15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/1

(1)

Az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – »Együtt egy újfajta növekedésért«” című, 2011. április 13-án elfogadott közleményében a Bizottság megállapította, hogy szükség van a vállalkozások által szolgáltatott szociális és környezetvédelmi információk átláthatóságának egyenlően magas szintre való emelésére valamennyi tagállamban. Ez teljes mértékben összhangban áll a tagállamok azon lehetőségével, hogy szükség szerint megköveteljék a vállalkozások nem pénzügyi információinak nagyobb átláthatóságát, ami jellegénél fogva folyamatos erőfeszítéseket feltételez.

(2)

A szociális és környezetvédelmi információk vállalkozások általi közzétételének az e területre vonatkozó jogalkotási javaslat előterjesztése révén történő fejlesztésének szükségességét megerősítette „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-én elfogadott bizottsági közlemény.

(3)

Az Európai Parlament a 2013. február 6-i„Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés”, illetve „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása és a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című állásfoglalásában elismerte a fenntarthatóságra, például a szociális és környezetvédelmi információk vállalkozások általi közzétételének fontosságát a fenntarthatósági kockázatok beazonosítása, továbbá a befektetői és fogyasztói bizalom növelése szempontjából. A nem pénzügyi információk közzététele a hosszú távú profitabilitásnak a társadalmi igazságossággal és a környezetvédelemmel való összekapcsolása révén valóban létfontosságú a fenntartható globális gazdaság felé való elmozdulás érdekében. Ebben az összefüggésben a nem pénzügyi információk közzététele segíti a vállalkozások teljesítményének és társadalomra gyakorolt hatásának mérését, nyomon követését és irányítását. Ennek megfelelően az Európai Parlament felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a nem pénzügyi információk vállalkozások általi közzétételére vonatkozóan, nagy mozgásteret biztosítva a vállalati társadalmi felelősségvállalás többdimenziós jellegének és a vállalkozások vállalati társadalmi felelősségvállalási politikái sokszínűségének figyelembevétele érdekében, amelyhez megfelelő mértékű összehasonlíthatóság társul a befektetők és más érdekelt felek igényeinek való megfelelés és annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyen hozzáférhessenek a vállalkozások társadalomra gyakorolt hatására vonatkozó információkhoz.

(4)

A vállalkozások, részvényesek és egyéb érdekelt felek érdekében egyformán jelentőséggel bír a bizonyos nagyvállalkozásokra vonatkozó nem pénzügyi információk közzétételével kapcsolatos nemzeti rendelkezések összehangolása. Az összehangolásra azért van szükség e területeken, mert az említett vállalkozások többsége több tagállamban működik.

(5)

Szintén szükség van bizonyos jogszabályi minimumkövetelmények felállítására az uniós vállalkozások által a nyilvánosság és a hatóságok számára rendelkezésre bocsátandó információk köre tekintetében. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozásoknak valós és átfogó képet kell adniuk politikáikról, eredményeikről és kockázataikról.

(6)

Az Unióban közzétett nem pénzügyi információk következetességének és összehasonlíthatóságának javítása érdekében bizonyos nagyvállalkozásoknak legalább a környezetvédelmi, a szociális és a foglalkoztatási kérdésekre, az emberi jogok tiszteletben tartására, a korrupció elleni küzdelemre és a megvesztegetés kérdéseire vonatkozó információkat tartalmazó nem pénzügyi kimutatást kell készíteniük. E beszámolónak, amelyet az érintett vállalkozás vezetése beszámolójában kell közzétenni, tartalmaznia kell a politikák leírását, az eredményeket és az ezekkel kapcsolatos kockázatokat. A nem pénzügyi kimutatásnak a meglévő vagy potenciális hátrányos hatások azonosítása, megelőzése és enyhítése érdekében tartalmaznia kell továbbá a vállalkozás által alkalmazott átvilágítási folyamatokra vonatkozó információkat, többek között – indokolt esetben és az arányosságra is figyelemmel – az ellátási és alvállalkozói láncai tekintetében. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy mentesíthessék az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozásokat a nem pénzügyi kimutatás elkészítésének kötelezettsége alól, amennyiben a vállalkozás ugyanarra az üzleti évre vonatkozó, azonos tartalmú külön jelentést készít.

(7)

Amennyiben a vállalkozások kötelesek nem pénzügyi kimutatást készíteni, a kimutatásnak a környezetvédelmi kérdések vonatkozásában tartalmaznia kell a vállalkozások környezetre, és szükség szerint az egészségre és biztonságra kiható műveleteinek aktuális és előre látható hatásaival, a megújuló és/vagy a nem megújuló energiaforrások használatával, az üvegházhatásúgáz-kibocsátással, a vízhasználattal és a légszennyezéssel kapcsolatos részleteket. A szociális és foglalkoztatással kapcsolatos kérdések tekintetében a beszámolóban szolgáltatott információk kiterjedhetnek a vállalkozásnak a nemek közötti egyenlőség biztosítása érdekében tett intézkedéseire, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető egyezményeinek végrehajtására, a munkakörülményekre, a szociális párbeszédre, a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogára, a szakszervezeti jogok tiszteletben tartására, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, valamint a helyi közösségekkel folytatott párbeszédre és/vagy az e közösségek védelmének és fejlődésének biztosítása érdekében tett intézkedésekre. Az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a korrupció elleni küzdelem és a megvesztegetés kérdése vonatkozásában a nem pénzügyi kimutatás az emberi jogi visszaélések megelőzéséről és/vagy a korrupció és a megvesztegetések elleni küzdelemben alkalmazott eszközökről tartalmazhat információkat.

(8)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozásoknak megfelelő információkkal kell szolgálniuk azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek kiemelkednek a tekintetben, hogy nagy valószínűséggel súlyos következményekkel járnak majd, azokkal a kérdésekkel együtt, amelyek esetében a súlyos következmények már fennállnak. A következmények súlyosságát mértékük és komolyságuk alapján kell megítélni. A hátrányos hatások kockázata fakadhat a vállalkozás saját tevékenységeiből, vagy kapcsolódhat annak műveleteihez, és – indokolt esetben és az arányosságra is figyelemmel – termékeihez, szolgáltatásaihoz vagy üzleti kapcsolataihoz, többek között az ellátási és alvállalkozói láncaihoz. Ez nem vezethet a kis- és középvállalkozásokra háruló indokolatlan további adminisztratív terhekhez.

(9)

Ezen információk szolgáltatása során az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozások a nemzeti keretekre, az uniós keretekre, például a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerre (EMAS), vagy a nemzetközi keretekre, például az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Globális Megállapodásra, a „Védelem, tisztelet, jogorvoslat” elnevezésű ENSZ-keretet végrehajtó, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányadó ENSZ-elvekre, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által a multinacionális vállalatok részére kiadott iránymutatásokra, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet ISO 26000 szabványára, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által kiadott, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra, a Globális Jelentéstételi Kezdeményezésre (GRI) vagy más elismert nemzetközi keretre támaszkodhatnak.

(10)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre annak biztosítására, hogy a vállalkozások ezen irányelvvel összhangban közzétegyék a nem pénzügyi információkat. Ennek érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy hatékony nemzeti eljárások álljanak rendelkezésre a jelen irányelvben meghatározott kötelezettségek betartásának kikényszerítésére, és hogy ezen eljárásokat bármely olyan személynek és jogalanynak lehetősége legyen igénybe venni, akinek/amelynek a nemzeti jog rendelkezései szerint jogos érdeke fűződik az ezen irányelvben foglalt rendelkezések tiszteletben tartásának biztosításához.

(11)

Az ENSZ Rio +20 konferenciája „A jövő, amit akarunk” című zárónyilatkozatának 47. cikke elismeri a vállalati fenntarthatósággal kapcsolatos jelentéstétel fontosságát, és az érintett vállalkozásokat a fenntarthatósággal kapcsolatos információk jelentéstételi ciklusaikba történő integrálásának megfontolására ösztönzi. A 47. cikk arra is ösztönzi a vállalatokat, az érdekelt kormányokat és az érdekelt feleket, hogy az ENSZ rendszerének támogatásával szükség szerint fejlesszenek ki a legjobb gyakorlattal kapcsolatos modelleket, és mozdítsák elő a pénzügyi és nem pénzügyi információk integrálását szolgáló intézkedéseket, figyelembe véve a már létező keretekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatokat.

(12)

A befektetők nem pénzügyi információkhoz való hozzáférése egy lépés azon célkitűzés elérése felé az erőforrás-hatékony Európa megvalósítása ütemtervének keretében, amely arra irányul, hogy 2020-ra működjenek azok a piaci és szakpolitikai ösztönzők, amelyek díjazzák a hatékonyságot növelő befektetéseket.

(13)

Az Európai Tanács a 2011. március 24-i és 25-i következtetéseiben a szabályozási terheknek különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) tekintetében történő csökkentésére szólított fel mind uniós, mind nemzeti szinten, és intézkedéseket javasolt a termelékenység növelésére, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia pedig a kkv-k üzleti környezetének javítását és a kkv-k nemzetközivé válásának elősegítését célozza. Így a „gondolkozz először kicsiben” elvével összhangban az új közzétételi kötelezettségeket csak bizonyos nagyvállalkozásokra és vállalatcsoportokra kell alkalmazni.

(14)

Ezeknek a nem pénzügyi információk közzétételére vonatkozó kötelezettségeknek a hatályát a munkavállalók átlagos létszámára, a mérlegfőösszegre és a nettó árbevételre tekintettel kell meghatározni. A kkv-kat mentesíteni kell a további kötelezettségek alól, és a nem pénzügyi kimutatás közzétételére vonatkozó kötelezettséget csak azon közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységnek minősülő nagyvállalkozásokra és azon nagy vállalatcsoportok közérdeklődésre számot gazdálkodó egységnek minősülő anyavállalkozásaira kell alkalmazni, amelyek munkavállalóinak átlagos létszáma – csoport esetében összevont alapon – meghaladja az 500 főt. Ez nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozásokon kívül más vállalkozások és csoportok vonatkozásában is előírják a nem pénzügyi információk közzétételét.

(15)

A 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) hatálya alá tartozó számos vállalkozás valamely vállalatcsoport tagja. A vezetés összevont beszámolóját úgy kell elkészíteni, hogy az ilyen vállalatcsoportokra vonatkozó információk átadhatók legyenek a tagoknak és harmadik személyeknek. A vezetés összevont beszámolóját szabályozó nemzeti jogot ezért össze kell hangolni a vállalkozások által az Unióban közzéteendő információk összehasonlíthatóságával és következetességével kapcsolatos célok elérése érdekében.

(16)

A jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálónak vagy a könyvvizsgáló cégnek csak azt kell ellenőriznie, hogy a nem pénzügyi kimutatást vagy a külön jelentést rendelkezésre bocsátották-e. Emellett lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok előírják a nem pénzügyi kimutatásban vagy a külön jelentésben szereplő információk független, bizonyosságot nyújtó szolgáltatást végző szolgáltató általi ellenőrzését.

(17)

Annak érdekében, hogy a vállalkozások számára megkönnyítsék a nem pénzügyi információk közzétételét, a Bizottságnak nem kötelező erejű iránymutatásokat, többek között általános és ágazati nem pénzügyi jellegű kulcsfontosságú teljesítménymutatókat kell kidolgoznia. A Bizottságnak figyelembe kell vennie a jelenlegi legjobb gyakorlatokat, a nemzetközi fejleményeket és a kapcsolódó uniós kezdeményezések eredményeit és megfelelő konzultációkat kell tartania többek között az érdekelt felekkel. A környezeti tényezőkre való hivatkozáskor a Bizottságnak ki kell térnie legalább a föld- és vízhasználatra, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására és az anyagfelhasználásra.

(18)

Azon kompetenciák és nézetek különbözősége, amelyekkel a vállalkozások ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületeinek tagjai bírnak, elősegíti az érintett vállalkozás üzleti szervezetének és üzleti ügyeinek alapos megértését. Ez lehetővé teszi e testületek tagjai számára a vállalatirányítási döntések építő jellegű vitatását és az innovatív ötletekre való nagyobb nyitottságot, megoldást kínálva a tagok nézeteinek hasonlóságára, más néven a „csoportgondolkodás” jelenségére. Ily módon hozzájárul a vállalatirányítás hatékony felügyeletéhez és a vállalkozás sikeres irányításához. Mindezért fontos a sokszínűséggel kapcsolatban alkalmazott politika átláthatóságának fokozása. Ez tájékoztatásul szolgálna a piac számára a vállalatirányítási gyakorlatokról, és így közvetett nyomást gyakorolna a vállalkozásokra a sokszínűbb igazgatótanácsok kialakítása tekintetében.

(19)

Indokolt, hogy az ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületeikre vonatkozó, sokszínűséggel kapcsolatos politikáiknak például az életkorral, nemmel, vagy a tanulmányi és szakmai háttérrel kapcsolatos szempontok tekintetében történő nyilvánosságra hozatalának kötelezettsége csak bizonyos nagyvállalkozásokra vonatkozzon. Célszerű, hogy a sokszínűséggel kapcsolatos politika közzététele a 2013/34/EU irányelv 20. cikkében előírt vállalatirányítási nyilatkozat részét képezze. Amennyiben egy vállalkozás nem alkalmaz semmilyen sokszínűséggel kapcsolatos politikát, nem kötelezhető ilyen elfogadására, de a vállalatirányítási nyilatkozatban egyértelműen meg kell indokolnia annak hiányát.

(20)

Születtek a pénzügyi beszámolás átláthatóságának javítására irányuló uniós szintű kezdeményezések, többek között országonkénti jelentéstétel több ágazat vonatkozásában, az Európai Tanács 2013. május 22-i és 2013. december 19-i és december 20-i következtetéseiben említett, a nagyvállalkozások és vállalatcsoportok országonkénti jelentéstétele, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) hasonló rendelkezései, továbbá erre irányuló nemzetközi erőfeszítések is. A G8-ak és a G20-ak keretében felkérték az OECD-t egy egységesített jelentéstételi modell elkészítésére, amelynek segítségével multinacionális vállalkozások tennének jelentést az adóhatóságoknak arról, hogy hol termelnek profitot és fizetnek adót szerte a világban. Az ehhez hasonló fejlemények – a céljuknak megfelelő intézkedésként – kiegészítik az ebben az irányelvben szereplő javaslatokat.

(21)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a bizonyos uniós nagyvállalkozások és vállalatcsoportok által közzétett információk relevanciájának, következetességének és összehasonlíthatóságának fokozását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(22)

Ez az irányelv tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat és alapelveket, amelyeket különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája elismer, beleértve a vállalkozás szabadságát, a magánélet tiszteletben tartásához való jogot és a személyes adatok védelmét. Ezen irányelvet az említett jogokkal és alapelvekkel összhangban kell végrehajtani.

(23)

A 2013/34/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„19a. cikk

A nem pénzügyi kimutatás

(1)   Azon közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységnek minősülő nagyvállalkozásoknak, amelyek mérlegfordulónapjukon túllépik az adott üzleti évben foglalkoztatottak átlagos létszámára vonatkozóan 500 főt előíró kritériumot, a vezetés beszámolójába bele kell foglalniuk a vállalkozás fejlődésének, teljesítményének, helyzetének és tevékenységei hatásának megértéséhez szükséges mértékben legalább az alábbi, környezetvédelmi, szociális és foglalkoztatási kérdésekre, az emberi jogok tiszteletben tartására, a korrupció elleni küzdelemre és a megvesztegetés kérdéseire vonatkozó információkat tartalmazó nem pénzügyi kimutatást:

Ha az említettekre vonatkozóan a vállalkozás nem rendelkezik egy vagy több kérdéssel kapcsolatos politikával, a nem pénzügyi kimutatásnak egyértelmű és indokolással ellátott magyarázatot kell adnia annak hiányára.

Az első albekezdésben említett nem pénzügyi kimutatásnak ezenkívül adott esetben hivatkozásokat kell tartalmaznia és további magyarázatokkal kell szolgálnia az éves pénzügyi kimutatásokban közölt összegekre.

A tagállamok engedélyezhetik a küszöbön álló fejleményekre vagy tárgyalás alatt álló kérdésekre vonatkozó információk kihagyását azon kivételes esetekben, amikor a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörükben eljáró és a véleményért kollektív felelősséggel tartozó ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületi tagok megfelelő indokolással ellátott véleménye szerint az ilyen információ közzététele súlyosan sértené a vállalkozás üzleti helyzetét, feltéve, hogy e kihagyás nem akadályozza a vállalkozás fejlődésének, teljesítményének, helyzetének és tevékenységei hatásának helyes és elfogulatlan megértését.

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett információk szolgáltatásának előírása során a vállalkozások támaszkodhassanak a nemzeti, az uniós vagy a nemzetközi keretekre, és amennyiben így tesznek, a vállalkozásoknak meg kell jelölniük, hogy mely keretekre támaszkodtak.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségnek eleget tevő vállalkozásokra úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítették a 19. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésében meghatározott, a nem pénzügyi információkról szóló elemzéssel kapcsolatos kötelezettséget.

(3)   A leányvállalkozásnak minősülő vállalkozás mentesül az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség alól, ha e vállalkozás és leányvállalkozásai szerepelnek valamely más vállalkozás vezetésének a 29. cikkel és e cikkel összhangban elkészített összevont beszámolójában vagy az adott vállalkozás 29. cikkel és e cikkel összhangban elkészített külön jelentésében.

(4)   Amennyiben egy vállalkozás – akár a nemzeti, az uniós vagy a nemzetközi keretekre támaszkodva, akár nem – ugyanarra az üzleti évre vonatkozó és az (1) bekezdésben előírt, nem pénzügyi kimutatáshoz szükséges információkat tartalmazó külön jelentést készít, a tagállamok mentesíthetik e vállalkozást az (1) bekezdésben meghatározott nem pénzügyi kimutatás elkészítésének kötelezettsége alól, feltéve, hogy e külön jelentést:

A (2) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó az e bekezdés első albekezdésében említett külön jelentést készítő vállalkozásokra.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgáló vagy a könyvvizsgáló cég ellenőrizze, hogy az (1) bekezdésben említett nem pénzügyi kimutatás vagy a (4) bekezdésben említett külön jelentés elkészült-e.

(6)   A tagállamok előírhatják az (1) bekezdésben említett nem pénzügyi kimutatásban vagy a (4) bekezdésben említett külön jelentésben szereplő információk független, bizonyosságot nyújtó szolgáltatást végző szolgáltató általi ellenőrzését.”

2.

A 20. cikk a következőképpen módosul:

3.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„29a. cikk

Az összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatás

(1)   Azon közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységnek minősülő vállalkozásoknak, amelyek olyan nagy vállalatcsoportok anyavállalkozásaként működnek, amely csoportok mérlegfordulónapjukon összevont alapon túllépik az adott üzleti évben foglalkoztatottak átlagos létszámára vonatkozóan 500 főt előíró kritériumot, a vezetés összevont beszámolójába bele kell foglalniuk a vállalatcsoport fejlődésének, teljesítményének, helyzetének és tevékenységei hatásának megértéséhez szükséges mértékben legalább az alábbi, környezetvédelmi, szociális és foglalkoztatási kérdésekre, az emberi jogok tiszteletben tartására, a korrupció elleni küzdelemre és a megvesztegetés kérdéseire vonatkozó információkat tartalmazó összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatást:

Ha az említettekre vonatkozóan a csoport nem rendelkezik egy vagy több kérdéssel kapcsolatos politikával, az összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatásnak egyértelmű és indokolással ellátott magyarázatot kell adnia annak hiányára.

Az első albekezdésben említett összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatásnak ezenkívül adott esetben hivatkozásokat kell tartalmaznia és további magyarázatokkal kell szolgálnia az összevont (konszolidált) pénzügyi kimutatásokban közölt összegekre.

A tagállamok engedélyezhetik a küszöbön álló fejleményekre vagy tárgyalás alatt álló kérdésekre vonatkozó információk kihagyását azon kivételes esetekben, amikor a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörükben eljáró és a véleményért kollektív felelősséggel tartozó, ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületi tagok megfelelő indokolással ellátott véleménye szerint az ilyen információ közzététele súlyosan sértené a csoport üzleti helyzetét, feltéve, hogy e kihagyás nem akadályozza a csoport fejlődésének, teljesítményének, helyzetének, és tevékenységei hatásának helyes és elfogulatlan megértését.

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett információk szolgáltatásának előírása során az anyavállalkozás támaszkodhasson a nemzeti, az uniós vagy a nemzetközi keretekre, és amennyiben így tesz, az anyavállalkozásnak meg kell jelölnie, hogy mely keretekre támaszkodott.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségnek eleget tevő anyavállalkozásokra úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítették a 19. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésében és a 29. cikkben meghatározott, a nem pénzügyi információkról szóló elemzéssel kapcsolatos kötelezettséget.

(3)   A leányvállalkozásnak is minősülő anyavállalkozás mentesül az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség alól, ha e mentesített anyavállalkozás és leányvállalkozásai szerepelnek valamely más vállalkozás vezetésének a 29. cikkel és e cikkel összhangban elkészített összevont beszámolójában vagy az adott vállalkozás 29. cikkel és e cikkel összhangban elkészített külön jelentésében.

(4)   Amennyiben egy anyavállalkozás – akár a nemzeti, az uniós vagy a nemzetközi keretekre támaszkodva, akár nem – ugyanarra az üzleti évre vonatkozó, a csoport egészére irányadó, és az (1) bekezdésben előírt, összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatáshoz szükséges információkat tartalmazó külön jelentést készít, a tagállamok mentesíthetik az anyavállalkozást az (1) bekezdésben meghatározott összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatás elkészítésének kötelezettsége alól, feltéve, hogy e külön jelentést:

A (2) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó az e bekezdés első albekezdésében említett külön jelentést készítő anyavállalkozásokra.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgáló vagy a könyvvizsgáló cég ellenőrizze, hogy az (1) bekezdésben említett összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatás vagy a (4) bekezdésben említett külön jelentés elkészült-e.

(6)   A tagállamok előírhatják az (1) bekezdésben említett összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatásban vagy a (4) bekezdésben említett külön jelentésben szereplő információk független, bizonyosságot nyújtó szolgáltatást végző szolgáltató általi ellenőrzését.”

4.

A 33. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vállalkozás ügyviteli, ügyvezető és felügyelő testületének tagjai a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörükben kollektív felelősséggel tartozzanak azért, hogy:

ezen irányelv követelményeivel, és adott esetben az 1606/2002/EK rendeletnek megfelelően elfogadott nemzetközi számviteli standardokkal összhangban elkészítsék és közzétegyék.”

5.

A 34. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   E cikk nem alkalmazandó a 19a. cikk (1) bekezdésében említett nem pénzügyi kimutatásra és a 29a. cikk (1) bekezdésében említett összevont (konszolidált) nem pénzügyi kimutatásra, illetve a 19a. cikk (4) bekezdésében és a 29a. cikk (4) bekezdésében említett külön jelentésre.”

6.

A 48. cikk utolsó bekezdése elé a következő bekezdést kell beilleszteni:

„A jelentésben annak lehetőségét is meg kell fontolni – figyelembe véve az OECD-n belüli fejleményeket és a kapcsolódó európai kezdeményezések eredményeit –, hogy kötelezővé tegyék a nagyvállalkozások számára, hogy évente országonkénti jelentést készítsenek minden olyan tagállam és harmadik ország tekintetében, amelyben tevékenykednek, amely legalább az elért nyereségre, a befizetett nyereségadóra és a kapott állami támogatásokra vonatkozó információkat tartalmazza.”

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/10

(1)

A 2013/671/EU tanácsi határozatnak (1) megfelelően, az Európai Unió és a Francia Köztársaság – egy későbbi időpontban történő megkötésére is figyelemmel – 2014. február 17-én aláírta a megtakarítási adóról és az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló uniós jogszabályok Saint-Barthélémy Közösségre való alkalmazásáról szóló megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás).

(2)

A megállapodás a 2011/16/EU tanácsi irányelvben (2) és a 2003/48/EK tanácsi irányelvben (3) lefektetett, a határokon átnyúló adócsalás, illetve adókijátszás elleni küzdelmet szolgáló mechanizmusok alkalmazását biztosítaná Saint-Barthélemyn, a terület jogállásának változása ellenére.

(3)

A megállapodást meg kell kötni,

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/12

(1)

Saint-Barthélemy közösség a Francia Köztársaság szerves részét képezi, azonban a 2010/718/EU európai tanácsi határozattal (1) összhangban 2012. január 1-jétől nem tartozik az Európai Unióhoz.

(2)

Az Európai Unió érdekei védelmének fenntartása és különösen a határokon átnyúló adócsalás, illetve adókijátszás elleni küzdelem céljából biztosítani szükséges, hogy az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről, valamint a megtakarításokból származó kamatjövedelmek megadóztatásáról szóló uniós jogszabályok továbbra is alkalmazandóak legyenek Saint-Barthélemy közösségre. Biztosítani szükséges továbbá, hogy az e jogszabályokat módosító jogi aktusok is alkalmazandóak legyenek Saint-Barthélemy közösségre,

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/16

(1)

A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Tanács intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan a Bizottság javaslata alapján.

(2)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) előírja, hogy a védelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) és egyéb tanácsadó szervek által készített jelentések figyelembevételével, valamint a tanácsadó testületektől kapott javaslatok tükrében kell meghatározni.

(3)

A Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és kiosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. A halászati lehetőségeket úgy kell kiosztani a tagállamok között, hogy minden tagállam számára biztosított legyen a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, valamint tiszteletben kell tartani a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC) ezért az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően kell meghatározni az (2) preambulumbekezdésben említett elvek figyelembevételével.

(5)

A Balti-tengeren folytatott, kisméretű nyílt tengeri fajokra (hering, spratt) irányuló halászat, valamint a balti-tengeri tőkehal- és lazachalászat tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jétől alkalmazandó. A hivatkozott rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik.

(6)

Többéves terv hatálya alá tartozó állományok esetében a halászati lehetőségeket a vonatkozó tervben szereplő szabályokkal összhangban kell meghatározni. Következésképpen a fogási korlátozásokat az 1098/2007/EK tanácsi rendeletben (2) (a továbbiakban: a balti-tengeri tőkehal-gazdálkodási terv) előírt szabályokkal összhangban kell megállapítani.

(7)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) tudományos szakvéleményt bocsátott ki a balti-tengeri tőkehalállományra vonatkozó halászati erőkifejtésről, amelyben kimutatta, hogy amennyiben adott állomány tekintetében kirakodási kötelezettség van érvényben, ugyanezen állomány tekintetében alacsonyabb szintű erőkifejtési korlátozások meghatározása nem járulna hozzá a megreformált közös halászati politika céljainak eléréséhez. Ennek megfelelően az ICES 22–24 alkörzetben előforduló tőkehalállományra helyénvaló a 2014-es szinten meghatározni az erőkifejtési korlátozásokat. Az erőkifejtési korlátozások 2014-es szinten való meghatározása megkönnyíti a kirakodási kötelezettség bevezetését és hozzájárul a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott céljaihoz.

(8)

A rendelkezésre bocsátott tudományos szakvélemények alapján megállapítható, hogy a Balti-tengeren az ICES 22–24 alkörzetben előforduló tőkehalállományra vonatkozó halászati erőkifejtés kezelése tekintetében rugalmasság vezethető be anélkül, hogy ezzel veszélybe kerülnének a balti-tengeri tőkehal-gazdálkodási terv célkitűzései, vagy növekedne a halászati mortalitás mértéke. Az említett rugalmasság lehetővé tenné a halászati erőkifejtés hatékonyabb kezelését, amennyiben a kvóták kiosztása nem egyenlően történik a tagállami flottán belül, és előmozdítaná a kvótacserékre való gyors reagálást. Így a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy további, kikötőn kívül töltött napokat osszanak ki a lobogójuk alatt közlekedő hajóknak, amennyiben az adott tagállam lobogója alatt közlekedő másik halászhajótól ugyanannyi, kikötőn kívül töltött napot visszavonnak.

(9)

A nemrégiben kibocsátott tudományos szakvélemények tanúsága szerint az ICES az ICES 25–32 alkörzet tőkehalállományai tekintetében nem tudta megállapítani a biológiai referenciapontokat, ezért szakvéleményében azt javasolta, hogy a szóban forgó tőkehalállomány vonatkozásában a teljes kifogható mennyiség a korlátozott adatokon alapuló megközelítés szerint kerüljön meghatározásra. A biológiai referenciapontok hiánya miatt az ICES 25–32 alkörzet tőkehalállományai esetében nem követhetők a halászati lehetőségek megállapítására vonatkozó szabályok. Tekintettel arra, hogy a halászati lehetőségek meghatározásának elmaradása komolyan veszélyeztetheti az állomány fenntarthatóságát, az említett tőkehalállományok vonatkozásában a teljes kifogható mennyiséget helyénvaló az ICES által kidolgozott és javasolt módszer szerint rögzíteni, a halászatierőkifejtés-korlátozásokat pedig a 2014-es szinten meghatározni. Az erőkifejtési korlátozások 2014-es szinten való meghatározása megkönnyíti a kirakodási kötelezettség bevezetését és elősegíti a szelektívebb halászatot, valamint hozzájárul a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott céljaihoz.

(10)

Az e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (3) és különösen az említett rendelet – a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatokkal kapcsolatos tájékoztatásról szóló – 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(11)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (4) kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból kifogható állományokra vonatkozó 3. cikkben és az analitikai célokra kifogható állományokra vonatkozó 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanács mindenekelőtt az állományok biológiai állapotára figyelemmel határoz arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában nemrégiben bevezetésre került az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmus. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené az élő tengeri biológiai erőforrások ésszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, indokolt megállapítani, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor kerül alkalmazásra az analitikai célokra kifogható teljes mennyiségre, ha nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasság elvét, amelyet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése ír elő.

(12)

Az Északi-tengerben élő sprattra vonatkozó tudományos szakvélemény az adott év júliusától a következő év júniusáig tartó időszakra terjed ki, a teljes kifogható mennyiség ugyanakkor a januártól decemberig tartó időszak tekintetében került meghatározásra. A 2014 júliusától 2015 júniusáig terjedő időszakra vonatkozó tudományos szakvélemény szerint a teljes kifogható mennyiség jelentős mértékben megnövelhető. Ez azt jelenti, hogy 2014 második felében az előre becsültnél nagyobb volt a rendelkezésre álló sprattállomány. Mivel az állomány elemző értékelés tárgyát képezi, és biztonságos biológiai határértékeken belül van, teljesülnek a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikkének, és ezzel az évek közötti kvótarugalmasságnak az alkalmazását lehetővé tévő feltételek, ennek megfelelően pedig engedélyezni kell az említett kvótarugalmasságot annak érdekében, hogy a halászati ágazat a lehető leghatékonyabban kihasználhassa a rendelkezésre álló sprattállományt. A 43/2014/EU tanácsi rendeletet (5) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

A 43/2014/EU rendelet bizonyos állományok tekintetében lehetővé teszi, hogy a tagállamok 2015-ben kihasználják a részükre 2014-ben rendelkezésre álló kvótából fennmaradt mennyiségeket a kvóta legfeljebb 10 %-áig terjedő mértékben. 2014. augusztus 6-án az Orosz Föderáció importtilalmat vezetett be az Unióból származó bizonyos mezőgazdasági és halászati termékekre. Ennek következtében lehetetlenné vált bizonyos termékek Oroszországba való kivitele, amit a gyártók 2014 őszére terveztek, és néhány esetben nem lehet rövid távon alternatív piacokat találni. A kivételes körülményekre és az ügy sürgősségére tekintettel lehetővé kell tenni bizonyos kiigazításokat a 2014-es halászati idényre. A kedvező tudományos szakvélemény és az érintett part menti államok ugyancsak kedvező hozzáállása fényében helyénvaló kivételesen és kizárólag az orosz tilalom által legsúlyosabban és legközvetlenebbül érintett állományok tekintetében lehetővé tenni a 2014-ben nem kihasznált és 2015-re átvihető mennyiség százalékos arányának a megemelését. Az említett kivételes intézkedés a 2014-es halászati idényre korlátozódik. Az intézkedés következtében várhatóan sikerül új piacokat találni vagy a fogásmennyiségeket kiigazítani arra az esetre, ha a tilalom 2015-ben is fennállna. Ugyanezen okokból az 1180/2013/EU tanácsi rendeletbe (6) be kell illeszteni egy megfelelő rendelkezést, amely lehetővé teszi a kihasználatlan halászati lehetőségek átvitelét. A 43/2014/EU és az 1180/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

A halászati tevékenységek végzésének folyamatossága és az unióbeli halászok megélhetésének biztosítása érdekében e rendeletet 2015. január 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie. A (13) preambulumbekezdésben meghatározott okok miatt a 2014-ben kihasználatlan halászati lehetőségek átvitelére vonatkozó rendelkezéseket 2014. január 1-jei hatállyal kell alkalmazni.

i.

az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászatok esetében egyéves időszak alatt kifogható; vagy

ii.

az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó halászatok esetében egyéves időszak alatt kirakodható.

a)

az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)

az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)

a 847/96/EK rendelet 3. cikke vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

d)

a 847/96/EK rendelet 4. cikke vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján visszatartott mennyiségek;

e)

az 1224/2009/EK rendelet 105., 106. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.

1.

A 18a. cikk a következőképpen módosul:

2.

A IIa és IV övezet uniós vizei tekintetében a sprattra és a kapcsolódó járulékos fogásokra vonatkozóan az IA. mellékletben szereplő bejegyzés helyébe a következő bejegyzés lép:

1.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„5a. cikk

Rugalmasság a halászati lehetőségek meghatározásában bizonyos állományok tekintetében

(1)   Ezt a cikket a következő állományokra kell alkalmazni:

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott állományok tekintetében megállapított tagállami kvóták 25 %-áig a 2014-ben ki nem használt mennyiségeket hozzá kell adni ahhoz a mennyiséghez, amelyet a vonatkozó állomány tekintetében az érintett tagállam számára a 2015-ös évre kiszámítanak. A más tagállamokra az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 16. cikkének (8) bekezdése alapján átruházott mennyiségeket és az 1224/2009/EK rendelet 37., 105. és 107. cikke alapján levont mennyiségeket figyelembe kell venni a kihasznált és ki nem használt mennyiségek e bekezdés szerinti megállapításakor.

(3)   A 847/96/EK rendelet 4. cikke az e cikk (1) bekezdésében meghatározott állományok tekintetében nem alkalmazandó az érintett tagállamokra nézve.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).”"

2.

Az I. mellékletbe a következő állományokra vonatkozó bejegyzések tekintetében be kell illeszteni az alábbi lábjegyzeteket: a 30–31. alkörzetben élő hering; a 25–27, 28.2, 29 és 32 alkörzet uniós vizeiben élő hering; a 28.1 alkörzetben élő hering; 22–32 alkörzet uniós vizeiben élő spratt.

„A 847/96/EK rendelet 3. cikke nem alkalmazandó.

A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó.”

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/27

(1)

A 2013/36/EU irányelv felhatalmazza a tagállamok illetékes vagy kijelölt hatóságait, hogy szigorúbb tőkekövetelményeket írjanak elő a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozóan, kompenzálva azt, hogy ezek az intézmények nagyobb kockázatot jelentenek a pénzügyi rendszerre nézve, fizetésképtelenségük pedig jelentős mértékben érintené az adófizetőket. Az irányelv körvonalazza a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azonosítására és a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények – rendszerszintű jelentőségüknek megfelelő – alkategóriákba sorolására alkalmazott módszertan bizonyos alapelveit. A besorolásuknak megfelelően rónak ki rájuk egy további, az elsődleges alapvető tőkére vonatkozó követelményt, a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffert. A globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azonosítására és besorolására alkalmazott módszertan alapját öt olyan kategória képezi, amelyek azt mérik, mennyire jelentős egy adott bank rendszerszinten a globális pénzpiacok szempontjából. E rendelet tovább részletezi ezt a módszertant.

(2)

A 2013/36/EU irányelvben alkalmazott megközelítést követendő, e rendeletnek a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által a globálisan rendszerszinten jelentős bankok értékelésére és a magasabb veszteségviselési képesség követelményére kialakított módszertani standardokat kell figyelembe vennie. E standardok alapját a Pénzügyi Stabilitási Tanács által a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vonatkozásában, „A rendszerszinten jelentős pénzügyi intézményekhez kapcsolódó erkölcsi kockázat csökkentése – PST-ajánlások és határidők” című jelentést követően kialakított keret képezi.

(3)

A 2013/36/EU irányelv egyértelműen rögzíti, hogy az azonosítás és a besorolás módszertanának tagállami harmonizációja az adott szervezet rendszerszintű jelentőségének értékelésére használt összesített eredmény meghatározására alkalmazott egységes és átlátható paraméterekkel biztosított. Annak érdekében, hogy a globális pénzügyi rendszer leképezéséhez referenciaként szolgáló, az Európai Unióban és harmadik országokban tevékenységi engedéllyel rendelkező bankok és bankcsoportok mintája egységes legyen az Európai Unió egészében, az Európai Bankhatóságnak (EBH) kell meghatároznia ezt a mintát. A hatékony felügyeleti mérlegelés során a mintába bankokat felvenni vagy abból bankokat kizárni kizárólag a minta mint hivatkozási alap funkciójának a biztosítása céljából lehet, más indokból nem.

(4)

A globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azonosítási folyamatának összehasonlítható adatokon kell alapulnia és a folyamat kialakításakor figyelembe kell venni, hogy az intézményeknek egyértelműen tudniuk kell, vonatkozik-e rájuk valamely pufferkövetelmény, és ha igen, mennyiben. Emiatt a módszertan részeként meg kell határozni a folyamatra vonatkozó határidőket és eljárásrendeket. Ugyanakkor, mivel a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azonosításának nagy, globális – esetleg harmadik országokban is tevékenykedő – bankcsoportok mintájára vonatkozó, friss adatokra kell épülnie, a szükséges adatok az év második felénél korábban nem fognak rendelkezésre állni. Annak érdekében, hogy az intézmények a globálisan rendszerszinten jelentős intézményi státusukból eredő követelményeknek eleget tehessenek, célszerű, ha a pufferkövetelmény körülbelül egy évvel a globálisan rendszerszinten jelentős intézményként való azonosításukat követően lép hatályba.

(5)

A 2013/36/EU irányelv a rendszerszintű jelentőség mérésének öt, számszerűsíthető mutatókat tartalmazó kategóriáját állapítja meg. Annak érdekében, hogy az intézmények és a hatóságok adminisztratív terhei csökkenjenek, ezek a kategóriák megegyeznek a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által alkalmazottakkal. A számszerűsíthető mutatók további meghatározásakor e rendeletnek ugyanezt a módszert kell követnie. A mutatókat úgy kell kiválasztani, hogy tükrözzék valamely szervezet fizetésképtelensége lehetséges negatív externáliáinak különféle aspektusait és a szervezet kritikus funkcióit a pénzügyi rendszer stabilitásának vonatkozásában. A rendszerszintű jelentőség meghatározásakor a globális pénzügyi piacokat és a globális gazdaságot kell vonatkoztatási alapul venni.

(6)

A globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azonosítására és besorolására alkalmazott pontos módszertannak a 2013/36/EU irányelvben rögzített alapelvek szerinti meghatározása érdekében pontosan körül kell írni az „érintett szervezet”, a „mutató értéke”, a „nevező” és a „határérték” fogalmát azáltal, hogy meghatározzuk e fogalmak e rendelet alkalmazásában vett jelentését.

(7)

Az egyes bankcsoportoknak a mutatókkal, összevont alapon mért rendszerszintű jelentőségét egyéni összesített eredményként kell kifejezni egy bizonyos évre vonatkozóan, ez a mintában szereplő többi szervezethez viszonyított helyzetüket méri. A bankokat ennek az összesített eredménynek az alapján kell globálisan rendszerszinten jelentős intézményként azonosítani és az eltérő pufferkövetelményeket támasztó alkategóriákba besorolni. Az eredmény átlagos kategóriaeredményként való kiszámításakor mind az öt kategóriának 20 %-os súlyozást kell kapnia. Az összesített eredmény számítása során a helyettesíthetőség kategóriáját maximálni kell, mivel a 2013-ig terjedő időszak és a 2013-as év adatainak elemzése alapján ez a kategória aránytalanul nagy hatást gyakorol a pénzforgalmi, jegyzési és letétkezelési szolgáltatások nyújtása terén domináns bankokra.

(8)

Az érintett hatóságoknak lehetőséget kell biztosítani, hogy a hatékony felügyeleti mérlegelés során a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeket megítélésük szerint alacsonyabb alkategóriából magasabb alkategóriába sorolják, illetve, hogy egy olyan szervezetet, amelynek összesített eredménye alacsonyabb a legalacsonyabb alkategóriára megszabott határértéknél, globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek nyilvánítsanak. Mivel a hatékony felügyeleti mérlegelésen alapuló azonosítás célja megegyezik a szokásos pontozási folyamat céljával, annak ugyanarra a szempontra kell épülnie, mint a szokásos pontozási folyamatnak, azaz a bankok globális pénzügyi piac és globális gazdaság szempontjából betöltött jelentőségére, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság módszertanával összhangban. A bankok csődkockázata nem lehet ilyen szempont, mivel azt más prudenciális követelményekben – többek között a teljes kockázati kitettségben és adott esetben további tőkekövetelményekben, például a rendszerkockázati tőkepufferben – már figyelembe vették.

(9)

E rendelet alapját az EBH Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezete képezi.

(10)

Az EBH nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezte a kapcsolódó lehetséges költségeket és hasznokat, és véleményezésre kérte fel az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikke értelmében létrehozott banki érdekképviseleti csoportot.

(11)

Ezt a rendeletet 2015. január 1-jétől kell alkalmazni, mivel a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (4) bekezdésében rögzített, a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer fenntartására vonatkozó követelmény 2016. január 1-jétől érvényes és akkortól kell bevezetni. Emiatt és annak érdekében, hogy a bankok idejében értesüljenek a rájuk – mint globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre – vonatkozó pufferkövetelményről, továbbá hogy kellő idejük legyen a szükséges tőkeemelésre, a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeket legkésőbb 2015 elején azonosítani kell.

(12)

A globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó pufferkövetelményt a 2013/36/EU irányelv 162. cikkének (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően 3 év alatt kell bevezetni. Első lépésként a 2013/36/EU irányelv 162. cikke (5) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményt kell 2016. január 1-jétől alkalmazniuk azoknak a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeknek, amelyeket az érintett hatóságok 2015 elején azonosítanak a 2014 júliusáig szolgáltatott, pénzügyi év végi adatok alapján. Második lépésként a 2013/36/EU irányelv 162. cikke (5) bekezdésének b) pontjában foglalt pufferkövetelményt 2017. január 1-jétől kell alkalmazniuk azoknak a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeknek, amelyeket az érintett hatóságok 2015 végéig vagy legkésőbb 2016 elejéig azonosítanak a 2015. júliusáig szolgáltatott pénzügyi év végi adatok alapján,

a)

1. alkategória: 130–229 bázispont;

b)

2. alkategória: 230–329 bázispont;

c)

3. alkategória: 330–429 bázispont;

d)

4. alkategória: 430–529 bázispont;

e)

5. alkategória: 530–629 bázispont.

a)

pénzügyi rendszeren belüli eszközök;

b)

pénzügyi rendszeren belüli kötelezettségek;

c)

forgalomban lévő értékpapírok.

a)

letétbe helyezett eszközök;

b)

pénzforgalmi tevékenység;

c)

kötvény- és részvénypiaci, jegyzési garanciával biztosított ügyletek.

a)

a tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyletek névleges összege;

b)

az 1255/2012/EU bizottsági rendelettel (4) összhangban, valós értéken értékelt, 3. szintű eszközök;

c)

kereskedési célú és értékesíthető értékpapírok.

a)

több joghatóságot érintő követelések;

b)

több joghatóságot érintő kötelezettségek.

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/37

(1)

A 2454/93/EGK bizottsági rendelet (2) 544. cikke az aktív feldolgozási eljárás lezárásának egyszerűsítéséről rendelkezik. A szóban forgó egyszerűsítés nyomán bizonyos importárukat akkor is újrakivitt vagy kivitt áruknak tekintenek, ha tényleges uniós piaci forgalomba hozatalukra utólagos vámáru-nyilatkozat, valamint behozatalivám-fizetés nélkül került sor.

(2)

A 2454/93/EGK rendelet 544. cikkének c) pontja a polgári légi járművek leszállítására terjed ki. A polgári légi járműveket illetően az aktív feldolgozási eljárás lezárásának egyszerűsítése nemzetközi szinten növeli a légi közlekedési ágazat versenyképességét, valamint hozzájárul az Unión belüli hozzáadottérték-teremtéshez.

(3)

A 2454/93/EGK rendelet 544. cikke c) pontjának hatályát ki kell terjeszteni a katonai légi járművekre, hogy azokra ugyanúgy vonatkozzon az aktív feldolgozási eljárás egyszerűsített lezárása, mint a polgári légi járművekre.

(4)

A 2454/93/EGK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/38

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/40

(1)

Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság között létrejött szabadkereskedelmi megállapodást (1) (a továbbiakban: a megállapodás) 2010. október 6-án aláírták. A megállapodásnak részét képezi a kulturális együttműködésről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: a jegyzőkönyv), amely – 1. cikke értelmében – meghatározza azt a keretet, amelyben a Felek együttműködnek a kulturális tevékenységekhez, javakhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódó cserék megkönnyítése érdekében, többek között az audiovizuális ágazatban is.

(2)

A megállapodás 15.10. cikke (5) bekezdésének megfelelően a megállapodás egy részét a 2011/265/EU tanácsi határozat (2) (a továbbiakban: a határozat) alapján 2011. július 1-je óta – a megkötéséhez szükséges eljárások lezárulásáig – ideiglenesen már alkalmazzák.

(3)

A határozat 6. cikke értelmében az Unió joghatásokkal bíró határozatokkal kapcsolatos álláspontját a kulturális együttműködéssel foglalkozó bizottságban a Tanács határozza meg a Szerződés szerint eljárva.

(4)

A jegyzőkönyv 3A. cikke értelmében a kulturális együttműködéssel foglalkozó bizottság a megalakulása után köteles haladéktalanul összeállítani a lehetséges választottbírák 15 fős jegyzékét.

(5)

Az Uniónak meg kell határoznia a választottbírák jegyzékének összeállítása tekintetében a bizottságban képviselendő álláspontot.

(6)

Ezért az Unió által a bizottságban képviselendő álláspontnak a csatolt határozattervezeten kell alapulnia,

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/44

(1)

A Bizottság Főtitkárságánál 2014. május 16-án iktatott levelében a Litvánia felhatalmazást kért a héairányelv 287. cikkének (11) bekezdésétől eltérő intézkedés alkalmazására annak érdekében, hogy továbbra is mentességet biztosíthasson azoknak az adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele nem haladja meg a 45 000 EUR nemzeti valutában kifejezett, az ország Unióhoz való csatlakozása napján érvényes átváltási árfolyamon számított ellenértékét (a továbbiakban: az intézkedés). Az intézkedés mentesítené az említett adóalanyokat a héairányelv XI. címének 2–6. fejezetében említett hozzáadottértékadó- (héa-) kötelezettségek egy része vagy összessége alól.

(2)

A Bizottság 2014. június 6-án kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Litvánia kérelméről. A Bizottság 2014. június 12-én kelt levelében értesítette Litvániát arról, hogy a kérelem elbírálásához szükséges minden információ a rendelkezésére áll.

(3)

A héairányelv XII. címe alapján a tagállamok már alkalmazhatnak különös szabályozást a kisvállalkozások tekintetében. A meghosszabbított intézkedés csak annyiban tér el a héairányelv XII. címétől, hogy a különös szabályozás keretében az adóalanyok éves árbevételére vonatkozó küszöbérték magasabb, mint a Litvánia számára a héairányelv 287. cikkének (11) bekezdése értelmében engedélyezett küszöbérték, amely 29 000 EUR.

(4)

A 2011/335/EU tanácsi végrehajtási határozattal (2) Litvánia felhatalmazást kapott arra, hogy eltérést alkalmazzon, és így 2014. december 31-ig adómentességet biztosítson azon adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele nem haladja meg a 45 000 EUR-t. Mivel ez a küszöbérték azt eredményezte, hogy csökkentek a kisebb vállalkozások héakötelezettségei, Litvániát fel kell hatalmazni az intézkedés meghatározott ideig történő további alkalmazására. Az adóalanyoknak továbbra is lehetőségük lesz arra, hogy az általános héaszabályozást válasszák.

(5)

A Litvánia által szolgáltatott információk alapján az eltérés meghosszabbítása a végső fogyasztói szinten beszedett adóbevétel teljes összegét csak elhanyagolható mértékben fogja befolyásolni.

(6)

Az eltérésnek nincs hatása az EU hozzáadottérték-adóból befolyó saját forrásainak alakulására,

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/46

(1)

A Bizottság Főtitkárságánál 2014. július 1-jén iktatott levelében Lettország felhatalmazást kért a héairányelv 287. cikkének (10) bekezdésétől eltérő intézkedés alkalmazására annak érdekében, hogy adómentességet biztosíthasson bizonyos, legfeljebb 50 000 EUR éves árbevétellel rendelkező adóalanyoknak (a továbbiakban: az intézkedés). Az intézkedés mentesítené az említett adóalanyokat a héairányelv XI. címének 2–6. fejezetében említett hozzáadottértékadó- (héa-) kötelezettségek egy része vagy összessége alól. Az említett intézkedést már korábban is engedélyezték Lettország számára a 2010/584/EU tanácsi végrehajtási határozattal (2), amely 2013. december 31-én hatályát vesztette.

(2)

A Bizottság 2014. augusztus 7-én kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Lettország kérelméről. A Bizottság 2014. augusztus 11-én kelt levelében értesítette Lettországot arról, hogy a kérelem elbírálásához szükséges minden információ a rendelkezésére áll.

(3)

A héairányelv XII. címe alapján a tagállamok már alkalmazhatnak különös szabályozást a kisvállalkozások tekintetében. Az intézkedés csak annyiban tér el a héairányelv XII. címétől, hogy e különös szabályozás keretében az adóalanyok éves árbevételére vonatkozó küszöbérték magasabb, mint a Lettország számára a héairányelv 287. cikkének (10) bekezdése értelmében engedélyezett küszöbérték, amely 17 200 EUR.

(4)

A különös szabályozás által biztosított magasabb küszöbérték egyszerűsítési intézkedés, mivel jelentősen csökkentheti a legkisebb vállalkozások héakötelezettségeit; ugyanakkor a különös szabályozás választható az adóalanyok számára, és a vállalkozások dönthetnek az általános héaszabályozás alkalmazása mellett is.

(5)

A Lettország által szolgáltatott információk alapján az eltérés a végső fogyasztói szinten beszedett adóbevétel teljes összegét csak elhanyagolható mértékben fogja befolyásolni.

(6)

Az eltérésnek nincs hatása az EU hozzáadottérték-adóból befolyó saját forrásainak alakulására,

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/48

(1)

A Bizottságnál 2014. május 26-án iktatott levelében Észtország felhatalmazást kért, hogy a személygépkocsik tekintetében eltérést alkalmazhasson a 2006/112/EK irányelvnek az előzetesen felszámított adóra vonatkozó adólevonási jogot szabályozó rendelkezéseitől.

(2)

A Bizottság 2014. június 11-én kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Észtország kérelméről. A Bizottság 2014. június 12-én kelt levelében értesítette Észtországot, hogy a kérelem elbírálásához általa szükségesnek tartott minden információ a rendelkezésére áll.

(3)

A 2006/112/EK irányelv 168. és 168a. cikke úgy rendelkezik, hogy az adóalany jogosult az adóköteles tevékenységéhez felhasznált, részére teljesített termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kivetett hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) levonására. A szóban forgó irányelv 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja a héaelszámolást abban az esetben, ha egy vállalkozás vagyonát képező terméket az adóalany nem üzleti célokra használja.

(4)

Gyakran igen nehéz pontosan meghatározni a nem üzleti célú felhasználást, és még ha lehetséges is, az eljárás rendszerint nagy terhekkel jár. A kért felhatalmazás értelmében a nem kizárólag üzleti célokra használt személygépkocsikkal kapcsolatos kiadásokat terhelő héa levonható mértékét – néhány kivételtől eltekintve – átalányszázalékban kell megállapítani. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján az észt hatóságok úgy vélik, hogy 50 %-os mérték indokolt. Egyúttal a kettős adóztatás elkerülése érdekében a személygépkocsik nem üzleti célú használata esetében fel kell függeszteni a héaelszámolásra vonatkozó követelményt, ha a szóban forgó személygépkocsi az e határozat által engedélyezett korlátozás hatálya alá esik. Az egyszerűsítési intézkedés révén nem szükséges nyilvántartást vezetni a nem kizárólag üzleti célokra használt személygépkocsik magáncélú használatáról, és ezzel a hamis nyilvántartások révén történő adócsalás is megelőzhető.

(5)

Az adólevonási jognak a kért felhatalmazás szerinti korlátozását az egyes meghatározott személygépkocsik vásárlása, lízingje, Közösségen belüli beszerzése és importja, valamint az ezen személygépkocsikhoz kapcsolódó kiadások után fizetett héára kell alkalmazni, ideértve az üzemanyag vásárlását is.

(6)

A kért felhatalmazást kizárólag a 3 500 kilogrammot nem meghaladó megengedett legnagyobb össztömegű és a vezetőülésen kívül legfeljebb nyolc üléssel rendelkező személygépkocsikra kell alkalmazni. Bármely 3 500 kilogrammot meghaladó össztömegű és a vezetőülésen kívül nyolcnál több üléssel rendelkező személygépkocsik nem üzleti célú használata elhanyagolható e személygépkocsik jellegéből, illetve azon üzleti tevékenységekből adódóan, amelyekre azokat használják. Meg kell továbbá határozni azon konkrét személygépkocsik részletes kategóriáit, amelyekre egyedi jellegű felhasználásuk miatt a felhatalmazás nem vonatkozik.

(7)

A felhatalmazásnak korlátozott időtartamra, 2017. december 31-ig kell szólnia, hogy lehetővé váljon az üzleti és nem üzleti célú használat közötti megosztási ráta szükségességének és hatékonyságának felülvizsgálata.

(8)

Amennyiben Észtország úgy véli, hogy szükséges a felhatalmazás időbeli hatályának 2017-en túli időpontig történő meghosszabbítása, az alkalmazott százalékos korlát értékelését tartalmazó jelentést a meghosszabbítás iránti kérelemmel együtt legkésőbb 2017. március 31-ig be kell nyújtania a Bizottság számára.

(9)

Az eltérés a végső fogyasztói szinten beszedett adóbevétel teljes összegét csak elhanyagolható mértékben fogja befolyásolni és nem lesz kedvezőtlen hatással az Unió hozzáadottérték-adóból származó saját forrásaira,

a)

viszonteladás, bérbeadás vagy lízing céljából vásárolt személygépkocsik;

b)

díjazás ellenében személyszállításra használt személygépkocsik, ideértve a taxiszolgáltatásokat is;

c)

gépjárművezető-oktatáshoz használt személygépkocsik.

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/50

(1)

A 64/432/EGK irányelv a szarvasmarhafélék és a sertések Unión belüli kereskedelmére irányadó állat-egészségügyi feltételekről rendelkezik. Az irányelv többek között előírja, hogy a szarvasmarhaféléket és sertéseket a rendeltetési helyre történő szállításuk során az irányelv F. mellékletében foglalt 1. vagy 2. mintának megfelelő egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie.

(2)

Az 599/2004/EK bizottsági rendelet (2) 1. cikke szerint az Unión belüli kereskedelemben megkövetelt különféle egészségügyi bizonyítványokat az említett rendelethez mellékelt harmonizált minta alapján kell kiállítani.

(3)

A 64/432/EGK irányelv F. mellékletében szereplő 1. vagy 2. mintaként megadott állat-egészségügyi bizonyítványok tartalma tekintetében szükséges módosításokkal összefüggésben az említett bizonyítványminták formátumát is módosítani kell.

(4)

A 64/432/EGK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének e) pontjában és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések 2000. december 31-én hatályukat vesztették, ezért ezeket nem kell figyelembe venni opcióként az említett irányelv F. mellékletében 1. mintaként megadott bizonyítványmintában.

(5)

A 2075/2005/EK bizottsági rendelet (3) meghatározza a házisertéseket tartó gazdaságok státusának meghatározására vonatkozó szabályokat.

(6)

A 2075/2005/EK rendeletet módosító 216/2014/EU bizottsági rendelet (4) meghatározza az azon élelmiszer-ipari vállalkozók által betartandó követelményeket, akik egy gazdaságot ellenőrzött állatszállási feltételeket alkalmazó gazdaságként akarnak hivatalosan elismertetni, és az ilyen gazdaságok esetében eltérést biztosít a vágáskor elvégzendő vizsgálatok alól.

(7)

A 2075/2005/EK rendeletet módosító 1114/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (5) egyértelművé teszi azokat a feltételeket, amelyek a gyűjtőállomáson keresztül egyik gazdaságból a másikba szállított, tenyésztésre és termelésre szánt házisertések esetében alkalmazandók.

(8)

Annak érdekében, hogy a tagállamok alkalmazhassák vágáskor a megfelelő trichinellavizsgálati eljárásokat, továbbá hogy a tenyésztésre és termelésre szánt sertéseket tartó rendeltetési gazdaságok státusa ne kerüljön veszélybe, a sertések Unión belüli kereskedelmében alkalmazandó, a 64/432/EGK irányelv F. mellékletében meghatározott 2. mintaként megadott állat-egészségügyi bizonyítványmintába fel kell venni a kereskedelem tárgyát képező állatok származási gazdaságának a 2075/2005/EK rendelet 8. cikke szerinti hivatalos elismerésére vonatkozó információt.

(9)

A 64/432/EGK irányelv F. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

15.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/61

(1)

Az AKCS–EU partnerségi megállapodás III. mellékletének 2. cikke (6) bekezdésének d) pontja értelmében az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságának nyomon kell követnie a Vállalkozásfejlesztési Központ általános stratégiáját és felügyeletet kell gyakorolnia a Vállalkozásfejlesztési Központ igazgatótanácsának munkája felett.

(2)

A Vállalkozásfejlesztési Központ igazgatótanácsának feladata a Vállalkozásfejlesztési Központ által végzett munka felügyelete (2. cikk, (7) bekezdés, b) pont), a Vállalkozásfejlesztési Központ programjának és költségvetésének az elfogadása (2. cikk, (7) bekezdés, c) pont), valamint rendszeres jelentéstétel és értékelések benyújtása az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságának (2. cikk, (7) bekezdés, d) pont).

(3)

Az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságának tájékoztatásával, valamint az AKCS–EU Nagykövetek Bizottsága által végzendő felügyelettel kapcsolatos garanciákat a Vállalkozásfejlesztési Központnak az AKCS–EK Nagykövetek Bizottsága 8/2005 határozatával elfogadott alapító okirata és eljárási szabályzata (a továbbiakban: a Vállalkozásfejlesztési Központ alapító okirata), valamint a Vállalkozásfejlesztési Központnak az AKCS–EK Nagykövetek Bizottsága 5/2004 határozatával elfogadott pénzügyi szabályzata (a továbbiakban: a Vállalkozásfejlesztési Központ pénzügyi szabályzata) írja elő.

(4)

Az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa a 2014. június 19–20-án Nairobiban tartott 39-ik ülésén együttes nyilatkozatban állapodott meg arról, hogy sort kerít a Vállalkozásfejlesztési Központ rendezett bezárására és az AKCS–EU partnerségi megállapodás III. mellékletének módosítására, valamint e cél érdekében arról határozott, hogy felhatalmazza az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságát ezen ügyek előmozdítására a szükséges határozatok elfogadása érdekében.

(5)

Az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa a fent említett együttes nyilatkozatban létrehozta az AKCS–EU közös munkacsoportot (a továbbiakban: a közös munkacsoport) annak biztosítása céljából, hogy a Vállalkozásfejlesztési Központ bezárása a lehető legjobb feltételek mellett történjen,