22.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/1

(1)

A 2007. és 2008. évi pénzügyi válság mind egyedi eseteket, mind a pénzügyi rendszer egészét egyaránt érintő jelentős hiányosságokat tárt fel a pénzügyi felügyelet terén. A nemzeti alapú felügyeleti modellek nem tudtak lépést tartani a pénzügyi globalizációval és az integrált és összekapcsolt európai pénzügyi piacok valóságával, amelyeken sok pénzügyi intézmény egyre gyakrabban határokon átnyúló tevékenységet folytat. A válság emellett komoly hiányosságokat tárt fel az illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködés, összehangolás, az uniós jog következetes alkalmazása és a bizalom terén is.

(2)

A pénzügyi válságot megelőzően és a válság ideje alatt az Európai Parlament több állásfoglalásában is az európai felügyelet fokozottabb integrációját sürgette annak érdekében, hogy uniós szinten valamennyi szereplőre valóban egyenlő versenyfeltételek vonatkozzanak, és hogy e felügyelet tükrözze a pénzügyi piacoknak az Unión belüli erősödő integrációját (különösen „A pénzügyi piacok keretrendszerének megvalósítása: cselekvési terv” című bizottsági közleményről szóló 2000. április 13-i állásfoglalásában, az Európai Unió prudenciális felügyeleti szabályairól szóló 2002. november 21-i állásfoglalásában, a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitika (2005–2010) című fehér könyvről szóló 2007. július 11-i állásfoglalásában, a fedezeti alapokról és magántőkéről szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2008. szeptember 23-i állásfoglalásában, „a Lámfalussy-eljárás nyomon követéséről: a jövőbeli felügyeleti struktúra” című, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2008. október 9-i állásfoglalásában, a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló (Szolvencia II) európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról szóló 2009. április 22-i álláspontjában, valamint a hitelminősítő intézetekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2009. április 23-i álláspontjában).

(3)

2008 novemberében a Bizottság azzal bízta meg a Jacques de Larosière vezette magas szintű csoportot, hogy készítsen ajánlásokat az európai felügyeleti szabályok megszilárdításának módjára vonatkozóan az uniós polgárok magasabb szintű védelme és a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállítása céljából. A 2009. február 25-én benyújtott végső jelentésében (a továbbiakban: Larosière-jelentés) a magas szintű csoport azt javasolta, hogy a jövőbeli pénzügyi válságok kockázatának és súlyosságának csökkentése érdekében meg kell erősíteni a felügyeleti keretet. A magas szintű csoport ennek megfelelően a pénzügyi szektor felügyeleti struktúrájának nagyszabású reformját javasolta az Unióban. A Larosière-jelentés továbbá a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozását ajánlotta, amely három – egy a bank-, egy az értékpapír-, egy pedig a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-szektor felügyeletére szolgáló – európai felügyeleti hatóságból, és az Európai Rendszerkockázati Tanácsból áll.

(4)

A pénzügyi stabilitás előfeltétele annak, hogy a reálgazdaság munkahelyeket, hitelt és növekedést teremtsen. A pénzügyi válság komoly hiányosságokra mutatott rá a pénzügyi felügyelet területén, amely nem volt képes előre felismerni a kedvezőtlen makroprudenciális fejleményeket, sem pedig megakadályozni a pénzügyi rendszeren belüli kockázatok túlzott mértékű felhalmozódását.

(5)

Az Európai Tanács 2009. június 18-i és 19-i ülését követő következtetéseiben a három új európai felügyeleti hatóságból álló Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozását javasolta. Ajánlotta továbbá, hogy a rendszer célja a tagállami felügyelet minőségének és következetességének javítása, a több országban tevékenykedő csoportok felügyeletének szigorítása és a belső piac összes pénzügyi intézményére alkalmazandó egységes európai szabálykönyv létrehozása legyen. A Tanács kiemelte, hogy az európai felügyeleti hatóságokat (EFH-k) a hitelminősítő intézetekre kiterjedő felügyeleti hatáskörrel is fel kell ruházni, és felkérte a Bizottságot, hogy készítsen elő konkrét javaslatokat a tekintetben, hogy a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (ESFS) miként juthatna erős szerephez a válsághelyzetekben.

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010-ben elfogadott három rendeletet az európai felügyeleti hatóságok létrehozásáról: az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4), az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (6), mely hatóságok az ESFS részét képezik.

(7)

Az ESFS eredményes működése érdekében módosítani szükséges azokat az uniós jogalkotási aktusokat, amelyek érintik a három európai felügyeleti hatóság tevékenységi területét. E módosítások meghatározzák az európai felügyeleti hatóságok egyes hatásköreinek terjedelmét, egyesítik a vonatkozó uniós jogalkotási aktusokban létrehozott jelenleg érvényes folyamatok bizonyos hatásköreit, és olyan módosításokat eszközölnek, amelyek biztosítják az európai felügyeleti hatóságok zökkenőmentes és eredményes működését a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere keretében.

(8)

Az európai felügyeleti hatóságok létrehozása mellett ezért célszerű kidolgozni egy egységes szabálykönyvet, amelynek révén biztosítható a következetes harmonizáció és a szabályok egységes alkalmazása, ami hozzájárul a belső piac működőképességének további növeléséhez és a mikroszintű felügyelet eredményesebb megvalósításához. Az ESFS-t létrehozó rendeletek rendelkeznek arról, hogy az európai felügyeleti hatóságok a vonatkozó jogszabályokban kifejezetten meghatározott területeken technikaistandard-tervezeteket dolgozhatnak ki és terjeszthetnek a Bizottság elé az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkének megfelelően, felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktus által történő elfogadásra. Miközben a 2010/78/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) megállapította e területek első csoportját, ez az irányelv további területeket határoz meg, különösen a 2003/71/EK és a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8), valamint az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9), az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet tekintetében.

(9)

A vonatkozó jogalkotási aktusoknak meg kell határozniuk azokat a területeket, amelyeken az európai felügyeleti hatóságok felhatalmazást kapnak technikaistandard-tervezetek kidolgozására, valamint azt, hogy a standardokat hogyan kell elfogadni. A vonatkozó jogalkotási aktusoknak meg kell állapítaniuk a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában az EUMSZ 290. cikkében meghatározott elemeket, feltételeket és specifikációkat.

(10)

A technikai standardokkal szabályozott területek azonosításakor megfelelő egyensúlyra kell törekedni az egységes harmonizált szabályrendszer kialakítására és az indokolatlanul bonyolult szabályozás és végrehajtás elkerülésére irányuló célok között. Csak olyan területek jöhetnek szóba, ahol az egységes technikai szabályok jelentősen és hatékonyan hozzájárulhatnak a vonatkozó jogalkotási aktusok céljainak teljesítéséhez, biztosítva egyúttal, hogy a szakpolitikai döntéseket a szokásos eljárásaikkal összhangban az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság hozza meg.

(11)

A technikai standardoknak kifejezetten technikai jellegű kérdéseket kell szabályozniuk, kidolgozásukhoz felügyeleti szakértők szaktudása szükséges. Az EUMSZ 290. cikke alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktusként elfogadott szabályozástechnikai standardoknak az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott jogalkotási aktusokban levő szabályok következetes összehangolását szolgáló feltételek továbbfejlesztését, részletezését és meghatározását kell szolgálniuk, kiegészítve vagy módosítva a jogalkotási aktus egyes nem lényegi elemeit Másrészt az EUMSZ 291. cikke alapján végrehajtási jogi aktusként elfogadott végrehajtás-technikai standardoknak meg kell határozniuk a jogilag kötelező erejű uniós aktusok egységes alkalmazásának feltételeit. A technikai standardok nem járhatnak szakpolitikai döntéssel.

(12)

A szabályozástechnikai standardok esetében célszerű az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU, illetve az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében előírt megfelelő eljárást alkalmazni. A végrehajtás-technikai standardokat az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU, illetve az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében előírt megfelelő eljárással összhangban kell elfogadni.

(13)

A szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardoknak hozzá kell járulniuk a pénzügyi szolgáltatásokról szóló jogszabályokkal kapcsolatos egységes szabálykönyvhöz, amelynek létrehozását az Európai Tanács 2009. júniusi következtetéseiben hagyta jóvá. Amíg az uniós jogalkotási aktusokban foglalt követelmények némelyikét nem harmonizálták teljes körűen, valamint a felügyelet elővigyázatossági elvével összhangban, a szóban forgó követelmények alkalmazási feltételeit fejlesztő, részletező vagy meghatározó szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy kiegészítő információk nyújtását írják elő vagy szigorúbb követelményeket szabjanak meg. A szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardoknak ezért lehetővé kell tenniük, hogy a tagállamok bizonyos területeken kiegészítő információk nyújtását írják elő vagy szigorúbb követelményeket szabjanak meg, amennyiben az érintett jogalkotási aktusok ilyen mérlegelési lehetőséget írnak elő.

(14)

Az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően, a szabályozástechnikai vagy végrehajtás-technikai standardok Bizottsághoz történő benyújtása előtt az európai felügyeleti hatóságoknak – adott esetben – indokolt nyilvános konzultációt folytatniuk a standardokról és elemezniük a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat.

(15)

Lehetővé kell tenni, hogy a szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok megfelelő határidőkhöz kötött átmeneti intézkedéseket írjanak elő, amennyiben az azonnali végrehajtás költségei aránytalanul magasak lennének az azzal járó előnyökhöz képest.

(16)

Ezen irányelv elfogadásakor a 2009/138/EK irányelv szerinti keretszabályok végrehajtását célzó első intézkedéscsomag előkészítésével és az azt érintő konzultációval kapcsolatos munka már folyamatban van. Ezen intézkedések mielőbbi véglegesítése érdekében átmeneti időszakra indokolt lehetővé tenni a Bizottság számára, hogy elfogadja az ezen irányelv szerinti szabályozástechnikai standardokat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó eljárással összhangban. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok minden módosítását, illetve az átmeneti időszak lejártát követően a 2009/138/EK irányelv végrehajtásáról szóló bármely szabályozástechnikai standardot az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadni.

(17)

Ezenkívül indokolt lehetővé tenni az EIOPA számára, hogy kétéves átmeneti időszakot követően szabályozástechnikai standardok formájában javaslatot tegyen több, felhatalmazáson alapuló jogi aktus naprakésszé tételére. E frissítéseknek a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok technikai szempontjaira kell korlátozódniuk és nem tartalmazhatnak stratégiai vagy szakpolitikai döntéseket.

(18)

Amennyiben az EIOPA szabályozástechnikai standardokat készít elő annak érdekében, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat hozzáigazítsa a pénzügyi piacokon tapasztalható technikai fejleményekhez, a Bizottságnak gondoskodnia kell e szabályozástechnikai standardtervezetek hatályával kapcsolatos információk egyidejű, időben és megfelelő módon történő továbbításáról az Európai Parlament és a Tanács számára.

(19)

Az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet rendelkezik a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésére szolgáló mechanizmusról. Ha valamely nemzeti felügyeleti hatóság nem ért egyet egy másik nemzeti felügyeleti hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének tartalmával vagy a tétlenségével az Unió jogalkotási aktusaiban az említett rendeletekkel összhangban meghatározott olyan területeken, ahol a vonatkozó jogalkotási aktusok együttműködést, koordinációt vagy közös döntéshozatalt írnak elő egynél több tagállam nemzeti felügyeleti hatóságai számára, az érintett európai felügyeleti hatóságnak képesnek kell lennie arra, hogy valamely felügyeleti hatóság kérésére segítse a hatóságokat a megállapodás elérésében az európai felügyeleti hatóságok által meghatározott határidőn belül, amelynek figyelembe kell vennie a vonatkozó jogszabályokban szereplő határidőket, valamint a nézetkülönbség sürgősségét és összetettségét. Ha a nézetkülönbség tartósan fennáll, az európai felügyeleti hatóságnak képesnek kell lennie az ügy rendezésére.

(20)

Az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet előírja, hogy az ágazati jogszabályokban meg kell határozni azokat az eseteket, amelyekben a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésére szolgáló mechanizmus alkalmazható. Ezen irányelv meghatározza az ilyen esetek első csoportját a biztosítási és viszontbiztosítási ágazatban, ami nem érinti más esetek ezek közé való jövőbeli felvételét. Az irányelv nem akadályozza meg az európai felügyeleti hatóságokat abban, hogy az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott egyéb hatásköröket gyakorolják vagy feladatokat ellássák, ideértve a nem kötelező erejű közvetítést, valamint az uniós jog következetes, eredményes és hatékony alkalmazásában való közreműködést. Ezenfelül azokon a területeken, ahol a vonatkozó jogszabályokban már létrehoztak valamilyen nem kötelező jellegű közvetítési megoldást, vagy ahol a nemzeti felügyeleti hatóságok együttes határozatainak meghozatalát határidők szabályozzák, módosításokra van szükség ahhoz, hogy a közös döntéshozatal folyamata egyértelmű legyen és a lehető legkisebb fennakadással járjon, de ahhoz is, hogy az európai felügyeleti hatóságok szükség esetén képesek legyenek a nézetkülönbségek rendezésére. A nézetkülönbségek rendezésére irányuló kötelező eljárás célja olyan helyzetek megoldása, amikor a nemzeti felügyeleti hatóságok egymás között nem tudják rendezni az uniós jog betartásával kapcsolatos eljárási vagy lényegi kérdéseket.

(21)

Ennek az irányelvnek tehát meg kell határoznia azokat a helyzeteket, melyekben az uniós jog betartásával kapcsolatos eljárási vagy lényegi kérdés megoldására lehet szükség, és a nemzeti felügyeleti hatóságok esetleg egyedül nem képesek az ügy megoldására. Ilyen helyzetekben lehetővé kell tenni, hogy valamely érintett nemzeti felügyeleti hatóság az érintett európai felügyeleti hatósághoz fordulhasson a kérdéssel. Ennek az európai felügyeleti hatóságnak a létrehozó rendeletével és ezen irányelvvel összhangban kell eljárnia. Képesnek kell lennie arra, hogy az érintett nemzeti felügyeleti hatóságot az ügy rendezése és az uniós jog betartásának biztosítása érdekében meghatározott intézkedésre vagy valamely intézkedéstől való tartózkodásra kötelezze, az érintett nemzeti felügyeleti hatóságokra nézve kötelező erővel. Olyan esetekben, amikor az Unió vonatkozó jogalkotási aktusa a tagállamoknak mérlegelési lehetőséget biztosít, az egyes európai felügyeleti hatóságok határozatai nem léphetnek a nemzeti felügyeleti hatóságok uniós jognak megfelelően gyakorolt mérlegelési jogának helyébe.

(22)

A 2009/138/EK irányelv közös döntéshozatalt ír elő a csoportszintű és leányvállalati szintű belső modellek alkalmazására vonatkozó jóváhagyási eljárás tekintetében, a leányvállalatoknak az említett irányelv 238. és 239. cikke alapján történő létrehozására vonatkozó jóváhagyási eljárás tekintetében, valamint a csoportfelügyeleti hatóságnak az említett irányelv 247. cikkében meghatározottaktól eltérő kritériumok alapján történő azonosítása tekintetében. E területek mindegyikén egyértelmű módosítással kell jelezni, hogy nézetkülönbségek esetén az EIOPA az 1094/2010/EU rendeletben felvázolt eljárással rendezheti a nézetkülönbséget. Ez a megközelítés egyértelművé teszi, hogy bár az EIOPA nem léphet a mérlegelési jogkörrel rendelkező nemzeti felügyeleti hatóságok helyébe, lehetővé kell tenni, hogy a nézetkülönbségek már azt megelőzően is rendezhetők, az együttműködés pedig megerősíthető legyen, mielőtt a nemzeti felügyeleti hatóság végleges határozatot hozna vagy bocsátana ki valamely intézmény számára. Az EIOPA az eltérő állásponton lévő nemzeti felügyeleti hatóságok közötti közvetítőként törekszik a nézetkülönbségek rendezésére.

(23)

Az ESFS által létrehozott új felügyeleti architektúrában a nemzeti felügyeleti hatóságoknak szorosan együtt kell működniük az európai felügyeleti hatóságokkal. A vonatkozó jogalkotási aktusok módosításával célszerű biztosítani, hogy az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendeletben előírt információmegosztási kötelezettségek előtt ne álljanak jogi akadályok, és hogy az adatszolgáltatás ne járjon szükségtelen adminisztratív teherrel.

(24)

A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak csak a felügyelet céljából fontos információkat kell biztosítaniuk nemzeti felügyeleti hatóságaik számára, tekintettel az ezen irányelvben foglalt felügyeleti célkitűzésekre. A teljes tételes eszközjegyzékkel kapcsolatos információk és az évenkénti egy alkalomnál gyakrabban történő egyéb információk nyújtását csak akkor kell előírni, ha a vállalkozások megfelelő pénzügyi helyzetének monitoringja vagy döntéseik pénzügyi stabilitásra gyakorolt lehetséges hatásainak mérlegelése céljából a nemzeti felügyeleti hatóságok által szerzett további információk jelentősebbek, mint az ezen információk kiszámításához és benyújtásához kapcsolódó terhek. A vállalkozások üzleti tevékenységeiben rejlő kockázatok jellegének, nagyságának és összetettségének értékelését követően a nemzeti felügyeleti hatóságok csak abban az esetben rendelkezhetnek hatáskörrel ahhoz, hogy korlátozást tegyenek lehetővé az információszolgáltatás gyakorisága és hatálya tekintetében vagy mentesítést tegyenek lehetővé a tételes jelentéstétel alól, ha a vállalkozás nem halad meg bizonyos küszöbértékeket. Biztosítani kell, hogy a legkisebb vállalkozások jogosultak legyenek e könnyítésekre és kivételekre, és hogy ezek a vállalkozások ne képviseljék adott tagállam életbiztosítási és nem életbiztosítási, illetve viszontbiztosítási piacának több mint 20 %-át.

(25)

Annak biztosítása érdekében, hogy a részt vevő biztosítók és viszontbiztosítók vagy biztosítási holdingtársaságok által csoportszinten jelentett információk pontosak és teljesek legyenek, a nemzeti felügyeleti hatóságok nem tehetik lehetővé a jelentendő információk korlátozását vagy a tételes jelentés alóli mentességet olyan társaságok számára, amelyek valamely csoporthoz tartoznak, kivéve, ha a nemzeti felügyeleti hatóság úgy ítéli meg, hogy a csoport üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellege, nagysága és összetettsége miatt a jelentéstétel nem lenne szükséges.

(26)

Azon esetekben, amikor jelenleg a 2009/138/EK irányelv olyan végrehajtási intézkedések elfogadására hatalmazza fel a Bizottságot, amely intézkedések az EUMSZ 290. cikke értelmében olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok, amelyek az említett irányelv egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az említett cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat vagy az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően szabályozástechnikai standardokat fogadjon el.

(27)

Annak érdekében, hogy a szavatolótőke-szükségletet a 2009/138/EK irányelv értelmében a standard formula alapján számító valamennyi biztosító és viszontbiztosító ugyanolyan megítélés alá essék, illetve a piaci fejlemények figyelembevétele céljából a Bizottság számára jogkört kell biztosítani arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szavatolótőke-szükségletet standard formula alapján történő kiszámításával kapcsolatban.

(28)

A részmodulok által nem megfelelően fedezett kockázatok esetén, az EIOPA számára jogkört kell biztosítani, hogy szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozzon ki a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó mennyiségi korlátok és eszközalkalmassági kritériumok tekintetében a standard formula alapján.

(29)

Annak érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a 2009/138/EK irányelv alapján összehangoltan végezhessék a biztosítástechnikai tartalékok számítását, szükség van egy olyan központi testületre, amely rendszeresen bizonyos biztosítástechnikai információkat gyűjt össze, tesz közzé, és frissít a kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatban, figyelembe véve a pénzügyi piacokon tett megfigyeléseket. A kockázatmentes hozamgörbe származtatási módjának átláthatónak kell lennie. Célszerű, hogy e feladatokat biztosítástechnikai és biztosítási jellegüket tekintve az EIOPA lássa el.

(30)

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbének el kell kerülnie a biztosítástechnikai tartalékok és a figyelembe vehető szavatoló tőke mesterséges volatilitását és ösztönöznie kell a helyes kockázatkezelést. A kockázatmentes hozamgörbe extrapolálási kezdőpontjának megválasztásánál lehetővé kell tenni a vállalkozások számára, hogy a legjobb becslés kiszámítása során olyan kötvényeknek feleltessék meg a pénzáramlásokat, amelyeket nem extrapolált hozamgörbével diszkontáltak. Az ezen irányelv hatálybalépésének pillanatában fennállókhoz hasonló piaci körülmények között a kockázatmentes, különösen az euróra vonatkozó hozamgörbe extrapolálásának kezdőpontját 20 éves futamidőben kell meghatározni. Az ezen irányelv hatálybalépésének pillanatában fennállókhoz hasonló piaci körülmények között a vonatkozó kockázatmentes, különösen az euróra vonatkozó hozamgörbe extrapolált részének olyan módon kell konvergálnia az utolsó határidős (forward) kamatláb felé, hogy az extrapoláció kezdőpontjánál 40 évvel hosszabb futamidő esetében az extrapolált határidős kamatláb legfeljebb három bázisponttal különbözzön az utolsó határidős kamatlábtól. Az eurótól eltérő pénznemek esetében a kockázatmentes hozamgörbe extrapolálására vonatkozó kezdőpont és az utolsó határidős (forward) kamatlábhoz igazodó megfelelő konvergenciaidőszak megállapításakor figyelembe kell venni a kötvények és csereügyletek helyi piacainak jellemzőit.

