15.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 297/1

(1)

A 649/2012/EU rendelet végrehajtja az 1998. szeptember 11-én aláírt és a Közösség nevében a 2003/106/EK tanácsi határozattal (2) jóváhagyott, a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és peszticidek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról (PIC-eljárás) szóló Rotterdami Egyezményt.

(2)

Helyénvaló figyelembe venni az egyes vegyi anyagok vonatkozásában az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3), az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4), valamint az 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) nyomán hozott szabályozási intézkedéseket.

(3)

A bitertanol jóváhagyását az 1107/2009/EK rendelet szerint visszavonták, tehát ezt az anyagot tilos peszticidként használni, és fel kell venni a 649/2012/EU rendelet I. mellékletének 1. és 2. részében található vegyianyagjegyzékekbe.

(4)

A cihexatin és az azociklotin nem került az 1107/2009/EK rendelet szerinti hatóanyagként jóváhagyásra, tehát ezeket az anyagokat tilos peszticidként használni, és fel kell venni őket a 649/2012/EU rendelet I. mellékletének 1. és 2. részében található vegyianyagjegyzékekbe.

(5)

A cinidon-etilnek, a ciklanilidnek, az etoxiszulfuronnak és az oxadiargilnak az 1107/2009/EK rendelet szerinti hatóanyag-jóváhagyása lejárt, tehát ezeket az anyagokat tilos peszticidként használni, és fel kell venni őket a 649/2012/EU rendelet I. mellékletének 1. és 2. részében található vegyianyagjegyzékekbe.

(6)

A rotenon nem került az 1107/2009/EK rendelet szerinti hatóanyagként jóváhagyásra, tehát peszticidként történő használata szigorú korlátozások alá esik, és gyakorlatilag mindenfajta felhasználása tilos annak ellenére, hogy a 17. termékcsoportba való besorolás érdekében az 528/2012/EU rendelet keretében azonosításra és az értékelés céljából bejelentésre került, így használatát a tagállamok az említett rendelet alapján meghozandó határozat elfogadásáig továbbra is engedélyezhetik. Ezért a rotenont fel kell venni a 649/2012/EU rendelet I. mellékletének 1. és 2. részében foglalt vegyianyagjegyzékekbe.

(7)

A didecil-dimetil-ammónium-klorid jóváhagyását az 1107/2009/EK rendelet szerint visszavonták, tehát ezt az anyagot tilos a növényvédő szerek csoportjába tartozó peszticidként használni, és fel kell venni a 649/2012/EU rendelet I. mellékletének 1. részében található vegyianyagjegyzékbe.

(8)

A warfarinnak és a ciflutrinnak az 1107/2009/EK rendelet szerinti hatóanyag-jóváhagyása lejárt, tehát ezeket az anyagokat tilos a növényvédő szerek csoportjába tartozó peszticidként használni, és fel kell venni őket a 649/2012/EU rendelet I. mellékletének 1. részében található vegyianyagjegyzékbe.

(9)

A Rotterdami Egyezmény részes felei konferenciájának 2013. április 28. és május 10. között tartott hatodik ülésén úgy határoztak, hogy az azinfosz-metilt, a perfluoroktán-szulfonsavat, a perfluor-oktánszulfonátokat, a perfluor-oktánszulfonamidokat és a perfluor-oktánszulfonilokat felveszik az egyezmény III. mellékletébe, így az említett vegyületekre az egyezmény értelmében a PIC-eljárás vonatkozik. Ezért ezeket a vegyi anyagokat törölni kell a 649/2012/EU rendelet I. mellékletének 2. részében szereplő vegyianyagjegyzékből, és fel kell venni őket az említett melléklet 3. részében található vegyianyagjegyzékbe.

(10)

A Rotterdami Egyezmény részes felei konferenciáján a felek emellett úgy határoztak, hogy a kereskedelmi forgalomban lévő pentabróm-difenil-étert, ideértve a tetra- és pentabróm-difenil-étert, valamint a kereskedelmi forgalomban lévő oktabróm-difenil-étert, ideértve a hexa- és heptabróm-difenil-étert, felveszik az egyezmény III. mellékletébe, így az említett vegyületekre az egyezmény értelmében a PIC-eljárás vonatkozik. Mivel a tetrabróm-difenil-éter, a pentabróm-difenil-éter, a hexabróm-difenil-éter és heptabróm-difenil-éter már szerepelnek a 649/2012/EU rendelet V. mellékletében, tehát exporttilalom vonatkozik rájuk, e vegyi anyagok nem kerülnek felvételre a 649/2012/EU rendelet I. mellékletének 3. részében foglalt vegyianyagjegyzékbe.

(11)

A 649/2012/EU rendelet I. mellékletének 1. és 2. részében a klorátra vonatkozó bejegyzéseket módosítani kell annak pontosítása érdekében, hogy az érintett bejegyzés mely anyagokra vonatkozik.

(12)

Ezért a 649/2012/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Annak érdekében, hogy a tagállamoknak és az érdekelt feleknek elegendő idejük legyen meghozni az e rendelet betartásához és végrehajtásához szükséges intézkedéseket, e rendelet alkalmazását indokolt későbbre halasztani,

15.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 297/7

(1)

A 906/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a tagállamok által a termékek felvásárlása érdekében mozgósított tőke pénzügyi költségeit az említett rendelet I. mellékletében leírt módszereknek megfelelően kell meghatározni.

(2)

A 906/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének I.1. pontja értelmében a szóban forgó pénzügyi költségek összegének kiszámítása a pénzügyi év elején a Bizottság által az Unió egészére megállapított egységes kamatláb alapján történik. Ez a kamatláb a három hónapos és a tizenkét hónapos határidős EURIBOR kamatlábnak az említett melléklet I.2. pontjának első bekezdése szerinti tagállami értesítés előtti hat hónapban megállapított értékeinek egyharmaddal, illetve kétharmaddal súlyozott átlagaként számítandó ki.

(3)

Ezenfelül a 906/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete I.2. pontjának második bekezdése értelmében, amennyiben valamely tagállamtól az első albekezdésben említett formában és határidőn belül nem érkezik értesítés, a Bizottság az adott tagállam esetében 0 %-osnak tekinti a fizetett kamatlábat. Abban az esetben, ha egy tagállam úgy nyilatkozik, hogy nem merültek fel nála kamatköltségek, mivel a referencia-időszakban nem került sor mezőgazdasági termékek közraktározására, a Bizottság a kamatlábat az említett pont harmadik bekezdésének megfelelően határozza meg.

(4)

A 906/2014/EU rendelet I. mellékletének I.3. pontja értelmében az említett melléklet I.2. pontja alapján meghatározott kamatlábat össze kell vetni az említett melléklet I.1. pontja alapján meghatározott egységes kamatlábbal. Az egyes tagállamokra alkalmazandó kamatláb a két kamatláb közül az alacsonyabb.

(5)

Mivel a 2014 márciusa és augusztusa közötti hat hónapos referencia-időszakban nem került sor mezőgazdasági termékek közraktározására, a tagállamoknak nem kellett a 906/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete I.2. pontjának első bekezdése szerinti értesítést küldeniük.

(6)

Indokolt az említett tényezők figyelembevételével megállapítani az EMGA 2015. pénzügyi évében alkalmazandó kamatlábakat,

15.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 297/9

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

15.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 297/11

(1)

Amennyiben valamely, az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL) közzétett hivatkozási számú harmonizált szabványt átültető nemzeti szabvány megfelel a 89/686/EGK tanácsi irányelv (2) II. mellékletében meghatározott egy vagy több alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelménynek, az ilyen szabvány szerint gyártott eszközök esetében vélelmezni kell, hogy azok megfelelnek a vonatkozó alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek.

