27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/1

(1)

Az uniós jogszabályok követelményeket határoznak meg az élelmiszerek és az élelmiszer-biztonság, valamint a takarmányok és a takarmánybiztonság tekintetében a termelés valamennyi szakaszára, ideértve a tisztességes kereskedelmi gyakorlatoknak és a fogyasztók tájékoztatásának biztosítását célzó szabályokat. Ezenkívül meghatározzák a fertőző állati betegségek és zoonózisok megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó követelményeket, valamint az állatjólétre, az állati melléktermékekre, a növényegészségügyre és a növényi szaporítóanyagokra, a növényfajták védelmére, a géntechnológiával módosított szervezetekre, valamint a növényvédő szerek forgalomba hozatalára és használatára és a peszticidek fenntartható használatára vonatkozó követelményeket. Az uniós jogszabályok olyan hatósági ellenőrzéseket és egyéb hatósági tevékenységeket is előírnak, amelyek az említett követelmények hatékony végrehajtása és az azoknak való megfelelés biztosítását célozzák.

(2)

Az uniós jogszabályok általános célja, hogy az említett területeken hozzájáruljanak az emberek, az állatok és a növények egészségének magas szintű védelméhez az élelmiszerláncban, valamint a fogyasztóknak nyújtott magas szintű védelemhez és tájékoztatáshoz és a környezet magas szintű védelméhez, elősegítve a versenyképességet és a munkahelyteremtést.

(3)

Ezen általános célkitűzés megvalósításához megfelelő pénzügyi források szükségesek. Az Uniónak ezért hozzá kell járulnia az általános célkitűzéssel kapcsolatos különböző területeken hozott intézkedések finanszírozásához. Ezen túlmenően, a kiadások hatékony felhasználása érdekében konkrét célokat és e célok elérésének értékelésére szolgáló mutatókat kell meghatározni.

(4)

Az élelmiszerhez és takarmányhoz kapcsolódó kiadások uniós finanszírozása a múltban támogatások, közbeszerzések, valamint a területen működő nemzetközi szervezeteknek folyósított kifizetések útján történt Helyénvaló az ilyen finanszírozást ebben a formában folytatni.

(5)

Az uniós finanszírozást a tagállamok a területen működő szervezetek által végzendő, a növények vagy az állatok egészségével kapcsolatos, egyes károsítók vagy állatbetegségek ellenőrzésére, megelőzésére vagy felszámolására irányuló tevékenységek támogatására is felhasználhatják.

(6)

A költségvetési fegyelem érdekében célszerű e rendeletben megállapítani azon intézkedések jegyzékét, amelyek uniós hozzájárulásban részesülhetnek, valamint a támogatható költségeket és az alkalmazandó arányokat.

(7)

Tekintettel az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre (3), az élelmiszerekre és takarmányokra fordítható kiadások maximális összege a 2014–2020-as időszak egészére 1 891 936 000 EUR.

(8)

Továbbá uniós szintű finanszírozást kell nyújtani a rendkívüli körülményekkel, például állat- és növény-egészségügyi vészhelyzetekkel való megbirkózásra, ha a költségvetés 3. tételében szereplő előirányzatok nem elegendőek, és biztonsági intézkedésekre van szükség. Az ilyen válsághelyzetek kezelésére irányuló finanszírozást például a rugalmassági eszköz igénybevételével kell nyújtani az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 3-i intézményközi megállapodás (4) szerint.

(9)

A jogszabályok értelmében jelenleg a támogatható költségek egy része rögzített arányban térítendő. Más költségek vonatkozásában a jogszabályok nem írnak elő a térítés tekintetében korlátozást. A rendszer ésszerűsítése és egyszerűsítése érdekében indokolt rögzíteni a visszatérítés maximális mértékét. Ezt az arányt célszerű a támogatásokra szokásosan alkalmazott szinten meghatározni. Szükséges e maximális arány megemelésének lehetőségét is biztosítani bizonyos feltételek mellett.

(10)

Az e rendelet célkitűzéseinek fontossága miatt helyénvaló bizonyos intézkedések támogatható költségeit 100 %-ban finanszírozni, feltéve, hogy ezen intézkedések végrehajtása során nem támogatható költségek is felmerülnek.

(11)

Az Unió felelőssége annak biztosítása, hogy a pénzeszközöket megfelelően költsék el, és az is, hogy intézkedéseket hozzon a kiadási programok egyszerűsítésére a kedvezményezettek és az összes érintett szereplő adminisztratív terheinek és költségeinek csökkentése érdekében, összhangban az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című, 2010. október 8-i bizottsági közleménnyel.

(12)

Az uniós jogszabályok előírják a tagállamok számára, hogy egyes állatbetegségek és zoonózisok előfordulása és terjedése esetén bizonyos intézkedéseket hajtsanak végre. Ezért az Uniónak pénzügyi támogatást kell nyújtania az ilyen biztonsági intézkedésekhez.

(13)

Ezenkívül megfelelő felszámolási, ellenőrzési és monitoringintézkedések révén vissza kell szorítani az emberi és állati egészségre kockázatot jelentő állatbetegségek és zoonózisok megjelenésének számát, valamint előfordulásukat is meg kell akadályozni. Az említett betegségek és zoonózisok felszámolására, ellenőrzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó nemzeti programokhoz ezért indokolt uniós finanszírozást nyújtani.

(14)

Szervezési és hatékonysági okokból helyénvaló az állat- és növény-egészségügyi területeken nyújtott finanszírozásra szabályokat megállapítani a pályázatok tartalmát, beadását, elbírálását és a nemzeti programok jóváhagyását illetően, beleértve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 349. cikkében említett legkülső régiókban végrehajtott programokat. Ugyanezen okból határidőket kell megállapítani a jelentések és kifizetési kérelmek benyújtására.

(15)

A 2000/29/EK tanácsi irányelv (5) előírja a tagállamok számára, hogy a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezetek (károsítók) felszámolására bizonyos biztonsági intézkedéseket hozzanak. Az Uniónak pénzügyi hozzájárulást kell nyújtania az ilyen károsítók felszámolásához. Bizonyos feltételek mellett uniós hozzájárulást kell nyújtani azoknak a károsítóknak a megfékezésére irányuló biztonsági intézkedésekre is, amelyek az Európai Unióban a legnagyobb károkat okozzák, és amelyeket egyes övezetekben nem lehet felszámolni, valamint az ilyen károsítókkal kapcsolatos megelőzési intézkedésekre is.

(16)

A károsítók ellen hozott biztonsági intézkedéseket, amennyiben azok az Unió mint egész számára hozzáadott értéket eredményeznek, uniós társfinanszírozásban kell részesíteni. Ezért uniós pénzügyi hozzájárulást kell nyújtani az azokkal a károsítókkal kapcsolatos intézkedésekre, amelyeket a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. része I. szakasza és II. melléklete A. része I. szakasza „Az Unió egyetlen részében sem előforduló és az Unió egészében jelentőséggel bíró károsító szervezetek” cím alatt sorol fel. Az Unióban előforduló károsítók esetében csak az Unióban legnagyobb károkat okozó károsítókkal kapcsolatos intézkedések lehetnek jogosultak uniós pénzügyi hozzájárulásra. Ezen kárósítók közé tartoznak különösen a 69/464/EGK (6), 93/85/EGK (7), 98/57/EK (8) vagy 2007/33/EK (9) tanácsi irányelvekben meghatározott intézkedések hatálya alá eső károsítók. Uniós pénzügyi hozzájárulást kell nyújtani a 2009/29/EK irányelv I. vagy II. mellékletében nem szereplő azon károsítókra is, amelyek nemzeti intézkedések hatálya alá tartoznak, és amelyek ideiglenesen a 2009/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában vagy II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolásba vehetőnek tekinthetőek. Uniós pénzügyi hozzájárulást szükséges biztosítani az olyan károsítókkal kapcsolatos intézkedésekhez is, amelyek a felszámolásukra irányuló uniós biztonsági intézkedések hatálya alatt állnak.

(17)

Bizonyos károsítók előfordulását fontos időben kimutatni. A tagállamok által az előfordulásuk vonatkozásában végzett felmérések nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy e károsítókat azonnal fel lehessen számolni. A tagállamok által végzett felmérések elengedhetetlenek az összes többi tagállam területének védelme szempontjából is. Az Unió általában pénzügyi támogatást nyújthat az ilyen felmérésekhez azzal a feltétellel, hogy azok célja magában foglalja a károsítók két kritikus kategóriájának legalább egyikét, nevezetesen azokat a károsítókat, amelyek az Unió területén ismerten elő nem forduló károsítók, továbbá azokat a károsítókat, amelyek esetében uniós biztonsági intézkedésekre van szükség.

(18)

Az állat- és növény-egészségügy területén hozott intézkedések uniós finanszírozásának különleges támogatható költségeket is fedeznie kell. Kivételes és megfelelően indokolt esetekben fedeznie kell az egyéb szükséges intézkedések tagállamok általi végrehajtása során felmerülő költségeket is. Ezen intézkedések magukban foglalhatják fokozott biológiai biztonsági intézkedések végrehajtását is járvány kitörése vagy károsítók jelenléte esetén, állati tetemek megsemmisítését és szállítását a felszámolási programok során, valamint a tulajdonosoknak a sürgősségi vakcinázás következtében nyújtott kártérítést.

(19)

A tagállamok legkülső régiói távoli fekvésük és korlátozott számú terméktől való függőségük miatt nehézségeket tapasztalnak. Helyénvaló, hogy az Unió pénzügyi hozzájárulást nyújtson a tagállamoknak az ilyen legkülső régiókban a 228/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (10) foglalt célkitűzéseknek megfelelően a károsítók elleni védekezés céljából végzett programokra. Mivel bizonyos legkülső régiókra a 2000/29/EK irányelvben meghatározott uniós szabályok helyett az e régiókra vonatkozó egyedi nemzeti szabályok vonatkoznak, az uniós pénzügyi hozzájárulásnak az ezekben a régiókban hatályos szabályokra kell vonatkoznia, tekintet nélkül arra, hogy azok uniós vagy nemzeti szabályok-e.

(20)

A tagállamok által végzett hatósági ellenőrzések nélkülözhetetlen eszközök annak ellenőrzésére és nyomon követésére, hogy a vonatkozó uniós követelményeket hogyan alkalmazzák, tartják be és hajtják végre. A hatósági ellenőrzési rendszerek hatékonysága és eredményessége létfontosságú az élelmiszerláncban az emberek, állatok és növények magas szintű biztonságának fenntartása, ugyanakkor a környezet magas szintű védelme érdekében. Az ilyen ellenőrzési intézkedésekre uniós pénzügyi támogatást kell nyújtani. Különösen fontos az uniós referencialaboratóriumoknak nyújtott pénzügyi hozzájárulás a Bizottság által jóváhagyott munkaprogramok végrehajtásából eredő költségek fedezése céljából. Továbbá, mivel a hatósági ellenőrzések eredményessége attól is függ, hogy az ellenőrző hatóságok személyzete jól képzett-e, és az uniós jogszabályokról megfelelő ismeretekkel rendelkezik-e, az Uniónak hozzá kell járulnia az illetékes hatóságok által szervezett képzésekhez és a kapcsolódó csereprogramokhoz.

(21)

A hatósági ellenőrzések irányításának hatékonysága az ezen ellenőrzésekkel kapcsolatos adatok és információk cseréjének gyorsaságától függ. Ezen túlmenően, a vonatkozó szabályok megfelelő és összehangolt végrehajtása hatékony rendszereknek a tagállamok illetékes hatóságainak bevonásával történő kialakításától függ. Ezért pénzügyi hozzájárulást kell nyújtani az e célt szolgáló számítógépes adatbázisok és információs rendszerek létrehozására és működtetésére is.

(22)

Az Uniónak finanszírozást kell elérhetővé tennie az uniós jogszabályok helyes végrehajtásához, valamint a jogszabályok tudományos, technológiai és társadalmi fejlődéshez való igazításához szükséges technikai, tudományos, koordinációs és kommunikációs tevékenységekre. Forrásokat kell továbbá rendelkezésre bocsátani olyan projektek számára, amelyek célja, hogy a hatósági ellenőrzések hatékonyságát és eredményességét javítsák.

(23)

A 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 3. cikke értelmében a jogalkotó hatóságnak benyújtott valamennyi, a rendelet rendelkezéseitől való eltérést tartalmazó javaslatban egyértelműen utalni kell az említett eltérésekre, valamint meg kell jelölni ezen eltérések pontos okait. Ezért, tekintettel e rendelet egyes célkitűzéseinek sajátos jelegére, és mivel a tagállamok megfelelő illetékes hatóságai vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy végrehajtsák az e célkitűzésekhez kapcsolódó tevékenységeket, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 128. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában e hatóságokat kell meghatározott kedvezményezettnek tekinteni. Ezért indokolt lehetővé tenni, hogy az ilyen hatóságoknak pályázati felhívások előzetes közzététele nélkül is odaítélhetők legyenek támogatások.

(24)

A 966/2012/EU, Euratom rendelet 86. cikkétől eltérően, és a hivatkozott rendelet 130. cikkében meghatározott, visszaható hatály tilalma elve alóli kivételként, az e rendelet 7. és 17. cikkének hatálya alá tartozó biztonsági intézkedések költségei – ezen intézkedések sürgős és előre nem látható jellege miatt – a betegség előfordulásának vagy károsító jelenlétének egy tagállam általi, a Bizottságnak történő bejelentésének napjától kezdve támogathatók. A kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalások és a támogatható kiadások kifizetése a Bizottságra hárul, miután értékelte a tagállamok által benyújtott kifizetési kérelmeket.

(25)

Rendkívül fontos, hogy az ilyen biztonsági intézkedéseket haladéktalanul végrehajtsák. Célszerűtlen lenne tehát a finanszírozásból kizárni a támogatás iránti kérelem benyújtása előtt felmerült költségeket, mivel ez arra ösztönözné a tagállamokat, hogy a biztonsági intézkedések végrehajtása helyett a pályázat elkészítésére összpontosítsák erőfeszítéseiket.

(26)

Tekintve a felszámolási és felügyeleti intézkedések végrehajtására vonatkozó hatályos uniós jogszabályok hatáskörét, valamint a rendelkezésre álló egyéb szakértelem technikai korlátait, az e rendelet hatálya alá tartozó intézkedéseket elsősorban a tagállamok illetékes hatóságainak kell végrehajtaniuk. Ezért bizonyos esetekben indokolt társfinanszírozni a nemzeti közigazgatások személyzetének bérköltségeit.

(27)

A programozás lehetővé teszi az összehangolást és a rangsorolást, és így hozzájárul az uniós pénzügyi források hatékony felhasználásához. Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendeletben előírt egyes intézkedések végrehajtására vonatkozó munkaprogramok elfogadása tekintetében.

(28)

Az uniós pénzügyi források felelősségteljes és hatékony felhasználásának biztosítása érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy helyszíni ellenőrzések vagy okmányellenőrzések útján meggyőződjön arról, hogy az uniós forrásokat hatékonyan használják fel a támogatható intézkedések végrehajtására.

(29)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklus során védeni kell, mégpedig a szabálytalanságok megelőzésével és felderítésével, vizsgálatok indításával, valamint az elveszett, jogosulatlanul folyósított vagy helytelenül felhasznált pénzeszközök visszaszerzésével.

(30)

A biztonsági intézkedések keretében támogatható állatbetegségek jegyzéke e rendelet mellékletét képezi, és tartalmazza a 2009/470/EK tanácsi határozat (12) 3. cikkének (1) bekezdésében, 4. cikkének (1) bekezdésében és 14. cikkének (1) bekezdésében említett állatbetegségeket. A 82/894/EGK tanácsi irányelv (13) szerinti bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek és a valószínűleg az Unió számára új veszélyt jelentő betegségek figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e jegyzék kiegészítésére vonatkozóan.

(31)

A felszámolási, ellenőrzési és felügyeleti programok keretében támogatható állatbetegségek és zoonózisok jegyzékei e rendelet mellékletét képezik, és tartalmazzák a 2009/470/EK határozat I. mellékletében említett állatbetegségeket és zoonózisokat. Az állattenyésztésre vagy -kereskedelemre jelentős hatást gyakorló állatbetegségek helyzetének, valamint az emberekre veszélyt jelentő zoonózisok terjedésének, továbbá az új tudományos vagy járványügyi fejleményeknek a figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e jegyzékek kiegészítésére vonatkozóan.

(32)

Az e rendelet szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(33)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az éves és többéves munkaprogramok létrehozása tekintetében; a biztonsági intézkedések céljára nyújtott pénzügyi hozzájárulás tekintetében vagy adott esetben, ha előre nem látható fejleményekre kell reagálni; a tagállamok által benyújtott kérelmekre vonatkozó eljárások, valamint a támogatások kifizetésére irányuló jelentések és kérelmek tekintetében. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (14) megfelelően kell gyakorolni.

(34)

Az uniós jogszabályokat oly módon kell végrehajtani, hogy a tapasztalatokat felhasználva az elvárt előnyöket nyújtsák. Ezért helyénvaló, hogy a Bizottság értékelje e rendelet működését és eredményességét, és az eredményekről tájékoztassa a többi intézményt.

