17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/1

(1)

Az 1107/2009/EK rendelet 80. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a 91/414/EGK tanácsi irányelvet (2) a jóváhagyási eljárás és feltételek tekintetében továbbra is alkalmazni kell azon hatóanyagokra, amelyekről az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint 2011. június 14. előtt fogadtak el határozatot. A gamma-cihalotrin esetében az 1107/2009/EK rendelet 80. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek a 2004/686/EK bizottsági határozattal (3) teljesülnek.

(2)

A 91/414/EGK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban 2003. november 4-én az Egyesült Királysághoz kérelem érkezett a Cheminova A/S-től a gamma-cihalotrin hatóanyagnak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvételére vonatkozóan. A 2004/686/EK határozat megerősítette, hogy a dosszié hiánytalan abban az értelemben, hogy elvben megfelel a 91/414/EGK irányelv II. és III. mellékletében foglalt adat- és információszolgáltatási követelményeknek.

(3)

A kérelmező által javasolt felhasználási célok tekintetében e hatóanyagnak az emberek és az állatok egészségére, valamint a környezetre gyakorolt hatását a 91/414/EGK irányelv 6. cikke (2) és (4) bekezdésének rendelkezései szerint megvizsgálták. A kijelölt referens tagállam, az Egyesült Királyság 2008. január 25-én a Bizottság elé terjesztette az értékelő jelentés tervezetét. A 188/2011/EU bizottsági rendelet (4) 11. cikke (6) bekezdésének megfelelően a kérelmezőt kiegészítő információk benyújtására kérték fel. Az Egyesült Királyság által a kiegészítő adatokról készített értékelést az aktualizált értékelőjelentés-tervezethez csatolt kiegészítés formájában nyújtották be 2012. szeptember 13-án.

(4)

A tagállamok és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) megvizsgálták az értékelő jelentés tervezetét. A Hatóság 2014. február 4-én ismertette a Bizottsággal a gamma-cihalotrin hatóanyagú növényvédő szerek kockázatértékelése alapján levont következtetését (5). Az értékelő jelentés tervezetét és a Hatóság következtetését a tagállamok és a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság keretében közösen megvizsgálták, majd a gamma-cihalotrinról szóló bizottsági felülvizsgálati jelentés formájában 2014. október 10-én véglegesítették.

(5)

A különböző vizsgálatok azt mutatták, hogy a gamma-cihalotrint tartalmazó növényvédő szerek várhatóan általában megfelelnek a 91/414/EGK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint 5. cikke (3) bekezdésében megállapított követelményeknek, különösen a Bizottság felülvizsgálati jelentésében megvizsgált és részletezett alkalmazások tekintetében. Ezért a gamma-cihalotrin jóváhagyása indokolt.

(6)

Az 1107/2009/EK rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében, valamint a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretekre való figyelemmel azonban szükség van bizonyos feltételek és korlátozások előírására. Nevezetesen indokolt bizonyos további megerősítő információkat kérni.

(7)

A jóváhagyás előtt megfelelő időt kell biztosítani arra, hogy a tagállamok és az érdekelt felek felkészülhessenek a hatóanyag jóváhagyásából fakadó új követelmények teljesítésére.

(8)

Az 1107/2009/EK rendeletben előírt, a jóváhagyásból fakadó kötelezettségek sérelme nélkül és a 91/414/EGK irányelvről az 1107/2009/EK rendeletre való áttérés következtében előállt különleges helyzetre figyelemmel ugyanakkor be kell tartani a következőket. A jóváhagyást követően a tagállamok számára hat hónapot kell biztosítani a gamma-cihalotrint tartalmazó növényvédő szerekre vonatkozó engedélyek felülvizsgálatára. Az engedélyeket a tagállamok szükség szerint módosítják, újakkal helyettesítik vagy visszavonják. Az előbbi határidőtől eltérve hosszabb időt kell biztosítani a III. melléklet szerinti, az egyes növényvédő szerek összes felhasználási céljára vonatkozó teljes dokumentációnak a 91/414/EGK irányelvben meghatározott egységes elvek szerinti benyújtására, valamint értékelésére.

(9)

A 3600/92/EGK bizottsági rendelet (6) keretében értékelt hatóanyagoknak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvételével kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy értelmezési nehézségek támadhatnak a meglévő engedélyek jogosultjainak az adathozzáférésre vonatkozó kötelezettségei tekintetében. A további nehézségek elkerülése végett ezért szükségesnek látszik pontosítani a tagállamok kötelezettségeit, különösen azt, hogy meg kell győződniük arról, hogy az engedély jogosultja bizonyítottan hozzáfér az említett irányelv II. mellékletében szereplő követelményeknek megfelelő dokumentációhoz. E pontosítás azonban az említett irányelv I. mellékletét ezidáig módosító irányelvekhez, illetve a hatóanyagokat jóváhagyó irányelvekhez képest sem a tagállamokra, sem az engedélyek jogosultjaira nem ró új kötelezettségeket.

(10)

Az 1107/2009/EK rendelet 13. cikkének (4) bekezdése szerint az 540/2011/EU végrehajtási rendelet (7) mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

Helyénvaló továbbá a tagállamok számára engedélyezni, hogy a gamma-cihalotrint tartalmazó növényvédő szerek ideiglenes engedélyeit meghosszabbítsák, annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésükre az e rendeletben előírt, a szóban forgó ideiglenes engedélyekre vonatkozó kötelezettségek teljesítésére.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

a)

a gamma-cihalotrint egyedüli hatóanyagként tartalmazó szer esetében legkésőbb 2016. szeptember 30-ig szükség szerint módosítják vagy visszavonják az engedélyt; vagy

b)

a gamma-cihalotrint több hatóanyag egyikeként tartalmazó szer esetében 2016. szeptember 30-ig, vagy ha a kérdéses anyagnak vagy anyagoknak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvételéről vagy jóváhagyásáról rendelkező adott jogszabályban vagy jogszabályokban az ilyen módosításra vagy visszavonásra későbbi időpont van megszabva, akkor az ott megjelölt határidőig szükség szerint módosítják vagy visszavonják az engedélyt.

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/6

(1)

Az 1101/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2)2015. január 1-jei hatállyal módosította a 4. árucsoportba tartozó tejtermékekhez tartozó KN-kódokat.

(2)

A 2535/2001/EK bizottsági rendelet (3) részletes szabályokat állapít meg a tejre és tejtermékekre vonatkozó behozatali szabályok és a vámkontingensek megnyitása tekintetében. A tejtermékekhez tartozó megváltozott KN-kódok figyelembevétele érdekében az említett rendelet I., II. és VIIa. mellékletét módosítani kell.

(3)

A 2535/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése olyan KN-kódokra hivatkozik, amelyek 2015. január 1-jei hatállyal törlésre kerülnek. Emellett a 2002/309/EK, Euratom tanácsi és bizottsági határozat (4) által jóváhagyott, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a mezőgazdasági termékek kereskedelméről szóló megállapodásnak (5) a sajtokra vonatkozó engedményekről szóló 3. melléklete előírja a kétoldalú sajtkereskedelem teljes liberalizációját 2007-től. Az említett rendelkezés ezért elavult, és el kell hagyni.

(4)

A 2535/2001/EK rendelet 19a. cikke (1) bekezdésének c) pontja és (4) bekezdésének c) pontja, melyek az említett rendelet VIIa. mellékletének 3. részéhez kapcsolódnak, valamint a 2535/2001/EK rendelet 20. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, amely a II. melléklet C. részéhez kapcsolódik, a sajtra vonatkozó vámkontingensre, illetve kedvezményes behozatalra hivatkozik a 2004/441/EK tanácsi határozattal (6) jóváhagyott, egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Dél-afrikai Köztársaság között létrejött kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodásnak (7) megfelelően. A szóban forgó rendelkezések olyan KN-kódokra hivatkoznak, amelyek 2015. január 1-jei hatállyal törlésre kerülnek. Mivel a megfelelő kontingensidőszak és importvám-lebontási időszak lejárt, helyénvaló törölni az említett rendelkezéseket.

(5)

A 2535/2001/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

1.

a 4. cikk (2) bekezdését el kell hagyni;

2.

a 19a. cikk (1) bekezdésének c) pontját és (4) bekezdésének c) pontját el kell hagyni;

3.

a 20. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontját el kell hagyni;

4.

az I. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul;

5.

a II. melléklet a következőképpen módosul:

6.

a VIIa. melléklet a következőképpen módosul:

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/13

(1)

Az orosz kormány 2014. augusztus 7-én betiltotta egyes termékek, köztük a tej és tejtermékek Unióból Oroszországba irányuló importját. E fontos exportpiac hirtelen kiesése miatt a tilalom piaci zavarokhoz vezetett, és jelentős árcsökkenést okozott.

(2)

Az 1308/2013/EU rendelet 12. cikkének d) pontja értelmében március 1-jétől szeptember 30-ig van lehetőség állami intervencióra a vaj és a sovány tejpor tekintetében.

(3)

Ennek következtében olyan helyzet alakult ki, amelyben az 1308/2013/EU rendelet szerinti szokásos intézkedések nem tűnnek elégségesnek a piaci zavar kezeléséhez.

(4)

A vajra és sovány tejporra vonatkozó állami intervenciós időszak a 949/2014/EU bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelettel (2)2014. december 31-ig meghosszabbításra került.

(5)

Az Unióban a vaj és a sovány tejpor ára tovább csökkent, és az árleszorítás tendenciája valószínűleg folytatódni fog.

(6)

Annak érdekében, hogy megakadályozható legyen az árak további csökkenése és a piaci zavarok súlyosbodása, fontos, hogy az állami intervenció lehetősége 2014. december 31-ét követően is fennálljon.

(7)

Következésképpen helyénvaló a vaj és a sovány tejpor tekintetében a 2015. évi intervenciós felvásárlási időszak kezdeteként január 1-jét meghatározni.

(8)

A piaci helyzet azonnali befolyásolása és az árak stabilizálásához való hozzájárulás érdekében az e rendeletben előírt ideiglenes intézkedésnek a rendelet kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie,

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/15

(1)

A 947/2014/EU (4) és a 948/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (5) bevezette a vaj, illetve a sovány tejpor magántárolási rendszerét a különösen nehéz piaci helyzetre való tekintettel, melynek elsődleges kiváltó oka az orosz kormány által az Unióból származó tejtermékek Oroszországba történő behozatalára kivetett tilalom volt.

(2)

Az említett rendeletek a támogatás iránti kérelmek benyújtásának határidejét 2014. december 31-ében állapítják meg.

