ISSN 1977-0731

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 189

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

57. évfolyam
2014. június 27.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 652/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról, a 98/56/EK, a 2000/29/EK és a 2008/90/EK tanácsi irányelv, a 178/2002/EK, a 882/2004/EK és a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 66/399/EGK, a 76/894/EGK és a 2009/470/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

1

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 653/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és a marhahús-címkézés tekintetében történő módosításáról

33

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 654/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról és a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló 3286/94/EK tanácsi rendelet módosításáról

50

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 655/2014/EU rendelete (2014. május 15.) polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról

59

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 656/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról

93

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 657/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a 2173/2005/EK tanácsi rendeletnek a Bizottság részére adandó felhatalmazás és a rá ruházandó végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról

108

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 658/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Gyógyszerügynökség számára az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek tekintetében végzett farmakovigilanciai tevékenységekért fizetendő díjakról ( 1 )

112

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 659/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó statisztikákról szóló 638/2004/EK rendeletnek egyes intézkedések elfogadása, a vámigazgatási szervek általi adatszolgáltatás, a bizalmas adatok tagállamok közötti cseréje és a statisztikai érték meghatározása céljából a Bizottságra ruházandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról

128

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 660/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet módosításáról

135

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 661/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról

143

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 662/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az 525/2013/EU rendeletnek az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv technikai végrehajtása tekintetében történő módosításáról ( 1 )

155

 

 

IRÁNYELVEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/64/EU irányelve (2014. május 15.) a 64/432/EGK tanácsi irányelvnek a tagállami felügyeleti hálózat részét képező számítógépes adatbázisok tekintetében történő módosításáról

161

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/68/EU irányelve (2014. május 15.) a nyomástartó berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról ( 1 )

164

 

 

Helyesbítések

 

*

Helyesbítés a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelethez ( HL L 347., 2013.12.20. )

260

 

*

Helyesbítés a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelethez ( HL L 347., 2013.12.20. )

261

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

RENDELETEK

27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 652/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról, a 98/56/EK, a 2000/29/EK és a 2008/90/EK tanácsi irányelv, a 178/2002/EK, a 882/2004/EK és a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 66/399/EGK, a 76/894/EGK és a 2009/470/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére és 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az uniós jogszabályok követelményeket határoznak meg az élelmiszerek és az élelmiszer-biztonság, valamint a takarmányok és a takarmánybiztonság tekintetében a termelés valamennyi szakaszára, ideértve a tisztességes kereskedelmi gyakorlatoknak és a fogyasztók tájékoztatásának biztosítását célzó szabályokat. Ezenkívül meghatározzák a fertőző állati betegségek és zoonózisok megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó követelményeket, valamint az állatjólétre, az állati melléktermékekre, a növényegészségügyre és a növényi szaporítóanyagokra, a növényfajták védelmére, a géntechnológiával módosított szervezetekre, valamint a növényvédő szerek forgalomba hozatalára és használatára és a peszticidek fenntartható használatára vonatkozó követelményeket. Az uniós jogszabályok olyan hatósági ellenőrzéseket és egyéb hatósági tevékenységeket is előírnak, amelyek az említett követelmények hatékony végrehajtása és az azoknak való megfelelés biztosítását célozzák.

(2)

Az uniós jogszabályok általános célja, hogy az említett területeken hozzájáruljanak az emberek, az állatok és a növények egészségének magas szintű védelméhez az élelmiszerláncban, valamint a fogyasztóknak nyújtott magas szintű védelemhez és tájékoztatáshoz és a környezet magas szintű védelméhez, elősegítve a versenyképességet és a munkahelyteremtést.

(3)

Ezen általános célkitűzés megvalósításához megfelelő pénzügyi források szükségesek. Az Uniónak ezért hozzá kell járulnia az általános célkitűzéssel kapcsolatos különböző területeken hozott intézkedések finanszírozásához. Ezen túlmenően, a kiadások hatékony felhasználása érdekében konkrét célokat és e célok elérésének értékelésére szolgáló mutatókat kell meghatározni.

(4)

Az élelmiszerhez és takarmányhoz kapcsolódó kiadások uniós finanszírozása a múltban támogatások, közbeszerzések, valamint a területen működő nemzetközi szervezeteknek folyósított kifizetések útján történt Helyénvaló az ilyen finanszírozást ebben a formában folytatni.

(5)

Az uniós finanszírozást a tagállamok a területen működő szervezetek által végzendő, a növények vagy az állatok egészségével kapcsolatos, egyes károsítók vagy állatbetegségek ellenőrzésére, megelőzésére vagy felszámolására irányuló tevékenységek támogatására is felhasználhatják.

(6)

A költségvetési fegyelem érdekében célszerű e rendeletben megállapítani azon intézkedések jegyzékét, amelyek uniós hozzájárulásban részesülhetnek, valamint a támogatható költségeket és az alkalmazandó arányokat.

(7)

Tekintettel az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre (3), az élelmiszerekre és takarmányokra fordítható kiadások maximális összege a 2014–2020-as időszak egészére 1 891 936 000 EUR.

(8)

Továbbá uniós szintű finanszírozást kell nyújtani a rendkívüli körülményekkel, például állat- és növény-egészségügyi vészhelyzetekkel való megbirkózásra, ha a költségvetés 3. tételében szereplő előirányzatok nem elegendőek, és biztonsági intézkedésekre van szükség. Az ilyen válsághelyzetek kezelésére irányuló finanszírozást például a rugalmassági eszköz igénybevételével kell nyújtani az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 3-i intézményközi megállapodás (4) szerint.

(9)

A jogszabályok értelmében jelenleg a támogatható költségek egy része rögzített arányban térítendő. Más költségek vonatkozásában a jogszabályok nem írnak elő a térítés tekintetében korlátozást. A rendszer ésszerűsítése és egyszerűsítése érdekében indokolt rögzíteni a visszatérítés maximális mértékét. Ezt az arányt célszerű a támogatásokra szokásosan alkalmazott szinten meghatározni. Szükséges e maximális arány megemelésének lehetőségét is biztosítani bizonyos feltételek mellett.

(10)

Az e rendelet célkitűzéseinek fontossága miatt helyénvaló bizonyos intézkedések támogatható költségeit 100 %-ban finanszírozni, feltéve, hogy ezen intézkedések végrehajtása során nem támogatható költségek is felmerülnek.

(11)

Az Unió felelőssége annak biztosítása, hogy a pénzeszközöket megfelelően költsék el, és az is, hogy intézkedéseket hozzon a kiadási programok egyszerűsítésére a kedvezményezettek és az összes érintett szereplő adminisztratív terheinek és költségeinek csökkentése érdekében, összhangban az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című, 2010. október 8-i bizottsági közleménnyel.

(12)

Az uniós jogszabályok előírják a tagállamok számára, hogy egyes állatbetegségek és zoonózisok előfordulása és terjedése esetén bizonyos intézkedéseket hajtsanak végre. Ezért az Uniónak pénzügyi támogatást kell nyújtania az ilyen biztonsági intézkedésekhez.

(13)

Ezenkívül megfelelő felszámolási, ellenőrzési és monitoringintézkedések révén vissza kell szorítani az emberi és állati egészségre kockázatot jelentő állatbetegségek és zoonózisok megjelenésének számát, valamint előfordulásukat is meg kell akadályozni. Az említett betegségek és zoonózisok felszámolására, ellenőrzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó nemzeti programokhoz ezért indokolt uniós finanszírozást nyújtani.

(14)

Szervezési és hatékonysági okokból helyénvaló az állat- és növény-egészségügyi területeken nyújtott finanszírozásra szabályokat megállapítani a pályázatok tartalmát, beadását, elbírálását és a nemzeti programok jóváhagyását illetően, beleértve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 349. cikkében említett legkülső régiókban végrehajtott programokat. Ugyanezen okból határidőket kell megállapítani a jelentések és kifizetési kérelmek benyújtására.

(15)

A 2000/29/EK tanácsi irányelv (5) előírja a tagállamok számára, hogy a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezetek (károsítók) felszámolására bizonyos biztonsági intézkedéseket hozzanak. Az Uniónak pénzügyi hozzájárulást kell nyújtania az ilyen károsítók felszámolásához. Bizonyos feltételek mellett uniós hozzájárulást kell nyújtani azoknak a károsítóknak a megfékezésére irányuló biztonsági intézkedésekre is, amelyek az Európai Unióban a legnagyobb károkat okozzák, és amelyeket egyes övezetekben nem lehet felszámolni, valamint az ilyen károsítókkal kapcsolatos megelőzési intézkedésekre is.

(16)

A károsítók ellen hozott biztonsági intézkedéseket, amennyiben azok az Unió mint egész számára hozzáadott értéket eredményeznek, uniós társfinanszírozásban kell részesíteni. Ezért uniós pénzügyi hozzájárulást kell nyújtani az azokkal a károsítókkal kapcsolatos intézkedésekre, amelyeket a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. része I. szakasza és II. melléklete A. része I. szakasza „Az Unió egyetlen részében sem előforduló és az Unió egészében jelentőséggel bíró károsító szervezetek” cím alatt sorol fel. Az Unióban előforduló károsítók esetében csak az Unióban legnagyobb károkat okozó károsítókkal kapcsolatos intézkedések lehetnek jogosultak uniós pénzügyi hozzájárulásra. Ezen kárósítók közé tartoznak különösen a 69/464/EGK (6), 93/85/EGK (7), 98/57/EK (8) vagy 2007/33/EK (9) tanácsi irányelvekben meghatározott intézkedések hatálya alá eső károsítók. Uniós pénzügyi hozzájárulást kell nyújtani a 2009/29/EK irányelv I. vagy II. mellékletében nem szereplő azon károsítókra is, amelyek nemzeti intézkedések hatálya alá tartoznak, és amelyek ideiglenesen a 2009/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában vagy II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolásba vehetőnek tekinthetőek. Uniós pénzügyi hozzájárulást szükséges biztosítani az olyan károsítókkal kapcsolatos intézkedésekhez is, amelyek a felszámolásukra irányuló uniós biztonsági intézkedések hatálya alatt állnak.

(17)

Bizonyos károsítók előfordulását fontos időben kimutatni. A tagállamok által az előfordulásuk vonatkozásában végzett felmérések nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy e károsítókat azonnal fel lehessen számolni. A tagállamok által végzett felmérések elengedhetetlenek az összes többi tagállam területének védelme szempontjából is. Az Unió általában pénzügyi támogatást nyújthat az ilyen felmérésekhez azzal a feltétellel, hogy azok célja magában foglalja a károsítók két kritikus kategóriájának legalább egyikét, nevezetesen azokat a károsítókat, amelyek az Unió területén ismerten elő nem forduló károsítók, továbbá azokat a károsítókat, amelyek esetében uniós biztonsági intézkedésekre van szükség.

(18)

Az állat- és növény-egészségügy területén hozott intézkedések uniós finanszírozásának különleges támogatható költségeket is fedeznie kell. Kivételes és megfelelően indokolt esetekben fedeznie kell az egyéb szükséges intézkedések tagállamok általi végrehajtása során felmerülő költségeket is. Ezen intézkedések magukban foglalhatják fokozott biológiai biztonsági intézkedések végrehajtását is járvány kitörése vagy károsítók jelenléte esetén, állati tetemek megsemmisítését és szállítását a felszámolási programok során, valamint a tulajdonosoknak a sürgősségi vakcinázás következtében nyújtott kártérítést.

(19)

A tagállamok legkülső régiói távoli fekvésük és korlátozott számú terméktől való függőségük miatt nehézségeket tapasztalnak. Helyénvaló, hogy az Unió pénzügyi hozzájárulást nyújtson a tagállamoknak az ilyen legkülső régiókban a 228/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (10) foglalt célkitűzéseknek megfelelően a károsítók elleni védekezés céljából végzett programokra. Mivel bizonyos legkülső régiókra a 2000/29/EK irányelvben meghatározott uniós szabályok helyett az e régiókra vonatkozó egyedi nemzeti szabályok vonatkoznak, az uniós pénzügyi hozzájárulásnak az ezekben a régiókban hatályos szabályokra kell vonatkoznia, tekintet nélkül arra, hogy azok uniós vagy nemzeti szabályok-e.

(20)

A tagállamok által végzett hatósági ellenőrzések nélkülözhetetlen eszközök annak ellenőrzésére és nyomon követésére, hogy a vonatkozó uniós követelményeket hogyan alkalmazzák, tartják be és hajtják végre. A hatósági ellenőrzési rendszerek hatékonysága és eredményessége létfontosságú az élelmiszerláncban az emberek, állatok és növények magas szintű biztonságának fenntartása, ugyanakkor a környezet magas szintű védelme érdekében. Az ilyen ellenőrzési intézkedésekre uniós pénzügyi támogatást kell nyújtani. Különösen fontos az uniós referencialaboratóriumoknak nyújtott pénzügyi hozzájárulás a Bizottság által jóváhagyott munkaprogramok végrehajtásából eredő költségek fedezése céljából. Továbbá, mivel a hatósági ellenőrzések eredményessége attól is függ, hogy az ellenőrző hatóságok személyzete jól képzett-e, és az uniós jogszabályokról megfelelő ismeretekkel rendelkezik-e, az Uniónak hozzá kell járulnia az illetékes hatóságok által szervezett képzésekhez és a kapcsolódó csereprogramokhoz.

(21)

A hatósági ellenőrzések irányításának hatékonysága az ezen ellenőrzésekkel kapcsolatos adatok és információk cseréjének gyorsaságától függ. Ezen túlmenően, a vonatkozó szabályok megfelelő és összehangolt végrehajtása hatékony rendszereknek a tagállamok illetékes hatóságainak bevonásával történő kialakításától függ. Ezért pénzügyi hozzájárulást kell nyújtani az e célt szolgáló számítógépes adatbázisok és információs rendszerek létrehozására és működtetésére is.

(22)

Az Uniónak finanszírozást kell elérhetővé tennie az uniós jogszabályok helyes végrehajtásához, valamint a jogszabályok tudományos, technológiai és társadalmi fejlődéshez való igazításához szükséges technikai, tudományos, koordinációs és kommunikációs tevékenységekre. Forrásokat kell továbbá rendelkezésre bocsátani olyan projektek számára, amelyek célja, hogy a hatósági ellenőrzések hatékonyságát és eredményességét javítsák.

(23)

A 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 3. cikke értelmében a jogalkotó hatóságnak benyújtott valamennyi, a rendelet rendelkezéseitől való eltérést tartalmazó javaslatban egyértelműen utalni kell az említett eltérésekre, valamint meg kell jelölni ezen eltérések pontos okait. Ezért, tekintettel e rendelet egyes célkitűzéseinek sajátos jelegére, és mivel a tagállamok megfelelő illetékes hatóságai vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy végrehajtsák az e célkitűzésekhez kapcsolódó tevékenységeket, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 128. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában e hatóságokat kell meghatározott kedvezményezettnek tekinteni. Ezért indokolt lehetővé tenni, hogy az ilyen hatóságoknak pályázati felhívások előzetes közzététele nélkül is odaítélhetők legyenek támogatások.

(24)

A 966/2012/EU, Euratom rendelet 86. cikkétől eltérően, és a hivatkozott rendelet 130. cikkében meghatározott, visszaható hatály tilalma elve alóli kivételként, az e rendelet 7. és 17. cikkének hatálya alá tartozó biztonsági intézkedések költségei – ezen intézkedések sürgős és előre nem látható jellege miatt – a betegség előfordulásának vagy károsító jelenlétének egy tagállam általi, a Bizottságnak történő bejelentésének napjától kezdve támogathatók. A kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalások és a támogatható kiadások kifizetése a Bizottságra hárul, miután értékelte a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmeket.

(25)

Rendkívül fontos, hogy az ilyen biztonsági intézkedéseket haladéktalanul végrehajtsák. Célszerűtlen lenne tehát a finanszírozásból kizárni a támogatás iránti kérelem benyújtása előtt felmerült költségeket, mivel ez arra ösztönözné a tagállamokat, hogy a biztonsági intézkedések végrehajtása helyett a pályázat elkészítésére összpontosítsák erőfeszítéseiket.

(26)

Tekintve a felszámolási és felügyeleti intézkedések végrehajtására vonatkozó hatályos uniós jogszabályok hatáskörét, valamint a rendelkezésre álló egyéb szakértelem technikai korlátait, az e rendelet hatálya alá tartozó intézkedéseket elsősorban a tagállamok illetékes hatóságainak kell végrehajtaniuk. Ezért bizonyos esetekben indokolt társfinanszírozni a nemzeti közigazgatások személyzetének bérköltségeit.

(27)

A programozás lehetővé teszi az összehangolást és a rangsorolást, és így hozzájárul az uniós pénzügyi források hatékony felhasználásához. Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendeletben előírt egyes intézkedések végrehajtására vonatkozó munkaprogramok elfogadása tekintetében.

(28)

Az uniós pénzügyi források felelősségteljes és hatékony felhasználásának biztosítása érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy helyszíni ellenőrzések vagy okmányellenőrzések útján meggyőződjön arról, hogy az uniós forrásokat hatékonyan használják fel a támogatható intézkedések végrehajtására.

(29)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklus során védeni kell, mégpedig a szabálytalanságok megelőzésével és felderítésével, vizsgálatok indításával, valamint az elveszett, jogosulatlanul folyósított vagy helytelenül felhasznált pénzeszközök visszaszerzésével.

(30)

A biztonsági intézkedések keretében támogatható állatbetegségek jegyzéke e rendelet mellékletét képezi, és tartalmazza a 2009/470/EK tanácsi határozat (12) 3. cikkének (1) bekezdésében, 4. cikkének (1) bekezdésében és 14. cikkének (1) bekezdésében említett állatbetegségeket. A 82/894/EGK tanácsi irányelv (13) szerinti bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek és a valószínűleg az Unió számára új veszélyt jelentő betegségek figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e jegyzék kiegészítésére vonatkozóan.

(31)

A felszámolási, ellenőrzési és felügyeleti programok keretében támogatható állatbetegségek és zoonózisok jegyzékei e rendelet mellékletét képezik, és tartalmazzák a 2009/470/EK határozat I. mellékletében említett állatbetegségeket és zoonózisokat. Az állattenyésztésre vagy -kereskedelemre jelentős hatást gyakorló állatbetegségek helyzetének, valamint az emberekre veszélyt jelentő zoonózisok terjedésének, továbbá az új tudományos vagy járványügyi fejleményeknek a figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e jegyzékek kiegészítésére vonatkozóan.

(32)

Az e rendelet szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(33)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az éves és többéves munkaprogramok létrehozása tekintetében; a biztonsági intézkedések céljára nyújtott pénzügyi hozzájárulás tekintetében vagy adott esetben, ha előre nem látható fejleményekre kell reagálni; a tagállamok által benyújtott kérelmekre vonatkozó eljárások, valamint a támogatások kifizetésére irányuló jelentések és kérelmek tekintetében. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (14) megfelelően kell gyakorolni.

(34)

Az uniós jogszabályokat oly módon kell végrehajtani, hogy a tapasztalatokat felhasználva az elvárt előnyöket nyújtsák. Ezért helyénvaló, hogy a Bizottság értékelje e rendelet működését és eredményességét, és az eredményekről tájékoztassa a többi intézményt.

(35)

A Bizottságot jelenleg különböző bizottságok segítik az e rendelet hatálya alá tartozó már létező uniós szabályok végrehajtásában, különösen a 66/399/EGK tanácsi határozattal (15), a 76/894/EGK tanácsi határozattal (16), a 98/56/EK tanácsi irányelvvel (17), a 2008/90/EK tanácsi irányelvvel (18) és a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) létrehozott bizottságok. Helyénvaló a bizottsági eljárást ezen a területen ésszerűsíteni. A 178/2002/EK rendelet 58. cikkével létrehozott bizottságot meg kell bízni azzal feladattal, hogy segítse a Bizottságot az érintett területek tekintetében felmerült kiadásokkal kapcsolatos végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában, valamint a bizottság nevét kibővült feladatkörének megfelelően módosítani kell. Következésképpen a 66/399/EGK és 76/894/EGK határozatot hatályon kívül kell helyezni, és a 98/56/EK és a 2008/90/EK irányelvet, valamint a 178/2002/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(36)

Ez a rendelet a 2009/470/EK határozat rendelkezéseinek a helyébe lép. Ezen túlmenően, ez a rendelet a 2000/29/EK irányelv 13c. cikke (5) bekezdésének és 22–26. cikkének, a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 66. cikkének, valamint a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) VII. fejezetének, a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) 22. cikkének, és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) 76. cikkének a helyébe lép. Következésképpen a 2000/29/EK irányelvet, a 882/2004/EK rendeletet és a 396/2005/EK rendeletet, a 2009/128/EK irányelvet és az 1107/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

(37)

A 2009/29/EK irányelv 16. cikkében említett intézkedések hatálya alá tartozó megsemmisített növények, növényi termékek vagy egyéb áruk értékéért a tulajdonosoknak nyújtott kártérítésért járó uniós társfinanszírozás bevezetése megköveteli a szóban forgó növények és fák piaci értékeinek határára alkalmazandó feltételeket tartalmazó iránymutatások kidolgozását. Ennélfogva ezt a bevezetést 2017. január 1-jétől kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   CÍM

KÖZÖS RENDELKEZÉSEK

I.   FEJEZET

Tárgy, hatály és célkitűzések

1. cikk

Tárgy és hatály

Ez a rendelet az Európai Unió általános költségvetéséből fedezett kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezéseket állapít meg az alábbiakra vonatkozó uniós szabályok hatálya alá tartozó területeken:

a)

élelmiszerek és élelmiszer-biztonság az élelmiszerek termelésének, feldolgozásának, forgalmazásának és ártalmatlanításának bármely szakaszában, beleértve a tisztességes kereskedelmi gyakorlatoknak és a fogyasztók érdekeinek és tájékoztatásának biztosítását célzó szabályokat, továbbá az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak előállítása és használata;

b)

takarmány- és takarmánybiztonság a takarmányok termelésének, feldolgozásának, forgalmazásának, ártalmatlanításának és felhasználásának bármely szakaszában, beleértve a tisztességes kereskedelmi gyakorlatok biztosítását, és a fogyasztók érdekeinek és tájékoztatásának védelmét célzó szabályokat;

c)

állat-egészségügyi követelmények meghatározása;

d)

állatjóléti követelmények meghatározása;

e)

a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezetek (a továbbiakban: károsítók) elleni védintézkedések a 2000/29/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerint;

f)

a növényi szaporítóanyagok forgalombahozatali céllal történő előállítása és forgalomba hozatala;

g)

a növényvédő szerek forgalomba hozatalára és a peszticidek fenntartható használatára vonatkozó követelmények megállapítása;

h)

az állati melléktermékek és az azokból származó termékek által okozott köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése és minimalizálása;

i)

a géntechnológiával módosított szervezetek szándékos kibocsátása a környezetbe;

j)

a növényfajtákkal kapcsolatos szellemi tulajdonjogok védelme és a növénygenetikai erőforrások megőrzése és cseréje.

2. cikk

Célkitűzések

(1)   Az 1. cikkben említett kiadások a következők megvalósítását szolgálják:

a)

a betegségek és a kártevők megelőzése és felszámolása, valamint a fogyasztók és a környezet magas szintű védelmének biztosítása révén az élelmiszerláncban és a kapcsolódó területeteken az emberek, az állatok és a növények egészségének magas szintű védelméhez való hozzájárulás általános célja, megerősítve az uniós élelmiszer- és takarmányágazat versenyképességét és ösztönözve a munkahelyteremtést;

b)

az alábbi konkrét célkitűzések:

i.

hozzájárulás az élelmiszerek és élelmiszer-termelési rendszerek, valamint az olyan egyéb termékek magas szintű biztonságához, amelyek hatással lehetnek az élelmiszer-biztonságra, az élelmiszer-termelés fenntarthatóságának javítása mellett;

ii.

az uniós állat-egészségügyi helyzet javításához való hozzájárulás és az állatjólét javításának támogatása;

iii.

a károsítók időben történő észleléséhez, és amennyiben e károsítók megjelentek az Unióban, azok felszámolásához való hozzájárulás;

iv.

a hatósági ellenőrzések és az 1. cikkben említett uniós szabályok hatékony végrehajtását és az azoknak való megfelelést célzó egyéb tevékenységek eredményességének, hatékonyságának és megbízhatóságának javításához való hozzájárulás.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjában említett konkrét célok elérésének mérésére a következő mutatókat kell alkalmazni:

a)

az (1) bekezdés b) pontjának i. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél az élelmiszer-biztonsággal és zoonózisokkal kapcsolatos emberi megbetegedések esetszámának csökkenése az Unióban;

b)

az (1) bekezdés b). pontjának ii. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél:

i.

az olyan állatbetegségektől mentes tagállamok vagy régióik számának növekedése, amelyek tekintetében pénzügyi hozzájárulást nyújtanak;

ii.

a betegség paramétereinek (pl. incidencia, prevalencia, kitörések száma) általános csökkenése;

c)

az (1) bekezdés b). pontjának iii. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél:

i.

az Unión belül a károsítókra irányuló felmérések által lefedett terület nagysága, különösen az olyan károsítók esetében, amelyek előfordulása nem ismert, illetve amelyek az Unió területén a legveszélyesebbnek minősülnek,

ii.

az említett károsítók felszámolásának ideje és eredményessége;

d)

az (1) bekezdés b). pontjának iv. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél a Bizottság szakértői által a tagállamokban a különös aggodalomra okot adó területeken végrehajtott és jelentett ellenőrzések eredményeinek kedvező tendenciája.

II.   FEJEZET

Finanszírozási formák és általános pénzügyi rendelkezések

3. cikk

Finanszírozási formák

(1)   Az 1. cikkben említett kiadások uniós finanszírozásának végrehajtása a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek megfelelően történik.

(2)   A támogatások tagállami illetékes hatóságoknak történő odaítélésekor e hatóságokat a 966/2012/EU, Euratom rendelet 128. cikkének (1) bekezdése értelmében vett meghatározott kedvezményezettnek kell tekinteni. Az ilyen támogatások pályázati felhívás nélkül odaítélhetők.

(3)   Az e rendeletben említett intézkedésekhez való uniós pénzügyi hozzájárulás az 1. cikkben említett szabályok hatálya alá tartozó területeken működő olyan nemzetközi szervezeteknek történő önkéntes kifizetések formájában is megvalósulhat, amelyeknek az Unió tagja, vagy amelyeknek munkájában részt vesz.

4. cikk

Költségvetés

(1)   Az 1. cikkben említett kiadások felső határa a 2014–2020 közötti időszakra folyó áron 1 891 936 000 EUR.

(2)   Az (1) bekezdésben említett felső határ az 1. cikkben említett kiadások kezeléséhez, és e kiadások célkitűzéseinek eléréséhez szükséges előkészületi, nyomonkövetési, ellenőrzési, auditálási és értékelési tevékenységekkel kapcsolatos kiadásokat is fedezheti, különösen tanulmányok és szakértői értekezletek vonatkozásában, valamint az információk feldolgozására és cseréjére szolgáló informatikai hálózatok költségeit, valamint minden más, a Bizottság részéről e kiadások kezeléséhez kapcsolódóan felmerülő technikai és igazgatási segítségnyújtási költséget is.

(3)   A pénzügyi keretösszeg fedezheti továbbá az e rendelet hatálybalépését megelőzően elfogadott intézkedésekből az azt követően elfogadott intézkedésekbe való átmenet biztosításához szükséges technikai és adminisztratív segítségnyújtás költségeit is. A 2020. december 31-ig be nem fejezett intézkedések irányításának lehetővé tétele érdekében szükség esetén előirányzatokat lehet megadni a költségvetésben a 2020-on túli időszakra vonatkozóan is a hasonló kiadások fedezésére.

5. cikk

A támogatások maximális aránya

(1)   Amennyiben az uniós pénzügyi hozzájárulás támogatás formájában történik, nem haladhatja meg a támogatható költségek 50 %-át.

(2)   Az (1) bekezdésben említett maximális támogatási arány a támogatható költségek 75 %-ára növelhető a következők tekintetében:

a)

két vagy több tagállam közösen végrehajtott, határokon átnyúló, károsítók vagy állatbetegségek elleni védekezésre, azok megelőzésére vagy felszámolására irányuló tevékenysége;

b)

olyan tagállamok, amelyek egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme a legfrissebb Eurostat-adatok szerint nem éri el az uniós átlag 90 %-át.

(3)   Az (1) bekezdésben említett maximális támogatási arány a támogatható költségek 100 %-ára növelhető az uniós hozzájárulásban részesülő, az Uniót érintő súlyos humán-, állat- és növény-egészségügyi kockázatok megelőzésére és ellenőrzés alatt tartására irányuló, valamint az alábbi tevékenységek esetében:

a)

az Unió egészét érintő, emberi életet fenyegető vagy meghatározó gazdasági zavarok elkerülése;

b)

a Bizottság által a 36. cikk (1) bekezdése szerint meghatározott munkaprogramban az Unió egésze számára nélkülözhetetlen konkrét feladatok; vagy

c)

harmadik országokban végrehajtott tevékenységek.

II.   CÍM

PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK

I.   FEJEZET

Állategészségügy

1.   szakasz

Biztonsági intézkedések

6. cikk

Támogatható intézkedések

(1)   A tagállamoknak az 5. cikk (1)-(3) bekezdésében megállapított maximális arányig ítélhető oda támogatás a 7. cikk szerint felsorolt állatbetegségek egyike előfordulásának megerősítése következtében hozott intézkedések tekintetében, feltéve, hogy az intézkedéseket azonnal alkalmazzák, és a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott alkalmazandó rendelkezéseket betartják. Ezek a támogatások magukban foglalhatják azokat a költségeket is, amelyek már ezen betegség előfordulásának gyanúja következtében felmerültek, feltéve, hogy a betegség előfordulását utólag megerősítik.

(2)   A támogatások odaítélhetők olyan tagállamoknak, amelyek a 7. cikk szerint felsorolt állatbetegségek egyike előfordulásának megerősítését követően a járvány megfékezése érdekében szorosan együttműködnek egy vagy több tagállammal.

(3)   A támogatások odaítélhetők tagállamoknak, harmadik országoknak és nemzetközi szervezeteknek, a harmadik országok vagy tagállamok területén a 7. vagy 10. cikk szerint felsorolt állatbetegségek és zoonózisok egyikének előfordulása vagy terjedése által az Unió egészségügyi helyzetére jelentett közvetlen fenyegetéssel szembeni védekező intézkedések tekintetében.

(4)   A támogatások odaítélhetők tagállamoknak, ha egy tagállam kérésére a Bizottság úgy határoz, hogy készleteket kell létrehozniuk a 7. vagy 10. cikk szerint felsorolt állatbetegségek és zoonózisok ellenőrzésére szolgáló biológiai készítményekből.

(5)   Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható biológiai készítmények készleteinek létrehozására vagy oltóanyagok beszerzésére, ha a 7. vagy 10. cikk szerint felsorolt állatbetegségek és zoonózisok egyikének egy harmadik országban vagy egy tagállamban történő előfordulása vagy terjedése veszélyt jelent az Unióra.

7. cikk

Állatbetegségek jegyzéke

(1)   A 6. cikk szerint támogatható állatbetegségek jegyzéke az I. mellékletben található.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 40. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el annak érdekében, hogy kiegészítse az (1) bekezdésben említett jegyzéket, figyelembe véve a 82/894/EGK irányelv szerinti bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségeket és azokat a betegségeket, amelyek valószínűleg új veszélyt jelentenek az Unió számára a következőkre gyakorolt jelentős hatásuk miatt:

a)

emberi egészség;

b)

állati egyészség vagy állatjólét; vagy

c)

a mezőgazdasági vagy víziállat-tenyésztés, vagy kapcsolódó gazdasági ágazatok.

8. cikk

Támogatható költségek

(1)   A 6. cikk (1) bekezdésében említett intézkedések végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek támogathatók, az említett bekezdés szerint:

a)

a tulajdonosoknak fizetett, a levágott vagy leselejtezett állatok értékéért nyújtott kártérítés az állatok piaci értékéig, ha a betegség nem érintette őket;

b)

az állatok levágásának vagy kiselejtezésének költségei és a kapcsolódó szállítási költségek;

c)

a tulajdonosoknak fizetett, a megsemmisített állati eredetű termékek értékéért nyújtott kártérítés, a termékeknek a közvetlenül a betegség gyanújának felmerülése vagy megerősítése előtti piaci értékéig;

d)

a gazdaságok és berendezések tisztítási, rovarirtási és fertőtlenítési költségei a kórokozók epidemiológiai jellemzői alapján;

e)

a szennyezett takarmány és – amennyiben nem fertőtleníthetők – a szennyezett berendezések szállításának és megsemmisítésének költségei;

f)

az oltóanyagok vagy csalétkek megvásárlásának, tárolásának, alkalmazásának vagy forgalmazásának, valamint magának a vakcinázásnak a költségei, ha a Bizottság ezeket a tevékenységeket előírja vagy engedélyezi;

g)

az állati tetemek szállításának és ártalmatlanításának költségei;

h)

kivételes és megfelelően indokolt esetekben a betegség felszámolásához elengedhetetlen bármely egyéb költség, az e rendelet 36. cikkének (4) bekezdésében említett finanszírozási határozatban előírtaknak megfelelően;

(2)   A 966/2012/EU, Euratom rendelet 130. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint a költségek attól a naptól kezdve támogathatók, amikor a tagállam a Bizottságnak bejelenti a betegség előfordulását. Ezek a költségek magukban foglalhatják azokat a költségeket is, amelyek már ezen betegség előfordulásának gyanúja következtében felmerültek, feltéve, hogy a betegség előfordulását utólag megerősítik.

(3)   Miután értékelte a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmeket, a Bizottság megteszi a kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalásokat és kifizeti a támogatható költségeket.

2.   szakasz

Az állatbetegségek és a zoonózisok felszámolását, ellenőrzését és felügyeletét célzó programok

9. cikk

Támogatható programok

A tagállamoknak támogatások ítélhetők oda a 10. cikk szerint felsorolt állatbetegségek és zoonózisok felszámolásának, ellenőrzésének és felügyeletének éves vagy többéves nemzeti programjaira (a továbbiakban: nemzeti programok).

10. cikk

Az állatbetegségek és zoonózisok jegyzéke

(1)   A 9. cikk szerint támogatásra jogosult állatbetegségek és zoonózisok jegyzéke a II. mellékletben található.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 40. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az e cikk (1) bekezdésében említett állatbetegségek és zoonózisok jegyzékének kiegészítése érdekében, figyelembe véve:

a)

azoknak az állatbetegségeknek a helyzetét, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az állattenyésztésre vagy -kereskedelemre;

b)

az emberekre veszélyt jelentő zoonózisok terjedését; vagy

c)

az új tudományos vagy járványügyi fejleményeket.

11. cikk

Támogatható költségek

A nemzeti programok végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek lehetnek jogosultak a 9. cikk szerinti támogatásra:

a)

az állatokból való mintavétel költségei;

b)

a vizsgálatok költségei, feltéve, hogy azok az alábbiakra korlátozódnak:

i.

azonosítható és kifejezetten a vizsgálatok végzéséhez használt tesztkészletek, reagensek és fogyóeszközök költségei;

ii.

a vizsgálatok végzésében közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól;

c)

a tulajdonosoknak fizetett, a levágott vagy leselejtezett állatok értékéért nyújtott kártérítés az állatok piaci értékéig, ha a betegség nem érintette őket;

d)

az állatok levágásának vagy kiselejtezésének költségei;

e)

a tulajdonosoknak fizetett, a megsemmisített termékek értékéért nyújtott kártérítés, a termékeknek a közvetlenül a betegség gyanújának felmerülése vagy megerősítése előtti piaci értékéig;

f)

a programokhoz felhasznált oltóanyagadagok vagy állati vakcinák és csalétkek beszerzésének, tárolásának, vakcinázásának, alkalmazásának vagy forgalmazásának költségei;

g)

a gazdaságok és berendezések tisztítási, fertőtlenítési és rovarirtási költségei a kórokozók epidemiológiai jellemzői alapján; valamint

h)

kivételes és megfelelően indokolt esetekben egyéb szükséges intézkedések végrehajtása során felmerülő, az a)–g) pontban nem említett költségek, feltéve, hogy az ilyen intézkedéseket a 13. cikk (3) és (4) bekezdésében említett támogatási határozatban meghatározták.

Az első bekezdés c) pontja alkalmazásában az állatok maradványértékét adott esetben le kell vonni a kártérítés összegéből.

Az első bekezdés d) pontja alkalmazásában a hőkezelt, nem keltetett tojások maradványértékét le kell vonni a kártérítés összegéből.

12. cikk

A nemzeti programok tartalma és benyújtása

(1)   A tagállamok május 31-éig benyújtják a Bizottságnak a következő évben kezdődő nemzeti programjaikat, amelyek tekintetében támogatást szeretnének kérni.

A május 31-e után benyújtott nemzeti programok a következő év tekintetében nem jogosultak finanszírozásra.

(2)   A nemzeti programoknak legalább a következőket kell tartalmazniuk:

a)

az állatbetegség vagy zoonózis járványügyi helyzetének leírása a program kezdési dátumát megelőző időszakban;

b)

azon földrajzi és igazgatási terület leírása és elhatárolása, ahol a program végrehajtását tervezik;

c)

a program időtartama;

d)

a végrehajtandó intézkedések;

e)

a becsült költségvetés;

f)

a program befejezési dátumáig elérendő célok és azok várt előnyei; valamint

g)

a program célkitűzései elérésének mérésére szolgáló megfelelő mutatók.

Valamennyi többéves nemzeti program esetében meg kell adni az első albekezdés b), d) és f) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan, abban az esetben, ha az előző évhez képest jelentősebb változások következtek be. Az említett albekezdés e) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan meg kell adni.

(3)   A tagállamok nemzeti programjai – a betegségeknek és zoonózisoknak az Unióban való megjelenése elleni védekezés érdekében – a szomszédos harmadik országok területén, ezen országok hatóságaival együttműködve végrehajtandó intézkedéseket is magukban foglalhatnak a 10. cikk szerint felsorolt azon állatbetegségek és zoonózisok előfordulása vagy terjedése esetén, amelyek valószínűleg veszélyeztetnék az Unió egészségügyi helyzetét.

13. cikk

A nemzeti programok értékelése és jóváhagyása

(1)   A Bizottság a nemzeti programokat a 36. cikk (1) bekezdésében említett éves vagy többéves munkaprogramokban meghatározott prioritásokat és kritériumokat figyelembe véve értékeli.

(2)   A Bizottság minden év november 30. napjáig közli a tagállamokkal:

a)

a technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt nemzeti programok jegyzékét;

b)

az egyes programokra előirányzott ideiglenes összegeket;

c)

az egyes programokhoz nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás ideiglenes felső határát; valamint

d)

az uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtásához kapcsolódó bármely ideiglenes feltételt.

(3)   A Bizottság az éves nemzeti programokat és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást az adott év január 1-jétől december 31-ig végrehajtott intézkedésekre és felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén minden év január 31. napjáig jóváhagyja. A 14. cikkben említett időközi jelentések benyújtását követően a Bizottság szükség esetén a teljes támogatási időszakra nézve módosíthatja ezeket a határozatokat.

(4)   A Bizottság a többéves nemzeti programokat és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást a végrehajtás első évének január 1. napja és a végrehajtási időszak vége között végrehajtott intézkedésekre és felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén a végrehajtás első évének január 31. napjáig jóváhagyja.

(5)   A többéves nemzeti programok (4) bekezdés szerinti jóváhagyása esetén a költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekre bonthatók. Amennyiben a költségvetési kötelezettségvállalásokat ilyen módon lebontják, a Bizottság az éves részletekre a programok haladását, a becsült igényeket és a rendelkezésre álló költségvetést figyelembe véve vállal kötelezettséget.

14. cikk

Jelentéstétel

Valamennyi jóváhagyott éves vagy többéves nemzeti program esetében a tagállamok minden év április 30. napjáig benyújtanak a Bizottságnak egy, az előző évre vonatkozó részletes technikai és pénzügyi éves jelentést. A jelentés tartalmazza a 12. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett mutatók alapján mért elért eredményeket és a felmerült támogatható költségek részletezését.

Ezen túlmenően a tagállamok minden év augusztus 31. napjáig valamennyi jóváhagyott éves nemzeti programra időközi pénzügyi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.

15. cikk

Kifizetések

A nemzeti programok tekintetében egy adott évre szóló kifizetési kérelmeket a tagállamok a következő év április 30. napjáig nyújtják be a Bizottságnak.

A Bizottság a támogatható költségekre nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást a 14. cikkben említett jelentések megfelelő ellenőrzését követően fizeti ki.

II.   FEJEZET

Növényegészségügy

1.   szakasz

Biztonsági intézkedések

16. cikk

Támogatható intézkedések

(1)   A tagállamoknak az 5. cikk (1)–(3) bekezdésében megállapított maximális arányig ítélhető oda támogatás, a 17. cikkben meghatározott feltételek mellett, a károsítók elleni alábbi intézkedésekre:

a)

egy fertőzött területen egy károsító felszámolását célzó, az illetékes hatóságok által a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján hozott intézkedések, vagy az említett irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott uniós intézkedések;

b)

egy olyan károsító elterjedésének megakadályozására hozott intézkedések, amely ellen a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján uniós intézkedéseket fogadtak el egy olyan fertőzött területre vonatkozóan, ahol megsemmisítése nem lehetséges, amennyiben ezek az intézkedések az említett károsítónak az Unióban történő további terjedése elleni védelem érdekében elengedhetetlenek. Ezek az intézkedések kizárólag az érintett károsítónak a pufferzónában történő megsemmisítésére vonatkozhatnak, amennyiben az adott pufferzónában észlelték a jelenlétét.

c)

egy olyan károsító elterjedésének megakadályozására hozott további védekezési intézkedések, amely ellen a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján az a) pontban említett megsemmisítési és a b) pontban említett, az elterjedés megakadályozására hozott intézkedésektől eltérő uniós intézkedéseket fogadtak el, amennyiben ezek az intézkedések az említett károsítónak az Unióban történő további terjedése elleni védelem érdekében elengedhetetlenek.

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett intézkedésekhez nyújtott támogatások már az ilyen károsítók jelenlétének gyanúja következtében alkalmazott intézkedésekért is odaítélhetők, feltéve, hogy a károsítók jelenlétét utólag megerősítik.

(2)   Az (1) bekezdésben említett támogatások odaítélhetők olyan tagállamnak is, amelynek területén az (1) bekezdésben említett károsítók nincsenek jelen, ha intézkedéseket hoztak ezen károsítóknak az adott tagállam területén való felbukkanása ellen valamely szomszédos tagállam vagy harmadik ország közvetlenül szomszédos, határ menti területén való jelenlétük miatt.

(3)   A támogatások odaítélhetők a tagállamoknak, amennyiben a 17. cikkben említett károsítók valamelyike előfordulásának megerősítését követően az (1) bekezdésben említett intézkedések elvégzése során két vagy több tagállam szorosan együttműködik.

(4)   A támogatások az (1) bekezdés első albekezdésének a)–c) pontjában említett intézkedések tekintetében nemzetközi szervezeteknek is odaítélhetők.

17. cikk

Feltételek

A 16. cikkben említett intézkedések jogosultak lehetnek támogatásra, feltéve, hogy azokat azonnal végrehajtották, és a vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazandó rendelkezéseinek eleget tettek, és feltéve, hogy legalább a következő feltételek egyike teljesül:

a)

a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában és II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolt károsítókra vonatkoznak;

b)

a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott valamely intézkedés hatálya alá tartozó károsítókra vonatkoznak;

c)

olyan károsítókra vonatkoznak, amelyekre a 69/464/EGK, 93/85/EGK, 98/57/EK vagy 2007/33/EK irányelv alapján intézkedéseket fogadtak el; vagy

d)

olyan károsítókra vonatkoznak, amelyeket nem sorolnak fel a 2000/29/EK irányelv I. vagy II. mellékletében, és amelyek a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdése alapján egy tagállam illetékes hatósága által elfogadott intézkedés hatálya alá tartoznak, és amelyek ideiglenesen a 2009/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában vagy II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolásba vehetőnek tekinthetőek.

Az első bekezdés b) pontjában foglalt feltételt teljesítő intézkedések esetében a támogatás nem fedezi a Bizottság által a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott intézkedés időtartamának lejárta után felmerülő költségeket.

Az első bekezdés d) pontjában foglalt feltételt teljesítő intézkedések esetében a támogatás nem fedezi az érintett tagállam illetékes hatósága által elfogadott intézkedés hatálybalépése után két évvel vagy az intézkedés időtartamának lejárta után felmerülő költségeket.

18. cikk

Támogatható költségek

(1)   A 16. cikkben említett intézkedések végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek lehetnek jogosultak támogatásra az említett cikk szerint:

a)

az intézkedésekben közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól, valamint a berendezések bérlése, a fogyóeszközök, és bármely egyéb szükséges anyag, kezelésre szolgáló termék, mintavétel és a laboratóriumi vizsgálatok költségei;

b)

az intézkedések egy részének megvalósítására harmadik felekkel kötött szolgáltatási szerződések költségei;

c)

az érintett piaci szereplőknek vagy tulajdonosoknak fizetett, a növények, növényi termékek és egyéb tárgyak kezeléséért, megsemmisítéséért és azt követő eltávolításáért, valamint a helyiségek, a föld, a víz, a talaj, a táptalaj, a létesítmények, gépek és berendezések tisztításáért és fertőtlenítéséért nyújtott kártérítés költségei;

d)

a 2000/29/EK irányelv 16. cikkében említett intézkedések hatálya alá tartozó elpusztult növények, növényi termékek vagy egyéb tárgyak értékéért a tulajdonosoknak fizetett kártérítés, az ilyen növények, növényi termékek vagy egyéb tárgyak piaci értékének korlátain belül, ha ezen intézkedések nem érintették őket; a maradványértéket adott esetben le kell vonni a kártérítés összegéből; valamint

e)

kivételes és megfelelően indokolt esetekben a szükséges intézkedések végrehajtása során felmerülő egyéb, az a)–d) pontban nem említett költségek, feltéve, hogy az ilyen intézkedések a 36. cikk (4) bekezdésében említett finanszírozási határozatban kerültek meghatározásra.

A tulajdonosoknak nyújtott, c) pontban említett kártérítés csak akkor számolható el, ha az intézkedéseket az illetékes hatóság felügyelete alatt végezték el.

(2)   A 966/2012/EU, Euratom rendelet 130. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint a költségek attól a naptól kezdve támogathatók, amikor a tagállam a Bizottságnak bejelenti a károsító jelenlétét. Ezek a költségek magukban foglalhatják azokat a költségeket is, amelyek már ezen károsító jelenlétének gyanúja következtében felmerültek, feltéve, hogy a károsító jelenlétét utólag megerősítik.

(3)   Miután értékelte a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmeket, a Bizottság megteszi a kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalásokat és kifizeti a támogatható költségeket.

2.   szakasz

A károsítókra vonatkozó felmérési programok

19. cikk

Támogatható felmérési programok

Támogatások ítélhetők oda a tagállamoknak a károsítók jelenlétére vonatkozó éves és többéves felmérési programok (a továbbiakban: felmérési programok) végzésére, feltéve, hogy e felmérési programok legalább a következő feltételeket teljesítik:

a)

a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában és II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolt károsítókra vonatkoznak;

b)

a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott valamely intézkedés hatálya alá tartozó károsítókra vonatkoznak;

Az e cikk első bekezdésének a) pontjában említett károsítók esetében a felmérési programok az e károsítóknak az érintett tagállam területén való megjelenése, megtelepedése és elterjedése kockázatának értékelésén alapulnak, és legalább a fő kockázatokat jelentő károsítókra és az e kockázatoknak kitett legfontosabb növényfajokra irányulnak.

Az e cikk első bekezdésének b) pontjában foglalt feltételt teljesítő intézkedések esetében a támogatás nem fedezi a Bizottság által a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott intézkedés időtartamának lejárta után felmerülő költségeket.

20. cikk

Támogatható költségek

A 19. cikkben említett felmérési programok végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek lehetnek jogosultak támogatásra az említett cikk szerint:

a)

a mintavétel költségei;

b)

a vizsgálatok költségei, feltéve, hogy azok az alábbiakra korlátozódnak:

i.

azonosítható és kifejezetten a vizsgálatok végzéséhez használt tesztkészletek, reagensek és fogyóeszközök költségei;

ii.

a vizsgálatok végzésében közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól;

c)

kivételes és megfelelően indokolt esetekben egyéb szükséges intézkedések végrehajtása során felmerülő, az a)–b) pontban nem említett költségek, feltéve, hogy az ilyen intézkedéseket a 22. cikk (3) és (4) bekezdésében említett, támogatásról szóló határozatban meghatározták.

21. cikk

A felmérési programok tartalma és benyújtása

(1)   A tagállamok május 31-éig benyújtják a Bizottságnak a következő évben kezdődő felmérési programjaikat, amelyek tekintetében támogatást szeretnének kérni.

A május 31-e után benyújtott felmérési programok a következő év tekintetében nem jogosultak finanszírozásra.

(2)   A felmérési programnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)

a károsítók megnevezése, amelyekre a program irányul;

b)

azon földrajzi és igazgatási terület leírása és elhatárolása, ahol a program végrehajtását tervezik, és e területek helyzetének leírása az érintett károsítók jelenléte tekintetében;

c)

a program időtartama;

d)

a károsítók, növények, növényi termékek és egyéb érintett tárgyak tekintetében tervezett szemrevételezések, mintavételek és vizsgálatok száma;

e)

a becsült költségvetés;

f)

a program befejezési dátumáig elérendő célok és azok várt előnyei; valamint

g)

a program célkitűzései elérésének mérésére szolgáló megfelelő mutatók.

