10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/1

(1)

A gyógyszerek jóváhagyására vonatkozó határozatokat az adott gyógyszer objektív minőségi, biztonsági és hatásossági kritériumai alapján kell meghozni annak biztosítása érdekében, hogy csak kiváló minőségű gyógyszereket hozzanak forgalomba és alkalmazzanak a betegek kezelésére. Következésképp az új gyógyszereket az engedélyezés előtt kiterjedt vizsgálatoknak, köztük klinikai hatásossági vizsgálatoknak kell alávetni.

(2)

A 2001/83/EK irányelv 21a. cikkének f) pontja, valamint a 726/2004/EK rendelet 9. cikke (4) bekezdésének cc) pontja értelmében a forgalombahozatali engedély megadásakor rendelkezésre álló, a gyógyszer hatásosságára vonatkozó adatokat meghatározott esetekben további információkkal kell kiegészíteni a forgalomba hozatal időpontjában még megválaszolatlan aggályok eloszlatása érdekében. Továbbá a 2001/83/EK irányelv 22a. cikke (1) bekezdésének b) pontja, valamint a 726/2004/EK rendelet 10a. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az engedélyezés után rendelkezésre álló információk alapján a hatásosságra vonatkozó korábbi értékelést adott esetben jelentősen felül kell vizsgálni, miközben a forgalombahozatali engedély érvényben marad. A tagállami illetékes hatóságok, az Európai Gyógyszerügynökség és a Bizottság (a továbbiakban: illetékes hatóságok) mindkét esetben előírhatják, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja engedélyezés utáni hatásossági vizsgálatot végezzen.

(3)

Az előírt, engedélyezés utáni hatásossági vizsgálatnak olyan megalapozott tudományos aggályokkal kell foglalkoznia, amelyek közvetlen hatással lehetnek a forgalombahozatali engedély érvényben tartására. A vizsgálat előírása nem indokolhatja a forgalombahozatali engedély túl korai kibocsátását. A 2001/83/EK irányelv 22a. cikke (1) bekezdésének, valamint a 726/2004/EK rendelet 10a. cikke (1) bekezdésének megfelelően az ilyen vizsgálatokat eseti alapon megindokolva, a gyógyszer tulajdonságait és a rendelkezésre álló adatokat figyelembe véve kell előírni. A vizsgálat alapján az illetékes hatóságok és a forgalombahozatali engedély jogosultja hozzájutnak az ahhoz szükséges információkhoz, hogy az elsődleges adatokat vagy kiegészítsék, vagy ellenőrizzék, hogy a forgalombahozatali engedélyt a vizsgálat eredményeként kapott új adatok alapján változtatás nélkül fenn kell tartani, módosítani kell, fel kell függeszteni vagy vissza kell vonni.

(4)

A 2001/83/EK irányelv 22b. cikke és a 726/2004/EK rendelet 10b. cikke felhatalmazza a Bizottságot, hogy meghatározza azokat az eseteket, amelyekben engedélyezés utáni hatásossági vizsgálatot lehet előírni. Az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében, valamit az új tudományos fejleményekre tekintettel helyénvaló felsorolni azokat a meghatározott eseteket és körülményeket, amelyeket figyelembe lehet venni.

(5)

A feltáró vagy megerősítő klinikai kutatások eszközeként a gyógyszerhatásosság meghatározására számos különböző terápiás területen alkalmaznak kiegészítő végpontokat, például biomarkereket vagy a tumorméret változását az onkológiában. Az e végpontokon alapuló értékelés alátámasztására fontos lehet az engedélyezés utáni időszakban további hatásossági adatokat generálni a beavatkozás hatásának vizsgálata céljából a betegség lefolyására vagy a klinikai eredményre. Szükséges lehet annak ellenőrzése is, hogy az engedélyezés utáni időszakban a túlélési adatok a kiegészítő végpontok eredményétől eltérnek-e, vagy azt megerősítik.

(6)

Egyes gyógyszereket rendszeresen alkalmazhatnak más gyógyszerekkel kombinálva. Noha a forgalombahozatali engedély kérelmezőjének az ilyen kombinációk hatásaira vonatkozóan klinikai vizsgálatokat kell végeznie, ezeket gyakran nem követelik meg, vagy a forgalombahozatali engedély által lefedett összes lehetséges kombináció kimerítő vizsgálata nem megoldható az engedélyezés előtt. Ehelyett a tudományos értékelést részben a meglévő adatok extrapolációjára lehet alapozni. Bizonyos esetekben fontos lehet további klinikai bizonyítékot szerezni a meghatározott gyógyszerkombinációkra vonatkozóan az engedélyezés utáni időszakban, ha az ilyen vizsgálatok még megválaszolatlan aggályokat oszlatnak el. Ez különösen releváns, ha az adott kombinációkat a mindennapi orvosi gyakorlatban alkalmazzák vagy tervezik alkalmazni.

(7)

A forgalombahozatali engedély megadása előtt végzett kulcsfontosságú klinikai vizsgálatokban nehéz lehet megfelelően reprezentálni valamennyi különböző, a gyógyszert várhatóan felhasználó alpopulációt. Ez azonban nem feltétlenül jelenti akadályát egy általában kedvező előny/kockázat viszonynak az engedély időpontjában. Ugyanakkor meghatározott alpopulációk esetében, amelyeknél az előnyök tekintetében bizonytalanság vetődik fel, a hatásosságot bizonyító adatok további alátámasztására lehet szükség az engedélyezés utáni időszakban végzett, specifikusan célzott klinikai vizsgálatok által.

(8)

Rendes körülmények között az engedélyezést követő felügyelet keretében nincsenek kötelező követelmények a gyógyszerek hatásosságának hosszú távú nyomon követésére vonatkozóan, még a krónikus betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek esetében sem. Sok esetben a gyógyszer hatásai idővel gyengülnek, ami a terápia újratervezését teszi szükségessé. Ez azonban nem feltétlenül érinti a gyógyszer előny/kockázat viszonyát és az adott időpontig kifejtett jótékony hatására vonatkozó értékelést. Kivételes esetekben, amennyiben a hatásosság hosszú távon mutatkozó esetleges hiánya aggályokat vet fel a beavatkozás pozitív előny/kockázat viszonyának fenntartását illetően, engedélyezés utáni hatásossági vizsgálatot kell előírni. Ilyen lehet például azon innovatív terápiák esete, ahol a beavatkozások a betegség lefolyását hivatottak megváltoztatni.

(9)

Kivételes helyzetekben a mindennapi orvosi gyakorlatra irányuló vizsgálatot lehet előírni, amennyiben egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a gyógyszer randomizált kontrollcsoportos klinikai vizsgálata által kimutatott előnyeit a valós felhasználási körülmények szignifikáns mértékben befolyásolják, vagy amennyiben egy bizonyos tudományosan indokolt aggályt a legjobban a mindennapi orvosi gyakorlat során gyűjtött adatokhoz való hozzáféréssel lehet vizsgálni. Ezenkívül a vakcinák védelmi hatékonyságára vonatkozó vizsgálatok nem mindig megvalósíthatóak. Helyettük az engedélyezés utáni védőoltási kampányok alatt folytatott előretekintő tanulmányok útján lehetne a hatásosságra vonatkozó becsléseket végezni további ismeretek szerzése érdekében arról, hogy a vakcina milyen mértékben képes rövid vagy hosszú távú védelmet nyújtani.

(10)

Egy gyógyszer életciklusa során jelentős változás következhet be egy betegség diagnosztizálásának, kezelésének, vagy megelőzésének alapnormáiban, ami a gyógyszer megállapított előny/kockázat viszonyának újraértékelését teszi szükségessé. Az Európai Bíróság kimondta, hogy az orvosi közösségben egy gyógyszer terápiás hatásosságának megfelelő értékelési kritériumaira vonatkozó konszenzus megváltozása olyan konkrét és objektív tényezőnek minősülhet, amely alapján a termék előny-kockázat értékelésének eredménye kedvezőtlen eredményt hozhat (3). Ezért a kedvező előny-kockázat értékelés fenntartása érdekében szükséges lehet új bizonyítékokat szolgáltatni a gyógyszer hatásosságával kapcsolatban. Hasonlóképpen, ha egy betegség jobb megértése, vagy új farmakológiai ismeretek megkérdőjelezik a forgalombahozatali engedély megadásakor a gyógyszer hatásosságának megállapításához használt kritériumokat, mérlegelni lehet kiegészítő vizsgálatok előírását.

(11)

Ahhoz, hogy használható adatok álljanak rendelkezésre, az engedélyezés utáni hatásossági vizsgálatot úgy kell megtervezni, hogy a megfelelő tudományos kérdésre adjon választ.