(31)

Amennyiben biztosítók és viszontbiztosítók kötvényekkel vagy más, futamidőhöz hasonló pénzáramlási jellemzőkkel rendelkező eszközöket azok lejáratáig tartanak, nincsenek kitéve az eszközökkel kapcsolatos változó kamatkülönbözetek kockázatának. Annak elkerülése érdekében, hogy az eszközökre vonatkozó kamatkülönbözetek változásai hatással legyenek e vállalatok szavatoló tőkéjének összegére, lehetővé kell tenni számukra a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe kiigazítását a legjobb becslés kiszámítása érdekében eszközeik kamatkülönbözeti mozgásainak megfelelően. Az ilyen illeszkedési korrekció alkalmazásához felügyeleti jóváhagyás szükséges, és az eszközökre és forrásokra vonatkozó szigorú előírásoknak biztosítaniuk kell, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a futamidő lejártáig képesek legyenek megtartani eszközeiket. Az eszközök és források pénzáramlását meg kell feleltetni egymásnak és az eszközök csak a megfeleltetés fenntartása érdekében helyettesíthetők, amennyiben a várható pénzforgalmak lényegesen változnak, például adott kötvény leminősítésekor vagy hozamfizetésének elmaradásakor. A megfelelő mértékű átláthatóság biztosítása érdekében a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak nyilvánosan közzé kell tenniük az illeszkedési korrekció pénzügyi helyzetükre gyakorolt hatásait.

(32)

A prociklikus befektetési magatartás megelőzése érdekében a biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe korrekcióját a biztosítástechnikai tartalékok legjobb becslésének kiszámítására a kötvényhozam-különbségek túlzott hatásainak enyhítése érdekében. Az ilyen volatilitási kiigazításnak az e vállalatok vonatkozó valutáinak referenciaportfólióin, illetve amennyiben a reprezentativitás biztosítása érdekében szükséges, a nemzeti biztosítási piacok referenciaportfólióin kell alapulnia. A megfelelő mértékű átláthatóság biztosítása érdekében a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak nyilvánosan közzé kell tenniük a volatilitási korrekció pénzügyi helyzetükre gyakorolt hatásait.

(33)

Tekintettel a diszkontálás fontosságára a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítása tekintetében, a 2009/138/EK irányelvnek biztosítania kell a leszámítolási kamatláb biztosítók és viszontbiztosítók által történő kiválasztására vonatkozó egységes feltételeket. Ezen egységes feltételek biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra a legjobb becslés kiszámításához használandó vonatkozó kockázatmentes hozamgörbék és az illeszkedési korrekció és a volatilitási korrekció kiszámításához használt alapvető kamatkülönbözetek megállapítására. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni (10). E végrehajtási jogi aktusoknak fel kell használniuk az EIOPA-tól származó és az általa közzétett technikai információkat. E végrehajtási jogi aktusokat a tanácsadóbizottsági eljárással kell elfogadni.

(34)

Ha rendkívül sürgős okokból szükséges, a kockázatmentes hozamgörbékkel kapcsolatos indokolt esetben a Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia.

(35)

A lehetséges nem kívánt prociklikus hatások enyhítése érdekében a szavatolótőke-szükséglet teljesítésének visszaállítására vonatkozó időszak a jelentős piaci részesedéssel rendelkező biztosítókat és viszontbiztosítókat vagy hasonló üzletágakat érintő kivételesen kedvezőtlen helyzetekben meghosszabbítható, beleértve a pénzügyi piacok meredek esését, a huzamosan alacsony kamatot és a súlyos hatással járó katasztrófahelyzeteket. Az EIOPA feladatát képezi e kivételesen kedvezőtlen körülmények fennállásának bejelentése, és a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok útján intézkedéseket fogadjon el, amelyek részletezik a kritériumokat és a megfelelő eljárásokat.

(36)

Az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó kockázatmentes hozamgörbéhez történő illeszkedési korrekció összefüggésében az a követelmény, hogy a vállalkozás más tevékenységeitől külön jelölik meg, szervezik és irányítják a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfólióját, amelyre az illeszkedési korrekciót alkalmazták, és a kijelölt eszközportfólió nem használható fel a vállalkozás más tevékenységeiből származó veszteségek fedezésére, gazdasági értelemben értendő. Nem róhat olyan kötelezettséget a tagállamokra, amelynek értelmében nemzeti szabályozásukban az elkülönített alap jogi fogalmával kelljen rendelkezniük. Az illeszkedési korrekciót alkalmazó vállalatoknak eszköz- és kötelezettségállományukat az üzletág más részeitől elkülönítve kell kijelölniük, szervezniük és irányítaniuk, ezért nem lehetséges, hogy az elkülönített eszközportfólió felhasználásával az üzleti tevékenységek más területén felmerülő kockázatokat fedezzenek. Miközben ez lehetővé teszi a hatékony portfóliókezelést, az illeszkedési korrekció céljából az elkülönített portfólió és a vállalat többi része közötti csökkentett átvihetőségnek és diverzifikálási lehetőségnek meg kell jelennie a szavatoló tőkéhez és a szavatolótőke-szükséglethez történő hozzáigazításokban.

(37)

Az ezen irányelvben említett referenciaportfólióra vonatkozó különbözetet átlátható módon, adott esetben a vonatkozó mutatók alkalmazásával kell meghatározni.

(38)

Az ezen irányelvben foglalt volatilitási korrekció, illeszkedési korrekció és kockázatmentes hozamgörbére és a biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó átmeneti intézkedések átlátható alkalmazásának biztosítása érdekében, a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak nyilvánosan közzé kell tenniük ezen intézkedések alkalmazása elmulasztásának pénzügyi helyzetükre, többek között a 2009/138/EK irányelv szerint a biztosítástechnikai tartalékok összegére, a szavatolótőke-szükségletre és a minimális tőkeszükségletre, továbbá az alapvető szavatoló tőkére, valamint a minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet fedezésére figyelembe vehető szavatoló tőke összegeire gyakorolt hatásait.

(39)

Nemzeti szabályozásukban a tagállamok jogkört biztosíthatnak nemzeti felügyeleti hatóságaiknak, hogy lehetővé tegyék, illetve kivételes körülmények között elutasítsák a volatilitási korrekció alkalmazását.

(40)

Annak érdekében, hogy a szavatolótőke-szükséglet standard formula alkalmazásával történő kiszámításához összehangolt módon történjen az egyes biztosítástechnikai adatok biztosítása, például a minősítések használatának harmonizált megközelítése érdekében, az EIOPA számára külön feladatokat kell kijelölni. A hitelminősítő intézetek elismerését összhangba kell hozni az 1060/2009/EK rendelettel, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (12). El kell kerülni az 1060/2009/EK rendelettel való átfedéseket, ezért indokolt az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága számára az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendeletek által meghatározott szerep. Az EIOPA-nak kellően ki kell aknáznia az ESMA-nál rendelkezésre álló szaktudást és tapasztalatot. E feladatok gyakorlásának módját felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal vagy végrehajtási jogi aktusokkal elfogadott intézkedések révén kell részletezni.

(41)

A regionális kormányok és helyi hatóságok EIOPA által közzétett listáinak csak a legszükségesebb részleteket kell tartalmazniuk annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen kormányok vagy hatóságok csak akkor részesüljenek ugyanazon bánásmódban, ha a kockázati kitettség a központi kormányokéval azonos.

(42)

Annak érdekében, hogy összehangolt megközelítés alapján legyen meghatározható, hogy a 2009/138/EK irányelvnek megfelelően mikor engedélyezhető a szavatolótőke-szükséglet nemteljesítése esetén a helyreállításhoz rendelkezésre álló időszak meghosszabbítása, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén különlegesen kedvezőtlen helyzet áll elő. Az EIOPA feladatát képezi e kivételesen kedvezőtlen körülmények fennállásának bejelentése, és a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok útján intézkedéseket fogadjon el, amelyek részletezik a különlegesen kedvezőtlen helyzet esetén az alkalmazandó kritériumokat és eljárásokat.

(43)

Az ágazatok közötti összhang biztosítása érdekében, valamint a hitelkonstrukciót forgalomképes értékpapírokba és más pénzügyi eszközökbe „átcsomagoló” vállalkozások (értékpapírosítást kezdeményezők vagy szponzorok) és az ilyen értékpapírokba és instrumentumokba fektető biztosító vagy viszontbiztosító közötti érdekeltérések megszüntetése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján az átcsomagolt hitelkonstrukciókba történő befektetésekkel kapcsolatban olyan intézkedéseket fogadjon el a 2009/138/EK irányelv alapján, amelyek nemcsak a követelményeket, hanem a követelményekre vonatkozó előírások megsértésével járó következményeket is meghatározzák.

(44)

A 2009/138/EK irányelvben előírt, a vállalatspecifikus paraméterekre, a modell módosításáról szóló szerződésekre, a különleges célú gazdasági egységekre, valamint a többlettőke-követelmény megállapítására és megszüntetésére irányuló felügyeleti jóváhagyási eljárások egymáshoz közelítésének javítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezeken a területeken a megfelelő eljárások meghatározásához felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogadjon el.

(45)

A globális kockázatalapú szolvencianorma Biztosításfelügyelők Nemzetközi Szövetsége által történő kialakítása jelenleg zajlik és nemzetközi szinten továbbra is ösztönzi a fokozottabb felügyeleti koordinációt és együttműködést. A 2009/138/EK irányelv harmadik országok szolvenciarendszerének és prudenciális szabályozásának egyenértékűségét megállapító, felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktusokra vonatkozó rendelkezése összhangban van a kockázatalapú szolvencia- és prudenciális szabályozások bevezetésével kapcsolatos nemzetközi konvergencia ösztönzésére irányuló célkitűzésekkel. Annak elismeréséhez, hogy egyes harmadik országoknak több időre lehet szükségük egy szolvencia- és prudenciális rendszer oly módon történő kiigazításához és végrehajtásához, amely teljes mértékben megfelel az egyenértékűnek való elismeréshez szükséges kritériumoknak, meg kell határozni az e harmadik országok rendszereinek kezelésével kapcsolatos feltételeket, hogy e harmadik országok átmenetileg egyenértékűnek tekinthetők legyenek. Az átmeneti egyenértékűséget megállapító felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktusoknak adott esetben figyelembe kell venniük a nemzetközi fejleményeket. Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy valamely harmadik ország csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális szabályozása átmenetileg egyenértékű, további felügyeleti jelentéstételt kell lehetővé tenni a biztosításikötvény-tulajdonosok és kedvezményezettek védelmének biztosítása érdekében az Unióban.

(46)

Tekintettel a biztosítási piac sajátos jellegére, a harmadik országokban alapított biztosítók és viszontbiztosítók számára egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, függetlenül attól, hogy anyavállalatukat az Unióban vagy azon kívül hozták létre, a Bizottságnak meg kell tudnia állapítani, hogy az adott harmadik ország átmenetileg egyenértékűnek tekinthető-e a csoportszintű szavatolótőke-szükségletre vonatkozó követelmények és az e követelményeknek való megfelelést biztosító figyelembe vehető szavatoló tőke kiszámítása céljából.

(47)

Az érintett feleknek a biztosító vagy viszontbiztosító csoportok szerkezetével kapcsolatos megfelelő tájékoztatása érdekében, közzé kell tenni az azok jogi felépítésével, irányításával és szervezeti felépítésével kapcsolatos információkat. Ezen információknak minimálisan tartalmazniuk kell a leányvállalatok, lényeges kapcsolt vállalkozások és fontosabb fiókvállalatok hivatalosan bejegyzett nevével, üzleti tevékenységével és székhely szerinti országával kapcsolatos információkat.

(48)

A Bizottság által a harmadik országokban hatályban lévő szavatolótőke- vagy prudenciális rendszerek teljes mértékű vagy átmeneti egyenértékűségének megállapítására vonatkozóan efogadott határozatoknak megfelelő esetben figyelembe kell venniük az ezen harmadik országok rendszereiben foganatosított átmeneti intézkedések létezését, időtartamát és jellegét.

(49)

Annak érdekében, hogy az 1435/2003/EK tanácsi rendeletben (13) létrehozott európai szövetkezetek számára lehetővé váljon biztosítási és viszontbiztosítási szolgáltatások nyújtása, ki kell bővíteni a biztosítók és viszontbiztosítók számára engedélyezett társasági formák 2009/138/EK irányelv szerinti felsorolását, amelybe bele kell foglalni az európai szövetkezetet.

(50)

A minimális tőkeszükséglet biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó alsó korlátjának euróban kifejezett összegét ki kell igazítani. Ez a kiigazítás abból adódik, hogy az ilyen vállalkozásoknál a meglévő tőkeszükséglet alsó korlátainak időszakos kiigazításánál figyelembe kell venni az inflációt.

(51)

Az egészségbiztosításra vonatkozó szavatolótőke-szükséglet kiszámításában tükröződniük kell a nemzeti kiegyenlítő rendszereknek, és figyelembe kell venni a nemzeti egészségügyi jogszabályok változásait, mivel ezek a biztosítási rendszer alapvető részei a nemzeti egészségügyi piacokon.

(52)

Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 202. cikke alapján létrehozott bizonyos végrehajtási hatásköröket fel kell váltani az EUMSZ 290. cikke szerinti megfelelő rendelkezésekkel.

(53)

A komitológiai eljárásoknak az EUMSZ-hez, különösen annak 290. cikkéhez való igazítását eseti alapon kell végrehajtani. A pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele és az ezen irányelvvel módosított irányelvekben lefektetett követelmények meghatározása érdekében a Bizottságnak hatáskört kell kapnia felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az EUMSZ 290. cikkével összhangban. Mindenekelőtt felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadni az irányítási követelményekre, az értékelésre, a felügyeleti jelentéstételre és a közzétételre, a szavatoló tőke meghatározására és besorolására, a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet számítására (ideértve az ebből következő változásokat a többlettőke-követelmény terén) és a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához kapcsolódó módszerek és feltételezések kiválasztására vonatkozó részletek tekintetében.

(54)

A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkéről szóló 39. sz. nyilatkozatban a konferencia tudomásul vette a Bizottság azon szándékát, hogy a kialakult gyakorlatnak megfelelően továbbra is konzultál a tagállamok által kinevezett szakértőkkel a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezetének elkészítése során.

(55)

Az Európai Parlament és a Tanács számára az értesítés dátumát követően három hónapot kell biztosítani arra, hogy kifogást emeljen a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. A nagy jelentőségű területek esetében lehetővé kell tenni ennek az időtartamnak az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére három hónappal történő meghosszabbítását. Lehetővé kell tenni az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy tájékoztassa a többi intézményt arról, ha nem szándékozik kifogást emelni. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok fentiek szerinti korai elfogadása különösen helyénvaló olyankor, amikor határidőket kell betartani, például amennyiben az alap-jogiaktus olyan menetrendeket tartalmaz, amelyekhez a Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása során tartania kell magát.

(56)

A pénzügyi válság és a prociklikus mechanizmusok fényében, amelyek hozzájárultak a válság kialakulásához és súlyosbították hatását, a Pénzügyi Stabilitási Tanács, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság és a G20-ak ajánlásokat tettek a pénzügyi szabályozás prociklikus hatásainak enyhítésére. Ezek az ajánlások közvetlenül érintik a biztosítókat és a viszontbiztosítókat mint a pénzügyi rendszer fontos elemeit.

(57)

Ezen irányelv Unió-szerte egységes alkalmazásának megvalósítása és a makroprudenciális felügyelet biztosítása érdekében helyénvaló, hogy az 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület az Unió gazdaságára szabott elveket dolgozzon ki.

(58)

A pénzügyi válság rávilágított arra, hogy a pénzügyi intézmények alaposan alábecsülték a tőzsdén kívüli (OTC) származékos ügyletekkel kapcsolatos szerződő feleket érintő hitelkockázatokat. Ez 2009 szeptemberében arra ösztönözte a G20-akat, hogy több OTC származékos ügylet elszámolását kérjék a központi szerződő félen keresztül. Emellett kérték, hogy azokra az OTC származékos eszközökre, amelyeket nem lehetett központilag elszámolni, magasabb tőkekövetelmények vonatkozzanak a hozzájuk kapcsolódó magasabb kockázatok megfelelő tükrözése érdekében.

(59)

A szavatolótőke-szükségletre vonatkozó standard formula kiszámításakor a minősített központi szerződő feleknek való kitettséget az 575/2013/EU rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hitelintézetekre és pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó tőkekövetelményekben lévő ilyen kitettség kezelésével összhangban kell kezelni, különös tekintettel a minősített központi szerződő felekkel és egyéb szerződő felekkel való bánásmód közötti különbségekre.

(60)

Annak érdekében, hogy az Unió hosszú távú fenntartható növekedésre vonatkozó célkitűzései, valamint a 2009/138/EK irányelv elsősorban a biztosításikötvény-tulajdonosok védelmével és a pénzügyi stabilitás szavatolásával kapcsolatos célkitűzései a továbbiakban is teljesüljenek, a Bizottságnak a 2009/138/EK irányelv hatálybalépésétől számított öt éven belül felül kell vizsgálnia a szavatolótőke-szükséglet (SCR) standard formulájának kiszámításához használt módszerek, feltevések és standard paraméterek helyességét. A felülvizsgálatnak elsősorban a szavatolótőke-szükséglet (SCR) standard formuláját az átmeneti időszak során alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók átfogó tapasztalatain kell alapulnia. A felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie továbbá bármely eszközosztály és pénzügyi eszköz teljesítményét, az ezen eszközökbe és pénzügyi eszközökbe befektetők magatartását, valamint a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos nemzetközi szabványosítás fejleményeit. A bizonyos eszközosztályokra, például a fix kamatozású értékpapírokra és a hosszú távú infrastruktúrára vonatkozó standard paraméterek felülvizsgálatát adott esetben előnyben kell részesíteni.

(61)

A 2009/138/EK irányelv keretében egy új rendszerre való zökkenőmentes áttérés biztosítása érdekében fokozatos bevezető és egyedi átmeneti intézkedéseket szükséges előírni. Az átmeneti intézkedések célja a piaci zavarok elkerülése és a jelenlegi termékekkel való interferencia korlátozása, valamint a biztosítási termékek rendelkezésre állásának biztosítása. Az átmeneti intézkedéseknek ösztönözniük kell a vállalkozásokat, hogy a lehető leghamarabb megfeleljenek az új rendszer konkrét követelményeinek.

(62)

A biztosítók által működtetett, foglalkoztatói nyugellátást biztosító vállalkozások esetében a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 4. cikkének megfelelően átmeneti szabályozást kell előírni, amíg a Bizottság az említett irányelv felülvizsgálatát végzi. Az átmeneti szabályozásnak a 2003/41/EK irányelvhez fűzött módosítások hatálybalépésével meg kell szűnnie.

(63)

A 2009/138/EK irányelv előre hozott alkalmazása ellenére, különösen a belső modellek, a kiegészítő szavatoló tőke, a szavatoló tőke osztályozása, a vállalatspecifikus paraméterek, a különleges célú gazdasági egységek, az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodul és a meglévő szerződésekre befizetett díjaknak megfelelő biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek tekintetében a legjobb becslés kiszámítására vonatkozó átmeneti rendelkezés elfogadására vonatkozó értékelés céljából 2015 végéig továbbra is a 2009/138/EK rendelet VI. mellékletének A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 64/225/EGK (16), 73/239/EGK (17), 73/240/EGK (18), 76/580/EGK (19), 78/473/EGK (20), 84/641/EGK (21), 87/344/EGK (22), 88/357/EGK (23) és 92/49/EGK (24) tanácsi irányelveket, valamint a 98/78/EK (25), 2001/17/EK (26), 2002/83/EK (27) és 2005/68/EK (28) európai parlamenti és tanácsi irányelveket (együttesen: „Szolvencia I”) kell alkalmazni.

(64)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv és a 2009/138/EK irányelv tekintetében a jogalkotó úgy véli, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(65)

Mivel ezen irányelv célkitűzéseit, vagyis a belső piac működőképességének a prudenciális szabályozás és felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén történő fokozását, a szerződők és a kedvezményezettek, és ezáltal a vállalkozások és a fogyasztók védelmét, a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és szabályos működésének védelmét, a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartását és a nemzetközi felügyeleti koordináció erősítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, ezért azok a fellépés terjedelme miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(66)

A 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvet, valamint az 1060/2009/EK, 1094/2010/EU és 1095/2010/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 5. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a kibocsátás végleges feltételeit sem az alaptájékoztató, sem valamely kiegészítő jegyzék nem tartalmazza, a végleges feltételeket a befektetők rendelkezésére kell bocsátani és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságánál el kell helyezni, továbbá azokat ezen illetékes hatóságnak minden egyes nyilvános kibocsátás alkalmával amint az gyakorlatilag lehetséges és lehetőleg a kibocsátás vagy a piacra történő bevezetés megkezdése előtt közölnie kell a fogadó tagállam(ok) illetékes hatóságával. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága tájékoztatja az ESMA-t a végleges feltételekről. A végleges feltételek csak az értékpapírjegyzékkel kapcsolatos információt tartalmazzák, és nem alkalmazhatók az alaptájékoztató kiegészítésére. Ilyen esetekben a 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazandó.”

2.

A 11. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a hivatkozással felveendő információk részletezése céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

3.

A 13. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   A tájékoztatók jóváhagyásával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a tájékoztató jóváhagyására vonatkozó eljárások alkalmazási feltételeinek meghatározása, valamint azon feltételek részletezése céljából, amelyekkel összhangban a határidőket ki lehet igazítani.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

4.

A 14. cikk (8) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(8)   Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1)–(4) bekezdésben említett tájékoztató közzétételéhez kapcsolódó rendelkezések meghatározása céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

5.

A 15. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az értékpapírok nyilvános kibocsátására vagy szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozó szándékot meghirdető – különösen a kibocsátási tájékoztató nyilvánosságra hozatala vagy a jegyzés megkezdése előtti – reklámok terjesztésével kapcsolatos rendelkezések meghatározása, valamint a (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések részletezése céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

6.

A rendelet az alábbi cikkel egészül ki:

„31a. cikk

Az ESMA személyzete és erőforrásai

Az ESMA 2012. december 31-ig felméri az ezen irányelv értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.”

