27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/1

(1)

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása céljából az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) előírja, hogy a bevándorlás terén a harmadik országbeli állampolgárok tekintetében méltányos intézkedéseket kell elfogadni.

(2)

Az EUMSZ előírja, hogy az Uniónak közös bevándorlási politikát kell kialakítania, amelynek célja, hogy minden szakaszban hatékonyan kezeljék a migrációs hullámokat, és méltányos bánásmódot biztosítsanak a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak a tagállamokban. E célból az Európai Parlament és a Tanács intézkedéseket állapít meg a belépés és a tartózkodás feltételeiről, valamint a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumoknak és tartózkodási engedélyeknek a tagállamok által történő kiállítására vonatkozó szabályokról, továbbá a tagállamok valamelyikében jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok jogainak meghatározásáról, ideértve a más tagállamokba irányuló szabad mozgásra és tartózkodásra irányadó feltételeket is.

(3)

A Bizottság a 2010. március 3-i az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményében célul tűzi ki a tudáson és az innováción alapuló uniós gazdaság kialakítását, a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentését és a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolását. E tágabb összefüggésben kell szemlélni az azt célzó intézkedéseket, hogy harmadik országbeli vezető állású munkavállalók, szakértők és gyakornok-munkavállalók könnyebben beléphessenek az Unió területére vállalaton belüli áthelyezésük keretében.

(4)

Az Európai Tanács a 2009. december 11- én elfogadott Stockholmi Programban elismeri, hogy a munkaerő-bevándorlás hozzájárulhat a fokozott versenyképességhez és gazdasági életképességhez, továbbá hogy az Unió számára a jövőben jelentkező, megnövekedett munkaerő-kereslettel járó jelentős demográfiai kihívások összefüggésében a rugalmas bevándorlási politikák hosszabb távon számottevő mértékben hozzájárulnak majd az Unió gazdasági fejlődéséhez és teljesítményéhez. A Stockholmi Program ennek megfelelően felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy folytassák a 2005. december 21-i bizottsági közleményében meghatározott legális migrációról szóló szakpolitikai terv végrehajtását.

(5)

A vállalkozások globalizálódása, a kereskedelmi forgalom növekedése, valamint a multinacionális csoportok növekedése és térnyerése nyomán az utóbbi években egyre jelentősebb méreteket ölt a multinacionális vállalkozások fióktelepeinél és leányvállalatainál foglalkoztatott, rövid időszakra ideiglenesen a vállalat más egységeihez áthelyezett vezető állású munkavállalók, szakértők és gyakornok-munkavállalók mozgása.

(6)

A kulcsfontosságú személyzet vállalaton belüli áthelyezése a fogadó szervezetek számára új készségek és tudás megjelenését, innovációt és jobb gazdasági lehetőségeket jelent, és ezáltal elősegíti az uniós tudásalapú gazdaság fejlődését és a beruházások növekedését az Unió egészében. A harmadik országokból kiinduló, vállalaton belüli áthelyezések hozzájárulhatnak az Unióból a harmadik országok vállalatai felé irányuló, vállalaton belüli áthelyezések megkönnyítéséhez is, ami erősítheti az Unió pozícióját a nemzetközi partnereivel kialakított kapcsolataiban. A vállalaton belüli áthelyezések megkönnyítése a multinacionális vállalkozáscsoportok számára lehetővé teszi az emberi erőforrásaik leghatékonyabb kihasználását.

(7)

Az ezen irányelvben megállapított szabályok előnyösek lehetnek a migránsok származási országai számára is, mivel ez az ideiglenes migráció a megfelelően kialakított szabályoknak köszönhetően ösztönözheti a készségek, a tudás, a technológia és a know-how átadását.

(8)

Ezt az irányelvet az uniós polgárok előnyben részesítése elvének sérelme nélkül kell alkalmazni a tagállamok munkaerőpiacaira való belépés tekintetében, az érintett csatlakozási okmányok vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően.

(9)

Ez az irányelv nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélytől eltérő, munkavállalási célú engedélyt állítsanak ki abban az esetben, ha az adott harmadik országbeli állampolgár nem tartozik ezen irányelv hatálya alá.

(10)

Ezen irányelvnek a közös fogalommeghatározások és összehangolt kritériumok alapján átlátható és egyszerűsített eljárást kell meghatároznia a vállalaton belül áthelyezett személyek beutazásának és tartózkodásának engedélyezése tekintetében.

(11)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell a megfelelő ellenőrzések és hatékony vizsgálatok elvégzéséről annak érdekében, hogy szavatolhassák ennek az irányelvnek a megfelelő végrehajtását. A vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedély kiállítása nem érintheti vagy akadályozhatja azt, hogy a tagállamok a vállalaton belüli áthelyezés során alkalmazzák azon munkajogi rendelkezéseiket, amelyek célja – az uniós joggal összhangban – a 18. cikk (1) bekezdésben említett munkakörülményeknek való megfelelés ellenőrzése.

(12)

Nem sérülhet a tagállamok azon lehetősége, hogy nemzeti joguk alapján szankciókat rójanak ki a vállalaton belül áthelyezett személy harmadik országban letelepedett foglalkoztatójával szemben.

(13)

Ezen irányelv alkalmazásában a vállalaton belül áthelyezett személyek körébe a vezető állású munkavállalóknak, a szakértőknek és a gyakornok-munkavállalóknak kell tartozniuk. A vállalaton belül áthelyezett személyek fogalmának meghatározása a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) és kétoldalú kereskedelmi megállapodások keretében tett konkrét uniós kötelezettségvállalásokra kell épülnie. Mivel a GATS keretében tett ezen kötelezettségvállalások nem terjednek ki a belépés, a tartózkodás és a munkavégzés feltételeire. Ezen irányelvnek ki kell egészítenie és meg kell könnyítenie e kötelezettségvállalások alkalmazását. Mindazonáltal az ezen irányelv szerinti, vállalaton belüli áthelyezések körének szélesebbnek kell lennie, mint amely a kereskedelmi kötelezettségvállalásokból fakad, mivel az áthelyezésekre nem feltétlenül a szolgáltatói ágazatban kerül sor, és azokat olyan harmadik országból is kezdeményezhetik, amely nem részes fele kereskedelmi megállapodásnak.

(14)

A vállalaton belül áthelyezett személyek képesítéseinek értékeléséhez a tagállamoknak adott esetben az európai képesítési keretrendszert (EKKR) kell használniuk annak érdekében, hogy a képesítések értékelése összehasonlítható és átlátható módon történjen. Az EKKR-rel foglalkozó nemzeti koordinációs pontok tájékoztatással és iránymutatással szolgálhatnak arról, hogy a nemzeti képesítési szintek hogyan viszonyulnak az EKKR-hez.

(15)

A vállalaton belül áthelyezett személyek számára legalább ugyanolyan foglalkoztatási feltételeket kell biztosítani, mint a 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározottak szerinti olyan kiküldött munkavállalók számára, akiknek a munkáltatója az Unió területén telepedett le. A tagállamoknak célszerű előírniuk, hogy a vállalaton belül áthelyezésre kerülő személyek az áthelyezésük teljes időtartama alatt folyósított díjazás tekintetében egyenlő bánásmódban részesüljenek a fogadó tagállam állampolgárságával rendelkező, hasonló beosztású alkalmazottakkal. Az egyes tagállamok felelőssége ellenőrizni a vállalaton belül áthelyezett személyek részére a területükön való tartózkodásuk időtartama alatt folyósított díjazás mértékét. E követelmény célja a munkavállalók védelme, valamint a tagállamok területén, illetve a harmadik országokban letelepedett vállalkozások közötti tisztességes verseny garantálása, mivel ez biztosítja, hogy az utóbbiak nem juthatnak versenyelőnyhöz az alacsonyabb követelményeket támasztó munkaügyi normák kihasználása révén.

(16)

Annak biztosítása érdekében, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy készségei megfeleljenek a fogadó szervezet sajátos igényeinek, az áthelyezendő személynek a vezető állású munkavállalók és szakértők esetében az áthelyezést közvetlenül megelőző legalább három, legfeljebb tizenkét hónapban, gyakornok-munkavállalók esetében pedig legalább három, legfeljebb hat hónapban folyamatos munkaviszonyban kell állnia ugyanazon vállalkozáscsoporton belül.

(17)

Mivel a vállalaton belüli áthelyezések ideiglenes migrációt jelentenek, egy adott, az Unióba való áthelyezés maximális időtartama a tagállamok közötti mobilitással együtt a vezető állású munkavállalók és szakértők esetében nem haladhatja meg a három évet, gyakornok-munkavállalók esetében pedig az egy évet, ezt követően pedig az áthelyezett személyeknek egy harmadik országba kell költöznie, kivéve, ha uniós vagy nemzeti jognak megfelelően valamely más alapon tartózkodásra jogosító engedélyt kapnak. Az áthelyezés maximális időtartamának a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló, egymást követően kiállított engedélyek összesített időtartamát kell magában foglalnia. Ezt követően a harmadik országbeli állampolgárt csak azután helyezhetik át az Unió területére, miután elhagyta az adott tagállam területét.

(18)

A vállalaton belüli áthelyezések ideiglenes jellegének garantálása és a visszaélések megelőzése érdekében biztosítani kell, hogy a tagállamok előírhassák, hogy bizonyos időnek el kelljen telnie az ezen irányelv céljából való áthelyezés maximális időtartamának letelte és az ugyanazon harmadik országbeli állampolgár ugyanazon tagállamba való áthelyezésére irányuló újabb kérelem benyújtása között.

(19)

Mivel a vállalaton belüli áthelyezés ideiglenes kirendelést jelent, a kérelmezőnek a munkaszerződés vagy a megbízólevél részeként igazolnia kell, hogy megbízatása végén a harmadik országbeli állampolgár vissza tud térni egy ugyanahhoz a vállalkozáscsoporthoz tartozó, harmadik országban letelepedett vállalkozáshoz. A kérelmezőnek igazolnia kell továbbá, hogy a harmadik országbeli vezető állású munkavállaló vagy szakértő rendelkezik az abban a fogadó szervezetben történő munkavégzéshez szükséges szakmai képesítésekkel és megfelelő szakmai tapasztalattal, amelyhez át fogják helyezni.

(20)

A gyakornok-munkavállalóként való beutazásuk és tartózkodásuk engedélyezését kérelmező harmadik országbeli állampolgároknak igazolniuk kell, hogy rendelkeznek egyetemi oklevéllel. Emellett e személyeknek – erre vonatkozó előírás esetén – be kell mutatniuk egy képzési megállapodást is, amely tartalmazza többek között a képzési program leírását, annak időtartamát és azokat a feltételeket, amelyek alapján a gyakornok-munkavállalókat a képzési program alatt felügyelik, bizonyítandó, hogy valódi képzésben fognak részt venni, és nem szokványos munkavállalóként veszik őket igénybe.

(21)

Nem kell munkaerő-piaci vizsgálatot végezni, ha ez nem áll ellentétben az uniós polgárok előnyben részesítésének az érintett csatlakozási okmányok vonatkozó rendelkezései szerinti elvével.

(22)

A tagállamoknak a valamely harmadik országbeli állampolgár által egy másik tagállamban szerzett szakmai képesítéseket az uniós polgárok szakmai képesítéseivel megegyező módon kell elismerniük, a harmadik országban szerzett képesítéseket pedig a 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (5) összhangban kell figyelembe venniük. Ez az elismerés nem sértheti a szabályozott szakmában való elhelyezkedésre vonatkozó, az Európai Uniónak vagy az Európai Uniónak és tagállamainak a kereskedelmi megállapodások keretében vállalt kötelezettségeivel kapcsolatos fenntartásokból eredő korlátozásokat. Mindazonáltal ez az irányelv a tagállamokban szabályozott szakmában való elhelyezkedés terén nem biztosíthat a vállalaton belül áthelyezett személyek számára kedvezőbb bánásmódot, mint az uniós vagy az Európai Gazdasági Térség országai állampolgárai számára.

(23)

Ez az irányelv nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák, hány fő számára engedélyezik az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdésével összhangban a beutazást és a területükön való tartózkodást.

(24)

Az ezen irányelvvel való esetleges visszaélésekkel szembeni küzdelem érdekében biztosítani kell, hogy a tagállamok elutasíthassák a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedély iránti kérelmet, illetve visszavonhassák azt vagy megtagadhassák annak meghosszabbítását azokban az esetekben, amikor a fogadó szervezetet elsősorban abból a célból hozták létre, hogy megkönnyítse a vállalaton belül áthelyezett személyeknek a tagállamok területére történő belépését, illetve az nem folytat valódi tevékenységet.