(12)

Az illetékes hatóságok a feltételekhez kötött és/vagy különleges körülmények között megadott forgalomabahozatali engedély, illetve a 2001/83/EK irányelv 31. és 107i. cikke, vagy a 726/2004/EK rendelet 20. cikke szerinti eljárás eredményeképp megadott forgalombahozatali engedélyek esetében előírhatják az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek hatásosságának igazolását vagy megerősítését. Továbbá a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények vagy a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények forgalombahozatali engedélyei jogosultjainak bizonyos, a gyógyszerek hatásosságának nyomon követését biztosító intézkedéseknek is eleget kell tenniük. Következésképp engedélyezés utáni hatásossági vizsgálatot kell végezniük. Az ilyen vizsgálatok szükségességét az említett eljárások keretében és az e rendeletben meghatározott konkrét helyzetektől és körülményektől függetlenül kell értékelni,

a)

a gyógyszer hatásosságának valamely aspektusával kapcsolatban olyan aggály merül fel, amelyet csak a gyógyszer forgalomba hozatala után lehet eloszlatni;

b)

egy betegség jobb megértése, a klinikai módszertan, vagy a gyógyszer valós felhasználási körülményei arra utalnak, hogy a hatásosságra vonatkozó korábbi értékeléseket jelentős mértékben felül kell vizsgálni.

a)

az elsődleges hatásossági vizsgálat kiegészítő végpontokon alapul, ezért ellenőrizni kell a beavatkozás hatását a betegség lefolyására vagy a klinikai eredményre, vagy meg kell erősíteni a hatásosságra vonatkozó korábbi feltevéseket;

b)

a más gyógyszerekkel kombinálva alkalmazott gyógyszerek esetében további hatásossági adatok szükségesek azoknak a biztonytalanságoknak a tisztázására, amelyek a gyógyszer engedélyezésének időpontjában megválaszolatlanul maradtak;

c)

a gyógyszer hatásosságával kapcsolatban bizonyos alpopulációk tekintetében bizonytalanságok állnak fenn, amelyeket a forgalomba hozatal engedélyezése előtt nem oszlattak el, és további klinikai bizonyítékot igényelnek;

d)

a gyógyszer hatásosságának hosszú távú hiánya a gyógyszer pozitív előny/kockázat viszonyának fenntartását illetően aggályokat vet fel;

e)

a gyógyszer klinikai vizsgálatok által kimutatott előnyeit a valós felhasználási körülmények szignifikáns mértékben befolyásolják, vagy a vakcinák esetében a védelmi hatékonyságra vonatkozó vizsgálatok nem voltak megvalósíthatóak;

f)

jelentős változás következett be egy betegség kezelésének, vagy egy gyógyszer farmakológiájának normáiban, ezért kiegészítő bizonyítékokat kell szolgáltatni a gyógyszer hatásosságával kapcsolatban;

g)

új konkrét és objektív tudományos adatok alapján megállapítható, hogy a hatásosságra vonatkozó korábbi értékeléseket jelentős mértékben felül kell vizsgálni.

a)

a 726/2004/EK rendelet 14. cikkének (7) bekezdése szerint, különleges kötelezettségekhez kötötten megadott forgalomabahozatali engedély;

b)

a 726/2004/EK rendelet 14. cikkének (8) bekezdése és a 2001/83/EK irányelv 22. cikke szerinti, kivételes körülmények között és bizonyos feltételek mellett megadott forgalombahozatali engedély;

c)

az 1394/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 14. cikke szerint megadott, fejlett terápiás gyógyszerkészítményre vonatkozó forgalombahozatali engedély;

d)

egy gyógyszer gyermekgyógyászati felhasználása az 1901/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 34. cikkének (2) bekezdése szerint;

e)

a 2001/83/EK irányelv 31. vagy 107i. cikke, vagy a 726/2004/EK rendelet 20. cikke szerint indított eljárás.

10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/5

(1)

Az 1223/2009/EK rendelet V. mellékletének 25. bejegyzése előírja, hogy a triklozán legfeljebb 0,3 %-os koncentrációban alkalmazható tartósítószerként a kozmetikai termékekben.

(2)

A fogyasztási cikkek tudományos bizottsága (FCTB), melyet a 2008/721/EK bizottsági határozat (2) értelmében a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság (FBTB) váltott fel, 2009 januárjában véleményt (3) fogadott el a triklozán emberi egészségre gyakorolt hatásáról, amelyet 2011 márciusában egy kiegészítés (4) követett.

(3)

Az FCTB úgy ítélte meg, hogy az összesített kitettség nagysága miatt a triklozánnak mint tartósítószernek a jelenlegi maximális, 0,3 %-os koncentrációban valamennyi kozmetikai termékben való jelenléte folyamatos használat esetén nem biztonságos a fogyasztókra nézve, az FBTB pedig megerősítette ezt az álláspontot. Az FCTB mindazonáltal úgy vélte, hogy a fogkrémek, kézmosó szappanok, fürdőszappanok, tusfürdők, dezodorok, arcpúderek és korrektorok esetében a 0,3 %-os maximális koncentrációban való alkalmazás nem jár kockázattal. Az FBTB álláspontja szerint ezenkívül a megadott koncentráció mellett biztonságos a triklozán használata a következő termékekben: a műkörmök felhelyezése előtti körömtisztításra szolgáló körömápolási termékekben 0,3 %-os maximális koncentrációban és szájvizekben 0,2 %-os maximális koncentrációban.

(4)

Az FBTB fent említett véleményeinek tükrében a Bizottság úgy véli, hogy a triklozán használatára vonatkozó jelenlegi korlátozási szint fenntartása veszélyt jelenthet az emberi egészségre nézve. Az FCTB és az FBTB által javasolt további korlátozásokat ezért fel kell venni az 1223/2009/EK rendelet V. mellékletébe.

(5)

Az 1223/2009/EK rendelet V. mellékletének 12. bejegyzése a 4-hidroxi-benzoesav és sói és észterei megnevezés alatt egyszerű észter esetén 0,4 %-ban, észterkeverékek esetén 0,8 %-ban határozza meg a kozmetikai termékekben tartósítószerként alkalmazott parabének maximális koncentrációját.

(6)

Az FBTB 2010 decemberében véleményt adott ki a parabénekről (5), melyet 2011 októberében egy értelmezés követett (6), válaszul Dánia egyoldalú döntésére, miszerint lehetséges endokrin hatásuk miatt megtiltja a propil-parabén és a butil-parabén, valamint izoformáik és sóik alkalmazását a három éven aluli gyermekeknek szánt kozmetikai termékekben, összhangban a 76/768/EGK tanácsi irányelv (7) 12. cikkével.

(7)

Az FBTB megerősítette, hogy a metil-parabén és az etil-parabén használata biztonságos a jóváhagyott maximális koncentráció mellett. Emellett az FBTB felhívta a figyelmet arra, hogy az ipari szereplők egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben szolgáltattak adatokat az izopropil-parabén, az izobutil-parabén, a fenil-parabén, a benzil-parabén és a pentil-parabén biztonsági értékeléséhez. Ennek következtében ezen vegyületek esetében az emberre jelentett kockázatok értékelése nem lehetséges. Ezért ezek az anyagok nem szerepelhetnek tovább az V. mellékletben, és tekintetbe véve, hogy antimikrobiális hatóanyagként is funkcionálhatnak, fel kell venni őket a II. mellékletbe, ezzel egyértelművé téve, hogy a kozmetikai termékekben tilos az alkalmazásuk.

(8)

Mivel egy, a francia hatóságok által készített tanulmány (8) kétségbe vonta az FBTB-nek a fent említett véleményekben a propil-parabénről és a butil-parabénről kifejtett következtetéseit, 2013 májusában az FBTB további kockázatértékelést (9) végzett a két anyaggal kapcsolatban. A propil-parabénre és a butil-parabénre vonatkozó intézkedések kidolgozása jelenleg zajlik a parabének kockázatkezelésének második lépéseként.

(9)

A 4-hidroxi-benzoesav és sóinak (kalcium-parabén, nátrium-parabén, kálium-parabén) biztonságosságával kapcsolatban nem merültek fel aggályok.

(10)

Az 1223/2009/EK rendelet érintett mellékleteit ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

A fent említett korlátozások alkalmazását el kell halasztani, hogy az ágazat elvégezhesse a termék összetételének szükséges kiigazításait. A vállalkozások számára ezért e rendelet hatálybalépésétől számítva hat hónapot kell biztosítani a megfelelő termékek piaci bevezetése és a meglévő készletek kimerülését lehetővé téve tizenöt hónapot a nem megfelelő termékek piacról való kivonása céljából.

(12)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Kozmetikai Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/10

(1)

A 97/78/EK irányelv megállapítja a harmadik országokból az Unióba behozott termékek állat-egészségügyi ellenőrzésének megszervezésére irányadó elveket.

(2)

A szóban forgó irányelv 19. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság összeállítja azon növényi termékek listáját, amelyeket állat-egészségügyi vizsgálatoknak kell alávetni, valamint azon harmadik országok listáját, amelyek számára engedélyezik az említett növényi termékek Unióba történő kivitelét.

