ISSN 1977-0731

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 173

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

57. évfolyam
2014. június 12.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

1

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 597/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról szóló 812/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról

62

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 598/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az Unió repülőterein a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások bevezetésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról a kiegyensúlyozott megközelítés jegyében, valamint a 2002/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

65

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 599/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról

79

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról ( 1 )

84

 

 

IRÁNYELVEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről ( 1 )

149

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/57/EU irányelve (2014. április 16.) a piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról (piaci visszaélésekről szóló irányelv)

179

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról ( 1 )

190

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról ( 1 )

349

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

RENDELETEK

12.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 173/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 596/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A pénzügyi szolgáltatások valódi belső piaca elengedhetetlen az Unión belüli gazdasági növekedéshez és munkahelyteremtéshez.

(2)

Az integrált, hatékony és átlátható pénzügyi piac megköveteli a piac integritását. Az értékpapírpiac zavartalan működése és a piacok iránti közbizalom a gazdasági növekedés és a jólét előfeltétele. A piaci visszaélés sérti a pénzügyi piacok integritását, valamint aláássa az értékpapírok és a származtatott pénzügyi eszközök iránti közbizalmat.

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/6/EK irányelve (4) kiegészítette és naprakésszé tette a piac integritásának védelmét szolgáló uniós jogi keretet. Ugyanakkor az említett irányelv hatálybalépése óta történt, a pénzügyi világot jelentősen átformáló jogalkotási, piaci és technikai fejlemények miatt az említett irányelvet fel kell váltani. Új jogalkotási eszközre van szükség továbbá, amely a Jacques de Larosière által vezetett, az európai uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű csoport (de Larosière csoport) 2009. február 25-i jelentésének következtetéseivel összhangban egységes szabályokat vezet be, tisztázza a kulcsfogalmakat, és egységes szabálykönyvet biztosít.

(4)

Egységesebb és erősebb keret kialakítása szükséges a piac integritásának megőrzéséhez, az esetleges szabályozási arbitrázs elkerüléséhez, manipuláció kísérletének esetében az elszámoltathatóság biztosításához, valamint ahhoz, hogy a piaci szereplők nagyobb jogbiztonság mellett mérsékeltebb szabályozási összetettségnek legyenek kitéve. Ez a rendelet közvetlenül alkalmazandó jogi aktus célja, hogy meghatározó módon hozzájáruljon a belső piac gördülékeny működéséhez, és ennek megfelelően az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatában következetesen értelmezett 114. cikkén kell alapulnia.

(5)

A kereskedés fennmaradó akadályainak, valamint a tagállami jogrendszerek eltéréséből adódó jelentős versenytorzulások felszámolása, továbbá a kereskedés egyéb akadályainak és a későbbi jelentős versenytorzulások elkerülése érdekében az uniós piaci visszaélések keretét egységesebb módon meghatározó rendeletet kell elfogadni, amely egyértelműbben megállapítja a valamennyi tagállamban alkalmazandó szabályokat. A piaci visszaélésre vonatkozó követelmények rendelet formájában történő rögzítése biztosítja az ilyen követelmények közvetlen alkalmazhatóságát. A nemzeti előírások egy irányelv átültetéséből adódó eltéréseinek kiküszöbölésével így egységes feltételek teremthetők. A rendeletből eredően az Unió egészében valamennyi személynek azonos szabályokat kell követnie. A rendeletnek mérsékelnie kell továbbá a szabályozás összetettségét és a cégek megfelelési költségeit, különösen a határokon átnyúlóan működő vállalkozások számára, emellett hozzá kell járulnia a versenytorzulások felszámolásához.

(6)

Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló, 2008. június 25-i bizottsági közlemény felszólítja az Uniót és annak tagállamait, hogy a „gondolkozz előbb kicsiben” elve alapján alkossanak olyan szabályokat, amelyek mérséklik az adminisztrációs terheket, a jogszabályokat a kkv-piacokon szereplő kibocsátók igényeihez igazítják, valamint az ilyen kibocsátók számára megkönnyítik a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférést. A 2003/6/EK irányelv több rendelkezése adminisztrációs terheket ró a kibocsátókra, különösen azokra, amelyek pénzügyi eszközeit a kkv-tőkefinanszírozási piacra vezetik be. E terheket mérsékelni kell.

(7)

A piaci visszaélés fogalma magában foglalja a pénzügyi piacokon tanúsított törvényellenes magatartás valamennyi formáját. A jelen rendelet alkalmazásában piaci visszaélés a bennfentes kereskedelem, a bennfentes információk jogosulatlan közzététele, valamint a piaci manipuláció. Az ilyen magatartás akadályozza a piac teljes és megfelelő átláthatóságát, amely előfeltétele annak, hogy az integrált pénzügyi piacokon az összes gazdasági szereplő részt vehessen a kereskedésben.

(8)

A 2003/6/EK irányelv a szabályozott piacra bevezetett pénzügyi eszközökre összpontosított, vagy olyanokra, amelyek esetében az ilyen piacokon való forgalmazás engedélyezése iránt kérelmet nyújtottak be. Az utóbbi években azonban a pénzügyi eszközökkel egyre nagyobb mértékben kereskednek multilaterális kereskedési rendszerekben (MTF). Vannak olyan pénzügyi eszközök is, amelyekkel kizárólag egyéb típusú szervezett kereskedési rendszerben, vagy kizárólag tőzsdén kívül kereskednek. E rendelet hatályát tehát ki kell terjeszteni valamennyi olyan pénzügyi eszközre, amellyel szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben kereskednek, és minden olyan magatartási formára és műveletre, amely ezekre a pénzügyi eszközökre befolyással lehet, függetlenül attól, hogy kereskedési helyszínen kerül-e rá sor. A multilaterális kereskedési rendszerek bizonyos típusai esetében – amelyek a szabályozott piacokhoz hasonlóan segítik a társaságokat a sajáttőke-finanszírozás növelésében – a piaci visszaélések tilalma alkalmazandó akkor is, ha egy ilyen piacon való bevezetés céljából kérelmet nyújtottak be. Ezért e rendelet hatályát ki kell terjeszteni azokra a pénzügyi eszközökre is, amelyek tekintetében a multilaterális kereskedési rendszerben való forgalmazás engedélyezése iránti kérelmet nyújtottak be. Ezáltal erősödik a befektetők védelme, fenntartható a piac integritása, továbbá egyértelműen tiltható az ilyen pénzügyi eszközök piaci manipulációja.

(9)

Az átláthatóság céljából a szabályozott piacok, a multilaterális kereskedési rendszerek és a szervezett kereskedési rendszerek működtetőinek haladéktalanul értesíteniük kell az illetékes hatóságot azon pénzügyi eszközeik részletes adatairól, amelyeket már bevezettek, amelyekre vonatkozóan bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be, vagy amellyel kereskedési helyszínükön kereskedtek. Újabb értesítést kell küldeni, amennyiben a szóban forgó eszközt kivonják a bevezetési engedély alól. Ezen kötelezettségek vonatkoznak azon pénzügyi eszközökre is, amelyekkel kapcsolatban a hatálybalépés előtt bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be kereskedési helyszínükre, és azon pénzügyi eszközökre is amelyeket e rendelet hatálybalépése előtt bevezettek. Ezen értesítéseket az illetékes hatóságoknak kell benyújtaniuk az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) részére, az EÉPH-nak pedig nyilvánosságra kell hoznia azon pénzügyi eszközök listáját, amelyekről értesítést küldtek. E rendelet alkalmazandó minden pénzügyi eszközre, akár szerepel az EÉPH által közzétett listán, akár nem.

(10)

Lehetséges, hogy bizonyos pénzügyi eszközöket, amelyekkel kereskedési helyszínen kívül kereskednek, piaci manipulációra használnak fel. Ezek közt lehetnek olyan pénzügyi eszközök is, amelyek ára vagy értéke a kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszközöktől függ, vagy azokra hatást gyakorol, vagy amelyeknek a forgalmazása befolyásolja a kereskedési helyszínen forgalmazott más pénzügyi eszköz árát vagy értékét. Ezeket az eszközöket például olyan esetekben használhatják fel piaci manipulációra, mint a részvényekre és kötvényekre vonatkozó bennfentes információk, amelyeket az adott részvény vagy kötvény származtatott termékének vásárlására lehet használni, vagy az olyan indexek, amelyek értéke az adott részvénytől vagy kötvénytől függ. Amikor egy pénzügyi eszközt referencia-árfolyamként használnak, egy szervezett kereskedési rendszerben bevezetett származtatott termék alkalmazható a manipulált árak kihasználására, vagy a kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszköz árának manipulálására is. Egy további példa az egyébként nem e rendelet hatálya alá tartozó értékpapírok új részfolyósítása, ahol azonban az említett értékpapírok kereskedelme befolyásolhatja a meglévő, e rendelet hatálya alá eső, felsorolt értékpapírok árát vagy értékét E rendelet kiterjed arra az esetleges helyzetre is, amikor a kereskedési helyen forgalmazott eszköz ára vagy értéke a szervezett kereskedési rendszerben bevezetett terméktől függ. Ugyanezt az elvet kell alkalmazni az azonnali árutőzsdei ügyletekre is, amelyek esetében az ár a származtatott termékén alapul, továbbá az olyan azonnali árutőzsdei ügyletek vásárlására is, amelyekre a pénzügyi eszközök hivatkoznak.

(11)

Az értékpapírokkal vagy kapcsolódó eszközökkel az értékpapírok stabilizálása céljából folytatott kereskedés vagy részvény-visszavásárlási programok keretében a saját részvényekre vonatkozó ügyletek gazdasági okokból jogosak lehetnek, és emiatt bizonyos körülmények között mentességet kell biztosítani részükre a piaci visszaélésekkel szembeni tilalmak alól, feltéve, hogy az ügyleteket a megfelelő átláthatóság jegyében végezték, úgy, hogy a stabilizálásra vagy a visszavásárlásra vonatkozó információt közzétették.

(12)

Azokat a részvényvásárlási programok keretében bonyolított, saját részvényekre vonatkozó ügyleteket, illetve pénzügyi eszközök stabilizálására irányuló intézkedéseket, amelyek nem élvezik az e rendeletben előírt kivételt, nem lehet önmagukban piaci visszaélésnek tekinteni.

(13)

A tagállamok, a Központi Bankok Európai Rendszerének tagjai, minisztériumok és egy vagy több állam vagy az Unió egyéb szervei vagy különleges célú gazdasági egységei, illetve bizonyos egyéb közjogi testületek vagy a képviseletükben eljáró személyek nem korlátozhatók a monetáris politika, az árfolyam-politika és az államadósság-kezelési politika végrehajtása során, amennyiben az általuk tett lépésekre közérdekből és kizárólag e politikák érvényesítése jegyében kerül sor. Ugyancsak nem korlátozhatók az Unió, egy vagy több tagállam különleges célú gazdasági egysége, az Európai Befektetési Bank, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz, az Európai Stabilitási Mechanizmus, vagy a két vagy több tagállam által alapított nemzetközi pénzügyi vállalkozások által végrehajtott vagy tanúsított ilyen ügyletek, megbízások, vagy magatartásformák, amelyek célja a források mozgósítása és a tagok részére történő pénzügyi segítségnyújtás. Az ilyen, e rendelet hatálya alóli kivétel e rendelettel összhangban kiterjeszthető a harmadik országokban az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő állami szervekre és a harmadik országok központi bankjaira. Ugyanakkor ezek a monetáris politikára, az árfolyam-politikára és az államadósság-kezelési politikára vonatkozó mentességek nem terjeszthetők ki olyan esetekre, amelyekben e hatóságok olyan magatartást tanúsítanak, olyan megbízásokat teljesítenek, vagy olyan ügyletekbe bocsátkoznak, amelyek nem e politikák végrehajtására irányulnak, vagy amikor az ilyen hatóságoknál dolgozó természetes személyek saját hasznukra cselekszenek, teljesítenek megbízást vagy bocsátkoznak ügyletekbe.

(14)

Az ésszerűen eljáró befektetők befektetési döntéseiket a már rendelkezésükre álló információra, azaz előzetesen rendelkezésre álló információra alapozzák. Ezért azt a kérdést, hogy a befektetési döntés meghozatalakor az ésszerűen eljáró befektető feltehetően figyelembe vett-e egy adott információt, az előzetesen rendelkezésre álló információ alapján kell megítélni. Az ilyen értékelés során figyelembe kell venni az információ várható hatását a kapcsolódó kibocsátói tevékenység teljességének fényében, az információforrás megbízhatóságát és minden más olyan piaci változót, amely az adott körülmények között várhatóan érinti a pénzügyi eszközöket, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyleteket, vagy a kibocsátási egységeken alapuló aukciós termékeket.

(15)

Az utólag rendelkezésre álló információ felhasználható annak a vélelemnek az ellenőrzésére, hogy az előzetesen rendelkezésre álló információ árfolyamérzékeny volt-e, de nem használható fel arra, hogy olyan személy ellen járjanak el, aki a rendelkezésére álló előzetes információból ésszerű következtetéseket vont le.

(16)

Amennyiben a bennfentes információ szakaszokban bekövetkező folyamatra vonatkozik, a folyamat egyes szakaszai, valamint a folyamat egésze is bennfentes információnak minősülhet. Egy elhúzódó folyamat valamely köztes lépése önmagában olyan körülmények sorozatának vagy olyan eseménynek tekinthető, amely fennáll, vagy amelynek bekövetkezte vagy előfordulása reálisnak tekinthető az adott időpontban fennálló tényezők átfogó felmérése alapján. Ugyanakkor ezt nem kell úgy értelmezni, hogy az ilyen körülményeknek vagy eseménynek az adott pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt lehetséges hatásának jelentőségét figyelembe kelljen venni. Egy köztes lépést bennfentes információnak kell tekinteni, ha önmagában megfelel a jelen rendeletben a bennfentes információt illetően megállapított feltételeknek.

(17)

Az olyan információ, amely egy elhúzódó folyamat köztes lépésének számító eseményre vagy körülményekre vonatkozik, vonatkozhat például a szerződésekre vonatkozó tárgyalások előrehaladására, az ilyen tárgyalások során előzetesen elfogadott feltételekre, a pénzügyi eszközök piaci bevezetésének feltételeire, vagy a pénzügyi eszközök eladásának előzetes feltételeire, egy pénzügyi eszköz egy fő indexbe való felvételének megfontolására, vagy egy pénzügyi eszköznek egy ilyen indexből való törlésére.

(18)

A piaci szereplők jogbiztonságát fokozni kell azzal, hogy a bennfentes információ meghatározásának két lényegi elemét, nevezetesen az ilyen információ pontos jellegét és annak a pénzügyi eszközök, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, vagy a kibocsátási egységeken alapuló aukciós termékek árfolyamára gyakorolt lehetséges hatásának jelentőségét pontosabban kell meghatározni. A nagykereskedelmi energiaterméknek minősülő származtatott termékek esetében főként az olyan információkat kell bennfentes információnak tekinteni, amelyek közzétételét az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (5) előírja.

(19)

E rendeletnek nem célja a részvényesek és a vezetőség között egy kibocsátóra vonatkozóan az üzletről és a piaci fejleményekről folytatott általános jellegű tárgyalások megtiltása. Az ilyen kapcsolatok lényegesek a piac hatékony működése szempontjából, és e rendelet nem tilthatja meg őket.

(20)

Az azonnali piacok és származtatott piacaik egymáshoz szorosan kapcsolódó, globális piacok, a piaci visszaélés pedig egyszerre több piacot és országot is érinthet, ami jelentős rendszerkockázathoz vezethet. Ez mind a bennfentes kereskedelemre, mind a piaci manipulációra igaz. Így különösen az azonnali piacról származó bennfentes információból az azt birtokló személynek a pénzügyi piacon való kereskedés során előnye származhat. Az árualapú származtatott ügyletekkel kapcsolatos bennfentes információ fogalommeghatározása olyan információ kell, hogy legyen, amely megfelel a pénzügyi piacokkal kapcsolatos bennfentes információ általános meghatározásának, és amelyet az adott árualapú származtatott ügyletekre vagy azonnali piacokra vonatkozó uniós vagy nemzeti szintű jogszabályi vagy szabályozói rendelkezések, piaci szabályok, szerződések vagy szokások szerint nyilvánosságra kell hozni. Az ilyen szabályok figyelemre méltó példája az energiapiac esetében az 1227/2011/EU rendelet, illetve az olaj esetében a Joint Organisations Data Initiative (JODI) adatbázis. Az ilyen információ döntési alapul szolgálhat a piac résztvevői számára, hogy árualapú származtatott ügyletekre vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletekre vonatkozóan szerződést kössenek-e, ezért nyilvánosságra hozandó bennfentes információnak minősül, amely valószínűleg jelentős hatást gyakorol az ilyen árualapú származtatott ügyletek áraira vagy a kapcsolódó azonnali piaci szerződésekre.

Ezenfelül a manipulatív stratégiák szintén több azonnali és származtatott piacra kiterjedhetnek. A pénzügyi eszközökkel való kereskedéssel, ezen belül árualapú származtatott ügyletekkel manipulálhatók a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, és az azonnali árutőzsdei ügyletekkel manipulálhatók a kapcsolódó pénzügyi eszközök. A piaci manipuláció tilalmának ki kell terjednie ezekre az összefonódásokra is. Ugyanakkor nem indokolt és nem is megvalósítható e rendelet hatályának kiterjesztése a pénzügyi eszközhöz nem kapcsolódó magatartásra, például az olyan azonnali árutőzsdei ügyletekre, amelyek kizárólag az azonnali piacra vannak hatással. A nagykereskedelmi energiatermékek esetében az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendeletében foglalt meghatározások jellemzőit akkor, ha a bennfentes információ, a bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció e rendelet szerinti meghatározásait a nagykereskedelmi energiatermékekhez kapcsolódó pénzügyi eszközökre alkalmazzák.

(21)

A 2003/87/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) értelmében az Európai Bizottság, a tagállamok és egyéb hivatalosan kijelölt szervek felelősek a kibocsátási egységek technikai kiadásáért, azoknak a megfelelő ágazatok és az új belépők számára történő ingyenes kiosztásáért, és általánosabb szempontból az Unió éghajlat-politikai keretének fejlesztéséért és végrehajtásáért, amely megalapozza az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) jogszabályi kötelezettségeket teljesítő vásárlói kibocsátási egységekkel történő ellátását. E feladatok ellátása során ezen hatóságok többek között hozzáféréssel rendelkeznek a nem nyilvános, árérzékeny információkhoz, és a 2003/87/EK irányelv értelmében előfordulhat, hogy a kibocsátási egységekkel kapcsolatosan bizonyos piaci műveleteket is végre kell hajtaniuk. Mivel a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) felülvizsgálatának részeként a kibocsátási egységek pénzügyi eszközökként kerültek besorolásra, egyúttal e rendelet alkalmazási körébe is tartoznak. E rendelet alkalmazásában pénzügyi eszköznek minősül az olyan kibocsátási egység, amely megfelel a 2003/87/EK irányelv előírásainak.

Annak érdekében, hogy a Bizottság, a tagállamok és az egyéb hivatalosan kijelölt szervek továbbra is fejleszteni tudják és végre tudják hajtani az Unió éghajlati politikáját, e szervek azon tevékenységei, amelyeket kizárólag e politika végrehajtása során és kifejezetten a kibocsátási egységekkel kapcsolatban végeznek, mentességet kell, hogy élvezzenek e rendelet hatálya alól. E mentesség nem lesz káros hatással a piac általános átláthatóságára, mivel e hatóságok törvényben előírt kötelezettsége, hogy tevékenységük végzése során biztosítsák az árérzékeny jellegű új határozatok, fejlemények és adatok szabályos, méltányos és megkülönböztetéstől mentes módon történő közzétételét és az azokhoz való ilyen hozzáférést. Ezenkívül a 2003/87/EK irányelv és annak végrehajtási jogi aktusai biztosítékokat tartalmaznak a hatóságok által birtokolt bizonyos árérzékeny információk méltányos és megkülönböztetéstől mentes közzétételére. Ugyanakkor az Unió éghajlati politikájának végrehajtása keretében fellépő hatóságok számára biztosított mentesség nem terjedhet ki azokra az esetekre, amelyekben e hatóságok olyan magatartást tanúsítanak, vagy olyan ügyletekbe bocsátkoznak, amelyek nem az Unió éghajlati politikájának végrehajtására irányulnak, vagy amikor az ilyen hatóságnál dolgozó személy saját hasznára cselekszik vagy ügyletekbe bocsátkozik.

(22)

Az EUMSZ 43. cikkének megfelelően és az EUMSZ értelmében kötött nemzetközi megállapodások végrehajtása céljából többek között a Bizottság, a tagállamok és más hivatalosan kijelölt szervek felelősek a közös agrárpolitikának és a közös halászati politikának a végrehajtásáért. E faladatok végrehajtása során az említett hivatalos szervek olyan tevékenységeket folytatnak, és olyan intézkedéseket hoznak, amelyek célja a mezőgazdasági és halászati piacok igazgatása, ideértve az állami beavatkozásokat, illetve a további adók kivetését vagy behozatali vámok felfüggesztését is. Tekintettel e rendelet hatályára, e rendelet azon rendelkezései, amelyek az olyan azonnali árutőzsdei ügyletekre alkalmazandók, amelyek a pénzügyi eszközökre hatást gyakorolnak vagy amelyekről feltételezhető, hogy hatást fognak gyakorolni, és amelyek alkalmazandó azon pénzügyi eszközökre is, amelyek értéke az azonnali árutőzsdei ügyletek értékétől függ, illetve amelyek befolyásolták, vagy amelyekről feltételezhető, hogy befolyásolni fogják az azonnali árutőzsdei ügyleteket, biztosítani kell azt, hogy a tagállamok, a Bizottság és más, a közös agrárpolitika és közös halászati politika végrehajtására hivatalosan kijelölt szervek tevékenysége ne legyen korlátozva.

Annak érdekében, hogy a Bizottság, a tagállamok és az egyéb hivatalosan kijelölt szervek továbbra is fejleszteni tudják és végre tudják hajtani a közös agrárpolitikát és a közös halászati politikát, e szervek azon tevékenységei, amelyeket közérdekből és kizárólag e politikák végrehajtása során végeznek, mentességet kell, hogy élvezzenek e rendelet hatálya alól. E mentesség nem lesz káros hatással a piac általános átláthatóságára, mivel e hatóságok törvényben előírt kötelezettsége, hogy tevékenységük végzése során biztosítsák az árérzékeny jellegű új határozatok, fejlemények és adatok szabályos, méltányos és megkülönböztetéstől mentes módon történő közzétételét és az azokhoz való ilyen hozzáférést. Ugyanakkor a közös agrárpolitika és a közös halászati politika végrehajtása keretében fellépő hatóságok számára biztosított mentesség nem terjedhet ki azokra az esetekre, amelyekben e hatóságok olyan magatartást tanúsítanak, vagy olyan ügyletekbe bocsátkoznak, amelyek nem az említett közös politikák végrehajtására irányulnak, vagy amikor az ilyen hatóságnál dolgozó személy saját hasznára cselekszik vagy ügyletekbe bocsátkozik.

(23)

A bennfentes kereskedelem alapvető jellegzetessége az a tisztességtelen előny, amelyhez a bennfentes információról mit sem sejtő harmadik felek kárára a bennfentes információ megszerzésével jutnak, és amely következésképpen aláássa a pénzügyi piacok integritását és a befektetői bizalmat. Ezért a bennfentes kereskedelem tilalma alkalmazandó abban az esetben, ha egy bennfentes információkkal rendelkező személy tisztességtelen előnyt húz az adott információból származó nyereségből úgy, hogy ezen információnak megfelelően köt piaci ügyleteket azáltal, hogy közvetve vagy közvetlenül az adott információ által érintett pénzügyi eszközöket szerez meg vagy idegenít el, illetve próbál megszerezni vagy elidegeníteni, vagy e pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó megszerzési vagy elidegenítési megbízást von vissza vagy módosít, illetve próbál visszavonni vagy módosítani akár saját, akár harmadik fél hasznára. A bennfentes információ felhasználása kimerülhet kibocsátási egységek és azok származtatott termékei kereskedelmében is, illetve kibocsátási egység vagy az azon alapuló egyéb aukciós termék az 1031/2010/EU bizottsági rendelet (8) alapján bonyolított aukcióján való ajánlattételben is.

(24)

Amennyiben egy bennfentes információval rendelkező jogi vagy természetes személy közvetve vagy közvetlenül az adott információ által érintett pénzügyi eszközöket szerez meg vagy idegenít el, illetve próbál megszerezni vagy elidegeníteni akár saját, akár harmadik fél hasznára, vélelmezni kell róla, hogy az illető felhasználja ezt az információt. E vélelem nem sérti a védelemhez való jogot. Azt, hogy egy személy megsértette-e a bennfentes kereskedelem tilalmát, vagy megpróbált-e bennfentes kereskedelmet folytatni, e rendelet azon céljára tekintettel kell elemezni, amely a pénzügyi piac integritásának védelmére és a befektetői bizalom növelésére irányul, amely utóbbi pedig azon a bizonyosságon alapul, hogy a befektetők azonos bánásmódban részesülnek és a bennfentes információkkal való visszaélés ellen védelmet élveznek.

(25)

Az információ megszerzése előtt adott megbízások nem tekintendők bennfentes kereskedelemnek. Amennyiben azonban egy személynek bennfentes információ kerül a birtokába, az információval összefüggésben az információ birtoklása előtt adott megbízásokon végrehajtott változtatásról – ideértve a megbízások visszavonását vagy módosítását, illetve a visszavonásukra vagy módosításukra tett kísérleteket – vélelmezni kell, hogy bennfentes kereskedelem. E vélelem megdönthető, ha az illető igazolja, hogy az ügylet végrehajtásakor nem használta fel a bennfentes információt.

(26)

A bennfentes információ felhasználása megnyilvánulhat egy pénzügyi eszköz vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék megszerzésében vagy elidegenítésében, vagy egy pénzügyi eszköz megszerzésére vagy elidegenítésére vonatkozó megbízás visszavonásában vagy módosításában, vagy egy pénzügyi eszköz megszerzésére vagy elidegenítésére, illetve egy megbízás visszavonására vagy módosítására irányuló kísérletben, amelyet olyan személy tesz, aki tudja, vagy akiről feltételezhető, hogy tudja, hogy az általa birtokolt információ bennfentes információnak minősül. E tekintetben az illetékes hatóságoknak azt kell megállapítaniuk, hogy az adott helyzetben általában elvárhatóan és ésszerűen eljáró személy mit tudna, illetve neki mit kellett volna tudnia.

(27)

Ezt a rendeletet a tagállamok által elfogadott azon intézkedésekkel összhangban kell értelmezni, amelyek célja egy társaságban szavazati jogot biztosító (vagy a jogok gyakorlása vagy átalakítás következtében ilyen jogok biztosítására alkalmas), átruházható értékpapírok tulajdonosainak érdekeit védeni abban az esetben, ha az adott társaságra vonatkozóan nyilvános vételi ajánlatot tesznek vagy e társaság ellenőrzésének megváltoztatására más javaslatot tesznek. Ezt a rendeletet különösen a 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 4. cikke értelmében a tagállamok által kijelölt felügyeleti hatóságok által szabályozott társaságok tulajdonjogát vagy irányítását befolyásoló nyilvános vételi ajánlatokkal, összefonódásokkal és más ügyletekkel kapcsolatban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban kell értelmezni.

(28)

A nyilvánosan elérhető adatokon alapuló kutatást és becslést önmagában nem szabad bennfentes információnak tekinteni, és ezért az ilyen kutatás vagy becslés alapján végzett ügylet önmagában nem tekinthető bennfentes információ felhasználásának. Ugyanakkor például ha a piac rutinjelleggel elvárja az információ nyilvánosságra hozatalát vagy terjesztését és ez hozzájárul a pénzügyi eszközök árának alakulási folyamatához, vagy amikor az információ a piac elismert elemzőjének vagy olyan intézetnek a nézeteit tükrözi, amely a kapcsolódó pénzügyi eszközök árait befolyásolhatja, az információ bennfentes információnak minősülhet. A piaci szereplőknek ezért az információ nyilvánosságra hozása vagy terjesztése előtt figyelembe kell venniük, hogy az információ milyen mértékig nem nyilvános, és hogy milyen mértékben befolyásolná a pénzügyi eszközöket, amelyekkel kereskednek – annak érdekében, hogy megállapítsák, hogy bennfentes információ alapján kereskednének-e.

(29)

Azt megelőzendő, hogy a pénzügyi tevékenység törvényes formái figyelmetlenségből betiltásra kerüljenek, konkrétan akkor, ha nincs szó piaci visszaélésről, el kell ismerni bizonyos törvényes magatartási formákat. Ide tartozik például az árjegyző szerepének elismerése, amikor ez utóbbi piaci likviditásszolgáltatói jogos minőségében jár el.

(30)

Pusztán az a tény, hogy az árjegyzők vagy a partneri tevékenységre feljogosított személyek csak a pénzügyi eszközök vételére vagy eladására irányuló törvényes üzleti tevékenységükre szorítkoznak, vagy hogy bennfentes információval rendelkező harmadik felek nevében megbízások végrehajtására feljogosított személyek csak a megbízások kötelességszerű végrehajtására, visszavonására vagy módosítására szorítkoznak, önmagában nem tekinthető az ilyen belső információ felhasználásának. Mindazonáltal az árjegyzők, szerződő félként tevékenységre jogosult testületek vagy megbízások harmadik személyek nevében történő teljesítésére felhatalmazott személyek számára ebben a rendeletben nyújtott védelem nem terjed ki az e rendelet értelmében egyértelműen tiltott tevékenységekre, például az ügyfelek megbízásai ismeretében kötött saját ügyletek gyakorlatára. Abban az esetben, ha a jogi személyek meghoztak minden ésszerű intézkedést a piaci visszaélések megelőzésére, de az általuk foglalkoztatott természetes személyek a jogi személy nevében piaci visszaélést követnek el, ez nem minősülhet a jogi személy által tanúsított piaci visszaélésnek. Egy másik példa, amely nem minősülhet bennfentes információk felhasználásának az olyan ügylet, amelyet esedékessé váló korábbi kötelezettség teljesítése kapcsán hajtanak végre. Egy másik társaságra vonatkozó bennfentes információhoz való hozzáférés és ennek nyilvános vételi ajánlattal összefüggésben történő felhasználása az adott társaság feletti ellenőrzés megszerzése vagy az adott társasággal történő összefonódás indítványozása céljából, önmagában nem minősül bennfentes kereskedelemnek.

(31)

Tekintettel arra, hogy a pénzügyi eszközök megszerzése vagy elidegenítése szükségszerűen magában foglalja az ezek közül valamelyik műveletet elvégezni szándékozó személy megszerzésre vagy elidegenítésre irányuló előzetes döntését, a megszerzés vagy elidegenítés puszta aktusa önmagában nem minősülhet bennfentes információ felhasználásának. A saját kereskedési tervek és stratégiák szerinti eljárás nem minősül bennfentes információ felhasználásának. Mindazonáltal e személyeket – legyenek jogi vagy természetes személyek – nem illeti meg védelem szakmai beosztásukból fakadóan; csak akkor kell védeni őket, ha alkalmas és megbízható módon járnak el, teljesítve a szakmájuk által elvárt és az ezen rendeletben előírt követelményeket, azaz a piaci integritást és a befektetők védelmét. A jogsértést továbbra is megtörténtnek kell tekinteni, ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a szóban forgó ügyletek, megbízások, vagy magatartások mögött jogellenes indok húzódott meg, illetve a személy bennfentes információt használt fel.

(32)

A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás a pénzügyi eszközök értékesítői és egy vagy több potenciális befektető közötti, egy ügylet bejelentését megelőző interakció, amelynek az a célja, hogy felmérje a potenciális befektetőknek egy esetleges ügylet iránti érdeklődését és az ügylet árát, méretét és szerkezetét. A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás magában foglalhatja értékpapírok első vagy másodlagos kibocsátását, amely eltér a szokásos kereskedéstől. Kiemelkedően fontos eszközei a potenciális befektetők véleménye felmérésének, a részvényesi párbeszéd fokozásának, a zökkenőmentes kereskedés biztosításának, illetve a kibocsátók, a meglévő részvényesek és a potenciális új befektetők nézeteinek összehangolásának. Különösen akkor hasznosak, amikor a piacokba vetett bizalom szintje alacsony, nem állnak rendelkezésre piaci referenciaértékek, vagy a piac ingadozik. A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások végrehajtásának lehetősége tehát lényeges a pénzügyi piacok megfelelő működéséhez, ezért az ilyen kutatásokat nem lehet piaci visszaélésnek tekinteni.

(33)

A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás magában foglalja többek között azt, amikor az értékesítési oldali cég egy potenciális ügyletről párbeszédet folytat egy kibocsátóval és úgy határoz, hogy felméri a potenciális befektetők érdeklődését annak érdekében, hogy megállapítsa az ügyleti feltételeket; amikor egy kibocsátó hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátását vagy kiegészítő tőkeemelést kíván bejelenteni és egy értékesítési oldali cég felveszi a kapcsolatot egy kiemelt befektetővel és számára megadja az ügylet összes feltételét, hogy az ügyletben való részvételre irányuló pénzügyi kötelezettségvállalást kapjon; illetve amikor az értékesítési oldal nagy mennyiségű értékpapírt kíván értékesíteni egy befektető nevében, és szeretné felmérni egyéb potenciális befektetők érdeklődését a szóban forgó értékpapírok iránt.

(34)

A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások végrehajtása során szükség lehet arra, hogy bennfentes információkat tárjanak fel a potenciális befektetők előtt. Általában csak akkor nyílik lehetőség arra, hogy a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során átadott bennfentes információ alapján pénzügyi előnyre lehessen szert tenni, ha a közvélemény-kutatás tárgyát képező pénzügyi eszköznek vagy egy kapcsolódó pénzügyi eszköznek már van kialakult piaca. Az ilyen megbeszélések ütemezésére tekintettel lehetséges, hogy a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során bennfentes információkat tárnak fel a potenciális befektető számára azt követően, hogy a pénzügyi eszközt bevezették valamely szabályozott piacra, illetve valamely multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben forgalmazták. A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás végrehajtása előtt az információt közzétevő piaci szereplőnek fel kell mérnie, hogy a szóban forgó közvélemény-kutatás bennfentes információ közzétételével jár-e.

(35)

A bennfentes információ közzététele akkor minősül jogszerűnek, ha az információt az érintett személy a munkaviszonya, foglalkozása vagy feladatai szokásos teljesítése keretében adja át. Amennyiben a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás bennfentes információ közzétételét vonja magával, akkor az úgy tekintendő, hogy az információt közzétevő piaci szereplő a munkaviszonya, foglalkozása vagy feladatai szokásos teljesítésének keretén belül jár el, ha a közzététel időpontjában tájékoztatja az informált személyt, hogy számára bennfentes információt ad át és ehhez beleegyezését kéri; e rendelet rendelkezései értelmében nem folytathat kereskedést vagy járhat el ezen információ alapján; ésszerű lépéseket kell tenni az információ bizalmasságának további megóvása érdekében; az információt közzétevő piaci szereplőt tájékoztatnia kell az összes olyan természetes és jogi személyről, akikkel a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatásra adott válaszlépések kidolgozása során az információt közölték. Az információt közzétevő piaci szereplőnek teljesítenie kell a közzétett információkról szóló nyilvántartások kezelésére vonatkozó kötelezettségeket, amelyeket szabályozástechnikai standardokban határoznak meg részletesen. A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás végrehajtása során az e rendeletet nem teljesítő piaci szereplőkről nem helyénvaló azt feltételezni, hogy jogosulatlanul tettek közzé bennfentes információt, azonban nem részesülhetnek a szóban forgó rendelkezéseket teljesítő szereplőket megillető előnyökből. Azt, hogy e szereplők megsértették-e a bennfentes információk jogosulatlan közzétételére irányuló tilalmat ezen rendelet valamennyi vonatkozó rendelkezése fényében kell megvizsgálni, továbbá elő kell írni az információt közzétevő valamennyi piaci szereplővel szemben, hogy a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás megkezdése előtt készítsen írásbeli értékelést arról, hogy a közvélemény-kutatás során közzétesznek-e bennfentes információt.

(36)

Azoknak a potenciális befektetőknek, akik piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyai, viszont meg kell vizsgálniuk, hogy a számukra feltárt információ olyan bennfentes információnak minősül-e, amelynek alapján nem folytathatnak kereskedést vagy járhatnak el, illetve amelyet nem továbbíthatnak. A potenciális befektetőkre továbbra is az e rendeletben meghatározott, a bennfentes kereskedelemre és a bennfentes információk jogosulatlan közzétételére vonatkozó szabályok alkalmazandóak. A potenciális befektetők mérlegelésének segítése és ezen rendelet megsértésének elkerülése céljából megteendő lépések meghatározásának érdekében az EÉPH-nak iránymutatásokat kell kibocsátania.

(37)

Az 1031/2010/EU rendelet a kibocsátási egységek aukciója tekintetében párhuzamosan két, a piaci visszaélésre vonatkozó rendszerről rendelkezik. Mivel azonban a kibocsátási egységek pénzügyi eszköznek minősülnek, e rendeletnek egységes szabálykönyvet kell alkotnia, amelynek a piaci visszaélésre vonatkozó intézkedései a kibocsátási egységek teljes elsődleges és másodlagos piacára alkalmazhatók. E rendeletnek az 1031/2010/EU rendelet alapján alkalmazandónak kell lennie a kibocsátási egységek vagy az azokon alapuló egyéb aukciós termékek – ideértve azt az esetet is, amikor az aukciós termék nem pénzügyi eszköz – szabályozott piacként engedélyezett aukciós platformon történő aukciójához kapcsolódó magatartásra és ügyletekre – többek között az ajánlatokra – is.

(38)

E rendeletnek a piaci manipulációra vonatkozóan olyan intézkedéseket kell előírnia, amelyek az új kereskedési formák és az esetlegesen visszaélésszerű új stratégiák kezelésére is alkalmasak. Annak kifejezésére, hogy a pénzügyi eszközökkel való kereskedés egyre inkább automatikus, kívánatos, hogy a piaci manipulációra vonatkozó fogalommeghatározás olyan példákat tartalmazzon, amelyek konkrét, bármilyen rendelkezésre álló eszközzel, többek között algoritmikus és nagysebességű kereskedés útján folytatható visszaélésszerű stratégiákat szemléltetnek. A teljesség igénye nélkül felsorolt példák nem értelmezendők úgy, hogy ugyanazon stratégiák más eszközökkel való végrehajtása nem visszaélésszerű.

(39)

A piaci visszaélések tilalmának azon személyekre is ki kell terjednie, akik egymással együttműködve követnek el piaci visszaélést. Ezek magukban foglalhatják többek között azt a brókert, aki olyan kereskedési stratégiát dolgoz ki és javasol, amely piaci visszaélést eredményez, azt a személyt, aki bennfentes információval rendelkező személyt az információ jogosulatlan közzétételére bíztat, azt a személyt, aki egy kereskedővel együttműködve piaci visszaélés elősegítése céljából szoftvert fejleszt ki.

(40)

Annak biztosítása érdekében, hogy a felelősségvállalás kiterjedjen a jogi személyre és minden, a jogi személy döntéshozatalában részt vevő természetes személyre is, szükségszerű figyelembe venni a tagállamok különféle nemzeti jogi mechanizmusait. E mechanizmusoknak közvetlenül kapcsolódniuk kell a felelősség nemzeti jogban foglalt megállapítási módjaihoz.

(41)

A piaci manipuláció tilalmának kiegészítése érdekében e rendeletnek tiltania kell a piaci manipuláció kísérletét. A piaci manipuláció kísérletét meg kell különböztetni az olyan tényleges magatartástól, amely valószínű, hogy piaci manipulációt eredményez, mivel e rendelet értelmében mindkét tevékenység tilos. Az ilyen kísérlet magában foglalja többek között az olyan helyzeteket, amikor a tevékenységet megkezdték, de nem fejezték be, például műszaki hiba miatt, vagy mivel a kereskedési megbízást nem teljesítették. A piaci manipuláció kísérletének tilalma szükséges ahhoz, hogy az ilyen kísérletek tekintetében az illetékes hatóságok szankciókat szabhassanak ki.

(42)

E rendelet és közvetlenül alkalmazandó rendelkezései céljának sérelme nélkül, az a személy, aki olyan ügyletet köt, illetve olyan kereskedési megbízást ad, amely piaci manipulációnak minősíthető, bizonyíthatja, hogy az ügylet megkötésére, illetve a kereskedési megbízás adására jogszerű indokai voltak, és hogy az ügylet, illetve a kereskedési megbízás megfelelt az érintett piacon elfogadott gyakorlatnak. Az elfogadott piaci gyakorlatot kizárólag az érintett piacon a piaci visszaéléssel kapcsolatos felügyeletért felelős illetékes hatóság határozhatja meg. Egy adott piacon elfogadottnak tekintett gyakorlat nem tekinthető elfogadottnak más piacokon mindaddig, amíg az érintett más piacok illetékes hatóságai hivatalosan el nem fogadják az adott gyakorlatot. Ennek ellenére a jogsértés megvalósultnak tekinthető, ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a szóban forgó ügylet, illetve kereskedési megbízás mögött jogellenes indok húzódott meg.

(43)

E rendeletnek egyértelművé kell tennie továbbá azt, hogy a pénzügyi eszközzel történő piaci manipuláció vagy annak kísérlete megvalósulhat olyan kapcsolódó pénzügyi eszköz, például származtatott termék segítségével is, amellyel más kereskedési helyszínen, vagy tőzsdén kívül kereskednek.

(44)

A pénzügyi eszközök jelentős részének árazása referenciaértékekre való hivatkozások útján történik. A referenciaértékek – többek között a bankközi kínálati kamatlábak – tényleges manipulálása vagy az arra irányuló kísérlet súlyos hatásokkal járhat a piaci bizalomra nézve, és jelentős veszteségeket okozhat a befektetőknek, vagy torzíthatja a reálgazdaság működését. Következésképp a piacok stabilitásának megőrzése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok érvényesíteni tudják a referenciaértékek manipulálásának egyértelmű tilalmát, a referenciaértékre vonatkozó külön rendelkezésekre van szükség. E rendelkezéseknek minden közzétett referenciaértékre – ideértve az interneten díjmentesen vagy díj ellenében hozzáférhetőeket is – ki kell terjedniük, mint amilyenek például a hitel-nemteljesítési csereügyletek referenciaértékei és az indextárak. A piaci manipuláció általános tilalmát ki kell egészíteni a referenciaérték manipulálásának és a hamis vagy félrevezető információk továbbításának, hamis vagy félrevezető adatok közlésének, illetve minden olyan egyéb cselekménynek a tilalmával, amely valamely referenciaérték kiszámításának manipulálására irányul, ideértve a referenciaérték kiszámításához alkalmazott – részben vagy egészben algoritmikus vagy ítélet-alapú – módszer manipulálását is, ahol a kiszámítás tágan értelmezve magában foglalja a referenciaérték kiszámításával kapcsolatos összes adat fogadását és értékelését és különösen magában foglalja a trimmelt adatokat. Ezek a szabályok kiegészítik az 1227/2011/EU rendeletet, amely tiltja a nagykereskedelmi energiapiacon árbecsléssel vagy piaci jelentések készítésével foglalkozó vállalkozások szándékos félrevezetését hamis adatok közlésével, amely az adott árbecslések vagy piaci jelentések alapján eljáró piaci szereplők félrevezetését eredményezi.

(45)

Annak érdekében, hogy a piaci feltételek az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi kereskedési helyszín és rendszer számára egységesek legyenek, a szabályozott piacokat, a multilaterális kereskedési rendszereket és a szervezett kereskedési rendszereket működtető bármely személynek hatékony intézkedéseket, rendszereket és eljárásokat kell létrehoznia és fenntartania a manipulatív piaci gyakorlatok és visszaélések megelőzése és felderítése céljából.

(46)

A pénzügyi eszközök manipulációja vagy annak kísérlete nem teljesíthető megbízás formájában is megvalósulhat. Egy pénzügyi eszköz emellett a kereskedési helyszínen kívüli magatartással is manipulálható. A foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személyekkel szemben elő kell írni, hogy hatékony intézkedéseket, rendszereket és eljárásokat hozzon létre és tartson fenn a gyanús ügyletek felderítése és bejelentése céljából. Ennek keretében be kell jelentenie azokat a gyanús megbízásokat és gyanús ügyleteket is, amelyekre kereskedési helyszínen kívül kerül sor.

(47)

A pénzügyi eszközök manipulációja vagy annak kísérlete hamis vagy félrevezető információ terjesztésével is megvalósulhat. A hamis vagy félrevezető információ terjesztése viszonylag rövid időn belül jelentősen befolyásolhatja a pénzügyi eszközök árát. Megvalósulhat nyilvánvalóan hamis információ létrehozásával, lényeges tények szándékos elhallgatásával, vagy tudottan téves információ közlésével. A piaci manipuláció e formája különösen káros a befektetők számára, mert ezáltal kénytelenek befektetési döntéseiket téves vagy torz információkra alapozni. Egyúttal káros a kibocsátók számára is, mert rontja a velük kapcsolatban rendelkezésre álló információ iránti bizalmat. A piaci bizalom hiánya ugyanakkor veszélyeztetheti a kibocsátó képességét arra, hogy tevékenysége finanszírozásához új pénzügyi eszközöket bocsásson ki, vagy más piaci szereplőktől hitelhez jusson. Az információ a piacon nagyon gyorsan terjed. Ebből adódóan a befektetőket és kibocsátókat viszonylag tartósan érheti kár, mielőtt az információ hamis vagy félrevezető voltát megállapítják, és azt a kibocsátó, vagy az információ terjesztéséért felelős személyek helyesbíteni tudják. A hamis vagy félrevezető információ, ezen belül a híresztelés és a hamis vagy félrevezető hírek terjesztését ezért szükségszerűen e rendelet megsértésének kell tekinteni. Nem helyes tehát a pénzügyi piacok aktív szereplői számára lehetővé tenni azt, hogy a befektetők és kibocsátók kárára szabadon közöljék a saját véleményükkel vagy jobb megítélésükkel ellentétes olyan információkat, amelyekről tudják, vagy tudniuk kellene, hogy hamisak vagy félrevezetőek.

(48)

Tekintettel a weboldalak, blogok és a közösségi média különböző típusai használatának növekedésére, egyértelművé kell tenni, hogy a hamis vagy félrevezető információk interneten, többek között közösségi médiaoldalakon vagy azonosíthatatlan blogokon keresztül történő terjesztését e rendelet alkalmazásában ugyanúgy kell megítélni, mint a hagyományosabb kommunikációs csatornákon történő terjesztést.

(49)

A bennfentes kereskedelem és a befektetők félrevezetésének elkerüléséhez alapvető fontosságú, hogy a kibocsátó a bennfentes információkat nyilvánosan közzétegye. A kibocsátót emiatt kötelezni kell arra, hogy a bennfentes információkról a lehető leghamarabb tájékoztassa a nyilvánosságot. Azonban e kötelezettség egyedi körülmények között sértheti a kibocsátó jogszerű érdekeit. Ilyen körülmények fennállta esetén lehetővé kell tenni a közzététel késleltetését, feltéve, hogy a közzététel késleltetése a nyilvánosság számára vélhetően nem félrevezető, és a kibocsátó gondoskodni tud az információk bizalmas kezeléséről. A kibocsátó kizárólag akkor köteles közzétenni a bennfentes információt, ha kérte, vagy jóváhagyta a pénzügyi eszköz piacra történő bevezetését.

(50)

Az e rendeletben előírt, a bennfentes információk nyilvánosságra hozatalára és a nyilvánosságra hozatal késleltetésére vonatkozó követelmények alkalmazásában a jogszerű érdekek, különösen a következő, nem kimerítő jelleggel felsorolt körülményekhez kapcsolódhatnak: a) folyamatban lévő tárgyalások vagy ezekhez kapcsolódó események, amikor a közzététel várhatóan érintené az ilyen tárgyalások kimenetelét vagy szokásos lefolyását. Különösen, amennyiben a kibocsátó pénzügyi helyzete súlyos és közvetlen veszélyben van, bár még nem kell a csődjogi rendelkezéseket alkalmazni, az információ közzététele korlátozott időtartamra késleltethető, amennyiben az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a létező és lehetséges részvényesek érdekeit a kibocsátó hosszú távú szanálásának biztosítását célzó tárgyalások lezárásának esetleges veszélyeztetésével; b) valamely kibocsátó ügyvezető testülete által hozott döntések vagy megkötött szerződések, amelyek hatálybalépéséhez a kibocsátó más testületének a jóváhagyása szükséges, és a kibocsátó szervezeti felépítése szerint ezek a testületek elkülönülnek, feltéve, hogy az információnak az ilyen jóváhagyást megelőző közzététele, annak bejelentésével együtt, hogy ez a jóváhagyás még függőben van, veszélyeztetné az információ nyilvánosság által történő helyes értékelését.

(51)

Ezenfelül a kibocsátási egységek piacának szereplőit kötelezni kell a bennfentes információk közzétételére. Annak érdekében, hogy a piac csak hasznos beszámolókat kapjon, továbbá az előírt intézkedés költséghatékonyságának megőrzéséhez fontos, hogy e kötelezettség szabályozói hatása csak azokat az EU ETS azon résztvevőit érintse, amelyekről méretüknél és tevékenységüknél fogva ésszerűen feltételezhető, hogy a kibocsátási egységek és az azokon alapuló aukciós termékek vagy a hozzájuk kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árfolyamára és az 1031/2010/EU rendelet szerinti aukciós ajánlatokra jelentős hatással lehetnek. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján intézkedéseket fogad el, amelyek e mentesség alkalmazása céljából meghatározzák az alsó határértéket. A közzéteendő információk a közzétevő fél fizikai tevékenységére, nem pedig a kibocsátási egységek és az azokon alapuló aukciós termékek vagy a hozzájuk kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök kereskedelmével kapcsolatos saját terveire vagy stratégiáira vonatkoznak. Azokban az esetekben, ahol a kibocsátási egységek piacának szereplői a bennfentes információk közzétételére vonatkozóan már teljesítenek egyenértékű kötelezettségeket, nevezetesen az 1227/2011/EU rendelet alapján, a kibocsátási egységeket érintő bennfentes információk közzétételének kötelezettsége nem eredményezheti a kötelező közzétételek lényegében azonos tartalmú ismétlődését. A kibocsátási egységek piacának azon szereplői esetében, amelyeknek összesített kibocsátása vagy bemenő hőteljesítménye a megállapított küszöbértéken vagy az alatt van – mivel a fizikai tevékenységükről szóló információ közzétételi célból nem minősül anyagi jellegűnek – úgy kell tekinteni, hogy ez az információ nincs jelentős hatással a kibocsátási egységek vagy az azokon alapuló aukciós termékek árára vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára. A kibocsátási egységek piacának ezen szereplőire ugyanakkor vonatkoznia kell a bennfentes kereskedelem tilalmának minden olyan egyéb információval kapcsolatosan, amelyhez hozzáférhetnek, és amely bennfentes információnak minősül.

(52)

A közérdek védelme, a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése és többek között annak elkerülése érdekében, hogy a pénzügyi vállalkozások likviditási válságai a pénzeszközök hirtelen kivonása miatt fizetőképességi válságokba csapjanak át, kivételes esetekben helyénvaló lehet engedélyezni a bennfentes információk késleltetett közzétételét hitelintézetek vagy pénzügyi vállalkozások számára. Ez különösen az olyan információra alkalmazandó, amely olyan átmeneti likviditási nehézségekre vonatkozik, amelyek esetében központi bank által nyújtott, rendkívüli likviditási támogatást is magában foglaló hitelt kell igénybe venni, és amikor az információ közzététele rendszerszintű hatást fejtene ki. A késleltetés feltétele az, hogy a kibocsátó beszerezze az érintett illetékes hatóság beleegyezését, illetve egyértelmű legyen, hogy a közzététel késleltetéséhez fűződő szélesebb körű köz- és gazdasági érdek fontosabb a piac azon érdekénél, hogy hozzájusson a késleltetni kívánt információhoz.

(53)

A pénzügyi vállalkozások esetében – különösen ha azok a központi bank által nyújtott rendkívüli likviditási támogatásban részesülnek – annak értékelését, hogy az információ a rendszer szempontjából jelentős-e és a közzététel késleltetése szolgálja-e a közérdeket, az illetékes hatóságnak kell elvégeznie, a nemzeti központi bankkal, a makroprudenciális hatósággal vagy bármely más érintett nemzeti hatósággal folytatott konzultációt követően.

(54)

Egyértelműen meg kell tiltani a bennfentes információk alapján való kereskedést és annak kísérletét, függetlenül attól, hogy az ilyen kereskedést az adott személy saját maga vagy harmadik személy javára végzi-e, illetve kísérli-e meg. A bennfentes információ felhasználása kiterjedhet kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel folytatott kereskedelem, illetve az 1031/2010/EU rendelet szerinti aukciókon értékesített kibocsátási egységgel vagy az azon alapuló egyéb aukciós termékkel kapcsolatos ajánlattétel esetére is, amennyiben a kereskedést folytató, illetve az ajánlatot tevő személyek tudatában van annak – vagy tőlük elvárható, hogy tudatában legyenek annak –, hogy bennfentes információknak vannak birtokában. Jóllehet valamely harmadik személy kereskedési terveire és stratégiáira vonatkozó információk a bennfentes információk közé sorolhatók, a piaci szereplő saját kereskedési terveire és stratégiáira vonatkozó információk nem tekintendők bennfentes információnak.

(55)

A bennfentes információk közzétételére vonatkozó követelmény megterhelő lehet a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) meghatározása szerinti azon kis- és középvállalkozások számára, amelyek pénzügyi eszközeit a kkv-tőkefinanszírozási piacra vezetik be, tekintettel azokra a költségekre, amelyek a birtokukban lévő információk felügyeletével, valamint az arra vonatkozó jogi tanácsadással függenek össze, hogy az információkat közzé kell-e tenni, és ha igen, mikor. Ezzel együtt a bennfentes információk azonnali közzététele alapvető fontosságú az adott kibocsátókkal szembeni befektetői bizalom érdekében. Emiatt az EÉPH számára lehetővé kell tenni olyan iránymutatás kiadását, amely segíti a kibocsátókat a bennfentes információk közzétételére vonatkozó kötelezettség teljesítésében anélkül, hogy az a befektetők védelmét veszélyeztetné.

(56)

A bennfentesek jegyzéke fontos eszköz a szabályozók számára az esetleges piaci visszaélések vizsgálata során, azonban a jegyzékben szerepeltetendő adatok tekintetében a tagállamok között meglévő különbségek a kibocsátókra felesleges adminisztrációs terheket rónak. E költségek csökkentése érdekében ezért egységesíteni kell a bennfentesek jegyzékében található adatmezőkre vonatkozó előírásokat. Fontos, hogy a bennfentesek jegyzékében szereplő személyeket tájékoztassák erről a tényről és annak ezen rendelet és a 2014/57/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) szerinti következményeiről. A bennfentesek jegyzékének vezetésére és folyamatos frissítésére vonatkozó előírás különösen a kkv-tőkefinanszírozási piacon szereplő kibocsátókra ró adminisztrációs terheket. Az illetékes hatóságok a piaci visszaéléssel kapcsolatos felügyeletet eredményesen elláthatják anélkül is, hogy az e kibocsátókra vonatkozó jegyzékek mindig rendelkezésükre állnának, ezért e kibocsátókat mentesíteni kell e kötelezettség alól az e rendelet jelentette adminisztrációs költségek csökkentése érdekében. Az ilyen kibocsátók azonban az illetékes hatóságok kérésére kötelesek megadni a bennfentesek jegyzékét e hatóságok számára.

(57)

A piac integritását védő értékes intézkedés, ha a kibocsátók, illetve a nevükben vagy javukra eljáró bármely személy jegyzékeket állítanak össze a számukra munkaszerződéssel vagy másképpen munkát végző olyan személyekről, akiknek hozzáférésük van a kibocsátóra közvetlenül vagy közvetve vonatkozó bennfentes információhoz. E jegyzékeket a kibocsátók, illetve a nevükben vagy javukra eljáró személyek felhasználhatják a bennfentes információ áramlásának ellenőrzésére is, így e jegyzékek segítik titoktartási kötelezettségük ellátását. Mindezen túlmenően e jegyzékek hasznos eszközül szolgálhatnak az illetékes hatóságok számára a bennfentes információhoz hozzáféréssel rendelkező minden személy azonosítására, tudomásukra hozva azt a dátumot is, amelyen e személyek a hozzáféréshez jutottak. Az, hogy az ilyen listán szereplő személyek hozzáférnek a kibocsátóra közvetve vagy közvetlenül vonatkozó bennfentes információhoz, nem érinti az e rendeletben megállapított tilalmakat.

(58)

A kibocsátói szinten vezetői feladatokat ellátó személyek, valamint adott esetben a velük szoros kapcsolatban álló személyek által lebonyolított ügyletek fokozottabb átláthatósága megelőző intézkedést jelent a piaci visszaélés, különösen a bennfentes kereskedelem ellen. Az ilyen ügyletek legalább egyedileg történő közzététele szintén nagyon értékes információforrás lehet a befektetők számára. Egyértelművé kell tenni azt, hogy a vezetők (managerek) ügyleteinek közzétételére vonatkozó kötelezettség kiterjed az elzálogosított vagy kölcsönadott pénzügyi eszközökre, mivel részvények kölcsönadása egy hirtelen, előre nem látható eladás esetén a társaságra anyagi – és potenciálisan destabilizáló – következményekkel járhat. Közzététel nélkül a piac nem tudná, hogy nagyobb a lehetősége annak, hogy a jövőben jelentős változások következhetnek be például a részvények tulajdonjogában; emelkedhet a piacra helyezett részvények kínálata; vagy csökkenhetnek a szavazati jogok az adott társaságban. Ezért az e rendelet szerinti bejelentést kötelezővé kell tenni abban az esetben, ha az értékpapírok kölcsönadása olyan szélesebb ügylet részét képezi, amelyben a vezető az értékpapírokat biztosítékként adja kölcsön annak érdekében, hogy harmadik személytől hitelt vehessen fel. A piac teljes és megfelelő átláthatósága emellett a piaci szereplők és különösen a társság részvényesei bizalmának előfeltétele. Ugyancsak egyértelművé kell tenni, hogy a vezető ügyleteinek közzétételére vonatkozó kötelezettség a vezető mérlegelési jogkörét gyakorló más személy által végrehajtott ügyletekre is kiterjed. Az átláthatóság szintje és az illetékes hatóságok, valamint a nyilvánosság részére készített jelentések száma közötti megfelelő egyensúly érdekében e rendeletnek küszöbértékeket kell megállapítania, amely alatt az ügyleteket nem kell bejelenteni.

(59)

Ha egy vezetői feladatokat ellátó személy a saját javára kötött ügyleteit, illetve a vele szoros kapcsolatban lévő személyek által kötött ügyleteket be kell jelenteni, ez nemcsak a piaci szereplők számára jelent hasznos információt, hanem egyben további eszköz az illetékes hatóságok számára a piacfelügyelet terén. Az ügyletek bejelentésére vonatkozó kötelezettség nem érinti az e rendeletben megállapított tilalmakat.