(35)

A Bizottságot jelenleg különböző bizottságok segítik az e rendelet hatálya alá tartozó már létező uniós szabályok végrehajtásában, különösen a 66/399/EGK tanácsi határozattal (15), a 76/894/EGK tanácsi határozattal (16), a 98/56/EK tanácsi irányelvvel (17), a 2008/90/EK tanácsi irányelvvel (18) és a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) létrehozott bizottságok. Helyénvaló a bizottsági eljárást ezen a területen ésszerűsíteni. A 178/2002/EK rendelet 58. cikkével létrehozott bizottságot meg kell bízni azzal feladattal, hogy segítse a Bizottságot az érintett területek tekintetében felmerült kiadásokkal kapcsolatos végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában, valamint a bizottság nevét kibővült feladatkörének megfelelően módosítani kell. Következésképpen a 66/399/EGK és 76/894/EGK határozatot hatályon kívül kell helyezni, és a 98/56/EK és a 2008/90/EK irányelvet, valamint a 178/2002/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(36)

Ez a rendelet a 2009/470/EK határozat rendelkezéseinek a helyébe lép. Ezen túlmenően, ez a rendelet a 2000/29/EK irányelv 13c. cikke (5) bekezdésének és 22–26. cikkének, a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 66. cikkének, valamint a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) VII. fejezetének, a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) 22. cikkének, és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) 76. cikkének a helyébe lép. Következésképpen a 2000/29/EK irányelvet, a 882/2004/EK rendeletet és a 396/2005/EK rendeletet, a 2009/128/EK irányelvet és az 1107/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

(37)

A 2009/29/EK irányelv 16. cikkében említett intézkedések hatálya alá tartozó megsemmisített növények, növényi termékek vagy egyéb áruk értékéért a tulajdonosoknak nyújtott kártérítésért járó uniós társfinanszírozás bevezetése megköveteli a szóban forgó növények és fák piaci értékeinek határára alkalmazandó feltételeket tartalmazó iránymutatások kidolgozását. Ennélfogva ezt a bevezetést 2017. január 1-jétől kell alkalmazni,

a)

élelmiszerek és élelmiszer-biztonság az élelmiszerek termelésének, feldolgozásának, forgalmazásának és ártalmatlanításának bármely szakaszában, beleértve a tisztességes kereskedelmi gyakorlatoknak és a fogyasztók érdekeinek és tájékoztatásának biztosítását célzó szabályokat, továbbá az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak előállítása és használata;

b)

takarmány- és takarmánybiztonság a takarmányok termelésének, feldolgozásának, forgalmazásának, ártalmatlanításának és felhasználásának bármely szakaszában, beleértve a tisztességes kereskedelmi gyakorlatok biztosítását, és a fogyasztók érdekeinek és tájékoztatásának védelmét célzó szabályokat;

c)

állat-egészségügyi követelmények meghatározása;

d)

állatjóléti követelmények meghatározása;

e)

a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezetek (a továbbiakban: károsítók) elleni védintézkedések a 2000/29/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerint;

f)

a növényi szaporítóanyagok forgalombahozatali céllal történő előállítása és forgalomba hozatala;

g)

a növényvédő szerek forgalomba hozatalára és a peszticidek fenntartható használatára vonatkozó követelmények megállapítása;

h)

az állati melléktermékek és az azokból származó termékek által okozott köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése és minimalizálása;

i)

a géntechnológiával módosított szervezetek szándékos kibocsátása a környezetbe;

j)

a növényfajtákkal kapcsolatos szellemi tulajdonjogok védelme és a növénygenetikai erőforrások megőrzése és cseréje.

a)

a betegségek és a kártevők megelőzése és felszámolása, valamint a fogyasztók és a környezet magas szintű védelmének biztosítása révén az élelmiszerláncban és a kapcsolódó területeteken az emberek, az állatok és a növények egészségének magas szintű védelméhez való hozzájárulás általános célja, megerősítve az uniós élelmiszer- és takarmányágazat versenyképességét és ösztönözve a munkahelyteremtést;

b)

az alábbi konkrét célkitűzések:

a)

az (1) bekezdés b) pontjának i. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél az élelmiszer-biztonsággal és zoonózisokkal kapcsolatos emberi megbetegedések esetszámának csökkenése az Unióban;

b)

az (1) bekezdés b). pontjának ii. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél:

c)

az (1) bekezdés b). pontjának iii. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél:

d)

az (1) bekezdés b). pontjának iv. alpontjában szereplő konkrét célkitűzésnél a Bizottság szakértői által a tagállamokban a különös aggodalomra okot adó területeken végrehajtott és jelentett ellenőrzések eredményeinek kedvező tendenciája.

a)

két vagy több tagállam közösen végrehajtott, határokon átnyúló, károsítók vagy állatbetegségek elleni védekezésre, azok megelőzésére vagy felszámolására irányuló tevékenysége;

b)

olyan tagállamok, amelyek egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme a legfrissebb Eurostat-adatok szerint nem éri el az uniós átlag 90 %-át.

a)

az Unió egészét érintő, emberi életet fenyegető vagy meghatározó gazdasági zavarok elkerülése;

b)

a Bizottság által a 36. cikk (1) bekezdése szerint meghatározott munkaprogramban az Unió egésze számára nélkülözhetetlen konkrét feladatok; vagy

c)

harmadik országokban végrehajtott tevékenységek.

a)

emberi egészség;

b)

állati egyészség vagy állatjólét; vagy

c)

a mezőgazdasági vagy víziállat-tenyésztés, vagy kapcsolódó gazdasági ágazatok.

a)

a tulajdonosoknak fizetett, a levágott vagy leselejtezett állatok értékéért nyújtott kártérítés az állatok piaci értékéig, ha a betegség nem érintette őket;

b)

az állatok levágásának vagy kiselejtezésének költségei és a kapcsolódó szállítási költségek;

c)

a tulajdonosoknak fizetett, a megsemmisített állati eredetű termékek értékéért nyújtott kártérítés, a termékeknek a közvetlenül a betegség gyanújának felmerülése vagy megerősítése előtti piaci értékéig;

d)

a gazdaságok és berendezések tisztítási, rovarirtási és fertőtlenítési költségei a kórokozók epidemiológiai jellemzői alapján;

e)

a szennyezett takarmány és – amennyiben nem fertőtleníthetők – a szennyezett berendezések szállításának és megsemmisítésének költségei;

f)

az oltóanyagok vagy csalétkek megvásárlásának, tárolásának, alkalmazásának vagy forgalmazásának, valamint magának a vakcinázásnak a költségei, ha a Bizottság ezeket a tevékenységeket előírja vagy engedélyezi;

g)

az állati tetemek szállításának és ártalmatlanításának költségei;

h)

kivételes és megfelelően indokolt esetekben a betegség felszámolásához elengedhetetlen bármely egyéb költség, az e rendelet 36. cikkének (4) bekezdésében említett finanszírozási határozatban előírtaknak megfelelően;

a)

azoknak az állatbetegségeknek a helyzetét, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az állattenyésztésre vagy -kereskedelemre;

b)

az emberekre veszélyt jelentő zoonózisok terjedését; vagy

c)

az új tudományos vagy járványügyi fejleményeket.

a)

az állatokból való mintavétel költségei;

b)

a vizsgálatok költségei, feltéve, hogy azok az alábbiakra korlátozódnak:

c)

a tulajdonosoknak fizetett, a levágott vagy leselejtezett állatok értékéért nyújtott kártérítés az állatok piaci értékéig, ha a betegség nem érintette őket;

d)

az állatok levágásának vagy kiselejtezésének költségei;

e)

a tulajdonosoknak fizetett, a megsemmisített termékek értékéért nyújtott kártérítés, a termékeknek a közvetlenül a betegség gyanújának felmerülése vagy megerősítése előtti piaci értékéig;

f)

a programokhoz felhasznált oltóanyagadagok vagy állati vakcinák és csalétkek beszerzésének, tárolásának, vakcinázásának, alkalmazásának vagy forgalmazásának költségei;

g)

a gazdaságok és berendezések tisztítási, fertőtlenítési és rovarirtási költségei a kórokozók epidemiológiai jellemzői alapján; valamint

h)

kivételes és megfelelően indokolt esetekben egyéb szükséges intézkedések végrehajtása során felmerülő, az a)–g) pontban nem említett költségek, feltéve, hogy az ilyen intézkedéseket a 13. cikk (3) és (4) bekezdésében említett támogatási határozatban meghatározták.

a)

az állatbetegség vagy zoonózis járványügyi helyzetének leírása a program kezdési dátumát megelőző időszakban;

b)

azon földrajzi és igazgatási terület leírása és elhatárolása, ahol a program végrehajtását tervezik;

c)

a program időtartama;

d)

a végrehajtandó intézkedések;

e)

a becsült költségvetés;

f)

a program befejezési dátumáig elérendő célok és azok várt előnyei; valamint

g)

a program célkitűzései elérésének mérésére szolgáló megfelelő mutatók.

a)

a technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt nemzeti programok jegyzékét;

b)

az egyes programokra előirányzott ideiglenes összegeket;

c)

az egyes programokhoz nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás ideiglenes felső határát; valamint

d)

az uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtásához kapcsolódó bármely ideiglenes feltételt.

a)

egy fertőzött területen egy károsító felszámolását célzó, az illetékes hatóságok által a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján hozott intézkedések, vagy az említett irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott uniós intézkedések;

b)

egy olyan károsító elterjedésének megakadályozására hozott intézkedések, amely ellen a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján uniós intézkedéseket fogadtak el egy olyan fertőzött területre vonatkozóan, ahol megsemmisítése nem lehetséges, amennyiben ezek az intézkedések az említett károsítónak az Unióban történő további terjedése elleni védelem érdekében elengedhetetlenek. Ezek az intézkedések kizárólag az érintett károsítónak a pufferzónában történő megsemmisítésére vonatkozhatnak, amennyiben az adott pufferzónában észlelték a jelenlétét.

c)

egy olyan károsító elterjedésének megakadályozására hozott további védekezési intézkedések, amely ellen a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján az a) pontban említett megsemmisítési és a b) pontban említett, az elterjedés megakadályozására hozott intézkedésektől eltérő uniós intézkedéseket fogadtak el, amennyiben ezek az intézkedések az említett károsítónak az Unióban történő további terjedése elleni védelem érdekében elengedhetetlenek.

a)

a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában és II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolt károsítókra vonatkoznak;

b)

a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott valamely intézkedés hatálya alá tartozó károsítókra vonatkoznak;

c)

olyan károsítókra vonatkoznak, amelyekre a 69/464/EGK, 93/85/EGK, 98/57/EK vagy 2007/33/EK irányelv alapján intézkedéseket fogadtak el; vagy

d)

olyan károsítókra vonatkoznak, amelyeket nem sorolnak fel a 2000/29/EK irányelv I. vagy II. mellékletében, és amelyek a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdése alapján egy tagállam illetékes hatósága által elfogadott intézkedés hatálya alá tartoznak, és amelyek ideiglenesen a 2009/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában vagy II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolásba vehetőnek tekinthetőek.

a)

az intézkedésekben közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól, valamint a berendezések bérlése, a fogyóeszközök, és bármely egyéb szükséges anyag, kezelésre szolgáló termék, mintavétel és a laboratóriumi vizsgálatok költségei;

b)

az intézkedések egy részének megvalósítására harmadik felekkel kötött szolgáltatási szerződések költségei;

c)

az érintett piaci szereplőknek vagy tulajdonosoknak fizetett, a növények, növényi termékek és egyéb tárgyak kezeléséért, megsemmisítéséért és azt követő eltávolításáért, valamint a helyiségek, a föld, a víz, a talaj, a táptalaj, a létesítmények, gépek és berendezések tisztításáért és fertőtlenítéséért nyújtott kártérítés költségei;

d)

a 2000/29/EK irányelv 16. cikkében említett intézkedések hatálya alá tartozó elpusztult növények, növényi termékek vagy egyéb tárgyak értékéért a tulajdonosoknak fizetett kártérítés, az ilyen növények, növényi termékek vagy egyéb tárgyak piaci értékének korlátain belül, ha ezen intézkedések nem érintették őket; a maradványértéket adott esetben le kell vonni a kártérítés összegéből; valamint

e)

kivételes és megfelelően indokolt esetekben a szükséges intézkedések végrehajtása során felmerülő egyéb, az a)–d) pontban nem említett költségek, feltéve, hogy az ilyen intézkedések a 36. cikk (4) bekezdésében említett finanszírozási határozatban kerültek meghatározásra.

a)

a 2000/29/EK irányelv I. melléklete A. részének I. szakaszában és II. melléklete A. részének I. szakaszában felsorolt károsítókra vonatkoznak;

b)

a 2000/29/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott valamely intézkedés hatálya alá tartozó károsítókra vonatkoznak;

a)

a mintavétel költségei;

b)

a vizsgálatok költségei, feltéve, hogy azok az alábbiakra korlátozódnak:

c)

kivételes és megfelelően indokolt esetekben egyéb szükséges intézkedések végrehajtása során felmerülő, az a)–b) pontban nem említett költségek, feltéve, hogy az ilyen intézkedéseket a 22. cikk (3) és (4) bekezdésében említett, támogatásról szóló határozatban meghatározták.

a)

a károsítók megnevezése, amelyekre a program irányul;

b)

azon földrajzi és igazgatási terület leírása és elhatárolása, ahol a program végrehajtását tervezik, és e területek helyzetének leírása az érintett károsítók jelenléte tekintetében;

c)

a program időtartama;

d)

a károsítók, növények, növényi termékek és egyéb érintett tárgyak tekintetében tervezett szemrevételezések, mintavételek és vizsgálatok száma;

e)

a becsült költségvetés;

f)

a program befejezési dátumáig elérendő célok és azok várt előnyei; valamint

g)

a program célkitűzései elérésének mérésére szolgáló megfelelő mutatók.

a)

a technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt felmérési programok jegyzékét;

b)

az egyes programokra előirányzott ideiglenes összegeket;

c)

az egyes programokra előirányzott uniós pénzügyi hozzájárulás ideiglenes felső határát; valamint

d)

az uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtásához kapcsolódó bármely ideiglenes feltételt.

a)

az intézkedésekben közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól, valamint a berendezések bérlése, a fogyóeszközök és a kezelésre szolgáló termékek költségei;

b)

az intézkedések egy részének megvalósítására harmadik felekkel kötött szolgáltatási szerződések költségei;

c)

a mintavétel költségei;

d)

a vizsgálatok költségei, feltéve, hogy azok az alábbiakra korlátozódnak:

a)

a károsítók megnevezése, amelyekre a program irányul;

b)

azon földrajzi és igazgatási terület leírása és elhatárolása, ahol a program végrehajtását tervezik, és e területek helyzetének leírása az érintett károsítók jelenléte tekintetében;

c)

a regionális növény-egészségügyi helyzet technikai elemzése;

d)

a program időtartama;

e)

a program tevékenységei, és adott esetben a károsítók, növények, növényi termékek és egyéb érintett tárgyak tekintetében tervezett szemrevételezések, mintavételek és vizsgálatok száma;

f)

a becsült költségvetés;

g)

a program befejezési dátumáig elérendő célok és azok várt előnyei; valamint

h)

a program célkitűzései elérésének mérésére szolgáló megfelelő mutatók.

a)

a legkülső régiók technikailag jóváhagyott és társfinanszírozásra javasolt programjainak jegyzékét;

b)

az egyes programokra előirányzott ideiglenes összegeket;

c)

az egyes programokra előirányzott uniós pénzügyi hozzájárulás ideiglenes felső határát; valamint

d)

az uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtásához kapcsolódó bármely ideiglenes feltételt.

a)

a laboratóriumok uniós referencialaboratórium minőségben végzett tevékenységeiben közvetlenül részt vevő személyzet költségei, függetlenül a státusuktól;

b)

a munkaeszközök költségei;

c)

a fogyóeszközök költségei;

d)

a minták szállításának költségei, a kiküldetések, találkozók, képzési tevékenységek költségei;

a)

a képzés – beleértve a harmadik országokból érkező résztvevők számára is nyitott képzést is – szervezési költségei vagy csereprogramok szervezési költségei;

b)

az illetékes hatóságok képzésben részt vevő személyzetének utazási, szállás- és napi tartózkodási költségei.

a)

a mintavétel és a laboratóriumi vizsgálatok költségei;

b)

a hatósági ellenőrzések és az adatgyűjtés elvégzéséhez szükséges eszközök költségei.

a)

bizonyítottan hozzáadott értéket jelentenek az Unió egésze számára, és szerte az Unióban hozzáférhetők minden érdeklődő felhasználó számára; valamint

b)

az 1. cikkben említett szabályok hatékony és eredményes végrehajtásához szükségesek.

a)

az uniós hozzájárulásban részesülő intézkedések eredményes végrehajtása;

b)

az igazgatási gyakorlatok uniós rendelkezéseknek való megfelelése;

c)

a szükséges bizonylatok megléte és azok megfelelése az uniós hozzájárulásban részesülő intézkedéseknek.

(1)

A 17. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) értelmében vett bizottságnak minősül.

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.)."

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

(2)

A 18. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottságot a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.”.

(1)

A 13c. cikk (5) bekezdését el kell hagyni.

(2)

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„15a. cikk

A tagállamok előírják, hogy bárki, aki tudomást szerez az I. vagy a II. mellékletben szereplő, vagy a 16. cikk (2) vagy (3) bekezdése szerinti intézkedés hatálya alá tartozó károsító jelenlétéről, vagy okkal feltételezi ilyen károsító jelenlétét, köteles tíz naptári napon belül írásban értesíteni az illetékes hatóságot, és e hatóságnak kérésre átadni a birtokában lévő, a károsító jelenlétére vonatkozó információt.”.

(3)

A 22–26. cikket el kell hagyni.

27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/33

(1)

1997-ben a szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbetegség-járványa és ennek következtében az állatok eredetének és mozgásának a hagyományos füljelzők használatával történő nyomon követése iránti igény növekedése miatt a 820/97/EK tanácsi rendelet (3) megerősítette a szarvasmarhafélék azonosítására és nyomonkövethetőségére vonatkozó uniós szabályokat.

(2)

Az 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) minden tagállam számára előírja a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének az említett rendelettel összhangban történő létrehozását.

(3)

Az 1760/2000/EK rendelet létrehozza a szarvasmarhafélék azonosításának és nyilvántartásának rendszerét, amely az állatok mindkét fülön füljelzővel történő ellátását, számítógépes adatbázisokat, marhalevelet és az egyes gazdaságok által vezetett egyedi nyilvántartásokat foglalja magában.

(4)

A marhahúsnak az azonosítás és nyilvántartás alapján a forrásig való visszakövetése a teljes élelmiszerláncra kiterjedő eredetmegjelölés előfeltétele. Ezek az intézkedések biztosítják a fogyasztók és a közegészség védelmét, továbbá előmozdítják a fogyasztói bizalmat.

(5)

A Bizottság Az adminisztratív terhek Európai Unión belüli csökkentésére irányuló cselekvési program – Ágazati csökkentési tervek és a 2009. évi tevékenységek című, 2009. október 22-i bizottsági közleményben az 1760/2000/EK rendeletet és különösen a szarvasmarhafélék azonosítására és az önkéntes marhahús-címkézési rendszerre vonatkozó rendelkezéseket a vállalkozásoknak terheket jelentő, különösen fontos tájékoztatási kötelezettségek között sorolta fel.

(6)

Az elektronikus azonosítási rendszerek használata az adatok automatizált és pontosabb beolvasásával és a gazdaság állomány-nyilvántartásába való rögzítésével lehetőséget nyújtana a nyomonkövetési folyamatok korszerűsítésére. Lehetővé tenné továbbá az állatok mozgásának automatizált jelentését a számítógépes adatbázisba, ezáltal javítva a nyomonkövetési rendszer sebességét, megbízhatóságát és pontosságát. Az elektronikus azonosítási rendszerek használata javítaná továbbá a gazdálkodóknak nyújtott egyes közvetlen kifizetések kezelését.

(7)

Az elmúlt évtizedben a rádiófrekvenciás azonosításon alapuló elektronikus azonosítási rendszerek jelentős fejlődésen mentek keresztül. Ez a technológia lehetővé teszi az egyedi állatazonosító kódok gyorsabb és pontosabb beolvasását közvetlenül az adatfeldolgozási rendszerekbe. Mindez csökkenti az esetlegesen fertőzött állatok vagy fertőzött élelmiszer nyomon követéséhez szükséges időt – megbízhatóbb adatbázisokat eredményez és betegségek kitörése esetén fokozza az azonnali reagálási képességet, munkaerőköltséget takarít meg, jóllehet ugyanakkor növeli a berendezések költségét.

(8)

E rendelet összhangban áll azzal, hogy az elektronikus azonosítási rendszereket az Unióban már bevezették a szarvasmarhaféléken kívüli állatfajokra, például a juh- és kecskefélékre vonatkozó kötelező rendszer formájában.

(9)

Az elektronikus azonosítás terén bekövetkezett technikai fejlődés miatt számos tagállam a szarvasmarhafélékre vonatkozó elektronikus azonosítás önkéntes alapú bevezetése mellett döntött. Ezek a kezdeményezések valószínűleg oda vezetnek, hogy az egyes tagállamok és az érintettek eltérő rendszereket fognak kidolgozni. A különböző rendszerek kidolgozása akadályozhatja a műszaki szabványok későbbi harmonizációját az Unióban. Biztosítani kell a tagállamok azonosítási rendszereinek interoperabilitását és összhangját a releváns ISO-szabványokkal, illetve az elismert nemzetközi szabványalkotó szervezetek által elfogadott egyéb nemzetközi műszaki szabványokkal, valamint azt, hogy ezek a nemzetközi szabványok legalább az ISO-szabványoknál magasabb szintű teljesítőképességet tudjanak garantálni.