(25)

Ennek az irányelvnek a célja az, hogy megkönnyítse a vállalaton belül áthelyezett személyeknek az Unión belüli mobilitását (Unión belüli mobilitás), és hogy csökkentse a több tagállamban teljesítendő munkavégzésre irányuló megbízásokkal járó adminisztratív terheket. Az irányelv ennek érdekében az Unión belüli mobilitásra vonatkozóan egy sajátos rendszert hoz létre, amelynek keretében a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló, valamely tagállam által kiállított érvényes engedély tulajdonosa ezen irányelv rövid és hosszú távú mobilitásra irányadó rendelkezéseivel összhangban egy vagy több tagállamba is beutazhat, ott tartózkodhat és munkát vállalhat. Ennek az irányelvnek az alkalmazásában rövid távú mobilitáson a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélyt kiállító tagállamtól eltérő tagállamokban való olyan tartózkodást kell érteni, amely tagállamonként legfeljebb 90 napos lehet. Ennek az irányelvnek az alkalmazásában hosszú távú mobilitáson a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélyt kiállító tagállamtól eltérő tagállamokban való olyan tartózkodást kell érteni, amely meghaladja a tagállamonkénti 90 napot. A rövid és a hosszú távú mobilitás közötti különbségtétel szabályának kijátszását elkerülendő, a rövid távú mobilitást az adott tagállam tekintetében bármely 180 napos időszakon belül legfeljebb 90 napra kell korlátozni, valamint nem szabad lehetőséget biztosítani arra, hogy a rövid távú mobilitás bejelentése és a hosszú távú mobilitási engedély iránti kérelem benyújtása egyidejűleg történjen. Abban az esetben, ha a hosszú távú mobilitás engedélyezésre vonatkozó igény a vállalaton belül áthelyezett személy rövid távú mobilitásának kezdete után keletkezik, a második tagállam előírhatja, hogy a vonatkozó kérelmet a rövid távú mobilitási időszak végénél legalább 20 nappal korábban nyújtsák be.

(26)

Amellett, hogy a vállalaton belül áthelyezett személyeknek a rájuk vonatkozó engedélyt kiállító tagállamtól eltérő tagállamba történő belépésére és munkavégzés céljából történő ott tartózkodására autonóm szabályoknak kell vonatkozniuk az ezen irányelv által létrehozott mobilitási rendszer keretén belül, a személyek határátlépésére irányadó, a schengeni vívmányok szerinti valamennyi egyéb szabálynak továbbra is alkalmazandónak kell maradnia.

(27)

Amennyiben az áthelyezés több helyszínt érint eltérő tagállamokban, az ellenőrzések megkönnyítése végett adott esetben tájékoztatni kell a második tagállamok illetékes hatóságait a vonatkozó információkról.

(28)

Amennyiben a vállalaton belül áthelyezett személyek éltek a mobilitáshoz való jogukkal, a második tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos feltételek mellett lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a vállalaton belül áthelyezett személyek tevékenysége ne sértse ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit.

(29)

Az irányelvnek való megfelelés elmulasztása esetére a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók – így például pénzügyi szankciók – alkalmazását kell előírniuk. Az említett szankciók állhatnak többek között a 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) 7. cikkében foglalt intézkedésekből is. A szankciókkal az érintett tagállamban letelepedett fogadó szervezet sújtható.

(30)

A tartózkodási és a munkavállalási engedélyt (a továbbiakban: az egységes engedély) egyaránt magában foglaló összevont jogosultsághoz vezető összevont eljárás előírásának célja, hogy elősegítse a tagállamokban jelenleg alkalmazott szabályok egyszerűsítését.

(31)

Lehetővé kell tenni, hogy egyszerűsített eljárást vezessenek be az erre feljogosított szervezetek vagy vállalkozáscsoportok számára. A jogosultságot rendszeresen értékelni kell.

(32)

Amennyiben valamely tagállam úgy határozott, hogy engedélyezi az ezen irányelvben megállapított feltételeket teljesítő harmadik országbeli állampolgár beutazását és tartózkodását, a harmadik országbeli állampolgár számára vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélyt kell kibocsátani, amely lehetővé teszi tulajdonosa számára, hogy bizonyos feltételek mellett teljesítse megbízatását az ugyanahhoz a transznacionális vállalathoz tartozó különböző szervezeti egységekben, a más tagállamban található szervezeti egységeket is beleértve.

(33)

Amennyiben vízumkötelezettség áll fenn, és a harmadik országbeli állampolgár megfelel a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedély kiállítására vonatkozó kritériumoknak, az adott tagállamnak minden lehetséges módon elő kell segítenie, hogy a harmadik országbeli állampolgár megkapja a szükséges vízumot, és biztosítania kell, hogy az illetékes hatóságok hatékonyan együttműködjenek ebből a célból.

(34)

Abban az esetben, ha a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélyt olyan tagállam állította ki, amely nem alkalmazza teljes körűen a schengeni vívmányokat, és a vállalaton belül áthelyezett személy Unión belüli mobilitás keretében az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szerinti külső határt lép át, az adott tagállamnak jogosultnak kell lennie arra, hogy kérje annak bizonyítását, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy valóban vállalaton belüli áthelyezés céljából érkezik a területére. Emellett 562/2006/EK rendelet szerinti külső határátlépés esetén a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállamoknak le kell kérdezniük a Schengeni Információs Rendszer adatait és nem szabad engedélyezniük azon személyek belépését, vagy meg kell tagadniuk azon személyek mobilitásának gyakorlását, akikkel kapcsolatban a tagállamok területére történő beléptetés vagy az ott tartózkodás megtagadására vonatkozó, az 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) szerinti figyelmeztető jelzést tartalmaz a rendszer.

(35)

A vállalaton belüli áthelyezés során való foglalkoztatással kapcsolatos pontosabb adatszolgáltatás érdekében a tagállamok papír formátumú kiegészítő információkat is feltüntethetnek, illetve az 1030/2002/EK rendelet (9) 4. cikkében és a rendelet melléklete a) pontjának 16. alpontjában említettek szerint elektronikus formában is tárolhatnak ilyen információkat. Biztosítani kell, hogy ezeknek a kiegészítő információknak a szolgáltatása választható legyen a tagállamok számára, és ne rójon rájuk olyan további kötelezettséget, amely veszélybe sodorhatja az összevont engedélyt és az összevont kérelmezési eljárást.

(36)

Ez az irányelv nem akadályozhatja meg a vállalaton belül áthelyezett személyt abban, hogy meghatározott tevékenységet végezzen – az adott tagállamban ezekre a tevékenységekre alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban – az ügyfelek azon telephelyein, amelyek a fogadó szervezettel azonos tagállamban találhatók.

(37)

Ez az irányelv nem érinti az EUMSZ 56. cikke keretében végzett szolgáltatásnyújtásra vonatkozó feltételeket. Nem érinti ezen belül azokat a foglalkoztatási feltételeket, amelyek a 96/71/EK irányelv értelmében valamelyik tagállamban letelepedett vállalkozás által egy másik tagállam területén történő szolgáltatásnyújtás céljából kiküldött munkavállalókra vonatkoznak. Ez az irányelv nem alkalmazandó a 96/71/EK irányelvnek megfelelően, szolgáltatásnyújtás keretében valamelyik tagállamban letelepedett vállalkozás által kiküldött harmadik országbeli állampolgárok esetében. A vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok nem hivatkozhatnak 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre. Ez az irányelv – a 96/71/EK irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével összhangban – nem biztosíthat kedvezőbb elbánást a harmadik országban letelepedett vállalkozások számára, mint a tagállamokban letelepedett vállalkozások számára.

(38)

A vállalaton belül áthelyezett személyek megfelelő szociális biztonságáról való gondoskodás – ideértve adott esetben a családtagok számára nyújtott ellátásokat is – lényeges az uniós tartózkodás ideje alatti tisztességes munka- és életkörülmények biztosítása szempontjából. A nemzeti jog alapján egyenlő bánásmódot kell biztosítani a szociális biztonsági rendszernek 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 3. cikkében felsorolt ágazatai tekintetében. Ez az irányelv ezért nem harmonizálja a tagállamok szociális biztonsági jogszabályait. Csupán annak előírására szorítkozik, hogy a szociális biztonság területén alkalmazzák az egyenlő bánásmód elvét az irányelv hatálya alá tartozó személyekre. A szociális biztonság területén az egyenlő bánásmódhoz való jogot azon harmadik országbeli állampolgárok esetében kell alkalmazni, akik a társadalombiztosítási jogviszony és a társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultság tekintetében megfelelnek a munkavégzés helye szerinti tagállam jogszabályaiban meghatározott objektív és megkülönböztetéstől mentes feltételeknek.

Számos tagállam a családi ellátásra való jogosultságot attól teszi függővé, hogy az adott személy valamilyen módon kötődjön a szóban forgó tagállamhoz, mivel e juttatások a kedvező demográfiai fejlődés támogatására szolgálnak annak érdekében, hogy a tagállamban a jövőben is biztosított legyen a munkaerő. Mivel a vállalaton belül áthelyezett személy és azt őt kísérő családtagok ideiglenesen tartózkodnak valamely tagállamban, ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a családi ellátás tekintetében bizonyos feltételek mellett korlátozottan alkalmazzák az egyenlő bánásmód elvét. A szociális biztonsági jogokat a származási ország szociális biztonsági rendszerére vonatkozó jogszabályok alkalmazásáról rendelkező nemzeti jogszabályok, illetve kétoldalú megállapodások rendelkezéseinek sérelme nélkül kell biztosítani. A vállalaton belül áthelyezett személyek szociális biztonsági jogairól szóló, az ennek az irányelvnek a hatálybalépése után elfogadott kétoldalú megállapodások és nemzeti jogszabályok nem tartalmazhatnak a munkavégzés helye szerinti tagállam állampolgárai számára biztosított bánásmódnál kedvezőtlenebb bánásmódot meghatározó rendelkezéseket. A nemzeti jog vagy az ilyen megállapodások eredményezhetik azt is adott esetben, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy továbbra is a származási országa szerinti szociális biztonsági rendszer hatálya alatt maradjon, amennyiben az e rendszerhez való tartozásának megszakítása kedvezőtlen hatással volna jogosultságaira, vagy a rendszerhez tartozás a kettős biztosítás költségeinek az adott személyre való hárulását okozná. A tagállamoknak minden esetben fent kell tartaniuk a lehetőséget arra, hogy kedvezőbb szociális biztonsági jogokat biztosítsanak a vállalaton belül áthelyezett személyek számára. Ez az irányelv semmilyen módon nem érintheti a valamely harmadik országban élő azon túlélő hozzátartozók jogát, akik a vállalaton belül áthelyezett személy után hozzátartozói nyugellátásra jogosultak.

(39)

A tagállamok közötti mobilitás esetén az 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) értelemszerűen alkalmazandó. Ez az irányelv nem keletkeztethet többletjogot azokhoz a jogokhoz képest, amelyeket a szociális biztonság területére vonatkozó hatályos uniós jog előír a tagállamok közötti határokon átnyúló érdekeltséggel rendelkező, harmadik országbeli állampolgárok számára.

(40)

Annak érdekében, hogy az ezen irányelv által meghatározott konkrét szabályok vonzóbbá váljanak, és lehetőség nyíljon arra, hogy az irányelv révén megvalósuljon az uniós vállalkozások versenyképességére gyakorolt összes várható kedvező hatás, a vállalaton belül áthelyezett harmadik országbeli állampolgárok számára kedvező feltételeket kell biztosítani a családegyesítéshez a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélyt kiállító tagállamban, valamint azon tagállamokban, amelyek ezen irányelv hosszú távú mobilitásra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban engedélyezik, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy a területükön tartózkodjon és ott munkát végezzen. Ez a jog jelentős akadályt hárítana el a tekintetben, hogy a vállalaton belül áthelyezendő potenciális jelöltek elfogadják a megbízatásukat. A család egységének megőrzése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a családtagok csatlakozhassanak a vállalaton belül áthelyezett személyhez egy másik tagállamban, továbbá meg kell könnyíteni a munkaerőpiacra való belépésüket.

(41)

A kérelmek gyors feldolgozásának elősegítése érdekében a tagállamoknak előnyben kell részesíteniük az elektronikus úton történő információcserét és a vonatkozó dokumentumok elektronikus úton történő továbbítását, kivéve, ha technikai nehézségek merülnek fel vagy ha alapvető érdekek másként kívánják.

(42)

Az iratok és az adatok gyűjtését és továbbítását a vonatkozó adatvédelmi és biztonsági szabályok betartásával kell végezni.

(43)

Ez az irányelv nem alkalmazandó azon harmadik országbeli állampolgárok esetében, akik kutatóként, kutatási projekt végzése céljából kérelmezik valamely tagállamban való tartózkodásukat, mivel ezek a személyek a 2005/71/EK tanácsi irányelv (12) hatálya alá tartoznak.

(44)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a beutazás és a tartózkodás engedélyezésére vonatkozó külön eljárást és a vállalaton belül áthelyezett harmadik országbeli állampolgárok belépésére és tartózkodására vonatkozó feltételek elfogadását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani az Unió szintjén azonban a fellépés mértéke és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(45)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és összhangban áll az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elvekkel, amely charta maga is az Unió és az Európa Tanács által elfogadott szociális chartákból eredő jogokra épül.