(3)

Időközben a vaj és a sovány tejpor ára az Unióban tovább csökkent, és az árakat leszorító piaci nyomás várhatóan továbbra sem enyhül majd.

(4)

A jelenlegi piaci helyzetre való tekintettel ezért helyénvaló a vaj és a sovány tejpor magántárolási támogatási rendszerét meghosszabbítani.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/17

(1)

A 815/2008/EK bizottsági rendelettel (3) a Zöld-foki-szigetek számára a 2454/93/EGK rendeletben meghatározott származási szabályoktól való eltérést engedélyeztek. A 439/2011/EU végrehajtási rendelettel (4) a Bizottság egy új eltérést engedélyezett a Zöld-foki-szigeteknek az említett származási szabályoktól. Az utolsó eltérés 2014. december 31-én hatályát veszti.

(2)

2014. június 4-i levelében a Zöld-foki-szigetek kérvényezte az említett eltérés 2015. január 1-jétől határozatlan időre való meghosszabbítását vagy az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság között érvényben lévő halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló, az említett két fél között létrejött (közzéteendő) jegyzőkönyv hatályvesztéséig, vagy az Unió és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége közötti jövőbeni gazdasági partnerségi megállapodás szerinti származási szabályok alkalmazásának kezdő időpontjáig, attól függően, hogy melyik időpont következik be később. Az említett kérelem évi 2 500 tonna elkészített vagy konzervált makrélafilére, illetve évi 875 tonna elkészített vagy konzervált tonmakrélára vagy páncélosmakrahal-filére vonatkozik.

(3)

A 2008-tól kezdve a Zöld-foki-szigeteknek engedélyezett eltérésekben megállapított teljes éves mennyiségek jelentős mértékben hozzájárultak a zöld-foki-szigeteki halfeldolgozó ágazat helyzetének javulásához. A szóban forgó mennyiségek bizonyos mértékig a zöld-foki-szigeteki kisüzemi halászflotta revitalizációját is segítették, ami rendkívül fontos az ország számára. A zöld-foki-szigeteki halászflotta tervezett mértékű revitalizációjának megvalósításához azonban a zöld-foki-szigeteki halfeldolgozó ágazat elegendő származó nyersanyaggal való ellátása szükséges.

(4)

A kérelemből kitűnik, hogy az eltérés megszűnése hátrányosan befolyásolná a zöld-foki-szigeteki halfeldolgozó ágazat Európai Unióba irányuló exportjának folytatását, és ez megakadályozhatja a zöld-foki-szigeteki kisméretű nyílt tengeri halászflotta további fejlődését.

(5)

A helyi halászflotta revitalizációja érdekében a Zöld-foki-szigetek által tett erőfeszítések nyomán elért eredmények konszolidációjához hosszabb időre van szükség. Az eltérés elegendő időt biztosítana arra, hogy a Zöld-foki-szigetek felkészüljön a preferenciális származás megállapítására vonatkozó szabályoknak való megfelelésre.

(6)

Ugyanakkor a származó termékek fogalommeghatározásának tekintetében engedélyezett eltérés ideiglenes jellegére való tekintettel nem lehetséges az eltérés határozatlan időre való engedélyezése a Zöld-foki-szigetek kérelmének megfelelően. Ehelyett annak érdekében, hogy a Zöld-foki-szigetek megfeleljen a szabályoknak, az eltérést két évre kell biztosítani évente 2 500 tonna elkészített vagy konzervált makrélafilé, valamint 875 tonna elkészített vagy konzervált tonmakréla vagy páncélosmakrahal-filé tekintetében.

(7)

A 439/2011/EU végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

1.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

Az 1. cikkben meghatározott eltérést, amennyiben a 2454/93/EGK rendelet 74. cikkében meghatározott feltételek teljesülnek, a Zöld-foki-szigetekről exportált és az Unióban szabad forgalomba bocsáthatónak minősített termékekre alkalmazni kell a 2011. január 1. és 2011. december 31., a 2012. január 1. és 2012. december 31., a 2013. január 1. és 2013. december 31., a 2014. január 1. és 2014. december 31., a 2015. január 1. és 2015. december 31. és a 2016. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakokban, legfeljebb a mellékletben feltüntetett mennyiségek mértékéig.”

2.

A melléklet helyébe e rendelet melléklete lép.

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/20

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/22

(1)

A 2014/40/EU irányelv 10. cikke úgy rendelkezik, hogy a dohányzásra szánt dohánytermékek valamennyi csomagolási egységén és gyűjtőcsomagján kombinált egészségvédő figyelmeztetéseket kell feltüntetni, kivéve ha a 11. cikkben említett mentesség vonatkozik rájuk. A kombinált egészségvédő figyelmeztetéseknek többek között tartalmazniuk kell egy, az I. mellékletben szereplő figyelmeztető feliratot és egy kapcsolódó, az említett irányelv II. mellékletében található képtárban szereplő színes fényképet.

(2)

A 2014/40/EU irányelv arra is felhatalmazza a Bizottságot, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. mellékletben található képtárnak a tudományos és piaci fejlemények figyelembevételével történő létrehozása és aktualizálása céljából.

(3)

A 2014/40/EU irányelv II. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/28

(1)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, átmeneti rendelkezéseket tartalmazó jegyzőkönyv alapján az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek által a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott jogi aktusok joghatása mindaddig fennmarad, amíg azokat a Szerződések alapján hatályon kívül nem helyezik, nem érvénytelenítik, vagy nem módosítják.

(2)

Ennek megfelelően a 2008/615/IB határozat 25. cikke alkalmazandó, és a Tanácsnak egyhangúlag kell határoznia arról, hogy a tagállamok végrehajtották-e az említett határozat 6. fejezetének rendelkezéseit.

(3)

A 2008/616/IB határozat 20. cikke úgy rendelkezik, hogy a Tanács a 2008/615/IB határozat 25. cikkének (2) bekezdésében említettek szerinti határozatokat egy kérdőíven alapuló értékelő jelentés alapján hozza meg. A 2008/615/IB határozat 2. fejezetének megfelelően végzett automatizált adatcsere tekintetében az értékelő jelentés ezenkívül értékelő látogatáson és kísérleti adatcserén alapul.

(4)

A 2008/616/IB tanácsi határozat melléklete 4. fejezetének 1.1. pontja szerint a megfelelő tanácsi munkacsoportok által összeállított kérdőív valamennyi automatizált adatcserére vonatkozik, és amint egy tagállam úgy véli, hogy az adott adatkategória tekintetében teljesíti az adatcsere előfeltételeit, ki kell töltenie a kérdőívet.

(5)

Lettország kitöltötte az adatvédelemre vonatkozó kérdőívet és a daktiloszkópiai adatok cseréjére vonatkozó kérdőívet.

(6)

Lettország Ausztria részvételével sikeres kísérleti adatcserét hajtott végre.

(7)

Lettországban értékelő látogatásra került sor, és erről az osztrák értékelő csoport értékelő jelentést készített, amelyet elküldött az érintett tanácsi munkacsoportnak.

(8)

A daktiloszkópiai adatokra vonatkozó kérdőív, értékelő látogatás és kísérleti adatcsere eredményeit összegző, átfogó értékelő jelentést benyújtották a Tanácsnak,

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/30

(1)

Az Európai Tanács a 2005. december 15–16-i ülésén elfogadta a kézilőfegyverek és könnyűfegyverek, valamint azok lőszereinek tiltott felhalmozása és kereskedelme elleni küzdelmet célzó uniós stratégiát. Ebben a stratégiában az Európai Tanács elismeri, hogy amennyiben a kézi- és könnyűfegyverek és az azokhoz szükséges lőszerek nagy készletekben állnak rendelkezésre, akkor e fegyverek könnyen hozzáférhetővé válnak a polgári személyek, bűnözők, terroristák és harcoló felek számára egyaránt, és ezért hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a hagyományos fegyverek illegális kínálata és kereslete kérdésének kezelése érdekében megelőző intézkedéseket foganatosítsanak. A stratégia szerint Afrika az a kontinens, amelyet a leginkább sújt a kézi- és könnyűfegyverek destabilizáló beáramlása által súlyosbított belső konfliktusok hatása.

(2)

A Tanács 2011. március 21-én jóváhagyta a Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos európai uniós stratégiát, amely integrált keretet biztosít a Száhil övben folytatott uniós tevékenységekhez. A stratégia négy cselekvési irányából egy a kapacitások erősítését célozza a biztonsági, a bűnüldözési és a jogállamisági ágazatban a régióban, hogy hatékonyabb és célirányosabb küzdelmet lehessen folytatni a fegyveres harcok fenyegetése, a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellen, és hogy ezeket a jó kormányzást célzó intézkedésekhez lehessen kapcsolni.

(3)

2006. június 14-én a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) tagállamai Abujában, Nigériában elfogadták a kézi- és könnyűfegyverekről, az azokhoz szükséges lőszerekről és egyéb kapcsolódó anyagokról szóló ECOWAS egyezményt, amely 2009. szeptember 29-én lépett hatályba. 2010. április 30-án a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECCAS) tagállamai és a Ruandai Köztársaság Kinshasában, a Ruandai Köztársaságban közép-afrikai egyezményt fogadtak el a kézi- és könnyűfegyverek, az azokhoz szükséges lőszerek és olyan alkatrészeik és alkotóelemeik ellenőrzéséről, amelyek felhasználhatók ezek gyártásához, javításához vagy összeszereléséhez. Az aláíró államok mindkét egyezményben kötelezettséget vállaltak – többek között – arra, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket nemzeti kézi- és könnyűfegyver-állományuk védelme, valamint a megfelelő előírásokkal és eljárásokkal összhangban álló, biztonságos és hatékony kezelése és tárolása érdekében.

(4)

Burkina Faso, Mali és Nigéria ratifikálta a Fegyverkereskedelmi Szerződést, csakúgy mint a 23 tagállam, Csád, Mauritánia és Niger pedig aláírta azt. A Fegyverkereskedelmi Szerződés 16. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy Jelen Szerződés végrehajtása során minden Részes Államnak jogában áll segítséget kérni, beleértve a jogi és jogalkotási segítséget, az intézményi kapacitásépítést, továbbá a műszaki, materiális vagy pénzügyi segítséget. Az ilyen segítségnyújtás magában foglalhatja a készletkezelést, a leszerelési, demobilizációs és reintegrációs programokat, a jogalkotási modelleket és a hatékony végrehajtási gyakorlatot. Minden Részes Állam, melynek módjában áll, felkérés esetén segítséget nyújt.

