkoznia a gazdasági előny kiszámításánál, mivel állítása szerint a hiteleket piaci feltételek mellett nyújtották, és így nem állt fenn gazdasági előny.

(135)

A (127)–(130) preambulumbekezdés szerint a kínai bankhitelpiac torzult, és ezért a Bizottság úgy véli, hogy a referencia-kamatláb használata teljes mértékben indokolt.

(136)

Ezenfelül a kínai kormány állítása szerint a Bizottság nem indokolta kellően, hogy miért erre a referenciára esett a választása.

(137)

Az RMB-ben kifejezett hitelek megfelelő referenciájának kiszámításánál a Bizottság ésszerűnek tekinti a kínai kamatlábak alkalmazását, oly módon kiigazítva, hogy azok a szokásos piaci kockázatot tükrözzék. Abban a helyzetben, ahol az exportőrök aktuális pénzügyi helyzetét torz piaci körülmények között állapították meg és a kínai bankok a kockázatelemzésükkel és a hitelminősítésükkel kapcsolatban nem bocsátottak rendelkezésre megbízható információkat, a Bizottság szerint olyan felár alkalmazása szükséges, ami az eltorzult kínai piacnak az exportőrök pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatását tükrözi.

d) Következtetés

(138)

A vizsgálat megállapításai alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a KNK-ban az üvegszálból készült termékek ágazata a vizsgálati időszakban mind az állami, mind a magántulajdonban lévő bankok részéről kedvezményes hitelekben részesült. Az üvegszálból készült termékek ágazatának nyújtott finanszírozás a szubvencióellenes alaprendelet értelmében támogatásnak minősül, mivel:

a)	az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében vett pénzügyi támogatás kormányzat általi nyújtása történik;

b)	az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értemében a kormányzat megbízást vagy utasítást ad; és

c)	ezáltal az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint gazdasági előny átruházása valósul meg.

(139)

Az exportáló gyártók számára biztosított pénzügyi támogatásra és gazdasági előnyre, illetve az egyedi jellegre tekintettel ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

e) A támogatás összegének kiszámítása

(140)

A szubvencióellenes alaprendelet 6. cikkének b) pontja értelmében a kedvezményes kölcsönökkel járó gazdasági előnyt a hitelt felvevő cég által fizetett kamatok és a cég által a piacon ténylegesen megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel esetében fizetendő összeg közötti különbözetként kell meghatározni. Miként az fentebb is szerepel, megalapozott kockázatértékelés hiányában a Bizottság az üzleti alapon nyújtott hasonló hitelekre érvényes piaci referencia-kamatlábat határozott meg.

(141)

A vizsgálati időszakra vonatkozó gazdasági előnyt a vizsgálati időszak alatt ténylegesen fizetett kamat és azon kamat közötti különbözetként határozták meg, amelyet a referencia-kamatláb alkalmazása esetén kellett volna fizetni.

(142)

Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság az egyik hitel esetében rossz kamatlábat használt a vállalat által ténylegesen fizetett kamatláb helyett a támogatás kiszámításakor. A kifogást jogosnak találták és a Bizottság felülvizsgálta a számítást. A számítás felülvizsgálata azonban nem volt hatással a számítással kapott támogatáskülönbözetre.

(143)

A mintába felvett exportáló gyártókra vonatkozó, a fenti módszertan szerint kiszámított támogatáskülönbözetek az alábbiak:

Kedvezményes hitelek
Vállalat neve	Támogatáskülönbözet
Chongqing Polycomp International Corporation	6,3 %
Jiangsu Changhai Composite Materials Holding Co., Ltd (26)	2,6 %
Jushi Group Co., Ltd; Jushi Group Chengdu Co., Ltd; Jushi Group Jiujiang Co., Ltd	7,4 %

4.2. Egyéb kedvezményes hitelezési programok

(144)

A vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók nem részesültek pénzügyi támogatásban a fenti C.3. szakaszban említett fennmaradó kedvezményes hitelezési programok alapján.

5. Támogatási programok

(145)

A vizsgálati időszak alatt a mintába felvett vállalatok nem kaptak pénzügyi támogatást a következő programokból sem: az „Ismert Márkák” (Famous Brands), a „Világszínvonalú Kínai Márkák” (China World Top Brands) vagy az „Iparágak külföldi terjeszkedéséhez nyújtott források Kuangtung tartományban”, (Funds for Outward Expansion of Industries in Guangdong Province) elnevezésű programok támogatásai.

5.1. Egyedi támogatási programok és támogatások

a) Bevezetés

(146)

A mintába felvett vállalatok a kormányzati hatóságoktól egyszeri támogatásokat kaptak, aminek eredményeként a vizsgálati időszakban előnyhöz jutottak. A panaszban megfogalmazott vélelem szerint ezek a támogatások a támogatási programokba tartoznak és az üvegszálból készült termékeket gyártók ezeket az egyszeri támogatásokat tartományi és helyi szintű kormányzati szervektől kapták, továbbá ezek előnyt juttattak az érintetteknek, mivel a pénzeket kellő körültekintés nélkül nyújtották.

(147)

A Bizottság konzultációkat javasolt a kínai kormánnyal ezen egyedi támogatások ügyében.

(148)

A kínai kormány ellenezte ezeket a konzultációkat, azt állítva, hogy ez nem állna összhangban a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodással, mivel az ilyen konzultációkat a vizsgálat megindítása előtt kellene lefolytatni, és aránytalan terhet róna a kínai hatóságokra az információk ellenőrzése minden egyes támogatásra vonatkozóan.

(149)

A támogatások nagy része elhanyagolható összegeket érintett. A Bizottság ezért ezeket nem vizsgálta tovább.

(150)

A Bizottság azonban megvizsgált egy olyan konkrét, viszonylag nagy összegű támogatást, amelyet egy vállalat alkalmazottai szálláshelyének építése céljából nyújtottak a mintába felvett egyik vállalat számára, és úgy tekinthető, hogy összefügg a panaszban említett állítólagos támogatási programmal.

b) Következtetés

(151)

A fent említett támogatás ad hoc jellege egyértelműen mutatta, hogy az nem állt rendelkezésre más vállalatok számára, és ezért egyedinek minősült a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak szerint. Az ezen támogatásokra vonatkozóan összegyűjtött bizonyítékok alapján és egyéb információk hiányában a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezen támogatások az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése szerinti támogatásnak minősülnek, és az érintett exportáló gyártó számára gazdasági előnyt biztosítottak.

(152)

A nyilvánosságra hozatalt követően a támogatásban részesült vállalat azt állította, hogy a támogatást a vállalat állóeszközök felújítására kapta, amelyek 50 év alatt amortizálódnak. A támogatást ezért egy 50 éves időszakra kell elosztani és csak az 1/50 arányt – amely megfelel a vizsgálati időszak alatt kapott gazdasági előnynek– kellene figyelembe venni a támogatáskülönbözet kiszámításakor.

(153)

A vállalat nem szolgáltatott bizonyítékot az állóeszköz-beruházásra vonatkozó 50 éves amortizációs időszak alátámasztására, mely beruházás tárgya adott esetben az alkalmazottak szálláshelyének használt épület volt. A vállalat állóeszközeinek tényleges amortizációs időszaka rendszerint sokkal rövidebb, és egy 10 és 20 év közötti időszaknak felel meg. Ennek alapján a támogatásból eredő gazdasági előny elhanyagolható, és azt ennélfogva nem kell kiegyenlíteni.

6. Közvetlen adókkal kapcsolatos mentességi és adócsökkentési programok

6.1. A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program a külföldi tőkével működő vállalatok számára

a) Bevezetés

(154)

A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program alapján a külföldi tőkével működő vállalatoknak az első két évben nem kell, a következő három évben pedig 25 %-os helyett csak 12,5 %-os társasági adót kell fizetniük.

b) Jogalap

(155)

E program jogalapja a Kínai Népköztársaság a külföldi tőkével működő vállalatok és külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvényének 8. cikke és a Kínai Népköztársaság a külföldi tőkével működő vállalatok és a külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvénye végrehajtási szabályainak 72. cikke. A kínai kormány álláspontja szerint a szóban forgó program a vállalatok társasági adójáról szóló 2008. évi törvény 57. cikke alapján – 2012-ig tartó átmeneti időszakkal – megszűnt. A törvény ily módon egyértelművé teszi, hogy e támogatási program a 2012-es adóévben előnyt biztosít.

c) A vizsgálat megállapításai

(156)

A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program előnyhöz juttatta a vállalatokat a 2012-es pénzügyi év folyamán, amelyet követően – a kínai kormány szerint – a támogatási programot visszavonták. Mindazonáltal a mintába felvett vállalatok egyike sem külföldi tulajdonban lévő vállalkozás, amely a vizsgálati időszak alatt jogosult lehetne ennek az adózási programnak az igénybevételére.

d) Következtetés

(157)

A vizsgálati időszak alatt a mintába felvett vállalatok nem részesültek e program alapján pénzügyi támogatásban. A vizsgálat továbbá megállapította, hogy a kínai kormány valóban visszavonta a támogatási programot.

6.2. Új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások

a) Bevezetés

(158)

Ez a program lehetővé teszi azon vállalatok számára, amelyek igazolni tudják, hogy megfelelnek bizonyos kritériumoknak, amelyek alapján „Új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak” minősülnek, hogy 15 %-os társasági adót fizessenek, a rendes 25 %-os adómérték helyett.

b) Jogalap

(159)

A program jogalapját a társasági adóról szóló 2008. évi törvény 28. cikkének (2) bekezdése mellett a „csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalkozások meghatározására vonatkozó közigazgatási intézkedések” (Guo Ke Fa Huo [2008] 172. sz.), továbbá a vállalatok társasági adójáról szóló törvény végrehajtási szabályairól szóló rendelet 93. cikke és a Központi Adóigazgatóság új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások társaságiadó-fizetésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó közleménye (Guo Shui Han, 2008. évi 985. sz.) képezik.

c) A vizsgálat megállapításai

(160)

Ez a program a kínai kormány által elismerten új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő vállalatokra alkalmazandó. Ahhoz, hogy jogosultak legyenek a program keretében nyújtott támogatásra, a vállalkozásoknak alapvető független szellemitulajdon-jogokkal kell rendelkezniük, és eleget kell tenniük a következő – a jogalapban meghatározott és az alábbiakban összefoglalt – követelményeknek:

a)	termelésük az alapvető állami támogatásban részesülő csúcstechnológiai ágazatok termékeinek előállításához tartozik;

b)	a kutatásra és fejlesztésre fordított összes kiadásuk megfelel a teljes értékesítési bevétel 3–6 %-ának;

c)	az új és csúcstechnológiával készült termékekből származó bevételük a teljes értékesítési bevételük legalább 60 %-át teszi ki;

d)	a kutatásban és fejlesztésben részt vevő személyzetük az alkalmazottak összlétszámának legalább 10 %-át teszi ki;

e)	teljesülnek az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokra vonatkozó, 2008. évi közigazgatási intézkedésekben meghatározott egyéb követelmények.

(161)

A mintában szereplő exportáló gyártók egy részéről megállapítást nyert, hogy a program kínálta lehetőséget igénybe véve 25 %-os társasági adó helyett csak 15 %-os adót fizettek. Ezek a vállalatok jelentkeztek az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokat megkülönböztető minősítésért, és hivatalos értesítést kaptak arról, hogy megfelelnek a program követelményeinek, így társaságiadó-bevallásukat jogosultak ennek megfelelően kitölteni.

d) Következtetés

(162)

A Bizottság meglátása szerint ez a program a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevétel elengedése formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalat gazdasági előnyhöz jut. A támogatásban részesülő vállalatok részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg.

(163)

Ez a támogatás a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak szerint egyedi, mivel az az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő, és a 2008. évi közigazgatási intézkedésekben foglalt valamennyi követelményt teljesítő vállalatokra korlátozódik. A mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike megkapta az erre vonatkozó tanúsítványt. Objektív kritériumokat sem jogszabály útján, sem a támogatást nyújtó hatóság által nem állapítottak meg.

(164)

(165)

A Bizottság nem fogadja el ezt az állítást. A támogatás csak egyedi jellemzőkkel bíró vállalatok (új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások), és nem minden iparág és ágazat számára áll rendelkezésre. A jogosultság ezenfelül ugyancsak nem automatikus, hanem az új és csúcstechnológiai vállalkozás minősítést igazoló tanúsítvány meglétének függvénye, amelyet az illetékes hatóság egyedi elbírálás alapján ad ki. Ennélfogva a támogatási program egyedi jellegűnek minősül.

(166)

Következésképp a Bizottság ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek tartja.

e) A támogatás összegének kiszámítása

(167)

A Bizottság a kiegyenlíthető támogatás összegét a rendes körülmények között az érintett vállalatok által a vizsgálati időszakban fizetendő adó és a vizsgálati időszakban ténylegesen fizetett adó különbözeteként határozta meg.

Új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások
Vállalat neve	Támogatáskülönbözet
Chongqing Polycomp International Corporation	0,0 %
Jiangsu Changhai Composite Materials Holding Co., Ltd (27)	1,3 %
Jushi Group Co., Ltd; Jushi Group Chengdu Co., Ltd; Jushi Group Jiujiang Co., Ltd	0,8 %

6.3. Társaságiadó-kedvezmény kínai gyártású berendezéseket beszerző, külföldi tőkével működő vállalatok számára

a) Bevezetés

(168)

E program lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy adójóváírást igényeljenek a belföldön gyártott berendezések vásárlásakor, ha a projekt összhangban áll a kínai kormány iparpolitikai iránymutatásaival. A belföldön gyártott berendezések beszerzési árának legfeljebb 40 %-át kitevő adójóváírás az előző évi adókötelezettség fokozatos növekedésére alkalmazható.

b) Jogalap

(169)

A program jogalapját az 1999. július 1-jei, a vállalkozások a technológia megújítására irányuló projektek esetében a belföldön előállított berendezésekbe történő befektetésekkel kapcsolatos társaságiadó-jóváírásra vonatkozó átmeneti intézkedések, valamint a Központi Adóigazgatóságnak a társaságiadó-levonás végrehajtásának beszüntetéséről és a vállalatok belföldön gyártott berendezésekbe történő befektetéseire vonatkozó mentesítési politikáról szóló, 2008. január 1-jétől hatályos (2008. évi) 52. sz. értesítése képezi.

c) A vizsgálat megállapításai

(170)

A kínai kormány azt állította, hogy ez a program az említett 52. sz. értesítés értelmében 2008 januárjával befejeződött. A vizsgálat azonban feltárta, hogy a mintában szereplő vállalatok közül egy gazdasági előnyhöz jutott a vizsgálati időszak alatt.

d) Következtetés

(171)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében támogatásnak minősül, mivel a kínai kormány által bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi támogatást foglal magában. Ez a program a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az adómegtakarítás összegének megfelelő gazdasági előnyt nyújt a támogatásban részesülő feleknek. Ez a támogatás a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében egyedi, mivel az adómegtakarítás a hazai áruk használatának az importáruk használatával szemben történő előnyben részesítésétől függ.

e) A támogatás összegének kiszámítása

(172)

(173)

Ebben a támogatási programban a vizsgálati időszak alatt a Jiangsu Changhai Group tekintetében megállapított támogatási ráta 0,2 %.

(174)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy az nem volt jogosult egyik pénzügyi támogatásra sem a „A külföldi tőkével működő vállalatok kínai gyártású berendezések vásárlása esetén történő adókedvezménye (Income tax reductions for FIEs purchasing Chinese-made equipment)” támogatási program keretében, mivel nem külföldi beruházások révén működő vállalat. A Bizottság ezért tévesen tulajdonított gazdasági előnyt neki e program keretében a rendelkezésre álló tények alapján. Az említett exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy kisebb számítási hibákat találtak. Mindkét állítást elfogadták, és a támogatáskülönbözet kiszámítását ennek megfelelően felülvizsgálták.

6.4. Közvetlen adókkal kapcsolatos egyéb mentességi és adócsökkentési programok

(175)

A K+F tevékenység utáni adójóváírást is megvizsgálták. Ez az intézkedés azonban elhanyagolható összegeket érintett. A Bizottság ezért ezt nem vizsgálta tovább.

(176)

A vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók nem részesültek pénzügyi támogatásban a fenti C.3. szakaszban említett fennmaradó adómentességi programok alapján.

7. Közvetett adókat és importvámokat érintő programok

7.1. Héa-mentességek és behozatalivám-visszatérítések importált berendezés használatáért

a) Bevezetés

(177)

Ez a program azoknak a külföldi tőkével működő vállalatoknak vagy belföldi vállalatoknak biztosít héa- és behozatalivám-mentességet, amelyek a termelésükhöz tárgyi eszközöket importálnak. A mentességre való jogosultság feltétele, hogy a berendezés nem szerepelhet a támogatásra nem jogosult berendezések jegyzékében, és a támogatást igénylő vállalatnak be kell szereznie a kínai hatóságok vagy a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által – a vonatkozó befektetési, adózási és vámjogszabályokkal összhangban – kibocsátott, „államilag támogatott projekt” tanúsítványt.

b) Jogalap

(178)

Ennek a programnak a jogalapja az Államtanács körlevele a behozott berendezésekre vonatkozó adópolitika szabályozásáról (Guo Fa 37/1997. sz.), a Pénzügyminisztérium, a Vámügyi Főigazgatóság és a Központi Adóigazgatóság közleménye az egyes kedvezményes behozatalivám-politikák kiigazításáról, a Pénzügyminisztérium, a Vámügyi Főigazgatóság és a Központi Adóigazgatóság 2008. évi 43. sz. közleménye, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság 2006. február 22-i 316. sz. közleménye az állami fejlesztési támogatásban részesülő belföldi vagy külföldi finanszírozású projektek igazolásának kezelésével kapcsolatos lényeges kérdésekről, továbbá a ktv-k, illetve belföldi vállalatok számára behozott, vámfizetés alól nem mentesíthető árucikkek 2008. évi jegyzéke.

c) A vizsgálat megállapításai

(179)

Valamennyi mintában szereplő vállalat igénybe vette ezt a támogatási programot.

d) Következtetés

(180)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a kínai kormány által bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi támogatásnak minősül, mivel a ktv-k és más jogosult belföldi vállalatok mentesülnek az általuk egyébként megfizetendő héa és/vagy vám kiegyenlítése alól. Ez a program tehát a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében gazdasági előnyt biztosít a támogatásban részesülő vállalatoknak. A program a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel a jogszabály – amelynek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik – azokra a vállalatokra korlátozza a programhoz való hozzáférést, amelyek jogszabályokban tételesen meghatározott, konkrét ágazatokban valósítanak meg beruházást, és amelyek a külföldi befektetésre és technológiatranszferre vonatkozó iparági útmutatók jegyzéke értelmében vagy a támogatott vagy a korlátozott „B” kategóriába tartoznak, vagy azokra, amelyek megfelelnek az állami fejlesztési támogatásban részesülő, kulcsfontosságú iparágak, termékek és technológiák jegyzékének.

(181)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogással élt a Bizottság következtetéseivel kapcsolatban, fenntartva azon álláspontját, miszerint a jogosultsági kritériumok objektívek és a Kínában található összes vállalatra egységesen alkalmazandók. Ennélfogva nem felelnek meg az egyediségi kritériumoknak. A kínai kormány azonban nem mutatott rá a jogszabályokban egyetlen olyan különös rendelkezésre sem, amely alátámasztaná álláspontját, és nem szolgáltatott egyértelmű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a jogosultság megadása automatikus lenne.

(182)

Ezenkívül a kínai kormány, valamint egy exportáló gyártó azt állították, hogy a Bizottság nem egyenlíthet ki olyan héával kapcsolatos esetleges gazdasági előnyöket, amelyeket a három mintában szereplő vállalat héamentességként kaphatott a múltban, mivel azt 2009-től nem lehetett igénybe venni. Ezért ha 5–10 éves átlagos értékcsökkenési időtartamot feltételezünk a szóban forgó importált berendezés esetében, az állítólagos gazdasági előny vagy lejárhatott az intézkedések bevezetését megelőzően vagy nem valószínű, hogy az intézkedések teljes ötéves szakasza folyamán folytatódott.

(183)

A Bizottság megjegyzi, hogy egyes importált berendezések értékcsökkenési időtartama 10 évnél sokkal hosszabb, és néhány esetben 15 vagy 20 évig is tarthat. Mindenesetre a Bizottság nem egyenlített ki egyetlen gazdasági előnyt sem, amely az importált berendezések 2009 utáni beszerzéseiből származott. A kínai kormány továbbá elismerte, hogy a vállalatok még „kevéssel azt követően” is részesülhettek a támogatási rendszer nyújtotta gazdasági előnyben, hogy az intézkedéseket bevezették. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

e) A támogatás összegének kiszámítása

(184)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő felek által szerzett gazdasági előny a behozott berendezésre vonatkozó, elengedett héa és vám összege. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiegyenlített összeg kizárólag a vizsgálati időszakra vonatkozzon, a szerzett előny értékcsökkenését – az exportáló gyártó rendes számviteli eljárásainak megfelelően – a berendezés teljes élettartamára számolták el.

(185)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

Héa-mentességek és behozatalivám-visszatérítések importált berendezés használatáért
Vállalat/Csoport	Támogatási ráta
Chongqing Polycomp International Corporation	0,5 %
Jiangsu Changhai Composite Materials Holding Co., Ltd (28)	0,1 %
Jushi Group Co., Ltd; Jushi Group Chengdu Co., Ltd; Jushi Group Jiujiang Co., Ltd	0,5 %

7.2. Közvetett adókkal kapcsolatos egyéb mentességi és adócsökkentési programok

(186)

A mintába felvett exportáló gyártók nem részesültek pénzügyi támogatásban a fenti C.3. szakaszban említett fennmaradó közvetett adómentességi programok alapján a vizsgálati időszak alatt.

8. Az áruk és szolgáltatások megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő biztosítása az állam által

8.1. Nyersanyagellátás, villamos áram-ellátás, vízellátás

(187)

Nem állapítottak meg támogatást a mintában szereplő exportáló gyártók vizsgálati időszak alatti nyersanyag-, víz- vagy villamos áram-beszerzésével összefüggésben.

8.2. Földhasználati jogok biztosítása

a) Bevezetés

(188)

A KNK-ban a vállalatoknak nincs lehetőségük földtulajdon vásárlására, csupán földhasználati jogot vehetnek a helyi hatóságoktól.

b) Jogalap

(189)

A Kínai Népköztársaság földügyi igazgatásról szóló törvényének értelmében minden föld a népé, így a földet nem lehet eladni és megvenni, ugyanakkor meghatározza a földhasználati jog vállalkozások részére – licitálás, ajánlattétel vagy árverés útján – történő értékesítésének feltételeit.

c) A vizsgálat megállapításai

(190)

Az aukció rendszere elvben lehetővé tenné, hogy egy adott földhasználati jog értékét a piac határozza meg, és ennek eredményeképp az ármeghatározás függetlenül történne. Ugyanakkor a kínai kormány azt állította, hogy minden esetben meghatározzák a földterületek egyes besorolásaihoz tartozó küszöbárakat (a földterületeket minőség alapján 1-től 15-ig terjedő skálán osztályozzák), és a földhasználati jog ára nem eshet ezen küszöbérték alá.

(191)

Másrészről a kínai kormány ellenőrzés alatt tartja a föld kínálatát is azáltal, hogy kvótákon keresztül korlátozza a földterület nagyságát, amelyre vonatkozóan az adott tartomány az adott évben ipari vagy lakhatási célból földhasználati jogot értékesíthet.

(192)

A Bizottság mindenesetre a mintában szereplő exportáló gyártók földhasználatijog-vásárlásai tekintetében egyetlen esetben sem talált olyan árverési folyamatra utaló bizonyítékot, amely független módon határozta volna meg a földhasználati jog árát. A földet elnyerő exportáló gyártó kiinduló árat ajánlott, és egyetlen ajánlattevőként nyerte el a földhasználati jogot. A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a Bizottság megállapításaival szemben, amelyek szerint a KNK-ban nincs működő piaca a földhasználati jogok értékesítésének. Nem szolgáltatott azonban új érveket ezen álláspontjának alátámasztására.

(193)

A vizsgálat megállapításai megerősítik, hogy a KNK-ban a földhasználat biztosításával és megszerzésével kapcsolatos helyzet tisztázatlan és nem átlátható, az árakat pedig a hatóságok gyakran önkényesen szabják meg. A hatóságok a települési földértékelési rendszer szerint szabják meg az árakat, és ez a rendszer – egyéb szempontok mellett – arra kötelezi őket, hogy az ipari földterületek árának meghatározásakor az iparpolitikát is figyelembe vegyék (29).

(194)

A nyilvánosan rendelkezésre álló információkból az is kiderül, hogy Kínában a földet a szokásos piaci ár alatt bocsátják rendelkezésre (30).

(195)

Valójában a mintában szereplő vállalatok a kínai kormány által megszabott árat fizették. A földhasználati jogot a lenti e) szakaszban meghatározott, a piaci referenciaárhoz viszonyítva a megfelelő díjazásnál alacsonyabb áron biztosítják.

(196)

A földdel kapcsolatban Kínában fennálló helyzetre az IMF munkadokumentumában is kitérnek, amely megerősíti, hogy a földhasználati jogok kínai iparágaknak történő biztosítása során nem tartják tiszteletben a piaci viszonyokat (31).

d) Következtetés

(197)

A Bizottság megállapítja, hogy a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott, a vállalatokat gazdasági előnyhöz juttató támogatásnak kell tekinteni. Minthogy a vizsgálat nem azonosított a földhasználati jogok értékesítése tekintetében működő piacot Kínában, külső viszonyítási alap használatával (lásd az e) szakaszt) vált bizonyítottá, hogy a mintába felvett exportőrök a piaci ár alatti összeget fizettek a földhasználati jogokért.

(198)

A támogatás a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében egyedi jellegű, mivel a 40. sz. államtanácsi határozat előírja a hatóságok számára, hogy a támogatott iparágak – így például az üvegszálból készült termékek gyártása – számára földterületet biztosítsanak a (67)–(82) preambulumbekezdésben részletesen kifejtettek szerint. A 40. sz. határozat 18. cikke egyértelművé teszi, hogy a „korlátozott” iparágaknak nem juttatható földhasználati jog.

e) A támogatáskülönbözet kiszámítása

(199)

A gazdasági előny a földhasználati jogért fizetett ár és a megfelelő külső viszonyítási alap közötti különbözetnek felel meg.

(200)

A Bizottság a következő indokok miatt tekinti Kínai Tajpejt megfelelő külső viszonyítási alapnak:

a)	összehasonlítható a gazdasági fejlettség szintje, a GDP és a gazdasági struktúra Kínai Tajpejben, valamint a mintába felvett exportáló gyártók székhelye szerinti kínai tartományok és városok többségében;

b)	Kínai Tajpej földrajzilag közel helyezkedik el Kínához;

c)	Kínai Tajpejre és több kínai tartományra egyaránt jellemző magas szintű ipari infrastruktúra;

d)	szoros gazdasági kapcsolatok és határokon átnyúló kereskedelem Kínai Tajpej és Kína között;

e)	Kínai Tajpejre és több kínai tartományra egyaránt jellemző magas népsűrűség;

f)	a Kínai Tajpej viszonyítási alapként történő alkalmazásához figyelembe vett földtípus és ügyletek hasonlósága a kínai földtípusokkal és ügyletekkel; valamint

g)	Kínai Tajpej és Kína közös demográfiai, nyelvi és kulturális jellemzői.

(201)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt Kínai Tajpej viszonyítási alapként történő alkalmazása ellen, mivel azt állította, hogy Kínai Tajpej népsűrűsége jóval nagyobb, mint a KNK-é, így a föld helyzetét és az árakat nem lehet összehasonlítani a két országban. A Bizottság azonban úgy véli, hogy az előző preambulumbekezdésben kifejtett okokból a viszonyítási alap kiválasztása ésszerű alapon történt.

(202)

Ezenkívül a nyilvánosságra hozatalt követően a mintába felvett exportáló gyártók közül egy másik kijelentette, hogy Kínai Tajpej nem felel meg a vállalat elhelyezkedése szerinti tartomány gazdasági feltételeinek; alternatívát azonban nem javasolt. Azt állította továbbá, hogy a KNK és Tajpej közötti földrajzi közelséget nem kellene érvényes kritériumnak tekinteni e különös viszonyítási alap kiválasztásához, ezt az állítását azonban nem támasztotta alá. Minthogy nem érkezett javaslat alternatív viszonyítási alapra, megerősítést nyer Kínai Tajpej alkalmazása.

(203)

Mindezeket számításba véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben piaci feltételek érvényesülnének, akkor a mintába felvett exportáló gyártók a kínai tajpeji árakhoz igen hasonló árat fizetnének a földhasználati jogokért Kínában.

(204)

A kínai tajpeji átlagos földárak 2012. évi adatai a gazdasági minisztérium ipari hivatalától származnak, és visszamenőlegesen kiigazításra kerültek az infláció, illetve a GDP-növekedés tekintetében, hogy minden egyes naptári évre meghatározzák a viszonyítási alapként használandó földárat. Minthogy a földhasználati jogok 50 évre szólnak, és ez szolgál az értékcsökkenés alapjául, a vizsgálati időszak során szerzett gazdasági előny a viszonyítási alapként használt ár és a ténylegesen fizetett ár közötti különbség ötvened részének felel meg.

(205)

A földterületnek a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történt biztosításához kapcsolódóan megállapított támogatási mértékek a következők:

Földterület megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történt biztosítása
Vállalat neve	Támogatáskülönbözet
Chongqing Polycomp International Corporation	2,9 %
Jiangsu Changhai Composite Materials Holding Co., Ltd (32)	1,6 %
Jushi Group Co., Ltd; Jushi Group Chengdu Co., Ltd; Jushi Group Jiujiang Co., Ltd	1,6 %

9. A támogatásra vonatkozó következtetés

(206)

A Bizottság a szubvencióellenes alaprendelet rendelkezéseivel összhangban kiszámította, hogy a vizsgálatba bevont vállalatok kiegyenlíthető támogatásai mekkora összeget tesznek ki támogatási programonként, majd ezeket összeadta, hogy így az egyes exportáló gyártókra vonatkozóan meghatározza a vizsgálati időszak alatti támogatás teljes összegét.

(207)

Az alábbiakban feltüntetett összesített támogatáskülönbözetek kiszámításához a Bizottság először a támogatási százalékot, vagyis a támogatási összegnek a vállalat összforgalmára jutó részét számolta ki. Az így kapott százalékértékkel számolva meghatározta az érintett termék Unióba irányuló, vizsgálati időszak alatti kiviteleihez tartozó támogatást.

(208)

A Bizottság ezt követően kiszámította a vizsgálati időszak alatt Unióba exportált érintett termék egy tonnájára jutó támogatási összeget, majd ugyanezen exportok egy tonnára vonatkozó költség, biztosítás és fuvardíj (CIF) értékének százalékában kifejezte az alábbiakban feltüntetett különbözeteket.

(209)

A szubvencióellenes alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok teljes támogatáskülönbözetét a mintába felvett együttműködő exportáló gyártókra megállapított támogatáskülönbözet súlyozott átlaga alapján számolják ki, annak a csoportnak a kizárásával, amelyhez a 28. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó exportáló gyártó tartozik.

Vállalat neve	Támogatáskülönbözet
Chongqing Polycomp International Corporation	9,7 %
Jiangsu Changhai Composite Materials Holding Co., Ltd (33)	5,8 %
Jushi Group Co., Ltd; Jushi Group Chengdu Co., Ltd; Jushi Group Jiujiang Co., Ltd	10,3 %
Egyéb együttműködő vállalatok	10,2 %

D. A KÁR

1. Az uniós gyártás és az uniós gazdasági ágazat

(210)

A hasonló terméket nyolc uniós gyártó állította elő a vizsgálati időszak alatt. Ezek a gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot a dömpingellenes alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján.

(211)

A vizsgálati időszakban előállított teljes uniós termelést mintegy 530 000 és 580 000 tonna között állapították meg. A Bizottság ezt a számadatot az APFE uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan megadott valamennyi rendelkezésre álló információja alapján határozta meg. A (17) preambulumbekezdésben említettek szerint három uniós gyártó üzemét vették fel a mintába, amelyek a hasonló termék uniós össztermelésének 52 %-át képviselték.

(212)

A panaszban/felülvizsgálati kérelemben foglalt információk alapján, amelyben a panaszos/kérelmező tényleges makrogazdasági mutatóit nyilvánosságra hozták, valamint azon tényre tekintettel, hogy csak nagyon kis számú uniós gyártó nem tartozott a panaszosok/kérelmezők közé, helyénvalónak tűnik eltekintetni a valamennyi uniós gyártóval kapcsolatos tényleges összesített makrogazdasági mutatók nyilvánosságra hozatalától, mivel ezáltal lehetővé válna bármelyik érdekelt fél számára a panaszban/kérelemben részt nem vevők hiányzó vállalatspecifikus számadatainak felismerése.

(213)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a bizalmas kezelés, valamint a teljes uniós felhasználás határértékeinek és egyéb makrogazdasági kármutatók adatainak szolgáltatása ellen.

(214)

Az erre irányuló – kellően megindokolt – kérelmet követően a Bizottság köteles volt tiszteletben tartani a panaszosok közé nem tartozó gyártók bizalmas adatait. A pontos makrogazdasági mutatók nyilvánosságra hozatala lehetővé tenni az ilyen gyártók bizalmas adatainak azonosítását, és sértené az érdekeiket. Ennélfogva az állítást elutasították.

2. Uniós felhasználás

(215)

A Bizottság az uniós felhasználást i. az uniós gazdasági ágazat uniós piacon realizált – az APFE által szolgáltatott adatokon alapuló – értékesítési volumene alapján, valamint ii. a harmadik országokból származó behozataloknak az Eurostat (COMEXT) adatbázisban szereplő adatai alapján állapította meg.

(216)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult: 1.

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Teljes uniós felhasználás	700 000 – 750 000	680 000 – 730 000	710 000 – 760 000	720 000 – 770 000
Index (2010 = 100)	100	97	101	103
Forrás: APFE; Eurostat (COMEXT) adatai

(217)

2010 és a vizsgálati időszak között az uniós felhasználás 3 %-kal nőtt.

(218)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy felhasználó azt állította, hogy 2009-ben az uniós felhasználás csaknem 30 %-kal visszaesett. Állítása szerint ennek fényében a 2010. évi 3 %-os növekedés nem tekinthető jelentősnek. A Bizottság szerint azonban ez a növekedés nem minősül jelentősnek, azt ugyanakkor megjegyezte, hogy nőtt a fogyasztás a figyelembe vett időszak folyamán.

3. Az érintett országból származó behozatal

3.1. A dömpingelt és támogatott behozatal volumene és piaci részesedése

(219)

Az alábbi elemzés felöleli mind a dömpingelt, mind a támogatott behozatalt a mintában szereplő azonos kínai gyártókra és azonos vizsgálati időszakra vonatkozóan.

(220)

Az érintett termék KNK-ból származó behozatalának volumene az alábbiak szerint alakult:

2. táblázat

Importált volumen (tonna) és piaci részesedés

	2009	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Importált volumen (tonna)	98 916	152 514	109 172	125 781	130 958
Index (2010 = 100)	65	100	72	82	86
Index (2009 = 100)	100	154	110	127	132
Piaci részesedés	13 %–18 %	19 %–24 %	13 %–18 %	15 %–20 %	15 %–20 %
Index (2010 = 100)	87	100	73	81	83
Index (2009 = 100)	100	115	84	93	97
Forrás: Eurostat (COMEXT)

(221)

A KNK-ból származó import mennyisége 14 %-kal, a piaci részesedése 17 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. 2010 azonban nem megfelelő referenciaév, és a behozatal alakulását alaposabban meg lehetne vizsgálni, amennyiben az előző 2009-es évet is figyelembe vennék, amint a fenti táblázat is mutatja. A 2010-es évet az uniós importálóknak a kínai üvegszál termékekből történő jelentős mértékű készletezése jellemezte az ideiglenes vámok 2010. szeptemberi bevezetését megelőzően. A vizsgálat valójában feltárta, hogy 2010 első kilenc hónapjában a szokásosnál jóval nagyobb mennyiséget hoztak be a KNK-ból. A KNK-ból származó behozatal mennyisége kb. 99 000 tonnát tett ki 2009-ben, míg 2010-ben 152 000 tonna felett volt, majd 2011-ben kb. 109 000 tonnára esett vissza. A tendencia a behozatal egyértelmű emelkedését mutatja 2009-től kezdődően. 2011-től a kínai import mennyisége 20 %-kal nőtt, ami a piaci részesedés 2 százalékpontos visszaszerzését eredményezte.

(222)

Több érdekelt fél megismételte azon állítását, miszerint a KNK-ból származó import és annak piaci részesedése 2010 és a vizsgálati időszak vége között csökkent, és ezért nem lehetett jelentősebb emelkedést kimutatni a behozatal terén a WTO dömpingellenes megállapodása 3. cikkének (2) bekezdése és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása 15. cikkének (2) bekezdése szerint. Ezen túlmenően azt állították, hogy 2009 nem megfelelő referenciaév a következő okokból: i. nincs jogalap a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendeletekben, és a Mexico-Steel Pipes and Tubes Panel álláspontja szerint „egy vizsgálatot folytató hatóságnak meg kell tiltani, hogy valamely időszak időbeli részhalmazát használja fel”, ii. nincs arra az állításra vonatkozó bizonyíték, hogy a behozatal 2010-ben készletezésből származott, valamint iii. a 2009-es adatokat nem vették figyelembe a kárfelmérés egyetlen más szempontjából sem, ezért a felmérés nem objektív.

(223)

Ami az első és a harmadik állítást illeti, a dömpingellenes alaprendelet és a szubvencióellenes alaprendelet – amelyek az alkalmazandó jogszabályok – nem részletezi, hogy melyik szakaszt kellene figyelembe venni a tendenciák elemzése céljából. Ezért semmi sem indokolja, hogy a 2009-es évet ne vegyék figyelembe a KNK-ból származó behozatal alakulásának elemezése céljára. Az elemzés emiatt nem lesz elfogult, hanem ellenkezőleg, az további kiegészítést ad az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó elemezéshez. Kizárólag a kínai behozatallal kapcsolatos egyedi kármutatókra vonatkozóan a 2009-es évet vették figyelembe a figyelembe vett időszakon túl a fenti (219) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. Ami a többi kármutatót illeti, nem volt objektív indoka arra, hogy miért nem a figyelembe vett időszak minden évét vették teljes mértékben figyelembe.

