2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 510/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról és az 1216/2009/EK, valamint a 614/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére és 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az 1216/2009/EK tanácsi rendeletet (3) és a 614/2009/EK tanácsi rendeletet (4) ki kell igazítani a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és különösen az abban bevezetett, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási jogi aktusok közötti különbségtétel következtében. A meglévő szövegek érthetőségének és átláthatóságának javítása érdekében további módosításokra van szükség.

(2)	2013. december 31-ig a közös agrárpolitikának (KAP) az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) előírt fő eszköze az 1234/2007/EK tanácsi rendelet (5) volt.

(3)

A KAP reformjának keretében 2014. január 1-jei hatállyal az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) lépett az 1234/2007/EK rendelet helyébe. Az 1216/2009/EK rendeletet és a 614/2009/EK rendeletet ki kell igazítani, hogy figyelembe vegyék az említett rendeletet annak érdekében, hogy megmaradjon a harmadik országokkal egyrészt mezőgazdasági termékekre, másrészt a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított árucikkekre vonatkozóan kötött kereskedelmi megállapodások egysége.

(4)

Bizonyos mezőgazdasági termékeket mind feldolgozott mezőgazdasági termékek, mind az EUMSZ I. mellékletében nem szereplő árucikkek előállításához felhasználnak. Mind a KAP, mind a közös kereskedelempolitika keretében intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az ezen termékek és árucikkek kereskedelme által az EUMSZ 39. cikke céljainak megvalósítására gyakorolt hatást, valamint az EUMSZ 43. cikkének végrehajtása érdekében elfogadott intézkedések által az ezen termékek és áruk gazdasági helyzetére gyakorolt hatást, tekintettel a mezőgazdasági termékek unión belüli és a világpiacon való beszerzésének költségei közötti különbségekre.

(5)

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar Unión belüli helyzete különbözőségének figyelembevétele érdekében az Unióban különbséget tesznek az EUMSZ I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek és az ebben a mellékletben nem szereplő feldolgozott mezőgazdasági termékek között. Egyes harmadik országokban, amelyekkel az Unió megállapodást köt, nem lehet ilyen megkülönböztetést tenni. Ezért rendelkezni kell az EUMSZ I. mellékletében nem szereplő feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó általános szabályoknak az adott mellékletben felsorolt mezőgazdasági termékekre való kiterjesztéséről, amennyiben nemzetközi megállapodás rendelkezik e két terméktípus asszimilációjáról.

(6)	E rendeletben az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodásokra történő hivatkozás az EUMSZ 218. cikkére történő hivatkozást jelenti.

(7)

Az egyes mezőgazdasági termékek behozatala miatt esetleg az uniós piacot vagy a KAP hatékonyságát érintő káros hatások megelőzése vagy ellensúlyozása érdekében lehetővé kell tenni, hogy az ilyen termékek behozatalát bizonyos feltételek teljesülése esetén kiegészítő vámtétel megfizetéséhez lehessen kötni.

(8)

Az ovalbumin és a laktalbumin feldolgozott mezőgazdasági termékek, amelyek nem szerepelnek az EUMSZ I. mellékletében. A harmonizáció és az egyszerűsítés érdekében a 614/2009/EK rendeletben az ovalbuminra és a laktalbuminra előírt közös kereskedelmi rendszert integrálni kell a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokkal. Tekintettel arra, hogy a tojás nagymértékben helyettesíthető az ovalbuminnal, illetve bizonyos mértékben a laktalbuminnal, az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó kereskedelmi szabályoknak meg kell felelniük a tojásra kialakított kereskedelmi szabályoknak.

(9)

A 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szerinti preferenciális kereskedelmi szabályokra vonatkozó egyedi rendelkezések és az Unió más autonóm kereskedelmi megállapodásainak sérelme nélkül meg kell határozni a feldolgozott mezőgazdasági termékekre és a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított, az I. mellékletben nem szereplő árukra alkalmazandó kereskedelmi szabályokra irányadó fő szabályokat. A csökkentett behozatali vámok és a vámkontingensek rögzítéséről, valamint az ezen főszabályok szerint megítélt export-visszatérítésekről is rendelkezni kell. Ezeknek a szabályoknak és rendelkezéseknek figyelembe kell venniük az Unió által a WTO-egyezmények és a kétoldalú megállapodások keretében vállalt kötelezettségekből eredően a behozatali vámokra és az exporttámogatásokra vonatkozó korlátozásokat.

(10)

Az ovalbumin és a laktalbumin piaca, valamint a tojáspiac közötti szoros kapcsolat miatt lehetővé kell tenni, hogy elő lehessen írni az ovalbumin vagy a laktalbumin behozatalára vonatkozó behozatali engedély bemutatását, vagy fel lehessen függeszteni az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó aktív feldolgozási rendszert, amennyiben az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó aktív feldolgozási rendszer megzavarja, vagy nagy valószínűséggel megzavarhatja e termékek piacát vagy a tojáspiacot az Unióban. Lehetővé kell tenni, hogy az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó behozatali engedélyek kiadását, valamint az engedéllyel behozott ilyen termékek szabad forgalomba bocsátását azok származására, eredetére, eredetiségére és minőségi jellemzőire vonatkozó előírásokhoz lehessen kötni.

(11)

A kereskedelmi és piaci fejleményeknek, az ovalbumin és a laktalbumin piacai, valamint a tojáspiac igényeinek, továbbá az ovalbumin- és laktalbuminbehozatal nyomon követése eredményeinek figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: az ovalbumin és a laktalbumin szabad forgalomba bocsátás céljából való behozatalát behozatali engedély bemutatásának feltételéhez kötő szabályok, az említett behozatali engedélyből eredő jogokra és kötelezettségekre, valamint joghatásaikra vonatkozó szabályok, azok az esetek, amikor az engedélyben említett kötelezettség teljesítésére tűréshatár vonatkozik a behozatali engedélyek kiadását és a szabad forgalomba bocsátást egy olyan, egy harmadik ország vagy valamely szervezet által kiadott dokumentum bemutatásának feltételéhez kötő szabályok, amely tanúsítja többek között a termékek származását, eredetét, eredetiségét és minőségi jellemzőit, a behozatali engedélyek átruházására vonatkozó szabályok, illetve az ezen átruházásra vonatkozó korlátozások, azok az esetek, amikor nem kötelező bemutatni a behozatali engedélyt, és amikor kötelező vagy nem kötelező olyan biztosíték letétbe helyezése, amely garantálja, hogy a termékek behozatalára a behozatali engedély érvényességi ideje alatt kerül sor.

(12)

Egyes, az EUMSZ I. mellékletében nem szereplő feldolgozott mezőgazdasági termékeket a KAP hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékekből állítják elő. Az említett feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalára alkalmazott vámoknak az előállításhoz felhasznált mezőgazdasági termékek világpiaci ára és uniós piaci ára közötti különbséget kell ellensúlyozniuk, miközben biztosítják az érintett feldolgozóipar versenyképességét.

(13)

Az Unió kereskedelmi politikájának keretében egyes nemzetközi megállapodások alapján a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali vámok csökkentését vagy fokozatos megszüntetését biztosítják a mezőgazdasági alkotóelem, a cukorra és lisztre vonatkozó kiegészítő vámok, valamint az értékvám tekintetében. Lehetővé kell tenni e csökkentéseknek a nem preferenciális kereskedelemben alkalmazandó mezőgazdasági alkotóelemekre való hivatkozással történő megállapítását.

(14)

A behozatali vám mezőgazdasági alkotóelemének a szóban forgó feldolgozott mezőgazdasági termékek előállításához felhasznált mezőgazdasági termékeknek a világpiacon és az uniós piacon érvényes árai közötti különbséget kell ellensúlyoznia. Ezért szoros kapcsolatot kell fenntartani a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali vám mezőgazdasági alkotóelemének számítása és a változatlan formában behozott mezőgazdasági termékekre alkalmazandó behozatali vám között.

(15)

A feldolgozott mezőgazdasági termékek előállításához felhasznált vagy felhasználtnak tekintett meghatározott mezőgazdasági termékek alapján a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali vámok csökkentéséről vagy fokozatos megszüntetéséről rendelkező nemzetközi megállapodások végrehajtása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: feldolgozott mezőgazdasági termékek előállítása során felhasználtnak tekintett mezőgazdasági termékek jegyzékének megállapítása, az egyenértékű mennyiségek, valamint az egyéb mezőgazdasági termékeknek a felhasználtnak tekintett konkrét mezőgazdasági termékek egyenértékű mennyiségeire való átváltására vonatkozó szabályok megállapítása, a csökkentett mezőgazdasági alkotóelem és a csökkentett kiegészítő vámok kiszámításához szükséges alkotóelemek és a kiszámításukra szolgáló módszerek meghatározása, és azoknak az elhanyagolható mennyiségeknek a meghatározása, amelyek esetében a csökkentett mezőgazdasági alkotóelemeket és a cukorra és lisztre vonatkozó kiegészítő vámokat nulla összegben kell megállapítani.

(16)

Behozatalivám-kedvezmény az érintett termékek korlátlan mennyiségére vagy vámkontingens alá eső korlátozott mennyiségre adható. Amennyiben egyes nemzetközi megállapodások vámkontingensek keretében vámkedvezményeket biztosítanak, a kontingenseket a Bizottságnak kell megnyitnia és kezelnie. Gyakorlati okokból alapvető fontosságú, hogy a megállapodás alapján vámkedvezményben részesülő árukra alkalmazott behozatali vámok nem mezőgazdasági alkotóelemének kezelésére ugyanolyan szabályok vonatkozzanak, mint a mezőgazdasági alkotóelem kezelésére.

(17)

Az ovalbumin és a laktalbumin piaca, valamint a tojáspiac közötti szoros kapcsolat miatt az ovalbumin és a laktalbumin tekintetében ugyanúgy vámkontingenseket kell megnyitni és kezelni, mint ahogy az az 1308/2013/EU rendelet értelmében a tojás esetében történik. A kezelési módszernek adott esetben figyelembe kell vennie az uniós piac ellátására, valamint egyensúlyának megőrzésére vonatkozó igényeket, és a múltban alkalmazott módszereken kell alapulnia, figyelembe véve a WTO-megállapodásokból eredő jogokat.

(18)

A piaci szereplők számára méltányos piaci hozzáférés és egyenlő bánásmód biztosítása, az uniós piac ellátási igényeinek figyelembevétele és az uniós piac egyensúlyának megőrzése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el azon feltételekre vonatkozóan, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy egy vámkontingens terhére kérelmet lehessen benyújtani, valamint a vámkontingens keretében fennálló jogok átruházására vonatkozó szabályokra, a vámkontingensben való részvételnek biztosíték letétbe helyezéséhez való kötésére és a vámkontingensekre vonatkozó egyedi sajátosságokra, követelményekre és korlátozásokra vonatkozóan.

(19)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az exportált termékek harmadik országba történő bevitelük során – az Unió által az EUMSZ-szel összhangban kötött nemzetközi megállapodások értelmében – bizonyos feltételek betartása mellett különleges elbánásban részesülhessenek, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el azon szabályokra vonatkozóan, amelyek előírják, hogy a tagállamok illetékes hatóságainak – kérelemre, és a megfelelő ellenőrzések elvégzését követően – ki kell adniuk a feltételeknek való megfelelést tanúsító dokumentumot azon termékek esetében, amelyek – exportjuk esetén – a harmadik országba történő bevitelük során különleges elbánásban részesülhetnek bizonyos feltételek teljesítése esetén.

(20)

Előfordulhat, hogy – versenyfeltételek esetén – a feldolgozóipar mezőgazdaságinyersanyag-szükségletét nem lehet teljes mértékben az Unióból származó nyersanyagokkal kielégíteni. A 2913/92/EGK tanácsi rendelet (8) megengedi az árucikkek behozatalát az aktív feldolgozási rendszer keretében, amennyiben teljesülnek a 2454/93/EGK bizottsági rendeletben (9) meghatározott gazdasági feltételek. A 2913/92/EGK rendeletet a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) kell felváltani, de csak 2016. június 1-jei hatállyal. Ezért célszerű, hogy e rendelet hivatkozást tartalmazzon a 2913/92/EGK rendeletre, különösen arra tekintettel, hogy a jövőben a 2913/92/EGK rendeletre történő hivatkozások a 952/2013/EU rendeletre történő hivatkozásoknak minősülnek majd. Egyértelműen meghatározott körülmények között a gazdasági feltételek teljesülését kell megvizsgálni annak eldöntésére, hogy be lehet-e hozni a mezőgazdasági termékek bizonyos mennyiségeit aktív feldolgozási rendszer keretében. Ezeket a mennyiségeket az ellátási mérleg alapján kell meghatározni. A rendelkezésre álló mennyiségekhez való méltányos hozzáférést, valamint a gazdasági szereplőkkel való egyenlő bánásmódot és az átláthatóságot pedig a tagállamok által kiadott aktív feldolgozási bizonyítványok rendszerének kell biztosítania.

(21)

Az aktív feldolgozási rendszerek körültekintő és hatékony kezelésének az Unió piacán az érintett áruk tekintetében kialakult helyzetet és a feldolgozóipar igényeit és gyakorlatát figyelembe véve történő biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: olyan mezőgazdasági termékek jegyzéke, amelyekre aktív feldolgozási bizonyítvány adható ki, az aktív feldolgozási bizonyítványból eredő jogok és a bizonyítvány joghatásainak, valamint jogok gazdasági szereplők közötti átruházására vonatkozó rendelkezések és az aktív feldolgozási bizonyítványok rendszerének megbízhatóságához és hatékonyságához szükséges szabályok a bizonyítvány hitelessége, átruházása vagy az ezen átruházásra vonatkozó korlátozások tekintetében.

(22)

Szabályokat kell alkotni az EUMSZ I. mellékletében nem szereplő árucikkek előállításához használt egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítéseknek – az Unió WTO-megállapodásból eredő kötelezettségei által meghatározott határokon belül történő – megítélésére vonatkozóan annak érdekében, hogy a termelők ne kerüljenek hátrányos helyzetbe azon árakra tekintettel, amelyeken az említett árucikkeket a KAP következtében beszerezni kényszerülnek. A visszatérítések csak a mezőgazdasági termékeknek az Unió piacán, illetve a világpiacon érvényes árai közötti különbözetet fedezhetik. A szabályokat a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályok részeként kell megállapítani.

(23)

Az érintett, I. mellékletben nem szereplő áruk előállításához felhasznált mezőgazdasági termékek kivitelének elősegítése érdekében össze kell állítani az I. mellékletben nem szereplő, export-visszatérítésre jogosult termékek jegyzékét, figyelembe véve az előállításukhoz felhasznált mezőgazdasági termékeknek az uniós piacon és a világpiacon érvényes árai közötti különbség hatását, valamint azt, hogy szükséges-e teljes mértékben vagy részben ellensúlyozni ezt a különbözetet.

(24)

Gondoskodni kell arról, hogy ne ítéljenek meg export-visszatérítést olyan, szabad forgalomba bocsátott, importált, az I. mellékletben nem szereplő áru után, amelyet ismételten exportálnak, feldolgozás után exportálnak, vagy más, az I. mellékletben nem szereplő árucikkbe bedolgoznak. Szabad forgalomba bocsátott importált gabonafélék, rizs, tej és tejtermékek vagy tojás esetében gondoskodni kell arról, hogy ne ítéljenek meg visszatérítést olyan áru után, amelyet feldolgozás után exportálnak, vagy az I. mellékletben nem szereplő árucikkekbe bedolgoznak.

(25)

Az I. mellékletben nem szereplő áruk alakjában exportált mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítések mértékét az 1308/2013/EU rendelet és az 1370/2013/EU tanácsi rendelet (11) értelmében ugyanazon szabályoknak és gyakorlati intézkedéseknek megfelelően és ugyanazon eljárás szerint kell rögzíteni, mint a változatlan állapotban exportált mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítések mértékét.

(26)

Tekintettel egyrészt az I. mellékletben nem szereplő áruk és az I. mellékletben nem szereplő szóban forgó áruk előállításához felhasznált mezőgazdasági termékek közötti szoros összefüggésre, másrészt az említett áruk és termékek közötti különbségekre, elő kell írni az export-visszatérítésekre vonatkozóan az 1308/2013/EU rendeletben megállapított, horizontális rendelkezéseknek az I. mellékletben nem szereplő árukra való alkalmazását.

(27)

Az egyes mezőgazdasági termékeket tartalmazó, az I. mellékletben nem szereplő áruk sajátos előállítási eljárásainak és kereskedelmi előírásainak figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az exportálandó, az I. mellékletben nem szereplő árucikkek és az előállításukhoz felhasznált mezőgazdasági termékek jellemzőire vonatkozó szabályokra, az I. mellékletben nem szereplő árukká való feldolgozásukat követően exportált egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítések megállapítására vonatkozó szabályokra, az I. mellékletben nem szereplő, exportált áruk összetételének igazolásához szükséges bizonyítékokra vonatkozó szabályokra, az egyes importált mezőgazdasági termékek felhasználására vonatkozó nyilatkozat kötelező megtételére vonatkozó szabályokra, a mezőgazdasági termékek alaptermékekkel való asszimilációjára és az egyes alaptermékek referenciamennyiségének meghatározására vonatkozó szabályokra, továbbá a mezőgazdasági termékek export-visszatérítésére vonatkozó horizontális szabályoknak az I. mellékletben nem szereplő termékekre való alkalmazására vonatkozóan.

(28)

Az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodásokból eredő kiviteli korlátok betartását a megállapodásokban meghatározott referencia-időszakokra vonatkozó visszatérítési igazolások kiadásával kell biztosítani, figyelembe véve a kis exportőrök számára biztosított éves összeget.

(29)	Az export-visszatérítéseket a rendelkezésre álló összeg mértékéig, az I. mellékletében nem szereplő áruk kereskedelme tekintetében kialakult adott helyzet függvényében kell odaítélni. A visszatérítési igazolások rendszerének meg kell könnyítenie a visszatérítések összegének hatékony kezelését.

(30)

Rendelkezni kell a tagállamok által kiadott visszatérítési igazolásoknak az Unió egész területére vonatkozó érvényességéről, valamint arról, hogy a kiadásukat biztosíték letétbe helyezésétől kell függővé tenni, amely garantálja, hogy a gazdasági szereplő visszatérítésre nyújtson be kérelmet. Szabályokat kell megállapítani a visszatérítések valamennyi alkalmazható mértéke esetében megítélendő előzetes rögzítési rendszer szerinti visszatérítésekre, valamint a biztosítékok letétbe helyezésére és felszabadítására.

(31)

Az export-visszatérítésekre fordított kiadásoknak és a visszatérítés-igazolási rendszer végrehajtásának nyomon követése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: a visszatérítési igazolásokból eredő jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályok, az ezen igazolások átruházására vonatkozó szabályok, illetve az ezen átruházásra vonatkozó korlátozások, azon esetek és helyzetek, amikor nem kötelező visszatérítési igazolást bemutatni vagy biztosítékot letétbe helyezni, továbbá az a tűréshatár, amelyen belül a visszatérítés-igénylési kötelezettség nem érvényesül.

(32)

Az export-visszatérítésekkel kapcsolatos célzott intézkedések hatásának számításba vételénél figyelembe kell venni általánosságban a mezőgazdasági termékeket feldolgozó vállalkozásokat és különösen a kis- és középvállalkozások helyzetét. A kis exportőrök egyedi szükségleteire tekintettel minden költségvetési évre el kell számukra különíteni egy globális összeget, és mentesíteni kell őket az alól, hogy az export-visszatérítési rendszereken belül visszatérítési igazolásokat legyenek kötelesek benyújtani.

(33)

Amennyiben az 1308/2013/EU rendelet értelmében intézkedéseket fogadnak el egy mezőgazdasági termék kivitele tekintetében, és az említett mezőgazdasági terméket nagy mennyiségben tartalmazó, az I. mellékletben nem szereplő áruk kivitele nagy valószínűséggel hátráltatná az említett intézkedések céljainak elérését, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett, I. mellékletben nem szereplő áruk kivételére vonatkozó egyenértékű intézkedésekre vonatkozóan, ugyanakkor betartva a nemzetközi megállapodásokból eredő valamennyi kötelezettséget.

(34)

Egyes nemzetközi megállapodások alapján az Unió úgy korlátozhatja a behozatali vámokat és a kivitel után fizetendő összegeket, hogy részben vagy egészben ellensúlyozzák a szóban forgó feldolgozott mezőgazdasági termékek vagy az I. mellékletben nem szereplő áruk előállításához felhasznált mezőgazdasági termékek árkülönbözetét. A szóban forgó feldolgozott mezőgazdasági termékek vagy az I. mellékletben nem szereplő áruk esetében meg kell állapítani, hogy a szóban forgó összegeket együttesen, a teljes vám részeként kell meghatározni, és a mezőgazdasági termékeknek az érintett ország vagy régió piacán és az uniós piacon érvényes árai közötti különbséget kell ellensúlyozniuk.

(35)	Mivel az e rendeletben megállapított kereskedelmi szabályok helyes alkalmazása szempontjából lényeges lehet a feldolgozott mezőgazdasági termékek és az I. mellékletben nem szereplő áruk összetétele, minőségi és mennyiségi elemzésekkel meg kell tudni állapítani az összetételüket.

(36)

Az Unió által kötött nemzetközi megállapodások végrehajtása, továbbá a 2658/87/EGK tanácsi rendelet (12) módosításaival való összhang biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet egyes nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítésére, illetve módosítására vonatkozóan.

(37)	Rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok biztosítsák a Bizottságnak és egymásnak a feldolgozott mezőgazdasági termékekre és az I. mellékletben nem szereplő termékekre vonatkozó kereskedelmi szabályok végrehajtásához szükséges információkat.

(38)

Az információs rendszerek integritásának, valamint a továbbított dokumentumok és kapcsolódó adatok hitelességének és olvashatóságának biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a benyújtandó információk jellegének és típusának, a feldolgozandó adatok kategóriáinak, a maximális adatmegőrzési időtartamoknak, a feldolgozás céljának, az információkhoz és az információs rendszerekhez való hozzáférési jogokra vonatkozó szabályoknak, valamint ezen információk közzététele feltételeinek meghatározására vonatkozóan.

(39)	Alkalmazni kell a személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének védelmére, valamint az ilyen adatok szabad áramlására vonatkozó uniós jogot, különösen a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (13) és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14).

(40)

A piaci szereplők és a nemzeti hatóságok felesleges adminisztratív terheinek elkerülése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el olyan küszöbérték meghatározására vonatkozóan, amely alatt nem vetnek ki, illetve nem ítélnek meg behozatali vámot, kiegészítő behozatali vámot, csökkentett behozatali vámot, export-visszatérítést vagy közösen megállapított ár beszámítása esetén kivetendő vagy megfizetendő összeget.

(41)

Tekintettel az I. mellékletben nem szereplő áruk és a szóban forgó, az I. mellékletében nem szereplő áruk előállításához felhasznált mezőgazdasági termékek közötti szoros összefüggésre, rendelkezni kell az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) szerint megállapított és annak értelmében elfogadott biztosítékokra, vizsgálatokra, ellenőrzésekre, elemzésekre és szankciókra vonatkozó horizontális rendelkezéseknek az I. mellékletben nem szereplő árukra való értelemszerű alkalmazásáról.

(42)

Az 1306/2013/EU rendelet szerint a feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatali engedélyére és vámkontingensére, valamint az I. mellékletben nem szereplő áruk export-visszatérítésére és visszatérítési igazolására vonatkozóan elfogadott horizontális szabályok alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett rendelet alapján elfogadott, biztosítékokra, vizsgálatokra, ellenőrzésekre, elemzésekre és szankciókra vonatkozó horizontális rendelkezéseket szükség esetén kiigazító szabályokra vonatkozóan.

(43)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az EUMSZ 290. cikkének megfelelően történő elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(44)

Ezen rendeletnek a behozatal tekintetében való végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében: azon feldolgozott mezőgazdasági termékeket meghatározó intézkedések, amelyekre az uniós piacot érintő káros hatások megelőzése vagy ellensúlyozása érdekében kiegészítő behozatali vámot kell kivetni, az említett kiegészítő behozatali vámtételeknek a behozatali ár igazolására, az igazoló dokumentumok benyújtására és a kiegészítő behozatali vámtételek szintjének meghatározására vonatkozó határidők tekintetében történő alkalmazására vonatkozó intézkedések, az ovalbuminra és laktalbuminra vonatkozó behozatali engedélyek formátumára és tartalmára, az említett behozatali engedélyek iránti kérelmek benyújtására, kiadására és felhasználására, valamint érvényességi idejére, az említett engedélyek tekintetében a biztosíték letétbe helyezésének eljárására és összegére, az említett engedélyek felhasználására vonatkozó követelmények teljesítésének igazolásához szükséges bizonyítékokra, a behozatali engedélyben említett mennyiség behozatalára vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében a tűréshatár szintjére és a behozatali engedélyek pótpéldányainak és másodpéldányainak kiadására vonatkozó intézkedések, a behozatali engedélyek tagállamok általi kezelésére vonatkozó intézkedések, az ovalbuminra és laktalbuminra vonatkozó behozatali engedélyek rendszerének – többek között a nemzetközi megállapodások végrehajtása során a tagállamok közötti konkrét igazgatási segítségnyújtásra, valamint a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali vámok kiszámítására és mértékének megállapítására vonatkozó eljárásoknak – a kezeléséhez szükséges információcserére vonatkozó intézkedések.

(45)

Ezen rendeletnek a behozatal tekintetében való végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében is: a preferenciális kereskedelemben alkalmazandó behozatali vámok csökkentése vagy fokozatos megszüntetése céljából a feldolgozott mezőgazdasági termékek előállításához felhasználtnak tekintett mezőgazdasági termékek rögzített mennyiségeit meghatározó intézkedések, a megfelelő bizonylati követelmények megállapítása, a feldolgozott mezőgazdasági termékek és egyes mezőgazdasági termékek behozatalára alkalmazandó éves vámkontingensek és az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban az azok kezelésére alkalmazandó módszer, a behozatali, illetve kiviteli rendszer elfogadásáról szóló nemzetközi megállapodásokban vagy jogi aktusban megállapított egyedi rendelkezések alkalmazására szolgáló eljárások, különösen a következők tekintetében: a termék jellegére, származási helyére és eredetére vonatkozó garanciák, a garanciák ellenőrzésére szolgáló dokumentum elismerése, az exportáló ország által kiadott dokumentum bemutatása, a termékek rendeltetési helye és felhasználása, a behozatali engedélyek érvényességi idejére vonatkozó intézkedések, a biztosíték letétbe helyezésének eljárása, illetve a biztosíték összege, az említett behozatali engedélyek felhasználása, és amennyiben szükséges, különösen a behozatali kérelmek benyújtására és a vámkontingens keretében való behozatalra vonatkozó engedély megadásának feltételeire vonatkozó egyedi szabályok, a megfelelő bizonylati követelmények.

(46)

Ezen rendeletnek a behozatal és az aktív feldolgozási rendszerek tekintetében való végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében is: az arra irányuló eljárás irányítására vonatkozó rendelkezések, hogy a vámkontingensek keretében rendelkezésre álló mennyiségeket nem lépik túl, és a vámkontingens fel nem használt mennyiségeinek újraelosztására irányuló intézkedések, a 260/2009/EK tanácsi rendelet (16) és a 625/2009/EK tanácsi rendelet (17) szerint az Unióba irányuló behozatal elleni védintézkedések vagy nemzetközi megállapodások által előírt védintézkedések elfogadására irányuló intézkedések, a mezőgazdasági termékek azon mennyiségére vonatkozó intézkedések, amely után aktív feldolgozási bizonyítványt lehet kiadni, az aktív feldolgozási bizonyítványok rendszerének a kérelmek benyújtására és az aktív feldolgozási bizonyítványok kiadásához megkövetelt dokumentumok és eljárások tekintetében való megvalósítására vonatkozó intézkedések, az aktív feldolgozási bizonyítványok tagállamok általi kezelésére és a tagállamok közötti igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos eljárásokra vonatkozó intézkedések, olyan intézkedések, amelyek korlátozzák azokat a mennyiségeket, amelyekre aktív feldolgozási bizonyítvány adható ki, elutasítják a mennyiségeket, amelyekre az említett bizonyítványokat kérelmezték, és felfüggesztik az aktív feldolgozási bizonyítvány iránti kérelmek benyújtását, amennyiben nagy mennyiségekre kérelmeznek ilyen bizonyítványokat, valamint az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó feldolgozási és aktív feldolgozási rendszer alkalmazását felfüggesztő intézkedések.

(47)

Ezen rendeletnek a kivitel tekintetében való végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében: a visszatérítési ráták alkalmazására, az export-visszatérítések kiszámítására, egyes termékeknek az alaptermékekkel való asszimilációjára és az egyes alaptermékek referenciamennyiségének meghatározására, az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenes alkalmazott nemzetközi megállapodás által előírt, az I. mellékletben nem szereplő egyes árucikkek bizonyos rendeltetési helyekre történő kivitelére vonatkozó igazolások igénylésére, kiadására és kezelésére, továbbá az előállítási folyamat során bekövetkező termékveszteségek, mennyiségi veszteségek és a melléktermékek kezelésére vonatkozó intézkedések.

(48)

Ezen rendeletnek a kivitel tekintetében való végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében is: az I. mellékletben nem szereplő, exportált áruk összetételének bejelentésére vonatkozó eljárást és az ezen összetétel igazolásához szükséges bizonyítékot meghatározó, az export-visszatérítési rendszer megvalósításához szükséges intézkedések, a differenciált visszatérítések esetében a rendeltetési helyre történő megérkezést igazoló egyszerűsített bizonyíték, horizontális szabályoknak az I. mellékletben nem szereplő termékekre való alkalmazásáról szóló intézkedések, az exportvisszatérítés-igazolási rendszernek a visszatérítési igazolás iránti kérelmek benyújtása, formátuma és tartalma, valamint a visszatérítési igazolások formátuma, tartalma és érvényességi ideje tekintetében való végrehajtására vonatkozó intézkedések, a visszatérítési igazolások igénylésére, kiadására és felhasználására szolgáló eljárásra, a biztosíték letétbe helyezésének eljárására és a biztosíték összegére vonatkozó intézkedések, a nem kérelmezett export-visszatérítések összegének a tűréshatárára és az annak igazolására vonatkozó intézkedések, hogy a visszatérítési igazolásokból eredő kötelezettségek teljesültek.

(49)

Ezen rendeletnek a kivitel és meghatározott általános rendelkezések tekintetében való végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében: az export-visszatérítési igazolások tagállamok általi kezelésére és a tagállamok között az export-visszatérítési igazolásokkal összefüggő információcserére és konkrét igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos eljárásokra vonatkozó intézkedések, a kis exportőröknek elkülönített globális összeg és a visszatérítési igazolások bemutatása alóli mentesítésre vonatkozó egyéni küszöb rögzítésére irányuló intézkedések, visszatérítési igazolások pótpéldányainak és másodpéldányainak kiadására, olyan intézkedések, amelyek korlátozzák azokat a mennyiségeket, amelyekre visszatérítési igazolás adható ki, elutasítják azokat a mennyiségeket, amelyekre az említett igazolásokat kérelmezték, és felfüggesztik a visszatérítési igazolás iránti kérelmek benyújtását, amennyiben olyan mennyiségekre kérelmeznek ilyen igazolásokat, amelyek meghaladják a nemzetközi megállapodásokból eredő kötelezettségvállalások alapján rögzített rendelkezésre álló összegeket, a preferenciális kereskedelemben közvetlen kiegyenlítés esetén alkalmazandó vámtétel rögzítésére és az érintett országba vagy régióba történő kivitel esetén fizetendő kapcsolódó összegekre vonatkozó intézkedések, az azt biztosító intézkedések, hogy a preferenciális egyezmény keretében kivitelre bejelentett feldolgozott mezőgazdasági termékeket valóban preferenciális egyezmény keretében exportálják vagy fordítva, a feldolgozott mezőgazdasági termékek és az I. mellékletben nem szereplő áruk minőségi és mennyiségi elemzésére szolgáló módszerekre, a feldolgozott mezőgazdasági termékek és az I. mellékletben nem szereplő áruk azonosításához szükséges technikai rendelkezésekre és a feldolgozott mezőgazdasági termékeknek és az I. mellékletben nem szereplő áruknak a Kombinált Nómenklatúrába való besorolására szolgáló eljárásokra vonatkozó intézkedések.

(50)

Ezen rendeletnek a kivitel és meghatározott általános rendelkezések tekintetében való végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottság és a tagállamok információcserével kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges, az alábbiakra vonatkozó intézkedésekre vonatkozóan: az értesítés módszerei, a benyújtandó információkra vonatkozó szabályok, a benyújtandó információk kezelésére vonatkozó rendelkezések, valamint az értesítések tartalmával, formájával, ütemezésével, gyakoriságával és határidőivel kapcsolatos szabályok, a személyes adatok, valamint a vállalkozások üzleti titkaik védelmére vonatkozó jogos érdekének védelme mellett az információk és dokumentumok továbbításával vagy rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos szabályok, az 1306/2013/EU rendelet szerint, a feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatali engedélyére és vámkontingensére, valamint az I. mellékletben nem szereplő áruk export-visszatérítésére és visszatérítési igazolására vonatkozóan elfogadott, a biztosítékokra, vizsgálatokra, ellenőrzésekre, elemzésekre és szankciókra vonatkozó horizontális rendelkezésekre vonatkozó intézkedések.

(51)

Sajátos jellegükre tekintettel a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) alkalmazása nélkül kell elfogadni az olyan intézkedésekre vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat, amelyek a kiegészítő behozatali vámtételek alkalmazása céljából rögzítik a reprezentatív árakat és a küszöbmennyiségeket, valamint az említett behozatali vámtételek mértékét az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban, korlátozzák azokat a mennyiségeket, amelyekre behozatali engedély, aktív feldolgozási bizonyítvány és visszatérítési igazolás adható ki, elutasítják azokat a mennyiségeket, amelyekre az említett engedélyeket, bizonyítványokat és igazolásokat kérelmezték, és felfüggesztik az említett engedélyek, bizonyítványok és igazolások iránti kérelmek benyújtását, és az olyan intézkedésekre vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat, amelyek az annak garantálására irányuló eljárás irányítását célozzák, hogy a vámkontingensek keretében rendelkezésre álló mennyiségeket ne lépjék túl, és újra elosztják a vámkontingens fel nem használt mennyiségeit. A többi, e rendelet szerinti végrehajtási jogi aktust a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell elfogadni.

(52)	A 182/2011/EU rendelettel összhangban elfogadandó végrehajtási jogi aktusok elfogadására a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy e jogi aktusok a KAP-ot érintik, az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában foglaltak szerint.

(53)

A feldolgozott mezőgazdasági termékeknek az Unióba irányuló behozatala elleni védintézkedésekkel vagy az uniós piacnak az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó feldolgozási és aktív feldolgozási rendszer alkalmazásának felfüggesztését igénylő zavarával vagy lehetséges zavarával összefüggésben felmerülő, kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben a Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia.

(54)

E rendelet célkitűzéseinek eléréséhez az arányosság elvének megfelelően szükséges és helyénvaló megállapítani a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokat. E rendelet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket.

(55)

E rendeletnek a status quo fenntartása érdekében a következők mindegyikét magukban foglaló mellékleteket kell tartalmaznia: a feldolgozott mezőgazdasági termékek jegyzéke, amely felváltja az 1216/2009/EK rendelet II. mellékletét; az I. mellékletben nem szereplő áruk jegyzéke, amely felváltja az 578/2010/EU bizottsági rendelet (19) II. mellékletét és az 1234/2007/EK rendelet XX. mellékletét; az I. mellékletben nem szereplő áruk előállításához használt alaptermékek jegyzéke, amely felváltja az 578/2010/EU rendelet I. mellékletét; a kiegészítő behozatali vámmal sújtható feldolgozott mezőgazdasági termékek jegyzéke, amely felváltja az 1216/2009/EK rendelet III. mellékletét; és a feldolgozott mezőgazdasági termékek előállításához használt mezőgazdasági termékek jegyzéke, amely felváltja az 1216/2009/EK rendelet I. mellékletét.

(56)	Az 1216/2009/EK és a 614/2009/EK rendeletet ennek megfelelőn hatályon kívül kell helyezni.

(57)

Tekintettel arra a tényre, hogy e rendelet hatálybalépése előtt a szükséges koherenciát az 1308/2013/EU rendelet 230. cikk (1) bekezdése második albekezdése i. pontjának átmeneti intézkedései biztosították, ezt a rendeletet a KAP-reformcsomagot alkotó rendeletek elfogadását követően a lehető leghamarabb alkalmazni kell, teljes mértékben tiszteletben tartva a jogbiztonságot és a gazdasági szereplők jogos elvárásait,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

Ez a rendelet a feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalára, valamint az I. mellékletben nem szereplő áruk és az I. mellékletben nem szereplő árukban feldolgozott mezőgazdasági termékek kivitelére vonatkozó kereskedelmi szabályokat állapítja meg.

Ezt a rendeletet az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodás hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek behozatalára is alkalmazni kell, amely megállapodás rendelkezik arról, hogy említett termékeket asszimilálni kell a preferenciális kereskedelem hatálya alá tartozó feldolgozott mezőgazdasági termékekkel.

2. cikk

Fogalomeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)	„mezőgazdasági termékek”: az 1308/2013/EU rendelet 1. cikkében említett termékek;

b)	„feldolgozott mezőgazdasági termékek”: az e rendelet I. mellékletében felsorolt termékek;

c)	„az I. mellékletben nem szereplő áruk”: az EUMSZ I. mellékletében nem szereplő, e rendelet II. melléklete első és második oszlopában felsorolt termékek;

d)	„alaptermékek”: az e rendelet III. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek;

„mezőgazdasági alkotóelem”: a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali vám azon része, amely megfelel az e rendelet V. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali vámnak, vagy adott esetben az érintett országokból származó ezen mezőgazdasági termékek felhasznált vagy felhasználtnak minősülő mennyiségeire vonatkozó csökkentett vámok;

f)	„nem mezőgazdasági alkotóelem”: a díjnak az a része, amely a közös vámtarifa szerinti vámoknak felel meg, csökkentve az e) pontban meghatározott mezőgazdasági alkotóelemmel;

„kiegészítő vámtételek cukorra és lisztre”: a 2658/87/EGK rendelet I. melléklete első része I. szakaszának B.6. pontjában említett, és az említett rendelet I. melléklete harmadik része I. szakasza 1. mellékletének 2. táblázatában meghatározott, cukorra vonatkozó kiegészítő vámtétel (AD S/Z) és lisztre vonatkozó kiegészítő vámtétel (AD F/M);

h)	„értékvám”: a behozatali vámnak a vámérték százalékos arányában kifejezett része;

i)	„1. termékcsoport”: az ex 0404 10 02–0404 10 16 KN-kód alá tartozó tejsavó por, granulátum vagy más szilárd alakban, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása nélkül;

j)	„2. termékcsoport”: az ex 0402 10 19 KN-kód alá tartozó tej por, granulátum vagy más szilárd alakban, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása nélkül, legfeljebb 1,5 tömegszázalék zsírtartalommal, a legfeljebb 2,5 kg nettó tömegű, közvetlen csomagolásban lévő áruk kivételével;

k)	„6. termékcsoport”: az ex 0402 21 18 KN-kód alá tartozó tej por, granulátum vagy más szilárd alakban, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása nélkül, legfeljebb 26 tömegszázalék zsírtartalommal, a legfeljebb 2,5 kg nettó tömegű, közvetlen csomagolásban lévő áruk kivételével;

l)	„3. termékcsoport”: az ex 0405 10 KN-kód alá tartozó vaj, 82 tömegszázalék zsírtartalommal;

II. FEJEZET

FELDOLGOZOTT MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK BEHOZATALA

I. SZAKASZ

A behozatalra vonatkozó általános rendelkezések

I. Alszakasz

Feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali vámok

3. cikk

A behozatali vámok összetevői

(1) Az I. melléklet 1. táblázatában felsorolt feldolgozott mezőgazdasági termékek esetében a közös vámtarifában rögzített behozatali vámok egy értékvámba nem tartozó mezőgazdasági alkotóelemből és egy értékvámnak minősülő nem mezőgazdasági alkotóelemből állnak.

(2) Az I. melléklet 2. táblázatában felsorolt feldolgozott mezőgazdasági termékek esetében a közös vámtarifában rögzített behozatali vámok egy értékvámból és az értékvám részét képező mezőgazdasági alkotóelemből állnak. Ha az I. melléklet 2. táblázatában felsorolt feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozóan nincs értékvám, az ilyen termékek esetében a mezőgazdasági alkotóelem az ezen termékekre vonatkozó egyedi vám részének tekintendő.

4. cikk

A maximális behozatali vámtétel

(1) Amennyiben a maximális vámtételt kell alkalmazni, a maximális vámtétel meghatározására szolgáló számítási módszert az EUMSZ 31. cikke értelmében a közös vámtarifában kell megállapítani.

(2) Ha az I. melléklet 1. táblázatában felsorolt feldolgozott mezőgazdasági termékek esetében a maximális vámtétel cukorra és lisztre vonatkozó kiegészítő vámtételből áll, a szóban forgó kiegészítő vámtétel meghatározására szolgáló számítási módszert az EUMSZ 31. cikke értelmében a közös vámtarifában kell megállapítani.

5. cikk

Az Unió piacán jelentkező kedvezőtlen hatások megelőzésére vagy ellensúlyozására szolgáló kiegészítő behozatali vámok

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározhatja azokat a IV. mellékletben felsorolt feldolgozott mezőgazdasági termékeket, amelyekre – a közös vámtarifában megállapított vámtételek mellett történő behozataluk esetén – kiegészítő behozatali vámot kell kivetni. E végrehajtási jogi aktusokat csak azoknak a káros hatásoknak a megelőzése vagy ellensúlyozása érdekében lehet elfogadni, amelyek az Unió piacát a szóban forgó behozatal következtében esetleg érhetik, és amennyiben:

a)	a behozatal az Unió által a Kereskedelmi Világszervezetnek bejelentett szintnél („küszöbár”) alacsonyabb áron történik; vagy

b)	a behozatal mennyisége egy adott évben meghalad egy meghatározott szintet („küszöbmennyiség”).

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Nem vethető ki kiegészítő behozatali vám az (1) bekezdés szerint abban az esetben, ha a behozatal várhatóan nem fogja megzavarni az uniós piacot, vagy ha az ilyen kiegészítő behozatali vámok hatásai az elérni kívánt célhoz képest aránytalanok lennének.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az importárakat az adott szállítmányra vonatkozó CIF-importárak alapján kell meghatározni.

A CIF-importárakat össze kell vetni a termék reprezentatív világpiaci áraival vagy az uniós importpiacon arra a termékre vonatkozó reprezentatív árakkal.

A 2454/1993/EGK bizottsági rendelet (20) 308d. cikke szerint létrehozott közösségi felügyeleti rendszer keretében összegyűjtött adatok alapján rendszeres időközönként meg kell határozni a reprezentatív árakat.

(4) A küszöbmennyiség megállapításához az adott termék piacrajutási lehetősége szolgál alapul, amely az importnak az arra a három évre vonatkozóan megállapított hazai fogyasztáshoz viszonyított százalékos arányában fejezhető ki, amely megelőzte azt az évet, amelyben az (1) bekezdésben említett hátrányos hatások felmerülnek, vagy felmerülésük valószínűsíthető.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek az e cikk alkalmazásához szükséges intézkedéseket – különösen a behozatali ár igazolására és az igazoló dokumentumok benyújtására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos intézkedéseket – tartalmaznak. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6) A Bizottság az (1) bekezdéssel összhangban azonosított termékek tekintetében – a 44. cikk (2) vagy (3) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül – végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek:

a)	megállapítják a reprezentatív árakat és a küszöbmennyiségeket a kiegészítő behozatali vámok alkalmazása céljából;

b)	meghatározzák a kiegészítő behozatali vámok mértékét az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodásokban megállapított szabályok szerint.

(7) A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi az (1) bekezdés a) pontjában említett küszöbárakat.

II. Alszakasz

Ovalbumin és laktalbumin behozatala

6. cikk

Ovalbuminra és laktalbuminra vonatkozó behozatali engedélyek

(1) Az ovalbumin és a laktalbumin szabad forgalomba bocsátás céljából való behozatala behozatali engedély bemutatásához köthető, amennyiben az ilyen engedély az érintett piacok irányítása és különösen a szóban forgó termékek kereskedelmének nyomon követése céljából szükséges.

(2) A 14. cikkel összhangban hozott intézkedések sérelme nélkül a tagállamok az Unióban letelepedett kérelmezőnek – letelepedési helyétől függetlenül – kiadják az (1) bekezdésben említett behozatali engedélyeket, kivéve, ha az EUMSZ 43. cikkének (2) bekezdésével összhangban elfogadott jogi aktus másképp rendelkezik.

(3) Az (1) bekezdésben említett behozatali engedélyek az Unió egész területén érvényesek.

(4) Az (1) bekezdésben említett behozatali engedélyek kiadása és az engedély hatálya alá tartozó áruk szabad forgalomba bocsátása az érintett termékek származására és eredetére vonatkozó előírásokhoz, valamint olyan, egy harmadik ország vagy valamely szervezet által kiadott dokumentum bemutatásához köthető, amely tanúsítja többek között a termékek eredetét, származását, eredetiségét és minőségi jellemzőit.

7. cikk

A behozatali engedélyekre vonatkozó biztosíték

(1) A 6. cikkben említett behozatali engedélyek kiadásának feltételéül lehet szabni a biztosíték letétbe helyezését, amely garantálja, hogy a gazdasági szereplő a behozatali engedély érvényességi ideje alatt behozza a termékeket.

(2) A biztosíték egészben vagy részben elvész, ha a termékek behozatalára nem kerül sor a behozatali engedély érvényességi ideje alatt.

(3) A biztosíték azonban nem vész el, ha vis maior miatt nem került sor a termékek behozatalára az említett időtartamon belül, vagy ha az említett időtartamon belül be nem hozott mennyiség nem haladja meg a tűrés mértékét.

8. cikk

Átruházott hatáskörök

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

a)	az ovalbumin és a laktalbumin szabad forgalomba bocsátás céljából való behozatalát behozatali engedély bemutatásához kötő szabályok;

b)	az engedélyből fakadó jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályok és az engedély joghatásai;

c)	azon esetek, amelyekben az engedélyben említett mennyiségre vonatkozó behozatali kötelezettség teljesítésére tűréshatár vonatkozik, illetve amelyekben az eredetet fel kell tüntetni az engedélyen;

a behozatali engedély kiadására vonatkozó szabályok, vagy olyan szabályok, amelyek előírják, hogy az engedély által érintett áruk szabad forgalomba bocsátásának előfeltétele egy olyan, egy harmadik ország vagy valamely szervezet által kiadott dokumentum bemutatása, amely tanúsítja többek között a termékek eredetét, származását, eredetiségét és minőségi jellemzőit;

e)	a behozatali engedély átruházására vonatkozó szabályok, illetve az ilyen átruházásra vonatkozó korlátozások;

f)	azon esetek, amelyekben nem kötelező bemutatni a behozatali engedélyt;

g)	a 6. cikkben említett behozatali engedélyek kiadását biztosíték letétbe helyezéséhez kötő szabályok;

9. cikk

Végrehajtási hatáskörök

A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következőkre vonatkozóan:

a)	a behozatali engedély formátuma és tartalma;

b)	a behozatali engedély iránti kérelmek benyújtása, valamint az engedélyek kiadása és felhasználása;

c)	a behozatali engedély érvényességi ideje, a letétbe helyezendő biztosíték összege és a letétbe helyezésre vonatkozó eljárás;

d)	az annak igazolásához szükséges bizonyíték, hogy a behozatali engedélyek használatához kapcsolódó követelmények teljesültek;

e)	a tűréshatár szintje a behozatali engedélyben említett mennyiségre vonatkozó behozatali kötelezettség teljesítésére vonatkozóan;

f)	a behozatali engedélyek pótpéldányainak és a behozatali engedélyek másodpéldányainak kiadása;

g)	a behozatali engedélyek tagállamok általi kezelése és a rendszer irányításához szükséges információcsere, ideértve a tagállamok közötti konkrét igazgatási segítségnyújtásra vonatkozó eljárásokat is.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

II. SZAKASZ

Preferenciális kereskedelem

I. Alszakasz

A behozatali vámok csökkentése

10. cikk

A mezőgazdasági alkotóelemek, értékvámok és kiegészítő vámok csökkentése és fokozatos megszüntetése

(1) Amennyiben valamely, az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodás:

a)	rendelkezik a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali vám csökkentéséről vagy fokozatos csökkentéséről és megszüntetéséről; valamint

b)	meghatározza a csökkentésre jogosult termékek körét, a csökkentés hatálya alá tartozó áru mennyiségét, kvóta értékét, az e mennyiségek és értékek kiszámítási módját, a mezőgazdasági alkotóelem, a cukorra és a lisztre vonatkozó kiegészítő vám, valamint az értékvám csökkenését meghatározó tényezőt;

a mezőgazdasági alkotóelemre, a cukorra és a lisztre vonatkozó kiegészítő vámra, valamint az értékvámra olyan csökkentés vagy fokozatos csökkentés és megszüntetés vonatkozhat, mint amely a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali vámokra vonatkozik.

E cikk alkalmazásában a mezőgazdasági alkotóelem magában foglalhatja a 2658/87/EGK rendelet I. melléklete 1. része I. szakaszának B.1. pontjában említett, és I. melléklete harmadik része I. szakasza 1. mellékletének 2. táblázatában megállapított mezőgazdasági alkotóelemet is.

(2) Amennyiben valamely, az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodás az e rendelet I. mellékletének 2. táblázatában felsorolt termékek esetében a mezőgazdasági alkotóelemek csökkentését vagy fokozatos megszüntetését írja elő, az értékvám részét képező, mezőgazdasági alkotóelemből álló vám helyébe nem értékvámnak minősülő mezőgazdasági alkotóelem lép.

11. cikk

A ténylegesen felhasznált vagy felhasználtnak tekintett mennyiségek

(1) A mezőgazdasági alkotóelemeknek, valamint a cukorra és lisztre vonatkozó kiegészítő vámoknak a 10. cikk (1) bekezdés szerinti csökkentését vagy fokozatos megszüntetését a következők alapján kell meghatározni:

a)	az V. mellékletben felsorolt mezőgazdasági termékeknek a feldolgozott mezőgazdasági termék előállításához ténylegesen felhasznált vagy felhasználtnak tekintett mennyiségei;

b)	az a) pontban említett mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámok, amelyeket bizonyos preferenciális kereskedelmi megállapodások esetében a csökkentett mezőgazdasági alkotóelem, valamint a cukorra és a lisztre vonatkozó kiegészítő vámok kiszámítására használnak.

(2) A feldolgozott mezőgazdasági termék előállításához felhasználtnak tekintendő mezőgazdasági termékeket annak alapján kell kiválasztani a feldolgozott mezőgazdasági termék előállításához ténylegesen felhasznált mezőgazdasági termékek közül, hogy milyen jelentős szerepet töltenek be a nemzetközi kereskedelemben, és az árszínvonaluk mennyire reprezentatív a szóban forgó feldolgozott mezőgazdasági termék előállításához felhasznált egyéb mezőgazdasági termékek árszínvonala vonatkozásában.

(3) Az V. mellékletben felsorolt és ténylegesen felhasznált mezőgazdasági termékek mennyiségeit át kell számítani adott, felhasználtnak tekintett mezőgazdasági termékek mennyiségeire.

12. cikk

Átruházott hatáskörök

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

a)	az V. mellékletben felsorolt azon mezőgazdasági termékek jegyzékének összeállítása, amelyeket a 11. cikk (2) bekezdésében meghatározott kiválasztási kritériumok alapján a feldolgozott mezőgazdasági termékek előállításához felhasználtnak kell tekinteni;

b)	a 11. cikk (3) bekezdésében említett átszámításhoz az egyenértékű mennyiségek és az átszámítási szabályok megállapítása;

c)	a csökkentett mezőgazdasági alkotóelem és a cukorra és lisztre vonatkozó csökkentett kiegészítő vámok kiszámításához és az e kiszámításra szolgáló módszerek megállapításához szükséges alkotóelemek;

d)	azok az elhanyagolható mennyiségek, amelyek esetében a csökkentett mezőgazdasági alkotóelemeket és a cukorra és lisztre vonatkozó kiegészítő vámokat nulla összegben kell megállapítani.

13. cikk

Végrehajtási hatáskörök

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján adott esetben intézkedéseket fogad el az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodásoknak a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó, az e rendelet 10. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint csökkentendő behozatali vámok kiszámítása tekintetében való végrehajtására.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következők megállapítására vonatkozóan:

a)	a 12. cikk a) pontjában említettek szerint a feldolgozott mezőgazdasági termékek előállításához felhasználtnak tekintett mezőgazdasági termékek rögzített mennyiségei;

a feldolgozott mezőgazdasági termékek előállításához felhasználtnak tekintett, a 12. cikk a) pontjában említett mezőgazdasági termékek rögzített mennyiségei a feldolgozott mezőgazdasági termékek minden olyan lehetséges összetételére vonatkozóan, amelyre nem lehet az ezen albekezdés a) pontja szerint megállapítani a mezőgazdasági termékek rögzített mennyiségeit;

c)	bizonylati követelmények.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3) A Bizottság a 44. cikk (2) vagy (3) bekezdésében említett eljárások alkalmazása nélkül végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodásokban megállapított szabályok és az e cikk (1) bekezdésének értelmében elfogadott szabályok szerint meghatározzák az alkalmazandó behozatali vámok mértékét.

II. Alszakasz

Vámkontingensek és különleges elbánás a harmadik országokból történő behozatal tekintetében

14. cikk

A vámkontingensek megnyitása és kezelése

(1) A feldolgozott mezőgazdasági termékek és az 1. cikk második bekezdésében említett mezőgazdasági termékek behozatalára, valamint e termékeknek az Unióban való, az EUMSZ szerint az Unió által megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodásokból fakadó szabad forgalomba bocsátására vonatkozó vámkontingenseket a Bizottság nyitja meg és kezeli a 15. és 16. cikkel összhangban.

(2) Az (1) bekezdésben említett vámkontingenseket olyan módon kell kezelni, amely kiküszöböli a piaci szereplők bármilyen alapon történő megkülönböztetését, és kellő súlyt fektet az uniós piac ellátási igényeire és a piaci egyensúly megőrzésének szükségességére.

(3) Az (1) bekezdésben említett vámkontingensek kezelésére az alábbi módszerek valamelyikét, más megfelelő módszert, vagy az említettek bármelyikének kombinációját kell alkalmazni:

a)	a kérelmek benyújtásának időrendi sorrendjén alapuló elosztási módszer (az „érkezési sorrend” elve);

b)	a kontingenseknek a kérelmekben igényelt mennyiségek arányában történő elosztásának módszere (a „párhuzamos vizsgálat módszere”);

c)	a kialakult kereskedelmi szokásokon alapuló módszer (a „hagyományos/újonnan érkező importőrök” módszer).

15. cikk

Átruházott hatáskörök

(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

a)	azon feltételek és jogosultsági követelmények, amelyeket a gazdasági szereplőknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy a 14. cikk (1) bekezdésében említettek szerint nemzetközi megállapodásban meghatározott vámkontingens keretében kérelmet nyújthassanak be;

b)	a jogoknak a gazdasági szereplők között történő átruházására vonatkozó szabályok, valamint szükség esetén az ezen átruházásra vonatkozó korlátozások, a 14. cikk (1) bekezdésében említettek szerint nemzetközi megállapodásban meghatározott vámkontingens kezelésének keretében;

c)	olyan rendelkezések, amelyek a 14. cikk (1) bekezdésében említettek szerint nemzetközi megállapodásban meghatározott vámkontingensből való részesedést behozatali engedély bemutatásától és biztosíték letétbe helyezésétől teszik függővé;

d)	a 14. cikk (1) bekezdésében említettek szerint a nemzetközi megállapodásban meghatározott vámkontingens tekintetében alkalmazandó különleges sajátosságok, követelmények és korlátozások.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el annak előírására, hogy a tagállamok illetékes hatóságainak – kérelemre, és a megfelelő ellenőrzések elvégzését követően – ki kell adniuk egy azt tanúsító dokumentumot, hogy valamely termék – harmadik országba történő bevitele során – teljesíti a különleges elbánásban való részesüléshez szükséges feltételeket.

16. cikk

Végrehajtási hatáskörök

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következők megállapítására vonatkozóan:

a)	az éves vámkontingensek, amelyeket szükség esetén az év egészére megfelelő szakaszokban be kell vezetni, és a kontingensek kezelésére alkalmazandó módszer;

a behozatali, illetve kiviteli rendszer elfogadásáról szóló nemzetközi megállapodásban vagy jogi aktusban megállapított egyedi rendelkezések alkalmazására vonatkozó eljárások, különösen a következők tekintetében:

i.	a termék jellegére, származási helyére és eredetére vonatkozó garanciák;

ii.	bármely, az i. pontban említett garanciák ellenőrzésére szolgáló dokumentum elismerése;

iii.	az exportáló ország által kiadott dokumentum bemutatása;

iv.	a termékek rendeltetési helye és felhasználása;

c)	a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint bemutatandó behozatali engedélyek érvényességi ideje;

d)	a biztosítéknak a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban történő letétbe helyezésére vonatkozó eljárás és a biztosíték összege;

e)	a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint bemutatandó behozatali engedélyek felhasználása, valamint – adott esetben – különösen a vámkontingens keretében történő behozatal iránti kérelmek benyújtására és az engedélyek megadására vonatkozó feltételekre vonatkozó egyedi intézkedések;

f)	bizonylati követelmények;

g)	a 15. cikk (2) bekezdésében említett dokumentum tartalmával, formájával, kiadásával és használatával kapcsolatos szükséges intézkedések.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) A Bizottság a 44. cikk (2) vagy (3) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következőkre vonatkozóan:

azon folyamat irányítása, amely biztosítja, hogy a vámkontingens keretében rendelkezésre álló mennyiségeket nem lépik túl, különösen a rendelkezésre álló mennyiségek elérése esetén az egyes kérelmekre alkalmazott elosztási együttható rögzítése, az elbírálás alatt álló kérelmek elutasítása és – szükség esetén – a kérelmek benyújtásának felfüggesztése révén;

b)	a vámkontingens fel nem használt mennyiségeinek újraelosztása.

III. SZAKASZ

Védintézkedések

17. cikk

Védintézkedések

(1) A Bizottság – e cikk (3) bekezdésére figyelemmel – végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek a feldolgozott mezőgazdasági termékek Unióba irányuló behozatala elleni védintézkedéseket foglalnak magukban. A közös kereskedelempolitika egységességének biztosítása érdekében e végrehajtási jogi aktusoknak meg kell felelniük a 260/2009/EK és a 625/2009/EK rendeletnek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Amennyiben az Európai Parlament és a Tanács valamely egyéb jogi aktusa vagy a Tanács valamely egyéb jogi aktusa másként nem rendelkezik, a Bizottság – e cikk (3) bekezdésére figyelemmel – végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek a feldolgozott mezőgazdasági termékeknek az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodásokban meghatározott, Unióba irányuló behozatala elleni védintézkedéseket foglalnak magukban. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3) A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedéseket valamely tagállam kérelmére vagy hivatalból hozhatja meg.

Ha a Bizottsághoz valamely tagállamtól kérelem érkezik az (1) és/vagy (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok elfogadására, a Bizottság a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül elfogadja az erről szóló határozatát tartalmazó végrehajtási jogi aktusokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(4) Az (1) és a (2) bekezdésben előírt védintézkedésekhez kapcsolódóan, kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben a Bizottság a 44. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

(5) Ha a Bizottság vissza kívánja vonni vagy módosítani kívánja az (1)–(4) bekezdésnek megfelelően elfogadott védintézkedéseket, e célból végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésével összhangban kell elfogadni, kivéve kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben, amelyekben ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (3) bekezdésével összhangban kell elfogadni.

IV. SZAKASZ

Aktív feldolgozás

I. Alszakasz

Aktív feldolgozás a gazdasági feltételek vizsgálata nélkül

18. cikk

A mezőgazdasági termékek aktív feldolgozása a gazdasági feltételek vizsgálata nélkül

(1) Amennyiben az e rendelet III. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek aktív feldolgozása az I. mellékletben nem szereplő árukat eredményez, a 2913/92/EGK rendelet 117. cikkének c) pontjában említett gazdasági feltételeket az említett mezőgazdasági termékekre vonatkozó aktív feldolgozási bizonyítvány bemutatása esetén teljesítettnek kell tekinteni.

(2) Aktív feldolgozási bizonyítványt a Bizottság által meghatározott mennyiségek keretein belül lehet kiadni az I. mellékletben nem szereplő áruk előállításához felhasznált mezőgazdasági termékekre.

Ezeket a mennyiségeket egyrészről az I. mellékletben nem szereplő áruk után adott export-visszatérítésekre vonatkozó kötelező költségvetési korlátoknak, másrészről az I. mellékletben nem szereplő áruk után adott export-visszatérítések várható kiadásainak a mérlegelésével és különösen a következők figyelembevételével kell meghatározni:

a)	az I. mellékletben nem szereplő érintett áruk kivitelének becsült mennyisége;

b)	adott esetben a szóban forgó alaptermékek uniós piaci és világpiaci helyzete;

c)	a gazdasági és szabályozási tényezők.

A mennyiségeket rendszeres időközönként felül kell vizsgálni a gazdasági tényezőkben és szabályozókban bekövetkezett változások figyelembevétele érdekében.

(3) A tagállamok a bizonyítványért folyamodó, az Unióban letelepedett kérelmezőnek a letelepedési helyétől függetlenül kiadják az (1) bekezdésben említett aktív feldolgozási bizonyítványt.

Az aktív feldolgozási bizonyítványok az Unió egész területén érvényesek.

19. cikk

Átruházott hatáskörök

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

a)	az I. mellékletben nem szereplő áruk előállításához felhasznált mezőgazdasági termékek jegyzéke, amelyekre aktív feldolgozási bizonyítványt lehet kiadni;

b)	az aktív feldolgozási bizonyítványból eredő jogok és a bizonyítvány joghatásai;

c)	az aktív feldolgozási bizonyítványokból eredő jogoknak a gazdasági szereplők közötti átruházása;

d)	az aktív feldolgozási bizonyítványok rendszerének megbízhatóságához és hatékonyságához szükséges szabályok a bizonyítvány hitelessége, átruházása, illetve az átruházására vonatkozó korlátozások tekintetében.

20. cikk

Végrehajtási hatáskörök

(1) A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következőkre vonatkozóan:

a)	a mezőgazdasági termékek azon mennyiségének meghatározása a 18. cikk (2) bekezdése szerint, amelyre aktív feldolgozási bizonyítványt lehet kiadni;

b)	az aktív feldolgozási bizonyítványra vonatkozó kérelmek formátuma és tartalma;

c)	az aktív feldolgozási bizonyítványok formátuma, tartalma és érvényességi ideje;

d)	a kérelmek benyújtására és az aktív feldolgozási bizonyítványok kiadására vonatkozó eljárás és az ehhez szükséges dokumentumok;

e)	az aktív feldolgozási bizonyítványok tagállamok általi kezelése;

f)	a tagállamok közötti igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos eljárások.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjával összhangban meghatározott értéket meghaladó mennyiségek kérelmezése esetén a Bizottság a 44. cikk (2) vagy (3) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül elfogadott végrehajtási jogi aktusok révén korlátozhatja azon mennyiségeket, amelyekre aktív feldolgozási bizonyítványt lehet kiadni, elutasíthatja a mennyiségeket, amelyekre aktív feldolgozási bizonyítványt kérelmeztek, és az érintett termékre vonatkozóan felfüggesztheti az aktív feldolgozási bizonyítványok iránti kérelmek benyújtását.

II. Alszakasz

Az aktív feldolgozási szabályok felfüggesztése

21. cikk

Az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó aktív feldolgozási rendszer felfüggesztése

(1) Amennyiben az aktív feldolgozási rendszer zavart idéz vagy idézhet elő az uniós piacon, a Bizottság – valamely tagállam kérelmére vagy hivatalból – végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben részben vagy teljes mértékben felfüggeszti az ovalbuminra és a laktalbuminra vonatkozó aktív feldolgozási rendszer alkalmazását. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Ha a Bizottsághoz valamely tagállamtól kérelem érkezik az első albekezdésben említett végrehajtási jogi aktusok elfogadására, a Bizottság a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül elfogadja az erről szóló határozatát tartalmazó végrehajtási jogi aktusokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) A Bizottság kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben a 44. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett felfüggesztéssel összefüggésben.

III. FEJEZET

KIVITEL

I. SZAKASZ

Export-visszatérítések

22. cikk

Támogatásra jogosult áruk és termékek

(1) Az I. mellékletben nem szereplő áruk kivitele esetén az 1308/2013/EU rendelet 196. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii., iii., v. és vii. alpontjában felsorolt, és az említett I. mellékletben nem szereplő áruk előállításához felhasznált mezőgazdasági termékek az 1308/2013/EU rendelet 196. cikke értelmében jogosultak az e rendelet II. mellékletében meghatározott export-visszatérítésre, és az 1308/2013/EU rendelet 196. cikke (1) bekezdésének b) pontját, (2) és (3) bekezdését kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben említett export-visszatérítés nem nyújtható az alábbiakra:

a)	olyan, az I. mellékletben nem szereplő, behozott áruk, amelyeket az EUMSZ 29. cikkének megfelelően szabad forgalomban lévőnek tekintenek, és újra exportálnak;

b)	olyan, az I. mellékletben nem szereplő, behozott áruk, amelyeket az EUMSZ 29. cikkének megfelelően szabad forgalomban lévőnek tekintenek, és feldolgozás után, vagy az I. mellékletben nem szereplő egyéb árukba bedolgozva exportálnak;

c)	olyan behozott gabonafélék, rizs, tej és tejtermékek, valamint tojás, amelyeket az EUMSZ 29. cikkének megfelelően szabad forgalomban lévőnek tekintenek, és feldolgozás után, vagy az I. mellékletben nem szereplő árukba bedolgozva exportálnak.

23. cikk

Az export-visszatérítések megállapítása

(1) A 22. cikkben említett export-visszatérítéseket az exportált áruk összetétele, valamint az exportált árukat alkotó egyes alaptermékek tekintetében meghatározott export-visszatérítési ráták alapján állapítják meg a tagállamok illetékes hatóságai.

(2) Az export-visszatérítések meghatározásához az 1308/2013/EU rendelet 196. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii., iii., v. és vii. alpontjában felsorolt, de e rendelet III. mellékletében fel nem sorolt termékeket alaptermékeknek vagy alaptermékek feldolgozásából származó termékeknek kell megfeleltetni.

24. cikk

Horizontális szabályok és export-visszatérítési mértékek

(1) Az I. mellékletben nem szereplő árukra az 1308/2013/EU rendelet 199. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, a mezőgazdasági termékek után fizetett export-visszatérítésekre vonatkozó horizontális szabályok vonatkoznak.

(2) Az 1308/2013/EU rendelet 198. cikke és az 1370/2013/EU rendelet 13. cikke szerint intézkedéseket kell hozni az alaptermékekre vonatkozó export-visszatérítések mértékének meghatározására.

(3) Az export-visszatérítések kiszámításához az 1308/2013/EU rendelet 196. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii., iii., v. és vii. alpontjában felsorolt, de e rendelet III. mellékletében fel nem sorolt mezőgazdasági termékeket, amelyeket a 23. cikk (2) bekezdése szerint alaptermékekből vagy az alaptermékek feldolgozásából származó termékekből állítottak elő vagy azoknak feleltettek meg, át kell számítani alaptermékekre.

25. cikk

Az I. mellékletben nem szereplő meghatározott áruk meghatározott rendeltetési helyekre történő kivitelére vonatkozó bizonyítványok

Amennyiben az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott valamely nemzetközi megállapodás előírja, az érintett tagállam illetékes hatóságai az érintett fél kérésére igazolást adnak ki arról, hogy fizettek-e export-visszatérítést meghatározott rendeltetési helyekre exportált, az I. mellékletben nem szereplő meghatározott áruk után.

26. cikk

Átruházott hatáskörök

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

a)	az exportra kerülő, az I. mellékletében nem szereplő áruk és az előállításukhoz felhasznált mezőgazdasági termékek jellemzőire vonatkozó szabályok;

b)	az I. mellékletben nem szereplő árukba való bedolgozás után exportált mezőgazdasági termékek után fizetett export-visszatérítés meghatározására vonatkozó szabályok;

c)	az I. mellékletben nem szereplő exportált áruk összetételének igazolásához szükséges bizonyítékra vonatkozó szabályok;

d)	az egyes importált mezőgazdasági termékek felhasználására vonatkozó nyilatkozat megtételét előíró szabályok;

az 1308/2013/EU rendelet 196. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii., iii., v. és vii. alpontjában felsorolt, de e rendelet III. mellékletében fel nem sorolt mezőgazdasági termékek alaptermékeknek való megfeleltetésére és az egyes alaptermékek referenciamennyiségének meghatározására vonatkozó szabályok;

f)	az 1308/2013/EU rendelet 202. cikke szerint elfogadott, a mezőgazdasági termékek után fizetett export-visszatérítésekre vonatkozó horizontális szabályoknak az I. mellékletben nem szereplő árukra való alkalmazása.

27. cikk

Végrehajtási hatáskörök

A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következőkre vonatkozóan:

a)	a visszatérítési ráták alkalmazása olyan esetben, amikor az e cikk c) pontjában említett termékek alkotóelemeinek és az I. mellékletben nem szereplő áruknak a jellemzőit figyelembe kell venni az export-visszatérítések kiszámításánál;

az alábbiakra vonatkozó export-visszatérítések kiszámítása:

i.	alaptermékek;

ii.	az alaptermékek feldolgozásából származó termékek;

iii.	az i. vagy az ii. alpontban említett termékeknek megfeleltetett termékek;

c)	a b) pont ii. vagy iii. alpontjában említett és az 1308/2013/EU rendelet 196. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii., iii., v. és vii. alpontjában felsorolt, de e rendelet III. mellékletében fel nem sorolt termékek alaptermékeknek való megfeleltetése;

d)	az export-visszatérítések meghatározásának alapjául szolgáló referenciamennyiség meghatározása valamennyi alaptermék tekintetében a terméknek a II. mellékletben megadottak szerint az exportált áruk előállításához ténylegesen felhasznált vagy rögzített mennyisége alapján;

e)	a 25. cikkben említett igazolások igénylése, kiadása és kezelése;

f)	az előállítási folyamat során bekövetkező termékveszteségek és mennyiségi veszteségek kezelése, valamint a melléktermékek kezelése;

g)	az export-visszatérítési rendszer megvalósításához szükséges, az I. mellékletben nem szereplő, exportált áruk összetételének bejelentésére szolgáló eljárás és az ezen összetétel igazolásához szükséges bizonyíték;

h)	a rendeltetési hely szerint differenciált visszatérítések esetében a rendeltetési helyre történő megérkezés igazolásához szükséges egyszerűsített bizonyítékra vonatkozó szabályok;

i)	az 1308/2013/EU rendelet 203. cikke szerint elfogadott, a mezőgazdasági termékek után fizetett export-visszatérítésekre vonatkozó horizontális rendelkezéseknek az I. mellékletben nem szereplő árukra való alkalmazása.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

II. SZAKASZ

Visszatérítési igazolások

28. cikk

Visszatérítési igazolások

(1) Az I. mellékletben nem szereplő árukba bedolgozott mezőgazdasági termékek után akkor fizetnek export-visszatérítést, ha az export-visszatérítés iránti kérelmet benyújtották, és a kivitel időpontjában érvényes visszatérítési igazolást bemutatják.

A költségvetési korlátok betartását nem veszélyeztető, olyan korlátozott export-visszatérítési összegekért folyamodó kis exportőrök – többek között a visszatérítési igazolások birtokosai –, amelyek túl alacsonyak ahhoz, hogy visszatérítési igazolások hatálya alá tartozzanak, mentesülnek a visszatérítési igazolás bemutatásának kötelezettsége alól. Ezen eltérések összességében nem haladják meg a kis exportőrök számára meghatározott teljes összeget.

(2) A tagállamok a visszatérítési igazolásért folyamodó, az Unióban letelepedett kérelmezőnek a letelepedési helyétől függetlenül kiadják a visszatérítési igazolást. A visszatérítési igazolások az Unió egész területére érvényesek.

29. cikk

Az alkalmazandó visszatérítési ráták

(1) Alkalmazni azt a visszatérítési rátát kell, amely azon a napon érvényes, amelyen a vámhatóságok befogadják az I. mellékletben nem szereplő árukra vonatkozó kiviteli nyilatkozatot, hacsak nem nyújtottak be kérelmet a (2) bekezdésnek megfelelően a visszatérítési ráta előzetes rögzítésére.

(2) A visszatérítési ráta előzetes rögzítésére irányuló kérelem a visszatérítési igazolás iránti kérelem benyújtásának időpontjában, vagy a visszatérítési igazolás kiadásának napján vagy azt követően bármikor, de a visszatérítési igazolás érvényességének lejárata előtt nyújtható be.

(3) A visszatérítés mértékét az előzetes rögzítés iránti kérelem benyújtásának napján érvényes ráta szerint rögzítik előre. Az előzetesen rögzített visszatérítési ráta attól a naptól kezdve a visszatérítési igazolás hatálya alá tartozó valamennyi visszatérítési rátára vonatkozik.

(4) Az I. mellékletben nem szereplő árukra vonatkozó export-visszatérítéseket a következők alapján adják meg:

a)	az (1) bekezdés szerint alkalmazandó, az I. mellékletben nem szereplő, szóban forgó árukba bedolgozott alaptermékekre vonatkozó visszatérítési ráták, ha a visszatérítés mértékét előzetesen nem rögzítették; vagy

b)	a (3) bekezdés szerint előre rögzített, az I. mellékletben nem szereplő, szóban forgó árukba bedolgozott alaptermékekre vonatkozó visszatérítési ráták.

30. cikk

A visszatérítési igazolásokra vonatkozó biztosíték

(1) A visszatérítési igazolások kiadásának feltétele a biztosíték letétbe helyezése, amely garantálja, hogy a gazdasági szereplő a visszatérítési igazolás érvényességi ideje alatt export-visszatérítés iránti kérelmet nyújtson be az érintett tagállam illetékes hatóságaihoz az I. mellékletben nem szereplő áruk kivitele tekintetében.

(2) A biztosíték teljes egészében vagy részben elvész, ha az export-visszatérítést nem, vagy csak részben kérelmezik a visszatérítési igazolás érvényességi ideje alatt lebonyolított kivitel tekintetében.

Az első albekezdés sérelme nélkül, a biztosíték azonban nem vész el:

a)	ha vis maior miatt nem exportálták, vagy csak részben exportálták az árukat, vagy nem kérelmezték, vagy csak részben kérelmezték az export-visszatérítést;

b)	ha a nem kérelmezett export-visszatérítések összege a tűréshatáron belül van.

31. cikk

Átruházott hatáskörök

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

azon jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályok, amelyek a visszatérítési igazolásból erednek, ideértve azt a garanciát, hogy az export-visszatérítések a feltételek maradéktalan teljesülése esetén kifizetésre kerülnek, valamint azt a kötelezettséget, hogy az I. mellékletben nem szereplő árukba való feldolgozás után exportált mezőgazdasági termékek után export-visszatérítést kell kérelmezni;

b)	a visszatérítési igazolás átruházására vonatkozó szabályok, illetve az ilyen átruházásra vonatkozó korlátozások;

c)	azok az esetek és helyzetek, amelyekben – a műveletek célját, az érintett összegeket és a kis exportőröknek esetleg elkülönített globális összeget figyelembe véve – a 28. cikk (1) bekezdése értelmében nem kötelező visszatérítési igazolást bemutatni;

d)	azok az esetek és helyzetek, amelyekben a 30. cikktől eltérve biztosíték letétbe helyezése nem szükséges;

e)	a 30. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett tűréshatárra vonatkozó szabályok, tekintettel a költségvetési korlátok betartásának szükségességére.

32. cikk

Végrehajtási hatáskörök

(1) A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következőkre vonatkozóan:

a)	a visszatérítési igazolás iránti kérelem benyújtása, formátuma és tartalma;

b)	a visszatérítési igazolás formátuma, tartalma és érvényességi ideje;

c)	a kérelmek benyújtására és a visszatérítési igazolások kiadására, valamint a felhasználásukra vonatkozó eljárás;

d)	a biztosíték letétbe helyezésére szolgáló eljárás és a biztosíték összege;

e)	a 30. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett tűréshatár, tekintettel a költségvetési korlátok betartásának szükségességére;

f)	annak igazolásának eszköze, hogy a visszatérítési igazolásokból eredő kötelezettségeket teljesítették;

g)	a visszatérítési igazolások tagállamok általi kezelése és a rendszer irányításához szükséges információcsere, beleértve a tagállamok közötti konkrét igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos eljárásokat is;

h)	a kis exportőröknek elkülönített globális összeg és a visszatérítési igazolások bemutatása alóli mentesítésre vonatkozó egyedi küszöb rögzítése a 28. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerint;

i)	a visszatérítési igazolások pótlása és másolatainak kiadása.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Az EUMSZ-szel összhangban megkötött nemzetközi megállapodásokból adódó kötelezettségvállalások alapján meghatározott, rendelkezésre álló összegeket meghaladó összegek kérelmezése esetén a Bizottság a 44. cikk (2) vagy (3) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben korlátozza azon összegeket, amelyekre visszatérítési igazolás adható ki, elutasítja azon összegeket, amelyekre visszatérítési igazolást kérelmeztek, és felfüggeszti a visszatérítési igazolások iránti kérelmek benyújtását.

III. SZAKASZ

A kivitelre vonatkozó egyéb intézkedések

33. cikk

A kivitelre vonatkozó egyéb intézkedések

(1) Amennyiben az 1308/2013/EU rendelet értelmében lefölözések vagy terhek formájában intézkedéseket fogadnak el egy, a III. mellékletben felsorolt mezőgazdasági termék kivitele tekintetében, és az említett mezőgazdasági terméket nagy mennyiségben tartalmazó, az I. mellékletben nem szereplő áruk kivitele nagy valószínűséggel hátráltatná az említett intézkedések céljának elérését, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 42. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az említett, I. mellékletben nem szereplő árukra vonatkozó egyenértékű intézkedésekre vonatkozóan, feltéve, hogy az említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megfelelnek az EUMSZ-szel összhangban megkötött nemzetközi megállapodásokból adódó kötelezettségeknek. Ezeket a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat csak akkor lehet elfogadni, ha az 1308/2013/EU rendelet szerint rendelkezésre álló intézkedések nem bizonyulnak elégségesnek.

Ha az első albekezdésben említett esetekben rendkívül sürgős okokból szükséges, a 43. cikkben előírt eljárás alkalmazandó az e bekezdés értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

Ilyen rendkívül sürgős eset lehet, ha azonnali intézkedést kell hozni a piaci zavarok kezelése vagy megelőzése érdekében, amennyiben a piaci zavar veszélye olyan gyorsan és váratlanul következik be, hogy azonnali fellépésre van szükség a helyzet tényleges és hatékony kezelésére, vagy amennyiben egy fellépés következtében elhárulhat egy ilyen piaci zavar létrejötte, folytatódása vagy komolyabb, elhúzódó zavarrá válása, vagy amennyiben az azonnali intézkedés elmaradása azzal fenyeget, hogy zavart okoz, súlyosbítja a zavart vagy később nagyobb szabású intézkedéseket tesz szükségessé a veszély vagy zavar kezelése érdekében, vagy károsan befolyásolná a termelést vagy a piaci körülményeket.

(2) A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdés alkalmazásához szükséges eljárások és technikai kritériumok meghatározására.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

IV. FEJEZEŤ

A BEHOZATALRA ÉS A KIVITELRE EGYARÁNT VONATKOZÓ INTÉZKEDÉSEK

34. cikk

Közvetlen kiegyenlítés preferenciális kereskedelem keretében

(1) Amennyiben valamely, az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodás úgy rendelkezik, a mezőgazdasági termékek behozatalára alkalmazandó vám helyébe léphet az Unióban, illetve az érintett országban vagy térségben fennálló mezőgazdasági árak közötti különbség alapján meghatározott összeg, vagy bármilyen összeg, amely kiegyenlíti az érintett országra avagy térségre közösen megállapított árat.

Ebben az esetben az érintett országba vagy régióba történő kivitel esetén fizetendő összegeket a megállapodás feltételeivel összhangban, együttesen és ugyanazon az alapon kell meghatározni, mint a behozatali vám mezőgazdasági alkotóelemét.

(2) A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben:

a)	megállapítja az (1) bekezdésben említett, alkalmazandó vámtételt és az érintett országba vagy régióba történő kivitel esetén fizetendő kapcsolódó összegeket;

b)	biztosítja, hogy a preferenciális elbánás keretében kivitelre vámkezelt mezőgazdasági termékeket ténylegesen ne exportálják nem preferenciális elbánás keretében, és fordítva.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

35. cikk

Vizsgálati módszerek

(1) Az e rendelet szerinti kereskedelmi rendszerek alkalmazása céljából, amennyiben a feldolgozott mezőgazdasági termékek és az I. mellékletben nem szereplő áruk megkövetelik, e termékek és áruk jellemzőit és összetételét alkotóelemeik elemzésével kell meghatározni.

(2) A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett termékek és áruk vonatkozásában a következőkre vonatkozóan:

a)	a minőségi és mennyiségi elemzés módszerei;

b)	az azonosításukhoz szükséges technikai rendelkezések;

c)	a KN-besorolásukhoz szükséges eljárások.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

36. cikk

E rendelet kiigazítása

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

az I–V. melléklet hozzáigazítása az Unió által az EUMSZ-szel összhangban megkötött vagy ideiglenesen alkalmazott nemzetközi megállapodásokhoz, beleértve a feldolgozott mezőgazdasági termékek vagy az I. mellékletben nem szereplő áruk törlését, valamint új feldolgozott mezőgazdasági termékek vagy az I. mellékletben nem szereplő áruk felvételét;

b)	a 2. cikk i)–l) pontjának, a 25. cikknek és az I–V. mellékletnek a hozzáigazítása a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletének módosításaihoz.

37. cikk

Információcsere

(1) Amennyiben e rendelet végrehajtásához szükséges, a tagállamok, kérelemre, megadják a Bizottságnak a következő információkat:

a)	feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatala;

b)	az I. mellékletben nem szereplő áruk kivitele;

c)	a 18. cikkben említett mezőgazdasági termékekre vonatkozó aktív feldolgozási bizonyítványok igénylése, a kiadása és felhasználása;

d)	a 28. cikk (1) bekezdésében említett visszatérítési igazolások igénylése, kiadása és felhasználása;

e)	a 22. cikk (1) bekezdésében említett, az I. mellékletben nem szereplő áruk után járó export-visszatérítések kifizetése és visszatérítése;

f)	az elfogadott igazgatási végrehajtási intézkedések;

g)	egyéb lényeges információk.

Amennyiben az export-visszatérítéseket nem abban a tagállamban igénylik, amelyikben az I. mellékletben nem szereplő árukat előállították, a másik tagállamot kérésére tájékoztatni kell az e) pontban említett, az I. mellékletben nem szereplő áruk előállításáról és összetételéről.

(2) A Bizottság az (1) bekezdés a)–g) pontja szerint neki benyújtott információkat továbbíthatja valamennyi tagállamnak.

(3) Az információs rendszerek integritásának, valamint a továbbított dokumentumok és kapcsolódó adatok hitelességének és olvashatóságának biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyek meghatározzák a következőket:

a)	az (1) bekezdésnek megfelelően közlendő információk jellege és típusa;

b)	a feldolgozandó adatok kategóriái, a maximális adatmegőrzési időtartamok és a feldolgozás célja, különösen amennyiben ezen adatokat közzéteszik, illetve harmadik országoknak átadják;

c)	a szakmai titoktartás és bizalmasság megfelelő figyelembevételével elérhetővé tett információkhoz vagy információs rendszerekhez való hozzáférési jogosultságok;

d)	azon feltételek, amelyek szerint az információkat közzé kell tenni.

(4) A Bizottság e cikk alkalmazásához szükséges végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a következőkre vonatkozóan:

a)	az adatközlés módja;

b)	a közlendő információkkal kapcsolatos részletek;

c)	a közlendő információk kezelésére, valamint az értesítések tartalmára, formájára, ütemezésére, gyakoriságára és határidőire vonatkozó rendelkezések;

az információknak és dokumentumoknak a tagállamok, az Európai Parlament, a Tanács, a nemzetközi szervezetek, a harmadik országbeli hatóságok vagy a nyilvánosság számára történő eljuttatására vagy azok rendelkezésére bocsátására vonatkozó rendelkezések, biztosítva a személyes adatok védelmét és a vállalkozásoknak az üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekét.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

38. cikk

A személyes adatok feldolgozása és védelme

(1) A tagállamok és a Bizottság a 37. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokra személyes adatokat gyűjtenek, és ezeket az adatokat nem dolgozhatják fel oly módon, amellyel túllépnék e célokat.

(2) Amennyiben a 37. cikk (1) bekezdésében említett célokra dolgoznak fel személyes adatokat, azokat anonimmá kell tenni, és csak összesített formában szabad feldolgozni.

(3) A személyes adatokat a 95/46/EK irányelvben és a 45/2001/EK rendeletben foglalt szabályoknak megfelelően kell feldolgozni. Ezenbelül a személyes adatok tárolásának olyan formában kell történnie, amely az érintettek azonosítását csak az adatok gyűjtésének vagy további feldolgozásának indokát képező célok eléréséhez szükséges ideig teszi lehetővé, figyelembe véve az alkalmazandó nemzeti és uniós jogban megállapított minimális adatmegőrzési időtartamokat.

(4) A tagállamok tájékoztatják az érintetteket, hogy nemzeti és uniós szervek az (1) bekezdésnek megfelelően feldolgozhatják személyes adataikat, és arról is, hogy e tekintetben megilletik őket a 95/46/EK irányelv és a 45/2001/EK rendelet adatvédelmi szabályaiban megállapított jogok.

39. cikk

Elhanyagolható mennyiségek

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el azon küszöbértékekre vonatkozóan, amelyek alatt a tagállamok eltekinthetnek a 3., 5., 10., 22. és 34. cikk szerint kivetendő vagy nyújtandó összegek alkalmazásától. A küszöbértéket olyan szinten kell meghatározni, amely alatt az összegek alkalmazásának igazgatási költségei nem lennének arányban a kivetett vagy odaítélt összegekkel.

40. cikk

Biztosítékok, vizsgálatok, ellenőrzések és szankciók

(1) Adott esetben az 1306/2013/EU rendelet 58–66., 79–88. és 105–108. cikkében a biztosítékokra, vizsgálatokra, ellenőrzésekre és szankciókra, valamint az euro használatára vonatkozóan meghatározott horizontális szabályok és az ezek alapján elfogadott jogi aktusok értelemszerűen vonatkoznak a feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatali engedélyeire és vámkontingenseire, valamint az I. mellékletben nem szereplő áruk export-visszatérítésére és visszatérítési igazolásaira is.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 42. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az (1) bekezdésben hivatkozott cikkek alapján e rendelet alkalmazásában elfogadott rendelkezések szükségessé váló kiigazítására vonatkozó szabályokra vonatkozóan.

(3) A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett cikkek alapján e rendelet alkalmazásában elfogadott rendelkezések alkalmazására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 44. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

41. cikk

Nemzetközi kötelezettségek és hatályos szabályok

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok elfogadáskor a Bizottság figyelembe veszi az Unió nemzetközi kötelezettségeit és a hatályos uniós szociális, környezetvédelmi és állatjóléti előírásokat, valamint a kereskedelem és a piaci fejlemények nyomon követése, a hatékony és eredményes piacirányítás és az adminisztratív terhek csökkentése szükségességét.

V. FEJEZET

FELHATALMAZÁS ÉS BIZOTTSÁGI ELJÁRÁS

42. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak a 8., a 12., a 15., a 19., a 26. és a 31. cikkben, a 33. cikk (1) bekezdésében, a 36. cikkben, a 37. cikk (3) bekezdésében, a 39. cikkben és a 40. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól e rendelet hatálybalépésének napjától kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hétéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8., a 12., a 15., a 19., a 26. és a 31. cikkben, a 33. cikk (1) bekezdésében, a 36. cikkben, a 37. cikk (3) bekezdésében, a 39. cikkben és a 40. cikkben (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 8., a 12., a 15., a 19., a 26. és a 31. cikk, a 33. cikk (1) bekezdése, a 36. cikk, a 37. cikk (3) bekezdése, a 39. cikk és a 40. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

43. cikk

A sürgősségi eljárás

(1) Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus haladéktalanul hatályba lép és alkalmazandó, amennyiben nem emelnek ellene kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2) Az Európai Parlament vagy a Tanács a 42. cikk (5) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

44. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A 13. cikknek, a 17. cikk (1), (2) (4) és (5) bekezdésének, a 20. cikk (1) bekezdésének, a 27. cikknek, a 32. cikk (1) bekezdésének, a 33. cikk (2) bekezdésének, a 34. cikk (2) bekezdésének és a 37. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában, valamint az ovalbumintól és laktalbumintól eltérő feldolgozott mezőgazdasági termékek tekintetében az 5. cikk (1) és (5) bekezdésének és a 16. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában, valamint az ovalbumintól és laktalbumintól eltérő feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatali engedélyei és vámkontingensei, valamint az I. mellékletben nem szereplő áruk export-visszatérítése és visszatérítési igazolása tekintetében a 40. cikk (3) bekezdése alkalmazásában a Bizottságot az „Az I. mellékletben nem szereplő feldolgozott mezőgazdasági termékek kereskedelmét érintő horizontális kérdésekkel foglalkozó bizottság” nevű bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

A 9. cikk (1) bekezdésének és a 21. cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazásában, az ovalbumin és a laktalbumin tekintetében, az 5. cikk (1) és (5) bekezdésének és a 16. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában, valamint az ovalbumin és laktalbumin behozatali engedélyei és vámkontingensei tekintetében a 40. cikk (3) bekezdése alkalmazásában a Bizottságot az 1308/2013/EU rendelet 229. cikkének (1) bekezdésével létrehozott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

A 35. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a Bizottságot a 2913/92/EGK rendelet 247a. cikkével létrehozott Vámkódexbizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikkét kell alkalmazni.

(4) Amennyiben a bizottság véleményét írásbeli eljárás útján kell kikérni, az írásbeli eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra megállapított határidőn belül az elnök így határoz, vagy a bizottsági tagok legalább egynegyede ezt kéri.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

45. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 614/2009/EK rendelet és az 1216/2009/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre való hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásokként kell értelmezni, a VI. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban.

46. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 327., 2013.11.12., 90. o.

(2) Az Európai Parlament 2014. március 11-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(3) A Tanács 2009. november 30-i 1216/2009/EK rendelete a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról (HL L 328., 2009.12.15., 10. o.)

(4) A Tanács 2009. július 7-i 614/2009/EK rendelete az ovalbuminra és laktalbuminra vonatkozó közös kereskedelmi rendszerről (HL L 181., 2009.7.14., 8. o.).

(5) A Tanács 2007. október 22-i 1234/2007/EK rendelete a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL L 299., 2007.11.16., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1308/2013/EU rendelete a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 978/2012/EU rendelete az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.).

(8) A Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (HL L 302., 1992.10.19., 1. o.)

(9) A Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 9-i 952/2013/EU rendelete az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).

(11) A Tanács 2013. december 16-i 1370/2013/EU rendelete a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésével kapcsolatos egyes támogatások és visszatérítések megállapítására vonatkozó intézkedések meghatározásáról (HL L 346., 2013.12.20., 12. o.).

(12) A Tanács 1987. július 23-i 2658/87/EGK rendelete a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1306/2013/EU rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.).

(16) A Tanács 2009. február 26-i 260/2009/EK rendelete a behozatalra vonatkozó közös szabályokról (HL L 84., 2009.3.31., 1. o.).

(17) A Tanács 2009. július 7-i 625/2009/EK rendelete az egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokról (HL L 185., 2009.7.17., 1. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(19) A Bizottság 2010. június 29-i 578/2010/EU rendelete az 1216/2009/EK tanácsi rendeletnek a Szerződés I. mellékletében nem szereplő áruk formájában exportált egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer és az ilyen visszatérítések összegének megállapítására szolgáló szempontok tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 171., 2010.7.6., 1. o.).

(20) A Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

I. MELLÉKLET

A 2. cikk b) pontjában említett feldolgozott mezőgazdasági termékek

1. Táblázat

Azok a feldolgozott mezőgazdasági termékek, amelyek esetében a behozatali vám értékvámból és egy olyan mezőgazdasági alkotóelemből áll, amely nem része az értékvámnak, a 3. cikk (1) bekezdésében említettek szerint

KN-kód	Árumegnevezés
ex 0403	Író, aludttej és tejföl, joghurt, kefir és más erjesztett vagy savanyított tej és tejföl, sűrítve vagy cukrozva vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve vagy gyümölcs, diófélék vagy kakaó hozzáadásával is:
0403 10 51 –0403 10 99	Joghurt ízesítve vagy gyümölcs, diófélék vagy kakaó hozzáadásával
0403 90 71 –0403 90 99	Más, ízesítve vagy gyümölcs, diófélék vagy kakaó hozzáadásával
0405 20 10 és 0405 20 30	Kenhető készítmények (vajkrém), legalább 39, de legfeljebb 75 tömegszázalék zsírtartalommal
0710 40 00	Csemegekukorica (nyersen vagy gőzöléssel vagy vízben forrázással főzve is), fagyasztva
0711 90 30	Csemegekukorica ideiglenesen tartósítva (például kén-dioxid-gázzal, sós lében, kénes vízben vagy más tartósítóoldatban), de közvetlen fogyasztásra nem alkalmas állapotban
ex 1517	Margarin; a 15. árucsoportba tartozó állati vagy növényi zsírok vagy olajok vagy különböző zsírok vagy olajok frakcióinak étkezésre alkalmas keveréke vagy készítménye, a 1516 vtsz. alá tartozó étkezési zsírok vagy olajok és ezek frakciói kivételével:
1517 10 10	Margarin, 10 tömegszázalékot meghaladó, de legfeljebb 15 tömegszázalék tejzsírtartalommal, a folyékony margarin kivételével
1517 90 10	Más, 10 tömegszázalékot meghaladó, de legfeljebb 15 tömegszázalék tejzsírtartalommal
1702 50 00	Vegytiszta gyümölcscukor
ex 1704	Cukorkaáru (beleértve a fehér csokoládét is) kakaótartalom nélkül, a 10 tömegszázalékot meghaladó szacharóztartalmú édesgyökér-kivonat, más anyag hozzáadása nélkül, a 1704 90 10 KN-kód alatt
1806	Csokoládé és más kakaótartalmú élelmiszer-készítmény
ex 1901	Malátakivonat; lisztből, darából, durva őrleményből, keményítőből vagy malátakivonatból előállított, máshol nem említett élelmiszer-készítmény, amely kakaót nem, vagy teljesen zsírtalanított anyagra számítva 40 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaz; a 0401 –0404 vtsz. alá tartozó árukból készített, másutt nem említett olyan élelmiszer-készítmény, amely kakaót nem, vagy teljesen zsírtalanított anyagra számítva 5 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaz, a 1901 90 91 KN-kód alá tartozó készítmények kivételével
ex 1902	Tészta, főzve vagy töltve (hússal vagy más anyaggal) vagy másképp elkészítve is, mint pl. spagetti, makaróni, metélt, lasagne, gnocchi, ravioli, cannelloni; kuszkusz (búzadarakása) elkészítve is, a 1902 20 10 és 1902 20 30 KN-kód alá tartozó töltött tésztafélék kivételével
1903 00 00	Tápióka és keményítőből készült tápiókapótlók, pehely, szem, gyöngy, átszitált vagy hasonló formában
1904	Gabonából vagy gabonatermékekből puffasztással vagy pirítással előállított, elkészített élelmiszer (pl. kukoricapehely); másutt nem említett gabona (a kukorica kivételével) szem formában vagy pehely vagy más megmunkált szem formában (a liszt, a dara és a durva őrlemény kivételével) előfőzve vagy másképp elkészítve
1905	Kenyér, cukrászsütemény, kalács, keksz (biscuit) és más pékáru kakaótartalommal is; áldozóostya, üres gyógyszerkapszula, pecsételőostya, rizspapír és hasonló termék
2001 90 30	Csemegekukorica (Zea mays var. saccharata), ecettel vagy ecetsavval elkészítve vagy tartósítva
2001 90 40	Jamszgyökér, édesburgonya (batáta) és a növények hasonló, étkezésre alkalmas részei, legalább 5 tömegszázalék keményítőtartalommal, ecettel vagy ecetsavval elkészítve vagy tartósítva
2004 10 91	Burgonya liszt, dara vagy pelyhesített formában, ecet vagy ecetsav nélkül elkészítve vagy tartósítva, fagyasztva, a 2006 vámtarifaszám alá tartozó termékek kivételével
2004 90 10	Csemegekukorica (Zea mays var. saccharata), ecet vagy ecetsav nélkül elkészítve vagy tartósítva, fagyasztva, a 2006 vámtarifaszám alá tartozó termékek kivételével
2005 20 10	Burgonya liszt, dara vagy pelyhesített formában, ecet vagy ecetsav nélkül elkészítve vagy tartósítva, nem fagyasztva, a 2006 vámtarifaszám alá tartozó termékek kivételével
2005 80 00	Csemegekukorica (Zea mays var. saccharata), ecet vagy ecetsav nélkül elkészítve vagy tartósítva, nem fagyasztva, a 2006 vámtarifaszám alá tartozó termékek kivételével
2008 99 85	Kukorica, a csemegekukorica (Zea mays var. saccharata) kivételével, más módon elkészítve vagy tartósítva, cukor vagy alkohol hozzáadása nélkül
2008 99 91	Jamszgyökér, édesburgonya (batáta) és növények hasonló, étkezésre alkalmas részei, legalább 5 tömegszázalék keményítőtartalommal, más módon elkészítve vagy tartósítva, alkohol vagy cukor hozzáadása nélkül
2101 12 98	Kávéalapú készítmények
2101 20 98	Tea- vagy matétea-alapú készítmények
2101 30 19	Pörkölt pótkávék, a pörkölt cikória kivételével
2101 30 99	Pörkölt pótkávé kivonata, eszenciája és koncentrátuma, a pörkölt cikória kivonata, eszenciája és koncentrátuma kivételével
2102 10 31 és 2102 10 39	Sütőélesztő, szárított is
2105 00	Fagylalt és más ehető jégkrém, kakaótartalommal is
ex 2106	Másutt nem említett élelmiszer-készítmények a 2106 10 20 , a 2106 90 20 és a 2106 90 92 KN-kód alá tartozó és az ízesített vagy színezett cukorszirupok kivételével
2202 90 91 , 2202 90 95 és 2202 90 99	Más alkoholmentes ital, a 2009 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcs- és zöldséglevek kivételével, a 0401 –0404 vámtarifaszám alatti termékekkel és a 0401 –0404 vámtarifaszám alatti termékekből nyert zsírokkal
2905 43 00	Mannit
2905 44	Szorbit (D-glucit)
3302 10 29	Illatanyag-keverékek, valamint egy vagy több ilyen anyagon alapuló keverékek (beleértve az alkoholos oldatokat is), valamint más, illatanyagokon alapuló, az italgyártásban használt készítmények, amelyek valamennyi, egy adott italra jellemző ízesítő anyagot tartalmaznak, 0,5 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmúak, a 3302 10 21 KN-kód alá tartozók kivételével
3501	Kazeinek, kazeinátok és más kazeinszármazékok; kazeinenyvek
ex 3505 10	Dextrin és más átalakított keményítő, a 3505 10 50 KN-kód alá tartozó észterezett vagy éterezett keményítők kivételével
3505 20	Keményítő- vagy dextrin- vagy más átalakítottkeményítő-alapú enyvek
3809 10	Textil-, papír-, bőr- vagy hasonló iparban használt, máshol nem említett végkikészítő szerek, festést gyorsító és elősegítő vagy színtartóságot növelő anyagok, valamint más termékek és készítmények (például appretálószerek és pácanyagok), keményítőtartalommal
3824 60	Szorbit, a 2905 44 alszám alá tartozó kivételével

1. Táblázat

Azok a feldolgozott mezőgazdasági termékek, amelyek esetében a behozatali vám egy mezőgazdasági alkotóelemet vagy egyedi vámot magában foglaló értékvámból áll, a 3. cikk (2) bekezdésében említettek szerint

KN-kód	Árumegnevezés
ex 0505	Madárbőr és más madárrész tollal vagy pehellyel, toll és tollrész (nyírt széllel is) és pehely tisztítva, fertőtlenítve vagy tartósításra előkészítve, de tovább nem megmunkálva; tollpor és toll vagy tollrész hulladéka:
0505 10 90	Toll töltelékanyagnak és nem nyers pehely
0505 90 00	Más
0511 99 39	Állati eredetű természetes szivacs, nem nyers
ex 1212 29 00	Tengeri moszat és egyéb alga, frissen, hűtve, fagyasztva vagy szárítva, őrölve is, emberi fogyasztásra alkalmatlan, kivéve azt, amelyet a gyógyászatban használnak
ex 1302	Növényi nedv és kivonat; pektintartalmú anyag, pektinát és pektát; agar-agar és más növényi anyagból nyert nyálka és dúsító, modifikálva (átalakítva) is:
1302 12 00	Növényi nedv és kivonat édesgyökérből
1302 13 00	Növényi nedv és kivonat komlóból
1302 19 20 és 1302 19 70	Növényi nedv és kivonat az édesgyökérből és komlóból készült nedv és kivonat, a vanília oleorezin és az ópium kivételével
ex 1302 20	Pektátok
1302 31 00	Agar-agar, átalakítva is
1302 32 10	Szentjánoskenyérből vagy szentjánoskenyérmagból nyert nyálka vagy dúsító, modifikálva (átalakítva) is
1505 00	Gyapjúzsír és ennek zsíros származékai (beleértve a lanolint is)
1506 00 00	Más állati zsírok és olajok és ezek frakciói, finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
ex 1515 90 11	Jojobaolaj és frakciói, finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
1516 20 10	Hidrogénezett ricinusolaj, úgynevezett „opálviasz”
1517 90 93	Étkezésre alkalmas keverék vagy készítmény, sütőforma kenésére
ex 1518 00	Állati vagy növényi zsír és olaj és ezek frakciói főzve, oxidálva, víztelenítve, szulfurálva, fújva, hővel polimerizálva vákuumban vagy közömbös gázban, vagy vegyileg másképp átalakítva, a 1516 vámtartifaszám alá tartozók kivételével; a 15. árucsoportba tartozó, másutt nem említett állati vagy növényi zsír vagy olaj vagy különböző zsírok vagy olajok frakcióinak étkezésre alkalmatlan keveréke vagy készítménye; a 1518 00 31 és a 1518 00 39 KN-kód alatti olajok kivételével
1520 00 00	Nyers glicerin; glicerinvíz és glicerinlúg
1521	Növényi viasz (a trigliceridek kivételével), méhviasz, más rovarviasz és cetvelő, finomítva vagy színezve is
1522 00 10	Degras (gyapjúolaj)
1702 90 10	Vegytiszta malátacukor
1704 90 10	10 tömegszázalékot meghaladó szacharóztartalmú édesgyökér-kivonat, más anyag hozzáadása nélkül
1803	Kakaómassza, zsírtalanítva is
1804 00 00	Kakaóvaj, -zsír és -olaj
1805 00 00	Kakaópor, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása nélkül
ex 1901	Malátakivonat; lisztből, darából, durva őrleményből, keményítőből vagy malátakivonatból előállított, máshol nem említett élelmiszer-készítmény, amely kakaót nem, vagy teljesen zsírtalanított anyagra számítva 40 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaz; a 0401 –0404 vámtarifaszám alá tartozó árukból készített, másutt nem említett olyan élelmiszer-készítmény, amely kakaót nem, vagy teljesen zsírtalanított anyagra számítva 5 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaz:
1901 90 91	Más készítmények, tejzsír-, szacharóz-, izoglükóz-, gyümölcscukor- vagy keményítőtartalom nélkül, vagy kevesebb mint 1,5 % tejzsír-, 5 % szacharóz (beleértve az invertcukrot is) vagy izoglükóz-, 5 % gyümölcscukor- vagy keményítőtartalommal, kivéve a 0401 –0404 vámtarifaszámok alá tartozó árukból készült por alakú élelmiszer-készítményeket
ex 2001 90 92	Pálmafacsúcsrügy, ecettel vagy ecetsavval elkészítve vagy tartósítva
ex 2008	Más módon elkészített vagy tartósított, másutt nem említett gyümölcs, dióféle és más ehető növényrész, cukor vagy más édesítőanyag vagy alkohol hozzáadásával is:
2008 11 10	Amerikai mogyoróvaj
2008 91 00	Pálmafacsúcsrügy
ex 2101	Kávé-, tea- vagy matétea-kivonat, -eszencia és -koncentrátum és e termékeken alapuló készítmények; pörkölt cikória és ennek kivonatai, eszenciái és koncentrátumai a 2101 12 98 , 2101 20 98 , 2101 30 19 és 2101 30 99 KN-kód alatti készítmények kivételével
ex 2102 10	Aktív élesztők:
2102 10 10	Élesztőkultúra
2102 10 90	Más, a sütőélesztő kivételével
2102 20	Nem aktív élesztő; más egysejtű, nem élő mikroorganizmus
2102 30 00	Elkészített sütőpor
2103	Mártás (szósz) és ennek előállítására szolgáló készítmény; ételízesítő keverék; mustárliszt és -dara és elkészített mustár
2104	Leves és erőleves és ezek előállítására szolgáló készítmény; homogenizált összetett élelmiszer-készítmény
ex 2106	Máshol nem említett élelmiszer-készítmény:
ex 2106 10	Fehérjekoncentrátum és texturált fehérje:
2106 10 20	Tejzsír-, szacharóz-, izoglükóz-, szőlőcukor- vagy keményítőtartalom nélkül vagy 1,5 tömegszázaléknál kevesebb tejzsír-, 5 tömegszázaléknál kevesebb szacharóz- vagy izoglükóz-, 5 tömegszázaléknál kevesebb szőlőcukor- vagy keményítőtartalommal
ex 2106 90	Más
2106 90 20	Összetett alkoholos készítmények, az illatanyag-alapúak kivételével, italok előállításához
2106 90 92	Más készítmények tejzsír-, szacharóz-, izoglükóz-, szőlőcukor- vagy keményítőtartalom nélkül vagy 1,5 tömegszázaléknál kevesebb tejzsír-, 5 tömegszázaléknál kevesebb szacharóz- vagy izoglükóz-, 5 tömegszázaléknál kevesebb szőlőcukor- vagy keményítőtartalommal
2201 10	Természetes vagy mesterséges ásványvíz és szénsavas víz, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása és ízesítés nélkül
2202 10 00	Víz, beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve
2202 90 10	Más alkoholmentes ital, a 2009 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcs- és zöldséglevek kivételével, amely nem tartalmaz a 0401 –0404 vámtarifaszám alá tartozó terméket vagy a 0401 –0404 vámtarifaszám alatti termékekből nyert zsírt
2203 00	Malátából készült sör
2205	Vermut és friss szőlőből készült más bor, növényekkel vagy aromatikus anyagokkal ízesítve
ex 2207	Nem denaturált etil-alkohol legalább 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal, valamint etil-alkohol és más szesz denaturálva, bármilyen alkoholtartalommal, az EUMSZ I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékekből készültek kivételével
ex 2208	Nem denaturált etil-alkohol, kevesebb mint 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal, az EUMSZ I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékekből készültek kivételével; szesz, likőr és más szeszes ital
2402	Szivar, mindkét végén levágott végű szivar (manillaszivar), kis alakú szivar (cigarillos) és cigaretta, dohányból vagy dohánypótlóból
2403	Más feldolgozott dohány és feldolgozott dohánypótló; „homogenizált” vagy „visszanyert” dohány (dohányfólia); dohánykivonat és -eszencia
3301 90	Kivont oleorezinek; illóolaj-koncentrátum zsírban, szilárd olajban, viaszban vagy hasonló anyagban, amelyet hideg abszorpció vagy macerálás útján nyernek; illóolajok terpénmentesítésekor nyert terpéntartalmú melléktermék; illóolajok vizes desztillátuma és vizes oldata
ex 3302	Illatanyag-keverékek, valamint az iparban nyersanyagként használt keverékek, amelyek egy vagy több ilyen anyagon alapulnak (beleértve az alkoholos oldatokat is); más illatanyag-készítmények italgyártáshoz:
3302 10 10	Az italgyártásban használt készítmények, amelyek az egy italfajtára jellemző összes ízesítőanyagot tartalmazzák, 0,5 térfogatszázalékot meghaladó tényleges alkoholtartalommal
3302 10 21	Az italgyártásban használt készítmények, amelyek az egy italfajtára jellemző összes ízesítőanyagot tartalmazzák, 0,5 térfogatszázalékot meg nem haladó tényleges alkoholtartalommal, tejzsír-, szacharóz-, izoglükóz-, gyümölcscukor- vagy keményítőtartalom nélkül vagy 1,5 tömegszázaléknál kevesebb tejzsír-, 5 tömegszázaléknál kevesebb szacharóz- vagy izoglükóz-, 5 tömegszázaléknál kevesebb gyümölcscukor- vagy keményítőtartalommal
ex 3502	Albuminok (beleértve két vagy több savófehérje koncentrátumát, amely szárazanyagra számítva több mint 80 tömegszázalék savófehérjét tartalmaz), albuminátok és egyéb albuminszármazékok: Tojásfehérje:
ex 3502 11	Szárított:
3502 11 90	Más, az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tételre szánt árukon kívül
ex 3502 19	Más
3502 19 90	Más, az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tételre szánt árukon kívül
ex 3502 20	Tejalbumin, beleértve a két vagy több savófehérjét tartalmazó koncentrátumokat is:
3502 20 91 és 3502 20 99	Más, az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tételre szánt árukon kívül, szárítva (pl. lap, pikkely, pehely, por alakban) is
3823	Ipari monokarboxil-zsírsav; finomításból nyert olajsav; ipari zsíralkohol

II. MELLÉKLET

Az I. mellékletben nem szereplő áruk és az ezen áruk előállításához felhasznált, export-visszatérítésre jogosult mezőgazdasági termékek, a 22. cikk (1) bekezdésében említettek szerint

KN-kód	Az I. mellékletben nem szereplő áruk megevezése	Azon mezőgazdasági termékek, amelyekre export-visszatérítés nyújtható
		A: A referenciamennyiséget a mezőgazdasági terméknek az exportált árucikkek előállításához ténylegesen felhasznált mennyisége alapján kell meghatározni (27. cikk, d) pont) B: A referenciamennyiség meghatározása rögzített arány alapján történik (27. cikk d) pont)
		Gabonafélék (1)	Rizs (2)	Tojás (3)	Cukor, melasz vagy izoglükóz (4)	Tejtermékek (5)
1	2	3	4	5	6	7
ex 0403	Író, aludttej és tejföl, joghurt, kefir és más erjesztett vagy savanyított tej és tejföl, sűrítve vagy cukrozva, vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve vagy gyümölcs, diófélék vagy kakaó hozzáadásával is:
ex 0403 10	– Joghurt:
0403 10 51 –0403 10 99	– – Ízesítve vagy gyümölcs, diófélék vagy kakaó hozzáadásával is: – – – Ízesítve – – – Más	A	A	A	A
	– – – – Gyümölcs és/vagy diófélék hozzáadásával	A	A		A
	– – – – Kakaó hozzáadásával	A	A	A	A
ex 0403 90	– Más
0403 90 71 –0403 90 99	– – Ízesítve vagy gyümölcs, diófélék vagy kakaó hozzáadásával: – – – Ízesítve – – – Más	A	A	A	A
	– – – – Gyümölcs vagy diófélék hozzáadásával	A	A		A
	– – – – Kakaó hozzáadásával	A	A	A	A
ex 0405	Vaj és tejből nyert más zsírok és olajok; kenhető tejkészítmények (vajkrém):
ex 0405 20	– Kenhető tejkészítmények (vajkrém):
0405 20 10	– – Legalább 39 tömegszázalék, de kevesebb mint 60 tömegszázalék zsírtartalommal					A
0405 20 30	– – Legalább 60 tömegszázalék, de legfeljebb 75 tömegszázalék zsírtartalommal					A
ex 0710	Zöldség (nyersen, vagy gőzöléssel vagy vízben forrázással főzve is) fagyasztva:
	– Csemegekukorica:
0710 40 00	– – Csöves formában	A			A
	– – Szemes formában	B			A
ex 0711	Zöldségfélék ideiglenesen tartósítva (pl. kén-dioxid-gázzal, sós lében, kénes vízben vagy más tartósító oldatban), de közvetlen fogyasztásra nem alkalmas állapotban:
	– – – Csemegekukorica:
0711 90 30	– – – – Csöves formában	A			A
	– – – – Szemes formában	B			A
ex 1517	Margarin; a 15. árucsoportba tartozó állati vagy növényi zsírok vagy olajok vagy különböző zsírok vagy olajok frakcióinak étkezésre alkalmas keveréke vagy készítménye, a 1516 vtsz. alá tartozó étkezési zsírok vagy olajok és ezek frakciói kivételével:
ex 1517 10	– Margarin, a folyékony margarin kivételével:
1517 10 10	– – 10 tömegszázalékot meghaladó, de legfeljebb 15 tömegszázalék tejzsírtartalommal					A
ex 1517 90	– Más
1517 90 10	– – 10 tömegszázalékot meghaladó, de legfeljebb 15 tömegszázalék tejzsírtartalommal					A
1702 50 00	– Vegytiszta gyümölcscukor				A
ex 1704	Cukorkaáru (beleértve a fehér csokoládét is), kakaótartalom nélkül:
1704 10	– Rágógumi, cukorbevonattal is	A			A
ex 1704 90	– Más
1704 90 30	– – Fehér csokoládé	A			A	A
1704 90 51 –1704 90 99	– – Más	A	A		A	A
1806	Csokoládé és más kakaótartalmú élelmiszer-készítmény:
1806 10	– Kakaópor cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával:
	– – Kizárólag szacharóz hozzáadásával édesítve	A		A	A
	– – Más	A		A	A	A
1806 20	– Más készítmény tömb, tábla vagy rúd formában, vagy folyadék, massza, por, szemcse vagy más ömlesztett alakban, tartályban vagy más közvetlen csomagolásban, 2 kg-nál nagyobb tömegben:
	– – A 1806 20 70 alszám alá tartozó csokoládés tejmorzsa	A		A	A	A
	– – Más, a 1806 20 vámtarifaszám alá tartozó készítmények	A	A	A	A	A
1806 31 00 és 1806 32	– Más, tömb, tábla vagy rúd alakban	A	A	A	A	A
1806 90	– Más
1806 90 11 , 1806 90 19 , 1806 90 31 , 1806 90 39 , 1806 90 50	– – Csokoládé és csokoládés termékek; cukorkaáru és annak cukorpótló termékekből készült helyettesítői, kakaótartalommal	A	A	A	A	A
1806 90 60 , 1806 90 70 , 1806 90 90	– – Kakaótartalmú kenhető termékek; kakaótartalmú készítmények italok készítéséhez; más	A		A	A	A
ex 1901	Malátakivonat; lisztből, darából, durva őrleményből, keményítőből vagy malátakivonatból előállított, máshol nem említett élelmiszer-készítmény, amely kakaót nem, vagy teljesen zsírtalanított anyagra számítva 40 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaz; a 0401 –0404 vámtarifaszám alá tartozó árukból készített, másutt nem említett olyan élelmiszer-készítmény, amely kakaót nem, vagy teljesen zsírtalanított anyagra számítva 5 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaz:
1901 10 00	– Élelmiszer-készítmény gyermekek számára, a kiskereskedelemben szokásos módon kiszerelve:
	– – A 0401 –0404 vtsz. alá tartozó tejtermékekből készített olyan élelmiszer-készítmény, amely kakaót teljesen zsírtalanított anyagra számítva 5 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaz	A	A	A	A	A
	– – Más	A	A		A	A
1901 20 00	– Keverék és tészta a 1905 vámtartifaszám alá tartozó pékáruk készítéséhez:
	– – A 0401 –0404 vtsz. alá tartozó tejtermékekből készített olyan élelmiszer-készítmény, amely kakaót teljesen zsírtalanított anyagra számítva 5 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaz	A	A	A	A	A
	– – Más	A	A		A	A
ex 1901 90	– Más
1901 90 11 és 1901 90 19	– – Malátakivonat	A	A
	– – Más
1901 90 99	– – – Más
	– – – – A 0401 –0404 vtsz. alá tartozó árukból készített olyan élelmiszer-készítmény, amely kakaót a teljesen zsírtalanított anyagra számítva 5 tömegszázaléknál kisebb mennyiségben tartalmaz	A	A	A	A	A
	– – – – Más	A	A		A	A
ex 1902	Tészta, főzve vagy töltve (hússal vagy más anyaggal) vagy másképp elkészítve is, mint pl. spagetti, makaróni, metélt, lasagne, gnocchi, ravioli, cannelloni; kuszkusz (búzadarakása) elkészítve is:
	– Nem főtt tészta, nem töltve vagy másképp elkészítve:
	– – Tojást tartalmazó:
1902 11 00	– – – Durumbúzából vagy más gabonafélékből	B		A
	– – – Más	A		A
	– – Más
1902 19	– – – Durumbúzából vagy más gabonafélékből	B				A
	– – – Más	A				A
ex 1902 20	– Töltött tészta, főzve vagy másképp elkészítve is:
1902 20 91 és 1902 20 99	– – Más	A	A		A	A
1902 30	– Más tészta	A	A		A	A
1902 40	– Kuszkusz (búzadarakása):
	– – Nem elkészítve:
1902 40 10	– – – Durumbúzából	B
	– – – Más	A
1902 40 90	– – Más	A	A		A	A
1903 00 00	Tápióka és keményítőből készült tápiókapótló, mindezek pehely, szem, gyöngy, átszitált vagy hasonló formában	A
1904	Gabonából vagy gabonatermékekből puffasztással vagy pirítással előállított, elkészített élelmiszer (pl. kukoricapehely); másutt nem említett gabona (a kukorica kivételével) szem formában vagy pehely vagy más megmunkált szem formában (a liszt, a dara és a durva őrlemény kivételével) előfőzve vagy másképp elkészítve
	– Puffasztott vagy előfőzött rizs édesítés nélkül:
	– – Kakaó hozzáadásával (6)	A	B	A	A	A
	– – Kakaó hozzáadása nélkül	A	B		A	A
	– Más, kakaó hozzáadásával (6)	A	A	A	A	A
	– Más	A	A		A	A
1905	Kenyér, cukrászsütemény, kalács, keksz (biscuit) és más pékáru kakaótartalommal is; áldozóostya, üres gyógyszerkapszula, pecsételőostya, rizspapír és hasonló termék
1905 10 00	– Más	A			A	A
1905 20	– Mézeskalács és hasonló	A		A	A	A
	– Édes keksz (biscuit); gofri és ostya:
1905 31 és 1905 32	– Édes keksz (biscuit); gofri és ostya	A		A	A	A
1905 40	– Kétszersült, pirított kenyér és hasonló pirított termék	A		A	A	A
1905 90	– Más
1905 90 10	– – Pászka	A
1905 90 20	– – Áldozóostya, üres gyógyszerkapszula, pecsételőostya, rizspapír és hasonló termékek	A	A
	– – Más
1905 90 30	– – – Kenyér, méz, tojás, sajt vagy gyümölcs hozzáadása nélkül, legfeljebb 5 tömegszázalék cukor-, és legfeljebb 5 tömegszázalék zsírtartalommal, szárazanyagra számítva	A
1905 90 45 –1905 90 90	– – – Más termékek	A		A	A	A
ex 2001	Zöldség, gyümölcs, dióféle és más ehető növényrész ecettel vagy ecetsavval elkészítve vagy tartósítva (savanyúság):
ex 2001 90	– Más
	– – Csemegekukorica (Zea mays var. saccharata):
2001 90 30	– – – Csöves formában	A			A
	– – – Szemes formában	B			A
2001 90 40	– – Jamszgyökér, édesburgonya (batáta) és növények hasonló, étkezésre alkalmas részei, legalább 5 tömegszázalék keményítőtartalommal	A			A
ex 2004	Más zöldség ecet vagy ecetsav nélkül elkészítve vagy tartósítva, fagyasztva, a 2006 vámtartifaszám alá tartozó termékek kivételével:
ex 2004 10	– Burgonya: – – Más
2004 10 91	– – – Liszt, dara vagy pelyhesített formában	A	A		A	A
ex 2004 90	– Más zöldség és zöldségkeverék:
	– – Csemegekukorica (Zea mays var. saccharata):
2004 90 10	– – – Csöves formában	A			A
	– – – Szemes formában	B			A
ex 2005	Más zöldség ecet vagy ecetsav nélkül elkészítve vagy tartósítva, nem fagyasztva, a 2006 vámtarifaszám alá tartozó termékek kivételével:
ex 2005 20	– Burgonya:
2005 20 10	– – Liszt, dara vagy pelyhesített formában	A	A		A	A
	– Csemegekukorica (Zea mays var. saccharata):
2005 80 00	– – Csöves formában	A			A
	– – Szemes formában	B			A
ex 2008	Más módon elkészített vagy tartósított, másutt nem említett gyümölcs, dióféle és más ehető növényrész, cukor vagy más édesítőanyag vagy alkohol hozzáadásával is:
ex 2008 99	– – Más – – – Alkohol hozzáadása nélkül: – – – – Cukor hozzáadása nélkül:
	– – – – – Kukorica, a csemegekukorica (Zea mays var. saccharata) kivételével:
2008 99 85	– – – – – – Csöves formában	A
	– – – – – – Szemes formában	B
2008 99 91	– – – – – Jamszgyökér, édesburgonya (batáta) és növények hasonló, étkezésre alkalmas részei, legalább 5 tömegszázalék keményítőtartalommal	A
ex 2101	Kávé-, tea- vagy matétea-kivonat, -eszencia és -koncentrátum és ezen termékeken vagy kávén, teán vagy matéteán alapuló készítmények; pörkölt cikória és más pörkölt pótkávé, valamint ezek kivonata, eszenciája, koncentrátuma:
	– Kávékivonat, -eszencia és -koncentrátum és e termékeken vagy kávén alapuló készítmények:
2101 12 98	– – – Más	A	A		A
ex 2101 20	– Tea- vagy matétea-kivonat, -eszencia és koncentrátum és e termékeken vagy teán vagy matéteán alapuló készítmények:
2101 20 98	– – – Más	A	A		A
ex 2101 30	– Pörkölt cikória és más pörkölt pótkávé, valamint ezek kivonata, eszenciája, koncentrátuma:
	– – Pörkölt cikória és más pörkölt pótkávé:
2101 30 19	– – – Más	A			A
	– – Pörkölt cikória és más pörkölt pótkávé kivonata, eszenciája és koncentrátuma:
2101 30 99	– – – Más	A			A
ex 2102	Élesztő (aktív vagy nem aktív); más egysejtű, nem élő mikroorganizmus (a 3002 vámtartifaszám alatti vakcinák kivételével); elkészített sütőpor:
ex 2102 10	– Aktív élesztők:
2102 10 31 és 2102 10 39	– – Sütőélesztő	A
2105 00	Fagylalt és más ehető jégkrém, kakaótartalommal is:
	– Kakaó hozzáadásával	A	A	A	A	A
	– Más	A	A		A	A
ex 2106	Máshol nem említett élelmiszer-készítmény:
ex 2106 90	– Más
2106 90 92 és 2106 90 98	– – Más	A	A		A	A
2202	Víz, beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve és más alkoholmentes ital, a 2009 vámtartifaszám alá tartozó gyümölcs- vagy zöldséglevek kivételével:
2202 10 00	– Víz, beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve	A			A
2202 90	– Más
	– – Nem tartalmaz a 0401 –0404 vámtarifaszám alá tartozó terméket vagy a 0401 –0404 vámtarifaszám alatti termékekből nyert zsírt
2202 90 10	– – – Malátából készült sör, amelynek tényleges alkoholtartalma legfeljebb 0,5 térfogatszázalék	B
	– – – Más	A			A
2202 90 91 –2202 90 99	– – Más	A			A	A
2205	Vermut és friss szőlőből készült más bor, növényekkel vagy aromatikus anyagokkal ízesítve	A			A
ex 2208	Nem denaturált etil-alkohol, kevesebb mint 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal; szesz, likőr és más szeszes ital:
2208 20	– Szőlőbor vagy szőlőtörköly desztillációjából nyert szesz				A
ex 2208 30	– Whisky: – – A Bourbon whiskey kivételével:
ex 2208 30 30 –2208 30 88	– – – Whiskey-k, az 1670/2006/EK bizottsági rendeletben (7) felsorolt whiskey-k kivételével	A
2208 50 11 és 2208 50 19	– – Gin	A
2208 50 91 és 2208 50 99	– – Holland gin	A			A
2208 60	– Vodka	A
2208 70	– Likőrök és szíverősítők	A		A	A	A
ex 2208 90	– Más
2208 90 41	– – – – Ouzo, 2 literes vagy kisebb tartályban (palackban)	A			A
2208 90 45	– – – – – – – Calvados, 2 literes vagy kisebb tartályban (palackban)				A
2208 90 48	– – – – – – – Más, gyümölcsből lepárolt szeszek (a likőrök kivételével), 2 literes vagy kisebb tartályban (palackban)				A
2208 90 56	– – – – – – – Más szesz (a likőrök kivételével), a gyümölcs desztillálásából nyert szeszek és a tequila kivételével, 2 literes vagy kisebb tartályban (palackban)	A			A
2208 90 69	– – – – – Más szeszes italok, 2 literes vagy kisebb tartályban (palackban)	A			A	A
2208 90 71	– – – – – Gyümölcsből lepárolt szeszek, 2 literesnél nagyobb tartályban (palackban)				A
2208 90 77	– – – – – Más szesz (a likőrök kivételével), a gyümölcs desztillálásából nyert szeszek és a tequila kivételével, 2 literesnél nagyobb tartályban (palackban)	A			A
2208 90 78	– – – – Más szeszes italok, 2 literesnél nagyobb tartályban (palackban)	A			A	A
ex 2905	Aciklikus alkoholok és ezek halogén-, szulfo-, nitro- vagy nitrozoszármazékai:
2905 43 00	– – Mannit	B			B
2905 44	– – Szorbit (D-glucit)	B			B
ex 3302	Illatanyag-keverékek, valamint az iparban nyersanyagként használt keverékek, amelyek egy vagy több ilyen anyagon alapulnak (beleértve az alkoholos oldatokat is); más illatanyag-készítmények italgyártáshoz:
ex 3302 10	– Élelmiszer- vagy italgyártáshoz használt fajták:
3302 10 29	– – – – – Más	A			A	A
3501	Kazein, kazeinátok és más kazeinszármazékok; kazeinenyvek:
3501 10	– Kazein					B
3501 90	– Más
3501 90 10	– – Kazeinenyvek					A
3501 90 90	– – Más					B
ex 3502	Albuminok (beleértve két vagy több savófehérje koncentrátumát, amely szárazanyagra számítva több mint 80 tömegszázalék savófehérjét tartalmaz), albuminátok és más albuminszármazékok: – Tojásfehérje:
ex 3502 11	– – – Szárított:
3502 11 90	– – – Más, az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tételre szánt árukon kívül			B
ex 3502 19	– – Más
3502 19 90	– – – Más, az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tételre szánt árukon kívül			B
ex 3502 20	– Tejalbumin (laktalbumin):
3502 20 91 és 3502 20 99	– – Más, az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tételre szánt árukon kívül, szárítva (pl. lap, pikkely, pehely, por alakban) is					B
ex 3505	Dextrinek és más átalakított keményítők (pl.: előkocsonyásított vagy észterezett keményítő); keményítő-, vagy dextrin- vagy más átalakítottkeményítő-alappal készített enyvek a 3505 10 50 KN-kód alá tartozó keményítők kivételével	A	A
3505 10 50	– – – Észterezett vagy éterezett keményítők	A
ex 3809	Textil-, papír-, bőr- vagy hasonló iparban használt, máshol nem említett végkikészítő szerek, festést gyorsító és elősegítő vagy színtartóságot növelő anyagok, valamint más termékek és készítmények (pl. appretálószerek és pácanyagok):
3809 10	– Keményítőtartalommal	A	A
ex 3824	Elkészített kötőanyagok öntödei formához vagy maghoz; máshol nem említett vegyipari vagy rokon ipari termékek és készítmények (beleértve a természetes termékek keverékét is):
3824 60	– Szorbit, a 2905 44 alszám alá tartozó kivételével	B			B

(1) Az 1308/2013/EU rendelet I. mellékletének I. része.

(2) Az 1308/2013/EU rendelet I. mellékletének II. része.

(3) Az 1308/2013/EU rendelet I. mellékletének XIX. része.

(4) Az 1308/2013/EU rendelet I. melléklete III. részének b), c), d) és g) pontja.

(5) Az 1308/2013/EU rendelet I. melléklete XVI. részének a)–g) pontja.

(6) Legfeljebb 6 % kakaótartalommal.

(7) A Bizottság 2006. november 10-i 1670/2006/EK rendelete az 1784/2003/EK tanácsi rendeletnek az egyes szeszes italok formájában exportált gabonafélékre vonatkozó kiigazított visszatérítések rögzítése és odaítélése tekintetében történő alkalmazása egyes részletes szabályainak megállapításáról (HL L 312., 2006.11.11., 33. o.).

III. MELLÉKLET

A 2. cikk d) pontjában említett alaptermékek

KN-kód	Árumegnevezés
ex 0402 10 19	Tej por, granulátum vagy más szilárd alakban, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása nélkül, legfeljebb 1,5 tömegszázalék zsírtartalommal, a legfeljebb 2,5 kg nettó tömegű, közvetlen csomagolásban lévő áruk kivételével (2. termékcsoport)
ex 0402 21 18	Tej por, granulátum vagy más szilárd alakban, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása nélkül, 26 tömegszázalék zsírtartalommal, a legfeljebb 2,5 kg nettó tömegű, közvetlen csomagolásban lévő áruk kivételével (3. termékcsoport)
ex 0404 10 02 –ex 0404 10 16	Tejsavó por, granulátum vagy más szilárd alakban, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása nélkül (1. termékcsoport)
ex 0405 10	Vaj, 82 tömegszázalék zsírtartalommal (6. termékcsoport)
0407 21 00 , 0407 29 10 , ex 0407 90 10	Baromfitojás héjában, frissen vagy tartósítva, nem keltetésre
ex 0408	Madártojás héj nélkül és tojássárgája, emberi fogyasztásra alkalmas, frissen, szárítva, fagyasztva vagy másképpen tartósítva, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása nélkül
1001 19 00	Durumbúza, nem vetésre
ex 1001 99 00	Közönséges búza és kétszeres, nem vetésre
1002 90 00	Rozs, nem vetésre
1003 90 00	Árpa, az árpa vetőmag kivételével
1004 90 00	Zab, nem vetésre
1005 90 00	Kukorica, a kukorica vetőmag kivételével
ex 1006 30	Teljesen hántolt rizs
1006 40 00	Törmelékrizs
1007 90 00	Cirokmag, a hibrid vetőmag kivételével
1701 99 10	Fehér cukor
ex 1702 19 00	Laktóz 98,5 tömegszázalék tejcukortartalommal, vízmentes laktózra vonatkoztatva, szárazanyagra számítva
1703	Cukor kivonása vagy finomítása során nyert melasz

IV. MELLÉKLET

Azok a feldolgozott mezőgazdasági termékek, amelyekre kiegészítő behozatali vám vethető ki, az 5. cikk (1) bekezdésében említettek szerint

KN-kód	Árumegnevezés
0403 10 51 –0403 10 99	Joghurt, ízesítve vagy hozzáadott gyümölccsel, diófélékkel vagy kakaóval
0403 90 71 –0403 90 99	Író, aludttej és tejföl, kefir és más erjesztett vagy savanyított tej és tejföl, ízesítve vagy hozzáadott gyümölccsel, diófélékkel vagy kakaóval
0710 40 00	Csemegekukorica (nyersen vagy gőzöléssel vagy vízben forrázással főzve is), fagyasztva
0711 90 30	Csemegekukorica ideiglenesen tartósítva (például kén-dioxid-gázzal, sós lében, kénes vízben vagy más tartósító oldatban), de közvetlen fogyasztásra nem alkalmas állapotban
1517 10 10	Margarin, 10 tömegszázalékot meghaladó, de legfeljebb 15 tömegszázalék tejzsírtartalommal, a folyékony margarin kivételével
1517 90 10	Más, a 15. árucsoportba tartozó állati vagy növényi zsírok vagy olajok vagy különböző zsírok vagy olajok frakcióinak étkezésre alkalmas keveréke vagy készítménye, a 1516 vámtarifaszám alá tartozó étkezési zsírok vagy olajok és ezek frakciói kivételével, 10 tömegszázalékot meghaladó, de legfeljebb 15 tömegszázalék tejzsírtartalommal
1702 50 00	Vegytiszta gyümölcscukor
2005 80 00	Csemegekukorica (Zea mays var. saccharata), ecet vagy ecetsav nélkül elkészítve vagy tartósítva, nem fagyasztva, a 2006 vámtarifaszám alá tartozó termékek kivételével
2905 43 00	Mannit
2905 44	Szorbit (D-glucit)
ex 3502	Albuminok (beleértve két vagy több savófehérje koncentrátumát, amely szárazanyagra számítva több mint 80 tömegszázalék savófehérjét tartalmaz), albuminátok és egyéb albuminszármazékok: Tojásfehérje:
ex 3502 11	Szárított:
3502 11 90	Más, az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tételre szánt árukon kívül
ex 3502 19	Más
3502 19 90	Más, az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tételre szánt árukon kívül
ex 3502 20	Tejalbumin, beleértve a két vagy több savófehérjét tartalmazó koncentrátumokat is:
	Más, az emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy alkalmatlanná tételre szánt árukon kívül
3502 20 91	Szárított (pl. lap, pikkely, pehely, por alakban)
3502 20 99	Más
3505 10 10	Dextrinek
3505 10 90	A dextrintől eltérő más átalakított keményítők, az észterezett vagy éterezett keményítők kivételével
3505 20	Keményítő- vagy dextrin- vagy más átalakítottkeményítő-alapú enyvek
3809 10	Textil-, papír-, bőr- vagy hasonló iparban használt, máshol nem említett végkikészítő szerek, festést gyorsító és elősegítő vagy színtartóságot növelő anyagok, valamint más termékek és készítmények (például appretálószerek és pácanyagok), keményítőtartalommal
3824 60	Szorbit, a 2905 44 alszám alá tartozó kivételével

V. MELLÉKLET

Mezőgazdasági termékek, a 11. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említettek szerint (1)

KN-kód	A mezőgazdasági termék leírása
0401	Tej és tejszín nem sűrítve, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása nélkül
0402	Tej és tejszín, sűrítve vagy cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával
ex 0403	Író, aludttej és tejföl, joghurt, kefir és más erjesztett vagy savanyított tej és tejföl, sűrítve vagy cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is, nem ízesítve és gyümölcs, diófélék vagy kakaó hozzáadása nélkül
0404	Tejsavó, sűrítve is, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is; máshol nem említett, természetes tejalkotórészeket tartalmazó termék cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is
ex 0405	Vaj és tejből nyert más zsír és olaj
0407 21 00	A Gallus domesticus fajhoz tartozó szárnyasok tojása héjában, frissen, nem keltetésre
0709 99 60	Csemegekukorica frissen vagy hűtve
0712 90 19	Szárított csemegekukorica egészben, aprítva, szeletelve, törve vagy porítva, de tovább nem elkészítve, a hibrid vetőmag kivételével
10. árucsoport	Gabonafélék (2)
1701	Nád- vagy répacukor és vegytiszta szacharóz, szilárd állapotban
1703	Cukor kivonása vagy finomítása során nyert melasz

(1) Azon mezőgazdasági termékek figyelembevételével, amelyeket feldolgozatlan állapotban használnak fel, vagy amelyeket az I. melléklet 1. táblázatában felsorolt áruk előállítására felhasználnak vagy felhasználtnak tekintenek.

(2) A 1001 11 00, 1001 91 10, 1001 91 20 és 1001 91 90 KN-kód alá tartozó búza és kétszeres vetőmag, a 1002 10 00 KN-kód alá tartozó rozs vetőmag, a 1003 10 00 KN-kód alá tartozó árpa vetőmag, a 1004 10 00 KN-kód alá tartozó zab vetőmag, a 1005 10 KN-kód alá tartozó kukorica vetőmag, a 1006 10 00 KN-kód alá tartozó rizs vetőmag, a 1007 10 KN-kód alá tartozó cirokmag és a 1008 21 00 KN-kód alá tartozó kölesmag kivételével.

VI. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

E rendelet	Az 1216/2009/EK rendelet	A 614/2009/EK rendelet
1. cikk, első bekezdés	1. cikk	1. cikk
1. cikk, második bekezdés	3. cikk	—
2. cikk, a) pont	2. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a) pont	—
2. cikk, b) pont	2. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, b) pont	—
2. cikk, c) pont	2. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés	—
2. cikk, d) pont	—	—
2. cikk, e) pont	2. cikk, (2) bekezdés, a) és c) pont	—
2. cikk, f) pont	2. cikk, (2) bekezdés, b) pont	—
2. cikk, g) pont	—	—
2. cikk, h) pont	—	—
2. cikk, i) pont	—	—
2. cikk, j) pont	—	—
2. cikk k) pont	—	—
2. cikk l) pont	—	—
3. cikk	4. cikk, (1) bekezdés	—
—	4. cikk, (3) bekezdés	8. cikk, (1) bekezdés
—	4. cikk, (2) bekezdés	8. cikk, (2) bekezdés
—	4. cikk, (4) bekezdés	—
4. cikk	5. cikk	—
5. cikk	11. cikk	3. cikk
6. cikk, (1) bekezdés	—	2. cikk, (1) bekezdés
6. cikk, (2) bekezdés	—	2. cikk, (2) bekezdés
6. cikk, (3) bekezdés	—	2. cikk, (3) bekezdés, első mondat
6. cikk, (4) bekezdés	—	—
7. cikk	—	2. cikk, (3) bekezdése, második mondat
8. cikk	—	2. cikk, (4) bekezdés
9. cikk	—	2. cikk, (4) bekezdés
10. cikk, (1) bekezdés	6. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk (1) bekezdés	—
—	6. cikk, (2) bekezdés	—
10. cikk, (2) bekezdés	6. cikk, (3) bekezdés	—
11. cikk	14. cikk, első bekezdés	—
12. cikk, a), b) és c) pont	6. cikk, (4) bekezdés és 14. cikk, második bekezdés	—
12. cikk, d) pont	6. cikk, (4) bekezdés és 15. cikk, (1) bekezdés	—
13. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés	6. cikk, (4) bekezdés, 6. cikk, (6) bekezdés, 7. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés, 14. cikk, első bekezdés	—
13. cikk, (2) bekezdés	14. cikk, második bekezdés	—
14. cikk, (1) bekezdés	—	4. cikk, (1) bekezdés
14. cikk, (2) bekezdés	—	4. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés és 4. cikk, (3) bekezdés
14. cikk, (3) bekezdés	—	—
14. cikk, (4) bekezdés	—	4. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés és 4. cikk, (3) bekezdés
15. cikk, (1) bekezdés	—	4. cikk, (1) és (4) bekezdés
15. cikk, (2) bekezdés	—	—
16. cikk	—	4. cikk, (1) és (4) bekezdés
17. cikk	10. cikk	—
18. cikk	12. cikk, (1) bekezdés, első és második albekezdés	—
19. cikk	12. cikk, (1) bekezdés, harmadik és negyedik albekezdés	—
20. cikk	12. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés	—
—	12. cikk, (2) bekezdés	—
21. cikk	—	7. cikk
22. cikk, (1) bekezdés	8. cikk, (1) és (2) bekezdés	—
22. cikk, (1) bekezdés	—	—
23. cikk	—	—
24. cikk, (1) bekezdés	8. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés	—
24. cikk, (2) bekezdés	—	—
25. cikk	—	—
26. cikk	8. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés	—
27. cikk	8. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés	—
28. cikk	8. cikk, (3) bekezdés,	—
29. cikk	—	—
30. cikk	—	—
31. cikk	8. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés és 8. cikk, (5) és (6) bekezdés	—
32. cikk	8. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés és 8. cikk, (5) és (6) bekezdés	—
33. cikk	9. cikk	5. cikk
34. cikk, (1) bekezdés	8. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés	—
34. cikk, (2) bekezdés	8. cikk, (4) bekezdés, második albekezdés	—
35. cikk	18. cikk, 6. cikk, (5) bekezdés és 8. cikke (4) bekezdés, harmadik albekezdés	—
36. cikk	13. cikk	—
37. cikk	19. cikk	10. cikk
38. cikk	—	—
39. cikk	15. cikk, (2) bekezdés	—
40. cikk	—	—
41. cikk	—	—
42. cikk	16. cikk	—
43. cikk	16. cikk	—
44. cikk	16. cikk	—
—	17. cikk	—
45. cikk	20. cikk	11. cikk
46. cikk	21. cikk, (1) bekezdés	12. cikk
—	21. cikk, (2) bekezdés
—	—	6. cikk
—	—	9. cikk
I. melléklet	II. melléklet	1. cikk
II. melléklet	—	—
III. melléklet	—	—
IV. melléklet	III. melléklet	1. cikk
V. melléklet	I. melléklet
—	IV. melléklet	I. melléklet
VI. melléklet	V. melléklet	II. melléklet

A Bizottság nyilatkozata a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról

E rendelettel összefüggésben a Bizottság emlékeztet az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 15. pontjában tett kötelezettségvállalására, miszerint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével kapcsolatos munkája keretében a nemzeti szakértőkkel zajló találkozóiról teljes körű tájékoztatást nyújt a Parlamentnek, és biztosítja a Parlament számára a dokumentációhoz való teljes körű hozzáférést.

2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/59

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 511/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a genetikai erőforrásokhoz való hozzáféréssel és a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásával kapcsolatban a felhasználókra vonatkozó, a Nagojai Jegyzőkönyv szerinti, az Unióban alkalmazandó megfelelési szabályokról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A biológiai sokféleség megőrzésének és fenntartható használatának, valamint a genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztásának általános keretét meghatározó legfontosabb nemzetközi jogi eszköz a 93/626/EGK tanácsi határozattal (3) összhangban az Unió nevében jóváhagyott Biológiai Sokféleség Egyezmény (a továbbiakban: az Egyezmény).

(2)

A Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv (a továbbiakban: a Nagojai Jegyzőkönyv) egy nemzetközi szerződés, amelyet az Egyezmény részes felei 2010. október 29-én fogadtak el (4). A Nagojai Jegyzőkönyv részletesebben meghatározza a genetikai erőforrásokhoz történő hozzáférésnek,valamint a genetikai erőforrások és a hozzájuk kötődő hagyományos tudás hasznosításából eredő pénzbeli, illetve nem pénzbeli hasznok megosztásának az Egyezményben foglalt általános szabályait („hozzáférés és hasznok megosztása”). A 2014/283/EU tanácsi határozattal (5) összhangban a Nagoya Jegyzőkönyvet az Unió nevében jóváhagyták.

(3)

Az Unióban a felhasználók és szolgáltatók széles köre – köztük tudományos és egyetemi kutatók, nem kereskedelmi célú kutatást végző kutatók és különböző ipari ágazatokban tevékenykedő cégek – használ genetikai erőforrásokat kutatási, fejlesztési és kereskedelmi célokra. Néhányan közülük genetikai erőforrásokkal kapcsolatos hagyományos ismereteket is felhasználnak.

(4)

A genetikai erőforrások a természetes és a nemesített, illetve a háziasított és vad fajok genetikai állományát jelentik, és szerepük számos gazdasági ágazatban – így az élelmiszeriparban, az erdészetben, a gyógyszerek, kozmetikumok vagy a biológiai alapú energiaforrások kifejlesztésében is – jelentős és egyre nagyobb. A genetikai erőforrások továbbá jelentős szerepet játszanak a sérült ökoszisztémák helyreállítására és a veszélyeztetett fajok megőrzésére irányuló stratégiák megvalósításában.

(5)

Az őslakos és helyi közösségek hagyományos ismeretei fontos információkkal segíthetik a genetikai erőforrások figyelemre méltó genetikai vagy biokémiai tulajdonságainak tudományos felfedezését. Ilyen hagyományos ismeretek többek között a hagyományos életmódot folytató őslakos és helyi közösségeknek a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából lényeges ismereteit, innovációit és gyakorlatait is,

(6)

Az Egyezmény elismeri, hogy az államok szuverén jogokkal rendelkeznek a joghatóságuk alá tartozó természeti erőforrások felett, és hogy hatáskörükbe tartozik a genetikai erőforrásaikhoz való hozzáférés szabályozása. Az Egyezmény értelmében valamennyi, abban részes fél törekszik olyan feltételek megteremtésére, amelyek – az Egyezmény más részes felei által történő környezetkímélő felhasználás érdekében megkönnyítik a hozzáférést azokhoz a genetikai erőforrásokhoz, amelyek felett valamennyi, az Egyezményben részes fél szuverén jogokkal rendelkezik. Az Egyezmény értelmében továbbá valamennyi abban részes fél köteles intézkedéseket tenni abból a célból, hogy a genetikai erőforrást szolgáltató, az Egyezményben részes féllel igazságos és méltányos módon osztozzon meg a kutatás és fejlesztés eredményein, valamint ezen erőforrások kereskedelmi vagy egyéb hasznosításából származó hasznokon. A fenti megosztásnak kölcsönösen elfogadott feltételek alapján kell történnie. Az Egyezmény továbbá az őslakos és helyi közösségeknek a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából fontos ismeretei, innovációi és gyakorlatai kapcsán is foglalkozik a hozzáférés és a haszonmegosztás kérdésével.

(7)

A genetikai erőforrásokat helyben kell megőrizni, és fenntartható módon kell felhasználni, a hasznosításukból származó hasznokat pedig igazságosan és méltányosan kell megosztani a szegénység felszámolásához és ezáltal az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak megvalósításához történő hozzájárulás érdekében, amelyeket a Nagojai Jegyzőkönyv preambuluma is elismer. A Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtásakor is törekedni kell e lehetőségek kibontakoztatására.

(8)

A Nagojai Jegyzőkönyvet az Egyezmény szélesebb hatályú 4. cikkével szemben az Egyezmény 15. cikkének hatálya alá tartozó azon genetikai erőforrásokra kell alkalmazni, amelyek felett az államok szuverén joggal rendelkeznek. Ezért a Nagojai Jegyzőkönyv nem fedi le az Egyezmény 4. cikkének teljes hatályát, nem terjed ki például a nemzeti joghatóságon kívül eső tengeri területeken folytatott tevékenységekre. A genetikai erőforrásokra irányuló kutatás fokozatosan új területekre is kiterjed, például az óceánokra, amelyek továbbra is bolygónk legfeltáratlanabb és legkevésbé ismert térségei. Az óceán medencéje bolygónk utolsó nagy felfedezésre váró területét jelenti, és azt a kutatás, a feltárás és az erőforrások keresése szempontjából egyre nagyobb érdeklődés övezi.

(9)

Fontos a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtásához olyan egyértelmű és szilárd keretet meghatározni, amely elősegíti a biológiai sokféleség megőrzését és komponenseinek fenntartható használatát, a genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztását, valamint a szegénység felszámolását, és egyúttal bővíti a természetes alapú termékekkel kapcsolatos kutatási és fejlesztési tevékenységek lehetőségeit az Unióban. Kiemelten fontos továbbá megakadályozni azon genetikai erőforrásoknak vagy genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismereteknek az Unióban történő hasznosítását, amelyek esetében a hozzáférés nem a Nagojai Jegyzőkönyv valamely részes felének nemzeti hozzáférési és haszonmegosztási jogszabályai vagy szabályozási követelményei szerint történt, valamint előmozdítani az erőforrások szolgáltatója és felhasználója által kölcsönösen elfogadott feltételekben foglalt haszonmegosztási kötelezettségvállalások tényleges megvalósulását. Szintén fontos javítani a genetikai erőforrások és a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek hasznosításával kapcsolatos jogbiztonság feltételeit.

(10)	Az e rendelet által létrehozott keret hozzá fog járulni a Nagojai Jegyzőkönyvben részes felek, valamint a hozzáférésben és az hasznok megosztásában érintett felek – többek között az őslakos és helyi közösségek – közötti bizalom megőrzéséhez és erősítéséhez.

(11)

A jogbiztonság érdekében fontos, hogy a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtási szabályainak alkalmazása csak abban az esetben terjedjen ki az Egyezmény 15. cikke értelmében azon genetikai erőforrásokra, amelyek felett az államok az Egyezmény 15. cikke értelmében szuverén jogokkal rendelkeznek, és az Egyezmény hatálya alá tartozó genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre, ha a hozzáférésre azt követően került sor, hogy a Nagojai Jegyzőkönyv az Unióra nézve hatályba lépett.

(12)

A Nagojai Jegyzőkönyv előírja mindegyik az abban részes félnek, hogy a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos jogszabályainak vagy szabályozási követelményeinek kidolgozásakor és alkalmazásakor figyelembe vegye az élelmezési és mezőgazdasági célú genetikai erőforrások fontosságát és az élelmezésbiztonság garantálásában játszott különleges szerepét. A 2004/869/EK tanácsi határozattal (6) összhangban a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény (ITPGRFA) az Unió nevében jóváhagyásra került. Az ITPGRFA a Nagojai Jegyzőkönyv 4. cikkének (4) bekezdése értelmében a hozzáférés és haszonmegosztás nemzetközi szabályozásának egy speciális eszköze, és ezért nem érinthetik a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtásának szabályai.

(13)

Szuverén jogait gyakorolva a Nagojai Jegyzőkönyv számos részes fele úgy döntött, hogy azok az általuk kezelt és ellenőrzött, köztulajdont képező, élelmezési és mezőgazdasági célút növényi genetikai erőforrások, amelyek nincsenek felsorolva az ITPGRFA I. mellékletében, szintén tartozzanak a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezményben meghatározott célokra létrehozott standard anyagátadási megállapodás (SMTA) hatálya alá.

(14)	A Nagojai Jegyzőkönyvet olyan módon kell végrehajtani, hogy annak végrehajtása és az egyéb olyan nemzetközi eszközök végrehajtása, amelyek nem ellentétesek a Nagojai Jegyzőkönyv vagy az Egyezmény céljaival, kölcsönösen támogassák egymást.

(15)

Az Egyezmény 2. cikke a „háziasított fajok” kifejezést úgy határozza meg, mint olyan fajokat, amelyeknél az emberek saját igényeiknek megfelelően befolyásolták az evolúciós folyamatot, a „biotechnológia” kifejezést pedig mint olyan technológiai alkalmazást, amely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy ezek származékát használja fel meghatározott felhasználású termékek vagy eljárások létrehozására, illetve módosítására. A Nagojai Jegyzőkönyv 2. cikke a „származékok” kifejezést úgy határozza meg, mint olyan természetes előfordulású biokémiai vegyületet, amely biológiai vagy genetikai erőforrások génkifejeződésének vagy anyagcseréjének a terméke, abban az esetben is, ha önmaga nem tartalmazza az öröklődés funkcionális egységeit.

(16)

A Nagojai Jegyzőkönyv előírja, hogy minden abban részes félnek kellő figyelmet kell fordítania azokra a már bekövetkezett vagy küszöbön álló vészhelyzetekre, amelyek nemzeti vagy nemzetközi szinten veszélyeztetik vagy károsítják az emberek, állatok vagy növények egészségét. 2011. május 24-én az Egészségügyi Világközgyűlés 64. ülésszakán elfogadták a pandémiás influenza készültségi rendszerét (a PIP-keret), melynek keretében az influenzavírusok cseréjére és a vakcinák és az egyéb hasznok megosztására kerül sor. A PIP-keret kizárólag az embereket érintő pandémiával fenyegető influenzavírusokra vonatkozik, és nem terjed ki a szezonális influenzajárványokra. A PIP-keret a Nagojai Jegyzőkönyvvel összhangban lévő, a hozzáférést és a haszonmegosztást szabályozó speciális nemzetközi eszköz, és nem érinthetik a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtásának szabályai.

(17)

Fontos ebbe a rendeletbe belefoglalni a Nagojai Jegyzőkönyvben és az Egyezményben szereplő azon fogalommeghatározásokat, amelyek szükségesek ennek a rendeletnek a felhasználók általi alkalmazásához. Fontos továbbá, hogy az e rendeletben foglalt, az Egyezményben és a Nagojai Jegyzőkönyvben nem szereplő új fogalommeghatározások összhangban álljanak az Egyezmény és a Nagojai Jegyzőkönyv fogalommeghatározásaival. Mindenekelőtt a „felhasználó” fogalmának összeegyeztethetőnek kell lennie a „genetikai erőforrások hasznosításának” a Nagojai Jegyzőkönyvben szereplő fogalmával.

(18)	A Nagojai Jegyzőkönyv kötelezettséget állapít meg a biológiai sokféleséggel kapcsolatos –különösen a nem kereskedelmi célú – kutatás előmozdítására és ösztönzésére.

(19)	Emlékeztetni kell az Egyezmény feleinek konferenciáján hozott II/11. határozat 2. pontjára, amely megerősíti, hogy az emberi genetikai erőforrások nem tartoznak az Egyezmény keretébe.

(20)

A „genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek” meghatározásának jelenleg nincsen nemzetközileg elfogadott meghatározása. A genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekkel, valamint az őslakos és helyi közösségek érdekeit védő intézkedések alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben fennálló tagállami hatáskör és felelősség sérelme nélkül e rendeletben hivatkozni kell a haszonmegosztási megállapodásokban meghatározott, a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre, annak érdekében, hogy a szolgáltatók és a felhasználók számára biztosítsuk a rugalmasságot és a jogbiztonságot.

(21)

A Nagojai Jegyzőkönyv eredményes végrehajtása érdekében a genetikai erőforrások és a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek felhasználóit kötelezni kell, hogy kellő gondossággal eljárva győződjenek meg arról, hogy a genetikai erőforrásokhoz és a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférés a vonatkozó jogszabályokkal és szabályozási követelményekkel összhangban történt-e, és hogy adott esetben gondoskodjanak a hasznok igazságos és méltányos megosztásáról. Ennek kapcsán az illetékes hatóságoknak el kell fogadniuk a nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítványokat az érintett genetikai erőforrásokhoz való jogszerű hozzáférésnek és a tanúsítványban meghatározott felhasználóra és felhasználásra vonatkozóan kölcsönösen elfogadott feltételek meglétének bizonyítékául. A felhasználókat támogatni kell a kellő gondosság érdekében alkalmazott eszközök és intézkedések megválasztásában egyrészt a bevált gyakorlatok elismerése, másrészt ágazati magatartási kódexek, szerződésbeli záradékminták és iránymutatások kialakítását célzó kiegészítő intézkedések révén, a jogbiztonság növelése és a költségek csökkentése céljából. A felhasználókat csupán korlátozott – egy esetleges innováció megvalósítási idejének megfelelő – időtartamra indokolt a hozzáférés és a haszonmegosztás szempontjából releváns információk megőrzésére kötelezni.

(22)

A Nagojai Jegyzőkönyv sikeres végrehajtásának az a feltétele, hogy a genetikai erőforrások vagy a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek felhasználói és szolgáltatói olyan kölcsönösen elfogadott feltételekben állapodjanak meg, amelyek a hasznok igazságos és méltányos megosztását eredményezik és hozzájárulnak a Nagojai Jegyzőkönyvnek a biológiai sokféleség megőrzésével és fenntartható használatával kapcsolatos tágabb célja eléréséhez. A felhasználókat és a szolgáltatókat ösztönözni kell továbbá arra, hogy hívják fel a figyelmet a genetikai erőforrások és a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek fontosságára.

(23)

A kellő gondosság követelményének minden felhasználóra vonatkoznia kell, a szervezet nagyságától függetlenül és ez alól a mikrovállalkozások és a kis- és középvállalkozások sem képezhetnek kivételt. E rendeletnek azonban fel kell kínálnia olyan intézkedéseket és eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy a mikrovállalkozások és a kis- és középvállalkozások megfizethető költség és nagyfokú jogbiztonság mellett teljesítsék kötelezettségeiket.

(24)

A felhasználók által kifejlesztett bevált gyakorlatoknak jelentős szerepet kell játszaniuk azon kellő gondosságot nyújtó intézkedések azonosításában, amelyek különösen alkalmasak a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtási rendszerének megfizethető költségekkel és nagyfokú jogbiztonság mellett történő betartására. A felhasználóknak a tudományos, egyetemi, a nem kereskedelmi célú kutatási ágazatok és a különböző iparágak céljaira kifejlesztett, már meglévő hozzáférési és haszonmegosztási magatartási kódexekből kell kiindulniuk. A felhasználói egyesületek számára lehetővé kell tenni, hogy a Bizottságot felkérjék annak megállapítására, hogy az általuk felügyelt eljárások, eszközök vagy technikák egy adott kombinációját lehetséges-e bevált gyakorlatként elismertetni. A tagállamok illetékes hatóságainak figyelembe kell venniük, hogy az elismert bevált gyakorlatok alkalmazása a felhasználók körében mérsékli a jogsértés kockázatát, így ilyen esetben indokolt a megfelelést kevésbé szigorúan ellenőrizni. Ugyanez vonatkozik a Nagojai Jegyzőkönyv részes felei által elfogadott bevált gyakorlatokra is.

(25)

A Nagojai Jegyzőkönyv szerint az ellenőrzési pontoknak hatékonyan kell működniük, és a genetikai erőforrások hasznosításához kapcsolódó feladatokat kell ellátniuk. A használatot megvalósító tevékenységek láncolatának meghatározott pontjain a felhasználóknak nyilatkozatot kell tenniük, és kérés esetén bizonyítékot kell szolgáltatniuk azzal kapcsolatban, hogy kellő gondossággal jártak el. E nyilatkozattételre megfelelő alkalom például, amikor a felhasználó kutatási célú finanszírozásban részesül. Egy másik megfelelő alkalom a hasznosítás utolsó szakasza, azaz a végső termékfejlesztés szakasza, azt megelőzően, hogy a genetikai erőforrások vagy a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek hasznosításával kifejlesztett termékre forgalombahozatali engedélyt kérnének, illetve amennyiben forgalombahozatali engedély nem szükséges, azt megelőzően, hogy a terméket először hoznák forgalomba az Unióban. Az ellenőrzési pontok hatékonyságának biztosítása, és ezzel egyidejűleg a felhasználók számára a jogbiztonság fokozása érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikkének (2) bekezdésével összhangban végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra. A Bizottságnak a ráruházott végrehajtási hatáskörökkel élve meg kell határoznia a végső termékfejlesztés szakaszát a Nagojai Jegyzőkönyvvel összhangban, hogy ezáltal meghatározható legyen a hasznosítás végső fázisa a különböző ágazatokban.

(26)

Fontos elismerni, hogy a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központnak fontos szerepet kell játszania a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtásában. A Nagojai Jegyzőkönyv 14. és 17. cikkével összhangban a feleknek a nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítvánnyal kapcsolatos folyamat részeként a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központ rendelkezésére kell bocsátaniuk az információkat. Az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központtal annak biztosítása érdekében, hogy az információk cseréje segítse az illetékes hatóságokat a felhasználók általi megfelelés monitoringjában.

(27)

Genetikai erőforrásoknak a természetben történő, nem kereskedelmi célú gyűjtésével elsősorban tudományos, egyetemi és nem kereskedelmi célra dolgozó kutatók vagy gyűjtők foglalkoznak. Az esetek túlnyomó többségében és szinte minden ágazatban az újonnan gyűjtött genetikai erőforrásokhoz közvetítők, gyűjtemények vagy a genetikai erőforrásokat harmadik országokban beszerző ügynökök révén történik hozzáférés.

(28)

A gyűjtemények az Unióban hasznosított genetikai erőforrások és az azokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek fontos lelőhelyei. Lelőhelyekként fontos szerepet játszhatnak abban, hogy támogassák a felügyeleti lánc más felhasználóit kötelezettségeik teljesítésében. Ennek érdekében létre kell hozni az Unióban található, nyilvántartott gyűjtemények rendszerét, amely a Bizottság által fenntartott, önkéntes alapú gyűjtemény-nyilvántartás lenne. Az ilyen rendszer biztosítaná, hogy a nyilvántartásba felvett gyűjtemények ténylegesen biztosítsák, hogy genetikai erőforrásokból vett mintákat a beszerzés jogszerűségét és – szükség esetén – a kölcsönösen elfogadott feltételek meglétét bizonyító dokumentáció kíséretében adjanak át harmadik személyeknek. Az Unióban található nyilvántartott gyűjtemények rendszere révén jelentősen csökkenthető annak kockázata, hogy az Unióban olyan genetikai erőforrásokat használjanak, amelyek esetében a hozzáférés nem a Nagojai Jegyzőkönyv valamely részes felének hozzáféréssel és haszonmegosztással kapcsolatos nemzeti jogszabályai vagy egyéb szabályozási követelményei szerint történt. Azt, hogy a gyűjtemények teljesítik-e a nyilvántartásba felvehető gyűjteményként való elismerés kritériumait, a tagállamok illetékes hatóságainak kell ellenőriznie. Ha a felhasználó a nyilvántartásban szereplő gyűjtemények valamelyikéből szerez genetikai erőforrást, akkor úgy kell tekinteni, hogy a szükséges információk megszerzése tekintetében kellő gondossággal járt el. Ez különösen a tudományos, egyetemi és nem kereskedelmi célra dolgozó kutatókat és a kis- és középvállalkozásokat fogja előnyösen érinteni, és hozzájárul az adminisztratív és a megfelelési követelmények csökkentéséhez.

(29)

A tagállamok illetékes hatóságainak ellenőrizniük kell, hogy a felhasználók eleget tesznek-e kötelezettségeiknek, beszerezték-e az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást és meghatároztak-e kölcsönösen elfogadott feltételeket. Az illetékes hatóságoknak továbbá nyilvántartást kell vezetniük az ellenőrzésekről, a releváns információkat pedig a 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (7) összhangban elérhetővé kell tenni.

(30)	A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtási szabályainak a felhasználók általi megsértése hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat vonjon maga után.

(31)

Figyelemmel a hozzáférési és haszonmegosztási ügyletek nemzetközi jellegére, a tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük egymással, a Bizottsággal és a harmadik országok illetékes nemzeti hatóságaival egyrészt annak biztosítása érdekében, hogy a felhasználók megfeleljenek e rendelet előírásainak, másrészt a Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtási szabályai eredményes alkalmazásának előmozdítása céljából.

(32)	Az Uniónak és a tagállamoknak proaktívan kell fellépniük, hogy biztosítsák a Nagojai Jegyzőkönyvben foglalt célkitűzések teljesítését, a globális szinten a biológiai sokféleség megőrzésének és komponensei fenntartható használatának támogatására fordított források növelése érdekében.

(33)

A Bizottságnak és a tagállamoknak megfelelő kiegészítő intézkedéseket kell hozniuk e rendelet végrehajtásának hatékonyabbá tétele és a költségek csökkentése érdekében, különösen akkor, ha ez a tudományos, egyetemi és nem kereskedelmi célra dolgozó kutatók, valamint a kis- és középvállalkozások előnyére válik.

(34)	E rendelet egységes feltételekkel történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni. E hatáskört a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) foglaltak szerint kell gyakorolni.

(35)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznoknak a Nagojai Jegyzőkönyvvel összhangban történő igazságos és méltányos megosztásának támogatását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a javasolt intézkedés terjedelme és hatása, valamint a belső piac működése biztosításának szükségessége miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(36)

Annak érdekében, hogy uniós és globális szinten ugyanazok legyenek a genetikai erőforrásokhoz való hozzáféréssel és az ezen erőforrásokból származó hasznok megosztásával kapcsolatos tevékenységek feltételei, e rendelet hatálybalépésének időpontját szorosan össze kell hangolni a Nagojai Jegyzőkönyvnek az Unió tekintetében történő hatálybalépése időpontjával,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

E rendelet meghatározza a genetikai erőforrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférésre és haszonmegosztásra vonatkozó megfelelési szabályokat, a Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv (a továbbiakban: a Nagojai Jegyzőkönyv) rendelkezéseivel összhangban. E rendelet hatékony végrehajtása – a Biológiai Sokféleség Egyezmény (a továbbiakban: az Egyezmény) rendelkezéseivel összhangban – a biológiai sokféleség megőrzését és komponenseinek fenntartható használatát is elő fogja segíteni.

2. cikk

Hatály

(1) E rendeletet azokra a genetikai erőforrásokra kell alkalmazni, amelyek felett az államok szuverén jogokat gyakorolnak, valamint azokra a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre, amelyekhez a hozzáférés azután válik lehetővé, hogy a Nagojai Jegyzőkönyv az Unióra nézve hatályba lépett. A rendeletet továbbá az e genetikai erőforrások és genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek hasznosításából származó hasznokra is alkalmazni kell.

(2) E rendelet nem alkalmazandó azokra a genetikai erőforrásokra, amelyek esetében a hozzáférésre és a hasznok megosztására olyan külön nemzetközi jogi eszköz vonatkozik, amely megegyezik és összhangban van az Egyezmény és a Nagojai Jegyzőkönyv célkitűzéseivel.

(3) E rendelet nem sérti az azokhoz a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésre vonatkozó tagállami szabályokat, amelyek felett a tagállamok szuverén jogokat gyakorolnak az Egyezmény 15. cikkének hatályán belül, valamint a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre vonatkozó, az Egyezmény 8. cikkének j) pontjával kapcsolatos tagállami rendelkezéseket.

(4) E rendelet alkalmazandó azon genetikai erőforrásokra és genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekre, amelyek a Nagojai Jegyzőkönyv valamely részes felének hozzáférési és haszonmegosztási jogszabályainak vagy szabályozási követelményeinek hatálya alá tartoznak.

(5) E rendeletnek egyetlen rendelkezése sem kötelezi a tagállamokat olyan információk szolgáltatására, amelyek közzétételét alapvető biztonsági érdekeikkel ellentétesnek ítélik.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet tekintetében az Egyezményben és a Nagojai Jegyzőkönyvben szereplő fogalommeghatározások mellett az alábbi fogalommeghatározások kerülnek alkalmazásra:

1. „genetikai anyag”: növényi, állati, mikrobiális vagy egyéb eredetű, az öröklődés funkcionális egységeit tartalmazó anyag;

2. „genetikai erőforrás”: tényleges vagy potenciális értékű genetikai anyag;

3. „hozzáférés”: a Nagojai Jegyzőkönyv valamely részes felének területén lévő genetikai erőforrások vagy genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek megszerzése;

4. „felhasználó”: genetikai erőforrásokat vagy genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismereteket felhasználó természetes vagy jogi személy;

5. „genetikai erőforrások hasznosítása”: a genetikai erőforrások genetikai és/vagy biokémiai összetételével kapcsolatos kutatás és fejlesztés, beleértve az Egyezmény 2. cikkében meghatározott biotechnológiai alkalmazásokat is;

6. „kölcsönösen elfogadott feltételek”: a genetikai erőforrások vagy genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek szolgáltatója és ezen erőforrások, illetve ismeretek felhasználója között létrejött szerződés, amely rögzíti a genetikai erőforrások vagy genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek hasznosításából eredő hasznok igazságos és méltányos megosztásának különös feltételeit, és amely további feltételeket tartalmazhat ezen erőforrások, illetve ismeretek hasznosítását, valamint az azt követő alkalmazást és forgalmazást illetően;

7. „genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek”: egy őslakos vagy helyi közösség olyan hagyományos ismeretei, amelyek a genetikai erőforrások hasznosítása szempontjából relevánsak és a genetikai erőforrások hasznosítására irányadó, kölcsönösen elfogadott feltételekben ekként kerültek meghatározásra;

8. „jogellenesen megszerzett genetikai erőforrások”: olyan genetikai erőforrások vagy genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek, amelyek esetében a hozzáférés nem a Nagojai Jegyzőkönyv valamely részes felének nemzeti hozzáférési és haszonmegosztási jogszabályai vagy szabályozási követelményei szerint történt, és amelyek esetében a hozzáférés előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyáshoz kötött;

9. „gyűjtemény”: genetikai erőforrások összegyűjtött mintáinak és az ezekhez kapcsolódó információknak a felhalmozott és tárolt, magán- vagy közjogi jogalanyok tulajdonában lévő összessége;

10. „felhasználói egyesület”: a felhasználók érdekeit képviselő, a földrajzi helye szerinti tagállamban hatályos követelményeknek megfelelően létrehozott szervezet, amely részt vesz az e rendelet 8. cikke szerinti bevált gyakorlatok kifejlesztésében és felügyeletében;

11. „nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítvány”: a Nagojai Jegyzőkönyv 6. cikke (3) bekezdése e) pontjának és 13. cikke (2) bekezdésének megfelelően egy illetékes hatóság által a hozzáféréskor kiadott, és a Jegyzőkönyv 14. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott, a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központ rendelkezésére bocsátott engedély vagy azzal egyenértékű okmány, mely bizonyítja egyrészt azt, hogy azon genetikai erőforrás esetében, melyre vonatkozik, a hozzáférés az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás megadására vonatkozó határozatnak megfelelően történt, másrészt pedig azt, hogy a felhasználóra és a felhasználásra vonatkozóan kölcsönösen elfogadott feltételek kerültek meghatározásra.

II. FEJEZET

A FELHASZNÁLÓK ÁLTALI MEGFELELÉS

4. cikk

A felhasználók kötelezettségei

(1) A felhasználóknak kellő gondossággal eljárva meg kell győződniük arról, hogy az általuk hasznosított genetikai erőforrásokhoz és genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférés a hozzáférésre és a haszonmegosztásra irányadó jogszabályoknak és szabályozási követelményeknek megfelelően történt-e, és hogy a hasznok a kölcsönösen elfogadott feltételeknek megfelelően, igazságosan és méltányosan kerülnek megosztásra, a vonatkozó jogszabályokkal és szabályozási követelményekkel összhangban.

(2) A genetikai erőforrásokat és a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismereteket kizárólag kölcsönösen elfogadott feltételek alapján lehet továbbítani és hasznosítani, amennyiben a vonatkozó jogszabályok és szabályozási követelmények előírják ilyen feltételek meglétét.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a felhasználók beszerzik, megőrzik és a további felhasználóknak átadják a következőket:

a)	a nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítványt, valamint a kölcsönösen elfogadott feltételek tartalmára vonatkozó, a további felhasználók számára releváns információkat; vagy

amennyiben nem áll rendelkezésre nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítvány, az alábbiakkal kapcsolatos információkat és releváns dokumentumokat:

i.	a genetikai erőforrásokhoz vagy a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférés időpontja és helye;

ii.	a felhasznált genetikai erőforrások vagy genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek leírása;

iii.	a genetikai erőforrások, illetve a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek megszerzésének közvetlen forrása, továbbá a genetikai erőforrásoknak, illetve a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó ismereteknek a későbbi felhasználói;

iv.	a hozzáféréssel és a haszonmegosztással kapcsolatos jogok és kötelezettségek fennállása vagy hiánya, beleértve további kérelmekkel és a forgalmazással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket is;

v.	adott esetben a hozzáférési engedélyek;

vi.	kölcsönösen elfogadott feltételek, beleértve a hasznok megosztásáról szóló rendelkezéseket is, ha vannak ilyenek.

(4) Az e cikk (3) bekezdéssel összhangban lévő kellő gondosságot teljesítettnek kell tekinteni azon felhasználók esetében, melyek olyan országban kívánnak élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrásokat megszerezni, amely egyrészt részese a Nagojai Jegyzőkönyvnek, másrészt úgy határozott, hogy az általa kezelt, az ellenőrzése alá tartozó és a nyilvánosság számára hozzáférhető, a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény (ITPGRFA) I. mellékletében nem szereplő növényi genetikai erőforrásokat az ITPGRFA-ban meghatározott célokra létrehozott standard anyagátadási megállapodás (SMTA) hatálya alá tartoznak.

(5) Amennyiben a felhasználók birtokában lévő információ nem elégséges, vagy továbbra is kétségek állnak fenn a hozzáférés és a hasznosítás jogszerűségét illetően, a felhasználók beszerzik a hozzáférési engedélyt vagy egy azzal egyenértékű iratot, és kölcsönösen elfogadott feltételeket határoznak meg vagy tartózkodnak a további hasznosítástól.

(6) A felhasználók a hasznosítási időszak végétől számított húsz évig megőrzik a hozzáférés és a hasznok megosztása szempontjából releváns információkat.

(7) Ha a felhasználó az 5. cikk (1) bekezdése szerinti uniós gyűjtemény-nyilvántartásban szereplő gyűjtemények valamelyikéből szerez genetikai erőforrást, akkor úgy kell tekinteni, hogy kellő gondossággal járt el az e cikk (3) bekezdésében felsorolt információk megszerzése vonatkozásában.

(8) Ha a felhasználó olyan genetikai erőforrást szerez meg, amelyről megállapítják vagy amellyel kapcsolatban valószínűsítik, hogy egy már bekövetkezett vagy küszöbön álló, a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (2005) értelmében nemzetközi horderejűnek számító közegészségügyi szükséghelyzet vagy az 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatban (9) meghatározott, határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszély kiváltó kórokozója, a még nem érintett országokban a közegészségügyi veszélyhelyzetre való felkészülés, az érintett országokban pedig a reagálás elősegítése érdekében a felhasználónak az e cikk (3) vagy a (5) bekezdésében felsorolt kötelezettségeket teljesítenie kell legkésőbb a következők közül a korábban teljesítettig:

a)	egy hónappal a küszöbön álló vagy már bekövetkezett közegészségügyi veszély megszűnését követően, vagy

b)	három hónappal a genetikai erőforrás hasznosításának megkezdését követően.

Az e cikk (3) vagy (5) bekezdésében felsorolt követelményeknek az e bekezdés első albekezdése a) és b) pontjában meghatározott határidőn belüli teljesítésének elmaradása esetében tartózkodnia kell a további hasznosítástól.

Az első albekezdésben említett genetikai erőforrások hasznosítása révén készülő termékek forgalombahozatali engedélyének kérelmezése vagy forgalomba hozatala esetén a (3) vagy az (5) bekezdésben felsorolt kötelezettségek haladéktalanul és teljes mértékben teljesítendők.

Amennyiben a felhasználó az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást nem szerezte be időben és nem kerültek meghatározásra kölcsönösen elfogadott feltételek, a szolgáltató az érintett országgal való megállapodásig a felhasználót nem illetik meg kizárólagos jogok az e kórokozók felhasználásával végzett fejlesztések tekintetében.

A fentiek nem érintik a 2. cikkben említett külön nemzetközi jogi eszközöket.

5. cikk

A gyűjtemények nyilvántartása

(1) A Bizottság létrehozza és fenntartja az Unióban található gyűjtemények nyilvántartását (a továbbiakban: a nyilvántartás). A Bizottság gondoskodik róla, hogy a nyilvántartás internetalapú és a felhasználók számára könnyen hozzáférhető legyen. A nyilvántartásban azon genetikaierőforrás-gyűjtemények vagy ilyen gyűjtemények részei is szerepelnek, amelyekről megállapítást nyert, hogy megfelelnek a (3) bekezdésben meghatározott kritériumoknak.

(2) A tagállamok a joghatóságuk alá tartozó gyűjteménytulajdonosok kérésére mérlegelik az adott gyűjteménynek vagy a gyűjtemény egy részének a nyilvántartásába való felvételét. Miután a tagállam ellenőrizte, hogy a gyűjtemény vagy annak része megfelel a (3) bekezdésben foglalt kritériumoknak, indokolatlan késedelem nélkül értesíti a Bizottságot a gyűjtemény és a tulajdonos nevéről és elérhetőségéről, valamint a gyűjtemény jellegéről. A Bizottság a kapott információkat haladéktalanul felveszi a nyilvántartásba.

(3) Valamely gyűjtemény vagy annak valamely része nyilvántartásba való felvétele érdekében bizonyítani kell, hogy a gyűjtemény alkalmas arra, hogy

a genetikai erőforrások mintái és a kapcsolódó információk más gyűjteményekkel való cseréje, továbbá a genetikai erőforrások mintái és a kapcsolódó információk harmadik személyek részére, az Egyezménnyel és a Nagojai Jegyzőkönyvvel összhangban lévő hasznosítás céljára történő átadása során szabványosított eljárásokat alkalmazzon;

biztosítsa, hogy genetikai erőforrásokat és kapcsolódó információkat csak olyan dokumentáció kíséretében adjon át hasznosítás céljára harmadik személynek, amely bizonyítja, hogy a genetikai erőforrásokhoz és a kapcsolódó információkhoz a hasznok igazságos és méltányos megosztására irányadó jogszabályokkal és szabályozási követelményekkel és – adott esetben – a kölcsönösen elfogadott feltételekkel összhangban fértek hozzá;

c)	nyilvántartást vezessen minden olyan, genetikai erőforrásból vett mintáról és kapcsolódó információról, amely harmadik személynek hasznosítás céljára átadásra kerül;

d)	a genetikai erőforrások harmadik személyeknek átadott mintáit, amennyiben lehetséges, egyedi azonosítóval lássa el, illetve arra, hogy ilyen azonosítókat használjon; valamint

e)	a genetikai erőforrások mintáinak és a kapcsolódó információknak a más gyűjteményekkel való cseréje során olyan eszközöket alkalmazzon, amelyek biztosítják a megfelelő monitoringot és figyelemmel kísérést.

(4) A tagállamok rendszeresen ellenőrzik, hogy a nyilvántartásban szereplő, joghatóságuk alá tartozó gyűjtemények vagy gyűjteményrészek mindegyike ténylegesen megfelel-e a (3) bekezdésben meghatározott kritériumoknak.

Amennyiben a (3) bekezdés alapján nyújtott információk alapján bizonyítást nyert, hogy a nyilvántartásban szereplő valamely gyűjtemény vagy gyűjteményrész nem felel meg a (3) bekezdésben foglalt kritériumoknak, az érintett tagállam indokolatlan késedelem nélkül, a gyűjtemény tulajdonosával egyeztetve korrekciós lépéseket vagy intézkedéseket határoz meg.

Ha valamely tagállam megállapítja, hogy a joghatósága alá tartozó valamely gyűjtemény vagy gyűjteményrész már nem felel meg a (3) bekezdésben foglaltaknak, erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot.

A Bizottság e tájékoztatás kézhezvételét követően törli a gyűjteményt vagy az érintett gyűjtemény egy részét a nyilvántartásból.

(5) Az e cikk (1)–(4) bekezdésének végrehajtásához szükséges eljárások meghatározása céljából a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el. E végrehajtási jogi aktusokat a 14. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

6. cikk

Illetékes hatóságok és kapcsolattartó pont

(1) Minden tagállam kijelöli az e rendelet alkalmazásáért felelős illetékes hatóságot vagy hatóságokat. A tagállamok közlik a Bizottsággal az e rendelet hatálybalépésekor illetékes hatóságaik nevét és címét. A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóságok nevében vagy címében bekövetkező minden változásról.

(2) A Bizottság az illetékes tagállami hatóságok jegyzékét közzéteszi, többek között az interneten is. A szóban forgó jegyzéket a Bizottság naprakészen tartja.

(3) A Bizottság hozzáférési és haszonmegosztási kapcsolattartó pontot jelöl ki az Egyezmény Titkárságával az e rendelet által szabályozott kérdésekben való kapcsolattartásra.

(4) A Bizottság gondoskodik róla, hogy a 338/97/EK tanácsi rendelet (10) által létrehozott uniós szervek elősegítsék e rendelet céljainak megvalósítását.

7. cikk

A felhasználói megfelelés monitoringja

(1) A tagállamok és a Bizottság a genetikai erőforrások vagy genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek hasznosításával járó kutatás céljára kutatási finanszírozásban részesülőket arra szólítják fel, hogy nyilatkozatban vállalják, hogy a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően kellő gondossággal járnak el.

(2) A genetikai erőforrások vagy genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek felhasználásával kifejlesztett termékek végső fejlesztési szakaszában a felhasználók kötelesek nyilatkozatot tenni a 6. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóságoknak arról, hogy teljesítették a 4. cikk szerinti kötelezettségeiket, és a nyilatkozattal egyidejűleg be kell nyújtaniuk az alábbiakat:

a)	a nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítványból származó releváns információk, vagy

b)	a 4. cikk (3) bekezdése b) pontjának i–v. alpontjában és a 4. cikk (5) bekezdésében említett kapcsolódó információk, beleértve az arra vonatkozó információt is, hogy – amennyiben ez szükséges – megállapításra kerültek-e kölcsönösen elfogadott feltételek.

A felhasználóknak kérésre további bizonyítékokat is be kell nyújtaniuk az illetékes hatóságnak.

(3) Az illetékes hatóságoknak az e cikk (1) és a (2) bekezdés alapján hozzájuk beérkezett információkat továbbítaniuk kell a Nagojai Jegyzőkönyv 14. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott, a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központnak, a Bizottságnak, és adott esetben a Nagojai Jegyzőkönyv 13. cikkének (2) bekezdésében említett illetékes nemzeti hatóságoknak.

(4) Az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központtal annak érdekében, hogy a felhasználói megfelelés monitoringja céljából biztosítsák a Nagojai Jegyzőkönyv 17. cikkének (2) bekezdésében felsorolt információk cseréjét.

(5) Az illetékes hatóságoknak kellőképpen figyelembe kell venniük a kereskedelmi és ipari információk titkosságának tiszteletben tartását, amennyiben ezen információk titkosságát az uniós vagy a nemzeti jog írja elő valamely jogos gazdasági érdek védelme érdekében, különösen a genetikai erőforrások megnevezése és a hasznosítás megnevezése tekintetében.

(6) Az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésének végrehajtásához szükséges eljárások meghatározása céljából a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el. E végrehajtási jogi aktusokban a Bizottság meghatározza a termék végső fejlesztési szakaszát, hogy ezáltal meghatározható legyen a hasznosítás végső fázisa a különböző ágazatokban. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

8. cikk

Bevált gyakorlatok

(1) Bármely felhasználói egyesület vagy egyéb érdekelt fél kérelemmel fordulhat a Bizottsághoz az általa kifejlesztett és felügyelt eljárások, eszközök vagy technikák egy adott kombinációjának e rendelet előírásaival összhangban, bevált gyakorlatként való elismertetése céljából. A kérelmet bizonyítékokkal és információkkal alá kell támasztani.

(2) Ha a Bizottság – e cikk (1) bekezdése alapján benyújtott információk és bizonyítékok alapján – az eljárások, eszközök vagy technikák adott kombinációjáról azt állapítja meg, hogy a kombináció, amennyiben az adott felhasználó azt megfelelően alkalmazza, lehetővé teszi, hogy a felhasználó teljesítse a 4. és a 7. cikk szerinti kötelezettségeit, akkor a kombinációt a Bizottság bevált gyakorlatként elismeri.

(3) Az a felhasználói egyesület vagy egyéb érdekelt fél, amelynek bevált gyakorlata a (2) bekezdésnek megfelelően el lett ismerve, a bevált gyakorlatminden változásáról vagy aktualizálásáról tájékoztatja a Bizottságot.

(4) Ha bizonyítást nyert, hogy a bevált gyakorlatot alkalmazó felhasználók több alkalommal vagy jelentős mértékben megszegték az e rendelet szerinti kötelezettségeiket, akkor a Bizottság az érintett felhasználói egyesülettel vagy egyéb érdekelt féllel egyeztetve megvizsgálja, hogy a mulasztások a bevált gyakorlat esetleges hiányosságaira utalnak-e.

(5) A Bizottság a bevált gyakorlat elismerését visszavonja, ha azt állapítja meg, hogy a bevált gyakorlatban bekövetkezett változások miatt kétséges, hogy a 4. és a 7. cikkben foglalt kötelezettségeiket a felhasználók teljesíteni tudják, vagy ha a felhasználók ismétlődő vagy jelentős mértékű mulasztásai e megoldás hiányosságaival hozhatók összefüggésbe.

(6) A Bizottság az elismert bevált gyakorlatokról internetalapú nyilvántartást hoz létre, és azt naprakészen tartja. A nyilvántartás egyik része a Bizottság által az e cikk (2) bekezdésének megfelelően elismert bevált gyakorlatokat, másik része pedig a Nagojai Jegyzőkönyv 20. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott bevált gyakorlatokat tartalmazza.

(7) Az e cikk (1)–(5) bekezdésének végrehajtásához szükséges eljárások meghatározása céljából a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el. E végrehajtási jogi aktusokat a 14. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

9. cikk

A felhasználók megfelelésének ellenőrzése

(1) A 6. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóságoknak ellenőrzéseket kell végezniük annak megállapítására, hogy a felhasználók teljesítik-e a 4. és 7. cikkben meghatározott kötelezettségeiket, figyelembe véve, hogy az e rendelet 8. cikkének (2) bekezdése vagy a Nagojai Jegyzőkönyv 20. cikkének (2) bekezdése alapján elismert, a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos bevált gyakorlatoknak a felhasználók általi alkalmazása csökkentheti a felhasználói meg nem felelés kockázatát.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdés szerint elvégzett ellenőrzések hatékonyak, arányosak, visszatartó erejűek legyenek, és a segítségükkel fel lehessen tárni, ha a felhasználók nem felelnek meg az e rendeletben előírtaknak.

(3) Az (1) bekezdésben említett ellenőrzéseket az alábbiaknak megfelelően kell elvégezni:

a)	kockázatalapú megközelítés alapján kidolgozott, rendszeresen felülvizsgált terv szerint;

abban az esetben, ha egy illetékes hatóság releváns – akár harmadik felek megalapozott aggályain alapuló – információkkal rendelkezik arról, hogy valamely felhasználó e rendelet rendelkezéseit nem tartja be. Különös figyelmet kell fordítani a szolgáltató országok által megfogalmazott ilyen aggályokra.

(4) E cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések többek között a következőkre terjedhetnek ki:

a)	azon intézkedések, amelyeket az adott felhasználó annak érdekében tett, hogy a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően kellő gondossággal járjon el;

b)	azon iratok és nyilvántartások, amelyek a használatot megvalósító egyes tevékenységek tekintetében bizonyítják a 4. cikkben foglaltak szerinti kellő gondossággal való eljárást;

c)	azon esetek, amikor egy felhasználó a 7. cikk értelmében köteles volt nyilatkozatot tenni.

Adott esetben helyszíni ellenőrzésekre is sor kerülhet.

(5) A felhasználóknak minden szükséges segítséget meg kell adniuk, hogy megkönnyítsék az (1) bekezdésben említett ellenőrzések elvégzését.

(6) A 11. cikk sérelme nélkül, amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések során hiányosságokra derült fény, az illetékes hatóságnak korrekciós lépések vagy intézkedések meghozatalára irányuló felszólítást kell intéznie a felhasználóhoz.

A hiányosságok jellegétől függően a tagállamok azonnali ideiglenes intézkedéseket is hozhatnak.

10. cikk

Az ellenőrzések nyilvántartása

(1) Az illetékes hatóságoknak legalább öt éven keresztül nyilvántartást kell vezetniük a 9. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzésekről – feltüntetve különösen azok jellegét és eredményeit –, valamint a 9. cikk (6) bekezdése szerinti korrekciós intézkedésekről, és ezen adatokat legalább öt évig meg kell őrizniük.

(2) Az (1) bekezdésben említett információkat a 2003/4/EK irányelvnek megfelelően hozzáférhetővé kell tenni.

11. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok megállapítják a 4. és a 7. cikk megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok alkalmazásának biztosítása érdekében.

(2) A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(3) A tagállamok 2015. június 11-ig tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben említett szabályokról, valamint haladéktalanul értesítik a Bizottságot azok minden későbbi módosításáról.

III. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

12. cikk

Együttműködés

A 6. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóságoknak:

a)	együtt kell működniük egymással és a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy a felhasználók betartsák az e rendeletben foglaltakat;

b)	adott esetben konzultálniuk kell az érintettekkel a Nagojai Jegyzőkönyv és e rendelet végrehajtásáról;

c)	együtt kell működniük a Nagojai Jegyzőkönyv 13. cikkének (2) bekezdésében említett illetékes nemzeti hatóságokkal annak biztosítása érdekében, hogy a felhasználók betartsák az e rendeletben foglaltakat;

d)	tájékoztatniuk kell a többi tagállam illetékes hatóságait és a Bizottságot a 9. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések révén feltárt súlyos hiányosságokról, valamint a 11. cikk alapján alkalmazott szankciók fajtáiról;

e)	ki kell cserélniük egymást között az azzal kapcsolatos információkat, hogy hogyan épül fel az e rendelet felhasználók általi betartásának monitoringjára szolgáló rendszerük.

13. cikk

Kiegészítő intézkedések

A Bizottság és a tagállamok adott esetben:

támogatják és ösztönzik azokat a tájékoztatási, szemléletformálási és képzési tevékenységeket, amelyek segítenek az érintetteknek és az érdekelt feleknek az e rendelet végrehajtásából, valamint az Egyezménynek és a Nagojai Jegyzőkönyvnek az Unióban érvényes rendelkezéseiből eredő kötelezettségeik megértésében;

b)	ösztönzik ágazati magatartási kódexek, szerződésbeli záradékminták, iránymutatások és bevált gyakorlatok kialakítását, különösen akkor, ha ez a tudományos, egyetemi és nem kereskedelmi célú kutatást végző kutatók és a kis- és középvállalkozások érdekét szolgálja;

c)	előmozdítják a genetikai erőforrások és a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek gyűjtemények és felhasználók általi hasznosításának monitoringját és figyelemmel kísérését segítő költséghatékony kommunikációs eszközök és rendszerek kifejlesztését és használatát;

d)	a felhasználóknak technikai és egyéb iránymutatást nyújtanak – figyelembe véve a tudományos, egyetemi és nem kereskedelmi célra dolgozó kutatók és a kis- és középvállalkozások helyzetét – annak érdekében, hogy elősegítsék az e rendeletben foglaltak betartását;

arra ösztönzik a felhasználókat és a genetikai erőforrások, illetve az azokhoz kapcsolódó ismeretek szolgáltatóit, hogy a genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznot az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban a biológiai sokféleség megőrzésére és elemeinek fenntartható használatára fordítsák;

f)	előmozdítják azokat az intézkedéseket, melyek célja a biológiai sokféleség és a kulturális sokszínűség megőrzéséhez hozzájáruló gyűjtemények támogatása.

14. cikk

A bizottsági eljárása

(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3) Ha a bizottság nem ad ki véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

15. cikk

Konzultációs fórum

A Bizottság gondoskodik róla, hogy az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos kérdésekben biztosítva legyen a tagállamok képviselői és az egyéb érdekelt felek közötti kiegyensúlyozott részvétel. Ezért az említett feleknek konzultációs fórum keretében kell találkozniuk. A konzultációs fórum eljárási szabályzatát a Bizottság állapítja meg.

16. cikk

Jelentéstétel és felülvizsgálat

(1) A tagállamok – hacsak a Nagojai Jegyzőkönyv 29. cikkében említettek szerint a jelentések elkészítésére más időköz nem kerül meghatározásra – 2017. június 11-ig, azt követően pedig ötévente –jelentést nyújtanak be a Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról.

(2) A jelentések benyújtására az (1) bekezdésben előírt határidő végétől számított egy éven belül a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról, amely a rendelet eredményességének első értékelését is tartalmazza.

(3) Első jelentéstétele után a Bizottság tízévente – a rendelet alkalmazásáról készült jelentések és az alkalmazással kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján – felülvizsgálja e rendelet működését és eredményességét a Nagojai Jegyzőkönyv célkitűzéseinek elérése tekintetében. A felülvizsgálat során a Bizottság különösen figyelembe veszi a kutatási közintézményeknél, a mikro-, kis- és középvállalkozásoknál és az egyes meghatározott ágazatokban jelentkező adminisztratív következményeket. Mérlegeli továbbá, hogy szükséges-e felülvizsgálni e rendelet rendelkezéseinek alkalmazását a más érintett nemzetközi szervezeteknél történt változások fényében.

(4) A Bizottság jelentést tesz a Nagojai Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló Egyezmény felei konferenciájának a Nagojai Jegyzőkönyvnek való megfelelési szabályok végrehajtása érdekében az Unió által hozott intézkedésekről.

17. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2) A Bizottság a Nagojai Jegyzőkönyv uniós elfogadási okiratának letétbe helyezését követően a lehető leghamarabb értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában arról, hogy a Nagojai Jegyzőkönyv az Unió tekintetében mely napon lép hatályba. Ezt a rendeletet attól a naptól kell alkalmazni.

(3) E rendelet 4., 7. és 9. cikke a Nagojai Jegyzőkönyvnek az Unió tekintetében történő hatálybalépésétől számított egy év elteltével válik alkalmazandóvá.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 161., 2013.6.6., 73. o.

(2) Az Európai Parlament 2014. március 11-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(3) A Tanács 1993. október 25-i 93/626/EGK határozata a biológiai sokféleségről szóló egyezmény megkötéséről (HL L 309., 1993.12.13., 1. o.).

(4) Az UNEP/CBD/COP/DEC/X/1 jelzetű dokumentum I. melléklete.

(5) A Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat.

(6) A Tanács 2004. február 24-i 2004/869/EK határozata a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezménynek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 378., 2004.12.23., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i 2003/4/EK irányelve a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 1082/2013/EU határozata a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 293., 2013.11.5., 1. o.).

(10) A Tanács 1996. december 9-i 338/97/EK rendelete a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.).

2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/72

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 512/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

az Európai GNSS Ügynökség létrehozásáról szóló 912/2010/EU rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 172. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az 1285/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 14. cikkének és a 912/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 2. cikkének rendelkezéseiből következik, hogy az Európai GNSS Ügynökségnek (a továbbiakban: az Ügynökség) biztosítania kell az európai műholdas navigációs rendszerek (a továbbiakban: rendszerek) biztonsági akkreditációját, és e célból meg kell indítania és ellenőriznie kell a biztonsági eljárásoknak, valamint a biztonsági ellenőrzéseknek a teljesítését.

(2)

A rendszereket az 1285/2013/EU rendelet 2. cikke határozza meg. Ezek a rendszerek összetett rendszerek, amelyek létesítéséhez és működtetéséhez számos, különböző szerepeket betöltő érdekelt felekre van szükség. Ezzel összefüggésben kulcsfontosságú, hogy az EU-minősített adatokat a Galileo- és az EGNOS-program (a továbbiakban: a programok) végrehajtásában részt vevő minden érdekelt fél az EU-minősített adatok védelmére vonatkozó bizottsági és tanácsi biztonsági szabályokban megállapított alapelveknek és minimumkövetelményeknek megfelelően kezelje és védje, valamint hogy az 1285/2013/EU rendeletnek az EU-minősített adatokra vonatkozóan egyenértékű védelmi szintet biztosító 17. cikke adott esetben a programok végrehajtásában részt vevő minden érdekelt félre alkalmazandó legyen.

(3)	A biztonsági akkreditációs eljárásban részt vevő és az eljárásban érintett felek a tagállamok, a Bizottság, az érdekelt uniós ügynökségek, az Európai Űrügynökség (ESA) és a 2004/552/KKBP tanácsi együttes fellépésben (5) részt vevő felek.

(4)

A rendszerek különleges jellegére és összetettségére, valamint a végrehajtásukban részt vevő különböző szervezetekre és a potenciális felhasználók széles körére tekintettel a biztonsági akkreditációt azáltal kell elősegíteni, hogy megfelelő konzultációt folytatnak valamennyi érdekelt féllel, így például a Galileo-program keretében létrehozott, a kormányzati ellenőrzésű szolgáltatást (a továbbiakban: PRS) nyújtó rendszerhez kapcsolt hálózatokat üzemeltető tagállamok és harmadik országok hatóságaival, a tagállamok egyéb érintett hatóságaival, az ESA-val, illetve amennyiben nemzetközi megállapodás erről rendelkezik, olyan harmadik országokkal, amelyekben a rendszerek földi állomásai találhatók.

(5)

A biztonsági akkreditációval kapcsolatos feladatok megfelelő teljesítése érdekében elengedhetetlen, hogy a Bizottság minden olyan információt megadjon, amely e feladatok teljesítéséhez szükséges. Fontos az is, hogy a biztonsági akkreditációs tevékenységeket koordinálják az 1285/2013/EU rendeletnek megfelelően a programokat irányító szervek és a biztonsági előírások végrehajtásáért felelős egyéb szervek tevékenységeivel.

(6)

Az alkalmazandó kockázatértékelési és kockázatkezelési megközelítés során a legjobb gyakorlatokat kell követni. Ennek a megközelítésnek magában kell foglalnia a biztonsági intézkedéseknek az alapos védelem elvével összhangban való alkalmazását. Figyelembe kell vennie továbbá a kockázatok vagy nem kívánt események bekövetkezésének valószínűségét. Emellett arányosnak, megfelelőnek és költséghatékonynak kell lennie abból a szempontból, hogy a kockázatmérséklési intézkedések végrehajtásának költségei hogyan viszonyulnak az adott intézkedésekkel elérhető biztonsági előnyökhöz. Az alapos védelem célja, hogy a rendszerek biztonsága többszörös biztonsági réteget alkotó technikai és nem technikai biztonsági intézkedésekkel fokozódjon.

(7)

A PRS-vevőkészülékek és PRS biztonsági modulok kifejlesztése – beleértve a releváns kapcsolódó kutatási tevékenységeket – és azok gyártása rendkívül érzékeny tevékenység. Alapvetően fontos ezért olyan eljárások létrehozása, amelyek a PRS-vevőkészülékek és PRS biztonsági modulok gyártóinak engedélyezésére vonatkoznak.

(8)

Ezenkívül, tekintettel a Galileo-program keretében létrehozott rendszerhez – különösen a PRS nyújtása céljából – kapcsolt hálózatok és berendezések potenciálisan nagy számára, a biztonsági akkreditációs stratégiában elveket kell meghatározni e hálózatok és berendezések biztonsági akkreditációjára vonatkozóan annak érdekében, hogy a tagállamok biztonsági kérdésekben illetékes nemzeti szervei hatáskörének sérelme nélkül biztosítani lehessen az akkreditáció egységes jellegét. Ezen elvek alkalmazása lehetővé tenné a következetes kockázatkezelést, és csökkentené a rendszerszintű kockázatcsökkentő intézkedések megerősítésének szükségességét, ami negatív hatással lenne a költségekre, az ütemezésre, a teljesítményre és a szolgáltatásnyújtásra.

(9)

Az elektromágneses kisugárzás (azaz az elektronikus lehallgatás) ellen védelmet nyújtó termékeket és intézkedéseket, valamint a rendszerek biztonságát szolgáló kriptográfiai termékeket az ilyen termékeket gyártó vállalkozás letelepedési helye szerinti ország biztonsági kérdésekben illetékes nemzeti szerveinek értékelniük kell és jóvá kell hagyniuk. A kriptográfiai termékek esetében ezt az értékelést és jóváhagyást a 2013/488/EU tanácsi határozat (6) IV. mellékletének 26–30. pontjában foglalt elveknek megfelelően ki kell egészíteni. Kívánatos, hogy a rendszerek biztonsági akkreditációjáért felelős hatóság a rendszerek általános biztonsági követelményeit figyelembe véve jóváhagyja ezeknek a jóváhagyott termékeknek és intézkedéseknek a kiválasztását.

(10)

A 912/2010/EU rendelet és különösen annak III. fejezete kifejezetten meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján az Ügynökségnek teljesítenie kell a rendszerek biztonsági akkreditációjával kapcsolatos feladatát. Konkrétan azt írja elő, hogy a biztonsági akkreditációs határozatokat a Bizottságtól és a programok végrehajtásáért felelős szervektől függetlenül kell meghozni, a rendszerek biztonsági akkreditációjával foglalkozó hatóságnak pedig az Ügynökségen belül olyan önálló szervnek kell lennie, amely függetlenül hozza meg határozatait.

(11)

Ezen elvnek megfelelően a 912/2010/EU rendelet létrehozza az európai GNSS-rendszerek Biztonsági Akkreditációs Tanácsát (a továbbiakban: a Biztonsági Akkreditációs Tanács), amely az Igazgatótanács és az ügyvezető igazgató mellett az Ügynökség három szervének egyike. A Biztonsági Akkreditációs Tanács teljesíti az Ügynökségre a biztonsági akkreditáció terén ruházott feladatokat, és felhatalmazással rendelkezik arra, hogy az Ügynökség nevében biztonsági akkreditációs határozatokat hozzon. A Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak el kell fogadnia eljárási szabályzatát és ki kell neveznie az elnökét.

(12)

Mivel a Bizottságnak az 1285/2013/EU rendeletnek megfelelően biztosítania kell a programok biztonságát – beleértve a rendszereknek és azok működtetésének a biztonságát is –, a Biztonsági Akkreditációs Tanács tevékenységeinek a rendszerek biztonsági akkreditációs tevékenységeire kell korlátozódnia, és azok nem sérthetik a Bizottság hatáskörét és feladatait. Ennek vonatkoznia kell különösen a Bizottságnak az 1285/2013/EU rendelet 13. cikke és az 1104/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (7) 8. cikke szerinti hatáskörére és feladataira, többek között a biztonsággal kapcsolatos dokumentumok felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok útján, illetve az említett cikkeknek megfelelő egyéb módon való elfogadására. Kívánatos ugyanakkor, hogy a Biztonsági Akkreditációs Tanács a speciális szakértelmére tekintettel a Bizottság említett hatáskörének és feladatainak sérelme nélkül, az illetékességébe tartozó területre vonatkozóan tanácsadást nyújthasson a Bizottságnak az említett cikkekben hivatkozott jogi aktusok szövegtervezetei elkészítésével kapcsolatban.

(13)	Azt is biztosítani kell, hogy a biztonsági akkreditációval kapcsolatos tevékenységeket a vonatkozó tagállamok nemzeti hatásköreinek és előjogainak sérelme nélkül végezzék.

(14)	A biztonsággal kapcsolatban az „ellenőrzések” és a „tesztek” biztonsági értékeléseket, vizsgálatokat, felülvizsgálatokat, ellenőrzéseket és teszteket foglalhatnak magukban.

(15)

Annak érdekében, hogy a Biztonsági Akkreditációs Tanács eredményesen és hatékonyan végezhesse tevékenységeit, lehetővé kell tenni számára az utasításai szerint cselekvő, neki alárendelt megfelelő szervek létrehozását. A Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak különösen egy olyan testületet kell létrehoznia, amely segíti határozatainak előkészítésében.

(16)

A Biztonsági Akkreditációs Tanács felügyelete mellett létre kell hozni egy tagállami szakértői csoportot a kriptográfiai terjesztési hatóságnak (CDA) az uniós kriptográfiai anyagok kezelésével kapcsolatos feladatai teljesítésére. Ezt a csoportot ideiglenes jelleggel kell létrehozni, hogy a Galileo-program kiépítési szakaszában biztosítva legyen a kommunikációs biztonsági anyagok kezelésének folyamatossága. Hosszabb távon, miután a Galileo-program keretében létrehozott rendszer teljes körűen megkezdte működését, fenntartható megoldást kell alkalmazni az ilyen operatív feladatok teljesítésére.

(17)

Az 1285/2013/EU rendelet a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan meghatározza a programok közirányításának keretét. Az említett rendelet a programokkal kapcsolatos általános felelősséget a Bizottságra ruházza. Ezen túlmenően bővíti az Ügynökség feladatait és különösen előírja, hogy az Ügynökségnek jelentős szerepet kell játszania a rendszerek hasznosításában és azok társadalmi-gazdasági előnyeinek maximalizálásában.

(18)

Ezen új összefüggésben alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a Biztonsági Akkreditációs Tanács a rá bízott feladatot – különösen az Ügynökség többi szerve és tevékenysége vonatkozásában – teljes mértékben függetlenül teljesítse, továbbá az összeférhetetlenség elkerülése. Ezért alapvető fontosságú, hogy az Ügynökségen belül a biztonsági akkreditációhoz kapcsolódó tevékenységek jobban elkülönüljenek az Ügynökség többi tevékenységétől, például a Galileo Biztonsági Megfigyelőközpont irányításától, a rendszerek forgalomba hozatalában való közreműködéstől és minden olyan tevékenységtől, amellyel a Bizottság hatáskör-átruházás keretében az Ügynökséget megbízhatja, különösen a rendszerek üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenységektől. Ennek érdekében a Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak és az ellenőrzése alá tartozó ügynökségi személyi állománynak oly módon kell végeznie a munkáját, amely biztosítja az Ügynökség többi tevékenységével szembeni önállóságot és függetlenséget. 2014. január 1-jétől az Ügynökségen belül annak különböző tevékenységeit strukturálisan ténylegesen szét kell választani. Az Ügynökség belső személyzeti szabályainak is biztosítaniuk kell a biztonsági akkreditációs tevékenységeket teljesítő személyi állománynak az Ügynökség többi tevékenységét végző személyi állománnyal szembeni önállóságát és függetlenségét.

(19)

A 912/2010/EU rendeletet ezért módosítani kell a Biztonsági Akkreditációs Tanács és elnöke függetlenségének növelése és hatáskörének bővítése, valamint e függetlenségnek és hatáskörnek az Ügynökség Igazgatótanácsának, illetve ügyvezető igazgatójának függetlenségéhez és hatásköréhez történő nagymértékű hozzáigazítása érdekében, az Ügynökség különböző szervei közötti együttműködés követelményének előírásával.

(20)	E testületek tagjainak kinevezésekor, valamint elnökük és elnökhelyettesük megválasztásakor lehetőség szerint figyelembe kell venni a nemek kiegyensúlyozott képviseletének fontosságát. Emellett figyelembe kell venni a vezetői, adminisztratív és költségvetési területen szerzett készségeket is.

(21)

A Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak – és nem az Igazgatótanácsnak – kell előkészítenie és jóváhagynia az Ügynökség munkaprogramjainak a rendszerek biztonsági akkreditációjához kapcsolódó működési tevékenységeket leíró részét, valamint az éves jelentésnek azt a részét, amely az Ügynökségnek a rendszerek biztonsági akkreditációhoz kapcsolódó tevékenységeiről és kilátásairól szól. A Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak e részeket időben továbbítania kell az Igazgatótanács számára annak érdekében, hogy azok bekerüljenek az Ügynökség munkaprogramjába és éves jelentésébe. Ezenkívül a Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak fegyelmi jogkört kell gyakorolnia elnöke felett.

(22)

Kívánatos, hogy a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnöke a biztonsági akkreditációs tevékenységek tekintetében hasonló szerepet töltsön be, mint amit az ügyvezető igazgató gyakorol az Ügynökség többi tevékenysége tekintetében. Ezért a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökének a 912/2010/EU rendeletben már előírt, az Ügynökség képviseletének ellátására vonatkozó feladatán túl a jövőben – a Biztonsági Akkreditációs Tanács irányítása alatt – igazgatnia kell a biztonsági akkreditációs tevékenységeket, és biztosítania kell az ügynökségi munkaprogramok akkreditációhoz kapcsolódó részének a végrehajtását. Ezenkívül a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökének az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére jelentést kell benyújtania a Biztonsági Akkreditációs Tanács feladatainak teljesítéséről, és az említett intézmények előtt nyilatkozatot kell tennie.

(23)	Arra az esetre, ha az Igazgatótanács nem hagyja jóvá az Ügynökség munkaprogramjait, megfelelő eljárásokat kell létrehozni annak biztosítása érdekében, hogy a biztonsági akkreditációs folyamat zavartalanul és megszakítás nélkül legyen végezhető.

(24)

Mivel bizonyos harmadik országok részt vesznek az európai GNSS-programokban, és nemzetközi szervezetek is részt vehetnek azokban – többek között a biztonság területén is – kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a nemzetközi szervezetek és a harmadik országok, különösen Svájc – amellyel együttműködési megállapodást kell kötni (8) – képviselői kivételes jelleggel és meghatározott feltételekkel részt vehetnek a Biztonsági Akkreditációs Tanács munkájában. Ezeket a feltételeket az Unióval megkötendő, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikke szerinti nemzetközi megállapodásban kell rögzíteni, figyelembe véve a biztonsági kérdéseket és különösen az EU-minősített adatok védelmét. Az Európai Unió és tagállamai, valamint a Norvég Királyság közötti, a műholdas navigációról szóló együttműködési megállapodás (9), továbbá az EGT-megállapodáshoz csatolt 31. és 37. jegyzőkönyv már most biztosítja Norvégia részvételének keretét. Speciális szakértelmére tekintettel lehetővé kell tenni a Biztonsági Akkreditációs Tanáccsal való, az illetékességébe tartozó területtel kapcsolatos konzultációt az ilyen nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások előtt vagy során.

(25)

A 912/2010/EU rendeletet hozzá kell igazítani az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság decentralizált ügynökségekre vonatkozó, az e három intézmény által 2012. július 5-én, június 26-án, illetve június 12-én elfogadott közös megközelítésben szereplő elvekhez, különösen az Igazgatótanács határozatainak elfogadására vonatkozó szabályok, az Igazgatótanács és a Biztonsági Akkreditációs Tanács tagjai és elnökei megbízatásának időtartama, a többéves munkaprogram megléte, az Igazgatótanács személyzeti irányítási hatásköre, az említett rendelet értékelése és felülvizsgálata, az összeférhetetlenségek megelőzése és kezelése, valamint a nem minősített, de bizalmas információk kezelése tekintetében. A többéves munkaprogram elfogadásának folyamata során teljes mértékben be kell tartani a lojális együttműködés elvét, valamint figyelembe kell venni az e munkaprogrammal kapcsolatos időbeli korlátokat.

(26)

Ami az összeférhetetlenségek megelőzését és kezelését illeti, elengedhetetlen, hogy az Ügynökség a pártatlanság, feddhetetlenség és a magas szakmai színvonal tekintetében jó hírnevet szerezzen és tartson fenn. Soha nem fordulhat elő, hogy jogos okkal feltételezzék, hogy a határozatokat befolyásolhatják az Unió egészét szolgáló Ügynökség szerepével ütköző érdekek vagy magánérdekek, illetve az Ügynökség személyi állománya bármely tagjának, kirendelt nemzeti szakértőnek vagy megfigyelőnek, vagy az Igazgatótanács vagy a Biztonsági Akkreditációs Tanács bármely tagjának kapcsolatai, amelyek ténylegesen vagy esetlegesen ellentétben állnak az érintett személy hivatali kötelességeinek megfelelő teljesítésével. Az Igazgatótanácsnak és a Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak ezért az egész Ügynökségre vonatkozó átfogó szabályokat kell elfogadnia az összeférhetetlenséggel kapcsolatban. E szabályoknak figyelembe kell venniük a Számvevőszék 15/2012. számú, az Európai Parlament felkérésére készített különjelentésében megfogalmazott ajánlásokat, valamint annak szükségességét, hogy az Igazgatótanács és a Biztonsági Akkreditációs Tanács tagjai között ne álljon fenn összeférhetetlenség.

(27)

Az Ügynökség átlátható működésének biztosítása érdekében az eljárási szabályzatát közzé kell tenni. Ugyanakkor kivételek útján egyes köz- és magánérdekeknek védelmet kell biztosítani. A programok zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében a többéves és az éves munkaprogramokat, valamint az éves jelentéseket a lehető legrészletesebben kell összeállítani. Következésképpen ezek a dokumentumok tartalmazhatnak biztonsági szempontból vagy a szerződéses jogviszonyok szempontjából érzékeny anyagokat. Ezért indokolt lehet, hogy e dokumentumokról kizárólag vezetői összefoglalót tegyenek közzé. Az átláthatóság érdekében azonban ezeknek az összefoglalóknak a lehető legteljesebbnek kell lenniük.

(28)	Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az Ügynökség munkaprogramjait az elért eredmények tényleges és hatékony értékelése céljából egy teljesítményirányítási eljárás – ezen belül teljesítménymutatók – alapján kell megállapítani.

(29)

Az Ügynökség munkaprogramjainak emellett ki kell terjedniük az erőforrások programozására – ideértve az egyes tevékenységekhez hozzárendelt humán- és pénzügyi erőforrásokat –, és figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az Ügynökség új személyzeti igényével kapcsolatos kiadásokat részben a Bizottság ugyanazon, tehát a 2014–2020-as időszakra vonatkozó létszámtervének megfelelő csökkentésével kell kompenzálni.

(30)

Az uniós ügynökségek székhelyéről szóló politikai határozatnak, a földrajzi megoszlás igényének és az új ügynökségek székhelye tekintetében a tagállamok által kitűzött céloknak a sérelme nélkül – amint azt a tagállamok képviselőinek 2003. december 13-án Brüsszelben, állam-, illetve kormányfői szinten megtartott találkozóján elfogadott következtetések tartalmazzák, és az Európai Tanács 2008. júniusi következtetései is felidézik – az Ügynökség helyi irodái helyének kiválasztására irányuló döntéshozatali folyamatban objektív kritériumokat kell figyelembe venni. E kritériumok közé tartozik a helyi irodák megközelíthetősége, az alkalmazottak és a kirendelt nemzeti szakértők gyermekei számára a megfelelő oktatási infrastruktúrák megléte, a munkaerőpiachoz, a társadalombiztosítási rendszerhez, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés az alkalmazottak és a kirendelt nemzeti szakértők családja számára, valamint a végrehajtási és működési költségek.

(31)	A fogadó államoknak konkrét intézkedésekkel, például megfelelő oktatási és közlekedési lehetőségekkel kell biztosítaniuk az Ügynökség zökkenőmentes működéséhez szükséges feltételeket.

(32)

A tagállamok kormányainak képviselői a 2010/803/EU határozattal (10) úgy határoztak, hogy az Ügynökség székhelye Prágában lesz. A Cseh Köztársaság és az Ügynökség közötti fogadási megállapodást 2011. december 16-án kötötték meg, és az 2012. augusztus 9-én lépett hatályba. Úgy tekintendő, hogy a fogadási megállapodás és más különös rendelkezések megfelelnek a 912/2010/EU rendelet követelményeinek.

(33)

A teljes kiadási ciklus alatt az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel, mégpedig a szabálytalanságok megelőzésével és felderítésével, vizsgálatok indításával, az elveszett, jogosulatlanul kifizetett vagy helytelenül kezelt pénzeszközök visszatéríttetésével, valamint adott esetben szankciók alkalmazásával kell védeni.

(34)

Tekintettel arra, hogy az 1285/2013/EU rendelet 8. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a programok bizonyos elemeinek finanszírozásához további pénzügyi forrásokat bocsássanak rendelkezésre, lehetővé kell tenni az Ügynökség számára, hogy a tagállamokkal közösen folytasson közbeszerzést, amennyiben ez feladatai teljesítéséhez szükséges.

(35)

Az Ügynökségnek az EU-minősített adatok védelmére vonatkozóan a Bizottság biztonsági szabályait kell alkalmaznia. Az Ügynökség a nem minősített, ugyanakkor különleges adatok kezelésére vonatkozó szabályokat is megállapíthat. Ezek a szabályok kizárólag az ilyen információknak az Ügynökség általi kezelésére vonatkozhatnak. A nem minősített, de különleges adatok olyan információk vagy anyagok, amelyeket az Ügynökségnek a Szerződésekben megállapított jogi kötelezettségek és/vagy az adatok érzékenysége miatt kell védenie. Ide tartoznak többek között az EUMSZ 339. cikkében említett szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információk vagy anyagok, az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 4. cikkében említett területekhez tartozó információk vagy a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) hatálya alá tartozó információk.

(36)	A 912/2010/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 912/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:

A 2–8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

Feladatok

Az Ügynökség feladatait az 1285/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 14. cikke határozza meg.

3. cikk

Szervek

(1) Az Ügynökség szervei a következők:

a)	az Igazgatótanács;

b)	az ügyvezető igazgató;

c)	az európai GNSS-rendszerek Biztonsági Akkreditációs Tanácsa (a továbbiakban: a Biztonsági Akkreditációs Tanács).

(2) Az Ügynökség szervei a 6., a 8., illetve a 11. cikkben meghatározott feladatokat teljesítik.

(3) Az Igazgatótanács és az ügyvezető igazgató, a Biztonsági Akkreditációs Tanács és annak elnöke együttműködik annak érdekében, hogy az Ügynökség működését és a szervei közötti koordinációt az Ügynökség belső szabályai – például az Igazgatótanács eljárási szabályzata, a Biztonsági Akkreditációs Tanács eljárási szabályzata, az Ügynökségre vonatkozó pénzügyi szabályok, a személyzeti állomány jogállására vonatkozó végrehajtási szabályok és a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó részletes szabályok – által meghatározott eljárásokkal összhangban biztosítsa.

4. cikk

Jogállás, helyi irodák

(1) Az Ügynökség az Unió szerve. Az Ügynökség jogi személyiséggel rendelkezik.

(2) Az Ügynökség minden egyes tagállamban az adott jog szerint a jogi személyeket megillető legteljesebb jogképességgel rendelkezik. Így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat.

(3) Az Ügynökség a tagállamok beleegyezésével a tagállamokban, vagy – a 23. cikkel összhangban – az Ügynökség munkájában részt vevő harmadik országokban helyi irodákat hozhat létre.

(4) Ezen irodák helyét az Ügynökség zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében meghatározott, objektív kritériumok alapján kell kiválasztani.

Az Ügynökségnek a fogadó tagállamokban és fogadó harmadik országokban történő felállítására és működésére, valamint e tagállamok és harmadik országok által az ügyvezető igazgató, az Igazgatótanács és a Biztonsági Akkreditációs Tanács tagjai, az Ügynökség alkalmazottai és azok családtagjai részére nyújtott kedvezményekre vonatkozó rendelkezéseket az Ügynökség és az adott tagállamok, illetve harmadik országok között elfogadandó különleges szabályok határozzák meg. Az Igazgatótanács jóváhagyja az említett különleges szabályokat.

(5) A fogadó tagállamok és a fogadó harmadik országok a (4) bekezdésben említett különleges szabályok révén biztosítják az Ügynökség zökkenőmentes működéséhez szükséges feltételeket.

(6) Az Ügynökséget – a 11a. cikk (1) bekezdésének f) pontjára is figyelemmel – az ügyvezető igazgatója képviseli.

5. cikk

Igazgatótanács

(1) A 6. cikkben felsorolt feladatok teljesítésére Igazgatótanács jön létre.

(2) Az Igazgatótanács a következőkből áll:

a)	az egyes tagállamok által kinevezett egy-egy képviselő;

b)	a Bizottság által kinevezett négy képviselő;

c)	az Európai Parlament által kinevezett, szavazati joggal nem rendelkező képviselő.

Az Igazgatótanács és a Biztonsági Akkreditációs Tanács tagjait szakirányú tapasztalataik és szakértelmük alapján nevezik ki.

Az Igazgatótanács tagjainak hivatali ideje négy év, amely egy alkalommal megújítható. Az Európai Parlament, a Bizottság és a tagállamok törekednek képviselőik Igazgatótanácson belüli cserélődésének korlátozására.

A Biztonsági Akkreditációs Tanács elnöke vagy alelnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (a továbbiakban: főképviselő) képviselője és az Európai Űrügynökség (a továbbiakban: az ESA) képviselője az Igazgatótanács eljárási szabályzatában megállapított feltételek mellett meghívást kap az Igazgatótanács ülésein megfigyelői minőségben való részvételre.

(3) Adott esetben a harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek képviselőinek részvételét és annak feltételeit a 23. cikk (1) bekezdésében említett megállapodásokban kell megállapítani, és azoknak meg kell felelniük az Igazgatótanács eljárási szabályzatának.

(4) Az Igazgatótanács a tagjai közül elnököt és alelnököt választ. Az elnököt akadályoztatása esetén automatikusan az alelnök helyettesíti. Az elnök és az alelnök hivatali ideje két év, amely egyszer megújítható, és akkor jár le, amikor az adott személy igazgatótanácsi tagsága megszűnik.

A Biztonsági Akkreditációs Tanács hatáskörébe tartozik az elnök, az alelnök vagy mindkettő felmentése.

(5) Az Igazgatótanács üléseit az elnök hívja össze.

Az ügyvezető igazgató rendes körülmények között részt vesz a tanácskozásokon, amennyiben az elnök másként nem dönt.

Az Igazgatótanács évente két rendes ülést tart. Az Igazgatótanács az elnök kezdeményezésére vagy tagjai egyharmadának kérésére is összeül.

Az Igazgatótanács az üléseire megfigyelőként meghívhat bárkit, akinek véleménye érdeklődésre tarthat számot. Az Igazgatótanács tagjait – eljárási szabályzatától függően – tanácsadók vagy szakértők segíthetik.

Az Igazgatótanács titkárságát az Ügynökség biztosítja.

(6) E rendelet eltérő rendelkezése hiányában az Igazgatótanács határozatait a szavazati joggal rendelkező tagjainak abszolút többségével hozza meg.

A (4) bekezdésben említett igazgatótanácsi elnök és alelnök megválasztásához és felmentéséhez, valamint a költségvetés és a munkaprogramok elfogadásához a szavazati joggal rendelkező tagok kétharmados szavazattöbbségére van szükség.

(7) A tagállamok képviselői és a Bizottság minden egyes képviselője egy-egy szavazattal rendelkezik. Az ügyvezető igazgató nem vesz részt a szavazásban. A 6. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontján, valamint a 6. cikk (5) bekezdésén alapuló határozatok – a III. fejezet szerinti ügyek kivételével –a Bizottság képviselőinek igenlő szavazata hiányában nem fogadhatók el.

Az Igazgatótanács eljárási szabályzata részletesebb szavazási szabályokat állapít meg, különösen azt, hogy egy tag milyen feltételek szerint járhat el egy másik tag nevében.

6. cikk

Az Igazgatótanács feladatai

(1) Az Igazgatótanács gondoskodik arról, hogy az Ügynökség a ráruházott feladatokat az e rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelően teljesítse, és meghoz minden ehhez szükséges határozatot, a Biztonsági Akkreditációs Tanács által a III. fejezet szerinti tevékenységekkel kapcsolatosan ellátott hatáskörök sérelme nélkül.

(2) Az Igazgatótanács továbbá a következő feladatokat látja el:

legkésőbb az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikkében meghatározott többéves pénzügyi keret első évének június 30-áig – a Biztonsági Akkreditációs Tanács által a 11. cikk (4) bekezdése a) pontjának megfelelően kidolgozott rész változatlan formában való beillesztését és a Bizottság véleményének kézhezvételét követően – elfogadja az Ügynökségnek az e többéves pénzügyi keret időszakára vonatkozó többéves munkaprogramját. Az Európai Parlamenttel konzultálni kell e többéves munkaprogrammal kapcsolatban, feltéve ha a konzultáció célja a véleménycsere, és a konzultáció eredménye nem köti az Ügynökséget;

b)	minden év november 15-ig – a Biztonsági Akkreditációs Tanács által a 11. cikk (4) bekezdése b) pontjának megfelelően kidolgozott rész változatlan formában való beillesztését és a Bizottság véleményének kézhezvételét követően – elfogadja az Ügynökség soron következő évre vonatkozó munkaprogramját;

c)	teljesíti a 13. cikk (5), (6), (10) és (11) bekezdésében, valamint a 14. cikk (5) bekezdésében előírt, költségvetéssel kapcsolatos feladatait;

d)	felügyeli az 1285/2013/EU rendelet 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett Galileo Biztonsági Megfigyelőközpont működését;

e)	e rendelet 21. cikkével összhangban elfogadja az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*1) végrehajtására vonatkozó szabályokat;

f)	jóváhagyja a 23. cikk (2) bekezdésében említett szabályokat azt követően, hogy e szabályoknak a biztonsági akkreditációt érintő rendelkezéseiről konzultált a Biztonsági Akkreditációs Tanáccsal;

g)	elfogadja a feladatai teljesítéséhez szükséges technikai eljárásokat;

a Biztonsági Akkreditációs Tanács által a 11. cikk (4) bekezdése c) pontjának megfelelően kidolgozott rész változtatás nélküli beillesztését követően elfogadja az Ügynökség tevékenységeiről és kilátásairól szóló éves jelentést, és július 1-jéig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek;

biztosítja a 26. cikkben meghatározott értékelésekből és ellenőrzésekből, továbbá az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálataiból és valamennyi belső és külső ellenőrzési jelentésből származó következtetés és ajánlás megfelelő nyomon követését, és az értékelési eljárások eredménye szempontjából releváns valamennyi információt továbbítja a költségvetési hatóságnak;

j)	az 1285/2013/EU rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében említett hatáskör-átruházási megállapodások aláírása előtt konzultál az ügyvezető igazgatóval annak kezdeményezésére;

k)	az ügyvezető igazgató javaslata alapján jóváhagyja az 1285/2013/EU rendelet 14. cikkének (4) bekezdésében említett, az Ügynökség és az ESA közötti munkamegállapodásokat;

l)	az ügyvezető igazgató javaslata alapján csalás elleni stratégiát hagy jóvá;

m)	szükség esetén és az ügyvezető igazgató javaslatai alapján jóváhagyja az Ügynökség szervezeti struktúráit.

n)	elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

(3) Az Ügynökség személyi állománya tekintetében az Igazgatótanács gyakorolja az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatában (*2) (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat), illetve az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben a kinevezésre jogosult hatóságra, valamint a munkaszerződések megkötésére felhatalmazott hatóságra ruházott jogokat (a továbbiakban: a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskörök).

Az Igazgatótanács – a személyzeti szabályzat 110. cikke szerinti eljárásnak megfelelően – a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdése és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 6. cikke alapján határozatot hoz, amellyel az ügyvezető igazgatóra ruházza át a vonatkozó, a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatásköröket, továbbá meghatározza e hatáskör-átruházás felülfüggesztésének feltételeit. Az ügyvezető igazgatónak jelentést kell tennie az Igazgatótanács számára ezen átruházott hatáskörök gyakorlásáról. Az ügyvezető igazgató e hatásköröket maga is átruházhatja másra.

Az e bekezdés második albekezdése alkalmazásában, rendkívüli körülmények által indokolt esetben az Igazgatótanács határozat útján átmenetileg felfüggesztheti a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatásköröknek az ügyvezető igazgatóra történt átruházását, valamint e hatásköröknek ez utóbbi által másra történt átruházását, és e hatásköröket maga gyakorolhatja vagy átruházhatja valamely tagjára, illetőleg a személyzetnek egy, az ügyvezető igazgatón kívüli tagjára.

A második albekezdéstől eltérve azonban az Igazgatótanács a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökére köteles átruházni az első albekezdésben meghatározott hatásköröket a III. fejezet szerinti tevékenységekben részt vevő személyi állomány felvétele, értékelése és új fokozatba sorolása, valamint az ilyen személyi állománnyal szembeni fegyelmi intézkedések tekintetében.

Az Igazgatótanács elfogadja a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek végrehajtási intézkedéseit a személyzeti szabályzat 110. cikkében előírt eljárásnak megfelelően. A III. fejezet szerinti tevékenységekben részt vevő személyi állomány felvétele, értékelése és új fokozatba sorolása, valamint az említett személyi állománnyal szembeni fegyelmi intézkedések tekintetében az Igazgatótanács először a Biztonsági Akkreditációs Tanáccsal konzultál és megfelelően figyelembe veszi annak észrevételeit.

Az Igazgatótanács elfogad továbbá egy határozatot, amelyben megállapítja a nemzeti szakértőknek az Ügynökséghez történő kirendelésére vonatkozó szabályokat. Az Igazgatótanács e határozat elfogadása előtt konzultál a Biztonsági Akkreditációs Tanáccsal a III. fejezetben említett biztonsági akkreditációs tevékenységekben részt vevő nemzeti szakértők kirendelését illetően, és megfelelően figyelembe veszi annak észrevételeit.

(4) Az ügyvezető igazgatót az Igazgatótanács nevezi ki, és annak hivatali idejét a 15b. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően hosszabbíthatja meg vagy szüntetheti meg.

(5) Az Igazgatótanács fegyelmi jogkört gyakorol az ügyvezető igazgató felett a teljesítményét illetően, különös tekintettel az Ügynökség hatáskörébe tartozó biztonsági kérdésekre, kivéve a III. fejezettel összhangban végzett tevékenységeket.

7. cikk

Ügyvezető igazgató

Az Ügynökséget az ügyvezető igazgató irányítja, aki az Igazgatótanács felügyelete alatt teljesíti feladatait, a Biztonsági Akkreditációs Tanácsot és a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökét a 11. és a 11a. cikkel összhangban megillető hatáskörök sérelme nélkül.

A Bizottság és az Igazgatótanács hatásköreinek sérelme nélkül az ügyvezető igazgató feladatai teljesítése során függetlenül jár el, utasításokat kormányoktól vagy más szervtől nem kérhet és nem fogadhat el.

8. cikk

Az ügyvezető igazgató feladatai

Az ügyvezető igazgató a következő feladatokat látja el:

a)	a II. és III. fejezet szerinti tevékenységek és határozatok kivételével ellátja az Ügynökség képviseletét, továbbá aláírja az 1285/2013/EU rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében említett hatáskör-átruházási megállapodásokat, az e rendelet 6. cikke (2) bekezdése j) pontjának megfelelően;

b)	előkészíti az 1285/2013/EU rendelet 14. cikkének (4) bekezdésében említett, az Ügynökség és az ESA közötti munkamegállapodásokat és az e rendelet 6. cikke (2) bekezdésének k) pontjával összhangban benyújtja azokat az Igazgatótanácsnak, továbbá az Igazgatótanács jóváhagyását követően aláírja azokat;

c)	előkészíti az Igazgatótanács munkáját és szavazati jog nélkül részt vesz az Igazgatótanács munkájában, az 5. cikk (5) bekezdésének második albekezdésére is figyelemmel;

d)	végrehajtja az Igazgatótanács határozatait;

e)	a Biztonsági Akkreditációs Tanács által a 11. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban elkészített és elfogadott részek kivételével elkészíti az Ügynökség többéves és éves munkaprogramjait és azokat jóváhagyásra benyújtja az Igazgatótanácsnak;

f)	a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnöke által a 11a. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban végrehajtott részek kivételével végrehajtja a többéves és az éves munkaprogramokat;

az Igazgatótanács minden egyes ülésére jelentést készít az éves munkaprogram és adott esetben a többéves munkaprogram végrehajtása terén elért eredményekről, amelybe változatlan formában beilleszti a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnöke által a 11a. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összhangban készített részt;

a Biztonsági Akkreditációs Tanács által a 11. cikk (4) bekezdésének c) pontjával összhangban, a III. fejezet szerinti tevékenységek vonatkozásában elkészített és jóváhagyott rész kivételével elkészíti az Ügynökség tevékenységeiről és kilátásairól szóló éves jelentést, és azt jóváhagyásra benyújtja az Igazgatótanácsnak;

i)	minden szükséges intézkedést meghoz, amely biztosítja az Ügynökség e rendeletnek megfelelő működését, ideértve a belső adminisztratív utasítások elfogadását és a hirdetmények közzétételét is;

j)	a 13. cikkel összhangban elkészíti az Ügynökség becsült bevételeket és kiadásokat tartalmazó kimutatás-tervezetét, és a 14. cikkel összhangban végrehajtja a költségvetést;

k)	biztosítja, hogy az Ügynökség a Galileo Biztonsági Megfigyelőközpont üzemeltetőjeként követni tudja a 2004/552/KKBP tanácsi együttes fellépés (3) alapján hozott utasításokat, és betölthesse az 1104/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (4) 6. cikkében említett szerepét;

l)	biztosítja az összes vonatkozó, különösen a biztonsághoz kapcsolódó információknak az Ügynökség e rendelet 3. cikke (1) bekezdésében említett szervei közötti áramlását;

tájékoztatja a Bizottságot az Ügynökségnek az 1285/2013/EU rendelet 12. cikke (3) bekezdésének d) pontjában említett, rendszerfejlesztések végrehajtásához szükséges műszaki és üzemeltetési előírásokkal – többek között az elfogadási és felülvizsgálati eljárások meghatározására vonatkozókkal –,valamint az e fejlesztéseket támogató kutatási tevékenységekkel kapcsolatos álláspontjáról;

n)	elkészíti – az e rendelet a III. fejezete szerinti biztonsági akkreditációs tevékenységekkel kapcsolatos kérdések tekintetében a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökével szoros együttműködésben – az Ügynökség szervezeti struktúráit, és azokat jóváhagyásra benyújtja az Igazgatótanácsnak;

o)	az Ügynökség személyi állománya tekintetében gyakorolja a 6. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott, az említett bekezdés második albekezdésének megfelelően ráruházott hatáskört;

p)	az Igazgatótanács jóváhagyását követően elfogadja a 4. cikk (3) bekezdésével összhangban a tagállamokban vagy harmadik országokban helyi irodák létrehozásához szükséges intézkedéseket;

q)	biztosítja, hogy a titkárság és a megfelelő működéséhez szükséges összes erőforrás a Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak, a 11. cikk (11) bekezdésében említett szerveknek, valamint a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökének a rendelkezésére álljon;

cselekvési tervet készít a 26. cikkben említett értékelések és ellenőrzések megállapításai és ajánlásai nyomon követésének biztosítása érdekében – a cselekvési tervnek a III. fejezet szerinti tevékenységekre vonatkozó szakasza kivételével –, és a Biztonsági Akkreditációs Tanács által készített rész változatlan formában történő beillesztését követően évente kétszer jelentést nyújt be a Bizottságnak az elért eredményekről, amelyet tájékoztatás céljából az Igazgatótanácsnak is be kell nyújtani;

az Unió pénzügyi érdekei védelmében a következő intézkedéseket hozza meg:

i.	a csalás, korrupció és bármely más jogellenes tevékenység ellen megelőző intézkedéseket és hatékony ellenőrző intézkedéseket hoz;

ii.	szabálytalanságok megállapítása esetén visszatérítteti a jogosulatlanul kifizetett összeget és adott esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű adminisztratív és pénzügyi szankciókat alkalmaz;

kidolgozza az Ügynökség csalás elleni stratégiáját, amely – tekintettel a végrehajtandó intézkedések költség-haszon elemzésére – arányos a csalás kockázataival, és figyelembe veszi az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatainak megállapításait és ajánlásait, és jóváhagyásra benyújtja azt az Igazgatótanácsnak.

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1285/2013/EU rendelete az európai műholdas navigációs rendszerek létrehozásáról és üzemeltetéséről, valamint a 876/2002/EK tanácsi rendelet és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 1. o.)."

(*1) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 30-i 1049/2001/EK rendelete az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.)."

(*2) A 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben (HL L 56., 1968.3.4., 1. o.) megállapított, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek."

(*3) A Tanács 2004. július 12-i 2004/552/KKBP együttes fellépése az Európai Unió biztonságát befolyásoló európai műholdas rádiónavigációs rendszer üzemeltetésének egyes vonatkozásairól (HL L 246., 2004.7.20., 30. o.)."

(*4) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1104/2011/EU határozata a Galileo program keretében megvalósuló globális navigációs műholdrendszer nyújtotta kormányzati ellenőrzésű szolgáltatáshoz való hozzáférés szabályairól (HL L 287., 2011.11.4., 1. o.).”"

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„8a. cikk

Munkaprogramok és éves jelentés

(1) Az Ügynökségnek a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott többéves munkaprogramja meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket az Ügynökségnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikkében meghatározott többéves pénzügyi keret időszakában teljesítenie kell, beleértve az Ügynökség felelősségi körébe tartozó nemzetközi kapcsolatokkal és tájékoztatással összefüggő feladatokat is. E programnak meg kell határoznia a teljes stratégiai programozást, beleértve a célokat, a részcélokat, a várt eredményeket és a teljesítménymutatókat, valamint a források programozását, ideértve az egyes tevékenységekhez hozzárendelt humán- és pénzügyi erőforrásokat. Figyelembe kell vennie az e rendelet 26. cikkében említett értékelések és ellenőrzések eredményét. A többéves munkaprogramnak tájékoztatás céljából a Bizottság által az Ügynökségre bízott feladatok átruházásának leírását is tartalmaznia kell, beleértve az 1285/2013/EU rendelet 14. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett programirányítási feladatokat is.

(2) Az e rendelet 6. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett éves munkaprogram a többéves munkaprogramon alapul. Az éves munkaprogram meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket az Ügynökségnek a soron következő évben teljesítenie kell, beleértve a felelősségi körébe tartozó nemzetközi kapcsolatokkal és tájékoztatással összefüggő feladatokat is. A többéves munkaprogramnak részletes célokat és várt eredményeket, többek között teljesítménymutatókat kell magában foglalnia. A többéves munkaprogramnak egyértelműen meg kell jelölnie az előző pénzügyi évhez képest új, megváltozott vagy megszűnt feladatokat, valamint a teljesítménymutatók és célértékeik változásait. Az említett programban meg kell határozni az egyes tevékenységek ellátásához szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokat is. Tájékoztatás céljából a többéves munkaprogramnak tartalmaznia kell az 1285/2013/EU rendelet 14. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság által az előírtak szerint hatáskör-átruházási megállapodás útján az Ügynökségre bízott feladatokat.

(3) Az ügyvezető igazgató az Igazgatótanács általi elfogadás után továbbítja a többéves és az éves munkaprogramokat az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak, és azokról vezetői összefoglalót tesz közzé.

(4) Az e rendelet 8. cikkének h) pontjában említett éves jelentés információkat tartalmaz a következőkről:

a)	a többéves és az éves munkaprogramok végrehajtása, többek között a teljesítménymutatókra tekintettel;

b)	a költségvetés és a személyzeti politikai terv végrehajtása;

c)	az Ügynökség irányítási és belső ellenőrzési rendszerei, valamint az 1285/2013/EU rendelet 11. cikkének e) pontjában említett projektirányítási rendszerek és technikák végrehajtásában elért eredmények;

d)	az Ügynökség környezetvédelmi teljesítményének javítására tett intézkedések;

e)	a külső és belső ellenőrzések megállapításai, valamint az ellenőrzések ajánlásainak és a mentesítésről szóló ajánlásoknak a nyomon követése;

f)	az ügyvezető igazgató megbízhatósági nyilatkozata.

Az éves jelentésről készült vezetői összefoglalót közzé kell tenni.”

3.	A 9. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(1) Az 1285/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban, ha a rendszerek üzemeltetése érintheti az Unió vagy a tagállamok biztonságát, a 2004/552/KKBP együttes fellépésben előírt eljárásokat kell alkalmazni.”

A 10. és 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„10. cikk

Általános elvek

Az ebben a fejezetben említett, az európai GNSS-rendszerekre vonatkozó biztonsági akkreditációs tevékenységeket a következő elveknek megfelelően kell végezni:

a)	a biztonsági akkreditációs tevékenységekre és határozatokra az Unió és a tagállamok biztonság iránti kollektív felelősségével összefüggésben kerül sor;

b)	törekedni kell arra, hogy a határozatok konszenzussal szülessenek meg;

a biztonsági akkreditációs tevékenységeket kockázatértékelés és -kezelés alkalmazásával kell végezni, mérlegelve az Európai GNSS rendszerek biztonságát érintő kockázatokat, valamint bármely kockázatcsökkentő intézkedés költségeire vagy időzítésére gyakorolt hatásokat, és figyelembe véve azon célt, hogy a rendszerek általános biztonsági szintje ne csökkenjen;

d)	a biztonsági akkreditációval kapcsolatos határozatokat az összetett rendszerek akkreditációjához kellő felkészültséggel és megfelelő szintű személyi biztonsági tanúsítvánnyal rendelkező szakembereknek kell meghozniuk, objektív módon járva el;

e)	törekedni kell arra, hogy a biztonsági kérdésekben érintett valamennyi érdekelt féllel sor kerüljön konzultációra;

f)	a biztonsági akkreditációs tevékenységeket minden érdekeltnek egy biztonsági akkreditációs stratégia alapján kell végeznie, az Európai Bizottság 1285/2013/EU rendeletben meghatározott szerepének a sérelme nélkül;

g)	a biztonsági akkreditációval kapcsolatos határozatokat – az alkalmazandó biztonsági akkreditációs stratégiában meghatározott folyamatnak megfelelően – a tagállami nemzeti biztonsági akkreditációs hatóságok által hozott helyi biztonsági akkreditációs határozatokra kell alapozni;

folyamatos, átlátható és teljes mértékben érthető monitoring folyamatnak kell biztosítania, hogy az európai GNSS-rendszereket érintő biztonsági kockázatok ismertek legyenek, hogy a kockázatok elfogadható szintre történő csökkentését szolgáló biztonsági intézkedések kerüljenek meghatározásra, figyelemmel az Unió és tagállamai biztonsági igényeire és a programok zökkenőmentes működése érdekében, valamint hogy ezen intézkedések alkalmazására az alapos védelem elvével összhangban kerüljön sor. Az ilyen intézkedések hatékonyságát folyamatosan értékelni kell. A biztonsági kockázatok értékelésére és kezelésére vonatkozó folyamatot a programokban érdekelt feleknek közösen, iteratív folyamatként kell kezelniük;

i)	a biztonsági akkreditációval kapcsolatos határozatokat mind a Bizottságtól és a programok végrehajtásáért és a szolgáltatásnyújtásért felelős egyéb szervektől, mind pedig az Ügynökség ügyvezető igazgatójától és Igazgatótanácsától szigorúan függetlenül kell meghozni;

j)	a biztonsági akkreditációs tevékenységek végzésekor megfelelően figyelembe kell venni, hogy a Bizottság és a biztonsági rendelkezések végrehajtásáért felelős hatóságok között megfelelő koordinációra van szükség;

k)	az EU-minősített adatokat a programok végrehajtásában részt vevő minden érdekelt félnek a vonatkozó, az EU-minősített adatok védelmével kapcsolatos tanácsi és bizottsági biztonsági szabályokban megállapított alapelveknek és minimumkövetelményeknek megfelelően kell kezelnie és védenie.

11. cikk

Biztonsági Akkreditációs Tanács

(1) Az e cikkben meghatározott feladatok teljesítésére létrejön az európai GNSS-rendszerek Biztonsági Akkreditációs Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Akkreditációs Tanács).

(2) A Biztonsági Akkreditációs Tanács az 1285/2013/EU rendelettel a Bizottságra ruházott – különösen a biztonságot érintő kérdésekkel kapcsolatos – felelősség, továbbá a biztonsági akkreditációt illető tagállami hatáskörök sérelme nélkül teljesíti a feladatait.

(3) A Biztonsági Akkreditációs Tanács – biztonsági akkreditációs hatóságként – az európai GNSS-rendszerek biztonsági akkreditációjával összefüggésben felelős az alábbiakért:

a következőket megállapító biztonsági akkreditációs stratégia meghatározása és jóváhagyása:

i.	az európai GNSS-rendszerek akkreditálásának elvégzéséhez és fenntartásához, valamint más rendszerekkel való potenciális összekapcsolásukhoz szükséges tevékenységek köre;

ii.

az európai GNSS-rendszerek biztonsági akkreditációjára vonatkozó eljárás a megkövetelt biztonsági szinttel arányos részletességgel és a jóváhagyás feltételeinek egyértelmű meghatározásával; ezt az eljárást a vonatkozó, különösen az 1285/2013/EU rendelet 13. cikkében említett követelményekkel összhangban kell lefolytatni;

iii.	az akkreditációs eljárásban érdekelt felek szerepe;

iv.	a programok szakaszaihoz illeszkedő akkreditációs ütemterv, különös tekintettel az infrastruktúra telepítésére, a szolgáltatásnyújtásra és a fejlesztésre;

v.	a rendszerekhez kapcsolt hálózatoknak és a Galileo program alapján létrehozott rendszerhez kapcsolt PRS-berendezéseknek a tagállamok biztonsági kérdésekben illetékes nemzeti szervei által elvégzendő biztonsági akkreditációjának elvei;

a biztonsági akkreditációval kapcsolatos határozatok meghozatala, különösen a műholdak felbocsátásának jóváhagyása, a rendszerek különböző konfigurációkban és különböző szolgáltatások számára történő üzemeltetésének engedélyezése, az űrbeli jeladás, valamint a földi állomások üzemeltetésének engedélyezése vonatkozásában. A Biztonsági Akkreditációs Tanács a Galileo program alapján létrehozott rendszerhez kapcsolt hálózatok és PRS-berendezések tekintetében kizárólag annak engedélyezéséről hoz – a tagállamok biztonsági kérdésekben illetékes nemzeti szerveitől kapott vélemény és az általános biztonsági kockázatok figyelembevételével – határozatot, hogy meghatározott szervek PRS-vevőkészülékeket és PRS biztonsági modulokat fejlesszenek ki és gyártsanak.

c)	a biztonsági akkreditációhoz kapcsolódó minden dokumentum megvizsgálása, továbbá jóváhagyása azon dokumentumok kivételével, amelyeket a Bizottság fogad el az 1285/2013/EU rendelet 13. cikke, valamint az 1104/2011/EU határozat 8. cikke alapján;

d)	hatáskörén belül tanácsadás a Bizottságnak az 1285/2013/EU rendelet 13. cikkében, valamint az 1104/2011/EU határozat 8. cikkében említett jogi aktusok szövegtervezetének a kidolgozásához, beleértve a biztonsági működési eljárások létrehozását, és álláspontjához nyilatkozat csatolása;

a 10. cikk h) pontjában említett monitoring folyamattal összhangban kidolgozott biztonságikockázat-értékelés vizsgálata és jóváhagyása, figyelembe véve az e bekezdés c) pontjában említett dokumentumoknak való megfelelést, valamint az 1285/2013/EU rendelet 13. cikkének és az 1104/2011/EU határozat 8. cikkének megfelelően kidolgozott dokumentumoknak való megfelelést; a Bizottsággal folytatott együttműködés a kockázatcsökkentési intézkedések meghatározása érdekében;

f)	az e rendelet 12. cikkének b) pontjával összhangban biztonsági értékelések, vizsgálatok vagy felülvizsgálatok elvégzésével vagy támogatásával az európai GNSS-rendszerek biztonsági akkreditációjával összefüggő biztonsági intézkedések végrehajtásának ellenőrzése;

g)	az elektronikus lehallgatás ellen védelmet biztosító engedélyezett termékek (TEMPEST) és intézkedések, valamint az európai GNSS-rendszerek biztonságát szolgáló jóváhagyott kriptográfiai termékek kiválasztásának jóváhagyása;

h)	az európai GNSS-rendszerek egyéb rendszerekkel való összekapcsolásának jóváhagyása, vagy adott esetben részvétel az összekapcsolásnak a biztonsági kérdésekben illetékes, megfelelő szervvel való közös jóváhagyásában;

i)	megállapodás az érintett tagállammal a 12. cikk c) pontjában említett, a hozzáférés ellenőrzését szolgáló formanyomtatványról;

j)	az e cikk (11) bekezdésében említett kockázati jelentések alapján a Bizottság tájékoztatása az általa készített kockázatértékelésről, és egy adott biztonsági akkreditációs határozat tekintetében tanácsadás a Bizottság számára a fennmaradó kockázat kezelési lehetőségeit illetően;

k)	a Bizottsággal szoros együttműködésben a Tanács konkrét kérésére a Tanács támogatása a 2004/552/KKBP együttes fellépés végrehajtásában;

l)	a feladatai teljesítéséhez szükséges konzultációk lefolytatása.

(4) A Biztonsági Akkreditációs Tanács ezen túlmenően:

elkészíti és jóváhagyja a többéves munkaprogramnak a 8a. cikk (1) bekezdésében meghatározott, az e fejezet szerinti működési tevékenységekkel, valamint az e tevékenységek elvégzéséhez szükséges pénzügyi és humánerőforrásokkal kapcsolatos részét, és azt időben benyújtja az Igazgatótanácsnak annak érdekében, hogy az bekerüljön a többéves munkaprogramba;

elkészíti és jóváhagyja az éves munkaprogramnak a 8a. cikk (2) bekezdésében meghatározott, az e fejezet szerinti működési tevékenységekkel, valamint az e tevékenységek elvégzéséhez szükséges pénzügyi és humánerőforrásokkal kapcsolatos részét, és azt időben benyújtja az Igazgatótanácsnak annak érdekében, hogy az bekerüljön az említett munkaprogramba;

elkészíti és jóváhagyja az éves jelentésnek a 6. cikk (2) bekezdésének h) pontjában meghatározott, az Ügynökség e fejezet szerinti tevékenységeire és kilátásaira, valamint az e tevékenységek elvégzéséhez és kilátások megvalósításához szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokra vonatkozó részét, és azt időben benyújtja az Igazgatótanácsnak annak érdekében, hogy az bekerüljön az éves jelentésbe;

d)	elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

(5) A Bizottság folyamatosan tájékoztatja a Biztonsági Akkreditációs Tanácsot arról, hogy a Biztonsági Akkreditációs Tanács által tervezett határozatok hogyan befolyásolják a programok megfelelő lebonyolítását és a fennmaradó kockázatok kezelésére vonatkozó tervek végrehajtását. A Biztonsági Akkreditációs Tanács figyelembe veszi a Bizottság ilyen véleményét.

(6) A Biztonsági Akkreditációs Tanács határozatainak a Bizottság a címzettje.

(7) A Biztonsági Akkreditációs Tanács a tagállamok egy-egy képviselőjéből, a Bizottság egy képviselőjéből és a főképviselő egy képviselőjéből áll. A tagállamok, a Bizottság és a főképviselő törekednek arra, hogy korlátozzák képviselőik cserélődését a Biztonsági Akkreditációs Tanácsban. A Biztonsági Akkreditációs Tanács tagjainak hivatali ideje négy év, amely egy alkalommal megújítható. Az ESA egy képviselője meghívást kap a Biztonsági Akkreditációs Tanács ülésein megfigyelői minőségben való részvételre. Kivételes esetben harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek képviselői is meghívást kaphatnak arra, hogy ezeken az üléseken az e harmadik országokat vagy nemzetközi szervezeteket közvetlenül érintő kérdésekben megfigyelői minőségben részt vegyenek. A harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek képviselői részvételének szabályait és annak feltételeit a 23. cikk (1) bekezdésében említett megállapodásokban kell megállapítani, és azoknak meg kell felelniük a Biztonsági Akkreditációs Tanács eljárási szabályzatának.

(8) A Biztonsági Akkreditációs Tanács a szavazati joggal rendelkező tagok kétharmados többségével tagjai közül egy elnököt és egy alelnököt választ. Az elnököt akadályoztatása esetén automatikusan az alelnök helyettesíti.

A Biztonsági Akkreditációs Tanács felmentheti az elnököt, az alelnököt vagy mindkettőt. A felmentésre vonatkozó határozatot kétharmados többséggel fogadja el.

A Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökének és alelnökének hivatali ideje két év, amely egy alkalommal megújítható. Az elnök vagy az alelnök hivatali ideje akkor jár le, amikor az adott személy biztonsági akkreditációs tanácsi tagsága megszűnik

(9) A Biztonsági Akkreditációs Tanács rendelkezésére áll minden olyan emberi és anyagi erőforrás, amely az igazgatási támogatási feladatok megfelelő ellátásához szükséges, és amely lehetővé teszi a Biztonsági Akkreditációs Tanács, valamint a (11) bekezdésben említett szervek számára, hogy feladataikat – különösen a dokumentumok kezelését, a biztonsági eljárások végrehajtásának megindítását és ellenőrzését, a rendszerbiztonsági ellenőrzéseket, a határozatok előkészítését és az ülések szervezését – függetlenül teljesíthessék. A 10. cikk i) pontjában meghatározott önállósági és függetlenségi elvek sérelme nélkül hozzáféréssel rendelkezik továbbá a feladatai teljesítéséhez szükséges, az Ügynökség rendelkezésére álló valamennyi információhoz.

(10) A program céljaival összhangban a Biztonsági Akkreditációs Tanács és az ellenőrzése alá tartozó ügynökségi személyi állomány olyan módon végzi a munkáját, amely biztosítja az Ügynökség többi tevékenységével, különösen a rendszerek üzemeltetéséhez kapcsolódó működési tevékenységekkel szembeni önállóságot és függetlenséget. E célból az Ügynökségen belül szervezetileg ténylegesen szét kell választani az e fejezet szerinti tevékenységekben részt vevő személyi állományt és az Ügynökség személyi állományának többi részét. A Biztonsági Akkreditációs Tanács haladéktalanul tájékoztatja az ügyvezető igazgatót, az Igazgatótanácsot és a Bizottságot bármely olyan körülményről, amely veszélyeztetheti önállóságát vagy függetlenségét. Abban az esetben, ha az Ügynökségen belül nem orvosolható a helyzet, a Bizottság a megfelelő felekkel konzultálva megvizsgálja azt. E vizsgálat eredményének alapján a Bizottság megteszi az Ügynökség által végrehajtandó, megfelelő enyhítő intézkedéseket, és ezekről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(11) A Biztonsági Akkreditációs Tanács speciális alárendelt, az utasításai alapján működő szerveket hoz létre, amelyek feladata speciális ügyek kezelése. A Biztonsági Akkreditációs Tanács, miközben biztosítja a munka szükséges folyamatosságát, létrehoz egy testületet, amelynek feladata a biztonsági elemzéseknek a vonatkozó kockázati jelentések elkészítéséhez szükséges felülvizsgálata és tesztelése, segítve a Biztonsági Akkreditációs Tanácsot határozatainak előkészítésében. A Biztonsági Akkreditációs Tanács az említett testület munkájának elősegítése érdekében szakértői csoportokat hozhat létre és szüntethet meg.

(12) A tagállamok hatáskörének, valamint az Ügynökség 1285/2013/EU rendelet 14. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett feladatának a sérelme nélkül, a Galileo program kiépítési szakasza során a Biztonsági Akkreditációs Tanács felügyelete mellett létre kell hozni egy tagállami szakértői csoportot a kriptográfiai terjesztési hatóságnak (CDA) az EU kriptográfiai anyagok kezelésével kapcsolatos feladatainak teljesítésére, különösen az alábbiak tekintetében:

i.	a Galileo-program keretében létrehozott rendszer működéséhez szükséges repülési és egyéb rejtjelkulcsok kezelése;

ii.	a PRS kulcsainak könyvelésére, biztonságos kezelésére, tárolására és terjesztésére vonatkozó eljárások kialakításának és végrehajtásának ellenőrzése.

(13) Amennyiben nem alakul ki az e rendelet 10. cikkében szereplő általános elvek szerinti konszenzus, a Biztonsági Akkreditációs Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkében előírt többséggel és az e rendelet 9. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül hozza meg határozatait. A Bizottság képviselője és a főképviselő képviselője nem vesz részt a szavazásban. A Biztonsági Akkreditációs Tanács által hozott határozatokat a Biztonsági Akkreditációs Tanács nevében a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnöke írja alá.

(14) A Bizottság indokolatlan késedelem nélkül folyamatosan tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, hogy a biztonsági akkreditációs határozatok elfogadása hogyan befolyásolja a programok megfelelő lefolytatását. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Biztonsági Akkreditációs Tanács által hozott határozat jelentős hatással lehet a programok megfelelő lebonyolítására, például a költségek, a menetrend vagy a teljesítmény tekintetében, azonnal értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(15) A Bizottság – az Európai Parlament és a Tanács egy hónapon belül kinyilvánítandó véleményének figyelembevételével – az 1285/2013/EU rendelettel összhangban bármely megfelelő intézkedést elfogadhat.

(16) Az Igazgatótanácsot meghatározott időközönként tájékoztatni kell a Biztonsági Akkreditációs Tanácsban folyó munka állásáról.

(17) A Biztonsági Akkreditációs Tanács a munkarendjének kialakításakor figyelembe veszi az 1285/2013/EU rendelet 27. cikkében említett éves munkaprogramját.”

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„11a. cikk

A Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökének feladatai

(1) A Biztonsági Akkreditációs Tanács elnöke a következő feladatokat látja el:

a)	a Biztonsági Akkreditációs Tanács felügyelete mellett irányítja a biztonsági akkreditációs tevékenységeket;

b)	a Biztonsági Akkreditációs Tanács felügyelete mellett végrehajtja az Ügynökség többéves és éves munkaprogramjainak e fejezet szerinti részét;

c)	együttműködik az ügyvezető igazgatóval annak érdekében, hogy segítse a 13. cikk (3) bekezdésében említett létszámtervnek és az Ügynökség szervezeti struktúráinak a kialakításában;

elkészíti a 8. cikk g) pontjában említett, az elért eredményekről szóló jelentésnek az e fejezet szerinti működési tevékenységeket ismertető szakaszát, és azt időben benyújtja a Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak és az ügyvezető igazgatónak annak érdekében, hogy az bekerülhessen az elért eredményekről szóló jelentésbe;

e)	elkészíti a 8. cikk h), illetve r) pontjában említett éves jelentésnek és cselekvési tervnek az e fejezet szerinti működési tevékenységeket ismertető szakaszát, és időben benyújtja azokat az ügyvezető igazgatónak;

f)	az e fejezet szerinti tevékenységekkel és határozatokkal kapcsolatban képviseli az Ügynökséget;

g)	az Ügynökségnek az e fejezet által érintett tevékenységeket végző személyi állománya tekintetében gyakorolja a 6. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében említett, a 6. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdésének megfelelően rá ruházott hatáskört.

(2) Az e fejezet szerinti tevékenységekkel kapcsolatosan az Európai Parlament és a Tanács felhívhatja a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökét, hogy az említett intézmények előtt folytassanak véleménycserét az Ügynökség munkájáról és kilátásairól, többek között a többéves és az éves munkaprogramokról is.”

A 12. cikk b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)

nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseikkel összhangban, valamint a tagállamok állampolgárainak állampolgárság alapján történő megkülönböztetése nélkül, a biztonsági kérdésekben illetékes nemzeti szervek egyetértésével és annak felügyelete mellett lehetővé teszik a Biztonsági Akkreditációs Tanács által kinevezett és megfelelő felhatalmazással rendelkező személyek számára, hogy a joghatóságuk alá tartozó rendszerek biztonságával kapcsolatos valamennyi információhoz és területhez és/vagy helyszínhez hozzáférjenek, többek között a Biztonsági Akkreditációs Tanács által meghatározott biztonsági ellenőrzések és tesztek, valamint a 10. cikk h) pontjában említett biztonsági kockázatok monitoring folyamatának céljából. Ezeket az ellenőrzéseket és teszteket a következő elveknek megfelelően kell végezni:

i.	hangsúlyozni kell a biztonság és a hatékony kockázatkezelés fontosságát az ellenőrzött szervezeteken belül;

ii.	ajánlásokat kell tenni olyan ellenintézkedésekre vonatkozóan, amelyek a minősített adatok bizalmas jellegének, sértetlenségének vagy rendelkezésre állásának sérülése által okozott hatás enyhítését szolgálják.”

A 13. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az ügyvezető igazgató – a III. fejezet szerinti tevékenységekkel kapcsolatosan a Biztonsági Akkreditációs Tanács elnökével szoros együttműködésben – kimutatástervezetet készít az Ügynökség következő pénzügyi évre vonatkozó becsült bevételeiről és kiadásairól, világosan elkülönítve a kimutatástervezetnek az Ügynökség biztonsági akkreditációs tevékenységeivel és egyéb tevékenységeivel kapcsolatos elemeit. A Biztonsági Akkreditációs Tanács elnöke az említett tervezetről nyilatkozatot készíthet, az ügyvezető igazgató pedig a kimutatástervezetet és az említett nyilatkozatot a létszámtervvel együtt megküldi az Igazgatótanácsnak és a Biztonsági Akkreditációs Tanácsnak.”;

az (5) és (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A becsült bevételek és kiadások kimutatástervezete alapján az Igazgatótanács – a III. fejezet szerinti tevékenységekkel kapcsolatosan a Biztonsági Akkreditációs Tanáccsal szoros együttműködésben – minden évben elkészíti az Ügynökség becsült bevételeit és kiadásait tartalmazó, a következő pénzügyi évről szóló kimutatást.

(6) Az Igazgatótanács március 31-ig továbbítja a kimutatástervezetet – amely magában foglalja a létszámtervet, valamint az ideiglenes éves munkaprogramot – a Bizottságnak és azon harmadik országoknak vagy nemzetközi szervezeteknek, amelyekkel az Unió a 23. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapodásokat kötött.”

A 14. cikk (10) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(10) Az Európai Parlament a Tanács minősített többséggel elfogadott ajánlása alapján az N + 2. év április 30-áig mentesíti az ügyvezető igazgatót az N. évi költségvetés végrehajtása tekintetében, kivéve a költségvetésnek az adott esetben az 1285/2013/EU rendelet 14. cikke (2) bekezdése alapján az Ügynökségre ruházott feladatokra vonatkozó részének a végrehajtását, amelyre a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (*5) 164. és 165. cikkében előírt eljárás alkalmazandó.

(*5) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).”"

A rendelet a következő fejezettel egészül ki:

„IVa. FEJEZET

HUMÁNERŐFORRÁS

15a. cikk

Személyi állomány

(1) Az Ügynökség által alkalmazott személyekre az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata, az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az említett személyzeti szabályzat és alkalmazási feltételek alkalmazása céljából az Unió intézményei által közösen elfogadott szabályok vonatkoznak.

(2) Az Ügynökség személyi állományának olyan alkalmazottakból kell állnia, akiknek a felvételét az Ügynökség szükségesnek ítéli annak érdekében, hogy feladatait teljesíteni tudja. A személyi állomány tagjainak az általuk kezelt adatok minősítésének megfelelő személyi biztonsági tanúsítvánnyal kell rendelkezniük.

(3) Az Ügynökség belső szabályainak, például az Igazgatótanács eljárási szabályzatának, a Biztonsági Akkreditációs Tanács eljárási szabályzatának, az Ügynökségre vonatkozó pénzügyi szabályoknak, a személyzeti szabályzat alkalmazására vonatkozó szabályoknak és a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályoknak a 10. cikk i) pontjának megfelelően biztosítaniuk kell a biztonsági akkreditációs tevékenységeket végző személyi állománynak az Ügynökség többi tevékenységét végző személyi állományával szembeni önállóságát és függetlenségét.

15b. cikk

Az ügyvezető igazgató kinevezése és hivatali ideje

(1) Az ügyvezető igazgatót az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának megfelelően az Ügynökség ideiglenes alkalmazottjaként kell foglalkoztatni.

(2) Az ügyvezető igazgatót az Igazgatótanács nevezi ki, érdemei, dokumentált igazgatási és vezetői készségei, valamint az érintett területen szerzett szakértelme és tapasztalata alapján, egy pályázati felhívásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában és másutt való közzétételét követően megrendezett nyílt és átlátható versenyvizsga után a Bizottság által javasolt jelöltek közül.

Az Igazgatótanács által kiválasztott jelölt, amint lehetséges, felkérhető arra, hogy nyilatkozatot tegyen az Európai Parlament előtt, és hogy válaszoljon a parlamenti képviselők kérdéseire.

Az ügyvezető igazgatóval történő szerződéskötés során az Ügynökséget az Igazgatótanács elnöke képviseli.

Az Igazgatótanács az ügyvezető igazgató kinevezésére vonatkozó határozatát tagjainak kétharmados többségével fogadja el.

(3) Az ügyvezető igazgató hivatali ideje öt év. Hivatali idejének lejártával a Bizottság értékelést készít az ügyvezető igazgató teljesítményéről, az Ügynökség jövőbeli feladatainak és kihívásainak figyelembevételével.

Az Igazgatótanács – a Bizottság javaslata alapján és az első albekezdésben említett értékelés figyelembevételével – az ügyvezető igazgató hivatali idejét egy alkalommal legfeljebb négy évre meghosszabbíthatja.

Az ügyvezető igazgató hivatali idejének meghosszabbításáról szóló határozatot az Igazgatótanács tagjainak kétharmados többségével fogadja el.

Az az ügyvezető igazgató, akinek a hivatali idejét meghosszabbították, ezt követően nem vehet részt az ugyanazon álláshelyre vonatkozó kiválasztási eljárásban.

Ha az Igazgatótanácsnak szándékában áll meghosszabbítani az ügyvezető igazgató hivatali idejét, erről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet. A meghosszabbítás előtt az ügyvezető igazgató felkérhető arra, hogy az Európai Parlament illetékes bizottságai előtt nyilatkozatot tegyen, és válaszoljon a képviselők kérdéseire.

(4) Az Igazgatótanács a Bizottságnak vagy tagjai egyharmadának a javaslata alapján, tagjainak kétharmados többségével hozott határozattal felmentheti az ügyvezető igazgatót.

(5) Az Európai Parlament és a Tanács felhívhatja az ügyvezető igazgatót, hogy az említett intézmények előtt folytassanak véleménycserét az Ügynökség munkájáról és kilátásairól, többek között a többéves és az éves munkaprogramról is. Ez a véleménycsere nem érinthet a III. fejezet szerinti biztonsági akkreditációs tevékenységekkel kapcsolatos kérdéseket.

15c. cikk

Kirendelt nemzeti szakértők

Az Ügynökséghez nemzeti szakértőket rendelhetnek ki. E szakértőknek az általuk kezelt adatok minősítésének megfelelő személyi biztonsági tanúsítvánnyal kell rendelkezniük. Ezekre az alkalmazottakra a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek nem vonatkoznak.”

10.

A 16. és 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

A csalás megelőzése

(1) A csalás, a korrupció és bármely egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem céljából a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (*6) korlátozás nélkül alkalmazandó az Ügynökségre. E célból az Ügynökség csatlakozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Közösségek Bizottsága között létrejött, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz (*7), és az e megállapodás mellékletében szereplő határozatmintát követve meghozza az Ügynökség személyzetére, illetve a kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.

(2) A Számvevőszék az Ügynökség által kifizetett pénzösszegek kedvezményezettjeit, az Unió pénzügyi forrásaiból az Ügynökségen keresztül részesülő szerződő feleket, illetve alvállalkozókat az eljuttatott dokumentumok alapján vagy helyszíni ellenőrzések révén ellenőrzésnek vetheti alá.

(3) Az Ügynökség által nyújtott vissza nem térítendő támogatások, illetve az általa megkötött szerződések tekintetében az OLAF a 883/2013/EU, Euratom rendelettel, valamint a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel (*8) összhangban vizsgálatokat, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathat az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás, korrupció és egyéb jogellenes tevékenység elleni küzdelem céljából.

(4) E cikk (1), (2) és (3) bekezdésének sérelme nélkül az Ügynökség és a harmadik országok, illetve nemzetközi szervezetek közötti együttműködési megállapodásokban, az Ügynökség harmadik felekkel kötött szerződéseiben és vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodásaiban, valamint az Ügynökség finanszírozási határozataiban kifejezetten elő kell írni, hogy a Számvevőszék és az OLAF hatáskörüknek megfelelően ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhetnek.

17. cikk

Kiváltságok és mentességek

Az Ügynökségre és a 15a. cikkben említett személyi állományára az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv alkalmazandó.

(*6) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.)."

(*7) HL L 136., 1999.5.31., 15. o."

(*8) A Tanács 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).”"

11.	A 18. cikket el kell hagyni.

12.

A 22. és 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

A minősített vagy különleges adatokra vonatkozó biztonsági szabályok

(1) Az Ügynökség az EU-minősített adatok védelmére vonatkozóan a Bizottság biztonsági szabályait alkalmazza.

(2) Az Ügynökség a belső szabályaiban rendelkezéseket állapíthat meg a minősítés nélküli, ugyanakkor különleges adatok kezelésére vonatkozóan. Az ilyen rendelkezéseknek többek között ezen adatok cseréjére, kezelésére és tárolására kell kiterjedniük.

22a. cikk

Összeférhetetlenség

(1) Az Igazgatótanács és a Biztonsági Akkreditációs Tanács tagjai, az ügyvezető igazgató, valamint a kirendelt nemzeti szakértők és a megfigyelők kötelezettségvállalási nyilatkozatot és érdekeltségi nyilatkozatot tesznek, amelyben nyilatkoznak a függetlenségüket esetleg befolyásoló mindenfajta közvetlen vagy közvetett érdekeltségük hiányáról vagy meglétéről. E nyilatkozatoknak pontosaknak és teljeseknek kell lenniük. A nyilatkozatot a hivatalba lépéskor, írásban kell megtenni, majd évente meg kell újítani. A nyilatkozatot szükség esetén – és különösen az érintett személyek személyes körülményeiben bekövetkezett releváns változás esetén – aktualizálni kell.

(2) Az Igazgatótanács és a Biztonsági Akkreditációs Tanács tagjai, az ügyvezető igazgató, valamint a kirendelt nemzeti szakértők, a megfigyelők és az ad hoc munkacsoportokban részt vevő külső szakértők minden olyan ülés előtt, amelyen részt vesznek, pontos és teljes nyilatkozatot tesznek a napirendi pontokkal kapcsolatban a függetlenségüket esetleg befolyásoló bármilyen érdekeltségük hiányáról vagy meglétéről, és érdekeltségük esetén tartózkodnak bármely napirendi pontról folytatott megbeszélésen vagy szavazáson való részvételtől.

(3) Az Igazgatótanács és a Biztonsági Akkreditációs Tanács az eljárási szabályzatában megállapítja az (1) és (2) bekezdésben említett érdekeltségi nyilatkozatra és az összeférhetetlenség elkerülésére és kezelésére vonatkozó gyakorlati szabályokat.

23. cikk

Harmadik országok és nemzetközi szervezetek részvétele

(1) Az Ügynökség nyitott harmadik országok és nemzetközi szervezetek részvétele előtt. A részvételről és annak feltételeiről az Unió és az adott harmadik ország vagy nemzetközi szervezet között megkötött megállapodásban kell rendelkezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkében szereplő eljárásnak megfelelően.

(2) E megállapodások vonatkozó rendelkezéseivel összhangban gyakorlati szabályokat kell kidolgozni a harmadik országoknak és nemzetközi szervezeteknek az Ügynökség munkájában való részvételére, beleértve azon szabályokat is, amelyek az Ügynökség által vállalt kezdeményezésekben való részvételre, a pénzügyi hozzájárulásokra és a személyi állományra vonatkoznak.

23a. cikk

Közös közbeszerzés a tagállamokkal

Feladatai teljesítése érdekében az Ügynökség az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (*9) összhangban közös közbeszerzést folytathat a tagállamokkal.

(*9) A Bizottság 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).”"

13.

A 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„26. cikk

Felülvizsgálat, értékelés és ellenőrzés

(1) A Bizottság 2016. december 31-ig, majd azt követően ötévente értékeli az Ügynökséget, különösen annak hatása, hatékonysága, megfelelő működése, munkamódszerei, valamint a kezelésében lévő erőforrások iránti szükségletei és azok felhasználása tekintetében. Az értékelésnek elsősorban az Ügynökség által végzett feladatok körében vagy jellegében bekövetkezett változásoknak és e változások pénzügyi hatásának a vizsgálatát kell magában foglalnia. Az értékelésben ki kell térni arra, hogy az Ügynökség hogyan alkalmazza az összeférhetetlenségi politikáját, és szerepeltetni kell azokat a körülményeket is, amelyek veszélyeztethették a Biztonsági Akkreditációs Tanács önállóságát és függetlenségét.

(2) A Bizottság az értékelésről szóló jelentést és annak megállapításait benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint az Ügynökség Igazgatótanácsának és Biztonsági Akkreditációs Tanácsának. Az értékelés eredményeit a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni.

(3) Minden második értékelésnek ki kell terjednie az Ügynökség mérlegének a célok és feladatok tekintetében végzett vizsgálatára is. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az Ügynökség fenntartása a számára kijelölt célok és feladatok tekintetében már nem indokolt, a Bizottság adott esetben javasolhatja e rendelet hatályon kívül helyezését.

(4) Az Igazgatótanács vagy a Bizottság kérésére az Ügynökség teljesítményét külső ellenőrzésnek lehet alávetni.”

2. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 198., 2013.7.10., 67. o.

(2) Az Európai Parlament 2014. március 12-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1285/2013/EU rendelete az európai műholdas navigációs rendszerek létrehozásáról és üzemeltetéséről, valamint a 876/2002/EK tanácsi rendelet és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. szeptember 22-i 912/2010/EU rendelete az Európai GNSS Ügynökség létrehozásáról, az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrák létrehozásáról szóló 1321/2004/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 276., 2010.10.20., 11. o.).

(5) A Tanács 2004. július 12-i 2004/552/KKBP együttes fellépése az Európai Unió biztonságát befolyásoló európai műholdas rádiónavigációs rendszer üzemeltetésének egyes vonatkozásairól (HL L 246., 2004.7.20., 30. o.).

(6) A Tanács 2013. szeptember 23-i 2013/488/EU határozata az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról (HL L 274., 2013.10.15., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1104/2011/EU határozata a Galileo program keretében megvalósuló globális navigációs műholdrendszer nyújtotta kormányzati ellenőrzésű szolgáltatáshoz való hozzáférés szabályairól (HL L 287., 2011.11.4., 1. o.).

(8) HL L 15., 2014.1.20., 1. o.

(9) HL L 283., 2010.10.29., 12. o.

(10) A tagállamok kormányainak képviselői által 2010. december 10-én közös megegyezéssel elfogadott 2010/803/EU határozat az Európai GNSS Ügynökség székhelyéről (HL L 342., 2010.12.28., 15. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 30-i 1049/2001/EK rendelete az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/93

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 513/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (1) bekezdésére, 84. cikkére és 87. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

Az Unió azon célját, hogy biztosítsa a magas szintű biztonságot egy olyan térségben, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapul az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (3) bekezdése értelmében, többek között a bűnözés megelőzését és az ellene való küzdelmet, valamint a tagállamok bűnüldöző szervei és egyéb nemzeti hatóságai, így az Europol és az Unió egyéb illetékes szervei, valamint az érintett harmadik országok és nemzetközi szervezetek közötti koordinációt és együttműködést célzó intézkedések révén kell elérni.

(2)

E célkitűzés eléréséhez fokozott intézkedésekre van szükség uniós szinten, annak érdekében, hogy megvédjék a polgárokat és az árukat a növekvő transznacionális fenyegetésekkel szemben, valamint azért, hogy támogassák a tagállamok illetékes hatóságainak műveleti munkáját. Többek között a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a mozgó bűnözés, a kábítószer-kereskedelem, a korrupció, a kiberbűnözés, az ember- és fegyverkereskedelem továbbra is kihívást fog jelenteni az Unió belső biztonsága szempontjából.

(3)

A Tanács által 2010 februárjában elfogadott „Az Európai Unió belső biztonsági stratégiája” (belső biztonsági stratégia) közös menetrendet írt elő e közös biztonsági kihívások kezelésére. A stratégia alapelveit és iránymutatásait a Bizottság „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című 2010. november 22-i közleménye konkrét intézkedésekre ülteti át azáltal, hogy megjelöl öt stratégiai célkitűzést: a nemzetközi bűnözői hálózatok felgöngyölítése; a terrorizmus megelőzése, a radikalizálódás és a tagtoborzás kezelése; a virtuális tér biztonságának növelése a polgárok és a vállalkozások számára; a biztonság megerősítése a határigazgatás útján és Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének javítása.

(4)

A tagállamok közötti szolidaritást, a feladatok megosztásának egyértelműségét, az alapvető jogok, szabadságjogok és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint a globális megközelítésre és a külső biztonsággal való kapcsolatra és az azzal való szükséges koherenciára fektetett hangsúlyt kell a belső biztonsági stratégia végrehajtását irányító kulcsfontosságú elveknek tekinteni.

(5)	A belső biztonsági stratégia végrehajtásának előmozdítása, és annak biztosítása érdekében, hogy az műveleti szinten megvalósuljon, a tagállamok számára a Belső Biztonsági Alap (a továbbiakban: az alap) létrehozása és irányítása révén megfelelő uniós pénzügyi támogatást kell biztosítani.

(6)

Az alapnak tükröznie kell a fokozott rugalmasság és egyszerűsítés iránti igényt, ugyanakkor meg kell felelnie a kiszámíthatóságra vonatkozó előírásoknak, valamint biztosítania kell a források méltányos és átlátható elosztását az e rendeletben lefektetett általános és egyedi célkitűzések megvalósítása érdekében.

(7)	Az alap végrehajtásának alapelve az intézkedések hatékonysága és a kiadások minősége. Az alapot továbbá a lehető leghatékonyabban és leginkább felhasználóbarát módon kell végrehajtani.

(8)

Az uniós szakpolitikákra jelenleg jellemző megszorító intézkedések tükrében a gazdasági nehézségek leküzdése megújult rugalmasságot, innovatív szervezeti intézkedéseket, a meglévő struktúrák jobb kihasználását, valamint az uniós intézmények, ügynökségek és nemzeti hatóságok, valamint harmadik országok közötti koordinációt igényel.

(9)	A köz- és magán pénzügyi források mobilizálása, egyesítése és megsokszorozása révén maximalizálni kell az uniós támogatás hatását.

(10)

Az EU szakpolitikai ciklusa, amelyet a Tanács 2010. november 8–9-én hozott létre, az Uniót érintő legfontosabb súlyos és szervezett bűnözői fenyegetések kezelését célozza koherens és módszeres formában az érintett szolgálatok közötti optimális együttműködés révén. E többéves ciklus hatékony végrehajtásának támogatása érdekében az e rendelettel létrehozott eszköz (a továbbiakban: az eszköz) keretében történő finanszírozás során valamennyi lehetséges, a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) szerinti végrehajtási módszert igénybe kell venni, így adott esetben a közvetett irányítást is, a tevékenységek és projektek időszerű és hatékony végrehajtásának biztosítása céljából.

(11)

Az EUMSZ V. címét érintő jogi sajátosságok miatt nem lehet az alapot egységes pénzügyi eszközként létrehozni. Az alapot tehát az uniós pénzügyi támogatás átfogó kereteként kell létrehozni a belső biztonság területén, amely magában foglalja az e rendelet alapján létrehozott eszközt, valamint az515/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) által létrehozott, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközt. Az átfogó pénzügyi keretet kiegészíti az514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6).

(12)	Az emberkereskedelem vagy a bűnszervezetek által kihasznált illegális bevándorlás határokon átnyúló bűnözés típusához tartozó határokon átnyúló bűnözés ellen rendőri együttműködés keretében hatékonyan lehet fellépni.

(13)

Az e rendelet, illetve az 515/2014/EU rendelet szerinti összforrások együttesen alkotják az alap fennállásának teljes időtartama alatt azt a pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (7) 17. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti az Európai Parlament és a Tanács számára.

(14)

Az Európai Parlament a szervezett bűnözésről, a korrupcióról és a pénzmosásról szóló, 2013. október 23-i állásfoglalásában elismerte, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem európai szintű kihívás, és nagyobb együttműködésre szólította fel a tagállamokat a bűnüldözés területén, mivel a szervezett bűnözés elleni fellépés alapvető szerepet tölt be a jogszerű gazdaságnak a tipikus bűnözési tevékenységektől, például a bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosásától való védelmében.

(15)

Az alap átfogó keretén belül az ezen eszköz alapján biztosított pénzügyi támogatásnak támogatnia kell a rendőrségi együttműködést, az információcserét és az információkhoz való hozzáférést, a bűnmegelőzést, valamint a határokon átnyúló, továbbá a súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelmet, beleértve a terrorizmust, a korrupciót, a kábítószer-kereskedelmet, az ember- és fegyverkereskedelmet, az illegális bevándorlás kihasználását, a gyermekek szexuális kizsákmányolását, a gyermekekkel való visszaélésről készült képfelvételek és gyermekpornográfia terjesztését, a kiberbűnözést, a bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosását, az emberek és a kritikus infrastruktúra védelmét a biztonságot érintő eseményekkel szemben, továbbá a biztonságot érintő kockázatok és válságok hatékony kezelését, figyelembe véve a közös szakpolitikákat (stratégiák, szakpolitikai ciklusok, programok és cselekvési tervek), jogszabályokat és a gyakorlati együttműködést.

(16)

Az e területeken nyújtott pénzügyi támogatásnak különösen a határokon átnyúló közös műveleteket, az információkhoz való hozzáférést és az információcserét, a bevált gyakorlatok cseréjét, az egyszerűsített és biztonságos kommunikációt és koordinációt, a személyi állomány képzését és cseréjét, az elemzési, monitoring és értékelési tevékenységeket, az átfogó fenyegetettség- és kockázatértékeléseket – az EUMSZ-ben meghatározott hatásköröknek megfelelően –, a tudatosságnövelő tevékenységeket, az új technológiák tesztelését és igazolását, a kriminalisztikai tudományos kutatásokat, interoperábilis technikai eszközök beszerzését és a tagállamok és az illetékes uniós szervek, így az Europol közötti együttműködést elősegítő intézkedéseket kell szolgálnia. Az e területen nyújtott pénzügyi támogatás csak olyan intézkedésekre irányulhat, amelyek összhangban vannak az uniós szinten azonosított – különösen az Európai Parlament és a Tanács által támogatott – prioritásokkal és kezdeményezésekkel.

(17)

Az Unió kábítószer-ellenes stratégiájának átfogó keretén belül, amely a kereslet és a kínálat egyidejű csökkentésén alapuló kiegyensúlyozott megközelítés mellett száll síkra, az ezen eszköz alapján biztosított pénzügyi támogatásnak minden olyan intézkedést támogatnia kell, amely a kábítószer-kereskedelem megelőzésére és az ellene való küzdelemre irányul (kínálatcsökkentés), és különösen azokat az intézkedéseket kell támogatnia, amelyek a tiltott kábítószerek termelése, előállítása, kitermelése, értékesítése, szállítása, behozatala és kivitele, így a kábítószer kereskedelemi célú birtoklása vagy beszerzése ellen irányulnak.

(18)

Az eszköz révén támogatott harmadik országbeli vagy azzal összefüggő intézkedéseket az egyéb – földrajzi és tematikus – uniós külső segítségnyújtási eszközök által támogatott, Unión kívüli intézkedésekkel szinergiában és összhangban kell elfogadni. Ezen intézkedések végrehajtása során különösen törekedni kell a teljes összhangra a szóban forgó országra vagy régióra irányuló uniós külső fellépés és külpolitika elveivel és általános célkitűzéseivel, a demokratikus elvekkel és értékekkel, az alapvető szabadságokkal és jogokkal, a jogállamisággal és a harmadik országok szuverenitásával. Az intézkedések nem irányulhatnak a közvetlenül fejlesztésorientált fellépések támogatására, és azoknak szükség esetén ki kell egészíteniük az Unió külső segélyezési eszközein keresztül nyújtott pénzügyi támogatást. Törekedni kell emellett az Unió humanitárius politikájával való összhangra, különösen a sürgősségi segítségnyújtásra irányuló intézkedések végrehajtása során.

(19)	Az eszközt az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő jogok és alapvető elvek, valamint az Unió nemzetközi kötelezettségei maradéktalan tiszteletben tartásával kell végrehajtani.

(20)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikke értelmében az eszköznek azokat a tevékenységeket kell támogatnia, amelyek biztosítják a gyermekek erőszakkal, visszaéléssel, kizsákmányolással és elhanyagolással szembeni védelmét. Az eszköznek elő kell segítenie továbbá a kiskorú, különösen a kísérő nélküli vagy más okból gyámságra szoruló tanúk és sértettek védelmét és támogatását.

(21)

Az eszköznek ki kell egészítenie és meg kell erősítenie az Europol vagy más érintett uniós szervek és tagállamok közötti együttműködés fejlesztése céljából végrehajtott tevékenységeket az eszköz rendőrségi együttműködés, bűnmegelőzés, bűnözés elleni fellépés és válságkezelés területén kitűzött céljainak elérése érdekében. Ez többek között azt jelenti, hogy a nemzeti programok kialakításakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az Europol által kifejlesztett információs adatbázist, elemző eszközöket és műveleti és technikai iránymutatásokat, különösen az Europol Információs Rendszert (EIS), az Europol biztonságos hálózati információcsere-alkalmazását (SIENA) és a súlyos és szervezett bűnözésre vonatkozó európai uniós fenyegetettségértékelést (SOCTA).

(22)

Az alap egységes végrehajtásának biztosítása érdekében az eszközhöz rendelt uniós költségvetést közvetlen és közvetett irányítás révén kell végrehajtani az Unió különleges érdekében álló intézkedések (uniós intézkedések), sürgősségi segítségnyújtás és a technikai segítségnyújtás tekintetében, illetve megosztott irányítás révén a nemzeti programok és az adminisztratív rugalmasságot megkövetelő intézkedések vonatkozásában.

(23)	A megosztott irányításban felhasznált források esetében biztosítani kell, hogy a tagállamok nemzeti programjai összhangban álljanak az uniós szintű prioritásokkal és célkitűzésekkel.

(24)

A tagállamoknak a végrehajtás céljából nemzeti programjaikon keresztül juttatott forrásokat meg kell állapítani ebben a rendeletben, és egyértelmű, objektív és mérhető szempontok alapján kell elosztani. A kritériumoknak a tagállamok által védendő közjavakra, valamint a belső biztonság magas szintjének biztosítását lehetővé tévő pénzügyi kapacitásaikra, így lakosságuk, területük méretére és bruttó nemzeti termékre kell vonatkozniuk. Ezenfelül, mivel a 2013-as SOCTA hangsúlyozza a tengeri kikötők és repterek, mint a bűnszervezetek által emberkereskedelem és tiltott árucikkek kereskedelme céljából igénybe vett belépési pontok kiemelkedő jelentőségét, az e külső csomópontokon áthaladó bűnelkövetési útvonalak jelentette konkrét veszélyeknek tükröződniük kell a rendelkezésre álló forrásoknak a tagállamok által végrehajtott intézkedések céljára való, a nemzetközi repülőtereken és kikötőkön áthaladó utasok száma és áruk súlyával kapcsolatos kritériumok szerinti elosztásában.

(25)

A szolidaritás és a közös uniós szakpolitikákért, stratégiákért és programokért viselt felelősség megosztásának megerősítése érdekében a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az összforrások nemzeti programok számára rendelkezésre álló részét arra használják, hogy kezeljék az e rendelet I. mellékletében meghatározott uniós prioritásokat. Az említett prioritásokat célzó projektek összesített támogatható költségeihez való uniós hozzájárulást 90 %-ra kell emelni, összhangban az 514/2014/EU rendelettel.

(26)

Az Unió rendelkezési körében maradó források felső határának ki kell egészítenie a tagállamok számára nemzeti programjaik végrehajtására juttatott forrásokat. Ez biztosítja, hogy az Unió egy adott költségvetési évben képes legyen az Unió számára különösen fontos intézkedések, így tanulmányok, új technológiák tesztelése és igazolása, transznacionális projektek, hálózatépítés és bevált gyakorlatok cseréje, a vonatkozó uniós jog és uniós szakpolitikák végrehajtásának monitoringja, továbbá harmadik országokkal kapcsolatos vagy azokban zajló intézkedések támogatására. A támogatott intézkedéseknek összhangban kell állniuk a vonatkozó uniós stratégiákban, programokban, cselekvési tervekben, illetve kockázat- és fenyegetettségértékelésekben megjelölt prioritásokkal.

(27)

A szóban forgó eszköz általános célkitűzése elérésének elősegítése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti programjaik ezen eszköz minden egyedi célkitűzéseire irányuló intézkedést is magukban foglaljanak, valamint hogy az erőforrások célok közötti elosztása arányos legyen a kihívásokkal és szükségletekkel, és biztosítsa a célok megvalósíthatóságát. Amennyiben a nemzeti program nem irányul az egyedi célkitűzések egyikére vagy a biztosított forrás nem éri el az e rendeletben előírt minimális arányt, az érintett tagállamnak a programon belül indokolással kell szolgálnia.

(28)	Az Uniónak a biztonságot érintő eseményekkel vagy az Uniót érintő újonnan jelentkező fenyegetésekkel kapcsolatos azonnali reagálási képességének megerősítése érdekében sürgősségi segítségnyújtást kell biztosítani az 514/2014 rendeletben szereplő kerettel összhangban.

(29)

Az uniós költségvetésből származó finanszírozást olyan tevékenységekre kell összpontosítani, amelyeknél az uniós fellépés hozzáadott értéket eredményez a tagállami intézkedéshez képest. Mivel az Unió a tagállamoknál jobb helyzetben van a határokon átnyúló helyzetek kezelése szempontjából, illetve abból a szempontból, hogy platformot nyújtson a közös megközelítésekhez, az e rendelet szerint támogatható tevékenységeknek hozzá kell járulniuk különösen a nemzeti és uniós képességek megerősítéséhez, valamint a határokon átnyúló együttműködéshez és koordinációhoz, a hálózatokhoz, a kölcsönös bizalomhoz, valamint az információk és a bevált gyakorlatok cseréjéhez.

(30)

Az e rendelet stratégiai uniós prioritások meghatározására vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítése és módosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendeletben felsorolt stratégiai uniós prioritások módosítására, kiegészítésére vagy törlésére vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(31)	E rendelet alkalmazása során – ideértve a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítését – a Bizottságnak konzultálnia kell valamennyi tagállam szakértőivel.

(32)

A Bizottságnak az eszköz végrehajtását az 514/2014/EU rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban az eredmények és a hatások értékelésére szolgáló fő mutatók segítségével monitoring alá vonnia. A mutatóknak – többek között a vonatkozó kiindulási alapértékeknek – kell képezniük a minimális alapot annak értékeléséhez, hogy az eszköz célkitűzései milyen mértékben teljesültek.

(33)	Az eszköz valamennyi egyedi célkitűzésére vonatkozóan közös mutatókat kell kialakítani az alap eredményeinek mérése céljából. Az egyedi célkitűzések elérésének a közös mutatók révén való mérése nem teszi kötelezővé a szóban forgó mutatókkal kapcsolatos intézkedések végrehajtását.

(34)	A 2007/125/IB tanácsi határozatot (8) hatályon kívül kell helyezni, az e rendeletben meghatározott átmeneti rendelkezéseknek megfelelően.

(35)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a bűnüldöző szervek közötti koordináció és együttműködés megerősítését, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelmet, az emberek és a kritikus infrastruktúra védelmét a biztonsági vonatkozású eseményekkel szemben, valamint a tagállamok és az Unió arra irányuló képességének fokozását, hogy hatékonyan kezeljék a biztonsági vonatkozású kockázatokat és válságokat – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(36)	Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(37)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikke értelmében és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország bejelentette, hogy részt kíván venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(38)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság nem vesz részt e rendelet elfogadásában, így az rá nem kötelező és nem alkalmazandó.

(39)	Helyénvaló összhangba hozni e rendelet alkalmazási időszakát az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletével (9). Ezért e rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) E rendelet a Belső Biztonsági Alap (a továbbiakban: az alap) részeként létrehozza a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközt (a továbbiakban: az eszköz).

Az 515/2014/EU rendelettel együttesen e rendelet a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra létrehozza az alapot.

(2) Ez a rendelet meghatározza:

a)	az eszköz alapján nyújtandó pénzügyi támogatás célkitűzéseit, támogatható intézkedéseit és stratégiai prioritásait;

b)	a támogatható intézkedések végrehajtásának általános keretét;

c)	az eszköz alapján 2014. január 1. és 2020. december 31. között rendelkezésre álló forrásokat és azok elosztását.

(3) E rendelet előírja az 514/2014/EU rendelet szabályainak alkalmazását.

(4) Ez a rendelet nem vonatkozik az 1382/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) szerinti Jogérvényesülés program hatálya alá tartozó ügyekre. Az eszköz ugyanakkor kiterjedhet olyan intézkedésekre, amelyek célja az igazságügyi hatóságok és a bűnüldöző szervek közötti együttműködés ösztönzése.

(5) Az egyéb vonatkozó uniós pénzügyi eszközökkel, így az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal létrehozott uniós polgári védelmi mechanizmussal, az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) létrehozott „Horizont 2020” keretprogrammal (12), a 282/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) létrehozott egészségügyre vonatkozó harmadik többéves uniós cselekvési programmal, a Szolidaritási Alappal és a külső támogatási eszközökkel, nevezetesen a 231/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott IPA II Előcsatlakozási Támogatási Eszközzel, a 232/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) létrehozott Európai Szomszédsági Támogatási Eszközzel, a 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) létrehozott fejlesztési együttműködési finanszírozási eszközzel, a 234/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) létrehozott harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló partnerségi eszközzel, a 235/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) létrehozott, a demokrácia és az emberi jogok európai eszközével és a 230/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) létrehozott, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközzel való szinergiákra, összhangra és kiegészítő jellegre kell törekedni. Az e rendelet alapján finanszírozott intézkedések ugyanazon célból nem részesülhetnek egyéb uniós pénzügyi eszközökből nyújtott pénzügyi támogatásban.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a) „rendőrségi együttműködés”: az EUMSZ 87. cikkében említett egyedi intézkedések és együttműködési formák, amelyekben a tagállamok valamennyi, hatáskörrel rendelkező hatósága részt vesz;

b) „információkhoz való hozzáférés és információcsere”: bűncselekmények, különös tekintettel a határon átnyúló, súlyos és szervezett bűnözés megelőzésével, felderítésével, nyomozásával, valamint üldözésével kapcsolatos, az EUMSZ 87. cikkében említettek szerinti, a hatóságok számára releváns információk biztonságos gyűjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje;

c) „bűnmegelőzés”: mindazon intézkedések, amelyek célja a bűnözésnek és az állampolgárok biztonságérzete hiányának csökkentése vagy az ahhoz egyéb módon történő hozzájárulás, a 2009/902/IB tanácsi határozat (20) 2. cikke (2) bekezdésében említetteknek megfelelően;

d) „szervezett bűnözés”: a 2008/841/IB tanácsi kerethatározat (21) értelmében vett, bűnszervezetben való részvételhez kötődő, büntetendő cselekmény;

e) „terrorizmus”: a 2002/475/IB tanácsi kerethatározatban (22) meghatározott bármilyen szándékos cselekmény és bűncselekmény;

f) „kockázat- és válságkezelés”: a terrorizmus, a szervezett bűnözés és egyéb biztonsági vonatkozású kockázatok értékelésével, megelőzésével, az azokra való felkészültséggel és következményeik kezelésével kapcsolatos bármilyen intézkedés;

g) „megelőzés és felkészültség”: olyan intézkedések, amelyek egy esetleges terrortámadás vagy egyéb biztonsági vonatkozású események esetén megelőzést és/vagy kockázatcsökkentést céloznak;

h) „következménykezelés”: olyan, nemzeti és/vagy uniós szintű intézkedések hatékony összehangolása, amelyekre terrortámadásra, vagy más biztonsági vonatkozású eseményre való reagálás, illetve azok hatásának csökkentése érdekében került sor;

i) „kritikus infrastruktúra”: azon eszközök, hálózatok, rendszerek vagy ezek részei, amelyek elengedhetetlenek az alapvető társadalmi feladatok ellátásához, az egészségügyhöz, a biztonsághoz, az emberek gazdasági és szociális jólétéhez, valamint amelyek megzavarása, veszélyeztetése vagy megsemmisítése e feladatok folyamatos ellátásának hiánya miatt jelentős következményekkel járna valamely tagállamban vagy az Unióban;

j) „vészhelyzet”: bármilyen, a biztonsági vonatkozású esemény, vagy olyan új fenyegetés, amely a polgárok biztonságára nézve jelentős negatív hatással jár vagy járhat egy vagy több tagállamban.

3. cikk

Célkitűzések

(1) Az eszköz általános célkitűzése az, hogy hozzájáruljon a magas szintű biztonság kialakításához az Unióban.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt általános célkitűzéssel összhangban az eszköz –a vonatkozó uniós stratégiákban, szakpolitikai ciklusokban, programokban, illetve fenyegetettség- és kockázatértékelésekben megjelölt prioritásokkal összhangban – a következő egyedi célkitűzésekhez járul hozzá:

bűnmegelőzés, a határon átnyúló, súlyos és szervezett bűnözés, ideértve a terrorizmus elleni küzdelmet, valamint a tagállamok bűnüldöző szervei és egyéb nemzeti hatóságai közötti koordináció és együttműködés megerősítését, beleértve az Europolt vagy más érintett uniós szerveket, valamint az érintett harmadik országokat és nemzetközi szervezeteket is;

b)	a tagállamok és az Unió azon kapacitásainak fokozása, hogy hatékonyan kezeljék a biztonsági vonatkozású kockázatokat és válságokat, valamint felkészüljenek azokra, és megvédjék a polgárokat és a kritikus infrastruktúrát a terrortámadásokkal és egyéb biztonsági vonatkozású eseményekkel szemben.

Az eszköz egyedi célkitűzéseinek elérését az e rendelet II. mellékletében megállapított közös mutatók, valamint a nemzeti programokba foglalt, programspecifikus mutatók segítségével, az 514/2014/EU rendelet 55. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell értékelni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében az eszköz az alábbi műveleti célkitűzésekhez járul hozzá:

a tagállamoknak a bűnmegelőzésre és a határokon átnyúló, súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló képességeit erősítő intézkedések előmozdítása és fejlesztése, különösen a köz- és magánszféra partnerségei, az információk és a bevált gyakorlatok cseréje, az adatokhoz való hozzáférés, az interoperábilis technológiák, az összehasonlítható statisztikák, az alkalmazott kriminológia, a nyilvános kommunikáció és a tudatosságnövelés révén;

b)	a tagállamok bűnüldöző szervei, más nemzeti hatóságok, az Europol vagy egyéb érintett uniós szervek és adott esetben harmadik országok és nemzetközi szervezetek közötti igazgatási és műveleti koordináció, együttműködés, kölcsönös megértés és információcsere előmozdítása és fejlesztése;

képzési rendszerek – többek között a műszaki és szakmai kompetenciák és az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásával összefüggő kötelezettségek ismerete tekintetében történő – előmozdítása és fejlesztése az európai képzési politikák végrehajtásában, többek között uniós bűnüldözési csereprogramok révén, annak érdekében, hogy egy valódi európai igazságügyi és bűnüldözési kultúrát alakítsanak ki;

intézkedések, védelem, mechanizmusok és bevált gyakorlatok előmozdítása és fejlesztése a bűncselekmények tanúinak és áldozatainak, így a terrorizmus áldozatainak korai azonosítása, védelme és támogatása, különös tekintettel a kiskorú – kiváltképp a kísérő nélküli vagy más okból gyámságra szoruló – tanúk és áldozatok védelme és támogatása érdekében;

a tagállamoknak a gazdasági tevékenység valamennyi ágazatában a kritikus infrastruktúra megvédésére irányuló igazgatási és műveleti kapacitásait megerősítő intézkedések, többek között a köz- és magánszféra partnerségek és a fokozott koordináció, együttműködés, a know-how és a tapasztalatok Unión belüli, valamint releváns harmadik országokkal folytatott cseréje és terjesztése révén;

biztonságos kapcsolatok és hatékony koordináció az ágazatspecifikus korai előrejelző rendszerek és a válságok esetén folytatott együttműködés szereplői között uniós és nemzeti szinten, többek között válságközpontok révén, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a válsághelyzetek átfogó és pontos áttekintésének gyors elvégzését, koordinálják a válaszintézkedéseket és megosszák a nyílt, bennfentes és minősített információkat;

a tagállamok és az Unió átfogó, tényeken alapuló és az uniós szinten azonosított, különösen az Európai Parlament és a Tanács által támogatott prioritásokkal és kezdeményezésekkel összhangban lévő fenyegetettség- és kockázatértékelések fejlesztését célzó igazgatási és műveleti kapacitásainak megerősítését szolgáló intézkedések annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az Unió számára, hogy a közös és megosztott értékeléseken alapuló integrált megközelítéseket alakítson ki a válsághelyzetekben, valamint előmozdítsa a tagállamok és a partnerországok a fenyegetési szintjeire vonatkozó, különböző meghatározások kölcsönös megértését.

(4) Az eszköz a tagállamok és a Bizottság kezdeményezésére a technikai segítségnyújtás finanszírozásához is hozzájárul.

(5) Az eszköz keretében finanszírozott intézkedéseket az alapvető jogok és az emberi méltóság maradéktalan tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. Az intézkedéseknek kiváltképp az Európai Unió Alapjogi Chartája, az uniós adatvédelmi jog és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) rendelkezéseivel kell összhangban lenniük.

A tagállamoknak lehetőség szerint megkülönböztetett figyelemmel kell eljárniuk a különös védelmet igénylő személyek – leginkább a gyermekek és a kísérő nélküli kiskorúak – megsegítésére és védelmére irányuló intézkedések végrehajtása során.

4. cikk

A nemzeti programok keretében támogatható tevékenységek

(1) E rendelet 3. cikkében említett célkitűzéseken belül, figyelemmel az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd megállapított következtetéseire, illetve e rendelet 7. cikkében említett nemzeti program célkitűzéseivel összhangban az eszköz támogatja a tagállamokban végrehajtott támogatási intézkedéseket, különösen a következő felsorolásban foglaltakat:

a bűnüldöző szervekkel, ezen belül az illetékes uniós szervekkel, különösen az Europollal és az Eurojusttal való rendőrségi együttműködést és az említett szervek közötti koordinációt javító intézkedések, beleértve a közös nyomozócsoportokat és a határon átnyúló közös műveletek bármilyen egyéb formáját, az információkhoz és az interoperábilis technológiákhoz való hozzáférést és azok cseréje;

olyan projektek, amelyek célja a hálózatépítés, a köz- és magánszféra közötti partnerségek, a kölcsönös bizalom, a megértés és a tanulás, a know-how, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok azonosítása, cseréje és terjesztése, az információk megosztása, a megosztott helyzetfelismerés és előrejelzések, a készenléti tervek, valamint az interoperabilitás előmozdítása;

elemzési, monitoring és értékelési tevékenységek, beleértve a tanulmányokat, valamint a tényeken alapuló fenyegetettség- és kockázatértékeléseket és hatásvizsgálatokat, amelyek összhangban vannak az uniós szinten meghatározott, különösen az Európai Parlament és a Tanács által támogatott prioritásokkal és kezdeményezésekkel;

d)	tudatosságnövelő, terjesztő és kommunikációs tevékenységek;

e rendelet célkitűzéseinek megvalósításához hozzájáruló uniós IT-rendszerek és nemzeti IT-rendszerek beszerzése és fenntartása, és/vagy IT-rendszerek és technikai eszközök, ideértve a rendszerek kompatibilitásának ellenőrzését, biztonsági létesítmények, infrastruktúrák, kapcsolódó épületek és rendszerek, különösen információs és kommunikációs technológián (IKT) alapuló rendszerek és összetevőik továbbfejlesztése, beleértve a kiberbiztonsággal és kiberbűnözéssel kapcsolatos európai együttműködés, nevezetesen a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központtal folytatott együttműködés kiépítése céljából;

f)	az érintett hatóságok alkalmazottainak cseréje, képzése és oktatása, a nyelvi képzést és közös gyakorlatokat vagy programokat is beleértve;

g)	az új módszerek vagy technológia bevezetését, átadását, tesztelését és igazolását szolgáló intézkedések, beleértve az Unió által finanszírozott biztonsági kutatási projektekkel kapcsolatos kísérleti projekteket és a nyomonkövetési intézkedéseket is.

(2) A 3. cikkben említett célkitűzéseken belül az eszköz támogathatja a harmadik országokkal kapcsolatos és azokban zajló következő intézkedéseket:

a)	a bűnüldöző szervek közötti rendőrségi együttműködést és koordinációt javító intézkedések, beleértve a közös nyomozócsoportokat és a határokon átnyúló közös műveletek bármilyen egyéb formáját, az információkhoz és az interoperábilis technológiákhoz való hozzáférés és azok cseréje;

b)	hálózatépítés, kölcsönös bizalom, megértés és tanulás, a know-how, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok azonosítása, cseréje és terjesztése, az információk megosztása, megosztott helyzetfelismerés és előrejelzések, a készenléti tervek, valamint interoperabilitás;

c)	az érintett hatóságok alkalmazottainak és szakértőinek cseréje, képzése és oktatása.

Az 514/2014/EU rendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság és a tagállamok az Európai Külügyi Szolgálattal közösen biztosítják a harmadik országokban sorra kerülő, illetve a harmadik országokat érintő intézkedésekkel kapcsolatos koordinációt.

II. FEJEZET

PÉNZÜGYI ÉS VÉGREHAJTÁSI KERET

5. cikk

Az összforrások és a végrehajtás

(1) Az eszköz végrehajtására rendelkezésre álló összes forrás folyó áron 1 004 millió EUR.

(2) Az éves előirányzatokat az Európai Parlament és a Tanács engedélyezi a többéves pénzügyi keret korlátain belül.

(3) Az összforrásokat a következők révén kell végrehajtani:

a)	nemzeti programok, a 7. cikkel összhangban;

b)	uniós intézkedések, a 8. cikkel összhangban;

c)	technikai segítségnyújtás, a 9. cikkel összhangban;

d)	sürgősségi segítségnyújtás, a 10. cikkel összhangban.

(4) Az eszköz keretében az e rendelet 8. cikkében említett uniós intézkedésekre, az e rendelet 9. cikkében említett technikai segítségnyújtásra és az e rendelet 10. cikkében említett sürgősségi segítségnyújtásra kiosztott költségvetést közvetlen és közvetett irányítás révén kell végrehajtani a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) 58. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjával összhangban.

Az e rendelet 7. cikkében említett nemzeti programok számára juttatott költségvetést megosztott irányítás keretében kell végrehajtani a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban.

(5) Az Európai Parlament és a Tanács előjogainak sérelme nélkül az összforrásokat a következőképpen kell felhasználni:

a)	662 millió EUR a tagállamok nemzeti programjaira;

b)	342 millió EUR az uniós intézkedésekre, a sürgősségi segítségnyújtásra és a technikai segítségnyújtásra a Bizottság kezdeményezése alapján.

(6) Valamennyi tagállam a nemzeti programok számára a III. mellékletben feltüntetett összegeket a következők szerint osztja el:

a)	legalább 20 % a 3. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett egyedi célkitűzéshez kapcsolódó intézkedésekre; és

b)	legalább 10 % a 3. cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett egyedi célkitűzéshez kapcsolódó intézkedésekre.

A tagállamok eltérhetnek ezektől a minimumértékektől, feltéve, hogy a nemzeti programok magyarázatot tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy az ennél alacsonyabb szintű előirányzat miért nem veszélyezteti az érintett célkitűzés megvalósítását. Ezt a magyarázatot a Bizottság értékeli a nemzeti programok jóváhagyásának keretében a 7. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint.

(7) Az 515/2014/EU rendelet szerinti összforrások és az eszköz számára rendelkezésre álló, az e cikk (1) bekezdése szerinti összforrások együttesen alkotják az alap pénzügyi keretösszegét, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges referenciaösszeget jelent az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás 17. pontja értelmében.

6. cikk

A támogatható tagállami intézkedések forrásai

(1) 662 millió EUR-t kell kiosztani a tagállamoknak a következők szerint:

a)	30 % a lakosságuk méretének arányában;

b)	10 % a területük méretének arányában;

c)	15 % a nemzetközi repülőtereiken és kikötőiken áthaladó utasok száma és 10 % az áruk tömege arányában;

d)	35 % a bruttó nemzeti termékük fordított arányában (vásárlóerő szintje lakosonként).

(2) A (1) bekezdésben említett adatokra vonatkozó referenciaértékek a Bizottság (Eurostat) legfrissebb statisztikai adatai, a tagállamok által az uniós joggal összhangban szolgáltatott adatok alapján. A referencia-időpont 2013. június 30. A nemzeti programok számára nyújtott, az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján kiszámított előirányzatokat a III. melléklet tartalmazza.

7. cikk

Nemzeti programok

(1) Az eszköz alapján készítendő nemzeti programot, illetve az 515/2014/EU rendelet alapján készítendő nemzeti programot az alap egységes nemzeti programjaként nyújtják be a Bizottságnak, összhangban az 514/2014/EU rendelet 14. cikkével.

(2) A Bizottság által az 514/2014/EU rendelet 14. cikke szerint megvizsgálandó és jóváhagyandó nemzeti programok alapján a tagállamok – az e rendelet 3. cikkében említett célkitűzéseknek megfelelően – különösen az e rendelet I. mellékletében felsorolt stratégiai uniós prioritásokat valósítják meg, tekintettel az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében említett szakpolitikai párbeszéd kimenetelére. A tagállamok a nemzeti program keretében rendelkezésre álló teljes összeg legfeljebb 8 %-át használják fel az e rendelet célkitűzéseinek megvalósításához hozzájáruló uniós IT-rendszerek és nemzeti IT-rendszerek fenntartásra és legfeljebb 8 %-át használják fel az I. mellékletben felsorolt stratégiai uniós prioritásokat megvalósító harmadik országokban vagy azokkal kapcsolatban végrehajtott intézkedésekre.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet I. mellékletében felsorolt stratégiai uniós prioritások módosítására, kiegészítésére vagy törlésére vonatkozóan.

8. cikk

Uniós intézkedések

(1) A Bizottság kezdeményezésére az eszköz felhasználható transznacionális intézkedések, vagy az Unió különleges érdekében álló intézkedések (uniós intézkedések) finanszírozására, a 3. cikkben említett általános, egyedi és műveleti célkitűzések kapcsán.

(2) Ahhoz, hogy támogathatóak legyenek, az uniós intézkedéseknek összhangban kell lenniük a vonatkozó uniós stratégiákban, szakpolitikai ciklusokban, programokban, illetve kockázat- és fenyegetettségértékelésekben uniós szinten meghatározott, különösen az Európai Parlament és a Tanács által jóváhagyott prioritásokkal és kezdeményezésekkel, és támogatniuk kell különösen az alábbiakat:

a)	előkészítő, monitoring, adminisztratív és technikai tevékenységek, illetve a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés szakpolitikáinak végrehajtásához szükséges értékelési mechanizmus kialakítása;

b)	két vagy több tagállam, vagy legalább egy tagállam és egy harmadik ország bevonásával járó transznacionális projektek;

elemzési, monitoring és értékelési tevékenységek, beleértve a fenyegetettség- és kockázatértékeléseket és hatásvizsgálatokat, amelyek igazolt tényekre épülnek, és összhangban vannak az uniós szinten meghatározott, különösen az Európai Parlament és a Tanács által támogatott prioritásokkal és kezdeményezésekkel, továbbá az uniós jog és az uniós szakpolitikai célkitűzések tagállamok általi végrehajtását monitoring alá vonó projektek;

d)	a hálózatépítést, a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, a kölcsönös bizalmat, megértést és tanulást, a bevált gyakorlatok és az innovatív megközelítések azonosítását és elterjesztését az EU szintjén, valamint a képzési és csereprogramokat elősegítő projektek;

e)	a módszertani, többek között statisztikai eszközök, módszerek és közös mutatók fejlesztését támogató projektek;

technikai eszközök, szakértelem, biztonságos létesítmények, infrastruktúrák, kapcsolódó épületek és rendszerek, különösen uniós szintű IKT-rendszerek és összetevőik beszerzése, fenntartása és/vagy továbbfejlesztése, beleértve a kiberbiztonsággal és kiberbűnözéssel kapcsolatos európai együttműködést, különösen a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központtal;

g)	az uniós szakpolitikákkal és célkitűzésekkel kapcsolatos tudatosságot előmozdító projektek az érdekeltek és a nyilvánosság körében, beleértve az Unió politikai prioritásainak szervezeti kommunikációját is;

h)	más tagállamok által átültethető új módszerek kialakítását és/vagy új technológia bevezetését szolgáló különlegesen innovatív projektek, különösen az Unió által finanszírozott biztonsági kutatási projektek eredményeinek tesztelését és igazolását célzó projektek;

i)	tanulmányok és kísérleti programok.

(3) A 3. cikkben említett célkitűzéseken belül az eszköz támogatja a harmadik országokkal kapcsolatos és azokban zajló intézkedéseket, különösen az alábbiakat:

a bűnüldöző szervek és – adott esetben – nemzetközi szervezetek közötti rendőrségi együttműködést és koordinációt javító intézkedések, beleértve a közös nyomozócsoportokat és a határokon átnyúló közös műveletek bármilyen egyéb formáját, az információkhoz és az interoperábilis technológiákhoz való hozzáférés és azok cseréje;

b)	hálózatépítés, kölcsönös bizalom, megismerés és tanulás, a know-how, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok azonosítása, cseréje és terjesztése, az információk megosztása, megosztott helyzetfelismerés és előrejelzések, készenléti tervek, valamint interoperabilitás;

c)	technikai eszközök, köztük IKT-rendszerek és összetevőik beszerzése, fenntartása és/vagy továbbfejlesztése;

d)	az érintett hatóságok személyi állományának és szakértőinek cseréje, képzése és oktatása, a nyelvi képzést is beleértve;

e)	tudatosságnövelő, terjesztő és kommunikációs tevékenységek;

f)	fenyegetettség- és kockázatértékelések és hatásvizsgálatok;

g)	tanulmányok és kísérleti programok.

(4) Az uniós intézkedéseket az 514/2014/EU rendelet 6. cikkével összhangban kell végrehajtani.

9. cikk

Technikai segítségnyújtás

(1) A Bizottság kezdeményezésére, vagy az annak nevében tett kezdeményezésre az eszköz évi 800 000 EUR összegig hozzájárulhat az alap technikai segítségnyújtásához, összhangban az 514/2014/EU rendelet 9. cikkével.

(2) Valamely tagállam kezdeményezésére, az eszköz technikai segítségnyújtási tevékenységek finanszírozására is felhasználható, összhangban az 514/2014/EU rendelet 20. cikkével. A technikai segítségnyújtásra elkülönített összeg a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan nem haladhatja meg az adott tagállamnak elkülönített teljes összeg 5 %-ának és 200 000 EUR-nak az összegét.

10. cikk

Sürgősségi segítségnyújtás

(1) Az eszköz pénzügyi támogatást nyújt sürgős és egyedi szükségletekhez a 2. cikk j) pontjában meghatározott vészhelyzet esetén.

(2) A sürgősségi segítségnyújtást az 514/2014/EU rendelet 6. és 7. cikkével összhangban kell végrehajtani.

III. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

11. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2) A Bizottság a 7. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2014. május 21-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hétéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal a hétéves időszak vége előtt, akkor a felhatalmazás három évvel hallgatólagosan meghosszabbodik.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 7. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

12. cikk

Az 514/2014/EU rendelet alkalmazhatósága

Az 514/2014/EU rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell az eszközre.

13. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2007/125/IB határozat 2014. január 1-jén hatályát veszti.

14. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) E rendelet nem érinti – azok befejezéséig– az érintett projektek, illetve a 2007/125/IB határozat alapján, vagy a 2013. december 31-én hatályos bármely, támogatásra vonatkozó jogszabály alapján a Bizottság által jóváhagyott támogatás folytatását vagy módosítását, ideértve ezek részleges vagy teljes megszüntetését is.

(2) Az eszköz szerinti társfinanszírozási határozatok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a 2014. május 20-át megelőzően a 2007/125/IB határozat alapján elfogadott és a társfinanszírozás időszakában pénzügyi utóhatással bíró rendelkezéseket.

(3) Azokat a Bizottság által 2011. január 1. és 2014. december 31. között jóváhagyott társfinanszírozási összegeket, amelyek tekintetében a záró jelentés benyújtási határidejéig a Bizottságnak nem küldték el a műveletek lezárásához szükséges dokumentumokat, a Bizottság 2017. december 31-ig automatikusan visszavonja, és a jogosulatlanul kifizetett összegeket vissza kell fizetni.

A halasztó hatályú bírósági eljárás vagy államigazgatási fellebbezési eljárás miatt felfüggesztett műveletekkel kapcsolatos összegeket az automatikus visszavonás összegének megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni.

(4) A Bizottság 2015. december 31-ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 2007/125/IB határozat 2007 és 2013 között elért eredményeiről szóló utólagos értékelést.

15. cikk

Felülvizsgálat

Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján ezt a rendeletet 2020. június 30-ig felülvizsgálja.

16. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 299., 2012.10.4., 108. o.

(2) HL C 277., 2012.9.13., 23. o.

(3) Az Európai Parlament 2014. március 13 -i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 515/2014/EU rendelete a Belső Biztonsági Alap részeként a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és az 574/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 143. oldalát.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 514/2014/EU rendelete a Menekültügyi és Migrációs Alapra, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó általános rendelkezésekről (Lásd e Hivatalos Lap 112. oldalát.).

(7) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(8) A Tanács 2007. február 12-i 2007/125/IB határozata a „Biztonság és a szabadságjogok védelme” általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem” egyedi program létrehozásáról (HL L 58., 2007.2.24., 7. o.).

(9) A Tanács 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1382/2013/EU rendelete a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó Jogérvényesülés program létrehozásáról (HL L 354., 2013.12.28., 73. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1291/2013/EU rendelete a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 104. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1313/2013/EU határozata az uniós polgári védelmi mechanizmusról (HL L 347., 2013.12.20., 924. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 282/2014/EU rendelete az egészségügyre vonatkozó harmadik többéves uniós cselekvési program (2014–2020) létrehozásáról és az 1350/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 86., 2014.3.21., 1. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 231/2014/EU rendelete az IPA II Előcsatlakozási Támogatási Eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 11. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 232/2014/EU rendelete az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 27. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 233/2014/EU rendelete a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 44. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 234/2014/EU rendelete a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló Partnerségi Eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 77. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 235/2014/EU rendelete a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítását szolgáló finanszírozási eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 85. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 230/2014/EU rendelete a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 1. o.).

(20) A Tanács 2009. november 30-i 2009/902/IB határozata az európai bűnmegelőzési hálózat (EUCPN) létrehozásáról és a 2001/427/IB határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 321., 2009.12.8., 44. o.).

(21) A Tanács 2008. október 24-i 2008/841/IB kerethatározata a szervezett bűnözés elleni küzdelemről (HL L 300., 2008.11.11., 42. o.).

(22) A Tanács 2002. június 13-i 2002/475/IB kerethatározata a terrorizmus elleni küzdelemről (HL L 164., 2002.6.22., 3. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

I. MELLÉKLET

A 7. cikk (2) bekezdésében említett stratégiai uniós prioritások listája

—

A bűnözés valamennyi formájának megelőzését célzó és a határokon átnyúló, súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelmet szolgáló intézkedések, különösen az érintett szakpolitikai ciklusok végrehajtására irányuló projektek, a kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem, a gyermekek szexuális kizsákmányolása, továbbá a bűnözői hálózatok azonosítását és felszámolását, a korrupció elleni küzdelmet szolgáló kapacitások fokozását célzó projektek, a bűnözés gazdaságba történő beszivárgása elleni védelem, valamint a gazdasági ösztönzők csökkentése a bűncselekményből származó vagyoni eszközök lefoglalása, befagyasztása és elkobzása által.

—

A kiberbűnözés megelőzősét és az ellene folytatott küzdelmet, illetve a virtuális tér biztonságának növelését célzó intézkedések a polgárok és a vállalkozások számára, különösen a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás kapacitásfejlesztését célzó projektek, az iparral való együttműködést célzó projektek a polgárok eszközökkel való felruházása és védelme érdekében, valamint a számítógépes támadások kezelésére irányuló képességek javítását célzó projektek.

—

A terrorizmus megelőzését és a terrorizmus elleni küzdelmet, a radikalizálódás és a toborzás kezelését célzó intézkedések, különösen olyan projektek, amelyek elősegítik, hogy a közösségek helyi megoldásokat és megelőzési koncepciókat dolgozzanak ki, továbbá a terroristák finanszírozásának és bűncselekmények elkövetésére szolgáló eszközökhöz való hozzáférésének megakadályozását és tranzakcióik nyomon követését az illetékes hatóságok számára lehetővé tévő projektek, valamint az utasok közlekedése és áruk szállításának biztonságát védő és a robbanóanyagok és vegyi-, biológiai-, sugárzó- és nukleáris anyagok biztonságának fokozását célzó projektek.

—

A tagállamok igazgatási és műveleti kapacitásainak fejlesztését célzó intézkedések a gazdasági ágazatot érintő kritikus infrastruktúrák védelme érdekében, beleértve a 2008/114/EK tanácsi irányelvben (1) meghatározottakat, különösen a köz- és magánszféra partnerségeit és koordináció erősítését célzó, illetve váratlan események elhárítási tervének kialakítására irányuló projektek, valamint a köz- és magánszféra szereplői körében az információcsere fejlesztését, és a bevált gyakorlatok terjesztését célzó intézkedések.

—

Az Unió válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességét növelő intézkedések, különösen a fenyegetettség- és kockázatértékeléseket a döntéshozatallal összekapcsoló kockázatkezelésre irányuló egységes uniós szakpolitika kialakítását előmozdító projektek, valamint a válsághelyzeteket érintő hatékony és koordinált reagálási képességet erősítő projektek, amelyek összekötik a meglévő ágazatspecifikus kapacitásokat, a szakértői központokat és a helyzetelemző központokat, beleértve az egészségügyi, polgári védelmi és terrorizmussal kapcsolatos központokat.

—

Az uniós és harmadik országok, különösen az Unió külső határai mentén elhelyezkedő harmadik országok közötti partnerség szorosabbra fűzését célzó intézkedések, valamint a fentiekben meghatározott uniós stratégiai prioritások elérését szolgáló operatív cselekvési programok kidolgozása és végrehajtása.

(1) A Tanács 2008. december 8-i 2008/114/EK irányelve az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről (HL L 345., 2008.12.23., 75. o.).

II. MELLÉKLET

Az egyedi célkitűzések mérését szolgáló közös mutatók listája

A határokon átnyúló, súlyos és szervezett bűnözés megelőzése és az ellene folytatott küzdelem, beleértve a terrorizmust, valamint a tagállamok és az érintett harmadik országok bűnüldöző szervei közötti koordináció és együttműködés megerősítése.

Az eszközből támogatott közös nyomozócsoportok (JIT-ek) és az Európai Multidiszciplináris Platform a Bűnügyi Fenyegetettség Ellen (EMPACT) operatív projektjeinek száma, ideértve a részt vevő tagállamokat és hatóságokat.

Az éves végrehajtási jelentések alkalmazásában, a(z) 514/2014/EU rendelet 54. cikkében foglaltaknak megfelelően, ezt a mutatót az alábbi kategóriákra kell tovább bontani:

—	vezető (tagállam)

—	partnerek (tagállamok)

—	részt vevő hatóságok

—	adott esetben a részt vevő uniós ügynökség (Eurojust, Europol).

ii.

A határokon átnyúló bűnözést érintő területeken az eszköz segítségével képzésben részesült bűnüldöző szervek állományába tartozó tisztviselők száma, illetve a képzési idő tartama (személy/nap).

Az éves végrehajtási jelentések alkalmazásában, a(z) 514/2014/EU rendelet 54. cikkében foglaltaknak megfelelően, ezt a mutatót az alábbi kategóriákba kell tovább bontani:

—

az (EUMSZ 83. cikkében említett) bűncselekmény típusa szerint: terrorizmus, emberkereskedelem, valamint a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása; tiltott kábítószer-kereskedelem; tiltott fegyverkereskedelem; pénzmosás; korrupció, fizetőeszközök hamisítása; számítógépes bűnözés; szervezett bűnözés, valamint

—	bűnüldözés horizontális aspektusai szerint: információcsere; operatív együttműködés.

iii.

A bűnmegelőzés területén megvalósuló projektek száma és pénzügyi értéke

Az éves végrehajtási jelentések alkalmazásában, a(z) 514/2014/EU rendelet 54. cikkében foglaltaknak megfelelően, ezt a mutatót tovább kell bontani az (EUMSZ 83. cikkében említett) bűncselekményi típusok szerint: terrorizmus, emberkereskedelem, valamint a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása; tiltott kábítószer-kereskedelem; tiltott fegyverkereskedelem; pénzmosás; korrupció, fizetőeszközök hamisítása; számítógépes bűnözés; szervezett bűnözés.

iv.

Az eszközből támogatott olyan projektek száma, amelyek célja az Europol adatrendszerekkel, adattárakkal vagy kommunikációs eszközökkel kapcsolatos bűnüldözési információcsere javítása.

Az éves végrehajtási jelentések alkalmazásában, a(z) 514/2014/EU rendelet 54. cikkében foglaltaknak megfelelően, ezt a mutatót tovább kell bontani az (EUMSZ 83. cikkében említett) bűncselekményi típusok szerint: adatbetöltők, SIENA-hoz való kiterjesztett hozzáférés, az elemzési célú munkadokumentumokhoz szükséges beérkező adatok javítására irányuló projektek stb.

A tagállamok és az Unió arra vonatkozó kapacitásainak erősítése, hogy hatékonyan kezeljék a biztonsági vonatkozású kockázatokat és válságokat, illetve felkészüljenek a terrortámadásokra és a biztonsági vonatkozású eseményekre, és megvédjék ezekkel szemben a polgárokat és a kritikus infrastruktúrát;

i.	a gazdaság valamennyi ágazatát érintően a kritikus infrastruktúra védelmének előmozdítása érdekében a tagállamok által az eszköz segítségével végrehajtott intézkedések és/vagy fejlesztések száma;

ii.	a belső biztonság területét érintő kockázatkezeléssel és kockázatelemzéssel kapcsolatos, az eszközből támogatott projektek száma;

iii.

az eszköz segítségével szervezett szakértői találkozók, műhelyértekezletek, szemináriumok, konferenciák, az elkészített kiadványok, létrehozott weboldalak és (online) konzultációk száma.

Az éves végrehajtási jelentések alkalmazásában, a(z) 514/2014/EU rendelet 54. cikkében foglaltaknak megfelelően, ezt a mutatót az alábbi kategóriákba kell tovább bontani:

—	kritikus infrastruktúra védelmére vonatkozó intézkedések,

—	válságkezelésre és kockázatelemzésre vonatkozó intézkedések.

III. MELLÉKLET

Nemzeti programokat érintő számadatok

Belső Biztonsági Alap előirányzatok – a nemzeti programok számára nyújtott összegek

MS	Lakosság (személyek)		Terület (km2)		Utasok száma				Árumennyiség tonnában				GDP/fő (EUR)			Előirányzatok
	(2013)		(2012)		légi (2012)	tengeri (2011)	Összesen		légi (2012)	tengeri (2011)	Összesen		(2012)
	30 %		10 %		15 %				10 %				35 %			2014-2020
	Szám	előirányzat	Szám	előirányzat	Számok			előirányzat	Számok			előirányzat	Szám	kulcs	előirányzat
AT	8 488 511	3 845 782	83 879	1 321 372	8 196 234	0	8 196 234	3 169 093	219 775	0	219 775	4 651	36 400	16,66	3 822 008	12 162 906
BE	11 183 350	5 066 698	30 528	480 917	8 573 821	0	8 573 821	3 315 088	1 068 434	232 789 000	233 857 434	4 948 770	34 000	17,84	4 091 797	17 903 270
BG	7 282 041	3 299 182	110 900	1 747 038	1 705 825	0	1 705 825	659 561	18 536	25 185 000	25 203 536	533 344	5 400	112,33	25 763 168	32 002 293
CH
CY	862 011	390 540	9 251	145 734	1 587 211	107 000	1 694 211	655 071	28 934	6 564 000	6 592 934	139 516	20 500	29,59	6 786 396	8 117 257
CZ	10 516 125	4 764 407	78 866	1 242 401	3 689 113	0	3 689 113	1 426 404	58 642	0	58 642	1 241	14 500	41,83	9 594 559	17 029 012
DE	82 020 688	37 160 068	357 137	5 626 095	66 232 970	1 146 000	67 378 970	26 052 237	4 448 191	296 037 000	300 485 191	6 358 712	32 299	18,78	4 307 288	79 504 401
DK
EE	1 286 479	582 849	45 227	712 475	466 960	61 000	527 960	204 137	23 760	48 479 000	48 502 760	1 026 390	12 700	47,76	10 954 418	13 480 269
ES	46 006 414	20 843 540	505 991	7 971 031	24 450 017	3 591 000	28 041 017	10 842 125	592 192	398 332 000	398 924 192	8 441 827	22 700	26,72	6 128 683	54 227 207
FI	5 426 674	2 458 594	338 432	5 331 428	3 725 547	250 000	3 975 547	1 537 155	195 622	115 452 000	115 647 622	2 447 275	35 600	17,04	3 907 896	15 682 348
FR	65 633 194	29 735 595	632 834	9 969 228	48 440 037	906 000	49 346 037	19 079 761	1 767 360	322 251 000	324 018 360	6 856 709	31 100	19,50	4 473 348	70 114 640
GR	11 290 067	5 115 047	131 957	2 078 760	5 992 242	66 000	6 058 242	2 342 434	72 187	135 314 000	135 386 187	2 864 972	17 200	35,27	8 088 437	20 489 650
HR	4 398 150	1 992 614	87 661	1 380 951	4 526 664	5 000	4 531 664	1 752 179	6 915	21 862 000	21 868 915	462 779	10 300	58,89	13 506 904	19 095 426
HU	9 906 000	4 487 985	93 024	1 465 432	1 327 200	0	1 327 200	513 165	61 855	0	61 855	1 309	9 800	61,90	14 196 032	20 663 922
IE	4 582 769	2 076 257	69 797	1 099 534	3 139 829	0	3 139 829	1 214 022	113 409	45 078 000	45 191 409	956 317	35 700	16,99	3 896 950	9 243 080
IS
IT	59 394 207	26 908 977	301 336	4 747 041	21 435 519	1 754 000	23 189 519	8 966 282	844 974	499 885 000	500 729 974	10 596 188	25 700	23,60	5 413 273	56 631 761
LI
LT	2 971 905	1 346 443	65 300	1 028 692	504 461	0	504 461	195 051	15 425	42 661 000	42 676 425	903 096	11 000	55,15	12 647 374	16 120 656
LU	537 039	243 309	2 586	40 738	365 944	0	365 944	141 493	615 287	0	615 287	13 020	83 600	7,26	1 664 128	2 102 689
LV	2 017 526	914 055	64 562	1 017 066	1 465 671	676 000	2 141 671	828 082	31 460	67 016 000	67 047 460	1 418 824	10 900	55,65	12 763 405	16 941 431
MT	421 230	190 841	316	4 978	335 863	0	335 863	129 862	16 513	5 578 000	5 594 513	118 388	16 300	37,21	8 535 037	8 979 107
NL	16 779 575	7 602 108	41 540	654 399	23 172 904	0	23 172 904	8 959 858	1 563 499	491 695 000	493 258 499	10 438 081	35 800	16,94	3 886 065	31 540 510
NO
PL	38 533 299	17 457 791	312 679	4 925 731	4 219 070	9 000	4 228 070	1 634 793	68 306	57 738 000	57 806 306	1 223 267	9 900	61,27	14 052 637	39 294 220
PT	10 487 289	4 751 342	92 212	1 452 643	5 534 972	0	5 534 972	2 140 110	116 259	67 507 000	67 623 259	1 431 008	15 600	38,88	8 918 020	18 693 124
RO	21 305 097	9 652 429	238 391	3 755 444	1 239 298	0	1 239 298	479 177	28 523	38 918 000	38 946 523	824 166	6 200	97,84	22 438 889	37 150 105
SE	9 555 893	4 329 367	438 576	6 909 023	5 757 921	1 320 000	7 077 921	2 736 695	144 369	181 636 000	181 780 369	3 846 742	43 000	14,11	3 235 375	21 057 201
SI	2 058 821	932 764	20 273	319 367	513 394	0	513 394	198 505	9 015	16 198 000	16 207 015	342 964	17 200	35,27	8 088 437	9 882 037
SK	5 410 836	2 451 419	49 036	772 480	330 166	0	330 166	127 659	20 894	0	20 894	442	13 200	45,95	10 539 478	13 891 478
UK
Total	438 355 190	198 600 000	4 202 290	66 200 000	246 928 853	9 891 000	256 819 853	99 300 000	12 150 336	3 116 175 000	3 128 325 336	66 200 000	606 599	1 010	231 700 000	662 000 000
A költségvetési előirányzat aránya	198 600 000		66 200 000		99 300 000				66 200 000				231 700 000			662 000 000

2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/112

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 514/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a Menekültügyi, a Migrációs és az Integrációs alapra, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 78. cikke (2) bekezdésére, 79. cikke (2) és (4) bekezdésére, 82. cikke (1) bekezdésére, 84. cikkére és 87. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

Az Unió belügyi szakpolitikájának célja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása, vagyis egy olyan, belső határok nélküli térség megteremtése, ahol biztosítva van az emberek szabad belépése, mozgása, élete és munkavégzése jogaik teljes mértékű tiszteletben tartása és biztonságuk garantálása mellett. E cél megvalósítása során szem előtt kell tartani az olyan közös kihívásokat, mint az Unió versenyképességét és társadalmi kohézióját fokozó, átfogó uniós bevándorlási politika létrehozása, a közös európai menekültügyi rendszer kialakítása, a súlyos és szervezett bűncselekmények jelentette fenyegetések megelőzése, valamint az illegális bevándorlás, az emberkereskedelem, a számítástechnikai bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem.

(2)

A bevándorlási vagy menedékjog iránti kérelmek előidézte terheltség folytán felmerülő, illetve az Unió külső határainak igazgatásával kapcsolatos kérdések tekintetében olyan integrált megközelítést kell alkalmazni, amely teljes mértékben tiszteletben tartja – a harmadik országokban végrehajtott tevékenységek esetében is – a nemzetközi és az emberi jogi normákat, szolidaritást biztosít valamennyi tagállam között, figyelembe veszi a nemzeti feladatkörök tiszteletben tartásának a szükségességét, és ezzel egyidejűleg világosan meghatározza a feladatokat.

(3)	A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlesztését támogató uniós finanszírozásnak hozzáadott értéket kell biztosítania az Unió számára és érezhetően ki kell fejeznie azt a szolidaritást és felelősségmegosztást, amely elengedhetetlen a közös kihívások kezeléséhez.

(4)	A közös keretrendszer rendeltetése, hogy biztosítsa az érintett szakpolitikák területén e finanszírozás szükséges koherenciáját, egyszerűsítését és egységes felhasználását.

(5)	Össze kell hangolni az említett területekkel kapcsolatos kiadásokat a kiegészítő jelleg, a hatékonyság és láthatóság, valamint a költségvetési szinergiák elérése érdekében.

(6)	E közös keretrendszeren belül meg kell határozni a segítségnyújtás elveit, ezen elvek alkalmazásának biztosítása érdekében pedig a tagállamok és a Bizottság feladatait, a szabálytalanságok és a csalás megelőzését és felderítését is beleértve.

(7)	Az ilyen uniós finanszírozás hatékonyabb és célzottabb lenne, ha a támogatható intézkedések társfinanszírozása az egyes tagállamok által – a Bizottsággal való párbeszédet követően – felállított többéves stratégiai programozáson alapulna.

(8)

Az e rendelet által meghatározott specifikus rendeletek keretében támogatott harmadik országokra vonatkozó vagy ezekkel kapcsolatos intézkedéseket úgy kell végrehajtani, hogy szinergia és összhang alakuljon ki az Unió területén kívül végrehajtott, mind földrajzi, mind tematikus alapú uniós külső segítségnyújtási eszközökkel támogatott egyéb intézkedésekkel. Ezen intézkedések végrehajtása során biztosítani kell különösen a szóban forgó országra vagy régióra irányuló uniós külső tevékenység és külpolitika elveivel és alapvető célkitűzéseivel való teljes összhangot. Az intézkedéseknek a célja nem lehet a kifejezetten fejlesztésre irányuló intézkedések támogatása, és adott esetben ki kell egészíteniük a külső segítségnyújtási eszközökön keresztül nyújtott pénzügyi segítségnyújtást. A fejlesztési politikáról kialakított európai konszenzus 35. pontjában foglaltaknak megfelelően tiszteletben kell tartani a politikák fejlesztési célú koherenciájának az elvét. Fontos biztosítani továbbá, hogy a sürgősségi segély felhasználása összhangban legyen az Unió humanitárius politikájával és adott esetben kiegészítse azt, valamint tiszteletben tartsa a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusban megállapított humanitárius elveket.

(9)	A külső tevékenységnek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 18. cikkének (4) bekezdése értelmében összehangoltnak és koherensnek kell lennie.

(10)

Az uniós finanszírozás célkitűzéseinek elérésére szolgáló többéves programok elkészítése előtt a tagállamok – az egyes tagállamok szempontjából koherens stratégiák kidolgozása érdekében – politikai párbeszédet folytatnak a Bizottsággal. A politikai párbeszéd lezárultát követően valamennyi tagállamnak be kell nyújtania a Bizottság számára egy nemzeti programot, amelyben ismerteti, hogy milyen módon szándékozik megvalósítani a 2014–2020-as időszakra vonatkozó specifikus rendelet célkitűzéseit. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a nemzeti program összhangban van-e az említett célkitűzésekkel és a politikai párbeszéd eredményével. Meg kell továbbá vizsgálnia, hogy az uniós finanszírozásnak a célkitűzések közötti elosztása megfelel-e a vonatkozó specifikus rendeletben célkitűzésenként meghatározott minimális aránynak. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eltérjenek ezektől a minimális arányoktól, ebben az esetben azonban a nemzeti programjukban meg kell indokolniuk ezt az eltérést. Amennyiben a Bizottság nem tartja kielégítőnek a tagállam indokolását, elutasíthatja a nemzeti program jóváhagyását. A Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet a politikai párbeszédek eredményéről, a teljes programozási folyamatról – beleértve a nemzeti programok előkészítését és az e rendelet által meghatározott vonatkozó specifikus rendeletekben célkitűzésenként kijelölt minimális aránynak való megfelelést is –, valamint a nemzeti programok végrehajtásáról.

(11)	A 2018–2020-as időszak megfelelő finanszírozásának biztosítása érdekében a stratégiákat félidős felülvizsgálatnak kell alávetni.

(12)

A nemzeti programok kidolgozása és végrehajtása tekintetében a tagállamoknak a teljes többéves időszakra szóló partnerséget kell kialakítaniuk az érintett hatóságokkal és szervekkel, mégpedig oly módon, hogy az összhangban legyen az arányosság elvével és az adminisztratív terhek csökkentésére vonatkozó követelménnyel. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a partnerek között ne álljon fenn összeférhetetlenség a programozási ciklus különböző szakaszaiban. Valamennyi tagállamnak létre kell hoznia egy bizottságot, amely figyelemmel kíséri a nemzeti programot, és segítséget nyújt az annak végrehajtására és a program célkitűzéseinek megvalósítása terén elért eredményekre irányuló felülvizsgálatban. A tagállamoknak ki kell dolgozniuk a monitoringbizottság létrehozására vonatkozó gyakorlati szabályokat.

(13)	A nemzeti programok alapján támogatható kiadásokat – az e rendeletben meghatározott közös elvek alapján – a nemzeti jognak kell meghatároznia. A kiadások támogathatóságának kezdő és záró időpontjait úgy kell meghatározni, hogy a nemzeti programokra egységes és méltányos szabályok vonatkozzanak.

(14)

A technikai segítségnyújtás révén lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok elősegítsék nemzeti programjuk végrehajtását, és segítséget nyújtsanak a kedvezményezetteknek a kötelezettségvállalásaik teljesítéséhez és az uniós jognak való megfeleléshez. Adott esetben a technikai segítségnyújtás fedezheti az illetékes hatóságok harmadik országokban felmerült kiadásait.

(15)

A sürgősségi segély gyors célba juttatását biztosító megfelelő keretrendszer érdekében e rendeletnek lehetővé kell tennie az olyan intézkedések támogatását, amelyek kiadásai a segély iránti kérelem benyújtása előtt – de legkorábban 2014. január 1-jén – merültek fel, összhangban a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) azon rendelkezésével, amely a kellően indokolt kivételes esetekre rugalmasságot biztosít. Kellően indokolt esetekben a támogatás elérheti a támogatható kiadások 100 %-át, amennyiben a végrehajtandó intézkedéshez ez elengedhetetlen, különösen abban az esetben, ha a kedvezményezett nemzetközi vagy nem kormányzati szervezet. A sürgősségi segéllyel támogatott intézkedéseknek közvetlenül a szükséghelyzetből kell következniük, és azok nem helyettesíthetik a tagállamok hosszú távú beruházásait.

(16)	Az uniós költségvetésből biztosított hozzájárulásra vonatkozó döntésekről megfelelő dokumentációt kell vezetni a megfelelő auditnyomvonal biztosítása érdekében.

(17)

Az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, a kárba veszett, tévesen kifizetett vagy helytelenül felhasznált források visszatéríttetését és adott esetben az adminisztratív és pénzügyi szankciókat, a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban.

(18)

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét illetően a tagállamok, a Bizottság, a Számvevőszék és az 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (5) által létrehozott Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által végrehajtott helyszíni ellenőrzések és auditok a vonatkozó jogszabályok értelmében egyaránt lehetnek előre bejelentett, illetve előre be nem jelentett ellenőrzések és auditok.

(19)

A belügyi területre vonatkozó alapok új struktúrájának célja az alkalmazandó szabályok egyszerűsítése és a kedvezményezettek adminisztratív terheinek csökkentése. A kontrollmechanizmusnak mindazonáltal hatékonynak kell maradnia, ezért fontos emlékeztetni az Unió pénzügyi érdekeinek védelme tekintetében alkalmazandó szabályokra, amelyek lehetővé teszik mind az előre bejelentett, mind pedig az előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzéseket és auditokat.

(20)

A tagállamoknak meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket az irányítási és kontrollrendszer szabályos működésének és a nemzeti programjaik végrehajtása minőségének biztosítása érdekében. Ezért meg kell határozni az e rendszerekre vonatkozó általános elveket, valamint az általuk ellátandó feladatokat.

(21)	A nemzeti programok hatékony és helyes végrehajtása érdekében meg kell határozni az irányítási és kontrollrendszerekkel, valamint a szabálytalanságoknak és az uniós jog megsértésének a megelőzésével, felderítésével és helyrehozásával kapcsolatos tagállami feladatokat.

(22)

A szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban a nemzeti programoknak az irányítási és kontrollrendszeren keresztül történő végrehajtásával és ellenőrzésével kapcsolatos elsődleges felelősség a tagállamokat terheli. A specifikus rendeletek értelmében nyújtott támogatást a Bizottság és a tagállamok szoros együttműködés keretében, a szubszidiaritás elvével összhangban kell felhasználni.

(23)	A tagállamoknak teljes mértékben fel kell használniuk a köz- és magánszervek által a belügyek terén működtetett korábbi alapok felhasználása során szerzett ismereteket, szakértelmet és tapasztalatot.

(24)

Csak a tagállamok által kijelölt felelős hatóságok nyújthatnak valódi biztosítékot arra nézve, hogy a kedvezményezettek uniós költségvetésből való támogatása előtt megtörténtek a szükséges ellenőrzések. Ezért kifejezetten meg kell határozni azt, hogy csak a kijelölt felelős hatóságok által eszközölt kiadások téríthetők meg az uniós költségvetésből.

(25)	Meg kell határozni a Bizottság azon jogköreit és feladatait, amelyek értelmében ellenőrizheti az irányítási és kontrollrendszerek hatékony működését, valamint felkérheti a tagállamokat intézkedések meghozatalára.

(26)	Az uniós költségvetési kötelezettségvállalásokat évente kell végrehajtani. Az eredményes programirányítás biztosítása érdekében meg kell határozni az éves egyenleg, valamint a végső egyenleg kifizetésének közös szabályait.

(27)

A programok indulásakor az előfinanszírozás kifizetése biztosítja azt, hogy a tagállamok a program jóváhagyása esetén rendelkezzenek azokkal az eszközökkel, amelyekkel támogathatják a kedvezményezetteket a program végrehajtása során. Ennek érdekében rendelkezni kell a kezdeti előfinanszírozási összegekről. A program zárásakor teljes mértékben el kell számolni a kezdeti előfinanszírozással. A felelős hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a kedvezményezettek haladéktalanul megkapják a nekik járó teljes összeget.

(28)	Ezen túlmenően éves előfinanszírozást kell biztosítani annak érdekében, hogy a tagállamok rendelkezzenek a nemzeti programjuk végrehajtásához szükséges eszközökkel. Az éves előfinanszírozást minden évben rendezni kell az éves egyenleg kifizetésével.

(29)	A 966/2012/EU, Euratom rendelet háromévenkénti felülvizsgálata változtatásokat vezet be a megosztott irányítás módszerében, amelyeket figyelembe kell venni.

(30)

Az uniós költségvetésből egy adott évben társfinanszírozott kiadások elszámoltathatóságának megerősítése érdekében létre kell hozni az éves számlavizsgálat és -jóváhagyás megfelelő keretrendszerét. E keretrendszernek megfelelően a felelős hatóságnak a nemzeti programmal kapcsolatban be kell nyújtania a Bizottsághoz a 966/2012/EU, Euratom rendelet megosztott irányításról szóló rendelkezéseiben említett dokumentumokat.

(31)	Annak érdekében, hogy az Unió területén belül javuljon az éves számlavizsgálat és -jóváhagyás megbízhatósága, a tagállamok által elvégzendő ellenőrzések jellegéről és szintjéről szóló közös rendelkezéseket kell meghatározni.

(32)

Az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása érdekében szükség lehet arra, hogy a Bizottság pénzügyi korrekciót hajtson végre. Annak érdekében, hogy a tagállamok szempontjából ne sérüljön a jogbiztonság, meg kell határozni azokat a körülményeket, amelyek esetén az alkalmazandó uniós vagy nemzeti jog megsértése a Bizottság által végrehajtandó pénzügyi korrekcióhoz vezethet. Gondoskodni kell arról, hogy a Bizottság által a tagállamokra adott esetben kirótt pénzügyi korrekciók az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgálják, ezért azokat olyan esetekre kell korlátozni, amikor az uniós vagy a nemzeti jog megsértése közvetlenül vagy közvetve az intézkedések támogathatóságát, szabályszerűségét, irányítását vagy kontrollját és az ezzel kapcsolatos kiadásokat érinti. Az arányosság biztosítása érdekében fontos, hogy a Bizottság a pénzügyi korrekció összegének meghatározásakor figyelembe vegye a jogsértés természetét és súlyát. E tekintetben meg kell határozni a Bizottság által alkalmazandó pénzügyi korrekciók feltételeit, valamint a pénzügyi korrekciót elrendelő határozathoz vezető eljárást.

(33)

A felelős hatóságok és az uniós költségvetés közötti pénzügyi kapcsolat létrehozása érdekében a Bizottságnak e hatóságok tekintetében évente záróelszámolást kell végeznie. A számla-jóváhagyási határozat a beszámolók teljességére, pontosságára és valódiságára vonatkozó megállapításokat tartalmaz, de a kiadások uniós joggal való összeegyeztethetőségéről nem szól.

(34)

Mivel az EUSZ 17. cikke értelmében a Bizottság felelős az uniós jog helyes alkalmazásáért, dönt arról, hogy a tagállamnál felmerült kiadás megfelel-e az uniós jognak. A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megindokolják a kifizetésre vonatkozó döntéseiket. Annak érdekében, hogy a tagállamok a múltban eszközölt kiadások tekintetében jogi és pénzügyi biztosítékokat kapjanak, meg kell határozni azt a leghosszabb időszakot, amelyen belül a Bizottságnak el kell döntenie, hogy milyen pénzügyi következményekkel jár a meg nem felelés.

(35)	Fontos a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és a hatékony végrehajtás biztosítása, ám ezzel egyidejűleg gondoskodni kell az átláthatóságnak, a jogbiztonságnak, a finanszírozás hozzáférhetőségének és a kedvezményezettekkel való egyenlő bánásmódnak a biztosításáról is.

(36)

A finanszírozás felhasználásának egyszerűsítése és a hibák kockázatának csökkentése céljából – és szükség esetén a szakpolitika sajátosságainak a figyelembevétele érdekében lehetővé téve egyszersmind a differenciálást is – helyénvaló meghatározni a támogatás formáit, valamint a kiadások támogathatóságára vonatkozó harmonizált feltételeket, beleértve az egyszerűsített költségelszámolással kapcsolatos lehetőségeket is. A tagállamoknak a szubszidiaritás elvének megfelelően nemzeti szabályokat kell elfogadniuk a kiadások támogathatóságára vonatkozóan.

(37)

A pénzügyi fegyelem ösztönzése érdekében meg kell határozni, hogy milyen eljárás alkalmazandó a nemzeti programban szereplő költségvetési kötelezettségvállalás bármely részének visszavonása esetén, különösen abban az esetben, ha valamely összeg nem vonható vissza a kötelezettségvállalásból, például azért, mert a végrehajtás bírósági vagy közigazgatási jogorvoslat felfüggesztő hatálya vagy vis maior miatt késett.

(38)	A kötelezettségvállalás visszavonására vonatkozó általános szabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében e szabályoknak részletesen tartalmazniuk kell, hogy hogyan kell meghatározni a visszavonással kapcsolatos határidőket, és hogyan kell kiszámolni a vonatkozó összegeket.

(39)

A nyilvánosság figyelmét fel kell hívni az uniós finanszírozásnak köszönhetően elért eredményekre. A polgároknak joguk van megismerni az uniós pénzügyi források elköltésének módját. A nyilvánosság megfelelő tájékoztatásáról a Bizottságnak, a felelős hatóságoknak és a kedvezményezetteknek kell gondoskodniuk. A nyilvánosság hatékonyabb tájékoztatása és a Bizottság által kezdeményezett kommunikációs tevékenységek közötti erősebb szinergiák érdekében a kommunikációs tevékenységre ezen uniós finanszírozás keretében elkülönített költségvetésnek hozzá kell járulnia az Unió politikai prioritásainak szervezeti kommunikációjához is, feltéve, hogy a prioritások kapcsolódnak a belügyi terület uniós finanszírozásának általános célkitűzéseihez.

(40)

Annak érdekében, hogy a belügyi terület uniós finanszírozásával kapcsolatos tájékoztatás minél szélesebb körben elterjedjen és a potenciális kedvezményezettek is értesüljenek a finanszírozási lehetőségekről, e rendelet alapján meg kell határozni az információs és kommunikációs intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat, valamint ezen intézkedések egyes technikai jellemzőit, és minden tagállamnak létre kell hoznia legalább a szükséges tájékoztatást tartalmazó honlapot vagy portált. A tagállamoknak a potenciális kedvezményezettek megfelelő tájékoztatása érdekében közvetlenebb kommunikációs kampányokat kell folytatniuk, többek között rendszeres nyilvános események – ún. információs napok és képzések – szervezésével.

(41)	A támogatott intézkedések eredményessége az értékelésüktől és az eredményeik terjesztésétől is függ. Szabályozni kell a tagállamok és a Bizottság erre vonatkozó feladatait, valamint az értékelés megbízhatósága és a vonatkozó információ minősége szavatolásának módját.

(42)

Annak érdekében, hogy módosítani lehessen ennek a rendeletnek a támogatható kiadások közös elveiről szóló előírásait, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(43)	E rendelet alkalmazása során – ideértve a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítését is – a Bizottságnak konzultálnia kell valamennyi tagállam szakértőivel.

(44)	E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni. Ezt a hatáskört a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni.

(45)

A tagállamok közös kötelezettségeit és különösen a Bizottság tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseket meghatározó végrehajtási jogi aktusok esetében a vizsgálóbizottsági eljárást, a Bizottság tájékoztatására szolgáló formanyomtatványokat meghatározó végrehajtási jogi aktusok elfogadására pedig – tisztán technikai természetük miatt – a tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni.

(46)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a specifikus rendeletekre vonatkozó általános rendelkezések megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés léptéke, illetve hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(47)

E rendeletet a specifikus rendeletekkel együtt kell alkalmazni, amennyiben e rendelet a specifikus rendeletek végrehajtásához szükséges olyan általános szabályokat határoz meg, amelyek előírják e rendeletnek a szóban forgó specifikus rendeletek tekintetében való alkalmazandóságát, és amelyek a schengeni vívmányok rendelkezésein alapuló jogi aktusoknak minősülnek azon országok tekintetében, amelyekre e specifikus rendeleteket alkalmazni kell az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt vonatkozó jegyzőkönyvek, illetve a vonatkozó megállapodások alapján. Ez esetben ez azt jelenti, hogy e rendelet kapcsolatot teremthet a schengeni vívmányok továbbfejlesztését képező specifikus rendeletek rendelkezéseivel és közvetlen hatást gyakorolhat azokra, befolyásolva ezáltal a schengeni vívmányok jogi keretét.

(48)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban e tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(49)	Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(50)	E rendelet alkalmazási időszakát helyénvaló összehangolni az 1311/2013/EU, Euratom rendelet (7) alkalmazási időszakával. Ezt a rendeletet ezért 2014. január 1-jétől kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Cél és hatály

E rendelet megállapítja a specifikus rendeletek végrehajtásának általános szabályait az alábbiak tekintetében:

a)	a kiadások finanszírozása;

b)	partnerség, programozás, jelentéstétel, monitoring és értékelés;

c)	a tagállamok által létrehozandó irányítási és kontrollrendszerek; és

d)	a számlavizsgálat és -jóváhagyás.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a) „specifikus rendeletek”:

—	a 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8);

—	a 513/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9); és

—	minden olyan rendelet, amely előírja e rendelet alkalmazását.

b) „programozás”: a specifikus rendeletek célkitűzéseinek elérése érdekében létrehozott uniós és tagállami közös intézkedés több év alatt történő végrehajtására szolgáló, több szakaszos szervezési, döntéshozatali és finanszírozási folyamat;

c) „intézkedés”: az érintett nemzeti program felelős hatósága által vagy annak felelőssége mellett kiválasztott, a specifikus rendeletek általános és különös célkitűzéseinek megvalósításához hozzájáruló projekt vagy projektek egy csoportja;

d) „uniós intézkedés”: a specifikus rendeletekben meghatározott transznacionális intézkedés vagy uniós szempontból különös jelentőséggel bíró intézkedés;

e) „projekt”: az uniós támogatás kedvezményezettje által egy intézkedés egészének vagy egy részének végrehajtása érdekében felvonultatott egyedi, gyakorlati eszközök;

f) „sürgősségi segély”: a specifikus rendeletekben meghatározott vészhelyzetek kezelésére szolgáló projekt vagy projektek egy csoportja;

g) „kedvezményezett”: egy projekt keretében uniós támogatásban részesülő köz- vagy magánjogi szerv, nemzetközi szervezet vagy a Vörös Kereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC), illetve a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége.

II. FEJEZET

A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ELVEI

3. cikk

Általános elvek

(1) A specifikus rendeletek által biztosított támogatás – nemzeti programokon, uniós intézkedéseken és sürgősségi segélyen keresztül – kiegészíti az uniós célkitűzések megvalósítását szolgáló nemzeti, regionális és helyi beavatkozásokat, és ezzel uniós hozzáadott értéket képvisel.

(2) A Bizottság és a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a specifikus rendeletek értelmében, illetve a tagállamok által nyújtott támogatás álljon összhangban az Unió releváns tevékenységeivel, szakpolitikáival és prioritásaival és egészítse ki az Unió egyéb eszközeit, ugyanakkor vegye figyelembe az egyes tagállamok sajátos helyzetét is.

(3) A specifikus rendeletek értelmében nyújtott támogatást a Bizottság és a tagállamok szoros együttműködés keretében valósítják meg.

(4) A harmadik országokban végrehajtott vagy azokkal kapcsolatos intézkedések során a Bizottság és a tagállamok az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) együtt – hatáskörüknek megfelelően – biztosítják az e rendelet és a specifikus rendeletek közötti, valamint az egyéb releváns – többek között az Unió külső tevékenysége keretébe tartozó – uniós szakpolitikák, stratégiák és eszközök közötti koordinációt.

(5) A Bizottság és a tagállamok – adott esetben az EKSZ-szel együttműködve – biztosítják, hogy a harmadik országokban és azokkal kapcsolatban végrehajtott intézkedéseket az uniós eszközökből támogatott, az Unión kívüli egyéb intézkedésekkel összhangban és azokkal koherensen hajtsák végre. Biztosítják különösen, hogy ezen intézkedések:

a)	koherensek legyenek az EU külső politikájával, tiszteletben tartsák a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, valamint hogy összhangban legyenek a szóban forgó régióra vagy országra vonatkozó stratégiai programozási dokumentumokkal;

b)	a nem fejlesztésorientált intézkedéseket helyezzék középpontba;

c)	az Unió belső politikáinak érdekeit szolgálják, és összhangban legyenek az Unión belüli tevékenységekkel.

(6) A Bizottság és a tagállamok a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek megfelelően a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét alkalmazzák, különösen az ezen rendelet 30. cikkében előírt gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség elvével összhangban.

(7) A Bizottság és a tagállamok biztosítják a specifikus rendeletek értelmében nyújtott támogatás eredményességét, többek között monitoring, jelentéstétel és értékelés útján.

(8) Az e rendelettel és a specifikus rendeletekkel kapcsolatos feladataik ellátása során a Bizottság és a tagállamok – az arányosság elvére figyelemmel – törekednek arra, hogy csökkenjen a kedvezményezettekre, a tagállamokra és a Bizottságra háruló adminisztratív teher.

4. cikk

Az uniós és a nemzeti jognak való megfelelés

A specifikus rendeletek által finanszírozott intézkedéseknek meg kell felelniük az alkalmazandó uniós és nemzeti jognak.

5. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

(1) A Bizottság megfelelő intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy az e rendelet és a specifikus rendeletek értelmében finanszírozott intézkedések végrehajtása során érvényesüljön az Unió pénzügyi érdekeinek védelme azáltal, hogy megelőző intézkedéseket alkalmaz a csalás, a korrupció és minden más illegális tevékenységgel szemben, hatékony ellenőrzéseket végez, szabálytalanságok felfedése esetén pedig visszafizetteti a jogosulatlanul kifizetett összegeket, és szükség szerint hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciókat alkalmaz.

(2) A tagállamok megelőzik, felderítik és megszüntetik a szabálytalanságokat, és a jogosulatlanul kifizetett összegeket az esetleges késedelmi kamattal együtt visszafizettetik. Ezekről értesítik a Bizottságot, továbbá folyamatosan tájékoztatják a Bizottságot a kapcsolódó közigazgatási és bírósági eljárások terén történt jelentős fejleményekről.

(3) Amennyiben – a tagállam hibájának vagy gondatlanságának következményeként – a kedvezményezettnek jogosulatlanul kifizetett összegeket nem lehet behajtani, a tagállam felel a vonatkozó összegnek a költségvetésbe való visszafizetéséért.

(4) A tagállamok olyan hathatós megelőző intézkedéseket hoznak a csalás ellen, különösen a magasabb kockázatú területek tekintetében. Az ilyen megelőző intézkedések visszatartó erővel bírnak; ezen intézkedések meghatározása során tekintetbe kell venni azok hasznát és arányosságát.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 58. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tagállamoknak az e cikk (2) és (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségeire vonatkozóan.

(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozza meg a szabálytalanságok jelentésének gyakoriságát és a jelentéstétel alkalmazandó formáját.. Az említett végrehajtási jogi aktusok az 59. cikk (2) bekezdése szerinti tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kerülnek elfogadásra.

(7) A Bizottság vagy képviselői és a Számvevőszék auditálási hatáskörrel rendelkezik minden, e rendelettel vagy a specifikus rendeletekkel összhangban uniós finanszírozásban részesülő támogatási kedvezményezett, vállalkozó és alvállalkozó tekintetében, mely ellenőrzés keretében vizsgálhatják az iratokat és helyszíni ellenőrzést is végezhetnek.

(8) Az OLAF a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (10), valamint a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (11) foglalt rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően – nyomozást, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathat annak megállapítására, hogy elkövettek-e valamely támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy az ezen rendelettel, illetve a specifikus rendeletekkel összhangban finanszírozott szerződéssel összefüggésben az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalást, korrupciót vagy más jogellenes cselekményt.

(9) Az (1), a (7) és a (8) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásoknak, továbbá a rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtása keretében létrejött szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett auditokat és vizsgálatokat.

III. FEJEZET

AZ UNIÓS INTÉZKEDÉSEK, A SÜRGŐSSÉGI SEGÉLY ÉS A TECHNIKAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS PÉNZÜGYI KERETE

6. cikk

A végrehajtás kerete

(1) A Bizottság az uniós költségvetés éves előirányzatai keretében megállapítja az uniós intézkedésekre, a sürgősségi segélyre és a Bizottság által kezdeményezett technikai segítségnyújtásra rendelkezésre álló teljes összeget.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján elfogadja az uniós intézkedésekre és a sürgősségi segélyre vonatkozó munkaprogramot. Az említett végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3) A Bizottság a források megfelelő időben való rendelkezésre állása érdekében külön munkaprogramot fogadhat el a sürgősségi segélyre vonatkozóan.

(4) Az uniós intézkedések, a sürgősségi segély és a Bizottság által kezdeményezett technikai segítségnyújtás végrehajtható vagy közvetlenül, a Bizottság vagy végrehajtó ügynökségek által, vagy közvetetten, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 60. cikkével összhangban a tagállamoktól eltérő szervek és személyek által.

7. cikk

Sürgősségi segély

(1) A specifikus rendeletekben meghatározott vészhelyzetekre adandó válasz keretében a Bizottság dönthet sürgősségi segély nyújtásáról. Ilyen esetekben időben tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(2) A rendelkezésre álló források keretein belül a sürgősségi segély elérheti a támogatható kiadások 100 %-át.

(3) A specifikus rendeletekben meghatározott célkitűzésekkel és összhangban a sürgősségi segély magában foglalhat tagállamokban és harmadik országokban nyújtott segítséget.

(4) Amennyiben az intézkedés végrehajtása érdekében szükséges, a sürgősségi segéllyel olyan kiadások is támogathatók, amelyek a támogatás iránti kérelem vagy a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően, de legkorábban 2014. január 1-jén merültek fel.

(5) A sürgősségi segély nyújtható közvetlenül az uniós ügynökségeknek odaítélt vissza nem térítendő támogatások formájában is.

8. cikk

A harmadik országokban végrehajtott vagy azokkal kapcsolatos uniós intézkedések és sürgősségi segély

(1) A Bizottság dönthet úgy, hogy a specifikus rendeletekben meghatározott célkitűzésekkel és intézkedésekkel összhangban harmadik országokban végrehajtott vagy azokkal kapcsolatos uniós intézkedéseket és sürgősségi segélyt finanszíroz.

(2) Amennyiben ezen intézkedéseket közvetlenül hajtják végre, a következő jogalanyok nyújthatnak be támogatás iránti kérelmet:

a)	tagállamok;

b)	harmadik országok, olyan kellően indokolt esetekben, amikor a támogatás e rendelet vagy a specifikus rendeletek céljainak eléréséhez szükséges;

c)	harmadik országok és az Unió vagy a tagállamok által létrehozott közös szervek;

nemzetközi szervezetek, többek között regionális szervezetek, az ENSZ szervei, ENSZ-főosztályok és -missziók, nemzetközi pénzügyi intézmények és fejlesztési bankok és nemzetközi joghatóság alá tartozó intézmények, amennyiben hozzájárulnak az érintett specifikus rendelet(ek) célkitűzéseinek megvalósításához;

e)	az ICRC és a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége;

f)	az Unióban, illetve a schengeni vívmányok végrehajtása, alkalmazása és fejlesztése tekintetében társult országokban létrehozott és bejegyzett nem kormányzati szervezetek;

g)	uniós ügynökségek benyújthatnak sürgősségi segély iránti kérelmet.

9. cikk

Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére

(1) A Bizottság kezdeményezésére vagy nevében a specifikus rendeletek segíthetik az e rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtásához szükséges előkészítő, monitoring-, adminisztratív és technikai segítségnyújtási, értékelési, audit- és kontrollintézkedéseket és tevékenységeket.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések és tevékenységek az alábbiakat foglalhatják magukban:

a)	segítségnyújtás a projektek előkészítéséhez és értékeléséhez;

b)	az e rendelethez és a specifikus rendeletekhez kapcsolódó hatékony irányításhoz szükséges intézménymegerősítés és közigazgatási kapacitásbővítés támogatása;

c)	az e rendelettel és a specifikus rendeletekkel kapcsolatos elemzésekhez, irányításhoz, monitoringhoz, információcseréhez és végrehajtáshoz kapcsolódó intézkedések, valamint a kontrollrendszerekhez és a technikai és adminisztratív segítségnyújtáshoz kapcsolódó intézkedések;

d)	értékelések, szakértői jelentések, statisztikák és tanulmányok, a specifikus rendeletek működésére vonatkozó általános természetűeket is beleértve;

az információ terjesztéséhez, a hálózatépítés támogatásához, a kommunikációs tevékenységek végzéséhez, a tudatosság növeléséhez és a harmadik országokkal is folytatott együttműködés és tapasztalatcsere ösztönzéséhez kapcsolódó intézkedések. A nyilvánosság hatékonyabb tájékoztatása és a Bizottság által kezdeményezett kommunikációs tevékenységekkel való erősebb szinergiák érdekében a kommunikációs tevékenységre e rendelet szerint elkülönített forrásoknak fedezniük kell az Unió politikai prioritásainak szervezeti kommunikációját is, feltéve, hogy e prioritások kapcsolódnak e rendelet és a specifikus rendeletek általános célkitűzéseihez;

f)	az irányítás, a monitoring, az audit, a kontroll és az értékelés számítógépes rendszereinek telepítése, frissítése, működtetése és összekapcsolása;

g)	az értékelés és monitoring közös keretének, valamint a mutatók rendszerének kialakítása, adott esetben a nemzeti mutatók figyelembevételével;

h)	az értékelési módszerek fejlesztésére irányuló intézkedések és az értékelés gyakorlatáról szóló információcsere;

i)	az illetékes hatóságoknak és a kedvezményezetteknek szóló, e rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtásával kapcsolatos konferenciák, szemináriumok, műhelyfoglalkozások, valamint egyéb közös tájékoztatási és oktatási intézkedések;

j)	csalások felderítéséhez és megelőzéséhez kapcsolódó intézkedések;

k)	audithoz kapcsolódó intézkedések.

(3) Az (1) bekezdésben említett intézkedések és tevékenységek az előző és a következő pénzügyi kereteket is érinthetik.

IV. FEJEZET

NEMZETI PROGRAMOK

1. SZAKASZ

A programozás és a végrehajtási keret

10. cikk

Programozás

A specifikus rendeletek célkitűzéseit a 2014–2020-as többéves programozási időszak keretében kell megvalósítani, és a 15. cikknek megfelelően félidős felülvizsgálat alá kell vetni.

11. cikk

A szubszidiaritás és az arányosság elvén alapuló fellépés

(1) Az érintett tagállam intézményi, jogi és pénzügyi keretével összhangban és az e rendeletnek és a specifikus rendeleteknek való megfelelésre is figyelemmel a tagállamok és a 25. cikkben meghatározott illetékes hatóságaik felelősek – saját szintjükön – a programok végrehajtásáért és az e rendelet és a specifikus rendeletek szerinti feladataik elvégzéséért.

(2) A specifikus rendeletek alapján nyújtott támogatás végrehajtására és felhasználására irányuló intézkedések és különösen a jelentéstételhez, az értékeléshez, az igazgatáshoz és a kontrollhoz szükséges pénzügyi és igazgatási források figyelembe veszik az arányosság elvét, a kiosztott támogatás szintjére tekintettel, ezáltal csökkentve az adminisztratív terheket, és megkönnyítve az eredményes végrehajtást.

12. cikk

Partnerség

(1) Az egyes tagállamok – a nemzeti szabályozással és gyakorlattal összhangban és az alkalmazandó biztonsági követelményekre is figyelemmel – partnerséget alakítanak ki a hatóságokkal és szervekkel a (3) bekezdésben foglalt szerep ellátása érdekében. Partnerséget kell kialakítani az érintett hatóságokkal nemzeti, regionális és adott esetben helyi szinten. A partnerségben az érintett nemzetközi szervezetek, nem kormányzati szervezetek és szociális partnerek is részt vehetnek, amennyiben ez célszerűnek látszik.

(2) A partnerséget a különböző típusú partnerek intézményi, jogi és pénzügyi hatáskörével teljes összhangban kell megvalósítani.

(3) A tagállam bevonja a partnereket a nemzeti programok előkészítésébe, végrehajtásába, monitoringjába és értékelésébe. A partnerség tagsági összetétele a programkülönböző szakaszaiban eltérő lehet.

(4) A nemzeti programok végrehajtásának elősegítése érdekében valamennyi tagállam monitoringbizottságot hoz létre.

(5) A Bizottság iránymutatást adhat a nemzeti programok monitoringja terén, és amennyiben szükséges és az érintett tagállam egyetért, tanácsadói minőségben részt vehet a monitoringbizottság munkájában.

13. cikk

Politikai párbeszéd

(1) A nemzeti programok elkészítésének megkönnyítése érdekében az egyes tagállamok és a Bizottság a magas rangú tisztviselők szintjén párbeszédet folytatnak, figyelembe véve a 14. cikkben megadott indikatív időkeretet. A párbeszédnek a nemzeti programok útján elérendő általános eredményekre kell összpontosítania, felmérve, hogy a tagállamoknak milyen igényeik és prioritásaik vannak a specifikus rendeletek keretében támogatott területeken, figyelembe véve az érintett tagállamok kiinduló helyzetét és a specifikus rendeletek célkitűzéseit. A párbeszéd az uniós intézkedésekről folytatott véleménycserére is alkalmat ad. A párbeszéd eredménye iránymutatásul szolgál a nemzeti programok elkészítéséhez és jóváhagyásához, továbbá indikatív időpontot jelöl meg arra, hogy a tagállamoknak mikor kell benyújtaniuk a Bizottsághoz a nemzeti programokat annak érdekében, hogy azokat időben el lehessen fogadni. A párbeszéd eredményét kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

(2) A harmadik országokban végrehajtott vagy azokkal kapcsolatos intézkedések esetében ezen intézkedések nem irányulhatnak kifejezetten fejlesztésre, és a politikai párbeszéd során teljes összhangra kell törekedni a szóban forgó országra vagy régióra irányuló uniós külső tevékenység és külpolitika elveivel és alapvető célkitűzéseivel.

(3) A politikai párbeszédek lezárását követően a Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet azok eredményéről.

(4) Ha valamely tagállam és a Bizottság szükségesnek tartja, a politikai párbeszéd a 15. cikkben említett félidős felülvizsgálatot követően megismételhető az adott tagállam szükségleteinek és az Unió prioritásainak újraértékelése érdekében.

14. cikk

A nemzeti programok előkészítése és jóváhagyása

(1) A 13. cikk (1) bekezdése szerinti politikai párbeszéd eredményei alapján, a specifikus rendeletekkel összhangban valamennyi tagállam elkészíti a többéves nemzeti programra irányuló javaslatát.

(2) Valamennyi nemzeti programra irányuló javaslat a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszak pénzügyi éveire vonatkozik, és a következő elemeket tartalmazza:

a)	a tagállam kiinduló helyzetének részletes leírása, amely tartalmazza az igények megfelelő felméréséhez szükséges tényszerű információkat is;

b)	a tagállami szükségletek elemzése és a program időszakában az ezen szükségletek kielégítését célzó nemzeti célkitűzések;

c)	az uniós költségvetésből származó támogatással megvalósítandó célkitűzéseket meghatározó megfelelő stratégia, az elérésükre vonatkozó célértékek, indikatív ütemterv, valamint néhány példa az ezen célkitűzések megvalósítására tervezett intézkedésekre;

d)	leírás arról, hogy a program hogyan fedi le a specifikus rendeletek célkitűzéseit;

e)	a specifikus rendeletekkel létrehozott eszközök és egyéb uniós és nemzeti eszközök közötti koordinációt biztosító mechanizmusok;

f)	a kialakítandó monitoring- és ellenőrzési keretről szóló tájékoztatás, és a kitűzött célok végrehajtása során a tagállam kiinduló helyzetéhez képest elért előrehaladás mérésére szolgáló mutatók;

g)	a nemzeti programra vonatkozó végrehajtási rendelkezések, melyekben meg kell nevezni az illetékes hatóságokat és összefoglaló leírást kell adni a tervezett irányítási és kontrollrendszerről;

h)	a 12. cikkben meghatározott partnerségi elv végrehajtásához kiválasztott megközelítésmód összefoglaló ismertetése;

i)	az időszak egyes költségvetési éveire indikatívan lebontott pénzügyi terv tervezete, amely tartalmazza a technikai segítségnyújtásra fordított kiadásokat is;

j)	a nyilvánosságnak a nemzeti programról való tájékoztatására szolgáló mechanizmusok és módszerek.

(3) Valamennyi tagállam a 13. cikkben hivatkozott politikai párbeszéd lezárását követő három hónapon belül a Bizottság elé terjeszti a nemzeti programra irányuló javaslatát.

(4) A nemzeti programokat a Bizottság által végrehajtási jogi aktusokkal elfogadott minta alapján kell elkészíteni. Az említett végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5) A nemzeti programra irányuló javaslat jóváhagyását megelőzően a Bizottság megvizsgálja:

a)	a javaslat, valamint a specifikus rendeletek célkitűzései és a 13. cikk (1) bekezdésében említett politikai párbeszéd eredménye közötti összhangot;

b)	az uniós finanszírozásnak a célkitűzések közötti elosztását a specifikus rendelet előírásainak fényében és adott esetben a specifikus rendeletekben előírt minimális arányoktól való eltérés indokolását;

c)	a tagállamok által javasolt stratégia fényében a nemzeti programra irányuló javaslatban tervezett célkitűzések, mutatók, ütemterv és intézkedési példák relevanciáját;

d)	a tervezett intézkedések fényében a (2) bekezdés g) pontjában említett végrehajtási rendelkezések relevanciáját;

e)	a programjavaslat uniós jognak való megfelelését;

f)	a kiegészítő jelleget az egyéb uniós alapok, többek között az Európai Szociális Alap által nyújtott támogatásokhoz képest;

adott esetben a specifikus rendeletek bármelyikének keretében harmadik országokban végrehajtott vagy azokkal kapcsolatos intézkedések általános célkitűzéseinek és példáinak összhangját a szóban forgó országra vagy régióra irányuló uniós külső tevékenység és külpolitika elveivel és általános célkitűzéseivel.

(6) A Bizottság a nemzeti programra irányuló javaslat benyújtásától számított három hónapon belül észrevételeket tesz. Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy a javasolt nemzeti program nem áll összhangban a specifikus rendelet célkitűzéseivel, a nemzeti stratégia fényében nem kielégítő, vagy hogy az e célkitűzésekre fordítandó uniós finanszírozás nem elegendő, vagy hogy a program nem felel meg az uniós jognak, felhívja az érintett tagállamot a szükséges kiegészítő információk rendelkezésre bocsátására, és adott esetben a nemzeti programra irányuló javaslat módosítására.