1.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 17. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság a III. melléklet A., B. és C. részének 28–29. pontjában meghatározott társasági formák jegyzékével kapcsolatban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el.”

„3.

A rendelet az alábbi cikkel egészül ki:

25a. cikk

Tájékoztatás az engedélyekről, és azok közzététele vagy engedélyek visszavonása

Minden engedély kiadásáról vagy visszavonásáról értesíteni kell az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (31) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság, „EIOPA”). Valamennyi engedélyt szerző biztosító vagy viszontbiztosító jegyzékbe kerül. Az EIOPA e jegyzéket saját honlapján közzéteszi és naprakész állapotban tartja.

4.

A 29. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, valamint szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok figyelembe veszik az arányosság elvét, ezáltal garantálva ezen irányelv arányos alkalmazását, különös tekintettel a kis biztosítókra.

Az EIOPA által az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetek, az annak 15. cikkével összhangban benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezetek, valamint az annak 16. cikkével összhangban kiadott iránymutatások és ajánlások figyelembe veszik az arányosság elvét, ezáltal garantálva ezen irányelv arányos alkalmazását, különös tekintettel a kis biztosítókra.”

5.

A 31. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A 35. és 51. cikke valamint a 254. cikk (2) bekezdése és a 256. cikk sérelme nélkül a Bizottság a 301a. cikkel összhangban az e cikk (2) bekezdésével kapcsolatban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletezi a statisztikai összesített adatok közzétételének főbb követelményeit, valamint a közzététel tartalmi elemeit és időpontját.

(5)   E cikk (2) bekezdése egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében, továbbá a 35. és 51. cikke valamint a 254. cikk (2) bekezdése és a 256. cikk sérelme nélkül az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikkben előírt közzététel nyomtatványmintáira és szerkezetére.

Az EIOPA 2015. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikke szerinti elfogadására.”

6.

A 33. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„Ha valamely felügyeleti hatóság arról tájékoztatja a fogadó tagállam felügyeleti hatóságait, hogy az (1) bekezdéssel összhangban helyszíni ellenőrzéseket kíván folytatni, és amennyiben e felügyeleti hatóságnak megtiltják a helyszíni ellenőrzésekhez való joga gyakorlását, vagy amennyiben a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai gyakorlatilag nem képesek a (2) bekezdés szerinti részvételhez való jogukat gyakorolni, a felügyeleti hatóságok az EIOPA-hoz utalhatják az ügyet és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

Az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EIOPA jogosult helyszíni vizsgálatokon részt venni, amennyiben azokat két vagy több felügyeleti hatóság közösen hajtja végre.”

7.

A 35. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 37. cikk a következőképpen módosul:

9.

A 38. cikk (2) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Ha valamely felügyeleti hatóság arról tájékoztatja a szolgáltató tagállamának megfelelő hatóságát, hogy e bekezdéssel összhangban helyszíni ellenőrzést kíván folytatni, vagy amennyiben a felügyeleti hatóság az első albekezdéssel összhangban helyszíni ellenőrzést végez, ahol e felügyeleti hatóság a gyakorlatban nem képes a helyszíni ellenőrzésekhez való joga gyakorlására, a felügyeleti hatóság az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban a segítségét kérheti. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

Az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EIOPA részt vehet helyszíni vizsgálatokon, amennyiben azokat két vagy több felügyeleti hatóság közösen hajtja végre.”

10.

A 44. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 45. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a)   Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 77b. cikkben említett illeszkedési korrekciót, a 77d. cikkben említett volatilitási korrekciót vagy a 308c. és 308d. cikkben említett átmeneti intézkedéseket alkalmazza, elvégzi az (1) bekezdés b) pontjában említett tőkekövetelményeknek való megfelelés értékelését e korrekciók és átmeneti intézkedések figyelembevételével és a nélkül.”

12.

Az 50. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„50. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és szabályozástechnikai standardok

(1)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak további részletezése érdekében:

(2)   Az e szakasszal kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak további részletezése érdekében:

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3)   A 45. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett értékeléssel kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az értékelés elemeinek pontosabb meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

13.

Az 51. cikk a következőképpen módosul:

14.

Az 52. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„52. cikk

Az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság tájékoztatása és az általa készített jelentések

(1)   Az 1094/2010/EU rendelet 35. cikkének sérelme nélkül a tagállamok előírják, hogy a felügyeleti hatóságoknak évente tájékoztatniuk kell az EIOPA-t a következőkről:

(2)   Az EIOPA évente közzéteszi a következő információkat:

(3)   Az EIOPA a (2) bekezdésben említett információkat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére bocsátja, a többlettőke-követelmény előírásában a különböző tagállamok felügyeleti hatóságai között megvalósuló felügyeleti konvergencia mértékét bemutató jelentéssel együtt.”

15.

Az 56. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„56. cikk

A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtás-technikai standardok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben tovább részletezi a 3. szakasszal összhangban közzéteendő információkat és az információk éves közzétételére vonatkozó határidőket.

E szakasz egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az eljárások, a használandó formanyomtatványok és mintadokumentumok meghatározása érdekében.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottságot felhatalmazzák a (2) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”

16.

Az 58. cikk (8) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(8)   »Az e szakasszal kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki az 59. cikk (4) bekezdésében említett, a részesedést szerezni kívánók által benyújtandó információk kimerítő jegyzékének megállapítása céljából, az 58. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül.

Az e szakasszal kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása és a jövőbeni fejlemények figyelembevétele érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az 59. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelmények kiigazításának pontosítása céljából.

A Bizottságot hatáskörrel kel felruházni, hogy az első és második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.

(9)   Ezen irányelv egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a 60. cikkben említettek szerint az érintett felügyeleti hatóságok közötti konzultációs folyamatra vonatkozó eljárások, formanyomtatványok és mintadokumentumok kialakítása céljából.

A Bizottságot felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.«”

17.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„65a. cikk

Együttműködés az EIOPA-val

A tagállamok biztosítják, hogy ezen irányelv alkalmazásában a felügyeleti hatóságok az 1094/2010/EU rendelettel összhangban együttműködjenek az EIOPA-val.

A tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok haladéktalanul az EIOPA rendelkezésére bocsássák az 1094/2010/EU rendeletnek megfelelő feladatainak elvégzéséhez szükséges valamennyi információt.”

18.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„67a. cikk

Az Európai Parlament vizsgálati jogkörei

A 64. és 67. cikk nem sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 226. cikke által az Európai Parlamentre ruházott vizsgálati jogköröket.”

19.

A 69. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ilyen információkat csak abban az esetben lehet továbbítani, ha a prudenciális ellenőrzés ezt indokolja. A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy is, hogy a 65. cikk és a 68. cikk (1) bekezdése alapján kapott információt és a 33. cikkben említett helyszíni ellenőrzéssel megszerzett információt csak az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság vagy azon tagállam felügyeleti hatóságának a kifejezett hozzájárulásával lehessen kiadni, amelyben a helyszíni ellenőrzést elvégezték.”

20.

A 70. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„70. cikk

Az információk továbbítása a központi bankoknak, a monetáris hatóságoknak, a fizetési rendszerek felügyelő szerveinek és az Európai Rendszerkockázati Testületnek

(1)   A 64–69. cikk sérelme nélkül a felügyeleti hatóság a feladataik ellátásához szükséges információkat a következőknek továbbíthatja:

(2)   Vészhelyzetekben – köztük az 1094/2010/EU rendelet 18. cikkében említett vészhelyzetekben – a tagállamok lehetővé tehetik a felügyeleti hatóságok részére, hogy haladéktalanul információkat közöljenek a KBER központi bankjaival (az EKB-t is beleértve), amennyiben ezek az információk törvényben előírt megfelelő feladataik szempontjából jelentőséggel bírnak, beleértve a monetáris politika folytatását és ehhez kapcsolódóan likviditási tartalék kialakítását, a fizetési műveletek, a klíring és értékpapír-elszámolási rendszerek felügyeletét, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítását, továbbá, az ERKT-val, amennyiben ez az információ lényeges a feladataihoz.

(3)   Ezek a hatóságok vagy szervek a felügyeleti hatóságokkal is közölhetik ezeket az információkat, amennyiben azokra a 67. cikk alkalmazásában szükségük lehet. Az ebben az összefüggésben kapott információkra az e szakaszban meghatározott szakmai titoktartási rendelkezések alkalmazandók.

21.

A 71. cikk a következőképpen módosul:

22.

A 75. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az eszközöknek és forrásoknak az (1) bekezdés szerinti értékelésére használandó módszerek és feltevések meghatározása céljából.

(3)   Az eszközök és források értékelésével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel kidolgozza a szabályozástechnikai standardok tervezetét a következők pontos meghatározása érdekében:

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

23.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„77a. cikk

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe extrapolációja

A 77. cikk (2) bekezdésében említett vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe meghatározása során a vonatkozó pénzügyi eszközökből származó információkat kell felhasználni, és azokkal összhangban kell eljárni. Ennek során figyelembe kell venni azon futamidejű vonatkozó pénzügyi eszközöket, amelyek esetében e pénzügyi eszközök és kötvények piaca mély, likvid és átlátható. Azon futamidők esetében, amelyeknél a vonatkozó pénzügyi eszközök és kötvények piaca már nem mély, likvid és átlátható, a kockázatmentes hozamgörbét extrapolálni kell.

A vonatkozó alapvető kockázatmentes hozamgörbe extrapolált részének olyan határidős kamatlábakon kell alapulnia, amelyek egyenletesen konvergálnak a vonatkozó pénzügyi eszközök és kötvények mély és likvid piacon észlelt leghosszabb futamidejére vonatkozó határidős kamatláb(ak)tól egy utolsó határidős kamatláb felé.

77b. cikk

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbénél alkalmazott illeszkedési korrekció

(1)   Biztosítók vagy viszontbiztosítók alkalmazhatnak a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbéhez történő illeszkedési korrekciót életbiztosításra vonatkozó biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének kiszámításához, beleértve a nem életbiztosításra vagy viszontbiztosításra vonatkozó szerződésekből származó életjáradékokat, amennyiben a felügyeleti hatóságok előzetesen jóváhagyják azokat a következő feltételek teljesülése esetén:

Az első albekezdés h) pontjának sérelme nélkül a biztosítók vagy viszontbiztosítók használhatnak olyan eszközöket, amelyek – az inflációtól való függéstől eltekintve – rögzített pénzáramlással rendelkeznek, feltéve, hogy ezen eszközök a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának inflációkövető pénzáramlásait helyettesítik.

Amennyiben kibocsátóknak vagy harmadik feleknek joguk van olyan módon megváltoztatni az eszköz pénzáramlását, hogy a befektető elégséges kompenzációt kapjon, ami lehetővé teszi a számára, hogy ugyanolyan vagy jobb hitelminőségű eszközbe történő befektetés révén ugyanazt a pénzáramlást érje el, a pénzáramlás módosításához való jog – az első albekezdés h) pontja értelmében – nem zárja ki az eszköz kijelölt portfólióban való használatának lehetőségét.

(2)   A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójára illeszkedési korrekciót alkalmazó biztosítók vagy viszontbiztosítók nem térhetnek vissza az illeszkedési korrekció nélküli rendszer alkalmazására. Amennyiben az illeszkedési korrekciót alkalmazó biztosító vagy viszontbiztosító már nem tudja teljesíteni az (1) bekezdésben foglalt feltételeket, arról a felügyeleti hatóságot haladéktalanul tájékoztatnia kell, és meg kell hoznia a feltételek teljesítésének helyreállítása érdekében szükséges intézkedéseket. Amennyiben a vállalkozás az e feltételeknek való megfelelést a nem megfelelés bekövetkeztétől számított két hónapon belül nem tudja helyreállítani, a továbbiakban az illeszkedési korrekciót egyetlen biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségére sem alkalmazhatja, és annak alkalmazását csak 24 hónap elteltével kezdheti meg újra.

(3)   Az illeszkedési korrekció nem alkalmazandó az olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan, amelyeknél a legjobb becslés számításánál alkalmazandó vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe e kötelezettségek esetében a 77d. cikk szerinti volatilitási korrekciót vagy a 308c. cikk szerinti, a kockázatmentes hozamgörbére vonatkozó átmeneti intézkedéseket is magában foglalja.

77c. cikk

Az illeszkedési korrekció kiszámítása

(1)   A 77b. cikkben említett illeszkedési korrekció kiszámítása valamennyi pénznem esetében a következő alapelvekkel összhangban történik:

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az alapvető kamatkülönbözet:

Az első albekezdés a) pontja i. alpontjában említett nemteljesítési valószínűségnek azon a hosszú távú nemteljesítési statisztikán kell alapulnia, amely az adott eszközre időtartama, hitelminősítése és eszközosztálya tekintetében releváns.

Amennyiben a második albekezdésben említett nemteljesítési statisztika alapján nem számolható ki megbízható kamatkülönbözet, a kamatkülönbözet a b) és c) pontokban említett kockázatmentes kamatláb fölötti kamatkülönbözet hosszú távon vett átlagának részösszegével egyenlő.

77d. cikk

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbénél alkalmazott volatilitási korrekció

(1)   A tagállamok a felügyeleti hatóságok előzetes jóváhagyásához köthetik azt, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók alkalmazhatnak-e volatilitási korrekciót a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításához használt vonatkozó kockázatmentes hozamgörbénél.

(2)   A releváns kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási korrekciót valamennyi pénznem esetében a vonatkozó pénznem referenciaportfóliójában szereplő eszközökkel elérhető kamat és az e pénznemre vonatkozó alapvető kockázatmentes hozamgörbében szereplő kamatok közötti kamatkülönbözet alapján kell kiszámítani.

Egy adott pénznem referenciaportfóliója az adott pénznemben denominált olyan eszközökre nézve reprezentatív, amelyekbe biztosítók és viszontbiztosítók fektettek be az adott pénznemben denominált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslések fedezése céljából.

(3)   A kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási korrekció összege a kockázathoz igazított árfolyam-különbözet 65 %-ának felel meg.

A kockázathoz igazított árfolyam-különbözetet a (2) bekezdésben említett kamatkülönbözet és e kamatkülönbözet azon része közötti különbségként kell kiszámolni, amely a várható veszteségek, az eszközökkel kapcsolatos váratlan hitelkockázat vagy egyéb kockázat reális értékelésének tudható be.

A volatilitási korrekció csak azokra a releváns kockázatmentes hozamgörbékre alkalmazandó, amelyeket nem a 77a. cikk szerinti extrapoláció révén határoztak meg. A releváns kockázatmentes hozamgörbe extrapolációja e kiigazított kockázatmentes hozamgörbéken alapszik.

(4)   Valamennyi vonatkozó ország esetében a (3) bekezdésben említett, kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási korrekciót az adott ország pénznemére vonatkozóan – a 65 %-os tényező alkalmazása előtt – növelni kell az országra vonatkozó, kockázathoz igazított kamatkülönbözet és a kockázathoz igazított árfolyam-különbözet kétszerese közötti különbséggel, amennyiben ez a különbség pozitív, és az országra vonatkozó, kockázathoz igazított kamatkülönbözet 100 bázispontnál nagyobb. A megemelt volatilitási korrekciót kell alkalmazni az adott ország biztosítási piacán értékesített termékek biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeire vonatkozó legjobb becslések kiszámításánál. Az országra vonatkozó, kockázathoz igazított kamatkülönbözetet ugyanúgy kell kiszámítani, mint az adott ország kockázathoz igazított árfolyam-különbözetét, azonban azon a referenciaportfólión kell alapulnia, amely az olyan eszközöket reprezentálja, amelyekbe biztosítók és viszontbiztosítók fektettek be az adott ország biztosítási piacán értékesített és az adott ország pénznemében jegyzett biztosítási és viszontbiztosítási termékek kötelezettségeire vonatkozó legjobb becslések fedezésére.

(5)   A volatilitási korrekció nem alkalmazandó az olyan biztosítási kötelezettségekre vonatkozóan, amelyeknél a legjobb becslés számításánál alkalmazandó releváns kockázatmentes hozamgörbe e kötelezettségek esetében a 77b. cikk szerinti illeszkedési korrekciót foglal magában.

(6)   A 101. cikktől eltérve a szavatolótőke-szükséglet nem fedezi az alapvető szavatoló tőkének a volatilitási korrekció módosulásaiból eredő veszteségéből fakadó kockázatot.

77e. cikk

Az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által készített technikai információk

(1)   Az EIOPA valamennyi releváns pénznemre vonatkozóan, legalább negyedévenként a következő technikai információkat határozza meg és teszi közzé:

(2)   A technikai rendelkezések és az alapvető szavatoló tőke kiszámítására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek valamennyi releváns pénznemre vonatkozóan meghatározzák az (1) bekezdésben említettek technikai információkat. Ezek a végrehajtási aktusok az említett információkat használják fel.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 301. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe rendelkezésre állásával kapcsolatos kellően indokolt és rendkívül sürgős esetekben a Bizottság a 301. cikk (3) bekezdése szerinti eljárással összhangban azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett technikai információt a (2) bekezdés szerint elfogadja a Bizottság, a biztosítók és viszontbiztosítók ezen információt használják fel a 77. cikk szerinti legjobb becslés, a 77c. cikk szerinti illeszkedési korrekció és a 77d. cikk szerinti volatilitási korrekció kiszámításához.

Azon pénznemek és nemzeti piacok esetében, amelyeknél az (1) bekezdés c) pontjában említett kiigazítást nem határozza meg a (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus, a releváns kockázatmentes hozamgörbére nem alkalmazandó volatilitási korrekció a legjobb becslés kiszámításához.

77f. cikk

A hosszú távú garanciákra és a részvénypiaci kockázatokra vonatkozó intézkedések felülvizsgálata

(1)   Az EIOPA 2021. január 1-ig évi rendszerességgel jelentést készít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak a 77a–77e. és a 106. cikk, a 138. cikk (4) bekezdése, a 304., 308c. és 308d. cikk – és az ezek alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok – alkalmazásának hatásáról.

A felügyeleti hatóságok ezen időtartam alatt évente a következő információkat bocsátják az EIOPA rendelkezésére:

(2)   Az EIOPA adott esetben az ERKT-val történt és a nyilvános konzultációt követően véleményt nyújt be a Bizottságnak a 77a–77e. és a 106. cikk, a 138. cikk (4) bekezdése, a 304., 308c. és 308d. cikk – és az ezek alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok – alkalmazásának értékeléséről. Ezt az értékelést a biztosítási termékek hosszú távú garanciáinak elérhetősége, a biztosítók és viszontbiztosítók mint hosszú távú befektetők magatartása és általánosságban a pénzügyi stabilitás alapján kell elvégezni.

(3)   Az EIOPA által benyújtott, a (2) bekezdésben említett vélemény alapján a Bizottság 2021. január 1-jéig vagy adott esetben korábban jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés különösen az alábbiakra gyakorolt hatásokra összpontosít:

A jelentésnek emellett figyelembe kell vennie a 77a–77e. és a 106. cikk, a 138. cikk (4) bekezdése, valamint a 304., 308c. és 308d. cikk – és az ezek alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok – alkalmazásával kapcsolatos felügyeleti tapasztalatokat is.

(4)   A bizottsági jelentést szükség esetén jogalkotási javaslatok kísérik.”;

24.

A 86. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„86. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok

(1)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

(2)   A biztosítástechnikai tartalékok módszereivel és kiszámításával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak pontos meghatározására:

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3)   A 77b. cikk következetes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a 77b. cikk (1) bekezdésében említett illeszkedési korrekció alkalmazásának jóváhagyása során követendő eljárásokra vonatkozóan.

Az EIOPA 2014. október 31-ig benyújtja a Bizottsághoz e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”;

25.

A 92. cikk a következőképpen módosul:

26.

A 97. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„97. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és szabályozástechnikai standardok

(1)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 94. cikkben meghatározott kritériumoknak megfelelőnek tekintett szavatolótőke-elemeknek, köztük a 96. cikkben szereplő elemeknek a felsorolására, amely felsorolás minden egyes szavatolótőke-elem tekintetében tartalmazza az adott elem besorolását eldöntő jellemzők pontos leírását.

(2)   A szavatoló tőke besorolásával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azoknak a módszereknek a meghatározására, amelyeket a felügyeleti hatóságoknak kell alkalmazniuk az (1) bekezdésben említett felsorolásban nem szereplő szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának jóváhagyásakor.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

A Bizottság az (1) bekezdésben említett felsorolást a piaci fejlemények fényében rendszeresen felülvizsgálja, és szükség esetén frissíti.”

27.

A 99. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„99. cikk

A szavatoló tőke figyelembevételére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

28.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„109a. cikk

Összehangolt biztosítástechnikai adatok a standard formulához

(1)   A szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számítása céljából az EFH-k a vegyes bizottságon keresztül végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoznak ki a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek objektív hitelminősítési kategóriákba sorolására vonatkozóan, a 111. cikk (1) bekezdésének n) pontjával összhangban meghatározott kategóriákat alkalmazva.

Az EFH vegyes bizottsága az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság hatáskört kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2)   E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében és a 105. cikk (5) bekezdésében említett piaci kockázati modul kiszámításának, a 105. cikk (6) bekezdésében említett partner általi nemteljesítési kockázati modul kiszámításának megkönnyítése, a 101. cikk (5) bekezdésében említett kockázatmérséklési technikák értékelése és a technikai tartalékok kiszámítása céljából az EIOPA kidolgozza a végrehajtás-technikai standardok tervezetét a következők tekintetében:

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3)   Az EIOPA negyedévenként közzéteszi a technikai információkat, köztük a 106. cikkben említett szimmetrikus korrekcióra vonatkozó információkat.