(224)

A második állítást illetően, a készletezési hatás egyértelműen megmutatkozott a dömpingellenes alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban felállított adatbázisból megkapott havi importadatokban (lásd az alábbi 1. ábrát) (34). Az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőzően, 2010 második és harmadik negyedévében határozottan emelkedett az érintett termék behozatala a KNK-ból (a 2010 vége/2011 eleje előtti felhasználásra vonatkozóan, a korlátozott eltarthatóság miatt). Ez nem felelt meg a fogyasztásban bekövetkezett hasonló növekedésnek, amely azt jelzi, hogy ezek a behozatalok azzal a céllal történtek, hogy a bevezetendő intézkedések előtt készleteket halmozzanak fel. A kínai kormány nem szolgáltatott más magyarázatot erre a növekedésre vonatkozóan, és ezért a Bizottság okkal vélelmezheti, hogy a készletezés az ideiglenes intézkedések 2010. végi bevezetését megelőzően történt. Ezt az a tény is tükrözi, hogy a KNK-ból származó havi behozatal szintje az ideiglenes és végleges intézkedések közötti időszakban (2010 negyedik negyedéve és 2011 első negyedéve) nagyon alacsony volt. Az intézkedéseknek a végső szakaszban történő csökkentésekor (2011 márciusában) a havi behozatal ismét stabil szintre emelkedett.

1. ábra –

Az érintett terméknek a KNK-ból származó importvolumene (havi mennyiség)

Forrás: A 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis

3.2. A dömpingelt és a támogatott behozatal árai

(225)

A kínai importárak alakulása (a hatályos dömpingellenes vámok nélkül):

3. táblázat

Importárak

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Átlagos CIF-ár (EUR/tonna)	911	877	892	834
Index (2010 = 100)	100	96	98	92
Forrás: Eurostat (COMEXT)

(226)

A kínai CIF-importárak (a hatályos dömpingellenes vámok nélkül) 911 EUR/tonnáról 834 EUR/tonnára csökkentek a figyelembe vett időszak alatt. Ez 8 %-os csökkenést jelent a figyelembe vett időszak folyamán.

(227)

A kínai kormány és egy felhasználó azt állította, hogy az átlagos importárak összehasonlítása a termékösszetételről szóló elemzés hiányában félrevezető volt. A kínai kormány továbbá azt is állította, hogy a KNK-ból származó behozatal nagy része a legolcsóbb terméktípusból – azaz az előfonatból – állt.

(228)

Az állítással ellentétben a termékösszetételt teljes mértékben figyelembe vették az elemzés során, mivel a Bizottság terméktípusonként összehasonlította a kínai exportáló gyártók értékesítési árait a mintába felvett uniós gyártók áraival. Az eredeti vizsgálatban is ugyanezt a megközelítést alkalmazták.

(229)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány a 3. táblázatban szereplő terméktípusonkénti kínai importárakat kérelmezte, mivel ezt a terméktípusonkénti adatot használták az áralákínálási és kárkülönbözet kiszámításához.

(230)

A 3. táblázatban szereplő kínai átlagos importárat a figyelembe vett időszak folyamán uralkodó tendencia bemutatására használták. A tendenciák bemutatása céljából az átlagárak használata helyénvaló. Az áralákínálási és kárkülönbözet kiszámításához a terméktípusonkénti adatokat használták.

(231)

A vizsgálati időszakra jellemző áralákínálás mértékének megállapítása céljából a mintába felvett uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították a mintába felvett kínai gyártók által az Unió piacán az első független vevőnek értékesített behozatal azon terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet a fennálló vámok, dömpingellenes vámok és a behozatalt követő költségek miatt megfelelően kiigazított CIF-paritás alapján állapítottak meg. Az árakat típusonként hasonlították össze, a kereskedelem azonos szintjén történő ügyleteket vizsgálva. Az összehasonlítás eredményét a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt súlyozott gyártelepi átlagárának százalékában fejezték ki. Ez az Unióba beszállító egyik fő kínai exportőr esetében a jelenlegi dömpingellenes intézkedések (és vámok) ellenére 2 %-os áralákínálási különbözetet mutatott, amelyet hozzáadtak az importárhoz. A többi behozatal nagy része az uniós árakkal összehasonlítható árszinten történt.

(232)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó azt állította, hogy bizonyos pontatlanság merült fel három termékkód CIF-értéke esetében.

(233)

Az állítás helyénvalónak bizonyult, és a Bizottság kiigazította az érintett CIF-értékeket, amely némi változáshoz vezetett ezen exportáló gyártó esetében az áralákínálás és az alákínálási különbözet számításában (lásd (440) preambulumbekezdés).

(234)

Több érdekelt fél azt állította, hogy nem történt jelentős áralákínálás a vizsgálati időszak alatt. Kifejtették, hogy a 2 %-os áralákínálási különbözet egyetlen exportőrre vonatkozóan szinte minimális mértékű, és nem tekinthető jelentősnek. Ezenfelül a Bizottság gyakorlatára hivatkoznak, miszerint a korlátozott áralákínálást vagy a 6 %-os áralákínálást úgy tekintik, hogy annak nincs hatása az általános árszintre az Unióban az export korlátozott volumene miatt.

(235)

A jelenlegi dömpingellenes vámok ellenére továbbra is fennáll az áralákínálás. A Bizottság gyakorlatára történő hivatkozás félrevezető. A sűrű nátrium-karbonát esetében (35) a 6 %-os áralákínálásról úgy tekintették, hogy az gyakorlatilag nincs hatással az általános árszintekre, tekintettel az import korlátozott volumenére és az exportáló ország mindössze 1,4 %-os piaci részesedésére együttesen. Összehasonlításul, a KNK piaci részesedése a vizsgálati időszakban 15 % és 20 között volt. Az egyes lézeroptikai leolvasó rendszerek (36) esete korlátozott áralákínálást említett az érintett behozatalra vonatkozóan tekintettel i. az uniós felhasználás nagyfokú emelkedésére (129 %), valamint ii. az érintett termék jellegére, amely sokféle sajátossággal és technikai különbségekkel rendelkező nem homogén termék, és gyors technológiai fejlődés jellemzi. A jelenlegi vizsgálatokban az érintett termék piaca teljes mértékben eltérő jellegű, és ezért az áralákínálás nagyságrendjét e különleges piaci viszonyok között kell figyelembe venni. Az érintett termék egy homogén megerősített alaptermék egy meglehetősen stabil piacon. Egy ilyen piac érzékenyebb az árkülönbségekre, és még egy kisebb árkülönbség is jelentősebb hatást gyakorolhat a piacra. Az a tény, hogy nem történt jelentősebb áralákínálás, ezért nem változtat a Bizottság következtetésein. Ezzel ellenkezőleg, ezt az elemet teljes mértékben figyelembe vették a felmérésnél. Mindazonáltal minden egyes esetet önállóan értékeltek, és a károkozásról kialakított kép számos mutatóból áll, amelyek közül egyiknek sem lehet döntő jelentősége.

4. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete

(236)

A dömpingelt és támogatott import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata a dömpingellenes alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikke (4) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(237)

A (17)–(25) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár meghatározása érdekében mintavételt alkalmaztak.

(238)

A kár meghatározásához a Bizottság szétválasztotta a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a panaszban, a felülvizsgálati kérelemben, illetve a későbbi beadványokban szereplő és lehetőség szerint a statisztikákkal összevetett adatok alapján értékelte. Az adatok az összes uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Mindkét adatsorról megállapítást nyert, hogy azok reprezentatívak az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete tekintetében.

(239)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömping- és támogatáskülönbözetek nagysága, valamint a gazdasági ágazat felépülése a korábbi dömping vagy támogatás hatása alól.

(240)

A mikrogazdasági mutatók: átlagos egységárak, egységnyi költség, bérköltségek, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség.

5. Makrogazdasági mutatók

5.1. Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(241)

Az éves termelés terén bekövetkezett változás szokványos az uniós gazdasági ágazatban, mivel a kohókat minden 7–10 évben fel kell újítani, amely magasabb gyártási mennyiséget eredményez a készletezést megelőző évben és alacsonyabb gyártási mennyiséget abban az évben, amikor a kohó a felújítás miatt nem működik. Amikor a kohó a felújítás miatt nem működik, az adott év termelési kapacitása is alacsonyabb lesz.

(242)

Ezen ellentmondások figyelembevétele mellett az uniós gyártás, gyártási kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Termelt mennyiség (tonnában)	560 000 – 610 000	580 000 – 630 000	510 000 – 560 000	530 000 – 580 000
Index	100	103	92	95
Termelési kapacitás (tonnában)	670 000 – 720 000	680 000 – 730 000	650 000 – 700 000	640 000 – 690 000
Index	100	101	97	96
Kapacitáskihasználás	84 %	86 %	81 %	84 %
Index	100	102	95	99
Forrás: APFE adatai

(243)

Az uniós felhasználás (3 %-os) növekedése mellett azonban az uniós gazdasági ágazatban a hasonló termék gyártása 2010 és a vizsgálati időszak között 5 %-kal csökkent. A termelési kapacitás is csökkent 2010 és a vizsgálati időszak között 4 %-kal. A kapacitáskihasználás meglehetősen stabil maradt a figyelembe vett időszak folyamán, kivéve a 2012-ben bekövetkezett csökkenést.

(244)

2011 és 2012 között a termelésben 11 százalékpontos csökkenés, a termelési kapacitásban pedig 4 százalékpontos csökkenés figyelhető meg. Ezt az uniós gazdasági ágazat szerkezetátalakítása és számos üzemének bezárása eredményezte. Az üvegszálból készült termékek gyártója, az Ahlstrom 2011 végén beszüntette gyártását, az Owens Corning Vado Ligure pedig 2012-ben bezárta olaszországi üzemét, mivel nem voltak képesek talpra állni a dömpingelt behozatal miatt. Az uniós gazdasági ágazat úgy véli azonban, hogy a szerkezetátalakítást követően és az egyenlő versenyfeltételek helyreállításával életképes ágazat maradhat, ami magyarázattal szolgál arra, hogy az uniós gazdasági ágazat miért ruház be továbbra is a meglévő kohók felújításába.

(245)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság a kohók esetében az átlagosnál rövidebb élettartamot említett, és ezért jelentős hiányosságok tapasztalhatók az uniós gyártók beruházásai és/vagy a kohók használata terén.

(246)

Kimutatták, hogy az uniós gazdasági ágazat kohófelújításokra vonatkozó döntéseit a termelési és az energiahatékonysági megfontolások alapján hozták meg. Nem volt arra utaló jel, hogy a kohók élettartama, amelyet a mintába felvett uniós gyártók alkalmaztak, ne lett volna helyes gyakorlat az ágazatban, és ne állt volna összhangban a termékösszetételre vonatkozó követelményekkel.

(247)

Az érdekelt felek közül többen állították, hogy a 2010-től a vizsgálati időszak végéig terjedő szakasznál hosszabb időt kellett volna figyelembe venni, különösen a kohófelújítási költségek miatt, amelyek hatással lehetnek valamennyi makro- és mikrogazdasági mutatóra. A kínai kormány kijelentette, hogy nem voltak adatok vagy információk azokról az évekről, amelyek során az uniós gyártók elvégezték a kohófelújítást.

(248)

A kohófelújítás az ágazat természetes velejárója és ismétlődő feladat. Az alapvető fontosságú a folyamatos működés és a kapacitás fenntartásának biztosításához. A K+F beruházások közvetlenül kapcsolódnak a működőképességhez, és lehetővé kell tenniük a vevők igényeihez igazított termékek kifejlesztését. Ezek a beruházások tehát nem kivételesek a figyelembe vett időszakra vonatkozóan. Bármely élettartamot veszik figyelembe, a kohójavítások vagy felújítások mindig hatással lesznek a termelési volumenre. A vállalatspecifikus információ a felújítás időpontjára vonatkozóan bizalmasnak minősül.

(249)

Egy felhasználó azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazat képes volt elkerülni (a támogatott és dömpingelt behozatal miatti) káros hatásokat, mivel a kapacitáskihasználás meglehetősen stabil maradt 2010-től a vizsgálati időszak végéig.

(250)

A hasonló termék gyártása állandó folyamat, amely nem alkalmazkodhat a kereslet rövid távú ingadozásaihoz. A meglehetősen stabil kapacitáskihasználást a csökkenő termelési kapacitás fényében kell vizsgálni. Ezért a kérelmet elutasítják.

5.2. Értékesítési volumen és piaci részesedés

(251)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumenei az uniós piacon, valamint a kötött piaci értékesítési volumenei az uniós piacon és a vonatkozó piaci részesedések a figyelembe vett időszak folyamán az alábbiak szerint alakultak:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Szabadpiaci értékesítési volumen az uniós piacon (tonnában)	420 000 – 470 000	390 000 – 440 000	400 000 – 450 000	420 000 – 470 000
Index	100	94	96	99
Szabadpiaci értékesítések piaci részesedése	58 % – 63 %	56 % – 61 %	55 % – 60 %	56 % – 61 %
Index	100	96	95	97
Kötött piaci értékesítési volumen az uniós piacon (tonnában)	20 000 – 70 000	30 000 – 80 000	30 000 – 80 000	30 000 – 80 000
Index	100	114	123	121
Kötött piaci értékesítések piaci részesedése	4 % – 9 %	5 % – 10 %	5 % –10 %	5 % –10 %
Index	100	117	122	118
Forrás: APFE adatai

(252)

A figyelembe vett időszak folyamán az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítése az üvegszálból készült termékekből (azaz a független vevők részére) csekély mértékben, 1 %-kal csökkent. Az uniós felhasználás 3 %-os növekedése mellett azonban ez az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének a 2010-es 58 – 63 %-ról a vizsgálati időszakban 56 – 61 %-ra történt csökkenésében jelent meg. A 2011. évi alacsonyabb értékesítési volumen a kínai import 2010-es készletezési hatásának eredménye, amely fokozatosan érkezett a piacra 2011-ben.

(253)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítései a kötött piacon az uniós gazdasági ágazat uniós piacon történő teljes értékesítésének 11 %-a és 14 %-a közötti arányt képviseltek (szabad piac és kötött piac). A kötött piacon történő értékesítések volumene 2010 és 2012 között növekvő tendenciát mutat, majd azt követően stabilizálódik a vizsgálati időszakban. A kötött piaci értékesítések növekedése 2010 és 2011 között korlátozott, amennyiben abszolút számadatokban szemléljük.

5.3. Foglalkoztatás és termelékenység

(254)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gyártók foglalkoztatása és a termelékenysége a következőképpen alakult:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Foglalkoztatottak száma	3 450 – 3 950	3 350 – 3 850	3 200 – 3 700	3 000 – 3 500
Index	100	97	95	89
Termelékenység (egység/foglalkoztatott)	153	163	150	164
Index	100	106	98	107
Forrás: APFE adatai

(255)

Az uniós gyártók foglalkoztatási szintje azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat megpróbálta racionalizálni a termelését a figyelembe vett időszak folyamán a gyártási költségek csökkentése érdekében. A figyelembe vett időszak folyamán a foglalkoztattak száma 11 %-kal csökkent.

(256)

A foglalkoztatottak számában és a termelési volumenben ugyanazon figyelembe vett időszak alatt bekövetkezett változás együttes hatása miatt az uniós gyártók munkaerejének termelékenysége – az egy munkavállalóra jutó (tonnában megadott) éves termelésben mérve – 2010 és a vizsgálati időszak között 7 %-kal növekedett.

5.4. Növekedés

(257)

Ahogy az a fenti (217) preambulumbekezdésben is szerepel, az uniós felhasználás a figyelembe vett időszakban 3 %-kal nőtt. A hasonló termék számos alkalmazása miatt az uniós gazdasági ágazat és a felhasználók várakozása szerint ez a növekedés a közeljövőben tovább folytatódik.

5.5. A dömping- és támogatáskülönbözet nagysága és a múltbeli dömpinget és támogatást követő fellendülés

(258)

Az uniós gazdasági ágazatnak 2011-ig – a vámok bevezetéséig – károkat okozott a KNK-ból származó dömpingelt import. A KNK-ból származó importra alkalmazandó hatályos vámokat úgy alakították ki, hogy az uniós gazdasági ágazat egyenlő versenyfeltételek mellett tisztességes versenyben álljon az említett importtal, valamint le tudja küzdeni az okozott kár hatását.

(259)

Ez azonban nem történt meg. Az uniós gazdasági ágazat jelenleg ismét veszteséges, és a piaci részesedése tovább csökkent annak ellenére, hogy az uniós felhasználás nőtt. A KNK-ból származó import továbbra is nagyon alacsony áron jött be, és növelte piaci részesedését. A kínai import piaci részesedése a vizsgálati időszakban 3 %-kal magasabb volt a vámok bevezetését megelőző szinthez viszonyítva (37). Az uniós gazdasági ágazat szerkezete átalakult, és néhány üzemet bezártak (lásd a fenti (244) preambulumbekezdést). Egyértelmű, hogy a korábbi dömping káros hatása még mindig érezhető.

(260)

A KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal volumenének nagysága, piaci részesedése és árai miatt, és figyelembe véve a jelenlegi dömpingkülönbözeteket (9,6 % és 29,7 %) (38), az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatást jelentősnek lehet tekinteni.

(261)

Mivel az érintett termékkel kapcsolatban ez az első szubvencióellenes vizsgálat, a korábbi támogatásból való felépülés nem képezi az értékelés tárgyát.

6. Mikrogazdasági mutatók

6.1. Árak

(262)

A mintába felvett uniós gyártók uniós piacon történt értékesítéseinek súlyozott átlagon vett egységárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

7. táblázat

Értékesítési árak az Unió szabad és kötött piacán

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Átlagos gyártelepi értékesítési egységár az Unió szabad piacán (EUR/tonna)	1 061	1 144	1 070	1 035
Index (2010 = 100)	100	108	101	98
Átlagos gyártelepi értékesítési egységár az Unió kötött piacán (EUR/tonna)	1 006	1 031	1 027	989
Index (2010 = 100)	100	103	102	98
Forrás: A mintába felvett uniós gyártók adatai

(263)

Az értékesítési egységárak az Unió szabad piacán 2 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt. Mivel 2010 szeptemberében hatályba léptek az ideiglenes vámok, az uniós gazdasági ágazat képes volt árait emelni 2011-ben. 2011-től azonban az értékesítési egységárak 10 %-kal csökkentek.

(264)

Ami az Unió kötött piacának értékesítési egységárait (azaz a transzferárakat) illeti, azok ugyanazt a tendenciát követték, mint az értékesítési egységárak az Unió szabad piacán, minek következtében az uniós gazdasági ágazat 2011-ben emelte értékesítési árait a kötött piacon, ahol ezt követően ezek az értékesítési egységárak 4 %-kal csökkentek.

6.2. Átlagos egységenkénti előállítási költség

(265)

A figyelembe vett időszak alatt az egységenkénti előállítási költség a következőképpen alakult:

8. táblázat

Egységenkénti előállítási költség

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Egységenkénti előállítási költség (EUR/tonna)	964	990	1 032	976
Index (2010 = 100)	100	103	107	101
Forrás: A mintába felvett uniós gyártók adatai

(266)

Az átlagos egységenkénti előállítási költség 2010 és 2012 között emelkedett. 2012 után az egységenkénti előállítási költség ismét szinte a 2010-es szintre csökkent. A 2012-es csúcs a mintában szereplő egyik uniós gyártó által végrehajtott konkrét beruházás miatti helyzetnek tudható be. A teljes figyelembe vett időszak alatt az egységenkénti előállítási költség mindössze 1 %-kal nőtt.

(267)

Több felhasználó állította, hogy egy adott vállalat helyzete nem indokolhat általános következtetéseket. Az egységenkénti előállítási költségre vonatkozó következtetés az volt, hogy az meglehetősen stabil. A 2012-es csúcs nem változtatott az általános következtetéseken.

(268)

Az egységenkénti előállítási költség a mintában szereplő uniós gyártók átfogó termelési volumenén alapul. A 7. táblázatban az értékesítési egységárak az uniós piacon független vevőknek történő értékesítéseken alapulnak. A két mutatónak ezért különböző az alapja, és azok és nem vethetők össze közvetlenül.

(269)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően, a CCCLA azt állította, hogy lényeges, hogy a Bizottságnak elegendő összehasonlítható adatot szolgáltassanak annak értékelésére, hogy az előállítási költségek változása magyarázhatja-e az uniós értékesítési árak csekély mértékű csökkenését.

(270)

A két mutatónak különböző az alapja, és miközben az abszolút számadatok nem vethetők össze közvetlenül, azok tendenciája viszont igen.

6.3. Munkaerőköltségek

(271)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

9. táblázat

Munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Átlagos bérek munkavállalónként (EUR)	40 518	41 590	42 310	42 917
Index (2010 = 100)	100	103	104	106
Forrás: A mintába felvett uniós gyártók adatai

(272)

Az átlagos munkaerőköltségek munkavállalónként fokozatosan növekvő tendenciát mutattak (+ 6 %) a figyelembe vett időszak alatt. Ez összhangban áll a munkaerőköltség-indexszel azokban az országokban, amelyekben a mintába felvett gyártók találhatók (39).

6.4. Készletek

(273)

A mintába felvett uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

10. táblázat

Készletek

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Zárókészlet (tonna)	18 539	46 585	50 198	52 805
Index (2010 = 100)	100	251	271	285
Forrás: A mintába felvett uniós gyártók adatai

(274)

A zárókészletek először 2011-ben nőttek jelentősen, majd ezután tovább emelkedtek a figyelembe vett időszakban.

(275)

A kínai kormány azt állította, hogy az APFE által szolgáltatott adatokban jelentett készletváltozások kiemelték a be nem jelentett eladásokat, és nem jelezték a károkozást a kínai behozatallal történő összehasonlítás során.

(276)

Az állítást figyelmen kívül kell hagyni. A Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által szolgáltatott tényleges adatok alapján elvégezte a mikrogazdasági mutatók – köztük a készletszintek – elemzését. A mintába felvett uniós gyártók vizsgálata nem tárt fel be nem jelentett eladásokat.

(277)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy felhasználó azt állította, hogy 2010 nem megfelelő referenciaév, mivel a készletszintek szokatlanul alacsonyak voltak a 2006 és 2009 októbere közötti időszakhoz képest (az eredeti dömpingellenes vizsgálat vizsgálati időszaka).

(278)

Az állítást el kell utasítani, mivel a mintába felvett jogi alanyok a jelenlegi vizsgálatban különböznek az előző vizsgálat mintájától, és ezért az adatok nem vethetők össze. A Bizottság vizsgálatát a figyelembe vett időszakra korlátozta különösen a mikrogazdasági adatok tekintetében, és nincs birtokában a mintába felvett uniós gyártók készletszintjére vonatkozó adat a figyelembe vett időszakot megelőző időszakból. A kínai kormány kijelentette, hogy a készletszintek 2011-ben is magasabbak voltak, tekintettel az abban az évben az uniós fogyasztás terén bekövetkezett 3 %-os csökkenésre. Ennek az elemnek azonban nem volt hatása a tendenciára a figyelembe vett időszak folyamán.

6.5. Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség

(279)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

	2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
A független vevőknek történő értékesítések jövedelmezősége az Unióban (az értékesítési forgalom százalékában)	3 %	2 %	– 6 %	– 4 %
Index (2010 = 100)	100	66	– 200	– 134
Pénzforgalom (EUR)	32 847 910	10 978 839	– 1 297 704	14 660 203
Index (2010 = 100)	100	33	– 4	45
Beruházások (EUR)	7 729 022	9 721 478	30 738 820	32 511 238
Index (2010 = 100)	100	126	398	421
Beruházások megtérülése	2 %	2 %	– 4 %	– 3 %
Index (2010 = 100)	100	69	– 184	– 137
Forrás: A mintába felvett uniós gyártók adatai

(280)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti eredményben kifejezve állapította meg, a vonatkozó értékesítési forgalom százalékában. A figyelembe vett időszakban a mintába kiválasztott uniós gyártók jövedelmezősége jelentősen, 3 %-ról 4 %-ra csökkent.

(281)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A pénzforgalom a figyelembe vett időszakban jelentősen (– 55 %) csökkent.

(282)

A mintába felvett uniós gyártók befektetéseinek szintje növekvő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszakban. A növekedés2012-ben és a vizsgálati időszakban jelentősebb volt. A magas beruházási költségek a kohóátépítésekkel kapcsolatosan merültek fel. E tőkeintenzív iparágban a kohókat 7–10 évente át kell építeni, a kohók átépítésével kapcsolatos költségek pedig a 8–13 millió EUR-t is elérhetik (titoktartási megfontolásból tartomány szerepel). A beruházásokba szintén beletartoznak a magas strukturális beruházási költségek, amelyek a bélések ötvözetfogyasztásához és a bélések ebből következő átépítéséhez kapcsolódnak.

(283)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában meghatározott nyeresége. A beruházások megtérülése egyértelműen követte a nyereségesség negatív tendenciáját. A mérsékelten megtérülő beruházások egyértelműen jelzik az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlását a figyelembe vett időszakban.

(284)

A fenti törékeny pénzügyi helyzet annak ellenére alakult ki, hogy – a fenti (217) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően – a figyelembe vett időszakban növekedett a fogyasztás, és az uniós gazdasági ágazat – a fenti (244) és az alábbi (337) preambulumbekezdés szerint – erőfeszítéseket tett a gyártási költségek racionalizálására.

(285)

A vizsgálatok tanúsága szerint a mintába felvett uniós gyártók a tőkebevonás terén nem ütköztek súlyos nehézségekbe.

(286)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél megjegyezte, hogy a beruházás szintje nagyon magas volt a 2012-es és a vizsgálati időszak folyamán és e magas beruházási költségek indokolhatják, hogy az uniós gazdasági ágazat miért nem volt nyereséges a vizsgálati időszakban. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a csökkent nyereségesség közvetlenül kapcsolódik a termelési költségek növekedéséhez és a kohóátépítésekből eredő termeléskieséshez.

(287)

Először, a vizsgálati időszakban – 2012. október 1-je és 2013. szeptember 30-a között – megvalósult 32 millió eurós beruházások részben átfedésben állnak a 2012. évi 30 millió EUR-val. Másodszor, az ezekben az időszakokban végrehajtott beruházások nélkülözhetetlenek voltak a kohóátépítések szempontjából, és rendszeresen visszatérő jellegűek az üzlet szempontjából, valamint azok a szokásos üzletmenet részének tekinthetők a (241) – (250) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően. Harmadszor, a beruházások szintje hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazat eredményeire, mivel az további költségeket generál. A beruházások fő hatásait azonban a mérleg, és nem az eredménykimutatás tükrözi, amely bemutatja a visszatérő szokásos amortizációs költségeket, és ezért önmagában nem magyarázhatja a veszteséges helyzetet. A kínai kormány állítását illetően, a kohóátépítéseket gondosan előre megtervezték. A vevők ellátásának folytonosságát a tartalékkészletek képzésével biztosítják. Végezetül e beruházásoknak a költségekre és a vállalati eredményekre gyakorolt hatása több évre terjed ki.

(288)

Több fél továbbá azzal érvelt, hogy i. a magasabb beruházási költségeket a beruházások alacsonyabb megtérülése tükrözi a 2012. évre és a vizsgálati időszakra vonatkozóan (mivel egyes beruházások nem hoznak azonnali megtérülést), valamint ii. nem ésszerű komoly beruházásokkal terhelt kétéves szakaszt kiválasztani, és ennek alapján azt a következtetést levonni, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete romlott.

(289)

A kohókba történő beruházások nem kivételesek a figyelembe vett időszakra vonatkozóan. A vizsgálat feltárta, hogy 2004 óta a szinte minden évben történtek kohóberuházások az uniós gazdasági ágazatban. Ezért bármely élettartamot veszik figyelembe, a kohójavítások vagy átépítések mindig hatással lesznek a termelési volumenre és a beruházások megtérülésére. A mintába vett uniós jövedelmezőség romlása azt jelezte, hogy nem voltak képesek a hasonló termékek esetében olyan árakat felszámolni, amely lehetővé tette volna az üzlet folytonosságához nélkülözhetetlen beruházásokat.

(290)

A kínai kormány azt állította, hogy az ágazat először a rendelkezésre álló tőkét használná fel, mielőtt a hitelekhez folyamodna, és ezért normális, hogy a pénzforgalom romlott, amikor a mintába vett uniós gyártók komoly beruházásokat hajtottak végre 2012-ben és a vizsgálati időszakban. Ezenkívül azt is állították, hogy a veszteséges ágazat nem ruházott volna be annyit, mint azt a mintába felvett vállalatok tették.

(291)

Az üvegszálból készült termékek ágazata globális üzletág finanszírozási mechanizmusokkal, amelyek túllépnek a mintába felvett uniós gyártók pénzügyi hatáskörén. A beruházási helyzet nem gyakorol szükségképpen hatást a pénzforgalomra. Ezért ezeket az állításokat el kell utasítani.

7. Az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó következtetés

(292)

A vizsgálatok megállapításai megerősítik, hogy az uniós gazdasági ágazatot a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(293)

A dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy 2011-ben emelni tudja árait. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat erőfeszítéseket tett a hatékonyság és a termelékenység növelésére. Az uniós felhasználás növekedése ellenére az uniós gazdasági ágazatnak nem volt más választása, mint hogy 2012-től ismét csökkentse az értékesítési egységárait a piaci részesedésének fenntartása érdekében.

(294)

Az áralákínálás elemzése (lásd a (231) preambulumbekezdést) és az uniós gyártók értékesítési árainak csökkenő tendenciája (lásd a (263) preambulumbekezdést) egyértelműen mutatja, hogy az uniós gyártók megpróbáltak versenyezni a kínai behozatal áraival, és megszüntették az árkülönbséget. Ez azonban az uniós gyártók pénzügyi eredményeinek erőteljes romlásához vezetett, így az uniós gazdasági ágazat 2012 óta veszteségeket jelent. Ez a helyzet rövid és középtávon nem fenntartható.

(295)

Egyéb mutatók – mint a termelés, a termelési kapacitás, a foglalkoztatás, a készletek és a pénzforgalom – is kedvezőtlenül alakultak, még a KNK elleni intézkedések bevezetését követően is.

(296)

A két vizsgálat megállapításai azt is megerősítették, hogy a megváltozott körülmények, amelyek a részleges időközi dömpingellenes felülvizsgálat megindítását indokolták – nevezetesen a szerkezetátalakítás és néhány uniós üzem bezárása, a fenti (244) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően –, jelentősek és tartós jellegűek. Az üzem bezárását követően az üzemet teljesen leszerelték. Ezenfelül egy új kohó felállítása nagyon tőke- és időigényes, és rövid távon nem megvalósítható. Ezért az egy kohókkal működő új üzem felállításához szükséges időt és költségeket nem kellene alábecsülni. Az üzemek közül néhány szerkezetátalakítását és bezárását ezért jelentősnek és tartós jellegűnek kell tekinteni.

(297)

Több fél állítása szerint egyértelmű jelek utaltak arra, hogy az ágazatot nem érte kár. Az állításokkal a következő preambulumbekezdésekben foglalkozunk.

(298)

A CCCLA kijelentette, hogy az egyik uniós gyártót, a 3B Fibregas-t 2012-ben megszerezte a Binani csoport, következésképpen az uniós gazdasági ágazat összteljesítményének jónak kell lennie, mivel racionális gazdasági szereplő nem ruházna be olyan ágazatba, amely nem jól teljesít. Hivatkoztak a Braj Binani 2013-as éves jelentésére is, amely szerint „a Belgiumban és Norvégiában működő 2 gyártó egység általános teljesítménye jónak tekinthető”. Ezen túlmenően a CCCLA azt is kifejtette, hogy a két uniós gyártó forgalma növekedett 2010 és a vizsgálati időszak között, és így az uniós gazdasági ágazatot nyilvánvalóan nem érte kár.

(299)

Az indiai Binani csoport 2012-ben valóban megszerezte a 3B Fibreglass-t. A Binani csoport egyéni üzleti motivációitól függetlenül, a Bizottság a vizsgálati megállapításaira hivatkozik, amelyek szerint az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből és nyereségességéből. A hivatkozást összefüggésekben kell vizsgálni, és annak teljes szövege így szól: „a Belgiumban és Norvégiában működő 2 gyártó egység általános teljesítménye jónak tekinthető, és a kapacitás részben arra kényszerült, hogy megbirkózzon az alacsonyabb piaci kereslettel. Jól sikerült a termelés felfuttatása a normál hatékonysági szintig. Az átlagos eredmények azonban alacsonyabbak voltak az olcsó ázsiai import miatt.”

(300)

Azon állítás, miszerint az uniós gazdasági ágazatot nem érte kár, mivel két uniós gyártó forgalma növekedett 2010 és a vizsgálati időszak között, félrevezető és helytelen. A CCCLA álláspontját erre a kg-ban kifejezett forgalomra alapozta. Mindazonáltal pusztán a magasabb értékesítési mennyiségek figyelembevételével nem lenne helytálló következtetéseket levonnunk, mivel azok figyelmen kívül hagyják az értékesítések árszintjét, és ezért a vállalat jövedelmezőségére gyakorolt hatást.

(301)

A kínai kormány azt állította, hogy mivel az APFE tagjai beruháznak a kapacitások növelésébe az Unión belül és kívül (pl. a KNK, Oroszország, India és Tunézia), egyértelmű a jele annak, hogy az ágazatot nem érte kár.

(302)

Ez a kárvizsgálat összefügg az uniós gyártók teljesítményével az uniós piacon. A fenti 4. táblázatból kiderül, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitása 2011-ben kis mértékben (1 %-kal) növekedett, majd ezt követően a kapacitás 5 százalékpontos csökkenést mutatott a vizsgálati időszak vége felé. Így nem történt kapacitásnövekedés az Unióban. Mivel azonban az üvegszálból készült termékek számos gyártója multinacionális vállalat, nem meglepő, hogy ezek a vállalatok beruháznak az Unión kívül is, amikor üzleti lehetőség adódik. Az extrakapacitás beruházása az Unión kívül annak céljából történik, hogy kielégítsék a feltörekvő piacok igényeit, valamint azzal a kilátással, hogy nyereséget realizáljanak. Az üzemek ezekben a térségekben történő felállítása beleilleszkedik abba a képbe, hogy közel legyenek ezekhez a vevőkhöz. Az az üzleti döntés, hogy egy üzemet felállítsanak-e az Unión kívül vagy sem, teljesen független attól a ténytől, hogy az uniós gyártókat kár éri-e. Az uniós gazdasági ágazatnak a nagy beruházásokról szóló ehhez hasonló állításaival az uniós gazdasági ágazat önmagának okozott kára című alábbi szakasz foglalkozik.

(303)

Több érdekelt fél állította, hogy nem történt károkozás, mivel néhány uniós gyártó arról tájékoztatott, hogy a hasonló termékekre vonatkozó áraikat 2014 januárjától emelik a nyersanyag- és energiaárak, valamint a szállítási költségek folyamatos emelkedésének ellensúlyozása érdekében.

(304)

Először is, 2014-ben az árak a vizsgálati időszak utáni eseményekhez kapcsolódnak. Másodszor, az uniós gazdasági ágazat az utóbbi években a termelékenység növelése révén elnyelte az ilyen áremeléseket. Egyszer eljön az ideje azonban, amikor a termelékenység további növelése rövid távon sokkal nehezebben végrehajtható. Mivel az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban veszteséges volt, és ezeknek az áremeléseknek az elnyelése már nem volt lehetséges, egy bizonyos időpontban elkerülhetetlenné vált, hogy az ilyen áremeléseket áthárítsák a vevőkre, ami azzal a kockázattal jár, hogy további piaci részesedés vész el. A fentiek alapján az állítást elutasították.

E. OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

1. Bevezetés

(305)

A Bizottság a dömpingellenes alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének, valamint a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal olyan mértékű kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak, amelynek alapján azt jelentősnek lehet minősíteni.

(306)

A dömpingelt behozatalon kívül megvizsgáltak más ismert tényezőket is, amelyek ugyancsak károsíthatták az uniós gazdasági ágazatot, annak elkerülése érdekében, hogy a szóban forgó egyéb tényezők által okozott károkat a dömpingelt és támogatott behozatalnak tulajdonítsák.

1.1. A dömpingelt és a támogatott behozatal hatása

(307)

A vizsgálatok rámutattak arra, hogy a hatályos dömpingellenes intézkedések ellenére a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal volumene (32 %-kal) nőtt a figyelembe vett időszakban, a 2009-es évet tekintve referenciaévnek. Ennek következtében a KNK piaci részesedése a 2009-es 13–18 %-ról a vizsgálati időszak végére 15–20 %-ra nőtt.

(308)

Ugyanakkor a felhasználás növekedése ellenére az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése három százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(309)

A dömpingelt és támogatott behozatal átlagárai 2010 és a vizsgálati időszak között 8 %-kal emelkedtek és alacsonyabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat által ugyanabban az időszakban alkalmazott árak.

(310)

Az uniós gazdasági ágazat 2010-ben és 2011-ben még nyereségesen működött, és csak ezt követően lett veszteséges, amely egybeesett a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növekedésével. Még az értékesítési árainak csökkentését követően is, az uniós gazdasági ágazatnak sikerült megtartania piaci részesedését. Az árcsökkenés a jövedelmezőség rovására ment, amely a veszteséges helyzethez vezetett.

(311)

A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal a volumen növekedésével együtt, jelentős negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetére, és ezért döntő szerepet játszott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár szempontjából.