(46)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (13) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely ismerteti az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(47)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében, és az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(48)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

a vállalaton belüli áthelyezés keretében a tagállamok területére történő belépés és a 90 napot meghaladó tartózkodás feltételei harmadik országbeli állampolgárokra és családtagjaikra vonatkozóan, valamint az e személyek számára biztosítandó jogok;

b)

az a) pontban említett harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélyt ezen irányelv alapján a harmadik országbeli állampolgár számára elsőként kiállító tagállamtól eltérő tagállamok területére történő belépés és tartózkodás feltételei, valamint az e személyek számára e tagállamokban biztosítandó jogok.

a)

kutatási projekt végzése céljából, a 2005/71/EK irányelv értelmében vett kutatóként kérelmezik valamely tagállamban való tartózkodásukat;

b)

egyrészt az Unió és tagállamai, másrészt harmadik országok közötti megállapodások alapján a szabad mozgás tekintetében az Unió polgáraival egyenértékű jogokat élveznek, vagy akiket ilyen harmadik országokban letelepedett vállalkozás foglalkoztat;

c)

a 96/71/EK irányelv szerinti kiküldetésben vannak;

d)

önálló vállalkozóként végzik tevékenységüket;

e)

munkaerő-közvetítő, munkaerő-kölcsönző vagy egyéb olyan vállalkozás megbízása alapján dolgoznak, amelynek tevékenysége abból áll, hogy munkaerőt bocsát rendelkezésre egy másik vállalkozás felügyelete és irányítása alatti munkavégzés céljából;

f)

a beutazását és tartózkodását nappali tagozatos hallgatóként engedélyezték vagy akik tanulmányaik részeként rövid távú, felügyelt szakmai gyakorlaton vesznek részt.

a)

az uniós jog, beleértve az egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről egy vagy több harmadik ország között kötött két- vagy többoldalú megállapodásokat;

b)

egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország között létrejött két- vagy többoldalú megállapodások.

a)

igazolnia kell, hogy a fogadó szervezet és a harmadik országban letelepedett vállalkozás ugyanahhoz a vállalkozáshoz vagy vállalkozáscsoporthoz tartozik;

b)

igazolnia kell, hogy a vállalaton belüli áthelyezés időpontját vezető állású munkavállalók és szakértők esetében legalább három, legfeljebb tizenkét hónapos, gyakornok-munkavállalók esetében pedig legalább három, legfeljebb hathónapos folyamatos munkaviszony előzte meg közvetlenül ugyanazon a vállalkozáson vagy vállalkozáscsoporton belül;

c)

munkaszerződést és szükség esetén a munkáltatótól származó megbízólevelet kell bemutatnia, amely az alábbiakat tartalmazza:

d)

igazolnia kell, hogy a harmadik országbeli állampolgár rendelkezik az abban a fogadó szervezetben szükséges szakmai képesítéssel és tapasztalattal, amelyhez vezető állású munkavállalóként vagy szakértőként áthelyezik, vagy gyakornok-munkavállalók esetében a szükséges egyetemi oklevéllel;

e)

szükség esetén okirattal kell igazolnia, hogy a harmadik országbeli állampolgár teljesíti az uniós polgárokra vonatkozóan az érintett tagállam nemzeti jog alapján meghatározott, a kérelemben megjelölt szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit;

f)

be kell mutatnia a harmadik országbeli állampolgárnak a nemzeti jogban meghatározott, érvényes úti okmányát és – amennyiben szükséges – a vízumkérelmét vagy a vízumot; a tagállamok előírhatják, hogy az úti okmánynak legalább a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedély érvényességének időtartama alatt érvényesnek kell maradnia;

g)

a hatályos kétoldalú megállapodások sérelme nélkül igazolnia kell, hogy rendelkezik vagy – ha a nemzeti jog ezt előírja – igényelt az érintett tagállam állampolgárainak tekintetében szokásosan fedezett valamennyi kockázatra kiterjedő betegbiztosítást arra az időszakra, amelyben az érintett tagállamban való munkavégzése révén vagy abból adódóan nem részesül betegbiztosításban és nem jogosult az azzal összefüggő, megfelelő ellátásokra;

a)

a megfelelő foglalkozási ágakban dolgozó, hasonló helyzetben lévő kiküldött munkavállalókra alkalmazandó jogszabályokban vagy adminisztratív rendelkezésekben, illetve általánosan alkalmazandónak nyilvánított kollektív szerződésekben előírt összes feltétel teljesüljön a vállalaton belüli áthelyezés során biztosított, a díjazástól eltérő egyéb foglalkoztatási feltételek tekintetében;

amennyiben nem létezik olyan mechanizmus, amely a kollektív szerződések általános minősítésére szolgál, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az adott földrajzi területen belül az érintett szakma vagy iparág tekintetében általában minden hasonló vállalkozásokra alkalmazandó kollektív szerződésekre, illetve a leginkább reprezentatív munkáltatói és munkavállalói szervezetek által nemzeti szinten megkötött és az egész tagállam területén alkalmazott kollektív szerződésekre támaszkodnak;

b)

a harmadik országbeli állampolgár számára a vállalton belüli áthelyezés teljes időtartama alatt biztosított díjazás ne legyen kedvezőtlenebb, mint az érintett fogadó tagállamban a hasonló beosztású alkalmazottaknak biztosított díjazás, a munkavégzés helye szerinti tagállamban az alkalmazandó jogszabályoknak, a kollektív szerződéseknek vagy a bevett gyakorlatnak megfelelően.

a)

ha az 5. cikk rendelkezései nem teljesülnek;

b)

amennyiben a bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték meg, meghamisították vagy megváltoztatták;

c)

amennyiben a fogadó szervezetet elsősorban abból a célból hozták létre, hogy megkönnyítse a vállalaton belül áthelyezett személyeknek a tagállamok területére történő belépését;

d)

amennyiben letelt a 12. cikk (1) bekezdésében meghatározott maximális tartózkodási idő.

a)

ha a munkáltató vagy a fogadó szervezet nem teljesítette a szociális biztonságra, az adózásra, a munkavállalói jogokra vagy a munka körülményekre vonatkozó jogi kötelezettségeit;

b)

ha a munkáltató vagy a fogadó szervezet vállalkozása a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján felszámolás alatt áll vagy állt, vagy nem folytat gazdasági tevékenységet;

c)

ha a vállalaton belül áthelyezett személy ideiglenes tartózkodásának az a célja vagy a hatása, hogy befolyásolja vagy egyéb módon érintse az alkalmazottak és a vezetőség közötti viták vagy tárgyalások kimenetelét.

a)

amennyiben azt csalárd módon szerezték meg, meghamisították vagy megváltoztatták;

b)

amennyiben a vállalaton belül áthelyezett személy a számára engedélyezett tartózkodási céloktól eltérő célból tartózkodik az adott tagállamban;

c)

amennyiben a fogadó szervezetet elsősorban abból a célból hozták létre, hogy megkönnyítse a vállalaton belül áthelyezett személyeknek a tagállamok területére történő belépését.

a)

amennyiben azt csalárd módon szerezték meg, meghamisították vagy megmásították;

b)

amennyiben a vállalaton belül áthelyezett személy a számára engedélyezett tartózkodási céloktól eltérő célból tartózkodik az adott tagállamban;

c)

amennyiben a fogadó szervezetet elsősorban abból a célból hozták létre, hogy megkönnyítse a vállalaton belül áthelyezett személyeknek a tagállamok területére történő belépését;

d)

amennyiben letelt a 12. cikk (1) bekezdésében meghatározott maximális tartózkodási idő.

a)

amennyiben az 5. cikkben megállapítottak nem teljesülnek vagy már nem teljesülnek;

b)

amennyiben a munkáltató vagy a fogadó szervezet nem teljesítette a társadalombiztosításra, az adózásra, a munkavállalói jogokra vagy a munkakörülményekre vonatkozó jogi kötelezettségeit;

c)

a munkáltató vagy a fogadó szervezet vállalkozása a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján felszámolás alatt áll vagy állt, vagy ha nem folytat gazdasági tevékenységet;

d)

amennyiben a vállalaton belül áthelyezett személy nem tartotta be a mobilitásra vonatkozóan a 21. és 22. cikkben megállapított szabályokat.

a)

a kérelmező mentesítése az 5. cikkben vagy a 22. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett egyes igazoló dokumentumok benyújtása alól;

b)

a beutazás és tartózkodás gyorsított engedélyezési eljárása, amely lehetővé teszi, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélyt és a hosszú távú mobilitási engedélyeket a 15. cikk (1) bekezdésében vagy a 22. cikk (2) bekezdése b) pontjában meghatározott időnél rövidebb idő alatt állítsák ki; és/vagy

c)

könnyített és/vagy gyorsított eljárás a szükséges vízumok kiállítása tekintetében.

a)

az első tagállam területére való belépés és az ott történő tartózkodás joga;

b)

az első tagállam teljes területén való szabad tartózkodás, a nemzeti jogszabályaival összhangban;

c)

jog az engedélyben meghatározott munkatevékenység gyakorlására az első tagállambeli vállalkozáshoz vagy vállalkozáscsoporthoz tartozó bármely fogadó szervezetnél a nemzeti joggal összhangban.

a)

egyesülési és társulási szabadság, valamint a munkavállalókat vagy a munkaadókat képviselő szervezetekbe történő belépés szabadsága, illetve bármely olyan szervezetbe való belépés szabadsága, amelynek tagjait egy adott munkakörben foglalkoztatnak, beleértve az ilyen szervezetek által biztosított előnyöket és jogokat is, a közrendre és a közbiztonságra vonatkozó nemzeti rendelkezések sérelme nélkül;

b)

oklevelek, bizonyítványok és egyéb szakmai képesítések elismerése a vonatkozó nemzeti eljárásokkal összhangban;

c)

a nemzeti jogszabályokban szereplő, a 883/2004/EK rendelet 3. cikkében meghatározott szociális biztonsági ágakra vonatkozó rendelkezések, kivéve, ha kétoldalú megállapodások vagy a munkavégzés helye szerinti tagállam nemzeti joga alapján a származási ország jogszabályait kell alkalmazni, biztosítva, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy az ezen országok egyikének szociális biztonsági rendszerével kapcsolatos jogszabályok hatálya alá tartozzon. Az Unión belüli mobilitás esetén, azon kétoldalú megállapodások sérelme nélkül, amelyek biztosítják, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy a származási ország jogának hatálya alá tartozik, az 1231/2010/EK rendeletet megfelelően alkalmazni kell;

d)

az 1231/2010/EK rendelet és a kétoldalú megállapodások sérelme nélkül a vállalaton belül áthelyezett személyek korábbi munkaviszonyán alapuló, jogszabály szerinti öregségi, rokkantsági és túlélő hozzátartozói nyugdíjak folyósítása, amelyekre vagy a harmadik országba költöző, vállalaton belül áthelyezett személy, vagy pedig az említett személy után ellátásra jogosult, harmadik országban lakó túlélő hozzátartozók szereztek jogosultságot, a 883/2004/EK rendelet 3. cikkében meghatározott jogszabályokkal összhangban, az érintett tagállam harmadik országba költöző állampolgáraira vonatkozókkal azonos feltételekkel és mértékben;

e)

áruk és szolgáltatások, illetve a nyilvánosság számára elérhető áru- és szolgáltatásellátás igénybevétele, kivéve a lakásszerzési eljárásokat a nemzeti jog előírásainak megfelelően, a szerződési szabadság sérelme nélkül, az uniós és a nemzeti jogszabályokkal összhangban, valamint az állami munkaügyi központok által biztosított szolgáltatások igénybevétele.

a)

az első tagállamban való kérelmezés során, amennyiben a második tagállamba irányuló mobilitás ekkor már tervbe van véve; vagy

b)

azt követően, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy számára engedélyezték az első tagállamba való beutazást, amint ismertté válik a második tagállamba irányuló mobilitásra vonatkozó szándék.

a)

az azt igazoló dokumentum, hogy a második tagállambeli fogadó szervezet és a valamely harmadik országban letelepedett vállalkozás ugyanahhoz a vállalkozáshoz vagy vállalkozáscsoporthoz tartozik;

b)

a munkaszerződés és szükséges esetben a megbízólevél, amelyeket az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjában előírtak szerint megküldtek az első tagállamnak;

c)

adott esetben az azt igazoló okirat, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy teljesíti az uniós polgárokra vonatkozóan az érintett tagállam nemzeti joga alapján meghatározott, a kérelemben megjelölt szabályozott szakma gyakorlásának feltételeit;

d)

az 5. cikk (1) bekezdésének f) pontja szerinti érvényes úti okmány; valamint

e)

a mobilitás tervezett időtartama és az azzal kapcsolatos időpontok, amennyiben ezek a fenti dokumentumok egyikében sem szerepelnek.

a)

az 5. cikk (4) bekezdésének b) pontjában vagy az e cikk (3) bekezdésének a), c) vagy d) pontjában meghatározott feltételek nem teljesülnek;

b)

a bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték meg, vagy meghamisították vagy megváltoztatták;

c)

letelt a 12. cikk (1) bekezdésében vagy az e cikk (1) bekezdésében meghatározott maximális tartózkodási idő.

a)

a 21. cikket alkalmazva engedélyezi, hogy a vállalaton belül áthelyezett személy az első tagállam által kiállított, vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedély alapján és annak érvényességi ideje alatt a tagállam területén tartózkodjon és dolgozzon; vagy

b)

a (2)–(7) bekezdésben előírt eljárást alkalmazza.

a)

a második tagállam előírhatja, hogy a kérelmezőnek továbbítania kell részére az alábbi dokumentumok mindegyikét vagy közülük néhányat, amennyiben a második tagállamban az első kérelmek esetében is ugyanezeket a dokumentumokat kell benyújtani:

A második tagállam előírhatja, hogy a kérelmező legkésőbb a hosszú távú mobilitási engedély kiállításakor adja meg az érintett, vállalaton belül áthelyezett személy második tagállambeli címét.