(3)

Ennek megfelelően a 136/2004/EK bizottsági rendelet (2) IV. melléklete a szénát és a szalmát, mint állat-egészségügyi ellenőrzések tárgyát képező növényi termékeket sorolja fel, míg az említett rendelet V. mellékletének I. része tartalmazza azon országok jegyzékét, amelyekből a tagállamok szénát és szalmát hozhatnak be.

(4)

A 136/2004/EK rendeletet a 2003-as csatlakozási szerződés hatálybalépése előtt fogadták el. A 136/2004/EK rendelet V. mellékletének II. részében található, csatlakozó államokat tartalmazó jegyzék 2004. április 30-ig volt releváns. Ezért a továbbiakban nem szükséges érvényben tartani az V. melléklet II. részét, sem pedig két részre tagolni az V. mellékletet.

(5)

Az egyértelműség kedvéért az V. mellékletet ki kell egészíteni az országok ISO-kódjával.

(6)

Szerbia a közelmúltban kérelmezte, hogy engedélyezzék számára a széna és a szalma Unióba történő kivitelét.

(7)

A Bizottság 206/2010/EU rendelete (3) Szerbiát azon országok között sorolja fel, amelyekből engedélyezett a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék, valamint a háziasított egypatás állatok friss húsát tartalmazó szállítmányok Unióba való behozatala.

(8)

Jóllehet az élő patás állatok Unióba való behozatala nem engedélyezett Szerbiából, a széna és a szalma behozatala engedélyezhető, mivel a szerbiai állat-egészségügyi helyzet nem veti fel ragályos vagy fertőző állatbetegségek terjesztésének kockázatát a szóban forgó növényeken keresztül abban az esetben, ha azok érintkeztek élő állatokkal.

(9)

A 136/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/13

(1)

A Tanács a dömpingellenes vizsgálatot követően (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) a 172/2008/EK rendelettel (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína), Egyiptomból, Kazahsztánból, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból és Oroszországból származó, jelenleg a 7202 21 00, 7202 29 10 és 7202 29 90 KN-kód alá sorolt ferroszilícium behozatalára (a továbbiakban: végleges dömpingellenes intézkedések).

(2)

Az intézkedéseket értékvám formájában vezették be, a Kínából származó behozatalra – az Erdos Xijin Kuangye Co. (15,6 %) és a Lanzhou Good Land Ferroalloy Factory Co., (29 %) kivételével – 31,2 %-os, az Egyiptomból származó behozatalra – a The Egyptian Ferroalloys Co. (15,4 %) kivételével – 18 %-os, a Kazahsztánból származó behozatalra 33,9 %-os, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból származó behozatalra 5,4 %-os és az Oroszországból származó behozatalra – a Bratsk Ferroalloy Plant (17,8 %) kivételével – 22,7 %-os vámot vetettek ki.

(3)

Az 1297/2009/EU végrehajtási rendelet (3) hatályon kívül helyezte a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból származó ferroszilícium behozatalára a 172/2008/EK rendelettel kivetett dömpingellenes vámot.

(4)

Az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság) 2009. november 30-án az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálat (a továbbiakban: időközi felülvizsgálat) iránti kérelem érkezett, melyet egy orosz exportáló gyártó, a Joint Stock Company Chelyabinsk Electrometallurgical Integrated Plant és az azzal kapcsolatban álló vállalat, a Joint Stock Company Kuznetsk Ferroalloy Works (a továbbiakban együttesen: az orosz csoport) nyújtott be. A Tanács a 60/2012/EU rendelettel (4) lezárta a részleges időközi felülvizsgálatot, melyet az indokolt, hogy nem volt elegendő bizonyíték a megváltozott körülmények tartós jellegére. Az orosz csoport továbbá nem bizonyította árpolitikájának tartós jellegét. Ezért az orosz csoport tekintetében az eredeti vizsgálatban megállapított dömpingkülönbözetet nem módosították. Az orosz csoport által felajánlott kötelezettségvállalást hasonló okok miatt elutasították.

(5)

A hatályos végleges dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (5) közzétételét követően a Bizottsághoz 2012. november 28-án kérelem érkezett az említett intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálata iránt. A kérelmet az Euroalliages (a továbbiakban: kérelmező) nyújtotta be a ferroszilícium teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében.

(6)

A kérelem Kínát és Oroszországot érintette.

(7)

A kérelem azon alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping és az uniós gazdasági ágazatot érő kár folytatását vagy megismétlődését eredményezné.

(8)

Miután a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2013. február 28-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (6) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(9)

A dömping folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2012. január 1-jétől2012. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségével kapcsolatos értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2009. január 1-jétől2012. december 31-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(10)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan tájékoztatta a kérelmezőket és az egyéb ismert uniós gyártókat, a kínai és orosz exportáló gyártókat, a független importőröket, az ismert érintett felhasználókat, valamint az exportáló országok képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül.

(11)

Minden olyan érdekelt fél lehetőséget kapott a meghallgatásra, aki azt kérte, és ismertette azokat a különleges okokat, melyek meghallgatását indokolták.

(12)

Figyelembe véve, hogy a vizsgálat nyilvánvalóan sok exportáló kínai gyártót és független uniós importőrt érintett, az alaprendelet 17. cikke értelmében az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság mintavételt irányozott elő. A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a fent említett feleket, hogy a felülvizsgálat megindítását követő 15 napon belül jelentkezzenek, és bocsássák a Bizottság rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(13)

Mivel mindössze egy kínai exportáló gyártó bocsátotta rendelkezésre az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat és jelezte együttműködési szándékát, a Bizottság úgy határozott, hogy a kínai exportáló gyártók esetében nem alkalmaz mintavételt. A kérdőív kézhezvételét követően az említett exportáló gyártó elállt az együttműködéstől. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt a vizsgálat során.

(14)

Oroszország tekintetében valamennyi ismert orosz gyártót – ezek a Bratsk Ferroalloy Plant, a Serov Ferroalloy Plant, az NLMK és az orosz csoport – felkérték, hogy működjenek együtt a vizsgálat során. A jelenlegi felülvizsgálatban kizárólag az orosz csoport működött együtt a Bizottsággal.

(15)

Egy független importőr sem juttatta el a Bizottsághoz a kitöltött kérdőívet. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy egyetlen független importőr sem működött együtt a vizsgálat során.

(16)

A ferroszilícium hét ismert uniós gyártója közül hatan küldték vissza a kitöltött kérdőívet. Figyelembe véve az uniós gyártók viszonylag alacsony számát, a Bizottság a felülvizsgálatban nem irányzott elő mintavételt.

(17)

A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásra:

(18)

Az érintett termék a jelenleg a 7202 21 00, 7202 29 10 és 7202 29 90 KN-kód alá sorolt, Kínából és Oroszországból származó ferroszilícium.

(19)

A ferroszilícium előállítása elektromos ívkemencékben történik, a kvarc széntartalmú termékekkel történő redukciója révén. Az eljárás energiaigényes. A ferroszilícium – melyet tömbök, szemcse vagy por formájában értékesítenek – minősége a szilícium- és a szennyező anyag-tartalomtól (pl.: alumínium) függően többféle lehet. A legalább 70 % szilíciumot tartalmazó ferroszilíciumot nagy tisztaságú terméknek tekintik. A több mint 55 % és kevesebb mint 70 % szilíciumot tartalmazó terméket közepes tisztaságúnak, a kevesebb mint 55 % szilíciumot tartalmazót alacsony tisztaságú ferroszilíciumnak tekintik. Az érintett terméket alapvetően dezoxidálószerként és ötvözőelemként használják a vas- és az acéliparban.

(20)

Megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított és az uniós piacon értékesített ferroszilícium, a Norvégiában (a továbbiakban: analóg ország) előállított és értékesített ferroszilícium, valamint az Oroszországban előállított és értékesített ferroszilícium alapvetően azonos fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, és alapvető felhasználási módjuk is azonos, mint a Kínában és Oroszországban előállított, uniós exportra értékesített ferroszilíciumé. Mivel Kína nem piacgazdasági berendezkedésű ország, e vizsgálat keretében nem vették tekintetbe. Ennélfogva ezeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(21)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy valószínűsíthető-e, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése a két érintett országból származó dömping folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezet.

(22)

A (13) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt a vizsgálatban. Így a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában az átfogó elemzés, köztük a dömpingszámítás alapját az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények képezték.

(23)

Ebből adódóan a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét a hatályvesztési felülvizsgálati kérelem, valamint egyéb információforrások, köztük kereskedelmi import- és exportstatisztikák (Eurostat és kínai exportadatok) és egyéb nyilvánosan hozzáférhető információk felhasználásával mérték fel.

(24)

Az együttműködés hiánya hatással volt a különböző terméktípusok rendes értékének és exportárának összehasonlítására. Amint arra a (30) preambulumbekezdés is rámutat, az alaprendelet 18. cikkével összhangban megfelelőnek tekintették mind a rendes érték, mind az exportár globális, konkrétan egyetlen terméken alapuló megállapítását.