(312)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél azt állította, hogy nem készült olyan elemzés, amely egyrészt azt bizonyította volna, hogy a kínai behozatal okozta az uniós gazdasági ágazat nyomott árazását és az általa elszenvedett kárt, másrészt pedig azt, hogy a Bizottság csak az időbeli egybeesésre támaszkodik elemzésében. Ezek a részek a kínai röntgensugaras berendezésekről (China X-Ray Equipment) szóló WTO testületi jelentésre hivatkoznak: „A testület elismeri, hogy az általános korreláció a dömpingelt behozatal és a hazai ágazat által elszenvedett kár között alátámaszthatja a megállapítást. Mindazonáltal az ilyen egybeesésről szóló elemzés nem rendelkező jellegű az okozati kérdésben, az okozatiság és korreláció két külön fogalom. Ennek az esetnek a körülményei között […] az okozati kérdést nem oldja meg az egybeesésről szóló ilyen általános megállapítás” (40).

(313)

A következtetések azonban a mutatók részletes felsorolásának elemzésén alapulnak. A fenti D. szakaszban kifejtettek szerint a dömpingelt és támogatott behozatal hatásának vizsgálata magában foglalta a minden olyan releváns gazdasági tényre és indexre kiterjedő értékelést, amely hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazatra. Számos mutató jelzett a károkozással kapcsolatos helyzetet. Ebben a helyzetben egyedül az indokolhatja az uniós gazdasági ágazat árcsökkentését, hogy megtartsa a piaci részesedését, vagy legalább ne veszítsen további piaci részesedést, amikor árversennyel kell szembesülnie. Az eredeti intézkedések bevezetését követően az uniós gazdasági ágazatnak sikerült emelnie az árait 2011-ben, azonban a következő években csökkentenie kellett az árait, miközben a termelési költségek nem csökkentek. Amint azt a (320)–(335) preambulumbekezdés tovább részletezi, a harmadik országokból származó export nagyrészt magas árakon történt a teljes figyelembe vett időszakban, és a harmadik országok piaci részesedése meglehetősen stabil maradt, sőt 2011-től kezdődően még csökkent is. Az uniós gazdasági ágazat ezért nem a harmadik országokból származó behozatal miatt csökkentette az árait, hanem a KNK-ból származó alacsony árú dömpingelt és támogatott behozatal miatt. 2011 óta csak a KNK-ból származó behozatal növekedett jelentősen, csak a KNK-ból származó behozatal vett el piaci részesedést az uniós gazdasági ágazattól, és csak a KNK-ból származó importárak csökkentek. Ezen az alapon a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az uniós gazdasági ágazat nyomott árait és az általa elszenvedett kárt a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növekedése okozta. Egyéb tényezők, amelyek befolyásolhatják ezt az ok-okozati viszonyt, az alábbiakban kerülnek elemzésre.

(314)

A CCCLA és a kínai kormány azt állította, hogy nem volt árerózió vagy árlenyomás, mert „az uniós gyártók értékesítési árainak csökkenése nem jelentős, mivel az mindössze 2 %-ban tetőzött a figyelembe vett időszakban.”. Több fél azt is állította, hogy az uniós árak 1 %-os csökkenése, a KNK-ból származó behozatal piaci részesedésének 2 %-os növekedése és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének 3 % csökkenése nem indokolja a javasolt drasztikus intézkedéseket.

(315)

A Bizottság megismétli a fentiekben kifejtetteket, miszerint az ideiglenes vámok 2010. szeptemberi bevezetését követően az uniós gazdasági ágazat 2011-ben képes volt emelni az árait. 2011-től azonban az értékesítési egységárak 10 %-kal csökkentek. Ezért egyértelműen jelentős a csökkenés az értékesítési árak terén. A jelenleg hatályos dömpingellenes intézkedések ellenére, az uniós gazdasági ágazat továbbra is elszenvedi az értékesítési volumen, az árak és a piaci részesedés csökkenését, míg ugyanabban az időben a kínai behozatal értékesítési volumene és piaci részesedése az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakához képest jóval magasabb szintre emelkedett. Rendszerint amint egy intézkedést bevezetnek, az uniós gazdasági ágazatról feltételezhető, hogy felépül a korábbi dömpingelt behozatal vagy támogatás hatásaiból. Ez azonban egyértelműen nem így történt. A kilábalás bizonyos jeleit követően, az intézkedések bevezetése után az uniós gazdasági ágazat helyzete azonnal tovább romlott a figyelembe vett időszak folyamán.

(316)

Egy független importőr állítása szerint nem volt szükség arra, hogy az uniós gyártók olyan mértékben csökkentsék áraikat, ahogyan azt megtették, mivel az uniós piacon nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat. A kínai kormány azt állította, hogy az uniós értékesítési árak és a kínai importárak csökkenését nem lehet elszigetelten vizsgálni az érintett termék világgazdasági árainak alakulásától, és azok összhangban állnak a szokásos piaci körülményekkel. Ezenfelül a kínai kormány érvelése szerint a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a piac lehetővé tette-e az áremeléseket 2011-ben (az intézkedések bevezetését követően a korábbi vizsgálat során), – és ha igen, milyen mértékben – amennyiben globális összefüggésben vizsgálták volna. Ezenkívül a Bizottság helytelenül utasította el az uniós gyártóknak a vizsgálati időszakot követő áremelésekre vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékait, és azok a szolárüveggel és a személyes használatra szolgáló fénymásolókkal kapcsolatos esetekre hivatkoznak (41).

(317)

A Bizottság úgy vélte, hogy az az állítás, miszerint a kereslet meghaladta a kínálatot, nem megalapozott. A piaci részesedésben bekövetkezett veszteség és a készletek növekedése nem azt jelzi, hogy a kereslet nagyobb lett volna a kínálatnál, hanem épp ennek ellenkezőjét. Ami a kínai kormány állítását illeti, az árak alakulása az uniós piacon, és nem világszinten történő értékesítésekkel kapcsolatos. Az uniós piacon a hasonló termék és az érintett termék közötti verseny az árak szintjén folyik. A fentiekben bemutatottak szerint, az árak csökkenését nem lehet más tényezőknek tulajdonítani, mint ennek az árversenynek (tekintettel a meglehetősen stabil előállítási költségekre és uniós felhasználásra). Továbbá, a kínai kormány nem szolgáltatott további információt a világpiaci árak alakulására. A fenti állítást ezért nem tekintették megalapozottnak. A vizsgálati időszakot követő áremelkedéseket illetően, a vizsgálati időszakot követő eseményekre e vizsgálat hatálya nem terjed ki. Mindenesetre nem volt érdemi bizonyíték azokról a tényleges áremelkedésekről, amelyek a vizsgálatot követően következtek be. Ezért ezt az állítást elutasítják.

(318)

A CCCLA továbbá azt állította, hogy a kínai átlagos importár 8 %-os csökkenésének – a (226) preambulumbekezdésben említettek szerint – figyelembe kellett volna vennie a vámok és a vámkezelés, a dömpingellenes vám, az importőrök nyereségességi árrése és az importőrök által viselt SGA-költségek tekintetében kiigazított árakat. Ezek a kiigazított árak azután összehasonlítható szinten álltak volna az uniós értékesítési árakkal, amint azt a 7. táblázat mutatja, és ezért nem játszhattak volna döntő szerepet az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár terén.

(319)

A mutatók elemzésére vonatkozóan az exportáló gyártók értékesítéseinek a 3. táblázatban szereplő CIF-értékeit összevetik az uniós gyártók 7. táblázatban szereplő gyártelepi áraival. Ez a módszer pontos a tendenciák elemzésére. Az áralákínálási és kárkülönbözet kiszámításának tekintetében, a kiigazított árakat valójában a fenti (231) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint használták. Ebből a szempontból a Bizottság hangsúlyozza, hogy az áralákínálás csak ez egyik megvizsgálandó mutató, azonban valamennyi kármutatót együtt kellene vizsgálni az elemzés céljából. Ezért a kérelmet elutasítják.

1.2. Az egyéb tényezők hatásai

1.2.1. Egyéb országokból származó behozatalok

(320)

A harmadik országokból származó behozatal volumene, az átlagos egységárak és a piaci részesedés a figyelembe vett időszak folyamán az alábbi táblázatban található:

12. táblázat

A behozatal volumene (tonna), átlagos egységár (EUR/tonna)

		2010	2011	2012	Vizsgálati időszak
Harmadik országok összesen	Volumen (tonna)	128 378	182 601	183 446	174 553
	Index (2010 = 100)	100	142	143	136
	Piaci részesedés	14 %–19 %	22 %–27 %	21 %–26 %	20 %–25 %
Malajzia	Volumen (tonna)	37 919	70 847	60 931	60 841
	Átlagár/tonna (EUR)	980	1 029	998	958
	Piaci részesedés	2 %–7 %	7 %–12 %	5 %–10 %	5 %–10 %
Norvégia	Volumen (tonna)	25 204	30 496	33 277	30 781
	Átlagár/tonna (EUR)	1 167	1 044	1 006	944
	Piaci részesedés	0 %–5 %	1 %–6 %	1 %–6 %	1 %–6 %
Törökország	Volumen (tonna)	18 430	20 017	23 235	19 233
	Átlagár/tonna (EUR)	1 199	1 231	1 064	1 067
	Piaci részesedés	0 %–5 %	0 %–5 %	0 %–5 %	0 %–5 %
Forrás: Eurostat (COMEXT)

(321)

A KNK mellett az érintett terméket főleg Malajziából, Norvégiából és Törökországból importálják. Kisebb behozatal Mexikóból, az Egyesült Államokból és Tajvanról is érkezik. A harmadik országok teljes piaci részesedését a 2010 és 2011 közötti határozott emelkedés jellemezte. Ezt követően a vizsgálati időszak alatt a piaci részesedésük csökkent.

(322)

A harmadik országokból származó behozatal nagy részét (a Tajvanról származó kisebb mennyiségek kivételével) lényegesen magasabb áron értékesítették a kínai importnál. Ezenkívül az egyéb országokból származó import átlagárak összességében az uniós gazdasági ágazat árainál magasabbak vagy azokkal azonos szintűek voltak.

(323)

Malajzia tette ki a harmadik országokból az Unióba irányuló import legnagyobb részét (40 %). A Malajziából származó behozatal azonban az üvegszálból készült termékek egyetlen típusára, nevezetesen a vágott szálakra korlátozódott. A figyelembe vett időszak alatt nőtt Malajzia piaci részesedése az uniós piacon. Átlagosan a Malajziából származó vágott szálak importára szintén magasabb volt, mint a KNK-ból származó vágott szálaké, és közel olyan magas, mint az uniós gazdasági ágazat árai. Ezenfelül a malajziai árak nem akadályozták meg az uniós gyártók árainak emelését 2010 és 2011 között, amikor az ideiglenes vámokat a KNK ellen kivetették. Amennyiben a malajziai árak valóban jelentős kárt okoztak volna az uniós gazdasági ágazatnak, az uniós gyártók nem emelhették volna áraikat, amikor az ideiglenes dömpingellenes vámokat a KNK-ból származó behozatalra kivetették. A Malajziából származó behozatal versenyben áll az uniós gazdasági ágazat termelésével, azonban az árak, a terméktípus és a mennyiség szempontjából stabil tényezőt jelentett a figyelembe vett időszak folyamán.

(324)

A Norvégiából származó behozatal a második legnagyobb a harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt tekintve. A figyelembe vett időszak alatt stabil maradt Norvégia piaci részesedése az uniós piacon. A Norvégiából származó átlagos importárak terméktípusonként magasabbak voltak, mint a KNK-ból származó átlagos importárak. A Norvégiából származó import főleg az uniós gyártók ugyanazon csoportjához tartozó egyetlen vállalat által előállított előfonatokból állt. Ezenfelül a norvég termelés teljes mennyiségét az uniós gyártón keresztül értékesítik. Norvégiát ezért nem tekintjük harmadik országoktól származó versenynek.

(325)

A Törökországból származó behozatal a harmadik legnagyobb a harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt tekintve. A figyelembe vett időszak alatt stabil maradt Törökország piaci részesedése az uniós piacon. Átlagosan a hasonló termék importárai terméktípusonként szintén jóval magasabbak voltak, mint a KNK-ból származó átlagos importárak.

(326)

Ezenkívül a kínai kormány állítása szerint 2011-ben nőttek az uniós készletek a harmadik országokból származó behozatal nagymértékű növekedését követően, miközben a KNK-ból származó behozatal ugyanabban az évben csökkent.

(327)

2010 és 2011 között a kínai import valóban csökkent, a harmadik országokból származó behozatal pedig növekedett. Az uniós gazdasági ágazat 2010-ben és 2011-ben azonban még nyereségesen működött, és csak ezt követően lett veszteséges, amely egybeesett a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növekedésével. A harmadik országokból származó behozatal csökkent 2011 után csökkent, és ezért nem lehet az oka annak, hogy az uniós gazdasági ágazat ezt követően veszteségessé vált. A fenti okokból ésszerűen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy míg az egyéb országokból származó behozatal egy része hátrányosan érinthette az uniós gazdasági ágazatot, az nem volt olyan mértékű, hogy befolyásolja az ok-okozati viszonyt a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(328)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél azt állította, hogy az áralákínálás elemzéséhez használt termékösszetételt (a kínai és az uniós gyártók árainak összehasonlítása) nem használták a harmadik országokból származó behozatalra vonatkozóan. A kínai kormány kifejezetten kért a harmadik országok behozatalának termékösszetételéről szóló adatokat, amelyek az Eurostat statisztikáiból nem derülnek ki.

(329)

A Bizottság teljes mértékben figyelembe vette a termékösszetételt a harmadik országokból származó behozatal elemzésére, összehasonlítva a harmadik országok terméktípusonkénti árait a megfelelő uniós terméktípusonkénti árakkal. Mivel a harmadik országokhoz tartozó három ország esetében csak egy gyártó van, az üzleti titkok védelme miatt pontos adat nem volt közölhető.

(330)

A kínai kormány állítása szerint a Bizottság arra vonatkozó következtetései, miszerint a harmadik országok behozatalának egy része hatást gyakorolhatott az uniós gyártók helyzetére, az ok-okozati összefüggést azonban nem befolyásolta, nem objektív és nem érvekkel alátámasztott elemzésen alapult.

(331)

A harmadik országokhoz tartozó három ország, amely a hasonló terméket az Unióba exportálta: Malajzia, Norvégia és Törökország. A fentiekben kifejtettek szerint a malajziai behozatal egy terméktípusra összpontosított, amelynek az árszintje összevethető az uniós gazdasági ágazat áraival. A norvég gyártót nem tekintik harmadik országból származó versenytársnak a fent említett okok miatt. A török import piaci részesedése stabil és a volumenét tekintve viszonylag alacsony maradt a figyelembe vett időszak folyamán. Azt az állítást, hogy a harmadik országokból származó behozatal befolyásolta az ok-okozati összefüggést, ezért el kell utasítani.

(332)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a Tajvanról és Mexikóból származó behozatalt, amely áraiban és volumenében jelentős változásokat mutat.

(333)

Mivel a Tajvanról és Mexikóból származó behozatal korlátozott mennyiségű, ez a behozatal nem befolyásolhatta az ok-okozati összefüggést.

(334)

Ezenfelül a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a kínai készletezésről szóló elemzésében azt a tényt, hogy 2010 és 2011 között a harmadik országok behozatala több mint 40 %-kal nőtt.

(335)

A statisztikák (lád a (224) preambulumbekezdést) szerint a kínai termékek készletezése 2010 második és harmadik negyedévében történt (a 2010 vége/2011 eleje előtti felhasználásra vonatkozóan, a korlátozott eltarthatóság miatt). A harmadik országokból származó behozatal növekedését 2011-ben rögzítették, amikor a készletezés hatása elmúlt, és a KNK-ból származó behozatal elleni intézkedések hatályba léptek, ami előnyösnek bizonyult a harmadik országok gyártói számára. Ezért ezt az állítást elutasítják.

1.2.2. Termelési költség

(336)

Több érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek növekedése, amely főleg a nyersanyagok, az energia, a szállítási ár és a munkaerőköltségek emelkedése miatt következett be, kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra. Az egyik fél jelentős költségtényezőként azonosította, hogy a vevők nem hozták vissza az orsókat, ennek a költségekre gyakorolt hatását azonban részletesebben nem fejtette ki. Ezeket az állításokat az uniós gyártók által elmondottakkal támasztották alá, miszerint azok valóban költségnövekedéssel néztek szembe.

(337)

Az uniós gazdasági ágazat valóban költségnövekedéssel szembesült a nyersanyagok, az energia, a szállítás és a munkaerőköltségek terén. A fenti 8. táblázatból kiderül azonban, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagos termelési költsége tonnánként csak 1 %-kal nőtt 2010 és a vizsgálati időszak között. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat képes volt ellensúlyozni a költségnövekedés nagy részét a hatékonyság növelésével és a magasabb termelékenységgel. Így azt a következtetést lehet levonni, hogy a termelési költségek növekedése nem járult hozzá a kárhoz, és ezért nem befolyásolhatta az ok-okozati összefüggést.

(338)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél megismételte az állítását anélkül, hogy új érveket hozott volna fel.

1.2.3. A felhasználás alakulása

(339)

A fentiek szerint, az uniós felhasználás 2010 és a vizsgálati időszak között 3 %-kal nőtt. A felhasználás várhatóan tovább nő a hasonló termék új alkalmazási területei miatt, amelyre az uniós gazdasági ágazat és számos felhasználó is utalt. Az uniós gazdasági ágazat azonban nem volt képes fenntartani piaci részesedését és elveszítette annak egy részét, miközben 2011 óta a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növelte piaci részesedését. Ezért az uniós felhasználás változása nem befolyásolta a kár és a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

1.2.4. Elégtelen termelési kapacitás és készletek az Unióban

(340)

A kínai kormány azt állította, hogy amennyiben volt károkozás, azt az uniós gyártók elégtelen termelési kapacitása okozta. A kínai kormány az uniós gyártók több pénzügyi kimutatására hivatkozott. A 3B Fibreglass 2010-es pénzügyi kimutatásai szerint: „korlátozott termelési kapacitásunk nem tette lehetővé, hogy további piaci részesedést szerezzünk” és „arra kényszerítettek minket, hogy korlátozott szintű készletekkel reagáljunk ügyfeleink keresletének alakulására”. A 3B Fibreglass 2011-es pénzügyi kimutatása szerint: „a gazdaság 2010-es talpra állásának jelei, megerősítést nyertek 2011 első felében, a vállalat termelésének teljesítményszintje azonban az első negyedévben alacsonyabb volt a vártnál, és nem tette lehetővé számunkra, hogy teljes mértékben kihasználjuk a fellendülést, továbbá arra vezettek bennünket, hogy korlátozzuk szerződéses kötelezettségeinket”. A Lanxess 2011-es pénzügyi kimutatása kifejti, hogy: „2011-ben az üvegszálból készült termékek gyártása a Lanxessnél maximális kapacitáson működött” és „2012 második negyedévében az 1. kohó tervezett bezárása mintegy 10 hetet vesz majd igénybe, így 2012-ben az éves termelés 14 %-kal alacsonyabb lesz”.

(341)

A készletek szintje 2010-ben valóban alacsony volt, lásd az alábbi 10. táblázatot. Ez a termelés szintjének 2009-ben bekövetkezett csökkenéséből eredt, amikor számos gyártósort leszereltek, ideiglenesen bezártak vagy lerövidítettek a KNK-ból származó dömpingelt behozatal okozta árerózió és piaci részesedés elvesztése miatt (42). Az uniós gazdasági ágazat azonban 2011-ben több mint 150 %-kal növelte készleteinek szintjét, és a növekedés azóta is tart. Nem helyénvaló csak a 2010-es leltár állításaira hivatkozni, ehelyett a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozó tendenciákat kellene vizsgálni.

(342)

Ezenfelül az állítások közül egyesek úgy hivatkoznak a termelés teljesítményszintjének csökkenésére, mint amely a javításokból/átépítésekből ered. A fenti (241) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az ilyen javítások/átépítések szokványosak ebben a szektorban, és a kohójavítás/-átépítés miatti készletfelhalmozás megszokott gyakorlat, amely lehetővé teszi a kulcsfontosságú vevők folyamatos ellátását.

(343)

Ezenkívül egyenlő versenyfeltételek esetén az uniós gazdasági ágazat több kapacitásba is befektethetne, lehetővé téve az uniós gazdasági ágazat számára, hogy profitra tegyen szert, amely indokolja és lehetővé teszi a kapacitásbővítést.

(344)

Az uniós termelési kapacitás és készletek nem tekinthetők elégtelennek, és ezért nem járulhattak hozzá a károkozáshoz, valamint így nem befolyásolhatták az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

1.2.5. A gazdasági válság hatása

(345)

Több fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt a gazdasági válság okozta, amely a felhasználó ágazat keresletében hirtelen visszaesést eredményezett (ilyen volt a gépjárműipar és a szélenergia piac).

(346)

A kínai kormány számos uniós gyártóra hivatkozott, mint a European Owen Corning Fibreglass SPRL (a továbbiakban: EOCF) 2010-es pénzügyi kimutatása, amely szerint: „Ez a csökkenés részben azzal magyarázható, hogy ez a tevékenység nagyban függ a szélenergia piacától, amelynek folytatódott a visszaesése e piac szereplőinek új projektek finanszírozásával kapcsolatos nehézségei miatt”, a Lanxess 2011-es pénzügyi kimutatása pedig kifejti, hogy: „A kínai behozatallal szembeni dömpingellenes intézkedések bevezetését követően a LANXESS képes volt emelni értékesítési árait. 2011 második felében azonban a 2010-es évhez képest 16 %-os csökkenést regisztráltunk a lefelé tartó gazdasági trend miatt”, míg az EOCF 2012-es pénzügyi kimutatásai szerint a 2012-es forgalom „főleg a folytatódó gazdasági válságnak tudható be, amely nem tette lehetővé számukra, hogy teljes kapacitáson működjenek”.

(347)

Valóban megfigyelhető 2010 és 2011 között az üvegszálból készült termékek uniós felhasználásának 3 %-os visszaesése. A vizsgálati időszak végére azonban az uniós felhasználás ismét 6 százalékponttal nőtt.

(348)

Az arra való hivatkozás, hogy az egyik vállalatnak a 2010-es évhez képest 16 %-kal kellett csökkentenie az árait 2011 második felében, csak részben ad képet a 2011-es helyzetről. A vizsgálat az egységárak 8 %-os növekedését tárta fel a teljes 2011-es évben (2010-hez viszonyítva).

(349)

Ezenfelül míg az uniós gazdasági ágazat 2010-ben és 2011-ben még nyereségesen működött, ezt követően veszteséges lett, ami egybeesett a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növekedésével, amely jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak.

(350)

A 2010 és 2011 közötti gazdasági visszaesést úgy lehet tekinteni, mint ami hozzájárult az unós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásához. A gazdasági visszaesés azonban nem magyarázza az uniós gazdasági ágazat veszteségességét 2012-ben és a vizsgálati időszakban. A legnagyobb veszteség csak a gazdasági visszaesést követően következett be egy olyan időszakban, amikor a felhasználás ismét növekedett.

(351)

Az Owens Corning 2011-es állítását illetően, fontos megjegyezni, hogy az az EOCF-től származik, amely az Owens Corning kereskedelmi egysége annak valamennyi európai és közel-keleti üzletére vonatkozóan. A hasonló terméken felül az EOCF ebben az időszakban értékesített nem szőtt termékeket, szöveteket, tetőfedésre használt termékeket (zsindelyt) és szigetelésre használt termékeket is, amelyekre nem terjedt ki a vizsgálat hatóköre. Ez az állítás tehát nem konkrétan a hasonló termékre vagy az uniós piacra vonatkozik.

(352)

Az Owens Corning 2012-es állítását illetően, az konkrétan az EOCF egyik üzemében gyártott szövetének üzletágára vonatkozik. Mivel ezek a szövetek nem tartoznak a hasonló termékek közé, ez az állítás nem releváns.

(353)

A fenti körülmények miatt a gazdasági visszaesés hátrányosan érinthette az uniós gazdasági ágazatot, ám nem olyan mértékben, hogy az befolyásolhatta volna az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

1.2.6. A KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal versenyképessége

(354)

Több fél állította, hogy inkább az uniós gazdasági ágazatnak a kínai exportáló gyártók által alkalmazott korszerű technológiához képest elavult technológiája okozta a kárt, mint az érintett termék dömpingelt és támogatott behozatala.

(355)

A vizsgálat azonban megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat szintén korszerűsítette termelési folyamatait. Ezért azt az állítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat technológiájának állapota befolyásolhatja az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között, el kell utasítani.

1.2.7. Az uniós gazdasági ágazat önmagának okozott kára

(356)

Több fél azt állította, hogy a kárt az uniós gazdasági ágazat önmagának is okozhatta, mivel i. az uniós gyártók által 2014-ben kínált árak alacsonyabbak voltak az ilyen felek által a kínai exportáló gyártóktól kapott áraknál, mivel ii. a kérelmezők által az elmúlt években tett beruházások ellentmondanak a kárnak, hiszen a nagy beruházások nehezen összeegyeztethetőek a kárt szenvedett ágazat fogalmával, és nem vezettek az uniós gazdasági ágazat nagyobb piaci részesedéséhez, továbbá iii. a kérelmezők befektethettek a szerkezetátalakításba és kapacitásbővítésbe az üvegszálból készült olyan „rossz” termékek gyártása terén, mint például amelyekre korlátozott a kereslet, és nem a vágott szálak gyártásába, amely esetében a felek szerint nagy kereslet, sőt valójában potenciális ellátási hiány mutatkozott.

(357)

Az uniós gyártók által kínált alacsonyabb árakra vonatkozó első állításokat illetően meg kell jegyezni, hogy ez az állítás a vizsgálati időszak utáni eseményt jelöl, és a 2014-es árszinteket nem lehet figyelembe venni. Ezenkívül mivel a kohók napi 24 órában működnek és nagyon költséges a gyártás lassítása, az uniós gazdasági ágazat úgy próbálta megtartani a piaci részesedését, hogy alacsonyabb árakon értékesített, és így igyekezett továbbra is fedezni állandó költségeinek egy részét.

(358)

Az uniós gazdasági ágazat elmúlt években tett nagy beruházásait illetően, emlékeztetni kell arra, hogy a tőkeintenzív iparágban a kohókat 7–10 évente át kell építeni, a kohók átépítésével kapcsolatos költségek pedig a 8–13 millió EUR-t is elérhetik (titoktartási megfontolásból tartomány szerepel). A másik, strukturálisabb, magas befektetési költségek jelentős része a bélések ötvözetfogyasztásához és a bélések ebből következő átépítéséhez kapcsolódik. Ezért ezek a beruházások az ágazat velejárói, és szükségesek a jelenlegi kapacitás fenntartásához. A K+F-fel kapcsolatos beruházások szintén szükségesek a piacon maradáshoz és az ügyfelek igényeinek kielégítéséhez.

(359)

Ami a harmadik állítást illeti, a vágott szálaktól eltérő termékekbe történő állítólagos „rossz” beruházásokra vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy i. az uniós gazdasági ágazat szerkezetátalakításon ment keresztül annak érdekében, hogy képes legyen a termékek széles skáláját kínálni. Nem szolgáltattak arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az ilyen típusú szerkezetátalakítás nem lett volna gazdaságilag életképes, és ii. az elmúlt években a szerkezetátalakítás miatt a vágott szálak megszűnt gyártását áthelyezték volna egy átalakított másik üzembe.

(360)

A kínai kormány azt állította, hogy az uniós gyártók a harmadik országokból származó import készleteit halmozták fel, és idézte az egyik uniós gyártó 2011-es pénzügyi kimutatását, miszerint: „Az árukészletek (21,4 millió EUR 2011. december 31-én) növekednek az év második felében az üzletágunkban tapasztalt globális lassulás miatt, a készlet 75 %-a az Európán kívüli […] csoport(unk) vállalataitól importált késztermékekből áll, a többi részét főleg anyagok és a szövetgyártáshoz szükséges termékek teszik ki”.

(361)

Ennek az uniós gyártónak a 2011-es jelentett készleteiben bekövetkezett növekedést az magyarázza, hogy készleteit annak érdekében töltötte fel, hogy ellássa egyik nem uniós üzemét, ez utóbbi 2012-ben elvégzett kohóátépítése alatt. Nem történt volna behozatal más nem uniós üzemekből, amennyiben ezt a nem uniós üzemben gyártott terméket az Unióban is előállították volna.

(362)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően, a kínai kormány kérte annak tisztázását, hogy az ilyen import a KNK-ból vagy máshonnan származott-e, és mennyi volt a volumene. A mintába felvett uniós gyártók azonban nem vásárolták az érintett terméket a KNK-ból a figyelembe vett időszakban.

(363)

A kínai kormány azt is állította, hogy a kárt az uniós gazdasági ágazat önmagának is okozhatta, mivel a 3B Fibreglass uniós gyártó 2011-ben úgy döntött, hogy helyreállítja a BASF állományát abban az időben, amikor elégtelen volt a termelés. Hivatkoztak a 3B Fibreglass 2011-es pénzügyi kimutatására: „hogy helyreállítsuk BASF állományunkat, és szembenézzünk 2. sz. kohónk hidegben történő javításával”.

(364)

Szokásos üzleti magatartás azonban a készletek bebiztosítása a kulcsfontosságú vevőknek vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítése érdekében. Ezenfelül az idézet utal egy tervezett kohójavításra is, amely a készletek felhalmozását teszi szükségessé, hogy képes legyen a vevők ellátására (és 3B vevők felé vállalt szerződéses beszállítási megállapodásainak teljesítésére) a javítás alatt.

(365)

A fentiek fényében azt az állítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat önmagának okozott kára befolyásolhatja az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között, ezért el kell utasítani.

1.2.8. Az uniós gyártók exportértékesítései és a piac közelsége érdekében történő áttelepítések

(366)

A kínai kormány azt állította, hogy az állítólagos kárt – amennyiben volt ilyen – a felhasználó ágazatok telephelyeinek áttelepítéséről szóló döntés okozta. Azt is hozzátették, hogy ez nemcsak uniós szinten történik, hanem globális szinten is. A kínai kormány kijelentette, hogy a következő uniós gyártók kiterjesztették termelési tevékenységüket: a P+D Oroszországra és Indiára, a 3B Tunéziára, a PPG a KNK-ra, az Ahlstrom pedig 2011 elején áthelyezte termelését Európából a KNK-ba, hogy jobban kiszolgálja a növekvő szélenergiapiacot Ázsiában, különösen a KNK-ban.

(367)

Mivel az üvegszálból készült termékek számos gyártója multinacionális vállalat, nem meglepő, hogy ezek a vállalatok beruháznak az Unión kívül is, amikor üzleti lehetőség adódik. Az extrakapacitás beruházása az Unión kívül annak céljából történik, hogy kielégítsék a feltörekvő piacok igényeit, valamint azzal a kilátással, hogy nyereséget realizáljanak. Az üzemek ezekben a térségekben történő felállítása valóban beleilleszkedik abba a képbe, hogy közel legyenek ezekhez a vevőkhöz. Az az üzleti döntés, hogy egy üzemet felállítsanak-e az Unión kívül vagy sem, teljesen független attól a ténytől, hogy az uniós gyártókat kár éri-e.

(368)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megismételte azt az állítását, hogy a nagy tengerentúli beruházások eltávolították a termelést, a munkahelyeket és az exportértékesítéseket az Unióból, és ezért kárt okoztak.

(369)

Ez az állítás nem megalapozott. Az üvegszálból készült termékek gyártói a regionális közelségi modell alapján működnek, ahol az ügyfeleket a saját régiójukban működő üzemben gyártott termékekből látják el. A kapacitásra és foglalkoztatásra vonatkozó mutatókból nem derül ki, hogy a potenciális nagy tengerentúli beruházásokat az uniós tevékenységek kárára hajtották volna végre.

(370)

A kínai kormány azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazat exportértékesítéseinek csökkenése súlyos hátrányt okozott, amelyről a Bizottság nem készített elemzést.

(371)

A jelenlegi vizsgálatban az uniós gazdasági ágazat (kapcsolatban álló és független vevőknek történő) exportértékesítéseinek súlya az uniós gazdasági ágazat (kapcsolatban álló és független vevőknek történő) összes értékesítéseinek 11 %-a és 13 %-a közötti értéket teszi ki a 2010-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakban. Ehhez hasonlóan, az eredeti dömpingellenes vizsgálat folyamán ez az érték 10 % és 14 % között ingadozott a 2006 és 2009 szeptembere közötti időszakban. Mivel az exportvolumen ingadozása nem jelentős és összhangban áll az előző dömpingellenes vizsgálat exportvolumenével, az exportértékesítések alakulása nem szenvedett súlyos hátrányt, mint ahogy azt a fentiekben állították.

(372)

A fentiek alapján, az uniós gyártók exportértékesítései és a piac közelsége érdekében történő áttelepítések ezért nem járultak hozzá a károkozáshoz, és így nem befolyásolhatják az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

1.2.9. Euro/USD árfolyam

(373)

A kínai kormány azt állította, hogy a kínai szállítások magukban hordozták a nagyobb logisztikai komplexitással és az árfolyam-ingadozásokkal kapcsolatos kockázatokat, és ezért a vevők vonakodnak attól, hogy nyíltan ilyen kockázatoknak tegyék ki magukat. Az egyik felhasználó kifejtette, hogy a kínai üvegszálból készült termékek árai erőteljesen függnek az Euro/USD árfolyamtól. Mivel a 2000. évtől kezdődően az USD fokozatosan gyengült az EUR-val szemben, ez állítólag befolyásolhatta az ok-okozati összefüggést.

(374)

A 2000. év elején az EUR csakugyan gyengébb volt az USD-hez képest, mint manapság. Meg kell azonban jegyezni, hogy az EUR/USD árfolyam a figyelembe vett időszakban meglehetősen stabil maradt. A figyelembe vett időszakban a mintába kiválasztott uniós gyártók jövedelmezősége azonban jelentősen, 3 %-ról 4 %-ra csökkent. Még ha úgy is lehetne tekinteni, hogy az EUR/USD árfolyam hozzájárult az elszenvedett kárhoz, ez semmilyen formában nem csökkentené a KNK-ból 2011-től a vizsgálati időszak végéig az uniós piacra érkező, alacsony árú dömpingelt behozatal káros hatásait.

(375)

Ezért az EUR/USD árfolyam nem járult hozzá a károkozáshoz, és nem szüntetheti meg a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

1.3. Az okozati összefüggésre vonatkozó következtetés

(376)

Következtetésül, a fenti elemzés megmutatta, hogy a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal volumenében és piaci részesedésében jelentős növekedést lehetett tapasztalni. A dömpingelt és támogatott import növekedése által az uniós piacra gyakorolt nyomás következtében az uniós gazdasági ágazat nem volt képes az értékesítési árait a rendes piaci feltételekkel és a rögzített költségnövekedéssel összhangban meghatározni. A mintába felvett uniós gyártóknak még az ágazat értékesítési árainak csökkentését követően sem sikerült megtartaniuk piaci részesedésüket. Az árcsökkenés a jövedelmezőség rovására ment, amely egy fenntarthatatlan veszteséges helyzethez vezetett.

(377)

A fenti elemzés kellőképpen megkülönböztette és szétválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. Ennek az elemzésnek az alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(378)

A dömpingelt vagy támogatott importon kívül más ismert tényezőket is értékeltek a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (6) bekezdésével összhangban. Az együttesen, illetve külön-külön is elemzett említett tényezők kapcsán megállapítást nyert, hogy közülük egyik sem befolyásolta a Kínából származó dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár között megállapított ok-okozati összefüggést.

(379)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság csak az érdekelt felek érvelését utasította el, ahelyett, hogy megvizsgált volna a dömpingelt behozataltól eltérő valamennyi ismert tényezőt, amelyek kárt okoznak az uniós gazdasági ágazatnak.

(380)

A Bizottság a következő tényezők hatásait vizsgálta meg: egyéb országokból származó import, termelési költség, a felhasználás alakulása, gyártási kapacitás és készletek, gazdasági válság, a KNK-ból származó behozatal versenyképessége, az ágazat önmagának okozott károkozása, az uniós gyártók exportértékesítései és a gyártás áttelepítése, valamint az EUR/USD árfolyam. A vizsgálat nem tárt fel egyéb tényezőket, amelyek befolyásolhatták volna az ok-okozati összefüggést.

F. AZ UNIÓS ÉRDEK

(381)

A szubvencióellenes alaprendelet 31. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy annak ellenére, hogy megállapította a sérelmet előidéző támogatás meglétét, vannak-e olyan kényszerítő okok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ebben az adott esetben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek megítélésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(382)

A szubvencióellenes alaprendelet 31. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt félnek lehetőséget biztosítottak álláspontja ismertetésére. A Bizottság kérdőíveket küldött 5 független importőr és 34 felhasználó részére. Végül 2 importőr és 13 felhasználó nyújtotta be a kitöltött kérdőívet a meghatározott határidőn belül. Ezenfelül számos felhasználó és a felhasználói szövetség nyújtott be az eljárás későbbi szakaszában olyan leveleket, amelyekben ellenezték, hogy ebben az ügyben bármilyen esetleges intézkedés bevezetésre kerüljön. A kínai kormány és a CCCLA is jelentkezett beadványokkal, amelyben ugyancsak ellenezték, hogy ebben az ügyben bármilyen esetleges intézkedést vezessenek be.

(383)

Az eredeti dömpingellenes vizsgálat során úgy ítélték meg, hogy az intézkedések bevezetése nem ellentétes az Unió érdekével. Mivel az időközi felülvizsgálat csak a károkozásra korlátozódott, az uniós érdekre vonatkozóan abban az időben tett megállapítások továbbra is érvényesek. Az alábbi elemzés ezért a szubvencióellenes vizsgálatra vonatkozik.

1. Az uniós gazdasági ágazat érdeke

(384)

A meglévő dömpingellenes intézkedések nem vezettek a KNK-ból származó dömpingelt behozatal csökkenéséhez és nem biztosítottak kárenyhítést az uniós gazdasági ágazat számára. A fentiek szerint, az uniós gazdasági ágazat továbbra is jelentős kárt szenved a KNK-ból származó dömpingelt behozatal okozta árerózióból következően. Az intézkedések meghozatalának mellőzése esetén valószínűleg folytatódna az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének kedvezőtlen alakulása. A mintába felvett uniós gyártók helyzetét 2010 és a vizsgálati időszak között elsősorban a nyereségesség + 3 %-ról – 4 %-ra történő csökkenése jellemezte. A teljesítmény további visszaesése végeredményben a termelés mérsékléséhez és még több gyártósor bezárásához vezetne, ami veszélyeztetné a foglalkoztatottságot és a beruházásokat az Unióban.