(60)

Az ügyleteket a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (12) előírt, a személyes adatok átadására vonatkozó szabályokkal összhangban kell bejelenteni.

(61)

A vezetői feladatokat ellátó személyek számára tilos a kereskedés azon köztes pénzügyi jelentés vagy év végi jelentés bejelentése előtt, amelyet a kereskedelmi helyszínre vonatkozó szabályoknak – amennyiben a kibocsátó részvényeit a forgalomba hozatalra elfogadták – vagy a nemzeti jognak megfelelően az adott kibocsátó köteles nyilvánosságra hozni, kivéve, ha egyedi és rendkívüli körülmények indokolják azt, hogy a kibocsátó engedélyezze a kereskedést a vezetői feladatokat ellátó személyek számára. A kibocsátó számára megadott semmilyen engedély nem érinti azonban az e rendeletben megállapított tilalmakat.

(62)

Az egyes tagállamok illetékes hatóságai számára biztosított hatékony eszközök, hatáskörök és források készlete biztosítja a felügyelet hatékonyságát. E rendelet ezért különösen előír egy olyan minimális csomagot, amely azokat a felügyeleti és vizsgálati hatásköröket tartalmazza, amelyekkel a tagállamok illetékes hatóságait a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban fel kell ruházni. Amennyiben a nemzeti jog így rendelkezik, e hatásköröket az illetékes igazságügyi szervekhez benyújtott kérelem útján kell gyakorolni. Az illetékes hatóságoknak az e rendelet szerint rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása során objektíven és részrehajlás nélkül kell fellépniük, és döntéshozatalukban önállóknak kell maradniuk.

(63)

A piaci vállalkozásoknak és valamennyi gazdasági szereplőnek hozzá kell járulnia a piac integritásához. Ebben az értelemben és e rendeletben foglalt rendelkezésekkel való összhang hatékony felügyeletének biztosítása céljából, a piaci visszaéléssel foglalkozó egyetlen illetékes hatóság kijelölése nem zárja ki a hatóság és a piaci vállalkozások közötti együttműködési kapcsolatokat és az illetékes hatóság hatáskörébe tartozó feladatok átruházását. Amennyiben valamely személyek, akik befektetési ajánlásokat hoznak létre vagy terjesztenek – vagy más információk alapján egy vagy több pénzügyi eszközbe való befektetéssel kapcsolatos stratégiát ajánlanak vagy sugallnak – egyúttal a saját számlájukra is kereskedelmet folytatnak ilyen eszközökkel, úgy az illetékes hatóságok számára többek között lehetőséget kell biztosítani arra, hogy tőlük megköveteljen vagy bekérjen bármely olyan információt, amely annak megállapításához szükséges, hogy az adott személy által létrehozott vagy terjesztett ajánlások összhangban állnak-e e rendelet rendelkezéseivel.

(64)

A bennfentes kereskedelem és piaci manipuláció felderítése céljából lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban természetes vagy jogi személyek területére lépjenek be annak érdekében, hogy dokumentumokat foglaljanak le. Az ilyen területekre történő belépésre akkor van szükség, ha ésszerűen fennáll a gyanú, hogy egy vizsgálat tárgyában olyan dokumentumok és más kapcsolódó adatok léteznek, amelyek érdemlegesek lehetnek a bennfentes kereskedelem vagy a piaci visszaélés tényének bizonyítása szempontjából. Az ilyen területekre történő belépés szükséges továbbá, amikor: a korábban tájékoztatásra felszólított személy a felszólításnak részben vagy egészben nem tett eleget; vagy alapos okkal feltételezhető, hogy a felszólításnak a felszólított személy nem tenne eleget, vagy a felszólításban megjelölt dokumentumokat vagy információt eltávolítaná, módosítaná vagy megsemmisítené. Ha a tagállami jognak megfelelően az érintett tagállam igazságügyi szerve által kibocsátott előzetes engedélyre van szükség, akkor az ilyen területekre történő belépésre feljogosító hatáskör csak ezen előzetes igazságügyi engedély beszerzését követően gyakorolható.

(65)

Az ügyleteket lebonyolító befektetési vállalkozások, hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások meglévő telefon-és adatforgalmi nyilvántartásaiból származó adatok, valamint az ügyletek lebonyolítását rögzítő dokumentumok és a távközlési szolgáltatók meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásaiból származó adatok lényeges – esetenként az egyedüli – bizonyítékként szolgálhatnak az olyan piaci visszaélések felderítésében és bizonyításában, mint a piaci manipuláció és a bennfentes kereskedelem. A telefon- és adatforgalmi nyilvántartások alapján azonosítható lehet a hamis vagy félrevezető információ terjesztéséért felelős személy vagy azok a személyek, akik egy adott időpontban kapcsolatban álltak egymással, valamint két vagy több személy közötti kapcsolat megléte. Ezért lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy bekérjék a befektetési vállalkozás, hitelintézet és egyéb pénzügyi vállalkozás nyilvántartásaiban a 2014/65/EU irányelvnek megfelelően rögzített, a telefonbeszélgetésekre, az elektronikus kommunikációra és az adatforgalomra vonatkozó meglévő nyilvántartási adatokat. Az adatokhoz és a telefonos nyilvántartásokhoz való hozzáférésre bizonyítékok szerzéséhez és olyan vizsgálatok lefolytatásához van szükség, amelyek célja a bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció megállapítása, és ebből következően a piaci visszaélés feltárása és arra vonatkozóan szankciók kiszabása. A távközlési szolgáltatók meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásaiban tárolt adatokhoz, illetve a befektetési vállalkozások, a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásaiban tárolt adatokhoz való hozzáférésére vonatkozó, Unió-szerte egyenlő feltételek biztosítása érdekében módot kell adni arra, hogy az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban bekérjék a távközlési szolgáltatók meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásainak adatait – amennyiben ilyen nyilvántartást a nemzeti jog megenged –, valamint a befektetési vállalkozások meglévő telefon- és adatforgalmi nyilvántartásainak adatait azokban az esetekben, amelyekben alapos okkal feltételezhető, hogy a vizsgálat vagy nyomozás tárgyával kapcsolatos ilyen adatok lényegesek lehetnek az e rendeletet sértő bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció bizonyításához. A távközlési szolgáltató telefon- és adatforgalmi nyilvántartásához való hozzáférés nem terjedhet ki a telefonbeszélgetésekről készült hangfelvételek tartalmára.

(66)

Miközben e rendelet meghatározza az illetékes hatóságok hatáskörének minimális körét, e hatásköröket a nemzeti jog komplett rendszerében kell gyakorolni, amely garantálja az alapvető jogok, közöttük a magánélet tiszteletben tartásához való jog érvényesülését. Azon hatáskörök gyakorlására vonatkozóan, amelyek komoly kölcsönhatásba kerülhetnek a magánélet és a családi élet, az otthon és a kommunikáció tiszteletben tartásához való joggal, a tagállamoknak megfelelő és hathatós biztosítékokat kell létrehozniuk mindennemű visszaélés ellen, szükség esetén például az érintett tagállam igazságügyi szerve által kibocsátott megfelelő előzetes engedély beszerzésének követelményével. A tagállamoknak az illetékes hatóságok számára az ilyen beavatkozó jellegű hatáskörök gyakorlását csak a megfelelő vizsgálat céljaira szükséges mértékben szabad megengedniük olyan súlyos esetekben, amikor ugyanazon cél eléréséhez más egyenértékű eszköz nem áll rendelkezésre.

(67)

A piaci visszaélés több országot és piacot is érinthet, így kivételes körülményektől eltekintve mindenkor elő kell írni az illetékes hatóságok számára, hogy – különösen a vizsgálati tevékenységet érintően – együttműködjenek és információt cseréljenek más illetékes és szabályozó hatóságokkal és az EÉPH-val. Amennyiben az illetékes hatóság meg van győződve arról, hogy egy másik tagállam területén piaci visszaélésre kerül vagy került sor, vagy hogy ilyen cselekmények valamely másik tagállamban forgalmazott pénzügyi eszközöket érintenek vagy érintettek, erről értesíti az illetékes hatóságot és az EÉPH-t. A piaci visszaélés határokon átnyúló hatású eseteiben az EÉPH-nak képesnek kell lennie arra, hogy valamely érintett illetékes hatóság megkeresésére a vizsgálatot koordinálja.

(68)

Fontos, hogy az illetékes hatóságok megfelelő eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy hatékonyan elláthassák az ajánlati könyvek több piacra kiterjedő felügyeletét. A 2014/65/EU irányelv szerint az illetékes hatóságok módjában áll az ajánlati könyvre vonatkozó adatokat igényelni és fogadni más illetékes hatóságoktól annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az ellenőrzésekhez és a határokon átívelő piaci manipuláció felfedezéséhez.

(69)

A harmadik országok hatóságaival az e rendelet eredményes végrehajtására irányuló információcsere és együttműködés érdekében az illetékes hatóságoknak együttműködési megállapodásokat kell kötniük harmadik országbeli társhatóságaikkal. A személyes adatok ilyen megállapodás alapján történő átadásakor be kell tartani a 95/46/EK irányelvet és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (13).

(70)

A pénzügyi szektorra vonatkozó prudenciális és üzletviteli szabályok stabil keretrendszerének erős felügyeleti, vizsgálati és szankciórendszerre kell épülnie. Ennek érdekében a felügyeleti hatóságoknak megfelelő eljárási jogosultságokat kell kapniuk, és lehetővé kell tenni számukra, hogy egységes, erős és elrettentő hatású szankciórendszerre támaszkodhassanak a pénzügyi fegyelem mindennemű megsértése ellen, és a szankciókat eredményesen kell végrehajtani. A de Larosière-csoport azonban megállapította, hogy jelenleg minden ilyen elem hiányzik. A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló 2010. december 8-i bizottsági közlemény felülvizsgálta a szankciók kiszabására vonatkozó, meglévő hatásköröket és azok gyakorlati alkalmazását, hogy előmozdítsa a szankcióknak a felügyeleti tevékenységek skáláját átfogó konvergenciáját.

(71)

Emiatt közigazgatási szankciókat és egyéb adminisztratív intézkedéseket, kell előírni az egységes tagállami megközelítés, valamint az intézkedések nagyobb elrettentő hatása érdekében. Az illetékes hatóság számára lehetőséget kell adni arra, hogy megtiltsák a vezetői feladatok ellátását befektetési vállalkozásokban. A rendkívüli esetekben alkalmazott szankciók megállapításakor adott esetben figyelembe kell venni az olyan körülményeket, mint a bizonyított pénzügyi haszon visszaszolgáltatása, a jogsértés súlyosságát és időtartamát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, valamint azt, hogy a bírságoknak elrettentő hatásúnak kell lenniük, de adott esetben engedményt kell biztosítani az illetékes hatóságokkal való együttműködés fejében. A rendkívüli esetben kiszabandó közigazgatási bírság aktuális mértéke elérheti az e rendelet szerinti maximális szintet vagy a nemzeti jogszabályokban előírt, ennél magasabb szintet a rendkívül súlyos jogsértésekre, ugyanakkor a maximális szintnél jóval alacsonyabb mértékű bírság alkalmazható a kisebb jogsértések vagy elszámolás esetében. E rendelet nem korlátozza a tagállamok azon lehetőségét, hogy súlyosabb szankciókat vagy adminisztratív intézkedéseket írjanak elő.

(72)

Jóllehet semmi sem gátolja a tagállamokat abban, hogy szabályokat írjanak elő a közigazgatási és büntetőjogi szankciók tekintetében ugyanazon jogsértésekre, a tagállamok 2016. július 3-ig nem kötelesek szabályokat előírni a közigazgatási szankciók tekintetében az e rendelet megsértésének olyan eseteiben, amelyekről a nemzeti büntetőjog már rendelkezik. A nemzeti jogszabályokkal összhangban, a tagállamok nem kötelesek mind közigazgatási, mind büntetőjogi szankciókat előírni egyazon jogsértésre vonatkozóan, mindazonáltal megtehetik, ha a nemzeti jogszabályok ezt számukra lehetővé teszik. Az e rendelet vagy a 2014/57/EU irányelv megsértése esetén közigazgatási szankciók helyett alkalmazandó büntetőjogi szankciók fenntartása azonban nem csökkentheti, illetve másképpen sem befolyásolhatja az illetékes hatóságok képességét arra, hogy kellő időben együttműködjenek más tagállamok illetékes hatóságaival, illetve velük kellő időben információcserét folytassanak e rendelet alkalmazása céljából, akár azt követően is, hogy az adott jogsértést büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatósághoz utalták.

(73)

Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok által hozott határozatok a lehető legszélesebb körben fejthessék ki visszatartó erejüket, rendes körülmények között nyilvánosságra kell hozni azokat. A határozatok közzététele egyben fontos eszköz az illetékes hatóság számára ahhoz, hogy tájékoztassa a piaci szereplőket arról, mely magatartás tekintendő e rendelet megsértésének. E közzététel továbbá elősegíti a helyes magatartás elterjesztését a piaci szereplők körében. Ha az ilyen közzététel aránytalan kárt okozna az érintett személyeknek, aláásná a pénzügyi piacok stabilitását vagy veszélyeztetné egy folyamatban levő vizsgálat sikerét, akkor az illetékes hatóságok a nemzeti jogszabályokkal összhangban név nélkül teszik közzé a közigazgatási szankciókat és az egyéb közigazgatási intézkedéseket, vagy pedig elhalasztják a nyilvánosságra hozatal időpontját. Az illetékes hatóságok dönthetnek úgy is, hogy nem teszik közzé a szankciókat és az egyéb közigazgatási intézkedéseket abban az esetben, ha a név nélküli vagy a későbbi időpontra halasztott nyilvánosságra hozatal a megítélésük szerint nem biztosítja elégségesen, hogy a pénzügyi piacok stabilitása ne kerüljön veszélybe. Az illetékes hatóságok ugyancsak nem kötelesek nyilvánosságra hozni azokat az intézkedéseket, amelyek jelentősége a megítélésük szerint annyira csekély, hogy közzétételük aránytalan volna.

(74)

A közérdekű bejelentők az illetékes hatóságok számára olyan új információkat szolgáltatnak, amelyek segítik a hatóságokat a bennfentes kereskedelem és piaci manipuláció eseteinek felderítésében és az azokra vonatkozó szankciók kiszabásában. A közérdekű bejelentőket azonban visszatarthatja a megtorlástól való félelem vagy az ösztönzők hiánya. E rendelet megsértését be kell jelenteni annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok felderíthessék a piaci visszaélést és szankciókat szabhassanak ki rá. A közérdekű bejelentéssel kapcsolatos intézkedések szükségesek a piaci visszaélés felderítésének elősegítéséhez, valamint a közérdekű bejelentő és a megvádolt személy jogainak védelméhez és tiszteletben tartásához. E rendeletnek ezért megfelelő rendszert kell biztosítania, amely lehetővé teszi a közérdekű bejelentők számára, hogy az illetékes hatóságok figyelmét felhívják e rendelet esetleges megsértésére, ugyanakkor megvédi őket a megtorlástól. A tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy pénzügyi ösztönzőket kínáljanak az e rendelet lehetséges megsértésével kapcsolatban érdemi információt szolgáltató személyek számára. A közérdekű bejelentők azonban csak akkor lehetnek jogosultak ezen ösztönzőkre, ha olyan új információt tárnak fel, amelyet nem jogszabályi kötelezettségük alapján szolgáltatnak, és a feltárt információ szankcióhoz vezet e rendelet megsértése miatt. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy a közérdekű bejelentőkre vonatkozóan bevezetett rendszereik tartalmazzanak a megvádolt személy számára megfelelő védelmet biztosító mechanizmusokat is, különös tekintettel az ilyen személy a személyes adatok védelméhez való jogára, továbbá olyan eljárásokat, amelyek biztosítják a megvádolt személy a védelemhez és a meghallgatáshoz való jogát az őt érintő döntések meghozatala előtt, valamint azt a jogát, hogy az őt érintő döntések ellen bíróság előtt hatékony jogorvoslattal éljen.

(75)

Mivel a tagállamok a 2003/6/EK irányelvet végrehajtó jogszabályokat fogadtak el, továbbá a bevezetendő keret érdemi alkalmazása előtt el kell fogadni az e rendeletben előírt felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, szabályozástechnikai- és végrehajtás-technikai standardokat, ezért e rendelet érdemi rendelkezéseinek alkalmazását a szükséges időtartamra el kell halasztani.

(76)

Az e rendelet alkalmazására való zökkenőmentes áttérés elősegítése érdekében az e rendelet hatálybalépését megelőzően folytatott és az illetékes hatóságok által a 2273/2003/EK bizottsági rendeletnek (14) megfelelően a 2003/6/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásában elfogadott piaci gyakorlatok az illetékes hatóságnak az e gyakorlatok folytatásával kapcsolatban az e rendelettel összhangban meghozott döntéséig folytathatók, amelynek feltétele, hogy az ilyen gyakorlatokról az előírt időtartamon belül értesítsék az EÉPH-t.

(77)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a Charta) elismert elveket. Ennek megfelelően e rendeletet e jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy amikor e rendelet a sajtószabadságra és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályokra, valamint az újságírói szakmára vonatkozó szabályokra és kódexekre hivatkozik, e szabadságokra úgy kell figyelemmel lenni, ahogyan azokat az Unióban és a tagállamokban garantálják, illetve ahogyan azokat az Alapjogi Charta és egyéb vonatkozó rendelkezések elismerik.

(78)

Az átláthatóság növelése, valamint a szankciórendszerek működéséről való jobb tájékoztatás érdekében az illetékes hatóságoknak éves rendszerességgel névtelenített és összesített adatokat kell az EÉPH rendelkezésére bocsátaniuk. Ezen adatoknak tartalmazniuk kell a vonatkozó időszak megnyitott, folyamatban lévő és lezárt nyomozások számát.

(79)

A 95/46/EK irányelv és a 45/2001/EK rendelet szabályozza a személyes adatok feldolgozását, amelyet az EÉPH e rendelet keretei között, a tagállamok illetékes hatóságai, különösen a tagállamok által kijelölt független hatóságok felügyelete alatt végez. Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 95/46/EK irányelvben rögzített szabályoknak. Az EÉPH általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 45/2001/EK rendeletben rögzített szabályoknak.

(80)

E rendelet és az e rendelettel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, végrehajtási jogi aktusok, végrehajtás-technikai standardok és iránymutatások nem érintik az uniós versenyszabályok alkalmazását.

(81)

Az e rendeletben foglalt követelmények meghatározása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: a rendelet hatálya alóli kivételnek a harmadik országok egyes állami szerveire és központi bankjaira, valamint olyan harmadik országok egyes kijelölt állami szerveire történő kiterjesztése, amelyek a 2003/87/EK irányelv 25. cikke értelmében kapcsolódási megállapodást kötöttek az Unióval; e rendelet I. mellékletében felsorolt, manipulatív magatartásformákra utaló jelek, a kibocsátási egységek piacának szereplőire vonatkozó nyilvános közzétételi kötelezettség alkalmazását meghatározó határértékek, valamint azon körülmények, amelyek fennállása esetén engedélyezett a lezárt időszakban történő kereskedés; a vezetői feladatokat ellátó személyek vagy a velük szoros kapcsolatban álló személyek által végzett olyan ügyletek típusai, amelyek értesítési kötelezettséget vonnak maguk után. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(82)

Annak érdekében, hogy az e rendelet megsértésével kapcsolatos eljárások tekintetében e rendelet végrehajtására egységes feltételek vonatkozzanak, végrehajtási hatáskört kell a Bizottságra ruházni az eljárások meghatározására, beleértve a jelentések nyomon követésének módjait, valamint a munkaszerződés alapján foglalkoztatott személyek védelmére és a személyes adatok védelmére irányuló intézkedéseket. E hatáskört a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (15) foglaltak szerint kell gyakorolni.

(83)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardok az e rendeletben szabályozott kérdésekben az egész Unióban egységes feltételeket biztosítanak. A hatékonyság érdekében célszerű, hogy az EÉPH, mint speciális szakértelemmel rendelkező szerv, olyan szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket, és benyújtsa azokat a Bizottsághoz.

(84)

Azokat a szabályozástechnikai standardtervezeteket, amelyeket az EÉPH dolgoz ki a szabályozott piacok, a multilaterális kereskedési rendszerek és a szervezett kereskedési rendszerek működtetői számára előírt, a bevezetett és forgalmazott pénzügyi eszközökkel vagy az olyan pénzügyi eszközökkel kapcsolatos értesítések tartalmának meghatározására, amelyekre vonatkozóan a kereskedésük helyszínén való bevezetés engedélyezése iránti kérelmet nyújtottak be, az ezen eszközök listájának az EÉPH általi összeállítása, közzététele és karbantartása módjának és feltételeinek meghatározására, azon feltételek meghatározására, amelyeket a részvény-visszavásárlási programoknak és a stabilizációs intézkedéseknek teljesíteniük kell, ideértve a kereskedés feltételeit, az időbeli és forgalmi korlátozásokat, a közzétételi és beszámolási kötelezettségeket, valamint a stabilizáció feltételeit, a piaci visszaélés megakadályozását és felderítését célzó, a kereskedési helyszínekre vonatkozó folyamatokkal és szabályrendszerekkel, a gyanús megbízások felderítését és bejelentését szolgáló rendszerekkel és sablonokkal összefüggésben, a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatási folyamat megfelelő szabályainak, eljárásainak és nyilvántartási előírásainak meghatározására, valamint befektetési stratégiát ajánló tájékoztatás tárgyilagos közlésére az egyes személyi kategóriák, illetve a külön érdek feltárása vagy az összeférhetetlenség jelzése tekintetében vonatkozó technikai szabályokkal összefüggésben, a Bizottság az EUMSZ 290. cikke alapján az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 10–14. cikkének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján fogadja el. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson.

(85)

A Bizottságot arra is fel kell hatalmazni, hogy az EUMSZ 291. cikke alapján, a 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelő végrehajtási jogi aktusok útján végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el. Az EÉPH-t a Bizottságnak benyújtandó végrehajtás-technikai standardok kidolgozásával kell megbízni a bennfentes információk közzétételére, a bennfentesek jegyzéke formai követelményeire, valamint az illetékes hatóságok egymás közötti, illetve az EÉPH-val történő együttműködésére és információcseréjére vonatkozóan.

(86)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a bennfentes kereskedelem, a bennfentes információk jogosulatlan közzététele és a piaci manipuláció formájában megvalósuló piaci visszaélés megelőzését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme vagy hatásai miatt ez a cél uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.

(87)

A 2003/6/EK irányelv rendelkezései ma már nem tárgyszerűek és nem kielégítőek. Az irányelvet ezért 2016. július 3-tól hatályon kívül kell helyezni. Az e rendeletben foglalt követelmények és tilalmak szorosan kapcsolódnak a 2014/65/EU irányelvben foglaltakhoz, ezért azoknak az említett irányelv hatálybalépésének időpontjában kell hatályba lépniük.

(88)

A rendelet megfelelő alkalmazása érdekében a tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy nemzeti joguk 2016. július 3-ig megfeleljen e rendelet illetékes hatóságokra és hatásköreikre, közigazgatási szankciókra és egyéb közigazgatási intézkedésekre, a jogsértések jelentésére és a határozatok közzétételére vonatkozó rendelkezéseinek.

(89)

Az európai adatvédelmi biztos 2012. február 10-én véleményt nyilvánított (17),

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet közös szabályozási keretet állapít meg a bennfentes kereskedelemre, a bennfentes információk jogosulatlan közzétételére és a piaci manipulációra (piaci visszaélés) vonatkozóan, valamint intézkedéseket állapít meg a piaci visszaélés megelőzésére annak érdekében, hogy biztosítsa az Unión belüli pénzügyi piacok integritását, továbbá e piacokon erősítse a befektetők védelmét és a befektetői bizalmat.

2. cikk

Alkalmazási kör

(1)   Ez a rendelet alkalmazandó:

a)

az olyan pénzügyi eszközökre, amelyeket szabályozott piacra vezettek be, vagy amelyekre vonatkozóan a szabályozott piacra történő bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be;

b)

az olyan pénzügyi eszközökre, amelyekkel multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek, amelyeket multilaterális kereskedési rendszerbe vezettek be, vagy amelyekre vonatkozóan a multilaterális kereskedési rendszerbe való bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be;

c)

az olyan pénzügyi eszközökre, amelyekkel szervezett kereskedési rendszerben kereskednek;

d)

az a), a b) vagy a c) pont hatálya alá nem tartozó olyan pénzügyi eszközökre, amelyek ára vagy értéke a felsorolt pontokban említett pénzügyi eszközök árától vagy értékétől függ vagy azokra hatást gyakorol, és amelyek közé tartozhatnak többek között a hitel-nemteljesítési csereügyletek és a különbözeti ügyletek.

E rendelet az 1031/2010/EU rendelet szerint alkalmazandó továbbá a kibocsátási egységek vagy az azokon alapuló egyéb aukciós termékek – ideértve azt az esetet is, amikor az aukciós termék nem pénzügyi eszköz – szabályozott piacként engedélyezett aukciós platformon történő aukciójához kapcsolódó magatartásra és ügyletekre, többek között az ajánlatokra. Az aukció keretében benyújtott ajánlatokra vonatkozó külön rendelkezések sérelme nélkül, a vételi vagy eladási megbízások tekintetében e rendeletben megállapított követelmények és tilalmak az ilyen ajánlatokra is vonatkoznak.

(2)   A 12. és 15. cikk az alábbiakra is alkalmazandó:

a)

olyan, nagykereskedelmi energiaterméknek nem minősülő azonnali árutőzsdei ügyletek, amelyek esetében az ügylet, megbízás vagy magatartás az (1) bekezdésben említett valamely pénzügyi eszköz árára vagy értékére hatást gyakorol, vagy az ilyen hatás valószínű, vagy annak szándéka fennáll;

b)

a pénzügyi eszközök azon típusai, ideértve a származtatott ügyleteket és a hitelkockázatot átruházó származtatott eszközöket is, amelyek esetében az ügylet, megbízás, ajánlat vagy magatartás valamely azonnali árutőzsdei ügylet árára vagy értékére hatást gyakorol, vagy az ilyen hatás valószínű, amennyiben az ár vagy az érték ezen pénzügyi eszközök árától vagy értékétől függ; és

c)

a referenciaértékekkel kapcsolatos magatartás.

(3)   Ez a rendelet az (1) és (2) bekezdésben említett pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamennyi ügyletre, megbízásra vagy magatartásra vonatkozik, függetlenül attól, hogy az ügyletre, megbízásra vagy magatartásra kereskedési helyszínen kerül-e sor.

(4)   Az e rendeletben rögzített tilalmak és követelmények vonatkoznak az (1), és (2) bekezdésben említett eszközökre irányuló, az Unióban vagy harmadik országban történő műveletekre és mulasztásokra.

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában:

1.

„pénzügyi eszköz”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 15. pontjában meghatározott pénzügyi eszköz;

2.

„befektetési vállalkozás”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás;

3.

„hitelintézet”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

4.

„pénzügyi vállalkozás”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontjában meghatározott pénzügyi vállalkozás;

5.

„piaci szereplő”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott piaci szereplő;

6.

„szabályozott piac”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában meghatározott szabályozott piac;

7.

„multilaterális kereskedési rendszer”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 22. pontjában meghatározott multilaterális kereskedési rendszer;

8.

„szervezett kereskedési rendszer”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 23. pontjában meghatározott szervezett kereskedési rendszer;

9.

„elfogadott piaci gyakorlat”: olyan konkrét piaci gyakorlat, amelyet az illetékes hatóság a 13. cikknek megfelelően elfogad;

10.

„kereskedési helyszín”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszín;

11.

„kkv-tőkefinanszírozási piac”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 12. pontjában meghatározott kkv-tőkefinanszírozási piac;

12.

„illetékes hatóság”: a 22. cikkel összhangban kijelölt hatóság, kivéve, ha e rendelet eltérően rendelkezik;

13.

„személy”: bármely természetes vagy jogi személy;

14.

„áru”: az 1287/2006/EK bizottsági rendelet (19) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott áru;

15.

„azonnali árutőzsdei ügylet”: szerződés olyan, azonnali piacon forgalmazott áru szállítására, amely leszállítása az ügylet végrehajtásakor azonnal megtörténik, valamint pénzügyi eszköznek nem minősülő áruk szállítására vonatkozó szerződés, ideértve a fizikai teljesítést igénylő határidős ügyleteket;

16.

„azonnali piac”: olyan árupiac, ahol a készpénzért értékesített áruk leszállítása az ügylet végrehajtásakor azonnal megtörténik, valamint egyéb nem pénzügyi piac, például határidős árupiac;

17.

„részvény-visszavásárlási program”: a 2012/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) 21–27. cikke szerinti, saját részvényekkel folytatott kereskedés;

18.

„algoritmikus kereskedés”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 39. pontjában meghatározott algoritmikus kereskedés;

19.

„kibocsátási egység”: a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C szakaszának 11. pontjában meghatározott kibocsátási egység;

20.

„kibocsátási egységek piacának szereplője”: a kibocsátási egységekre, az azokon alapuló egyéb aukciós termékekre vagy a kibocsátási egységek származtatott termékeire irányuló ügyletet kötő – többek között vételi vagy eladási megbízást adó – személy, aki nem részesül a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerinti mentességben;

21.

„kibocsátó”: a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy, amely pénzügyi eszközöket bocsát ki vagy ajánl kibocsátásra, amennyiben pénzügyi eszközöket képviselő letéti igazolások esetén a kibocsátó maga a képviselt pénzügyi eszköz kibocsátója;

22.

„nagykereskedelmi energiatermék”: az 1227/2011/EU rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott nagykereskedelmi energiatermék;

23.

„nemzeti szabályozó hatóság”: az 1227/2011/EU rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott nemzeti szabályozó hatóság;

24.

„árualapú származtatott termékek”: a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) 2. cikke (1) bekezdésének 30. pontjában meghatározott árualapú származtatott termékek;

25.

„vezető feladatokat ellátó személy”: olyan, a kibocsátóval, a kibocsátási egységek piacának szereplőjével vagy a 19. cikk (10) bekezdésében említett egyéb szervezettel jogviszonyban álló személy,

a)

aki e szervezet ügyvezető, döntéshozó vagy felügyeleti szervének a tagja; vagy

b)

aki olyan, az a) pontban említett szervekben tagsággal nem rendelkező vezető tisztségviselő, aki az e szervezettel közvetlenül vagy közvetve összefüggő bennfentes információkhoz rendszeresen hozzáfér, és jogosult e szervezet jövőjét és üzleti kilátásait befolyásoló döntések hozatalára.

26.

„szoros kapcsolatban álló személyek”:

a)

az érintett személy házastársa vagy olyan partnere, aki a nemzeti jog értelmében a házastárssal egyenértékűnek számít;

b)

a nemzeti jog szerint eltartottnak minősülő gyermek;

c)

az érintett személy bármely olyan rokona, akivel az adott ügylet időpontjában legalább egy éve közös háztartásban élt; vagy

d)

bármely olyan jogi személy, vagyonösszesség vagy személyegyesülés, amelyben a vezetői feladatokat egy vezetői feladatokat ellátó személy vagy valamely, az a), b) vagy c) pontban említett személy látja el, amely ilyen személy közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll, vagy amely ilyen személy javára jött létre, vagy gazdasági érdekei alapvetően megegyeznek egy ilyen személy gazdasági érdekeivel;

27.

„adatforgalmi nyilvántartás”: a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) 2. cikke második bekezdésének b) pontjában meghatározott forgalmi adatok nyilvántartása;

28.

„foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személy”: olyan személy, aki foglalkozásszerűen pénzügyi eszközökkel kapcsolatos megbízásokat kap vagy közvetít, vagy pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyleteket teljesít;

29.

„referenciaérték”: bármely, a nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátott vagy közzétett kamatláb, index vagy számadat, amely egy adott képletnek egy vagy több alapul szolgáló eszköz vagy ár – ideértve a becsült árakat – értékére, aktuális vagy becsült kamatlábakra vagy egyéb értékekre, illetőleg felmérésekre való alkalmazásával, vagy az említett érték, kamatlábak vagy egyéb értékek, illetőleg felmérések alapján kerül – időszakosan vagy rendszeresen – megállapításra, és amelyre vonatkoztatva egy pénzügyi eszköz alapján fizetendő összeg vagy egy pénzügyi eszköz értéke megállapításra kerül;

30.

„árjegyző”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott árjegyző.

31.

„részesedésnövelés” (stakebuilding): egy társaság értékpapírjainak olyan megszerzése, amely nem keletkeztet e társasággal kapcsolatban nyilvános vételi ajánlat bejelentésére irányuló jogszabályi vagy szabályozási kötelezettséget;

32.

„információt közzétevő piaci szereplő”: bármely, a 11. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában és a 11. cikk (2) bekezdésében meghatározott kategóriák egyikébe tartozó személy, aki a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások során információt tesznek közzé;

33.

„nagysebességű kereskedés” (high-frequency trading): a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontjában meghatározott nagysebességű kereskedés;

34.

„befektetési stratégia ajánlására vagy javaslatára vonatkozó információ”:

i.

egy független elemző, befektetési vállalkozás, hitelintézet vagy bármely más olyan személy által előállított információ, amelynek főtevékenysége befektetési ajánlások készítése, vagy amelyet munkaszerződés alapján agy más formában számukra munkát végző természetes személy készít, amely közvetve vagy közvetlen módon valamely pénzügyi eszköz vagy kibocsátó tekintetében egyedi befektetési javaslatot tartalmaz; vagy

ii.

az i. pontban említetteken kívüli személyek által előállított információ, amely valamely pénzügyi eszköz tekintetében közvetlenül javasol egyedi befektetési döntést.

35.

„befektetési ajánlások” olyan információk, amelyek – kifejezetten vagy közvetett módon – egy vagy több pénzügyi eszközre vagy kibocsátóra vonatkozóan befektetési stratégiát ajánlanak vagy javasolnak, ideértve az ilyen eszközök jelenlegi vagy jövőbeni értékére vagy árára vonatkozó véleményt, és amelyeket terjesztésre vagy a nyilvánosságnak szánnak.

(2)   Az 5. cikk alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)   „értékpapírok”:

i.

részvények és egyéb, részvényekkel egyenértékű értékpapírok;

ii.

kötvények és az értékpapírosított adósság egyéb formái; vagy

iii.

olyan értékpapírosított adósság, amely részvényekre vagy részvényekkel egyenértékű értékpapírokra váltható vagy cserélhető;

b)   „kapcsolódó eszközök”: a következő pénzügyi eszközök, ideértve azokat is, amelyek tekintetében nem engedélyezték a kereskedést, vagy amelyekkel kereskedési helyszínen kereskednek, vagy amelyek tekintetében nem nyújtottak be a kereskedési helyszínen való kereskedésre irányuló kérelmet:

i.

az értékpapírok jegyzésére, megszerzésére vagy elidegenítésére vonatkozó szerződések vagy jogok;

ii.

az értékpapírokon alapuló származtatott pénzügyi eszközök;

iii.

ha az értékpapírok átváltható vagy cserélhető, hitelviszonyt megtestesítő eszközök, azok az értékpapírok, amelyekre az ilyen átváltható vagy cserélhető, hitelviszonyt megtestesítő eszközöket át lehet váltani agy cserélni lehet;

iv.

az értékpapírok kibocsátója vagy kezese által kibocsátott vagy biztosított eszközök, amelyeknek a piaci árfolyama várhatóan lényegesen befolyásolja az érintett értékpapírok piaci árfolyamát, vagy fordítva;

v.

ha az értékpapírok részvényekkel egyenértékű értékpapírok, az ilyen értékpapírok által képviselt részvények és bármely más, az ilyen részvényekkel egyenértékű értékpapírok;

c)   „jelentős összegű kibocsátás”: értékpapírok első vagy másodlagos kibocsátása, amely mind az értékesítésre felkínált értékpapírok értékét, mind pedig az alkalmazott értékesítési módszert illetően eltér a szokásos kereskedéstől;

d)   „stabilizáció”: értékpapírok bármely vétele vagy értékpapírok vételére vonatkozó ajánlattétel, vagy bármely kapcsolódó egyenértékű eszközökkel folytatott ügylet, amelyet hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások végeznek az ilyen értékpapírok jelentős összegű kibocsátásával összefüggésben, kizárólag az ilyen értékpapírok piaci árfolyamának védelme céljából, előre meghatározott időtartam alatt, az ilyen értékpapírokra nehezedő eladási nyomás miatt.

4. cikk

Értesítések és a pénzügyi eszközök listája

(1)   A szabályozott piacok piaci szereplői, a befektetési vállalkozások, valamint a multilaterális kereskedési rendszereket és szervezett kereskedési rendszereket működtető piaci szereplők késedelem nélkül értesítik a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságot minden egyes olyan pénzügyi eszközről, amelyre vonatkozóan bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be, amellyel kereskedtek, vagy amelyet a kereskedési helyszínen először vezettek be.

Újabb értesítést kell küldeni a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságnak, amennyiben valamely pénzügyi eszközt kivonnak a forgalomból vagy a bevezetési engedély hatálya alól, kivéve, ha ismert a szóban forgó eszköz forgalomból vagy a bevezetési engedély hatálya alól való kivonásának időpontja, és ezt az időpontot az első albekezdéssel összhangban küldött értesítés tartalmazza.

Az e bekezdésben említett értesítéseknek tartalmazniuk kell a pénzügyi eszközök elnevezésével és azonosítójával kapcsolatos adatokat, valamint a bevezetés iránti kérelem benyújtásának, a bevezetési engedély megadásának, vagy az első kereskedésnek az időpontját és idejét.

A piaci szereplők és a befektetési vállalkozások ezenkívül a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóság számára továbbítaniuk kell minden, a harmadik albekezdésben előírt információt azon pénzügyi eszközökről, amelyekkel kapcsolatban 2014. július 2-ig bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be, vagy amelyeket ezen időpontig bevezettek, és amelyek ezen időpontban még be vannak vezetve, vagy amelyekkel ezen időpontban kereskednek.

(2)   A kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságoknak késedelem nélkül továbbítaniuk kell az (1) bekezdés szerint kapott értesítéseket az EÉPH számára, amely egy lista formájában haladéktalanul közzéteszi azokat a honlapján. Amennyiben az EÉPH értesítést kap a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságtól, haladéktalanul frissíti a listát. Az említett lista nem korlátozza e rendelet hatályát.

(3)   A lista a következőket tartalmazza:

a)

azon pénzügyi eszközök nevei és azonosítója, amelyekkel a szabályozott piacokon, a multilaterális kereskedési rendszerekben és a szervezett kereskedési rendszerekben először kereskednek, amelyeket már bevezettek, illetve amelyekkel kapcsolatban bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be;

b)

a bevezetés iránti kérelem benyújtásának, a bevezetési engedély megadásának vagy az első kereskedésnek az időpontja és ideje;

c)

azon kereskedelmi helyszínek adatai, amelyeken a pénzügyi eszközökre vonatkozóan bevezetés iránti kérelmet nyújtottak be, a pénzügyi eszközöket már bevezették vagy a pénzügyi eszközökkel először kereskednek;

d)

az az időpont és idő, amelyben a pénzügyi eszközöket kivonják a forgalomból vagy a bevezetési engedély hatálya alól.

(4)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők megállapítására:

a)

az (1) bekezdésben említett értesítések tartalma; és

b)

a (3) bekezdésben említett lista összeállításának, közzétételének és naprakészen tartásának módja és feltételei

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) és a (2) bekezdés szerinti értesítések benyújtása időpontjának, formátumának és mintájának meghatározására.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtási technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

5. cikk

A részvény-visszavásárlási programokra és a stabilizációra vonatkozó mentesség

(1)   Az e rendelet 14. és 15. cikkében rögzített tilalmak nem vonatkoznak a részvény-visszavásárlási programok keretében saját részvényekkel folytatott kereskedésre, ha:

a)

a program részleteit a kereskedés megkezdése előtt teljes körűen közzéteszik;

b)

a kötött ügyleteket a részvény-visszavásárlási program részeként a (3) bekezdéssel összhangban bejelentik a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságnak, majd nyilvánosságra hozzák;

c)

az árakra és forgalomra vonatkozó megfelelő határértékeket betartják; és

d)

a (2) bekezdésben említett célkitűzésekkel, az e cikkben és a (6) bekezdésben meghatározott szabályozástechnikai standardokban meghatározott feltételekkel összhangban bonyolítják le.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott mentességben való részesülés érdekében a részvény-visszavásárlási programok egyedüli célja a következő lehet:

a)

a kibocsátó tőkéjének csökkentése;

b)

az olyan kötelezettségek teljesítése, amelyek tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokra cserélhető hitelviszonyt megtestesítő pénzügyi eszközökből erednek; vagy

c)

részvényopció-programokból vagy a részvények más módon, a kibocsátó vagy egy kapcsolt társaság alkalmazottainak, illetve ügyvezető, döntéshozó vagy felügyeleti szervei tagjainak történő juttatásából eredő kötelezettségek teljesítése.

(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott mentességben való részesülés érdekében a kibocsátónak be kell jelentenie valamennyi, a visszavásárlási programhoz kapcsolódó ügyletet – beleértve a 600/2014/EU rendelet 25. cikke (1) és (2) bekezdésében, valamint a 26. cikke (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott információt – azon kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóság számára, amelyre a részvényeket bevezették, vagy amelyen kereskednek velük.

(4)   Az e rendelet 14. és 15. cikkében meghatározott tilalmak nem vonatkoznak az értékpapírokkal vagy az értékpapírok stabilizációjához kapcsolódó eszközökkel folytatott kereskedésre, ha:

a)

a stabilizáció időben korlátozott,

b)

a stabilizációra vonatkozó információkat közzéteszik és megküldik a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóság számára az (5) bekezdéssel összhangban,

c)

az árakra vonatkozó megfelelő határértékeket betartják, és

d)

az ilyen kereskedés megfelel a (6) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardokban meghatározott stabilizációs feltételeknek.

(5)   E rendelet 23. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül a kibocsátók, ajánlattevők vagy az ilyen személyek nevében vagy tőlük függetlenül stabilizációt végző szervezetek kötelesek minden stabilizációs ügylet részleteit a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságnak bejelenteni az ilyen ügyletek lebonyolításának napját követő hetedik piaci kereskedési nap végéig.

(6)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza azon feltételeket, amelyeket a részvény-visszavásárlási programoknak és az (1) és (4) bekezdésben említett stabilizációs intézkedéseknek teljesíteniük kell, ideértve a kereskedés feltételeit, az időbeli és forgalmi korlátozásokat, a közzétételi és beszámolási kötelezettségeket, valamint az árfolyamfeltételeket.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

6. cikk

Kivétel a monetáris és államadósság-kezelési tevékenység és az éghajlat-politikai tevékenység számára

(1)   Ez a rendelet nem vonatkozik az olyan ügyletre, megbízásra vagy magatartásra, amelyet monetáris, árfolyam- vagy államadósság-kezelési politikája keretében hajt végre

a)

egy tagállam;

b)

a KBER valamely tagja;

c)

vagy egy vagy több tagállam minisztériuma vagy egyéb szerve vagy különleges célú gazdasági egysége, illetve a nevükben eljáró személy;

d)

szövetségi tagállam esetében a szövetség tagja.

(2)   E rendelet nem vonatkozik továbbá a Bizottság vagy bármely egyéb hivatalosan kijelölt szerv vagy a nevükben eljáró személy által az államadósság-kezelési politika keretében végrehajtott, illetve tanúsított ügyletre, megbízásra, illetve magatartásra.

Ez a rendelet nem vonatkozik továbbá a következők által végrehajtott, illetve ügyletre, megbízásra, illetve magatartásra:

a)

az Unió;

b)

egy vagy több tagállam különleges célú gazdasági egysége,

c)

az Európai Befektetési Bank;

d)

az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz;

e)

az Európai Stabilitási Mechanizmus;

f)

a két vagy több tagállam által alapított nemzetközi pénzügyi vállalkozás, amelynek célja a források mozgósítása és pénzügyi segítségnyújtás a súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy ilyen problémákkal fenyegetett tagjai részére.

(3)   E rendelet nem vonatkozik az egyes tagállamok, a Bizottság vagy más hivatalosan kijelölt szerv vagy a képviseletükben eljáró személy kibocsátási egységeket érintő olyan tevékenységére, amely az uniós éghajlat-politika végrehajtására irányul a 2003/87/EK irányelvvel összhangban.

(4)   E rendelet nem vonatkozik az egyes tagállamok, az Európai Bizottság vagy más hivatalosan kijelölt szerv vagy a képviseletükben eljáró személy olyan tevékenységére, amely az Unió közös agrárpolitikájának vagy közös halászati politikájának végrehajtására irányul az EUMSZ értelmében elfogadott jogi aktusokkal vagy az EUMSZ alapján megkötött nemzetközi egyezményekkel összhangban.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett mentességnek harmadik országok egyes állami szerveire vagy központi bankjaira történő kiterjesztésére.

E célból a Bizottság 2016. január 3-ig jelentést készít és terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben értékeli a harmadik országokban az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő állami szervek és a központi bankok nemzetközi helyzetét.

A jelentésnek összehasonlító elemzést kell tartalmaznia e szerveknek és központi bankoknak a harmadik országok jogi keretén belüli helyzetéről, valamint az e szervek és központi bankok által az adott joghatóságokban kötött ügyletekre alkalmazandó kockázatkezelési előírásokról. Ha a jelentés, különösen az összehasonlító elemzés tekintetében azt állapítja meg, hogy szükség van e harmadik országbeli központi bankok monetáris feladatainak az e rendelet szerinti kötelezettségek és tilalmak alóli mentességére, akkor a Bizottság kiterjeszti az (1) bekezdésben említett mentességet e harmadik országok központi bankjaira is.

(6)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a (3) bekezdésben meghatározott mentesség olyan harmadik országok egyes kijelölt állami szerveire történő kiterjesztésére, amelyek a 2003/87/EK irányelv 25. cikke értelmében megállapodást kötöttek az Unióval.

(7)   Ez a cikk nem alkalmazandó azon személyekre, amelyek munkaszerződés alapján vagy más módon az e cikkben említett szervek számára dolgoznak, amikor e személyek közvetlenül vagy közvetetten a saját javukra bonyolítanak le ügyleteket vagy megbízásokat, vagy tanúsítanak meghatározott magatartást.

2.   FEJEZET

Bennfentes információ, bennfentes kereskedelem, BENNFENTES INFORMÁCIÓK JOGOSULATLAN KÖZZÉTÉTELE és piaci manipuláció

7. cikk

Bennfentes információ

(1)   E rendelet alkalmazásában a bennfentes információ az alábbi információtípusokat foglalja magában:

a)

olyan pontos információ, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és amely közvetlenül vagy közvetve egy vagy több kibocsátóval, illetve egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos, és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó pénzügyi eszközök vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára;

b)

származtatott termékek esetében olyan pontos információ, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és amely közvetlenül vagy közvetve egy vagy több ilyen származtatott termékkel, illetve közvetlenül a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylettel kapcsolatos, és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó származtatott termékek vagy a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek árára, és amennyiben ez különösen az olyan, az adott árualapú származtatott ügylet piacára vagy azonnali piacra vonatkozó információ, amelynek közzététele alapos okkal feltételezhető, vagy amelynek közzétételét uniós vagy nemzeti szintű jogszabályi vagy szabályozói rendelkezés, piaci szabály, szerződés, gyakorlat vagy szokás előírja;

c)

kibocsátási egység vagy az azon alapuló aukciós termék esetében olyan pontos információ, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, és amely közvetlenül vagy közvetve egy vagy több ilyen eszközzel kapcsolatos, és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó eszközök vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára;

d)

a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos megbízások teljesítésével megbízott személyek esetében „bennfentes információ” az az ügyfél által átadott, és az ügyfél pénzügyi eszközre szóló, folyamatban lévő megbízásához kapcsolódó, pontos információ is, amely közvetlenül vagy közvetve egy vagy több kibocsátóval, illetve egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos, és amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó pénzügyi eszközök, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában azt az információt kell pontosnak tekinteni, amely létező vagy alapos okkal feltételezhetően létrejövő körülményekre, vagy olyan eseményre vonatkozik, amely megtörtént vagy alapos okkal feltételezhető, hogy meg fog történni, és elég konkrét ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását az ilyen körülményeknek vagy eseménynek a pénzügyi eszközök, a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, vagy a kibocsátási egységen alapuló aukciós termékek árfolyamára gyakorolt lehetséges hatásáról. Ebben a tekintetben egy olyan, időben elhúzódó folyamat esetén, amely egy bizonyos körülményhez vagy egy bizonyos eseményhez vezet, vagy amelynek célja ilyen körülmény vagy esemény előidézése, nemcsak az ilyen jövőbeli körülményt vagy jövőbeli eseményt lehet pontos információnak tekinteni, hanem az említett jövőbeli körülményt vagy eseményt előidéző vagy ahhoz vezető folyamat köztes lépéseit is.

(3)   Egy elhúzódó folyamat valamely köztes lépése bennfentes információnak tekintendő, ha önmagában kielégíti a bennfentes információ e cikkben lefektetett kritériumait.

(4)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az az információ, amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a pénzügyi eszközök, származtatott pénzügyi eszközök, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékek árfolyamára, olyan információ, amelyet az ésszerűen eljáró befektető nagy valószínűséggel felhasználna a befektetési döntése meghozatalához.

A kibocsátási egységek piacának azon szereplői esetében, amelyeknek összesített kibocsátása vagy bemenő hőteljesítménye a 17. cikk (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban megállapított küszöbértéken vagy az alatt van, úgy kell tekinteni, hogy a fizikai tevékenységükről szóló információk nincsenek jelentős hatással a kibocsátási egységek vagy az azokon alapuló aukciós termékek árára vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árára.

(5)   Az EÉPH iránymutatásokat tesz közzé az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, az adott árualapú származtatott ügyletre vagy azonnali piacra vonatkozó olyan információk nem kimerítő, tájékoztató jellegű listájának összeállítására, amelyek közzététele alapos okkal feltételezhető, vagy amelynek közzétételét uniós vagy nemzeti jog jogszabályi vagy szabályozói rendelkezése, piaci szabály, szerződés, gyakorlat vagy szokás előírja. Az EÉPH kellően figyelembe veszi e piacok sajátosságait.

8. cikk

Bennfentes kereskedelem

(1)   E rendelet alkalmazásában bennfentes kereskedelem az, amikor a bennfentes információkkal rendelkező személy ezeket az információkat felhasználja oly módon, hogy közvetlenül vagy közvetve, saját vagy harmadik személy javára az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközöket szerez meg vagy idegenít el. Szintén bennfentes kereskedelemnek minősül a bennfentes információ felhasználása az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközre szóló megbízás visszavonása vagy módosítása révén akkor, ha az adott személy a bennfentes információhoz a megbízást követően jutott hozzá. A kibocsátási egységeknek vagy az azokon alapuló egyéb aukciós termékeknek az 1031/2010/EU rendelet szerint megtartott aukciója esetében a bennfentes információ felhasználásának minősül az is, amikor valamely személy saját javára vagy harmadik személy javára megad, módosít vagy visszavon egy ajánlatot.

(2)   E rendelet alkalmazásában egy személy másik személynek a bennfentes kereskedelemben való részvételt tanácsolja vagy másik személyt a bennfentes kereskedelemben való részvételre rábírja akkor, ha bennfentes információval rendelkezik, és:

a)

ezen információ alapján a másik személynek azt tanácsolja, hogy olyan pénzügyi eszközöket szerezzen meg vagy idegenítsen el, amelyekre az információ vonatkozik, vagy rábírja a másik személyt ezek megszerzésére vagy elidegenítésére; vagy

b)

ezen információ alapján a másik személynek azt tanácsolja, hogy olyan pénzügyi eszközökre vonatkozó megbízást vonjon vissza vagy módosítson, amelyekre az információ vonatkozik, vagy rábírja a másik személyt ezek visszavonására vagy módosítására.

(3)   A (2) bekezdésben említett tanács vagy rábírás felhasználása vagy további átadása e cikk értelmében bennfentes kereskedelemnek minősül, ha a tanácsot vagy rábírást felhasználó vagy átadó személy tudja, vagy tudnia kellene, hogy az bennfentes információn alapul.

(4)   E cikk minden olyan személyre alkalmazandó, aki az alábbiak bármelyikéből eredően bennfentes információval rendelkezik:

a)

a kibocsátónak vagy a kibocsátási egységek piaca szereplőjének ügyvezető, döntéshozó vagy felügyeleti szervében betöltött tagság;

b)

a kibocsátónak vagy a kibocsátási egységek piacának szereplőjének tőkéjében való részesedés;

c)

az információkhoz munkaviszony, valamely foglalkozás gyakorlása vagy feladatok teljesítése során való hozzáférés; vagy

d)

bűncselekményekben való részvétel.

E cikk minden olyan személyre is alkalmazandó, aki az első albekezdésben említettektől eltérő körülmények között rendelkezik bennfentes információval, amennyiben az említett személy tudja, vagy tudnia kellett volna, hogy bennfentes információról van szó.

(5)   Ha a személy jogi személy, e cikket a nemzeti jognak megfelelően azokra a természetes személyekre is alkalmazni kell, akik részt vesznek egy megbízásnak az érintett jogi személy javára lebonyolítandó megszerzésére, elidegenítésére, visszavonására vagy módosítására vonatkozó döntések meghozatalában.

9. cikk

Jogszerű magatartás

(1)   A 8. és a 14. cikk alkalmazásában, ha egy jogi személy bennfentes információval rendelkezik vagy rendelkezett, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy azt az információt fel is használta és így megszerzés vagy elidegenítés révén bennfentes kereskedelemben vett részt, amennyiben ez a jogi személy:

a)

megfelelő és hatékony belső intézkedéseket és eljárásokat vezetett be, hajtott végre és tartott fenn, melyek hatékonyan biztosították, hogy sem az információval érintett pénzügyi eszközök megszerzésére vagy elidegenítésére vonatkozó döntést a nevében meghozó természetes személy, sem pedig az ilyen döntésre esetlegesen befolyást gyakorló más természetes személy ne lehessen a bennfentes információ birtokában; továbbá

b)

nem ösztönözte, nem tett ajánlást, nem kényszerítette vagy másként nem befolyásolta a jogi személy nevében az információval érintett pénzügyi eszközök megszerzését vagy elidegenítését végző természetes személyt.

(2)   A 8. és a 14. cikk alkalmazásában, ha egy személy bennfentes információval rendelkezik, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy e személy azt az információt fel is használta és így megszerzés vagy elidegenítés révén bennfentes kereskedelemben vett részt, amennyiben ez a személy:

a)

az információval érintett pénzügyi eszközök árjegyzője vagy az információval érintett pénzügyi eszközökkel kapcsolatban szerződő félként tevékenységre jogosult személy, és az információval érintett pénzügyi eszközök megszerzését vagy elidegenítését az adott pénzügyi eszköz árjegyzőjeként vagy tevékenységre jogosult szerződő félként szokásos feladatai végzése keretében jogszerűen folytatja; vagy

b)

megbízások harmadik személyek nevében történő teljesítésére felhatalmazott személy, és a megbízás tárgyát képező pénzügyi eszközök megszerzését vagy elidegenítését munkaviszonya, foglalkozása vagy feladatainak szokásos végzése keretében jogszerűen, a megbízás teljesítése érdekében végzi.

(3)   A 8. és a 14. cikk alkalmazásában, ha egy személy bennfentes információval rendelkezik, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy e személy azt az információt fel is használta és így megszerzés vagy elidegenítés révén bennfentes kereskedelemben vett részt, amennyiben ez a személy jóhiszeműen, egy esedékessé váló kötelezettség teljesítése kapcsán, nem pedig a bennfentes kereskedelem tilalmának kijátszása érdekében végez pénzügyi eszközök megszerzésére vagy elidegenítésére irányuló ügyletet, valamint amennyiben:

a)

ez a kötelezettség azt megelőzően adott megbízásból vagy kötött megállapodásból ered, hogy az érintett személy a bennfentes információ birtokába jutott; vagy

b)

azt megelőzően keletkezett jogszabályi vagy szabályozási kötelezettség teljesítésére irányul, hogy az érintett személy a bennfentes információ birtokába jutott.

(4)   A 8. és 14. cikk alkalmazásában, ha egy személy bennfentes információval rendelkezik, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy e személy azt az információt fel is használta és így bennfentes kereskedelemben vett részt, ha e személy e bennfentes információhoz egy társaság nyilvános felvásárlása vagy egy társasággal való összefonódás során jutott, és azt kizárólag e nyilvános felvásárlás vagy összefonódás továbbvitele érdekében használja fel, feltéve, hogy mire a társaság részvényesei jóváhagyják az összefonódást vagy elfogadják az ajánlatot, minden bennfentes információt nyilvánosságra hoztak vagy azok más okokból kifolyólag már nem minősülnek bennfentes információnak.

Ez a bekezdés nem alkalmazandó a bennfentes információ felhasználásával történő részesedésnövelésre (stakebuilding).

(5)   A 8. és 14. cikk alkalmazásában, ha egy személy a pénzügyi eszközök megszerzése vagy elidegenítése során felhasználja saját arra vonatkozó tudását, hogy pénzügyi eszközök megszerzése vagy elidegenítése mellett döntött, ez a tény önmagában nem tekinthető bennfentes információ felhasználásának.

(6)   Az e cikk (1)–(5) bekezdésének ellenére a bennfentes kereskedelem 14. cikkben meghatározott tilalmának megsértését továbbra is megtörténtnek lehet tekinteni, ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a szóban forgó vételi vagy eladási megbízások, ügyletek vagy magatartások mögött jogellenes indok húzódott meg.

10. cikk

A bennfentes információk jogosulatlan közzététele

(1)   E rendelet alkalmazásában a bennfentes információ jogosulatlan közzétételére kerül sor akkor, ha egy személy bennfentes információval rendelkezik, és azt bármely más személynek átadja, kivéve akkor, ha az információt munkaviszony, valamely foglalkozás vagy meghatározott feladatok szokásos teljesítése keretében adja át.

Ez a bekezdés valamennyi természetes vagy jogi személyre alkalmazandó a 8. cikk (4) bekezdésében említett helyzetekben vagy körülmények között.

(2)   E rendelet alkalmazásában a 8. cikk (2) bekezdésében említett tanács vagy rábírás továbbadása e cikk értelmében bennfentes információk jogosulatlan közzétételének minősül, ha a tanácsot vagy rábírást átadó személy tudja, vagy tudnia kellene, hogy az bennfentes információn alapul.

11. cikk

A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások (piaci tapogatózások)

(1)   A piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatások bizonyos információknak az ügylet bejelentését megelőző, egy vagy több potenciális befektető számára történő, a potenciális befektetőknek egy esetleges ügylet iránti érdeklődésének és az ahhoz kapcsolódó feltételeknek – így például az ügylet potenciális méretének vagy árának – a felmérése céljából való átadását jelenti, amelyeket a következők végezhetnek:

a)

a kibocsátó;

b)

valamely pénzügyi eszköz másodlagos ajánlattevője, olyan mennyiségben vagy értékben, amennyiben az ügylet eltér a szokásos kereskedéstől és a potenciális befektetők potenciális érdeklődésének előzetes felmérésén alapuló eladási módszert alkalmaz;

c)

a kibocsátási egységek piacának valamely résztvevője; vagy

d)

az a), b) vagy c) pontban említett szereplők képviseletében vagy javára eljáró harmadik fél.