Valamennyi többéves felmérési program esetében meg kell adni az első albekezdés b), d) és f) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan, abban az esetben, ha az előző évhez képest jelentősebb változások következtek be. Az említett albekezdés e) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan meg kell adni.

22. cikk

A felmérési programok értékelése és jóváhagyása

(1)   A Bizottság a felmérési programokat a 36. cikk (1) bekezdésében említett éves vagy többéves munkaprogramokban meghatározott prioritásokat és kritériumokat figyelembe véve értékeli.

(2)   A Bizottság minden év november 30. napjáig közli a tagállamokkal:

a)

a technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt felmérési programok jegyzékét;

b)

az egyes programokra előirányzott ideiglenes összegeket;

c)

az egyes programokra előirányzott uniós pénzügyi hozzájárulás ideiglenes felső határát; valamint

d)

az uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtásához kapcsolódó bármely ideiglenes feltételt.

(3)   A Bizottság az éves felmérési programokat és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást az adott év január 1-jétől december 31-ig végrehajtott intézkedésekre és felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén minden év január 31. napjáig jóváhagyja. A 23. cikkben említett időközi jelentések benyújtását követően a Bizottság szükség esetén a teljes támogatási időszakra nézve módosíthatja a határozatokat.

(4)   A Bizottság a többéves felmérési programokat és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást a végrehajtott intézkedésekre, valamint a végrehajtás első évének január 1. napja és a végrehajtási időszak vége között felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén a végrehajtás első évének január 31. napjáig jóváhagyja.

(5)   A többéves felmérési programok (4) bekezdés szerinti jóváhagyása esetén a költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekre bonthatók. Amennyiben a költségvetési kötelezettségvállalásokat ilyen módon lebontják, a Bizottság az éves részletekre a programok haladását, a becsült igényeket és a rendelkezésre álló költségvetést figyelembe véve vállal kötelezettséget.

23. cikk

Jelentéstétel

Valamennyi jóváhagyott éves vagy többéves felmérési program esetében a tagállamok minden év április 30. napjáig benyújtanak a Bizottságnak egy, az előző évre vonatkozó részletes technikai és pénzügyi éves jelentést. A jelentés tartalmazza a 21. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett mutatók alapján mért elért eredményeket és a felmerült támogatható költségek részletezését. Ezen túlmenően a tagállamok minden év augusztus 31. napjáig valamennyi jóváhagyott éves felmérési programra időközi pénzügyi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.

24. cikk

Kifizetési előirányzatok

A felmérési programok tekintetében egy adott évre szóló kifizetési kérelmeket a tagállamok a következő év április 30. napjáig nyújtják be a Bizottságnak.

A Bizottság a támogatható költségekre nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást a 23. cikkben említett jelentések megfelelő ellenőrzését követően fizeti ki.

3.   szakasz

Károsítók elleni védekezésre irányuló programok az Unió legkülső régióiban

25. cikk

Támogatható intézkedések és támogatható költségek

(1)   A tagállamoknak a 228/2013/EU rendelet 2. cikkében meghatározott céloknak megfelelően támogatások ítélhetők oda az EUMSZ 349. cikkében említett legkülső uniós régiókban a károsítók elleni védekezésre irányuló programok (legkülső régiók programjai) végrehajtására. Ezek a támogatások a károsítók elleni védekezésre vonatkozó, e régiókban hatályos akár uniós, akár nemzeti szabályok e régiókban történő megfelelő végrehajtásának biztosításához szükséges tevékenységeket érintik.

(2)   A legkülső régiók programjainak végrehajtása során a tagállamoknál felmerülő következő költségek lehetnek jogosultak uniós támogatásra:

a)

az intézkedésekben közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól, valamint a berendezések bérlése, a fogyóeszközök és a kezelésre szolgáló termékek költségei;

b)

az intézkedések egy részének megvalósítására harmadik felekkel kötött szolgáltatási szerződések költségei;

c)

a mintavétel költségei;

d)

a vizsgálatok költségei, feltéve, hogy azok az alábbiakra korlátozódnak:

i.

azonosítható és kifejezetten a vizsgálatok végzéséhez használt tesztkészletek, reagensek és fogyóeszközök költségei;

ii.

a vizsgálatok végzésében közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól.

26. cikk

A legkülső régiók programjainak tartalma és benyújtása

(1)   A tagállamok május 31-éig benyújtják a Bizottságnak a legkülső régiók következő évben kezdődő programjait, amelyek tekintetében támogatást szeretnének kérni.

A legkülső régiók május 31-e után benyújtott programjai a következő év tekintetében nem jogosultak finanszírozásra.

(2)   A legkülső régiók programjainak legalább a következőket kell tartalmazniuk:

a)

a károsítók megnevezése, amelyekre a program irányul;

b)

azon földrajzi és igazgatási terület leírása és elhatárolása, ahol a program végrehajtását tervezik, és e területek helyzetének leírása az érintett károsítók jelenléte tekintetében;

c)

a regionális növény-egészségügyi helyzet technikai elemzése;

d)

a program időtartama;

e)

a program tevékenységei, és adott esetben a károsítók, növények, növényi termékek és egyéb érintett tárgyak tekintetében tervezett szemrevételezések, mintavételek és vizsgálatok száma;

f)

a becsült költségvetés;

g)

a program befejezési dátumáig elérendő célok és azok várt előnyei; valamint

h)

a program célkitűzései elérésének mérésére szolgáló megfelelő mutatók.

A legkülső régiók valamennyi többéves programja esetében meg kell adni az első albekezdés b), e) és g) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan, abban az esetben, ha az előző évhez képest jelentősebb változások következtek be. Az említett albekezdés f) pontjában említett információkat a program minden egyes évére vonatkozóan meg kell adni.

27. cikk

A legkülső régiók programjainak értékelése és jóváhagyása

(1)   A legkülső régiók programjait a 36. cikk (1) bekezdésében említett éves vagy többéves munkaprogramokban meghatározott prioritásokat és kritériumokat figyelembe véve kell értékelni.

(2)   A Bizottság minden év november 30. napjáig közli a tagállamokkal:

a)

a legkülső régiók technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt programjainak jegyzékét;

b)

az egyes programokra előirányzott ideiglenes összegeket;

c)

az egyes programokra előirányzott uniós pénzügyi hozzájárulás ideiglenes felső határát; valamint

d)

az uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtásához kapcsolódó bármely ideiglenes feltételt.

(3)   A legkülső régiók éves programjait és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást az adott év január 1-jétől december 31-ig végrehajtott intézkedésekre és felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén minden év január 31. napjáig jóvá kell hagyni. A 28. cikkben említett időközi jelentések benyújtását követően a Bizottság szükség esetén a teljes támogatási időszakra nézve módosíthatja a határozatokat.

(4)   A legkülső régiók többéves programjait és az azokhoz kapcsolódó finanszírozást a végrehajtott intézkedésekre, valamint a végrehajtás első évének január 1. napja és a végrehajtási időszak vége között felmerült költségekre vonatkozó támogatási határozat révén a végrehajtás első évének január 31. napjáig jóvá kell hagyni.

(5)   A legkülső régiók többéves programjainak a (4) bekezdés szerinti jóváhagyása esetén a költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekre bonthatók. Amennyiben a költségvetési kötelezettségvállalásokat ilyen módon lebontják, a Bizottság az éves részletekre a programok haladását, a becsült igényeket és a rendelkezésre álló költségvetést figyelembe véve vállal kötelezettséget.

28. cikk

Jelentéstétel

A legkülső régiók valamennyi jóváhagyott éves vagy többéves programja esetében a tagállamok minden év április 30. napjáig benyújtanak a Bizottságnak egy, az előző évre vonatkozó részletes technikai és pénzügyi éves jelentést. A jelentés tartalmazza a 26. cikk (2) bekezdésének első albekezdése h) pontjában említett mutatók alapján mért elért eredményeket és a felmerült támogatható költségek részletezését.

Ezen túlmenően a tagállamok minden év augusztus 31. napjáig a legkülső régiók valamennyi jóváhagyott éves programjára időközi pénzügyi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.

29. cikk

Kifizetési előirányzatok

A legkülső régiók programjai tekintetében egy adott évre szóló kifizetési kérelmeket a tagállamok következő év április 30. napjáig nyújtják be a Bizottságnak.

A Bizottság a támogatható költségekre nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást a 28. cikkben említett jelentések megfelelő ellenőrzését követően fizeti ki.

III.   FEJEZET

A hatósági vizsgálatok és az egyéb tevékenységek pénzügyi támogatása

30. cikk

Az uniós referencialaboratóriumok

(1)   A 882/2004/EK rendelet 32. cikkében említett uniós referencialaboratóriumoknak támogatás ítélhető oda a Bizottság által jóváhagyott munkaprogramok végrehajtása során felmerülő költségekre.

(2)   Az (1) bekezdés szerint a következő költségek lehetnek jogosultak támogatásra:

a)

a laboratóriumok uniós referencialaboratórium minőségben végzett tevékenységeiben közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól;

b)

a munkaeszközök költségei;

c)

a fogyóeszközök költségei;

d)

a minták szállításának költségei, a kiküldetések, találkozók, képzési tevékenységek költségei;

31. cikk

Képzés

(1)   Az Unió finanszírozhatja az illetékes hatóságoknak a 882/2004/EK rendelet 51. cikkében említett hatósági ellenőrzésekért felelős személyzete képzéseit annak érdekében, hogy biztosítsa az emberi és állati egészség és a környezet magas szintű védelmét szolgáló hatósági ellenőrzések és más hivatalos tevékenységek összehangolt megközelítését.

(2)   A Bizottság képzési programokat dolgoz ki, amely meghatározza az azonosított közegészségügyi, állat-egészségügyi, állatjóléti és növény-egészségügyi kockázatokon alapuló beavatkozás prioritásait.

(3)   Az (1) bekezdés szerinti uniós finanszírozásra való jogosultság feltétele, hogy az illetékes hatóságok gondoskodjanak arról, hogy az említett bekezdés szerinti képzési tevékenységek során megszerzett ismereteket szükség szerint terjesszék és a nemzeti képzési programokban megfelelő módon alkalmazzák.

(4)   Az (1) bekezdésben említett pénzügyi hozzájárulásra a következő költségek lehetnek jogosultak:

a)

a képzés – beleértve a harmadik országokból érkező résztvevők számára is nyitott képzést is – szervezési költségei vagy csereprogramok szervezési költségei;

b)

az illetékes hatóságok képzésben részt vevő személyzetének utazási, szállás- és napi tartózkodási költségei.

32. cikk

Tagállami szakértők

Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható a tagállamok szakértőinél abból adódóan felmerülő utazási, szállás- és napi tartózkodási kiadásokra, hogy a Bizottság kijelöli őket saját szakértőinek segítésére a 882/2004/EK rendelet 45. cikkének (1) bekezdésében és 46. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint.

33. cikk

Koordinált ellenőrzési tervek és adatgyűjtés

(1)   Támogatások ítélhetők oda a tagállamoknak a 882/2004/EK rendelet 53. cikkében említett koordinált ellenőrzési tervek végrehajtásával és az adatgyűjtéssel kapcsolatban felmerült költségeire.

(2)   Az alábbi költségek jogosultak támogatásra:

a)

a mintavétel és a laboratóriumi vizsgálatok költségei;

b)

a hatósági ellenőrzések és az adatgyűjtés elvégzéséhez szükséges eszközök költségei.

IV.   FEJEZET

Egyéb intézkedések

34. cikk

Információs rendszerek

(1)   Az Unió finanszírozza az 1. cikkben említett szabályok hatékony és eredményes végrehajtásához szükséges, a Bizottság által irányított adatbázisok és számítógépes információs rendszerek létrehozását és működtetését.

(2)   Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható harmadik felek - ideértve a nemzetközi szervezeteket - adatbázisainak és számítógépes információs rendszereinek létrehozására és irányítására, feltéve, hogy az ilyen adatbázisok és számítógépes információs rendszerek:

a)

bizonyítottan hozzáadott értéket jelentenek az Unió egésze számára, és szerte az Unióban hozzáférhetők minden érdeklődő felhasználó számára; valamint

b)

az 1. cikkben említett szabályok hatékony és eredményes végrehajtásához szükségesek.

35. cikk

A szabályok végrehajtása és kiigazítása

(1)   Az Unió finanszírozhatja a szabályoknak az 1. cikkben említett területek tekintetében történő megfelelő végrehajtása, valamint e szabályoknak a tudományos, technológiai és társadalmi fejlődéshez való igazítása biztosításához szükséges műszaki és tudományos tevékenységeket, beleértve a tanulmányokat és a koordinációs tevékenységeket is.

Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható a tagállamoknak vagy az 1. cikkben említett területeken működő nemzetközi szervezeteknek is annak érdekében, hogy a szabályoknak az e területek tekintetében történő kidolgozását és végrehajtását támogató tevékenységeket folytassanak.

(2)   Támogatások ítélhetők oda az egy vagy több tagállam által a hatósági ellenőrzések innovatív technológiák és vizsgálati tervek alkalmazása révén történő hatékonyabb teljesítése céljából szervezett projektekre.

(3)   Uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtható az Unió és a tagállamok által szervezett tájékoztató és tudatosságnövelő kezdeményezések támogatására is, amelyek célja a szabályoknak az 1. cikkben említett területek tekintetében történő végrehajtása során továbbfejlesztett, a szabályoknak megfelelő és fenntartható viselkedés biztosítása.

III.   CÍM

PROGRAMOZÁS, VÉGREHAJTÁS ÉS ELLENŐRZÉS

36. cikk

Munkaprogramok és pénzügyi hozzájárulások

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben létrehozza a II. címben, kivéve az I. fejezete 1. szakaszában és a II. fejezete 1. szakaszában említett intézkedések végrehajtására vonatkozó közös vagy különálló éves vagy többéves munkaprogramokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett munkaprogramokban meg kell határozni az elérendő operatív célkitűzéseket, amelyeknek összhangban kell állniuk a 2. cikkben rögzített általános és konkrét célkitűzésekkel, a várható eredményeket, a végrehajtás módszerét és azok teljes összegét. A munkaprogramok tartalmazzák továbbá a finanszírozandó intézkedések leírását, az egyes intézkedésekre előirányzott finanszírozási összegek megjelölését, valamint végrehajtásuk tervezett ütemtervét. A támogatások tekintetében tartalmazzák a kiemelt fellépéseket, az értékelési kritériumokat, a finanszírozási arányt és a támogatható intézkedések és költségek tájékoztató jellegű jegyzékét e rendelet 3. cikkével összhangban.

(3)   A II. cím I. fejezetének 2. szakaszában és a II. cím II. fejezetének 2. és 3. szakaszában említett intézkedések végrehajtására szóló munkaprogramokat a végrehajtásukat megelőző év április 30. napjáig elfogadják, amennyiben a költségvetés-tervezetet elfogadják. Az említett munkaprogramok megfelelnek az e rendelet III. mellékletében rögzített prioritásoknak.

(4)   A II. cím I. fejezetének 1. szakaszában és a II. cím II. fejezetének 1. szakaszában említett biztonsági intézkedések végrehajtása tekintetében, vagy ha előre nem látható fejleményekre kell reagálni, a Bizottság a pénzügyi hozzájárulásról szóló döntését tartalmazó végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza a II. cím I. fejezetének 1. és 2. szakaszában, valamint II. fejezetének 1., 2. és 3. szakaszában említett, a kérelmek, jelentések, valamint a támogatások kifizetésére irányuló kérelmek tagállamok általi benyújtására vonatkozó eljárásokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 41. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

37. cikk

A Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzések

A Bizottság a tagállamokban és a kedvezményezettek telephelyein helyszíni ellenőrzéseket végezhet, különösen az alábbiak ellenőrzése céljából:

a)

az uniós hozzájárulásban részesülő intézkedések eredményes végrehajtása;

b)

az igazgatási gyakorlatok uniós rendelkezéseknek való megfelelése;

c)

a szükséges bizonylatok megléte és azok megfelelése az uniós hozzájárulásban részesülő intézkedéseknek.

38. cikk

Az információkhoz való hozzáférés

A tagállamok és a kedvezményezettek a Bizottság rendelkezésére bocsátanak az intézkedések végrehajtásának ellenőrzéséhez szükséges minden információt, és meghoznak minden olyan intézkedést, amely megkönnyíti a Bizottság által az uniós finanszírozás irányítása keretében szükségesnek ítélt ellenőrzések elvégzését, beleértve a helyszíni ellenőrzéseket is.

39. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

(1)   A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és más jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedésekkel, hatásos ellenőrzésekkel, szabálytalanság feltárása esetén a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal – biztosítja, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekei az e rendelet alapján finanszírozott fellépések végrehajtása során ne sérüljenek.

(2)   A Bizottság és képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni a támogatások kedvezményezettjeinél, valamint az e rendelet alapján uniós forrásokban részesülő végrehajtó szerveknél, vállalkozóknál és alvállalkozóknál.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jogosult az ilyen finanszírozással közvetlenül vagy közvetetten érintett gazdasági szereplőknél a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (24) előírt eljárásoknak megfelelően helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy történt-e az uniós finanszírozásra vonatkozó támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben olyan csalás, korrupciós vagy más jogellenes cselekmény, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti.

Az első és második albekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásokban, a támogatási megállapodásokban, támogatási határozatokban és szerződésekben kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság, a Számvevőszék és az OLAF elvégezheti az említett helyszíni és egyéb ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

IV.   CÍM

ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

40. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 7. cikk (2) bekezdésében és a 10. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2014. június 30-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hétéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (2) bekezdésében és a 10. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 7. cikk (2) bekezdése és a 10. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

41. cikk

A bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz vagy a hogy egyszerű többsége ezt kéri.

42. cikk

Értékelés

(1)   2017. június 30-ig a Bizottság félidős értékelő jelentést készít arról, hogy eredményeik és hatásaik tekintetében a II. cím I. és II. fejezetében, valamint a III. fejezet 30. és 31. cikkében említett intézkedések uniós szinten elérik-e a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott célkitűzéseket, a források felhasználásának hatékonysága és hozzáadott értéke tekintetében, és e jelentést az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti. Az értékelési jelentés ezenkívül megvizsgálja valamennyi célkitűzés egyszerűsítési lehetőségeit, folyamatosan releváns voltát, továbbá az intézkedések hozzájárulását az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési prioritásaihoz. Figyelembe veszi továbbá a korábbi intézkedések hosszú távú hatásairól készült értékelések eredményét. A jelentéshez adott esetben a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot mellékelnek.

(2)   2022. június 30-ig a Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben elvégzi az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedések utólagos értékelését. Az utólagos értékelés az 1. cikkben említett kiadások eredményességét, hatékonyságát és hatását vizsgálja.

(3)   Az e cikk (1) és (2) bekezdésben említett értékelésekben az elért haladást a 2. cikk (2) bekezdésben említett mutatók alkalmazásával kell figyelembe venni.

(4)   A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett értékelések következtetéseit közli az Európai Parlamenttel, a Tanáccsal, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával.

43. cikk

Tájékoztatás, kommunikáció, nyilvánosságra hozatal

(1)   Adott esetben a kedvezményezettek és az érintett tagállamok biztosítják, hogy az e rendelet szerint nyújtott támogatásokkal kapcsolatban a nyilvánosságot megfelelően tájékoztassák az Uniónak az intézkedések végrehajtásában játszott szerepéről.

(2)   A Bizottság a finanszírozott intézkedésekre és az eredményekre vonatkozóan tájékoztató és kommunikációs tevékenységet folytat. Ezen túlmenően az e rendelet értelmében kommunikációra elkülönített költségvetés fedezi az uniós politikai prioritásokkal kapcsolatosan végzett intézményi kommunikáció költségeit is.

44. cikk

Hatályukat vesztő jogszabályok

(1)   A 66/399/EGK, a 76/894/EGK és a 2009/470/EK határozat hatályát veszti.

(2)   A 66/399/EGK és a 76/894/EGK határozatra történő hivatkozásokat a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésére történő hivatkozásokként kell értelmezni.

(3)   A 2009/470/EK határozatra történő hivatkozásokat erre a rendeletre való hivatkozásokként kell értelmezni.

45. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)   Az e rendelet 12. cikke (1) bekezdésében említett, a tagállamok által a Bizottságnak 2012-ben 2013. évi végrehajtás céljából, 2013-ban 2014. évi végrehajtás céljából, valamint 2014. április 30-ig 2015. évi végrehajtás céljából benyújtott nemzeti programok, jóváhagyásuk esetén, a 2009/470/EK határozat 27. cikke alapján jogosultak uniós támogatásra.

A 2013-ban és 2014-ben végrehajtott nemzeti programokra továbbra is az említett határozat 27. cikkének (7) és (8) bekezdése alkalmazandó.

A 2015-ban végrehajtott nemzeti programokra továbbra is az említett határozat 27. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

(2)   Az e rendelet 21. cikke (1) bekezdésében említett, a tagállamok által a Bizottságnak 2014. április 30-ig 2015. évi végrehajtás céljából benyújtott felmérési programok a 2000/29/EK irányelv 23. cikkének (6) bekezdése alapján jogosultak uniós támogatásra. E felmérési programokra továbbra is az említett irányelv 23. cikkének (6) bekezdése alkalmazandó.

(3)   Az e rendelet 16. cikkében említett biztonsági intézkedések uniós támogatása iránt a tagállamok által a Bizottságnak 2014. április 30-ig benyújtott kérelmekre továbbra is a 2000/29/EK irányelv 22–24. cikke alkalmazandó.

46. cikk

A 98/56/EK irányelv módosítása

A 98/56/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1)

A 17. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) értelmében vett bizottságnak minősül.

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.)."

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

(2)

A 18. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottságot a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.”.

47. cikk

A 2000/29/EK irányelv módosítása

A 2000/29/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1)

A 13c. cikk (5) bekezdését el kell hagyni.

(2)

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„15a. cikk

A tagállamok előírják, hogy bárki, aki tudomást szerez az I. vagy a II. mellékletben szereplő, vagy a 16. cikk (2) vagy (3) bekezdése szerinti intézkedés hatálya alá tartozó károsító jelenlétéről, vagy okkal feltételezi ilyen károsító jelenlétét, köteles tíz naptári napon belül írásban értesíteni az illetékes hatóságot, és e hatóságnak kérésre átadni a birtokában lévő, a károsító jelenlétére vonatkozó információt.”.

(3)

A 22–26. cikket el kell hagyni.

48. cikk

A 178/2002/EK rendelet módosítása

A 178/2002/EK rendelet 58. cikke (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottságot a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága (továbbiakban: a bizottság) segíti. Az említett bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) értelmében vett bizottságnak minősül. A bizottság szekciókban tevékenykedve foglalkozik az összes vonatkozó üggyel.

Az uniós jogszabályokban minden, az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottságra való hivatkozást az első albekezdésben említett bizottságra való hivatkozásként kell értelmezni

49. cikk

A 882/2004/EK rendelet módosítása

A 882/2004/EK rendelet 66. cikkét el kell hagyni.

50. cikk

A 396/2005/EK rendelet módosítása

A 396/2005/EK rendelet VII. fejezetét el kell hagyni.

51. cikk

A 2008/90/EK irányelv módosítása

A 2008/90/EK irányelv 19. cikkének (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (28) 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Az említett bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) szerinti bizottságnak minősül.

52. cikk

A 2009/128/EK irányelv módosítása

A 2009/128/EK irányelv 22. cikkét el kell hagyni.

53. cikk

Az 1107/2009/EK rendelet módosítása

Az 1107/2009/EK rendelet 76. cikkét el kell hagyni.

54. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. június 30-tól kell alkalmazni.

A 18. cikk (1) bekezdésének d) pontját és a 47. cikk (2) bekezdését azonban 2017. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 67., 2014.3.6., 166. o.

(2)  Az Európai Parlament 2014. április 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 8-i határozata.

(3)  A Tanács 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).

(4)  HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(5)  A Tanács 2000. május 8-i 2000/29/EK irányelve a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről (HL L 169., 2000.7.10., 1. o.).

(6)  A Tanács 1969. december 8-i 69/464/EGK irányelve a burgonyarák elleni védekezésről (HL L 323., 1969.12.24., 1. o.).

(7)  A Tanács 1993. október 4-i 93/85/EGK irányelve a burgonya gyűrűs rothadása elleni védekezésről (HL L 259., 1993.10.18., 1. o.).

(8)  A Tanács 1998. július 20-i 98/57/EK irányelve a Ralstonia solanacearum (Smith) Yabuuchi et al. elleni védekezésről. (HL L 235., 1998.8.21., 1. o.)

(9)  A Tanács 2007. június 11-i 2007/33/EK irányelve a burgonya-fonálféreg elleni védekezésről és a 69/465/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 156., 2007.6.16., 12. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. március 13-i 228/2013/EU rendelete az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról (HL L 78., 2013.3.20., 23. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(12)  A Tanács 2009. május 25-i 2009/470/EK határozata az állat-egészségügyi kiadásokról (HL L 155., 2009.6.18., 30. o.).

(13)  A Tanács 1982. december 21-i 82/894/EGK irányelve az állatbetegségek Közösségen belüli bejelentéséről (HL L 378., 1982.12.31., 58. o.).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(15)  A Tanács 1966. június 14-i 66/399/EGK határozata a Mezőgazdasági, Kertészeti és Erdészeti Vetőmagvak és Szaporítóanyagok Állandó Bizottságának felállításáról (HL L 125., 1966.7.11., 2289/66. o.)

(16)  A Tanács 1976. november 23-i 76/894/EGK határozata a Növény-egészségügyi Állandó Bizottság létrehozásáról (HL L 340., 1976.12.9., 25. o.)

(17)  A Tanács 1998. július 20-i 98/56/EK irányelve a dísznövények szaporítóanyagainak forgalmazásáról (HL L 226., 1998.8.13., 16. o.).

(18)  A Tanács 2008. szeptember 29-i 2008/90/EK irányelve a gyümölcstermő növények szaporítóanyagai, illetve a gyümölcstermesztésre szánt gyümölcstermő növények forgalmazásáról (HL L 267., 2008.10.8., 8. o.)

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2005. február 23-i 396/2005/EK rendelete a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 2009/128/EK irányelve a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 309., 2009.11.24., 71. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelete a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

(24)  A Tanács 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).


I. MELLÉKLET

A 7. cikkben említett állatbetegségek

Keleti marhavész,

Kiskérődzők pestise,

Sertések hólyagos betegsége,

Kéknyelv-betegség,

Fertőző sertésbénulás,

Juhhimlő vagy kecskehimlő,

Rift-völgyi láz,

Bőrcsomósodáskór,

Afrikai lópestis,

Hólyagos szájgyulladás,

Lovak venezuelai encephalomyelitise,

Szarvasok haemorrhagiás betegsége,

Klasszikus sertéspestis,

Afrikai sertéspestis,

Szarvasmarhák ragadós tüdőlobja,

Madárinfluenza,

Newcastle-betegség,

Száj- és körömfájás,

Járványos vérképzőszervi elhalás (EHN) halakban,

Járványos fekélybetegség (EUS) halakban,

Bonamia exitiosa-fertőzés,

Perkinsus marinus-fertőzés,

Microcytos mackini-fertőzés,

Taura-szindróma rákokban,

Yellowhead-betegség rákokban.


II. MELLÉKLET

A 10. cikkben említett állatbetegségek és zoonózisok

Szarvasmarha-gümőkór,

Szarvasmarha-brucellózis,

Juh- és kecskebrucellózis (B. melitensis),

Kéknyelv-betegség az endemikus vagy nagy fertőzési kockázatot jelentő területeken,

Afrikai sertéspestis,

Sertések hólyagos betegsége,

Klasszikus sertéspestis,

Lépfene,

Szarvasmarhák ragadós tüdőlobja,

Madárinfluenza,

Veszettség,

Hólyagférgesség (echinococcosis),

Fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE),

Campylobakteriosis,

Listeriosis,

Salmonellosis (zoonózist okozó szalmonella),

Trichinellosis,

Verotoxintermelő E. coli,

Vírusos vérfertőzés (VHS),

Fertőző vérképzőszervi elhalás (IHN),

Koiherpeszvírus (KHV),

Lazacok fertőző vérszegénysége (ISA),

Marteilia refringens fertőzés,

Bonamia ostreae fertőzés,

Darakór rákokban.


III. MELLÉKLET

A II. Cím I. Fejezetének 2. Szakaszában és a II. Cím II. Fejezetének 2. és 3. Szakaszában említett bizottsági munkaprogramok prioritásai

Az uniós támogatás prioritásai az állatbetegségek és zoonózisok felszámolását, ellenőrzését és felügyeletét célzó nemzeti programok irányvonala tekintetében:

az emberi egészségre hatással lévő betegségek,

az állati egészségre hatással lévő betegségek, figyelembe véve esetleges átterjedésüket és az állatpopulációk morbiditását és mortalitását,

állatbetegségek és zoonózisok, amelyek esetében fennáll annak veszélye, hogy harmadik országból bekerülnek, és/vagy újra bekerülnek az Unió területére,

betegségek, amelyek esetében fennáll a valószínűsége, hogy komoly gazdasági következményekkel járó válsághelyzetet okoznak,

betegségek, amelyek hatással vannak a harmadik országokkal és az unión belül folytatott kereskedelemre.

Az uniós támogatás prioritásai az Unió területének védelme érdekében a károsítók felmérését célzó nemzeti programok irányvonala tekintetében:

a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában és II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolt, az Unió területén ismerten elő nem forduló károsítók,

a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott uniós intézkedések hatálya alá tartozó károsítók,

a 2000/29/EK irányelvben fel nem sorolt károsítók, amelyek közvetlen veszélyt jelentenek az Unió területére,

károsítók, amelyek esetében fennáll a valószínűsége, hogy komoly gazdasági és környezeti következményekkel járó válsághelyzetet okoznak,

károsítók, amelyek hatással vannak a harmadik országokkal és az unión belül folytatott kereskedelemre.

Az uniós támogatás prioritásai a legkülső régiókat célzó nemzeti programok irányvonala tekintetében:

e régiók éghajlatával és az ide irányuló importtal összefüggő károsítók elleni intézkedések,

az említett károsítók elleni küzdelemben alkalmazott módszerek,

az említett régiókban hatályban lévő, károsítókra vonatkozó szabályoknak megfelelően jegyzékbe vett károsítók elleni intézkedések.


A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

az állat- és növény-egészségügyi programok jóváhagyási eljárásáról

A tagállamok jobb tájékoztatása érdekében a Bizottság megszervezi a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának éves ülését, amely a programok értékelési eljárásának eredményére fog összpontosítani. Az ülésre legkésőbb a programok végrehajtását megelőző év november 30-án kerül sor.

Az említett ülés kapcsán a Bizottság bemutatja a technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt programok jegyzékét. A nemzeti delegációkkal megvitatásra kerülnek mind a pénzügyi, mind pedig a technikai részletek, és észrevételeik megfontolás tárgyát fogják képezni.

Ezen túlmenően, végleges döntésének meghozatala előtt a Bizottság tájékoztatja a tagállamokat a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának valamely januári ülésén a társfinanszírozásra kiválasztott programok végleges jegyzékéről, valamint az egyes programokra előirányzott végleges összegekről.

Annak érdekében, hogy a tagállamok megkapják a felszámolási és felügyeleti programok létrehozása szempontjából lényeges információkat, minden év február elején sor kerül a 9., 19. és 25. cikkben említett intézkedések végrehajtására irányuló munkaprogram megtervezésének előkészítésére a tagállami szakértők bevonásával.


27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/33


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 653/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és a marhahús-címkézés tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, valamint 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

1997-ben a szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbetegség-járványa és ennek következtében az állatok eredetének és mozgásának a hagyományos füljelzők használatával történő nyomon követése iránti igény növekedése miatt a 820/97/EK tanácsi rendelet (3) megerősítette a szarvasmarhafélék azonosítására és nyomonkövethetőségére vonatkozó uniós szabályokat.

(2)

Az 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) minden tagállam számára előírja a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének az említett rendelettel összhangban történő létrehozását.

(3)

Az 1760/2000/EK rendelet létrehozza a szarvasmarhafélék azonosításának és nyilvántartásának rendszerét, amely az állatok mindkét fülön füljelzővel történő ellátását, számítógépes adatbázisokat, marhalevelet és az egyes gazdaságok által vezetett egyedi nyilvántartásokat foglalja magában.

(4)

A marhahúsnak az azonosítás és nyilvántartás alapján a forrásig való visszakövetése a teljes élelmiszerláncra kiterjedő eredetmegjelölés előfeltétele. Ezek az intézkedések biztosítják a fogyasztók és a közegészség védelmét, továbbá előmozdítják a fogyasztói bizalmat.

(5)

A Bizottság Az adminisztratív terhek Európai Unión belüli csökkentésére irányuló cselekvési program – Ágazati csökkentési tervek és a 2009. évi tevékenységek című, 2009. október 22-i bizottsági közleményben az 1760/2000/EK rendeletet és különösen a szarvasmarhafélék azonosítására és az önkéntes marhahús-címkézési rendszerre vonatkozó rendelkezéseket a vállalkozásoknak terheket jelentő, különösen fontos tájékoztatási kötelezettségek között sorolta fel.

(6)

Az elektronikus azonosítási rendszerek használata az adatok automatizált és pontosabb beolvasásával és a gazdaság állomány-nyilvántartásába való rögzítésével lehetőséget nyújtana a nyomonkövetési folyamatok korszerűsítésére. Lehetővé tenné továbbá az állatok mozgásának automatizált jelentését a számítógépes adatbázisba, ezáltal javítva a nyomonkövetési rendszer sebességét, megbízhatóságát és pontosságát. Az elektronikus azonosítási rendszerek használata javítaná továbbá a gazdálkodóknak nyújtott egyes közvetlen kifizetések kezelését.

(7)

Az elmúlt évtizedben a rádiófrekvenciás azonosításon alapuló elektronikus azonosítási rendszerek jelentős fejlődésen mentek keresztül. Ez a technológia lehetővé teszi az egyedi állatazonosító kódok gyorsabb és pontosabb beolvasását közvetlenül az adatfeldolgozási rendszerekbe. Mindez csökkenti az esetlegesen fertőzött állatok vagy fertőzött élelmiszer nyomon követéséhez szükséges időt – megbízhatóbb adatbázisokat eredményez és betegségek kitörése esetén fokozza az azonnali reagálási képességet, munkaerőköltséget takarít meg, jóllehet ugyanakkor növeli a berendezések költségét.

(8)

E rendelet összhangban áll azzal, hogy az elektronikus azonosítási rendszereket az Unióban már bevezették a szarvasmarhaféléken kívüli állatfajokra, például a juh- és kecskefélékre vonatkozó kötelező rendszer formájában.

(9)

Az elektronikus azonosítás terén bekövetkezett technikai fejlődés miatt számos tagállam a szarvasmarhafélékre vonatkozó elektronikus azonosítás önkéntes alapú bevezetése mellett döntött. Ezek a kezdeményezések valószínűleg oda vezetnek, hogy az egyes tagállamok és az érintettek eltérő rendszereket fognak kidolgozni. A különböző rendszerek kidolgozása akadályozhatja a műszaki szabványok későbbi harmonizációját az Unióban. Biztosítani kell a tagállamok azonosítási rendszereinek interoperabilitását és összhangját a releváns ISO-szabványokkal, illetve az elismert nemzetközi szabványalkotó szervezetek által elfogadott egyéb nemzetközi műszaki szabványokkal, valamint azt, hogy ezek a nemzetközi szabványok legalább az ISO-szabványoknál magasabb szintű teljesítőképességet tudjanak garantálni.

(10)

A szarvasmarhafélék elektronikus azonosítási rendszere bevezetésének lehetősége szóló, 2005. január 25-i bizottsági jelentés arra a következtetésre jut, hogy a rádiófrekvenciás azonosításról bebizonyosodott, hogy már eljutott a gyakorlati alkalmazást lehetővé tevő fejlettségi szintre. E jelentés megállapítja továbbá, hogy kívánatos lenne átállni a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítására az Unióban, mivel ez – más előnyök mellett – az adminisztratív terheket is csökkentené.

(11)

A közösségi állat-egészségügyi stratégia végrehajtására vonatkozó cselekvési terv című, 2008. szeptember 10-i bizottsági közlemény szerint a Bizottság az elektronikus azonosítás bevezetése során egyszerűsíteni fogja a tájékoztatási kötelezettségeket, mint például a gazdaság állomány-nyilvántartásait és a marhaleveleket.

(12)

Az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013) című, 2007. szeptember 19-i bizottsági közleményben a „Jobb megelőzni, mint gyógyítani” című rész javaslatot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy vegyék fontolóra az elektronikus azonosítás bevezetésének szarvasmarhafélékre történő kiterjesztését mint az azonosításra és nyilvántartásra szolgáló meglévő uniós rendszer lehetséges továbbfejlesztését a tájékoztatási kötelezettségek (például a gazdaság állomány-nyilvántartásai, marhalevelek) egyszerűsítése érdekében, valamint a marhalevelek elektronikus adatcseréjének megvalósítását javasolja. Ez az adatcsere elektronikus azonosítás bevezetését eredményezné valós idejű adatbevitellel. Az adatcsere jelentős költség- és erőfeszítés-megtakarítással járna a tagállamok illetékes hatóságai és más érintettek számára, valamint csökkentené a marhalevelek adatainak számítógépes adatbázisokba történő bevitelével járó munkaterhet. E rendelet összhangban áll ezzel a kezdeményezéssel.

(13)

E rendelet ezért a gazdasági növekedés, kohézió és versenyképesség javításával várhatóan hozzájárulna a fő uniós stratégiák, köztük az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia egyes kulcsfontosságú célkitűzéseinek megvalósításához.

(14)

Bizonyos harmadik országok már megállapítottak fejlett elektronikus azonosítási technológiák alkalmazását lehetővé tevő szabályokat. Az Uniónak is hasonló szabályokat kellene megállapítania a kereskedelem elősegítése és az ágazat versenyképességének növelése érdekében.

(15)

Az új típusú elektronikus azonosítók technológiai fejlesztésének fényében helyénvaló az 1760/2000/EK rendeletben előírt azonosító eszközök körének kiszélesítése az elektronikus azonosítók hivatalos azonosító eszközként való használatának lehetővé tétele érdekében. Mivel a vonatkozó rendelkezések bevezetése jelentős beruházással jár, öt éves átmeneti időszakot kell biztosítani a tagállamok számára, hogy elegendő idejük legyen a felkészülésre. Az átmeneti időszakban továbbra is a hagyományos füljelző a szarvasmarhafélék azonosításának egyetlen hivatalos eszköze.

(16)

Az elektronikus azonosítás egész Unióban való kötelezővé tétele gazdaságilag hátrányosan érinthet egyes piaci szereplőket. Ezért helyénvaló, hogy az elektronikus azonosítás hivatalos azonosító eszközzé válásától kezdve, az állattartók azt önkéntes alapon használhassák majd. Egy ilyen önkéntes rendszerben az elektronikus azonosítást azok az állattartók választanák, akiknek abból valószínűleg gazdasági előnyük származna, míg a többi állattartónak lehetősége lenne állatait továbbra is a két hagyományos füljelzővel azonosítani.

(17)

A tagállamok nagymértékben eltérő állattartási rendszerekkel, gazdálkodási gyakorlattal és ágazati szervezetekkel rendelkeznek. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy területükön az elektronikus azonosítást csak akkor vezessék be kötelezően, amikor az említett tényezőket – ideértve a kistermelőkre gyakorolt hatásokat is – figyelembe véve azt indokoltnak tartják, és azt követően, hogy konzultáltak a szarvasmarha-ágazatot képviselő szervezetekkel. Az Unión belüli állatkereskedelemben a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítására vonatkozó kötelezettség azon tagállam hatáskörébe kell, hogy tartozzon, amely területén kötelezővé tette az elektronikus azonosítás használatát. Ez nem jelenti egyben azt, hogy az említett tagállam köteles a feladó tagállamban elektronikusan már azonosított állatok ismételt azonosítására

(18)

Az Unióba harmadik országokból érkező állatokra és húsra azok az azonosítási és nyomonkövethetőségi követelmények vonatkoznak, amelyek egyenértékű védelmi szintet biztosítanak.

(19)

Amennyiben az Unióba harmadik országokból élő állatokat importálnak, azokra érkezésükkor ugyanazok az azonosítási követelmények vonatkoznak, mint az Unióban született állatokra.

(20)

Az egyazon állaton elhelyezett két hivatalos azonosító eszközön ugyanannak az azonosító kódnak kell szerepelnie. Ugyanakkor az elektronikus azonosítók hivatalos azonosító eszközként történő használatához való igazodás kezdeti szakaszában nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben az állat eredeti azonosító kódjának konfigurációjára vonatkozó technikai korlátok megakadályozzák, hogy az adott kódot elektronikus azonosítón reprodukálják. Ezek az esetek akkor fordulhatnak elő, amikor az állatok meglévő azonosító kódjának karakterei nem konvertálhatók át elektronikus formátumba. Ezért különleges átmeneti eltérésekről kell rendelkezni annak érdekében, hogy az elektronikus azonosítók az említett állatokra is alkalmazhatóak legyenek, feltéve, hogy biztosított a teljes mértékű nyomonkövethetőség, valamint hogy lehetséges az említett állatok egyedi azonosítása, ideértve annak a gazdaságnak az azonosítását is, amelyben születtek.

(21)

Az 1760/2000/EK rendelet előírja, hogy az illetékes hatóság minden, a rendelet szerint azonosítandó állatnak marhalevelet adjon ki. Ez jelentős adminisztratív terhet ró a tagállamokra. A tagállamok illetékes hatóságai kötelesek számítógépes adatbázist felállítani a 64/432/EGK (5) tanácsi irányelv 14. és 18. cikkének megfelelően. Mivel ezeknek az adatbázisoknak 1999. december 31-e óta teljes mértékben működőképes állapotban kell lenniük, megfelelően biztosítaniuk kell a szarvasmarhafélék belföldi mozgásának nyomonkövethetőségét. Marhaleveleket ezért csak az Unión belüli kereskedelem céljára szánt állatok számára kell kibocsátani. E rendelet azonban nem zárhatja ki a nem az Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra vonatkozó marhalevelek kiadásáról szóló nemzeti rendelkezéseket.

(22)

A marhalevelek tagállamok közti adatcseréjére vonatkozó kísérleti projektet azért hozta létre a Bizottság, hogy megkönnyítse a tagállamok közti adatcserét, biztosítva ugyanakkor az állatok nyomonkövethetőségét az Unión belüli mozgásaik során. Amint a nemzeti számítógépes adatbázisok közötti adatcsere teljes mértékben működőképes, a papír alapú marhalevelek kiadására vonatkozó követelmény már nem fog vonatkozni az Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra. Ennek hozzá kell járulnia a tagállamok és a gazdasági szereplők adminisztratív terheinek csökkenéséhez.

(23)

Az 1760/2000/EK rendelet II. címének II. szakasza meghatározza az önkéntes marhahús-címkézési rendszer szabályait, amelyek az érintett tagállamok illetékes hatóságainak jóváhagyásáról is rendelkeznek bizonyos címkézési leírások tekintetében. A rendszer alkalmazásából adódó, a tagállamok és gazdasági szereplők által viselt adminisztratív terhek és költségek nem állnak arányban a rendszer előnyeivel. Mivel az említett rendelet elfogadása óta új jogi szabályozás lépett hatályba, az önkéntes címkézési rendszerre vonatkozó egyedi szabályok feleslegessé váltak, és ezért azokat törölni kell. Nem sérülhet azonban a piaci szereplők azon joga, hogy önkéntes címkézésen keresztül tájékoztathassák a fogyasztókat a hús jellemzőiről valamint a fogyasztók azon joga sem, hogy ellenőrizhető információt kaphassanak. Következésképpen, mint bármely egyéb típusú hús esetében, a marhahússal kapcsolatos, a kötelező élelmiszercímkézési követelményeken túlmenő tájékoztatás során tiszteletben kell tartani a jelenlegi horizontális jogi szabályozást, többek között az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (6).

(24)

A hús címkézésével kapcsolatban elkövetett csalások jelentette kockázat megelőzése és az európai fogyasztók védelme érdekében az ellenőrzéseknek és szankcióknak megfelelő visszatartó erővel kell rendelkezniük.

(25)

Az 1169/2011/EU rendelet értelmében a Bizottság köteles jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az összetevőként felhasznált hús származási országának vagy eredete helyének kötelező megjelöléséről. E jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslat is csatolható a húslánc nagyobb mértékű átláthatóságának biztosítása és az európai fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében. Figyelembe véve a hústermékek címkézésével kapcsolatban felmerült legutóbbi, az élelmiszerlánc működését érintő problémákat, az Európai Parlament és a Tanács arra számított, hogy a jelentést 2013 második félévének lehető legkorábbi időpontjában elfogadják és végül 2013 december 17-én fogadták el.

(26)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következményeképpen a Bizottságnak az 1760/2000/EK rendelet szerinti hatásköreit hozzá kell igazítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkéhez.

(27)

A szarvasmarhák és a marhahús azonosításának, nyilvántartásának és nyomonkövethetőségének megfelelő működéséhez szükséges szabályok alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: a szarvasmarhafélék azonosításának alternatív eszközeire vonatkozó követelmények; különleges körülmények, amelyek fennállása esetén a tagállamok meghosszabbíthatják az azonosító eszköz alkalmazásának maximális időtartamát; a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere körébe tartozó adatok; egyes jelentési kötelezettségek maximális időtartama; az azonosító eszközökre vonatkozó követelmények; a -I. mellékletben található lista további azonosító eszközökkel való kiegészítése; a számítógépes adatbázisból származó, a marhalevelekben feltüntetendő és az egyes gazdaságok által vezetendő egyedi nyilvántartásokba bevezetendő információkra vonatkozó szabályok; a szezonális legeltetésre – így a vándorlegeltetésre – hajtott szarvasmarhafélék mozgásainak azonosítása és nyilvántartása; bizonyos termékek címkézésére vonatkozó – az 1760/2000/EK rendeletben meghatározottakkal egyenértékű – szabályok; az eredetmegjelölés egyszerűsített megjelenítésére vonatkozó címkézési rendelkezések azokra azon esetek tekintetében, amikor az állat nagyon rövid ideig tartózkodott abban a tagállamban vagy harmadik országban, ahol született, vagy ahol levágták; valamint az előrecsomagolt friss és fagyasztott marha- és borjúhús címkézésén feltüntethető kifejezésekre vagy kifejezés-kategóriákra alkalmazandó meghatározások és követelmények. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(28)

Az 1760/2000/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az alternatív azonosító eszközöket alkalmazó gazdaságok nyilvántartása; a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere technikai jellemzői és részletes szabályai; az adatcsererendszerek teljes mértékű működőképességének elismerése; az azonosító eszköz formátuma és kialakítása; az elektronikus azonosítás megvalósítására vonatkozó technikai eljárások és szabványok; valamint bizonyos állatcsoportok azonosító kódjának konfigurációjára, ezen állatcsoportok maximális méretére és összetételére vonatkozó szabályokra vonatkozóan. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni.

(29)

E rendelet végrehajtását figyelemmel kell kísérni. Következésképpen, az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezések esetén az e rendelet hatálybalépésétől számított legfeljebb öt éven belül, illetve az elektronikus azonosításra vonatkozó rendelkezések esetén legkésőbb kilenc éven belül a Bizottságnak két jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére, amelyekben kitér mind e rendelet végrehajtására, mind pedig a kötelező elektronikus azonosítás egész Unióban történő bevezetésének technikai és gazdasági megvalósíthatóságára. E jelentéseket szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokkal kell ellátni.

(30)

Az 1760/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1760/2000/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikk (2) bekezdésének második mondatát el kell hagyni.

2.

A 2. cikkben az első franciabekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„—   »állat«: szarvasmarhaféle a 64/432/EGK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja értelmében, ideértve a kulturális és sporteseményeken részt vevő állatokat is,”

3.

A 3. cikk első bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)

az állatok egyedi azonosítására szolgáló azonosító eszköz;”

4.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

Az állatok azonosítási kötelezettsége

(1)   Minden, egy adott gazdaságban található állatot legalább kettő, az I. mellékletben felsorolt, a (3) bekezdés szerint elfogadott szabályokkal összhangban álló és az illetékes hatóság által jóváhagyott azonosító eszközzel azonosítják. Az azonosító eszközök közül legalább az egyiknek láthatónak kell lennie, és azon látható azonosító kódnak kell szerepelnie.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az 1998. január 1. előtt született és nem Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra. Ezen állatokat legalább egy azonosító eszközzel kell azonosítani.

A Bizottság, a technikai haladáshoz való alkalmazkodás biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el új azonosító eszközöknek az I. mellékletben szereplő listára való felvételére vonatkozóan, biztosítva eközben ezen eszközök interoperabilitását.

Az azonosító eszköz gazdaságok közötti elosztása, és az állatok közötti szétosztása és alkalmazása az illetékes hatóságok által meghatározott módon történik.

A (3) bekezdés és e bekezdés szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal és végrehajtási jogi aktusokkal összhangban engedélyezett, és egy adott állaton elhelyezett két azonosító eszközön ugyanannak az egyedi azonosító kódnak kell szerepelnie, ami az állatok nyilvántartásával együtt lehetővé teszi minden egyes

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, abban az esetben, ha az állat azonosító kódját alkotó karakterek nem teszik lehetővé elektronikus azonosító alkalmazását ugyanazzal az egyedi azonosító kóddal, az érintett tagállam illetékes hatóságának felügyelete mellett megengedheti, hogy a második azonosító eszközön más kód szerepeljen, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

a)

az állat a (3) bekezdés második albekezdésének c) pontjában említett végrehajtási jogi aktusok hatálybalépése előtt született;

b)

teljes mértékű nyomonkövethetőség biztosított;

c)

az állat egyedi azonosítása, ideértve a születési hely szerinti gazdaság azonosítását is, lehetséges;

d)

az állatot nem Unión belüli kereskedelemre szánják.