(385)

Intézkedések bevezetése esetén helyreállna a tisztességes piaci verseny. Az uniós gazdasági ágazat lefelé tartó tendenciája a nyereségesség terén a KNK-ból származó támogatott, alacsony árú behozatallal folytatott verseny okozta nehézségeiből ered. A szubvencióellenes intézkedések bevezetése ezért várhatóan véget vetne az áreróziónak és a piaci részesedés elvesztésének, és az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai kezdenének helyreállni, amely az uniós gazdasági ágazat nyereségességének olyan szintre történő javulását eredményezné, amely szükségesnek tekinthető az ilyen tőkeintenzív ágazat számára.

(386)

Az intézkedések révén az uniós gazdasági ágazatnak minden bizonnyal lehetősége nyílna arra, hogy a vizsgálat során feltárt, kárt okozó dömpinget ellensúlyozza.

(387)

Ezért levonható a következtetés, miszerint a szubvencióellenes vámok kivetése egyértelműen az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(388)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy ipari szövetség azt állította, hogy a szigorúbb intézkedések nem hoznának kárenyhítést az uniós gazdasági ágazat számára, mivel a 2011-es eredeti intézkedések nyilvánvalóan hatástalanok maradtak.

(389)

A Bizottság elutasítja ezt az állítást, és a fenti preambulumbekezdésre hivatkozik, amelyben megállapították, hogy az intézkedések meghozatalának mellőzése esetén valószínűleg folytatódna az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének kedvezőtlen alakulása.

2. Az importőrök érdeke

(390)

A fentiekben jelzettek szerint nem alkalmaztak mintavételt a független importőrök esetében, két független vállalat pedig teljes mértékben együttműködött a vizsgálat során azzal, hogy benyújtotta a kitöltött kérdőívet. Az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységek a két importőr teljes forgalmának csak kis részét teszik ki (kevesebb mint 0,5 %). Mindketten kifogásolták a dömpingellenes intézkedések esetleges szigorítását, mivel álláspontjuk szerint ez az érintett termék KNK-ból történő behozatalának megszűnéséhez vezetne.

(391)

A két importőr által bejelentett import együttesen a KNK-ból származó összes behozatal jelentős részét tette ki a vizsgálati időszakban, és ezért az Unióban működő importőrökre nézve reprezentatívnak kell tekinteni. Más importőrök a kitöltött kérdőívek vagy alátámasztott észrevételek benyújtásával nem működtek közre. Ezen az alapon azt a következtetést lehet levonni, hogy az érintett termék az importőrök teljes forgalmának korlátozott részét teszi ki, az intézkedések bevezetése nem lesz jelentős negatív hatással az uniós importőrök általános érdekeire.

3. A felhasználók érdeke

(392)

A hasonló terméket számos iparágban használják, így pl. a gépjárműipar, a szélenergia turbinák, a hajózás, a közlekedés, a légtéri és infrastrukturális alkalmazások területén. Különböző típusú felhasználók működtek együtt, amelyek az ágazati hovatartozásuk szerint csoportosultak az alábbiak szerint: burkolószövet-gyártók, kompozit anyagok gyártói, multiaxiális szövetek készítői és szélturbinagyártók. Ez lehetővé tette a Bizottság számára, hogy értékelje a szigorúbb intézkedések hatását a különböző típusú felhasználókra vonatkozóan.

(393)

Az együttműködő felhasználók az érintett termék mintegy 13 %-át szerezték be a KNK-ból a vizsgálati időszak során. Ennek megfelelően a hasonló termék nagy részét más forrásokból – például a harmadik országokból és az uniós gazdasági ágazatból –szerezték be. Közülük csak néhányan vásároltak kizárólagosan a KNK-ból érkező érintett terméket.

(394)

A feldolgozó iparágak széles köre használja a hasonló terméket, és azok méretükben is különböznek, a nemzetközi vállalatoktól a kkv-kig. A vizsgálat során benyújtott információból kitűnik továbbá, hogy az uniós felhasználók ágazata jelentős számú munkavállalót foglalkoztat, amely a becslések szerint 100 000 főt tesz ki, habár e tekintetben nem nyújtottak be átfogó és megbízható adatokat.

3.1. Az intézkedések lehetséges hatásai a felhasználók nyereségességére

(395)

A kitöltött kérdőíveken megadott válaszok alapján általánosságban elmondható, hogy az üvegszálból készült termékeket felhasználó ágazat helyzetét viszonylag kedvezőnek ítélték meg. Az együttműködő felhasználók többsége a figyelembe vett időszak folyamán nyereséget jelentett az érintett termék felhasználásával gyártott termékeinek értékesítésével kapcsolatosan. Míg csupán néhány felhasználó számolt be a tevékenységéből származó veszteségről a vizsgálati időszakban, a többiek nyeresége 2 % és 22 % között mozgott. Következésképpen a felhasználói ágazat még a jelenlegi intézkedések mellett is továbbra is képes volt arra, hogy nyereséget termeljen.

(396)

A benyújtott adatok alapján felhasználói hatásvizsgálatot végeztek el az egyes felhasználói csoportokra vonatkozóan.

(397)

A vizsgálat feltárta, hogy a különféle felhasználói ágazat jellemzőitől függően, az a képesség, hogy a vám emelését áthárítsák a vevőikre, különböző, és így a vámemelés hatása a haszonkulcsra is különböző lesz az egyes felhasználói ágazatok tekintetében.

(398)

Összefoglalva, az összetett intézkedések bevezetése a felhasználók nyereségének kevesebb mint egy százalékpontos csökkenését eredményezné a felhasználói ágazat túlnyomó többségénél, kivéve a multiaxiális szövetet gyártó ágazat. Ez utóbbinál az előállítási költségekben az érintett termék aránya magasabb, mint a többi vizsgált felhasználói ágazat esetében. Így ezeket a felhasználókat ez jobban érinti, mint a többi vizsgált felhasználót.

(399)

A fenti elemzés alapján nagyon valószínű, hogy a felhasználók a vegyiparban, a kompozitok és a szélturbinák ágazatában képesek lehetnek a költségek emelkedését részben vagy teljes mértékben beépíteni. Továbbá arra is képesek lehetnek, hogy a megemelt költségeik egy részét áthárítsák vevőikre. Ebből a szempontból a szélturbinagyártásban tevékenykedő egyik nagyobb felhasználó megjegyezte, hogy egyetért a vizsgálat következtetéseivel, és be fogja építeni a vámokat.

(400)

A nyereségre vonatkozóan ez az összességében korlátozott hatás azt is jelenti, hogy a foglalkoztatást a felhasználói ágazat szintjén nem fenyegeti a vámok javasolt emelése olyan mértékben, mint ahogyan azt több felhasználó állította.

(401)

Mindenesetre, az esetleges negatív hatásokat csökkentené, ha a felhasználók továbbra is hozzáférnének a harmadik országokból származó behozatalhoz. Az intézkedések bevezetése nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a felhasználók különböző beszállítóktól szerezzenek be termékeket.

(402)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több felhasználó azt állította, hogy a felhasználók érveit csak a minőségi nyilatkozatok alapján utasították el. Azt is állították, hogy a haszonkulcsuk csökkenése sokkal magasabb az egy százalékpontnál, mint az a fenti (398) preambulumbekezdésben áll, különösen amikor egyedi termékalapon veszik figyelembe.

(403)

Ezeket az állításokat a következő okokból elutasítják. A felhasználók által szolgáltatott adatok alapján, a Bizottság részletes számításokat végzett az intézkedések szigorításának a felhasználók nyereségességére gyakorolt mennyiségi hatásának értékelésére. Az érintett terméket felhasználó ágazatok heterogének és nagy különbséget mutatnak a következő szempontokból: méretük (a kkv-któl a multinacionális vállalatokig), függőségük az érintett terméktől, végtermékük alkalmazása és vevőkörük (kisvállalattól nagyvállalatig, értékesítések az Unióban szemben az exportértékesítésekkel). A fenti (398) preambulumbekezdésben már kifejtettek szerint a Bizottság elismeri, hogy az intézkedések egyes felhasználói szegmenseket jobban érintenek majd, mint másokat. Az együttműködő felhasználók által benyújtott adatok alapján a KNK-ból származó felhasznált érintett termék aránya igen korlátozott volt (kevesebb mint 13 % – lásd a (393) preambulumbekezdést). Ezenfelül a KNK-ból származó érintett termék aránya a teljes előállítási költségek között átlagosan szintén korlátozott volt, azaz kevesebb mint 4 %. Ez utóbbi azonban jóval magasabb a vizsgált multiaxiális szövetet gyártó ágazat esetében. A vámok megemelésének hatását azon feltételezések alapján számították ki, hogy a KNK-ból hasonló volumenű üvegszálat fognak vásárolni, mint amelyet a vizsgálati időszakban jelentettek, és a kínai behozatal árai mintegy 30 %-os vám hatálya alá esnek majd, akkor is, ha a kínai exportáló gyártók túlnyomó többségére alacsonyabb vámok vonatkoznak majd. E feltételezések alapján a számítások azt mutatták, hogy – átlagosan valamennyi együttműködő felhasználóra vonatkozóan – a KNK-ból származó érintett termék áremelésének a nyereségességre gyakorolt hatása kevesebb lesz egy százalékpontnál, amint az a fentiekben áll.

3.2. Felcserélhetőség hiánya

(404)

Számos felhasználó azt állította, hogy a felhasználói iparág számára szükséges üvegszálból készült termékeket nem lehetséges előre gyártottan megvásárolni. A szállítóknak ehelyett hosszú és összetett minősítési folyamaton kell átesniük, amely 6–12 hónapig is eltarthat, a siker pedig nem biztosított. Ennélfogva a vámok fizetésének elkerülése érdekében történő szállítóváltás költséges, rövid távon lehetetlen, műszaki szempontból pedig kockázatos lenne.

(405)

E tekintetben a Bizottság elismeri, hogy egyes alkalmazásokban az érintett termék tulajdonságai valóban hosszadalmas, vizsgálatra is kiterjedő minősítési folyamathoz vezethetnek. Mindazonáltal a számos felhasználótól érkezett észrevételek fényében jelenleg a legtöbb esetben több forrás is elérhető. A vizsgálat továbbá megállapította, hogy a felhasználóknak általában több ellátási opciójuk van szükségmegoldásként, és gyakran folyamodnak több beszállító termékéhez annak érdekében, hogy ne függjenek egyetlen beszállítótól. Emlékeztetni kell arra is, hogy az intézkedéseknek nem az a céljuk, hogy egyes szállítóktól megtagadják az uniós piachoz való hozzáférést, hiszen minden javasolt intézkedés célja a tisztességes kereskedelem helyreállítása és a torzult piaci helyzet kiigazítása.

(406)

Ezért valószínűtlen, hogy az intézkedések bevezetése a KNK-ból származó érintett termékre a felhasználói ágazat nyersanyagellátásának átmeneti leállását eredményezi majd.

3.3. Az önköltségi árak növekedésének átháríthatatlansága és a nem uniós feldolgozott termékek által támasztott nagyobb verseny

(407)

Több felhasználó jelezte, hogy éles versenyhelyzet alakult ki a nem uniós gyártók részéről, és így nem lennének képesek az érintett termék árának emelkedését áthárítani a vevőikre, ami így az értékesítési lehetőségek elvesztéséhez vezetne. Figyelemmel a felhasználó vállalatok sokféleségére, az, hogy képesek-e vevőikre hárítani az esetleges áremelkedéseket, a felhasználók különböző típusainál eltérőek lesznek. A felhasználók által a kérdőívekre adott válaszokban szereplő adatok alapján azonban feltételezhető, hogy még ha egy adott felhasználó képtelen lenne is áthárítani az önköltségi árak növekedését, a legtöbb esetben a forgalmát és nyereségességét ez csak korlátozott mértékben érintené.

(408)

Több felhasználó kifejezte aggályait, hogy a szubvencióellenes vámok bevezetése versenyhátrányt okoz az olyan, nem uniós beszállítókkal szemben, amelyek nem tartoznak az intézkedések hatálya alá. A felhasználók azt állították, hogy versenyben állnak a KNK-ból származó behozatallal az értékesítési piacokon. Az összesített intézkedések bevezetése tovább súlyosbítaná ezt a versenyhelyzetet. E körülmények fényében azzal érveltek, hogy nem lehetne áthárítani a nyersanyag-áremelés hatását a vevőkre. Azt állították továbbá, hogy ez a termelés Unión kívülre történő áttelepítéséhez vezetne, amely a munkahelyek jelentős számának megszűnését indítaná el.

(409)

E tekintetben megjegyzendő, hogy az, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése megnövelheti a versenyt, nem indokolhatja az intézkedések igazolt esetben való bevezetésének elmulasztását. Ezek a vizsgálatok konkrét termékre vonatkoznak. Bármely felhasználói ágazat teljes mértékben jogosult az uniós kereskedelmi joghoz folyamodni, és dömpingellenes vizsgálatot kérni a termékei vonatkozásában. Ezenfelül a vállalatok helyszínválasztásra vonatkozó döntései számos tényezőtől függnek. Nem valószínű, hogy az áttelepítésre vonatkozó döntés kizárólag az egyik nyersanyagra kivetett vám függvénye.

(410)

Több fél azt állította, hogy az uniós gyártók külföldi tulajdonban álló globális vállalatok, a kompozit anyagokat előállító ágazat legtöbb vállalata azonban helyi tulajdonban álló kis- és középvállalat. Ezek a kkv-k azt állították, hogy a vámok emelése munkahelyek megszűnését fogja elindítani. A CCCLA is azt állította, hogy munkahelyek szűnnek meg az Unióban, amennyiben a felhasználók áttelepítik termelésüket a vámok emelése miatt. Ezenkívül az egyik felhasználó azt is kifejtette, hogy a felhasználók általi bármely áttelepítés az uniós ipari ágazat esetében alacsonyabb értékesítésekhez is vezet.

(411)

A Bizottság az Unióban minden munkahelyet egyaránt fontosnak tart, tekintet nélkül a vállalat tulajdonjogára és méretére. E szempontokat illetően a Bizottság a (400) és (403) preambulumbekezdésekre hivatkozik. Ezenfelül a Bizottság úgy véli, hogy az áttelepítéssel, a munkahelyek esetleges megszűnésével és az uniós gazdasági ágazat alacsonyabb értékesítéseivel kapcsolatos állítások spekulatívak és megalapozatlanok.

(412)

Több fél azt állította, hogy a termékeket jelenleg az Unióban állítják elő a globális piac számára, versenyben a harmadik országokkal. Az egyik felhasználó kifejtette, hogy behozhatja az érintett terméket aktív feldolgozási rendszer keretében a dömpingellenes vámok fizetése nélkül, amennyiben az általuk gyártott készterméket azután az Unión kívülre exportálják. Ennek azonban az az eredménye, hogy ez a felhasználó versenyképesebb árakat tud kínálni a nem uniós vevőinek, mint az uniós vevői számára.

(413)

A felhasználók valóban igénybe vehetik az érintett termék behozatalához az aktív feldolgozási rendszert a dömpingellenes vámok fizetése nélkül, amennyiben az általuk gyártott készterméket azután az Unión kívülre exportálják. Ez azonban nem változtat a Bizottság e vizsgálat során tett következtetésein.

3.4. Kínálathiány

(414)

Az egyik felhasználó kifejtette, hogy az uniós gazdasági ágazat nincs abban a helyzetben, hogy teljes mértékben kielégítsen bizonyos típusú nagy megrendeléseket a személyre szabott üvegszálból készült termékekből. Ez a felhasználó továbbá azt is elmondta, hogy valószínűleg a korlátozott uniós termelési kapacitás miatt egyetlen uniós gyártó sem lenne hajlandó a kapacitásának nagy részét egyetlen vevő ellátásának szentelni. Egy másik felhasználó szerint nincs túlkínálat a vágott szálakból, és a KNK kizárása az uniós piacról jelentős ellátási problémákhoz vezetne az uniós piacon, különös tekintettel a kereslet növekedésére. A kínai kormány idézi a 3B uniós gyártót, miszerint 2002 óta nem telepítettek új olvasztókapacitást az ágazatban, és a piaci igények kielégítése érdekében további 200 000 tonna termelési kapacitásra van szükség.

(415)

E tekintetben először meg kell jegyezni, hogy a szubvencióellenes intézkedések célja az uniós gazdasági ágazatra káros hatással járó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok orvoslása és a tényleges versenyhelyzet visszaállítása az uniós piacon, nem pedig a behozatal megszüntetése. A javasolt intézkedések nem az uniós piac kínai exportáló gyártók előtt – akár kárt nem okozó árak mellett – történő lezárását célozzák, ezért pedig továbbra is megengedik a KNK-ból érkező vágott szálak, valamint üvegszálból készült termékek behozatalának folyamatos jelenlétét az uniós piacon.

(416)

Az uniós gazdasági ágazat a vágott szálak esetleges kínálathiányának pótlására irányuló képességével kapcsolatban, az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználásának jelenlegi szintje az uniós gazdasági ágazat további termelését teszi lehetővé.

(417)

A vágott szálakat, csakúgy mint az érintett termék bármely más terméktípusát, be lehet hozni az Unóba olyan harmadik országokból, mint például Malajzia.

(418)

Ezenfelül a kínai üvegszálból készült termékek gyártói üzemeket hoztak létre az Unióhoz közelebb (Egyiptom és Bahrein) az uniós piac ellátási bázisaként.

(419)

A fentiek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a vágott szálak kínálathiányát az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználásnak bővítésével, más forrásországokból származó behozatallal, valamint az KNK-ból érkező, kárt nem okozó árak melletti behozatallal lehet kezelni.

(420)

A fentiek alapján úgy ítélhetjük meg, hogy az összetett intézkedések bevezetésének átfogó hatása az uniós feldolgozó ágazatra korlátozott, és nem haladná meg az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatást.

(421)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően, az egyik ágazati szövetség kifejtette, hogy nehezen érthető, miért vannak az uniós gyártóknak kihasználatlan kapacitásaik, miközben az uniós piacon hiány van az üvegszálból, és annak ára is emelkedik. Több fél megismételte azt az állítását, hogy amennyiben az uniós gyártók további intézkedéseket vezetnek be, az kínálathiányt idéz elő.

(422)

A figyelembe vett időszakra vonatkozóan a vizsgálat nem tárt fel kínálathiányt. A fentiek értelmében az esetleges jövőbeni kínálathiányt illetően, a Bizottság úgy véli, hogy a vámok emelése nem akadályozza a KNK-ból és a harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt.

4. Az uniós érdekre vonatkozó következtetés

(423)

A fentiek alapján várhatóan az összetett intézkedések bevezetése lehetőséget biztosít az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a magasabb értékesítési árak és nagyobb piaci részesedés révén javítsa helyzetét. Bár egyes felhasználóknál a költségek emelkedése formájában bizonyos kedvezőtlen hatások bekövetkezhetnek, azokat valószínűleg meghaladják majd az uniós gazdasági ágazat és szállítói által várható előnyök.

(424)

Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy nincs olyan kényszerítő ok, amely a KNK-ból származó érintett termék behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellen szólna.

(425)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél azt állította, hogy a javasolt intézkedések következményeit alábecsülték. Azt állítják, hogy a Bizottság nagyobb hitelt ad az üvegszálból készült termékek gyártói közül egy kis csoport állításainak, mint egy főleg kis- és közép méretű albeszállítókból álló sokkal nagyobb, bár szétaprózottabb csoport ellenállásának, amelynek nem volt valós lehetősége arra, hogy ugyanazzal az erővel reagáljon.

(426)

Ezeket az állításokat el kell utasítani, mivel bőséges lehetőség állt a felhasználók rendelkezésére, hogy a vizsgálat folyamán jelentkezzenek. Sokan közülük így tettek, és adataikat alaposan megvizsgálták és figyelembe vették. Valamennyi érdekelt fél figyelmet kapott a vizsgálat során.

G. A VÉGLEGES DÖMPINGELLENES ÉS SZUBVENCIÓELLENES INTÉZKEDÉSEK

(427)

A Bizottság támogatással, kárral, okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetései alapján végleges intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt és támogatott behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

1. A kár megszüntetéséhez szükséges szint

(428)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(429)

A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhet. Az eredeti vizsgálat során 5 %-os célnyereséget alkalmaztak.

(430)

Az APFE 10–12 %-os célnyereséget kérelmezett. Az APFE érvelése szerint az elemzéshez használt célnyereségnek figyelembe kell vennie, hogy egy ilyen fokozottan tőkeintenzív ágazatnak kielégítő mértékű, a befektetők által elvárt ROCE-mutatót (lekötött tőke megtérülése) kell elérnie. Az APFE hivatkozott a Stern Business School of New York University jelentésére is, amely kiszámolta a súlyozott átlagos tőkeköltséget (WACC), összeadva a saját tőke és a kölcsöntőke költségét különféle ipari ágazatokra vonatkozóan (43). A Stern jelentésben szereplő számítások szerint az átlagos WACC érték 8,3 % és 8,4 % közötti az üvegszálból készült termékek ágazatára vonatkozóan. Az APFE továbbá arra is hivatkozott, hogy a kínai szolárüveg-ügyben 8,3 %-os haszonkulcsot alkalmaztak (44). Továbbá azt is állították, hogy mivel a saját tőke és a kölcsöntőke költsége valamennyivel magasabb az Unióban, mint az USA-ban, az Unióra vonatkozó ráta kissé magasabb lenne és a 10 % és 12 % közötti tartományban helyezkedne el.

(431)

A figyelembe vett időszak folyamán ténylegesen elért haszon nem használható, mivel még mindig jelentős mennyiségű dömpingelt behozatal érkezett a KNK-ból a jelenlegi hatályos vámok ellenére.

(432)

A KNK-ból származó szolárüveg-ügyben a 8,3 %-os célnyereséget alkalmazták, mivel ez volt a mintába felvett uniós gyártók által elért nyereségének átlaga 2010-ben, amikor az érintett termék behozatala még alacsony szintű volt, és ezért még nem torzíthatta a szokásos versenyfeltételeket (azaz a nyereséget még nem érintette a dömpingelt behozatal).

(433)

Miközben vitathatatlan, hogy az uniós gazdasági ágazat fokozottan tőkeintenzív ágazat, az APFE nem tudta kimutatni, hogy a Stern jelentés WACC-on alapuló célnyeresége megfelel az alkalmazandó tesztnek. Az érvelést a Bizottság ezért elutasította.

(434)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően, az APFE azzal érvelt, hogy a célnyereséggel kapcsolatos megállapításokat felül kellene vizsgálni, mivel az uniós gazdasági ágazat képes 5 %-on felüli nyereségszintet elérni az olyan terméktípusokkal kapcsolatosan, mint a nedves használatú vágott szálak a nem szőtt textíliák számára, valamint a nedves használatú vágott szálak a gipsz számára, ahol tisztességes versenyt folytathatnak a harmadik országokból származó behozatallal, és ahol nem kell a dömpingelt és támogatott kínai üvegszálból készült termékek keltette agresszív áralákínálással szembenézniük.

(435)

Az előző vizsgálatban 5 %-os célnyereséget alkalmaztak. A megváltozott piaci körülményekre vonatkozó megalapozott érvek hiányában, amelyek a magasabb célnyereséget indokolnák, a Bizottság továbbra is fenntartja e célnyereséget.

(436)

Ezenfelül, minthogy a nedves használatú vágott szálakat, mint az érintett termék bármely más terméktípusát, erősítő anyagként használják, a nedves használatú vágott szálaknak korlátozott az eltarthatóságuk és magasabb szállítási költségekkel járnak a víztartalmukból adódó nagyobb súlyuk miatt (lásd a (63) preambulumbekezdést). A nedves felhasználású vágott szálakat sokkal alacsonyabb mennyiségben hozzák be az Unióba, mint a többi üvegszálból készült terméket. A haszonkulcs ezen egyetlen terméktípus esetében ezért nem reprezentatív az érintett termékre vonatkozóan.

(437)

A Bizottság ezt követően a mintába felvett kínai exportáló gyártóknak a súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(438)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó azt állította, hogy bizonyos pontatlanság merült fel három termékkód CIF-értéke esetében.

(439)

Ellenőrzés után a Bizottság kiigazította az érintett CIF-értékeket, amely némi változáshoz vezetett ezen exportáló gyártó esetében az áralákínálás és az áralákínálási különbözet számításában.

(440)

Ennek eredményeként a kár megszüntetéséhez szükséges következő szinteket állapították meg:

Vállalat	A kár megszüntetéséhez szükséges szint
Jushi Csoport	24,8 %
Jiangsu Changhai Csoport	4,9 %
Chongqing Polycomp International Corporation	29,6 %
Egyéb együttműködő vállalatok	26,1 %

(441)

Az egyik felhasználó azt állította, hogy valamennyi tény ugyanaz maradt, és ezért a Bizottság kizárólag abban az esetben vonhat le olyan következtetést, miszerint az a KNK-ból származó behozatal okozta állítólagos kár súlyosbodott, ha más módszert alkalmaz a kárkülönbözet kiszámításához, mint az eredeti vizsgálatban.

(442)

A tények azonban nem maradtak ugyanazok. Ezért az eredeti vizsgálat módszerének a jelenlegi kárkülönbözet kiszámításához való alkalmazása más eredményhez vezetne, tekintettel az olyan alapul vett adatokra, mint a költségek, árak és veszteségek.

(443)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó felvetette, hogy milyen megváltozott körülmények indokolják a kárkülönbözet termékkód-alapú kiszámítását az eredeti vizsgálatban alkalmazott átlagárak egyszerű összehasonlításával szemben.

(444)

A Bizottság úgy véli, hogy a jelenlegi vizsgálat alapvető módszerei azonosak az eredeti vizsgálatban alkalmazottakkal. Mintavétel alkalmazására került sor, és az összehasonlításokat az azonos jellegű tételek összevetése alapján végezték. A kárkülönbözet termékkód-alapú kiszámítása részletesebb és pontosabb számítást tett lehetővé, azonban ez tekinthető változásnak a módszerekben.

(445)

Ugyanez az exportáló gyártó kifejtette, hogy az üvegszálból készült vágott szál és szövedéke beletartozik az érintett termékbe, a kárkülönbözet kiszámítása azonban nem tükrözi a vágott szálra és szövedékére vonatkozó termékkódot. Az exportáló gyártó megkérdőjelezte, hogy i. az uniós gyártók nem gyártottak többé vágott szálat és szövedékét, és arra volt kíváncsi, hogy ii. miért tűnt úgy, hogy a Bizottság a múltban minden nehézség nélkül talált helyettesítő terméket a fő terméktípusnak a kárkülönbözet kiszámításához, még akkor is, ha nem volt pontos egyezés a termékkód alapján.

(446)

Az érintett termék valójában magában foglalja a vágott szálat és szövedékét és az uniós gyártók (jogalanyai) közül egyesek ilyen szövedékeket állítanak elő. A mintába felvett uniós gyártók olyan típusú szövedéket gyártottak, amelyet nem importáltak a KNK-ból a vizsgálati időszak folyamán. Általánosságban azonban a termékkód-egyezés magas volt, és így nem volt szükség helyettesítő termékek igénybevételére.

(447)

Ezenkívül ez az exportáló gyártó arra volt kíváncsi, hogy i. miért volt szükség a kereskedelmi szint kiigazítására és az uniós gyártók jelenleg kinek értékesítik termékeiket, valamint ii. a kínai értékesítésekre vonatkozóan miért nem vették figyelembe a kárkülönbözetben az uniós raktárba szállítási és a raktározási költségeket.

(448)

A mintába felvett uniós gyártók értékesítései túlnyomóan közvetlenül a végfelhasználókhoz történnek. A mintába felvett kínai exportőrök esetében azonban ez nem így volt. Több értékesítés történt forgalmazókon vagy egyéb köztes értékesítési csatornákon keresztül. Ezért az árak jobban összehasonlíthatónak bizonyultak, ha valamennyi értékesítést a végfelhasználói értékesítés szintjére hozunk. A szabványos módszerek szerint az alákínálás kiszámításához figyelembe veszik a behozatal utáni költségeket, míg a kárkülönbözet a kínai exportértékesítések CIF-értékén alapul.

(449)

Az exportáló gyártó azt is felvetette, hogy a jelenlegi dömpingellenes vámokat miért nem foglalták bele a kárkülönbözetbe, míg a vám belefoglalása a CIF-értékbe konzisztens lenne az alkalmazott áralákínálási módszerekkel.

(450)

A kár megszüntetéséhez szükséges különbözet e rendelet szerint tükrözi a kár megszüntetéséhez szükséges teljes különbözetet. Amennyiben a jelenlegi dömpingkülönbözetet bele foglalták volna a kárkülönbözetbe, csak a kár megszüntetéséhez szükséges részleges különbözetet kaptuk volna meg.

(451)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy mivel a Jiangsu Changhai csoport nem működött teljes mértékben együtt a vizsgálat során (lásd a fenti C.2.1. szakaszt), a Jiangsu Changhai csoport exportáraival kapcsolatos információk nem voltak megbízhatóak, és ezért azokat nem kellene figyelembe venni a kárkülönbözet kiszámításához. A panaszos azzal érvelt, hogy a csoport exportárai hibásak lehetnek amennyiben azokat a vállalat termelési költségeinek alapján állapították meg, amelyeket nem ellenőriztek megfelelően, mivel a vállalat nem működött teljes mértékben együtt a vizsgálat során. A csoport exportárait inkább a tények alapján kellene megállapítani a dömpingellenes alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(452)

A fenti (92) preambulumbekezdés szerint a csoporton belül az érintett terméket nem az a vállalat exportálta, amely félrevezető információkat szolgáltatott, hanem csak az OCH. Ez utóbbi azonban teljes mértékben együttműködött mindkét vizsgálatban, és megbízható információkat szolgáltatott a csoport exportárairól (pl. számlákat nyújtott be, melyeket a Bizottság a helyszínen ellenőrzött). A Bizottság nem lát okot arra, hogy kétségbe vonja a szóban forgó csoport exportárait. A kárkülönbözet kiszámítása a ténylegesen ellenőrzött exportárak alapján történt – az értékesítési számlák szerint –, függetlenül attól, hogy azokat hogyan határozták meg és alapul vették-e a vállalat valamely termelési költségét. Emiatt ezt az állítást elutasították.

2. Végleges intézkedések

(453)

A szubvencióellenes vizsgálatot a dömpingellenes intézkedéseknek a károkozásra vonatkozó szempontjaira korlátozódó felülvizsgálatával párhuzamosan folytatták le. Tekintettel az alacsonyabb vám elvének alkalmazására, valamint arra, hogy a végleges támogatási hozamok alacsonyabbak a kár megszüntetéséhez szükséges szintnél, a Bizottságnak, a szubvencióellenes alaprendelet 15. cikke értelmében, a megállapított végleges támogatási hozamok mértékével megegyező végleges kiegyenlítő vámot, majd ezt követően végleges dömpingellenes vámot kell kivetnie, legfeljebb a vonatkozó kár megszüntetéséhez szükséges mértékben.

(454)

E módszer és a tényállás alapján – különös tekintettel arra a tényre, hogy az intézkedéseket a kárkülönbözet korlátozza –, a Bizottság úgy véli, hogy ebben az esetben nem merül fel a kétszeres értékelés kérdése.

(455)

A kínai exportáló gyártók részéről fennálló együttműködés magas fokára tekintettel a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámot a mintába felvett vagy a vizsgálatokban együttműködő vállalatokra kivetendő legmagasabb vám szintjén határozták meg. A „minden más vállalatra” érvényes vámtétel azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek a vizsgálatok során nem működtek együtt.

(456)

Az I. mellékletben felsorolt, a mintába felvett többi nem együttműködő kínai exportáló gyártókra vonatkozó végleges vámtétel a mintába felvett együttműködő exportáló gyártókra vonatkozó vámtételek súlyozott átlagaként kerül meghatározásra, annak a csoportnak a kizárásával, amelyhez a 28. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó exportáló gyártó tartozik.

(457)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó egyéni elbánást kérelmezett a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében, továbbá kérelmezte a jogosultságot egyéni dömpingkülönbözet kiszámítására.

(458)

Mivel azonban a részleges időközi felülvizsgálat csak a kárra korlátozódott, a korábbi dömpingellenes vizsgálatban meghatározott dömpingkülönbözet nem változott. Az egyéni dömpingkülönbözet iránti kérelmet ezért elutasították.

(459)

A fentiek alapján az említett vámok az alábbi tételek szerint kerülnek megállapításra:

Kínai exportőr	Dömpingkülönbözet (az eredeti vizsgálatban meghatározott)	Támogatáskülönbözet	A kár megszüntetéséhez szükséges szint	Kiegyenlítő vám	Dömpingellenes vám
Jushi csoport	29,7 %	10,3 %	24,8 %	10,3 %	14,5 %
Jiangsu Changhai csoport	9,6 %	5,8 %	4,9 %	4,9 %	0 %
Chongqing Polycomp International Corporation	29,7 %	9,7 %	29,6 %	9,7 %	19,9 %
Egyéb együttműködő vállalatok	29,7 %	10,2 %	26,1 %	10,2 %	15,9 %
Valamennyi egyéb vállalat vámtételei				10,3 %	19,9 %

(460)

Az e rendeletben meghatározott, az egyes vállalatokra alkalmazandó dömpingellenes és szubvencióellenes vámtételt a szóban forgó vizsgálatok megállapításai alapján határozták meg. Így a vám mértéke a vizsgálatok során az érintett vállalatra vonatkozóan feltárt helyzetet tükrözi. Ezt a vámtételt (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) tehát kizárólag az érintett országból származó és az említett vállalat által előállított termékek behozatalaira kell alkalmazni. Azok az importált termékek, amelyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak – ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is –, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(461)

Amennyiben a későbbiek folyamán valamely vállalat megváltoztatja a nevét, kérheti ezen egyedi vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (45). A kérelemnek tartalmaznia kell az összes releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalat jogosultságát a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítést tesznek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(462)

A dömpingellenes vám megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az összes többi vállalatra alkalmazandó vám szintje nemcsak a nem együttműködő exportáló gyártókra vonatkozik, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak során egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

3. Kötelezettségvállalás

(463)

Az egyik kínai exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel a dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése alapján. Az árra vonatkozó kötelezettségvállalás magában foglalta a minimális importárat az érintett termék számos fő terméktípusára és altípusára vonatkozóan.

(464)

A Bizottság úgy véli, hogy az érintett terméknek nagyszámú altípusa és fajtája létezik, amelyek árai között jelentős, akár 700- %-os különbségek lehetnek. Ezért nagy a keresztkompenzáció kockázata. Egy terméktípuson belül az árak szintén akár 550 %-os tartományban mozoghatnak, a termék altípusaitól függően. Továbbá a kínai exportáló gyártó által javasolt különböző minimális importárak jóval a kárt nem okozó árak alatt voltak, és ezért nem szüntetnék meg az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt.

(465)

A fentiek alapján nem lenne lehetséges pontosan megkülönböztetni anélkül, hogy minden egyes behozatali tranzakciót külön elemeznénk annak meghatározása érdekében, hogy a termék a minimális importár melyik csoportjába esik, így a nyomon követés rendkívüli terhet jelentene, sőt esetleg kivitelezhetetlen is lenne.

(466)

Ezenfelül a vállalat olyan egyéb termékeket is exportál az Unióba, amelyek nem esnek az intézkedések hatálya alá. Ennek megfelelően kártérítésre vonatkozó kockázat áll fenn, ha ezeket a termékeket ugyanannak a vevőnek értékesítik. Egyes uniós vevők olyan kapcsolatban álló vállalatok, amelyek kereskedelmet folytatnak az Unión kívüli más kapcsolatban álló vállalatokkal. Ezek a komplex kereskedelmi és üzleti kapcsolatok a keresztkompenzációval kapcsolatos további potenciális kockázatokat idéznek elő.

(467)

A fentiek alapján a kötelezettségvállalásra vonatkozó ajánlatot a Bizottság elutasította.

(468)

Az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Végleges kiegyenlítő vámot kell kivetni a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg a 7019 11 00, az ex 7019 12 00, és a 7019 31 00 KN-kód (7019120021, 7019120022, 7019120023, 7019120025, 7019120039 TARIC-kód) alá tartozó legfeljebb 50 mm hosszúságú, vágott üvegszál; üvegszál előfonat, kivéve az impregnált és bevonattal ellátott üvegszál előfonatokat, amelyeknek az (ISO 1887 szabvány szerint meghatározott) izzítási vesztesége meghaladja a 3 %-ot; és üvegszálból készült szövedék behozatalára, az üveggyapotból készült szövedék kivételével.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott, és az alább felsorolt vállalatok által gyártott termék vámfizetés előtti, nettó, uniós határparitáson megállapított árára alkalmazandó végleges kiegyenlítő vámtételek a következők:

Vállalat	Végleges kiegyenlítő vám (%)	TARIC-kiegészítő kód
Jushi Group Co., Ltd; Jushi Group Chengdu Co., Ltd; Jushi Group Jiujiang Co., Ltd	10,3	B990
Changzhou New Changhai Fiberglass Co., Ltd; és Jiangsu Changhai Composite Materials Holding Co., Ltd; Changzhou Tianma Group Co., Ltd	4,9	A983
Chongqing Polycomp International Corporation	9,7	B991
Az I. mellékletben felsorolt egyéb együttműködő vállalatok	10,2
Minden más vállalat	10,3	A999

(3) A (2) bekezdésben felsorolt vállalatok esetében meghatározott egyéni kiegyenlítő vámtétel alkalmazásának feltétele, hogy a tagállamok vámhatóságainak olyan érvényes kereskedelmi számlát mutassanak be, amely megfelel a II. mellékletben meghatározott követelményeknek. Amennyiben ilyen számla nem kerül bemutatásra, úgy „a minden más vállalatra” érvényes vámot kell alkalmazni.

(4) Eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezések alkalmazandók.