(2)   A 23. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatásnak minősül az is, amikor egy társaság értékpapírjaira nyilvános vételi ajánlatot vagy egy társasággal való összefonódásra ajánlatot tenni kívánó személy bennfentes információt ad át az értékpapírok jogosultjai számára, feltéve, hogy

a)

az információ szükséges ahhoz, hogy az értékpapírok jogosultjai véleményt tudjanak alkotni arról, hajlandóak-e értékpapírjaikat felajánlani; és

b)

az értékpapírok jogosultjainak hajlandósága az értékpapírok felajánlására ésszerűen szükséges a vételi ajánlat megtételére vagy az összefonódásra vonatkozó döntéshez.

(3)   Az információt közzétevő piaci szereplő a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás lebonyolítását megelőzően megfontolja, hogy a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás bennfentes információ közzétételével jár-e. Az információt közzétevő piaci szereplő írásban rögzíti következtetéseit és az ahhoz vezető okokat. E feljegyzéseket kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja. Ez a kötelezettség a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás folyamán lebonyolított valamennyi információátadásra vonatkozik. Az információt közzétevő piaci szereplő az e bekezdésben említett feljegyzéseket ennek megfelelően frissíti.

(4)   A 10. cikk (1) bekezdése alkalmazásában úgy tekintendő, hogy a bennfentes információnak a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során történő közzétételére valamely személy munkaviszonyának, foglalkozásának vagy feladatainak szokásos teljesítése keretében került sor, amennyiben az információt közzétevő piaci szereplő megfelel az e cikk (3) és (5) bekezdésének.

(5)   A (4) bekezdés alkalmazásában az információt közzétevő piaci szereplőnek a közzétételt megelőzően

a)

jóváhagyást kell kapnia a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyától a bennfentes információ fogadására;

b)

tájékoztatnia kell a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyát arról, hogy tilos lesz számára az említett információ oly módon történő felhasználása vagy az arra irányuló kísérlet, hogy közvetlenül vagy közvetve saját vagy harmadik személy javára az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközöket szerez meg vagy idegenít el;

c)

tájékoztatnia kell a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyát arról, hogy tilos lesz számára az említett információ oly módon történő felhasználása vagy az arra irányuló kísérlet, hogy az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközre szóló, már létező megbízást visszavonja vagy módosítja; és

d)

tájékoztatnia kell a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyát arról, hogy azzal, hogy beleegyezik az információhoz való hozzájutásba, köteles az információ bizalmas kezelésére.

Az információt közzétevő piaci szereplő nyilvántartást készít és tart fenn a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanya számára átadott valamennyi információról, beleértve azokat is, amelyeket az első albekezdés a)–d) pontjai szerint adott át, valamint azon potenciális befektetők személyazonosságáról, akikhez az információ eljutott, beleértve, de nem kizárólagosan a potenciális befektetők nevében eljáró jogi és természetes személyeket, valamint minden egyes közzététel dátumáról és időpontjáról. Az információt közzétevő piaci szereplő nyilvántartást kérésre megküldi az illetékes hatóságnak.

(6)   Amennyiben a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során információt tettek közzé, és ez az információ az azt közzétevő piaci szereplő értékelése szerint többé nem tekinthető bennfentes információnak, ez utóbbi ennek megfelelően a lehető leghamarabb értesíti az információt kapót.

Az információt közzétevő piaci szereplő nyilvántartást vezet az e bekezdéssel összhangban átadott információkról, és azt kérésre megküldi az illetékes hatóságnak.

(7)   E cikk rendelkezéseitől függetlenül a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyának magának kell megítélnie, hogy bennfentes információ birtokában van-e, illetve hogy a birtokában lévő információ mely időponttól nem tekinthető többé bennfentes információnak.

(8)   Az információt közzétevő piaci szereplő az e cikkben említett nyilvántartásokat öt évig megőrzi.

(9)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon megfelelő rendelkezések, eljárások és a nyilvántartás vezetésére irányuló előírások meghatározására, amelyeket az egyes személyeknek a (4), (5, (6) és (8) bekezdésben megállapított követelményeknek való megfelelés céljából teljesíteniük kell.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(10)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (4), (5), (6) és (8) bekezdéseiben megállapított előírásoknak megfelelni kívánó személyek által alkalmazandó rendszerek és értesítési sablonok meghatározására, különös tekintettel a (4)–(8) bekezdésekben említett nyilvántartások pontos formátumára, valamint a (6) bekezdésben említett információnak a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanya számára megfelelő módon történő átadására.

Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(11)   Az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat dolgoz ki a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás alanyai számára az alábbiakkal kapcsolatban:

a)

azon tényezők, amelyeket a személyeknek figyelembe kell venniük, amikor a piaci szereplők véleményére vonatkozó közvélemény-kutatás során információt adnak át számukra, hogy meg tudják ítélni, hogy az információ bennfentesnek minősül-e;

b)

az ilyen személyek által annak érdekében megteendő lépések, hogy amennyiben bennfentes információ birtokába jutottak, megfeleljenek e rendelet 8. és 10. cikkének; és

c)

az ilyen személyek által vezetendő nyilvántartás annak bizonyítása érdekében, hogy megfelel e rendelet 8. és 10. cikkének.

12. cikk

Piaci manipuláció

(1)   E rendelet alkalmazásában a piaci manipuláció az alábbi tevékenységeket foglalja magában:

a)

olyan ügylet kötése, vételi vagy eladási megbízás adása, vagy olyan egyéb magatartás, amely:

i.

hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, vagy valószínűsíthetően adhat valamely pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék kínálata, kereslete vagy ára tekintetében; vagy

ii.

a szokásostól eltérő vagy mesterséges szinten rögzíti, vagy valószínűsíthetően rögzítheti egy vagy több pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék árát;

kivéve, ha az ügyleteket kötő, vételi vagy eladási megbízást adó, vagy bármely más magatartást tanúsító személy bizonyítja, hogy az ilyen ügylet, megbízás vagy magatartás indokai jogszerűek és megfelelnek valamely, a 13. cikknek megfelelően megállapított, elfogadott piaci gyakorlatnak;

b)

olyan ügylet kötése, vételi vagy eladási megbízás adása, vagy olyan egyéb tevékenység vagy magatartás, amely egy vagy több pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék árát érinti vagy valószínűleg érintheti, és amelynek során fiktív eszközhöz vagy a megtévesztés vagy félrevezetés egyéb formájához folyamodnak;

c)

olyan információk terjesztése az internetet is magában foglaló tömegtájékoztatásban, vagy bármilyen más eszközzel, amelyek valamely pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék kínálata, kereslete vagy ára tekintetében hamis vagy félrevezető jelzéseket adnak vagy valószínűsíthetően adhatnak, vagy a szokásostól eltérő vagy mesterséges szinten rögzítik, vagy valószínűsíthetően rögzíthetik egy vagy több pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék árát, beleértve híresztelések terjesztését, ha a terjesztő személy tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az információ hamis vagy félrevezető;

d)

valamely referenciaértékre vonatkozóan hamis vagy félrevezető információk továbbítása vagy hamis vagy félrevezető adatok közlése, ha az információt továbbító vagy az adatokat közlő személy tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az információk vagy az adatok hamisak vagy félrevezetőek, továbbá valamely referenciaérték kiszámításának manipulálására irányuló bármely magatartás.

(2)   Piaci manipulációnak minősülnek többek között az alábbi magatartási formák:

a)

valamely személy vagy egymással összejátszó személyek olyan magatartása, amely pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék kínálata vagy kereslete tekintetében erőfölény biztosítására irányul, és közvetlenül vagy közvetve a vételi vagy eladási árak rögzítését vagy más tisztességtelen kereskedési feltételek kialakítását vagy valószínűleges kialakítását eredményezi, vagy valószínűleg azt eredményezheti;

b)

pénzügyi eszközök vétele vagy eladása a piac nyitásakor vagy zárásakor, amelynek hatása az, vagy valószínűleg az, hogy félrevezesse a megjelenített árfolyamok, köztük a nyitó- vagy záróárfolyamok alapján eljáró befektetőket;

c)

megbízás adása – ezen belül annak visszavonása vagy módosítása – kereskedési helyszín részére bármely rendelkezésre álló eszközzel folytatott, többek között elektronikus kereskedés, ezen belül algoritmikus és nagysebességű kereskedési (high frequency trading) stratégiák útján, amely az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett valamely hatást fejti ki, a következők révén:

i.

a kereskedési helyszínen működő kereskedési rendszer működésének megszakítása vagy késleltetése, vagy a valószínűleg ilyen hatással járó magatartás;

ii.

annak megnehezítése mások számára, hogy a kereskedési helyszínen a valós megbízásokat azonosíthassák, vagy – például az ajánlati könyv túlcsordulásához vagy destabilizációjához vezető megbízások adása révén – valószínűleg ilyen hatással járó magatartás; vagy

iii.

hamis vagy félrevezető benyomás keltése vagy valószínű keltése valamely pénzügyi eszköz kínálatát, keresletét vagy árát illetően, különösen megbízások valamely tendencia megindítása vagy felerősítése céljából történő adása révén;

d)

a hagyományos vagy az elektronikus tömegtájékoztatásban való eseti vagy rendszeres szereplés kihasználása valamely pénzügyi eszközre (vagy közvetve a kibocsátójára), kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletre vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termékre vonatkozó vélemény kinyilvánítása révén, miután az így eljáró személy előzőleg pozíciót szerzett e pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék vonatkozásában, és utóbb az általa kinyilvánított véleménynek az adott pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék árára gyakorolt hatását kihasználva tesz szert haszonra anélkül, hogy egyidejűleg megfelelően és eredményesen nyilvánosságra hozta volna ezt az összeférhetetlenséget;

e)

kibocsátási egység vagy az azon alapuló származtatott termék vétele vagy eladása a másodlagos piacon az 1031/2010/EU rendelet szerint lebonyolított aukciót megelőzően, amelynek hatása, hogy az aukciós termékek elszámolási árát a szokásostól eltérő vagy mesterséges szinten rögzíti, vagy az aukción ajánlatot tevőket félrevezeti.

(3)   Az (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazása céljából és a (2) bekezdésben meghatározott magatartásformák sérelme nélkül az I. melléklet nem teljes körűen meghatározza a fiktív eszközöknek vagy a megtévesztés és félrevezetés egyéb formájának az alkalmazására utaló jeleket, valamint – szintén nem teljes körűen – a hamis vagy félrevezető jelzésekre és az árfolyamrögzítésre utaló jeleket.

(4)   Ha az e cikkben említett személy jogi személy, e cikket a nemzeti joggal összhangban azokra a természetes személyekre is alkalmazni kell, akik részt vesznek a tevékenységeknek az érintett jogi személy javára történő lebonyolítására irányuló döntések meghozatalában.

(5)   A Bizottság a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az I. mellékletben szereplő jelek pontos meghatározására azok elemeinek egyértelműsítése, valamint a pénzügyi piacok technikai fejleményeinek figyelembevétele céljából.

13. cikk

Elfogadott piaci gyakorlatok

(1)   A 15. cikkben megfogalmazott tilalom nem alkalmazandó a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett tevékenységekre, amennyiben az ügyletet kötő, vételi vagy eladási megbízást adó vagy bármely egyéb magatartást tanúsító személy kijelenti, hogy az említett ügyletre, megbízásra vagy magatartásra jogszerű indokkal került sor, és azok megfelelnek az e cikkel összhangban megállapított, elfogadott piaci gyakorlatoknak.

(2)   Az illetékes hatóságok – a következő kritériumok figyelembevételével – megállapíthatnak elfogadott piaci gyakorlatokat:

a)

az adott piaci gyakorlat tényleges átláthatóságot biztosít a piac tekintetében;

b)

az adott piaci gyakorlat magas szintű biztosítékokat nyújt a piaci erők működésének, valamint a kínálat és a kereslet megfelelő egymásra hatásának védelmére;

c)

az adott piaci gyakorlat pozitív hatást gyakorol a piaci likviditásra és hatékonyságra;

d)

az adott piaci gyakorlat figyelembe veszi az érintett piac kereskedési mechanizmusát, és lehetővé teszi a piaci szereplők számára, hogy az e gyakorlat által eredményezett új helyzetre megfelelően és időben reagáljanak;

e)

az adott piaci gyakorlat nem jelent veszélyt az érintett pénzügyi eszköz Unión belüli, szabályozott vagy nem szabályozott, közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó piacainak integritására;

f)

az adott piaci gyakorlat valamely illetékes hatóság vagy más hatóság általi vizsgálatának eredménye, különösen arra vonatkozóan, hogy az adott piaci gyakorlat megsértette-e a piaci visszaélés megelőzését célzó szabályokat és szabályzatokat, illetve valamely magatartási kódexet, akár a szóban forgó piacon, akár az Unión belüli, közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó piacokon; és

g)

az érintett piac szerkezeti sajátosságai, többek között az, hogy szabályozott-e vagy sem, a kereskedés tárgyát képező pénzügyi eszközök típusa, valamint a piaci szereplők típusa, beleértve, hogy milyen mértékű a kisbefektetők részvétele az érintett piacon.

A valamely piacon az illetékes hatóság által elfogadottnak tekintett gyakorlat nem tekintendő elfogadottnak más piacokon mindaddig, amíg az érintett más piacok illetékes hatóságai e cikknek megfelelően el nem fogadják az adott gyakorlatot.

(3)   Valamely elfogadott piaci gyakorlatnak az (2) bekezdéssel összhangban történő megállapítása előtt az illetékes hatóságok értesítik az EÉPH-t és más illetékes hatóságokat az elfogadott piaci gyakorlat megállapítására irányuló szándékról, és a (2) bekezdésben megállapított kritériumok szerint elvégzett értékeléssel kapcsolatban adatokat szolgáltatnak. Ezen értesítést az elfogadott piaci gyakorlat tervezett hatálybalépése előtt legkésőbb három hónappal meg kell tenni.

(4)   Az értesítés átvételét követő 2 hónapon belül az EÉPH véleményt ad ki az értesítő illetékes hatóság részére az elfogadott piaci gyakorlatok (2) bekezdéssel és a (7) bekezdés szerint elfogadott szabályozástechnikai standardokkal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Az EÉPH azt is értékeli, hogy az elfogadott piaci gyakorlat megállapítása nem veszélyeztetné-e az uniós pénzügyi piacba vetett bizalmat. A véleményt közzéteszik az EÉPH honlapján.

(5)   Ha valamely illetékes hatóság az EÉPH (4) bekezdés szerint kiadott véleménye ellenére állapít meg valamely elfogadott piaci gyakorlatot, akkor az elfogadott piaci gyakorlat megállapítását követő 24 órán belül a fenti lépését részletesen indokoló értesítést tesz közzé honlapján, kitérve arra is, hogy miért nem fenyegeti az elfogadott piaci gyakorlat a piacba vetett bizalmat.

(6)   Amennyiben valamely illetékes hatóság úgy véli, hogy egy másik illetékes hatóság az (2) bekezdés előírásait nem teljesítő piaci gyakorlatot fogadott el, az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkében említett hatáskörének megfelelően az EÉPH segítséget nyújt e hatóságoknak abban, hogy egyetértésre jussanak.

Ha a szóban forgó illetékes hatóságok nem jutnak megállapodásra, az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdésében említett hatáskörének megfelelően az EÉPH határozhat a kérdésben.

(7)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2), (3) és (4) bekezdésben foglaltak szerinti elfogadott piaci gyakorlat megállapításához szükséges kritériumok, eljárás és követelmények meghatározására, valamint az elfogadott piaci gyakorlat fenntartásához vagy fenn nem tartásához, illetve elfogadása feltételeinek módosításához szükséges követelmények meghatározására.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8)   Annak eldöntése érdekében, hogy piaci gyakorlatokat fenn kell-e tartani vagy sem, illetve módosítani kell-e elfogadásuk feltételeit, az illetékes hatóságok rendszeresen és legalább kétévente felülvizsgálják az általuk elfogadott piaci gyakorlatokat, figyelembe véve különösen az adott piaci környezet jelentős változásait, köztük a kereskedési szabályok vagy a piaci infrastruktúra változásait.

(9)   Az EÉPH a honlapján közzéteszi az elfogadott piaci gyakorlatok és azok alkalmazási helye szerinti tagállamok listáját.

(10)   Az EÉPH nyomon követi az elfogadott piaci gyakorlatok alkalmazását, és azoknak az érintett piacokon történő alkalmazásáról éves jelentést nyújt be a Bizottságnak.

(11)   Az illetékes hatóság az általa 2014. július 2-ig megállapított elfogadott piaci gyakorlatokról az (7) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardok hatálybalépését követő 3 hónapon belül értesíti az EÉPH-t.

Az e bekezdés első albekezdésében említett elfogadott piaci gyakorlatokat az érintett tagállamban tovább kell alkalmazni addig, amíg az illetékes hatóság az EÉPH (4) bekezdés szerinti véleménye alapján nem határoz a gyakorlat folytatásáról.

14. cikk

A bennfentes kereskedelem és a bennfentes információk jogosulatlan közzétételének tilalma

Tilos

a)

a bennfentes kereskedelem vagy annak kísérlete;

b)

másik személy részére bennfentes kereskedelem folytatására vonatkozó tanácsadás vagy a másik személy bennfentes kereskedelemre való rábírása; vagy

c)

a bennfentes információ jogosulatlan közzététele.

15. cikk

A piaci manipuláció tilalma

Tilos a piaci manipuláció és a piaci manipuláció kísérlete.

16. cikk

A piaci visszaélés megelőzése és felderítése

(1)   A kereskedési helyszínt működtető piaci szereplők és befektetési vállalkozások a 2014/65/EU irányelv 31. és 54. cikke szerint hatékony intézkedéseket, rendszereket és eljárásokat vezetnek be és tartanak fenn a bennfentes kereskedelem és piaci manipuláció, valamint az azokra irányuló kísérlet megelőzése és felderítése céljából.

Az első albekezdésben említett bármely személy haladéktalanul értesíti a kereskedési hely szerinti illetékes hatóságot azokról a megbízásokról és ügyletekről, ideértve azok visszavonását vagy módosítását, amelyek bennfentes kereskedelemnek, piaci manipulációnak, vagy a bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció kísérletének minősülhetnek.

(2)   A foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személy hatékony intézkedéseket, rendszereket és eljárásokat vezet be és tart fenn a gyanús megbízások és ügyletek felderítése és bejelentése céljából. Ha az ilyen személy alapos okkal feltételezi, hogy egy pénzügyi eszközre vonatkozó megbízás vagy ügylet, függetlenül attól, hogy arra kereskedési helyszínen vagy azon kívül kerül sor, bennfentes kereskedelemnek, piaci manipulációnak, vagy a bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció kísérletének minősülhet, erről haladéktalanul értesíti a (3) bekezdésben említett illetékes hatóságot.

(3)   A 22. cikk sérelme nélkül, a foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személyekre annak a tagállamnak a bejelentési szabályai alkalmazandók, amelynek területén e személyeket nyilvántartásba vették, vagy amelynek területén központi ügyvezetésük helye van; fióktelep esetében a fióktelep helye szerinti tagállam szabályai alkalmazandók. A bejelentést e tagállam illetékes hatósága részére kell küldeni.

(4)   A gyanús megbízásokra és ügyletekre vonatkozó bejelentést átvevő illetékes hatóságok ezt az információt haladéktalanul továbbítják a (3) bekezdésben említett illetékes hatóságokhoz.

(5)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza:

a)

azokat a megfelelő szabályokat, rendszereket és eljárásokat, amelyekkel az (1) és (2) bekezdésben foglalt követelmények teljesíthetők; és

b)

azokat az értesítési sablonokat, amelyekkel az (1) és (2) bekezdésben foglalt követelmények teljesíthetők.

Az EÉPH a szabályozástechnikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

3.   FEJEZET

KÖZZÉTÉTELI KÖVETELMÉNYEK

17. cikk

A bennfentes információk nyilvános közzététele

(1)   A kibocsátó a lehető leghamarabb tájékoztatja a nyilvánosságot az őt közvetlenül érintő bennfentes információkról.

A kibocsátó biztosítja, hogy a bennfentes információt oly módon tegyék közzé, hogy a nyilvánosság gyorsan hozzáférhessen, és teljes körűen, megfelelően és időben értékelhesse az információt, amelyet a kibocsátó adott esetben a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) 21. cikkében említett hivatalosan kijelölt rendszeren keresztül tesz közé. A kibocsátó a bennfentes információ nyilvánosságra hozatalát nem kötheti össze tevékenységei reklámozásával. A kibocsátó hivatalos honlapján legalább öt éven át megjelenteti és fenntartja az olyan bennfentes információkat, amelyek nyilvános közzétételére köteles.

E cikk az olyan kibocsátókra alkalmazandó, amelyek kérték, vagy jóváhagyták pénzügyi eszközeik valamely tagállam szabályozott piacára történő bevezetését, illetve kizárólag multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben forgalmazott eszköz esetében jóváhagyták pénzügyi eszközeik multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben való forgalmazását, illetve kérték pénzügyi eszközeik valamely tagállam multilaterális kereskedési rendszerébe történő bevezetését.

(2)   A kibocsátási egységek piacának szereplője ténylegesen, nyilvánosan és időben közzéteszi azokat a kibocsátási egységet érintő bennfentes információkat, amelyekkel saját vállalkozására vonatkozóan rendelkezik, ideértve a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott légiközlekedési tevékenységeket, valamint az irányelv 3. cikkének e) pontja szerinti azon létesítményeket, amelyek részben vagy egészben az adott szereplő, vagy annak anyavállalata vagy kapcsolt vállalkozása tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, vagy amelyek üzemeltetéséért a szereplő, vagy annak anyavállalata vagy kapcsolt vállalkozása részben vagy egészben felelős. A létesítményeket illetően a közzététel kiterjed a létesítmények kapacitására és hasznosítására, ideértve a létesítmények tervezett és rendkívüli leállását is.

Az első albekezdés nem vonatkozik a kibocsátási egységek piacának szereplőjére akkor, ha a tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló vagy a felelősségi körébe tartozó létesítmény vagy légiközlekedési tevékenység kibocsátása az előző évben nem érte el a szén-dioxid-egyenérték alsó határértékét, tüzelőberendezés üzemeltetése esetén pedig a bemenő hőteljesítmény nem érte el az alsó határértéket.

A Bizottság a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek a második albekezdésben szereplő mentesség alkalmazása céljából meghatározzák a szén-dioxid-egyenérték és a bemenő hőteljesítmény alsó határértékét.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az e cikk (4) és (5) bekezdésében említett értesítések tárgyában illetékes hatóságot.

(4)   A kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője saját felelősségére késleltetheti a bennfentes információ nyilvános közzétételét, feltéve, hogy az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

az azonnali közzététel valószínűleg sértené a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piaca szereplőjének jogszerű érdekeit;

b)

a közzététel késleltetése a nyilvánosság számára vélhetően nem félrevezető,

c)

a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője gondoskodni tud az információ bizalmas kezeléséről.

Az a)–c) pontoktól függően egy különböző fázisokból álló, időben elhúzódó olyan folyamat esetében, amellyel egy bizonyos körülményt vagy egy bizonyos eseményt kívánnak előidézni, vagy amely ilyen körülmény vagy esemény bekövetkeztével jár, a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piaca szereplője saját felelősségére késleltetheti az ezzel a folyamattal kapcsolatos bennfentes információ közzétételét.

Ha a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője a bennfentes információ közzétételét e bekezdés alapján késleltette, akkor az információ nyilvános közzétételét követően haladéktalanul értesíti a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságot arról, hogy az információt késleltetve tette közzé, és írásban ismerteti, hogy hogyan teljesültek az e bekezdésben meghatározott feltételek. A tagállamok ugyanakkor rendelkezhetnek úgy, hogy csak a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság kérésére nyújtható ilyen ismertetés.

(5)   A pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése érdekében a kibocsátó, amely hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás, saját felelősségére késleltetheti a bennfentes információk – beleértve többek között az átmeneti likviditási problémára vonatkozó információt, különösen az átmeneti likviditási támogatás megszerzésének szükségességét valamely központi banktól vagy végszükségben hitelt adó intézménytől – nyilvános közzétételét, feltéve, hogy az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

a bennfentes információ közzététele azzal a kockázattal jár, hogy megrendül a kibocsátó és a pénzügyi rendszer stabilitása;

b)

az információ késleltetett közzététele közérdek,

c)

az információ bizalmas kezelése biztosítható; továbbá

d)

a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság jóváhagyta a késleltetést annak alapján, hogy az a, b) és c) pontban foglalt feltételek teljesülnek.

(6)   Az (5) bekezdés a)–d) pontjának alkalmazásában a kibocsátó értesíti a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságot az első albekezdésben említett bennfentes információ közzétételének késleltetésére irányuló szándékáról, továbbá bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy az (5) bekezdés a), b) és c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek. A (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság adott esetben konzultál a nemzeti központi bankkal vagy a makroprudenciális hatósággal, ha ilyet létrehoztak, vagy más esetben az alábbi hatóságokkal:

a)

ha a kibocsátó hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) 133. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott hatóság;

b)

az a) ponttól eltérő esetekben a kibocsátó felügyeletéért felelős bármely más nemzeti hatóság.

A (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy a bennfentes információ közzétételének késleltetése ne haladja meg a közérdekből szükséges időtartamot. A (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság legalább heti rendszerességgel megvizsgálja, hogy az (5) bekezdés a), b) és c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek-e még.

Amennyiben a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóság nem egyezik bele a bennfentes információ közzétételének késleltetésébe, a kibocsátó azonnal közzéteszi a bennfentes információt.

E bekezdés azokban az esetekben alkalmazandó, amikor a kibocsátó úgy határoz, hogy a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően nem késlelteti a bennfentes információ közzétételét.

Az e bekezdésben a (3) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságra történő utalás nem sérti az illetékes hatóság azon képességét, hogy a 23. cikk (1) bekezdésében említett feladatait bármilyen módon elvégezze.

(7)   Ha a (4) vagy (5) bekezdéssel összhangban késleltetik a bennfentes információ közzétételét, és e bennfentes információ bizalmas kezelése a továbbiakban nem biztosított, a kibocsátónak vagy a kibocsátási egységek piaca szereplőjének a lehető leghamarabb tájékoztatnia kell a nyilvánosságot a bennfentes információról.

E bekezdés olyan helyzetekre is vonatkozik, amikor a híresztelés egyértelműen olyan bennfentes információról szól, amely közzétételét a (4) vagy (5) bekezdésben foglaltak szerint késleltették, amennyiben a híresztelés elég pontos annak megállapításához, hogy az adott információ bizalmas kezelése már nem biztosított.

(8)   Ha a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője, illetve a nevében vagy a javára eljáró személy – a 10. cikk (1) bekezdésében említettek szerint munkaviszonya, foglalkozása vagy feladatainak szokásos teljesítése keretében – harmadik félnek bennfentes információt ad át, akkor szándékos átadás esetén ezzel egyidejűleg, nem szándékos átadás esetén pedig haladéktalanul teljes mértékben és ténylegesen nyilvánosan közzéteszi az információt. E bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni abban az esetben, ha az információ átadása olyan személynek történik, akit titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy ez a kötelezettség törvényen, más jogszabályi rendelkezésen, társaság alapító okiratán vagy szerződésen alapul-e.

(9)   A kkv-tőkefinanszírozási piacra bevezetett pénzügyi eszköz kibocsátójára vonatkozó bennfentes információ a kibocsátó saját honlapja helyett a kereskedési helyszín internetes oldalán is közzétehető, ha a kereskedési helyszín ezt a lehetőséget biztosítja az adott piacon szereplő kibocsátók számára.

(10)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák:

a)

a bennfentes információk az (1), (2), (8) és (9) bekezdés szerinti megfelelő nyilvános közzétételére alkalmazott technikai eszközöket; és

b)

a bennfentes információk nyilvános közzétételében a (4) és (5) bekezdés szerinti késleltetésre alkalmazott technikai eszközöket.

Az EÉPH a végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

(11)   Az EÉPH iránymutatásokat ad ki, amelyek meghatározzák a kibocsátónak a (4) bekezdés a) pontjában említett jogszerű érdekeinek és azon helyzeteknek az indikatív jellegű, nem teljes listáját, amelyekben a bennfentes információ közzétételének késleltetése nagy valószínűséggel félrevezeti a nyilvánosságot a (4) bekezdés b) pontjában foglaltak értelmében.

18. cikk

A bennfentesek jegyzéke

(1)   A kibocsátó vagy a képviseletében vagy a javára eljáró személy:

a)

jegyzéket készít azokról a személyekről, akik hozzáférnek a bennfentes információkhoz, és akik munkaszerződés alapján vagy más módon számára munkát végeznek olyan feladatokat teljesítve, amelyek által bennfentes információkhoz férnek hozzá, így például a tanácsadók, könyvelők vagy hitelminősítő szervezetek (a bennfentesek jegyzéke);

b)

a bennfentesek jegyzékét a (4) bekezdésnek megfelelően azonnal frissíti; továbbá

c)

a bennfentesek jegyzékét kérésre a lehető leghamarabb megküldi az illetékes hatóságnak.

(2)   A kibocsátó vagy a képviseletében vagy a javára eljáró személy minden ésszerű lépést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a bennfentesek jegyzékében szereplő személyek írásban elismerjék az ezzel járó jogi és közigazgatási kötelezettségeket, és legyenek tisztában a bennfentes kereskedelemért és a bennfentes információk jogosulatlan közzétételéért kiszabható szankciókkal.

Amennyiben a kibocsátó képviseletében vagy javára eljáró személy vállalja a bennfentesek jegyzékének összeállítását vagy frissítését, a kibocsátó továbbra is teljes felelősséggel tartozik az e cikknek való megfelelésért. A kibocsátó mindig fenntartja jogát a bennfentesek jegyzékéhez való hozzáféréshez.

(3)   A bennfentesek jegyzéke legalább az alábbiakat tartalmazza:

a)

a bennfentes információhoz hozzájutó személyek személyazonosságát;

b)

e személyek a bennfentesek jegyzékébe való felvételének okát;

c)

annak dátumát és időpontját, amikor e személyek hozzájutottak a bennfentes információhoz; és

d)

a bennfentesek jegyzéke összeállításának dátumát.

(4)   A kibocsátó vagy a képviseletében vagy javára eljáró személy a bennfentesek jegyzékét haladéktalanul frissíti, és feltünteti a frissítés dátumát is az alábbi körülmények fennállása esetén:

a)

amennyiben megváltozott valamely már a bennfentesek jegyzékében szereplő személy jegyzékbe vételének oka;

b)

amennyiben a bennfentes információkhoz új személy fér hozzá, akit ezért fel kell venni a bennfentesek jegyzékébe; és

c)

amennyiben valamely személy a továbbiakban már nem fér hozzá a bennfentes információkhoz.

Az egyes frissítések megadják azt a dátumot és időpontot, amikor a frissítést kiváltó változás bekövetkezett.

(5)   A bennfentesek jegyzékét a kibocsátó vagy a nevében vagy a javára eljáró személy a jegyzék összeállítását vagy frissítését követő legalább 5 éven át megőrzi.

(6)   A kkv-tőkefinanszírozási piacra bevezetett pénzügyi eszközök kibocsátói mentesülnek a bennfentesek jegyzékének elkészítése alól a következő feltételek teljesülése esetén:

a)

a kibocsátók minden ésszerű lépést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy minden személy, akinek bennfentes információhoz hozzáférése van, elismerje az ezzel járó jogi és közigazgatási kötelezettségeket, és legyenek tisztában a bennfentes kereskedelemért és a bennfentes információk jogosulatlan közzétételéért kiszabható szankciókkal; valamint

b)

a kibocsátó kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére tudja bocsátani a bennfentesek jegyzékét.

(7)   E cikk az olyan kibocsátókra alkalmazandó, amelyek kérték, vagy jóváhagyták pénzügyi eszközeik valamely tagállam szabályozott piacára történő bevezetését, illetve kizárólag multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben forgalmazott eszköz esetében jóváhagyták pénzügyi eszközeik multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben való forgalmazását, illetve kérték pénzügyi eszközeik valamely tagállam multilaterális kereskedési rendszerébe történő bevezetését.

(8)   Az e cikk (1)–(5) bekezdése a következőkre is alkalmazandó:

a)

a kibocsátási egységek piacának szereplőire, a kibocsátási egységekkel kapcsolatos olyan bennfentes információk tekintetében, amelyek a kibocsátási egységek piaca említett szereplőinek fizikai működésével összefüggésben keletkeznek;

b)

az aukciós platformra, az árverezőre és az aukcióellenőrre a kibocsátási egység vagy az azon alapuló egyéb aukciós termék 1031/2010/EU rendelet alapján bonyolított aukciója esetében.

(9)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák az e cikkben említett bennfentesek jegyzékének elkészítéséhez és frissítéséhez használt pontos formátumot.

Az EÉPH a végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

19. cikk

A vezetők (managerek) ügyletei

(1)   A vezetői feladatokat ellátó személyeknek és adott esetben a velük szoros kapcsolatban álló személyeknek értesíteniük kell a kibocsátót vagy a kibocsátási egységek piacának szereplőjét és a (2) bekezdés második albekezdésében említett illetékes hatóságot:

a)

a kibocsátók tekintetében, a saját javukra bonyolított, az adott kibocsátó részvényeire vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközeire, vagy az ezekhez kapcsolódó származtatott vagy más pénzügyi eszközökre vonatkozóan kötött minden ügyletről;

b)

a kibocsátási egységek piacának szereplői tekintetében, a saját javukra bonyolított, a kibocsátási egységekre és az azokon alapuló aukciós termékekre vagy hozzájuk kapcsolódó származtatott eszközökre vonatkozóan kötött minden ügyletről.

A fenti értesítésnek haladéktalanul, de legkésőbb az ügylet időpontját követő három munkanapon belül meg kell történnie.

Az első albekezdés akkor alkalmazandó, amikor az ügyletek összértéke az adott naptári évben elérte a (8), illetve a (9) bekezdésben meghatározott küszöbértéket.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazása céljából és a tagállamoknak az e cikkben foglalttól eltérő bejelentési kötelezettségek megállapítására vonatkozó jogát nem sértve az (1) bekezdésben említett személyeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat minden ügyletről, amelyet e személyek a saját javukra kötöttek.

Az (1) bekezdésben említett személyeknek a kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállam bejelentési szabályait kell betartaniuk. Az értesítésnek az adott tagállam illetékes hatósága felé az ügylet időpontját követő három munkanapon belül meg kell történnie. Amennyiben a kibocsátót egy tagállamban nem vették nyilvántartásba, a szóban forgó értesítést a 2004/109/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének i) pontjával összhangban a hazai tagállam illetékes hatóságának kell eljuttatni, vagy ennek hiányában a kereskedési helyszín szerinti illetékes hatóságnak.

(3)   A kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője biztosítja, hogy az (1) bekezdésnek megfelelően bejelentett információt haladéktalanul, legkésőbb az ügyletet követő három munkanapon belül közzéteszik oly módon, hogy ahhoz gyorsan és megkülönböztetésmentesen hozzá lehessen férni a 17. cikk (10) bekezdésének a) pontjában említett végrehajtás-technikai szabványoknak megfelelően.

A kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piacának szereplője olyan médiát használ, amely indokoltan és megbízhatóan igénybe vehető az információk hatékony terjesztésére az Unió egész területén, és adott esetben a 2004/109/EK irányelv 21. cikkében említett hivatalosan kijelölt rendszert fogja alkalmazni.

A nemzeti jog ugyanakkor rendelkezhet úgy, hogy az információt közzé teheti maga az illetékes hatóság is.

(4)   E cikk az olyan kibocsátókra alkalmazandó, amelyek

a)

kérték, vagy jóváhagyták pénzügyi eszközeik szabályozott piacon történő bevezetését; vagy

b)

kizárólag multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben forgalmazott eszköz esetében jóváhagyták pénzügyi eszközeik multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben való forgalmazását, illetve kérték pénzügyi eszközeik multilaterális kereskedési rendszerbe történő bevezetését.

(5)   A kibocsátók vagy a kibocsátási egységek piacának szereplői írásban értesítik az adott kibocsátónál vezetői feladatokat ellátó személyeket az e cikk szerinti kötelezettségeikről. A kibocsátók vagy a kibocsátási egységek piacának szereplői jegyzéket készítenek az összes, vezetői feladatot ellátó személyről és a velük szoros kapcsolatban álló személyekről.

A vezetői feladatokat ellátó személyek írásban értesítik a velük szoros kapcsolatban álló személyeket az e cikk szerinti kötelezettségeikről, és az értesítés másolatát megőrzik.

(6)   Az ügyletekről szóló, (1) bekezdésben említett értesítésnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a)

a személy neve;

b)

az értesítés oka;

c)

az érintett kibocsátó vagy a kibocsátási egységek piaca szereplőjének neve;

d)

a pénzügyi eszköz leírása és azonosítása;

e)

az ügylet(ek) jellege (például vétel vagy eladás), jelezve, hogy az ügylet összefügg-e részvényopció-programokkal vagy a (7) bekezdésben foglalt egyedi példákkal;

f)

az ügylet(ek) helye és időpontja; továbbá

g)

az ügylet(ek) ára és volumene. Olyan zálogosítás esetében, amelynek feltételei lehetővé teszik a zálog értékének változását, ezt is közzé kell tenni a zálogosítás időpontjában érvényes értékkel együtt.

(7)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az alábbi ügyleteket is be kell jelenteni:

a)

a pénzügyi eszköz az (1) bekezdésben említett vezetői feladatokat ellátó személy vagy ilyen személlyel szoros kapcsolatban álló személy általi vagy nevében történő elzálogosítását vagy kölcsönadását;

b)

az (1) bekezdésben említett foglalkozásszerűen ügyleteket kötő vagy teljesítő személy által vagy más személy által vezetői feladatokat ellátó személy vagy ilyen személlyel szoros kapcsolatban álló személy nevében végrehajtott ügyleteket, ideértve azokat is, amelyeknél mérlegelési jogkört gyakorolnak;

c)

életbiztosítási kötvény keretében végzett, a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (26) foglaltaknak megfelelően meghatározott ügyleteket, amennyiben:

i.

a kötvény tulajdonosa vezetői feladatokat ellátó személy vagy ilyen személlyel szoros kapcsolatban álló személy, az (1) bekezdésnek megfelelően;

ii.

a befektetési kockázatot a kötvény tulajdonosa viseli; és

iii.

a kötvény tulajdonosa hatáskörrel vagy mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szóban forgó életbiztosítási kötvény egyedi eszközeire vonatkozó befektetési döntések meghozatalára, illetve a szóban forgó életbiztosítási kötvény számára egyedi eszközökkel kapcsolatos ügyletek végrehajtására.

Az a) pont alkalmazásában a pénzügyi eszközök elzálogosítását vagy hasonló biztosítékot, amely a pénzügyi eszközök letéti számlán történő elhelyezésével kapcsolatos, nem kell bejelenteni, feltéve, hogy és addig az időpontig, amíg az ilyen elzálogosítás vagy egyéb biztosíték célja egy egyedi hitel számra fedezet nyújtása.

Miközben valamely biztosítási szerződés kötvénytulajdonosának e bekezdésnek megfelelően be kell jelentenie az ügyleteket, a bejelentési kötelezettség nem vonatkozik a biztosítási társaságra.

(8)   Az (1) bekezdés minden ügyletre vonatkozik azt követően, hogy az ügyletek összértéke egy naptári éven belül elérte az 5 000 EUR-t. Az 5 000 EUR-s küszöb kiszámítása az (1) bekezdésben említett valamennyi ügylet nettósítás nélküli értékének összeadásával történik.

(9)   Az illetékes hatóság határozhat úgy, hogy 20 000 EUR-ra növeli a (8) bekezdésben foglalt küszöbértéket, és döntéséről, valamint a magasabb küszöbérték elfogadásának indokairól – külön ismertetve a piaci feltételeket – még a határozat alkalmazása előtt tájékoztatnia kell az EÉPH-t. Az EÉPH honlapján közzéteszi az e cikk értelmében alkalmazandó küszöbértékek jegyzékét, valamint az illetékes hatóságok által nyújtott, e küszöbértékekre vonatkozó indokolásokat.

(10)   Ez a cikk a kibocsátási egységek piaca szereplőjénél, az 1031/2010/EU rendelet alapján bonyolított aukcióban részt vevő aukciós platformnál, árverezőnél és aukcióellenőrnél vezetői feladatokat ellátó személyekre, valamint a velük szoros kapcsolatban álló személyekre is vonatkozik, amennyiben ügyleteik kibocsátási egységekre, azok származtatott termékeire vagy azokon alapuló aukciós termékekre is kiterjednek. E személyeknek adott esetben be kell jelenteniük ügyleteiket az aukciós platformokhoz, az árverezőkhöz, illetve az aukcióellenőrhöz, valamint az aukciós platform, árverező, illetve aukcióellenőr székhelye szerinti illetékes hatósághoz. Az így bejelentett információt az aukciós platform, az árverező, az aukcióellenőr vagy az illetékes hatóság nyilvánosságra hozza a (3) bekezdésnek megfelelően.

(11)   A 14. és 15. cikk sérelme nélkül a valamely kibocsátónál vezetői feladatokat ellátó személy közvetve vagy közvetlenül nem bonyolíthat ügyleteket saját javára vagy közvetve vagy közvetlenül harmadik fél javára a kibocsátó részvényei vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközei, illetve az ezekhez kapcsolódó származtatott termékek vagy más pénzügyi eszközök kapcsán egy harmincnapos tilalmi időszak leteltéig azt megelőzően, hogy sor kerül az időközi pénzügyi jelentés vagy az év végi jelentés bejelentésére, amelyet az érintett kibocsátó köteles nyilvánosságra hozni a következők szerint:

a)

azon kereskedési helyszín szabályai, ahol a kibocsátó részvényeit forgalmazzák;

b)

a nemzeti jog.

(12)   A 14. és 15. cikk sérelme nélkül a kibocsátó engedélyezheti a nála vezetői feladatokat ellátó személy számára az általa saját vagy harmadik fél javára bonyolított kereskedelmet a (11) bekezdésben említett tilalmi időszakban:

a)

eseti alapon olyan kivételes körülmények – például súlyos pénzügyi nehézség – megléte következtében, amelyek szükségessé teszik a részvények azonnali eladását; vagy

b)

a kereskedés sajátosságai miatt, ha egy alkalmazotti részvényprogram megtakarítási konstrukció, részvényminősítés vagy részjogosultság keretében történik, vagy olyan ügyletek esetén, ahol az érintett értékpapírban lévő vagyoni érdekeltség nem változik.

(13)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák azokat a körülményeket, amelyek megléte mellett a kibocsátó a tilalmi időszak alatt a (12) bekezdésben foglaltaknak megfelelően engedélyezheti a kereskedést, többek között a kivételesnek számító körülményeket és olyan típusú ügyleteket, amelyek indokolttá tennék a kereskedés engedélyezését.

(14)   A Bizottság a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák azon ügyletek típusait, amelyek az (1) bekezdésben említett kötelezettséget vonják maguk után.

(15)   Az (1) bekezdés egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben említett információkról szóló értesítések és az információk közzétételének formátumával és sablonjával kapcsolatban.

Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

20. cikk

Befektetési ajánlások és statisztikák

(1)   A befektetési ajánlásokat vagy más, befektetési stratégiát ajánló vagy javasló tájékoztatót készítő vagy terjesztő személyeknek megfelelő gondossággal kell eljárniuk ezen információk tárgyilagos ismertetése tekintetében, és fel kell tárniuk érdekeiket, illetve jelezniük kell összeférhetetlenségüket azokkal a pénzügyi eszközökkel kapcsolatban, amelyekre az információk vonatkoznak.

(2)   A pénzügyi piacokra valószínűsíthetően jelentős hatást gyakorló statisztikákat vagy előrejelzéseket terjesztő közintézmények e statisztikákat vagy előrejelzéseket tárgyilagos és átlátható módon terjesztik.

(3)   E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben technikai szabályokat határoz meg az (1) bekezdésben említett kategóriákba tartozó személyek esetében a befektetési stratégiával kapcsolatos tanácsadást vagy javaslatot tartalmazó befektetési ajánlások vagy más tájékoztatók tárgyilagos ismertetésére vonatkozóan, valamint a külön érdekek feltárására vagy az összeférhetetlenség jelzésére vonatkozóan.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

A (3) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardokban foglalt technikai szabályok nem alkalmazandók olyan újságírókra, akikre e szabályokkal egyenértékű megfelelő szabályozás vonatkozik a tagállamokban, ideértve az egyenértékű megfelelő önszabályozást, feltéve, hogy e szabályozás az említett technikai szabályokkal elért hatásokhoz hasonló hatásokkal jár. Az egyenértékű megfelelő szabályozás szövegéről a tagállamok értesítik a Bizottságot.

21. cikk

Információk közzététele vagy terjesztése a médiában

A 10. cikk, a 12. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 20. cikk alkalmazásában, ha az információk közzététele vagy terjesztése, illetve az ajánlások megfogalmazása vagy terjesztése újságírás vagy a média más kifejezési formája céljából történik, az információk ilyen közzétételét vagy terjesztését a sajtószabadságra és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályok, valamint az újságírói szakmára vonatkozó szabályok és kódexek figyelembevételével kell elbírálni, az alábbiak kivételével:

a)

az érintett személyek, illetve a velük szoros kapcsolatban álló személyek közvetlenül vagy közvetve előnyre vagy haszonra tesznek szert az adott információk közzétételéből vagy terjesztéséből; vagy

b)

az információ közzétételére vagy terjesztésére azzal a szándékkal kerül sor, hogy a piacot a pénzügyi eszközök kínálata, kereslete vagy ára tekintetében félrevezessék.

4.   FEJEZET

AZ EÉPH ÉS AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK

22. cikk

Illetékes hatóságok

Az igazságügyi szervek hatáskörének sérelme nélkül minden tagállam közigazgatási hatóságot jelöl ki, amely e rendelet alkalmazásában illetékes. A tagállamok a kijelölésről tájékoztatják a Bizottságot, az EÉPH-t és a többi tagállam illetékes hatóságait. Az illetékes hatóság az illetékességi területén gondoskodik e rendelet alkalmazásáról a területén végrehajtott cselekmények tekintetében, valamint a külföldön végrehajtott azon cselekmények tekintetében, amelyek szabályozott piacra bevezetett pénzügyi eszközöket érintenek, vagy olyan pénzügyi eszközöket, amelyeknek az ilyen piacra történő bevezetése iránti kérelmet nyújtottak be, amelyek aukciós platformon aukcióznak vagy amelyekkel multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben kereskednek, vagy amelyeknek az illetékes hatóság területén működő valamely multilaterális kereskedési rendszerbe történő bevezetése iránti kérelmet nyújtottak be.

23. cikk

Az illetékes hatóságok hatásköre

(1)   Az illetékes hatóság feladatait és hatáskörét az alábbi módok valamelyikén végzi, illetve gyakorolja:

a)

közvetlenül;

b)

más hatóságokkal vagy a piaci vállalkozásokkal együttműködve;

c)

oly módon, hogy felelősségét megtartva más hatóságokra vagy piaci vállalkozásokra ruházza át hatáskörét;

d)

az illetékes igazságügyi szervekhez benyújtott kérelem útján.

(2)   E rendelet szerinti feladataik teljesítése érdekében az illetékes hatóságok – a nemzeti joggal összhangban – az alábbi felügyeleti és vizsgálati jogosultságokkal rendelkeznek:

a)

formátumtól függetlenül betekintés bármely iratba vagy adatba, és arról másolat beszerzése vagy készítése;

b)

tájékoztatás kérése bármely személytől vagy bármely személy felszólítása tájékoztatás megadására, ideértve az érintett megbízások közvetítésének és az érintett ügyletek bonyolításának egyes szakaszaiban részt vevő személyeket és e személyek munkahelyi elöljáróit is, továbbá információszerzés céljából e személyek szükség szerinti beidézése és kihallgatása;

c)

árualapú származtatott eszközök esetében szabványos formátumú információkérés a piaci szereplőktől a kapcsolódó azonnali piacokra vonatkozóan, az ügyletekre vonatkozó kimutatások bekérése, valamint közvetlen hozzáférés a kereskedési rendszerekhez;

d)

helyszíni ellenőrzés és vizsgálatok a természetes személyek lakóhelyétől eltérő helyszíneken;

e)

a második albekezdésnek megfelelően belépés természetes és jogi személyek területére dokumentumok és bármilyen formátumú adatok lefoglalása érdekében, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy a vizsgálat tárgyához kapcsolódó dokumentumok vagy adatok az e rendeletet sértő bennfentes kereskedelem vagy piaci manipuláció bizonyítása szempontjából lényegesek lehetnek;

f)

bűnügyi nyomozás kezdeményezése;

g)

befektetési vállalkozás, hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás telefonbeszélgetésekről, elektronikus kommunikációkról készült meglévő felvételeinek és más adatforgalmi nyilvántartásának bekérése;

h)

távközlési szolgáltató meglévő adatforgalmi nyilvántartásának bekérése, amennyiben a nemzeti jog megengedi, ha alapos okkal feltételezhető, hogy jogsértés történt, illetve ezek a nyilvántartások a 14. cikk a) vagy b) pontjának vagy a 15. cikknek a megsértésének kivizsgálása szempontjából lényegesek lehetnek;

i)

vagyontárgyak zárolásának vagy lefoglalásának indítványozása vagy mindkettő;

j)

az érintett pénzügyi eszközök kereskedésének felfüggesztése;

k)

bármilyen olyan gyakorlat ideiglenes beszüntetésének előírása, amelyet az illetékes hatóság az e rendelettel ellentétesnek ítél;

l)

ideiglenes eltiltás szakmai tevékenység folytatásától; és

m)

a nyilvánosság megfelelő tájékoztatásához szükséges minden intézkedés meghozatala, többek között a közzétett valótlan vagy félrevezető információk helyesbítése, ezen belül a valótlan vagy félrevezető információt közzétevő vagy terjesztő kibocsátó vagy egyéb személy kötelezése helyesbítő nyilatkozat közzétételére.

Ha az első albekezdés e) pontjában említett, természetes és jogi személyek területére történő belépéshez a nemzeti jognak megfelelően az érintett tagállam igazságügyi hatóságától előzetes engedély szükséges, az e pontban említett hatáskörrel csak az előzetes engedély megszerzését követően lehet élni;

(3)   A tagállamok a megfelelő intézkedésekkel biztosítják az illetékes hatóságok valamennyi olyan felügyeleti és vizsgálati jogosultságát, amely feladataik ellátásához szükséges.

E rendelet nem sérti az e rendeletben foglalt követelményeken kívül további követelményeket előíró 2004/25/EK irányelv 4. cikke értelmében a tagállamok által kijelölt felügyeleti hatóságok által szabályozott nyilvános vételi ajánlatokkal, társaságok összefonódásával és a társaságok tulajdonjogát vagy irányítását befolyásoló más ügyletekkel kapcsolatban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.

(4)   Az illetékes hatóságok részére valamely személy által e rendelettel összhangban nyújtott tájékoztatás nem minősül az információátadás bármely, szerződésben, vagy bármely jogalkotási, szabályozási, vagy igazgatási rendelkezésben meghatározott korlátozása megsértésének, és nem jár a bejelentő semmilyen felelősségével az ilyen bejelentéssel kapcsolatban.

24. cikk

Együttműködés az EÉPH-val

(1)   E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően együttműködnek az EÉPH-val.

(2)   Az illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban haladéktalanul az EÉPH rendelkezésére bocsátják a feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

(3)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a (2) bekezdésben információcsere eljárásait és formáit.

Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

25. cikk

Együttműködési kötelezettség

(1)   E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságok szükség szerint együttműködnek egymással és az EÉPH-val, feltéve, hogy nem alkalmazandó a (2) bekezdésben foglalt kivételek valamelyike. Az illetékes hatóságok segítséget nyújtanak más tagállamok illetékes hatóságainak és az EÉPH-nak. Elsősorban indokolatlan késedelem nélkül információt cserélnek és együttműködnek a vizsgálati, felügyeleti és jogérvényesítési tevékenység során.

Az első albekezdésben megállapított együttműködési és segítségnyújtási kötelezettség a Bizottságot is terheli az EUMSZ I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek közé tartozó áruval kapcsolatos információcsere tekintetében.

Az illetékes hatóságok és az EÉPH együttműködnek az 1095/2010/EU rendelettel és különösen annak 35. cikkével összhangban.

Amennyiben a tagállamok a 30. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban úgy döntöttek, hogy büntetőjogi szankciókat szabnak ki e rendelet rendelkezéseinek a fenti cikkben említett megsértése esetén, biztosítaniuk kell, hogy megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy az illetékes hatóságok minden szükséges hatáskörrel rendelkezzenek a joghatóságuk alá tartozó igazságügyi hatóságokkal történő kapcsolatfelvételhez annak érdekében, hogy megkapják az e rendelet esetleges megsértése miatt indított nyomozás vagy eljárásokkal kapcsolatos egyedi tájékoztatást, valamint ugyanezt nyújthassák más illetékes hatóságok vagy az EÉPH számára az egymással és az EÉPH-val e rendelet alkalmazásában való együttműködésre vonatkozó kötelezettségük teljesítése céljából.

(2)   Az illetékes hatóság az alábbi kivételes körülmények fennállása esetén utasíthatja el a tájékoztatás vagy valamely nyomozás tekintetében történő együttműködés iránti kérelem teljesítését:

a)

a releváns információról szóló tájékoztatás hátrányos hatással lehet a megkeresett tagállam biztonságára, különösen a terrorizmus és más súlyos bűntettek elleni küzdelem tekintetében;

b)

a kérelem teljesítése valószínűleg hátrányosan befolyásolná saját vizsgálat és végrehajtási tevékenységeit vagy adott esetben egy büntetőjogi kivizsgálást;

c)

az adott cselekmények és személyek tekintetében már kezdeményeztek bírósági eljárást a megkeresett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainál; vagy

d)

a megkeresett tagállamban már jogerős bírósági határozatot hoztak az ugyanezen cselekményeket elkövető személyek ellen.

(3)   Az illetékes hatóságok és az EÉPH együttműködnek a 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) értelmében létrehozott Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével (ACER) és a tagállami szabályozó hatóságokkal annak érdekében, hogy összehangoltan közelítsék meg a vonatkozó szabályok érvényesítését olyan esetekben, ahol ügylet, vételi vagy eladási megbízás, vagy más cselekmény vagy magatartás irányul egy vagy több, e rendelet hatálya alá eső pénzügyi eszközre, illetve egy vagy több olyan nagykereskedelmi energiatermékre, amely az 1227/2011/EU rendelet 3., 4. és 5. cikkének hatálya alá esik. Az illetékes hatóságok figyelembe veszik az 1227/2011/EU rendelet 2. cikkében foglalt meghatározások jellemzőit és az 1227/2011/EU rendelet 3., 4. és 5. cikkének rendelkezéseit akkor, ha e rendelet 7., 8. és 12. cikkét a nagykereskedelmi energiatermékekhez kapcsolódó pénzügyi eszközökre alkalmazzák.

(4)   Az illetékes hatóságok kérésre haladéktalanul rendelkezésre bocsátják az (1) bekezdésben említett célból szükséges információkat.

(5)   Ha az illetékes hatóság meg van győződve arról, hogy egy másik tagállam területén e rendelet rendelkezéseivel ellentétes cselekményeket hajtanak vagy hajtottak végre, vagy hogy ilyen cselekmények valamely másik tagállam területén található kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszközöket érintenek, erről a lehető legkonkrétabb formában értesíti a másik tagállam illetékes hatóságát, az EÉPH-t, valamint a nagykereskedelmi energiatermékekkel összefüggésben az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét. Az érintett tagállamok illetékes hatóságai egyeztetnek egymással és az EÉPH-val, valamint a nagykereskedelmi energiatermékekkel összefüggésben az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével a megfelelő intézkedésekről, továbbá tájékoztatják egymást az ezek közötti időszakok lényeges fejleményeiről. A 30. és 31. cikkben szabályozott, határokon átnyúló esetekben összehangoltan lépnek fel a közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések alkalmazása során a többszörös és egymást átfedő intézkedések elkerülése érdekében, továbbá döntéseik érvényesítésében segítséget nyújtanak egymásnak.

(6)   Valamely tagállam illetékes hatósága segítséget kérhet egy másik tagállam illetékes hatóságától a helyszíni ellenőrzésekkel vagy vizsgálatokkal kapcsolatban.

A segítséget kérő illetékes hatóság tájékoztathatja az EÉPH-t az első albekezdésben említett minden kérésről. Határokon átnyúló hatású vizsgálat vagy ellenőrzés esetében az EÉPH köteles valamely érintett illetékes hatóság megkeresésére a vizsgálatot vagy ellenőrzést koordinálni.

Ha valamely illetékes hatóság egy másik tagállam illetékes hatóságától helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására vonatkozó kérést kap, a következő lehetőségek közül választhat:

a)

saját maga végzi el a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b)

engedélyezi az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban történő részvételt;

c)

engedélyezi az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatását;

d)

könyvvizsgálókat vagy szakértőket jelöl ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására;

e)

a felügyeleti tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokat megosztja más illetékes hatóságokkal.

Az illetékes hatóságok a pénzbírságok behajtásának megkönnyítése tekintetében is együttműködhetnek más tagállamok illetékes hatóságaival.

(7)   Az EUMSZ 258. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül, az az illetékes hatóság, amelynek az (1), (3), (4) és (5) bekezdés szerinti információ vagy segítségnyújtás iránti kérése alapján nem járnak el ésszerű időn belül, vagy amelynek információ vagy segítségnyújtás iránti kérését elutasítják, ezt ésszerű határidőn belül bejelentheti az EÉPH-nak.

Az említett helyzetekben az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően járhat el, az EÉPH-nak az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban történő eljárása lehetőségének sérelme nélkül.

(8)   Az illetékes hatóságok együttműködnek és információt cserélnek a tagállamok és harmadik országok az érintett azonnali piacokért felelős szabályozó hatóságaival, ha alapos okkal feltételezhetik, hogy az e rendeletet sértő bennfentes kereskedelemnek, bennfentes információk jogosulatlan közzétételének vagy piaci manipulációnak minősülő cselekményre kerül vagy került sor. Az együttműködés biztosítja a pénzügyi és azonnali piacok egységes áttekintését, továbbá felderíti a több piacot érintő és határokon átnyúló piaci visszaéléseket és szankciókat szab ki rájuk.

A kibocsátási egységek esetében az első albekezdésben előírt együttműködést és információcserét az alábbiakkal is biztosítani kell:

a)

a kibocsátási egység vagy az azon alapuló egyéb aukciós termék az 1031/2010/EU rendelet alapján bonyolított aukciója esetében az aukcióellenőrrel; és

b)

az illetékes hatóságokkal, a jegyzékkezelőkkel és köztük a központi tisztviselővel, valamint a 2003/87/EK irányelv alapján a megfelelőség ellenőrzésével megbízott közjogi testületekkel.