(10)

A szarvasmarhafélék elektronikus azonosítási rendszere bevezetésének lehetősége szóló, 2005. január 25-i bizottsági jelentés arra a következtetésre jut, hogy a rádiófrekvenciás azonosításról bebizonyosodott, hogy már eljutott a gyakorlati alkalmazást lehetővé tevő fejlettségi szintre. E jelentés megállapítja továbbá, hogy kívánatos lenne átállni a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítására az Unióban, mivel ez – más előnyök mellett – az adminisztratív terheket is csökkentené.

(11)

A közösségi állat-egészségügyi stratégia végrehajtására vonatkozó cselekvési terv című, 2008. szeptember 10-i bizottsági közlemény szerint a Bizottság az elektronikus azonosítás bevezetése során egyszerűsíteni fogja a tájékoztatási kötelezettségeket, mint például a gazdaság állomány-nyilvántartásait és a marhaleveleket.

(12)

Az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013) című, 2007. szeptember 19-i bizottsági közleményben a „Jobb megelőzni, mint gyógyítani” című rész javaslatot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy vegyék fontolóra az elektronikus azonosítás bevezetésének szarvasmarhafélékre történő kiterjesztését mint az azonosításra és nyilvántartásra szolgáló meglévő uniós rendszer lehetséges továbbfejlesztését a tájékoztatási kötelezettségek (például a gazdaság állomány-nyilvántartásai, marhalevelek) egyszerűsítése érdekében, valamint a marhalevelek elektronikus adatcseréjének megvalósítását javasolja. Ez az adatcsere elektronikus azonosítás bevezetését eredményezné valós idejű adatbevitellel. Az adatcsere jelentős költség- és erőfeszítés-megtakarítással járna a tagállamok illetékes hatóságai és más érintettek számára, valamint csökkentené a marhalevelek adatainak számítógépes adatbázisokba történő bevitelével járó munkaterhet. E rendelet összhangban áll ezzel a kezdeményezéssel.

(13)

E rendelet ezért a gazdasági növekedés, kohézió és versenyképesség javításával várhatóan hozzájárulna a fő uniós stratégiák, köztük az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia egyes kulcsfontosságú célkitűzéseinek megvalósításához.

(14)

Bizonyos harmadik országok már megállapítottak fejlett elektronikus azonosítási technológiák alkalmazását lehetővé tevő szabályokat. Az Uniónak is hasonló szabályokat kellene megállapítania a kereskedelem elősegítése és az ágazat versenyképességének növelése érdekében.

(15)

Az új típusú elektronikus azonosítók technológiai fejlesztésének fényében helyénvaló az 1760/2000/EK rendeletben előírt azonosító eszközök körének kiszélesítése az elektronikus azonosítók hivatalos azonosító eszközként való használatának lehetővé tétele érdekében. Mivel a vonatkozó rendelkezések bevezetése jelentős beruházással jár, öt éves átmeneti időszakot kell biztosítani a tagállamok számára, hogy elegendő idejük legyen a felkészülésre. Az átmeneti időszakban továbbra is a hagyományos füljelző a szarvasmarhafélék azonosításának egyetlen hivatalos eszköze.

(16)

Az elektronikus azonosítás egész Unióban való kötelezővé tétele gazdaságilag hátrányosan érinthet egyes piaci szereplőket. Ezért helyénvaló, hogy az elektronikus azonosítás hivatalos azonosító eszközzé válásától kezdve, az állattartók azt önkéntes alapon használhassák majd. Egy ilyen önkéntes rendszerben az elektronikus azonosítást azok az állattartók választanák, akiknek abból valószínűleg gazdasági előnyük származna, míg a többi állattartónak lehetősége lenne állatait továbbra is a két hagyományos füljelzővel azonosítani.

(17)

A tagállamok nagymértékben eltérő állattartási rendszerekkel, gazdálkodási gyakorlattal és ágazati szervezetekkel rendelkeznek. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy területükön az elektronikus azonosítást csak akkor vezessék be kötelezően, amikor az említett tényezőket – ideértve a kistermelőkre gyakorolt hatásokat is – figyelembe véve azt indokoltnak tartják, és azt követően, hogy konzultáltak a szarvasmarha-ágazatot képviselő szervezetekkel. Az Unión belüli állatkereskedelemben a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítására vonatkozó kötelezettség azon tagállam hatáskörébe kell, hogy tartozzon, amely területén kötelezővé tette az elektronikus azonosítás használatát. Ez nem jelenti egyben azt, hogy az említett tagállam köteles a feladó tagállamban elektronikusan már azonosított állatok ismételt azonosítására

(18)

Az Unióba harmadik országokból érkező állatokra és húsra azok az azonosítási és nyomonkövethetőségi követelmények vonatkoznak, amelyek egyenértékű védelmi szintet biztosítanak.

(19)

Amennyiben az Unióba harmadik országokból élő állatokat importálnak, azokra érkezésükkor ugyanazok az azonosítási követelmények vonatkoznak, mint az Unióban született állatokra.

(20)

Az egyazon állaton elhelyezett két hivatalos azonosító eszközön ugyanannak az azonosító kódnak kell szerepelnie. Ugyanakkor az elektronikus azonosítók hivatalos azonosító eszközként történő használatához való igazodás kezdeti szakaszában nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben az állat eredeti azonosító kódjának konfigurációjára vonatkozó technikai korlátok megakadályozzák, hogy az adott kódot elektronikus azonosítón reprodukálják. Ezek az esetek akkor fordulhatnak elő, amikor az állatok meglévő azonosító kódjának karakterei nem konvertálhatók át elektronikus formátumba. Ezért különleges átmeneti eltérésekről kell rendelkezni annak érdekében, hogy az elektronikus azonosítók az említett állatokra is alkalmazhatóak legyenek, feltéve, hogy biztosított a teljes mértékű nyomonkövethetőség, valamint hogy lehetséges az említett állatok egyedi azonosítása, ideértve annak a gazdaságnak az azonosítását is, amelyben születtek.

(21)

Az 1760/2000/EK rendelet előírja, hogy az illetékes hatóság minden, a rendelet szerint azonosítandó állatnak marhalevelet adjon ki. Ez jelentős adminisztratív terhet ró a tagállamokra. A tagállamok illetékes hatóságai kötelesek számítógépes adatbázist felállítani a 64/432/EGK (5) tanácsi irányelv 14. és 18. cikkének megfelelően. Mivel ezeknek az adatbázisoknak 1999. december 31-e óta teljes mértékben működőképes állapotban kell lenniük, megfelelően biztosítaniuk kell a szarvasmarhafélék belföldi mozgásának nyomonkövethetőségét. Marhaleveleket ezért csak az Unión belüli kereskedelem céljára szánt állatok számára kell kibocsátani. E rendelet azonban nem zárhatja ki a nem az Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra vonatkozó marhalevelek kiadásáról szóló nemzeti rendelkezéseket.

(22)

A marhalevelek tagállamok közti adatcseréjére vonatkozó kísérleti projektet azért hozta létre a Bizottság, hogy megkönnyítse a tagállamok közti adatcserét, biztosítva ugyanakkor az állatok nyomonkövethetőségét az Unión belüli mozgásaik során. Amint a nemzeti számítógépes adatbázisok közötti adatcsere teljes mértékben működőképes, a papír alapú marhalevelek kiadására vonatkozó követelmény már nem fog vonatkozni az Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra. Ennek hozzá kell járulnia a tagállamok és a gazdasági szereplők adminisztratív terheinek csökkenéséhez.

(23)

Az 1760/2000/EK rendelet II. címének II. szakasza meghatározza az önkéntes marhahús-címkézési rendszer szabályait, amelyek az érintett tagállamok illetékes hatóságainak jóváhagyásáról is rendelkeznek bizonyos címkézési leírások tekintetében. A rendszer alkalmazásából adódó, a tagállamok és gazdasági szereplők által viselt adminisztratív terhek és költségek nem állnak arányban a rendszer előnyeivel. Mivel az említett rendelet elfogadása óta új jogi szabályozás lépett hatályba, az önkéntes címkézési rendszerre vonatkozó egyedi szabályok feleslegessé váltak, és ezért azokat törölni kell. Nem sérülhet azonban a piaci szereplők azon joga, hogy önkéntes címkézésen keresztül tájékoztathassák a fogyasztókat a hús jellemzőiről valamint a fogyasztók azon joga sem, hogy ellenőrizhető információt kaphassanak. Következésképpen, mint bármely egyéb típusú hús esetében, a marhahússal kapcsolatos, a kötelező élelmiszercímkézési követelményeken túlmenő tájékoztatás során tiszteletben kell tartani a jelenlegi horizontális jogi szabályozást, többek között az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (6).

(24)

A hús címkézésével kapcsolatban elkövetett csalások jelentette kockázat megelőzése és az európai fogyasztók védelme érdekében az ellenőrzéseknek és szankcióknak megfelelő visszatartó erővel kell rendelkezniük.

(25)

Az 1169/2011/EU rendelet értelmében a Bizottság köteles jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az összetevőként felhasznált hús származási országának vagy eredete helyének kötelező megjelöléséről. E jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslat is csatolható a húslánc nagyobb mértékű átláthatóságának biztosítása és az európai fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében. Figyelembe véve a hústermékek címkézésével kapcsolatban felmerült legutóbbi, az élelmiszerlánc működését érintő problémákat, az Európai Parlament és a Tanács arra számított, hogy a jelentést 2013 második félévének lehető legkorábbi időpontjában elfogadják és végül 2013 december 17-én fogadták el.

(26)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következményeképpen a Bizottságnak az 1760/2000/EK rendelet szerinti hatásköreit hozzá kell igazítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkéhez.

(27)

A szarvasmarhák és a marhahús azonosításának, nyilvántartásának és nyomonkövethetőségének megfelelő működéséhez szükséges szabályok alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: a szarvasmarhafélék azonosításának alternatív eszközeire vonatkozó követelmények; különleges körülmények, amelyek fennállása esetén a tagállamok meghosszabbíthatják az azonosító eszköz alkalmazásának maximális időtartamát; a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere körébe tartozó adatok; egyes jelentési kötelezettségek maximális időtartama; az azonosító eszközökre vonatkozó követelmények; a -I. mellékletben található lista további azonosító eszközökkel való kiegészítése; a számítógépes adatbázisból származó, a marhalevelekben feltüntetendő és az egyes gazdaságok által vezetendő egyedi nyilvántartásokba bevezetendő információkra vonatkozó szabályok; a szezonális legeltetésre – így a vándorlegeltetésre – hajtott szarvasmarhafélék mozgásainak azonosítása és nyilvántartása; bizonyos termékek címkézésére vonatkozó – az 1760/2000/EK rendeletben meghatározottakkal egyenértékű – szabályok; az eredetmegjelölés egyszerűsített megjelenítésére vonatkozó címkézési rendelkezések azokra azon esetek tekintetében, amikor az állat nagyon rövid ideig tartózkodott abban a tagállamban vagy harmadik országban, ahol született, vagy ahol levágták; valamint az előrecsomagolt friss és fagyasztott marha- és borjúhús címkézésén feltüntethető kifejezésekre vagy kifejezés-kategóriákra alkalmazandó meghatározások és követelmények. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(28)

Az 1760/2000/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az alternatív azonosító eszközöket alkalmazó gazdaságok nyilvántartása; a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere technikai jellemzői és részletes szabályai; az adatcsererendszerek teljes mértékű működőképességének elismerése; az azonosító eszköz formátuma és kialakítása; az elektronikus azonosítás megvalósítására vonatkozó technikai eljárások és szabványok; valamint bizonyos állatcsoportok azonosító kódjának konfigurációjára, ezen állatcsoportok maximális méretére és összetételére vonatkozó szabályokra vonatkozóan. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni.

(29)

E rendelet végrehajtását figyelemmel kell kísérni. Következésképpen, az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezések esetén az e rendelet hatálybalépésétől számított legfeljebb öt éven belül, illetve az elektronikus azonosításra vonatkozó rendelkezések esetén legkésőbb kilenc éven belül a Bizottságnak két jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére, amelyekben kitér mind e rendelet végrehajtására, mind pedig a kötelező elektronikus azonosítás egész Unióban történő bevezetésének technikai és gazdasági megvalósíthatóságára. E jelentéseket szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokkal kell ellátni.

(30)

Az 1760/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk (2) bekezdésének második mondatát el kell hagyni.

2.

A 2. cikkben az első franciabekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„—   »állat«: szarvasmarhaféle a 64/432/EGK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja értelmében, ideértve a kulturális és sporteseményeken részt vevő állatokat is,”

3.

A 3. cikk első bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

4.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

Az állatok azonosítási kötelezettsége

(1)   Minden, egy adott gazdaságban található állatot legalább kettő, az I. mellékletben felsorolt, a (3) bekezdés szerint elfogadott szabályokkal összhangban álló és az illetékes hatóság által jóváhagyott azonosító eszközzel azonosítják. Az azonosító eszközök közül legalább az egyiknek láthatónak kell lennie, és azon látható azonosító kódnak kell szerepelnie.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az 1998. január 1. előtt született és nem Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra. Ezen állatokat legalább egy azonosító eszközzel kell azonosítani.

A Bizottság, a technikai haladáshoz való alkalmazkodás biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el új azonosító eszközöknek az I. mellékletben szereplő listára való felvételére vonatkozóan, biztosítva eközben ezen eszközök interoperabilitását.

Az azonosító eszköz gazdaságok közötti elosztása, és az állatok közötti szétosztása és alkalmazása az illetékes hatóságok által meghatározott módon történik.

A (3) bekezdés és e bekezdés szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal és végrehajtási jogi aktusokkal összhangban engedélyezett, és egy adott állaton elhelyezett két azonosító eszközön ugyanannak az egyedi azonosító kódnak kell szerepelnie, ami az állatok nyilvántartásával együtt lehetővé teszi minden egyes

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, abban az esetben, ha az állat azonosító kódját alkotó karakterek nem teszik lehetővé elektronikus azonosító alkalmazását ugyanazzal az egyedi azonosító kóddal, az érintett tagállam illetékes hatóságának felügyelete mellett megengedheti, hogy a második azonosító eszközön más kód szerepeljen, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

(3)   A Bizottság, a megfelelő nyomonkövethetőség és a technikai fejlődéshez való alkalmazkodás, valamint az azonosítási rendszer optimális működésének biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletben előírt azonosító eszközökre vonatkozó követelmények, valamint az egyes azonosító eszközök bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedések tekintetében.

A vonatkozó ISO-szabványok vagy elismert nemzetközi szabványalkotószervezetek által elfogadott más nemzetközi technikai szabványok alapján, valamint azzal a feltétellel, hogy e nemzetközi szabványok legalább az ISO-szabványoknál magasabb szintű teljesítményt és a megbízhatóságot képesek garantálni, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján előírja a szükséges szabályokat a következők tekintetében:

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy 2019. július 18-tól rendelkezésre álljon a szükséges infrastruktúra annak érdekében, hogy az állatok elektronikus azonosító alapján történő azonosítását hivatalos azonosító eszközként biztosítsák e rendelettel összhangban.

A tagállamok 2019. július 18-tól kezdődő hatállyal nemzeti rendelkezéseket vezethetnek be, hogy az (1) bekezdésben előírt két azonosító eszköz egyikeként kötelezővé tegyék az elektronikus azonosítót.

A második albekezdésben meghatározott lehetőséggel élő tagállamok az ilyen nemzeti rendelkezések szövegét benyújtják a Bizottságnak, és ezt az információt az interneten hozzáférhetővé teszik. A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak ezen információnak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételében úgy, hogy weblapján a tagállamok vonatkozó weblapjaira mutató linkeket helyez el.

(5)   Az (1) bekezdéstől eltérve a kulturális és sporteseményekre szánt szarvasmarhafélék – a vásárokra és kiállításokra szántak kivételével – más, az említett bekezdésben szereplő azonosítási standardokkal egyenértékű azonosítási standardokat biztosító azonosító eszközzel is azonosíthatók.

Az első albekezdésben említett alternatív azonosító eszközöket használó gazdaságok az (5) bekezdésben említett számítógépes adatbázisban kerülnek nyilvántartásba vételre.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza a szükséges szabályokat e nyilvántartásokra vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A Bizottság, annak érdekében, hogy a nyomonkövethetőség az (1) bekezdésben előírt azonosítási standardokkal egyenértékű azonosítási standardok alapján biztosított legyen, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, valamint az ezek bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket fogadjon el az első albekezdésben említett alternatív azonosító eszközökre vonatkozó követelmények tekintetében.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása útján szabályokat és az ezek bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket írhat elő az első albekezdésben említett alternatív azonosító eszközök formátuma és kialakítása tekintetében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljáráskeretében kell elfogadni.

(6)   A tagállamok közlik egymással és a Bizottsággal a területükön alkalmazott azonosító eszközök mintáját. Ezt az információt a tagállamok az interneten hozzáférhetővé teszik. A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak ezen információnak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételében úgy, hogy weblapján a tagállamok vonatkozó weblapjaira mutató linkeket helyez el.”

5.

A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

„4a. cikk

Az azonosító eszközök elhelyezésének határideje

(1)   A 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott azonosító eszköz elhelyezésére az állat születése szerinti tagállam által meghatározott maximális időtartamon belül kerül sor. A maximális időtartam az állat születésének napjától számítandó és nem haladhatja meg a 20 napot.

Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam az állat születését követő legfeljebb 60 napra meghosszabbítható.

Az állat nem hagyhatja el a születése szerinti gazdaságot mindkét azonosító eszköznek az adott állaton történő elhelyezése előtt.

(2)   A Bizottság, annak lehetővé tétele érdekében, hogy az azonosító eszközök gyakorlati nehézségekkel járó különleges körülmények között is alkalmazhatók legyenek, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az olyan különleges körülmények megállapítása tekintetében, amelyek között a tagállam az azonosító eszközök alkalmazására vonatkozó, az (1) bekezdés első és második albekezdésében előírt maximális időtartamokat meghosszabbíthatja. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az egyes lehetőségek igénybevételéről.

4b. cikk

Harmadik országokból származó állatok azonosítása

(1)   Minden olyan állatot, amelyen a 91/496/EGK irányelv értelmében el kell végezni a harmadik országokból az Unióba behozott állatokon elvégzendő állat-egészségügyi ellenőrzéseket, és amelyet egy az Unió területén található rendeltetési gazdaságba szánnak, a rendeltetési gazdaságban a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott azonosító eszközzel azonosítanak.

Az állaton a származási hely szerinti harmadik országban elhelyezett eredeti azonosítót az 5. cikkben előírt számítógépes adatbázisban rögzítenek a rendeltetési hely szerinti tagállamban az állat azonosító eszközének egyedi azonosító kódjával együtt.

Az első albekezdés nem vonatkozik a közvetlenül egy tagállam területén található vágóhídra szánt állatokra, feltéve, hogy az állatokat az említett, a 91/496/EGK irányelv szerinti állat-egészségügyi ellenőrzések elvégzését követő 20 napon belül levágják.

(2)   Az 4. cikk (1) bekezdésében említett állatok azonosító eszközeinek elhelyezésére a rendeltetési gazdaság helye szerinti tagállam által meghatározott maximális időtartamon belül kerül sor. Ez az időtartam nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett állat-egészségügyi ellenőrzéseket követő 20 napot.

Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam a második azonosító eszköz esetében az állat születését követő legfeljebb 60 napra meghosszabbítható.

A 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett két azonosító eszközt minden esetben még az előtt elhelyezik az állatokon, hogy elhagynák a rendeltetési gazdaságot.