2. cikk

A 248/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet 1. cikke helyébe a következő szöveg lép:

(1)

Végleges dömpingellenes kell kivetni a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg a 7019 11 00, az ex 7019 12 00, és az ex 7019 31 00 KN-kód (7019120021, 7019120022, 7019120023, 7019120025, 7019120039 TARIC-kód) alá tartozó legfeljebb 50 mm hosszúságú, vágott üvegszál; üvegszál előfonat, kivéve az impregnált és bevonattal ellátott üvegszál előfonatokat, amelyeknek az (ISO 1887 szabvány szerint meghatározott) izzítási vesztesége meghaladja a 3 %-ot; és üvegszálból készült szövedék behozatalára, az üveggyapotból készült szövedék kivételével.

(2)

Az (1) bekezdésben meghatározott, és az alább felsorolt vállalatok által gyártott termékek vámfizetés előtti, nettó, uniós határparitáson megállapított árára alkalmazandó végleges dömpingellenes vámtételek a következők:

Vállalat	Végleges dömpingellenes vám (%)	TARIC-kiegészítő kód
Jushi Group Co., Ltd; Jushi Group Chengdu Co., Ltd; Jushi Group Jiujiang Co., Ltd	14,5	B990
Changzhou New Changhai Fiberglass Co., Ltd; Jiangsu Changhai Composite Materials Holding Co., Ltd; Changzhou Tianma Group Co., Ltd	0	A983
Chongqing Polycomp International Corporation	19,9	B991
Az I. mellékletben felsorolt egyéb együttműködő vállalatok	15,9
Minden más vállalat	19,9	A999

(3)

A (2) bekezdésben felsorolt vállalatok esetében meghatározott egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazásának feltétele, hogy a tagállamok vámhatóságainak olyan érvényes kereskedelmi számlát mutassanak be, amely megfelel a II. mellékletben meghatározott követelményeknek. Amennyiben ilyen számla nem kerül bemutatásra, úgy „a minden más vállalatra” érvényes vámot kell alkalmazni.

(4)	Eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezések alkalmazandók.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 16-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 188., 2009.7.18., 93. o.

(2) HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

(3) A Tanács 2011. március 9-i 248/2011/EU végrehajtási rendelete a Kínai Népköztársaságból származó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről (HL L 67., 2011.3.15., 1. o.).

(4) Értesítés a Kínai Népköztársaságból származó egyes üvegszálból készült termékek behozatalára vonatkozó szubvencióellenes eljárás megindításáról (HL C 362., 2013.12.12., 66. o.).

(5) A Tanács 248/2011/EU végrehajtási rendelete, HL L 67., 2011.3.15.

(6) Értesítés a Kínai Népköztársaságból származó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatának megindításáról (HL C 371., 2013.12.18., 19. o.)

(7) A WTO Fellebbezési Testületének jelentése, Európai Közösségek – A Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések, WT/DS397/AB/R., 152. o.

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. június 13-i 765/2012/EU rendelete az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 237., 2012.9.3., 1–2. o.).

(9) Értesítés a Kereskedelmi Világszervezet Vitarendezési Testülete 2011. július 28-án elfogadott határozatáról (HL C 86., 2012.3.23., 6. o.)

(10) 3B Fibreglass SPRL, Owens Corning Fibreglass France és Johns Manville Slovakia a.s.

(11) A vágott szálak folytonos végtelen üvegszálak, amelyeket kívánt hosszúságúra vágnak, és változatos felületkezelésen esnek át, a gyantarendszerek legtöbbjével való kompatibilitás biztosítása érdekében. Ezek lehetnek száraz használatú vágott szálak vagy nedves használatú vágott szálak.

(12) Az előfonatok folytonos végtelen üvegszálak, összekötve, mechanikai csavar vagy feltekerés nélkül, amely cső alakú hengeres csomagot alkot.

(13) Az üvegszálból készült szövedékek vágott vagy folytonos ragasztott szálak.

(14) A texturált előfonatok olyan előfonatok, amelyek az egyik orsóról a másikra vannak legombolyítva, és e folyamat során azokat megnövelik/texturálják egy texturáló géppel, amely levegőt fúj be a közvetlen előfonat szálakba.

(15) A külföldi befektetésekre javasolt iparágak katalógusa XIV. fejezetének 6. pontja kifejezetten megemlíti a üvegszálból készült termékeket: „Az üvegszálból készült termékek és különleges üvegszálak gyártása”.

(16) Az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések II. fejezetének 5. cikke.

(17) Az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések III. fejezetének 17. cikke.

(18) Az auditált pénzügyi kimutatások harmadik csoportja 2014. május 15-én kelt, míg a vállalat telephelyén tett ellenőrző látogatásra 2014. május 29–30-án került sor.

(19) 40. sz. határozat, 17. cikke.

(20) Kína tudományos és technológiai fejlődésről szóló törvénye (82. sz. rendelet) (18. cikk), amely előírja, hogy az államnak ösztönöznie kell a pénzügyi intézményeket a szellemitulajdon-jogokhoz fűződő üzleti viszony kialakítására, ösztönzi az ilyen intézményeket, és iránymutatást ad a számukra a tudományos és technológiai téren elért előrelépések alkalmazásának és a csúcstechnológiát, illetve új technológiákat alkalmazó ágazat fejlesztésének hitelezés révén történő támogatását illetően, és arra bátorítja a biztosítókat, hogy vezessenek be biztosítási termékeket a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó ágazatok fejlesztési igényének fényében.

(21) A Kínai Központi Bank körlevele a betéti és hitelkamatok szabályozásáról (YinFa [2004] 251. sz. körlevél).

(22) HL L 325., 2013.12.5., 66. o.

(23) HL L 142., 2014.5.14., 32. o.

(24) A kereskedelmi bankokról szóló törvény 34. cikke.

(25) „Az e-üvegszál kohó huzalgyártása […], a nagy teherbírású üvegszál és a belőle készülő termékek fejlesztése és gyártása.”

(26) A támogatáskülönbözet kiszámítása erre a csoportra vonatkozóan a rendelkezésre álló tényeken alapult a (89) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(27) A támogatáskülönbözet kiszámítása erre a csoportra vonatkozóan a rendelkezésre álló tényeken alapult a (89) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(28) A támogatáskülönbözet kiszámítása erre a csoportra vonatkozóan a rendelkezésre álló tényeken alapult a (89) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(29) A 2013. március 11-i 215/2013/EU tanácsi rendelet, (116) preambulumbekezdés.

(30) George E. Peterson: Land leasing and land sale as an infrastructure-financing option (Földlízing és földeladás mint infrastruktúra-finanszírozási lehetőség), a Világbank 2006. november 7-i, 4043. szakpolitikai kutatási munkadokumentuma; An End to China's Imbalances (A kínai egyensúlyhiány megszüntetése), az IMF WP/12/100. sz. munkadokumentuma, 2012. április, 12. o.

(31) An End to China's Imbalances (A kínai egyensúlyhiány megszüntetése), az IMF WP/12/100. sz. munkadokumentuma, 2012. április, 12. o.

(32) A támogatáskülönbözet kiszámítása erre a csoportra vonatkozóan a rendelkezésre álló tényeken alapult a (89) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(33) A támogatáskülönbözet kiszámítása erre a csoportra vonatkozóan a rendelkezésre álló tényeken alapult a (89) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(34) A Kereskedelmi Főigazgatóság 14. cikk (6) bekezdés szerinti adatbázisa adatokat tartalmaz a dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések vagy vizsgálatok hatálya alá tartozó termékek behozataláról, mind az eljárás által érintett országokból, mind egyéb harmadik országokból, a 10 számjegyű TARIC-kód szintjén.

(35) A Bizottság 1990. szeptember 7-i határozata az Amerikai Egyesült Államokból származó sűrű nátrium-karbonát behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatának megszüntetéséről (HL 1999., L 283., 38. o.).

(36) A Bizottság 1998. december 21-i határozata a Japánból, a Koreai Köztársaságból, Malajziából, a Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó lézeroptikai leolvasó rendszerek, valamint a gépjárművekhez használt főbb alkotóelemeinek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatának megszüntetéséről (HL 1999., L 18., 62. o.).

(37) A Bizottság 248/2011/EU végrehajtási rendelete (HL L 67., 2011.3.15., 6. o.) (lásd az (64) preambulumbekezdést).

(38) A Bizottság 248/2011/EU végrehajtási rendelete (HL L 67., 2011.3.15., 6. o.) (lásd az (54) preambulumbekezdést).

(39) Ycharts.com

(40) Testületi jelentés, Kína – Végleges dömpingellenes vámintézkedések az Európai Unióból származó röntgensugaras biztonsági ellenőrzési berendezésekkel szemben – WT/DS425/R jelentés, 7.247. pont.

(41) A Bizottság 2014. május 13-i 471/2014/EU végrehajtási rendelete a Kínai Népköztársaságból származó szolárüveg behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről (HL L 142., 2014.5.14., 23. o., (319) preambulumbekezdés).

A Tanács 2002. március 18-i 495/2002/EK rendelete a személyes használatra szolgáló fénymásolóknak a Kínai Népköztársaságból, Japánból, a Koreai Köztársaságról, Malaysiából, Szingapúrból, Tajvanról és Thaiföldről történő behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámot kivető 904/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 78., 2002.3.21., 1. o., (12) preambulumbekezdés).

(42) A Bizottság 812/2010/EU rendelete (HL L 243., 2010.9.16., 47. o.) (lásd a (69) preambulumbekezdést).

(43) http://pages.stern.nyu.edu/~adamodar/New_Home_Page/datafile/wacc.htm

(44) A Bizottság 470/2014/EU rendelete (HL L 142., 2014.5.14., 15. o., (136) preambulumbekezdés).

(45) European Commission, Directorate-General for Trade, Directorate H, Office CHAR 04/039, 1049 Bruxelles/Brussel, Belgique/België.

I. MELLÉKLET

A mintában nem szereplő, együttműködő exportáló gyártók:

Név	TARIC-kiegészítő kód
Taishan Fiberglass Inc.; PPG Sinoma Jinjing Fiber Glass Company Ltd	B992
Xingtai Jinniu Fiberglass Co., Ltd	B993
Weiyuan Huayuan Composite Material Co., Ltd	B994
Changshu Dongyu Insulated Compound Materials Co., Ltd	B995
Glasstex Fiberglass Materials Corp.	B996

II. MELLÉKLET

Az 1. cikk (3) bekezdésében és a 2. cikk (3) bekezdésében említett érvényes kereskedelmi számlán kötelező feltüntetni a számlát kibocsátó vállalat tisztségviselője által aláírt, alábbi formátumú nyilatkozatot:

1.	A kereskedelmi számlát kiállító vállalat tisztségviselőjének neve és beosztása.

Nyilatkozat: Alulírott igazolom, hogy az e számla tárgyát képező, az Európai Unióba történő kivitelre értékesített (mennyiség) üvegszálból készült termékeket a(z) (vállalat neve és címe) (kiegészítő TARIC-kód) állította elő (érintett ország)-ban/-ben. Kijelentem, hogy az e számlán szereplő adatok hiánytalanok és megfelelnek a valóságnak.

3.	Dátum és aláírás.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/82

A BIZOTTSÁG 1380/2014/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2014. december 17.)

a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 1788/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 595/2004/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) és különösen annak 4 cikkével összefüggésben értelmezett 81. cikke (1) bekezdésére és 83. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2)2014. január 1-jétől kezdődően hatályon kívül helyezte és felváltotta az 1234/2007/EK rendeletet. Mindazonáltal az 1308/2013/EU rendelet 230. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a tejtermelésre vonatkozó korlátozások rendszere tekintetében az 1234/2007/EK rendelet II. része I. címe III. fejezetének III. szakasza, továbbá a szóban forgó rendelet 55. és 85. cikke, valamint IX. és X. melléklete 2015. március 31-ig továbbra is alkalmazandó.

(2)

A felvásárlóknak és a termelőknek a 2014/2015-ös tejkvótaévre, valamint a többletilletékek 2015. március 31. utáni beszedésére vonatkozó kötelezettségeivel kapcsolatos minden kétely kizárása érdekében helyénvaló az 595/2004/EK bizottsági rendelet (3) 15. cikke (1) bekezdését az 1234/2007/EK rendeletre történő hivatkozással egyértelműbbé tenni.

(3)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 595/2004/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az illetékfizetésre kötelezett felvásárlók és közvetlen értékesítés esetén a termelők minden év október 1-jéig megfizetik az esedékes összeget az illetékes hatóságnak a tagállam által megállapított szabályokkal összhangban; a felvásárlók felelősek azért, hogy a termelőktől az 1234/2007/EK rendelet 79. cikke alapján fizetendő, a szállításokra vonatkozó többletilletéket az ugyanezen rendelet 81. cikke (1) bekezdésének megfelelően beszedjék.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 17-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1308/2013/EU rendelete a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).

(3) A Bizottság 2004. március 30-i 595/2004/EK rendelete a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 1788/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 94., 2004.3.31., 22. o.).

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/83

A BIZOTTSÁG 1381/2014/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2014. december 22.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2) és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)	Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 22-én.

a Bizottság részéről,

az elnök nevében,

Jerzy PLEWA

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató

(1) HL L 347., 2013.12.20., 671. o.

(2) HL L 157., 2011.6.15., 1. o.

MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	AL	76,1
	EG	176,9
	IL	69,8
	MA	90,5
	TN	241,9
	TR	107,1
	ZZ	127,1
0707 00 05	IL	241,9
	TR	147,2
	ZZ	194,6
0709 93 10	MA	80,1
	TR	142,0
	ZZ	111,1
0805 10 20	AR	35,3
	MA	68,6
	TR	57,7
	UY	32,5
	ZA	50,8
	ZW	33,9
	ZZ	46,5
0805 20 10	MA	69,1
0805 20 10	ZZ	69,1
0805 20 30, 0805 20 50, 0805 20 70, 0805 20 90	IL	94,1
	JM	161,9
	MA	75,3
	TR	76,6
	ZZ	102,0
0805 50 10	TR	71,9
	US	236,5
	ZZ	154,2
0808 10 80	BR	59,0
	CA	135,6
	CL	80,3
	NZ	90,6
	US	99,6
	ZA	54,1
	ZZ	86,5
0808 30 90	CN	98,8
	US	141,4
	ZZ	120,1

(1) Az országoknak a Közösség harmadik országokkal folytatott külkereskedelmére vonatkozó statisztikáról szóló 471/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az országok és területek nómenklatúrájának frissítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2012. november 27-i 1106/2012/EU bizottsági rendeletben (HL L 328., 2012.11.28., 7. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/86

A TANÁCS 2014/112/EU IRÁNYELVE

(2014. december 19.)

az Európai Hajózási Szövetség (EBU), az Európai Hajósok Szervezete (ESO) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) által kötött, a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodás végrehajtásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 155. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 155. cikke (2) bekezdésének megfelelően a munkaadói és a munkavállalói oldal (a továbbiakban: szociális partnerek) együttes kérelmet nyújthatnak be arra vonatkozóan, hogy az EUMSZ 153. cikkének hatálya alá tartozó kérdésekben, uniós szinten általuk megkötött megállapodások végrehajtására a Bizottság javaslata alapján hozott tanácsi határozattal sor kerüljön.

(2)

Az Európai Hajózási Szövetség (EBU), az Európai Hajósok Szervezete (ESO) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) 2007. december 10-i levelükben tájékoztatták a Bizottságot azon szándékukról, hogy az EUMSZ 155. cikke (1) bekezdésének megfelelően tárgyalásokat kívánnak folytatni egy uniós szintű megállapodás megkötése érdekében.

(3)	Az EBU, az ESO és az EFT 2012. február 15-én megkötötte a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodást (a továbbiakban: megállapodás).

(4)	A megállapodás együttes kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a megállapodást az EUMSZ 155. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság javaslatára hozott tanácsi határozattal hajtsák végre.

(5)	A megállapodás végrehajtásának megfelelő jogi eszköze az irányelv.

(6)	A Bizottság tájékoztatta az Európai Parlamentet a javaslatáról.

(7)	A Bizottság a közösségi szintű szociális párbeszéd átalakításáról és fejlesztéséről szóló, 1998. május 20-i közleményével összhangban kidolgozta az irányelvre vonatkozó javaslatát, figyelembe véve az aláíró felek reprezentativitását és a megállapodás minden egyes rendelkezésének a jogszerűségét.

(8)

A munkaidő-szervezéssel kapcsolatos koherens jogi kerethez hozzájárulandó, ezen irányelv végrehajtása során figyelembe kell venni a meglévő uniós jogszabályokat, és – a megállapodás tartalmára tekintettel – ezen belül is mindenekelőtt a 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (1) (munkaidő-irányelv). Az említett irányelv meghatározza a munkaidő megszervezésével kapcsolatos egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményeket, többek között a belvízi hajózás területén dolgozó munkavállalókra vonatkozóan.

(9)	Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a szociális partnereket – együttes kérelmükre – megbízhassák ennek az irányelvnek a végrehajtásával, feltéve, hogy a tagállamok meghozzák mindazokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ezen irányelv célkitűzései megvalósíthatók legyenek.

(10)	A 2003/88/EK irányelv 14. cikkének alkalmazásában ez az irányelv és az ehhez az irányelvhez mellékelt megállapodás részletesebb követelményeket határoznak meg a belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalók munkaidő-szervezésére vonatkozóan, mint az említett irányelv.

(11)	Ez az irányelv a részletesebb, vagy a belvízi hajózás területén dolgozó utazó munkavállalók számára nagyobb fokú védelmet biztosító uniós jogszabályok rendelkezéseit nem érintve alkalmazandó.

(12)	Ez az irányelv nem adhat alapot a munkavállalók védelmének a megállapodás által érintett területeken biztosított általános szintjéhez képest történő csökkentésére.

(13)	Ez az irányelv és az ehhez az irányelvhez mellékelt megállapodás minimumkövetelményeket rögzít. A tagállamoknak és a szociális partnereknek meg kell engedni, hogy előnyösebb rendelkezéseket is fenntarthassanak vagy bevezethessenek.

(14)	Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában, különösen annak 31. cikkében elismert alapvető jogokat és elveket.

(15)

Mivel ezen irányelv célját – nevezetesen egy túlnyomórészt határokon átnyúló ágazatban a munkavállalók egészségének és biztonságának a védelmét – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(16)	A megállapodás végrehajtása hozzájárul az EUMSZ 151. cikke szerinti célkitűzések megvalósításához.

(17)

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata (2) értelmében valamely irányelv által előírt meghatározott tevékenység valamely tagállamban való hiánya nem mentesíti e tagállamot azon kötelezettsége alól, hogy az ezen irányelv valamennyi rendelkezésének megfelelő átültetése érdekében meghozza a törvényi és rendeleti intézkedéseket. Mind a jogbiztonság elve, mind az irányelvek teljes jogi, és nemcsak tényleges érvényesülése biztosításának a szükségessége megköveteli, hogy valamennyi tagállam az irányelvvel érintett területen kötelező rendelkezéseket előíró egyértelmű, pontos és átlátható jogi szabályozás keretében átvegye a szóban forgó irányelv előírásait. E kötelezettség azért hárul a tagállamokra, hogy előre lássák az irányelvekben megadott időpontban fennálló helyzet bármely módosítását, és hogy biztosítsák, hogy a Közösség minden jogalanya, beleértve azon tagállamok jogalanyait is, amelyekben az irányelvben említett bizonyos tevékenységek nem léteznek, minden körülmények között egyértelműen és pontosan ismerje jogait és kötelezettségeit. A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az irányelvek átültetése csak akkor nem kötelező, amikor az átültetés földrajzi okokból kifolyólag tárgytalan. A tagállamoknak ezekben az esetekben tájékoztatniuk kell azokról a Bizottságot.

(18)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (3) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok megküldését indokoltnak tekinti,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ez az irányelv végrehajtja az Európai Hajózási Szövetség (EBU), az Európai Hajósok Szervezete (ESO) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) által 2012. február 15-én megkötött, a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodást, amelyet ezen irányelv melléklete tartalmaz.

2. cikk

(1) A tagállamok az ezen irányelvben megállapítottaknál előnyösebb rendelkezéseket is fenntarthatnak vagy bevezethetnek.

(2) Ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között sem adhat alapot a munkavállalók védelmének az ezen irányelv által szabályozott területeken biztosított általános szintjéhez képest történő csökkentésére. Ez nem érinti a tagállamok és a szociális partnerek azon jogát, hogy a változó körülmények fényében az ezen irányelv elfogadása idején hatályban lévőktől eltérő törvényi, rendeleti vagy szerződéses rendelkezéseket fogadjanak el, feltéve, hogy az ezen irányelvben megállapított minimumkövetelmények teljesülnek.

(3) Ez az irányelv nem alkalmazható és nem értelmezhető irányadóként egyetlen olyan uniós vagy nemzeti rendelkezéssel, szokással vagy gyakorlattal szemben sem, amely az érintett munkavállalók számára kedvezőbb feltételeket biztosít.

3. cikk

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

4. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2016. december 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

6. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 19-én.

a Tanács részéről

az elnök

S. GOZI

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelve (2003. november 4.) a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól (HL L 299., 2003.11.18., 9. o.).

(2) Lásd többek között az Európai Unió Bíróságának a C-343/08. sz, Európai Bizottság kontra Cseh Köztársaság ügyben 2010. január 14-én hozott ítéletét (EBHT 2010., I-275. o.).

(3) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

MELLÉKLET

Európai megállapodás a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról

mivel:

(1)

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv általános minimumszabályokat állapít meg, amelyek a 20. cikk (1) bekezdésében említett területeken kívül (napi pihenőidő, szünetek, heti pihenőidő, az éjszakai munka időtartama) a belvízi hajózáson belüli munkaidő-szervezésre is alkalmazandók. Mivel az irányelv rendelkezései nem veszik figyelembe megfelelő mértékben a belvízi hajózásra jellemző munka- és élethelyzeteket, a 2003/88/EK irányelv 14. cikkének megfelelően egyedibb rendelkezésekre van szükség.

(2)	Ezeknek az egyedibb rendelkezéseknek ugyanakkor a belvízi hajózásban dolgozó munkavállalók magas szintű munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét is biztosítaniuk kell.

(3)

A belvízi hajózás egy nemzetközi jellegű közlekedési forma, amelyre túlnyomó részt az európai vízi útvonalhálózaton zajló, határokon átnyúló tevékenységek jellemzők. Ezért az európai belvízi hajózási ágazatnak azon kell dolgoznia, hogy az ágazat munkaerőpiacán egyforma keretfeltételek érvényesüljenek, és meg kell akadályoznia a munkaidő-szervezésre vonatkozó törvények közötti különbségekből fakadó tisztességtelen versenyt.

(4)

A közlekedési ágazatnak a gazdaság versenyképességét befolyásoló jelentőségére tekintettel az Európai Unió célul tűzte ki a kevesebb energiát igénylő, környezetbarátabb vagy biztonságosabb közlekedési formák bátorítását (1). A belvízi hajózás – mint további szabad kapacitásokkal rendelkező, környezetbarát közlekedési forma – fenntartható módon hozzájárulhat az európai közúti és vasúti közlekedés tehermentesítéséhez.

(5)

Az ágazaton belül a munkaszervezés terén eltérések mutatkoznak. A munkavállalók száma és az általuk a fedélzeten eltöltött munkaidő a munkaszervezéstől, az adott vállalkozástól, az üzemeltetés földrajzi területétől, az út hosszúságától és a vízi jármű nagyságától függően változik. Egyes hajók folyamatos üzemmódban, azaz napi 24 órán keresztül, váltott műszakban dolgozó személyzettel működnek. Ezzel szemben mindenekelőtt a középvállalkozások hajói rendszerint hetente öt vagy hat napon át, napi 14 órában üzemelnek. A belvízi hajózásban a munkavállalók fedélzeti munkaideje nem egyezik meg a vízi jármű üzemeltetési idejével.

(6)

A belvízi hajózás egyik sajátossága, hogy a munkavállalók nem csupán a munkájukat végzik a fedélzeten, hanem adott esetben szállásuk vagy lakásuk is ott van. Ezért szokás szerint pihenőidejüket is a fedélzeten töltik. A belvízi hajózási ágazatban számos munkavállaló – mindenekelőtt az otthonuktól nagy távolságra lévők – több, egymást követő napon dolgozik a fedélzeten, hogy ezáltal megtakaríthassa az utazási időt, és ezt követően több napot tölthessen otthon vagy valamely más, szabadon választott helyen. Például, ha a munkavállaló 1:1 arányban dolgozik, akkor ugyanannyi pihenőnapja van, mint munkanapja. Ezért mind a fedélzeten eltöltött, egymást követő munkanapok száma, mind pedig a pihenőnapok száma több lehet, mint egy szárazföldi munkaviszony esetében.

(7)

A belvízi hajózásban az átlagos munkaidőbe elvileg a készenléti idő jelentős része is beleszámít (például a kiszámíthatatlan várakozási idő miatt a zsilipeknél vagy a vízi jármű ki- és berakodásánál), ami akár az éjszakai időszakra is eshet. Ezért a napi és heti munkaidő felső határa a 2003/88/EK irányelvben megállapítottaknál magasabb is lehet.

(8)

Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy a belvízi hajózási ágazatban a munkaterhelést több tényező is befolyásolja, mint például a zaj, a rázkódás és a munkaidő-szervezés. A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (2) rendelkezéseinek sérelme nélkül a munkavállalók – tekintettel a belvízi hajózás különleges munkafeltételeire – védelmük érdekében évente egészségügyi vizsgálatokon vesznek részt.

(9)	Az éjszakai fedélzeti szolgálat révén a személyzet tagjaira háruló többletterhelést a maximálisan megengedhető éjszakai munkaidő korlátozásával és a megfelelő munkaszervezéssel kell ellensúlyozni.

(10)	A belvízi hajózási ágazatban a munkavállalók mellett önfoglalkoztatók (3) is dolgoznak. Az önfoglalkoztatói státus megállapítása az adott tagállam nemzeti joga alapján történik.

(11)

A munka- és életkörülmények a személyhajókon eltérnek a belvízi hajózás más formáinál megszokottaktól, ezért indokoltak a külön rendelkezések. Az európai belvízi hajózás ezen alágazatára jellemző eltérő társadalmi környezet, a különböző munkaköri tevékenységek és a szezonális jelleg az eltérő munkaszervezésben is tükröződik.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek és különösen annak 154. cikkének és 155. cikke (2) bekezdésének megfelelően alulírottak együttes kérelmet nyújtanak be ezen uniós szinten megkötött megállapodásnak a Bizottság javaslata alapján hozott tanácsi határozattal történő végrehajtására, Az aláíró felek a következőkben állapodtak meg:

1. szakasz

Hatály

(1)

A megállapodás azokra az utazó munkavállalókra alkalmazandó, akik a hajózó személyzet (legénység) tagjaként vagy más funkcióban (fedélzeti személyzet) egy olyan vízi jármű fedélzetén dolgoznak, amely valamely tagállam felségterületén a kereskedelmi célú belvízi hajózásban üzemel.

(2)

E megállapodás értelmében a belvízi hajózási vállalkozók még abban az esetben sem tekintendők munkavállalóknak, ha saját vállalkozásukon belül munkavállalói státusszal rendelkeznek.

(3)

E megállapodás nem sérti a hajózás biztonságát érintő, az utazó munkavállalókra és az 1.2. szakaszban említett személyekre vonatkozó nemzeti és nemzetközi rendelkezéseket.

(4)

Amennyiben az utazó munkavállalók esetében eltérések vannak az e megállapodásban, illetve a hajózás biztonságára vonatkozó nemzeti és nemzetközi rendelkezésekben megállapított pihenőidőt illetően, úgy azok a rendelkezések az irányadók, amelyek nagyobb fokú védelmet biztosítanak a munkavállalók egészsége és biztonsága tekintetében.

(5)

Azok az utazó munkavállalók, akik egy tagállam felségterületén nem kereskedelmi céllal közlekedő vízi jármű fedélzetén dolgoznak, és akik munkafeltételeit a munkáltatói és a munkavállalói szervezetek között létrejött kollektív szerződések vagy bérmegállapodások szabályozzák, a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel való egyeztetést követően és azok jóváhagyásával szintén e megállapodás hatálya alá tartozhatnak, amennyiben e megállapodás rendelkezései a munkavállalókra nézve kedvezőbbek.

2. szakasz

Fogalommeghatározások

E megállapodás alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások érvényesek:

a) „vízi jármű”: úszóműves hajó vagy gép;

b) „személyhajó”: 12-nél több utas szállítására épített és berendezett, egynapos utazásra alkalmas vagy kabinos hajó;

c) „munkaidő”: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló a munkáltató vagy annak képviselője utasítására a vízi jármű fedélzetén, a járműnél vagy ahhoz kapcsolódóan munkát végez, munkára van beosztva, vagy munka céljából rendelkezésre kell állnia (készenléti idő);

d) „pihenőidő”: az az időtartam, amely nem minősül munkaidőnek; e fogalomba beletartozik a mozgó vízi járművön, az álló vízi járművön és a szárazföldön eltöltött pihenőidő. A rövid (maximum 15 perces) pihenőidők nem tartoznak e fogalomba;

e) „pihenőnap”: 24 összefüggő órából álló pihenőidő, amelyet a munkavállaló valamely szabadon választott helyen tölt el;

f) „belvízi hajózási vállalkozó”: belvízi hajózási ágazatban saját számlájára, jövedelemszerzés céljából vízi járművet működtető személy;

g) „munkarend”: a munkanapok és pihenőnapok beosztása, amelyet a munkaadó a munkavállalóval előzetesen ismertet;

h) „éjszakai idő”: a 23:00 óra és a 6:00 óra közötti időszak;

i) éjszakai munkát végző munkavállaló:

aa)	egyrészről az a munkavállaló, aki az éjszakai idő alatt napi munkaidejéből legalább három órában rendszeresen munkát végez;

bb)

másrészről az a munkavállaló, aki éves munkaidejének bizonyos hányadában éjszakai idő alatt végez munkát, az érintett tagállamnak a következők alapján történő meghatározása értelmében:

aaa)	nemzeti jogszabályok útján, a szociális partnerekkel történt konzultációt követően; vagy

bbb)	kollektív szerződések vagy a szociális partnerek között, nemzeti vagy regionális szinten megkötött megállapodások útján;

j) „váltott műszakban dolgozó munkavállaló”: olyan munkavállaló, akinek munkarendje váltott műszak része;

k) „fedélzeti személyzet”: a 2006/87/EK irányelv (4) II. mellékletének 1.01. cikkében található 103. fogalommeghatározásnak megfelelően;

l) „utazó munkavállaló”: az a munkavállaló, akit egy belvízi személyszállítást vagy árufuvarozást végző vállalkozás az utazó személyzet tagjaként alkalmaz; az e megállapodásban a „munkavállalókra” történő utalások ennek megfelelően értendők;

m) „idény”: egy 12 hónapos időszakon belül legfeljebb 9 egymást követő hónapra kiterjedő időszak, amelyben bizonyos tevékenységek végzése külső körülmények miatt – pl. időjárási viszonyok vagy idegenforgalmi kereslet – az év egyes időszakaihoz köthető.

3. szakasz

Munkaidő és referencia-időszak

(1)

A 4. szakasz rendelkezéseinek sérelme nélkül a munkaidő alapvetően nyolcórás napi munkaidőn alapul.

(2)

A munkaidő a 4. szakasznak megfelelően meghosszabbítható, feltéve, hogy egy 12 hónapos időszakban (referencia-időszak) a heti átlagos munkaidő nem lépi túl a 48 órát.

(3)

A maximális munkaidő a referencia-időszakban összesen 2 304 óra (az 52 hétből leszámítva a minimálisan 4 hét szabadságot, majd az eredményt szorozva 48 órával). Az éves fizetett szabadság és a betegszabadság időtartamát nem lehet figyelembe venni az átlagszámításnál, vagy azt annak szempontjából semlegesnek kell tekinteni. A hivatalos munkaszüneti napok címén járó pihenőnapokat is le kell levonni.

(4)

A referencia-időszaknál rövidebb ideig tartó munkaviszonyok esetében a maximális munkaidőt időarányosan kell kiszámítani.

4. szakasz

Napi és heti munkaidő

(1)

A maximális munkaidő nem lehet több, mint:

a)	minden 24 órás időtartamra 14 óra; valamint

b)	minden 7 napos időtartamra 84 óra.

(2)

Amennyiben a munkarendben több munkanap, mint pihenőnap szerepel, az átlagos heti munkaidő négy hónap alatt nem lehet több mint 72 óra.

5. szakasz

Munkanapok és pihenőnapok

(1)

Az egymást követő munkanapok száma legfeljebb 31 nap lehet.

(2)

Amennyiben a munkarend szerint a munkanapok száma nem haladja meg a pihenőnapok számát, akkor közvetlenül az egymást követő munkanapok után ugyanannyi egymást követő pihenőnapot kell biztosítani. A közvetlenül a munkanapok után biztosítandó, egymást követő pihenőnapok számától el lehet térni, feltéve, hogy

a)	a maximálisan teljesíthető, 31 egymást követő munkanapot nem lépik túl; és

b)	az egymást követő pihenőnapok 3. a), 3. b), vagy 3. c) pontban említett minimális számát közvetlenül az egymást követően ledolgozott munkanapok után biztosítják; valamint

c)	a meghosszabbított vagy felcserélt munkanapok időszaka a referencia-időszak folyamán kiegyenlítődik.

(3)

Amennyiben a munkarend szerint több a munkanap, mint a pihenőnap, akkor a közvetlenül az egymást követő munkanapok után biztosítandó, egymást követő pihenőnapok minimális száma a következőképpen alakul:

a)	az 1–10. egymást követő munkanap esetében: minden egyes egymást követő munkanapra 0,2 pihenőnap jár (például: 10 egymást követő munkanapra 2 pihenőnap);

b)	a 11–20. egymást követő munkanap esetében: minden egyes egymást követő munkanapra 0,3 pihenőnap jár (például: 20 egymást követő munkanapra 5 pihenőnap);

c)	a 21–31. egymást követő munkanap esetében: minden egyes egymást követő munkanapra 0,4 pihenőnap jár (például: 31 egymást követő munkanapra 9,4 pihenőnap).

A töredék pihenőnapok hozzáadódnak a minimálisan járó, egymást követő pihenőnapokhoz, és kizárólag teljes pihenőnapként biztosítandók.

6. szakasz

Idénymunka a személyhajózásban

E megállapodás 4. és 5. szakaszától eltérve a következő rendelkezések minden olyan munkavállalóra alkalmazhatók, akik egy személyhajó fedélzetén idénymunkát végeznek:

A maximális munkaidő nem lehet több, mint:

a)	minden 24 órás időtartamra 12 óra; valamint

b)	minden 7 napos időtartamra 72 óra.

2.	A munkavállalónak minden munkanapért 0,2 pihenőnap jár. Minden 31 napos időszakra legalább két pihenőnapot kell ténylegesen biztosítani. A fennmaradó pihenőnapokat megegyezés szerint biztosítják.

Az előző alszakaszra és a 3. szakasz 4. alszakaszára tekintettel a pihenőnapok kiadását, valamint a 3. szakasz szerinti 48 órás átlagos munkaidő betartását a kollektív szerződéseknek vagy a szociális partnerek közötti megállapodásoknak, vagy ezek hiányában a nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell biztosítani.

7. szakasz

Pihenőidő

A munkavállalók rendszeres pihenőidőt kapnak, amelynek tartama időegységekben van kifejezve, és amely elég hosszú és folyamatos annak biztosításához, hogy a munkavállalók fáradtság vagy rendszertelen munka következtében ne okozzanak magukban, munkatársaikban vagy másokban kárt, valamint ne károsítsák egészségüket sem rövid, sem pedig hosszú távon.

A pihenőidő nem lehet kevesebb, mint:

a)	minden 24 órás időtartamra 10 óra, ebből legalább 6 egybefüggő óra; és

b)	minden 7 napos időtartamra 84 óra.

8. szakasz

Szünetek

Minden munkavállaló számára, aki naponta hat óránál többet dolgozik, szünetet kell biztosítani. A szünetekre, különösen a szünetek hosszára és biztosításuk feltételeire vonatkozó részleteket kollektív szerződésekben vagy szociális partnerek közötti megállapodásokban, illetve ezek hiányában nemzeti jogszabályokban állapítják meg.

9. szakasz

Az éjszakai munkaidő felső határa

Hétórás éjszakai idő alapján az éjszakai munkaidő felső határa 7 napos időszakonként 42 óra.

10. szakasz

Éves szabadság

Minden munkavállalónak legalább négy hét éves fizetett szabadság, illetve egy évnél rövidebb munkaviszony esetében annak arányos része jár a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat szerint az ilyen szabadságra való jogosultságra és annak biztosítására vonatkozó feltételeknek megfelelően.

Az éves fizetett szabadság minimális időtartama nem helyettesíthető annak fejében nyújtott pénzbeli juttatással, kivéve a munkaviszony megszűnésének esetén.

11. szakasz

A kiskorúak védelme

(1)

A 18 év alatti munkavállalókra a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló 94/33/EK irányelv (5) rendelkezései alkalmazandók.

(2)

Kivételes esetekben a tagállamok jogszabályi vagy egyéb rendelkezéssel engedélyezhetik a nemzeti jog szerint már nem tanköteles, 16 év feletti fiatalkorúak olyan időszakokban történő foglalkoztatását is, amelyekben az éjszakai munka a 94/33/EK irányelv értelmében tilos, feltéve, ha erre egy hivatalosan elismert képzés keretében a képzési célok eléréséhez szükség van, valamint, ha megfelelő kompenzációs pihenőidőt biztosítanak számukra, és ha ez a 94/33/EK irányelv 1. cikkében meghatározott célokkal nem ellentétes.

12. szakasz

Ellenőrzés

(1)

Minden munkavállaló napi munkaidejét és pihenőidejét fel kell jegyezni annak érdekében, hogy a 3., 4., 5., 6., 7., 9., 10., 11. és 13. szakaszban megállapított rendelkezések betartását ellenőrizni lehessen.

(2)

E feljegyzéseket legalább a referencia-időszak végéig meg kell őrizni a fedélzeten.

(3)

A feljegyzéseket a munkaadónak vagy képviselőjének, valamint a munkavállalónak megfelelő időközönként (legkésőbb a következő hónap végéig) közösen ellenőrizniük kell, és jóvá kell hagyniuk azokat.