(25)

Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével összhangban a Bizottság ugyanazt a módszert alkalmazta, mint amelyet a dömping megállapítását eredményező eredeti vizsgálat alkalmával használt, amennyiben megállapítást nyert, hogy a körülmények nem változtak.

(26)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az összes érdekelt felet felkérték, hogy tegyenek észrevételt azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a Kínára vonatkozó rendes érték megállapításához piacgazdasággal rendelkező harmadik országként Norvégia kiválasztását javasolja. Az eredeti vizsgálatban is Norvégiát tekintették analóg országnak. Mivel e tekintetben egyik fél sem tett észrevételeket, azt a következtetést vonták le, hogy a Kínára vonatkozó rendes érték megállapításához az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban ismét Norvégiát kell analóg országként kiválasztani.

(27)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint először megvizsgálták, hogy a hasonló termék norvég együttműködő gyártók által független vevőknek történő hazai értékesítésének mennyisége reprezentatív-e a Kínából az Unióba exportált termékek mennyiségével összehasonlítva, vagyis hogy az ilyen hazai értékesítések összvolumene eléri-e az érintett termék uniós exportra értékesített összvolumenének legalább 5 %-át. Ezek alapján azt a következtetést vonták le, hogy az analóg országban folyó hazai értékesítés reprezentatív.

(28)

A Bizottság azt is vizsgálta, hogy a hasonló termék hazai értékesítése az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a szokásos kereskedelmi forgalom keretén belüli értékesítésnek tekinthető-e. Ezt úgy állapították meg, hogy meghatározták a felülvizsgálati időszak folyamán a hazai piacon független vevők részére történt nyereséges értékesítés arányát.

(29)

Így a rendes érték meghatározása a tényleges hazai ár alapján történt, amelyet a felülvizsgálati időszak alatti nyereséges hazai értékesítés súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(30)

A (24) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a kínai exportáló gyártók nem működtek együtt a vizsgálatban. Ezért az alaprendelet 18. cikkének megfelelően az exportárat a rendelkezésre álló legjobb információ alapján határozták meg.

(31)

Első lépésként az Eurostat importadatbázisából kikeresték a (18) preambulumbekezdésben felsorolt három – minőségbeli különbségeket tükröző – különböző KN-kóddal kapcsolatos mennyiségi és importáradatokat. Mivel megfelelőnek tekintették az exportár átlagon alapuló megállapítását, a 7202 29 10 és a 7202291090 KN-kódokkal kapcsolatos adatokat a 7202 21 00 KN-kód alá sorolt termékek szilícium-tartalmához igazították. A felülvizsgálati kérelemben is ezt a módszert javasolják a teljes importmennyiség legalább 75 % szilíciumot tartalmazó ferroszilícium minősége alapján történő megállapításához. Az átlagérték kiszámításához az említett három KN-kódra vonatkozó mennyiségi és importáradatokat összesítették és súlyozták.

(32)

Végezetül ezt a CIF-szintű átlag importárat – elsősorban a fuvarozási költségek levonásával – kiigazították, ami a gyártelepi árat eredményezte. Az értékesítési árat ezért az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésével összhangban az Eurostat importstatisztikáiban szereplő, ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg.

(33)

A rendes érték és az exportár összehasonlítását a gyártelepi ár alapján végezték el. A tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket is. A kínai exportőrök együttműködésének hiányában a felülvizsgálati kérelemben szereplő adatok alapján végeztek kiigazításokat, elsősorban a kiviteli vámok figyelembevétele érdekében.

(34)

A fentiek alapján a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözetet 165 %-nak bizonyult.

(35)

Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az érintett termék uniós importjának összmennyisége az eredeti intézkedések bevezetését követően drasztikusan csökkent, továbbá hogy a fent említett dömpingkülönbözetet korlátozott mennyiségű behozatal alapján állapították meg (a felülvizsgálati időszakban ez nem érte el a 2 500 tonnát).

(36)

Így a teljes körű elemzés érdekében a kínai exportáló gyártók árpolitikáját a három legjelentősebb Unión kívüli piacon – Japánban, Dél-Koreában és az Amerikai Egyesült Államokban (a továbbiakban: USA) is megvizsgálták.

(37)

E célból kínai exportadatokat használtak a kínai export Japánban, Dél-Koreában és az USA-ban alkalmazott árának megállapításához. A fentiekben megállapított rendes értékkel történő összehasonlítás szintén megerősítette a dömping meglétét, mely a célországtól függően 86 % és 92 % között mozog.

(38)

Kína a világ legnagyobb mennyiségű ferroszilíciumot előállító országa. A felülvizsgálati időszakra évenként 10–11 millió tonna termelési kapacitást állapítottak meg. Ebből adódóan a kínai gazdasági ágazat a becslések szerint termelési kapacitásának 50 %-án működik. Ez azt jelenti, hogy jelenleg évente hozzávetőlegesen 5,5 millió tonna szabad kapacitással rendelkezik, ami a teljes uniós felhasználás csaknem hétszeresének felel meg. A jelenlegi kihasználatlan kapacitás ellenére, valamint a kérelmező által rendelkezésre bocsátott információk alapján a kínai kapacitás továbbra is bővülni látszik, mivel folyamatban van a jelenleginél nagyobb és hatékonyabb kemencék kialakítása.

(39)

Semmi nem utal arra, hogy a kínai, illetve a harmadik országbeli piacokon a hazai felhasználás szintje jelentősen növekedne, ami – a kínai gyártók szabad kapacitásának kihasználása esetén – fel tudná venni a megnövekedett termelést.

(40)

A végleges intézkedések 2008. februári bevezetését követően a Kínából származó behozatal tartós csökkenést mutatott, és a felülvizsgálati időszakban elhanyagolható, az uniós felhasználás kevesebb mint 1 %-ának megfelelő mértéket képviselt. A behozatal 2007-ben mintegy 330 400 tonna mennyiséggel érte el a csúcspontot, majd jelentős csökkenést követően 2012-ben kevesebb mint 2 500 tonnára rúgott. Ugyanakkor a megfigyelt árszintek alapján az uniós ferroszilícium-piac a kínai export számára továbbra is vonzó.

(41)

A fent említettek értelmében Kínában jelentős kihasználatlan termelési kapacitás áll rendelkezésre, ami arra enged következtetni, hogy erőteljes az alternatív, e felesleges termelési kapacitást felvevő piacok iránti igény. Azonban a kínai kormány által bevezetett számos exportkorlátozás miatt (25 %-os exportvám, 17 %-os vissza nem téríthető hozzáadottérték-adó, valamint kiviteli engedélyek) a kínai export összességében csökkenést mutatott, ami a 2007-es 1,5 millió tonna jellemezte csúcsponttal szemben 2009-re mindössze 0,4 millió tonnára esett vissza. Ezzel szemben 2010-től ezzel ellentétes tendencia mutatkozott az export terén, melynek mennyisége 0,8 millió tonnára emelkedett, és 2013-ban a becslések szerint 0,7 millió tonnát tett ki. A legfrissebb számadatok rámutatnak, hogy az exportszint változatlan, az exportmennyiség pedig meghaladja a teljes uniós felhasználást.

(42)

Az exportkorlátozások ellenére a kínai gyártók jelentős mennyiségű ferroszilíciumot exportáltak azokra a globális piacokra, melyeken nincsenek érvényben importkorlátozások (azaz Japán, Dél-Korea és az USA piacára).

(43)

Első látásra úgy tűnhet, hogy az ázsiai piac alternatívát jelenthet a felesleges kínai gyártás egy részének felvétele szempontjából. Ugyanakkor a kérelmező által benyújtott információk szerint a szóban forgó piac az utóbbi időben bekövetkezett fejlemények nyomán kevésbé vonzó a kínai export számára.

(44)

Az ázsiai piacot jelentősen befolyásolja a jövőben Malajziában megvalósuló két új ferroszilícium létesítmény termelésbe való bevonása (Pertama Ferroalloys Plant és Sarawak Ferroalloys Plant). A becslések szerint Malajzia éves ferroszilícium-termelése 2014-től 420 000 tonnával nő, melyet délkelet-ázsiai szomszédainak, elsősorban az évente 600 000 tonnára igényt tartó Japánnak fog értékesíteni. A malajziai létesítmények termelése kedvezőtlen hatást fog gyakorolni a Délkelet-Ázsiába irányuló kínai exportra. Emellett japán acélgyártók és dél-koreai acélművek megállapodást kötöttek az új malajziai gyártókkal éves szinten jelentős mennyiségű ferroszilícium vásárlásáról, ami megnehezíti a kínai export számára a piacra lépést.

(45)

A nyilvánosságra hozatalt követően tett észrevételeiben az exportáló gyártó azt állította, hogy a malajziai termelést túlbecsülték. Az ellenőrzést követően az észrevételt igazoltnak találták, melynek következtében Malajzia termelését hozzávetőlegesen 370 000 tonnára igazították ki.