(3)   Amennyiben a rendeltetési gazdaság egy olyan tagállamban található, amely nemzeti rendelkezéseket vezetett be a 4. cikk (4) bekezdésének második albekezdése szerinti elektronikus azonosító kötelező használatára vonatkozóan, az állatokat az Unión belüli rendeltetési gazdaságban a rendeltetési tagállam által meghatározott időtartamon belül elektronikus azonosítóval kell azonosítani. Ez az időtartam nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett állat-egészségügyi ellenőrzéseket követő 20 napot.

Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam a második azonosító eszköz esetében legfeljebb az állatok születését követő 60 napra meghosszabbítható.

Az elektronikus azonosító eszközt minden esetben még az előtt elhelyezik az állatokon, hogy elhagynák a rendeltetési gazdaságot.

4c. cikk

Az egyik tagállamból a másikba szállított állatok azonosítása

(1)   Az egyik tagállamból a másikba szállított állatok megtartják a 4. cikk (1) bekezdése szerint elhelyezett eredeti azonosító eszközöket.

Az első albekezdéstől eltérően azonban, 2019. július 18-tól kezdődően a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága megengedheti:

(2)   Amennyiben a rendeltetési gazdaság egy olyan tagállamban található, amely nemzeti rendelkezéseket vezetett be az elektronikus azonosító kötelező használatára vonatkozóan, az állatokat legkésőbb a rendeltetési gazdaság helye szerinti tagállam által meghatározott időtartamon belül a rendeltetési gazdaságban elektronikus azonosítóval azonosítják. Ez a maximális időtartam nem haladhatja meg az állatok rendeltetési gazdaságba történő megérkezésétől számított 20 napot.

Az első albekezdéstől eltérve az állatok fiziológiai fejlődéséhez kapcsolódó okokból ez az időtartam a második azonosító eszköz esetében az állat születését követő legfeljebb 60 napra meghosszabbítható.

Az elektronikus azonosító eszközt minden esetben még az előtt elhelyezik az állatokon, hogy elhagynák a rendeltetési gazdaságot.

Az első albekezdés azonban nem vonatkozik a közvetlenül egy, az elektronikus azonosító kötelező használatára vonatkozó nemzeti rendelkezéseket bevezető tagállam területén található vágóhídra szánt állatokra.

4d. cikk

Az azonosító eszköz eltávolítása, módosítása vagy cseréje

Az azonosító eszköz az illetékes hatóság engedélye nélkül nem távolítható el és nem módosítható vagy cserélhető ki. Ilyen engedély csak akkor adható meg, ha az eltávolítás, módosítás vagy csere nem veszélyezteti az állat nyomonkövethetőségét, és amennyiben az állat egyedi azonosítása, ideértve a születési helye szerinti gazdaság azonosítását is, lehetséges.

Egy azonosító kód bármely cseréjét az állat eredeti azonosító eszközének egyedi azonosító kódjával együtt nyilván kell tartani az 5. cikkben előírt számítógépes adatbázisban.”

6.

Az 5. cikk a következő szöveggel helyettesítendő:

„5. cikk

A tagállamok illetékes hatóságai számítógépes adatbázist állítanak fel a 64/432/EGK irányelv 14. és 18. cikkének megfelelően.

A tagállamok azt a dátumot követően folytathatnak elektronikus adatcserét számítógépes adatbázisaik között, amikor a Bizottság elismerte az adatcsere-rendszer teljes működőképességét. E csere során az állattartó érdekeinek védelme érdekében biztosítani kell az adatvédelmet, illetve meg kell akadályozni a visszaéléseket.

A Bizottság a 22b. cikknek megfelelően a tagállamok közötti elektronikus információcsere biztosítása érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere körébe tartozó adatokra vonatkozó szabályok tekintetében.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza az adatcsere technikai feltételeit és módjait, valamint elismeri az adatcsererendszer teljes működőképességét. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárás keretében kell elfogadni.”;

7.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1)   Amennyiben egy tagállam nem végez elektronikus adatcserét más tagállamokkal az 5. cikkben említett elektronikus adatcsererendszer keretében a következőket kell alkalmazni:

(2)   A Bizottság, annak érdekében, hogy az állatok mozgásai a valamely tagállamban található származási gazdaságig visszamenőleg nyomon követhető legyen, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a számítógépes adatbázisból származó, a marhalevélen szerepeltetendő tájékoztatást érintő szabályok, valamint az ezek bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedések előírására vonatkozóan.”

8.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„6a. cikk

E rendelet nem akadályozhatja meg, hogy valamely tagállam nemzeti rendelkezéseket hozzon a nem az Unión belüli kereskedelemre szánt állatokra vonatkozó marhalevelek kiadásáról.”;

9.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

10.

A 8. cikket el kell hagyni.

11.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„9a. cikk

Képzés

A tagállamok biztosítják, hogy az állatok azonosításáért és nyilvántartásáért felelős személyek megkapják az e rendelet és a Bizottság által e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok vonatkozó rendelkezéseiről szóló utasításokat és iránymutatásokat.

A releváns rendelkezések minden egyes módosítása alkalmával az első albekezdésben említett személyek rendelkezésére kell bocsátani a megfelelő információkat.

A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő képzések álljanak rendelkezésre.

A Bizottság elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét, hogy az egész Unióban javuljon a tájékoztatás és a képzés minősége.”

12.

A 10. cikket el kell hagyni.

13.

A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

E cím alkalmazásában:

(1)   »marhahús«: minden, a 0201, 0202, 0206 10 95 és a 0206 29 91 KN-kód alá tartozó termék,

(2)   »címkézés«: egy címkének egy vagy több darab húshoz vagy azok csomagolóanyagához való rögzítése, vagy nem előcsomagolt termékek esetén, az eladási helyen a megfelelő információk eljuttatása a fogyasztóhoz, írott és jól látható formában,

(3)   »szervezet«: olyan piaci szereplők csoportja, amelyek a marhahús-kereskedelem azonos vagy eltérő területén végzik tevékenységüket,

(4)   »darált hús«: minden kicsontozott, ledarált, 1 %-nál kevesebb sót tartalmazó, a 0201, 0202, 0206 10 95 és a 0206 29 91 KN-kód alá tartozó hús,

(5)   »nyesedék«: emberi fogyasztásra alkalmasként elismert, kis darabokban kiszerelt hús, amelyet kizárólag a csontvázakon található maradékhús lefejtése során végzett feldolgozási műveletek és/vagy a hús feldarabolása során állítottak elő,

(6)   »darabolt hús«: kisebb kockákra, szeletekre vagy egyéb külön adagokra vágott hús, amelyet más piaci szereplőnek nem szükséges tovább darabolnia, mielőtt a végső fogyasztó megvásárolja, és amelyet a fogyasztó közvetlenül felhasználhat. A darabolt hús fogalmába nem tartozik bele a darált hús és a nyesedék.”

14.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

15.

A 14. cikk negyedik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság, az e szakaszban szereplő horizontális címkézési szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében, felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a darált hússal kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az e cikk első három bekezdésében szereplő szabályokkal egyenértékű, a marhahús-nyesedékre és a darabolt marhahúsra vonatkozó szabályok meghatározására vonatkozóan.”

16.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

Harmadik országokból származó marhahús kötelező címkézése

A 13. cikktől eltérve az olyan, az Unió területére behozott marhahúst, amin nincs minden, a 13. cikkben meghatározott információ feltüntetve, a következő feliratú címkével kell ellátni:

»Származási hely: nem EU« és »Levágva: (a harmadik ország neve)« ”.

17.

2014. december 13-tól:

18.

A 19., 20., és 21. cikket el kell hagyni.

19.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

(1)   A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy biztosítsák az e rendelet rendelkezéseinek történő megfelelést.

Az előírt ellenőrző tevékenység nem sértheti a Bizottság semmilyen, a 2988/95/EK, Euratom rendelet 9. cikke alapján végzett ellenőrzési tevékenységét.

A marhahús-értékesítéssel foglalkozó állattartóra, piaci szereplőre vagy szervezetre valamely tagállam által kiszabott szankcióknak hatékonyaknak, visszatartó erejűeknek és arányosaknak kell lenniük.

Az illetékes hatóságnak évente minimális számú ellenőrzést kell végeznie legalább a gazdaságok 3 %-ánál az állatok azonosításával és nyilvántartásával kapcsolatosan.

Az illetékes hatóságnak a második albekezdésben említett hivatali ellenőrzések minimális arányát azonnali hatállyal növelni kell, ha megállapítást nyer, hogy az állatok azonosítására és nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket nem tartották be.

Az illetékes hatóság által vizsgálandó gazdaságokat kockázatelemzés alapján kell kiválasztani.

Valamennyi tagállamnak augusztus 31-ig éves jelentést kell benyújtania a Bizottsághoz a hivatali ellenőrzések előző év során történt végrehajtásáról.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére az illetékes hatóság a következő közigazgatási szankciókat szabja ki az állattartóra:

(3)   Az (1) bekezdés ellenére, ha a marhahús-értékesítéssel foglalkozó piaci szereplők és szervezetek nem a II. címben foglalt kötelezettségeiknek megfelelően címkézik a marhahúst, a tagállamok megfelelő módon és az arányosság elvével összhangban elrendelik a marhahús piacról való kivonását. Az (1) bekezdésben említett szankciókon felül a tagállamok a következő intézkedéseket tehetik:

(4)   A Bizottság szakértői az illetékes hatósággal együttműködve:

(5)   A tagállamok, amelyek területén helyszíni ellenőrzést hajtanak végre, biztosítják a Bizottság szakértői részére a feladataik elvégzéséhez szükséges segítséget. Az ellenőrzések eredményét meg vitatják az érintett tagállam illetékes hatóságával, mielőtt a záróbeszámolót összeállítják, és köröztetik. A beszámolónak adott esetben ajánlásokat kell tartalmaznia a tagállamok számára az e rendeletnek való megfelelés javítására vonatkozóan.”

20.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

„22a. cikk

Az illetékes hatóságok

A tagállamok kijelölik az e rendelet és a Bizottság által e rendelet alapján elfogadott jogi aktusoknak való megfelelés biztosításáért felelős illetékes hatóságot vagy hatóságokat.

A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az említett hatóságok azonosító adatairól.

22b. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikk szerinti feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdésében, a 4a. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikkben, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1), (2) és (6) bekezdésében, a 13. cikk (6) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében, valamint a 15a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. július 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdésében, a 4a. cikk (2) bekezdésében, az 5. cikkben, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1), (2) és (6) bekezdésében, a 13. cikk (6) bekezdésében, a 14. cikk (4) bekezdésében és a 15a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdése, a 4a. cikk (2) bekezdése, az 5. cikk, a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1), (2) és (6) bekezdése, a 13. cikk (6) bekezdése, a 14. cikk (4) bekezdése, valamint a 15a. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”

21.

A 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 4. cikk (3), (5), valamint az 5. cikk és a 13. cikk (6) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusok tekintetében a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 58. cikkével létrehozott Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság segíti.

Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottságnak írásbeli eljárásban kell véleményt nyilvánítania, az ilyen eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök úgy határoz vagy a bizottsági tagok egyszerű többsége ezt kéri.

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.)."

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

22.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„23a. cikk

Jelentéstétel és jogalkotási fejlemények

Legkésőbb:

az e rendelet hatálybalépését követően a Bizottság megfelelő jelentéseket nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a, amelyekben megvizsgálja e rendelet végrehajtását és hatását, kitérve az első esetben az önkéntes címkézési rendelkezések felülvizsgálatának lehetőségére, a második esetben pedig a kötelező elektronikus azonosítás egész Unióban történő bevezetésének technikai és gazdasági megvalósíthatóságára.

A Bizottság e jelentésekhez szükség esetén megfelelő jogalkotási javaslatokat fűz.”;

23.

A következő melléklet kerül beillesztésre:

27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/50

(1)

Az Unió számos multilaterális, regionális és kétoldalú nemzetközi kereskedelmi megállapodást kötött, amelyek a felek számára kölcsönösen előnyös jogokat és kötelezettségeket határoznak meg.

(2)

Alapvető fontosságú, hogy az Unió – gazdasági érdekei védelme érdekében – megfelelő eszközökkel rendelkezzen a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt jogainak eredményes gyakorlásához. Ez különösen azokban a helyzetekre vonatkozik, amikor harmadik országok olyan kereskedelemkorlátozó intézkedéseket vezetnek be, amelyek csökkentik a nemzetközi kereskedelmi megállapodások alapján az Unió gazdasági szereplőit megillető előnyöket. Lehetővé kell tenni az Unió számára, hogy gyorsan és rugalmasan járjon el az általa megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt eljárások és határidők keretében. Ennek megfelelően olyan szabályokat kell létrehozni, amelyek biztosítják a keretet az Unió jogainak bizonyos konkrét helyzetekben való gyakorlásához.

(3)

A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény és az egyéb – például regionális vagy bilaterális – nemzetközi kereskedelmi megállapodások által megteremtett vitarendezési mechanizmusok célja, hogy az Unió és az említett megállapodásokban részt vevő másik fél vagy felek között felmerülő vitákban pozitív megoldás szülessen. Az Uniónak mindazonáltal rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy az említett vitarendezési mechanizmusokat megfelelően felfüggessze az engedményeket vagy más kötelezettségeket, ha a vita pozitív megoldására irányuló egyéb kísérletek sikertelennek bizonyulnak. Az Unió fellépésének az ilyen esetekben annak elérését kell céloznia, hogy az érintett harmadik ország megfeleljen a vonatkozó nemzetközi kereskedelmi szabályoknak, és így visszaálljon a kölcsönös előnyökkel járó helyzet.

(4)

A védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás szerint azon WTO-tagnak, amely védintézkedést kíván bevezetni, vagy egy védintézkedés meghosszabbítását tervezi, törekednie kell arra, hogy a közte és az ilyen védintézkedés által érintett exportőr tagok közötti engedmények és egyéb kötelezettségek lényegében azonos szinten maradjanak. Hasonló szabályokat határoztak meg az Unió által kötött más nemzetközi kereskedelmi megállapodások esetében is, beleértve a regionális vagy bilaterális megállapodásokat is. Azokban az esetekben, amikor az érintett harmadik ország nem hajt végre adekvát és arányos kiigazításokat, az Uniónak engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésével intézkedéseket kell hoznia az egyensúly helyreállítására. Az Unió fellépésének célja ilyen esetekben az kell, hogy legyen, hogy a harmadik országokat a kereskedelmet serkentő intézkedések bevezetésére ösztönözze, és így visszaálljon a kölcsönös előnyökkel járó helyzet.

(5)

Az 1994-es Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (1994. évi GATT) XXVIII. cikke és a hozzá kapcsolódó egyetértés szabályozza a WTO-tagok tarifajegyzékeiben meghatározott engedmények módosítását és visszavonását. Az ilyen módosítás által érintett WTO-tagoknak bizonyos feltételek mellett jogukban áll lényegében azonos szintű engedményeket visszavonni. Az Uniónak ilyen esetekben intézkedéseket kell elfogadnia az egyensúly helyreállítása céljából, hacsak nem születik megállapodás kompenzációs kiigazításokról. Az Unió fellépésének arra kell irányulnia, hogy a harmadik országokat kereskedelemserkentő intézkedések bevezetésére ösztönözze.

(6)

Az Uniónak lehetősége kell legyen jogainak a közbeszerzések területén való érvényesítése is az olyan esetekben, ha valamely kereskedelmi partner nem teljesíti a közbeszerzésről szóló WTO-megállapodás vagy más nemzetközi megállapodások értelmében fennálló kötelezettségeit. A közbeszerzésről szóló WTO-megállapodás leszögezi, hogy a keretében felmerülő viták nem eredményezhetik semelyik más WTO-megállapodás szerinti engedmények vagy kötelezettségek felfüggesztését. Az Unió fellépésének annak biztosítására kell irányulnia, hogy az engedmények lényegében azonos szinten maradjanak, a vonatkozó nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban rögzített szándéknak megfelelően.

(7)

A tagállamoknak saját területükön gondoskodniuk kell a közbeszerzés területére vonatkozó kereskedelempolitikai intézkedések olyan módon való alkalmazásáról, amely közigazgatási struktúráiknak és gyakorlatuknak a leginkább megfelel, tiszteletben tartva egyúttal az uniós jogot is.

(8)

Az e rendelet keretében elfogadott kereskedelempolitikai intézkedéseket objektív kritériumok alapján kell megválasztani és kidolgozni; ilyen kritérium többek között az, hogy az intézkedések hatékonyan ösztönözzék a harmadik országokat a nemzetközi kereskedelmi szabályok betartására; hogy alkalmasak legyenek a harmadik országok intézkedései által érintett uniós gazdasági szereplők kárpótlására; valamint hogy céljuk az Uniót érintő negatív gazdasági hatások minimalizálása legyen, többek között az alapvető fontosságú nyersanyagok tekintetében is.

(9)

E rendeletnek azokra az intézkedésekre kell koncentrálnia, amelyek kidolgozása és alkalmazása terén az Unió tapasztalattal rendelkezik. A rendelet működésének felülvizsgálata keretében meg kell majd vizsgálni, hogy hatálya esetleg kiterjeszthető-e oly módon, hogy a szellemi tulajdonjog ágazatával, valamint a szolgáltatásokkal kapcsolatos további intézkedések elfogadásáról is rendelkezzen, megfelelően figyelembe véve az egyes területek egyedi sajátosságait.

(10)

Az Unió jogainak érvényesítésekor az adott áru származását 2913/92/EGK tanácsi rendeletnek (2) megfelelően kell meghatározni. A közbeszerzés területén az Unió jogainak vitarendezést követő érvényesítésekor az adott szolgáltatás származását az azt nyújtó természetes vagy jogi személy származása alapján kell megállapítani. Az ajánlatkérő szerveknek vagy a közszolgáltató ajánlatkérőknek az ajánlattevők által az áruk és szolgáltatások származására vonatkozóan szolgáltatott információk vizsgálatakor ésszerű mértékű óvatossággal és kellő gondossággal kell eljárniuk.

(11)

A Bizottságnak e rendelet alkalmazási körét, működését és hatékonyságát – és ennek keretében a szellemi tulajdonjog ágazatán belüli, illetve a szolgáltatásokkal kapcsolatos további intézkedések lehetőségét is – legkésőbb a végrehajtása első lépését követően három évvel, vagy – ha ez a korábbi, akkor – legkésőbb a hatálybalépését követően öt évvel felül kell vizsgálnia. A Bizottságnak vizsgálata eredményéről be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A felülvizsgálatot adott esetben megfelelő jogalkotási javaslatok is követhetik.

(12)

Fontos biztosítani, hogy egyrészről a Bizottság, másrészről az Európai Parlament és a Tanács között hatékony kommunikáció és véleménycsere folyjon, mindenekelőtt a nemzetközi kereskedelmi megállapodások keretében felmerülő azon jogvitákról, amelyek intézkedések elfogadásához vezethetnek e rendelet alapján.

(13)

Módosítani kell a 3286/94/EK tanácsi rendeletet (3) annak érdekében, hogy a kereskedelempolitikai intézkedések végrehajtása tekintetében e rendeletre hivatkozzon.

(14)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kell gyakorolni.

(15)

Tekintettel arra, hogy az e rendelet keretében elfogadott kereskedelempolitikai intézkedések számos különböző hatásának vizsgálata rendkívül összetett feladatot jelenthet, valamint annak érdekében, hogy elegendő lehetőség álljon rendelkezésre a lehető legszélesebb körű támogatottság biztosításához, a Bizottságnak nem célszerű elfogadnia azt a végrehajtási jogi aktust, amelynek tervezetéről az e rendeletben említett bizottság kivételes jelleggel nem ad ki véleményt.