(4)

A feljegyzendő minimális adatok a következők:

a)	a hajó neve;

b)	a munkavállaló neve;

c)	a felelős hajóparancsnok neve;

dátum;

e)	munkanap vagy pihenőnap;

f)	a napi munka- vagy pihenőidő kezdete.

(5)

A munkavállalónak másolatot kell adni a rá vonatkozó jóváhagyott feljegyzésekről. E másolatokat a munkavállalónak egy évig meg kell őriznie.

13. szakasz

Vészhelyzetek

(1)

A hajóparancsnok vagy képviselője jogosult a munkavállaló számára bármilyen olyan munkaidőt előírni, amely a vízi jármű, a fedélzeten tartózkodó személyek vagy a rakomány közvetlen biztonságához, illetve bajba jutott más vízi járműveknek vagy személyeknek nyújtott segítség céljából szükséges.

(2)

Az 1. alszakasznak megfelelően a hajóparancsnok vagy képviselője a helyzet normalizálódásáig terjedő időszakban megkövetelheti a munkavállalótól a szükséges munka elvégzését.

(3)

A hajóparancsnok vagy képviselője gondoskodik arról, hogy a helyzet normalizálódását követően a lehető legrövidebb időn belül megfelelő pihenőidő álljon rendelkezésre minden olyan munkavállaló számára, aki rendes pihenőideje alatt munkát végzett.

14. szakasz

Egészségügyi vizsgálat

(1)

Minden munkavállalónak évente egyszer joga van egy ingyenes egészségügyi vizsgálatra. A vizsgálat során különös figyelmet kell szentelni azoknak a tüneteknek vagy állapotoknak, amelyek összefüggésben lehetnek az 5. és 6. szakasz alapján biztosított minimális napi pihenőidővel és/vagy minimális pihenőnapokkal végzett fedélzeti munkával.

(2)

Azokat az éjszakai munkát végző munkavállalókat, akiknél egyértelműen kimutatható, hogy az éjszakai munkavégzésből eredően küzdenek egészségügyi problémákkal, amennyiben mód van rá, számukra alkalmas nappali munkára kell áthelyezni.

(3)

A térítésmentes egészségügyi vizsgálatra orvosi titoktartás vonatkozik.

(4)

A térítésmentes egészségügyi vizsgálat a nemzeti egészségügyi rendszer keretében is elvégezhető.

15. szakasz

Biztonság és egészségvédelem

(1)

Munkájuk jellegének megfelelően kell gondoskodni az éjszakai munkát végző munkavállalók és a váltott műszakban dolgozó munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről.

(2)

Az éjszakai munkát végző munkavállalók és a váltott műszakban dolgozó munkavállalók biztonságát és egészségét szolgáló megfelelő védelmi és megelőzési szolgáltatásoknak vagy eszközöknek egyenértékűeknek kell lenniük a más munkavállalók számára biztosítottakkal, és mindenkor rendelkezésre kell állniuk.

16. szakasz

Munkaritmus

A munkát egy bizonyos munkaritmus szerint megszervezni kívánó munkáltatónak figyelembe kell vennie azt az általános elvet, hogy a munkát az azt végző emberhez kell igazítani, különösen az egyhangú munka és az előre meghatározott munkaritmusban való munkavégzés könnyebbé tétele érdekében, a tevékenység jellegének, valamint a biztonsági és egészségügyi követelményeknek megfelelően, különösen a munkaidő alatti szüneteket illetően.

17. szakasz

Záró rendelkezések

(1) Kedvezőbb rendelkezések

Ez a megállapodás nem sérti a tagállamok azon jogát, hogy

a)	továbbra is fenntartsanak vagy bevezessenek olyan jogszabályi vagy egyéb rendelkezéseket; vagy

b)	támogassák vagy engedélyezzék olyan kollektív szerződések vagy szociális partnerek között kötött olyan megállapodások alkalmazását,

amelyek a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme szempontjából kedvezőbbek, mint az ebben a megállapodásban foglalt rendelkezések.

(2) Csökkentést kizáró rendelkezés

E megállapodás végrehajtása semmilyen körülmények között nem indokolhatja az e megállapodás által érintett munkavállalók általános védelmi szintjének csökkentését.

(3) A megállapodás nyomon követése

A szociális partnerek a belvízi hajózással foglalkozó ágazati párbeszéd céljából felállított bizottság keretében figyelemmel kísérik e megállapodás végrehajtását és alkalmazását, különös tekintettel a munkaegészségügyi szempontokra.

(4) Felülvizsgálat

A szociális partnerek két évvel a megállapodást hatályba léptető tanácsi határozatban megállapított végrehajtási határidőt követően felülvizsgálják a fenti rendelkezéseket.

Kelt Brüsszelben, 2012. február 15-én.

Európai Hajózási Szövetség (EBU)

Európai Hajósok Szervezete (ESO)

Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF)

(1) Lásd: A Bizottság közleménye a belvízi szállítás előmozdításáról, „Naiades”, COM(2006) 6 végleges, 2006. január 17.

(2) HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(3) Lásd: A Bizottság közleménye: A munkavállalók szabad mozgásának megerősítése: jogok és jelentősebb fejlemények, COM(2010) 373 végleges, 2010. július 13., 1.1. pont.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/87/EK irányelve a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 389., 2006.12.30., 1. o.).

(5) HL L 216., 1994.8.20., 12. o.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/96

A TANÁCS HATÁROZATA

(2014. december 17.)

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egy német tagjának kinevezéséről

(2014/942/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 302. cikkére,

tekintettel a német kormány javaslatára,

tekintettel az Európai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)	A Tanács 2010. szeptember 13-án elfogadta az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjainak a 2010. szeptember 21-től2015. szeptember 20-ig terjedő időtartamra történő kinevezéséről szóló 2010/570/EU, Euratom határozatot (1).

(2)	Göke FRERICHS hivatali idejének lejártát követően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egy tagjának helye megüresedett,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Tanács Gerhard HANDKE-t (Generaldirektor des Bundesverbandes Großhandel, Außenhandel, Dienstleistungen – BGA) a hivatali idő hátralévő részére, azaz 2015. szeptember 20-ig, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjává nevezi ki.

2. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 17-én.

a Tanács részéről

az elnök

G. L. GALLETI

(1) HL L 251., 2010.9.25., 8. o.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/97

A TANÁCS VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2014. december 19.)

az Egységes Szanálási Testület elnökének, alelnökének és további, feladatukat teljes munkaidőben ellátó tagjainak kinevezéséről

(2014/943/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 56. cikke (6) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)	2014. augusztus 19-én hatályba lépett a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet.

(2)

A szanálásokra vonatkozó gyors és hatékony döntéshozatali eljárás biztosítása érdekében a 806/2014/EU rendelet 42. cikkének (1) bekezdése által létrehozott Egységes Szanálási Testületnek (a továbbiakban: a Testület) a feladatainak megfelelő, sajátos szerkezeti felépítéssel rendelkező, különleges uniós ügynökségnek kell lennie.

(3)	A Testület összetételének biztosítania kell a szanálási eljárásokhoz kapcsolódó valamennyi érdek megfelelő figyelembevételét. Tekintettel a Testület feladataira, ki kell nevezni annak elnökét, alelnökét és négy további, feladatát teljes munkaidőben ellátó tagját.

(4)

A 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (7) bekezdése szerint a Testület azon elnökének hivatali ideje, akit az említett rendelet hatálybalépését követően elsőként neveznek ki, három évre szól, amely hivatali idő egyszer, ötéves időtartamra meghosszabbítható. A 806/2014/EU rendelet 56. cikkének (5) bekezdése szerint a Testület alelnökének és a feladatukat teljes munkaidőben ellátó tagjainak megbízatása öt évre szól.

(5)

Az említett rendelet 56. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2014. november 19-én az Európai Parlament elé terjesztette a Testület elnökének és alelnökének, valamint négy további, feladatát teljes munkaidőben ellátó tagjának jelölt személyek szűkített listáját. A Bizottság 2014. december 5-én javaslatot nyújtott be az Európai Parlamentnek a Testület elnökének, alelnökének és négy további, feladatát teljes munkaidőben ellátó tagjának kinevezésére vonatkozóan. Az Európai Parlament 2014. december 16-án jóváhagyta a javaslatot,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

(1) A Tanács a következő személyt az e határozat hatálybalépésétől számított hároméves hivatali időre az Egységes Szanálási Testületnek, a feladatát teljes munkaidőben ellátó tagjává nevezi ki:

Elke KÖNIG, elnök.

(2) A Tanács a következő személyeket az e határozat hatálybalépésétől számított ötéves hivatali időre az Egységes Szanálási Testületnek, a feladatukat teljes munkaidőben ellátó tagjaivá nevezi ki:

—	Timo LÖYTTYNIEMI, alelnök

—	Mauro GRANDE, stratégiai és koordinációs igazgató

—	Antonio CARRASCOSA, szanálástervezési igazgató

—	Joanne KELLERMANN, szanálástervezési igazgató

—	Dominique LABOUREIX, szanálástervezési igazgató.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 19-én.

a Tanács részéről

az elnök

S. GOZI

(1) HL L 225., 2014.7.30., 1. o.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/99

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2014. június 11.)

az Olaszország által a Stretto repülőteret üzemeltető SO.G.A.S. társaság javára nyújtott SA.26818 (C 20/10) (ex N 536/08 & NN 32/10) állami támogatásról

(az értesítés a C(2014)3571. számú dokumentummal történt)

(Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2014/944/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután az említett rendelkezéseknek megfelelően felhívta az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (1), és tekintettel a benyújtott észrevételekre,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1)

Az olasz hatóságok 2008. október 27-én bejelentették a Bizottságnak, hogy Calabria régió tőkeinjekció formájában támogatást kíván nyújtani a SO.G.A.S. SpA – Società per la Gestione dell'Aeroporto dello Stretto (a továbbiakban: SO.G.A.S. vagy kedvezményezett) vállalkozás üzemi veszteségeinek fedezésére. A SO.G.A.S. a Stretto (angolul: Strait) repülőteret, azaz Reggio Calabria repülőterét működtető társaság.

(2)	Az előzetes vizsgálatok során a Bizottság tudomást szerzett ugyanezen kedvezményezett javára szóló más olyan intézkedésekről is, amelyek jogellenes állami támogatásnak tűntek. A Bizottság ezért ezeket az intézkedéseket is bevonta a vizsgálatába.

(3)	Minthogy a Bizottság arra utaló információval rendelkezett, hogy az állami támogatást már azelőtt odaítélték, hogy a Bizottság megvizsgálhatta volna annak belső piaccal való összeegyeztethetőségét, az ügyet be nem jelentett támogatásként iktatta, NN 32/10. számon.

(4)	A Bizottság 2008. november 27-én, 2009. február 23-án és 2009. május 19-én további tájékoztatást kért a bejelentett intézkedésről. Olaszország 2009. január 14-én, 2009. március 26-án és 2009. október 9-én válaszolt.

(5)	A Bizottság 2010. július 20-i levelében tájékoztatta Olaszországot határozatáról, amely szerint a SO.G.A.S. javára szóló támogatással szemben megindítja az EK-Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat).

(6)	Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2). A Bizottság felszólította az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket.

(7)

A kedvezményezett 2010. november 19-én kelt levelében benyújtotta az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeit. 2010. december 20-án a Bizottság továbbította a kedvezményezett észrevételeit az olasz hatóságoknak, és válaszukat kérte. A Bizottság 2011. március 8-án emlékeztetőt küldött, Olaszország észrevételei pedig 2011. április 29-én érkeztek be. A Bizottság más érdekelt féltől nem kapott észrevételeket.

(8)	Az olasz hatóságok a 2010. szeptember 23-án és 2010. december 15-én kelt levelükben tettek észrevételt az eljárás megindításáról szóló határozatra.

(9)	2012. március 30-án kelt levelében a Bizottság további tájékoztatást kért a vizsgált intézkedésekről. Az olasz hatóságok 2012. április 30-án levélben küldték meg a kért információt.

2. AZ INTÉZKEDÉSEK RÉSZLETES LEÍRÁSA

2.1. A kedvezményezett

(10)	Az intézkedések kedvezményezettje a Reggio Calabria repülőterének üzemeltetője, a SO.G.A.S.

(11)	A SO.G.A.S. teljes mértékben állami szervek tulajdonában álló, korlátolt felelősségű társaság, amelyet az olasz jogszabályok szerint jegyeztek be 1981 márciusában.

(12)	A repülőtér forgalma 2004 és 2012 között 272 859 utasról 571 694 utasra emelkedett (3).

2.2. A vitatott intézkedések

(13)	Az Olaszország által bejelentett intézkedés a SO.G.A.S.-nál 2004-ben és 2005-ben felmerült veszteségek fedezésére a Calabria régió által nyújtott, 1 824 964 EUR összegű tőkeinjekció.

(14)

2005 júniusában és 2006 júniusában a SO.G.A.S. állami részvényesei úgy döntöttek, részarányos tőkeinjekciókkal fedezik a SO.G.A.S.-nál a két megelőző évben felmerült (2004-ben 1 392 900 EUR-nak, 2005-ben 2 257 028 EUR-nak megfelelő) veszteségeket. Ebben az időszakban a társaság részvényei 50 %-ban Calabria régió, míg a többi részvény Reggio Calabria önkormányzata, Reggio Calabria tartománya, Messina tartománya, Messina önkormányzata, a Reggio Calabriai Kereskedelmi Kamara és a Messinai Kereskedelmi Kamara tulajdonában álltak.

(15)	Az eljárás megindításakor a Bizottság rendelkezésére álló információ szerint a részarányos tőkeinjekciókat Reggio Calabria tartománya, Messina önkormányzata, Reggio Calabria önkormányzata és a Messinai Kereskedelmi Kamara már végre is hajtotta.

(16)

2006-ban a SO.G.A.S.-nál 6 018 982 EUR összegben újabb veszteségek merültek fel. 2007 decemberében a SO.G.A.S. részvényesei úgy határoztak, a társaság tartalékait tőkévé alakítják, a tőkét pedig csökkentik a fennmaradó veszteségek fedezése érdekében. Ugyanakkor ez az intézkedés a tőkét az olasz jogszabályok által a repülőtér-üzemeltető vállalatok számára előírt minimumszint alá csökkentené. Annak érdekében, hogy a tőkeszint újra megfeleljen a jogi rendelkezéseknek, a SO.G.A.S. részvényesei megállapodtak, hogy a tőkét 2 742 919 EUR-val növelik. A tőkeemeléshez 2 742 919 EUR összegben a részvényesek némelyike által korábban jegyzett kötvényeket váltották át. Calabria régió nem szerepelt az átváltható kötvényekkel rendelkező részvényesek között, így a társaság tőkéjéből való részesedése 50 %-ról 6,74 %-ra esett vissza.

2.3. A támogatást nyújtó hatóság

(17)	A szóban forgó intézkedések tekintetében a támogatást nyújtó hatóság Calabria régió.

(18)

A fent kifejtettek szerint a SO.G.A.S.-nak részarányos tőkeinjekció formájában állami forrásokat nyújtott még Reggio Calabria tartománya, Reggio Calabria önkormányzata, Messina tartománya, Messina önkormányzata, a Reggio Calabriai Kereskedelmi Kamara és a Messinai Kereskedelmi Kamara a 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban felmerült veszteségek fedezésére, és a tőke jogi követelményeknek való megfelelése érdekében.

2.4. Költségvetés

(19)

Az olasz hatóságok 1 824 964 EUR összegű tőkeinjekciót jelentettek be, amely Calabria régió SO.G.A.S.-ban fennálló részesedésével arányos; ezt a tőkeinjekciót 2005-ben és 2006-ban hagyták jóvá. Ezenfelül, a fent kifejtettek szerint a többi állami részvényes is fedezte az ugyanígy 1 824 964 EUR összegű veszteséget. 2007 decemberében további 2 742 919 EUR tőkeinjekcióra került sor.

(20)	A vizsgált intézkedések teljes költségvetése tehát 6 392 847 EUR.

2.5. Nemzeti bírósági eljárások

(21)

Calabria régió úgy döntött, nem hajtja végre a 2005 júniusában és 2006 júniusában a részvényesek által elhatározott tőkeinjekciót, amíg a Bizottság nem engedélyezi azokat, a SO.G.A.S. ezért eljárást indított a régió ellen Reggio Calabria rendes bíróságán (Tribunale). A bíróság a SO.G.A.S. javára döntött, a régió által előterjesztett kifogásokat pedig 2009 májusában elutasította.

(22)

A bíróság elismerte, hogy egy adott állami támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségéről a Bizottság hivatott dönteni, azonban úgy vélte, a nemzeti bíróságok rendelkeznek joghatósággal annak eldöntésére, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősül-e. A bíróság azt állapította meg, hogy az ebben az ügyben nyújtott közfinanszírozás nem minősült állami támogatásnak, mivel nem volt alkalmas arra, hogy torzítsa a versenyt vagy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. A bíróság azt az észrevételt is tette, hogy a piacgazdasági befektető elve teljesült, mivel a támogatás nyújtásának időpontjában – függetlenül a 2004-es és 2005-ös veszteségektől – ésszerűen lehetett számítani hosszú távú jövedelmezőségre.

(23)

A régió megtámadta a bíróság határozatát azon az alapon, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül, ezért a Bizottság engedélyező határozatáig azt nem szabad végrehajtani. 2009 decemberében az olasz hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy e keresetet elutasították, és további eljárási lépéseket már nem lehet tenni a SO.G.A.S.-nak szóló állami hozzájárulás nyújtásával szemben.

3. A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK OKAI

(24)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság előzetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a régió és a más állami részvényesek által a 2004-es és 2005-ös veszteségek fedezése érdekében folyósított részarányos tőkeinjekció, valamint a 2007 decemberében a SO.G.A.S. részvényesei által elhatározott tőkeinjekció állami támogatásnak minősül a következő okokból:

e tőkeinjekciók regionális és helyi hatóságok, azaz Calabriai régió, Reggio Calabria tartománya, Reggio Calabria önkormányzata, Messina önkormányzata, továbbá a közjog értelmében létrehozott helyi autonóm testületek, nevezetesen a Reggio Calabriai Kereskedelmi Kamara és a Messinai Kereskedelmi Kamara forrásainak a SO.G.A.S. részére történő átruházásában álltak, ezért állami forrásokból származtak és az államnak voltak tulajdoníthatók;

b)	nem feleltek meg a piacgazdasági befektető elvének, ezért szelektív előnyben részesítették a SO.G.A.S.-t;

c)	alkalmasak voltak arra, hogy torzítsák a versenyt és érintsék a tagállamok közötti kereskedelmet.

(25)

A Bizottság előzetes álláspontja szerint a vitatott intézkedések nem voltak összeegyeztethetők a belső piaccal. Olaszország először is határozottan állította, hogy a SO.G.A.S.-t nem bízta meg semmilyen általános gazdasági érdekű szolgáltatás (a továbbiakban: ÁGÉSZ) nyújtásával. Másodszor az olasz hatóságok megerősítették, hogy az intézkedések nem kapcsolódtak semmilyen konkrét repülőtéri befektetéshez; a Bizottság előzetesen azt állapította meg, hogy az intézkedések összeegyeztethetősége nem vizsgálható a repülőterek finanszírozására és a regionális repülőterekről közlekedő légitársaságoknak nyújtott indulási célú állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások (a továbbiakban: 2005. évi légiközlekedési iránymutatások) (4) alapján. Harmadszor azon állításuk ellenére, hogy a SO.G.A.S. a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás (a továbbiakban: megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás) (5) értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozás, az olasz hatóságok azt is jelezték, hogy az intézkedés nem képezte szerkezetátalakítási terv részét, és nem is volt ilyen terv. Végül a Bizottság azon a véleményen volt, hogy az intézkedések nem egyeztethetők össze a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatással (a továbbiakban: regionális iránymutatás) (6), amely iránymutatás meghatározza az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja alapján nyújtott támogatás értékelési keretét.

(26)

Ami az olasz bíróságok előtt a régió ellen amiatt indított kereseteket illeti, hogy a régió megtagadta a részarányos hozzájárulás megfizetését a Bizottság állami támogatási szabályok szerinti engedélyének megérkezéséig, a Bizottság úgy vélte, hogy mivel az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, és amíg a bejelentést hivatalosan nem vonták vissza, Olaszországnak be kellett volna tartania az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében szereplő felfüggesztési kötelezettséget. A Bizottság ezért úgy vélte, hogy az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében szereplő felfüggesztési kötelezettség elsőbbsége értelmében a nemzeti bíróság álláspontját figyelmen kívül kellett volna hagyni, és az olasz hatóságoknak nem lett volna szabad hatályba léptetniük az intézkedést, amíg folyamatban volt az állami támogatási eljárás.

4. AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI

(27)	Az egyetlen érdekelt fél, amelytől a Bizottsághoz észrevétel érkezett, a kedvezményezett, azaz a SO.G.A.S. volt, amely megerősítette és kiegészítette az olasz hatóságok által a hivatalos vizsgálat során előterjesztett érveket.

4.1. Támogatás megléte

(28)

A SO.G.A.S. állítása szerint a vizsgált intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak, mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében megállapított kritériumok nem mindegyike teljesült. Konkrétabban a SO.G.A.S. azt állította, hogy az intézkedés: i. nem érintette a tagállamok közötti kereskedelmet; másodlagosan ii. nem juttatta szelektív gazdasági előnyhöz a SO.G.A.S.-t, és iii. nem torzította a versenyt, illetve nem fenyegetett versenytorzítással.

(29)

A SO.G.A.S. azzal érvelt, hogy a vitatott intézkedéseket normál piaci feltételek mellett ítélték oda, ezért megfeleltek a piacgazdasági befektető elvének. Ezek az intézkedések összhangban álltak az olasz polgári törvénykönyv 2446. és 2447. cikkével, amely előírja az olyan korlátolt felelősségű társaságok részvényesei számára, amely társaságok tőkéjük több mint egyharmadát elveszítették, hogy a társaság felszámolásának elkerülése érdekében kompenzálják a veszteséget. Amennyiben a részvényesek nem fedeznék a SO.G.A.S., azaz egy repülőtér-üzemeltető társaság veszteségeit, az (az 1997. november 12-i 521. sz. miniszteri rendelet (DM) 13. cikkének értelmében) a Stretto repülőtér részleges üzemeltetésének visszavonásával járna, amely üzemeltetéssel az 1997.évi 67. sz. törvényerejű rendelet 17. cikke bízta meg a SO.G.A.S.-t, és a jövőre nézve ellehetetlenítené a repülőtér üzemeltetése egészének koncesszióba adását, amelyet a Közlekedési Minisztériumnál pályáztak meg. Ésszerűen feltételezhető volt ezért, hogy hasonló választás előtt álló magánbefektető ugyanígy járt volna el, hogy részesedésének értékét növelje.

(30)	A kedvezményezett rámutatott arra, hogy Reggio Calabria rendes bírósága 2008 júniusában megrendelte a társaság független értékelését, amely értékelés úgy becsülte, hogy a társaság értéke 12–17 millió EUR-val csökkent.

(31)	A társaság jövedelmezőségi kilátásainak bizonyítékául a kedvezményezett üzleti tervet nyújtott be a Bizottságnak, amelyet egy külső tanácsadó készített a SO.G.A.S. számára 2008 októberében; e terv szerint a társaság életképessége 2013-ra visszatér.

(32)

2007 júliusában pályázatot írtak ki a SO.G.A.S. részleges privatizációjára. A SO.G.A.S. tőkéje 35 %-ának felvásárlására egy olasz-argentin konzorcium (associazione temporanea di imprese vagy ATI) tett ajánlatot. Az ajánlatot a SO.G.A.S. részvényesei gazdaságilag előnytelennek ítélték. 2010 márciusában a SO.G.A.S. részvényeinek 35 %-ára új pályázatot írtak ki. A SO.G.A.S. szerint a két beérkezett szándéknyilatkozat, valamint a konzorcium eredeti ajánlata arra utalt, hogy a piacgazdasági befektető elve teljesül.

(33)

A SO.G.A.S. érvelése szerint a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Stretto repülőtér utasai használhatnák Catania, Lamezia Terme vagy Crotone repülőtereit, attól függően, hogy hol rendelkeznek lakóhellyel, és hogy ezért a vitatott intézkedések potenciálisan torzíthatják a repülőtér-üzemeltetők versenyét.

(34)

Először is a Stretto repülőtér, illetve Catania, Lamezia Terme és Crotone repülőterei két célállomás közötti (ún. „point-to-point”) regionális repülőterek, amelyek vonzáskörzete nem fedi egymást. A Stretto repülőtér nem versenyez sem olasz, sem uniós repülőterekkel. Calabria sajátos földrajzi és infrastrukturális jellemzői kizárnak a Stretto repülőtér és a szomszédos olasz repülőterek vonzáskörzete közötti bármilyen átfedést. Lamezia Terme repülőtere több mint 130 km-re, megközelítőleg 1 órás autóútra található Strettótól. Stretto és Crotone repülőtere között nincs közvetlen gyors összeköttetés; e repülőtér 3 órányi útra található. Catania repülőtere más földrajzi régióban helyezkedik el, 130 km-re, amely autóval 1 óra 30–40 percnyi utazást jelent.

(35)

A SO.G.A.S. átadott egy táblázatot, amely bemutatta a Stretto repülőtérre érkező utasforgalom, illetve a Lamezia Terme, Crotone és Catania repülőtereire beérkező utasforgalom közötti korrelációs indexet. A táblázat a SO.G.A.S. szerint azt mutatta, hogy a Stretto repülőtérről közlekedő utasok a regionális közlekedés új szereplőiként jelentek meg. A repülőtér lezárása ezért a légiközlekedési szolgáltatások iránti kereslet egy részének kiesését eredményezné, nem pedig a többi repülőtér közötti újraelosztását. A SO.G.A.S. olyan táblázatot is benyújtott, amely bemutatta, hogy a vizsgált intézkedések valójában új keresletet teremtettek a légiközlekedési szolgáltatások iránt a térségben, ami mind a Stretto és más belföldi vagy uniós repülőterek közötti új útvonalakat létesíteni kívánó légi fuvarozók, mind a megnövekedett keresletet kezelni kénytelen más repülőterek számára előnyös.

(36)

A SO.G.A.S. elutasította a Bizottság azon előzetes megállapítását, amely szerint az intézkedés torzíthatja a légitársaságok közötti versenyt. Az állami finanszírozás egyetlen légi fuvarozóhoz sem jutott el alacsonyabb leszállási díjakon vagy más kedvezőbb feltételeken keresztül. A repülőtéri leszállási díjakat és más üzemelési feltételeket az illetékes hatóság határozta meg, és e tekintetben nem hagyott semmilyen mérlegelési lehetőséget a repülőtér üzemeltetője számára. Végül a SO.G.A.S. fenntartja, hogy a Stretto főleg az Alitalia légitársaságot szolgálta ki (amely a napi 8 repülőútból 6-ot biztosított), és semmi nem utalt arra, hogy chartertársaságok vagy fapados társaságok új útvonalakat terveznek indítani a Stretto repülőtérről.

(37)

A SO.G.A.S. zárásként kifejtette, hogy az intézkedés versenyre és tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásának értékelésekor a Bizottságnak nagyobb figyelmet kellett volna fordítania a sajátos körülményekre, és meg kellett volna állapítania, hogy az intézkedés nem minősül állami támogatásnak.

4.2. A támogatás összeegyeztethetősége

(38)

Azt illetően, hogy az intézkedések összeegyeztethetők lehetnek-e az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint, a SO.G.A.S. azzal érvelt, hogy a vizsgált állami finanszírozás célja a repülőtér-üzemeltető üzemelési folytonosságának fenntartása és egyes gazdasági tevékenységek fejlesztése volt. E célkitűzést az indokolta, hogy a kis repülőterek általában nem termelnek elegendő bevételt a biztonsági és védelmi követelményeknek való megfeleléshez szükséges költségek fedezésére. Ezenfelül a Stretto repülőtér a repülőtéri infrastruktúra jellegzetességeire és a nemzeti polgári repülési hatóság (ENAC (7)) által abból következően kiszabott korlátozásokra tekintettel nehezebben fogadhatott volna charter és fapados társaságokat.

(39)

A Stretto repülőteret az ENAC paraméterei alapján II. szintű repülőtérnek minősítették. Ez a minősítés az infrastruktúra méreteiből és nem az utasforgalom nagyságából adódott, és az alacsony utasforgalmú repülőtereknek a biztonsági szabványoknak való megfelelés érdekében ugyanazokat a költségeket kellett viselniük, mint a több mint egymillió utast kiszolgáló repülőtereknek.

(40)	A vizsgált állami finanszírozás nélkül a repülőtérnek ki kellett volna vonulnia a piacról, ami regionális szinten a lakosság mobilitása szempontjából kedvezőtlen következményekkel járt volna. Ráadásul a részvényesek sem várhatták volna befektetésük megtérülését.

(41)

Végül másodlagosan a SO.G.A.S. azt állította, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló 2005/842/EK bizottsági határozat (8) alkalmazható volt ebben az ügyben, és ezen az alapon meg lehetett volna állapítani az intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségét és a bejelentési kötelezettség alóli mentességét.

(42)

A SO.G.A.S. azzal érvelt, hogy mivel a repülőtér forgalma a referencia-időszakban nem haladta meg az egymillió utast évente, a repülőtér üzemeltetése a 2005/842/EK határozat 2. cikke (1) bekezdése d) pontjának értelmében vett ÁGÉSZ volt. A SO.G.A.S. rámutatott arra, hogy az 1997. július 25-i 250. sz. törvényerejű rendelet szerint a helyi hatóságok csak olyan társaságokban rendelkezhetnek részesedéssel, amelyet általános gazdasági érdekű szolgáltatással bíztak meg. A SO.G.A.S. tulajdonosai mindig is Calabria és Messina helyi hatóságai voltak, ami alapján vélelmezhető, hogy a repülőtér üzemeltetése ÁGÉSZ-nak minősíthető. Annak igazolására, hogy a repülőtér üzemeltetése valóban ÁGÉSZ volt, a SO.G.A.S. benyújtotta Reggio Calabria önkormányzatának 2010. július 27-i és 2010. június 19-i határozatát, amely hivatkozott a regionális szintű légiközlekedési szolgáltatások jelentőségére.

(43)

A közszolgáltatásért nyújtott kompenzáció a repülőtér üzemeltetőjénél az ÁGÉSZ biztosítása során felmerült veszteségekre korlátozódott, ezért megfelelt a 2005/842/EK határozat 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő szükségességi és arányossági elvnek. Ami a repülőtér-üzemeltetetőt az ÁGÉSZ biztosításával megbízó aktus hiányát illeti, a SO.G.A.S. megállapodás kidolgozását javasolta, amely megszüntetne minden kétséget azt illetően, hogy a négy Altmark (9)-kritérium teljesül a Stretto repülőtér esetében.

5. AZ OLASZ HATÓSÁGOK ÉSZREVÉTELEI

(44)	Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság megjegyzése szerint Olaszország megerősítette, hogy a SO.G.A.S.-t hivatalosan nem bízták meg ÁGÉSZ biztosításával, így a vitatott intézkedések összeegyeztethetősége nem értékelhető az ÁGÉSZ-szabályok szerint.

5.1. Az arra vonatkozó kérdés, hogy a repülőtéri tevékenységek ÁGÉSZ-nak minősülnek-e

(45)

A vizsgálat során Olaszország azt állította, hogy a vizsgált intézkedések tekinthetők a SO.G.A.S. által biztosított ÁGÉSZ-ért nyújtott kompenzációnak. Az olasz hatóságok érvelése szerint ellenkező bizonyítékok híján utólagos értékeléssel meg lehetne állapítani, hogy a SO.G.A.S. esetében teljesülnek az ÁGÉSZ-ra vonatkozó uniós követelmények.

(46)

Olaszország úgy vélte, hogy a Bizottság által követett irányvonal az érdemi követelmények helyett indokolatlanul nagy hangsúlyt fektet az ÁGÉSZ-szal kapcsolatos alakszerűségekre. Ezen állításuk alátámasztására Olaszország elvégezte a négy Altmark-kritérium felületes értékelését. Olaszország azt állította, hogy a SO.G.A.S.-t ténylegesen megbízták közfeladattal. A megbízást közvetlenül és közvetve is megerősítette több, a helyi hatóságok által kiadott közigazgatási aktus. Olaszország átadta Reggio Calabria városi tanácsa 2007. október 17-i ülésének jegyzőkönyvét, amelyben a testület arról döntött, hogy fedezi a repülőtér-üzemeltető veszteségeit, valamint ugyanezen testület 2009. június 16-i és 2009. december 31-i ülésének jegyzőkönyvét, amelyek arra utaltak, hogy a repülőtér tevékenysége valóban ÁGÉSZ-nak minősül. A 2007. október 17-i ülés jegyzőkönyve szerint „Calabria régió azon az állásponton volt, hogy Reggio Calabria repülőterének egyes tevékenységei általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásához szükségesek, és számos közszolgáltatási kötelezettséggel bízta meg a SO.G.A.S.-t annak garantálására, hogy a közérdeket megfelelően szolgálják; ebben az esetben a repülőtér üzemeltetőjét a hatóságok támogathatják az e kötelezettségek teljesítéséből eredő többletköltségeikért, amely kötelezettségek jellege alapján nem kizárható, hogy a repülőtér teljes körű üzemeltetése általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekinthető”.

(47)

Általánosabban véve Calabria régió részese volt a Lamezia Terme, Crotone és Reggio Calabria repülőterei fejlesztésére irányuló jegyzőkönyvnek, amely egyértelművé tette, hogy a légiközlekedési szolgáltatások a régió gazdasági és társadalmi fejlődéséhez nélkülözhetetlen közszolgáltatások, ennélfogva uniós, nemzeti vagy regionális forrásokból támogathatók.

(48)

Olaszország hangsúlyozta azt is, hogy 2008. december 28-án a repülőtér üzemeltetője felkérte a részvényeseket, hogy fedezzék a kifejezetten e közszolgáltatási kötelezettsége ellátásából eredő veszteségeit, és azzal érvelt, hogy piaci magánszereplő nem nyújtaná a repülőtér üzemeltetésével kapcsolatos szolgáltatást pusztán kereskedelmi feltételek mellett. Az első Altmark-kritérium tehát teljesül.

(49)	A kompenzáció kiszámításának alapját képező paramétereket könnyen ki lehet olvasni a SO.G.A.S. mérlegéből, amely átláthatóan mutatja be az üzemi költségeket. Az állami finanszírozás a veszteségek összegére korlátozódott, a kedvezményezett többletbevételben nem részesült.

(50)

A harmadik Altmark-kritérium tekintetében Olaszország azt állította, hogy közszolgáltatások esetén az állami részvényes fellépése nem hasonlítható egy magánbefektetőéhez. Egy közintézmény működése közérdekű célokkal indokolható, ezért a piacgazdasági befektető elve nem alkalmazható. Ebben az esetben az állami részvényesek magatartását nem kereskedelmi megfontolások vezették, következésképpen az nem hasonlítható egy piaci befektető magatartásához. Olaszország azt állapította meg, hogy a harmadik Altmark-kritérium, amely a piacgazdasági befektető elvének alkalmazását írja elő, a vizsgált ügyben nem releváns.

(51)	Olaszország kijelentette, hogy mivel a SO.G.A.S. tevékenységei általános érdekű szolgáltatások, a tőkeinjekciók az e szolgáltatások biztosításáért járó kompenzációnak tekinthetők egy utólagos értékelés alapján, ezért nem minősülnek állami támogatásnak.

5.2. A támogatás összeegyeztethetősége

(52)	Olaszország azt állította, hogy ha az intézkedések állami támogatásnak is minősülnének, azok mindenesetre a 2005/842/EK határozat 2. cikkének (1) bekezdése alapján összeegyeztethetőnek nyilváníthatók.

5.3. Nincs versenytorzulás

(53)	Olaszország a 2005. évi légiközlekedési iránymutatás (39) bekezdésére hivatkozik, amely szerint „a kis regionális repülőtereknek (D kategória) ítélt támogatások kisebb mértékben torzíthatják a versenyt vagy befolyásolhatják a kereskedelmet a közérdekkel ellentétes mértékben”.

(54)

Az olasz hatóságok azzal érveltek továbbá, hogy a repülőtér tevékenységei nem jövedelmezők. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy noha széles körben hirdették a társaság részleges privatizálásával kapcsolatos eredeti szándékot, az eljárás végül sikertelenül zárult. Tekintettel arra, hogy a potenciális befektetőknek vállalniuk kellett volna a következő években várható veszteségek fedezését, amint azt a pályázati felhívásban közzétett üzleti terv is tartalmazta, az egyetlen beérkező ajánlatot pedig nem tekintették gazdasági szempontból előnyösnek, egyértelmű volt, hogy a tevékenység jellegéből adódóan veszteséges. Ezenfelül az a tény, hogy az ajánlattevők nem álltak készen a lehetséges jövőbeni veszteségek korlátlan fedezésére, hanem csak előre meghatározott szintig, azt bizonyította, hogy a befektetők számára nem volt vonzó piac, és ez pedig azt jelenti, hogy az intézkedések nem lehettek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre.

6. OLASZORSZÁG ÉSZREVÉTELEI AZ ÉRDEKELT FELEK MEGÁLLAPÍTÁSAIVAL KAPCSOLATOSAN

(55)	2012. április 27-i levelükben az olasz hatóságok Calabria régió nevében észrevételeket küldtek a Bizottságnak a SO.G.A.S. megállapításai kapcsán.

(56)	Olaszország egyetértett a SO.G.A.S. érveivel, különösen a SO.G.A.S. azon állításával, hogy a vizsgált intézkedések ÁGÉSZ-hoz kapcsolódtak, ami Olaszország meglátása szerint azt jelenti, hogy ezeket nem lehet állami támogatásnak tekinteni.

(57)	Olaszország azzal is érvelt, hogy az intézkedések nem torzítják a versenyt és nem érintik a tagállamok közötti kereskedelmet.