(4)   E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása és a 105. cikk (4) bekezdésében említett egészségbiztosítási kockázati modul kiszámításának megkönnyítése céljából az EIOPA – figyelembe véve az érintett tagállamok felügyeleti hatóságai által közölt számításokat – végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a tagállamok egyedi nemzeti jogszabályaihoz kapcsolódó standard eltéréseket, amelyek lehetővé teszik az egészségbiztosítási kockázattal összefüggő igények kifizetéseinek megosztását a biztosítók és viszontbiztosítók között, és amelyek teljesítik az (5) bekezdésben említett kritériumokat, illetve bármely más, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott kritériumot.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)   A (4) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardok csak azon tagállamok nemzeti jogszabályi intézkedéseire alkalmazandók, amelyek lehetővé teszik az egészségbiztosítási kockázattal összefüggő igények kifizetéseinek megosztását a biztosítók és viszontbiztosítók között, és amelyek teljesítik a következő kritériumokat:

A 301. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a nemzeti jogszabályi rendelkezésekre vonatkozó további kritériumokat, illetve az e cikk (4) bekezdésében említett standard eltérések számítására vonatkozó módszertant és követelményeket.”

29.

A 111. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„111. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a 103–109. cikkre vonatkozó szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok

(1)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

(2)   E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés k) pontjában említett vállalatspecifikus paraméterek alkalmazásához szükséges felügyeleti jóváhagyás tekintetében alkalmazandó eljárásokról.

Az EIOPA 2014. október 31-ig benyújtja a Bizottsághoz e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3)   2020. december 31-ig a Bizottság értékelést készít a szavatolótőke-szükséglet standard formulájának kiszámításához használt módszerek, feltevések és standard paraméterek helyességére vonatkozóan. Az értékelésnek különösen figyelembe kell vennie bármely eszközosztály és pénzügyi eszköz teljesítményét, az ezen eszközökbe és pénzügyi eszközökbe befektetők magatartását, valamint a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos nemzetközi szabványosítás fejleményeit. Bizonyos eszközkategóriák felülvizsgálatát előnyben kell részesíteni. A Bizottság jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, adott esetben az ezen irányelv felülvizsgálatára vagy ezen irányelv szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vagy végrehajtási jogi aktusokra irányuló javaslatokkal együtt.

(4)   A szavatolótőke-szükséglettel kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amely a részmodulban nem megfelelően fedezett kockázatok esetében meghatározza a mennyiségi korlátokat és az eszköz-alkalmassági kritériumokat.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

E szabályozástechnikai standardok a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközökre alkalmazandók, kivéve az olyan életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban tartott eszközöket, amely szerződések esetén a befektetési kockázatot a szerződők viselik. A Bizottság felülvizsgálja ezeket a standard formula továbbfejlesztése és a pénzügyi piacokon bekövetkező fejlemények tükrében.”

30.

A 114. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„114. cikk

A szavatolótőke-szükséglet belső modelljeit érintő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtás-technikai standardok

(1)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

(2)   E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak tekintetében alkalmazandó eljárásokról:

Az EIOPA 2014. október 31-ig benyújtja a Bizottsághoz e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”

31.

A 127. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„127. cikk

A 120–126. cikkekre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 120–126. cikk tekintetében a biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profiljának és üzletvezetésének jobb értékelése céljából, a belső modelleknek az Unió egészére kiterjedő alkalmazására vonatkozóan.”

32.

A 129. cikk a következőképpen módosul:

33.

A 130. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„130. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 128. és 129. cikkben említett minimális tőkeszükséglet számításának meghatározására.”

34.

A 131. cikk első bekezdésében a „2012. október 31.” és a „2013. október 31.” dátum helyébe a „2015. december 31.” és a „2016. december 31.” dátum lép.

35.

A 135. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„135. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a minőségi követelményekre vonatkozó szabályozástechnikai standardok

(1)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekkel pontosítja az alábbi területekre vonatkozó minőségi követelményeket:

(2)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

(3)   A (2) bekezdés c) pontjával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az említett pontban foglalt pótlólagos szavatolótőke-teher kiszámítása módszertanának meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

36.

A 138. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A jelentős piaci vagy az érintett biztosítási ágazatban szerzett részesedéssel rendelkező biztosítókat és viszontbiztosítókat érintő – az EIOPA által megállapított – kivételesen kedvezőtlen helyzetekben adott esetben az ERKT-val történt konzultációt követően a felügyeleti hatóság az érintett vállalkozások esetében az összes vonatkozó szempont – többek között a biztosítástechnikai tartalékok átlagos hátralevő tartamának – figyelembevételével legfeljebb hét évvel meghosszabbíthatja a (3) bekezdés második albekezdésében rögzített időszakot.

Az EIOPA-nak az 1094/2010/EU rendelet 18. cikke alapján fennálló hatásköreinek sérelme nélkül, e bekezdés alkalmazásában, az EIOPA az érintett felügyeleti hatóság kérésére megállapítja a kivételesen kedvezőtlen helyzetet. Az illetékes felügyeleti hatóság kérelmet nyújthat be, ha a jelentős piaci vagy az érintett biztosítási ágazatban szerzett részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók előreláthatóan nem tudják majd teljesíteni a (3) bekezdésben meghatározott követelmények egyikét. Kivételesen kedvezőtlen helyzetekben, amikor jelentős piaci vagy az érintett biztosítási ágazatban szerzett részesedéssel rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetét súlyosan vagy kedvezőtlenül befolyásolja a következő feltételek valamelyike:

Az EIOPA az érintett felügyeleti hatóságokkal együttműködve rendszeresen felülvizsgálja, hogy a második albekezdésben említett feltételek még mindig fennállnak-e. Amennyiben a kivételesen kedvezőtlen helyzet megszűnik, az EIOPA a felügyeleti hatóságokkal együttműködve erre vonatkozó bejelentést tesz.

Az érintett biztosító vagy viszontbiztosító háromhavonta eredményjelentést nyújt be a felügyeleti hatóságnak, amelyben közli a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke szintjének visszaállítása vagy a kockázati profil csökkentése révén a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés érdekében tett intézkedéseket és az elért eredményeket.

Az első albekezdésben említett hosszabbítást vissza kell vonni abban az esetben, ha az eredményjelentés tanúsága szerint a nem teljesítés megállapítása és a jelentés benyújtása között nem történt lényeges előrelépés a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke visszaállítása vagy a kockázati profil csökkentése révén.”

37.

A 143. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„143. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a 138. cikk (4) bekezdésére vonatkozó szabályozástechnikai standardok

(1)   A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek kiegészítik a különösen kedvezőtlen helyzetek típusait és pontosítják az EIOPA által a különösen kedvezőtlen helyzet fennállásának megállapításakor, illetve a felügyeleti hatóságok által a 138. cikk (4) bekezdése szerinti helyreállítási időszak meghosszabbításának megállapításánál figyelembe veendő tényezőket és feltételeket.

(2)   A 138. cikk (2) bekezdésével és a 139. cikk (2) bekezdésével, valamint a 141. cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre tekintettel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy – kellő figyelmet fordítva a prociklikus hatások elkerülésére – pontosan meghatározza a 138. cikk (2) bekezdésében említett helyreállítási tervet, valamint a 139. cikk (2) bekezdésében és a 141. cikkben említett pénzügyi tervet.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”

38.

A 149. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„149. cikk

A kockázatok vagy kötelezettségek jellegének megváltozása

Minden, a 147. cikkben említett információ tekintetében a biztosító által tervezett változásra a 147. és 148. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.”

39.

A 155. cikk a következőképpen módosul:

40.

A 158. cikk (2) bekezdése az első albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„Emellett a székhely szerinti vagy a fogadó tagállam felügyeleti hatósága az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”

41.

A 159. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„159. cikk

A határokon átnyúló tevékenységekre vonatkozó statisztikai tájékoztatás

Minden biztosítónak tájékoztatnia kell a székhelye szerinti tagállam illetékes felügyeleti hatóságát külön a letelepedés joga alapján és külön a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végrehajtott ügyletekkel kapcsolatban, a biztosítási díjak, a kárigények és jutalékok összegéről a viszontbiztosítás levonása nélkül tagállamonként az alábbiak szerint:

Az I. melléklet A. részében felsorolt 10. ágazat tekintetében – a fuvarozók felelősségét nem érintve – az érintett vállalkozás a biztosítóval szembeni kárigények gyakoriságáról és átlagos költségéről is tájékoztatja az említett felügyeleti hatóságot.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága ésszerű időn belül összesített formában benyújtja az első és második albekezdésben említett információkat valamennyi érintett tagállam felügyeleti hatóságaihoz, ha azok ezt kérik.”

42.

A 172. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„172. cikk

Egyenértékűség a viszontbiztosítók tekintetében

(1)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák azokat a kritériumokat, amelyek alapján értékelhető, hogy egy harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, egyenértékű-e az I. címben meghatározottal.

(2)   Ha valamely harmadik ország teljesíti az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumokat, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EIOPA támogatásával a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja, hogy az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, egyenértékű az e rendelet I. címében meghatározottal.

E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat rendszeresen felül kell vizsgálni az I. címben meghatározott felügyeleti rendszer és a harmadik országbeli felügyeleti rendszer jelentős változásainak figyelembevétele céljából.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és naprakészen tartja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

(3)   Ha a (2) bekezdéssel összhangban egy harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszerét az ezen irányelvben meghatározottal egyenértékűnek tekintik, az ilyen harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerződéseket ugyanúgy kell kezelni, mint az ezen irányelvvel összhangban engedélyezett vállalkozással kötött viszontbiztosítási szerződéseket.

(4)   A (2) bekezdéstől eltérve és abban az esetben is, ha az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok nem teljesülnek, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EIOPA támogatásával a Bizottság meghatározott időre felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja, hogy az adott harmadik ország szolvenciarendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, ideiglenesen egyenértékűnek minősül az ezen irányelv I. címében meghatározottal, amennyiben a harmadik ország teljesíti legalább az alábbi kritériumokat:

Az ideiglenes egyenértékűségről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a 177. cikk (2) bekezdésével összhangban figyelembe veszik a Bizottság jelentéseit. E határozatokat az elért eredményekről szóló, az érintett harmadik ország által készített és évente a Bizottsághoz benyújtott és általa értékelt jelentések alapján rendszeresen felül kell vizsgálni. Az EIOPA segítséget nyújt a Bizottságnak az elért eredményekről szóló jelentések értékeléséhez.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és naprakészen tartja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek tovább részletezik az első albekezdésben meghatározott feltételeket.

(5)   A (4) bekezdés első albekezdésében említett meghatározott időszak 2020. december 31-ig tart, vagy – amennyiben az korábbi – addig az időpontig terjed, amikor a (2) bekezdéssel összhangban a szóban forgó harmadik ország felügyeleti rendszerét az I. címben meghatározottal egyenértékűnek ítélték.

Ez az időszak legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, amennyiben ez ahhoz szükséges, hogy az EIOPA és a Bizottság a (2) bekezdés alkalmazásában elvégezze az egyenértékűség értékelését.

(6)   A (3) bekezdésben foglalttal azonos elbánásban részesülnek az olyan vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerződések, amelyek központi irodája olyan harmadik országban található, amelynek felügyeleti rendszerét a (4) bekezdéssel összhangban ideiglenesen egyenértékűnek minősítették. A 173. cikk azokra a viszontbiztosítókra is alkalmazandó, amelyek központi irodája olyan harmadik országban található, amelynek felügyeleti rendszerét a (4) bekezdés szerint ideiglenesen egyenértékűnek minősítették.”

43.

A 176. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„176. cikk

A tagállamok által a Bizottságnak és az EIOPA-nak nyújtott tájékoztatás

A tagállamok felügyeleti hatóságai tájékoztatják a Bizottságot, az EIOPA-t és más tagállamok felügyeleti hatóságait minden olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalat engedélyezéséről, amelynek egy vagy több anyavállalatát harmadik ország joga szabályozza.

Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell az érintett csoport szerkezetének megjelölését is.

Amennyiben egy harmadik ország joga által szabályozott vállalat tulajdonrészt szerez egy az Unióban engedélyezett biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, amely által ez a biztosító vagy viszontbiztosító a harmadik országbeli vállalat leányvállalatává válik, a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai tájékoztatják a Bizottságot, az EIOPA-t és a többi tagállam felügyeleti hatóságait.”

44.

A 177. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és az EIOPA-t azokról az általános problémákról, amelyeket a náluk működő biztosítók vagy viszontbiztosítók tapasztaltak harmadik országba történő letelepedésük és működésük, vagy tevékenységük harmadik országban történő folytatása során.”

45.

A 210. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek pontosítják az e cikk (1) bekezdésében említett rendelkezéseket, tekintettel a pénzügyi viszontbiztosítási tevékenységek monitoringjára, kezelésére és az azokból eredő kockázatok ellenőrzésére.”

46.

A 211. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a felügyeleti jóváhagyás kritériumainak meghatározása érdekében:

(2a)   A 211. cikk(1) és (2) bekezdése egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a különleges célú gazdasági egységekre irányuló felügyeleti jóváhagyási eljárásra, valamint az (2) bekezdés f) pontja értelmében használandó formanyomtatványokra és mintadokumentumokra vonatkozóan.

Az EIOPA 2014. október 31-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(2b)   A 211. cikk (1) és (2) bekezdése egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés és információcsere során alkalmazandó eljárásokról azokban az esetekben, amikor a kockázatot a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól átvállaló különleges célú gazdasági egység olyan tagállamban található, amely nem egyezik a biztosító vagy viszontbiztosító számára engedélyt adó tagállammal.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3)   A 2015. december 31. előtt engedélyezett különleges célú gazdasági egységek a különleges célú gazdasági egységet engedélyező tagállam jogának hatálya alá tartoznak. Minden olyan új tevékenység azonban, amelyet egy ilyen különleges célú gazdasági egység az említett időpontot követően kezdett meg, az (1), (2) és (2a) bekezdés hatálya alá tartozik.”

47.

A 212. cikk (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

48.

A 216. cikk a következőképpen módosul:

49.

A 217. cikk a következőképpen módosul:

50.

A 227. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„227. cikk

A harmadik országokbeli kapcsolt biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó egyenértékűség

(1)   Egy olyan biztosító vagy viszontbiztosító csoportszintű szavatolótőke-megfelelésének a 233. cikkel összhangban történő számításakor, amely részesedéssel rendelkezik egy harmadik országbeli biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, a harmadik országbeli biztosítót vagy viszontbiztosítót – kizárólag a számítás céljából – kapcsolt biztosítóként vagy viszontbiztosítóként kell kezelni.

Ha azonban a harmadik országban, ahol a központi irodája található, a vállalkozás engedélyköteles és az I. cím VI. fejezetében meghatározottal legalább egyenértékű szolvenciarendszer vonatkozik rá, a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a számítás során e vállalkozás tekintetében figyelembe vegyék az érintett harmadik ország által előírt szavatolótőke-szükségletet és az annak teljesítéséhez figyelembe vehető szavatoló tőkét.

(2)   Amennyiben nem fogadnak el felhatalmazáson alapuló jogi aktus az e cikk (4) vagy az (5) bekezdésével összhangban, annak ellenőrzését, hogy a harmadik országbeli rendszer legalább egyenértékű-e, a csoportfelügyeleti hatóság végzi, a részesedéssel rendelkező vállalkozás kérésére vagy saját kezdeményezésére. Az EIOPA az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdésével összhangban segítséget nyújt a csoportfelügyeleti hatóságnak.

A csoportfelügyeleti hatóság az EIOPA támogatásával konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal mielőtt határozna az egyenértékűségről. Ezt a határozatot a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok szerint kell meghozni. A csoportfelügyeleti hatóság harmadik országokkal szemben nem hozhat olyan határozatot, amely ellentmond az adott harmadik országgal kapcsolatban hozott korábbi határozatoknak, kivéve, ha figyelembe kell venni az I. cím VI. fejezetében meghatározott felügyeleti rendszerben és a harmadik országbeli felügyeleti rendszerben bekövetkezett jelentős változásokat.

Amennyiben a felügyeleti hatóságok nem értenek egyet a második albekezdéssel összhangban hozott határozattal, az ügyet a csoportfelügyeleti hatóság határozatáról szóló értesítést követő három hónapon belül az EIOPA-hoz utalhatják, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

(3)   A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el azon kritériumok pontosítására, amelyek révén felmérhető, hogy a harmadik ország szolvenciarendszere egyenértékű-e az I. cím VI. fejezetében meghatározottal.

(4)   Ha valamely harmadik ország teljesíti a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumokat, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EIOPA támogatásával a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja, hogy a harmadik ország felügyeleti rendszere legalább az I. cím VI. fejezetében meghatározottal egyenértékű.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat rendszeresen felül kell vizsgálni az I. cím VI. fejezetében meghatározott felügyeleti rendszer és a harmadik országbeli felügyeleti rendszer jelentős változásainak figyelembevétele céljából.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és naprakészen tartja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

(5)   A (4) bekezdéstől eltérve és abban az esetben is, ha az (3) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok nem teljesülnek, a (6) bekezdésben említett időszakban és a 301a. cikknek megfelelően, továbbá az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EIOPA támogatásával a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben megállapítja, hogy az adott harmadik ország szolvenciarendszere, amelyet az abban a harmadik országban székhellyel rendelkező vállalkozásokra alkalmaznak, ideiglenesen egyenértékűnek minősül az I. cím VI. fejezetében meghatározottal, amennyiben:

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és naprakésszé teszi az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

(6)   Az (5) bekezdésben említett átmeneti egyenértékűségre vonatkozó kezdeti időszak időtartama 10 év, hacsak ezen időszak lejárata előtt

Az ideiglenes egyenértékűségre 10 éves megújítási időszakok vonatkoznak az (5) bekezdésben foglalt feltételek teljesítése esetén. A Bizottság az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 301a. cikknek megfelelően és az EIOPA-nak az 1094/2010/EU rendelet 33. cikke (2) bekezdése értelmében nyújtott segítségével fogadja el.

Az ideiglenes egyenértékűséget megállapító felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 177. cikk (2) bekezdésével összhangban figyelembe veszik a Bizottság jelentéseit. E határozatokat a Bizottság rendszeresen felülvizsgálja. Az EIOPA segítséget nyújt a Bizottságnak e határozatok értékeléséhez. A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet a folyamatban lévő felülvizsgálatokról és következtetéseiről jelentést készít a Parlament számára.

(7)   Amennyiben az (5) bekezdéssel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadtak el, amely megállapítja, hogy valamely harmadik ország felügyeleti rendszere ideiglenesen egyenértékű, azt a harmadik országot az (1) bekezdés második albekezdése alkalmazásában egyenértékűnek kell tekinteni.”;

51.

A 231. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„231. cikk

Csoportszintű belső modell

(1)   Abban az esetben, ha egy biztosító vagy viszontbiztosító és kapcsolt vállalkozásai, vagy egy biztosítói holdingtársaság kapcsolt vállalkozásai együttesen engedélykérelmet nyújtanak be a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet, valamint a csoportban lévő biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének belső modell alapján való számítására, az érintett felügyeleti hatóságok együttműködnek annak eldöntésére, hogy megadják-e az engedélyt, valamint annak megállapítására, hogy az engedélyt adott esetben milyen feltételekhez kötik.

Az első albekezdésben említett kérelmet a csoportfelügyeleti hatósághoz be kell nyújtani.

A csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul benyújtja a felügyeleti kollégium többi tagjának a teljes kérelmet.

(2)   Az érintett felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a kérelemről közös határozatot hozzanak attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a csoportfelügyeleti hatóság a teljes kérelmet kézhez vette.

(3)   Ha a (2) bekezdésben említett hat hónapos időszak során valamelyik érintett felügyeleti hatóság az ügyet az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalja, akkor a csoportfelügyeleti hatóság elhalasztja döntését és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd az EIOPA határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát. Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat.

Az EIOPA egy hónapon belül hozza meg határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy a közös döntés meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EIOPA elé.

Amennyiben a testület az 1094/2010/EU rendelet 41. cikkének (2) és (3) bekezdésével, illetve 44. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban a javasolt határozatot elutasítja, a csoportfelügyeleti hatóság hozza meg a végső döntést. Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat. A hat hónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

(4)   Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a (2) bekezdésben említett közös döntéshozatali eljárás egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében, az (1) bekezdésben említett engedélyekre irányuló kérvények tekintetében, a közös döntéshozatal elősegítésére.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)   Ha az érintett felügyeleti hatóságok megállapodtak a (2) bekezdésben említett közös határozatban, a csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező rendelkezésére bocsátja a teljes körű indokolással ellátott dokumentációt.

(6)   Ha a teljes kérelem kézhezvételétől számított hat hónapon belül nem fogadnak el közös határozatot, a csoportfelügyeleti hatóság saját maga határoz a kérelemről.

A csoportfelügyeleti hatóság megfelelően figyelembe vesz minden olyan álláspontot vagy fenntartást, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság a hat hónapos időtartam során kinyilvánított.

A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a teljes körű indokolással ellátott határozatát tartalmazó dokumentumot.

Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat.

(7)   Ha bármelyik érintett felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a felügyelete alá tartozó valamely biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a csoportszinten jóváhagyott belső modell alapjául szolgáló feltevésektől, és amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelően a felügyeleti hatóság kétségeit, a felügyeleti hatóság a 37. cikkel összhangban többlettőke-követelményt írhat elő a biztosító vagy viszontbiztosító ilyen belső modell alkalmazásából eredő szavatolótőke-szükségletéhez.

Kivételes körülmények közt, ha a többlettőke-követelmény nem lenne megfelelő, a felügyeleti hatóság előírhatja az érintett vállalkozás számára, hogy az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 2. alszakaszában említett standard formula alapján kell kiszámítania a szavatolótőke-szükségletét. A 37. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt esetekkel összhangban a felügyeleti hatóság többlettőke-követelményt írhat elő az említett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a standard formula alkalmazásából eredő szavatolótőke-szükségletéhez.

A felügyeleti hatóság az első és második albekezdésben említett határozatokat megindokolja mind a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, mind a felügyeleti kollégium többi tagjának.

Az EIOPA e bekezdés egységes és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében iránymutatásokat adhat ki.”

52.

A (232) bekezdés első bekezdése bevezető részének helyébe a következő szöveg lép:

„Annak meghatározása során, hogy a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet megfelelően tükrözi-e a csoport kockázati profilját, a csoportfelügyeleti hatóság különös figyelmet fordít minden olyan esetre, ahol a 37. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett körülmények csoportszinten felmerülhetnek, különösen ahol:”;

53.

A 232. cikk harmadik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A 37. cikk (1)–(5) bekezdése, valamint a 37. cikk (6), (7) és (8) bekezdésével összhangban hozott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtás-technikai standardok értelemszerűen alkalmazandók.”

54.

A 233. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A 37. cikk (1)–(5) bekezdése, valamint a 37. cikk (6), (7) és (8) bekezdésével összhangban hozott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtás-technikai standardok értelemszerűen alkalmazandók.”

55.

A 234. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„234. cikk

A 220–229. és a 230–233. cikkre vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el 301a. cikknek megfelelően, amelyek részletezik a 220–229. cikkben meghatározott technikai alapelveket és módszereket, valamint a 230–233. cikk alkalmazását, tükrözve a sajátos jogi struktúrák gazdasági természetét.”

56.

A 237. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„237. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: határozat a kérelemről

(1)   A 238. és 239. cikkben meghatározott szabályok alkalmazása iránti engedélykérelmek esetében az érintett felügyeleti hatóságok a felügyeleti kollégium keretében teljes körűen együttműködnek egyrészt annak eldöntésére, hogy megadják-e a kért engedélyt, másrészt hogy adott esetben meghatározzák a többi feltételt, amelyhez az engedélyt kötik.

Az első albekezdésben említett kérelmet csak a leányvállalatot korábban engedélyező felügyeleti hatóságnak kell benyújtani. A felügyeleti hatóság haladéktalanul benyújtja a felügyeleti kollégium tagjainak a teljes kérelmet.

(2)   Az érintett felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a kérelemről közös határozatot hozzanak attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor a felügyeleti kollégium valamennyi felügyeleti hatósága a teljes kérelmet kézhez kapta.

(3)   Ha a (2) bekezdésben említett három hónapos időszak alatt valamelyik érintett felügyeleti hatóság az ügyet az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalja, akkor a csoportfelügyeleti hatóság elhalasztja döntését és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd az EIOPA határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát. Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot és teljesítik az abban foglaltakat.

Az EIOPA egy hónapon belül hozza meg határozatát. A három hónapos időtartam vége után vagy az együttes határozat meghozatala után az ügy már nem utalható az EIOPA elé.

Amennyiben a testület az 1094/2010/EU rendelet 41. cikkének (2) és (3) bekezdésével, illetve 44. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban a javasolt határozatot elutasítja, a csoportfelügyeleti hatóság hozza meg a végső döntést. Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot és teljesítik az abban foglaltakat. A három hónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

(4)   Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a (2) bekezdésben említett közös döntéshozatali eljárás egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében, az (1) bekezdésben említett engedélyekre irányuló kérvények tekintetében, a közös döntéshozatal elősegítésére.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)   Ha az érintett felügyeleti hatóságok megállapodtak a (2) bekezdésben említett közös határozatban, a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság a kérelmező rendelkezésére bocsátja a teljes körű indokolást tartalmazó határozatot. A közös határozatot irányadónak kell elismerni és az érintett tagállam felügyeleti hatóságainak alkalmazniuk kell azt.

(6)   Ha a (2) bekezdésben meghatározott három hónapos időtartamon belül a felügyeleti hatóságok nem hoznak közös határozatot, a csoportfelügyeleti hatóság saját maga határoz a kérelemről.

Az említett időtartamon belül csoportfelügyeleti hatóság megfelelően figyelembe veszi a következőket:

A határozat tartalmazza teljes körű indoklását és a többi érintett felügyeleti hatóság fenntartásaitól való bármely jelentős eltérés magyarázatát. A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a határozat másolatát. A határozatot irányadónak kell tekinteni és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.”

57.

A 238. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A felügyeleti kollégium minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy megállapodás szülessen a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság javaslatáról, és minden egyéb lehetséges intézkedésről.

A megállapodást irányadónak kell tekinteni, és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell azt.”

58.

A 238. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   Ha a felügyeleti hatóság és a csoportfelügyeleti hatóság nem ért egyet, a felügyeleti hatóság javaslatától számított egy hónapon belül az ügyet bármelyik felügyeleti hatóság az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalhatja és kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el és a beterjesztéstől számított egy hónapon belül meghozza határozatát. Az egy hónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül. Az ebben az albekezdésben említett egy hónapos időszak vége után vagy ha e cikk (4) bekezdésének megfelelően a kollégiumon belül megállapodás jön létre, az ügy már nem utalható az EIOPA elé.

A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság elhalasztja határozatának meghozatalát és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikke alapján esetleg hozott határozatot, majd az EIOPA határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát.

Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat.

A határozatot teljes körű indokolással kell ellátni.

A határozatot mind a leányvállalatnak, mind a felügyeleti kollégiumnak be kell nyújtani.”

59.

A 239. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)   A felügyeleti hatóság vagy a csoportfelügyeleti hatóság az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalhatja az ügyet és kérelmezheti annak segítségét, ha nem ért egyet a következők bármelyikével:

Ilyen esetekben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el és a beterjesztéstől számított egy hónapon belül meghozza határozatát.

Az ügy nem utalható az EIOPA elé, ha

A négy, illetve egy hónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság elhalasztja határozatának meghozatalát és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd e hatósági határozatnak megfelelően hozza meg saját végső határozatát. Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat.

A határozatot teljes körű indokolással kell ellátni.

A határozatot mind a leányvállalatnak, mind a felügyeleti kollégiumnak be kell nyújtani.”

60.

A 241. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„241. cikk

Biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el meghatározva az alábbiakat:

61.

A 242. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság 2017. december 31-ig értékelést készít a III. cím alkalmazásáról, különösen a felügyeleti kollégiumba tartozó felügyeleti hatóságok felügyeleti kollégium keretében folytatott együttműködéséről és a kollégium működéséről, valamint a többlettőke-követelmény megállapításával kapcsolatos felügyeleti gyakorlatról, és jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, adott esetben az irányelv módosítására irányuló javaslatok kíséretében.”

62.

A 242. cikk (2) bekezdésében a „2015. október 31.” dátum helyébe a „2018. december 31.” dátum lép.

63.

A 244. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a jelentős kockázatkoncentráció fogalommeghatározására az e cikk (2) és (3) bekezdésének alkalmazásában.

(5)   A kockázatkoncentráció felügyeletével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA a 301b. cikkre figyelemmel szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy a (3) bekezdés alkalmazásában meghatározza a jelentős kockázatkoncentráció azonosítását és a megfelelő küszöbértékeket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6)   E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdés alkalmazásában ilyen kockázatkoncentráció jelentésével kapcsolatos egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EIOPA 2015. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”

64.

A 245. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a jelentős csoporton belüli ügylet fogalommeghatározására az e cikk (2) és (3) bekezdésének alkalmazásában.

(5)   A csoporton belüli ügyletek felügyeletével kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az EIOPA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozhat ki, hogy a (3) bekezdés alkalmazásában részletezze a jelentős, csoporton belüli ügylet azonosítását.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6)   E cikk egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a (2) bekezdés alkalmazásában ilyen csoporton belüli ügyletek bejelentésével kapcsolatos eljárások, formanyomtatványok és mintadokumentumok meghatározása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”

65.

A 247. cikk (3)–(7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Különleges esetekben az érintett felügyeleti hatóságok bármelyik egyéb felügyeleti hatóság kérésére dönthetnek úgy, hogy eltérnek a (2) bekezdésben meghatározott kritériumoktól, ha azok alkalmazása a csoport szerkezetét és a biztosítók vagy viszontbiztosítók különböző országokban folytatott tevékenységeinek relatív fontosságát figyelembe véve nem lenne megfelelő, és másik felügyeleti hatóságot jelölhetnek ki csoportfelügyeleti hatóságnak.

E célból bármelyik érintett felügyeleti hatóság kérheti annak megvitatását, hogy a (2) bekezdésben foglalt kritériumok megfelelők-e. Ilyen célú kezdeményezésre legfeljebb évente egyszer kerülhet sor.

A felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a csoportfelügyeleti hatóság kiválasztásáról a tanácskozási kérelemtől számított három hónapon belül közös határozatot hozzanak. A határozat meghozatala előtt az érintett felügyeleti hatóságok véleménynyilvánítási lehetőséget adnak a csoportnak.

A kijelölt csoportfelügyeleti hatóság a csoport elé terjeszti a teljes körű indokolással ellátott közös határozatot.

(4)   Ha a (3) bekezdés harmadik albekezdésében említett három hónapos időszak alatt bármely érintett felügyeleti hatóság az ügyet az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalta, akkor az érintett felügyeleti hatóságok elhalasztják közös döntésüket és megvárják az EIOPA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd az EIOPA határozatának megfelelően hozzák meg saját közös határozatukat. Az érintett felügyeleti hatóságok irányadónak ismerik el az említett közös határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat. A három hónapos időtartam az említett rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti egyeztető időszaknak minősül.

(5)   Az EIOPA a (4) bekezdés szerinti beterjesztéstől számított egy hónapon belül hozza meg határozatát. A három hónapos időtartam vége után vagy a közös határozat meghozatala után az ügy már nem utalható az EIOPA elé. A kijelölt csoportfelügyeleti hatóság a csoport és a felügyeleti kollégium elé terjeszti a teljes körű indokolással ellátott, közös határozatot.

(6)   Ha nem születik közös határozat, a csoportfelügyeleti hatóság feladatát az e cikk (2) bekezdése szerint meghatározott felügyeleti hatóság látja el.

(7)   Az EIOPA évente legalább egyszer tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a (2), (3) és (6) bekezdés alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő bármely komoly nehézségről.

Amennyiben az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazásával kapcsolatban komoly nehézségek merülnek fel, a Bizottság a 301a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a kritériumok további részletezésére.”

66.

A 248. cikk a következőképpen módosul:

67.

A 249. cikk a következőképpen módosul:

68.

A 250. cikk a következőképpen módosul:

„250. cikk

A felügyeleti hatóságok közötti konzultáció

(1)   A 248. cikk sérelme nélkül, az érintett felügyeleti hatóságok valamennyi, a többi felügyeleti hatóság felügyeleti feladatai szempontjából fontos határozat meghozatala előtt konzultálnak egymással a felügyeleti kollégium keretében a következőkkel kapcsolatban:

Az első albekezdés b) és c) pontja alkalmazásában mindig konzultálni kell a csoportfelügyeleti hatósággal.

Ezenkívül ha egy határozat más felügyeleti hatóságtól kapott információn alapul, a meghozatala előtt az érintett felügyeleti hatóságok konzultálnak egymással.

(2)   A 248. cikk sérelme nélkül sürgős esetekben vagy ha a konzultáció veszélyeztetné a határozat hatékonyságát, a felügyeleti hatóság dönthet úgy, hogy nem konzultál a többi felügyeleti hatósággal. Ebben az esetben a felügyeleti hatóság haladéktalanul tájékoztatja a többi érintett felügyeleti hatóságot.”

69.

A 254. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a csoportfelügyelet végzéséért felelős hatóságaik minden, a felügyelet céljából fontos információhoz hozzáférjenek, az érintett vállalkozás jellegétől függetlenül. A 35. cikk (1)–(5) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

A csoportfelügyeleti hatóság csoportszinten könnyíthet az egy évnél gyakoribb rendszeres felügyeleti jelentéstételi kötelezettségen, amennyiben e könnyítés a 35. cikk (6) bekezdésével összhangban valamennyi csoporton belüli biztosítóra vagy viszontbiztosítóra is vonatkozik, figyelembe véve a csoport üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

A csoportfelügyeleti hatóság csoportszinten mentesíthet a tételes jelentések készítése alól, ha a mentesítés már a 35. cikk (7) bekezdésével összhangban valamennyi csoporton belüli biztosítóra vagy viszontbiztosítóra vonatkozik, figyelembe véve a csoport üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, valamint a pénzügyi stabilitásra vonatkozó célt.”

70.

A 255. cikk (2) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Ha egy másik felügyeleti hatóság felé irányuló, e bekezdés szerinti ellenőrzésre vonatkozó kérelmet két héten belül nem teljesítik, vagy ha a felügyeleti hatóság számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a harmadik albekezdés szerinti részvételhez való jogának gyakorlását, a kérelmező hatóság az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

Az 1094/2010/EU rendelet 21. cikkével összhangban az EIOPA részt vehet helyszíni vizsgálatokon, amennyiben azokat két vagy több felügyeleti hatóság közösen hajtja végre.”

71.

A 256. cikk a következőképpen módosul:

72.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„256a. cikk

Csoportszerkezet

A tagállamok előírják a biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára, hogy a csoport szintjén évente tegyék közzé a csoport jogi, valamint irányítási és szervezeti felépítését, ideértve a csoporthoz tartozó valamennyi leányvállalat leírását, valamint a csoporthoz tartozó vállalatokkal és a fontosabb fiókvállalatokkal kapcsolatos tájékoztatást.”

73.

A 258. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Bizottság az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett kikényszerítő intézkedések koordinációjára vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 301a. cikknek megfelelően.”

74.

A 259. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„259. cikk

Az EIOPA általi jelentéstétel

(1)   Az 1094/2010/EU rendelet 50. cikkének megfelelően az EIOPA évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek.

(2)   Az EIOPA így többek között jelentést tesz a felügyeleti tevékenységek valamennyi releváns és fontos tapasztalatáról és a felügyeleti hatóságok közötti, a III. cím szerinti együttműködésről, különösen pedig a következők tekintetében:

(3)   Az EIOPA e cikk (1) bekezdése alkalmazásában adott esetben jelentést tehet a 248. cikk (6) bekezdésében említett felülvizsgálatokból levont főbb tanulságokról is.”

75.

A 260. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„260. cikk

Az Unión kívüli anyavállalatok: az egyenértékűség vizsgálata

(1)   A 213. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett esetben az érintett felügyeleti hatóságok ellenőrzik, hogy azok a biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyek anyavállalatának központi irodája az Unión kívül található, olyan harmadik országbeli felügyeleti hatóság általi felügyelet alá tartoznak-e, amely a 213. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett biztosítók vagy viszontbiztosítók csoportszintű felügyeletét illetően egyenértékű az e címben előírt felügyelettel.

Amennyiben az e cikk (2), (3) vagy (5) bekezdésével összhangban nem fogadnak el felhatalmazáson alapuló jogi aktust az ellenőrzést annak a felügyeleti hatóságnak kell elvégeznie, amely a 247. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazása esetén csoportfelügyeleti hatóság lenne (az »eljáró csoportfelügyeleti hatóság«), az anyavállalat vagy az Unióban engedélyezett bármely biztosító vagy viszontbiztosító kérésére, vagy saját kezdeményezésére. Az EIOPA az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdésével összhangban segítséget nyújt az eljáró csoportfelügyeleti hatóságnak.

Ennek során az eljáró csoportfelügyeleti hatóság az EIOPA támogatásával konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal, mielőtt határozna az egyenértékűségről. Ezt a határozatot a (2) bekezdéssel összhangban elfogadott kritériumok szerint kell meghozni. Az eljáró csoportfelügyeleti hatóság harmadik országokkal szemben nem hozhat olyan határozatot, amely ellentmond az azzal az országgal kapcsolatban hozott korábbi határozatoknak, kivéve, ha az I. címben meghatározott felügyeleti rendszerben és a harmadik országbeli felügyeleti rendszerben bekövetkezett jelentős változásokat kell figyelembe venni.

Amennyiben a felügyeleti hatóságok nem értenek egyet a harmadik albekezdéssel összhangban hozott határozattal, az ügyet az eljáró csoportfelügyeleti hatóság határozatáról szóló értesítést követő három hónapon belül az EIOPA-hoz utalhatják, és az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

(2)   A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően olyan kritériumokat megállapító felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek révén felmérhető, hogy a harmadik ország csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszere egyenértékű-e az e címben meghatározottal.

(3)   Ha valamely harmadik ország teljesíti az e cikk (2) bekezdésével összhangban elfogadott kritériumokat, a Bizottság, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EIOPA támogatásával felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el annak megállapítására, hogy a harmadik ország prudenciális rendszere egyenértékű az e címben meghatározottal.

Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktust rendszeresen felül kell vizsgálni az e címben meghatározott csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszer és a harmadik országbeli csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszer változásainak és a szabályozás minden olyan változásának a figyelembevétele céljából, amely hatással lehet az egyenértékűségről szóló határozatra.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

(4)   A Bizottság által az e cikk (3) vagy (5) bekezdésével összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hiányában a 262. cikk alkalmazandó.

(5)   A (3) bekezdéstől eltérve és abban az esetben is, ha a (2) bekezdésben meghatározott kritériumok nem teljesülnek, a 301a. cikknek megfelelően és az 1094/2010/EU rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint az EIOPA támogatásával a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el annak megállapítására, hogy az adott harmadik ország prudenciális rendszere, amelyet azon vállalkozásokra alkalmaznak, amelyek anyavállalatának központi irodája 2014. január 1-jén az Unión kívül található, ideiglenesen egyenértékűnek minősül az I. címben meghatározottal, amennyiben a harmadik ország teljesíti legalább az alábbi kritériumokat:

Az ideiglenes egyenértékűségről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus a 177. cikk (2) bekezdésével összhangban veszi a Bizottság jelentéseit. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat az elért eredményekről szóló, az érintett harmadik ország által készített és évente a Bizottsághoz benyújtott és általa értékelt jelentések alapján rendszeresen felül kell vizsgálni. Az EIOPA segítséget nyújt a Bizottságnak az elért eredményekről szóló jelentések értékeléséhez.

Az EIOPA a honlapján közzéteszi és aktualizálja az első albekezdésben említett harmadik országok listáját.

A Bizottság a 301a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek tovább részletezik az első albekezdésben meghatározott feltételeket. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatáskört ruházhatnak a felügyeleti hatóságokra a tekintetben, hogy az ideiglenes egyenértékűség időszakában további felügyeleti jelentéstételi követelményeket írjanak elő.

(6)   A (5) bekezdésben említett korlátozott időszak a 2020. december 31-ig vagy – amennyiben az korábbi – addig az időpontig terjed, amikor a (3) bekezdéssel összhangban a szóban forgó harmadik ország prudenciális rendszerét az I. címben meghatározottal egyenértékűnek ítélték.

Ez az időszak legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, amennyiben ez az idő ahhoz szükséges, hogy az EIOPA és a Bizottság a (3) bekezdés alkalmazásában elvégezze az egyenértékűség értékelését.

(7)   Amennyiben az (5) bekezdéssel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadnak el annak megállapításáról, hogy a harmadik ország prudenciális rendszere ideiglenesen egyenértékű, a tagállamok a 261. cikket alkalmazzák, kivéve, ha van olyan tagállami biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek mérlegfőösszege meghaladja az Unión kívül található anyavállalat mérlegfőösszegét. Ebben az esetben a csoportfelügyeleti hatóság feladatát a megbízott csoportfelügyeleti hatóság látja el."

76.

A 262. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

(1)   A 260. cikkben említett egyenértékű felügyelet hiányában, vagy ha ideiglenes egyenértékűség esetén valamely tagállam a 260. cikk (7) bekezdésével összhangban nem alkalmazza a 261. cikket, az érintett tagállamnak a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra az alábbiak valamelyikét kell alkalmaznia:

77.

A 300. cikk első bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az ezen irányelvben euróban megadott összegeket ötévente úgy kell kiigazítani, hogy az euróban megállapított bázisösszeget a Bizottság (Eurostat) által közzétett, az összes tagállamot átfogó harmonizált fogyasztói árindexben 2015. december 31. és a felülvizsgálat dátuma között bekövetkezett százalékos változással emelik meg, és ezt 100 000 EUR többszörösére kerekítik.”

78.

A 301. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„301. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot az 2004/9/EK határozattal (33) létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-Bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)   Az e bekezdésre való hivatkozások esetében a 182/2011/EU rendelet 4. cikke alkalmazandó..

(3)   Az e bekezdésre való hivatkozások esetében a 182/2011/EU rendelet 8. cikke alkalmazandó, annak 4. cikkével összefüggésben.

301a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)   A 17., 31., 35., 37., 50., 56., 75., 86., 92., 97., 99., 109a., 111., 114., 127., 130., 135., 143., 172., 210., 211., 216., 217., 227., 234., 241., 244., 245., 247., 248., 256., 258., 260. és 308b. cikkben említett felhatalmazás a 2014. május 23-át követő négyéves időtartamra vonatkozik.

A Bizottság legkésőbb hat hónappal a négyéves időtartam lejárta előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 17., 31., 35., 37., 50., 56., 75., 86., 92., 97., 99., 109a., 111., 114., 127., 130., 135., 143., 172., 210., 211., 216., 217., 227., 234., 241., 244., 245., 247., 248., 256., 258., 260. és 308b. cikkben említett felhatalmazást.

A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   A 17., 31., 35., 37., 50., 56., 75., 86., 92., 97., 99., 109a., 111., 114., 127., 130., 135., 143., 172., 210., 211., 216., 217., 227., 234., 241., 244., 245., 247., 248., 256., 258., 260. vagy 308b. cikk értelmében felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam három hónappal meghosszabbodik.

301b. cikk

Szabályozástechnikai standardok alkalmazásának kezdetére vonatkozó rendelkezés

(1)   2016. május 24-ig a Bizottság az 50., 58., 75., 86., 92., 97., 111., 135., 143., 244., 245., 248. és 249. cikkekben előírt szabályozástechnikai standardok első elfogadásakor a 301a. cikkben megállapított eljárást követi. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok bármilyen módosítását, illetve az átmeneti időszak lejártát követően bármely új szabályozástechnikai standardot az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadni.

(2)   Az Európai Parlament vagy a Tanács az 1094/2010/EU rendelet 12. cikkével összhangban bármikor visszavonhatja a (1) bekezdésben említett felhatalmazást.

(3)   2016. május 24-ig az EIOPA szabályozástechnikai standardtervezeteket nyújthat be a Bizottsághoz annak érdekében, hogy a 17., 31., 35., 37., 50., 56., 75., 86., 92., 97., 99., 109a., 111., 114., 127., 130., 135., 143., 172., 210., 211., 216., 217., 227., 234., 241., 244., 245., 247., 248., 256., 258., 260. és 308b. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat hozzáigazítsa a pénzügyi piacok technikai fejleményeihez.

E szabályozástechnikai standardtervezeteknek az első albekezdésben szereplő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok technikai szempontjaira kell korlátozódniuk, az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkeinek megfelelően.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

79.

A 304. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A Bizottság legkésőbb 2020. december 31-ig – adott esetben megfelelő javaslatokkal kísért – jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az (1) bekezdésben említett megközelítés alkalmazásáról, valamint a felügyeleti hatóságok által az (1) bekezdésnek megfelelően elfogadott gyakorlatokról. E jelentésnek ki kell térnie különösen e megközelítés alkalmazásának határokon átnyúló hatására annak megakadályozása céljából, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók visszaéljenek a szabályozási arbitrázzsal.”

80.

A VI. cím I. fejezete a következő szakasszal egészül ki:

„3. SZAKASZ

BIZTOSÍTÁS ÉS VISZONTBIZTOSÍTÁS

308a. cikk

Fokozatos bevezetés

(1)   2015. április 1-jétől a tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok hatásköre kiterjedjen arra, hogy az alábbiak jóváhagyásáról határozzon:

(2)   2015. április 1-jétől a tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok hatásköre kiterjedjen a következőkre:

(3)   2015. július 1-jétől a tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok hatásköre kiterjedjen a következőkre:

(4)   A tagállamok arra kötelezik az érintett felügyeleti hatóságokat, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók által jóváhagyásra vagy engedélyezésre benyújtott kérelmeket a (2) és (3) bekezdéssel összhangban vizsgálják meg. A felügyeleti hatóságok által a jóváhagyási vagy engedélyezési kérelmekkel kapcsolatban hozott határozatok 2016. január 1-je előtt nem alkalmazhatók.

308b. cikk

Átmeneti intézkedések

(1)   A 12. cikk sérelme nélkül ezen irányelv I., II. és III. címének hatálya a (2) bekezdésben meghatározott időpontig nem terjed ki azokra a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra, amelyek 2016. január 1-jét követően nem kötnek új biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseket, és a meglévő szerződésállományukat kizárólag a tevékenységük megszüntetése céljából kezelik, amennyiben teljesül a következő feltételek egyike:

(2)   Azokra a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra, amelyek:

(3)   A biztosítók vagy viszontbiztosítók csak akkor tartoznak az (1) és (2) bekezdésben meghatározott átmeneti intézkedések hatálya alá, ha a következő feltételek teljesülnek:

Az (1) és (2) bekezdés nem akadályozza meg a vállalkozásokat abban, hogy ezen irányelv I., II. és III. címével összhangban működjenek.

(4)   A tagállamok összeállítják az érintett biztosítók és viszontbiztosítók jegyzékét és azt továbbítják a többi tagállamnak.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a 2016. január 1-jétől négy évet meg nem haladó időtartam során a 35. cikk (1) és (4) bekezdésében említett információk biztosítók és viszontbiztosítók általi éves vagy kisebb gyakoriságú benyújtásának határidejét minden pénzügyi évben két héttel csökkentik, kezdve legfeljebb 20 héttel azon pénzügyi év végét követően, amelyet a vállalkozás 2016. június 30-án vagy azt követően zár le, de 2017. január 1-jét megelőzően, és legfeljebb 14 héttel azon pénzügyi év végét követően, amelyet a vállalkozás 2019. június 30-án azt követően zár le, de 2020. január 1-je előtt.

(6)   A tagállamok biztosítják, hogy a 2016. január 1-jétől négy évet meg nem haladó időtartam során az 51. cikkben említett információk biztosítók és viszontbiztosítók általi benyújtásának határidejét minden pénzügyi évben két héttel csökkentik, kezdve legfeljebb 20 héttel azon pénzügyi év végét követően, amelyet a vállalkozás 2016. június 30-án vagy azt követően zár le, de 2017. január 1-jét megelőzően, és legfeljebb 14 héttel azon pénzügyi év végét követően, amelyet a vállalkozás 2019. június 30-án azt követően zár le, de 2020. január 1-je előtt.

(7)   A 2016. január 1-jétől négy évet meg nem haladó időtartam során a 35. cikk (1) és (4) bekezdésében említett információk biztosítók és viszontbiztosítók általi, negyedévenkénti benyújtásának határidejét minden pénzügyi évben egy héttel kell csökkenteni, kezdve legfeljebb nyolc héttel a 2016. január 1-jén vagy azután záruló negyedévet követően, de 2017. január 1-jét megelőzően, és legfeljebb öt héttel a 2019. január 1-jén vagy azután záruló negyedévet követően, de 2020. január 1-je előtt.

(8)   A tagállamok biztosítják, hogy e cikk (5), (6) és (7) bekezdéseit értelemszerűen csoportszinten alkalmazzák a részesedéssel rendelkező biztosítókra és viszontbiztosítókra, biztosítói holdingtársaságokra és vegyes pénzügyi holdingtársaságokra a 254. és 256. cikk értelmében, amely szerint az (5), (6) és (7) bekezdésben említett határidőket hat héttel meg kell hosszabbítani.

(9)   A 94. cikktől eltérve az alapvető szavatolótőke-elemeket 2016. január 1-jétől legfeljebb 10 éven keresztül az 1. szintű szavatolótőke-elemek közé kell sorolni, feltéve, hogy ezen elemek:

(10)   A 94. cikktől eltérve az alapvető szavatolótőke-elemeket 2016. január 1-jétől legfeljebb 10 éven keresztül a 2. szintű szavatolótőke-elemek közé kell sorolni, feltéve, hogy ezen elemek:

(11)   Azon biztosítók és viszontbiztosítók tekintetében, amelyek 2011. január 1-je előtt kibocsátott, átcsomagolt hitelkonstrukciókon alapuló, forgalomképes értékpapírokba és más pénzügyi eszközökbe fektetnek be, a 135. cikk (2) bekezdésében említett követelmények csak a 2014. december 31-ét követő új kitettségek hozzáadása vagy kitettségek helyettesítése esetén alkalmazandók.

(12)   A 100. cikktől, a 101. cikk (3) bekezdésétől és a 104. cikktől eltérve a következőket kell alkalmazni:

(13)   A 100. cikktől, a 101. cikk (3) bekezdésétől és a 104. cikktől eltérve a 2016. január 1-jén vagy azelőtt vásárolt részvények tekintetében abban az esetben használandó standard paramétereket, amikor a standard formula szerint számítják ki a részvénypiaci kockázati részmodult a 304. cikkben meghatározott opció nélkül, a következők súlyozott átlagaként kell kiszámítani:

Az első albekezdés b) pontjában említett paraméter súlyozása legalább lineárisan növekszik minden egyes év végén, a 2016. január 1-jével kezdődő év során érvényes 0 %-ról a 2023. január 1-jén érvényes 100 %-ra.

A Bizottság a 301a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletesebben meghatározza a teljesítendő kritériumokat, többek között azokat a részvényeket, amelyekre átmeneti időszak vonatkozhat.

Az átmeneti időszak egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az e bekezdés alkalmazásához szükséges eljárásokról.

Az EIOPA 2015. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap a negyedik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(14)   A 138. cikktől eltérve és e cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító teljesíti ugyan az ezen irányelveknek a 310. cikknek megfelelően történő hatályon kívül helyezése előtti napon a tagállam nemzeti joga szerint alkalmazandó, a 73/239/EGK irányelv 16a. cikkében, 2002/83/EK irányelv 28. cikkében vagy a 2005/68/EK irányelv 37., 38. vagy 39. cikkében említett minimális szavatolótőke-szükségletet, de ezen irányelv alkalmazásának első évében nem teljesíti a szavatolótőke-szükségletet, úgy a felügyeleti hatóság az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak előírja, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megteremtse a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke szintjét, vagy pedig a szavatolótőke-szükséglet teljesítése céljából 2017. december 31-ig csökkentse kockázati profilját.

Az érintett biztosító vagy viszontbiztosító háromhavonta eredményjelentést nyújt be a felügyeleti hatóságnak, amelyben közli a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke létrehozása vagy a kockázati profil csökkentése révén tett intézkedéseket és eredményeket.

Az első albekezdésben említett hosszabbítást vissza kell vonni abban az esetben, ha az eredményjelentés tanúsága szerint a nem teljesítés megállapítása és a jelentés benyújtása között nem történt lényeges előrelépés a szavatolótőke-szükséglet fedezése érdekében a figyelembe vehető szavatoló tőke visszaállítása vagy a kockázati profil csökkentése révén.

(15)   Amennyiben 2014. május 23-án a székhely szerinti tagállamok a 2003/41/EK irányelv 4. cikkében említett rendelkezéseket alkalmazták, akkor ezek a tagállamok 2019. december 31-ig továbbra is alkalmazhatják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket azzal a céllal fogadtak el, hogy megfeleljenek a 2002/83/EK irányelv 1–19. cikkének, 27–30. cikkének, 32–35. cikkének, valamint 37–67. cikkének, a 2002/83/EK irányelv alkalmazásának utolsó időpontjában hatályos változatukban.

A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az e bekezdésben előírt átmeneti időszak módosítása céljából, amennyiben a 2003/41/EK irányelv 17–17c. cikkének módosításait az e bekezdésben rögzített időpont előtt fogadták el.

(16)   A tagállamok 2022. március 31-ig engedélyezhetik a biztosítók vagy viszontbiztosítók legfőbb anyavállalatainak, hogy kérelmezzék egy csoportszintű belső modell alkalmazásának jóváhagyását a csoport egy részére vonatkozóan, amennyiben mind a vállalkozás, mind a legfőbb anyavállalat székhelye ugyanabban a tagállamban van, és a csoportnak ez a része a csoport többi részétől jelentősen különböző kockázati profil miatt egy különálló részt alkot.

(17)   A 218. cikk (2) és (3) bekezdésétől eltérve az e cikk (8)–(12) és 15. bekezdésében, valamint a 308c., 308d. és 308e. cikkben meghatározott átmeneti rendelkezések csoportszinten értelemszerűen alkalmazandók.

A 218. cikk (2), (3) és (4) bekezdésétől eltérve az e cikk (14) bekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók csoportszinten és azokban az esetekben, amikor egy csoport részesedéssel rendelkező biztosítói vagy viszontbiztosítói, illetve biztosítói vagy viszontbiztosítói teljesítik a 98/78/EK irányelv 9. cikkében rögzített módosított szavatolótőke-követelményt, de nem teljesítik a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet követelményét.

A Bizottság a 301a. cikkel összhangban olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésben bekövetkező változásokat azokban az esetekben, melyekben az e cikk (13) bekezdésében említett átmeneti rendelkezések alkalmazandók, és amely változások a következőkkel kapcsolatosak:

308c. cikk

A kockázatmentes hozamgörbére vonatkozó átmeneti intézkedések

(1)   A biztosítók és viszontbiztosítók a felügyeleti hatóságok előzetes jóváhagyásával az érintett kockázatmentes hozamgörbére vonatkozóan átmeneti kiigazítást alkalmazhatnak az elfogadható biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek tekintetében.

(2)   Minden pénznem esetében a kiigazítást a következő mutatók különbségének részeként kell kiszámítani:

Amennyiben a tagállamok a 2002/83/EK irányelv 20. cikke (1) bekezdésének B(a)(ii) pontja alapján fogadnak el törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett kamatlábat a biztosítók vagy viszontbiztosítók által a 2002/83/EK irányelv alkalmazásának utolsó időpontjában használt módszerekkel kell meghatározni.

Az első albekezdésben említett rész minden év végén lineárisan csökken a 2016. január 1-jei kezdő évi 100 %-ról 2032. január 1-jén 0 %-ra.

Ha a biztosítók és viszontbiztosítók a 77d. cikk szerinti volatilitási korrekciót alkalmazzák, a b) pont szerinti vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe a 77d. cikkben meghatározott kiigazított vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe.

(3)   Az elfogadható biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek csak a következő feltételeknek megfelelő biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket foglalhatják magukban:

(4)   Az (1) bekezdést alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók:

308d. cikk

A biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó átmeneti intézkedések

(1)   A biztosítók és viszontbiztosítók a felügyeleti hatóságok előzetes jóváhagyásával a biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó átmeneti levonást kérhetnek. A levonás a 80. cikkben említett homogén kockázati csoportok szintjén alkalmazható.

(2)   Az átmeneti levonás az alábbi két összeg különbségének egy részére vonatkozik:

A maximális levonható rész minden év végén lineárisan csökken a 2016. január 1-jén kezdődő év során érvényes 100 %-ról 2032. január 1-jén 0 %-ra.

Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók ezen irányelv alkalmazásának első időpontjában a 77d. cikkben említett volatilitási korrekciót alkalmazzák, az a) pontban említett összeg az azon időpontban érvényes volatilitási korrekcióval számítandó.

(3)   A felügyeleti hatóság előzetes jóváhagyása esetén vagy annak kezdeményezésére a 2. cikk a) és b) pontjában említett átmeneti levonás kiszámítása céljából felhasznált biztosítástechnikai tartalékok összege, beleértve adott esetben a volatilitási korrekciót, kétévente, vagy ha a vállalkozás kockázati profilja alapvetően megváltozott, gyakrabban újraszámolható.

(4)   A felügyeleti hatóság korlátozhatja a (2) bekezdésben említett levonást, amennyiben annak alkalmazása az adott vállalkozásra vonatkozó pénzügyiforrás-követelmények csökkenését eredményezheti a 73/239/EGK, a 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban, ezen irányelvek az ezen irányelv 310. cikkének megfelelően történő hatályon kívül helyezése előtti napon kiszámított összegekhez képest.

(5)   Az (1) bekezdést alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók:

308e. cikk

A kockázatmentes hozamgörbére és a biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó átmeneti intézkedésekkel kapcsolatos fokozatos bevezetési terv

A 308c. és 308d. cikkben megállapított átmeneti intézkedéseket alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók amint észlelik, tájékoztatják a felügyeleti hatóságot, hogy az átmeneti intézkedések alkalmazása nélkül nem fognak tudni eleget tenni a szavatolótőke-szükségletnek. A felügyeleti hatóság előírja az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés átmeneti időszak végén történő biztosítása érdekében.

A szavatolótőke-szükségletnek ezen átmeneti intézkedések alkalmazása nélkül történő nem megfelelés észlelésétől számított két hónapon belül az érintett biztosító vagy viszontbiztosító fokozatos bevezetési tervet nyújt be a felügyeleti hatóságnak, amelyben ismerteti a szavatolótőke-szükséglet fedezésére szolgáló figyelembe vehető szavatoló tőke szintjének létrehozására vagy kockázati profiljának csökkentésére irányuló tervezett intézkedéseket a szavatolótőke-szükségletnek az átmeneti időszak végére történő megfelelés biztosítása érdekében. Az érintett biztosító vagy viszontbiztosító az átmeneti időszak során frissítheti a fokozatos bevezetési tervet.

Az érintett biztosítók vagy viszontbiztosítók évente jelentést nyújtanak be felügyeleti hatóságukhoz a szavatolótőke-szükségletnek az átmeneti időszak végére történő megfelelés biztosítása érdekében tett intézkedésekről és az ez irányba történő előrelépésről. A felügyeleti hatóságok visszavonják az átmeneti intézkedések alkalmazására vonatkozó jóváhagyást, amennyiben az eredményjelentés alapján a szavatolótőke-szükséglet átmeneti időszak végére történő megfelelésének megvalósulása nem realisztikus.”

81.

A 309. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

82.

A rendelet az alábbi cikkel egészül ki

„310a. cikk

Az EIOPA személyzete és erőforrásai

Az EIOPA felméri az ezen irányelv értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.”

83.

A 311. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„311. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 308a. cikket 2015. április 1-jétől kell alkalmazni.

Az 1., 2., 3., 5–9., 11., 12., 15, 16.,17., 19–22., 24., 25., 33., 57–66., 69., 70., 73., 145., 147., 149–161., 168–171., 174–177., 179–184., 186–189., 191., 193–209., 267–300., 302., 305–308., 308b. cikket és az I., II., V., VI. és VII. mellékletet 2016. január 1-jétől kell alkalmazni.

A Bizottság a harmadik bekezdésben említett időpont előtt is elfogadhat felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, szabályozástechnikai standardokat és végrehajtás-technikai standardokat.”

84.

A III melléklet A. részének (28) pontja helyébe a következő szöveg lép:

85.

A III. melléklet B. részének (28) pontja helyébe a következő szöveg lép:

86.

A III. melléklet C. részében a (28) pont helyébe a következő szöveg lép:

87.

A VII. mellékletben levő megfelelési táblázatban az „ez az irányelv” oszlopban beillesztésre kerül a 13. cikk (27) bekezdés a 73/239/EGK irányelv 5. cikke d) pontjának megfelelőjeként.

1.

A 13. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács a Bizottság által elfogadott szabályozástechnikai standardról szóló értesítés időpontját követő három hónapon belül kifogást emelhet a szabályozástechnikai standarddal szemben. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam három hónappal meghosszabbodik.

Ha a Bizottság a Hatóság által benyújtott szabályozástechnikai standardtervezettel megegyező szabályozástechnikai standardot fogad el, akkor az az időszak, amelynek során az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet, az értesítés időpontjától számított egy hónap. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam egy hónappal meghosszabbodik. A meghosszabbított időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére további egy hónappal meghosszabbítható.”

2.

A 17. cikk (2) bekezdésében a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül az illetékes hatóság minden olyan információt haladéktalanul a Hatóság rendelkezésére bocsát, amelyet a Hatóság a vizsgálatához szükségesnek tart, beleértve azt, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokat az uniós jognak megfelelően alkalmazzák-e.”

1.

A 13. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács a Bizottság által elfogadott szabályozástechnikai standardról szóló értesítés időpontját követő három hónapon belül kifogást emelhet a szabályozástechnikai standarddal szemben. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam három hónappal meghosszabbodik.

Ha a Bizottság a Hatóság által benyújtott szabályozástechnikai standardtervezettel megegyező szabályozástechnikai standardot fogad el, akkor az az időszak, amelynek során az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet, az értesítés időpontjától számított egy hónap. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam egy hónappal meghosszabbodik. A meghosszabbított időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére további egy hónappal meghosszabbítható.”

2.

A 17. cikk (2) bekezdésében a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül az illetékes hatóság minden olyan információt haladéktalanul a Hatóság rendelkezésére bocsát, amelyet a Hatóság a vizsgálatához szükségesnek tart, beleértve azt, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogi aktusokat az uniós jognak megfelelően alkalmazzák-e.”

22.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 153/62

(1)

Az 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében új irányelvvel kell felváltani.

(2)

A 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) megállapítja a megfelelőségértékelő szervezetek akkreditálásának szabályait, megteremti a termékek piacfelügyeletének és a harmadik országokból érkező termékek ellenőrzésének keretét, valamint meghatározza a CE-jelölés általános elveit.

(3)

A 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) közös elveket és referenciarendelkezéseket írt elő, amelyeket ágazati jogszabályokban kívánatos alkalmazni annak érdekében, hogy koherens alapot biztosítsanak e jogszabályok felülvizsgálatához és átdolgozásához. Az 1999/5/EK irányelvet ennek megfelelően hozzá kell igazítani az említett határozathoz.

(4)

Az 1999/5/EK irányelvben meghatározott, a vezetékes végberendezésekre vonatkozó alapvető követelményeket – azaz a személyek és a háziállatok egészségének és biztonságának védelme, valamint a tulajdon védelme, illetve az elektromágneses összeférhetőség megfelelő szintje biztosítását – megfelelő mértékben lefedi a 2014/35/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6)és a 2014/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7). Ez az irányelv tehát nem vonatkozik a vezetékes végberendezésekre.

(5)

A végberendezések piacán folyó versennyel kapcsolatos kérdéseket kellőképpen szabályozza a 2008/63/EK bizottsági irányelv (8), különösen azáltal, hogy előírja a tagállami szabályozó hatóságok számára, hogy gondoskodjanak az interfészek műszaki előírásainak nyilvánosságra hozataláról a hálózathoz való csatlakozás érdekében. Ezért ebbe az irányelvbe nem kell azokat a követelményeket átvenni, amelyek a 2008/63/EK irányelv hatálya alá tartozó végberendezések piacán zajló versenyt hivatottak megkönnyíteni.

(6)

Ha egy berendezés rádiós távközlés vagy rádiós helyzetmeghatározás céljából rendeltetésszerűen rádióhullámokat bocsát ki vagy fogad, akkor a rádióspektrum szisztematikus használatáról van szó. A rádióspektrum hatékony felhasználása – azaz a káros zavarás elkerülése – érdekében minden ilyen berendezésnek ezen irányelv hatálya alá kell tartoznia.

(7)

A 2014/35/EU irányelvben meghatározott, a biztonsági követelményekkel kapcsolatos célkitűzések megfelelőek a rádióberendezések szempontjából, ezért ezen irányelvben hivatkozni kell ezekre és elő kell írni az alkalmazásukat. Az ilyenkövetelményekre vonatkozóktól eltérő rendelkezések szükségtelen megkettőzésének elkerülése érdekében célszerű lenne, ha a rádióberendezések nem tartoznának a 2014/35/EU irányelv hatálya alá.

(8)

A 2014/30/EU irányelvben az elektromágneses összeférhetőség tekintetében meghatározott alapvető követelmények megfelelőek a rádióberendezések szempontjából, ezért ezen irányelvben hivatkozni kell ezekre és elő kell írni az alkalmazásukat. Az alapvető követelményekre vonatkozóktól eltérő rendelkezések szükségtelen megkettőzésének elkerülése érdekében célszerű lenne, ha a rádióberendezések nem tartoznának a 2014/30/EU irányelv hatálya alá.

(9)

Az irányelvet a rendelkezésre bocsátás valamennyi formájára, így a távértékesítésre is alkalmazni kell.

(10)

Annak biztosítása érdekében, hogy a rádióberendezés eredményesen használja a rádióspektrumot, valamint elősegítse a hatékony rádióspektrum-használatot, a rádióberendezést úgy kell kialakítani, hogy: jeladó berendezés esetén, amennyiben a jeladót megfelelően telepítik, karbantartják, és rendeltetésszerűen használják, a készülék olyan rádióhullámokat bocsásson ki, amelyek nem okoznak káros zavarást, míg a jeladó készülékek által (például szomszédos csatornákban) keltett nem szándékos, a rádióspektrum-politika céljait valószínűleg kedvezőtlenül befolyásoló rádióhullám-kibocsátásokat olyan szintre kell korlátozni, amely mellett a tudomány mindenkori állásának megfelelően elkerülhető a káros zavarás; továbbá vevőkészülék esetében a készülék teljesítményszintje tegye lehetővé a rendeltetésszerű működést, és védje a készüléket különösen a megosztott vagy szomszédos csatornákból származó káros zavarás kockázatával szemben, és ezáltal segítse elő a megosztott vagy szomszédos csatornák hatékony használatának javítását.

(11)

Bár maguk a vevőkészülékek nem okoznak káros zavarást, a vételi képesség, az uniós összehangolási jogszabályok releváns alapvető biztonsági követelményei alapján a vevőkészülékeknek a káros zavarással és a nem kívánt jelekkel szembeni fokozott ellenállása egyre fontosabb tényezőnek számít a rádióspektrum hatékony használata terén.

(12)

Néhány esetben szükség van az egész EU-ra kiterjedően más rádióberendezésekkel való, hálózatokon keresztül történő együttműködésre, illetve a megfelelő típusú interfészekkel való összekapcsolódásra. A rádióberendezések és a tartozékok, például a töltők közötti interoperabilitás egyszerűbbé teszi a rádióberendezések használatát, illetve csökkenti a felesleges hulladékok mennyiségét és a költségeket. Újbóli erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy elsősorban a fogyasztók és más végfelhasználók javát szolgálva egységes töltőt fejlesszenek ki a rádióberendezések bizonyos kategóriái vagy csoportjai számára; ezért erre a területre vonatkozóan egyedi követelményeket kell beilleszteni ebbe az irányelvbe. Különösen a piacon forgalmazott mobiltelefonok esetében kívánatos, hogy kompatibilisek legyenek egy egységes töltővel.

(13)

A rádióberendezések felhasználói és előfizetői személyes adatainak és magánéletének védelme, valamint a csalással szembeni védelem a rádióberendezések egyedi funkciói által javítható. A rádióberendezéseket a megfelelő esetekben tehát úgy kell megtervezni, hogy támogassák ezeket a funkciókat.

(14)

A rádióberendezések fontos szerepet játszhatnak a segélyhívó szolgálatokhoz való hozzáférésben. A rádióberendezéseket a megfelelő esetekben tehát úgy kell megtervezni, hogy támogassák a segélyhívó szolgálatokhoz való hozzáféréshez szükséges funkciókat.

(15)

A rádióberendezések fontosak a fogyatékos személyek jóléte és foglalkoztatása szempontjából, akik a tagállamok lakosságának számottevő és egyre növekvő részét képezik. A rádióberendezéseket ezért a megfelelő esetekben tehát úgy kell megtervezni, hogy azokat a fogyatékkal élő személyek átalakítás nélkül vagy minimális átalakítással tudják használni.

(16)

Azt, hogy a rádióberendezések bizonyos kategóriái megfelelnek-e az ezen irányelvben meghatározott alapvető követelményeknek, az is befolyásolja, hogy tartalmaznak-e szoftvert, illetve a már meglévő szoftverüket módosítják-e. Szoftvereknek a felhasználó, a rádióberendezés vagy egy harmadik fél által a rádióberendezésbe való betöltése csak akkor megengedhető, ha a szoftver a továbbiakban nem veszélyezteti az adott rádióberendezés alapvető követelményeknek való megfelelését.

(17)

Ezen irányelv egyes nem lényeges elemeinek kiegészítése vagy módosítása céljából a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(18)

Az interoperabilitással, a felhasználók és előfizetők személyes adatainak és magánéletének védelmével, a csalás elleni védelemmel, a segélyhívó szolgálatokhoz való hozzáféréssel, a fogyatékos személyek általi használattal, illetve a nem megfelelő rádióberendezés-szoftver kombinációk megelőzésével kapcsolatos szükségletek eredményes kezelése érdekében a Bizottságot fel kell ruházni az EUMSZ 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására irányuló hatáskörrel a rádióberendezések azon kategóriáinak vagy csoportjainak meghatározása tekintetében, amelyeknek meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott egy vagy több, e szükségletekre vonatkozó kiegészítő alapvető követelménynek.

(19)

A szoftver-vezérelt rádióberendezés megfelelőségének a rádióberendezés általi ellenőrzésével tilos visszaélni, az nem fordítható annak megakadályozására, hogy a berendezést független felek által nyújtott szoftverrel használják. A tervezett szoftver-vezérelt rádióberendezések megfelelőségével kapcsolatban a hatóságok, a gyártók és a felhasználók rendelkezésére bocsátott információk a versenyt hivatottak elősegíteni. E célok elérése érdekében a Bizottságot fel kell ruházni az EUMSZ 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására irányuló hatáskörrel a rádióberendezések azon kategóriáinak vagy csoportjainak meghatározása tekintetében, amelyek esetében a gyártóknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a tervezett szoftver-vezérelt rádióberendezés ezen irányelvben foglalt alapvető követelményeknek való megfelelőségéről.

(20)

A forgalomba hozandó rádióberendezések központi rendszerben való nyilvántartásba vételére vonatkozó követelmény várhatóan fokozza a piacfelügyelet hatékonyságát és hatásosságát, és ezáltal hozzájárul az ezen irányelv előírásainak való megfelelés magas szintjéhez. Ez a követelmény további terheket ró a gazdasági szereplőkre, ezértcsak azon rádióberendezés-kategóriák tekintetében kerül bevezetésre, amelyek esetében a megfelelés magas szintjét nem sikerült elérni. E követelmény alkalmazásának biztosítása érdekében az alapvető követelmények végrehajtásának elmulasztásában rejlő kockázat értékelését követően a Bizottságot fel kell ruházni az EUMSZ 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására irányuló hatáskörrel a rádióberendezések azon kategóriáinak meghatározása tekintetében, amelyeket a gyártóknak egy központi rendszerben nyilvántartásba kell venniük, valamint azon benyújtandó műszakidokumentáció-elemek tekintetében, amelyek a tagállamok által nyújtandó, a rádióberendezések megfelelőségére vonatkozó információkon alapulnak.

(21)

A vonatkozó alapvető követelményeknek megfelelő rádióberendezések szabad forgalmazását engedélyezni kell. Az ilyen berendezések üzembe helyezése és rendeltetésszerű használata – adott esetben a rádióspektrum használatára és az érintett szolgáltatás nyújtására vonatkozó szabályoknak megfelelően – megengedett.

(22)

Annak érdekében, hogy a rádióberendezések kereskedelmét a belső piacon ne gátolják felesleges akadályok, a tagállamoknak a 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) keretében értesíteniük kell a többi tagállamot és a Bizottságot a műszaki szabályozás terén, például a rádióinterfészekkel kapcsolatban készülő új szabályaikról, kivéve, ha az említett műszaki szabályozás megengedik a tagállamok számára, hogy betartsák az olyan kötelező uniós jogi aktusokat, mint például a 676/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (10) szerinti, a rádióspektrum harmonizált használatáról elfogadott bizottsági határozatok, vagy ha olyan rádióberendezésekre vonatkoznak, amelyek az Unióban korlátozások nélkül üzembe helyezhetők és használhatók.

(23)

A szabályozás tárgyát képező rádióinterfészek egyenértékűségére és használati feltételeikre vonatkozó információszolgáltatás segít elhárítani azokat az akadályokat, amelyek a rádióberendezések belső piacra való jutását gátolják. A Bizottságnak ezért fel kell mérnie és meg kell állapítania, hogy a szabályozás tárgyát képező rádióinterfészek egyenértékűek-e, és az erre vonatkozó információkat rádióberendezés-csoportok formájában teszi közzé.

(24)

A 2007/344/EK bizottsági határozat (11) szerint a tagállamoknak az Európai Hírközlési Hivatal (ECO) frekvenciainformációs rendszerét (EFIS) kell használniuk annak érdekében, hogy minden tagállamban összehasonlítható rádióspektrum-használati információkat tehessenek közzé az interneten. A gyártók a rádióberendezés forgalomba hozatala előtt valamennyi tagállam vonatkozásában előre kikereshetik az EFIS-ben a frekvenciainformációkat, és ezáltal felmérhetik, hogy mely tagállamban milyen feltételek mellett, és egyáltalán használhatók lesznek-e majd a szóban forgó berendezések. Ezért ebben az irányelvben nincs szükség kiegészítő rendelkezésekre, például az előzetes bejelentéssel kapcsolatban, amely célja az lenne, hogy tájékoztassa a gyártókat a nem harmonizált frekvenciasávokat használó rádióberendezések használati feltételeiről.

(25)

A kutatási és demonstrációs tevékenységek előmozdítása céljából szakmai vásárokon, kiállításokon, bemutatókon és hasonló rendezvényeken lehetővé kell tenni az ennek az irányelvnek meg nem felelő, tehát forgalomba nem hozható rádióberendezések kiállítását is, amennyiben a kiállítók ellátják a közönséget a megfelelő információkkal.

(26)

A személyek és háziállatok egészsége és biztonsága magas szintű védelmének, valamint a tulajdon védelmének, az elektromágneses összeférhetőség megfelelő szintjének, az eredményes és hatékony rádióspektrum-használatnak a biztosítása és adott esetben más közérdekek magas szintű védelmének biztosítása, továbbá az uniós piacon megvalósuló tisztességes verseny biztosítása érdekében a gazdasági szereplőknek az ellátási láncban betöltött szerepüktől függően felelősséget kell vállalniuk a rádióberendezések ezen irányelvnek való megfeleléséért.

(27)

Az ellátási és értékesítési láncba bekapcsolódó valamennyi gazdasági szereplőnek meg kell hoznia a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy csak olyan rádióberendezéseket forgalmazzon, amelyek megfelelnek ennek az irányelvnek. Az egyes gazdasági szereplőkhöz rendelt szerepkörhöz tartozó kötelezettségeket egyértelműen és arányosan kell elosztani az ellátási és az értékesítési láncban.

(28)

A gazdasági szereplők, a piacfelügyeleti hatóságok és a fogyasztók közötti kommunikáció elősegítése érdekében a tagállamoknak ösztönözniük kell a gazdasági szereplőket arra, hogy postai címük mellett internetes elérhetőségüket is adják meg.

(29)

Mivel a gyártó részletes ismerettel rendelkezik a tervezési és gyártási eljárásról, ő van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy elvégezze a megfelelőségértékelési eljárást. A megfelelőségértékelésnek ezért kizárólagosan a gyártó kötelezettségének kell maradnia.

(30)

A gyártónak megfelelő információkat kell rendelkezésre bocsátania a rádióberendezés rendeltetésszerű használatáról, hogy lehetővé tegye az alapvető követelményeknek megfelelő használatot. Ezen információk körébe tartozhat a tartozékok, mint például az antennák és, az összetevők, mint például a szoftverek ismertetése, valamint a rádióberendezés üzembe helyezésének leírása.

(31)

Az 1999/5/EK irányelvben foglalt követelményről, miszerint a berendezéshez EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell mellékelni, bebizonyosodott, hogy egyszerűsíti és javítja a tájékoztatást, valamint a piacfelügyelet hatékonyságát. Mivel az egyszerűsített EU-megfelelőségi nyilatkozat kiállításának lehetősége révén csökkent az ezzel a követelménnyel járó teher, anélkül, hogy ez a hatékonyság rovására ment volna, ezért ebben az irányelvben is így kell rendelkezni. Továbbá az EU-megfelelőségi nyilatkozathoz, többek között az egyszerűsített EU-megfelelőségi nyilatkozathoz való könnyű és hatékony hozzáférés biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a nyilatkozat elhelyezését az érintett rádióberendezés csomagolásán.

(32)

Gondoskodni kell arról, hogy a harmadik országokból az uniós piacra kerülő rádióberendezések megfeleljenek ennek az irányelvnek és különösen arról, hogy a gyártók ezeken a rádióberendezéseken a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat elvégezzék. Rendelkezéseket kell ezért hozni az importőrök tekintetében annak biztosítására, hogy az általuk forgalomba hozott rádióberendezések megfeleljenek az ebben az irányelvben előírt követelményeknek, továbbá azért, hogy ne hozzanak forgalomba olyan rádióberendezéseket, amelyek e követelményeknek nem felelnek meg, vagy kockázatot jelentenek. Rendelkezéseket kell hozni továbbá az importőrök tekintetében annak ellenőrzésére is, hogy a megfelelőségértékelési eljárásokat elvégezték, illetve hogy a rádióberendezések jelölése és a gyártók által elkészített dokumentáció az illetékes nemzeti hatóságok részére ellenőrzés céljából rendelkezésre áll.

(33)

Amikor egy rádióberendezést forgalomba hoznak, minden importőrnek fel kell tüntetnie a rádióberendezésen a nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy bejegyzett védjegyét és postai kapcsolattartási címét. Ez alól kivételt lehet tenni, ha a rádióberendezés mérete vagy jellege ezt nem teszi lehetővé. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor az importőrnek fel kellene bontania a csomagolást ahhoz, hogy nevét és címét a rádióberendezésen feltüntethesse.

(34)

A gyártó vagy az importőr által már forgalomba hozott rádióberendezést a forgalmazó forgalmazza, akinek megfelelő gondossággal kell eljárnia, hogy a rádióberendezést olyan módon kezelje, hogy az ne befolyásolja hátrányosan a rádióberendezés megfelelőségét.

(35)

Minden olyan gazdasági szereplőt, amely saját neve vagy védjegye alatt hoz forgalomba rádióberendezést, illetve azt olyan módon módosítja, hogy az befolyásolja az ezen irányelvnek való megfelelést, gyártónak kell tekinteni, és vállalnia kell a gyártót terhelő kötelezettségeket.

(36)

A forgalmazókat és importőröket, mivel helyileg közel vannak a piachoz, be kell vonni az illetékes nemzeti hatóságok által ellátott piacfelügyeleti feladatokba, és fel kell készülniük az aktív részvételre oly módon, hogy az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátják az adott rádióberendezéssel kapcsolatban az összes szükséges információt.

(37)

A rádióberendezés teljes ellátási láncot átfogó nyomonkövethetőségének biztosítása egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi a piacfelügyeletet. A hatékony nyomonkövetési rendszer megkönnyíti a piacfelügyeleti hatóságok feladatait a nem megfelelő rádióberendezést forgalmazó gazdasági szereplők nyomonkövetésében. Az egyéb gazdasági szereplők azonosításához ezen irányelv által előírt információk tárolása esetén nem követelhető meg a gazdasági szereplőtől, hogy ezeket az információkat olyan egyéb gazdasági szereplők tekintetében aktualizálja, amelyek a szóban forgó gazdasági szereplő számára rádióberendezéseket szállítottak, illetve amelyek számára a szóban forgó gazdasági szereplő rádióberendezéseket szállított.

(38)

Ennek az irányelvnek az alapvető követelmények megfogalmazására kell korlátozódnia. Az említett követelményeknek való megfelelés értékelését megkönnyítendő, azon rádióberendezéseket, amelyek megfelelnek az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően elfogadott harmonizált szabványoknak, az e követelmények részletes műszaki leírásai céljából megfelelőnek kell tekinteni.

(39)

Az 1025/2012/EU rendelet meghatározza az abban az esetben alkalmazandó eljárást, amikor a harmonizált szabványok ellen kifogást emelnek amiatt, hogy azok nem teljes mértékben tesznek eleget az ezen irányelvben előírt követelményeknek.

(40)

Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők igazolni, az illetékes hatóságok pedig biztosítani tudják, hogy a forgalmazott rádióberendezés megfelel az alapvető követelményeknek, megfelelőségértékelési eljárásokat kell előírni. A 768/2008/EK határozat a megfelelőségértékelési eljárásokra különböző modulokat határoz meg, amelyek köre – az adott kockázat és a szükséges biztonsági szint arányától függően – a leginkább megengedőtől a legszigorúbbig terjed. Az ágazatok közötti koherencia biztosítása és az eseti változatok elkerülése érdekében a megfelelőségértékelési eljárásokat e modulok közül kell kiválasztani.

(41)

A gyártóknak EU-megfelelőségi nyilatkozatot kell készíteniük arra vonatkozóan, hogy megadják az ezen irányelvben előírt információt arról, hogy a rádióberendezés megfelel az ebben az irányelvben előírt követelményeknek és az egyéb vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályoknak.

(42)

Az információkhoz piacfelügyeleti célból történő hatékony hozzáférés érdekében az alkalmazandó uniós jogi aktusok meghatározásához szükséges információt egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatban kell rendelkezésre bocsátani. A gazdasági szereplők adminisztratív terhének csökkentése érdekében ezen egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat lehet az egyes vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatokból összeállított dokumentáció.

(43)

A tágabb értelemben vett megfelelőségértékelésre irányuló eljárás egészének látható végeredménye a rádióberendezés megfelelőségét igazoló CE-jelölés. A CE-jelölésre irányadó általános elveket a 765/2008/EK rendelet határozza meg. A CE-jelölés elhelyezésére vonatkozó szabályokat ebben az irányelvben kell megállapítani.

(44)

A CE-jelölés termékeken való elhelyezésére vonatkozó követelmény fontos a fogyasztók és a hatóságok tájékoztatása céljából. Az 1999/5/EK irányelvben foglalt azon lehetőség, hogy a kisméretű berendezéseken kicsinyített CE-jelölést lehet elhelyezni, amennyiben a jelölés láthatósága és olvashatósága nem csökken, egyszerűbbé tette e követelmény alkalmazását, anélkül, hogy ez a hatékonyság rovására ment volna, ezért ennek az irányelvnek is biztosítania kell ezt a lehetőséget.

(45)

Az 1999/5/EK irányelvben foglalt azon követelményről, miszerint a CE-jelölést a berendezés csomagolásán el kell helyezni, bebizonyosodott, hogy egyszerűbbé teszi a piacfelügyeletet, ezért ennek az irányelvnek is tartalmaznia kell ezt a rendelkezést.

(46)

A tagállamoknak meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket annak biztosításához, hogy valamely rádióberendezés csak akkor kerülhessen forgalomba a piacon, ha megfelelő üzembe helyezés, karbantartás és rendeltetésszerű használat mellett – valamint a személyek és háziállatok egészsége és biztonsága védelmének, valamint a tulajdon védelmének biztosítását szolgáló alapvető követelmények esetében ésszerűen előrelátható használati feltételek mellett – megfelel az ezen irányelvben foglalt alapvető követelményeknek. A rádióberendezéseket csak ésszerűen előrelátható használati feltételek mellett – azaz ha a szóban forgó használat törvényes és kiszámítható emberi viselkedés eredménye – kell úgy tekinteni, hogy nem felelnek meg az említett alapvető biztonsági előírásoknak.

(47)

Tekintettel a papírmentes környezet felé tartó technológiai fejlődés gyors ütemére, amelynek eredményeként a rádióberendezések beépített képernyővel rendelkeznek, a Bizottságnak ezen irányelv működésének felülvizsgálata során meg kell vizsgálnia a gyártó nevének, bejegyzett kereskedelmi nevének vagy bejegyzett védjegyének és az elérhetőségének vagy postai kapcsolattartási címének feltüntetésére, továbbá a CE-jelölésre és az EU-megfelelőségi nyilatkozat elhelyezésére vonatkozó követelmények felváltását egy olyan funkció beiktatásával, amellyel a fenti információk automatikusan megjelennek a képernyőn a rádióberendezés bekapcsolásakor, vagy egy olyan funkcióval, amely révén a végfelhasználó kiválaszthatja a megfelelő információ megjelenítését. Továbbá a kivitelezhetőségre vonatkozó említett vizsgálat részeként a beépített képernyővel ellátott és kezdeti töltéssel nem rendelkező beépített akkumulátorról működő rádióberendezések esetében a Bizottságnak mérlegelnie kell a beépített képernyőt fedő, olyan eltávolítható átlátszó címkék használatát, amelyek ugyanezeket az információkat tartalmazzák.

(48)

Az ebben az irányelvben előírt egyes megfelelőségértékelési eljárások megfelelőségértékelő szervezetek bevonását teszik szükségessé, amelyeket a tagállamok bejelentenek a Bizottságnak.

(49)

A tapasztalat azt mutatja, hogy a 1999/5/EK irányelvben meghatározott kritériumok, amelyeket a Bizottsághoz való bejelentés céljából a megfelelőségértékelő szervezeteknek teljesíteniük kell, nem elégségesek annak biztosításához, hogy a bejelentett szervezetek az egész Unióban egységesen magas szintű teljesítményt nyújtsanak. Mindazonáltal elengedhetetlen, hogy valamennyi bejelentett szervezet azonos színvonalon és tisztességes versenyfeltételek mellett lássa el feladatait. Ezért kötelező követelményeket kell megállapítani azokra a megfelelőségértékelő szervezetekre, amelyek megfelelőségértékelési szolgáltatások nyújtása céljából be kívánják jelentetni magukat.