Az EÉPH segíti és koordinálja a más tagállamokban és harmadik országokban található illetékes hatóságok és a szabályozó hatóságok közötti együttműködést és információcserét. Az illetékes hatóságok lehetőség szerint együttműködési megállapodást kötnek a harmadik országokban a kapcsolódó azonnali piacokért felelős szabályozó hatóságokkal a 26. cikknek megfelelően.

(9)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák az e cikkben említett információcsere és segítségnyújtás eljárásait és formáit.

Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

26. cikk

Együttműködés harmadik országokkal

(1)   A tagállamok illetékes hatóságai szükség szerint együttműködési megállapodást kötnek a harmadik országok felügyeleti hatóságaival a harmadik országokban található felügyeleti hatóságokkal való információcserére, valamint az e rendelet alapján a harmadik országokban keletkező kötelezettségek érvényesítésére vonatkozóan. Az együttműködési megállapodás legalább a hatékony információcserét biztosítja, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy az e rendeletből eredő kötelezettségeiket teljesítsék.

Az illetékes hatóság tájékoztatja az EÉPH-t és az egyéb illetékes hatóságokat, ha ilyen megállapodást készül megkötni.

(2)   Az EÉPH, hacsak lehetséges, megkönnyíti és összehangolja az illetékes hatóságok és a harmadik országok érintett felügyeleti hatóságai közötti együttműködési megállapodások kidolgozását.

E cikk következetes harmonizációjának biztosítása érdekében az EÉPH a tagállamok illetékes hatóságai által adott esetben alkalmazandó együttműködési megállapodások dokumentumsablonját tartalmazó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

Az EÉPH adott esetben megkönnyíti és összehangolja továbbá a harmadik országok felügyeleti hatóságaitól kapott, és a 30. és 31. cikkben tárgyalt intézkedések meghozatala szempontjából lényeges információknak az illetékes hatóságok közötti cseréjét.

(3)   Az illetékes hatóságok csak olyan esetekben kötnek információcseréről szóló együttműködési megállapodásokat harmadik országok felügyeleti hatóságaival, ha a továbbadott információkra legalább a 27. cikkben meghatározottakkal egyenértékű szakmai titoktartási garancia vonatkozik. Ilyen információcserére kizárólag az említett illetékes hatóságok feladatainak ellátása céljából kerülhet sor.

27. cikk

Szakmai titoktartás

(1)   Az e rendelet alapján átvett, kicserélt és továbbított bizalmas információkkal kapcsolatos szakmai titoktartás szabályait a (2) és (3) bekezdés állapítja meg.

(2)   Az ennek a rendeletnek az értelmében az illetékes hatóságok között folytatott bármilyen, üzleti vagy operatív feltételekkel, illetve más gazdasági vagy személyes jellegű ügyekkel kapcsolatos információcsere bizalmas adatközlésnek minősül és a szakmai titoktartás követelményeinek hatálya alá tartozik, kivéve azt az esetet, ha az illetékes hatóság az információközléssel egyidejűleg megállapítja, hogy a szóban forgó információ közreadható, illetve az információközlést bírósági eljárás teszi szükségessé.

(3)   A szakmai titoktartás kötelezettsége mindazokat a személyeket terheli, akiket az illetékes hatóság, illetve olyan hatóság vagy piaci vállalkozás foglalkoztat vagy foglalkoztatott, amelyre az illetékes hatóság hatáskört ruházott át, beleértve az illetékes hatóság által megbízott könyvvizsgálókat és szakértőket. A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk – az uniós vagy nemzeti jogban megállapított ellenkező rendelkezés hiányában – semmilyen más személlyel, illetve hatósággal nem közölhetők.

28. cikk

Adatvédelem

A személyes adatok a tagállamok által e rendelet keretei között végzett feldolgozása tekintetében az illetékes hatóságok e rendelet alkalmazásában feladataikat a 95/46/EK irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban végzik. A személyes adatok az EÉPH által e rendelet keretei között végzett feldolgozása tekintetében az EÉPH a betartja a 45/2001/EK rendelet rendelkezéseit.

Személyes adatot legfeljebb 5 éves időtartamra lehet megőrizni.

29. cikk

Személyes adatok továbbítása harmadik országokba

(1)   Valamely tagállam illetékes hatósága eseti jelleggel, a 95/46/EK irányelvben foglalt követelmények teljesítése mellett személyes adatot továbbíthat harmadik országba. Az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a harmadik ország az adatokat csak akkor továbbítsa más harmadik országba, ha erre szóló kifejezett írásos engedéllyel rendelkezik, és a tagállam illetékes hatósága által meghatározott feltételeket teljesíti.

(2)   Egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága egy másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságától kapott személyes adatokat csak abban az esetben adhat tovább harmadik ország felügyeleti hatóságának, ha az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága ehhez megszerezte az adatokat átadó hatáskörrel rendelkező hatóság kifejezett hozzájárulását, és – adott esetben – az adatokat kizárólag olyan célra továbbítja, amelyhez az adott hatáskörrel rendelkező hatóság hozzájárult.

(3)   Személyes adatok cseréjéről együttműködési megállapodás kizárólag a 95/46/EK irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban rendelkezhet.

5.   FEJEZET

Közigazgatási intézkedések és szankciók

30. cikk

Közigazgatási szankciók és közigazgatási intézkedések

(1)   A büntetőjogi szankciók és az illetékes hatóságok 23. cikk szerinti felügyeleti hatáskörének sérelme nélkül a tagállamok a nemzeti joggal összhangban hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságok számára a megfelelő közigazgatási szankciók és közigazgatási intézkedések meghozatalához legalább az alábbi jogsértések esetére:

a)

a 14. és 15. cikkben, a 16. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 17. cikk (1), (2), (4), (5) és (8) bekezdésében, a 18. cikk (1)–(6) bekezdésében, a 19. cikk (1), (3), (5), (6), (7), és (11) bekezdésében és a 20. cikk (1) bekezdésében foglalt jogsértések; továbbá

b)

a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálatban, nyomozásban vagy kérelem teljesítésében való együttműködés hiánya vagy ezek elvégzésének elmulasztása.

A tagállamok 2016. július 3-ig határozhatnak úgy, hogy nem állapítanak meg közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat az első albekezdésben foglaltak szerint, ha az említett albekezdés a) és b) pontjában említett jogsértések nemzeti jogukban már büntetőjogi szankciók hatálya alá tartoznak. Ha a tagállamok így döntenek, részletesen tájékoztatják a Bizottságot és az EÉPH-t az adott büntetőjoguk idevágó részeiről.

A tagállamok az első és második albekezdésben említett szabályokról 2016. július 3-ig részletesen tájékoztatják a Bizottságot és az EÉPH-t. A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal és az EÉPH-val az e szabályokat érintő későbbi módosításokat is.

(2)   Az (1) bekezdés első albekezdése a) pontjában említett jogsértések esetében a tagállamok a nemzeti joggal összhangban hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságok számára legalább az alábbi közigazgatási szankciók kiszabásához, illetve közigazgatási intézkedések meghozatalához:

a)

végzés, amely előírja a jogsértésért felelős személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással, és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

b)

a jogsértésből származó nyereség vagy az amiatt elkerült veszteség összegének visszaszolgáltatása, ha azok meghatározhatók;

c)

nyilvános figyelmeztetés, amely megnevezi a jogsértésért felelős személyt és a jogsértés jellegét;

d)

a befektetési vállalkozás engedélyének visszavonása vagy felfüggesztése;

e)

befektetési vállalkozásnál vezetői feladatokat ellátó személynek vagy egyéb természetes személynek, akinek a jogsértésért való felelősségét megállapították, az ideiglenes eltiltása attól, hogy befektetési vállalkozásban vezetői feladatot lásson el;

f)

a 14. vagy 15. cikkben foglalt jogsértések többszöri elkövetése esetén befektetési vállalkozásnál vezetői feladatokat ellátó személynek vagy egyéb természetes személynek, akinek a jogsértésért való felelősségét megállapították, a végleges eltiltása attól, hogy befektetési vállalkozásban vezetői feladatot lásson el;

g)

befektetési vállalkozásnál vezetői feladatokat ellátó személynek vagy egyéb természetes személynek, akinek a jogsértésért való felelősségét megállapították, az ideiglenes eltiltása attól, hogy saját számlára kereskedjen;

h)

maximális közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó nyereség vagy az amiatt elkerült veszteség összegének legfeljebb háromszorosáig, ha azok meghatározhatók;

i)

természetes személy esetében maximális összegű közigazgatási pénzbírság, amelynek összege:

i.

a 14. és 15. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 5 000 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték;

ii.

a 16. és 17. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 1 000 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték; és

iii.

a 18., 19. és 20. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 500 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték; és

j)

jogi személy esetében maximális összegű közigazgatási pénzbírság, amelynek összege:

i.

a 14. és 15. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 15 000 000 EUR, vagy a jogi személy ügyvezető szerve által jóváhagyott, legutolsó rendelkezésre álló beszámoló szerinti előző teljes éves árbevételének 15 %-a, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték;

ii.

a 16. és 17. cikkben foglalt jogsértések esetében 2 500 000 EUR, vagy a jogi személy ügyvezető szerve által jóváhagyott, legutolsó rendelkezésre álló beszámoló szerinti előző teljes éves árbevételének 2 %-a, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték; és

iii.

a 18., 19. és 20. cikkben foglalt jogsértések esetén legalább 1 000 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2014. július 2-án ennek megfelelő érték.

Az e bekezdésben az illetékes hatóságra történő utalás nem sérti az illetékes hatóság azon képességét, hogy a 23. cikk (1) bekezdésében említett feladatait bármilyen módon elvégezze.

Az első albekezdés j) pontja i. és ii. alpontjának alkalmazásában amennyiben a jogi személy anyavállalat vagy leányvállalat, amelynek a 2013/34/EU irányelv (28) értelmében meghatározott összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a vonatkozó teljes éves árbevétel a legutolsó rendelkezésre álló, a végső anyavállalat ügyvezető szerve által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy a vonatkozó számviteli irányelvek – a bankokra vonatkozó 86/635/EGK tanácsi irányelv (29) és a biztosítóintézetekre vonatkozó 91/674/EGK tanácsi irányelv (30) – szerinti, annak megfelelő típusú bevétel.

(3)   A tagállamok az illetékes hatóságokat a (2) bekezdésben említetteken felüli hatáskörrel is felruházhatják, és az említett bekezdésben foglaltakat meghaladó mértékű szankciókat is előírhatnak.

31. cikk

A felügyeleti hatáskörök gyakorlása és szankciók kiszabása

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók típusának és szintjének meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek minden lényeges körülményt, adott esetben többek között:

a)

a jogsértés súlyosságát és időtartamát;

b)

a jogsértésért felelős személy felelősségének mértékét;

c)

a jogsértésért felelős személynek például a jogi személy teljes árbevételében vagy a természetes személy éves jövedelmében konkrétan kifejezett pénzügyi erejét;

d)

a jogsértésért felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentőségét, amennyiben ezek meghatározhatók;

e)

a jogsértésért felelős személy az illetékes hatósággal való együttműködésének mértékét, amelytől függetlenül az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszaszolgáltatásáról gondoskodni kell;

f)

a jogsértésért felelős személy által korábban elkövetett jogsértéseket; és

g)

a jogsértésért felelős személy által a jogsértés megismétlésének elkerülése érdekében tett intézkedéseket.

(2)   A közigazgatási szankciókra és egyéb közigazgatási intézkedésekre vonatkozó hatáskörük 30. cikk szerinti gyakorlása során az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy a felügyeleti és kivizsgálási hatáskörük gyakorlása, valamint a kiszabott közigazgatási szankciók és a meghozott egyéb közigazgatási intézkedések e rendeletnek megfelelően hatékonyak és arányosak legyenek. A többszörös és egymást átfedő intézkedések elkerülése érdekében a 25. cikknek megfelelően összehangoltan lépnek fel a határokon átnyúló esetekben a felügyeleti és kivizsgálási hatáskörök gyakorlása, valamint a közigazgatási szankciók kiszabása során.

32. cikk

A jogsértések bejelentése

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatékony mechanizmusokat hozzanak létre annak elősegítése érdekében, hogy az illetékes hatóságok értesüljenek e rendelet megsértésének tényleges vagy lehetséges eseteiről.

(2)   Az (1) bekezdésben említett mechanizmusok közé tartoznak legalább a következők:

a)

a jogsértésekről szóló jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások, ideértve az ilyen bejelentések számára biztonságos kommunikációs csatornák létrehozását is;

b)

munkaszerződéssel munkát végző azon személyek megfelelő munkahelyi védelme legalább a megtorlással, a diszkriminációval vagy másfajta tisztességtelen bánásmóddal szemben, akik jogsértést jelentenek be, vagy akiket jogsértéssel vádolnak; és

c)

a személyes adatok védelme a jogsértést bejelentő személyt és azt a természetes személyt érintően, aki állítólag elkövette a jogsértés, ideértve személyazonosságuk bizalmas kezelésének az eljárás minden szakaszában történő fenntartásával kapcsolatos védelmi intézkedéseket, a nemzeti jogban a nyomozásokkal vagy azt követő igazságügyi eljárásokkal összefüggésben előírt információközlések sérelme nélkül.

(3)   A tagállamok a pénzügyi szolgáltatási célból szabályozott tevékenységet végző munkáltatók számára előírják, hogy megfelelő belső eljárásokkal rendelkezzenek ahhoz, hogy alkalmazottaik jelenthessék a jogsértéseket.

(4)   Az e rendelet lehetséges megsértésével kapcsolatban érdemi információt szolgáltató személynek a tagállamok a tagállami joggal összhangban pénzügyi ösztönzőt kínálhatnak fel akkor, ha a bejelentőnek az információ bejelentése nem más, korábban fennálló jogszabályi vagy szerződéses kötelezettsége, valamint feltéve, hogy a bejelentett információ új, és e rendelet megsértése miatti közigazgatási vagy büntetőjogi szankció kiszabásához vagy egyéb közigazgatási intézkedés meghozatalához vezet.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák az (1) bekezdésben említett eljárásokat, beleértve a bejelentések megtételének és nyomon követésének módjait, valamint a munkaszerződés alapján munkát végző személyek, továbbá a személyes adatok védelmével kapcsolatos intézkedéseket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 36. cikk (2) bekezdésben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

33. cikk

Információcsere az EÉPH-val

(1)   Az illetékes hatóságok minden évben összesített információkat bocsátanak az EÉPH rendelkezésére a 30., 31. és 32. cikkel összhangban általuk kiszabott valamennyi közigazgatási és egyéb közigazgatási intézkedésről. Az EÉPH a kapott információkat éves jelentésben teszi közzé. Az illetékes hatóságok évente az EÉPH rendelkezésére bocsátják az összes, a fent említett cikkekkel összhangban végzett közigazgatási vizsgálatra vonatkozó névtelenített és összesített adatot.

(2)   Amennyiben a tagállamok a 30. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban büntetőjogi szankciókat szabnak ki a fenti cikkben említett jogsértések esetére, illetékes hatóságaik évente az EÉPH rendelkezésére bocsátják az igazságügyi hatóságok által a 30., 31., és 32. cikknek megfelelően elvégzett összes büntetőjogi kivizsgálással és kiszabott valamennyi büntetéssel kapcsolatos névtelenített és összesített adatot. Az EÉPH a kiszabott büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos információkat éves jelentésben teszi közzé.

(3)   Az illetékes hatóság a közigazgatási vagy büntetőjogi szankció, egyéb közigazgatási intézkedés nyilvános közzétételével egyidejűleg az EÉPH-t is értesíti azokról.

(4)   Ha a közzétett közigazgatási és büntetőjogi szankció, vagy egyéb közigazgatási intézkedés a 2014/65/EU irányelvnek megfelelően engedélyezett befektetési vállalkozásra vonatkozik, akkor az EÉPH a közzétett szankciót, vagy intézkedést feltünteti a befektetési vállalkozások az említett irányelv 5. cikke (3) bekezdésével létrehozott nyilvántartásában.

(5)   E cikk alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák az e cikkben említett információcsere eljárásait és formáit.

Az EÉPH a végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2016. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.

34. cikk

A határozatok közzététele

(1)   A harmadik albekezdésnek megfelelően az illetékes hatóságok honlapjukon közzéteszik az e rendeletben foglaltak megsértéséért kiszabott közigazgatási szankcióról vagy egyéb közigazgatási intézkedésről szóló határozatot közvetlenül azt követően, hogy a határozat által érintett személyt értesítették a határozatról. A közzétételnek tartalmaznia kell legalább a jogsértés típusára és jellegére, valamint a határozat által érintett személyek azonosságára vonatkozó információkat.

Az első albekezdés nem vonatkozik a vizsgálati jellegű intézkedést előíró határozatokra.

Amennyiben az illetékes hatóság eseti értékelés alapján úgy ítéli meg, hogy a határozat által érintett jogi személyek kilétének vagy a természetes személyek személyes adatainak a közzététele – az említett adatok közzétételének arányosságát vizsgáló eseti értékelés alapján – aránytalan lenne, vagy ha a közzététel veszélyeztet egy már folyamatban lévő nyomozást vagy a pénzügyi piacok stabilitását, az illetékes hatóságok:

a)

elhalasztják a határozat közzétételét mindaddig, amíg a halasztás mellett szóló okok meg nem szűnnek;

b)

a határozatot a nemzeti joggal összhangban, név megjelölése nélkül közzéteszik, amennyiben a közzététel biztosítja az érintett személyes adatok hatékony védelmét;

c)

nem teszik közzé a határozatot akkor, ha az illetékes hatóság úgy véli, hogy az a) vagy b) ponttal összhangban történő közzététel nem elégséges annak biztosításához, hogy:

i.

a pénzpiacok stabilitása ne kerüljön veszélybe; vagy

ii.

arányos legyen e határozatok közzététele az intézkedésekhez viszonyítva, amelyeket úgy ítélnek meg, hogy jelentőségük csekély.

Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy valamely határozatot a név megjelölése nélkül teszi közzé a harmadik albekezdés b) pontjában említettek szerint, az érintett adatok közzétételét ésszerű ideig elhalaszthatja, amennyiben az említett időszak során a név nélküli közzététel indokai előreláthatólag meg fognak szűnni.

(2)   Amennyiben a határozattal szemben a nemzeti igazságügyi, közigazgatási vagy más hatóságnál jogorvoslattal éltek, az illetékes hatóságoknak honlapjukon haladéktalanul közzé kell tenniük ezt az információt, valamint a jogorvoslat eredményére vonatkozó további információkat is. Közzé kell tenni továbbá a jogorvoslat tárgyát képező határozatot semmisnek nyilvánító határozatot is.

(3)   Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az e cikkel összhangban nyilvánosságra hozott határozatok a nyilvánosságra hozatalt követően legalább öt évig hozzáférhetőek maradjanak honlapjukon. A nyilvánosságra hozott személyes adatokat csak annyi ideig lehet az illetékes hatóság honlapján tartani, ameddig ez az alkalmazandó adatvédelmi szabályok alapján szükséges.

6.   FEJEZET

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK

35. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételekkel felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)   A Bizottság a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 12. cikk (5) bekezdésében, a 17. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 17. cikk (3) bekezdésében, valamint a 19. cikk (13) és (14) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2014. július 2-ától kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 12. cikk (5) bekezdésében, a 17. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 17. cikk (3) bekezdésében, valamint a 19. cikk (13) és (14) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   Amint a Bizottság elfogad egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust, erről egyidejűleg tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   A 6. cikk (5) és (6) bekezdése, a 12. cikk (5) bekezdése, a 17. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése, a 17. cikk (3) bekezdése, valamint a 19. cikk (13) és (14) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról történt értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejáratát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal meghosszabbodik.

36. cikk

A bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 2001/528/EK bizottsági határozattal (31) létrehozott Európai Értékpapír-bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EK rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

7.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

37. cikk

A 2003/6/EK irányelvnek és a végrehajtási intézkedéseinek a hatályon kívül helyezése

A 2003/6/EGK irányelv és a 2004/72/EK (32), a 2003/125/EK (33) és a 2003/124/EK (34) bizottsági irányelv, valamint a 2273/2003/EK bizottsági rendelet (35)2016. július 3-ával hatályát veszti. A 2003/6/EK irányelvre vonatkozó hivatkozásokat az e rendeletre vonatkozó hivatkozásként kell értelmezni az e rendelet II. mellékletében található megfelelési táblázattal összhangban.

38. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság 2019. július 3-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára e rendelet alkalmazásáról, amelyet adott esetben a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslat kísér. A jelentés többek között értékeli:

a)

helyénvaló-e közös szabályokat bevezetni az összes tagállam azon kötelezettségére vonatkozóan, amely szerint közigazgatási szankciókat kell kiszabniuk a bennfentes kereskedésért és a piaci manipulációért;

b)

a bennfentes információ meghatározása kielégítő módon lefedi-e az illetékes hatóságok számára fontos összes információt a piaci visszaélés ellen hatékony küzdelem érdekében;

c)

megfelelőek-e azok a feltételek, amelyek fennállása esetén el kell rendelni a kereskedés betiltását a 19. cikk (11) bekezdésében foglaltakkal összhangban, tekintettel annak megállapítására, hogy vannak-e további olyan körülmények, amelyek közepette a tiltást alkalmazni kell;

d)

azon lehetőség, hogy a piaci visszaélésekkel kapcsolatban létrehozzák az ajánlati könyvek több piacra kiterjedő felügyeletének az uniós keretét, beleértve a keretre vonatkozó ajánlásokat is; továbbá

e)

a referenciaértékekre vonatkozó rendelkezések alkalmazási köre.

Az első albekezdés a) pontja alkalmazásában az EÉPH feltérképezi a közigazgatási szankciók alkalmazását, valamint azon tagállamok esetében, amelyek a 30. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban úgy döntöttek, hogy az e rendeletben foglaltak megsértéséért a 26. cikknek megfelelően büntetőjogi szankciókat alkalmaznak, az EÉPH feltérképezi e büntetőjogi szankciók tagállamokban történő alkalmazását. Ehhez az intézkedéshez hozzátartozik minden olyan adat, amelyet a 33. cikk (1) és (2) bekezdése alapján bocsátanak rendelkezésre.

39. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)   E rendeletet 2016. július 3-tól kell alkalmazni, kivéve a 4. cikk (4) és (5) bekezdését, az 5. cikk (6) bekezdését, a 6. cikk (5) és (6) bekezdését, a 7. cikk (5) bekezdését, a 11. cikk (9), (10) és (11) bekezdését, a 12. cikk (5) bekezdését, a 13. cikk (7) és (11) bekezdését, a 16. cikk (5) bekezdését, a 17. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdését, a 17. cikk (3), (10) és (11) bekezdését, a 18. cikk (9) bekezdését, a 19. cikk (13), (14) és (15) bekezdését, a 20. cikk (3) bekezdését, a 24. cikk (3) bekezdését, a 25. cikk (9) bekezdését, a 26. cikk (2) bekezdésének második, harmadik és negyedik albekezdését, a 32. cikk (5) bekezdését, és a 33. cikk (5) bekezdését, amelyek 2014. július 2-án alkalmazandók.

(3)   A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy 2016. július 3-ig megfeleljenek a 22., 23. és 30. cikknek, a 31. cikk (1) bekezdésének, valamint a 32. és 34. cikknek.

(4)   E rendeletnek a 2014/65/EU irányelvre és a 600/2014/EU rendeletre való hivatkozásait 2017. január 3. előtt a 2004/39/EK irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni a 2014/65/EU irányelv IV. mellékletében meghatározott megfelelési táblázattal összhangban, amennyiben e megfelelési táblázat a 2004/39/EK irányelvre való hivatkozásokat tartalmaz.

Amennyiben e rendelet rendelkezései szervezett kereskedési rendszerekre, kkv-tőkefinanszírozási piacokra, kibocsátási egységekre, vagy az azokon alapuló aukciós termékekre hivatkoznak, e rendelkezések 2017. január 3-ig nem alkalmazandók a szervezett kereskedési rendszerekre, kkv-tőkefinanszírozási piacokra, kibocsátási egységekre vagy az azokon alapuló aukciós termékekre.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 161., 2012.6.7., 3. o.

(2)  HL C 181., 2012.6.21., 64. o.

(3)  Az Európai Parlament 2013. szeptember 10-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i 2003/6/EK irányelve a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) (HL L 96., 2003.4.12., 16. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1227/2011/EU rendelete az energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról (HL L 326., 2011.12.8., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelve pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.).

(8)  A Bizottság 2010. november 12-i 1031/2010/EU rendelet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól (HL L 302., 2010.11.18., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/25/EK irányelve a nyilvános vételi ajánlatról (HL L 142., 2004.4.30., 12. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/65/EU irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EU irányelv és a 2011/67/EK irányelv módosításáról (lásd e Hivatalos Lap 349. oldalát).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 2014/57/EU irányelve a piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról (piaci visszaélésekről szóló irányelv) (lásd a Hivatalos Lap 179. oldalát).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(14)  A Bizottság 2003. december 22-i 2273/2003/EK rendelete a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a visszavásárlási programokra vonatkozó mentességek és a pénzügyi eszközök stabilizálása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 336., 2003.12.23., 33. o.).

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

(17)  HL C 177., 2012.6.20., 1. o.

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(19)  A Bizottság 2006. augusztus 10-i 1287/2006/EK rendelete a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési vállalkozások nyilvántartás-vezetési kötelezettségei, az ügyletek bejelentése, a piac átláthatósága, a pénzügyi eszközök piaci bevezetése, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 241., 2006.9.2., 1. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/30/EU irányelve a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint tőkéjük fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 54. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról (HL L 315., 2012.11.14., 74. o.).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 600/2014/EU rendelete a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (lásd e Hivatalos Lap 84. oldalát).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 12-i 2002/58/EK irányelve az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1095/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.).

(24)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. december 15-i 2004/109/EK irányelve a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.).

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(27)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 713/2009/EK rendelete az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról (HL L 211., 2009.8.14., 1. o.).

(28)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/34/EU irányelve a meghatározott társasági formájú vállalkozások éves beszámolóiról, összevont éves beszámolóiról és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(29)  A Tanács 1986. december 8-i 86/635/EGK irányelve a bankok és más pénzügyi vállalkozások éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról (HL L 372., 1986.12.31., 1. o.).

(30)  A Tanács 1991. december 19-i 91/674/EGK irányelve a biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról (HL L 374., 1991.12.31., 7. o.).

(31)  A Bizottság 2001. június 6-i 2001/528/EK határozata az európai értékpapír-bizottság létrehozásáról (HL L 191., 2001.7.13., 45. o.).

(32)  A Bizottság 2004. április 29-i 2004/72/EK irányelve a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az elfogadott piaci gyakorlatok, az árualapú származtatott ügyletekre vonatkozó bennfentes információ fogalommeghatározása, a bennfentesek jegyzékének összeállítása, a vezető tisztségviselők ügyleteinek bejelentése és a gyanús ügyletek bejelentése tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 162., 2004.4.30., 70. o.).

(33)  A Bizottság 2003/125/EK irányelve (2003. december 22.) a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési ajánlások tisztességes ismertetése és az összeférhetetlenség közzététele tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 339., 2003.12.24., 73. o.).

(34)  A Bizottság 2003. december 22-i 2003/124/EK irányelve a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a bennfentes információ meghatározása és közzététele, valamint a piaci manipuláció meghatározása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 339., 2003.12.24., 70. o.).

(35)  A Bizottság 2003. december 22-i 2273/2003/EK rendelete a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a visszavásárlási programokra vonatkozó mentességek és a pénzügyi eszközök stabilizálása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 336., 2003.12.23., 33. o.).


I. MELLÉKLET

A.   A hamis vagy félrevezető jelzésekhez és az árfolyamrögzítéshez kapcsolódó manipulatív magatartásra utaló jelek

E rendelet 12. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása céljából, az említett cikk (2) bekezdésében foglalt magatartásformák sérelme nélkül az alábbi, a teljesség igénye nélkül felsorolt jeleket, amelyeket nem szükségszerűen kell önmagukban piaci manipulációnak tekinteni, a piaci résztvevők, illetve az illetékes hatóságok figyelembe veszik, amikor ügyleteket, illetve vételi vagy eladási megbízásokat vizsgálnak:

a)

a vételi vagy eladási megbízások, illetve végrehajtott ügyletek mekkora hányadot képviselnek az adott pénzügyi eszközzel folytatott ügyletek, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékkel folytatott ügyletek napi forgalmában, különösen, ha a fenti tevékenységek az említett eszközöknél lényeges árfolyamváltozáshoz vezetnek;

b)

az adott pénzügyi eszközben, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletben, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékben jelentős vételi vagy eladási pozícióval rendelkező személy által adott vételi vagy eladási megbízások, illetve végrehajtott ügyletek milyen mértékben vezetnek lényeges árfolyamváltozáshoz az adott pénzügyi eszköznél, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletnél, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós terméknél;

c)

a végrehajtott ügyletek okoznak-e változást az adott pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termék tényleges tulajdonosi viszonyaiban;

d)

a vételi vagy eladási megbízások, illetve végrehajtott ügyletek vagy törölt megbízások milyen mértékben tartalmaznak rövid időszakon belül ellenirányú ügylettel lezárt pozíciókat, és ezek mennyire jelentős arányt képviselnek az adott pénzügyi eszközzel folytatott ügyletek, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékkel folytatott ügyletek napi forgalmában, illetve, hogy ez milyen mértékben hozható kapcsolatba az adott pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termék árfolyamának lényeges változásaival;

e)

a vételi vagy eladási megbízások, illetve végrehajtott ügyletek milyen mértékben koncentrálódnak egy rövid időszakra a napi kereskedésen belül, és milyen mértékben vezetnek későbbi ellentétes irányú ármozgáshoz;

f)

milyen mértékben változtatják meg a végrehajtás előtt visszavont vételi vagy eladási megbízások a pénzügyi eszközre, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletre vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékre vonatkozó legjobb vételi és eladási ajánlati árakat, vagy általánosabban, a piaci résztvevők számára rendelkezésre álló ajánlati könyvben szereplő adatokat; és

g)

milyen mértékben adnak vételi vagy eladási megbízásokat, illetve hajtanak végre ügyleteket abban a konkrét vagy ahhoz közeli időpontban, amikor a referencia-árfolyamokat, elszámolási árakat és értékeléseket meghatározzák, és milyen mértékben vezetnek ezek olyan árfolyamváltozásokhoz, amelyek hatással vannak ezekre árfolyamokra és értékelésekre.

B.   A fiktív eszközökhöz vagy a megtévesztés és félrevezetés bármilyen más formájához kapcsolódó manipulatív magatartásra utaló jelek

E rendelet 12. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása céljából, az említett cikk (2) bekezdésében foglalt magatartásformák sérelme nélkül az alábbi, a teljesség igénye nélkül felsorolt jeleket, amelyeket nem szükségszerűen kell önmagukban piaci manipulációnak tekinteni, a piaci résztvevők, illetve az illetékes hatóságok figyelembe veszik, amikor ügyleteket, illetve vételi vagy eladási megbízásokat vizsgálnak:

a)

bizonyos személyek által adott vételi vagy eladási megbízásokat, illetve általuk végrehajtott ügyleteket megelőzi-e vagy követi-e hamis vagy félrevezető információk ugyanezen személyek vagy velük kapcsolatban álló személyek által történő terjesztése; és

b)

bizonyos személyek adnak-e vételi vagy eladási megbízást, vagy végrehajtanak-e ügyleteket az előtt vagy az után, hogy ugyanezen személyek vagy a velük kapcsolatban álló személyek téves, elfogult vagy bizonyíthatóan anyagi érdek által befolyásolt befektetési ajánlásokat készítenek vagy terjesztenek.


II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

E rendelet

2003/6/EK irányelv

1. cikk

 

2. cikk

 

2. cikk (1) bekezdés a) pont

9. cikk első bekezdés

2. cikk (1) bekezdés b) pont

 

2. cikk (1) bekezdés c) pont

 

2. cikk (1) bekezdés d) pont

9. cikk második bekezdés

2. cikk (3) bekezdés

9. cikk első bekezdés

2. cikk (4) bekezdés

10. cikk a) pont

3. cikk (1) bekezdés 1. pont

1. cikk (3) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 2. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 3. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 4. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 5. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 6. pont

1. cikk (4) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 7. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 8. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 9. pont

1. cikk (5) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 10. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 11. pont

 

3. cikk (1) bekezdés 12. pont

1. cikk (7) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 13. pont

1. cikk (6) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés 14–35. pont

 

4. cikk

 

5. cikk

8. cikk

6. cikk (1) bekezdés

7. cikk

6. cikk (2) bekezdés

 

6. cikk (3) bekezdés

 

6. cikk (4) bekezdés

 

6. cikk (5) bekezdés

 

6. cikk (6) bekezdés

 

6. cikk (7) bekezdés

 

7. cikk (1) bekezdés a) pont

1. cikk (1) bekezdés, első bekezdés

7. cikk (1) bekezdés b) pont

1. cikk (1) bekezdés, második bekezdés

7. cikk (1) bekezdés c) pont

 

7. cikk (1) bekezdés d) pont

1. cikk (1) bekezdés, harmadik bekezdés

7. cikk (2) bekezdés

 

7. cikk (3) bekezdés

 

7. cikk (4) bekezdés

 

7. cikk (5) bekezdés

 

8. cikk (1) bekezdés

2. cikk (1) bekezdés, első albekezdés

8. cikk (2) bekezdés

 

8. cikk (2) bekezdés a) pont

2. cikk (3) bekezdés b) pont

8. cikk (2) bekezdés b) pont

 

8. cikk (3) bekezdés

 

8. cikk (4) bekezdés a) pont

2. cikk (1) bekezdés a) pont

8. cikk (4) bekezdés b) pont

2. cikk (1) bekezdés b) pont

8. cikk (4) bekezdés c) pont

2. cikk (1) bekezdés c) pont

8. cikk (4) bekezdés d) pont

2. cikk (1) bekezdés d) pont

8. cikk (4) bekezdés, második albekezdés

4. cikk

8. cikk (5) bekezdés

2. cikk (2) bekezdés

9. cikk (1) bekezdés

 

9. cikk (2) bekezdés

 

9. cikk (3) bekezdés a) pont

2. cikk (3) bekezdés

9. cikk (3) bekezdés b) pont

2. cikk (3) bekezdés

9. cikk (4) bekezdés

 

9. cikk (5) bekezdés

 

9. cikk (6) bekezdés

 

10. cikk (1) bekezdés

3. cikk a) pont

10. cikk (2) bekezdés

 

11. cikk

 

12. cikk (1) bekezdés

 

12. cikk (1) bekezdés a) pont

1. cikk (2) bekezdés a) pont

12. cikk (1) bekezdés b) pont

1. cikk (2) bekezdés b) pont

12. cikk (1) bekezdés c) pont

1. cikk (2) bekezdés c) pont

12. cikk (1) bekezdés d) pont

 

12. cikk (2) bekezdés a) pont

1. cikk (2) bekezdés, második bekezdés, első francia bekezdés

12. cikk (2) bekezdés b) pont

1. cikk (2) bekezdés, második bekezdés, második francia bekezdés

12. cikk (2) bekezdés c) pont

 

12. cikk (2) bekezdés d) pont

1. cikk (2) bekezdés, második bekezdés, harmadik francia bekezdés

12. cikk (2) bekezdés e) pont

 

12. cikk (3) bekezdés

 

12. cikk (4) bekezdés

 

12. cikk (5) bekezdés

1. cikk (2) bekezdés, harmadik albekezdés

13. cikk (1) bekezdés

1. cikk (2) bekezdés a) pont, második bekezdés

13. cikk (1) bekezdés

 

13. cikk (2) bekezdés

 

13. cikk (3) bekezdés

 

13. cikk (4) bekezdés

 

13. cikk (5) bekezdés

 

13. cikk (6) bekezdés

 

13. cikk (7) bekezdés

 

13. cikk (8) bekezdés

 

13. cikk (9) bekezdés

 

13. cikk (10) bekezdés

 

13. cikk (11) bekezdés

 

14. cikk a) pont

2. cikk (1) bekezdés, első bekezdés

14. cikk b) pont

3. cikk b) pont

14. cikk c) pont

3. cikk a) pont

15. cikk

5. cikk

16. cikk (1) bekezdés

6. cikk (6) bekezdés

16. cikk (2) bekezdés

6. cikk (9) bekezdés

16. cikk (3) bekezdés

 

16. cikk (4) bekezdés

 

16. cikk (5) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, hetedik francia bekezdés

17. cikk (1) bekezdés

6. cikk (1) bekezdés

17. cikk (1) bekezdés, harmadik albekezdés

9. cikk, harmadik bekezdés

17. cikk (2) bekezdés

 

17. cikk (3) bekezdés

 

17. cikk (4) bekezdés

6. cikk (2) bekezdés

17. cikk (5) bekezdés

 

17. cikk (6) bekezdés

 

17. cikk (7) bekezdés

 

17. cikk (8) bekezdés

6. cikk (3) bekezdés, első és második albekezdés

17. cikk (9) bekezdés

 

17. cikk (10) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, első és második francia bekezdés

17. cikk (11) bekezdés

 

18. cikk (1) bekezdés

6. cikk (3) bekezdés, harmadik albekezdés

18. cikk (2) bekezdés

 

18. cikk (3) bekezdés

 

18. cikk (4) bekezdés

 

18. cikk (5) bekezdés

 

18. cikk (6) bekezdés

 

18. cikk (7) bekezdés

9. cikk, harmadik bekezdés

18. cikk (8) bekezdés

 

18. cikk (9) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, negyedik francia bekezdés

19. cikk (1) bekezdés

6. cikk (4) bekezdés

19. cikk (1) bekezdés a) pont

6. cikk (4) bekezdés

19. cikk (1) bekezdés b) pont

 

19. cikk (2) bekezdés

 

19. cikk (3) bekezdés

 

19. cikk (4) bekezdés a) pont

 

19. cikk (4) bekezdés b) pont

 

19. cikk (5)–(13) bekezdés

 

19. cikk (14) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, ötödik francia bekezdés

19. cikk (15) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, ötödik francia bekezdés

20. cikk (1) bekezdés

6. cikk (5) bekezdés

20. cikk (2) bekezdés

6. cikk (8) bekezdés

20. cikk (3) bekezdés

6. cikk (10) bekezdés, hatodik francia bekezdés és 6. cikk (11) bekezdés

21. cikk

1. cikk (2) bekezdés c) pont, második mondat

22. cikk

11. cikk, első bekezdés és 10. cikk

23. cikk (1) bekezdés

12. cikk (1) bekezdés

23. cikk (1) bekezdés a) pont

12. cikk (1) bekezdés a) pont

23. cikk (1) bekezdés b) pont

12. cikk (1) bekezdés b) pont

23. cikk (1) bekezdés c) pont

12. cikk (1) bekezdés c) pont

23. cikk (1) bekezdés d) pont

12. cikk (1) bekezdés d) pont

23. cikk (2) bekezdés a) pont

12. cikk (2) bekezdés a) pont

23. cikk (2) bekezdés b) pont

12. cikk (2) bekezdés b) pont

23. cikk (2) bekezdés c) pont

 

23. cikk (2) bekezdés d) pont

12. cikk (2) bekezdés c) pont

23. cikk (2) bekezdés e) pont

 

23. cikk (2) bekezdés f) pont

 

23. cikk (2) bekezdés g) pont

12. cikk (2) bekezdés d) pont

23. cikk (2) bekezdés h) pont

12. cikk (2) bekezdés d) pont

23. cikk (2) bekezdés i) pont

12. cikk (2) bekezdés g) pont

23. cikk (2) bekezdés j) pont

12. cikk (2) bekezdés f) pont

23. cikk (2) bekezdés k) pont

12. cikk (2) bekezdés e) pont

23. cikk (2) bekezdés l) pont

12. cikk (2) bekezdés h) pont

23. cikk (2) bekezdés m) pont

6. cikk (7) bekezdés

23. cikk (3) bekezdés

 

23. cikk (4) bekezdés

 

24. cikk (1) bekezdés

15a. cikk (1) bekezdés

24. cikk (2) bekezdés

15a. cikk (2) bekezdés

24. cikk (3) bekezdés

 

25. cikk (1) bekezdés első albekezdés

16. cikk (1) bekezdés

25. cikk (2) bekezdés

16. cikk (2) bekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (2) bekezdés a) pont

16. cikk (2) bekezdés, második albekezdés, első francia bekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (2) bekezdés b) pont

 

25. cikk (2) bekezdés c) pont

16. cikk (2) bekezdés, második albekezdés, második francia bekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (2) bekezdés d) pont

16. cikk (2) bekezdés második albekezdés, harmadik francia bekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (3) bekezdés

 

25. cikk (4) bekezdés

16. cikk (2) bekezdés, első mondat

25. cikk (5) bekezdés

16. cikk (3) bekezdés

25. cikk (6) bekezdés

16. cikk (4) bekezdés

25. cikk (7) bekezdés

16. cikk (2) bekezdés, negyedik albekezdés és 16. cikk (4) bekezdés, negyedik albekezdés

25. cikk (8) bekezdés

 

25. cikk (9) bekezdés

16. cikk (5) bekezdés

26. cikk

 

27. cikk (1) bekezdés

 

27. cikk (2) bekezdés

 

27. cikk (3) bekezdés

13. cikk

28. cikk

 

29. cikk

 

30. cikk (1) bekezdés, első albekezdés

14. cikk (1) bekezdés

30. cikk (1) bekezdés a) pont

 

30. cikk (1) bekezdés b) pont

14. cikk (3) bekezdés

30. cikk (2) bekezdés

 

30. cikk (3) bekezdés

 

31. cikk

 

32. cikk

 

33. cikk (1) bekezdés

14. cikk (5) bekezdés, első albekezdés

33. cikk (2) bekezdés

 

33. cikk (3) bekezdés

14. cikk (5) bekezdés, második albekezdés

33. cikk (4) bekezdés

14. cikk (5) bekezdés, harmadik albekezdés

33. cikk (5) bekezdés

 

34. cikk (1) bekezdés

14. cikk (4) bekezdés

34. cikk (2) bekezdés

 

34. cikk (3) bekezdés

 

35. cikk

 

36. cikk (1) bekezdés

17. cikk (1) bekezdés

36. cikk (2) bekezdés

 

37. cikk

20. cikk

38. cikk

 

39. cikk

21. cikk

Melléklet

 


12.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 173/62


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 597/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról szóló 812/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A 812/2004/EK tanácsi rendelet (3) hatásköröket ruház a Bizottságra az említett rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtása érdekében. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően indokolt az említett hatásköröket az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkével összehangolni.

(2)

A 812/2004/EK rendelet egyes rendelkezéseinek a műszaki és tudományos fejlődéshez történő hatékony hozzáigazításának a biztosítása érdekében a jogi aktusoknak az EUMSZ 290. cikkével összhangban történő elfogadására vonatkozó hatáskört az akusztikus riasztóberendezések használatára vonatkozó – e berendezések jelkibocsátási tulajdonságait és az elhelyezésüket érintő – feltételek és műszaki előírások tekintetében a Bizottságra kell ruházni. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell az érintett dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(3)

Annak biztosítása érdekében, hogy a 812/2004/EK rendeletben a tagállamok jelentéstételére vonatkozó eljárásra és annak formátumára meghatározott szabályok végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kell gyakorolni.

(4)

Tekintettel arra a követelményre, hogy a tagállamoknak a 812/2004/EK rendelettel összhangban meg kell hozniuk a cetfélék szigorú védelmét szolgáló rendszer létrehozásához szükséges intézkedéseket, és figyelemmel az említett rendelet Bizottság által megállapított hiányosságaira, 2015. december 31. előtt felül kell vizsgálni a szóban forgó rendelet cetfélék védelmére irányuló rendelkezéseinek a megfelelőségét és hatékonyságát. A felülvizsgálat eredményei alapján a Bizottságnak átfogó jogalkotási javaslatot kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a cetfélék hatékony – többek között a regionalizációs folyamaton keresztül történő – védelmének biztosítása céljából.

(5)

Ezért a 812/2004/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 812/2004/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 3. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A 2. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában használt akusztikus riasztóberendezéseknek meg kell felelniük a II. mellékletben meghatározott műszaki előírásoknak és használati feltételeknek. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 8a. cikkel összhangban olyan, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben a II. mellékletnek a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében aktualizálja az említett mellékletben szereplő jelkibocsátási tulajdonságokat és az akusztikus riasztóberendezések elhelyezésére vonatkozó előírásokat. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság elegendő időt biztosít e hozzáigazítások elvégzésére.”

2.

A 7. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   A Bizottság 2015. december 31-ig felülvizsgálja az e rendeletben megállapított intézkedések hatékonyságát, és adott esetben a cetfélék hatékony védelmének biztosítását célzó, átfogó jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”

3.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

Végrehajtás

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén részletes szabályokat állapíthat meg a 6. cikkben előírt jelentési eljárásra és a jelentés formátumára vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 8b. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

4.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„8a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 3. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása négyéves időtartamra szól 2014. július 2-ától kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a négyéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 3. cikk (1) bekezdésének értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek vagy a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

8b. cikk

A bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 47. cikke által létrehozott halászati és akvakultúra-ágazati bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.)."

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 11., 2013.1.15., 85. o.

(2)  Az Európai Parlament 2013. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. március 3-i álláspontja első olvasatban (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  A Tanács 2004. április 26-i 812/2004/EK rendelete a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról (HL L 150., 2004.4.30., 12. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).


12.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 173/65


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 598/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

az Unió repülőterein a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások bevezetésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról a kiegyensúlyozott megközelítés jegyében, valamint a 2002/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 100. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A közös közlekedéspolitika egyik alapvető célja a fenntartható fejlődés. Ez összehangolt megközelítésmódot tesz szükségessé annak érdekében, hogy az uniós közlekedési rendszerek hatékony működése és a környezet védelme egyaránt megoldható legyen.

(2)

A légi közlekedés fenntartható fejlődése érdekében olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyekkel csökkenthető a légi járművek által okozott zajhatás az uniós repülőtereken. Ezen intézkedések révén javítani kell a zajkörnyezetet az uniós repülőterek környékén annak érdekében, hogy megmaradjon, illetve javuljon a környékükön élők életminősége, és a légi közlekedéssel kapcsolatos tevékenységek összeegyeztethetőek legyenek a lakóterületekkel, különösen az éjszakai légi járatok esetében.

(3)

A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) A33/7 sz. határozata a zaj kezelésére vonatkozóan bevezeti a „kiegyensúlyozott megközelítés” (a továbbiakban: kiegyensúlyozott megközelítés) fogalmát, és létrehozza a légi járművek által keltett zaj kezelésének összehangolt módszerét. Továbbra is a kiegyensúlyozott megközelítésnek kell a légi közlekedésre mint globális üzletágra vonatkozó zajvédelmi előírások alapját képeznie. A kiegyensúlyozott megközelítés elismeri a vonatkozó jogi kötelezettségek, a fennálló megállapodások, az érvényben lévő jogszabályok és az alkalmazott irányelvek értékét, és nem érinti azokat. A kiegyensúlyozott megközelítés nemzetközi szabályainak e rendeletbe való belefoglalása eredményeképpen várhatóan nagymértékben csökken a nemzetközi jogviták kockázata azokban az esetekben, amikor a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások harmadik országból származó fuvarozókat is érintenek.

(4)

A legnagyobb zajkibocsátású légi járműveknek a 2002/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4), valamint a 2006/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) értelmében történő kivonását követően, szükséges az üzemeltetési korlátozások alkalmazási módjának aktualizálása annak érdekében, hogy a hatóságok kezelni tudják a jelenleg legnagyobb zajkibocsátású légi járművek problémáját, és javítsák az uniós repülőterek körüli zajkörnyezetet a kiegyensúlyozott megközelítés nemzetközi keretrendszerén belül.

(5)

A Bizottság által készített 2008. február 15-i, „Az EU repülőterein a zajvédelemmel összefüggésben bevezetett üzemeltetési korlátozások” című jelentés rámutatott arra, hogy a 2002/30/EK irányelv szövegében tisztázni kell a feladatok kiosztását és az érdekelt felek pontos jogait és kötelezettségeit a zajértékelési folyamat során, így gondoskodva arról, hogy a zajcsökkentési célokat minden repülőtér esetében költséghatékony intézkedésekkel érjék el.

(6)

A tagállamok által az uniós repülőtereken eseti alapon bevezetett üzemeltetési korlátozások ugyan csökkentik a kapacitást, ám hozzájárulhatnak a repülőterek körüli zajkörnyezet javításához. Fennáll ugyanakkor annak a lehetősége, hogy a meglévő kapacitások rossz kihasználtsága torzítja a versenyt, és akadályozza az uniós légi közlekedési hálózat hatékony működését. Mivel az e rendeletben foglalt konkrét zajcsökkentési célt a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban azok a zajkezelési folyamat keretében az üzemeltetési korlátozások bevezetésére vonatkozó harmonizált szabályok segítségével jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A harmonizált módszer nem állapít meg a zajjal kapcsolatban minőségi célokat: ezeket továbbra is a 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), egyéb releváns uniós szabály vagy tagállami jogszabály alapján kell meghatározni; és nem érinti a konkrét intézkedések kiválasztását.

(7)

Ezt a rendeletet csak azon tagállamok esetében kell alkalmazni, ahol található olyan repülőtér, amelyeken polgári légi járművek naptári évenként több mint 50 000 gépmozgást hajtanak végre, és amely repülőterek zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások bevezetését mérlegelik.

(8)

Ezt a rendeletet a polgári légi közlekedésben részt vevő légi járművekre kell alkalmazni. Nem kell alkalmazni az olyan légi járművekre, mint például a katonai légi járművek, valamint a vámügyi, rendőrségi vagy tűzoltósági műveletekben részt vevő légi járművek. Ezen túlmenően e rendelet alóli mentességet kell biztosítani az olyan különböző kivételes jelleggel üzemeltetett légi járművek számára, mint például a sürgős humanitárius okokból vagy vészhelyzeti kutatási és mentési műveletek, orvosi segítségnyújtás, valamint katasztrófasegély céljából üzemeltetett légi járművek.

(9)

A zajértékeléseket a 2002/49/EK irányelvvel összhangban rendszeresen el kell végezni, ám azok csak akkor vezethetnek további zajcsökkentő intézkedésekhez, ha a korábban foganatosított zajvédelmi intézkedésekkel – a tervezett repülőtéri fejlesztések figyelembevétele mellett – nem sikerült elérni a zajcsökkentési célokat. Azon repülőtereket illetően, amelyeken zajproblémát állapítottak meg, további zajcsökkentő intézkedéseket kell bevezetni a kiegyensúlyozott megközelítésnek megfelelően. A kiegyensúlyozott megközelítésnek az Unión belüli széles körű használata érdekében még e rendelet alkalmazási körén túlmenően is javasolt az alkalmazása minden olyan esetben, amikor azt valamelyik tagállam célszerűnek tartja. Zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozásokat csak akkor szabad bevezetni, ha a kiegyensúlyozott megközelítéssel kapcsolatos egyéb intézkedések nem elégségesek a konkrét zajcsökkentési célok eléréséhez.

(10)

Míg a költség-haszon elemzés az összes költség és haszon összevetésével a gazdasági jólétre gyakorolt teljes hatást vizsgálja, a költséghatékonyság értékelésének középpontjában az adott cél lehető legköltséghatékonyabb megvalósítása, vagyis csak a költségek összehasonlítása áll. E rendelet nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy – amennyiben célszerű – költség-haszon elemzést alkalmazzanak.

(11)

A zajproblémák egészségügyi vonatkozásainak jelentőségére tekintettel fontos, hogy a zajcsökkentési célokról való döntéshozatal során minden repülőtér esetében következetesen figyelembe vegyék ezeket az egészségügyi vonatkozásokat, szem előtt tartva az e területen hatályos közös uniós szabályokat. Következésképpen az egészségügyi vonatkozásokat a zajhatások értékeléséről szóló uniós jogszabályoknak megfelelően fel kell mérni.

(12)

A zajértékeléseknek objektív és mérhető, a tagállamokban egyöntetűen alkalmazott kritériumokon, valamint rendelkezésre álló adatokon – így például a 2002/49/EK irányelv végrehajtásából származó adatokon – kell alapulniuk. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ezek az adatok megbízhatók legyenek, azokat átlátható módon szerezzék be, és hozzáférhetők legyenek az illetékes hatóságok és az érdekelt felek számára. Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell a szükséges ellenőrzési eszközöket.

(13)

Az illetékes, a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozásokat előíró, zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások elfogadásáért felelős hatóságnak függetlenek kell lennie a repülőtér üzemeltetésében, valamint a légi közlekedési vagy légi navigációs szolgáltatás nyújtásában közreműködő valamennyi szervezettől, illetve az ezen szervezetek és a repülőt környékén élő lakosok érdekeit képviselő szervezetektől. Mindez nem értelmezendő úgy, hogy a tagállamoknak módosítaniuk kell igazgatási struktúráikat és döntéshozatali eljárásaikat.

(14)

Elismert tény, hogy a tagállamok nemzeti szinten elfogadott zajvédelmi módszerek alapján, nemzeti jogszabályaiknak megfelelően döntöttek zajvédelemmel összefüggő repülési korlátozásokról, amelyek így esetenként nem teljesen összeegyeztethetők az Európai Polgári Repülési Konferencia irányadó 29. sz. „Jelentés az isophon görbék polgári repülőterek környezetében végzett számítására szolgáló szabványos módszerről” (European Civil Aviation Conference Report Doc 29 on „Standard Method of Computing Noise Contours around Civil Airports”) című jelentésében (29. sz. ECAC-dokumentum) foglaltakkal, és a légi járművekre vonatkozóan nem a nemzetközileg elfogadott zajmutatókat használják. A zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások hatékonyságát és eredményességét azonban a 29. sz. ECAC-dokumentum és a kiegyensúlyozott megközelítés alapján kell megítélni. Ennek megfelelően a tagállamoknak úgy kell módosítaniuk a nemzeti jogszabályaikban szereplő üzemeltetési korlátozásokhoz kapcsolódó értékeléseiket, hogy azok teljes mértékben megfeleljenek az ECAC 29. sz. dokumentumában leírtaknak.

(15)

A légi járművek és a földi berendezések új technológiáinak és működési képességeinek kihasználása érdekében a 2002/30/EK irányelvhez képest új és szélesebb körű fogalommeghatározást kell bevezetni az üzemeltetési korlátozásra vonatkozóan. A fogalommeghatározás alkalmazása nem járhat az olyan üzemeltetési intézkedések késleltetésével, amelyekkel haladéktalanul csökkenthető a zajhatás anélkül, hogy ez a repülőtér működési kapacitására jelentős hatással lenne. Az ilyen intézkedések ezért nem tekintendők új üzemeltetési korlátozásnak.

(16)

A zajjal kapcsolatos adatok központosításával jelentősen csökkenthető lenne a légijármű- és repülőtér-üzemeltetőkre háruló adminisztratív teher. Ezeket az adatokat jelenleg csak az egyes repülőterek szintjén kezelik, és azok csak ott érhetők el. Az említett adatokat operatív célokra a légijármű-üzemeltetők és repülőterek rendelkezésére kell bocsátani. Fontos, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) zajmutatókkal kapcsolatos engedélyezési adatait validációs eszközként használják az Európai Szervezet a Légi Közlekedés Biztonságáért (Eurocontrol) adott járatokra vonatkozó adataira. Ezeket az adatokat jelenleg már rendszeresen igénylik a központi folyamatszervezés céljaira, de a Bizottság és az ügynökség számára még nem elérhetők, és azokat még pontosítani kell e rendelet céljai és a légiforgalom-szolgáltatás teljesítményszabályozása tekintetében. A nemzetközileg elismert eljárásoknak és a bevált gyakorlatoknak megfelelően meghatározott, megerősített modellezési adatokhoz való jó hozzáférésnek javítania kell az egyes repülőterekről készített, a szakpolitikai döntések támogatását célzó zajtérképek minőségét.

(17)

A légi közlekedés biztonságára, a repülőterek kapacitására és a versenyre gyakorolt nem kívánatos hatások elkerülése érdekében a Bizottságnak értesítenie kell a megfelelő illetékes hatóságot, ha úgy véli, hogy a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások bevezetéséhez használt eljárás nem felel meg az e rendeletben szereplő követelményeknek. A vonatkozó illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia a bizottsági értesítést, és az üzemeltetési korlátozások bevezetése előtt a szándékairól tájékoztatnia kell a Bizottságot.

(18)

A kiegyensúlyozott megközelítés figyelembevétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy a fejlődő harmadik országokból származó légijármű-üzemeltetők különleges körülmények esetén lehetőséget kapjanak mentességek igénybevételére, ha e nélkül indokolatlan nehézségekkel szembesülnének. A „fejlődő ország” fogalmát a légi közlekedés ezen konkrét vonatkozásának fényében kell értelmezni, és a fogalom nem foglal magában minden olyan országot, amelyet a nemzetközi közösség egyébként ebbe a csoportba tartozónak tekint. Biztosítani kell mindenekelőtt, hogy az említett mentességek összeegyeztethetők a megkülönböztetés tilalmának elvével.

(19)

A légi jármű hajtómű és -sárkányszerkezet technológiájában, valamint a zajtérképek készítése terén tapasztalható folyamatos technikai fejlődés figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: az e rendeletben említett légijármű-zajvédelmi előírások és a kapcsolódó hitelesítési módszerekre való hivatkozás rendszeres aktualizálása, valamint a zajtérképek számítási módszerére való hivatkozás aktualizálása, adott esetben a vonatkozó ICAO-dokumentumok változásainak figyelembevétele mellett. Emellett indokolt esetben mérlegelni kell azt is, hogy a 29. sz. ECAC-dokumentumban végrehajtott módosítások figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal technikai frissítést fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(20)

Ez a rendelet megköveteli ugyan az egyes repülőterek zajhelyzetének rendszeres értékelését, ez az értékelés nem feltétlenül teszi szükségessé zajvédelemmel összefüggő új üzemeltetési korlátozások elfogadását, illetve a meglévő korlátozások felülvizsgálatát. E rendelet ezért nem írja elő a hatálybalépésekor meglévő, zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások felülvizsgálatát, beleértve azokat is, amelyek bírósági határozatok, illetve helyi közvetítési eljárás eredményein alapulnak. Az intézkedések kisebb, a repülőtéri kapacitást és üzemeltetést lényegesen nem befolyásoló, technikai jellegű módosításai nem tekintendők zajvédelemmel összefüggő új üzemeltetési korlátozásoknak.

(21)

Amennyiben egy zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozásra irányulóan a 2002/30/EK irányelvben foglaltak szerint elindult az elfogadáshoz szükséges előzetes konzultációs folyamat, ami az e rendelet hatálybalépésének időpontjában még továbbra is zajlik, az e folyamat során elért eredmények megtartása érdekében célszerű lehetővé tenni, hogy a végleges döntés meghozatalára is a 2002/30/EK irányelvnek megfelelően kerüljön sor.