7. A TÁMOGATÁS ÉRTÉKELÉSE

7.1. A támogatás megléte

(58)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

(59)

A 107. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumok kumulatív jellegűek: a vizsgált intézkedések az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében akkor minősülnek állami támogatásnak, ha a fenti kritériumok mindegyike teljesül. Alapvetően a pénzügyi támogatást:

a)	az államnak kell nyújtania vagy állami forrásokból kell származnia;

b)	annak bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben kell részesítenie;

c)	torzítania kell a versenyt vagy versenytorzulással kell fenyegetnie; továbbá

d)	érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet.

(60)

A Lipcse–Halle repülőtér ügyben hozott ítéletében (10) a Törvényszék azt állapította meg, hogy egy polgári repülőtér építése és üzemeltetése gazdasági tevékenységnek minősül. Az egyetlen kivétel azokra a tevékenységekre vonatkozik, amelyek főszabályként közhatalom gyakorlásával függenek össze, ezért nem tekinthetők gazdasági tevékenységnek. Az ilyen tevékenységek állami finanszírozása nem tartozik az állami támogatási szabályok hatálya alá. Éppen ezért nem kétséges, hogy a SO.G.A.S. az állami támogatási jog értelmében vállalkozásnak tekinthető, amennyiben üzemelteti a Stretto repülőteret és díjazás ellenében repülőtéri szolgáltatásokat kínál a repülőtéren tevékenykedő gazdasági szereplőknek (többnyire légitársaságoknak).

7.1.1. Állami források

(61)

Az állami támogatás fogalma vonatkozik bármilyen közvetlenül vagy közvetve nyújtott előnyre, amelyet állami forrásokból finanszíroznak, és amelyet az állam saját maga vagy olyan közvetítő révén nyújt, amely az állam által ráruházott hatáskörében jár el. Így tehát a fogalom alkalmazandó minden, a tagállamok regionális vagy helyi testületei által nyújtott előnyre, e szervek jogállásától vagy megnevezésétől függetlenül (11).

(62)

Az eljárás megindításáról szóló határozat (27) és (28) bekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgált intézkedések több regionális és helyi hatóságtól, nevezetesen Calabria régiótól, Reggio Calabria tartományától, Messina önkormányzatától és Reggio Calabria önkormányzatától származó források SO.G.A.S. részére történő átruházásából álltak. A Bizottság ezért azon az állásponton volt, hogy a vitatott intézkedések állami forrásokat érintettek és az államnak voltak tulajdoníthatók. A Bizottság úgy vélte továbbá, hogy az olasz kereskedelmi kamarák forrásai állami források. A kereskedelmi kamarák a közjog által szabályozott, a közjog értelmében a közigazgatás részét képező közintézmények, amelyek közfeladatot látnak el; a Bizottság ennek megfelelően úgy vélte, hogy határozataik Olaszországnak tulajdoníthatók. Ezen az alapon a Messinai Kereskedelmi Kamara forrásai állami források, azok átruházása pedig az államnak tulajdonítható. A vizsgálat során sem Olaszország, sem más érdekelt fél nem vitatta ezt az előzetes megállapítást.

(63)	A Bizottság ezért megerősíti, hogy a vitatott intézkedéseket állami forrásokból biztosították és az államnak tulajdoníthatók.

7.1.2. Szelektív gazdasági előny

(64)	Az állami finanszírozás szelektív, mivel egyetlen vállalkozást, a SO.G.A.S.-t részesíti előnyben. A támogatás fedezi a SO.G.A.S. szokásos üzleti tevékenysége során felmerült veszteségeit.

(65)

Minthogy a repülőtéri infrastruktúra kiépítése és üzemeltetése gazdasági tevékenység, a Bizottság álláspontja szerint az ezen infrastruktúra üzemeltetőjének, a SO.G.A.S.-nak nyújtott állami finanszírozás, amely a repülőtér-üzemeltető által szokásosan viselendő költségeket fedezi, gazdasági előnyben részesíti a SO.G.A.S.-t, mivel megerősíti piaci pozícióját és megakadályozza, hogy a piaci erők kifejthessék szokásos hatásukat (12).

(66)

Jóllehet az előzetes vizsgálati szakaszban Olaszország azt állította, hogy a repülőteret hivatalosan nem bízták meg ÁGÉSZ biztosításával, a Bizottság megjegyzi, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadását követően Olaszország felülvizsgálta álláspontját, és azt állította, hogy a vitatott állami finanszírozás ténylegesen közszolgáltatási kötelezettség ellátásért járó állami ellentételezést jelentett (13).

(67)

Az Altmark-ügyben hozott ítéletében a Bíróság az alábbi kritériumokat határozta meg annak megállapításához, hogy az ÁGÉSZ biztosításáért nyújtott ellentételezés az EUMSZ 107. cikkének értemében vett előnyt juttat-e (14):

(1)	először is, a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségnek kell terhelnie, és e kötelezettségnek egyértelműen meghatározottnak kell lennie (a továbbiakban: az első Altmark-kritérium);

(2)	másodszor, az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket tárgyilagos és átlátható módon előzetesen kell megállapítani (a továbbiakban: a második Altmark-kritérium);

(3)

harmadszor, az ellentételezés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre (a továbbiakban: a harmadik Altmark-kritérium);

(4)

amikor egy adott esetben a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozás kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, amely lehetővé tenné, hogy azt a jelöltet válasszák, aki a közösségnek legkevesebb költséggel járó szolgáltatást tudja nyújtani, a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyet egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek végrehajtásakor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre (a továbbiakban: a negyedik Altmark-kritérium).

7.1.2.1. Az első Altmark-kritérium

(68)	Az első Altmark-kritérium egybeesik az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdésében megállapított követelménnyel, amely szerint a szolgáltatással egyértelműen meg kell bízni egy vállalkozást, és annak egyértelműen meghatározottnak kell lennie (15).

(69)

Először is az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése csak az ÁGÉSZ „működtetésével megbízott […] vállalkozások”-ra vonatkozik. A Bíróság következetesen hangsúlyozta a szolgáltatással való megbízást tartalmazó aktus szükségességét (16). A vállalkozás és az állam kötelezettségeinek meghatározásához megbízási aktusra van szükség. Ilyen hivatalos aktus hiányában nem ismert a vállalkozás sajátos feladata, és nem lehet meghatározni a megfelelő ellentételezést (17). Az ÁGÉSZ egyértelmű meghatározásának szükségessége tehát benne rejlik a megbízás fogalmában, és attól elválaszthatatlan, így közvetlenül az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdéséből ered. Amennyiben egy szolgáltatással megbíznak egy vállalkozást, abból logikusan az következik, hogy a szolgáltatást meg is kell határozni.

(70)

A Bizottság már az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló 2001. évi közleményben is felhívta a figyelmet a megbízás meghatározása és az ÁGÉSZ EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése szerinti biztosításáért járó ellentételezés szükségessége és arányossága közötti kapcsolatra (18). A közlemény 22. pontja kimondja, hogy „minden esetben – a 86. cikk (2) bekezdésében meghatározott kivétellel – a közszolgáltatási rendeltetést világosan meg kell határozni, és annak ellátására egyértelmű megbízást kell adni valamely hatósági jogi aktusban … E kötelezettség a jogbiztonságnak, valamint az átláthatóságnak az állampolgárok tekintetében történő biztosításához szükséges, és elengedhetetlen a Bizottság számára ahhoz, hogy elvégezhesse arányossági értékelését.” A megbízás és a meghatározottság ezért logikai szempontból előfeltétele bármely kompenzáció érdemi arányossági értékelésének. Az uniós bíróságok következetesen hangsúlyozták a közszolgáltatási kötelezettség egyértelmű meghatározásának szükségességét, mind az Altmark-kivétel, mind az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésének alkalmazása tekintetében (19).

(71)

A közszolgáltatással járó ellentételezés formájában nyújtott állami támogatásról szóló 2005. évi közösségi keretszabály (20) megerősíti ezt a megközelítést. A keretszabály 8. pontja szerint a közszolgáltatásért járó azon ellentételezés, amely az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében támogatásnak minősül, összeegyeztethetőnek nyilvánítható a belső piaccal, ha a keretszabályban megállapított feltételek teljesülnek. Ezek a feltételek többek között az ÁGÉSZ-szal való megbízás egy vagy több hivatalos aktus útján, amely aktusok többek között meghatározzák a közszolgáltatási kötelezettség pontos jellegét és időtartamát, az ellentételezés kiszámításának, ellenőrzésének és felülvizsgálatának paramétereit, valamint a túlkompenzáció elkerülésére és visszafizetésére hozott intézkedéseket (a keretszabály 12. pontja).

(72)

Az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról szóló 2011. évi bizottsági közlemény (21) szintén kimondja, hogy az ÁGÉSZ-t és a közszolgáltatási kötelezettséget egyértelműen meg kell határozni előzetesen. A közlemény 51. pontja szerint „a Szerződés 106. cikke (2) bekezdésének alkalmazhatósága érdekében az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásával egy vagy több vállalkozást kell megbízni. A szóban forgó vállalkozásokat tehát az államnak sajátos feladattal kellett megbíznia. Az első Altmark-kritérium is előírja, hogy a vállalkozásnak közszolgáltatási kötelezettséget kell teljesítenie. Ennek megfelelően az Altmark-ítéletben foglaltaknak való megfelelés érdekében szükséges a közszolgáltatási feladattal való megbízás, amely meghatározza a szóban forgó vállalkozások és a hatóság kötelezettségeit.” Az 52. pont kimondja, hogy a közszolgáltatási feladattal való megbízásnak egy vagy több aktus keretében kell történnie, amelyekben legalább a következőket kell meghatározni: a közszolgáltatási kötelezettségek tartalma és időtartama; a vállalkozás, és adott esetben az érintett terület; bármilyen olyan kizárólagos vagy különleges jog jellege, amellyel a szóban forgó hatóság a vállalkozást megbízta; az ellentételezés kiszámításának, ellenőrzésének és felülvizsgálatának paraméterei; valamint a túlkompenzáció elkerülésére és visszafizettetésére hozott intézkedések.

(73)

Az olasz hatóságok ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a bizottsági megközelítés túlzottan az alakszerűségekre koncentrál, és hogy a SO.G.A.S.-t ténylegesen megbízták ÁGÉSZ biztosításával; ezen a ponton nagyobbrészt olyan dokumentumokra hivatkoznak, amelyek a szóban forgó intézkedések jóváhagyásánál később keltek.

(74)

Olaszország szerint az a tény, hogy a Stretto repülőtér üzemeltetése ÁGÉSZ-nak minősül, kikövetkeztethető több regionális határozatból is, amelyek a repülőtéri szolgáltatásokhoz kapcsolódó közérdekre és e szolgáltatásoknak a régió társadalmi és gazdasági fejlődésében betöltött kulcsszerepére hivatkoznak. E regionális határozatok azonban nem rendelkeznek kifejezetten a repülőtér üzemeltetőjére bízott állítólagos ÁGÉSZ-ról, sem pedig a kompenzáció szabályairól. Emellett a szóban forgó aktusokat 2007-től fogadták el, azok tehát az általános gazdasági érdekű szolgáltatások állítólagos keletkezését követő időkből származnak, azaz a repülőtér 2004–2006 közötti tevékenységeinél későbbiek. Olaszország nem adott át a Bizottságnak semmilyen más, 2004 előtti dokumentumot, amely vázolná a kedvezményezettre rótt, vélelmezett közszolgáltatási kötelezettséget.

(75)	A Bizottság ezért úgy véli, hogy a szóban forgó ügyben a kedvezményezettet nem megfelelően bízták meg az ÁGÉSZ biztosításával.

(76)

A Bizottság nem fogadhatja el az olasz hatóságok azon érvelését, amely szerint az ÁGÉSZ jogszerűen kompenzálható akkor is, ha a szolgáltatást nem határozzák meg előzetesen ÁGÉSZ-ként, és azzal ezen az alapon nem bízzák meg a kedvezményezettet. Amennyiben ez lenne a helyzet, a tagállamok szabadon, saját mérlegelésük alapján utólag is eldönthetnék, szükség van-e közszolgáltatási kötelezettségek kiszabására. Mihelyt egy vállalkozásnál üzemi veszteségek merülnek fel, a tagállamok megbízhatnák azt közszolgáltatási kötelezettséggel, és a vállalkozás támogatására kompenzációt ítélhetnének oda, függetlenül az általános gazdasági érdekű szolgáltatás tényleges szükségességének előzetes értékelésétől. Ez a megközelítés nem egyeztethető össze azzal a követelménnyel, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével az érintett vállalkozást egy vagy több hivatalos aktussal kell megbízni, amelyek többek között meghatározzák a közszolgáltatási kötelezettség jellegét és időtartamát, a kompenzáció kiszámításának, ellenőrzésének és felülvizsgálatának paramétereit és a túlkompenzáció elkerülése és visszafizetése vonatkozásában szükséges intézkedéseket. Az olasz hatóságok azon állítása, hogy a repülőtéri szolgáltatások elengedhetetlenek a régió gazdasági fejlődése szempontjából, nem elegendőek annak bizonyításához, hogy a kedvezményezettet megfelelően megbízták az ÁGÉSZ biztosításával, mivel a közszolgáltatási kötelezettségeket és a kompenzáció szabályait előzetesen nem állapították meg átláthatóan.

(77)

Ezenfelül, az olasz hatóságok által javasolt eljárás és az ÁGÉSZ biztosításával való tagállami megbízás utólagos odaítélésének lehetősége kedvezőbb bánásmódban részesítené azokat a tagállamokat, amelyek megszegték a bejelentési és felfüggesztési kötelezettséget. Ezek a tagállamok érvelhetnének azzal, hogy a vállalkozásnak jogellenesen nyújtott támogatásra valójában azon közszolgáltatás költségeinek fedezése érdekében volt szükség, amely közszolgáltatást a kedvezményezett mindazonáltal anélkül nyújtott, hogy a szolgáltatást előzetesen meghatározták volna, illetve azzal a vállalkozást előzetesen megbízták volna. Azoknak a tagállamoknak azonban, amelyek teljesíteni kívánják a bejelentési kötelezettséget, az ÁGÉSZ-t egyértelműen és előzetesen meg kell határozniuk és azzal meg kell bízniuk egy vállalkozást, hogy megfeleljenek az ÁGÉSZ-szabályoknak és az Altmark-üggyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatnak.

(78)	Ez ösztönzést jelentene a tagállamok számára, hogy ne jelentsék be az új állami támogatást, ellentétben azzal a megalapozott elvvel, hogy az állami támogatást be nem jelentő tagállamok nem részesülhetnek kedvezőbb bánásmódban azon tagállamoknál, amelyek azt bejelentik (22).

(79)	Összességében a Bizottság azt állapítja meg, hogy az első Altmark-kritérium nem teljesül; a Bizottság emellett azon az állásponton van, hogy a többi kritérium sem teljesül, az alább kifejtett okokból.

7.1.2.2. A második Altmark-kritérium

(80)

A kompenzáció kiszámítási paramétereit nem állapították meg előzetesen. Azok az aktusok, amelyek az olasz hatóságok szerint a szolgáltatásokkal megbízzák a vállalkozásokat, nem részletezik a kedvezményezett által biztosítandó szolgáltatásokat, és nem hoznak létre semmilyen mechanizmust a megbízással állítólagosan érintett közfeladat ellátásáért járó kompenzáció odaítélése tekintetében.

7.1.2.3. A harmadik Altmark-kritérium

(81)

A harmadik Altmark-kritérium értelmében a közszolgáltatás ellátásáért járó ellentételezés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre.

(82)

A Bizottság nem fogadhatja el Olaszország azon érvelését, amely szerint az, hogy a finanszírozás az üzemi veszteség kompenzációjára szorítkozott, a repülőtér csak a közszolgáltatási kötelezettség ellátásához szükséges állami finanszírozást kapta meg. A kompenzáció arányossága értékelésének alapvető elve, hogy csak az állami üzemeltetőnél a közszolgáltatási kötelezettség ellátása keretében felmerült nettó költségekért nyújtható kompenzáció. A kedvezményezettre rótt kötelezettségek egyértelmű meghatározásának hiányában a Bizottság nem tudja minden kétséget kizáróan meghatározni, hogy a kompenzáció kiszámításához mely költségeket kellett volna figyelembe venni.

(83)

Még ha egy repülőtér teljes üzemeltetése ÁGÉSZ-nak is lenne tekinthető, az alaptevékenységhez közvetlenül nem kapcsolódó egyes tevékenységek, így telkek kialakítása és ingatlanok megépítése, finanszírozása, működtetése és bérlése irodák és tárolás céljára, továbbá a repülőtér vonzáskörzetében működő szállodák és ipari vállalkozások, valamint üzletek, éttermek és parkolók céljára, nem tartoznak az ÁGÉSZ hatálya alá, és következésképpen az ÁGÉSZ szabályai szerint nem támogathatók. Az olasz hatóságok semmilyen bizonyítékot nem szolgáltattak, amely igazolná, hogy a 2005. évi légiközlekedési iránymutatás (34) bekezdésének és (53) bekezdése iv. pontjának megfelelően a repülőtér alaptevékenységeihez közvetlenül nem kapcsolódó tevékenységeket nem támogatták.

7.1.2.4. A negyedik Altmark-kritérium

(84)

A negyedik Altmark-kritérium értelmében ahhoz, hogy a kompenzáció ne jelentsen támogatást, annak a szükséges minimumra kell korlátozódnia. Ez a kritérium akkor tekinthető teljesítettnek, ha a kompenzáció kedvezményezettjét ajánlattételi eljárás során választják ki, vagy ennek hiányában, ha a kompenzációt hatékony vállalkozás költségeit alapul véve számítják ki.

(85)

Ebben az esetben a kedvezményezettet nem közbeszerzési eljárásban választott ák ki. Olaszország nem bizonyította a Bizottság előtt azt sem, hogy a kompenzáció mértékét azon költségek elemzése alapján állapították meg, amelyek egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítésekor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre. A Bizottság ezért úgy véli, nem állapítható meg, hogy a szóban forgó közfinanszírozást hatékony vállalkozás költségei alapján határozták meg.

(86)	Ebből következően a Bizottság nem állapíthatja meg, hogy a kedvezményezett a közösségnek legkevesebb költséggel járó szolgáltatást nyújtotta.

(87)	A teljesség igényével a Bizottság megjegyzi, hogy a vizsgálat folyamán a kedvezményezett azzal érvelt, hogy az intézkedések megfelelnek a piacgazdasági befektető elvének. Jóllehet a repülőtér üzemeltetőjénél merültek fel veszteségek, ésszerűen feltételezhető, hogy a tevékenység hozamot termelne.

(88)

A kedvezményezett állításával szemben a Bizottság először is rámutat arra, hogy Olaszország a vizsgálat során nem érvelt azzal, hogy az állam azért fektetett a repülőtér-üzemeltető vállalkozásba, mert attól jövedelmezőséget várt, és tulajdonképpen fenntartotta, hogy a piacgazdasági befektető elve nem alkalmazható ebben az ügyben (lásd a (49) preambulumbekezdést).

(89)

Másodszor a piacgazdasági befektető elve alapján végzett értékeléshez meg kell határozni, hogy vajon hasonló körülmények között egy magánbefektető ugyanígy viselkedett-e volna. A Bíróság megállapította, hogy jóllehet az a magánbefektetői magatartás, amelyhez a gazdaságpolitikai célkitűzések szerint eljáró állami befektető beavatkozását hasonlítani kell, nem feltétlenül a többé-kevésbé rövid távú megtérülés céljával tőkét elhelyező hagyományos befektető magatartása, annak legalább az olyan, strukturális, átfogó vagy ágazati politikát folytató magánholding vagy -cégcsoport magatartásának kell lennie, amelyet hosszabb távú jövedelmezőségi kilátások vezérelnek (23). Annak meghatározásához, hogy az állam körültekintő piacgazdasági befektetőként járt-e el, vagy sem, azon időszak kontextusába kell visszahelyezkedni, amelynek során a pénzügyi támogatási intézkedéseket megtették, és következésképpen tartózkodni kell minden olyan értékeléstől, amely valamely későbbi helyzeten alapul (24). Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely tagállam a közigazgatási eljárás során a piacgazdasági befektető elvére hivatkozik, kétség esetén az ő feladata egyértelműen, objektív és ellenőrizhető szempontok alapján bizonyítani, hogy a végrehajtott intézkedés az ő részvényesi minőségéből ered. E bizonyítékokból világosan ki kell tűnnie, hogy az érintett tagállam a gazdasági előny nyújtását megelőzően vagy azzal egyidejűleg meghozta azt a döntést, hogy a ténylegesen végrehajtott intézkedéssel befektet az állami vállalkozásba (25).

(90)

A Bizottság nem fogadhatja el a kedvezményezett azon állítását, amely szerint a vizsgált intézkedéseket a társaság jövedelmezőségi kilátásai vezették, amely kilátásokat az életképesség helyreállítását célzó, 2008-ban, azaz a szóban forgó intézkedés eldöntése után készült üzleti terv vázolt. A Bizottság úgy véli, hogy magánbefektető csak akkor injektált volna új tőkét egy olyan társaságba, mint a SO.G.A.S., amelynek tőkéje a jogi küszöbérték alá csökkent, ha a tőkeinjekció idején azt várhatta volna, hogy a társaság ésszerű időn belül újra életképes lesz. Tekintve, hogy sem az olasz hatóságok, sem a SO.G.A.S. nem szolgáltatott olyan konkrét bizonyítékot az intézkedés meghozatalának idejéből, amely igazolná, hogy a hatóságok be akartak fektetni és ésszerűen várhatták befektetésük magánbefektető számára is elfogadható gazdasági megtérülését, és tekintve, hogy Olaszország kifejezetten megerősítette, hogy a piacgazdasági befektető elve nem alkalmazható ebben az ügyben, a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedések nem felelnek meg a piacgazdasági befektető elvének.

7.1.2.5. Következtetés

(91)

A Bizottság megállapítja, hogy a Bíróság által az Altmark-ügyben megfogalmazott négy kritérium egyike sem teljesül, és az intézkedések nem felelnek meg a piacgazdasági befektető elvének. Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy a vitatott intézkedések, azaz a SO.G.A.S. 2004., 2005. és 2006. évi veszteségeinek fedezésére nyújtott tőkeinjekciók gazdasági előnyhöz juttatják a SO.G.A.S.-t.

7.1.3. A verseny torzítása és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás

(92)

A versenytorzulás tekintetében Olaszország rámutat, hogy a 2005. évi légiközlekedési iránymutatás szerint „a kis regionális repülőtereknek (D kategória) ítélt támogatások kisebb mértékben torzíthatják a versenyt vagy befolyásolhatják a kereskedelmet a közérdekkel ellentétes mértékben”. Ez a rendelkezés ugyanakkor az állami támogatás EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti összeegyeztethetőségének értékelésével foglakozik, és nem azt sugallja, hogy a kis repülőtereknek nyújtott közfinanszírozás nem minősül állami támogatásnak a 107. cikk (1) bekezdése értelmében.

(93)

Ráadásul a 2005. évi légiközlekedési iránymutatás (40) bekezdése értelmében „ezen általános mutatókon túlmenően azonban mégsem lehet olyan helyzetet diagnosztizálni, amely – nevezetesen a C és D kategóriába tartozó repülőterek esetében – igazodna a lehetséges helyzetekhez. Ezért minden olyan intézkedés, amely egy repülőtérnek nyújtott állami támogatást keletkeztethet, értesítés tárgyát kell képezze annak érdekében, hogy meg lehessen vizsgálni a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatását, és adott esetben az összeegyeztethetőségét.”

(94)

A Stretto repülőtér az olasz félsziget déli végén található, amely Calabria régió három repülőterének egyike. A repülőtér forgalma folyamatosan egymillió utas alatt maradt (26). A vizsgált intézkedések hatálybalépésének idején a 2005. évi légiközlekedési iránymutatás értelmében tehát a repülőtér a D, azaz a „kis regionális repülőterek” kategóriájába tartozott. Ugyanakkor a repülőtér által kiszolgált utasforgalom 2004 és 2012 között megduplázódott.

(95)

A repülőterek, ideértve a kis regionális repülőtereket is, irányításának és üzemeltetésének piaca nyitva áll a verseny előtt, amely piacon Unió-szerte számos magán- és állami vállalkozás működik. Ezt az a tény is mutatja, hogy Olaszország a Stretto repülőtér részleges privatizálása mellett döntött, és 2007-ben olyan ajánlattételi felhívást tett közzé ebből a célból, amelyre bármely uniós tagállam vállalkozásai jelentkezhettek (lásd a (32) preambulumbekezdést). A repülőtér-üzemeltetőnek nyújtott állami finanszírozás ezért torzíthatja a versenyt a repülőtéri infrastruktúra üzemeltetésének és irányításának piacain. Ezenfelül a repülőterek versenyezhetnek egymással, hogy vonzzák az utasforgalmat, akkor is, ha más a vonzáskörzetük. Bizonyos mértékben és bizonyos utasok számára a különböző célállomások helyettesíthetők. A repülőtereknek nyújtott közfinanszírozás ezért torzítja a versenyt, és hatást gyakorol a légiközlekedési piacon folytatott kereskedelemre Unió-szerte.

(96)

A tényállás idején a Stretto repülőtér főként belföldi célállomásokat és két nemzetközi útvonalat (Párizs és Málta) látott el; a kapott forrásoknak köszönhetően a repülőtér a piacon tudott maradni és jelentősen bővítette műveleteit; a Bizottság ennélfogva azon a véleményen van, hogy a szóban forgó intézkedések torzíthatták a versenyt és érinthették a tagállamok közötti kereskedelmet.

7.1.4. A támogatás fennállására vonatkozó következtetés

(97)	A Bizottság megállapítja, hogy a SO.G.A.S. számára a részvényesei által a 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban felmerült veszteségek fedezésére nyújtott tőkeinjekció az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősül.

7.2. A támogatás jogszerűsége

(98)	A vizsgált intézkedéseket a Bizottság előzetes hivatalos jóváhagyása nélkül léptették hatályba, Olaszország tehát nem teljesítette az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében foglalt felfüggesztési kötelezettséget.

7.3. A támogatás összeegyeztethetősége

7.3.1. Összeegyeztethetőség az ÁGÉSZ-szabályok értelmében

(99)	A SO.G.A.S. azzal érvel, hogy az intézkedés az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésének értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.

(100)

A 106. cikk (2) bekezdése értelmében „az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel.”

(101)

A cikk kivételt tartalmaz az állami támogatás EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalma alól, amennyiben a támogatás az ÁGÉSZ elfogadható gazdasági feltételek mellett való működtetéséhez szükséges és azzal arányos. A 106. cikk (3) bekezdése értelmében a Bizottságnak kell biztosítania e cikk alkalmazását, többek között azon feltételek meghatározásával, amelyek fennállása esetén úgy véli, a szükségesség és arányosság kritériuma teljesül.

(102)

2012. január 31-e előtt az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivétel alkalmazásával kapcsolatos bizottsági politikát a közszolgáltatással járó ellentételezés formájában nyújtott állami támogatásról szóló közösségi keretszabály (a továbbiakban: 2005. évi ÁGÉSZ-keretszabály) (27), valamint a 2005/842/EK határozat tartalmazta.

(103)

2012. január 31-én hatályba lépett az új ÁGÉSZ-csomag, amely tartalmazta a közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabályt (a továbbiakban: a 2011. évi ÁGÉSZ-keretszabály) (28) és a 2012/21/EU bizottsági határozatot (29).

7.3.1.1. A 2005/842/EK határozat szerinti összeegyeztethetőség

(104)

Az intézkedéseket 2004 júniusában, 2005 júniusában és 2007 decemberében hozták. A kedvezményezett azzal érvel, hogy az intézkedések a 2005/842/EK határozat értelmében mentesek a bejelentési kötelezettség alól.

(105)

A 2005/842/EK határozat kimondja, hogy a vállalkozásoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal összefüggésben közszolgáltatásért járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatások összeegyeztethetők, ha a határozatban megállapított feltételek teljesülnek. A határozat különösen összeegyeztethetőnek nyilvánította a közszolgáltatásért járó kompenzáció formájában azon repülőtereknek nyújtott állami támogatást, i. amelyek éves forgalma nem haladja meg az egymillió utast, vagy ii. amelyek adózás előtti éves forgalma az általános gazdasági érdekű szolgáltatással való megbízást megelőző két pénzügyi évben 100 millió eurónál kevesebb volt, a szóban forgó szolgáltatásért járó kompenzáció összege pedig kevesebb, mint 30 millió EUR (30).

(106)

A 2005/842/EK határozat csak a valódi általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal összefüggésben, közszolgáltatásért járó kompenzáció formájában nyújtott támogatásra vonatkozott. A mentességhez az ÁGÉSZ működtetéséhez nyújtott, közszolgáltatásért járó kompenzációnak meg kellett felelnie a határozat 4., 5. és 6. cikkében foglalt feltételeknek (31).

(107)

A 2005/842/EK határozat 4. cikke előírja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével az érintett vállalkozást egy vagy több hivatalos aktussal bízzák meg, amelyek többek között meghatározzák a közszolgáltatási kötelezettség jellegét és időtartamát, az ellentételezés kiszámításának, ellenőrzésének és felülvizsgálatának paramétereit és a túlkompenzáció elkerülésére és visszafizetésére hozott intézkedéseket. A határozat 5. cikke kimondja, hogy az ellentételezés mértéke nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek biztosításával összefüggő költségeket, figyelembe véve a kapcsolódó bevételeket és a méltányos nyereséget. Végül a határozat 6. cikke előírja a tagállamok számára, hogy ellenőrizzék, hogy a vállalkozások nem részesülnek az 5. cikknek megfelelően meghatározott összeget meghaladó ellentételezésben.

(108)

A 7.1.2.1. pontban kifejtett okokból a Bizottság megállapítja, hogy sem a kedvezményezett, sem az olasz hatóságok nem bizonyították, hogy a SO.G.A.S.-t egyértelműen meghatározott közszolgáltatási kötelezettséggel bízták meg. Azt sem igazolták, hogy a szolgáltatással való megbízást állítólagosan tartalmazó, általuk hivatkozott aktusok meghatározzák a kompenzáció kiszámításának, ellenőrzésének és felülvizsgálatának paramétereit, vagy a túlkompenzáció elkerülésére vagy visszafizetésére hozott intézkedéseket. Ennélfogva a 2005/842/EK határozat 4., 5. és 6. cikkében előírt, a megbízási aktus tartalmára vonatkozó követelmények nem teljesülnek.

(109)

A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy a Stretto repülőtér üzemeltetője számára a veszteségekhez nyújtott fedezet nem összeegyeztethető a belső piaccal, és nem mentesíthető a bejelentési kötelezettség alól a 2005/842/EK határozat értelmében.

(110)

Ugyanígy, a SO.G.A.S.-t terhelő közszolgáltatási kötelezettség egyértelmű meghatározásának hiányában az intézkedést nem lehet összeegyeztethetőnek tekinteni és mentesíteni az előzetes bejelentési kötelezettség alól a 2012/21/EU határozat 10. cikke b) pontjának alapján sem. A Bizottság ezért vizsgálta, hogy az intézkedés összeegyeztethető-e a belső piaccal a 2011. évi ÁGÉSZ-keretszabály 69. pontja alapján, amely szerint: „a Bizottság minden olyan jogellenes támogatásra alkalmazza majd az e közleményben meghatározott elveket, amelyek esetében 2012. január 31-ét követően hoz határozatot, még akkor is, ha a támogatás nyújtása ezen időpont előtt történt.”

7.3.1.2. Összeegyeztethetőség a 2011. évi ÁGÉSZ-keretszabály értelmében

(111)

A 2011. évi ÁGÉSZ-keretszabály 16. pontja meghatározza azokat a követelményeket, amelyek teljesülése estén az ÁGÉSZ biztosításával való megbízás érvényesnek tekinthető. A 16.a) pont szerint a megbízási aktusnak tartalmaznia kell a közszolgáltatási kötelezettségek tartalmát és időtartamát. Ezért a 7.1.2.1. pontban már kifejtett okokból a szóban forgó támogatási intézkedéseket nem lehet összeegyeztethetőnek tekinteni a 2011. évi ÁGÉSZ-keretszabállyal. Különösen a repülőtér teljes körű üzemeltetésével, mint általános gazdasági érdekű szolgáltatással nem bízták meg egyértelműen a kedvezményezettet. A Bizottság részére nem adtak át jogi dokumentumot, amely egyértelműen és előzetesen meghatározná a kedvezményezettre bízott ÁGÉSZ-t, vagy a kedvezményezett kompenzációjához való jogosultságát. A Bizottsághoz semmit nem nyújtottak be, ami igazolná, hogy a 2011. évi ÁGÉSZ-keretszabály 17. és 18. pontjának megfeleltek.

(112)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a vizsgált támogatási intézkedés nem tekinthető összeegyeztethetőnek a belső piaccal az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésének alapján.

(113)

A teljesség igényével a Bizottság rámutat arra, hogy a 2011. évi ÁGÉSZ-keretszabály 9. pontja szerint az ÁGÉSZ-ért járó ellentételezés formájában nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatások értékelésére a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás) alapján fog sor kerülni.

(114)

Az ügy korábbi szakaszaiban Olaszország azzal érvelt, hogy a SO.G.A.S. a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt. Olaszország ugyanakkor fenntartotta, hogy a vizsgált intézkedések nem képzeték szerkezetátalakítási terv részét, és hogy nem létezik ilyen terv. Az eljárás megindításáról szóló határozatában ezért a Bizottság úgy vélte, hogy az intézkedések nem tekinthetők összeegyeztethetőnek a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatással.

(115)

A hivatalos vizsgálati eljárás során Olaszország már nem állította, hogy a repülőtér üzemeltetője a támogatási intézkedések meghozatala idején nehéz helyzetben lett volna, és hogy a támogatást ezért a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás alapján összeegyeztethetőnek lehetne tekinteni.

(116)

Ezért nem áll olyan bizonyíték a Bizottság rendelkezésére, amely alapján értékelhetné az intézkedések megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás szerinti összeegyeztethetőségét, következésképpen a Bizottság nem nyilváníthatja ezen intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás szerint.

7.3.2. Összeegyeztethetőség az új légiközlekedési iránymutatás szerint

(117)

A Bizottság 2014. március 31-én elfogadta a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásról szóló iránymutatást tartalmazó közleményt (a továbbiakban: az új légiközlekedési iránymutatás) (32). Az új légiközlekedési iránymutatás a repülőterek 2014. március 31-ét megelőzően nyújtott működési támogatására vonatkozik.

(118)

Az új légiközlekedési iránymutatás hatálybalépése előtt nyújtott működési támogatást összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani a fedezetlen működési költségek teljes összegének mértékében, ha a következő feltételek teljesülnek:

—	jól meghatározott közös érdekű célkitűzéshez való hozzájárulás: a feltétel teljesül többek között, ha a támogatás fokozza az uniós polgárok mobilitását és javítja a régiók összeköttetését vagy elősegíti a regionális fejlődést (33),

—	állami beavatkozás szükségessége: az állami támogatásnak azokra a helyzetekre kell irányulnia, amikor a támogatás olyan lényegi fejlődést eredményez, amelyet a piac önmagában nem tud megvalósítani (34),

—	az ösztönző hatás megléte: e feltétel akkor teljesül, ha valószínű, hogy a működési támogatás hiányában, valamint a beruházási támogatás lehetséges jelenlétét és a forgalom szintjét figyelembe véve az érintett repülőtér gazdasági tevékenysége valószínűleg jelentős mértékben csökkenne (35),

—	a támogatási összeg arányossága (minimumra korlátozott támogatás): az arányosság érdekében a repülőtereknek nyújtott működési támogatást a támogatott tevékenység elvégzéséhez szükséges minimális szintre kell korlátozni (36),

—	a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt indokolatlan negatív hatások elkerülése (37).

(119)

Az olasz hatóságok szerint Calabria régió kritikus nehézségekkel küzd félreeső földrajzi elhelyezkedése és az áruk elmaradott mobilitása okán, amely mögött nagyrészt a megfelelő infrastruktúra hiánya áll. Olaszország azt állította, hogy a vizsgált intézkedések a calabriai közlekedési hálózat fejlesztésének szélesebb körű projektjébe illeszkednek. Az intézkedések lehetővé tennék a SO.G.A.S. számára, hogy fejlesszék a repülőtéri infrastruktúrát és szolgáltatásokat a közlekedési hálózat javítására és a régió fokozottabb elérhetőségének garantálására irányuló új regionális stratégia fényében.

(120)

A Bizottság ennek megfelelően azon a véleményen van, hogy a SO.G.A.S. számára nyújtott működési támogatás a biztonságos és megbízható légiközlekedési infrastruktúra kialakítása révén közérdekű cél eléréséhez járult hozzá azáltal, hogy javította a hozzáférhetőséget, összeköttetést és regionális fejlődést.

(121)

Az új légiközlekedési iránymutatás értelmében a kisebb repülőterek nehezen biztosítják állami támogatás nélkül a működésükhöz szükséges finanszírozást. Az új légiközlekedési iránymutatás 118. pontja kimondja, hogy azon repülőterek, amelyek utasforgalma elmarad az évente 700 000 főtől, esetleg nem tudják fedezni működési költségeik nagy részét. A Stretto repülőtér forgalma folyamatosan 700 000 utas alatt maradt. A Bizottság ezért úgy véli, a támogatásra szükség volt, amennyiben lehetővé tette Calabria régió összeköttetésének javítását, és ezt a piac önmagában nem tudta volna megvalósítani.

(122)

A támogatás nélkül a kedvezményezettnek jelentősen csökkentenie kellett volna tevékenységét, de lehet, hogy meg is kellett volna szüntetnie. Ugyanakkor a támogatás nem lépte túl az üzemi veszteségek fedezéséhez szükséges összeget, következésképpen nem haladta meg a támogatott tevékenység megvalósításához szükséges minimumot.

(123)

Más repülőtér nem található ugyanebben a vonzáskörzetben (38): a fent bemutatottak szerint a legközelebbi repülőtér több mint 130 km-re található. Ráadásul Olaszország megerősítette, hogy a repülőtéri infrastruktúrát bármely légitársaság megkülönböztetésmentesen használhatja. Sem a Bizottság rendelkezésére álló információ, sem az érdekelt felek által a vizsgálat során tett észrevételek nem utalnak arra, hogy az infrastruktúrához való hozzáférés biztosítása diszkriminatív lett volna.