(2)

A Bizottság a 89/686/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalos kifogást emelt a 89/686/EGK irányelv értelmében harmonizált EN 1384:1996 „Fejvédők lovas sportolók részére” szabvány ellen. A szabvány hivatkozási száma először az Európai Unió Hivatalos Lapja C 180. számában (HL C 180., 1997.6.14., 26. o.) jelent meg, A1. módosítása pedig a HL C 190. számban (HL C 190., 2002.8.10., 47. o.). Időközben a CEN közzétette a szabvány új változatát (EN 1384:2012), amelynek hivatkozási száma megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 395., 2012.12.20., 1. o.); a hatályon kívül helyezett EN 1384:1996 szabvány esetében 2013. április 30-tól megszűnt a megfelelőség vélelme.

(3)

Az új változat harmonizálása megtörtént, és esetében vélelmezni kell a megfelelőséget; a szabvány azonban nem változott lényegesen. Mivel a szabvány új változata nem orvosolta a hiányosságokat, a Bizottság aktualizálta hivatalos kifogását az EN 1384:2012 szabvány ellen.

(4)

A hivatalos kifogás azon alapul, hogy a szabvány nem felel meg kellőképpen a 89/686/EGK irányelv 3. cikkében említett és II. mellékletben meghatározott alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeknek, és kisebb mértékű biztonságot garantál, mint a fejvédőkre vonatkozó egyéb biztonsági szabványok (mint például a Snell vagy a PAS 015 szabvány a lovaglósisakok esetében), különösen az ütéscsillapítás, a sisak héjába való behatolás és a sisak stabilitása tekintetében. Miután megvizsgálta az EN 1384:2012 szabványt, és szakértőkkel konzultált, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy különösen a következő területek szorulnak továbbfejlesztésre:

(5)

Tekintettel arra, hogy a fent említett biztonsági elemeket tovább kell fejleszteni, az EN 1384:2012 szabvány alapján nem lehet vélelmezni a 89/686/EGK irányelvben meghatározott alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelménynek való megfelelést. Következésképpen az EN 1384:2012 szabványra való hivatkozást vissza kell vonni a Hivatalos Lapból.

(6)

Az 1025/2012/EU rendeletet 2013. január 1-jétől kell alkalmazni. A szóban forgó rendelet 26. cikke értelmében a 89/686/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdését el kell hagyni, és a törölt rendelkezésre vonatkozó hivatkozásokat a rendelet 11. cikkére való hivatkozásként kell értelmezni.

(7)

A Bizottság kikérte az európai szabványügyi szerveknek, az érdekcsoportok uniós finanszírozásban részesülő európai szervezeteinek és az egyéni védőeszközökkel foglalkozó munkacsoportnak a véleményét.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az 1025/2012/EU rendelet 22. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

15.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 297/13

(1)

Az 1005/2008/EK rendelet (a továbbiakban: IUU-rendelet) létrehozza a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: IUU-halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az IUU-rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosításával, a nem együttműködő harmadik országként azonosított országokkal szembeni lépésekkel, a nem együttműködő országok listájának összeállításával, a nem együttműködő országok listájáról való törléssel, a nem együttműködő harmadik országok listájának nyilvánosságával és a sürgősségi intézkedésekkel kapcsolatos eljárást.

(3)

Az IUU-rendelet 31. cikke értelmében az Európai Bizottság azonosíthatja azokat a harmadik országokat, amelyeket az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országnak tekint. Egy harmadik országot akkor azonosíthatnak nem együttműködő harmadik országként, ha elmulasztja a lobogó, a kikötő, a forgalomba hozatal szerinti vagy a parti államként rá háruló azon nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítését, hogy intézkedést hozzon az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására.

(4)

A nem együttműködő harmadik országok azonosítása az IUU-rendelet 31. cikkének (2) bekezdése szerinti valamennyi információ áttekintésén alapul.

(5)

Az IUU-rendelet 33. cikkével összhangban a Tanács összeállíthatja a nem együttműködő országok listáját. Az IUU-rendelet 38. cikkében ismertetett intézkedéseket ezekre az országokra kell alkalmazni.

(6)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében a harmadik ország lobogója szerinti államok kötelesek értesíteni a Bizottságot azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazására, ellenőrzésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezésekről, amelyeket halászhajóiknak teljesíteniük kell.

(7)

Az IUU-rendelet 20. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság az említett rendelet fogási tanúsítvány tekintetében meghatározott rendelkezéseinek végrehajtásához kapcsolódó területeken igazgatási együttműködést folytat a harmadik országokkal.

(8)

A Bizottság az IUU-rendelet 32. cikkének megfelelően a 2012. november 15-i bizottsági határozattal (2) (a továbbiakban: a 2012. november 15-i határozat) nyolc harmadik országot értesített arról, hogy az IUU-rendelet értelmében nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak minősülnek.

(9)

2012. november 15-i határozatába a Bizottság belefoglalta az ilyen előzetes azonosítás alapjául szolgáló lényeges tényekre és megfontolásokra vonatkozó információkat.

(10)

Ugyancsak 2012. november 15-én a Bizottság külön levélben értesítette a nyolc harmadik országot arról a tényről, hogy mérlegeli a nem együttműködő harmadik országként való azonosításuk lehetőségét. A levelekhez mellékelte a 2012. november 15-i határozatot.

(11)

A Bizottság az említett levelekben kiemelte, hogy – az IUU-rendelet 31. és 33. cikkének megfelelően – a nem együttműködő harmadik országként való azonosítás, valamint a nem együttműködő harmadik országok listájára történő hivatalos felvételre irányuló javaslat elkerülése érdekében felkéri az érintett harmadik országokat arra, hogy a 2012. november 15-i határozatban megállapított hiányosságok orvosolása érdekében a Bizottsággal szoros együttműködésben dolgozzanak ki és hajtsanak végre egy cselekvési tervet. Az érintett országok a cselekvési terv határidőben történő eredményes végrehajtásával elkerülhetik a nem együttműködő harmadik országként való azonosítást és a listára történő végleges felvételre vonatkozó javaslatot.

(12)

A Bizottság tehát a következőkre kérte fel a nyolc harmadik országot: i. tegyenek meg minden szükséges intézkedést a Bizottság által javasolt cselekvési tervben foglalt fellépések végrehajtása érdekében; ii. értékeljék a Bizottság által javasolt cselekvési tervben foglalt fellépések végrehajtását; és iii. félévente küldjenek részletes jelentést a Bizottságnak, amelyben értékelik az egyes fellépések végrehajtását, többek között azt, hogy azok önmagukban véve és/vagy együttesen milyen hatékonyan biztosítják az előírásoknak maradéktalanul megfelelő halászati ellenőrzési rendszert.

(13)

Az érintett nyolc harmadik ország lehetőséget kapott arra, hogy a bizottsági határozatban kiemelt kérdések és az egyéb lényeges információk tekintetében írásban észrevételeket tegyen. Az említett országok bizonyítékokat nyújthattak be annak érdekében, hogy megcáfolják vagy kiegészítsék a 2012. november 15-i határozatban felsorakoztatott tényeket, valamint a helyzet rendezése érdekében adott esetben cselekvési tervet fogadjanak el és intézkedéseket tegyenek. A nyolc országnak jogában állt kiegészítő információkat kérni, illetve szolgáltatni.

(14)

A Bizottság tehát a 2012. november 15-i határozatával és leveleivel párbeszédet kezdeményezett a nyolc harmadik országgal, és jelezte, hogy egy hat hónapos időszakot elvileg elegendőnek tekint arra, hogy megállapodásra jussanak.