(3)   A Bizottság, a megfelelő nyomonkövethetőség és a technikai fejlődéshez való alkalmazkodás, valamint az azonosítási rendszer optimális működésének biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletben előírt azonosító eszközökre vonatkozó követelmények, valamint az egyes azonosító eszközök bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedések tekintetében.

A vonatkozó ISO-szabványok vagy elismert nemzetközi szabványalkotószervezetek által elfogadott más nemzetközi technikai szabványok alapján, valamint azzal a feltétellel, hogy e nemzetközi szabványok legalább az ISO-szabványoknál magasabb szintű teljesítményt és a megbízhatóságot képesek garantálni, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján előírja a szükséges szabályokat a következők tekintetében:

a)

az azonosító eszközök formátuma és kialakítása;

b)

a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítására szolgáló technikai eljárások; és

c)

az azonosító kód konfigurációja.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy 2019. július 18-tól rendelkezésre álljon a szükséges infrastruktúra annak érdekében, hogy az állatok elektronikus azonosító alapján történő azonosítását hivatalos azonosító eszközként biztosítsák e rendelettel összhangban.

A tagállamok 2019. július 18-tól kezdődő hatállyal nemzeti rendelkezéseket vezethetnek be, hogy az (1) bekezdésben előírt két azonosító eszköz egyikeként kötelezővé tegyék az elektronikus azonosítót.

A második albekezdésben meghatározott lehetőséggel élő tagállamok az ilyen nemzeti rendelkezések szövegét benyújtják a Bizottságnak, és ezt az információt az interneten hozzáférhetővé teszik. A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak ezen információnak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételében úgy, hogy weblapján a tagállamok vonatkozó weblapjaira mutató linkeket helyez el.

(5)   Az (1) bekezdéstől eltérve a kulturális és sporteseményekre szánt szarvasmarhafélék – a vásárokra és kiállításokra szántak kivételével – más, az említett bekezdésben szereplő azonosítási standardokkal egyenértékű azonosítási standardokat biztosító azonosító eszközzel is azonosíthatók.

Az első albekezdésben említett alternatív azonosító eszközöket használó gazdaságok az (5) bekezdésben említett számítógépes adatbázisban kerülnek nyilvántartásba vételre.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza a szükséges szabályokat e nyilvántartásokra vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A Bizottság, annak érdekében, hogy a nyomonkövethetőség az (1) bekezdésben előírt azonosítási standardokkal egyenértékű azonosítási standardok alapján biztosított legyen, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, valamint az ezek bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket fogadjon el az első albekezdésben említett alternatív azonosító eszközökre vonatkozó követelmények tekintetében.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása útján szabályokat és az ezek bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket írhat elő az első albekezdésben említett alternatív azonosító eszközök formátuma és kialakítása tekintetében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljáráskeretében kell elfogadni.

(6)   A tagállamok közlik egymással és a Bizottsággal a területükön alkalmazott azonosító eszközök mintáját. Ezt az információt a tagállamok az interneten hozzáférhetővé teszik. A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak ezen információnak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételében úgy, hogy weblapján a tagállamok vonatkozó weblapjaira mutató linkeket helyez el.”

5.

A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

„4a. cikk

Az azonosító eszközök elhelyezésének határideje

(1)   A 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott azonosító eszköz elhelyezésére az állat születése szerinti tagállam által meghatározott maximális időtartamon belül kerül sor. A maximális időtartam az állat születésének napjától számítandó és nem haladhatja meg a 20 napot.

Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam az állat születését követő legfeljebb 60 napra meghosszabbítható.

Az állat nem hagyhatja el a születése szerinti gazdaságot mindkét azonosító eszköznek az adott állaton történő elhelyezése előtt.

(2)   A Bizottság, annak lehetővé tétele érdekében, hogy az azonosító eszközök gyakorlati nehézségekkel járó különleges körülmények között is alkalmazhatók legyenek, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az olyan különleges körülmények megállapítása tekintetében, amelyek között a tagállam az azonosító eszközök alkalmazására vonatkozó, az (1) bekezdés első és második albekezdésében előírt maximális időtartamokat meghosszabbíthatja. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az egyes lehetőségek igénybevételéről.

4b. cikk

Harmadik országokból származó állatok azonosítása

(1)   Minden olyan állatot, amelyen a 91/496/EGK irányelv értelmében el kell végezni a harmadik országokból az Unióba behozott állatokon elvégzendő állat-egészségügyi ellenőrzéseket, és amelyet egy az Unió területén található rendeltetési gazdaságba szánnak, a rendeltetési gazdaságban a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott azonosító eszközzel azonosítanak.

Az állaton a származási hely szerinti harmadik országban elhelyezett eredeti azonosítót az 5. cikkben előírt számítógépes adatbázisban rögzítenek a rendeltetési hely szerinti tagállamban az állat azonosító eszközének egyedi azonosító kódjával együtt.

Az első albekezdés nem vonatkozik a közvetlenül egy tagállam területén található vágóhídra szánt állatokra, feltéve, hogy az állatokat az említett, a 91/496/EGK irányelv szerinti állat-egészségügyi ellenőrzések elvégzését követő 20 napon belül levágják.

(2)   Az 4. cikk (1) bekezdésében említett állatok azonosító eszközeinek elhelyezésére a rendeltetési gazdaság helye szerinti tagállam által meghatározott maximális időtartamon belül kerül sor. Ez az időtartam nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett állat-egészségügyi ellenőrzéseket követő 20 napot.

Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam a második azonosító eszköz esetében az állat születését követő legfeljebb 60 napra meghosszabbítható.

A 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett két azonosító eszközt minden esetben még az előtt elhelyezik az állatokon, hogy elhagynák a rendeltetési gazdaságot.

(3)   Amennyiben a rendeltetési gazdaság egy olyan tagállamban található, amely nemzeti rendelkezéseket vezetett be a 4. cikk (4) bekezdésének második albekezdése szerinti elektronikus azonosító kötelező használatára vonatkozóan, az állatokat az Unión belüli rendeltetési gazdaságban a rendeltetési tagállam által meghatározott időtartamon belül elektronikus azonosítóval kell azonosítani. Ez az időtartam nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett állat-egészségügyi ellenőrzéseket követő 20 napot.

Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam a második azonosító eszköz esetében legfeljebb az állatok születését követő 60 napra meghosszabbítható.

Az elektronikus azonosító eszközt minden esetben még az előtt elhelyezik az állatokon, hogy elhagynák a rendeltetési gazdaságot.

4c. cikk

Az egyik tagállamból a másikba szállított állatok azonosítása

(1)   Az egyik tagállamból a másikba szállított állatok megtartják a 4. cikk (1) bekezdése szerint elhelyezett eredeti azonosító eszközöket.

Az első albekezdéstől eltérően azonban, 2019. július 18-tól kezdődően a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága megengedheti:

a)

az egyik azonosító eszköz elektronikus azonosítóval történő felváltását, az állat eredeti egyedi azonosító kódjának megváltoztatása nélkül;

b)

mindkét azonosító eszköz két új azonosító eszközzel történő felváltása oly módon, hogy mind a két új eszközön ugyanannak az új egyedi azonosító kódnak kell szerepelnie. Ez az eltérés 2019. július 18-tól számított ötéves időszakban alkalmazható abban az esetben, ha az állat hagyományos füljelzőjén elhelyezett azonosító kódot alkotó karakterek nem teszik lehetővé elektronikus azonosító alkalmazását ugyanazzal az egyedi azonosító kóddal, és feltéve, hogy az állat a 4. cikk (3) bekezdése második albekezdésének c) pontjában említett végrehajtási jogi aktusok hatálybalépésének napja előtt született.

(2)   Amennyiben a rendeltetési gazdaság egy olyan tagállamban található, amely nemzeti rendelkezéseket vezetett be az elektronikus azonosító kötelező használatára vonatkozóan, az állatokat legkésőbb a rendeltetési gazdaság helye szerinti tagállam által meghatározott időtartamon belül a rendeltetési gazdaságban elektronikus azonosítóval azonosítják. Ez a maximális időtartam nem haladhatja meg az állatok rendeltetési gazdaságba történő megérkezésétől számított 20 napot.

Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam a második azonosító eszköz esetében az állat születését követő legfeljebb 60 napra meghosszabbítható.

Az elektronikus azonosító eszközt minden esetben még az előtt elhelyezik az állatokon, hogy elhagynák a rendeltetési gazdaságot.

Az első albekezdés azonban nem vonatkozik a közvetlenül egy, az elektronikus azonosító kötelező használatára vonatkozó nemzeti rendelkezéseket bevezető tagállam területén található vágóhídra szánt állatokra.

4d. cikk

Az azonosító eszköz eltávolítása, módosítása vagy cseréje

Az azonosító eszköz az illetékes hatóság engedélye nélkül nem távolítható el és nem módosítható vagy cserélhető ki. Ilyen engedély csak akkor adható meg, ha az eltávolítás, módosítás vagy csere nem veszélyezteti az állat nyomonkövethetőségét, és amennyiben az állat egyedi azonosítása, ideértve a születési helye szerinti gazdaság azonosítását is, lehetséges.

Egy azonosító kód bármely cseréjét az állat eredeti azonosító eszközének egyedi azonosító kódjával együtt nyilván kell tartani az 5. cikkben előírt számítógépes adatbázisban.”

6.

Az 5. cikk a következő szöveggel helyettesítendő:

„5. cikk

A tagállamok illetékes hatóságai számítógépes adatbázist állítanak fel a 64/432/EGK irányelv 14. és 18. cikkének megfelelően.

A tagállamok azt a dátumot követően folytathatnak elektronikus adatcserét számítógépes adatbázisaik között, amikor a Bizottság elismerte az adatcsere-rendszer teljes működőképességét. E csere során az állattartó érdekeinek védelme érdekében biztosítani kell az adatvédelmet, illetve meg kell akadályozni a visszaéléseket.

A Bizottság a 22b. cikknek megfelelően a tagállamok közötti elektronikus információcsere biztosítása érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere körébe tartozó adatokra vonatkozó szabályok tekintetében.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza az adatcsere technikai feltételeit és módjait, valamint elismeri az adatcsererendszer teljes működőképességét. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárás keretében kell elfogadni.”;

7.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1)   Amennyiben egy tagállam nem végez elektronikus adatcserét más tagállamokkal az 5. cikkben említett elektronikus adatcsererendszer keretében a következőket kell alkalmazni:

a)

az adott tagállam illetékes hatósága az adott tagállam számítógépes adatbázisában található információk alapján marhalevelet állít ki minden, az Unión belüli kereskedelemre szánt állatra vonatkozóan;

b)

minden olyan állatot, amelynek marhalevelet állítottak ki, a marhalevél kíséri az egyik tagállamból a másikba történő szállítás során;

c)

az állatnak a rendeltetési gazdaságba történő megérkezését követően az állatot kísérő marhalevelet leadják a rendeltetési gazdaság helye szerinti tagállam illetékes hatóságának.

(2)   A Bizottság, annak érdekében, hogy az állatok mozgásai a valamely tagállamban található származási gazdaságig visszamenőleg nyomon követhető legyen, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a számítógépes adatbázisból származó, a marhalevélen szerepeltetendő tájékoztatást érintő szabályok, valamint az ezek bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedések előírására vonatkozóan.”

8.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„6a. cikk

E rendelet nem akadályozhatja meg, hogy valamely tagállam nemzeti rendelkezéseket hozzon a nem az Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra vonatkozó marhalevelek kiadásáról.”;

9.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.

a második francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„—

minden, a gazdaságba, illetve az onnan kifelé irányuló állatmozgást, az állatok gazdaságban történő születését, illetve halálát, továbbá ezen események időpontját az érintett tagállam által meghatározott maximális időtartamon belül az illetékes hatóságnak jelenteni; ez a maximális időtartam az említett események valamelyikének bekövetkeztétől számított legalább három, de legfeljebb hét nap; a tagállamok kérhetik a Bizottságtól a maximális hét napos időtartam meghosszabbítását.”;

ii.

a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„A Bizottság, a kivételes esetekben adódó gyakorlati nehézségek figyelembevétele érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon kivételes körülmények meghatározására vonatkozóan, amelyek fennállása esetén a tagállamok meghosszabbíthatják az első albekezdés második francia bekezdésében meghatározott hét napos maximális időtartamot, valamint a meghosszabbítás maximális időtartamára vonatkozóan, amely időtartam nem haladhatja meg a 14 napot az első albekezdés második franciabekezdésében említett hét napos időszakot követően”;

b)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A Bizottság, a szezonális legeltetésre hajtott szarvasmarhafélék megfelelő és hatékony nyomonkövethetőségének biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon tagállamokra vagy egyes térségeikre vonatkozóan, ahol külön szabályokat kell alkalmazni a szezonális legeltetés tekintetében, ideértve a szezon időtartamát, az állattartók különleges kötelezettségeit, valamint a gazdaság nyilvántartását és az ilyen szarvasmarhafélék mozgásának nyilvántartását érintő szabályokat, továbbá ideértve az e szabályok bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket is.”;

c)

a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„(5)   A (4) bekezdéstől eltérve nem kötelező nyilvántartást vezetni az olyan állattartók számára, akik:

a)

hozzáféréssel rendelkeznek ahhoz az 5. cikkben meghatározott számítógépes adatbázishoz, amely már tartalmazza a nyilvántartásban rögzítendő információkat; valamint

b)

a naprakész információkat közvetlenül beviszi vagy bevitte az 5. cikkben meghatározott számítógépes adatbázisba.

(6)   A Bizottság, a gazdaságok számára az e cikkben meghatározottak szerint előírt állomány-nyilvántartásban szereplő információk pontosságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az említett információkra vonatkozó szabályok megállapítása tekintetében, ideértve az e szabályok bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedések megállapítását is.”

10.

A 8. cikket el kell hagyni.

11.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„9a. cikk

Képzés

A tagállamok biztosítják, hogy az állatok azonosításáért és nyilvántartásáért felelős személyek megkapják az e rendelet és a Bizottság által e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok vonatkozó rendelkezéseiről szóló utasításokat és iránymutatásokat.

A releváns rendelkezések minden egyes módosítása alkalmával az első albekezdésben említett személyek rendelkezésére kell bocsátani a megfelelő információkat.

A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő képzések álljanak rendelkezésre.

A Bizottság elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét, hogy az egész Unióban javuljon a tájékoztatás és a képzés minősége.”

12.

A 10. cikket el kell hagyni.

13.

A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

E cím alkalmazásában:

(1)   »marhahús«: minden, a 0201, 0202, 0206 10 95 és a 0206 29 91 KN-kód alá tartozó termék,

(2)   »címkézés«: egy címkének egy vagy több darab húshoz vagy azok csomagolóanyagához való rögzítése, vagy nem előcsomagolt termékek esetén, az eladási helyen a megfelelő információk eljuttatása a fogyasztóhoz, írott és jól látható formában,

(3)   »szervezet«: olyan piaci szereplők csoportja, amelyek a marhahús-kereskedelem azonos vagy eltérő területén végzik tevékenységüket,

(4)   »darált hús«: minden kicsontozott, ledarált, 1 %-nál kevesebb sót tartalmazó, a 0201, 0202, 0206 10 95 és a 0206 29 91 KN-kód alá tartozó hús,

(5)   »nyesedék«: emberi fogyasztásra alkalmasként elismert, kis darabokban kiszerelt hús, amelyet kizárólag a csontvázakon található maradékhús lefejtése során végzett feldolgozási műveletek és/vagy a hús feldarabolása során állítottak elő,

(6)   »darabolt hús«: kisebb kockákra, szeletekre vagy egyéb külön adagokra vágott hús, amelyet más piaci szereplőnek nem szükséges tovább darabolnia, mielőtt a végső fogyasztó megvásárolja, és amelyet a fogyasztó közvetlenül felhasználhat. A darabolt hús fogalmába nem tartozik bele a darált hús és a nyesedék.”

14.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (3) és a (4) bekezdést el kell hagyni;

b)

az (5) bekezdés a) pontjában a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„a)

A piaci szereplők és szervezetek a következőket is feltüntetik a címkéken:”;

c)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(6)   A Bizottság, az állattartás helye szerinti tagállamok vagy harmadik országok a marhahús címkéjén való szükségtelen többszöri feltüntetésének elkerülése érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egyszerűsített megjelenítés bevezetésére vonatkozóan olyan esetekben, amikor az állat csak nagyon rövid ideig tartózkodott abban a tagállamban vagy harmadik országban, ahol megszületett, illetve ahol levágták.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén szabályokat fogad el az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés a) pontjában említett állatcsoport maximális mérete és összetétele tekintetében, figyelembe véve az e darabolt húsok és nyesedékek forrásaként megjelölt állatcsoportok homogenitása vonatkozásában fennálló korlátokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

15.

A 14. cikk negyedik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság, az e szakaszban szereplő horizontális címkézési szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a darált hússal kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az e cikk első három bekezdésében szereplő szabályokkal egyenértékű, a marhahús-nyesedékre és a darabolt marhahúsra vonatkozó szabályok meghatározására vonatkozóan.”

16.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

Harmadik országokból származó marhahús kötelező címkézése

A 13. cikktől eltérve az olyan, az Unió területére behozott marhahúst, amin nincs minden, a 13. cikkben meghatározott információ feltüntetve, a következő feliratú címkével kell ellátni:

»Származási hely: nem EU« és »Levágva: (a harmadik ország neve)« ”.

17.

2014. december 13-tól:

a)

a II. cím II. szakaszának címe „Önkéntes címkézés”-re változik;

b)

a 16., 17. és 18. cikk elhagyásra kerül; és

c)

a következő cikk bekerül a II. cím II. szakaszába:

„15a. cikk

Általános szabályok

A 13., 14. és 15. cikkben meghatározottaktól eltérő, élelmiszerre vonatkozó azon információknak, amelyeket a marhahús-értékesítéssel foglalkozó piaci szereplők vagy szervezetek önként helyeznek el a címkén, objektíveknek, az illetékes hatóságok által ellenőrizhetőknek és a fogyasztók számára érthetőknek kell lenniük.

Ezen információknak meg kell felelniük a címkézésre vonatkozó horizontális jogszabályoknak és különösen az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8).

Amennyiben a marhahús értékesítését végző piaci szereplők vagy szervezetek figyelmen kívül hagyják az első és a második bekezdésben említett kötelezettségeket, az illetékes hatóság alkalmazza a 22. cikkben meghatározott megfelelő szankciókat.

A Bizottság a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az előrecsomagolt friss és fagyasztott marha- és borjúhús címkézésén feltüntethető kifejezésekre vagy kifejezés-kategóriákra alkalmazandó meghatározásokra és követelményekre vonatkozóan.

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).”"

18.

A 19., 20., és 21. cikket el kell hagyni.

19.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

(1)   A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy biztosítsák az e rendelet rendelkezéseinek történő megfelelést.

Az előírt ellenőrző tevékenység nem sértheti a Bizottság semmilyen, a 2988/95/EK, Euratom rendelet 9. cikke alapján végzett ellenőrzési tevékenységét.

A marhahús-értékesítéssel foglalkozó állattartóra, piaci szereplőre vagy szervezetre valamely tagállam által kiszabott szankcióknak hatékonyaknak, visszatartó erejűeknek és arányosaknak kell lenniük.

Az illetékes hatóságnak évente minimális számú ellenőrzést kell végeznie legalább a gazdaságok 3 %-ánál az állatok azonosításával és nyilvántartásával kapcsolatosan.

Az illetékes hatóságnak a második albekezdésben említett hivatali ellenőrzések minimális arányát azonnali hatállyal növelni kell, ha megállapítást nyer, hogy az állatok azonosítására és nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket nem tartották be.

Az illetékes hatóság által vizsgálandó gazdaságokat kockázatelemzés alapján kell kiválasztani.

Valamennyi tagállamnak augusztus 31-ig éves jelentést kell benyújtania a Bizottsághoz a hivatali ellenőrzések előző év során történt végrehajtásáról.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére az illetékes hatóság a következő közigazgatási szankciókat szabja ki az állattartóra:

a)

ha egy gazdaságban egy vagy több állat az I. címben megállapított rendelkezések valamelyikének nem felel meg, korlátozást kell bevezetni az állatoknak az érintett állattartó gazdaságába irányuló vagy onnan történő minden mozgására;

b)

olyan állatok esetében, amelyek vonatkozásában nem tartották be teljes mértékben az I. címben megállapított azonosítási és nyilvántartási követelményeket, kizárólag ezen állatok mozgására azonnali korlátozást kell bevezetni az e követelményeknek való teljes megfelelésig;

c)

ha egy adott gazdaságban meghaladja a 20 %-ot azon állatok száma, amelyek vonatkozásában nem tartották be teljes mértékben az I. címben megállapított azonosítási és nyilvántartási követelményeket, azonnali korlátozást kell bevezetni az adott gazdaságban lévő valamennyi állat mozgására; a tíznél nem több állatot tartó gazdaságokra ez az intézkedés csak akkor vonatkozik, ha kettőnél több azon állatok száma, amelyek azonosítása nem felel meg teljes mértékben az I. címben foglalt követelményeknek;

d)

ha egy állat tartója nem tudja igazolni az állat azonosságát és nyomonkövethetőségét, adott esetben – az állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági kockázatok értékelésének függvényében – el kell rendelni az állat azonnali leölését a gazdaság kártalanítása nélkül;

e)

ha egy állattartó elmulasztja bejelenteni az illetékes hatóságnak az állat gazdaságába irányuló és onnan történő mozgását a 7. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban, az illetékes hatóságnak korlátoznia kell az állatok e gazdaságba irányuló, illetve onnan történő mozgását;

f)

ha egy állattartó elmulasztja bejelenteni az illetékes hatóságnak egy állat születését vagy elhullását a 7. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban, az illetékes hatóságnak korlátoznia kell az állatok e gazdaságba irányuló, illetve onnan történő mozgását;

g)

amennyiben egy állattartó tartósan nem fizeti a 9. cikkben említett díjat, a tagállamok korlátozhatják az állatok e gazdaságba irányuló, illetve onnan történő mozgását.

(3)   Az (1) bekezdés ellenére, ha a marhahús-értékesítéssel foglalkozó piaci szereplők és szervezetek nem a II. címben foglalt kötelezettségeiknek megfelelően címkézik a marhahúst, a tagállamok megfelelő módon és az arányosság elvével összhangban elrendelik a marhahús piacról való kivonását. Az (1) bekezdésben említett szankciókon felül a tagállamok a következő intézkedéseket tehetik:

a)

amennyiben az érintett marhahús megfelel a vonatkozó állatorvosi és köztisztasági követelményeknek, engedélyezhetik:

i.

az adott marhahús forgalomba hozatalát a megfelelő, uniós követelményekkel összhangban történő címkézést követően; vagy

ii.

az adott marhahúsnak a 12. cikk első francia bekezdésében foglaltaktól eltérő termékekké történő feldolgozásra való közvetlen továbbítását;

b)

elrendelhetik az érintett piaci szereplők és szervezetek jóváhagyásának felfüggesztését vagy visszavonását.

(4)   A Bizottság szakértői az illetékes hatósággal együttműködve:

a)

megvizsgálják, hogy a tagállamok betartják-e e rendelet követelményeit;

b)

helyszíni ellenőrzéseket végeznek annak biztosítására, hogy az ellenőrzéseket e rendelettel összhangban végezzék.

(5)   A tagállamok, amelyek területén helyszíni ellenőrzést hajtanak végre, biztosítják a Bizottság szakértői részére a feladataik elvégzéséhez szükséges segítséget. Az ellenőrzések eredményét meg vitatják az érintett tagállam illetékes hatóságával, mielőtt a záróbeszámolót összeállítják, és köröztetik. A beszámolónak adott esetben ajánlásokat kell tartalmaznia a tagállamok számára az e rendeletnek való megfelelés javítására vonatkozóan.”

20.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

„22a. cikk

Az illetékes hatóságok

A tagállamok kijelölik az e rendelet és a Bizottság által e rendelet alapján elfogadott jogi aktusoknak való megfelelés biztosításáért felelős illetékes hatóságot vagy hatóságokat.

A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az említett hatóságok azonosító adatairól.

22b. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikk szerinti feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdésében, a 4a. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikkben, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1), (2) és (6) bekezdésében, a 13. cikk (6) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében, valamint a 15a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. július 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdésében, a 4a. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikkben, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1), (2) és (6) bekezdésében, a 13. cikk (6) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében és a 15a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdése, a 4a. cikk (2) bekezdése, az 5. cikk, a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1), (2) és (6) bekezdése, a 13. cikk (6) bekezdése, a 14. cikk (4) bekezdése, valamint a 15a. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”

21.

A 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 4. cikk (3), (5), valamint az 5. cikk és a 13. cikk (6) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusok tekintetében a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 58. cikkével létrehozott Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság segíti.

Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz vagy a bizottsági tagok egyszerű többsége ezt kéri.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.)."

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

22.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„23a. cikk

Jelentéstétel és jogalkotási fejlemények

Legkésőbb:

2019. július 18-tól az önkéntes címkézési rendelkezések esetében –, és

2023. július 18-tól – az elektronikus azonosítással kapcsolatos rendelkezések esetében –

az e rendelet hatálybalépését követően a Bizottság megfelelő jelentéseket nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a, amelyekben megvizsgálja e rendelet végrehajtását és hatását, kitérve az első esetben az önkéntes címkézési rendelkezések felülvizsgálatának lehetőségére, a második esetben pedig a kötelező elektronikus azonosítás egész Unióban történő bevezetésének technikai és gazdasági megvalósíthatóságára.

A Bizottság e jelentésekhez szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokat fűz.”;

23.

A következő melléklet kerül beillesztésre:

„I. MELLÉKLET

AZONOSÍTÓ ESZKÖZÖK

A)

HAGYOMÁNYOS FÜLJELZŐ

2019. JÚLIUS 18-tól KEZDVE

B)

ELEKTRONIKUS FÜLJELZŐKÉNT KIALAKÍTOTT ELEKTRONIKUS AZONOSÍTÓ

C)

BENDŐKAPSZULÁBAN ELHELYEZETT ELEKTRONIKUS AZONOSÍTÓ

D)

BEFECSKENDEZHETŐ VÁLASZJELADÓKÉNT KIALAKÍTOTT ELEKTRONIKUS AZONOSÍTÓ”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-en.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 229., 2012.7.31., 144. o.

(2)  Az Európai Parlament 2014. április 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 6-i határozata.

(3)  Az Európai Parlament és Tanács 1997. április 21-i 820/97/EK rendelete a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről (HL L 117., 1997.5.7., 1. o.).

(4)  Az Európai Parlament és Tanács 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelete a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 204., 2000.8.11., 1. o.).

(5)  A Tanács 1964. június 26-i 64/432/EGK irányelve szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állat-egészségügyi problémákról (HL L 121., 1964.7.29., 1977/64. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).

(7)  A Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).


27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/50


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 654/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról és a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló 3286/94/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

Az Unió számos multilaterális, regionális és kétoldalú nemzetközi kereskedelmi megállapodást kötött, amelyek a felek számára kölcsönösen előnyös jogokat és kötelezettségeket határoznak meg.

(2)

Alapvető fontosságú, hogy az Unió – gazdasági érdekei védelme érdekében – megfelelő eszközökkel rendelkezzen a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt jogainak eredményes gyakorlásához. Ez különösen azokban a helyzetekre vonatkozik, amikor harmadik országok olyan kereskedelemkorlátozó intézkedéseket vezetnek be, amelyek csökkentik a nemzetközi kereskedelmi megállapodások alapján az Unió gazdasági szereplőit megillető előnyöket. Lehetővé kell tenni az Unió számára, hogy gyorsan és rugalmasan járjon el az általa megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt eljárások és határidők keretében. Ennek megfelelően olyan szabályokat kell létrehozni, amelyek biztosítják a keretet az Unió jogainak bizonyos konkrét helyzetekben való gyakorlásához.

(3)

A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény és az egyéb – például regionális vagy bilaterális – nemzetközi kereskedelmi megállapodások által megteremtett vitarendezési mechanizmusok célja, hogy az Unió és az említett megállapodásokban részt vevő másik fél vagy felek között felmerülő vitákban pozitív megoldás szülessen. Az Uniónak mindazonáltal rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy az említett vitarendezési mechanizmusokat megfelelően felfüggessze az engedményeket vagy más kötelezettségeket, ha a vita pozitív megoldására irányuló egyéb kísérletek sikertelennek bizonyulnak. Az Unió fellépésének az ilyen esetekben annak elérését kell céloznia, hogy az érintett harmadik ország megfeleljen a vonatkozó nemzetközi kereskedelmi szabályoknak, és így visszaálljon a kölcsönös előnyökkel járó helyzet.

(4)

A védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás szerint azon WTO-tagnak, amely védintézkedést kíván bevezetni, vagy egy védintézkedés meghosszabbítását tervezi, törekednie kell arra, hogy a közte és az ilyen védintézkedés által érintett exportőr tagok közötti engedmények és egyéb kötelezettségek lényegében azonos szinten maradjanak. Hasonló szabályokat határoztak meg az Unió által kötött más nemzetközi kereskedelmi megállapodások esetében is, beleértve a regionális vagy bilaterális megállapodásokat is. Azokban az esetekben, amikor az érintett harmadik ország nem hajt végre adekvát és arányos kiigazításokat, az Uniónak engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésével intézkedéseket kell hoznia az egyensúly helyreállítására. Az Unió fellépésének célja ilyen esetekben az kell, hogy legyen, hogy a harmadik országokat a kereskedelmet serkentő intézkedések bevezetésére ösztönözze, és így visszaálljon a kölcsönös előnyökkel járó helyzet.

(5)

Az 1994-es Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (1994. évi GATT) XXVIII. cikke és a hozzá kapcsolódó egyetértés szabályozza a WTO-tagok tarifajegyzékeiben meghatározott engedmények módosítását és visszavonását. Az ilyen módosítás által érintett WTO-tagoknak bizonyos feltételek mellett jogukban áll lényegében azonos szintű engedményeket visszavonni. Az Uniónak ilyen esetekben intézkedéseket kell elfogadnia az egyensúly helyreállítása céljából, hacsak nem születik megállapodás kompenzációs kiigazításokról. Az Unió fellépésének arra kell irányulnia, hogy a harmadik országokat kereskedelemserkentő intézkedések bevezetésére ösztönözze.

(6)

Az Uniónak lehetősége kell legyen jogainak a közbeszerzések területén való érvényesítése is az olyan esetekben, ha valamely kereskedelmi partner nem teljesíti a közbeszerzésről szóló WTO-megállapodás vagy más nemzetközi megállapodások értelmében fennálló kötelezettségeit. A közbeszerzésről szóló WTO-megállapodás leszögezi, hogy a keretében felmerülő viták nem eredményezhetik semelyik más WTO-megállapodás szerinti engedmények vagy kötelezettségek felfüggesztését. Az Unió fellépésének annak biztosítására kell irányulnia, hogy az engedmények lényegében azonos szinten maradjanak, a vonatkozó nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban rögzített szándéknak megfelelően.

(7)

A tagállamoknak saját területükön gondoskodniuk kell a közbeszerzés területére vonatkozó kereskedelempolitikai intézkedések olyan módon való alkalmazásáról, amely közigazgatási struktúráiknak és gyakorlatuknak a leginkább megfelel, tiszteletben tartva egyúttal az uniós jogot is.

(8)

Az e rendelet keretében elfogadott kereskedelempolitikai intézkedéseket objektív kritériumok alapján kell megválasztani és kidolgozni; ilyen kritérium többek között az, hogy az intézkedések hatékonyan ösztönözzék a harmadik országokat a nemzetközi kereskedelmi szabályok betartására; hogy alkalmasak legyenek a harmadik országok intézkedései által érintett uniós gazdasági szereplők kárpótlására; valamint hogy céljuk az Uniót érintő negatív gazdasági hatások minimalizálása legyen, többek között az alapvető fontosságú nyersanyagok tekintetében is.

(9)

E rendeletnek azokra az intézkedésekre kell koncentrálnia, amelyek kidolgozása és alkalmazása terén az Unió tapasztalattal rendelkezik. A rendelet működésének felülvizsgálata keretében meg kell majd vizsgálni, hogy hatálya esetleg kiterjeszthető-e oly módon, hogy a szellemi tulajdonjog ágazatával, valamint a szolgáltatásokkal kapcsolatos további intézkedések elfogadásáról is rendelkezzen, megfelelően figyelembe véve az egyes területek egyedi sajátosságait.

(10)

Az Unió jogainak érvényesítésekor az adott áru származását 2913/92/EGK tanácsi rendeletnek (2) megfelelően kell meghatározni. A közbeszerzés területén az Unió jogainak vitarendezést követő érvényesítésekor az adott szolgáltatás származását az azt nyújtó természetes vagy jogi személy származása alapján kell megállapítani. Az ajánlatkérő szerveknek vagy a közszolgáltató ajánlatkérőknek az ajánlattevők által az áruk és szolgáltatások származására vonatkozóan szolgáltatott információk vizsgálatakor ésszerű mértékű óvatossággal és kellő gondossággal kell eljárniuk.

(11)

A Bizottságnak e rendelet alkalmazási körét, működését és hatékonyságát – és ennek keretében a szellemi tulajdonjog ágazatán belüli, illetve a szolgáltatásokkal kapcsolatos további intézkedések lehetőségét is – legkésőbb a végrehajtása első lépését követően három évvel, vagy – ha ez a korábbi, akkor – legkésőbb a hatálybalépését követően öt évvel felül kell vizsgálnia. A Bizottságnak vizsgálata eredményéről be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A felülvizsgálatot adott esetben megfelelő jogalkotási javaslatok is követhetik.

(12)

Fontos biztosítani, hogy egyrészről a Bizottság, másrészről az Európai Parlament és a Tanács között hatékony kommunikáció és véleménycsere folyjon, mindenekelőtt a nemzetközi kereskedelmi megállapodások keretében felmerülő azon jogvitákról, amelyek intézkedések elfogadásához vezethetnek e rendelet alapján.

(13)

Módosítani kell a 3286/94/EK tanácsi rendeletet (3) annak érdekében, hogy a kereskedelempolitikai intézkedések végrehajtása tekintetében e rendeletre hivatkozzon.

(14)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kell gyakorolni.

(15)

Tekintettel arra, hogy az e rendelet keretében elfogadott kereskedelempolitikai intézkedések számos különböző hatásának vizsgálata rendkívül összetett feladatot jelenthet, valamint annak érdekében, hogy elegendő lehetőség álljon rendelkezésre a lehető legszélesebb körű támogatottság biztosításához, a Bizottságnak nem célszerű elfogadnia azt a végrehajtási jogi aktust, amelynek tervezetéről az e rendeletben említett bizottság kivételes jelleggel nem ad ki véleményt.

(16)

Az Unió érdekeinek védelmére a Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, amennyiben a kereskedelempolitikai intézkedéseknek az érintett harmadik fél viselkedéséhez való hozzáigazítását megkövetelő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(17)

E rendelet nem érinti azt a lehetőséget, hogy kereskedelempolitikai intézkedések elfogadására kerüljön sor más vonatkozó uniós jogi aktusok, illetve az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései alapján, a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozóan előírt rendelkezések tiszteletben tartásával,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet szabályokat és eljárásokat állapít meg annak biztosítására, hogy az Unió hatékonyan és a kellő időben élhessen a nemzetközi kereskedelmi megállapodások által ráruházott, engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére vagy visszavonására irányuló jogaival, azzal a szándékkal, hogy:

a)

azokban az esetekben, ha harmadik országok az Unió érdekeit sértő módon nemzetközi kereskedelmi szabályokat szegnek meg, a kielégítő megoldás érdekében olyan módon reagálhasson, amely visszaállítja az uniós gazdasági szereplők számára az előnyöket;

b)

a harmadik országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokban az engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállításához folyamodhasson, ha az Unióból származó áruk számára biztosított elbánásban az Unió érdekeit érintő változás következik be.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)   „ország”: bármely állam vagy különálló vámterület;

b)   „engedmények vagy más kötelezettségek”: tarifaengedmények vagy más olyan előnyök, amelyek alkalmazására az Unió harmadik országokkal folytatott kereskedelme terén elkötelezte magát olyan nemzetközi kereskedelmi megállapodások alapján, amelyekben részes fél;

c)   „hatálytalanítás vagy gyengítés szintje”: az Uniót egy adott nemzetközi kereskedelmi megállapodás alapján megillető előnyök csökkenésének mértéke. Amennyiben a vonatkozó megállapodás másképpen nem rendelkezik, ez magában foglal az adott harmadik ország intézkedéséből fakadó minden káros gazdasági hatást;

d)   „kötelező áremelés”: a közbeszerzési eljárásokat lefolytató ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő számára előírt azon kötelezettség, hogy a közbeszerzési eljárásokban – bizonyos kivételekkel – növelniük kell a kínált áruk és/vagy szolgáltatások árát, amennyiben azok bizonyos harmadik országokból származnak.

3. cikk

Hatály

Ez a rendelet az alábbi esetekben alkalmazandó:

a)

kereskedelmi vitákban a WTO vitarendezési szabályairól és eljárásairól szóló egyetértése (WTO vitarendezési egyetértése) alapján születő döntés nyomán, amennyiben az Unió engedélyt kapott a WTO vitarendezési egyetértésének hatálya alá tartozó multilaterális és plurilaterális megállapodások szerinti engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére;

b)

más nemzetközi kereskedelmi megállapodások – így többek között a regionális vagy bilaterális megállapodások – keretében felmerülő kereskedelmi vitákban születő döntés nyomán, amennyiben az Uniónak jogában áll felfüggeszteni az ilyen megállapodások szerinti engedményeket vagy más kötelezettségeket;

c)

engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítása céljából, amire a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 8. cikke vagy az egyéb nemzetközi megállapodásokban – így többek között regionális vagy bilaterális megállapodásokban – foglalt, védintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezések értelmében az jogosíthatja fel az Uniót, hogy egy harmadik ország védintézkedéseket alkalmaz;

d)

amikor egy WTO-tag az 1994. évi GATT XXVIII. cikke szerint engedményeket módosít anélkül, hogy megállapodás született volna kompenzációs kiigazításokról.

4. cikk

Az Unió jogainak gyakorlása

(1)   Amikor a 3. cikkben említett esetekben az Unió érdekeinek védelméhez fellépésre van szükség, a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a megfelelő kereskedelempolitikai intézkedések meghatározására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Az (1) bekezdés értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktusoknak meg kell felelniük az alábbi feltételeknek:

a)

amennyiben egy kereskedelmi vitának a WTO vitarendezési egyetértése keretében történő elbírálása nyomán engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére kerül sor, azok szintje nem haladhatja meg a WTO Vitarendezési Testülete által engedélyezett szintet;

b)

amennyiben más nemzetközi kereskedelmi megállapodások – így többek között a regionális vagy bilaterális megállapodások – keretében, nemzetközi vitarendezési eljárás nyomán engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére kerül sor, azok mértéke nem haladhatja meg a harmadik ország szóban forgó intézkedése által okozott hatálytalanítás vagy gyengítés szintjét, amelyet az adott esettől függően vagy a Bizottság állapít meg, vagy választott bírósági eljárás keretében állapítanak meg;

c)

ha az engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítása nemzetközi kereskedelmi megállapodások védintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseinek értelmében történik, akkor az Unió fellépésének mértéke lényegében azonos a védintézkedés által érintett engedmények vagy más kötelezettségek mértékével, a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodásban vagy más nemzetközi kereskedelmi megállapodások – így többek között a regionális vagy bilaterális megállapodások – védintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseiben foglalt feltételek szerint, amelyek értelmében a védintézkedést alkalmazzák;

d)

amennyiben az 1994. évi GATT XXVIII. cikkével és a vonatkozó egyetértéssel (5) összefüggésben kerül sor engedmények visszavonására valamely harmadik országgal folytatott kereskedelemben, érdemben azonosnak kell lenniük a szóban forgó harmadik ország által módosított vagy visszavont engedmények mértékével, az 1994. évi GATT XXVIII. cikkében és a vonatkozó egyetértésben foglalt feltételeknek megfelelően.

(3)   Az (1) bekezdésben említett kereskedelempolitikai intézkedéseket a rendelkezésre álló információknak és az Unió általános érdekeinek a figyelembevételével, az alábbi kritériumok alapján kell meghatározni:

a)

hatékonyak lesznek-e az intézkedések a tekintetben, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályoknak való megfelelésre ösztönözzék a harmadik országokat;

b)

alkalmasak lesznek-e az intézkedések arra, hogy segítséget nyújtsanak a harmadik országok intézkedései által érintett uniós gazdasági szereplőknek;

c)

rendelkezésre állnak-e alternatív források az érintett termékek vagy szolgáltatások beszerzésére, annak érdekében, hogy elkerülhetők vagy a lehető legkisebbre csökkenthetők legyenek az Unión belül a feldolgozó iparágakra, az ajánlatkérő szervekre vagy a közszolgáltató ajánlatkérőkre, valamint a végső fogyasztókra gyakorolt negatív hatások;

d)

nem eredményez-e aránytalan adminisztratív nehézségeket és költségeket az intézkedések alkalmazása;

e)

bármely egyéb egyedi kritérium, amelyet a 3. cikkben említett esetekkel összefüggésben nemzetközi kereskedelmi megállapodás ír elő.

5. cikk

Kereskedelempolitikai intézkedések

(1)   Azon nemzetközi megállapodások sérelme nélkül, amelyekben az Unió részes fél, a 4. cikk (1) bekezdésének értelmében hozott végrehajtási jogi aktussal elrendelt kereskedelempolitikai intézkedések az alábbiakból állnak:

a)

vámengedmények felfüggesztése, új vámok vagy magasabb vámtételek bevezetése, ideértve a vámoknak a legnagyobb kedvezményes elbánás szintjére való visszaállítását vagy annál magasabb szinten való kivetését, illetve bármely további árubehozatali vagy -kiviteli teher bevezetését;

b)

az árubehozatalra vagy -kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások bevezetése vagy fokozása kvóták, behozatali vagy kiviteli engedélyek vagy más intézkedések formájában;

c)

árukra, szolgáltatásokra vagy szállítókra vonatkozó engedmények felfüggesztése a közbeszerzés területén, az alábbiak révén:

i.

az érintett harmadik országban székhellyel rendelkező és tevékenységüket onnan végző szállítók és szolgáltatók kizárása és/vagy olyan ajánlatok kizárása a közbeszerzésből, amelyek teljes értékének több mint 50 %-át az érintett harmadik országból származó áruk vagy szolgáltatások adják; és/vagy

ii.

kötelező áremelés bevezetése az érintett harmadik országban székhellyel rendelkező és tevékenységüket onnan végző szállítók és szolgáltatók ajánlataira és/vagy az ajánlat azon részére, amelyet az érintett harmadik országból származó áruk vagy szolgáltatások alkotnak.

(2)   Az (1) bekezdés c) pontja értelmében elfogadott intézkedésekben:

a)

az érintett áruk vagy szolgáltatások jellegének megfelelően meg kell állapítani azt az értékküszöböt, amely felett a kizárást és/vagy a kötelező áremelést alkalmazni kell, figyelembe véve a szóban forgó kereskedelmi megállapodás rendelkezéseit, valamint a hatálytalanítás vagy gyengítés szintjét;

b)

meg kell határozni, hogy az intézkedést mely ágazatokra, illetve mely áru- és szolgáltatáskategóriákra kell alkalmazni, valamint meg kell határozni az esetleges kivételeket is;

c)

tagállamonkénti felsorolásban meg kell határozni azokat a ajánlatkérő szerveket és közszolgáltató ajánlatkérőket vagy ezek kategóriáit, amelyeknek a közbeszerzéseire az intézkedést alkalmazni kell. Ehhez minden tagállam benyújtja az érintett ajánlatkérő szerveknek vagy közszolgáltató ajánlatkérőknek, illetve ezek kategóriáinak a jegyzékét. Az intézkedések révén biztosítani kell az engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésének megfelelő szintjét, valamint a tagállamok közötti méltányos elosztását.

6. cikk

Származási szabályok

(1)   Az áruk származását a 2913/92/EGK rendelettel összhangban kell meghatározni.

(2)   A szolgáltatások származását a szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy származási helye alapján kell meghatározni. A szolgáltató származási helye:

a)

természetes személy esetén az az ország, amelynek az adott személy állampolgára vagy amelyben állandó tartózkodási joggal rendelkezik;

b)

jogi személy esetén az alábbiak bármelyike:

i.

ha a szolgáltatást nem az Unióban való kereskedelmi jelenlét keretében nyújtják, akkor az az ország, ahol a jogi személyt alapították vagy az adott ország jogszabályai szerint más formában létrehozták, és amelynek területén a jogi személy jelentős üzleti tevékenységet folytat;

ii.

ha a szolgáltatást uniós kereskedelmi jelenlét keretében nyújtják, az a tagállam, amelyben a jogi személyt bejegyezték, és amelynek területén az jelentős üzleti tevékenységet folytat úgy, hogy az adott tagállam gazdaságával közvetlen és tényleges kapcsolatban áll.

Az első albekezdés b) pontja ii. alpontjának alkalmazásában, ha a szolgáltatást nyújtó jogi személy nem folytat olyan jelentős üzleti tevékenységet, amelynek során a letelepedésének helye szerinti tagállam gazdaságával közvetlen és tényleges kapcsolatban áll, akkor ezen jogi személy származási helyének azoknak a természetes vagy jogi személyeknek a származási helye minősül, akiknek/amelyeknek a tulajdonában van, illetve irányítása alatt áll.

Akkor tekintendő úgy, hogy a szolgáltatást nyújtó jogi személy egy adott országból származó személyek tulajdonában van, ha az alaptőke több mint 50 %-át e személyek birtokolják, és akkor áll az adott országból származó személyek irányítása alatt, ha azoknak jogukban áll az igazgatók többségét kinevezni, vagy a tevékenységeit más módon jogszerűen irányítani.

7. cikk

Intézkedések felfüggesztése, módosítása és hatályon kívül helyezése

(1)   Amennyiben a 4. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktus elfogadását követően az érintett harmadik ország megfelelő és arányos kompenzációt nyújt az Uniónak a 3. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett esetekben, a Bizottság felfüggesztheti a végrehajtási jogi aktus alkalmazását a kompenzációs időszak időtartamára. A felfüggesztésről a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell dönteni.

(2)   A Bizottság hatályon kívül helyezi a 4. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktust, ha az alábbi körülmények bármelyike fennáll:

a)

a harmadik ország, amelynek intézkedései vitarendezési eljárás során a nemzetközi kereskedelmi szabályokat sértőnek bizonyultak, helyreállítja az azoknak való megfelelőségét, vagy a felek más módon kölcsönösen kielégítő megoldásra jutnak;

b)

olyan esetekben, amikor engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítására kerül sor annak nyomán, hogy egy harmadik ország védintézkedést fogad el, és a védintézkedés visszavonásra kerül vagy hatályát veszti, vagy az érintett harmadik ország megfelelő és arányos kompenzációt nyújt az Uniónak egy, a 4. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktus elfogadását követően;

c)

olyan esetekben, amikor egy WTO-tag az 1994. évi GATT XXVIII. cikke alapján engedményeket módosít, és az érintett harmadik ország megfelelő és arányos kompenzációt nyújt az Uniónak egy, a 4. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktus elfogadását követően.

Az első albekezdésben említett hatályon kívül helyezésről a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell döntést hozni.

(3)   Amennyiben az e rendelet értelmében elfogadott kereskedelempolitikai intézkedéseket ki kell igazítani, a Bizottság – a 4. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően – a 8. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében bármely megfelelő módosítást bevezethet.

(4)   A harmadik ország érintett intézkedésének megszüntetéséhez vagy módosításához kapcsolódó, megfelelően indokolt és rendkívül sürgős esetekben a Bizottság haladéktalanul alkalmazható végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek felfüggesztik, módosítják vagy hatályon kívül helyezik a 4. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktusokat, az e cikkben előírtak szerint, a 8. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében.

8. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 3286/94/EK rendelettel létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet 3. cikke értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, akkor a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

(3)   Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendeletnek az 5. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikkét kell alkalmazni.

9. cikk

Információgyűjtés

(1)   A Bizottság e rendelet alkalmazásában információkat és véleményeket gyűjt az Unió konkrét árukkal, szolgáltatásokkal vagy ágazatokkal kapcsolatos gazdasági érdekeire vonatkozóan, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés révén vagy más megfelelő tömegkommunikációs eszköz segítségével, megjelölve azt az időtartamot, amelyen belül az információkat és véleményeket be kell nyújtani. A Bizottság figyelembe veszi a kapott információkat és véleményeket.

(2)   Az e rendelet értelmében gyűjtött információk csak a gyűjtés alapjául szolgáló célra használhatók fel.

(3)   Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a tagállamok, valamint az előbb említettek tisztségviselői az információ szolgáltatójának külön engedélye nélkül nem hozhatják nyilvánosságra az e rendelet alapján kapott bizalmas jellegű információkat.

(4)   Az információt benyújtók kérhetik az általuk rendelkezésre bocsátott információk bizalmas kezelését. Ilyen esetekben az információkat általános formában tartalmazó, nyilvánosságra hozható összefoglalót kell mellékelniük, vagy indokolást arról, hogy az információról miért nem készíthető összefoglaló.

(5)   Ha nyilvánvaló, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó igény nem indokolt, és ha az információ szolgáltatója nem kívánja az információkat közzétenni, vagy engedélyezni azok általános vagy összegző formában történő közlését, a kérdéses információk figyelmen kívül hagyhatók.