(124)

A Bizottság megállapítja, hogy az új légiközlekedési iránymutatásban foglalt összeegyeztethetőségi feltételek teljesülnek.

7.3.3. A támogatás összeegyeztethetőségére vonatkozó következtetés

(125)

A Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett támogatás az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése c) pontjának értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.

(126)

Ezt a megállapítást az állami támogatási szabályok fényében tették, és az nem érinti az uniós jog más rendelkezéseinek, mint például a környezetvédelmi jogszabályoknak az alkalmazását.

8. KÖVETKEZTETÉSEK

(127)

A Bizottság megállapítja, hogy Olaszország jogszerűtlenül, az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével biztosította a szóban forgó támogatásokat. A fenti értékelés fényében ugyanakkor a Bizottság úgy határozott, hogy nem emel kifogást a határozat ellen, mivel az az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint összeegyeztethető a belső piaccal és az új légiközlekedési iránymutatással,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Olaszország által a Stretto repülőteret üzemeltető társaságnak, a SO.G.A.S. SpA-nak 6 392 847 EUR összegben nyújtott állami támogatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.

2. cikk

Ennek a határozatnak az Olasz Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2014. június 11-én.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök

(1) HL C 292., 2010.10.28., 30. o.

(2) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(3) A nyilvánosan hozzáférhető információk szerint.

(4) HL C 312., 2005.12.9., 1. o., 53–63. pont.

(5) HL C 244., 2004.10.1., 2. o.

(6) HL C 54., 2006.3.4., 13. o.

(7) Ente nazionale per l'aviazione civile – ENAC

(8) A Bizottság 2005. november 28-i 2005/842/EK határozata az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatásért járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatásokra történő alkalmazásáról (HL L 312., 2005.11.29., 67. o.).

(9) A Bíróság C-280/00. sz. Altmark-ügyben hozott ítélete (EBHT 2003., I-7747. o.).

(10) A Törvényszék T-443/08. és T-455/08. sz. Freistaat Sachsen és mások kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélete (EBHT 2011., II-1311. o.).

(11) A Bíróság 248/84. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT 1987., 4013. o.); a Törvényszék T-267/08. és T-279/08. sz., Région Nord-Pas-de-Calais and Communauté d'agglomération du Douaisis kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT 2011., 1999. o.), 108. pont.

(12) A Bíróság C-301/87. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (EBHT 1990., I-307. o.) 41. pontja.

(13) Az olasz hatóságok által a szóban forgó intézkedések hivatalos vizsgálata során benyújtott észrevételek különböznek azoktól az érvektől, amelyeket azelőtt terjesztettek elő, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott. Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság különösen megemlítette, hogy Olaszország megerősítette, a SO.G.A.S.-t hivatalosan nem bízták meg ÁGÉSZ biztosításával, így a vitatott intézkedések összeegyeztethetősége nem értékelhető az ÁGÉSZ-szabályok szerint. A vizsgálat folyamán Olaszország azt állította, hogy a SO.G.A.S.-t ténylegesen megbízták ÁGÉSZ biztosításával, és azzal érvelt, hogy a Bizottság által elemzett intézkedések közszolgáltatásért járó jogszerű kompenzációnak minősülnek.

(14) A C-280/00 sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-7747. o.).

(15) A Bizottság közleménye: A közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály (HL C 8., 2012.1.11., 47. o.).

(16) A 127/73. sz., Belgische Radio en Televisie kontra SABAM és Fonior ügyben hozott ítélet (EBHT 1974., 313. o.) 19. és 20. pontja; a 66/86.sz., Ahmed Saeed Flugreisen és Silver Line Reisebüro kontra Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs ügyben hozott ítélet (EBHT 1989., 803. o.) 55–57. pontja; a 7/82. sz., GVL kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1983., 483. o.); a 172/80. sz., Züchner kontra Bayerische Vereinsbank ügyben hozott ítélet (EBHT 1981., 2021. o.).

(17) A „Gyakran ismétlődő kérdések az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatással járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2005. november 28-i bizottsági határozattal, valamint a közszolgáltatással járó ellentételezés formájában nyújtott állami támogatásról szóló közösségi keretszabállyal összefüggésben” című, az „Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás” elnevezésű bizottsági közleményt kísérő, 2007. november 20-i bizottsági munkadokumentum 5.1. pontja; elérhető: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52007SC1516:EN:HTML

(18) A Bizottság „Általános érdekű szolgáltatások Európában”című közleménye (a 2001. évi ÁGÉSZ-közlemény) (HL C 17., 2001.1.19., 4. o.).

(19) A C-280/00.sz. Altmark-ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-7747. o.) 87. pontja; a T-137/10. sz. CBI kontra Bizottság ügyben 2012. november 7-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 97. és 98. pontja.

(20) HL C 297., 2005.11.29., 4. o.

(21) HL C 8., 2012.1.11., 4. o.

(22) A 301/87. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1990., 307. o.) 11. pontja; a T-298/97., T-312/97., T-313/97., T-315/97., T-600/97–607/97., T-1/98, T-3/98– 6/98. és T-2323/98. sz., Alzetta Mauro és mások kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2000., II-2319. o.) 79. pontja, és további hivatkozások; a T-394/08., T-408/08., T-453/08. és T-454/08. sz., Regione autonoma della Sardegnaés mások kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. szeptember 20-án hozott ítélet (EBHT 2011., II-6255. o.) 91. pontja.

(23) Lásd a C-278/92., C-279/92. és C-280/92. sz., Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1994., I-4103. o.) 20–22. pontját.

(24) A Stardust Marine ügyben hozott ítélet 71. pontja.

(25) Lásd a C-124/10. P. sz. Bizottság kontra EDF ügyben hozott ítélet 82. és 83. pontját, valamint a T-268/08. és T-281/08. sz., Land Burgenland (Ausztria)és Ausztria kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 155. pontját.

(26) Nyilvános adatok.

(27) HL C 297., 2005.11.29.

(28) HL C 8., 2012.1.11.

(29) A Bizottság 2011. december 20-i 2012/21/EU határozata az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról (HL L 7., 2012.1.11., 3. o.).

(30) A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja.

(31) A hatálybalépés és különösen a 4. cikk c), d) és e) pontja és a 6. cikk alkalmazásának időpontja tekintetében lásd a 10. cikket.

(32) HL C 99., 2014.4.4., 3. o.

(33) Az új légiközlekedési iránymutatás 137. és 113. pontja.

(34) Az új légiközlekedési iránymutatás 137. és 116. pontja.

(35) Az új légiközlekedési iránymutatás 137. és 124. pontja.

(36) Az új légiközlekedési iránymutatás 137. és 125. pontja.

(37) Az új légiközlekedési iránymutatás 137. és 131. pontja.

(38) Az új légiközlekedési iránymutatás a következőképpen határozza meg a repülőtér vonzáskörzetét: földrajzi piac határa, amely rendes körülmények között nagyjából 100 kilométeres sugarú körnek, illetve gépjárművön, buszon, vonaton vagy nagysebességű vonaton 60 perc utazással töltött időnek felel meg.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/115

A BIZOTTSÁG VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2014. december 19.)

a H5N8 altípusba tartozó, magas patogenitású madárinfluenza németországi kitörésével kapcsolatos egyes védintézkedésekről

(az értesítés a C(2014) 10261. számú dokumentummal történt)

(Csak a német nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2014/945/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a belső piac megvalósításának céljával a Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazható állat-egészségügyi ellenőrzésekről szóló, 1989. december 11-i 89/662/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelvre (2) és különösen annak 10. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

A madárinfluenza a madarak, többek között a baromfifélék fertőző vírusos betegsége. A házi baromfi madárinfluenza-vírussal való megfertőződése a betegség két főbb fajtájában jelentkezhet, amelyek virulencia tekintetében eltérőek. Az alacsony patogenitású típus általában csak enyhe tüneteket okoz, míg a magas patogenitású madárinfluenza a legtöbb baromfifaj esetében igen magas elhullási arányt eredményez. E betegség súlyosan érintheti a baromfitenyésztés nyereségességét.

(2)	A madárinfluenza főleg madarak esetében fordul elő, de bizonyos körülmények között a fertőzés megjelenhet embereknél is, bár ennek általában nagyon csekély a kockázata.

(3)

A madárinfluenza kitörésekor fennáll az a veszély, hogy a kórokozó más – baromfitartó vagy egyéb, fogságban élő madarakat tartó – gazdaságokra is átterjed. Ily módon az élő madarak vagy az azokból előállított termékek kereskedelme útján a betegség átterjedhet az egyik tagállamról a másikra vagy harmadik országokra.

(4)

A 2005/94/EK tanácsi irányelv (3) megállapít bizonyos, a madárinfluenza megfigyelésével és korai észlelésével kapcsolatos megelőző intézkedéseket, valamint meghatározza a baromfifélék vagy más, fogságban élő madarak körében előforduló madárinfluenza-járvány kitörése esetén alkalmazandó járványvédelmi minimumintézkedéseket. Az említett irányelv magas patogenitású madárinfluenza kitörése esetére védő- és megfigyelési körzetek létesítését írja elő.

(5)

Németország értesítette a Bizottságot arról, hogy egy, a területén található baromfigazdaságban a H5N8 altípusba tartozó, magas patogenitású madárinfluenza kitörését észlelték, és haladéktalanul meghozta a 2005/94/EK irányelvben előírt intézkedéseket, beleértve a védő- és megfigyelési körzetek létrehozását is, melyeket e határozat mellékletének A. és B. részében kell meghatározni.

(6)

A Bizottság Németországgal együttműködve megvizsgálta az intézkedéseket, és meggyőződött arról, hogy a szóban forgó tagállam illetékes hatósága által létrehozott védő- és megfigyelési körzetek határai elegendő távolságra vannak attól a konkrét gazdaságtól, amelyben a járvány kitörését megerősítették.

(7)

Az Unión belüli kereskedelem szükségtelen megzavarását megelőzendő, valamint a harmadik országok által felállított indokolatlan kereskedelmi akadályok elkerülése érdekében mielőbb meg kell állapítani uniós szinten a magas patogenitású madárinfluenzával kapcsolatban Németországban létrehozott védő- és megfigyelési körzetek leírását.

(8)	Ennek megfelelően e határozatban meg kell határozni egyrészt azokat a németországi védő- és megfigyelési körzeteket, amelyekben a 2005/94/EK irányelvben előírt állat-egészségügyi ellenőrző intézkedések kerülnek alkalmazásra, másrészt a szóban forgó regionalizáció időtartamát.

(9)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Németország gondoskodik arról, hogy a 2005/94/EK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének megfelelően kialakított védő- és megfigyelési körzetek legalább az e határozat mellékletének A. és B. részében felsorolt területeket magukban foglalják.

2. cikk

E határozat címzettje a Németországi Szövetségi Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 19-én.

a Bizottság részéről

Vytenis ANDRIUKAITIS

a Bizottság tagja

(1) HL L 395., 1989.12.30., 13. o.

(2) HL L 224., 1990.8.18., 29. o.

(3) A Tanács 2005. december 20-i 2005/94/EK irányelve a madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről és a 92/40/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 10., 2006.1.14., 16. o.).

MELLÉKLET

A. RÉSZ

Az 1. cikkben említett védőkörzet:

ISO-országkód	Tagállam	Kód (ha van)	Elnevezés	Az alkalmazási időszak vége a 2005/94/EK irányelv 29. cikkének megfelelően
DE	Németország	Irányítószám	A következőket magában foglaló terület:	2015. január 9.
		26676 Barßel	Alsó-Szászország Cloppenburg járásának Barßel községében: A vasútvonal és Barßel község keleti határának metszéspontjából kiinduló, a község határa mentén déli, majd nyugati és északi irányban Elisabethfehnen belül a vasútig, majd onnan a vasútvonal mentén keleti irányban a kiindulóponthoz (a vasútvonal és a község keleti határának metszéspontja) visszatérő vonal által határolt terület.
		26689 Apen 26188 Edewecht	Alsó-Szászország Ammerland járásának Apen és Edewecht községében: A járáshatár és a Kortemoorstraße metszéspontjából kiinduló, a Kortemoorstraßén, a Hübscher Bergen, a Lohorster Straßén, a Wittenberger Straßén, az Edewechter Straßén, a Rothenmethenen, a Kanalstraßén, az Am Voßbargon, az „Am Voßbarg” és az „Am Jagen” közötti mezőgazdasági úton, az Am Jagenen, az Edewechter Straßén, az Ocholter Straßén, majd a Nordloher Straßén áthaladó, a Barßel felé vezető vasútvonallal a járáshatárig egybeeső, majd a járáshatár mentén délkeleti irányban a járáshatár és a Kortemoorstraße metszéspontjához visszatérő vonal által határolt terület. A védőkörzet a körzet határát képező utak mindkét oldalán található baromfigazdaságokat magában foglalja.

B. RÉSZ

Az 1. cikkben említett megfigyelési körzet:

ISO-országkód	Tagállam	Kód (ha van)	Elnevezés	Az alkalmazási időszak vége a 2005/94/EK irányelv 31. cikkének megfelelően
DE	Németország	Irányítószám	A következőket magában foglaló terület:	2015. január 18.
		26676 Barßel 26683 Saterland 26169 Friesoythe	Alsó-Szászország Cloppenburg járásában: A B 401-es és a B 72-es út kereszteződéséből kiinduló, északi irányban a B 72-es mentén a járáshatárig húzódó, onnan a járáshatár mentén keleti és délkeleti irányban az L 831-es útig Edewechterdammban, onnan az L 831-es út mentén (Altenoyther Straße) délnyugati irányban a Lahe-vízlevezetőig, majd annak mentén északnyugati irányban a Buchweizendammig, a Buchweizendamm mentén tovább a Ringstraßén, a Zum Kellerdammon, a Vitusstraßén, az An der Mehrenkamper Schulén, a Mehrenkamper Straßén és a Lindenweg K 297-es útig (Schwaneburger Straße) tartó szakaszán áthaladó, a K 297-es út mentén a B 401-es útig északnyugatra tartó, majd ezen út mentén nyugati irányban a kiindulóponthoz (a B 401-es és a B 72-es út kereszteződése) visszatérő vonal által határolt terület.
		26689 Apen 26160 Bad Zwischenahn 26188 Edewecht 26655 Westerstede	Alsó-Szászország Ammerland járásának Apen, Bad Zwischenahn és Edewecht községében, valamint Westerstede városában: A járáshatár és az Edamer Straße metszéspontjából kiinduló, az Edamer Straßén, a Hauptstraßén, az Auf der Logén, a Zur Logén, a Lienenwegen, a Zur Tonkuhlén, a Burgfelder Straßén, a Wischenwegen, a Querensteder Straßén, a Langer Dammon, az An den Feldkämpenen, a Pollerwegen, az Ocholter Straßén, a Westerstede Straßén, a Steegenwegen, a Rostruper Straßén, a Rüschendammon, a Torsholter Hauptstraßén, a Südholter Straßén, a Westersteder Straßén, a Westerloyer Straßén, a Strohenen, az In der Logén, a Buernstraßén, az Am Dammon, a Moorwegen, a Plackenwegen, az Ihausener Straßén, az Eibenstraßén, az Eichenstraßén, a Klauhörner Straßén, az Am Kanalon, az Aper Straßén, a Stahlwerkstraßén, a Ginsterwegen, az Am Uhlenmeeren, a Grüner Wegen, a Südgeorgsfehner Straßén, a Schmuggelpaddon, a Wasserzug Bitsche, illetve a járáshatár mentén, a Hauptstraßén át, majd ismét a járáshatár mentén délkeleti irányban húzódó, a járáshatár és az Edamer Straße metszéspontjához visszatérő vonal által határolt terület. A megfigyelési körzet a körzet határát képező utak mindkét oldalán található baromfigazdaságokat magában foglalja.
		26847 Detern	Alsó-Szászország Leer járásának Jümme településtársuláson belül Detern településrészben: A Cloppenburg és Leer járás közötti járáshatártól a B 72-es úton Ubbehausennél kiinduló, északi irányban a Borgsweg és a Lieneweg utca kereszteződésén, majd továbbra is északra tartva a Deelenwegen, a Handwiserwegen, azon északkeleti irányban a Barger Straßén és ismét északra tartva az Am Barger Schöpfswerkstiefen, először keleti, majd északi irányban a Fennenstraßén, azután megint északi irányban a Zur Wassermühle utcán, majd északi irányban a Jümmén át az Aper Tiefet követve a Französischer Wegnél az Osterstraßén áthaladó, onnan Ammerland járás határa felé tartó, s végül a járáshatár mentén az Ubbehausennél található kiindulóponthoz visszatérő vonal által határolt terület.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/119

AZ EU-SZERBIA STABILIZÁCIÓS ÉS TÁRSULÁSI TANÁCS 1/2014 SZ. HATÁROZATA

(2014. december 17.)

az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló 3. jegyzőkönyv helyettesítéséről

(2014/946/EU)

AZ EU-SZERBIA STABILIZÁCIÓS ÉS TÁRSULÁSI TANÁCS,

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti, 2008. április 29-én Luxembourgban aláírt stabilizációs és társulási megállapodásra (1) és különösen annak 44. cikkére,

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló 3. jegyzőkönyvre,

mivel:

(1)

Az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz (a továbbiakban: a megállapodás) 44. cikke a származási szabályokat megállapító, valamint az Unió, Szerbia, Törökország és az Unió stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő bármely más ország vagy terület közötti származási kumulációról rendelkező, a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló 3. jegyzőkönyvre (3. jegyjőkönyv) hivatkozik.

(2)	A 3. jegyzőkönyv 39. cikke úgy rendelkezik, hogy a jegyzőkönyv rendelkezéseinek módosításáról a megállapodás 119. cikkével létrehozott Stabilizációs és Társulási Tanács határozhat.

(3)

A pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény (2) (a továbbiakban: az egyezmény) célja a származási szabályokról szóló, a pán-euromediterrán övezetben jelenleg hatályos jegyzőkönyvek egyetlen egységes jogi aktussal történő helyettesítése. Szerbiát – a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő egyéb nyugat-balkáni országokkal együtt – a 2003. júniusi Európai Tanács által jóváhagyott theszaloníki cselekvési programmal összhangban felkérték, hogy csatlakozzon a páneurópai diagonális származási kumulációs rendszerhez. Az egyezményhez történő csatlakozásra a 2007. októberi euromediterrán miniszteri konferencia határozatával hívták meg az érintett országokat.

(4)	Az Unió és Szerbia 2011. június 15-én, illetve 2012. november 12-én írta alá az egyezményt.

(5)

Az Unió és Szerbia 2012. március 26-án, illetve 2013. július 1-jén helyezte letétbe elfogadási okmányát az egyezmény letéteményesénél. Következésképpen az egyezmény 10. cikkének (3) bekezdése értelmében az egyezmény az Unió és Szerbia tekintetében 2012. május 1-jén, illetve 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba.

(6)	Amennyiben az egyezményre való áttérés nem egyidejűleg történik meg a kumulációs zóna összes szerződő fele esetében, az áttérés eredményeképpen az érintett szerződő felek nem kerülhetnek kedvezőtlenebb helyzetbe annál, mint amikor korábban a 3. jegyzőkönyvet alkalmazták.

(7)	A 3. jegyzőkönyvet ezért egy új, az egyezményre hivatkozó jegyzőkönyvvel kell helyettesíteni,

ELFOGADTA A KÖVETKEZŐ HATÁROZATOT:

1. cikk

Az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló 3. jegyzőkönyv helyébe az e határozat mellékletében foglalt szöveg lép.

2. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.

Ezt a határozatot 2015. február 1-jétől kell alkalmazni.

Kelt Brüsszelben, 2014. december 17-én.

a Stabilizációs és Társulási Tanács részéről

az elnök

J. JOKSIMOVIČ

(1) HL L 278., 2013.10.18., 16. o.

(2) HL L 54., 2013.2.26., 4. o.

MELLÉKLET

3. jegyzőkönyv

a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és az igazgatási együttműködés módszereiről

1. cikk

Az alkalmazandó származási szabályok

E megállapodás végrehajtása tekintetében a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény (1) (a továbbiakban: az egyezmény) I. függeléke és II. függelékének vonatkozó rendelkezései alkalmazandók.

Az egyezmény I. függelékében és II. függelékének vonatkozó rendelkezéseiben szereplő „releváns megállapodás” kifejezés e megállapodásra történő hivatkozásként értelmezendő.

2. cikk

A jogviták rendezése

Amennyiben az egyezmény I. függelékének 32. cikke szerinti ellenőrzési eljárásokkal kapcsolatban olyan viták merülnek fel, amelyeket nem lehet rendezni az ellenőrzést kérő vámhatóságok és az ezen ellenőrzésnek a végrehajtásáért felelős vámhatóságok között, ezeket a vitákat a Stabilizációs és Társulási Tanács elé kell terjeszteni.

Az importőr és az importáló ország vámhatóságai közötti viták rendezésére vonatkozóan minden esetben az említett ország jogszabályai az irányadók.

3. cikk

A jegyzőkönyv módosítása

E jegyzőkönyv rendelkezéseinek módosításáról a Stabilizációs és Társulási Tanács határozhat.

4. cikk

Az egyezmény felmondása

(1) Amennyiben akár az Európai Unió, akár Szerbia írásban értesíti az egyezmény letéteményesét arról, hogy az egyezmény 9. cikke értelmében fel kívánja mondani az egyezményt, az Európai Unió és Szerbia e megállapodás végrehajtása érdekében azonnal tárgyalásokat kezd a származási szabályokról.

(2) Az e tárgyalások eredményeképpen megállapított új származási szabályok hatálybalépéséig e megállapodás tekintetében továbbra is az egyezmény I. függelékében és II. függelékének vonatkozó rendelkezéseiben előírt, a felmondás időpontjában hatályos származási szabályok alkalmazandók. Mindazonáltal az egyezmény I. függelékében és II. függelékének vonatkozó rendelkezéseiben előírt származási szabályok a felmondás időpontjától kezdve kizárólag az Európai Unió és Szerbia közötti kétoldalú kumulációt lehetővé tevő rendelkezésekként értelmezendők.

5. cikk

Átmeneti rendelkezések – kumuláció

(1) Az egyezmény I. függelékének 3. cikke ellenére a megállapodás 3. jegyzőkönyvének 3. és 4. cikkében előírt, a megállapodás (2) megkötésekor az Európai Unió és Szerbiaáltal elfogadott kumulációs szabályok az egyezmény felei között továbbra is alkalmazandók mindaddig, amíg az egyezmény alkalmazása az említett cikkekben felsorolt, az egyezmény szerződő felekinek mindegyike tekintetében meg nem kezdődik.

(2) Az egyezmény I. függeléke 16. cikkének (5) bekezdése és 21. cikkének (3) bekezdése ellenére amennyiben a kumuláció csak az EFTA-államokat, a Feröer-szigeteket, az Európai Uniót, Törökországot és a stabilizációs és társulási folyamat résztvevőit érinti, származási igazolásként mind az EUR.1 szállítási bizonyítvány, mind a származási nyilatkozat elfogadható.

(1) HL L 54., 2013.2.26., 4. o.

(2) HL L 278., 2013.10.18., 16. o.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/122

AZ EGYRÉSZRŐL AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG ÉS TAGÁLLAMAI, MÁSRÉSZRŐL A SVÁJCI ÁLLAMKÖZÖSSÉG KÖZÖTTI, A SZEMÉLYEK SZABAD MOZGÁSÁRÓL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁS ÁLTAL LÉTREHOZOTT VEGYES BIZOTTSÁG 1/2014 HATÁROZATA

(2014. november 28.)

a megállapodáshoz tartozó, a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló II. melléklet módosításáról

(2014/947/EU)

A VEGYES BIZOTTSÁG,

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásra (1) (a továbbiakban: a megállapodás) és különösen annak 14. és 18. cikkére,

mivel:

(1)	A megállapodást 1999. június 21-én írták alá és az 2002. június 1-jén lépett hatályba.

(2)	A megállapodásnak a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló II. mellékletét a 2012. március 31-i 1/2012 vegyes bizottsági határozat (2) cserélte.

(3)

A megállapodás II. mellékletét aktualizálni kell az időközben hatályba lépett új uniós jogi aktusok – különösen a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (3) és a 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4) módosító 1244/2010/EU bizottsági rendelet (5), a 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) és az 1224/2012/EU bizottsági rendelet (7) módosításainak – figyelembevétele érdekében.

(4)	Emellett figyelembe kell venni a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság által a vegyes bizottság 1/2012 határozatának hatálybalépését követően a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet végrehajtása érdekében hozott határozatokat és ajánlásokat.

(5)	A megállapodás II. mellékletét az Európai Unió vonatkozó jogi aktusainak módosításaival összhangban kell aktualizálni,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) II. melléklete az e határozat mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Ez a határozat angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelveken készült, valamennyi nyelvi változat egyformán hiteles.

3. cikk

Ez a határozat a vegyes bizottság általi elfogadását követő második hónap első napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2014. november 28-án.

a vegyes bizottság részéről

az elnök

Mario GATTIKER

(1) HL L 114., 2002.4.30., 6. o.

(2) HL L 103., 2012.4.13., 51. o.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., 2004.4.30., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 987/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról (HL L 284., 2009.10.30., 1. o.).

(5) A Bizottság 1244/2010/EU rendelete (2010. december 9.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 338., 2010.12.22., 35. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 465/2012/EU rendelete (2012. május 22.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 149., 2012.6.8., 4. o.).

(7) A Bizottság 1224/2012/EU rendelete (2012. december 18.) az 1385/2007/EK rendelettel megnyitott, baromfihúsra vonatkozó vámkontingens keretében 2010. december első hét napján benyújtott kérelmekre vonatkozó behozatali engedélyek kibocsátásáról (HL L 349., 2012.12.19., 45. o.).

MELLÉKLET

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás II. melléklete a következőképpen módosul:

Az A. szakaszban: Hivatkozott jogi aktusok, 1. pont, „A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról és mellékletei tartalmának meghatározásáról szóló, 2009. szeptember 16-i 988/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) által módosított” szövegrész helyébe az alábbi szövegrész lép:

„—	A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról és mellékletei tartalmának meghatározásáról szóló, 2009. szeptember 16-i 988/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2),

—

a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2010. december 9-i 1244/2010/EU bizottsági rendelet (3),

—	a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2012. május 22-i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4),

—

a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2012. december 18-i 1224/2012/EU bizottsági rendelet (5) által módosított.

(2) HL L 284., 2009.10.30., 43. o."

(3) HL L 338., 2010.12.22., 35. o."

(4) HL L 149., 2012.6.8., 4. o."

(5) HL L 349., 2012.12.19., 45. o.”"

Az A. szakaszban: Hivatkozott jogi aktusok, 1. pont, az „E megállapodás alkalmazásában a 883/2004/EK rendelet a következők szerint módosul:” címsor alatti h) 1. pontban az „a szövetségi kiegészítő ellátásokról szóló, 1965. március 19-i törvény” szövegrész helyébe az alábbi szövegrész lép:

„a szövetségi kiegészítő ellátásokról szóló, 2006. október 6-i törvény”.

Az A. szakaszban: Hivatkozott jogi aktusok, 2. pont, „A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6)” szövegrész helyébe

„az alábbi szövegrész lép:

—

A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2010. december 9-i 1244/2010/EU bizottsági rendelet (7);

—	a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2012. május 22-i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8);

—

a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2012. december 18-i 1224/2012/EU bizottsági rendelet (9) által módosított.

(7) HL L 338., 2010.12.22., 35. o."

(8) HL L 149., 2012.6.8., 4. o."

(9) HL L 349., 2012.12.19., 45. o.”"

Az A. szakaszban: Hivatkozott jogi aktusok, 2. pont, az „E megállapodás alkalmazásában a 987/2009/EK rendelet a következők szerint módosul:” címsor alatt a következő szövegrészt el kell hagyni:

„A betegbiztosítási ellátások visszafizetésének különleges eljárási szabályairól szóló, 2005. december 20-i Svájc és Olaszország közötti megállapodás”.

A B. szakaszban: A szerződő felek által megfelelően követendő jogi aktusok, a szöveg a 21. pont után a következőkkel egészül ki:

„22.

A szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság 2010. március 3-i E2. sz. határozata a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkében meghatározott, az EESSI lényeges részét képező elektronikus jegyzékben felsorolt szervek adataival kapcsolatos változások kezelésére szolgáló eljárás meghatározásáról (10).

23.	A szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság 2011. október 19-i E3. sz. határozata a 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikkében meghatározott átmeneti időszakról (11).

24.	A szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság 2010. december 16-i H6. sz. határozata a 883/2004/EK rendelet 6. cikke szerinti időszakok összesítésére vonatkozó egyes elvek alkalmazásáról (12).

25.

A szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság 2011. június 15-i S8. sz. határozata a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 33. cikkének megfelelően nyújtott protézisek, jelentős segédeszközök és más jelentős természetbeni ellátások biztosításáról (13).

26.	A szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság 2011. december 13-i U4. sz. határozata a 883/2004/EK rendelet 65. cikkének (6) és (7) bekezdése, valamint a 987/2009/EK rendelet 70. cikke szerinti megtérítési eljárásokról (14).

(10) HL C 187., 2010.7.10., 5. o. [Electronic Exchange of Social Security Information – a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréje]"

(11) HL C 12., 2012.1.14., 6. o."

(12) HL C 45., 2011.2.12., 5. o."

(13) HL C 262., 2011.9.6., 6. o."

(14) HL C 57., 2012.2.25., 4. o.”"

A C. szakaszban: A szerződő felek által figyelembe veendő jogi aktusok, a szöveg a 2. pont után a következőkkel egészül ki:

„3.	A szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság 2012. március 15-i S1. sz. határozata a határokon átnyúló szervadományozások pénzügyi vonatkozásairól (15).

(15) HL C 240., 2012.8.10., 3. o.”"

(1) HL L 284., 2009.10.30., 43. o.

(6) HL L 284., 2009.10.30., 1. o.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/126

Helyesbítés a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet 8a. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2014. október 30-i 1159/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelethez

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 311., 2014. október 31. )

A 4. oldalon, a melléklet, II. részében, a címben:

a következő szövegrész:

„II.	A 2012/642/KKBP határozat mellékletében szereplő következő személyekre és szervezetekre vonatkozó bejegyzések helyébe az alábbiak lépnek:”

helyesen:

„II.	A 2006/765/EK rendelet I. mellékletében szereplő következő személyekre és szervezetekre vonatkozó bejegyzések helyébe az alábbiak lépnek:”

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/126

Helyesbítés a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusoknak az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, az 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról szóló, 2009. március 11-i 219/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelethez (Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz történő hozzáigazítás – Második rész)

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 87., 2009. március 31. )

1.	A 125. oldalon, a melléklet 3.9. pontjában, az 1013/2006/EK rendelet módosításában, a 3. alpontban, az 59. cikk módosításában, az új 59. cikk (1) bekezdésének b) pontjában:

a következő szövegrész:

„…megelőző művelet…”,

helyesen:

„…megelőző előkészítő művelet …”.

2.	A 126. oldalon, a melléklet 3.9. pontjában, az 1013/2006/EK rendelet módosításában, a 3. alpontban, az 59. cikk módosításában, az új 59. cikk (2) bekezdésének a) pontjában:

a következő szövegrész:

„…pénzügyi garancia vagy ezzel egyenértékű biztosítás…”,

helyesen:

„…pénzügyi garancia vagy azzal egyenértékű biztosíték…”.

3.	A 126. oldalon, a melléklet 3.9. pontjában, az 1013/2006/EK rendelet módosításában, a 3. alpontban, az 59. cikk módosításában, az új 59. cikk (2) bekezdésének b) pontjában:

a következő szövegrész:

„…előzetesen jóváhagyott…”,

helyesen:

„…előzetes hozzájárulással rendelkező…”.

23.12.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/127

Helyesbítés a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 660/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelethez

( Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 189., 2014. június 27. )

1.	A 138. oldalon, az 1. cikk, 3. pontjának, c) alpontjában, az 1013/2006/EK rendelet 50. cikke új (3) bekezdésének b) pontjában:

a következő szövegrész:

„b)	a rendeltetési ponton, a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőző műveletet és a végleges ártalmatlanítást vagy hasznosítást is beleértve, a címzett vagy a létesítmény jelenlétében;”

helyesen:

„b)	a rendeltetési ponton, a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőző előkészítő műveletet és a végleges hasznosítást vagy ártalmatlanítást is beleértve, a címzett vagy a létesítmény jelenlétében;”

2.	A 138. oldalon, az 1. cikk, 3. pontja, e) alpontjában, az 1013/2006/EK rendelet 50. cikke új (4a) bekezdésének első albekezdésében:

a következő szövegrész:

„… megkövetelhetik az érintett anyagot vagy tárgyat a birtokló vagy annak szállítását szervező természetes vagy jogi személytől, hogy nyújtson be igazoló dokumentumokat:

a)	az érintett anyag vagy tárgy származására és rendeltetési helyére vonatkozóan; valamint

b)	arra vonatkozóan, hogy az nem hulladék és adott esetben többek között a működési igazolására vonatkozóan.”

helyesen:

„… megkövetelhetik az érintett anyagot vagy tárgyat birtokló vagy annak szállítását szervező természetes vagy jogi személytől, hogy nyújtson be igazoló dokumentumokat:

a)	az érintett anyag vagy tárgy származására és rendeltetési helyére vonatkozóan; valamint

b)	arra vonatkozóan, hogy az nem hulladék, beleértve adott esetben a működés igazolását is.”

3.	A 139. oldalon, az 1. cikk, 3. pontjának, e) alpontjában, az 1013/2006/EK rendelet 50. cikke új (4c) bekezdésének második albekezdésében:

a következő szövegrész:

„Az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy a 18. cikk szerinti általános tájékoztatási kötelezettség hatálya alá tartozó hulladékszállítás a 49. cikk szerinti hasznosítási műveletek célját szolgálja, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok megkövetelhetik a szállítást szervező személytől, hogy nyújtson be a hasznosítást megelőző műveletet vagy a végleges hasznosítást végző létesítmény által kiállított és – szükség esetén – a rendeltetési hely illetékes hatósága által jóváhagyott megfelelő igazoló dokumentumot.”

helyesen:

„Az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy a 18. cikk szerinti általános tájékoztatási kötelezettség hatálya alá tartozó hulladékszállítmányt a 49. cikk szerinti hasznosítási műveletekre szánják, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok megkövetelhetik a szállítást szervező személytől, hogy nyújtson be a hasznosítást megelőző előkészítő műveletet vagy a végleges hasznosítást végző létesítmény által kiállított és – szükség esetén – a rendeltetési hely illetékes hatósága által jóváhagyott megfelelő igazoló dokumentumot.”

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 367

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	57. évfolyam 2014. december 23.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		HATÁROZATOK
	*	A Tanács 940/2014/EU határozata (2014. december 17.) a francia legkülső régiókban alkalmazott octroi de mer adóról	1

	Helyesbítések
*	Helyesbítés a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet 8a. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2014. október 30-i 1159/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelethez ( HL L 311., 2014.10.31. )	126
*	Helyesbítés a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusoknak az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, az 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról szóló, 2009. március 11-i 219/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelethez (Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz történő hozzáigazítás – Második rész) ( HL L 87., 2009.3.31. )	126
*	Helyesbítés a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 660/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelethez ( HL L 189., 2014.6.27. )	127

	II Nem jogalkotási aktusok
	NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK
	2014/941/EU
*	A Tanács határozata (2013. június 27.) az Európai Unió és Kanada közötti, a szállítási lánc biztonságával kapcsolatos kérdéseket érintő vámügyi együttműködésről szóló megállapodás megkötéséről	8
	Megállapodás az Európai Unió és Kanada között a szállítási lánc biztonságával kapcsolatos kérdéseket érintő vámügyi együttműködésről	10
	RENDELETEK
*	A Tanács 1377/2014/EU, Euratom rendelete (2014. december 18.) az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000/EK, Euratom rendelet módosításáról	14
*	A Bizottság 1378/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 17.) az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének, valamint az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletének módosításáról	16
*	A Bizottság 1379/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. december 16.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes üvegszálból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről és a Kínai Népköztársaságból származó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 248/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet módosításáról	22
*	A Bizottság 1380/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. december 17.) a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 1788/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 595/2004/EK rendelet módosításáról	82
	A Bizottság 1381/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. december 22.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	83
	IRÁNYELVEK
*	A Tanács 2014/112/EU irányelve (2014. december 19.) az Európai Hajózási Szövetség (EBU), az Európai Hajósok Szervezete (ESO) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) által kötött, a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodás végrehajtásáról ( 1 )	86
	HATÁROZATOK
	2014/942/EU
*	A Tanács határozata (2014. december 17.) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egy német tagjának kinevezéséről	96
	2014/943/EU
*	A Tanács végrehajtási határozata (2014. december 19.) az Egységes Szanálási Testület elnökének, alelnökének és további, feladatukat teljes munkaidőben ellátó tagjainak kinevezéséről	97
	2014/944/EU
*	A Bizottság határozata (2014. június 11.) az Olaszország által a Stretto repülőteret üzemeltető SO.G.A.S. társaság javára nyújtott SA.26818 (C 20/10) (ex N 536/08 & NN 32/10) állami támogatásról (az értesítés a C(2014)3571. számú dokumentummal történt) ( 1 )	99
	2014/945/EU
*	A Bizottság végrehajtási határozata (2014. december 19.) a H5N8 altípusba tartozó, magas patogenitású madárinfluenza németországi kitörésével kapcsolatos egyes védintézkedésekről (az értesítés a C(2014) 10261. számú dokumentummal történt) ( 1 )	115
	NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
	2014/946/EU
*	Az EU-Szerbia Stabilizációs és Társulási Tanács 1/2014 sz. határozata (2014. december 17.) az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a származó termék fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló 3. jegyzőkönyv helyettesítéséről	119
	2014/947/EU
*	Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás által létrehozott vegyes bizottság 1/2014 határozata (2014. november 28.) a megállapodáshoz tartozó, a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló II. melléklet módosításáról	122