A második tagállam úgy is rendelkezhet, hogy ezeket a dokumentumokat és információkat a valamely hivatalos nyelvén kell rendelkezésre bocsátani.

b)

a második tagállam döntést hoz a hosszú távú mobilitás iránti kérelemről, és a lehető leghamarabb, de legfeljebb az a) pontban előírt kérelemnek és dokumentumoknak a második tagállam illetékes hatóságához történt benyújtásának napjától számított 90 napon belül írásban értesíti a kérelmezőt a döntésről.

c)

a vállalaton belül áthelyezett személy nem kötelezhető arra, hogy a kérelem benyújtása érdekében elhagyja a tagállamok területét, és nem vonatkozhat rá vízumkötelezettség.

d)

a vállalaton belül áthelyezett személy számára engedélyezni kell, hogy mindaddig a második tagállamban dolgozzon, amíg az illetékes hatóságok meg nem hozzák a döntést a hosszú távú mobilitás iránti kérelemről, feltéve, hogy:

e)

hosszú távú mobilitás iránti kérelem nem nyújtható be a rövid távú mobilitásra vonatkozó értesítéssel egyidejűleg. Abban az esetben, ha a hosszú távú mobilitásra vonatkozó igény a vállalaton belül áthelyezett személy rövid távú mobilitásának kezdete után merül fel, a második tagállam előírhatja, hogy a hosszú távú mobilitás iránti kérelmet legalább 20 nappal a rövid távú mobilitási időszak vége előtt nyújtsák be.

a)

az e cikk (2) bekezdése a) pontjában előírt feltételek vagy az 5. cikk (4), (5) vagy (8) bekezdésében előírt feltételek nem teljesülnek;

b)

fennáll a 7. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontja, illetve a 7. cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerinti indokok egyike; vagy

c)

a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló, az engedély érvényessége az eljárás időtartama alatt lejár.

a)

az első tagállambeli fogadó szervezet által a 21. cikk (2) bekezdésével összhangban küldött értesítés másolata; vagy

b)

a második tagállambeli fogadó szervezet azon levele, amely tartalmazza legalább az Unión belüli mobilitás időtartamára, valamint a második tagállambeli fogadó szervezet vagy fogadó szervezetek helyére vonatkozó adatokat.

a)

a tagállam nem kapott a 21. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti értesítést, noha azt előírta;

b)

a tagállam a 21. cikk (6) bekezdésével összhangban megtagadja a mobilitást;

c)

a tagállam a 22. cikk (3) bekezdésével összhangban elutasította a hosszú távú mobilitási kérelmet;

d)

a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélyt vagy a hosszú távú mobilitási engedélyt nem arra a célra használják, amely célból kiállították;

e)

a mobilitás engedélyezésének alapját képező feltételek már nem teljesülnek.

a)

a fogadó szervezet nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy a 21. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően értesítést küldjön a vállalaton belül áthelyezett személy mobilitásáról;

b)

a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedélyt vagy a hosszú távú mobilitási engedélyt nem arra a célra használják, amely célból kiállították;

c)

a vállalaton belül áthelyezett személy számára szóló engedély irántikérelmet nem ahhoz a tagállamhoz nyújtották be, amelyben a vállalaton belül áthelyezett személy összességében a leghosszabb ideig tartózkodik;

d)

a vállalaton belül áthelyezett személy már nem felel meg a mobilitás engedélyezésének alapját képező feltételeknek és körülményeknek, a fogadó szervezet pedig nem értesíti a második tagállam illetékes hatóságait erről a változásról;

e)

a vállalaton belül áthelyezett személy annak ellenére megkezdte a munkát a második tagállamban, hogy a mobilitás feltételei nem teljesültek a 21. cikk (5) bekezdése, illetve a 22. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerinti esetben.

27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/23

(1)

A 4. cikk (1) bekezdése értelmében a 2011. évi csatlakozási okmány szerint Horvátország, amely 2013. július 1-jén csatlakozott az Unióhoz ezen időponttól kezdődően köteles az 539/2001/EK tanácsi rendelet (2) I. mellékletében felsorolt harmadik országok állampolgárait vízumkötelezettségnek alávetni.

(2)

A 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése szerint a schengeni vívmányoknak az egységes vízumok kiadási feltételeire és követelményeire, valamint a vízumok kölcsönös elismerésére és a tartózkodási engedélyek/hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok közötti egyenértékűségre vonatkozó rendelkezéseit csak az ilyen hatályú tanácsi határozat elfogadását követően kell Horvátországra alkalmazni. Mindazonáltal azok a csatlakozás időpontjától kötelezőek Horvátországra nézve.

(3)

Horvátország ezért köteles belépésre vagy területén történő átutazásra jogosító nemzeti vízumokat kiadni azon harmadik országbeli állampolgárok részére, akik a schengeni vívmányokat teljes körűen végrehajtó tagállam által kiadott egységes vízummal, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal vagy tartózkodási engedéllyel, illetve Bulgária, Ciprus és Románia, – amelyek a vívmányokat még nem teljes körűen hajtják végre – által kiadott hasonló okmányokkal rendelkeznek.

(4)

A schengeni vívmányokat teljes körűen végrehajtó tagállamok, illetve Bulgária, Ciprus és Románia által kiadott okmányokkal rendelkező személyek nem jelentenek semmilyen kockázatot Horvátország számára, mivel ezek a tagállamok valamennyi szükséges ellenőrzésnek alávetették őket. A Horvátországra háruló további indokolatlan adminisztratív terhek elkerülésére közös szabályokat kell elfogadni, amelyek felhatalmazzák Horvátországot arra, hogy az ezen tagállamok által kiadott bizonyos okmányokat egyoldalúan a nemzeti vízumaival egyenértékűnek ismerje el, és ezen egyoldalú egyenértékűségen alapuló egyszerűsített rendszert hozzon létre a személyek külső határokon történő ellenőrzése céljából.

(5)

A 895/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) és az 582/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) által bevezetett közös szabályokat hatályon kívül kell helyezni. Ciprus tekintetében, amely a 895/2006/EK határozat által létrehozott közös rendszert 2006. július 10. óta alkalmazza, illetve Bulgária és Románia tekintetében, amelyek az 582/2008/EK határozat által létrehozott közös rendszert 2008. július 18. óta alkalmazzák, közös szabályokat kell elfogadni, amelyek lehetővé teszik, hogy Bulgária, Ciprus és Románia – Horvátországhoz hasonlóan – a schengeni vívmányokat teljes körűen végrehajtó tagállamok által kiadott bizonyos okmányokat csakúgy, mint a Horvátország által kiadott okmányokat egyoldalúan saját nemzeti vízumaival egyenértékűnek ismerje el, és ezen egyoldalú egyenértékűségen alapuló egyszerűsített rendszert hozzon létre a személyek külső határokon történő ellenőrzése céljából. Ez a határozat nem érinti Bulgária és Románia azon célkitűzését, hogy késedelem nélkül schengeni tagállammá váljanak.

(6)

Az e határozatban leírt egyszerűsített rendszer átmeneti időszakra vonatkozik, egy tanácsi határozatban megjelölendő időpontig, Ciprus vonatkozásában a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően, Bulgária és Románia vonatkozásában a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően, valamint Horvátország vonatkozásában a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően az azon időpont előtt kiadott dokumentumokra vonatkozó esetleges átmeneti rendelkezésekre is figyelemmel.

(7)

Az egyszerűsített rendszerben történő részvételnek szabadon választhatónak kell lennie, a 2003-as csatlakozási okmányban, a 2005-ös csatlakozási okmányban vagy a 2011-es csatlakozási okmányban meghatározott, a tagállamokra vonatkozó kötelezettségekhez képest többletkötelezettségek megállapítása nélkül.

(8)

A közös szabályok a schengeni vívmányokat teljes körűen végrehajtó tagállamok által kiadott rövid távú tartózkodásra jogosító egységes vízumokra, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokra és tartózkodási engedélyekre, valamint a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére társult államok által a 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban (Vízumkódex) (5) az egy vagy több – de nem az összes – tagállam által el nem ismert úti okmánnyal rendelkező kérelmező részére kiadott korlátozott területi érvényességű vízumokra vonatkoznak csakúgy, mint a Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia által kiadott rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokra és tartózkodási engedélyekre. Egy okmány elismerése annak érvényessége időtartamára korlátozódik.

(9)

Az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (6) a tagállamok területén hat hónapon belül három hónapot meg nem haladó tervezett tartózkodás esetén a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó beutazási feltételeket – kivéve az érvényes vízummal való rendelkezésre vonatkozó követelményt, amennyiben az szükséges az 539/2001/EK rendelet értelmébe – teljesíteni kell, amennyiben e határozat a Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia általi egyoldalú elismerési rendszert hoz létre a schengeni vívmányokat teljes körűen végrehajtó tagállamok által kiadott bizonyos okmányok vonatkozásában és a Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia által a bármely 180 napos időszakban 90 napot nem meghaladó átutazás vagy tervezett tartózkodás céljából kiadott hasonló okmányok vonatkozásában.

(10)

Mivel e határozat célját, nevezetesen a más tagállamok által kiadott bizonyos okmányok Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia általi egyoldalú elismerési rendszerének bevezetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(11)

Izland és Norvégia tekintetében e határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között kötött, e két államnak a schengeni vívmányok (7) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében az 1999/437/EK tanácsi határozat (8) 1. cikkének B. pontjában említett terület alá tartoznak.

(12)

Svájc tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (9) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (10) 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(13)

Liechtenstein vonatkozásában ez a határozat az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok (11) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (12) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. pontjában említett terület alá tartoznak

(14)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. számú jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e határozat elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

(15)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozatnak (13) megfelelően nem vesz részt; az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(16)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben Írország a 2002/192/EK tanácsi határozatnak (14) megfelelően nem vesz részt; Írország ezért nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(a)

a Vízumkódex 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, kétszeri vagy többszöri belépésre jogosító „egységes vízum”;

(b)

a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (15) 18. cikkében említett „hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum”;

(c)

az 562/2006/EK rendelet 2. cikkének 15. pontjában meghatározott „tartózkodási engedély”.

(a)

az 1683/95/EK tanácsi rendeletben (16) megállapított egységes formátum szerint Bulgária, Horvátország, Ciprus vagy Románia által kiadott nemzeti rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok és nemzeti hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok;

(b)

az 1030/2002/EK rendeletben (17) megállapított egységes formátum szerint Bulgária, Horvátország, Ciprus vagy Románia által kiadott tartózkodási engedélyek,

27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/31

(1)

A Tanács 2003. június 5-ei határozatával felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen harmadik országokkal a meglévő kétoldalú megállapodások egyes rendelkezéseinek uniós szintű megállapodással való felváltásáról.

(2)

A Bizottság a Tanács 2003. június 5-i határozatának mellékletében foglalt mechanizmusokkal és irányelvekkel összhangban tárgyalásokat folytatott az Unió nevében a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársaság kormányával a légi közlekedés bizonyos kérdéseiről szóló megállapodásról (1) (a továbbiakban: a megállapodás).

(3)

A megállapodást – feltételezve annak későbbi lehetséges megkötését – a 2013/100/EU tanácsi határozattal (2) összhangban a Bizottság az Unió nevében 2012. szeptember 27-én aláírta.

(4)

A megállapodást az Unió nevében jóvá kell hagyni,

27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/33

(1)

A 2014/204/EU tanácsi határozattal (1) összhangbanaz Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, utóbbinak az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalban való részvétele részletes szabályairól szóló megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás), feltételezve annak későbbi megkötését, 2014. március 19-én aláírták.

(2)

A megállapodást jóvá kell hagyni.

(3)

A 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) (21) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint az Egyesült Királyság és Írország részt vesz a Hivatal munkájában, és a rendelet rájuk nézve kötelező. Ezért a 439/2010/EU rendelet 49. cikke (1) bekezdését azáltal kell érvényre juttatniuk, hogy részt vesznek e határozatban. Az Egyesült Királyság és Írország ezért részt vesz e határozatban.

(4)

A 439/2010/EU rendelet (22) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint Dánia nem vesz részt a Hivatal munkájában, és a rendelet rá nézve nem kötelező. Dánia ezért nem vesz részt e határozatban,

27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/35

(1)

A 2013/759/EU tanácsi határozat (3) az Európai Fejlesztési Alap (EFA) igazgatására vonatkozó átmeneti intézkedéseket (a továbbiakban: az áthidaló eszköz) hozott létre annak biztosítása érdekében, hogy 2014. január 1-jétől a 11. EFA hatálybalépéséig rendelkezésre álljanak a források az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal, valamint a tengerentúli országokkal és területekkel való együttműködéshez, továbbá a támogatási kiadásokhoz.

(2)

Az áthidaló eszköznek a Bizottság általi, a 10. és a 11. EFA közötti, a 11. EFA-ra vonatkozó belső megállapodás és a 11. EFA végrehajtási rendelet hatálybalépéséig tartó átmeneti időszakban történő operatív és pénzügyi igazgatása tekintetében módosítani kell a 617/2007/EK tanácsi rendeletet (4).

(3)

Helyénvaló ugyanígy módosítani a beruházási hitelkeret operatív és pénzügyi igazgatásának végrehajtási szabályait ezen átmeneti időszak alatt.

(4)

Az Európai Külügyi Szolgálat szervezetét és működését a 2010/427/EU tanácsi határozat (5) állapítja meg.

(5)

A 617/2007/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/52

(1)

A 2013/759/EU tanácsi határozat (3) az Európai Fejlesztési Alap (EFA) igazgatására vonatkozó átmeneti intézkedéseket (a továbbiakban: az áthidaló eszköz) hozott létre annak biztosítása érdekében, hogy 2014. január 1-jétől a 11. EFA-ra vonatkozó belső megállapodás hatálybalépéséig rendelkezésre álljanak a források az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államokkal, valamint a tengerentúli országokkal és területekkel (TOT-ok) való együttműködéshez, továbbá a támogatási kiadásokhoz.

(2)

Az áthidaló eszköznek a Bizottság általi, a 10. és a 11. EFA közötti, a 11. EFA-ra vonatkozó belső megállapodás és a 11. EFA végrehajtási rendelet hatálybalépéséig tartó átmeneti időszakban történő operatív és pénzügyi igazgatása tekintetében módosítani kell a 215/2008/EK tanácsi rendeletet (4).

(3)

Helyénvaló ugyanígy módosítani az Európai Beruházási Bank által végrehajtott beruházási hitelkeret operatív és pénzügyi igazgatásának végrehajtási szabályait ezen átmeneti időszak alatt és a 11. EFA-ra vonatkozó belső megállapodás hatálybalépéséig.

(4)

A 215/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/76

(1)

A 305/2011/EU rendelet 28. cikke értelmében az építési termékek teljesítménye állandóságának az alapvető jellemzőik tekintetében való értékelését és ellenőrzését a 305/2011/EU rendelet V. mellékletében meghatározott rendszereknek megfelelően kell elvégezni.

(2)

Az V. mellékletet több okból is ki kell igazítani: a technológiai haladás figyelembevétele érdekében, azon termékek különleges esetére vonatkozóan, amelyekre európai műszaki értékeléseket állítottak ki, valamint a mellékletben használt leírásoknak és fogalmaknak az V. melléklet alkalmazása során nyert gyakorlati tapasztalatok szerinti érthetőbbé, pontosabbá és következetesebbé tétele céljából.

(3)

A rendelettervezet elfogadása megkönnyítené a gyártók tevékenységét és azon bejelentett szervek működését, amelyek felhatalmazást kaptak arra, hogy harmadik félként az építési termékek teljesítménye állandóságának értékelésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat lássanak el, valamint csökkennének az adminisztratív terhek és könnyebb lenne értelmezni a 305/2011/EU rendeletet, ami végeredményben a teljes európai építőipari ágazat versenyképességére kedvező hatással lenne.

(4)

A 305/2011/EU rendeletből az következik, hogy a gyártó feladata, hogy meghatározza az általa forgalomba hozni kívánt termékek típusát. Ugyanebben az összefüggésben a 305/2011/EU rendelet mögöttes logikája nem előfeltételezi a terméktanúsítás létezését, de a bejelentett szervek csak olyan építési termékek teljesítményének értékeléséért felelnek, amelyek teljesítményének állandóságáról tanúsítványt kell kiállítani. A hatásköröknek a gyártó és a bejelentett szervek közötti ezen elosztását az V. mellékletnek jobban vissza kell adnia, anélkül, hogy ez a szereplők feladatkörének megváltoztatását vonná maga után.

(5)

Mivel az üzemi gyártás bejelentett szervek általi folyamatos felügyelete nem lehetséges, és a gyakorlatban a mai napig nem valósult meg, inkább a felügyelet folytatólagos jellegére kell utalni.

(6)

Azon építési termékek esetében, amelyek nem, vagy nem teljes mértékben képezik harmonizált szabvány tárgyát, az európai műszaki értékelést valamely, műszaki értékelést végző szerv is kiállíthatja. A 305/2011/EU rendelet 2. cikkének 13. pontja értelmében az európai műszaki értékelés már magában foglalja a szóban forgó építési termék teljesítményének az alapvető jellemzői vonatkozásában végzett értékelését. Ezen értékelési folyamat megfelelőségének további ellenőrzése nem jelentene semmilyen többletértéket, és csak szükségtelen költségekkel terhelné a gyártókat. A vállalkozások már kértek európai műszaki értékeléseket, és jogbiztonságra van szükségük a harmadik félként az építési termékek teljesítménye állandóságának értékelésével és ellenőrzésével kapcsolatban elvégzendő feladatok tekintetében.

(7)

Ki kell igazítani továbbá a különféle típusú bejelentett szervek tevékenységeinek leírását és elnevezéseiket, hogy azok jobban megfeleljenek a jelenlegi gyakorlatnak.

(8)

A 305/2011/EU rendelet V. mellékletének 3. szakaszában említett „zajelnyelés” fogalmát műszaki szempontból ki kell igazítani, hogy az értékelés tárgyát képező alapvető jellemzők leírása pontosabb legyen, és jobban megfeleljen az idevágó harmonizált műszaki előírásokban használt fogalmaknak.

(9)

A zökkenőmentes átmenet érdekében lehetővé kell tenni, hogy a gyártók továbbra is használhassák azokat a tanúsítványokat és egyéb dokumentumokat, amelyeket a bejelentett szervek e rendelet hatálybalépése előtt a 305/2011/EU rendelet V. mellékletének megfelelően állítottak ki,

27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/80

(1)

2005 októberében az 1631/2005/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: eredeti rendelet) a Tanács végleges dömpingellenes intézkedéseket rendelt el a Kínai Népköztársaságból származó triklór-izocianursav (a továbbiakban: TCAA) behozatalára vonatkozóan. A dömpingellenes vámtételek 7,3 %-tól 42,6 %-ig terjedtek.

(2)

A 855/2010/EU végrehajtási rendelettel (3) a Tanács módosította az eredeti rendeletet, az egyik exportáló gyártó esetében 3,2 %-ra csökkentve a dömpingellenes vámot.

(3)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti megszűnési felülvizsgálatot követően a Tanács az 1389/2011/EU végrehajtási rendelettel (4) 3,2 %-tól 40,5 %-ig terjedő egyedi vámokból és 42,6 %-os maradványvámból álló végleges dömpingellenes intézkedéseket vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó TCCA behozatalára.

(4)

2013. május 3-án az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság) új exportőrre vonatkozó felülvizsgálat indítása iránti kérelem érkezett az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdésének megfelelően. A kérelmet egy kínai exportáló gyártó, a Liaocheng City Zhonglian Industry Co. Ltd. (a továbbiakban: kérelmező) nyújtotta be.

(5)

A kérelmező azt állította, hogy a TCCA-t nem exportálta az Unióba az eredeti vizsgálati időszakban – azaz 2003. április 1. és 2004. március 31. között (a továbbiakban: eredeti vizsgálati időszak).

(6)

A kérelmező azt állította továbbá, hogy nem állt kapcsolatban a TCCA egyetlen olyan exportáló gyártójával sem, amelyre az említett dömpingellenes intézkedések vonatkoznak.

(7)

A kérelmező ezenfelül azt állította, hogy az eredeti vizsgálati időszakot követően kezdte meg a TCCA Unióba irányuló exportját.

(8)

A Bizottság megvizsgálta a kérelmező által benyújtott meggyőző bizonyítékot, és úgy ítélte meg, hogy az elegendő indokul szolgál az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerinti felülvizsgálat megindításához. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően, valamint azután, hogy az érintett uniós gazdasági ágazat lehetőséget kapott észrevételei megtételére, a Bizottság a 809/2013/EU rendelettel (5) a kérelmező vonatkozásában megindította az 1389/2011/EU végrehajtási rendelet felülvizsgálatát.

(9)

Az 1389/2011/EU végrehajtási rendelettel kivetett dömpingellenes vámot a kérelmező uniós exportra gyártott és értékesített TCCA-behozatalára vonatkozóan a 809/2013/EU rendelet értelmében hatályon kívül helyezték. Az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően egyúttal utasították a vámhatóságokat az ilyen behozatal nyilvántartásba vételéhez szükséges megfelelő lépések megtételére.

(10)

A jelenlegi felülvizsgálat tárgyát képező termék megegyezik az eredeti rendeletben meghatározott termékkel, a jelenleg az ex 2933 69 80 és az ex 3808 94 20 KN-kód alá besorolt, a Kínai Népköztársaságból származó triklór-izocianursavval – nemzetközi szabadnevén (INN) szimklozén – és az ebből gyártott készítményekkel (a továbbiakban: érintett termék vagy TCCA).

(11)

A TCCA olyan vegyi anyag, amelyet széles spektrumú szerves klór fertőtlenítőszerként és fehérítőként használnak, különösen uszodák vizének fertőtlenítésére. Por, granulátum, tabletta vagy forgács formájában árusítják. A TCCA valamennyi formája és az azokból készült valamennyi készítmény ugyanolyan alapjellemzőkkel (vegyi összetétel) és tulajdonságokkal (fertőtlenítőszer) rendelkezik, és mindegyiknek hasonló a rendeltetése, így ezeket egyetlen terméknek tekintik.

(12)

A Bizottság a felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette a kérelmezőt, az uniós gazdasági ágazatot és az exportáló ország képviselőit. Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk írásbeli ismertetésére, és meghallgatáson való részvételre.

(13)

A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság a piacgazdasági elbánás iránti kérelemhez szükséges formanyomtatványt és egy kérdőívet küldött a kérelmezőnek; a válaszok az arra megállapított határidőn belül beérkeztek a Bizottsághoz. A Bizottság igyekezett ellenőrizni minden információt, amelyet szükségesnek tartott az új exportőr státus és a dömpingkülönbözetet megállapításához. A kínai kérelmező telephelyén ellenőrző látogatásra került sor.

(14)

A dömpingre vonatkozó vizsgálat a 2012. augusztus 1. és 2013. július 31. közötti időszakot ölelte fel (a továbbiakban: vizsgálati időszak).

(15)

A vizsgálat megerősítette, hogy a kérelmező nem exportálta az érintett terméket az eredeti vizsgálati időszakban, valamint hogy az Unióba irányuló exportot a szóban forgó időszak után kezdte meg.

(16)

Az új exportőr státus elismerésének egyéb feltételeit illetően a kérelmező hitelt érdemlően bizonyítani tudta, hogy sem közvetlenül, sem közvetetten nem kapcsolódik egyetlen olyan kínai exportáló gyártóhoz sem, amelyre kiterjed az érintett termék vonatkozásában hozott dömpingellenes intézkedések hatálya.

(17)

Ennek megfelelően megerősítést nyert, hogy a kérelmezőt az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése értelmében új exportőrnek kell tekinteni, és hogy e vállalat vonatkozásában egyéni dömpingkülönbözetet kell meghatározni.

(18)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínából származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során rendes értéket kell meghatározni az alaprendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésének megfelelően azon exportáló gyártók esetében, amelyekről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, vagyis ahol beigazolódik, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében.

(19)

E követelmények a következőképpen foglalhatók össze:

(20)

A vizsgálat megállapította, hogy a kérelmező könyvviteli nyilvántartása nem volt összhangban a nemzetközi számviteli standardokkal, ezért a cég számviteli gyakorlata nem tesz eleget a második feltétel által támasztott követelményeknek. Lényeges szempont, hogy a kérelmező elmulasztotta a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban beszámolójában bejelenteni a vezetői személyzetnek szánt ösztönzőrendszer bevezetését.

(21)

Következésképpen a mérleg nem tükrözi hűen a cég pénzügyi helyzetét, az eredménykimutatást és a cash flow-kimutatást pedig indokolatlan pénzügyi költségek terhelték.

(22)

E megfontolások alapján a kérelmező nem részesülhet piacgazdasági elbánásban.

(23)

A kérelmező és más érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy a fenti megállapításokkal kapcsolatban észrevételt tegyenek.

(24)

A kérelmező rámutatott, hogy az ösztönzőrendszert a 2013. évre kell elkönyvelni, mivel nincs kapcsolatban a 2012. évi mérleggel, továbbá 2012-ben még nem állt rendelkezésre a kidolgozott rendszer. A kérelmező szerint a rendszer jellegének kialakítására a 2013. évi pénzügyi beszámolókra vonatkozó pénzügyi ellenőrzés során, a könyvvizsgálói ajánlásokkal összhangban kerülne sor. Az ösztönzőrendszer díjazás, kölcsön után fizetendő kamat vagy kvázi hozzájárulás formájában nyilvánulna meg.

(25)

A rendszerről a cég és a vezetőség szerződésben határozott 2012-ben. Ez azonban nem jelent meg a 2012. évi ellenőrzött elszámolásokban, sőt a pénzügyi beszámolóhoz fűzött megjegyzésekben sem. A vizsgálat idejéig (azaz 2013 novemberéig) a 2013. évi pénzügyi év tekintetében nem jelent meg az ösztönzőrendszert azonosító könyvelési tétel.

(26)

Ez az elszámolásokat érintő hiányosság meglehetősen súlyos. A próbamérlegben közölt összes kötelezettség a vizsgálati időszak végén, 2013. július 31-én jelentősen elmaradt a valós összegtől, mivel a vezetők által biztosítékul felajánlott teljes hitelösszegnek 14 %-kal növelie kellett volna a kötelezettségeket. Emellett a 2013. évi eredménykimutatás jogalappal nem rendelkező pénzügyi költségeket fog tartalmazni, mivel az ösztönzőrendszerhez nem társult bejövő pénzforgalom, ugyanakkor a kamatokat 2013-ban ténylegesen kifizették. Következésképpen a 2013. évi pénzügyi költségek kilencszer magasabbak lesznek mint a 2012. évre közölt költségek. Ezért a beszámolóban található pénzügyi adatok nem nyújtanak megbízható és valós képet a vállalat pénzügyi helyzetéről.

(27)

Azt is meg kell jegyezni, hogy a rendszer jellege és számvitele nem függhet a könyvvizsgáló által adott minősítéstől, továbbá hogy a rendszer szabályszerű könyvelését nem visszamenőlegesen, hanem kellő időben kell végezni. Ezért a rendszerre vonatkozó pénzügyi helyzet és forgalom pontos közlésének elmulasztása a megítélés szerint nem áll összhangban a nemzetközi számviteli standardokkal.

(28)

A Bizottság megállapításainak nyilvánosságra hozatalára válaszul a kérelmező megismételte a piacgazdasági elbánásra vonatkozó kérelmét anélkül, hogy bármilyen újabb érvet nyújtott volna be. Ezért a piacgazdasági elbánásra vonatkozó állásfoglalás kapcsán tett megállapítások megerősítést nyertek.

(29)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a nem piacgazdasággal rendelkező országok esetében, és – ha nem lehetett megadni a piacgazdasági elbánást – az átalakulóban lévő országok esetében a rendes értéket egy analóg országban alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték alapján kell meghatározni.

(30)

A 809/2013/EU rendelet szerint – az eredeti rendelettel bevezetett intézkedésekhez vezető vizsgálathoz hasonlóan – a Bizottság Japánt szándékozta analóg országként alkalmazni a kérelmezőre vonatkozó rendes érték megállapításához arra az esetre, ha az nem részesül piacgazdasági elbánásban.

(31)

Az érdekelt feleket felkérték arra, hogy fejtsék ki véleményüket arról, hogy Japánt megfelelő analóg országnak tartják-e, ám nem érkeztek észrevételek. A Bizottság egyesült államokbeli gyártókat is megkeresett, azonban nem alakult ki együttműködés. Következésképpen Japán megfelelő analóg országnak tekinthető. Egy japán gyártó beleegyezett az együttműködésbe, és benyújtotta a kért információt.

(32)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a japán gyártó független vevők számára történt belföldi TCCA-értékesítése reprezentatív volt-e. E tekintetben megállapították, hogy az ilyen értékesítések teljes volumene elérte a kérelmező Unióba irányuló teljes exportértékesítésének legalább 5 %-át.

(33)

A Bizottság ezután megvizsgálta, hogy a japán együttműködő gyártó értékesített-e belföldi piacon olyan TCCA-típusokat, amelyek kellőképpen összehasonlíthatók a kérelmező által az Unióba irányuló exportra értékesített típusokkal. A Bizottság azonosította a TCCA-típusokat, melyek a kérelmező által az Unióba irányuló exportra értékesített típussal megegyeztek vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak. Az is megállapítást nyert, hogy a japán cég ezeket a fajtákat nyereségesen, szokásos kereskedelmi forgalomban értékesítette, valamint hogy a belföldi értékesítési árak figyelembe vehetők a rendes érték megállapításához.

(34)

Ezért a rendes érték alapját az összehasonlíthatónak tekintett TCCA-terméktípusok súlyozott átlagaként kiszámított tényleges belföldi ár képezte.

(35)

Mivel az érintett terméket közvetlenül független uniós vevők részére exportálták, a kiviteli árat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg.

(36)

A rendes érték és az exportárak összehasonlítása üzemi alapon a kereskedelem azonos szintjén történt. A rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően a Bizottság figyelembe vette azokat a különbségeket, amelyek befolyással voltak az árak összehasonlíthatóságára. E célból a szállítási költségeket és a csomagolási kiadásokat figyelmen kívül hagyták mind a kínai exportárak, mind pedig a japán együttműködő gyártó belföldi értékesítési árai esetében.

(37)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően a dömpingkülönbözetet úgy állapították meg, hogy az egyes terméktípusok rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlították az érintett termék megfelelő típusára alkalmazott exportár súlyozott átlagával. Ez az összehasonlítás a dömping meglétét mutatta ki.

(38)

A kérelmező esetében megállapított dömpingkülönbözet – a nettó, uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezve – 32,8 %.

(39)

A vizsgálat eredményeinek ismeretében a kisebb vám alkalmazásának szabálya szerint az a végkövetkeztetés született, hogy a megállapított dömpingkülönbözet szintjén végleges dömpingellenes intézkedést kell alkalmazni a kérelmezőre, amely ebben az esetben alacsonyabb, mint az eredeti esetben megállapított kárkülönbözet.

(40)

A fenti megállapítások fényében a kérelmező tekintetében alkalmazandó dömpingellenes vámot visszamenőleges hatállyal be kell szedni az érintett termék behozatala után, amelyre a 809/2013/EU rendelet 3. cikke szerint nyilvántartásba vételi kötelezettséget írtak elő.

(41)

Az érintett feleket tájékoztatták azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a kérelmezőtől érkező TCCA behozatalára módosított végleges dömpingellenes vámot terveztek kivetni, és ezt a vámot visszamenőleges hatállyal kívánták beszedni a nyilvántartásbavételi kötelezettség alá vont behozatalokra vonatkozóan. A kérelmezőtől érkeztek észrevételek, azonban a fenti magyarázatok rámutatnak, hogy ezek nem indokolták a fenti következtetések módosítását.

(42)

Ez a felülvizsgálat nem érinti az 1389/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet által előírt intézkedések lejárati időpontját.

(43)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,

27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/85

(1)

A Tanács az 1138/2011/EU végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: végleges rendelet) végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatalára vonatkozóan. A végleges rendeletet az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 446/2011/EU bizottsági rendelet (3) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) előzte meg. A végleges dömpingellenes vámok kivetéséhez vezető megállapításokra, mint az „eredeti vizsgálat megállapításai” történik utalás.

(2)

A PT Ecogreen Oleochemicals, az egyes zsíralkoholok és keverékeik egyik indonéz exportáló gyártója, az Ecogreen Oleochemicals (Singapore) Pte. Ltd. és az Ecogreen Oleochemicals GmbH (a továbbiakban együtt: Ecogreen) 2012. január 21-én kérelmet nyújtott be a Törvényszékhez (T28/12. sz. ügy), hogy az semmisítse meg a végleges rendeletnek az Ecogreenre vonatkozó dömpingellenes vámot tartalmazó részét. Az Ecogreen azt az exportár-kiigazítást vitatta, amelyre az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján került sor az említett exportár és a vállalat rendes értéke közötti összehasonlítás érdekében.

(3)

A T-249/06. sz. (Interpipe Nikopolsky Seamless Tubes Plant Niko Tube ZAT (Interpipe Niko Tube ZAT) és Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant VAT (Interpipe NTRP VAT) kontra az Európai Unió Tanácsa) ügyben a Törvényszék megsemmisítette a 954/2006/EK rendelet 1. cikkét az Interpipe NTRP VAT tekintetében többek között azért, mert nyilvánvaló mérlegelési hiba történt a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja alapján történt kiigazításnál, valamint az Interpipe Niko Tube ZAT tekintetében más okok miatt. 2012. február 16-án a Bíróság elutasította a Tanács és a Bizottság által benyújtott fellebbezést (C-191/09 P. és C-200/09 P. sz. egyesített ügyek).

(4)

Mivel az Ecogreen esetében a ténybeli körülmények az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján történt kiigazítás tekintetében hasonlóak voltak az Interpipe NTRP VAT ügyének ténybeli körülményeihez, helyénvalónak minősítették az Ecogreen dömpingkülönbözetének – a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás nélküli – újraszámítását.

(5)

2012. december 21-én ezért közzétették az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 1138/2011/EU végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2012. december 11-i 1241/2012/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (4) (a továbbiakban: módosító rendelet), 2011. november 12-ig visszamenőleges hatállyal.

(6)

Eszerint az Ecogreen esetében a megállapított dömpingkülönbözet az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése értelmében csekély (de minimis) mértékű. A vizsgálatot ezért az Ecogreen tekintetében intézkedések elrendelése nélkül megszüntették. A Törvényszék ezt követően 2013. április 9-én úgy határozott, hogy a T-28/12. számú ügyben nem szükséges határozatot hozni.

(7)

Bár az összes többi exportáló gyártóra Indiában, Indonéziában és Malajziában továbbra is vonatkozik a dömpingellenes vám, az eredeti vizsgálat megállapításait, különösen a dömpingelt behozatal káros hatásaira vonatkozóan, újra kellene értékelni a módosító rendeletben foglalt dömpinggel kapcsolatos felülvizsgált megállapítások fényében.

(8)

Az Indiából, Indonéziából és Malajziából (a továbbiakban: érintett országok) származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálat részleges újraindításáról (a továbbiakban: újraindítás) szóló értesítést (5)2013. február 28-án tették közzé. Az értesítés utalt arra, hogy az újraindítás hatálya annak a hatásnak a vizsgálatára korlátozódik, amelyet az újonnan meghatározott dömpingkülönbözet gyakorolhat a különösen a kárral és ok-okozati összefüggéssel kapcsolatosan az eredeti vizsgálatban tett megállapításokra (a továbbiakban: ismételt vizsgálat).

(9)

A Bizottság a vizsgálat részleges újraindításáról hivatalosan értesítette az exportáló gyártókat, az ismert érintett importőröket és felhasználókat, valamint az uniós gazdasági ágazatot. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek.

(10)

Több fél azzal érvelt, hogy nem volt egyértelmű, hogy a Bizottság milyen jogalapra támaszkodva indította újra az eredeti vizsgálatot és a Bizottság milyen adatokat gyűjt a tények megállapítása és a következtetések levonása érdekében a jelenlegi ismételt vizsgálat során.

(11)

A felek azt is kijelentették, hogy nem volt egyértelmű, hogy milyen típusú vizsgálatot indítottak és mi lehet annak a végső eredménye a végleges intézkedések szintjének összefüggésében, milyen időszakot fed le és az eredeti vizsgálat mely szempontjait értékelik újra.

(12)

Emlékeztetni kell arra, hogy ez az újraindítás a módosító rendelet elfogadásának szükséges következménye, amely maga is a Törvényszék T-249/06. számú (Interpipe Nikopolsky Seamless Tubes Plant Niko Tube ZAT (Interpipe Niko Tube ZAT) és Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant VAT (Interpipe NTRP VAT) kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben hozott ítélete megállapításainak eredménye.

(13)

Arra is emlékeztetni kell, hogy az eredeti vizsgálatban az úgynevezett vizsgálati időszak a 2009. július 1-je és a 2010. június 30-a közötti időszakra terjedt ki. A kár felmérése a 2007. január 1-je és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra terjedt ki, amelyre mint „figyelembe vett időszak” történt utalás.

(14)

A jelenleg folyó ismételt vizsgálat az ezzel azonos vizsgálati időszakra és figyelembe vett időszakra összpontosít. Jelenleg folyik az eredeti vizsgálat folyamán az ezekre az időszakokra vonatkozóan a kárral és ok-okozati összefüggéssel kapcsolatosan tett megállapítások újraértékelése a módosító rendeletben az indonéziai exportőrökre vonatkozóan újonnan meghatározott dömpingkülönbözetek fényében.

(15)

Pontosabban, és ahogy az újraindítási értesítésben említették, a jelenlegi ismételt vizsgálat célja annak meghatározása, hogy az egyik indonéziai exportáló gyártóra vonatkozóan megállapított de minimis dömpingkülönbözet, valamint más indonéziai vállalatokra vonatkozóan a dömpingkülönbözet szintjének változása a módosító rendeletben megállapítottak szerint, érintheti-e az eredeti vizsgálatban a kárral és ok-okozati összefüggéssel kapcsolatosan tett megállapításokat.

(16)

Az ismételt vizsgálat eredményei a következők: Csakúgy, mint az eredeti vizsgálat esetében, bizonyos adatokat és információkat indexált formában kell benyújtani különösen az eredetileg benyújtott adatok bizalmas jellegének megőrzése érdekében.

(17)

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett termék – az eredeti vizsgálatban meghatározottak szerint, nevezetesen – az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó C8, C10, C12, C14, C16 vagy C18 hosszúságú szénhidrogénláncokat tartalmazó telített zsíralkoholok (az elágazó láncú izomereket kivéve), beleértve a telített egységes zsíralkoholokat (a továbbiakban: egységes frakciók), valamint a döntő részben C6-C8, C6-C10, C8-C10, C10-C12 hosszúságú szénhidrogénláncokat tartalmazó keverékeket (általános megnevezésük: C8-C10 keverék), a döntő részben C12-C14, C12-C16, C12-C18, C14-C16 hosszúságú szénhidrogénláncokat tartalmazó keverékeket (általános megnevezésük: C12-C14 keverék), valamint a döntő részben C16-C18 hosszúságú szénhidrogénláncokat tartalmazó keverékeket, amelyek jelenleg az ex 2905 16 85, a 2905 17 00, az ex 2905 19 00 és az ex 3823 70 00 KN-kód alá tartoznak (a továbbiakban: zsíralkohol).

(18)

A módosító rendelet megállapításai nincsenek hatással az eredeti vizsgálatban tett megállapításokra az érintett terméket és a hasonló terméket illetően.

(19)

A módosító rendelet (7) preambulumbekezdésében említettek szerint, az Ecogreen újraszámított dömpingkülönbözetének figyelembevétele érdekében felülvizsgálták az összes indonéz vállalatra vonatkozó dömpingkülönbözeteket, kivéve az egyéni különbözettel rendelkező másik exportáló gyártóét, amelynek különbözete a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő indonéz exportáló gyártó különbözetén alapult.

(20)

A végleges rendelet (23) preambulumbekezdésében az indiai exportáló gyártókra, valamint az (55) preambulumbekezdésben a malajziai exportáló gyártókra vonatkozóan meghatározott dömpingkülönbözetekre a módosító rendelet nincs hatással.

(21)

A módosító rendelet (6) preambulumbekezdésében említettek szerint, az Ecogreenre vonatkozóan a dömpingkülönbözetet 2 % alatt állapították meg, ezért az az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése szerint a de minimis küszöb alatt marad. Az ezen exportáló gyártó által az Unióba irányuló behozatalt így az ismételt vizsgálat során nem dömpingelt behozatalnak kell tekinteni.

(22)

Az említett indonéziai exportőr által lebonyolított nem dömpingelt behozatal mennyisége, ára és piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt az alábbi táblázat szerint alakult. A fenti (16) preambulumbekezdésben említettek szerint, a benyújtott adatok indexáltak.

(23)

Az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében szereplő táblázatra, amelyet a végleges rendelet (64) preambulumbekezdése megerősített, valamint a fenti táblázatra való hivatkozással, a vizsgálat szerint a nem dömpingelt behozatal az érintett országokból származó teljes importnak csak korlátozott részét tette ki, valamint azok arányosan kisebb mértékben nőttek a dömpingelt behozatalhoz képest a figyelembe vett időszakban. A nem dömpingelt behozatal valójában az érintett országokból származó teljes importmennyiség kb. 15–18 %-át tette ki 2007-ben és csak kb. 10–13 %-át a vizsgált időszakban.

(24)

Az ismételt vizsgálat szerint az Ecogreen által lebonyolított nem dömpingelt behozatal átlagárai 9 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, azonban stabilak maradtak 2009 és a vizsgálati időszak között.

(25)

A végleges rendelet (57)–(61) preambulumbekezdéseiben az uniós gyártásra és az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó megállapításokra nincs hatással az ismételt vizsgálat és ezért azokat megerősítik.

(26)

Az ideiglenes rendelet (64)–(66) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások, amelyet a végleges rendelet (62) preambulumbekezdése megerősített, nem változtak. Megerősítést nyer, hogy amint azt az alábbi táblázat mutatja, a zsíralkohol uniós felhasználása meglehetősen stabil volt és csak kissé, 2 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében említettek szerint, a felhasználásra vonatkozó információt indexált formában továbbították az adatok bizalmas jellegének megőrzése érdekében.

(27)

Csakúgy, mint az eredeti vizsgálat esetében, megvizsgálták, hogy a három érintett országra vonatkozóan a dömpingelt behozatal összesített értékelése továbbra is indokolt-e az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban a fenti (19) és (21) preambulumbekezdésben említett indonéziai exportáló gyártókra vonatkozó felülvizsgált dömpingkülönbözetekre tekintettel.

(28)

Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése szerint, amikor egyszerre több országból érkező termék behozatala képezi a dömpingellenes vizsgálat tárgyát, az ilyen behozatal hatásait csak akkor lehet összesítve értékelni, ha megállapítást nyer, hogy: a) az egyes országokból származó behozatalra megállapított dömpingkülönbözet magasabb az említett rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott minimum százaléklábnál, és az egyes országokból származó behozatal mennyisége sem elhanyagolható, valamint b) az importtermékek közötti verseny feltételeit, valamint az importtermékek és a hasonló uniós termékek közötti verseny feltételeit figyelembe véve a behozatal hatásainak összesített értékelése helyénvaló.

(29)

Az egyes érintett országokra vonatkozó dömpingelt behozatal mennyiségét és árát illető megállapításokat újraértékelték a figyelembe vett időszak tekintetében. A végleges rendelet (63) preambulumbekezdésének b) pontjában szereplő táblázatban említett átlagárak meghatározásához felhasznált importmennyiséggel kapcsolatos információ Malajzia és India tekintetében nem változik. Az Indonéziával kapcsolatos adatokat felülvizsgálták, annak a ténynek a figyelembevétele érdekében, hogy a fenti (21) preambulumbekezdésben említettek szerint egy exportáló gyártóról megállapították, hogy termékeit nem dömping formájában értékesítette az Unió piacán. Az újonnan megállapított dömpingelt behozatal a következők szerint alakult. A fenti (16) preambulumbekezdésre hivatkozással, az importmennyiségre vonatkozó információt indexált formában kell benyújtani az egyes érintett országokra vonatkozóan.

(30)

A vizsgálat szerint a dömpingelt behozatal mennyisége az egyes érintett országok tekintetében nem volt elhanyagolható a vizsgálati időszak alatt és a dömpingelt behozatal jelenléte az uniós piacon jelentős maradt a figyelembe vett időszak, különösen a vizsgálati időszak alatt. Az a tény, hogy egy indonéziai exportáló gyártót a módosító rendelet úgy tekintett, hogy az nem folytatott dömpinget, ezen a következtetésen nem változtat.

(31)

Az egyes érintett országokra vonatkozóan a dömpingelt behozatal árképzését illető megállapításokat szintén újraértékelték a figyelembe vett időszak tekintetében és azokat az alábbi táblázat tartalmazza. A végleges rendelet (63) preambulumbekezdésének b) pontjában szereplő táblázatban említett árak Malajzia és India tekintetében nem változnak. Az Indonéziával kapcsolatos adatokat felülvizsgálták, annak a ténynek a figyelembevétele érdekében, hogy a fenti (21) preambulumbekezdésben említettek szerint egy exportáló gyártóról megállapították, hogy termékeit nem dömping formájában értékesítette az Unió piacán. A fenti (16) preambulumbekezdésre hivatkozással, a dömpinget folytató indonéz exportáló gyártó árára vonatkozó információt indexált formában kell benyújtani.

(32)

A vizsgálat kimutatta, hogy a 2007-es év kivételével, amikor nem volt Indonéziából származó behozatal, az indonéz exportáló gyártók árképzése majdnem azonos maradt az eredeti vizsgálathoz képest. Így meg lehet erősíteni azt a végleges rendelet (63) preambulumbekezdésének b) pontjában tett megállapítást, hogy az érintett országok árképzése és árazási magatartása, különösen a vizsgálati időszakban nagyjából hasonló volt. Az a tény, hogy egy indonéziai exportáló gyártót a módosító rendelet úgy tekintett, hogy az nem folytatott dömpinget, ezen a következtetésen nem változtat.

(33)

Ezenkívül továbbra is érvényesek az ideiglenes rendelet (127) preambulumbekezdésében és a végleges rendelet (122) preambulumbekezdésében tett megállapítások és különösen az, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint, amelyet az érintett országokra vonatkozóan határoztak meg jelentősen a 2 %-os de minimis küszöbérték felett volt. Az értékesítési csatornákat és az árak alakulását szintén megvizsgálták minden érintett ország vonatkozásában, és azokat – amint az a fenti táblázatból kiderül – hasonlónak találták. Az érintett országok importárai a 2008-as csúcspontot követően csökkenő tendenciát mutattak és globális szinten különösen alacsonyak voltak az uniós gazdasági ágazat átlagos áraihoz képest, amint az a vizsgálatból kiderült.

(34)

Az alábbi táblázat szerint az egyes érintett országokból származó dömpingelt behozatal piaci részesedése összességében nőtt a figyelembe vett időszak alatt. A fenti (16) preambulumbekezdésre hivatkozással, az információt indexált formában kell benyújtani.

(35)

A fenti tények és szempontok alapján az ismételt vizsgálatból kiderül, hogy az eredeti vizsgálatban az összesítésre vonatkozóan tett megállapítások nem változnak. Ezért úgy tekinthető, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében az érintett országokból származó dömpingelt behozatal összesített értékelésére vonatkozóan meghatározott feltételek továbbra is teljesülnek. Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal hatásait így közösen lehet értékelni a kár és az ok-okozati összefüggés ismételt vizsgálata céljából.

(36)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós piacra érkező dömpingelt behozatal összesített szintjének megállapítása érdekében figyelembe veszik azt a tényt, hogy a módosító rendelet az Ecogreen kivételével valamennyi indonéziai exportáló gyártó tekintetében megerősítette a dömping meglétére vonatkozó megállapításokat. Exportjukat dömpingeltnek kell tekinteni és így továbbra is a dömpingellenes vámok hatálya alá tartoznak.

(37)

Ehhez hasonlóan az ismételt vizsgálat figyelembe veszi azt a tényt, hogy az eredeti vizsgálatban a valamennyi indiai és malajziai exportáló gyártóra vonatkozóan meghatározott dömpingkülönbözetek nem változnak és importjukat dömpingeltnek kell tekinteni, és továbbra is a dömpingellenes vámok hatálya alá tartoznak.

(38)

Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal mennyiségét kiigazították azzal, hogy abból levonták az egyik indonéziai exportáló gyártótól származó nem dömpingelt behozatal mennyiségét, a fenti (29) preambulumbekezdésben említettek szerint.

(39)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében említett és a végleges rendelet (64) preambulumbekezdésében megerősített adatokat, valamint az ideiglenes rendelet (71)–(73) preambulumbekezdésében foglalt, és a végleges rendelet (65) preambulumbekezdésében megerősített megállapításokat a figyelembe vett időszak alatti dömpingelt behozatal értékelésére vonatkozóan, az alábbiak szerint felülvizsgálják. A fenti (16) preambulumbekezdésre hivatkozással, a dömpingelt behozatal teljes mennyiségére és piaci részesedésére vonatkozó információt indexált formában kell benyújtani.

(40)

A jelenleg folyó ismételt vizsgálatban meghatározott, az érintett országokból származó dömpingelt behozatal mennyisége jelentősen, 65 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. A legnagyobb növekedésre 2007 és 2008 között került sor, amikor a behozatal 67 %-kal emelkedett. A behozatal ezt követően, 2009-ben kissé mérséklődött, majd a vizsgálati időszakban ismételten a 2008. évi szintre emelkedett.

(41)

Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal felülvizsgált átlagárai erőteljesen ingadoztak a figyelembe vett időszakban, és összességében 6 %-kal csökkentek. Érdemes azonban felhívni a figyelmet arra, hogy 2008 és a vizsgálati időszak között a csökkenés 14 %-os volt. Az érintett országokból származó behozatal átlagára a figyelembe vett időszak egészében elmaradt a világ többi részében alkalmazott ártól és alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak, így a dömpingelt behozatal piaci részesedésének növekedését eredményezte.

(42)

A figyelembe vett időszakban az érintett országokból származó dömpingelt behozatal mennyisége jelentősen, 62 %-kal nőtt. A legnagyobb növekedésre 2007 és 2008 között került sor. A gazdasági válság során a behozatal mérséklődése volt megfigyelhető, aminek következtében az érintett országok piaci részesedése 4 %-kal csökkent 2008 és 2009 között, azonban a figyelembe vett időszak végére e piaci részesedés ismételten növekedett.

(43)

Az Ecogreentől származó nem dömpingelt behozatal kizárása ezért nem változtatja meg semmilyen módon az eredeti vizsgálatban a dömpingelt behozatal mennyiségére, árára és piaci részesedésére vonatkozóan tett megállapításokat, amelyeket ezért megerősítenek.

(44)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban az áralákínálásra vonatkozó határértékeket meghatározták az ideiglenes rendelet (74) és (75) preambulumbekezdésében és megerősítették a végleges rendelet (67) preambulumbekezdésében. Az egyes exportőrökre vonatkozó egyedi számításokra a módosító rendelet nem volt hatással. A megállapításokat ezért megerősítik.

(45)

A három ország tekintetében összesítve értékelt dömpingelt behozatalra vonatkozóan megállapított átlagos áralákínálás 2 %-os a nem dömpingelt behozatal kizárását követően. Ezt a nyilvánvalóan alacsony áralákínálást annak a ténynek a fényében kell szemlélni, hogy az uniós ágazat kénytelen volt csökkenteni az árait az uniós piacra érkező, alacsony árú behozatal jelenléte miatt. Ezek az árak azonban nem fedezték a termelési költségeket, különösen a vizsgálati időszak alatt. Az átlagos alulértékesítés, az Ecogreen kizárását követően, az összesítve értékelt dömpingelt behozatalra vonatkozóan 22 %-os volt.

(46)

A Bizottság megállapításainak közzétételére válaszul az Indonéziából származó zsíralkoholok és keverékeik egyik importőre azt állította, hogy a nem dömpingelt behozatal átlagára alacsonyabb, mint az intézkedések hatálya alatt maradó indonéz exportáló gyártók behozatalának átlagára. Ez az állítás azonban nem érinti az összesítve értékelt dömpingelt behozatallal összefüggő áralákínálásra vonatkozó megállapítást.

(47)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozóan az ideiglenes rendelet (76)–(91) preambulumbekezdésében tett és a végleges rendelet (71)–(84) preambulumbekezdésében megerősített megállapításokat nem érinti a módosító rendelet és ezért azokat meg lehet erősíteni.

(48)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálat szerint az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó legtöbb kármutató, mint a termelés (–17 %), kapacitáskihasználás (–15 %), értékesítési volumen (–18 %), piaci részesedés (–12 %) és foglalkoztatás (–13 %) romlott a figyelembe vett időszak alatt. Különösképpen jelentősen romlottak az uniós ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, például a pénzforgalom és a nyereségesség. Ez azt jelenti, hogy az uniós ágazat tőkebevonási képessége korlátozott maradt, különösen a vizsgálati időszakban.

(49)

A fentiek fényében megerősítést nyer az a következtetés, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(50)

Az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár meglétének megerősítésén túl azt is újraértékelték, hogy továbbra is fennáll-e az ok-okozati összefüggés a módosító rendeletben meghatározottak szerinti dömpingre vonatkozó felülvizsgált megállapításokat követően az említett kár és az érintett országok felülvizsgált dömpingelt behozatala között.