(6)   A (2)–(5) bekezdés nem zárja ki, hogy az uniós intézmények és a tagállami hatóságok általános információkat tegyenek közzé. A nyilvánosságra hozatal során figyelembe kell venni az érintett feleknek az üzleti titkaik védelmére vonatkozó jogos érdekét.

10. cikk

Felülvizsgálat

(1)   A Bizottság az első végrehajtási jogi aktus elfogadásától számított legfeljebb három év elteltével, vagy – ha ez a korábbi – legkésőbb 2019. július 18-ig, felülvizsgálja a rendelet hatályát – elsősorban a tekintetben, hogy milyen kereskedelempolitikai intézkedések elfogadására kerülhet sor –, valamint végrehajtását, és megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére a Bizottság arra irányuló felülvizsgálatot is végez, hogy e rendelet a szolgáltatások kereskedelmét érintő engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére irányuló további kereskedelempolitikai intézkedéseket is előirányozzon. A Bizottság többek között az alábbi vonatkozásokat vizsgálja meg:

a)

nemzetközi fejlemények a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) szerinti egyéb kötelezettségek felfüggesztése területén;

b)

az Unión belüli fejlemények a szolgáltatási ágazatokra vonatkozó közös szabályok elfogadása területén;

c)

mennyire lehetnek eredményesek az esetleges további kereskedelempolitikai intézkedések az Unió nemzetközi kereskedelmi megállapodások alapján fennálló jogainak érvényesítésében;

d)

a szolgáltatásokkal kapcsolatos, esetleges további kereskedelempolitikai intézkedések egységes és hatékony gyakorlati végrehajtásának biztosítására rendelkezésre álló mechanizmusok; valamint

e)

az Unióban jelen lévő szolgáltatók számára jelentkező hatások, amikor a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el e rendelet alapján.

A Bizottság 2017. július 18-ig jelentést tesz a fentiekre vonatkozó kezdeti megállapításairól az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

11. cikk

Más jogszabályok módosítása

A 3286/94/EK rendelet 13. cikke (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Amennyiben az Uniónak a 12. cikk (2) bekezdésével összhangban eljárva a 11. cikk (2) bekezdésének c) pontja vagy a 12. cikk alapján elfogadandó kereskedelempolitikai intézkedésre vonatkozó döntést kell hoznia, a Tanács haladéktalanul eljár az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének és szükség esetén a 654/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) vagy bármely más alkalmazható eljárásnak megfelelően.

12. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  Az Európai Parlament 2014. április 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 8-i határozata.

(2)  A Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (HL L 302., 1992.10.19., 1. o.).

(3)  A Tanács 1994. december 22-i 3286/94/EK rendelete a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról (HL L 349., 1994.12.31., 71. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(5)  „A XXVIII. cikk értelmezése és alkalmazása” című egyetértés.


A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság üdvözli a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról és a 3286/94/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadását.

A rendelet értelmében a Bizottság felhatalmazást kap, hogy bizonyos konkrét helyzetekben – objektív kritériumok alapján és a tagállamok ellenőrzése mellett – végrehajtási aktusokat fogadjon el. E felhatalmazás gyakorlása körében a Bizottság ezen nyilatkozatnak megfelelően szándékozik eljárni.

A Bizottság a végrehajtási aktusok tervezetének elkészítésekor széles körű konzultációkat fog folytatni annak érdekében, hogy minden jogos érdeket kellően figyelembe vegyen. A konzultációk révén a Bizottság a harmadik országok intézkedései vagy az Unió által elfogadandó esetleges kereskedelempolitikai intézkedések által érintett magánfelek álláspontját kívánja megismerni. A Bizottság számít továbbá az Unió által elfogadandó esetleges kereskedelempolitikai intézkedésekben esetlegesen részt vevő hatóságok észrevételeire is. A közbeszerzés területét érintő intézkedések esetében a Bizottság a végrehajtási aktusok tervezetének elkészítésekor különösen ügyelni fog arra, hogy kellő figyelmet fordítson a tagállami hatóságok észrevételeire.

A Bizottság tisztában van azzal, hogy időben tájékoztatnia kell a tagállamokat arról, ha a szóban forgó rendelet szerinti végrehajtási aktus elfogadására készül, mivel a tagállamok csak így tudnak hozzájárulni a tények teljes ismeretén alapuló döntéshozatalhoz; a Bizottság e cél szellemében fog eljárni.

A Bizottság megerősíti, hogy a tagállamok bizottságának benyújtott végrehajtásiaktus-tervezeteket azonnal továbbítani fogja a Parlamentnek és a Tanácsnak is. Hasonlóképpen, az említett bizottság véleményének kézhezvétele után azonnal továbbítani fogja a Parlamentnek és a Tanácsnak a végrehajtási aktusok végleges tervezetét is.

A Bizottság rendszeresen tájékoztatni fogja a Parlamentet és a Tanácsot az olyan nemzetközi fejleményekről, amelyek szükségessé tehetik a rendelet szerinti intézkedések módosítását. Erre a Tanács és a Parlament felelős bizottságainak útján kerül majd sor.

A Bizottság üdvözli a Parlament szándékát a vitarendezési és jogérvényesítési kérdésekre vonatkozó strukturált párbeszéd előmozdítására, és a felelős parlamenti bizottságok kereskedelmi vitákkal és jogérvényesítési keresetekkel foglalkozó ülésein teljes körűen kifejti majd nézeteit, ideértve az uniós iparágakra gyakorolt hatásokra vonatkozó álláspontját is.

A Bizottság végül megerősíti: nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a rendelet eredményes és hatékony eszköze legyen a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt uniós jogok érvényesítésének, többek között a szolgáltatások kereskedelme terén. A Bizottság ezért a rendelet rendelkezéseinek megfelelően felül fogja vizsgálni az 5. cikk hatályát annak érdekében, hogy az kiterjedjen a szolgáltatáskereskedelemmel kapcsolatos további kereskedelempolitikai intézkedésekre, amint létrejönnek az ilyen intézkedések működőképességét és eredményességét biztosító feltételek.


27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/59


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 655/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamközi követelésbehajtás megkönnyítése érdekében az ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés eljárásának létrehozásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikke (2) bekezdésének a), e) és f) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség fokozatos létrehozása céljából az Uniónak többek között a tagállamközi polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedéseket kell elfogadnia, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezek az intézkedések többek között a következők biztosítására irányulhatnak: a bírósági ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése és azok végrehajtása, az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés, a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.

(3)

„Az ítélet-végrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása” című zöld könyvvel a Bizottság 2006. október 24-én konzultációt kezdeményezett arról, hogy szükséges-e egy olyan európai eljárás létrehozása, amely lehetővé teszi a bankszámlák zárolását, valamint egy ilyen eljárás lehetséges tulajdonságairól.

(4)

A 2009. decemberi Stockholmi Programban (3) – amely meghatározza a 2010 és 2014 közötti időszakra a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó prioritásokat – az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy mérje fel, milyen igény mutatkozik olyan ideiglenes intézkedések – ideértve a biztosítási intézkedéseket is – uniós szintű előírására, amelyekkel például meg lehet akadályozni, hogy a vagyoni eszközök még a követelés végrehajtása előtt eltűnjenek, illetve értékelje ezen intézkedések megvalósíthatóságát, valamint tegyen megfelelő javaslatokat a bankszámlák és az adósok vagyoni eszközei tekintetében hozott ítéletek Unión belüli végrehajtása hatékonyságának javítására.

(5)

Minden tagállamban léteznek a biztosítási intézkedések – így számlazárolást elrendelő végzések – megállapítására vonatkozó nemzeti eljárások, azonban az intézkedések elrendelésének feltételei és végrehajtásuk hatékonysága nagy különbségeket mutat. Ezen túlmenően, tagállamközi ügyekben nehézkes lehet a nemzeti biztosítási intézkedések igénybevétele, különösen ha a hitelező több, különböző tagállamban vezetett számla zárolására törekszik. Ezért szükségesnek és célszerűnek tűnik egy olyan kötelező erejű és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi eszköz elfogadása, amely létrehoz egy, a bankszámlákon tartott pénzeszközök hatékony és gyors zárolását tagállamközi ügyekben lehetővé tevő új uniós eljárást.

(6)

Az e rendelettel létrehozott eljárásnak kiegészítő és választható eszközként kell a hitelező rendelkezésére állnia, és a hitelező továbbra is szabadon igénybe vehet bármely más, nemzeti jog szerinti eljárást is azzal egyenértékű intézkedés foganatosítása céljából.

(7)

A hitelező számára lehetővé kell tenni, hogy ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés formájában olyan biztosítási intézkedést kérhessen (a továbbiakban „számlazárolási végzés” vagy „végzés”), amely megakadályozza az adósa által valamely tagállamban vezetett bankszámlán tartott pénzeszközöknek az átutalását vagy felvételét, amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy ezen intézkedés nélkül a hitelező adóssal szembeni követelésének későbbi érvényesítése meghiúsul, vagy számottevően nehezebbé válik. Az adós bankszámláján tartott pénzeszközök zárolásának egyben azt is biztosítania kell, hogy ne csak maga az adós, hanem az általa e bankszámlán keresztül – például állandó fizetési megbízás, csoportos beszedési megbízás vagy hitelkártya-használat révén – történő kifizetésekre felhatalmazott személyek se használhassák fel ezeket a pénzeszközöket.

(8)

E rendelet hatályának ki kell terjednie valamennyi polgári és kereskedelmi ügytípusra, eltekintve egyes, pontosan meghatározott ügyektől. Nem alkalmazandó ez a rendelet különösen a fizetésképtelenségi eljárásban részt vevő adóssal szembeni követelésekre. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben az 1346/2000/EK tanácsi rendeletben (4) meghatározott fizetésképtelenségi eljárást indítottak az adóssal szemben, akkor ellene már nem bocsátható ki számlazárolási végzés. Másrészről azonban, e kivétel mellett is lehetőséget kell adni arra, hogy a számlazárolási végzés felhasználható legyen az adós által harmadik felek részére a hitelező kárára kifizetett összegek behajtásának céljára.

(9)

Ezt a rendeletet olyan hitelintézeteknél vezetett bankszámlákra kell alkalmazni, amelyek tevékenysége betétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvános gyűjtése és hitelek saját néven történő nyújtása.

A rendelet ezért nem alkalmazandó azokra a pénzügyi intézményekre, amelyek nem gyűjtenek ilyen betéteket, például export- és beruházási projektek finanszírozásával, vagy fejlődő országbeli projektek finanszírozásával foglalkozó, illetve pénzpiaci szolgáltatásokat nyújtó intézetekre. E rendelet nem alkalmazandó továbbá a monetáris hatóságként eljáró központi bankoknál vagy azok által vezetett számlákra, valamint azokra a számlákra sem, amelyek a számlazárolási végzéssel egyenértékű nemzeti végzés segítségével nem zárolhatók, vagy amelyek az adott számla vezetésének helye szerinti tagállam joga alapján egyébként mentességet élveznek a lefoglalás alól.

(10)

Ez a rendelet kizárólag tagállamközi ügyekre alkalmazandó. A rendeletben meg kell határozni, hogy ebben a konkrét összefüggésben mi minősül tagállamközi ügynek. E rendelet alkalmazásában tagállamközi ügynek tekintendő, ha a számlazárolási végzés iránti kérelem ügyében eljáró bíróság az egyik tagállam területén van, míg a végzés által érintett bankszámlát egy másik tagállamban vezetik. Szintén tagállamközi ügynek tekintendő, ha a hitelező lakóhelye vagy székhelye az egyik tagállam területén van, míg a bíróság és a zárolandó bankszámla vezetésének helye egy másik tagállamban található.

Ez a rendelet nem alkalmazandó a számlazárolási végzés iránti kérelem ügyében eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamban vezetett számlák zárolására, amennyiben a hitelező lakóhelye vagy székhelye szintén ebben a tagállamban van, még akkor sem, ha a hitelező ezzel egy időben egy másik tagállamban vezetett számlát vagy számlákat érintő számlazárolási végzés iránti kérelmet is előterjesztett. Ebben az esetben a hitelezőnek két külön kérelmet kell előterjesztenie, egyet a számlazárolási végzésre, egyet pedig a nemzeti intézkedésre irányulóan.

(11)

A számlazárolási végzésre irányuló eljárásnak az ügy érdemére vonatkozó eljárás megindítása előtt vagy az eljárás során bármikor a később meghozandó bírósági határozat végrehajtását biztosítani kívánó hitelező rendelkezésére kell állnia. Az eljárást olyan hitelezők számára is elérhetővé kell tenni, akik már birtokában vannak az adóst a hitelező követelésének megfizetésére kötelező bírósági határozatnak, perbeli egyezségnek vagy közokiratnak.

(12)

A számlazárolási végzésnek rendelkezésre kell állnia a már esedékessé vált követelések biztosításának céljára. Szintén rendelkezésre kell állnia továbbá a még nem esedékes követelések biztosítására, amennyiben azok már bekövetkezett ügyletből vagy eseményből származnak és összegük meghatározható, ideértve a jogellenes károkozáshoz, a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményhez vagy az ilyen cselekményből fakadó igényhez kapcsolódó követeléseket, valamint a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményen alapuló polgári jogi kártérítés vagy az eredeti állapot helyreállítása iránti igényeket is.

A hitelező kérelmezheti, hogy a számlazárolási végzést a tőkekövetelés összegére vagy annál alacsonyabb összegre bocsássák ki. Ez utóbbi például akkor állhat a hitelező érdekében, ha követelésének egy részére már szerzett valamilyen más biztosítékot.

(13)

Annak biztosítása érdekében, hogy a számlazárolási végzéssel kapcsolatos eljárás és az ügy érdemében folyó eljárás között szoros kapcsolat álljon fenn, a számlazárolási végzés kibocsátására vonatkozó nemzetközi joghatósággal azon tagállam bíróságainak kell rendelkezniük, amelyben a bíróságok az ügy érdemében történő határozathozatalra joghatósággal rendelkeznek. A rendelet alkalmazásában az ügy érdemére vonatkozó eljárás fogalmának ki kell terjednie a szóban forgó követelésre vonatkozó végrehajtható jogcím megszerzésére irányuló mindennemű eljárásra, beleértve többek között a fizetési meghagyásra vonatkozó egyszerűsített eljárásokat, és az olyan eljárásokat is, mint például a francia „procédure de référé”. Amennyiben az adós valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező fogyasztó, úgy a végzés kibocsátásának tekintetében kizárólag az adott tagállam bíróságai rendelkezhetnek joghatósággal.

(14)

A számlazárolási végzés kibocsátási feltételeinek megfelelő egyensúlyt kell teremteniük a hitelezőnek a végzés beszerzéséhez fűződő érdeke és az adós azon érdeke között, hogy ne kerüljön sor visszaélésre a végzéssel kapcsolatban.

Következésképpen, amennyiben a hitelező a határozathozatalt megelőzően kérelmezi a számlazárolási végzés kibocsátását, a kérelemmel megkeresett bíróságnál olyan bizonyítékot kell előterjesztenie, amelynek alapján az megbizonyosodhat arról, hogy a hitelezőnek jók az esélyei arra, hogy a bíróság érdemben helyt fog adni az adóssal szembeni követelésének.

Továbbá, a hitelező minden helyzetben – beleértve azt is, amikor már bírósági határozattal rendelkezik – köteles kell legyen bizonyítani a bíróság előtt, hogy követelésének érvényesítése sürgős jogi védelmet igényel, és a számlazárolási végzés nélkül a már meglévő vagy jövőbeli bírósági határozat végrehajtása meghiúsulhat vagy számottevően nehezebb lehet, mivel fennáll annak a valós kockázata, hogy mire a hitelező végre tudná hajtatni a meglévő vagy jövőbeli bírósági határozatot, addigra az adós esetlegesen kimenti, elrejti vagy megsemmisíti vagyoni eszközeit, vagy érték alatt, szokatlan mértékben vagy szokatlan módon értékesíti azokat.

A bíróságnak értékelnie kell azokat a bizonyítékokat, amelyeket a hitelező a kockázat fennállásának alátámasztására terjesztett elő. A bizonyítékok kapcsolódhatnak például az adósnak a hitelező követelésével kapcsolatban vagy a felek közötti valamely korábbi vita során tanúsított magatartásához, az adós hiteltörténetéhez, az adós vagyoni eszközeinek jellegéhez vagy az adós által tett, az eszközeit érintő közelmúltbeli lépésekhez. A bizonyítékok értékelése során a bíróság tekintettel lehet arra, hogy önmagukban nem minősülnek szokatlannak azok az adós által a számlákról végrehajtott pénzfelvételek és kifizetések, amelyek célja a szokásos üzletmenet fenntartása vagy ismétlődő családi kiadások fedezése. A követelés ki nem fizetésének vagy vitatásának a ténye, vagy az, hogy az adósnak több hitelezője is van, önmagában nem tekinthető elegendő bizonyítéknak a végzés kibocsátásához. Önmagukban szintén nem tekinthetők a végzés kibocsátásához elégséges alapnak az adós rossz vagy romló anyagi körülményei. Ezeket a tényezőket azonban a bíróság a kockázat fennállásának átfogó felmérése során figyelembe veheti.

(15)

A számlazárolási végzés meglepetés jellegének, valamint annak biztosítása céljából, hogy az hasznos eszköz legyen azon hitelezők kezében, akik követeléseiket tagállamközi ügyekben kívánják behajtani az adóstól, az adóst nem lehet tájékoztatni a hitelező számlazárolási végzés iránti kérelméről, és nem hallgatható meg a végzés kibocsátása előtt, valamint a végzésről annak végrehajtása előtt nem értesíthető. A bíróság nem bocsáthatja ki a végzést, amennyiben a hitelező által vagy adott esetben a hitelező tanúja vagy tanúi által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok és információk alapján nem győződött meg arról, hogy a számla vagy számlák zárolása indokolt lenne.

(16)

Amennyiben a hitelező a számlazárolási végzés iránti kérelmet az ügy érdemére vonatkozó eljárás kezdeményezése előtt terjesztette elő a bíróságnál, e rendeletnek köteleznie kell őt arra, hogy egy meghatározott határidőn belül kezdeményezze azt az eljárást, és arra is köteleznie kell. hogy igazolja az eljárás kezdeményezését azon bíróságnak, amelynél a végzés iránti kérelmet előterjesztette. Ha a hitelező nem teljesíti ezt a kötelezettséget, a bíróságnak hivatalból vissza kell vonnia a végzést, vagy annak automatikusan meg kell szűnnie.

(17)

Tekintettel az adós előzetes meghallgatásának hiányára, e rendeletben konkrét garanciákat kell biztosítani a végzéssel való visszaélések megelőzése és az adós jogainak védelme érdekében.

(18)

Az egyik ilyen fontos védőintézkedésnek annak a lehetőségnek kell lennie, hogy előírják a hitelező számára, hogy nyújtson biztosítékot annak szavatolása céljából, hogy az adóst a későbbiekben kártalanítani lehessen a számlazárolási végzés következtében általa elszenvedett károk tekintetében. A nemzeti jog rendelkezéseitől függően ez a biztosíték rendelkezésre bocsátható akár letét, akár egyéb garancia formájában, például bankgarancia vagy jelzálog révén. A bíróságnak mérlegelési jogkört kell adni annak eldöntésére, hogy milyen összegű biztosíték elegendő a végzéssel való visszaélés megelőzéséhez és az adós kártalanításának garantálásához, és amennyiben az esetleges kár összegére vonatkozóan nem áll rendelkezésre konkrét bizonyíték, a bíróság szabadon dönthet arról, hogy a biztosítéki összeg meghatározásakor irányadónak tekintse a kibocsátandó végzésben szereplő összeget.

Azokban az esetekben, amikor a hitelező még nem szerzett olyan bírósági határozatot vagy közokiratot, vagy nem jutott olyan perbeli egyezségre, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, alapszabályként alkalmazni kell a biztosíték nyújtásának követelményét, és a bíróság csak kivételes esetben tekinthet el e követelmény alkalmazásától vagy írhatja elő alacsonyabb összegű biztosíték nyújtását, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az adott eset körülményeit figyelembe véve a biztosíték előírása nem helyénvaló, felesleges vagy aránytalan. Ilyen körülmény lehet például, ha a hitelezőnek különösen jók az esélyei arra, hogy követelésének helyt adjanak, de nem rendelkezik elegendő forrással a biztosíték megfizetésére, ha a követelés tartási vagy bérfizetési kötelezettségre vonatkozik, vagy ha a követelés összegének nagyságából fakadóan nem valószínű, hogy a végzés bármilyen veszteséget okozna az adósnak, például kisebb üzleti adósság esetében.

Azokban az esetekben, amikor a hitelező már bírósági határozatot vagy közokiratot szerzett, vagy perbeli egyezségre jutott, a biztosíték előírásának a bíróság mérlegelési jogkörébe kell tartoznia. A biztosíték előírása helyénvaló lehet például akkor – kivéve a fent említett kivételes körülmények esetén –, ha az a bírósági határozat, amelynek végrehajtását az adott számlazárolási végzés biztosítani hivatott, folyamatban lévő fellebbezési eljárás miatt még nem hajtható végre vagy csak ideiglenesen hajtható végre.

(19)

A hitelező és az adós érdekei közötti megfelelő egyensúly kialakításának másik fontos elemeként szabályt kell alkotni a hitelezőnek az adós által a számlazárolási végzés következtében elszenvedett károk tekintetében fennálló felelősségéről. Ennek a rendeletnek ezért minimumkövetelményként elő kell írnia a hitelező felelősségét, amennyiben a számlazárolási végzés következtében az adós által elszenvedett károk –a hitelezőnek felróható okok miatt következtek be. Ebben az összefüggésben a bizonyítási tehernek az adósra kell hárulnia. Az e rendeletben megállapított felelősségi okok tekintetében a hitelezőnek felróható hiba megdönthető vélelmezését létrehozó harmonizált szabályt kell előírni.

Emellett lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a nemzeti jogukban fenntarthassanak vagy bevezethessenek a rendeletben foglalt felelősségi okoktól eltérő egyéb felelősségi okokat is. Az ilyen egyéb felelősségi okokat illetően a tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek más felelősségi okokat is, többek között az objektív felelősséget.

E rendeletben kollíziós szabályokat is meg kell határozni, amelyek szerint a hitelező felelőssége szempontjából alkalmazandó jog a végrehajtás helye szerinti tagállam joga. Amennyiben több tagállam is érintett a végrehajtásban, úgy az adós szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam joga tekintendő az alkalmazandó jognak. Abban az esetben, ha az adós szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam nem egyezik meg egyik végrehajtás helye szerinti tagállammal sem, úgy az ügyhöz legszorosabban kapcsolódó végrehajtás helye szerinti tagállam joga alkalmazandó. A végrehajtás helye szerinti tagállamokban zárolt egyes összegek nagysága lehet az egyik olyan szempont, amit a bíróságok az üggyel való legszorosabb kapcsolat megállapításának alapjaként figyelembe vehetnek.

(20)

Annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek azok a jelenlegi gyakorlati nehézségek, amelyek – tagállamközi összefüggésben – az arról történő tájékozódás kapcsán merülnek fel, hogy az adós melyik tagállamban vezeti bankszámláját, meg kell határozni e rendeletben egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a hitelező számára annak kérelmezését, hogy a bíróság szerezze be az adós bankszámlájának azonosításához szükséges információkat azon tagállam kijelölt információs hatóságától, amelyben a hitelező úgy véli, hogy az adós a bankszámláját vezeti. Tekintettel arra, hogy a hatóságok ilyen módon történő beavatkozása és a magánjellegű adatokhoz ilyen módon történő hozzáférés különleges esetnek tekinthető, a számlainformációkhoz való hozzájutást főszabály szerint csak azokban az esetekben indokolt lehetővé tenni, amikor a hitelező már végrehajtható bírósági határozatot vagy közokiratot szerzett, vagy perbeli egyezségre jutott. Kivételként azonban lehetővé kell tenni a hitelező számára, hogy akkor is nyújthasson be számlainformáció iránti kérelmet, ha a birtokában lévő határozat, perbeli egyezség vagy közokirat még nem hajtható végre. Ilyen kérelemre akkor lehet mód, ha a zárolandó összeg – a jelentőséggel bíró körülményeket figyelembe véve – jelentős, és a bíróság a hitelező által előterjesztett bizonyítékok alapján meggyőződött arról, hogy a számlainformációkra sürgősen szükség van, mivel fennáll annak a kockázata, hogy azok hiányában veszélybe kerül a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi érvényesítése, és ez a hitelező pénzügyi helyzetének számottevő romlásához vezethet.

E mechanizmus működőképességének lehetővé tétele érdekében a tagállamoknak nemzeti jogukban rendelkezniük kell egy vagy több olyan módszerről ezen információk beszerzése tekintetében, amely eredményes és hatékony, és amely nem aránytalanul költséges vagy időigényes. A mechanizmus kizárólag abban az esetben alkalmazandó, ha a számlazárolási végzés kibocsátására vonatkozó valamennyi feltétel és előírás teljesül, és a hitelező kérelmében megfelelően megindokolta, hogy miért feltételezi, hogy az adós tulajdonában egy adott tagállamban egy vagy több számla is található; például ilyen ok lehet, ha az adós az adott tagállamban dolgozik, ott üzleti tevékenységet folytat vagy ott ingatlannal rendelkezik.

(21)

Az adós személyes adatainak védelme érdekében beszerzett, az adós bankszámlájának vagy bankszámláinak azonosításával kapcsolatos információk nem hozhatók a hitelező tudomására. Azokat kizárólag a kérelmező bírósággal lehet közölni, illetve kivételes esetben a bankkal, amennyiben a végrehajtás helye szerinti tagállamban található bank vagy a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezet nem képes azonosítani az adós számláját a végzésben szereplő adatok alapján, például abban az esetben, ha több azonos nevű és azonos címmel rendelkező személy vezet ugyanannál a banknál számlát. Amennyiben – ilyen esetben – a végzésben feltüntetik, hogy a zárolandó számlaszámot/számlaszámokat információs kérelem útján szerezték be, úgy a banknak be kell kérnie az információkat a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától, és ezt informális és egyszerű módon kell tudnia megtenni.

(22)

E rendeletnek jogot kell biztosítania a hitelezőnek arra, hogy fellebbezéssel éljen a számlazárolási végzés kibocsátásának megtagadása ellen. E jog nem érinti a hitelező azon lehetőségét, hogy új tények vagy új bizonyítékok alapján új számlazárolási végzési iránti kérelmet terjesszen elő.

(23)

A bankszámlák zárolására alkalmazott végrehajtási struktúrák nagy különbségeket mutatnak az egyes tagállamokban. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen ezeknek a struktúráknak a megkettőzése a tagállamokban, valamint a nemzeti eljárások lehető legmesszebbmenőkig történő tiszteletben tartása érdekében ennek a rendeletnek – a számlazárolási végzés végrehajtása és tényleges alkalmazása tekintetében – a végzés végrehajtásának helye szerinti tagállam egyenértékű nemzeti végzéseinek végrehajtására és alkalmazására vonatkozó, meglévő módszerekre és struktúrákra kell épülnie.

(24)

A gyors végrehajtás biztosítása érdekében ennek a rendeletnek elő kell írnia, hogy a végzést az eredeti eljárás helye szerinti tagállamból a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága részére kell továbbítani oly módon, hogy az okiratok tartalma helyes, megbízható, illetve könnyen olvasható legyen.

(25)

A számlazárolási végzés megérkezése után a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának meg kell tennie a végzésnek a tagállam nemzeti joga szerinti végrehajtásához szükséges lépéseket a kézhez kapott végzésnek az annak végrehajtásáért az adott tagállamban felelős bank vagy egyéb szervezet részére történő továbbításával, vagy amennyiben a nemzeti jog erre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, a bank egyébirányú, a végzés alkalmazására irányuló utasításával.

(26)

A végrehajtás helye szerinti tagállam joga szerint az egyenértékű nemzeti végzések tekintetében igénybe vehető módszerektől függően a számlazárolási végzést az adós bankszámláján a megfelelő összeg zárolásával kell alkalmazni, vagy – amennyiben a vonatkozó nemzeti jog ilyen irányú rendelkezést tartalmaz – az összegnek egy zárolási célokra elkülönített bankszámlára történő átutalásával, amely bankszámla lehet az illetékes végrehajtó hatóság, a bíróság, az adós bankszámláját vezető bank, vagy az adott ügyben a zárolással megbízott koordináló szervezetként eljáró bank által tartott számla.

(27)

E rendeletnek nem célja, hogy kizárja a számlazárolási végzés végrehajtásával összefüggő díjak előzetes beszedésének lehetőségét. Ennek a kérdésnek a szabályozását a végzés végrehajtásának helye szerinti tagállam nemzeti jogának hatáskörében kell hagyni.

(28)

A számlazárolási végzésnek a végrehajtás helye szerinti tagállamban – adott esetben – az azzal egyenértékű tagállami végzéssel egyenrangúnak kell lennie. Amennyiben a nemzeti jog alapján bizonyos végrehajtási intézkedések elsőbbséget élveznek a számlazárolási intézkedésekkel szemben, úgy azoknak az e rendelet szerinti számlazárolásokkal szemben is elsőbbséget kell élvezniük. E rendelet alkalmazásában a bizonyos nemzeti jogrendszerekben létező, személynek címzett (in personam) határozatok egyenértékű nemzeti végzésnek tekintendők.

(29)

E rendeletnek elő kell írnia, hogy a végzés végrehajtásáért a végrehajtás helye szerinti tagállamban felelős bankot vagy egyéb szervezetet kötelezzék arra, hogy nyilatkozzon arról, hogy a végzés sikeresen zárolta-e az adós pénzeszközeit, és ha igen, akkor milyen mértékben, valamint hogy kötelezzék a hitelezőt arra, hogy a végzésben szereplő összegen felül zárolt összegeket szabadítsa fel.

(30)

A rendeletnek szavatolnia kell az adós tisztességes eljáráshoz, illetve hatékony jogorvoslathoz való jogát, ezért – tekintettel arra, hogy a számlazárolási végzést jellegénél fogva a másik fél meghallgatásának mellőzésével bocsátják ki – a rendeletnek arra is lehetőséget kell biztosítania az adós számára, hogy az a végzés alkalmazása után, az e rendeletben meghatározott okok alapján azonnal megtámadhassa a végzést vagy annak végrehajtását.

(31)

Ebben az összefüggésben a rendeletnek kötelezettséget kell előírnia arra vonatkozóan, hogy a hitelező által az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságánál előterjesztett valamennyi iratot és a szükséges fordításokat a számlazárolási végzés alkalmazása után haladéktalanul kézbesítsék az adósnak. A bíróságnak mérlegelési jogkört kell biztosítani abban a tekintetben, hogy határozatához egyéb olyan, a határozat alapjaként általa felhasznált iratokat – így például esetleges szóbeli meghallgatások szó szerinti leiratait – is csatol-e, amelyekre adott esetben az adósnak saját jogorvoslati lépéséhez szüksége lehet,.

(32)

Az adós számára biztosítani kell a számlazárolási végzés felülvizsgálatának lehetőségét, különösen akkor, ha az e rendeletben meghatározott feltételek és követelmények nem teljesültek, vagy abban az esetben, ha a végzés kibocsátását indokoló körülmények oly módon változtak meg, hogy a végzés kibocsátása már nem indokolt. Például jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az adós számára akkor, ha az adott ügy nem minősül tagállamközi ügynek az ebben a rendeletben szereplő meghatározás alapján, vagy ha az ebben a rendeletben meghatározott joghatósági szabályokat nem tartották be, ha a hitelező az e rendeletben megállapított határidőn belül nem kezdeményezte az ügy érdemére vonatkozó eljárást, ha a bíróság ennek következtében hivatalból nem vonta vissza a végzést vagy a végzés automatikusan nem szűnt meg, ha a hitelező követelésének sürgős, számlazárolási végzéssel történő védelme nem volt szükséges, mert nem állt fenn a követelés későbbi végrehajtása akadályozásának vagy számottevő megnehezítésének a kockázata, vagy ha a biztosítéknyújtás nem felelt meg az e rendeletben megállapított követelményeknek.

Jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az adós számára akkor is, ha a végzést és a számlazárolásról szóló értesítést nem e rendelet előírásainak megfelelően kézbesítették a részére, vagy amennyiben az adós részére kézbesített iratok nem feleltek meg az e rendelet szerinti nyelvi követelményeknek. Az ilyen jogorvoslati lehetőség engedélyezésétől azonban el kell tekinteni abban az esetben, ha az elmaradt kézbesítést vagy fordítást a megadott határidőn belül pótolják. A kézbesítés elmaradásának orvoslása érdekében a hitelezőnek kérelmet kell beadnia az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kézbesítésért felelős szervéhez arra vonatkozóan, hogy a megfelelő iratokat ajánlott postai küldeményként kézbesítsék az adós részére, illetve a bíróság rendelkezésére kell bocsátania az iratok szükséges fordításait abban az esetben, ha az adós vállalta az iratok bíróságon történő átvételét. Az ilyen kérelmet nem szükséges megkövetelni abban az esetben, ha a kézbesítés elmaradását időközben más módon orvosolták, például ha – a nemzeti joggal összhangban –a bíróság hivatalból kezdeményezte a kézbesítést.

(33)

Az e rendelet szerinti fordításokról történő gondoskodás, illetve a fordításokkal kapcsolatos költségek viselése kérdéseinek szabályozása nemzeti hatáskörben marad.

(34)

A számlazárolási végzés kibocsátása elleni jogorvoslat nyújtására a végzés kibocsátásának helye szerinti tagállam bíróságainak kell joghatósággal rendelkezniük. A számlazárolási végzés végrehajtása elleni jogorvoslat nyújtására vonatkozóan a végzés végrehajtásának helye szerinti tagállam bíróságainak vagy – adott esetben – illetékes végrehajtó hatóságainak kell joghatósággal rendelkezniük.

(35)

Az adósnak jogosultnak kell lennie arra, hogy kérelmezze a zárolt pénzeszközök felszabadítását, amennyiben megfelelő alternatív biztosítékot nyújt. Ez az alternatív biztosíték rendelkezésre bocsátható akár letét, akár egyéb garancia formájában, például bankgarancia vagy jelzálog révén.

(36)

E rendeletnek biztosítania kell, hogy az adós számlájának zárolása ne érintsen olyan pénzösszegeket, amelyek a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján mentesek a lefoglalás alól – például olyan pénzösszegeket, amelyek az adós és családja megélhetésének biztosításához szükségesek. Az adott tagállamban alkalmazandó eljárási rendszertől függően az érintett összeget vagy az illetékes szervnek – amely lehet bíróság, bank vagy az illetékes végrehajtó hatóság – kell hivatalból mentesítenie a végzés alkalmazását megelőzően, vagy a végzés alkalmazása után, az adós kérésére kell mentesíteni. Amennyiben több tagállamban kerül sor számlák zárolására, és a mentesítés alkalmazására több alkalommal került sor, a hitelező számára biztosítani kell, hogy a végrehajtás helye szerinti bármely tagállam illetékes bíróságánál vagy – amennyiben a végrehajtás helye szerinti érintett tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik – a végrehajtás helye szerinti érintett tagállam illetékes végrehajtó hatóságánál kérelmezhesse az adott tagállamban alkalmazott mentesítés kiigazítását.

(37)

A számlazárolási végzés gyors és késedelem nélküli kibocsátásának és végrehajtásának biztosítása érdekében e rendeletnek meg kell határoznia az eljárás különféle szakaszainak lezárására rendelkezésre álló határidőket. Az eljárásban részt vevő bíróságok vagy hatóságok csak kivételes körülmények esetén térhetnek el ezektől a határidőktől, például ha az ügy jogi vagy ténybeli szempontból összetett.

(38)

Az e rendeletben előírt időtartamok és határidők számítására az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (5) kell alkalmazni.

(39)

E rendelet alkalmazásának előmozdítása érdekében kötelezni kell a tagállamokat arra, hogy a számlazárolási végzésekre, illetve az azokkal egyenértékű nemzeti végzésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaikra és eljárásaikra vonatkozóan bizonyos információkat megosszanak a Bizottsággal.

(40)

E rendelet gyakorlati alkalmazásának elősegítése érdekében formanyomtatványokat kell létrehozni a számlazárolási végzés iránti kérelemre, magára a számlazárolási végzésre, a pénzeszközök zárolásáról szóló értesítésre, valamint az e rendelet szerinti jogorvoslati kérelemre vagy fellebbezésre vonatkozóan.

(41)

Az eljárás hatékonyságának javítása érdekében, e rendeletben lehetővé kell tenni az érintett tagállamok eljárásjogi szabályai által engedélyezett modern kommunikációs technológiák legszélesebb körű alkalmazását, különösen az e rendelet szerinti formanyomtatványok kitöltésének, illetve az eljárásban részt vevő hatóságok közötti kommunikációnak a céljára. Továbbá a számlazárolási végzés és az e rendelet hatálya alá tartozó egyéb iratok aláírási módjának technológiai szempontból semlegesnek kell lennie annak érdekében, hogy alkalmazni lehessen a meglévő módszereket – mint pl. a digitális tanúsítás vagy a biztonságos hitelesítés –, valamint, hogy figyelembe lehessen venni az e téren a jövőben bekövetkező fejlődést.

(42)

Annak biztosítása érdekében, hogy e rendelet végrehajtására egységes feltételek mellett kerüljön sor, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendeletben előírt formanyomtatványok meghatározása, valamint későbbi módosítása céljából. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni.

(43)

Az e rendeletben előírt formanyomtatványok létrehozásáról és a későbbiekben azok módosításáról szóló végrehajtási jogi aktusok elfogadására a tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni a 182/2011/EU rendelet 4. cikkének megfelelően.

(44)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Különösen az annak 7., 8., 17., valamint 47. cikkében előírt, a magán- és családi élet tiszteletben tartásának, a személyes adatok védelmének, a tulajdonhoz való jognak, valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jognak a biztosítására törekszik.

(45)

A személyes adatokhoz való e rendelet szerinti hozzáféréssel, azok felhasználásával és továbbításával összefüggésben meg kell felelni a tagállamok nemzeti jogába átültetett 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) foglalt követelményeknek.

(46)

A rendelet alkalmazása céljából meg kell határozni ugyanakkor bizonyos konkrét feltételeket is a személyes adatokhoz való hozzáférésre, továbbá azok felhasználására és továbbítására vonatkozóan. Ebben a tekintetben sor került az európai adatvédelmi biztos véleményének figyelembevételére is (8). Az információgyűjtés által érintett személyt a nemzeti joggal összhangban kell tájékoztatni. Az adósnak a számlájával vagy számláival kapcsolatos adatközlésről történő értesítését 30 nappal késleltetni kell annak biztosítása érdekében, hogy az adós korai értesítése ne veszélyeztesse a számlazárolási végzés hatását.

(47)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen egy olyan biztosítási intézkedésre vonatkozó uniós eljárás létrehozását, amely lehetővé teszi a hitelező számára, hogy számlazárolási végzéshez jusson, amellyel megakadályozható, hogy az adós által valamely tagállamban vezetett bankszámlán tartott pénzeszközöknek az átutalása vagy felvétele veszélyeztesse a hitelező követelésének későbbi érvényesítését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és léptéke és hatása miatt azonban az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(48)

Ez a rendelet csak azokra a tagállamokra alkalmazandó, amelyekre nézve alkalmazása a Szerződéseknek megfelelően kötelező. Az e rendelet szerinti számlazárolási végzés beszerzésére vonatkozó eljárással ennek megfelelően csak azok a hitelezők élhetnek, amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamban rendelkeznek lakóhellyel vagy székhellyel, és az e rendelet értelmében kibocsátott végzések csak olyan bankszámlák zárolására vonatkozhatnak, amelyek ilyen tagállamban találhatók.

(49)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(50)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(51)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1.   FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

(1)   Ez a rendelet olyan uniós eljárást hoz létre, amely lehetővé teszi a hitelező számára, hogy ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzéshez (a továbbiakban: számlazárolási végzés vagy végzés) jusson, amely megakadályozza, hogy az adós által vagy az adós nevében valamely tagállamban vezetett bankszámlán tartott pénzeszközöknek a végzésben megállapított összeghatárig történő átutalása vagy felvétele veszélyeztesse a hitelező követelésének későbbi érvényesítését.

(2)   A számlazárolási végzés a nemzeti jog értelmében meglévő zárolási intézkedések alternatívájaként áll a hitelező rendelkezésére.

2. cikk

Hatály

(1)   Ez a rendelet a 3. cikkben meghatározott, tagállamközi polgári és kereskedelmi ügyekben érvényesített pénzkövetelésekre alkalmazandó, az érintett bíróság (a továbbiakban: bíróság) jellegére való tekintet nélkül. Hatálya nem terjed ki különösen az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, vagy az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása („acta iure imperii”) során végrehajtott intézkedéseire és mulasztásaira vonatkozó felelősségére.

(2)   Ez a rendelet nem alkalmazandó az alábbiakra:

a)

házassági vagyonjog vagy olyan kapcsolatból eredő vagyonjog, amelyet az adott kapcsolatra alkalmazandó jog szerint a házasságéhoz hasonló joghatásúnak tekintenek;

b)

végrendelet és öröklés, ideértve a haláleset következtében felmerülő tartási kötelezettségeket;

c)

az olyan adóssal szembeni követelések, amely ellen csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására irányuló eljárás, csődegyezségre, kényszeregyezségre irányuló vagy hasonló eljárás indult;

d)

társadalombiztosítás;

e)

választott bíráskodás.

(3)   Ez a rendelet nem alkalmazandó sem azokra a bankszámlákra, amelyek a számlavezetés helye szerinti tagállam joga alapján mentesek a lefoglalás alól, sem pedig a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 2. cikke a) pontjában meghatározott rendszerek működtetésével összefüggésben vezetett bankszámlákra.

(4)   Ez a rendelet nem alkalmazandó a központi bankoknál vagy azok által vezetett bankszámlákra olyan esetekben, amikor azok monetáris hatóságként járnak el.

3. cikk

Tagállamközi ügyek

(1)   E rendelet alkalmazásában tagállamközi ügy az olyan ügy, amelyben a számlazárolási végzéssel zárolandó bankszámla vagy bankszámlák vezetésének helye az alábbiaktól eltérő tagállamban van:

a)

azon bíróság székhelye szerinti tagállam, amely bíróságnál a 6. cikk alapján a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztették, vagy

b)

a hitelező lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam.

(2)   Annak eldöntésére, hogy egy ügy tagállamközi ügy-e, a számlazárolási végzés iránti kérelemnek a számlazárolási végzés kibocsátására joghatósággal rendelkező bíróságnál történő előterjesztésének időpontja az irányadó.

4. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „bankszámla” vagy „számla”: minden olyan, pénzeszközöket tartalmazó, banknál vezetett számla, amelyet az adós nevén vagy az adós megbízásából harmadik személy nevén vezetnek;

2.   „bank”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet, ideértve az Unión belüli vagy a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 47. cikkével összhangban Unión kívüli központi irodával rendelkező hitelintézeteknek az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 17. pontja értelmében vett, az Unióban található fióktelepeit is;

3.   „pénzeszközök”: valamely számlán bármely pénznemben jóváírt pénz, illetve pénz visszafizetésére fennálló hasonló követelés, mint például pénzpiaci betétek;

4.   „a bankszámla vezetésének helye szerinti tagállam”:

a)

a számla IBAN-számában (nemzetközi bankszámlaszám) feltüntetett tagállam; vagy

b)

az IBAN-számmal nem rendelkező bankszámla esetében az a tagállam, amelyben annak a banknak a központi irodája található, amelynél a számlát vezetik, vagy amennyiben a számlát fióktelepnél vezetik, úgy a fióktelep helye szerinti tagállam;

5.   „követelés”: meghatározott pénzösszeg kifizetésére vonatkozó, esedékessé vált igény, illetve valamely már bekövetkezett ügyletből vagy eseményből származó, meghatározható pénzösszeg kifizetésére vonatkozó igény, feltéve, hogy az ilyen igény bíróság elé vihető;

6.   „hitelező”: olyan, valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes személy, vagy olyan, valamely tagállamban székhellyel rendelkező jogi személy, vagy valamely tagállamban székhellyel rendelkező és egy tagállam joga szerint perindításra jogosult, illetve perelhető bármely olyan egyéb szervezet, aki vagy amely követeléssel kapcsolatos számlazárolási végzést kérelmez, illetve akinek vagy amelynek ilyen végzés már a birtokában van;

7.   „adós”: olyan természetes vagy jogi személy, vagy egy tagállam joga szerint perindításra jogosult, illetve perelhető bármely olyan egyéb szervezet, akivel vagy amellyel szemben a hitelező követeléssel kapcsolatos számlazárolási végzést kérelmez, illetve akivel vagy amellyel szemben ilyen végzés a hitelezőnek már a birtokában van;

8.   „bírósági határozat”: valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve a költségek és kiadások bírósági tisztviselő általi megállapításáról szóló határozatot is;

9.   „perbeli egyezség”: valamely tagállam bírósága által jóváhagyott vagy eljárás során valamely tagállam bírósága előtt kötött egyezség;

10.   „közokirat”: a valamely tagállamban az alaki követelményeknek megfelelően közokiratként kiállított vagy bejegyzett okirat, amelynek hitelessége:

a)

a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; és

b)

valamely hatóság vagy erre feljogosított bármely más szerv által nyert megállapítást;

11.   „az eredeti eljárás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a számlazárolási végzést kibocsátották;

12.   „a végrehajtás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a zárolandó bankszámlát vezetik;

13.   „információs hatóság”: az a hatóság, amelyet a tagállam az adós számlájára vagy számláira vonatkozó szükséges információk 14. cikk szerinti beszerzésének céljára illetékesként kijelölt;

14.   „illetékes hatóság”: az a hatóság vagy azok a hatóságok, amelyet vagy amelyeket a tagállam a 10. cikk (2) bekezdése, a 23. cikk (3), (5) és (6) bekezdése, a 25. cikk (3) bekezdése, a 27. cikk (2) bekezdése, a 28. cikk (3) bekezdése, és a 36. cikk (5) bekezdésének második albekezdése szerinti átvételre, továbbításra vagy kézbesítésre illetékesként kijelölt;

15.   „lakóhely vagy székhely”: az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 62. és 63. cikkével összhangban meghatározott lakóhely vagy székhely.

2.   FEJEZET

A SZÁMLAZÁROLÁSI VÉGZÉS KÉRELMEZÉSI ELJÁRÁSA

5. cikk

A számlazárolási végzés kérelmezésének feltételei

Számlazárolási végzés iránt a következő esetekben folyamodhat a hitelező:

a)

azt megelőzően, hogy a hitelező az ügy érdemében eljárást kezdeményez valamely tagállamban az adóssal szemben, vagy ezen eljárás bármely szakaszában a határozat meghozataláig, illetve a perbeli egyezség jóváhagyásáig vagy megkötéséig;

b)

azt követően, hogy a hitelező valamely tagállamban olyan bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan perbeli egyezségre jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését.

6. cikk

Joghatóság

(1)   Ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre, akkor a számlazárolási végzés kibocsátására azon tagállami bíróságoknak van joghatósága, amely bíróságok az alkalmazandó joghatósági szabályok szerint joghatósággal rendelkeznek az ügy érdemében határozatot hozni.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére, ha az adós fogyasztói minőségben, gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül esőnek tekinthető célból kötött szerződést a hitelezővel, akkor az e szerződéshez kapcsolódó követelés biztosítását célzó számlazárolási végzés kibocsátására kizárólag az adós lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal.

(3)   Ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy perbeli egyezségre jutott, akkor a bírósági határozatban vagy a perbeli egyezségben meghatározott követeléshez kapcsolódó számlazárolási végzés kibocsátására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelyben a bírósági határozatot hozták, illetve a perbeli egyezséget jóváhagyták vagy megkötötték.

(4)   Ha a hitelező közokirathoz jutott, akkor az ebben az okiratban meghatározott követeléshez kapcsolódó számlazárolási végzés kibocsátására azon tagállam erre a célra kijelölt bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelyben az említett okiratot kiállították.

7. cikk

A számlazárolási végzés kibocsátásának feltételei

(1)   A bíróság abban az esetben bocsát ki számlazárolási végzést, ha a hitelező a bíróság előtt hitelt érdemlően bizonyítja, hogy sürgősen szükség van számlazárolási végzés formájában biztosítási intézkedés meghozatalára, mert fennáll annak a valós kockázata, hogy ilyen intézkedés hiányában a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása meghiúsul vagy számottevően nehezebb lesz.

(2)   Ha a hitelező még egyik tagállamban sem jutott olyan bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan perbeli egyezségre, amely kötelezi az adóst a hitelező követelésének megfizetésére, akkor a hitelezőnek hitelt érdemlően bizonyítani kell a bíróság előtt azt is, hogy jók az esélyei arra, hogy az adóssal szembeni követelésének érdeméről számára kedvező döntés szülessen.

8. cikk

A számlazárolási végzés iránti kérelem

(1)   A számlazárolási végzés iránti kérelmet az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kidolgozott formanyomtatványon kell előterjeszteni.

(2)   A kérelemben a következő információkat kell feltüntetni:

a)

annak a bíróságnak a neve és címe, amelynél a kérelmet előterjesztik;

b)

a hitelező adatai: neve és elérhetősége, valamint adott esetben a hitelező képviselőjének neve és elérhetősége, továbbá:

i.

ha a hitelező természetes személy: a születési ideje és – amennyiben van és ismert – a személyazonosító igazolványának száma vagy az útlevélszáma; vagy

ii.

ha a hitelező jogi személy vagy bármely egyéb, valamely tagállam joga szerint perindításra jogosult, illetve perelhető szervezet: a létesítésének, megalakulásának vagy bejegyzésének helye szerinti állam megnevezése, a hitelező azonosító vagy bejegyzési száma, illetve amennyiben nincs ilyen, a létesítésének, megalakulásának vagy bejegyzésének időpontja és helye;

c)

az adós adatai: neve és elérhetősége, valamint adott esetben az adós képviselőjének neve és elérhetősége, továbbá, amennyiben rendelkezésre áll:

i.

ha az adós természetes személy: a születési ideje és a személyazonosító igazolványának száma vagy az útlevélszáma; vagy

ii.

ha az adós jogi személy vagy bármely egyéb, valamely tagállam joga szerint perindításra jogosult, illetve perelhető szervezet: a létesítésének, megalakulásának vagy bejegyzésének helye szerinti állam megnevezése, az adós azonosító vagy bejegyzési száma, illetve amennyiben nincs ilyen, a létesítésének, megalakulásának vagy bejegyzésének időpontja és helye;

d)

annak a banknak az azonosítását lehetővé tevő szám – például IBAN-szám vagy BIC-kód –, és/vagy annak a banknak a neve és címe, amelynél az adós zárolandó bankszámláját vagy -számláit vezetik;

e)

ha rendelkezésre áll, a zárolandó bankszámla vagy -számlák száma, és ebben az esetben annak jelzése is, hogy az adós ugyanezen banknál vezetett más számláit is zárolni kell-e;

f)

ha a d) pontban előírt adatok egyikének megadására sincs mód, nyilatkozat arról, hogy a 14. cikk értelmében kérelmezik a számlainformációk beszerzését – amennyiben ilyen kérelemre lehetőség van –, valamint annak indoklása, hogy a hitelező miért gondolja úgy, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál bankszámlával vagy -számlákkal rendelkezik;

g)

a számlazárolási végzéssel zárolni kért összeg:

i.

ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre, akkor a tőkekövetelés összege vagy annak egy része, valamint a 15. cikk értelmében behajtható esetleges kamatok összege;

ii.

ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, akkor a tőkekövetelésnek a bírósági határozatban, perbeli egyezségben vagy közokiratban meghatározott összege vagy annak egy része, valamint a 15. cikk értelmében behajtható esetleges kamatok és költségek összege;

h)

ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre:

i.

minden olyan jelentőséggel bíró tényező ismertetése, amely alátámasztja annak a bíróságnak a joghatóságát, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztik;

ii.

a követelés, és adott esetben a kért kamatok jogalapjául felhozott, összes jelentőséggel bíró körülmény ismertetése;

iii.

nyilatkozat arról, hogy a hitelező kezdeményezett-e már eljárást az adóssal szemben az ügy érdemében;

i)

ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, akkor nyilatkozat arról, hogy a bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat teljesítése még nem történt meg, illetve amennyiben teljesítése részben történt meg, a teljesítés hiánya mértékének megjelölése;

j)

minden jelentőséggel bíró, a számlazárolási végzés kibocsátását indokoló, a 7. cikk (1) bekezdésében előírtak szerinti körülmény ismertetése;

k)

adott esetben azon indokok feltüntetése, amelyek alapján a hitelező úgy gondolja, hogy mentesülnie kell a 12. cikk szerinti biztosíték nyújtása alól;

l)

a hitelező által felhozott bizonyítékok listája;

m)

a 16. cikknek megfelelően nyilatkozat arról, hogy a hitelező előterjesztett-e más bíróságoknál vagy hatóságoknál egyenértékű tagállami végzés iránti kérelmet, illetve hogy a hitelező jutott-e már ilyen végzéshez vagy elutasították-e erre irányuló kérelmét, illetve ha hozzájutott a végzéshez, azt milyen mértékben alkalmazták;

n)

a hitelező bankszámlája, amelyre az adós a követelésből önkéntes befizetést teljesíthet – ennek feltüntetése nem kötelező;

o)

nyilatkozat arról, hogy a hitelező által a kérelemben közölt információ a legjobb tudomása szerint teljes és megfelel a valóságnak, és hogy a hitelező tudatában van annak, hogy a szándékosan valótlan vagy hiányos állítások a kérelem előterjesztésének helye szerinti tagállam joga alapján jogkövetkezményeket vagy a 13. cikk szerinti felelősségre vonást vonhat maga után.

(3)   A kérelemhez csatolni kell minden vonatkozó igazoló iratot, és amennyiben a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, a bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat egy olyan példányát, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek.

(4)   A kérelmet és az igazoló iratokat bármely olyan kommunikációs eszközzel – akár elektronikus úton is – elő lehet terjeszteni, amely a kérelem előterjesztésének helye szerinti tagállam eljárásjogi szabályai szerint elfogadott.

9. cikk

Bizonyításfelvétel

(1)   A bíróság írásbeli eljárás keretében, a hitelező által a kérelemben vagy a kérelemmel együtt megadott információk és bizonyítékok alapján határoz. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a megadott bizonyítékok nem elégségesek, akkor – amennyiben ezt a nemzeti jog lehetővé teszi – felkérheti a hitelezőt, hogy terjesszen elő további igazoló iratokat.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére és a 11. cikkre is figyelemmel, a bíróság, feltéve, hogy mindez nem okoz indokolatlan késedelmet az eljárásban, a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló egyéb megfelelő bizonyításfelvételi módszert is alkalmazhat, például a hitelezőt és tanúját vagy tanúit szóban is meghallgathatja, többek között videokonferencia vagy más kommunikációs technológia segítségével is.

10. cikk

Az ügy érdemére vonatkozó eljárás kezdeményezése

(1)   Ha a hitelező a számlazárolási végzés iránti kérelmet az ügy érdemére vonatkozó eljárás kezdeményezése előtt terjesztette elő, akkor a kérelem előterjesztését követő 30 napon belül vagy a végzés kibocsátását követő 14 napon belül – a két időpont közül a későbbit figyelembe véve – kezdeményeznie kell az eljárást, és igazolnia kell az eljárás kezdeményezését azon bíróság előtt, amelynél a kérelmet előterjesztette. A bíróság az adós kérésére meg is hosszabbíthatja az említett határidőt, például annak lehetővé tétele érdekében, hogy a felek rendezzék a követelést; a meghosszabbításról mindkét felet megfelelően tájékoztatnia kell.

(2)   Ha a bíróság az (1) bekezdésben említett határidőn belül nem kapja meg az eljárás kezdeményezésének igazolását, akkor a számlazárolási végzést vissza kell vonni vagy annak meg kell szűnnie, és erről a feleket megfelelően tájékoztatni kell.

Ha a végzést kibocsátó bíróság a végrehajtás helye szerinti tagállamban található, akkor ebben a tagállamban a végzést e tagállam jogával összhangban kell visszavonni vagy azzal összhangban kell annak megszűnnie.

Ha a végzés visszavonása vagy megszűnése az eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kell, hogy alkalmazásra kerüljön, akkor a bíróságnak az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott visszavonási formanyomtatvány útján kell visszavonnia a számlazárolási végzést, és a visszavonási formanyomtatványt a 29. cikkel összhangban továbbítania kell a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. Az illetékes hatóság, a 23. cikk megfelelő alkalmazásával, megteszi a szükséges lépéseket a visszavonás vagy a megszűnés alkalmazása érdekében.

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az ügy érdemére vonatkozó eljárást az alábbi időpontban kell kezdeményezettnek tekinteni:

a)

az eljárást megindító irat, illetve az azzal egyenértékű irat bíróságnál történő előterjesztésének időpontjában, feltéve, hogy a hitelező ezt követően nem mulasztotta el megtenni az adós részére történő kézbesítés érdekében számára előírt lépéseket; vagy

b)

ha az iratot a bíróságnál történő előterjesztést megelőzően kell kézbesíteni, akkor abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésért felelős hatóság megkapja, feltéve, hogy a hitelező ezt követően nem mulasztotta el megtenni az irat bíróságnál történő előterjesztése érdekében számára előírt lépéseket.

Az első albekezdés b) pontjában említett kézbesítésért felelős hatóság az a hatóság, amelyik elsőként kapja meg a kézbesítendő iratokat.

11. cikk

Eljárás a másik fél meghallgatásának mellőzésével

Az adós nem értesíthető a számlazárolási végzés iránti kérelemről, és a végzés kibocsátása előtt nem hallgatható meg.

12. cikk

A hitelező által nyújtandó biztosíték

(1)   Abban az esetben, ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre, a bíróság a számlazárolási végzés kibocsátása előtt biztosíték nyújtására kell köteleznie a hitelezőt, olyan összegben, amellyel biztosítható az e rendeletben előírt eljárással való visszaélés megelőzése és az adós számlazárolási végzés miatt esetlegesen elszenvedett kárának a megtérítése, a hitelező 13. cikk szerinti kártérítési felelősségének a mértékéig.

Kivételes esetben a bíróság eltekinthet az első albekezdésben meghatározott követelménytől, ha úgy ítéli meg, hogy az eset körülményei alapján nem helyénvaló az említett albekezdésben említett biztosíték nyújtása.

(2)   Ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, a bíróság a végzés kibocsátását megelőzően kötelezheti a hitelezőt az (1) bekezdés első albekezdésében említett biztosíték nyújtására, ha az eset körülményei alapján ezt szükségesnek és helyénvalónak ítéli.

(3)   Ha a bíróság e cikk értelmében előírja a biztosíték nyújtását, akkor tájékoztatnia kell a hitelezőt az előírt összegről és arról, hogy a bíróság székhelye szerinti tagállam joga alapján a biztosítékok mely formái fogadhatók el. Egyúttal jeleznie kell a hitelezőnek, hogy amint az rendelkezésre bocsátotta az e követelményeknek megfelelő biztosítékot, a bíróság ki fogja bocsátani a számlazárolási végzést.

13. cikk

A hitelező felelőssége

(1)   A hitelező köteles megtéríteni az adós mindazon kárát, amelyet a számlazárolási végzés a hitelezőnek felróható okok miatt okozott. A bizonyítási teher az adóst terheli.

(2)   Az alábbi esetekben a hitelezőnek felróható okot kell feltételezni, amennyiben nem képes ennek ellenkezőjét bizonyítani:

a)

ha a végzést visszavonják, mert a hitelező nem kezdeményezett eljárást az ügy érdemére vonatkozóan, kivéve, ha e mulasztás a követelés adós általi megfizetése vagy a felek viszonyának egyéb formában történő rendezése miatt történt;

b)

ha a hitelező nem kérte a számlazárolási összegen túl zárolt összegek felszabadítását a 27. cikknek megfelelően;

c)

ha a későbbiekben bebizonyosodik, hogy amiatt, hogy a hitelező nem teljesítette a 16. cikkben előírt kötelezettségeit, a végzés kibocsátása nem volt helyénvaló vagy csak egy alacsonyabb összegre vonatkozóan volt helyénvaló; vagy

d)

ha a végzést visszavonják, vagy végrehajtását megszüntetik amiatt, hogy a hitelező nem teljesítette az e rendeletben előírt, az iratok kézbesítésével vagy fordításával, illetve a kézbesítés vagy fordítás elmaradásának orvoslásával kapcsolatos kötelezettségeit.

(3)   Az (1) bekezdés ellenére a tagállamok nemzeti jogukban bevezethetnek egyéb felelősségi okokra, felelősségi formákra vagy a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezéseket, illetve fenntarthatják ilyen rendelkezéseiket. A hitelező adóssal szembeni felelősségének egyéb, az (1) és (2) bekezdésben kifejezetten nem szabályozott szempontjaira a nemzeti jog az irányadó.

(4)   A hitelező felelősségére a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alkalmazandó.

Ha több tagállamban is történik számlazárolás, a hitelező felelősségére annak a végrehajtás helye szerinti tagállamnak a joga alkalmazandó:

a)

ahol az adósnak a 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 23. cikke szerinti szokásos tartózkodási helye található, ennek hiányában pedig

b)

amely az üggyel a legszorosabb kapcsolatban áll.

(5)   Ez a cikk nem rendelkezik a hitelező bankkal vagy bármely harmadik féllel szembeni esetleges felelősségének a kérdéséről.

14. cikk

Számlainformációk beszerzésére irányuló kérelem

(1)   Ha a hitelező valamely tagállamban olyan végrehajtható bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan végrehajtható perbeli egyezségre jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, és a hitelező okkal feltételezi, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál egy vagy több bankszámlával rendelkezik, de nem ismeri sem a bank nevét és/vagy címét, sem az IBAN-számot, a BIC-kódot vagy a bank azonosítását lehetővé tevő egyéb banki számot, akkor kérelmezheti attól a bíróságtól, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztette, a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságának abból a célból való megkeresését, hogy az szerezze be a bank vagy bankok, valamint az adós számlája vagy számlái azonosításának lehetővé tételéhez szükséges információkat.

Az első albekezdés ellenére a hitelező akkor is előterjesztheti az abban az albekezdésben említett kérelmet, ha a birtokában lévő bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat még nem hajtható végre, és a zárolandó összeg a jelentőséggel bíró körülményeket figyelembe véve jelentős, és a hitelező a bíróság előtt hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a számlainformációkra sürgősen szükség van, mert fennáll annak a kockázata, hogy a számlainformációk hiányában veszélybe kerülhet a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi végrehajtása, és hogy ez a hitelező pénzügyi helyzetének számottevő romlásához vezethet.

(2)   A hitelezőnek az (1) bekezdésben említett kérelmét a számlazárolási végzés iránti kérelemben kell jeleznie. A hitelezőnek meg kell indokolnia, miért gondolja úgy, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál egy vagy több bankszámlával rendelkezik, és minden rendelkezésére álló jelentőséggel bíró információt meg kell adnia az adósról és a zárolandó számláról vagy számlákról. Ha az a bíróság, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztették, úgy ítéli meg, hogy a hitelező információra irányuló kérelme nem kellően megalapozott, akkor azt el kell utasítania.

(3)   Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a hitelező információra irányuló kérelme kellően megalapozott és – a 8. cikk (2) bekezdésének d) pontjában előírt információs követelmény, valamint adott esetben a 12. cikk szerinti biztosítéki követelmény kivételével – a számlazárolási végzés kibocsátásához szükséges valamennyi feltétel és követelmény teljesül, a bíróságnak a 29. cikkel összhangban továbbítania kell a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságának az információra irányuló kérelmet.

(4)   Az (1) bekezdésben említett információk beszerzéséhez a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságának az (5) bekezdéssel összhangban az adott tagállamban rendelkezésére álló módszerek valamelyikét kell igénybe vennie.

(5)   Minden tagállam biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett információk beszerzésére szolgáló alábbi módszerek közül a nemzeti joga értelmében legalább az egyik igénybe vehető legyen:

a)

a területén működő minden bank kötelezése arra, hogy az információs hatóság kérésére közölje, hogy az adós rendelkezik-e nála számlával;

b)

az információs hatóság jelentőséggel bíró információkhoz való hozzáférése, amennyiben ezeket az információkat hatóságok vagy közigazgatási szervek tárolják, nyilvántartásokban vagy más módon;

c)

az adós arra való bírósági kötelezésének lehetősége, hogy közölje, hogy az érintett tagállamban melyik banknál vagy bankoknál rendelkezik egy vagy több bankszámlával, és ezzel együtt egy olyan, személynek címzett (in personam) határozat kibocsátása, amely – a számlazárolási végzés által zárolandó összeg erejéig – megtiltja, hogy az adós a számláján vagy számláin lévő pénzeszközöket felvegye vagy átutalja; illetve

d)

bármilyen egyéb módszer, amely a jelentőséggel bíró információk beszerzése céljából eredményesen és hatékonyan alkalmazható, feltéve, hogy a módszer nem aránytalanul költséges vagy időigényes.

A tagállam által lehetővé tett módszertől vagy módszerektől függetlenül az információk beszerzésében érintett valamennyi hatóságnak sürgősséggel kell eljárnia.

(6)   Amint a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatósága beszerezte a számlainformációkat, a 29. cikkel összhangban továbbítania kell azokat a megkereső bíróságnak.

(7)   Ha az információs hatóság nem tudja beszerezni az (1) bekezdésben említett információkat, erről tájékoztatnia kell a megkereső bíróságot. Ha a számlainformáció hiánya miatt a számlazárási végzés iránti kérelmet teljes egészében elutasítják, a megkereső bíróság köteles haladéktalanul felszabadítani minden olyan biztosítékot, amelyet a hitelező a 12. cikkel összhangban esetlegesen nyújtott.

(8)   Ha ezen cikk értelmében az információs hatóság valamely banktól információkat kap, vagy hozzáférést kap a hatóságok vagy közigazgatási szervek nyilvántartásaiban található információkhoz, akkor 30 nappal késleltetni kell az adós arról történő értesítését, hogy személyes adatainak közlésére került sor, hogy ezáltal megelőzhető legyen az, hogy az adós korai értesítése veszélyeztesse a számlazárolási végzés hatását.

15. cikk

Kamatok és költségek

(1)   A hitelező kérelmére a számlazárolási végzés kiterjedhet a követelésre alkalmazandó jog értelmében a végzés kibocsátásának időpontjáig esedékes esetleges kamatokra, feltéve, hogy a kamatok összege vagy típusa nem olyan, hogy azok végzésbe való belefoglalása az eredeti eljárás helye szerinti tagállam elsőbbséget élvező, kötelező előírásai megsértésének minősül.

(2)   Ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, a számlazárolási végzésnek a hitelező kérelmére tartalmaznia kell az ilyen bírósági határozat, közokirat vagy perbeli egyezség beszerzésének költségeit is, amennyiben megállapítást nyert, hogy ezeket a költségeket az adósnak kell viselnie.

16. cikk

Párhuzamos kérelmek

(1)   A hitelező ugyanazon adóssal szemben, ugyanazon követelés biztosítása céljából nem terjeszthet elő egyidejűleg több bíróságnál számlazárolási végzés iránti párhuzamos kérelmeket.

(2)   A hitelezőnek a számlazárolási végzés iránti kérelmében nyilatkoznia kell arról, hogy más bíróságnál vagy hatóságnál előterjesztett-e ugyanazon adóssal szemben, ugyanazon követelés biztosítása céljából a számlazárolási végzéssel egyenértékű tagállami végzés iránti kérelmet, illetve hogy birtokában van-e ilyen végzésnek. A hitelezőnek fel kell tüntetnie az ilyen végzés iránti azon esetleges kérelmeket is, amelyeket azért utasítottak el, mert azok nem voltak befogadhatók, vagy alaptalannak bizonyultak.

(3)   Ha a hitelező egy számlazárolási végzés kibocsátására irányuló eljárás során ugyanazon adóssal szemben, ugyanazon követelés biztosítása céljából a számlazárolási végzéssel egyenértékű tagállami végzéshez jut, akkor erről és a beszerzett tagállami végzés ezt követő alkalmazásáról haladéktalanul tájékoztatnia kell a bíróságot. A hitelezőnek az ilyen egyenértékű tagállami végzés iránti azon esetleges kérelmekről is tájékoztatnia kell a bíróságot, amelyeket azért utasítottak el, mert azok nem voltak befogadhatók, vagy alaptalannak bizonyultak.

(4)   Ha a bíróság arról értesül, hogy a hitelező a számlazárolási végzéssel egyenértékű tagállami végzéshez jutott, az ügy valamennyi körülményét figyelembe véve mérlegelnie kell, hogy a számlazárolási végzés kibocsátása – részben vagy egészben – továbbra is helyénvaló-e.

17. cikk

A számlazárolási végzés iránti kérelemre vonatkozó határozat

(1)   Annak a bíróságnak, amelynél a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztették, meg kell vizsgálnia, hogy az e rendeletben megállapított feltételek és követelmények teljesülnek-e.

(2)   A bíróságnak késedelem nélkül, de legkésőbb a 18. cikkben meghatározott határidőn belül meg kell hoznia a kérelemre vonatkozó határozatát.

(3)   Ha a hitelező nem bocsátotta rendelkezésre a 8. cikkben előírt valamennyi információt, a bíróság lehetőséget biztosíthat a hitelező számára, hogy a bíróság által megadott határidőn belül a kérelem hiányait pótolja vagy helyesbítse azt, kivéve, ha a kérelem nyilvánvalóan nem befogadható vagy alaptalan. Ha a hitelező az említett határidőn belül elmulasztja a kérelem hiányainak pótlását vagy helyesbítését, a kérelmet el kell utasítani.

(4)   A számlazárolási végzést olyan összegre kell kibocsátani, amely a 9. cikkben említett bizonyítékok és az alapul szolgáló követelésre alkalmazandó jog alapján indokolt, és adott esetben ki kell terjednie a 15. cikk szerinti kamatokra és/vagy költségekre is.

A végzésben meghatározott összeg semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a hitelező által a kérelemben feltüntetett összeget.

(5)   A kérelemre vonatkozó határozatról – az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogában az egyenértékű tagállami végzésekre vonatkozóan előírt eljárás keretében – a hitelezőt értesíteni kell.

18. cikk

Határozathozatali határidők a számlazárolási végzés iránti kérelem ügyében

(1)   Ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve nem jutott perbeli egyezségre, akkor a bíróságnak a kérelem hitelező általi előterjesztését vagy adott esetben hiánypótlását követő tizedik munkanap végéig határozatot kell hoznia.

(2)   Ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, akkor a bíróságnak a kérelem hitelező általi előterjesztését vagy adott esetben hiánypótlását követő ötödik munkanap végéig határozatot kell hoznia.

(3)   Ha a bíróság a 9. cikk (2) bekezdése értelmében szükségesnek tartja a hitelezőnek és adott esetben a tanújának/tanúinak a szóbeli meghallgatását, akkor késedelem nélkül meg kell tartania a meghallgatást, és a meghallgatást követő ötödik munkanap végéig határozatot kell hoznia.

(4)   A 12. cikkben említett esetekben az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében megállapított határidők alkalmazandók a hitelezőt biztosíték nyújtására kötelező határozatra. Miután a hitelező rendelkezésre bocsátotta az előírt biztosítékot, a bíróság haladéktalanul határozatot hoz a számlazárolási végzés iránti kérelemről.

(5)   E cikk (1), (2) és (3) bekezdése ellenére, a 14. cikkben említett esetekben a bíróságnak a 14. cikk (6) vagy (7) bekezdésében említett információk beérkezését követően haladéktalanul határozatot kell hoznia, feltéve, hogy a hitelező addig az időpontig rendelkezésre bocsátotta az előírt biztosítékot.

19. cikk

A számlazárolási végzés formája és tartalma

(1)   A számlazárolási végzést az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott formanyomtatvány alkalmazásával kell kibocsátani, és szerepelnie kell rajta a bíróság bélyegzőlenyomatának, egy aláírásának és/vagy bármilyen más hitelesítő jelének. A formanyomtatvány a következő két részből áll:

a)

A. rész, amely a (2) bekezdésben meghatározott, a banknak, a hitelezőnek és az adósnak továbbítandó információkat tartalmazza; és

b)

B. rész, amely a (3) bekezdésben meghatározott, a hitelezőnek és az adósnak a (2) bekezdés szerinti információkon túl továbbítandó információkat tartalmazza.

(2)   Az A. résznek a következő információkat kell tartalmaznia:

a)

a bíróság neve és címe, valamint az ügy iktatási száma;

b)

a hitelező adatai a 8. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírtak szerint;

c)

az adós adatai a 8. cikk (2) bekezdésének c) pontjában előírtak szerint;

d)

a végzéssel érintett bank neve és címe;

e)

ha a hitelező a kérelmében közölte az adós számlaszámát, akkor a zárolandó bankszámla vagy -számlák száma; és adott esetben annak jelzése, hogy az adós ugyanezen banknál vezetett esetleges további számláit is zárolni kell-e;

f)

adott esetben annak feltüntetése, hogy valamely zárolandó számla számát a 14. cikk szerinti kérelem útján szerezték be, és hogy a banknak, amennyiben a 24. cikk (4) bekezdésének második albekezdése szerint szükséges, az érintett számlaszámot vagy számlaszámokat a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától kell beszereznie;

g)

a végzéssel zárolandó összeg;

h)

a végzés 24. cikk szerinti alkalmazására vonatkozó, a banknak szóló utasítás;

i)

a végzés kibocsátásának ideje;

j)

ha a hitelező a 8. cikk (2) bekezdésének n) pontja értelmében számlát is megjelölt a kérelmében, akkor a 24. cikk (3) bekezdése szerinti felhatalmazás a bank részére arra vonatkozóan, hogy – amennyiben az adós ezt kéri és a végrehajtás helye szerinti tagállam joga ezt lehetővé teszi – a zárolt bankszámláról a végzésben meghatározott összeg erejéig szabadítson fel és utaljon át pénzeszközöket a hitelező által a kérelmében megjelölt számlára;

k)

információ arról, hogy hol található a 25. cikk szerinti értesítéshez használandó formanyomtatvány elektronikus változata.

(3)   A B. résznek a következő információkat kell tartalmaznia:

a)

az ügy tárgyának ismertetése és a végzés kibocsátásának bírósági indokolása;

b)

a hitelező által esetlegesen nyújtott biztosíték összege;

c)

adott esetben az a határidő, amelyen belül meg kell indítani az eljárást az ügy érdemében, és amelyen belül az eljárás megindítását bizonyítani kell a végzést kibocsátó bíróság előtt;

d)

adott esetben annak feltüntetése, hogy mely iratokat kell a 49. cikk (1) bekezdésének második mondata értelmében lefordítani;

e)

adott esetben annak feltüntetése, hogy a végzés végrehajtását a hitelezőnek kell kezdeményeznie, és ennek következtében – adott esetben –annak feltüntetése, hogy a hitelezőnek kell továbbítania a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a 23. cikk (3) bekezdése szerint, és neki kell kezdeményeznie a végzés adós részére történő kézbesítését a 28. cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerint; és

f)

tájékoztatás az adós rendelkezésére álló jogorvoslatokról.

(4)   Ha a számlazárolási végzés különböző bankoknál vezetett számlákat érint, külön formanyomtatványt (a (2) bekezdés értelmében az A. részt) kell kitölteni minden egyes bankra vonatkozóan. Ebben az esetben a hitelező és az adós rendelkezésére bocsátott formanyomtatványon (a (2) és a (3) bekezdés értelmében az A. és B. részben) minden érintett bankot fel kell sorolni.

20. cikk

A számlazárolási végzés időbeli hatálya

A számlazárolási végzés értelmében zárolt pénzeszközök a végzésben, illetve a végzésnek a 4. fejezet szerinti esetleges későbbi módosításaiban, illetve korlátozásaiban meghatározottaknak megfelelően mindaddig zárolva maradnak,

a)

amíg a végzést vissza nem vonják;

b)

amíg a végzés végrehajtását meg nem szüntetik; vagy

c)

amíg a számlazárolási végzés értelmében zárolt pénzeszközökre vonatkozóan hatályba nem lép egy, a hitelező által beszerzett olyan bírósági határozatot, közokiratot vagy perbeli egyezséget végrehajtó intézkedés, amely ugyanarra a követelésre vonatkozik, amelynek biztosítására a végzés irányult.

21. cikk

Fellebbezés a számlazárolási végzés kibocsátásának elutasításával szemben

(1)   A hitelezőnek jogában áll fellebbezéssel élni a bíróság bármely, a számlazárolási végzés iránti kérelmét részben vagy egészben elutasító határozatával szemben.

(2)   A fellebbezést az attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amikor a hitelezőnek az (1) bekezdésben említett határozat a tudomására jutott. A fellebbezést annál a bíróságnál kell előterjeszteni, amelyet az érintett tagállam az 50. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében a Bizottság számára megjelölt.

(3)   Ha a számlazárolási végzés iránti kérelmet teljes egészében elutasították, akkor a fellebbezést a másik fél meghallgatásának mellőzésével, a 11. cikkben foglaltaknak megfelelően kell elbírálni.

3.   FEJEZET

A SZÁMLAZÁROLÁSI VÉGZÉS ELISMERÉSE, VÉGREHAJTHATÓSÁGA ÉS VÉGREHAJTÁSA

22. cikk

Elismerés és végrehajthatóság

Az e rendelettel összhangban valamely tagállamban kibocsátott számlazárolási végzést a többi tagállamban külön eljárás nélkül el kell ismerni, és a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül végrehajthatónak kell tekinteni.

23. cikk

A számlazárolási végzés végrehajtása

(1)   E fejezet rendelkezéseire is figyelemmel a számlazárolási végzést azoknak az eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani, amelyek a végrehajtás helye szerinti tagállamban az egyenértékű tagállami végzések végrehajtására alkalmazandók.

(2)   A végzés végrehajtásában részt vevő minden hatóságnak késedelem nélkül kell eljárnia.

(3)   Ha a számlazárolási végzést a végrehajtás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bocsátották ki, a végzés 19. cikk (2) bekezdése szerinti A. részét, valamint a 25. cikk szerinti értesítésre szolgáló üres formanyomtatványt – e cikk (1) bekezdése alkalmazása érdekében – a 29. cikkel összhangban továbbítani kell a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának.

A továbbítást a végzést kibocsátó bíróságnak vagy a hitelezőnek kell elvégeznie, attól függően, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga értelmében melyikük feladata a végrehajtási eljárás kezdeményezése.

(4)   A végzéshez – szükség szerint – csatolni kell a végzés fordítását vagy átiratát a végrehajtás helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, illetve ha a végrehajtás helye szerinti tagállamnak több hivatalos nyelve van, annak a helynek a hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, ahol a végzést alkalmazni kell. Ezeket a fordításokat vagy átiratokat a végzést kibocsátó bíróságnak kell biztosítania a 19. cikkben említett formanyomtatvány megfelelő nyelvi változatának felhasználásával.

(5)   A végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a nemzeti jogával összhangban meg kell tennie a végzés végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(6)   Ha a számlazárolási végzés ugyanabban a tagállamban vagy különböző tagállamokban több bankot is érint, akkor a végrehajtás helye szerinti érintett tagállam illetékes hatósága részére a 19. cikk (4) bekezdése szerint minden egyes bank tekintetében külön formanyomtatványt kell továbbítani.

24. cikk

A számlazárolási végzés alkalmazása

(1)   A számlazárolási végzéssel megkeresett banknak a végzés vagy – ha a végrehajtás helye szerinti tagállam joga azt írja elő – a végzés alkalmazására vonatkozó megfelelő utasítás átvételét követően haladéktalanul alkalmaznia kell a végzést.

(2)   A számlazárolási végzés alkalmazása érdekben – a 31. cikk rendelkezéseinek megfelelően – a bank az alábbi lépések egyikének megtételével zárolja a végzésben szereplő összeget:

a)

biztosítja, hogy a végzésben feltüntetett vagy a (4) bekezdés szerint azonosított bankszámláról vagy bankszámlákról ne utalhassák át és ne vehessék fel a szóban forgó összeget; vagy

b)

ha a nemzeti jog úgy rendelkezik, átutalja a szóban forgó összeget egy zárolási célokra létrehozott bankszámlára.

A zárolásra kerülő végleges összeg a végzés vagy az annak megfelelő utasítás bank általi kézhezvételének időpontjában fennálló, függő tranzakciók elszámolásának függvényében változhat. Ugyanakkor az ilyen függő tranzakciókat csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha elszámolásuk azelőtt megtörténik, hogy a bank a 25. cikk szerinti értesítést a 25. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőkön belül kiadja.

(3)   A (2) bekezdés a) pontja ellenére a bank az adós kérelmére jogosult a zárolt összegeket felszabadítani és a hitelező végzésben megadott számlájára átutalni a hitelezői követelés kiegyenlítésének céljából, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

a végzés a 19. cikk (2) bekezdésének j) pontjával összhangban, kifejezetten tartalmazza a bank ilyen tárgyú felhatalmazását;

b)

a végrehajtás helye szerinti tagállam joga lehetővé teszi ezt a felszabadítást és átutalást; valamint

c)

nincsenek párhuzamos végzések érvényben az érintett számla tekintetében.

(4)   Amennyiben a számlazárolási végzés nem tartalmazza az adós bankszámlájának vagy bankszámláinak a számát, illetve a számait, hanem kizárólag az adós neve és egyéb adatait tünteti fel, a banknak vagy a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek kell azonosítania az adós által a végzésben szereplő banknál vezetett számlát vagy számlákat.

Ha a végzésben megadott információk alapján a bank vagy egyéb szervezet nem tudja biztonsággal azonosítani az adós számláját, akkor a bank

a)

ha a 19. cikk (2) bekezdésének f) pontjával összhangban a végzés feltünteti, hogy a zárolandó számla vagy számlák számait a 14. cikk szerinti kérelem útján szerezték be, a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától szerzi be ezt a számlaszámot vagy számlaszámokat; és

b)

minden egyéb esetben nem alkalmazza a végzést.

(5)   A (2) bekezdés a) pontjában említett számlán vagy számlákon lévő, a számlazárolási végzésben meghatározott összegen felüli pénzeszközöket a végzés alkalmazása nem érinti.

(6)   Ha a számlazárolási végzés alkalmazásakor a (2) bekezdés a) pontjában említett számlán vagy számlákon található pénzeszközök nem elegendőek a végzésben meghatározott teljes összeg zárolásához, a végzést csak a számlán vagy számlákon rendelkezésre álló összeg erejéig kell alkalmazni.

(7)   Ha a számlazárolási végzés az adós egyazon banknál vezetett több számlájára is kiterjed, és az e számlákon található pénzeszközök meghaladják a végzésben meghatározott összeget, a végzést az alábbi prioritási sorrendben kell alkalmazni:

a)

a kizárólag az adós nevén lévő takarékszámlák;

b)

a kizárólag az adós nevén lévő folyószámlák;

c)

mással közös takarékszámlák, a 30. cikkre is figyelemmel;

d)

mással közös folyószámlák, a 30. cikkre is figyelemmel.

(8)   Ha a (2) bekezdés a) pontjában említett számlán vagy számlákon található pénzeszközök pénzneme eltér a számlazárolási végzés szerinti pénznemtől, a banknak a végzésben meghatározott összeget a végzés alkalmazása napján és időpontjában érvényes, az említett pénznem eladására vonatkozóan az Európai Központi Bank által közzétett referencia-devizaárfolyamnak vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam központi bankja által közzétett átváltási árfolyamnak megfelelően át kell váltania a pénzeszközök pénznemére, és a megfelelő összeget ebben a pénznemben kell zárolnia.

25. cikk

Értesítés a pénzeszközök zárolásáról

(1)   A banknak vagy a végrehajtás helye szerinti tagállamban a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek a számlazárolási végzés alkalmazását követő harmadik munkanap végéig az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott értesítési formanyomtatványon értesítést kell kiállítania, amelyben feltünteti, hogy az adós számláján vagy számláin zároltak-e pénzeszközöket, és ha igen, milyen mértékben, továbbá feltünteti a végzés alkalmazásának napját. Ha – rendkívüli körülmények fennállása esetén – a bank vagy egyéb szervezet nem tudja kiállítani az értesítést három munkanapon belül, akkor a lehető leghamarabb, de legkésőbb a végzés alkalmazását követő nyolcadik munkanap végéig ki kell állítania azt.

Az értesítést a (2) és (3) bekezdéssel összhangban haladéktalanul továbbítani kell.

(2)   Ha a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállamban bocsátották ki, a banknak vagy a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek a 29. cikkel összhangban továbbítania kell az értesítést a végzést kibocsátó bíróságnak, és tértivevénnyel igazolt ajánlott postai küldeményben, vagy azzal egyenértékű elektronikus úton a hitelezőnek.

(3)   Ha a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bocsátották ki, az értesítést a 29. cikkel összhangban továbbítani kell a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának, kivéve, ha az értesítést ugyanaz a hatóság állította ki.

A hatóságnak a 29. cikkel összhangban továbbítania kell az értesítést a végzést kibocsátó bíróságnak, és tértivevénnyel igazolt ajánlott postai küldeményben, vagy azzal egyenértékű elektronikus úton a hitelezőnek, az értesítés kézhezvételétől vagy kiállításától számított első munkanap végéig.

(4)   A banknak vagy a számlazárolási végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezetnek az adós kérelmére közölnie kell az adóssal a végzés részleteit. A bank vagy a szervezet ilyen kérelem hiányában is megteheti ezt.

26. cikk

A bank felelőssége

A banknak az e rendeletben meghatározott kötelezettségei teljesítésének elmulasztásáért fennálló felelősségére a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó.

27. cikk

A hitelező arra vonatkozó kötelezettsége, hogy kérelmezze a zárolandó összeget meghaladóan zárolt összegek felszabadítását

(1)   A hitelező köteles megtenni az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy minden olyan összeget felszabadítsanak, amely a számlazárolási végzés alkalmazását követően meghaladja a számlazárolási végzésben megállapított összeget,

a)

ha a végzés ugyanabban a tagállamban vagy különböző tagállamokban több számlát érint; vagy

b)

ha a végzést egy vagy több, ugyanazon adóssal szemben és ugyanazon követelés biztosítása céljából kibocsátott, a számlazárolási végzéssel egyenértékű tagállami végzés alkalmazását követően bocsátották ki.

(2)   A 25. cikk szerinti, a zárolandó összeget meghaladóan zárolt összeget feltüntető értesítés kézhezvételét követő harmadik munkanap végéig a hitelező – a lehető leggyorsabb módon és a zárolandó összeget meghaladóan zárolt összegek felszabadításának kérelmezésére szolgáló, az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott formanyomtatványon – az összeg felszabadítására vonatkozó kérelmet terjeszt elő a végrehajtás helye szerinti azon tagállam illetékes hatóságánál, amelyben a zárolandó összeget meghaladó zárolásra sor került.

Az említett hatóságnak a kérelem kézhezvételét követően haladéktalanul utasítania kell az érintett bankot, hogy szabadítsa fel a zárolandó összeget meghaladóan zárolt összegeket. A 24. cikk (7) bekezdését az abban foglalt prioritási sorrend megfordításával megfelelően alkalmazni kell.

(3)   Ez a cikk nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tagállamok nemzeti jogukban arról rendelkezzenek, hogy az adott tagállam illetékes végrehajtó hatóságának hivatalból kell kezdeményeznie a zárolandó összeget meghaladóan zárolt pénzeszközök felszabadítását a területén vezetett számlákon.

28. cikk

Kézbesítés az adós részére

(1)   A számlazárolási végzést, az e cikk (5) bekezdésében említett többi iratot és a 25. cikk szerinti értesítést e cikkel összhangban kell kézbesíteni az adós részére.

(2)   Ha az adós lakóhelye vagy székhelye az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban található, akkor a kézbesítést e tagállam jogával összhangban kell elvégezni. A kézbesítést a végzést kibocsátó bíróság vagy a hitelező kezdeményezi – attól függően, hogy melyikük feladata a kézbesítés kezdeményezése az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban –, a 25. cikk szerinti, az összegek zárolását feltüntető értesítés kézhezvételének napjától számított harmadik munkanap végéig.

(3)   Ha az adós lakóhelye vagy székhelye az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található, akkor a végzést kibocsátó bíróságnak vagy a hitelezőnek – attól függően, hogy melyikük feladata a kézbesítés kezdeményezése az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban – a 25. cikk szerinti, az összegek zárolását feltüntető értesítés kézhezvételének napjától számított harmadik munkanap végéig a 29. cikkel összhangban továbbítania kell az e cikk (1) bekezdésében említett iratokat az adós lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságának. Ennek a hatóságnak haladéktalanul meg kell tennie az ahhoz szükséges lépéseket, hogy az adós lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam joga szerint sor kerüljön az adós részére történő kézbesítésre.

Ha az adós lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam az egyetlen végrehajtás helye szerinti tagállam, az e cikk (5) bekezdésében említett iratokat e tagállam illetékes hatósága részére kell továbbítani a végzés 23. cikk (3) bekezdésével összhangban történő továbbításával egy időben. Ez esetben az e cikk (1) bekezdésben említett valamennyi irat kézbesítését ennek az illetékes hatóságnak kell kezdeményeznie a 25. cikk szerinti, az összegek zárolását feltüntető értesítés kézhezvételét vagy kiállítását követő harmadik munkanap végéig.

Az illetékes hatóság tájékoztatja a végzést kibocsátó bíróságot vagy a hitelezőt – attól függően, hogy melyikük továbbította a kézbesítendő iratokat – arról, hogy sikeres volt-e az adós részére történő kézbesítés.

(4)   Ha az adós lakóhelye vagy székhelye harmadik államban található, a kézbesítést a nemzetközi kézbesítésre az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban alkalmazandó szabályokkal összhangban kell elvégezni.

(5)   Az adós részére – amennyiben szükséges, a 49. cikk (1) bekezdése szerinti fordítás vagy átirat kíséretében – a következő iratokat kell kézbesíteni:

a)

a számlazárolási végzést, a 19. cikk (2) és (3) bekezdésében említett formanyomtatvány A. és B. részének alkalmazásával;

b)

a hitelező által a bíróságnál előterjesztett számlazárolási végzés iránti kérelmet;

c)

a bírósághoz a végzés beszerzése érdekében a hitelező által benyújtott valamennyi irat egy-egy példánya.

(6)   Ha a számlazárolási végzés több bankot is érint, akkor az adós részére e cikkel összhangban csak a 25. cikk szerinti, az összegek zárolását feltüntető első értesítést kell kézbesíteni. Az ezt követő 25. cikk szerinti értesítésekről az adóst késedelem nélkül tájékoztatni kell.

29. cikk

Az iratok továbbítása

(1)   Ha e rendelet iratoknak az e cikkel összhangban történő továbbítását írja elő, e továbbítás bármilyen megfelelő eszközzel teljesíthető, feltéve, hogy az átvett irat tartalma helyesen és megbízhatóan tükrözi a továbbított irat tartalmát, és a benne lévő összes információ könnyen olvasható.

(2)   Az iratokat az e cikk (1) bekezdésével összhangban átvevő bíróságnak vagy hatóságnak az átvétel napját követő munkanap végéig, a lehető leggyorsabb továbbítási eszköz alkalmazásával és az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott formanyomtatványon átvételi elismervényt kell küldenie annak a hatóságnak, hitelezőnek vagy banknak, amely az iratokat továbbította.

30. cikk

Közös és kedvezményezett számlák zárolása

Az olyan számlákon lévő pénzeszközök, amelyek felett a banki nyilvántartás szerint nem kizárólag az adós, vagy az adós nevében eljáró valamely harmadik személy, vagy a valamely harmadik személy nevében eljáró adós rendelkezik, csak olyan mértékig zárolhatók e rendelet értelmében, amilyen mértékben zárolásukat a végrehajtás helye szerinti tagállam joga lehetővé teszi.

31. cikk

A zárolás alól mentesített összegek

(1)   A végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján a lefoglalás alól mentesített összegek az e rendelet szerinti zárolás alól is mentesülnek.

(2)   Ha a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján az (1) bekezdésben említett összegekre anélkül vonatkozik a lefoglalás alóli mentesség, hogy azt az adós bármi módon kérelmezné, az adott tagállamban az ilyen összegek mentesítéséért felelős szerv hivatalból mentesíti az érintett összegeket a zárolás alól.

(3)   Ha a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján az e cikk (1) bekezdésében említett összegek az adós kérelmére mentesülnek a lefoglalás alól, ezen összegek zárolás alóli mentesítésére az adós kérelmére a 34. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően kerül sor.

32. cikk

A számlazárolási végzés rangsorolása

A számlazárolási végzés a végrehajtás helye szerinti tagállamban adott esetben ugyanolyan rangú, mint az azzal egyenértékű tagállami végzés.

4.   FEJEZET

JOGORVOSLATOK

33. cikk

A számlazárolási végzéssel szemben az adós rendelkezésére álló jogorvoslatok

(1)   Az adós által az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál előterjesztett kérelem alapján a számlazárolási végzést vissza kell vonni, vagy adott esetben módosítani kell, ha

a)

az e rendeletben foglalt feltételek és követelmények nem teljesültek;

b)

a végzést, a 25. cikk szerinti értesítést, és/vagy a 28. cikk (5) bekezdésében említett többi iratot az adós részére nem kézbesítették a számlája vagy számlái zárolásától számított 14 napon belül;

c)

az adós részére a 28. cikknek megfelelően kézbesített iratok nem feleltek meg a 49. cikk (1) bekezdésében foglalt nyelvi követelményeknek;

d)

a végzésben meghatározott összeget meghaladóan zárolt összegek 27. cikknek megfelelő felszabadítása nem történt meg;

e)

a követelést, amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani, teljes egészében vagy részben megfizették;

f)

az ügy érdemére vonatkozó bírósági határozat elutasította azt a követelést, amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani; vagy

g)

az ügy érdemi részére vonatkozó bírósági határozatot, vagy azt a perbeli egyezséget vagy közokiratot, amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani, hatályon kívül helyezték vagy adott esetben semmisnek nyilvánították.

(2)   Az adós által az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál előterjesztett kérelem alapján felül kell vizsgálni a 12. cikk szerinti biztosítékra vonatkozó határozatot, ha az említett cikkben foglalt feltételek és követelmények nem teljesültek.

Ha, e jogorvoslat alapján, a bíróság a hitelező számára biztosíték vagy további biztosíték nyújtását írja elő, a 12. cikk (3) bekezdésének első mondatát megfelelően alkalmazni kell, és a bíróságnak jeleznie kell, hogy a számlazárolási végzést vissza fogja vonni vagy módosítani fogja, ha a hitelező a bíróság által megállapított határidőn belül nem bocsátja rendelkezésre az előírt (további) biztosítékot.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontja alapján előterjesztett jogorvoslati kérelemnek helyt kell adni, kivéve, ha a kézbesítés elmaradását a hitelezőnek az (1) bekezdés b) pontja szerinti jogorvoslati kérelem adós általi előterjesztéséről való értesülését követő 14 napon belül orvosolják.

Ha a kézbesítés elmaradását egyéb módon még nem orvosolták, akkor annak értékelése érdekében, hogy az (1) bekezdés b) pontja alapján előterjesztett jogorvoslati kérelemnek helyt kell-e adni, a kézbesítés elmaradását orvosoltnak kell tekinteni, amennyiben:

a)

a hitelező az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga alapján a kézbesítésért felelős szervhez kérelmet adott be arra vonatkozóan, hogy az iratokat kézbesítsék az adós részére; vagy

b)

az adós jogorvoslati kérelmében jelezte, hogy vállalja az iratok átvételét az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságán, és – amennyiben a fordítások biztosításáért a hitelező felel – ha a hitelező e bíróság részére továbbítja a 49. cikk (1) bekezdésében előírt fordításokat.

Az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga alapján a kézbesítésért felelős szerv a hitelező e bekezdés második albekezdésének a) pontja szerinti kérelmére tértivevénnyel igazolt ajánlott postai küldeményben haladéktalanul kézbesíti az iratokat az adós részére arra a címre, amelyet az adós e cikk (5) bekezdésével összhangban megjelölt.

Ha a hitelező feladata volt a 28. cikkben említett iratok kézbesítésének kezdeményezése, a kézbesítés elmaradása kizárólag abban az esetben orvosolható, ha a hitelező bizonyítani tudja, hogy megtette a számára előírt összes intézkedést az iratok első kézbesítésének sikere érdekében.

(4)   Az (1) bekezdés c) pontja alapján előterjesztett jogorvoslati kérelemnek helyt kell adni, kivéve, ha a hitelező az (1) bekezdés c) pontja szerinti jogorvoslati kérelem adós általi előterjesztéséről való értesülését követő 14 napon belül az adós rendelkezésére bocsátja az e rendeletben előírt fordításokat.

A (3) bekezdés második és harmadik albekezdése megfelelően alkalmazandó.

(5)   Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti jogorvoslati kérelmében az adósnak fel kell tüntetnie azt a címet, amelyre a 28. cikkben említett iratok és fordítások e cikk (3) és (4) bekezdésével összhangban kézbesíthetők, vagy ehelyett jeleznie kell, hogy vállalja ezen iratok átvételét az eredeti eljárás helye szerinti bíróságon.

34. cikk

A számlazárolási végzés végrehajtásával szemben az adós rendelkezésére álló jogorvoslatok

(1)   A 33. és 35. cikktől ellenére, az adós által a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – illetékes végrehajtó hatóságánál előterjesztett kérelem alapján a számlazárolási végzésnek az említett tagállamban történő végrehajtását:

a)

korlátozni kell, ha a számlán lévő bizonyos összegeknek a 31. cikk (3) bekezdése szerint mentesülniük kell a lefoglalás alól, vagy ha a lefoglalás alól mentesülő, említett összegeket a végzés alkalmazásakor nem vagy nem megfelelően vették figyelembe a 31. cikk (2) bekezdésével összhangban; vagy

b)

meg kell szüntetni, ha:

i.

a zárolandó számla a 2. cikk (3) és (4) bekezdése szerint nem tartozik e rendelet hatálya alá;

ii.

a bírósági határozat, a perbeli egyezség vagy a közokirat – amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani – végrehajtását megtagadták a végrehajtás helye szerinti tagállamban;

iii.

a bírósági határozat – amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani – végrehajthatóságát az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban felfüggesztették; vagy

iv.

a 33. cikk (1) bekezdésének b), c), d), e), f) vagy g) pontja alkalmazandó. A 33. cikk (3), (4) és (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(2)   Az adós által a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál előterjesztett kérelem alapján a számlazárolási végzésnek az említett tagállamban való végrehajtását meg kell szüntetni, ha az nyilvánvalóan ellentétes a végrehajtás helye szerinti tagállam közrendjével (ordre public).

35. cikk

Az adós és a hitelező rendelkezésére álló egyéb jogorvoslatok

(1)   Az adós vagy a hitelező kérelmezheti a számlazárolási végzést kibocsátó bíróságnál a végzés módosítását vagy visszavonását, ha a végzés kibocsátásának alapjául szolgáló körülmények megváltoztak.

(2)   A számlazárolási végzést kibocsátó bíróság a megváltozott körülmények alapján – ha az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga ezt lehetővé teszi – hivatalból is módosíthatja vagy visszavonhatja a végzést.

(3)   Ha megegyeztek a követelés rendezéséről, az adós és a hitelező együttesen kérelmezheti a számlazárolási végzést kibocsátó bíróságnál a végzés visszavonását vagy módosítását, vagy a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – az említett tagállam illetékes végrehajtó hatóságánál a végzés végrehajtásának megszüntetését vagy korlátozását.

(4)   A hitelező kérelmezheti a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bíróságánál vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – az említett tagállam illetékes végrehajtó hatóságánál a számlazárolási végzés végrehajtásának a módosítását az említett tagállamban alkalmazott mentesség 31. cikk szerinti kiigazítása céljából, ha egy vagy több más tagállamban vezetett egy vagy több számla esetében más mentességeket már kellően magas összeggel alkalmaznak, és a kiigazítás ennélfogva helyénvaló.

36. cikk

A 33., 34. és 35. cikk szerinti jogorvoslatokra vonatkozó eljárás

(1)   A 33., 34. és 35. cikk szerinti jogorvoslati kérelmeket az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott jogorvoslati formanyomtatványon kell előterjeszteni. A kérelmet bármikor és bármely olyan kommunikációs eszközzel – akár elektronikus úton is – elő lehet terjeszteni, amely a kérelem előterjesztésének helye szerinti tagállam eljárásjogi szabályai szerint elfogadott.

(2)   A kérelemről tájékoztatni kell a másik felet.

(3)   Azon eset kivételével, amelyben a kérelmet az adós a 34. cikk (1) bekezdésének a) pontja, vagy a 35. cikk (3) bekezdése alapján terjesztette elő, a kérelem tárgyában csak azt követően lehet határozatot hozni, hogy mindkét fél lehetőséget kapott érvelése előterjesztésére, többek között az érintett tagállamok mindegyikének nemzeti joga szerint hozzáférhető és elfogadott, megfelelő kommunikációs technológiai eszközök révén is.

(4)   A határozatot késedelem nélkül, de legkésőbb 21 nappal azt követően kell meghozni, hogy a bíróság vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – az illetékes végrehajtó hatóság a határozat meghozatalához szükséges összes információt megkapta. A határozatról tájékoztatni kell a feleket.

(5)   A számlazárolási végzés visszavonására vagy módosítására vonatkozó határozat, valamint a számlazárolási végzés végrehajtásának korlátozására vagy megszüntetésére vonatkozó határozat azonnali hatállyal végrehajtandó.

Ha a jogorvoslati kérelmet az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban terjesztették elő, a bíróságnak a 29. cikkel összhangban, az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott formanyomtatványon haladéktalanul továbbítania kell a jogorvoslatról szóló határozatot a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. Az említett hatóságnak a kézhezvételt követően azonnal gondoskodnia kell a jogorvoslatról szóló határozat végrehajtásáról.

Ha a jogorvoslatról szóló határozat az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban vezetett bankszámlára vonatkozik, a határozatot erre a bankszámlára vonatkozóan az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogával összhangban kell végrehajtani.

Ha a jogorvoslati kérelmet a végrehajtás helye szerinti tagállamban terjesztették elő, a jogorvoslatról szóló határozatot a végrehajtás helye szerinti tagállam jogával összhangban kell végrehajtani.

37. cikk

A fellebbezéshez való jog

Mindkét félnek joga van fellebbezéssel élni a 33., a 34., illetve a 35. cikk szerint hozott határozattal szemben. A fellebbezést az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal kidolgozott fellebbezési formanyomtatványon kell előterjeszteni.

38. cikk

Zárolás helyett biztosíték nyújtásának joga

(1)   Az adós kérelme alapján

a)

a számlazárolási végzést kibocsátó bíróság elrendelheti a zárolt pénzeszközök felszabadítását, ha az adós a végzésben szereplő összegnek megfelelő összegű biztosítékot, vagy a bíróság székhelye szerinti tagállam joga szerint elfogadható formában és legalább az említett összeggel egyenlő értékben alternatív garanciát nyújt a bíróságnak;

b)

az illetékes bíróság vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes végrehajtó hatósága megszüntetheti a számlazárolási végzésnek a végrehajtás helye szerinti tagállamban való végrehajtását, ha az adós az említett tagállamban zárolt összegnek megfelelő összegű biztosítékot vagy a bíróság székhelye szerinti tagállam joga szerint elfogadható formában és legalább az említett összeggel egyenlő értékben alternatív garanciát nyújt a bíróságnak, illetve a hatóságnak.

(2)   A 23. és 24. cikket a zárolt pénzeszközök felszabadítására megfelelően alkalmazni kell. A zárolás helyetti biztosíték nyújtásáról a hitelezőt a nemzeti joggal összhangban tájékoztatni kell.

39. cikk

A harmadik felek jogai

(1)   A harmadik feleknek a számlazárolási végzés megtámadására vonatkozó jogára az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga az irányadó.

(2)   A harmadik feleknek a számlazárolási végzés végrehajtásának megtámadására vonatkozó jogára a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó.

(3)   Az uniós és a nemzeti jogban megállapított egyéb joghatósági szabályok sérelme nélkül, a harmadik felek által

a)

a számlazárolási végzés megtámadása céljából kezdeményezett peres eljárások tekintetében az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal; és

b)

a számlazárolási végzés végrehajtásának a végrehajtás helye szerinti tagállamban való megtámadása céljából kezdeményezett peres eljárások tekintetében a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai, vagy – ha e tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik – az illetékes végrehajtó hatóság rendelkezik joghatósággal.

5.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

40. cikk

Hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény

E rendelettel összefüggésben hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény teljesítése nem követelhető.

41. cikk

Jogi képviselet

A számlazárolási végzés beszerzésére vonatkozó eljárásokban az ügyvéd vagy más jogi szakember általi képviselet nem kötelező. A 4. fejezet szerinti eljárásokban az ügyvéd vagy más jogi szakember általi képviselet nem kötelező, kivéve, ha annak a bíróság vagy hatóságnak, amelynél a jogorvoslati kérelmet előterjesztették, a székhelye szerinti tagállam joga értelmében ez a képviselet a felek állampolgárságától és lakóhelyétől vagy székhelyétől függetlenül kötelező.

42. cikk

Eljárási illeték

A számlazárolási végzés beszerzésére, illetve a végzéssel szembeni jogorvoslatra vonatkozó eljárás illetéke nem lehet magasabb, mint az egyenértékű tagállami végzés beszerzésének, illetve az ilyen tagállami végzéssel szembeni jogorvoslatnak az illetéke.

43. cikk

A bankoknál felmerült költségek

(1)   A bank kizárólag abban az esetben kérheti a hitelezőtől vagy az adóstól a számlazárolási végzés alkalmazása során felmerült költségeinek kifizetését vagy megtérítését, ha a bank ilyen kifizetésre vagy megtérítésre a végrehajtás helye szerinti tagállam joga szerint az egyenértékű tagállami végzések tekintetében is jogosult.

(2)   Az (1) bekezdésben említett költségek fedezésére a bank által felszámított díjakat a számlazárolási végzés alkalmazása összetettségének figyelembevételével kell megállapítani, és e díjak nem haladhatják meg az egyenértékű tagállami végzések alkalmazása tekintetében felszámított díjakat.

(3)   A bank által a 14. cikk szerinti számlainformációk szolgáltatása során felmerült költségek fedezésére felszámított díjak összege nem haladhatja meg a ténylegesen felmerült költségek összegét, valamint adott esetben nem haladhatja meg az egyenértékű tagállami végzésekkel összefüggésben szolgáltatott számlainformációkért felszámított díjak összegét.

44. cikk

A hatóságok által felszámított díjak

A végrehajtás helye szerinti tagállamban a számlazárolási végzés feldolgozásában vagy végrehajtásában vagy a 14. cikk szerinti számlainformációk szolgáltatásában érintett bármely hatóság vagy egyéb szerv által felszámított díjakat az egyes tagállamok által előzetesen megállapított olyan díjtáblázat vagy egyéb szabályok alapján kell meghatározni, amelyek átláthatóan jelenítik meg az alkalmazandó díjakat. A tagállamok e díjtáblázat vagy egyéb szabályok megállapításakor figyelembe vehetik a végzésben szereplő összeget és a végzés feldolgozásának összetettségét. A díjak adott esetben nem haladhatják meg az egyenértékű tagállami végzésekkel kapcsolatban felszámított díjak összegét.

45. cikk

Határidők

Amennyiben rendkívüli körülmények esetén az érintett bíróság vagy hatóság nem tudja tartani a 14. cikk (7) bekezdésében, a 18. cikkben, a 23. cikk (2) bekezdésében, a 25. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 28. cikk (2), (3) és (6) bekezdésében, a 33. cikk (3) bekezdésében, valamint a 36. cikk (4) és (5) bekezdésében előírt határidőket, a bíróságnak, illetve hatóságnak az említett rendelkezésekben előírt intézkedéseket a lehető leghamarabb meg kell tennie.

46. cikk

A nemzeti eljárásjoggal való kapcsolat

(1)   Minden olyan eljárási kérdésben, amelyről ez a rendelet kifejezetten nem rendelkezik, az eljárás helye szerinti tagállam joga az irányadó.

(2)   A fizetésképtelenségi eljárások megindításának egyéni végrehajtási intézkedésekre – például a számlazárolási végzések végrehajtására – gyakorolt joghatására annak a tagállamnak a joga az irányadó, amelyben az adott fizetésképtelenségi eljárást megindították.

47. cikk

Adatvédelem

(1)   Az e rendelet értelmében megszerzett, feldolgozott vagy továbbított személyes adatoknak megfelelőnek, relevánsnak és a megszerzésük, feldolgozásuk vagy továbbításuk céljához képest nem túlzott mértékűnek kell lenniük; ezek a személyes adatok kizárólag az említett célokra használhatók fel.

(2)   Az illetékes hatóság, az információs hatóság és a számlazárolási végzés végrehajtásáért felelős bármely egyéb szervezet nem tárolhatja az (1) bekezdésben említett adatokat a megszerzésük, feldolgozásuk vagy továbbításuk céljához szükséges időn túl, amely semmi esetre sem haladhatja meg az eljárás lezárásától számított 6 hónapot, és ez alatt az idő alatt szavatolnia kell ezen adatok megfelelő védelmét. Ez a bekezdés nem alkalmazandó a bíróságok által igazságszolgáltatási feladataik ellátása körében feldolgozott vagy tárolt adatokra.

48. cikk

Más jogi aktusokhoz való viszony

E rendelet nem sérti az alábbi jogi aktusok alkalmazását:

a)

az 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14), az e rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében, 14. cikkének (3) és (6) bekezdésében, 17. cikkének (5) bekezdésében, 23. cikkének (3) és (6) bekezdésében, 25. cikkének (2) és (3) bekezdésében, 28. cikkének (1), (3), (5) és (6) bekezdésében, 29. cikkében, 33. cikkének (3) bekezdésében, 36. cikkének (2) és (4) bekezdésében, valamint 49. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével;

b)

az 1215/2012/EU rendelet;

c)

az 1346/2000/EK rendelet;

d)

a 95/46/EK irányelv, az e rendelet 14. cikkének (8) bekezdésében és 47. cikkében foglalt rendelkezések kivételével;

e)

az 1206/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15);

f)

a 864/2007/EK rendelet, az e rendelet 13. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével.

49. cikk

Nyelvek

(1)   A 28. cikk (5) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt, az adós részére kézbesítendő azon iratokhoz, amelyeket nem az adós lakóhelye, illetve székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy – ha az említett tagállamban több hivatalos nyelv van – az adós lakóhelye, illetve székhelye szerinti hivatalos nyelv vagy hivatalos nyelvek egyikén, illetve az adós által értett más nyelven állítottak ki, az említett nyelvek egyikén készült fordítást vagy átiratot kell csatolni. A 28. cikk (5) bekezdésének c) pontjában felsorolt iratokat nem kell lefordítani, hacsak a bíróság kivételesen nem dönt úgy, hogy meghatározott iratokat mégis le kell fordítani vagy átiratot kell készíteni róluk annak érdekében, hogy az adós érvényesíthesse a jogait.

(2)   Az e rendelet alapján a bíróságnak vagy illetékes hatóságnak címzendő bármely irat készülhet az Európai Unió intézményeinek bármely másik hivatalos nyelvén is, feltéve, hogy az érintett tagállam az adott nyelvet elfogadott nyelvként jelölte meg.

(3)   Az e rendelet alapján készült fordításokat a tagállamok valamelyikében erre képesített személynek kell készítenie.

50. cikk

A tagállamok által szolgáltatandó információk

(1)   A tagállamok 2016. július 18-ig tájékoztatják a Bizottságot a következőkről:

a)

a számlazárolási végzés kibocsátására illetékesként kijelölt bíróságok (6. cikk (4) bekezdés);

b)

a számlainformációk beszerzésére illetékesként kijelölt hatóság (14. cikk);

c)

a számlainformációk beszerzésének a nemzeti joguk szerinti módszerei (14. cikk (5) bekezdés);

d)

a bíróságok, amelyeknél a fellebbezést elő kell terjeszteni (21. cikk);

e)

a számlazárolási végzés és az egyéb iratok e rendelet szerinti átvétele, továbbítása és kézbesítése tekintetében illetékesként kijelölt hatóság vagy hatóságok (4. cikk 14. pont);

f)

a számlazárolási végzés 3. fejezet szerinti végrehajtására illetékes hatóság;

g)

a közös és kedvezményezett (letéti) számlák nemzeti joguk szerinti zárolhatóságának mértéke (30. cikk);

h)

a nemzeti jog alapján a lefoglalás alól mentes összegekre vonatkozó szabályok (31. cikk);

i)

az, hogy nemzeti joguk értelmében a bankok jogosultak-e díjakat felszámolni az egyenértékű tagállami végzések alkalmazásáért vagy a számlainformációk biztosításáért, és amennyiben jogosultak, melyik felet terheli e díjak megelőlegezett és végleges megfizetésének kötelezettsége (43. cikk);

j)

a számlazárolási végzés feldolgozásában vagy végrehajtásában érintett hatóság vagy egyéb szerv által felszámított díjak táblázata vagy az alkalmazandó díjakat megállapító egyéb szabályok (44. cikk);

k)

az, hogy a nemzeti jog értelmében az egyenértékű tagállami végzések tekintetében fennáll-e rangsor (32. cikk);

l)

a jogorvoslatra illetékes bíróság, illetve adott esetben végrehajtó hatóság (33. cikk (1) bekezdés, 34. cikk (1) bekezdés vagy (2) bekezdés);

m)

a bíróságok, amelyeknél a fellebbezést elő kell terjeszteni, a fellebbezés előterjesztésének a nemzeti jog által esetlegesen előírt határideje, és az ezen határidő kezdő időpontját jelentő esemény (37. cikk);

n)

az eljárási illetékek feltüntetése (42. cikk); és

o)

az iratok fordítása céljából elfogadott nyelvek (49. cikk (2) bekezdés).

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ezen információkat érintő minden későbbi változásról.

(2)   A Bizottság megfelelő módon – különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózaton keresztül – nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az információkat.

51. cikk

A formanyomtatványok kidolgozása és későbbi módosítása

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza, illetve a későbbiekben módosítja a 8. cikk (1) bekezdésében, a 10. cikk (2) bekezdésében, a 19. cikk (1) bekezdésében, a 25. cikk (1) bekezdésében, a 27. cikk (2) bekezdésében, a 29. cikk (2) bekezdésében, a 36. cikk (1) bekezdésében és (5) bekezdésének második albekezdésében, valamint a 37. cikkben említett formanyomtatványokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 52. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

52. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

53. cikk

Felügyelet és felülvizsgálat

(1)   A Bizottság 2022. január 18-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról; a jelentésben ki kell térnie annak értékelésére is, hogy:

a)

e rendelet hatálya alá vonhatók-e a pénzügyi eszközök; és

b)

az adós számlájára a számlazárolási végzés alkalmazását követően átutalt összegek a számlazárolási végzés hatálya alá tartoznak-e.

Adott esetben a jelentéshez csatolni kell az e rendelet módosítására irányuló javaslatokat és a bevezetendő módosítások hatásvizsgálatát.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásának céljára a tagállamok kérésre összegyűjtik és a Bizottság rendelkezésére bocsátják a következőkre vonatkozó információkat:

a)

a számlazárolási végzés iránti kérelmek száma és azon ügyek száma, amelyekben a végzést kibocsátották;

b)

a 33. és 34. cikk szerinti jogorvoslati kérelmek száma, és lehetőség szerint azon esetek száma, amelyekben a jogorvoslati kérelemnek helyt adtak; valamint

c)

a 37. cikk szerint előterjesztett fellebbezések száma és lehetőség szerint a sikeres fellebbezések száma.

6.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

54. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2017. január 18-tól kell alkalmazni, az 50. cikk kivételével, amelyet 2016. július 18-tól kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, 2014. május15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 191., 2012.6.29., 57. o.

(2)  Az Európai Parlament 2014. április 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 13-i határozata.

(3)  HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

(4)  A Tanács 2000. május 29-i 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 160., 2000.6.30., 1. o.).

(5)  A Tanács 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom rendelete az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról (HL L 124., 1971.6.8., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 319. o.).

(8)  HL C 373., 2011.12.21., 4. o.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 1998. május 19-i 98/26/EK irányelve a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről (HL L 166., 1998.6.11., 45. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(11)  Az Európai Parlament és Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 864/2007/EK rendelete a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) (HL L 199., 2007.7.31., 40. o.).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i 1393/2007/EK rendelete a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 324., 2007.12.10., 79. o.).

(15)  A Tanács 2001. május 28-i 1206/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről (HL L 174., 2001.6.27., 1. o.).


27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/93


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 656/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének d) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

Az Unió külső határaira irányuló uniós politika célja, hogy biztosítsa a külső határok átlépésének hatékony ellenőrzését, többek között határőrizet útján, és egyszersmind hozzájáruljon az emberi életek védelméhez és megmentéséhez. A határőrizet célja a jogellenes határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a határt illegálisan átlépő személyek feltartóztatása vagy ellenük más intézkedések meghozatala. A határőrizetnek hatékonyan meg kell akadályoznia a személyeket abban és el kell őket tántorítania attól, hogy a határátkelőhelyeken történő ellenőrzést megkerüljék. Ezért a határőrizet nem korlátozódik az engedély nélküli határátlépési kísérletek felderítésére, hanem kiterjed többek között az olyan hajók feltartóztatására is, amelyekkel kapcsolatban feltételezhető, hogy az Unió területére a határforgalom-ellenőrzés megkerülésével próbálnak belépni, valamint azon intézkedésekre, melyek célja például a tengeri határőrizeti műveletek során felmerülő kutatás és mentés, illetve e határőrizeti műveletek sikeres lezárása.

(2)

Az Uniónak a határigazgatásról, a menekültügyről és a bevándorlásról szóló politikáira és azok végrehajtására Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikke szerinti szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó. Az Unió az említett szakpolitikák keretében elfogadott jogi aktusaiban, minden olyan esetben, amikor erre szükség van, megfelelő módon rendelkezni kell ennek az elvnek az érvényesítéséről és a tehermegosztás előmozdításáról, többek között a nemzetközi védelemben részesülő személyek önkéntes átszállítása révén.

(3)

E rendelet hatályát a 2007/2004/EK tanácsi rendelet (2) által létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) által koordinált operatív együttműködés keretében a tagállamok által a külső tengeri határaikon folytatott határőrizeti műveletekre kell korlátozni. A nyomozati és a büntető intézkedéseket a nemzeti büntetőjog, illetve a büntetőügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés területén hatályos kölcsönös jogi segítségnyújtási eszközök szabályozzák.

(4)

Az Ügynökség feladata a tagállamok közötti operatív együttműködés összehangolása a külső határok igazgatása, többek között a határőrizet tekintetében. Az Ügynökség feladatkörébe tartozik továbbá a külső határokon fokozottabb technikai segítségnyújtást szükségessé tevő körülményekkel szembesülő tagállamok segítése, figyelembe véve, hogy egyes helyzetek humanitárius vészhelyzetekkel és tengeri mentéssel is járhatnak. Az együttműködés további megerősítése céljából különleges szabályokra van szükség azokra az esetekre, amikor a határőrizeti tevékenységeket az Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében egy tagállam tengeri, szárazföldi és légi egységei valamely másik tagállam tengeri határain vagy a nyílt tengeren végzik.

(5)

A jogellenes határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a halálos áldozatokat követelő tengeri balesetek megelőzése érdekében elengedhetetlen a szomszédos harmadik országokkal való együttműködés. A 2007/2004/EK rendeletnek megfelelően, és amennyiben teljes mértékben biztosított a migránsok alapvető jogainak tiszteletben tartása, az Ügynökség – különösen a kockázatelemzés és a képzés tekintetében – együttműködhet harmadik országok illetékes hatóságaival, és elő kell segítenie a tagállamok és a harmadik országok közötti operatív együttműködést. Ha a harmadik országokkal folytatott együttműködésre az utóbbiak területén, illetve az utóbbiak parti tengerén kerül sor, a tagállamoknak és az Ügynökségnek az uniós jogszabályokban foglaltakkal legalább egyenértékű szabályokat és előírásokat kell betartaniuk.

(6)

Az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) létrehozott európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) célja a tagállamok és az Ügynökség közötti információcsere és operatív együttműködés erősítése. Ennek biztosítania kell, hogy a tagállamok helyzetismerete és reagálási képessége – többek között az Ügynökség segítségével – jelentős mértékben javuljon az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése, valamint az azok elleni küzdelem terén, és a külső határaikon eredményesebben hozzá tudjanak járulni a migránsok élete védelmének és megmentésének a biztosításához. A határőrizeti műveletek koordinációja során az Ügynökségnek a műveletekre vonatkozó információkat és elemzéseket a tagállamok rendelkezésére kell bocsátania, az említett rendeletnek megfelelően.

(7)

Ez a rendelet a 2010/252/EU tanácsi határozat (4) helyébe lép, amelyet az Európai Unió Bírósága (a Bíróság) a C-355/10. sz. ügyben 2012. szeptember 5-én hozott ítéletében megsemmisített. Az említett ítéletben a Bíróság az új szabályok hatálybalépéséig fenntartotta a 2010/252/EU határozat joghatásait. E rendelet hatálybalépésének napjától ezért az említett határozat többé nem bír joghatással.

(8)

A tengeri határőrizeti műveletek során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi jog és különösen a következők szerinti kötelezettségeiket: az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye, az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény, a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezmény, az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény és annak a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyve, a menekültek helyzetére vonatkozó ENSZ egyezmény, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és más vonatkozó nemzetközi jogi eszközök.

(9)

Az Ügynökségnek a tengeri határőrizeti műveletek koordinációja során a feladatait a vonatkozó uniós jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartásával kell ellátnia, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a Charta) és a vonatkozó nemzetközi jogi eszközöket, különös tekintettel a (8) preambulumbekezdésben említettekre.

(10)

Az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) és az uniós jog általános elveinek megfelelően a határőrizeti műveletek során hozott intézkedéseknek arányban kell állniuk a megvalósítandó célkitűzésekkel, megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük, és teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltóságot, az alapvető jogokat és a menekültek és menedékkérők jogait, ideértve a visszaküldés tilalmának elvét is. A tagállamok és az Ügynökség kötelesek betartani a menekültügyi vívmányokkal összefüggő rendelkezéseket és különösen a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) rendelkezéseit a tagállamok területén – ezen belül a tagállamok határain –, a tagállamok parti tengerén vagy tranzitzónáiban benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelmek tekintetében.

(11)

E rendelet alkalmazása nem sértheti a 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (7), különös tekintettel az emberkereskedelem áldozatai számára nyújtandó segítségre.

(12)

E rendelet alkalmazása során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának a Chartában meghatározott és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában értelmezett elvét. Az említett elv értelmében senki nem tehető partra olyan országban, nem kényszeríthető egy olyan országba történő belépésre, nem irányítható olyan országba, és nem adható át egyéb módon olyan ország hatóságainak, ahol többek között komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, üldözik vagy más embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá, vagy ahol az életét vagy a szabadságát veszély fenyegetné a faji hovatartozása, vallása, nemzetisége, szexuális irányultsága, valamely társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt; illetve amely esetében komolyan fennáll annak a veszélye, hogy a visszaküldés tilalmának az elvét megsértve kiutasítják, kitoloncolják vagy kiadják egy másik ilyen országba.

(13)

Egy tagállam és egy harmadik ország között esetlegesen fennálló megállapodás nem mentesíti a tagállamokat az uniós jog és a nemzetközi szerinti kötelezettségeik alól – különös tekintettel a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartására –, ha tudomással bírnak vagy tudomással kellene bírniuk arról, hogy az adott harmadik országban a menekültügyi eljárás és a menedékkérők befogadásával kapcsolatos rendszer hiányosságai miatt alapos okkal feltételezhető, hogy a menedékkérő embertelen vagy megalázó bánásmód komoly veszélyének lenne kitéve, vagy ha tudomással bírnak vagy tudomással kellene bírniuk arról, hogy a harmadik ország gyakorlatai megsértik a visszaküldés tilalmának elvét.

(14)

Tengeri határőrizeti művelet során előfordulhat, hogy segítséget kell nyújtani bajba jutott személyeknek. A nemzetközi joggal összhangban minden államnak meg kell követelnie a lobogója alatt közlekedő hajó kapitányától, hogy – amennyiben erre a hajó, a személyzet vagy az utasok komoly veszélyeztetése nélkül lehetőség van – haladéktalanul nyújtson segítséget a tengeren talált, az eltűnés veszélyének kitett minden személynek, és a lehető leggyorsabban járjon el a bajba jutott személyek megmentése érdekében. A segítségnyújtást a segítségre szorulók állampolgárságától vagy jogállásától, valamint megtalálásuk körülményeitől függetlenül kell biztosítani. A kapitánnyal és a személyzettel szemben nem alkalmazhatók büntetőjogi szankciók csupán azért, mert megmentettek a tengeren bajba jutott személyeket és biztonságos helyre szállították őket.

(15)

A tagállamok a bajba jutott személyeknek való segítségnyújtási kötelezettséget a kutatási és mentési helyzetekre vonatkozó nemzetközi jogi eszközök alkalmazandó rendelkezéseivel, valamint az alapvető jogok védelmére vonatkozó kötelezettségekkel összhangban hajtják végre. E rendelet nem érintheti a kutatást és mentést végző hatóságok feladatait, beleértve azokat a feladatokat, amelyek célja a megmentett személyek biztonságos helyre történő szállítására irányuló koordináció és együttműködés biztosítása.

(16)

Amennyiben egy tengeri művelet műveleti területe egy harmadik ország kutatási-mentési régióját is magában foglalja, a tengeri művelet tervezése során törekedni kell kommunikációs csatornák kialakítására az adott ország kutatást és mentést végző hatóságaival, biztosítva ezáltal, hogy az említett hatóságok intézkedni tudjanak a kutatási-mentési régiójukban bekövetkező, kutatási és mentési tevékenységeket megkövetelő esetekben.

(17)

A 2007/2004/EK rendeletnek megfelelően az Ügynökség által koordinált határőrizeti műveleteket operatív terv alapján hajtják végre. A tengeri műveletek tekintetében az operatív tervnek ennek megfelelően tartalmaznia kell a közös művelet, a kísérleti projekt vagy a gyorsreagálási művelet végrehajtásának helye szerinti földrajzi területen érvényes joghatóság és jogszabályok alkalmazására vonatkozó konkrét információkat, beleértve a feltartóztatásra, a tengeri mentésre és a partra szállításra vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokra való hivatkozásokat is. Az operatív tervet e rendeletnek az Ügynökség által koordinált tengeri határőrizeti műveletek keretében végzett feltartóztatásra, tengeri mentésre és partra szállításra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell kidolgozni, figyelembe véve az érintett művelet sajátos körülményeit. Az operatív tervnek tartalmaznia kell olyan eljárásokat, amelyek biztosítják, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek, az emberkereskedelem áldozatai, a kísérő nélküli kiskorúak és más kiszolgáltatott személyek azonosításra kerüljenek és megfelelő segítségnyújtásban részesüljenek, a nemzetközi védelem biztosítását is beleértve.

(18)

A 2007/2004/EK rendelet szerinti gyakorlat az, hogy minden egyes tengeri művelet tekintetében a fogadó tagállam területén koordinációs struktúrát állítanak fel, amelynek tagjai a fogadó tagállam tisztviselői, az Ügynökség kiküldött tisztviselői és képviselői, az Ügynökség koordinátorát is beleértve. Ezt a rendszerint nemzetközi koordinációs központnak nevezett koordinációs struktúrát kommunikációs csatornaként kell használni a tengeri műveletben részt vevő tisztviselők és az érintett hatóságok között.

(19)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 6. cikke, valamint a Charta által elismert alapelveket, különösen az emberi méltóság tiszteletben tartását, az élethez való jogot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, az emberkereskedelem tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a menedékjogot, a kitoloncolással és a kiutasítással szembeni védelemhez való jogot, a visszaküldés tilalmának és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, a hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint a gyermekek jogait. E rendeletet a tagállamoknak és az Ügynökségnek e jogokkal és alapelvekkel összhangban kell alkalmazniuk.

(20)

Mivel e rendelet célját nevezetesen az Ügynökség koordinációja mellett tevékenykedő határőrök által végzett tengeri határőrizetre vonatkozó különleges szabályok elfogadását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a jogi és jogalkalmazási eltérések miatt, az Unió szintjén azonban a műveletek nemzetközi jellege miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(21)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(22)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (8) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (9) 1. cikkének A. pontja által említett területhez tartoznak.

(23)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (10) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (11) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(24)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (12) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (13) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett terület alá tartoznak.

(25)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal (14) összhangban nem vesz részt, ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(26)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (15) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

Ez a rendelet az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a tagállamok által a külső tengeri határaikon folytatott határőrizeti műveletekre alkalmazandó.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „Ügynökség”: a 2007/2004/EK rendelettel létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség;

2.   „tengeri művelet”: közös művelet, kísérleti projekt vagy gyorsreagálási művelet, melyet az Ügynökség koordinációja mellett a tagállamok külső tengeri határaik ellenőrzése céljából hajtanak végre;

3.   „fogadó tagállam”: az a tagállam, melynek területén a tengeri művelet zajlik, illetve melynek területéről azt indították;

4.   „részt vevő tagállam”: olyan tagállam, amely műszaki berendezések, az európai határőrcsapatok részeként mozgósított határőrök vagy egyéb megfelelő személyzet biztosításával részt vesz a tengeri műveletben, azonban nem fogadó tagállam;

5.   „részt vevő egység”: a fogadó tagállam vagy egy részt vevő tagállam fennhatósága alá tartozó olyan tengeri, szárazföldi vagy légi egység, amely részt vesz a tengeri műveletben;

6.   „nemzetközi koordinációs központ”: a tengeri művelet koordinációja céljából a fogadó tagállamban felállított koordinációs struktúra;

7.   „nemzeti koordinációs központ”: az 1052/2013/EU rendeletnek megfelelően az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) céljára felállított nemzeti koordinációs központ;

8.   „operatív terv”: a 2007/2004/EK rendelet 3a. és 8e. cikkében említett operatív terv;

9.   „hajó”: bármely, tengeren használt, illetve tengeren használható vízi jármű, beleértve a csónakokat, úszó platformokat, nem vízkiszorításos hajókat és a hidroplánokat is;

10.   „honosság nélküli hajó”: egy hajó akkor honosság nélküli vagy akkor tekinthető honosság nélküli hajóhoz hasonlónak, ha egyetlen állam sem engedélyezte számára a lobogója alatti hajózást, vagy ha kettő vagy több állam lobogója alatt hajózik, e lobogókat igényei szerint használva;

11.   „a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyv”: az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyve, melyet 2000 decemberében Palermóban, Olaszországban írtak alá;

12.   „biztonságos hely”: az a hely, ahol a mentési műveletek lezárultnak tekintendők és ahol a túlélők életének biztonsága nem veszélyeztetett, ahol biztosíthatók alapvető emberi szükségleteik és ahonnan a túlélők következő vagy végleges úti céljával kapcsolatos szállítási intézkedések az alapvető jogaik védelmének figyelembevételével és a visszaküldés tilalmának elvével összhangban megtehetők;

13.   „mentési koordinációs központ”: a kutatási és mentési szolgáltatások hatékony szervezését elősegítő, valamint a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezményben meghatározott kutatási és mentési régió területén folytatott kutatási és mentési műveletek végrehajtását koordináló egység;

14.   „csatlakozó övezet”: az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének 33. cikkében meghatározott, a parti tengerhez csatlakozó övezet, amennyiben az hivatalosan ki van jelölve;

15.   „parti tagállam”: olyan tagállam, amelynek parti tengerén vagy az azzal szomszédos csatlakozó övezetben feltartóztatásra kerül sor.

II.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

3. cikk

Biztonság a tengeren

A tengeri művelet céljából hozott intézkedéseket olyan formában kell végrehajtani, amely minden esetben garantálja a feltartóztatott vagy megmentett személyek, illetve a részt vevő egységek vagy harmadik felek biztonságát.

4. cikk

Az alapvető jogok védelme és a visszaküldés tilalmának elve

(1)   Senki nem tehető partra olyan országban, nem kényszeríthető egy olyan országba történő belépésre, nem irányítható olyan országba, és nem adható át egyéb módon olyan ország hatóságainak – a visszaküldés tilalmának az elvét megsértve –, ahol többek között komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, üldözik vagy más embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá, vagy ahol az életét vagy a szabadságát veszély fenyegetné a faji hovatartozása, vallása, nemzetisége, szexuális irányultsága, valamely társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt; illetve amely esetében komolyan fennáll annak a veszélye, hogy a visszaküldés tilalmának az elvét megsértve kiutasítják, kitoloncolják vagy kiadják egy másik ilyen országba.

(2)   A tengeri műveletek tervezése során a valamely harmadik országban történő partra szállítás lehetőségének mérlegelésekor a fogadó tagállam – a részt vevő tagállamokkal és az Ügynökséggel összehangolt módon – figyelembe veszi a harmadik országra jellemző általános helyzetet.

A harmadik országra jellemző általános helyzet értékelésének számos forrásból származó információkon kell alapulnia, amely források között szerepelhetnek más tagállamok, uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint a releváns nemzetközi szervezetek, és az értékelés elvégzésekor figyelembe lehet venni az uniós jognak megfelelően és uniós források segítségével megvalósított, migrációra és menekültügyre vonatkozó megállapodások és projektek esetleges meglétét. Ennek az értékelésnek az operatív terv részét kell képeznie, azt a részt vevő egységek rendelkezésére kell bocsátani, valamint szükség szerint naprakésszé kell tenni.

A feltartóztatott vagy megmentett személyek nem tehetők partra valamely harmadik országban, nem kényszeríthetők egy harmadik országba történő belépésre, nem irányíthatók egy harmadik országba, és nem adhatók át egyéb módon egy harmadik ország hatóságainak, amennyiben a fogadó tagállam vagy a részt vevő tagállamok tudomással bírnak, illetve tudomással kell bírniuk arról, hogy a szóban forgó harmadik ország az (1) bekezdésben meghatározott gyakorlatokat alkalmazza.

(3)   A feltartóztatott vagy megmentett személyeknek harmadik országban történő partra szállítását, harmadik országba történő belépésre kényszerítését, harmadik országba való irányítását vagy egyéb módon harmadik ország hatóságainak való átadását megelőzően, és figyelembe véve a harmadik országra jellemző általános helyzetnek a (2) bekezdés szerinti értékelését, a részt vevő egységeknek a 3. cikk sérelme nélkül a tengeri művelet során minden eszközt fel kell használniuk annak érdekében, hogy azonosítsák a feltartóztatott vagy megmentett személyeket, értékeljék személyes körülményeiket, tájékoztassák őket a célállomásról oly módon, hogy az említett személyek azt megértsék vagy ésszerűen feltételezhető legyen, hogy megértik, és biztosítsák számukra a lehetőséget, hogy kifejthessék azon indokaikat, amelyek alapján úgy vélik, hogy a partra szállítás javasolt helye megsértené a visszaküldés tilalmának elvét.

E célból az operatív tervnek további információkat kell tartalmaznia például – szükség esetén – a fogadó és a részt vevő tagállamban a parton rendelkezésre álló egészségügyi személyzetre, tolmácsokra, jogi tanácsadókra és egyéb releváns szakértőkre vonatkozóan. Minden részt vevő egységben kell lennie legalább egy olyan személynek, aki elvégzett egy alapfokú elsősegély-nyújtási tanfolyamot.

A 13. cikkben említett jelentésnek – a fogadó és a részt vevő tagállamok által szolgáltatott információk alapján – további részleteket kell tartalmaznia a harmadik országokban történő partra szállítás eseteiről, valamint arról, hogy az ezen bekezdés első albekezdésében meghatározott eljárások egyes elemeit hogyan alkalmazták a részt vevő egységek a visszaküldés tilalmának elvével való összhang biztosítása érdekében.

(4)   A tengeri művelet során a részt vevő egységeknek mindvégig kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a gyermekek, többek között a kísérő nélküli kiskorúak, az emberkereskedelem áldozatai, a sürgős orvosi ellátásra szoruló személyek, a fogyatékossággal élő személyek, a nemzetközi védelemre szoruló személyek, továbbá a különösen veszélyeztetett helyzetben lévő személyek különleges szükségleteire.

(5)   A valamely tengeri művelet során e rendelet céljaira szerzett személyes adatok harmadik országokkal való cseréjét szigorúan a feltétlenül szükséges mértékűre kell korlátozni, és azt a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (16), a 2008/977/IB tanácsi kerethatározattal (17) és az adatvédelemre vonatkozó, releváns tagállami rendelkezésekkel összhangban kell lefolytatni.

Tilos a tengeri művelet során feltartóztatott vagy megmentett személyek személyes adatainak harmadik országokkal való cseréje, ha fennáll a komoly kockázata annak, hogy megsértik a visszaküldés tilalmának elvét.

(6)   Feladataik ellátása során a részt vevő egységeknek teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltóságot.

(7)   Ezt a cikket a tagállamok és az Ügynökség által e rendeletnek megfelelően hozott valamennyi intézkedésre alkalmazni kell.

(8)   A tengeri műveletben részt vevő határőrök és más személyek a 2007/2004/EK rendelet 5. cikke második bekezdésének megfelelően képzést kapnak a vonatkozó alapjogi és menekültjogi rendelkezésekről, valamint a kutatásra és mentésre vonatkozó nemzetközi jogi szabályokról.

III.   FEJEZET

KÜLÖNLEGES SZABÁLYOK

5. cikk

Észlelés

(1)   A határátkelőhelyeken történő ellenőrzés megkerülésével, illetve annak szándékával, vagy migránsok tengeren történő csempészetében való részvétellel gyanúsított hajót a részt vevő egységeknek az észlelést követően azonosítás és a lobogó szerinti állam megállapítása céljából meg kell közelíteniük, és további intézkedésig biztonságos távolságból figyelemmel kell kísérniük, a szükséges óvintézkedések megtétele mellett. A részt vevő egységeknek információkat kell gyűjteniük a hajóról, és azokat haladéktalanul továbbítaniuk kell a nemzetközi koordinációs központnak, beleértve lehetőség szerint a fedélzeten tartózkodó személyek helyzetével kapcsolatos információkat, különös tekintettel arra, hogy e személyek élete nincs-e közvetlen veszélyben vagy nincs-e szükségük sürgős orvosi ellátásra. A nemzetközi koordinációs központnak továbbítania kell az információkat a fogadó tagállam nemzeti koordinációs központjának.

(2)   Ha egy hajó olyan tagállam parti tengerére vagy csatlakozó övezetébe készül belépni vagy lépett be, amely nem vesz részt a tengeri műveletben, a részt vevő egységeknek információkat kell gyűjteniük a hajóról, és azokat továbbítaniuk kell a nemzetközi koordinációs központnak, amely átadja az információkat az érintett tagállam nemzeti koordinációs központjának.

(3)   A részt vevő egységeknek információkat kell gyűjteniük valamennyi olyan hajóról, amelyet tengeren folytatott, a tengeri művelet hatáskörén kívül eső illegális tevékenységekben való részvétellel gyanúsítanak, és az információkat továbbítaniuk kell a nemzetközi koordinációs központnak, amely átadja az információkat az érintett tagállam nemzeti koordinációs központjának.

6. cikk

Feltartóztatás a parti tengeren

(1)   A fogadó tagállam vagy egy szomszédos részt vevő tagállam parti tengerén az adott állam engedélyezi a részt vevő egységek számára a következő intézkedések közül egy vagy több meghozatalát, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy egy hajó a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzést megkerülni szándékozó személyeket szállít, illetve részt vesz migránsok tengeren történő csempészetében:

a)

felszólítás a hajó tulajdonosára, lajstromozására és az útjával kapcsolatos részletekre, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek személyazonosságára, állampolgárságára és egyéb releváns adataira vonatkozó információk és dokumentumok átadására, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy vannak-e a fedélzeten sürgős orvosi ellátást igénylő személyek, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek figyelmének felhívása arra, hogy adott esetben nem jogosultak a határátlépésre;

b)

a hajó megállítása és felszállás annak a fedélzetére, a hajó, a rakomány és a fedélzeten tartózkodó személyek átkutatása, továbbá a fedélzeten tartózkodó személyek kikérdezése és tájékoztatása arról, hogy a hajót irányító személyek az utazás elősegítése miatt szankciókkal sújthatók.

(2)   Amennyiben a fenti gyanút alátámasztó bizonyítékokat találnak, a fogadó tagállam vagy egy szomszédos részt vevő tagállam engedélyezheti a részt vevő egységeknek a következő intézkedések közül egy vagy több meghozatalát:

a)

a hajó lefoglalása és a fedélzeten tartózkodók őrizetbe vétele;

b)

utasítás a hajó útvonalának a parti tengeren vagy a csatlakozó övezeten kívülre, illetve valamely ezeken kívüli célállomás irányába történő módosítására, ideértve a jármű kíséretét vagy a közelében hajózást mindaddig, amíg megerősítést nem nyer, hogy a hajó tartja a megadott irányt;

c)

a hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek a parti tagállamba történő irányítása, az operatív tervnek megfelelően.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően hozott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és nem léphetik túl az e cikk céljainak eléréséhez szükséges mértéket.

(4)   Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a fogadó tagállam a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.

A részt vevő egységnek a nemzetközi koordinációs központon keresztül tájékoztatnia kell a fogadó tagállamot, amennyiben a hajó kapitánya kérelmezi a lobogó szerinti állam diplomáciai képviselőjének vagy konzuli tisztviselőjének értesítését.

(5)   Amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy egy honosság nélküli hajó a határátkelőhelyeken történő ellenőrzést megkerülni szándékozó személyeket szállít, illetve részt vesz migránsok tengeren történő csempészetében, a fogadó tagállam vagy azon szomszédos részt vevő tagállam, amelynek a parti tengerén a honosság nélküli hajót feltartóztatták, engedélyezi az (1) bekezdésben, illetve engedélyezheti a (2) bekezdésben meghatározott egy vagy több intézkedés meghozatalát. A fogadó tagállam a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.

(6)   A tengeri műveletben részt nem vevő tagállam parti tengerén végrehajtott műveleti tevékenységeket az említett tagállam engedély alapján kell végrehajtani. A fogadó tagállam a nemzetközi koordinációs központon keresztül – az említett tagállam által engedélyezett intézkedések alapján – utasításokat ad a részt vevő egységnek.

7. cikk

Feltartóztatás a nyílt tengeren

(1)   Nyílt tengeren, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy egy hajó részt vesz migránsok tengeren történő csempészetében, a részt vevő egységeknek a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvvel, és adott esetben a nemzeti és nemzetközi joggal összhangban az alábbiak közül egy vagy több intézkedést kell alkalmaznia, feltéve, hogy a lobogó szerinti állam ezt engedélyezi:

a)

felszólítás a hajó tulajdonosára, lajstromozására és az útjával kapcsolatos részletekre, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek személyazonosságára, állampolgárságára és egyéb releváns adataira vonatkozó információk és dokumentumok átadására, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy vannak-e a fedélzeten sürgős orvosi ellátást igénylő személyek;

b)

a hajó megállítása és felszállás annak a fedélzetére, a hajó, a rakomány és a fedélzeten tartózkodó személyek átkutatása, továbbá a fedélzeten tartózkodó személyek kikérdezése és tájékoztatása arról, hogy a hajót irányító személyek az utazás elősegítése miatt szankciókkal sújthatók.

(2)   Amennyiben a fenti gyanút alátámasztó bizonyítékokat találnak, a részt vevő egységek a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvvel, és adott esetben a nemzeti és nemzetközi joggal összhangban az alábbiak közül alkalmazhatnak egy vagy több intézkedést, feltéve, hogy a lobogó szerinti állam ezt engedélyezi:

a)

a hajó lefoglalása és a fedélzeten tartózkodó személyek őrizetbe vétele;

b)

a hajó figyelmeztetése és utasítása arra, hogy ne lépjen be a parti tengerre vagy a csatlakozó övezetbe, és szükség esetén felkérés a hajó útvonalának a parti tengeren vagy a csatlakozó övezeten kívülre, illetve egy ezeken kívüli célállomás irányába történő módosítására;

c)

a hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek harmadik országba való irányítása, illetve a hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek harmadik országok hatóságai részére történő átadása;

d)

a hajónak vagy a fedélzeten tartózkodó személyeknek a fogadó tagállamba vagy a műveletben részt vevő szomszédos tagállamba történő irányítása.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően hozott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és nem léphetik túl az e cikk céljainak eléréséhez szükséges mértéket.

(4)   Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a fogadó tagállam a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.

(5)   Ha a hajó a fogadó tagállam vagy valamely részt vevő tagállam lobogója alatt hajózik, vagy ilyen tagállamban történt lajstromozására utaló felségjelzéssel van ellátva, az érintett tagállam a hajó honosságának megerősítését követően engedélyezheti az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések közül egy vagy több alkalmazását. A fogadó tagállam ebben az esetben a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.

(6)   Ha a hajó a tengeri műveletben részt nem vevő tagállam vagy harmadik ország lobogója alatt hajózik, vagy ilyen országban történt lajstromozására utaló felségjelzéssel van ellátva, a fogadó tagállam vagy valamely részt vevő tagállam – attól függően, hogy melyikük részt vevő egysége tartóztatta fel a hajót – értesíti a lobogó szerinti államot, megerősítést kér a lajstromozásra vonatkozóan, majd a honosság megerősítését követően felkéri a lobogó szerinti államot, hogy tegyen arra irányuló intézkedéseket, hogy a hajót ne lehessen a migránsok csempészetére használni. Amennyiben a lobogó szerinti állam – sem közvetlenül, sem azon tagállam segítségével, amelyhez a részt vevő egység tartozik – nem hajlandó vagy nem képes ezt megtenni, e tagállam engedélyt kér a lobogó szerinti államtól az (1), illetve a (2) bekezdésben meghatározott intézkedések végrehajtására. A fogadó tagállam vagy a részt vevő tagállam tájékoztatja a nemzetközi koordinációs központot a lobogó szerinti állammal folytatott valamennyi kommunikációról és a lobogó szerinti állam által engedélyezett, tervezett intézkedésekről. A fogadó tagállam ebben az esetben a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.

(7)   Ha egy idegen lobogó alatt hajózó vagy lobogója felvonását megtagadó hajóról alapos okkal feltételezhető, hogy valójában ugyanaz a honossága, mint a részt vevő egységnek, ez utóbbinak ellenőriznie kell, hogy a hajó jogosan hajózik-e az adott felségjelzés alatt. E célból megközelítheti a gyanús hajót. Ha a gyanú továbbra is fennáll, vizsgálatot kell tartania a hajó fedélzetén, amelyet a lehető legteljesebb körültekintéssel kell végrehajtani.

(8)   Ha idegen lobogó alatt hajózó vagy lobogója felvonását megtagadó hajóról alapos okkal feltételezhető, hogy valójában a fogadó tagállam vagy egy részt vevő tagállam honosságával rendelkezik, a részt vevő egységnek ellenőriznie kell, hogy a hajó jogosan hajózik-e az adott felségjelzés alatt.

(9)   Amennyiben a (7) vagy (8) bekezdésben említett esetekben a hajó honosságával kapcsolatos gyanút igazoló bizonyítékokat találtak, az említett fogadó tagállam vagy az említett részt vevő tagállam engedélyezheti az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések közül egy vagy több alkalmazását. A fogadó tagállam ebben az esetben a nemzetközi koordinációs központon keresztül megfelelő módon utasításokat ad a részt vevő egységnek.

(10)   A lobogó szerinti tagállam engedélyének hiányában, illetve az engedély megadásáig a hajót biztonságos távolságból figyelemmel kell kísérni. A lobogó szerinti állam kifejezett engedélye nélkül tilos egyéb intézkedést hozni, kivéve, ha ezek emberéletet fenyegető közvetlen veszély elhárításához szükségesek, illetve vonatkozó két- vagy többoldalú megállapodásokból következnek.

(11)   Amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy egy honosság nélküli hajó részt vesz migránsok tengeren történő csempészetében, a részt vevő egység a hajó fedélzetére léphet és átkutathatja azt annak ellenőrzése céljából, hogy valóban nincs honossága. Amennyiben a fenti gyanút alátámasztó bizonyítékokat találnak, a részt vevő egység értesíti a fogadó tagállamot, amely – közvetlenül, vagy azon tagállam segítségével, amelyhez a részt vevő egység tartozik – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottak szerint – további megfelelő intézkedéseket hozhat a nemzeti és nemzetközi joggal összhangban.

(12)   Amennyiben egy tagállam részt vevő egység az (1) bekezdésnek megfelelően bármilyen intézkedést hozott, haladéktalanul tájékoztatja a lobogó szerinti államot az intézkedés eredményeiről.

(13)   A nemzetközi koordinációs központban a fogadó tagállam vagy egy részt vevő tagállam képviseletét betöltő tagállami tisztviselő felelős azért, hogy elősegítse az adott tagállam illetékes hatóságaival azon engedély megszerzése céljából folytatott kommunikációt, amely vagy annak az ellenőrzésére vonatkozik, hogy a hajó jogosult-e az adott tagállam lobogója alatt hajózni, vagy pedig az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések meghozatalára.

(14)   Amennyiben nem találtak az arra vonatkozó gyanút igazoló bizonyítékokat, hogy egy hajó részt vesz migránsok nyílt tengeren történő csempészetében, illetve amennyiben a részt vevő egység nem rendelkezik joghatósággal a fellépéshez, azonban továbbra is ésszerűen feltételezhető, hogy a hajó olyan személyeket szállít, akik egy tagállam határát kívánják elérni és a határátkelőhelyeken történő ellenőrzést meg szándékozzák kerülni, a hajót továbbra is figyelemmel kell kísérni. A nemzetközi koordinációs központ a hajóval kapcsolatos információkat továbbítja azon tagállamok nemzeti koordinációs központjai számára, amelyek felé a hajó tart.

8. cikk

Feltartóztatás a csatlakozó övezetben

(1)   A fogadó tagállam vagy valamely szomszédos részt vevő tagállam csatlakozó övezetben a 6. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott intézkedéseket az említett bekezdéseknek, valamint a 6. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően kell végrehajtani. A 6. cikk (1) és (2) bekezdésében említett bármely engedély csak olyan intézkedések tekintetében adható meg, amelyekre szükség van az adott jogszabályok vagy rendelkezések az adott tagállam területén vagy parti tengerén történő megsértésének megelőzéséhez.

(2)   A 6. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott intézkedések az érintett tagállam engedélye nélkül nem hajthatók végre olyan tagállam csatlakozó övezetében, amely nem vesz részt a tengeri műveletben. A nemzetközi koordinációs központot tájékoztatni kell az említett tagállammal folyatott valamennyi információcseréről, valamint az említett tagállam által engedélyezett további intézkedésekről. Amennyiben az említett tagállam nem ad engedélyt, és ésszerűen feltételezhető, hogy a hajó olyan személyeket szállít, akik egy tagállam határát kívánják elérni, a 7. cikk (14) bekezdését kell alkalmazni.

(3)   Ha egy honosság nélküli hajó áthalad a csatlakozó övezeten, a 7. cikk (11) bekezdését kell alkalmazni.

9. cikk

Kutatási és mentési helyzetek

(1)   A tagállamok teljesítik azon kötelezettségüket, hogy a tengeren vagy egy tengeri művelet során bajba jutott valamennyi hajónak vagy személynek segítséget nyújtsanak, és gondoskodnak róla, hogy – a nemzetközi jognak megfelelően és az alapvető jogok tiszteletben tartásával – a részt vevő egységeik is teljesítsék ezt a kötelezettséget. A segítségnyújtást nem tehetik függővé sem az ilyen személy állampolgárságától vagy jogállásától, sem azon körülményektől, amelyek között az illetőt találták.

(2)   A tengeri műveletek során esetlegesen előforduló kutatási és mentési helyzetek kezelése céljából az operatív tervnek a vonatkozó nemzetközi joggal összhangban – a kutatásra és a mentésre vonatkozó nemzetközi jogot is beleértve – tartalmaznia kell legalább a következő rendelkezéseket:

a)

Ha valamely tengeri művelet során a részt vevő egységek okkal feltételezhetik, hogy egy hajó vagy a fedélzetén tartózkodó valamely személy tekintetében bizonytalanság, riasztási vagy vészhelyzet merült fel, haladéktalanul továbbítják a rendelkezésükre álló valamennyi információt az esemény helyszíne szerinti kutatási-mentési régióért felelős mentési koordinációs központnak, és szolgálataikat és erőforrásaikat a mentési koordinációs központ rendelkezésére bocsátják.

b)

A nemzetközi koordinációs központot a részt vevő egységek a lehető leghamarabb tájékoztatják a mentési koordinációs központtal folytatott valamennyi információcseréről és az általuk hozott intézkedésekről.

c)

Különösen az alábbi esetekben kell úgy tekinteni, hogy egy hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek helyzete bizonytalan:

i.

ha bejelentették egy személy eltűnését vagy a hajó késik; vagy

ii.

ha egy személy vagy hajó nem tette meg az esedékes helymeghatározási vagy biztonsági jelentést.

d)

Különösen az alábbi esetekben kell úgy tekinteni, hogy egy hajó vagy a fedélzetén tartózkodó személyek riasztási helyzetben vannak:

i.

ha egy bizonytalansági helyzetet követően kudarcot vallottak az adott személlyel vagy hajóval történő kapcsolatfelvételre irányuló kísérletek, és a más megfelelő forrásoknál történő érdeklődés sem vezetett sikerre; vagy

ii.

ha olyan információ érkezett, amely arra enged következtetni, hogy a hajó működési hatékonysága lecsökkent, de nem olyan mértékben, hogy valószínű lenne vészhelyzet kialakulása.

e)

Különösen az alábbi esetekben kell úgy tekinteni, hogy egy hajó vagy a fedélzetén tartózkodó személyek vészhelyzetben vannak:

i.

ha azt megerősítő információ érkezett, hogy egy személy vagy egy hajó veszélyben van és azonnali segítségnyújtásra van szüksége; vagy

ii.

ha riasztást követően az adott személlyel vagy hajóval történő kapcsolatfelvételre irányuló további sikertelen kísérletek és a szélesebb körű sikertelen érdeklődés arra utalnak, hogy valószínűleg vészhelyzet áll fenn; vagy

iii.

ha olyan információ érkezett, amely arra enged következtetni, hogy a hajó működési hatékonysága olyan mértékben csökkent, hogy vészhelyzet kialakulása valószínű.

f)

Annak mérlegelése során, hogy a hajó tekintetében bizonytalanság, riasztás vagy vészhelyzet merült-e fel, a részt vevő egységeknek valamennyi releváns információt és észrevételt figyelembe kell venniük és továbbítaniuk kell azokat az illetékes mentési koordinációs központ számára, beleértve az alábbiakra vonatkozó információkat:

i.

a segítségkérés ténye, noha ez a segítségkérés nem az egyetlen tényező annak megállapításában, hogy vészhelyzet áll-e fenn;

ii.

a hajó hajózásra való alkalmassága és annak a valószínűsége, hogy esetleg nem éri el a rendeltetési kikötőt;

iii.

a fedélzeten tartózkodó személyeknek a hajó típusához és állapotához viszonyított száma;

iv.

a partot éréshez szükséges készletek – mint például üzemanyag, víz és élelem – rendelkezésre állása;

v.

van-e a hajón megfelelő képzettséggel rendelkező személyzet és tisztek;

vi.

rendelkezésre állnak-e biztonsági, navigációs és kommunikációs berendezések, és azok megfelelően használhatók-e;

vii.

vannak-e a fedélzeten sürgős orvosi ellátásra szoruló személyek;

viii.

vannak-e a fedélzeten elhunyt személyek;

ix.

vannak-e a fedélzeten terhes nők vagy gyermekek;

x.

az időjárási és tengeri viszonyok, ideértve az időjárási és tengermeteorológiai előrejelzéseket.

g)

A mentési koordinációs központ utasításainak megérkezéséig a részt vevő egységeknek meg kell tenniük az érintett személyek biztonságának garantálásához szükséges megfelelő intézkedéseket.

h)

Amennyiben egy hajót bizonytalan, riasztási vagy vészhelyzetben lévőnek tekintenek, de a fedélzeten tartózkodó személyek nem fogadnak el segítséget, a részt vevő egységnek tájékoztatnia kell az illetékes mentési koordinációs központot, és követnie kell annak utasításait. A részt vevő egységnek továbbra is nagy gondossággal kell eljárnia, azaz figyelemmel kell kísérnie a hajót és meg kell tennie az érintett személyek biztonságának garantálásához szükséges intézkedéseket, ugyanakkor tartózkodnia kell minden olyan tevékenységtől, amely súlyosbíthatja a helyzetet, illetve növelheti a sérülés vagy haláleset veszélyét.

i)

Amennyiben a harmadik országnak az adott kutatási-mentési régió tekintetében illetékes mentési koordinációs központja nem reagál a részt vevő egység által küldött információkra, ez utóbbinak kapcsolatba kell lépnie a fogadó tagállam mentési koordinációs központjával, kivéve, ha az adott részt vevő egység úgy ítéli meg, hogy egy másik, nemzetközileg elismert mentési koordinációs központ jobb helyzetben van a kutatási és mentési helyzet koordinálására.

Az operatív terv tartalmazhat az adott tengeri művelet sajátos körülményei által indokolt információkat is.

(3)   Ha a kutatási és mentési helyzet véget ért, a részt vevő egységnek a nemzetközi koordinációs központtal konzultálva folytatnia kell a tengeri műveletet.

10. cikk

Partra szállítás

(1)   Az operatív tervnek – a nemzetközi jognak megfelelően és az alapvető jogok tiszteletben tartásával – tartalmaznia kell a tengeri művelet során feltartóztatott vagy megmentett személyek partra szállításának legalább az alábbi részletes szabályait:

a)

ha a feltartóztatásra a 6. cikk (1), (2) vagy (6) bekezdésében, illetve a 8. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározottak szerint a parti tengeren, illetve a csatlakozó övezetben kerül sor, a partra szállítás a parti tagállamban történik, a 6. cikk (2) bekezdése b) pontjának sérelme nélkül;

b)

a 7. cikkben meghatározott, nyílt tengeren történő feltartóztatás esetén a partra szállítás abban a harmadik országban történhet, amelyből a hajó feltehetően elindult. Amennyiben ez nem lehetséges, a partra szállítás a fogadó tagállamban történik;

c)

a 9. cikkben meghatározott kutatási és mentési helyzetek esetében, és a mentési koordinációs központ felelősségének sérelme nélkül, a fogadó tagállam és a részt vevő tagállamok együttműködnek az illetékes mentési koordinációs központtal egy biztonságos hely meghatározása céljából, és amikor az illetékes mentési koordinációs központ kijelöli a biztonságos helyet, gondoskodnak arról, hogy a megmentett személyek partra szállítása gyorsan és hatékonyan történjen.

Ha a részt vevő egység nem mentesíthető a 9. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettsége alól az ésszerűen lehetséges legrövidebb időn belül, a megmentett személyek, illetve a részt vevő egység saját biztonságára figyelemmel engedélyezni kell, hogy a részt vevő egység a megmentett személyeket a fogadó tagállamban szállítsa partra.

A partra szállítás említett részletes szabályai nem hárítanak kötelezettségeket a tengeri műveletben részt nem vevő tagállamokra, kivéve, ha azok kifejezetten engedélyezik, hogy parti tengerükön vagy csatlakozó övezetükben a 6. cikk (6) bekezdésének, illetve a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően intézkedéseket hajtsanak végre.

Az operatív terv tartalmazhat az adott tengeri művelet sajátos körülményei által indokolt információkat is.

(2)   A részt vevő egységeknek tájékoztatniuk kell a nemzetközi koordinációs központot a 4. cikk által érintett személyek jelenlétéről, és a nemzetközi koordinációs központ továbbítja ezeket az információkat azon ország illetékes nemzeti hatóságainak, amelyben a partra szállításra sor kerül.

Az operatív tervnek tartalmaznia kell a megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket meghozó illetékes nemzeti hatóságok elérhetőségeit.

11. cikk

A 2007/2004/EK rendelet módosítása

A 2007/2004/EK rendelet 3a. cikkének (1) bekezdésében, illetve a 8e. cikkének (1) bekezdésében a j) pont végén a szöveg a következő mondattal egészül ki:

„E tekintetben az operatív tervet a 656/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (18) megfelelően kell kidolgozni.

12. cikk

Szolidaritási mechanizmusok

(1)   Lehetővé kell tenni, hogy azok a tagállamok, amelyeknek a külső határain sürgős és rendkívüli intézkedést kívánó helyzet áll elő, kérhessék a következőket:

a)

a 2007/2004/EK rendelet 8a. cikkével összhangban európai határőrcsapatok kiküldése a tagállamnak biztosítandó gyors operatív segítségnyújtás céljából;

b)

a 2007/2004/EK rendelet 8. cikkével összhangban az Ügynökség által biztosított technikai és operatív segítségnyújtás a tagállamok közötti koordinációs ügyekben, illetve az illetékes nemzeti hatóságok munkáját támogató szakértők kiküldése;

c)

az 515//2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) 14. cikkének megfelelő sürgősségi segély a veszélyhelyzet esetén felmerülő sürgős és egyedi szükségletek kezelésére.

(2)   Lehetővé kell tenni, hogy azok a tagállamok, amelyeknek befogadási létesítményeire és menekültügyi rendszerére a nagyfokú migrációs nyomás sürgős terheket ró, kérhessék a következőket:

a)

a 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 13. cikkével összhangban menekültügyi támogató csoport kirendelése az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által a szükséges szakértelem biztosítása céljából, különösen a tolmácsolási szolgáltatások, a származási országokra vonatkozó információk és a menekültügyi akták feldolgozásának és kezelésének ismerete területén;

b)

az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) 21. cikkének megfelelő sürgősségi segély a veszélyhelyzet esetén felmerülő sürgős és egyedi szükségletek kezelésére.

13. cikk

Jelentés

(1)   Az Ügynökség legkésőbb 2015. július 18-ig és azt követően évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról.

(2)   A jelentésnek tartalmaznia kell az Ügynökség által a rendelet tengeri műveletek során történő alkalmazására bevezetett eljárások leírását, illetve be kell számolnia a rendelet gyakorlati alkalmazásáról. Ennek keretében részletes tájékoztatást kell nyújtania az alapvető jogok betartásáról, arról, hogy a rendelet alkalmazása hogyan érintette ezeket a jogokat, valamint az esetlegesen előfordult minden incidensről.

IV.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

14. cikk

A 2010/252/EU határozat joghatása

Az e rendelet hatálybalépésének időpontjától a 2010/252/EU határozat többé nem bír joghatással.

15. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 13-i határozata.

(2)  A Tanács 2004. október 26-i 2007/2004/EK rendelete az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 1052/2013/EU rendelete az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról (HL L 295., 2013.11.6., 11. o.).

(4)  A Tanács 2010. április 26-i 2010/252/EU határozata a külső tengeri határoknak az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében történő őrizete tekintetében a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex kiegészítéséről (HL L 111., 2010.5.4., 20. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK rendelete a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról (HL L 105., 2006.4.13., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/32/EU irányelve a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. április 5-i 2011/36/EU irányelve az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 101., 2011.4.15., 1. o.).

(8)  HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(9)  A Tanács 1999. május 17-i 1999/437/EK határozata az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(10)  HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(11)  A Tanács 2008. január 28-i 2008/146/EK határozata az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).

(12)  HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(13)  A Tanács 2011. március 7-i 2011/350/EU határozata az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.5.18., 19. o.).

(14)  A Tanács 2000. május 29-i 2000/365/EK határozata Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.).

(15)  A Tanács 2002. február 28-i 2002/192/EK határozata Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(17)  A Tanács 2008. november 27-i 2008/977/IB kerethatározata a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről (HL L 350., 2008.12.30., 60. o.).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 515/2014/EU rendelete a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és az 574/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 143. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010. május 19-i 439/2010/EU rendelete az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról (HL L 132., 2010.5.29., 11. o.).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 516/2014/EU rendelete a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168. o.).


27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/108


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 657/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

a 2173/2005/EK tanácsi rendeletnek a Bizottság részére adandó felhatalmazás és a rá ruházandó végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

A 2173/2005/EK tanácsi rendelet (2) hatásköröket ruház a Bizottságra az említett rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.

(2)

A 2173/2005/EK rendelet értelmében a Bizottságra ruházott hatásköröket a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében össze kell hangolni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkével.

(3)

A 2173/2005/EK rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett rendelet I., II. és III. mellékletének módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(4)

A 2173/2005/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egyrészt abból a célból, hogy értékelje és jóváhagyja a partnerországokból kivitt fatermékek jogszerűségének és megbízható nyomon követésének biztosítását szolgáló, létező rendszereket, amelyek a jövőben a tervek szerint az erdészeti jogszabályok végrehajtásával, erdészeti irányítással és erdészeti termékek kereskedelmével kapcsolatos (FLEGT) engedély kiadásának alapját képezik majd, másrészt abból a célból, hogy részletes gyakorlati szabályokat és egységes dokumentumformátumokat – azok lehetséges változatait is beleértve (elektronikus vagy papírformátum) – fogadjon el a FLEGT engedélyezési rendszer tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően kell gyakorolni.

(5)

A 2173/2005/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2173/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 4. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az érintett fatermékek jogszerűségének biztosítása érdekében a Bizottság értékeli és végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén jóváhagyja azokat a már létező rendszereket, amelyek garantálják a partnerországokból kivitt fatermékek jogszerűségét és megbízható nyomon követését. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A Bizottság által jóváhagyott rendszerek képezhetik a FLEGT-engedély kiadásának alapját.

(3)   A 338/97/EK tanácsi rendelet (4) A., B. és C. mellékletében felsorolt fajtákból készült fatermékek mentesülnek az e cikk (1) bekezdésében megállapított követelmény alól.

A Bizottság a piaci fejleményekre és az ezen rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokra figyelemmel felülvizsgálja ezt a mentességet, megállapításairól jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokat terjeszt elő.

(4)  A Tanács 1996. december 9-i 338/97/EK rendelete a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.).”"

2.

Az 5. cikk (9) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(9)   E cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság – végrehajtási jogi aktusok révén – elfogadja az eljárási szabályokat és az egységes dokumentumformátumokat, ideértve utóbbiak lehetséges változatait. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

3.

A 10. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikk

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a partnerországok és az általuk kijelölt engedélyező hatóságok I. mellékletben található felsorolásának módosítására vonatkozóan.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a FLEGT engedélyezési rendszer hatálya alá tartozó fatermékeknek a II. mellékletben található felsorolásának módosítására vonatkozóan. E módosítások elfogadása során a Bizottság figyelembe veszi a FLEGT partnerségi megállapodások végrehajtását. Az ilyen módosítások magukban foglalják a vámtarifaszámokat a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer I. mellékletének aktuális változatában szereplő négy számjegyű vámtarifaszám vagy hat számjegyű vámtarifa-alszám szintjén.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a FLEGT engedélyezési rendszer hatálya alá tartozó fatermékeknek a III. mellékletben található felsorolásának módosítására vonatkozóan. E módosítások elfogadása során a Bizottság figyelembe veszi a FLEGT partnerségi megállapodások végrehajtását. Az ilyen módosítások magukban foglalják a vámtarifaszámokat a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer I. mellékletének aktuális változatában szereplő négy számjegyű vámtarifaszám vagy hat számjegyű vámtarifa-alszám szintjén, és azokat kizárólag a III. mellékletben megjelölt partnerországok vonatkozásában kell alkalmazni.”

4.

A 11. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottságot az erdészeti jogszabályok végrehajtásával, erdészeti irányítással és erdészeti termékek kereskedelmével foglalkozó bizottság (FLEGT-bizottság) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében vett bizottságnak minősül.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”;"

b)

a (2) bekezdést el kell hagyni;

c)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.”;

d)

a (4) bekezdést el kell hagyni.

5.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„11a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. június 30-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam négy hónappal meghosszabbodik.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  Az Európai Parlament 2014. április 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 8-i határozata.

(2)  A Tanács 2005. december 20-i 2173/2005/EK rendelete az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról (HL L 347., 2005.12.30., 1. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).


A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

E rendelettel összefüggésben a Bizottság emlékeztet az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 15. pontjában tett azon kötelezettségvállalására, miszerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról a Parlament részére teljes körű tájékoztatást nyújt, és biztosítja a dokumentációhoz való teljes körű hozzáférést.


27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/112


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 658/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

az Európai Gyógyszerügynökség számára az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek tekintetében végzett farmakovigilanciai tevékenységekért fizetendő díjakról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére és 168. cikke (4) bekezdésének c) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az Európai Gyógyszerügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) bevételei uniós hozzájárulásból és az uniós forgalombahozatali engedélyek megszerzéséért és fenntartásáért, valamint a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 67. cikkének (3) bekezdésében említett egyéb szolgáltatásokért a vállalkozások által fizetett díjakból állnak.

(2)

Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel (a továbbiakban: gyógyszerek) kapcsolatos, a 726/2004/EK rendeletben és a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott farmakovigilanciai rendelkezéseket módosította a 2010/84/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5), az 1235/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6), a 2012/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) és az 1027/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8). Az említett módosítások az Ügynökség új farmakovigilanciai feladatairól rendelkeznek, többek között az uniós szinten végzett farmakovigilanciai eljárásokról, a szakirodalmi esetek figyelemmel kíséréséről és a továbbfejlesztett információs technológiai eszközökről. Ezenkívül az említett módosítások előírják, hogy az Ügynökség a forgalombahozatali engedély jogosultjaira kiszabott díjakból finanszírozhatja ezeket a tevékenységeket. Ezért új díjtípusokat kell létrehozni az Ügynökség új és egyedi feladatainak a fedezésére.

(3)

Annak érdekében, hogy az Ügynökség az említett új farmakovigilanciai feladatokra díjakat vethessen ki, továbbá a gyógyszerágazatban alkalmazott díjrendszerekre vonatkozó átfogó jogalkotási felülvizsgálatig el kell fogadni ezt a rendeletet. Az e rendeletben meghatározott díjak a 297/95/EK tanácsi rendeletben (9) meghatározott díjak sérelme nélkül alkalmazandók.

(4)

E rendelet kettős jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke és 168. cikke (4) bekezdésének c) pontja. Célja azoknak a farmakovigilanciai tevékenységeknek a finanszírozása, amelyek magas szintű egészségvédelmet alapul véve hozzájárulnak a gyógyszerek tekintetében a belső piac megvalósításához. Ugyanakkor ez a rendelet pénzügyi erőforrások biztosítását célozza a közös biztonsági problémák kezelését célzó tevékenységek támogatására annak érdekében, hogy fenn lehessen tartani a gyógyszerek minőségének, biztonságosságának és hatékonyságának magas szintjét. A két célkitűzés egyidejűleg követendő és elválaszthatatlan egymástól, így egyik sincs a másiknak alárendelve.

(5)

Meg kell határozni az Ügynökség által beszedett farmakovigilanciai díjak struktúráját és összegét, valamint fizetésük szabályait. A díjstruktúrának a lehető legegyszerűbben alkalmazhatónak kell lennie a kapcsolódó adminisztratív teher minimalizálása érdekében.

(6)

Az Európai Parlamentnek, az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak a decentralizált ügynökségekre vonatkozó, 2012. július 19-i együttes nyilatkozatával összhangban azon hatóságok esetében, amelyek bevételei az uniós hozzájárulás mellett díjakból és illetékekből állnak, a díjakat olyan szinten kell megállapítani, hogy elkerülhető legyen a hiány vagy a jelentős túlfizetés, ellenkező esetben pedig felül kell vizsgálni őket. Ezért az e rendeletben meghatározott díjaknak az Ügynökség munkaterhe és kapcsolódó költségei becslésének és előrejelzésének az értékelésén, valamint azon illetékes tagállami hatóságok által a 726/2004/EK rendelet 61. cikkének (6) bekezdésével és 62. cikkének (1) bekezdésével és a 2001/83/EK irányelv 107e., 107j. és 107q. cikkével összhangban elvégzett munka költségeinek az értékelésén kell alapulniuk, amelyek előadóként és adott esetben társelőadóként járnak el.

(7)

Az e rendeletben megállapított díjaknak átláthatóaknak, méltányosaknak és az elvégzett munkával arányosaknak kell lenniük. Az említett díjakra vonatkozó információkat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Az Ügynökség által kivetett farmakovigilanciai díjak vagy egyéb díjak jövőbeli felülvizsgálatainak az Ügynökség költségeinek, valamint az illetékes tagállami hatóságok által elvégzett feladatok költségeinek átlátható és független értékelésén kell alapulniuk.

(8)

Ez a rendelet csak az Ügynökség által kivetett díjakat szabályozza, míg a tagállamok hatáskörében marad az illetékes tagállami hatóságok által – többek között az információészlelési feladatokkal kapcsolatban – esetlegesen kivetett díjakra vonatkozó döntéshozatal. A forgalombahozatali engedély jogosultjainak nem számítható fel kétszer díj ugyanazért a farmakovigilanciai tevékenységért. A tagállamok ezért nem vethetnek ki díjakat az e rendelet hatálya tartozó tevékenységekért.

(9)

A kiszámíthatóság és az egyértelműség érdekében a díjak összegét euróban kell megadni.

(10)

E rendelet szerint két különböző típusú díjat kell kivetni az Ügynökség, valamint az előadók és adott esetben a társelőadók eltérő feladatainak a figyelembevétele érdekében. Egyrészről az uniós szinten lefolytatott farmakovigilanciai eljárásokért díjat kell kivetni azokra a forgalombahozataliengedély-jogosultakra, amelyeknek gyógyszerei az eljárás tárgyát képezik. Ezek az eljárások az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentések értékelésével, az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok értékelésével és a farmakovigilanciai adatok értékelésének következményeként kezdeményezett bizottság elé terjesztések keretében végzett értékelésekkel kapcsolatosak. Másrészről éves díjat kell kiszabni az Ügynökség által végzett egyéb olyan farmakovigilanciai tevékenységekért, amelyek valamennyi forgalombahozataliengedély-jogosult érdekét szolgálják. Ezek a tevékenységek az információs technológiához fűződnek, különösen a 726/2004/EK rendelet 24. cikkében említett Eudravigilance-adatbázis karbantartásához és a válogatott szakirodalom figyelemmel kíséréséhez.

(11)

A 726/2004/EK rendelet szerint engedélyezett gyógyszerek forgalombahozatali engedélyének jogosultjai már fizetnek éves díjat az Ügynökségnek az engedélyeik fenntartásáért, amely díj tartalmazza azokat a farmakovigilanciai tevékenységeket, amelyekre az e rendelettel megállapított éves díj vonatkozik. Annak elkerülése érdekében, hogy az Ügynökség említett farmakovigilanciai tevékenységeiért ne vessenek ki kétszeresen díjat, az e rendelettel megállapított éves díj nem számítható fel a 726/2004/EK rendelet szerint megadott forgalombahozatali engedélyek esetében.

(12)

Az olyan biztonsági vizsgálatok értékelésével kapcsolatosan uniós szinten végzett munka, amelyek beavatkozással nem járó, engedélyezés utáni, az Ügynökség vagy az illetékes tagállami hatóság által előírt, egynél több tagállamra kiterjedő gyógyszerbiztonsági vizsgálatok, és amelyeknek a vizsgálati tervét a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottságnak kell jóváhagynia, magában foglalja az említett vizsgálatok felügyeletét, ideértve a vizsgálati terv tervezetének értékelését és a végleges vizsgálati jelentések értékelését is. Ezért az ezen eljárásért kivetett díjnak fedeznie kell a vizsgálattal kapcsolatos valamennyi munkát. Mivel a farmakovigilanciai jogszabályok elősegítik az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok közös végzését, a forgalombahozataliengedély-jogosultaknak közös vizsgálat benyújtása esetén meg kell osztaniuk az alkalmazandó díjat. A kétszeres díjszabás elkerülése érdekében azok a forgalombahozataliengedély-jogosultak, amelyeknek az engedélyezés utáni említett gyógyszerbiztonsági vizsgálatok értékeléséért felszámítják a díjat, mentesülnek a vizsgálatok benyújtásáért az Ügynökség vagy valamely illetékes tagállami hatóság által felszámított egyéb díjak alól.

(13)

Az előadók az értékelés során az illetékes tagállami hatóságok tudományos értékeléseire és erőforrásaira támaszkodnak, az Ügynökség feladata pedig az, hogy a tagállamok által a rendelkezésére bocsátott meglévő tudományos erőforrásokat összehangolja. Erre való tekintettel és az uniós szinten lefolytatott farmakovigilanciai eljárásokkal kapcsolatos tudományos értékelések megfelelő erőforrásainak rendelkezésre állásának biztosítása érdekében az Ügynökségnek javadalmazást kell fizetnie a tagállamok által a 726/2004/EK rendelet 56. cikke (1) bekezdésének aa) pontjában említett farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság tagjaként kinevezett előadók és adott esetben társelőadók vagy, ha alkalmazandó, a 2001/83/EK irányelv 27. cikkében említett koordinációs csoport előadói és társelőadói által nyújtott tudományos szolgáltatásokért. Az említett előadók és társelőadók által nyújtott szolgáltatásokért fizetett javadalmazás összegének kizárólag a szükségesnek becsült munkaterhen kell alapulnia, és e javadalmazás szintjét figyelembe kell venni az uniós szinten lefolytatott farmakovigilanciai eljárások díjai szintjének meghatározásakor. Emlékeztetni kell arra, hogy farmakovigilanciai adatok értékelésének következményeként kezdeményezett bizottság elé terjesztések esetében a farmakovigilanciai kockázatértékelési bizottság bevált gyakorlatként általában igyekszik nem azt a tagot előadóként kijelölni, akit a bizottság elé terjesztés eljárását kezdeményező tagállam nevezett ki.

(14)

A díjakat a tisztességes eljárás érdekében valamennyi forgalombahozataliengedély-jogosultra ki kell vetni. Ezért díjszabási egységet kell megállapítani függetlenül attól, hogy a gyógyszert mely eljárás – akár a 726/2004/EK rendelet, akár a 2001/83/EK irányelv – szerint engedélyezték, valamint attól, hogy a tagállamok vagy a Bizottság hogyan adja ki az engedélyszámokat. E célkitűzés teljesítéséhez a díjszabási egységet azoknak az emberi felhasználásra szánt gyógyszereknek a hatóanyaga(i) és gyógyszerformája alapján kell megállapítani, amelyekre vonatkozik a 726/2004/EK rendelet 57. cikke (1) bekezdésének második albekezdésének l) pontjában említett adatbázisba történő – az Unióban engedélyezett valamennyi, gyógyszernek az ugyanezen rendelet 57. cikkének (2) bekezdésében említett jegyzékében szereplő információkon alapuló – bejegyzés kötelezettsége. Az engedélyezett homeopátiás gyógyszerek vagy az engedélyezett növényi gyógyszerek esetében a díjszabási egység megállapításakor a hatóanyago(ka)t nem kell figyelembe venni.

(15)

A forgalombahozataliengedély-jogosultak számára a gyógyszerekre vonatkozóan megadott forgalombahozatali engedélyek területi hatályának figyelembevétele érdekében az említett engedélyeknek megfelelő díjszabási egységek számában tükröződnie kell azon tagállamok számának, amelyekben az adott forgalombahozatali engedély érvényes.

(16)

A kis- és középvállalkozások támogatását célzó uniós politikával összhangban a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (10) szerinti kis- és középvállalkozások esetében csökkentett díjakat kell alkalmazni. Ezeket a díjakat olyan alapon kell megállapítani, amely kellően figyelembe veszi a kis- és középvállalkozások fizetőképességét. Ezzel a politikával összhangban az említett ajánlás szerinti mikrovállalkozások mentesülnek az e rendelet szerinti valamennyi díj alól.

(17)

A generikus gyógyszerekre, a jól megalapozott gyógyászati felhasználásra vonatkozó rendelkezések szerint engedélyezett gyógyszerekre, az engedélyezett homeopátiás gyógyszerekre és az engedélyezett növényi gyógyszerekre csökkentett éves díjat kell alkalmazni, mivel ezek a gyógyszerek általában megalapozott biztonságossági profillal rendelkeznek. Azokban az esetekben azonban, amikor az említett gyógyszerek valamely uniós szinten lefolytatott farmakovigilanciai eljárás tárgyát képezik, a szükséges munkára tekintettel a teljes díjat kell felszámítani.

(18)

A 2001/83/EK irányelv 14. cikke és 16a. cikke szerint törzskönyvezett homeopátiás és növényi gyógyszerekre nem vonatkozik ezen rendelet hatálya, mivel az e gyógyszerekre vonatkozó farmakovigilanciai tevékenységeket a tagállamok végzik. E rendelet hatálya nem terjed ki azokra a gyógyszerekre sem, amelyeknek forgalomba hozatalát a 2001/83/EK irányelv 126a. cikkével összhangban engedélyezik.

(19)

Az Ügynökség aránytalan adminisztratív munkaterhének az elkerülése érdekében az e rendeletben meghatározott díjcsökkentések és díjmentességek alkalmazásának a forgalombahozatali engedély jogosultja által tett azon nyilatkozaton kell alapulnia, amelyben ilyen díjcsökkentésre vagy díjmentességre jogosultnak vallja magát. A valótlan információk benyújtását ilyen esetben az alkalmazandó díj összegének megemelése útján kell megelőzni.

(20)

Az egységesség érdekében az e rendelet szerint kiszabott díjak fizetési határidejét a 726/2004/EK rendeletben és a 2001/83/EK irányelvben meghatározott farmakovigilanciai eljárások határidejének megfelelő figyelembevételével kell megállapítani.

(21)

A díjaknak, illetve az előadók és a társelőadók javadalmazásának az e rendelet szerint megállapított összegét szükség esetén ki kell igazítani az infláció figyelembevétele érdekében. E célból a 2494/95/EK tanácsi rendelet (11) szerinti, az Eurostat által közzétett európai fogyasztói árindexet kell alkalmazni. E kiigazítás érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(22)

Mivel a rendelet célját, azaz az uniós szinten végzett farmakovigilanciai tevékenységek megfelelő finanszírozásának a biztosítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés léptéke miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

A kiszámíthatóság, a jogbiztonság és az arányosság érdekében az informatikai rendszerekkel kapcsolatos tevékenységeknek és a szakirodalom figyelemmel kísérésének az éves díját először 2015. július 1-jén kell kivetni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez a rendelet az Unióban a 726/2004/EK rendelet és a 2001/83/EK irányelv alapján engedélyezett, emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel (a továbbiakban: gyógyszerek) kapcsolatos farmakovigilanciai tevékenységek azon díjaira vonatkozik, amelyeket az Európai Gyógyszerügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) szab ki a forgalombahozataliengedély-jogosultakra.

(2)   Nem tartoznak e rendelet hatálya alá a 2001/83/EK irányelv 14. és 16a. cikkével összhangban törzskönyvezett homeopátiás és növényi gyógyszerek, valamint azok a gyógyszerek, amelyek forgalomba hozatalát a 2001/83/EK irányelv 126a. cikkével összhangban engedélyezik.

(3)   E rendelet meghatározza azokat az uniós szinten végzett farmakovigilanciai tevékenységeket, amelyekre vonatkozóan díjak fizetendők, a fizetendő díjak összegét és az Ügynökség számára történő befizetésük szabályait, valamint az Ügynökség által az előadók és adott esetben a társelőadók számára az általuk nyújtott szolgáltatásért fizetett javadalmazás összegét.

(4)   A mikrovállalkozások mentesülnek az e rendelet szerinti díjak fizetése alól.

(5)   Az e rendeletben meghatározott díjak alkalmazása nem érinti a 297/95/EK rendeletben meghatározott díjakat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „díjszabási egység”: az alábbi adatok egyedi kombinációjával meghatározott egység, amely adatok az Unióban engedélyezett összes gyógyszerre vonatkozóan az Ügynökség által birtokolt információkból származnak, és összhangban állnak a forgalombahozataliengedély-jogosultaknak a 726/2004/EK rendelet 57. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett azon kötelezettségével, amely szerint az ilyen információkat továbbítaniuk kell az említett rendelet 57. cikke (1) bekezdése második albekezdésének l) pontjában említett adatbázisba:

a)

a gyógyszer neve a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének 20. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint;

b)

a forgalombahozatali engedély jogosultja;

c)

azon tagállam, amelyben a forgalombahozatali engedély érvényes;

d)

hatóanyag vagy hatóanyag-kombináció; és

e)

gyógyszerforma.

Az első albekezdés d) pontja nem alkalmazandó a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének 5. pontjában és 30. pontjában meghatározott engedélyezett homeopátiás gyógyszerek és engedélyezett növényi gyógyszerek esetében.

2.   „középvállalkozás”: a 2003/361/EK ajánlás szerinti középvállalkozás;

3.   „kisvállalkozás”: a 2003/361/EK ajánlás szerinti kisvállalkozás;

4.   „mikrovállalkozás”: a 2003/361/EK ajánlás szerinti mikrovállalkozás.

3. cikk

Díjtípusok

(1)   A farmakovigilanciai tevékenységek díjai az alábbiakat tartalmazzák:

a)

a 4., 5. és 6. cikkben meghatározott uniós szinten lefolytatott eljárások díjai;

b)

a 7. cikkben meghatározott éves díj.

(2)   Amennyiben az Ügynökség az e cikk (1) bekezdése a) pontjával összhangban díjat szab ki, a 9. cikkel összhangban javadalmazást kell fizetnie az illetékes tagállami hatóságnak:

a)

a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság tagjává a tagállamok által kinevezett előadók, illetve adott esetben társelőadók által nyújtott szolgáltatásokért;

b)

a koordinációs csoportban az előadók, illetve adott esetben a társelőadók szerepét betöltő tagállamok által elvégzett munkáért.

4. cikk

Az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentések értékelésének díja

(1)   Az Ügynökség díjat szab ki a 2001/83/EK irányelv 107e. és 107 g. cikkében és a 726/2004/EK rendelet 28. cikkében említett időszakos gyógyszerbiztonsági jelentések értékeléséért.

(2)   A díj összegét, valamint az illetékes tagállami hatóság számára a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban fizetendő javadalmazás ennek megfelelő összegét a Melléklet I. részének 1. pontja tartalmazza.

(3)   Ha csak egy forgalombahozataliengedély-jogosult köteles időszakos gyógyszerbiztonsági jelentést benyújtani az (1) bekezdésben említett eljárások keretében, az Ügynökség az alkalmazandó díj teljes összegét ezen forgalombahozataliengedély-jogosultra szabja ki.

(4)   Ha két vagy több forgalombahozataliengedély-jogosult köteles időszakos gyógyszerbiztonsági jelentést benyújtani az (1) bekezdésben említett eljárások keretében, az Ügynökség a Melléklet I. része 2. pontjának megfelelően felosztja a díj teljes összegét a forgalombahozataliengedély-jogosultak között.

(5)   Ha a (3) és (4) bekezdésben említett forgalombahozataliengedély-jogosult kis- vagy középvállalkozás, a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő összeget a Melléklet I. részének 3. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.

(6)   Az Ügynökség az e cikk szerinti díjat minden érintett forgalombahozataliengedély-jogosult számára külön számlát kiállítva szabja ki. A díj az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentés értékelésére alkalmazott eljárás kezdetének időpontjában esedékes. Az e cikk szerinti díjakat a számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell befizetni az Ügynökségnek.

5. cikk

Az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok értékelésének díja

(1)   Az Ügynökség díjat szab ki a 2001/83/EK irányelv 21a. cikkének b) pontjában és 22a. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint a 726/2004/EK rendelet 9. cikke (4) bekezdésének cb) pontjában és 10a. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatoknak a 2001/83/EK irányelv 107n–107q. cikke és a 726/2004/EK rendelet 28b. cikke szerinti, egynél több tagállamban elvégzett értékeléséért.

(2)   A díj összegét, valamint az illetékes tagállami hatóság számára a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban fizetendő javadalmazás ennek megfelelő összegét a Melléklet II. részének 1. pontja tartalmazza.

(3)   Ha az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatot egynél több forgalombahozataliengedély-jogosult köteles elvégezni, ugyanazok az aggályok jelentkeznek egynél több gyógyszer esetében, és az érintett forgalombahozataliengedély-jogosultak közös engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatot végeznek, az egyes forgalombahozataliengedély-jogosultak által fizetendő összeget a Melléklet II. részének 2. pontjában meghatározottak szerint kell kiszabni.

(4)   Ha az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatot olyan forgalombahozataliengedély-jogosult köteles elvégezni, amely kis- vagy középvállalkozás, a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő összeget a Melléklet II. részének 3. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.

(5)   Az Ügynökség a díjat minden érintett forgalombahozataliengedély-jogosult számára két számlát kiállítva szabja ki, egyet a vizsgálati terv tervezetének értékeléséért, egyet pedig a végleges vizsgálati jelentés értékeléséért. A díj vonatkozó része a vizsgálati terv tervezetének értékelésére alkalmazott eljárás kezdetének, illetve a végleges vizsgálati jelentés értékelésére alkalmazott eljárás kezdetének időpontjában esedékes, és azt a vonatkozó számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell befizetni az Ügynökségnek.

(6)   Az e cikk szerint díjfizetésre kötelezett forgalombahozataliengedély-jogosultak mentesülnek az Ügynökség vagy az illetékes tagállami hatóság által az (1) bekezdésben említett vizsgálatok benyújtásáért kiszabott egyéb díjak fizetése alól.

6. cikk

A farmakovigilanciai adatok értékelésének eredményeképpen kezdeményezett beterjesztések keretében végzett értékelések díjai

(1)   Az Ügynökség a 2001/83/EK irányelv 31. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és 31. cikkének (2) bekezdése, valamint 107i–107k. cikke, továbbá a 726/2004/EK rendelet 20. cikkének (8) bekezdése szerinti, farmakovigilanciai adatok értékelésének következményeként kezdeményezett eljárás keretében végrehajtott értékelésért díjat szab ki.

(2)   A díj összegét, valamint az illetékes tagállami hatóság számára a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban fizetendő javadalmazás ennek megfelelő összegét a Melléklet III. részének 1. pontja tartalmazza.

(3)   Ha az e cikk (1) bekezdésében említett eljárásban csak egy forgalombahozataliengedély-jogosult vesz részt, az Ügynökség a díj teljes összegét ezen forgalombahozataliengedély-jogosultra szabja ki a Melléklet III. részének 1. pontjában meghatározottak szerint, az e cikk (5) bekezdésében meghatározott esetek kivételével.

(4)   Ha két vagy több forgalombahozataliengedély-jogosult vesz részt az e cikk (1) bekezdésében említett eljárásban, az Ügynökség a Melléklet III. része 2. pontjának megfelelően felosztja a díj teljes összegét ezen forgalombahozataliengedély-jogosultak között.

(5)   Amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett eljárás egy hatóanyagot vagy egy hatóanyag-kombinációt és egy forgalombahozataliengedély-jogosultat érint, az Ügynökség ezen forgalombahozataliengedély-jogosultra csökkentett összegű díjat szab ki, továbbá javadalmazást fizet az illetékes tagállami hatóság számára az előadó, illetve a társelőadó által nyújtott szolgáltatásokért a Melléklet III. részének 3. pontjában meghatározottak szerint. Ha ez a forgalombahozataliengedély-jogosult kis- vagy középvállalkozás, a fizetendő összeget a Melléklet III. részének 3. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.

(6)   Ha az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett forgalombahozataliengedély-jogosult kis- vagy középvállalkozás, a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő összeget a Melléklet III. részének 4. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.

(7)   Az Ügynökség a díjat az eljárásban érintett minden egyes forgalombahozataliengedély-jogosult számára külön számlát kiállítva szabja ki. A díj az eljárás kezdetének időpontjában esedékes. Az e cikk szerinti díjakat a számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell befizetni az Ügynökségnek.

7. cikk

Az informatikai rendszerekkel kapcsolatos tevékenységeknek és a szakirodalom figyelemmel kísérésének az éves díja

(1)   Az Ügynökség a melléklet IV. részének 1. pontjában meghatározottak szerint évente egy alkalommal díjat (a továbbiakban: az éves díj) szab ki a 726/2004/EK rendelet 24., 25a. és 26. cikke, 57. cikke (1) bekezdésének második albekezdésének l) pontja és 57. cikkének (2) bekezdése szerinti, informatikai rendszerekkel kapcsolatos farmakovigilanciai tevékenységeiért és a válogatott orvostudományi szakirodalomnak az említett rendelet 27. cikke szerinti figyelemmel kíséréséért.

(2)   Az éves díjat a 2001/83/EK irányelvnek megfelelően az Unióban engedélyezett valamennyi gyógyszer forgalombahozataliengedély-jogosultjára ki kell vetni az ilyen gyógyszereknek megfelelő díjszabási egységek alapján. A 726/2004/EK rendelet szerint engedélyezett gyógyszereknek megfelelő díjszabási egységekre nem kell éves díjat fizetni.

Az egyes forgalombahozataliengedély-jogosultak által az éves díj teljes fizetendő összegét az Ügynökség a minden év július 1-jén nyilvántartott információknak megfelelő díjszabási egységek alapján számolja ki. Ez az összeg az adott év január 1-je és december 31-e közötti időszakra vonatkozik.

(3)   Ha a forgalombahozatali engedély jogosultja kis- vagy középvállalkozás, a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő éves díj összegét a melléklet IV. részének 2. pontjában meghatározottak szerint csökkenteni kell.

(4)   A melléklet IV. részének 3. pontjában meghatározottak szerinti csökkentett éves díj fizetendő a 2001/83/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében és 10a. cikkében említett gyógyszerek tekintetében, valamint az engedélyezett homeopátiás gyógyszerek és az engedélyezett növényi gyógyszerek tekintetében.

(5)   Ha a (4) bekezdésben említett gyógyszerek forgalombahozatali engedélyének jogosultja kis- vagy középvállalkozás, csak a (3) bekezdésben meghatározott díjcsökkentés alkalmazandó.

(6)   Az éves díj az adott naptári évre vonatkozóan minden év július 1. napján esedékes.

Az e cikk szerinti díjakat a számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell befizetni.

(7)   Az éves díjból származó díjbevétel az Ügynökséget illeti meg.

8. cikk

Díjcsökkentések és díjmentességek

(1)   A magát a 4. cikk (5) bekezdése, az 5. cikk (4) bekezdése, a 6. cikk (5) bekezdése, a 6. cikk (6) bekezdése vagy a 7. cikk (3) bekezdése szerint díjcsökkentésre jogosult kis- vagy középvállalkozásnak valló forgalombahozataliengedély-jogosultnak az Ügynökség által kiállított számla keltétől számított 30 naptári napon belül erre vonatkozó nyilatkozatot kell tennie az Ügynökség számára. Az Ügynökség a nyilatkozat alapján alkalmazza a díjcsökkentést.

(2)   A magát az 1. cikk (4) bekezdése szerint a díjfizetés alól mentesülő mikrovállalkozásnak valló forgalombahozataliengedély-jogosultnak az Ügynökség által kiállított számla keltétől számított 30 naptári napon belül erre vonatkozó nyilatkozatot kell tennie az Ügynökség számára. Az Ügynökség a nyilatkozat alapján alkalmazza a díjmentességet.

(3)   A magát a 7. cikk (4) bekezdése szerinti csökkentett éves díjra jogosultnak valló forgalombahozataliengedély-jogosultnak erre vonatkozó nyilatkozatot kell tennie az Ügynökség számára. Az Ügynökség iránymutatást tesz közzé arra vonatkozóan, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja hogyan készítse el ezt a nyilatkozatot. Az Ügynökség a nyilatkozat alapján alkalmazza a díjcsökkentést. Ha a forgalombahozatali engedély jogosultja a nyilatkozatot az Ügynökség által kiállított számla kézhezvétele után teszi meg, a nyilatkozatot a számla keltétől számított 30 naptári napon belül kell megtennie.

(4)   Az Ügynökség bármikor kérheti annak bizonyítékát, hogy a díjcsökkentés vagy a díjmentesség feltételei teljesülnek. Ilyen esetben a magát az e rendelet szerint díjcsökkentésre vagy díjmentességre jogosultnak valló vagy vallott forgalombahozataliengedély-jogosultnak az Ügynökség kérésének kézhezvételét követő 30 naptári napon belül be kell nyújtania az Ügynökség részére az e feltételek teljesülésének ellenőrzéséhez szükséges információkat.

(5)   Ha a magát az e rendelet szerint díjcsökkentésre vagy díjmentességre jogosultnak valló vagy vallott forgalombahozataliengedély-jogosult nem igazolja, hogy jogosult e díjcsökkentésre vagy díjmentességre, a Mellékletben meghatározott díj összegét 10 %-kal meg kell növelni és az Ügynökségnek a megnövelt teljes alkalmazandó összeget vagy adott esetben a megnövelt teljes alkalmazandó összeghez még hiányzó összeget kell kiszabnia.

9. cikk

Az Ügynökség által az illetékes tagállami hatóságok számára fizetendő javadalmazás

(1)   Az Ügynökség a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban az alábbi esetekben javadalmazást fizet az illetékes tagállami hatóságoknak az előadók és adott esetben a társelőadók által nyújtott szolgáltatásokért:

a)

ha a tagállam kinevezett egy olyan tagot a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottságba, aki előadóként és adott esetben társelőadóként jár el a 4. cikkben említett időszakos gyógyszerbiztonsági jelentés értékelése tekintetében;

b)

ha a koordinációs csoport kijelölt egy olyan tagállamot, amely előadóként és adott esetben társelőadóként jár el a 4. cikkben említett időszakos gyógyszerbiztonsági jelentés értékelése keretében;

c)

ha a tagállam kinevezett egy olyan tagot a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottságba, aki előadóként és adott esetben társelőadóként jár el az 5. cikkben említett, engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok értékelése tekintetében;

d)

ha a tagállam kinevezett egy olyan tagot a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottságba, aki előadóként és adott esetben társelőadóként jár el a 6. cikkben említett beterjesztések tekintetében.

Ha a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság vagy a koordinációs csoport úgy határoz, hogy társelőadót nevez ki, az előadónak és a társelőadónak járó javadalmazást a Melléklet I., II. és III. részével összhangban kell meghatározni.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésének első albekezdésében felsorolt egyes tevékenységekért fizetendő javadalmazás megfelelő összegeit a Melléklet I., II. és III. része tartalmazza.