(46)

Ebből adódóan az újonnan belépő malajziai termelés várhatóan fokozza a versenyhelyzetet az amúgy is telített piacon, melyen Kína és Oroszország jelenleg jelentős részesedéssel rendelkezik.

(47)

A kínai termékek felülvizsgálati időszakban tapasztalt mérsékelt uniós piaci jelenlétét elsősorban a (41) preambulumbekezdésben említett, a kínai kormány által bevezetett exportkorlátozások magyarázzák.

(48)

Ezenfelül az uniós piaci árak szintén vonzerőt jelentenének a kínai gyártók felesleges kapacitásának felvétele szempontjából. Az uniós piaci átlagár 2012-ben legalább olyan magas volt, mint a kínai gyártók fő célországokban (Japán, Dél-Korea és az USA) alkalmazott exportárai, ami fokozottan megerősíti az uniós piac vonzerejét abban az esetben, ha az egyéb célországokba irányuló értékesítés nehézségekbe ütközik.

(49)

Levonható tehát az a következtetés, hogy az európai piac, amely globálisan az egyik legnagyobb piacnak minősül, továbbra is vonzó a kínai gyártók számára.

(50)

A Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitás, valamint az uniós piac viszonylagosan vonzó árszintje alapján arra lehet következtetni, hogy a dömpingellenes intézkedések megszűnése esetén fennáll az érintett termék Kínából származó fokozott importjának kockázata.

(51)

A jelenlegi és a potenciális kínai szabad kapacitás, az uniós piac világviszonylatban meghatározó mérete, továbbá a kínai exportra Délkelet-Ázsiában várhatóan gyakorolt nyomás miatt az a következtetés vonható le, hogy a dömpingellenes intézkedések megszűnése esetén a kínai exportőrök valószínűleg tovább növelnék dömpingelt árakon folytatott exportjukat az Unióba.

(52)

A (14) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően kizárólag az orosz csoport működött együtt az eljárásban. Megállapításra került ugyanakkor, hogy az orosz csoport a teljes orosz gyártás jelentős hányadát képviseli, ami Oroszország teljes ferroszilícium-termelésének hozzávetőlegesen 78 %-át, továbbá az Oroszországból származó uniós ferroszilícium-import túlnyomó részét teszi ki. Ebből adódóan úgy ítélték meg, hogy az orosz csoport által rendelkezésre bocsátott információkat, egyéb információforrásokkal, köztük a felülvizsgálati kérelemmel és a hozzáférhető kereskedelmi importstatisztikákkal (Eurostat) kombinálva kellett felhasználni a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűsége megállapításához.

(53)

A dömpingkülönbözet kiszámításához az orosz csoportot alkotó vállalatokat – JSC CHEMK és JSC KF – a Vámkódex (7) 143. cikke értelmében egymással kapcsolatban állónak tekintik, csakúgy mint az eredeti vizsgálatban. Ezért az egész csoport számára az alábbi módszer alkalmazásával egyetlen dömpingkülönbözetet számítottak ki. Először minden egyes exportáló gyártóra kiszámították a dömping összegét, majd a csoport egészére nézve megállapították a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Meg kell jegyezni, hogy e módszer eltért az eredeti vizsgálatban alkalmazottól, mivel akkor a dömpingszámítást úgy végezték, hogy összesítették a gyártók valamennyi termelési és értékesítési adatát. A másik módszert alkalmazták a lezárt időközi felülvizsgálatban is. A módszertani változást a megváltozott körülmények indokolják, amelyeket a vállalati struktúrában bekövetkezett változás idézett elő; ennek nyomán megállapítható, hogy a csoporton belül az értékesítés és az előállítás tekintetében melyik gyártó az érintett.

(54)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint először megvizsgálták, hogy a hasonló termék együttműködő exportáló gyártók által független vevőknek történő hazai értékesítésének mennyisége reprezentatív-e az Unióba irányuló exportértékesítéseik mennyiségével összehasonlítva, vagyis hogy az ilyen hazai értékesítések összvolumene eléri-e az érintett termék uniós exportra értékesített összvolumenének legalább 5 %-át.

(55)

Megvizsgálták továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a hazai értékesítések kellően reprezentatívak minősülnek-e. Ezt a vizsgálatot az exportáló gyártó által a hazai piacon értékesített minden olyan terméktípus esetében elvégezték, amelyet a Bizottság az Unióba irányuló exportra eladott terméktípussal közvetlenül összevethetőnek talált. Egy adott terméktípus hazai értékesítése abban az esetben minősült kellően reprezentatívnak, ha az említett terméktípusnak az exportáló gyártó által hazai piacon független vevőknek értékesített teljes mennyisége elérte az Unióba exportált összehasonlítható terméktípus teljes értékesítési mennyiségének legalább 5 %-át.

(56)

Azt is megvizsgálták, hogy az egyes terméktípusok hazai értékesítése az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a szokásos kereskedelmi forgalom keretén belüli értékesítésnek tekinthető-e. Ezt olyan módon állapították meg, hogy az érintett termék minden egyes exportált típusára meghatározták a vizsgálati időszak folyamán a hazai piacon független vevők részére történt nyereséges értékesítés arányát.

(57)

Azon terméktípusoknál, amelyek hazai piacon értékesített mennyiségének több mint 80 %-át egységköltség fölött értékesítették, és amelyek esetében az értékesítési ár súlyozott átlaga megegyezett az előállítási egységköltséggel vagy azt meghaladta, a terméktípusonkénti rendes érték megállapítása az érintett típus teljes értékesítési volumenére alkalmazott tényleges hazai árak súlyozott átlagának kiszámításával történt, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e.

(58)

Azokban az esetekben, amikor e terméktípus nyereséges értékesítése legfeljebb a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges hazai ár alapján történt, amelyet a szóban forgó típus felülvizsgálati időszak alatti, kizárólag nyereséges hazai értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(59)

Ha egy terméktípust nem értékesítettek belföldön, illetve azoknál a terméktípusoknál, amelyek hazai értékesítése nem érte el a kellő mértéket, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint határozták meg.

(60)

Ha a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján számították ki, az eladási, általános és adminisztratív költségek és a nyereség összege az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint az együttműködő exportáló gyártók hasonló termékének előállítására és a szokásos kereskedelmi forgalom keretén belüli értékesítésére vonatkozó tényleges adatokon, vagy a rendelkezésre álló tényeken alapult.

(61)

A felülvizsgálati időszakban az orosz csoport Unióba irányuló exportértékesítése társult vállalkozásán, az RFAI-n keresztül (a kapcsolatban álló importőr) zajlott, amely az Unión belül szabad forgalomba bocsátott termékek tekintetében minden importot érintő feladatot – ezek a kapcsolatban álló importőr feladatai – ellátott.

(62)

Az exportárat ezért az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint azon ár alapján képezték, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra került egy független vevő részére, megfelelően kiigazítva azt a behozatal és a viszonteladás között felmerülő minden költséggel, valamint ésszerű értékesítési, általános és adminisztratív költségekkel és nyereséggel. E célra a tényleges értékesítési, általános és adminisztratív költségek százalékarányát használták, és a keletkezett nyereségre vonatkozó, független importőröktől származó új információk hiányában az eredeti vizsgálatban használt nyereségszázalékot, azaz 6 %-ot számítottak.

(63)

Az orosz csoport úgy érvelt, hogy az RFAI egyazon gazdasági egység részeként kezelendő, mivel ugyanazok a személyek irányítják, és a vállalatok gazdasági egységként működnek. Következésképpen az exportár meghatározásakor semmilyen levonásnak nincs helye az RFAI értékesítési, általános és adminisztratív költségei vagy nyeresége tekintetében.

(64)

Az, hogy az orosz csoport és az RFAI közötti társulás gazdasági egységnek minősül-e, a 2. cikk (9) bekezdésének összefüggésében nem játszik szerepet az exportár képzése tekintetében.

(65)

Ezért mivel az orosz csoport exportértékesítése társult vállalkozásán (RFAI) keresztül zajlott, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően ki kellett igazítani az ésszerű értékesítési, általános és adminisztratív költségek és nyereség levonásával. A fentiek alapján a Bizottság az érvelést elutasította.

(66)

Az exportáló gyártó szintén a gazdasági egység megléte mellett érvelt, és azt állította, hogy ez ellentmond az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti, az értékesítési, általános és adminisztratív költségek és nyereség tekintetében végzett kiigazításnak. Úgy érvelt továbbá, hogy amennyiben a kiigazítások indokoltak is lennének, a képzett exportárnak kizárólag az RFAI importköltségeit kellene tartalmaznia, a gazdasági egység exportjával kapcsolatos értékesítési, általános és adminisztratív költségek figyelembevétele nélkül. Végezetül kijelentette, hogy ebben az esetben nem ért egyet a gazdasági egység meglétét cáfoló megállapítással.