(16)

Az Unió érdekeinek védelmére a Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, amennyiben a kereskedelempolitikai intézkedéseknek az érintett harmadik fél viselkedéséhez való hozzáigazítását megkövetelő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(17)

E rendelet nem érinti azt a lehetőséget, hogy kereskedelempolitikai intézkedések elfogadására kerüljön sor más vonatkozó uniós jogi aktusok, illetve az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései alapján, a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozóan előírt rendelkezések tiszteletben tartásával,

a)

azokban az esetekben, ha harmadik országok az Unió érdekeit sértő módon nemzetközi kereskedelmi szabályokat szegnek meg, a kielégítő megoldás érdekében olyan módon reagálhasson, amely visszaállítja az uniós gazdasági szereplők számára az előnyöket;

b)

a harmadik országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokban az engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállításához folyamodhasson, ha az Unióból származó áruk számára biztosított elbánásban az Unió érdekeit érintő változás következik be.

a)

kereskedelmi vitákban a WTO vitarendezési szabályairól és eljárásairól szóló egyetértése (WTO vitarendezési egyetértése) alapján születő döntés nyomán, amennyiben az Unió engedélyt kapott a WTO vitarendezési egyetértésének hatálya alá tartozó multilaterális és plurilaterális megállapodások szerinti engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére;

b)

más nemzetközi kereskedelmi megállapodások – így többek között a regionális vagy bilaterális megállapodások – keretében felmerülő kereskedelmi vitákban születő döntés nyomán, amennyiben az Uniónak jogában áll felfüggeszteni az ilyen megállapodások szerinti engedményeket vagy más kötelezettségeket;

c)

engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítása céljából, amire a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 8. cikke vagy az egyéb nemzetközi megállapodásokban – így többek között regionális vagy bilaterális megállapodásokban – foglalt, védintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezések értelmében az jogosíthatja fel az Uniót, hogy egy harmadik ország védintézkedéseket alkalmaz;

d)

amikor egy WTO-tag az 1994. évi GATT XXVIII. cikke szerint engedményeket módosít anélkül, hogy megállapodás született volna kompenzációs kiigazításokról.

a)

amennyiben egy kereskedelmi vitának a WTO vitarendezési egyetértése keretében történő elbírálása nyomán engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére kerül sor, azok szintje nem haladhatja meg a WTO Vitarendezési Testülete által engedélyezett szintet;

b)

amennyiben más nemzetközi kereskedelmi megállapodások – így többek között a regionális vagy bilaterális megállapodások – keretében, nemzetközi vitarendezési eljárás nyomán engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésére kerül sor, azok mértéke nem haladhatja meg a harmadik ország szóban forgó intézkedése által okozott hatálytalanítás vagy gyengítés szintjét, amelyet az adott esettől függően vagy a Bizottság állapít meg, vagy választott bírósági eljárás keretében állapítanak meg;

c)

ha az engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítása nemzetközi kereskedelmi megállapodások védintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseinek értelmében történik, akkor az Unió fellépésének mértéke lényegében azonos a védintézkedés által érintett engedmények vagy más kötelezettségek mértékével, a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodásban vagy más nemzetközi kereskedelmi megállapodások – így többek között a regionális vagy bilaterális megállapodások – védintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseiben foglalt feltételek szerint, amelyek értelmében a védintézkedést alkalmazzák;

d)

amennyiben az 1994. évi GATT XXVIII. cikkével és a vonatkozó egyetértéssel (5) összefüggésben kerül sor engedmények visszavonására valamely harmadik országgal folytatott kereskedelemben, érdemben azonosnak kell lenniük a szóban forgó harmadik ország által módosított vagy visszavont engedmények mértékével, az 1994. évi GATT XXVIII. cikkében és a vonatkozó egyetértésben foglalt feltételeknek megfelelően.

a)

hatékonyak lesznek-e az intézkedések a tekintetben, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályoknak való megfelelésre ösztönözzék a harmadik országokat;

b)

alkalmasak lesznek-e az intézkedések arra, hogy segítséget nyújtsanak a harmadik országok intézkedései által érintett uniós gazdasági szereplőknek;

c)

rendelkezésre állnak-e alternatív források az érintett termékek vagy szolgáltatások beszerzésére, annak érdekében, hogy elkerülhetők vagy a lehető legkisebbre csökkenthetők legyenek az Unión belül a feldolgozó iparágakra, az ajánlatkérő szervekre vagy a közszolgáltató ajánlatkérőkre, valamint a végső fogyasztókra gyakorolt negatív hatások;

d)

nem eredményez-e aránytalan adminisztratív nehézségeket és költségeket az intézkedések alkalmazása;

e)

bármely egyéb egyedi kritérium, amelyet a 3. cikkben említett esetekkel összefüggésben nemzetközi kereskedelmi megállapodás ír elő.

a)

vámengedmények felfüggesztése, új vámok vagy magasabb vámtételek bevezetése, ideértve a vámoknak a legnagyobb kedvezményes elbánás szintjére való visszaállítását vagy annál magasabb szinten való kivetését, illetve bármely további árubehozatali vagy -kiviteli teher bevezetését;

b)

az árubehozatalra vagy -kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások bevezetése vagy fokozása kvóták, behozatali vagy kiviteli engedélyek vagy más intézkedések formájában;

c)

árukra, szolgáltatásokra vagy szállítókra vonatkozó engedmények felfüggesztése a közbeszerzés területén, az alábbiak révén:

a)

az érintett áruk vagy szolgáltatások jellegének megfelelően meg kell állapítani azt az értékküszöböt, amely felett a kizárást és/vagy a kötelező áremelést alkalmazni kell, figyelembe véve a szóban forgó kereskedelmi megállapodás rendelkezéseit, valamint a hatálytalanítás vagy gyengítés szintjét;

b)

meg kell határozni, hogy az intézkedést mely ágazatokra, illetve mely áru- és szolgáltatáskategóriákra kell alkalmazni, valamint meg kell határozni az esetleges kivételeket is;

c)

tagállamonkénti felsorolásban meg kell határozni azokat a ajánlatkérő szerveket és közszolgáltató ajánlatkérőket vagy ezek kategóriáit, amelyeknek a közbeszerzéseire az intézkedést alkalmazni kell. Ehhez minden tagállam benyújtja az érintett ajánlatkérő szerveknek vagy közszolgáltató ajánlatkérőknek, illetve ezek kategóriáinak a jegyzékét. Az intézkedések révén biztosítani kell az engedmények vagy más kötelezettségek felfüggesztésének megfelelő szintjét, valamint a tagállamok közötti méltányos elosztását.

a)

természetes személy esetén az az ország, amelynek az adott személy állampolgára vagy amelyben állandó tartózkodási joggal rendelkezik;

b)

jogi személy esetén az alábbiak bármelyike:

a)

a harmadik ország, amelynek intézkedései vitarendezési eljárás során a nemzetközi kereskedelmi szabályokat sértőnek bizonyultak, helyreállítja az azoknak való megfelelőségét, vagy a felek más módon kölcsönösen kielégítő megoldásra jutnak;

b)

olyan esetekben, amikor engedmények vagy más kötelezettségek egyensúlyának helyreállítására kerül sor annak nyomán, hogy egy harmadik ország védintézkedést fogad el, és a védintézkedés visszavonásra kerül vagy hatályát veszti, vagy az érintett harmadik ország megfelelő és arányos kompenzációt nyújt az Uniónak egy, a 4. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktus elfogadását követően;

c)

olyan esetekben, amikor egy WTO-tag az 1994. évi GATT XXVIII. cikke alapján engedményeket módosít, és az érintett harmadik ország megfelelő és arányos kompenzációt nyújt az Uniónak egy, a 4. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktus elfogadását követően.

a)

nemzetközi fejlemények a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) szerinti egyéb kötelezettségek felfüggesztése területén;

b)

az Unión belüli fejlemények a szolgáltatási ágazatokra vonatkozó közös szabályok elfogadása területén;

c)

mennyire lehetnek eredményesek az esetleges további kereskedelempolitikai intézkedések az Unió nemzetközi kereskedelmi megállapodások alapján fennálló jogainak érvényesítésében;

d)

a szolgáltatásokkal kapcsolatos, esetleges további kereskedelempolitikai intézkedések egységes és hatékony gyakorlati végrehajtásának biztosítására rendelkezésre álló mechanizmusok; valamint

e)

az Unióban jelen lévő szolgáltatók számára jelentkező hatások, amikor a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el e rendelet alapján.

27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/59

(1)

Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség fokozatos létrehozása céljából az Uniónak többek között a tagállamközi polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedéseket kell elfogadnia, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezek az intézkedések többek között a következők biztosítására irányulhatnak: a bírósági ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése és azok végrehajtása, az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés, a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.

(3)

„Az ítélet-végrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása” című zöld könyvvel a Bizottság 2006. október 24-én konzultációt kezdeményezett arról, hogy szükséges-e egy olyan európai eljárás létrehozása, amely lehetővé teszi a bankszámlák zárolását, valamint egy ilyen eljárás lehetséges tulajdonságairól.

(4)

A 2009. decemberi Stockholmi Programban (3) – amely meghatározza a 2010 és 2014 közötti időszakra a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó prioritásokat – az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy mérje fel, milyen igény mutatkozik olyan ideiglenes intézkedések – ideértve a biztosítási intézkedéseket is – uniós szintű előírására, amelyekkel például meg lehet akadályozni, hogy a vagyoni eszközök még a követelés végrehajtása előtt eltűnjenek, illetve értékelje ezen intézkedések megvalósíthatóságát, valamint tegyen megfelelő javaslatokat a bankszámlák és az adósok vagyoni eszközei tekintetében hozott ítéletek Unión belüli végrehajtása hatékonyságának javítására.

(5)

Minden tagállamban léteznek a biztosítási intézkedések – így számlazárolást elrendelő végzések – megállapítására vonatkozó nemzeti eljárások, azonban az intézkedések elrendelésének feltételei és végrehajtásuk hatékonysága nagy különbségeket mutat. Ezen túlmenően, tagállamközi ügyekben nehézkes lehet a nemzeti biztosítási intézkedések igénybevétele, különösen ha a hitelező több, különböző tagállamban vezetett számla zárolására törekszik. Ezért szükségesnek és célszerűnek tűnik egy olyan kötelező erejű és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi eszköz elfogadása, amely létrehoz egy, a bankszámlákon tartott pénzeszközök hatékony és gyors zárolását tagállamközi ügyekben lehetővé tevő új uniós eljárást.

(6)

Az e rendelettel létrehozott eljárásnak kiegészítő és választható eszközként kell a hitelező rendelkezésére állnia, és a hitelező továbbra is szabadon igénybe vehet bármely más, nemzeti jog szerinti eljárást is azzal egyenértékű intézkedés foganatosítása céljából.

(7)

A hitelező számára lehetővé kell tenni, hogy ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés formájában olyan biztosítási intézkedést kérhessen (a továbbiakban „számlazárolási végzés” vagy „végzés”), amely megakadályozza az adósa által valamely tagállamban vezetett bankszámlán tartott pénzeszközöknek az átutalását vagy felvételét, amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy ezen intézkedés nélkül a hitelező adóssal szembeni követelésének későbbi érvényesítése meghiúsul, vagy számottevően nehezebbé válik. Az adós bankszámláján tartott pénzeszközök zárolásának egyben azt is biztosítania kell, hogy ne csak maga az adós, hanem az általa e bankszámlán keresztül – például állandó fizetési megbízás, csoportos beszedési megbízás vagy hitelkártya-használat révén – történő kifizetésekre felhatalmazott személyek se használhassák fel ezeket a pénzeszközöket.

(8)

E rendelet hatályának ki kell terjednie valamennyi polgári és kereskedelmi ügytípusra, eltekintve egyes, pontosan meghatározott ügyektől. Nem alkalmazandó ez a rendelet különösen a fizetésképtelenségi eljárásban részt vevő adóssal szembeni követelésekre. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben az 1346/2000/EK tanácsi rendeletben (4) meghatározott fizetésképtelenségi eljárást indítottak az adóssal szemben, akkor ellene már nem bocsátható ki számlazárolási végzés. Másrészről azonban, e kivétel mellett is lehetőséget kell adni arra, hogy a számlazárolási végzés felhasználható legyen az adós által harmadik felek részére a hitelező kárára kifizetett összegek behajtásának céljára.

(9)

Ezt a rendeletet olyan hitelintézeteknél vezetett bankszámlákra kell alkalmazni, amelyek tevékenysége betétek vagy más visszafizetendő pénzeszközök nyilvános gyűjtése és hitelek saját néven történő nyújtása.

A rendelet ezért nem alkalmazandó azokra a pénzügyi intézményekre, amelyek nem gyűjtenek ilyen betéteket, például export- és beruházási projektek finanszírozásával, vagy fejlődő országbeli projektek finanszírozásával foglalkozó, illetve pénzpiaci szolgáltatásokat nyújtó intézetekre. E rendelet nem alkalmazandó továbbá a monetáris hatóságként eljáró központi bankoknál vagy azok által vezetett számlákra, valamint azokra a számlákra sem, amelyek a számlazárolási végzéssel egyenértékű nemzeti végzés segítségével nem zárolhatók, vagy amelyek az adott számla vezetésének helye szerinti tagállam joga alapján egyébként mentességet élveznek a lefoglalás alól.

(10)

Ez a rendelet kizárólag tagállamközi ügyekre alkalmazandó. A rendeletben meg kell határozni, hogy ebben a konkrét összefüggésben mi minősül tagállamközi ügynek. E rendelet alkalmazásában tagállamközi ügynek tekintendő, ha a számlazárolási végzés iránti kérelem ügyében eljáró bíróság az egyik tagállam területén van, míg a végzés által érintett bankszámlát egy másik tagállamban vezetik. Szintén tagállamközi ügynek tekintendő, ha a hitelező lakóhelye vagy székhelye az egyik tagállam területén van, míg a bíróság és a zárolandó bankszámla vezetésének helye egy másik tagállamban található.

Ez a rendelet nem alkalmazandó a számlazárolási végzés iránti kérelem ügyében eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamban vezetett számlák zárolására, amennyiben a hitelező lakóhelye vagy székhelye szintén ebben a tagállamban van, még akkor sem, ha a hitelező ezzel egy időben egy másik tagállamban vezetett számlát vagy számlákat érintő számlazárolási végzés iránti kérelmet is előterjesztett. Ebben az esetben a hitelezőnek két külön kérelmet kell előterjesztenie, egyet a számlazárolási végzésre, egyet pedig a nemzeti intézkedésre irányulóan.

(11)

A számlazárolási végzésre irányuló eljárásnak az ügy érdemére vonatkozó eljárás megindítása előtt vagy az eljárás során bármikor a később meghozandó bírósági határozat végrehajtását biztosítani kívánó hitelező rendelkezésére kell állnia. Az eljárást olyan hitelezők számára is elérhetővé kell tenni, akik már birtokában vannak az adóst a hitelező követelésének megfizetésére kötelező bírósági határozatnak, perbeli egyezségnek vagy közokiratnak.

(12)

A számlazárolási végzésnek rendelkezésre kell állnia a már esedékessé vált követelések biztosításának céljára. Szintén rendelkezésre kell állnia továbbá a még nem esedékes követelések biztosítására, amennyiben azok már bekövetkezett ügyletből vagy eseményből származnak és összegük meghatározható, ideértve a jogellenes károkozáshoz, a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményhez vagy az ilyen cselekményből fakadó igényhez kapcsolódó követeléseket, valamint a büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményen alapuló polgári jogi kártérítés vagy az eredeti állapot helyreállítása iránti igényeket is.

A hitelező kérelmezheti, hogy a számlazárolási végzést a tőkekövetelés összegére vagy annál alacsonyabb összegre bocsássák ki. Ez utóbbi például akkor állhat a hitelező érdekében, ha követelésének egy részére már szerzett valamilyen más biztosítékot.

(13)

Annak biztosítása érdekében, hogy a számlazárolási végzéssel kapcsolatos eljárás és az ügy érdemében folyó eljárás között szoros kapcsolat álljon fenn, a számlazárolási végzés kibocsátására vonatkozó nemzetközi joghatósággal azon tagállam bíróságainak kell rendelkezniük, amelyben a bíróságok az ügy érdemében történő határozathozatalra joghatósággal rendelkeznek. A rendelet alkalmazásában az ügy érdemére vonatkozó eljárás fogalmának ki kell terjednie a szóban forgó követelésre vonatkozó végrehajtható jogcím megszerzésére irányuló mindennemű eljárásra, beleértve többek között a fizetési meghagyásra vonatkozó egyszerűsített eljárásokat, és az olyan eljárásokat is, mint például a francia „procédure de référé”. Amennyiben az adós valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező fogyasztó, úgy a végzés kibocsátásának tekintetében kizárólag az adott tagállam bíróságai rendelkezhetnek joghatósággal.

(14)

A számlazárolási végzés kibocsátási feltételeinek megfelelő egyensúlyt kell teremteniük a hitelezőnek a végzés beszerzéséhez fűződő érdeke és az adós azon érdeke között, hogy ne kerüljön sor visszaélésre a végzéssel kapcsolatban.

Következésképpen, amennyiben a hitelező a határozathozatalt megelőzően kérelmezi a számlazárolási végzés kibocsátását, a kérelemmel megkeresett bíróságnál olyan bizonyítékot kell előterjesztenie, amelynek alapján az megbizonyosodhat arról, hogy a hitelezőnek jók az esélyei arra, hogy a bíróság érdemben helyt fog adni az adóssal szembeni követelésének.

Továbbá, a hitelező minden helyzetben – beleértve azt is, amikor már bírósági határozattal rendelkezik – köteles kell legyen bizonyítani a bíróság előtt, hogy követelésének érvényesítése sürgős jogi védelmet igényel, és a számlazárolási végzés nélkül a már meglévő vagy jövőbeli bírósági határozat végrehajtása meghiúsulhat vagy számottevően nehezebb lehet, mivel fennáll annak a valós kockázata, hogy mire a hitelező végre tudná hajtatni a meglévő vagy jövőbeli bírósági határozatot, addigra az adós esetlegesen kimenti, elrejti vagy megsemmisíti vagyoni eszközeit, vagy érték alatt, szokatlan mértékben vagy szokatlan módon értékesíti azokat.

A bíróságnak értékelnie kell azokat a bizonyítékokat, amelyeket a hitelező a kockázat fennállásának alátámasztására terjesztett elő. A bizonyítékok kapcsolódhatnak például az adósnak a hitelező követelésével kapcsolatban vagy a felek közötti valamely korábbi vita során tanúsított magatartásához, az adós hiteltörténetéhez, az adós vagyoni eszközeinek jellegéhez vagy az adós által tett, az eszközeit érintő közelmúltbeli lépésekhez. A bizonyítékok értékelése során a bíróság tekintettel lehet arra, hogy önmagukban nem minősülnek szokatlannak azok az adós által a számlákról végrehajtott pénzfelvételek és kifizetések, amelyek célja a szokásos üzletmenet fenntartása vagy ismétlődő családi kiadások fedezése. A követelés ki nem fizetésének vagy vitatásának a ténye, vagy az, hogy az adósnak több hitelezője is van, önmagában nem tekinthető elegendő bizonyítéknak a végzés kibocsátásához. Önmagukban szintén nem tekinthetők a végzés kibocsátásához elégséges alapnak az adós rossz vagy romló anyagi körülményei. Ezeket a tényezőket azonban a bíróság a kockázat fennállásának átfogó felmérése során figyelembe veheti.