(15)

A Bizottság folytatta a szükségesnek ítélt információk összegyűjtését és ellenőrzését. Figyelembe vette azokat a szóbeli és írásbeli észrevételeket, amelyeket a nyolc harmadik ország a 2012. november 15-i határozatra reagálva tett. A figyelembe vett szempontokról a nyolc országot írásban, illetve szóban értesítette.

(16)

Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársaság (a továbbiakban: Srí Lanka) nem cáfolta a Bizottság által felsorakoztatott tényeket, és nem hajtotta végre a helyzet rendezését célzó cselekvési tervet.

(17)

A Bizottság azon végrehajtási határozata, amellyel a Bizottság Srí Lankát olyan harmadik országként azonosítja, amelyet az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országnak tekint, az IUU-rendelet végrehajtásának keretében lefolytatott vizsgálatot és párbeszédet magában foglaló folyamat eredményeként jött létre. Ez a folyamat megfelelt az IUU-rendeletben foglalt azon tartalmi és eljárási követelményeknek, amelyek többek között a nemzetközi jog értelmében lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként – az IUU-halászat megelőzése, megakadályozása és felszámolása érdekében – a harmadik országra háruló kötelezettségekre vonatkoznak.

(18)

A Bizottság azon végrehajtási határozata, amellyel Srí Lankát olyan országként azonosítja, amelyet az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országnak tekint, maga után vonja az IUU-rendelet 18. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt következményeket.

(19)

A Bizottság az IUU-rendelet 32. cikke alapján 2012. november 15-én értesítette Srí Lankát arról az eshetőségről, hogy nem együttműködő harmadik országként azonosítja (3).

(20)

A Bizottság felkérte Srí Lankát, hogy a 2012. november 15-i határozatban megállapított hiányosságok rendezésére a szolgálataival szoros együttműködésben dolgozzon ki egy cselekvési tervet.

(21)

A Bizottság a javasolt cselekvési tervben a fő hiányosságokat a következő területeken állapította meg: a nemzetközi jog által előírt, különösen egy megfelelő jogi keret elfogadásával összefüggő kötelezettségek teljesítése, megfelelő és hatékony monitoring hiánya, megfigyelői program hiánya, visszatartó erejű szankciórendszer hiánya, nem megfelelően működő fogási tanúsítási rendszer. Más megállapított hiányosságok általában a nemzetközi kötelezettségek teljesítésével, többek között a regionális halászati gazdálkodási szervezetek ajánlásainak és határozatainak való megfeleléssel állnak összefüggésben. A Bizottság ezenkívül hiányosságot állapított meg a megfelelő szervek ajánlásainak és határozatainak, például az ENSZ jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni nemzetközi cselekvési tervének (a továbbiakban: az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv) való megfeleléssel kapcsolatban. A Bizottság ugyanakkor a nem kötelező erejű ajánlásoknak és határozatoknak való megfelelés hiányát csak alátámasztó bizonyítéknak és nem az azonosítás alapjának tekintette.

(22)

2012. december 14-i beadványával Srí Lanka értesítette a Bizottságot a javasolt cselekvési tervben megállapított hiányosságok rendezése érdekében hozott intézményi szabályokról.

(23)

Srí Lanka 2012. december 31-én és 2013. január 4-én írásbeli észrevételeket nyújtott be.

(24)

2013. február 7-én kelt levelében a Bizottság kérte Srí Lankát, hogy a javasolt cselekvési terv legfontosabb területeiről szolgáltasson naprakész információkat.

(25)

2013. március 13-án a Srí Lanka-i hatóságok az alábbi dokumentumokat nyújtották be: i. kísérőlevél és magyarázó levél; ii. a Srí Lanka által meghozandó valamennyi intézkedés aktualizált ütemezése; iii. naprakész információk a javasolt cselekvési terv legfontosabb területeiről; iv. az IUU-halászat elleni küzdelem 2013. évi nemzeti cselekvési terve; v. naprakész információk az igazgatási eljárásokról és a fogási tanúsítványok használatára vonatkozó iránymutatásokról; vi. a Halászati és Vízi Erőforrások Fejlesztéséért Felelős Minisztérium minőségellenőrzési részlegéhez tartozó fiókhivatal repülőtéren történő létrehozására vonatkozó 2013. évi költségvetési előirányzat; vii. a jogi kötelezettségeknek, a távolsági flották megfigyelésének és a visszatartó erejű szankcióknak való megfeleléssel kapcsolatos felülvizsgált jogszabályok szövegtervezete; viii. az üzemeltetőknek szóló, a fogási tanúsítási rendszerrel kapcsolatos tájékoztatási programok; ix. vizsgálati rendszer és x. a nyílt tengeri IUU-tevékenységek vizsgálati eljárására vonatkozó iránymutatások.

(26)

A Bizottság és Srí Lanka közötti technikai konzultációra 2013. április 17-én került sor Brüsszelben. A konzultáció során a Srí Lanka-i hatóságok bemutatták a Bizottságnak az IUU-halászat elleni küzdelemre vonatkozó legújabb nemzeti cselekvési tervüket, valamint a fogási tanúsítványokban szereplő információk keresztellenőrzésének javítására irányuló tervezett intézkedéseiket és a jogi keretrendszer megkezdett felülvizsgálatát.

(27)

2013. május 30-i és 2013. június 3-i beadványaival Srí Lanka hangsúlyozta az általa kidolgozott ütemterv időben történő végrehajtása melletti elkötelezettségét, egyúttal vállalva, hogy az IUU-halászat elleni szankciós intézkedések ösztönzése érdekében jogszabályi módosításokat fogad el, és elindítja a hajómegfigyelési rendszer (VMS) beszerzési folyamatát.

(28)

A 2012 novembere és 2013. június eleje közötti időszakban megfigyelt előrehaladás alapján a Bizottság 2013. június 11-i levelében tájékoztatta Srí Lankát, hogy a Bizottság annak érdekében, hogy a 2012. november 15-i határozatban kiemelt hiányosságok rendezése és a szükséges intézkedések meghozatala terén érzékelhető eredmények szülessenek, további kilenc hónapon át, azaz 2014. február 28-ig fenntartja Srí Lankával a párbeszédet. Ezt a levelet a Bizottság 2013. június 20-i, a cselekvési tervre vonatkozó aktualizált javaslatát tartalmazó levele követte.

(29)

Srí Lanka 2013. augusztus 22-én a 2013. május 31. és 2013. augusztus 15. között elért előrehaladásról jelentést nyújtott be, amelyet a jogszabályi módosítások elfogadási eljárására vonatkozó tájékoztatást tartalmazó, 2013. október 28-i beadványa követett.

(30)

A Bizottság 2014. január 28. és 30. között látogatást tett az érintett Srí Lanka-i hatóságoknál. Az említett hatóságokat a 2012. november 15-i határozatnak és a javasolt cselekvési tervnek megfelelően folyamatosan értesítettek a fejleményekről. A Bizottság látogatása alatt a Srí Lanka-i hatóságoknak lehetőségük nyílt arra, hogy a 2012. november 15-i határozattal kapcsolatosan nyilatkozatokat tegyenek és benyújtsák a vonatkozó dokumentumokat, valamint tájékoztassák a Bizottságot a cselekvési terv előrehaladásáról.