(22)

Figyelembe véve azt, hogy az Unió légi közlekedési piacán következetesen kell alkalmazni a zajértékelési módszert, ez a rendelet közös szabályokat állapít meg a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások területén.

(23)

A 2002/30/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy, célok és hatály

(1)   E rendelet a zajproblémák esetében szabályokat állapít meg azon eljárásra vonatkozóan, amelyet a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozásoknak az egyes repülőterek sajátosságainak megfelelő, következetes módon való bevezetése során követni kell, a zajkörnyezet javítása és a légi járművek okozta káros zajhatások által jelentősen érintett személyek számának korlátozása, illetve csökkentése érdekében, a kiegyensúlyozott megközelítéssel összhangban.

(2)   E rendelet céljai:

a)

az egyes repülőterek szintjén meghatározott, az egészségügyi vonatkozásokat is magában foglaló konkrét zajcsökkentési célok elérésének elősegítése, a vonatkozó uniós szabályok – elsősorban a 2002/49/EK irányelv – és tagállami jogszabályok tiszteletben tartása mellett;

b)

üzemeltetési korlátozások alkalmazásának lehetővé tétele a kiegyensúlyozott megközelítéssel összhangban a repülőterek és a légiforgalmi szolgáltatási hálózat kapacitásának fenntartható fejlődése érdekében, a teljes repülési útvonalat figyelembe véve („kaputól kapuig” elv szerint).

(3)   E rendelet a polgári légi közlekedésben részt vevő légi járművekre vonatkozik. Nem vonatkozik a katonai, a vámügyi, a rendőrségi vagy az ezekhez hasonló műveletekben részt vevő légi járművekre.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „légi jármű”: olyan merevszárnyú légi jármű, amelynek a legnagyobb megengedett felszállótömege 34 000 kg, vagy amelynek típusalkalmassági bizonyítványában szereplő maximális befogadóképessége legalább 19 utasülőhely (a személyzet által használható ülőhelyek leszámításával);

2.   „repülőtér”: naptári évenként több mint 50 000 polgári légi jármű által végrehajtott műveletet lebonyolító repülőtér (egy művelet egy felszállást vagy egy leszállást jelent) a zajértékelést megelőző három naptári év műveleteinek átlagos száma alapján;

3.   „kiegyensúlyozott megközelítés”: a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által kidolgozott eljárás, amellyel a rendelkezésre álló intézkedések – nevezetesen a légi járművek okozta zajnak a zaj forrásánál történő csökkentése, a területhasználat tervezése és irányítása, valamint a zajcsökkentő üzemeltetési eljárások és üzemeltetési korlátozások – következetesen értékelhetőek a zajprobléma lehető legköltséghatékonyabb és az egyes repülőterek egyedi sajátosságainak megfelelő kezelése érdekében;

4.   „marginálisan megfelelő légi jármű”: olyan légi jármű, amelyet jóváhagytak az 1944. december 7-én aláírt nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény (Chicagói Egyezmény) 16. függelékének 1. kötete II. részének 3. fejezetében meghatározott engedélyezési határértékeket összesen kevesebb mint 8 EPNdB-lel (decibelben kifejezett ténylegesen érzékelt zaj) 2020. június 14-ig, majd összesen kevesebb mint 10 EPNdB-lel az átmeneti időszak lejártát követően, ahol az összesített eltérés egy EPNdB-ben kifejezett érték, amely a Chicagói Egyezmény 16. függeléke 1. kötete II. részének 3. fejezetében meghatározott három referencia-zajmérési pontnál külön-külön mért eltérés (azaz az jóváhagyási zajszint és a maximálisan megengedett zajszint közötti különbség) összege;

5.   „zajvédelemi intézkedés”: a repülőterek körüli zajkörnyezetre hatást gyakorló bármely olyan intézkedés, amely az ICAO kiegyensúlyozott megközelítés hatálya alá tartozik, ideértve más olyan, nem üzemeltetési intézkedést is, amely befolyásolhatja a légi járművek okozta zajnak kitett személyek számát;

6.   „üzemeltetési korlátozás”: olyan zajvédelmi intézkedés, amely korlátozza valamely repülőtér elérhetőségét vagy optimális kapacitáskihasználását, ideértve a marginálisan megfelelő légi járművek meghatározott repülőterekről való kivonását célzó, valamint részleges, például csak napközben, meghatározott időszakokban vagy csak bizonyos repülőtéri futópályákra alkalmazandó üzemeltetési korlátozásokat is.

3. cikk

Illetékes hatóságok

(1)   Az a tagállam, amely területén a 2. cikk 2. pontjában meghatározott repülőtér található, köteles kijelölni egy vagy több, az üzemeltetési korlátozások elfogadása során követendő eljárásért felelős illetékes hatóságot.

(2)   Az illetékes hatóságoknak függetlennek kell lenniük minden olyan szervezettől, amelyre a zajvédelmi intézkedések hatással lehetnek. E függetlenség funkcionális szétválasztás útján is megoldható.

(3)   A tagállamok kötelesek kellő időben értesíteni a Bizottságot az (1) bekezdésben említett kijelölt illetékes hatóságok nevéről és címéről. A Bizottság közzéteszi ezt az információt.

4. cikk

Fellebbezési jog

(1)   A tagállamok saját nemzeti jogszabályaikkal és eljárásaikkal összhangban biztosítják az e rendelet szerint elfogadott üzemeltetési korlátozásokkal szembeni fellebbezés jogát olyan fellebbviteli testületnél, amely nem azonos a vitatott korlátozásról döntő hatósággal.

(2)   Azok a tagállamok, amelyek területén a 2. cikk 2. pontjában meghatározott repülőtér található, kötelesek kellő időben értesíteni a Bizottságot az (1) bekezdésben említett kijelölt fellebbviteli testület nevéről és címéről, vagy, adott esetben, a fellebbviteli testület kinevezését biztosító intézkedésekről.

5. cikk

A légi járművek zajának kezelésére vonatkozó általános szabályok

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az egyes, 2. cikk 2. pontjában említett repülőtereken a zajhelyzet értékelésére a 2002/49/EK irányelvnek megfelelően kerüljön sor.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy azon repülőtereket illetően, amelyeken zajproblémát állapítottak meg, a légi járművek okozta zaj kezelésére a kiegyensúlyozott megközelítést fogadják el. Ennek érdekében kötelesek biztosítani, hogy:

a)

az adott repülőtérre meghatározzák a zajcsökkentési célt, figyelembe véve adott esetben a 2002/49/EK irányelv 8. cikkét és V. mellékletét;

b)

megállapítsák a zaj hatásának csökkentéséhez rendelkezésre álló intézkedéseket;

c)

körültekintően értékeljék a zajvédelmi intézkedések valószínűsíthető költséghatékonyságát;

d)

a légi közlekedés területéhez kapcsolódó, a repülőterek fejlesztési kilátásaival összefüggő közérdekek figyelembevételével és a biztonság veszélyeztetése nélkül kiválasszák az intézkedéseket;

e)

átlátható módon konzultáljanak az érdekelt felekkel a tervezett lépésekről;

f)

elfogadják az intézkedéseket és erről megfelelő tájékoztatást nyújtsanak;

g)

végrehajtsák az intézkedéseket;

h)

gondoskodjanak a vitarendezésről.

(3)   Zajvédelmi intézkedések meghozatalakor a tagállamok biztosítják, hogy az alábbi rendelkezésre álló intézkedéseket figyelembe vegyék a legköltséghatékonyabb intézkedés vagy intézkedések kombinációjának kiválasztásakor:

a)

a légi járművek okozta zajoknak a zaj forrásánál történő csökkentésétől várható hatás;

b)

területhasználat-tervezés és -irányítás;

c)

zajcsökkentő üzemeltetési eljárások;

d)

az üzemeltetési korlátozások nem első számú eszközként, hanem csak a kiegyensúlyozott megközelítéshez kapcsolódó egyéb intézkedések mérlegelését követően történő alkalmazása.

A rendelkezésre álló intézkedések között mérlegelhető a marginálisan megfelelő légi járművek forgalomból való kivonása is. A tagállamok vagy repülőtér-irányító szervezetek gazdasági ösztönzőket nyújthatnak annak előmozdítására, hogy a légijármű-üzemeltetők a 2. cikk 4. pontjában említett átmeneti időszak során kevésbé zajos légi járműveket használjanak. A gazdasági ösztönzőknek meg kell felelniük az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak.

(4)   Az intézkedések a kiegyensúlyozott megközelítés keretein belül differenciálhatók a légi jármű típusa, a légi jármű zajmutatói, a repülőtér és a légi navigációs berendezések használata, a repülési útvonal és/vagy az érintett időszak szerint differenciálhatók.

(5)   A (4) bekezdésben foglaltak sérelme nélkül, a marginálisan megfelelő légi járművek repülőtéri üzemeltetésből való kivonását célzó üzemeltetési korlátozások nem érinthetik azokat a szubszonikus polgári légi járműveket, amelyek – eredeti vagy megújított megfelelőségi tanúsítványuknál fogva – teljesítik a Chicagói Egyezmény 16. függeléke 1. kötete II. részének 4. fejezetében meghatározott zajkibocsátási előírásokat.

(6)   Az e rendelet értelmében egy adott repülőtérrel kapcsolatban hozott intézkedések vagy intézkedéscsoportok nem lehetnek szigorúbbak annál, mint ami az adott repülőtér tekintetében meghatározott zajcsökkentési célok eléréséhez szükséges. Az üzemeltetési korlátozások nem lehetnek megkülönböztető jellegűek, különösen a légijármű-üzemeltető nemzetiségét vagy kilétét illetően, valamint nem lehetnek önkényesek.

6. cikk

A zajértékelésre vonatkozó szabályok

(1)   Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell a felelősségi körükbe tartozó repülőtereken fennálló zajhelyzet rendszeres értékeléséről a 2002/49/EK irányelvvel és az egyes tagállamokban alkalmazandó jogszabályokkal összhangban. Az illetékes hatóságok igénybe vehetik a 691/2010/EU bizottsági rendelet (7) 3. cikkében említett teljesítmény-felülvizsgálati szerv támogatását.

(2)   Ha az (1) bekezdésben említett értékelés azt mutatja, hogy új üzemeltetési korlátozási intézkedésekre lehet szükség ahhoz, hogy egy adott repülőtéren a zajproblémát kezeljék, akkor az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell a következőkről:

a)

az I. mellékletben foglalt módszerek, mutatók és adatok alkalmazásával kellően figyelembe vegyék a kiegyensúlyozott megközelítés keretében mérlegelhető egyes intézkedésfajták lehetséges hatását az üzemeltetési korlátozások bevezetése előtt;

b)

megfelelő szintű szakmai együttműködés kialakítása a repülőtér-üzemeltetők, a légijármű-üzemeltetők és a léginavigációs szolgáltatók között a zajvédelmi intézkedések vizsgálata céljából. Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy a helyi lakosokkal vagy azok képviselőivel és az érintett helyi hatóságokkal konzultációt folytassanak, és számukra a zajvédelmi intézkedésekre vonatkozó műszaki információt nyújtsanak;

c)

a II. melléklettel összhangban értékelni kell minden új üzemeltetési korlátozás költséghatékonyságát. Az intézkedések kisebb, a repülőtéri kapacitást és üzemeltetést lényegesen nem befolyásoló, technikai jellegű módosításai nem tekintendők új üzemeltetési korlátozásoknak;

d)

az érdekelt felekkel folytatott konzultáció folyamatát – amely közvetítési eljárás formáját is öltheti – időben és olyan módon kell megszervezni, hogy érdemi konzultációra legyen lehetőség, garantálva a nyíltságot és az átláthatóságot az adatok és a számítási módszerek tekintetében. Az új üzemeltetési korlátozások elfogadása előtt legalább három hónapot kell biztosítani az érdekelt felek számára az észrevételeik megtételére. Az érdekelt felek közé tartoznak legalább a következők:

i.

a repülőterek környékén élő, a légi közlekedés okozta zaj által érintett helyi lakosok vagy azok képviselői, valamint az érintett helyi hatóságok;

ii.

a repülőterek környékén működő olyan vállalkozások képviselői, melyek működését befolyásolja a légi forgalom és a repülőtér működése;

iii.

az érintett repülőtér-üzemeltetők;

iv.

a zajvédelmi intézkedések által esetleg érintett légijármű-üzemeltetők képviselői;

v.

az érintett léginavigációs szolgáltatók;

vi.

a 677/2011/EU bizottsági rendeletben (8) szereplő fogalommeghatározás szerinti hálózatkezelő;

vii.

adott esetben a kijelölt résidő-koordinátor.

(3)   Az illetékes hatóságoknak nyomon kell követniük és ellenőrizniük kell az üzemeltetési korlátozások végrehajtását, és adott esetben meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket. Gondoskodniuk kell arról, hogy a vonatkozó információk díjtalanul, könnyen és azonnal rendelkezésére álljanak a repülőterek környékén élő helyi lakosoknak és az érintett helyi hatóságoknak.

(4)   A vonatkozó információk a következőket foglalják magukban:

a)

a nemzeti jogszabályok tiszteletben tartása mellett a repülési útvonalak módosításaiból adódó feltételezett szabálysértésekkel és az azok által kiváltott hatásokkal kapcsolatos információk, valamint a módosítások okai;

b)

az egyes repülőtereken alkalmazott általános forgalomszervezési és -irányítási kritériumok, olyan mértékben, amennyire azok hatással lehetnek a környezetre vagy zajra;

c)

a zajmérő rendszerek által gyűjtött adatok, ha vannak ilyenek.

7. cikk

Zajmutatók

(1)   A zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozásokról szóló döntéseknek a légi járműnek a Chicagói Egyezmény hatodik kiadása (2011. március) 16. mellékletének 1. kötetében foglaltaknak megfelelően végrehajtott jóváhagyási eljárásban meghatározott zajmutatóin kell alapulniuk.

(2)   A Bizottság kérésére a légijármű-üzemeltetőknek meg kell adniuk az uniós repülőtereket használó légi járműveikre vonatkozóan a következő zajkibocsátási adatokat:

a)

a légi jármű honossága és lajstromjele;

b)

a használatban lévő légi jármű zajmutatóit rögzítő dokumentáció, a kapcsolódó legnagyobb megengedett felszállótömeggel;

c)

minden olyan esetleges átalakítás, amely a légi jármű zajmutatóit befolyásolhatja, és amely a légi jármű zajmutatóit rögzítő dokumentációban szerepel.

(3)   A 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően kibocsátott légijármű-típusalkalmassági bizonyítvány vagy kiegészítő típusalkalmassági bizonyítvány tulajdonosainak és az említett rendelet alapján kiállított típusalkalmassági bizonyítvánnyal nem rendelkező légi járműveket üzemeltető jogi vagy természetes személyeknek az ügynökség kérésére zajmodellezés céljából rendelkezésre kell bocsátaniuk a zajmutatókat és a teljesítményjellemzőket. Az ügynökség meghatározza a szükséges adatokat, valamint azok benyújtásának határidejét, formáját és módját. Az ügynökség ellenőrzi a zajmodellezés céljából benyújtott zajmutatókat és teljesítményjellemzőket, és ezeket az információkat más felek számára is elérhetővé teszi zajmodellezés céljára.

(4)   Az ezen cikk (2) és (3) bekezdésében említett adatszolgáltatási kötelezettséget a feltétlenül szükséges adatokra kell korlátozni, és azokat térítés nélkül, elektronikus úton kell benyújtani, lehetőség szerint a megadott formátumban.

(5)   Az ügynökség a 216/2008/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban végzett feladatainak végrehajtása során ellenőrzi a modellezési célra átadott, a légi járművek zaj- és teljesítményjellemzőire vonatkozó adatokat.

(6)   Az adatokat központi adatbázisban kell tárolni, és üzemeltetési célokra az illetékes hatóságok, a légijármű-üzemeltetők és a léginavigációs szolgáltatók rendelkezésére kell bocsátani.

8. cikk

A üzemeltetési korlátozások bevezetésének szabályai

(1)   Az illetékes hatóságoknak az üzemeltetési korlátozások bevezetése előtt hat hónappal értesíteniük kell a tagállamokat, a Bizottságot és az érdekelt feleket úgy, hogy az értesítésre legalább két hónappal a 95/93/EGK tanácsi rendelet (10) 2. cikke m) pontjában szereplő fogalommeghatározás szerinti résidő-koordinációs paramétereknek az adott repülőtér és menetrendi időszak vonatkozásában való meghatározása előtt sor kerüljön.

(2)   A 6. cikk szerint végrehajtott értékelést követően a döntésről szóló értesítéshez az 5. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő írásbeli jelentést kell mellékelni, amely kifejti az üzemeltetési korlátozás bevezetésének okait, a repülőtérre vonatkozóan meghatározott zajcsökkentési célt, az adott cél elérése érdekében mérlegelt intézkedéseket és az egyes mérlegelt intézkedések valószínűsíthető költséghatékonyságát, beleértve adott esetben ezek határokon átnyúló hatásait is.

(3)   A Bizottság – valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére – az (1) bekezdés szerinti értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül felülvizsgálhatja az üzemeltetési korlátozás bevezetésével kapcsolatos eljárást. Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozás bevezetése nem az e rendeletben meghatározott eljárás szerint történik, erről tájékoztathatja az érintett illetékes hatóságot. Az érintett illetékes hatóság megvizsgálja a bizottsági értesítést, és az üzemeltetési korlátozások bevezetése előtt a szándékairól tájékoztatja a Bizottságot.

(4)   Amennyiben az üzemeltetési korlátozás a marginálisan megfelelő légi járművek adott repülőtérről való kivonását célozza, akkor az (1) bekezdésben említett értesítéstől számított hat hónapig az adott repülőtéren nem engedélyezhető az előző év azonos időszakában a marginálisan megfelelő légi járművek által teljesített műveletek számánál több új járat. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az illetékes hatóságok meghatározzák, hogy az adott repülőtéren az érintett üzemeltetők esetében évente milyen ütemben kell csökkenteni a marginálisan megfelelő légi járművek által teljesített műveletek számát, kellően figyelembe véve a légi járművek korát és a teljes flotta összetételét. A 5. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, ez az ütem nem haladhatja meg az adott légijármű-üzemeltető adott repülőtéren használt, a marginálisan megfelelő légi járművei által teljesített műveletek 25 %-át.

9. cikk

Fejlődő országok

(1)   Az illetékes hatóságok az indokolatlan gazdasági nehézségek problémájának elkerülése érdekében – a megkülönböztetés tilalma elvének maradéktalan tiszteletben tartása mellett – mentesíthetik a fejlődő országokban lajstromozott, a marginálisan megfelelő légi járműveket a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások alól, amennyiben az adott légi jármű:

a)

rendelkezik a Chicagói Egyezmény 16. függeléke 1. kötetének 3. fejezete szerinti előírásoknak megfelelő zajbizonyítvánnyal;

b)

az e rendelet hatálybalépését megelőző öt év során az Unióban üzemelt;

c)

ugyanabban az ötéves időszakban az adott fejlődő országban volt lajstromba véve; és

d)

továbbra is az említett országban letelepedett természetes vagy jogi személy üzemelteti.

(2)   Amennyiben valamely tagállam az (1) bekezdés szerint mentességet ad, erről haladéktalanul tájékoztatnia kell a többi tagállam illetékes hatóságait és a Bizottságot.

10. cikk

Légi járművek kivételes jellegű repülésére vonatkozó mentesség

Az illetékes hatóságok a felelősségi körükbe tartozó repülőtereken eseti alapon engedélyezhetik a marginálisan megfelelő légi járművek olyan eseti üzemeltetését, amelyre e rendelet rendelkezései alapján nem kerülhetne sor.

Az ilyen mentesség megadását az alábbiakra kell korlátozni:

a)

annyira kivételes jellegű üzemeltetés, amelynek esetében ésszerűtlen lenne megtagadni az átmeneti mentességet, ideértve a humanitárius segítségnyújtással összefüggő légi járatokat; vagy

b)

árbevételt nem eredményező, légi járművek átalakításának, javításának és karbantartásának céljával összefüggő üzemeltetés.

11. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 12. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan:

a)

az 5. cikk (5) bekezdésében és a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt zajbizonyítványra vonatkozó előírások, illetve a 7. cikk (1) bekezdésében előírt tanúsítási eljárás technikai frissítései;

b)

az I. mellékletben meghatározott módszer és mutatók technikai frissítései.

A technikai frissítések célja a vonatkozó nemzetközi szabályok változásainak megfelelő módon való figyelembevétele.

12. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottság 11. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól, 2016. június 13-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 11. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 11. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

13. cikk

Tájékoztatás és felülvizsgálat

A tagállamok kérésre tájékoztatják a Bizottságot e rendelet alkalmazásáról.

A Bizottság legkésőbb 2021. június 14-ét követően jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára a rendelet alkalmazásáról.

A jelentéshez szükség esetén csatolni kell az e rendelet módosítására vonatkozó javaslatokat.

14. cikk

Meglévő üzemeltetési korlátozások

A 2016. június 13-át megelőzően bevezetett, zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások hatályban maradnak mindaddig, amíg az illetékes hatóságok úgy nem döntenek, hogy e rendeletnek megfelelően felülvizsgálják azokat.

15. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2002/30/EK irányelv 2016. június 13-tól hatályát veszti.

16. cikk

Átmeneti rendelkezések

E rendelet 15. cikke ellenére, a 2016. június 13-át követően elfogadott, zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások elfogadhatók a 2002/30/EK irányelvnek megfelelően, ha az elfogadásukat megelőző konzultációs folyamat a rendelet hatálybalépésének időpontjában már folyamatban volt, feltéve, hogy a korlátozások elfogadására legkésőbb az ezen időponttól számított egy éven belül sor kerül.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 2016. június 13-án lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 181., 2012.6.21., 173. o.

(2)  HL C 277., 2012.9.13., 110. o.

(3)  Az Európai Parlament 2012. december 12-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. március 24-i álláspontja első olvasatban (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament 2014. április 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 26-i 2002/30/EK irányelve a Közösség repülőterein a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások bevezetésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról (HL L 85., 2002.3.28., 40. o.)

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/93/EK irányelve a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény második kiadásának (1988) 16. függeléke 1. kötete II. részének 3. fejezete hatálya alá tartozó repülőgépek üzemeltetésének szabályozásáról (HL L 374., 2006.12.27., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 25-i 2002/49/EK irányelve a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről (HL L 189., 2002.7.18., 12. o.).

(7)  A Bizottság 2010. július 29-i 691/2010/EU rendelete a léginavigációs szolgálatok és a hálózati funkciók teljesítményrendszerének megállapításáról, valamint a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló 2096/2005/EK rendelet módosításáról (HL L 201., 2010.8.3., 1. o.).

(8)  A Bizottság 2011. július 7-i 677/2011/EU rendelete a légiforgalmi szolgáltatási (ATM) hálózati funkciók végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról és a 691/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 185., 2011.7.15., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. február 20-i 216/2008/EK rendelete a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi irányelv, az 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 79., 2008.3.19., 1. o.).

(10)  A Tanács 1993. január 18-i 95/93/EGK rendelete a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól (HL L 14., 1993.1.22., 1. o.).


I. MELLÉKLET

AZ EGYES REPÜLŐTEREK ZAJHELYZETÉNEK ÉRTÉKELÉSE

Módszer:

Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell az olyan zajértékelési módszerek alkalmazásáról, amelyeket az Európai Polgári Repülési Konferencia „Jelentés az isophon görbék polgári repülőterek környezetében végzett számítására szolgáló szabványos módszerről” című 29. dokumentumának 3. kiadásával összhangban dolgoztak ki.

Mutatók:

1.

A légi közlekedés okozta zaj hatását legalább az Lden és az Lnight zajmutatóval kell megadni, amelyek meghatározását és számítási módját a 2002/49/EK irányelv I. melléklete tartalmazza.

2.

További olyan zajmutatók is alkalmazhatók, amelyek objektív adatokon alapulnak.

Zajkezelési adatok:

1.   Aktuális információk

1.1.

A repülőtér leírása a méretére, területi elhelyezkedésére, a környező térségre, valamint a légi forgalom nagyságára és összetételére vonatkozó adatokkal.

1.2.

A környezetvédelmi célok bemutatása a repülőtér tekintetében és országos összefüggésben. Idetartozik a repülőtérnek a légi járművek okozta zaj csökkentésére vonatkozó céljainak leírása is.

1.3.

Az egyes zajszintekhez tartozó részletes adatok a releváns korábbi évekre vonatkozóan, beleértve a légi járművek okozta zajártalomnak kitett személyek számára vonatkozó, a 2002/49/EK irányelv II. mellékletével összhangban elvégzett értékelést is.

1.4.

A légi járművek okozta zaj kezelésére a kiegyensúlyozott megközelítés keretében már bevezetett és tervezett intézkedések bemutatása, illetve ezek hatása és szerepe a zajhelyzet tekintetében, utalva a következőkre:

1.4.1.

a zaj forrásánál történő csökkentés:

a)

a légijármű-flotta alakulására és a tervezett technológiai fejlesztésekre vonatkozó információk;

b)

konkrét flottakorszerűsítési tervek;

1.4.2.

területhasználat-tervezés és -irányítás:

a)

a rendelkezésre álló tervezési eszközök, pl. átfogó tervezés és zajövezetek;

b)

a rendelkezésre álló zajvédelmi intézkedések, pl. építési szabályzatok, zajszigetelési programok, a zajérzékeny területek használatának csökkentését szolgáló intézkedések;

c)

konzultációs folyamat a területhasználati intézkedésekről;

d)

a beavatkozások felügyelete;

1.4.3.

zajcsökkentő üzemeltetési intézkedések, amennyiben azok nem korlátozzák a repülőtér kapacitását:

a)

a zajcsökkentés szempontjából előnyös futópályák használata;

b)

a zajcsökkentés szempontjából előnyös repülési útvonalak használata;

c)

a zajcsökkentő felszállási és megközelítési eljárások;

d)

annak jelzése, hogy ezekre az intézkedésekre milyen mértékben vonatkoznak a 691/2010/EU rendelet I. mellékletében említett környezetvédelmi mutatók;

1.4.4.

üzemeltetési korlátozások:

a)

globális korlátozások alkalmazása, pl. a gépmozgások számának korlátozása, vagy zajkvóták bevezetése;

b)

légijármű-specifikus korlátozások alkalmazása, pl. a marginálisan megfelelő légi járművek kivonása;

c)

részleges korlátozások alkalmazása, különbséget téve a nappali és az éjszakai intézkedések között;

1.4.5.

rendelkezésre álló pénzügyi eszközök, pl. zajvédelemmel összefüggő repülőtéri díjak.

2.   Előrejelzés az új intézkedések nélküli helyzetről

2.1.

A már jóváhagyott és tervbe vett repülőtéri fejlesztések, ha vannak ilyenek, bemutatása, például kapacitásbővítés, a futópályák és terminálok bővítése, lehetséges megközelítési és felszállási útvonalak, a forgalom előrejelzett jövőbeni összetétele és becsült növekedési üteme, valamint egy részletes elemzés az említett kapacitás-, futópálya- és terminálbővítések, továbbá a megközelítési és felszállási útvonalak módosítása által a környéket érintő zajhatásokról.

2.2.

Repülőtéri kapacitásbővítés esetén a kiegészítő kapacitás rendelkezésre bocsátásának előnyei a tágabb légi közlekedési hálózatban és a térségben.

2.3.

A zajhelyzetre további intézkedések meghozatala nélkül gyakorolt hatásoknak, valamint azoknak az intézkedéseknek a bemutatása, amelyeket már tervbe vettek a zajhatásoknak a szóban forgó időszak során történő enyhítése érdekében.

2.4.

A várható zajövezetek, a légi járművek okozta zaj által valószínűleg érintett személyek számának felmérésével, megkülönböztetve a korábban és az újonnan beépített vagy tervezett lakóterületeket, valamint azon jövőben tervezett lakóterületeket, amelyeket az illetékes hatóságok már engedélyeztek.

2.5.

Értékelés a következményekről és lehetséges költségekről abban az esetben, ha nem tesznek intézkedéseket a fokozódó zaj hatásainak enyhítésére, amennyiben ilyen helyzet bekövetkezése várható.

3.   A kiegészítő intézkedések értékelése

3.1.

A rendelkezésre álló kiegészítő intézkedések vázlatos leírása és kiválasztásuk elsődleges okainak megnevezése. A további elemzés tárgyát képező intézkedések bemutatása és tájékoztatás a költséghatékonysági elemzés eredményéről, különösen az intézkedések bevezetésével járó költségekről; az intézkedések előnyeit élvező személyek várható száma és a bevezetésre szánt időtartam, valamint a különböző intézkedések általános eredményesség szerinti rangsorolása.

3.2.

A javasolt intézkedések által más repülőterekre, üzemeltetőkre és más érdekelt felekre gyakorolt lehetséges környezeti és versenyszempontú hatások áttekintése.

3.3.

Az előnyben részesített lehetőség kiválasztásának okai.

3.4.

Nem műszaki jellegű összefoglalás.


II. MELLÉKLET

A zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások költséghatékonyságának értékelése

A zajvédelemmel összefüggő tervezett üzemeltetési korlátozások költséghatékonyságának értékelésekor megfelelő mértékben figyelembe kell vennie a következőket, lehetőség szerint számszerűsíthető módon:

1.

a tervezett intézkedések várt zajvédelmi előnyei a jelenben és a jövőben;

2.

a repülések biztonsága, beleértve a harmadik felek kockázatát is;

3.

a repülőtér kapacitása;

4.

az európai légi közlekedési hálózatot érintő hatások.

Ezen túlmenően az illetékes hatóságok megfelelő mértékben figyelembe vehetik a következő tényezőket:

1.

a repülőtér környékén élő helyi lakosok egészsége és biztonsága;

2.

a környezeti fenntarthatóság, beleértve a zaj és a kibocsátás közötti kölcsönös összefüggéseket;

3.

a foglalkoztatásra és a gazdaságra gyakorolt közvetlen, közvetett és katalizátorhatások.


A Bizottság nyilatkozata a 2002/49/EK irányelv felülvizsgálatáról

A Bizottság megbeszéléseket folytat a tagállamokkal a 2002/49/EK irányelv II. mellékletéről (a zajmutatók kiszámításának módszerei), annak az elkövetkezendő hónapok során történő elfogadása céljából.

A WHO által a zajhatások egészségügyi vonatkozásainak értékelésére vonatkozó módszerekről jelenleg folytatott munka alapján a Bizottság felül szándékozik vizsgálni a 2002/49/EK irányelv III. mellékletét (az egészségügyi hatások becslése, dózis-válasz görbék).


12.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 173/79


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 599/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

A 428/2009/EK tanácsi rendelet (2) előírja, hogy a kettős felhasználású termékeknek az Unióból való kivitelét, az Unión keresztül végzett tranzitját, illetve az Unióban tartózkodó vagy ott letelepedett bróker által végzett brókertevékenység keretében harmadik országba történő szállítását hatékony ellenőrzésnek kell alávetni.

(2)

Annak érdekében, hogy a tagállamok és az Unió eleget tehessenek nemzetközi kötelezettségvállalásaiknak, a 428/2009/EK rendelet I. melléklete megállapítja azoknak a kettős felhasználású termékeknek a jegyzékét, amelyeket az Unióban ellenőrizni kell. Az ellenőrizendő termékekről az Ausztrália Csoport, a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer, a Nukleáris Szállítók Csoportja, a Wassenaari Megállapodás és a vegyifegyver-tilalmi egyezmény keretén belül hoznak döntéseket.

(3)

A 428/2009/EK rendelet előírja, hogy a kettős felhasználású termékeknek a rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékét azokkal a kötelezettségekkel és vállalásokkal, valamint azok módosításaival összhangban kell aktualizálni, amelyeket a tagállamok a nonproliferációs rezsimek és export-ellenőrzési megállapodások részeseiként vagy a vonatkozó nemzetközi szerződések megerősítésével elfogadtak.

(4)

A kettős felhasználású termékeknek a 428/2009/EK rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékét rendszeresen aktualizálni kell oly módon, hogy az teljes mértékben megfeleljen a nemzetközi biztonsági kötelezettségvállalásoknak, emellett pedig garantálni lehessen az átláthatóságot, és fenn lehessen tartani az uniós exportőrök versenyképességét. A kettős felhasználású termékek e jegyzékének késedelmes aktualizálása negatív hatással lehet a biztonságra, a nemzetközi nonproliferációs erőfeszítésekre, valamint az uniós exportőrök gazdasági tevékenységére nézve. Ugyanakkor a módosítások technikai természetéből adódóan, valamint amiatt, hogy e módosításoknak összhangban kell lenniük a nemzetközi export-ellenőrzési rendszerek keretében hozott döntésekkel, gyorsított eljárásra van szükség annak érdekében, hogy a szükséges aktualizálások hatályba léphessenek az Unióban.

(5)

A 428/2009/EK rendelet az annak alapján rendelkezésre álló négy exportengedély-típus egyikeként bevezeti az uniós általános exportengedélyt. Az uniós általános exportengedély az Unióban letelepedett exportőrök számára lehetővé teszi, hogy az ezen engedélyekre vonatkozó feltételek betartásával egyes meghatározott termékeket bizonyos meghatározott rendeltetési helyekre exportálhassanak.

(6)

Az Unióban jelenleg érvényben lévő uniós általános exportengedélyeket a 428/2009/EK rendelet II. melléklete tartalmazza. Az uniós általános exportengedélyek jellegéből adódóan szükségessé válhat bizonyos rendeltetési helyek kivonása ezen engedélyek hatálya alól, különösen akkor, ha a megváltozott körülmények azt mutatják, hogy egy adott rendeltetési hely tekintetében a könnyített exportügyletet az uniós általános exportengedély alapján többé nem célszerű engedélyezni. Ha egy rendeltetési helyet kivonnak egy uniós általános exportengedély hatálya alól, az nem gátolhatja az exportőrt abban, hogy a 428/2009/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően más típusú exportengedélyt kérelmezzen.

(7)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kettős felhasználású termékek közös jegyzéke – a tagállamoknak a nemzetközi export-ellenőrzési rendszerek keretében vállalt kötelezettségeivel és vállalásaival összhangban – rendszeresen és időben aktualizálva legyen, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a 428/2009/EK rendelet I. mellékletének az említett rendelet 15. cikke szerinti módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is.

(8)

Annak érdekében, hogy az Unió gyorsan reagálhasson az uniós általános exportengedélyek alapján történő kivitel érzékenységének értékelésével összefüggő, változó körülményekre, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a 428/2009/EK rendelet II. mellékletének egyes rendeltetési helyeknek az uniós általános exportengedélyek hatálya alól való kivonása tekintetében történő módosítására vonatkozóan. Mivel ilyen módosításokat kizárólag akkor kell végrehajtani, ha az érintett exportügyletek tekintetében megnövekedett kockázatot állapítanak meg, és mivel az uniós általános exportengedélyek további alkalmazása ezen exportügyletek esetében azonnali kedvezőtlen hatással járna az Unió és tagállamai biztonságára nézve, a Bizottság sürgősségi eljárást alkalmazhat.

(9)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(10)

A 428/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 428/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 9. cikk (1) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Annak biztosítása érdekében, hogy csak az alacsony kockázattal járó ügyletek tartozzanak a IIa–IIf. mellékletben található uniós általános exportengedélyek hatálya alá, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egyes rendeltetési helyeknek az uniós általános exportengedélyek hatálya alól való kivonása céljából, amennyiben ezekre a rendeltetési helyekre a 4. cikk (2) bekezdésében említett fegyverszállítási embargó vonatkozik.

Ha az említett fegyverszállítási embargó esetén rendkívüli sürgősséggel kell kizárni egyes meghatározott rendeltetési helyeket az uniós általános exportengedélyek hatályából, akkor a 23b. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni az e bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.”

2.

A 15. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kettős felhasználású termékek I. mellékletben található jegyzékének aktualizálása céljából. Az I. mellékletet az e cikk (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően kell aktualizálni. Amennyiben az I. melléklet aktualizálása a IIa–IIg. vagy a IV. mellékletben is felsorolt kettős felhasználású termékeket érint, ezeket a mellékleteket is megfelelően módosítani kell.”

3.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„23a. cikk

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 9. cikk (1) bekezdésében és a 15. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. július 2-ától kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 9. cikk (1) bekezdésében és a 15. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 9. cikk (1) bekezdése és a 15. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

23b. cikk

(1)   Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)   Az Európai Parlament vagy a Tanács a 23a. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  Az Európai Parlament 2012. október 23-i álláspontja (HL C 68. E, 2014.3.7., 112. o.) és a Tanács 2014. március 3-i álláspontja első olvasatban (HL C 100., 2014.4.4., 6. o.). Az Európai Parlament 2014. április 3-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  A Tanács 2009. május 5-i 428/2009/EK rendelete a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról (HL L 134., 2009.5.29., 1. o.).


Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a kettős felhasználású termékekre vonatkozó export-ellenőrzési rendszer felülvizsgálatáról

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság tudatában van annak, hogy folyamatosan javítani kell az EU stratégiaiexport-ellenőrzési rendszerének hatékonyságát és egységességét, nagyfokú biztonságot és megfelelő átláthatóságot biztosítva anélkül, hogy ez kedvezőtlenül érintené a kettős felhasználású termékek versenyképességét és a velük való jogszerű kereskedelmet.

Mindhárom intézmény úgy véli, hogy azért van szükség a rendszer modernizálására és további egységesítésére, hogy lépést tudjon tartani az újabb fenyegetésekkel és a gyors technológiai változásokkal, valamint hogy csökkenjen a versenytorzulás és létrejöjjön a kettős felhasználású termékek valódi közös piaca (egységes és egyenlő versenyfeltételeket teremtve az exportálóknak), továbbá hogy a harmadik országok számára továbbra is export-ellenőrzési modellként szolgáljon.

Ennek érdekében elengedhetetlen (a rendelet mellékleteiben szereplő) ellenőrzési jegyzékek aktualizálási eljárásának egyszerűsítése, a kockázatértékelés és az információcsere javítása, a megfelelőbb ágazati szabványok kidolgozása és a végrehajtás területén tapasztalt eltérések csökkentése.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság tudatában van azoknak a kérdéseknek, amelyek egyes olyan információs és kommunikációs technológiák (ikt) kivitelével kapcsolatosak, amelyek az emberi jogok megsértésével összefüggésben, illetve az Unió biztonságának meggyengítésére használhatók, különösen a tömeges megfigyelésre, a figyelemmel kísérésre, a helymeghatározásra, a nyomon követésre és a cenzúrázásra használt technológiák, valamint a szoftverek sebezhetősége vonatkozásában.

Ezzel összefüggésben szakértői konzultációkra került sor, többek között a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó szakértők találkozója, a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport és az export-ellenőrzési rendszerek keretében. A sürgős reagálást igénylő helyzetek kezelését célzó intézkedések meghozatalára a jövőben is (az EUMSZ 215. cikkén alapuló) szankciók, illetve nemzeti intézkedések révén kerül sor. Ezenkívül további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az export-ellenőrzési rendszerek területén multilaterális megállapodások szülessenek. A kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó uniós ellenőrzési politika folyamatban lévő felülvizsgálata és a vonatkozó bizottsági közlemény elkészítése keretében pedig meg kell vizsgálni az e kérdés kezelését célzó lehetőségeket. Ezzel összefüggésben mindhárom intézmény nyugtázta a Wassenaari Megállapodásban részt vevő államok között 2013. december 4-én született azon megállapodást, hogy ellenőrzés alá vonják a számítógépes rendszerekhez illetéktelen hozzáférést biztosító komplex felügyeleti eszközöket és az IP-hálózatok felügyeleti rendszereit.

Annak érdekében, hogy tovább javuljon az export-ellenőrzési rendszer és annak alkalmazása az európai egységes piac keretei között, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság arra is kötelezettséget vállalt, hogy továbbfejleszti a rendelet I. mellékletének hatályán kívül eső kettős felhasználású termékekre vonatkozó, a jelenleg alkalmazott ún. „mindenre kiterjedő” mechanizmust.


A Bizottság nyilatkozata a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról

E rendelettel összefüggésben a Bizottság emlékeztet az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 15. pontjában tett kötelezettségvállalására, miszerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról a Parlament számára teljes körű tájékoztatást nyújt, és biztosítja a dokumentációhoz való teljes körű hozzáférést.


A Bizottság nyilatkozata a rendelet aktualizálásáról

A stratégiai termékek mozgására (kivitel, transzfer, brókertevékenység és tranzit) irányuló integráltabb, hatékonyabb és egységesebb európai megközelítés érdekében a Bizottság – a lehető legrövidebb időn belül – új javaslatot fog előterjeszteni a rendelet aktualizálására.


12.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 173/84


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 600/2014/EU RENDELETE

(2014. május 15.)

a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

A pénzügyi válság rámutatott a pénzügyi piacok átláthatóságának gyengeségeire, amelyek káros társadalmi-gazdasági következményekkel járhatnak. Az átláthatóság erősítése egyike a pénzügyi rendszer erősítésével kapcsolatos közös elveknek, amint azt a G20-ak vezetőinek 2009. április 2-i londoni nyilatkozata megerősítette. Az átláthatóság erősítése érdekében és a pénzügyi eszközök belső piacának működését javítandó be kell vezetni egy új keretrendszert amely a pénzügyi eszközök piacán egységes követelményeket ír elő az ügyletek átláthatósága tekintetében. A keretrendszernek átfogó szabályokat kell megállapítania a pénzügyi eszközök széles köre számára. A keretrendszernek a részvények tekintetében ki kell egészítenie a megbízások és ügyletek átláthatóságára vonatkozó, a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) megállapított követelményeket.

(2)

A Jacques de Larosière által elnökölt, az európai uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű csoport felkérte az Uniót, hogy dolgozzon ki harmonizáltabb pénzügyi szabályozást. A jövőbeli európai felügyeleti struktúrára való tekintettel az Európai Tanács 2009. június 18–19-én hangsúlyozta egy európai egységes szabálykönyv kialakításának szükségességét, amely valamennyi pénzügyi intézményre alkalmazandó lenne a belső piacon.

(3)

Az új jogi szabályozásnak ennek következtében két különböző jogi eszközből kell állnia: egy irányelvből és e rendeletből. A két jogi eszköznek együtt kell megteremtenie a befektetési vállalkozásokra, a szabályozott piacokra és az adatszolgáltatókra vonatkozó követelményeket szabályozó jogi keretrendszert. Ezt a rendeletet ezért az említett irányelvvel együtt kell értelmezni. A következő tényezők indokolják egy olyan jogalap igénybevételét, amely alapján rendelet hozható: bizonyos követelmények tekintetében egy olyan egységes szabálygyűjtemény létrehozásának szükségessége, amely valamennyi intézmény számára kötelező, a potenciális szabályozási arbitrázs elkerülése, valamint a nagyobb jogbiztonság és a kevésbé bonyolult szabályozás biztosítása a piaci szereplők számára. A még fennálló kereskedési akadályok lebontása és a nemzeti jogok közötti eltérésekből adódó, még fennálló jelentős versenytorzulások megszüntetése érdekében, illetve a jövőben valószínűleg felmerülő kereskedési akadályok és jelentős versenytorzulások megelőzése céljából minden tagállamban alkalmazandó, egységes szabályokat megállapító rendelet elfogadására van szükség. E közvetlenül alkalmazandó jogi aktus célja, hogy meghatározó módon hozzájáruljon a belső piac zavartalan működéséhez, és következésképpen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikkén kell alapulnia, az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban.

(4)

A 2004/39/EK irányelv szabályokat állapított meg egyrészt a szabályozott piacra bevezetett részvények kereskedés előtti és kereskedés utáni átláthatósága tekintetében, másrészt a szabályozott piacra bevezetett pénzügyi eszközökkel folytatott ügyleteknek az illetékes hatóságok felé való bejelentése kapcsán. Az irányelvet át kell dolgozni, hogy megfelelően tükrözze a pénzügyi piacok fejleményeit, valamint kezelje azokat a gyengeségeket és megszüntesse azokat a hiányosságokat, amelyek többek között a pénzügyi piac válsága során napvilágra kerültek.

(5)

A kereskedésre és a szabályozási átláthatósági előírásokra vonatkozó rendelkezéseknek a közvetlenül alkalmazandó jog formáját kell ölteniük, amelyet minden befektetési vállalkozásra alkalmazni kell, amely vállalkozásoknak az Unió minden piacán egységes szabályokat kell követniük annak érdekében, hogy megvalósuljon az egységes szabályozási keretrendszer egységes alkalmazása, és ezáltal Unió-szerte erősödjön a piacok átláthatóságába vetett bizalom, csökkenjen a szabályozás összetettsége és a befektetési vállalkozások – különösen a határokon átnyúló alapon működő pénzügyi intézmények – megfelelési költségei, és hozzájáruljon a versenytorzulások kiküszöböléséhez. E szabályozási célok megvalósításához és – a nemzeti követelmények közötti, egy irányelv átültetésének eredményeként esetleg adódó eltérések megelőzése révén – az egyenlő feltételek biztosításához egy rendelet elfogadása a legalkalmasabb.

(6)

Fontos biztosítani, hogy a pénzügyi eszközökkel való kereskedés – amennyire csak lehetséges – szervezett helyszíneken történjen, és hogy valamennyi ilyen helyszín megfelelően szabályozott legyen. A 2004/39/EK irányelv alapján kialakultak olyan kereskedési rendszerek, amelyeket a szabályozási rendszer nem ragadott meg kellőképpen. Bármely pénzügyi eszközökkel kapcsolatos kereskedési rendszert – például a jelenleg brókerek összepárosító rendszereiként ismert szervezeteket – a jövőben megfelelően szabályozás alá kell vonni és a multilaterális kereskedési helyszínek egyik típusaként vagy rendszeres internalizálóként kell engedélyezni az e rendeletben és a 2014/65/EU irányelvben (5) foglalt feltételeknek megfelelően.

(7)

Tisztázni kell és fenn kell tartani a szabályozott piac és a multilaterális kereskedési rendszer (MTF) egymással szorosan összefüggő fogalommeghatározását azon tény tükrözésére, hogy ezek ténylegesen azonos szervezett kereskedési funkcionalitást képviselnek. A fogalommeghatározásoknak ki kell zárniuk azokat a bilaterális rendszereket, amelyeknél a befektetési vállalkozás minden ügyletet saját számlájára köt meg, még a vevő és az eladó között közvetítő, kockázatot nem vállaló másik félként is. A szabályozott piacok és az MTF-ek számára nem engedélyezhető, hogy saját eszköz terhére végrehajtsanak ügyfélmegbízásokat. A „rendszer” kifejezés magában foglalja a szabályrendszerekből és kereskedési platformokból álló piacokat, valamint azokat is, amelyek csak valamely szabályrendszer alapján működnek. A szabályozott piacok és MTF-ek nem kötelesek „technikai” rendszert működtetni a megbízások összepárosítására, és lehetővé kell tenni számukra egyéb kereskedési protokollok működtetését, beleértve az olyan rendszereket is, amelyekben a felhasználók több szolgáltatótól kért jegyzések alapján kereskedhetnek. E rendelet értelmében szabályozott piac vagy MTF azon piac, amely a tagsághoz, az eszközök kereskedésre történő bevezetéséhez, a tagok közötti kereskedéshez, a bejelentéshez és adott estben az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségekhez kapcsolódó szempontokra vonatkozó szabályrendszerekből áll, és az ilyen szabályok alapján megkötött ügyleteket úgy kell tekinteni, mint amelyeket valamely szabályozott piac vagy MTF rendszereiben kötöttek meg. A „vételi és eladási szándék” kifejezést tágan kell értelmezni, és az magában foglalja a megbízásokat, a jegyzéseket és a szándék jelzését.

Az egyik fontos követelmény azzal a kötelezettséggel kapcsolatos, amely szerint a szándékokat a rendszerben a rendszer működtetője által megállapított beavatkozást kizáró szabályok révén kell egyeztetni. Ezen követelmény azt jelenti, hogy a szándékok egyeztetésének a rendszer szabályai alapján vagy a rendszer protokolljai vagy belső működési eljárásai révén – beleértve a számítógépes szoftverben megtestesülő eljárásokat – kell történnie. A „beavatkozást kizáró szabályok” kifejezés olyan szabályokat jelent, amelyek kizárják azt, hogy a szabályozott piac, vagy a piacműködtető, vagy az MTF-et működtető befektetési vállalkozás beavatkozhasson abba, hogy a szándékok hogyan lépnek egymással kölcsönhatásba. A fogalommeghatározások megkövetelik, hogy az érdekek egyeztetése olyan módon történjen, hogy az szerződést eredményezzen, ami akkor következik be, ha a végrehajtás a rendszer szabályai alapján vagy a rendszer protokolljain vagy belső működési eljárásain keresztül történik.

(8)

Az uniós pénzügyi piacok átláthatóbbá és hatékonyabbá tétele és a multilaterális kereskedési szolgáltatásokat kínáló különféle helyszínek versenyfeltételeinek egyenlővé tétele érdekében szükség van a kereskedési helyszín egy új kategóriája, a szervezett kereskedési rendszer (OTF) bevezetésére a kötvények, strukturált pénzügyi termékek, kibocsátási egységek és származtatott termékek vonatkozásában, továbbá biztosítani kell ennek megfelelő szabályozását és azt, hogy a rendszerhez való hozzáférés tekintetében megkülönböztetést kizáró szabályokat alkalmazzon. Az említett új kategóriát nagy vonalakban úgy határozták meg, hogy most és a jövőben képesnek kell lennie arra, hogy a kereskedés szervezett végrehajtásának és szervezésének összes olyan típusát átfogja, amelyek a meglévő helyszínek funkcióinak vagy szabályozói előírásainak nem felelnek meg. Következésképpen olyan szervezeti előírásokat és átláthatósági szabályokat kell alkalmazni, amelyek támogatják az árak hatékony feltárását. Az új kategória magában foglalja azokat a rendszereket is, amelyek az elszámolásra alkalmas és kellően likvid származtatott termékek kereskedésére is szóba jöhetnek.

Az új kategóriába nem tartozhatnak bele azok a rendszerek, amelyeknél a rendszerben a kereskedés valódi végrehajtására vagy a szervezésére nem kerül sor – mint például azok a hirdetőtáblák, amelyeket a vételi és eladási szándékok meghirdetésére használnak – vagy azok a szervezetek, amelyek potenciális vevői és eladói szándékokat gyűjtenek össze vagy vonnak össze, sem az elektronikus, kereskedés utáni megerősítést végző szolgáltatások, sem pedig a portfóliótömörítés, amely a portfóliók piaci kockázatának megváltoztatása nélkül csökkenti a meglévő származtatottügylet-portfóliók nem piaci kockázatát. A portfóliótömörítést olyan vállalkozások sora biztosíthatja, amelyeket ekként e rendelet vagy a 2014/65/EU irányelv nem szabályoz, például központi szerződő felek (a továbbiakban: a CCP-k), kereskedési adattárak, valamint befektetési vállalkozások vagy piacműködtetők. Célszerű egyértelművé tenni, hogy ha befektetési vállalkozások és piacműködtetők portfóliótömörítést végeznek, e rendelet és a 2014/65/EU irányelv bizonyos rendelkezései a portfóliótömörítéssel kapcsolatban nem alkalmazandók. Mivel a központi értéktárakra az egyes befektetési szolgáltatások nyújtása vagy egyes befektetési tevékenység gyakorlása során ugyanazok a követelmények lesznek irányadók, mint a befektetési vállalkozásokra, e rendeletnek és a 2014/65/EU irányelvnek a rendelkezéseit nem kell alkalmazni az általuk nem szabályozott, portfóliótömörítési tevékenységet folytató vállalkozások tekintetében.

(9)

Az OTF ezen új kategóriája a meglévő kereskedési helyszíneket fogja kiegészíteni. Míg a szabályozott piacokra és az MTF-ekre az ügyleteknek a beavatkozást kizáró szabályok szerinti végrehajtása a jellemző, egy OTF működtetőjének a megbízást mérlegelési alapon kell végrehajtania, adott esetben betartva az átláthatóságot szolgáló, kereskedés előtti adatszolgáltatás követelményeit és a legjobb teljesítést előíró kötelezettségeket is. Következésképpen, az üzletviteli szabályokat, a legjobb teljesítést és az ügyfélmegbízások kezelésével kapcsolatos kötelezettségeket alkalmazni kell a befektetési vállalkozás vagy piacműködtető által működtetett OTF-en megkötött ügyletekre. Megemlítendő továbbá, hogy az OTF üzemeltetésére engedéllyel rendelkező minden piacműködtetőnek meg kell felelnie a 2014/65/EU irányelv 1. fejezetének a befektetési vállalkozások engedélyezésére vonatkozó feltételek és eljárások tekintetében. Az OTF-et működtető befektetési vállalkozás, illetve piacműködtető két különböző szinten kell, hogy képes legyen mérlegelési joga gyakorlására: először, amikor úgy dönt, hogy az OTF-ben megbízást ad le vagy von vissza, és másodszor, amikor úgy dönt, hogy egy adott megbízást nem párosít az adott időpontban a rendszerben rendelkezésre álló megbízásokkal, feltéve, hogy ez megfelel az ügyfelektől kapott egyedi utasításoknak és a legjobb teljesítésre vonatkozó kötelezettségének.

Az ügyfélmegbízásokat összepárosító rendszerek esetében a piacműködtetőnek képesnek kell lennie dönteni arról, hogy két vagy több ügyfélmegbízást párosít-e, illetve hogy ezekből mikor és mennyit párosít a rendszerben. A 2014/65/EU irányelv 20. cikkének (1), (2), (3) és (5) bekezdésével összhangban és a 2014/65/EU irányelv 20. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül, a vállalkozásnak képesnek kell lennie elősegíteni az ügyfelek közötti alkut azzal, hogy két vagy több, egymással potenciálisan összeegyeztethető kereskedési szándékot hoz össze egy ügyletben. Az OTF működtetőjének mindkét mérlegelési szinten szem előtt kell tartania a 2014/65/EU irányelv 18. és 27. cikke szerinti kötelezettségeit. Az OTF-et üzemeltető piacműködtetőnek vagy befektetési vállalkozásnak egyértelművé kell tennie a helyszín felhasználói számára, hogy hogyan fogja gyakorolni a mérlegelési jogát. Mivel egy OTF valódi kereskedési platformot jelent, a platform működtetőjének semlegesnek kell lennie. Emiatt az OTF-et működtető piacműködtető vagy a befektetési vállalkozás számára a megkülönbözetésmentes teljesítéssel kapcsolatos kötelezettségeket kell előírni, és nem engedhető meg, hogy az OTF-et működtető befektetési vállalkozás, piacműködtető vagy a befektetési vállalkozással vagy piacműködtetővel azonos csoportba vagy jogi személyhez tartozó más szervezet az OTF-ben a saját tőkéjét felhasználva bármiféle ügyfélmegbízást végrehajtson.

Az OTF működtetője számára engedélyezni kell, hogy egy vagy több – kötvényre, strukturált pénzügyi termékre, kibocsátási egységre vagy a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 5. cikke szerint elszámolási kötelezettség alá esőnek nem nyilvánított származtatott termékre vonatkozó – ügyfélmegbízás végrehajtásának a megkönnyítése céljából a 2014/65/EU irányelv értelmében vett „saját kitettség nélküli ügyletpárosítást” alkalmazzon, feltéve, hogy az ügyfél hozzájárult az említett eljáráshoz. A likvid piaccal nem rendelkező állampapírokkal kapcsolatban az OTF-et működtető piacműködtetőnek vagy a befektetési vállalkozásnak képesnek kell lennie a saját kitettség nélküli ügyletpárosítás számlájától eltérő saját számláján ügyeleteket folytatni. Saját kitettség nélküli ügyletpárosítás végzésekor meg kell felelni az átláthatóságot szolgáló, kereskedés előtti és utáni adatszolgáltatás követelményeit, valamint a legjobb teljesítésre vonatkozó kötelezettségnek. Az OTF-et működtető piacműködtető vagy a befektetési vállalkozással vagy piacműködtetővel azonos csoportba vagy jogi személyhez tartozó más szervezet az általa működtetett OTF-ben rendszeres internalizálóként nem léphet fel. Ezen túlmenően a potenciális összeférhetetlenség megfelelő kezelésével kapcsolatban az OTF működtetőjére ugyanolyan kötelezettségeknek kell vonatkozniuk, mint egy MTF-re.

(10)

Minden szervezett kereskedésnek szabályozott helyszíneken kell lezajlania és teljesen átláthatónak kell lennie, mind a kereskedés előtt, mind utána. A megfelelően beállított átláthatósági követelményeket ezért a kereskedési helyszínek minden típusára, és minden ott kereskedett pénzügyi eszközre alkalmazni kell.

(11)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedés minél inkább a szabályozott kereskedési helyszíneken és a rendszeres internalizálóknál folyjon, ez a rendelet a szabályozott piacon való kereskedésre engedélyezett vagy kereskedési helyszínen kereskedett részvényekre vonatkozó kereskedési kötelezettséget vezet be a befektetési vállalkozások számára. Ez azt jelenti, hogy a befektetési vállalkozásoknak minden ügyletet, azaz a saját számlás ügyleteket és az ügyfélmegbízások végrehajtása keretében folytatott ügyleteket szabályozott piacon, MTF-en, rendszeres internalizálónál vagy egyenértékű harmadik országbeli kereskedési helyszínen kell végrehajtaniuk. Azonban e kereskedési kötelezettség alól indokolt esetben felmentést kell biztosítani. Indokolt eset, amikor az ügyletek jellege nem szisztematikus, ad hoc, rendszertelen és nem gyakori, valamint az olyan technikai ügyletek – mint például a „give-up” ügyletek –, amelyek nem járulnak hozzá az árfeltárási folyamathoz. A kereskedési kötelezettség alóli ilyen kizárás nem használható a referenciaárra és a letárgyalt árra vonatkozó mentesség használata kapcsán bevezetett korlátozások megkerülésére vagy egy brókereket összepárosító rendszer vagy más párosító rendszer működtetésére.

A rendszeres internalizálón keresztül végrehajtott ügyletek lehetősége nem sérti a rendszeres internalizálókra vonatkozó, ebben a rendeletben előírt rendszert. A jogalkotó szándéka az, hogy ha maga a befektetési vállalkozás teljesíti az ebben a rendeletben előírt vonatkozó kritériumokat, amelyek alapján az adott részvény tekintetében rendszeres internalizálónak tekinthető, akkor ilyen formában hajthatja végre a kereskedést; ha azonban a befektetési vállalkozás az adott részvény tekintetében nem tekinthető rendszeres internalizálónak, akkor még mindig végrehajthatja a kereskedést egy másik rendszeres internalizálón keresztül, amennyiben ez megfelel a legjobb teljesítésre vonatkozó kötelezettségének, és ez a lehetőség a rendelkezésére áll. Továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök multilaterális kereskedelmét megfelelően szabályozzák, a multilaterális alapon belső párosító rendszereket üzemeltető befektetési vállalkozásoknak rendelkezniük kell MTF engedéllyel. Pontosítani kell, hogy a 2014/65/EU irányelvben szereplő legjobb teljesítésre vonatkozó rendelkezéseket úgy kell alkalmazni, hogy azok ne akadályozzák az e rendelet szerinti kereskedési kötelezettségeket.