(50)

Amennyiben egy megfelelőségértékelő szervezet igazolja a harmonizált szabványokban rögzített kritériumok teljesítését, akkor vélelmezni kell, hogy megfelel ezen irányelv vonatkozó követelményeinek.

(51)

A megfelelőségértékelés egységes minőségi színvonalának biztosítása érdekében a bejelentő hatóságokra, valamint a bejelentett szervezetek értékelésében, bejelentésében és monitoringjában részt vevő egyéb szervezetekre szintén követelményeket kell előírni.

(52)

Az ebben az irányelvben megállapított rendszert a 765/2008/EK rendeletben meghatározott akkreditálási rendszer egészíti ki. Mivel az akkreditálás alapvető eszközt jelent a megfelelőségértékelő szervezetek alkalmasságának ellenőrzéséhez, a bejelentés céljából ezt is alkalmazni kell.

(53)

A nemzeti hatóságoknak szerte az Unióban előnyben kell részesíteniük a 765/2008/EK rendelet szerinti – a megfelelőségi tanúsítványokba vetett bizalom szükséges szintjét biztosító – átlátható akkreditálást mint a megfelelőségértékelő szervezetek műszaki alkalmasságának bizonyítására szolgáló módszert. A nemzeti hatóságok ugyanakkor úgy ítélhetik meg, hogy rendelkeznek a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy maguk végezzék el ezt az értékelést. Annak érdekében, hogy az ilyen esetekben biztosítsák a többi nemzeti hatóság által elvégzett értékelések megfelelő szintű hitelességét, a Bizottság és a többi tagállam számára be kell nyújtaniuk a szükséges dokumentumokat annak alátámasztására, hogy a megfelelőségértékelő szervezetek teljesítik az adott szabályozási követelményeket.

(54)

A megfelelőségértékelő szervezetek gyakran alvállalkozásba adják a megfelelőségértékeléshez kapcsolódó tevékenységeik bizonyos részeit, vagy e célból leányvállalatot vesznek igénybe. Az uniós piacon forgalomba hozandó rádióberendezésre előírt védelmi szint megóvása érdekében elengedhetetlen, hogy a megfelelőségértékelési feladatok ellátását illetően az alvállalkozók és leányvállalatok ugyanazokat a követelményeket teljesítsék, mint a bejelentett szervezetek. Ezért fontos, hogy a bejelentendő szervezetek alkalmasságának és teljesítményének értékelése, valamint a már bejelentett szervezetek felügyelete az alvállalkozók és leányvállalatok által végzett tevékenységekre is kiterjedjen.

(55)

Javítani kell a bejelentési eljárás hatékonyságát és átláthatóságát és különösen az online bejelentés lehetővé tétele érdekében hozzá kell igazítani az új technológiákhoz.

(56)

Mivel a bejelentett szervezetek az Unió egészében kínálhatják szolgáltatásaikat, lehetővé kell tenni a többi tagállam és a Bizottság számára, hogy egy adott bejelentett szervezettel szemben kifogást emelhessenek. Ezért fontos kijelölni egy olyan időtartamot, amely során tisztázhatók a megfelelőségértékelő szervezetek alkalmasságával kapcsolatos kétségek vagy aggályok, mielőtt még bejelentett szervezetként megkezdenék működésüket.

(57)

A versenyképesség érdekében döntő jelentőségű, hogy a bejelentett szervezetek úgy alkalmazzák a megfelelőségértékelési eljárásokat, hogy közben ne hárítsanak szükségtelen terheket a gazdasági szereplőkre. Ugyanebből az okból és a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a megfelelőségértékelési eljárások technikai alkalmazásában biztosítani kell a következetességet. Ez legjobban a bejelentett szervezetek közötti megfelelő koordinációval és együttműködéssel érhető el.

(58)

A jogbiztonság érdekében egyértelműsíteni kell, hogy a 765/2008/EK rendeletnek az uniós piacfelügyeletre és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésére vonatkozó szabályai az ezen irányelv hatálya alá tartozó rádióberendezésekre is alkalmazandók. Ez az irányelv nem gátolhatja a tagállamokat abban a választásban, hogy mely illetékes hatóságot bízzák meg e feladatok ellátásával.

(59)

Az 1999/5/EK irányelv már jelenleg is rendelkezik védintézkedési eljárásról, amely kizárólag az egyes tagállamok által hozott intézkedésekkel kapcsolatos, tagállamok közötti nézeteltérés esetén alkalmazandó. Az átláthatóság javítása és az eljárási idő csökkentése érdekében javítani kell a hatályos védintézkedési eljáráson azzal a céllal, hogy az hatékonyabbá váljon, és hasznosuljon a tagállamokban rendelkezésre álló szakértelem.

(60)

A Bizottság által a 676/2002/EK határozat értelmében elfogadott határozatok kitérhetnek a rádióspektrum hozzáférhetőségére és hatékony használatára vonatkozó feltételekre, amelyeknek következésképpen előfordulhat, hogy korlátozniuk kell az összes üzembe helyezett rádióberendezési elem számát, meghatározva például a lejárati időt, a maximális elterjedési arányt vagy a rádióberendezési elemek maximális számát az egyes tagállamokban vagy az Unióban. E feltételek lehetővé teszik a piac új rádióberendezések számára történő megnyílását, egyúttal korlátozva a túl sok üzembe helyezett rádióberendezés felhalmozódása miatti káros zavarás kockázatát, amely annak ellenére bekövetkezhet, hogy e berendezések egyenként megfelelnek az ezen irányelvben foglalt alapvető követelményeknek. E feltételek megsértése az alapvető követelmények tekintetében kockázattal, különösen a káros zavarás kockázatával járhat.

(61)

A jelenlegi rendszert olyan eljárással kell kiegészíteni, amely során az érdekelt felek tájékoztatást kapnak az olyan rádióberendezésekre irányuló tervezett intézkedésekről, amelyek kockázatot jelentenek a személyek egészségére vagy biztonságára, illetve a közérdek védelmének egyéb, ezen irányelv hatályába tartozó szempontjait tekintve. Lehetővé kell tenni továbbá azt is, hogy a piacfelügyeleti hatóságok a megfelelő gazdasági szereplőkkel együttműködve e berendezéseket illetően már korábban fel tudjanak lépni.

(62)

Amennyiben a tagállamok és a Bizottság egyetértenek valamely tagállam által hozott intézkedés indokoltságát illetően, nincs szükség a Bizottság további közreműködésére, kivéve az olyan eseteket, ahol a megfelelés hiánya a harmonizált szabvány hiányosságainak tulajdonítható.

(63)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Az említett hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (13) foglaltak szerint kell gyakorolni.

(64)

Tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni azon végrehajtási jogi aktusok elfogadására, amelyek meghatározzák, hogy az üzembe helyezést korlátozó esetekről vagy a használat engedélyezésére vonatkozó hatályos követelményekről szóló információt milyen módon kell megadni, valamint amelyek felszólítják a bejelentő tagállamot a bejelentési követelményeket nem vagy már nem teljesítő bejelentett szervezetre vonatkozó szükséges kiigazító intézkedések megtételére,

(65)

Vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni a következőkre vonatkozó végrehajtási jogi aktusok elfogadása esetén: annak meghatározása, hogy az elektromos vagy elektronikus berendezések bizonyos kategóriái megfelelnek-e a „rádióberendezés” definíciójának; a megfelelőségi információk megadása gyakorlati szabályainak meghatározása; a nyilvántartásba vételre vonatkozó gyakorlati szabályok és az azonosító szám rádióberendezésen való elhelyezésére vonatkozó gyakorlati szabályok meghatározása; a bejelentett rádióinterfészek egyenértékűségének megállapítása és a rádióberendezések valamely csoportjába való besorolás. Vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni azon megfelelő rádióberendezésekre vonatkozón is, amelyek kockázatot jelentenek a személyek egészségére vagy biztonságára, illetve, a közérdek védelmének egyéb szempontjaira vonatkozóan.

(66)

A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha az emberi egészségre és biztonságra kockázatot jelentő megfelelő rádióberendezésekkel összefüggésben felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(67)

A kialakult gyakorlatnak megfelelően az ezen irányelv értelmében felállított bizottság hasznos szerepet tölthet be az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos olyan ügyeknek a kivizsgálásában, amelyeket vagy az elnök vagy egy tagállam képviselője vet fel az eljárási szabályzatával összhangban.

(68)

Ha az irányelv végrehajtásának vagy megsértésének kivételével az ezen irányelvvel kapcsolatos ügyeket vizsgálnak például a Bizottság szakértői csoportjában, az Európai Parlamentet a meglévő gyakorlatnak megfelelően teljes körűen tájékoztatni kell és rendelkezésére kell bocsátani a hiánytalan dokumentációt, valamint szükség esetén meg kell hívni az ilyen ülésekre.

(69)

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén és – tekintetbe véve különleges tulajdonságaikat – a 182/2011/EU rendelet alkalmazása nélkül eljárva meghatározza, hogy indokoltak voltak-e a tagállam által a nem megfelelő rádióberendezések tekintetében hozott intézkedések.

(70)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(71)

Az 1999/5/EK irányelv szerint már forgalomba hozott rádióberendezések forgalmazásának és üzemeltetésének lehetővé tételére átmeneti intézkedéseket kell meghatározni.

(72)

Az európai adatvédelmi biztossal konzultációt folytattak.

(73)

Mivel ezen irányelv célkitűzését, nevezetesen annak biztosítását, hogy a forgalomba hozott rádióberendezések – a belső piac megfelelő működésének biztosítása mellett – megfeleljenek az egészség és a biztonság magas szintű védelmére, továbbá az elektromos összeférhetőség megfelelő szintjének és az eredményes és hatékony rádióspektrum-használatnak a káros zavarás elkerülése érdekében történő biztosítására vonatkozó követelményeknek, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban terjedelmük és hatásaik miatt e célkitűzések jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében említett szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(74)

Az 1999/5/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

(75)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (14) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt,

1.

„rádióberendezés”: rádiótávközlés és/vagy rádiós helyzetmeghatározás céljából rendeltetésszerűen rádióhullámokat kibocsátó és/vagy vevő elektromos vagy elektronikus termék, illetve olyan elektromos vagy elektronikus termék, amelyet tartozékokkal, például antennával kell kiegészíteni ahhoz, hogy rádiótávközlés és/vagy rádiós helyzetmeghatározás céljából a rendeltetésszerű használat érdekében rádióhullámokat tudjon kibocsátani és/vagy venni;

2.

„rádiótávközlés”: rádióhullámokkal történő kommunikáció;

3.

„rádiós helymeghatározás”: valamely tárgy helyzetének, sebességének és/vagy más jellemzőinek meghatározása, illetve az e paraméterekre vonatkozó információ megszerzése felhasználva a rádióhullámok terjedésének tulajdonságait;

4.

„rádióhullámok”: a 3 000 GHz-nél alacsonyabb frekvenciájú elektromágneses hullámok, amelyek mesterséges irányítás nélkül terjednek a térben;

5.

„rádióinterfész”: a rádióspektrum szabályozott használatának meghatározása;

6.

„rádióberendezés-csoport”: az ezen irányelv értelmében hasonlónak tekintendő rádióberendezés-kategóriák és azon rádióinterfészek besorolására szolgáló csoport, amelyekhez a rádióberendezéseket tervezték;

7.

„káros zavarás”: a 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 2. cikkének r) pontjában meghatározott káros zavarás;

8.

„elektromágneses zavar”: a 2014/30/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 5. pontjában meghatározott elektromágneses zavar;

9.

„forgalmazás”: rádióberendezések kereskedelmi tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása forgalmazás, fogyasztás vagy felhasználás céljából az uniós piacon, akár ellenérték fejében, akár ingyenesen;

10.

„forgalomba hozatal”: a rádióberendezés első alkalommal történő forgalmazása az uniós piacon;

11.

„üzembe helyezés”: a rádióberendezés végfelhasználó általi első használata az Unióban;

12.

„gyártó”: bármely természetes vagy jogi személy, aki rádióberendezést gyárt, terveztet vagy gyárttat, és a terméket saját neve vagy védjegye alatt forgalmazza;

13.

„meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy gyártótól írásbeli meghatalmazást kapott, hogy meghatározott feladatok céljából a gyártó nevében eljárjon;

14.

„importőr”: az Unióban letelepedett, bármely természetes vagy jogi személy, aki vagy amely harmadik országból származó rádióberendezést hoz forgalomba az uniós piacon;

15.

„forgalmazó”: bármely, a gyártótól vagy importőrtől különböző természetes vagy jogi személy az ellátási láncban, aki vagy amely rádióberendezést forgalmaz;

16.

„gazdasági szereplő”: a gyártó, a meghatalmazott képviselő, az importőr és a forgalmazó;

17.

„műszaki leírás”: a rádióberendezés által teljesítendő műszaki követelményeket ismertető dokumentum;

18.

„harmonizált szabvány”: az 1025/2012/EU rendelet 2. cikke 1. c) pontjában meghatározott harmonizált szabvány;

19.

„akkreditálás”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott akkreditálás;

20.

„nemzeti akkreditáló testület”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 11. pontjában meghatározott nemzeti akkreditáló testület;

21.

„megfelelőségértékelés”: eljárás, amely bizonyítja a rádióberendezéssel kapcsolatos, az ezen irányelvben foglalt alapvető biztonsági követelmények teljesülését;

22.

„megfelelőségértékelő szervezet”: megfelelőségértékelési tevékenységeket folytató szervezet;

23.

„visszahívás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja a végfelhasználók számára hozzáférhető rádióberendezés visszavétele;

24.

„forgalomból történő kivonás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja, hogy megelőzze az elektromos berendezés forgalmazását az ellátási láncban;

25.

„uniós harmonizációs jogszabály”: minden, a termékek forgalomba hozatalának feltételeit harmonizáló uniós jogszabály;

26.

„CE-jelölés”: olyan jelölés, amely által a gyártó jelzi, hogy a rádióberendezés megfelel a jelölés elhelyezéséről rendelkező uniós harmonizációs jogszabályokban rögzített alkalmazandó követelményeknek.

a)

a személyek és háziállatok egészségének és biztonságának védelmét, valamint a tulajdon védelmét, beleértve a 2014/35/EU irányelvben szereplő biztonsági követelmények tekintetében megállapított célkitűzéseket is, de feszültségkorlátozás nélkül;

b)

az elektromágneses összeférhetőség megfelelő szintjét a 2004/30/EU irányelv szerint.

a)

együttműködnek a tartozékokkal, különösen az egységes töltővel;

b)

a hálózatokon keresztül együttműködnek más rádióberendezésekkel;

c)

az Unió egészében összekapcsolhatók a megfelelő típusú interfészekkel;

d)

nem okoznak kárt a hálózatban vagy annak működésében, és nem élnek vissza a hálózati forrásokkal, amivel a szolgáltatás minőségének elfogadhatatlan romlását okoznák;

e)

biztonsági berendezéseket tartalmaznak a felhasználó és az előfizető személyes adatainak és magánéletének védelmére;

f)

támogatják a csalás elleni védelmet biztosító egyes funkciókat;

g)

támogatják a segélyhívó szolgálatokhoz való hozzáférést biztosító funkciókat;

h)

támogatják azokat a funkciókat, amelyek megkönnyítik a fogyatékos személyek általi használatukat;

i)

támogatnak bizonyos funkciókat annak érdekében, hogy abban az esetben lehet szoftvert a rádióberendezésbe betölteni, ha a rádióberendezés és a szoftver kombinációja bizonyítottan megfelel az előírásoknak.

a)

azokat a rádióinterfészeket, amelyek teljes mértékben és eltérés nélkül megfelelnek a 676/2002/EK határozat értelmében a rádióspektrum harmonizált használatáról elfogadott bizottsági határozatoknak; valamint

b)

azokat a rádióinterfészeket, amelyek az e cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal összhangban az Unióban korlátozás nélkül üzembe helyezhető és használható rádióberendezésekhez tartoznak.

a)

az(ok) a frekvenciasáv(ok), amely(ek)en a rádióberendezés működik;

b)

az abban a frekvenciasávban vagy azokban a frekvenciasávokban továbbított maximális jelerősség, amely(ek)ben a rádióberendezés üzemel.

a)

a rádióberendezés forgalomba hozatalát követően tíz évig megőrzi és a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátja az EU-megfelelőségi nyilatkozatot és a műszaki dokumentációt;

b)

átadja az illetékes nemzeti hatóságnak – annak indokolt kérésére – a rádióberendezés megfelelősége igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt;

c)

az illetékes nemzeti hatóságok kérésére együttműködik velük a megbízatása körébe tartozó rádióberendezés jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében tett intézkedések terén.

a)

minden olyan gazdasági szereplőt, amely rádióberendezést szállított nekik;

b)

minden olyan gazdasági szereplőt, amelynek ők szállítottak rádióberendezést.

a)

a II. mellékletben meghatározott belső gyártásellenőrzés;

b)

EU-típusvizsgálat, amelyet a III. mellékletben meghatározott, belső gyártásellenőrzésen alapuló típusmegfelelés követ;

c)

a IV. melléklet szerinti teljes körű minőségbiztosításon alapuló megfelelőség.

a)

a II. mellékletben meghatározott belső gyártásellenőrzés;

b)

EU-típusvizsgálat, amelyet a III. mellékletben meghatározott, belső gyártásellenőrzésen alapuló típusmegfelelés követ;

c)

a IV. melléklet szerinti teljes körű minőségbiztosításon alapuló megfelelőség.

a)

EU-típusvizsgálat, amelyet a III. mellékletben meghatározott, belső gyártásellenőrzésen alapuló típusmegfelelés követ;

b)

a IV. melléklet szerinti teljes körű minőségbiztosításon alapuló megfelelőség.

a)

olyan személyzet, amely műszaki ismeretekkel, valamint elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezik a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséhez;

b)

azon eljárások leírása, amelyek szerint a megfelelőségértékelést végzik, biztosítva ezen eljárások átláthatóságát és megismételhetőségét. Rendelkezik megfelelő stratégiákkal és eljárásokkal a bejelentett szervezetként végzett feladatainak és egyéb tevékenységeinek elkülönítésére;

c)

olyan eljárások, amelyek segítségével tevékenysége végzése során megfelelően figyelembe tudja venni egy vállalkozás méretét, azon ágazatot, amelyben az tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét.

a)

alapos műszaki és szakképzettség, amely kiterjed az összes olyan megfelelőségértékelési tevékenységre, amelyekre a megfelelőségértékelő szervezetet bejelentették;

b)

megfelelő ismeretek az általuk végzett értékelések követelményeiről és megfelelő hatáskör az ilyen értékelések elvégzésére;

c)

A 3. cikkben meghatározott alapvető követelmények, az alkalmazandó harmonizált szabványok, valamint az uniós harmonizációs jogszabályok és a nemzeti jogszabályok alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelő ismerete és megértése;

d)

az értékelés elvégzését bizonyító EU-típusvizsgálati tanúsítványok vagy minőségbiztosítási rendszerek jóváhagyásai, nyilvántartások és jelentések elkészítéséhez szükséges alkalmasság.

a)

az EU-típusvizsgálati tanúsítványnak vagy a minőségbiztosítási rendszer jóváhagyásának a III. és a IV. melléklettel összhangban történő bárminemű elutasítása, korlátozása, felfüggesztése vagy visszavonása;

b)

azokról a körülményekről, amelyek érinthetik a bejelentés hatályát vagy feltételeit;

c)

a piacfelügyeleti hatóságoktól a megfelelőségértékelési tevékenységek kapcsán hozzájuk beérkezett valamennyi információkérés;

d)

kérésre a bejelentésük hatálya alá tartozó megfelelőségértékelési tevékenységek, valamint minden más elvégzett tevékenység, köztük a határon átnyúló tevékenységek és a tevékenységek alvállalkozásba adása.

a)

a rádióberendezés nem tesz eleget a 3. cikkben meghatározott alapvető követelményeknek; vagy

b)

a megfelelőség vélelmezését megalapozó, a 16. cikkben említett harmonizált szabványok hiányosságai.

a)

a CE-jelölést a 765/2008/EK rendelet 30. cikkét vagy ezen irányelv 20. cikkét megsértve helyezték el;

b)

a CE-jelölést nem helyezték el;

c)

a bejelentett szervezet azonosító számát – a IV. mellékletben előírt megfelelőségértékelési eljárás alkalmazásakor – a 20. cikket megsértve helyezték el vagy nem helyezték el;

d)

nem készítették el EU-megfelelőségi nyilatkozatot;

e)

az EU-megfelelőségi nyilatkozatot helytelenül készítették el;

f)

a műszaki dokumentáció nem áll rendelkezésre vagy hiányos;

g)

a 10. cikk (6) vagy (7) bekezdésében, illetve a 12. cikk (3) bekezdésében említett információt egyáltalán nem, hamisan vagy hiányosan tüntették fel;

h)

a rádióberendezéshez nem mellékelték az annak rendeltetésszerű használatához szükséges információkat, az EU-megfelelőségi nyilatkozatot vagy a használatára vonatkozó korlátozásokat, amelyeket az irányelv a 10. cikk (8), (9), illetve (10) bekezdésében ír elő;

i)

a gazdasági szereplők azonosítására vonatkozó, a 15. cikkben előírt követelményeket nem teljesül;

j)

az 5. cikk megsértése.

a)

valamennyi rádióberendezés tekintetében koherens, uniós szintű rendszer;

b)

a távközlési, audiovizuális és informatikai ágazatok konvergenciája;

c)

a szabályozó intézkedések nemzetközi szintű összehangolásának lehetővé tétele;

d)

a fogyasztóvédelem magas szintjének megvalósítása;

e)

a rádióberendezések tartozékokkal, különösen az egységes töltőkkel való együttműködésének biztosítása;

f)

beépített képernyővel felszerelt rádióberendezések esetében a szükséges információk megjelenítésének lehetővé tétele a beépített képernyőn.