(31)

Srí Lanka 2014. március 27-én a 2013. augusztus 16. és 2014. március 21. közötti időszakra vonatkozóan további előrehaladási jelentést nyújtott be a következő dokumentumokkal együtt: i. naprakész információk a javasolt cselekvési terv legfontosabb területeiről; ii. az IUU-halászat elleni küzdelemre irányuló nemzeti cselekvési terv végrehajtásának aktualizált határideje; iii. a Halászati és Vízi Erőforrások Fejlesztéséért Felelős Minisztérium által a Külügyminisztériumhoz intézett levelek, amelyekben kérik a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló megállapodáshoz (a továbbiakban: FAO-megállapodás) való csatlakozást és a más államok lobogója alatti IUU-halászatot folytató állampolgárokkal szembeni nyomozást; iv. a VMS finanszírozása iránti igény és a transzponderre vonatkozó követelmény bizonyítéka; v. tájékoztatás a tudatosságnövelő képzésről; valamint vi. a 2014. évi felülvizsgált halászati napló, valamint a mélytengeri és nyílt tengeri halászhajók kikötői ellenőrzési tervének mintája. A tájékoztatásban szerepelt továbbá, hogy a Srí Lanka-i parlament 2013. november 5-én elfogadta a felülvizsgált halászati törvényt. 2014. augusztus 1-jén Srí Lanka újabb előrehaladási jelentést nyújtott be a 2014 júliusáig tartó időszakra vonatkozóan. Ez a jelentés a javasolt cselekvési terv legfontosabb területeire vonatkozó friss információk és az IUU-halászat elleni küzdelemre irányuló nemzeti cselekvési terv végrehajtásának aktualizált határideje mellett tartalmazta a következőket is: a Külügyminisztériumnak a Halászati és Vízi Erőforrások Fejlesztéséért Felelős Minisztériumhoz intézett levele, mely arról tájékoztat, hogy a FAO-megállapodáshoz való csatlakozás elfogadásáról szóló okmány másolatát megküldik, miután sor került a csatlakozásra; a főügyészhez intézett, a jelenlegi jogszabályok szigorúbb szankciókkal való kiegészítésére irányuló kérés; két levél a jogszabályok szövegezőitől, amelyek a nyílt tengeri halászati műveletekre, illetve a halfogási adatok gyűjtésére vonatkozó rendeletek felülvizsgált tervezeteit tartalmazzák; valamint a nyílt tengeren hajózó hajóparancsnokoknak szóló tájékoztató programok összefoglalója és a regionális megfigyelési programra vonatkozó, az IOTC-nek szóló végrehajtási jelentés. 2014. augusztus 29-én Srí Lanka további információkat nyújtott be azzal kapcsolatban, hogy milyen előrelépések történtek a megállapított hiányosságok terén (vagyis benyújtotta a nyílt tengeri halászati műveletekre és a halfogási adatok gyűjtésére vonatkozó rendeletek tervezetét, benyújtott egy szankcionálásról szóló tájékoztató körlevelet, és információkat közölt a megfigyelői és ellenőrzési programokról, valamint a megállapított hiányosságok kezelése terén elért eredményekről.) 2014. szeptember 18-án és 19-én benyújtott újabb beadványaiban Srí Lanka megerősíti a nyílt tengeri halászati műveletekre és a halfogási adatok gyűjtésére vonatkozó rendeletek elfogadását, ismerteti az elrettentő szankciórendszerről szóló kabinetmemorandum megszövegezésével kapcsolatos belső munkákat, információkat szolgáltat az IOTC szabályainak való megfelelés eléréséről, közli, hogy milyen körben alkalmazzák a hajónaplókat, az ellenőrzéseket és a megfigyeléseket, valamint tájékoztat arról, hogy lehetséges, hogy a 2015 januárja és 2015 augusztusa közötti időszakban lépésről lépésre, részlegesen bevezeti a VMS-transzponder használatát a halászhajói esetében (a vállalkozóval kötendő szerződést azonban még nem írták alá és nem hajtották végre).

(32)

A Bizottság folytatta a szükségesnek ítélt információk összegyűjtését és ellenőrzését. Figyelembe vette a Srí Lanka által a 2012. november 15-i határozat elfogadását követően tett szóbeli és írásbeli észrevételeket, és szempontjairól szóban, illetve írásban rendszeresen értesítette Srí Lankát.

(33)

A Bizottság az összegyűjtött és a (34)–(67) preambulumbekezdésben bemutatott információk alapján úgy véli, hogy Srí Lanka a 2012. november 15-i határozatban felsorolt aggályos területekkel és hiányosságokkal nem foglalkozott megfelelően. Ezenkívül Srí Lanka a csatolt cselekvési tervben javasolt intézkedéseket sem hajtotta teljes körűen végre.

(34)

A Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése szerint – a 2012. november 15-i határozattal összhangban és a Srí Lankától kapott vonatkozó információk alapján – értékelte a lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként Srí Lankára háruló nemzetközi kötelezettségek teljesítését, a javasolt cselekvési tervnek való megfelelést és a helyzet rendezésére irányuló intézkedések végrehajtását. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt paramétereket vette figyelembe.

(35)

A 2012. november 15-i határozat (292) preambulumbekezdésében említettek szerint a Bizottság megállapította, hogy Srí Lanka nem rendelkezik a nyílt tengeri halászat engedélyezését szabályozó jogszabállyal.

(36)

A 2012. november 15-i határozat (296) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint az IOTC IUU-hajókat tartalmazó listájának tervezetében 13 Srí Lanka-i hajó szerepelt, amelyeket az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseinek megsértésével történő halászaton értek. A 2012. november 15-i határozat óta Srí Lanka nem tiltotta meg hajóinak a nyílt tengeri jogellenes halászatot, és halászhajói jogellenes halászatának elkerülése érdekében a nyílt tengeri halászat és a nyílt tengeri halászati engedélyek kibocsátásának lehetővé tétele tekintetében nem fogadott el azonnal jogszabályokat. Srí Lanka ehelyett 2013. november 5-én végül elfogadta a felülvizsgált halászati törvényt, amely lehetővé teszi a nyílt tengeri halászatot. A nyílt tengeri hajók engedélyezésére vonatkozóan végrehajtási jogszabályokat dolgozott ki, ezeket a végrehajtási jogszabályokat (a hatóságok beadványa szerint) 2014 szeptemberében el is fogadták, azonban még nem hajtották végre. Az IOTC működési területén tevékenykedő hajók számát továbbá Srí Lanka 3 307-ről 1 758-ra csökkentette, ezek a hajók azonban továbbra is közigazgatási nyílt tengeri engedéllyel, nem pedig jogszabály alapján kiállított engedéllyel halásznak. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás (4) 18. cikke (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontja szerint a lobogó szerinti államnak tilalmi intézkedéseket kell hoznia a megfelelő halászati engedéllyel nem rendelkező hajói által folytatott nyílt tengeri halászat megakadályozására. A jelenlegi helyzet egyértelműen azt bizonyítja, hogy Srí Lanka nem a lobogó szerinti államként rá háruló nemzetközi kötelezettségekkel összhangban jár el.

(37)

Az IOTC-től származó információk szerint (5) a 2012. november 15-i határozat óta 2013-ban a parti államok három Srí Lanka-i lobogó alatt közlekedő hajót, a Malshiri No. 1, a Gold Marine 5 és a Lakpriya 2 nevű hajót tartóztatták fel azzal, hogy valószínűleg IUU-tevékenységet folytattak. Emlékeztetni kell arra, hogy a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a nyílt tengeren közlekedő hajói tekintetében a lobogó szerinti államot terheli a felelősség. Ezenkívül az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének 118. cikke szerint a lobogó szerinti állam köteles együttműködni az élő források megóvása és kezelése terén, ami a jogszabály alapján kiállított halászati engedély nélkül az IOTC működési területén halászó, és ezáltal az IUU-rendelet 2. cikkének meghatározása szerint IUU-tevékenységet folytató flottájának jelenléte miatt egyértelműen nem teljesül.