(12)

A letéti igazolásokkal, a tőzsdén kereskedett alapokkal, a certifikátokkal, hasonló pénzügyi eszközökkel és szabályozott piacra nem bevezetett részvényekkel folytatott kereskedés nagyrészt ugyanolyan módon történik, és közel azonos gazdasági célt követ, mint az olyan részvényekkel folyó kereskedés, amelyeket egy szabályozott piac kereskedésébe bevezettek. A szabályozott piacon a kereskedésbe bevezetett részvényekre alkalmazandó átláthatósági rendelkezéseket így ezekre a pénzügyi eszközökre is ki kell terjeszteni.

(13)

Noha elviekben a piacok hatékony működése érdekében elvben el lehet ismerni a kereskedés előtti átláthatóság alóli mentességek rendszerének szükségességét, a 2004/39/EK irányelv és az 1287/2006/EK bizottsági rendelet (7) alapján a részvényekre alkalmazott tényleges mentességi rendelkezések gondos vizsgálatot igényelnek hatókörük és alkalmazott feltételeik további alkalmassága szempontjából. A részvények és esetleg más, hasonló pénzügyi eszközök, és nem részvényjellegű termékek számára egyedi piaci modellek, és megbízási típusok és nagyságrendek esetén a kereskedés előtti átláthatóság alól adott mentességek egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Hatóság, a továbbiakban: EÉPH) értékelnie kell, hogy a mentesség alkalmazása iránti egyéni kérelmek rendszere összeegyeztethető-e az e rendeletben meghatározott és az e rendeletben előírt felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott szabályokkal. Az EÉPH-nak értékelését vélemény formájában kell megfogalmaznia, az 1095/2010/EU rendelet 29. cikkének megfelelően. Emellett a részvényeknél már létező mentességeket az EÉPH-nak felül kell vizsgálnia megfelelő határidőn belül, és – ugyanazt az eljárást követve – értékelést kell készítenie arról, hogy még megfelelnek-e az e rendeletben és az e rendeletben előírt, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglalt szabályoknak.

(14)

A pénzügyi válság napvilágra hozott adott gyengeségeket a részvényektől eltérő pénzügyi eszközök kereskedési lehetőségeivel és árfolyamaival kapcsolatos információk piaci szereplők számára biztosított hozzáférhetőségét illetően, mégpedig az időzítés, a felbonthatóság, az egyenlő hozzáférés és a megbízhatóság szempontjából. Olyan megfelelő időben alkalmazandó kereskedés előtti és kereskedés utáni átláthatósági előírások bevezetésére van tehát szükség, amelyek figyelembe veszik a részvényektől eltérő pénzügyi eszközök egyedi típusainak eltérő jellemzőit és piaci struktúráit, és amelyeket szükség szerint kiigazítanak annak érdekében, hogy különböző típusú kereskedési rendszerekben, többek között ajánlati könyves, jegyzésvezérelt, a hibrid, az időszakos aukciós kereskedési és a telefonos kereskedési rendszereket is, alkalmazhatók legyenek. Annak érdekében, hogy az összes releváns pénzügyi eszköz tekintetében létezzen egy megbízható átláthatósági keretszabály, az előírásokat alkalmazni kell az olyan kötvényekre és strukturált pénzügyi termékekre, kibocsátási egységekre és az olyan származtatott termékekre, amelyekkel kereskedési helyszínen kereskednek. Ezért a kereskedés előtti átláthatóság alóli mentességeket és a halasztott közzététel feltételeinek módosítását csak bizonyos meghatározott esetekben kell levetővé tenni.

(15)

Be kell vezetni a megfelelő szintű kereskedési átláthatóságot a kötvények, a strukturált pénzügyi termékek és a származtatott termékek piacain, annak érdekében, hogy ez segítse a termékek értékelését, valamint az árképzés hatékonyságát. A strukturált pénzügyi termékeknek nevezetesen tartalmazniuk kell a 809/2004/EK bizottsági rendelet (9) 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott eszközfedezetű értékpapírokat, amelyek egyebek között magukban foglalják a fedezett adósságkötelezvényeket.

(16)

A kereskedési helyszíneken egységesen alkalmazandó feltételek biztosítása érdekében ugyanazokat a kereskedés előtti és kereskedés utáni átláthatósági előírásokat kell alkalmazni a különféle típusú helyszínekre. Az átláthatósági előírásokat a pénzügyi eszközök különböző fajtáihoz, többek között a részvényekhez, a kötvényekhez és a származtatott termékekhez kell hozzáigazítani, figyelembe véve a befektetők és a kibocsátók, köztük a kötvénykibocsátók érdekeit, valamint a piac likviditását. Az előírásokat a kereskedés különböző fajtáihoz, ezen belül az ajánlati könyves és a jegyzésvezérelt rendszerekhez, például az jegyzéskérési rendszerhez, valamint a hibrid és a telefonos bróker-rendszerekhez kell hozzáigazítani, és figyelembe kell venni az ügyletek nagyságrendjét, ideértve a forgalmat és más releváns kritériumokat.

(17)

Az árképzési folyamatra irányuló kedvezőtlen hatások elkerülése érdekében be kell vezetni egy megfelelő volumenkorlátozási mechanizmust az olyan rendszerekbe bevitt megbízásokra vonatkozóan, amelyek olyan kereskedési módszertanon alapulnak, amelynél az ár megállapítására egy referenciaárral összhangban kerül sor, továbbá egyes előre letárgyalt ügyletekre vonatkozóan. E mechanizmusnak kettős korlátot kell bevezetnie: egyrészt az adatszolgáltatási mentességet igénybe vevő egyes kereskedési helyszínekre vonatkozó volumenkorlátot kell alkalmazni annak érdekében, hogy minden egyes kereskedési helyszínen csak a kereskedés bizonyos százaléka tartozhasson a mentesség körébe, másrészt egy általános volumenkorlátot kell alkalmazni, amelynek a túllépése esetén az Unió egészében sor kerülne e mentességek felfüggesztésére. Ami az előre letárgyalt ügyleteket illeti, a mechanizmusnak csak azokra az ügyletekre kell vonatkoznia, amelyeket az aktuális, mennyiséggel súlyozott átlagos árrésen belül kötnek meg az ajánlati könyv vagy a rendszert működtető kereskedési helyszín árjegyzőinek jegyzései alapján. A mechanizmus alkalmazásából ki kell zárni azokat az előre letárgyalt ügyleteket, amelyek nem likvid részvényekre, letéti igazolásokra, tőzsdén kereskedett alapokra, certifikátokra és más hasonló pénzügyi eszközökre vonatkoznak, és azokat az ügyleteket, amelyekre az aktuális piaci ártól eltérő feltételek vonatkoznak, mivel ezek nem járulnak hozzá az árképzési folyamathoz.

(18)

Annak biztosítására, hogy a tőzsdén kívül lebonyolított kereskedés ne veszélyeztesse a hatékony árfeltárási mechanizmust vagy az átlátható egyenlő versenyfeltételeket a kereskedés módjai között, a kereskedés előtti adatszolgáltatásra megfelelő, az átláthatóságot szolgáló követelményeket kell alkalmazni a pénzügyi eszközökkel tőzsdén kívül saját számlára kereskedő befektetési vállalkozások esetében, amennyiben ezt rendszeres internalizálóként végzik részvényekkel, letéti igazolásokkal, tőzsdén kereskedett alapokkal, certifikátokkal és más hasonló, likvid piaccal rendelkező pénzügyi eszközökkel, valamint olyan kötvényekkel, strukturált pénzügyi eszközökkel, kibocsátási egységekkel és származtatott termékekkel, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek, és amelyek piaca likvid.

(19)

Az ügyfélmegbízásokat saját eszköz terhére végrehajtó befektetési vállalkozást rendszeres internalizálónak kell tekinteni, kivéve, ha az ügyleteket kereskedési helyszínen kívül, alkalmi, ad hoc és rendszertelen alapon bonyolítják le. Ezért a rendszeres internalizálókat olyan befektetési vállalkozásként kell meghatározni, amely az ügyfélmegbízásait kereskedési helyszínen kívül, szervezetten, gyakran, rendszeresen és jelentős nagyságrendben, saját számlára kereskedve hajtja végre. A rendszeres internalizálókra vonatkozó, e rendeletben foglalt követelményeket kizárólag azon egyes pénzügyi eszközök vonatkozásában (például ISIN-kód szinten) kell alkalmazni a befektetési vállalkozásokra, amelyek tekintetében rendszeres internalizálóként járnak el. Annak biztosítása érdekében, hogy a rendszeres internalizáló fogalommeghatározását objektíven és ténylegesen alkalmazni lehessen a befektetési vállalkozásokra, a rendszeres internalizálásra vonatkozóan előzetesen meg kell határozni egy küszöbértéket, pontosan megadva, hogy mit jelent a gyakori, rendszeres és jelentős nagyságrendű saját számlás kereskedés.

(20)

Míg a szervezett kereskedési rendszer bármely rendszer vagy létesítmény lehet, ahol több harmadik fél részéről vételi és eladási szándékok hatnak egymásra a rendszerben, a rendszeres internalizálónak nem szabad megengedni, hogy harmadik felek vételi és eladási szándékait összehozza. Rendszeres internalizálónak kell tekinteni például az úgynevezett egy üzletkötős platformokat, ahol a kereskedés egyetlen befektetési vállalkozással szemben történik, amennyiben megfelelnek az e rendeletben foglalt követelményeknek. Ugyanakkor nem tekintendők rendszeres internalizálónak az úgynevezett több üzletkötős platformok, amelyeken több üzletkötő működik közre ugyanazon pénzügyi eszköz vonatkozásában.

(21)

A rendszeres internalizálóknak kereskedelmi politikájuk alapján és objektív, megkülönböztetésmentes módon – az ügyfél-kategóriák között különbséget téve – képeseknek kell lenniük eldönteni, hogy mely ügyfeleknek biztosítják a hozzáférést jegyzéseikhez, és fel kell jogosítani őket az ügyfelek közötti, például hitelkockázat tekintetében fennálló különbségek figyelembevételére is. A szokásos piaci nagyságrendet meghaladó tőkeügyletek és az adott pénzügyi eszközre jellemző nagyságrendet meghaladó, tőkeügyletektől eltérő ügyletek vonatkozásában a rendszeres internalizálók nem kötelezhetők kötelező érvényű jegyzések közzétételére, ügyfélmegbízások végrehajtására és jegyzéseik hozzáférhetővé tételére. A rendszeres internalizálók kötelezettségeiknek való megfelelését az illetékes hatóságoknak kell ellenőrizniük, és az ellenőrzés lehetővé tétele érdekében tájékoztatást kell nyújtani az illetékes hatóságok számára.

(22)

E rendeletnek nem célja, hogy rendszeres internalizálón kívül előírja a kereskedés előtti átláthatósági szabályok alkalmazását a tőzsdén kívüli ügyletekre,

(23)

A piaci adatoknak könnyen és egyszerűen hozzáférhetőknek kell lenniük a felhasználók számára, a lehető legjobban kibontott formátumban, hogy a befektetők – és az igényeiket kiszolgáló adatszolgáltatók – az adatmegoldásokat a lehető legnagyobb mértékben az igényeire szabhassák. Ezért a kereskedés előtti és a kereskedés utáni átláthatósági adatokat „leválasztott” módon kell nyilvánosságra hozni, az adatokat megvásárló piaci szereplők költségeinek csökkentése érdekében.

(24)

A 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10) és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (11) teljes mértékben alkalmazni kell a személyes adatoknak a tagállamok és az EÉPH által e rendelet – és különösen a IV. cím – alkalmazásában folytatott cseréjére, átadására és feldolgozására.

(25)

Figyelembe véve a felek által a G20-ak pittsburghi, 2009. szeptember 25-i csúcstalálkozóján elért megállapodást arról, hogy a szabványosított tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket a tőzsdékre vagy adott esetben elektronikus kereskedési platformokra kell áthelyezni, meg kell határozni a hivatalos szabályozási eljárást a pénzügyi szerződő felek és a nagy nem-pénzügyi szerződő felek közötti kereskedés kötelezővé tételére minden olyan származtatott termék tekintetében, amelyekről megállapítást nyert, hogy elszámolásra alkalmasak és kellően likvidek ahhoz, hogy bekerüljenek azon kereskedési helyszínek valamelyikére, amelyek hasonló szabályozás alá tartoznak, és a résztvevők számára lehetővé teszik, hogy több szerződő féllel kereskedjenek. A kellő likviditás felmérésekor figyelembe kell venni a piac nemzeti szintű jellegzetességeit, ideértve az olyan elemeket, mint a piaci szereplők száma és típusa az adott piacon, és az ügyletek sajátosságait, mint például az ügyletek nagyságrendje és gyakorisága az adott a piacon.

Egy származtatott termék kategóriájának likvid piacát a kereskedett termékek számához viszonyítva nagy számú aktív piaci szereplő jelenléte jellemzi – beleértve a piaci likviditási kínálatot biztosító és ilyen keresletet támasztó szereplők megfelelő elegyének jelenlétét is –, akik e termékekkel gyakran, a nagynak minősülő nagyságrendnél kisebb nagyságrendben kereskednek. E piaci tevékenységet az adott származtatott termék tekintetében a párosítatlan vételi és eladási ajánlatok nagy számának kell jeleznie, amely a szokásos piaci nagyságrendű ügyletek esetében alacsony különbözetet eredményez az eladási és a vételi ár között. A kellő likviditás értékelésekor figyelembe kell venni, hogy egy származtatott termék likviditása a piaci feltételektől és a termék életciklusától függően számottevően változhat.

(26)

Figyelembe véve egyfelől a felek által a G20-ak pittsburghi, 2009. szeptember 25-i csúcstalálkozóján elért megállapodást arról, hogy a szabványosított tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket a tőzsdékre vagy adott esetben elektronikus kereskedési platformokra kell áthelyezni, másfelől pedig a különféle tőzsdén kívül kereskedett származtatott termékek alacsonyabb likviditását, gondoskodni kell azon alkalmas helyszínek megfelelő választékáról, ahol a kötelezettségvállalás nyomán a kereskedés megvalósulhat. Az alkalmas helyszínekre jól összehangolt szabályozási előírásokat kell alkalmazni a szervezeti és működési szempontok, az összeférhetetlenségi szabályok, a kereskedési tevékenységek ellenőrzése, kereskedés előtti és kereskedés utáni átláthatóság pénzügyi eszközhöz és a kereskedési rendszer típusához történő hozzáigazítása kapcsán, valamint hogy több harmadik fél kereskedési szándékai képesek legyenek egymással kölcsönhatásra lépni. A teljesítési és likviditási feltételek javítása érdekében azonban a helyszínek működtetői számára lehetővé kell tenni, hogy e kötelezettségvállalás nyomán több harmadik féllel mérlegelésen alapuló módon szervezzenek meg ügyleteket.

(27)

Azon kötelezettség, amely szerint azon származtatott termékekkel, amelyek kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozónak nyilvánított kategóriához tartoznak, szabályozott piacon, MTF-en, OTF-en vagy harmadik országbeli kereskedési helyszínen kell ügyleteket kötni, nem alkalmazandó a nem árképző hatású, kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatások azon komponenseire, amelyek a 648/2012/EU rendelettel összhangban a portfóliók piaci kockázatának megváltoztatása nélkül csökkentik a származottügylet-portfóliók, többek között a meglévő, tőzsdén kívüli származtatott termékek portfólióinak nem piaci kockázatát. Továbbá miközben célszerű rendelkezni a portfóliótömörítés tekintetében, e rendeletnek nem célja megakadályozni az egyéb kereskedés utáni kockázatcsökkentő szolgáltatások igénybevételét.

(28)

Az ilyen származtatott termékekre megállapított kereskedési kötelezettségnek lehetővé kell tennie az alkalmas kereskedési helyszínek közötti hatékony versenyt. Ezért a kereskedési helyszínek nem követelhetnek maguknak kizárólagos jogokat semmiféle származtatott termékek vonatkozásában ennek a kereskedési kötelezettségnek az alapján, megakadályozva más kereskedési helyszíneket abban, hogy ezen finanszírozási eszközökben kereskedést kínáljanak. Ahhoz, hogy a kereskedési helyszínek között hatékony verseny legyen a származtatott termékeknél, igen fontos, hogy a kereskedési helyszínek megkülönböztetésmentes és átlátható módon férjenek hozzá a CCP-khez. A CCP megkülönböztetésmentes hozzáférhetősége azt jelenti, hogy a kereskedési helyszínnek joga van a megkülönböztetésmentes bánásmódhoz abból a szempontból, hogy a platformján kereskedett szerződéseket hogyan kezelik a biztosítéki követelmények, a gazdasági szempontból egyenértékű szerződések nettósítása, valamint az ugyanazon CCP által elszámolt összefüggő szerződések letéteinek egymással szembeni beszámítására (cross-margining), és a megkülönböztetésmentes elszámolási díjak tekintetében.

(29)

Az illetékes hatóságok jogköreit ki kell egészíteni egy egyértelmű mechanizmussal bármely olyan pénzügyi eszköz vagy strukturált betét forgalomba hozatalának, forgalmazásának és értékesítésének megtiltására vagy korlátozására, amely komoly aggályokat vet fel a befektetővédelem, a pénzügyi piacok vagy az árupiacok szabályos működése és integritása vagy a pénzügyi rendszer egészének vagy részének stabilitása szempontjából, amihez az EÉPH – vagy strukturált betétek vonatkozásában az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankfelügyeleti Hatóság) (EBH) – számára megfelelő koordinációs és vészhelyzeti jogköröket kell biztosítani. E jogkörök illetékes hatóságok, illetve kivételes esetekben az EÉPH vagy az EBH általi gyakorlása számos egyedi, teljesítendő feltételnek van alárendelve. E feltételek teljesülése esetén az illetékes hatóságnak, illetve kivételes esetekben az EÉPH-nak vagy az EBH-nak képesnek kell lennie arra, hogy megelőző jelleggel, még a pénzügyi eszköz vagy strukturált betét forgalomba hozatalát, forgalmazását vagy ügyfelek számára történő értékesítését megelőzően bevezessen ilyen tilalmat vagy korlátozást.

Ezek a jogkörök nem tartalmaznak a terméknek az illetékes hatóság, az EÉPH vagy az EBH általi jóváhagyása vagy engedélyezése bevezetésére vagy alkalmazására vonatkozó semmilyen kötelezettséget, és nem mentesítik a befektetési vállalkozásokat azon kötelezettségük alól, hogy megfeleljenek az e rendeletben és a 2014/65/EU irányelvben meghatározott valamennyi releváns követelménynek. A pénzügyi piacokon folytatott tevékenységekből eredő, az árupiacokon jelentkező esetleges negatív externáliák ellensúlyozását célzó intézkedések lehetővé tétele érdekében szükséges az illetékes hatóságok részéről történő beavatkozás kritériumaként feltüntetni az árupiacok szabályos működésének és integritásának biztosítását is. Ez igaz különösen a mezőgazdasági árupiacokra, amelyek célja, hogy garantálják a lakosság számára az élelmiszerellátás biztonságát. Ezekben az esetekben az intézkedéseket az érintett árupiacokért illetékes hatóságokkal is egyeztetni kell.

(30)

Az illetékes hatóságoknak részletes adatokkal kell ellátniuk az EÉPH-t minden olyan kérésük kapcsán, amely egy származtatott ügylettel kapcsolatban egy pozíció csökkentésére, egyszeri korlát bevezetésére, valamint bármely ex-ante pozíciós limitre irányul, annak érdekében, hogy javítsák a koordinációt és e jogkörök alkalmazásának konvergenciáját. Bármely, illetékes hatóság által alkalmazott ex-ante pozíciós limit lényeges adatait közzé kell tenni az EÉPH weboldalán.

(31)

Az EÉPH számára lehetővé kell tenni, hogy bármely személytől kérhessen tájékoztatást a pozícióiról egy származtatott ügylet kapcsán, kérhesse a pozíció csökkentését, valamint korlátozhassa az egyes személyek arra való képességét, hogy egyéni ügyleteket kezdeményezzenek árupiaci származtatott termékekkel kapcsolatban. Az EÉPH ilyenkor értesíti a vonatkozó illetékes hatóságokat azokról az intézkedésekről, amelyeket tenni javasol, és ezeket az intézkedéseket közzé kell tennie.

(32)

A pénzügyi eszközökkel végzett ügyletek adatait be kell jelenteni az illetékes hatóságoknak, hogy képesek legyenek a piaci visszaélés potenciális eseteit felfedni és kivizsgálni, és hogy monitoring alá vonják a piacok tisztességes és szabályos működését, valamint a befektetési vállalkozások tevékenységeit. E felügyelet kiterjed minden olyan pénzügyi eszközre, amellyel valamely kereskedési helyszínen kereskednek, valamint azokra a pénzügyi eszközökre, amelyek esetében az alapul szolgáló eszközzel valamely kereskedési helyszínen kereskednek, vagy amelyek esetében az alapul szolgáló eszköz olyan pénzügyi eszközökből álló index vagy kosár, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek. A kötelezettségnek fenn kell állnia függetlenül attól, hogy az e pénzügyi eszközökkel folytatott ügyleteket valamely kereskedési helyszínen végezték-e. A befektetési vállalkozások szükségtelen adminisztratív terheinek elkerülése érdekében azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek piaci visszaélésre nem alkalmasak, ki kell zárni az adatszolgáltatási kötelezettség alól. A jelentéseknek a G-20-as kötelezettségvállalásoknak megfelelően jogi személyi azonosítót kell használniuk. Az EÉPH-nak jelentést kell benyújtania a Bizottságnak az illetékes hatóságnak tett ilyen jelentéstételről, és a Bizottságnak lépéseket kell tennie, hogy szükség esetén változtatásokat javasoljon.

(33)

A kereskedési helyszín működtetőjének az illetékes hatósága számára a pénzügyi eszközökre vonatkozóan releváns referenciaadatokat kell nyújtania. Az illetékes hatóságoknak késedelem nélkül továbbítaniuk kell ezeket az értesítéseket az EÉPH számára, amely azonnal közzéteszi azokat a weboldalán, hogy az EÉPH és az illetékes hatóságok az ügyleti jelentéseket felhasználhassák, elemezhessék és kicserélhessék.

(34)

Annak érdekében, hogy rendeltetésüknek megfelelően a piac monitoringjának eszközei legyenek, az ügyletjelentéseknek azonosítaniuk kell azt a személyt, aki a befektetési döntést meghozta, valamint azokat, akik annak teljesítéséért felelősek. A 236/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) előírt átláthatósági rendszeren túlmenően a short ügyletek megjelölése hasznos kiegészítő információt nyújt, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára a short ügyletek nagyságrendjének monitoringját. Az illetékes hatóságoknak teljes körű hozzáféréssel kell rendelkezniük a nyilvántartásokhoz a megbízás végrehajtásának valamennyi szakaszában, a kereskedésre vonatkozó kezdeti döntéstől annak teljesítéséig. Ezért a befektetési vállalkozásoknak nyilvántartást kell vezetniük a pénzügyi eszközökre vonatkozó valamennyi megbízásukról és ügyletükről, a platformok működtetőinek pedig nyilvántartást kell vezetniük a rendszereikbe benyújtott valamennyi megbízásról. Az EÉPH-nak koordinálnia kell az illetékes hatóságok közötti információcserét, annak biztosítására, hogy hozzáférjenek az ügyletek és megbízások összes nyilvántartásához, beleértve azokat, amelyeket a területükön kívül működő platformokra vittek fel a felügyeletük alá tartozó pénzügyi eszközök vonatkozásában.

(35)

Kerülni kell ugyanazon információ kettős bejelentését. A kereskedési adattáraknak benyújtott, a 648/2012/EU rendelettel összhangban iktatott vagy nyugtázott, a vonatkozó pénzügyi eszközökről szóló, minden előírt információt tartalmazó jelentésekről nem szükséges beszámolni az illetékes hatóságoknak, de a kereskedési adattáraknak továbbítaniuk kell ezeket nekik. A 648/2012/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(36)

Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 95/46/EK irányelvben rögzített szabályoknak. Az EÉPH általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 45/2001/EK rendeletben rögzített szabályoknak, amelyek teljes mértékben alkalmazandók a személyes adatok e rendelet alkalmazásában történő feldolgozására.

(37)

A 648/2012/EU rendelet meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek szerint a tőzsdén kívüli származtatott termékek kategóriái elszámolási kötelezettség hatálya alá tartoznak. Ez megakadályozza a versenytorzulásokat azáltal, hogy megkülönböztetésmentes hozzáférést ír elő a kereskedési helyszíneknek a tőzsdén kívüli származtatott termékek elszámolását kínáló CCP-k számára, és megkülönböztetésmentes hozzáférést a kereskedési helyszínek kereskedési adatfolyamaihoz a tőzsdén kívüli származtatott termékek elszámolását kínáló CCP-k számára. Mivel a tőzsdén kívül kereskedett származtatott ügyleteket olyan származtatott ügyletekként határozzák meg, amelyek teljesítése nem szabályozott piacon történik, a szabályozott piacok számára e rendelet szerint hasonló előírásokat kell bevezetni. A szabályozott piacon forgalmazott származtatott termékeket szintén központilag kell elszámolni.

(38)

A 2004/39/EK irányelv és a 2014/65/EU irányelv azon előírásain túlmenően, amelyek megakadályozzák, hogy a tagállamok indokolatlanul korlátozzák a hozzáférést a kereskedés utáni infrastruktúrához, mint például a CCP-hez és a kiegyenlítési megállapodásokhoz, szükséges, hogy ez a rendelet eltávolítson különféle egyéb olyan kereskedelmi akadályokat, amelyek alkalmasak a pénzügyi eszközök elszámolásával kapcsolatos verseny akadályozására. A diszkriminatív gyakorlatok elkerülése érdekében a CCP-knek be kell fogadniuk elszámolásra a különböző kereskedési helyszíneken teljesített ügyleteket, amennyiben azok a helyszínek megfelelnek a CCP által megállapított működési és technikai előírásoknak, ideértve a kockázatkezelési előírásokat is. A CCP-nek biztosítania kell a hozzáférést, amennyiben a szabályozástechnikai standardokban meghatározott bizonyos hozzáférési kritériumok teljesülnek. Az olyan újonnan létrehozott CCP-k esetében, amelyeknek az átruházható értékpapírok és pénzpiaci eszközök tekintetében történő engedélyezésére vagy elismerésére kevesebb mint három évvel e rendelet hatálybalépése előtt került sor, lehetőséget kell adni az illetékes hatóságoknak arra, hogy legfeljebb két és fél éves átmeneti időszakot hagyjanak jóvá, amelynek ideje alatt az említett CCP-knek még nem kell biztosítaniuk a teljes körű hozzáférést az átruházható értékpapírok és a pénzpiaci eszközök tekintetében. Ugyanakkor, ha egy CCP igénybe kívánja venni ezt az átmeneti rendelkezést, akkor az átmeneti időszak alatt ő maga sem élhet a kereskedési helyszínekhez való hozzáférés e rendelet szerinti jogával. Továbbá, az említett CCP-vel szoros kapcsolatban lévő kereskedési helyszíneknek sem szabad a CCP-khez való hozzáférés e rendelet szerinti jogával élniük az átmeneti időszak alatt.

(39)

A 648/2012/EU rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett megkülönböztetésmentes hozzáférést kell biztosítani a CCP-k és kereskedési helyszínek részére a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében. A 648/2012/EU rendelet a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket olyan származtatott ügyletekként határozza meg, amelyek teljesítésére nem egy szabályozott piacon vagy a 2004/39/EK irányelv 19. cikkének (6) bekezdésével összhangban a szabályozott piaccal egyenértékűnek tekintett harmadik országbeli piacon kerül sor. A hiányosságok és átfedések elkerülése, valamint a 648/2012/EU rendelet és e rendelet közötti összhang biztosítása érdekében az e rendeletben a CCP-k és kereskedési helyszínek megkülönböztetésmentes hozzáférésére vonatkozóan megállapított követelményeket alkalmazni kell a szabályozott piacokon és a 2014/65/EU irányelvvel összhangban a szabályozott piaccal egyenértékűnek tekintett harmadik országbeli piacokon forgalmazott származtatott termékekre és valamennyi nem származtatott pénzügyi eszközre.

(40)

A kereskedési helyszínektől meg kell követelni, hogy átlátható módon és megkülönböztetésmentes alapon hozzáférést biztosítsanak, többek között az adatfolyamokhoz azon CCP-k számára, amelyek a valamely kereskedési helyszínen teljesített ügyletek elszámolását kívánják. Ehhez azonban nem szükséges, hogy a származtatott ügyletek elszámolása tekintetében interoperabilitási megállapodásokat alkalmazzanak, valamint ez nem okozhat olyan likviditástöredezettséget, amely veszélyeztetné a piacok zavartalan és szabályos működését. A kereskedési helyszínek a hozzáférést csak akkor tagadhatják meg, ha a szabályozástechnikai standardokban meghatározott bizonyos hozzáférési kritériumok nem teljesülnek. A tőzsdén kereskedett származtatott termékek esetében aránytalan követelmény lenne előírni a kisebb kereskedési helyszínek – mindenekelőtt a CCP-kkel szoros kapcsolatban álló kisebb kereskedési helyszínek – számára, hogy haladéktalanul feleljenek meg a megkülönböztetésmentes hozzáférésre vonatkozó előírásoknak, amennyiben még nem rendelkeznek az ahhoz szükséges technikai képességekkel, hogy egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek a kereskedés utáni infrastruktúrapiac szereplőinek többségével. Ezért a vonatkozó küszöbértéket el nem érő kereskedési helyszínek számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy egy 30 hónapos – a későbbiekben több alkalommal meghosszabbítható – időszak alatt maguk is és a velük szoros kapcsolatban álló CCP-k is mentesüljenek a megkülönböztetésmentes hozzáférésre vonatkozó követelmények alól a tőzsdén kereskedett származtatott termékek tekintetében. Ugyanakkor, ha egy kereskedési helyszín igénybe kívánja venni ezt a mentességet, akkor a mentesség ideje alatt ő maga sem élhet a CCP-khez való hozzáférés e rendelet szerinti jogával.

Továbbá, az említett kereskedési helyszínnel szoros kapcsolatban lévő CCP-knek sem szabad élniük a kereskedési helyszínekhez való hozzáférés e rendelet szerinti jogával a mentesség ideje alatt. A 648/2012/EU rendelet megállapítja, hogy azokban az esetekben, amikor a származtatott ügyletekkel kapcsolatos pénzügyi szolgáltatásokhoz kereskedelmi és szellemi tulajdonjogok kapcsolódnak, az engedélyeknek arányos, tisztességes, ésszerű és megkülönböztetésmentes alapon kell rendelkezésre állniuk. Ezért a pénzügyi eszközök értékének meghatározásához használt referenciaértékekre vonatkozó engedélyekhez és a referenciaértékekkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférést a CCP-k és más kereskedési helyszínek számára arányos, tisztességes, ésszerű és megkülönböztetésmentes alapon kell biztosítani, és az engedélyeket méltányos üzleti feltételekkel kell megadni. A versenyre vonatkozó szabályok sérelme nélkül, amennyiben e rendelet hatálybalépését követően dolgoznak ki új referenciaértéket, az engedélyezési kötelezettség az adott referenciaértéket referenciaként használó pénzügyi eszköz forgalmazásának megkezdése vagy piacra történő bevezetését követően 30 hónappal veszi kezdetét. Az engedélyekhez történő hozzájutás kritikus fontosságú a kereskedési helyszínekhez és a CCP-khez való, a 35., illetve a 36. cikk szerinti hozzáférés megkönnyítése szempontjából, mert máskülönben az engedélyezési mechanizmusok még mindig megakadályozhatnák azon kereskedési helyszínekhez és CCP-khez való hozzáférést, amelyekhez a hozzáférés kérelmezése megtörtént.

Az akadályok és a diszkriminatív gyakorlat elhárítása a pénzügyi eszközök elszámolásáért és kereskedéséért folyó verseny növelésére irányul a befektetési és hitelfelvételi költségek csökkentése, a hiányosságok megszüntetése és az innováció uniós piacokon történő előmozdítása érdekében. A Bizottságnak továbbra is szorosan figyelemmel kell kísérnie a kereskedés utáni infrastruktúra alakulását, és szükség esetén be kell avatkoznia, hogy a belső piacon előálló versenytorzulásokat megakadályozza, különösen amennyiben az infrastruktúrához vagy a referenciaértékekhez való hozzáférés megtagadása ellentétes az EUMSZ 101. vagy 102. cikkével. Az e rendelet szerinti engedélyezési kötelezettségek nem sérthetik a referenciaértékek tulajdonosainak a versenyre vonatkozó szabályok és különösen az EUMSZ 101. és 102. cikke szerinti, az új piacokra való belépéshez nélkülözhetetlen referenciaértékekhez való hozzáféréssel kapcsolatos, általános kötelezettségeit, Az illetékes hatóságoknak a hozzáférési jogok átmeneti időszakokban való alkalmazása elmaradására vonatkozó jóváhagyásai nem minősülnek engedélyezésnek vagy engedélyezések módosításainak.

(41)

A harmadik országbeli vállalkozások szolgáltatásnyújtása az Unióban a nemzeti rendszerek és előírások hatálya alá tartozik. Ezek a rendszerek rendkívül sokfélék, és az azok alapján engedélyezett vállalkozások nem jogosultak attól eltérő tagállamban szolgáltatásokat nyújtani és ott letelepedjenek, mint abban a tagállamban, ahol letelepedettek. Helyénvaló tehát egy közös, uniós szintű szabályozási keretrendszer bevezetése. A rendszernek össze kell hangolnia a meglévő, szétaprózott keretrendszert, biztosítania kell a bizonyosságot és a harmadik országok Unióban tevékenykedő vállalkozásainak egyenlő bánásmódját, biztosítania kell, hogy a Bizottság végezze el a tényleges egyenértékűség értékelését a harmadik országok prudenciális és üzletviteli keretrendszere tekintetében, és biztosítania kell, hogy a harmadik országbeli vállalkozásoktól kapott szolgáltatások során az ügyfelek védelme összehasonlítható szinten legyen az Unióban.

A Bizottságnak és a tagállamoknak a rendszer alkalmazása során elsődleges fontosságúnak kell tekinteniük a G-20-as kötelezettségvállalások által lefedett területeket és az Unió legnagyobb kereskedelmi partnereivel kötött megállapodásokat, valamint tekintetbe kell venniük az Unió globális pénzpiacokon betöltött központi szerepét, és biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országok általi követelmények ne akadályozzák meg az uniós befektetőket és kibocsátókat abban, hogy harmadik országokban befektessenek vagy ezen országoktól finanszírozáshoz jussanak, sem a harmadik országbeli befektetőket és kibocsátókat abban, hogy az uniós piacokon fektessenek be, jussanak tőkéhez vagy más pénzügyi szolgáltatásokhoz, kivéve, ha ez objektív és bizonyítékkal alátámasztott prudenciális indokok miatt szükséges. Az értékelések elvégzése során a Bizottságnak tekintettel kell lennie az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által kidolgozott, az értékpapír-szabályozás céljairól és alapelveiről szóló dokumentumra és annak az IOSCO által módosított és értelmezett ajánlásaira.

Amennyiben nem hozható tényleges egyenértékűséget kimondó határozat, a harmadik országok vállalkozásai által az Unióban nyújtott szolgáltatásokra továbbra is a nemzeti szabályozás vonatkozik. A Bizottságnak saját kezdeményezésére kell elindítania az egyenértékűségi értékelést. A tagállamoknak lehetővé kell tenni, hogy jelezzék a Bizottság felé azon igényüket, hogy a Bizottság által végzett egyenértékűségi értékelés kiterjedjen bizonyos harmadik országra vagy harmadik országokra, anélkül, hogy ez az egyenértékűség-értékelési folyamat elvégzésére kötelezné a Bizottságot. Az egyenértékűségi értékelésnek eredményeken kell alapulnia; fel kell mérnie, hogy az adott, harmadik országbeli szabályozási és felügyeleti keret milyen mértékben ér el az európai uniós szabályozáshoz hasonló és megfelelő szabályozási hatást, valamint milyen mértékben teljesíti az uniós jog célkitűzéseit. Ezen egyenértékűségi értékelések kezdeményezésekor a Bizottságnak képesnek kell lennie prioritási sorrendet felállítani a harmadik országbeli joghatóságok között, figyelembe véve azt, hogy milyen jelentőséggel bír az egyenértékűségre találás az uniós vállalkozások és ügyfelek számára, hogy léteznek-e a harmadik ország és az uniós tagállamok között felügyeleti és együttműködési megállapodások, hogy létezik-e ténylegesen egyenértékű elismerési rendszer a külföldi rendszerek keretében engedélyezett befektetési vállalkozások elismerésére, valamint hogy milyen mértékben érdekelt és hajlandó a harmadik ország részt venni az egyenértékűségi értékelés folyamatában. A Bizottságnak monitoringoznia kell a harmadik ország szabályozási és felügyeleti keretrendszere tekintetét érintő valamennyi jelentős változást, és adott esetben felül kell vizsgálnia az egyenértékűségről szóló határozatokat.

(42)

E rendelet értelmében a fióktelepek nélkül nyújtott szolgáltatásoknak a jogosult szerződő felekre és a természetüknél fogva szakmai ügyfelekre kell korlátozódniuk. A szolgáltatások feltétele az EÉPH által történt bejegyzés és a harmadik országbeli felügyelet. Az EÉPH és a harmadik ország illetékes hatóságai között megfelelő együttműködési megállapodásoknak kell létezniük.

(43)

E rendelet azon rendelkezései, amelyek a harmadik országbeli vállalkozások által biztosított szolgáltatásokat vagy végzett tevékenységeket szabályozzák, nem érinthetik annak lehetőségét, hogy az Unióban letelepedett személyek egy harmadik országbeli vállalkozás befektetési szolgáltatásait kizárólag saját kezdeményezésükre igénybe vegyék, vagy hogy uniós befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek harmadik országbeli vállalkozások befektetési szolgáltatásaiban vagy tevékenységeiben kizárólag saját kezdeményezésükre részesüljenek, vagy hogy ügyfelek harmadik országbeli vállalkozások befektetési szolgáltatásaiban kizárólag saját kezdeményezésükre részesüljenek ilyen hitelintézet vagy befektetési vállalkozás közvetítésével. Amennyiben egy harmadik országbeli vállalkozás egy, az Unióban letelepedett személynek nyújt szolgáltatásokat, annak kizárólagos saját kezdeményezésére, a szolgáltatásokat az Unió területén nyújtott szolgáltatásoknak kell tekinteni. Amennyiben egy harmadik országbeli vállalkozás ügyfeleket vagy potenciális ügyfeleket keres az Unióban, vagy befektetési szolgáltatásokat vagy tevékenységeket reklámoz vagy hirdet, az Unióban biztosított kiegészítő szolgáltatásokkal, az nem tekinthető az ügyfél saját kizárólagos kezdeményezésére biztosított szolgáltatásnak.

(44)

A harmadik országbeli vállalkozások elismerése tekintetében, és a Kereskedelmi Világszervezet létrehozásáról szóló megállapodás – beleértve a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményt is – értelmében az Unióra háruló nemzetközi kötelezettségekkel összhangban, a harmadik országok szabályozási és felügyeleti keretrendszerét az uniós szabályozási és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek elismerő határozatokat csak olyan esetben szabad elfogadni, amikor a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere ténylegesen egyenértékű rendszert biztosít a külföldi jogi szabályozás alapján engedélyezett befektetési vállalkozások elismerése szempontjából, többek között a G-20-ak által 2009 szeptemberében kitűzött, a származtatott piacok átláthatóságának javítását, a rendszerszintű kockázatok mérséklését és a piaci visszaélések elleni védelmet szolgáló általános szabályozási céloknak és szabványoknak megfelelően. Egy ilyen rendszer akkor tekintendő egyenértékűnek, ha biztosítja, hogy az alkalmazandó szabályozási keretrendszer lényegileg az uniós követelményekhez hasonló eredményt nyújtson, és akkor tekintendő ténylegesnek, ha a szabályokat következetesen alkalmazzák.

(45)

Az azonnali másodlagos piacokon egy sor csalárd tevékenység fordult elő a kibocsátási egységek (EUA) vonatkozásában, ami alááshatja a bizalmat a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által létrehozott (14) kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerei iránt, valamint jelenleg intézkedések történnek az EUA nyilvántartások rendszerének és az EUA-kereskedéshez szükséges számlák megnyitási feltételeinek szigorítására. A piacok integritásának erősítése és hatékony működésük megőrzése érdekében – ideértve a kereskedési tevékenység átfogó felügyeletét – helyénvaló kiegészíteni a 2003/87/EK irányelvben hozott intézkedéseket a kibocsátási egységek teljes mértékben e rendelet és a 2014/65/EU irányelv, valamint az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) és a 2014/57/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) hatókörébe utalásával, a pénzügyi eszközként való besorolásuk révén.

(46)

A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Ezen belül felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadni arról, hogy e rendelet egyes rendelkezéseinek hatálya kiterjedjen harmadik országok központi bankjaira; a fogalommeghatározásokra vonatkozó egyedi részletekről, egyedi, költségekkel kapcsolatos rendelkezésekről a piaci adatok rendelkezésre állása kapcsán; jegyzésekhez való hozzáférésről, azon nagyságrendekről, amelyeknél a vállalkozásnak minden olyan ügyféllel ügyletet kell kötnie, amelynek a jegyzést a rendelkezésére bocsátotta, a portfóliótömörítésről, annak további meghatározása kapcsán, amikor a befektetővédelem vonatkozásában komoly aggályok merülnek fel vagy a befektetővédelem, a pénzügyi piacok vagy az árupiacok szabályos működésének és integritásának veszélyeztetettsége, az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitását fenyegető veszély esetén, amikor az EÉPH, az EBH vagy az illetékes hatóságok cselekvésére lehet szükség; az EÉPH pozíciómenedzselési hatásköréről; az e rendelet 35. cikkének (5) bekezdése szerinti átmeneti időszak meghatározott időre történő meghosszabbításáról és e tekintetben a tőzsdén kereskedett származtatott termékek kizárásáról e rendelet egyes rendelkezéseinek hatálya alól egy bizonyos időszakra. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(47)

Az e rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a harmadik országbeli vállalkozások vagy kereskedési helyszínek által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó harmadik országbeli jogi és felügyeleti keretrendszer egyenértékűségéről szóló határozat elfogadására vonatkozóan, amelynek célja dönteni arról, hogy a kereskedési helyszín alkalmas-e a kereskedési kötelezettség alá tartozó származtatott termékek kereskedésére, illetve harmadik országbeli CCP-k és harmadik országbeli kereskedési helyszínek alkalmasak-e az Unióban létrehozott kereskedési helyszínekhez és CCP-khez való hozzáférésre. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni (17).

(48)

Mivel a tagállamok nem tudják megfelelően teljesíteni e rendelet céljait, nevezetesen a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos egységes előírások megállapítását a kereskedelmi adatok közzétételére, az ügyletek illetékes hatóságoknak való jelentésére, a származtatott termékek és a részvények szervezett helyszíneken történő kereskedésére, a CCP-khez, kereskedési helyszínekhez és referenciaértékekhez való megkülönböztetésmentes hozzáférésre, a termékszintű beavatkozási és a pozíciómenedzselési hatáskörökre és a pozíciólimitekkel kapcsolatos jogosultságokra, a harmadik országbeli vállalkozások által végzett szolgáltatásokra és tevékenységekre vonatkozóan azon oknál fogva, hogy bár a nemzeti illetékes hatóságok kedvezőbb helyzetben vannak a piaci fejlemények monitoringja szempontjából, a kereskedés átláthatóságával, az ügyletek bejelentésével, a származtatott termékek kereskedésével, valamint a termékek és módszerek kitiltásával kapcsolatos problémák átfogó hatását teljes egészében csak Unió-szintű összefüggésekben lehet megérteni, az Unió szintjén azonban e rendelet terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(49)

Az illetékes hatóságok vagy az EÉPH által a feladatkörük ellátása során hozott intézkedések nem különböztethetnek meg közvetlenül vagy közvetve egyetlen tagállamot vagy a tagállamok egyetlen csoportját sem, mint olyan helyszínt, ahol valamilyen pénznemben befektetési szolgáltatásokat nyújtanak, vagy ilyen tevékenységet végeznek. Az EBH-nak az e rendelet értelmében a feladatai végzése során hozott intézkedései nem lehetnek sem közvetlenül sem közvetve hátrányosak egyetlen tagállammal vagy a tagállamok egyetlen csoportjával szemben sem.

(50)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardok biztosítják a betétesek, befektetők és fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. A hatékonyság érdekében hatékony és helyénvaló lenne, ha az EÉPH, mint nagyon jelentős szakértelemmel rendelkező szerv, olyan szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket, és benyújtsa azokat a Bizottsághoz.

(51)

A Bizottság elfogadja azon szabályozástechnikai standardtervezeteket, amelyeket az EÉPH az alábbiakat illetően dolgoz ki: a kereskedés átláthatóságára vonatkozó követelmények pontos jellemzőit illetően, a monetáris, deviza-, és a pénzügyi stabilitásra vonatkozó politikával kapcsolatos műveleteket, valamint az e rendelet szerinti egyes releváns ügyleteket illetően, az átláthatóságot szolgáló, kereskedés előtti adatszolgáltatás követelményei alóli mentességek részletes feltételeit illetően, a kereskedés utáni halasztott közzétételi mechanizmusokat illetően, a kereskedés előtti és a kereskedés utáni adatok elkülönített elérhetőségének kötelezettségét illetően, az átláthatóságot szolgáló, kereskedés előtti adatszolgáltatás követelményeinek a rendszeres internalizálókra való alkalmazását illetően, a beruházási vállalkozások kereskedés utáni közzétételét illetően, az átláthatóság és egyéb számítások céljára történő adatszolgáltatásra irányuló adatkérések tartalmát és gyakoriságát illetően, az árfeltárási folyamathoz hozzá nem járuló ügyleteket illetően, a megbízások megőrzendő adatait illetően, az ügyleti jelentések tartalmát és specifikációit illetően, a pénzügyi eszközök referenciaadatainak tartalmát és specifikációit illetően, az Unióban közvetlen, lényeges és előrelátható hatással rendelkező szerződésekről és a származtatott termékekre vonatkozó kereskedési kötelezettség eseteit illetően, az elszámolt származtatott eszközökre vonatkozó ügyletek elszámolásra való benyújtását és befogadásának biztosítására irányuló eljárások és rendszerek követelményeit illetően, a közvetett elszámolási megállapodások típusainak meghatározását illetően, azon származtatott termékek meghatározását illetően, amelyek esetében kötelezettség áll fenn, hogy szervezett kereskedési helyszíneken történjen a kereskedésük azon származtatott termékeket illetően, amelyek esetében kötelezettség áll fenn, hogy szervezett kereskedési helyszíneken történjen a kereskedésük, a kereskedési helyszínekhez és CCP-khez való megkülönböztetésmentes hozzáférést illetően, a referenciaértékekhez való megkülönböztetésmentes hozzáférést és a referenciaértékekre vonatkozó engedélyek megadási kötelezettségét illetően, valamint a kérelmező harmadik országbeli vállalkozás által a bejegyzési kérelmében az EÉPH számára megadandó információkat illetően. A Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(52)

A 2014/65/EU irányelv 95. cikke átmeneti mentességről rendelkezik egyes, a C6. szakasz szerinti származtatott energiaügyletek vonatkozásában. Ezért az EÉPH által a 648/2012/EU rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban kidolgozott, az elszámolási kötelezettséget meghatározó technikai standardoknak ezt figyelembe kell venniük, és nem írhatnak elő elszámolási kötelezettséget azon származtatott ügyletek vonatkozásában, amelyek azután a C6. szakasz szerinti származtatott energiaügyletekre vonatkozó átmeneti mentesség hatálya alá esnek majd.

(53)

E rendelet előírásainak alkalmazását el kell halasztani annak érdekében, hogy az alkalmazhatósága összehangolt legyen az átdolgozott irányelv átültetett szabályainak alkalmazásával, és hogy elkészüljenek az alapvetően fontos végrehajtási intézkedések. A teljes szabályozási csomagot aztán ugyanattól az időponttól kezdődően kell alkalmazni. A végrehajtási intézkedésekhez szükséges felhatalmazás alkalmazása viszont nem halasztható el, hogy a lehető leghamarabb elkezdődhessenek a végrehajtási intézkedések megtervezéséhez és elfogadásához szükséges lépések. A végrehajtási intézkedésekhez szükséges felhatalmazás alkalmazása viszont nem halasztható el, hogy a lehető leghamarabb elkezdődhessenek e végrehajtási intézkedések megtervezéséhez és elfogadásához szükséges lépések.

(54)

Ez a rendelet tiszteletben tartja a különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert alapvető jogokat és elveket, különösen a következőkre vonatkozó jogokat és elveket: a személyes adatok védelme (8. cikk), a vállalkozás szabadsága (16. cikk), a fogyasztók védelme (38. cikk), a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog (47. cikk), valamint a kétszeri eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma (50. cikk), és a rendeletet ezekkel a jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni.

(55)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációt folytattak; a biztos 2012. február 10-én nyilvánított véleményt (18),

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez a rendelet egységes előírásokat állapít meg a következőkre:

a)

kereskedési adatok közzététele a nyilvánosság számára;

b)

ügyletjelentés az illetékes hatóságoknak;

c)

származtatott termékek kereskedése szervezett helyszíneken;

d)

megkülönböztetésmentes hozzáférés az elszámoláshoz és megkülönböztetésmentes hozzáférés a referenciaértékek kereskedéséhez; és

e)

az illetékes hatóságok, az EÉPH és az EBH hatásköre a termékszintű beavatkozásokkal, valamint az EÉPH hatásköre a pozíciókezelési kontrollmechanizmusokkal és a pozíciólimitekkel kapcsolatban.

f)

befektetési szolgáltatások vagy tevékenységek nyújtása – a Bizottság által elfogadott egyenértékűségi határozatot követően – harmadik országbeli, fiókteleppel rendelkező vagy azzal nem rendelkező vállalkozások által.

(2)   Ezt a rendeletet a 2014/65/EU irányelv szerint engedélyezett befektetési vállalkozásokra, és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) szerint engedélyezett befektetési szolgáltatásokat nyújtó és/vagy befektetési tevékenységeket végző hitelintézetekre, illetve a piacműködtetőkre – beleértve az általuk működtetett bármely kereskedési helyszínt – kell alkalmazni.

(3)   E rendelet V. címe a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerinti összes pénzügyi szerződő félre, valamint az említett rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó összes nem pénzügyi szerződő félre alkalmazandó.

(4)   E rendelet VI. címe vonatkozik a CCP-kre és a referenciaértékek tulajdonosi jogait gyakorló személyekre is.

(5)   E rendelet VIII. címét kell alkalmazni azokra a fiókteleppel rendelkező vagy azzal nem rendelkező harmadik országbeli vállalkozásokra, amelyek a Bizottság által elfogadott egyenértékűségi határozatot követően befektetési szolgáltatásokat vagy tevékenységeket nyújtanak az Unión belül.

(6)   A 8., 10., 18. és 21. cikk nem vonatkozik a szabályozott piacokra, a piacműködtetőkre és a befektetési vállalkozásokra egy olyan ügylet esetében, ahol a szerződő fél a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagja, és ahol az ügyletekre a monetáris, a devizaműveletekre és a pénzügyi stabilitásra vonatkozó olyan politika teljesítése során került sor, amelynek gyakorlására a KBER adott tagja felhatalmazást kapott, és amennyiben az említett tag előzetesen értesítette az adott szerződő felet arról, hogy az ügylet mentességet élvez.

(7)   A (6) bekezdés nem vonatkozik a KBER bármely tagja által befektetési műveleteik teljesítése során kötött ügyletekre.

(8)   Az EÉPH – a KBER-rel szoros együttműködésben – új szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki, amely meghatározza a KBER egyes tagjainak közérdekében álló monetáris, deviza-, és a pénzügyi stabilitásra vonatkozó politikai műveleteket, valamint azokat az ügylettípusokat, amelyekre a (6) és (7) bekezdések vonatkoznak.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(9)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 50. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a (6) bekezdés hatályának más központi bankokra történő kiegészítése céljából.

E célból 2015. június 1-ig a Bizottság az ügyleteknek harmadik országok központi bankjai – amely fogalom e bekezdés alkalmazásában magában foglalja a Nemzetközi Fizetések Bankját is – általi kezelését értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés a jogszabályokban rögzített feladataikra és az Unión belüli kereskedési mennyiségeikre vonatkozó elemzést tartalmaz. A jelentés a következőkre tér ki:

a)

azonosítja az érintett harmadik országokra alkalmazandó rendelkezéseket a központi bankok ügyleteinek – köztük a KBER e harmadik országokban lévő tagjai által kötött ügyletek – felügyeleti közzétételére vonatkozóan, és

b)

értékeli, hogy milyen hatást gyakorolhatnak az Unión belüli, felügyeleti közzétételi követelmények harmadik országok központi bankjaira.

Amennyiben a jelentés megállapítja, hogy szükség van a (6) bekezdésben meghatározott mentességre az olyan ügyletek esetében, ahol a szerződő fél monetáris politikai, deviza- és pénzügyi stabilitással kapcsolatos műveleteket végző, harmadik országbeli központi bank, a Bizottság rendelkezhet úgy, hogy e mentesség vonatkozik e harmadik országbeli központi bankra.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.

„befektetési vállalkozás”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás;

2.

„befektetési szolgáltatások és tevékenységek”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerinti befektetési szolgáltatások és tevékenységek;

3.

„kiegészítő szolgáltatás”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 3. pontja szerinti kiegészítő szolgáltatás;

4.

„megbízások végrehajtása az ügyfelek nevében”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 5. pontja szerinti végrehajtás az ügyfelek nevében;

5.

„saját számlára történő kereskedés”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 6. pontja szerinti saját számlára történő kereskedés;

6.

„árjegyző”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 7. pontja szerinti árjegyző;

7.

„ügyfél”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 9. pontja szerinti ügyfél;

8.

„szakmai ügyfél”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 10. pontja szerinti szakmai ügyfél;

9.

„pénzügyi eszköz”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 15. pontja szerinti pénzügyi eszköz;

10.

„piacműködtető”:”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 18. pontja szerinti piacműködtető;

11.

„multilaterális rendszer”:”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 19. pontja szerinti multilaterális rendszer;

12.

„rendszeres internalizáló”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 20. pontja szerinti rendszeres internalizáló;

13.

„szabályozott piac”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontja szerinti szabályozott piac;

14.

„multilaterális kereskedési rendszer” vagy „MTF”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 22. pontja szerinti multilaterális kereskedési rendszer;

15.

„szervezett kereskedési rendszer” vagy „OTF”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 23. pontja szerinti szervezett kereskedési rendszer;

16.

„kereskedési helyszín”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontja szerinti kereskedési helyszín;

17.

„likvid piac”:

a)

a 9., 11. és 18. cikk alkalmazásában pénzügyi eszközöknek vagy pénzügyi eszközök kategóriájának olyan piaca, ahol folyamatosan üzletkötésre kész és hajlandó vevők és eladók vannak jelen, és ahol a piacot az alábbi kritériumok alapján értékelik, figyelembe véve az adott pénzügyi eszköz vagy pénzügyieszköz-kategória sajátos piaci struktúráját:

i.

az ügyletek átlagos gyakorisága és nagyságrendje különböző piaci feltételek mellett, figyelemmel a pénzügyi eszköz kategóriáján belül a termékek jellegére és életciklusára;

ii.

a piaci szereplők száma és típusa, ideértve a piaci szereplőknek a kereskedett pénzügyi eszközökhöz viszonyított arányát egy adott termék esetében;

iii.

az eladási és vételi ár különbségének (spread) átlagos nagyságrendje, ha ismert;

b)

a 4., 5. és 14. cikk alkalmazásában olyan pénzügyi eszköz piaca, amellyel naponta kereskednek, figyelembe véve az alábbi kritériumokat:

i.

a közkézhányad;

ii.

az adott pénzügyi eszközökkel végzett ügyletek átlagos napi száma;

iii.

az adott pénzügyi eszközök átlagos napi forgalma;

18.

„illetékes hatóság”: a 2014/65/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 26. pontja szerinti illetékes hatóság;

19.

„hitelintézet”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti hitelintézet;

20.

„fióktelep”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 30. pontja szerinti fióktelep;

21.

„szoros kapcsolat”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 35. pontja szerinti szoros kapcsolat:

22.

„vezető testület”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontja szerinti vezető testület;

23.

„strukturált betét”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 43. pontja szerinti strukturált betét;

24.

„átruházható értékpapírok”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 44. pontja szerinti átruházható értékpapírok;

25.

„letéti igazolások”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 45. pontja szerinti letéti igazolások;

26.

„tőzsdén kereskedett alap”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 46. pontja szerinti tőzsdén kereskedett alap;

27.

„certifikátok”: tőkepiacon forgatható értékpapírok, amelyeket a befektetés kibocsátó általi visszafizetésekor a részvények elé, de a fedezetlen kötvények és más, hasonló eszközök mögé sorolnak;

28.

„strukturált pénzügyi termékek”: olyan, adott pénzügyi eszközök (aktívák) csoportjához társuló hitelkockázat értékpapírosítására és átadására létrehozott értékpapírok, amelyek birtokosa rendszeres, a mögöttes eszközök cash flow-jától függő kifizetésekre jogosult;

29.

„származtatott termékek”: a 2014/65/EU*; irányelv 4. cikke (1) bekezdése 44. pontja c) alpontjában meghatározott és I. mellékletének C. szakasza 4–10. pontjában említett pénzügyi eszközök;

30.

„árualapú származtatott termékek”: a 2014/65/EU* irányelv 4. cikk (1) bekezdése 44. pont c) alpontjában meghatározott pénzügyi eszközök, amelyek a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának 10. pontjában említett árucikkhez vagy I. mellékletének C. szakasza 5., 6., 7. és 10. pontjában említett mögöttes termékhez kapcsolódnak;

31.

„központi szerződő fél (CCP)”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti CCP;

32.

„tőzsdén kereskedett származtatott termék”: olyan származtatott termék, amellyel szabályozott piacon vagy a szabályozott piaccal egyenértékűnek tekintett harmadik országbeli piacon kereskednek e rendelet 28. cikkével összhangban, és amely nem tartozik bele a tőzsdén kívüli származtatott ügyletnek a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerinti fogalommeghatározásába;

33.

„szándék érdemi jelzése”: egy kereskedési rendszeren belül egy tag vagy résztvevő olyan üzenete egy másik tag vagy résztvevő számára a fennálló kereskedési szándékról, amely a kötésről való megállapodáshoz szükséges összes szükséges információt tartalmazza;

34.

„jóváhagyott közzétételi mechanizmus” vagy „APA”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 52. pontja szerinti jóváhagyott közzétételi mechanizmus;

35.

„összesítettadat- szolgáltató” vagy „CTP”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 53. pontja szerinti összesítettadat- szolgáltató;

36.

„jóváhagyott jelentési mechanizmus” vagy „ARM”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 54. pontja szerinti jóváhagyott jelentési mechanizmus;

37.

„székhely szerinti tagállam” a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 55. pontja szerinti székhely szerinti tagállam;

38.

„fogadó tagállam”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 56. pontja szerinti fogadó tagállam;

39.

„referenciaérték”: bármely ráta, index vagy a nyilvánosság számára elérhetővé tett vagy közzétett adat, amelyet időközönként vagy rendszeresen egy képlet felhasználásával állapítanak meg, egy vagy több mögöttes eszköz értékéből vagy olyan árfolyamokból, illetve azok alapján –ideértve a becsült árfolyamokat, a tényleges vagy becsült kamatlábakat, vagy más értékeket, vagy felméréseket –, amelyekre vonatkoztatva egy pénzügyi eszköz szerint fizetendő összeg vagy egy pénzügyi eszköz értékének megállapítása történik.

40.

„interoperabilitási megállapodás”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 12. pontja szerinti interoperabilitási megállapodás;

41.

„harmadik országbeli pénzügyi intézmény”: olyan szervezet, amelynek központi ügyviteli helye egy harmadik országban van, és ennek a harmadik országnak a joga szerint felhatalmazással vagy engedéllyel bír arra, hogy a 2013/36/EU irányelvben, a 2014/65/EU irányelvben, a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (21), a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (22), a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (23) vagy a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (24) felsorolt szolgáltatások vagy tevékenységek bármelyikét végezze;

42.

„harmadik országbeli vállalkozás”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 57. pontja szerinti harmadik országbeli vállalkozás;

43.

„nagykereskedelmi energiatermék”: az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) 2. cikkének (4) bekezdése szerinti nagykereskedelmi energiatermék;

44.

„mezőgazdasági áru alapú származtatott ügyletek”: az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) 1. cikkében és I. mellékletének I-XX., valamint XXIV/1. részében felsorolt termékekhez kapcsolódó származtatott ügyletek;

45.

„likviditástöredezettség”: olyan helyzet, amelyben:

a)

egy kereskedési helyszín résztvevői azért nem képesek ügyleteket kötni egy vagy több másik résztvevővel az adott kereskedési helyszínen, mert nincsen olyan elszámolási megállapodás, amelyhez minden résztvevő hozzáférne; vagy

b)

egy klíringtag vagy ügyfelei kénytelenek lennének egy adott pénzügyi eszköz tekintetében több CCP-nél fennálló pozíciójukat tartani, és ez korlátozná a pénzügyi kitettségek nettósítására vonatkozó lehetőséget;

46.

„állampapír”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 61. pontja szerinti állampapír;

47.

„portfóliótömörítés”: olyan kockázatcsökkentési szolgáltatás, amelyben két vagy több partner teljes mértékben vagy részben lezárja az adott partnerek által a portfóliótömörítésbe történő bevonás céljából benyújtott származtatott ügyletek egy részét vagy egészét, és a lezárt származtatott ügyleteket más olyan származtatott ügyletekkel helyettesíti, amelyek együttes nominális értéke kevesebb, mint a megszüntetett származtatott ügyletek együttes nominális értéke.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy – a 50. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek a piaci változásokhoz való alkalmazkodás érdekében meghatározzák az (1) bekezdésben rögzített fogalommeghatározások bizonyos technikai elemeit.

II.   CÍM

ÁTLÁTHATÓSÁG A KERESKEDÉSI HELYSZÍNEKEN

1.   FEJEZET

Átláthatóság a tulajdonviszonyt megtestesítő eszközöknél

3. cikk

Kereskedés előtti átláthatósági követelmények a kereskedési helyszínek számára a részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök vonatkozásában

(1)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetők és befektetési vállalkozások nyilvánosságra hozzák a valamely kereskedési helyszínen kereskedett részvényekre, letéti igazolásokra, tőzsdén kereskedett alapokra, certifikátokra és más, hasonló pénzügyi eszközökre rendszereiken keresztül meghirdetett mindenkori vételi és eladási árakat és az ezen árak mellett fennálló kereskedési szándékok mértékét. Ezt a követelményt a szándék érdemi jelzésére is alkalmazni kell. A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozások ezeket az információkat a szokásos kereskedési időben folyamatosan hozzáférhetővé teszik a nyilvánosság számára.

(2)   Az átláthatóságot szolgáló, (1) bekezdésben említett követelményeket hozzá kell igazítani az egyes kereskedési rendszerek sajátosságaihoz, beleértve az ajánlati könyves, a jegyzésvezérelt, a hibrid és az időszakos aukciós kereskedési rendszereket is.

(3)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetők és befektetési vállalkozások méltányos üzleti feltételek mellett és megkülönböztetésmentesen hozzáférést biztosítanak a 14. cikk alapján a részvényekre, letéti igazolásokra, tőzsdén kereskedett alapokra, certifikátokra és más, hasonló pénzügyi termékekre adott jegyzéseik közzétételére kötelezett befektetési vállalkozások számára azon mechanizmusokhoz, amelyeket az (1) bekezdésben említett információk közzétételére alkalmaznak.

4. cikk

A tulajdonviszonyt megtestesítő eszközre vonatkozó mentességek

(1)   Az illetékes hatóságok mentesíthetik a kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőket és befektetési vállalkozásokat a 3. cikk (1) bekezdésében említett információk közzétételének kötelezettsége alól az alábbiak esetében:

a)

olyan rendszerek, amelyek megbízásokat párosítanak, és olyan kereskedési módszertanon alapulnak, amelynél a 3. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi eszközök ára arról a kereskedési helyszínről származik, ahol az adott pénzügyi eszközt kereskedésre elsőként engedélyezték, vagy amely likviditási szempontból a legrelevánsabb piac, és feltéve, hogy az említett referenciaárat széles körben közzéteszik, és azt a piaci szereplők megbízható referenciaárnak tekintik. E mentesség tartós igénybevételére az 5. cikkben foglalt feltételek vonatkoznak;

b)

olyan rendszerek, amelyek olyan, előre letárgyalt ügyleteket formalizálnak,

i.

amelyeket az aktuális, mennyiséggel súlyozott átlagos árrésen (spread) belül kötnek meg az ajánlati könyv vagy a rendszert működtető kereskedési helyszín árjegyzőinek jegyzései alapján. Ezekre a rendszerekre az 5. cikkben foglalt feltételek vonatkoznak; vagy

ii.

amelyek nem likvid részvényekre, letéti igazolásokra, tőzsdén kereskedett alapokra, certifikátokra és más, hasonló pénzügyi eszközökre vonatkoznak, amelyek vonatkozásában nincsenek likvid piacok, és amennyiben az említett előre letárgyalt ügyleteket egy megfelelő referenciaár százalékos arányában kötik, ahol a referenciaárat és a százalékos arányt a rendszer üzemeltetője előre meghatározta; vagy

iii.

amelyekre az adott pénzügyi eszköz aktuális piaci árától eltérő feltételek vonatkoznak;

c)

a szokásos piaci nagyságrendet meghaladó megbízások;

d)

a közzétételükig a kereskedési helyszín megbízáskezelési rendszerében tárolt megbízások.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjában említett referenciaárat a következők alapján kell megállapítani:

a)

a mindenkori vételi és eladási árak közötti középérték azon a kereskedési helyszínen, ahol a szóban forgó pénzügyi eszköz először került bevezetésre vagy a likviditás szempontjából leginkább érintett piacon; vagy

b)

ha az a) pontban említett ár nem áll rendelkezésre, az adott kereskedési nap nyitó vagy záró ára.

Ezek a b) pontban említett árak csak az adott kereskedési nap folyamatos kereskedési idején kívül használhatók referenciaárként a megbízásokban.

(3)   Amennyiben a kereskedési helyszín olyan rendszereket működtet, amelyek az (1) bekezdés b) pontjának i. alpontjával összhangban előre letárgyalt ügyleteket formalizálnak:

a)

az említett ügyleteket a kereskedési helyszín szabályai szerint végzik;

b)

a kereskedési helyszín biztosítja, hogy megfelelő mechanizmusok, rendszerek és eljárások álljanak rendelkezésére az ilyen előre letárgyalt ügyletekkel kapcsolatos piaci visszaélések vagy visszaélési kísérletek megelőzésére és észlelésére az 596/2014/EU rendelet 16. cikkével összhangban;

c)

a kereskedési helyszín rendszereket hoz létre, tart fenn és működtet a mentességnek az e rendeletben vagy a 2014/65/EU irányelvben rögzített egyéb követelmények megkerülésére való felhasználására tett mindennemű kísérlet észlelése és az ilyen kísérletek illetékes hatóságoknak való bejelentése céljából.

Amennyiben egy illetékes hatóság az (1) bekezdés b) pontjának i. vagy iii. alpontjával összhangban mentességet ad, az adott illetékes hatóság monitoring alá vonja a mentesség kereskedési helyszín általi felhasználását annak biztosítása érdekében, hogy a mentesség gyakorlásának feltételeit tiszteletben tartsák.

(4)   Az illetékes hatóságoknak az (1) bekezdés szerinti mentességek engedélyezése előtt értesíteniük kell az EÉPH-t és más illetékes hatóságokat az egyes egyedi mentességek szándékolt felhasználásáról, és ismertetniük kell azok működését, beleértve azon kereskedési helyszín adatait, amelyen a referenciaár az (1) bekezdés a) pontjában említetteknek megfelelően megállapításra kerül. A mentesség engedélyezésének szándékáról szóló értesítést legalább négy hónappal a mentesség érvénybe lépése előtt el kell küldeni. Az EÉPH az értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül kötelező erővel nem bíró véleményt ad ki az adott illetékes hatóságnak, amelyben értékeli a mentesség összeegyeztethetőségét az (1) bekezdésben megállapított és a (6) bekezdés értelmében elfogadott szabályozástechnikai standardban részletezett előírásokkal. Amennyiben az említett illetékes hatóság engedélyez egy mentességet és egy másik tagállam illetékes hatósága nem ért egyet, úgy ezen illetékes hatóság visszautalhatja az ügyet az EÉPH elé, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el. Az EÉPH monitoring alá vonja a mentességek alkalmazását, és éves jelentést nyújt be a Bizottságnak azok gyakorlati alkalmazásáról.

(5)   Az illetékes hatóság saját kezdeményezésére vagy egy másik illetékes hatóság kérelmére a (6) bekezdésben foglaltaknak megfelelően visszavonhatja az (1) bekezdés szerint megadott mentességet, ha úgy látja, hogy a mentességet nem eredeti céljának megfelelően alkalmazzák, vagy úgy véli, hogy a mentességet az e cikkben foglalt követelmények megkerülésére használják.

Az illetékes hatóságoknak értesíteniük kell az EÉPH-t és a többi illetékes hatóságot a mentesség megszüntetéséről, és teljes körűen indokolniuk kell erre vonatkozó döntésüket.

(6)   Az EÉPH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyek meghatározzák a következőket:

a)

minden érintett pénzügyieszköz-kategória tekintetében a vételi és eladási árfolyamok vagy a kijelölt árjegyző által adott jegyzések közzéteendő sávja, valamint az ilyen árfolyamok melletti kereskedési szándék közzéteendő mértéke, a 3. cikk (1) bekezdésének megfelelően, figyelembe véve az egyes kereskedési rendszerek sajátosságaihoz történő hozzáigazításnak a 3. cikk (2) bekezdésében említett követelményét;

b)

egy pénzügyi eszköz likviditás szempontjából leginkább érintett piaca az (1) bekezdés a) pontjával összhangban;

c)

az előre letárgyalt ügyletek egyedi sajátosságai a tekintetben, hogy a kereskedési helyszín tagja vagy résztvevője milyen különböző módokon teljesíti az adott ügyletet;

d)

azok az előre letárgyalt ügyletek, amelyek nem járulnak hozzá az árképzéshez, és amelyekre vonatkozóan igénybe veszik az (1) bekezdés b) pontjának iii. alpontjában előírt mentességet;

e)

minden érintett pénzügyieszköz-kategória tekintetében a megbízások azon nagyságrendje, valamint a közzétételükig egy kereskedési helyszín megbízáskezelési rendszerében tárolt megbízások esetében a megbízások azon típusa és minimális nagyságrendje, amelynél az (1) bekezdés alapján el lehet tekinteni a kereskedés előtti közzétételtől.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7)   Az illetékes hatóságok által a 2004/39/EK irányelv 29. cikkének (2) bekezdésével és 44. cikkének (2) bekezdésével, valamint az 1287/2006/EK rendelet 18., 19. és 20. cikkével összhangban 2017. január 3. előtt adott mentességeket az EÉPH 2019. január 3-ig felülvizsgálja. Az EÉPH-nak véleményt kell kibocsátania a szóban forgó illetékes hatóság részére, amelyben értékeli, hogy az adott mentességek továbbra is összeegyeztethetők-e az e rendeletben és az e rendelet szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és szabályozástechnikai standardokban részletezett előírásokkal.

5. cikk

Volumenkorlátozási mechanizmus

(1)   Annak biztosítása érdekében, hogy a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 4. cikk (1) bekezdése b) pontja i. alpontjában említett mentességek alkalmazása ne legyen indokolatlanul kedvezőtlen hatással az árképzésre, az e mentességek alapján folyó kereskedést az alábbiak szerint kell korlátozni:

a)

az adott kereskedési helyszínen az említett mentességek alapján folytatott, egy adott pénzügyi eszközre vonatkozó kereskedés százalékban kifejezett aránya nem haladhatja meg az adott pénzügyi eszköz vonatkozásában az Unió valamennyi kereskedési helyszínén a megelőző 12 hónapban folytatott kereskedés összvolumenének 4 %-át;

b)

az említett mentességek alapján folytatott, egy adott pénzügyi eszközre vonatkozó teljes uniós szintű kereskedés nem haladhatja meg az adott pénzügyi eszköz vonatkozásában az Unió valamennyi kereskedési helyszínén a megelőző 12 hónapban folytatott kereskedés összvolumenének 8 %-át.

Ez a volumenkorlátozási mechanizmus nem alkalmazandó azokra az előre letárgyalt ügyletekre, amelyek részvényekben, letéti igazolásokban, tőzsdén kereskedett alapokban, certifikátokban vagy más, hasonló pénzügyi eszközökben valósulnak meg, amelyek piaca a 2. cikk (1) bekezdése 17. pontjának b) alpontjában meghatározottak szerint nem likvid, és azokkal egy megfelelő, a 4. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett referenciaár százalékos arányában kereskednek, vagy az olyan előre letárgyalt ügyletekre, amelyekre a 4. cikk (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontja értelmében az adott pénzügyi eszköz aktuális piaci árától eltérő feltételek vonatkoznak.

(2)   Ha az adott pénzügyi eszközre vonatkozó, adott kereskedési helyszínen az említett mentességek alapján folytatott kereskedés százalékos aránya meghaladta az (1) bekezdés a) pontjában említett határt, akkor az említett mentességek alkalmazását az adott kereskedési helyszín számára engedélyező illetékes hatóságnak – az EÉPH által a (4) bekezdésben említettek szerint közzétett adatok alapján – két munkanapon belül hat hónapos időtartamra fel kell függesztenie a mentességeknek az adott kereskedési helyszín és az adott pénzügyi eszköz vonatkozásában való alkalmazását.

(3)   Ha az adott pénzügyi eszköz vonatkozásában az Unió valamennyi kereskedési helyszínén az említett mentességek alapján folytatott kereskedés százalékos aránya meghaladta az (1) bekezdés b) pontjában említett határt, akkor az egész Unió területén valamennyi illetékes hatóságnak két munkanapon belül hat hónapos időtartamra fel kell függesztenie az említett mentességek alkalmazását.

(4)   Az EÉPH-nak minden naptári hónap végét követő öt munkanapon belül közzé kell tennie, hogy az Unió területén az előző 12 hónap alatt mekkora összvolumenben folyt kereskedés az egyes pénzügyi eszközök vonatkozásában, valamint hogy az egyes adott pénzügyi eszközök vonatkozásában az említett mentességek alapján az Unió területén, illetve az egyes kereskedési helyszíneken az előző 12 hónapban folytatott kereskedés hány százalékot ért el, továbbá azt is meg kell jelölnie, hogy a szóban forgó százalékos értékeket milyen módszertan alkalmazásával számolta ki.

(5)   Amennyiben a (4) bekezdésben említett jelentés olyan kereskedési helyszínt azonosít, ahol a valamely pénzügyi eszközzel való, a mentesség alapján folytatott kereskedés a megelőző 12 hónap kereskedését alapul véve meghaladta az adott pénzügyi eszközre vonatkozó teljes uniós szintű kereskedés 3,75 %-át, az EÉPH a (4) bekezdésben említett jelentés közzététele naptári hónapjának 15. napjától számított öt munkanapon belül újabb jelentést ad ki. E jelentésben szerepelnek a (4) bekezdésben meghatározott információk azon pénzügyi eszközök vonatkozásában, amelyek kereskedése meghaladta a 3,75 %-ot.

(6)   Amennyiben a (4) bekezdésben említett jelentés szerint a valamely pénzügyi eszközzel való, a mentesség alapján folytatott teljes uniós szintű kereskedés a megelőző 12 hónap kereskedését alapul véve meghaladta az adott instrumentummal folytatott teljes uniós szintű kereskedés 7,75 %-át, az EÉPH a (4) bekezdésben említett jelentés közzététele naptári hónapjának 15. napjától számított öt munkanapon belül újabb jelentést ad ki. E jelentésben szerepelnek a (4) bekezdésben meghatározott információk azon pénzügyi eszközök vonatkozásában, amelyek kereskedése meghaladta a 7,75 %-ot.

(7)   Annak érdekében, hogy legyen egy megbízható alap, amelynek figyelembevételével monitoring alá lehet vonni az említett mentességek alapján folyó kereskedést és meg lehet határozni, hogy az (1) bekezdésben említett határokat átlépték-e, a kereskedési helyszínek működtetőinek kötelezően ki kell alakítaniuk olyan rendszereket és eljárásokat, amelyek:

a)

lehetővé teszik az általuk működtetett kereskedési helyszínen az említett menteségek alapján teljesített valamennyi ügylet azonosítását; továbbá

b)

biztosítják, hogy az adott kereskedési helyszínen az említett mentességek alapján engedélyezett kereskedésnek a százalékos aránya semmilyen körülmények között se haladja meg az (1) bekezdés a) pontja szerint engedélyezett mértéket.

(8)   Az az időszak, amelyre vonatkozóan az EÉPH-nak közzé kell tennie a kereskedési adatokat, és amely tekintetében monitoring alá kell vonni az egy adott pénzügyi eszköz vonatkozásában az említett mentességek alapján folytatott kereskedést, 2016. január 3-ig kezdődik meg. A 4. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül, az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy az említett mentességek alkalmazását e rendelet alkalmazásának kezdő időpontjától, valamint ezt követően havonta felfüggeszthessék.

(9)   Az EÉPH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza azt a módszert – beleértve az ügyletek megjelölését is – amelynek segítségével a (4) bekezdésnek megfelelően összeveti, kiszámítja és közzéteszi az ügyletekre vonatkozó adatokat annak érdekében, hogy pontosan fel tudja mérni az egyes pénzügyi eszközök vonatkozásában folytatott kereskedés összvolumenét és azt, hogy az említett mentességek alkalmazása mellett folyó kereskedés az Unió egész területe és az egyes kereskedési helyszínek vonatkozásában mekkora százalékos arányt tesz ki.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

6. cikk

Kereskedés utáni átláthatósági követelmények a kereskedési helyszínek számára a részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök vonatkozásában

(1)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak nyilvánosságra kell hozniuk az azon részvényekre, letéti igazolásokra, tőzsdén kereskedett alapokra, certifikátokra és más, hasonló pénzügyi eszközökre vonatkozóan teljesített ügyletek árát, volumenét és időpontját, amelyekkel az adott kereskedési helyszínen kereskednek. A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak minden ilyen ügylet adatait – amennyire technikailag megvalósítható – a valós időhöz legközelebb eső időpontban kell közzétenniük.

(2)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak méltányos üzleti feltételek mellett és megkülönböztetésmentesen hozzáférést kell biztosítaniuk a 20. cikk alapján a részvényekkel, letéti igazolásokkal, tőzsdén kereskedett alapokkal, certifikátokkal és más, hasonló pénzügyi termékekkel végzett ügyleteik adatainak közzétételére kötelezett befektetési vállalkozások számára azon mechanizmusokhoz, amelyeket az e cikk (1) bekezdése szerinti információk közzétételére alkalmaznak.

7. cikk

Halasztott közzététel engedélyezése

(1)   Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetők és befektetési vállalkozások számára, hogy az ügyletek adatait, azok típusától vagy nagyságrendjétől függően, halasztottan tegyék közzé.

Az illetékes hatóságok különösen olyan ügyletek tekintetében engedélyezhetik a halasztott közzétételt, amelyek meghaladják az adott részvény, letéti igazolás, tőzsdén kereskedett alap, certifikát vagy más, hasonló pénzügyi eszköz vagy az adott részvény-, letéti igazolás-, tőzsdén kereskedett alap-, certifikát- vagy más, hasonló pénzügyieszköz-kategória szokásos piaci nagyságrendjét.

A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak előzetes jóváhagyást kell szerezniük az illetékes hatóságoktól a kereskedés halasztott közzétételére javasolt mechanizmusokra, és ezeket a mechanizmusokat a piaci szereplőkkel és a nyilvánossággal világosan közölni kell. Az EÉPH-nak monitoring alá kell vonnia a halasztott kereskedési közzétételek mechanizmusainak az alkalmazását, és éves jelentést kell benyújtania a Bizottságnak azok gyakorlati alkalmazásáról.

Amennyiben egy illetékes hatóság engedélyezi a késleltetett közzétételt, és egy másik tagállam illetékes hatósága a késleltetéssel vagy a megadott engedély tényleges alkalmazásával nem ért egyet, az illetékes hatóság visszautalhatja az ügyet az EÉPH elé, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke értelmében kapott felhatalmazás szerint járhat el.

(2)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a következőket oly módon, hogy a 2014/65/EU irányelv 64. cikke által előírt információk közzététele lehetővé váljon:

a)

minden érintett pénzügyieszköz-kategória tekintetében az ügyletekre vonatkozó azon adatok, amelyeket a befektetési vállalkozásoknak, ezen belül a rendszeres internalizálóknak, valamint a kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban nyilvánosságra kell hozniuk, ideértve a 6. cikk (1) bekezdése szerint és a 20. cikk szerint közzétett ügyletek különböző típusainak azonosítóit, különbséget téve azok között, amelyeket elsősorban a pénzügyi eszközök értékeléséhez kapcsolódó tényezők határoznak meg és azok között, amelyeket más tényezők határoznak meg;

b)

a valós időhöz lehető legközelebb eső időpontban való közzétételre vonatkozó kötelezettségnek megfelelő időkorlát, beleértve azon eseteket is, amikor az ügyleteket a szokásos kereskedési időn kívül teljesítik.

c)

az e cikk (1) bekezdésével és a 20. cikk (1) bekezdésével összhangban minden érintett pénzügyieszköz-kategória tekintetében azok a feltételek, amelyek mellett a befektetési vállalkozások, ezen belül a rendszeres internalizálók, valamint a kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetők és befektetési vállalkozások számára megengedhető az ügyletek adatainak halasztott közzététele;

d)

az azon ügyletek meghatározásakor alkalmazandó kritériumok, amelyek esetében a nagyságrend vagy az érintett részvény, letéti igazolás, tőzsdén kereskedett alap, certifikát vagy más, hasonló pénzügyi eszköz típusa – beleértve azok likviditási profilját – miatt az egyes érintett pénzügyieszköz-kategóriákra vonatkozóan engedélyezhető a halasztott közzététel.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

2.   FEJEZET

Átláthatóság a nem tulajdonviszonyt megtestesítő eszközöknél

8. cikk

Az átláthatóságot szolgáló, kereskedés előtti adatszolgáltatás követelményei a kereskedési helyszínekre vonatkozóan a kötvények, strukturált pénzügyi eszközök, kibocsátási egységek és származtatott termékek vonatkozásában

(1)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak nyilvánosságra kell hozniuk az azon kötvényekre, strukturált pénzügyi eszközökre, kibocsátási egységekre és származtatott termékekre rendszereiken keresztül meghirdetett mindenkori vételi és eladási árakat és az ezen árak mellett fennálló kereskedési szándékok mértékét, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek. Ezt a követelményt a szándék érdemi jelzésére is alkalmazni kell. A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak ezeket az információkat a szokásos kereskedési időben folyamatosan hozzáférhetővé kell tenniük a nyilvánosság számára. Ez a közzétételi kötelezettség nem alkalmazandó a nem pénzügyi szerződő felek azon származékos ügyleteire, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik az adott nem pénzügyi szerződő fél vagy a csoport kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat.

(2)   Az (1) bekezdésben említett átláthatósági követelményeket hozzá kell igazítani az egyes kereskedési rendszerek sajátosságaihoz, beleértve az ajánlati könyves, a jegyzésvezérelt, a hibrid, az időszakos aukciós kereskedési rendszereket és a telefonos kereskedési rendszereket is.

(3)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak méltányos üzleti feltételek mellett és megkülönböztetésmentesen hozzáférést kell biztosítaniuk a 18. cikk alapján a kötvényekre, strukturált pénzügyi eszközökre, kibocsátási egységekre és származtatott termékekre adott jegyzéseik közzétételére kötelezett befektetési vállalkozások számára azon mechanizmusokhoz, amelyeket az (1) bekezdésben említett információk közzétételére alkalmaznak.

(4)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak, amennyiben a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban számukra mentességet engedélyeztek, nyilvánosságra kell hozniuk legalább az azon kötvényekre, strukturált pénzügyi eszközökre, kibocsátási egységekre és származtatott termékekre rendszereiken keresztül meghirdetett, a kereskedési szándékok szerinti árhoz közeli, kereskedés előtt indikatív vételi és eladási árakat, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek. A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak ezeket az információkat a szokásos kereskedési időben megfelelő elektronikus eszközök útján folyamatosan hozzáférhetővé kell tenniük a nyilvánosság számára. Ezen intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a tájékoztatás méltányos üzleti feltételek alapján és megkülönböztetésmentes módon történjen.

9. cikk

A nem tulajdonviszonyt megtestesítő eszközökre vonatkozó mentességek

(1)   Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy mentesítsék a kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőket és befektetési vállalkozásokat a 8. cikk (1) bekezdésében említett információk közzétételének kötelezettsége alól az alábbiak esetében:

a)

a szokásos piaci nagyságrendet meghaladó megbízások, valamint a közzétételükig a kereskedési helyszín megbízáskezelési rendszerében tárolt megbízások;

b)

jegyzéskérési és telefonos kereskedési rendszerekben leadott olyan érdemi szándékjelzések, amelyek nagyságrendje nagyobb az adott pénzügyi eszközre jellemző nagyságrendnél, és amelyek szükségtelen kockázatnak tennék ki a piaci likviditást biztosító szereplőket, figyelembe véve, hogy az érintett piaci szereplők lakossági vagy intézményi befektetők-e;

c)

a 28. cikkben meghatározott kereskedési kötelezettség hatálya alá nem tartozó származtatott termékek, valamint likvid piaccal nem rendelkező más pénzügyi eszközök.

(2)   Az illetékes hatóságoknak az (1) bekezdés szerinti mentességek engedélyezése előtt értesíteniük kell az EÉPH-t és más illetékes hatóságokat az egyes egyedi mentességek szándékolt felhasználásáról, és ismertetniük kell azok működését. A mentesség engedélyezésének szándékáról szóló értesítést legalább négy hónappal a mentesség érvénybe lépése előtt el kell küldeni. Az EÉPH az értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül véleményt ad ki a szóban forgó illetékes hatóságnak, amelyben értékeli a mentesség összeegyeztethetőségét az (1) bekezdésben megállapított – és az (5) bekezdés értelmében elfogadott szabályozástechnikai standardokban részletezett – előírásokkal. Amennyiben az említett illetékes hatóság mentességet engedélyez és egy másik tagállam illetékes hatósága nem ért egyet ezzel, úgy az ügyet visszautalhatja az EÉPH elé, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el. Az EÉPH-nak monitoring alá kell vonnia a mentességek alkalmazását, és éves jelentést kell benyújtania a Bizottságnak azok gyakorlati alkalmazásáról.

(3)   Az illetékes hatóságok – saját kezdeményezésük vagy egy másik illetékes hatóság kérése alapján – megszüntethetik az (1) bekezdés alapján engedélyezett mentességet, ha azt állapítják meg, hogy az érintett a mentességet annak eredeti céljától eltérő módon veszi igénybe, vagy ha úgy ítélik meg, hogy a mentességet az ebben a cikkben megállapított előírások megkerülésére használja fel.

Az illetékes hatóságoknak késedelem nélkül értesíteniük kell az EÉPH-t és a többi illetékes hatóságot a mentesség megszüntetéséről még annak érvénybe lépése előtt, és teljes körűen indokolniuk kell erre vonatkozó döntésüket.

(4)   Az az illetékes hatóság, amely egy vagy több olyan kereskedési helyszín felügyeletéért felelős, amelyeken kötvények, strukturált pénzügyi eszközök, kibocsátási egységek vagy származtatott termékek egy adott kategóriájával kereskednek, átmenetileg felfüggesztheti a 8. cikkben említett kötelezettségeket, ha az említett pénzügyieszköz-kategória likviditása egy meghatározott küszöbérték alá csökken. Ezt a küszöbértéket az érintett pénzügyi eszköz piacára jellemző objektív kritériumok alapján kell meghatározni. Az átmeneti felfüggesztésről szóló értesítést közzé kell tenni az érintett illetékes hatóság weboldalán.

Az átmeneti felfüggesztés kezdetben három hónapot meg nem haladó időszakra érvényes, onnan számítva, hogy az érintett illetékes hatóság a felfüggesztést a weboldalán közzétette. A felfüggesztés alkalmanként legfeljebb három hónappal meghosszabbítható, amennyiben az átmeneti felfüggesztés indoka továbbra is fennáll. Az átmeneti felfüggesztés automatikusan hatályát veszti abban az esetben, ha a három hónapos időszak elteltével nem hosszabbítják meg.

Az érintett illetékes hatóságnak a 8. cikkben említett kötelezettségek e bekezdés szerinti átmeneti felfüggesztésének megszüntetése vagy megújítása előtt tájékoztatnia kell az EÉPH-t a szándékáról, és meg kell indokolnia azt. Az EÉPH-nak a lehető leghamarabb véleményt kell nyilvánítania az illetékes hatóság részére arról, hogy az első és második albekezdésben foglaltakkal összhangban indokoltnak tartja-e az átmeneti felfüggesztés megszüntetését vagy megújítását.

(5)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a következőket:

a)

a (4) bekezdésben említett, a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó likviditási küszöbérték kiszámításához alkalmazandó paraméterek és módszerek. A tagállamok által a küszöbérték kiszámításához alkalmazandó paramétereket és módszereket oly módon kell megállapítani, hogy a küszöbérték elérése az érintett pénzügyi eszköz tekintetében a 2. cikk (1) bekezdésének 17. pontjában alkalmazott kritériumok alapján az Unió valamennyi helyszínén a likviditás számottevő csökkenését jelentse;

b)

minden érintett pénzügyieszköz-kategória tekintetében a vételi és eladási árfolyamok azon sávja, valamint az ilyen árfolyamok melletti kereskedési szándék azon mértéke vagy a kereskedési szándék szerinti árhoz közeli, kereskedés előtt indikatív azon vételi és eladási árak, amelyeket a 8. cikk (1) és (4) bekezdésének megfelelően közzé kell tenni, figyelembe véve az egyes kereskedési rendszerek sajátosságaihoz való, a 8. cikk (2) bekezdése szerinti szükségszerű hozzáigazítást;

c)

minden érintett pénzügyieszköz-kategória tekintetében a megbízások azon nagyságrendje, valamint a közzétételükig megbízáskezelési rendszerben tárolt megbízások esetében a megbízások azon típusa és minimális nagyságrendje, amelynél az (1) bekezdés alapján el lehet tekinteni a kereskedés előtti közzétételtől;

d)

az (1) bekezdés b) pontjában említett, az adott pénzügyi eszközre jellemző nagyságrend, valamint azon ajánlatkérési rendszerek és telefonos brókerrendszerek fogalommeghatározása, amelyek esetében az (1) bekezdés alapján el lehet tekintetni a kereskedés előtti közzétételtől.

Az EÉPH-nak az adott pénzügyi eszközre jellemző – az (1) bekezdés b) pontja szerinti – azon nagyságrend meghatározásakor, amely szükségtelen kockázatnak tenné ki a piaci likviditást biztosító szereplőket, figyelembe véve azt, hogy az érintett piaci szereplők lakossági vagy intézményi befektetők-e, az alábbi tényezőket kell figyelembe vennie:

i.

a piaci likviditást biztosító szereplők ilyen nagyságrendek mellett tudják-e fedezni kockázataikat;

ii.

ha az adott pénzügyi eszköz vagy pénzügyieszköz-kategória piacának szereplői részben lakossági befektetők, az említett befektetők ügyleteinek átlagos értéke;

e)

azon likvid piaccal nem rendelkező pénzügyi eszközök vagy pénzügyieszköz-kategóriák, amelyek esetében az (1) bekezdés alapján el lehet tekinteni a kereskedés előtti közzétételtől.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

10. cikk

Az átláthatóságot szolgáló, kereskedés utáni adatszolgáltatás követelményei a kereskedési helyszínekre vonatkozóan a kötvények, strukturált pénzügyi eszközök, kibocsátási egységek és származtatott termékek vonatkozásában

(1)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak nyilvánosságra kell hozniuk az azon kötvényekre, strukturált pénzügyi eszközökre, kibocsátási egységekre és származtatott termékekre vonatkozóan teljesített ügyletek árát, volumenét és időpontját, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek. A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak minden ilyen ügylet adatait – amennyire technikailag megvalósítható – a valós időhöz legközelebb eső időpontban kell közzétenniük.

(2)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak méltányos üzleti feltételek mellett és megkülönböztetésmentesen hozzáférést kell biztosítaniuk a 21. cikk alapján a kötvényekkel, strukturált pénzügyi eszközökkel, kibocsátási egységekkel és származtatott termékekkel végzett ügyleteik adatainak közzétételére kötelezett befektetési vállalkozások számára azon mechanizmusokhoz, amelyeket az (1) bekezdés szerinti információk közzétételére alkalmaznak.

11. cikk

Halasztott közzététel engedélyezése

(1)   Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetők és befektetési vállalkozások számára, hogy az ügyletek adatait, az ügylet nagyságrendjétől vagy típusától függően, halasztottan tegyék közzé.

Az illetékes hatóságok különösen olyan ügyletek tekintetében engedélyezhetik a halasztott közzétételt, amelyek

a)

meghaladják az adott, valamely kereskedési helyszínen kereskedett kötvény, strukturált pénzügyi eszköz, kibocsátási egység vagy származtatott termék, illetve az adott, valamely kereskedési helyszínen kereskedett kötvény-, strukturált pénzügyi termék-, kibocsátásiegység-kategória vagy származtatott-termék-kategória szokásos piaci nagyságrendjét; vagy

b)

valamely kereskedési helyszínen forgalmazott olyan kötvényre, strukturált pénzügyi eszközre, kibocsátási egységre vagy származtatott termékre, illetve olyan, valamely kereskedési helyszínen kereskedett kötvény-, strukturált pénzügyi termék-, kibocsátásiegység-kategóriára vagy származtatott-termék-kategóriára vonatkoznak, amelynek nincs likvid piaca;

c)

meghaladnak valamely kereskedési helyszínen forgalmazott kötvényre, strukturált pénzügyi eszközre, kibocsátási egységre vagy származtatott termékre, illetve olyan, valamely kereskedési helyszínen kereskedett kötvény-, strukturált pénzügyi termék-, kibocsátásiegység-kategóriára vagy származtatott-termék-kategóriára jellemző nagyságrendet, ami szükségtelen kockázatnak tenné ki a piaci likviditást biztosító szereplőket, figyelembe véve, hogy az érintett piaci szereplők lakossági vagy intézményi befektetők-e.

A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak előzetes jóváhagyást kell szerezniük az illetékes hatóságoktól a kereskedés halasztott közzétételére javasolt mechanizmusokra, és ezeket a mechanizmusokat a piaci szereplőkkel és a nyilvánossággal világosan közölni kell. Az EÉPH-nak monitoring alá kell vonnia a halasztott kereskedési közzétételek mechanizmusainak az alkalmazását, és éves jelentést kell benyújtania a Bizottságnak azok gyakorlati alkalmazásáról.

(2)   Az az illetékes hatóság, amely egy vagy több olyan kereskedési helyszín felügyeletéért felelős, amelyeken kötvények, strukturált pénzügyi eszközök, kibocsátási egységek vagy származtatott termékek egy adott kategóriájával kereskednek, átmenetileg felfüggesztheti a 10. cikkben említett kötelezettségeket, ha az említett pénzügyieszköz-kategória likviditása a 9. cikk (5) bekezdésének a) pontjában említett módszertannak megfelelően meghatározott küszöbérték alá csökken. Az említett küszöbértéket az érintett pénzügyi eszköz piacára jellemző objektív kritériumok alapján kell meghatározni. Az ilyen átmeneti felfüggesztést közzé kell tenni az érintett illetékes hatóság weboldalán.

Az átmeneti felfüggesztés kezdetben három hónapot meg nem haladó időszakra érvényes, onnan számítva, hogy az érintett illetékes hatóság a felfüggesztést a weboldalán közzétette. A felfüggesztés alkalmanként legfeljebb három hónappal meghosszabbítható, amennyiben az átmeneti felfüggesztés indoka továbbra is fennáll. Az átmeneti felfüggesztés automatikusan hatályát veszti abban az esetben, ha a három hónapos időszak elteltével nem hosszabbítják meg.

Az érintett illetékes hatóságnak a 10. cikkben említett kötelezettségek átmeneti felfüggesztésének megszüntetése vagy megújítása előtt tájékoztatnia kell az EÉPH-t a szándékáról, és meg kell indokolnia azt. Az EÉPH-nak a lehető leghamarabb véleményt kell nyilvánítania az illetékes hatóság részére arról, hogy az első és második albekezdésben foglaltakkal összhangban indokoltnak tartja-e az átmeneti felfüggesztés megszüntetését vagy megújítását.

(3)   Az illetékes hatóság a halasztott közzététel engedélyezésével összefüggésben:

a)

a halasztás időtartama alatt előírhatja az ügyletre vonatkozó adatok szűkebb körének közzétételét, vagy több ügylet adatainak összesített formában történő közzétételét, illetve e két módszer kombinálását;

b)

a meghosszabbított halasztási időtartam alatt engedélyezheti, hogy az egyes ügyletek nagyságrendjének közzétételére ne kerüljön sor;

c)

az állampapíroktól eltérő nem tulajdonviszonyt megtestesítő eszközök esetében meghosszabbított halasztási időtartamra engedélyezheti több ügylet adatainak összesített formában történő közzétételét;

d)

az állampapírok tekintetében határozatlan időre engedélyezheti több ügylet adatainak összesített formában történő közzétételét.

Az állampapírok esetében a b) és a d) pont vagy külön-külön vagy egymást követően vehető igénybe, azaz amikor letelik az a meghosszabbított időszak, amely alatt el lehet tekinteni a nagyságrend közzétételétől, akkor lehetőség nyílik a nagyságrend összesített formában történő közzétételére.

Valamennyi egyéb pénzügyi eszköz esetében a halasztás időtartamának leteltekor közzé kell tenni az ügyletre vonatkozó hiányzó adatokat és az egyes ügyletekre vonatkozó valamennyi adatot.

(4)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki oly módon, hogy lehetővé váljon a 2014/65/EU 64. cikke által előírt információk közzététele a következők meghatározása érdekében:

a)

minden érintett pénzügyieszköz-kategória tekintetében az ügyletekre vonatkozó azon adatok, amelyeket a befektetési vállalkozásoknak, ezen belül a rendszeres internalizálóknak, valamint a kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak a 10. cikk (1) bekezdésével összhangban nyilvánosságra kell hozniuk, ideértve a 10. cikk (1) bekezdése szerint és a 21. cikk (1) bekezdése szerint közzétett ügyletek különböző típusainak azonosítóit, különbséget téve azok között, amelyeket elsősorban a pénzügyi eszközök értékeléséhez kapcsolódó tényezők határoznak meg és azok között, amelyeket más tényezők határoznak meg;

b)

a valós időhöz lehető legközelebb eső időpontban való közzétételre vonatkozó kötelezettségnek megfelelő időkorlát, beleértve azon eseteket is, amikor az ügyleteket a szokásos kereskedési időn kívül teljesítik;

c)

az e cikk (1) bekezdésével és a 21. cikk (4) bekezdésével összhangban minden érintett pénzügyieszköz-kategória tekintetében azok a feltételek, amelyek mellett a befektetési vállalkozások, ezen belül a rendszeres internalizálók, valamint a kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetők és befektetési vállalkozások számára megengedhető az ügyletek adatainak halasztott közzététele;

d)

azok a kritériumok, amelyek alapján meg kell határozni, hogy melyek azok az ügylettípusok, illetve az a nagyságrend, amelynek esetében a (3) bekezdés értelmében engedélyezhető a halasztott közzététel és az ügyletre vonatkozó adatok szűkebb körének közzététele, vagy több ügylet adatainak összesített formában történő közzététele, illetve az ügyletek nagyságrendjének közzé nem tétele, különös tekintettel annak engedélyezésére, hogy bizonyos pénzügyi eszközök esetében azok likviditásának függvényében meghosszabbított halasztási időszak legyen alkalmazható.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

3.   FEJEZET

A Kereskedési adatok elkülönített és méltányos üzleti alapon megvalósuló felkínálásának kötelezettsége

12. cikk

A kereskedés előtti és kereskedés utáni adatok elkülönített elérhetővé tételének kötelezettsége

(1)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak a 3. cikkel, a 4. cikkel és a 6–11. cikkel összhangban közzétett információkat úgy kell elérhetővé tenniük a nyilvánosság számára, hogy abban elkülönítik az átláthatóságot szolgáló, a kereskedés előtt és kereskedés után szolgáltatandó adatokat.

(2)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki az átláthatóságot szolgáló, a kereskedés előtt és kereskedés után szolgáltatandó adatok nyújtásának meghatározására, beleértve az (1) bekezdésben említett információk nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban az adatok bontásának szintjét.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

13. cikk

A kereskedés előtti és kereskedés utáni adatok méltányos üzleti alapon való elérhetővé tételének kötelezettsége

(1)   A kereskedési helyszínt üzemeltető piacműködtetőknek és befektetési vállalkozásoknak a 3. cikkel, a 4. cikkel és a 6–11. cikkel összhangban közzétett információkat méltányos üzleti alapon kell elérhetővé tenniük a nyilvánosság számára, és azokhoz megkülönböztetésmentes hozzáférést kell biztosítaniuk. Ezen információkat a közzétételt követően 15 perccel ingyenesen elérhetővé kell tenni.

(2)   A Bizottság – az 50. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek tisztázzák, hogy mi az (1) bekezdésben említett információk nyilvánosságra hozatalának méltányos üzleti alapja.

III.   CÍM

ÁTLÁTHATÓSÁG A RENDSZERES INTERNALIZÁLÓK ÉS A TŐZSDÉN KÍVÜL KERESKEDŐ BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK SZÁMÁRA

14. cikk

A rendszeres internalizálók kötelezettsége a kötelező érvényű jegyzések közzétételére részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök esetében

(1)   A befektetési vállalkozásoknak közzé kell tenniük az azokra a valamely kereskedési helyszínen kereskedett részvényekre, letéti igazolásokra, tőzsdén kereskedett alapokra, certifikátokra és más, hasonló pénzügyi eszközökre vonatkozó kötelező érvényű jegyzéseket, amelyek vonatkozásában rendszeres internalizálóként működnek, és amelyeknek likvid piaca van.

Abban az esetben, ha az első albekezdésben említett pénzügyi eszközöknek nincs likvid piaca, a rendszeres internalizálók jegyzéseiket kérésre kötelesek közölni az ügyfeleikkel.

(2)   Ezt a cikket és a 15., 16. és 17. cikket akkor kell a rendszeres internalizálókra alkalmazni, ha azok a szokásos piaci nagyságrendet meg nem haladó nagyságrendben kereskednek. E cikk, valamint a 15., 16. és 17. cikk nem alkalmazandó a rendszeres internalizálókra, amennyiben azok a szokásos piaci nagyságrendet meghaladó nagyságrendben kereskednek.

(3)   A rendszeres internalizálók eldönthetik, hogy milyen nagyságrendet vagy nagyságrendeket jegyeznek. A minimális jegyzési nagyságrend legalább a valamely kereskedési helyszínen kereskedett részvény, letéti igazolás, tőzsdén kereskedett alap, certifikát vagy más, hasonló pénzügyi eszköz szokásos piaci nagyságrendjének 10 %-a. Egy adott, valamely kereskedési helyszínen kereskedett részvény, letéti igazolás, tőzsdén kereskedett alap, certifikát vagy más, hasonló pénzügyi eszköz esetében minden egyes jegyzésnek tartalmaznia kell kötelező érvényű vételi és eladási árat vagy árakat, olyan nagyságrend vagy nagyságrendek tekintetében, amelyek elérhetik akár a részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok vagy más, hasonló pénzügyi eszközök azon kategóriájának szokásos piaci nagyságrendjét is, amelyhez a pénzügyi eszköz tartozik. Az árnak vagy áraknak tükrözniük kell az adott részvény, letéti igazolás, tőzsdén kereskedett alap, certifikát vagy más, hasonló pénzügyi eszköz tekintetében uralkodó piaci feltételeket.

(4)   A részvényeket, letéti igazolásokat, tőzsdén kereskedett alapokat, certifikátokat és más, hasonló pénzügyi eszközöket az adott pénzügyi eszköz tekintetében a piacon végrehajtott megbízások számtani átlagértéke alapján kategóriákba kell sorolni. A részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök adott kategóriájának szokásos nagyságrendje az adott kategóriába tartozó pénzügyi eszközök tekintetében a piacon végrehajtott megbízások számtani átlagértéke alapján jellemző nagyságrend.

(5)   A részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök piaca az Unióban az adott pénzügyi eszköz tekintetében végrehajtott valamennyi megbízást magában foglalja, kivéve a szokásos piaci nagyságrendet meghaladókat.

(6)   A 26. cikk meghatározásával összhangban minden egyes részvény, letéti igazolás, tőzsdén kereskedett alap, certifikát vagy más, hasonló pénzügyi eszköz likviditás szempontjából legfontosabb piacának illetékes hatósága – az adott pénzügyi eszköz tekintetében a piacon végrehajtott megbízások számtani átlagértéke alapján – legalább évente meghatározza azt az osztályt, amelybe a szóban forgó pénzügyi eszköz tartozik. Ezt az információt közzé kell tenni az összes piaci résztvevő számára, és továbbítani kell az EÉPH-nak, amely azt a weboldalán közzéteszi.

(7)   A részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök hatékony értékelésének biztosítása érdekében, és maximalizálva a befektetési vállalkozások számára annak lehetőségét, hogy ügyfeleik számára a legjobb üzletet kössék, az EÉPH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyek részletesen meghatározzák az (1) bekezdésben említett kötelező érvényű jegyzések közzétételének, az árak érvényben lévő piaci feltételeknek való megfelelősége megállapításának, valamint a (2) és (4) bekezdésben említett szokásos piaci nagyságrend megállapításának feltételeit.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

15. cikk

Ügyfélmegbízások végrehajtása

(1)   A rendszeres internalizálóknak jegyzéseiket a szokásos kereskedési időben rendszeresen és folyamatosan közzé kell tenniük. Jegyzéseiket jogosultak bármikor frissíteni. Lehetővé kell tenni számukra, hogy kivételes piaci feltételek esetén jegyzéseiket visszavonják.

A tagállamok előírják, hogy azok a vállalkozások, amelyek eleget tesznek a „rendszeres internalizáló” fogalommeghatározásában foglalt feltételeknek, értesítsék az illetékes hatóságukat. A hatóság az értesítést továbbítja az EÉPH-nak. Az EÉPH elkészíti az Unió valamennyi rendszeres internalizálóját tartalmazó jegyzéket.

A jegyzéseket a többi piaci résztvevő számára könnyen hozzáférhető módon, méltányos üzleti alapon kell közzétenni.

(2)   A rendszeres internalizálóknak, miközben betartják a 2014/65/EU irányelv 27. cikkét, a megbízás kézhezvételének időpontjában jegyzett árfolyamon kell végrehajtaniuk az ügyfeleiktől olyan részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök vonatkozásában kapott megbízásokat, amelyek tekintetében rendszeres internalizálók.

E megbízásokat azonban indokolt esetben kedvezőbb árfolyamon is végrehajthatják, feltéve, hogy az árfolyam a piaci feltételekhez közeli, közzétett sávba esik.

(3)   A rendszeres internalizálók a szakmai ügyfelektől kapott megbízásaikat jegyzett árfolyamaiktól eltérő árfolyamokon a (2) bekezdésben megállapított követelmények teljesítése nélkül végrehajthatják olyan ügyletek tekintetében, amelyeknél a több értékpapírral kapcsolatos végrehajtás egyetlen ügylet része, vagy olyan megbízások tekintetében, amelyekre a folyó piaci ártól eltérő feltételek vonatkoznak.

(4)   Amennyiben azon rendszeres internalizáló, aki csak egy jegyzést tesz közzé, vagy akinek a legmagasabb jegyzése alacsonyabb, mint a szokásos piaci nagyságrend, ügyfelétől olyan nagyságrendre kap megbízást, amely a jegyzési nagyságrendnél nagyobb, de a szokásos piaci nagyságrendnél kisebb, dönthet úgy, hogy a megbízásnak végrehajtja azt a részét is, amely meghaladja a jegyzési nagyságrendjét, feltéve, hogy azt a jegyzett árfolyamon hajtja végre, kivéve, ha az e cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételek alapján ez másként is megengedett. Ha a rendszeres internalizáló különféle nagyságrendeket jegyez, és az ilyen nagyságrendek közötti nagyságrendre kap megbízást, és annak végrehajtását választja, a megbízást a 2014/65/EU irányelv 28. cikkével összhangban valamely jegyzett árfolyamán kell végrehajtania, kivéve, ha az e cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított feltételek alapján ez másként is megengedett.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap az 50. cikknek megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek tisztázzák, mi jelent méltányos üzleti alapot az (1) bekezdésben említett tájékoztatás nyilvánossá tételéhez.

16. cikk

Az illetékes hatóságok kötelezettségei

Az illetékes hatóság ellenőrzi, hogy:

a)

a befektetési vállalkozások rendszeresen frissítik-e a 14. cikknek megfelelően közzétett vételi és eladási árfolyamaikat, és olyan árfolyamokat tartanak-e fenn, amelyek tükrözik az uralkodó piaci feltételeket;

b)

a befektetési vállalkozások betartják-e a 15. cikk (2) bekezdésében megállapított árjavításra vonatkozó feltételeket.

17. cikk

A jegyzésekhez való hozzáférés

(1)   A rendszeres internalizálók számára engedélyezni kell, hogy kereskedési politikájuk alapján és objektív, megkülönböztetésmentes módon eldöntsék, hogy mely ügyfeleknek biztosítják a hozzáférést jegyzéseikhez. E célból egyértelmű szabályokat kell meghatározni a jegyzésekhez való hozzáférésre. A rendszeres internalizálók elutasíthatják az üzleti kapcsolat felvételét, vagy megszakíthatják üzleti kapcsolataikat az ügyfelekkel olyan üzleti megfontolások alapján, mint az ügyfél hitelképessége, a partnerkockázat és az ügylet végleges teljesítése.

(2)   Az egy ügyféllel kötött ügyletek halmozásával kapcsolatos kockázati kitettség csökkentése érdekében a rendszeres internalizálók számára lehetővé kell tenni, hogy megkülönböztetésmentesen korlátozzák az egy ügyféllel a közzétett feltételeknek megfelelően kötött ügyletek számát. Megkülönböztetésmentesen korlátozhatják a 2014/65/EU irányelv 28. cikkével összhangban a különböző ügyfelekkel egy időben kötött ügyletek számát, azzal a feltétellel, hogy ez csak akkor megengedhető, ha az ügyfelek által adott megbízások száma és/vagy nagyságrendje lényegesen meghaladja a szokásos mértéket.

(3)   A részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök hatékony értékelésének biztosítása érdekében, és maximalizálva a befektetési vállalkozások számára annak lehetőségét, hogy ügyfeleik számára a legjobb üzletet kössék, a Bizottság az 50. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák:

a)

azok a kritériumok, amelyek alapján megállapítható, hogy a jegyzést a 15. cikk (1) bekezdésének megfelelően rendszeresen és folyamatosan, könnyen hozzáférhető módon közzéteszik-e, valamint azok az eszközök, amelyekkel a befektetési vállalkozás megfelelhet a jegyzései közzétételére vonatkozó kötelezettségének, ideértve a következő közzétételi lehetőségeket:

i.

bármely olyan szabályozott piac rendszerein keresztül, amelyre az adott pénzügyi eszközt bevezették;

ii.

jóváhagyott közzétételi mechanizmuson keresztül;

iii.

saját mechanizmuson keresztül;

b)

azok a kritériumok, amelyek alapján megállapítható, hogy melyek azok az ügyletek, amelyeknek több értékpapírral történő teljesítése egyetlen ügylet része, illetve melyek azok a megbízások, amelyek a folyó piaci árfolyamtól eltérő feltételek alá tartoznak a 15. cikk (3) bekezdésében említettek szerint;

c)

azok a kritériumok, amelyek alapján megállapítható, hogy mely feltételek tekinthetők olyan kivételes piaci feltételeknek, amelyek lehetővé teszik a jegyzés visszavonását, továbbá a jegyzések 15. cikk (1) bekezdésében említett aktualizálásának feltételei;

d)

azok a kritériumok, amelyek alapján megállapítható, hogy az ügyfelek által adott megbízások száma és/vagy volumene mikor haladja meg jelentősen a (2) bekezdésben említett szokásos mértéket;

e)

azok a kritériumok, amelyek alapján megállapítható, hogy az árak mikor esnek a 15. cikk (2) bekezdésében említettek szerinti, a piaci feltételekhez közeli, közzétett sávba.

18. cikk

A rendszeres internalizálók közzétételi kötelezettsége a kötvényekre, strukturált pénzügyi eszközökre, kibocsátási egységekre és származtatott termékekre vonatkozó kötelező érvényű jegyzések tekintetében

(1)   A befektetési vállalkozásoknak közzé kell tenniük a valamely kereskedési helyszínen kereskedett azon kötvényekre, strukturált pénzügyi eszközökre, kibocsátási egységekre és származtatott termékekre vonatkozó kötelező érvényű jegyzéseket, amelyekre vonatkozóan rendszeres internalizálók, és amelyek piaca likvid, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a)

a rendszeres internalizálót ügyfele kéri fel a jegyzésre;

b)

a rendszeres internalizáló beleegyezik a jegyzésbe.

(2)   Azon kötvények, strukturált pénzügyi eszközök, kibocsátási egységek és származtatott termékek esetében, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek, és amelyeknek nincs likvid piaca, a rendszeres internalizálók jegyzéseiket kérésre kötelesek közölni az ügyfeleikkel, amennyiben beleegyeznek a jegyzésbe. E kötelezettség alól adható mentesség, amennyiben teljesülnek a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek.

(3)   A rendszeres internalizálók jegyzéseiket jogosultak bármikor frissíteni. Kivételes piaci feltételek esetén jegyzéseiket vissza is vonhatják.

(4)   Az tagállamok előírják, hogy a rendszeres internalizálónak minősülő vállalkozások értesítsék az illetékes hatóságukat. Ezen értesítést meg kell küldeni az EÉPH-nak. Az EÉPH létrehozza az Unióban működő rendszeres internalizálók listáját.

(5)   A rendszeres internalizálóknak az (1) bekezdéssel összhangban közzétett kötelező érvényű jegyzéseket más ügyfeleiknek is rendelkezésére kell bocsátaniuk. Ennek ellenére a rendszeres internalizálók számára engedélyezni kell, hogy kereskedési politikájuk alapján és objektív, megkülönböztetésmentes módon eldöntsék, hogy mely ügyfeleknek biztosítják a hozzáférést jegyzéseikhez. A rendszeres internalizálóknak e célból egyértelmű szabályokat kell kialakítaniuk a jegyzésekhez való hozzáférésre vonatkozóan. A rendszeres internalizálók elutasíthatják az üzleti kapcsolat felvételét, vagy megszakíthatják üzleti kapcsolataikat az ügyfelekkel olyan üzleti megfontolások alapján, mint az ügyfél hitelképessége, a partnerkockázat és az ügylet végleges teljesítése.

(6)   A rendszeres internalizálóknak vállalniuk kell, hogy minden olyan ügyféllel ügyletet kötnek a közzétett feltételek szerint, akinek a jegyzést az (5) bekezdéssel összhangban a rendelkezésére bocsátották, amennyiben a jegyzésben szereplő nagyságrend a 9. cikk (5) bekezdésének d) pontjával összhangban megállapított, a pénzügyi eszközre jellemző nagyságrenddel egyenlő vagy annál kisebb.

A rendszeres internalizálóknak a kötelező érvényű jegyzések (1) bekezdés szerinti közzétételére vonatkozó kötelezettsége nem terjed ki azokra a pénzügyi eszközökre, amelyek nem érik el a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban meghatározott likviditási küszöbértéket.

(7)   A rendszeres internalizálók számára engedélyezni kell, hogy megkülönböztetésmentesen és átláthatóan korlátozzák azoknak az ügyleteknek a számát, amelyeknek az ügyfelekkel való megkötését bármely adott jegyzés alapján vállalják.

(8)   Az (1) és a (5) bekezdés alapján közzétett, valamint a (6) bekezdésben említett nagyságrendben vagy annál kisebb nagyságrendben adott jegyzéseket a többi piaci résztvevő számára könnyen hozzáférhető módon, méltányos üzleti alapon kell közzétenni.

(9)   A jegyzett árfolyamnak vagy árfolyamoknak adott esetben biztosítaniuk kell, hogy a rendszeres internalizáló teljesítse a 2014/65/EU irányelv 27. cikke szerinti kötelezettségeit, és tükrözniük kell az érvényben lévő piaci feltételeket azon árak tekintetében, amelyeken az ugyanolyan vagy hasonló pénzügyi eszközök tekintetében ügyleteket kötnek valamely kereskedési helyszínen.

A megbízásokat azonban indokolt esetben kedvezőbb árfolyamon is végrehajthatják, feltéve, hogy ez az árfolyam a piaci feltételekhez közeli, közzétett sávba esik.

(10)   Azok a rendszeres internalizálók, amelyek a 9. cikk (5) bekezdésének d) pontjával összhangban meghatározott, a pénzügyi eszközre jellemző nagyságrendet meghaladó nagyságrendben kereskednek, nem tartoznak e cikk hatálya alá.

19. cikk

Monitoring az EÉPH által

(1)   Az illetékes hatóságoknak és az EÉPH-nak monitoring alá kell vonniuk a 18. cikk alkalmazását azon nagyságrendek tekintetében, amelyeken a befektetési vállalkozás a jegyzéseket az ügyfelei és a vállalkozás más kereskedési tevékenysége kapcsán más piaci szereplők rendelkezésére bocsátotta, valamint azt, hogy a jegyzések milyen mértékben tükrözik az érvényben lévő piaci feltételeket az ugyanolyan vagy hasonló pénzügyi eszközök tekintetében valamely kereskedési helyszínen kötött ügyletekhez képest. Az EÉPH 2019. január 3-ig jelentést nyújt be a Bizottságnak a 18. cikk alkalmazásáról. A 18. cikk (6) bekezdésében említett küszöbértéket éppen meghaladó vagy az érvényben lévő piaci feltételeken kívül eső jelentős jegyzési és kereskedési tevékenység esetén az EÉPH-nak a jelentést e határidő előtt kell benyújtania a Bizottság felé.

(2)   A Bizottság az 50. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, meghatározva a 18. cikk (6) bekezdésében említett azon nagyságrendeket, amelyeknél a vállalkozásnak minden olyan ügyféllel ügyletet kell kötnie, amelynek a jegyzést a rendelkezésére bocsátotta. Az adott pénzügyi eszközre jellemző nagyságrendet a 9. cikk (5) bekezdésének d) pontjában előírt kritériumokkal összhangban kell meghatározni.

(3)   A Bizottság – az 50. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek tisztázzák, hogy mi tekintendő a 18. cikk (8) bekezdésében említett jegyzések méltányos üzleti alapon történő nyilvánosságra hozatalának.

20. cikk

Kereskedés utáni közzététel a befektetési vállalkozások, ezen belül a rendszeres internalizálók által a részvények, letéti igazolások, tőzsdén kereskedett alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök vonatkozásában

(1)   Azoknak a befektetési vállalkozásoknak, amelyek akár saját számlára, akár ügyfeleik nevében valamely kereskedési helyszínen kereskedett részvényekkel, letéti igazolásokkal, tőzsdén kereskedett alapokkal, certifikátokkal és más hasonló pénzügyi eszközökkel ügyleteket kötnek, nyilvánosságra kell hozniuk ezeknek az ügyleteknek a volumenét és árfolyamát, valamint az ügyletkötés időpontját. Ezeket az információkat egy jóváhagyott közzétételi mechanizmuson keresztül kell nyilvánosságra hozni.

(2)   Az e cikk (1) bekezdése szerint közzétett információknak és a közzétételi határidőknek meg kell felelniük a 6. cikk alapján elfogadott követelményeknek, ideértve a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban elfogadott szabályozástechnikai standardokat is. Amennyiben a 7. cikk alapján elfogadott intézkedések a valamely kereskedési helyszínen kereskedett részvényekkel, letéti igazolásokkal, tőzsdén kereskedett alapokkal, certifikátokkal és más, hasonló pénzügyi eszközökkel végzett ügyletek egyes kategóriái vonatkozásában halasztott közzétételről rendelkeznek, úgy e lehetőség akkor is vonatkozik ezen ügyletekre, ha azokat a kereskedési helyszíneken kívül teljesítik.

(3)   Az EÉPH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyek meghatározzák a következőket:

a)

az e cikk szerint közzétett ügyletek különböző típusainak azonosítói, különbséget téve azok között, amelyeket elsősorban a pénzügyi eszközök értékeléséhez kapcsolódó tényezők határoznak meg és azok között, amelyeket más tényezők határoznak meg;

b)

az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alkalmazása olyan ügyletek esetében, amelyek az említett pénzügyi eszközök biztosítéki, kölcsönzési vagy más célú felhasználásával járnak, ha a pénzügyi eszközök cseréjét a pénzügyi eszköz folyó piaci értékelésétől eltérő tényezők határozzák meg.

c)

az ügyletben érintett azon fél, amelyiknek az (1) bekezdés értelmében az ügyletet nyilvánosságra kell hoznia, amennyiben az ügylet mindkét érintettje befektetési vállalkozás.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

21. cikk

Kereskedés utáni közzététel a befektetési vállalkozások, ezen belül a rendszeres internalizálók által a kötvények, strukturált pénzügyi eszközök, kibocsátási egységek és származtatott termékek vonatkozásában

(1)   Azoknak a befektetési vállalkozásoknak, amelyek akár saját számlára, akár ügyfeleik nevében valamely kereskedési helyszínen kereskedett kötvényekkel, strukturált pénzügyi eszközökkel, kibocsátási egységekkel és származtatott termékekkel ügyleteket kötnek, nyilvánosságra kell hozniuk ezen ügyletek volumenét és árfolyamát, valamint az ügyletkötés időpontját. Ezeket az információkat jóváhagyott közzétételi mechanizmuson keresztül kell nyilvánosságra hozni.

(2)   Az egyes ügyleteket egyszeri alkalommal, egy egységes jóváhagyott közzétételi mechanizmuson keresztül kell nyilvánosságra hozni.

(3)   Az (1) bekezdés szerint közzétett információknak és a közzétételi határidőknek meg kell felelniük a 10. cikk alapján elfogadott követelményeknek, ideértve a 11. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban elfogadott szabályozástechnikai standardokat is.

(4)   Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy engedélyezzék a befektetési vállalkozások számára a halasztott közzétételt, vagy kérhetik az ügyletre vonatkozó adatok szűkebb körének közzétételét, több ügylet adatainak összesített formában történő közzétételét, illetve e két módszer kombinálását a halasztás időtartama alatt, illetve az egyes ügyletek nagyságrendjére vonatkozó adatok közzétételétől való eltekintést meghosszabbított halasztási időtartamra engedélyezhetik, vagy az állampapíroktól eltérő nem részvényjellegű értékpapírok esetében meghosszabbított halasztási időtartamra engedélyezhetik több ügylet adatainak összesített formában történő közzétételét, vagy állampapírok esetében határozatlan időre engedélyezhetik több ügylet adatainak összesített formában történő közzétételét, valamint a 11. cikkben meghatározott feltételekkel megegyező feltételek mellett átmenetileg felfüggeszthetik az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségeket.

Ha a 11. cikk alapján elfogadott intézkedések a valamely kereskedési helyszínen kereskedett kötvények, strukturált pénzügyi eszközök, kibocsátási egységek és származtatott termékek meghatározott kategóriái tekintetében halasztott közzétételről és az ügyletre vonatkozó adatok szűkebb körének közzétételéről, több ügylet adatainak összesített formában történő közzétételéről, illetve e két módszer kombinálásáról, vagy az ügyletek nagyságrendjére vonatkozó adatok közzétételétől való eltekintésről rendelkeznek, akkor ez a lehetőség akkor is vonatkozik ezekre az ügyletekre, ha azokat a kereskedési helyszíneken kívül teljesítik.

(5)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki oly módon, hogy lehetővé a 2014/65/EU irányelv 64. cikke által előírt információk közzététele a következők meghatározása érdekében:

a)

az e cikkel összhangban közzétett ügyletek különböző típusainak azonosítói, különbséget téve azok között, amelyeket elsősorban a pénzügyi eszközök értékeléséhez kapcsolódó tényezők határoznak meg és azok között, amelyeket más tényezők határoznak meg;

b)

az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alkalmazása olyan ügyletek esetében, amelyek az említett pénzügyi eszközök biztosítéki, kölcsönzési vagy más célú felhasználásával járnak, ha a pénzügyi eszközök cseréjét a pénzügyi eszköz folyó piaci értékelésétől eltérő tényezők határozzák meg;

c)

az ügyletben érintett azon fél, amelyiknek az (1) bekezdés értelmében az ügyletet nyilvánosságra kell hoznia, amennyiben az ügylet mindkét érintettje befektetési vállalkozás.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

22. cikk

Információ rendelkezésre bocsátása az átláthatóság és egyéb számítások céljára

(1)   Annak érdekében, hogy az illetékes hatóság el tudja végezni az átláthatóságot szolgáló, a kereskedés előtti és utáni adatszolgáltatási előírásoknak, valamint a 3–11. cikkben, a 14–21. cikkben és a 32. cikkben előírt, a pénzügyi eszközökre vonatkozó kereskedési kötelezettségeknek a meghatározását lehetővé tevő számításokat, továbbá annak érdekében, hogy meg tudja határozni azt, hogy egy adott befektetési vállalkozás rendszeres internalizálónak tekintendő-e, az illetékes hatóságok információt kérhetnek az alábbiaktól:

a)

kereskedési helyszínek;

b)

APA-k; továbbá

c)

CTP-k.

(2)   A kereskedési helyszíneknek, az APA-knak és a CTP-knek a szükséges adatokat kellő időn keresztül tárolniuk kell.

(3)   Az illetékes hatóságok továbbítják az EÉPH-nak ezt az információt, mivel az EÉPH előírja az 5. cikk (4), (5) és (6) bekezdésében említett jelentések elkészítését.

(4)   Az EÉPH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza az adatkérések tartalmát és gyakoriságát, valamint azt, hogy a kereskedési helyszíneknek, az APA-knak és a CTP-knek milyen formátumban és milyen határidőn belül kell válaszolniuk az (1) bekezdés szerinti ilyen adatkérésekre, továbbá azt is meg kell határoznia, hogy milyen típusú adatokat kell tárolni és hogy mi az a legrövidebb időtartam, ameddig a kereskedési helyszíneknek, az APA-knak és a CTP-knek a (2) bekezdéssel összhangban tárolniuk kell az adatokat ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni az ilyen adatkéréseknek.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az ebben a bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

23. cikk

A befektetési vállalkozásokra vonatkozó kereskedési kötelezettség

(1)   A befektetési vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy a szabályozott piacra bevezetett részvényekkel általa teljesített ügyletekre vagy a kereskedési helyszínen részvényekkel általa teljesített ügyletekre az esettől függően szabályozott piacon, MTF-en vagy rendszeres internalizálón, vagy azokkal a 2014/65/EU irányelv 25. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében egyenértékűnek tekintett, harmadik országbeli kereskedési helyszínen kerüljön sor, kivéve, ha azokra az alábbiak valamelyike jellemző:

a)

nem szisztematikus, ad hoc, rendszertelen és nem gyakori jellegűek; vagy

b)

elfogadható partnerek és/vagy szakmai ügyfelek között bonyolítják le őket és nem járulnak hozzá az árfeltárási folyamathoz.

(2)   Az olyan belső párosító rendszereket üzemeltető befektetési vállalkozásoknak, amelyek a részvényekre, letéti igazolásokra, tőzsdén kereskedett alapokra, certifikátokra és más, hasonló pénzügyi eszközökre vonatkozó ügyfélmegbízásokat multilaterális alapon hajtják végre, rendelkezniük kell a 2014/65/EU irányelv szerinti MTF engedéllyel, és meg kell felelniük az ilyen engedélyekkel kapcsolatos valamennyi vonatkozó rendelkezésnek.

(3)   E cikk következetes alkalmazása érdekében az EÉPH-nak olyan szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyek meghatározzák azoknak a részvényügyleteknek a sajátos jellemzőit, amelyek nem járulnak hozzá az (1) bekezdésben említett árfeltárási folyamathoz, figyelembe véve az alábbi eseteket:

a)

rejtett likviditási ügyletek; vagy

b)

amikor az ilyen pénzügyi eszközök cseréjét a pénzügyi eszköz aktuális piaci értékelésén kívüli tényezők határozzák meg.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

IV.   CÍM

ÜGYLETJELENTÉS

24. cikk

A piacok integritásának fenntartására vonatkozó kötelezettség

Az 1095/2010/EU rendelet 31. cikkének megfelelően az EÉPH által koordinált illetékes hatóságok az 596/2014/EU rendelet érvényesítésére vonatkozó felelősség megosztásának sérelme nélkül monitoring alá vonják a befektetési vállalkozások tevékenységét annak biztosítására, hogy becsületesen, tisztességesen, hivatásszerűen és a piac integritását elősegítő módon járjanak el.

25. cikk

Nyilvántartás-vezetési kötelezettség

(1)   A befektetési vállalkozásnak öt éven át meg kell őriznie az illetékes hatóság számára a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamennyi megbízására és valamennyi lebonyolított ügyletére vonatkozó lényeges adatokat, függetlenül attól, hogy saját számlára vagy ügyfél nevében kereskedett-e. Az ügyfelek nevében végzett ügyletek esetén a nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell az ügyfél kilétére vonatkozó összes információt és adatot, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján előírt információkat (27). Az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkében megállapított eljárásnak és feltételeknek megfelelően az EÉPH hozzáférést kérhet ezekhez az információkhoz.

(2)   A kereskedési helyszín működtetőjének legalább öt éven át meg kell őriznie az illetékes hatóság számára a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos, a rendszerein keresztül meghirdetett összes megbízásra vonatkozó lényeges adatokat. A nyilvántartások tartalmazzák a megbízás jellemzőit képező releváns adatokat, beleértve azokat, amelyek a megbízást kapcsolatba hozzák a megbízás alapján teljesített ügylettel (ügyletekkel), és amelynek részleteit a 26. cikk (1) és (3) bekezdésével összhangban jelenteni kell. Az EÉPH szerepe az, hogy megkönnyítse és koordinálja az illetékes hatóságok hozzáférését az e bekezdés szerinti információkhoz.

(3)   Az EÉPH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azoknak a megbízással összefüggő lényeges adatoknak a pontos meghatározása érdekében, amelyeket az e cikk (2) bekezdése értelmében meg kell őrizni, de nem szerepelnek a 26. cikkben.

E szabályozástechnikai standardtervezeteket között szerepelnie kell a megbízást továbbító tag vagy résztvevő azonosító kódjának, a megbízás azonosító kódjának, a megbízás továbbítása dátumának és idejének, a megbízás jellemzőinek, beleértve a megbízás típusát, a limitárat ha van ilyen, az érvényesség időtartamát, a megbízással kapcsolatos esetleges utasításokat, az esetleges módosításokkal kapcsolatos adatokat, a megbízás törlését, részben vagy teljes egészében történő végrehajtását, a megbízotti vagy megbízói minőséget.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.

26. cikk

Ügyletjelentési kötelezettség

(1)   Azok a befektetési vállalkozások, amelyek pénzügyi eszközökkel ügyleteket teljesítenek, az ilyen ügyletek adatairól a lehető leghamarabb, de legkésőbb a következő munkanap zárásáig mindenre kiterjedő és pontos jelentést tesznek az illetékes hatóságnak.

Az illetékes hatóságoknak az a 2014/65/EU irányelv 85. cikkének megfelelően ki kell dolgozniuk a szükséges eljárásokat annak biztosítására, hogy az adott pénzügyi eszközök likviditása szempontjából legfontosabb piac illetékes hatósága is megkapja ezeket az információkat.

Az illetékes hatóságok kérésre az EÉPH rendelkezésére bocsátják az e cikkel összhangban jelentett valamennyi információt.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kötelezettség alkalmazandó az alábbiakra:

a)

a piacra bevezetett, vagy kereskedési helyszínen kereskedett pénzügyi eszközök, vagy olyan pénzügyi eszközök, amelyekre vonatkozóan forgalmazás engedélyezése iránti kérelmet nyújtottak be;

b)

azok a pénzügyi eszközök, amelyeknél az alapul szolgáló pénzügyi eszközzel valamely kereskedési helyszínen kereskednek; továbbá

c)

azok a pénzügyi eszközök, amelyeknél az alapul szolgáló eszköz egy olyan pénzügyi eszközöket tartalmazó kosár vagy index, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek.

A kötelezettség attól függetlenül alkalmazandó az a), b) és c) pontban említett pénzügyi eszközökkel végzett ügyletekre, hogy az ügyleteket a kereskedési helyszínen folytatják-e le.

(3)   A jelentéseknek adatokat kell szolgáltatniuk különösen a vásárolt vagy eladott pénzügyi eszközök nevéről és számáról, a teljesítés mennyiségéről, dátumáról és idejéről, az ügyleti árakról, tartalmazniuk kell azoknak az ügyfeleknek az azonosítását, amelyek nevében a befektetési vállalkozás az adott ügyletet teljesítette, a befektetési vállalkozáson belül a befektetési döntésért és az ügylet teljesítéséért felelős személyeknek és a használt számítógépes algoritmusoknak az azonosítását, annak az alkalmazandó mentességnek az azonosítását, amely alapján a kereskedésre sor került, az érintett befektetési vállalkozások azonosításának módját, valamint a 236/2012/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerinti, részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos, az említett rendelet 12., 13. és 17. cikkének hatálya alá tartozó short ügyleteknek az azonosítását. Azoknál az ügyleteknél, amelyeket kereskedési helyszínen teljesítettek, a jelentéseknek tartalmazniuk kell az ügyletek típusait azonosító megjelöléseket is, a 20. cikk (3) bekezdésének a) pontja és a 21. cikk (5) bekezdésének a) pontja alapján elfogadandó intézkedéseknek megfelelően. A származtatott ügyletekre vonatkozóan a jelentésekben fel kell tüntetni, hogy az ügylet a 2014/65/EU irányelv 57. cikkének megfelelően objektíven mérhető módon csökkenti-e kockázatokat

(4)   Azoknak a befektetési vállalkozásoknak, amelyek megbízásokat továbbítanak, a megbízás továbbításakor meg kell adniuk az (1) és (3) bekezdésben meghatározott összes adatot. A befektetési vállalkozás ahelyett, hogy a megbízás továbbításakor megadná az említett adatokat, választhatja azt a lehetőséget is, hogy a továbbított megbízást végrehajtását követően az (1) bekezdésben foglalt előírások szerint ügyletként jelenti. Ebben az esetben a befektetési vállalkozásnak az ügyleti jelentésben fel kell tüntetnie, hogy az ügylet egy továbbított megbízásra vonatozik.

(5)   A kereskedési helyszín működtetőjének jelentést kell tennie azon ügyletek részleteiről, amelyeket a platformján kereskedett eszközökkel, rendszerein keresztül olyan vállalkozás teljesít, amely az (1) és a (3) bekezdés szerint nem tartozik ennek a rendeletnek a hatálya alá.

(6)   Az ügyfelek azonosítását célzó, (3) és (4) bekezdés szerinti azonosítás bejelentésére a befektetési vállalkozások egy, a jogi személy ügyfelek azonosítására létrehozott, jogi személyi azonosítót használnak.

Az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2016. január 3-ig iránymutatásokat dolgoz ki annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyi azonosítók Unión belüli alkalmazása megfeleljen a nemzetközi előírásoknak, különösen pedig a Pénzügyi Stabilitási Tanács által megállapított előírásoknak.

(7)   Az (1), (3) és (9) bekezdéssel összhangban a bejelentéseket az illetékes hatóságnak vagy maga a befektetési vállalkozás köteles megtenni, vagy a nevében eljáró ARM vagy az a kereskedési helyszín, amelynek rendszerén keresztül az ügylet megtörtént.

A befektetési vállalkozások felelnek az illetékes hatóságnak benyújtott jelentések hiánytalanságáért, pontosságáért és időben történő benyújtásáért.

Az említett felelősségtől eltérve, amennyiben egy befektetési vállalkozás a fent említett ügyletek részleteiről a nevében vagy egy kereskedési helyszín nevében eljáró ARM-en keresztül jelent, a befektetési vállalkozás nem visel felelősséget az ARM-nek vagy a kereskedelmi helyszínnek tulajdonítandó jelentések teljessége, pontossága vagy időben történő benyújtása tekintetében fennálló hiányosságok vonatkozásában. Ezekben az esetekben és a 2014/65/EU irányelv 66. cikke (4) bekezdésére figyelemmel ezekért a hiányosságokért az ARM vagy a kereskedési helyszín viseli a felelősséget.

Ugyanakkor a befektetési vállalkozásoknak ésszerű intézkedéseket kell tenniük a nevükben benyújtott ügyletjelentések hiánytalanságának, pontosságának és időben való beadásának ellenőrzése érdekében.

A székhely szerinti tagállam előírja, hogy a kereskedési helyszín, amennyiben a befektetési vállalkozás nevében bejelentést tesz, rendelkezzen az információk továbbítására használt eszközök biztonságát és hitelesítését garantáló, stabil biztonsági mechanizmusokkal, amelyek minimalizálják az adatsérülés és a jogosulatlan hozzáférés kockázatát, és az adatok bizalmasságának mindenkori megőrzésével megelőzik az információ kiszivárgását. A székhely szerinti tagállam előírja, hogy a kereskedési helyszínnek megfelelő erőforrásokkal és tartalékrendszerekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szolgáltatásait mindenkor nyújtani tudja, és fenn tudja azokat tartani.

A vételi és eladási ajánlatok egyeztetésére vagy bejelentésére szolgáló rendszereket – ideértve a 648/2012/EU rendelet VI. címével összhangban bejegyzett vagy elismert kereskedési adattárakat – az illetékes hatóság jóváhagyhatja olyan ARM-ként, amely az (1), (3) és (9) bekezdéssel összhangban ügyleti jelentéseket továbbít az illetékes hatóságnak.

Amennyiben az ügyleteket a 648/2012/EU rendelet 9. cikkével összhangban egy ARM-ként jóváhagyott kereskedési adattárnak jelentették, és e jelentések tartalmazzák az (1), (3) és a (9) bekezdés szerint megkövetelt adatokat, és ezen adatokat a kereskedési adattár az (1) bekezdésben megállapított határidőn belül továbbítja az illetékes hatóságnak, úgy a befektetési vállalkozás számára az (1) bekezdésben előírt kötelezettség teljesítettnek tekintendő.

Ha az ügyleti jelentések hibásak vagy hiányosak, az ügyleti jelentéseket benyújtó ARM, befektetési vállalkozás vagy kereskedési helyszín kijavítja az információt és javított jelentést nyújt be az illetékes hatóságnak.

(8)   Amennyiben a 2014/65/EU irányelv 35. cikkének (8) bekezdésével összhangban e cikk szerinti jelentéseket továbbítanak a fogadó tagállam illetékes hatósága részére, úgy az ezt az információt továbbítja a befektetési vállalkozás székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz, kivéve, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai úgy döntenek, hogy nem kívánják az ilyen információt megkapni.

(9)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák:

a)

az (1) és (3) bekezdésnek megfelelően jelentendő információk adatstandardjait és formátumait, ideértve a pénzügyi ügyletek bejelentésének módszereit és szabályait, valamint az ilyen jelentések formáját és tartalmát;

b)

az (1) bekezdés szerinti fontos piac meghatározásának kritériumait;

c)

a hivatkozásokat a vásárolt vagy eladott pénzügyi eszközökre, a teljesítés mennyiségére, dátumára és idejére, az ügyleti árakra, az ügyfél-azonosítási információkra és adatokra, azoknak az ügyfeleknek a megjelölésére, amelyek nevében a befektetési vállalkozás az adott ügyletet teljesítette, a befektetési vállalkozáson belül a befektetési döntésért és az ügylet teljesítéséért felelős személyeknek és a használt számítógépes algoritmusoknak az azonosítására, arra az alkalmazandó mentességet azonosító megjelölésre, amely alapján a kereskedésre sor került, az érintett befektetési vállalkozások azonosításának módjára, az ügylet teljesítésének módszerére, azokra az adatmezőkre, amelyek a (3) bekezdésnek megfelelően az ügyleti jelentések feldolgozásához és elemzéséhez szükségesek; valamint

d)

a (3) bekezdésben említett, részvényekkel és állampapírokkal kapcsolatos short ügyleteket azonosító megjelölést;

e)

a (2) bekezdéssel összhangban bejelentendő pénzügyi eszközök vonatkozó kategóriáit;

f)

a jogi személyi azonosítók tagállamok általi, z (6) bekezdéssel összhangban történő kidolgozásának, kiosztásának és fenntartásának feltételeit, és azokat a feltételeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások felhasználhatják ezeket a jogi személyi azonosítókat az (1) bekezdés szerint általuk elkészítendő ügyletjelentésekben az ügyfeleket azonosító, a (3), (4) és (5) bekezdés alapján való megjelölésre;

g)

az ügyleti adatszolgáltatási kötelezettség alkalmazását a befektetési vállalkozások fióktelepeire;

h)

e cikk alkalmazásában mi minősül ügyletnek és ügylet teljesítésének;

i)

mikor tekintendő úgy, hogy egy befektetési vállalkozás továbbított egy megbízást a (4) bekezdés alkalmazásában.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.

(10)   2019. január 3-ig az EÉPH jelentést nyújt be a Bizottságnak e cikk működéséről, ideértve a 648/2012/EU rendelet szerinti, vonatkozó jelentéstételi kötelezettségekkel való kölcsönhatását és azt, hogy a kapott és az illetékes hatóságok között kicserélt ügyletjelentések tartalma és formátuma lehetővé teszi-e a befektetési vállalkozások tevékenységeinek az e rendelet 24. cikke szerinti monitoringját. A Bizottság lépéseket tehet, hogy esetleges változtatásokat javasoljon, beleértve annak előírását, hogy az ügyleteket az illetékes hatóságok helyett kizárólag az EÉPH által kijelölt egységes rendszernek kell továbbítani. A Bizottság továbbítja az EÉPH jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

27. cikk

Adatszolgáltatási kötelezettség a pénzügyi eszközökre vonatkozó referenciaadatok tekintetében

(1)   A szabályozott piacra bevezetett vagy MTF-eken vagy OTF-eken kereskedett pénzügyi eszközök tekintetében a kereskedési helyszínek a 26. cikk szerinti ügyletjelentés céljából megküldik az illetékes hatóságoknak az azonosító referenciaadatokat.

A 26. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, annak rendszerében kereskedett egyéb pénzügyi eszközök tekintetében minden egyes rendszeres internalizáló az illetékes hatósága rendelkezésére bocsátja az ezekkel a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos referenciaadatokat.

Az azonosító referenciaadatoknak készen kell állniuk az illetékes hatósághoz való, egységes és elektronikus formátumban történő benyújtásra, mielőtt az adott pénzügyi eszköz kereskedése megkezdődik. A pénzügyi eszközre vonatkozó referenciaadatokat a pénzügyi eszközt érintő minden adatváltozás esetén aktualizálni kell. Az illetékes hatóságoknak késedelem nélkül továbbítaniuk kell ezeket az értesítéseket az EÉPH számára, amely azonnal közzéteszi azokat a weboldalán. Az EÉPH-nak e referenciaadatokhoz hozzáférést kell biztosítania az illetékes hatóságok számára.

(2)   Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok a 26. cikk szerint monitoring alá vonhassák a befektetési vállalkozások tevékenységeit, biztosítva, hogy azok tisztességesen, méltányosan és szakszerűen, továbbá olyan módon járnak el, hogy előmozdítsák a piaci integritást, az EÉPH és az illetékes hatóságok megállapítják a következők biztosításához szükséges intézkedéseket:

a)

az EÉPH és az illetékes hatóságok ténylegesen megkapják a pénzügyi eszközök referenciaadatait az (1) bekezdés szerint;

b)

az így megkapott adatok minősége megfelelő a 26. cikk szerinti ügyletjelentési kötelezettség céljára;

c)

a pénzügyi eszközök (1) bekezdés szerint megkapott referenciaadatainak az érintett illetékes hatóságok közötti cseréje ténylegesen megtörténik.

(3)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák az alábbiakat:

a)

a pénzügyi eszközök referenciaadataira vonatkozó adatstandardokat és adatformátumokat az (1) bekezdéssel összhangban, többek között az adatok az illetékes hatóságoknak történő átadására és frissítésére és az EÉPH-nak az (1) bekezdéssel összhangban való továbbítására vonatkozó módszereket és megállapodásokat, valamint a szóban forgó adatok formátumát és tartalmát;

b)

az EÉPH és az illetékes hatóságok által a (2) bekezdés szerint kötendő megállapodásokkal kapcsolatban szükséges technikai intézkedéseket.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.

V.   CÍM

SZÁRMAZTATOTT TERMÉKEK

28. cikk

A szabályozott piacokon, MTF-eken vagy OTF-eken való kereskedés kötelezettsége

(1)   A 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 8. pontja szerinti pénzügyi szerződő felek és az ugyanezen rendelet 10. cikke (1) bekezdésének b) pontjában jelzett feltételeket teljesítő nem pénzügyi szerződő felek – azon származtatott termékek tekintetében, amelyek a származtatott termékek olyan kategóriájához tartoznak, amelyet a 32. cikkben ismertetett eljárásnak megfelelően kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozónak is nyilvánítottak, és amelyek szerepelnek a 34. cikkben említett jegyzékben – más ilyen pénzügyi szerződő felekkel vagy a 648/2012/EU rendelet 10. cikkének (1) bekezdése b) pontjában jelzett feltételeket teljesítő más ilyen nem pénzügyi szerződő felekkel a fent említett rendelet 3. cikke értelmében nem csoporton belüli ügyleteknek minősülő ügyleteket vagy ugyanezen rendelet 89. cikkében foglalt átmeneti rendelkezések hatálya alá nem tartozó ügyleteket csak a következő piacokon köthetik meg:

a)

szabályozott piacok;

b)

MTF-ek;

c)

OTF-ek; vagy

d)

harmadik országok kereskedési helyszínei, feltéve, hogy a Bizottság a (4) bekezdéssel összhangban határozatot hozott, és hogy a harmadik ország ténylegesen egyenértékű rendszert biztosít a 2014/65/EU irányelv szerint engedélyezett kereskedési helyszínek elismeréséhez, hogy a harmadik országban kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozó származtatott termékeket nem kizárólagos alapon a piacra bevezessék vagy azokkal kereskedjenek.

(2)   A kereskedési kötelezettséget alkalmazni kell az (1) bekezdésben említett azon szerződő felekre is, amelyek a származtatott termékek kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozónak nyilvánított kategóriájához tartozó termékekkel kötnek ügyletet olyan harmadik országbeli pénzügyi intézményekkel vagy más olyan harmadik országbeli gazdálkodó egységekkel, amelyek, ha az Unióban lennének letelepedettek, elszámolási kötelezettség hatálya alá tartoznának. A kereskedési kötelezettséget alkalmazni kell olyan harmadik országbeli gazdálkodó egységekre is, amelyek, ha az Unióban lennének letelepedettek, elszámolási kötelezettség hatálya alá tartoznának, és amelyek a származtatott termékek kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozónak nyilvánított kategóriához tartozó termékekkel kötnek ügyletet, feltéve, hogy az adott ügylet közvetlen, jelentős és előre látható hatással lesz az Unióban, vagy amikor a kötelezettség előírása annak érdekében szükséges vagy helyénvaló, hogy megakadályozza e rendelet rendelkezéseinek megkerülését.

Az EÉPH rendszeresen monitoring alá vonja az azon származtatott termékekkel kapcsolatos tevékenységet, amelyek nem tartoznak az (1) bekezdésben meghatározott kereskedési kötelezettség hatálya alá, annak érdekében, hogy azonosítsa azokat az eseteket, amikor egy bizonyos szerződéskategória rendszerkockázatot jelenthet, és kiküszöbölje a szabályozási arbitrázst a kereskedési kötelezettség alá tartozó származtatott ügyletek, illetve a szabályozási arbitrázst a kereskedési kötelezettség alá nem tartozó származtatott ügyletek között.

(3)   Az (1) bekezdés szerinti kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozónak nyilvánított származtatott termékek bevezethetők a szabályozott piacra vagy azokkal az (1) bekezdésben említett bármelyik kereskedési helyszínen kereskedni lehet, amennyiben ez megkülönböztetésmentes és nem kizárólagos alapon történik.

(4)   Az 51. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően a Bizottság határozatokat fogadhat el annak megállapításáról, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedélyezett kereskedési helyszínek olyan, jogilag kötelező előírásoknak feleljenek meg, amelyek egyenértékűek az e cikk (1) bekezdése a), b) vagy c) pontjában említett kereskedési helyszínekre e rendelet, a 2014/65/EU irányelv és az 596/2014/EU rendelet alapján vonatkozó előírásokkal, és amelyek effektív felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak az adott harmadik országban.

E határozatok egyedüli célja arról dönteni, hogy a kereskedési helyszín alkalmas-e a kereskedési kötelezettség alá tartozó származtatott termékek kereskedésére.

Egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere akkor tekintendő egyenértékű joghatással bírónak, ha a következő feltételek mindegyikét teljesíti:

a)

a kereskedési helyszínek az adott harmadik országban engedélyezés, valamint folyamatos effektív felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak;

b)

a kereskedési helyszínek világos és átlátható szabályokkal rendelkeznek a pénzügyi eszközök piacra való bevezetését illetően, ami lehetővé teszi e pénzügyi eszközök tisztességes, szabályos és hatékony kereskedését, és szabadon átruházhatóságát;

c)

a pénzügyi eszközök kibocsátóival szemben időszakos és folyamatos tájékoztatási előírások vannak érvényben, ami magas szintű befektetővédelmet biztosít;

d)

gondoskodik a piac átláthatóságáról és integritásáról, a bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció formájában megjelenő piaci visszaélést kezelő szabályok révén;

A Bizottság e bekezdés szerinti határozata korlátozódhat a kereskedési helyszínek egy kategóriájára vagy bizonyos kategóriáira. Ebben az esetben a harmadik országbeli kereskedési helyszín csak akkor tartozik az (1) bekezdés d) pontja alá, ha a Bizottság határozatában szereplő kategóriák egyikébe esik.

(5)   E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az EÉPH-nak olyan szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyek meghatározzák a (2) bekezdésben említett azon ügylettípusokat, amelyeknek közvetlen, jelentős és előre látható hatása van az Unión belül, illetve amelyek esetében a kereskedési kötelezettség előírása szükséges vagy helyénvaló annak érdekében, hogy megakadályozza e rendelet rendelkezéseinek megkerülését.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelő elfogadására.

Az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak lehetőség szerint és adott esetben meg kell egyezniük a 648/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében elfogadott standardokkal.

29. cikk

Elszámolási kötelezettség a szabályozott piacokon kereskedett származtatott termékekre vonatkozóan és az elszámolásra történő befogadás ütemezése

(1)   Valamely szabályozott piac működtetőjének gondoskodnia kell arról, hogy a származtatott termékekkel az adott szabályozott piacon végzett minden ügylet elszámolását CCP végezze el.

(2)   A CCP-knek, a kereskedési helyszíneknek és a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 14. pontjával összhangban klíringtagként működő befektetési vállalkozásoknak hatékony rendszerekkel, eljárásokkal és mechanizmusokkal kell rendelkezniük az elszámolt származtatott termékeket illetően annak biztosítása érdekében, hogy az elszámolt származtatott ügyleteket a technikailag megvalósítható leggyorsabb módon, automatikus rendszerek alkalmazásával nyújtsák be és fogadják be elszámolásra.

E bekezdés alkalmazásában „elszámolt származtatott ügylet”:

a)

minden olyan származtatott ügylet, amelyet az e cikk (1) bekezdésében foglalt elszámolási kötelezettség vagy a 648/2012/EU rendelet 4. cikkében foglalt elszámolási kötelezettség szerint kell elszámolni;

b)

minden olyan származtatott ügylet, amelynek elszámolásáról az érintett felek egyéb módon megállapodtak.

(3)   Az EÉPH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az e cikk szerinti rendszerekre, eljárásokra és mechanizmusokra vonatkozó minimumkövetelmények – köztük a befogadásra vonatkozó határidők – meghatározása céljából, figyelembe véve a működési és egyéb kockázatok megfelelő kezelésének szükségességét.

Az EÉPH folyamatos hatáskörrel rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ágazat fejlődése ezt megköveteli, további szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki annak érdekében, hogy a hatályban lévőket naprakésszé tegye.

Az EÉPH az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első és a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

30. cikk

Közvetett elszámolási megállapodások

(1)   Tőzsdén kereskedett származtatott termékek esetében lehetséges közvetett elszámolási megállapodásokat létesíteni, amennyiben ezek a megállapodások nem növelik a partnerkockázatot, és biztosítják, hogy a szerződő fél eszközei és pozíciói a 648/2012/EU rendelet 39. és 48. cikkében említett védelemmel megegyező hatású védelemben részesülnek.

(2)   AZ EÉPH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a közvetett elszámolási megállapodások típusainak meghatározása céljából, amennyiben megállapítást nyert, hogy azok megfelelnek a z (1) bekezdésben említett feltételeknek, biztosítva összhangot a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet II. fejezetében (28) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében meghatározott rendelkezésekkel.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az ebben a bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

31. cikk

Portfóliótömörítés

(1)   A portfóliótömörítési szolgáltatások nyújtása során a befektetési vállalkozásokra és piaci szereplőkre nem alkalmazandó a 2014/65/EU irányelv 27. cikke szerinti legjobb teljesítési kötelezettség, az e rendelet 8., 10., 18. és 21. cikke szerinti átláthatósági kötelezettségek, valamint a 2014/65/EU irányelv 1. cikkének (6) bekezdése szerinti kötelezettség. A származtatott termékek összetevőinek megszüntetésére és helyettesítésére a portfóliótömörítés során nem vonatkozik e rendelet 28. cikke.

(2)   A portfóliótömörítési szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozásoknak és piaci szereplőknek jóváhagyott közzétételi mechanizmuson keresztül a 10. cikkben meghatározott határidőn belül nyilvánosságra kell hozniuk a portfóliótömörítés keretében teljesített ügyletek volumenét, és hogy mikor teljesítették azokat.

(3)   A portfóliótömörítési szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozásoknak és piaci szereplőknek teljes és pontos nyilvántartást kell vezetniük az összes olyan portfóliótömörítésről, amelyet ők szerveznek, vagy amelyben részt vesznek. E nyilvántartásokat kérésre haladéktalanul az illetékes hatóság vagy az EÉPH rendelkezésére kell bocsátani.

(4)   A Bizottság – az 50. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek meghatározzák a következőket:

a)

a portfóliótömörítés elemeit;

b)

a (2) bekezdéssel összhangban közzéteendő információkat

a létező nyilvántartási, jelentési vagy közzétételi előírások a lehető legnagyobb mértékben való igénybevételével.

32. cikk

A kereskedési kötelezettségre vonatkozó eljárás

(1)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a következőket:

a)

a 648/2012/EU rendelet 5. cikkének (2) és (4) bekezdése szerint az elszámolási kötelezettség hatálya tartozónak nyilvánított származtatott termékek mely kategóriával vagy releváns alkategóriájával kell az e rendelet 28. cikkének (1) bekezdésében említett helyszíneken kereskedni.

b)

azt az időpontot, vagy azokat az időpontokat, amikortól a kereskedési kötelezettség érvénybe lép, ideértve az esetleges fokozatos bevezetést is, valamint az elszámolásra kötelezett szerződő felek kategóriáit, amennyiben a szóban forgó fokozatos bevezetésről vagy a szerződő felek említett kategóriáiról a szabályozástechnikai standardokban a 648/2012/EU rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint rendelkeztek.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket a 648/2012/EU rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerinti szabályozástechnikai standardok Bizottság általi elfogadásától számított hat hónapon belül nyújtja be a Bizottságnak.

A szabályozástechnikai standardok tervezetének a Bizottság általi elfogadásra történő benyújtása előtt az EÉPH-nak nyilvános konzultációt kell folytatnia, és adott esetben konzultálhat harmadik országok illetékes hatóságaival.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2)   Ahhoz, hogy a kereskedési kötelezettség érvénybe lépjen:

a)

a származtatott termékek (1) bekezdés a) pontja szerinti kategóriáját vagy releváns alkategóriáját be kell vezetni a piacra vagy kereskedni kell vele legalább egy, a 28. cikk (1) bekezdésében említett kereskedési helyszínen, és

b)

elegendő vételi és eladási szándéknak kell fennállnia harmadik felek részéről a származtatott termékek adott kategóriája vagy releváns alkategóriája tekintetében ahhoz, hogy a származtatott termékek adott kategóriáját kellően likvidnek lehessen tekinteni a csak a 28. cikk (1) bekezdésében említett helyszíneken történő kereskedés szempontjából.

(3)   Amikor az (1) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetét kialakítja, az EÉPH a származtatott termékek kategóriáját vagy annak releváns alkategóriáját a következő kritériumok alapján tekinti kellően likvidnek:

a)

a kötések átlagos gyakorisága és nagyságrendje különböző piaci feltételek mellett, figyelemmel a származtatott termékek kategóriáján belül a termékek jellegére és életciklusára;

b)

az aktív piaci szereplők száma és típusa, ideértve a piaci szereplőknek az egy adott termék piacán forgalmazott termékekhez/lebonyolított ügyletekhez viszonyított arányát;

c)

az eladási és vételi ár különbségének (spread) átlagos nagysága.

A szabályozástechnikai standardok tervezetének elkészítésekor az EÉPH-nak figyelembe kell vennie azt a várható hatást, amelyet ez a kereskedési kötelezettség gyakorolhat a származtatott termékek egy kategóriájának vagy releváns alkategóriájának a likviditására, valamint a pénzügyi szervezetektől eltérő végfelhasználók kereskedési tevékenységére.

Az EÉPH meghatározza, hogy a származtatott termékek kategóriája vagy releváns alkategóriája csak bizonyos nagyságrendet el nem érő ügyletek esetében kellőképpen likvid.

(4)   Az EÉPH-nak, saját kezdeményezésére, a (2) bekezdésben meghatározott kritériumokkal összhangban és a nyilvános konzultáció lefolytatását követően azonosítania kell és közölnie kell a Bizottsággal a származtatott termékek azon kategóriáit vagy azokat az egyedi származtatott ügyleteket, amelyek a 28. cikk (1) bekezdésében említett helyszíneken történő kereskedési kötelezettség hatálya alá tartoznának, de amelyekre egyetlen CCP sem kapott még engedélyt a 648/2012/EU rendelet 14. vagy 15. cikke szerint, vagy amelyek nincsenek a piacra bevezetve, vagy nem kereskednek velük a 28. cikk (1) bekezdésében említett valamely kereskedési helyszínen.

Az EÉPH által küldött, az első albekezdésben említett értesítést követően a Bizottság felhívást tehet közzé az ilyen származtatott termékeknek a 28. cikk (1) bekezdésében említett helyszíneken való kereskedését célzó javaslatok kidolgozására.

(5)   Az EÉPH-nak az (1) bekezdéssel összhangban új szabályozástechnikai standardtervezeteket kell benyújtania a Bizottságnak a meglévő szabályozástechnikai standardok módosítására, felfüggesztésére vagy hatályon kívül helyezésére, amennyiben lényeges változás történik a (2) bekezdésben meghatározott kritériumokban. Mielőtt ezt megtenné, az EÉPH adott esetben konzultálhat harmadik országok illetékes hatóságaival.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6)   Az EÉPH kidolgozza a (2) bekezdés b) pontjában említett kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardok tervezetét.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardok tervezetének az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

33. cikk

A párhuzamos vagy egymásnak ellentmondó szabályok elkerülésére szolgáló mechanizmus

(1)   Az EÉPH-nak segítséget kell nyújtania a Bizottságnak a 28. és a 29. cikkben megállapított elvek nemzetközi alkalmazásának a monitoringjához, továbbá az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak legalább évente benyújtandó jelentések elkészítéséhez, amelyekben kitérnek a piaci szereplőkre vonatkozó esetleges párhuzamos vagy egymásnak ellentmondó előírások meglétére, és lehetséges intézkedéseket javasolnak.

(2)   A Bizottság elfogadhat olyan végrehajtási jogi aktusokat, amelyekben megállapítja, hogy az érintett harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere:

a)

egyenértékű a 28. és a 29. cikk szerinti követelményekkel;

b)

az e rendeletben előírtakkal egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat nyújt;

c)

ténylegesen, tisztességes és torzításoktól mentes módon érvényesülve biztosítja a hatékony felügyeletet és végrehajtást a harmadik országban.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 51. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(3)   A (2) bekezdésben említett, az egyenértékűségre vonatkozó végrehajtási jogi aktus azt jelenti, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó ügyletet kötő szerződő felek kizárólag abban az esetben tekinthetők úgy, hogy megfeleltek a 28. és a 29. cikkben foglalt követelményeknek, ha legalább az egyik szerződő fél az adott harmadik országban letelepedett, és a szerződő felek betartják az adott harmadik ország vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási előírásait.

(4)   A Bizottság az EÉPH-val együttműködve monitoring alá vonja, hogy azok a harmadik országok, amelyekre vonatkozóan az egyenértékűségről szóló végrehajtási jogi aktust fogadott el, ténylegesen végrehajtják-e a 28. és a 29. cikkben foglalt követelményekkel egyenértékű előírásokat, és erről rendszeresen, legalább évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Amennyiben a jelentés az egyenértékű követelmények harmadik országbeli hatóságok általi alkalmazása során jelentős hibát vagy következetlenséget tár fel, a Bizottság a jelentés benyújtását követően 30 naptári napon belül visszavonhatja a kérdéses harmadik országbeli jogi keretrendszer egyenértékűnek való elismerését. Az egyenértékűségre vonatkozó végrehajtási jogi aktus visszavonása esetén az e rendelet 28. és 29. cikkében megállapított összes követelmény automatikusan újra vonatkozik a szerződő felek ügyleteire.

34. cikk

Nyilvántartás a kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozó származtatott termékekről

Az EÉPH weboldalán közzéteszi és karbantartja azt a nyilvántartást, amely teljes körű és összekapcsolható módon meghatározza azokat a származtatott termékeket, amelyek a 28. cikk (1) bekezdésében említett helyszíneken történő kereskedés kötelezettségének hatálya alá tartoznak, azokat a helyszíneket, ahol e termékeket a piacra bevezették vagy velük kereskednek, és azokat az időpontokat, amelyektől számítva a kötelezettség érvénybe lép.

VI.   CÍM

MEGKÜLÖNBÖZTETÉSMENTES HOZZÁFÉRÉS A PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK ELSZÁMOLÁSÁHOZ

35. cikk

A központi szerződő felekhez (CCP-khez) való megkülönböztetésmentes hozzáférés

(1)   A 648/2012/EU rendelet 7. cikkének sérelme nélkül, a CCP köteles a pénzügyi eszközöket megkülönböztetésmentes és átlátható alapon elszámolásra befogadni – ideértve a biztosítéki követelményeket és a hozzáféréssel kapcsolatos díjakat is –, tekintet nélkül arra, hogy az ügyletet mely kereskedési helyszínen teljesítették. Ez biztosítja, hogy a kereskedési helyszín jogosult az említett kereskedési helyszínen kereskedett szerződésekkel szembeni megkülönböztetésmentes bánásmódra az alábbiak tekintetében:

a)

biztosítéki követelmények és a gazdasági szempontból egyenértékű szerződések nettósítása, amennyiben az ilyen szerződések valamely CCP pozíciólezáró és egyéb nettósítási eljárásai alá történő, az alkalmazandó fizetésképtelenségi jogon alapuló bevonása nem veszélyeztetné az ilyen eljárás zavartalan és szabályos működését, érvényességét vagy végrehajthatóságát. továbbá

b)

ugyanazon CCP által elszámolt összefüggő szerződések letéteinek egymással szembeni beszámítása a 648/2012/EU rendelet 41. cikkének megfelelő kockázati modell szerint.

A CCP megkövetelheti, hogy a kereskedési helyszín feleljen meg a CCP által megállapított, működési és technikai előírásoknak, ideértve a kockázatkezelési előírásokat is. Az ebben a bekezdésben szereplő előírás nem vonatkozik az olyan származtatott ügyletekre, amelyek a 648/2012/EU rendelet 7. cikke szerint egyébként is a hozzáférési kötelezettségek hatálya alá tartoznak.

E cikk nem köti azon CCP-ket, amelyek szoros kapcsolatban állnak egy olyan kereskedési helyszínnel, amely a 36. cikk (5) bekezdésének megfelelően értesítést küldött.

(2)   A kereskedési helyszínnek a CCP-hez való hozzáférés iránti kérelmét hivatalosan be kell nyújtania a CCP-nek, a CCP illetékes hatóságának és a kereskedési helyszín illetékes hatóságának. A kérelemben közölni kell, hogy a hozzáférést milyen típusú pénzügyi eszközökre vonatkozóan kérik.

(3)   A CCP köteles átruházható értékpapírok és pénzpiaci eszközök esetében három hónapon belül, tőzsdén kereskedett származtatott termékek esetében pedig hat hónapon belül írásos választ adni a kereskedési helyszínnek, amelyben vagy engedélyezi a hozzáférést – feltéve, hogy az érintett illetékes hatóság a hozzáférést a (4) bekezdés értelmében engedélyezte –, vagy megtagadja a hozzáférést. A CCP csak a (6) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételek esetén utasíthatja el a hozzáférési kérelmet. Ha a CCP megtagadja a hozzáférést, válaszát teljes körűen meg kell indokolnia, és a döntésről írásban tájékoztatnia kell saját illetékes hatóságát. Ha a kereskedési helyszín és a CCP különböző tagállamokban található, a CCP-nek az értesítést és az indokolást a kereskedési helyszín illetékes hatóságának is rendelkezésére kell bocsátania. A CCP-nek a hozzáférést a hozzáférési kérelemre adott pozitív választól számított három hónapon belül lehetővé kell tennie.

(4)   A CCP vagy a kereskedési helyszín illetékes hatóságának csak akkor kell engedélyeznie a kereskedési helyszín számára a CCP-hez való hozzáférést, ha:

a)

a hozzáférés nem teszi szükségessé interoperabilitási megállapodás alkalmazását, az olyan származtatott ügyletek esetében, amelyek nem a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 7. pontja szerinti tőzsdén kívüli származtatott ügyletek; vagy

b)

a hozzáférés megadása nem veszélyezteti – többek között a likviditástöredezettség előidézésével – a piacok zavartalan és szabályos működését, valamint nem befolyásolja hátrányosan a rendszerkockázatot.

Az első albekezdés a) pontjában foglaltak azonban nem eredményezhetik a hozzáférés megtagadását, amennyiben a (2) bekezdésben említett kérelem interoperabilitási megállapodást tesz szükségessé, és mind a kereskedési helyszín, mind pedig a javasolt interoperabilitási megállapodásban részt vevő valamennyi CCP egyetértését adta a megállapodáshoz, és azon kockázatok, amelynek a kérelmező CCP a CCP-közi pozíciókból adódóan ki van téve, harmadik félnél fedezve vannak.

Ha a kérelem megtagadásának oka vagy részbeni oka az interoperabilitási megállapodás szükségessége, akkor a kereskedési helyszín ezt közli a CCP-vel, valamint tájékoztatja az EÉPH-t arról, hogy mely további CCP-k rendelkeznek hozzáféréssel az adott kereskedési helyszínhez, az EÉPH pedig közzéteszi ezt az információt annak érdekében, hogy a befektetési vállalkozások, ha úgy kívánják, élhessenek a a 2014/65/EU irányelv 37. cikkében foglalt jogaikkal az érintett CCP-k vonatkozásában, ezzel elősegítve az alternatív hozzáférési megállapodásokat.

Ha egy illetékes hatóság megtagadja a hozzáférést, akkor a (2) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül határozatot kell hoznia, amelyben teljes körű indokolást ad a másik illetékes hatóságnak, a CCP-nek és a kereskedési helyszínnek, és közli azokat a bizonyítékokat, amelyekre a határozat alapul.

(5)   Az átruházható értékpapírok és pénzpiaci eszközök tekintetében egy újonnan létrehozott CCP, amelyet a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 1. pontja szerinti CCP-ként engedélyeztek a 648/2012/EU rendelet 17. cikke szerint ügyletek elszámolására, vagy amelyet a 648/2012/EU rendelet 25. cikke szerint elismertek, vagy a már meglévő nemzeti engedélyezési rendszerben 2014. július 2-án három évnél rövidebb ideje rendelkezik engedéllyel, 2017. január 3. előtt kérelmezheti az illetékes hatóságától, hogy engedélyezze számára, hogy átmeneti rendelkezésekhez folyamodjon. Az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy e cikk nem alkalmazandó a CCP-re az átruházható értékpapírok és pénzpiaci eszközök tekintetében a 2019. július 3-ig tartó átmeneti időszakban.

Amennyiben ilyen átmeneti időszakot hagynak jóvá, a CCP az átruházható értékpapírok és pénzpiaci eszközök tekintetében ezen átmeneti rendelkezés időtartama alatt nem részesülhet a 36. cikk vagy az e cikk szerinti hozzáférési jogokból. Az illetékes hatóságnak értesítenie kell a CCP tekintetében illetékes hatóságok testületének tagjait és az EÉPH-t, amennyiben átmeneti időszakot hagy jóvá. Az EÉPH-nak közzé kell tennie a beküldött értesítések jegyzékét.

Amennyiben egy olyan CCP, amelyre vonatkozóan e bekezdés szerint átmeneti rendelkezéseket hagytak jóvá, szorosan kapcsolódik egy vagy több kereskedési helyszínhez, e kereskedési helyszínek az átruházható értékpapírok és pénzpiaci eszközök tekintetében az átmeneti rendelkezés időtartama alatt nem részesülhetnek a 36. cikk vagy az e cikk szerinti hozzáférési jogokból.

Egy olyan CCP számára, amelyet az e rendelet hatálybalépését megelőző három évben engedélyeztek, de amely legalább egy, ezen időszakot megelőzően engedélyezett CCP-t érintő egyesüléssel vagy felvásárlással jött létre, nem engedélyezhető, hogy e bekezdéssel összhangban átmeneti rendelkezések alkalmazását kérelmezze.

(6)   Az EÉPH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza a következőket:

a)

azokat az egyedi feltételeket, amelyek mellett a CCP elutasíthatja a hozzáférés iránti kérelmet, ideértve az ügyletek várható volumenére, a felhasználók számára és típusára, a működési kockázat kezelését célzó eljárásokra és az összetettségre, vagy más, jelentős indokolatlan kockázatokat teremtő tényezőkre vonatkozó feltételeket;

b)

azok a feltételek, amelyek mellett a CCP-nek meg kell adnia a hozzáférést, ideértve a fejlesztési fázisban lévő pénzügyi eszközökről adott információk bizalmas jellegét, az elszámolási díjak és a biztosítéki követelmények megkülönböztetésmentes és átlátható jellegét, valamint a letétek egymással szembeni beszámításával kapcsolatos működési előírásokat;

c)

azok a feltételek, amelyek mellett a hozzáférés megadása veszélyezteti a piacok zavartalan és szabályos működését, vagy kedvezőtlenül befolyásolná a rendszerkockázatot;

d)

az (5) bekezdés szerinti értesítésre alkalmazandó eljárás;

e)

a megkülönböztetésmentes bánásmód feltételei abból a szempontból, hogy az adott kereskedési helyszínen kereskedett termékeket hogyan kezelik a biztosítéki követelmények, a gazdasági szempontból egyenértékű ügyletek nettósítása, valamint az ugyanazon CCP által elszámolt összefüggő ügyletek letéteinek egymással szembeni beszámítása tekintetében.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. július 3-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

36. cikk

Kereskedési helyszín megkülönböztetésmentes hozzáférhetősége

(1)   A 648/2012/EU rendelet 8. cikkének sérelme nélkül, a kereskedési helyszínnek kérésre megkülönböztetésmentes és átlátható módon továbbítania kell a kereskedési adatfolyamokat – ideértve a hozzáféréssel kapcsolatos díjakat is – a 648/2012/EU rendelet szerint engedélyezett vagy elismert minden olyan CCP számára, amely az adott kereskedési helyszínen pénzügyi eszközökkel végzett ügyleteket kíván elszámolni. Ez az előírás nem vonatkozik az olyan származtatott ügyletekre, amelyek a 648/2012/EU rendelet 8. cikke szerint egyébként is a hozzáférési kötelezettségek hatálya alá tartoznak.

E cikk nem köti azon kereskedési helyszíneket, amelyek szoros kapcsolatban állnak egy olyan CCP-vel, amely értesítést küldött arról, hogy él a 35. cikk (5) bekezdése szerinti átmeneti rendelkezésekkel.

(2)   A CCP-nek a kereskedési helyszínhez való hozzáférés iránti kérelmét hivatalosan be kell nyújtania a kereskedési helyszínnek, a kereskedési helyszín illetékes hatóságának és a CCP illetékes hatóságának.

(3)   A kereskedési helyszín köteles átruházható értékpapírok és pénzpiaci eszközök esetében három hónapon belül, tőzsdén kereskedett származtatott termékek esetében pedig hat hónapon belül írásos választ adni a CCP-nek, amelyben vagy engedélyezi a hozzáférést – feltéve, hogy az érintett illetékes hatóság a hozzáférést a (4) bekezdés értelmében engedélyezte –, vagy megtagadja a hozzáférést. A kereskedési helyszín csak a (6) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételek esetén utasíthatja el a hozzáférési kérelmet. Ha a kereskedési helyszín megtagadja a hozzáférést, válaszát teljes körűen meg kell indokolnia, és a döntésről írásban tájékoztatnia kell saját illetékes hatóságát. Ha a CCP és a kereskedési helyszín különböző tagállamokban található, a kereskedési helyszínnek az értesítést és az indokolást a CCP illetékes hatóságának is rendelkezésére kell bocsátania. A kereskedési helyszínnek a hozzáférést a hozzáférési kérelemre adott pozitív választól számított három hónapon belül lehetővé kell tennie.

(4)   A kereskedési helyszín, illetve a CCP illetékes hatóságának csak akkor kell engedélyeznie a CCP számára a kereskedési helyszínhez való hozzáférést, ha:

a)

a hozzáférés nem teszi szükségessé interoperabilitási megállapodás alkalmazását, az olyan származtatott ügyletek esetében, amelyek nem a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 7. pontja szerinti tőzsdén kívüli származtatott ügyletek; vagy

b)

ez nem veszélyezteti – többek között a likviditástöredezettség előidézésével – a piacok zavartalan és szabályos működését, valamint a kereskedési helyszín megfelelő mechanizmusokat vezetett be a likviditástöredezettség megakadályozására, vagy ha a hozzáférés megadása nem befolyásolja hátrányosan a rendszerkockázatot.

Az első albekezdés a) pontjában foglaltak azonban nem eredményezhetik a hozzáférés megtagadását, amennyiben a (2) bekezdésben említett kérelem interoperabilitási megállapodást tesz szükségessé, és mind a kereskedési helyszín, mind pedig a javasolt interoperabilitási megállapodásban részt vevő valamennyi CCP egyetértését adta a megállapodáshoz, és azon kockázatok, amelynek a kérelmező CCP a CCP-közi pozíciókból adódóan ki van téve, harmadik félnél fedezve vannak.

Ha a kérelem megtagadásának oka vagy részbeni oka az interoperabilitási megállapodás szükségessége, akkor a kereskedési helyszín ezt közli a CCP-vel, valamint tájékoztatja az EÉPH-t arról, hogy mely további CCP-k rendelkeznek hozzáféréssel az adott kereskedési helyszínhez, az EÉPH pedig közzéteszi ezt az információt annak érdekében, hogy a befektetési vállalkozások, ha úgy kívánják, élhessenek a a 2014/65/EU irányelv 37. cikkében foglalt jogaikkal az érintett CCP-k vonatkozásában, ezzel elősegítve az alternatív hozzáférési megállapodásokat.

Ha egy illetékes hatóság megtagadja a hozzáférést, akkor a (2) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül határozatot kell hoznia, amelyben teljes körű indokolást ad a másik illetékes hatóságnak, a kereskedési helyszínnek és a CCP-nek, és közli azokat a bizonyítékokat, amelyekre a határozat alapul.

(5)   A tőzsdén kereskedett származtatott termékek tekintetében egy olyan kereskedési helyszín, amely az e rendelet alkalmazásának időpontját megelőző naptári évben nem éri el a vonatkozó küszöbértéket, e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt értes