(67)

A gazdasági egység megléte nem játszik szerepet az exportár 2. cikk (9) bekezdése szerinti képzése összefüggésében. Amennyiben teljesülnek az alaprendelet 2. cikkének (1) és (9) bekezdésében rögzített feltételek, az irányítás, illetve integráció mértéke nem játszik szerepet a 2. cikk (9) bekezdése szerinti kiigazítások jogosságának (8) megítélése tekintetében. Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy egyes esetekben exportárat képezzen, és ezt a képzett exportárat bizonyos paraméterek figyelembevételével kiigazítsa, ideértve azokat az eseteket, amikor a felek „üzleti kapcsolatban áll[nak]”. Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése egyértelműen fogalmaz, mely szerint „kiigazításokat kell végrehajtani” (utólagos bizottsági kiemelés). A Bizottság meggyőződött róla, hogy az RFAI minden olyan feladatot ellát, amelyet az Unióban egy kapcsolatban álló importőr rendszerint elvégez. Az RFAI jelentős szerepet játszik a csoport nemzetközi tevékenységében (pl. ügyfélszolgálat, a szállítások logisztikája és ütemezése, a beruházási javak és a fő nyersanyagok beszerzése stb.). Ebből adódóan teljesülnek az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti kiigazítás feltételei, ami alátámasztja az elvégzett kiigazításokat. Így azt a következtetést vonták le, hogy a kiigazításokat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése követelményeinek megfelelően végezték.

(68)

Az exportáló gyártó állítása szerint a Nikopolsky/Interpipe (9) ügyben hozott ítéletből következik, hogy amennyiben az exportőr és a vele kapcsolatban álló kereskedő gazdasági egységet alkot, az exportárnak az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése szerinti kiigazítása nem alkalmazható. Ez az állítás nem megalapozott. A hivatkozott ítélet a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti, névleges jutalékot érintő kiigazításra vonatkozik, melyet a kereskedő akkor kap, ha hasonló feladatokat lát el, mint a jutalék alapján dolgozó ügynök. A jelen esetben az esetjog nem meghatározó, mivel a svájci RFAI vállalat minden olyan feladatot ellát, amelyet egy kapcsolatban álló importőr rendszerint elvégez. A gazdasági egység megléte más hatást gyakorol az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerinti kiigazításokra, mint a rendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti vitatott kiigazításokra. Ezenfelül nem mérlegelhetők az ésszerű értékesítési, általános és adminisztratív költségek és nyereség tekintetében végzett kiigazítások. A szóban forgó kiigazításokat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően üzleti kapcsolatban álló felek esetében el kell végezni.

(69)

A kiigazítás hatóköre tekintetében az értékesítési, általános és adminisztratív költségek és a nyereség részleges levonására irányuló érvelés nem fogadható el, mivel az exportáló gyártó nem nyújtott be vonatkozó bizonyítékokat. Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti kiigazítások az üzleti kapcsolat jellemezte leggyakoribb esetekben elengedhetetlenek az exportár képzéséhez. A globális értékesítési, általános és adminisztratív költségek és nyereség részleges kiigazítása esetén a szóban forgó módosítás alapját az exportáló gyártó által a költségekre vonatkozóan rendelkezésre bocsátott bizonyítékoknak kell képezniük, különös tekintettel arra, hogy ezek a költségek az érintett termék importjához nem közvetlenül kapcsolódó tevékenységekhez fűződő, a behozatal és a viszonteladás között felmerült különleges kiadásoknak minősülnek-e.

(70)

Az orosz csoport azt is állította, hogy az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdése értelmében az exportárat a dömpingellenes vám levonása nélkül kell kiszámítani, mert a vám megfelelően megjelenik a viszonteladói árakban és az azt követő értékesítési árakban az Unió területén.

(71)

A vizsgálat különösen rávilágított arra, hogy a bejelentett ügyletek 99 %-ában a megfizetett vám nem jelent meg az érintett termék Unióban alkalmazott viszonteladói áraiban. Ezért az a következtetés vonható le, hogy a dömpingellenes vám nem jelent meg megfelelően az orosz csoport viszonteladói áraiban. Emiatt az orosz csoport érvelését nem lehetett elfogadni, és az exportáraknak az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelő képzésekor a dömpingellenes vámok összegét levonták.

(72)

A rendes érték és az exportár összehasonlítását a gyártelepi ár alapján végezték el. A tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették az árak összehasonlíthatóságát érintő különbségeket.

(73)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően szükséges és indokolt esetben kiigazítás formájában figyelembe vették a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és hitelköltségeket, valamint a jutalékokat.

(74)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően az orosz csoport minden egyes együttműködő exportáló gyártója tekintetében gyártelepi ár alapján, terméktípusonként összehasonlították a rendes érték súlyozott átlagát az exportárak súlyozott átlagával.

(75)

Az exportáló gyártó több észrevételt tett a dömpingkülönbözet kiszámítását illetően.

(76)

Először is, a csoport egyik vállalata által a csoport egy másik vállalatától vásárolt kvarcit költségének kiigazítását illetően vitatták a felülvizsgált vételár 5 %-os haszonkulccsal való kiegészítését. Érvelésük szerint a két vállalat ugyanahhoz a gazdasági egységhez tartozik.

(77)

Annak ellenére, hogy a gazdasági egységgel kapcsolatos érvelés nem játszik szerepet a kvarcitköltségek kiigazításának összefüggésében, elfogadott, hogy a kapcsolatban álló felek közötti ügyletek nyereség nélkül is bonyolíthatók. A külső feleknek történt kvarcitértékesítések hiányában nem lehetett a nyereség meglétét alátámasztani. Következésképpen a kiigazított kvarcitköltséghez számolt haszonkulcsot elhagyták, és a dömping megállapítását ennek megfelelően felülvizsgálták.

(78)

A második észrevétel a WTO Vitarendezési Testületének a Norvégiával lazacimport ügyben folytatott vita során megfogalmazott ajánlásai alkalmazására vonatkozott. Az ajánlás értelmében a rendes érték képzésekor abban az esetben is alkalmazandók a szóban forgó ügyletek kapcsán felmerülő értékesítési, általános és adminisztratív költségek és nyereség, amennyiben egy adott terméktípus hazai értékesítése nem reprezentatív. Az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy a hatályvesztési felülvizsgálatban nem megengedett új módszer alkalmazása, mivel a körülményekben nem következett be ezt indokló jelentős változás.

(79)

A Bizottság az exportáló gyártóval meghallgatás keretében ismertette a lazacimporttal foglalkozó testület módszerét, ám az exportáló gyártó a testület ajánlásait továbbra is az alaprendelet 2. cikke (4) és (6) bekezdése megsértéseként értelmezte. Ezzel szemben a Bizottságnak kötelessége, hogy a WTO-val szemben fennálló kötelezettségei keretében végrehajtsa az ilyen szabályokat. A módszer nem csupán az alaprendelet 5. cikke értelmében indított vizsgálatokra, hanem valamennyi esetre hatással van.

(80)

A harmadik észrevétel értelmében a Bizottság olyan esetekben is kiigazítást végzett, amikor a csoport egyik exportáló gyártójának költségeit egy másik exportáló gyártó egyes értékesítéseivel hasonlították össze.

(81)

A Bizottság ismételten megerősíti, hogy a bevételt a gyártási költségekhez hasonlóan a nyereségesség megállapítása végett fuvarozási, biztosítási és anyagmozgatási költségekkel, a dömpingkülönbözetek megállapítása végett pedig csomagolási költségekkel igazították ki.

(82)

A negyedik észrevétel értelmében az exportáló gyártó megítélése szerint indokolatlan a hatályos dömpingellenes vám exportárból való levonása. Az álláspont alátámasztása érdekében azt állítják, hogy a felülvizsgálati időszak értékesítési exportárai több mint 100 %-kal meghaladták az eredeti vizsgálatban jellemzőket, mely bizonyítja, hogy a dömpingellenes vám megjelent az exportárakban. Ezenfelül egyes importvámokat és dömpingellenes vámokat nem szabadott volna levonni, mert azokat állítólagosan előre megfizették, és egy jövőbeli időszakra vonatkoztak. Végezetül a Japánban felmerülő irodai költségeket, valamint a svájci szövetségi és kantoni szintű jövedelemadókat a Bizottságnak szintén nem kellett volna figyelembe vennie.

(83)

Az exportáló gyártó által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok nem meggyőzőek annak alátámasztására, hogy ebben az esetben és e termék vonatkozásában a dömpingellenes vám megfelelően megjelent az exportárban. Az eredeti vizsgálat óta a viszonteladói árak és az előállítási költségek egyaránt jelentősen emelkedtek. Ebből adódóan az exportárak növekedése nem bizonyítja meggyőzően a vám árban való állítólagos megjelenését. A benyújtott bizonyíték elégtelen jellegének szemléltetésére a Bizottság a dömpingellenes vám figyelembevételével összehasonlította a felülvizsgálati időszakban jellemző exportárakat az áruköltségekkel, és az eredmény rámutatott arra, hogy az exportügyletek 99 %-ában az exportár nem kellően magas ahhoz, hogy érzékeltesse a dömpingellenes vámot. Végezetül, a jelentős dömping megállapítását az sem változtatná meg, ha a vámot nem vonják le, és nem érintené a dömping folytatódásának valószínűségével kapcsolatban levont következtetéseket sem. Ezért nem lenne hatással a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat eredményeit tekintve sem.