(3)   Az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és d) pontjában előírt javadalmazást csak azután kell kifizetni, hogy a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság általi elfogadásra szánt ajánláshoz készített végleges értékelési jelentést az Ügynökség rendelkezésére bocsátották. Az (1) bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett, engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatok értékeléséért fizetendő javadalmazást két részletben kell kifizetni. A vizsgálati terv tervezetének értékeléséhez kapcsolódó első részletet és a végleges vizsgálati jelentés értékeléséhez kapcsolódó második részletet a vonatkozó végleges értékelési jelentéseknek a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság részére történő benyújtását követően kell kifizetni.

(4)   Az előadó és a társelőadó által nyújtott szolgáltatásokért és a kapcsolódó tudományos vagy technikai segítségnyújtásért fizetendő javadalmazás nem érinti a tagállamok azon kötelezettségét, hogy tartózkodjanak a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság tagjainak és szakértőinek olyan utasítások adásától, amelyek nem egyeztethetők össze az említett tagok és szakértők előadói vagy társelőadói feladataival vagy az Ügynökség feladataival és felelősségi körével.

(5)   A javadalmazást a 726/2004/EK rendelet 62. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében említett írásos szerződésnek megfelelően kell kifizetni. A javadalmazás kifizetésével kapcsolatos minden banki költséget az Ügynökség viseli.

10. cikk

A díjfizetés módja

(1)   A díjakat euróban kell befizetni.

(2)   A díjak befizetésének teljesítésére csak azt követően kerülhet sor, hogy az Ügynökség által kiállított számlát a forgalombahozatali engedély jogosultja kézhez kapta.

(3)   A díjak befizetését az Ügynökség bankszámlájára történő átutalással kell teljesíteni. A befizetéssel kapcsolatos minden banki költséget a forgalombahozatali engedély jogosultja viseli.

11. cikk

A díjfizetés azonosítása

A forgalombahozatali engedély jogosultjának minden egyes befizetés esetében meg kell jelölnie a számla hivatkozási számát. Az online fizetési rendszerrel történő befizetések esetén a hivatkozási szám az Ügynökség számlázási rendszere által automatikusan létrehozott szám.

12. cikk

A díjfizetés időpontja

A befizetés teljesítési időpontjának az a nap tekintendő, amelyen a befizetés teljes összegét jóváírták az Ügynökség bankszámláján. A befizetés határideje kizárólag akkor tekintendő teljesítettnek, ha az esedékes díj teljes összegét időben megfizették.

13. cikk

Túlfizetés visszatérítése

Az Ügynökség – a forgalombahozatali engedély jogosultjával létrejött, erre vonatkozó kifejezett megállapodás hiányában – visszatéríti az esedékes díj összegét meghaladó befizetéseket a forgalombahozatali engedély jogosultjának. Ha azonban a túlfizetés nem éri el a 100 EUR-t és az érintett forgalombahozataliengedély-jogosult nem kérte kifejezetten a visszatérítést, a túlfizetett összeget nem térítik vissza.

14. cikk

Az Ügynökség költségvetésének ideiglenes becslése

Az Ügynökségnek a következő pénzügyi évre szóló bevételre és kiadásra vonatkozó, a 726/2004/EK rendelet 67. cikke (6) bekezdése szerinti becslésbe a farmakovigilanciai tevékenységekkel kapcsolatos díjakból származó bevételre vonatkozó részletes információkat is bele kell foglalnia. Az információkat külön kell feltüntetni az éves díj és a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett egyes eljárások díjai tekintetében. Az Ügynökségnek konkrét analitikus információkat is biztosítania kell a farmakovigilanciai tevékenységei bevételeire és kiadásaira vonatkozóan, lehetővé téve az éves díjnak és a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett egyes eljárások díjainak megkülönböztetését.

15. cikk

Átláthatóság és monitoring

(1)   A Melléklet I–IV. részében meghatározott összegeket és százalékos arányokat az Ügynökség honlapján közzé kell tenni.

(2)   Az Ügynökség ügyvezető igazgatója az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és a Számvevőszék részére benyújtandó éves tevékenységi jelentésben információkat szolgáltat az e rendelet szerinti díjakból fedezendő költségekre esetlegesen kihatással bíró elemekről. Ezen információk között szerepelnie kell az előző évre vonatkozó költséglebontásnak és a következő évre vonatkozó előrejelzésnek. Az Ügynökség ezen információk áttekintését az éves jelentésébe is belefoglalja.

(3)   Az Ügynökség ügyvezető igazgatójának a Bizottság és az igazgatótanács számára évente egyszer be kell nyújtania a Melléklet V. részében meghatározott, teljesítésre vonatkozó információkat, amelyek az e cikk (4) bekezdésében említett teljesítménymutatókon alapulnak.

(4)   2015. július 18-ig az Ügynökségnek a Melléklet V. részében felsorolt információk figyelembevételével teljesítménymutató-rendszert kell elfogadnia.

(5)   A Mellékletben meghatározott összegek kapcsán monitoring alá kell venni az Eurostat által a 2494/95/EK rendelet alapján közzétett európai fogyasztói árindex (EICP) szerinti inflációt. A EICP-inflációt először e rendelet egy teljes naptári évig történő alkalmazását követően, utána pedig évente kell monitoring alá vonni.

(6)   Amennyiben a EICP-infláció az e cikk (5) bekezdésében említett monitoringja alapján indokolt, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben kiigazítja a díjaknak, illetve az előadók és társelőadók javadalmazásának a Melléklet I–IV. részében meghatározott összegét. Amennyiben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus július 1-je előtt lép hatályba, ezek a kiigazítások is július 1-jén lépnek hatályba. Amennyiben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus június 30-a után lép hatályba, akkor a kiigazítások a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal azonos napon lépnek hatályba.

16. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 15. cikk (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. július 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 15. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 15. cikk (6) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

17. cikk

Átmeneti rendelkezések

A 4., 5. és 6. cikkben említett díjak nem vonatkoznak azokra az uniós szinten lefolytatott eljárásokra, amelyek értékelése 2014. augusztus 26. előtt kezdődött meg.

18. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)   A 7. cikkben említett éves díjat 2015. július 1-jétől kell kiszabni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 67., 2014.3.6., 92. o.

(2)  Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 8-i határozata.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 726/2004/EK rendelete az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010. december 15-i 2010/84/EU irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról (HL L 348., 2010.12.31., 74. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010. december 15-i 1235/2010/EU rendelete az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 726/2004/EK rendeletnek és a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről szóló 1394/2007/EK rendeletnek az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel összefüggésben követendő farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról (HL L 348., 2010.12.31., 1. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/26/EU irányelve a 2001/83/EK irányelvnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról (HL L 299., 2012.10.27., 1. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 1027/2012/EU rendelete a 726/2004/EK rendeletnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról (HL L 316., 2012.11.14., 38. o.).

(9)  A Tanács 1995. február 10-i 297/95/EK rendelete az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökségnek fizetendő díjakról (HL L 35., 1995.2.15., 1. o.).

(10)  A Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlása a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

(11)  A Tanács 1995. október 23-i 2494/95/EK rendelete a harmonizált fogyasztói árindexekről (HL L 257., 1995.10.27., 1. o.).


MELLÉKLET

I.   RÉSZ

A 4. CIKKBEN EMLÍTETT IDŐSZAKOS GYÓGYSZERBIZTONSÁGI JELENTÉS ÉRTÉKELÉSÉNEK DÍJA

1.

Az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentés értékelésének díja eljárásonként 19 500 EUR. Ebből az összegből az előadónak járó javadalmazás összege 13 100 EUR. A javadalmazás összegét adott esetben az előadó és a társelőadó(k) között meg kell osztani.

2.

A 4. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában a forgalombahozataliengedély-jogosultakra kiszabandó összeg kiszámításakor az Ügynökségnek minden egyes érintett jogosult tekintetében ki kell számítania, hogy a díjszabási egységeinek száma hogyan aránylik az eljárásban részt vevő valamennyi jogosult birtokában levő összes díjszabási egység számához.

A forgalombahozataliengedély-jogosultak által fizetendő részt a következőképpen kell kiszámítani:

a)

a díj teljes összegét a díjszabási egységek számával arányosan fel kell osztani az érintett forgalombahozataliengedély-jogosultak között, valamint

b)

ezután adott esetben alkalmazni kell az e rész 3. pontjában meghatározott díjcsökkentést vagy az 1. cikk (4) bekezdésében említett díjmentességet.

3.

A 4. cikk (5) bekezdésének alkalmazásában a kis- és középvállalkozásoknak a vonatkozó összeg 60 %-át kell fizetniük.

4.

A díjcsökkentés vagy a díjmentesség alkalmazása esetén az előadó – és adott esetben a társelőadó(k) – javadalmazását is arányosan ki kell igazítani. Ha ezt követően az Ügynökség a teljes alkalmazandó összeget szedi be, ideértve a 8. cikk (5) bekezdésében meghatározott 10 %-os díjnövelést is, akkor az előadó – és adott esetben a társelőadó(k) – javadalmazását is arányosan ki kell igazítani.

II.   RÉSZ

AZ 5. CIKKBEN EMLÍTETT, ENGEDÉLYEZÉS UTÁNI GYÓGYSZERBIZTONSÁGI VIZSGÁLATOK ÉRTÉKELÉSÉNEK DÍJA

1.

Minden egyes, engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálat értékelésének a díja eljárásonként 43 000 EUR, amelyet két részletben kell kifizetni az alábbiak szerint:

a)

17 200 EUR a 2001/83/EK irányelv 107n. cikkében említett vizsgálatiterv-tervezet értékelési eljárásának kezdetekor esedékes; ezen összegből az előadónak járó javadalmazás összege 7 280 EUR, amely összeget adott esetben az előadó és a társelőadó(k) között meg kell osztani;

b)

25 800 EUR a végleges vizsgálati jelentéseknek a farmakovigilanciai kockázatfelmérési bizottság általi, a 2001/83/EK irányelv 107p. cikkében említettek szerinti értékelésére vonatkozó eljárás kezdetekor esedékes; ezen összegből az előadónak – járó javadalmazás összege 10 920 EUR, amely összeget adott esetben az előadó és a társelőadó(k) között meg kell osztani.

2.

Ha a forgalombahozataliengedély-jogosultak az 5. cikk (3) bekezdésében említett, közös engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatot végeznek, a forgalombahozataliengedély-jogosultak által egyenként fizetendő összeget az Ügynökség úgy szabja ki, hogy a teljes díjösszeget egyenlően elosztja az érintett jogosultak között. Adott esetben az e rész 3. pontjában meghatározott díjcsökkentést és az 1. cikk (4) bekezdésében meghatározott díjmentességet a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő részösszegre kell alkalmazni.

3.

Az 5. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában a kis- és középvállalkozásoknak a vonatkozó összeg 60 %-át kell fizetniük.

4.

A díjcsökkentés vagy a díjmentesség alkalmazása esetén az előadó – és adott esetben a társelőadó(k) – javadalmazását is arányosan ki kell igazítani. Ha ezután az Ügynökség a teljes alkalmazandó összeget szedi be, ideértve a 8. cikk (5) bekezdésében meghatározott 10 %-os díjnövelést is, akkor az előadó – és adott esetben a társelőadó(k) – javadalmazását is arányosan ki kell igazítani.

III.   RÉSZ

A 6. CIKKBEN EMLÍTETT, A FARMAKOVIGILANCIAI ADATOK ÉRTÉKELÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEKÉNT KEZDEMÉNYEZETT BIZOTTSÁG ELÉ TERJESZTÉSEK KERETÉBEN VÉGZETT ÉRTÉKELÉS DÍJAI:

1.

A 6. cikk (1) bekezdésében említett értékelési eljárás díja 179 000 EUR, amennyiben az értékelés egy vagy két hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki. A harmadik hatóanyagtól vagy hatóanyag-kombinációtól kezdve a díj minden egyes újabb hatóanyag vagy hatóanyag-kombináció után 38 800 EUR összeggel nő. A hatóanyagok és/vagy hatóanyag-kombinációk számától függetlenül a díj nem haladhatja meg a 295 400 EUR-t.

A díj összegén belül az előadó és a társelőadó(k) díjazásának teljes összege a következőképpen alakul:

a)

119 333 EUR, amennyiben az értékelés egy vagy két hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki;

b)

145 200 EUR, amennyiben az értékelés három hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki;

c)

171 066 EUR, amennyiben az értékelés négy hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki;

d)

196 933 EUR, amennyiben az értékelés öt vagy annál több hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki.

Ha az értékelés egy vagy két hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki, az Ügynökség a javadalmazás teljes összegét közöttük egyenlően elosztva javadalmazást fizet az illetékes tagállami hatóságoknak az előadó és a társelőadó(k) által nyújtott szolgáltatásért.

Ha az értékelés három vagy annál több hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra terjed ki, az Ügynökség az illetékes tagállami hatóságokat az előadó és a társelőadó(k) által nyújtott szolgáltatásért az alábbiak szerint javadalmazza:

a)

a javadalmazás teljes összegét egyenlően elosztja el az illetékes nemzeti hatóságok között; és

b)

ezt követően a kapott összeget az előadó esetében három hatóanyag és/vagy hatóanyag-kombináció esetén 1 000 EUR-val, négy hatóanyag és/vagy hatóanyag-kombináció esetén 2 000 EUR-val, öt vagy annál több hatóanyag és/vagy hatóanyag-kombináció esetén pedig 3 000 EUR-val növeli. A növekményt az Ügynökségnek és a társelőadó(k)nak jutó összegből kell finanszírozni, minden féltől egyenlő nagyságú összeget vonva le.

2.

A 6. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában a forgalombahozataliengedély-jogosultakra kiszabandó összeg kiszámításakor az Ügynökségnek ki kell számítania valamennyi érintett forgalombahozataliengedély-jogosult birtokában levő összes díjszabási egységnek az eljárásban részt vevő valamennyi forgalombahozataliengedély-jogosult birtokában levő összes díjszabási egységhez viszonyított arányát.

A forgalombahozataliengedély-jogosultak által fizetendő összeget a következőképpen kell kiszámítani:

a)

a díj teljes összegét fel kell osztani az érintett forgalombahozataliengedély-jogosultak között a díjszabási egységek számával arányosan; és

b)

ezután adott esetben alkalmazni kell az e rész 4. pontjában meghatározott díjcsökkentést vagy az 1. cikk (4) bekezdésében említett díjmentességet.

A díjcsökkentés vagy a díjmentesség alkalmazása esetén az előadó és a társelőadó(k) javadalmazását is arányosan ki kell igazítani. Ha ezután az Ügynökség a teljes alkalmazandó összeget szedi be, ideértve a 8. cikk (5) bekezdésében meghatározott 10 %-os díjnövelést is, akkor az előadó és a társelőadó(k) javadalmazását is arányosan ki kell igazítani.

3.

A 6. cikk (5) bekezdésének alkalmazásában a forgalombahozatali engedély jogosultja által fizetendő összeg az e rész 1. pontjában meghatározott alkalmazandó díj kétharmada. A kis- és középvállalkozásoknak az említett összeg 60 %-át kell fizetniük.

Az első albekezdésben említett csökkentett összegű díjakon belül az előadónak és a társelőadó(k)nak jutó teljes összeg aránya megfelel az e rész 1. pontjában az egy vagy két hatóanyagra és/vagy hatóanyag-kombinációra kiterjedő értékelésre vonatkozóan az előadó és a társelőadó(k) számára meghatározott teljes javadalmazás arányának. Az Ügynökségnek ezt az összeget egyenlő mértékben el kell osztania az előadó és a társelőadó(k) által nyújtott szolgáltatásért az illetékes tagállami hatóságai között.

4.

A 6. cikk (6) bekezdésének alkalmazásában a kis- és középvállalkozásoknak a vonatkozó összeg 60 %-át kell fizetniük.

IV.   RÉSZ

A 7. CIKKBEN EMLÍTETT, AZ INFORMATIKAI RENDSZEREKKEL KAPCSOLATOS TEVÉKENYSÉGEKÉRT ÉS A SZAKIRODALOM FIGYELEMMEL KÍSÉRÉSÉÉRT FIZETENDŐ ÉVES DÍJ

1.

Az éves díj díjszabási egységenként 67 EUR.

2.

A 7. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a kis- és középvállalkozásoknak a vonatkozó összeg 60 %-át kell fizetniük.

3.

A 7. cikk (4) bekezdésében említett gyógyszerek forgalombahozatali engedélyének jogosultjai az ezekkel a gyógyszerekkel kapcsolatos díjszabási egységekre alkalmazandó összeg 80 %-át fizetik.

V.   RÉSZ

TELJESÍTÉSRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK

Az egyes naptári évekkel kapcsolatos információk:

 

Az Ügynökség uniós jogszabályok szerinti farmakovigilanciai tevékenységekben az adott időszakban részt vevő személyzetének a létszáma, megadva a 4–7. cikkben említett egyes díjakkal kapcsolatos tevékenységekhez rendelt személyzetet

 

A harmadik feleknek kiszervezett munkaórák száma az érintett tevékenységek és a felmerült költségek meghatározásával

 

Összes farmakovigilanciai költség és a személyzeti és nem személyzeti költségek lebontása a 4–7. cikkben említett egyes díjakkal kapcsolatos tevékenységekre

 

Az időszakos gyógyszerbiztonsági jelentések értékelésével kapcsolatos eljárások száma, valamint a forgalombahozataliengedély-jogosultak száma és a díjszabási egységek száma eljárásonként; az eljárásonként benyújtott jelentések száma és azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyek közös időszakos gyógyszerbiztonsági jelentést nyújtottak be

 

Az engedélyezés utáni gyógyszerbiztonsági vizsgálatokhoz kapcsolódó vizsgálatiterv-tervezetek és végleges vizsgálati jelentések értékelésével kapcsolatos eljárások száma; a vizsgálatiterv-tervezetet benyújtott forgalombahozataliengedély-jogosultak száma; a végleges vizsgálati jelentést benyújtott forgalombahozataliengedély-jogosultak száma; a közös vizsgálatot benyújtott forgalombahozataliengedély-jogosultak száma

 

A farmakovigilanciai adatok értékelésének következményeként kezdeményezett bizottság elé terjesztésekkel kapcsolatos eljárások száma, valamint a forgalombahozataliengedély-jogosultak száma és az egyes forgalombahozataliengedély-jogosultak és az egyes eljárások esetében érintett díjszabási egységek száma

 

Az egyes eljárásokban részt vevő azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyek kis- és középvállalkozásnak vallották magukat; azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyeket nem ismertek el kis- és középvállalkozásként

Azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyek mikrovállalkozásnak vallották magukat; azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyeknek a díjmentesség iránti igényét elutasították

 

A 7. cikk (4) bekezdésében említett gyógyszerek azon forgalombahozataliengedély-jogosultjainak a száma, amelyek csökkentett éves díjat fizettek; a díjszabási egységek száma minden egyes érintett forgalombahozataliengedély-jogosult esetében

 

Az éves díj tekintetében kiküldött számlák száma és a kiszabott éves díjak összege, valamint a forgalombahozataliengedély-jogosultaknak kiszámlázott átlagos és teljes összeg

Azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, amelyek kis- és középvállalkozásnak vagy mikrovállalkozásnak vallották magukat az éves díj minden egyes kiszabásakor; azon forgalombahozataliengedély-jogosultak száma, akiket nem ismertek el kis- és középvállalkozásként vagy mikrovállalkozásként

 

Az előadói és társelőadói helyek felosztása tagállamonként és eljárástípusonként

 

Az előadó és a társelőadó(k) által az eljárásokra fordított munkaórák száma, az érintett illetékes tagállami hatóságok által az Ügynökségnek benyújtott információk alapján


27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/128


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 659/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

a tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó statisztikákról szóló 638/2004/EK rendeletnek egyes intézkedések elfogadása, a vámigazgatási szervek általi adatszolgáltatás, a bizalmas adatok tagállamok közötti cseréje és a statisztikai érték meghatározása céljából a Bizottságra ruházandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 338. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUSZ) hatálybalépésének következtében a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az EUSZ 290. és 291. cikkével.

(2)

A 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) elfogadásával összefüggésben a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy az EUSZ-ben foglalt feltételek alapján felülvizsgálja azokat a jogalkotási aktusokat, amelyekben jelenleg az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra szerepel hivatkozás.

(3)

A 638/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) hatásköröket ruház a Bizottságra a benne foglalt egyes rendelkezések végrehajtása érdekében.

(4)

A 638/2004/EK rendeletnek az EUMSZ 290. és 291. cikkéhez való hozzáigazítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy a rendelet által a Bizottságra ruházott végrehajtási hatásköröket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskör váltsa fel.

(5)

Annak érdekében, hogy a felhasználók statisztikai adatokra vonatkozó igénye kielégíthető legyen anélkül, hogy jelentős terheket rónának a gazdasági szereplőkre, a módszertani okokból szükségessé vált változtatások figyelembevétele és annak szükségessége miatt, hogy hatékony rendszert hozzanak létre az adatok összegyűjtéséhez és a statisztikák összeállításához, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a különleges termékekre vagy termékmozgásokra alkalmazandó eltérő vagy különleges szabályok elfogadása, az Intrastat lefedettségi arányok kiigazítása, a 638/2004/EK rendelet 10. cikkének (4) bekezdésében említett küszöbértékek megállapítására szolgáló feltételek pontosítása, a kis értékű egyedi ügyletek tekintetében a szolgáltatandó adatok egyszerűsítésére vonatkozó feltételek, valamint az összesített adatok meghatározása tekintetében.

(6)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A Bizottságnak egyben biztosítania kell, hogy a jogalkotási aktusokban előírt felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak jelentős többletterhet a tagállamokra vagy az adatszolgáltatókra, valamint a költségvonzatuk a lehető legalacsonyabb szinten maradjon.

(7)

A 638/2004/EK rendelet egységes feltételek alapján történő végrehajtásának biztosítása céljából a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni, hogy rendelkezéseket tudjon elfogadni az adatgyűjtésre vonatkozóan, mindenekelőtt a használandó kódokat, a becslések bontásának meghatározását, a vállalkozás jellemzői szerinti bontásban készülő éves kereskedelmi statisztikák összeállítására vonatkozó technikai rendelkezéseket és a továbbított statisztikák minőségi előírásoknak való megfelelésének biztosításához szükséges intézkedéseket illetően. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(8)

A 638/2004/EK rendelet 14. cikkében említett, a tagállamok közötti termékforgalommal kapcsolatos statisztikákkal foglalkozó bizottság (az Intrastat-bizottság) tanácsot ad a Bizottságnak és segíti végrehajtási hatáskörének gyakorlásában.

(9)

Az európai statisztikai rendszer (ESR) új, a koordináció és a partnerség javítását célzó, egyértelmű piramisszerű felépítésére irányuló stratégiának megfelelően az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) létrehozott európai statisztikai rendszer bizottságának (ESR-bizottság) tanácsadó szerepet kell betöltenie, és segítenie kell a Bizottságot végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában. A nemzeti hatóságok és a Bizottság (Eurostat) közötti koordináció javítása kulcsfontosságú az Unió statisztikái színvonalának növelése szempontjából.

(10)

A 638/2004/EK rendeletben az Intrastat-bizottságra való hivatkozás helyébe az európai statisztikai rendszer bizottságára történő hivatkozásnak kell lépnie.

(11)

A vámeljárások egyszerűsítése ahhoz vezetett, hogy a vámhatóságok szintjén nem áll rendelkezésre statisztikai adat a vámkezelés alatt álló árukról. Az adatok lefedettsége érdekében az említett árumozgást be kell vonni az Intrastat-rendszerbe.

(12)

Lehetővé kell tenni az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó statisztikához kapcsolódó bizalmas adatok cseréjét a tagállamok között az említett statisztika hatékony fejlesztésének, előállításának és közzétételének, illetve minősége javításának céljából. A bizalmas adatok ilyen cseréjének önkéntesnek kell lennie, annak tekintetében elővigyázatosan kell eljárni, és az önmagában nem róhat a vállalkozásokra adminisztratív többletterhet.

(13)

Egyértelművé kell tenni a statisztikai érték meghatározását és hozzá kell igazítani az Unión kívüli kereskedelemre vonatkozó statisztika ezen adateleméhez annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó statisztikák jobban összehasonlíthatóak legyenek az Unión kívüli kereskedelemre vonatkozókkal. A határokon átnyúló kereskedelemre vonatkozó adatok összehangolt rögzítése szempontjából alapvetően fontosak az egységes fogalommeghatározások, mivel a nemzeti hatóságok számára annak előfeltételét jelentik, hogy a vállalkozások határokon átnyúló tevékenységeire kiható szabályokat egységesen értelmezzék.

(14)

Az arányosság elvének megfelelően szükséges és helyénvaló harmonizált szabályokat megállapítani a vámigazgatási szervek által szolgáltatandó adatokra, a bizalmas adatok tagállamok közötti cseréjére és az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó statisztika területén a statisztikai érték meghatározására vonatkozóan. E rendelet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl az adott célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(15)

A nemzeti hatóságok általi adatszolgáltatásnak a tagállamok, valamint az uniós intézmények és ügynökségek számára díjmentesnek kell lennie.

(16)

Fontos a különleges statisztikai adatok, többek között gazdasági adatok tekintetében a biztonságos adatátviteli módokat garantálni.

(17)

A jogbiztonság érdekében ez a rendelet nem érinti azokat az intézkedések elfogadására irányuló eljárásokat, amelyek e rendelet hatálybalépése előtt megindultak, de ezen időpontig nem zárultak le.

(18)

A 638/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 638/2004/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 3. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a különleges termékekre vagy termékmozgásokra vonatkozó eltérő vagy különleges szabályok tekintetében.”

2.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdésben a „közösségi” szót el kell hagyni;

b)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A vám- vagy adócélokból az egységes vámokmány hatálya alá tartozó termékek kiszállítására és beérkezésére vonatkozó statisztikai adatokat a vámigazgatási szervek legalább havonta egyszer, közvetlenül szolgáltatják a nemzeti hatóságoknak.”;

c)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a)   Az egyes tagállamok felelős vámigazgatási szervei saját kezdeményezésükre vagy a nemzeti hatóság kérésére megadnak a nemzeti hatóságnak minden olyan rendelkezésre álló információt, amely az aktív feldolgozás vagy a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárása alá tartozó termékek kiszállítását, illetve fogadását végző személy azonosítását szolgálja.”

3.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Tárgyidőszak

Az 5. cikkel összhangban szolgáltatandó információ tárgyidőszaka:

a)

a termékek kiszállításának vagy beérkezésének naptári hónapja;

b)

az a naptári hónap, amelynek során az adóztatandó tényállás a Közösségen belüli beszerzés és értékesítés miatt héa-kötelessé váló közösségi termékek tekintetében felmerül; vagy

c)

az a naptári hónap, amelynek során a vámhatóság elfogadja a vámáru-nyilatkozatot, amennyiben a vámáru-nyilatkozat adatforrásként szolgál.”

4.

A 9. cikk (1) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az e)–h) pontban meghatározott statisztikai adatok meghatározását a melléklet tartalmazza. A Bizottság végrehajtási aktusok útján elfogadja az adatok gyűjtésére vonatkozó szabályokat, különös tekintettel az alkalmazandó kódokra és azok formájára.

Ezeket a végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”

5.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„9a. cikk

Bizalmas adatok cseréje

A tagállamok illetékes nemzeti hatóságai között– kizárólag statisztikai célból – sor kerülhet a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 3. cikke 7. pontjában meghatározott bizalmas adatok cseréjére, ha az a tagállamok közötti termékforgalommal kapcsolatos statisztikák hatékony fejlesztését, előállítását és közzétételét, illetve minőségük javítását szolgálja.

A nemzeti hatóságoknak bizalmasan kell kezelniük a kapott bizalmas információkat, és azokat kizárólag statisztikai célra használhatják, összhangban a 223/2009/EK rendelet V. fejezetével.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 223/2009/EK rendelete az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.)”"

6.

Az 10. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (3) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen Intrastat lefedettségi arányoknak a műszaki és gazdasági fejlődéshez való hozzáigazítása céljából, ha az arányok csökkentése lehetővé válik, de olyan statisztika fenntartása mellett, amely eleget tesz a hatályos minőségi mutatóknak és szabványoknak.”;

b)

a (4) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e küszöbértékek meghatározására vonatkozó feltételek megállapítása céljából.”;

c)

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A tagállamok – bizonyos, a minőségi követelményeknek megfelelő feltételek mellett – a kis értékű egyedi ügyletek tekintetében egyszerűsíthetik a szolgáltatandó adatokat, feltéve, hogy ez az egyszerűsítés a statisztikák minőségét nem befolyásolja hátrányosan. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e feltételek meghatározása céljából.”

7.

Az 12. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„a)

40 nappal a tárgyhónap végét követően az összesített adatokat, melyeket a Bizottság határoz meg. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen összesített adatok meghatározása céljából. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak figyelembe kell venniük a vonatkozó gazdasági és műszaki fejlődést.”;

b)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A tagállamok havonta szolgáltatnak adatot a Bizottságnak (Eurostat) a teljes termékforgalmukról, szükség esetén becslések alkalmazásával. A Bizottság végrehajtási aktusok útján meghatározza az ilyen becslésekre alkalmazandó bontást. Az említett végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”;

c)

a (4) bekezdés harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság végrehajtási aktusok útján elfogadja az említett statisztikák leggazdaságosabb összeállítására vonatkozó technikai rendelkezéseket.

Az említett végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”

8.

A 13. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottság végrehajtási aktusok útján elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a továbbított statisztikák minőségének a minőségértékelési szempontok szerinti biztosításához szükségesek, annak elkerülése mellett, hogy ezáltal a nemzeti hatóságokra túlzott költségek háruljanak.

Az említett végrehajtási aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”

9.

A szöveg a következő 13a. cikkel egészül ki:

„13a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2)   Az e rendelet 3. cikkének (4) bekezdése, a 10. cikkének (3), (4) és (5) bekezdése, valamint 12. cikkének (1) bekezdésének a) pontja szerinti felhatalmazás gyakorlása során a Bizottságnak a 223/2009/EK rendelettel összhangban kell eljárnia, biztosítva többek között azt, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne rójanak jelentős többletterhet a tagállamokra és az adatszolgáltatókra.

Különösen fontos, hogy a Bizottság a szokásos gyakorlatát kövesse és a felhatalmazás alapuló jogi aktusok elfogadása előtt megfelelő konzultációkat folytasson szakértőkkel, így többek között tagállami szakértőkkel is.

(3)   A Bizottság 2014. július 17-től kezdődően ötéves időtartamra szóló felhatalmazást kap a 3. cikk (4) bekezdésében a 10. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében és a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem emel kifogást a meghosszabbítással szemben legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(4)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (4) bekezdésében, a 10. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében, valamint a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 3. cikk (4) bekezdése, a 10. cikk (3), (4) és (5) bekezdése és a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak három hónappal meghosszabbítható.”

10.

A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14. cikk

A bizottsági eljárás

(1)   A Bizottság munkáját a 223/2009/EK rendelettel létrehozott, európai statisztikai rendszer bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

11.

A melléklet 3b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„b)

statisztikai értékkel, amely a tagállamok nemzeti határain számított érték. A statisztikai értéknek az adóalapon vagy adott esetben az azt helyettesítő értéken kell alapulnia. A statisztikai érték csak azokat a járulékos költségeket (fuvardíj, biztosítás) tartalmazza, amelyek kiszállítás esetén az útvonalnak a feladó tagállam területére eső részén, illetve beérkezés esetén az útvonalnak a rendeltetési tagállam területén kívül eső részén merültek fel. Kiszállítás esetén ezt FOB-paritású értéknek, beérkezés esetén pedig CIF-paritású értéknek nevezzük.”

2. cikk

Ez a rendelet nem érinti a 638/2004/EK rendeletben előírt intézkedések elfogadására irányuló, e rendelet hatálybalépése előtt megkezdett, de még le nem zárult eljárásokat.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  Az Európai Parlament 2014. április 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 6-i határozata.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.)

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 638/2004/EK rendelete a tagállamok közötti termékforgalomra vonatkozó statisztikákról és a 3330/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 102., 2004.4.7., 1. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 223/2009/EK rendelete az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.).


27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/135


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 660/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A környezet védelme érdekében az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) követelményeket állapít meg az Unión belüli, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti hulladékszállításokra vonatkozóan. A rendelet rendelkezéseinek betartatásával és a tagállamokban az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok által végzett ellenőrzésekkel kapcsolatban azonban eltérésekre és hiányosságokra derült fény.

(2)

A hulladékszállítmányok ellenőrzését megfelelő módon meg kell tervezni ahhoz, hogy megállapítható legyen, milyen kapacitások szükségesek az ellenőrzésekhez, és eredményesen meg lehessen akadályozni az illegális hulladékszállításokat. Ezért meg kell erősíteni az előírások betartatására és az ellenőrzésekre vonatkozóan az 1013/2006/EK rendelet 50. cikkében foglalt rendelkezéseket, biztosítandó, hogy az ilyen ellenőrzésekre rendszeresen, következetes tervezés alapján kerüljön sor. Ellenőrzési terveket kell kidolgozni az említett rendelkezésekkel összhangban lebonyolított ellenőrzésekhez. Az ellenőrzési terveknek kockázatelemzésen kell alapulniuk, és magukban kell foglalniuk több fontos elemet is, nevezetesen célokat, prioritásokat, az érintett földrajzi terület meghatározását, a tervezett ellenőrzésekre vonatkozó információkat, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságokra bízott feladatokat, egy adott tagállamban vagy különböző tagállamokban – illetve adott esetben a tagállamokban és harmadik országokban – az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó megállapodásokat, továbbá az ellenőrök képzésére, valamint az érintett ellenőrzési tervek végrehajtásához szükséges emberi, pénzügyi és egyéb erőforrásokra vonatkozó információkat.

(3)

Az ellenőrzési terveket különálló tervekként vagy más tervek egyértelműen meghatározott részeként lehet elkészíteni.

(4)

Mivel az ellenőrzési tervek a 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) hatálya alá tartoznak, azokra alkalmazni kell az említett irányelv rendelkezéseit, beleértve adott esetben a 4. cikkében szereplő kivételeket is.

(5)

Az ellenőrzések eredményét és a meghozott intézkedéseket, a szankciókat is beleértve, a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, többek között elektronikus úton az interneten.

(6)

Az Unió tagállamai eltérően szabályozzák a tagállamokban az ellenőrzésekben részt vevő hatóságoknak a szállítmányok jogszerűségét bizonyító dokumentumok bemutatására történő felhívással kapcsolatos hatáskörét és lehetőségét. Az ilyen bizonyítékok vonatkozhatnak többek között arra, hogy az anyag vagy a tárgy az 1013/2006/EK rendelet értelmében hulladéknak minősül-e, vagy hogy a hulladék besorolása helyesen történt-e, és arra, hogy a hulladék szállítása a rendelet 49. cikke szerint, környezetvédelmi szempontból megfelelően működő létesítményekbe történik-e. Az 1013/2006/EK rendelet 50. cikkének ezért lehetővé kell tennie, hogy a tagállamokban az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok előírhassák ilyen bizonyítékok bemutatását. Ilyen bizonyítékok bemutatása előírható egy általános rendelkezés alapján vagy eseti alapon. Amennyiben a bizonyíték bemutatására nem kerül sor vagy az elégtelennek minősül, az érintett anyag vagy tárgy fuvarozását vagy hulladék szállítását illegális szállításnak kell tekinteni és az 1013/2006/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell kezelni.

(7)

Az illegális hulladékszállítmányok gyakran ellenőrizetlen hulladékgyűjtő, hulladékosztályozó és hulladéktároló létesítményekből indulnak ki. A hulladékszállítmányok szisztematikus ellenőrzésének ezért hozzá kell járulnia az ilyen ellenőrizetlen tevékenységek azonosításához és felszámolásához, és ezáltal az 1013/2006/EK rendelet végrehajtásának előmozdításához.

(8)

Annak érdekében, hogy a tagállamok számára kellő idő álljon rendelkezésre arra, hogy felkészüljenek az e rendelet által módosított 1013/2006/EK rendelet 50. cikkében előírt intézkedések alkalmazására, helyénvaló, hogy az első ellenőrzési tervek elfogadására 2017. január 1. előtt kerüljön sor.

(9)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében az 1013/2006/EK rendelet alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkével.

(10)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az 1013/2006/EK rendelet egyes nem alapvető fontosságú elemeinek a módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(11)

Az 1013/2006/EK rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) foglaltak szerint kell gyakorolni.

(12)

Az 1013/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1013/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 2. cikk a következő pontokkal egészül ki:

„7a.

»újrahasználat«: a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 3. cikkének 13. pontjában meghatározottak szerinti újrahasználat;

35a.   »ellenőrzés«: olyan intézkedések, amelyeket a résztvevő hatóság az arról való megbizonyosodás érdekében hajt végre, hogy valamely létesítmény, vállalkozás, közvetítő, kereskedő, hulladékszállítmány vagy a hozzá kapcsolódó hasznosítás vagy ártalmatlanítás megfelel-e az ebben a rendeletben megállapított vonatkozó követelményeknek.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).”"

2.

A 26. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Az érintett illetékes hatóságok és a bejelentő közötti megállapodástól függően, az (1) bekezdésben felsorolt információkat és dokumentumokat az 1999/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) összhangban elektronikus aláírással vagy elektronikus hitelesítéssel ellátva, elektronikus adatátvitel formájában vagy egy hasonló, ugyanilyen biztonsági szintet képviselő elektronikus hitelesítési rendszer segítségével is be lehet nyújtani vagy ki lehet cserélni.

Az első albekezdés végrehajtásának megkönnyítése érdekében a Bizottság – amennyiben lehetséges – végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja a dokumentumok és információk benyújtására irányuló elektronikus adatcsere gyakorlati megvalósítására vonatkozó műszaki és szervezeti követelményeket. A Bizottság figyelembe vesz minden releváns nemzetközi előírást, és biztosítja, hogy a követelmények összhangban álljanak az 1999/93/EK irányelvvel vagy legalább azzal abban foglalttal azonos szintű biztonságot nyújtsanak. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 59a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 1999. december 13-i 1999/93/EK irányelve az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről (HL L 13., 2000.1.19., 12. o.).”"

3.

Az 50. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A tagállamok az e rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezésekben rendelkeznek többek között a létesítményeknek, vállalkozásoknak, közvetítőknek és kereskedőknek a 2008/98/EK irányelv 34. cikke szerinti ellenőrzéséről, és a hulladékszállítás és az ahhoz kapcsolódó hasznosítás vagy ártalmatlanítás ellenőrzéséről.”;

b)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a)   A tagállamok biztosítják, hogy 2017. január 1-ig teljes földrajzi területük tekintetében legalább egy terv kidolgozása történjen meg a (2) bekezdés szerint elvégzendő ellenőrzésekre vonatkozóan, különállóan vagy más tervek egyértelműen meghatározott részeként (a továbbiakban: az ellenőrzési terv). Az ellenőrzési terveknek olyan kockázatelemzésen kell alapulniuk, amely kiterjed konkrét hulladékáramokra és illegális szállítmányok forrásaira, valamint figyelembe vesz – amennyiben rendelkezésre állnak, illetve adott esetben – hírszerzésen alapuló adatokat, például a rendészeti vagy vámigazgatási hatóságok által végzett vizsgálatokból és bűnügyi tevékenységek elemzéséből származó adatokat. A kockázatelemzésnek többek között arra kell irányulnia, hogy meghatározza a szükséges intézkedések minimális számát, beleértve a létesítmények, vállalkozások, közvetítők, kereskedők, hulladékszállítmányok vagy a hozzájuk kapcsolódó hasznosítás vagy ártalmatlanítás fizikai ellenőrzését is. Az ellenőrzési terveknek magukban kell foglalniuk a következő elemeket:

a)

az ellenőrzések céljai és prioritásai, beleértve annak leírását is, hogy a prioritásokat hogyan határozták meg;

b)

az ellenőrzési terv hatálya alá tartozó földrajzi terület;

c)

a tervezett ellenőrzésekre, köztük a fizikai ellenőrzésekre vonatkozó információk;

d)

az ellenőrzésekben részt vevő egyes hatóságokra bízott feladatok;

e)

az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó megállapodások;

f)

az ellenőröknek az ellenőrzésekkel kapcsolatos kérdéseket érintő képzéseire vonatkozó információk; valamint

g)

az adott ellenőrzési terv végrehajtásához szükséges emberi, pénzügyi és egyéb erőforrásokra vonatkozó információk.

Az ellenőrzési tervet legalább háromévente felül kell vizsgálni, és adott esetben aktualizálni kell. A felülvizsgálat keretében értékelni kell, hogy milyen mértékben teljesültek az adott ellenőrzési terv célkitűzései, illetőleg kerültek végrehajtásra más elemei.”;

c)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A hulladékszállítmányok ellenőrzésére különösen az alábbiak szerint kerülhet sor:

a)

a kiindulási ponton, a termelő, a birtokos vagy a bejelentő jelenlétében;

b)

a rendeltetési ponton, a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőző műveletet és a végleges ártalmatlanítást vagy hasznosítást is beleértve, a címzett vagy a létesítmény jelenlétében;

c)

az Unió határain; és/vagy

d)

az Unión belüli szállítás közben.”;

d)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A szállítmányok ellenőrzéseinek magukban kell foglalniuk a dokumentumok ellenőrzését, az azonosító ellenőrzését, és adott esetben a hulladék fizikai vizsgálatát.”;

e)

a szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(4a)   Az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy a közúti, vasúti, légi, tengeri vagy belvízi fuvarozás keretében szállított anyag vagy tárgy nem hulladék, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok – a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) sérelme nélkül – megkövetelhetik az érintett anyagot vagy tárgyat a birtokló vagy annak szállítását szervező természetes vagy jogi személytől, hogy nyújtson be igazoló dokumentumokat:

a)

az érintett anyag vagy tárgy származására és rendeltetési helyére vonatkozóan; valamint

b)

arra vonatkozóan, hogy az nem hulladék és adott esetben többek között a működési igazolására vonatkozóan.

Az első albekezdés alkalmazásának érdekében meg kell bizonyosodni továbbá az érintett anyagnak vagy a tárgynak a szállítás, a be- és a kirakodás során bekövetkező sérüléssel szembeni védelméről, például a megfelelő csomagolásról és a raktérben való megfelelő elhelyezésről.

(4b)   Az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok megállapíthatják, hogy az érintett anyag vagy tárgy hulladék, amennyiben

a (4a) bekezdésben említett vagy más uniós jogszabályban előírt, az anyag vagy a tárgy nem hulladék voltát igazoló dokumentumot nem nyújtották be a hatóságok által meghatározott határidő leteltéig, vagy

az érintett hatóságok a rendelkezésükre álló bizonyítékokat és információkat nem tartják elégségeseknek az említett megállapítás megtételéhez vagy az érintett hatóságok a (4a) bekezdés második albekezdésében említett sérülés elleni védelmet nem tartják megfelelőnek.

Ezen körülmények fennállása esetén az érintett anyag vagy tárgy, illetve hulladék szállítását illegális szállításnak kell tekinteni. Következésképpen azt a 24. és 25. cikknek megfelelően kell kezelni, és az ellenőrzésekben részt vevő hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell arról azon ország illetékes hatóságát, ahol az ellenőrzésre sor került.

(4c)   Az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy a hulladékszállítmány megfelel e rendelet előírásainak, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok kötelezhetik a bejelentőt, a szállítást szervező személyt, a birtokost, a fuvarozót, a címzettet és a hulladékot átvevő létesítményt, hogy a hatóságok által meghatározott határidőn belül nyújtsanak be részükre releváns igazoló dokumentumokat.

Az arról való megbizonyosodás érdekében, hogy a 18. cikk szerinti általános tájékoztatási kötelezettség hatálya alá tartozó hulladékszállítás a 49. cikk szerinti hasznosítási műveletek célját szolgálja, az ellenőrzésekben részt vevő hatóságok megkövetelhetik a szállítást szervező személytől, hogy nyújtson be a hasznosítást megelőző műveletet vagy a végleges hasznosítást végző létesítmény által kiállított és – szükség esetén – a rendeltetési hely illetékes hatósága által jóváhagyott megfelelő igazoló dokumentumot.

(4d)   Amennyiben a (4c) bekezdésben említett igazoló dokumentumot nem nyújtják be az ellenőrzésekben részt vevő hatóságoknak az általuk meghatározott időpontig vagy az érintett hatóságok a rendelkezésükre álló bizonyítékokat és információkat nem tartják elégségesnek az említett megállapítás megtételéhez, az érintett szállítást illegális szállításnak kell tekinteni. Következésképpen az ilyen eseteket a 24. és 25. cikknek megfelelően kell kezelni, és az ellenőrzésekben részt vevő hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell arról azon ország illetékes hatóságát, ahol az ellenőrzésre sor került.

(4e)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján 2015. július 18-ig a Kombinált Nómenklatúrának a 2658/87/EGK tanácsi rendeletben (10) meghatározott kódjai és az e rendelet III., IIIA., IIIB., IV., IVA. és V. mellékletében foglalt hulladék közötti előzetes megfelelési táblázatot fogad el. A Bizottság naprakészen tartja a megfelelési táblázatot, hogy abban szerepeljenek az említett nómenklatúrában és a mellékletek tételeiben bekövetkező változások, valamint a Harmonizált Rendszer szerinti nómenklatúra minden olyan új, hulladékkal kapcsolatos kódja, amelyet a Vámigazgatások Világszervezete esetleg elfogad.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 59a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 2012/19/EU irányelve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (HL L 197., 2012.7.24., 38. o.)."

(10)  A Tanács 1987. július 23-i 2658/87/EGK rendelete a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).”;"

f)

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A tagállamok két- és többoldalúan együttműködnek egymással az illegális szállítások megelőzésének és felderítésének megkönnyítése érdekében. Kicserélik egymással a hulladékszállítmányokra, a hulladékáramokra, az üzemeltetőkre és a létesítményekre vonatkozó információkat, és már létező struktúrákon belül – mindenekelőtt a rendelet 54. cikkének megfelelően kijelölt megbízottak hálózatán keresztül – megosztják a végrehajtási intézkedésekkel, többek között az e cikk (2a) bekezdése szerint elvégzett kockázatértékeléssel kapcsolatos tapasztalataikat és ismereteiket.”

4.

Az 51. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Minden egyes naptári év vége előtt a tagállamok jelentést készítenek az előző naptári évről a IX. melléklet szerinti kiegészítő jelentési kérdőív alapján is, és azt megküldik a Bizottság részére. Az említett jelentésnek a Bizottság részére való megküldésétől számított egy hónapon belül a tagállamok nyilvánosan elérhetővé teszik – többek között elektronikus úton az interneten – a jelentésnek a 24. cikkhez, valamint az 50. cikk (1), (2) és (2a) bekezdéséhez kapcsolódó részét, a IX. melléklet 5. táblázatát is beleértve”, a tagállamok által megfelelőnek tartott indokolással együtt. A Bizottság összeállítja a tagállamok IX. melléklet 50. cikk (1), (2) és (2a) bekezdéséhez kapcsolódó szakaszában említett hiperlinkjeinek a listáját, és azt weboldalán nyilvánosan elérhetővé teszi.”

5.

Az 58. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„58. cikk

A mellékletek módosításai

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 58a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következők módosítása céljából:

a)

az IA., az IB., az IC., a II., a III., a IIIA., a IIIB., a IV., az V., a VI. és a VII. melléklet, a Bázeli Egyezményben és az OECD-határozat alapján elfogadott változtatások figyelembevétele érdekében;

b)

az V. melléklet, hogy tükrözze a 2008/98/EK tanácsi irányelv 7. cikkének megfelelően a hulladékok jegyzékével kapcsolatban elfogadott változásokat;

c)

a VIII. melléklet, hogy tükrözze a megfelelő nemzetközi egyezmények és megállapodások értelmében hozott határozatokat.”

6.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„58a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)   A Bizottság 58. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. július 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást szemben legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 58. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   Az 58. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”.

7.

Az 59. cikket el kell hagyni.

8.

Az 59a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„59a. cikk

A bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 2008/98/EK irányelv 39. cikkével létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.”;

9.

A 60. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a)   A Bizottság 2020. december 31-ig – többek között az 51. cikknek megfelelően készített jelentések figyelembevételével – elvégzi e rendelet felülvizsgálatát, és annak eredményéről jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, jelentéséhez pedig szükség esetén jogalkotási javaslatot mellékel. E felülvizsgálat során a Bizottság mérlegeli különösen az 50. cikk (2a) bekezdésének a hatékonyságát az illegális hulladékszállítás elleni küzdelem szempontjából, figyelembe véve környezeti, társadalmi és gazdasági aspektusokat is.”

10.

A IX. melléklet a következőképpen módosul:

a)

az 50. cikk (2) bekezdéséhez kapcsolódó szakasz helyébe a következő lép:

„Összefoglaló információk az 50. cikk (2) bekezdése értelmében elvégzett ellenőrzések eredményéről, többek között a következők:

a létesítmények, vállalkozások, közvetítők és kereskedők tekintetében hulladékszállítmányokkal kapcsolatban elvégzett ellenőrzések száma, a fizikai ellenőrzéseket is beleértve:

a hulladékszállítmányok ellenőrzéseinek száma, a fizikai ellenőrzéseket is beleértve:

a létesítmények, vállalkozások, közvetítők és kereskedők tekintetében elvégzett ellenőrzések során a hulladékszállítmányokkal kapcsolatban feltételezett szabálytalanságok száma:

a megállapított, feltételezett illegális szállítások száma az ellenőrzések alatt:

További megjegyzések:”;

b)