(15)

A számlazárolási végzés meglepetés jellegének, valamint annak biztosítása céljából, hogy az hasznos eszköz legyen azon hitelezők kezében, akik követeléseiket tagállamközi ügyekben kívánják behajtani az adóstól, az adóst nem lehet tájékoztatni a hitelező számlazárolási végzés iránti kérelméről, és nem hallgatható meg a végzés kibocsátása előtt, valamint a végzésről annak végrehajtása előtt nem értesíthető. A bíróság nem bocsáthatja ki a végzést, amennyiben a hitelező által vagy adott esetben a hitelező tanúja vagy tanúi által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok és információk alapján nem győződött meg arról, hogy a számla vagy számlák zárolása indokolt lenne.

(16)

Amennyiben a hitelező a számlazárolási végzés iránti kérelmet az ügy érdemére vonatkozó eljárás kezdeményezése előtt terjesztette elő a bíróságnál, e rendeletnek köteleznie kell őt arra, hogy egy meghatározott határidőn belül kezdeményezze azt az eljárást, és arra is köteleznie kell. hogy igazolja az eljárás kezdeményezését azon bíróságnak, amelynél a végzés iránti kérelmet előterjesztette. Ha a hitelező nem teljesíti ezt a kötelezettséget, a bíróságnak hivatalból vissza kell vonnia a végzést, vagy annak automatikusan meg kell szűnnie.

(17)

Tekintettel az adós előzetes meghallgatásának hiányára, e rendeletben konkrét garanciákat kell biztosítani a végzéssel való visszaélések megelőzése és az adós jogainak védelme érdekében.

(18)

Az egyik ilyen fontos védőintézkedésnek annak a lehetőségnek kell lennie, hogy előírják a hitelező számára, hogy nyújtson biztosítékot annak szavatolása céljából, hogy az adóst a későbbiekben kártalanítani lehessen a számlazárolási végzés következtében általa elszenvedett károk tekintetében. A nemzeti jog rendelkezéseitől függően ez a biztosíték rendelkezésre bocsátható akár letét, akár egyéb garancia formájában, például bankgarancia vagy jelzálog révén. A bíróságnak mérlegelési jogkört kell adni annak eldöntésére, hogy milyen összegű biztosíték elegendő a végzéssel való visszaélés megelőzéséhez és az adós kártalanításának garantálásához, és amennyiben az esetleges kár összegére vonatkozóan nem áll rendelkezésre konkrét bizonyíték, a bíróság szabadon dönthet arról, hogy a biztosítéki összeg meghatározásakor irányadónak tekintse a kibocsátandó végzésben szereplő összeget.

Azokban az esetekben, amikor a hitelező még nem szerzett olyan bírósági határozatot vagy közokiratot, vagy nem jutott olyan perbeli egyezségre, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését, alapszabályként alkalmazni kell a biztosíték nyújtásának követelményét, és a bíróság csak kivételes esetben tekinthet el e követelmény alkalmazásától vagy írhatja elő alacsonyabb összegű biztosíték nyújtását, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az adott eset körülményeit figyelembe véve a biztosíték előírása nem helyénvaló, felesleges vagy aránytalan. Ilyen körülmény lehet például, ha a hitelezőnek különösen jók az esélyei arra, hogy követelésének helyt adjanak, de nem rendelkezik elegendő forrással a biztosíték megfizetésére, ha a követelés tartási vagy bérfizetési kötelezettségre vonatkozik, vagy ha a követelés összegének nagyságából fakadóan nem valószínű, hogy a végzés bármilyen veszteséget okozna az adósnak, például kisebb üzleti adósság esetében.

Azokban az esetekben, amikor a hitelező már bírósági határozatot vagy közokiratot szerzett, vagy perbeli egyezségre jutott, a biztosíték előírásának a bíróság mérlegelési jogkörébe kell tartoznia. A biztosíték előírása helyénvaló lehet például akkor – kivéve a fent említett kivételes körülmények esetén –, ha az a bírósági határozat, amelynek végrehajtását az adott számlazárolási végzés biztosítani hivatott, folyamatban lévő fellebbezési eljárás miatt még nem hajtható végre vagy csak ideiglenesen hajtható végre.

(19)

A hitelező és az adós érdekei közötti megfelelő egyensúly kialakításának másik fontos elemeként szabályt kell alkotni a hitelezőnek az adós által a számlazárolási végzés következtében elszenvedett károk tekintetében fennálló felelősségéről. Ennek a rendeletnek ezért minimumkövetelményként elő kell írnia a hitelező felelősségét, amennyiben a számlazárolási végzés következtében az adós által elszenvedett károk –a hitelezőnek felróható okok miatt következtek be. Ebben az összefüggésben a bizonyítási tehernek az adósra kell hárulnia. Az e rendeletben megállapított felelősségi okok tekintetében a hitelezőnek felróható hiba megdönthető vélelmezését létrehozó harmonizált szabályt kell előírni.

Emellett lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a nemzeti jogukban fenntarthassanak vagy bevezethessenek a rendeletben foglalt felelősségi okoktól eltérő egyéb felelősségi okokat is. Az ilyen egyéb felelősségi okokat illetően a tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek más felelősségi okokat is, többek között az objektív felelősséget.

E rendeletben kollíziós szabályokat is meg kell határozni, amelyek szerint a hitelező felelőssége szempontjából alkalmazandó jog a végrehajtás helye szerinti tagállam joga. Amennyiben több tagállam is érintett a végrehajtásban, úgy az adós szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam joga tekintendő az alkalmazandó jognak. Abban az esetben, ha az adós szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam nem egyezik meg egyik végrehajtás helye szerinti tagállammal sem, úgy az ügyhöz legszorosabban kapcsolódó végrehajtás helye szerinti tagállam joga alkalmazandó. A végrehajtás helye szerinti tagállamokban zárolt egyes összegek nagysága lehet az egyik olyan szempont, amit a bíróságok az üggyel való legszorosabb kapcsolat megállapításának alapjaként figyelembe vehetnek.

(20)

Annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek azok a jelenlegi gyakorlati nehézségek, amelyek – tagállamközi összefüggésben – az arról történő tájékozódás kapcsán merülnek fel, hogy az adós melyik tagállamban vezeti bankszámláját, meg kell határozni e rendeletben egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a hitelező számára annak kérelmezését, hogy a bíróság szerezze be az adós bankszámlájának azonosításához szükséges információkat azon tagállam kijelölt információs hatóságától, amelyben a hitelező úgy véli, hogy az adós a bankszámláját vezeti. Tekintettel arra, hogy a hatóságok ilyen módon történő beavatkozása és a magánjellegű adatokhoz ilyen módon történő hozzáférés különleges esetnek tekinthető, a számlainformációkhoz való hozzájutást főszabály szerint csak azokban az esetekben indokolt lehetővé tenni, amikor a hitelező már végrehajtható bírósági határozatot vagy közokiratot szerzett, vagy perbeli egyezségre jutott. Kivételként azonban lehetővé kell tenni a hitelező számára, hogy akkor is nyújthasson be számlainformáció iránti kérelmet, ha a birtokában lévő határozat, perbeli egyezség vagy közokirat még nem hajtható végre. Ilyen kérelemre akkor lehet mód, ha a zárolandó összeg – a jelentőséggel bíró körülményeket figyelembe véve – jelentős, és a bíróság a hitelező által előterjesztett bizonyítékok alapján meggyőződött arról, hogy a számlainformációkra sürgősen szükség van, mivel fennáll annak a kockázata, hogy azok hiányában veszélybe kerül a hitelező követelésének az adóssal szembeni későbbi érvényesítése, és ez a hitelező pénzügyi helyzetének számottevő romlásához vezethet.

E mechanizmus működőképességének lehetővé tétele érdekében a tagállamoknak nemzeti jogukban rendelkezniük kell egy vagy több olyan módszerről ezen információk beszerzése tekintetében, amely eredményes és hatékony, és amely nem aránytalanul költséges vagy időigényes. A mechanizmus kizárólag abban az esetben alkalmazandó, ha a számlazárolási végzés kibocsátására vonatkozó valamennyi feltétel és előírás teljesül, és a hitelező kérelmében megfelelően megindokolta, hogy miért feltételezi, hogy az adós tulajdonában egy adott tagállamban egy vagy több számla is található; például ilyen ok lehet, ha az adós az adott tagállamban dolgozik, ott üzleti tevékenységet folytat vagy ott ingatlannal rendelkezik.

(21)

Az adós személyes adatainak védelme érdekében beszerzett, az adós bankszámlájának vagy bankszámláinak azonosításával kapcsolatos információk nem hozhatók a hitelező tudomására. Azokat kizárólag a kérelmező bírósággal lehet közölni, illetve kivételes esetben a bankkal, amennyiben a végrehajtás helye szerinti tagállamban található bank vagy a végzés végrehajtásáért felelős egyéb szervezet nem képes azonosítani az adós számláját a végzésben szereplő adatok alapján, például abban az esetben, ha több azonos nevű és azonos címmel rendelkező személy vezet ugyanannál a banknál számlát. Amennyiben – ilyen esetben – a végzésben feltüntetik, hogy a zárolandó számlaszámot/számlaszámokat információs kérelem útján szerezték be, úgy a banknak be kell kérnie az információkat a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától, és ezt informális és egyszerű módon kell tudnia megtenni.

(22)

E rendeletnek jogot kell biztosítania a hitelezőnek arra, hogy fellebbezéssel éljen a számlazárolási végzés kibocsátásának megtagadása ellen. E jog nem érinti a hitelező azon lehetőségét, hogy új tények vagy új bizonyítékok alapján új számlazárolási végzési iránti kérelmet terjesszen elő.

(23)

A bankszámlák zárolására alkalmazott végrehajtási struktúrák nagy különbségeket mutatnak az egyes tagállamokban. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen ezeknek a struktúráknak a megkettőzése a tagállamokban, valamint a nemzeti eljárások lehető legmesszebbmenőkig történő tiszteletben tartása érdekében ennek a rendeletnek – a számlazárolási végzés végrehajtása és tényleges alkalmazása tekintetében – a végzés végrehajtásának helye szerinti tagállam egyenértékű nemzeti végzéseinek végrehajtására és alkalmazására vonatkozó, meglévő módszerekre és struktúrákra kell épülnie.

(24)

A gyors végrehajtás biztosítása érdekében ennek a rendeletnek elő kell írnia, hogy a végzést az eredeti eljárás helye szerinti tagállamból a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága részére kell továbbítani oly módon, hogy az okiratok tartalma helyes, megbízható, illetve könnyen olvasható legyen.

(25)

A számlazárolási végzés megérkezése után a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának meg kell tennie a végzésnek a tagállam nemzeti joga szerinti végrehajtásához szükséges lépéseket a kézhez kapott végzésnek az annak végrehajtásáért az adott tagállamban felelős bank vagy egyéb szervezet részére történő továbbításával, vagy amennyiben a nemzeti jog erre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, a bank egyébirányú, a végzés alkalmazására irányuló utasításával.

(26)

A végrehajtás helye szerinti tagállam joga szerint az egyenértékű nemzeti végzések tekintetében igénybe vehető módszerektől függően a számlazárolási végzést az adós bankszámláján a megfelelő összeg zárolásával kell alkalmazni, vagy – amennyiben a vonatkozó nemzeti jog ilyen irányú rendelkezést tartalmaz – az összegnek egy zárolási célokra elkülönített bankszámlára történő átutalásával, amely bankszámla lehet az illetékes végrehajtó hatóság, a bíróság, az adós bankszámláját vezető bank, vagy az adott ügyben a zárolással megbízott koordináló szervezetként eljáró bank által tartott számla.

(27)

E rendeletnek nem célja, hogy kizárja a számlazárolási végzés végrehajtásával összefüggő díjak előzetes beszedésének lehetőségét. Ennek a kérdésnek a szabályozását a végzés végrehajtásának helye szerinti tagállam nemzeti jogának hatáskörében kell hagyni.

(28)

A számlazárolási végzésnek a végrehajtás helye szerinti tagállamban – adott esetben – az azzal egyenértékű tagállami végzéssel egyenrangúnak kell lennie. Amennyiben a nemzeti jog alapján bizonyos végrehajtási intézkedések elsőbbséget élveznek a számlazárolási intézkedésekkel szemben, úgy azoknak az e rendelet szerinti számlazárolásokkal szemben is elsőbbséget kell élvezniük. E rendelet alkalmazásában a bizonyos nemzeti jogrendszerekben létező, személynek címzett (in personam) határozatok egyenértékű nemzeti végzésnek tekintendők.

(29)

E rendeletnek elő kell írnia, hogy a végzés végrehajtásáért a végrehajtás helye szerinti tagállamban felelős bankot vagy egyéb szervezetet kötelezzék arra, hogy nyilatkozzon arról, hogy a végzés sikeresen zárolta-e az adós pénzeszközeit, és ha igen, akkor milyen mértékben, valamint hogy kötelezzék a hitelezőt arra, hogy a végzésben szereplő összegen felül zárolt összegeket szabadítsa fel.

(30)

A rendeletnek szavatolnia kell az adós tisztességes eljáráshoz, illetve hatékony jogorvoslathoz való jogát, ezért – tekintettel arra, hogy a számlazárolási végzést jellegénél fogva a másik fél meghallgatásának mellőzésével bocsátják ki – a rendeletnek arra is lehetőséget kell biztosítania az adós számára, hogy az a végzés alkalmazása után, az e rendeletben meghatározott okok alapján azonnal megtámadhassa a végzést vagy annak végrehajtását.

(31)

Ebben az összefüggésben a rendeletnek kötelezettséget kell előírnia arra vonatkozóan, hogy a hitelező által az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságánál előterjesztett valamennyi iratot és a szükséges fordításokat a számlazárolási végzés alkalmazása után haladéktalanul kézbesítsék az adósnak. A bíróságnak mérlegelési jogkört kell biztosítani abban a tekintetben, hogy határozatához egyéb olyan, a határozat alapjaként általa felhasznált iratokat – így például esetleges szóbeli meghallgatások szó szerinti leiratait – is csatol-e, amelyekre adott esetben az adósnak saját jogorvoslati lépéséhez szüksége lehet,.

(32)

Az adós számára biztosítani kell a számlazárolási végzés felülvizsgálatának lehetőségét, különösen akkor, ha az e rendeletben meghatározott feltételek és követelmények nem teljesültek, vagy abban az esetben, ha a végzés kibocsátását indokoló körülmények oly módon változtak meg, hogy a végzés kibocsátása már nem indokolt. Például jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az adós számára akkor, ha az adott ügy nem minősül tagállamközi ügynek az ebben a rendeletben szereplő meghatározás alapján, vagy ha az ebben a rendeletben meghatározott joghatósági szabályokat nem tartották be, ha a hitelező az e rendeletben megállapított határidőn belül nem kezdeményezte az ügy érdemére vonatkozó eljárást, ha a bíróság ennek következtében hivatalból nem vonta vissza a végzést vagy a végzés automatikusan nem szűnt meg, ha a hitelező követelésének sürgős, számlazárolási végzéssel történő védelme nem volt szükséges, mert nem állt fenn a követelés későbbi végrehajtása akadályozásának vagy számottevő megnehezítésének a kockázata, vagy ha a biztosítéknyújtás nem felelt meg az e rendeletben megállapított követelményeknek.

Jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az adós számára akkor is, ha a végzést és a számlazárolásról szóló értesítést nem e rendelet előírásainak megfelelően kézbesítették a részére, vagy amennyiben az adós részére kézbesített iratok nem feleltek meg az e rendelet szerinti nyelvi követelményeknek. Az ilyen jogorvoslati lehetőség engedélyezésétől azonban el kell tekinteni abban az esetben, ha az elmaradt kézbesítést vagy fordítást a megadott határidőn belül pótolják. A kézbesítés elmaradásának orvoslása érdekében a hitelezőnek kérelmet kell beadnia az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kézbesítésért felelős szervéhez arra vonatkozóan, hogy a megfelelő iratokat ajánlott postai küldeményként kézbesítsék az adós részére, illetve a bíróság rendelkezésére kell bocsátania az iratok szükséges fordításait abban az esetben, ha az adós vállalta az iratok bíróságon történő átvételét. Az ilyen kérelmet nem szükséges megkövetelni abban az esetben, ha a kézbesítés elmaradását időközben más módon orvosolták, például ha – a nemzeti joggal összhangban –a bíróság hivatalból kezdeményezte a kézbesítést.

(33)

Az e rendelet szerinti fordításokról történő gondoskodás, illetve a fordításokkal kapcsolatos költségek viselése kérdéseinek szabályozása nemzeti hatáskörben marad.

(34)

A számlazárolási végzés kibocsátása elleni jogorvoslat nyújtására a végzés kibocsátásának helye szerinti tagállam bíróságainak kell joghatósággal rendelkezniük. A számlazárolási végzés végrehajtása elleni jogorvoslat nyújtására vonatkozóan a végzés végrehajtásának helye szerinti tagállam bíróságainak vagy – adott esetben – illetékes végrehajtó hatóságainak kell joghatósággal rendelkezniük.

(35)

Az adósnak jogosultnak kell lennie arra, hogy kérelmezze a zárolt pénzeszközök felszabadítását, amennyiben megfelelő alternatív biztosítékot nyújt. Ez az alternatív biztosíték rendelkezésre bocsátható akár letét, akár egyéb garancia formájában, például bankgarancia vagy jelzálog révén.

(36)

E rendeletnek biztosítania kell, hogy az adós számlájának zárolása ne érintsen olyan pénzösszegeket, amelyek a végrehajtás helye szerinti tagállam joga alapján mentesek a lefoglalás alól – például olyan pénzösszegeket, amelyek az adós és családja megélhetésének biztosításához szükségesek. Az adott tagállamban alkalmazandó eljárási rendszertől függően az érintett összeget vagy az illetékes szervnek – amely lehet bíróság, bank vagy az illetékes végrehajtó hatóság – kell hivatalból mentesítenie a végzés alkalmazását megelőzően, vagy a végzés alkalmazása után, az adós kérésére kell mentesíteni. Amennyiben több tagállamban kerül sor számlák zárolására, és a mentesítés alkalmazására több alkalommal került sor, a hitelező számára biztosítani kell, hogy a végrehajtás helye szerinti bármely tagállam illetékes bíróságánál vagy – amennyiben a végrehajtás helye szerinti érintett tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik – a végrehajtás helye szerinti érintett tagállam illetékes végrehajtó hatóságánál kérelmezhesse az adott tagállamban alkalmazott mentesítés kiigazítását.

(37)

A számlazárolási végzés gyors és késedelem nélküli kibocsátásának és végrehajtásának biztosítása érdekében e rendeletnek meg kell határoznia az eljárás különféle szakaszainak lezárására rendelkezésre álló határidőket. Az eljárásban részt vevő bíróságok vagy hatóságok csak kivételes körülmények esetén térhetnek el ezektől a határidőktől, például ha az ügy jogi vagy ténybeli szempontból összetett.

(38)

Az e rendeletben előírt időtartamok és határidők számítására az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (5) kell alkalmazni.

(39)

E rendelet alkalmazásának előmozdítása érdekében kötelezni kell a tagállamokat arra, hogy a számlazárolási végzésekre, illetve az azokkal egyenértékű nemzeti végzésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaikra és eljárásaikra vonatkozóan bizonyos információkat megosszanak a Bizottsággal.

(40)

E rendelet gyakorlati alkalmazásának elősegítése érdekében formanyomtatványokat kell létrehozni a számlazárolási végzés iránti kérelemre, magára a számlazárolási végzésre, a pénzeszközök zárolásáról szóló értesítésre, valamint az e rendelet szerinti jogorvoslati kérelemre vagy fellebbezésre vonatkozóan.