(84)

A Bizottság megállapította, hogy az importvámok és dömpingellenes vámok előzetes kifizetése nem lehetséges; az ilyen vámokat a behozatalkor szedik be. Emellett a csoport importját vámraktáron keresztül bonyolította, ami azt jelenti, hogy a vámok a behozatal és az értékesítés tényleges időpontjában váltak esedékessé. Ezenfelül a 2012. december 31-i próbamérleg és az ellenőrzött elszámolások összehasonlítása alapján egyértelműen megállapítást nyert, hogy az auditorok az állítólag előzetesen kifizetett dömpingellenes vámokat ténylegesen kifizetett dömpingellenes vámokká minősítették át, ami az eredménykimutatásban költségként jelentkezett.

(85)

A Japánban felmerülő irodai költségek nem kapcsolódtak az érintett termékhez, így nem befolyásolták a Bizottság által végzett számításokat. Emiatt az érvelést elutasították. Végezetül, az említett svájci adókat csak abban az esetben lehet kizárni, ha azok társasági adóval kapcsolatosak, amit a nyilvánosságra hozatalt követő észrevételek látszólag megerősítenek. A dömpingszámítást ezért ennek figyelembevételével módosították.

(86)

A csoport egyik brit Virgin-szigeteki vállalkozása által a csoport egy másik vállalkozásának nyújtott hitel kiigazított kamatát a Bizottság felülvizsgálta arra az állításra reagálva, hogy az ehhez hasonló kölcsönöket a piacinál kedvezőbb feltételek mellett is bonyolíthatják, és az ügyletnek alapvetően csak abban az esetben van értelme, ha a hitelkamat alacsonyabb a banki kamatnál. A Bizottság megerősíti továbbá, hogy az RFAI haszonkulcsát nem a CIF-ára alapján képezték, hanem a nettó számlaértékre, a vállalat elszámolási valutájában alkalmazták, majd kiegészítettek egyes költségtételekkel.

(87)

A fenti megfontolások figyelembevételével és a kvarcit csoporton belüli értékesítésével, a csoporton belüli hitelezéssel, valamint a svájci szövetségi és kantoni szintű jövedelemadókkal kapcsolatos észrevételek alapján felülvizsgált számításokkal a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözetet felülvizsgálták és 43 %-ra módosították.

(88)

Emlékeztetni kell arra, hogy a (4) preambulumbekezdésben említett időközi felülvizsgálat azt a következtetést vonta le, hogy az orosz csoport 2009 októbere és 2010 szeptembere között dömpingelt árakon folytatott importot.

(89)

A vizsgálat azt a kérdést elemezte, hogy fennállt-e dömping a felülvizsgálati időszak alatt, valamint azt, hogy valószínű-e a dömping folytatódása, illetve megismétlődése.

(90)

Oroszország a világ második legnagyobb ferroszilícium-gyártója. A Metal Expert piackutató vállalat szerint Oroszország ferroszilícium-termelési kapacitása hozzávetőlegesen 900 000 tonna. Ez magában foglalja a kemencékben történő előállítást, ami a ferroszilícium mellett egyéb ferroötvözeteket is eredményezhet. A két gyártó (a JSC CHEMK és a Serov Ferroalloy Plant) létesítményei rövid időn belül lehetővé teszik a ferroszilícium gyártásáról egyéb ferroötvözetek előállítására való átállást. A többi orosz gyártó (a Bratsk Ferroalloy Plant, az NLMK és a JSC KF) létesítményei azonban kizárólag ferroszilícium előállítására alkalmasak.

(91)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyetlen együttműködő exportáló gyártó azt állította, hogy a rá vonatkozó információkat figyelmen kívül hagyták Oroszország termelési kapacitásának kiszámításakor. Azonban amint arra az (52) preambulumbekezdés is hivatkozik, a felhasznált információk elsődleges forrását a szóban forgó orosz csoport által rendelkezésre bocsátott adatok képezték. A Metal Expert jelentését a többi orosz gyártó termelési kapacitásának megállapításához használták fel. Ez az állítás ezért nem elfogadható.

(92)

Ezenfelül a szóban forgó exportáló gyártó úgy érvelt, hogy a JSC CHEMK gyártását tévesen mérték fel, és azt állította, hogy jelentős többletköltségek és időveszteség nélkül gyakorlatilag képtelen egyéb ferroötvözetek gyártására átállni. Ezzel szemben a JSC CHEMK telephelyén folytatott helyszíni vizsgálat során bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy a JSC CHEMK kemencéi a fentiekkel ellentétben késedelem nélkül képesek egyéb ferroötvözetek gyártására átállni. Ez az érvelés ezért nem elfogadható.

(93)

A felülvizsgálati időszakban a tényleges termelés a becslések szerint 633 000 tonna körül mozgott (75 % szilíciumot tartalmazó ferroszilícium alapján), melyhez mintegy 267 000 tonna rendelkezésre álló szabad kapacitás társult. Konzervatív megközelítést alkalmazva és figyelembe véve az egyéb ferroötvözetek előállítására fordított termelési kapacitást, a ferroszilícium gyártására fordítható szabad kapacitás legalább 120 000 tonna.

(94)

Az orosz csoport azt állította, hogy az orosz szabad kapacitást tévesen állapították meg, mivel a Bizottság nem vette figyelembe, hogy az orosz csoport termelési kapacitásának 95–100 %-át használta ki. Amint azonban azt a fenti preambulumbekezdés említi, a tényleges szabad kapacitás figyelembevételével konzervatív megközelítést is alkalmaztak. Ez az állítás ezért nem elfogadható.

(95)

A Metal Expert jelentése alapján a számottevő szabad kapacitás magyarázata, hogy 2002 és 2009 között a hazai kereslet jelentősen, 50 %-kal visszaesett, és ezen a szinten maradt 2012-ig. A termelési kapacitás ezért jelentősen meghaladja a hazai piacon mutatkozó keresletet. Az orosz gyártók ebből adódóan az exporttól függenek.

(96)

A jelenleg hatályos intézkedések ellenére az uniós piac továbbra is vonzerőt jelent az orosz export számára. A felülvizsgálati időszakban megfigyelt importszint rámutatott, hogy az Oroszországból származó importot bizonyos mértékben befolyásolják a kivetett dömpingellenes vámok, ám mindezek ellenére jelenléte a felülvizsgálati időszakban továbbra is határozott volt.

(97)

Az egyik fél azt állította, hogy az európai uniós ferroszilícium-piac az orosz csoporthoz hasonló nemzetközi beszállítók számára nem vonzó, és összességében az import jelentős visszaesése figyelhető meg, ami 2012-ben tovább folytatódott. Az állítás értelmében a tendencia a jövőben sem változik. Az Eurostat kereskedelmi adatainak vizsgálata az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban rámutatott, hogy az Oroszországból származó behozatal 2010 és 2012 között meglehetősen stabilnak mutatkozott.

(98)

Emellett az érintett termék európai uniós exportárait a ferroszilíciumért harmadik országok piacain felszámított árakkal összehasonlítva kitűnik, hogy az orosz csoport Unióban alkalmazott árai a célországtól függően magasabbak.

(99)

Ezért azt az állítást, miszerint az uniós piac nem vonzó az orosz gyártók számára, el kell utasítani.

(100)

Az egyik fél azt állította, hogy az orosz piac a közeljövőben megvalósuló számos projektnek – így a 2014-es téli olimpiának – köszönhetően egyre vonzóbb, ami várhatóan fellendíti az acél iránti hazai keresletet, és ezáltal növeli a ferroszilícium hazai felhasználását. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy az említett fél nem bocsátott rendelkezésre releváns adatokat vagy becsléseket arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó projektek milyen hatást gyakorolnak a ferroszilícium hazai felhasználására. Azonban ha a helyzet a fentiek szerint alakulna, a hatásnak már 2012–2013-ban érződnie kellett volna. Ezzel szemben a rendelkezésre álló adatok alapján a hazai felhasználás stabilnak mutatkozott. Végezetül, e projektek jellegükből adódóan korlátozott vagy átmeneti hatást fejtenének ki. Ezt az állítást ezért figyelmen kívül kell hagyni. Az egyik fél azt állította, hogy az orosz kihasználatlan kapacitást javarészt felveszi az ázsiai piacokra és az USA-ba irányuló export. A felülvizsgálati időszakban az orosz gyártók termelésük több mint 73 %-át ténylegesen világszerte exportálták. Ugyanakkor a (93) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően Oroszország a csökkenő hazai felhasználás következtében továbbra is jelentős kihasználatlan termelési kapacitással bír, ami arra enged következtetni, hogy a hazai értékesítés csökkenésének kompenzációja, valamint a felesleges termelési kapacitás felvétele érdekében erős az alternatív piacok iránti igény.