(38)

Ezenkívül 2013-ban megállapítást nyert, hogy 13 további Srí Lanka-i hajó, amelyeket egy parti állam kizárólagos gazdasági övezetén keresztüli tranzitja során ellenőriztek, megsértette az IOTC állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseit. A Bizottság úgy véli, az a tény, hogy Srí Lanka-i hajók az IOTC állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseinek megsértésével továbbra is halászatot folytatnak, egyértelműen jelzi, hogy Srí Lanka nem teljesítette a (37) preambulumbekezdésben említett, a nemzetközi jog értelmében lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségeket.

(39)

Azt is bizonyítja, hogy Srí Lanka nem gondoskodik arról, hogy a lobogója alatti hajózásra feljogosított hajók ne folytassanak IUU-halászatot, illetve ne támogassák azt, ami nem felel meg az IUU-halászatról szóló nemzetközi cselekvési terv 34. pontjában foglalt ajánlásnak, miszerint az államoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a lobogójuk alatti hajózásra feljogosított hajók ne folytassanak IUU-halászatot, illetve ne támogassák azt. Ezenkívül a (36)–(38) preambulumbekezdésben említett, Srí Lanka-i lobogó alatt közlekedő hajók létezése arra is rávilágít, hogy Srí Lanka nem teljesítette a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 19. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti kötelezettségeit, amelyek értelmében a lobogó szerinti állam köteles gondoskodni arról, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók betartsák a regionális halászati gazdálkodási szervezetek védelmi és gazdálkodási előírásait.

(40)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy Srí Lanka a jogi keretében tapasztalható hiányosságok miatt nem tudta megtenni a megfelelő intézkedéseket az ismétlődő IUU-halászattal szemben. A cselekvési tervben javasolta tehát a nyílt tengerekkel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek teljesítése érdekében a jogi keret felülvizsgálatát, a Srí Lanka-i távolsági flotta eredményes megfigyelése érdekében a megfelelő operatív eszközök hiányának orvoslását és egy visszatartó erejű szankcionálási rendszer létrehozását.

(41)

E határozat (36) preambulumbekezdésében említettek szerint Srí Lanka 2013 novemberében elfogadta a felülvizsgált halászati törvényt, amely lehetővé tette, hogy hajói kizárólagos gazdasági övezetén kívül halásszanak. A nyílt tengeri engedélyezési rendszer végrehajtásához szükséges jogi aktus azonban még mindig csak egy tervezet, és így nem alkalmazható. Az engedélyeket jelenleg a közigazgatás adja ki, előre meghatározott eljárás nélkül, nem rendszeres módon. Ezenkívül a felülvizsgált halászati törvény az IUU-jogsértésekre vonatkozóan fokozott szankciókat ír elő, ami a Srí Lanka-i távolsági flottának mindössze egy része esetében tekinthető visszatartó erejűnek (különösen a Srí Lanka-i kizárólagos gazdasági övezeten kívül halászó kisebb hajók vonatkozásában, amelyek esetében a szankciók, figyelembe véve e hajók korlátozott halászati kapacitását, megfelelőnek tekinthetők). A Srí Lanka-i nagyméretű (24 méter hosszúság feletti) hajók flottája azonban 2013-ban és 2014-ben kibővült, és az új halászati törvény által előírt, a flotta e részére vonatkozó szankciók szintje nem tekinthető visszatartó erejűnek, mivel ezek a hajók a kisméretű hajók halászati kapacitásának a 10–20-szorosával rendelkeznek. A jelenlegi jogszabályok (6) legfeljebb 8 429 EUR (1 500 000 LKR (7)) összegű pénzbírságot írnak elő, ami nem tekinthető alkalmasnak arra, hogy biztosítsa a követelmények teljesítését, megakadályozza a jogsértéseket és megfossza a jogsértőket a jogellenes tevékenységeikből származó haszontól. Az ilyen szintű szankciók így nem tekinthetők a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 19. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményekkel összhangban állónak, amelyek többek között előírják, hogy a szankcióknak elég súlyosnak kell lenniük, és meg kell fosztaniuk a jogsértőket a jogellenes tevékenységeikből származó haszontól. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a Srí Lanka által bevezetett szankciórendszer nyilvánvalóan nem megfelelő és nem arányos a lehetséges jogsértések súlyosságával, a jogsértések erőforrásokra gyakorolt esetleges hatásával, valamint az ilyen jogellenes tevékenységekből származó potenciális haszonnal.

(42)

Következésképpen a Srí Lanka által hozott intézkedések – lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségeit tekintve – nem elegendőek ahhoz, hogy Srí Lanka megfeleljen az ENSZ Tengerjogi Egyezménye 118. cikkében, valamint a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18., 19. és 20. cikkében foglalt rendelkezéseknek.

(43)

A 2012. november 15-i határozat (292)–(299) preambulumbekezdésére és a 2012. november 15-ét követő fejleményekre tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése és 31. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében – Srí Lanka elmulasztotta a lobogó szerinti államként az IUU-hajók, valamint a lobogója alatt közlekedő hajók vagy saját állampolgárai által folytatott vagy támogatott IUU-halászat tekintetében a rá háruló nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítését, és nem lépett fel megfelelően a korábban a lobogója alatt közlekedő hajók által folytatott, dokumentált és ismétlődő IUU-halászattal szemben.

(44)

A 2012. november 15-i határozat (302)–(311) preambulumbekezdésében említettek szerint a Bizottság megvizsgálta, hogy Srí Lanka hatékonyan működik-e együtt a Bizottsággal a vizsgálatok és a kapcsolódó tevékenységek terén.

(45)

A 2012. november 15-i határozat (293) preambulumbekezdésében említett hajókat illetően a Bizottság az említett határozat (296) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint arra kötelezte Srí Lankát, hogy havonta számoljon be az e hajókkal szemben hozott intézkedésekről. Az említett beszámoló 2013-ban 12 hónapból 9, míg 2014-ben 4 hónapból 2 hónap esetében valósult meg. A halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 20. cikkében foglalt rendelkezések megsértésével – amelyek előírják, hogy az államok kötelesek vizsgálatot folytatni, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek védelmi és gazdálkodási intézkedései teljesítésének és végrehajtásának biztosítása érdekében egymással közvetlenül vagy a regionális halászati gazdálkodási szervezetek révén együttműködni – Srí Lanka ezért elmulasztotta a nemzetközi együttműködéssel és végrehajtással összefüggésben rá háruló nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítését.

(46)

A 2012. november 15-i határozat (302) preambulumbekezdésében, valamint a fenti (45) preambulumbekezdésben említettek szerint Srí Lanka nem teljesítette az IOTC felé azt a kötelezettségét, hogy havonta beszámoljon arról a 13 Srí Lanka-i hajóról, amelyek vélhetően IUU-tevékenységet folytatnak, de nem szerepelnek az IOTC listájában. Srí Lanka tehát nem bizonyította, hogy eleget tesz az ENSZ tengerjogi egyezménye 94. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek, amelyek előírják, hogy a lobogó szerinti államnak saját belső jogának megfelelően joghatóságot kell gyakorolnia a lobogója alatt közlekedő hajók, valamint azok parancsnoka, tisztjei és legénysége felett.

(47)

Ezenkívül a 2012. november 15-i határozat (306)–(307) preambulumbekezdésében említettek szerint a Bizottság megvizsgálta, hogy Srí Lanka hatékony végrehajtási intézkedéseket hozott-e az IUU-halászatért felelős piaci szereplőkkel szemben, és hogy kellően szigorú szankciókat alkalmazott-e az elkövetőknek az IUU-halászatból származó haszontól való megfosztása érdekében.

(48)

A (41) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint Srí Lanka a 2012. november 15-i határozat elfogadását követően flottája nagyméretű hajói tekintetében nem léptetett életbe visszatartó erejű szankciórendszert. A jelenleg hatályban lévő szankciók nem állnak összhangban a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 19. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelményekkel, amelyek többek között előírják, hogy a szankcióknak elég súlyosnak kell lenniük, és meg kell fosztaniuk a jogsértőket a jogellenes tevékenységeikből származó haszontól.

(49)

A rendelkezésre álló bizonyítékok továbbra is alátámasztják, hogy Srí Lanka nem teljesítette a hatékony végrehajtási intézkedések tekintetében rá háruló nemzetközi jog szerinti kötelezettségeit. E tekintetben, a (36)–(38) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az a tény, hogy továbbra is vannak olyan hajók, amelyek az IOTC állományvédelmi és gazdálkodási intézkedéseinek megsértésével halászatot folytatnak, azt jelzi, hogy Srí Lanka a nyílt tengeren közlekedő hajói tekintetében nem tesz eleget a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében rá háruló kötelezettségeknek.

(50)

A 2012. november 15-i határozat (309) preambulumbekezdésében kiemeltek szerint Srí Lanka fejlettségi szintje nem tekinthető olyan tényezőnek, amely veszélyezteti az illetékes hatóságok azon képességét, hogy más országokkal együttműködjenek és megtegyék a végrehajtási intézkedéseket. A fejlődő országok sajátos korlátainak értékelését a (65)–(67) preambulumbekezdésben tovább tárgyaljuk.

(51)

Következésképpen a Srí Lanka által hozott intézkedések – lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségeit tekintve – nem elegendőek ahhoz, hogy Srí Lanka megfeleljen az ENSZ Tengerjogi Egyezménye 94. cikke (2) bekezdése b) pontjának, valamint a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18. és 19. cikkének.

(52)

A 2012. november 15-i határozat (302)–(311) preambulumbekezdésében említettekre, valamint a 2012. november 15-ét követő fejleményekre tekintettel a Bizottság – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) bekezdése és 31. cikke (5) bekezdésének b), c) és d) pontja alapján – úgy ítéli meg, hogy Srí Lanka az együttműködési és végrehajtási erőfeszítések tekintetében elmulasztotta a nemzetközi jog értelmében lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségek teljesítését.

(53)

A 2012. november 15-i határozat (314)–(334) preambulumbekezdésében leírtak szerint a Bizottság minden olyan információt megvizsgált, amelyet Srí Lankának az IOTC szerződő feleként betöltött státusával kapcsolatban jelentősnek vélt. A Bizottság ezért megvizsgált minden olyan információt, amelyet jelentősnek vélt azzal összefüggésben, hogy a 2012. november 15-i határozatot követően Srí Lanka vállalta az IOTC által elfogadott védelmi és gazdálkodási intézkedések alkalmazását.

(54)

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2012. november 15-i határozat óta az IOTC 2013 (8) és 2014 (9) tekintetében éves megfelelési jelentéseket tett közzé, amelyek Srí Lanka esetében megállapították a megfelelés hiányát, illetve a 2012. és a 2013. év tekintetében a részleges megfelelést.

(55)

A 2013. évi megfelelési jelentés tekintetében Srí Lanka nem nyújtotta be a statisztikákra, valamint egyes állományvédelmi és gazdálkodási intézkedésekre vonatkozó előírt információk egy részét.

(56)

Különösen az aktív hajók listájára vonatkozó 10/08. számú IOTC-határozat (10) tekintetében Srí Lanka nem nyújtott információkat az egyes hajók nemzetközi rádióhívójeléről. A hajómegfigyelési rendszerek (VMS) bevezetéséről szóló 06/03. számú IOTC-határozat (11) tekintetében Srí Lanka elmulasztotta 15 méternél hosszabb hajói hajómegfigyelési rendszerrel történő felszerelését és a halászati felügyelő központ kiépítését. Ezenkívül Srí Lanka nem nyújtotta be a hajómegfigyelési rendszer (VMS) bevezetése terén elért előrehaladásról szóló kötelező jelentést. A kötelező statisztikai követelményekről szóló 10/02. számú IOTC-határozat (12) tekintetében Srí Lanka a part menti halászatok esetében nem jelentette a méretgyakorisági adatokat, valamint a part menti halászatok, a felszíni halászatok és a horogsoros halászati tevékenység esetében nem a határozat által előírt szabványnak megfelelően jelentette a névleges fogási adatokat, a fogási és a halászati erőkifejtésre vonatkozó adatokat, illetve a méretgyakorisági adatokat. A cápákkal kapcsolatos adatok benyújtásáról szóló 05/05. számú IOTC-határozatnak (13) Srí Lanka csak részben tett eleget, mivel a kopoltyúhálós és a horogsoros fogási adatokat együttesen adta meg. A kikötőben végrehajtott átrakásokról szóló 12/05. számú IOTC-határozat (14) tekintetében Srí Lanka nem küldte el a kötelező jelentést. A megfigyelőkre vonatkozó 11/04. számú IOTC-határozat (15) tekintetében Srí Lanka nem hajtotta végre az említett határozatban előírt regionális megfigyelői programot. Nem hozta létre a 24 méternél hosszabb tengeri hajók 5 %-ának kötelező megfigyelésére vonatkozó megfigyelői programot, és a megfigyelők jelentéstételi kötelezettségének sem tesz eleget.

(57)

A 2014. évi megfelelési jelentés tekintetében Srí Lanka nem nyújtotta be a statisztikákra, valamint egyes állományvédelmi és gazdálkodási intézkedésekre vonatkozó előírt információk egy részét.

(58)

Különösen a 13/02. számú IOTC-határozat (16) tekintetében Srí Lanka nem fogadott el jogszabályt az eszközök kötelező megjelöléséről. A 13/08. számú IOTC-határozat (17) tekintetében Srí Lanka nem nyújtott be a halak csoportosulását előidéző eszközökre vonatkozó kezelési tervet, és a 8 erszényes kerítőhálós hajó tekintetében nem hozta meg a 12/13. számú IOTC-határozat (18) szerint előírt jogi és igazgatási intézkedéseket. A 06/03. számú IOTC-határozat (19) tekintetében Srí Lanka 2014-ben sem szerelte fel 15 méternél hosszabb hajóit hajómegfigyelési rendszerekkel, nem épített ki halászati felügyelő központot és nem nyújtotta be a hajómegfigyelési rendszer (VMS) bevezetése terén elért előrehaladásról szóló kötelező jelentést. A kötelező statisztikai követelményekről szóló 10/02. számú IOTC-határozat tekintetében Srí Lanka nem az IOTC-határozat által előírt szabványnak megfelelően jelentette a névleges fogási adatokat, a fogási és a halászati erőkifejtésre vonatkozó adatokat, illetve a méretgyakorisági adatokat. A 13/06. számú (20) és 12/04. számú IOTC-határozat (21) tekintetében Srí Lanka nemzeti jogába nem ültette át a fehérorrú cápa halászatára vonatkozó tilalmat, és nem vezette be azt a kötelezettséget, hogy az erszényes kerítőhálós hajókat hosszú nyelű merítőhálóval, a horogsoros halászhajókat pedig zsinórvágókkal és horogeltávolítókkal kell felszerelni. A 11/04. számú határozat (22) tekintetében Srí Lanka 2014-ben sem hajtotta végre az előírt megfigyelői programot. Nem hozta létre a 24 méternél hosszabb tengeri hajók 5 %-ának kötelező megfigyelésére vonatkozó megfigyelői programot, és a megfigyelők jelentéstételi kötelezettségének sem tesz eleget. A 10/10. számú IOTC-határozat (23) tekintetében Srí Lanka nem nyújtott be jelentést a tonhalak vagy tonhalfélék behozataláról, a kikötőben történő kirakodásáról és átrakodásáról.