(41)

Az eljárás hatékonyságának javítása érdekében, e rendeletben lehetővé kell tenni az érintett tagállamok eljárásjogi szabályai által engedélyezett modern kommunikációs technológiák legszélesebb körű alkalmazását, különösen az e rendelet szerinti formanyomtatványok kitöltésének, illetve az eljárásban részt vevő hatóságok közötti kommunikációnak a céljára. Továbbá a számlazárolási végzés és az e rendelet hatálya alá tartozó egyéb iratok aláírási módjának technológiai szempontból semlegesnek kell lennie annak érdekében, hogy alkalmazni lehessen a meglévő módszereket – mint pl. a digitális tanúsítás vagy a biztonságos hitelesítés –, valamint, hogy figyelembe lehessen venni az e téren a jövőben bekövetkező fejlődést.

(42)

Annak biztosítása érdekében, hogy e rendelet végrehajtására egységes feltételek mellett kerüljön sor, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendeletben előírt formanyomtatványok meghatározása, valamint későbbi módosítása céljából. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni.

(43)

Az e rendeletben előírt formanyomtatványok létrehozásáról és a későbbiekben azok módosításáról szóló végrehajtási jogi aktusok elfogadására a tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni a 182/2011/EU rendelet 4. cikkének megfelelően.

(44)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Különösen az annak 7., 8., 17., valamint 47. cikkében előírt, a magán- és családi élet tiszteletben tartásának, a személyes adatok védelmének, a tulajdonhoz való jognak, valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jognak a biztosítására törekszik.

(45)

A személyes adatokhoz való e rendelet szerinti hozzáféréssel, azok felhasználásával és továbbításával összefüggésben meg kell felelni a tagállamok nemzeti jogába átültetett 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) foglalt követelményeknek.

(46)

A rendelet alkalmazása céljából meg kell határozni ugyanakkor bizonyos konkrét feltételeket is a személyes adatokhoz való hozzáférésre, továbbá azok felhasználására és továbbítására vonatkozóan. Ebben a tekintetben sor került az európai adatvédelmi biztos véleményének figyelembevételére is (8). Az információgyűjtés által érintett személyt a nemzeti joggal összhangban kell tájékoztatni. Az adósnak a számlájával vagy számláival kapcsolatos adatközlésről történő értesítését 30 nappal késleltetni kell annak biztosítása érdekében, hogy az adós korai értesítése ne veszélyeztesse a számlazárolási végzés hatását.

(47)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen egy olyan biztosítási intézkedésre vonatkozó uniós eljárás létrehozását, amely lehetővé teszi a hitelező számára, hogy számlazárolási végzéshez jusson, amellyel megakadályozható, hogy az adós által valamely tagállamban vezetett bankszámlán tartott pénzeszközöknek az átutalása vagy felvétele veszélyeztesse a hitelező követelésének későbbi érvényesítését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és léptéke és hatása miatt azonban az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(48)

Ez a rendelet csak azokra a tagállamokra alkalmazandó, amelyekre nézve alkalmazása a Szerződéseknek megfelelően kötelező. Az e rendelet szerinti számlazárolási végzés beszerzésére vonatkozó eljárással ennek megfelelően csak azok a hitelezők élhetnek, amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamban rendelkeznek lakóhellyel vagy székhellyel, és az e rendelet értelmében kibocsátott végzések csak olyan bankszámlák zárolására vonatkozhatnak, amelyek ilyen tagállamban találhatók.

(49)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(50)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(51)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

házassági vagyonjog vagy olyan kapcsolatból eredő vagyonjog, amelyet az adott kapcsolatra alkalmazandó jog szerint a házasságéhoz hasonló joghatásúnak tekintenek;

b)

végrendelet és öröklés, ideértve a haláleset következtében felmerülő tartási kötelezettségeket;

c)

az olyan adóssal szembeni követelések, amely ellen csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására irányuló eljárás, csődegyezségre, kényszeregyezségre irányuló vagy hasonló eljárás indult;

d)

társadalombiztosítás;

e)

választott bíráskodás.

a)

azon bíróság székhelye szerinti tagállam, amely bíróságnál a 6. cikk alapján a számlazárolási végzés iránti kérelmet előterjesztették, vagy

b)

a hitelező lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam.

a)

a számla IBAN-számában (nemzetközi bankszámlaszám) feltüntetett tagállam; vagy

b)

az IBAN-számmal nem rendelkező bankszámla esetében az a tagállam, amelyben annak a banknak a központi irodája található, amelynél a számlát vezetik, vagy amennyiben a számlát fióktelepnél vezetik, úgy a fióktelep helye szerinti tagállam;

a)

a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; és

b)

valamely hatóság vagy erre feljogosított bármely más szerv által nyert megállapítást;

a)

azt megelőzően, hogy a hitelező az ügy érdemében eljárást kezdeményez valamely tagállamban az adóssal szemben, vagy ezen eljárás bármely szakaszában a határozat meghozataláig, illetve a perbeli egyezség jóváhagyásáig vagy megkötéséig;

b)

azt követően, hogy a hitelező valamely tagállamban olyan bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve olyan perbeli egyezségre jutott, amelynek értelmében az adós köteles megfizetni a hitelező követelését.

a)

annak a bíróságnak a neve és címe, amelynél a kérelmet előterjesztik;

b)

a hitelező adatai: neve és elérhetősége, valamint adott esetben a hitelező képviselőjének neve és elérhetősége, továbbá:

c)

az adós adatai: neve és elérhetősége, valamint adott esetben az adós képviselőjének neve és elérhetősége, továbbá, amennyiben rendelkezésre áll:

d)

annak a banknak az azonosítását lehetővé tevő szám – például IBAN-szám vagy BIC-kód –, és/vagy annak a banknak a neve és címe, amelynél az adós zárolandó bankszámláját vagy -számláit vezetik;

e)

ha rendelkezésre áll, a zárolandó bankszámla vagy -számlák száma, és ebben az esetben annak jelzése is, hogy az adós ugyanezen banknál vezetett más számláit is zárolni kell-e;

f)

ha a d) pontban előírt adatok egyikének megadására sincs mód, nyilatkozat arról, hogy a 14. cikk értelmében kérelmezik a számlainformációk beszerzését – amennyiben ilyen kérelemre lehetőség van –, valamint annak indoklása, hogy a hitelező miért gondolja úgy, hogy az adós egy bizonyos tagállamban valamely banknál bankszámlával vagy -számlákkal rendelkezik;

g)

a számlazárolási végzéssel zárolni kért összeg:

h)

ha a hitelező még nem jutott bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre:

i)

ha a hitelező már bírósági határozathoz vagy közokirathoz, illetve perbeli egyezségre jutott, akkor nyilatkozat arról, hogy a bírósági határozat, perbeli egyezség vagy közokirat teljesítése még nem történt meg, illetve amennyiben teljesítése részben történt meg, a teljesítés hiánya mértékének megjelölése;

j)

minden jelentőséggel bíró, a számlazárolási végzés kibocsátását indokoló, a 7. cikk (1) bekezdésében előírtak szerinti körülmény ismertetése;

k)

adott esetben azon indokok feltüntetése, amelyek alapján a hitelező úgy gondolja, hogy mentesülnie kell a 12. cikk szerinti biztosíték nyújtása alól;

l)

a hitelező által felhozott bizonyítékok listája;

m)

a 16. cikknek megfelelően nyilatkozat arról, hogy a hitelező előterjesztett-e más bíróságoknál vagy hatóságoknál egyenértékű tagállami végzés iránti kérelmet, illetve hogy a hitelező jutott-e már ilyen végzéshez vagy elutasították-e erre irányuló kérelmét, illetve ha hozzájutott a végzéshez, azt milyen mértékben alkalmazták;

n)

a hitelező bankszámlája, amelyre az adós a követelésből önkéntes befizetést teljesíthet – ennek feltüntetése nem kötelező;

o)

nyilatkozat arról, hogy a hitelező által a kérelemben közölt információ a legjobb tudomása szerint teljes és megfelel a valóságnak, és hogy a hitelező tudatában van annak, hogy a szándékosan valótlan vagy hiányos állítások a kérelem előterjesztésének helye szerinti tagállam joga alapján jogkövetkezményeket vagy a 13. cikk szerinti felelősségre vonást vonhat maga után.

a)

az eljárást megindító irat, illetve az azzal egyenértékű irat bíróságnál történő előterjesztésének időpontjában, feltéve, hogy a hitelező ezt követően nem mulasztotta el megtenni az adós részére történő kézbesítés érdekében számára előírt lépéseket; vagy

b)

ha az iratot a bíróságnál történő előterjesztést megelőzően kell kézbesíteni, akkor abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésért felelős hatóság megkapja, feltéve, hogy a hitelező ezt követően nem mulasztotta el megtenni az irat bíróságnál történő előterjesztése érdekében számára előírt lépéseket.

a)

ha a végzést visszavonják, mert a hitelező nem kezdeményezett eljárást az ügy érdemére vonatkozóan, kivéve, ha e mulasztás a követelés adós általi megfizetése vagy a felek viszonyának egyéb formában történő rendezése miatt történt;

b)

ha a hitelező nem kérte a számlazárolási összegen túl zárolt összegek felszabadítását a 27. cikknek megfelelően;

c)

ha a későbbiekben bebizonyosodik, hogy amiatt, hogy a hitelező nem teljesítette a 16. cikkben előírt kötelezettségeit, a végzés kibocsátása nem volt helyénvaló vagy csak egy alacsonyabb összegre vonatkozóan volt helyénvaló; vagy

d)

ha a végzést visszavonják, vagy végrehajtását megszüntetik amiatt, hogy a hitelező nem teljesítette az e rendeletben előírt, az iratok kézbesítésével vagy fordításával, illetve a kézbesítés vagy fordítás elmaradásának orvoslásával kapcsolatos kötelezettségeit.

a)

ahol az adósnak a 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 23. cikke szerinti szokásos tartózkodási helye található, ennek hiányában pedig

b)

amely az üggyel a legszorosabb kapcsolatban áll.

a)

a területén működő minden bank kötelezése arra, hogy az információs hatóság kérésére közölje, hogy az adós rendelkezik-e nála számlával;

b)

az információs hatóság jelentőséggel bíró információkhoz való hozzáférése, amennyiben ezeket az információkat hatóságok vagy közigazgatási szervek tárolják, nyilvántartásokban vagy más módon;

c)

az adós arra való bírósági kötelezésének lehetősége, hogy közölje, hogy az érintett tagállamban melyik banknál vagy bankoknál rendelkezik egy vagy több bankszámlával, és ezzel együtt egy olyan, személynek címzett (in personam) határozat kibocsátása, amely – a számlazárolási végzés által zárolandó összeg erejéig – megtiltja, hogy az adós a számláján vagy számláin lévő pénzeszközöket felvegye vagy átutalja; illetve

d)

bármilyen egyéb módszer, amely a jelentőséggel bíró információk beszerzése céljából eredményesen és hatékonyan alkalmazható, feltéve, hogy a módszer nem aránytalanul költséges vagy időigényes.

a)

A. rész, amely a (2) bekezdésben meghatározott, a banknak, a hitelezőnek és az adósnak továbbítandó információkat tartalmazza; és

b)

B. rész, amely a (3) bekezdésben meghatározott, a hitelezőnek és az adósnak a (2) bekezdés szerinti információkon túl továbbítandó információkat tartalmazza.

a)

a bíróság neve és címe, valamint az ügy iktatási száma;

b)

a hitelező adatai a 8. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírtak szerint;

c)

az adós adatai a 8. cikk (2) bekezdésének c) pontjában előírtak szerint;

d)

a végzéssel érintett bank neve és címe;

e)

ha a hitelező a kérelmében közölte az adós számlaszámát, akkor a zárolandó bankszámla vagy -számlák száma; és adott esetben annak jelzése, hogy az adós ugyanezen banknál vezetett esetleges további számláit is zárolni kell-e;

f)

adott esetben annak feltüntetése, hogy valamely zárolandó számla számát a 14. cikk szerinti kérelem útján szerezték be, és hogy a banknak, amennyiben a 24. cikk (4) bekezdésének második albekezdése szerint szükséges, az érintett számlaszámot vagy számlaszámokat a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától kell beszereznie;

g)

a végzéssel zárolandó összeg;

h)

a végzés 24. cikk szerinti alkalmazására vonatkozó, a banknak szóló utasítás;

i)

a végzés kibocsátásának ideje;

j)

ha a hitelező a 8. cikk (2) bekezdésének n) pontja értelmében számlát is megjelölt a kérelmében, akkor a 24. cikk (3) bekezdése szerinti felhatalmazás a bank részére arra vonatkozóan, hogy – amennyiben az adós ezt kéri és a végrehajtás helye szerinti tagállam joga ezt lehetővé teszi – a zárolt bankszámláról a végzésben meghatározott összeg erejéig szabadítson fel és utaljon át pénzeszközöket a hitelező által a kérelmében megjelölt számlára;

k)

információ arról, hogy hol található a 25. cikk szerinti értesítéshez használandó formanyomtatvány elektronikus változata.

a)

az ügy tárgyának ismertetése és a végzés kibocsátásának bírósági indokolása;

b)

a hitelező által esetlegesen nyújtott biztosíték összege;

c)

adott esetben az a határidő, amelyen belül meg kell indítani az eljárást az ügy érdemében, és amelyen belül az eljárás megindítását bizonyítani kell a végzést kibocsátó bíróság előtt;

d)

adott esetben annak feltüntetése, hogy mely iratokat kell a 49. cikk (1) bekezdésének második mondata értelmében lefordítani;

e)

adott esetben annak feltüntetése, hogy a végzés végrehajtását a hitelezőnek kell kezdeményeznie, és ennek következtében – adott esetben –annak feltüntetése, hogy a hitelezőnek kell továbbítania a végzést a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a 23. cikk (3) bekezdése szerint, és neki kell kezdeményeznie a végzés adós részére történő kézbesítését a 28. cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerint; és

f)

tájékoztatás az adós rendelkezésére álló jogorvoslatokról.

a)

amíg a végzést vissza nem vonják;

b)

amíg a végzés végrehajtását meg nem szüntetik; vagy

c)

amíg a számlazárolási végzés értelmében zárolt pénzeszközökre vonatkozóan hatályba nem lép egy, a hitelező által beszerzett olyan bírósági határozatot, közokiratot vagy perbeli egyezséget végrehajtó intézkedés, amely ugyanarra a követelésre vonatkozik, amelynek biztosítására a végzés irányult.

a)

biztosítja, hogy a végzésben feltüntetett vagy a (4) bekezdés szerint azonosított bankszámláról vagy bankszámlákról ne utalhassák át és ne vehessék fel a szóban forgó összeget; vagy

b)

ha a nemzeti jog úgy rendelkezik, átutalja a szóban forgó összeget egy zárolási célokra létrehozott bankszámlára.

a)

a végzés a 19. cikk (2) bekezdésének j) pontjával összhangban, kifejezetten tartalmazza a bank ilyen tárgyú felhatalmazását;

b)

a végrehajtás helye szerinti tagállam joga lehetővé teszi ezt a felszabadítást és átutalást; valamint

c)

nincsenek párhuzamos végzések érvényben az érintett számla tekintetében.

a)

ha a 19. cikk (2) bekezdésének f) pontjával összhangban a végzés feltünteti, hogy a zárolandó számla vagy számlák számait a 14. cikk szerinti kérelem útján szerezték be, a végrehajtás helye szerinti tagállam információs hatóságától szerzi be ezt a számlaszámot vagy számlaszámokat; és

b)

minden egyéb esetben nem alkalmazza a végzést.

a)

a kizárólag az adós nevén lévő takarékszámlák;

b)

a kizárólag az adós nevén lévő folyószámlák;

c)

mással közös takarékszámlák, a 30. cikkre is figyelemmel;

d)

mással közös folyószámlák, a 30. cikkre is figyelemmel.

a)

ha a végzés ugyanabban a tagállamban vagy különböző tagállamokban több számlát érint; vagy

b)

ha a végzést egy vagy több, ugyanazon adóssal szemben és ugyanazon követelés biztosítása céljából kibocsátott, a számlazárolási végzéssel egyenértékű tagállami végzés alkalmazását követően bocsátották ki.

a)

a számlazárolási végzést, a 19. cikk (2) és (3) bekezdésében említett formanyomtatvány A. és B. részének alkalmazásával;

b)

a hitelező által a bíróságnál előterjesztett számlazárolási végzés iránti kérelmet;

c)

a bírósághoz a végzés beszerzése érdekében a hitelező által benyújtott valamennyi irat egy-egy példánya.

a)

az e rendeletben foglalt feltételek és követelmények nem teljesültek;

b)

a végzést, a 25. cikk szerinti értesítést, és/vagy a 28. cikk (5) bekezdésében említett többi iratot az adós részére nem kézbesítették a számlája vagy számlái zárolásától számított 14 napon belül;

c)

az adós részére a 28. cikknek megfelelően kézbesített iratok nem feleltek meg a 49. cikk (1) bekezdésében foglalt nyelvi követelményeknek;

d)

a végzésben meghatározott összeget meghaladóan zárolt összegek 27. cikknek megfelelő felszabadítása nem történt meg;

e)

a követelést, amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani, teljes egészében vagy részben megfizették;

f)

az ügy érdemére vonatkozó bírósági határozat elutasította azt a követelést, amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani; vagy

g)

az ügy érdemi részére vonatkozó bírósági határozatot, vagy azt a perbeli egyezséget vagy közokiratot, amelynek végrehajtását a hitelező a végzés útján kívánta biztosítani, hatályon kívül helyezték vagy adott esetben semmisnek nyilvánították.

a)

a hitelező az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga alapján a kézbesítésért felelős szervhez kérelmet adott be arra vonatkozóan, hogy az iratokat kézbesítsék az adós részére; vagy

b)

az adós jogorvoslati kérelmében jelezte, hogy vállalja az iratok átvételét az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságán, és – amennyiben a fordítások biztosításáért a hitelező felel – ha a hitelező e bíróság részére továbbítja a 49. cikk (1) bekezdésében előírt fordításokat.

a)

korlátozni kell, ha a számlán lévő bizonyos összegeknek a 31. cikk (3) bekezdése szerint mentesülniük kell a lefoglalás alól, vagy ha a lefoglalás alól mentesülő, említett összegeket a végzés alkalmazásakor nem vagy nem megfelelően vették figyelembe a 31. cikk (2) bekezdésével összhangban; vagy

b)

meg kell szüntetni, ha:

a)

a számlazárolási végzést kibocsátó bíróság elrendelheti a zárolt pénzeszközök felszabadítását, ha az adós a végzésben szereplő összegnek megfelelő összegű biztosítékot, vagy a bíróság székhelye szerinti tagállam joga szerint elfogadható formában és legalább az említett összeggel egyenlő értékben alternatív garanciát nyújt a bíróságnak;

b)

az illetékes bíróság vagy – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes végrehajtó hatósága megszüntetheti a számlazárolási végzésnek a végrehajtás helye szerinti tagállamban való végrehajtását, ha az adós az említett tagállamban zárolt összegnek megfelelő összegű biztosítékot vagy a bíróság székhelye szerinti tagállam joga szerint elfogadható formában és legalább az említett összeggel egyenlő értékben alternatív garanciát nyújt a bíróságnak, illetve a hatóságnak.

a)

a számlazárolási végzés megtámadása céljából kezdeményezett peres eljárások tekintetében az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal; és

b)

a számlazárolási végzés végrehajtásának a végrehajtás helye szerinti tagállamban való megtámadása céljából kezdeményezett peres eljárások tekintetében a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai, vagy – ha e tagállam nemzeti joga úgy rendelkezik – az illetékes végrehajtó hatóság rendelkezik joghatósággal.