(51)

A fenti (26) preambulumbekezdés szerint a felhasználás az Unióban meglehetősen stabil volt és csak 2 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt.

(52)

A fenti (39) preambulumbekezdésben szereplő táblázat, amely kizárja annak az indonéziai exportőrnek a behozatalát, amely a módosító rendelet szerint nem folytatott dömpinget az uniós piacon, azt mutatja, hogy a három érintett országból származó dömpingelt behozatal felülvizsgált mennyisége továbbra is számottevő, és jelentős mértékben, több mint 60 000 tonnával nőtt abszolút, valamint 60 %-kal relatív értékben a figyelembe vett időszak alatt. Hasonlóképpen, jelentős mértékben nőtt a dömpingelt behozatal piaci részesedése és több mint 5 százalékpontot szerzett ebben az időszakban.

(53)

Ezek a tendenciák nagyon hasonlóak az eredeti vizsgálatban és különösen a végleges rendelet (86)–(94) preambulumbekezdésében megállapítottakhoz. A piaci részesedés növekedése, amelyet az eredeti vizsgálatban 57 %-on határoztak meg, most a figyelembe vett időszakra vonatkozóan több mint 60 %-os a felülvizsgált adatokkal.

(54)

Az ismételt vizsgálat valóban megerősítette, hogy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal nyomás alatt tartotta az uniós gazdasági ágazatot a 2008-as évtől kezdődően, amikor e behozatal 67 %-kal nőtt. Abban az évben a dömpingelt behozatal árai, amint azt a (39) preambulumbekezdés mutatja, sokkal alacsonyabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat árai. Ez az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének (–15,4 %) és piaci részesedésének jelentős veszteségét eredményezte, amelyet nem tudtak soha visszaszerezni a figyelembe vett időszak hátralévő részében. Ugyanakkor az érintett országokból származó dömpingelt behozatal több mint 9 százalékponttal növelte azok piaci részesedését.

(55)

A végleges rendelet (72) preambulumbekezdése szerint annak érdekében, hogy reagáljanak erre a nyomásra, az uniós gazdasági ágazatnak 2009-ben jelentősen, 16,9 %-kal kellett csökkentenie értékesítési árait és további 5,3 %-os csökkentésre volt szükség a vizsgálati időszak alatt. Még akkor is, ha ez az árazási magatartás lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy csökkentse a piaci részesedés terén keletkezett veszteségét, az a figyelembe vett időszak alatt jelentős felhalmozódott veszteséghez vezetett, amint azt az ideiglenes rendelet (86) preambulumbekezdése mutatta és a végleges rendelet (78) preambulumbekezdése megerősítette. Ez a helyzet egybeesett számottevő mennyiségű, alacsony árú dömpingelt behozatal jelenlétével az uniós piacon, különösen a vizsgálati időszak alatt.

(56)

2009-ben, bár az érintett országokból származó dömpingelt behozatal abszolút mennyisége 7,3 %-kal csökkent a gazdasági visszaeséssel és az uniós piac szűkülésével egyidejűleg, megfigyelhető, hogy a dömpingelt behozatal átlagára 17,9 %-kal csökkent, így nagyobb arányban, mint az uniós gazdasági ágazat árában bekövetkezett a 16,9 %-os csökkenés. A vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazatnak csökkentenie kellett árait és felhalmozott pénzügyi veszteségeit.

(57)

A fenti megfontolások kimutatják azokat a súlyos következményeket, amelyeket az uniós piacon a nagy mennyiségű, alacsony árú dömpingelt behozatal jelenléte okoz az uniós gazdasági ágazat árazási magatartására annak fő piacán és azt a negatív hatást, amelyet annak gazdasági helyzetére gyakorolt, különösen a vizsgálati időszakban.

(58)

A fent említett importőr azt állította, hogy az ok-okozati összefüggés elemzésében a továbbra is dömpingeltnek tekintett indonéziai behozatalt ki kellene vonni az Indiából és Malajziából származó behozatalra vonatkozó összesítésből, az olyan tényezők alapján, mint a stabil piaci részesedés, a magasabb árszint, az alákínálás hiánya, ezen indonéz behozatalok esetében az alulértékesítés alacsonyabb értékei, valamint az indonéz és uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének párhuzamos alakulása. Az importőr azt állította továbbá, hogy nem kumulatív értékelés mellett nem állna fenn ok-okozati összefüggés a kár és a dömpingelt indonéziai behozatal között.

(59)

Az állítást elutasították, mivel az importőr által, egyes esetekben szelektív alapon felvetett tényezők nem tartoznak azok közé, amelyeket relevánsnak tekintenek az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében annak meghatározására, hogy alkalmazni kell-e vagy sem az összesítést, különösen az importált termékek és a hasonló uniós termékek közötti verseny feltételeinek tekintetében. Az eredeti vizsgálat valóban azt a következtetést vonta le, hogy az érintett termék egy közvetítő árucikk, amelyet főleg zsíralkohol-szulfátok, zsíralkohol-etoxilátok és zsíralkohol-éter-szulfátok előállításához használnak alapanyagként, valamint a behozott termékek közvetlenül versenyeznek az Unióban gyártott termékekkel, tekintet nélkül a származási országra. Az azonos verseny az uniós piacon ezért indokolja a behozatal összesített értékelését az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében. Az importőr érvei nem érintik ezt a megállapítást és csak akkor válhatnak relevánssá, amennyiben alkalmazzák az összesítésből való kivonást. Mivel nincsen alap az eredeti vizsgálat összesítésre vonatkozó megállapításinak módosítására, a dömpingelt behozatal hatásainak elemzését a Bizottság megerősíti.

(60)

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a fennmaradó indonéziai behozatal dömpingelt árszinten történt, az jelentősen növelte a piaci részesedését a figyelembe vett időszakban és az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alatt értékesített.

(61)

Végezetül az importőr említette, hogy az Ecogreen a fennmaradó indonéz exportáló gyártó ára alatt értékesített, és így mivel az Ecogreen importját úgy tekintik, mint amelynek elhanyagolható a hatása, ezért még inkább ugyanazt a következtetést kellene alkalmazni a fennmaradó indonéziai behozatal esetében.

(62)

Ez a következtetés már kiindulópontját tekintve is téves. A Bíróság ítélete változást hozott az Ecogreen dömpingjének kiszámításánál, amely így csekély, de minimis mértékű lett. Ez az egyetlen oka annak, hogy az Ecogreen importjának hatását elhanyagolhatónak kellett tekinteni. Ezért ezt a panaszt a Bizottság elutasította.

(63)

A fenti megállapítások alapján az a következtetés vonható le, hogy a dömpingelt behozatal kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(64)

Az okozati összefüggés keretében hasonlóképpen újra megvizsgálták az egyéb tényezőknek az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatását.

(65)

A fenti (23) preambulumbekezdésben említettek szerint, a nem dömpingelt behozatal arányosan kisebb mértékben nőtt, mint a dömpingelt behozatal, és az érintett országokból származó teljes importnak csak kisebb részét tette ki a vizsgálati időszak alatt. Ezenkívül a vizsgálat azt is megmutatta, hogy ezek a behozatalok csak szerény piaci részesedéssel rendelkeztek a figyelembe vett időszak, valamint különösen a vizsgálati időszak alatt.

(66)

A dömpingelt behozatal mennyisége 6,5 %-kkal nőtt 2009 és a vizsgálati időszak között, nevezetesen az uniós fogyasztásban tapasztalt 4,6 %-os növekedéssel fémjelzett piaci fellendülésnél nagyobb mértékben, és így növelte piaci részesedését.

(67)

Ezért úgy tekintendő, hogy bármilyen hatás, amelyet a nem dömpingelt behozatal az uniós piacra a vizsgálati időszak alatt gyakorolhatott, nem múlhatja felül az (51)–(57) preambulumbekezdésben említett dömpingelt behozatal negatív hatását.

(68)

A fenti megállapításokra alapozva megállapítást nyert, hogy az Ecogreentől a vizsgálati időszak alatt az uniós piacra érkező nem dömpingelt behozatal jelenléte nem olyan jellegű, mint amely megszüntetheti az ok-okozati összefüggést a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak alatt elszenvedett kár között.

(69)

Az eredeti vizsgálat során az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár potenciális okaival kapcsolatosan megvizsgált egyéb tényezők a következők voltak: az Unióba a világ más részeiből származó behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a gazdasági válság hatása, valamint az elágazó láncú izomerek értékesítései, amelyek nem tartoznak a termék fogalmi körébe.

(70)

Mivel ezeket a tényezőket nem érintik az indonéz exportáló gyártókra vonatkozóan meghatározott felülvizsgált dömpingkülönbözetek, a végleges rendelet (95)–(100) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások és következtetések e tényezők tekintetében megerősítést nyernek. E tényezők hatása nem szünteti meg a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között megállapított okozati összefüggést.

(71)

A jelenlegi ismételt vizsgálat szerint továbbra is egyértelmű és közvetlen összefüggés van a dömpingelt behozatal mennyiségének növekedése és negatív árhatása, valamint a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(72)

A fenti elemzés szerint a nem dömpingelt behozatal mennyisége korlátozott volt az érintett országokból ömlesztve behozott dömpingelt termékek mennyiségéhez képest. A meglehetősen stabil fogyasztás mellett ez a dömpingelt behozatal jelentősen növekedett mind abszolút, mind relatív értékben a figyelembe vett időszak alatt, és jelenléte jelentős negatív hatást gyakorolt az uniós piacra. Valóban megfigyelhető volt, hogy a piacon okozott torzulás miatt az uniós gazdasági ágazat 2008-tól kénytelen volt árait jelentősen, 22,2 %-kal csökkenteni, és nem tudta fedezni költségeit és ésszerű összegű nyereséget elérni, különösen a vizsgálati időszakban.

(73)

Az ismételt vizsgálat szintén megerősítette, hogy a dömpingelt behozataltól eltérő egyéb tényezők nem szüntethették meg az ok-okozati összefüggést a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(74)

Ennek következtében az ismételt vizsgálat szerint ok-okozati összefüggés van az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó dömpingelt behozatal és a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között. A végleges rendelet (101) és (102) preambulumbekezdésében levont következtetések ezért megerősítést nyernek.

(75)

A végleges rendelet (118) preambulumbekezdésében az uniós érdekre vonatkozóan levont következtetést a jelek szerint nem érintette a módosító rendelet, és így megerősítést nyer.

(76)

A fentiek szerint az eredeti vizsgálat során meghatározott releváns tényezők és megállapítások ismételt vizsgálata a módosító rendeletben meghatározott új dömpingkülönbözetek figyelembevételével azt mutatta, hogy az uniós piacra irányuló, Indiából, Indonéziából és Malajziából származó fennmaradó dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszak alatt.

(77)

Az eredeti vizsgálat során a dömpingre, kárra, ok-okozati összefüggésre és az uniós érdekre vonatkozóan levont következtetésekre tekintettel és mivel a jelenleg folyó ismételt vizsgálat megerősítette az ok-okozati összefüggést az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár és az érintett országokból származó fennmaradó dömpingelt behozatal között, a módosító rendelet által bevezetett végleges intézkedéseket ugyanazon a szinten meg kell erősíteni. Ez alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az ismételt vizsgálatot a végleges rendeletben meghatározottak szerint be kell fejezni a végleges intézkedések módosítása nélkül.

(78)

A hatályban lévő dömpingellenes intézkedések – az 1241/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelettel módosított 1138/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletben előírtak szerint – továbbra is érvényesek és így hatályban kell maradniuk. Emlékeztetni kell arra, hogy a bevezetett intézkedések specifikus vámok, és azokat az egyes érintett exportáló gyártókra vonatkozóan állapították meg az alábbiak szerint:

(79)

Az érintett országok hatóságait, az exportőröket és azok szövetségeit, valamennyi érdekelt felet az Unióban, különösen az uniós gazdasági ágazatot, importőröket, a felhasználók és kereskedők szövetségeit tájékoztatták azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján úgy tervezték, hogy az érintett országokból származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálat részleges újraindítását megszüntetik, valamint lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére, illetve meghallgatáson való részvételre. Az e felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket a Bizottság figyelembe vette, de azok nem befolyásolták az e rendeletben levont következtetéseket.

(80)

Egy exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(81)

Megállapították, hogy ez a szóban forgó exportáló gyártó az érintett termék mellett egy sor egyéb terméket gyárt és ezeket a termékeket ugyanezeknek az ügyfeleinek értékesíti. Ez a keresztkompenzáció súlyos kockázatához vezethet és rendkívül megnehezítheti a kötelezettségvállalás hatékony monitoringját, aláásva az árra vonatkozó kötelezettségvállalás hatékonyságát a jelen esetben. Ezen az alapon a Bizottság azt a következtést vonta le, hogy ez a kötelezettségvállalási ajánlat nem elfogadható.

(82)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,

27.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 157/96

(1)

Az 1107/2009/EK rendelet 80. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a 91/414/EGK tanácsi irányelvet (2) a jóváhagyási eljárás és feltételek tekintetében továbbra is alkalmazni kell azon hatóanyagokra, amelyekről az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint 2011. június 14. előtt fogadtak el határozatot. Az ipkonazol esetében az 1107/2009/EK rendelet 80. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek a 2008/20/EK bizottsági határozattal (3) teljesülnek.

(2)