(5)

Burkina Faso, Mali, Mauritánia és Nigéria részes állama a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményhez csatolt, a lőfegyverek, alkatrészeik és alkotóelemeik, valamint a lőfegyverekhez szükséges lőszerek tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló jegyzőkönyvnek (a továbbiakban: a lőfegyverekről szóló jegyzőkönyv).

(6)

Az ENSZ minden tagállama elkötelezett a kézi – és könnyűfegyverek tiltott kereskedelme minden aspektusának megakadályozását, leküzdését és felszámolását célzó ENSZ cselekvési program (a továbbiakban: ENSZ cselekvési program), valamint az államok számára a tiltott kézi- és könnyűfegyverek kellő időben történő és megbízható azonosítását és nyomon követését lehetővé tevő nemzetközi egyezmény tényleges végrehajtása iránt.

(7)

A részes államoknak az ENSZ cselekvési program végrehajtásának vizsgálatát célzó ötödik kétévenkénti találkozója (New York, 2014. június 16–20.) során az ENSZ minden tagállama ismételten hangsúlyozta, hogy a kézi- és könnyűfegyverek állományainak megfelelő kezelése – különösen konfliktus- és konfliktust követő helyzetekben – alapvető fontosságú a balesetek megelőzés szempontjából, illetve hogy csökkenjen annak a kockázata, hogy ezekkel a fegyverekkel tiltott kereskedelmet folytatnak, és azok illegális fegyveres csoportok, terroristák és egyéb jogosulatlan felhasználók kezébe jutnak. Az ENSZ tagállamai sürgették a készletkezelési és fizikai biztonsági kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi és regionális együttműködés és segítségnyújtás megerősítését, és vállalták, hogy – amennyiben lehetséges – felhasználják a műszaki fejlődés eredményeit a készletkezelés – többek között a fizikai biztonsági intézkedések – erősítésére.

(8)

A 2011. februári líbiai népfelkelés és az azt követő fegyveres konfliktus, valamint a 2012-ben Maliban kialakult politikai és biztonsági válság rávilágított arra, hogy nem állami szereplők – köztük terroristák – miként férhetnek hozzá kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek nem megfelelően biztosított és kezelt állami tulajdonú készleteihez, hogy azokat a béke és a biztonság aláásására használják fel. Mivel a Száhil övben – beleértve Nigéria északi részét is – fokozódott a nem állami szereplők tevékenysége, kiemelt jelentőséget nyert a fegyverek és a lőszerek biztonságának javítása a Száhil övi államokban.

(9)

Az Egyesült Nemzetek Afrikai Regionális Béke- és Lefegyverzési Központja (UNREC) – amely az Egyesült Nemzetek Leszerelési Ügyek Hivatalának (UNODA) része – hosszú múltra visszatekintő tapasztalatokkal rendelkezik a Száhil övi államok és civil társadalmuk támogatásában a kézi- és könnyűfegyverek ellenőrzésére vonatkozó nemzetközi és regionális eszközök végrehajtása terén, összhangban az ENSZ Közgyűlésétől kapott megbízatásával (40/151 G. sz. határozat, 1985. december 16.).

(10)

2013 óta az ENSZ többdimenziós integrált stabilizációs missziója Maliban (MINUSMA) segíti a mali hatóságokat – az ENSZ Aknamentesítési Szolgálatán (UNMAS) keresztül – az aknamentesítésben, valamint a fegyver- és lőszerkezelésben, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2100. (2013) és 2164. sz. (2014) határozatával.

(11)

Az Aknamentesítési Tanácsadó Csoport (Mine Advisory Group (MAG)) elnevezésű nem kormányzati szervezet a közelmúltban regionális projektet indított, amelynek keretében a hagyományos fegyverekkel és lőszerekkel kapcsolatos, sürgős kérdésekkel foglalkozik a Száhil–Maghreb övezet célországaiban.

(12)

A2011/428/KKBP tanácsi határozat (1) alapján az Unió finanszírozta – többek között – jelölő berendezések nyújtását bűnüldöző hatóságok számára több nyugat-afrikai államban, illetve finanszírozott a nemzetközi nyomonkövetési egyezménnyel és a nemzetközi technikai iránymutatásokkal kapcsolatos képzéseket.

(13)

A 2013/320/KKBP tanácsi határozat (2) alapján az Unió támogat olyan intézkedéseket, amelyek célja a líbiai fegyverarzenál megfelelő fizikai biztonságának és készletkezelésének biztosítása annak érdekében, hogy csökkenjen a kézi- és könnyűfegyverek és az azokhoz szükséges lőszerek tiltott terjedése által Líbia és szomszédos országai biztonságára jelentett veszély, többek között a Száhil övben.

(14)

A 2013/698/KKBP tanácsi határozat (3) alapján az Unió támogatja a tiltott kézi- és könnyűfegyverekre, más tiltott hagyományos fegyverekre és mindezek lőszereire vonatkozó globális jelentési rendszer („iTrace”) létrehozását, így különösen a konfliktus sújtotta területeken, így Afrikában terjedő kézi- és lőfegyverekkel és az azokhoz tartozó lőszerekkel kapcsolatos helyszíni kutatás alapján.

(15)

Az Unió a közös biztonság- és védelempolitikája keretében három cselekvést indított el a Száhil övben: az EUCAP Száhil Nigert (2012. augusztus 8-i kezdettel) a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem támogatására Nigerben; az Európai Unió képzési misszióját Maliban (2013. február 18-i kezdettel), melynek célja, hogy képzésen és tanácsadáson keresztül hozzájáruljon a mali fegyveres erők szerkezetátalakításához és átszervezéséhez; az EUCAP Száhil Malit (2014. április 15-i kezdettel), melynek célja stratégiai tanácsadást és képzést nyújtani a mali belső biztonsági erők részére.

(16)

A stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz keretében az Unió 2011 óta támogatja az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala által a lőfegyverekről szóló jegyzőkönyv ratifikálásának és végrehajtásának előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket, így különösen Nyugat-Afrikában. Az Unió ugyanezen eszköz keretében 2010 óta pénzügyi támogatást nyújt az Afrikai Nagy Tavak régiójában, valamint az Afrika szarva és a határos államok területén működő, a kézi- és könnyűfegyverek nairobi székhelyű regionális központja (RECSA) számára.

a)

a fizikai biztonsággal és készletkezeléssel kapcsolatos eljárások javításához szükséges politikai konszenzus kialakítása, valamint a regionális együttműködés és tudásmegosztás előmozdítása.

b)

a célországok támogatása olyan korszerű jogszabályok, igazgatási eljárások és gyakorlati operatív szabványeljárások kialakításában, amelyek a fizikai biztonsággal és készletkezeléssel kapcsolatos továbbfejlesztett eljárások alapját képezik és amelyek összhangban állnak a legjobb gyakorlaton alapuló nemzetközi előírásokkal.

c)

készletkezelési és biztonsági tevékenységek közvetlen támogatása, többek között tárolólétesítmények helyreállításán, a kézi- és könnyűfegyverek felesleges, elavult vagy tiltott készleteinek megsemmisítésén, valamint új technológiák kísérleti alkalmazásán keresztül.

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/44

(1)

Az Európai Tanács 2003. december 12-én elfogadta a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégiát (a továbbiakban: a stratégia), amelynek III. fejezete tartalmazza az elterjedés elleni küzdelem érdekében mind az Európai Unióban (EU), mind a harmadik országokban meghozandó intézkedések listáját.

(2)

Az Unió aktívan dolgozik a stratégia, valamint az annak II. és III. fejezetében felsorolt intézkedések végrehajtásán, például úgy, hogy pénzügyi forrásokat szabadít fel a többoldalú nonproliferációs rendszer és a többoldalú bizalomépítő intézkedések megerősítésére irányuló egyedi projektek támogatására. A ballisztikus rakéták elterjedése elleni hágai magatartási kódex (a továbbiakban: a kódex vagy HCoC) és a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer (MTCR) szerves részét képezi ennek a többoldalú nonproliferációs rendszernek. A kódex és az MTCR célja a tömegpusztító fegyverek és a kapcsolódó technológiai eszközök szállítására alkalmas ballisztikus rakétarendszerek elterjedésének megelőzése és visszaszorítása.

(3)

A Tanács 2003. november 17-én elfogadta a 2003/805/KKBP közös álláspontot (1). Az említett közös álláspont többek között felszólít a kódexnek a lehető legtöbb ország – különösen a ballisztikus rakétákkal rendelkezők – általi aláírásának előmozdítására, valamint a kódex további fejlesztésére és végrehajtására, különös tekintettel a bizalomépítő intézkedésekre, valamint a kódex és az ENSZ többoldalú nonproliferációs rendszere közötti szorosabb kapcsolat előmozdítására.

(4)

A Tanács 2008. december 8-án következtetéseket fogadott el, valamint elfogadta „A tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemre irányuló európai uniós fellépés új irányai” című dokumentumot. A dokumentum kiér többek között arra, hogy a tömegpusztító fegyverek, illetve hordozóeszközeik elterjedése továbbra is az egyik legnagyobb biztonsági kihívást jelenti, és a nonproliferációs politika a közös kül- és biztonságpolitika lényeges részét képezi. Az elért eredmények, valamint a „fellépés új irányainak” végrehajtására irányuló folyamatos erőfeszítések fényében a Tanács 2010 decemberében úgy határozott, hogy az új irányok végrehajtását 2012 végéig meghosszabbítja.

(5)

A Tanács 2008. december 18-án elfogadta a kódexnek a stratégia végrehajtása keretében történő támogatásáról szóló 2008/974/KKBP határozatot (2).

(6)

A Tanács 2012. július 23-án elfogadta a 2012/423/KKBP határozatot (3). Az említett határozat hozzájárult a kódex egyetemessé tételének és az abban foglalt elvek betartásának sikeres előmozdításához. A kódex egyetemességének, továbbá megfelelőbb végrehajtásának és továbbfejlesztésének előmozdítása érdekében az aláíró és a nem aláíró államok közötti párbeszéd folytatása az Unió egyik prioritása. Ez a határozat ehhez a folyamathoz hivatott hozzájárulni.

(7)

Általánosságban egyre nagyobb mértékű aggodalomra ad okot a nemzetközi közösségen belül a tömegpusztító fegyverek szállítására alkalmas ballisztikus rakéták nem szűnő elterjedése, különös tekintettel a Közel-Keleten, Északkelet-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában – többek között Iránban, Szíriában és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban (KNDK) – jelenleg zajló rakétaprogramokra.