a)

az 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14), az e rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében, 14. cikkének (3) és (6) bekezdésében, 17. cikkének (5) bekezdésében, 23. cikkének (3) és (6) bekezdésében, 25. cikkének (2) és (3) bekezdésében, 28. cikkének (1), (3), (5) és (6) bekezdésében, 29. cikkében, 33. cikkének (3) bekezdésében, 36. cikkének (2) és (4) bekezdésében, valamint 49. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével;

b)

az 1215/2012/EU rendelet;

c)

az 1346/2000/EK rendelet;

d)

a 95/46/EK irányelv, az e rendelet 14. cikkének (8) bekezdésében és 47. cikkében foglalt rendelkezések kivételével;

e)

az 1206/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15);

f)

a 864/2007/EK rendelet, az e rendelet 13. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével.

a)

a számlazárolási végzés kibocsátására illetékesként kijelölt bíróságok (6. cikk (4) bekezdés);

b)

a számlainformációk beszerzésére illetékesként kijelölt hatóság (14. cikk);

c)

a számlainformációk beszerzésének a nemzeti joguk szerinti módszerei (14. cikk (5) bekezdés);

d)

a bíróságok, amelyeknél a fellebbezést elő kell terjeszteni (21. cikk);

e)

a számlazárolási végzés és az egyéb iratok e rendelet szerinti átvétele, továbbítása és kézbesítése tekintetében illetékesként kijelölt hatóság vagy hatóságok (4. cikk 14. pont);

f)

a számlazárolási végzés 3. fejezet szerinti végrehajtására illetékes hatóság;

g)

a közös és kedvezményezett (letéti) számlák nemzeti joguk szerinti zárolhatóságának mértéke (30. cikk);

h)

a nemzeti jog alapján a lefoglalás alól mentes összegekre vonatkozó szabályok (31. cikk);

i)

az, hogy nemzeti joguk értelmében a bankok jogosultak-e díjakat felszámolni az egyenértékű tagállami végzések alkalmazásáért vagy a számlainformációk biztosításáért, és amennyiben jogosultak, melyik felet terheli e díjak megelőlegezett és végleges megfizetésének kötelezettsége (43. cikk);

j)

a számlazárolási végzés feldolgozásában vagy végrehajtásában érintett hatóság vagy egyéb szerv által felszámított díjak táblázata vagy az alkalmazandó díjakat megállapító egyéb szabályok (44. cikk);

k)

az, hogy a nemzeti jog értelmében az egyenértékű tagállami végzések tekintetében fennáll-e rangsor (32. cikk);

l)

a jogorvoslatra illetékes bíróság, illetve adott esetben végrehajtó hatóság (33. cikk (1) bekezdés, 34. cikk (1) bekezdés vagy (2) bekezdés);

m)

a bíróságok, amelyeknél a fellebbezést elő kell terjeszteni, a fellebbezés előterjesztésének a nemzeti jog által esetlegesen előírt határideje, és az ezen határidő kezdő időpontját jelentő esemény (37. cikk);

n)

az eljárási illetékek feltüntetése (42. cikk); és

o)

az iratok fordítása céljából elfogadott nyelvek (49. cikk (2) bekezdés).

a)

e rendelet hatálya alá vonhatók-e a pénzügyi eszközök; és

b)

az adós számlájára a számlazárolási végzés alkalmazását követően átutalt összegek a számlazárolási végzés hatálya alá tartoznak-e.

a)

a számlazárolási végzés iránti kérelmek száma és azon ügyek száma, amelyekben a végzést kibocsátották;

b)

a 33. és 34. cikk szerinti jogorvoslati kérelmek száma, és lehetőség szerint azon esetek száma, amelyekben a jogorvoslati kérelemnek helyt adtak; valamint

c)

a 37. cikk szerint előterjesztett fellebbezések száma és lehetőség szerint a sikeres fellebbezések száma.

27.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/93

(1)

Az Unió külső határaira irányuló uniós politika célja, hogy biztosítsa a külső határok átlépésének hatékony ellenőrzését, többek között határőrizet útján, és egyszersmind hozzájáruljon az emberi életek védelméhez és megmentéséhez. A határőrizet célja a jogellenes határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a határt illegálisan átlépő személyek feltartóztatása vagy ellenük más intézkedések meghozatala. A határőrizetnek hatékonyan meg kell akadályoznia a személyeket abban és el kell őket tántorítania attól, hogy a határátkelőhelyeken történő ellenőrzést megkerüljék. Ezért a határőrizet nem korlátozódik az engedély nélküli határátlépési kísérletek felderítésére, hanem kiterjed többek között az olyan hajók feltartóztatására is, amelyekkel kapcsolatban feltételezhető, hogy az Unió területére a határforgalom-ellenőrzés megkerülésével próbálnak belépni, valamint azon intézkedésekre, melyek célja például a tengeri határőrizeti műveletek során felmerülő kutatás és mentés, illetve e határőrizeti műveletek sikeres lezárása.

(2)

Az Uniónak a határigazgatásról, a menekültügyről és a bevándorlásról szóló politikáira és azok végrehajtására Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikke szerinti szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó. Az Unió az említett szakpolitikák keretében elfogadott jogi aktusaiban, minden olyan esetben, amikor erre szükség van, megfelelő módon rendelkezni kell ennek az elvnek az érvényesítéséről és a tehermegosztás előmozdításáról, többek között a nemzetközi védelemben részesülő személyek önkéntes átszállítása révén.

(3)

E rendelet hatályát a 2007/2004/EK tanácsi rendelet (2) által létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) által koordinált operatív együttműködés keretében a tagállamok által a külső tengeri határaikon folytatott határőrizeti műveletekre kell korlátozni. A nyomozati és a büntető intézkedéseket a nemzeti büntetőjog, illetve a büntetőügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés területén hatályos kölcsönös jogi segítségnyújtási eszközök szabályozzák.

(4)

Az Ügynökség feladata a tagállamok közötti operatív együttműködés összehangolása a külső határok igazgatása, többek között a határőrizet tekintetében. Az Ügynökség feladatkörébe tartozik továbbá a külső határokon fokozottabb technikai segítségnyújtást szükségessé tevő körülményekkel szembesülő tagállamok segítése, figyelembe véve, hogy egyes helyzetek humanitárius vészhelyzetekkel és tengeri mentéssel is járhatnak. Az együttműködés további megerősítése céljából különleges szabályokra van szükség azokra az esetekre, amikor a határőrizeti tevékenységeket az Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében egy tagállam tengeri, szárazföldi és légi egységei valamely másik tagállam tengeri határain vagy a nyílt tengeren végzik.

(5)

A jogellenes határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a halálos áldozatokat követelő tengeri balesetek megelőzése érdekében elengedhetetlen a szomszédos harmadik országokkal való együttműködés. A 2007/2004/EK rendeletnek megfelelően, és amennyiben teljes mértékben biztosított a migránsok alapvető jogainak tiszteletben tartása, az Ügynökség – különösen a kockázatelemzés és a képzés tekintetében – együttműködhet harmadik országok illetékes hatóságaival, és elő kell segítenie a tagállamok és a harmadik országok közötti operatív együttműködést. Ha a harmadik országokkal folytatott együttműködésre az utóbbiak területén, illetve az utóbbiak parti tengerén kerül sor, a tagállamoknak és az Ügynökségnek az uniós jogszabályokban foglaltakkal legalább egyenértékű szabályokat és előírásokat kell betartaniuk.

(6)

Az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) létrehozott európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) célja a tagállamok és az Ügynökség közötti információcsere és operatív együttműködés erősítése. Ennek biztosítania kell, hogy a tagállamok helyzetismerete és reagálási képessége – többek között az Ügynökség segítségével – jelentős mértékben javuljon az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése, valamint az azok elleni küzdelem terén, és a külső határaikon eredményesebben hozzá tudjanak járulni a migránsok élete védelmének és megmentésének a biztosításához. A határőrizeti műveletek koordinációja során az Ügynökségnek a műveletekre vonatkozó információkat és elemzéseket a tagállamok rendelkezésére kell bocsátania, az említett rendeletnek megfelelően.

(7)

Ez a rendelet a 2010/252/EU tanácsi határozat (4) helyébe lép, amelyet az Európai Unió Bírósága (a Bíróság) a C-355/10. sz. ügyben 2012. szeptember 5-én hozott ítéletében megsemmisített. Az említett ítéletben a Bíróság az új szabályok hatálybalépéséig fenntartotta a 2010/252/EU határozat joghatásait. E rendelet hatálybalépésének napjától ezért az említett határozat többé nem bír joghatással.

(8)

A tengeri határőrizeti műveletek során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi jog és különösen a következők szerinti kötelezettségeiket: az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye, az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény, a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezmény, az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény és annak a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyve, a menekültek helyzetére vonatkozó ENSZ egyezmény, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és más vonatkozó nemzetközi jogi eszközök.

(9)

Az Ügynökségnek a tengeri határőrizeti műveletek koordinációja során a feladatait a vonatkozó uniós jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartásával kell ellátnia, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a Charta) és a vonatkozó nemzetközi jogi eszközöket, különös tekintettel a (8) preambulumbekezdésben említettekre.

(10)

Az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) és az uniós jog általános elveinek megfelelően a határőrizeti műveletek során hozott intézkedéseknek arányban kell állniuk a megvalósítandó célkitűzésekkel, megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük, és teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltóságot, az alapvető jogokat és a menekültek és menedékkérők jogait, ideértve a visszaküldés tilalmának elvét is. A tagállamok és az Ügynökség kötelesek betartani a menekültügyi vívmányokkal összefüggő rendelkezéseket és különösen a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) rendelkezéseit a tagállamok területén – ezen belül a tagállamok határain –, a tagállamok parti tengerén vagy tranzitzónáiban benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelmek tekintetében.

(11)

E rendelet alkalmazása nem sértheti a 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (7), különös tekintettel az emberkereskedelem áldozatai számára nyújtandó segítségre.

(12)

E rendelet alkalmazása során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának a Chartában meghatározott és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában értelmezett elvét. Az említett elv értelmében senki nem tehető partra olyan országban, nem kényszeríthető egy olyan országba történő belépésre, nem irányítható olyan országba, és nem adható át egyéb módon olyan ország hatóságainak, ahol többek között komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, üldözik vagy más embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá, vagy ahol az életét vagy a szabadságát veszély fenyegetné a faji hovatartozása, vallása, nemzetisége, szexuális irányultsága, valamely társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt; illetve amely esetében komolyan fennáll annak a veszélye, hogy a visszaküldés tilalmának az elvét megsértve kiutasítják, kitoloncolják vagy kiadják egy másik ilyen országba.

(13)

Egy tagállam és egy harmadik ország között esetlegesen fennálló megállapodás nem mentesíti a tagállamokat az uniós jog és a nemzetközi szerinti kötelezettségeik alól – különös tekintettel a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartására –, ha tudomással bírnak vagy tudomással kellene bírniuk arról, hogy az adott harmadik országban a menekültügyi eljárás és a menedékkérők befogadásával kapcsolatos rendszer hiányosságai miatt alapos okkal feltételezhető, hogy a menedékkérő embertelen vagy megalázó bánásmód komoly veszélyének lenne kitéve, vagy ha tudomással bírnak vagy tudomással kellene bírniuk arról, hogy a harmadik ország gyakorlatai megsértik a visszaküldés tilalmának elvét.

(14)

Tengeri határőrizeti művelet során előfordulhat, hogy segítséget kell nyújtani bajba jutott személyeknek. A nemzetközi joggal összhangban minden államnak meg kell követelnie a lobogója alatt közlekedő hajó kapitányától, hogy – amennyiben erre a hajó, a személyzet vagy az utasok komoly veszélyeztetése nélkül lehetőség van – haladéktalanul nyújtson segítséget a tengeren talált, az eltűnés veszélyének kitett minden személynek, és a lehető leggyorsabban járjon el a bajba jutott személyek megmentése érdekében. A segítségnyújtást a segítségre szorulók állampolgárságától vagy jogállásától, valamint megtalálásuk körülményeitől függetlenül kell biztosítani. A kapitánnyal és a személyzettel szemben nem alkalmazhatók büntetőjogi szankciók csupán azért, mert megmentettek a tengeren bajba jutott személyeket és biztonságos helyre szállították őket.

(15)

A tagállamok a bajba jutott személyeknek való segítségnyújtási kötelezettséget a kutatási és mentési helyzetekre vonatkozó nemzetközi jogi eszközök alkalmazandó rendelkezéseivel, valamint az alapvető jogok védelmére vonatkozó kötelezettségekkel összhangban hajtják végre. E rendelet nem érintheti a kutatást és mentést végző hatóságok feladatait, beleértve azokat a feladatokat, amelyek célja a megmentett személyek biztonságos helyre történő szállítására irányuló koordináció és együttműködés biztosítása.

(16)

Amennyiben egy tengeri művelet műveleti területe egy harmadik ország kutatási-mentési régióját is magában foglalja, a tengeri művelet tervezése során törekedni kell kommunikációs csatornák kialakítására az adott ország kutatást és mentést végző hatóságaival, biztosítva ezáltal, hogy az említett hatóságok intézkedni tudjanak a kutatási-mentési régiójukban bekövetkező, kutatási és mentési tevékenységeket megkövetelő esetekben.

(17)

A 2007/2004/EK rendeletnek megfelelően az Ügynökség által koordinált határőrizeti műveleteket operatív terv alapján hajtják végre. A tengeri műveletek tekintetében az operatív tervnek ennek megfelelően tartalmaznia kell a közös művelet, a kísérleti projekt vagy a gyorsreagálási művelet végrehajtásának helye szerinti földrajzi területen érvényes joghatóság és jogszabályok alkalmazására vonatkozó konkrét információkat, beleértve a feltartóztatásra, a tengeri mentésre és a partra szállításra vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokra való hivatkozásokat is. Az operatív tervet e rendeletnek az Ügynökség által koordinált tengeri határőrizeti műveletek keretében végzett feltartóztatásra, tengeri mentésre és partra szállításra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell kidolgozni, figyelembe véve az érintett művelet sajátos körülményeit. Az operatív tervnek tartalmaznia kell olyan eljárásokat, amelyek biztosítják, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek, az emberkereskedelem áldozatai, a kísérő nélküli kiskorúak és más kiszolgáltatott személyek azonosításra kerüljenek és megfelelő segítségnyújtásban részesüljenek, a nemzetközi védelem biztosítását is beleértve.

(18)

A 2007/2004/EK rendelet szerinti gyakorlat az, hogy minden egyes tengeri művelet tekintetében a fogadó tagállam területén koordinációs struktúrát állítanak fel, amelynek tagjai a fogadó tagállam tisztviselői, az Ügynökség kiküldött tisztviselői és képviselői, az Ügynökség koordinátorát is beleértve. Ezt a rendszerint nemzetközi koordinációs központnak nevezett koordinációs struktúrát kommunikációs csatornaként kell használni a tengeri műveletben részt vevő tisztviselők és az érintett hatóságok között.

(19)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 6. cikke, valamint a Charta által elismert alapelveket, különösen az emberi méltóság tiszteletben tartását, az élethez való jogot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, az emberkereskedelem tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a menedékjogot, a kitoloncolással és a kiutasítással szembeni védelemhez való jogot, a visszaküldés tilalmának és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, a hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint a gyermekek jogait. E rendeletet a tagállamoknak és az Ügynökségnek e jogokkal és alapelvekkel összhangban kell alkalmazniuk.

(20)

Mivel e rendelet célját nevezetesen az Ügynökség koordinációja mellett tevékenykedő határőrök által végzett tengeri határőrizetre vonatkozó különleges szabályok elfogadását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a jogi és jogalkalmazási eltérések miatt, az Unió szintjén azonban a műveletek nemzetközi jellege miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(21)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(22)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (8) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (9) 1. cikkének A. pontja által említett területhez tartoznak.

(23)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (10) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (11) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(24)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (12) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (13) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett terület alá tartoznak.

(25)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal (14) összhangban nem vesz részt, ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(26)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (15) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

felszólítás a hajó tulajdonosára, lajstromozására és az útjával kapcsolatos részletekre, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek személyazonosságára, állampolgárságára és egyéb releváns adataira vonatkozó információk és dokumentumok átadására, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy vannak-e a fedélzeten sürgős orvosi ellátást igénylő személyek, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek figyelmének felhívása arra, hogy adott esetben nem jogosultak a határátlépésre;

b)

a hajó megállítása és felszállás annak a fedélzetére, a hajó, a rakomány és a fedélzeten tartózkodó személyek átkutatása, továbbá a fedélzeten tartózkodó személyek kikérdezése és tájékoztatása arról, hogy a hajót irányító személyek az utazás elősegítése miatt szankciókkal sújthatók.

a)

a hajó lefoglalása és a fedélzeten tartózkodók őrizetbe vétele;

b)

utasítás a hajó útvonalának a parti tengeren vagy a csatlakozó övezeten kívülre, illetve valamely ezeken kívüli célállomás irányába történő módosítására, ideértve a jármű kíséretét vagy a közelében hajózást mindaddig, amíg megerősítést nem nyer, hogy a hajó tartja a megadott irányt;

c)

a hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek a parti tagállamba történő irányítása, az operatív tervnek megfelelően.

a)

felszólítás a hajó tulajdonosára, lajstromozására és az útjával kapcsolatos részletekre, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek személyazonosságára, állampolgárságára és egyéb releváns adataira vonatkozó információk és dokumentumok átadására, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy vannak-e a fedélzeten sürgős orvosi ellátást igénylő személyek;

b)

a hajó megállítása és felszállás annak a fedélzetére, a hajó, a rakomány és a fedélzeten tartózkodó személyek átkutatása, továbbá a fedélzeten tartózkodó személyek kikérdezése és tájékoztatása arról, hogy a hajót irányító személyek az utazás elősegítése miatt szankciókkal sújthatók.

a)

a hajó lefoglalása és a fedélzeten tartózkodó személyek őrizetbe vétele;

b)

a hajó figyelmeztetése és utasítása arra, hogy ne lépjen be a parti tengerre vagy a csatlakozó övezetbe, és szükség esetén felkérés a hajó útvonalának a parti tengeren vagy a csatlakozó övezeten kívülre, illetve egy ezeken kívüli célállomás irányába történő módosítására;

c)

a hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek harmadik országba való irányítása, illetve a hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek harmadik országok hatóságai részére történő átadása;

d)

a hajónak vagy a fedélzeten tartózkodó személyeknek a fogadó tagállamba vagy a műveletben részt vevő szomszédos tagállamba történő irányítása.

a)

Ha valamely tengeri művelet során a részt vevő egységek okkal feltételezhetik, hogy egy hajó vagy a fedélzetén tartózkodó valamely személy tekintetében bizonytalanság, riasztási vagy vészhelyzet merült fel, haladéktalanul továbbítják a rendelkezésükre álló valamennyi információt az esemény helyszíne szerinti kutatási-mentési régióért felelős mentési koordinációs központnak, és szolgálataikat és erőforrásaikat a mentési koordinációs központ rendelkezésére bocsátják.

b)

A nemzetközi koordinációs központot a részt vevő egységek a lehető leghamarabb tájékoztatják a mentési koordinációs központtal folytatott valamennyi információcseréről és az általuk hozott intézkedésekről.

c)

Különösen az alábbi esetekben kell úgy tekinteni, hogy egy hajó vagy a fedélzeten tartózkodó személyek helyzete bizonytalan:

d)

Különösen az alábbi esetekben kell úgy tekinteni, hogy egy hajó vagy a fedélzetén tartózkodó személyek riasztási helyzetben vannak: