3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/1

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) célja, hogy Európa népei között minden eddiginél szorosabb egységet hozzon létre, és az Unióra ruházza többek között azt a feladatot, hogy hozzájáruljon a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. E tekintetben az Unió – szükség esetén – támogatja és kiegészíti a tagállamok azon tevékenységeit, amelyeket az európai népek kultúrájának és történelmének szélesebb körű megismertetése és terjesztése céljából végeznek.

(2)

A Bizottság „Az európai kulturális programról a globalizálódó világban” című, 2007. május 10-i közleménye, amelyet a Tanács 2007. november 16-i állásfoglalásában (3), valamint az Európai Parlament 2008. április 10-i állásfoglalásában (4) támogatott, a kultúra területén meghatározza a jövőbeli uniós tevékenységekre vonatkozó célkitűzéseket. Az említett tevékenységeknek támogatniuk kell a kulturális sokszínűséget és a kultúrák közötti párbeszédet, a kultúrát mint a kreativitás mozgatórugóját a növekedés és munkahelyteremtés keretében, valamint a kultúrát mint az Unió nemzetközi kapcsolatainak létfontosságú elemét.

(3)

A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló Unesco-egyezménynek, amely 2007. március 18-án lépett hatályba, és amelynek az Unió is részes fele, az a célja, hogy védje és előmozdítsa a kulturális sokszínűséget és a kultúrák közötti együttműködést, továbbá helyi, nemzeti és nemzetközi szinten felhívja a figyelmet a kulturális sokszínűségben rejlő értékekre.

(4)

Az 1622/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) létrehozta az Európa kulturális fővárosa eseménysorozat 2007–2019. évekre szóló fellépését.

(5)

Az Európa kulturális fővárosai fellépés értékelései, valamint az e fellépés 2019 utáni jövőjéről tartott nyilvános konzultációk rámutattak, hogy az fokozatosan az egyik legambiciózusabb, és az európai polgárok körében az egyik legelismertebb európai kulturális kezdeményezéssé vált. Ezért új fellépést kell létrehozni a 2020–2033. évekre vonatkozóan.

(6)

Az Európa kulturális fővárosai fellépés eredeti célkitűzéseit (az európai kultúrák gazdagságának és sokszínűségének, valamint az e kultúrák közös vonásainak a kiemelése, továbbá az európai polgárok közötti kölcsönös megértés támogatása) az Európa kulturális fővárosa címet (a továbbiakban: a cím) viselő városok is fokozatosan egy új dimenzióval egészítették ki, kihasználva a cím fellendítő hatását annak érdekében, hogy – stratégiáikkal és prioritásaikkal összhangban – élénkítsék átfogóbb fejlődésüket.

(7)

Az e határozattal létrehozott fellépés célkitűzéseinek teljes mértékben összhangban kell lenniük az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés támogatása céljából az európai kulturális és nyelvi sokszínűség védelmére, fejlesztésére és támogatására, az európai kulturális örökség támogatására, valamint az európai kulturális és kreatív ágazatok, elsősorban az audiovizuális ágazat versenyképességének erősítésére irányuló, az 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Kreatív Európa program célkitűzéseivel. E célkitűzések elérésének segítenie kell a közös kulturális térséghez tartozás érzésének megerősítését, valamint a kultúrák közötti párbeszéd és a kölcsönös megértés ösztönzését.

(8)

Az ilyen célkitűzések elérése érdekében fontos, hogy a címet viselő városok egyrészt törekedjenek a kulturális és kreatív ágazataik közötti, másrészt pedig az olyan ágazatok, mint az oktatás, a kutatás, a környezetvédelem, a városfejlesztés vagy a kulturális turizmus közötti kapcsolatok fejlesztésére. A múltbeli tapasztalatok rámutattak arra, hogy az Európa kulturális fővárosai fellépés katalizátorként működhet a helyi fejlődés és kulturális turizmus vonatkozásában, amint azt a Bizottság „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című 2010. június 30-i közleményében is hangsúlyozza, amelyet a Tanács 2010. októberi 12-i következtetéseiben üdvözölt, illetve az Európai Parlament 2011. szeptember 27-i állásfoglalásában (7) jóváhagyott.

(9)

Fontos továbbá, hogy a címet viselő városok elősegítsék a társadalmi befogadást és az esélyegyenlőséget, és mindent megtegyenek azért, hogy a civil társadalmi csoportok lehető legszélesebb körét – különös tekintettel a fiatalokra, a hátrányos helyzetűekre és a fogyatékossággal élőkre – bevonják a kulturális program előkészítésébe és megvalósításába.

(10)

Az értékelések és a nyilvános konzultáció meggyőzően igazolták azt is, hogy az Európa kulturális fővárosa fellépés – megfontolt tervezés mellett – rendkívül gyümölcsöző lehet. A fellépés mindenekelőtt kulturális jellegű marad, de jelentős társadalmi és gazdasági előnnyel is járhat, különösen akkor, ha beépül az érintett városra vonatkozó, hosszú távú, kulturális irányvonalú fejlesztési stratégiába.

(11)

Az Európa kulturális fővárosai fellépés nagy erőpróbát is jelent. Kulturális tevékenységekből egy éven át tartó programot összeállítani nem könnyű feladat, egyes, a címet viselő városok jól, mások kevésbé sikeresen aknázták ki a lehetőségeket. E fellépést ezért meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a városokat segítsék abban, hogy a legtöbbet hozhassák ki a címből.

(12)

A címet – méretüktől függetlenül – továbbra is a városok részére kell fenntartani, de az érintett városoknak változatlanul lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a szélesebb közönség elérése, valamint a hatások felerősítése érdekében bevonják a környező területeket.

(13)

A cím odaítélésének továbbra is egy jelentős európai dimenziót hordozó, kifejezetten erre a célra kidolgozott kulturális programon kell alapulnia. E kulturális programnak egy hosszabb távú stratégia részét is kell képeznie, amely fenntartható hatást gyakorol a helyi gazdasági, kulturális és szociális fejlődésre.

(14)

A tagállamok időrendi listáján alapuló, egy független szakértőkből álló testület által végrehajtott kétszakaszos kiválasztási eljárás kiegyensúlyozottnak és átláthatónak bizonyult. A kétszakaszos eljárás lehetővé tette a városok számára, hogy az előválasztási és a kiválasztási szakasz között az e testülettől kapott szakértői vélemények alapján javítsák pályázatukat, és biztosította, hogy minden tagállam egyenletes eloszlásban részesüljön az Európa kulturális fővárosa címből. Továbbá az Európa kulturális fővárosa fellépés folyamatosságának biztosítása érdekében, valamint, hogy ne vesszen el a tapasztalat és a know-how, amit valamennyi szakértő egyidejű cseréje eredményezne, a szakértők fokozatos cserélődésére van szükség.

(15)

A nemzeti szakértelmet továbbra is azáltal kell biztosítani, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell nyújtani legfeljebb két szakértő kinevezésére a kiválasztási és monitoringeljárást végző testületbe.

(16)

A kiválasztási kritériumokat egyértelműbbé kell tenni annak érdekében, hogy a pályázó városok jobb útmutatáshoz jussanak azon célkitűzések és kritériumok tekintetében, amelyeknek meg kell felelniük a cím odaítélése érdekében. E kritériumoknak könnyebben mérhetőnek kell lenniük annak érdekében, hogy segítsék a testületet a városok kiválasztása és monitoringja során. E tekintetben a pályázó városoknak a cím által örökül hagyott, és a hosszú távú kultúrpolitikai stratégiába illeszkedő tevékenységekkel kapcsolatos, fenntartható kulturális, gazdasági és társadalmi hatás kifejtésére alkalmas programjait különösen előtérbe kell helyezni.

(17)

A pályázó városoknak adott esetben meg kell vizsgálniuk az uniós programok és alapok által nyújtott pénzügyi támogatások igénylésének lehetőségeit.

(18)

A város kijelölése és a cím viselésének éve közötti felkészülési időszak rendkívül fontos ahhoz, hogy az Európa kulturális fővárosai fellépés sikeres legyen. Az érintettek között széles körű egyetértés van abban, hogy az 1622/2006/EK határozat által bevezetett kísérő intézkedések nagyon hasznosak voltak az érintett városok számára. Az említett intézkedéseket tovább kell fejleszteni, különösen a testületi szakértők gyakoribb monitoringülései és a városokban tett gyakoribb ellenőrző látogatásai révén, valamint a korábbi, jelenlegi és jövőbeli címet viselő városok, illetve a pályázó városok között a tapasztalatok még alaposabb cseréje útján. A kijelölt városok további kapcsolatokat is kialakíthatnának a címet viselő más városokkal.

(19)

Az 1622/2006/EK határozattal létrehozott Melina Mercouri-díj jelentős, a Bizottság által odaítélt összegen jóval túlmutató szimbolikus értékkel bír. Annak érdekében azonban, hogy a kijelölt városok tartsák magukat vállalt kötelezettségeikhez, szigorúbbá és egyértelműbbé kell tenni a jutalom összege kifizetésének feltételeit.

(20)

Fontos, hogy az érintett városok minden kommunikációs anyagukban világossá tegyék, hogy az e határozattal létrehozott fellépés uniós fellépés.

(21)

A korábbi Európa kulturális fővárosai fellépésről készült bizottsági értékelések, amelyek helyi szinten gyűjtött adatokon alapulnak, nem voltak alkalmasak arra, hogy elsődleges adatokat nyújtsanak a cím hatásaival kapcsolatban. Ezért a városoknak maguknak is kulcsszerepet kell játszaniuk az értékelési folyamatban.

(22)

A korábbi tapasztalatokból kiderül, hogy a részvétel az európai kultúrák közös vonásainak kiemelése révén közelebb hozhatja a tagjelölt országokat az Unióhoz. Az e határozattal létrehozott fellépésnek ezért 2019 után ismét nyitva kell állnia a tagjelölt országok és a potenciális tagjelöltek előtt.

(23)

Mindazonáltal az e határozat hatálya alá tartozó időszakban, azaz a 2020–2033 közötti időszak folyamán a tagállami városokkal szembeni méltányosság jegyében a tagjelölt országok és a potenciális tagjelöltek városai csak egyszer pályázhatnak a címre. Továbbá szintén a tagállamokkal szembeni méltányosság jegyében, minden tagjelölt ország vagy potenciális tagjelölt csak egyszer viselheti a címet az említett időszak folyamán.

(24)

Az 1622/2006/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni. Az említett határozat rendelkezéseit azonban továbbra is alkalmazni kell azon városok tekintetében, amelyeket a 2019-ig tartó időszak valamelyik évére már kijelölték, vagy amelyek kijelölése folyamatban van.

(25)

Mivel e határozat céljait, nevezetesen Európában a kultúrák sokszínűségének megóvását és előmozdítását, közös jegyeik kiemelését, valamint a kultúra hozzájárulásának elősegítését a városok hosszú távú fejlődéséhez a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani tekintettel a kiválasztásra és monitoringra vonatkozó egységes, egyértelmű és átlátható kritériumok és eljárások, valamint a tagállamok közötti határozott koordináció szükségességére, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

a)

Európában a kultúrák sokszínűségének megóvása és előmozdítása, valamint közös jegyeik kiemelése, illetve a polgárok közös kulturális térséghez tartozása érzésének megerősítése;

b)

annak elősegítése, hogy a városok stratégiáival és prioritásaival összhangban a kultúra hozzájáruljon a hosszú távú fejlődésükhöz.

a)

a kulturális kínálat mértékének, sokszínűségének és európai dimenziójának bővítése a városokban, többek között országok közötti együttműködés révén;

b)

a kultúrához való hozzáférés és az abban való részvétel szélesítése;

c)

a kulturális ágazat teljesítményének, más ágazatokhoz való kapcsolódásának fokozása;

d)

a városok nemzetközi arculatának erősítése a kultúra révén.

1.

a „hosszú távú stratégiához való hozzájárulás” kategória tekintetében a következő tényezőket kell figyelembe venni:

2.

az „európai dimenzió” kategória tekintetében a következő tényezőket kell értékelni:

3.

a „kulturális és művészeti tartalom” kategória tekintetében a következő tényezőket kell értékelni:

4.

a „megvalósítási képesség” kategória tekintetében a pályázó városoknak a következőket kell igazolniuk:

5.

a „társadalmi kapcsolatok” kategória tekintetében a következő tényezőket kell értékelni:

6.

az „irányítás” kategória tekintetében a következő tényezőket kell értékelni:

a)

uniós polgár;

b)

független;

c)

jelentős tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezik:

d)

évente megfelelő számú munkanapot tud szentelni a testületnek.

a)

a cím viselésének évét megelőző három évvel;

b)

a cím viselésének évét megelőző 18 hónappal;

c)

a cím viselésének évét megelőző két hónappal.

a)

a költségvetést olyan szinten tartották, amely a pályázattal és a kritériumokkal összhangban magas színvonalú kulturális program megvalósítását teszi lehetővé;

b)

kellően tiszteletben tartották a művészeti csapat függetlenségét;

c)

az európai dimenzió megfelelően hangsúlyos maradt a kulturális program végleges változatában;

d)

a kijelölt város által használt marketing- és kommunikációs stratégia, valamint kommunikációs anyagok egyértelműen tükrözik, hogy a fellépés uniós fellépés;

e)

érvényben vannak a címnek a kijelölt városra gyakorolt hatásai monitoringjára és értékelésére szolgáló tervek.

a)

biztosítja a fellépés átfogó egységességét;

b)

biztosítja a tagállamok és a testület közötti koordinációt;

c)

a 2. cikkben említett célkitűzésekre és a kritériumokra tekintettel, a testülettel szorosan együttműködve kidolgozott iránymutatással segíti a kiválasztási és a monitoringeljárást;

d)

szakmai támogatást nyújt a testületnek;

e)

közzéteszi saját honlapján a testület összes jelentését;

f)

közzétesz minden lényeges információt, és hozzájárul a fellépés uniós és nemzetközi szintű megjelenítéséhez;

g)

a címet viselő korábbi, jelenlegi és jövőbeli városok, valamint a pályázó városok között elősegíti a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjét, és ösztönzi a városok értékelő jelentéseinek és a tapasztalatoknak a szélesebb körű terjesztését.

a)

első időközi jelentés 2024. december 31-ig;

b)

második időközi jelentés 2029. december 31-ig;

c)

utólagos jelentés 2034. december 31-ig.

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/13

(1)

A 295/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet megteremtette az Unió területén működő vállalkozások szerkezetére, tevékenységére, versenyképességére és teljesítményére vonatkozó európai statisztikák összegyűjtésének, továbbításának és értékelésének közös keretét.

(2)

A 251/2009/EK bizottsági rendelet (2) meghatározta a vállalkozások többéves szerkezeti statisztikái összeállításának gyakoriságát és a vállalkozások szerkezeti statisztikáinak előállításához az eredmények bontását annak érdekében, hogy a tagállamok között összehasonlítható és egységes statisztikai adatok álljanak rendelkezésre.

(3)

A 275/2010/EU bizottsági rendelet (3) meghatározta a minőségértékelési kritériumokat és a tagállamok által benyújtandó, minőségre vonatkozó jelentések tartalmát.

(4)

Az eredmények nemzetközi összehasonlíthatósága iránti igénynek való megfelelés érdekében frissíteni kell a mutatók listáját a legalább egy alkalmazottal rendelkező gazdasági szervezetek demográfiájára vonatkozó adatsorok meghatározásával, különösen a vállalkozási tevékenységre vonatkozó statisztikák vonatkozásában. Meg kell állapítani a szóban forgó mutatókra vonatkozó első referenciaévet, az eredmények gyakoriságát és bontását. A 295/2008/EK rendelet IX. mellékletét és a 251/2009/EK rendelet I. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

A tapasztalatok azt mutatták, hogy a 295/2008/EK rendelet V–VII. mellékletében meghatározott mutatókra nincs szükség a jelenlegi éves gyakoriságban. A gyakoriságot ezért 10 évente egyszeri összeállításhoz kell igazítani. A 251/2009/EK rendelet I. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

A 295/2008/EK rendelet V–VII. melléklete értelmében összeállított statisztikákról szóló minőségi jelentésekre már nincs szükség éves gyakorisággal. E gyakoriságot ezért az adatokra vonatkozó követelményekkel összhangban tízévente történő adatszolgáltatásra kell kiigazítani. A 275/2010/EU rendelet mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az Európa 2020 stratégia keretében az innováció terén való előrelépés eredményesebb nyomon követésének biztosítása érdekében az uniós és a tagállami érdekelt felek egy integrált mutató létrehozását ösztönözték. Ez a mutató többek között referenciául szolgál az innovatív, a nagy növekedési potenciállal rendelkező európai és nemzetközi vállalkozásokban megvalósuló foglalkoztatásra. Ezen új mutatót alátámasztó adatok szolgáltatása sürgős annak érdekében, hogy azok felhasználhatók legyenek a 2014. évi európai szemeszterben. A 295/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban állnak az európai statisztikai rendszer bizottságának véleményével,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/32

(1)

A 236/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) megállapítja a támogatás végrehajtásának szabályait és eljárásait, melyek mind a kilenc külső fellépési eszköz esetében megegyeznek. A konkrét helyzetek esetében további egyedi szabályok megállapítására van szükség, különösen a közvetett irányítás, a „regionális és területi együttműködés” szakpolitika keretén belül finanszírozott határokon átnyúló együttműködési programok, valamint a „mezőgazdaság és vidékfejlesztés” szakpolitika keretén belül finanszírozott vidékfejlesztési programok tekintetében.

(2)

Annak biztosításához, hogy az előcsatlakozási támogatást a 231/2014/EU rendelet I. mellékletében felsorolt összes kedvezményezett esetében (a továbbiakban: IPA II kedvezményezettek) ugyanúgy hajtsák végre, valamint tiszteletben tartva a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit, a Bizottságnak és az IPA II kedvezményezetteknek keretmegállapodások és ágazatspecifikus megállapodások révén meg kell határozniuk az e rendelet alapján folytatott együttműködésükre vonatkozó elveket.

(3)

A Bizottságnak támogatnia kell az IPA II kedvezményezettek kapacitásuk fejlesztésére irányuló azon erőfeszítéseit, hogy az uniós jogszabályokban előírt elvekkel és szabályokkal összhangban tudják kezelni az uniós forrásokat. E célból és adott esetben a Bizottságnak költségvetés-végrehajtási feladatokkal kell megbíznia az IPA II kedvezményezetteket.

(4)

Az IPA II támogatás programozásának és végrehajtásának felelőssége elsősorban az IPA II kedvezményezetteket terheli; ezért létre kell hozniuk a szükséges struktúrákat és hatóságokat, valamint kérelmet kell benyújtaniuk a Bizottsághoz, hogy az költségvetés-végrehajtási feladatokkal bízza meg őket.

(5)

Ennek érdekében egyedi szabályokat kell meghatározni az IPA II kedvezményezettek költségvetés-végrehajtási feladatokkal történő megbízására vonatkozóan, a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3), valamint az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (4) összhangban.

(6)

Az államháztartás igazgatása megfelelő minőségének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a csatlakozó országok megfeleljenek bizonyos feltételeknek.

(7)

Egyedi szabályokat kell meghatározni a pénzügyi korrekciók, valamint az uniós támogatás közvetett irányítás keretében történő végrehajtása során az IPA II kedvezményezettek tekintetében alkalmazandó eljárás megállapítására.

(8)

A 231/2014/EU rendelet alapján rendelkezésre bocsátott előcsatlakozási pénzügyi támogatás (a továbbiakban: IPA II támogatás) hatékony, eredményes, koherens és koordinált végrehajtásának biztosítása érdekében a 236/2014/EU rendeletet a monitoring és értékelés részletes szabályaival kell kiegészíteni.

(9)

A jelentéstétellel kapcsolatban egyedi szabályokra van szükség az IPA II kedvezményezettekkel szembeni jelentéstételi követelmények további részletezése végett.

(10)

Egyedi szabályokat kell meghatározni az IPA II támogatás átláthatóságát és láthatóságát illetően, a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5), a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek, valamint az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendeletnek való hatékony megfelelés érdekében.

(11)

Az IPA II támogatást többek között az IPA II kedvezményezettek közötti, valamint az IPA II kedvezményezettek és a tagállamok, illetve a 232/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz hatálya alá tartozó országok közötti határokon átnyúló együttműködés előmozdításához kell felhasználni. A közreműködők szerepeit és felelősségeit az eltérő körülmények figyelembevételével kell meghatározni, különösen az IPA II kedvezményezettek és a tagállamok közötti határokon átnyúló együttműködés tekintetében.

(12)

A „mezőgazdaság és vidékfejlesztés” szakpolitika keretén belüli vidékfejlesztési programok révén nyújtott IPA II támogatásnak elő kell mozdítania a közös agrárpolitikával kapcsolatos vívmányokhoz való fokozatos közelítést. Egyedi szabályokra van szükség az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott műveletekhez hasonló műveleteknek az azonos jellegű feladatkörökkel megbízott tagállami struktúrákhoz hasonló irányítási és kontrollrendszerek révén történő finanszírozására vonatkozóan.

(13)

Az IPA II 2014 programok időbeni programozása és végrehajtása érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon kell hatályba lépnie.

(14)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az IPA II bizottság véleményével,

a)

„IPA II kedvezményezett”: a 231/2014/EU rendelet I. mellékletében felsorolt kedvezményezettek valamelyike;

b)

„program”: a 236/2014/EU rendelet 2. és 3. cikkében megállapított cselekvési programok, egyedi intézkedések, különleges intézkedések vagy kísérő intézkedések;

c)

„keretmegállapodás”: a Bizottság és az IPA II kedvezményezett között kötött, az IPA II valamennyi szakpolitikai területére alkalmazandó megállapodás, amely megállapítja az IPA II kedvezményezett és a Bizottság e rendelet alapján folytatott pénzügyi együttműködésének elveit;

d)

„ágazati megállapodás”: a Bizottság és az IPA II kedvezményezett között létrejött, az IPA II adott szakpolitikai területére vagy programjára vonatkozó megállapodás, amely azon betartandó szabályokat és eljárásokat állapítja meg, amelyek nem szerepelnek a keretmegállapodásban vagy a finanszírozási megállapodásokban;

e)

„szakpolitikai terület(ek)”: az IPA II támogatás révén finanszírozott fellépések által felölelt fő együttműködési területek, a 231/2014/EU rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint;

f)

„hatóságok”: valamely IPA II kedvezményezett vagy valamely tagállam nemzeti, regionális vagy helyi szintű közigazgatási intézményei vagy szervei;

g)

„nagyprojekt”: építési beruházások, tevékenységek vagy szolgáltatások sorából álló projekt, amely önmagában egy olyan kifejezett gazdasági vagy technikai jellegű feladatot lát el, amelynek egyértelműen meghatározott céljai vannak, és teljes költsége meghaladja a keretmegállapodásban rögzített összeget;

h)

„részt vevő országok”: maguk az IPA II kedvezményezettek, vagy az IPA II kedvezményezettek a tagállammal/tagállamokkal vagy az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz hatálya alá tartozó országokkal együtt, akik részt vesznek a részt vevő országok által közösen kidolgozott többéves határokon átnyúló együttműködési programban;

i)

„finanszírozási megállapodás”: a Bizottság és az IPA II kedvezményezett között létrejött, e rendelet hatálya alá tartozó valamely fellépés uniós pénzügyi támogatás révén történő végrehajtására vonatkozó éves vagy többéves megállapodás.

a)

koordinációt biztosít az IPA II kedvezményezett közigazgatásán belül, illetve egyéb donorokkal, valamint szoros kapcsolatot teremt az IPA II támogatás felhasználása és az általánosságban vett csatlakozási folyamat között;

b)

koordinálja az IPA II kedvezményezettek vonatkozó területi együttműködési programokban, különösen a 27. cikk a)–c) pontjában említett határokon átnyúló együttműködési programokban, és adott esetben az 1299/2013/EU rendelet értelmében létrehozott és végrehajtott transznacionális vagy interregionális együttműködési programokban való részvételét. A nemzeti IPA-koordinátor adott esetben valamely területi együttműködési koordinátorra vagy lebonyolító szervezetre ruházhatja át e koordinációs feladatot;

c)

biztosítja, hogy az IPA II kedvezményezettek által javasolt fellépésekben vagy programokban megállapított célkitűzések összhangban álljanak az országstratégiai dokumentumokban rögzített célkitűzésekkel, valamint kellően figyelembe vegyék a vonatkozó makro-regionális és a tengeri medencével kapcsolatos stratégiákat;

d)

gondoskodik arról, hogy az IPA II kedvezményezett közigazgatása a kapcsolódó programok végrehajtásának megkönnyítése érdekében minden szükséges lépést megtegyen.

a)

az IPA II támogatás irányításához, kontrolljához, felügyeletéhez, monitoringjához, értékeléséhez, az azzal kapcsolatos jelentéstételhez és ellenőrzéshez szükséges struktúrák és hatóságok, valamint ezek feladatkörei és felelősségei;

b)

feltételek és kontrollkövetelmények az alábbiakra vonatkozóan:

c)

az IPA II támogatás programozása és végrehajtása és különösen a támogatási intenzitással, az uniós hozzájárulás arányával és a támogathatósággal kapcsolatos rendelkezések;

d)

közbeszerzési, támogatási és egyéb odaítélési eljárások, a 236/2014/EU rendelet 1. cikkének (3) bekezdésével, valamint 8. és 10. cikkével összhangban;

e)

az adókra, vámokra és egyéb adóterhekre vonatkozó szabályok, a 236/2014/EU rendelet 5. cikkével összhangban;

f)

a kifizetésekre vonatkozó követelmények, az elszámolások megvizsgálása és elfogadása, pénzügyi korrekciós eljárások, valamint a fel nem használt összegek visszavonása;

g)

az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a 236/2014/EU rendelet 7. cikkében előírtak szerint, valamint a csalás és egyéb szabálytalanságok jelentésére vonatkozó rendelkezések;

h)

átláthatósági, láthatósági, tájékoztatási és nyilvánossági követelmények.

a)

nemzeti IPA-koordinátor;

b)

nemzeti programengedélyező;

c)

lebonyolító szervezetek.

a)

az IPA II számlák és pénzügyi műveletek irányítása;

b)

az IPA II támogatás végrehajtását szolgáló belső kontrollrendszerek hatékony működése;

c)

eredményes és arányos csalásellenes intézkedések bevezetése, az azonosított kockázatok figyelembevételével;

d)

a 14. cikkben előírt folyamat megindítása.

a)

kontrollkörnyezet;

b)

kockázatkezelés;

c)

kontrolltevékenységek;

d)

tájékoztatás és kommunikáció;

e)

monitoringtevékenységek.

a)

föld és meglévő épületek megvásárlásához kapcsolódó kiadások, kivéve, ha azt a finanszírozási határozatban szereplő fellépés jellege kellően indokolja;

b)

az ágazati vagy finanszírozási megállapodásokban esetlegesen előírt egyéb kiadások.

a)

konkrét hiba, szabálytalanság vagy csalás feltárása;

b)

az IPA II kedvezményezett irányítási és kontrollrendszereiben feltárt gyenge pont vagy hiányosság.

a)

a rájuk bízott feladatok végrehajtásáról szóló éves jelentés;

b)

a finanszírozási megállapodásban rögzített, a rájuk bízott feladatok teljesítése során felmerült kiadások tekintetében készített eredményszemléletű éves pénzügyi jelentések vagy éves pénzügyi kimutatások;

c)

éves vezetői nyilatkozat a 9. cikk (4) bekezdésében előírtak szerint;

d)

az ellenőrzési jelentések és az irányítási struktúra által végzett kontrollok összefoglalója, amelyek jó alapot képeznek a vezetői nyilatkozathoz. Az ilyen összefoglaló magában foglalja a rendszerekben azonosított hibák és gyenge pontok jellegének és mértékének elemzését, a megtett vagy megtenni tervezett javító intézkedéseket, valamint az ellenőrző hatóság által készített jelentések nyomán tett intézkedéseket.

a)

„művelet”: az érintett program közös monitoringbizottsága vagy ajánlatkérője által kiválasztott, vagy felelőssége alá tartozó projekt, szerződés, fellépés vagy projektcsoport, amely a 27. cikk a) pontjában említett határokon átnyúló együttműködési programok tekintetében hozzájárul azon prioritási tengely(ek) célkitűzéseihez, amely(ek)hez kapcsolódik, vagy a 27. cikk b)–c) pontjában említett határokon átnyúló együttműködési programok tekintetében hozzájárul azon tematikus prioritás(ok) célkitűzéseihez, amely(ek)hez kapcsolódik;

b)

„kedvezményezett”: a köz- vagy magánszerv, amely a műveletek kezdeményezéséért vagy azok kezdeményezéséért és végrehajtásáért egyaránt felelős; az (1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 2. cikkének (13) bekezdésében meghatározottak szerinti) állami támogatási programok összefüggésében a „kedvezményezett” kifejezés a támogatásban részesülő szervet jelenti, amennyiben tagállamok részvételével végrehajtott határokon átnyúló együttműködési programokról van szó.

a)

határokon átnyúló együttműködés egy vagy több tagállam és egy vagy több IPA II kedvezményezett között, a II. fejezetben előírtak szerint;

b)

határokon átnyúló együttműködés két vagy több IPA II kedvezményezett között, a III. fejezetben előírtak szerint;

c)

határokon átnyúló együttműködés IPA II kedvezményezettek és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz hatálya alá tartozó országok között, a III. fejezetben előírtak szerint.

a)

a teljes elszámolható kiadás, beleértve a közkiadásokat és magánkiadásokat; vagy

b)

a támogatható közkiadások.

a)

a 27. cikk a) pontjában említett határokon átnyúló együttműködési programok esetében a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája (NUTS) 3 szintű régiók, vagy NUTS-besorolás hiányában az ezzel egyenértékű, szárazföldi vagy tengeri határok mentén fekvő, egymástól legfeljebb 150 km-re lévő területek, a 2007–2013-as programozási időszakra megállapított határokon átnyúló programok koherenciájának és folyamatosságának biztosításához szükséges esetleges kiigazítások sérelme nélkül;

b)

a 27. cikk b) és c) pontjában említett határokon átnyúló együttműködési programok esetében a támogatható régiókat adott esetben a kapcsolódó határokon átnyúló együttműködési program állapítja meg.

a)

a többi kedvezményezettel megállapodás keretében szabályokat határoz meg; a megállapodás többek között tartalmazza a műveletnek juttatott támogatással való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást biztosító rendelkezéseket, beleértve a jogtalanul kifizetett összegek visszafizetésére vonatkozó szabályokat is;

b)

felelősséget vállal a teljes művelet végrehajtásának biztosításáért;

c)

biztosítja, hogy az összes kedvezményezett által bemutatott kiadások a művelet végrehajtása során merültek fel, és az összes kedvezményezett által elfogadott tevékenységekhez kapcsolódnak, és összhangban állnak az irányító hatóság által a (6) bekezdésben előírtak szerint rendelkezésre bocsátott dokumentummal;

d)

biztosítja, hogy a többi kedvezményezett által bemutatott kiadások ellenőrzését ellenőr(ök) végezték, amennyiben ezen ellenőrzést nem az irányító hatóság végzi el az 1299/2013/EU rendelet 23. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

a)

a műveletek összes költségét és támogatható közkiadásait, illetve a támogatásra kiválasztott műveletek számát;

b)

a kedvezményezettek által az irányító hatóság felé elszámolt összes támogatható kiadást.

a)

ha azok valamely tagállam kedvezményezettjénél merültek fel, és kifizetésükre 2014. január 1. és 2022. december 31. között kerül sor; vagy

b)

ha azok valamely IPA II kedvezményezett esetében merülnek fel, és kifizetésükre a határokon átnyúló együttműködési program benyújtása után kerül sor.

a)

hitelkamat;

b)

hozzáadottérték-adó (héa), kivéve, ha a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján nem igényelhető vissza;

c)

atomerőművek leszerelése és építése;

d)

a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) I. mellékletének hatálya alá tartozó tevékenységekből eredő üvegházhatású gázkibocsátás csökkentését elősegítő beruházás;

e)

dohány és dohánytermékek gyártása, feldolgozása és forgalomba hozatala;

f)

az uniós állami támogatási szabályok szerinti nehéz helyzetben lévő vállalkozások;

g)

repülőtéri infrastrukturális beruházások, a környezetvédelemhez kapcsolódók kivételével, vagy kivéve akkor, ha ezeket a negatív környezeti hatás mérsékléséhez vagy csökkentéséhez szükséges beruházások kísérik.

a)

a művelet a programterület javát szolgálja;

b)

a határokon átnyúló együttműködési program keretében a programterületen kívül végzett műveletekre elkülönített teljes összeg nem haladja meg az Uniótól kapott programszintű támogatás 20 %-át;

c)

a határokon átnyúló együttműködési programért felelős hatóságok eleget tesznek a művelet irányításával, kontrolljával és ellenőrzésével kapcsolatban a program irányító és ellenőrző hatóságát terhelő kötelezettségeknek, vagy megállapodást kötnek a művelet végrehajtásának helye szerinti tagállam vagy harmadik ország hatóságaival.

a)

a határokon átnyúló együttműködési programban részt vevő országok nemzeti IPA-koordinátorai a 4. cikkben említetteknek megfelelően, és adott esetben a területi együttműködési koordinátorok,

b)

amennyiben a határokon átnyúló program végrehajtása közvetett irányítás keretében történik, az ajánlatkérő helye szerinti IPA II kedvezményezett nemzeti programengedélyezője és irányítási struktúrája a 7. cikkben említetteknek megfelelően;

c)

a részt vevő országok lebonyolító szervezetei, melyek szorosan együttműködnek a vonatkozó határokon átnyúló együttműködési program programozásában és végrehajtásában. Közvetett irányítás esetén a lebonyolító szervezet magában foglal egy ajánlatkérőt;

d)

amennyiben a határokon átnyúló program végrehajtása közvetett irányítás keretében történik, az ellenőrző hatóság, a 7. cikk (3) bekezdésében említetteknek megfelelően. Amennyiben nem rendelkezik a 12. cikkben rögzített feladatok ellátásához szükséges felhatalmazással, munkáját határokon átnyúló együttműködési programban részt vevő országok egy-egy képviselőjéből álló ellenőri csoport segíti.

a)

az irányító hatóság, amely nemzeti szintű közigazgatási intézmény, és a programok előkészítéséért és végrehajtásáért – köztük az intézkedések kiválasztásáért –, valamint az érintett program nyilvánosságra hozataláért, koordinációjáért, értékeléséért, monitoringjáért és az azzal kapcsolatos jelentéstételért felel, egy kizárólagos felelősségi körökkel rendelkező magas rangú tisztviselő irányítása alatt; valamint

b)

az IPA vidékfejlesztési hatóság, amely a nyilvánosságra hozatalért, projektkiválasztásért, továbbá a kötelezettségek és kifizetések engedélyezéséért, kontrolljáért és elszámolásáért, valamint a kifizetések végrehajtásáért felelős tagállami hatóságokhoz hasonló feladatkörökkel rendelkezik.

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/53

(1)

Az 1035/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (3) léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó végrehajtási szabályokat határoz meg. Ezen végrehajtási szabályok az 549/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 1. cikkének (3) bekezdésében és a 216/2008/EK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének d) pontjában lefektetett célkitűzéseknek megfelelően érvényre juttatják a Chicagóban 1944. december 7-én aláírt, a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezményben (Chicagói Egyezmény) foglalt előírásokat és kötelezettségeket.

(2)

A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) nemrég módosította a Chicagói Egyezmény 3., 4., 10., 11., 14. és 15. mellékletét. A 3., 4., 10. és 11. melléklet módosítása, a 14. melléklet 11-A. módosítása és a 15. melléklet 2013. november 14-én lépett hatályba, míg a 14. melléklet 11-B. módosítása 2014. november 14-én fog hatályba lépni.

(3)

Mint azt az 1035/2011/EU végrehajtási rendelet (14) preambulumbekezdése is kifejti, az ICAO megfelelő előírásainak az uniós jogba való teljes átültetéséig a léginavigációs szolgálatoknak a vonatkozó ICAO-előírásoknak megfelelően kell működniük. Ez a Chicagói Egyezmény mellékleteinek mostani módosításából adódóan felülvizsgált előírásokra is vonatkozik. Ezért az 1035/2011/EU végrehajtási rendeletnek az Egyezményre való hivatkozásait ennek megfelelően aktualizálni kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az egységes égbolttal foglalkozó, az 549/2004/EK rendelet 5. cikke által létrehozott bizottság véleményével,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/57

(1)

2012. agusztus 22-én az Oroszországi Föderáció csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez. Az Oroszországi Föderáció kötelezettségvállalásai tartalmazzák a bizonyos tűlevelű fafajták vámkontingenseinek Unióba történő kivitelre eső részét. Az említett vámkontingensek kezelésének szabályait az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti, az Orosz Föderációból az Európai Unióba irányuló faexportra vonatkozó vámkontingensek kezeléséről levélváltás formájában létrejött megállapodás (2) (a továbbiakban: megállapodás), valamint az az Európai Unió és az Orosz Föderáció kormánya között létrejött megállapodás szerinti technikai szabályokról szóló jegyzőkönyv (3) (a továbbiakban: jegyzőkönyv) tartalmazza. A megállapodást és a jegyzőkönyvet 2011. december 16-án írták alá. A megállapodást és jegyzőkönyvet ideiglenesen alkalmazták az Ororszországi Föderáció Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozásának időpontjától.

(2)

A 2012/105/EU határozat 4. cikke értelmében a Bizottság 498/2012/EU végrehajtási rendelete (4) meghatározta az Orosz Föderációból az Európai Unióba irányuló faexportra alkalmazandó vámkontingensek kiosztására vonatkozó szabályokat. A rendelet hatályát veszti azon a napon, amikor a jegyzőkönyvet már nem ideiglenesen kell alkalmazni.

(3)

A megállapodást és a jegyzőkönyvet továbbra is ideiglenesen alkalmazzák a megkötésükig szükséges eljárások befejezéséig, azonban a 498/2012/EU rendelet végrehajtásával kapcsolatosan nyert tapasztalat az első három kontingensidőszak során rámutatott arra, hogy a vámkontingensek első három kontingensidőszakban való alacsony kihasználtságának tekintetbevétele érdekében módosítani kell a rendelet 15. cikkét. A 2015-ös kontingensidőszakban a 13. és 14. cikkben előírt behozatali felső érték csökkentésének felfüggesztésére van szükség annak érdekében, hogy a hagyományos importőrök teljes mértékben kihasználhassák az Unióba irányuló exportokra kiosztott vámkontingenseket.

(4)

A 498/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 2012/105/EU tanácsi határozattal létrehozott Fabehozatali Bizottság véleményével,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/59

(1)

A 881/2002/EK rendelet I. melléklete felsorolja azon személyeket, csoportokat és szervezeteket, amelyekre a rendeletnek megfelelően a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik.

(2)

2014. április 15-én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankcióbizottsága úgy határozott, hogy egy személyt töröl az azon személyekre, csoportokra és szervezetekre vonatkozó jegyzékéből, amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazni kell, miután megfontolta az e személy által benyújtott, a jegyzékből való törlésére vonatkozó kérelmet és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1904(2009) sz. határozata alapján intézményesített ombudsman átfogó jelentését.

(3)

A 881/2002/EK rendelet I. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/61

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/63

(1)

A 2008/851/KKBP együttes fellépés 10. cikkének (2) bekezdése alapján a Tanács felhatalmazta a Politikai és Biztonsági Bizottságot (PBB), hogy hozza meg a harmadik államok által felajánlott hozzájárulások elfogadásáról szóló megfelelő határozatokat.

(2)

Az EU műveleti parancsnokának az Új-Zéland által nyújtandó hozzájárulásra vonatkozó 2014. március 11-i ajánlása, valamint az Európai Unió Katonai Bizottságának 2014. március 25-i szakvéleménye alapján Új-Zéland hozzájárulását el kell fogadni.

(3)

A Politikai és Biztonsági Bizottság ATALANTA/3/2009 határozatát ezért módosítani kell az azon harmadik országokat felsoroló melléklet törlése céljából, amelyek hozzájárulása elfogadásra került.

(4)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 5. cikke értelmében Dánia nem vesz részt az Unió olyan határozatainak és intézkedéseinek kidolgozásában és végrehajtásában, amelyeknek védelmi vonatkozásai vannak,

1.

A 2. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdésében szereplő „a mellékletben említett” szövegrészt el kell hagyni.

2.

A mellékletet el kell hagyni.

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/65

(1)

A Bizottság 2012. október 22-én megbízta az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA), hogy adjon véleményt Brazília hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos jogi és felügyeleti keretrendszerének technikai értékeléséről.

(2)

2013. május 31-i szakvéleményében az ESMA megállapította, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos brazíliai jogi és felügyeleti keretrendszer megfelel az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottnak.

(3)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésének megfelelően ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere az említett rendelet követelményeivel egyenértékűnek minősüljön, három feltételnek kell teljesülnie.

(4)

Az első feltétel szerint a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát kell képezniük és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt kell működniük. Brazília hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos jogi és felügyeleti keretrendszerét a Brazil Értékpapír- és Tőzsdebizottság (Comissão de Valores Mobiliários – CVM) ICVM 521. számú, 2012. április 25-én elfogadott rendelete alkotja, amelynek alapját az 1976. évi 6385. számú törvény jelenti. A szabályozási keret kötelezi a hitelminősítő intézeteket arra, hogy tartsák be az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) magatartási kódexének előírásait. Valamennyi releváns törvény és rendelet hatályba lépett. E szabályozási keretnek megfelelően a hitelminősítő intézeteket nyilvántartásba kell venni és tekintetükben a CVM folyamatos felügyeletet végez. Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere átfogó hatáskörrel ruházza fel a CVM-et, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az adott hitelminősítő intézet eleget tesz-e jogi kötelezettségeinek. A CVM megvizsgálhatja a könyvviteli nyilvántartásokat és könyveket vagy dokumentumokat, valamint bármely más nyilvántartást, és azokból kivonatokat készíthet, és egyéb szankciók sérelme nélkül pénzbírság terhe mellett információt vagy magyarázatot kérhet. A CVM hatáskörébe tartozik továbbá, hogy a hitelminősítő intézetek hatékony felügyelete és a jogérvényesítés biztosítása érdekében előzetes értesítéssel vagy anélkül vizsgálatot hajtson végre, valamint a hatályos szabályok hitelminősítő intézet általi megsértése esetén szankciókat állapítson meg. A CVM különböző szankciókat vethet ki a hitelminősítő intézetekre és a minősítési eljárásban közvetlenül részt vevő bármely személyre, ezek a figyelmeztetéstől a pénzbírságon és felfüggesztésen át a hitelminősítő intézet nyilvántartásból való törléséig terjedhetnek. Amennyiben a CVM megállapítja, hogy bűncselekmény történt, az ügyet az ügyészséghez ('Ministério Público') utalja. Emellett a CVM kérésre részt vehet az értékpapírpiaccal összefüggő jogvitákban, melyek során tevékenysége kiterjedhet többek között bizonyítékok gyűjtésére vagy jogi szakvélemény kibocsátására. A hitelintézeteknek éves adatszolgáltatás céljából formanyomtatványt kell benyújtaniuk a CVM számára, továbbá tájékoztatniuk kell a következő eseményekről: a módszertan jelentős változása; a hitelminősítési tevékenység megszüntetésére vonatkozó határozat; illetve amennyiben egy kibocsátó nem használta fel az előzetes véleményt valamely tranzakció közzététele során. 2013 szeptemberéig valamennyi hitelminősítő intézet eljuttatta a CVM-hez a frissített adatszolgáltatási formanyomtatványokat és a különböző eseményekhez kapcsolódó információkat. A CVM megvizsgálta a dokumentumokat és egy hitelminősítő intézet esetében kérte a megállapított összeférhetetlenség tisztázását, amelyet a szóban forgó hitelminősítő intézet teljesített. Az ESMA és a CVM között létrejött együttműködési megállapodás rendelkezéseket fogalmaz meg a határokon átnyúló tevékenységet folytató hitelminősítő intézetekkel szemben hozott végrehajtási és felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos információcseréről. Mindezek alapján megállapítható, hogy a brazil hitelminősítő intézetek az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottakkal egyenértékű engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát képezik és a hitelminősítő intézetekre alkalmazandó brazíliai felügyeleti és végrehajtási rendelkezéseket hatékonyan alkalmazzák és hajtják végre.

(5)

A második feltétel értelmében a harmadik országok hitelminősítő intézeteire az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és I. mellékletében meghatározott, jogilag kötelező erejű kötelezettségekkel egyenértékű szabályozásnak kell vonatkoznia, kivéve az említett rendelet 6a., 6b., 8a., 8b., 8c. és 11a. cikkét, az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának ba) alpontját, valamint 3a. és 3b. pontját. E feltétel teljesítésének értékelése során az 1060/2009/EK rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazási időpontja tekintetében megfelelően figyelembe kell venni a 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 2. cikkének (1) bekezdését. A vállalatirányítás tekintetében Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere nyilvántartásba-vételi eljárásuk részeként előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy vállalatirányítási struktúrájuk keretében legalább két igazgatót nevezzenek ki, akik közül az egyiknek függetlennek kell lennie, és neki kell felelősséget viselnie a szabályoknak való megfelelés tekintetében. A brazíliai jogi és felügyeleti keretrendszer, amely előírja az IOSCO-kódex kötelező betartását, kötelezi a hitelminősítő intézeteket arra, hogy megfelelő rendelkezések révén kezeljék az összeférhetetlenséget. A hitelminősítő intézet magatartási kódexében elő kell írni az összeférhetetlenséget jelentő helyzetek azonosítására, megszüntetésére, kezelésére és közzétételére szolgáló mechanizmusok elfogadását. A brazil keretrendszer részletes szabályokat tartalmaz a kiszervezésre, az adatnyilvántartásra és a titoktartásra vonatkozóan is. A hitelminősítő intézeteknek felülvizsgálati feladatkört kell létrehozniuk a minősítési módszerek felülvizsgálatához, és a brazil keretrendszer a hitelminősítésekre és a minősítési tevékenységekre vonatkozó átfogó közzétételi előírásokat állapít meg, például előírja, hogy a hitelminősítő intézeteknek megfelelő időben kell kiadniuk minősítési határozataikat, a minősítések korábbi teljesítményét ismertető dokumentumot kell közzétenniük, és többek között a tevékenységükre vonatkozó információkat tartalmazó éves jelentést kell nyilvánosságra hozniuk. Következésképpen a brazíliai jogi és felügyeleti keretrendszer minden bizonnyal ugyanolyan eredményekre vezet az összeférhetetlenségek kezelését, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szervezeti eljárásokat és folyamatokat, a minősítés és a minősítési módszerek színvonalát, a hitelminősítések közzétételét és a hitelminősítési tevékenységre vonatkozó általános és rendszeres beszámolók készítését illetően, mint az 1060/2009/EK rendelet, és ezáltal egyenértékű védelmet nyújt a hitelminősítő intézetek integritása, átláthatósága, megfelelő irányítása és a megbízható hitelminősítési tevékenység terén.

(6)

A harmadik feltétel szerint a harmadik országok szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. Az említett befolyásolás ellentétes lenne a törvényesség brazil alkotmányba foglalt elvével, amely előírja, hogy a közjogi hatóságok csak akkor tehetnek intézkedést, ha azt törvény írja elő. Amennyire megállapítható, a keretrendszer nem tartalmaz olyan jogi előírást, amely felhatalmazza a CVM-et vagy egyéb közigazgatási szerveket arra, hogy befolyásolják a hitelminősítés tartalmát vagy a minősítési módszert.

(7)

A vizsgált szempontok ismeretében megállapítható, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos brazíliai jogi és felügyeleti keretrendszer teljesíti az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésében meghatározott feltételeket. Ezért a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos brazíliai jogi és felügyeleti keretrendszert az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott jogi és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek kell tekinteni. A Bizottságnak – az ESMA-tól kapott tájékoztatást figyelembe véve – továbbra is nyomon kell követnie a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos brazíliai jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, valamint az e határozat meghozatalának alapját képező feltételek teljesülését.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/68

(1)

A Bizottság 2012. október 22-én megbízta az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA), hogy adjon véleményt Argentína hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos jogi és felügyeleti keretrendszerének technikai értékeléséről.

(2)

2013. május 31-i szakvéleményében és annak 2013. december 18-án benyújtott aktualizált változatában az ESMA megállapította, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos argentin jogi és felügyeleti keretrendszer megfelel az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottnak.

(3)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésének megfelelően ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere az említett rendelet követelményeivel egyenértékűnek minősüljön, három feltételnek kell teljesülnie.

(4)

Az első feltétel szerint a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát kell képezniük és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt kell működniük. Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere 1992 óta hatályos. A keretrendszert a közelmúltban módosították és megerősítették, és jelenleg a következő, hatályos jogszabályokat tartalmazza: a 2012. november 29-én elfogadott, a 2013. július 29-i 1023/13. számú rendelettel kiegészített 26.831. számú törvény (a tőkepiacokról szóló törvény), amely meghatározza az argentin tőkepiacokra vonatkozó általános szabályokat, többek között a hitelminősítő intézetek által alkalmazandó magas szintű elveket, valamint az új, végrehajtási jogkörrel rendelkező Nemzeti Értékpapír-bizottság (Comision Nacional de Valores – CNV) rendeletei, amelyeket a 622/2013. számú általános határozattal fogadtak el. Emellett a hitelminősítő intézeteknek be kell tartaniuk az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) magatartási kódexének előírásait. E szabályozási keretnek megfelelően a hitelminősítő intézeteket nyilvántartásba kell venni és tekintetükben a CNV folyamatos felügyeletet végez. A 26.831. számú törvény meghatározza a CNV felügyeleti és szankcionálási jogköreit. A CNV hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy ellenőrzéseket és vizsgálatokat hajtson végre a felügyeleti hatáskörébe tartozó természetes és jogi személyek tekintetében, kikérje a bűnüldöző hatóságok segítségét, jogi eljárást kezdeményezzen és bejelentést tegyen a bűncselekményekről. A CNV félévente elvégzi valamennyi nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet helyszíni és dokumentumok átvizsgálása útján történő vizsgálatát. A CNV a hatályos előírások megsértése esetén szankciókat vethet ki, ez lehet pénzbírság, vagy az igazgatóként, vezetőként, könyvvizsgálóként vagy minősítési bizottság tagjaként végzett tevékenység folytatásától való minimum ötéves időszakra szóló eltiltás. A CNV továbbá ideiglenesen vagy tartósan felfüggesztheti a felelős személyeket, valamint visszavonhatja a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételét vagy engedélyét. A CNV weboldalán nyilvánosan elérhetővé teszi a jogérvényesítési esetek jegyzékét a következők megjelölésével: az ügy elindításának időpontja, a végső határozat meghozatalának időpontja és a kivetett szankciók. Az ESMA és a CNV között létrejött együttműködési megállapodás rendelkezéseket fogalmaz meg a határokon átnyúló tevékenységet folytató hitelminősítő intézetekkel szemben hozott végrehajtási és felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos információcseréről. Mindezek alapján megállapítható, hogy az argentin hitelminősítő intézetek az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottakkal egyenértékű engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát képezik és a hitelminősítő intézetekre alkalmazandó argentin felügyeleti és végrehajtási rendelkezéseket hatékonyan alkalmazzák és hajtják végre.

(5)

A második feltétel értelmében a harmadik országok hitelminősítő intézeteire az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és I. mellékletében meghatározott, jogilag kötelező erejű kötelezettségekkel egyenértékű szabályozásnak kell vonatkoznia, kivéve az említett rendelet 6a., 6b., 8a., 8b., 8c. és 11a. cikkét, az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának ba) alpontját, valamint 3a. és 3b. pontját. E feltétel teljesítésének értékelése során az 1060/2009/EK rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazási időpontja tekintetében megfelelően figyelembe kell venni a 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 2. cikkének (1) bekezdését. Az argentin jogi és felügyeleti keretrendszer előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy irányításukat igazgatótanács lássa el, amely felelős a hitelminősítő intézet megbízható és prudens irányításának biztosításáért, a minősítési tevékenység függetlenségéért, valamint az összeférhetetlenségek megfelelő azonosításáért, kezeléséért, közzétételéért és kiküszöböléséért. A hitelminősítő intézeteknek megfelelő és hatékony szervezeti és adminisztratív intézkedéseket kell elfogadniuk e célból, továbbá a speciális pénzügyi információs csatorna („Autopista de la informacion financiera”) révén naprakészen tartott információkat kell benyújtaniuk a minősítési bizottsághoz, az igazgatótanácsi tagokhoz, a vezetőkhöz és az alkalmazottakhoz kapcsolódó tényleges és lehetséges összeférhetetlenségről. A hitelminősítő intézeteknek folyamatos és hatékony megfelelést biztosító feladatkört kell létrehozniuk és fenntartaniuk, amely független és közvetlenül az igazgatótanácsnak számol be. A szervezeti folyamatok és eljárások tekintetében az argentin jogi és felügyeleti keretrendszer részletes szabályokat tartalmaz a kiszervezésre, az adatnyilvántartásra és a titoktartásra vonatkozóan. A hitelminősítő intézeteknek legalább évente felül kell vizsgálniuk minősítési módszereiket, modelljeiket és alapvető minősítési feltételezéseiket, és minősítéseik tekintetében legalább évente négyszer nyomon követést és felülvizsgálatot kell végezniük. Az argentin keretrendszer a hitelminősítésekre és a minősítési tevékenységekre vonatkozó átfogó közzétételi előírásokat tartalmaz, például a minősítési kategóriák kötelező használata tekintetében, valamint előírja, hogy a hitelminősítéseket közvetlenül a minősítési bizottság határozatát követően közzé kell tenni és a speciális pénzügyi információs csatornán keresztül biztosítani kell valamennyi minősítés és a minősítési jelentések közzétételét a CNV weboldalán. Következésképpen az argentin jogi és felügyeleti keretrendszer minden bizonnyal ugyanolyan eredményekre vezet az összeférhetetlenségek kezelését, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szervezeti eljárásokat és folyamatokat, a minősítés és a minősítési módszerek színvonalát, a hitelminősítések közzétételét és a hitelminősítési tevékenységre vonatkozó általános és rendszeres beszámolók készítését illetően, mint az 1060/2009/EK rendelet, és ezáltal egyenértékű védelmet nyújt a hitelminősítő intézetek integritása, átláthatósága, megfelelő irányítása és a megbízható hitelminősítési tevékenység terén.

(6)

A harmadik feltétel szerint a harmadik országok szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. A CVN közjogi hatóság, következésképpen az 1972. április 3-i 19.549 számú törvény (a közigazgatási eljárásról szóló törvény) hatálya alá tartozik. A CNV a rá ruházott hatáskör keretében közigazgatási aktusok útján jár el. Amennyire megállapítható, a keretrendszer nem tartalmaz olyan jogi előírást, amely felhatalmazza a CNV-t vagy egyéb közjogi hatóságot arra, hogy befolyásolják a hitelminősítések tartalmát vagy a minősítési módszert.

(7)

A vizsgált szempontok ismeretében megállapítható, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos argentin jogi és felügyeleti keretrendszer teljesíti az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésében meghatározott feltételeket. Ezért a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos argentin jogi és felügyeleti keretrendszert az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott jogi és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek kell tekinteni. A Bizottságnak – az ESMA-tól kapott tájékoztatást figyelembe véve – továbbra is nyomon kell követnie a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos argentin jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, valamint az e határozat meghozatalának alapját képező feltételek teljesülését.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/71

(1)

A Bizottság 2012. október 22-én megbízta az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA), hogy adjon véleményt Mexikó hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos jogi és felügyeleti keretrendszerének technikai értékeléséről.

(2)

2013. május 31-i szakvéleményében az ESMA megállapította, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer megfelel az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottnak.

(3)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésének megfelelően ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere az említett rendelet követelményeivel egyenértékűnek minősüljön, három feltételnek kell teljesülnie.

(4)

Az első feltétel szerint a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát kell képezniük és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt kell működniük. A hitelminősítő intézeteket 1993 júliusa óta a mexikói Banki és Értékpapír-bizottság (Comisión Nacional Bancaria y de Valores – CNBV) szabályozza és felügyeli. 1999 decembere óta a hitelminősítő intézeteknek meg kell szerezniük a CNBV előzetes engedélyét ahhoz, hogy működhessenek és hitelminősítési szolgáltatást nyújthassanak. A CNBV 2013. február 17-én hivatalos lapjában kihirdette a hitelminősítő intézetekről szóló jelenleg hatályos rendelet (Disposiciones Aplicables a las Institutiones Calificadoras de Valores) módosítását, és az hatályba lépett. A CNBV hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy vizsgálatot kezdjen bármely olyan intézkedés vagy probléma tekintetében, amely a jog megsértését jelentheti vagy alkalmas lehet a jog megsértésére. A CNBV-nek hatásköre van ahhoz, hogy bármilyen típusú információt és dokumentumot bekérjen, helyszíni vizsgálatot hajtson végre és beidézzen bármely olyan személyt, aki hozzájárulhat a vizsgálathoz. A hitelminősítő intézetek tartósan vagy ideiglenesen eltilthatók, felfüggeszthetők, illetve engedélyük visszavonható. A CNBV jogosult továbbá közigazgatási bírság kivetésére. A CNBV végrehajtja a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek éves megfelelőségi felülvizsgálatát, amely alapján észrevételeket tesz és szankciókat vet ki. Az ESMA és a CNBV között létrejött együttműködési megállapodás rendelkezéseket fogalmaz meg a határokon átnyúló tevékenységet folytató hitelminősítő intézetekkel szemben hozott végrehajtási és felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos információcseréről. Mindezek alapján megállapítható, hogy a mexikói hitelminősítő intézetek az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottakkal egyenértékű engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát képezik és a hitelminősítő intézetekre alkalmazandó mexikói felügyeleti és végrehajtási rendelkezéseket hatékonyan alkalmazzák és hajtják végre.

(5)

A második feltétel értelmében a harmadik országok hitelminősítő intézeteire az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és I. mellékletében meghatározott, jogilag kötelező erejű kötelezettségekkel egyenértékű szabályozásnak kell vonatkoznia, kivéve az említett rendelet 6a., 6b., 8a., 8b., 8c. és 11a. cikkét, az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának ba) alpontját, valamint 3a. és 3b. pontját. E feltétel teljesítésének értékelése során az 1060/2009/EK rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazási időpontja tekintetében megfelelően figyelembe kell venni a 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 2. cikkének (1) bekezdését. A vállalatirányításra vonatkozó mexikói jogi keret előírja, hogy a hitelminősítő intézeteknek legfeljebb 21 igazgatóból álló igazgatótanáccsal kell rendelkezniük, és az igazgatók legalább 25 %-ának teljesítenie kell a függetlenségre vonatkozó előírásokat. A független igazgatók hatáskörébe kell tartoznia többek között a hitelminősítési politika és módszertan kidolgozásának, hatékony belső kontrollrendszer működtetésének, valamint a megfelelési és irányítási folyamatok ellenőrzésének. Azonosítani kell és meg kell szüntetni az összeférhetetlenséget, és adott esetben tájékoztatni kell a megfelelési vezetőt bármely olyan lehetséges összeférhetetlenségről, amely befolyásolhatja a minősítéseket. Amennyiben a hitelminősítő intézet olyan összeférhetetlenséget állapít meg, amely esetleg befolyásolhatja minősítéseit, tartózkodnia kell a szolgáltatásnyújtástól. A mexikói jogi keret átfogó szervezeti követelményeket tartalmaz az adatnyilvántartásra és a titoktartásra vonatkozóan, és biztosítja, hogy a hitelminősítő intézetek teljes körű felelősséget viseljenek a kiszervezett tevékenységekért. A hitelminősítő intézetek számára kiszervezett szolgáltatásokat nyújtó jogalanyok szintén a CNBV felügyelete alá tartoznak. A hitelminősítő intézeteknek formális felülvizsgálati feladatkört kell létrehozniuk a minősítési módszerek és modellek felülvizsgálata céljából, és a mexikói keretrendszer a hitelminősítésekre és a minősítési tevékenységre vonatkozó széles körű közzétételi előírásokat tartalmaz. Következésképpen a mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer minden bizonnyal ugyanolyan eredményekre vezet az összeférhetetlenségek kezelését, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szervezeti eljárásokat és folyamatokat, a minősítés és a minősítési módszerek színvonalát, a hitelminősítések közzétételét és a hitelminősítési tevékenységre vonatkozó általános és rendszeres beszámolók készítését illetően, mint az 1060/2009/EK rendelet, és ezáltal egyenértékű védelmet nyújt a hitelminősítő intézetek integritása, átláthatósága, megfelelő irányítása és a megbízható hitelminősítési tevékenység terén.

(6)

A harmadik feltétel szerint a harmadik országok szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. A mexikói alkotmány szerint a közigazgatási hatóságok csak akkor intézkedhetnek, ha arra a hatályos jog alapján kifejezett felhatalmazással vagy hatáskörrel rendelkeznek. Amennyire megállapítható, a keretrendszer nem tartalmaz olyan jogi előírást, amely felhatalmazza a CNBV-t vagy egyéb közjogi hatóságot arra, hogy befolyásolja a hitelminősítés tartalmát vagy a minősítési módszert.

(7)

A vizsgált szempontok ismeretében megállapítható, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer teljesíti az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésében meghatározott feltételeket. Ezért a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos mexikói jogi és felügyeleti keretrendszert az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott jogi és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek kell tekinteni. A Bizottságnak – az ESMA-tól kapott tájékoztatást figyelembe véve – továbbra is nyomon kell követnie a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, valamint az e határozat meghozatalának alapját képező feltételek teljesülését.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/73

(1)

A Bizottság 2012. október 22-én megbízta az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA), hogy adjon véleményt Szingapúr hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos jogi és felügyeleti keretrendszerének technikai értékeléséről.

(2)

2013. május 31-i szakvéleményében az ESMA megállapította, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer megfelel az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottnak.

(3)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésének megfelelően ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere az említett rendelet követelményeivel egyenértékűnek minősüljön, három feltételnek kell teljesülnie.

(4)

Az első feltétel szerint a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát kell képezniük és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt kell működniük. Szingapúr hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere 2012. január 17-én lépett hatályba. A Szingapúri Monetáris Hatóság (Monetary Authority of Singapore – MAS), vagyis Szingapúr központi bankja hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy az értékpapírokra és határidős tőzsdei ügyletekre vonatkozó törvény (Securities and Futures Act – SFA) alapján másodlagos jogszabályokat alkosson. A hitelminősítő intézeteknek ahhoz, hogy hitelminősítési szolgáltatást nyújthassanak Szingapúrban, az SFA-nak megfelelő, tőkepiaci szolgáltatásokra vonatkozó engedélyt kell szerezniük és tekintetükben az MAS folyamatos felügyeletet végez. A tőkepiaci szolgáltatásokra vonatkozó engedéllyel rendelkező hitelminősítő intézetekre az MAS következő rendeletei alkalmazandók: az értékpapírokra és határidős tőzsdei ügyletekre vonatkozó rendeletek (a tevékenység engedélyezése és folytatása tekintetében, valamint a tőkepiaci szolgáltatásokra vonatkozó engedéllyel rendelkezők pénzügyi és letéti követelményei tekintetében), továbbá a hitelminősítő intézetek jogilag kötelező magatartási kódexe. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer átfogó hatáskörrel ruházza fel az MAS-t, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy a hitelminősítő intézetek eleget tesznek-e jogi kötelezettségeiknek, emellett a hitelminősítő intézetek kötelesek folyamatosan tájékoztatni az MAS-t adataik változásáról, valamint pénzügyi adatokat szolgáltatni az MAS-nak. Az MAS hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy ellenőrizze a tőkepiaci szolgáltatásokra vonatkozó engedéllyel rendelkezőket, és a hitelminősítő intézeteknek teljes hozzáférést kell biztosítaniuk az MAS számára üzleti könyveikhez, elszámolásaikhoz és dokumentumaikhoz, és meg kell adniuk azokat az információkat, valamint meg kell tenniük azokat az intézkedéseket, amelyek a vizsgálat elvégzéséhez szükségesek lehetnek. Az MAS jogosult arra, hogy másolatokat készítsen a rendelkezésére bocsátott könyvviteli dokumentumokról vagy birtokba vegye azokat, és vizsgálati hatásköre keretében követelheti a dokumentumok bemutatását. 2012 áprilisáig három hitelminősítő intézetet engedélyeztek Szingapúrban és 2013 első nyolc hónapjában az MAS egy helyszíni ellenőrzést hajtott végre. Emellett az MAS jogosult arra, hogy a hitelminősítés tartalmát, a minősítési kilátásokat és módszereket nem érintő írásbeli utasításokat adjon a hitelminősítő intézetnek, amennyiben ezt a közérdek vagy a befektetővédelem szempontjából szükségesnek vagy célszerűnek tartja, visszavonja a hitelminősítő intézet engedélyét vagy felfüggessze a tevékenységét, és nyilvánosságra hozza a szabályozási kötelezettségeknek a hitelminősítő intézet általi megsértésével kapcsolatos információkat. Az MAS nyomozás vagy büntetőeljárás céljából az illetékes nemzeti hatóság elé utalhat ügyeket. Az ESMA és az MAS között létrejött együttműködési megállapodás rendelkezéseket fogalmaz meg a határokon átnyúló tevékenységet folytató hitelminősítő intézetekkel szemben hozott végrehajtási és felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos információcseréről. Mindezek alapján megállapítható, hogy a szingapúri hitelminősítő intézetek az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottakkal egyenértékű engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát képezik és a hitelminősítő intézetekre alkalmazandó szingapúri felügyeleti és végrehajtási rendelkezéseket hatékonyan alkalmazzák és hajtják végre.

(5)

A második feltétel értelmében a harmadik országok hitelminősítő intézeteire az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és I. mellékletében meghatározott, jogilag kötelező erejű kötelezettségekkel egyenértékű szabályozásnak kell vonatkoznia, kivéve az említett rendelet 6a., 6b., 8a., 8b., 8c. és 11a. cikkét, az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának ba) alpontját, valamint 3a. és 3b. pontját. E feltétel teljesítésének értékelése során az 1060/2009/EK rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazási időpontja tekintetében megfelelően figyelembe kell venni a 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 2. cikkének (1) bekezdését. A vállalatirányítás tekintetében Szingapúr jogi és felügyeleti keretrendszere általános kötelezettséget ír elő a hitelminősítő intézetek, tisztségviselőik és alkalmazottaik számára arra vonatkozóan, hogy feladataikat függetlenül lássák el, és az igazgatók tényleges – az MAS felé igazolandó – függetlenségét egyedi szabályzatok előírása biztosítja. A hitelminősítő intézeteknek az MAS jóváhagyását kell kérniük ügyvezető igazgató vagy igazgató kinevezéséhez, ennek során az MAS figyelembe veszi az illető tapasztalatait, szakértelmét és múltbeli teljesítményét. Az MAS-nak hatásköre van továbbá arra, hogy előírja az ügyvezető igazgató, az igazgatók vagy más tisztségviselők visszahívását, ha úgy véli, hogy az említett személyek – az összeférhetetlenség vagy a felügyeleti és a megfelelési feladatkörök szempontjából – nem látták el megfelelően feladataikat. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer átfogó előírásokat tartalmaz a tényleges és lehetséges összeférhetetlenségek azonosítása, megszüntetése, kezelése és közzététele tekintetében. Az említett keret előírja a hitelminősítő intézetek számára azt is, hogy hozzanak létre szigorú és formális felügyeleti feladatkört a minősítési módszerek felülvizsgálata céljából, és szervezeti követelményeket határoz meg az alkalmazandó törvények és szabályok betartásának biztosításához, valamint közzétételi előírásokat állapít meg, például arra vonatkozóan, hogy milyen információkat kell közzétenni a hitelminősítések kibocsátásakor, valamint rendelkezik a minősítési tevékenységekre vonatkozó éves közzétételről. Következésképpen a szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer minden bizonnyal megfelel az összeférhetetlenségek kezelését, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szervezeti eljárásokat és folyamatokat, a minősítés és a minősítési módszerek színvonalát, a hitelminősítések közzétételét és a hitelminősítési tevékenységre vonatkozó általános és rendszeres beszámolók készítését illetően az 1060/2009/EK rendelet célkitűzéseinek, és ezáltal egyenértékű védelmet nyújt a hitelminősítő intézetek integritása, átláthatósága, megfelelő irányítása és a megbízható hitelminősítési tevékenység terén.

(6)

A harmadik feltétel szerint a harmadik országok szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. Amennyire megállapítható, a keretrendszer nem tartalmaz olyan jogi előírást, amely felhatalmazza az MAS-t vagy más közjogi hatóságot arra, hogy befolyásolja a hitelminősítés tartalmát vagy a minősítési módszert. Az MAS által tett bármely, hatáskörén kívül eső fellépés bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti.

(7)

A vizsgált szempontok ismeretében megállapítható, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer teljesíti az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésében meghatározott feltételeket. Ezért a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszert az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott jogi és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek kell tekinteni. A Bizottságnak – az ESMA-tól kapott tájékoztatást figyelembe véve – továbbra is nyomon kell követnie a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, valamint az e határozat meghozatalának alapját képező feltételek teljesülését.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/76

(1)

A Bizottság 2012. október 22-én megbízta az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA), hogy adjon véleményt Hongkong hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos jogi és felügyeleti keretrendszerének technikai értékeléséről.

(2)

2013. május 31-i szakvéleményében az ESMA megállapította, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer megfelel az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottnak.

(3)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésének megfelelően ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere az említett rendelet követelményeivel egyenértékűnek minősüljön, három feltételnek kell teljesülnie.

(4)

Az első feltétel szerint a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát kell képezniük és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt kell működniük. Hongkong hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere a következőket foglalja magában: az értékpapírokra és határidős tőzsdei ügyletekre vonatkozó rendelet (Securities and Futures Ordinance – SFO) és a hitelminősítési szolgáltatást nyújtó személyek magatartási kódexe (Code of Conduct for Persons Providing Credit Rating Services – COC), ez utóbbi megfelelő módosításai 2011. január 1-jén léptek hatályba. A hitelminősítő intézeteknek és azok Hongkongban hitelminősítési szolgáltatást nyújtó hitelminősítő elemzőinek engedéllyel kell rendelkezniük ahhoz, hogy hitelminősítési szolgáltatást nyújthassanak és a hongkongi Securities and Futures Commission (értékpapírokkal és határidős tőzsdei ügyletekkel foglalkozó bizottság – SFC) felügyelete alá kell tartozniuk. Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszere átfogó hatáskörrel ruházza fel az SFC-t, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az adott hitelminősítő intézet eleget tesz-e jogi kötelezettségeinek. Az SFC a szabályozott és nem szabályozott személyeket egyaránt kötelezheti arra, hogy a vizsgálat szempontjából releváns információkat és dokumentumokat szolgáltassanak, ideértve a kereskedelmi és banki tranzakciók adatait, a telefon- és internethasználatra vonatkozó információkat és a tényleges tulajdonosra vonatkozó információkat. Ez a hatáskör a vizsgálat alatt álló személyekre és azon személyekre egyaránt alkalmazandó, akikkel összefüggésben az SFC alapos okkal feltételezi, hogy a vizsgálat szempontjából releváns információkkal rendelkeznek. Emellett, amennyiben fennáll a bizonyítékok megsemmisítésének vagy eltüntetésének, illetve a szökésnek a veszélye vagy egyéb aggály, az SFC jogosult arra, hogy – igazságügyi hatóság által kiadott házkutatási parancs birtokában – belépjen a szabályozott és nem szabályozott személyek magánterületére. Az SFC-nek teljes hatásköre van továbbá büntetőjogi, polgári jogi, közigazgatási és egyéb intézkedések megtételéhez, többek között közigazgatási hatáskörrel rendelkezik a következők tekintetében: az SFC által engedélyezett vagy nyilvántartásba vett személyekkel szembeni fegyelmi szankció kivetése, üzleti tevékenységük korlátozása, az engedély vagy nyilvántartásba vétel visszavonása vagy felfüggesztése és megrovás, kötelezettségek megállapítása vagy legfeljebb 10 millió hongkongi dollárnak vagy a szerzett haszon vagy elkerült veszteség háromszorosának megfelelő összegű bírság kivetése. Az SFC hatáskörrel rendelkezik továbbá ahhoz, hogy a megfelelő bírósághoz forduljon a jogsértés megszüntetésére vagy jogorvoslatra irányuló határozat meghozatala érdekében. Az SFC a helyszíni ellenőrzések mellett nem helyszíni felügyeletet is ellát, hogy az engedélyezett hitelintézetek közreműködésével megismerje üzleti modelljeiket és terveiket, és az e tevékenységekben rejlő kockázatokat az üzleti tevékenységükből eredő kockázatok azonosításához és értékeléséhez. Az engedélyezett hitelminősítő intézetekre vonatkozó információk gyűjtése az SFC adatnyilvántartásain keresztül történik, beleértve, de nem kizárólagosan az éves ellenőrzött elszámolásokat és az éves ellenőrzési vizsgálati jelentéseket. Az SFC kivizsgálja a panaszokat és a hitelminősítő intézet által önmaga tekintetében bejelentett szabálysértéseket. Amióta a hitelminősítő intézetekre vonatkozó hongkongi szabályozás 2011. június 1-jén hatályba lépett, valamennyi engedélyezett hitelminősítő intézet az SFC folyamatos felügyelete és végrehajtási hatásköre alá tartozik. Az ESMA és az SFC között létrejött együttműködési megállapodás rendelkezéseket fogalmaz meg a határokon átnyúló tevékenységet folytató hitelminősítő intézetekkel szemben hozott végrehajtási és felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos információcseréről. Mindezek alapján megállapítható, hogy a hongkongi hitelminősítő intézetek az 1060/2009/EK rendeletben meghatározottakkal egyenértékű engedélyezési vagy nyilvántartásba-vételi eljárás tárgyát képezik és a hitelminősítő intézetekre alkalmazandó hongkongi felügyeleti és végrehajtási rendelkezéseket hatékonyan alkalmazzák és hajtják végre.

(5)

A második feltétel értelmében a harmadik országok hitelminősítő intézeteire az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és I. mellékletében meghatározott, jogilag kötelező erejű kötelezettségekkel egyenértékű szabályozásnak kell vonatkoznia, kivéve az említett rendelet 6a., 6b., 8a., 8b., 8c. és 11a. cikkét, az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának ba) alpontját, valamint 3a. és 3b. pontját. E feltétel teljesítésének értékelése során az 1060/2009/EK rendelet egyes rendelkezéseinek alkalmazási időpontja tekintetében megfelelően figyelembe kell venni a 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 2. cikkének (1) bekezdését. Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszere részletes vállalatirányítási követelményeket állapít meg. Az igazgatótanács és a szabályozott tevékenységekért felelős tisztségviselők viselik az elsődleges felelősséget a megfelelő magatartási szabályok biztosításáért, valamint azért, hogy a hitelminősítő intézet betartsa a szabályszerű eljárásokat. A hitelminősítő intézetnek két felelős tisztségviselőt kell kineveznie, akiket az SFC-nek jóvá kell hagynia, és legalább egyiküknek az értékpapírokra és határidős tőzsdei ügyletekre vonatkozó rendelet szerinti ügyvezető igazgatónak kell lennie. Átfogó rendelkezések vonatkoznak az összeférhetetlenségre, amelyeknek megfelelően a hitelminősítő intézetek oly módon azonosítják, valamint küszöbölik ki vagy kezelik az összeférhetetlenséget és oly módon alakítják ki szervezetüket, hogy üzleti érdekeik ne veszélyeztessék hitelminősítéseik függetlenségét és pontosságát; valamint a szervezeti előírásokra, beleértve a kiszervezést, az adatnyilvántartást és a titoktartást. Ami a szervezeti követelményeket illeti, az SFC általános kódexe és a hitelminősítési szolgáltatást nyújtó személyek magatartási kódexe megállapítja a hitelminősítő intézetek által betartandó – például a jogi előírásoknak való megfelelést biztosító szabályzatokra és eljárásokra, valamint a folyamatos és hatékony megfelelést biztosító feladatkörre vonatkozó – követelményeket. A hitelminősítő intézeteknek továbbá felülvizsgálati feladatkört kell létrehozniuk, amely felelős a minősítési módszereknek, modelleknek és azok jelentős változásainak a rendszeres felülvizsgálatáért. Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszere széles körű közzétételi előírásokat tartalmaz, amelyek közé tartozik a minősítések közzététele, valamint a minősítési és a kiegészítő tevékenységek éves közzététele. Következésképpen a hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer minden bizonnyal ugyanolyan eredményekre vezet az összeférhetetlenségek kezelését, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szervezeti eljárásokat és folyamatokat, a minősítés és a minősítési módszerek színvonalát, a hitelminősítések közzétételét és a hitelminősítési tevékenységre vonatkozó általános és rendszeres beszámolók készítését illetően, mint az 1060/2009/EK rendelet, és ezáltal egyenértékű védelmet nyújt a hitelminősítő intézetek integritása, átláthatósága, megfelelő irányítása és a megbízható hitelminősítési tevékenység terén.

(6)

A harmadik feltétel szerint a harmadik országok szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. Az SFO 4. és 5. szakasza meghatározza az SFC szabályozásra vonatkozó célkitűzéseit, feladatköreit és hatásköreit, amelyek nem tartalmaznak olyan hatáskört, amely alapján az SFC befolyásolhatja a hitelminősítő intézet által kibocsátott hitelminősítést vagy a szóban forgó hitelminősítő intézet minősítési módszerét. Amennyire megállapítható, a keretrendszer nem tartalmaz olyan jogi előírást, amely felhatalmazza az SFC-t vagy más közjogi hatóságot arra, hogy befolyásolja a hitelminősítés tartalmát vagy a minősítési módszert.

(7)

A vizsgált szempontok ismeretében megállapítható, hogy a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer teljesíti az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdése második albekezdésében meghatározott feltételeket. Ezért a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszert az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott jogi és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek kell tekinteni. A Bizottságnak – az ESMA-tól kapott tájékoztatást figyelembe véve – továbbra is nyomon kell követnie a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, valamint az e határozat meghozatalának alapját képező feltételek teljesülését.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/79

(1)

A 2010/221/EU bizottsági határozat (2) bizonyos tagállamok számára engedélyezi, hogy egyes betegségek területükre történő behurcolásának elkerülésére forgalombahozatali és behozatali korlátozásokat alkalmazzanak bizonyos víziállatok szállítmányaival kapcsolatban.

(2)

A tagállamok csak akkor alkalmazhatnak ilyen korlátozó intézkedéseket, ha vagy bizonyították, hogy a területük, illetve annak egy meghatározott része mentes a kérdéses betegségtől, vagy arra vonatkozóan felszámolási programot hoztak létre.

(3)

A 2010/221/EU határozat I. és III. melléklete felsorolja Írország és az Egyesült Királyság azon területeit, amelyeken az Ostreid herpeszvírus 1 μνar (a továbbiakban: OsHV-1 μνar) elleni védekezésre jóváhagyott nemzeti intézkedéseket alkalmaznak.

(4)

Mivel az OsHV-1 μνar olyan új vírusnak számított, amelyet még sok bizonytalanság övez, és mivel a 2010/221/EU határozattal jóváhagyott felügyeleti programok teljes értékelése még nem történt meg, a 2013/213/EU bizottsági végrehajtási határozat (3) engedélyezte, hogy az említett területekre az OsHV-1 μνar tekintetében 2014. április 30-ig korlátozó intézkedéseket alkalmazzanak.

(5)

A jelenleg rendelkezésre álló tudományos tények továbbra is arról tanúskodnak, hogy az OsHV-1 μvar olyan kórokozó, amely a fiatal osztrigák és kagylólárvák elhullása nyomán gyűjtött legtöbb mintában továbbra is kimutatható, a betegséghez fűződő általános mortalitás pedig az elmúlt két év során csökkent, majd állandósult. Az írországi és egyesült királysági felügyeleti programok ezenfelül azt mutatják, hogy a csendes-óceáni osztrigák tenyésztési területei közül jelentős azon területek száma, amelyek a betegségtől mentesek maradtak. Az említett programok tanúsága szerint a szállítási korlátozások alkalmazása eredményes volt. Ugyanakkor marad néhány bizonytalansági tényező a betegség epidemiológiájával, valamint azzal kapcsolatban, mely intézkedések járulnak hozzá a legmegfelelőbben az eredményes járványvédelemhez. Ezért a helyzet átfogóbb tudományos értékelésére van szükség, ezen belül pedig arra, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) új tudományos szakvéleményt bocsásson ki.

(6)

Az OsHV-1 μvar unióbeli terjedésére vonatkozóan rendelkezésre álló tudományos és epidemiológiai bizonyítékok alapján, valamint az új EFSA-szakvélemény elkészüléséig helyénvaló meghosszabbítani a jelenleg hatályban lévő azon intézkedések érvényességét, melyek révén a tagállamok e betegség tekintetében egyedi korlátozásokat alkalmazhatnak. Az érvényesség időtartama legfeljebb további két évvel, 2016. április 30-ig hosszabbítható meg.

(7)

A 2014/12/EU bizottsági végrehajtási határozat (4) megerősítette az OsHV-1 μvar tekintetében az Egyesült Királyság alábbi területeinek betegségtől mentes státusát azáltal, hogy előírta azok felvételét a 2010/221/EU határozat I. mellékletébe: i. az Egyesült Királyság területe, kivéve a következőket: Whitstable Bay (Kent), Blackwater-torkolat (Essex) és Poole Harbour (Dorset); ii. Észak-Írország területe: Larne Lough térsége; és iii. Guernsey területe.

(8)

Az Egyesült Királyság Bizottság felé tett nyilatkozata értelmében az OsHV-1 μvarra irányuló felügyeleti program – a fertőzött területek kivételével – betegségmentes státus fennállását bizonyítja, és a továbbiakban nem alkalmazandó a 2010/221/EU határozat III. mellékletében megadottak szerint.

(9)

A 2010/221/EU határozat III. mellékletében az Egyesült Királyságra vonatkozó bejegyzés ezért törlendő.

(10)

A 2010/221/EU határozatot a fentieknek megfelelően módosítani kell.

(11)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

3.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 132/81

(1)

Az 1306/2013/EU rendelet 119. cikke (1) bekezdésének az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásra vonatkozó egyes átmeneti rendelkezések megállapításáról, az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a források és a források 2014. évben történő elosztása tekintetében történő módosításáról, valamint a 73/2009/EK tanácsi rendeletnek és az 1307/2013/EU, az 1306/2013/EU és az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a 2014. évben való alkalmazásuk tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1310/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 8. cikkével módosított második albekezdése előírja, hogy az 1290/2005/EK rendelet 30. cikkét kell alkalmazni a 2013-as mezőgazdasági pénzügyi év során felmerült kiadások, illetve teljesített kifizetések pénzügyi záróelszámolására.

(2)

Az 1290/2005/EK rendelet (az 1306/2013/EU rendelet 119. cikke (1) bekezdésének az 1310/2013/EU rendelet 8. cikkével módosított második albekezdésében említett) 30. cikke értelmében a Bizottság a tagállamok által benyújtott, a záróelszámoláshoz szükséges információkkal és a számlák teljességére, pontosságára és valódiságára vonatkozó tanúsítvánnyal kiegészített éves beszámolók, valamint az igazoló szervek által elkészített jelentések alapján elszámolja a szóban forgó rendelet 6. cikkében említett kifizető ügynökségek számláit.

(3)

Az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek az EMGA és az EMVA keretében a kifizető ügynökségek számlavezetésére, a kiadásigazoló és a bevételi nyilatkozatokra, valamint a kiadások visszatérítési feltételeire vonatkozó részletes alkalmazási szabályairól szóló, 2006. június 21-i 883/2006/EK bizottsági rendelet (5) 5. cikke értelmében az EMGA-számlák elszámolásának pénzügyi éve „N–1.” év október 16-tól „N.” év október 15-ig tart. A számlaelszámolás keretében az EMVA-kiadásokra, valamint az EMGA-kiadásokra vonatkozó referencia-időszakok összehangolása érdekében a 2013-as pénzügyi évre vonatkozóan a tagállamoknál 2012. október 16. és 2013. október 15. között felmerült kiadásokat kell figyelembe venni.

(4)

A 885/2006/EK rendelet 10. cikke (2) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a szóban forgó rendelet 10. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében említett záróelszámolási határozat alapján az egyes tagállamoktól behajtandó vagy számukra kifizetendő összegeket úgy kell meghatározni, hogy az érintett pénzügyi évre vonatkozó időközi kifizetéseket kivonják az ugyanazon évre vonatkozó, az (1) bekezdés szerint elismert kiadásokból. Ezt az összeget a Bizottság levonja a következő időközi kifizetésből, illetve hozzáadja ahhoz.

(5)

A Bizottság megvizsgálta a tagállamok által benyújtott információkat, és 2014. március 31. előtt tájékoztatta a tagállamokat az ellenőrzések eredményeiről, valamint a szükséges módosításokról.

(6)

Az éves beszámolók és a kísérő dokumentumok lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy határozatot hozzon egyes kifizető ügynökségek vonatkozásában a benyújtott éves beszámolók teljességéről, pontosságáról és valódiságáról. Az I. melléklet felsorolja a tagállamonként elszámolt összegeket, valamint az egyes tagállamok által visszafizetendő vagy részükre kifizetendő összegeket.

(7)

Más kifizető ügynökségek esetében a benyújtott információk további vizsgálatot tesznek szükségessé, így számláikat nem lehet e határozatban elszámolni. Az érintett kifizető ügynökségek jegyzékét a II. melléklet tartalmazza.

(8)

A Bizottság az 1290/2005/EK rendelet 27. cikkének megfelelően csökkentheti vagy átmenetileg felfüggesztheti a tagállamnak történő időközi kifizetéseket. A Bizottság erről tájékoztatja a tagállamot. E határozat meghozatalakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a csökkentett vagy felfüggesztett összegeket annak érdekében, hogy elkerülje a megalapozatlan vagy nem időszerű kifizetéseket és olyan összegek visszatérítését, amelyek kapcsán később pénzügyi korrekcióra kerülhet sor. Közelebbről: a 2013-as pénzügyi év második és harmadik negyedévére vonatkozó nyilatkozatok a Lazio vidékfejlesztési program (CCI 2007IT06RP0005) kapcsán 753 591,20 EUR, illetve 532 237,50 EUR összeget tartalmaztak. Ezek az összegek szerepeltek a 2013-as pénzügyi évre vonatkozó éves nyilatkozatban is. A szóban forgó összegek – az 1290/2005/EK rendelet 27. cikke (3) bekezdésének és az 1306/2013/EU rendelet 41. cikkének megfelelően, a C(2013) 8989 bizottsági határozat alapján szabálytalan finanszírozás miatt, valamint a C(2014) 1278 bizottsági határozat alapján a kötelező ellenőrzés határidejének be nem tartása miatt – csökkentés tárgyát képezték. Mivel az 1290/2005/EK rendelet 31. cikke szerinti eljárás még folyamatban van, ezeket a csökkentéseket fenn kell tartani.

(9)

A 885/2006/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdésének második és harmadik albekezdése előírja, hogy a pénzügyi záróelszámolási határozat meghatározza az EU-ra és az érintett tagállamra terhelendő, az 1290/2005/EK rendelet 32. és 33. cikke szerinti összegeket. Az 1306/2013/EU rendelet 119. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően az 1290/2005/EK rendelet 30. cikke szerinti eljárást továbbra is alkalmazni kell a 2013-as mezőgazdasági pénzügyi évben felmerült kiadásokra és teljesített kifizetésekre. A 2013-as mezőgazdasági pénzügyi évben a 32. és a 33. cikk hatályban volt, ezért az e cikkek alkalmazásából eredő összegeket figyelembe kell venni a 2013-as pénzügyi évhez kapcsolódó pénzügyi záróelszámolási határozatban.

(10)

Az 1290/2005/EK rendelet 33. cikkének (8) bekezdése értelmében abban az esetben, ha a szabálytalanságok miatti behajtásra az érintett vidékfejlesztési program lezárásáig nem kerül sor, akkor a szabálytalanságok miatti behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények terheinek 50 %-át az érintett tagállam viseli, és azokat a közigazgatási vagy jogi eljárásban történt első ténymegállapítást követő négyéves, illetve – ha a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi – nyolcéves időszak végén kell figyelembe venni, vagy ha az említett határidők már a program lezárása előtt lejárnak, akkor a program lezárásakor. A szóban forgó rendelet 33. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok az éves beszámolóval együtt összesítő bevallást nyújtanak be a Bizottságnak a szabálytalanságok nyomán kezdeményezett behajtási eljárásokról. A visszafizettetendő összegekre vonatkozó tagállami bejelentési kötelezettség végrehajtásának részletes szabályait a 885/2006/EK rendelet állapítja meg. Az említett rendelet III. melléklete tartalmazza a tagállamok által 2014-ben benyújtandó táblázatot. A tagállamok által kitöltött táblázatok alapján a Bizottságnak határozatot kell hoznia a négy, illetve nyolc évnél régebbi szabálytalanságok miatti behajtási eljárások elmaradásának pénzügyi következményeiről. Ezért ez a határozat nem érinti a Bizottság által az 1290/2005/EK rendelet 33. cikkének (5) bekezdése alapján a későbbiekben meghozott lehetséges szabályszerűségi záróelszámolási határozatokat.

(11)

Az 1290/2005/EK rendelet 33. cikke (7) bekezdésének megfelelően, és a 885/2006/EK rendelet 10. cikke értelmében a tagállamok egy vidékfejlesztési program lezárását követően határozhatnak úgy, hogy nem hajtják végre a behajtási eljárást. Ilyen határozatot csak abban az esetben hozhatnak, ha a már felmerült költségek és a még várhatóan felmerülő költségek összességében meghaladják a visszafizetendő pénzösszeget, vagy ha a behajtás lehetetlennek bizonyul az adós vagy a szabálytalanságért jogilag felelős személyek – nemzeti joggal összhangban megállapított és elfogadott – fizetésképtelensége miatt. Abban az esetben, ha a határozatot a közigazgatási vagy jogi eljárásban történt első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül vagy – amennyiben a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi – nyolc éven belül meghozzák, a behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények 100 %-át az uniós költségvetésből kell finanszírozni. Az 1290/2005/EK rendelet 33. cikkének (4) bekezdésében említett összesítő bevallásban szerepelnek azok a pénzösszegek, amelyek esetében a tagállam úgy határozott, hogy nem hajtja végre a behajtási eljárást, és szerepel benne a határozat indokolása. Ezek az összegek nem az érintett tagállamot terhelik, következésképpen azokat az uniós költségvetés fedezi. Ezért ez a határozat nem érinti a Bizottság által az említett rendelet 33. cikkének (5) bekezdése alapján a későbbiekben meghozott lehetséges szabályszerűségi záróelszámolási határozatokat.

(12)

Az 1290/2005/EK rendelet (az 1306/2013/EU rendelet 34. cikkének az 1310/2013/EU rendelet 8. cikkével módosított (2) bekezdésében említett) 24. cikke (4) bekezdése értelmében az előfinanszírozások kifizetései és az időközi kifizetések halmozott teljes összege együttesen maximum 95 %-át teheti ki az EMVA-ból származó hozzájárulásnak minden egyes vidékfejlesztési program esetében.

(13)

Az 1290/2005/EK rendelet (az 1306/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett) 26. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően az időközi kifizetéseket az egyes prioritások számára engedélyezett, a program szerinti összes pénzügyi EMVA-hozzájárulás felső határainak betartásával kell teljesíteni. Ezenkívül a 883/2006/EK rendelet 17. cikkének (4) bekezdése értelmében az 1290/2005/EK rendelet (az 1306/2013/EU rendelet 34. cikkének (2) bekezdésében említett) 24. cikke (4) bekezdésében meghatározott felső határ sérelme nélkül, amennyiben a kiadásigazoló nyilatkozatok halmozott összege meghaladja a vidékfejlesztési program valamely prioritására előirányzott teljes összeget, a kifizetendő összeget az erre a prioritásra előirányzott összegben kell maximálni. A 2007PT06RP0001 vidékfejlesztési program esetében a második tengelyre vonatkozó pénzügyi tervet 913 212,81 EUR összeggel túllépték a 2013. harmadik negyedévéhez kapcsolódó negyedéves nyilatkozatban. Ezt az összeget a Bizottság nem fizette ki. A Bizottság nem hagyott jóvá és nem fogadott el új pénzügyi tervet. A 2013-as pénzügyi évet érintő éves nyilatkozatban szereplő, 913 212,81 EUR-t kitevő összeget tehát ki kell zárni a 2013-as pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi záróelszámolási határozatból. Ezt az összeget a Bizottság később, az új pénzügyi terv elfogadását követően téríti vissza.

(14)

Az 1290/2005/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésével összhangban e határozat nem érinti a Bizottság által elfogadott azon lehetséges későbbi szabályszerűségi záróelszámolási határozatokat, amelyek az európai uniós szabályoknak meg nem felelő kiadásokat kizárják az európai uniós finanszírozásból,