(8)

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az 1540 (2004) sz. határozatában hangsúlyozta, az 1977 (2011) sz. határozatában pedig emlékeztetett arra, hogy a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek, valamint hordozóeszközeik elterjedése fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra, ezért – egyebek mellett – arra kötelezte az államokat, hogy tartózkodjanak a nem állami szereplőknek a nukleáris, vegyi vagy biológiai fegyverek és hordozóeszközeik kifejlesztését, megszerzését, előállítását, birtoklását, szállítását, átadását vagy felhasználását illető bármilyen jellegű támogatásától. A nukleáris, vegyi és biológiai fegyvereknek, valamint hordozóeszközeiknek a nemzetközi békére és biztonságra jelentett fenyegetését a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a nukleáris leszerelésről szóló 1887 (2009) ENSZ BT-határozat újólag megerősítette. Ezen túlmenően az ENSZ Biztonsági Tanácsa az 1929 (2010) sz. és az 1718 (2006) sz. határozatában – többek között a 1540 (2004), az 1977 (2011) és az 1887 (2009) ENSZ BT-határozatok alapján – úgy határozott, hogy Irán és a KNDK nem folytathat semminemű, a nukleáris fegyverek szállítására alkalmas ballisztikus rakétákkal összefüggő tevékenységet – ideértve a ballisztikus rakétatechnológiát alkalmazó rakétakilövéseket is –, és hogy az államoknak minden szükséges lépést meg kell tenniük a technológia Irán és a KNDK részére történő átadásának, illetve az ilyen irányú tevékenységekkel összefüggő technikai segítségnyújtásnak a megakadályozására.

(9)

E határozat célja általánosságban a ballisztikus rakéták elterjedése elleni küzdelemre irányuló intézkedések széles körének a támogatása,

(a)

támogatja a kódexet és a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszert (MTCR) előmozdító tevékenységeket, különösen az alábbi célok érdekében:

(b)

általánosabb szinten támogatja a ballisztikus rakéták elterjedése elleni küzdelemre irányuló azon intézkedések széles körét, melyek célja mindenekelőtt a figyelem felhívása erre a fenyegetésre, a többoldalú eszközök hatékonyságának növelésére irányuló erőfeszítések fokozása, az e sajátos kihívások kezelésére irányuló kezdeményezéseket előmozdító támogatás növelése, valamint segítségnyújtás az érdekelt országok részére a vonatkozó kiviteli ellenőrzési rendszereik nemzeti szintű megerősítésében.

(a)

a kódexet támogató tevékenységek:

(b)

tevékenységek, melyek általánosságban a ballisztikus rakéták elterjedése elleni küzdelmet támogatják:

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/53

(1)

Az 1005/2008/EK rendelet létrehozza a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: jogellenes halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az 1005/2008/EK rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosításával, a nem együttműködő harmadik országként azonosított országokkal szembeni démarche-okkal, a nem együttműködő harmadik országok listájának összeállításával, a nem együttműködő harmadik országok listájáról való törléssel, a nem együttműködő harmadik országok listájának nyilvánosságával és a sürgősségi intézkedésekkel kapcsolatos eljárásokat.

(3)

Az 1005/2008/EK rendelet 32. cikkének megfelelően az Bizottság 2012. november 15-i határozatával (2) (a továbbiakban: a 2012. november 15-i határozat) nyolc harmadik országot értesített arról, hogy nem együttműködő országként azonosíthatónak tekinti őket. Ezen országok között Belize is szerepelt.

(4)

A 2012. november 15-i bizottsági határozat tartalmazta az azonosítás alapjául szolgáló főbb tényeket és megfontolásokat.

(5)

2012. november 15-én a Bizottság külön levélben is tájékoztatta mind a nyolc országot arról, hogy nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak véli őket. Ezen országok között Belize is szerepelt.

(6)

A Bizottság 2013. november 26-i végrehajtási határozatában (3) (a továbbiakban: a 2013. november 26-i végrehajtási határozat) Belize-t, a Guineai Köztársaságot és a Kambodzsai Királyságot a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országokként azonosította. A Bizottság az 1005/2008/EK rendelettel összhangban felsorolta azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy az említett három állam nem tesz eleget a nemzetközi jog értelmében rá, mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló azon kötelezettségnek, hogy fellépjen a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzése, megakadályozása és felszámolása érdekében.

(7)

2014/170/EU végrehajtási határozatával (4) a Tanács az 1005/2008/EK rendelet 33. cikkével összhangban felvette Belize-t, a Guineai Köztársaságot és a Kambodzsai Királyságot a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országok listájára.

(8)

Miután a 2014/170/EU végrehajtási határozat értelmében összeállításra került a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országok listája, a Bizottság lehetőséget biztosított az azonosított országoknak az 1005/2008/EK rendeletben előírt tartalmi és eljárási követelményeknek megfelelő párbeszéd folytatására. A Bizottság igyekezett felkutatni és ellenőrizni minden szükségesnek vélt információt, beleértve az írásos és szóbeli észrevételeket, amelyek alapján az azonosított országok orvosolni tudnák az azonosítás alapjául szolgáló helyzetet, illetve konkrét lépéseket tehetnének a feltárt hiányosságok megszüntetésére. A folyamat annak elismeréséhez vezetett, hogy Belize orvosolta a helyzetet, és korrekciós lépéseket tett.

(9)

Az 1005/2008/EK rendelet 34. cikkének (1) bekezdése értelmében ezért indokolt, hogy a Tanács módosítsa a 2014/170/EU végrehajtási határozatát, és törölje Belize-t a nem együttműködő harmadik országok listájáról.

(10)

Amennyiben az 1005/2008/EK rendelet 34. cikke (1) bekezdésének megfelelően elfogadásra kerül olyan határozat, amely törli Belize-t a nem együttműködő harmadik országok listájáról, úgy a Belize-t nem együttműködő harmadik országként azonosító, 2013. november 26-i végrehajtási határozat nem bír további jelentőséggel.

(11)

A 2013. november 26-i végrehajtási határozat és a 2014/170/EU végrehajtási határozat elfogadását követően a Bizottság folytatta a párbeszédet Belize-zel. Ennek alapján úgy tűnik, hogy Belize végrehajtotta a nemzetközi jog értelmében fennálló kötelezettségeit, és megfelelő jogi keretet hozott létre a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni fellépés érdekében; visszatartó erejű szankciókat vezetett be, továbbá biztosította a fogási tanúsítási rendszer megfelelő végrehajtását. Emellett javult Belize teljesítménye a nemzetközi kötelezettségeknek, többek között a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben való részvételből adódók kötelezettségeknek való megfelelés terén. Az ország a nemzetközi jognak megfelelő új hajónyilvántartási rendszert alakított ki. Belize aktuálisan eleget tesz a megfelelő szervek ajánlásainak és határozatainak, és az ENSZ jogellenes halászat elleni nemzetközi cselekvési tervének megfelelő saját cselekvési tervet fogadott el.

(12)

A 2012. november 15-határozat, a 2013. november 26-i végrehajtási határozat és a 2014/170/EU végrehajtási határozat következtetéseivel összhangban, valamint a Belize által szolgáltatott információk alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy Belize megfelel-e a nemzetközi jog értelmében rá, mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti, illetve parti államra háruló kötelezettségeknek. Figyelembe vette a helyzet orvoslása érdekében hozott intézkedéseket, valamint a belize-i illetékes hatóságok által nyújtott garanciákat.

(13)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Belize intézkedései elegendőek ahhoz, hogy az ENSZ tengerjogi egyezményének 91., 94., 117. és 118. cikke, a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18., 19. és 20. cikke, valamint a FAO-megállapodás III. cikkének (8) bekezdése értelmében Belize megfeleljen a lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségeknek. A Bizottság megállapította, hogy a Belize által bemutatottak bizonyítják, hogy az azonosítás alapjául szolgáló helyzetet orvosolták, és Belize megtette a helyzet tartós javulásának biztosítására alkalmas intézkedéseket.

(14)

Ennek megfelelően, és az 1005/2008/EK rendelet 34. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanács is úgy határozott, hogy Belize-t törölni kell a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országok listájáról. A 2014/170/EU végrehajtási határozatot ennek megfelelően módosítani kell.

(15)

A Tanács határozata nem zárja ki, hogy a Tanács vagy a Bizottság a jövőben további lépéseket tehessen az 1005/2008/EK rendelet VI. fejezetével összhangban abban az esetben, ha tárgyi bizonyíték állna rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy Belize nem tesz eleget a jogellenes halászat felszámolása tekintetében a nemzetközi jog értelmében rá, mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti, illetve parti államra háruló kötelezettségeknek.

(16)

A nem együttműködő harmadik országként történő azonosítás kellemetlen következményeinek fényében indokolt előírni, hogy Belize-nek a nem együttműködő harmadik országok listájáról való törlése azonnal hatályba lépjen,

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/56

(1)

A Tanács 2010. augusztus 12-én elfogadta a 2010/452/KKBP határozatot (1), amellyel meghosszabbította a 2008/736/KKBP (2) együttes fellépéssel létrehozott Európai Unió grúziai megfigyelő missziója (EUMM Grúzia) (a továbbiakban: az EUMM Grúzia vagy a misszió) megbízatását. A 2010/452/KKBP határozat 2014. december 14-én hatályát veszti.

(2)

Az EUMM Grúzia missziót – jelenlegi megbízatása alapján – további két évre meg kell hosszabbítani.

(3)

A misszió végrehajtására olyan helyzetben kerül sor, amely rosszabbodhat és akadályozhatja az Unió külső tevékenysége tekintetében a Szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzések elérését.

(4)

A 2010/452/KKBP határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A 7. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A személyzet valamennyi tagja köteles betartani a misszióra vonatkozó minimális biztonsági műveleti követelményeket, valamint a misszióval kapcsolatos, az Unió helyszíni biztonságra vonatkozó politikáját támogató biztonsági tervet. A feladatuk ellátása során a birtokukba kerülő EU-minősített adatok védelme tekintetében a személyzet tagjainak be kell tartaniuk a 2013/488/EU tanácsi határozatban (3) megállapított biztonsági alapelveket és minimumszabályokat.

(3)  A Tanács 2013/488/EU határozata (2013. szeptember 23.) az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról (HL L 274., 2013.10.15., 1. o.)”."

(2)

A 12. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A misszióvezető a 2013/488/EU tanácsi határozatnak megfelelően biztosítja az EU-minősített adatok védelmét.”

(3)

A 14. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A misszióval járó kiadások fedezésére szánt pénzügyi referenciaösszeg a 2014. december 15-től2015. december 14-ig terjedő időszakra 18 300 000 EUR.”

(4)

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„14a. cikk

Projektegység

(1)   Az EUMM Grúzián belül projektegységet kell létrehozni a projektek meghatározása és végrehajtása céljából. Az EUMM Grúziának adott esetben támogatást és tanácsadást biztosít a tagállamok és a harmadik államok által saját hatáskörben, az EUMM Grúzia megbízatásához kapcsolódó területeken és annak célkitűzéseit támogatva végrehajtott projektek kapcsán.

(2)   Az EUMM Grúzia a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel felhatalmazást kap arra, hogy az EUMM Grúzia egyéb tevékenységeivel összhangban álló, azokat kiegészítő projektek végrehajtása céljából pénzügyi hozzájárulást kérjen a tagállamoktól vagy harmadik államoktól, ha a projektek:

Az EUMM Grúzia megállapodást köt ezen államokkal többek között arról, hogy milyen konkrét eljárásokat kell alkalmazni a harmadik felek részéről felmerülő azon panaszok kezelésére, amelyek az említett államok által rendelkezésre bocsátott pénzeszközök kezelése során az EUMM Grúzia által hozott intézkedésekkel vagy az általa elkövetett mulasztásokkal okozott károkkal kapcsolatban merülnek fel. Az említett államok által rendelkezésre bocsátott pénzeszközök kezelése során sem az Unió, sem a főképviselő nem tartozik semmilyen esetben sem helytállni a hozzájáruló államok felé az EUMM Grúzia által hozott intézkedésekért vagy az EUMM Grúzia által elkövetett mulasztásokért.

(3)   A projektegység számára harmadik államok által biztosított pénzügyi hozzájárulások elfogadására a PBB általi jóváhagyás alapján kerülhet sor.”

(5)

A 16. cikk (1), (2) és (3) bekezdései helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A főképviselő szükség szerint és a misszió igényeinek megfelelően jogosult a misszió céljára készült EU-minősített adatokat és dokumentumokat »CONFIDENTIEL UE/EU CONFIDENTIAL« szintig a 2013/488/EU határozattal összhangban az e határozathoz csatlakozó harmadik államok részére átadni.

(2)   A főképviselő továbbá, a misszió operatív igényeinek megfelelően jogosult a misszió céljára készült EU-minősített adatokat és dokumentumokat »RESTREINT UE/EU RESTRICTED« szintig a 2013/488/EU határozattal összhangban az ENSZ és az EBESZ részére átadni. E célból a főképviselő megállapodást köt az ENSZ és az EBESZ illetékes szerveivel.

(3)   Különleges és azonnali operatív igény esetén a főképviselő továbbá jogosult a misszió céljára készült EU-minősített adatokat és dokumentumokat »RESTREINT UE/EU RESTRICTED« szintig a 2013/488/EU határozattal összhangban a fogadó állam részére átadni. E célból a főképviselő megállapodást köt a fogadó állam illetékes szerveivel.”

(6)

A 18. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a határozat 2016. december 14-én veszti hatályát.”

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/58

(1)

A 2014/154/EU bizottsági végrehajtási határozat (2) megadja a (6S)-5-metiltetrahidrofolsav, glükózamin só mint új élelmiszer-összetevő forgalombahozatali engedélyét.

(2)

A 2014/154/EU végrehajtási határozat melléklete meghatározza a (6S)-5-metiltetrahidrofolsav, glükózamin só részletes leírását. A melléklet hibát tartalmaz a leírásban. Ezt a hibát ki kell javítani.

(3)

A 2014/154/EU végrehajtási határozatot ezért ennek megfelelően helyesbíteni kell.

(4)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/59

(1)

A károsítók jelenlétének a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő bejelentése vagy a károsítók tényleges vagy gyanított megjelenésének ugyanazon irányelv 16. cikke (2) bekezdése első albekezdésében foglaltaknak megfelelő bejelentése tartalmaz minden információt, amely lehetővé teszi a Bizottságnak vagy más tagállamoknak, hogy megtervezzék és végrehajtsák az adott esetben uniós vagy regionális szinten leghatékonyabb lehetséges fellépést. Ez az Unió területének a bármely lehetséges forrásból származó növény-egészségügyi kockázattal szembeni átfogó védelmének biztosításához szükséges.

(2)

A gyors fellépés érdekében az említett bejelentések egyes adatait a károsítók jelenléte vagy megjelenése megerősítésétől számított nyolc munkanapon belül be kell nyújtani, figyelembe véve jelentőségüket és a gyors benyújtás megvalósíthatóságát, továbbá a megerősítést követően legfeljebb harminc nappal minden előírt adatot be kell nyújtani.

(3)

Annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság és a tagállamok értesüljenek bármely változásról, a bejelentő tagállam a lehető leghamarabb aktualizálja a bejelentést, amennyiben bármilyen releváns új információ válik számára hozzáférhetővé, vagy amennyiben az előírt információk benyújtását követően releváns intézkedést hoz.

(4)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

17.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 360/65

(1)

2013. december 19-én az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) az 597/2009/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 10. cikke alapján szubvencióellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból, Indiából és Vietnamból (a továbbiakban: érintett országok) származó poliészter vágott szál Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot a European Man-made Fibres Association (CIRFS, Szintetikus Szálak Európai Szövetsége) (a továbbiakban: panaszos) által hét gyártó nevében 2013. november 4-én benyújtott panaszára indította el. A panaszos a poliészter vágott szál (Polyester Staple Fibres, a továbbiakban: PSF) uniós gyártásának több mint 70 %-át képviselte. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott a támogatásra, illetve az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, és így elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

Az eljárás megindítását megelőzően és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban a Bizottság értesítette az indiai kormányt, a kínai kormányt és a vietnami kormányt arról, hogy megfelelően dokumentált panasz érkezett be hozzá, amely szerint a PSF ezen országokból származó támogatott behozatala jelentős kárt okoz az érintett uniós gazdasági ágazatnak. Az érintett kormányokat egyéni konzultációkra hívták annak érdekében, hogy a panasz tartalmát illetően tisztázzák a helyzetet, és hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak.

(4)

A kínai kormány nem fogadta el a konzultációs felkérést egy, a panasz benyújtási dátumával kapcsolatos félreértésre hivatkozva. A kínai kormány ugyanakkor észrevételeket nyújtott be a panaszban szereplő állításokkal kapcsolatban a rendszerek kiegyenlíthetőségének a hiányára vonatkozóan.

(5)

Az indiai kormány elfogadta a konzultációs felkérést, és a konzultációra sor került. A konzultációk során nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni. Ugyanakkor kellő mértékben figyelembe vették az indiai kormány panaszban felsorolt rendszerekkel kapcsolatos észrevételeit.

(6)

A vietnami kormány elfogadta a konzultációs felkérést, és a konzultációkra sor került. A konzultációk során nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni. Ugyanakkor kellő mértékben figyelembe vették a vietnami kormány panaszban felsorolt rendszerekkel kapcsolatos észrevételeit.

(7)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvételüket biztosítandó vegyék fel a Bizottsággal a kapcsolatot. A Bizottság emellett kifejezetten tájékoztatta a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat és a kínai, az indiai és a vietnami kormányt, az ismert importőröket, a vizsgálat megindításában érintettként ismert szállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szövetségeket, és részvételre kérte fel őket.

(8)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy a vizsgálat megindításával kapcsolatban észrevételeket tegyenek, illetve kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(9)

Figyelembe véve azt, hogy sok az exportáló gyártó, uniós gyártó és független importőr érintett, a Bizottság minden ismert exportáló gyártót és független importálót felkért arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően szolgáltasson alapinformációkat a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban a PSF-re vonatkozó tevékenységéről. Ezt a tájékoztatást a Bizottság az alaprendelet 27. cikke alapján kérte annak érdekében, hogy el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor ki tudja választani a mintákat. A kínai, indiai és vietnami hatóságokkal is konzultációkra került sor.

(10)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy az uniós gyártók közül ideiglenesen mintát választott ki. A Bizottság a PSF vizsgálati időszakban mért értékesítési és termelési mennyisége alapján választotta ki a mintát, figyelembe véve a földrajzi megoszlást. A minta négy uniós gyártóból állt. A mintába felvett uniós gyártók termelése az uniós gyártás 54 %-át tette ki.

(11)

A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy közöljék az ideiglenes mintával kapcsolatos észrevételeiket. Nem érkezett észrevétel. A minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazat tekintetében.

(12)

A Bizottság annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(13)

Nyolc független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság először egy három független importőrből álló mintát választott ki az Unióba irányuló import legnagyobb mennyisége alapján. Az alaprendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamennyi érintett és ismert importőr véleményét kikérték a minta kiválasztásáról.

(14)

A mintába felvett egyik importőr visszalépett a mintából, arról tájékoztatva a Bizottságot, hogy nem nyújt be kitöltött kérdőívet. A Bizottság ezután befejezte a mintavételt a fennmaradó (a mintába még fel nem vett) importőrök alacsony száma miatt, amelyek mindegyikét felkérte a kitöltött kérdőív benyújtására. Két olyan vállalat, amely importálja és használja is az érintett terméket, jelezte, hogy nem importőrként, hanem felhasználóként kíván együttműködni. A fennmaradó öt független importőr közül négyen nyújtottak be kitöltött kérdőívet.

(15)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi ismert kínai exportáló gyártót arra kért, hogy közölje az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte Kína Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba azokkal az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(16)

Először 23 exportáló gyártó/gyártói csoport bocsátotta rendelkezésre a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az exportáló gyártóktól/gyártói csoportoktól kapott információk alapján és az alaprendelet 27. cikkével összhangban, a Bizottság először egy öt együttműködő exportáló gyártóból/gyártói csoportból álló mintára tett javaslatot, mely gyártóknak/gyártói csoportoknak az Unióba irányuló exportja a vizsgálati időszakban a legnagyobb mennyiséget képviselte. Két további kínai exportáló gyártó/gyártói csoport később nyújtotta be a kért információkat. E két kínai exportáló gyártó/gyártói csoport mérete azonban nem indokolta volna a minta módosítását, ha a kért információkat határidőre benyújtották volna.

(17)

Két kínai exportáló gyártó/gyártói csoport azt kérte, hogy a mintát a PSF gyártásához felhasznált nyersanyag alapján állítsák össze. Úgy érveltek, hogy a mintába ugyanannyi tisztított tereftálsavat/monoetilén-glikolt (a továbbiakban: PTA/MEG) használó PSF-gyártót kell felvenni, mint PET-pelyhet használó PSF-gyártót. Azt is elmondták, hogy a termelési folyamat a felhasznált nyersanyagtól függően más és más, és hogy az eltérő nyersanyagot használó gyártók nem ugyanazon a piacon versenyeznek egymással. Ezen túlmenően állításuk szerint a nyersanyagként nem PTA-t/MEG-t használó PSF-gyártóknak nem származik előnyük abból, ha a PTA-t/MEG-t a panaszban leírtak szerint a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosítják.

(18)

A Bizottság a mintát a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló legnagyobb exportmennyiség alapján választotta ki az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban. A mintavételnél azt is tekintetbe vették, hogy egyes rendszereket nem minden kínai exportáló gyártó vesz igénybe. Az is megjegyzendő, hogy a minta olyan vállalatokat is tartalmazott, amelyek mindkét termelési folyamatot alkalmazzák.

(19)

Ha a mintavételt kizárólag a termelési folyamat jellege alapján végeznék, az felvetné a vizsgálati eredmény előrebocsátásának a veszélyét annak feltételezésével, hogy csak a nyersanyagként PTA-t/MEG-t használó PSF-gyártók körében fordulnak elő kiegyenlíthető támogatások, a PET-pelyhet használó PSF-gyártók között nem. Ezenkívül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a kiválasztási kritériumok önkényesek lennének, mert az azok eredményeképpen létrejövő, azonos számú vállalatból álló minta nem lenne reprezentatív az Unióba irányuló export mennyisége alapján az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésének megfelelően, ezért a kérést elutasította.

(20)

Az egyik kínai exportáló gyártó/gyártói csoport szerint a mintavételt nem az export mennyisége, hanem annak értéke alapján kellene elvégezni, ezért saját magának a mintába való felvételét kérte. Az export értéke szerinti mintavétel nem vezetne reprezentatív és objektív eredményekhez, mert a támogatások torzíthatják az árakat. A Bizottság a mennyiség tekintetében öt legnagyobb exportáló gyártót/gyártói csoportot választotta ki, amelyek az együttműködő kínai exportőröktől az Unióba irányuló teljes exportmennyiség 53 %-át tették ki. Ez az export azon legnagyobb reprezentatív mennyiségének tekinthető, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehet vizsgálni az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban. Emiatt a kérelmet elutasították.

(21)

Ugyanez a fél elmondta, hogy nyersanyagként kizárólag újrahasznosított textilhulladékot használ, és nem vesz igénybe semmilyen, a PTA/MEG használatához kapcsolódó támogatást. A szóban forgó fél szerint az esetében nem jelenik meg olyan támogatáskülönbözet, amely a nyersanyagként PTA-t/MEG-t használó vállalatokra vonatkozó információk alapján került kiszámításra. A fenti (18) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően a mintavételnél tekintetbe vették, hogy egyes rendszereket nem minden kínai exportáló gyártó vesz igénybe. Ezért a kérést a Bizottság elutasította.

(22)

Mindezek miatt a (16) preambulumbekezdésben ismertetett, öt exportáló gyártóból álló mintát hagyták jóvá végleges mintaként.

(23)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos megkérdőjelezte a Bizottság mintavételi módszerét. Kétségeinek adott hangot a fenti (16) preambulumbekezdésben említett 23 együttműködő kínai exportáló gyártó/gyártói csoport reprezentativitásával kapcsolatban a Kínából az Unióba exportált PSF teljes mennyiségére vonatkozóan. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy – tekintettel a Kínában állítólag működő 150 PSF-gyártóra – az öt vállalatból álló minta nem elégséges. A szóban forgó fél azt is elmondta, hogy a mintavétel során nem vették figyelembe a kínai gyártók földrajzi eloszlását és a különböző termelési folyamatokat alkalmazó kínai gyártók részarányát. Végül a panaszos rámutatott arra, hogy a Bizottság nem adott tájékoztatást a mintába felvett kínai vállalatok által előállított PSF tényleges mennyiségéről és arról, hogy a gyártási mennyiség reprezentatív-e a Kínában előállított teljes PSF-mennyiség tekintetében.

(24)

A 23 együttműködő kínai exportáló gyártótól/gyártói csoporttól származó behozatal a teljes kínai behozatali mennyiség 83 %-át tette ki, így magas együttműködési arányról beszélhetünk. A (16) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően a Bizottság a mintát a vizsgálatban együttműködő öt olyan exportáló gyártóból/gyártói csoportból állította össze, amelyek a vizsgálati időszakban a legnagyobb Unióba irányuló exportmennyiséggel rendelkeztek, összhangban az alaprendelet 27. cikkével. Ily módon a minta reprezentatívnak tekinthető. A kiválasztott vállalatokat felkérték a teljes kérdőív kitöltésére. A vizsgálatban való együttműködést megtagadó exportáló gyártók semmi esetre sem vehetők fel a mintába, mivel a Bizottság az együttműködő exportáló gyártók által a kérdőíveken adott, a helyszínen ellenőrzött válaszok alapján kíván megállapításokat tenni.

(25)

A mintának az exportáló gyártók Kínán belüli földrajzi eloszlása alapján történő kiválasztása kapcsán a panaszos nem támasztotta alá a kifogásait. A panaszos különösen nem adott magyarázatot arra, hogy a földrajzi eloszlás kritériumán alapuló minta miért lett volna összhangban az alaprendelet 27. cikkével, amely a minta legnagyobb exportmennyiség alapján történő kiválasztásáról rendelkezik.

(26)

Azon kifogás kapcsán, hogy a mintavétel nem vette tekintetbe a különböző gyártási eljárásokat alkalmazó kínai gyártók részarányát, megjegyzendő, hogy a fenti (18) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően a minta mindkét termelési folyamatot alkalmazó vállalatokat tartalmazott. Ezen túlmenően a legnagyobb kínai gyártók PTA/MEG felhasználásával állítanak elő PSF-et az uniós piacra.

(27)

Továbbá, miközben a panaszos nem az Unióba irányuló exportról, hanem a gyártásról beszél, megjegyzendő, hogy a Bizottságnak nem kell megadnia a mintába felvett kínai exportáló gyártók/gyártói csoportok által előállított PSF mennyiségét, mivel a jelen eljárás célja a Kínában gyártott és az Unióba exportált PSF mennyiségéhez viszonyított támogatások értékelése.

(28)

Ezért a Bizottság a panaszos mintavételi módszerrel kapcsolatos valamennyi kifogását elutasította.

(29)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi ismert indiai exportáló gyártót arra kért, hogy közölje az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte India Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba azokkal az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(30)

Nyolc indiai exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság egy olyan, négy vállalatból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamennyi ismert érintett exportáló gyártó, továbbá az indiai hatóságok véleményét is kikérték a minta kiválasztásáról, de azok nem tettek észrevételt.

(31)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos 17 indiai PSF-gyártó létezéséről tett említést és megkérdőjelezte, hogy a négy exportáló gyártó reprezentatívnak tekinthető-e. A Bizottság megerősíti, hogy a négy indiai exportáló gyártó reprezentatívnak tekinthető, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes indiai export mintegy 90 %-át képviselte.

(32)

A Bizottság valamennyi ismert vietnami exportáló gyártót arra kért, hogy közölje az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte Vietnam Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba azokkal az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(33)

Öt vietnami exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele, hogy felvegyék a mintába, ám közülük egynek a vizsgálati időszakban egyáltalán nem volt exportértékesítése az Unióban. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy eltekint a vállalat vizsgálatától. A fennmaradó exportáló gyártók kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(34)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos elmondta, hogy Vietnamban a négy exportáló gyártóból három nyújtott be kitöltött kérdőívet, és hogy a Bizottságnak a kínai és az indiai export tekintetében is ilyen lefedettségre kellett volna törekednie. A Bizottság kiemeli, hogy az ágazat helyzete Vietnamban meglehetősen eltérő az együttműködő exportáló gyártók igen alacsony száma (nevezetesen 3) miatt, szemben a nagyszámú kínai és indiai exportáló gyártóval. Emiatt csak az utóbbi két országban volt szükség mintavételre. A Bizottság azt is tisztázni kívánja, hogy a három együttműködő és megvizsgált vietnami exportáló gyártó az érintett termék Vietnamból az Unióba érkező teljes importmennyiségének a 99 %-át képviseli.

(35)

Három kínai exportáló gyártó/gyártói csoport kért egyedi vizsgálatot az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján. Tekintettel az egyedi vizsgálatokra vonatkozó kérések számára és a kínai exportáló gyártók mintájának a méretére, e kérések kivizsgálása indokolatlanul nagy terhet jelentett volna. Ezért ezeket a kérelmeket elutasították.

(36)

Egy indiai exportáló gyártó kért egyedi vizsgálatot az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján. E kérés kivizsgálását a Bizottság jóváhagyta. Az a döntés született, hogy ebben a konkrét esetben az egyedi vizsgálat nem jelent indokolatlanul nagy terhet, és nem akadályozza meg a vizsgálat időre történő befejezését.

(37)

A Bizottság kérdőíveket küldött a Kínát képviselő feleknek (kifejezetten bankok, illetve PTA- és MEG-gyártók számára készült kérdőívekkel), az Indiát képviselő feleknek (kifejezetten bankok számára készült kérdőívekkel) és a Vietnamot képviselő feleknek (kifejezetten bankok, illetve PTA- és MEG-gyártók számára készült kérdőívekkel). Ezenkívül a Bizottság öt, a mintába felvett kínai exportáló gyártó, öt (négy, a mintába felvett és egy, a mintába fel nem vett) indiai exportáló gyártó, négy vietnami exportáló gyártó, négy uniós gyártó, öt független importőr és 105 felhasználó részére küldött kérdőíveket.