(7) Amennyiben a Bizottság esetleges észrevételeit kellően figyelembe vették, a Bizottság a hivatalos tagállami benyújtást követő hat hónapon belül jóváhagyja az adott nemzeti programot.

(8) A (7) bekezdés sérelme nélkül, a Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet az (5) és (6) bekezdés alkalmazását követően elért átfogó eredményekről, ideértve a vonatkozó specifikus rendeletben az egyes célokra vonatkozóan meghatározott minimális arányok betartását vagy az azoktól való eltérést.

(9) A Bizottság vagy az érintett tagállam kezdeményezésére, új vagy előre nem látható körülmények esetén felül lehet vizsgálni az elfogadott nemzeti programot, és szükség esetén ki lehet azt igazítani a programozási időszak fennmaradó része tekintetében.

15. cikk

Félidős felülvizsgálat

(1) 2018-ban a Bizottság és valamennyi tagállam felülvizsgálja a helyzetet a tagállamok által az 57. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban benyújtott időközi értékelő jelentések, valamint az uniós szakpolitikákban és az érintett tagállamban végbement változások fényében.

(2) Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálatot követően és annak eredménye fényében sor kerülhet a nemzeti programok kiigazítására.

(3) A 14. cikk szerinti, a nemzeti programok elkészítéséről és jóváhagyásáról szóló rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell a kiigazított nemzeti programok elkészítésére és jóváhagyására is.

(4) A félidős felülvizsgálat lezárását követően és az 57. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett időközi értékelés részeként a Bizottság benyújtja az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére a félidős felülvizsgálatról készült jelentést.

16. cikk

Finanszírozási struktúra

(1) A nemzeti programok alapján nyújtott pénzügyi hozzájárulás formája vissza nem térítendő támogatás.

(2) A nemzeti programok által támogatott intézkedések köz- és magánforrások társfinanszírozásában valósulnak meg, nonprofit jellegűek és nem kaphatnak támogatást az uniós költségvetésből származó egyéb forrásokból.

(3) Az uniós költségvetésből származó hozzájárulás nem haladhatja meg a projekt összes támogatható kiadásának 75 %-át.

(4) Az uniós költségvetésből származó hozzájárulás a specifikus rendeletekben meghatározott specifikus intézkedések vagy stratégiai prioritások esetén 90 %-ra növelhető.

(5) Az uniós költségvetésből származó hozzájárulás 90 %-ra emelése kivételes, kellően indokolt esetekben lehetséges, például ha a nemzeti költségvetésre nehezedő gazdasági nyomás miatt a projektek más módon nem lennének végrehajthatók és a nemzeti program célkitűzései más módon nem lennének teljesíthetők.

(6) Az uniós költségvetésből a tagállamok kezdeményezésére nyújtott technikai segítségnyújtáshoz való hozzájárulás az összes támogatható kiadás 100 %-át is elérheti.

17. cikk

A támogathatóság általános elvei

(1) A támogatható kiadásokat nemzeti szabályok alapján kell meghatározni, kivéve, ha e rendelet vagy a specifikus rendeletek különös rendelkezéseket állapítanak meg.

(2) A specifikus rendeletek értelmében egy kiadás akkor támogatható, ha:

a)	a specifikus rendeletek hatálya és célkitűzései alá tartozik;

b)	az érintett projekthez tartozó tevékenységek végrehajtásához szükséges;

c)	ésszerű és megfelel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének, különösen az ár-érték arány és a költséghatékonyság tekintetében.

(3) A specifikus rendeletek értelmében a kiadás támogatható, ha:

a)	2014. január 1. és 2022. december 31. között merült fel valamely kedvezményezettnél; valamint

b)	2014. január 1. és 2023. június 30. között azt ténylegesen ki is fizette a kijelölt felelős hatóság.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően a 2014-ben kifizetett kiadás akkor is támogatható, ha azt a felelős hatóság a 26. cikkel összhangban történő hivatalos kijelölését megelőzően fizette ki, amennyiben a kijelölés előtt alkalmazott irányítási és kontrollrendszerek lényegében megegyeznek a felelős hatóság hivatalos kijelölését követően hatályos rendszerekkel.

(5) A kedvezményezett által a felelős hatóságnak benyújtandó kifizetési kérelemben szereplő kiadásokat számlákkal vagy számlákkal megegyező bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal kell igazolni; ez alól kivételt képeznek a 18. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontja szerinti támogatási formák. Ilyen támogatási formák esetén – az e cikk (3) bekezdésétől eltérően – a kifizetési kérelemben szereplő összeg megegyezik a felelős hatóság által a kedvezményezettnek visszatérített költséggel.

(6) A projekt jóváhagyásának időpontjában figyelembe nem vett, a projekt végrehajtása során közvetlenül keletkezett nettó jövedelmet legkésőbb a kedvezményezett által benyújtott végső kifizetési kérelemben le kell vonni a projekt támogatható kiadásaiból.

18. cikk

Támogatható kiadások

(1) A támogatható kiadásokat az alábbi módokon lehet visszatéríteni:

a)	a már felmerült és kifizetett támogatható költségek adott esetben értékcsökkent visszatérítése;

b)	egységköltség-alapú térítés;

c)	átalányösszegek;

d)	a költségek egy vagy több meghatározott kategóriájában százalékos alapon meghatározott átalányfinanszírozás.

(2) Az (1) bekezdésben említett lehetőségek ötvözhetők, ha mindegyik lehetőség különböző költségkategóriákra vonatkozik, vagy ha egyazon intézkedés részeit alkotó különböző projektek, vagy valamely intézkedés egymást követő szakaszai esetében alkalmazzák azokat.

(3) Amikor valamely projekt végrehajtására kizárólag munkálatok, áruk vagy szolgáltatások közbeszerzésével kerül sor, csak az (1) bekezdés a) pontja alkalmazandó. Ha valamely projekt keretében megvalósított közbeszerzés a kiadások egyes kategóriáira korlátozódik, az (1) bekezdésben említett minden lehetőség alkalmazható.

(4) Az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett összegeket az alábbi módszerek valamelyikével kell meghatározni:

tisztességes, méltányos és ellenőrizhető számítási módszer, mely a következőkön alapul:

i.	statisztikai adatok vagy egyéb objektív információk;

ii.	az egyes kedvezményezettek ellenőrzött historikus adatai; vagy

iii.	az egyes kedvezményezettek szokásos költségelszámolási gyakorlatának alkalmazása;

b)	az uniós szakpolitikákban hasonló típusú projekt és kedvezményezett esetén érvényes megfelelő egységköltségek, átalányösszegek és átalányfinanszírozás alkalmazására vonatkozó szabályokkal összhangban;

c)	a teljes egészében az érintett tagállam által finanszírozott támogatási rendszerekben hasonló típusú projekt és kedvezményezett esetén érvényes megfelelő egységköltségek, átalányösszegek és átalányfinanszírozás alkalmazására vonatkozó szabályokkal összhangban;

(5) Az egyes projektek támogatásának feltételeit tartalmazó dokumentum meghatározza a projekt költségeinek megállapításához alkalmazott módszert és a támogatás kifizetésének a feltételeit.

(6) Amennyiben a projekt végrehajtása közvetett költségekkel jár, azokat átalányszámítással lehet meghatározni az alábbi módszerek valamelyikével:

a támogatható közvetlen költségek 25 %-áig terjedő átalányfinanszírozás, feltéve, hogy az átalányt egy tisztességes, méltányos és ellenőrizhető számítási módszerrel, vagy a teljes egészében az érintett tagállam által finanszírozott támogatási rendszerekben hasonló típusú projekt és kedvezményezett esetében alkalmazott módszerrel számítják ki;

b)	a támogatható közvetlen személyzeti költségek 15 %-áig terjedő átalányfinanszírozás, ahol az érintett tagállamnak nem kell számításokat végeznie az alkalmazandó átalány megállapítására;

c)	az uniós szakpolitikákban hasonló típusú projekt és kedvezményezett esetében alkalmazott módszerek és az ezeknek megfelelő átalányok alapján számított, a támogatható közvetlen költségekre vonatkozó átalány.

(7) Valamely projekt végrehajtásával összefüggő személyzeti költségek megállapítása céljából az alkalmazandó órabér kiszámítható oly módon, hogy a legfrissebben dokumentált éves bruttó foglalkoztatási költségeket elosztják 1 720 órával.

(8) A (4) bekezdésben meghatározott módszereken túlmenően, amennyiben az uniós költségvetésből származó hozzájárulás nem haladja meg a 100 000 eurót, az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett összegek eseti alapon is meghatározhatók, figyelemmel a felelős hatóság által előzetesen elkészített költségvetés-tervezetre.

(9) Az értékcsökkenési ráfordítás az alábbi feltételek teljesülése esetén támogatható:

a)	a nemzeti programra érvényes támogathatósági szabályok azt lehetővé teszik;

b)	a kiadás összegét a támogatható költségekre vonatkozó számlákkal megegyező bizonyító erejű bizonylatokkal igazolják, amennyiben a visszatérítés az (1) bekezdés a) pontjában említett formában történik;

c)	a költségek kizárólag a projekt támogatásának időszakára vonatkoznak;

d)	az uniós költségvetésből származó támogatás nem járult hozzá az értékcsökkenéssel érintett javak beszerzéséhez.

(10) A 43. cikk sérelme nélkül, e cikk (8) bekezdése alkalmazásában azok a tagállamok, amelyek pénzneme nem az euro, az eurónak a projekt jóváhagyásának vagy a projektmegállapodás aláírásának napján rögzített átváltási árfolyamát alkalmazhatják, mely árfolyamot a Bizottság által elektronikus úton közzétett, azon hónapra érvényes átváltási árfolyam alapján határozzák meg. Az átváltási árfolyam a projekt időtartama alatt nem módosítható.

19. cikk

El nem számolható költségek

Az uniós költségvetésből a specifikus rendeletek alapján nem támogathatók az alábbi költségek:

a)	hitelkamat;

b)	beépítetlen földterület vásárlása;

c)	beépített földterület vásárlása, amennyiben a földterület a projekt végrehajtásához szükséges, az érintett projekt teljes támogatható kiadásainak 10 %-át meghaladó összeg tekintetében;

d)	hozzáadottérték-adó (héa), kivéve, ha az a nemzeti héa-jogszabályok alapján nem visszaigényelhető.

20. cikk

Technikai segítségnyújtás a tagállamok kezdeményezésére

(1) A tagállamok kezdeményezésére minden nemzeti program esetében a specifikus rendeletek segíthetik az előkészítési, irányítási, monitoring, értékelési, tájékoztatási és kommunikációs tevékenységeket, a hálózatépítést, a kontrollt és az auditot, valamint az e rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtására irányuló közigazgatási kapacitás megerősítését célzó intézkedéseket.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések az alábbiakat foglalhatják magukban:

a)	a program, az intézkedések vagy a projektek előkészítéséhez, kiválasztásához, értékeléséhez, irányításához és monitoringjához kapcsolódó kiadások;

b)	intézkedések vagy projektek auditjához és helyszíni ellenőrzéséhez kapcsolódó kiadások;

c)	a program, az intézkedések vagy a projektek értékeléséhez kapcsolódó kiadások;

a programmal, az intézkedésekkel vagy a projektekkel kapcsolatos tájékoztatási, terjesztési és átláthatósági kiadások, ideértve a 53. cikk alkalmazásából eredő kiadásokat is; a program céljáról – többek között helyi szinten – szervezett tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokhoz kapcsolódó kiadások;

e)	az e rendelet és a specifikus rendeletek irányítását, monitoringját és értékelését szolgáló számítógépes rendszerek beszerzésével, telepítésével és karbantartásával kapcsolatos kiadások;

az intézkedések végrehajtásához kapcsolódó monitoringbizottságok és albizottságok üléseinek kiadásai; beleértve a bizottságok szakértőinek és egyéb résztvevőinek költségeit is, valamint a harmadik országokból érkező résztvevőkét is, amennyiben jelenlétük nélkülözhetetlen a programok, az intézkedések vagy a projektek eredményes végrehajtásához;

g)	az e rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtására szolgáló közigazgatási kapacitás megerősítéséhez kapcsolódó kiadások.

(3) A tagállamok az előirányzatokkal segíthetik a kedvezményezettek és a 25. cikkben említett illetékes hatóságok adminisztratív terheinek csökkentését szolgáló intézkedéseket, többek között az elektronikus adatcsere-rendszereket, és a tagállami hatóságoknak és a kedvezményezetteknek a specifikus rendeletek keretében nyújtott támogatás adminisztratív kezelésére és annak felhasználására irányuló kapacitása megerősítését célzó intézkedéseket.

(4) Az intézkedések az előző és a következő pénzügyi kereteket is érinthetik.

(5) Amennyiben legalább kettő nemzeti program egy vagy több közös illetékes hatósággal rendelkezik, a technikai segítségnyújtási kiadásoknak az egyes érintett programokra vonatkozó előirányzatai részben vagy teljesen összevonhatók.

2. SZAKASZ

Irányítás és kontroll

21. cikk

Az irányítási és kontrollrendszerek általános elvei

Az egyes tagállamok nemzeti programjuk végrehajtására irányítási és kontrollrendszereket hoznak létre, amelyek biztosítják:

a)	az irányításban és kontrollban érintett egyes hatóságok feladatainak leírását, valamint a feladatok elosztását az egyes hatóságokon belül;

b)	a feladatoknak ezen hatóságokon belüli és e hatóságok közötti elkülönítése elvének való megfelelést;

c)	az elszámolt kiadások helytállóságát és szabályszerűségét szavatoló eljárásokat;

d)	az elszámolást, a pénzügyi adatokra és a mutatókra vonatkozó adatok tárolását és továbbítását, a monitoringot és a jelentéstételt szolgáló számítógépes rendszereket;

e)	jelentési és monitoring rendszereket olyan esetben, amikor a felelős hatóság egy másik szervet bíz meg a feladatok elvégzésével;

f)	az irányítási és kontrollrendszerek működésének auditjára vonatkozó szabályokat;

g)	a megfelelő auditnyomvonalat biztosító rendszereket és eljárásokat;

h)	a szabálytalanságok, többek között a csalás megelőzését, felderítését és helyrehozását, és a jogosulatlanul kifizetett összegeknek az esetleges késedelmi kamatokkal együtt történő visszafizettetését.

22. cikk

Megosztott irányítás alá tartozó feladatok

A megosztott irányítás elvével összhangban a tagállamok és a Bizottság felelősek – az ebben a rendeletben és a specifikus rendeletekben meghatározott feladatköreiknek megfelelően – a nemzeti programok irányításáért és kontrolljáért.

23. cikk

A kedvezményezettek feladatai

A Bizottságnak és az érintett hatóságoknak az e rendelettel és a specifikus rendeletekkel kapcsolatos szerepköre és feladatai kapcsán a kedvezményezettek teljes körű együttműködést tanúsítanak.

24. cikk

A tagállamok feladatai

(1) A tagállamok teljesítik irányítási, kontroll és auditkötelezettségeiket, valamint a megosztott irányításra vonatkozóan a 966/2012/EU, Euratom rendeletben és e rendeletben meghatározott szabályokból fakadó feladataikat.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti programjukra vonatkozó irányítási és kontrollrendszerek e rendelettel összhangban jöjjenek létre, és eredményesen működjenek.

(3) A tagállamok megfelelő forrásokat különítenek el minden illetékes hatóság számára, hogy feladatkörüket a teljes programozási időszakban el tudják látni.

(4) A tagállamok e rendelettel és a specifikus rendeletekkel összhangban a projektek kiválasztására és végrehajtására vonatkozó átlátható szabályokat és eljárásokat határoznak meg.

(5) A tagállam és a Bizottság közötti hivatalos információcsere az elektronikus adatcsere-rendszeren keresztül valósul meg. A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja azokat a feltételeket, amelyeket az elektronikus adatcsere-rendszernek teljesítenie kell. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

25. cikk

Illetékes hatóságok

(1) E rendelet és a specifikus rendeletek alkalmazásában az illetékes hatóságok a következők:

felelős hatóság: az érintett tagállam által a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikk (3) bekezdése értelmében kijelölt közigazgatási szerv, amely kizárólagos felelősséget visel a nemzeti program megfelelő irányításáért és kontrolljáért, és amelynek feladata a Bizottsággal való minden kommunikáció lefolytatása;

b)	ellenőrző hatóság: olyan nemzeti hatóság vagy közigazgatási szerv, amely funkcionálisan független a felelős hatóságtól, és amelynek feladata a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében említett vélemény évenkénti kiadása;

c)	adott esetben, egy vagy több felhatalmazott hatóság: olyan köz- vagy magánszférabeli szerv, amely a felelős hatóság nevében annak meghatározott feladatait ellátja.

(2) Valamennyi tagállam meghatározza az (1) bekezdésben említett hatóságok közötti kapcsolatra, valamint azoknak a Bizottsággal való kapcsolatára vonatkozó szabályokat.

26. cikk

A felelős hatóságok kijelölése

(1) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkének (3) bekezdésével összhangban a tagállamok – a nemzeti program jóváhagyásáról szóló határozat időpontját követően a lehető leghamarabb – értesítik a Bizottságot az e rendelet szerinti kiadások kezeléséért és kontrolljáért felelős tagállami felelős hatóságok miniszteri szintű hivatalos kijelöléséről.

(2) Az (1) bekezdésben említett kijelölést olyan szerv kaphatja meg, amely megfelel a belső környezetre, a kontrolltevékenységekre, az információra és kommunikációra, valamint a monitoringra az e rendeletben vagy e rendelet alapján meghatározott kijelölési feltételeknek.

(3) A felelős hatóság kijelölése egy olyan auditszervezet – akár az audithatóság – véleményén alapul, amely értékeli a felelős hatóság kijelölési feltételeknek való megfelelését. Ez a szerv lehet olyan önálló közintézmény is, amely a közigazgatási szervek munkájának monitoringjáért, értékeléséért és auditjáért felel. Az auditszervezet a felelős hatóságtól függetlenül működik, és munkáját a nemzetközileg elfogadott auditálási standardokkal összhangban végzi. A 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikke (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok a kijelölésre vonatkozó döntésüket alapozhatják arra is, hogy az irányítási és kontrollrendszerek lényegüket tekintve megegyeznek-e a korábbi időszakban már meglévő rendszerekkel, és hogy azok eredményesen működtek-e. Amennyiben az audit és a kontroll már meglévő eredményei szerint a kijelölt szervek már nem felelnek meg a kijelölési feltételeknek, a tagállamok meghozzák az annak biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket, hogy az e szervekre bízott feladatok végrehajtása során tapasztalt hiányosságokat orvosolják, akár a kijelölés megszüntetése révén is.

(4) E rendszer megfelelő működése érdekében az 58. cikkel összhangban a Bizottság felhatalmazással rendelkezik olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek az alábbiakra vonatkoznak:

a)	a belső környezet, a kontrolltevékenységek, az információ és kommunikáció, valamint a monitoring tekintetében a felelős hatóság kijelöléséhez szükséges minimumfeltételek, valamint a kijelölésre és annak megszüntetésére irányuló eljárás szabályai;

b)	a felelős hatóság felügyeletének és a kijelölés felülvizsgálatának szabályai;

c)	a felelős hatóság állami beavatkozással kapcsolatos kötelessége, valamint az irányítás és kontroll területére vonatkozó feladatainak tartalma.

27. cikk

A felelős hatóságok által végrehajtott kontrolltevékenységek általános elvei

(1) A felelős hatóságok a kellő mértékű bizonyosság megszerzése érdekében elvégzik a kedvezményezettek végső kifizetési kérelmeihez kapcsolódó, az éves beszámolókban szerepeltetett kiadások rendszerszerű igazgatási ellenőrzését, kiegészítve azt helyszíni ellenőrzéssel, többek között – adott esetben – előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzésekkel.

(2) A helyszíni ellenőrzések tekintetében a felelős hatóság a kedvezményezettek teljes köréből vesz ellenőrzési mintát, mely adott esetben egy véletlenszerű és egy kockázatalapú részt foglalhat magában egyrészről a reprezentatív hibaarány és a minimális megbízhatósági szint megállapítása, másrészről a legsúlyosabb hibák felderítése érdekében.

(3) A felelős hatóság kontrolljelentést készít minden helyszíni ellenőrzésről.

(4) Amennyiben a feltárt problémák rendszerszerűnek tűnnek, és ezért veszélyt jelenthetnek más projektekre nézve, a felelős hatóság további vizsgálatokat – szükség esetén további kontrollokat – rendel el a problémák nagyságrendjének meghatározása és annak megállapítása érdekében, hogy a hibaarány meghaladja-e az elfogadható szintet. A felelős hatóság meghozza a szükséges megelőző és korrekciós intézkedéseket, és a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikke (5) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett összefoglalóban értesíti azokról a Bizottságot.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja az e rendelet egységes alkalmazásához szükséges rendelkezéseket. E rendelkezések különösen az alábbiakra vonatkoznak:

az e rendelet és a specifikus rendeletek alkalmazásából eredő kötelezettségek, többek között a bizonylatok megőrzésének időtartamára vonatkozó kötelezettségek, kötelezettségvállalások és támogathatósági szabályok betartására irányuló, a felelős hatóság által végrehajtott közigazgatási és – többek között előre be nem jelentett – helyszíni ellenőrzések szabályai;

a helyszíni ellenőrzés hatékony kockázatkezeléshez szükséges minimális szintjére vonatkozó szabályok, valamint azok a feltételek, amelyek megléte esetén a tagállamoknak fokozniuk kell ezeket az ellenőrzéseket, illetve az irányítási és kontrollrendszerek megfelelő működése és a hibaarány elfogadható szintje esetén lehetőségük van enyhíteni azokat;

c)	a kontrolltevékenységekre és vizsgálatokra, valamint ezek eredményeire vonatkozó jelentéstétel szabályai és módszerei.

E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban fogadja el.

28. cikk

A kedvezményezettek számára teljesített kifizetések

A felelős hatóságok biztosítják, hogy a kedvezményezettek a közfinanszírozás teljes összegét a lehető leghamarabb és teljes egészében megkapják. Nem alkalmazható olyan levonás, visszatartás vagy bármilyen további külön díj vagy azzal megegyező hatású egyéb díj, amely csökkentené ezeket a kedvezményezettek számára kifizetendő összegeket.

29. cikk

Az ellenőrző hatóság feladatai

(1) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkével összhangban kiadott vélemény megalapozottsága érdekében az ellenőrző hatóság biztosítja, hogy az irányítási és kontrollrendszerek, valamint az éves beszámolókban szereplő kiadások megfelelő mintájának auditjára sor kerüljön. Az e rendelet 58. cikke szerinti eljárás értelmében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az ellenőrző hatóság jogállásáról és azokról a feltételekről, amelyeknek az auditoknak meg kell felelniük.

(2) Amennyiben az auditokat az ellenőrző hatóságtól eltérő szerv végzi, az ellenőrző hatóság biztosítja, hogy e szerv rendelkezzen a szükséges szakértelemmel és funkcionális függetlenséggel.

(3) Az audithatóság biztosítja, hogy az audittevékenység a nemzetközileg elfogadott auditálási standardoknak megfelelően folyjon.

30. cikk

Együttműködés az ellenőrző hatóságokkal

(1) Az ellenőrzési erőforrások optimális és arányos kihasználása és a felesleges párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a Bizottság együttműködik az audithatóságokkal azok auditterveinek és módszereinek összehangolásában, és a lehető leghamarabb megosztja az irányítási és kontrollrendszereken elvégzett auditok eredményeit.

(2) A Bizottság és az ellenőrző hatóságok az irányítási és kontrollrendszerek fejlesztésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véleménycsere céljából rendszeresen találkoznak.

31. cikk

A Bizottság által végrehajtott kontrolltevékenységek és auditok

(1) A Bizottság annak megállapítása során, hogy a tagállam létrehozta-e az e rendeletnek megfelelő irányítási és kontrollrendszereket, és hogy e rendszerek eredményesen működnek-e a nemzeti programok végrehajtása során, a rendelkezésére álló információkra támaszkodik, beleértve a kijelölési eljárást, a 44. cikk szerinti, az éves egyenleg kifizetése iránti kérelmet, az éves végrehajtási jelentéseket és a nemzeti és uniós szervek által végzett auditokat.

(2) A tagállamok által végzett auditok sérelme nélkül, a Bizottság tisztviselői vagy a Bizottság erre felhatalmazott képviselői helyszíni ellenőrzéseket vagy kontrolltevékenységeket végezhetnek, amennyiben az illetékes nemzeti hatóságot – a sürgős esetek kivételével – legalább tizenkét munkanappal ezt megelőzően értesítik. A Bizottság tiszteletben tartja az arányosság elvét, azaz tekintettel van arra, hogy kerülendő a tagállamok által elvégzett auditok vagy kontrolltevékenységek felesleges megismétlése, figyelembe veszi az uniós költségvetésre jelentett kockázat mértékét és a kedvezményezettekre háruló adminisztratív teher minimalizálásának szükségességét. Ezeken az auditokon és kontrolltevékenységekben a tagállam tisztviselői vagy meghatalmazott képviselői is részt vehetnek.

(3) A kontroll és az audit különösen az alábbiakra terjedhet ki:

a)	annak vizsgálata, hogy az irányítási és kontrollrendszerek eredményesen működnek-e valamely nemzeti program vagy annak egy része tekintetében;

b)	a közigazgatási gyakorlatok uniós rendelkezéseknek való megfelelése;

c)	a kért bizonylatok létezése, valamint az e dokumentumok és a nemzeti program keretében támogatott intézkedések közötti viszony;

d)	az intézkedések végrehajtásának és ellenőrzésének feltételei;

e)	az intézkedések és/vagy a nemzeti program hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának értékelése.

(4) A Bizottság helyszíni ellenőrzések vagy kontrolltevékenységek végzésére feljogosított tisztviselői vagy arra felhatalmazott képviselői az adathordozó fajtájára való tekintet nélkül betekinthetnek a projektekkel és a technikai segítségnyújtással vagy az irányítási és kontrollrendszerekkel kapcsolatos valamennyi szükséges nyilvántartásba, dokumentumba és metaadatba. A tagállamok az ilyen nyilvántartásokról, dokumentumokról és metaadatokról kérelemre másolatot biztosítanak a Bizottság számára. Az e bekezdésben meghatározott hatáskör nem érinti azon nemzeti rendelkezések alkalmazását, amelyek bizonyos intézkedéseket a nemzeti jogszabályokban külön meghatározott szereplők számára tartanak fenn. A Bizottság tisztviselői és meghatalmazott képviselői nem vesznek részt többek között olyan házkutatásokban vagy hivatalos kihallgatásokban, amelyek az érintett tagállam nemzeti jogszabályainak keretében zajlanak. A tagállami bíróságok hatáskörének sérelme nélkül és az érintett jogalanyok alapvető jogainak teljes mértékű tiszteletben tartása mellett hozzáférhetnek azonban az így szerzett információkhoz.

(5) A Bizottság kérésére és az érintett tagállam egyetértése mellett az adott tagállam hatáskörrel rendelkező szervei további ellenőrzéseket végezhetnek és nyomozást folytathatnak az e rendelet hatálya alá tartozó intézkedésekkel kapcsolatban. Ezekben a kontrolltevékenységekben a Bizottság tisztviselői vagy meghatalmazott képviselői is részt vehetnek. Az ellenőrzések javítása érdekében a Bizottság az érintett tagállammal egyetértésben felkérheti az adott tagállam hatóságait arra, hogy nyújtsanak segítséget bizonyos kontrolltevékenységek vagy nyomozások elvégzéséhez.

(6) A Bizottság előírhatja a tagállam számára, hogy az alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban hajtsa végre az irányítási és kontrollrendszerek eredményes működésének vagy a költségek helytállóságának biztosításához szükséges intézkedéseket.

3. SZAKASZ

Pénzgazdálkodás

32. cikk

Költségvetési kötelezettségvállalások

(1) Valamennyi nemzeti program tekintetében az Unió költségvetési kötelezettségvállalásait a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszak során éves alapon hajtják végre.

(2) A nemzeti program jóváhagyásáról szóló bizottsági határozat testesíti meg egyben a 966/2012/EU, Euratom rendelet 84. cikke szerinti finanszírozási határozatot, valamint az érintett tagállam értesítését követően az említett rendelet szerinti jogi kötelezettségvállalást is.

(3) Az első részletre vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalásra valamennyi nemzeti program esetében a nemzeti program Bizottság általi jóváhagyását követően kerül sor.

(4) A további részletekre vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalásokat a Bizottság minden év május 1-jét megelőzően teszi meg az e cikk (2) bekezdésében említett határozat alapján, kivéve a 966/2012/EU, Euratom rendelet 16. cikkének alkalmazását igénylő eseteket.

33. cikk

A kifizetések általános szabályai

(1) A uniós költségvetésből a nemzeti programokhoz való hozzájárulás kifizetését a Bizottság a költségvetési előirányzatokkal összhangban és a rendelkezésre álló források függvényében teljesíti. Minden kifizetést az érintett legkorábbi nyitott költségvetési kötelezettségvállalás terhére kell teljesíteni.

(2) A kifizetés történhet kezdeti előfinanszírozás, éves előfinanszírozás, évesegyenleg-kifizetés vagy végsőegyenleg-kifizetés formájában.

(3) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 90. cikkét alkalmazni kell.

34. cikk

A kezdeti előfinanszírozás és az éves egyenlegek halmozódása

(1) A kezdeti előfinanszírozás és az éves egyenleg kifizetéseinek teljes összege nem lépheti túl az uniós költségvetés nemzeti programhoz való hozzájárulásának 95 %-át.

(2) A 95 %-os felső határérték elérését követően a tagállamok továbbra is továbbíthatnak a Bizottságnak kifizetési kérelmeket.

35. cikk

Az előfinanszírozás módja

(1) A nemzeti program jóváhagyásáról szóló bizottsági határozatot követően a Bizottság a kijelölt felelős hatóság számára négy hónapon belül kifizeti a teljes programozási időszakra vonatkozó kezdeti előfinanszírozási összeget. Az előfinanszírozási összeg az uniós költségvetés érintett nemzeti programhoz való teljes hozzájárulásának 4 %-a. Az összeg a rendelkezésre álló költségvetési források függvényében fizetendő két részletre osztható.

(2) 2015. február 1-je előtt az uniós költségvetésből az érintett nemzeti program tekintetében nyújtott teljes hozzájárulás 3 %-ának megfelelő éves előfinanszírozási összeget kell folyósítani. A 2016–2022-es időszakban ez az uniós költségvetés érintett nemzeti programhoz való teljes hozzájárulásának 5 %-a.

(3) A 2015-ben vagy később jóváhagyott nemzeti programok esetében a kezdeti előfinanszírozás és az éves előfinanszírozás összegét a nemzeti program jóváhagyását követő legfeljebb 60 napon belül kell kifizetni, a költségvetési források rendelkezésre állásától függően.

(4) Amennyiben módosul az uniós költségvetésből egy nemzeti programhoz nyújtott teljes hozzájárulás összege, a kezdeti és az éves előfinanszírozási összegeket annak megfelelően ki kell igazítani és ezt jelezni kell a finanszírozási határozatban.

(5) Az előfinanszírozás a nemzeti programokat végrehajtó kedvezményezettek részére történő kifizetésekre, valamint az illetékes hatóságok technikai segítségnyújtással kapcsolatos kiadásaira használható fel. Az előfinanszírozási összegeket ezekre a célokra késedelem nélkül elérhetővé kell tenni a felelős hatóság számára.

36. cikk

Az előfinanszírozás elszámolása

(1) A kezdeti előfinanszírozásként kifizetett összeget legkésőbb a nemzeti program zárásakor a 40. cikkel összhangban teljesen ki kell vezetni a Bizottság számláiból.

(2) Az éves előfinanszírozásként kifizetett összeget a 39. cikkel összhangban ki kell vezetni a Bizottság számláiból.

(3) Az előfinanszírozásként kifizetett teljes összeget vissza kell téríteni a Bizottság részére, amennyiben a kezdeti előfinanszírozás első részletének a Bizottság általi kifizetésétől számított 36 hónapon belül nem érkezik a 44. cikk szerinti kifizetési kérelem.

(4) A kezdeti előfinanszírozási összegen keletkező kamatot az érintett nemzeti program számára kell elkönyvelni, és le kell vonni a végső kifizetési kérelemben feltüntetett közkiadások összegéből.

37. cikk

Belső címzett bevételek

(1) A következők a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikke szerinti belső címzett bevételnek tekintendők:

i.	az e rendelet 45. és 47. cikk értelmében az Unió költségvetésébe befizetendő összegek, azok kamataival együtt;

ii.	az előző többéves pénzügyi keretbe tartozó programok zárását követően az Unió költségvetésébe befizetendő összegek, azok kamataival együtt.

(2) Az (1) bekezdésben említett összegeket az Unió költségvetésébe kell befizetni, újrafelhasználásuk esetén pedig elsősorban a specifikus rendeletek keretében felmerült kiadások finanszírozására fordíthatók.

38. cikk

A pénzügyi év meghatározása

E rendelet alkalmazásában a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkében említett pénzügyi év az „n–1”. év október 16-ával kezdődő és az „n”. év október 15-ével végződő időszakban a felelős hatóság által elkönyvelt kifizetett kiadásokat és befolyt bevételeket foglalja magában.

39. cikk

Az éves egyenleg kifizetése

(1) A Bizottság a hatályos pénzügyi terv, a nemzeti program adott pénzügyi évére vonatkozó éves beszámoló és az arra vonatkozó záróelszámolási határozat alapján átutalja az éves egyenleget.

(2) Az éves beszámoló tartalmazza a felelős hatóság által a pénzügyi évben teljesített azon kifizetéseket, beleértve a technikai segítségnyújtáshoz kapcsolódó kifizetéseket is, amelyek tekintetében teljesülnek a 27. cikk szerinti ellenőrzési feltételek.

(3) A rendelkezésre álló költségvetési források függvényében az éves egyenleget a 44. cikk (1) bekezdésében és a 54. cikkben említett információk és dokumentumok Bizottság általi elfogadását és az utolsó éves beszámoló jóváhagyását követő legfeljebb hat hónapon belül ki kell fizetni.

40. cikk

A program zárása

(1) A tagállamok 2023. december 31-ig benyújtják az alábbi dokumentumokat:

a)	a 44. cikk (1) bekezdésével összhangban az utolsó éves beszámolóra vonatkozó információk;

b)	az egyenlegkifizetési kérelem;

c)	a 54. cikk (1) bekezdésében említett, a nemzeti programról szóló záró végrehajtási jelentés.

(2) A felelős hatóság által 2022. október 16. és 2023. június 30. között végrehajtott kifizetéseket az utolsó éves beszámolóban kell feltüntetni.

(3) Az (1) bekezdésben felsorolt dokumentumok beérkezését követően a Bizottság a hatályos pénzügyi terv, az utolsó éves beszámoló és az arra vonatkozó záróelszámolási határozat alapján kifizeti a végső egyenleget.

(4) A rendelkezésre álló költségvetési források függvényében a végső egyenleg kifizetésére a záró pénzügyi évre vonatkozó számlavizsgálat és -jóváhagyás időpontját követő legfeljebb három hónapon belül, vagy a záró végrehajtási jelentés elfogadását követő egy hónapon belül kerül sor, a két időpont közül a későbbi figyelembevételével. Az egyenleg kifizetését követően kötelezettségvállalással terhelt összegek tekintetében a Bizottság – a 52. cikk sérelme nélkül – hat hónapon belül visszavonja a kötelezettségvállalást.

41. cikk

A fizetési határidő megszakítása

(1) A kifizetési kérelmet követő kifizetési határidőt a 966/2012/EU, Euratom rendelet értelmében a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő legfeljebb hat hónapra megszakíthatja az alábbi feltételek legalább egyikének fennállása esetén:

a)	valamely nemzeti vagy uniós auditszervezet tájékoztatása szerint az irányítási és kontrollrendszer működésének súlyos hiányosságaira utaló egyértelmű bizonyítékok vannak;

b)	a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőnek további vizsgálatokat kell elvégeznie, miután olyan információ jutott a tudomására, amely szerint valamely kifizetési kérelemben szereplő kiadás súlyos pénzügyi következményekkel járó szabálytalansághoz kapcsolódik;

c)	a 44. cikk (1) bekezdése szerinti dokumentumok közül egyet vagy többet nem nyújtottak be.

A tagállam hozzájárulhat a megszakítási időszak további három hónappal történő meghosszabbításához.

(2) A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőnek a megszakítást a kifizetési kérelemben szereplő kiadásoknak az (1) bekezdés első albekezdésében említett elemek által érintett részére kell korlátoznia, kivéve, ha nem lehet azonosítani a kiadások érintett részét. A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőnek haladéktalanul, írásban tájékoztatnia kell a tagállamot és a felelős hatóságot a kifizetés megszakításának okáról, és fel kell kérnie őket a helyzet orvoslására. A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő közvetlenül a szükséges intézkedések meghozatalát követően megszünteti a megszakítást.

42. cikk

A kifizetések felfüggesztése

(1) A Bizottság részben vagy egészben felfüggesztheti az éves egyenleget, amennyiben:

a)	a nemzeti program irányítási és ellenőrzési rendszerének tényleges működésében olyan súlyos hiányosság van, amely kockáztatja a nemzeti program számára kifizetett uniós hozzájárulást és amelynek orvoslására nem történt intézkedés;

b)	valamely, az éves beszámolóban szereplő kiadás olyan súlyos pénzügyi következményekkel járó szabálytalansághoz kapcsolódik, amelyet nem korrigáltak; vagy

c)	a tagállam nem hozta meg a szükséges lépéseket azon helyzet orvoslására, amely indokolta a 41. cikk szerinti megszakítást;

(2) A Bizottság akkor határozhat az éves egyenleg részben vagy egészben történő felfüggesztéséről, miután lehetőséget adott az érintett tagállamnak arra, hogy megtegye észrevételeit.

(3) A Bizottság akkor szünteti meg részben vagy egészben az éves egyenleg felfüggesztését, amikor az érintett tagállam meghozta a felfüggesztés megszüntetését lehetővé tevő szükséges intézkedéseket.

43. cikk

Az euro használata

(1) A tagállamok által benyújtott nemzeti programokban megállapított összegeket, a kiadási előrejelzéseket, a kiadási kimutatásokat, a kifizetési kérelmeket, az éves beszámolókat, valamint az éves és záró végrehajtási jelentésben említett kiadásokat euróban kell megadni.

(2) Azon a tagállamok, amelyek pénzneme a kifizetési kérelem időpontjában nem az euro, a nemzeti pénznemben felmerült kiadások összegét átszámítják euróra. Az említett összegeket a Bizottság azon hónapban érvényes átváltási árfolyamán kell átszámítani euróra, amelyikben az érintett nemzeti program felelős hatósága a költséget elkönyvelte. Ezt az átváltási árfolyamot a Bizottság minden hónapban elektronikus úton közzéteszi.

(3) Amikor egy tagállam bevezeti az eurót, a (2) bekezdésben megállapított átszámítási eljárást továbbra is alkalmazni kell valamennyi olyan kiadásra, amelyet a felelős hatóság a nemzeti pénznem és az EUR közötti rögzített átváltási árfolyam hatálybalépését megelőzően könyvelt el.

4. SZAKASZ

Számlavizsgálat és -jóváhagyás és pénzügyi korrekciók

44. cikk

Az éves egyenleg kifizetése iránti kérelem

(1) A pénzügyi évet követő év február 15-ig valamennyi tagállam benyújtja a Bizottság részére a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében előírt dokumentumokat és információkat. A benyújtott dokumentumok az éves egyenleg kifizetése iránti kérelemként szolgálnak. A Bizottság a február 15-i határidőt kivételes esetben, az érintett tagállam általi tájékoztatást követően legfeljebb március 1-jéig meghosszabbíthatja. Ezt az információt a tagállamok – a megfelelő szinten – közzétehetik.

(2) A Bizottság az éves záróelszámolás céljából további információkat kérhet a tagállamoktól. Amennyiben a tagállam a kért információt nem adja meg a Bizottságnak a Bizottság által meghatározott határidőn belül, a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján meghozhatja a záróelszámolási határozatot.

(3) Az (1) bekezdésben említett dokumentumokat a Bizottság által végrehajtási jogi aktusokkal elfogadott minták alapján kell elkészíteni. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban fogadja el.

45. cikk

Éves számlavizsgálat és -jóváhagyás

(1) A pénzügyi évet követő év május 31-ig a Bizottságnak döntenie kell minden nemzeti program tekintetében az éves záróelszámolásról. A záróelszámolási határozat a beszámoló teljességére, pontosságára és valódiságára vonatkozó megállapításokat tartalmaz, és nem érinti az esetleges későbbi pénzügyi korrekciókat.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az éves számlavizsgálati és -jóváhagyási eljárás lefolytatására vonatkozó szabályokat a határozat elfogadásával és annak végrehajtásával kapcsolatosan meghozandó intézkedések tekintetében, ideértve a Bizottság és a tagállamok közötti információcserét és a betartandó határidőket is. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

46. cikk

A tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók

A tagállamok elvégzik a nemzeti programokkal kapcsolatban feltárt egyedi vagy az egész rendszert érintő szabálytalanságok miatt szükségessé váló pénzügyi korrekciókat. A pénzügyi korrekció az uniós költségvetésből származó érintett hozzájárulás egy részének vagy egészének a törlését jelenti. A tagállamok figyelembe veszik a szabálytalanságok természetét és súlyosságát, valamint az uniós költségvetést ért pénzügyi veszteséget, és arányos korrekciót alkalmaznak. A törölt és a visszafizetett összegeket a kapcsolódó kamattal együtt újra oda kell ítélni az érintett nemzeti programnak, kivéve a Számvevőszék és a Bizottság szolgálatai, többek között az OLAF által feltárt szabálytalanságokból származó összegeket. A nemzeti program zárását követően az érintett tagállam visszautalja az Unió költségvetésébe a behajtott összegeket.

47. cikk

A megfelelőségi vizsgálat jóváhagyása és a Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekciók

(1) A Bizottság pénzügyi korrekciót hajt végre a valamely nemzeti programhoz nyújtott uniós hozzájárulás részben vagy egészben történő törlésével és az érintett összegeknek az érintett tagállamtól való behajtásával annak érdekében, hogy kizárja az uniós finanszírozásból az olyan kiadásokat, amelyek sértik az alkalmazandó jogot, ideértve a Bizottság vagy a Számvevőszék által a tagállamok irányítási és kontrollrendszereiben feltárt hiányosságok esetét is.

(2) Az alkalmazandó jog megsértése kizárólag a Bizottságnak bejelentett kiadásokat illetően és abban az esetben vezet pénzügyi korrekcióhoz, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a)	a jogsértés befolyásolta a nemzeti program valamely projektjének a kiválasztását, vagy olyan esetekben, amikor a jogsértés jellege miatt nem lehetséges megállapítani annak a hatását, bizonyított a kockázata annak, hogy a jogsértés ilyen hatással járt;

b)	a jogsértés befolyásolta az uniós költségvetésből visszatérítendőként bejelentett kiadás összegét, vagy olyan esetekben, amikor a jogsértés jellege miatt nem lehetséges számszerűsíteni annak pénzügyi hatását, de bizonyított a kockázata annak, hogy a jogsértés ilyen hatással járt.

(3) Az (1) bekezdés szerinti pénzügyi korrekcióról szóló döntés meghozatalakor a Bizottság tiszteletben tartja az arányosság elvét azzal, hogy figyelembe veszi az alkalmazandó jog megsértésének jellegét és súlyosságát, valamint annak a költségvetést érintő pénzügyi következményeit.

(4) A finanszírozás megtagadásáról szóló bármilyen döntés elfogadása előtt írásbeli értesítést kell küldeni a Bizottság megállapításairól és a tagállam válaszairól, és ezt követően a két félnek kísérletet kell tennie arra, hogy megállapodjon a végrehajtandó intézkedésekről.

(5) A finanszírozás nem tagadható meg az alábbi kiadások tekintetében:

a)	a kiadás a felelős hatóságnál a Bizottság megállapításait tartalmazó írásbeli értesítés tagállami kézhezvétele előtt több mint 36 hónappal keletkezett;

b)	a nemzeti programok hatálya alá tartozó többéves intézkedések kiadásai, amelyek tekintetében a Bizottság megállapításait tartalmazó írásbeli értesítés tagállami kézhezvétele előtt több mint 36 hónappal merült fel a kedvezményezettet terhelő végső kötelezettségvállalás;

c)	a nemzeti programok a b) pontban említettektől eltérő intézkedéseinek kiadásai, amelyek tekintetében a felelős hatóság általi kifizetésre, vagy adott esetben végső kifizetésre a Bizottság megállapításait tartalmazó írásbeli értesítés tagállami kézhezvétele előtt több mint 36 hónappal került sor.

(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a megfelelőségi vizsgálat végrehajtására vonatkozó szabályokat a határozat elfogadásával és végrehajtásával kapcsolatban meghozandó intézkedések vonatkozásában, ideértve a Bizottság és a tagállamok közötti információcserét és a betartandó határidőket is. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

48. cikk

A tagállamok kötelezettségei

A Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekció nem érinti a tagállamoknak az e rendelet 21. cikkének h) pontja szerinti visszafizettetésre vonatkozó kötelezettségét, valamint az állami támogatás visszafizettetésére vonatkozóan az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése és a 659/1999/EK tanácsi rendelet (12) 14. cikke értelmében fennálló kötelezettségét sem.

49. cikk

Visszafizetés

(1) Az uniós költségvetésbe teljesítendő visszafizetést a 966/2012/EU, Euratom rendelet 80. cikkével összhangban kiállított visszafizetési felszólításon feltüntetett esedékességi időpontig kell teljesíteni. Az esedékesség a felszólítás kiadását követő második hónap utolsó napja.

(2) Késedelmes visszafizetés esetén az esedékesség időpontjától a tényleges visszafizetés napjáig terjedő időszakra vonatkozóan késedelmi kamatot kell fizetni. A kamatláb másfél százalékponttal haladja meg azt a kamatlábat, amelyet az Európai Központi Bank az irányadó refinanszírozási műveletekre az esedékesség napja szerinti hónap első munkanapján alkalmaz.

5. SZAKASZ

A kötelezettségvállalás visszavonása

50. cikk

Elvek

(1) A nemzeti programokra kötelezettség-visszavonási eljárást kell alkalmazni azon az alapon, hogy a 35. cikk szerinti eredeti és éves előfinanszírozással, valamint a költségvetési kötelezettségvállalás évét követő második év december 31-ig a 44. cikk szerinti kifizetési kérelemmel nem érintett összegekre vonatkozó kötelezettségvállalást vissza kell vonni. A kötelezettségvállalás visszavonásánál az összeget a Bizottság úgy számolja ki, hogy a 2014-es teljes hozzájárulásra vonatkozó éves költségvetési kötelezettségvállalás egyhatodát hozzáadja a 2015 és 2020 közötti valamennyi költségvetési kötelezettségvállaláshoz.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a kötelezettségvállalás visszavonásának határideje nem alkalmazandó a 2014-es teljes éves hozzájáruláshoz kapcsolódó éves költségvetési kötelezettségvállalásra.

(3) Ha az első éves költségvetési kötelezettségvállalás a 2015-ös teljes éves hozzájárulásra vonatkozik, az (1) bekezdéstől eltérve a kötelezettségvállalás visszavonásának határideje nem alkalmazandó a 2015-ös teljes éves hozzájárulásra vonatkozó éves költségvetési kötelezettségvállalásra. Ilyen esetekben a Bizottság az (1) bekezdés szerinti összeget úgy számolja ki, hogy a 2015-ös teljes hozzájárulásra vonatkozó éves költségvetési kötelezettségvállalás egyötödét hozzáadja a 2016 és 2020 közötti valamennyi költségvetési kötelezettségvállaláshoz.

(4) Az időszak utolsó évére vonatkozó kötelezettségvállalást a programok zárására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell visszavonni.

(5) Azok a kötelezettségvállalások, amelyek a támogatható kiadásokra a 17. cikk (3) bekezdésében meghatározott végső időpontban még mindig nyitva állnak, automatikusan visszavonásra kerülnek, ha a felelős hatóság az ezen időpontot követő hat hónapon belül nem nyújt be azokra vonatkozóan kifizetési kérelmet.

51. cikk

A kötelezettségvállalás visszavonása alóli kivételek

(1) A kötelezettségvállalás-visszavonás összegét csökkenteni kell azokkal az összegekkel, amelyeket a felelős hatóság nem tudott elszámolni a Bizottság felé az alábbi okok miatt:

a)	bírósági eljárás vagy közigazgatási eljárásban felfüggesztő hatályú fellebbezés miatt felfüggesztett intézkedések; vagy

b)	a nemzeti program egészét vagy egy részét súlyosan érintő vis maior. A vis maiorra hivatkozó felelős hatóságnak bizonyítania kell, hogy milyen közvetlen hatásokkal járt a vis maior a nemzeti program egy részének vagy egészének végrehajtására.

A csökkentés egyszer kérhető abban az esetben, ha a felfüggesztés vagy a vis maior legfeljebb egy évig tartott Ha a felfüggesztés vagy a vis maior több mint egy évig tartott, a csökkentés többször kérhető a vis maior időtartamára, vagy az intézkedés végrehajtását felfüggesztő bírósági vagy közigazgatási határozat és a jogerős bírósági vagy közigazgatási határozat között eltelt évekre.

(2) A tagállam az előző év végéig bejelentendő összeg tekintetében január 31-ig megküldi a Bizottságnak az (1) bekezdés szerinti kivételekre vonatkozó információt.

(3) A kötelezettségvállalás automatikus visszavonásának kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni a költségvetési kötelezettségvállalásoknak azt a részét, amelyre vonatkozóan kifizetési kérelmet nyújtottak be, de a Bizottság ezeknek a kifizetését az n + 2. év december 31-én csökkentette vagy felfüggesztette.

52. cikk

Eljárás

(1) A Bizottság a lehető leghamarabb tájékoztatja a tagállamokat, amikor felmerül az 50. cikk szerinti kötelezettségvállalás-visszavonás alkalmazásának eshetősége.

(2) A Bizottság tájékoztatja a felelős hatóságot a január 31-én birtokában lévő információkból adódó kötelezettségvállalás-visszavonás összegéről.

(3) Az érintett tagállamnak két hónapja van arra, hogy kifejezze egyetértését a kötelezettség-visszavonás összegével kapcsolatban, vagy pedig beterjessze észrevételeit.

(4) A Bizottság az (1)–(3) bekezdés alkalmazásából eredő végső határidő lejártától számított legfeljebb kilenc hónapon belül hajtja végre az automatikus kötelezettségvállalás-visszavonást.

(5) Automatikus kötelezettségvállalás-visszavonás esetében az uniós költségvetésből az érintett nemzeti programhoz való hozzájárulást a szóban forgó évre vonatkozóan csökkenteni kell az automatikusan visszavont kötelezettségvállalás összegével. A pénzügyi tervben szereplő uniós hozzájárulást arányosan kell csökkenteni, kivéve, ha a tagállam felülvizsgált pénzügyi tervet készít.

V. FEJEZET

TÁJÉKOZTATÁS, KOMMUNIKÁCIÓ, MONITORING, ÉRTÉKELÉS ÉS JELENTÉSTÉTEL

53. cikk

Tájékoztatás és nyilvánosság

(1) A tagállamok és a felelős hatóságok feladata:

a)	egy olyan honlap vagy portál működtetése, amely tájékoztatást nyújt és hozzáférést biztosít a tagállam nemzeti programjaihoz;

b)	a lehetséges kedvezményezettek tájékoztatása a nemzeti programok szerinti finanszírozási lehetőségekről;

c)	az uniós polgárok tájékoztatása a specifikus rendeletek szerepéről és eredményeiről a nemzeti programok eredményeiről és hatásairól szóló tájékoztatási és kommunikációs intézkedések révén.

(2) A tagállamok biztosítják a nemzeti programok végrehajtásának átláthatóságát, és elkészítik az egyes nemzeti programok által támogatott intézkedések listáját, amelyet elérhetővé tesznek a honlapon vagy a portálon. Az intézkedések listájának tartalmaznia kell a végső kedvezményezettekkel kapcsolatos naprakész információkat, a projektek nevét, valamint az egyes projekteknek juttatott uniós finanszírozás összegét.

(3) Az információkat főszabályként nyilvánosságra kell hozni, azon információk kivételével, amelyek bizalmas jellegük miatt nem teljes körűen nyilvánosak, különösen ha a biztonságra, a közrendre, bűnügyi nyomozásokra vagy a személyes adatok védelmére vonatkoznak.

(4) A Bizottság a nyilvánosság tájékoztatására és a nyilvánosságra hozatalra, valamint a kedvezményezettek tájékoztatására szolgáló intézkedésekre vonatkozó rendelkezések megállapítása érdekében, az 58. cikkel összhangban felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a tájékoztatási és nyilvánosságra hozatali intézkedések technikai jellemzőit. E végrehajtási jogi aktusokat a Bizottság az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban fogadja el.

54. cikk

Végrehajtási jelentések

(1) A felelős hatóság 2016. március 31-ig, majd 2022-ig bezárólag minden azt követő év március 31-ig éves jelentést küld a Bizottságnak az egyes nemzeti programok előző pénzügyi évben való végrehajtásáról, és a megfelelő szinten közzé is teheti ezeket az információkat. A 2016-ban benyújtott jelentés a 2014-es és a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozik majd. A tagállamok 2023. december 31-ig benyújtják a nemzeti programok végrehajtásáról szóló zárójelentést.

(2) Az éves végrehajtási jelentések a következő információkat tartalmazzák:

a)	a nemzeti program végrehajtása, a pénzügyi adatok és a mutatók alapján;

b)	a nemzeti program eredményességét érintő jelentős kérdések, amennyiben vannak ilyenek.

(3) A 15. cikkben említett félidős vizsgálat fényében a 2017-ben benyújtandó éves végrehajtási jelentés a következőket ismerteti és értékeli:

a)	a (2) bekezdésben említett információk;

b)	az uniós költségvetés nemzeti programokhoz való hozzájárulásával elérni kívánt célkitűzések megvalósítása során elért előrehaladás;

c)	a 12. cikkben említett érintett partnerek részvétele.

(4) A 2020-ban benyújtott éves végrehajtási jelentés és a záró végrehajtási jelentés a (2) bekezdésben említett információk és értékelés mellett ismerteti és értékeli a nemzeti program célkitűzéseinek megvalósítása során elért előrehaladást is, figyelembe véve a 13. cikk (1) bekezdésében említett politikai párbeszéd eredményeit.

(5) Az (1)–(4) bekezdésekben említett éves végrehajtási jelentések akkor tekinthetők elfogadhatónak, ha az e bekezdésekben felsorolt valamennyi információt tartalmazzák. A Bizottság az éves végrehajtási jelentés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül tájékoztatja az érintett tagállamot, ha az éves jelentés nem elfogadható, ennek hiányában az elfogadhatónak minősül.

(6) A Bizottság az éves végrehajtási jelentés kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatja az érintett tagállamot az éves végrehajtási jelentéssel kapcsolatos észrevételeiről. Amennyiben a Bizottság ezen határidőn belül nem tesz észrevételt, a jelentéseket elfogadottnak kell tekinteni.

(7) A Bizottság észrevételeket tehet a felelős hatóság éves végrehajtási jelentésében foglalt azon elemekkel kapcsolatban, amelyek a nemzeti program végrehajtását befolyásolják. Amennyiben a Bizottság ilyen észrevételeket tett, a felelős hatóság az említett észrevételekkel kapcsolatban a szükséges információkat rendelkezésre bocsátja, valamint adott esetben tájékoztatja a Bizottságot a megtett intézkedésekről. A Bizottságot az ilyen észrevétel megtételét követően legkésőbb három hónappal tájékoztatni kell.

(8) Az éves és záró végrehajtási jelentéseket a Bizottság által végrehajtási jogi aktusokkal elfogadott minták alapján kell elkészíteni. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

55. cikk

A közös monitoring és értékelési keret

(1) A Bizottság, adott esetben a tagállamokkal együttműködésben, rendszeresen figyelemmel kíséri e rendeletet és a specifikus rendeleteket.

(2) A specifikus rendeletek végrehajtását a Bizottság a tagállamokkal partnerségben értékeli, az 57. cikknek megfelelően.

(3) A közös monitoring és értékelési keret létrehozásának célja az intézkedések relevanciájának, eredményességének, hatékonyságának, hozzáadott értékének és fenntarthatóságának, valamint az egyszerűsítésnek és az adminisztratív terhek csökkenésének a vizsgálata e rendelet és a specifikus rendeletek célkitűzéseinek fényében, továbbá annak megítélése, hogy e rendelet és a specifikus rendeletek – mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlődéséhez hozzájáruló jogi eszközök – mennyiben teljesítik rendeltetésüket.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap a közös monitoring és értékelési keret továbbfejlesztése érdekében arra, hogy az 58. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

(5) A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják az e rendelet és a specifikus rendeletek monitoringjához és értékeléséhez szükséges információkat.

(6) A Bizottság figyelembe veszi a specifikus rendeletek értelmében végrehajtott intézkedések és az egyéb releváns uniós szakpolitikák, eszközök és kezdeményezések értelmében végrehajtott intézkedések egymást kiegészítő jellegét.

(7) A Bizottság – a 8. cikkel összhangban – különös figyelmet fordít a harmadik országokhoz kapcsolódó intézkedések és programok monitoringjára és értékelésére.

56. cikk

A nemzeti programok tagállamok általi értékelése

(1) A tagállamok elvégzik az 57. cikk (1) bekezdésében említett értékeléseket. A 2017-ben elvégzendő értékelés hozzá fog járulni a nemzeti programok összeállítása és végrehajtása minőségének javításához, összhangban a közös monitoring és értékelési kerettel.

(2) A tagállamok biztosítják az (1) bekezdésben említett értékeléshez szükséges adatok – köztük a közös monitoring és értékelési keret mutatóival kapcsolatos adatok – előállítására és összegyűjtésére irányuló eljárások meglétét.

(3) Az 57. cikk (1) bekezdésében említett értékeléseket a felelős hatóságoktól, az audithatóságoktól és a felhatalmazott hatóságoktól funkcionálisan független szakértőknek kell elvégezniük. Ezek a szakértők olyan önálló közintézménytől is érkezhetnek, amely a közigazgatási szervek munkájának monitoringjáért, értékeléséért és auditálásáért felel. A Bizottság iránymutatást ad az értékelések elvégzéséhez.

(4) Az 57. cikk (1) bekezdésében említett értékeléseket teljes körűen nyilvánosságra kell hozni, azon információk kivételével, amelyek bizalmas jellegük miatt nem teljes körűen nyilvánosak, különösen ha a biztonságra, a közrendre, bűnügyi nyomozásokra vagy a személyes adatok védelmére vonatkoznak.

57. cikk

A tagállamok és a Bizottság értékelő jelentése

(1) A közös monitoring és értékelési kerettel összhangban a tagállamok benyújtják a Bizottságnak:

a)	2017. december 31-ig a nemzeti programok intézkedéseinek végrehajtásáról, valamint a nemzeti programok célkitűzéseinek elérése tekintetében elért előrelépésről szóló időközi értékelő jelentést;

b)	2023. december 31-ig a nemzeti programok intézkedéseinek hatásairól szóló utólagos értékelő jelentést.

(2) Az (1) bekezdésben említett jelentések alapján a Bizottság benyújtja az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére:

a)	2018. június 30-ig az e rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtásáról szóló időközi értékelő jelentést. Az időközi értékelő jelentésnek tartalmaznia kell az e rendelettel és a specifikus rendeletekkel összhangban elvégzett félidős vizsgálat elemzését is;

b)	a nemzeti programok zárását követően, 2024. június 30-ig az e rendelet és a specifikus rendeletek hatásairól szóló utólagos értékelő jelentést.

(3) A Bizottság utólagos értékelésében megvizsgálja a különös rendeleteknek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlesztésére gyakorolt hatását is, a következő célkitűzések megvalósításához való hozzájárulásuk tekintetében:

a)	a határok biztonsága, a bűnüldözési együttműködés és a válságkezelés közös kultúrájának kialakítása;

b)	az Unióba irányuló migrációs áramlások hatékony kezelése;

c)	a közös európai menekültügyi rendszer létrehozása;

d)	a harmadik országbeli állampolgárokkal szembeni tisztességes és egyenlő bánásmód;

e)	a migráció és a belső biztonság kérdéseinek kezelése során a tagállamok között tanúsított szolidaritás és együttműködés;

f)	a migráció és a harmadik országokkal kapcsolatos biztonság közös uniós megközelítése.

(4) Az e cikk alapján elkészített összes értékelő jelentést teljes körűen nyilvánosságra kell hozni, azon információk kivételével, amelyek bizalmas jellegük miatt nem teljes körűen nyilvánosak, különösen ha a biztonságra, a közrendre, bűnügyi nyomozásokra vagy a személyes adatok védelmére vonatkoznak.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

58. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak az 5. cikk (5) bekezdésében, 26. cikk (4) bekezdésében, 29. cikk (1) bekezdésében, 53. cikk (4) bekezdésében, valamint 55. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2014. május 21-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hétéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az hétéves időszak vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik további három éves időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (5) bekezdésében, 26. cikk (4) bekezdésében, 29. cikk (1) bekezdésében, 53. cikk (4) bekezdésében, valamint 55. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) Az 5. cikk (5) bekezdése, a 26. cikk (4) bekezdése, a 29. cikk (1) bekezdése, az 53. cikk (4) bekezdése, valamint az 55. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

59. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a menekültügyi, migrációs és integrációs, valamint belső biztonsági alapokkal foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, az e rendelet 14. cikkének (4) bekezdése, 24. cikkének (5) bekezdése, 45. cikkének (2) bekezdése, 47. cikkének (6) bekezdése, valamint 53. cikkének (5) bekezdése kivételével.

60. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság javaslata alapján az Európai Parlament és a Tanács 2020. június 30-ig felülvizsgálja ezt a rendeletet.

61. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet, összhangban a Szerződéssel, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 299., 2012.10.4., 108. o.

(2) HL C 277., 2012.9.13., 23. o.

(3) Az Európai Parlament 2014. március 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(5) A Bizottság 1999. április 28-i 1999/352/EK, ESZAK, Euratom határozata az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) létrehozásáról (HL L 136., 1999.5.31., 20. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(7) A Tanács 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 516/2014/EU rendelete a Menekültügyi, Migrációs és Beilleszkedési Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK határozat, az 575/2007/EK európai parlamenti határozat és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (lásd e Hivatalos Lap 168. oldalát).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 513/2014/EU rendelete a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról, valamint a 2007/125/IB határozat hatályon kívül helyezéséről (lásd e Hivatalos Lap 93. oldalát).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).

(11) A Tanács 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).

(12) A Tanács 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelete az Európai Unióról szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/143

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 515/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és az 574/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás (3) keretében,

mivel:

(1)

Az Unió azon célját, hogy biztosítsa a magas szintű biztonságot egy olyan térségben, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapul az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (3) bekezdése értelmében, többek között a belső határok személyek általi átlépését, valamint a külső határokon a határellenőrzéseket és a közös vízumpolitikát egy, a jogszerű utazás megkönnyítését és az illegális bevándorlás kezelését célzó, az adatcserét és a helyzet átfogó felismerését lehetővé tevő összehangolt többrétegű rendszer részéként, közös intézkedések révén kell elérni.

(2)

Az Uniónak sokkal egységesebb megközelítést kell alkalmaznia a migrációkezelésének belső és külső szempontjai, valamint a belső biztonság tekintetében, valamint összhangot kell teremtenie az illegális bevándorlás elleni küzdelem és a külső uniós határok biztonságának javítása között, továbbá szorosabb együttműködésre és párbeszédre kell törekednie a harmadik országokkal az illegális bevándorlás kezelése és a jogszerű migráció elősegítése céljából.

(3)

A migrációs nyomás és menedékkérelmek nyomán felmerülő kérdésekre, valamint az Unió külső határainak igazgatására vonatkozóan integrált megközelítést kell kialakítani, költségvetést és megfelelő erőforrásokat biztosítva ahhoz, hogy a veszélyhelyzetek kezelése az emberi jogok tiszteletben tartása és a tagállamok közötti szolidaritás szellemében valósuljon meg, a nemzeti feladatokról nem megfeledkezve, illetve a feladatok egyértelmű megosztása mellett.

(4)

A Tanács által 2010 februárjában elfogadott az Európai Unió belső biztonsági stratégiája (a továbbiakban: a belső biztonsági stratégia) közös menetrendet írt elő e közös biztonsági kihívások kezelésére. A stratégia alapelveit és iránymutatásait a Bizottság „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása” című 2010. novemberi közleménye konkrét intézkedésekre ülteti át azáltal, hogy megjelöl öt stratégiai célkitűzést: a nemzetközi bűnözői hálózatok felgöngyölítése; a terrorizmus megelőzése, a radikalizálódás és a tagtoborzás kezelése; a virtuális tér biztonságának növelése a polgárok és a vállalkozások számára; a biztonság megerősítése a határigazgatás útján és Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének javítása.

(5)

A belső biztonsági stratégia szerint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése olyan célkitűzések, amelyeket párhuzamosan kell megvalósítani, a biztonságot pedig – a szabadság és a jog érvényesülésének megvalósulása érdekében – mindenkor a Szerződések elveivel, a jogállamisággal és az Unió alapvető jogi kötelezettségeivel összhangban kell elérni.

(6)

A tagállamok közötti szolidaritást, a feladatmegosztás egyértelműségét, az alapvető szabadságjogok, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint a globális megközelítésre és a külső biztonsággal való kapcsolatra fektetett hangsúlyt, továbbá az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkében megállapított uniós külpolitikai célkitűzésekkel való összhangot és koherenciát a belső biztonsági stratégia végrehajtását irányító kulcsfontosságú elveknek kell tekinteni.

(7)	A belső biztonsági stratégia végrehajtásának előmozdítása és a stratégia gyakorlati megvalósulása érdekében a tagállamok számára a Belső Biztonsági Alap (az alap) létrehozásával megfelelő uniós pénzügyi támogatást kell biztosítani.

(8)

Az EUMSZ V. címét érintő jogi sajátosságok miatt az alapot jogilag nem lehet egységes pénzügyi eszközként létrehozni. Az alapot tehát a belső biztonság területén megvalósuló uniós támogatás átfogó pénzügyi kereteként kell létrehozni, amely magában foglalja az e rendelet alapján létrehozott, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközt (a továbbiakban: az eszköz), valamint az 513/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) által létrehozott, a rendőrségi együttműködés, a bűnözés megelőzése és az ellene folytatott küzdelem, illetve a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközt. Ezt az átfogó pénzügyi keretet kiegészíti az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5), amelyre e rendelet a programozásról, a pénzügyi irányításról, az irányításról és a kontrollról, a záróelszámolásról, a programok lezárásáról és a jelentéstételről, valamint az értékelésről szóló szabályok tekintetében utal.

(9)

Az új, kétpilléres, a belügyek területét finanszírozó struktúra hozzájárul az említett terület finanszírozásának egyszerűsítéséhez, racionalizálásához, konszolidálásához és átláthatóságához. Más alapokkal és programokkal szinergiára, konzisztenciára és kiegészítő jellegre kell törekedni, beleértve a közös célkitűzések finanszírozásának biztosítását is. Azonban el kell kerülni a különféle finanszírozási eszközök közötti átfedéseket.

(10)

Az e rendeletben meghatározott általános és egyedi célok teljesítése érdekében az alapnak figyelembe kell vennie a fokozott rugalmasságra és egyszerűségre mutatkozó igényt, és ugyanakkor tiszteletben kell tartania a kiszámíthatóságra vonatkozó követelményeket és biztosítania kell a források tisztességes és átlátható elosztását.

(11)	Az alap végrehajtásának alapelve az intézkedések hatékonysága és a kiadások minősége. Az alapot továbbá a lehető leghatékonyabban és leginkább felhasználóbarát módon kell végrehajtani.

(12)	Az alapnak különös figyelmet kell fordítania a földrajzi elhelyezkedésükből adódó migrációs áramlásokból eredően aránytalan terhekkel szembesülő tagállamokra.

(13)	A tagállamok és az Unió között megvalósuló szolidaritás és felelősségmegosztás alapvető eleme a külső határok igazgatására vonatkozó közös szakpolitikának.

(14)	Az alapnak pénzügyi támogatással kell szolidaritást kifejeznie a külső határokra vonatkozó schengeni vívmányokat már teljes körűen alkalmazó, vagy erre készülő tagállamok felé, és azt a tagállamoknak a külső határok igazgatására vonatkozó közös uniós szakpolitika szolgálatában kell felhasználniuk.

(15)

Az alap általános célkitűzésének teljesítéséhez való hozzájárulás érdekében a tagállamoknak biztosítani kell, hogy nemzeti programjaik foglalkozzanak az eszköz egyedi célkitűzéseivel, és hogy a forrásokat a kihívásokkal és az igényekkel arányosan osszák el a célkitűzések között, amely elosztás biztosítja e célkitűzések teljesíthetőségét. Amennyiben egy nemzeti program nem foglalkozik az egyedi célkitűzések valamelyikével, vagy az előirányzat a nemzeti programok e rendeletben meghatározott egyes célkitűzései esetében a minimális százalékarány alatt van, az érintett tagállamnak indokolást kell készíteni a programon belül.

(16)	Az eszköz valamennyi egyedi célkitűzésére vonatkozóan közös mutatókat kell kialakítani az alap eredményeinek mérése céljából. Az egyedi célkitűzések teljesülésének közös mutatók révén történő mérése nem teszi kötelezővé az e mutatókhoz kapcsolódó intézkedések végrehajtását.

(17)

A tagállamok részvétele nem eshet egybe olyan ideiglenes uniós eszközben történő részvétellel, amely többek között abban támogatja a kedvezményezett tagállamokat, hogy, többek között, finanszírozni tudják a határokra, a vízumpolitikára és a külső határellenőrzésre vonatkozó schengeni vívmányok végrehajtása érdekében az Európai Unió új külső határain végzett intézkedéseket.

(18)	Az eszköznek az 574/2007 európai parlamenti és tanácsi határozat (6) által létrehozott 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó Külső Határok Alap segítségével kialakított kapacitásépítési folyamatra kell épülnie, és azt az új fejlesztések figyelembevételével ki kell bővítenie.

(19)

Amikor a határrendészetről és a vízumpolitikáról szóló schengeni vívmányokkal összhangban feladatokat hajtanak végre a külső határokon és a konzulátusokon, a tagállamok valamennyi másik, a schengeni térségbe tartozó tagállam érdekében és nevében végeznek tevékenységet, így az Unió számára közszolgáltatást nyújtanak. Az eszköznek hozzá kell járulnia a határellenőrzésekhez és a vízumpolitikához kapcsolódó működési költségek támogatásához, és lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy fenntartsák e mindenki számára végzett szolgáltatáshoz létfontosságú kapacitásaikat. Az ilyen támogatás az eszköz hatálya alá tartozó célkitűzésekhez kapcsolódó kiválasztott egyedi költségek teljes körű visszatérítéséből áll, és a nemzeti programok szerves részét kell képeznie.

(20)

Az eszköznek ki kell egészítenie és meg kell erősítenie a 2007/2004/EK tanácsi rendelettel (7) létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (a továbbiakban: a Frontex Ügynökség) égisze alatt kidolgozott operatív együttműködés fejlesztését célzó tevékenységeket, beleértve az 1168/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) által bevezetett módosításokból eredő új tevékenységeket, ezáltal újra megerősítve az azon tagállamok közötti szolidaritást, amelyek a schengeni térség egésze érdekében és nevében külső határellenőrzést végeznek. Ez többek között azt jelenti, hogy a nemzeti programok kialakításakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük a Frontex Ügynökség által kifejlesztett elemzési eszközöket és műveleti és technikai iránymutatásokat, valamint képzési terveket, nevezetesen a határőrök képzésének közös alaptantervét, amely magában foglalja az alapvető jogokra és a nemzetközi védelemhez való hozzáférésre vonatkozó ismereteket is. Annak érdekében, hogy a Frontex Ügynökség feladata és a tagállamok által a külső határok ellenőrzése és őrizete tekintetében vállalt felelősségek kiegészítsék egymást, valamint az összhang és a költséghatékonyság biztosítása céljából a Bizottságnak konzultálnia kell a Frontex Ügynökséggel a tagállamok által benyújtott nemzeti programok tervezetéről és különösen a működési támogatás keretében finanszírozott tevékenységekről.

(21)	Az eszközt az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő jogoknak és alapvető elveknek, valamint az Unió nemzetközi kötelezettségeinek maradéktalanul megfelelve kell végrehajtani, a menedékjogra és a nemzetközi védelemre vonatkozó egyes rendelkezések végrehajtásának sérelme nélkül.

(22)

Az egységes és magas színvonalú külső határellenőrzés létfontosságú a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítéséhez. Összhangban a közös uniós előírásokkal, az eszköznek a külső határok igazgatásával kapcsolatos, a négylépcsős belépés-ellenőrzési modellel összhangban végrehajtandó intézkedéseket kell támogatnia, amelyek magukban foglalják a harmadik országokban végrehajtott intézkedéseket, a szomszédos országokkal való együttműködést, a határellenőrzési intézkedéseket és a szabad mozgás térségében végrehajtott intézkedéseket az illegális bevándorlás és a határon átnyúló bűncselekmények megakadályozása érdekében a schengeni térségben.

(23)

Az EUSZ 3. cikke értelmében az eszköznek azokat a tevékenységeket kell támogatnia, amelyek biztosítják a külső határokon a veszélyeztetett gyermekek védelmét. Különösen, az intézkedések végrehajtásakor a tagállamoknak, amennyiben lehetséges, különös figyelmet kell fordítaniuk a veszélyeztetett személyek személyazonosságának megállapítására, a részükre történő azonnali segítségnyújtásra és a védelmi szolgálatoknak való átadásukra, különös tekintettel a gyermekekre és a kísérő nélküli kiskorúakra.

(24)

A belső biztonsági stratégia keretében az egységes és magas színvonalú külső határellenőrzés biztosítása, valamint a külső határokon keresztül zajló jogszerű utazás elősegítése érdekében az eszköz hozzájárul a közös integrált európai határigazgatási rendszer kialakításához. Ez a rendszer kiterjed a tagállamoknak a Frontex Ügynökséggel, harmadik országokkal és szükség esetén többek között egyéb szereplőkkel, különösen az Europollal és a nagyléptékű IT-rendszerek operatív irányításáért felelős ügynökséggel együttműködve eljáró illetékes hatóságai által az Unió négyszintű határbiztonsági modelljét és integrált kockázatelemzését felhasználva hozott valamennyi, a szakpolitikára, jogszabályokra, rendszeres együttműködésre, a terhek megosztására, a mindenkori helyzet értékelésére és az illegális bevándorlók belépési pontjait érintő változó körülményekre, továbbá a személyi állományra, eszközökre és technológiára vonatkozó intézkedésre.

(25)

A 2003-as csatlakozási okmány 5. jegyzőkönyvével összhangban, amely a személyeknek a kalinyingrádi régió és az Orosz Föderáció egyéb részei közötti, szárazföldi úton történő átutazására vonatkozik, az eszköznek viselnie kell bármely olyan többletköltséget, amely a közösségi vívmányok ilyen átutazásra meghatározott különös rendelkezéseinek, azaz a 693/2003/EK tanácsi rendelet (9) és a 694/2003/EK tanácsi rendelet (10) végrehajtásából ered. Az elmaradt díjakért nyújtott pénzügyi támogatás folytatását ugyanakkor az Unió és az Orosz Föderáció közötti vízumszabályozástól kell függővé tenni.

(26)

Az eszköznek támogatnia kell a vízumpolitika és az egyéb határátlépés előtti tevékenységek terén hozott nemzeti intézkedéseket és tagállami együttműködést, amelyek a külső határellenőrzéseket megelőzően zajlanak a Vízuminformációs Rendszer (VIS) teljes körű felhasználásával. A tagállamok szolgálatai által harmadik országokban szervezett tevékenységek hatékony igazgatása a közös vízumpolitika érdekét szolgálja egy olyan sokrétegű rendszer részeként, amelynek célja az Unió részéről a jogszerű utazás megkönnyítése és az illegális bevándorlás kezelése, és amely szerves része a közös integrált határigazgatási rendszernek.

(27)	Emellett az eszköznek a közös integrált határigazgatási rendszer fejlesztésének részeként támogatnia kell a schengeni országok területén minden olyan intézkedést, amely megerősíti a schengeni térség általános működését.

(28)

Az eszköznek emellett támogatnia kell olyan uniós IT-rendszerek fejlesztését a meglévő és/vagy új rendszerek alapján, amelyek eszközöket nyújtanak a tagállamok számára ahhoz, hogy hatékonyabban kezeljék a harmadik országok állampolgárainak határokat keresztező mozgását, és hogy biztosítani tudják az utazók jobb azonosítását és ellenőrzését, ezáltal megkönnyítve az utazást és fokozva a határok biztonságát. Ennek érdekében, összhangban az uniós belső biztonság terén alkalmazandó információkezelési stratégiával létre kell hozni egy programot, amelynek célja az ilyen rendszerek központi és nemzeti elemeivel kapcsolatos fejlesztési költségek fedezése, és a technikai egységesség, az egyéb uniós IT-rendszerekkel kialakított interoperabilitást, a költségtakarékosság, valamint a zökkenőmentes végrehajtás biztosítása a tagállamokban. Az említett IT-rendszereknek meg kell felelniük az alapvető jogoknak, köztük a személyes adatok védelmének.

(29)	Az említett rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szükséges pénzügyi támogatást az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) által létrehozott európai határőrizeti rendszer (Eurosur) számára.

(30)	Az előre nem látható migrációs nyomás és a határbiztonságot érintő kockázatok haladéktalan kezelése érdekében lehetőséget kell biztosítani arra, hogy sürgősségi segítségnyújtást nyújtsanak az 514/2014/EU rendelettel összhangban.

(31)

Emellett a schengeni térség egészére kiterjedő fokozott szolidaritás érdekében, amennyiben – különösen schengeni értékelést követően – gyenge pontokat vagy lehetséges kockázatokat azonosítanak, az érintett tagállamnak az ügyet megfelelően figyelemmel kell kísérnie, prioritási sorrend szerint felhasználva a nemzeti programjai szerinti forrásokat, amennyiben lehetséges, kiegészítve a sürgősségi segítségnyújtást intézkedéseit.

(32)

A szolidaritás és a felelősség megosztásának megerősítése érdekében a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a nemzeti programjaik számára rendelkezésre álló források egy részét az Unió által meghatározott prioritásokra használják fel, például a Frontex Ügynökség számára szükséges technikai eszközök beszerzésére, valamint az uniós konzuli együttműködés fejlesztésére. Fontos az uniós támogatások hatásának maximalizálása a köz- és magán pénzügyi források mobilizálásával, egyesítésével és megtöbbszörözésével. Az uniós költségvetést igénybe vevő innovatív finanszírozási eszközök és mechanizmusok esetében biztosítani kell a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságot, elszámoltathatóságot és demokratikus ellenőrzést.

(33)

A schengeni vívmányok schengeni térségben való alkalmazásának biztosítása érdekében az 1053/2013/EU tanácsi rendelet (12) végrehajtását az eszköz keretében is támogatni kell, hiszen az alapvető eszköz az uniós szakpolitikák végrehajtásának megkönnyítésére a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a külső határok magas szintű védelmének és a schengeni térségen belül az ellenőrzések elmaradásának biztosításával.

(34)

A Külső Határok Alap és a SIS II és VIS fejlesztése kapcsán szerzett tapasztalatok fényében a források esetleges átcsoportosítása kapcsán helyesnek tűnik lehetővé tenni bizonyos fokú rugalmasságot az eszköz keretében követett célkitűzések különböző végrehajtási módjai között, azon elv sérelme nélkül, amely szerint a programok számára a kezdettől fogva biztosítani kell a kritikus tömeget és a pénzügyi stabilitást, a tagállamok számára a működési támogatást, és mindezt az Európai Parlament és a Tanács ellenőrzésének sérelme nélkül.

(35)

Ehhez hasonlóan az Unió számára továbbra is rendelkezésre álló intézkedések (uniós intézkedések) alkalmazási körét és a források felső határát ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy fokozzák az Unió képességét arra, hogy egy adott költségvetési évben az Unió egésze érdekében több tevékenységet fejtsen ki a külső határok igazgatása és a közös vízumpolitika területén, amikor és amennyiben erre igény mutatkozik. Az ilyen uniós intézkedések kiterjednek a tanulmányokra és kísérleti projektekre, a külső határok igazgatása és a közös vízumpolitika és alkalmazása előremozdítása érdekében, a határőrök képzésére az emberi jogok tiszteletben tartása terén, továbbá a harmadik országokban alkalmazott intézkedésekre és megállapodásokra, az ilyen országokból származó migrációs nyomás kezelése céljából, annak érdekében, hogy az Unióban irányuló migrációs áramlásokat optimálisan kezeljék, valamint hatékonyan szervezzék meg a kapcsolódó feladatokat a külső határokon és a konzulátusokon.

(36)

Az eszköz révén támogatott harmadik országbeli vagy azzal összefüggő intézkedéseket az egyéb – földrajzi és tematikus – uniós külső segítségnyújtási eszközök által támogatott, Unión kívüli intézkedésekkel szinergiában és összhangban kell meghozni. Az ilyen intézkedések végrehajtása során különösen törekedni kell a teljes összhangra az Unió külső fellépéseinek alapelveivel és általános célkitűzéseivel, valamint a szóban forgó országgal vagy régióval kapcsolatos külpolitikával. Az ilyen intézkedések nem lehetnek közvetlenül fejlesztésorientáltak és azoknak szükség esetén ki kell egészíteniük az Unió külső segélyezési eszközein keresztül nyújtott pénzügyi támogatást. Törekedni kell emellett az összhangra az Unió humanitárius politikájával, különösen a sürgősségi segítségnyújtást szolgáló intézkedések végrehajtása tekintetében.

(37)

Az Uniós költségvetésből származó finanszírozásnak olyan tevékenységekre kell koncentrálnia, amelyeknél az uniós fellépés hozzáadott értéket eredményez a tagállami intézkedéshez képest. Mivel az Unió a tagállamoknál alkalmasabb arra, hogy keretet biztosítson az uniós szolidaritás kifejezéséhez a határellenőrzések, a vízumpolitika és a migrációs áramlások kezelése területén, valamint ahhoz, hogy platformot nyújtson az e szakpolitikákat alátámasztó közös IT-rendszerek fejlesztéséhez, az e rendelet alapján nyújtott pénzügyi támogatás hozzájárul különösen a nemzeti és uniós kapacitások megerősítéséhez ezeken a területeken.

(38)

E rendeletben meg kell határozni a tagállamoknak kiutalt alapösszegeket. A tagállamoknak kiutalt alapösszegeket az egyes tagállamok számára a 2010–2012-es években a Külső Határok Alapból kiutalt összegek alapján kell kiszámítani, és az így megkapott összeget el kell osztani az ebben a három évben közös irányítás számára rendelkezésre álló előirányzatok összegével. A számításokat az 574/2007/EK határozatban rögzített elosztási kritériumoknak megfelelően végezték el.

(39)

A Bizottság az eszköz végrehajtását az 514/2014/EU rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban az eredmények és a hatások értékelésére szolgáló fő mutatók segítségével monitorozza. A mutatóknak – többek között a vonatkozó kiindulási alapértékeknek – kell képezniük a minimális alapot annak értékeléséhez, hogy az eszköz célkitűzései milyen mértékben teljesültek.

(40)

Az e rendeletben szereplő, a nemzeti programok keretében végzett egyedi intézkedések meghatározására vonatkozó rendelkezések kiegészítése és módosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(41)	E rendelet alkalmazása során – ideértve a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítését – a Bizottságnak konzultálnia kell valamennyi tagállam szakértőivel.

(42)

A rendelet működési támogatásra vonatkozó rendelkezéseinek egységes, hatékony és időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni.. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell gyakorolni.

(43)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a külső határok igazgatása és a vízumpolitika terén a szolidaritás és a tagállamok, valamint az Unió közötti felelősségmegosztás biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(44)	Az 574/2007/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni az e rendeletben meghatározott átmeneti rendelkezéseknek megfelelően.

(45)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (14) értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (15) 1. cikkének A és B. pontjában említett területekhez tartoznak.

(46)

Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (16) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. és B. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat (17) 3. cikkével.

(47)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv (18) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (19) 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének A. és B. pontjában említett területhez tartoznak.

(48)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Tekintve, hogy e rendelet a schengeni vívmányokra épül, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy e rendeletet nemzeti jogában végrehajtja-e.

(49)	Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben az Egyesült Királyság nem vesz részt, összhangban 2000/365/EK tanácsi határozattal (20); az Egyesült Királyság tehát nem vesz részt ennek elfogadásában, az nem kötelező és nem alkalmazandó rá.

(50)	E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (21) összhangban nem vesz részt. Írország tehát nem vesz részt annak elfogadásában, ezért az rá nem kötelező és nem alkalmazandó.

(51)	E rendelet alkalmazási időszakát indokolt összhangba hozni az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletével (22). Ezért e rendelet 2014. január 1-jétől alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) E rendelet a Belső Biztonsági Alap (a továbbiakban: az alap) részeként létrehozza a külső határigazgatás és a közös vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközt (a továbbiakban: az eszköz).

A 513/2014/EU rendelettel együttesen e rendelet a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra létrehozza az alapot.

(2) Ez a rendelet meghatározza:

a)	a pénzügyi támogatás célkitűzéseit és a támogatható intézkedéseket;

b)	a támogatható intézkedések végrehajtásának általános keretét;

c)	az eszköz alapján 2014. január 1. és 2020. december 31. között rendelkezésre álló forrásokat és azok elosztását;

d)	a különböző egyedi eszközök alkalmazási körét és célját, amelyek révén a külső határok igazgatására és a közös vízumpolitikára fordított kiadásokat finanszírozzák.

(3) E rendelet előírja az 514/2014/EU rendelet szabályainak alkalmazását.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a) „külső határok”: a tagállamok szárazföldi határai, beleértve a folyó- vagy állóvízi határokat, tengeri határokat és repülőtereket, folyami, tengeri és tavi kikötőket, amelyekre alkalmazni kell az uniós jognak a külső határok átlépésére vonatkozó rendelkezéseit, függetlenül attól, hogy e határok ideiglenesek-e vagy sem;

b) „közös uniós előírások”: operatív intézkedések közös és egységes módon történő alkalmazása egy magas és egységes biztonsági szint elérése érdekében a határellenőrzés és a vízumpolitika területén az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (23), a 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (24), 767/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (25), a 2007/2004/EK rendeletnek, az 1931/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleteknek (26), a külső határokon történő ellenőrzésről szóló schengeni katalógusnak, a határőrök gyakorlati kézikönyvének, a vízumkézikönyvnek, az Eurosur-kézikönyvnek és más uniós szinten a határellenőrzés és a vízumpolitika területén elfogadandó rendeleteknek és iránymutatásoknak megfelelően;

c) „ideiglenes külső határok”:

a schengeni vívmányokat teljes mértékben végrehajtó tagállam és – csatlakozási okmányával összhangban – a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazására kötelezett olyan tagállam közös határa, amely esetében azonban a vívmányok teljes körű alkalmazására felhatalmazó, vonatkozó tanácsi határozat még nem lépett hatályba;

ii.	saját csatlakozási okmányaikkal összhangban a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazására kötelezett két olyan tagállam közös határa, amelyek esetében azonban a vívmányok teljes körű alkalmazására felhatalmazó, vonatkozó tanácsi határozat még nem lépett hatályba;

d) „határátkelőhely”: az illetékes hatóságok által a külső határok átlépésének céljára engedélyezett átkelőhely, amelyről az 562/2006/EK rendelet 34. cikke (2) bekezdésének megfelelően értesítést küldtek;

e) „schengeni értékelési és monitoring mechanizmus”: a schengeni vívmányok megfelelő alkalmazásának ellenőrzése, az 1053/2013/EU rendeletnek megfelelően;

f) „veszélyhelyzet”: sürgős és kivételes nyomás eredményeként kialakuló helyzet, amikor nagyszámú vagy aránytalan számú harmadik országbeli állampolgár ténylegesen vagy várhatóan átlépi egy vagy több tagállam külső határát, vagy más kellően indokolt veszélyhelyzet, amely sürgős intézkedést igényel a külső határokon;

g) „külső határszakasz”: egy tagállam külső szárazföldi vagy tengeri határának egésze vagy egy része a nemzeti jog szerint vagy a nemzeti koordinációs központ vagy az 1052/2013/EU rendelet végrehajtása céljából kijelölt egyéb illetékes nemzeti hatóság által meghatározottak szerint

3. cikk

Célkitűzések

(1) Az eszköz általános célkitűzése az, hogy hozzájáruljon a magas szintű biztonság biztosításához az Unióban megkönnyítve a jogszerű utazást, a külső határokon történő egységes és magas szintű ellenőrzésen és a schengeni vízumok hatékony feldolgozásán keresztül, összhangban az Unió alapvető szabadságjogokkal és emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaival.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt általános célkitűzéssel összhangban az eszköz – összhangban a vonatkozó uniós stratégiákban, programokban, illetve fenyegetettség- és kockázatértékelésekben megjelölt prioritásokkal – a következő egyedi célkitűzések eléréséhez járul hozzá:

a)	a közös vízumpolitika támogatása annak érdekében, hogy elősegítse a jogszerű utazást, magas színvonalú szolgáltatást biztosítson a vízumkérelmezők számára, biztosítsák a harmadik országok állampolgáraival szemben alkalmazott egyenlő bánásmódot, és kezeljék az illegális bevándorlást;

az integrált határigazgatás támogatása, beleértve a határigazgatáshoz kapcsolódó intézkedések további, az uniós előírásoknak megfelelő harmonizálásának ösztönzését, valamint a tagállamok közötti és a tagállamok és a Frontex Ügynökség közötti információcserét is egyrészt a külső határok egységes és magas szintű ellenőrzésének és védelmének – beleértve az illegális bevándorlás kezelését is –, másrészt a külső határokon a zökkenőmentes határátkelésnek a schengeni vívmányokkal összhangban történő biztosítása érdekében, mindeközben biztosítva a nemzetközi védelemhez való hozzáférést az arra rászorulók számára, összhangban a tagállamok által az emberi jogok területén vállalt kötelezettségekkel, a visszaküldés tilalmának elvét is ideértve.

Az eszköz egyedi célkitűzéseinek elérését az e rendelet IV. mellékletében foglalt közös mutatók, valamint a nemzeti programokban foglalt, a programra vonatkozóan javasolt egyedi mutatók segítségével, az 514/2014/EU rendelet 55. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell értékelni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében az eszköz az alábbi műveleti célkitűzésekhez járul hozzá:

olyan szakpolitikák előmozdítása,végrehajtása és érvényesítése, amelyek biztosítják, hogy a belső határok átlépésekor a személyek, állampolgárságuktól függetlenül, mentesüljenek mindenfajta ellenőrzés alól, a külső határokon pedig biztosítják a személyek ellenőrzését és a határátlépések eredményes monitoringját;

a külső határok integrált határőrizeti rendszerének fokozatos létrehozása a szolidaritás és a felelősségvállalás alapján, különösen az alábbiak révén:

i.	a külső határellenőrzések és határőrizeti rendszerek, valamint a tagállamok határőrizeti, vámügyi, migrációs, menekültügyi és bűnüldöző szervei közötti együttműködés megerősítése a külső határokon, beleértve a tengeri határokat is;

ii.	a külső határok igazgatásával és a dokumentumbiztonsággal és személyazonosság-kezeléssel kapcsolatos országon belüli kompenzációs intézkedések, valamint a beszerzett technikai eszközök interoperabilitása;

iii.	a személyek mozgásához, az emberkereskedelemhez és az embercsempészethez kapcsolódó, külső határokon átnyúló bűncselekmények megelőzését és az ellenük való küzdelmet is szolgáló intézkedések;

c)	a közös vízumpolitika, valamint a rövid tartamú tartózkodási engedéllyel kapcsolatos szakpolitika fejlesztésének és végrehajtásának előmozdítása, beleértve a konzuli együttműködés különféle formáit is a jobb konzuli lefedettség biztosítása és a vízumkiadás gyakorlatának harmonizálása érdekében;

d)	a közös vízumpolitikát, a határforgalom ellenőrzést és a határőrizetet támogató IT-rendszerek, azok kommunikációs infrastruktúráinak és eszközeinek kialakítása és működtetése a külső határokon, teljes mértékben tiszteletben tartva a személyes adatok védelméről szóló jogszabályokat;

e)	a külső határokon való helyzetfelismerés és a tagállamok reagálási képességének megerősítése;

f)	a határigazgatással és vízumpolitikával kapcsolatos uniós vívmányok hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása, beleértve schengeni értékelő és monitoring mechanizmus hatékony működtetését;

a harmadik országokban fellépő tagállamok közötti együttműködés fokozásához hozzájáruló tagállami intézkedések megerősítése a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére áramlása kapcsán, beleértve az illegális bevándorlás megelőzését és kezelését is, valamint e tekintetben a harmadik országokkal folytatott együttműködés megerősítése teljes összhangban az Unió külső fellépéseinek és humanitárius politikájának céljaival és alapelveivel.

(4) Az eszköz keretében finanszírozott intézkedéseket az alapvető jogok és az emberi méltóság teljes körű tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. Az intézkedéseknek eleget kell tenniük különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában, az uniós adatvédelmi jogban és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben (EJEE) foglalt rendelkezéseknek, a harmadik országok állampolgáraival való tisztességes bánásmód elvének, a menedékjognak és a nemzetközi védelemnek, a visszaküldés tilalma elvének és az Unió és tagállamai azon nemzetközi eszközökben foglalt kötelezettségeinek, amelyeknek részes felei, így az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-i Genfi Egyezménynek.

Amennyiben lehetséges, az intézkedések végrehajtásakor a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a veszélyeztetett személyek személyazonosságának megállapítására, a részükre történő azonnali segítségnyújtásra és a védelmi szolgálatoknak való átadásukra, különös tekintettel a gyermekekre és a kísérő nélküli kiskorúakra.

(5) Az eszköz keretében finanszírozott, a tengeri határőrizethez kapcsolódó intézkedések végrehajtásakor a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a nemzetközi tengerjogból adódó kötelezettségeikre, amelyek szerint a vészhelyzetben levő személyeknek segítséget kell nyújtaniuk. Ennek kapcsán az eszközből támogatott eszközöket és rendszereket fel lehet használni a tengeri határőrizeti műveletek során esetleg előforduló kutatási és mentési helyzetek megoldására, ezzel is hozzájárulva a migránsok védelméhez és életének megmentéséhez.

(6) Az eszköz a tagállamok és a Bizottság kezdeményezésére hozzájárul a technikai segítségnyújtás finanszírozásához is.

4. cikk

Támogatható tevékenységek

(1) Az e rendelet 3. cikkében említett célkitűzéseken belül, valamint figyelemmel az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd megállapodás szerinti eredményeire, és összhangban az e rendelet 9. cikkében említett nemzeti program célkitűzéseivel, az eszköz tagállamokban vagy tagállamok által végrehajtott intézkedéseket támogat, különösen a következőket:

a határátkelőhelyeken, valamint a határok őrizetéhez a határátkelőhelyek között a tiltott határátlépés, az illegális bevándorlás és a határon átnyúló bűncselekmények megelőzéséhez és kezeléséhez, valamint az utazók gördülékeny forgalmának biztosításához szükséges infrastruktúra, épületek és rendszerek;

b)	a hatékony és biztonságos határellenőrzéshez és személyek felderítéséhez szükséges működést támogató eszközök, közlekedési eszközök és kommunikációs rendszerek;

c)	IT- és kommunikációs rendszerek a külső határokat átlépő migrációs áramlások hatékony kezelése érdekében, beleértve a meglévő és a jövőbeli rendszerekbe történő beruházásokat is;

d)	a vízumkérelmek feldolgozásához és a konzuli együttműködéshez, valamint a vízumkérelmezők számára nyújtott szolgáltatás minőségének javítását célzó egyéb intézkedésekhez szükséges infrastruktúra, épületek, IT- és kommunikációs rendszerek és működést támogató eszközök;

képzés a b), c) és d) pontban említett eszközök és rendszerek használatáról és a határőrök minőségbiztosítási előírásainak és képzésének fejlesztése – adott esetben akár harmadik országokban is – a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak megfelelő határőrizeti, tanácsadói és ellenőrzési feladataik teljesítését illetően, beléértve az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatainak azonosítását is;

f)	a bevándorlási összekötő tisztviselők és okmányszakértők kirendelése harmadik országokba és a határőrök cseréje és kirendelése a tagállamok között vagy egy tagállam és egy harmadik ország között;

tanulmányok, képzések, kísérleti projektek és más intézkedések a 3. cikk (3) bekezdésében hivatkozott integrált határigazgatási rendszer fokozatos létrehozása érdekében, beleértve a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti ügynökségközi együttműködés megerősítését, valamint a határigazgatási rendszerek interoperabilitását és harmonizálását célzó intézkedéseket is;

h)	tanulmányok, kísérleti projektek és intézkedések, melyek a tagállamok és uniós ügynökségek közötti operatív együttműködés eredményeként létrejött ajánlások, műveleti előírások és bevált gyakorlat alkalmazását célozzák.

(2) Az e rendelet 3. cikkben említett célkitűzéseken belül, valamint figyelemmel az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd megállapodás szerinti eredményeire, és összhangban az e rendelet 9. cikkben említett nemzeti program célkitűzéseivel, az eszköz harmadik országokkal kapcsolatos és azokban zajló intézkedéseket is támogat, különösen az alábbiakat:

a)	a tagállamok és harmadik országok közötti információ-megosztást szolgáló információs rendszerek, eszközök és berendezések;

b)	a tagállamok és harmadik országok közötti műveleti együttműködéssel kapcsolatos intézkedések, beleértve a közös műveleteket is;

c)	őrizeti rendszerek fejlesztését célzó projektek harmadik országokban az az európai határőrizeti rendszerrel (Eurosur) való együttműködés biztosítása érdekében;

d)	tanulmányok, szemináriumok, műhelymunkák, konferenciák, képzés, eszközök és kísérleti projektek annak érdekében, hogy ad hoc technikai és műveleti szakértelmet biztosítsanak harmadik országok számára;

a tagállamok és uniós ügynökségek közötti, a határellenőrzés terén harmadik országokban folyó operatív együttműködés eredményeként születő egyedi ajánlások, műveleti előírások és bevált gyakorlatok végrehajtásához szükséges tanulmányok, szemináriumok, műhelymunkák, konferenciák, rendezvények, képzés, eszközök és kísérleti projektek.

A Bizottság és a tagállamok, együttműködve az Európai Külügyi Szolgálattal biztosítják a harmadik országokban folytatott és azokkal kapcsolatos tevékenységek összehangolását, amint azt az 514/2014/EU rendelet 3. cikkének (5) bekezdése rögzíti.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett intézkedések ideiglenes külső határokon nem támogathatók.

(4) A Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexben említett, a belső határokon történő határellenőrzés kivételes és ideiglenes visszaállításával kapcsolatos intézkedések nem támogathatók.

(5) Nem támogathatók olyan intézkedések, amelyek kizárólagos célja vagy eredménye az áruk ellenőrzése.

II. FEJEZET

PÉNZÜGYI ÉS VÉGREHAJTÁSI KERET

5. cikk

A globális források és a végrehajtás

(1) Az eszköz végrehajtására rendelkezésre álló összes forrás folyó árakon 2 760 millió EUR.

(2) Az éves előirányzatokat az Európai Parlament és a Tanács engedélyezi a többéves pénzügyi keret korlátain belül.

(3) A globális forrásokat a következők révén kell végrehajtani:

a)	nemzeti programok, a 9. és 12. cikkel összhangban;

b)	működési támogatás, a nemzeti programok keretében és a 10. cikkben meghatározott feltételek szerint;

c)	a különleges átutazási rendszer a 11. cikkel összhangban;

d)	uniós intézkedések, a 13. cikkel összhangban;

e)	sürgősségi segítségnyújtás, a 14. cikkel összhangban.

f)	a külső határokon a migrációs áramlások kezelését támogató IT-rendszer kialakítására irányuló program végrehajtása a 15. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelően;

g)	technikai segítségnyújtás, a 16. cikkel összhangban;

(4) Az eszköz keretében az e rendelet 13. cikkében említett uniós intézkedésekre, az e rendelet 14. cikkében említett sürgősségi segítségnyújtásra és az e rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében említett technikai segítségnyújtásra allokált költségvetést a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) 58. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban közvetlen, valamint adott esetben a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban közvetett irányítás révén kell végrehajtani.

A 9. cikkben említett nemzeti programokra, a 10. cikkben említett működési támogatásra és a 11. cikkben említett különleges átutazási rendszer működtetésére allokált költségvetést megosztott irányítás révén kell végrehajtani, összhangban a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének b) pontjával.

Az e cikk (7) bekezdésében hivatkozott, a schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez társult országok számára biztosított költségvetést a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontja i. alpontjának megfelelően közvetett irányítás révén kell végrehajtani.

A meglévő és/vagy új IT-rendszerekre alapuló IT-rendszerek fejlesztésére vonatkozó program költségvetésének végrehajtási módszerét (módszereit) az elfogadandó vonatkozó uniós jogalkotási aktusok határozzák meg.

(5) Az globális forrásokat a következőképpen kell felhasználni:

a)	1 551 millió EUR a tagállamok nemzeti programjaira;

a külső határokon a migrációs áramlások kezelését támogató meglévő és/vagy új IT-rendszereken alapuló IT-rendszerek fejlesztésére 791 millió EUR, a vonatkozó uniós jogalkotási aktusok elfogadását követően;

Amennyiben az említett összeget nem osztják ki vagy nem költik el, a Bizottság a 17. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén a 6. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában, illetve az e bekezdés d) pontjában említett egy vagy több tevékenység számára újraoszthatja azt. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusban értékelni kell az IT-rendszerek fejlődését, beleértve a költségvetés végrehajtását és a várhatóan el nem költött összegeket is. Erre az újraosztásra a vonatkozó jogalkotási aktusok elfogadását követően vagy a 8. cikkben említett félidős felülvizsgálat keretében kerülhet sor.

c)	154 millió EUR a különleges átutazási rendszerre;

d)	264 millió EUR uniós intézkedésekre, sürgősségi segítségnyújtásra és technikai segítségnyújtásra a Bizottság kezdeményezése alapján, amelynek legalább 30 %-át uniós intézkedésekre kell fordítani.

(6) A 513/2014/EU rendelet szerinti globális források és az eszköz számára rendelkezésre álló, az (1) bekezdés szerinti globális források együttesen alkotják az alap pénzügyi keretösszegét, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges referenciaösszeget jelent az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (28) 17. pontja értelmében.

(7) A schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez társult országok e rendelettel összhangban részt vesznek az eszközben.

Ezen országoknak az eszközhöz nyújtott pénzügyi hozzájárulásairól megállapodásokat kell kötni, és meg kell határozni a részvételhez szükséges kiegészítő szabályokat, beleértve az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét és a Számvevőszék ellenőrzési hatáskörét biztosító rendelkezéseket.

Az ezen országoktól származó hozzájárulásokat hozzá kell adni az uniós költségvetésből rendelkezésre álló, az (1) bekezdésben említett globális forrásokhoz.

6. cikk

A támogatható tagállami intézkedések forrásai

(1) 1 551 millió EUR-t a tagállamoknak kell kiosztani indikatív jelleggel a következők szerint:

a)	1 276 millió EUR, az I. mellékletnek megfelelően;

b)	147 millió EUR, a 7. cikkben említett mechanizmus eredményei alapján;

c)	a 8. cikkben említett félidős felülvizsgálat keretében, a 2018-as költségvetési évtől 128 millió EUR, plusz az e cikk szerinti előirányzatok maradéka vagy a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelő más összeg, a kockázatelemzés és a félidős felülvizsgálat eredményei alapján.

(2) Az I. mellékletben szereplő nemzeti programokra szánt alapösszegeket az egyes tagállamok az alábbiak szerint osztják ki:

a)	a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjához kapcsolódó intézkedésekre legalább 10 %;

b)	a 9. cikk (2) bekezdésének b) pontjához kapcsolódó intézkedésekre legalább 25 %;

c)	a 9. cikk (2) bekezdésének c), d), e) és f) pontjához kapcsolódó intézkedésekre legalább 5 %.

A tagállamok eltérhetnek e minimális százalékarányoktól, feltéve, ha nemzeti programjaikban magyarázatot adnak arra, hogy az e minimális arányok alatti forráskiosztás miért nem veszélyezteti a célkitűzés elérését. Ezt a magyarázatot a Bizottság a nemzeti programok 9. cikk (2) bekezdésében említett jóváhagyásának keretében értékeli.

(3) A tagállamok az Eurosur számára megadják a megfelelő működés biztosításához szükséges finanszírozást.

(4) Az eszköz szerinti célkitűzések megfelelő kezelése érdekében, előre nem látható vagy új körülmények felmerülésekor és/vagy az eszköz szerinti finanszírozás tényleges végrehajtása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, annak érdekében, hogy az e cikk (1) bekezdése c) pontjában szereplő indikatív összeget kiigazítsa.

(5) Az Unióhoz a 2012 és 2020 között időszakban csatlakozó tagállamok nemzeti programjai nem részesülhetnek az eszköz alapján támogatásban, amíg az Unió olyan ideiglenes eszközéből részesülnek támogatásban, amelynek célja a kedvezményezett tagállamoknak az új külső határokon a határigazgatással és vízumpolitikával kapcsolatos schengeni vívmányok végrehajtása és a külső határellenőrzés érdekében végzett intézkedései finanszírozásának támogatása.

7. cikk

Az egyedi intézkedések forrásai

(1) A tagállamok a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban kiszámított támogatásuk mellett kiegészítő összeget kaphatnak, feltéve, hogy a nemzeti programban ezt előirányozzák és a II. mellékletben felsorolt egyedi intézkedésekre fordítják.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a II. mellékletekben felsorolt egyedi intézkedések felülvizsgálatára, ha szükséges, többek között a félidős felülvizsgálat keretében. Az új egyedi intézkedések alapján a tagállamok az e cikk (1) bekezdésének megfelelően további pénzügyi támogatásban részesülhetnek, a rendelkezésre álló források erejéig.

(3) Az e cikk szerinti kiegészítő összegeket abban az egyedi finanszírozási határozatban kell megítélni az érintett tagállamok számára, amely jóváhagyja vagy felülvizsgálja nemzeti programjukat az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban.

8. cikk

Források a félidős felülvizsgálat keretében

(1) A 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt összeg elosztása érdekében a Bizottság 2017. június 1-jéig figyelembe veszi a tagállamok határigazgatási terheit – beleértve a tengeri határőrizeti műveletek során esetlegesen felmerülő kutatási és mentési tevékenységeket és a schengeni értékelési és monitoringmechanizmus részeként készülő értékelő jelentéseket –, valamint a külső határoknak a 2017 és 2020 közötti időszakra vonatkozó fenyegetettségi szintjeit, illetve a 2014 és 2016 között a tagállamok külső határainak biztonságát érintő tényezőket. Az említett összeget a következő határkategóriák súlyozása alapján kell a tagállamok rendelkezésére bocsátani, az e cikk (6) bekezdését figyelembe véve:

a)	a külső tengeri határok 45 %;

b)	a külső szárazföldi határok számára 38 %;

c)	a repülőterek számára 17 %.

(2) A külső tengeri és szárazföldi határok esetében az összeg kiszámításának alapja a külső határszakaszok hossza, megszorozva az egyes határszakaszokra vonatkozó fenyegetettségi szint (minimális, normális, átlagos, erős) együtthatójával, az alábbiak szerint:

a)	minimális fenyegetettség esetén az együttható értéke 0,5;

b)	átlagos fenyegetettség esetén az együttható értéke 1;

c)	átlagos fenyegetettség esetén az együttható értéke 3;

d)	erős fenyegetettség esetén az együttható értéke 5.

(3) A repülőterek esetében az alábbiak szerint kell kiszámítani az egyes tagállamoknak járó összeget:

a)	50 % a külső határokat átlépő személyek száma alapján;

b)	50 % azon harmadik országbeli állampolgárok száma alapján, akiknek beléptetését megtagadták a külső határokon.

(4) A Frontex Ügynökség kockázatelemző jelentésével összhangban, valamint a Frontex Ügynökséggel, illetve szükséges esetben egyéb uniós ügynökségekkel konzultálva a Bizottság a tagállamok valamennyi külső határszakaszára fenyegetettségi szinteket állapít meg a 2017 és 2020 közötti időszakra. A fenyegetettségi szintek az alábbi tényezőkön alapulnak:

a)	a határigazgatás terhei a külső határokon;

b)	azok a tényezők, amelyek a 2014 és 2016 közötti időszakban befolyásolják a külső határok biztonságát;

c)	az uniós szakpolitikák, például a vízumpolitika változásai;

d)	a migrációs áramlások lehetséges jövőbeni tendenciái, illetve a külső határok illegális átlépésével kapcsolatos, jogszabályba ütköző tevékenységek kockázata; valamint

e)	várható politikai, gazdasági és társadalmi fejlemények harmadik országokban és különösen a szomszédos országokban.

A fenyegetettségi szinteket megállapító jelentésének előterjesztését megelőzően a Bizottság eszmecserét folytat a tagállamokkal.

(5) A források (1) bekezdésben előírt elosztása szempontjából:

mindaddig figyelembe kell venni a 866/2004/EK tanácsi rendelet (29) 1. cikkében említett területek közötti határvonalat, az ettől a vonaltól északra eső tengeri határ kivételével – még akkor is, ha az nem képez külső szárazföldi határt –, amíg a 2003-as csatlakozási okmány Ciprusról szóló 10. jegyzőkönyvének 1. cikke alkalmazandó;

„külső tengeri határok”: a kifejezés a tagállamok parti tengereinek az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye 4–16. cikkének megfelelően meghatározott külső határát jelenti. Azokban az esetekben azonban, amikor a tiltott határátlépés megakadályozása érdekében rendszeresen nagy hatótávolságú műveletekre van szükség, ez a kifejezés az erős fenyegetettségi szintű területek külső határát jelenti. E külső határokat a szóban forgó tagállamok által a 2014 és 2016 közötti időszakról szolgáltatott műveleti adatok figyelembevételével kell meghatározni.

(6) Emellett a Bizottság 2017. június 1-jéig kiadott felhívására a tagállamok kiegészítő juttatást kaphatnak, feltéve, hogy a nemzeti programban ezt előirányozzák és azt az akkori uniós prioritások fényében meghatározandó egyedi intézkedések elvégzésére fordítják.

(7) Az e cikk szerinti kiegészítő összegeket abban az egyedi finanszírozási határozatban kell megítélni az érintett tagállamok számára, amely jóváhagyja vagy felülvizsgálja nemzeti programjukat az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban.

9. cikk

Nemzeti programok

(1) Az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében említett szakpolitikai párbeszéd eredményeinek figyelembevételével az eszköz alapján készítendő nemzeti programot, illetve az 513/2014/EU rendelet alapján készítendő nemzeti programot a tagállamok az alap egységes nemzeti programjaként nyújtják be a Bizottságnak, összhangban az 514/2014/EU rendelet 14. cikkével.

(2) A Bizottság által az 514/2014/EU rendelet 14. cikke szerint megvizsgálandó és jóváhagyandó nemzeti programok alapján a tagállamok – az e rendelet 3. cikkében említett célkitűzések keretében és figyelembe véve az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében említett szakpolitikai párbeszéd eredményét – különösen a következő célok elérésére törekednek:

a)	az Eurosur fejlesztése, összhangban az uniós joggal és iránymutatásokkal;

a vízumpolitika, és a külső határok igazgatása, valamint a szabad mozgás térségében végrehajtott, a külső határok igazgatásával kapcsolatos intézkedések támogatása és kiterjesztése tekintetében nemzeti szinten létező kapacitás támogatása és kiterjesztése” figyelemmel elsősorban a migrációs áramlások kezeléséhez kapcsolódó új technológiára, fejlesztésekre és/vagy előírásokra;

a migrációs áramlások tagállamok harmadik országokban lévő konzuli és egyéb szolgálatai általi kezelésének támogatása, ideértve a konzuli együttműködési mechanizmusok kiépítését is, az uniós jog vagy az érintett tagállam jogának tiszteletben tartása mellett az Unióba való jogszerű utazás megkönnyítése és az Unióba történő illegális bevándorlás megelőzése céljából;

d)	az integrált határigazgatás megerősítése új eszközök, interoperábilis rendszerek és munkamódszerek tesztelése és bevezetése által, amelyek célja a tagállamon belüli információcsere fokozása vagy az ügynökségek közötti együttműködés javítása;

e)	olyan projektek kidolgozása, amelyek célja a külső határok egységes és magas színvonalú, a közös uniós előírásoknak megfelelő ellenőrzésének biztosítása, valamint a tagállamok határigazgatási rendszerei közötti interoperabilitás fokozása;

f)	a Frontex Ügynökséggel folytatott konzultációt követően olyan támogató intézkedések indítása, amelyek célja a határigazgatás és különösen a technológiai képességek további harmonizációja, a közös uniós előírásoknak megfelelően;

g)	a határigazgatással és vízumpolitikával kapcsolatos uniós vívmányok helyes és egységes alkalmazásának biztosítása, reagálva az uniós szinten – a schengeni értékelési és monitoringmechanizmus keretében bemutatott eredményekből – azonosított gyenge pontokra;

h)	a megjelenő kihívásokkal való szembenézésre irányuló kapacitások építése, beleértve a jelenlegi és jövőbeli fenyegetéseket és nyomást a külső határokon, figyelembe véve különösen az illetékes uniós ügynökségek által végzett elemzéseket.

(3) A (2) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében a tagállamok nemzeti programjaikon keresztül támogathatnak harmadik országokban zajló vagy azokkal kapcsolatos intézkedéseket, például információmegosztás és műveleti együttműködés révén.

(4) Annak érdekében, hogy a Frontex Ügynökség megbízatása és a tagállamok által a külső határok ellenőrzése és őrizete tekintetében vállalt felelősségek kiegészítsék egymást, valamint az összhang és a költséghatékonyság biztosítása céljából a Bizottságnak konzultálnia kell a Frontex Ügynökséggel a tagállamok által benyújtott nemzeti programok tervezetéről és különösen a működési támogatás keretében finanszírozott tevékenységekről.

10. cikk

Működési támogatás a tagállamok nemzeti programjainak keretében

(1) Egy tagállam az eszköz alapján nemzeti programjára juttatott összeg 40 %-át arra használhatja fel, hogy működési támogatást nyújtson az Unió számára végzett közszolgáltatást alkotó feladatok és szolgáltatások elvégzéséért felelős hatóságok számára.

(2) A működési támogatást akkor nyújtják, ha az érintett tagállam teljesíti az alábbi feltételeket:

a)	megfelelés a határigazgatással és vízumpolitikával kapcsolatos uniós vívmányoknak;

b)	megfelelés a nemzeti program célkitűzéseinek;

c)	megfelelés a közös uniós előírásoknak a határellenőrzések területén a tagállamok közötti összehangoltság előmozdítása, valamint a kettős erőfeszítések, a széttöredezettség, illetve a költséghatékonyság hiányának elkerülése érdekében.

(3) Ennek érdekében a nemzeti program jóváhagyása előtt a Bizottság értékeli a kiinduló helyzetet azokban a tagállamokban, amelyek jelezték, hogy működési támogatásra tartanak igényt, adott esetben figyelembe véve a schengeni értékelő jelentéseket.

A Bizottság megállapításai alapján az érintett tagállammal eszmecserét folytat.

Az eszmecserét követően a Bizottság a tagállam nemzeti programja keretében nyújtott költségvetési támogatás elfogadását attól teheti függővé, hogy programozták és teljesítették-e azt az intézkedéscsomagot, amelynek célja a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek való teljes körű megfelelés a költségvetési támogatás nyújtása időpontjára.

(4) A működési támogatást konkrét feladatokra és/vagy szolgáltatásokra kell fordítani, és a III. mellékletben meghatározott célkitűzésekre kell összpontosítani. A működési támogatás a nemzeti programban meghatározott feladatok és/vagy szolgáltatások teljesítése során felmerült kiadások teljes körű visszatérítését jelenti, a program és az (1) bekezdésben előírt felső határ által meghatározott pénzügyi korlátok között.

(5) A működési támogatást a Bizottság és az érintett tagállam monitoring alá vonja és azzal kapcsolatban információcserét folytat, a tagállami kiindulási helyzet, az elérendő célkitűzések és célok, továbbá az előrehaladást mérő mutatók vonatkozásában.

(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza az e rendelkezés alkalmazásáról és más gyakorlati megállapodásokról szóló jelentésre vonatkozó eljárásokat, amelyeket a tagállamoknak és a Bizottságnak követniük kell az e cikknek való megfelelés érdekében. E végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálati eljárás keretében kell elfogadni.

11. cikk

A különleges átutazási rendszer működési támogatása

(1) Az eszköz támogatást nyújt az átutazás céljából kiállított vízumok után be nem szedett díjak, valamint a 693/2003/EK rendelet, illetve a 694/2003/EK rendelet szerinti egyszerűsített átutazási okmány (FTD) és egyszerűsített vasúti átutazási okmány (FRTD) végrehajtása során felmerülő többletköltségek finanszírozásához.

(2) Az (1) bekezdés értelmében Litvániának juttatott források a 2014–2020-as időszakban nem haladhatják meg a 154 millió EUR-t, és azokat kiegészítő egyedi működési támogatásként kell Litvániának juttatni.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a többletköltség az olyan költség, amely közvetlenül a különleges átutazási rendszer alkalmazásának konkrét követelményéből adódik, és nem az átutazó- vagy egyéb vízumok kiadásából származó költség.

A következő többletköltség-típusok finanszírozhatók:

a)	infrastrukturális beruházások;

b)	a különleges átutazási rendszert végrehajtó személyzet képzése;

c)	működési többletköltségek, beleértve a kifejezetten a különleges átutazó rendszer működését végrehajtó személyzet fizetését.

(4) Az e cikk (1) bekezdésében említett be nem szedett díjakat az Európai Közösség és az Orosz Föderáció közötti, az Európai Unió és az Orosz Föderáció állampolgárai számára a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás (30) alapján megállapított vízumdíjszint és vízumdíjmentességek alapján kell kiszámítani, az e cikk (2) bekezdésében meghatározott pénzügyi kereten belül.

(5) A Bizottság és Litvánia felülvizsgálja az e cikk alkalmazását, amennyiben olyan változások következnek be, amelyek hatással vannak a különleges átutazási rendszer fennállására és/vagy működésére.

(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza az e rendelkezés alkalmazásáról és más pénzügyi és egyéb tárgyú gyakorlati megállapodásokról szóló jelentésre vonatkozó eljárásokat, amelyeket Litvániának és a Bizottságnak követniük kell az e cikknek való megfelelés érdekében. E végrehajtási jogi aktust a 18. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálati eljárás keretében kell elfogadni.

(7) A különleges átutazási rendszer zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében a Bizottság egyedi időközi kifizetési intézkedéseket fogadhat el, amelyek eltérnek az 514/2014/EU rendelet rendelkezéseitől.

12. cikk

A schengeni értékelési és monitoringmechanizmus kimeneteivel összhangban álló programozás

Az 1053/2013/EU rendelettel összhangban elfogadott schengeni értékelési jelentés alapján az érintett tagállam – a Bizottsággal és a Frontex Ügynökséggel közösen – megvizsgálja, hogy miként kezelje a megállapításokat, köztük a hiányosságokat, és hogyan hajtsa végre az ajánlásokat nemzeti programja keretében.

Szükség esetén a tagállam az 514/2014/EU rendelet 14. cikkének (9) bekezdésével összhangban felülvizsgálja nemzeti programját az említett megállapítások és ajánlások figyelembevétele érdekében.

A korrekciós intézkedések finanszírozása elsőbbséget élvez. A Bizottsággal és a Frontex Ügynökséggel párbeszédet folytatva az érintett tagállam újra elosztja a programja szerinti forrásokat, beleértve a működési támogatásra programozottakat is, és/vagy bevezet vagy módosít olyan intézkedéseket, amelyek célja a gyenge pontok orvoslása, összhangban a schengeni értékelési jelentés megállapításaival és ajánlásaival.

13. cikk

Uniós intézkedések

(1) A Bizottság kezdeményezésére az eszköz felhasználható transznacionális intézkedések, vagy az Unió különleges érdekében álló intézkedések (a továbbiakban: az uniós intézkedések) finanszírozására, a 3. cikkben említett általános, egyedi és műveleti célkitűzések kapcsán.

(2) Különösen azok az uniós intézkedések jogosultak támogatásra, amelyek a következő célkitűzéseket követik:

olyan előkészítő, monitoring-, adminisztratív és technikai intézkedések támogatása, amelyek szükségesek a külső határigazgatási és vízumpolitika végrehajtásához, többek között a schengeni térség irányításának megerősítéséhez az 1053/2013/EU rendeletben a schengeni vívmányok és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex alkalmazásának ellenőrzése érdekében megállapított értékelési mechanizmus kidolgozása és végrehajtása révén, különös tekintettel a Bizottság és a tagállamok helyszíni látogatáson részt vevő szakértőinek kiküldetési költségeire;

b)	a tagállamokban és harmadik országokban uralkodó helyzet megismerésének és megértésének a javítása az alkalmazott szakpolitikák elemzésén, kiértékelésén és szoros monitoringján keresztül;

c)	a statisztikai eszközök – többek között a közös statisztikai eszközök – módszerek és közös mutatók fejlesztésének támogatása;

az Unió szakpolitikai célkitűzései és az uniós jogszabályok végrehajtásának támogatása és monitoringja a tagállamokban, valamint azok hatékonyságának és hatásának felmérése, többek között – ami az eszköz alkalmazási körét illeti – az alapvető szabadságok és emberi jogok tiszteletben tartására való tekintettel;

e)	a hálózatépítés, a kölcsönös tanulásnak, a bevált gyakorlatok azonosításának és terjesztésének, valamint az innovatív megközelítéseknek az ösztönzése a különféle érdekelt felek körében uniós szinten;

f)	a határigazgatással kapcsolatos intézkedések közös uniós előírásoknak megfelelő összehangolását és interoperabilitását célzó projektek támogatása egy integrált európai határigazgatási rendszer kialakítása érdekében;

g)	az uniós szakpolitikákkal és célkitűzésekkel kapcsolatos tudatosságot előmozdító projektek az érdekeltek és a nyilvánosság körében, beleértve az Unió szakpolitikai prioritásainak szervezeti kommunikációját is;

h)	az EU-hálózatok képességének növelése az EU szakpolitikáinak és célkitűzéseinek értékelése, előmozdítása, támogatása és továbbfejlesztése érdekében;

i)	más tagállamok által átültethető új módszerek és/vagy új technológiák fejlesztését szolgáló különlegesen innovatív projektek támogatása, különösen kutatási projektek eredményeinek tesztelését és igazolását célzó projektek;

j)	a 4. cikk (2) bekezdésében említett, harmadik országokkal kapcsolatos vagy azokban végrehajtott intézkedések.

(3) Az uniós intézkedéseket az 514/2014/EU rendelet 6. cikkével összhangban kell végrehajtani.

14. cikk

Sürgősségi segítségnyújtás

(1) Az eszköz pénzügyi támogatást nyújt sürgős és egyedi szükségletekhez a 2. cikk f) pontjában meghatározott veszélyhelyzet esetén.

(2) A sürgősségi segítségnyújtást az 514/2014/EU rendelet 6. és 7. cikkével összhangban kell végrehajtani.

15. cikk

Az IT-rendszerek fejlesztésére vonatkozó program létrehozása

A meglévő és/vagy új rendszereken alapuló IT-rendszerek fejlesztésére vonatkozó programot az ezen IT-rendszereket és kommunikációs infrastruktúrájukat meghatározó uniós jogalkotási aktusok elfogadását követően kell végrehajtani, különösen azzal a céllal, hogy javítsák a külső határokon az utazók áramlásainak kezelését és ellenőrzését, azáltal, hogy megerősítik az ellenőrzéseket, ugyanakkor felgyorsítják a rendszeres utazók határátlépéseit. A költségek megkettőzésének elkerülése érdekében adott esetben szinergiák kialakítására kell törekedni már meglévő IT-rendszerekkel.

Az 5. cikk (5) bekezdésének b) pontjában említett összeg lebontásáról vagy a vonatkozó uniós jogszabályban, vagy – az említett jogalkotási aktusok elfogadását követően – a 17. cikknek megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell gondoskodni.

A Bizottság legalább évente egyszer és minden szükséges esetben tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az ezen IT-rendszerek fejlesztése terén elért haladásról.

16. cikk

Technikai segítségnyújtás

(1) A Bizottság kezdeményezésére, vagy az annak nevében tett kezdeményezésre az eszköz évi 1,7 millió EUR összegig hozzájárulhat az alap technikai segítségnyújtásához, összhangban az 514/2014/EU rendelet 9. cikkével.

(2) Valamely tagállam kezdeményezésére az eszköz technikai segítségnyújtási tevékenységek finanszírozására is felhasználható, összhangban az 514/2014/EU rendelet 20. cikkével. A technikai segítségnyújtásra elkülönített összeg a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan nem haladhatja meg az adott tagállamnak elkülönített teljes összeg 5 %-ának és 500 000 EUR-nak az összegét.

III. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

17. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2) A Bizottság az 5. cikk (5) bekezdése b) pontjában, a 6. cikk (4) bekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdésében és a 15. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2014. május 21-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hétéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal a hétéves időszak vége előtt, akkor a felhatalmazás három évvel hallgatólagosan meghosszabbodik..

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (5) bekezdése b) pontjában, a 6. cikk (4) bekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdésében és a 15. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) Az 5. cikk (5) bekezdése b) pontja, a 6. cikk (4) bekezdése, a 7. cikk (2) bekezdése és a 15. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

18. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot az 514/2014/EU rendelet 59. cikkének (1) bekezdésével létrehozott „menekültügyi, migrációs és integrációs, valamint belső biztonsági alapokkal foglalkozó bizottság” segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.

19. cikk

Az 514/2014/EU rendelet alkalmazhatósága

Az 514/2014/EU rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell az eszközre.

20. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 574/2007/EK határozat 2014. január 1-jén hatályát veszti.

21. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) E rendelet befejeződésükig nem érinti a projektek és éves programok folytatását vagy módosítását, ideértve a részleges vagy teljes megszüntetést is, illetve az 574/2007/EK határozat alapján, vagy a 2013. december 31-én hatályos bármely, támogatásra vonatkozó jogszabály alapján a Bizottság által jóváhagyott támogatásokat.

(2) Az eszköz szerinti társfinanszírozási határozatok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a 2014. május 20-át megelőzően az 574/2007/EK határozat alapján elfogadott és a társfinanszírozás időszakában pénzügyi utóhatással bíró rendelkezéseket.

(3) Azokat a Bizottság által 2011. január 1. és 2014. december 31. között jóváhagyott társfinanszírozási összegeket, amelyek tekintetében a záró jelentés benyújtási határidejéig a Bizottságnak nem küldték el az intézkedés lezárásához szükséges dokumentumokat, a Bizottság 2017. december 31-ig automatikusan visszavonja, és a jogosulatlanul kifizetett összegeket vissza kell fizetni.

(4) A halasztó hatályú bírósági eljárás vagy államigazgatási fellebbezési eljárás miatt felfüggesztett műveletekkel kapcsolatos összegeket az automatikus visszavonás összegének megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A tagállamok 2015. június 30-ig benyújtják a Bizottságnak a 2011–2013-as időszakra vonatkozóan az 574/2007/EK határozat értelmében társfinanszírozott intézkedések eredményeiről és hatásáról szóló értékelő jelentést.

(6) A Bizottság a 2011–2013-as időszakra vonatkozóan 2015. december 31-ig benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának az 574/2007/EK határozat szerinti utólagos értékelő jelentést.

22. cikk

Felülvizsgálat

Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján ezt a rendeletet 2020. június 30-ig felülvizsgálja.

23. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

A rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban a Szerződéseknek megfelelően.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 299., 2012.10.4., 108. o.

(2) HL C 277., 2012.9.13., 23. o.

(3) Az Európai Parlament 2014. március 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 513/2014/EU rendelete a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (lásd e Hivatalos Lap 93. oldalát).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 514/2014/EU rendelete a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról (lásd e Hivatalos Lap 112. oldalát).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. május 23-i 2007/574/EK határozata a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról (HL L 144., 2007.6.6., 22. o.).

(7) A Tanács 2004. október 26-i 2007/2004/EK rendelete az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1168/2011/EU rendelete az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 304., 2011.11.22., 1. o.).

(9) A Tanács 2003. április 14-i 693/2003/EK rendelete az egyszerűsített átutazási okmány (FTD) és egyszerűsített vasúti átutazási okmány (FRTD) létrehozásáról, valamint a Közös Konzuli Utasítás és a Közös Kézikönyv módosításáról (HL L 99., 2003.4.17., 8. o.).

(10) A Tanács 2003. április 14-i 694/2003/EK rendelete a 693/2003/EK rendeletben előírt egyszerűsített átutazási okmány (FTD) és egyszerűsített vasúti átutazási okmány (FRTD) egységes formátumairól (HL L 99., 2003.4.17., 15. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 1052/2013/EU rendelete az európai határőrizeti rendszer (Eurosur) létrehozásáról (HL L 295., 2013.11.6., 11. o.).

(12) A Tanács 2013. október 7-i 1053/2013/EU rendelete a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoring mechanizmus létrehozásáról és a Végrehajtó Bizottságnak a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2013.11.6., 27. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(14) HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(15) A Tanács 1999. május 17-i 1999/437/EK határozata az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(16) HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(17) A Tanács 2008. január 28-i 2008/146/EK határozata az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).

(18) HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(19) A Tanács 2011. március 7-i 2011/350/EU határozata az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).

(20) A Tanács 2000. május 29-i 2000/365/EK határozata Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.).

(21) A Tanács 2002. február 28-i 2002/195/EK határozata Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).

(22) A Tanács 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK rendelete a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról (HL L 105., 2006.4.13., 1. o.).

(24) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 810/2009/EK rendelete a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.).

(25) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 767/2008/EK rendelete a vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről (VIS-rendelet) (HL L 218., 2008.8.13., 60. o.).

(26) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1931/2006/EK rendelete a tagállamok külső szárazföldi határain való kishatárforgalom szabályainak meghatározásáról, valamint a Schengeni Egyezmény rendelkezéseinek módosításáról (HL L 405., 2006.12.30., 1. o.).

(27) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(28) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(29) A Tanács 2004. április 29-i 866/2004/EK rendelete a csatlakozási okmány 10. jegyzőkönyvének 2. cikke szerinti rendszerről (HL L 161., 2004.4.30., 128. o.).

(30) HL L 129., 2007.5.17., 27. o.

I. MELLÉKLET

A tagállamok nemzeti programjainak alapját biztosító összegek (EUR-ban)

Tagállam/társult ország	Minimumösszeg	A 2010–2012-es átlag alapján elosztott rögzített összeg	Százalékos arány 2010–2012-ben Horvátországgal együtt	ÖSSZESEN
AT	5 000 000	9 162 727	0,828 %	14 162 727
BE	5 000 000	12 519 321	1,131 %	17 519 321
BG	5 000 000	35 366 130	3,196 %	40 366 130
CH	5 000 000	13 920 284	1,258 %	18 920 284
CY	15 000 000	19 507 030	1,763 %	34 507 030
CZ	5 000 000	9 381 484	0,848 %	14 381 484
DE	5 000 000	46 753 437	4,225 %	51 753 437
DK	5 000 000	5 322 133	0,481 %	10 322 133
EE	5 000 000	16 781 752	1,516 %	21 781 752
ES	5 000 000	190 366 875	17,201 %	195 366 875
FI	5 000 000	31 934 528	2,886 %	36 934 528
FR	5 000 000	79 999 342	7,229 %	84 999 342
GR	5 000 000	161 814 388	14,621 %	166 814 388
HR	4 285 714	31 324 057	2,830 %	35 609 771
HU	5 000 000	35 829 197	3,237 %	40 829 197
IE
IS	5 000 000	326 980	0,030 %	5 326 980
IT	5 000 000	151 306 897	13,672 %	156 306 897
LI	5 000 000	0	0,000 %	5 000 000
LT	5 000 000	19 704 873	1,780 %	24 704 873
LU	5 000 000	400 129	0,036 %	5 400 129
LV	5 000 000	10 521 704	0,951 %	15 521 704
MT	15 000 000	38 098 597	3,442 %	53 098 597
NL	5 000 000	25 609 543	2,314 %	30 609 543
NO	5 000 000	9 317 819	0,842 %	14 317 819
PL	5 000 000	44 113 133	3,986 %	49 113 133
PT	5 000 000	13 900 023	1,256 %	18 900 023
RO	5 000 000	56 151 568	5,074 %	61 151 568
SE	5 000 000	6 518 706	0,589 %	11 518 706
SI	5 000 000	25 669 103	2,319 %	30 669 103
SK	5 000 000	5 092 525	0,460 %	10 092 525
UK
ÖSSZESEN	169 285 714	1 106 714 286	100,00 %	1 276 000 000

II. MELLÉKLET

Egyedi intézkedések

(1)	Konzuli együttműködési mechanizmusok kialakítása legalább két tagállam között, amely méretgazdaságosságot eredményez a konzulátusokon a kérelmek feldolgozása és a vízumok kiadása kapcsán, összhangban a Vízumkódexben előírt együttműködéssel, beleértve a közös vízumkérelmi központokat is.

(2)

Olyan közlekedési eszközök és működést támogató eszközök beszerzése, amelyeket szükségesnek tartanak a Frontex Ügynökség közös műveletei során történő kiküldetéshez, és amelyeket a 2007/2004/EK rendelet 7. cikke (5) bekezdésének második és harmadik albekezdése alapján kell a Frontex Ügynökség rendelkezésére bocsátani.

III. MELLÉKLET

A nemzeti programok keretében a működési támogatás célkitűzései

1. célkitűzés: olyan szakpolitikák előmozdítása és végrehajtása, amelyek biztosítják, hogy a belső határok átlépésekor a személyek, állampolgárságuktól függetlenül, mentesüljenek mindenfajta ellenőrzés alól, a külső határokon pedig biztosítják a személyek ellenőrzésének és a határátlépéseknek az eredményes monitoringját

—	műveletek,

—	személyi jellegű ráfordítások, beleértve a képzést is,

—	a szolgáltatások költségei, úgy mint fenntartás és javítás,

—	az eszközök fejlesztése és cseréje,

—	ingatlan (értékcsökkenés, felújítás).

2. célkitűzés: a közös vízumpolitika, valamint a rövid tartamú tartózkodási engedéllyel kapcsolatos szakpolitikai fejlesztésének és végrehajtásának előmozdítása, beleértve a konzuli együttműködést is

—	műveletek, személyi jellegű ráfordítások, beleértve a képzést is,

—	a szolgáltatások költségei, fenntartás és javítás,

—	az eszközök fejlesztése és cseréje,

—	ingatlan (értékcsökkenés, felújítás).

3. célkitűzés: az Unió külső határain a migrációs áramlások kezelését, többek között határőrizetet támogató biztonságos IT-rendszerek, azok kommunikációs infrastruktúrájának és eszközeinek létrehozása és működtetése

—	a SIS, a VIS és létrehozandót új rendszerek működtetése,

—	személyi jellegű ráfordítások, beleértve a képzést is,

—	a szolgáltatások költségei, mint fenntartás és javítás,

—	kommunikációs infrastruktúra és biztonsággal, valamint adatvédelemmel kapcsolatos kérdések,

—	az eszközök fejlesztése és cseréje,

—	biztonságos helyszínek bérlése és/vagy felújítás.

IV. MELLÉKLET

Az egyedi célkitűzések mérését szolgáló közös mutatók listája

A közös vízumpolitika támogatása annak érdekében, hogy megkönnyítsék a jogszerű utazást, biztosítsák a harmadik országok állampolgáraival szemben alkalmazott egyenlő bánásmódot, és kezeljék az illegális bevándorlást

Az eszköz segítségével kidolgozott konzuli együttműködési tevékenységek száma

A 514/2014/EU rendelet 54. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

—	helymegosztások,

—	közös vízumkérelmi központok,

—	képviseletek,

—

egyebek.

ii.	A közös vízumpolitikához kapcsolódó kérdésekről szóló, az eszköz támogatásával megvalósított képzések és az azokon részt vett személyi állomány száma

iii.

A harmadik országokban betöltött, az eszköz által támogatott speciális beosztások száma

A 514/2014/EU rendelet 54. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

—	bevándorlási összekötő tisztviselők,

—

egyebek.

iv.	Az eszköz segítségével kialakított vagy korszerűsített konzulátusok százaléka és száma az összes konzulátus számához viszonyítva

A határigazgatás támogatása többek között a tagállamok közötti és a tagállamok és a Frontex Ügynökség közötti információcsere révén, egyrészt – többek között az illegális bevándorlás kezelése révén – a külső határok magas szintű védelmének, másrészt a külső határokon a zökkenőmentes határátkelésnek a schengeni vívmányokkal összhangban történő biztosítása érdekében

i.	A határigazgatáshoz kapcsolódó kérdésekről szóló, az eszköz segítségével megvalósított képzések és az azokon részt vett személyi állomány száma

ii.

Az eszköz segítségével kialakított vagy korszerűsített határellenőrzési – határforgalom ellenőrzési és határőrizeti – infrastruktúra és eszközök száma

A 514/2014/EU rendelet 49. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

—	infrastruktúra,

—	járműállomány (légi, szárazföldi és tengeri határok),

—

eszközök,

—

egyebek.

iii.	Az összes határátlépés számához képest az eszköz által támogatott automatizált határellenőrző kapukon keresztül végrehajtott határátlépések száma a külső határokon

iv.

Az Eurosur keretében létrehozott vagy továbbfejlesztett nemzeti határőrizeti infrastruktúrák száma

A 514/2014/EU rendelet 49. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

—	nemzeti koordinációs központok,

—	regionális koordinációs központok,

—	helyi koordinációs központok,

—	egyéb koordinációs központok.

A tagállamok által az európai helyzetkép számára bejelentett incidensek száma

A 514/2014/EU rendelet 54. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

—	illegális bevándorlás, beleértve a migránsok életét fenyegető kockázatokkal kapcsolatos incidenseket is,

—	határokon átnyúló bűnözés

—	válsághelyzetek.

2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/168

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 516/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 78. cikke (2) bekezdésére, valamint 79. cikke (2) és (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

Az Unió azon célját, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkosson, többek között olyan közös intézkedések révén kell elérni, amelyek a tagállamok közötti szolidaritásra épülő, a harmadik országokkal és állampolgáraikkal szemben méltányos menekültügyi és migrációs politika kialakítását eredményezik. Az Európai Tanács a 2009. december 2-i ülésén elismerte, hogy az Unióban a pénzügyi forrásokat a hatály és az alkalmazhatóság szempontjából is egyre rugalmasabbá és összehangoltabbá kell tenni a menekültügyi és migrációs politika kidolgozásának támogatása érdekében.

(2)

A közös menekültügyi és migrációs politika fejlesztéséhez, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítéséhez való hozzájárulás érdekében, figyelemmel a tagállamok közötti szolidaritás és felelősségmegosztás elvére, valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködésre, e rendelet létrehozza a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot (a továbbiakban: az Alap).

(3)

Az Alapnak érvényre kell juttatnia a fokozott rugalmasság és egyszerűsítés igényét, tiszteletben tartva ezzel párhuzamosan a kiszámíthatósággal kapcsolatos követelményeket, és egyúttal biztosítva a forrásoknak az e rendeletben megállapított általános és konkrét célkitűzések megvalósítása céljaira történő méltányos és átlátható elosztását.

(4)	Az Alap végrehajtásának vezérelve az intézkedések hatékonysága és a kiadások minősége. Emellett az Alapot a lehető legeredményesebb és leginkább felhasználóbarát módon kell végrehajtani.

(5)

A belügyi terület támogatása új, kétpilléres struktúrájának hozzá kell járulnia az említett terület támogatásának egyszerűsítéséhez, ésszerűsítéséhez, konszolidációjához és átláthatóságához. Emellett törekedni kell a különböző alapok és programok közötti szinergiákra, összhangra és komplementaritásra, többek között a közös célkitűzésekre biztosított finanszírozás céljával. A különböző finanszírozási eszközök közötti bármilyen jellegű átfedések azonban kerülendők.

(6)

Az Alapnak rugalmas keretet kell teremtenie, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy sajátos helyzetük és szükségleteik szerint, valamint az Alap általános és konkrét célkitűzéseinek tükrében nemzeti programjaik keretében pénzügyi forrásokhoz jussanak az Alapból finanszírozható azon szakpolitikai területek támogatása céljából, amelyek esetében a leghatékonyabb és a legmegfelelőbb lenne a pénzügyi támogatás.

(7)

Az Alapnak a tagállamok számára nyújtott pénzügyi támogatás révén a szolidaritást kell kifejeznie. Fokoznia kell az Unióba irányuló migrációs áramlások hatékony kezelését olyan területeken, ahol az Unió maximális hozzáadott értéket biztosít, különösen a tagállamok felelősség közötti megosztása, valamint a felelősség harmadik országokkal való megosztása és a velük való együttműködés erősítése révén.

(8)

Az Alap általános célkitűzésének eléréséhez való hozzájárulás céljával a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti programjaik az e rendeletben megállapított konkrét célkitűzéseket szolgáló intézkedéseket tartalmazzanak, a forrásoknak a különböző célkitűzések között való megosztása pedig oly módon történjen, amely biztosítja e célkitűzések megvalósíthatóságát. Amennyiben – szokatlan módon – valamely tagállam el kívánna térni az e rendeletben megállapított minimális százalékos arányoktól, azt az érintett tagállamnak nemzeti programjában részletesen meg kell indokolnia.

(9)

Az egységes és magas színvonalú menekültügyi politika biztosítása, valamint a nemzetközi védelemre vonatkozó magasabb szintű előírások alkalmazása érdekében az Alapnak hozzá kell járulnia a közös európai menekültügyi rendszer hatékony működéséhez, ami a menekültügyi politikához, a jogalkotáshoz és a kapacitásépítéshez kapcsolódó intézkedéseket foglal magában, és a tagállamok közötti, valamint az uniós ügynökségekkel és harmadik országokkal folytatott együttműködésen alapuló tevékenységet jelent.

(10)

Helyénvaló támogatni és fejleszteni a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy teljes mértékben és helyesen hajtsák végre az Unió menekültügyi vívmányait, különösen a következők által: megfelelő befogadási feltételeket teremtenek a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek, valamint a nemzetközi védelmet kérelmező és az abban részesülő személyek számára; biztosítják a jogállás megfelelő meghatározását a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4) összhangban; méltányos és hatékony menekültügyi eljárást alkalmaznak és előmozdítják a bevált gyakorlatok alkalmazását a menekültügy területén a nemzetközi védelemre szoruló személyek jogainak biztosítása érdekében, továbbá lehetővé teszik a tagállami menekültügyi rendszerek hatékony működését.

(11)

Az Alapnak emellett megfelelő támogatást kell kínálnia a bevált gyakorlatok azonosítását, megosztását és előmozdítását célzó közös tagállami erőfeszítésekhez, és ahhoz, hogy hatékony együttműködési struktúrákat hozzanak létre a közös európai menekültügyi rendszer keretén belüli döntéshozatal minőségének javítása céljából.

(12)

Az Alapnak ki kell egészítenie és meg kell erősítenie a 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) tevékenységeit, a tagállamok között a menekültügy terén folytatott gyakorlati együttműködés koordinálása, a különösen nagy nyomásnak kitett menekültügyi rendszerrel rendelkező tagállamok támogatása, valamint a közös európai menekültügyi rendszer megvalósításához való hozzájárulás érdekében. A Bizottság élhet az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendeletben (6) biztosított azon lehetőséggel, hogy az EASO-t konkrét és ad-hoc feladatok elvégzésével – így például,l összhangban az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról szóló 439/2010/EU rendelettel, az áttelepítéssel kapcsolatos tagállami tevékenységek koordinálásával – bízza meg.

(13)	Az Alapnak támogatnia kell az Unió és a tagállamok azzal kapcsolatos erőfeszítéseit, hogy a fennálló uniós jog szerinti kötelezettségeikre figyelemmel javítsák a tagállamoknak a menekültügyi politikáik fejlesztésével, monitoringjával és értékelésével kapcsolatos kapacitását.

(14)

Az Alapnak támogatnia kell a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit is, hogy a területükön az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) által áttelepítésre jogosultnak nyilvánított menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek számára nemzetközi védelmet és tartós megoldást nyújtsanak – például gondoskodjanak az áttelepítési szükségletek felméréséről és az érintett személyeknek a területükre való átszállításáról – annak érdekében, hogy biztos jogállást biztosítsanak számukra, és előmozdítsák eredményes beilleszkedésüket.

(15)

Az Alapnak támogatást kell biztosítania a menekültügyi eljárások biztonságosabb igénybevételéhez kapcsolódó – különösen a főbb tranzitországokat célzó – új megközelítésekhez, mint például a bizonyos csoportokra vonatkozó védelmi programokhoz vagy a menedékjog iránti kérelmek elbírálásának bizonyos eljárásaihoz.

(16)

Az Alapnak jellegéből adódóan alkalmasnak kell lennie arra, hogy támogassa a tagállamok által közösen elfogadott, a nemzetközi védelemben részesülő, valamint a nemzetközi védelmet kérelmező személyek egyik tagállamból egy másik tagállamba való átszállítását szolgáló önkéntes tehermegosztási műveleteket.

(17)

A menedékjogot vagy a nemzetközi védelem más formáját kérelmező személyek beáramlása hatékony kezelésének biztosítása érdekében harmadik országokkal folytatott partnerség és együttműködés az uniós menekültügyi politika lényeges összetevője. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a nemzetközi védelem igénybevételét és tartós megoldásokat nyújtsanak a lehető legkorábbi szakaszban, többek között a regionális védelmi programok keretében, az Alapnak erőteljes uniós áttelepítési összetevőt kell tartalmaznia.

(18)

Az európai társadalmakba való integráció folyamatának javítása és megerősítése érdekében az Alapnak – a tagállamok gazdasági és társadalmi igényeivel összhangban – meg kell könnyítenie az Unióba irányuló legális migrációt, és az integráció folyamatának előkészítéséről már az Unióba érkező harmadik országbeli állampolgárok származási országában előre kell gondoskodnia.

(19)

Annak érdekében, hogy hatékony legyen és a lehető legnagyobb hozzáadott értéket érje el, az Alapnak célzottabb megközelítést kell alkalmaznia, támogatva az olyan összefüggő stratégiákat, amelyek kifejezetten a harmadik országbeli állampolgárok nemzeti, helyi és/vagy adott esetben regionális szintű integrációját szolgálják. E stratégiákat elsősorban a helyi vagy regionális hatóságoknak, valamint nem állami szereplőknek kell végrehajtaniuk, nem kizárva ugyanakkor a nemzeti hatóságokat sem, különösen amennyiben a tagállam sajátos közigazgatási szervezete ezt teszi szükségessé, vagy amennyiben a tagállamban az integrációs intézkedések az állam és a decentralizált közigazgatás megosztott hatáskörébe tartoznak. A végrehajtó szervezeteknek a sajátos helyzetüknek leginkább megfelelő intézkedéseket kell kiválasztaniuk a rendelkezésre álló intézkedési lehetőségek közül.

(20)	Az Alap végrehajtásának összhangban kell állnia a közös integrációs programban meghatározott, az Unió integrációra vonatkozó közös alapelveivel.

(21)

Az integrációs intézkedések alkalmazási körének ki kell terjednie a nemzetközi védelemben részesülő személyekre is, az integráció tekintetében alkalmazott átfogó megközelítés biztosítása érdekében, figyelembe véve e célcsoportok sajátosságait. Amennyiben az integrációs intézkedésekre a befogadási intézkedésekkel együttesen kerül sor, a tevékenységeknek adott esetben ki kell terjednie a nemzetközi védelmet kérelmező személyekre is.

(22)

Annak érdekében, hogy biztosítható legyen a harmadik országok állampolgárai beilleszkedésének az Unió általi következetes kezelése, az Alapból finanszírozott tevékenységeknek célirányosnak kell lenniük, és ki kell egészíteniük az Európai Szociális Alapból finanszírozott tevékenységeket. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak az Alap végrehajtásáért felelős hatóságait fel kell kérni, hogy hozzanak létre együttműködési és koordinációs mechanizmusokat a tagállamok által az Európai Szociális Alap tevékenységeinek irányítására kijelölt hatóságokkal.

(23)

Gyakorlati okokból néhány tevékenység személyek csoportjaira is vonatkozhat, akiknek ügye hatékonyabban kezelhető csoportszinten anélkül, hogy tagjai között különbséget tennének. Ezért helyénvaló lenne biztosítani az ilyen szándékkal élő tagállamok számára, hogy nemzeti programjukban előírhassák, hogy az integrációs intézkedések a harmadik országbeli állampolgárok közvetlen hozzátartozóira is kiterjedhetnek, amennyiben ez a szóban forgó tevékenységek hatékony végrehajtása érdekében szükségesnek bizonyul. Közvetlen hozzátartozónak számít a házastárs/élettárs, illetve bármely, az integrációs tevékenység által érintett harmadik országbeli állampolgárral felmenő vagy lemenő ágon közvetlen családi kapcsolatban álló személy, aki egyébként nem esne az Alap hatálya alá.

(24)

Az Alapnak továbbá támogatnia kell a tagállamokat a legális migráció szervezésére irányuló stratégiák kialakításában, és azon kapacitásuk továbbfejlesztésében, amely a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó bevándorlási és integrációs stratégiáik, politikáik és intézkedéseik – beleértve az uniós jogi eszközöket is – kidolgozására, végrehajtására, monitoringjára és értékelésére irányul. Az Alapnak emellett támogatnia kell az információcserét, a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint a közigazgatás különböző területei közötti, illetve a más tagállamokkal folytatott együttműködést.

(25)

Az Uniónak tovább kell folytatnia és ki kell terjesztenie a mobilitási partnerségek – mint a harmadik országokkal folytatott migrációkezelés fő stratégiai, átfogó és hosszú távú együttműködési keretének – a használatát. Az Alapnak támogatnia kell a mobilitási partnerségek keretében – akár az Unióban, akár harmadik országokban – folyó tevékenységeket, amelyek uniós szükségletek és prioritások megvalósítását célozzák és szolgálják, különösen az olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják az Unióra és harmadik országokra is kiterjedő finanszírozás folyamatosságát.

(26)

Helyénvaló azon tagállami erőfeszítések további támogatása és ösztönzése, amelyek célja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok visszatérésének kezelését annak minden vetületében javítsák a különösen a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) meghatározott, visszatérésre vonatkozó közös előírások folyamatos, méltányos és hatékony végrehajtása céljával. Az Alapnak emellett támogatnia kell a nemzeti szintű visszatérési stratégiákat a visszatérés integrált igazgatása elvének értelmében, valamint az említett stratégiák harmadik országokban való hatékony végrehajtását támogató intézkedéseket.

(27)

Ami a személyek önkéntes visszatérését illeti – ideértve azokat a személyeket is, akik attól függetlenül vissza kívánnak térni, hogy nem kötelesek elhagyni a területet –, elő kell irányozni az ilyen visszatérők ösztönzését, például magasabb szintű visszatérési támogatás formájában biztosított kedvezőbb bánásmód megteremtésével. A önkéntes visszatérés ilyen formája a visszatérőknek, illetve a költséghatékonyság szempontjából a hatóságoknak is kedvez. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy részesítsék előnyben a ténylegesen önkéntes visszatérést.

(28)

Szakpolitikai szempontból azonban az önkéntes visszatérés és a kitoloncolás egymáshoz kapcsolódó és egymást kölcsönösen erősítő formák, és a tagállamokat ezért arra kell ösztönözni, hogy a visszatérés kezelése során erősítsék a két visszatérési forma egymást kiegészítő jellegét. Kitoloncolásra az Európai Unió bevándorlási és menekültügyi politikája és a tagállamok bevándorlási és menekültügyi rendszerei integritása megőrzésének érdekében van szükség. A kitoloncolás lehetősége tehát előfeltételt képez egyrészt annak biztosításához, hogy ez a politika ne legyen veszélyeztethető, másrészt a jogállamiság érvényesítéséhez, ami önmagában is lényeges a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásához. Az Alapnak tehát adott esetben támogatnia kell az uniós jogban foglalt előírásoknak megfelelő kitoloncolás megkönnyítésére irányuló tagállami intézkedéseket, a visszatérők alapvető jogainak és méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett.

(29)

Az Alapnak feltétlenül támogatnia kell a visszatérési célországában hozott, a visszatérőkre vonatkozó különleges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a személyek hatékony, megfelelő körülmények között történő visszatérését a származási városukba vagy régiójukba, és hogy javítsák tartós visszailleszkedésüket a közösségükbe.

(30)

Az Unió visszafogadási megállapodásai szerves részét képezik az Unió visszatérési politikájának, és központi eszközei a migrációs áramlások hatékony kezelésének, mivel megkönnyítik az illegális migránsok gyors visszatérését. E megállapodások az Európai Unió és az illegális migránsok származási vagy tranzitországait képező harmadik országok közötti párbeszéd és együttműködés egyik fontos elemét jelentik, és a visszatérésre vonatkozó hatékony nemzeti és uniós szintű stratégiák érdekében támogatni kell ezen megállapodások végrehajtását a harmadik országokban.

(31)

Az Alapnak ki kell egészítenie és meg kell erősítenie a 2007/2004/EK tanácsi rendelettel (8) létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség tevékenységeit, amelynek feladatai között szerepel, hogy biztosítsa a szükséges támogatást a tagállamok számára a közös visszatérési műveletek megszervezéséhez, és meghatározza az úti okmányok megszerzésének, illetve a tagállamok területén harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárai kitoloncolásának bevált módszereit, továbbá hogy a külső határoknál fokozott technikai és operatív segítségnyújtás iránti igény felmerülése esetén támogassa a tagállamokat, figyelembe véve hogy bizonyos esetek humanitárius vészhelyzetet is jelenthetnek és tengeri mentést is szükségessé tehetnek.

(32)

A személyek visszatérésének e rendelet szerinti támogatása mellett az Alapnak az illegális bevándorlás, illetve a legális migrációra vonatkozó hatályos szabályok megkerülése elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedéseket is támogatnia kell, ezáltal őrizve a tagállamok bevándorlási rendszerének integritását.

(33)

Az Alapot az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogok és alapvető elvek, valamint a vonatkozó nemzetközi eszközökben, többek között az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó ítélkezési gyakorlatában meghatározott alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. A támogatható tevékenységeknek figyelembe kell venniük a migránsok, menekültek és a menedékkérők védelmének emberi jogi alapú megközelítését és különösen biztosítaniuk kell, hogy a sérülékeny személyek, ezen belül is a nők, a kísérő nélküli kiskorúak és más, veszélyeztetett helyzetű kiskorúak sajátos helyzete különleges figyelmet és célzott választ kapjon.

(34)

A „sérülékeny személyek” és a „családtagok” fogalmát a rendelet szempontjából releváns különböző jogi aktusok különbözőképpen határozzák meg. Ezért ezeket a vonatkozó jogi aktus szerint kell értelmezni, szem előtt tartva az összefüggést, amelyben használatosak. Az áttelepítéssel összefüggésben az áttelepítést végző tagállamoknak áttelepítési gyakorlatuk és a tényleges áttelepítési eljárásaik során szorosan egyeztetniük kell az UNHCR-rel a „családtagok” fogalmával kapcsolatban.

(35)

Az Alap keretében támogatott, harmadik országokban vagy ezekkel kapcsolatban végrehajtott intézkedéseket úgy kell végrehajtani, hogy szinergia és összhang alakuljon ki az Unió területén kívül végrehajtott, mind földrajzi, mind tematikus alapú uniós külső segítségnyújtási eszközökkel támogatott egyéb intézkedésekkel. Ezen intézkedések végrehajtása során biztosítani kell különösen a szóban forgó országra vagy régióra irányuló uniós külső tevékenység és külpolitika elveivel és alapvető célkitűzéseivel való teljes összhangot. Ezeknek az intézkedéseknek a célja nem lehet a kifejezetten fejlesztésre irányuló intézkedések támogatása, és adott esetben ki kell egészíteniük a külső segítségnyújtási eszközökön keresztül nyújtott pénzügyi segítségnyújtást. A fejlesztési politikáról kialakított európai konszenzus 35. pontjában foglaltaknak megfelelően tiszteletben kell tartani a politikák fejlesztési célú koherenciájának az elvét. Fontos biztosítani továbbá, hogy a sürgősségi segítségnyújtás felhasználása összhangban legyen az Unió humanitárius politikájával és adott esetben kiegészítse azt, valamint tiszteletben tartsa a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusban megállapított humanitárius elveket.

(36)

Az Alap keretében rendelkezésre álló források jelentős részét az egyes tagállamok által a migrációs áramlások kezelésére tett erőfeszítések formájában viselt felelősség arányában kell elosztani, objektív szempontok alapján. E célra a migrációs áramlásokra vonatkozó legfrissebb az Eurostat által az Európai Parlament és a Tanács 862/2007/EK rendelete (9) alapján összegyűjtött statisztikai adatokat kell használni, amelyek közé tartozik például a menedékjog iránt benyújtott első kérelmek száma, a menedékjogot vagy kiegészítő védelmet megadó pozitív határozatok száma, az áttelepített menekültek száma, a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok száma, a valamely tagállam által kibocsátott tartózkodásra jogosító engedélyt megszerzett harmadik országbeli állampolgárok száma, a tagállami hatóságok által kibocsátott kiutasítási határozatok száma, valamint a tényleges visszatérések száma.

(37)

E rendeletben határozzák meg a tagállamok részére elkülönített alapösszegeket. Az alapösszeget egy minimumösszegből és az Európai Parlament és a Tanács 573/2007/EK határozatával (10) létrehozott Európai Menekültügyi Alap, az Tanács 2007/435/EK határozatával (11) létrehozott Európai Integrációs Alap és az Európai Parlament és a Tanács 575/2007/EK határozatával (12) létrehozott Európai Visszatérési Alap keretében az egyes tagállamoknak a 2011., 2012. és a 2013. évben nyújtott juttatások átlaga alapján kiszámított összegből áll. A számítások elvégzésére az 573/2007/EK határozatban, a 2007/435/EK határozatban, illetve az 575/2007/EK határozatban foglalt elosztási kritériumoknak megfelelően került sor. Tekintettel az Európai Tanács 2013. február 7–8-i következtetéseire, amelyek hangsúlyozták, hogy „különös hangsúlyt kapnak az aránytalan mértékű migrációs kihívásokkal küzdő szigeti társadalmak”, Ciprus és Málta esetében helyénvaló megnövelni a minimumösszegeket.

(38)

Bár helyénvaló bizonyos összegeket a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai adatok alapján kiosztani egyes tagállamoknak, az Alap keretében rendelkezésre álló források egy részét emellett a tagállamoktól együttes erőfeszítést igénylő és az Unió számára jelentős hozzáadott értéket generáló konkrét intézkedések végrehajtására, valamint az Unió áttelepítési programjának és a nemzetközi védelemben részesülők egyik tagállamból egy másikba történő átszállításának végrehajtására kell fordítani.

(39)	E célból e rendeletben meg kell állapítani az Alap forrásaiból támogatható konkrét intézkedések jegyzékét. További összegeket kell biztosítani azon tagállamoknak, amelyek kötelezettséget vállalnak ezen intézkedések végrehajtására.

(40)

Az Unió áttelepítési programjának fokozatos kialakítására tekintettel az Alapnak célzott támogatást kell biztosítania pénzügyi ösztönzők (átalányösszegek) formájában, minden áttelepített személy után. A Bizottság az EASO-val együttműködve, valamint mindegyik szervezet a saját hatáskörének megfelelően monitoringozza az Alapból támogatott áttelepítési műveletek hatékony végrehajtását.

(41)

Az uniós áttelepítési erőfeszítések hatásának a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára nyújtandó védelem tekintetében való növelése, valamint az áttelepítés stratégiai hatásának az áttelepítésre leginkább rászoruló személyekre való fokozottabb összpontosításon keresztül történő maximalizálása érdekében az áttelepítésre vonatkozóan uniós szintű közös prioritásokat kell meghatározni. Ezek a közös prioritások csak akkor módosítandók, ha ennek szükségessége egyértelműen indokolt, illetve módosításukra az UNHCR ajánlásai fényében, az e rendeletben meghatározott általános kategóriák alapján kerülhet sor.

(42)	Tekintettel különlegesen sérülékeny helyzetükre, a nemzetközi védelemre szoruló személyek bizonyos kategóriáinak mindig szerepelniük kell a közös uniós áttelepítési prioritások között.

(43)

A közös uniós áttelepítési prioritásokban meghatározott áttelepítési szükségleteket figyelembe véve emellett további pénzügyi ösztönzést szükséges nyújtani a személyek áttelepítésére egyes meghatározott földrajzi területek, illetve állampolgárságok tekintetében, valamint az áttelepítésre szoruló személyek meghatározott kategóriái tekintetében olyan esetekben, amelyekben az áttelepítést ítélik az érintettek sajátos szükségleteinek leginkább megfelelő megoldásnak.

(44)

A tagállamok közötti szolidaritás és felelősségmegosztás fokozása érdekében – különösen a menekültáramlások által leginkább érintett tagállamok felé irányulóan – pénzügyi ösztönzőkön alapuló hasonló mechanizmust kell kialakítani a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másikba történő átszállítása céljára. Ezen mechanizmusnak – akár abszolút, akár arányos értelemben – csökkentenie kell a nagyobb számú menedékkérőt, illetve nemzetközi védelemben részesülő személyt fogadó tagállamokra nehezedő nyomást.

(45)

Az Alap által nyújtott támogatás hatékonyabb lesz, és nagyobb hozzáadott értéket biztosít, ha e rendeletben korlátozott számú olyan kötelező célkitűzés is megállapításra kerül, amelyeket az egyes tagállamok által kialakított programokban követni kell, figyelemmel a tagállam sajátos helyzetére és szükségleteire is.

(46)

A fokozott szolidaritás szempontjából fontos, hogy az Alap – adott esetben a Bizottság által irányított humanitárius segítségnyújtási tevékenységgel összhangban és a szinergiákat kiaknázva – sürgősségi segítségnyújtás formájában kiegészítő támogatást biztosítson a tagállamokban vagy harmadik országokban súlyos migrációs nyomás következtében szükséghelyzetek kezelésére, illetve lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek tömeges beáramlása esetén, a 2001/55/EK tanácsi irányelvnek (13) megfelelően. A sürgősségi segítségnyújtásnak magában kell foglalnia az ad-hoc humanitárius befogadási programok támogatását is, amelyek célja, hogy valamely harmadik országban bekövetkező, sürgős intézkedéseket igénylő humanitárius válság esetén valamely tagállam területén ideiglenes tartózkodási lehetőséget kínáljanak. Ezen egyéb humanitárius befogadási programok azonban nem sérthetik és nem áshatják alá az Unió áttelepítési programját, amelynek célja kifejezetten az, hogy a kezdetektől fogva tartós megoldást kínáljon a harmadik országokból az Unióba átszállított, nemzetközi védelmet igénylő személyek számára. E célból a tagállamok nem jogosultak további átalányösszegekre azon személyek tekintetében, akik ideiglenes tartózkodását az ilyen egyéb humanitárius befogadási programok keretében a területükön engedélyezték.

(47)	E rendeletnek pénzügyi támogatást kell biztosítania a 2008/381/EK tanácsi határozattal (14) létrehozott Európai Migrációs Hálózat tevékenységeihez, annak célkitűzéseivel és feladataival összhangban.

(48)	A 2008/381/EK határozatot tehát módosítani kell az eljárások összehangolása, valamint annak megkönnyítése érdekében, hogy az említett határozatban hivatkozott nemzeti kapcsolattartó pontok számára a megfelelő pénzügyi támogatás időben biztosítható legyen.

(49)

A tagállamoknak áttelepítés és/vagy a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másik tagállamba történő átszállítása céljára átalányösszeg formájában nyújtott pénzügyi ösztönzők céljának fényében, valamint – mivel azok a tényleges költségeknek csak egy töredékét jelentik – e rendeletnek rendelkeznie kell bizonyos eltérésekről a támogatható kiadásokra vonatkozó szabályok tekintetében.

(50)

A jelen rendeletben szereplő, az áttelepítés és a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másik tagállamba történő átszállítása célját szolgáló átalányösszegekre, az egyes intézkedések meghatározására és a közös uniós áttelepítési prioritásokra vonatkozó rendelkezések kiegészítése és módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vonatkozó dokumentumok egyidejűleg, időben és megfelelő módon eljussanak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(51)	E rendelet alkalmazása során – ideértve a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítését – a Bizottságnak konzultálnia kell valamennyi tagállam szakértőivel.

(52)	E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (15) megfelelően kell gyakorolni.

(53)

Az Uniós költségvetésből származó finanszírozásnak olyan tevékenységekre kell koncentrálnia, amelyeknél az uniós fellépés hozzáadott értéket eredményez a tagállami fellépéshez képest. Mivel az Unió a tagállamoknál alkalmasabb helyzetben van arra, hogy keretet biztosítson az uniós szolidaritás kifejezéséhez a migrációs áramlások kezelése vonatkozásában, az e rendelet alapján nyújtott pénzügyi támogatásnak hozzá kell járulnia különösen a nemzeti és uniós képességek ezen a területen történő megerősítéséhez.

(54)	A köz- és magán pénzügyi források mobilizálása, egyesítése és megsokszorozása révén maximalizálni kell az uniós támogatások hatását.

(55)

A Bizottságnak az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban nyomon kell követnie az Alap végrehajtását, az eredmények és a hatások értékelését szolgáló közös mutatók segítségével. E mutatóknak – többek között a vonatkozó referenciaértékeknek – kell képezniük a minimális alapot annak értékeléséhez, hogy az Alap célkitűzései milyen mértékben teljesültek.

(56)	Az Alap eredményeinek mérése céljából annak valamennyi konkrét célkitűzésére vonatkozóan közös mutatókat kell megállapítani. A közös mutatók nem befolyásolhatják az e rendeletben foglalt kapcsolódó intézkedések végrehajtásának választható vagy kötelező jellegét.

(57)

Irányításának és végrehajtásának szempontjából az Alapnak az e rendelet és az 513/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) által alkotott összefüggő rendszer részét kell képeznie. Az Alappal összefüggésben az 514/2014/EU rendelet által meghatározott partnerséget úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a releváns nemzetközi szervezeteket, nem kormányzati szervezeteket és szociális partnereket. A partnerség összetételének kialakításáért és a partnerség megvalósításának gyakorlati módszerei kidolgozásáért az egyes tagállamok felelősek.

(58)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a migrációs áramlások hatékony kezeléséhez, valamint a közös menekültügyi politika, a kiegészítő védelem, az átmeneti védelem és a közös migrációs politika végrehajtásához, megerősítéséhez és fejlesztéséhez való hozzájárulást a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(59)	Az EUMSZ 8. és 10. cikke alapján az Alapnak figyelembe kell vennie a nők és a férfiak közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvének érvényesítését.

(60)	Az 573/2007/EK, az 575/2007/EK, valamint a 2007/435/EK határozatokat hatályon kívül kell helyezni az e rendeletben meghatározott átmeneti rendelkezéseknek megfelelően.

(61)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. számú jegyzőkönyv 3. cikke értelmében és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül e tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(62)	Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. számú jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(63)	Helyénvaló e rendelet alkalmazásának időszakát összehangolni az 1311/2013/EU, Euratom (18) tanácsi rendelet alkalmazásának időszakával. E rendeletet tehát 2014. január 1-jétől kell alkalmazni,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Cél és hatály

(1) E rendelet a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig terjedő időszakra létrehozza a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot (a továbbiakban: az Alap).

(2) Ez a rendelet meghatározza:

a)	a pénzügyi támogatás célkitűzéseit és a támogatható intézkedéseket;

b)	a támogatható intézkedések végrehajtásának általános keretét;

c)	a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat és elosztásukat;

d)	a közös uniós áttelepítési prioritások kialakításának alapelveit és mechanizmusát; és

e)	az Európai Migrációs Hálózat tevékenységeihez biztosított pénzügyi támogatást.

(3) E rendelet előírja az 514/2014/EU rendelet szabályainak alkalmazását, e rendelet 4. cikkének sérelme nélkül.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

„áttelepítés”: az a folyamat, amelynek során harmadik országbeli állampolgárokat nemzetközi védelemre szorultságuk alapján az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának (UNHCR) kérésére egy harmadik országból valamely tagállamba szállítanak és ott odatelepítenek, ahol az említett állampolgárok az alábbi jogállások egyikével rendelkezve engedéllyel tartózkodhatnak:

i.	a 2011/95/EU irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti „menekült jogállás”;

ii.	a 2011/95/EU irányelv 2. cikkének g) pontja szerinti kiegészítő védelmi jogállás; vagy

iii.	olyan egyéb jogállás, amely a nemzeti és az uniós jog szerint hasonló jogokat és ellátásokat biztosít, mint az i. és az ia. pontban említett jogállások;

„egyéb humanitárius befogadási program”: olyan ad hoc folyamat, amelynek keretében egy tagállam harmadik országbeli állampolgárokat fogad be a területén való ideiglenes tartózkodás céljából annak érdekében, hogy védelmet nyújtson számukra különböző események, például politikai fejlemények vagy konfliktusok okozta, sürgősen kezelendő humanitárius válságok esetén;

c)	„nemzetközi védelem”: a 2011/95/EU irányelv szerinti menekült jogállás, illetve kiegészítő védelmi jogállás;

d)	„visszatérés (kiutasítás)”: a 2008/115/EK irányelv 3. cikkében meghatározottak szerint egy harmadik országbeli állampolgár visszatérési folyamata, függetlenül attól, hogy visszatérési kötelezettség önkéntes teljesítéséről vagy kitoloncolásról van szó;

„harmadik országbeli állampolgár”: olyan személy, aki az EUMSZ 20. cikkének (1) bekezdése értelmében nem uniós polgár. A harmadik országbeli állampolgárokra való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a hontalan személyeket és azon személyeket is, akik állampolgársága nem megállapítható;

f)	„kitoloncolás”: a 2008/115/EK irányelv 3. cikkében meghatározottak szerint a visszatérési kötelezettség kikényszerítése, azaz a tagállamból történő fizikai kiszállítás;

g)	„önkéntes távozás”: a 2008/115/EK irányelv 3. cikkében meghatározottak szerint a visszatérési kötelezettségnek a kiutasítási határozatban erre a célra meghatározott határidőn belüli teljesítése;

„kísérő nélküli kiskorú”: harmadik ország olyan állampolgára, aki a 18. életévét még nem töltötte be, és az érintett tagállam joga vagy nemzeti gyakorlata alapján a felügyeletéért felelős nagykorú személy kísérete nélkül lép vagy lépett a tagállamok területére, mindaddig, amíg ilyen személy tényleges felügyelete alá nem kerül; kísérő nélküli kiskorú az a kiskorú is, aki a tagállamok területére lépését követően marad kísérő nélkül;

i)	„sérülékeny személy”: bármely olyan harmadik országbeli állampolgár, aki az Alap keretében támogatott tevékenységekkel kapcsolatos szakpolitikai területre vonatkozó uniós jog értelmében megfelel a fogalommeghatározásnak;

j)	„családtag”: minden olyan harmadik országbeli állampolgár, aki az Alap keretében támogatott tevékenységekkel kapcsolatos szakpolitikai területre vonatkozó uniós jog értelmében megfelel a fogalommeghatározásnak;

„szükséghelyzet”: a következőkből eredő helyzet:

súlyos migrációs nyomás egy vagy több tagállamban, amelyet harmadik országbeli állampolgárok jelentős és aránytalan beáramlása jellemez, ami jelentős és sürgős igényeket támaszt a befogadásukat és az idegenrendészeti őrizetet szolgáló létesítmények, a menekültügyi rendszerek és eljárások tekintetében;

ii.	a 2001/55/EK irányelv értelmében vett átmeneti védelmi mechanizmus végrehajtása;

iii.	súlyos migrációs nyomás olyan harmadik országokban, amelyekben a menekültek megrekedtek különböző események, például politikai fejlemények és konfliktusok következtében.

3. cikk

Célok

(1) Az Alap általános célja a migrációs áramlások hatékony kezeléséhez, valamint a közös menekültügyi politika, a kiegészítő védelem, az átmeneti védelem és a közös migrációs politika végrehajtásához, megerősítéséhez és fejlesztéséhez való hozzájárulás, az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogok és elvek maradéktalan tiszteletben tartása mellett.

(2) Ezen az általános célon belül az Alap a következő közös konkrét célok eléréséhez járul hozzá:

a)	a közös európai menekültügyi rendszer valamennyi vonatkozásának megerősítése és fejlesztése, beleértve annak külső dimenzióját is;

a tagállamokba irányuló legális migráció támogatása a tagállamok gazdasági és társadalmi szükségleteivel – például a munkaerő-piaci igényekkel – összhangban, védve ugyanakkor a tagállamok bevándorlási rendszereinek integritását, továbbá a harmadik országbeli állampolgárok hatékony integrációjának elősegítése;

c)	az illegális bevándorlás elleni küzdelemhez hozzájáruló, tisztességes és hatékony visszatérési stratégiák előmozdítása a tagállamokban, hangsúlyt fektetve a visszatérés fenntarthatóságára és a származási vagy tranzitországokba való tényleges visszafogadásra;

d)	a tagállamok közötti szolidaritás és felelősségmegosztás előmozdítása többek között gyakorlati együttműködés révén, különösen azon tagállamok felé irányulóan, amelyeket a leginkább érintenek a migrációs és menekültáramlások.

Az Alap konkrét céljainak teljesítését az 514/2014/EU rendelet 55. cikkének (2) bekezdésével összhangban, az e rendelet IV. mellékletében foglalt közös mutatók, valamint a nemzeti programokban foglalt programspecifikus mutatók segítségével kell értékelni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett célok teljesítése érdekében hozott intézkedéseknek teljes mértékben koherensnek kell lenniük az Unió külső finanszírozási eszközein keresztül támogatott intézkedésekkel, valamint az Unió külső tevékenységének elveivel és általános céljaival.

(4) Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett célokat az Unió humanitárius politikájára vonatkozó elvek és célok kellő figyelembevételével kell megvalósítani. Az Unió külső finanszírozási eszközei által finanszírozott intézkedésekkel való összhangot a 24. cikkel összhangban biztosítani kell.

4. cikk

Partnerség

Az Alappal összefüggésben az 514/2014/EU rendelet 12. cikkében említett partnerséget úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a releváns nemzetközi szervezeteket, nem kormányzati szervezeteket és szociális partnereket.

II. FEJEZET

A KÖZÖS EURÓPAI MENEKÜLTÜGYI RENDSZER

5. cikk

Befogadási és menekültügyi rendszerek

(1) Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában meghatározott konkrét célkitűzésen belül, az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt politikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint az e rendelet 19. cikkében meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban az Alap támogatja a harmadik országbeli állampolgárok alábbi kategóriák egyikére vagy azok közül többre összpontosító intézkedéseket:

a)	a 2011/95/EU irányelv szerinti menekült jogállással, illetve kiegészítő védelmi jogállással rendelkező személyek;

b)	azon személyek, akik az a) pontban említett nemzetközi védelem formáinak egyike iránt kérelmet nyújtottak be, de még nem kapták meg a végleges határozatot;

c)	a 2001/55/EK irányelv szerinti átmeneti védelmet élvező személyek;

d)	valamely tagállamban áttelepített vagy valamely tagállamból átszállított, illetve áttelepítés vagy átszállítás alatt álló személyek.

A befogadási feltételek és a menekültügyi eljárások tekintetében az Alap elsősorban a személyeknek az ezen bekezdés első albekezdésében említett kategóriáira összpontosító következő intézkedéseket támogatja:

a)	anyagi támogatás nyújtása, ideértve a határon történő segítségnyújtást, valamint oktatás, képzés, támogató szolgáltatások, egészségügyi és pszichológiai ellátás biztosítása;

b)	támogató szolgáltatások, például fordítás és tolmácsolás, oktatás, képzés, így nyelvi képzés biztosítása, valamint az érintett személy jogállásával összhangban álló egyéb kezdeményezések;

olyan igazgatási struktúrák, rendszerek, valamint a személyzet és a megfelelő hatóságok részére nyújtandó képzések kialakítása és fejlesztése, amelyek biztosítják a menedékkérők hatékony és zökkenőmentes hozzáférését a menekültügyi eljárásokhoz és a hatékony és minőségi menekültügyi eljárást, elsősorban, amennyiben ez szükséges, az uniós vívmányok fejlődésének támogatása érdekében;

d)	szociális támogatás nyújtása, közigazgatási és/vagy bírósági formaságokkal kapcsolatban nyújtott információ vagy segítség és a menekültügyi eljárás lehetséges eredményével kapcsolatban nyújtott információ vagy tanácsadás, beleértve az olyan szempontokat is, mint a visszatérés eljárások;

e)	jogi segítségnyújtás és jogi képviselet biztosítása;

f)	a sérülékeny csoportok azonosítása, és különleges segítségnyújtás a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek számára, különösen az a)–e) pontban foglaltaknak megfelelően;

g)	az őrizet alternatíváját jelentő intézkedések kidolgozása, fejlesztése és javítása.

Amennyiben célszerű, és amennyiben az adott tagállam nemzeti programja rendelkezik erről, az Alap támogathatja az integrációval kapcsolatos – például a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt, az ezen bekezdés első albekezdésében említett személyek befogadásával kapcsolatos – intézkedéseket is.

(2) A 3. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában meghatározott konkrét célkitűzésen belül, valamint a 19. cikkben meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban – az elszállásolással kapcsolatos infrastruktúra és a befogadási rendszerek tekintetében – az Alap különösen a következő intézkedéseket támogatja:

a)	az elszállásolással kapcsolatos meglévő infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése és fenntartása;

b)	az igazgatási struktúrák és rendszerek megerősítése és fejlesztése;

c)	a helyi közösségek tájékoztatása;

d)	a hatóságok, többek között helyi hatóságok azon alkalmazottai részére tartott képzések, akik kapcsolatba kerülnek az (1) bekezdésben említett személyekkel, azok befogadásával összefüggésben;

e)	az elszállásolással kapcsolatos új infrastruktúra és szolgáltatások, valamint igazgatási struktúrák és rendszerek kialakítása, működtetése és fejlesztése, különösen – szükség esetén – a tagállamok strukturális igényeinek kielégítésével összhangban.

(3) A 3. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) és d) pontjában meghatározott konkrét célkitűzéseken belül, valamint a 19. cikkben meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban az Alap támogatja az e cikk (1) bekezdésében felsoroltakhoz hasonló intézkedéseket is, amennyiben ezen intézkedések olyan személyekkel kapcsolatosak, akik átmenetileg:

—	a menekültek számára létrehozott tranzit és kérelem-feldolgozási központokban tartózkodnak, különösen az UNHCR-rel együttműködve végzett áttelepítési műveletek támogatása érdekében, vagy

—	egyéb humanitárius befogadási programmal összefüggésben egy tagállam területén tartózkodnak.

6. cikk

A tagállamoknak a menekültügyi politikájuk és eljárásaik fejlesztésére, monitoringjára és értékelésére vonatkozó kapacitásai

A 3. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában meghatározott konkrét célkitűzésen belül, az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint a 19. cikkben meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban, a tagállamoknak a menekültügyi politikájuk és eljárásaik fejlesztésére, monitoringjára és értékelésére vonatkozó kapacitásai fejlesztése tekintetében az Alap különösen a következő intézkedéseket támogatja:

a menekültügyi eljárásokra, a befogadási kapacitásokra és a nemzetközi védelmet kérelmező és/vagy abban részesülő személyek áttelepítésére, illetve egyik tagállamból egy másik tagállamba történő átszállítására vonatkozó minőségi és mennyiségi adatok és statisztikák gyűjtésével, elemzésével és terjesztésével kapcsolatos tagállami kapacitások fejlesztését célzó intézkedések, többek között a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) létrehozott korai előrejelzési, készültségi és válságkezelési mechanizmussal kapcsolatban;

b)	a származási országgal kapcsolatos információk gyűjtésével, elemzésével és terjesztésével kapcsolatos tagállami kapacitások fejlesztését célzó intézkedések;

c)	a menekültügyi politikák értékelését közvetlenül segítő olyan intézkedések, mint a nemzeti szintű hatásvizsgálatok, a célcsoportok és egyéb érintettek körében végzett felmérések, valamint mutatók és összehasonlító teljesítményértékelés kidolgozása.

7. cikk

Nemzetközi védelmet vagy egyéb ad hoc humanitárius befogadást kérelmező vagy abban részesülő személyek áttelepítése, illetve egyik tagállamból egy másik tagállamba történő átszállítása

(1) Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) és d) pontjában meghatározott konkrét célkitűzéseken belül, az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint az e rendelet 19. cikkében meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban az Alap különösen a valamely tagállamban letelepített vagy letelepítés alatt álló harmadik országbeli állampolgárok áttelepítésével, valamint az egyéb humanitárius befogadási programokkal kapcsolatos következő intézkedéseket támogatja:

a)	nemzeti áttelepítési programok, stratégiák és egyéb humanitárius befogadási programok kialakítása és fejlesztése, beleértve a szükségletek elemzését, valamint a mutatók tökéletesítését és az értékelés javítását is;

b)	megfelelő infrastruktúra és szolgáltatások kialakítása az áttelepítésre irányuló intézkedések, valamint egyéb humanitárius befogadási programokkal kapcsolatos intézkedések – például nyelvi segítségnyújtás – zökkenőmentes és hatékony végrehajtása érdekében;

c)	olyan struktúrák, rendszerek, valamint személyzeti képzés kialakítása, amelyek segítik a harmadik országokban és/vagy másik tagállamokban végzendő missziók, indítását interjúk készítését, egészségügyi vizsgálatok és biztonsági ellenőrzések elvégzését;

d)	a lehetséges áttelepítési eseteknek és/vagy egyéb humanitárius befogadási eseteknek az illetékes tagállamok hatóságai általi elbírálása, például tényfeltárás végzése a harmadik országban, interjúk készítése, egészségügyi vizsgálatok és biztonsági ellenőrzések elvégzése;

e)	a beutazást megelőző egészségügyi vizsgálat és orvosi kezelés, a beutazáshoz szükséges tárgyi feltételek, a beutazást megelőző tájékoztatási és integrációs intézkedések, valamint az utazás megszervezése, beleértve az egészségügyi kíséret biztosítását is;

f)	az érkezéskor vagy röviddel azután nyújtandó információ és segítségnyújtás, beleértve a tolmácsszolgáltatást is;

g)	a valamely tagállamban áttelepített személyek családegyesítését célzó intézkedések;

h)	a migráció és a menekültügy szempontjából fontos infrastruktúra és szolgáltatások megerősítése a regionális védelmi programok végrehajtására kijelölt országokban;

i)	olyan feltételek biztosítása, amelyek segítik az áttelepített menekültek hosszú távú integrációját, önállóságát és önfenntartását.

(2) Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének d) pontjában meghatározott konkrét célkitűzésen belül, az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt politikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint az e rendelet 19. cikkében meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban az Alap a nemzetközi védelmet kérelmező és/vagy abban részesülő személyek átszállításával kapcsolatban támogatja az ezen cikk (1) bekezdésben felsoroltakhoz hasonló intézkedéseket is, amennyiben ez célszerű az Alap végrehajtási időszakán belül lezajló szakpolitikai fejlemények fényében, vagy amennyiben egy adott tagállam nemzeti programja erről rendelkezik. Az átszállítási műveleteket az érintettek beleegyezésével kell végrehajtani, egy olyan tagállamból, amely a nemzetközi védelmet megadta vagy amely a kérelem vizsgálatáért felelős, egy olyan másik tagállamba, amelyben a kérelmezők egyenértékű védelemben fognak részesülni, vagy amelyben a nemzetközi védelem iránti kérelmüket meg fogják vizsgálni.

III. FEJEZET

A HARMADIK ORSZÁGBELI ÁLLAMPOLGÁROK INTEGRÁCIÓJA ÉS A LEGÁLIS MIGRÁCIÓ

8. cikk

Bevándorlás és indulást megelőző intézkedések

Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének b) pontjában meghatározott konkrét célkitűzésen belül, az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint az e rendelet 19. cikkében meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban az Alap támogatja az olyan, harmadik országban végrehajtott intézkedéseket is, amelyek olyan, harmadik országbeli állampolgárokra összpontosítanak, akik a nemzeti jogban – adott esetben az uniós joggal összhangban – meghatározott,indulást megelőző előkészületekre vonatkozó egyedi előírásokat és/vagy feltételeket teljesítik, beleértve az egy tagállam társadalmába való beilleszkedés képességére vonatkozó feltételeket is. Ebben az összefüggésben az Alap különösen a következő intézkedéseket támogatja:

a)	információs csomagok és figyelemfelhívó, valamint a kultúrák közötti párbeszédet előmozdító kampányok, többek között felhasználóbarát kommunikációs és információtechnológia és weboldalak révén;

b)	a készségek és képesítések értékelése, valamint a harmadik országban megszerzett készségekkel és képesítésekkel kapcsolatos átláthatóság fokozása és e készségeknek és képesítéseknek a tagállamokban megszerzett készségekkel és képesítésekkel való megfeleltethetőségének javítása;

c)	a tagállamban való foglalkoztathatóságot elősegítő képzések;

d)	átfogó társadalomismereti képzés és nyelvoktatás;

e)	a 2003/86/EK tanácsi irányelv (20) értelmében vett családegyesítési kérelmekkel kapcsolatos segítségnyújtás.

9. cikk

Integrációs intézkedések

(1) Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének b) pontjában meghatározott közös konkrét célkitűzésen belül, az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt politikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint az e rendelet 19. cikkében meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban az Alap támogatja azokat az intézkedéseket, amelyekre – a harmadik országok állampolgárainak helyi és/vagy regionális szinten jelentkező integrációs szükségleteit figyelembe véve – következetes stratégiák keretében kerül sor. Ebben az összefüggésben az Alap különösen az alábbi, olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó intézkedéseket támogatja, akik valamely tagállamban jogszerűen tartózkodnak, vagy – adott esetben – akiknek az esetében a jogszerű tartózkodás engedélyezése folyamatban van:

az említettek szerinti integrációs stratégiák kialakítása és fejlesztése adott esetben helyi vagy regionális szereplők részvételével, beleértve a szükségletek elemzését, az integrációs mutatók javítását és az értékelést, többek között a résztvevők általi értékeléseket, a bevált gyakorlatok azonosítása érdekében;

b)	többek között a lakhatással, létfenntartási eszközökkel, közigazgatási és jogi iránymutatással, egészségügyi, pszichológiai és szociális ellátással, valamint gyermekgondozással és családegyesítéssel kapcsolatos területeken nyújtott tanácsadás és támogatás;

olyan intézkedések, amelyek révén a harmadik országok állampolgárait bevezetik a fogadó társadalomba, valamint olyan intézkedések, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy alkalmazkodjanak ahhoz, illetve, hogy tájékoztassák őket jogaikról és kötelezettségeikről, továbbá hogy részt vegyenek a civil és kulturális életben és osztozzanak az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt értékekben;

d)	oktatásra és képzésre összpontosító intézkedések, beleértve a nyelvi képzést és az előkészítő intézkedéseket a munkaerőpiacra való belépés megkönnyítése érdekében;

e)	a harmadik országbeli állampolgárok számára az autonomitást és az önmagukról való gondoskodást támogató intézkedések;

f)	olyan intézkedések, amelyek előmozdítják a harmadik országbeli állampolgárok és a fogadó társadalom közötti tartalmas kapcsolatokat és konstruktív párbeszédet, valamint olyan intézkedések, amelyek előmozdítják a fogadó társadalom részéről az elfogadást, többek között a média bevonása révén;

az egyenlő hozzáférést és az egyenlő eredményeket támogató intézkedések a harmadik országbeli állampolgárok köz- és magánszolgáltatásokkal való kapcsolatát illetően, beleértve a szolgáltatások olyan átalakítását, annak érdekében, hogy szolgáltatni tudjanak a harmadik országbeli állampolgárok részére;

h)	az 514/2014/EU rendelet 2. cikkének g) pontjában meghatározottak szerinti kedvezményezettek kapacitásépítése, többek között a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréje, valamint hálózatépítés révén.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedésekben minden szükséges esetben figyelembe kell venni a különböző kategóriákba tartozó harmadik országbeli állampolgárok – így a nemzetközi védelemben részesülő, az áttelepített vagy átszállított személyek és különösen a sérülékeny személyek – sajátos igényeit.

(3) A nemzeti programok lehetővé tehetik, hogy az (1) bekezdésben említett intézkedések kiterjedjenek az ugyanazon bekezdésben említett célcsoportba tartozó személyek közvetlen hozzátartozóira is, amennyiben ez az említett intézkedések hatékony végrehajtásához szükséges.

(4) Az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedések programozásával és végrehajtásával összefüggésben az 514/2014/EU rendelet 12. cikke szerinti partnerség kiterjed a tagállamok által az Európai Szociális Alap beavatkozásainak igazgatására kijelölt hatóságokra is.

10. cikk

Gyakorlati együttműködés és kapacitásépítési intézkedések

Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének b) pontjában meghatározott konkrét célkitűzésen belül, az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt politikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint az e rendelet 19. cikkben meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban az Alap támogatja az alábbiak egyikére vagy azok közül többre összpontosító intézkedéseket:

a)	olyan stratégiák kialakítása, amelyek előmozdítják a jogszerű migrációt, a rugalmas befogadási eljárások kidolgozásának és végrehajtásának megkönnyítése érdekében;

a harmadik országok munkaerő-toborzó ügynökségei és a tagállamok foglalkoztatási szolgálatai és bevándorlási szolgálatai közötti együttműködés támogatása, továbbá a tagállamok támogatása az uniós migrációs jog végrehajtása során, valamint az érdekelt felekkel folytatott konzultációs eljárások és a meghatározott harmadik országok állampolgárai vagy a harmadik országok állampolgárainak meghatározott kategóriáit célzó megközelítésekkel kapcsolatos szakértői tanácsadás és információcsere támogatása, figyelemmel a munkaerőpiac igényeire;

a tagállamok arra irányuló kapacitásainak megerősítése, hogy fejlesszék, végrehajtsák, figyelemmel kísérjék és értékeljék bevándorlási stratégiáikat, politikáikat és intézkedéseiket a közigazgatás különböző szintjein és szervezeti egységeiben, különösen azon tevékenységük fejlesztése révén, hogy részletes és rendszerezett adatokat és statisztikákat gyűjtsenek, elemezzenek és terjesszenek a migrációs eljárásokról és áramlásokról, a tartózkodási engedélyekről, valamint fejlesszék a stratégiák eredményességének mérésére szolgáló monitoringeszközöket, értékelési rendszereket, mutatókat és összehasonlító teljesítményértékeléseket;

az 514/2014/EU rendelet 2. cikkének g) pontjában meghatározottak szerinti kedvezményezettek, valamint a köz- és magánszolgáltatásokat nyújtó személyzet képzése, az oktatási intézményeket is beleértve, továbbá a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének az előmozdítása, együttműködés és hálózatépítés, az interkulturális kapacitások előmozdítása, valamint a biztosított szolgáltatások minőségének a javítása;

fenntartható szervezeti struktúrák kiépítése a beilleszkedés és a sokféleség kezelésére, különösen a különböző érdekeltek közötti együttműködés által, amelynek révén a nemzeti közigazgatások különböző szintjein dolgozó tisztviselők gyorsan értesülhetnek a máshol szerzett tapasztalatokról és bevált gyakorlatokról, és amennyiben lehetséges, egyesíthetik az érintett hatóságok, valamint a kormányzati és a nem kormányzati szervek erőforrásait annak érdekében, hogy még hatékonyabbá tegyék a harmadik országok állampolgárai részére történő szolgáltatásnyújtást, többek között egyablakos ügyintézés (azaz koordinált beilleszkedést támogató központok) révén;

hozzájárulás a kölcsönös interakciók dinamikus kétirányú folyamatához, amely a helyi és regionális szintű integrációs stratégiák mögött húzódik, a harmadik országbeli állampolgárok számára konzultációs fórumok, az érdekeltek közötti információcsere, valamint a harmadik országbeli állampolgárok közösségei közötti és/vagy e közösségek és a fogadó társadalom közötti és/vagy e közösségek és a szakpolitikát meghatározó és döntéshozó hatóságok közötti interkulturális és vallási párbeszéd fórumainak kialakításával;

a tagállamok érintett hatóságai közötti gyakorlati együttműködés előmozdítását és megerősítését célzó intézkedések, többek között információk, bevált gyakorlatok és stratégiák cseréjére, valamint együttes fellépések kialakítására és megvalósítására összpontosítva, többek között a tagállamok bevándorlási rendszerei integritásának megőrzése érdekében.

IV. FEJEZET

VISSZATÉRÉS

11. cikk

A visszatérési eljárásokat kísérő intézkedések

Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének c) pontjában meghatározott konkrét célon belül és az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint az e rendelet 19. cikkben meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban – a visszatérési eljárásokat kísérő intézkedések tekintetében – az Alap a harmadik országbeli állampolgárok alábbi egy vagy több kategóriájára összpontosít:

a)	azon harmadik országbeli állampolgárok, akik még nem kaptak végleges elutasító határozatot valamely tagállamban a tartózkodásra jogosító engedélyre, jogszerű tartózkodásra és/vagy nemzetközi védelemre irányuló kérelmükre, és élhetnek az önkéntes visszatérés lehetőségével;

azon harmadik országbeli állampolgárok, akik valamely tagállamban tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, jogszerűen tartózkodnak, vagy a 2011/95/EU irányelv értelmében nemzetközi védelemben, illetve a 2001/55/EK irányelv értelmében átmeneti védelemben részesülnek, és úgy döntöttek, hogy élnek az önkéntes visszatérés lehetőségével;

azon harmadik országbeli állampolgárok, akik valamelyik tagállamban tartózkodnak, de nem, vagy már nem teljesítik a tagállamba történő belépés és/vagy az ott-tartózkodás feltételeit, ideértve azokat a harmadik országbeli állampolgárokat is, akiknek a kitoloncolását a 2008/115/EK irányelv 9. cikkének és 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően elhalasztották.

Ebben az összefüggésben az Alap különösen az első albekezdésben említett kategóriákba tartozó személyekre vonatkozó alábbi intézkedéseket támogatja:

a)	az őrizet alternatívájaként szolgáló intézkedések bevezetése, fejlesztése és javítása;

b)	szociális támogatás nyújtása, közigazgatási, illetve bírósági formaságokkal kapcsolatban nyújtott információ vagy segítség, valamint tájékoztatás és tanácsadás;

c)	jogi és nyelvi segítségnyújtás biztosítása;

d)	különleges segítségnyújtás a sérülékeny személyek számára;

e)	a 2008/115/EK irányelv 8. cikkének (6) bekezdésében meghatározott, kitoloncolást ellenőrző független és hatékony rendszerek bevezetése és javítása;

f)	az elszállásolással, a befogadással és az őrizettel kapcsolatos infrastruktúra, szolgáltatások és feltételek kialakítása, fenntartása és fejlesztése;

g)	adminisztratív struktúrák és rendszerek kialakítása, beleértve az informatikai eszközöket is;

h)	a személyzet képzése a visszatérési eljárások – így azok irányítása és végrehajtása – gördülékenységének és hatékonyságának biztosítása érdekében.

12. cikk

A visszatérési intézkedések

Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének c) pontjában meghatározott konkrét célon belül, az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint az e rendelet 19. cikkében meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban – a visszatérési intézkedések tekintetében – az Alap a 11. cikkben említett személyeket célzó intézkedéseket támogatja. Ebben az összefüggésben az Alap különösen a következő intézkedéseket támogatja:

a)	a visszatérési műveletek előkészítéséhez szükséges intézkedések, például a harmadik országbeli állampolgárok azonosításával, az úti okmányok kiállításával és a családtagok felkutatásával kapcsolatos intézkedések;

b)	együttműködés a harmadik országok konzuli hatóságaival és bevándorlási szolgálataival úti okmányok beszerzése, a hazatelepülés megkönnyítése és a visszafogadás biztosítása céljából;

c)	a támogatott önkéntes visszatérést célzó intézkedések, beleértve az egészségügyi vizsgálatokat és ellátást, az utazás megszervezését, a pénzügyi hozzájárulást, a visszatérést megelőző és azt követő tanácsadást, valamint támogatást;

d)	a kitoloncolást célzó műveletek a kapcsolódó intézkedésekkel együtt, az uniós jogban meghatározott normáknak megfelelően, a kényszerítő eszközök kivételével;

e)	a visszatelepülő személyes fejlődése érdekében a visszailleszkedés folyamatát beindító intézkedések, mint készpénz-ösztönzők, képzés, elhelyezkedési és foglalkoztatási támogatás, induló támogatás a gazdasági tevékenységekhez

f)	olyan létesítmények és szolgálatok harmadik országokban, amelyek biztosítják a megfelelő ideiglenes elszállásolást és fogadást az érkezéskor;

g)	különleges segítségnyújtás a sérülékeny személyek számára.

13. cikk

Gyakorlati együttműködés és kapacitásépítési intézkedések

Az e rendelet 3. cikke (2) bekezdése első albekezdésének c) pontjában meghatározott konkrét célon belül, az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd eredményeinek megfelelően, valamint az e rendelet 19. cikkében meghatározott nemzeti programok célkitűzéseivel összhangban – a gyakorlati együttműködés és a kapacitásépítési intézkedések tekintetében – az Alap különösen a következő intézkedéseket támogatja:

a visszatéréssel foglalkozó tagállami szolgálatok és más érintett hatóságok közötti műveleti együttműködés és információcsere előmozdítását, fejlesztését és megerősítését célzó intézkedések, beleértve a harmadik országok konzuli hatóságaival és bevándorlási szolgálataival folytatott együttműködést, valamint a visszatérést célzó közös visszatérési műveleteket is;

a harmadik országok, valamint a visszatéréssel foglalkozó tagállami szolgálatok közötti együttműködést támogató intézkedések, beleértve az olyan intézkedéseket is, amelyek célja a harmadik országok arra irányuló kapacitásainak fejlesztése, hogy különösen a visszafogadási megállapodások keretében, visszafogadási és visszailleszkedést segítő tevékenységeket fejtsenek ki;

a hatékony és fenntartható visszatérési politika kialakítására irányuló kapacitás fokozását célzó intézkedések, különösen a visszatérési országokban fennálló helyzettel kapcsolatos információk és a bevált gyakorlatok cseréje, a tapasztalatok megosztása, valamint a tagállami erőforrások összefogása révén;

a visszatérési eljárásokra és intézkedésekre, a befogadási és őrizeti kapacitásokra, a kitoloncolásra és az önkéntes visszatérésre, a monitoringra és a visszailleszkedésre vonatkozó részletes és rendszerezett adatok és statisztikák gyűjtésével, elemzésével és terjesztésével kapcsolatos kapacitások fejlesztését célzó intézkedések;

e)	a visszatérési politikák értékeléséhez közvetlenül hozzájáruló olyan intézkedések, mint a tagállami hatásvizsgálatok, a célcsoportok körében végzett felmérések, a mutatók és az összehasonlító teljesítményértékelés kidolgozása;

f)	harmadik országokban végzett tájékoztatási intézkedések és kampányok, amelyek célja, hogy felhívják a figyelmet a bevándorlás jogszerű csatornáira és az illegális bevándorlás kockázataira.

V. FEJEZET

PÉNZÜGYI ÉS VÉGREHAJTÁSI KERET

14. cikk

Globális források és végrehajtás

(1) A rendelet végrehajtására rendelkezésre álló globális források összege 3 137 000 000 EUR.

(2) Az Alap éves előirányzatait a többéves pénzügyi keret korlátain belül az Európai Parlament és a Tanács engedélyezi.

(3) A globális forrásokat az alábbiak útján kell felhasználni:

a)	nemzeti programok, a 19. cikkel összhangban;

b)	uniós intézkedések, a 20. cikkel összhangban;

c)	sürgősségi segítségnyújtás, a 21. cikkel összhangban.

d)	Európai Migrációs Hálózat, a 22. cikkel összhangban;

e)	technikai segítségnyújtás, a 23. cikkel összhangban.

(4) Az e rendelet 20. cikkében említett uniós intézkedésekre, az e rendelet 21. cikkében említett sürgősségi segítségnyújtásra, az e rendelet 22. cikkében említett Európai Migrációs Hálózatra és az e rendelet 23. cikkében említett technikai segítségnyújtásra e rendelet alapján elkülönített költségvetést a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke(1) bekezdésének a) pontjával összhangban közvetlen irányítás útján, adott esetben pedig a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban közvetett irányítás útján kell végrehajtani. Az e rendelet 19. cikkében említett nemzeti programokra elkülönített költségvetést megosztott irányítás útján kell végrehajtani, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban.

(5) Az uniós költségvetésnek az EUMSZ 317. cikkével összhangban történő végrehajtásáért továbbra is a Bizottság felel, amelynek tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot az olyan műveletekről, amelyeket a tagállamoktól eltérő jogalanyok hajtanak végre.

(6) A Európai Parlament és a Tanács előjogainak sérelme nélkül, az elsődleges pénzügyi referenciakeretet irányadó jelleggel a következőképpen kell felhasználni:

a)	2 752 millió EUR a tagállamok nemzeti programjaira;

b)	385 millió EUR az uniós intézkedésekre, a sürgősségi segítségnyújtásra, az Európai Migrációs Hálózatra és a Bizottság általi technikai segítségnyújtásra, mely összegnek legalább a 30 %-át az uniós intézkedésekre és az Európai Migrációs Hálózatra kell fordítani.

15. cikk

A támogatható tagállami intézkedések forrásai

(1) 2 752 millió EUR-t a tagállamok részére kell elkülöníteni irányadó jelleggel a következők szerint:

2 392 millió EUR-t kell elkülöníteni az I. mellékletben foglaltak szerint. A tagállamoknak ezen források legalább 20–20 %-át a 3. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában, illetve a 3. cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett konkrét célkitűzésre kell elkülöníteniük. A tagállamok csak abban az esetben térhetnek el ezektől a minimális százalékarányoktól, ha nemzeti programjaik részletes magyarázatot tartalmaznak arra nézve, hogy a megadott szintek alatti forráskiosztás miért nem veszélyezteti a célkitűzés elérését. A 3. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett konkrét célkitűzés tekintetében azok a tagállamok, amelyek az elszállásolás, az infrastruktúra és a szolgáltatások terén strukturális hiányosságokkal küzdenek, nem térhetnek el negatív irányban az e rendeletben megállapított minimális százalékaránytól.

b)	360 millió EUR-t kell elkülöníteni az egyedi intézkedések 16. cikkben említett elosztási mechanizmusára, a 17. cikkben említett uniós áttelepítési programra, valamint a 18. cikkben említett, a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másikba való átszállítására;

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett összeg a következők támogatását szolgálja:

a)	a II. mellékletben felsorolt egyedi intézkedések,

b)	a 17. cikk szerinti uniós áttelepítési program és/vagy a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másikba való átszállítása a 18. cikknek megfelelően.

(3) Amennyiben az e cikk (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeg egy része továbbra is rendelkezésre áll, vagy valamely más összeg áll rendelkezésre, azt az 514/2014/EU rendelet 15. cikke szerinti félidős felülvizsgálat keretében arányosan elosztják a nemzeti programokra elkülönített, az e rendelet I. mellékletében rögzített alapösszegek alapján.

16. cikk

Az egyedi intézkedések forrásai

(1) A tagállamoknak a 15. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti kiegészítő összeg juttatható, feltéve, hogy a programban azt erre a célra irányozták elő; ezt az összeget a II. mellékletben felsorolt egyedi intézkedések végrehajtására kell fordítani.

(2) Az új szakpolitikai fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e rendelet 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. mellékletnek az 514/2014/EU rendelet 15. cikkében említett félidős felülvizsgálat keretében történő felülvizsgálatára vonatkozóan. Az egyedi intézkedések felülvizsgált listája alapján a tagállamok az e cikk (1) bekezdésnek megfelelően kiegészítő összegben részesülhetnek, a rendelkezésre álló források függvényében.

(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett kiegészítő összegek tagállamoknak való kiosztása a félidős felülvizsgálat keretében, a nemzeti programjukat jóváhagyó vagy módosító egyedi finanszírozási határozatok útján történik, az 514/2014/EU rendelet 14. és 15. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően. Ezek az összegek csak az e rendelet II. mellékletében felsorolt egyedi intézkedések végrehajtására használhatók fel.

17. cikk

Az uniós áttelepítési program forrásai

(1) A tagállamok a 15. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban kiszámított összeg mellett kétévente kiegészítő összeget kapnak a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint, melynek átalányösszege áttelepített személyenként 6 000 EUR.

(2) Az (1) bekezdésben említett átalányösszeget 10 000 EUR-ra kell emelni a (3) bekezdés szerint megállapított és a III. mellékletben felsorolt közös uniós áttelepítési prioritások alapján áttelepített minden egyes személy, valamint az (5) bekezdés szerinti, minden egyes sérülékeny személy után.

(3) A közös uniós áttelepítési prioritások a személyek következő általános kategóriáin alapulnak:

a)	regionális védelmi program végrehajtására kijelölt országból vagy régióból származó személyek,

b)	az UNCHR áttelepítésre vonatkozó előrejelzésében megjelölt országból vagy régióból származó személyek, amennyiben az uniós közös fellépés jelentős hatással járna a védelmi igények kielégítésére,

c)	az UNCHR által meghatározott áttelepítési kritériumoknak megfelelő egyes csoportokba.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III. mellékletnek az – e cikk (3) bekezdésében rögzített általános kategóriák alapján történő – módosítására vonatkozóan, amennyiben az egyértelműen indokolt, illetve ha az UNHCR ajánlásai azt szükségessé teszik.

(5) A sérülékeny személyek következő csoportjai szintén jogosultak a (2) bekezdésben előírt átalányösszegre:

a)	veszélyeztetett nők és gyermekek,

b)	kísérő nélküli kiskorúak,

c)	olyan orvosi ellátásra szoruló személyek, amely ellátás csak az áttelepítéssel biztosítható,

d)	jogi vagy fizikai védelmi okokból szükséghelyzeti áttelepítésre vagy sürgős áttelepítésre szoruló személyek, többek között akik erőszak vagy kínzás áldozatai.

(6) Amennyiben egy tagállam az (1) és (2) bekezdésben említett kategóriák közül többhöz is tartozó személyt telepít le, ezért a személyért csak egy alkalommal jogosult átalányösszegre.

(7) Adott esetben a tagállamok az (1), (3) és (5) bekezdésben említett személyek családtagjai után is jogosultak lehetnek az átalányösszegre, amennyiben az említett családtagok áttelepítésére e rendeletnek megfelelően került sor.

(8) A Bizottság végrehajtási aktussal állapítja meg az uniós áttelepítési program szerinti források elosztási mechanizmusának ütemezését és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási feltételeket. A végrehajtási jogi aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadóbizottsági eljárással összhangban fogadja el.

(9) Az e cikk (1) és a (2) bekezdése szerinti kiegészítő összegeket kétévente kell az érintett tagállamok részére kiutalni, első alkalommal a nemzeti programjukat az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban jóváhagyó egyedi finanszírozási határozat, később pedig a nemzeti programjukat jóváhagyó határozatokhoz csatolandó finanszírozási határozat keretében. Ezek az összegek nem csoportosíthatók át a nemzeti program szerinti más intézkedések céljára.

(10) Az uniós áttelepítési program célkitűzéseinek hatékony megvalósítása érdekében és a rendelkezésre álló források keretein belül a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 26. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy amennyiben szükségesnek tekinti, az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett átalányösszegeket kiigazítsa, figyelembe véve különösen az infláció aktuális mértékét, a áttelepítés terén bekövetkező releváns fejleményeket, valamint azokat a tényezőket, amelyek optimálissá tehetik az átalányösszeg formájában kínált pénzügyi ösztönző alkalmazását.

18. cikk

A nemzetközi védelemben részesülő személyek átszállításának forrásai

(1) A szolidaritás és az igazságos felelősségmegosztás elvének érvényesítése céljából, valamint az Alap végrehajtási időszakában bekövetkező uniós szakpolitikai fejlemények fényében a tagállamok a 15. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban kiszámított összeg mellett kiegészítő összeget kapnak a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerint, amelynek átalányösszege más tagállamból átszállított, nemzetközi védelemben részesülő személyenként 6 000 EUR.

(2) Adott esetben a tagállamok az (1) bekezdésben említett személyek családtagjai után is jogosultak lehetnek az átalányösszegre, amennyiben az említett családtagok átszállítására e rendeletnek megfelelően került sor.

(3) Az e cikk (1) bekezdése szerinti kiegészítő összegeket az érintett tagállamok részére első alkalommal a nemzeti programjukat az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban jóváhagyó egyedi finanszírozási határozat, később pedig a nemzeti programjukat jóváhagyó határozathoz csatolandó finanszírozási határozat keretében kell kiutalni. Ezek az összegek nem csoportosíthatók át a nemzeti program szerinti más intézkedések céljára.

(4) A tagállamok közötti szolidaritással és felelősségmegosztással kapcsolatos, az EUMSZ 80. cikkében említett célkitűzések hatékony megvalósítása érdekében és a rendelkezésre álló források keretein belül a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e rendelet 26. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett átalányösszegeket kiigazítsa, figyelembe véve különösen az infláció aktuális mértékét, a nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másikba való átszállítása terén bekövetkező releváns fejleményeket, valamint azokat a tényezőket, amelyek optimálissá tehetik az átalányösszeg formájában kínált pénzügyi ösztönző alkalmazását.

19. cikk

Nemzeti programok

(1) Az 514/2014/EU rendelet 14. cikke szerint megvizsgálandó és jóváhagyandó nemzeti programokban a tagállamok – az e rendelet 3. cikkében meghatározott célkitűzések keretében, figyelembe véve az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében említett szakpolitikai párbeszéd eredményét – különösen a következő célok elérésére törekednek:

a Közös Európai Menekültügyi Rendszer kialakításának megerősítése azáltal, hogy biztosítják a menekültügyi uniós vívmányok hatékony és egységes alkalmazását, valamint a 604/2013/EU rendelet megfelelő működését. Ezek az intézkedések kiterjedhetnek az uniós áttelepítési program kialakítására és fejlesztésére is;

szükség szerint nemzeti/helyi/regionális szinten végrehajtandó olyan integrációs stratégiák kialakítása és fejlesztése, amelyek kiterjednek a kétirányú dinamikus folyamat különböző szempontjaira, figyelembe véve a harmadik országbeli állampolgárok helyi/regionális szintű integrációs igényeit, kezelve a különböző kategóriákba tartozó migránsok sajátos igényeit és hatékony partnerségeket alakítva ki az érintett érdekelt felek között;

c)	visszatérési program kidolgozása, amely a támogatott önkéntes visszatérésre és adott esetben a visszailleszkedésre vonatkozó elemet is tartalmaz.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az Alap keretében támogatott intézkedések végrehajtása mindenkor az alapvető jogok és az emberi méltóság maradéktalan tiszteletben tartásával történjen. Az intézkedéseket különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogok és alapvető elvek maradéktalan tiszteletben tartásával kell végrehajtani.

(3) A fenti célkitűzések teljesítésének követelményére is figyelemmel, valamint sajátos körülményeik függvényében a tagállamok a forrásoknak a 3. cikk (2) bekezdésében említett konkrét célkitűzések közötti méltányos és átlátható elosztására törekednek.

20. cikk

Uniós intézkedések

(1) A Bizottság kezdeményezésére, a 3. cikkben említett általános és konkrét célkitűzések vonatkozásában, az Alap felhasználható transznacionális intézkedések vagy az Unió különös érdekében álló intézkedések (uniós intézkedések) finanszírozására.

(2) Azok az uniós intézkedések támogathatók, amelyek elősegítik különösen a következőket:

az uniós együttműködés előmozdítása a menekültügyre vonatkozó uniós jog végrehajtása és az ehhez kapcsolódó bevált gyakorlatok megosztása terén, mindenekelőtt – többek között hálózatépítés és információcsere révén – a áttelepítéssel és a nemzetközi védelemért folyamodó és/vagy nemzetközi védelemben részesülő személyek egyik tagállamból egy másikba való átszállításával, a legális migrációval, a harmadik országbeli állampolgárok integrációjával kapcsolatban – ideértve az érkezéskor nyújtott támogatást és a áttelepített menekülteket fogadó helyi közösségekkel végzett, az áttelepítést elősegítő koordinációs tevékenységeket is –, továbbá a visszatérésre vonatkozóan;

a két vagy több tagállamban található szervek közötti transznacionális partnerségen alapuló transznacionális együttműködési hálózatok és kísérleti projektek, köztük innovatív projektek létrehozása az innováció ösztönzésére, valamint a tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítésére;

az uniós együttműködés lehetséges új formáiról szóló tanulmányok és kutatások a menekültügy, a bevándorlás, az integráció és a visszatérés, valamint a vonatkozó uniós jog területén, a bevált gyakorlatokról, valamint a menekültügyi, bevándorlási, integrációs és visszatérési politikák valamennyi egyéb vetületéről szóló információk cseréje, beleértve az Unió politikai prioritásairól szóló intézményi kommunikációt is;

d)	a menekültügy, a jogszerű migráció és integráció, valamint a visszatérés terén bekövetkező szakpolitikai fejlemények mérésére szolgáló közös statisztikai eszközök, módszerek és mutatók tagállamok általi fejlesztése és alkalmazása;

e)	a menekültügyi és bevándorlási politikák végrehajtásához szükséges előkészítő, monitoring-, adminisztratív és technikai támogatás, valamint értékelési mechanizmus kidolgozása;

f)	együttműködés harmadik országokkal a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános uniós megközelítés alapján, különösen a visszafogadási megállapodások, mobilitási partnerségek, regionális védelmi programok végrehajtásának keretében.

g)	harmadik országokban végzett tájékoztatási tevékenységek és kampányok, amelyek célja, hogy felhívják a figyelmet a bevándorlás törvényes módozataira és az illegális bevándorlás kockázataira.

(3) Az uniós intézkedéseket az 514/2014/EU rendelet 6. cikkével összhangban kell végrehajtani.

(4) A Bizottság gondoskodik a 3. cikk (2) bekezdésében említett célok közötti méltányos és átlátható forráselosztásról.

21. cikk

Sürgősségi segítségnyújtás

(1) Az Alap pénzügyi támogatást nyújt sürgős és egyedi szükségletekhez a 2. cikk k) pontjában meghatározott szükséghelyzet esetén. Az e cikknek megfelelően harmadik országokban végrehajtott intézkedéseknek összhangban kell állniuk az Unió humanitárius politikájával és adott esetben azt ki kell egészíteniük, valamint tiszteletben kell tartaniuk a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzusban megállapított humanitárius elveket.

(2) A sürgősségi segítségnyújtást az 514/2014/EU rendelet 6. és 7. cikkével összhangban kell végrehajtani.

22. cikk

Európai Migrációs Hálózat

(1) Az Alap támogatja az Európai Migrációs Hálózatot, és biztosítja a tevékenységéhez, valamint jövőbeli fejlesztéséhez szükséges pénzügyi támogatást.

(2) Az Európai Migrációs Hálózat részére az Alap, valamint a tevékenységeinek prioritásait meghatározó munkaprogram éves előirányzataiban elérhetővé tett összeget a Bizottság fogadja el azt követően, hogy azt az irányítóbizottság a 2008/381/EK határozat 4. cikke (5) bekezdésének a) pontjával összhangban említett eljárásnak megfelelően jóváhagyta.; A 966/2012/EU, Euratom rendelet 84. cikke értelmében a Bizottság határozata finanszírozási döntésnek minősül.

(3) Az Európai Migrációs Hálózat tevékenységeihez biztosított pénzügyi támogatás szükség szerint a 2008/381/EK határozat 3. cikkében említett nemzeti kapcsolattartó pontoknak nyújtott támogatás és közbeszerzési szerződések formájában valósul meg, a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban. A támogatás révén biztosítani kell, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontok időben hozzájussanak a megfelelő pénzügyi támogatáshoz. A nemzeti kapcsolattartó pontoknak a 2014-ben odaítélt összegekkel támogatott tevékenységei végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek 2014. január 1-jétől támogathatók.

(4) A 2008/381/EK határozat a következőképpen módosul:

A 4. cikk (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)

az Európai Migrációs Hálózat megfelelő működésének biztosítása érdekében az elnök tervezete alapján előkészíti és jóváhagyja a tevékenységek munkaprogramját, különösen a célkitűzésekre és a tematikus prioritásokra, valamint az egyes nemzeti kapcsolattartó pontok költségvetésének indikatív összegére vonatkozóan;”.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

i.	a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(4) A Bizottság figyelemmel kíséri a tevékenységek munkaprogramjának végrehajtását, és rendszeresen jelentést tesz a program végrehajtásáról és az Európai Migrációs Hálózat fejlődéséről az irányítóbizottságnak.”;

ii.	az (5)–(8) bekezdéseket el kell hagyni.

c)	A 11. cikket el kell hagyni.

d)	A 12. cikket el kell hagyni.

23. cikk

Technikai segítségnyújtás

(1) A Bizottság kezdeményezésére, vagy az annak nevében tett kezdeményezésre az Alap évi 2,5 millió EUR összegig felhasználható technikai segítségnyújtásra, összhangban az 514/2014/EU rendelet 9. cikkével.

(2) Valamely tagállam kezdeményezésére az Alap technikai segítségnyújtási tevékenységek finanszírozására is felhasználható, összhangban az 514/2014/EU rendelet 20. cikkével. A technikai segítségnyújtásra elkülönített összeg a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan nem haladhatja meg az adott tagállamnak elkülönített teljes összeg 5,5 %-át plusz 1 000 000 EUR-t.

24. cikk

Koordináció

A Bizottság és a tagállamok – adott esetben az Európai Külügyi Szolgálattal együttműködve – biztosítják, hogy a harmadik országokban és azokkal kapcsolatban végrehajtott intézkedéseket az uniós eszközökből támogatott, az Unión kívüli egyéb intézkedésekkel összhangban és azokkal koherensen hajtsák végre. Biztosítják különösen, hogy ezen intézkedések:

a)	koherensek legyenek az EU külső politikájával, tiszteletben tartsák a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, valamint hogy összhangban legyenek a szóban forgó régióra vagy országra vonatkozó stratégiai programozási dokumentumokkal;

b)	a nem fejlesztésorientált intézkedéseket helyezzék középpontba;

c)	az Unió belső politikáinak érdekeit szolgálják, és összhangban legyenek az Unión belüli tevékenységekkel.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

25. cikk

A nemzetközi védelemben részesülő személyek áttelepítésére, illetve egyik tagállamból a másikba való átszállítására vonatkozó átalányösszegekről szóló különös rendelkezések

Az 514/2014/EU rendelet 18. cikkében a támogatható kiadásokra meghatározott szabályoktól eltérve, különösen az átalányösszegek és átalánytételek tekintetében, a tagállamoknak a nemzetközi védelemben részesülő személyek áttelepítésére, illetve egyik tagállamból a másikba való átszállítására e rendelet alapján felosztásra kerülő átalányösszegek:

a)	tekintetében mentesség áll fenn azon kötelezettség alól, hogy az összegeket statisztikai vagy történeti adatokra kell alapozni, és

b)	azon feltétel mellett nyújtandók, hogy azt a személyt, aki után az átalányösszeg jár, e rendelettel összhangban ténylegesen áttelepítették, illetve átszállították.

26. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak a 16. cikk (2) bekezdésében, a 17. cikk (4) és (10) bekezdésében és a 18. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2014. május 21-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hétéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal a hétéves időszak letelte előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik további három éves időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 16. cikk (2) bekezdésében, a 17. cikk (4) és (10) bekezdésében és a 18. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 16. cikk (2) bekezdése, a 17. cikk (4) és (10) bekezdése és a 18. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

27. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot az 514/2014/EU rendelet 59. cikkének (1) bekezdésével létrehozott menekültügyi, migrációs és integrációs, valamint belső biztonsági alapokkal foglalkozó közös bizottság segíti.

(2) A e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

28. cikk

Felülvizsgálat

Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján ezt a rendeletet 2020. június 30-ig felülvizsgálja.

29. cikk

Az 514/2014/EU rendelet alkalmazhatósága

Az 514/2014/EU rendelet rendelkezéseit e rendelet 4. cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni erre az Alapra.

30. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 573/2007/EK, az 575/2007/EK, valamint a 2007/435/EK határozatok 2014. január 1-jén hatályukat vesztik.

31. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) E rendelet nem érinti – azok befejezéséig– az érintett projektek és éves programok, illetve az 573/2007/EK határozat, az 575/2007/EK határozat és a 2007/435/EK határozat alapján, vagy a 2013. december 31-én a támogatásra vonatkozóan hatályos bármely jogszabály alapján a Bizottság által jóváhagyott pénzügyi támogatás folytatását vagy módosítását, ideértve ezek részleges vagy teljes megszüntetését is. E rendelet nem érinti a 2008/381/EK határozat alapján, vagy a 2013. december 31-én a pénzügyi támogatásra vonatkozóan hatályos bármely jogszabály alapján a Bizottság által jóváhagyott pénzügyi támogatás folytatását vagy módosítását, ideértve a részleges vagy teljes megszüntetést is.

(2) Az e rendelet szerinti társfinanszírozási határozatok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a 2014. május 20-át megelőzően az 573/2007/EK határozat, az 575/2007/EK határozat, a 2007/435/EK határozat, illetve a 2008/381/EK határozat alapján elfogadott és a társfinanszírozás időszakában pénzügyi következményekkel bíró intézkedéseket.

(3) Azokat a Bizottság által 2011. január 1. és 2014. december 31. között jóváhagyott társfinanszírozási összegeket, amelyek tekintetében a zárójelentés benyújtási határidejéig a Bizottságnak nem küldték el az intézkedés lezárásához szükséges dokumentumokat, a Bizottság 2017. december 31-ig automatikusan visszavonja, a jogosulatlanul kifizetett összegeket pedig vissza kell téríteni.

(5) A tagállamok 2015. június 30-ig értékelő jelentéseket nyújtanak be a Bizottságnak az 573/2007/EK, az 575/2007/EK és a 2007/435/EK határozat alapján társfinanszírozott intézkedések eredményeiről és hatásairól a 2011–2013-as időszak vonatkozásában.

(6) A Bizottság a 2011–2013-as időszakra vonatkozóan 2015. december 31-ig utólagos értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának az 573/2007/EK, az 575/2007/EK és a 2007/435/EK határozatok alapján.

32. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 299., 2012.10.4., 108. o.

(2) HL C 277., 2012.9.13., 23. o.

(3) Az Európai Parlament 2014. március 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 2011/95/EU irányelve a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról (HL L 337., 2011.12.20., 9. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. május 19-i 439/2010/EU rendelete az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról (HL L 132., 2010.5.29., 11. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 2008/115/EK irányelve a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).

(8) A Tanács 2004. október 26-i 2007/2004/EK rendelete az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 862/2007/EK rendelete a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló 311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 199., 2007.7.31., 23. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. május 23-i 573/2007/EK határozata a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról és a 2004/904/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 144., 2007.6.6., 1. o.).

(11) A Tanács 2007. június 25-i 2007/435/EK határozata a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap létrehozásáról (HL L 168., 2007.6.28., 18. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. május 23-i 575/2007/EK határozata a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Visszatérési Alap létrehozásáról (HL L 144., 2007.6.6., 45. o.).

(13) A Tanács 2001. július 20-i 2001/55/EK irányelve a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.).

(14) A Tanács 2008. május 14-i 2008/381/EK határozata az Európai Migrációs Hálózat létrehozásáról (HL L 131., 2008.5.21., 7. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28.., 13. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 514/2014/EU rendelete a Menekültügyi, a Migrációs és az Integrációs alapra, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról (lásd e Hivatalos Lap 112. oldalát).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 513/2014/EU rendelete a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (lásd e Hivatalos Lap 93. oldalát).

(18) A Tanács 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 604/2013/EU rendelete egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.).

(20) A Tanács 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK irányelve a családegyesítési jogról (HL L 251., 2003.10.3., 12. o.).

I. MELLÉKLET

Többéves, tagállamonkénti bontás a 2014 és 2020 közötti időszakra (EUR-ban)

Tagállam	Alsó értékhatár	A 2011–2013-as ERF+IF+RF előirányzatok %-ban kifejezett átlaga	Átlagos összeg 2011–2013-ban	ÖSSZESEN
AT	5 000 000	2,65 %	59 533 977	64 533 977
BE	5 000 000	3,75 %	84 250 977	89 250 977
BG	5 000 000	0,22 %	5 006 777	10 006 777
CY	10 000 000	0,99 %	22 308 677	32 308 677
CZ	5 000 000	0,94 %	21 185 177	26 185 177
DE	5 000 000	9,05 %	203 416 877	208 416 877
EE	5 000 000	0,23 %	5 156 577	10 156 577
ES	5 000 000	11,22 %	252 101 877	257 101 877
FI	5 000 000	0,82 %	18 488 777	23 488 777
FR	5 000 000	11,60 %	260 565 577	265 565 577
GR	5 000 000	11,32 %	254 348 877	259 348 877
HR	5 000 000	0,54 %	12 133 800	17 133 800
HU	5 000 000	0,83 %	18 713 477	23 713 477
IE	5 000 000	0,65 %	14 519 077	19 519 077
IT	5 000 000	13,59 %	305 355 777	310 355 777
LT	5 000 000	0,21 %	4 632 277	9 632 277
LU	5 000 000	0,10 %	2 160 577	7 160 577
LV	5 000 000	0,39 %	8 751 777	13 751 777
MT	10 000 000	0,32 %	7 178 877	17 178 877
NL	5 000 000	3,98 %	89 419 077	94 419 077
PL	5 000 000	2,60 %	58 410 477	63 410 477
PT	5 000 000	1,24 %	27 776 377	32 776 377
RO	5 000 000	0,75 %	16 915 877	21 915 877
SE	5 000 000	5,05 %	113 536 877	118 536 877
SI	5 000 000	0,43 %	9 725 477	14 725 477
SK	5 000 000	0,27 %	5 980 477	10 980 477
UK	5 000 000	16,26 %	365 425 577	370 425 577
Tagállamok összesen	145 000 000	100,00 %	2 247 000 000	2 392 000 000

II. MELLÉKLET

A 16. cikkben említett egyedi intézkedések listája

1.	A menekültek számára tranzit és kérelem-feldolgozási központok felállítása és fejlesztése az Unióban, különösen az UNHCR-rel együttműködve végzett áttelepítési műveletek támogatása érdekében.

2.	Az UNHCR-rel együttműködésben alkalmazott, a menekültügyi eljárások igénybevételéhez kapcsolódó és a főbb tranzitországokat célzó új megközelítések, mint például a bizonyos csoportokra vonatkozó védelmi programok vagy a menedékjog iránti kérelmek elbírálásának bizonyos eljárásai.

A tagállamok közötti közös kezdeményezések az integráció területén, így összehasonlító teljesítményértékelések, szakértői értékelések vagy európai modulok tesztelése, például a nyelvi készségek megszerzésére vagy a bevezető programok megszervezésére vonatkozóan, a tagállamok, a régiók és a helyi hatóságok közötti szakpolitikai koordináció javítása céljából.

4.	Közös kezdeményezések, amelyek célja a kísérő nélküli kiskorúakkal való első találkozáskor alkalmazandó eljárásokkal, a rájuk alkalmazandó védelmi előírásokkal és a nekik történő segítségnyújtással kapcsolatos új megközelítések azonosítása és végrehajtása.

5.	Közös visszatérési műveletek, beleértve az uniós visszafogadási megállapodások végrehajtását célzó közös intézkedéseket is.

6.	Közös visszailleszkedési projektek a származási országokban a tartós visszatérés érdekében, valamint közös intézkedések harmadik országok arra irányuló képességeinek megerősítése érdekében, hogy végrehajtsák az uniós visszafogadási megállapodásokat.

7.	Közös kezdeményezések, amelyek célja a családegyesítés és a kísérő nélküli kiskorúak visszailleszkedése származási országaikban.

Tagállamok közötti közös kezdeményezések a legális migráció területén, ideértve közös migrációs központok harmadik országokban történő felállítását is, valamint közös kezdeményezések a tagállamok közötti, a kizárólag legális migrációs csatornák használatának ösztönzésére és az illegális bevándorlás kockázataival kapcsolatos tájékoztatásra irányuló együttműködés előmozdítására.

III. MELLÉKLET

A közös uniós áttelepítési prioritások listája

1.	Kelet-európai regionális védelmi program (Belarusz, Moldova, Ukrajna).

2.	Afrika szarva regionális védelmi program (Dzsibuti, Kenya, Jemen).

3.	Észak-afrikai regionális védelmi program (Egyiptom, Líbia, Tunézia).

4.	Menekültek a kelet-afrikai régióban/az Afrikai Nagy Tavak régiójában.

5.	Iraki menekültek Szíriában, Libanonban és Jordániában.

6.	Iraki menekültek Törökországban.

7.	Szíriai menekültek a régióban.

IV. MELLÉKLET

A konkrét célkitűzések mérését szolgáló közös mutatók listája

A közös európai menekültügyi rendszer valamennyi vonatkozásának megerősítése és fejlesztése, beleértve annak külső dimenzióját

azon célcsoportba tartozó személyek száma, akik az Alap keretében támogatott befogadási és menekültügyi rendszerekre irányuló projekteken keresztül részesültek támogatásban.

Az éves végrehajtási jelentések alkalmazásában, a 514/2014/EU rendelet 54. cikkében foglaltaknak megfelelően, ezt a mutatót az alábbi kategóriákra kell tovább bontani:

—	azon célcsoportba tartozó személyek száma, akik a menekültügyi eljárások során tájékoztatásban és segítségnyújtásban részesültek,

—	azon célcsoportba tartozó személyek száma, akik jogi segítséget kaptak és jogi képviseletben részesültek,

—	azon sérülékeny személyek és kísérő nélküli kiskorúak száma, akik speciális segítségnyújtásban részesültek;

ii.

az Alap által támogatott projektek keretében, az uniós vívmányok szerinti befogadási feltételek közös szabályainak megfelelően kialakított új befogadó állomások kapacitása, illetve az Alap által támogatott projektek keretében, ugyanezen követelmények szerint korszerűsített, már meglévő befogadó állomások kapacitása (férőhelyek száma), valamint százalékos részarányuk a teljes befogadó kapacitáshoz képest;

iii.	azon személyek száma, akik az Alap segítségével menekültügyi témákkal kapcsolatos képzésben részesültek, valamint az ilyen témákkal kapcsolatos képzésben részesült személyzet teljes létszámához viszonyított százalékos részarányuk;

iv.	az Alap segítségével létrehozott, a származási országokkal kapcsolatos információs termékek és az Alap segítségével a származási országokban lebonyolított tényfeltáró missziók száma;

v.	a tagállamokban a menekültügyi politika kialakítását, monitoringját és értékelését célzó, az Alap keretében támogatott projektek száma;

vi.	az Alap felhasználása révén áttelepített személyek száma.

A tagállamokba irányuló legális migráció támogatása a tagállamok gazdasági és társadalmi szükségleteivel – például a munkaerő-piaci igényekkel – összhangban, csökkentve ugyanakkor a legális migrációval való visszaélést, valamint a harmadik országok állampolgárai hatékony integrációjának elősegítése

i.	azon célcsoportba tartozó személyek száma, akik az Alap keretében támogatott beutazási előkészületekben részt vettek;

ii.

azon célcsoportba tartozó személyek száma, akik az Alapból nyújtott támogatásból a nemzeti, helyi és regionális stratégiák keretében megvalósuló integrációs intézkedéseken keresztül részesültek segítségnyújtásban.

Az éves végrehajtási jelentések alkalmazásában, a 514/2014/EU rendelet 54. cikkében foglaltaknak megfelelően, ezt a mutatót az alábbi kategóriákra kell tovább bontani:

—	azon célcsoportba tartozó személyek száma, akik az oktatásra és képzésre vonatkozó intézkedések – többek között nyelvi képzés és a munkaerőpiacra való belépés megkönnyítését célzó intézkedések – révén részesültek támogatásban,

—	azon célcsoportba tartozó személyek száma, akik a lakhatás terén tanácsadásban és segítségnyújtásban, illetve közigazgatási és jogi iránymutatásban részesültek,

—	azon célcsoportba tartozó személyek száma, akik egészségügyi és pszichológiai ellátásban részesültek,

—	azon célcsoportba tartozó személyek száma, akik a demokratikus részvételhez kapcsolódó intézkedéseken keresztül részesültek támogatásban;

iii.

a harmadik országok állampolgárainak integrációja érdekében az Alap által támogatott intézkedések eredményeként bevezetett olyan helyi, regionális és nemzeti szakpolitikai keretek/intézkedések/eszközök száma, amelyekben a civil társadalom, a migráns közösségek és valamennyi érdekelt fél is érintett;

iv.	a harmadik országok állampolgárainak integrációját célzó, más tagállamokkal közös, az Alap keretében finanszírozott együttműködési projektek száma;

v.	a tagállamokban az integrációs politika kialakítását, monitoringját és értékelését célzó, az Alap keretében támogatott projektek száma.

Az illegális bevándorlás elleni küzdelmet támogató, tisztességes és hatékony visszatérési stratégiák előmozdítása a tagállamokban, hangsúlyt fektetve a visszatérés fenntarthatóságára és a hatékony visszafogadásra a származási vagy tranzitországokban

i.	a visszatéréssel kapcsolatos kérdéseket illetően az Alap segítségével képzésben részesült személyek száma;

ii.	az Alapból társfinanszírozott, visszatérést megelőző vagy visszatérést követő visszailleszkedési támogatásban részesült visszatérő személyek száma;

iii.	azon visszatérő személyek száma, akiknek a visszatérését az Alapból társfinanszírozták, ideértve az önkéntesen visszatérőket és a kitoloncolt személyeket is;

iv.	az Alapból társfinanszírozott, monitoringozott kitoloncolások száma;

v.	a tagállamokban a visszatérési politikák kialakítását, monitoringját és értékelését célzó, az Alap keretében támogatott projektek száma.

A tagállamok közötti szolidaritás és felelősségmegosztás előmozdítása, különösen azon tagállamok vonatkozásában, amelyeket a leginkább érintenek a migrációs és menekültáramlások

i.	a nemzetközi védelmet kérelmezett és abban részesült azon személyek száma, akiknek az egyik tagállamból egy másikba történő átszállítását az Alapból finanszírozták;

ii.	a tagállamok közötti szolidaritás és felelősségmegosztás előmozdítására irányuló, az Alapból támogatott tagállami együttműködési projektek száma.

2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/195

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 517/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a fluortartalmú üvegházhatású gázokról és a 842/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) – amelynek az Európai Unió is részes fele (3) – Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) negyedik értékelő jelentése szerint a rendelkezésre álló tudományos adatok alapján a fejlett országoknak az 1990-es szinthez képest 2050-ig 80–95 %-kal kell csökkenteniük az üvegházhatású gázok szintjét, hogy a globális éghajlatváltozást 2 °C hőmérséklet-emelkedésre korlátozzák, ezzel megelőzve a nem kívánt éghajlati hatásokat.

(2)

E cél elérése érdekében a Bizottság elfogadta az „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című közleményét, amelyet a Tanács a 2011. május 17-i következtetéseiben tudomásul vett, és az Európai Parlament a 2012. március 15-i állásfoglalásával befogadta. Az ütemtervben a Bizottság lefektette, hogyan érhető el költséghatékony módon a szükséges kibocsátáscsökkentés az Unióban 2050-ig. Az ütemterv meghatározza, milyen ágazati hozzájárulásokra van szükség hat területen. A CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátásokat – a fluortartalmú üvegházhatású gázokkal együtt, de a mezőgazdasági, CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások kivételével – az 1990-es szinthez képest 72–73 %-kal kell csökkenteni 2030-ig, és 70–78 %-kal 2050-ig. A 2005-ös referenciaév alapján a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátásokat – a mezőgazdasági kibocsátások kivételével – 2030-ig 60–61 %-kal kell csökkenteni. 2005-ben a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátásának becsült mennyisége 90 millió tonna (Mt) CO2-egyenérték volt. A 60 %-os csökkenés azt jelenti, hogy a kibocsátást 2030-ig körülbelül 35 Mt CO2-egyenértékre kellene csökkenteni. Mivel a jelenleg hatályos uniós szabályozás teljes körű alkalmazása esetén a kibocsátás a becslések szerint 2030-ban megközelítőleg 104 Mt CO2-egyenérték lesz, további, körülbelül 70 Mt CO2-egyenértéknek megfelelő csökkenést kell elérni.

(3)

A 842/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alkalmazásáról, hatásairól és megfelelőségéről szóló 2011. szeptember 26-i bizottsági jelentés megállapította, hogy a jelenlegi tározási intézkedések alkalmasak arra, hogy – teljes körű alkalmazásuk esetében – általuk csökkenthető legyen a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke. Ezeket az intézkedéseket ezért fenn kell tartani, és a végrehajtásuk során szerzett tapasztalatok alapján azokat tovább kell pontosítani Bizonyos intézkedések hatályát egyéb olyan berendezésekre is ki kell terjeszteni, amelyek jelentős mennyiségű fluortartalmú üvegházhatású gázt használnak; ilyenek például a hűtőkamionok és -pótkocsik. Az ilyen gázokat tartalmazó berendezésekre vonatkozó nyilvántartás létrehozásának és vezetésének kötelezettségét ki kell terjeszteni az elektromos kapcsolóberendezésekre is. Tekintettel a tározási intézkedések fontosságára a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó termékek és berendezések életciklusa végén, a tagállamoknak figyelembe kell venniük a gyártói felelősségi rendszerek értékességét, és ösztönözniük kell ezeknek a létező legjobb gyakorlat alapján történő létrehozását.

(4)

Az említett jelentés azt is megállapította, hogy még többet lehet tenni a fluortartalmú üvegházhatású gázok Unión belüli kibocsátásának csökkentése érdekében, mindenekelőtt azáltal, hogy amennyiben adott esetben léteznek az éghajlatot nem, vagy csak kisebb mértékben befolyásoló, biztonságos és energiahatékony alternatív technológiák, akkor el kell kerülni az ilyen gázok használatát. A kibocsátás 2010 és 2030 között akár kétharmadával, költséghatékonyan csökkenthető, mivel sok ágazatban bizonyítottan jó, kipróbált alternatívák állnak rendelkezésre.

(5)

Az éghajlatot befolyásoló emberi eredetű – CO2-kibocsátástól eltérő – kibocsátásokkal kapcsolatos átfogó megközelítésről szóló, 2011. szeptember 14-i európai parlamenti állásfoglalás üdvözölte az Unió elkötelezettségét arra vonatkozóan, hogy az ózonréteget lebontó anyagokról szóló montreáli jegyzőkönyv (a továbbiakban: a montreáli jegyzőkönyv) értelmében támogatja a fluorozott szénhidrogének kibocsátásának csökkentésére tett lépéseket, ami jó példa az üvegházhatást okozó gázok csökkentésének nem piaci alapú megközelítésére. Az állásfoglalás egyúttal kérte annak feltérképezését, hogy a montreáli jegyzőkönyv révén miként lehetne nemzetközi szinten előmozdítani a fluorozott szénhidrogének azonnali visszaszorítását.

(6)

Az éghajlatot nem, vagy csak kisebb mértékben befolyásoló technológiák használatának ösztönzése érdekében ezért a fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos tevékenységeket végző természetes személyek képzésének az olyan technológiákkal kapcsolatos információkra is ki kell terjednie, amelyek a fluortartalmú üvegházhatású gázok használatának felváltására vagy visszaszorítására szolgálnak. Tekintettel arra, hogy néhány, termékekben és berendezésekben használt, a fluortartalmú üvegházhatású gázok felváltását és használatának csökkentését célzó, alternatív fluortartalmú üvegházhatású gáz mérgező, tűzveszélyes vagy nagy nyomású lehet, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia az alternatív hűtőközegek biztonságos kezelésével kapcsolatban a természetes személyek részére nyújtott képzésre vonatkozó, meglévő uniós jogszabályokat, és adott esetben jogalkotási javaslatot kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére az érintett uniós jogszabályok módosítására.

(7)	Tanúsítási és képzési programokat kell kialakítani, illetve ki kell igazítani az ilyen programokat, figyelemmel a 842/2006/EK rendelet értelmében létrehozott programokra; a tanúsítási és képzési programokat integrálni lehet a szakképzési rendszerekbe.

(8)

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében meghatározott monitoring- és jelentéstételi követelményeknek való megfelelés érdekében, valamint a részes feleknek egyben az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményét kiegészítő Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek hetedik, Durbanben megrendezett, 2011. december 11-i találkozójaként szolgáló konferenciája által elfogadott 4/CMP.7 határozattal való koherencia céljából a globális felmelegedési potenciált úgy kell kiszámítani, hogy a gáz egy kilogrammjának 100 éves időszakra vonatkozó felmelegedési potenciálját viszonyítani kell egy kilogramm CO2 ugyanezen potenciáljához. A számításnak lehetőség szerint az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által elfogadott negyedik értékelő jelentésen kell alapulnia.

(9)

A fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátásának hatékony megfigyelése kritikus fontosságú a kibocsátáscsökkentési célok teljesítése terén elért eredmények és e rendelet hatásainak elemzése szempontjából. A kibocsátásokkal kapcsolatos jelentések minőségének biztosítása szempontjából lényeges, hogy a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentésére következetes, magas színvonalú adatok felhasználásával kerüljön sor. A fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jelentéstételi rendszerek tagállamok általi létrehozása biztosítaná a koherenciát az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5). A fluortartalmú üvegházhatású gázok berendezésekből származó szivárgására vonatkozón a vállalatok által e rendelet szerint gyűjtött adatok jelentősen javíthatnák az említett kibocsátás-jelentési rendszereket. Ily módon ellenőrizhető lenne a kibocsátások számítására használt adatok következetessége és javítani lehetne a számításokon alapuló közelítéseket, ami az üvegházhatású gázok nemzeti jegyzékeiben a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó becslések pontosabbá válását eredményezné.

(10)

Mivel rendelkezésre állnak megfelelő alternatívák, a kén-hexafluoridnak a magnézium-fröccsöntésben való használatára és a magnézium-fröccsöntési ötvözetek újrahasznosítására vonatkozó jelenlegi tilalmat ki kell terjeszteni azokra a létesítményekre is, amelyek évente 850 kg-nál kevesebb kén-hexafluoridot használnak fel ezekből az anyagokból. Hasonlóképpen, megfelelő átmeneti időszak mellett meg kell tiltani a rendkívül magas – legalább 2 500-as – globális felmelegedési potenciállal rendelkező hűtőközegnek a legalább 40 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő kapacitású hűtőberendezések szervizelésére vagy karbantartására való használatát.

(11)

Amennyiben rendelkezésre állnak a bizonyos fluortartalmú üvegházhatású gázok alkalmazásának megfelelő alternatívái, tilalmakat kell bevezetni az ilyen anyagokat tartalmazó, vagy ilyen anyagokkal működtetett, új hűtő-, légkondicionáló vagy tűzvédelmi berendezések forgalomba hozatalára. Amennyiben nem állnak rendelkezésre műszakilag megvalósítható alternatívák, illetve azok műszaki vagy biztonsági okokból nem alkalmazhatók, vagy ha ezen alternatívák használata aránytalan költségekkel járna, a Bizottság korlátozott időre mentességet engedélyezhet az ilyen termékek és berendezések forgalomba hozatalának lehetővé tétele érdekében. Célszerű, hogy a Bizottság a jövőbeli műszaki fejleményekre figyelemmel tovább vizsgálja az új, középfeszültségű másodlagos kapcsolóberendezések és az új, kis méretű, osztott mono légkondicionáló rendszerek forgalomba hozatalának tilalmát.

(12)

Helyénvaló engedélyezni a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó berendezések forgalomba hozatalát, ha az adott berendezés teljes életciklus alatti teljes üvegházhatású gázkibocsátása – valósághű szivárgási és visszanyerési arányokat figyelembe véve – alacsonyabb, mint a velük egyenértékű azon berendezések kibocsátása, amelyek nem tartalmaznak fluortartalmú üvegházhatású gázokat, és legnagyobb megengedett energiafelhasználásuk megfelel a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) keretében elfogadott vonatkozó végrehajtási intézkedésekben foglaltaknak. E végrehajtási intézkedéseknek az említett irányelv szerinti rendszeres és kellő időben történő felülvizsgálata segítene biztosítani azt, hogy ezek a végrehajtási intézkedések továbbra is hatékonyak és megfelelőek legyenek.

(13)	A forgalomba hozható fluorozott szénhidrogének mennyiségének fokozatos csökkentése bizonyult a leghatékonyabb és költségtakarékos megoldásnak ezen anyagok kibocsátásának hosszú távú csökkentésére.

(14)

Az uniós piacon forgalomba hozható fluorozott szénhidrogének mennyiségének fokozatos csökkentése érdekében a Bizottságnak forgalombahozatali kvótákat kell kiosztania az egyes gyártóknak és importőröknek, hogy azok ne lépjék túl a fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatalára vonatkozó teljes mennyiségi korlátot. Annak érdekében, hogy az uniós piacon forgalomba hozott fluorozott szénhidrogének mennyiségének fokozatos csökkentése ne szenvedjen csorbát, a berendezésekbe töltött fluorozott szénhidrogéneket be kell számítani az uniós kvótarendszerben. Amennyiben a berendezésekben lévő fluorozott szénhidrogéneket a berendezésekbe való töltésüket megelőzően nem hozták forgalomba, megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítani, amely tanúsítja, hogy e fluorozott szénhidrogének beszámításra kerültek az uniós kvótarendszerben.

(15)

A referenciaértékek számításának és az egyes gyártóknak és importőröknek szánt kvóták kiosztásának kezdetben az általuk bejelentett, a 2009 és 2012 közötti referencia-időszakban forgalomba hozott fluorozott szénhidrogének mennyiségén kell alapulnia. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a kisvállalkozások is kvótákhoz juthassanak, a teljes mennyiségi korlát tizenegy százalékát olyan gyártók és importőrök számára kell fenntartani, amelyek 1 tonnánál kevesebb fluortartalmú üvegházhatású gázt hoztak forgalomba a referencia-időszakban.

(16)	A Bizottságnak a referenciaértékek és a kvóták rendszeres újraszámításával kell biztosítania, hogy a vállalkozások az általuk az elmúlt években forgalomba hozott átlagos mennyiség alapján folytathassák tevékenységeiket.

(17)

Egyes fluortartalmú üvegházhatású gázok előállítási folyamata más fluortartalmú üvegházhatású gázok melléktermékként történő, jelentős mértékű kibocsátásával járhat. Az ilyen, melléktermékként történő kibocsátások megsemmisítését vagy későbbi felhasználás céljára történő visszanyerését a fluortartalmú üvegházhatású gázok forgalomba hozatalának feltételévé kell tenni.

(18)

A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy egy olyan központi elektronikus nyilvántartás álljon rendelkezésre a kvóták kezelésére a fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatala és a bejelentésük tekintetében, ideértve a forgalomba hozott berendezések bejelentését is – különösen, ha a berendezés olyan a fluorozott szénhidrogénnel előtöltött, amelyet a töltést megelőzően nem forgalmaztak, így azt hitelesíteni sem kellett – megfelelőségi nyilatkozattal, valamint az azt követő, harmadik fél általi ellenőrzéssel arra vonatkozóan, hogy a fluorozott szénhidrogén mennyiségének elszámolásra kerülnek az uniós kvótarendszer keretében.

(19)

Annak érdekében, hogy az ömlesztett fluorozott szénhidrogének piaca rugalmas maradjon, engedélyezni kell a referenciamennyiségek alapján kiosztott kvóták átadását Unión belüli más gyártók vagy importőrök számára, vagy olyan más gyártók vagy importőrök számára, amelyek Unión belüli képviseletét egyedüli képviselő látja el.

(20)

A rendelet hatékonysága monitoringjának lehetővé tétele érdekében a hatályos jelentéstételi kötelezettségek hatályát ki kell terjeszteni egyéb olyan fluortartalmú anyagokra, amelyek jelentős globális felmelegedési potenciállal rendelkeznek, vagy valószínűleg felváltják majd az I. mellékletben felsorolt fluortartalmú üvegházhatású gázokat. Ugyanezért a fluortartalmú üvegházhatású gázok ártalmatlanítását és e gázok termékekben vagy berendezésekben való Unióba történő behozatalát is jelenteni kell. De minimis küszöbértékeket kell megállapítani az adminisztratív terhek aránytalanságának elkerülése érdekében, különösen a kis- és közép-, valamint a mikrovállalkozások esetében.

(21)

A Bizottságnak folyamatos monitoring alá kell vennie, hogy milyen hatásokkal jár a forgalomba hozható fluorozott szénhidrogének mennyiségének csökkentése, ideértve az azon berendezések ellátására gyakorolt hatást, amelyek esetében a fluorozott szénhidrogének használata az alternatív technológiákhoz képest alacsonyabb kibocsátással járna az életciklus során. A Bizottságnak 2020 végéig jelentést kell készítenie a fluorozott szénhidrogének uniós piacon való elérhetőségéről. A Bizottságnak átfogó felülvizsgálatot kell végeznie 2022 vége előtt, még időben ahhoz, hogy e rendelet végrehajtásának, az új fejleményeknek és a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak a fényében módosítani lehessen e rendelet rendelkezéseit, és szükség esetén további csökkentési intézkedéseket lehessen javasolni.

(22)	E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni.

(23)

E rendelet bizonyos nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(24)

Mivel az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése értelmében kerül elfogadásra, ez a rendelet nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan szigorúbb védelmi intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek összeegyeztethetők az EUMSZ-szel. Az EUMSZ 193. cikkének értelmében a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot bármely ilyen intézkedésről.

(25)

Ez a rendelet módosítja és kiegészíti a 842/2006/EK rendelet tárgyát, amelyet ezért hatályon kívül kell helyezni. Annak érdekében azonban, hogy a régi rendszerről az új rendszerre való áttérés a lehető legzökkenőmentesebb legyen, célszerű úgy rendelkezni, hogy az 1493/2007/EK (8), az 1494/2007/EK (9), az 1497/2007/EK (10), az 1516/2007/EK (11), a 303/2008/EK (12), a 304/2008/EK (13), a 305/2008/EK (14), a 306/2008/EK (15), a 307/2008/EK (16) és a 308/2008/EK (17) bizottsági rendeletek továbbra is hatályosak és alkalmazandók legyenek, kivéve, ha, illetve mindaddig, amíg a Bizottság az e rendelet szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktussal vagy végrehajtási jogi aktussal hatályon kívül helyezi őket,

(26)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a megoldani kívánt környezeti probléma határokon átnyúló jellege és e rendelet Unión belüli és a külkereskedelemre gyakorolt hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

E rendelet célja, hogy a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése révén védje a környezetet. Ennek megfelelően ez a rendelet

a)	szabályokat állapít meg a fluortartalmú üvegházhatású gázok tározására, felhasználására, visszanyerésére és ártalmatlanítására vonatkozóan, továbbá kísérő intézkedéseket állapít meg;

b)	feltételeket állapít meg bizonyos, fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, illetve ilyen gázokkal működtetett termékek és berendezések forgalomba hozatalát illetően,

c)	feltételeket állapít meg a fluortartalmú üvegházhatású gázok bizonyos felhasználásait illetően; és

d)	egyúttal mennyiségi korlátokat határoz meg a fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatalára vonatkozóan.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. „fluortartalmú üvegházhatású gázok”: fluorozott szénhidrogének, perfluor-karbonok, kén-hexafluorid és egyéb, fluort tartalmazó üvegházhatású gázok, az I. mellékletben felsoroltak szerint, vagy az ezen anyagok bármelyikét tartalmazó keverékek;

2. „fluorozott szénhidrogének vagy HFC-k”: az I. melléklet 1. szakaszában felsorolt anyagok, vagy az ezen anyagok bármelyikét tartalmazó keverékek;

3. „perfluor-karbonok vagy PFC-k”: az I. melléklet 2. szakaszában felsorolt anyagok, vagy az ezen anyagok bármelyikét tartalmazó keverékek;

4. „kén-hexafluorid vagy SF6”: az I. melléklet 3. szakaszában felsorolt anyag, vagy az ezt az anyagot tartalmazó keverékek;

5. „keverék”: két vagy több olyan anyagból álló folyadék, amelyek közül legalább az egyik az I. vagy a II. mellékletben felsorolt anyag;

6. „globális felmelegedési potenciál vagy GWP”: az üvegházhatású gázok éghajlat-felmelegedést okozó, szén-dioxidhoz viszonyított potenciálja, amelyet úgy kell kiszámítani, hogy egy üvegházhatású gáz egy kilogrammjának 100 éves időszakra vonatkozó felmelegedési potenciálját viszonyítani kell egy kilogramm CO2 ugyanezen potenciáljához, az I., II. és IV. mellékletben foglaltaknak megfelelően, keverékek esetében pedig a IV. melléklettel összhangban kiszámítva;

7. „tonna CO2-egyenérték”: az üvegházhatású gázok mennyisége, az üvegházhatású gázok metrikus tonnában megadott tömegének és globális felmelegedési potenciáljának szorzataként kifejezve;

8. „üzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az e rendelet hatálya alá tartozó termékek és berendezések technológiai működése felett tényleges ellenőrzést gyakorol; a tagállamok meghatározott, egyedi helyzetekben a tulajdonost jelölhetik meg az üzemeltető kötelezettségeiért felelős személyként;

9. „felhasználás”: a fluortartalmú üvegházhatású gázok felhasználása termékek vagy berendezések gyártása, karbantartása vagy szervizelése során, beleértve az újratöltést is, vagy más, e rendeletben említett folyamatok során;

10. „forgalomba hozatal”: másik fél részére első alkalommal, ellenérték fejében vagy ingyenesen történő átadás vagy rendelkezésre bocsátás az Unión belül, vagy gyártó esetében a saját célra történő felhasználás, beleértve az Unión belüli szabad forgalomba történő bocsátást is;

11. „hermetikusan zárt berendezés”: olyan berendezés, amelyben a fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó valamennyi komponens hegesztéssel, keményforrasztással, illetve hasonló tartós csatlakozással gáztömören készül, ez utóbbi csatlakozás magában foglalhat zárósapkás szelepeket és zárósapkás szervizcsatlakozókat, amelyek a megfelelő javítást és ártalmatlanítást segítik, és amelyeknek igazolt szivárgási mértéke a maximálisan megengedhető nyomás legalább egynegyedének megfelelő nyomás mellett kevesebb mint 3 gramm évente;

12. „tartály”: olyan termék, amelyet elsősorban fluortartalmú üvegházhatású gázok szállítására vagy tárolására terveztek;

13. „nem utántölthető tartály”: olyan tartály, amely az e célból végrehajtott átalakítás nélkül nem tölthető újra, vagy az újratöltés céljából való visszaszolgáltatásra vonatkozó előírás nélkül került forgalomba;

14. „visszanyerés”: termékekből – ideértve a tartályokat is – és berendezésekből származó fluortartalmú üvegházhatású gázok összegyűjtése és tárolása a termékek vagy berendezések karbantartása vagy szervizelése során, illetve azok ártalmatlanítását megelőzően;

15. „újrahasznosítás”: visszanyert, fluortartalmú üvegházhatású gázoknak az alapvető tisztítást követő újrafelhasználása;

16. „regenerálás”: visszanyert, fluortartalmú üvegházhatású gáz oly módon való újrafeldolgozása, hogy a tervezett felhasználásra tekintettel a gáz ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezzen a teljesítményszintet illetően, mint egy gyári új anyag;

17. „ártalmatlanítás”: az a folyamat, amelynek során az összes fluortartalmú üvegházhatású gázt vagy annak túlnyomó részét állandó jelleggel átalakítják vagy lebontják egy vagy több olyan stabil anyaggá, amely nem fluortartalmú üvegházhatású gáz;

18. „használaton kívül helyezés”: fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó termék vagy berendezés végleges leszerelése és műveletből vagy használatból való kivonása;

19. „javítás”: fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, illetve ilyen gázokkal működtetett, károsodott vagy szivárgó olyan termékek vagy berendezések helyreállítása, amelyek egy része tartalmaz ilyen gázokat, vagy e célra tervezték;

20. „telepítés”: fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó, vagy e célra tervezett berendezések két vagy több alkatrészének vagy hűtőkörének összeszerelése az adott rendszer leendő használati helyén történő felállítása céljából, amely azzal jár, hogy a rendszer gázszállító vezetékeinek összeszereléséből egy teljes hűtőkört alakítanak ki, függetlenül attól, hogy összeállítás után a rendszert fel kell-e tölteni;

21. „karbantartás vagy szervizelés”: az e rendelet 8. cikke szerinti visszanyerés és a 4. cikkében, valamint a 10. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti szivárgásvizsgálat kivételével minden olyan tevékenység, amely fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó vagy e célra tervezett hűtőkörbe történő beavatkozással jár, különös tekintettel a rendszer fluortartalmú üvegházhatású gázzal való feltöltésére, a hűtőkör vagy a berendezés egy vagy több alkatrészének eltávolítására, illetve ezek újbóli összeszerelésére, valamint a szivárgás megszüntetésére;

22. „gyári új anyagok”: korábban nem használt anyagok;

23. „helyhez kötött”: működés közben szokásos körülmények között nincs mozgásban, ideértve a hordozható beltéri légkondicionáló berendezéseket is;

24. „mobil”: működés közben szokásos körülmények között mozgásban van;

25. „egykomponensű hab”: egyterű aeroszoladagolóban, szabad vagy részben kötött, folyékony halmazállapotban tárolt habvegyület, amely az adagolóból való távozásakor kitágul és megszilárdul;

26. „hűtőkamion”: elsősorban áruszállításra tervezett és gyártott, hűtőegységgel felszerelt, 3,5 tonnánál nagyobb össztömegű gépjármű;

27. „hűtőpótkocsi”: kamion vagy vontató általi vontatásra, elsősorban áruszállításra tervezett és gyártott, hűtőegységgel felszerelt jármű;

28. „technikai aeroszol”: termékek és berendezések karbantartása, javítása, tisztítása, tesztelése, rovarmentesítése és gyártása, berendezések telepítése és más alkalmazások során felhasznált aeroszoladagoló;

29. „szivárgásészlelő rendszer”: fluortartalmú üvegházhatású gázok szivárgását jelző, mechanikus, elektromos vagy elektronikus kalibrált készülék, amely szivárgás észlelésekor riasztja az üzemeltetőt;

30. „vállalkozás”: olyan természetes vagy jogi személy, aki:

a)	fluortartalmú üvegházhatású gázokat gyárt, felhasznál, visszanyer, gyűjt, újrahasznosít, regenerál vagy ártalmatlanít;

b)	fluortartalmú üvegházhatású gázokat vagy ilyen gázokat tartalmazó termékeket vagy berendezéseket importál vagy exportál;

c)	fluortartalmú üvegházhatású gázokat vagy ilyen gázokat tartalmazó, illetve ilyen gázokkal működtetett termékeket vagy berendezéseket hoz forgalomba;

d)	fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, illetve ilyen gázokkal működtetett berendezéseket telepít, szervizel, tart karban, javít, ellenőriz szivárgás tekintetében, vagy helyez használaton kívül;

e)	fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, illetve ilyen gázokkal működtetett berendezések üzemeltetője;

f)	a II. mellékletben felsorolt gázokat gyárt, importál, exportál, hoz forgalomba vagy ártalmatlanít;

g)	a II. mellékletben felsorolt gázokat tartalmazó termékeket vagy berendezéseket hoz forgalomba;

31. „alapanyag”: olyan fluortartalmú üvegházhatású gáz vagy a II. mellékletben felsorolt anyag, amelynek eredeti összetétele egy kémiai átalakulás során teljes mértékben megváltozik, és amelynek kibocsátása jelentéktelen;

32. „kereskedelmi célú felhasználás”: termékeknek a kiskereskedelemben és az élelmiszerellátó helyeken a végfelhasználó számára való értékesítés céljából történő tárolása, bemutatása vagy kiadása;

33. „tűzvédelmi berendezés”: tűzmegelőzési és tűzelfojtási alkalmazásokban használt berendezések és rendszerek, ideértve a tűzoltó készülékeket is;

34. „szerves Rankine-ciklus”: fluortartalmú üvegházhatású gázt kondenzált formában tartalmazó körfolyamat, amely a hőforrásból származó hőt villamos energiává vagy mozgási energiává alakítja;

35. „katonai felszerelés”: kifejezetten katonai célokra szánt, a tagállamok alapvető biztonsági érdekeinek védelméhez szükséges fegyverek, lőszerek és hadianyagok;

36. „elektromos kapcsolóberendezés”: minden olyan kapcsolókészülék, illetve annak vezérlő-, mérő-, védő- és szabályozóberendezéssel ellátott szerelvénye, a hozzá tartozó csatlakozókkal, tartozékokkal, készülékházzal és tartószerkezetekkel együtt, amely villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására és átalakítására szolgál.

37. „csoportaggregátos központi hűtőrendszerek”: kettő, vagy annál több párhuzamosan üzemeltetett kompresszorból álló rendszer, amelyek egy vagy több közös kondenzátorhoz és több hűtőberendezéshez, például bemutatóvitrinekhez, hűtőszekrényekhez, mélyhűtőkhöz vagy hűtött raktárhelyiségekhez csatlakoznak.

38. „kaszkádrendszerek felső fokozatú hűtőköre”: olyan közvetett, közepes hőmérsékletű rendszerek felső fokozatú hűtőköre, amelyben kettő, vagy annál több különálló hűtőkör kombinációjának sorba kapcsolása révén a felső fokozatú hűtőkör elnyeli az alsó fokozatú közepes hőmérsékletű hűtőkörből származó kondenzátorhőt.

39. „osztott mono légkondicionáló rendszerek”: olyan beltéri légkondicionáló rendszerek, amelyek egy kültéri egységből és egy beltéri egységből állnak, az egységeket hűtőcsövek kapcsolják össze, és a rendszert a használat helyén kell telepíteni.

II. FEJEZET

TÁROZÁS

3. cikk

Fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátásának-megelőzése

(1) Tilos fluortartalmú üvegházhatású gázokat szándékosan a légkörbe kibocsátani, amennyiben a kibocsátás a rendeltetésszerű használat szempontjából műszakilag nem indokolt.

(2) A fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó berendezések üzemeltetőinek óvintézkedéseket kell tenniük az ilyen gázok véletlen kibocsátásának (a továbbiakban: a szivárgás) megelőzése érdekében. Az üzemeltetőknek meg kell tenniük minden műszakilag és gazdaságilag megvalósítható intézkedést a fluortartalmú üvegházhatású gázok szivárgásának minimálisra csökkentése érdekében.

(3) A fluortartalmú üvegházhatású gázok szivárgásának észlelése esetén az üzemeltetőnek haladéktalanul gondoskodnia kell a berendezés javításáról.

A 4. cikk (1) bekezdése értelmében szivárgásvizsgálat hatálya alá tartozó berendezések esetében, amennyiben kijavították a berendezés szivárgását, a üzemeltetőnek gondoskodnia kell arról, hogy képesítéssel rendelkező természetes személyek a javítást követő egy hónapon belül ellenőrizzék a berendezést annak megállapítása céljából, hogy a javítás eredményes volt-e.

(4) A 10. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában említett feladatokat végző természetes személyeknek rendelkezniük kell a 10. cikk (4) és (7) bekezdése szerinti képesítéssel, és óvintézkedéseket kell tenniük a fluortartalmú üvegházhatású gázok szivárgásának megelőzése érdekében.

A 4. cikk (2) bekezdése a)–d pontjában felsorolt berendezések telepítését, szervizelését, karbantartását, javítását vagy használaton kívül helyezését végző vállalkozásoknak rendelkezniük kell a 10. cikk (6) és (7) bekezdése szerinti képesítéssel, és óvintézkedéseket kell tenniük a fluortartalmú gázok szivárgásának megelőzése érdekében.

4. cikk

Szivárgásvizsgálat

(1) A legalább 5 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő mennyiségű, nem hab formájában tárolt fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó berendezések üzemeltetőinek gondoskodniuk kell a berendezések szivárgásvizsgálatáról.

A kevesebb mint 10 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó hermetikusan zárt berendezések nem tartoznak az e cikk szerinti szivárgásvizsgálat hatálya alá, amennyiben e berendezések hermetikusan lezárt voltát címke igazolja.

Nem tartozik e cikk szerinti szivárgásvizsgálat hatálya alá az elektromos kapcsolóberendezés, amennyiben megfelel a következő feltételek valamelyikének:

a)	igazolt szivárgási mértéke a gyártó műszaki leírásában foglaltak szerint évente kevesebb mint 0,1 %, és ennek megfelelően címkéztek fel, nem tartoznak az e cikk szerinti szivárgásvizsgálat hatálya alá.

b)	egy a nyomást és sűrűséget ellenőrző eszközzel vannak felszerelve, vagy

c)	6 kg-nál kevesebb fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmaz.

(2) Az (1) bekezdés a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó alábbi berendezések üzemeltetőire vonatkozik:

a)	helyhez kötött hűtőberendezések;

b)	helyhez kötött légkondicionáló berendezések;

c)	helyhez kötött hőszivattyúk;

d)	helyhez kötött tűzvédelmi berendezések;

e)	hűtőkamionok és -pótkocsik hűtőegységei;

f)	elektromos kapcsolóberendezések;

g)	szerves Rankine-ciklusok.

Az első albekezdés a)–e) pontjában említett berendezések vonatkozásában a vizsgálatot a 10. cikkben előírt szabályoknak megfelelően képesített természetes személy végzi.

Az (1) bekezdés első albekezdéstől eltérve, a kevesebb mint 3 kg fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó berendezés, vagy a hermetikusan zárt berendezés, amelyet ilyenként címkéztek fel, és kevesebb mint 6 kg fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmaz 2016. december 31-ig nem tartozik a szivárgásvizsgálatra vonatkozó követelmény hatálya alá.

(3) Az (1) bekezdés szerinti vizsgálatokat az alábbiakban meghatározott gyakorisággal kell elvégezni:

a)	a legalább 5 tonna, de kevesebb mint 50 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő mennyiségű fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó berendezéseken legalább 12 havonta, illetve amennyiben szivárgásészlelő rendszert szereltek fel, legalább 24 havonta;

b)	a legalább 50 tonna, de kevesebb mint 500 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő mennyiségű fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó berendezéseken legalább hathavonta, illetve amennyiben szivárgásészlelő rendszert szereltek fel, legalább 12 havonta;

c)	a legalább 500 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő mennyiségű fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó berendezéseken legalább háromhavonta, illetve amennyiben szivárgásészlelő rendszert szereltek fel, legalább hathavonta.

(4) A (2) bekezdés d) pontjában említett, az (1) bekezdés szerinti, tűzvédelmi berendezésre vonatkozó követelmény a következő két feltétel teljesülése esetén tekintendő teljesültnek:

a)	az ISO 14520 vagy az EN 15004 szabvány szerinti ellenőrzési rend működik, és

b)	a tűzvédelmi berendezést a (3) bekezdésben előírt gyakorisággal ellenőrzik.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja e cikk (1) bekezdésével összhangban az említett bekezdésben foglalt minden egyes berendezéstípus tekintetében elvégzendő szivárgásvizsgálatokra vonatkozó követelményeket, azonosíthatja a berendezések legnagyobb valószínűséggel szivárgó alkatrészeit, valamint hatályon kívül helyezhető a 842/2006/EK rendelet 3. cikkének (7) bekezdése szerint elfogadott jogi aktusokat. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

5. cikk

Szivárgásészlelő rendszerek

(1) A legalább 500 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő mennyiségű fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó, a 4. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában felsorolt berendezések üzemeltetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy a berendezés fel legyen szerelve szivárgásészlelő rendszerrel, amely szivárgás esetén riasztja az üzemeltetőt vagy egy szervizelő vállalkozást.

(2) A legalább 500 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő mennyiségű fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó, a 4. cikk (2) bekezdésének f) és g) pontjában felsorolt és 2017. január 1-jétől telepített berendezések üzemeltetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy a berendezés fel legyen szerelve szivárgásészlelő rendszerrel, amely szivárgás esetén riasztja az üzemeltetőt vagy egy szervizelő vállalkozást.

(3) Az e cikk (1) vagy (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, a 4. cikk (2) bekezdésének a)–d) és g) pontjában felsorolt berendezések üzemeltetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy a szivárgásészlelő rendszereket megfelelő működésük biztosítása érdekében legalább tizenkét havonta ellenőrizzék.

(4) Az e cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, a 4. cikk (2) bekezdése negyedik albekezdésének f) pontjában említett berendezések üzemeltetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy a szivárgásészlelő rendszereket megfelelő működésük biztosítása érdekében legalább 6 évente ellenőrizzék.

6. cikk

Nyilvántartás

(1) A 4. cikk (1) bekezdése értelmében a szivárgás szempontjából megvizsgálandó berendezések üzemeltetőinek mindegyik ilyen berendezésre vonatkozóan nyilvántartást kell létrehozniuk és vezetniük, amely tartalmazza a következő adatokat:

a)	a beépített, fluortartalmú üvegházhatású gázok mennyisége és típusa;

b)	a telepítés, karbantartás vagy szervizelés során, vagy szivárgás miatt hozzáadott fluortartalmú üvegházhatású gázok mennyisége;

c)	a beépített fluortartalmú üvegházhatású gázok mennyiségeit újrahasznosították vagy regenerálták-e, feltüntetve az újrahasznosító vagy regeneráló létesítmény nevét és címét és adott esetben a képesítési igazolás számát is;

d)	a visszanyert, fluortartalmú üvegházhatású gázok mennyisége;

e)	a berendezés üzembe helyezését, szervizelését, karbantartását és adott esetben javítását vagy használaton kívül helyezését végző vállalkozás azonosító adatai, beleértve adott esetben a képesítési igazolás számát;

f)	a 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerint végzett vizsgálatok időpontjai és eredményei;

g)	a berendezés használaton kívül helyezése esetén a fluortartalmú üvegházhatású gázok visszanyerésére és ártalmatlanítására tett intézkedések.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett nyilvántartás nem szerepel az illetékes tagállami hatóságok által létrehozott adatbázisban, a következő szabályok alkalmazandók:

a)	az (1) bekezdésben említett üzemeltetőknek legalább öt évig meg kell őrizniük az említett bekezdésben említett nyilvántartást.

b)	az üzemeltetők számára az (1) bekezdés e) pontjában említett tevékenységeket végző vállalkozásoknak legalább öt évig meg kell őrizniük a nyilvántartás egy példányát.

Az (1) bekezdésben említett nyilvántartást kérelemre az érintett tagállam illetékes hatósága vagy a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. Amennyiben az ilyen nyilvántartás környezeti információt tartalmaz, az adott esettől függően a 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) vagy az 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) alkalmazandó.

(3) A 11. cikk (4) bekezdésének alkalmazásában, a fluortartalmú üvegházhatású gázokat más, a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett tevékenységeket végző vállalkozások részére szolgáltató vállalkozásoknak nyilvántartást kell létrehozniuk a fluortartalmú üvegházhatású gázok vásárlóival kapcsolatos lényeges adatokról, amely tartalmazza a következő információkat:

a)	a vásárlók képesítési igazolásának azonosító száma; és

b)	az általuk vásárolt fluortartalmú üvegházhatású gázok mennyiségét.

A fluortartalmú üvegházhatású gázokat szolgáltató vállalkozásoknak legalább öt évig meg kell őrizniük az ilyen nyilvántartást.

A fluortartalmú üvegházhatású gázokat szolgáltató vállalkozásoknak a nyilvántartást kérelemre az érintett tagállam illetékes hatósága vagy a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk. Amennyiben a nyilvántartás környezeti információt tartalmaz, az adott esettől függően a 2003/4/EK irányelv vagy az 1367/2006/EK rendelet alkalmazandó.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja az e cikk (1) és (3) bekezdésében említett nyilvántartás formátumát, valamint létrehozásának és vezetésének módját. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

7. cikk

Fluortartalmú üvegházhatású gázok gyártással kapcsolatos kibocsátása

(1) A fluortartalmú vegyületek gyártóinak meg kell tenniük minden szükséges óvintézkedést annak érdekében, hogy

a)	az előállítás;

b)	a szállítás; és

c)	a tárolás.

során a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátását.

Ez a cikk alkalmazandó az üvegházhatású gázok melléktermékként történő előállítására is.

(2) A 11. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, tilos a fluortartalmú üvegházhatású gázok és a II. mellékletben felsorolt gázok forgalomba hozatala, kivéve, ha – az esettől függően – a gyártó vagy az importőr az ilyen forgalomba hozatalkor bizonyítja, hogy a gyártási folyamat során – beleértve a fentebb említett gázok előállításához szükséges alapanyagok gyártását is – melléktermékként keletkező trifluor-metánt a rendelkezésre álló legjobb technikáknak megfelelően ártalmatlanítják vagy további felhasználás céljából visszanyerik.

Ezt a követelményt 2015. június 11-től kell alkalmazni.

8. cikk

Visszanyerés

(1) A nem hab formájában tárolt fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, helyhez kötött berendezések és hűtőkamionok vagy hűtőpótkocsik hűtőegységei üzemeltetőinek e gázok újrahasznosítása, regenerálása vagy ártalmatlanítása céljából gondoskodniuk kell arról, hogy e gázok visszanyerését olyan természetes személyek végezzék, akik rendelkeznek a 10. cikkben előírt megfelelő képesítéssel.

Ez a kötelezettség az alábbi berendezések üzemeltetőire vonatkozik:

a)	a helyhez kötött hűtő-, a helyhez kötött légkondicionáló és a helyhez kötött hőszivattyú-berendezések hűtőköre;

b)	a hűtőkamionok vagy hűtőpótkocsik hűtőegységeinek hűtőköre

c)	fluortartalmú üvegházhatású gázokból előállított oldószereket tartalmazó helyhez kötött berendezések;

d)	helyhez kötött tűzvédelmi berendezések;

e)	helyhez kötött elektromos kapcsolóberendezések.

(2) A fluortartalmú üvegházhatású gáz tárolására szolgáló tartályt közvetlenül az ártalmatlanítása előtt használó vállalkozás gondoskodik a maradékgázok megfelelő visszanyeréséről azok újrahasznosításának, regenerálásának vagy ártalmatlanításának biztosítása érdekében.

(3) Az (1) bekezdésben nem szereplő, fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó termékek és berendezések, így többek között a mobil berendezések üzemeltetőinek – amennyiben ez műszakilag megoldható és nem jár aránytalan költségekkel – gondoskodniuk kell a gázoknak az újrahasznosítás, regenerálás vagy ártalmatlanítás céljából történő, megfelelően képesített természetes személyek általi visszanyeréséről, illetve a gázok visszanyerés nélküli ártalmatlanításáról.

A 2006/40/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) hatálya alá nem tartozó közúti járművek légkondicionáló berendezéseiből származó fluortartalmú üvegházhatású gázok visszanyerését megfelelően képesített természetes személyeknek kell végezniük.

A 2006/40/EK irányelv hatálya alá tartozó gépjárművek légkondicionáló berendezéseiből kibocsátott fluortartalmú üvegházhatású gázok visszanyerése tekintetében csak a legalább a 10. cikk (2) bekezdésének megfelelő képzési igazolással rendelkező természetes személyek tekinthetők megfelelően képesített személyeknek.

9. cikk

Gyártói felelősségi rendszerek

A hatályos uniós jogszabályok sérelme nélkül a tagállamok ösztönzik a fluortartalmú üvegházhatású gázok visszanyerésével, valamint újrahasznosításával, regenerálásával és ártalmatlanításával kapcsolatos gyártói felelősségi rendszerek létrehozását.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az első bekezdés alapján tett intézkedéseikről.

10. cikk

Képzés és képesítés

(1) A (5) bekezdésben említett minimumkövetelmények alapján a tagállamok képesítési programokat – beleértve az értékelési folyamatokat is – hoznak létre, illetve a meglévő programokat e minimumkövetelmények alapján kiigazítják. A tagállamok biztosítják, hogy rendelkezésre álljon képzés a következő feladatokat végző természetes személyek számára:

a)	a 4. cikk (2) bekezdésének a)–f) pontjában felsorolt berendezések telepítése, szervizelése, karbantartása, javítása vagy használaton kívül helyezése;

b)	a 4. cikk (2) bekezdésének a)–e) pontjában említett berendezés 4. cikk (1) bekezdése szerinti szivárgásvizsgálat;

c)	a fluortartalmú üvegházhatású gázoknak a 8. cikk (1) bekezdése szerinti visszanyerése.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy rendelkezésre álljanak a (5) bekezdésben említett minimumkövetelményeknek megfelelő képzési programok a 2006/40/EK irányelv hatálya alá tartozó gépjárművek légkondicionáló berendezéseiből kibocsátott fluortartalmú üvegházhatású gázok visszanyerését végző természetes személyek számára.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben előírt képesítési programoknak és képzésnek az alábbiakra kell kiterjednie:

a)	alkalmazandó szabályok és műszaki szabványok;

b)	kibocsátásmegelőzés;

c)	a fluortartalmú üvegházhatású gázok visszanyerése;

d)	a képesítési igazolásban foglalt típusú és méretű berendezések biztonságos kezelése;

e)	a fluortartalmú üvegházhatású gázok felhasználását felváltó vagy csökkentő releváns technológiákkal és azok biztonságos kezelésével kapcsolatos információk.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott képesítési programok keretében kibocsátott képesítési igazolások feltétele, hogy a kérelmező megfelelt egy az (1), (3) és (5) bekezdés szerint létrehozott értékelés során.

(5) A képesítési programokra vonatkozó minimumkövetelmények a 303/2008/EK–306/2008/EK rendeletekben előírt minimumkövetelmények, illetve a (12) bekezdés értelmében meghatározott minimumkövetelmények. A képzési igazolásokra vonatkozó minimumkövetelmények a 307/2008/EK rendeletben előírt minimumkövetelmények, illetve a (12) bekezdés értelmében meghatározott minimumkövetelmények. E minimumkövetelményekben az (1) és az (2) bekezdésben említett minden egyes berendezéstípusra vonatkozóan meg kell határozni a szükséges gyakorlati készségeket és elméleti ismereteket – adott esetben a különféle tevékenységek szerint megkülönböztetve –, valamint a képesítési és a képzési igazolások kölcsönös elismerésének feltételeit.

(6) A (5) bekezdésben említett minimumkövetelmények alapján a tagállamok képesítési programokat hoznak létre – illetve a meglévő programokat e minimumkövetelmények alapján kiigazítják – azon vállalkozások számára, melyek a 4. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában felsorolt berendezések telepítését, szervizelését, karbantartását, javítását vagy használaton kívül helyezését egyéb felek számára végzik.

(7) A 842/2006/EK rendeletnek megfelelően kiállított meglévő képesítési igazolások és képzési igazolások továbbra is érvényben maradnak, az eredeti kiállításuk szerinti feltételeknek megfelelően.

(8) A tagállamok biztosítják, hogy az (5) és a (7) bekezdésben meghatározott képesítési programokban képesítési igazolást szerzett valamennyi természetes személy hozzáférjen a következőket érintő információkhoz:

a)	a (3) bekezdés e) pontjában említett technológiákra vonatkozó információkhoz., valamint

b)	a fluortartalmú üvegházhatású gázokhoz képest alternatívát jelentő hűtőközeget tartalmazó berendezések kezelésével kapcsolatos hatályos szabályozási követelményekhez.

(9) A tagállamok biztosítják, hogy azon természetes személyek számára, akik a (3) bekezdésben említett kérdésekkel kapcsolatos ismereteiket frissíteni szeretnék, rendelkezésre álljon képzés.

(10) A tagállamok 2017. január 1-jéig értesítik a Bizottságot a képesítési és képzési programjaikról.

A tagállamok elismerik a más tagállamok által e cikkel összhangban kibocsátott képesítési igazolásokat és képzési igazolásokat. A tagállamok nem korlátozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát vagy a letelepedési szabadságot amiatt, hogy a képesítési igazolást másik tagállamban állították ki.

(11) Minden olyan vállalkozásnak, amely egy másik vállalkozást bíz meg az (1) bekezdésben említett valamely feladat elvégzésével, meg kell tennie az ahhoz szükséges ésszerű lépéseket, hogy meggyőződjön arról, hogy az általa megbízott vállalkozás rendelkezik a szükséges feladatok elvégzéséhez az e cikk értelmében szükséges képesítési igazolásokkal.

(12) Amennyiben e cikk alkalmazása céljából úgy tűnik, hogy a képzés és a képesítés tekintetében összehangoltabb megközelítésre van szükség, a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a szükséges készségekre és ismeretekre vonatkozó minimumkövetelmények kiigazítása és naprakésszé tétele, a képesítés, illetve képzés igazolására vonatkozó részletes szabályok meghatározása, a kölcsönös elismerés feltételeinek megállapítása, valamint a 842/2006/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban elfogadott jogi aktusok hatályon kívül helyezése céljából. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A Bizottság az e bekezdés által ráruházott hatáskör gyakorlása során figyelembe veszi a meglévő releváns minősítési vagy képesítési rendszereket.

(13) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja az e cikk (10) bekezdésében említett értesítés formátumát, és hatályon kívül helyezheti a 842/2006/EK rendelet 5. cikkének (5) bekezdése alapján elfogadott jogi aktusokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(14) Amennyiben – lakosságának kis száma, és ebből eredően a fenti képzés és képesítés iránti alacsony igény miatt – a képesítés és képzés biztosítása tekintetében e cikkben foglalt kötelezettségek aránytalan terhet rónának valamely tagállamra, ennek az előírásnak a más tagállamokban kiállított képesítési igazolások elismerése révén is meg lehet felelni.

Az e bekezdést alkalmazó tagállamok tájékoztatják erről a Bizottságot, amely tájékoztatja a többi tagállamot.

(15) E cikk rendelkezései semmilyen tekintetben nem korlátozzák a tagállamokat abban, hogy további képesítési és képzési programokat hozzanak létre az (1) bekezdésben említett berendezésektől eltérő berendezések tekintetében.

III. FEJEZET

FORGALOMBA HOZATAL ÉS A FELHASZNÁLÁS ELLENŐRZÉSE

11. cikk

A forgalomba hozatalra vonatkozó korlátozások

(1) Bizonyos, a III. mellékletben felsorolt termékeket és berendezéseket – a katonai felszerelések kivételével – tilos forgalomba hozni a mellékletben meghatározott időponttól, adott esetben az e termékekben vagy berendezésekben található fluortartalmú üvegházhatású gáz típusa vagy globális felmelegedési potenciálja szerinti megkülönböztetést alkalmazva.

(2) Az (1) bekezdésben előírt tilalom nem vonatkozik az olyan berendezésekre, amelyekről a 2009/125/EK irányelv értelmében elfogadott környezetbarát tervezési követelmények megállapítják, hogy – mivel üzemelésük során nagyobb energiahatékonyság érhető el – teljes életciklusukra számított, széndioxid-egyenértékben kifejezett kibocsátásuk alacsonyabb, mint azon egyenértékű berendezéseké, amelyek megfelelnek a vonatkozó környezetbarát tervezési követelményeknek és nem tartalmaznak fluorozott szénhidrogéneket.

(3) Valamely tagállam illetékes hatóságának indoklással ellátott kérését követően, és e rendelet célkitűzéseinek figyelembevételével, a Bizottság kivételes esetben, végrehajtási jogi aktusok útján legfeljebb négy évre mentességet engedélyezhet a III. mellékletben felsorolt olyan termékek és berendezések forgalomba hozatalának lehetővé tétele érdekében, amelyek fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmaznak, illetve ilyen gázokkal működnek, amennyiben bizonyított, hogy:

a)	egy adott termék vagy berendezésdarab, vagy termékek vagy berendezések bizonyos kategóriái esetében nem állnak rendelkezésre alternatívák, illetve azok műszaki vagy biztonsági okokból nem alkalmazhatók; vagy

b)	a műszakilag életképes és biztonságos alternatívák alkalmazása aránytalan költségekkel járna.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(4) Azoknak a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, vagy ilyen gázokkal működtetett berendezéseknek a telepítése, szervizelése, karbantartása, javítása vagy használaton kívül helyezése céljából, amelyek a 10. cikk alapján képesítési igazoláshoz vagy képzési igazoláshoz kötöttek, csak olyan vállalkozások értékesíthetnek, illetve vásárolhatnak fluortartalmú üvegházhatású gázokat, amelyek rendelkeznek a 10. cikk szerinti vonatkozó képesítési igazolással vagy képzési igazolással, vagy olyan vállalkozások, amelyek a 10. cikk (2) és (5) bekezdésének megfelelő képesítési igazolással vagy képzési igazolással rendelkező személyeket foglalkoztatnak. Ez a bekezdés nem akadályozza meg, hogy a képesítéssel nem rendelkező olyan vállalkozások, amelyek nem végzik az e bekezdés első mondatában említett tevékenységeket, összegyűjtsék vagy szállítsák a fluortartalmú üvegházhatású gázokat.

(5) A fluortartalmú üvegházhatású gázokkal töltött, nem hermetikusan zárt berendezések csak abban az esetben értékesíthetők a végfelhasználó számára, ha az igazolja, hogy azok telepítését a 10. cikknek megfelelően képesített vállalkozás fogja elvégezni.

(6) A Bizottság a tagállamok által rendelkezésre bocsátott adatok alapján összegyűjti a hűtő-, légkondicionáló és hőszivattyú- berendezésekben, illetve habokban a fluortartalmú üvegházhatású gázokat alkalmazó helyettesítő technológiákra vonatkozó tagállami kódokkal, szabványokkal vagy jogszabályokkal kapcsolatos információkat.

A Bizottság az első albekezdés alapján összegyűjtött információkról 2017. január 1-jéig összegző jelentést tesz közzé.

12. cikk

Címkézés, valamint a termék és a berendezés ismertetője

(1) A második albekezdésben felsorolt, fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, illetve ilyen gázokkal működtetett termékek és berendezések kizárólag a megfelelő címkézéssel hozhatók forgalomba. Ez csak az alábbiakra alkalmazandó:

a)	hűtőberendezések;

b)	légkondicionáló berendezések;

c)	hőszivattyúk;

d)	tűzvédelmi berendezések;

e)	elektromos kapcsolóberendezések;

f)	fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó aeroszolos adagolók, a gyógyszerek bejuttatására szánt adagolószelepes inhalátorok kivételével;

g)	minden, fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó tartály;

h)	fluortartalmú üvegházhatású gázokból előállított oldószerek;

i)	szerves Rankine-ciklusok.

(2) A 11. cikk (3) bekezdése szerint mentesség hatálya alá tartozó termékeket vagy berendezéseket ennek megfelelően kell címkézni, annak feltüntetésével, hogy az adott terméket vagy berendezést kizárólag arra a célra lehet felhasználni, amelyre az említett cikk szerinti mentesség vonatkozik.

(3) Az (1) bekezdésben előírt címkén a következőket kell feltüntetni:

a)	tájékoztatás arról, hogy a termék vagy berendezés fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmaz, illetve ilyen gázokkal működik;

b)	az adott fluortartalmú üvegházhatású gázok elfogadott ipari megnevezése, vagy – ilyen megnevezés hiányában – kémiai neve;

c)	2017. január 1-jétől a termékben vagy berendezésben lévő fluortartalmú üvegházhatású gázok tömegben és CO2-egyenértékben kifejezett mennyisége, illetve az a fluortartalmú üvegházhatású gáz mennyiség, amelyre a berendezést tervezték, valamint e gázok globális felmelegedési potenciálja.

Az (1) bekezdésben előírt címkén fel kell tüntetni a következő információkat, amennyiben azok helytállóak:

a)	tájékoztatás arról, hogy a fluortartalmú üvegházhatású gázokat hermetikusan zárt berendezés tartalmazza;

b)	tájékoztatás arról, hogy a gyártó műszaki specifikációja szerint egy adott elektromos kapcsolóberendezés igazolt szivárgási mértéke kevesebb mint évi 0,1 %.

(4) A címkének jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie, és az alábbiak valamelyikét:

a)	a fluortartalmú üvegházhatású gázok töltésére vagy visszanyerésére létesített csatlakozók mellett; vagy

b)	a termék, illetve berendezés azon részén kell elhelyezni, amely a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazza.

A címkét azon tagállam hivatalos nyelvein kell feltüntetni, amelyben a terméket vagy berendezést forgalomba hozzák.

(5) A fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó habok és előre kevert poliol csak abban az esetben hozható forgalomba, ha a fluortartalmú üvegházhatású gázokat megnevezi egy az elfogadott ipari megnevezést vagy – ilyen megnevezés hiányában – a kémiai nevet tartalmazó címke. A címkén egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a hab vagy az előre kevert poliol fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmaz. Keményhab lapok esetében ezt az információt jól olvashatóan és eltávolíthatatlan módon fel kell tüntetni a lapokon.

(6) A regenerált vagy újrahasznosított fluortartalmú üvegházhatású gázokat annak feltüntetésével kell címkézni, hogy az anyagot regenerálták, illetve újrahasznosították, és a címkén fel kell tüntetni a tételszámra, valamint a regeneráló, illetve újrahasznosító létesítmény nevére és címére vonatkozó információkat.

(7) Az ártalmatlanítás céljából forgalomba hozott fluortartalmú üvegházhatású gázokat annak feltüntetésével kell címkézni, hogy a tartály tartalmát kizárólag ártalmatlanítani lehet.

(8) A közvetlen kivitel céljából forgalomba hozott fluortartalmú üvegházhatású gázokat annak feltüntetésével kell címkézni, hogy a tartály tartalma kizárólag közvetlen kivitelre használható.

(9) A katonai felszerelésekben való felhasználás céljából forgalomba hozott fluortartalmú üvegházhatású gázokat annak feltüntetésével kell címkézni, hogy a tartály tartalma kizárólag erre a célra használható.

(10) A félvezetőgyártó ágazatban a félvezető anyagok marása, vagy a gőzfázisú kémiai rétegelőállítás céljára szolgáló kamrák tisztítása céljából forgalomba hozott fluortartalmú üvegházhatású gázokat annak feltüntetésével kell címkézni, hogy a tartály tartalma kizárólag erre a célra használható.

(11) Az alapanyagként történő felhasználás céljából forgalomba hozott fluortartalmú üvegházhatású gázokat annak feltüntetésével kell címkézni, hogy a tartály tartalma kizárólag alapanyagként használható.

(12) A gyógyszerek bejuttatására szánt adagolószelepes inhalátorok előállítása céljából forgalomba hozott fluortartalmú üvegházhatású gázokat annak feltüntetésével kell címkézni, hogy a tartály tartalma kizárólag erre a célra használható.

(13) A (3) és a (5) bekezdésben említett információknak az érintett termékek és berendezések használati útmutatójában is szerepelniük kell.

A 150-es vagy annál nagyobb globális felmelegedési potenciállal rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó termékek és berendezések esetében ezeket az információkat a reklámozáshoz használt leírásokban is fel kell tüntetni.

(14) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja az (1) és a (4)–(12) bekezdésben említett címkék formátumát, és hatályon kívül helyezheti a 842/2006/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott jogi aktusokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(15) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy adott esetben a kereskedelmi vagy a műszaki fejlődésre tekintettel a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a (4)–(12) bekezdésben előírt címkézési követelmények módosítása tekintetében.

13. cikk

A felhasználás ellenőrzése

(1) A kén-hexafluorid magnézium-fröccsöntésben és magnézium-fröccsöntési ötvözetek újrahasznosításában való használata tilos.

Az évente kevesebb mint 850 kg kén-hexafluoridot felhasználó létesítményekre – a magnézium-fröccsöntés és a magnézium-fröccsöntési ötvözetek újrahasznosítása tekintetében – ez a tilalom csak 2018. január 1-jétől vonatkozik.

(2) A kén-hexafluoridot tilos járművek gumiabroncsainak feltöltéséhez használni.

(3) 2020. január 1-jétől tilos a 2 500-as vagy annál nagyobb globális felmelegedési potenciállal rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázokat a legalább 40 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő hűtőközeget tartalmazó hűtőberendezések szervizeléséhez vagy karbantartásához használni.

Ez a bekezdés nem vonatkozik a katonai felszerelésekre vagy a termékek – 50 °C-os hőmérséklet alá történő hűtésére tervezett berendezésekre.

2030. január 1-jéig az első albekezdésben említett tilalom nem vonatkozik a fluortartalmú üvegházhatású gázok következő kategóriáira:

a)	azokra a legalább 2 500-as globális felmelegedési potenciállal rendelkező regenerált fluortartalmú üvegházhatású gázokra, amelyeket meglévő hűtőberendezések karbantartásához vagy szervizeléséhez használnak fel, feltéve, hogy azokat a 12. cikk (6) bekezdésének megfelelően címkével látták el.

a legalább 2 500-as globális felmelegedési potenciállal rendelkező újrahasznosított fluortartalmú üvegházhatású gázokra, amelyeket meglévő hűtőberendezések karbantartásához vagy szervizeléséhez használnak fel, feltéve, hogy azokat ilyen berendezésekből nyerték vissza. Az ilyen újrahasznosított gázokat csak az a vállalkozás használhatja fel, amely karbantartás vagy szervizelés részeként azokat visszanyerte, vagy amely részére a visszanyerést karbantartás vagy szervizelés részeként elvégezték.

Az első albekezdésben említett tilalom nem vonatkozik az olyan hűtőberendezésekre, amelyek tekintetében a 11. cikk (3) bekezdése értelmében mentességet engedélyeztek.

14. cikk

Berendezések előtöltése fluorozott szénhidrogénekkel

(1) 2017. január 1-jétől a fluorozott szénhidrogénekkel töltött hűtő-, légkondicionáló és hőszivattyú-berendezések csak abban az esetben hozhatók forgalomba, ha az e berendezésekbe töltött fluorozott szénhidrogének a IV. fejezetben említett kvótarendszerben beszámításra kerültek.

(2) Az (1) bekezdésben említett, előtöltött berendezések forgalomba hozatalakor a berendezések gyártóinak és importőreinek gondoskodniuk kell az (1) bekezdés előírásainak való megfelelés teljes körű dokumentációjáról, és megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítaniuk.

2018. január 1-től kezdődően, amennyiben a berendezések olyan fluorozott szénhidrogéneket tartalmaznak, amelyeket a berendezésekbe való töltésüket megelőzően nem hoztak forgalomba, az említett berendezések importőreinek minden év március 31-ig gondoskodniuk kell arról, hogy egy auditor a megelőző naptári év tekintetében ellenőrizze a dokumentáció és a megfelelőségi nyilatkozat pontosságát. Az auditornak a következő feltételek valamelyikének meg kell felelnie:

a)	a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) szerint akkreditált; vagy

b)	az érintett tagállam jogszabályainak megfelelően pénzügyi kimutatások ellenőrzésére akkreditált.

Az (1) bekezdésben említett berendezések gyártóinak és importőreinek a berendezések forgalomba hozatalát követően legalább öt évig meg kell őrizniük a dokumentációt és a megfelelőségi nyilatkozatot. Azok az importőrök, amelyek olyan előtöltött berendezéseket hoznak forgalomba, amelyek az említett berendezésbe való töltést megelőzően a forgalomba nem hozott fluorozott szénhidrogéneket tartalmaznak, gondoskodnak arról, hogy a 17. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerint nyilvántartásba legyenek véve.

(3) Az (1) bekezdésben említett berendezések gyártói és importőrei a megfelelőségi nyilatkozat kiállításával felelősséget vállalnak az (1) és a (2) bekezdésben szereplő előírások teljesítéséért.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az e cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett megfelelőségi nyilatkozatra, illetve független ellenőr általi ellenőrzésre vonatkozó részletes szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

IV. FEJEZET

A FORGALOMBA HOZOTT FLUOROZOTT SZÉNHIDROGÉNEK MENNYISÉGÉNEK CSÖKKENTÉSE

15. cikk

A forgalomba hozott fluorozott szénhidrogének mennyiségének csökkentése

(1) A Bizottság gondoskodik arról, hogy a gyártók és az importőrök által az Unión belül évente forgalomba hozható fluorozott szénhidrogének mennyisége az adott évben ne haladja meg az V. melléklet szerint kiszámított maximális mennyiséget.

A gyártó és az importőr gondoskodik arról, hogy az általa forgalomba hozott fluorozott szénhidrogének V. melléklet szerint kiszámított mennyisége ne haladja meg a számára a 16. cikk (5) bekezdése szerint kiosztott vagy rá a 18. cikk szerint átruházott kvótát.

(2) Ez a cikk nem vonatkozik az évente kevesebb mint 100 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő fluorozott szénhidrogént gyártókra vagy importálókra.

Ez a cikk nem vonatkozik a fluorozott szénhidrogének következő kategóriáira:

a)	az Unióba ártalmatlanítás céljából importált fluorozott szénhidrogének;

b)	a gyártó által takarmányalapanyagként felhasznált, vagy a gyártó vagy importőr által vállalkozásoknak alapanyagként történő felhasználás céljából közvetlenül átadott fluorozott szénhidrogének;

c)	a gyártó vagy importőr által vállalkozásoknak az Unióból történő kivitel céljából közvetlenül átadott fluorozott szénhidrogének, amennyiben azokat ezt követően – a kivitelt megelőzően – az Unióban nem bocsátják semmilyen más fél rendelkezésére;

d)	a gyártó vagy importőr által katonai felszerelésekben való felhasználás céljából közvetlenül átadott fluorozott szénhidrogének;

e)	a gyártó vagy importőr által a félvezetőgyártó ágazatban működő vállalkozásoknak a félvezető anyagok marása, vagy a gőzfázisú kémiai rétegelőállítás céljára szolgáló kamrák tisztítása céljából közvetlenül átadott fluorozott szénhidrogének;

f)	2018. január 1-jétől kezdődően a gyártó vagy importőr által gyógyszerek bejuttatására szánt adagolószelepes inhalátorokat gyártó vállalkozásoknak közvetlenül átadott fluorozott szénhidrogének.

(3) E cikk, valamint a 16., 18., 19. és 25. cikk nem alkalmazandó az előre kevert poliolban található fluorozott szénhidrogénekre.

(4) Valamely tagállam illetékes hatóságának indoklással ellátott kérésére és e rendelet célkitűzéseinek figyelembevételével a Bizottság kivételes esetben, végrehajtási jogi aktusok útján legfeljebb négy évre mentességet engedélyezhet annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben meghatározott, kvótára vonatkozó követelmény alól mentesítsen meghatározott alkalmazásokban való felhasználásra szánt fluorozott szénhidrogéneket, illetve a termékek vagy berendezések bizonyos kategóriáit, amennyiben a kérelmező bizonyította, hogy:

a)	e konkrét alkalmazások, termékek vagy berendezések esetében nem állnak rendelkezésre alternatívák, illetve azok műszaki vagy biztonsági okokból nem alkalmazhatók; és

b)	nem biztosítható oly módon a fluorozott szénhidrogénekkel való megfelelő ellátás, hogy az ne járjon aránytalan költségekkel.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

16. cikk

A fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatalára vonatkozó kvóták kiosztása

(1) A Bizottság 2014. október 31-ig végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a 842/2006/EK rendelet 6. cikke szerint adatokat közlő gyártókra és importőrökre vonatkozó referenciaértéket a 2009 és 2012 között a gyártó vagy az importőr által – azok jelentései szerint – forgalomba hozott fluorozott szénhidrogének mennyiségének éves átlaga alapján. A referenciaértékeket e rendelet V. mellékletének megfelelően kell kiszámítani.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(2) Azok a gyártók vagy importőrök, amelyek a 842/2006/EK rendelet 6. cikke szerint az (1) bekezdésben említett referencia-időszakra vonatkozóan nem jelentették be a fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatalát, nyilatkozhatnak arról, hogy a következő évben fluorozott szénhidrogéneket szándékoznak forgalomba hozni.

A nyilatkozatot a Bizottságnak kell címezni, és abban meg kell határozni a fluorozott szénhidrogének típusát és várhatóan forgalomba hozott mennyiségét.

A Bizottság e nyilatkozatok benyújtásának határidejéről közleményt tesz közzé. A nyilatkozat e cikk (2) és (4) bekezdése szerinti benyújtása előtt a vállalkozásoknak be kell jegyeztetniük magukat a 17. cikk szerinti nyilvántartásba.

(3) A Bizottság 2017. október 31-ig, majd azt követően háromévente újraszámítja az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett gyártókra és importőrökre vonatkozó referenciaértékeket a 2015. január 1-jétől jogszerűen forgalomba hozott fluorozott szénhidrogének 19. cikk szerint bejelentett mennyiségének a rendelkezésre álló évek tekintetében kiszámított éves átlaga alapján. A Bizottság e referenciaértékeket végrehajtási jogi aktusok útján határozza meg.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(4) Azok a gyártók vagy importőrök, amelyek számára referenciaértéket állapítottak meg, további várható mennyiséget jelenthetnek be a (2) bekezdésben meghatározott eljárás szerint.

(5) A Bizottság a VI. mellékletben foglalt kiosztási mechanizmust alkalmazva 2015-től kezdődően minden évre kiosztja az egyes gyártók és importőrök számára a fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatalára vonatkozó kvótákat.

Kvóta csak az Unióban letelepedett gyártók vagy importőrök részére osztható ki, illetve azon gyártók vagy importőrök részére, amelyek az Unióban letelepedett egyedüli képviselőt bíztak meg az e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelés biztosítása céljából. Az egyedüli képviselő lehet ugyanaz, mint az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) 8. cikke értelmében megbízott egyedüli képviselő.

Az egyedüli képviselőnek meg kell felelnie a gyártók és importőrök tekintetében e rendelet által támasztott valamennyi kötelezettségnek.

17. cikk

Nyilvántartás

(1) A Bizottság 2015. január 1-jéig létrehozza a fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatalára vonatkozó kvóták elektronikus nyilvántartását, és biztosítja annak működését. (a továbbiakban: a nyilvántartás)

Kötelező bejegyeztetniük magukat a nyilvántartásba a következőknek:

a)	azok a gyártók és importőrök, amelyek a 16. cikk (5) bekezdése értelmében fluorozott szénhidrogénekre vonatkozóan forgalombahozatali kvótát kaptak;

b)	azok a vállalkozások, amelyekre a 18. cikk értelmében kvótát ruháztak át;

c)	azok a gyártók és importőrök, amelyek jelezték, hogy szándékukban áll benyújtani a 16. cikk (2) bekezdése szerinti nyilatkozatot;

d)	azok a gyártók és importőrök, amelyek a 15. cikk (2) bekezdése második albekezdésének a)–g) pontjában felsorolt célokra fluorozott szénhidrogéneket szolgáltatnak, illetve azok a vállalkozások, amelyek ilyen célokra fluorozott szénhidrogéneket kapnak;

e)	azok az importőrök, amelyek a 14. cikknek megfelelően olyan előtöltött berendezéseket hoznak forgalomba, amelyek a berendezésbe való töltést megelőzően forgalomba nem hozott fluorozott szénhidrogéneket tartalmaznak.

A bejegyeztetést a Bizottságnak benyújtott kérelem útján kell végrehajtani, a Bizottság által meghatározandó eljárásoknak megfelelően.

(2) A Bizottság szükség esetén végrehajtási jogi aktusok útján biztosíthatja a nyilvántartás zavartalan működését. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(3) A Bizottság gondoskodik arról, hogy a bejegyzett gyártók és importőrök e nyilvántartáson keresztül tájékoztatást kapjanak a kiosztott kvótákról, valamint a kvóták kiosztási időszak alatti bármely módosításáról.

(4) A tagállamok illetékes hatóságai – a vámhatóságokat is beleértve – tájékoztatás céljából hozzáférést kapnak a nyilvántartáshoz.

18. cikk

Kvóták átruházása és a kvótáknak az importált berendezésekben lévő fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatala céljából történő felhasználásának az engedélyezése

(1) Bármely gyártó vagy importőr, amelyre vonatkozóan a 16. cikk (1) vagy (3) bekezdése szerint referenciaértéket állapítottak meg, és amely a 16. cikk (5) bekezdése értelmében kvótát kapott, a 17. cikk (1) bekezdésében említett nyilvántartásban teljes egészében vagy részben átruházhatja kvótáját az Unión belül egy másik gyártóra vagy importőrre, illetve egy másik olyan gyártóra vagy importőrre, amelynek az Unióban való képviseletét a 16. cikk (5) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett egyedüli képviselő látja el.

(2) Valamennyi olyan gyártó vagy importőr, amelynek részére a 16. cikk (1) és (3) bekezdése értelmében kvótát osztottak ki, vagy amelynek részére az e cikk (1) bekezdése szerint kvótát ruháztak át, engedélyezheti, hogy valamely más vállalkozás felhasználja a kvótáját a 14. cikkben foglaltak céljára.

Azon gyártók vagy importőrök, amelyek részére kizárólag a 16. cikk (2) bekezdése szerinti nyilatkozat alapján osztottak ki kvótát, csak abban az esetben engedélyezhetik, hogy valamely más vállalkozás felhasználja a kvótájukat a 14. cikkben foglaltak céljára, ha az engedélyező gyártó vagy importőr a megfelelő mennyiségű fluorozott szénhidrogént ténylegesen átadja.

A 15. és a 16. cikk, valamint a 19. cikk (1) és (6) bekezdése alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy az engedélyező gyártó vagy importőr az adott mennyiségű fluorozott szénhidrogént az engedély megadásakor hozza forgalomba. A Bizottság kérheti, hogy az engedélyező gyártó vagy importőr igazolja, hogy fluorozott szénhidrogének szolgáltatásával foglalkozik.

V. FEJEZET

JELENTÉSTÉTEL

19. cikk

Az I. vagy II. mellékletben felsorolt anyagok előállítására, behozatalára, kivitelére, alapanyagként történő felhasználására és ártalmatlanítására vonatkozó jelentéstétel

(1) Minden olyan gyártó, importőr és exportőr, amely az előző naptári évben fluortartalmú üvegházhatású gázokból és a II. mellékletben felsorolt gázokból egy metrikus tonnánál vagy 100 tonna CO2-egyenértéknél nagyobb mennyiséget állított elő, importált vagy exportált, 2015. március 31-ig és azt követően évente köteles jelentésben közölni a Bizottsággal a VII. mellékletben meghatározott, az adott naptári évben az egyes anyagokra vonatkozó adatokat. E bekezdés azokra a vállalkozásokra is alkalmazandó, amelyek a 18. cikk (1) bekezdése szerint részesülnek kvótában.

(2) Minden olyan vállalkozás, amely az előző naptári évben fluortartalmú üvegházhatású gázokból és a II. mellékletben felsorolt gázokból egy metrikus tonnánál vagy 1 000 tonna CO2-egyenértéknél nagyobb mennyiséget ártalmatlanított, 2015. március 31-ig és azt követően évente köteles jelentésben közölni a Bizottsággal a VII. mellékletben meghatározott, az adott naptári évben az egyes anyagokra vonatkozó adatokat.

(3) Minden olyan vállalkozás, amely az előző naptári évben fluortartalmú üvegházhatású gázokból 1 000 tonna CO2-egyenértéknél nagyobb mennyiséget használt fel alapanyagként, 2015. március 31-ig és azt követően évente köteles jelentésben közölni a Bizottsággal a VII. mellékletben meghatározott, az adott naptári évben az egyes anyagokra vonatkozó adatokat.

(4) Minden olyan vállalkozás, amely az előző naptári évben a termékekben és berendezésekben található fluortartalmú üvegházhatású gázokból és a termékekben és berendezésekben található, II. mellékletben felsorolt gázokból 500 tonna CO2-egyenértéknél nagyobb mennyiséget hozott forgalomba, 2015. március 31-ig és azt követően évente köteles jelentésben közölni a Bizottsággal a VII. mellékletben meghatározott, az adott naptári évben az egyes anyagokra vonatkozó adatokat.

(5) Azok az importőrök, amelyek olyan előtöltött berendezéseket hoznak forgalomba, amelyek a berendezésbe való töltést megelőzően a forgalomba nem hozott fluorozott szénhidrogéneket tartalmaznak, a 14. cikk (2) bekezdése szerint kiállított ellenőrzési dokumentációt nyújtanak be a Bizottságnak.

(6) 2015. június 30-ig és azt követően évente minden olyan vállalkozás, amely az (1) bekezdés értelmében köteles jelentést tenni a 10 000 tonna CO2-egyenértéknek megfelelő, vagy azt meghaladó fluorozott szénhidrogén előző naptári évben történt forgalomba hozataláról, gondoskodik továbbá arról, hogy az adatok pontosságát független auditor ellenőrizze. Az auditornak a következő feltételek egyikének meg kell felelnie:

a)	a 2003/87/EK irányelv szerint akkreditált; vagy

b)	az érintett tagállam jogszabályainak megfelelően pénzügyi kimutatások ellenőrzésére akkreditált.

A vállalkozásoknak legalább öt évig meg kell őrizniük az ellenőrzésről készült jelentést. Az ellenőrzésről készült jelentésbe kérelemre betekintést kell biztosítani az érintett tagállam illetékes hatósága és a Bizottság számára.

(7) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja az e cikkben említett jelentések formátumát és benyújtásának módját.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(8) A Bizottság megfelelő intézkedéseket hoz az e cikk értelmében a részére átadott információk bizalmas kezelése érdekében.

20. cikk

A kibocsátási adatok összegyűjtése

A tagállamok az e rendeletben említett érintett ágazatok számára jelentéstételi rendszereket hoznak létre annak érdekében, hogy ily módon a lehető legtöbb kibocsátási adat álljon a rendelkezésükre.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

21. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által elfogadott új, a felsorolt anyagok globális felmelegedési potenciáljára vonatkozó értékelő jelentések vagy a montreali jegyzőkönyv tudományos értékelő testületének a felsorolt anyagok globális felmelegedési potenciáljára vonatkozó új jelentései alapján naprakésszé tegye az I., II. és IV. mellékletet.

(2) A 19. cikknek megfelelően bejelentett, forgalomba hozatallal kapcsolatos információk és a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos, a 20. cikk szerint rendelkezésre bocsátott információk, valamint a tagállamoktól érkező idevágó információk alapján a Bizottság figyelemmel kíséri e rendelet alkalmazását és hatásait.

A Bizottság legkésőbb 2020. december 31-ig jelentést tesz közzé a fluorozott szénhidrogének uniós piacon való elérhetőségéről.

A Bizottság e rendelet hatásairól legkésőbb 2022. december 31-ig átfogó jelentést tesz közzé, amely mindenekelőtt a következőket tartalmazza:

a)	a fluorozott szénhidrogének iránt 2030-ig és azt követően jelentkező keresletre vonatkozó előrejelzés;

b)	annak értékelése, hogy az Unió és tagállamai részéről szükség van-e további intézkedésekre a fluortartalmú üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén már meglévő, illetve az új nemzetközi kötelezettségek fényében;

c)	az alternatív hűtőközegekre való átálláshoz kapcsolódó európai és nemzetközi szabványok, biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok és tagállami építési kódexek áttekintése;

d)	a III. mellékletben fel nem sorolt termékek és berendezések esetében a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó termékek és berendezések műszakilag megvalósítható és költséghatékony alternatívái rendelkezésre állásának az áttekintése, az energiahatékonysági szempontok figyelembevételével.

(3) A Bizottság legkésőbb 2017. július 1-jéig jelentést tesz közzé, amelyben értékeli a III. melléklet 13. pontja szerinti tilalmat, megvizsgálva mindenekelőtt a szóban forgó rendelkezésben említett csoportaggregátos központi hűtőrendszerek költséghatékony, műszakilag megvalósítható, energiahatékony és megbízható alternatíváinak a rendelkezésre állását. E jelentés alapján a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a III. melléklet 13. pontja szerinti rendelkezés módosítása céljából.

(4) A Bizottság legkésőbb 2020. július 1-jéig jelentést tesz közzé, amelyben megvizsgálja, hogy léteznek-e olyan költséghatékony, műszakilag megvalósítható, energiahatékony és megbízható alternatívák, amelyek az új, középfeszültségű másodlagos kapcsolóberendezésekben és az új, kis méretű, osztott mono légkondicionáló rendszerekben lehetővé teszik a fluortartalmú üvegházhatású gázok felváltását, és adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a III. mellékletben szereplő lista módosítása céljából.

(5) A Bizottság legkésőbb 2017. július 1-jéig jelentést tesz közzé, amelyben értékeli a kvótakiosztási módszert – az ingyenes kvótakiosztás hatásait is beleértve –, valamint az e rendelet tagállami végrehajtásának és adott esetben egy, a fluorozott szénhidrogénekről szóló esetleges nemzetközi megállapodásnak a költségeit. E jelentés alapján a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az alábbiak céljából:

a)	a kvótakiosztási rendszer módosítása;

b)	az esetleges bevételek megfelelő elosztási módszerének a kialakítása.

(6) A Bizottság legkésőbb 2017. január 1-jéig jelentést tesz közzé, amelyben megvizsgálja a fluortartalmú üvegházhatású gázok felváltását vagy használatának csökkentését célzó, alternatív hűtőközegek biztonságos kezelésével kapcsolatban természetes személyek részére nyújtandó képzésre vonatkozó uniós jogszabályokat, és adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz a vonatkozó uniós jogszabályok módosítása céljából.

22. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2) A Bizottság 12. cikk (15) bekezdésében és 21. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. június 10-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb az ötéves időszak lejártát megelőzően legkésőbb kilenc hónappal jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást a meghosszabbítással szemben legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik további ötéves időtartamokra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 12. cikk (15) bekezdésében és a 21. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) A 12. cikk (15) bekezdésének és a 21. cikk (1) bekezdésének értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

23. cikk

Konzultációs fórum

A Bizottság e rendelet végrehajtása során biztosítja a tagállamok képviselőinek, valamint a civil társadalom – többek között a környezetvédelmi szervezetek –, a gyártók, az üzemeltetők és a képesítéssel rendelkező személyek képviselőinek a kiegyensúlyozott részvételét. E célból konzultációs fórumot hoz létre a fent említett felek számára, hogy azok a fórum keretei között ülésezve tanácsadással szolgáljanak és szakértelmet biztosítsanak a Bizottság részére e rendelet végrehajtásával kapcsolatban, különösen ami a fluortartalmú üvegházhatású gázok alternatíváinak a rendelkezésre állását illeti, ezen alternatívák használatának környezeti, műszaki, gazdasági és biztonsági vonatkozásait is beleértve. A konzultációs fórum eljárási szabályzatát a Bizottság alakítja ki, és azt közzé kell tenni.

24. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Amennyiben a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

25. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítására. A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

A tagállamok a szankciókra vonatkozó szabályokról legkésőbb 2017. január 1-jéig tájékoztatják a Bizottságot, és haladéktalanul közlik vele az e szabályokat érintő minden későbbi módosítást is.

(2) Az (1) bekezdésben említett szankciókon túlmenően azok a vállalkozások, amelyek túllépték a 16. cikk (5) bekezdése szerint számukra kiosztott vagy a 18. cikk szerint rájuk átruházott, a fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatalára vonatkozó kvótát, a túllépés észlelését követő kiosztási időszakra csak csökkentett kvótát kaphatnak.

A csökkentés mértékének a kvótatúllépés mértéke 200 %-ának kell lennie. Amennyiben a csökkentés mértéke meghaladja a túllépés észlelését követő kiosztási időszakra a 16. cikk (5) bekezdése értelmében kiosztandó kvótát, a vállalkozás erre a kiosztási időszakra nem kaphat kvótát, az azt követő kiosztási időszakokra kiosztandó kvótát pedig hasonlóképpen csökkenteni kell mindaddig, amíg a csökkentés teljes mértéke levonásra nem kerül.

26. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 842/2006/EK rendelet 2015. január 1-jén hatályát veszti, ez azonban nem érinti a rendelet előírásainak a rendeletben foglalt ütemterv szerinti teljesítését.

Az 1493/2007/EK, 1494/2007/EK, 1497/2007/EK, 1516/2007/EK, 303/2008/EK, 304/2008/EK, 305/2008/EK, 306/2008/EK, 307/2008/EK és 308/2008/EK rendeletek azonban továbbra is hatályban maradnak és továbbra is alkalmazandók, amennyiben és amíg a Bizottság az e rendelet értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy végrehajtási jogi aktus útján hatályon kívül nem helyezi azokat.

A 842/2006/EK rendeletre történő hivatkozásokat erre a rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a VIII. mellékletben szereplő megfelelési táblázat szerint kell értelmezni.

27. cikk

Hatálybalépés és az alkalmazás kezdetének időpontja

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2015. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 271., 2013.9.19., 138. o.

(2) Az Európai Parlament 2014. március 12-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(3) A Tanács 1993. december 15-i 94/69/EK határozata az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének megkötéséről (HL L 33., 1994.2.7., 11. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 842/2006/EK rendelete egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokról (HL L 161., 2006.6.14., 1. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 525/2013/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről EGT-vonatkozású szöveg (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 2009/125/EK irányelve az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(8) A Bizottság 2007. december 17-i 1493/2007/EK rendelete a 842/2006/EK európai parlamenti és Tanácsi rendelet értelmében az egyes fluortartalmú, üvegházhatást okozó gázok gyártói, importőrei és exportőrei által benyújtandó jelentés formájának megállapításáról (HL L 332., 2007.12.18., 7. o.).

(9) A Bizottság 2007. december 17-i 1494/2007/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 842/2006/EK rendelete alapján az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó termékek és berendezések címkéinek formáiról és a különleges címkézési követelmények megállapításáról (HL L 332., 2007.12.18., 25. o.).

(10) A Bizottság 2007. december 18-i 1497/2007/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 842/2006/EK rendelete alapján az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó helyhez kötött tűzvédelmi rendszerek általános szivárgásellenőrzési követelményeinek megállapításáról (HL L 333., 2007.12.19., 4. o.).

(11) A Bizottság 2007. december 19-i 1516/2007/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 842/2006/EK rendelete alapján az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó helyhez kötött hűtő-, légkondicionáló és hőszivattyú-berendezések általános szivárgásellenőrzési követelményeinek megállapításáról (HL L 335., 2007.12.20., 10. o.).

(12) A Bizottság 2008. április 2-i 303/2007/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 842/2006/EK rendelete alapján az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó helyhez kötött hűtő-, légkondicionáló és hőszivattyú-berendezések tekintetében a vállalatok és a személyzet képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról (HL L 92., 2008.4.3., 3. o.).

(13) A Bizottság 2008. április 2-i 304/2008/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 842/2006/EK rendelete alapján az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, beépített tűzvédelmi rendszerek és tűzoltó készülékek tekintetében a vállalatok és a szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról (HL L 92., 2008.4.3., 12. o.).

(14) A Bizottság 2008. április 2-i 305/2008/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 842/2006/EK rendelete alapján egyes fluortartalmú üvegházhatású gázok nagyfeszültségű kapcsolóberendezésekből való visszanyerését végző szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról (HL L 92., 2008.4.3., 17. o.).

(15) A Bizottság 2008. április 2-i 306/2008/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 842/2006/EK rendelete alapján egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokból előállított oldószerek különféle berendezésekből való visszanyerését végző szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról (HL L 92., 2008.4.3., 21. o.).

(16) A Bizottság 2008. április 2-i 307/2008/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 842/2006/EK rendelete alapján a gépjárművekbe szerelt, egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó légkondicionáló rendszerek tekintetében a szakemberek részére szervezett képzési programok minimumkövetelményeinek és a képzési igazolások kölcsönös elismerési feltételeinek meghatározásáról (HL L 92., 2008.4.3., 25. o.).

(17) A Bizottság 2008. április 2-i 308/2008/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 842/2006/EK rendelete alapján a tagállamok képzési és képesítési programjainak bejelentésére szolgáló értesítés formátumának meghatározásáról (HL L 92., 2008.4.3., 28. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 28-i 2003/4/EK irányelve a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 41., 2003.2.14., 26. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK rendelete a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról (HL L 264., 2006.9.25., 13. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 2006/40/EK irányelv a gépjárművek légkondicionáló rendszereiből eredő kibocsátásokról és a 70/156/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 161., 2006.6.14., 12. o.).

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.).

(22) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

I. MELLÉKLET

AZ 1. CIKK 2. PONTJÁBAN HIVATKOZOTT FLUORTARTALMÚ ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK

Anyagnév			Globális felmelegedési potenciál (1)
Ipari megnevezés	Kémiai név (közhasználatú név)	Kémiai képlet	Globális felmelegedési potenciál (1)
1. szakasz: Fluorozott szénhidrogének (HFC-k)
HFC-23	trifluor-metán (fluoroform)	CHF3	14 800
HFC-32	difluor-metán	CH2F2	675
HFC-41	fluormetán (metil-fluorid)	CH3F	92
HFC-125	pentafluor-etán	CHF2CF3	3 500
HFC-134	1,1,2,2-tetrafluor-etán	CHF2CHF2	1 100
HFC-134a	1,1,1,2-tetrafluor-etán	CH2FCF3	1 430
HFC-143	1,1,2-trifluor-etán	CH2FCHF2	353
HFC-143a	1,1,1-trifluor-etán	CH3CF3	4 470
HFC-152	1,2-difluor-etán	CH2FCH2F	53
HFC-152a	1,1-difluor-etán	CH3CHF2	124
HFC-161	fluor-etán (etil-fluorid)	CH3CH2F	12
HFC-227ea	1,1,1,2,3,3,3-heptafluor-propán	CF3CHFCF3	3 220
HFC-236cb	1,1,1,2,2,3-hexafluor-propán	CH2FCF2CF3	1 340
HFC-236ea	1,1,1,2,3,3-hexafluor-propán	CHF2CHFCF3	1 370
HFC-236fa	1,1,1,3,3,3-hexafluor-propán	CF3CH2CF3	9 810
HFC-245ca	1,1,2,2,3-pentafluor-propán	CH2FCF2CHF2	693
HFC-245fa	1,1,1,3,3-pentafluor-propán	CHF2CH2CF3	1 030
HFC-365 mfc	1,1,1,3,3-pentafluor-bután	CF3CH2CF2CH3	794
HFC-43-10 mee	1,1,1,2,2,3,4,5,5,5-dekafluor-pentán	CF3CHFCHFCF2CF3	1 640
2. szakasz: Perfluor-karbonok (PFC-k)
PFC-14	tetrafluor-metán (szén-tetrafluorid)	CF4	7 390
PFC-116	hexafluor-etán (perfluor-etán)	C2F6	12 200
PFC-218	oktafluor-propán (perfluor-propán)	C3F8	8 830
PFC-3-1-10 (R-31-10)	dekafluor-bután (perfluor-bután)	C4F10	8 860
PFC-4-1-12 (R-41-12)	dodekafluor-pentán (perfluor-pentán)	C5F12	9 160
PFC-5-1-14 (R-51-14)	tetradekafluor-hexán (perfluor-hexán)	C6F14	9 300
PFC-c-318	oktafluor-ciklobután (perfluor-ciklobután)	c-C4F8	10 300
3. szakasz: Egyéb perfluorozott vegyületek
	kén-hexafluorid	SF6	22 800

(1) Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által elfogadott, negyedik értékelő jelentés alapján, hacsak másként nem szerepel.

II. MELLÉKLET

A 19. CIKK SZERINT JELENTÉSTÉTELI KÖTELEZETTSÉG HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ, EGYÉB FLUORTARTALMÚ ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK

Anyagnév		Globális felmelegedési potenciál (1)
Közhasználatú név/ipari megnevezés	Kémiai képlet	Globális felmelegedési potenciál (1)
1. szakasz: Telítetlen (klórozott-)fluorozott szénhidrogének
HFC-1234yf	CF3CF = CH2	4 Fn (2)
HFC-1234ze	transz-CHF = CHCF3	7 Fn 24
HFC-1336mzz	CF3CH = CHCF3	9
HCFC-1233zd	C3H2ClF3	4,5
HCFC-1233xf	C3H2ClF3	1Fn (3)
2. szakasz: Fluorozott éterek és alkoholok
HFE-125	CHF2OCF3	14 900
HFE-134 (HG-00)	CHF2OCHF2	6 320
HFE-143a	CH3OCF3	756
HCFE-235da2 (izoflurán)	CHF2OCHClCF3	350
HFE-245cb2	CH3OCF2CF3	708
HFE-245fa2	CHF2OCH2CF3	659
HFE-254cb2	CH3OCF2CHF2	359
HFE-347 mcc3 (HFE-7000)	CH3OCF2CF2CF3	575
HFE-347pcf2	CHF2CF2OCH2CF3	580
HFE-356pcc3	CH3OCF2CF2CHF2	110
HFE-449sl (HFE-7100)	C4F9OCH3	297
HFE-569sf2 (HFE-7200)	C4F9OC2H5	59
HFE-43-10pccc124 (H-Galden 1040x) HG-11	CHF2OCF2OC2F4OCHF2	1 870
HFE-236ca12 (HG-10)	CHF2OCF2OCHF2	2 800
HFE-338pcc13 (HG-01)	CHF2OCF2CF2OCHF2	1 500
HFE-347 mmy1	(CF3)2CFOCH3	343
2,2,3,3,3-pentafluoropropanol	CF3CF2CH2OH	42
bis(trifluoromethyl)-methanol	(CF3)2CHOH	195
HFE-227ea	CF3CHFOCF3	1 540
HFE-236ea2 (deszflurán)	CHF2OCHFCF3	989
HFE-236fa	CF3CH2OCF3	487
HFE-245fa1	CHF2CH2OCF3	286
HFE 263fb2	CF3CH2OCH3	11
HFE-329 mcc2	CHF2CF2OCF2CF3	919
HFE-338 mcf2	CF3CH2OCF2CF3	552
HFE-338 mmzl	(CF3)2CHOCHF2	380
HFE-347 mcf2	CHF2CH2OCF2CF3	374
HFE-356 mec3	CH3OCF2CHFCF3	101
HFE-356 mml	(CF3)2CHOCH3	27
HFE-356pcf2	CHF2CH2OCF2CHF2	265
HFE-356pcf3	CHF2OCH2CF2CHF2	502
HFE 365 mcf3	CF3CF2CH2OCH3	11
HFE-374pc2	CHF2CF2OCH2CH3	557
	- (CF2)4CH (OH) -	73
3. szakasz: Egyéb perfluorozott vegyületek
perfluoropolymethylisopropyl ether (PFPMIE)	CF3OCF(CF3)CF2OCF2OCF3	10 300
nitrogén-trifluorid	NF3	17 200
trifluor-metil-kén-pentafluorid	SF5CF3	17 700
perfluor-ciklopropán	c-C3F6	17 340 Fn (4)

(1) Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által elfogadott, negyedik értékelő jelentés alapján, hacsak másként nem szerepel.

(2) A montreali jegyzőkönyv tudományos értékelő testületének 2010. évi vizsgálatáról készült, két szaklektorált tudományos hivatkozást idéző jelentés 1-11. táblázata szerinti globális felmelegedési potenciál. http://ozone.unep.org/Assessment_Panels/SAP/Scientific_Assessment_2010/index.shtml

(3) Alapértelmezett érték, a globális felmelegedési potenciál még nem áll rendelkezésre.

(4) Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által elfogadott negyedik értékelő jelentése szerinti minimális érték.

III. MELLÉKLET

A 11. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT FORGALOMBAHOZATALI TILALMAK

Termékek és berendezések

Az 2. cikk 6. pontja értelmében a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó keverékek globális felmelegedési potenciálját (GWP) adott esetben a IV. mellékletnek megfelelően kell kiszámítani.

Tilalom időpontja

1.	A hűtő-, légkondicionáló vagy hőszivattyú-berendezések, tűzvédelmi rendszerek vagy kapcsolóberendezések szervizelésére, karbantartására vagy feltöltésére, illetve oldószerként használt fluortartalmú üvegházhatású gázok tárolására szolgáló, nem utántölthető tartályok

2007. július 4.

2.	Hűtőközegként HFC-ket és PFC-ket tartalmazó, nem zárt, közvetlen párologtatású rendszerek

2007. július 4.

3.	Tűzvédelmi berendezések

amelyek PFC-ket tartalmaznak

2007. július 4.

amelyek HFC-23-at tartalmaznak

2016. január 1.

4.	Fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, háztartásban használt ablakok

2007. július 4.

5.	Fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, egyéb ablakok

2008. július 4.

6.	Fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó lábbelik

2006. július 4.

7.	Fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó gumiabroncsok

2007. július 4.

8.	150-es vagy annál nagyobb GWP-el rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó egykomponensű habok, kivéve, ha erre a nemzeti biztonsági előírásoknak való megfelelés érdekében van szükség

2008. július 4.

9.	Az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletének 40. pontjában felsorolt szórakoztató és díszítő célokat szolgáló, a lakosság számára forgalomba hozott aeroszolok, valamint a 150-es vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező HFC-ket tartalmazó jelzőkürtök

2009. július 4.

10.	150-es vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező HFC-ket tartalmazó háztartási hűtőszekrények és fagyasztógépek

2015. január 1.

11.	Kereskedelmi célú hűtő- és fagyasztógépek (hermetikusan zárt berendezések)

amelyek 2 500 -as vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező HFC-ket tartalmaznak

2020. január 1.

amelyek 150-es vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező HFC-ket tartalmaznak

2022. január 1.

12.	Helyhez kötött hűtőberendezések, amelyek 2 500 -as vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező HFC-ket tartalmaznak, vagy ilyen gázokkal működnek, illetve amelyek működése ilyen gázokon alapul, kivéve a termékek – 50 °C-os hőmérséklet alá történő hűtésére tervezett berendezéseket

2020. január 1.

13.

Legalább 40kW kapacitású, kereskedelmi célú csoportaggregátos központi hűtőrendszerek, amelyek 150-es vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmaznak, vagy ilyen gázokkal működnek, kivéve a kaszkádrendszerek felső fokozatú hűtőkörét, amelyekben 1 500 -nál kisebb GWP-vel rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázok alkalmazhatók

2022. január 1.

14.	Hordozható beltéri légkondicionáló berendezések (hermetikusan zárt, a végfelhasználó által egyik helyiségből a másikba átvihető rendszerek) amelyek 150-es vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező HFC-ket tartalmaznak

2020. január 1.

15.	3 kg-nál kevesebb fluortartalmú üvegházhatású gázt tartalmazó osztott mono légkondicionáló rendszerek, amelyek 750-es vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmaznak, vagy ilyen gázokkal működnek

2025. január 1.

16.	150-es vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező HFC-ket tartalmazó habok, kivéve, ha erre a nemzeti biztonsági előírásoknak való megfelelés érdekében van szükség

Extrudált polisztirolhabok (XPS)

2020. január 1.

Egyéb habok

2023. január 1.

17.	150-es vagy annál nagyobb GWP-vel rendelkező HFC-ket tartalmazó technikai aeroszolok, kivéve, ha erre a nemzeti biztonsági előírásoknak való megfelelés érdekében van szükség, illetve ha gyógyászati alkalmazásokban használják azokat

2018. január 1.

IV. MELLÉKLET

A KEVERÉK TELJES GLOBÁLIS FELMELEGEDÉSI POTENCIÁLJÁNAK (GWP) KISZÁMÍTÁSÁRA VONATKOZÓ MÓDSZER

A keverék GWP-jét eltérő rendelkezés hiányában az egyes anyagok – ideértve a fluortartalmú üvegházhatású gázoktól eltérő anyagokat is – GWP-jükkel szorzott tömegarányai összegének súlyozott átlagaként kell kiszámítani.

ahol a % a +/– 1 %-os tűréshatárral megengedett tömeg szerinti hozzájárulás.

Például: a képletet egy 60 %-ban dimetil-étert, 10 %-ban HFC-152a-t és 30 %-ban izobutánt tartalmazó gázelegyre alkalmazva:

→ Teljes GWP = 13,9

A keverékek GWP-jét az alábbi, nem fluortartalmú anyagok GWP-je alapján kell kiszámítani. Az e mellékletben fel nem sorolt, egyéb anyagokra vonatkozóan a 0 alapértelmezett értéket kell használni.

Anyagnév			GWP (1)
Közhasználatú név	Ipari megnevezés	Kémiai képlet	GWP (1)
metán		CH4	25
dinitrogén-oxid		N2O	298
dimetil-éter		CH3OCH3	1
metilén-klorid		CH2Cl2	9
metil-klorid		CH3Cl	13
kloroform		CHCl3	31
etán	R-170	CH3CH3	6
propán	R-290	CH3CH2CH3	3
bután	R-600	CH3CH2CH2CH3	4
izobután	R-600a	CH(CH3)2CH3	3
pentán	R-601	CH3CH2CH2CH2CH3	5 (2)
izopentán	R-601a	(CH3)2CHCH2CH3	5 (2)
etoxietán (dietil-éter)	R-610	CH3CH2OCH2CH3	4
metil-formiát	R-611	HCOOCH3	25
hidrogén	R-702	H2	6
ammónia	R-717	NH3	0
etilén	R-1150	C2H4	4
propilén	R-1270	C3H6	2
ciklopentán		C5H10	5 (2)

(1) Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által elfogadott, negyedik értékelő jelentés alapján, hacsak másként nem szerepel.

(2) Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület által elfogadott, negyedik értékelő jelentésben nem szereplő anyag, más szénhidrogének globális felmelegedési potenciálján alapuló alapérték.

V. MELLÉKLET

A FLUOROZOTT SZÉNHIDROGÉNEK FORGALOMBA HOZATALÁRA VONATKOZÓ MAXIMÁLIS MENNYISÉG, REFERENCIAÉRTÉKEK ÉS KVÓTÁK KISZÁMÍTÁSA

A 15. cikk (1) bekezdésében említett maximális mennyiség kiszámításához a 2009 és 2012 között az Unióban forgalomba hozott összmennyiség éves átlagára az alábbi százalékokat kell alkalmazni. 2018-tól kezdődően a 15. cikk (1) bekezdésében említett maximális mennyiség kiszámításához a 2009 és 2012 között az Unióban forgalomba hozott összmennyiség éves átlagára az alábbi százalékokat kell alkalmazni, majd az így kapott értékből – a rendelkezésre álló adatok alapján – le kell vonni a 15. cikk (2) bekezdése értelmében mentességet élvező felhasználások céljából forgalomba hozott mennyiségeket.

Évek	A forgalomba hozatalra szánt fluorozott szénhidrogének maximális mennyiségének kiszámításához szükséges százalékos arány és a megfelelő kvóták
2015	100 %
2016–17	93 %
2018–20	63 %
2021–23	45 %
2024–26	31 %
2027–29	24 %
2030	21 %

A fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatalára vonatkozóan a 15. és 16. cikkben említett maximális mennyiséget, referenciaértékeket és kvótákat az összes fluorozottszénhidrogén-típus tonna CO2-egyenértékben kifejezett mennyiségének összegeként kell kiszámítani.

A fluorozott szénhidrogének forgalomba hozatalára vonatkozóan a 15. és 16. cikkben említett referenciaértékek és kvóták kiszámítását a gyártók és importőrök által a referenciaidőszak vagy a kiosztási időszak során az Unióban forgalomba hozott fluorozott szénhidrogének mennyisége alapján kell elvégezni, kihagyva azonban a számításból – a rendelkezésre álló adatok alapján – ugyanezen időszakban a 15. cikk (2) bekezdésében említett felhasználás céljára szánt szénhidrogének mennyiségét.

A 15. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett ügyleteket az érintett mennyiségektől függetlenül a 19. cikk 6) bekezdésének megfelelően ellenőrizni kell.

VI. MELLÉKLET

A 16. CIKKBEN EMLÍTETT KIOSZTÁSI MECHANIZMUS

1. Azon vállalkozásoknak kiosztandó kvóták meghatározása, amelyekre vonatkozóan a 16. cikk (1) és (3) bekezdése értelmében referenciaérték megállapítására került sor

Minden olyan vállalkozás, amelyre vonatkozóan referenciaértéket állapítottak meg, a referenciaérték 89 %-a és az V. mellékletben az adott évre vonatkozóan meghatározott százalékos érték szorzatának megfelelő kvótát kap.

2. A 16. cikk (2) bekezdése értelmében nyilatkozatot benyújtott vállalkozások körében felosztható mennyiség meghatározása

Az 1. pont szerint kiosztott kvóták összegének az V. mellékletben az adott évre vonatkozóan megállapított maximális mennyiségből való levonásával határozható meg az olyan vállalkozások körében felosztható mennyiség, amelyekre vonatkozóan a 16. cikk (2) bekezdése értelmében nem állapítottak meg referenciaértéket, és amelyek a 16. cikk (2) bekezdése értelmében nyilatkozatot nyújtottak be (a számítás 1. lépésében felosztható mennyiség).

2.1. A számítás 1. lépése

Minden vállalkozás a nyilatkozatában igényelt mennyiségnek megfelelő kvótát kap, de legfeljebb az 1. lépésben kiosztandó mennyiség arányos hányadát.

Az arányos hányad kiszámításához a 100-at el kell osztani a nyilatkozatot benyújtó vállalkozások számával. Az 1. lépésben kiosztott kvóták összegének az 1. lépésben felosztandó mennyiségből való levonásával határozható meg a 2. lépésben felosztandó mennyiség.

2.2. A számítás 2. lépése

Minden olyan vállalkozás, amely az 1. lépésben nem kapta meg a nyilatkozatában igényelt mennyiség 100 %-át, kiegészítő kvótát kap, amely az általa igényelt mennyiség és a számára az 1. lépésben kiosztott mennyiség különbségének felel meg. Ez azonban nem haladhatja meg a 2. lépésben kiosztandó mennyiség arányos hányadát.

Az arányos hányad kiszámításához a 100-at el kell osztani a 2. lépésben kvótára jogosult vállalkozások számával. A 2. lépésben kiosztott kvóták összegének a 2. lépésben felosztandó mennyiségből való levonásával határozható meg a 3. lépésben felosztandó mennyiség.

2.3. A számítás 3. lépése

A 2. lépést addig kell ismételni, amíg valamennyi igény kielégítésre nem kerül, illetve amíg a következő szakaszban felosztandó, megmaradt mennyiség 500 tonna CO2-egyenérték alá nem csökken.

3. A 16. cikk (4) bekezdése értelmében nyilatkozatot benyújtott vállalkozások körében felosztható mennyiség meghatározása

A 2015–2017-es időszakra vonatkozó kvóták kiosztását illetően az 1. és 2. pont szerint kiosztott kvóták összegének az V. mellékletben az adott évre vonatkozóan megállapított maximális mennyiségből való levonásával határozható meg az olyan vállalkozások körében felosztható mennyiség, amelyekre vonatkozóan referenciaértéket állapítottak meg, és amelyek a 16. cikk (4) bekezdése értelmében nyilatkozatot nyújtottak be.

A 2.1. és 2.2. pontban előírt kiosztási mechanizmust kell alkalmazni.

A 2018-ra és az azt követő évekre vonatkozó kvóták kiosztását illetően azokat a vállalkozásokat, amelyek a 16. cikk (4) bekezdése értelmében nyilatkozatot nyújtottak be, azon vállalkozásokkal megegyező módon kell kezelni, amelyek a 16. cikk (2) bekezdése értelmében nyújtottak be nyilatkozatot.

VII. MELLÉKLET

A 19. CIKK SZERINT KÖZLENDŐ ADATOK

A 19. cikk (1) bekezdésében említett összes gyártónak jelentést kell benyújtania a következőkről:

a)	mindegyik, az I. és a II. mellékletben felsorolt, az Unióban általa előállított anyag teljes mennyisége, meghatározva azokat a főbb alkalmazási kategóriákat, amelyekben az anyagot felhasználják;

mindegyik, az I. mellékletben és adott esetben a II. mellékletben, az Unióban általa forgalomba hozott anyag mennyisége, külön meghatározva a következő célokból forgalomba hozott mennyiségeket: alapanyagként történő felhasználás, közvetlen kivitel, gyógyszerek bejuttatására szánt adagolószelepes inhalátorok előállítása, katonai felszerelésekben való felhasználás és félvezető anyagok marása, vagy a gőzfázisú kémiai rétegelőállítás céljára szolgáló kamrák tisztítása a félvezetőgyártó ágazatban;

c)	az I. és a II. mellékletben felsorolt egyes újrahasznosított, regenerált, illetve ártalmatlanított anyagok mennyisége;

d)	a jelentéstételi időszak kezdetén és végén meglévő készletek;

e)	a kvóták 14. cikk céljára történő felhasználására vonatkozó engedélyek, a vonatkozó mennyiségek meghatározásával.

A 19. cikk (1) bekezdésében említett összes importőrnek jelentést kell benyújtania a következőkről:

mindegyik, az I. mellékletben és adott esetben a II. mellékletben felsorolt, az Unióba általa behozott anyag mennyisége, meghatározva azokat a főbb alkalmazási kategóriákat, amelyekben az anyagot felhasználják, külön meghatározva a következő célokból forgalomba hozott mennyiségeket: ártalmatlanítás, alapanyagként történő felhasználás, közvetlen kivitel, gyógyszerek bejuttatására szánt adagolószelepes inhalátorok előállítása, katonai felszerelésekben való felhasználás vagy félvezető anyagok marása, valamint a gőzfázisú kémiai rétegelőállítás céljára szolgáló kamrák tisztítása a félvezetőgyártó ágazatban;

b)	az I. és a II. mellékletben felsorolt egyes újrahasznosított, regenerált, illetve ártalmatlanított anyagok mennyisége;

c)	a kvóták 14. cikk céljára történő felhasználására vonatkozó engedélyek, a vonatkozó mennyiségek meghatározásával;

d)	a jelentéstételi időszak kezdetén és végén meglévő készletek.

A 19. cikk (1) bekezdésében említett összes exportőrnek jelentést kell benyújtania a következőkről:

a)	az I. és a II. mellékletben felsorolt, az Unióból általa exportált, nem újrahasznosítandó, regenerálandó vagy ártalmatlanítandó anyagok mennyisége;

b)	az I. és a II. mellékletben felsorolt, az Unióból általa exportált újrahasznosítandó, regenerálandó, illetve ártalmatlanítandó anyagok mennyisége.

A 19. cikk (2) bekezdésében említett összes vállalkozásnak jelentést kell benyújtania a következőkről:

a)	az I. és a II. mellékletben felsorolt egyes ártalmatlanított anyagok mennyisége, beleértve ezen anyagok termékekben és berendezésekben lévő mennyiségeit is;

b)	az I. és a II. mellékletben felsorolt egyes az ártalmatlanításra váró anyagok készletei, beleértve ezen anyagok termékekben és berendezésekben lévő mennyiségeit is;

c)	az I. és a II. mellékletben felsorolt anyagok ártalmatlanításához használt technológia.

A 19. cikk (3) bekezdésében említett összes vállalkozásnak jelentést kell benyújtania mindegyik, az I. és a II. mellékletben felsorolt anyag alapanyagként felhasznált mennyiségéről.

A 19. cikk (4) bekezdésében említett összes vállalkozásnak jelentést kell benyújtania a következőkről:

a)	az I. és a II. mellékletben felsorolt anyagokat tartalmazó termékek vagy berendezések kategóriái;

b)	az egységek száma;

c)	mindegyik, az I. és a II. mellékletben felsorolt anyag termékekben és berendezésekben lévő mennyisége.

VIII. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

842/2006/EK rendelet	Ez a rendelet
1. cikk	1. cikk
2. cikk	2. cikk
3. cikk (1) bekezdés	3. cikk (2) és (3) bekezdés
3. cikk (2) bekezdés első albekezdés	4. cikk (1), (2) és (3) bekezdés
3. cikk (2) bekezdés második albekezdés	3. cikk (3) bekezdés második albekezdés
3. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés	—
3. cikk (3) bekezdés	5. cikk (1) bekezdés
3. cikk (4) bekezdés	4. cikk (3) bekezdés
3. cikk (5) bekezdés	4. cikk (4) bekezdés
3. cikk (6) bekezdés	6. cikk (1) és (2) bekezdés
3. cikk (7) bekezdés	4. cikk (5) bekezdés
4. cikk (1) bekezdés	8. cikk (1) bekezdés
4. cikk (2) bekezdés	8. cikk (2) bekezdés
4. cikk (3) bekezdés	8. cikk (3) bekezdés
4. cikk (4) bekezdés	—
5. cikk (1) bekezdés	10. cikk (5) és (12) bekezdés
5. cikk (2) bekezdés első mondat	10. cikk (1) (2) és (6) bekezdés
5. cikk (2) bekezdés második mondat	10. cikk (10) bekezdés első albekezdés
5. cikk (2) bekezdés harmadik mondat	10. cikk (10) bekezdés második albekezdés
5. cikk (3) bekezdés	3. cikk (4) bekezdés első albekezdés és 10. cikk (3) bekezdés
5. cikk (4) bekezdés	11. cikk (4) bekezdés
5. cikk (5) bekezdés	10. cikk (13) bekezdés
6. cikk (1) bekezdés	19. cikk (1) bekezdés és VII. melléklet
6. cikk (2) bekezdés	19. cikk (7) bekezdés
6. cikk (3) bekezdés	19. cikk (8) bekezdés
6. cikk (4) bekezdés	20. cikk és 6. cikk (2) bekezdés
7. cikk (1) bekezdés első albekezdés, első mondat	12. cikk (1) bekezdés első mondat
7. cikk (1) bekezdés első albekezdés, második és harmadik mondat	12. cikk (2), (3) és (4) bekezdés
7. cikk (1) bekezdés második albekezdés,	12. cikk (13) bekezdés
7. cikk (2) bekezdés	12. cikk (1) bekezdés második mondat
7. cikk (3) bekezdés első mondat	12. cikk (14) bekezdés
7. cikk (3) bekezdés második mondat	12. cikk (15) bekezdés
8. cikk (1) bekezdés	13. cikk (1) bekezdés
8. cikk (2) bekezdés	13. cikk (2) bekezdés
9. cikk (1) bekezdés	11. cikk (1) bekezdés
9. cikk (2) bekezdés	—
9. cikk (3) bekezdés	—
10. cikk	21. cikk (2) bekezdés
11. cikk	—
12. cikk	24. cikk
13. cikk (1) bekezdés	25. cikk (1) bekezdés első albekezdés
13. cikk (2) bekezdés	25. cikk (1) bekezdés második albekezdés
14. cikk	—
15. cikk	27. cikk
I. melléklet – 1. rész	I. melléklet
I. melléklet – 2. rész	IV. melléklet
II. melléklet	III. melléklet

2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/234

NAGOJAI JEGYZŐKÖNYV

a Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról

A Jegyzőkönyv Részes Felei

a Biológiai Sokféleség Egyezmény (a továbbiakban: az Egyezmény) Részes Feleiként,

EMLÉKEZTETVE arra, hogy a genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztása az Egyezmény három fő célkitűzésének egyike, és FELISMERVE, hogy a Jegyzőkönyv célja ennek a célkitűzésnek a megvalósítása az Egyezmény keretén belül,

ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE az államok saját természeti forrásaik feletti és az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban fennálló szuverén jogait,

EMLÉKEZTETVE TOVÁBBÁ az Egyezmény 15. cikkére,

FELISMERVE, hogy a fenntartható fejlődést jelentős mértékben támogatja a technológiaátadás és az együttműködés, melynek célja a fejlődő országok genetikai erőforrásainak értékét növelő kutatási és innovációs kapacitások fejlesztése, az Egyezmény 16. és 19. cikkében foglaltaknak megfelelően,

FELISMERVE, hogy az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdasági értékének társadalmi szintű ismerete, valamint ennek a gazdasági értéknek a biológiai sokféleség letéteményeseivel való igazságos és méltányos megosztása a biodiverzitás megőrzésének és a biodiverzitást alkotó összetevők fenntartható használatának kulcsfontosságú ösztönző faktora,

ELISMERVE, hogy a hozzáférés és a hasznok megosztásának biztosítása potenciális szerepet játszhat a biológiai sokféleség megőrzésében és fenntartható használatában, a szegénység felszámolásában, valamint a környezeti fenntarthatóság biztosításában, és ezáltal elősegítheti a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását,

ELISMERVE a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés és az ilyen erőforrások hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztása közötti összefüggést,

FELISMERVE a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésre, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztására vonatkozó jogbiztonság megteremtésének jelentőségét,

FELISMERVE TOVÁBBÁ a méltányosság és igazságosság jelentőségét a genetikai erőforrásokat szolgáltató és azokat felhasználó felek közötti kölcsönösen elfogadott feltételek megvitatása során,

FELISMERVE TOVÁBBÁ a nők alapvető szerepét a hozzáférésben és a hasznok megosztásában, valamint MEGERŐSÍTVE a nők teljes körű részvételének szükségességét a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos szakpolitikák kialakításának és megvalósításának minden szintjén,

ELHATÁROZVA az Egyezmény hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos rendelkezései hatékony végrehajtásának további támogatását,

FELISMERVE, hogy innovatív megoldás szükséges az olyan genetikai erőforrások és a hozzájuk kötődő hagyományos tudás hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztásához, amelyek a határokon átnyúlnak, vagy amelyek esetében nem adható vagy szerezhető be előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás,

FELISMERVE a genetikai erőforrások jelentőségét az élelmezésbiztonság, a közegészségügy, a biológiai sokféleség megőrzése, valamint az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése, illetve az ahhoz való alkalmazkodás vonatkozásában,

FELISMERVE a mezőgazdasági biodiverzitás speciális természetét, sajátos jellemzőit és egyedi megoldásokat igénylő problémáit,

FELISMERVE valamennyi ország egymástól való kölcsönös függését az élelmezésügy és a mezőgazdaság genetikai erőforrásai tekintetében, továbbá azok különleges jellegét és jelentőségét a globális élelmezésbiztonság megvalósításában, illetve a szegénység enyhítését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló fenntartható mezőgazdasági fejlődés szempontjából, valamint elismerve ebben a tekintetben az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokról szóló nemzetközi egyezmény, valamint az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokkal foglalkozó FAO-bizottság alapvető szerepét,

FIGYELEMMEL az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Egészségügyi Szabályzatára (2005), valamint a közegészségügyi felkészültségi és a vészhelyzeti intézkedési célokat szolgáló emberi patogénekhez való hozzáférés biztosításának jelentőségére,

ELISMERVE a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó egyéb nemzetközi fórumok folyamatban lévő munkáját,

EMLÉKEZTETVE az Egyezményben foglaltakkal összhangban kidolgozott, az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokról szóló nemzetközi egyezmény keretében létrehozott, a hozzáférés és a hasznok megosztására szolgáló multilaterális rendszerre,

FELISMERVE, hogy a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos nemzetközi jogi eszközöknek, szem előtt tartva az Egyezmény célkitűzéseinek megvalósítását, kölcsönösen támogatniuk kell egymást,

EMLÉKEZTETVE az Egyezmény 8. cikke j) pontjának jelentőségére, amely a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudásra, valamint e tudás hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztására vonatkozik,

HANGSÚLYOZVA a genetikai erőforrások és a hagyományos tudás közötti kölcsönös kapcsolatot, ezeknek, az őslakos és helyi közösségek számára egymástól elválaszthatatlan jellegét, és a hagyományos tudás jelentőségét a biológiai sokféleség megőrzése és elemeinek fenntartható használata, valamint ezeknek a közösségeknek a fenntartható megélhetése szempontjából,

FELISMERVE azon körülmények sokféleségét, amelyek között az őslakos és helyi közösségek őrzik vagy birtokolják a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudást,

FIGYELEMMEL arra, hogy az őslakos és helyi közösségek joga a genetikai erőforrásaikhoz kötődő hagyományos tudásuk saját közösségükön belüli jogos birtoklóinak meghatározása,

FELISMERVE TOVÁBBÁ, hogy az egyes országok egyedi, sajátos körülmények között őrzik a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudást szóbeli, dokumentált vagy egyéb formában, tükrözve a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából jelentős gazdag kulturális örökséget,

FIGYELEMBE VÉVE az Egyesült Nemzetek Szervezetének nyilatkozatát az őslakos népek jogairól, és

MEGERŐSÍTVE, hogy a Jegyzőkönyv egyetlen része sem csorbítja vagy teszi semmissé az őslakos és helyi közösségek meglévő jogait,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

Célkitűzés

A Jegyzőkönyv célja a genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférést és a kapcsolódó technológiák megfelelő átadását a kérdéses erőforrásokhoz és technológiákhoz való jogok figyelembevételével, valamint a megfelelő finanszírozást, elősegítve ezáltal a biológiai sokféleség megőrzését és elemeinek fenntartható használatát.

2. cikk

Fogalmak használata

A Jegyzőkönyv vonatkozásában az Egyezmény 2. cikkében szereplő fogalommeghatározások alkalmazandók. Ezenfelül, e Jegyzőkönyv alkalmazásában:

a) „Részes Felek Konferenciája”: az Egyezmény Részes Feleinek Konferenciája;

b) „Egyezmény”: a Biológiai Sokféleség Egyezmény;

c) „genetikai erőforrások hasznosítása”: a genetikai erőforrások genetikai és/vagy biokémiai összetételével kapcsolatos kutatás és fejlesztés, beleértve az Egyezmény 2. cikkében meghatározott biotechnológiai alkalmazásokat;

d) „biotechnológia”: az Egyezmény 2. cikkében meghatározottak szerint bármely olyan technológiai alkalmazás, amely biológiai rendszereket, élő szervezeteket vagy ezek származékait használja fel meghatározott felhasználású termékek vagy folyamatok létrehozására vagy módosítására;

e) „származék”: olyan természetes előfordulású biokémiai komponens, amely biológiai vagy genetikai erőforrások génkifejeződésének vagy anyagcseréjének a terméke, abban az esetben is, ha önmaga nem tartalmazza az öröklődés funkcionális egységeit.

3. cikk

Hatály

Ezen Jegyzőkönyvet az Egyezmény 15. cikkének hatálya alá tartozó genetikai erőforrásokra, valamint ezen erőforrások hasznosításából származó hasznokra kell alkalmazni. A Jegyzőkönyv vonatkozik továbbá az Egyezmény hatálya alá tartozó genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudásra, valamint az ilyen tudás hasznosításából származó hasznokra.

4. cikk

Kapcsolat más nemzetközi megállapodásokkal és jogi eszközökkel

1. A Jegyzőkönyv rendelkezései nem érintik a Felek hatályos nemzetközi megállapodásokból eredő jogait és kötelezettségeit, kivéve azokat az eseteket, ahol ezeknek a jogoknak és kötelezettségeknek a gyakorlása súlyosan károsítaná vagy veszélyeztetné a biológiai sokféleséget. Jelen pontnak nem célja hierarchikus sorrendet felállítani a Jegyzőkönyv és más nemzetközi jogi eszközök között.

2. A Jegyzőkönyv egyetlen része sem akadályozza a Feleket egyéb vonatkozó nemzetközi megállapodások kidolgozásában és végrehajtásában, beleértve más kifejezetten a hozzáférésről és a hasznok megosztásáról szóló megállapodásokat, feltéve, hogy azok összhangban vannak az Egyezmény és a Jegyzőkönyv célkitűzéseivel, és nem hátráltatják azokat.

3. A Jegyzőkönyvet a hozzá kapcsolódó egyéb nemzetközi jogi eszközökkel összhangban, azokkal egymást kölcsönösen támogató módon kell végrehajtani. Kellő figyelmet kell szentelni az ilyen nemzetközi jogi eszközök és a kapcsolódó nemzetközi szervezetek keretében jelenleg folyó hasznos és kapcsolódó tevékenységeknek vagy gyakorlatoknak, feltéve hogy azok összhangban vannak az Egyezmény és a Jegyzőkönyv célkitűzéseivel, és nem mondanak ellent azoknak.

4. A Jegyzőkönyv az Egyezménynek a hozzáférés és a hasznok megosztása tekintetében való végrehajtását szolgáló okirat. Azokban az esetekben, ahol egy, az Egyezmény és a Jegyzőkönyv célkitűzéseivel összhangban lévő, azoknak nem ellentmondó, a hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó speciális nemzetközi jogi eszköz van érvényben, e Jegyzőkönyv nem alkalmazandó a kérdéses speciális okiratot aláíró Félre vagy Felekre annak a specifikus genetikai erőforrásnak a tekintetében, amely az adott speciális okirat hatálya alá tartozik.

5. cikk

A hasznok igazságos és méltányos megosztása

1. Az Egyezmény 15. cikkének (3) és (7) bekezdésében foglaltak szerint a genetikai erőforrások hasznosításából, valamint a további alkalmazásokból és kereskedelmi hasznosításból származó hasznokat igazságos és méltányos módon meg kell osztani az ilyen erőforrásokat biztosító féllel, vagyis az adott erőforrás származási országával, vagy azzal a féllel, amely az Egyezményben foglaltakkal összhangban megszerezte a genetikai erőforrásokat. A hasznok megosztása kölcsönösen elfogadott feltételek alapján történik.

2. Minden Fél megteszi a megfelelő jogi, adminisztratív vagy szakpolitikai intézkedéseket azzal a céllal, hogy az őslakos és helyi közösségek által birtokolt genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos módon, kölcsönösen elfogadott feltételek alapján kerüljenek megosztásra az érintett közösségekkel, az adott őslakos és helyi közösségeknek a kérdéses genetikai erőforrások feletti, megalapozott jogaira vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban.

3. Az 1. pontban foglaltak végrehajtása érdekében az egyes Felek megteszik a megfelelő jogi, adminisztratív és szakpolitikai intézkedéseket.

4. A hasznok lehetnek pénzbeli és nem pénzbeli hasznok, beleértve a mellékletben felsoroltakat, de nem csupán azokra korlátozódva.

5. Az egyes Felek megteszik a megfelelő jogi, adminisztratív vagy szakpolitikai intézkedéseket annak érdekében, hogy a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudás hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos módon megosztásra kerüljenek az ilyen tudást birtokló őslakos és helyi közösségekkel. A hasznok megosztása kölcsönösen elfogadott feltételek alapján történik.

6. cikk

A genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés

1. A természeti erőforrások feletti szuverén jogok gyakorlása során, a hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó nemzeti jogszabályoknak vagy szabályozási követelményeknek megfelelően a genetikai erőforrásokhoz a hasznosításuk érdekében történő hozzáférés alapfeltétele az ilyen erőforrásokat biztosító fél, vagyis az adott erőforrás származási országa, vagy az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban a genetikai erőforrásokat megszerező Fél által adott, előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás.

2. A nemzeti jogszabályoknak megfelelően a Felek mindegyike meghozza a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák az őslakos és helyi közösségek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyását vagy jóváhagyását és részvételét a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében, azokban az esetekben, ahol az adott közösségek számára az ilyen erőforrásokhoz való hozzáférés engedélyezésére jogot állapítottak meg.

3. A fenti 1. pontban foglaltak értelmében az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást előíró Felek mindegyike meghozza a megfelelő jogi, adminisztratív vagy szakpolitikai intézkedéseket azzal a céllal, hogy:

a)	gondoskodjon a hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó saját nemzeti jogszabályainak vagy szabályozási követelményeinek jogbiztonságáról, egyértelműségéről és átláthatóságáról;

b)	gondoskodjon a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésre vonatkozó igazságos és pártatlan szabályok és eljárások létrehozásáról;

c)	tájékoztatást nyújtson arról, hogyan kell előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást igényelni;

d)	költséghatékony módon, ésszerű időn belül gondoskodjon egy illetékes nemzeti hatóság által kiadott egyértelmű és átlátható írásos határozatról;

egy adott engedély hozzáférhetővé válásának időpontjában biztosítsa az engedély vagy azzal egyenértékű dokumentum kiadását, amely bizonyítja az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyásra vonatkozó döntést, valamint a kölcsönösen elfogadott feltételek megteremtését, és ennek megfelelően értesíti a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központot;

ahol szükséges, a nemzeti jogszabályokkal összhangban kidolgozza azokat a kritériumokat és/vagy folyamatokat, amelyek az őslakos és helyi közösségek genetikai erőforrásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos, előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyásának vagy hozzájárulásának és részvételének megszerzésére vonatkoznak, valamint

egyértelmű szabályokat és eljárásokat hozzon létre a kölcsönösen elfogadott feltételek előírására és meghatározására vonatkozóan. Ezek a feltételek, melyeket írásban kell rögzíteni, magukban foglalhatják többek között:

i.	a vitarendezési záradékot;

ii.	a hasznok megosztására vonatkozó feltételeket, beleértve azokat is, amelyek a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkoznak;

iii.	a harmadik fél általi, későbbi használatra vonatkozó feltételeket, amennyiben vannak ilyenek, valamint

iv.	a szándékmódosítások feltételeit, ha vannak ilyenek.

7. cikk

A genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudáshoz való hozzáférés

A nemzeti jogszabálynak megfelelően a Felek mindegyike meghozza a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az őslakos és helyi közösségek által őrzött, a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudás ezeknek az őslakos és helyi közösségeknek az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyásával vagy jóváhagyásával és részvételével, kölcsönösen elfogadott feltételek létrehozása mellett legyen hozzáférhető.

8. cikk

Egyedi megfontolások

A hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó jogszabályok vagy szabályozási követelmények kidolgozása és végrehajtása során a Felek mindegyike:

megteremti a feltételeket – különösen a fejlődő országokban – az olyan kutatási tevékenység elősegítéséhez és ösztönzéséhez, amely hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez és fenntartható használatához, többek között a nem kereskedelmi, hanem kutatási célokat szolgáló hozzáféréssel kapcsolatos intézkedések egyszerűsítése révén, figyelembe véve annak szükségességét,, hogy az ilyen jellegű kutatás szándékának módosítását kezelni kell;

kellő figyelmet fordít azokra a jelenleg fennálló vagy fenyegető vészhelyzetekre, amelyek nemzeti vagy nemzetközi szinten veszélyeztetik, vagy károsítják az emberek, állatok vagy növények egészségét. A Felek tekintetbe vehetik a genetikai erőforrásokhoz való gyors hozzáférésre, valamint az ilyen genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznok gyors, eredményes, igazságos és méltányos megosztására vonatkozó igényt, beleértve a rászorulóknak nyújtott megfizethető kezelésekhez való hozzáférést, különösen a fejlődő országokban;

c)	szem előtt tartja az élelmezési és mezőgazdasági célú genetikai erőforrások jelentőségét és azok különleges szerepét az élelmezésbiztonság szempontjából.

9. cikk

A megőrzés és a fenntartható használat támogatása

A Felek arra ösztönzik a felhasználókat és a szolgáltatókat, hogy a genetikai erőforrások hasznosításából származó hasznokat a biológiai sokféleség megőrzésének és komponensei fenntartható használatának elősegítésére fordítsák.

10. cikk

A hasznok megosztását szolgáló globális multilaterális mechanizmus

A Felek megvizsgálják a hasznok megosztását szolgáló globális multilaterális mechanizmus szükségességét és módjait azzal a céllal, hogy megoldást találjanak az olyan genetikai erőforrások, valamint a hozzájuk kötődő hagyományos tudás hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztására, amelyek a határokon átnyúlnak, vagy amelyek esetében nem adható, illetve nem szerezhető be előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás. A genetikai erőforrások és a hozzájuk kötődő hagyományos tudás felhasználói által e mechanizmuson keresztül megosztott hasznokat globálisan a biológiai sokféleség megőrzésének és komponensei fenntartható használatának támogatására kell fordítani.

11. cikk

Határokon átnyúló együttműködés

1. Azokban az esetekben, ahol ugyanazok a genetikai erőforrások egynél több Fél területén in situ találhatók meg, az érintett Felek a Jegyzőkönyv végrehajtása során adott esetben megfelelő együttműködésre törekszenek, amennyiben szükséges, az érintett őslakos és helyi közösségek bevonásával.

2. Azokban az esetekben, ahol ugyanazt a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudást több Fél országában egy vagy több őslakos és helyi közösség birtokolja, az érintett Felek a Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtása során - amennyiben szükséges az érintett őslakos és helyi közösségek bevonásával - megfelelő együttműködésre törekszenek.

12. cikk

A genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudás

1. A Jegyzőkönyvből fakadó kötelezettségeik teljesítése során a Felek a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudás vonatkozásában nemzeti jogszabályaiknak megfelelően adott esetben figyelembe veszik az őslakos és helyi közösségek szokásjogát, közösségi protokolljait és eljárásait.

2. A Felek az érintett őslakos és helyi közösségek hatékony részvételével mechanizmusokat dolgoznak ki arra, hogy a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudás felhasználóit tájékoztassák kötelezettségeikről, beleértve a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központ által közzétett, az ilyen tudás hasznosításából eredő hasznokhoz való hozzáférésre és azok igazságos és méltányos megosztására vonatkozó intézkedéseket.

3. A Felek arra törekszenek, hogy megfelelő módon támogassák az őslakos és helyi közösségeket – köztük ezen közösségek női tagjait – az alábbiak kidolgozásában:

a)	a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudáshoz való hozzáférést és az ilyen tudás hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztását szolgáló közösségi protokollok;

b)	a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudás hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztását biztosító, kölcsönösen elfogadott feltételekre vonatkozó minimális követelmények, valamint

c)	a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudás hasznosításából származó hasznok igazságos és méltányos megosztására vonatkozó szerződésizáradék-minták.

4. A Felek a Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtása során, az Egyezmény célkitűzéseivel összhangban arra törekednek, hogy amennyire csak lehetséges, ne korlátozzák a genetikai erőforrásoknak és a hozzájuk kötődő hagyományos tudásnak az őslakos és helyi közösségeken belüli, illetve az ilyen közösségek közötti szokásos használatát és cseréjét.

13. cikk

Nemzeti kapcsolattartó pontok és illetékes nemzeti hatóságok

1. Minden Fél kijelöl egy, a hozzáférés és a hasznok megosztásának kérdésében illetékes nemzeti kapcsolattartó pontot. A nemzeti kapcsolattartó pont az alábbiak szerint nyújt tájékoztatást:

a)	a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférést kérelmezőknek tájékoztatást nyújt az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás megszerzésére és a kölcsönösen elfogadott feltételek kidolgozására vonatkozólag, beleértve a hasznok megosztását is;

a genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudáshoz való hozzáférést kérelmezők számára – ahol lehetséges – tájékoztatást nyújt az őslakos és helyi közösségek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyásának vagy jóváhagyásának és részvételének megszerzésével kapcsolatos eljárásokra, valamint a kölcsönösen elfogadott feltételek kidolgozására vonatkozólag, beleértve a hasznok megosztását is, valamint

c)	tájékoztatást nyújt az illetékes nemzeti hatóságokról, az érintett őslakos és helyi közösségekről, illetve az egyéb érdekeltekről.

A nemzeti kapcsolattartó pont feladata a Titkársággal való kapcsolattartás.

2. Minden Fél kijelöl egy vagy több, a hozzáférés és a hasznok megosztása tekintetében felelős, illetékes nemzeti hatóságot. Az illetékes nemzeti hatóságok feladata, hogy a hatályos nemzeti jogi, adminisztratív vagy szakpolitikai intézkedésekkel összhangban engedélyezzék a hozzáférést, vagy – ahol szükséges – írásos igazolást adjanak ki arról, hogy a hozzáférési feltételek teljesültek, valamint tájékoztatást nyújtsanak az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás megszerzéséhez és a kölcsönösen elfogadott feltételek létrehozásához szükséges, hatályos eljárásokról és követelményekről.

3. A Feleknek az is jogában áll, hogy egyetlen szervezetet jelöljenek meg, amely mind a kapcsolattartó, mind az illetékes nemzeti hatóság funkcióit ellátja.

4. A Felek mindegyike – legkésőbb addig az időpontig, amikor számára a Jegyzőkönyv hatályba lép – tájékoztatja a Titkárságot az általa kijelölt nemzeti kapcsolattartó pont és illetékes nemzeti hatóság vagy hatóságok részletes adatairól. Ha valamely Fél egynél több illetékes nemzeti hatóságot jelöl meg, akkor átadja a Titkárságnak – egy erről szóló értesítéssel együtt – az ezen hatóságok kijelölt feladatköreire vonatkozó információkat. Utóbbi esetben az ilyen információknak minimum követelményként meg kell határozniuk, hogy melyik illetékes hatóság felelős az igényelt genetikai erőforrásokért. A Felek mindegyike haladéktalanul értesíti a Titkárságot bármely, az általa kijelölt nemzeti kapcsolattartó pontot, illetve az illetékes nemzeti hatóság vagy hatóságok adatait (elérhetőségeit) vagy feladatkörét érintő változásról.

5. A Titkárság a kapott információkat a 4. pont értelmében a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központon keresztül bocsátja rendelkezésre.

14. cikk

A hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központ és az információk megosztása

1. Az Egyezmény 18. cikkének (3) bekezdése szerinti információcsere-mechanizmus részeként létrehozzák a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központot. Ennek feladata a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos információk megosztása. Az információs központ legfőképpen azokhoz az információkhoz enged hozzáférést, amelyeket a Felek bocsátanak rendelkezésre a jegyzőkönyv végrehajtásával kapcsolatban.

2. A bizalmas információk védelmének megsértése nélkül a Felek mindegyike a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központ rendelkezésére bocsátja a Jegyzőkönyv által előírt információkat, valamint azokat az információkat, amelyek a Jegyzőkönyv Részes Feleinek találkozójaként szolgáló felek konferenciáján meghozott határozatok értelmében szükségesek. Az információk az alábbiakat foglalják magukban:

a)	a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos jogi, adminisztratív és szakpolitikai intézkedések;

b)	a nemzeti kapcsolattartó pontra és az illetékes nemzeti hatóságra vagy hatóságokra vonatkozó információk, valamint

c)	a hozzáférhetővé válás időpontjában kiadott engedélyek vagy azokkal egyenértékű dokumentumok, amelyek bizonyítják az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás megadásáról szóló döntést és a kölcsönösen elfogadott feltételek meglétét.

3. A további információk – amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak, adott esetben – az alábbiakat foglalhatják magukban:

a)	Az őslakos és helyi közösségek illetékes hatóságai és az ezekhez kapcsolódó információk;

b)	szerződésizáradék-minták;

c)	a genetikai erőforrások nyomon követése céljából kifejlesztett módszerek és eszközök, valamint

d)	magatartási kódexek és követendő gyakorlatok.

4. A Jegyzőkönyv Részes Feleinek találkozójaként szolgáló felek konferenciája első ülésén vitatják meg és határozzák meg a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központ működési feltételeit – ideértve az információs rendszer tevékenységére vonatkozó beszámolókat –, amelyeket a későbbiekben folyamatosan ellenőriznek.

15. cikk

A hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó nemzeti jogszabályoknak vagy szabályozási követelményeknek való megfelelés

1. Valamennyi Fél meghozza a megfelelő, hatékony és ésszerű jogi, adminisztratív vagy szakpolitikai intézkedéseket annak érdekében, hogy a joghatóságán belül használt genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás alapján történjen, és a kölcsönösen elfogadott feltételeket a másik félnek a hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó nemzeti jogszabályaival vagy szabályozási követelményeivel összhangban dolgozzák ki.

2. A Felek megfelelő, hatékony és ésszerű intézkedéseket hoznak az 1. pont értelmében elfogadott intézkedéseknek ellentmondó helyzetek megoldása érdekében.

3. A Felek – amennyire ez lehetséges és ésszerű – együttműködnek a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos, az 1. pontban foglalt nemzeti jogszabályok vagy szabályozási követelmények állítólagos megsértésének eseteiben.

16. cikk

A genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos tudáshoz való hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó nemzeti jogszabályoknak vagy szabályozási követelményeknek való megfelelés

1. Valamennyi Fél meghozza a megfelelő, hatékony és ésszerű jogi, adminisztratív vagy szakpolitikai intézkedéseket annak érdekében, hogy a joghatóságán belül használt genetikai erőforrásokhoz kötődő hagyományos tudás az őslakos és helyi közösségek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyásával vagy jóváhagyásával és részvételével összhangban hozzáférhető legyen, illetve, azokon a helyeken, ahol ilyen őslakos és helyi közösségek találhatók, a kölcsönösen elfogadott feltételeket a másik félnek a hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó nemzeti jogszabályaival vagy szabályozási követelményeivel összhangban dolgozzák ki.

2. Valamennyi Fél megfelelő, hatékony és ésszerű intézkedéseket hoz az 1. pont értelmében elfogadott intézkedések megsértésével járó helyzetek megoldására.

17. cikk

A genetikai erőforrások hasznosításának nyomon követése

1. A megfelelés elősegítése érdekében a Felek mindegyike meghozza a genetikai erőforrások hasznosításának nyomon követéséhez és az átláthatóság növeléséhez szükséges intézkedéseket. Ezen intézkedések közé tartoznak:

egy vagy több ellenőrzési pont kijelölése az alábbiak szerint:

i.	A kijelölt ellenőrzési pontok összegyűjtik vagy megkapják az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyásra, a genetikai erőforrás eredetére, a kölcsönösen elfogadott feltételek létrehozására és/vagy a genetikai erőforrások hasznosítására vonatkozó lényegi információkat.

ii.

Adott esetben, egy kijelölt ellenőrzési pont egyedi jellemzőitől függően a Felek mindegyike megköveteli a genetikai erőforrások hasznosítóitól, hogy egy kijelölt ellenőrzési ponton adják meg a fenti pontban foglalt információkat. A Felek mindegyike meghozza a megfelelő, hatékony és ésszerű intézkedéseket az előírások megsértésével járó helyzetek megoldására.

iii.

Az ilyen információkat – beleértve a nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítványokat, ha ilyenek rendelkezésre állnak – a bizalmas információk védelmének megsértése nélkül megfelelő módon továbbítják az illetékes nemzeti hatóságoknak, az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást nyújtó félnek és a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központnak.

iv.

Az ellenőrzési pontoknak hatékonyan kell működniük, és az a) pont végrehajtásához kapcsolódó feladatokat kell ellátniuk. Kapcsolódniuk kell a genetikai erőforrások felhasználási folyamatához, illetve vonatkozó információk gyűjtéséhez, többek között a kutatás, a fejlesztés, az innováció, a kereskedelmi forgalomba hozatal és annak előkészítése folyamatának bármely pontján.

b)	A genetikai erőforrások felhasználóinak és szolgáltatóinak ösztönzése arra, hogy a kölcsönösen elfogadott feltételekbe foglalják bele az ilyen feltételek végrehajtására vonatkozó információk megosztását szolgáló rendelkezéseket, részben a jelentéstételi előírások révén, valamint

c)	költséghatékony kommunikációs eszközök és rendszerek használatának támogatása.

2. A 6. cikk 3. e) pontja szerint kiadott, a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központ rendelkezésére bocsátott engedély vagy azzal egyenértékű dokumentum nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítványnak tekintendő.

3. A nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítvány igazolja, hogy azt a genetikai erőforrást, amelyre vonatkozik, előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás alapján bocsátották rendelkezésre, valamint azt, hogy kölcsönösen elfogadott feltételeket dolgoztak ki az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást nyújtó Fél hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó nemzeti jogszabályainak vagy szabályozási követelményeinek megfelelően.

4. A nemzetközileg elismert megfelelőségi tanúsítvány az alábbi minimális információkat tartalmazza, amennyiben azok nem bizalmas jellegűek:

a)	kibocsátó hatóság;

b)	a kibocsátás időpontja;

c)	a genetikai erőforrást szolgáltató fél;

d)	a tanúsítvány egyedi azonosítója;

e)	az a személy vagy szervezet, akinek/amelynek részére az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást kiadták;

f)	a tanúsítvány tárgya vagy az a genetikai erőforrás, amelyre vonatkozik;

g)	annak igazolása, hogy kölcsönösen elfogadott feltételeket dolgoztak ki,

h)	annak igazolása, hogy beszerezték az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást; valamint

i)	a kereskedelmi és/vagy nem kereskedelmi használat.

18. cikk

A kölcsönösen elfogadott feltételeknek való megfelelés

1. A 6. cikk 3. g) pontjának i. alpontjában és a 7. cikkben foglaltak végrehajtása során a Felek mindegyike arra ösztönzi a genetikai erőforrásokat és/vagy a hozzájuk kötődő hagyományos tudást szolgáltatókat és felhasználókat, hogy kölcsönösen elfogadott feltételeikbe foglalják bele az esetleges jogviták rendezésére vonatkozó rendelkezéseket, beleértve az alábbiakat:

a)	az a szerv, amelynek illetékességébe a jogviták rendezését utalják,

b)	az irányadó jog és/vagy

c)	a jogviták alternatív rendezésének lehetőségei, mint például a közvetítés és a választottbírósági eljárás.

2. A Felek mindegyike biztosítja, hogy jogrendszere keretében lehetőség legyen jogorvoslat igénylésére a kölcsönösen elfogadott feltételekből fakadó jogviták esetén, a vonatkozó igazságszolgáltatási előírásokkal összhangban.

3. Adott esetben a Felek mindegyike hatékony intézkedéseket hoz az alábbiakkal kapcsolatban:

a)	az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, valamint

b)	a külföldön hozott ítéletek és választottbírósági ítéletek kölcsönös elismerésére és érvényesítésére vonatkozó mechanizmusok használata.

4. E cikk hatékonyságát a Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló felek konferenciája ellenőrzi a Jegyzőkönyv 31. cikkében foglaltaknak megfelelően.

19. cikk

Szerződésizáradék-minták

1. Adott esetben a Felek mindegyike támogatja az ágazaton belüli és ágazatok közötti szerződésizáradék-minták kidolgozását, aktualizálását és alkalmazását a kölcsönösen elfogadott feltételekre.

2. A Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló felek konferenciája bizonyos időközönként számba veszi a szektoron belüli és szektorok közötti szerződésizáradék-minták alkalmazását.

20. cikk

Magatartási kódexek, iránymutatások és követendő gyakorlatok és/vagy szabványok

1. Adott esetben a Felek mindegyike támogatja az önkéntes magatartási kódexek, iránymutatások és követendő gyakorlatok és/vagy szabványok kidolgozását, aktualizálását és alkalmazását a hozzáférés és a hasznok megosztása vonatkozásában.

2. A Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló felek konferenciája bizonyos időközönként számba veszi az önkéntes magatartási kódexek, iránymutatások és követendő gyakorlatok és/vagy szabványok kidolgozását, aktualizálását és alkalmazását, valamint megvitatja a specifikus magatartási kódexek, iránymutatások és követendő gyakorlatok és/vagy szabványok elfogadását.

21. cikk

Ismeretterjesztés

A Felek mindegyike intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a genetikai erőforrások és a hozzájuk kötődő hagyományos tudás, valamint a kapcsolódó hozzáférési és előnymegosztási kérdések jelentőségére. Ezek az intézkedések magukban foglalják többek között a következőket:

a)	a Jegyzőkönyv és célkitűzésének népszerűsítése;

b)	találkozók szervezése az őslakos és helyi közösségekkel, valamint az egyéb érdekeltekkel;

c)	ügyfélszolgálat létrehozása az őslakos és helyi közösségek, valamint az egyéb érdekeltek számára;

d)	az információk terjesztése egy nemzeti információs rendszer közvetítésével;

e)	önkéntes magatartási kódexek, iránymutatások, követendő gyakorlatok és/vagy szabványok terjesztése az őslakos és helyi közösségekkel, valamint egyéb érdekeltekkel egyeztetve;

f)	adott esetben a nemzeti, regionális és nemzetközi tapasztalatcsere támogatása;

g)	a genetikai erőforrások és a hozzájuk kötődő hagyományos tudás felhasználóinak és szolgáltatóinak oktatása és képzése a hozzáférésre és a hasznok megosztására vonatkozó kötelezettségeik tekintetében;

h)	az őslakos és helyi közösségek, valamint az egyéb érdekeltek bevonása a Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtásába, valamint

i)	az őslakos és helyi közösségek közösségi protokolljainak és eljárásainak megismertetése.

22. cikk

Kapacitás

1. A Felek együttműködnek az emberi erőforrások és intézményi kapacitások építésében, fejlesztésében és erősítésében azzal a céllal, hogy hatékonyan valósítsák meg a Jegyzőkönyvben foglaltakat a fejlődő országnak minősülő Felek, közülük különösen a legkevésbé fejlett országoknak és a kis fejlődő szigetállamoknak, valamint a gazdasági átalakulás alatt álló országnak minősülő Felek tekintetében a meglévő globális, regionális, szubregionális és nemzeti intézményeken és szervezeteken keresztül. Ebben az összefüggésben a Feleknek elő kell segíteniük az őslakos és helyi közösségek, valamint egyéb érdekeltek bevonását, beleértve a nem kormányzati szervezeteket és a magánszektort.

2. A fejlődő országnak minősülő Felek, közülük különösen a legkevésbé fejlett országoknak és a kis fejlődő szigetállamoknak, valamint a gazdasági átalakulás alatt álló országnak minősülő Felek pénzügyi források iránti igényét az Egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően teljes mértékben figyelembe kell venni a Jegyzőkönyvben foglaltak megvalósítása érdekében zajló kapacitásépítés és -fejlesztés vonatkozásában.

3. A Jegyzőkönyvben foglaltak megvalósításával kapcsolatos megfelelő intézkedések alapja, hogy a fejlődő országnak minősülő Feleknek, közülük különösen a legkevésbé fejlett országoknak és a kis fejlődő szigetállamoknak, valamint a gazdasági átalakulás alatt álló országnak minősülő Feleknek meg kell határozniuk nemzeti kapacitásbeli szükségleteiket és prioritásaikat saját nemzeti kapacitásaik értékelésével. Ennek során az érintett Feleknek támogatniuk kell az őslakos és helyi közösségek és egyéb érdekeltek kapacitásbeli igényeit és prioritásait az általuk meghatározottak szerint, kiemelt hangsúlyt fektetve a nők kapacitásbeli igényeire és prioritásaira.

4. A Jegyzőkönyvben foglaltak megvalósításának támogatása érdekében a kapacitásépítés és -fejlesztés fő területei lehetnek többek között:

a)	kapacitás a Jegyzőkönyvben foglaltak megvalósításának és a benne foglalt kötelezettségeknek a teljesítésére;

b)	kapacitás a kölcsönösen elfogadott feltételek tárgyalására;

c)	kapacitás a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos nemzeti jogi, adminisztratív vagy szakpolitikai intézkedések kidolgozására, végrehajtására és érvényesítésére, valamint

d)	az országok kapacitása saját genetikai erőforrásaik értékét növelő belső kutatási képességük fejlesztésére.

5. A fenti 1–4. pontokkal összhangban álló intézkedések lehetnek többek között:

a)	jogi és intézményi fejlesztés;

b)	a méltányosság és igazságosság érvényesítése a tárgyalások során, például képzés a kölcsönösen elfogadott feltételekről folytatott tárgyalás elsajátítására;

c)	a megfelelés nyomon követése és érvényesítése;

d)	az elérhető legjobb kommunikációs eszközök és internetalapú rendszerek alkalmazása a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos tevékenységek során;

e)	értékelési módszerek kidolgozása és alkalmazása;

f)	a genetikai erőforrások felkutatása, valamint az ehhez kapcsolódó kutatás és taxonómiai vizsgálatok;

g)	technológiaátadás, valamint az ilyen átadás fenntarthatóságát biztosító infrastruktúra és technikai kapacitás;

h)	a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos tevékenységek hozzájárulásának fokozása a biodiverzitás megőrzéséhez és komponenseinek fenntartható használatához;

i)	az egyéb érdekeltek kapacitásait növelő intézkedések a hozzáférés és a hasznok megosztásának tekintetében, valamint

j)	a genetikai erőforrásokhoz és/vagy a hozzájuk kötődő hagyományos tudáshoz való hozzáférés vonatkozásában az őslakos és helyi közösségek kapacitásait növelő speciális intézkedések, különös tekintettel a nők lehetőségeinek javítására ezeken a közösségeken belül.

6. A hozzáféréssel és a hasznok megosztásával kapcsolatos kapacitásépítés és -fejlesztés során a fenti 1–5. pontok értelmében végzett nemzeti, regionális és nemzetközi szintű kapacitásépítő és -fejlesztő tevékenységekre vonatkozó információkat továbbítani kell a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központnak a szinergiák és a koordináció előmozdítása, valamint a hozzáférés és a hasznok megosztásának javítása érdekében.

23. cikk

Technológiaátadás, közreműködés és együttműködés

Az egyezmény 15., 16., 18. és 19. cikke értelmében a Felek technikai és tudományos kutatási és fejlesztési programok keretében közreműködve és együttműködve tevékenykednek, beleértve a biotechnológiai kutatásokat, amelyek a Jegyzőkönyv célkitűzéseinek elérését szolgálják. A Felek vállalják, hogy elősegítik és ösztönzik a technológiákhoz való hozzáférést, illetve azok átadását a fejlődő országnak minősülő Feleknek, közülük különösen a legkevésbé fejlett országoknak és a kis fejlődő szigetállamoknak, valamint a gazdasági átalakulás alatt álló országoknak minősülő Feleknek azzal a céllal, hogy lehetővé váljon az Egyezmény és a Jegyzőkönyv célkitűzéseinek elérését szolgáló szilárd és működőképes technológiai és tudományos alap kidolgozása és megerősítése. Ahol lehetséges és szükséges, az ilyen együttműködési tevékenységeket a genetikai erőforrásokat nyújtó féllel vagy Felekkel, vagyis az ilyen erőforrások származási országával vagy országaival, illetve származási országában vagy országaiban, vagy azzal a féllel vagy azokkal a Felekkel együttműködve végzik, amely vagy amelyek a genetikai erőforrásokat – az Egyezményben foglaltakkal összhangban – megszerezte vagy megszerezték.

24. cikk

Nem részes felek

A Felek arra ösztönzik a nem részes feleket, hogy tartsák magukat a Jegyzőkönyvben foglaltakhoz, és biztosítsák a megfelelő információkat a hozzáféréssel és a hasznok megosztásával foglalkozó információs központnak.

25. cikk

Pénzügyi mechanizmus és források

1. A Jegyzőkönyv végrehajtásához szükséges pénzügyi források áttekintése során a Felek figyelembe veszik az Egyezmény 20. cikkének rendelkezéseit.

2. A Jegyzőkönyv pénzügyi mechanizmusaként az Egyezmény által meghatározott pénzügyi mechanizmus szolgál.

3. A Jegyzőkönyv 22. cikkében tárgyalt kapacitásépítés és -fejlesztés tekintetében a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló felek konferenciája – a 2. pontban tárgyalt pénzügyi mechanizmusra vonatkozóan nyújtott útmutatás során figyelembe veszi a fejlődő országnak minősülő Feleknek, közülük különösen a legkevésbé fejlett országoknak és a kis fejlődő szigetállamoknak, valamint a gazdasági átalakulás alatt álló országoknak minősülő Feleknek a pénzügyi forrásokra vonatkozó igényeit, valamint az őslakos és helyi közösségek – köztük ezen közösségek nőtagjainak – kapacitásbeli igényeit és prioritásait.

4. A fenti 1. ponttal összefüggésben a Felek tekintetbe veszik a fejlődő országnak minősülő Felek, közülük különösen a legkevésbé fejlett országoknak és a kis fejlődő szigetállamoknak, valamint a gazdasági átalakulás alatt álló országoknak minősülő Felek igényeit is az e Jegyzőkönyv végrehajtásához szükséges kapacitásépítési és -fejlesztési követelmények meghatározása és megvalósítása során.

5. Az Egyezmény pénzügyi mechanizmusára vonatkozó útmutatást, amely a Részes Felek Konferenciájának vonatkozó határozataiban szerepel, beleértve azokat is, amelyekről e Jegyzőkönyv elfogadása előtt állapodtak meg, értelemszerűen alkalmazni kell e cikk rendelkezéseire.

6. A Jegyzőkönyv rendelkezéseinek végrehajtása céljából a fejlett országnak minősülő Felek nyújthatnak, a fejlődő országnak és a gazdasági átalakulás alatt álló országnak minősülő Felek pedig igénybe vehetnek pénzügyi és egyéb forrásokat, kétoldalú, regionális és többoldalú csatornákon keresztül.

26. cikk

A jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája

1. A Felek konferenciája a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgál.

2. Az Egyezménynek a Jegyzőkönyvet alá nem író részes Felei megfigyelőként részt vehetnek a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája bármely ülésén. Amikor a Részes Felek Konferenciája a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgál, a Jegyzőkönyv értelmében kizárólag annak részes Felei hozhatnak határozatokat.

3. Ha a Részes Felek Konferenciája a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgál, a Részes Felek Konferenciája Hivatalának azon tagjai helyett, akik az Egyezményben részes, de ugyanakkor a Jegyzőkönyvben nem részes felet képviselnek, a Jegyzőkönyvben részes felek maguk közül új tagot választanak.

4. A Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája rendszeresen ellenőrzi a Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtását és mandátumán belül meghozza a hatékony végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket. Ellátja a Jegyzőkönyv által ráruházott feladatokat, és:

a)	ajánlásokat tesz a Jegyzőkönyv végrehajtásához szükséges bármely kérdésben;

b)	létrehozza a Jegyzőkönyv végrehajtásához szükségesnek ítélt kiegészítő testületeket;

c)	adott esetben felkutatja és igénybe veszi az illetékes nemzetközi szervezetek, kormányközi és nem kormányzati szervek által nyújtott szolgáltatásokat, együttműködési lehetőségeket és információkat;

d)	meghatározza a Jegyzőkönyv 29. cikke szerint szolgáltatandó információk formáját és átadásának idejét, és megvizsgálja az ilyen információkat, valamint azokat a jelentéseket, amelyeket valamely kiegészítő testület nyújt be;

e)	szükség szerint megfontolja és elfogadja a Jegyzőkönyv és melléklete módosításait, valamint a Jegyzőkönyv bármely egyéb, járulékos mellékletét, amelyek a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek végrehajtásához szükségesek; valamint

f)	ellát egyéb, a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges feladatokat.

5. A Jegyzőkönyv vonatkozásában a Részes Felek Konferenciájának eljárási szabályzatát és az Egyezmény pénzügyi szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája közös megegyezéssel másként határoz.

6. A Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája első ülését, melyet a Titkárság hív össze, a Részes Felek Konferenciájának a Jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontja után tervezett első ülésével egyidejűleg tartják. A Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája soron következő rendes üléseit a Részes Felek Konferenciája rendes üléseivel egyidejűleg tartják, feltéve ha a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája másképpen nem határoz.

7. A Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciájának rendkívüli üléseit a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája által szükségesnek tartott egyéb időpontokban vagy valamely Fél írásos kérésére hívják össze, feltéve, hogy a kérést legalább a Felek egyharmada támogatja, attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor azt a Titkárság a Felek felé közvetítette.

8. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, annak szakosított ügynökségei és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, valamint e szervezetek bármely tagállama vagy megfigyelője, amely az Egyezménynek nem részes fele, megfigyelőként képviseltetheti magát a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciájának ülésein. Bármely nemzeti vagy nemzetközi, kormányzati vagy nem kormányzati szerv vagy ügynökség, amely a Jegyzőkönyv által érintett kérdésekben illetékes, és amely tájékoztatta a Titkárságot arról az igényéről, hogy megfigyelőként képviseltetni kívánja magát a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája egyik ülésén, megfigyelőként részt vehet az ülésen, kivéve, ha a jelen lévő Felek legalább egyharmada kifogást emel ez ellen. Amennyiben e cikk másképp nem rendelkezik, a megfigyelőként történő részvétel engedélyezése és maga a részvétel az eljárási szabályzat alapján történik, a fenti 5. pontban foglaltaknak megfelelően.

27. cikk

Kiegészítő testületek

1. Az Egyezmény által vagy értelmében létrehozott bármely kiegészítő testület szolgálhatja ennek a Jegyzőkönyvnek a céljait, többek között a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciájának határozata alapján. Ezekben a határozatokban meghatározzák az elvégzendő feladatokat.

2. Az Egyezmény azon részes Felei, amelyek a Jegyzőkönyvnek nem részes felei, megfigyelőként részt vehetnek az ilyen kiegészítő testületek bármely ülésén. Azokban az esetekben, amikor az Egyezmény valamely kiegészítő testülete a Jegyzőkönyv kiegészítő testületeként működik, a Jegyzőkönyv keretében hozandó határozatokat csak annak részes Felei hozhatják meg.

3. Azokban az esetekben, amikor az Egyezmény valamely kiegészítő testülete a Jegyzőkönyv kérdéseivel kapcsolatosan végzi feladatait, az adott kiegészítő testület elnökségének azon tagjai helyett, akik az Egyezményben részes, de ugyanakkor a Jegyzőkönyvben nem részes felet képviselnek, a Jegyzőkönyvben részes Felek maguk közül új tagot választanak.

28. cikk

Titkárság

1. Az Egyezmény 24. cikke értelmében létrehozott Titkárság a Jegyzőkönyv titkárságaként működik.

2. A Jegyzőkönyv vonatkozásában az Egyezmény 24. cikkének a Titkárság feladatairól szóló (1) bekezdését erre a Jegyzőkönyvre értelemszerűen kell alkalmazni.

3. A Jegyzőkönyvvel kapcsolatos titkársági szolgáltatások költségei – azok elkülöníthetőségének mértékéig – e Jegyzőkönyv részes Feleit terhelik. A Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája első ülésén határoz az e célból szükséges költségvetési intézkedésekről.

29. cikk

Nyomon követés és jelentéstétel

A Felek mindegyike nyomon követi a Jegyzőkönyv rendelkezéseiből fakadó kötelezettségeinek teljesítését, és a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája által meghatározandó időközönként és formában tesz jelentést a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája számára a Jegyzőkönyv végrehajtása érdekében saját maga által tett intézkedésekről.

30. cikk

A jegyzőkönyv rendelkezéseinek betartását elősegítő eljárások és mechanizmusok

A Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája első ülésén áttekinti és jóváhagyja azokat az együttműködési eljárásokat és intézményi mechanizmusokat, amelyek segítik a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek betartását, és megoldást nyújtanak a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek megsértésével járó esetekben. Ezen eljárások és mechanizmusok közé tartoznak adott esetben a tanácsadásra vagy segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezések. Ezek elkülönítendők a jogviták rendezésével kapcsolatos, az Egyezmény 27. cikkében tárgyalt eljárásoktól és mechanizmusoktól, és azokat nem befolyásolják.

31. cikk

Értékelés és felülvizsgálat

A Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája a Jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított négy év elteltével, majd a későbbiekben a Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójául szolgáló felek konferenciája által meghatározott időközönként kiértékeli a Jegyzőkönyv hatékonyságát.

32. cikk

Aláírás

A Jegyzőkönyv az Egyezmény részes Felei számára 2011. február 2-tól2012. február 1-jéig írható alá az ENSZ New York-i székházában.

33. cikk

Hatálybalépés

1. A Jegyzőkönyv a megerősítésről, az elfogadásról, a jóváhagyásról vagy a csatlakozásról szóló ötvenedik okiratnak az Egyezmény részes Feleit képviselő államok vagy regionális gazdasági integrációs szervezetek általi letétbe helyezését követő kilencvenedik napon lép hatályba.

2. E Jegyzőkönyv az azt megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó, illetve ahhoz csatlakozó állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet számára a fenti 1. pontban foglaltak szerinti ötvenedik okirat letétbe helyezése után, kilencven nappal azon időpontot követően lép hatályba, amikor az adott állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet letétbe helyezi megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratát, vagy amikor az adott állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet számára az Egyezmény hatályba lép, attól függően, melyik következik be később.

3. A fenti 1. és 2. pont értelmezésében egy regionális gazdasági integrációs szervezet által letétbe helyezett okirat nem tekintendő az ilyen szervezet tagállamai által letétbe helyezett okiratok kiegészítésének.

34. cikk

Fenntartások

A Jegyzőkönyvvel szemben nem lehet fenntartással élni.

35. cikk

Visszalépés

1. Két évvel a Jegyzőkönyv egy adott Fél számára történő hatálybalépése után a kérdéses Fél bármely időpontban visszaléphet a Jegyzőkönyvben való részvételtől, a letéteményesnek átadott írásos értesítés révén.

2. Az ilyen visszalépés a vonatkozó értesítés letéteményes általi kézhezvételét követő egy év letelte után, vagy a visszalépési értesítésben meghatározott későbbi időpontban lép hatályba.

36. cikk

Hiteles szövegek

A jegyzőkönyv eredeti példányát, amelynek angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelvű szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál helyezik letétbe.

ENNEK HITELÉÜL az alulírottak, kellő meghatalmazás birtokában a Jegyzőkönyvet a megjelölt napokon aláírásukkal hitelesítették.

KÉSZÜLT Nagojában, kétezer-tíz október hó huszonkilencedik napján.

MELLÉKLET

PÉNZBELI ÉS NEM PÉNZBELI HASZNOK

Pénzbeli hasznok többek között, de nem csupán ezekre korlátozva:

a)	hozzáférési díj/díjak begyűjtött vagy más módon megszerzett mintánként;

b)	előlegfizetések;

c)	részteljesítési fizetések;

d)	jogdíjak fizetése;

e)	licencdíjak a kereskedelmi forgalomba hozatal esetén;

f)	a biodiverzitás megőrzését és fenntartható használatát támogató letéti alapoknak fizetendő különleges díjak;

g)	kölcsönösen elfogadott fizetések és kedvezményes feltételek;

h)	kutatásfinanszírozás

i)	közös vállalkozások;

j)	a vonatkozó, szellemi tulajdonhoz fűződő jogok közös tulajdonlása.

Nem pénzbeli hasznok többek között, de nem csupán ezekre korlátozva:

a)	a kutatási és fejlesztési eredmények megosztása;

b)	közreműködés és együttműködés a tudományos kutatási és fejlesztési programokban, valamint az azokhoz való hozzájárulás, különös tekintettel a biotechnológiai kutatási tevékenységekre, lehetőleg a genetikai erőforrást szolgáltató Fél országában;

c)	részvétel a termékfejlesztésben;

d)	közreműködés, együttműködés és hozzájárulás az oktatás és képzés területén;

e)	bejutás a genetikai erőforrásokkal kapcsolatos ex situ létesítményekbe és adatbázisokba;

A tudás és technológia igazságos és a legkedvezőbb feltételek melletti átadása a genetikai erőforrásokat szolgáltató félnek, beleértve a megegyezés alapján kialakított koncessziós és kedvezményes feltételeket, különös tekintettel arra a tudásra és technológiára, amely a genetikai erőforrások hasznosításához szükséges – ideértve a biotechnológiát –, vagy arra a tudásra és technológiára, amely a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata szempontjából lényeges;

g)	a technológiaátadás lehetőségeinek növelése;

h)	az intézményi kapacitások kiépítése:

i)	emberi és anyagi erőforrások a hozzáférési szabályok adminisztrációjához és érvényesítéséhez szükséges kapacitások erősítése céljából;

j)	a genetikai erőforrásokkal kapcsolatos képzés, a genetikai erőforrásokat szolgáltató országok teljes körű részvételével, lehetőleg ezekben az országokban;

k)	a biológiai sokféleség megőrzéséhez és fenntartható használatához szükséges tudományos információkhoz való hozzáférés, beleértve a biológiai nyilvántartásokat és taxonómiai vizsgálatokat;

l)	hozzájárulások a helyi gazdasághoz;

m)	az elsőbbséget élvező szükségletekre – mint például az egészségügyre és az élelmezésbiztonságra – irányuló kutatások, figyelembe véve a genetikai erőforrást szolgáltató Fél országában a genetikai erőforrások nemzeti hasznosítását;

n)	a hozzáférési és haszonmegosztási megállapodásból és az ehhez kapcsolódó együttműködési tevékenységekből eredő intézményi és szakmai kapcsolatok;

o)	élelmezés- és megélhetésbiztonsági hasznok;

p)	társadalmi elismerés;

q)	a vonatkozó, szellemi tulajdonhoz fűződő jogok közös tulajdonlása.

2014.5.20.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 150/252

ÖNKÉNTES PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁS

az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság között az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről

AZ EURÓPAI UNIÓ,

a továbbiakban: az Unió,

valamint

AZ INDONÉZ KÖZTÁRSASÁG,

a továbbiakban: Indonézia,

a továbbiakban együttesen: a felek,

EMLÉKEZTETVE a 2009. november 9-én Jakartában aláírt, az Indonéz Köztársaság és az Európai Közösség között létrejött átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásra;

FIGYELEMBE VÉVE az Unió és Indonézia közötti szoros munkakapcsolatot, különös tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld – a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagországai – között 1980-ban létrejött együttműködési megállapodásra;

EMLÉKEZTETVE az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról és az erdészeti irányításról szóló 2001. szeptember 13-i bali nyilatkozatban szereplő vállalásokra, amelyeket a kelet-ázsiai és más régiók országai tettek arra vonatkozóan, hogy azonnali intézkedéseket vezessenek be a nemzeti szintű erőfeszítések fokozására, és erősítsék a kétoldalú, regionális és többoldalú együttműködést az erdészeti jog megsértésének és az erdészeti bűncselekményeknek, különösen az illegális fakitermelésnek, valamint az ehhez kapcsolódó illegális kereskedelemnek és korrupciónak, ezenkívül ezek jogállamiságra gyakorolt kedvezőtlen hatásainak korrigálása érdekében;

TUDOMÁSUL VÉVE, hogy az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közlemény (FLEGT) az első lépés az illegális fakitermelés és az ahhoz társuló kereskedelem elleni sürgős fellépés tekintetében;

HIVATKOZVA az Indonéz Köztársaság erdészeti miniszterének, valamint a fejlesztési és a környezetvédelmi európai biztosnak a 2007. január 8-án Brüsszelben aláírt együttes nyilatkozatára;

TEKINTETTEL a valamennyi erdőtípus kezelésére, megőrzésére és fenntartható fejlődésére vonatkozó globális megegyezés alapelveiről szóló, jogilag nem kötelező érvényű 1992. évi irányadó nyilatkozatra, valamint a valamennyi erdőtípusról szóló, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által elfogadott, jogilag nem kötelező érvényű eszközre;

TUDATÁBAN az 1992. évi Riói, környezetről és fejlődésről szóló nyilatkozatban foglalt alapelveknek a fenntartható erdőgazdálkodás biztosításában betöltött szerepére, ideértve különösen a 10. alapelvet, amely a nyilvánosság tájékozottságának és környezetvédelmi kérdésekben való részvételének a fontosságára vonatkozik, ezenkívül a 22. alapelvet, amely az őshonos lakosoknak és az egyéb helyi közösségeknek a környezetgazdálkodásban és -fejlesztésben betöltött kulcsszerepére vonatkozik;

ELISMERVE az erőfeszítéseket, amelyeket az Indonéz Köztársaság kormánya tett a felelősségteljes erdészeti irányításnak, az erdészeti jogszabályok végrehajtásának és a faanyagok jogszerű kereskedelmének támogatása érdekében, ideértve a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszert (Sistem Verifikasi Legalitas Kayu), amelyet több érdekelt fél bevonásával alakítottak ki a felelősségteljes irányítás, a hitelesség és a reprezentativitás elve szerint;

ELISMERVE, hogy a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszert annak biztosítására tervezték, hogy minden fatermék megfeleljen a jogszabályi követelményeknek;

ELISMERVE, hogy a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodás tovább fogja erősíteni a fenntartható erdőgazdálkodást, és elő fogja segíteni az éghajlatváltozás elleni küzdelmet az erdőirtás és erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentése, valamint az erdők megóvása és a fenntartható erdőgazdálkodás, illetve az erdők révén megvalósuló szén-dioxid-megkötés fokozása által (REDD+ program);

TEKINTETTEL a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményre (CITES) és különösen arra a követelményre, hogy a CITES-egyezményben részes felek az I., a II. vagy a III. függelékekben felsorolt fajok egyedeire vonatkozóan csak meghatározott feltételek fennállása esetén adhatnak ki kiviteli engedélyt, ideértve azt is, hogy ezeknek az egyedeknek a beszerzése során nem került sor az adott fél állat- és növényvilágának védelmét szolgáló jogszabályok megsértésére;

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy a felek törekszenek az e megállapodás végrehajtásának közvetlen következményeként adott esetben az őshonos és helyi közösségekre és a szegényekre gyakorolt kedvezőtlen hatások lehető legnagyobb mértékben történő csökkentésére;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a felek fontosnak tartják a nemzetközi szinten meghatározott fejlesztési célokat és az ENSZ millenniumi fejlesztési céljait;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a felek fontosnak tartják a többoldalú kereskedelmi rendszereket szabályozó alapelveket és szabályokat, különösen az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményben (GATT), valamint a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyéb többoldalú megállapodásokban foglalt jogokat és kötelezettségeket, továbbá azt, hogy ezeket átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon kell alkalmazni;

TEKINTETTEL az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendeletre és a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre;

MEGERŐSÍTVE a kölcsönös tisztelet, a szuverenitás, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elveit, valamint elismerve a felek e megállapodásból származó előnyeit;

ÖSSZHANGBAN a felek vonatkozó jogszabályaival és előírásaival;

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODNAK MEG:

1. cikk

Célok

1. E megállapodás célja a feleknek a valamennyi erdőtípus fenntartható kezelésére vonatkozó közös elkötelezettségével összhangban az, hogy jogi keretet szolgáltasson annak biztosítására, hogy az Indonéziából az Unióba importált és e megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi fatermék előállítása jogszerűen történjen, és hogy ezzel ösztönözze a fatermékek kereskedelmét.

2. Ez a megállapodás biztosítja a felek által folytatott párbeszéd és együttműködés alapjait e megállapodás teljes körű végrehajtásának ösztönzése és előmozdítása, valamint az erdészeti jogszabályok végrehajtásának és irányításának érdekében.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E megállapodás alkalmazásában:

a) „behozatal az Unióba”: olyan fatermékeknek az Unióban történő szabad forgalomba bocsátása az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 79. cikke értelmében, amelyek az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 1. cikkének 6. pontjában meghatározottak szerint nem minősíthetők „nem kereskedelmi jellegű áru”-nak;

b) „kivitel”: fatermékek Indonézia földrajzi területének bármely részéről történő fizikai kivitele vagy kiszállítása;

c) „fatermékek”: az IA. és IB. mellékletben felsorolt termékek;

d) „HR-kód”: a Vámigazgatások Világszervezetének Harmonizált Áruleíró- és Kódrendszeréről szóló nemzetközi egyezmény által létrehozott Harmonizált Áruleíró- és Kódrendszerben meghatározott négy vagy hat számjegyű vámtarifaszám;

e) „FLEGT-engedély”: jogszerűséget igazoló indonéz dokumentum, amely igazolja, hogy az Unióba exportálandó fatermékszállítmányt jogszerűen állították elő. A FLEGT-engedélyeket papíralapon vagy elektronikus módon állítják ki;

f) „engedélyező hatóság”: az Indonézia által a FLEGT-engedélyek kiadására és érvényesítésére kijelölt szerv;

g) „illetékes hatóságok”: a tagállamok által a FLEGT-engedélyek átvételére, elfogadására és ellenőrzésére kijelölt hatóságok;

h) „szállítmány”: a FLEGT-engedély hatálya alá tartozó azon fatermékmennyiség, amelyet az áruküldő vagy a feladó Indonéziából küldött, és amelyet uniós vámhivatalban szabad forgalomba bocsátás céljából bemutatnak;

i) „jogszerűen előállított fatermékek”: a II. mellékletben meghatározott jogszabályokkal összhangban kitermelt vagy behozott és gyártott fatermékek.

3. cikk

FLEGT engedélyezési rendszer

1. E megállapodás Felei között „erdészeti jogszabályok végrehajtására, erdészeti irányításra és erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó engedélyezési rendszer” (a továbbiakban: FLEGT engedélyezési rendszer) jön létre. Az ennek keretében létrehozott eljárások és követelmények célja, hogy a FLEGT-engedélyek útján ellenőrizzék és igazolják, hogy az Unióba szállított fatermékeket jogszerűen állították elő. Az Unió a 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendelettel összhangban az ilyen szállítmányok Indonéziából az Unióba történő behozatalát csak akkor fogadja el, ha azok rendelkeznek FLEGT-engedélyekkel.

2. A FLEGT engedélyezési rendszer az IA. mellékletben felsorolt fatermékekre vonatkozik.

3. Az IB. mellékletben felsorolt fatermékeket nem lehet Indonéziából exportálni, és azokra FLEGT-engedélyt kiállítani.

4. A felek megállapodnak abban, hogy az e megállapodásban foglalt rendelkezésekkel összhangban minden szükséges intézkedést megtesznek a FLEGT engedélyezési rendszer végrehajtása érdekében.

4. cikk

Engedélyező hatóságok

1. Az engedélyező hatóság igazolja, hogy a fatermékek előállítása jogszerűen, a II. mellékletben megjelölt jogszabályokkal összhangban történt. Az engedélyező hatóság kibocsátja a jogszerűen előállított fatermékek Unióba történő kivitelére vonatkozó FLEGT-engedélyeket.

2. Az engedélyező hatóság nem bocsáthat ki FLEGT-engedélyt azon fatermékek tekintetében, amelyek olyan fatermékekből állnak vagy olyan fatermékeket tartalmaznak, amelyeket olyan formában hoztak be egy harmadik országból Indonéziába, amelyre az adott harmadik ország jogszabályai kiviteli tilalmat rendelnek el, vagy pedig amelyek tekintetében bizonyított, hogy az adott fatermékek előállítására a fakitermelés helye szerinti ország jogszabályait kijátszva került sor.

3. Az engedélyező hatóság a FLEGT-engedélyek kibocsátására vonatkozó eljárásait hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára, és ezek hozzáférhetőségét fenntartja. Az engedélyező hatóság a FLEGT-engedélyek hatálya alá tartozó valamennyi szállításról nyilvántartást vezet, és az adatvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban, az exportőrök védett adatai bizalmas jellegének tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi az említett nyilvántartás független megfigyelését.

4. Indonézia engedélyinformációs egységet hoz létre, amely kapcsolattartó pontként szolgál az illetékes hatóságok és az engedélyező hatóságok közötti kommunikációban a III. és V. mellékletnek megfelelően.

5. Indonézia tájékoztatja az Európai Bizottságot az engedélyező hatóság és az engedélyinformációs egység elérhetőségéről. Ezt az információt a felek nyilvánosságra hozzák.

5. cikk

Illetékes hatóságok

1. Az illetékes hatóságok a szállítmányoknak az Unióban történő szabad forgalomba bocsátását megelőzően igazolják, hogy valamennyi szállítmány rendelkezik érvényes FLEGT-engedéllyel. Amennyiben a FLEGT-engedély érvényességét illetően kétség merül fel, a szállítmány szabad forgalomba bocsátása felfüggeszthető, és a szállítmány lefoglalható.

2. Az illetékes hatóságok nyilvántartják a beérkezett FLEGT-engedélyeket, és a nyilvántartást évente közzéteszik.

3. Az illetékes hatóságok az adatvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban a független piaci megfigyelőként kinevezett személyek vagy szervezetek számára hozzáférést biztosítanak a vonatkozó iratokhoz és adatokhoz.

4. Az illetékes hatóságok az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott intézkedést nem hozzák meg olyan fatermékszállítmányok esetében, amelyek a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) függelékeiben felsorolt fafajokból származnak, mivel ezekre a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendeletben meghatározott igazolási szabályok vonatkoznak.

5. Az Európai Bizottság tájékoztatja Indonéziát az illetékes hatóságok elérhetőségéről. Ezt az információt a felek nyilvánosságra hozzák.

6. cikk

FLEGT-engedélyek

1. A FLEGT-engedélyeket az engedélyező hatóság bocsátja ki annak igazolására, hogy a fatermékeket jogszerűen állították elő.

2. A FLEGT-engedélyt angol nyelven kell elkészíteni és kitölteni.

3. A felek közös megállapodással elektronikus rendszert hozhatnak létre a FLEGT-engedélyek kiadására, küldésére és átvételére.

4. Az engedélyre vonatkozó műszaki előírásokat a IV. melléklet tartalmazza. Az V. melléklet tartalmazza a FLEGT-engedélyek kiadására vonatkozó eljárásokat.

7. cikk

A jogszerűen előállított fatermék igazolása

1. Indonézia faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszert vezet be annak igazolására, hogy a szállítandó fatermékeket jogszerűen állították elő, és hogy az Unióba csak az így igazolt szállítmányokat viszik ki.

2. A fatermékszállítmányok jogszerű előállítását igazoló rendszert az V. melléklet határozza meg.

8. cikk

A FLEGT-engedély hatálya alatt álló szállítmányok szabad forgalomba bocsátása

1. A III. melléklet tartalmazza a FLEGT-engedélyek hatálya alatt álló szállítmányoknak az Unióban történő szabad forgalomba bocsátását szabályozó eljárásokat.

2. Amennyiben az illetékes hatóságok annak alapos gyanúját észlelik, hogy az engedély érvénytelen, nem valódi, vagy nem felel meg a szállítmánynak, amelyre állítólag vonatkozik, akkor a III. mellékletben meghatározott eljárásokat kell alkalmazni.

3. Ha a FLEGT-engedélyekkel kapcsolatos konzultációk során huzamos ideig fennálló ellentétek vagy nehézségek merülnek fel, akkor az ügy a megállapodás végrehajtásával foglalkozó vegyes bizottság elé utalható.

9. cikk

Szabálytalanságok

A felek tájékoztatják egymást arról, ha a FLEGT engedélyezési rendszer kijátszásával vagy a rendszert érintő szabálytalansággal kapcsolatos gyanújuk merül fel, vagy ilyen információkat szereznek, ideértve a következőket is:

a)	a kereskedelem kijátszása, ideértve az Indonéziából az Unióba irányuló kereskedelem harmadik országon keresztül történő átirányítását;

b)	FLEGT-engedélyek, amelyek harmadik országból származó, feltehetően jogszerűtlenül előállított faanyagot tartalmazó fatermékekre vonatkoznak; vagy

c)	a FLEGT-engedélyek megszerzésével vagy felhasználásával kapcsolatos csalás.

10. cikk

A faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer és egyéb intézkedések alkalmazása

1. A faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer alkalmazásával Indonézia igazolja a nem uniós piacokra exportált fatermékek és a belföldi piacán értékesített faanyagok jogszerűségét, ezenkívül törekszik a behozott fatermékek jogszerűségének igazolására, ennek során pedig lehetőség szerint az e megállapodás végrehajtása céljából kialakított rendszert alkalmazza.

2. Az Unió e törekvések támogatása érdekében ösztönzi az említett rendszer használatát a más nemzetközi piacokon vagy harmadik országokkal folytatott kereskedelem során.

3. Az Unió intézkedéseket tesz, hogy megakadályozza az illegálisan kitermelt faanyag és az abból készült termékek forgalomba hozatalát.

11. cikk

Az érdekelt felek részvétele a megállapodás végrehajtásában

1. Indonézia rendszeres konzultációkat folytat az érdekelt felekkel e megállapodás végrehajtásáról, és e téren támogatja a megfelelő konzultációs stratégiákat, módozatokat és programokat.

2. Az Európai Unió rendszeres konzultációkat folytat az érdekelt felekkel e megállapodás végrehajtásáról, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. évi Aarhusi Egyezmény alapján fennálló kötelezettségeire is figyelemmel.

12. cikk

Szociális biztosítékok

1. A felek az e megállapodásból eredő kedvezőtlen hatások minimalizálása érdekében megállapodnak abban, hogy előmozdítják a faiparra gyakorolt hatásoknak, valamint az esetlegesen érintett őshonos és helyi közösségek megélhetési lehetőségeinek jobb megismerését a vonatkozó jogszabályaikban és előírásaikban leírtaknak megfelelően.

2. A felek figyelemmel kísérik az e megállapodás által az (1) bekezdésben említett közösségekre és egyéb érdekelt felekre kifejtett hatásokat, és megteszik a kedvezőtlen hatások csökkentését célzó indokolt lépéseket. A felek a kedvezőtlen hatások csökkentése érdekében további intézkedésekről állapodhatnak meg.

13. cikk

Piaci ösztönzők

Az Unió nemzetközi kötelezettségeire is figyelemmel arra törekszik, hogy kedvező helyzetet teremtsen az uniós piacon az e megállapodás hatálya alá tartozó fatermékek számára. E törekvések különösen az alábbiak támogatására irányuló intézkedéseket foglalják magukban:

a)	közbeszerzési és magánbeszerzési politikák, amelyek elismerik a jogszerűen előállított fatermékek ellátását és számukra piacot biztosítanak; és

b)	a FLEGT-engedéllyel rendelkező termékek kedvezőbb megítélése az uniós piacon.

14. cikk

A megállapodás végrehajtásával foglalkozó vegyes bizottság

1. A felek az e megállapodás végrehajtásával és felülvizsgálatával kapcsolatos kérdések elbírálása érdekében közös mechanizmust (a továbbiakban: a megállapodás végrehajtásával foglalkozó vegyes bizottság vagy vegyes bizottság) hoznak létre.

2. Mindkét fél kinevezi képviselőit a vegyes bizottságba, amely konszenzussal hoz döntéseket. A vegyes bizottság elnökségét társelnöki rendszerben egy uniós és egy indonéz vezető tisztviselő látja el.

3. A vegyes bizottság eljárási szabályzatot fogad el.

4. A vegyes bizottság legalább évente egyszer ülésezik, a felek által előzetesen egyeztetett időben és napirend szerint. Bármelyik fél kérésére további ülésekre is sor kerülhet.

5. A vegyes bizottság:

a)	a megállapodás végrehajtására vonatkozó közös intézkedéseket mérlegel és fogad el;

b)	felülvizsgálja és nyomon követi a megállapodás végrehajtása terén elért eredményeket – ideértve a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer és a piaccal kapcsolatos intézkedések működését – a 15. cikkben meghatározott mechanizmusokból származó megállapítások és jelentések alapján;

c)	értékeli az e megállapodás végrehajtásából eredő előnyöket és korlátozásokat, és adott esetben korrekciós intézkedésekről határoz;

d)	megvizsgálja a FLEGT engedélyezési rendszernek a bármelyik fél területén való alkalmazásával kapcsolatos jelentéseket és panaszokat;

e)	elfogadja a FLEGT engedélyezési rendszer életbe léptetésének napját, miután a VIII. mellékletben meghatározott kritériumok alapján értékelte a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer működését;

f)	azonosítja azokat az együttműködési területeket, amelyek előmozdítják a megállapodás végrehajtását;

g)	szükség esetén kisegítő testületeket hoz létre a különleges szakértelmet igénylő munka tekintetében;

h)	előkészíti, jóváhagyja, terjeszti és közzéteszi az éves jelentéseket, az értekezleteiről készített jelentéseket és a munkája során keletkező egyéb dokumentumokat;

i)	elvégez minden egyéb feladatot, amelynek a végrehajtását vállalja.

15. cikk

Megfigyelés és értékelés

A felek megállapodnak, hogy az alábbi két mechanizmusból származó jelentéseket és megállapításokat az e megállapodás végrehajtásának és eredményességének értékelésére használják fel.

a)	Indonézia az Unióval folytatott konzultációt követően igénybe veszi időszakos értékelő szolgáltatásait a VI. mellékletben meghatározott feladatok végrehajtása céljából.

b)	Az Unió az Indonéziával folytatott konzultációt követően igénybe veszi független piaci megfigyelő szolgáltatásait a VII. mellékletben meghatározott feladatok végrehajtása céljából.

16. cikk

Támogató intézkedések

1. A 14. cikk (5) bekezdésének f) pontja szerint meghatározott, az e megállapodás végrehajtásának támogatását szolgáló intézkedésekhez szükséges erőforrások biztosításáról az Unió és tagállamai által az Indonéziával kapcsolatos együttműködésről folytatott programozással összefüggésben kell dönteni.

2. A felek biztosítják az e megállapodás végrehajtásával kapcsolatos tevékenységeknek a fennálló és a jövőbeli fejlesztési programokkal és kezdeményezésekkel történő összehangolását.

17. cikk

Jelentéstétel és az információk nyilvánosságra hozatala

1. A felek gondoskodnak arról, hogy a vegyes bizottság működése minél átláthatóbb legyen. A vegyes bizottság munkája során keletkező jelentéseket közösen kell elkészíteni és közzétenni.

2. A vegyes bizottság éves jelentést tesz közzé, amely többek között az alábbi részleteket tartalmazza:

a)	a FLEGT engedélyezési rendszer alapján az Unióba exportált fatermékek mennyisége, az alkalmazandó HR-vámtarifaszám szerint;

b)	az Indonézia által kibocsátott FLEGT-engedélyek száma;

c)	a megállapodásban szereplő célok megvalósítása terén elért eredmények és a megállapodás végrehajtásával kapcsolatos kérdések;

d)	az illegálisan előállított fatermékek kivitelének, behozatalának és a belföldi piacon történő forgalomba hozatalának és kereskedelmének megakadályozását célzó lépések;

e)	az Indonéziába importált faanyag és fatermékek mennyisége, valamint az illegálisan előállított fatermékek importjának megakadályozása érdekében hozott és a FLEGT engedélyezési rendszer integritásának megőrzését célzó intézkedések;

f)	a FLEGT engedélyezési rendszernek való meg nem felelés esetei és az esetek kezelése érdekében hozott intézkedések;

g)	a FLEGT engedélyezési rendszer keretében az Unióba behozott fatermékek mennyisége a vonatkozó HR-vámtarifaszámok alapján és a közösségi behozatal helyéül szolgáló tagállamok szerint;

h)	az Unió által átvett FLEGT-engedélyek száma;

i)	azon esetek száma és az érintett fatermékek mennyisége, amelyekben a 8. cikk (2) bekezdése szerint folytattak konzultációt.

3. A jobb irányítás és fokozott átláthatóság célkitűzésének erdészeti ágazatban való elérése, valamint az e megállapodás Indonéziában és Unióban való végrehajtásának és hatásainak nyomon követése érdekében a felek megállapodnak abban, hogy a IX. mellékletben leírt információkat nyilvánosan hozzáférhetővé teszik.

4. A felek megállapodnak, hogy az e megállapodás alapján egymással megosztott bizalmas információkat a jogszabályaiknak megfelelően bizalmasan kezelik. Egyik fél sem hoz nyilvánosságra az e megállapodás alapján egymással megosztott olyan információkat, amelyek kereskedelmi titoknak vagy bizalmas kereskedelmi információnak minősülnek, és ezek nyilvánosságra hozatalát hatóságai számára sem engedélyezi.

18. cikk

A végrehajtással kapcsolatos közlemények

1. E megállapodás végrehajtásával kapcsolatos hivatalos közlemények megtételére a felek következő képviselői jogosultak:

Indonézia részéről:

az Európai Unió részéről:

Az Erdészeti Minisztérium

erdőhasznosítási főigazgatója

az Európai Unió indonéziai

küldöttségének vezetője

2. A felek kellő időben közlik egymással az e megállapodás végrehajtásához szükséges információkat, ideértve az (1) bekezdés módosításait is.

19. cikk

Területi hatály

E megállapodást egyrészről azon a területen kell alkalmazni, ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződést az abban meghatározott feltételek szerint alkalmazni kell, másrészről pedig Indonézia területén.

20. cikk

Vitarendezés

1. A felek arra törekednek, hogy az e megállapodás alkalmazásával és értelmezésével kapcsolatos vitákat azonnali konzultációk útján rendezzék.

2. Amennyiben a vita az eredeti konzultációkérés időpontját követő két hónapon belül konzultáció útján nem rendezhető, akkor azt bármelyik fél a vegyes bizottság elé utalhatja, amely törekszik a vita rendezésére. A vegyes bizottság részére minden olyan vonatkozó információt meg kell adni, amely a helyzet részletes vizsgálatához elfogadható megoldás megtalálása céljából szükséges. A vegyes bizottság ennek érdekében minden olyan lehetőséget megvizsgál, amely e megállapodás hatékony végrehajtását fenntarthatja.

3. Ha a vegyes bizottság két hónapon belül nem képes a vita rendezésére, a felek közösen harmadik személy által nyújtott jószolgálatot vehetnek igénybe, vagy harmadik személy részéről közvetítést kérhetnek.

4. Ha a vita rendezése a (3) bekezdéssel összhangban nem lehetséges, akkor az egyik fél értesítheti a másikat választott bíró kijelöléséről; a másik fél pedig az első választott bíró kijelölését követő 30 naptári napon belül köteles kijelölni a második választott bírót. A felek a harmadik választott bírót a második választott bíró kijelölését követő két hónapon belül közösen jelölik ki.

5. A választott bírók döntéseiket többségi szavazással hozzák meg a harmadik választott bíró kijelölését követő hat hónapon belül.

6. Az ítélet a felekre nézve kötelező, és ellene fellebbezésnek nincs helye.

7. A választott bíráskodási eljárást a vegyes bizottság határozza meg.

21. cikk

Felfüggesztés

1. Ha valamelyik fél fel kívánja függeszteni a megállapodást, akkor erről a szándékáról írásban értesíti a másik felet. A felet ezután megvitatják e kérdést.

2. E megállapodás alkalmazását bármelyik fél felfüggesztheti. A felfüggesztésről szóló döntést és annak indokolását a másik féllel írásban kell közölni.

3. E megállapodás feltételeinek alkalmazhatósága a fenti közlés megtételét követő 30. naptári napon szűnik meg.

4. A megállapodás alkalmazása harminc naptári nappal azt követően kezdődik újra, hogy az alkalmazást felfüggesztő fél arról tájékoztatja a másik felet, hogy a felfüggesztés okai már nem állnak fenn.

22. cikk

Módosítások

1. Az e megállapodást módosítani kívánó fél javaslatát legalább a vegyes bizottság soron következő ülését megelőző három hónappal köteles előterjeszteni. A vegyes bizottság megvitatja a javaslatot, és egyetértés esetén ajánlást tesz. Ha a felek elfogadják az ajánlást, akkor azt saját belső eljárásaiknak megfelelően jóváhagyják.

2. A felek által így jóváhagyott módosítások az azt követő hónap első napján lépnek hatályba, amikor a felek tájékoztatták egymást az ebből a célból szükséges eljárások befejeződéséről.

3. A vegyes bizottság módosíthatja e megállapodás mellékleteit.

4. Az esetleges módosításról szóló értesítést az Európai Unió Tanácsának főtitkára, illetve az Indonéz Köztársaság külügyminisztere számára kell megküldeni diplomáciai úton.

23. cikk

Hatálybalépés, időtartam és megszűnés

1. Ez a megállapodás azt a napot követő hónap első napján lép hatályba, amikor a felek értesítették egymást az ebből a célból szükséges eljárások befejeződéséről.

2. Az értesítést az Európai Unió Tanácsának főtitkára, illetve az Indonéz Köztársaság külügyminisztere számára kell megküldeni diplomáciai úton.

3. Ez a megállapodás öt évig marad hatályban. Újabb, egymást követő ötéves időszakokra hosszabbodik meg, amennyiben az egyik fél e megállapodás lejárta előtt legalább tizenkét hónappal a másik félnek küldött írásos értesítésben fel nem mondja a meghosszabbítást.

4. Ezt a megállapodást a másik félnek küldött írásbeli értesítés útján bármelyik fél felmondhatja. A megállapodás alkalmazhatósága az ilyen értesítést követő 12 hónappal szűnik meg.

24. cikk

Mellékletek

A mellékletek e megállapodás elválaszthatatlan részét képezik.

25. cikk

Hiteles szövegek

Ez a megállapodás két–két példányban készült angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén, valamint indonéz (Bahasa Indonesia) nyelven, amelyek mindegyike egyaránt hiteles. Eltérés esetén az angol nyelvű változat az irányadó.

FENTIEK HITELÉÜL az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták ezt a megállapodást.

Съставено в Брюксел на тридесети септември две хиляди и тринадесета година.

Hecho en Bruselas, el treinta de septiembre de dos mil trece.

V Bruselu dne třicátého září dva tisíce třináct.

Udfærdiget i Bruxelles den tredivte september to tusind og tretten.

Geschehen zu Brüssel am dreißigsten September zweitausenddreizehn.

Kahe tuhande kolmeteistkümnenda aasta septembrikuu kolmekümnendal päeval Brüsselis.

Έγινε στις Βρυξέλλες, στις τριάντα Σεπτεμβρίου δύο χιλιάδες δεκατρία.

Done at Brussels on the thirtieth day of September in the year two thousand and thirteen.

Fait à Bruxelles, le trente septembre deux mille treize.

Sastavljeno u Bruxellesu tridesetog rujna dvije tisuće trinaeste.

Fatto a Bruxelles, addì trenta settembre duemilatredici.

Briselē, divi tūkstoši trīspadsmitā gada trīsdesmitajā septembrī.

Priimta du tūkstančiai tryliktų metų rugsėjo trisdešimtą dieną Briuselyje.

Kelt Brüsszelben, a kétezer-tizenharmadik év szeptember havának harmincadik napján.

Magħmul fi Brussell, fit-tletin jum ta’ Settembru tas-sena elfejn u tlettax.

Gedaan te Brussel, de dertigste september tweeduizend dertien.

Sporządzono w Brukseli dnia trzydziestego września roku dwa tysiące trzynastego.

Feito em Bruxelas, em trinta de setembro de dois mil e treze.

Întocmit la Bruxelles la treizeci septembrie două mii treisprezece.

V Bruseli tridsiateho septembra dvetisíctrinásť.

V Bruslju, dne tridesetega septembra leta dva tisoč trinajst.

Tehty Brysselissä kolmantenakymmenentenä päivänä syyskuuta vuonna kaksituhattakolmetoista.

Som skedde i Bryssel den trettionde september tjugohundratretton.

Dibuat di Brussel, pada tanggal tiga puluh bulan September tahun dua ribu tiga belas.

За Европейския съюз

Por la Unión Europea

Za Evropskou unii

For Den Europæiske Union

Für die Europäische Union

Euroopa Liidu nimel

Για την Ευρωπαϊκή Ένωση

For the European Union

Pour l'Union européenne

Za Europsku uniju

Per l'Unione europea

Eiropas Savienības vārdā –

Europos Sąjungos vardu

Az Európai Unió részéről

Għall-Unjoni Ewropea

Voor de Europese Unie

W imieniu Unii Europejskiej

Pela União Europeia

Pentru Uniunea Europeană

Za Európsku úniu

Za Evropsko unijo

Euroopan unionin puolesta

För Europeiska unionen

Untuk Uni Eropa

За Република Индонезия

Por la República de Indonesia

Za Indonéskou republiku

For Republikken Indonesien

Für die Republik Indonesien

Indoneesia Vabariigi nimel

Για τη Δημοκρατία της Ινδονησίας

For the Republic of Indonesia

Pour la République d'Indonésie

Za Republiku Indoneziju

Per la Repubblica di Indonesia

Indonēzijas Republikas vārdā –

Indonezijos Respublikos vardu

Az Indonéz Köztársaság részéről

Għar-Repubblika tal-Indoneżja

Voor de Republiek Indonesië

W imieniu Republiki Indonezji

Pela República da Indonésia

Pentru Republica Indonezia

Za Indonézsku republiku

Za Republiko Indonezijo

Indonesian tasavallan puolesta

För Republiken Indonesien

Untuk Republik Indonesia

I. MELLÉKLET

TERMÉKKÖR

Az e mellékletben található jegyzék a Vámigazgatások Világszervezetének Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeréről szóló nemzetközi egyezményben meghatározott Harmonizált Áruleíró- és Kódrendszerre vonatkozik.

IA. MELLÉKLET

A FLEGT ENGEDÉLYEZÉSI RENDSZER HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ, FAANYAGRA ÉS FATERMÉKEKRE VONATKOZÓ HARMONIZÁLT VÁMTARIFASZÁMOK

44. árucsoport:

HR-Kód

Árumegnevezés

Tűzifa hasáb, tuskó, rőzse, köteg vagy hasonló formában; faforgács vagy hasonló részek; fűrészpor és fahulladék és -maradék, hasáb, brikett, labdacs (pellet) vagy hasonló alakra tömörítve is

4401.21

-	Faforgács vagy hasonló részek – tűlevelű fából

4401.22

-	Faforgács vagy hasonló részek – más fából

Ex4404

-	Faháncs és hasonló

Ex4407

Hosszában fűrészelt vagy szélezett, vágott vagy hántolt 6 mm-nél vastagabb fa, gyalulva, csiszolva vagy végillesztéssel összeállítva is

4408

Furnérlap (beleértve a rétegelt fa szeletelésével készítettet is) rétegelt lemez vagy más hasonló rétegelt fa készítésére, és hosszában fűrészelt, vágott vagy hántolt más falemez gyalulva, csiszolva, részekből (lapolással) vagy végillesztéssel összeállítva is, legfeljebb 6 mm vastagságban

Fa (beleértve az össze nem állított lécet és szegélylécet parkettához) bármelyik széle, vége vagy felülete mentén összefüggő (folytatólagos) összeillesztésre előkészítve (hornyolt, barázdált, lesarkított, ferdén levágott, „V” illesztésű, peremezett, mintázott, legömbölyített vagy hasonló módon formázott), gyalulva, csiszolva vagy végillesztéssel összeállítva is

4409.10

-	Tűlevelű fából

4409.29

-	Nem tűlevelű fából – egyéb

4410

Forgácslemez, irányított forgácselrendezésű lemez (OSB) és hasonló tábla (például: ostyalemez) fából vagy más fatartalmú anyagból gyantával vagy más szerves kötőanyagokkal agglomerálva (tömörítve) is

4411

Rostlemez fából vagy más fatartalmú anyagból, gyantával vagy más szerves anyaggal összeragasztva is

4412

Rétegelt lemez, furnérozott panel és hasonló réteges faáru

4413

Tömörített fa tömb, lap, szalag vagy profil alakban

4414

Festmény, fénykép, tükör vagy hasonló tárgyak fakerete

4415

Fából készült láda, doboz, rekesz, dob és hasonló csomagolóanyag; kábeldob fából; rakodólap, keretezett és más szállítólap; rakodólapkeret fából

4416

Hordó, kád, dézsa és fából készült más kádáripari termék és azok elemei, beleértve a hordódongát is

4417

Szerszám, szerszámfoglalat, szerszámnyél és -fogantyú, seprű-, vagy kefe- és ecsetnyél és -test fából; csizma- vagy cipőkaptafa és sámfa fából

4418

Ács- és épületasztalos-ipari termék, beleértve az üreges fapanelt is, összeállított padlópanelek, zsindely

Ex4421.90

-	Fa járdalap

47. árucsoport:

HR-Kód

Árumegnevezés

Papíripari rostanyag fából vagy más cellulóztartalmú anyagból; visszanyert (hulladék és használt) papír vagy karton:

4701

-	Mechanikai úton előállított facsiszolat

4702

-	Kémiai úton előállított, oldódó papíripari rostanyag

4703

-	Kémiai úton előállított, szódás vagy szulfátos papíripari rostanyag, az oldódó papíripari rostanyag kivételével

4704

-	Kémiai úton előállított szulfitos papíripari rostanyag, az oldódó papíripari rostanyag kivételével

4705

-	Mechanikai és kémiai pépesítési eljárások kombinációjával előállított papíripari rostanyag

48. árucsoport:

HR-Kód	Árumegnevezés
4802	Nem bevont papír és karton írásra, nyomtatásra vagy más grafikai célra, és nem perforált lyukkártya- és lyukszalagpapír tekercsben vagy téglalap (beleértve a négyzet) alakú ívben, bármilyen méretben, a 4801 vagy a 4803 vtsz. alá tartozó papír kivételével; kézi merítésű papír és karton:
4803	Toalett vagy arcápoló selyem alappapír, törölköző vagy szalvéta alappapír, továbbá hasonló háztartási vagy egészségügyi cikk előállítására felhasználható, kreppelt, ráncolt, domborított, perforált, felületileg színezett, díszített vagy nyomtatott alappapír, cellulózvatta és cellulózszálból álló szövedék tekercsben vagy ívben
4804	Nem bevont nátronpapír és -karton tekercsben vagy ívben, a 4802 vagy 4803 vtsz. alá tartozók kivételével
4805	Nem bevont más papír és karton tekercsben vagy ívben az árucsoporthoz tartozó megjegyzések 3. pontjában megengedettnél nem nagyobb mértékben megmunkálva vagy feldolgozva
4806	Növényi pergamen, zsírpapír, pauszpapír (átmásolópapír), és pergamenpapír és más fényezett, átlátszó vagy áttetsző papír tekercsben vagy ívben
4807	Többrétegű papír és karton (ragasztóval összeragasztott papír- vagy kartonlapokból összeállítva) felületi impregnálás vagy bevonás nélkül, belső erősítéssel is, tekercsben vagy ívben
4808	Hullámpapír és -karton (ragasztott sima felületű lapokkal is), kreppelt, redőzött, domborított vagy perforált papír és karton tekercsben vagy ívben, a 4803 vtsz. alá tartozók kivételével
4809	Karbonpapír, önmásolópapír, és más másoló vagy átíró papír, nyomtatott is (beleértve a sokszorosító stencilezéshez vagy az ofszet nyomólemezhez való bevont vagy impregnált papírt is) tekercsben vagy ívben
4810	Papír és karton egyik vagy mindkét oldalán kaolinnal (kínai agyaggal) vagy más szervetlen anyaggal bevonva, kötőanyag felhasználásával is, de más bevonat nélkül, felületileg színezett, díszített vagy nyomtatott is, tekercsben vagy téglalap (beleértve a négyzet) alakú ívben, bármilyen méretben
4811	Papír, karton, cellulózvatta és cellulózszálból álló szövedék bevonva, impregnálva, borítva, felületileg színezve, díszítve vagy nyomtatva, tekercsben vagy téglalap (beleértve a négyzet) alakú ívben, bármilyen méretben a 4803 , 4809 vagy a 4810 vtsz. alá tartozók kivételével
4812	Papíripari rostanyagból készült szűrőtömb, -tábla és -lap
4813	Cigarettapapír, kiszabva vagy könyvecske vagy szivarkahüvely alakban is
4814	Tapéta és hasonló falborító; átlátszó ablakpapír
4816	Karbonpapír, önmásolópapír, és más másoló- vagy átírópapír (a 4809 vtsz. alá tartozók kivételével), a sokszorosító stencil- és az ofszet nyomólemezpapír dobozba kiszerelve is
4817	Boríték, zárt levelezőlap, postai levelezőlap és más levelezőlap papírból vagy kartonból; levelezőpapír-készletet tartalmazó, papírból vagy kartonból készült doboz, tasak, tárca és mappa
4818	Toalett- (WC-) és hasonló papír, háztartási vagy egészségügyi célra szolgáló cellulózvatta vagy cellulózszálból álló szövedék, legfeljebb 36 cm széles tekercsben vagy méretre vagy alakra vágva; zsebkendő, tisztítókendő, törlő, asztalterítő, szalvéta, csecsemőpelenka, tampon, lepedő és hasonló háztartási, egészségügyi vagy kórházi cikk, ruházati cikk és ruházati tartozék papíripari rostanyagból, papírból, cellulózvattából vagy cellulózszálból álló szövedékből
4821	Mindenféle címke papírból vagy kartonból, nyomtatott is
4822	Orsó, cséve, kopsz és hasonló tartó papíripari rostanyagból, papírból vagy kartonból (perforálva vagy merevítve is)
4823	Más papír, karton, cellulózvatta és cellulózszálból álló szövedék méretre vagy alakra vágva; más termék papíripari rostanyagból, papírból, kartonból, cellulózvattából vagy cellulózszálból álló szövedékből

94. árucsoport:

HR-Kód

Árumegnevezés

Más favázas ülőbútor:

9401.61

-	Kárpitozott

9401.69

Más

Más bútor és alkatrészei

9403.30

-	Hivatali fabútor

9403.40

-	Fa konyhabútor

9403.50

-	Fa hálószobabútor

9403.60

-	Más fabútor

ex ex 9406.00

-	Előre gyártott szerkezetek fából

IB. MELLÉKLET

AZ INDONÉZ JOG ÉRTELMÉBEN EXPORTTILALOM ALATT ÁLLÓ FAANYAGRA VONATKOZÓ HARMONIZÁLT VÁMTARIFASZÁMOK

44. árucsoport:

HR-Kód	Árumegnevezés
4403	Gömbfa, kérgezetten vagy háncsoltan vagy durván szögletesre alakítva is:
Ex 4404	Abroncsfa; hasított karó; cölöp, cövek és pózna kihegyezve, de hosszában nem fűrészelve; durván faragott, de nem esztergályozott, nem hajlított vagy más módon nem megmunkált fa, amely sétabot, esernyőnyél, szerszámnyél vagy hasonlók készítésére alkalmas; faháncs és hasonló
4406	Vasúti vagy villamosvasúti talpfa
Ex 4407	Hosszában fűrészelt vagy szélezett, vágott vagy hántolt, 6 mm-nél vastagabb, nem gyalult, nem csiszolt, illetve végillesztéssel össze nem állított fa

II. MELLÉKLET

A JOGSZERŰSÉG MEGHATÁROZÁSA

Bevezetés

Indonéziában öt jogszerűségi előírás van, amelyek a vonatkozó törvényeken, rendeleteken és eljárásokon alapuló alapelvek, kritériumok, indikátorok és ellenőrző szempontok formájában jutnak kifejezésre.

Az öt jogszerűségi előírás a következő:

—	1. jogszerűségi előírás: az állami tulajdonban lévő földeken fekvő erdőgazdálkodási területeken belüli koncessziókra vonatkozó előírások;

—	2. jogszerűségi előírás: a közösségi erdőültetvényekre és az állami tulajdonban lévő földeken fekvő erdőgazdálkodási területeken belüli közösségi erdőkre vonatkozó előírások;

—	3. jogszerűségi előírás: magántulajdonban lévő erdőkre vonatkozó előírások;

—	4. jogszerűségi előírás: az állami tulajdonban lévő földeken fekvő nem erdei területeken belüli faanyag-hasznosítási jogokra vonatkozó előírások;

—	5. jogszerűségi előírás: a nyersanyagiparra és az erdészeti alapú továbbfeldolgozó iparra vonatkozó előírások.

Az öt jogszerűségi előírás különböző engedélytípusokra vonatkozik az alábbi táblázatban meghatározottak szerint:

Engedélytípus	Leírás	Földtulajdon / erőforrás-gazdálkodás vagy -használat	Alkalmazandó jogszerűségi előírás
IUPHHK-HA/HPH	A természetes erdőkből származó erdészeti termékek felhasználására vonatkozó engedély	állami tulajdon / vállalati gazdálkodás	1
IUPHHK-HTI/HPHTI	Ipari erdőállomány telepítésére és azzal való gazdálkodásra vonatkozó engedély	Állami tulajdon / vállalati gazdálkodás	1
IUPHHK-RE	Az erdei ökoszisztéma helyreállítására vonatkozó engedély	Állami tulajdon / vállalati gazdálkodás	1
IUPHHK- HTR	Közösségi erdőültetvényekre vonatkozó engedély	Állami tulajdon/ közösségi gazdálkodás	2
IUPHHK-HKM	Közösségi erdőgazdálkodási engedély	Állami tulajdon / közösségi gazdálkodás	2
Magántulajdonban lévő terület	Nincs szükség engedélyre	Magántulajdon/ magánhasználat	3
IPK/ILS	Nem erdei területekre vonatkozó faanyag-hasznosítási engedély	Állami tulajdon / magánhasználat	4
IUIPHHK	Elsődleges feldolgozással foglalkozó vállalat alapítására és irányítására vonatkozó engedély	Nem alkalmazandó	5
IUI Lanjutan vagy IPKL	Másodlagos feldolgozással foglalkozó vállalat alapítására és irányítására vonatkozó engedély	Nem alkalmazandó	5

Az alábbiakban ismertetjük az említett öt jogszerűségi előírást és a kapcsolódó ellenőrző szempontokat.

II. MELLÉKLET – 1. JOGSZERŰSÉGI ELŐÍRÁS: AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSI TERÜLETEKEN BELÜLI KONCESSZIÓKRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

Szám

Alapelvek

Kritériumok

Indikátorok

Ellenőrző szempontok

Vonatkozó jogszabályok (1)

P1.	A terület jogállása és a használati jog.

K1.1	Az erdőgazdálkodási egység (engedményesek) az erdőgazdálkodási területen belül található.

1.1.1

Az engedély jogosultja igazolni tudja, hogy a faanyag-hasznosítási engedély (IUPHHK) érvényes.

Erdészeti koncessziós jogról szóló tanúsítvány.

PP72/2010. sz. kormányrendelet

Az erdészeti miniszter P50/2010. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P12/2010. sz. rendelete

Az erdészeti fatermékek hasznosítási engedélyére vonatkozó fizetési igazolás.

P2.	A kitermelésre vonatkozó rendszer és eljárások követése.

K2.1	Az engedély jogosultja rendelkezik a vágásterületre vonatkozó kitermelési tervvel, amelyet az illetékes közigazgatási hatóságok jóváhagytak.

2.1.1

Az illetékes közigazgatási hatóság jóváhagyta a munkatervet tartalmazó dokumentumokat, vagyis a főtervet, az éves munkatervet és azok mellékleteit.

A szakértelemmel rendelkező személyzet által készített átfogó erdőnyilvántartás alapján készített, jóváhagyott főterv és annak mellékletei.

A főterv alapján készített, jóváhagyott éves munkaterv.

Szakértelemmel rendelkező személyzet által készített térképek, amelyek ismertetik a munkatervvel érintett területek elrendezését és határait.

Az erdészeti miniszter P62/2008. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P56/2009. és P60/2011. sz. rendelete

Az éves munkatervben fakitermelési tilalom alá tartozó zónákat és a terepen való megvalósítást igazoló térkép.

A kitermelési helyeket (blokkokat vagy parcellákat) a térképen egyértelműen megjelölték, a terepen pedig ellenőrizték.

K2.2	A munkaterv érvényes.

2.2.1

Az erdészeti engedély jogosultja érvényes munkatervvel rendelkezik, amely megfelel a vonatkozó előírásoknak.

Az erdészeti fatermékek hasznosítására vonatkozó főterv és annak csatolmányai (folyamatban lévő kérelmek elfogadhatók).

Az erdészeti miniszter P62/2008. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P56/2009. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P60/2011. sz. rendelete

A természetes erdőben lévő rönköknek a kitermelés leendő helyén belüli elhelyezkedése és kitermelhető mennyisége megfelel a munkatervben szereplő adatoknak.

2.2.2

Az összes kitermelő berendezés engedélye érvényes, és helyszíni ellenőrzés során ellenőrizhető (állami erdészeti vállalatra nem vonatkozik).

A berendezésekre és a berendezések átruházására vonatkozó engedély.

Az erdészeti miniszter P53/2009. sz. rendelete

P3.	A rönkfa szállításának jogszerűsége és a tulajdonviszonyában bekövetkező változás.

K3.1	Az engedély jogosultja gondoskodik arról, hogy az erdőben lévő rönktelepről az erdészetitermék- nyersanyagipari vállalkozás telephelyére vagy nyilvántartott rönkkereskedőhöz akár köztes rönktelepeken keresztül szállított rönköket fizikailag azonosítsák, és ellássák érvényes okmányokkal.

3.1.1

Minden kitermelt vagy kereskedelmi célból kinyert, nagy átmérőjű rönkről beszámoltak a fakitermelési jelentésben.

Jóváhagyott fakitermelési jelentések.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

3.1.2

Az engedéllyel érintett területről elszállított összes faanyagot érvényes fuvarokmánnyal láttak el.

Érvényes fuvarokmányokkal és mellékletekkel látták el az erdőben lévő rönktelepről az erdészetitermék-nyersanyagipari vállalkozás telephelyére vagy nyilvántartott rönkkereskedőhöz akár köztes rönktelepeken keresztül szállított rönköket.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

3.1.3

A rönkfákat az erdőhasznosítási engedélyben megjelölt helyen termelték ki.

A rönkökön faanyag-adminisztrációs jelzések/vonalkód (PUHH) szerepel.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

Az engedély jogosultja következetesen alkalmazza a faanyagjelölést.

K3.2	Az engedély jogosultja kiegyenlítette a faanyag kereskedelmi célú kinyeréséért fizetendő díjakat és illetékeket.

3.2.1

Az engedély jogosultja bemutatja az Újraerdősítési Alapnak fizetendő és/vagy erdészetierőforrás-szolgáltatási díj befizetéséről szóló igazolást, amelynek összege megfelel a kitermelt rönkmennyiségnek és a vonatkozó díjszabásnak.

Az Újraerdősítési Alapnak fizetendő és/vagy erdészetierőforrás-szolgáltatási díjra vonatkozó fizetési megbízások.

PP22/1997. sz. kormányrendelet

PP51/1998. sz. kormányrendelet

Az erdészeti miniszter P18/2007. sz. rendelete

A kereskedelmi miniszter 22/M-DAG/PER/4/2012. sz. rendelete

PP59/1998. sz. kormányrendelet

Az Újraerdősítési Alapnak fizetendő és/vagy erdészetierőforrás-szolgáltatási díj befizetése céljából letétbe helyezett összegről szóló igazolás, valamint a fizetési bizonylat.

Az Újraerdősítési Alapnak fizetendő és/vagy erdészetierőforrás-szolgáltatási díj befizetett összege megfelel a kitermelt rönkmennyiségnek és a vonatkozó díjszabásnak.

K3.3	Szigetek közötti szállítás és kereskedelem.

3.3.1

Az engedély jogosultja, aki rönköket szállít, nyilvántartott, szigetek közötti fakereskedő (PKAPT).

PKAPT-dokumentumok

Az ipari és kereskedelmi miniszter 68/2003. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter, a közlekedési miniszter és az ipari és kereskedelmi miniszter 22/2003. sz. közös rendelete

3.3.2

A rönkfák szállításához használt vízi jármű indonéz lobogó alatt közlekedik, és érvényes hajózási engedéllyel rendelkezik.

Nyilvántartásba vételhez kapcsolódó okmányok, amelyeken szerepelnek a hajó azonosító adatai és az érvényes engedély.

Az ipari és kereskedelmi miniszter 68/2003. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter, a közlekedési miniszter és az ipari és kereskedelmi miniszter 22/2003. sz. közös rendelete

P4.	A fakitermelés környezetvédelmi és szociális vonatkozásainak figyelembevétele

K4.1	Az engedély jogosultja jóváhagyott környezeti hatásvizsgálati dokumentummal rendelkezik, és végrehajtotta az abban foglalt intézkedéseket.

4.1.1

Az engedély jogosultja az illetékes hatóság által jóváhagyott környezeti hatásvizsgálati dokumentummal rendelkezik, amely a teljes munkaterületre vonatkozik.

Környezeti hatásvizsgálati dokumentumok

PP27/1999. sz. kormányrendelet

Az erdőkért és az ültetvényekért felelős miniszter 602/1998. sz. rendelete

4.1.2

Az engedély jogosultja rendelkezik környezetgazdálkodási terv és a környezetvédelmi felügyeleti terv végrehajtásáról szóló jelentésekkel, amelyek ismertetik a környezeti hatások csökkentésére és a társadalmi előnyök biztosítására tett intézkedéseket.

Környezetgazdálkodási terv és a környezetvédelmi felügyeleti terv.

PP27/1999. sz. kormányrendelet

A környezetgazdálkodási terv végrehajtásának, valamint a jelentős környezeti és társadalmi hatások megfigyelésének igazolása.

P5.	A munkaügyi jogszabályok és előírások betartása.

K.5.1

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelmények teljesítése.

5.1.1

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi eljárások rendelkezésre állása és végrehajtása.

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi eljárások végrehajtása.

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 01/1978. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P12/2009. sz. rendelete

Munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi felszerelések.

Foglalkozásköri baleseti nyilvántartás.

K.5.2

A munkavállalók jogainak biztosítása.

5.2.1

A munkavállalók egyesülési szabadsága.

A munkavállalók munkavállalói szakszervezet tagjai, vagy a vállalati szabályzatok lehetővé teszik, hogy a munkavállalók szakszervezeti tevékenységeket alakítsanak ki, vagy azokban részt vegyenek.

A 21/2000. sz. törvény

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 16/2001. sz. rendelete

5.2.2

Kollektív munkaszerződések megléte.

Kollektív munkaszerződések vagy a munkajogokról szóló vállalati szabályzatok.

A 13/2003. sz. törvény

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 16/2011. sz. rendelete

5.2.3

A vállalat nem foglalkoztat gyermekkorú/kiskorú munkavállalókat.

Nincsenek kiskorú munkavállalók.

A 13/2003. sz. törvény

A 23/2003. sz. törvény

A 20/2009. sz. törvény

2. JOGSZERŰSÉGI ELŐÍRÁS: A KÖZÖSSÉGI ERDŐÜLTETVÉNYEKRE ÉS AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSI TERÜLETEKEN BELÜLI KÖZÖSSÉGI ERDŐKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

Szám

Alapelvek

Kritériumok

Indikátorok

Ellenőrző szempontok

Vonatkozó jogszabályok

P1.	A terület jogállása és a használati jog.

K1.1	Az erdőgazdálkodási egység az erdőgazdálkodási területen belül található.

1.1.1

Az engedély jogosultja igazolni tudja, hogy a faanyag-hasznosítási engedély (IUPHHK) érvényes.

Erdészeti koncessziós jogról szóló tanúsítvány.

Az erdészeti miniszter P55/2011. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P37/2007. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P49/2008. és P12/2010. sz. rendelete

Az erdészeti fatermékek hasznosítási engedélyére vonatkozó fizetési igazolás.

P2.	A kitermelésre vonatkozó rendszer és eljárások követése.

K2.1	Az engedély jogosultja rendelkezik a vágásterületre vonatkozó kitermelési tervvel, amelyet az illetékes közigazgatási hatóságok jóváhagytak.

2.1.1

Az illetékes közigazgatási hatóság jóváhagyta az éves munkatervet tartalmazó dokumentumot.

Jóváhagyott, éves munkatervet tartalmazó dokumentum.

Az erdészeti miniszter P62/2008. sz. rendelete

Az éves munkatervben fakitermelési tilalom alá tartozó zónákat és a terepen való megvalósítást igazoló térkép.

A kitermelési blokkok helyét egyértelműen megjelölték, azok ellenőrizhetők a terepen.

K2.2	A munkaterv érvényes.

2.2.1

Az erdészeti engedély jogosultja érvényes munkatervvel rendelkezik, amely megfelel a vonatkozó előírásoknak.

Az erdészeti fatermékek hasznosítására vonatkozó főterv és annak csatolmányai (folyamatban lévő kérelmek elfogadhatók).

Az erdészeti miniszter P62/2008. sz. rendelete

A rönköknek a fakitermelő teleppé nyilvánítandó területen belüli elhelyezkedése és kitermelhető mennyiségének meg kell felelnie a munkatervben szereplő adatoknak.

2.2.2

Az összes kitermelő berendezés engedélye érvényes, és helyszíni ellenőrzés során fizikailag ellenőrizhető.

A berendezésekre és a berendezések átruházására vonatkozó engedélyek.

Az erdészeti miniszter P53/2009. sz. rendelete

K2.3	Az engedély jogosultja gondoskodik arról, hogy az erdőben lévő rönktelepről az erdészetitermék-nyersanyagipari vállalkozás telephelyére vagy nyilvántartott rönkkereskedőhöz akár köztes rönktelepeken keresztül szállított rönköket fizikailag azonosítsák, és ellássák érvényes okmányokkal.

2.3.1

Minden kitermelt vagy kereskedelmi célból kinyert, nagy átmérőjű rönkről beszámolnak a fakitermelési jelentésben.

Jóváhagyott fakitermelési jelentések.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

2.3.2

Az engedéllyel érintett területről elszállított összes rönköt jogszerű fuvarokmánnyal láttak el.

Rendelkezésre állnak jogszerű fuvarokmányok és vonatkozó mellékletek a rönktelepről a köztes rönktelepre és a köztes rönktelepről a nyersanyagipari vállalkozás telephelyére és/vagy a nyilvántartott rönkkereskedőhöz való szállításra vonatkozóan.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

2.3.3

A rönkfákat az erdőhasznosítási engedélyben megjelölt helyen termelték ki.

A rönkökön faanyag-adminisztrációs jelzések/vonalkód (PUHH) szerepel.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

Az engedély jogosultja következetesen alkalmazza a faanyagjelölést.

2.3.4

Az engedély jogosultja igazolni tudja a rönktelepről elszállított rönköket kísérő fuvarokmányok meglétét.

A rönkök fuvarokmányai, amelyekhez csatolják a rönkjegyzéket.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

K2.4	Az engedély jogosultja kiegyenlítette a faanyag kereskedelmi célú kinyeréséért fizetendő díjakat és illetékeket.

2.4.1

Az engedély jogosultja bemutatja az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj befizetéséről szóló igazolást, amelynek összege megfelel a kitermelt rönkmennyiségnek és a vonatkozó díjszabásnak.

Az erdészetierőforrás-szolgáltatási díjra vonatkozó fizetési megbízás.

Az erdészeti miniszter P18/2007. sz. rendelete

A kereskedelmi miniszter 22/M-DAG/PER/4/2012. sz. rendelete

Az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj befizetéséről szóló igazolás.

Az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj befizetett összege megfelel a kitermelt rönkmennyiségnek és a vonatkozó díjszabásnak.

P3.	A fakitermelés környezetvédelmi és szociális vonatkozásainak figyelembevétele.

K3.1	Az engedély jogosultja jóváhagyott környezeti hatásvizsgálati dokumentummal rendelkezik, és végrehajtotta az abban foglalt intézkedéseket.

3.1.1

Az engedély jogosultja az illetékes hatóság által jóváhagyott környezeti hatásvizsgálati dokumentummal rendelkezik, amely a teljes munkaterületre vonatkozik.

Környezeti hatásvizsgálati dokumentumok.

Az erdőkért és az ültetvényekért felelős miniszter 622/1999. sz. rendelete

3.1.2

Az engedély jogosultja rendelkezik környezetgazdálkodási és környezetvédelmi felügyelet végrehajtásáról szóló jelentésekkel, amelyek ismertetik a környezeti hatások csökkentésére és a társadalmi előnyök biztosítására tett intézkedéseket.

A vonatkozó környezetgazdálkodási és környezetvédelmi felügyeleti dokumentumok.

PP27/1999. sz. kormányrendelet

A környezetgazdálkodás végrehajtásának, valamint a jelentős környezeti és társadalmi hatások megfigyelésének igazolása.

3. JOGSZERŰSÉGI ELŐÍRÁS: MAGÁNTULAJDONBAN LÉVŐ ERDŐKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

Szám

Alapelvek

Kritériumok

Indikátorok

Ellenőrző szempontok

Vonatkozó jogszabályok

P1.	A faanyag tulajdonjoga igazolható.

K1.1	A fakitermelési területre vonatkozó tulajdonviszony vagy földhasználati jogcím jogszerűsége.

1.1.1

A föld vagy erdő magántulajdonosa igazolni tudja a föld tulajdonjogát vagy használati jogát.

Érvényes földtulajdonlási vagy földbirtoklási dokumentumok (az illetékes hatóságok által elismert, földhasználati jogcímet igazoló okmányok).

Az 5/1960. sz. törvény

Az erdészeti miniszter P33/2010. sz. rendelete

PP12/1998. sz. kormányrendelet

A kereskedelmi miniszter 36/2007. sz. rendelete

A kereskedelmi miniszter 37/2007. sz. rendelete

A 6/1983. sz. törvény

A 13/2003. sz. törvény

A 23/2003. sz. törvény

A 20/2009. sz. törvény

Földművelési jog.

A vállalkozás alapító okirata.

Működési engedély a kereskedelmi tevékenységeket folytató vállalkozások esetében (SIUP).

Cégbejegyzés (TDP).

Adózói nyilvántartásba vétel (NPWP).

A magánerdő területének térképe és terepen kijelölt határai.

1.1.2

Az (egyén vagy csoport tulajdonában lévő) erdőgazdálkodási egységek a faanyagra vonatkozóan érvényes fuvarokmányokat mutatnak be.

A faanyag eredetigazolása vagy a rönkök fuvarokmányai.

Az erdészeti miniszter P30/2012. sz. rendelete

Számla/nyugta/a szállítmány vámkezelési okmányai.

1.1.3

Az erdőgazdálkodási egységek igazolják a föld tulajdonjogának vagy bérleti jogának átruházása előtt a területen álló fákkal kapcsolatos díjak megfizetését.

Az Újraerdősítési Alapnak fizetendő és/vagy erdészetierőforrás-szolgáltatási díj, valamint a kivágott fák értékéért az államnak fizetendő ellentételezés megfizetéséről szóló igazolás.

Az erdészeti miniszter P18/2007. sz. rendelete

P2.	A fakitermelés környezetvédelmi és szociális vonatkozásainak figyelembevétele a földművelési joggal érintett területek esetében.

K2.1	Az engedély jogosultja jóváhagyott környezeti hatásvizsgálati dokumentummal rendelkezik, és végrehajtotta az abban foglalt intézkedéseket.

2.1.1

Az engedély jogosultja az illetékes hatóság által jóváhagyott környezeti hatásvizsgálati dokumentummal rendelkezik, amely a teljes munkaterületre vonatkozik.

Környezeti hatásvizsgálati dokumentumok.

PP27/1999. sz. kormányrendelet

Az erdőkért és az ültetvényekért felelős miniszter 602/1998. sz. rendelete

P3.	A munkaügyi jogszabályok és előírások betartása a földművelési joggal érintett területek esetében

K3.1	A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelmények teljesítése.

3.1.1

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi eljárások rendelkezésre állása és végrehajtása.

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi eljárások végrehajtása.

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 01/1978. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P12/2009. sz. rendelete

Munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi felszerelések.

Foglalkozásköri baleseti nyilvántartás.

K.3.2

A munkavállalók jogainak biztosítása.

3.2.1

A munkavállalók egyesülési szabadsága.

A 21/2000. sz. törvény

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 16/2001. sz. rendelete

3.2.2

Kollektív munkaszerződések megléte.

Kollektív munkaszerződések vagy a munkajogokról szóló vállalati szabályzatok.

A 13/2003. sz. törvény

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 16/2011. sz. rendelete

3.2.3

A vállalat nem foglalkoztat gyermekkorú/kiskorú munkavállalókat.

Nincsenek kiskorú munkavállalók.

A 13/2003. sz. törvény

A 23/2003. sz. törvény

A 20/2009. sz. törvény

4. JOGSZERŰSÉGI ELŐÍRÁS: NEM ERDEI TERÜLETEKEN BELÜLI FAANYAG-HASZNOSÍTÁSI JOGOKRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

Szám

Alapelvek

Kritériumok

Indikátorok

Ellenőrző szempontok

Vonatkozó jogszabályok

P1.	A terület jogállása és a használati jog.

K.1.1

Nem erdei területeken belüli fakitermelési engedély az erdő jogállásának módosítása nélkül.

1.1.1

Az egyéb jogszerű engedély (ILS) vagy földhasználat-változási engedély (IPK) birtokában a bérelt területen folytatott kitermelési művelet.

ILS-/IPK-engedélyek a bérelt területen folytatott kitermelési műveletekre vonatkozóan.

Az erdészeti miniszter P18/2011. sz. rendelete

A bérelt területre vonatkozó ILS-/IPK-engedélyhez csatolt térképek és a megfelelés igazolása a terepen.

K.1.2

Nem erdei területeken belüli fakitermelési engedély, amely az erdő jogállásának megváltozását eredményezi.

1.2.1

A földhasználat-változási engedély (IPK) alapján végzett fakitermelés.

Az engedélyhez mellékelt működési engedély és térképek (ez a követelmény az IPK-jogosultakra és a működési engedélyek jogosultjaira is vonatkozik).

Az erdészeti miniszter P14/2011. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P33/2010. sz. rendelete

IPK a megváltozott használatú földterületeken.

Az IPK-hoz csatolt térképek.

Az erdő jogállásának megváltoztatására jogosító dokumentumok (ez a követelmény az IPK-engedélyek jogosultjaira és a működési engedélyek jogosultjaira is vonatkozik).

K.1.3

Az újraerdősített erdőültetvények számára kijelölt állami erdőterületeken történő erdészetitermék-kitermelésre vonatkozó engedély (HTHR).

1.3.1.

A fakitermelést olyan engedély alapján végzik, amely az újraerdősített erdőültetvények számára kijelölt területeken lévő újraerdősített erdőültetvényekről történő erdészetitermék-kitermelésre vonatkozik (HTHR).

HTHR-engedély.

Az erdészeti miniszter P59/2011. sz. rendelete

A HTHR-hez csatolt térképek és a megfelelés igazolása a terepen.

P2.	A fakitermelésre és a rönkszállításra vonatkozó jogszabályok és eljárások betartása.

K.2.1

Az IPK-/ILS-terv és annak végrehajtása megfelel a földhasználati terveknek.

2.1.1

Jóváhagyott munkaterv az IPK-val/ILS-sel érintett területekre vonatkozóan.

IPK-/ILS-munkatervet tartalmazó dokumentumok.

Az erdészeti miniszter P62/2008. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P53/2009. sz. rendelete

Érvényes, berendezésekre vonatkozó engedély.

2.1.2

Az engedély jogosultja igazolni tudja, hogy a szállított rönkök olyan területről származnak, amelyek érvényes földhasználat-változási engedély vagy egyéb használati engedélyek (IPK/ILS) hatálya alá tartoznak.

Erdő-nyilvántartási dokumentumok.

Az erdészeti miniszter P62/2008. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

Fakitermelési jelentések (LHP).

K.2.2

Az állami díjak és illetékek megfizetése és a faanyagszállításra vonatkozó követelmények teljesítése.

2.2.1

A díjak megfizetésének igazolása.

Az Újraerdősítési Alapnak fizetendő és az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj, valamint a kivágott fák értékéért az államnak fizetendő ellentételezés megfizetéséről szóló igazolás.

Az erdészeti miniszter P18/2007. sz. rendelete

2.2.2

Az engedély jogosultja a faanyagra vonatkozóan érvényes fuvarokmányokkal rendelkezik.

Rönkszállítási számla (FAKB) és rönkjegyzék kis átmérőjű rönkök esetében.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

Rönkök jogszerűségét igazoló okmány (SKSKB) és rönkjegyzék nagy átmérőjű rönkök esetében.

P3.	A munkaügyi jogszabályok és előírások betartása.

K.3.1

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelmények teljesítése.

3.1.1

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi eljárások rendelkezésre állása és végrehajtása.

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi eljárások végrehajtása.

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 01/1978. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P12/2009. sz. rendelete

Munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi felszerelések.

Foglalkozásköri baleseti nyilvántartás.

K.3.2

A munkavállalók jogainak biztosítása.

3.2.1

A munkavállalók egyesülési szabadsága.

A 21/2000. sz. törvény

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 16/2001. sz. rendelete

3.2.2

Kollektív munkaszerződések megléte.

Kollektív munkaszerződések vagy a munkajogokról szóló vállalati szabályzatok.

A 13/2003. sz. törvény

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 16/2011. sz. rendelete

3.2.3

A vállalat nem foglalkoztat gyermekkorú/kiskorú munkavállalókat.

Nincsenek kiskorú munkavállalók.

A 13/2003. sz. törvény

A 23/2003. sz. törvény

A 20/2009. sz. törvény

5. JOGSZERŰSÉGI ELŐÍRÁS: A NYERSANYAGIPARRA ÉS AZ ERDÉSZETI ALAPÚ TOVÁBBFELDOLGOZÓ IPARRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

Alapelvek

Kritériumok

Indikátorok

Ellenőrző szempontok

Vonatkozó jogszabályok

P1.	Az erdészeti fatermékeket feldolgozó ipar támogatja a faanyagok jogszerű kereskedelmének megvalósítását.

K.1.1

Azok az üzleti egységek, amelyek a következő formában működnek:

a)	feldolgozó-ipari vállalkozások és

b)	a feldolgozott termékek exportőrei,

rendelkeznek érvényes engedéllyel.

1.1.1

A feldolgozóipari egységek rendelkeznek érvényes engedéllyel.

A vállalkozás alapító okirata és annak legutóbbi módosításai (a cég létesítő okirata).

A jogi és emberi jogi miniszter M.01-HT.10/2006. sz. rendelete

A kereskedelmi miniszter 36/2007. sz. rendelete

A kereskedelmi miniszter 37/2007. sz. rendelete

A 6/1983. sz. törvény

PP80/2007. sz. kormányrendelet

Az erdészeti miniszter P35/2008. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P16/2007. sz. rendelete

A kereskedelmi miniszter 39/2011. sz. rendelete

Az ipari miniszter 41/2008. sz. rendelete

A környezetvédelmi miniszter 13/2010. sz. rendelete

Kereskedelmi tevékenység folytatására jogosító engedély (működési engedély/SIUP) vagy kereskedelmi engedély, amely lehet iparűzési engedély (IUI), állandó működési engedély (IUT) vagy ipari bejegyzési tanúsítvány (TDI).

Környezetterhelési/bolygatási engedély (a vállalkozás számára a tevékenységei által érintett környezet befolyásolására vonatkozóan kiállított engedély).

Cégbejegyzési igazolás (TDP).

Adóazonosító szám (NPWP).

Környezeti hatásvizsgálati dokumentumok rendelkezésre állása.

Iparűzési engedély (IUI), állandó működési engedély (IUT) vagy ipari bejegyzési tanúsítvány (TDI) rendelkezésre állása.

Az erdészetitermék-nyersanyagiparra (IPHH) vonatkozó nyersanyag-készletezési terv (RPBBI) rendelkezésre állása.

1.1.2

A feldolgozott fatermékek exportőrei érvényes engedéllyel rendelkeznek a fatermékek előállítójaként és exportőreként is.

Az exportőrök erdészetitermék-exportőrnek (ETPIK) minősülnek.

A kereskedelmi miniszter P64/2012. sz. rendelete

K.1.2

A kézműves csoportként/családi ipari vállalkozásként működő üzleti egységek jogszerűen bejegyzett vállalkozások.

1.2.1

Az üzleti csoportok (szövetkezetek/korlátolt felelősségű társaságok [CV] / egyéb üzleti csoportok) jogszerűen jöttek létre.

Alapító okirat.

A 6/1983. sz. törvény

Adózói nyilvántartásba vétel (NPWP).

1.2.2

A feldolgozott fatermékekkel foglalkozó kereskedőket érvényesen bejegyezték exportőrként, és őket exportőrként be nem jegyzett, tanúsítvánnyal rendelkező feldolgozóipari kis- vagy középvállalkozások látják el.

A kereskedők nem termelő erdészetitermék-exportőri (ETPIK Non Produsen) bejegyzése.

A kereskedelmi miniszter P64/2012. sz. rendelete

Együttműködési megállapodás vagy szerződés olyan feldolgozóipari egységgel, amely rendelkezik a faanyagok jogszerűségét igazoló tanúsítvánnyal (S-LK).

P2.	Az üzleti egységek faanyag-nyomonkövetési rendszert alkalmaznak, amely biztosítja a faanyag eredetének visszakövethetőségét.

K2.1	Az erdészeti termékekben lévő faanyag visszakövetésére szolgáló rendszer megléte és alkalmazása.

2.1.1

Az üzleti egységek igazolni tudják, hogy a hozzájuk beérkező faanyag jogszerű forrásból származik.

Értékesítései és beszerzései dokumentumok és/vagy anyagszállítási szerződés és/vagy vásárlási igazolás, valamint az erdészeti termékek jogszerűségét igazoló dokumentumok/az erdészeti termékek jogszerűségét tanúsító nyilatkozat.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P30/2012. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P62/2008. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P56/2009. sz. rendelete

A faanyag továbbításáról szóló, jóváhagyott jelentés és/vagy a továbbítás igazolása és/vagy a faanyag vizsgálatáról készült hivatalos jelentés; az erdészeti termékek jogszerűségét tanúsító nyilatkozat.

Az importált faanyagokat behozatali bejelentő dokumentumok és a faanyag eredetével kapcsolatos információk, valamint a faanyag jogszerűségét és a kitermelési országot igazoló dokumentumok kísérik.

A rönkök fuvarokmányai.

A lebontott épületekből/építményekből származó használt faanyagra, kiásott faanyagra és eltemetett faanyagra vonatkozó fuvarokmányok (SKAU/ Nota) a helyi hatóság tisztviselőjétől származó, megfelelő hivatalos jelentéssel együtt.

Ipari hulladékfára vonatkozó fuvarokmányok FAKO/Nota formájában.

A rönkfák készletmozgásairól szóló dokumentumok/jelentések (LMKB)/a kis átmérőjű rönkfák készletmozgásairól szóló jelentések (LMKBK)/a feldolgozott erdészeti fatermékek készletmozgásairól szóló jelentések (LMHHOK).

Igazoló dokumentumok, vagyis a nyersanyag-készletezési terv (RPBBI), az éves munkatervet hivatalosan hitelesítő határozatról szóló levél (SK RKT).

2.1.2

Az üzleti egységek faanyag-nyomonkövetési rendszert alkalmaznak, és a megengedett termelési szinteken belül működnek

A nyersanyagok használatára és a termelési kibocsátásra vonatkozó ellenőrző lajstromok.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

Az ipari miniszter 41/2008. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P35/2008. sz. rendelete

A feldolgozott termékek előállításáról szóló termelési jelentések.

Az egység termelése nem haladja meg a megengedett termelési kapacitást.

2.1.3

A másik féllel (másik ipari vállalkozással vagy kézművesekkel/családi ipari vállalkozásokkal) együttműködve megvalósított termelési folyamat gondoskodik a faanyag nyomon követéséről.

A másik féllel a termékfeldolgozásról kötött együttműködési vagy szolgáltatási szerződés.

A kereskedelmi miniszter 37/M-DAG/PER/9/2007. sz. rendelete

A 6/1983. sz. törvény

Az erdészeti miniszter P35/2008. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P16/2007. sz. rendelete

A kereskedelmi miniszter 39/M-DAG/PER/12/2011. sz. rendelete

Az ipari miniszter 41/M- IND/PER/6/2008. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

Az együttműködő fél az 1. alapelvnek megfelelő érvényes engedéllyel rendelkezik.

Az előállított termékek elkülönítése/szétválogatása.

Dokumentáció a nyersanyagokról, folyamatokról, termelésről, valamint adott esetben a kivitelről, amennyiben a kivitelt az üzleti egységen vagy azzal együttműködési megállapodást kötött másik vállalaton keresztül bonyolítják.

P3.	A feldolgozott faanyag kereskedelmének vagy tulajdonjoga átruházásának jogszerűsége.

K3.1	A szigetek közötti szállítás és kereskedelem megfelel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak.

3.1.1

A fatermékek szigetek közötti szállításával foglalkozó üzleti egység nyilvántartott, szigetek közötti fakereskedő (PKAPT).

PKAPT-dokumentumok.

Az ipari és kereskedelmi miniszter 68/MPP/Kep/2/2003. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter, a közlekedési miniszter és az ipari és kereskedelmi miniszter 22/2003. sz. közös rendelete

PKAPT-jelentések.

3.1.2

A feldolgozott faanyag szállításához használt vízi jármű indonéz lobogó alatt közlekedik, és érvényes hajózási engedéllyel rendelkezik.

A vízi jármű azonosító adatait tartalmazó okmányok. Nyilvántartásba vételhez kapcsolódó okmányok, amelyeken szerepelnek a hajó azonosító adatai és az érvényes engedély.

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P30/2012. sz. rendelete

A közlekedési miniszter KM71/2005. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter, a közlekedési miniszter és az ipari és kereskedelmi miniszter 22/2003. sz. közös rendelete

A vízi jármű azonosító adatai megegyeznek a rönkök vagy a faanyagok fuvarokmányain feltüntetett adatokkal.

3.1.3

A nyilvántartott, szigetek közötti fakereskedők (PKAPT) igazolni tudják, hogy a szállított faanyag jogszerű forrásból származik.

A rönkök vagy a faanyagok fuvarokmányai

Az erdészeti miniszter P55/2006. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P30/2012. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter, a közlekedési miniszter és az ipari és kereskedelmi miniszter 22/2003. sz. közös rendelete

A rönkökön faanyag-adminisztrációs jelzések/vonalkód (PUHH) szerepel.

K3.2	Az exportra szánt, feldolgozott faanyag szállítása megfelel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak.

3.2.1

Exportra szánt, feldolgozott faanyag szállítása kiviteli bejelentő (PEB) dokumentumokkal.

PEB.

A 17/2006. sz. törvény (vámügy)

A pénzügyminiszter 223/PMK.011/2008. sz. rendelete

A vámügyi főigazgatóság P-40/BC/2008. sz. rendelete

A vámügyi főigazgatóság P-06/BC/2009. sz. rendelete

A kereskedelmi miniszter P64/2012. sz. rendelete

A 43/1978. sz. elnöki rendelet

Az erdészeti miniszter 447/2003. sz. rendelete

Csomagjegyzék.

Számla.

B/L (hajóraklevél).

Kiviteli engedélyek (jogszerűséget igazoló dokumentumok).

A kötelező műszaki ellenőrzés alá tartozó termékek műszaki ellenőrzésének eredményei (a vámtisztviselő jelentése).

Adott esetben a kiviteli vám befizetéséről szóló igazolás.

Egyéb lényeges dokumentumok (ideértve a CITES-engedélyeket) azon fatípusokra vonatkozóan, amelyek kereskedelme korlátozott

P4.	A munkaügyi előírások betartása a feldolgozóipar terén.

K.4.1

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelmények teljesítése.

4.1.1

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi eljárások rendelkezésre állása és végrehajtása.

A munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi eljárások végrehajtása.

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 01/1978. sz. rendelete

Az erdészeti miniszter P12/2009. sz. rendelete

Munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi berendezések, például könnyű tűzoltókészülékek, egyéni védőeszközök, valamint menekülési útvonal.

Foglalkozásköri baleseti nyilvántartás.

K.4.2

A munkavállalók jogainak biztosítása.

4.2.1

A munkavállalók egyesülési szabadsága.

Szakszervezet vagy vállalati szabályzat, amely lehetővé teszi, hogy a munkavállalók/alkalmazottak szakszervezetet hozzanak létre, vagy szakszervezeti tevékenységekben vegyenek részt.

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 16/2001. sz. rendelete

4.2.2

Kollektív munkaszerződések vagy a munkajogokról szóló vállalati szabályzatok megléte.

Kollektív munkaszerződések vagy a munkajogokról szóló vállalati szabályzatok rendelkezésre állása.

A 13/2013. sz. törvény

A munkaerő- és áttelepülésügyi miniszter 16/2011. sz. rendelete

4.2.3

A vállalat nem foglalkoztat gyermekkorú/kiskorú munkavállalókat.

Nincsenek kiskorú munkavállalók.

A 13/2003. sz. törvény

A 23/2003. sz. törvény

A 20/2009. sz. törvény

(1) A főbb jogszabályok, a későbbi módosításokkal együtt.

III. MELLÉKLET

A FLEGT-ENGEDÉLLYEL RENDELKEZŐ INDONÉZ FATERMÉKEK UNIÓN BELÜLI SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁSÁT SZABÁLYOZÓ FELTÉTELEK

1. AZ ENGEDÉLY BENYÚJTÁSA

1.1.

Az engedélyt azon tagállam illetékes hatóságához kell benyújtani, amelyben az engedély hatálya alá tartozó szállítmány szabad forgalomba bocsátására vonatkozó nyilatkozatot tesznek. Ez történhet elektronikus formában vagy más, hasonlóan gyors eljárás útján.

1.2.

Az engedély akkor fogadható el, ha megfelel a IV. mellékletben felsorolt valamennyi követelménynek, és ha az e melléklet 3., 4. és 5. pontjának megfelelően nincs szükség további igazolásra.

1.3.

Az engedélyt a hatálya alá tartozó szállítmány érkezése előtt is be lehet nyújtani.

2. AZ ENGEDÉLY ELFOGADÁSA

2.1.

Érvénytelen az az engedély, amely nem felel meg a IV. mellékletben szereplő követelményeknek és előírásoknak.

2.2.

Az engedélyben foglalt adatok törlése vagy módosítása csak akkor fogadható el, ha az engedélyező hatóság jóváhagyja ezeket a törléseket vagy módosításokat.

2.3.

Az engedély érvénytelennek tekintendő, ha azt az engedélyben feltüntetett érvényességi idő után nyújtják be az illetékes hatósághoz. Az engedély érvényességi idejének meghosszabbítása csak akkor fogadható el, ha az engedélyező hatóság jóváhagyja ezt a hosszabbítást.

2.4.

Az engedély másodpéldánya vagy cserepéldánya csak akkor fogadható el, ha azt az engedélyező hatóság bocsátotta ki és hagyta jóvá.

2.5.

Amennyiben az engedéllyel vagy a szállítmánnyal kapcsolatosan további információkra van szükség e mellékletnek megfelelően, az engedély csak a kért információk közlése után fogadható el.

2.6.

Amennyiben a szabadon forgalomba bocsátásra szánt szállítmány fatermékeinek térfogata vagy súlya nem tér el 10 %-nál nagyobb mértékben a vonatkozó engedélyben feltüntetett térfogattól vagy súlytól, a szállítmányt az engedélyben megadott térfogatra vagy súlyra vonatkozó információknak megfelelőnek kell tekinteni.

2.7.

Az illetékes hatóságok az alkalmazandó jogszabályoknak és eljárásoknak megfelelően az engedély elfogadása esetén azonnal értesítik a vámhatóságokat.

3. AZ ENGEDÉLY ÉRVÉNYESSÉGÉNEK ÉS VALÓDISÁGÁNAK IGAZOLÁSA

3.1.

Amennyiben kétség merülne fel az engedély, a másodpéldány vagy a cserepéldány érvényességét vagy valódiságát érintően, az illetékes hatóság további tájékoztatást kérhet az engedélyinformációs egységtől.

3.2.

Az engedélyinformációs egység kérheti az illetékes hatóságtól a kérdéses engedély példányának elküldését.

3.3.

Ha az engedélyező hatóság szükségesnek ítéli, visszavonja az engedélyt és javított példányt ad ki, amelyet a „Másodpéldány” pecséttel hitelesít, és továbbítja azt az illetékes hatósághoz.

3.4.

Ha az illetékes hatóság az e melléklet 3.1. pontja szerinti kiegészítő tájékoztatás iránti megkereséstől számított 21 naptári napon belül nem kap választ az engedélyinformációs egységtől, akkor nem fogadja el az engedélyt, és az alkalmazandó jogszabályok és eljárások szerint jár el.

3.5.

Az engedély érvényességének megerősítése esetén az engedélyinformációs egység haladéktalanul, lehetőség szerint elektronikus úton értesíti az illetékes hatóságot. A visszaküldött példányokon fel kell tüntetni egy „Érvényesítve …-án/én” szövegű hitelesítő pecsétet.

3.6.

Ha a kiegészítő tájékoztatásnyújtás és a további vizsgálódás nyomán azt állapítják meg, hogy az engedély nem érvényes vagy nem valódi, akkor az illetékes hatóság nem fogadja el az engedélyt, és az alkalmazandó jogszabályok és eljárások szerint jár el.

4. AZ ENGEDÉLY ÉS A SZÁLLÍTMÁNY KÖZÖTTI MEGFELELÉS IGAZOLÁSA

4.1.

Ha a szállítmányra vonatkozó további ellenőrzés szükséges azt megelőzően, hogy az illetékes hatóságok eldönthetnék, hogy az engedély elfogadható-e, ellenőrzést lehet végezni annak megállapítása érdekében, hogy a kérdéses szállítmány megfelel-e az engedélyben foglalt információknak, illetve az adott engedélyre vonatkozó, az engedélyező hatóság által nyilvántartott adatoknak.

4.2.

Amennyiben kétség merülne fel a szállítmány engedélynek való megfelelésével kapcsolatban, az érintett illetékes hatóság további magyarázatot kérhet az engedélyinformációs egységtől.

4.3.

Az engedélyinformációs egység kérheti az illetékes hatóságtól a kérdéses engedély vagy cserepéldány egy példányának elküldését.

4.4.

4.5.

Ha az illetékes hatóság az e megállapodás 4.2. cikkében foglaltak szerint a további magyarázatra vonatkozó megkeresés napjától számított 21 naptári napon belül nem kap választ, akkor nem fogadja el az engedélyt, és az alkalmazandó jogszabályok és eljárások szerint jár el.

4.6.

Ha a kiegészítő tájékoztatásnyújtás és a további vizsgálódás nyomán azt állapítják meg, hogy a kérdéses szállítmány nem felel meg az engedélynek, illetve az adott engedélyre vonatkozó, az engedélyező hatóság által nyilvántartott adatoknak, akkor az illetékes hatóság nem fogadja el az engedélyt, és az alkalmazandó jogszabályok és eljárások szerint jár el.

5. EGYÉB KÉRDÉSEK

5.1.

Az érintett tagállam vonatkozó jogszabályai és eljárásai eltérő rendelkezéseinek hiányában az igazolás költségét az importőrnek kell fizetnie.

5.2.

Ha az engedélyek igazolása során huzamosabb ideig fennálló ellentétek vagy nehézségek merülnek fel, akkor az ügy a vegyes bizottság elé utalható.

6. UNIÓS VÁMÁRU-NYILATKOZAT

6.1.

A szabad forgalomba bocsátásra bejelentett fatermékekre vonatkozó engedély számát azon egységes vámokmány 44. mezőjében kell feltüntetni, amelyben vámáru-nyilatkozatot tesznek.

6.2.

Amennyiben a vámáru-nyilatkozatot adatfeldolgozási módszer segítségével állították elő, a hivatkozást a megfelelő mezőben kell feltüntetni.

7. SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS

7.1.

A fatermékszállítmányok csak akkor bocsáthatók szabad forgalomba, amikor a 2.7. pontban ismertetett eljárás megfelelően lezárult.

IV. MELLÉKLET

A FLEGT-ENGEDÉLYEK KIADÁSÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK ÉS MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

1. A FLEGT-ENGEDÉLYEKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1.1.

A FLEGT-engedélyeket papír alapon vagy elektronikus módon állítják ki.

1.2.

Mind a papíralapú, mind pedig az elektronikus engedélyeknek tartalmazniuk kell az 1. függelékben meghatározott információkat, a 2. függelékben meghatározott útmutató megjegyzésekkel összhangban.

1.3.

A FLEGT-engedélyeket úgy kell számozni, hogy a felek különbséget tudjanak tenni az uniós piacokra szánt szállítmányokra vonatkozó FLEGT-engedélyek és az Unión kívüli piacokra szánt szállítmányokra vonatkozó, jogszerűséget igazoló dokumentumok között.

1.4.

A FLEGT-engedély tényleges kiadása napjától fogva érvényes.

1.5.

A FLEGT-engedély négy hónapig érvényes. Az engedélyben meg kell jelölni annak lejárati idejét.

1.6.

A FLEGT-engedély a lejártát követően érvénytelennek minősül. Vis maior esetén vagy az engedély jogosultja befolyásán kívüli okok miatt indokolt egyéb esetben az engedélyező hatóság két hónappal meghosszabbíthatja az engedély érvényességét. Az engedélyező hatóság a meghosszabbításkor megadja és jóváhagyja az új lejárati dátumot.

1.7.

A FLEGT-engedély érvénytelennek minősül, és azt vissza kell juttatni az engedélyező hatósághoz, ha az engedély hatálya alá tartozó fatermékek az Unióba érkezést megelőzően elvesznek vagy megsemmisülnek.

2. A PAPÍRALAPÚ FLEGT-ENGEDÉLYEKRE VONATKOZÓ MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

2.1.

A papíralapú engedélyeknek az 1. függelékben meghatározott formátumnak kell megfelelniük.

2.2.

A papír szabványos A4-es méretű. A papíron található vízjeleknek logót kell ábrázolnia, amelyet a pecsét mellett szárazbélyegzővel is a papírra kell nyomni.

2.3.

A FLEGT-engedélyt írógéppel vagy számítógéppel kell kitölteni. Szükség esetén kézzel is kitölthető.

2.4.

Az engedélyező hatóság pecsétjét lehetőleg bélyegzővel kell elhelyezni. Az engedélyező hatóság bélyegzője helyett szárazbélyegző vagy perforálás is alkalmazható.

2.5.

Az engedélyező hatóság az odaítélt mennyiség rögzítésére bármilyen hamisíthatatlan módszert igénybe vehet, ami lehetetlenné teszi számok vagy hivatkozások utólagos beírását.

2.6.

A nyomtatvány nem tartalmazhat semmiféle törlést vagy betoldást, kivéve, ha ezt az engedélyező hatóság pecsétje és aláírása hitelesíti.

2.7.

A FLEGT-engedélyt angol nyelven kell kinyomtatni és kitölteni.

3. A FLEGT-ENGEDÉLYEK PÉLDÁNYAI

3.1.

A FLEGT-engedélyeket hét példányban kell kiállítani az alábbiak szerint:

i.	egy „Eredeti” példány az illetékes hatóság részére fehér papíron;

ii.	„A rendeltetési hely szerinti vámhatóság példánya” sárga papíron;

iii.	„Az importőr példánya” fehér papíron;

iv.	„Az engedélyező hatóság példánya” fehér papíron;

v.	„Az engedély jogosultjának példánya” fehér papíron;

vi.	„Az engedélyinformációs egység példánya” fehér papíron;

vii.	„Az indonéz vámhatóság példánya” fehér papíron.

3.2.

Az „Eredeti”, „A rendeltetési hely szerinti vámhatóság példánya” és „Az importőr példánya” megjelölésű példányokat az engedély jogosultjának kell átadni, aki megküldi azokat az importőrnek. Az importőr az eredeti példányt az illetékes hatósághoz, a megfelelő példányt pedig a vámhatósághoz nyújtja be abban a tagállamban, ahol az engedéllyel rendelkező szállítmányt szabadon forgalomba bocsáthatónak nyilvánították. „Az importőr példánya” megjelölésű harmadik példányt az importőr magánál tartja, és nyilvántartásba veszi.

3.3.

„Az engedélyező hatóság példánya” megjelölésű negyedik példányt az engedélyező hatóság magánál tartja, és a kiadott engedélyek esetleges jövőbeli igazolása érdekében nyilvántartásba veszi.

3.4.

„Az engedély jogosultja példánya” megjelölésű ötödik példányt nyilvántartásba vétel céljából átadják az engedély jogosultjának.

3.5.

„Az engedélyinformációs egység példánya” megjelölésű hatodik példányt nyilvántartásba vétel céljából átadják az engedélyinformációs egységnek.

3.6.

„Az indonéz vámhatóság példánya” megjelölésű hetedik példányt exportcélokra átadják az indonéz vámhatóságnak.

4. A FLEGT-ENGEDÉLY ELVESZTÉSE, ELLOPÁSA VAGY MEGSEMMISÜLÉSE

4.1.

Amennyiben az „Eredeti” vagy „A rendeltetési hely szerinti vámhatóság példánya” vagy mindkét példány elveszik, illetve azokat ellopják, vagy megsemmisülnek, az engedély jogosultja vagy annak meghatalmazott képviselője kérelmezheti az engedélyező hatóságtól az engedély pótlását. Az engedély jogosultja vagy annak meghatalmazott képviselője a kérelem benyújtásakor magyarázattal szolgál az eredeti, illetve a másolati példány elvesztését illetően.

4.2.

Az engedélyező hatóság, amennyiben kielégítőnek találja a magyarázatot, az engedély cserepéldányát az engedély jogosultja kérelmének beérkezését követő öt napon belül kiadja.

4.3.

A cserepéldány tartalmazza a korábbi engedélyben foglalt információkat és bejegyzéseket, ideértve az engedély számát is, ezenkívül szerepel rajta az „Engedély cserepéldánya” megjegyzés.

4.4.

Amennyiben egy elveszett vagy ellopott engedély előkerül, akkor az előkerült engedély nem használható fel, és azt vissza kell juttatni az engedélyező hatósághoz.

5. AZ ELEKTRONIKUS FLEGT-ENGEDÉLYEKRE VONATKOZÓ MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

5.1.

A FLEGT-engedély számítógépes rendszerek használatával is kibocsátható és feldolgozható.

5.2.

Papíralapú engedélyt el kell juttatni azon tagállamok számára, amelyek nem csatlakoztak az elektronikus rendszerhez.

Függelékek

Az engedély formátuma.

Útmutató megjegyzések.

1. függelék

AZ ENGEDÉLY FORMÁTUMA

Szövege kép

2. függelék

ÚTMUTATÓ MEGJEGYZÉSEK

Általános:

—	Kérjük, nyomtatott betűkkel töltse ki a nyomtatványt.

—	Az ISO-kód – ahol fel van ilyen tüntetve – a két betűből álló szabványos nemzetközi országjelzésekre vonatkozik.

—	A 2. mezőt kizárólag az indonéz hatóságok tölthetik ki.

—	Az A. és B. rovat kizárólag az Unióba történő FLEGT-engedélyezés céljából használható.

A. rovat	Rendeltetési hely	„Európai Unió” írandó be, ha az engedély az Európai Unióba szánt szállítmányra vonatkozik.
B. rovat	FLEGT-engedély	„FLEGT” írandó be, ha az engedély az Európai Unióba szánt szállítmányra vonatkozik.

1. mező	Kibocsátó hatóság	Adja meg az engedélyező hatóság nevét, címét és nyilvántartási számát.
2. mező	Indonézia által megadott információk	Adja meg a szállítmány importőrének nevét és címét, a szállítmány összértékét (USD-ben), valamint a rendeltetési ország és adott esetben a tranzitország nevét és kétjegyű ISO-kódját.
3. mező	A jogszerűséget igazoló dokumentum/engedély száma	Adja meg az engedély kiállítási számát.
4. mező	A lejárat dátuma	Az engedély érvényességi ideje.
5. mező	Az exportáló ország	Az a partnerország, amelyikből a fatermékeket az EU-ba exportálták.
6. mező	ISO-kód	Adja meg az 5. mezőben szereplő partnerország kétjegyű ISO-kódját.
7. mező	Szállítóeszköz	Adja meg a kiviteli (export) helyen használt szállítóeszközt.
8. mező	Engedély jogosultja	Adja meg az exportőr nevét és címét, ideértve a nyilvántartott exportőr ETPIK- és adóazonosító számát.
9. mező	Kereskedelmi megnevezés	Adja meg a fatermék(ek) kereskedelmi leírását. A leírásnak kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a HR-be való besorolást.
10. mező	HR-kód	Az eredeti példányon, a rendeltetési hely szerinti vámhatóság példányán és az importőr példányán tüntesse fel a Harmonizált Áruleíró- és Kódrendszer alapján meghatározott négy vagy hat számjegyű árukódot. Az Indonézián belüli használatra szánt példányokon (a IV. melléklet 3.1. pontjában meghatározott iv–vii. példány) tüntesse fel az Indonéz Vámtarifakönyv szerinti tízjegyű vámtarifaszámokat.
11. mező	Közismert és tudományos név	Adja meg a termékhez felhasznált fafajok közismert és tudományos nevét. Amennyiben egynél több fafajtát tartalmaz egy összetett termék, használjon külön sorokat. A mező kitöltése elhagyható olyan összetett termék vagy rész esetében, amely több azonosíthatatlan fafajtából készült (például préselt lemez).
12. mező	Kitermelési országok	Adja meg azokat az országokat, ahol a 10. mezőben felsorolt fafajtákat kitermelték. Összetett termék esetében adja meg az összes felhasznált faanyag származási országát. A mező kitöltése elhagyható olyan összetett termék vagy rész esetében, amely több azonosíthatatlan fafajtából készült (például préselt lemez).
13. mező	ISO-kódok	Adja meg a 12. mezőben felsorolt országok ISO-kódját. A mező kitöltése elhagyható olyan összetett termék vagy rész esetében, amely több azonosíthatatlan fafajtából készült (például préselt lemez).
14. mező	Térfogat (m3)	Adja meg az össztérfogatot m3-ben. A mező kitöltése elhagyható, ha a 15. mező ki van töltve.
15. mező	Nettó tömeg (kg)	Adja meg kilogrammban a szállítmány össztömegét a mérés időpontjában. Ez a fatermékek nettó tömegét jelenti, az állványoktól, távtartóktól, öntapadó címkéktől stb. különböző közvetlen tárolóeszközök és csomagolás nélkül.
16. mező	Egységek száma	Adja meg az egységek számát, amennyiben a feldolgozott termék ilyen módon számszerűsíthető leginkább. A mező kitöltése elhagyható.
17. mező	Megkülönböztető jelzések	Lehetőség szerint adjon meg vonalkódot és minden megkülönböztető jelzést, például a tétel számát, hajórakjegy számát stb. A mező kitöltése elhagyható.
18. mező	A kiállító hatóság aláírása és bélyegzője	Ezt a mezőt egy erre felhatalmazott tisztviselő írja alá, és az engedélyező hatóság pecsételi le. Fel kell tüntetni az aláírók nevét, valamint az aláírás helyét és idejét is.

V. MELLÉKLET

FAANYAGOKRA VONATKOZÓ INDONÉZ JOGSZERŰSÉG-IGAZOLÁSI RENDSZER

1. BEVEZETÉS

Célkitűzés: annak biztosítása, hogy a rönkfa és a feldolgozott fatermékek kitermelése, szállítása, feldolgozása és értékesítése a vonatkozó indonéz jogszabályoknak és előírásoknak megfelelően történjen.

Az illegális fakitermelés és az illegálisan kitermelt faanyagok és az ilyen fából készült fatermékek kereskedelme elleni küzdelem élharcosaként ismert Indonézia volt a házigazdája a 2001 szeptemberében Baliban megrendezett, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról és az erdészeti irányításról tartott miniszteri konferenciának, amelynek eredményeképpen megszületett az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról és az erdészeti irányításról szóló nyilatkozat (bali nyilatkozat). Indonézia azóta folyamatosan élen jár az illegális fakitermelés és az ahhoz kapcsolódó kereskedelem elleni nemzetközi összefogásban.

Az e problémák korrigálására tett nemzetközi erőfeszítések keretében egyre több fogyasztó ország vállalja, hogy intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy piacán megakadályozza az illegálisan kitermelt fa kereskedelmét, míg a kitermelő országok olyan mechanizmus bevezetése mellett kötelezték el magukat, amely biztosítja a fatermékeik jogszerűségét. Rendkívül fontos, hogy hiteles rendszer gondoskodjon a faanyagok és a feldolgozott fatermékek kitermelésének, szállításának, feldolgozásának és kereskedelmének jogszerűségéről.

A faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer biztosítja, hogy az Indonéziában előállított és feldolgozott faanyagok és a fatermékek jogszerű forrásból származnak, és teljes mértékben megfelelnek a vonatkozó indonéz jogszabályoknak és előírásoknak, amit független ellenőrzés igazol és a civil társadalom felügyel.

1.1. A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer alapjául szolgáló indonéz jogszabályok és előírások

A fenntartható erdőgazdálkodás teljesítményének értékelésével, valamint az állami és magántulajdonban lévő erdők esetében a faanyag jogszerűségének igazolásával kapcsolatos előírásokról és iránymutatásokról szóló indonéz rendelet (az erdészeti miniszter P.38/Menhut-II/2009. sz. rendelete) létrehozta a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszert és a fenntarthatósági programot azzal a céllal, hogy javítsa az erdészeti irányítást, visszaszorítsa az illegális fakitermelést és az ehhez kapcsolódó faanyag-kereskedelmet, gondoskodjon Indonézia fatermékeinek jó hírnevéről, és javítsa azok megítélését.

A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer az alábbi elemekből áll:

1.	jogszerűségi előírások;

2.	az ellátási lánc ellenőrzése;

3.	igazolási eljárások;

4.	engedélyezési rendszer;

5.	nyomon követés.

A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer az Indonéziában az Unióba és más piacokra való kivitelre előállított faanyagok és fatermékek jogszerűségének biztosítására szolgáló alapvető rendszer.

1.2. A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer kidolgozása: több érdekelt fél bevonásával zajló folyamat

Számos, az erdészetben érdekelt indonéz fél aktív részvételével zajlik 2003 óta a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer kialakítása, megvalósítása és értékelése, ennek köszönhetően pedig biztosított a folyamat fokozott felügyelete, átláthatósága és hitelessége. A több érdekelt fél bevonásával zajló folyamat eredményeként az erdészeti miniszter 2009-ben kiadta a P.38/Menhut-II/2009. sz. rendeletet, amelyet az erdőhasznosítási főigazgatóság 6/VI-SET/2009. és 02/VI-BPPHH/2010. sz. műszaki iránymutatásai követtek.

2. A FAANYAGOKRA VONATKOZÓ JOGSZERŰSÉG-IGAZOLÁSI RENDSZER HATÁLYA

Az indonéz erdőállományok tulajdoni jelleg alapján általánosságban két kategóriába sorolhatók: 1) állami erdők és 2) magántulajdonban lévő erdők/földek. Az állami erdőket hosszú távú, fenntartható fakitermelés céljából erdőgazdálkodás alatt álló erdők alkotják, ahol különféle engedélytípusok alapján folyik a kitermelés olyan erdőterületeken, amelyek adott esetben nem erdőgazdálkodási célokra, például település vagy ültetvények létesítésére fordíthatók. A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer állami erdőkre és magántulajdonban lévő erdőkre/földekre való alkalmazásával kapcsolatos előírásokat a II. melléklet határozza meg.

A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer hatálya alá tartozik engedélytípustól függetlenül minden faanyag és fatermék, valamint minden fakereskedő, további feldolgozó és exportőr összes tevékenysége.

A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer megköveteli, hogy az importált faanyagokat és fatermékeket vámkezeljék, és hogy azok megfeleljenek Indonézia behozatali előírásainak. Az importált faanyagokat és fatermékeket olyan dokumentumoknak kell kísérniük, amelyek a faanyagot a kitermelési országban jogszerűnek minősítik. Az importált faanyagoknak és fatermékeknek ellenőrzött ellátási láncba kell kerülniük, amely megfelel az indonéz jogszabályoknak és előírásoknak. A fentiek megvalósítását illetően Indonézia nyújt útmutatást.

Bizonyos fatermékek újrahasznosított anyagokat tartalmazhatnak. Indonézia útmutatást nyújt arról, hogyan kell kezelni az újrahasznosított anyagok felhasználását a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszerben.

A lefoglalt faanyag nem tartozik a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer hatálya alá, ezért arra nem adható ki FLEGT-engedély.

A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer hatálya alá tartoznak a belföldi és a nemzetközi piacra szánt fatermékek. Minden indonéz fakitermelő, fafeldolgozó és fakereskedő (piaci szereplő) esetében ellenőrizni kell, hogy jogszerűen tevékenykedik-e. Ez az előírás a belföldi piacra termelő szereplőkre is vonatkozik.

2.1. A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer jogszerűségi előírásai

A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer öt előírással rendelkezik a faanyag jogszerűségével kapcsolatban. Ezen előírásokat és azok teljesítésének igazolására vonatkozó iránymutatásokat a II. melléklet tartalmazza.

A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer emellett a fenntartható erdőgazdálkodás teljesítményének értékelésével kapcsolatos előírásokat és iránymutatásokat is magában foglalja. A fenntartható erdőgazdálkodás ezen előírások alapján végzett értékelése azt is igazolja, hogy az ellenőrzött szervezet megfelel a vonatkozó jogszerűségi kritériumoknak. Az erről tanúsítvánnyal rendelkező szervezetek, amelyek állami tulajdonban lévő földeken fekvő erdőgazdálkodási területeken (állandó erdészeti területeken) tevékenykednek, a vonatkozó jogszerűségi és fenntartható erdőgazdálkodási előírásoknak egyaránt megfelelnek.

3. A FAANYAG-ELLÁTÁSI LÁNC ELLENŐRZÉSE

Az engedély jogosultja (koncesszió esetében), a földtulajdonos (magántulajdonban lévő föld esetében) vagy a vállalkozás (kereskedők, feldolgozók vagy exportőrök esetében) igazolja, hogy ellátási láncának minden állomását az erdészeti miniszter P.55/Menhut-II/2006. és P.30/Menhut-II/2012. sz. rendeletének (a továbbiakban: a rendeletek) megfelelően ellenőrzi és dokumentálja. E rendeletek előírják a tartományi és körzeti erdészeti tisztségviselők számára, hogy végezzenek helyszíni ellenőrzéseket, és igazolják a dokumentumokat, amelyeket az engedélyek jogosultjai, a földtulajdonosok vagy a feldolgozók nyújtanak be az ellátási lánc egyes állomásain.

Az ellátási lánc egyes pontjain végzett operatív ellenőrzéseket az 1. ábra foglalja össze, a behozatalra vonatkozó iránymutatás jelenleg kidolgozás alatt áll.

Az ellátási láncban minden szállítmányhoz csatolni kell a megfelelő fuvarokmányokat. A vállalkozásoknak megfelelő rendszereket kell alkalmazniuk az igazolt forrásból származó faanyagok és fatermékeknek az egyéb forrásból származó faanyagoktól és fatermékektől való elkülönítéséhez, továbbá olyan nyilvántartást kell vezetniük, amely megkülönbözteti e két forrást. A vállalkozások az ellátási lánc minden pontján kötelesek feljegyezni, hogy az érintett rönk-, fatermék- vagy faanyagszállítmány a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer szerint igazolt-e.

Az ellátási lánc szereplői kötelesek nyilvántartást vezetni a befogadott, tárolt, feldolgozott és leszállított faanyagokról és fatermékekről, hogy ezzel lehetővé tegyék a mennyiségi adatok egyeztetését az ellátási lánc állomásai között és azokon belül. A tartományi és körzeti erdészeti tisztségviselők számára hozzáférést kell biztosítani ezekhez az adatokhoz az egyeztetési vizsgálatok elvégzése céljából. E melléklet függeléke részletes információkkal szolgál az ellátási lánc egyes állomásain végrehajtott főbb tevékenységekről és eljárásokról, ideértve az egyeztetést is.

Fabecslés

Éves munkaterv

Kitermelési terület

Rönkjegyzék

Rönkkitermelési jelentések

Rönklerakóhely

Díjak megfizetése

Rönkjegyzék

Fuvarokmányok

Rönkökre vonatkozó kimutatás

Rönktelep

Fuvarokmány

Rönkökre vonatkozó kimutatás

Köztes rönktelep

Állami erdők

Magánerdők

Kitermelési terület

Földhasználati engedély

Rönklerakóhely

Rönkjegyzék

Fuvarokmányok

Rönkökre vonatkozó kimutatás

Ellenőrző lajstrom

Feldolgozott termékekre vonatkozó kimutatás

Fuvarokmányok

Elsődleges feldolgozás

Az erdészeti termékek kereskedelmére jogosító, nyilvántartott exportőri tanúsítvány

Nyersanyagra vonatkozó kimutatás

Ellenőrző lajstrom

Feldolgozott termékekre vonatkozó kimutatás

Fuvarokmányok

Másodlagos feldolgozás

Az erdészeti termékek kereskedelmére jogosító, nyilvántartott exportőri tanúsítvány

Kiviteli nyilatkozat

Vámkezelés

A kivitel helye

1. ábra: Az ellátási lánc ellenőrzése, az ellátási lánc egyes pontjain szükséges, kulcsfontosságú dokumentumok bemutatásával együtt

4. A JOGSZERŰSÉG-IGAZOLÁS ÉS A KIVITELENGEDÉLYEZÉS INTÉZMÉNYES KERETE

4.1. Bevezetés

A faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer az úgynevezett „gazdasági szereplőkre összpontosító engedélyezés” megközelítésén alapul, és sok közös vonása van a termék- vagy erdőgazdálkodási tanúsítási rendszerekkel. Az Indonéz Erdészeti Minisztérium megfelelőségértékelő testületeket (LP és LV) jelöl ki, amelyeket felhatalmaz annak ellenőrzésére, hogy a fakitermelők, kereskedők, feldolgozók és exportőrök („gazdasági szereplők”) jogszerűen végzik-e a tevékenységeiket.

A megfelelőségértékelő testületeket az Indonéz Nemzeti Akkreditáló Testület (KAN) akkreditálja. A megfelelőségértékelő testületekkel olyan gazdasági szereplők kötnek szerződést, akik igazolni szeretnék tevékenységeik jogszerűségét, és a vonatkozó ISO-iránymutatások szerint kötelesek működni. A testületek beszámolnak az ellenőrzések eredményeiről az ellenőrzött szervezetnek és az Erdészeti Minisztériumnak.

A megfelelőségértékelő testületek meggyőződnek arról, hogy az ellenőrzött szervezet a II. mellékletben meghatározott indonéz jogszerűség-fogalomnak megfelelően működik-e, ideértve az ismeretlen anyagok ellátási láncba való bekerülését megelőző ellenőrzések végrehajtását is. Ha megállapítják az ellenőrzött szervezet megfelelőségét, akkor 3 (három) évre érvényes jogszerűségi tanúsítványt állítanak ki.

Az LV-k kivitelengedélyező hatóságként is eljárnak, és megvizsgálják az igazolt exportőrök ellátásilánc-ellenőrzési rendszereit. Amennyiben megfelelőnek találják azokat, kiviteli engedélyt állítanak ki jogszerűséget igazoló dokumentum formájában. Kiviteli engedély nélkül ezért tilos exportálni.

Indonézia rendeletet fogadott el, amely lehetővé teszi, hogy civil társadalmi csoportok gazdasági szereplő megfelelőségértékelő testület általi jogszerűség-igazolása ellen vagy a szereplő működése során feltárt jogellenes tevékenységek esetében kifogást emeljenek. A megfelelőségértékelő testület működésével kapcsolatos kifogás esetén a civil társadalmi csoportok panaszt tehetnek a KAN-nál.

A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer megvalósításában részt vevő szervek közötti kapcsolatot a 2. ábra szemlélteti:

A kormány (Erdészeti Minisztérium) mint szabályozó szerv

Akkreditáló testület

panaszok

Független megfigyelő

Akkreditációs tanúsítvány

akkreditálás

Megfelelőségértékelő testület/ engedélyező hatóság

panaszok

Faanyag-jogszerűségi vagy a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó tanúsítvány

ellenőrzés

jogorvoslat

Jogszerűséget igazoló dokumentum vagy FLEGT-engedély

Ellenőrzött szervezet

4.2. Megfelelőségértékelő testületek

A megfelelőségértékelő testületek kulcsszerepet játszanak az indonéz rendszerben. E testületek szerződés keretében megbízást kapnak arra, hogy igazolják az ellátási láncban részt vevő egyes vállalkozások kitermelési, feldolgozási és kereskedelmi tevékenységeinek jogszerűségét, ideértve az ellátási lánc integritását is. Az LV-k emellett jogszerűséget igazoló dokumentumokat állítanak ki az exportált faanyag egyes szállítmányaira.

A megfelelőségértékelő testületek két kategóriába sorolhatók: i. értékelő testületek (Lembaga Penilai, LP), amelyek az erdőgazdálkodási egységek teljesítményét a fenntarthatósági előírások alapján értékelik, és ii. igazoló szervek (Lembaga Verifikasi, LV), amelyek az erdőgazdálkodási egységeket és a faipari ágazatokat a jogszerűségi előírások alapján értékelik.

Annak biztosítása érdekében, hogy a II. mellékletben meghatározott jogszerűségi előírások igazolására szolgáló ellenőrzésekre a lehető legszínvonalasabb módon kerüljön sor, az LP-knek és az LV-knek ki kell dolgozniuk a szükséges irányítási rendszereket, figyelembe véve az alkalmassággal, a következetességgel, a pártatlansággal, az átláthatósággal és az értékelési folyamattal kapcsolatos követelményeket az ISO/IEC 17021 (fenntartható erdőgazdálkodási szabvány LP-k számára), illetve a 65. sz. ISO-/IEC-útmutató (Jogszerűségi előírások az LV-k számára) szerint. E követelményeket a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszerrel kapcsolatos iránymutatások tartalmazzák.

Az LV-k engedélyező hatóságként is eljárhatnak. Ebben az esetben az LV-k állítják ki a nemzetközi piacra szánt fatermékekre vonatkozó kiviteli engedélyeket. Az engedélyező hatóságok az Unión kívüli piacok esetében jogszerűséget igazoló dokumentumokat, az uniós piacok esetében pedig FLEGT-engedélyeket állítanak ki a IV. mellékletben szereplő követelményeknek megfelelően. Indonézia részletes eljárásokat alakít ki az exportszállítmányok jogszerűséget igazoló dokumentummal vagy FLEGT-engedéllyel történő engedélyezésére.

Az LV-k az ellenőrzött szervezetekkel szerződést kötnek a jogszerűségi ellenőrzések elvégzéséről, és a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer szerinti jogszerűségi tanúsítványokat és jogszerűséget igazoló dokumentumokat vagy FLEGT-engedélyeket állítanak ki a nemzetközi piacra irányuló kivitelre vonatkozóan. Az LP-k a fenntartható erdőgazdálkodási szabvány alapján ellenőrzik a fakitermelési koncessziókat. Az LP-k nem állítanak ki kiviteli engedélyeket.

4.3. Akkreditáló testület

Az Indonéz Nemzeti Akkreditáló Testület (Komite Akreditasi Nasional, KAN) feladata a megfelelőségértékelő testület akkreditálása. Amennyiben egy LP-vel vagy LV-vel kapcsolatosan probléma merül fel, a KAN-nál kell panaszt tenni.

A KAN 2009. július 14-én egyetértési megállapodást kötött az Erdészeti Minisztériummal arról, hogy akkreditációs szolgáltatásokat nyújt a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer keretében. A KAN független akkreditáló testület, amelyet a nemzeti szabványosításról szóló 102/2000. sz. kormányrendelettel (Peraturan Pemerintah, PP) és a nemzeti akkreditáló bizottságról szóló 78/2001. sz. elnöki rendelettel (Keputusan Presiden, Keppres) hoztak létre.

A KAN az ISO/IEC 17011 szabványnak (Megfelelőségértékelést végző szervezeteket akkreditáló testületekre vonatkozó általános követelmények) megfelelően működik. Kifejezetten a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszerhez készült, belső igazoló dokumentumokat dolgozott ki az LP-k (DPLS 13) és az LV-k (DPLS 14) akkreditálásához. A KAN emellett ki fogja dolgozni az LV-k kivitelengedélyezésre való akkreditációjára vonatkozó követelményeket és útmutatást.

A KAN a Csendes-óceáni Akkreditációs Együttműködés (Pacific Accreditation Cooperation, PAC) és a Nemzetközi Akkreditációs Fórum (International Accreditation Forum, IAF) által nemzetközileg elismert akkreditáló testület, amely ezáltal jogosult minőségirányítási rendszerekkel, környezetvédelmi irányítási rendszerekkel és terméktanúsítással foglalkozó tanúsító szervek akkreditálására. A KAN-t ezenkívül az Ázsiai és Csendes-óceáni Laboratóriumi Akkreditációs Együttműködés (Asia Pacific Laboratory Accreditation Cooperation, APLAC) és a Nemzetközi Laboratóriumi Akkreditációs Együttműködés (International Laboratory Accreditation Cooperation, ILAC) is elismeri.

4.4. Ellenőrzött szervezetek

Az ellenőrzött szervezetek olyan gazdasági szereplők, amelyek jogszerűség-igazoláson esnek át. Idetartoznak az erdőgazdálkodási egységek (engedményesek vagy faanyag-hasznosítási engedély jogosultjai, közösségi alapú erdészeti engedély jogosultjai, erdők/földek magántulajdonosai), valamint a faipari ágazatok. Az erdőgazdálkodási egységeknek és a faipari ágazatoknak meg kell felelniük a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszerrel kapcsolatos szabványnak. Az export tekintetében a faipari ágazatoknak teljesíteniük kell a kivitelengedélyezési követelményeket. A rendszer lehetővé teszi, hogy az ellenőrzött szervezetek az ellenőrzések lefolytatásával vagy eredményével kapcsolatosan panaszt tegyenek az LP-nél.

4.5. Független megfigyelő

A civil társadalom kulcsszerepet játszik a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer független megfigyelésében. A független megfigyelő megállapításai az időszakos értékelés során is felhasználhatók, amelyet e megállapodás alapján kell elvégezni.

Értékeléssel kapcsolatos szabálytalanság esetén a civil társadalmi szervezeteknek közvetlenül az érintett LP-nél vagy LV-nél kell panaszt tenniük. Amennyiben a panaszra nem érkezik megfelelő válasz, a civil társadalmi szervezetek a KAN-hoz nyújthatnak be jelentést. Akkreditációval kapcsolatos szabálytalanságok esetén közvetlenül a KAN-nál kell panaszt tenni. Amennyiben a civil társadalmi szervezetek szabálysértést észlelnek a gazdasági szereplők részéről, a megfelelő LP-nél vagy LV-nél tehetnek panaszt.

4.6. A kormány

Az Erdészeti Minisztérium szabályozza a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszert, és engedélyezi az akkreditált LP-k számára, hogy fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos értékelést vállaljanak, az LV-k számára pedig, hogy jogszerűség-igazolást végezzenek, és jogszerűséget igazoló dokumentumokat állítsanak ki.

Az Erdészeti Minisztérium ezenkívül az engedélyinformációs egység működését is szabályozza, amely az információcseréért felel, fogadja és tárolja a jogszerűséget igazoló dokumentumok kiállításával kapcsolatos adatokat és információkat, és válaszol az illetékes hatóságok vagy az érintettek kérdéseire.

5. JOGSZERŰSÉG-IGAZOLÁS

5.1. Bevezetés

Az indonéz faanyag akkor minősül jogszerűnek, ha eredete és a kitermelése során alkalmazott eljárás, valamint az azt követő feldolgozási, szállítási és kereskedelmi tevékenységek igazoltan megfelelnek az összes vonatkozó indonéz jogszabálynak és előírásnak a II. mellékletben foglaltak szerint. Az LV-k az előírások betartásának igazolása érdekében megfelelőségértékelést végeznek.

5.2. Jogszerűség-igazolási eljárás

A 65. sz. ISO/IEC útmutatásnak és a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszerrel kapcsolatos iránymutatásoknak megfelelően a jogszerűség-igazolási eljárás a következőket foglalja magában:

Kérelmezés és szerződéskötés: az engedély jogosultja kérelmet nyújt be az LV-nek, amelyben meghatározza az igazolás hatókörét, az engedély jogosultjának profilját, és egyéb fontos információkat közöl. Az igazolási tevékenységek megkezdése előtt az engedély jogosultjának szerződést kell kötnie az LV-vel, amelyben meghatározzák az igazolás feltételeit.

Igazolási terv: az igazolási szerződés aláírását követően az LV igazolási tervet készít, amely magában foglalja az ellenőrzést végző csoport kinevezését, az igazolási programot és a tevékenységek ütemezését. A tervet közli az ellenőrzött szervezettel, majd közösen megállapodnak az igazolási tevékenységek végrehajtásának napjáról. Ezt az információt előre kell közölni a független megfigyelőkkel az LV-k weboldalain és az Erdészeti Minisztériumon keresztül vagy tömegtájékoztatási eszközökkel.

Igazolási tevékenységek: az igazolási ellenőrzés három szakaszból áll: i. ellenőrzési nyitóértekezlet, ii. dokumentumok igazolása és helyszíni szemle, valamint iii. ellenőrzési záróértekezlet.

—	Ellenőrzési nyitóértekezlet: az ellenőrzés célját, hatókörét, ütemezését és módszerét megvitatják az ellenőrzött szervezettel, amelynek ilyen módon lehetősége nyílik kérdéseket feltenni az igazolási tevékenységek módszeréről és végrehajtásáról.

—

Dokumentumok igazolása és helyszíni szemle: annak érdekében, hogy igazoló adatokat gyűjtsön arra, hogy az ellenőrzött szervezet megfelel a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer követelményeinek, az LV megvizsgálja az ellenőrzött szervezet rendszereit és folyamatait, valamint a vonatkozó dokumentumokat és nyilvántartásokat. Az LV a megfelelés igazolása érdekében helyszíni vizsgálatokat végez, amelyek magukban foglalják a hivatalos vizsgálati jelentések eredményeinek összevetését is. Az LV ezenkívül megvizsgálja az ellenőrzött szervezet faanyag-visszakövetési rendszerét, hogy a megfelelő igazoló adatok beszerzésével meggyőződjön arról, hogy minden faanyag megfelel a jogszerűségi követelményeknek.

—	Ellenőrzési záróértekezlet: az igazolás eredményeit, különösen az esetlegesen feltárt meg nem feleléseket ismertetik az ellenőrzött szervezettel. Az ellenőrzött szervezet kérdéseket tehet fel az igazolás eredményeiről, és magyarázattal szolgálhat az LV által bemutatott igazoló adatokra.

Jelentés és döntéshozatal: az ellenőrzést végző csoport igazolási jelentést készít, amely az Erdészeti Minisztérium által megadott struktúrát követi. A jelentést az ellenőrzési záróértekezlettől számított 14 napon belül közli az ellenőrzött szervezettel. A jelentés egy példányát, amely tartalmazza az esetlegesen feltárt meg nem felelések leírását, benyújtja az Erdészeti Minisztériumnak.

A jelentést elsősorban arra használják fel, hogy döntést hozzanak az LV által lefolytatott igazolási ellenőrzés eredményéről. Az LV határoz arról, hogy az ellenőrzést végző csoport jelentése alapján kiállítja-e a jogszerűségi tanúsítványt.

Meg nem felelés esetén az LV nem állít ki jogszerűségi tanúsítványt, ezáltal a faanyag nem kerülhet be az igazoltan jogszerű faanyagok ellátási láncába. A meg nem felelés korrigálása után a gazdasági szereplő ismét kérelmezheti a jogszerűség igazolását.

Az LV által az igazolás során észlelt és az Erdészeti Minisztériumnak jelentett szabálysértésekkel az illetékes hatóságok foglalkoznak a közigazgatási vagy bírósági eljárásoknak megfelelően. Ha egy gazdasági szereplő esetében felmerül az előírások megsértésének gyanúja, akkor a tartományi és körzeti hatóságok határozhatnak a gazdasági szereplők működésének leállításáról.

Jogszerűségi tanúsítvány kiállítása és újbóli tanúsítás: az LV jogszerűségi tanúsítványt állít ki, ha az ellenőrzött szervezetről bebizonyosodik, hogy megfelel a jogszerűségi előírásban szereplő mutatóknak, ideértve a faanyag-ellátási lánc ellenőrzésére vonatkozó szabályokat is.

Az LV bármikor beszámolhat az Erdészeti Minisztériumnak a kiállított, módosított, felfüggesztett és visszavont tanúsítványokról, és háromhavonta jelentést készít. Az Erdészeti Minisztérium ezután a honlapján közzéteszi ezeket a jelentéseket.

A jogszerűségi tanúsítvány három évig érvényes, az érvényességi idő lejárta után pedig újbóli tanúsítással kapcsolatos ellenőrzésnek kell alávetni a gazdasági szereplőt. Az újbóli tanúsítást a tanúsítvány érvényességének lejárta előtt kell elvégezni.

Felülvizsgálat: a jogszerűségi tanúsítvánnyal rendelkező gazdasági szereplőket éves felülvizsgálatnak kell alávetni, amely a fentiekben összefoglalt igazolási tevékenységek elveit követi. Az LV emellett az ütemezettnél korábban, az éves ellenőrzés előtt is végezhet felülvizsgálatot, amennyiben az igazolás hatályát kiterjesztették.

A felülvizsgálatot végző csoport felülvizsgálati jelentést készít. A jelentés egy példányát, amely tartalmazza az esetlegesen feltárt meg nem felelések leírását, benyújtja az Erdészeti Minisztériumnak. A felülvizsgálat során észlelt meg nem felelések a jogszerűségi tanúsítvány felfüggesztését vagy visszavonását eredményezik.

Az LV által a felülvizsgálat során észlelt és az Erdészeti Minisztériumnak jelentett szabálysértésekkel az érintett hatóságok foglalkoznak a közigazgatási vagy bírósági eljárásoknak megfelelően.

Különleges ellenőrzések: a jogszerűségi tanúsítvánnyal rendelkező gazdasági szereplők kötelesek értesíteni az LV-t minden olyan, a tulajdonlásban, a szerkezetben, a vezetésben és a működésben bekövetkező jelentős változásról, amely a tanúsítvány érvényességi ideje alatt befolyásolja a jogszerűség-ellenőrzések minőségét. Az LV különleges ellenőrzést végezhet a független megfigyelők, a kormányzati intézmények vagy egyéb érdekelt felek részéről esetlegesen felmerülő panasz vagy jogvita kivizsgálása céljából, vagy a gazdasági szereplő által a jogszerűség-ellenőrzések minőségét befolyásoló változásokról készített jelentés kézhezvételekor.

5.3. Kormányzati felelősség a végrehajtás iránt

Az Erdészeti Minisztérium, valamint a tartományi és körzeti erdészeti irodák feladata a faanyag-ellátási lánc ellenőrzése, valamint a kapcsolódó dokumentumok (például éves munkatervek, rönkkitermelési jelentések, rönkökre vonatkozó kimutatások, fuvarokmányok, a rönkökre/nyersanyagra/feldolgozott termékekre vonatkozó kimutatások és termelési ellenőrző lajstromok) vizsgálata. Ellentmondás esetén az erdészeti tisztségviselők megtagadhatják az ellenőrzési okmányok jóváhagyását, ami a működés felfüggesztését eredményezi.

Az erdészeti tisztségviselők vagy független megfigyelők által észlelt szabálysértésekről értesíteni kell az LV-t, amely ennek következményeképpen az igazoláskor felfüggesztheti vagy visszavonhatja a már kiállított jogszerűségi tanúsítványt. Az erdészeti tisztségviselők a szabályozási eljárásoknak megfelelően végrehajthatják a megfelelő utólagos intézkedéseket.

Az Erdészeti Minisztérium az LV-k által kibocsátott igazolási jelentésekből és későbbi felülvizsgálati és különleges ellenőrzési jelentésekből is kap példányt. Az LV-k, az erdészeti tisztségviselők vagy a független megfigyelők által észlelt szabálysértéseket a közigazgatási vagy bírósági eljárásoknak megfelelően kell kezelni. Ha egy gazdasági szereplő esetében felmerül az előírások megsértésének gyanúja, akkor a tartományi és körzeti hatóságok határozhatnak a gazdasági szereplők működésének felfüggesztéséről vagy leállításáról.

6. FLEGT-ENGEDÉLYEZÉS

Az indonéz FLEGT-engedély az úgynevezett jogszerűséget igazoló dokumentum. Ez olyan kiviteli engedély, amely igazolja, hogy az exportált fatermékek megfelelnek a II. mellékletben meghatározott indonéz jogszerűségi előírásoknak, és olyan ellátási láncból származnak, amelyben megfelelő ellenőrzéseket végeznek annak elkerülése érdekében, hogy az ellátási láncba ismeretlen eredetű faanyag kerüljön. Az engedélyező hatóságként eljáró LV-k állítják ki a jogszerűséget igazoló dokumentumot, amely FLEGT-engedélyként szolgál az Unióba küldött szállítmányok esetében, miután a felek megállapodtak a FLEGT engedélyezési rendszer bevezetéséről.

Indonézia egyértelműen meghatározza a jogszerűséget igazoló dokumentumok kiállítására vonatkozó eljárásokat, és azokról az engedélyező hatóságain (az LV-k) és az Erdészeti Minisztérium weboldalán keresztül tájékoztatja az exportőröket és az egyéb érdekelt feleket.

Az Erdészeti Minisztérium engedélyinformációs egységet hozott létre, amely az összes jogszerűséget igazoló dokumentum példányait és az LV-k meg nem felelésről szóló jelentéseit tároló adatbázist működtet. Amennyiben a jogszerűséget igazoló dokumentum vagy a FLEGT-engedély valódiságát, teljességét és érvényességét illetően kérdés merül fel, az Európai Unióban lévő illetékes hatóságok a kérdés további tisztázása érdekében felveszik a kapcsolatot az Erdészeti Minisztérium engedélyinformációs egységével. Ez az egység kommunikál az érintett LV-vel. Az engedélyinformációs egység választ ad az illetékes hatóságoknak, miután a szükséges információkat megkapta az LV-től.

A jogszerűséget igazoló dokumentumot az exportszállítmány összeállításának helyén állítják ki a kivitel helyére való szállítás előtt. Az eljárás a következő:

6.1.	A jogszerűséget igazoló dokumentumot az exportőrrel kapcsolatban álló LV állítja ki az exportálandó fatermékszállítmányra vonatkozóan.

6.2.

Az exportőr belső visszakövetési rendszere igazolja az exportengedélyezésre szánt faanyag jogszerűségét. A rendszernek legalább az ellátási lánccal kapcsolatos összes ellenőrzésre ki kell terjednie attól a fázistól kezdve, amelyben a nyersanyagokat (például rönköket vagy félkész termékeket) a fafeldolgozó üzembe, az üzemen belül, valamint az üzemből a kivitel helyére szállították.

6.2.1.

A nyersanyagipar szempontjából az exportőr visszakövetési rendszerének legalább a fakivágás helyéről vagy a rönktelepről való elszállításra és egészen a kivitel helyére való szállításig minden további fázisra ki kell terjednie.

6.2.2.

A feldolgozóipar szempontjából a visszakövetési rendszernek legalább a nyersanyagipari vállalkozás telephelyéről való elszállításra és egészen a kivitel helyére való szállításig minden további fázisra ki kell terjednie.

6.2.3.

Az ellátási lánc 6.2.1. és 6.2.2. pontban említett előző fázisaira is kiterjed az exportőr belső visszakövetési rendszere, ha azokat az exportőr kezeli.

6.2.4.

Ha az ellátási lánc 6.2.1. és 6.2.2. pontban említett előző fázisait az exportőrtől eltérő jogalany kezeli, akkor az LV-nek kell igazolnia, hogy azokat az exportőr beszállítója (beszállítói) vagy alvállalkozója (alvállalkozói) ellenőrzik, és hogy a fuvarokmányokban szerepel, hogy a faanyag olyan kitermelési területről származik-e vagy sem, amelynek jogszerűségét nem tanúsították.

6.2.5.

A jogszerűséget igazoló dokumentum akkor állítható ki, ha az exportőr ellátási láncában részt vevő, a szállítmány összeállításában érintett minden beszállító rendelkezik érvényes jogszerűségi vagy a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó tanúsítvánnyal, ezenkívül igazolja, hogy az ellátási lánc minden fázisában elkülönítette az igazoltan jogszerű faanyagot az érvényes jogszerűségi vagy a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó tanúsítvánnyal nem rendelkező készletektől.

6.3.

A jogszerűséget igazoló dokumentum megszerzéséhez a vállalkozásnak nyilvántartott exportőrnek (ETPIK-jogosultnak) kell lennie, és rendelkeznie kell érvényes jogszerűségi tanúsítvánnyal. Az ETPIK-jogosult az LV-hez kérelmet nyújt be, amelyhez csatolja az alábbi dokumentumokat annak igazolása érdekében, hogy a termék előállításához használt faanyagok kizárólag igazoltan jogszerű forrásból származnak:

6.3.1.

a legutóbbi ellenőrzés óta (legfeljebb tizenkét hónapja) az üzem által átvett összes faanyag, illetve nyersanyag fuvarokmányainak összefoglalója; és

6.3.2.

a legutóbbi ellenőrzés óta (legfeljebb tizenkét hónapja) készített, faanyagra, illetve nyersanyagra, valamint a feldolgozott faanyagra vonatkozó kimutatások összefoglalói.

6.4.

Az LV ezután a következő ellenőrzési intézkedéseket hajtja végre:

6.4.1.

Adategyeztetés a fuvarokmányok, a faanyagra, illetve nyersanyagra, valamint a feldolgozott faanyagra vonatkozó kimutatások összefoglalói alapján.

6.4.2.

A hasznosítási arány ellenőrzése mindegyik terméktípus esetében a faanyagra, illetve nyersanyagra, valamint a feldolgozott faanyagra vonatkozó kimutatások elemzése alapján.

6.4.3.

Szükség esetén az adategyeztetés után helyszíni szemlét lehet tartani a jogszerűséget igazoló dokumentumon feltüntetendő információkkal való összhang biztosítása érdekében. A szemle elvégezhető az exportszállítmányokon végrehajtott mintavételi ellenőrzéssel, valamint az üzem működésének és nyilvántartásának vizsgálatával.

6.5.

Az ellenőrzés eredménye:

6.5.1.

Ha az ETPIK-jogosult megfelel a jogszerűséggel és az ellátási lánccal kapcsolatos követelményeknek, akkor az LV jogszerűséget igazoló dokumentumot állít ki a IV. mellékletben ismertetett formában.

6.5.2.

A fenti követelményeknek megfelelő ETPIK-jogosult megfelelőségi jelölést tüntethet fel a termékeken, illetve a csomagoláson. Kidolgozásra kerültek a megfelelőségi jelölés használatára vonatkozó iránymutatások.

6.5.3.

Ha az ETPIK-jogosult nem felel meg a jogszerűséggel és az ellátási lánccal kapcsolatos követelményeknek, akkor az LV meg nem felelésről szóló jelentést készít a jogszerűséget igazoló dokumentum kiállítása helyett.

6.6.

Az LV:

6.6.1.

A jogszerűséget igazoló dokumentum vagy a meg nem felelésről szóló jelentés egy példányát a határozathozataltól számított huszonnégy órán belül továbbítja az Erdészeti Minisztériumnak.

6.6.2.

Az Erdészeti Minisztériumhoz háromhavonta átfogó jelentést és nyilvános összefoglaló jelentést nyújt be, amelyben beszámol a kiállított, jogszerűséget igazoló dokumentumok számáról, valamint az észlelt meg nem felelések számáról és jellegéről, ezenkívül e jelentések egy-egy példányát megküldi a KAN-nak, a Kereskedelmi Minisztériumnak és az Ipari Minisztériumnak.

7. MEGFIGYELÉS

A faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer a civil társadalom által végzett megfigyelést (független megfigyelést) és az átfogó értékelést foglalja magában. Annak érdekében, hogy a rendszer még megbízhatóbb legyen a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások számára, átfogó értékelési összetevő került bele.

A független megfigyelést a civil társadalom végzi annak felmérése céljából, hogy a gazdasági szereplők, az LP-k, az LV-k megfelelnek-e a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer által támasztott követelményeknek, ideértve az akkreditációs szabványokat és iránymutatásokat is. A civil társadalom ebben az összefüggésben az indonéz jogalanyokat, így az erdészettel foglalkozó nem kormányzati szervezeteket, az erdőben és erdő közelében élő közösségeket, valamint az egyes indonéz állampolgárokat jelenti.

Az átfogó értékelést több érdekelt félből álló csoport végzi, amely az Erdészeti Minisztériumtól kapott felhatalmazásban foglaltak szerint felülvizsgálja a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszert, és meghatározza annak hiányosságait és fejlesztési lehetőségeit.

Az időszakos értékelés célja, hogy független felek bevonásával igazolja, hogy a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer az előírásoknak megfelelően működik, mivel ezáltal fokozható a kiállított FLEGT-engedélyek hitelessége. Az időszakos értékeléshez a független megfigyelés és az átfogó értékelés megállapításait és ajánlásait használják fel. Az időszakos értékelés feladatmeghatározása a II. mellékletben található.

Függelék

AZ ELLÁTÁSI LÁNC ELLENŐRZÉSE

1. AZ ÁLLAMI TULAJDONBAN LÉVŐ ERDŐKBŐL SZÁRMAZÓ FAANYAGOK ELLÁTÁSI LÁNCÁN VÉGZETT OPERATÍV ELLENŐRZÉS LEÍRÁSA

1.1. Kitermelési terület

Fő tevékenységek:

—	az engedély jogosultja fabecslést végez (fák számbavétele);

—	az engedély jogosultja fabecslési jelentést készít;

—	a körzeti erdészeti tisztségviselő ellenőrzi és jóváhagyja a fabecslési jelentést;

—	az engedély jogosultja javasolt éves munkatervet nyújt be;

—	a tartományi erdészeti tisztségviselő jóváhagyja az éves munkatervet;

—	az engedély jogosultja elvégzi a kitermelési műveleteket, ideértve a rönkök lerakóhelyre való vontatását is.

Eljárások:

—

Az engedély jogosultja címkék használatával fabecslést végez (számba veszi a fákat). E címkék három levehető részből állnak; az egyes részeket a tuskón, a kitermelt rönkön és a gazdasági szereplő jelentésén kell elhelyezni. Mindegyik rész tartalmazza a faanyag nyomon követéséhez szükséges információkat, ideértve a fa számát és helyét is.

—	Az engedély jogosultja az Erdészeti Minisztérium hivatalos formanyomtatványát használva a kitermelendő fák számára, becsült térfogatára, fajának előzetes meghatározására, valamint helyére vonatkozó információkat tartalmazó fabecslési jelentést, valamint összefoglalót készít.

—	Az engedély jogosultja benyújtja a fabecslési jelentést a körzeti erdészeti tisztségviselőhöz. A tisztségviselő mintavétel alapján elvégzi a fabecslési jelentés dokumentumokon alapuló és helyszíni ellenőrzését is. Amennyiben mindent rendben talál, jóváhagyja a jelentést.

—

A fabecslési jelentés alapul szolgál a javasolt éves munkatervhez, amelyet az engedély jogosultja készít el, majd felülvizsgálat és jóváhagyás céljából benyújt a tartományi erdészeti tisztségviselőhöz. A tisztségviselő felülvizsgálja a javasolt éves munkatervet, összeveti azt a jóváhagyott fabecslési jelentéssel, és ha mindent rendben talál, jóváhagyja a munkatervet.

—	Miután a tisztségviselő jóváhagyta az éves munkatervet, az engedély jogosultja megkezdheti a kitermelési műveletek végrehajtását.

—	A kitermelési műveletek végrehajtása során a fentieknek megfelelően címkéket használnak annak biztosítására, hogy a rönk jóváhagyott kitermelési területről származik.

1.2. Rönklerakóhely

Fő tevékenységek:

—	Az engedély jogosultja szükség esetén feldarabolja, majd megjelöli a rönköket annak érdekében, hogy megfeleljen a rönkkitermelési jelentésben szereplő információknak.

—	Az engedély jogosultja felveszi a rönkök méreteit (mérés), és osztályokba sorolja őket.

—	Az engedély jogosultja rönkjegyzéket készít.

—	Az engedély jogosultja benyújtja a javasolt rönkkitermelési jelentést.

—	A körzeti erdészeti tisztségviselő jóváhagyja a rönkkitermelési jelentést.

Eljárások:

—	Az engedély jogosultja minden darabolt rönköt megjelöl.

—	A rönkök maradandó fizikai megjelölése a fa eredeti azonosítószámát, valamint olyan egyéb jeleket foglal magában, amelyekkel kapcsolat állapítható meg a rönk és a jóváhagyott kitermelési terület között.

—	Az engedély jogosultja megméri és osztályozza a rönköket, majd az így kapott adatokat az Erdészeti Minisztérium hivatalos formanyomtatványainak felhasználásával készített rönkjegyzékben rögzíti.

—	Az engedély jogosultja a rönkjegyzék alapján az Erdészeti Minisztérium hivatalos formanyomtatványát használva időszakos rönkkitermelési jelentést, valamint összefoglaló jelentést készít.

—	Az engedély jogosultja rendszeresen rönkkitermelési jelentést nyújt be jóváhagyásra a körzeti erdészeti tisztségviselőnek.

—	A körzeti erdészeti tisztségviselő elvégzi a jelentések mintavételen alapuló fizikai ellenőrzését. A fizikai ellenőrzés eredményét az Erdészeti Minisztérium hivatalos formanyomtatványainak felhasználásával készített rönkellenőrzési jegyzékben foglalja össze.

—	Amennyiben a fizikai ellenőrzés pozitív eredménnyel zárul, a tisztségviselő jóváhagyja a rönkkitermelési jelentést.

—	Miután a tisztségviselő ellenőrizte a rönköket, azokat a nem ellenőrzött rönköktől elkülönítve kell rakásba rendezni.

—	A rönkkitermelési jelentés alapján számítják ki (adott esetben) az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj befizetendő összegét és az Újraerdősítési Alapnak fizetendő összeget.

Adatok egyeztetése:

Természetes erdőkre vonatkozó koncessziók esetében:

a körzeti erdészeti tisztségviselő összeveti a rönkök számát, a címkéket, valamint a kitermelt és a rönkkitermelési jelentésben feltüntetett rönkök összesített térfogatát az éves munkatervben jóváhagyott kvótával.

Faültetvényre vonatkozó koncessziók esetében:

a körzeti erdészeti tisztségviselő összeveti a kitermelt és a rönkkitermelési jelentésben feltüntetett rönkök összesített térfogatát az éves munkatervben jóváhagyott kvótával.

1.3. Rönktelep

A rönköket a rönklerakóhelyről a rönktelepre szállítják, ahonnan vagy rögtön a feldolgozóüzembe vagy köztes rönktelepre kerülnek.

Fő tevékenységek:

—	Az engedély jogosultja rönkjegyzéket készít.

—	A körzeti erdészeti hivatal kiállítja a számlát, az engedély jogosultja pedig megfizeti az erdészetierőforrás-szolgáltatási díjat, valamint a megfelelő összeget az Újraerdősítési Alapnak. A körzeti erdészeti tisztségviselő a rönkjegyzék alapján helyszíni ellenőrzést végez.

—	Amennyiben a helyszíni ellenőrzés eredménye pozitív, akkor tisztségviselő kiállítja a rönkök fuvarokmányait, amelyekhez csatolja a rönkjegyzéket.

—	Az engedély jogosultja rönkökre vonatkozó kimutatást készít.

Eljárások:

—	Az engedély jogosultja vonatkozó díjak megfizetésével kapcsolatos kérelmet nyújt be a körzeti erdészeti tisztségviselőhöz a rönkjegyzék alapján, amelyet mellékel a kérelemhez.

—	A körzeti erdészeti tisztségviselő a fent említett kérelem alapján egy vagy több számlát állít ki, amelyet az engedély jogosultja kiegyenlít.

—	Az engedély jogosultja megfizeti az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj és/vagy az Újraerdősítési Alap számláján (számláin) szereplő összeget, a körzeti erdészeti tisztségviselő pedig kiállítja a befizetésről szóló elismervényt.

—	Az engedély jogosultja rönkök fuvarokmányainak kiállítására vonatkozó kérelmet nyújt be, amelyhez csatolja a fizetési elismervényt, a rönkjegyzéket és a rönkökre vonatkozó kimutatást.

—	A körzeti erdészeti tisztségviselő közigazgatási és fizikai ellenőrzést végez a szállítandó rönkökön, és ellenőrzési jelentést készít.

—	Amennyiben az ellenőrzés pozitív eredménnyel zárul, a körzeti erdészeti tisztségviselő kiállítja a rönkök fuvarokmányait.

—	Az engedély jogosultja elkészíti/frissíti a rönkökre vonatkozó kimutatást, amelyben rögzíti a rönktelepre beérkező, ott tárolt és onnan elszállított rönkök mennyiségét.

c)	Adatok egyeztetése: A körzeti erdészeti tisztségviselő megvizsgálja a rönkökre vonatkozó kimutatást a rönktelepre bejövő, az ott tárolt és az onnan kimenő rönkmennyiség rönkkitermelési jelentések és a rönkök vonatkozó fuvarokmányai alapján történő összevetésével.

1.4. Köztes rönktelep

A rönkök akkor kerülnek a köztes rönktelepre, ha a koncessziós területről nem szállítják őket rögtön a fűrésztelepre. A köztes rönktelepeket különösen akkor használják, ha a rönköket szigetek között kell szállítani, vagy ha megváltozik a szállítás módja.

A köztes rönktelep létesítésére vonatkozó engedélyt az erdészeti hivatal adja az engedély jogosultja által benyújtott javaslat alapján. A köztes rönktelepre vonatkozó engedély érvényességi ideje öt év, de az erdészeti tisztségviselő által végrehajtott felülvizsgálat és jóváhagyás után meghosszabbítható.

Fő tevékenységek:

—	A tisztségviselő megszünteti a rönkök fuvarokmányainak érvényességét.

—	Az engedély jogosultja rönkökre vonatkozó kimutatást készít.

—	Az engedély jogosultja rönkjegyzéket készít.

—	Az engedély jogosultja az Erdészeti Minisztérium által megadott formában –kiállítja a rönkök fuvarokmányait.

Eljárások

—	A körzeti erdészeti tisztségviselő számlálással (összeírás), vagy amennyiben a rönkök száma meghaladja a százat, mintavétel alapján fizikailag ellenőrzi a beérkező rönkök számát, faját és méreteit.

—	Amennyiben az ellenőrzés pozitív eredménnyel zárul, a tisztségviselő megszünteti a beérkező rönkök fuvarokmányainak érvényességét.

—	Az engedély jogosultja rönkökre vonatkozó kimutatást készít a köztes rönktelepre bejövő és onnan kimenő rönkök ellenőrzése céljából.

—	Az engedély jogosultja az elszállított rönkökről rönkjegyzéket készít, amely kapcsolódik a rönkök előző fuvarokmányaihoz.

—	Az engedély jogosultja kiállítja a rönkök köztes rönktelepről való elszállítására vonatkozó fuvarokmányokat.

Adatok egyeztetése:

A körzeti erdészeti tisztségviselő összeveti a rönktelepről elszállított és a köztes rönktelepre beérkező rönköket.

Az engedély jogosultja frissíti a rönkökre vonatkozó kimutatást, amelyben a rönkök vonatkozó fuvarokmányai alapján rögzíti a köztes rönktelepre bejövő, az ott tárolt és az onnan kimenő rönkmennyiséget.

2. A MAGÁNTULAJDONBAN LÉVŐ ERDŐKBŐL/FÖLDEKRŐL SZÁRMAZÓ FAANYAGOK ELLÁTÁSI LÁNCÁN VÉGZETT OPERATÍV ELLENŐRZÉS LEÍRÁSA

A magántulajdonban lévő erdőkben/földeken végzett fakitermelési műveleteket az erdészeti miniszter P.30/Menhut-II/2012. sz. rendelete (a továbbiakban: a rendelet) szabályozza.

Nincsenek olyan jogi követelmények, amelyek előírnák az erdők/földek magántulajdonosai számára, hogy azonosító jelzéseket helyezzenek el a kitermelés céljából nyilvántartásba vett fákon vagy a rönkökön. A magántulajdonban lévő erdőkben/földeken kitermelt faanyagot általában nem tárolják rönktelepeken vagy köztes rönktelepeken.

A magántulajdonban lévő erdőkből/földekről származó faanyagra vonatkozóan eltérő ellenőrzési eljárásokat kell alkalmazni a földhasználati jogcím megszerzésekor már a földön álló fákból nyert rönkök és a földhasználati jogcím megszerzése után ültetett fákból nyert rönkök esetében is. Az eljárás a fa típusától függően is eltérő lehet. Az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj és az Újraerdősítési Alap részére fizetendő díj megfizetése a földhasználati jogcím megszerzésekor már földön álló fákból származó rönkökre vonatkozik, a földhasználati jogcím megszerzése után ültetett fákból származó rönkök után nem.

A földhasználati jogcím megszerzése után ültetett fákból származó rönkök esetében két eshetőség áll fenn:

—	a rendelet 5. cikke (1) bekezdésében felsorolt fajokra vonatkozóan a földtulajdonos állítja ki számlát, amely egyúttal fuvarokmányként is szolgál;

—	egyéb fajokra vonatkozóan a falu vezetője vagy a kinevezett tisztségviselő állítja ki a fuvarokmányt.

A földhasználati jogcím megszerzése előtt a földön álló fákból kinyert rönkök esetében a körzeti erdészeti tisztségviselő állítja ki a fuvarokmányokat.

Kitermelési terület/rönklerakóhely

Fő tevékenységek:

—	A tulajdonjog elismerése.

—	Szükség esetén darabolás.

—	Méretek felvétele (mérés).

—	Rönkjegyzék összeállítása.

—	A körzeti erdészeti hivatal kiállítja a számlát, a tulajdonos pedig megfizeti az erdészetierőforrás-szolgáltatási díjnak és/vagy az Újraerdősítési Alapnak fizetendő kiszámlázott összeget.

—	A fuvarokmányok kiállítása vagy elkészítése.

Eljárások:

—	Az erdő/föld magántulajdonosa tulajdonjogának elismerését kéri.

—	Az erdő/föld tulajdonjogának elismerése után a tulajdonos rönkjegyzéket készít a rönkök mérése alapján.

A földhasználati jogcím megszerzése előtt a földön álló fákból kinyert rönkök esetében:

—	A tulajdonos benyújtja a rönkjegyzéket és az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj és az Újraerdősítési Alapnak fizetendő díj megfizetésére vonatkozó kérelmet a körzeti erdészeti tisztségviselőhöz.

—	A tisztségviselő megvizsgálja a dokumentumokat, és fizikai ellenőrzést végez a rönkökön (méretek, fajazonosítás, rönkök száma).

—	Amennyiben a dokumentumok vizsgálata és a fizikai ellenőrzés pozitív eredménnyel zárul, a körzeti erdészeti tisztségviselő kiállítja az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj és Újraerdősítési Alapnak fizetendő díj számláját, amelyet a tulajdonos kiegyenlít.

—	A földtulajdonos benyújtja a falu vezetőjéhez az erdészetierőforrás-szolgáltatási díj és az Újraerdősítési Alapnak fizetendő díj befizetéséről szóló elismervényt, és csatolja hozzá a rönkök fuvarokmányainak kiállítására vonatkozó kérelmet.

—	A falu vezetője megvizsgálja a dokumentumokat, és fizikai ellenőrzést végez a rönkökön (méretek, fajazonosítás, rönkök száma).

—	A falu vezetője a fentiek alapján kiállítja a rönkök fuvarokmányait.

A földhasználati jogcím megszerzése után ültetett fákból kitermelt rönkök esetében:

A rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében felsorolt fajokra vonatkozóan:

—	A tulajdonos megjelöli a rönköket és azonosítja a fajokat.

—	A tulajdonos rönkjegyzéket készít.

—	A fentiek alapján a földtulajdonos az Erdészeti Minisztérium által megadott formában számlát állít ki, amely egyúttal fuvarokmányként is szolgál.

A rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében nem szereplő, egyéb fajokra vonatkozóan:

—	A tulajdonos megjelöli a rönköket és azonosítja a fajokat.

—	A tulajdonos rönkjegyzéket készít.

—	A tulajdonos benyújtja a falu vezetőjéhez vagy a kinevezett tisztségviselőhöz a rönkjegyzéket és a rönkök fuvarokmányainak kiállítására vonatkozó kérelmet.

—	A falu vezetője vagy a kinevezett tisztségviselő megvizsgálja a dokumentumokat, és fizikai ellenőrzést végez a rönkökön (fajazonosítás, rönkök száma, kitermelés helye).

—	A falu vezetője vagy a kinevezett tisztségviselő a fentiek alapján kiállítja a rönkök fuvarokmányait az Erdészeti Minisztérium által megadott formában.

Adatok egyeztetése:

A falu vezetője, a kinevezett tisztségviselő vagy a körzeti erdészeti tisztségviselő összeveti a kitermelt rönkök térfogatát a rönkjegyzékkel.

3. AZ IPARI FELHASZNÁLÁSRA ÉS KIVITELRE SZÁNT FAANYAGOK ELLÁTÁSI LÁNCÁN VÉGZETT OPERATÍV ELLENŐRZÉS LEÍRÁSA

3.1. Nyersanyagipar/integrált ipar

Fő tevékenységek:

—	A fafeldolgozó üzem rönkökre vonatkozó kimutatást készít.

—	A körzeti erdészeti tisztségviselő fizikai ellenőrzést végez a rönkökön.

—	A tisztségviselő megszünteti a rönkök fuvarokmányainak érvényességét.

—	A feldolgozóüzem elkészíti a nyersanyagok és termékek ellenőrző lajstromát.

—	A feldolgozóüzem kimutatást készít a feldolgozott faanyagra vonatkozóan.

—	A feldolgozóüzem az Erdészeti Minisztérium által megadott formában kiállítja a fatermékek fuvarokmányait.

—	A feldolgozóüzem értékesítési jelentést készít.

Eljárások:

—	A feldolgozóüzem rönkökre vonatkozó kimutatást készít a rönkök feldolgozóüzembe irányuló és üzemen belüli mozgásának nyilvántartása céljából.

—	A feldolgozóüzem a beérkező rönkszállítmányokra vonatkozó fuvarokmányokból egy-egy példányt benyújt a körzeti erdészeti tisztségviselőhöz.

—	A tisztségviselő ellenőrzi a jelentésekben szereplő információkat úgy, hogy összeveti azokat a fizikai termékekkel. Száznál több tétel esetében ez mintavétel alapján is elvégezhető.

—	Amennyiben az ellenőrzés pozitív eredménnyel zárul, a tisztségviselő megszünteti a fuvarokmányok érvényességét.

—	A tisztségviselő iktatja a rönkök fuvarokmányainak példányait, és az Erdészeti Minisztérium által megadott formában összefoglaló jegyzéket készít a rönkök fuvarokmányairól.

—	A vállalkozásnak iktatás céljából átadják azon fuvarokmányok példányait, amelyek érvényességét a tisztségviselő megszüntette.

—	A rönkök fuvarokmányairól készített összefoglalót minden hónap végén benyújtják a körzeti erdészeti hivatalhoz.

—	A feldolgozóüzem elkészíti a nyersanyagok és termékek gyártósoronkénti ellenőrző lajstromát, amely alapján ellenőrizhetők a bemenő rönkök és a kilépő fatermékek, valamint kiszámítható a hasznosítási arány.

—	A feldolgozóüzem a feldolgozott faanyagra vonatkozó kimutatásban számol be a fatermékek feldolgozóüzemen belüli és az üzemből kifelé irányuló mozgásáról, valamint a készletekről.

—	A vállalkozás vagy a feldolgozóüzem rendszeresen megküldi a feldolgozóüzem értékesítési jelentését a körzeti erdészeti hivatalnak.

Adatok egyeztetése:

A vállalkozás megvizsgálja a rönkökre vonatkozó kimutatást olyan módon, hogy a rönkök fuvarokmányai alapján összeveti a beérkező, a tárolt és a kimenő rönkmennyiséget.

A termelési ellenőrző lajstromot a gyártósorokon bemenő és onnan kimenő mennyiségek összevetésére használják, a hasznosítási arányt pedig összevetik a közzétett átlagos aránnyal.

A vállalkozás megvizsgálja a feldolgozott termékekre vonatkozó kimutatást olyan módon, hogy a fatermékek fuvarokmányai alapján összeveti a beérkező, tárolt és kimenő termékeket.

A körzeti erdészeti tisztségviselő ellenőrzi a vállalkozás által végzett adategyeztetést.

3.2. Feldolgozóipar

Fő tevékenységek:

—	A gyár kimutatást készít a feldolgozott faanyagra (félkész termékekre) és a feldolgozott termékekre vonatkozóan.

—	A gyár kiállítja a számlákat, amelyek a feldolgozott fatermékek fuvarokmányaként is szolgálnak.

—	A gyár kimutatást készít a feldolgozott faanyagra vonatkozóan.

—	A vállalkozás vagy a gyár értékesítési jelentést készít.

Eljárások:

—	A gyár iktatja a feldolgozott faanyagok fuvarokmányait (a beérkező anyagokra vonatkozóan), és ezen okmányokról összefoglalót készít, amelyet benyújt a körzeti erdészeti tisztségviselőhöz.

—	A gyár a feldolgozott faanyagok és feldolgozott termékek gyártósoronkénti lajstromát felhasználva számol be a gyárba beérkező anyagokról és az onnan kilépő termékekről, valamint a lajstrom alapján számítja ki a nyersanyag-hasznosítási arányt.

—

A gyár kimutatást készít a feldolgozott faanyagra vonatkozóan az üzembe beérkező anyagokról, az onnan kilépő fatermékekről, valamint a tárolt készletekről. A vállalkozás vagy a gyár kiállítja a feldolgozott termékekre vonatkozó számlákat, amelyek fuvarokmányként is szolgálnak, és iktatja a számlák példányait. Minden számlához csatolja a fatermékek jegyzékét.

—	A vállalkozás vagy a gyár értékesítési jelentést küld a körzeti erdészeti hivatalnak.

Adatok egyeztetése:

A gyár megvizsgálja a feldolgozott faanyagra vonatkozó kimutatást úgy, hogy a feldolgozott fatermékek fuvarokmányai és a feldolgozott faanyagok ellenőrző lajstroma alapján összeveti a beérkező, tárolt és kimenő anyagokat.

A termelési ellenőrző lajstrom alapján megvizsgálják a gyártósorokon bemenő és onnan kimenő mennyiségeket, ezenkívül értékelik a hasznosítási arányt.

A vállalkozás megvizsgálja a feldolgozott termékekre vonatkozó kimutatást olyan módon, hogy a számlák alapján összeveti a beérkező, tárolt és kimenő termékeket.

A fentieket az erdőhasznosítási főigazgató P.8/VI-BPPHH/2011. sz. rendelete alapján ellenőrzik.

4. KIVITEL

Az állami tulajdonban lévő erdőkből és a magántulajdonban lévő erdőkből/földekről származó faanyag kivitelére azonos eljárások és adategyeztetési folyamatok vonatkoznak.

Fő tevékenységek:

—	A Kereskedelmi Minisztérium nyilvántartott erdészetitermék-exportőri tanúsítványt (ETPIK) állít ki az exportőr részére.

—	Az exportőr jogszerűséget igazoló dokumentum/FLEGT-engedély kiállítását kéri az egyes exportszállítmányokra vonatkozóan.

—	Az LV ellenőrzi, hogy teljesülnek-e a vonatkozó feltételek, és kiállítja a jogszerűséget igazoló dokumentumot/FLEGT-engedélyt.

—	Az exportőr kiviteli nyilatkozatot készít, amelyet benyújt a vámhatóságokhoz.

—	A vámhatóságok vámkezelés céljából kiviteli engedélyt állítanak ki.

Eljárások:

—	Az exportőr jogszerűséget igazoló dokumentum/FLEGT-engedély kiállítását kéri az LV-től.

—

Az LV kiállítja a jogszerűséget igazoló dokumentumot/FLEGT-engedélyt, miután dokumentumokon alapuló és fizikai ellenőrzéssel meggyőződött arról, hogy a faanyagok és a fatermékek igazoltan jogszerű forrásból származnak, és azokat így a II. mellékletben szereplő jogszerűség-fogalommal összhangban állították elő.

—

Az exportőr a vámhatóságokhoz jóváhagyás céljából kiviteli nyilatkozatot nyújt be, amelyhez csatolja a számlát, a csomagjegyzéket, a kiviteli vám befizetéséről szóló elismervényt (Bukti Setor Bea Keluar – amennyiben vannak vonatkozó előírások), az ETPIK-tanúsítványt, a jogszerűséget igazoló dokumentumot/FLEGT-engedélyt, a kiviteli engedélyt (Surat Persetujuan Ekspor – amennyiben vannak vonatkozó előírások), a vámtisztviselő jelentését (amennyiben vannak vonatkozó előírások) és (adott esetben) a CITES-okmányt.

—	Amennyiben a kiviteli nyilatkozat ellenőrzése pozitív eredménnyel zárul, a vámhatóságok kiállítják a kiviteli engedélyt (Nota Pelayanan Ekspor).

VI. MELLÉKLET

FELADATMEGHATÁROZÁS AZ IDŐSZAKOS ÉRTÉKELÉSHEZ

1. CÉLOK

Az időszakos értékelés független harmadik fél, az úgynevezett értékelő által végzett független értékelés. Az időszakos értékelés célja annak igazolása, hogy a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer az előírásoknak megfelelően működik, mivel ezáltal fokozható az e megállapodás alapján kiállított FLEGT-engedélyek hitelessége.

2. HATÁLY

Az időszakos értékelés a következőkre terjed ki:

1.	Az ellenőrző intézkedések működése a fatermékek erdei kitermelési helyétől a kivitel helyéig.

2.	A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszert, a FLEGT-engedélyek kiállítását, valamint az e megállapodás szempontjából lényeges kitermelési, engedélyezési és kereskedelmi statisztikákat támogató adatkezelő és faanyag-visszakövetési rendszerek.

3. EREDMÉNY

Az időszakos értékelés eredményeként rendszeresen jelentések készülnek az értékeléssel a rendszerben azonosított hiányosságok és gyenge pontok korrigálásához végrehajtandó intézkedésekkel kapcsolatos megállapításairól és ajánlásairól.

4. FŐ TEVÉKENYSÉGEK

Az időszakos értékelési tevékenységek többek között az alábbiakat foglalják magukban:

a)	A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer előírásai szerint ellenőrzési funkciókat ellátó szervek által végzett megfelelőség-ellenőrzés.

b)	Az ellátási lánc ellenőrzésének értékelése a fatermékek erdei kitermelési helyétől az Indonéziából való kivitel helyéig.

c)	A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszert, valamint a FLEGT-engedélyek kiállítását támogató adatkezelő és faanyag-visszakövetési rendszerek megfelelőségének felmérése.

d)	A meg nem felelés eseteinek és a rendszer hibáinak azonosítása és nyilvántartásba vétele, valamint a szükséges korrekciós intézkedések előírása.

e)	Az előzőekben meghatározott és javasolt korrekciós intézkedések végrehajtásának eredményességét vizsgáló értékelés; és

f)	a megállapítások jelentése a megállapodás végrehajtásával foglalkozó vegyes bizottságnak.

5. AZ ÉRTÉKELÉS MÓDJA

5.1.

Az értékelő dokumentált és igazoló adatokon alapuló módszert alkalmaz, amely megfelel az ISO/IEC 19011 szabvány vagy azzal egyenértékű előírás követelményeinek. A módszer magában foglalja a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer megvalósításáért felelős szervezetek vonatkozó dokumentációjának, működési eljárásainak és műveleti nyilvántartásának ellenőrzését, a meg nem felelés eseteinek és a rendszer hibáinak azonosítását, valamint a megfelelő korrekciós intézkedésekre vonatkozó kérelmek kibocsátását.

5.2.

Az értékelő többek között:

a)	felülvizsgálja a független értékelő és igazoló szervek (LP és LV) akkreditációjára vonatkozó eljárást;

b)	felülvizsgálja a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer megvalósításának teljességére és koherenciájára vonatkozó ellenőrzésekben érintett szervek dokumentált eljárásait;

c)	megvizsgálja a dokumentált eljárásokat és a nyilvántartásokat, ideértve a munkamódszereket is, az irodákban, a fakitermelési területeken, a rönktelepeken/rönktavaknál, erdei ellenőrző-állomásokon, fűrésztelepeken, valamint a kivitel és a behozatal helyén tett látogatás során;

d)	megvizsgálja a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszerben azonosított szabályozó és végrehajtó hatóságokat, LP-ket, LV-ket és egyéb szerveket a megfelelés igazolása érdekében;

e)	megvizsgálja a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer megvalósításában részt vevő magánszektorbeli szervezetek által végzett adatgyűjtést;

f)	felméri a IX. mellékletben meghatározott nyilvános információk elérhetőségét, ideértve az információ-közzétételi mechanizmusok hatékonyságát is;

g)	felhasználja a független megfigyelésről és átfogó értékelésről készült jelentések, valamint a független piaci ellenőr jelentéseinek megállapításait és ajánlásait;

h)	kikéri az érdekelt felek véleményét, és felhasználja a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer megvalósításában közvetlenül vagy közvetetten részt vevő érdekelt felektől kapott információkat; és

megfelelő mintavételi és váratlan ellenőrzési módszereket használ az erdészeti szabályozó hatóságok, az LP-k, az LV-k, az iparágak és egyéb érintett szereplők munkájának értékelésére az erdészeti tevékenységek, az ellátási lánc ellenőrzése, a fafeldolgozás és a kiviteli engedélyezés szintjén, ideértve az Indonéziából származó fabehozatalra vonatkozóan az Unió által közölt információkkal való összevetést.

6. AZ ÉRTÉKELŐ KÉPESÍTÉSEI

Az értelőnek illetékes, független és pártatlan harmadik félnek kell lennie, aki megfelel az alábbi követelményeknek:

Az értékelőnek igazolnia kell, hogy rendelkezik a 65. sz. ISO-/IEC-útmutatás és az ISO/IEC 17021 szabvány vagy azokkal egyenértékű előírások követelményeinek teljesítéséhez szükséges képesítésekkel és képességekkel, ideértve az erdészeti ágazat és az erdészeti termékek ellátási láncaira vonatkozó értékelési szolgáltatások nyújtásához szükséges képesítést is.

b)	Az értékelő nem vesz részt közvetlenül Indonézia, illetve az Unió erdőgazdálkodásában, fafeldolgozásában, fakereskedelmében vagy erdészeti ágazatának ellenőrzésében.

Az értékelőnek függetlennek kell lennie a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer többi szereplőjétől és Indonézia erdészeti szabályozó hatóságoktól, és az összeférhetetlenség elkerülésére szolgáló rendszereket kell működtetnie. Az értékelőnek nyilatkoznia kell az esetlegesen felmerülő összeférhetetlenségről, és meg kell tennie a kezelésére szolgáló intézkedéseket.

d)	Az értékelőnek és értékelési feladatokat végrehajtó alkalmazottjainak igazolt tapasztalatokkal kell rendelkezniük a trópusi erdőgazdálkodásnak, a fafeldolgozó ágazatoknak és az ellátási lánc ellenőrzésének a felülvizsgálata terén.

e)	Az értékelőnek rendelkeznie kell a tevékenységeiből és megállapításaiból eredő panaszok fogadására és kezelésére szolgáló mechanizmussal.

7. JELENTÉSTÉTEL

7.1.

Az időszakos értékelési jelentés a következőket foglalja magában: i. az értékeléssel kapcsolatos összes lényeges információt tartalmazó, teljes jelentés, valamint annak megállapításai (ideértve a meg nem felelés eseteit és a rendszer hibáit is) és ajánlásai; ezenkívül ii. a teljes jelentésen alapuló, nyilvános összefoglaló jelentés a legfontosabb megállapításokkal és ajánlásokkal.

7.2.

A teljes jelentést és a nyilvános összefoglaló jelentést közzététel előtt a vegyes bizottsághoz kell benyújtani felülvizsgálat és jóváhagyás céljából.

7.3.

A vegyes bizottság kérésére az értékelő további tájékoztatást nyújt a megállapításai alátámasztása vagy tisztázása érdekében.

7.4.

Az értékelő tájékoztatja a vegyes bizottságot a beérkezett panaszokról és a megoldásukra tett intézkedésekről.

8. TITOKTARTÁS

Az értékelő megőrzi a tevékenységei végrehajtása során kapott adatok titkosságát.

9. KINEVEZÉS, GYAKORISÁG ÉS FINANSZÍROZÁS

9.1.

Az értékelőt Indonézia nevezi ki a vegyes bizottság keretében az Unióval folytatott egyeztetés után.

9.2.

Az időszakos értékelést a vegyes bizottság által a megállapodás 14. cikke (5) bekezdésének e) pontjával összhangban elfogadott dátumtól kezdődően legfeljebb tizenkét havonta kell elvégezni.

9.3.

Az időszakos értékelés finanszírozásáról a vegyes bizottság dönt.

VII. MELLÉKLET

FELADATMEGHATÁROZÁS A FÜGGETLEN PIACI MEGFIGYELÉSHEZ

1. A FÜGGETLEN PIACI MEGFIGYELÉS CÉLJA

A független piaci megfigyelés a független harmadik fél, az úgynevezett megfigyelő által végzett piaci megfigyelés. A független piaci megfigyelés célja a FLEGT-engedéllyel rendelkező indonéz faanyagok uniós piacon belüli elfogadottságával kapcsolatos információk gyűjtése és elemzése, valamint a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a kapcsolódó kezdeményezések, például a közbeszerzési és magánbeszerzési politikák hatásainak vizsgálata.

2. HATÁLY

A független piaci megfigyelés a következőkre terjed ki:

2.1.	A FLEGT-engedéllyel rendelkező indonéz faanyagok szabad forgalomba bocsátása az Unióba való belépés helyein.

2.2.	A FLEGT-engedéllyel rendelkező indonéz faanyagok teljesítménye az uniós piacon, valamint az Unióban a piaccal kapcsolatosan hozott intézkedéseknek a FLEGT-engedéllyel rendelkező indonéz faanyagok iránti keresletre gyakorolt hatása.

2.3.	A FLEGT-engedéllyel nem rendelkező faanyagok teljesítménye az uniós piacon, valamint az Unióban a piaccal kapcsolatosan hozott intézkedéseknek a FLEGT-engedéllyel nem rendelkező faanyagok iránti keresletre gyakorolt hatása.

2.4.	Az Unióban hozott piaccal kapcsolatos egyéb intézkedések, például közbeszerzési politikák, környezetbarát építési szabályzatok, valamint magánszektorbeli intézkedések, például a kereskedelmi magatartási szabályzatok és a vállalati társadalmi felelősségvállalás vizsgálata.

3. EREDMÉNY

A független piaci megfigyelés eredményeként a megállapodás végrehajtásával foglalkozó vegyes bizottság rendszeresen jelentéseket kap, amelyek a FLEGT-engedéllyel rendelkező indonéz faanyagok Unión belüli helyzetének erősítését és az illegálisan kitermelt faanyag uniós forgalomba hozatalának megelőzésére tett, piaccal kapcsolatos intézkedések hatékonyabb végrehajtását szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos megállapításokat és ajánlásokat tartalmazzák.

4. FŐ TEVÉKENYSÉGEK

A független piaci megfigyelés többek között az alábbiakra terjed ki:

4.1.

A következők értékelése:

a)	az illegálisan kitermelt faanyagok Unión belüli kereskedelme elleni küzdelem érdekében tett szakpolitikai intézkedések megvalósítása terén elért eredmények és azok hatása;

b)	az Indonéziából, valamint önkéntes partnerségi megállapodással érintett, illetve ilyen megállapodással nem rendelkező faexportáló országokból származó faanyagok és fatermékek uniós importjában megfigyelhető tendenciák;

c)	lobbicsoportok olyan intézkedései, amelyek befolyásolhatják a faanyagok és a fatermékek iránti keresletet vagy Indonézia erdészetitermék-kereskedelmének piacait.

4.2.	Megállapítások és ajánlások jelentése a vegyes bizottságnak.

5. A MEGFIGYELÉS MÓDJA

5.1.

A megfigyelőnek dokumentált és igazoló adatokon alapuló módszerrel kell rendelkeznie. E módszernek ki kell terjednie a vonatkozó dokumentáció megfelelő elemzésére, a rendelkezésre álló kereskedelmi adatokban és információkban felfedezhető ellentmondások azonosítására, valamint a piaccal kapcsolatos intézkedések hatásainak és eredményességének kulcsfontosságú mutatóiról az érintett szereplőkkel készített mélyinterjúkra.

5.2.

A megfigyelő többek között a következőket figyeli meg és elemzi:

a)	a faanyagok és fatermékek uniós piacának jelenlegi helyzete és tendenciái;

b)	közbeszerzési politikák és azok keretében a FLEGT-engedéllyel rendelkező, illetve nem rendelkező faanyagok és fatermékek kezelése az Unióban;

c)	a faipart érintő jogszabályok, a faanyagok és a fatermékek Unión belüli kereskedelme, valamint Unióba irányuló behozatala;

d)	a FLEGT-engedéllyel rendelkező, illetve nem rendelkező faanyagok és fatermékek közötti árkülönbségek az Unióban;

e)	a FLEGT-engedéllyel és tanúsítvánnyal rendelkező faanyagok és fatermékek piaci elfogadottsága, megítélése és piaci részesedése;

az Indonéziából, valamint önkéntes partnerségi megállapodással érintett, illetve ilyen megállapodással nem rendelkező faexportáló országokból származó, különböző uniós kikötőkben importált, FLEGT-engedéllyel rendelkező, illetve nem rendelkező faanyagok és fatermékek mennyiségének és értékének statisztikái és tendenciái;

g)	az illetékes hatóságok és a határellenőrző hatóságok által a FLEGT-engedélyek Unión belüli ellenőrzése és a szállítmány szabad forgalomba bocsátása során alkalmazott jogi aktusok és eljárások, valamint az előírások be nem tartása esetén kivetett szankciók leírása az estleges módosításokkal együtt;

h)	az esetleges nehézségek és korlátozások, amelyekkel az exportőrök és importőrök szembesülnek a FLEGT-engedéllyel rendelkező faanyagok Unióba való behozatala során;

i)	a FLEGT-engedéllyel rendelkező faanyag népszerűsítése céljából az Unióban folytatott kampányok eredményessége.

5.3.

A megfigyelő piaci értékesítést ösztönző tevékenységeket javasol a FLEGT-engedéllyel rendelkező indonéz faanyagok piaci elfogadottságának tovább fokozása érdekében.

6. A FÜGGETLEN PIACI MEGFIGYELŐ KÉPESÍTÉSEI

A megfigyelő:

a)	független harmadik fél, aki korábbi teljesítménye alapján szakértelemmel és feddhetetlenséggel rendelkezik a faanyagok és fatermékek uniós piacának és a kapcsolódó kereskedelmi kérdéseknek a figyelemmel kísérése terén;

b)	ismeri az indonéz faanyagok és fatermékek, különösen a keményfa, illetve a hasonló termékeket előállító tagállamok kereskedelmét és piacát;

c)	az összeférhetetlenség elkerülésére szolgáló rendszereket működtet. A megfigyelőnek nyilatkoznia kell az esetlegesen felmerülő összeférhetetlenségről, és meg kell tennie a kezelésére szolgáló intézkedéseket.

7. JELENTÉSTÉTEL

7.1.

A jelentéseket kétévente kell benyújtani a következő tartalommal: i. az összes lényeges megállapítást és ajánlást tartalmazó teljes jelentés; ezenkívül ii. a teljes jelentésen alapuló összefoglaló jelentés.

7.2.

A teljes jelentést és az összefoglaló jelentést közzététel előtt a vegyes bizottsághoz kell benyújtani felülvizsgálat és jóváhagyás céljából.

7.3.

A vegyes bizottság kérésére a megfigyelő további tájékoztatást nyújt a megállapításai alátámasztása vagy tisztázása érdekében.

8. TITOKTARTÁS

A megfigyelő megőrzi a tevékenységei végrehajtása során kapott adatok titkosságát.

9. KINEVEZÉS, GYAKORISÁG ÉS FINANSZÍROZÁS

9.1.

A megfigyelőt az Unió nevezi ki a vegyes bizottság keretében Indonéziával folytatott egyeztetés után.

9.2.

A független piaci megfigyelést a vegyes bizottság által a megállapodás 14. cikke (5) bekezdésének e) pontjával összhangban elfogadott dátumtól kezdődően legfeljebb huszonnégy havonta kell elvégezni.

9.3.

A független piaci megfigyelés finanszírozásáról a vegyes bizottság dönt.

VIII. MELLÉKLET

A FAANYAGOKRA VONATKOZÓ INDONÉZ JOGSZERŰSÉG-IGAZOLÁSI RENDSZER MŰKÖDŐKÉPESSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSÉRE SZOLGÁLÓ KRITÉRIUMOK

HÁTTÉR

Független technikai értékelést kell végezni a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszeren, mielőtt megindulhatna az Unióba exportálandó faanyagok FLEGT-engedélyezése. A technikai értékelés céljai a következők: i. a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer gyakorlatban való működésének vizsgálata annak megállapítására, hogy meghozza-e a várt eredményeket, valamint ii. a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszeren e megállapodás aláírása után végrehajtott módosítások vizsgálata.

Az értékelés kritériumai az alábbiak:

1.	A jogszerűség fogalmának meghatározása

2.	Az ellátási lánc ellenőrzése

3.	Igazolási eljárások

4.	A kivitel engedélyezése

5.	Független megfigyelés

1. A JOGSZERŰSÉG FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A jogszerűen előállított fatermék fogalmát Indonézia hatályos jogszabályai alapján kell meghatározni. Az alkalmazott meghatározásnak egyértelműnek, objektív módon igazolhatónak és a gyakorlatban alkalmazhatónak kell lennie, ezenkívül legalább azokat a jogszabályokat és előírásokat kell magában foglalnia, amelyek az alábbiakra vonatkoznak:

—	Kitermelési jogok: fakitermelési jogok odaítélése a jogilag kijelölt és/vagy rögzített határok közötti területen.

—	Erdészeti műveletek: az erdőgazdálkodásra vonatkozó jogszabályi követelményeknek való megfelelés, ideértve a vonatkozó környezetvédelmi és munkaügyi jogszabályokat és előírásokat is.

—	Illetékek és adók: a fakitermelési jogokkal és a fakitermeléssel közvetlenül összefüggő adókra, díjakra és illetékekre vonatkozó jogszabályi követelményeknek való megfelelés.

—	Egyéb felhasználók: adott esetben más felek földterületre vagy más erőforrásokra vonatkozó bérleti jogának vagy egyéb használati jogának a tiszteletben tartása, amely jogot a fakitermelési jog érinthet.

—	Kereskedelem és vámok: a kereskedelmi és vámeljárásokkal kapcsolatos jogszabályi követelményeknek való megfelelés.

Fő kérdések:

—	Módosították-e a jogszerűség meghatározását és a jogszerűség-igazolási előírásokat e megállapodás aláírása óta?

—	Tartalmazza-e a jogszerűség-fogalom a vonatkozó munkaügyi jogszabályokat és előírásokat a II. mellékletnek megfelelően?

A jogszerűség-fogalom módosítása esetén felmerülő fő kérdések:

—	Valamennyi érdekelt féllel konzultáltak-e a véleményüket megfelelően figyelembe vevő folyamat során ezekről a módosításokról és a jogszerűség-igazolási rendszer esetleges további változtatásairól?

—

Egyértelmű, hogy a meghatározás egyes új fogalmi elemeit mely jogi eszközök támasztják alá? Meghatározták-e azokat a kritériumokat és mutatókat, amelyek az egyes fogalmi elemeknek való megfelelés ellenőrzésére alkalmasak? A kritériumok és mutatók egyértelműek, objektívek és alkalmazhatók-e a gyakorlatban?

—	A kritériumok és a mutatók világosan meghatározzák-e a releváns érintettek szerepeit és felelősségét, és az igazolás mindegyikük teljesítményét értékeli-e?

—	A jogszerűség meghatározása tartalmazza-e a hatályos jogszabályok és előírások fent vázolt fő területeit? Ha nem, miért maradtak ki bizonyos területek a meghatározásból?

2. AZ ELLÁTÁSI LÁNC ELLENŐRZÉSE

Az ellátási lánc ellenőrzésére szolgáló rendszereknek hitelt érdemlően biztosítaniuk kell a fatermékek visszakövethetőségét az ellátási lánc mentén a kitermelés vagy a jogszerű behozatal helyétől a kivitel helyéig. Nem szükséges minden esetben a rönk, rönkszállítmány vagy fatermék kiviteli helytől származási erdőig való fizikai visszakövethetőségének a biztosítása, viszont ez mindig szükséges az erdő és az első összekeveredési hely (például fatelep vagy feldolgozóüzem) között.

2.1. Hasznosítási jogok

Egyértelműen körül kell határolni azokat a területeket, ahol erdőállományokra vonatkozó használati jogokat ítéltek oda, és meg kell határozni e jogok jogosultjait.

Fő kérdések:

—	Biztosítja-e az ellenőrző rendszer azt, hogy csak olyan fatermék kerül be az ellátási láncba, amely érvényes használati joggal érintett erdőből származik?

—	Biztosítja-e az ellenőrző rendszer azt, hogy a kitermelési műveleteket végző vállalkozások részére megfelelő hasznosítási jogokat biztosítanak az érintett erdőterületekre?

—	Nyilvánosan hozzáférhetőek-e a kitermelési jogok kibocsátására vonatkozó eljárások, valamint az e jogokra és azok jogosultjaira vonatkozó információk?

2.2. Az ellátási lánc ellenőrzésére szolgáló módszerek

Hatékony mechanizmusok segítségével a fa az ellátási láncban a kitermelés helyétől a kivitel helyéig nyomon követhető. A fa azonosítására többféle módszert lehet alkalmazni, az egyedi tételek címkézésétől kezdve a rakományt vagy a tételt kísérő okmányok áttekintéséig. A választott módszernek figyelembe kell vennie a faanyag típusát és értékét, illetve az ismeretlen eredetű vagy illegálisan kitermelt faanyaggal való keveredés kockázatát.

Fő kérdések:

—	Valamennyi ellátási láncot – ideértve a különböző faanyagforrásokat is – azonosították-e és megnevezték-e az ellenőrző rendszerben?

—	Az ellátási lánc valamennyi szakaszát azonosították-e, és megnevezték-e az ellenőrző rendszerben?

—	Meghatározták és dokumentálták-e azokat a módszereket, amelyek egyrészről a termék eredetének azonosítására, és másrészről az ismeretlen eredetű anyaggal való összekeveredés megelőzésére szolgálnak az ellátási lánc következő szakaszaiban:

—	lábon álló fa;

—	rönkök az erdőben;

—	szállítás és átmeneti tárolás (rönktelepek/rönktavak, átmeneti rönktelepek/rönktavak);

—	az anyagok feldolgozóüzembe való beérkezése és tárolása;

—	a feldolgozóüzem gyártósorain való belépés és onnan kilépés;

—	a feldolgozott termékek tárolása a feldolgozóüzemben;

—	a feldolgozóüzemből való kilépés és szállítás;

—	a kivitel helyére történő beérkezés.

—	Mely szervezetek felelnek a famozgások ellenőrzéséért? Rendelkeznek-e ezek az ellenőrzési tevékenységek elvégzéséhez szükséges megfelelő humán és egyéb erőforrásokkal?

—	Abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy igazolatlan eredetű faanyag kerül az ellátási láncba, azonosítják-e az ellenőrző rendszer gyenge pontjait, például a kitermelés előtt a magántulajdonban lévő erdőkben/földeken lábon álló fákról készült leltár hiányát?

—

Indonézia rendelkezik-e a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszer hatályának az újrahasznosított anyagokra való kiterjesztésével kapcsolatos politikával, és ha igen, kidolgozott-e útmutatást arra vonatkozóan, hogyan kell kiterjeszteni a rendszer hatályát az újrahasznosított anyagokra?

2.3. Mennyiségi adatok kezelése

Az ellátási lánc minden szakaszában határozott és hatékony mechanizmusok biztosítják a fa- és fatermékmennyiségek mérését és rögzítését, ideértve a lábon álló fa térfogatára vonatkozó, kitermelés előtti megbízható és pontos becsléseket az egyes kitermelési területeken.

Fő kérdések:

—	Szolgáltat-e az ellenőrző rendszer bejövő és kimenő mennyiségi adatokat – ideértve adott esetben átváltási arányszámokat – az ellátási lánc következő szakaszaiban:

—	lábon álló fa;

—	rönkök az erdőben (lerakóhelyeken);

—	szállított és tárolt faanyag (rönktelepek/rönktavak, átmeneti rönktelepek/rönktavak);

—	az anyagok feldolgozóüzembe való beérkezése és tárolása;

—	a gyártósorokon való belépés és onnan kilépés;

—	a feldolgozott termékek tárolása a feldolgozóüzemben;

—	a feldolgozóüzemből való kilépés és szállítás;

—	a kivitel helyére történő beérkezés.

—	Mely szervezetek felelősek a mennyiségi adatok nyilvántartásának vezetéséért? –Rendelkeznek-e ezek a szervezetek elegendő humán és tárgyi erőforrásokkal?

—	Hogyan ellenőrizhető az adatok minősége?

—	Olyan módon rögzítették-e a mennyiségi adatokat, hogy a mennyiségek a lánc megelőző és következő elemeivel időben összevethetők?

—	Mely információkat hozzák nyilvánosságra az ellátási lánc ellenőrzéséről? Hogyan férhetnek hozzá az érdekelt felek ezekhez az információkhoz?

2.4. Igazoltan jogszerű faanyag elkülönítése ismeretlen eredetű faanyagtól

Fő kérdések:

—	Kellő számú ellenőrzést folytatnak-e annak érdekében, hogy kizárják az ismeretlen eredetű, illetve a jogszerű kitermelési jog hiányában kivágott fákat?

—	Milyen ellenőrző intézkedéseket alkalmaznak annak biztosítása érdekében, hogy az igazolt és a nem igazolt anyagokat elkülönítsék az ellátási láncban?

2.5. Importált fatermékek

Megfelelő ellenőrzéseket végeznek annak megvizsgálása érdekében, hogy az importált fatermékek behozatala jogszerű volt-e.

Fő kérdések:

—	Hogyan igazolható a fatermékek behozatalának jogszerűsége?

—	Milyen dokumentumok szükségesek a kitermelési ország azonosításához, valamint az V. mellékletnek megfelelően annak igazolásához, hogy az importált termékek jogszerűen kitermelt faanyagból származnak?

—	Azonosítja-e a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer az importált fatermékeket a teljes ellátási lánc mentén egészen addig, amíg azokat össze nem keverik a feldolgozott termékek előállítása céljából?

—	Importált fa használata esetén azonosítható-e a FLEGT-engedélyen a kitermelési ország (préselt termékek esetén elhagyható)?

3. IGAZOLÁSI ELJÁRÁSOK

Az igazolás megfelelő ellenőrzések lefolytatásából áll, amelyek célja a fa jogszerűségének biztosítása. Az igazolásnak kellően szigorúnak és hatékonynak kell lennie ahhoz, hogy a követelményeknek való bármely meg nem felelés – akár az erdőben, akár az ellátási lánc mentén – azonosítható legyen, és haladéktalanul meghozzák az ezek korrigálásához szükséges intézkedéseket.

3.1. Szervezet

Az igazolást harmadik szervezet végzi, amely megfelelő erőforrásokkal, irányítási rendszerrel, valamint képesített és képzett személyzettel, valamint az összeférhetetlenségek ellenőrzésére irányuló határozott és hatékony mechanizmusokkal rendelkezik.

Fő kérdések:

—	Rendelkeznek-e az igazoló szervek a nemzeti akkreditáló testület (KAN) által kiállított érvényes akkreditációs tanúsítvánnyal?

—	Kijelöl-e a kormány szervezeteket az igazolási feladatok elvégzésére? A szervezet feladatmeghatározása (és a kapcsolódó felelőssége) egyértelmű és nyilvános-e?

—	Egyértelműen meghatározottak-e az intézményi szerepek és felelősségek, és azoknak eleget tesznek-e?

—	Rendelkeznek-e az igazoló szervek a jogszerűség-fogalom és a fatermék-ellátási lánc ellenőrzésére szolgáló rendszerek igazolásának elvégzéséhez szükséges erőforrásokkal?

—

Rendelkeznek-e az igazoló szervek olyan dokumentált irányítási rendszerrel, amely:

—	biztosítja, hogy a személyzet rendelkezzék megfelelő szakértelemmel, valamint a hatékony igazoláshoz szükséges tapasztalattal;

—	belső ellenőrzést / felülvizsgálatot alkalmaz;

—	magában foglalja az összeférhetetlenségek ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat;

—	biztosítja a rendszer átláthatóságát;

—	igazolási módszertant határoz meg és alkalmaz?

3.2. Igazolás a jogszerűség fogalmának meghatározására figyelemmel

Egyértelműen meg van határozva, hogy mit kell igazolni. Az igazolás módszertana dokumentált, és biztosítja, hogy az eljárás szisztematikus, átlátható legyen, és igazoló adatokon alapuljon, azt rendszeres időszakonként elvégezzék, és a meghatározásban foglalt minden fogalmi elemre kiterjedjen.

Fő kérdések:

—	Kiterjed-e az igazoló szervek által alkalmazott igazolási módszer a jogszerűség-fogalom minden elemére, és magában foglalja-e az összes mutatónak való megfelelés vizsgálatát?

—

Az igazoló szervek:

—	ellenőrzik-e az okiratokat, kitermelési nyilvántartásokat és helyszíni műveleteket (akár váratlan ellenőrzések útján);

—	gyűjtenek-e információkat külső érdekelt felektől;

—	nyilvántartják-e igazolási tevékenységeiket?

—	Elérhetők-e nyilvánosan az igazolás eredményei? Hogyan férhetnek hozzá az érdekelt felek ezekhez az információkhoz?

3.3. Az ellátási lánc integritását ellenőrző rendszerek igazolása

Egyértelműen meghatározzák az igazolandó kritériumok és mutatók körét, ami a teljes ellátási láncra kiterjed. Az igazolás módszertana dokumentált, és biztosítja, hogy az eljárás szisztematikus, átlátható legyen, igazoló adatokon alapuljon, azt rendszeres időszakonként elvégezzék, a meghatározásban foglalt minden kritériumra és mutatóra kiterjedjen, valamint magában foglalja az adatoknak a lánc minden szakaszában történő rendszeres és gyors egyeztetését.

Fő kérdések:

—	Teljes egészében lefedi-e az igazolási módszertan az ellátási lánc ellenőrzésének igazolását? Egyértelműen rendelkezik-e erről az igazolási módszertan?

—	Milyen adatokkal támasztható alá, hogy az ellátási lánc ellenőrzésére vonatkozóan valóban sor került igazolásra?

—	Mely szervezetek felelősek az adatok egyeztetéséért? Rendelkeznek-e megfelelő humán- és egyéb erőforrásokkal az adatkezelési tevékenységek elvégzéséhez?

—	Kialakítottak-e módszereket a lábon álló fa, a kitermelt rönkök és a feldolgozóüzembe/a kivitel helyére érkező fa közötti megfelelések értékelésére?

—	Kialakítottak-e módszereket a beérkező nyersanyagok mennyisége és a kilépő feldolgozott termékeknek a fűrészüzemekben és más üzemekben mért mennyisége közötti megfelelés értékelésére? Szerepel-e e módszerek között az átváltási arányszámok meghatározása és időszakos frissítése?

—	Milyen információs rendszereket és technológiákat alkalmaznak az adatok tárolására, ellenőrzésére és rögzítésére? Vannak-e megbízható rendszerek az adatbiztonság biztosítására?

—	Elérhetők-e nyilvánosan az ellátási lánc ellenőrzésére vonatkozó igazolás eredményei? –Hogyan férnek hozzá az érdekelt felek ezekhez az információkhoz?

3.4. Panaszkezelési mechanizmusok

Megfelelő mechanizmusok biztosítják az igazolási eljárásból eredő panaszok és viták kezelését.

Fő kérdések:

—	Rendelkeznek-e az igazoló szervek olyan panaszkezelési mechanizmussal, amely minden érdekelt fél rendelkezésére áll?

—	Rendelkeznek-e az igazoló szervek a független megfigyelőktől érkező kifogások fogadására és azok kezelésére alkalmas mechanizmusokkal?

—	Rendelkeznek-e az igazoló szervek a kormányzati tisztviselők által megállapított szabálysértések/jogsértések fogadására és azok kezelésére alkalmas mechanizmusokkal?

—	Egyértelmű-e, hogy hogyan történik a panaszok fogadása, dokumentálása, (szükség szerint) felsőbb fórum elé utalása és megválaszolása?

3.5. A meg nem felelés kezelésére szolgáló mechanizmusok

Megfelelő mechanizmusok biztosítják az igazolási eljárás során vagy panaszok és független megfigyelés révén azonosított meg nem felelési esetek kezelését.

Fő kérdések:

—	Van-e olyan hatékony és működő mechanizmus, amely alapján az igazolás eredményeiről megfelelő korrekciós határozatot lehet hozni és végrehajtani, és korrekciós intézkedéseket lehet tenni jogsértések megállapítása esetén?

—	Meghatározza-e az igazolási rendszer a fenti követelményt?

—	Kialakítottak-e mechanizmusokat a meg nem felelés eseteinek kezelésére? –Alkalmazzák-e ezeket a gyakorlatban?

—	Megfelelően nyilvántartják-e a meg nem felelésnek és az igazolási eredmények korrekciójának eseteit, vagy az egyéb intézkedéseket? Működik-e az ilyen intézkedések eredményességét értékelő rendszer?

—	Van-e olyan mechanizmus, amellyel az igazoló szervek igazolással kapcsolatos megállapításai bejelenthetők a kormánynak?

—	A meg nem felelés eseteire vonatkozóan milyen információ kerül nyilvánosságra?

4. A KIVITEL ENGEDÉLYEZÉSE

Indonézia engedélyező hatóságot jelölt ki, amely általános felelősséggel bír a jogszerűséget igazoló dokumentumok, illetve a FLEGT-engedélyek kiállítása terén. A FLEGT-engedélyeket az Unióba szánt egyes szállítmányokra állítják ki.

4.1. Szervezeti felépítés

Fő kérdések:

—	Mely szervezetek felelősek a FLEGT-engedély kiadásáért?

—	Rendelkezik-e az engedélyező hatóság a KAN által kiállított érvényes akkreditációs tanúsítvánnyal?

—	Egyértelműen meghatározott és nyilvánosan hozzáférhető-e az engedélyező hatóság és alkalmazottjainak szerepe a FLEGT-engedélyek kibocsátásában?

—	Meghatározták-e a kompetenciakövetelményeket, és létrehoztak-e belső ellenőrzést az engedélyező hatóság személyzete tekintetében?

—	Rendelkezik-e az engedélyező hatóság a feladatainak ellátásához szükséges forrásokkal?

4.2. Jogszerűséget igazoló dokumentumok kiállítása és azok felhasználása FLEGT-engedélyezésre

Meghozták a megfelelő intézkedéseket a jogszerűséget igazoló dokumentumok FLEGT-engedélyezésre való használatához.

Fő kérdések:

—	Követ-e az engedélyező hatóság nyilvánosan hozzáférhető, dokumentált eljárásokat a jogszerűséget igazoló dokumentumok kiadása során?

—	Milyen adatok támasztják alá, hogy ezeket az eljárásokat a gyakorlatban megfelelően alkalmazzák?

—	Megfelelően nyilvántartják-e a kiállított, jogszerűséget igazoló dokumentumokat és azokat az eseteket, amikor nem állítottak ki jogszerűséget igazoló dokumentumokat? Egyértelműen ismerteti-e a nyilvántartás, hogy a jogszerűséget igazoló dokumentumokat milyen igazoló adatok alapján adják ki?

—	Az engedélyező hatóság megfelelő eljárásokkal rendelkezik-e annak biztosítása érdekében, hogy mindegyik faanyagszállítmány megfeleljen a jogszerűség-fogalom, valamint az ellátási lánc ellenőrzése támasztotta követelményeknek?

—	Az engedélyek kiadásának feltételei egyértelműen meghatározottak-e, és az exportőrök, valamint más érintett felek számára is ismertek-e?

—	Milyen információ kerül nyilvánosságra a kiadott engedélyekre vonatkozóan?

—	Megfelelnek-e a FLEGT-engedélyek a IV. mellékletben foglalt műszaki előírásoknak?

—	Kidolgozott-e Indonézia FLEGT-engedélyekre vonatkozó számozási rendszert, amely segítségével különbséget lehet tenni az uniós piacra szánt szállítmányok FLEGT-engedélyei és a nem uniós piacra szánt szállítmányok jogszerűséget igazoló dokumentumai között?

4.3. A kiállított FLEGT-engedélyekkel kapcsolatos kérdések

Megfelelő mechanizmus áll rendelkezésre az illetékes hatóságok FLEGT-engedélyekkel kapcsolatos kérdéseinek kezelésére a III. melléklet szerint.

Fő kérdések:

—	Létrehoztak és megbíztak-e engedélyinformációs egységet többek között az illetékes hatóságok kérdéseinek fogadása és megválaszolása céljából?

—	Egyértelmű eljárásokat határoztak-e meg az engedélyinformációs egység és az illetékes hatóságok közötti kommunikációra vonatkozóan?

—	Egyértelmű eljárásokat határoztak-e meg az engedélyinformációs egység és az engedélyező hatóságok közötti kommunikációra vonatkozóan?

—	Vannak-e olyan csatornák, amelyeket igénybe véve az indonéz és nemzetközi érdekelt fél tájékoztatást kérhet a kiadott FLEGT-engedélyekről?

4.4. Panaszkezelési mechanizmus

Megfelelő mechanizmus biztosítja az engedélyezésből eredő panaszok és viták kezelését. Ez a mechanizmus megfelelően képes az engedélyezési rendszer működésével kapcsolatos bármely panasz kezelésére.

Fő kérdések:

—	Van-e olyan dokumentált panaszkezelési eljárás, amely minden érdekelt fél rendelkezésére áll?

—	Egyértelmű-e, hogy hogyan történik a panaszok fogadása, dokumentálása, (szükség szerint) felsőbb fórum elé utalása és megválaszolása?

5. FÜGGETLEN MEGFIGYELÉS

A faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer egyéb elemeitől (vagyis az erdészeti erőforrás-gazdálkodásban vagy annak szabályozásában, illetve a független ellenőrzésben részt vevőktől) független megfigyelést az indonéziai civil társadalom végzi. Egyik legfontosabb célja, hogy az igazolás végrehajtásának megfigyelésével fenntartható legyen a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer hitelességét.

Indonézia hivatalosan elismerte a független megfigyelési funkciót, és lehetővé teszi, hogy a civil társadalom panaszt tegyen abban az esetben, ha szabálytalanságokat észlel az akkreditációs, az értékelési és az engedélyezési eljárás során.

Fő kérdések:

—	Közzétette-e a kormány a független megfigyelésre vonatkozó iránymutatásokat?

—	Világos követelményeket határoznak-e meg az iránymutatások a pártatlanság biztosítása és az összeférhetetlenség elkerülése érdekében arra vonatkozóan, hogy a szervezetek alkalmasak-e a független megfigyelési funkciók ellátására?

—	Meghatároznak-e az iránymutatások a IX. mellékletben szereplő információk elérésére szolgáló eljárásokat?

—	Hozzáfér-e a gyakorlatban a civil társadalom a IX. mellékletben szereplő információkhoz?

—	Meghatároznak-e az iránymutatások panaszok benyújtására szolgáló eljárásokat? –Nyilvánosak-e ezek az eljárások?

—	Tisztázták és meghatározták-e az igazoló szervekre vonatkozó jelentéstételi és az információk nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos rendelkezéseket?

IX. MELLÉKLET

AZ INFORMÁCIÓK NYILVÁNOSSÁGRA HOZATALA

1. BEVEZETÉS

A felek elkötelezettek annak biztosítása iránt, hogy az erdészettel kapcsolatos legfontosabb információkat a nyilvánosság elé tárják.

Ez a melléklet e célkitűzés teljesítéséről gondoskodik azáltal, hogy meghatározza: i. a nyilvánosságra hozandó, erdészettel kapcsolatos információk körét, ii. az információk közzétételéért felelős szerveket, valamint iii. az információk hozzáférhetőségét szolgáló mechanizmusokat.

A cél annak biztosítása, hogy (1) a vegyes bizottság tevékenységei e megállapodás végrehajtása során átláthatóak és érthetőek legyenek; (2) mechanizmus álljon a felek és az érdekelt felek rendelkezésére az erdészettel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés céljából; (3) a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer működését erősítse az információk független megfigyeléshez való rendelkezésre állása; és (4) megvalósuljanak e megállapodás főbb célkitűzései. Az információk nyilvános hozzáférhetősége jelentősen hozzájárul Indonézia erdészeti irányításának erősítéséhez.

2. INFORMÁCIÓELÉRÉSI MECHANIZMUS

Ez a melléklet összhangban van az információszabadságról szóló 14/2008. sz. indonéz jogszabállyal. E jogszabály értelmében minden közintézmény köteles előírásokat kidolgozni az információk nyilvánosság számára való hozzáférhetőségére vonatkozóan. A jogszabály négy információkategóriát különböztet meg: (1) rendszeresen rendelkezésre álló és aktívan terjesztett információk; (2) információk, amelyeket haladéktalanul elérhetővé kell tenni; (3) mindig rendelkezésre álló és kérésre közölt információk; és (4) korlátozott hozzáférésű vagy bizalmas információk.

Az Erdészeti Minisztérium, a tartományi és körzeti hivatalok, a nemzeti akkreditáló testület (KAN), a megfelelőségértékelő testület és az engedélyező hatóságok mind olyan intézmények, amelyek jelentős szerepet játszanak a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer működésében, ezért feladatkörük részeként kötelesek közzétenni az erdészettel kapcsolatos információkat.

Az említett jogszabály végrehajtása érdekében az Erdészeti Minisztérium, a tartományi és körzeti hivatalok, valamint a KAN-t is ideértve más állami szervek kidolgozták vagy kidolgozzák az információ nyilvánosságra hozatalát szolgáló eljárásokat.

A KAN az ISO/IEC 17011:2004 szabvány 8.2 pontja (Az akkreditáló testület kötelezettségei) szerint köteles információkat nyilvánosságra hozni. Az igazoló szervek és az engedélyező hatóságok az erdészeti miniszter rendeletei, az ISO/IEC 17021:2006 8.1. pontja (Nyilvánosan hozzáférhető információk) és a 65:1996 sz. ISO/IEC útmutató 4.8. pontja (Dokumentáció) értelmében kötelesek információkat nyilvánosságra hozni.

A civil társadalmi szervezetek az erdészeti miniszter rendeletei szerint az erdészettel kapcsolatos információk fő forrásai között vannak.

Az erdészeti miniszter 2011. február 2-i P.7/Menhut-II/2011. sz. rendelete szerint az Erdészeti Minisztérium birtokában lévő információk iránti kérelmeket az Erdészeti Minisztérium Közönségkapcsolati Központjának igazgatójához kell intézni az „egyablakos” tájékoztatási politika jegyében. A megvalósításra vonatkozó további útmutatások kialakításán az Erdészeti Minisztérium folyamatosan dolgozik. A regionális, tartományi és körzeti erdészeti irodákban rendelkezésre álló információk közvetlenül hozzáférhetők.

E melléklet végrehajthatóságának biztosítása érdekében ki kell dolgozni és jóvá kell hagyni azokat az eljárásokat/iránymutatásokat/utasításokat amelyek alapján az említett intézmények megválaszolják a tájékoztatás iránti megkereséseket. Ezenkívül tisztázni kell az igazoló szervekre és az engedélyező hatóságokra vonatkozó jelentéstételi és az információk nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos rendelkezéseket.

3. A FAANYAGOKRA VONATKOZÓ JOGSZERŰSÉG-IGAZOLÁSI RENDSZER MŰKÖDÉSÉT ELLENŐRZŐ MEGFIGYELÉS ÉS ÉRTÉKELÉS ERŐSÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ INFORMÁCIÓK KATEGÓRIÁI

Jogszabályok és előírások: a jogszerűségi előírások között felsorolt összes jogszabály, előírás, szabvány és iránymutatás.

Föld- és erdőhasználati jogok odaítélése: földhasználati térképek és tartományi területrendezési tervek, a földhasználati jogok odaítélésének eljárásai, erdészeti koncessziós vagy erdőhasznosítási jogok és egyéb, kitermelési és feldolgozási jogok, valamint a kapcsolódó dokumentumok, például koncessziós térképek, erdőterület-felszabadítási engedély, földhasználati jogcímet igazoló okmányok és földhasználati jogcímeket ábrázoló térképek.

Erdőgazdálkodási gyakorlat: erdőhasznosítási tervek, éves munkatervek térképekkel és berendezésekre vonatkozó engedélyekkel együtt, az éves munkatervek kidolgozása során szükséges, engedéllyel érintett területen és annak közelében élő közösségekkel tartott konzultációs ülések jegyzőkönyvei, erdei fakitermelési munkaterv és annak mellékletei, környezeti hatásvizsgálati dokumentumok és a környezeti hatásvizsgálati jelentések kidolgozásához szükséges nyilvános konzultációs ülések jegyzőkönyvei, rönkkitermelési jelentések, valamint az állami tulajdonban lévő földterületen álló faállomány nyilvántartási adatai.

Szállítással és ellátási lánccal kapcsolatos információk, például a rönkök vagy erdészeti termékek fuvarokmányai és annak mellékletei, faanyagokra vonatkozó adategyeztetési jelentések, szigetek közötti faanyagszállításra vonatkozó, nyilvántartásba vételhez kapcsolódó okmányok, valamint a hajó azonosító adatait tartalmazó okmányok.

Feldolgozásra és iparra vonatkozó információk, például a vállalkozás alapító okirata, működési engedély és cégjegyzékszám, a környezeti hatásvizsgálatról készült jelentés, iparűzési engedély vagy ipari bejegyzési számok, erdészetitermék-nyersanyagipari iparialapanyag-ellátási tervek, az erdészeti termékek exportőrének nyilvántartásba vétele, nyersanyagokról és feldolgozott termékekről szóló jelentések, a feldolgozási jogok tulajdonosainak jegyzéke, valamint a feldolgozóipari vállalkozásokkal kapcsolatos információk.

Erdővel kapcsolatos díjak, például területalapú díjak és fizetési bizonylatként szolgáló számlák, valamint az újraerdősítési és erdészetierőforrás-szolgáltatási díjak fizetési megbízásai és számlái.

Igazolással és engedélyezéssel kapcsolatos információk: az akkreditációs eljárásokra vonatkozó minőségügyi útmutatás és előírás; mindegyik akkreditált megfelelőségértékelő testület neve és címe; az akkreditálás dátuma és érvényességének határideje; az akkreditáció köre; az egyes tanúsítványok kiállításában érintett megfelelőségértékelő testületi alkalmazottak (ellenőrök, döntéshozók) jegyzéke; az üzleti titoknak minősülő információk körének tisztázása; a nyilvános konzultációk időpontjának megismerését szolgáló ellenőrzési terv, a megfelelőségértékelő testület ellenőrzésre vonatkozó bejelentése; a megfelelőségértékelő testülettel folytatott nyilvános konzultációk a résztvevők névsorával együtt; az ellenőrzés eredményeinek nyilvánosan összefoglalója; az ellenőrző szerv által a tanúsítvány kiállításáról készített összegző jelentések; állapotjelentés minden ellenőrzésről: megfelelt, elutasított, folyamatban lévő, odaítélt, felfüggesztett, és visszavont tanúsítványok, és az itt felsoroltakban bekövetkező változások; az ellenőrzésekkel és az engedélyezéssel összefüggő meg nem felelési esetek, és a kezelésükre tett intézkedések; kiállított exportengedélyek; az engedélyező hatóságok rendszeres összegző jelentései.

Megfigyelési és panaszkezelési eljárások: a KAN-hoz, igazoló szervekhez és engedélyező hatóságokhoz intézett panaszokra vonatkozó szabványos működési eljárások, ideértve a panaszjelentések előrehaladásának nyomon követését és a panaszjelentések lezárását.

Az erdők megfigyelése szempontjából kulcsfontosságú dokumentumok és az e dokumentumokat birtokló hatóságok felsorolását, valamint az ezen információk megszerzésére szolgáló eljárást e melléklet függeléke tartalmazza.

4. AZ ÖNKÉNTES PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁS NAGYOBB CÉLKITŰZÉSEINEK ERŐSÍTÉSÉRE HASZNÁLT INFORMÁCIÓK KATEGÓRIÁI

A vegyes bizottságban folytatott megbeszélések jegyzőkönyve

A vegyes bizottság éves jelentése a következő tartalommal:

a)	a FLEGT engedélyezési rendszer keretében Indonéziából az Unióba exportált fatermékek mennyisége a vonatkozó HR-vámtarifaszámok alapján és a közösségi behozatal helyéül szolgáló tagállamok szerint;

b)	az Indonézia által kibocsátott FLEGT-engedélyek száma;

c)	a megállapodásban szereplő célok megvalósítása terén elért eredmények és a megállapodás végrehajtásával kapcsolatos kérdések;

d)	az illegálisan előállított fatermékek kivitelének, behozatalának és a belföldi piacon történő forgalomba hozatalának és kereskedelmének megakadályozását célzó lépések;

e)	az Indonéziába importált faanyag és fatermékek mennyisége, valamint az illegálisan előállított fatermékek importjának megakadályozása érdekében hozott és a FLEGT engedélyezési rendszer integritásának megőrzését célzó intézkedések;

f)	a FLEGT engedélyezési rendszernek való meg nem felelés esetei és az esetek kezelése érdekében hozott intézkedések;

g)	a FLEGT engedélyezési rendszer keretében az Unióba behozott fatermékek mennyisége a vonatkozó HR-vámtarifaszámok alapján és a közösségi behozatal helyéül szolgáló tagállamok szerint;

h)	az Unió által Indonéziától átvett FLEGT-engedélyek száma;

i)	azon esetek száma és az érintett fatermékek mennyisége, amelyekben az illetékes hatóságok és az indonéz engedélyinformációs egység konzultációt folytattak.

Az időszakos értékelésről szóló teljes jelentés és összefoglaló jelentés.

A független piaci megfigyelésről szóló teljes jelentés és összefoglaló jelentés.

Az időszakos értékeléssel és a független piaci megfigyeléssel kapcsolatos panaszok és azok kezelésének módja.

E megállapodás végrehajtásának ütemterve és az végrehajtott intézkedések áttekintése.

Az e megállapodás végrehajtása és működése szempontjából lényeges egyéb adatok és információk. A következőket foglalja magában:

Jogi információk

—	E megállapodás, annak mellékletei és az esetleges módosítások szövege.

—	A II. mellékletben említett összes jogszabály és előírás.

—	Végrehajtási rendeletek és eljárások.

Információ a kitermelésről:

—	Indonézia teljes éves fakitermelése.

—	Az (összesen és az Unióba) exportált fatermékek éves mennyisége.

A koncessziók odaítélésével kapcsolatos információk:

—	Az odaítélt erdészeti koncessziók összterülete.

—	A koncessziók listája, az odaítélést elnyerő társaságok nevével, valamint a koncessziókat kezelő társaságok neve.

—	Az összes fakitermelési koncesszió helymeghatározását ábrázoló térkép.

—	A nyilvántartásba vett erdészeti cégek (kitermelés, feldolgozás, kereskedelem és export) jegyzéke.

—	Az SVLK-tanúsítvánnyal rendelkező erdészeti cégek (kitermelés, feldolgozás, kereskedelem és export) jegyzéke.

Információ a rendezésről

—	A rendezési koncessziók típus szerinti listája.

—	A tanúsítvánnyal rendelkező erdészeti koncessziók listája és tanúsítvány típusa, amely alapján kezelik őket.

A hatóságokkal kapcsolatos információk:

—	Az indonéz engedélyező hatóságok listája címmel és elérhetőségekkel együtt.

—	Az engedélyinformációs egység címe és elérhetőségei.

—	Az illetékes uniós hatóságok listája címmel és elérhetőségekkel együtt.

Ezeket az információkat a felek honlapján teszik közzé.

5. A NYILVÁNOSSÁGRA HOZATALLAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK VÉGREHAJTÁSA

E melléklet rendelkezéseinek végrehajtása során a felek értékelik a következőket:

—	kapacitásépítés szükségessége a nyilvános információk független megfigyelésre való felhasználásával összefüggésben;

—	annak szükségessége, hogy felhívják a közszféra és az érdekelt felek figyelmét az e megállapodásban foglalt, nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos rendelkezésekre.

Függelék

A FAANYAGOKRA VONATKOZÓ JOGSZERŰSÉG-IGAZOLÁSI RENDSZER IGAZOLÁSÁNAK, MEGFIGYELÉSÉNEK ÉS MŰKÖDÉSÉNEK ERŐSÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ INFORMÁCIÓK

Szám

Nyilvánosságra hozandó dokumentumok

A dokumentumot birtokló hatóságok

Információ-kategória

ÁLLAMI FÖLDEKEN ÁLLÓ ERDŐKBŐL SZÁRMAZÓ FAANYAGOK (IUPHHK-HA/HPH, IUPHHK-HTI/HPHTI, IUPHHK RE) és HELYI KÖZÖSSÉGEK ÁLTAL KEZELT ÁLLAMI FÖLDEKEN ÁLLÓ ERDŐKBŐL SZÁRMAZÓ FAANYAGOK (IUPHHK-HTR, IUPHHK-HKM)

Erdészeti koncessziós jogra vonatkozó engedély

(SK IUPHHK-HA/HPH, IUPHHK- HTI/HPHTI, IUPHHK RE)

Erdészeti Minisztérium (BUK); másolati példányok a körzeti és tartományi hivatalokban

Koncessziós térképek

Erdészeti Minisztérium (BAPLAN); másolati példányok a körzeti és tartományi erdészeti hivatalokban

Erdei fatermékek hasznosítására vonatkozó engedélyek

SK IUPHHK-HTR, IUPHHK-HKm

Erdészeti Minisztérium (BUK); másolati példányok a körzeti és tartományi erdészeti hivatalokban

Erdei fatermékek hasznosításával kapcsolatos térképek

Erdészeti Minisztérium (BAPLAN); másolati példányok a körzeti és tartományi erdészeti hivatalokban

Erdőhasználati terv (TGHK)

Erdészeti Minisztérium (BAPLAN); másolati példányok a körzeti és tartományi hivatalokban

erdei fakitermelési munkaterv (RKUPHHK) és annak mellékletei a berendezésekre vonatkozó engedélyekkel együtt

Erdészeti Minisztérium (BUK)

Az IUPHHK fizetési megbízás (SPP) engedélydíja és a fizetési bizonylat

Erdészeti Minisztérium (BUK)

Éves munkaterv (RKT/ Blue Print) térképpel együtt

Tartományi erdészeti hivatalok; másolati példányok a körzeti erdészeti hivatalokban

Fabecslési és kitermelési jelentések (LHP és LHC)

Körzeti erdészeti hivatalok, másolati példányok a tartományi erdészeti hivatalokban

Fuvarokmányok (skshh)

Körzeti erdészeti hivatalok, másolati példányok a tartományi erdészeti hivatalokban

Rönkökre vonatkozó adategyeztetési jelentés (LMKB)

Körzeti erdészeti hivatalok és a helyi Erdészeti Minisztérium egysége (BP2HP)

A termelési díjra vonatkozó fizetési megbízás (SPP)

és fizetési bizonylat (rönk/térfogat szerint)

Körzeti erdészeti hivatalok

Az erdészetierőforrás-szolgáltatási és az Újraerdősítési Alapnak fizetendő díj

(PSDH vagy DR a természetes erdőkre vonatkozó engedélyek jogosultjainak, illetve PSDH az erdőültetvényekre vonatkozó engedélyek jogosultjainak)

Körzeti erdészeti hivatalok

Környezeti hatásvizsgálati (EIA) dokumentumok

(AMDAL, ANDAL, RKL és RPL)

Tartományi vagy körzeti környezetvédelmi hivatal (BAPEDALDA vagy BLH), másolati példányok az Erdészeti Minisztériumban (BUK)

MAGÁNTULAJDONÁBAN LÉVŐ FÖLDRŐL SZÁRMAZÓ FAANYAG

Érvényes, földhasználati jogcímet igazoló okmány

Nemzeti vagy tartományi/körzeti földhivatal (BPN)

Földhasználati jogcímeket/helymeghatározást ábrázoló térkép

Nemzeti vagy tartományi/körzeti földhivatal (BPN)

A rönkök SKAU vagy SKSKB fuvarokmánya KR (közösségi faanyag) pecséttel ellátva

A falu vezetője (SKAU); másolati példányok a körzeti erdészeti hivatalokban (SKSKB-KR és SKAU)

ERDŐÁTALAKÍTÁSSAL ÉRINTETT FÖLDTERÜLETRŐL SZÁRMAZÓ FAANYAG (IPK)

Faanyag-hasznosítási engedélyek: ILS/IPK, ideértve a berendezésekre vonatkozó engedélyt

Tartományi és körzeti erdészeti hivatalok

Térképek mellékelve az ILS-hez/IPK-hoz

Tartományi és körzeti erdészeti hivatalok

Erdőterület-felszabadítási engedély

Erdészeti Minisztérium (BAPLAN) és az Erdészeti Minisztérium tartományi egysége (BPKH)

IPK-/ILS-munkaterv

Körzeti erdészeti hivatalok

A földhasználat-változás előtt álló, állami tulajdonban lévő földterületen álló faállomány nyilvántartási adatai (szakasz az IPK-/ILS-munkatervben)

Körzeti erdészeti hivatalok

Fakitermelési dokumentum (LHP)

Körzeti erdészeti hivatalok

DR és PSDH fizetési elismervény (lásd a 13. sort)

Körzeti erdészeti hivatalok, másolati példányok az Erdészeti Minisztériumban (BUK)

FAKB fuvarokmányok, a KBK és az SKSKB mellékletei, valamint a KB mellékletei

Körzeti erdészeti hivatalok

AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA ÉPÜLŐ IPAR

Vállalkozás alapító okirata

Jogi és Emberi Jogi Minisztérium; az elsődleges és integrált iparágak esetében 6 000 m3 kapacitás felett másolati példányok az Erdészeti Minisztériumban (BUK), 6 000 m3 kapacitás alatt másolati példányok a tartományi és körzeti erdészeti hivatalokban; a másodlagos iparágak esetében másolati példányok az Ipari Minisztériumban.

Működési engedély (SIUP)

Helyi befektetési hivatal vagy befektetéskoordináló ügynökség (BKPMD), Kereskedelmi Minisztérim. A másodlagos iparágak esetében másolati példányok az Ipari Minisztériumban.

Cégnyilvántartási szám (TDP)

Helyi befektetési hivatal vagy befektetéskoordináló ügynökség (BKPMD) és Kereskedelmi Minisztérium

Környezeti hatásvizsgálat (EIA) (UKL/UPL és SPPL)

Tartományi és körzeti erdészeti hivatalok (BAPEDALDA vagy BLH); másolati példányok a helyi kereskedelmi hivatalban vagy a befektetéskoordináló ügynökségnél (BKPMD)

Ipari működési engedély (IUI) vagy ipari nyilvántartási szám (TDI)

Az elsődleges és integrált iparágak esetében 6 000 m3 kapacitás felett másolati példányok az Erdészeti Minisztériumban (BUK), 6 000 m3 kapacitás alatt a tartományi erdészeti hivatalokban, 2 000 m3 kapacitás alatt másolati példányok a körzeti erdészeti hivatalokban; a másodlagos iparágak esetében másolati példányok az Ipari Minisztériumban.

Az elsődleges erdészeti terméket előállító iparágak (IPHH) esetében az ipari nyersanyag-ellátási terv (RPBBI)

Az elsődleges és integrált iparágak esetében 6 000 m3 kapacitás felett másolati példányok az Erdészeti Minisztériumban (BUK), 6 000 m3 kapacitás alatt a tartományi erdészeti hivatalokban, 2 000 m3 kapacitás alatt másolati példányok a körzeti erdészeti hivatalokban; másolati példányok a tartományi és körzeti erdészeti hivatalokban.

Erdészeti ipari termékek nyilvántartott exportőre (ETPIK)

Kereskedelmi Minisztérium

Fuvarokmányok (SKSKB, FAKB, SKAU és/vagy FAKO)

A falu vezetője (SKAU); másolati példányok a körzeti erdészeti hivatalokban (SKSKB-KR, SKAU), a FAKO másolati példányai a tartományi erdészeti hivatalokban

A rönkfaállomány változásait rögzítő dokumentumok (LMKB/LMKBK)

Körzeti erdészeti hivatalok

Jelentés feldolgozott termékről (LMOHHK)

Körzeti erdészeti hivatalok, másolati példányok a tartományi erdészeti hivataloknak

Szigetek közötti fakereskedelmi dokumentum (PKAPT)

Kereskedelmi Minisztérium (Belkereskedelmi Osztály)

Hajóazonosító dokumentum

(A Közlekedési Minisztérium alá tartozó) helyi kikötő-igazgatási hivatal; másolati példány az Indonéz Osztályozási Hivatalban (BKI)

EGYÉB RELEVÁNS INFORMÁCIÓ

Jogszabályok és előírások: a jogszerűségi előírások között felsorolt összes jogszabály, előírás, szabvány és iránymutatás

Erdészeti Minisztérium, tartományi vagy körzeti erdészeti hivatalok

Az ellenőrzésre és az engedélyezésre vonatkozó információk:

a)	minőségi útmutatás és akkreditációs eljárási szabvány

Nemzeti Akkreditáló Testület (KAN)

b)	minden egyes akkreditált megfelelőségértékelő szervezetnek (LP és LV) a neve és a címe

Nemzeti Akkreditáló Testület (KAN)

c)	az egyes engedélyekhez kapcsolódó személyzetet (ellenőrök, döntéshozók) tartalmazó jegyzék

Megfelelőségértékelő szervezetek (LP és LV), Erdészeti Minisztérium

d)	annak tisztázása, hogy mi számít bizalmas üzleti információnak

Nemzeti Akkreditáló Testület (LP és LV)

e)	ellenőrzési terv, amelyből kiderül, mikor van nyilvános konzultáció, az ellenőrzés bejelentése az ellenőrző szerv részéről, az audit eredményének nyilvánosan hozzáférhető összefoglalója, az ellenőrző szerv által a tanúsítvány-kibocsátásra vonatkozóan kiállított összefoglaló jelentések

Nemzeti Akkreditáló Testület (LP és LV)

Az ellenőrzéssel kapcsolatos állapotjelentések:

a)	a tanúsítás megvalósult, meghiúsult, folyamatban van, kibocsátott, felfüggesztett és visszavont tanúsítványok és az ezekkel kapcsolatos változások

Nemzeti Akkreditáló Testület (LP és LV)

b)	az ellenőrzésekkel és az engedélyezéssel kapcsolatos előírások megsértésének esetei és az azok kezelésére hozott intézkedések;

Megfelelőségértékelő szervezetek (LP és LV)

c)	Kiállított kiviteli engedélyek (jogszerűséget igazoló dokumentum); az engedélyező szerv rendszeres jelentései

Megfelelőségértékelő szervezetek (LP és LV)

Megfigyelési és panaszkezelési eljárások:

a)	az akkreditáló testülethez és az egyes ellenőrző szervekhez intézett panaszokra vonatkozó szabványos működési eljárások

Nemzeti Akkreditáló Testület (KAN), megfelelőségértékelő szervezetek (LP és LV)

b)	a megfigyelésre, a panaszokra és civil társadalmi megfigyelő jelentéseire vonatkozó civil társadalmi eljárások

Erdészeti Minisztérium, független megfigyelő

c)	a panaszjelentések előrehaladásának nyomon követésével és a panaszjelentés lezárásával kapcsolatos dokumentumok

Nemzeti Akkreditáló Testület (KAN), megfelelőségértékelő szervezetek (LP és LV)

Információszerzési eljárások:

—

Az információs szabadságról szóló törvény (UU 14/2008) az információk négy kategóriáját különbözteti meg: (1) rendelkezésre álló és rendszeresen, aktívan terjesztett információk; (2) haladéktalanul nyilvánosságra hozandó információk; (3) mindig rendelkezésre álló és kérésre szolgáltatott információk, valamint (4) korlátozott hozzáférésű vagy bizalmas információk.

—

Az információs szabadságról szóló törvény 3. kategóriájába tartozó információkat az adott intézmény kijelölt szervéhez (PPID) – például az Erdészeti Minisztérium közönségkapcsolati központjához – benyújtott kérelemre bocsátják rendelkezésre. A nyilvános információk tekintetében minden intézmény az információs szabadságról szóló törvényen alapuló saját végrehajtási szabályzattal rendelkezik.

—	Egyes információkat, ugyan az információs szabadságról szóló törvény 3. kategóiájába tartoznak, az érintett intézmények közzétesznek a honlapjukon, többek között rendeleteket és szabályokat, földhasználati térképeket és erdőhasználati terveket.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 510/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról és az 1216/2009/EK, valamint a 614/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről	1
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 511/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a genetikai erőforrásokhoz való hozzáféréssel és a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásával kapcsolatban a felhasználókra vonatkozó, a Nagojai Jegyzőkönyv szerinti, az Unióban alkalmazandó megfelelési szabályokról ( 1 )	59
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 512/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az Európai GNSS Ügynökség létrehozásáról szóló 912/2010/EU rendelet módosításáról	72
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 513/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről	93
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 514/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Menekültügyi, a Migrációs és az Integrációs alapra, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról	112
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 515/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és az 574/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről	143
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 516/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről	168
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 517/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a fluortartalmú üvegházhatású gázokról és a 842/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről ( 1 )	195

	II Nem jogalkotási aktusok
	NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK
	2014/283/EU
*	A Tanács határozata (2014. április 14.) a Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről ( 1 )	231
	Nagojai Jegyzőkönyv a Biológiai Sokféleség Egyezményhez csatolt, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról	234
	2014/284/EU
*	A Tanács határozata (2014. április 14.) az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséről	250
	Önkéntes Partnerségi megállapodás az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság között az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről	252

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 150

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	57. évfolyam 2014. május 20.