(59)

Az a tény, hogy Srí Lanka elmulasztotta az (56) és (58) preambulumbekezdésben említett információk IOTC részére történő benyújtását, valamint az azokban említett, az IOTC által előírt kötelezettségek teljesítését, azt igazolja, hogy az ország nem teljesíti az ENSZ Tengerjogi Egyezményében és halállományokról szóló egyezményében foglalt, lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségeket. Különösen a statisztikákra, a hajómegfigyelési rendszerre, a fogási és a halászati erőkifejtésre, a kikötőben történő átrakásra, valamint a megfigyelői programra vonatkozó információk kellő időben történő megküldésének elmulasztása miatt Srí Lanka nem tudja megfelelően teljesíteni az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 117. és 118. cikkében foglalt kötelezettségeket. Az említett cikkek előírják az államok számára, hogy saját állampolgáraikra vonatkozóan fogadjanak el a nyílt tengeri élővilág védelmét célzó intézkedéseket, valamint hogy működjenek együtt a nyílt tengeri területek biológiai erőforrásaira vonatkozó védelmi és gazdálkodási intézkedések terén.

(60)

A 2012. november 15-i határozat (322) preambulumbekezdésében leírtak szerint a 2010 novemberében Srí Lankában tett bizottsági látogatás alkalmával számos problémára derült fény, különösen a hajómegfigyelési rendszer hiányával és a fogások bejelentésére vonatkozó jogszabályok hiányával kapcsolatban. A Bizottság – az IOTC 2011. és 2012. évre vonatkozó megfelelési jelentése eredményeként – 2012. november 15-i határozatának (319) és (321) preambulumbekezdésében egyéb problémákat is kiemelt, például a megfigyelői program hiányával, valamint az IUU-halászatot folytatóként azonosított hajókra és állampolgárokra vonatkozó nem megfelelő jelentéssel kapcsolatban. Ezzel összefüggésben a Srí Lanka-i hatóságok által a nyílt tengeri halászatra vonatkozó jogszabályokra, a működőképes hajómegfigyelési rendszer létrahozására, a megbízható megfigyelői programra, valamint a fogások nyilvántartására és a fogások bejelentésére vonatkozóan benyújtott információkból az derült ki, hogy a hatóságok nem gondoskodtak a Srí Lanka-i lobogó alatt közlekedő hajók hatékony és eredményes ellenőrzésére és megfigyelésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeik teljesítéséről. Különösen a (36), (40) és (41) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság felkérte Srí Lankát, hogy dolgozzon ki részletes jogi keretet, amely lehetővé teszi a nyílt tengeri halászat nyílt tengeri halászati engedéllyel való folytatását és az IOTC-határozatok teljesítését, különösen saját flottájának megfigyelése, ellenőrzése és felügyelete tekintetében, beleértve a hajómegfigyelési rendszert, a hajónapló- és fogásbejelentő rendszert és a megfigyelői programot. A nyílt tengeri halászatra vonatkozó jogszabályok tekintetében Srí Lanka a nyílt tengeri halászat lehetővé tétele érdekében módosította a halászati törvényt és kidolgozta az engedélyek kibocsátására vonatkozó végrehajtási rendeletet, amelyet végül 2014 szeptemberében fogadtak el. Mivel azonban a végrehajtási rendelet elfogadására csak 2014 szeptemberében került sor, és nem áll rendelkezésre információ azzal kapcsolatban, hogy azt hogyan hajtanák végre, csak közigazgatási engedélyeket adnak ki, miközben a Srí Lanka-i hajók hajómegfigyelési rendszer nélkül működnek. A regionális megfigyelői program tekintetében a Srí Lanka-i hatóságok által benyújtott dokumentumokból kiderül, hogy néhány megfigyelő kiválasztása és alkalmazása ellenére a program a flotta nagy részére nem terjed ki, mivel a hajók számához képest (az IOTC hajónyilvántartása szerint 1 758) alacsony az ellenőrök száma (45). Srí Lanka azonban e komoly probléma megoldására az IOTC-vel összefüggésben nem tett javaslatot, ami azt jelenti, hogy a nem megfelelő ellenőrzési eszközök miatt nem biztosított a nyílt tengeren Srí Lanka-i lobogó alatt működő flotta megfelelő megfigyelése. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Srí Lanka az IOTC-nek történő adatszolgáltatás terén súlyos problémákkal küzd, ami aláássa az ország lobogó szerinti államként fennálló kötelezettségei teljesítését.

(61)

A hajómegfigyelési rendszer tekintetében a Bizottság – a 2012. november 15-i határozat (316), (321) és (322) preambulumbekezdésében, valamint az e határozat (60) preambulumbekezdésében leírtak szerint – arra emlékeztet, hogy az IOTC különböző problémákat emelt ki. A 2012. november 15-i határozatot követően Srí Lanka kijelentette, hogy a hajómegfigyelési rendszer bevezetése folyamatban van. A Bizottságnak olyan jogszabályt nyújtott be, amely azt bizonyítja, hogy 2011. november 1-jétől előírás a fedélzeti transzponder, és jelezte, hogy már kiválasztott ák a szolgáltatót. A finanszírozás azonban nem volt megoldott, a Srí Lanka-i hatóságok és az érintett pénzügyi intézmény közötti tárgyalások pedig több mint 18 hónapja folynak. A tárgyalások olyan kölcsön feltételeire vonatkoznak, amely kölcsön egy halászati felügyelő központ megvásárlásához és felállításához, valamint a teljes nyílt tengeri flotta tekintetében a hajómegfigyelési rendszer ésszerű határidőn belüli létrehozását és működtetését szolgáló, az üzemeltetők számára nyújtott pénzügyi támogatáshoz szükséges. Következésképpen Srí Lanka nem rendelkezik halászati felügyelő központtal. Ezenkívül a hajómegfigyelési rendszer még fejlesztés alatt áll, és még nem működik. A Bizottság 2014. januárban tett látogatása során megállapította – és ezt a későbbi Srí Lanka-i beadványok és az IOTC 2013. és 2014. évi megfelelési jelentése is megerősítette –, hogy a Srí Lanka-i halászhajók még mindig nem rendelkeznek hajómegfigyelési rendszerrel. Az IOTC hajómegfigyelési rendszerre vonatkozó követelményeinek való megfelelés tekintetében ellentmondás van az IOTC 2013. és 2014. évi megfelelési jelentése és a Srí Lanka-i intézkedések között. A megfelelési jelentések részleges megfelelésre hivatkoznak, míg a Srí Lanka által nyújtott információkból egyértelműen kiderül, hogy a hajómegfigyelési rendszer bevezetése ténylegesen nem valósult meg. A Srí Lanka-i hatóságok megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti képességéről, különösen a flottája irányítására irányuló működtetési képességéről és egy működő hajómegfigyelési rendszer kifejlesztéséről és bevezetéséről gyűjtött információkra tekintettel Srí Lanka tehát nem teljesíti a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18. cikke (3) bekezdésének g) pontjában előírt feltételeket.

(62)

A 3.3. szakaszban szereplő tényekből megállapítható, hogy Srí Lanka megsérti a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18. cikkének (3) bekezdését.

(63)

Következésképpen Srí Lanka – lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségeit tekintve – nem felel meg teljes körűen az ENSZ Tengerjogi Egyezménye 117. és 118. cikkének, valamint a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás 18. cikke (3) bekezdésének.

(64)

A 2012. november 15-i határozat (314)–(334) preambulumbekezdésében foglaltakra, valamint az említett határozatot követő fejleményekre tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy – az IUU-rendelet 31. cikkének (3) és (6) bekezdése értelmében – Srí Lanka elmulasztotta a nemzetközi szabályok és rendelkezések, valamint az állományvédelmi és gazdálkodási intézkedések tekintetében rá háruló nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítését.

(65)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ENSZ humán fejlettségi mutatója (24) alapján Srí Lanka közepes humán fejlettségű országnak tekintendő (a 186 ország közül a kilencvenkettedik). Ezt az 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) II. melléklete is megerősíti, ahol Srí Lanka a közepes jövedelmű országok alsó sávjában szerepel.

(66)

A 2012. november 15-i határozat (337) preambulumbekezdésében említettek szerint nem került elő olyan meggyőző bizonyíték, amely arra utalna, hogy Srí Lanka az alacsony fejlettség miatt mulasztotta el nemzetközi jogi kötelezettségei teljesítését. 2012. november 15-ét követően sem mutattak be olyan kézzelfogható bizonyítékot, amelyből kiderül, hogy a feltárt hiányosságokat a kapacitás vagy az igazgatási infrastruktúra hiánya okozza.

(67)

A 2012. november 15-i határozat (336)–(337) preambulumbekezdésében említettekre, valamint a 2012. november 15-ét követő fejleményekre tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy – az IUU-rendelet 31. cikkének (7) bekezdése értelmében – Srí Lanka fejlettségi szintje nem érinti hátrányosan az ország halászattal kapcsolatos fejlettségi állapotát és átfogó teljesítményét.

(68)

A fenti megállapításokra tekintettel, miszerint Srí Lanka elmulasztotta a nemzetközi jog értelmében lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként rá háruló, az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségei teljesítését, ezt az országot – az IUU-rendelet 31. cikkével összhangban – olyan országként kell azonosítani, amelyet a Bizottság az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országnak tekint.

(69)

Az IUU-rendelet 18. cikke (1) bekezdésének g) pontjára tekintettel a tagállamok illetékes hatóságai további bizonyítékok bekérése vagy a lobogó szerinti államnak küldött segítségnyújtás iránti megkeresés nélkül kötelesek elutasítani a halászati termékek Unióba történő behozatalát, ha tudomásukra jut, hogy a fogási tanúsítványt olyan, lobogó szerinti állam hatósága hitelesítette, amely államot az említett rendelet 31. cikkének megfelelően nem együttműködő államként azonosítottak. A kereskedelemre gyakorolt káros hatást lehetőség szerint fokozatosan kell bevezetni az e bizottsági végrehajtási határozat hatálybalépése és a Tanács által hozott esetleges intézkedések közötti időszakban a felek új helyzethez való alkalmazkodásának megkönnyítése, valamint annak érdekében, hogy a gazdasági szereplőknek megfelelő idő álljon rendelkezésére az alkalmazkodáshoz, tekintettel a Srí Lankából származó halászati termékek és a Srí Lanka-i szállítók, köztük a kis- és középvállalkozások különleges jellemzőire. Következésképpen e határozat alkalmazását három hónappal el kell halasztani. Ez a halasztás nem befolyásolja, hogy az IUU-halászattal kapcsolatos Srí Lanka-i helyzet eredményes kezelése érdekében a Tanácsnak gyors intézkedéseket kell hoznia.

(70)

Ki kell jelenteni, hogy Srí Lanka olyan országként történő azonosítása, amelyet a Bizottság e határozat alkalmazásában nem együttműködő országnak tekint, nem zárja ki, hogy a későbbiekben a Bizottság vagy a Tanács a nem együttműködő országok listájának összeállítása céljából további lépéseket tegyen.

(71)

Amennyiben a Tanács Srí Lankát az IUU-rendelet 33. cikkével összhangban felveszi a nem együttműködő országok listájára, ez az azonosításról szóló megelőző határozat elavul.

(72)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a halászati és akvakultúra-ágazati bizottság véleményével,

15.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 297/23

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

1.

2.

3.2.1.

megfelelő méretarányú és kellően részletes rajzok a jármű azon alkatrészeiről, melyekre ezen előírás követelményei vonatkoznak, és szükség esetén a járműről.

4.4.1.

egy kör, benne egy „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (2);

4.4.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán.

5.2.5.1.

a járművezető számára látható;

5.2.5.2.

azonosítja a hozzá tartozó kezelőszervet;

5.2.5.3.

azonosítja a jármű valamennyi olyan rendszerét, amely a többfunkciós kezelőszervvel működtethető. E rendszerek alfunkcióit nem kötelező a több feladatot ellátó kijelző legfelső felületén feltüntetni;

5.2.5.4.

nem tartalmazza az 1. táblázatban felsorolt visszajelző lámpákat.

5.5.3.1.

piros: embereket veszélyeztető vagy a berendezésekben súlyos kárt okozó, azonnali vagy fenyegető veszélyhelyzet;

5.5.3.2.

borostyánsárga (sárga): a rendes működés korlátain kívül eső, a jármű rendszerének meghibásodását jelző, a jármű valószínűsíthető károsodására utaló vagy egyéb szempontból hosszabb távon veszélyt jelentő helyzet;

5.5.3.3.

zöld: biztonságos, rendes működési állapot (kivéve, ha az 1. táblázat kék vagy borostyánsárga színt ír elő).

5.6.1.

A közös felületen megjelenített visszajelző lámpáknak és kijelzőknek meg kell felelniük az 5.3., 5.4. és 5.5. szakaszban meghatározott követelményeknek, és fel kell gyulladniuk, amint az általuk jelölt körülmény bekövetkezik.

5.6.2.

Az 1. táblázatban felsorolt és a közös felületen megjelenített visszajelző lámpáknak és kijelzőknek fel kell gyulladniuk, amint bármely kiváltó körülmény bekövetkezik.

5.6.3.

Az 5.6.4., 5.6.5. és 5.6.6. szakaszban előírtak kivételével, amennyiben a körülmény fennállása két vagy több visszajelző lámpát hoz működésbe, az információkat az alábbi módon kell megjeleníteni:

5.6.4.

A fékrendszer meghibásodására, a távolsági fényszóróra és az irányjelzőkre vonatkozó visszajelző lámpákat tilos ugyanazon a közös felületen elhelyezni.

5.6.5.

Amennyiben a fékrendszer meghibásodására, a távolsági fényszóróra és az irányjelző lámpákra vonatkozó, más visszajelző lámpákkal közös felületen elhelyezett visszajelző lámpákat működésbe hozó körülmény fennáll, a felsorolt visszajelző lámpáknak elsőbbséget kell élvezniük a közös felület bármely más elemével szemben.

5.6.6.

A közös felületen kijelzett információk automatikusan vagy a járművezető által törölhetők, a következő kivétellel: a fékrendszer meghibásodására, a távolsági fényszóróra és az irányjelző lámpákra vonatkozó visszajelző lámpák, valamint az 1. táblázatban piros színnel jelölt visszajelző lámpák nem lehetnek kikapcsolhatók, ameddig az őket működésbe hozó körülmény fennáll.

6.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a jármű továbbra is megfelel a követelményeknek; vagy

6.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

15.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 297/41

1.

A 33. oldalon, a mellékletben:

2.

A 33. oldalon, a mellékletben, a táblázat első oszlopában:

15.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 297/41