(38)

Kínára vonatkozóan a kínai kormány (Kereskedelmi Minisztérium) és az öt, mintába felvett kínai exportáló gyártó/gyártói csoport nyújtott be kitöltött kérdőívet. Indiára vonatkozóan az indiai kormány (Kereskedelmi és Ipari Minisztérium), a négy, mintába felvett indiai exportáló gyártó, valamint az egyedi vizsgálatot kérő indiai exportáló gyártó nyújtott be kitöltött kérdőívet. Vietnamra vonatkozóan a vietnami kormány (a Vietnami Versenyhatóság, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és számos bank) nyújtott be választ. Egy exportáló gyártó, amely az Unióba irányuló exporton belül igen csekély mennyiséget képviselt, visszalépett az együttműködéstől, és nem válaszolt a kérdőívre. A fennmaradó három vietnami exportáló gyártó (amelyek közül kettő ugyanahhoz a csoporthoz tartozik) benyújtotta a kitöltött kérdőívet. Ezen túlmenően négy uniós gyártó, négy független importőr és tizenkét felhasználó nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(39)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt az észrevételt tette, hogy a mintába felvett uniós gyártóknak kiküldött kérdőívek száma és az importőrök, felhasználók száma nem áll arányban egymással. Mindenekelőtt a gazdasági szereplők egyes csoportjainak (uniós gyártók, exportáló gyártók, importőrök vagy felhasználók) kiküldött kérdőívek száma nem tükrözi megfelelően a Bizottság által nekik tulajdonított súlyt. Az egyetlen cél megfelelő szintű és mennyiségű információk gyűjtése a támogatás, a kár és az uniós érdek lehető legteljesebb mértékű elemzéséhez.

(40)

Ebben az esetben a mintába felvett négy uniós gyártónak, a mintába felvett öt kínai exportáló gyártónak, öt indiai exportáló gyártónak, négy vietnami exportáló gyártónak, öt importőrnek és minden ismert, illetve a Bizottságnál jelentkező felhasználónak kerültek kiküldésre kérdőívek. Az alaprendelet 27. cikke voltaképpen nem is írja elő a felhasználók közül történő mintavételt. Sőt, a korábbi piacvédelmi vizsgálatok tapasztalatai szerint bár bizonyos esetekben a rendelkezésre álló információk alapján számos felhasználóval fel lehet venni a kapcsolatot, közülük általában csak rendkívül kevesen hajlandóak visszaküldeni a kitöltött kérdőívet. Ezért a Bizottság ebben az esetben is aktívan kereste a lehetőséget a lehető legnagyobb számú felhasználóval való együttműködésre.

(41)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a támogatás, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő állami hatóságoknál, valamint pénzügyi intézményeknél és vállalatoknál került sor:

(42)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos elmondta, hogy a kínai gyártók többsége egy régióban összpontosul Csiangszu és Csöcsiang délkeleti partvidékén, és a négy ellenőrző látogatás közül egyik sem e két tartomány valamelyikébe irányult. Ebben a vonatkozásban megemlítendő, hogy a Jiangsu Xinsu Chemical Fibre Co és a Jiangsu Huaxicun Co Csiangszu tartományban, míg a Zhejiang Anshun Pettechs Fibre Csöcsiang tartományban működik. Ezért a kérelmet a Bizottság elutasította.

(43)

A panaszos további érvként fogalmazta meg, hogy két, termelési kapacitás tekintetében nagy kínai gyártó nem szerepelt a mintában. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti (16) és (18) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a mintát az Unióba irányuló legnagyobb exportmennyiség alapján választotta ki, és abba az alaprendelet 27. cikkének megfelelően az Unióba szállító öt legnagyobb exportőr/exportáló gyártói csoport került bele. Pusztán az a tény, hogy Kínában léteznek más nagy PSF-gyártók is, nem kérdőjelezi meg a minta reprezentativitását.

(44)

A panaszos hasonló igényt fogalmazott meg Vietnammal kapcsolatban is azt állítva, hogy két nagy vietnami PSF-gyártó nem képezte a vizsgálat tárgyát. Ahogy azt a Bizottság a fenti (32)-(34) preambulumbekezdésben kifejtette, a vizsgálat minden olyan vietnami gyártóra kiterjedt, amely az Unióba PSF-et exportál, és három exportáló gyártó nyújtott be választ, amelyek szinte a teljes Unióba irányuló PSF-kivitelt képviselik. Annak a ténynek, hogy létezhetnek más nagy vietnami PSF-gyártók is, amelyek nem exportálják az érintett terméket az Unióba, nincs jelentősége az együttműködő exportáló gyártók reprezentativitása tekintetében.

(45)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2010. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(46)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos észrevételt tett a vizsgálati időtartamra vonatkozóan, amely szerinte túl rövid volt, és ezért „kedvezőtlenül befolyásolta” a Bizottság megállapításait. A panaszos azt állította, hogy a tizenkét hónapos időtartammal nem vették figyelembe azt, hogy az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár állítólagosan több évig tartott. A panaszos annak a véleményének is hangot adott, hogy a panaszban felsorolt támogatások nem elemezhetők megfelelően egy tizenkét hónapos vizsgálati időszak alatt.

(47)

A kárelemzés vonatkozásában hangsúlyozni kell, hogy – szemben azzal, amit a panaszos állított – a Bizottság a 2010., 2011., 2012. éveket, továbbá a vizsgálati időszakot értékelte, nem pedig kizárólag a vizsgálati időszak tizenkét hónapját. A támogatás meghatározása tekintetében a Bizottság saját mérlegelési mozgásterén belül és összhangban az alaprendelet 5. és 11. cikkével tizenkét hónapos vizsgálati időszakot választott. A nyilvánosságra hozatalig sem a panaszos, sem más érdekelt fél nem tett észrevételt a vizsgálati időszak időtartamával kapcsolatban, amelyet az eljárás megindításáról szóló értesítés és a kérdőívek is tartalmaztak. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tizenkét hónapos vizsgálati időszak megfelelően biztosítja a vizsgálat megállapításainak reprezentativitását. Ezért a kérelmet elutasítja.

(48)

2014. október 2-án a Bizottság minden érdekelt felet tájékoztatott azokról a lényeges tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján meg kívánta szünteti az eljárást, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket. Észrevételek érkeztek egy felhasználói szövetségtől, a panaszostól, egy kínai exportáló gyártótól és annak leányvállalataitól, négy indiai exportáló gyártótól, a kínai kormánytól és a vietnami kormánytól. A benyújtott észrevételeket a Bizottság értékelte és adott esetben tekintetbe vette.

(49)

A felhasználói szövetségtől kapott észrevételek az uniós érdekhez kapcsolódtak, amelyet nem értékeltek, mivel nincs ok intézkedések elrendelésére.

(50)

Az érintett termék a jelenleg az 5503 20 00 KN-kód alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból, Indiából és Vietnamból származó, nem kártolt, nem fésült vagy más módon fonásra elő nem készített szintetikus poliészter vágott szál (a továbbiakban: érintett termék).

(51)

Az érintett termék általában PTA (Purified Terephthalic Acid, tisztított tereftálsav) vagy MEG (Mono Ethylene Glycol, monoetilén-glikol), illetve újrahasznosított PSF gyártásakor újrahasznosított PET-palackokból előállított pehely felhasználásával állítható elő. A terméket számos célra használják, például ruhákhoz, ruházati termékekhez és lakberendezési tárgyakhoz, de a gépjárműiparban, a higiéniai és gyógyászati ágazatban és az építőiparban is.

(52)

A vizsgálat szerint az alábbi termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel, valamint felhasználási formákkal rendelkeznek:

(53)

Következésképp a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében vett hasonló termékek.

(54)

Két állami hatóság és egy, az egyik érintett ország exportáló gyártóit képviselő szövetség szerint a PTA-ból/MEG-ből előállított PSF-et és az újrahasznosított PET-palackokból előállított PSF-et két különböző termékként kellene kezelni. Ezt az állításukat a legfontosabb nyersanyagokban mutatkozó különbségre alapozták, mivel a PSF bizonyos típusait PTA/MEG, míg más típusokat újrahasznosított PET-palackokból előállított pehely felhasználásával készítik. Ehhez kapcsolódóan fontos különbségként említették az önköltségi és az eladási árakat. Azt is megjegyezték, hogy jelentős minőségi különbség áll fenn a PTA-ból és MEG-ből, valamint az újrahasznosított PET-palackokból készített PSF között, ami kihat a felhasználás és alkalmazás módjára.

(55)

A PTA-ból/MEG-ből előállított PSF és az újrahasznosított PET-palackokból előállított PSF valóban két különböző PSF-típust jelent a PSF termékkörön belül. A két típus azonban ugyanolyan fizikai és kémiai jellemzőkkel bír, és végső felhasználási formáik is alapvetően azonosak. Vitathatatlan, hogy nem minden terméktípus cserélhető fel egymással, a korábbi vizsgálatok és a jelenlegi vizsgálat azonban megállapította, hogy a különböző terméktípusok között legalább részleges felcserélhetőség és egymást átfedő felhasználási terület fordul elő. Ezért a kérelmet a Bizottság elutasította.

(56)

Egy exportáló gyártó a beadványában megismételte, hogy az újrahasznosított PET-palackok és az újrahasznosított PET-palackokból előállított pehely használata eltérő termelési folyamatot és eltérő nyersanyagot jelent. Ugyanez a fél azt is hozzátette, hogy az újrahasznosított PET-palackokból előállított PSF önköltségi és eladási ára, valamint a mennyisége jelentősen elmarad a „normál PSF” hasonló mutatóitól. A Bizottság fenntartja azon véleményét, hogy a nyersanyag lényegében azonos, legyen szó újrahasznosított PET-palackokról vagy újrahasznosított PET-palackokból előállított pehelyről. A PET-pehelyhez képest a PET-palackok használata esetén felmerülő kiegészítő lépések a palackok válogatása és mosása, majd a palackok pelyhekké való feldarabolása. Minden ezt követő gyártási lépés azonos. Ezenkívül a végtermék ugyanazokkal a jellemzőkkel bír, bár tény, hogy – ahogy arra a termékkód is rámutat – eltérő minőségi szintek fordulhatnak elő. A különböző minőségi szintekből adódó (esetleges) árkülönbségek így már a termékkódban megmutatkoznak. Ezért a kérelmet elutasítja.

(57)

Egy állami hatóság és négy exportáló gyártó szerint a PSF-termékeket és a különleges PSF-eket különböző termékként kell kezelni a előállítási költségek, eladási árak és a használat különbözősége miatt. Azt is megjegyezték, hogy az uniós gazdasági ágazat a különleges PSF-ekre helyezi a hangsúlyt PSF-alaptípusként, míg az érintett országok főként PSF-termékeket forgalmaznak.

(58)

Az állítást megfogalmazó, az (57) preambulumbekezdésben említett állami hatóság és négy exportáló gyártó nem határozta meg a különleges PSF fogalmát.

(59)

A mintába felvett uniós gyártók fogalommeghatározása szerint a különleges PSF-ek közé tartozik a poliészter és polietilén kombinációjából készített, higiéniai termékekben való felhasználásra szánt PSF, a színezett (festett) PSF, az adott szakítószilárdsággal rendelkező PSF, a lángkésleltető PSF, az ipari felhasználásra szánt PSF (például az építőiparban használatos geotextíliák és nem szőtt anyagok), a vevővel együtt egyedi alkalmazásokhoz meghatározott, kifejlesztett és testreszabott PSF, valamint a gépjárműipar által felhasznált PSF (a gépkocsik látható burkolóanyagainak egységes színűeknek kell lenniük).

(60)

A mintába felvett uniós gyártók szerint a standard PSF-ek közé azok a PSF-ek tartoznak, amelyek a jellemzőik tekintetében nagyobb fokú rugalmasságot mutatnak.

(61)

A különleges PSF típus és a PSF-termék típus fogalommeghatározása alapján a két típus ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel rendelkezik. Az, hogy többféle típus, szint vagy minőség létezik, nem zárja ki e típusok egyetlen termékként való kezelését. A PSF-termékek lehetséges felhasználási területei szélesebbnek tűnnek, mint a különleges PSF-eké, ám ezek a különbségek nem elegendők ahhoz, hogy két külön termékként soroljuk be őket. Bár a különböző PSF-típusok konkrét felhasználási céljuknak megfelelően eltérő jellemzőkkel bírnak, alapvető fizikai jellemzőik, alkalmazási módjuk és használatuk azonos.

(62)

Azt is tisztázni kell, hogy a vizsgálati időszakban nem a különleges PSF típusok jelentették az uniós gyártók PSF-alaptípusát. Ez a típus átlagosan a mintába felvett uniós gyártók által gyártott összes PSF-típus mintegy 40 %-át alkotta a PSF-termékek és különleges PSF-ek gyártói fogalommeghatározása szerint.

(63)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó egy újabb beadványban is megfogalmazta, hogy a különleges PSF típus és a PSF-termék típus nem „hasonló termékek”, így nem vizsgálhatók együtt. Ugyanez a fél hozzátette, hogy a különleges PSF típus és a PSF-termék típus esetében eltérőek a végső felhasználási formák, az előállítási költségek és az eladási ár. Ezért a Bizottság hibájaként rótta fel, hogy az nem vizsgálta a különleges PSF típus és a PSF-termék típus önköltségi és eladási ára közötti különbséget. Elmondása szerint nem világos, hogy miként határozták meg a vizsgált termék előállítási költségét és eladási árát, és arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az áron aluli értékesítés elemzését a PSF-termékek és a különleges PSF-ek adatainak a szétválasztása után.

(64)

A Bizottság megerősíti, hogy a PSF-et többféle terméktípusként értékesítik szövésre vagy fonástól eltérő alkalmazásokra. A PSF lehet például mono- vagy bikomponensű, illetve különböző jellemzőkkel rendelkezhet, pl. decitexben kifejezett finomság, szakítószilárdság, a fényesség, minőségi szint stb. tekintetében. Ezek a jellemzők termékkódban is megmutatkoznak, amelyre vonatkozóan nem érkezett észrevétel a Bizottsághoz. Vitathatatlan, hogy a PSF-termékek és a különleges PSF-ek nem minden alkalmazási mód esetében cserélhetők fel egymással, ám a különböző terméktípusok között részleges felcserélhetőség és egymást átfedő felhasználási terület fordul elő. A (61) preambulumbekezdésben leírtaknak és az ugyanerre a termékre vonatkozóan lefolytatott korábbi eljárások eredményeinek megfelelően e típusok fizikai és kémiai jellemzői, valamint végső felhasználási formáik alapvetően azonosak. Minden típus ugyanazokból a nyersanyagokból készül (PTA/MEG vagy újrahasznosított PET), amelyek az előállítási költségek több mint 60 %-át teszik ki. Ezekhez a rost bizonyos speciális jellemzőinek biztosítása érdekében adalékanyagok vagy további komponensek adhatók hozzá. A termékkódban megmutatkozik a nyersanyagok eredete és egyéb olyan tényezők, amelyek befolyásolják az előállítási költségeket és az eladási árat. Ugyanakkor a PSF-termékek és a különleges PSF termelési folyamata között nincs számottevő különbség. Ez jól látható a mintába felvett uniós gyártóknál is, amelyek közül egyik sem foglalkozott kizárólag PSF-termékek vagy különleges PSF-ek előállításával. Végül a különleges PSF-nek nem ismert egységes és általánosan elfogadott fogalommeghatározása. Az (59) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően például egyes uniós gyártók különleges típusnak tekintik a higiéniai ágazatban használt PSF-et. Ezzel szemben számos felhasználó és egy felhasználói szövetség azt jelezte, hogy a higiéniai ágazatban például nedves törlőkendőkhöz használt PSF a PSF-termék típushoz tartozik, bár egészségügyi és biztonsági okokból ezeket lehetőség szerint nem szabad újrahasznosított nyersanyagból előállítani. Ezenkívül néhány uniós gyártó a bizonyos vevőspecifikus követelményeket kielégítő (például egy adott festékszínnel készülő) PSD-típusokat különleges PSF-nek tekinti, jóllehet ezek a típusok gyakran ugyanazzal a termelési folyamattal készülnek és ugyanaz az előállítási költségük, mint bármely más (termék jellegű) típusnak. Emiatt a Bizottság nem tudott a gyártók saját osztályozására támaszkodni a PSF-termék típus és a különleges PSF típus tekintetében, ezért a kérelmet elutasította.

(65)

Egy felhasználó és egy felhasználói szövetség szerint a Kínából importált PSF jobb minőségű, mint az Unióban előállított PSF. Ezt egyrészt azzal az érvvel támasztották alá, hogy a Kínai Népköztársaságból származó PSF nem tartalmaz kemény polimerdarabokat. Egy másik érvben a kínai PSF fényességére hivatkoztak, míg az Unióban előállított PSF szerintük szürke árnyalatokat tartalmaz, mivel az uniós PSF-ek többsége újrahasznosított PET-palackokból készül.

(66)

A kemény polimerdarabokat tartalmazó uniós PSF-re vonatkozó első érvet semmilyen bizonyítékkal nem támasztották alá. Sőt, az állítás ellenkezőjét megfogalmazták más felhasználói beadványokban és kitöltött felhasználói kérdőíveken (amelyek szerint az uniós gyártók által előállított PSF általában jobb minőségű, mint az érintett országokban gyártott PSF).

(67)

A második, fényességre vonatkozó érv tekintetében a vizsgálat során adott információk megerősítik, hogy a PTA-ból/MEG-ből készült PSF általában fényesebb, mint az újrahasznosított PET-palackokból készült PSF (ha a termelési folyamat során nem adnak hozzá pigmentet és/vagy színélénkítő anyagokat). Ugyanakkor a két PSF-típus ugyanolyan fizikai és kémiai jellemzőkkel bír, és végső felhasználási formáik is alapvetően azonosak. Az is megjegyzendő, hogy a kár kiszámítása során az alapvető nyersanyag volt az egyik figyelembe vett jellemző. Más szóval az újrahasznosított PET-palackokból készített importált PSF-et csak újrahasznosított PET-palackokból készült uniós gyártású PSF-fel hasonították össze. Hasonlóképpen a PTA-ból/MEG-ből készített importált PSF-et is csak PTA-ból/MEG-ből készült uniós gyártású PSF-fel hasonították össze.

(68)

Egy felhasználói szövetség, egy exportáló gyártó és egy állami hatóság szerint a továbbfelhasználók gyakran megkövetelik, hogy a termékeket az érintett országokból (különösen Kínából) származó PSF-ből állítsák elő.

(69)

Ezen állítást semmiféle bizonyítékkal nem támasztották alá, és nem is tárták fel a három érintett országból származó PSF-hez való ragaszkodás indokait (ha feltételezzük, hogy ez a fajta ragaszkodás valóban létezik a továbbfelhasználó vevők körében).

(70)

A felhasználói szövetség konkrétan azt állította, hogy az uniós gépjárműipar kizárólag Kínából származó PSF-et fogad el.

(71)

Ezt az állítását azonban nem tudta alátámasztani, és nem bizonyította, hogy az uniós gyártók által előállított PSF az uniós gépjárműiparban nem használható. Sőt, ellenőrzött adatok igazolják, hogy uniós gyártók is jelentős mennyiségű PSF-et értékesítenek az Unió gépjárműipara számára, ami cáfolja a fentieket.

(72)

Egy exportáló gyártó állítása szerint az általa készített PSF és az uniós gyártók által előállított PSF két különböző termék, jóllehet egyaránt újrahasznosított PET-palackokból készülnek. Ez az exportáló gyártó azt mondja, hogy az általa előállított PSF (főként) újrahasznosított PET-palackokból (nem pehelyből) készül, amelynek más a termelési folyamata és más nyersanyagok felhasználásával jár, mint az újrahasznosított PET-palackokból készített pelyhet használó PSF-gyártók esetében.

(73)

A Bizottság ezt az állítást is elutasította, mert a PET-palack és a PET-palackból készült pehely (ami nem más, mint pehellyé aprított PET-palack) lényegében ugyanaz a nyersanyag, eltérő formában.

(74)

Ezért megállapításra került, hogy a vizsgálat hatálya alá tartozó két PSF-típus ugyanolyan fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel bír, és végső felhasználási formáik is alapvetően azonosak.

(75)

A Bizottság a panaszban, illetve a kitöltött kérdőívekben szereplő információk alapján a következő rendszereket vizsgálta, mivel ezek állítólag kínai kormányzati támogatásban részesülnek:

(76)

A Bizottság a panaszban foglalt valamennyi rendszert megvizsgálta. Valamennyi rendszer esetében megvizsgálta, hogy az alaprendelet 3. cikkének rendelkezései szerint megállapítható-e a kínai kormány általi pénzügyi hozzájárulás és a mintába felvett exportáló gyártóknak nyújtott gazdasági előny. A vizsgálat eredményei szerint ebben az esetben a vizsgált rendszerekre nyújtott gazdasági előny nem éri el az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdésében (3) meghatározott de minimis küszöbértéket. Ezért a Bizottság nem látja szükségesnek az egyes rendszerek kiegyenlíthetőségének a megállapítását.

A rendszerek és az egyedi vállalatoknak nyújtott gazdasági előnyök mértékének a részletes ismertetésére alább kerül sor.

(77)

Az eredmények szerint a mintába felvett kínai exportáló gyártók/gyártói csoportok a vizsgálati időszakban nem vették igénybe az alábbi rendszereket, így nem volt megállapítható gazdasági előny.