(101)

A (44) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az ázsiai piacokon fokozott verseny várható a Malajziában épített új létesítményeknek köszönhetően, melyek 2014-ben kezdik meg a termelést hozzávetőlegesen 420 000 tonnával. A helyzetből adódóan az orosz export nehezebben jut az ázsiai piacra.

(102)

A (45) preambulumbekezdésben részletezetteknek megfelelően a malajziai termelést 370 000 tonnára módosították.

(103)

Ezenfelül egyik legfőbb exportpiacukon, az USA-ban, az orosz exportőröket dömpingellenes vizsgálat alá vonták, és a vizsgálati kérelem szerint várhatóan jelentős dömpingkülönbözet állapítható meg.

(104)

Ezért azt a következtetést kell levonni, hogy az orosz exportáló gyártók nagyban függenek a harmadik országok piacaira irányuló exporttól, ám ezeken fokozott verseny várható. Ebből adódóan az uniós piac még vonzóbbá válik számukra.

(105)

A fenti megállapítások alapján az a következtetés vonható le, hogy az Oroszországból származó behozatal továbbra is dömpingelt formában történik, és a dömping folytatódásának igen nagy a valószínűsége. Oroszország jelenlegi és jövőbeni potenciális szabad kapacitására, az uniós piac világviszonylatban meghatározó méretére, továbbá a délkelet-ázsiai piac várható kapacitásbővítésére való tekintettel az a következtetés vonható le, hogy a dömpingellenes intézkedések megszűnése esetén az orosz exportőrök valószínűleg tovább növelnék dömpingelt árakon folytatott, az Unióba irányuló exportjukat.

(106)

A fenti megfontolások fényében levonható a következtetés, hogy ha a meglévő intézkedések hatályukat vesztik, jelentős és reális annak a kockázata, hogy a Kínából és Oroszországból származó ferroszilícium dömpingje folytatódik.

(107)

A felülvizsgálati időszakban a hasonló termék előállításával hét ismert uniós gyártó foglalkozott. Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése értelmében ezek a gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(108)

A (16) preambulumbekezdésben említettek szerint hat unós gyártó bocsátotta rendelkezésre a kért információkat. A szóban forgó vállalatok a teljes uniós gyártás mintegy 90 %-át képviselik, helyzetük a megítélés szerint az uniós gazdasági ágazat tekintetében reprezentatív.

(109)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat független és kapcsolatban álló feleknek az uniós piacon történő értékesítésének mennyisége, a nem együttműködő gyártóra vonatkozó becslés (a felülvizsgálati kérelem alapján) és a KN-kód szinten rendelkezésre álló Eurostat-importadatok alapján állapították meg.

(110)

A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 40 %-kal nőtt. Ugyanakkor lényeges szempont, hogy a figyelembe vett időszak első éve (2009) a gazdasági válság negatív hatásai miatt rendkívül kedvezőtlennek bizonyult. A 2009-et követően jellemző részleges helyreállás ellenére a felhasználás továbbra sem érte el az eredeti vizsgálatban rögzített szinteket; akkor a felhasználás minden évben meghaladta a 850 ezer tonnát.

1. táblázat

Felhasználás

(111)

A Kínából és Oroszországból származó behozatal mennyiségét és piaci részesedését az Eurostat adatai, valamint az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése értelmében gyűjtött adatok alapján elemezték. Tekintettel arra, hogy a Kínából érkező importmennyiség igen csekély, az érintett országokból származó behozatalt nem összevonva értékelték.

(112)

A figyelembe vett időszakban az Unióba irányuló dömpingelt import mennyisége és piaci részesedése az alábbiak szerint alakult:

2. táblázat

Az érintett behozatal mennyisége és piaci részesedése

(113)

Az érintett országokból érkező import mennyisége jelentős, 48 %-os csökkenést mutatott a figyelembe vett időszakban. A behozatal piaci részesedése a 2009. évi 15,2 %-ról a felülvizsgálati időszakban 5,7 %-ra csökkent. E tendencia azt eredményezte, hogy a kínai export szinte teljesen eltűnt az uniós piacról. Az orosz exportáló gyártók mindemellett továbbra is jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek, és Oroszország az Unió negyedik legnagyobb importőre.

(114)

Az alábbi táblázat mutatja a dömpingelt behozatal átlagárát. A figyelembe vett időszakban a Kínából származó import átlagára 38 %-kal csökkent. Az Oroszországból származó import átlagára 31 %-kal nőtt ugyanebben az időszakban, ám mindvégig az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alatt maradt.

3. táblázat

A dömpingelt behozatal átlagára

(115)

A felülvizsgálati időszakra jellemző alákínálás mértékének megállapítása céljából az együttműködő uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították az együttműködő orosz gyártók által az Unió piacán az első független vevőnek értékesített dömpingelt behozatal azon terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet a vámoknak megfelelően kiigazított CIF-paritás alapján állapítottak meg.

(116)

Mivel a felülvizsgálatban egy kínai exportáló gyártó sem működött együtt, a kínai export áralákínálása mértékének megállapítása céljából az uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították a kínai behozatal Eurostat által rendelkezésre bocsátott exportárainak átlagával, amelyet a vámoknak megfelelően kiigazított CIF-paritás alapján állapítottak meg.

(117)

Az összehasonlítás – az együttműködő uniós gyártók felülvizsgálati időszak alatt bonyolított forgalmának százalékában kifejezve – súlyozott átlagban Oroszország tekintetében 6–39 %-os, Kína tekintetében 46 %-os alákínálási különbözetet mutatott ki az Unió piacán.

(118)

Az egyéb harmadik országokból az uniós piacra irányuló import mennyisége 33 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, követve a felhasználásra jellemző növekvő tendenciát. A harmadik országokból érkező behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban viszonylag stabil volt, és az uniós felhasználás körülbelül 70 %-át tette ki; majd a felülvizsgálati időszakban enyhe csökkenés volt tapasztalható. A behozatal földrajzi eloszlása azonban változékonyabb képet mutatott; a Brazíliából és Norvégiából érkező behozatal mennyisége és piaci részesedése érezhetően megnőtt, ezek az országok vélhetőleg a növekvő felhasználás jelentette előnnyel éltek.

(119)

A harmadik országokból érkező behozatal átlagárai a figyelembe vett időszakban 22 %-kal nőttek, és messze meghaladják a Kínából és Oroszországból származó import árszintjét.

(120)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság megvizsgált minden olyan gazdasági tényezőt és mutatót, amely érinthette az uniós gazdasági ágazat helyzetét.

(121)

A kárelemzés céljából az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét olyan mutatók alapján értékelték, mint termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési mennyiség, piaci részesedés és növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a tényleges dömpingkülönbözet mértéke és a múltbeli dömpinget követő helyreállás, átlagos egységárak, egységnyi költség, nyereségesség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség, készletek és munkaerőköltségek.

(122)

Az uniós gazdasági ágazat termelése a figyelembe vett időszakban jelentősen nőtt. Ez a növekedés 2009 és 2011 között volt a legjelentősebb, amikor a termelés 178 %-kal nőtt. Ezt követően, a felülvizsgálati időszakban a termelés stabilnak mutatkozott. Emlékeztetni kell arra, hogy a figyelembe vett időszak első éve a gazdasági válság miatt kivételesnek számított, hiszen szokatlanul alacsony termelési szint jellemezte. A 2009-et követő jelentős helyreállás ellenére emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazat termelése továbbra sem érte el az eredeti vizsgálat kezdetekor (2003) jellemző szintet, amikor a termelés a jelentések tanúsága szerint meghaladta a 270 ezer tonnát.

5. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat teljes termelése

(123)

A figyelembe vett időszakban a termelési kapacitás viszonylag stabilnak bizonyult, noha a felülvizsgálati időszakban némileg emelkedett. A termelés 2009 és 2011 közötti számottevő növekedése mellett a kapacitáskihasználás összesen 179 %-kal emelkedett. Ez a tendencia a kapacitáskihasználás csökkenésével a felülvizsgálati időszakban megváltozott. A kedvezőtlen változást azonban nem a tényleges termelésben bekövetkezett csökkenés, hanem maga a kapacitás növekedése idézte elő.

6. táblázat

Termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(124)

Az uniós gazdasági ágazat uniós piacon, független vevők számára történő értékesítésének volumene (az Unióban független és kapcsolatban álló feleknek történt értékesítések alapján megállapítva) a 2009 és 2011 közötti, felhasználásra jellemző tendenciák szerint alakult. A felülvizsgálati időszakban megfigyelhető hirtelen emelkedés annak tudható be, hogy az uniós gazdasági ágazat az Unióban a kapcsolatban álló vásárlók helyett a független vevőket részesítette előnyben, melyre ebben az évben derült fény. Mindez az egyik uniós gyártói csoport vállalati struktúrájában bekövetkezett változásokra vezethető vissza.

7. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat független vásárlóknak történő értékesítései

(125)

Mivel az uniós piaci értékesítések volumene a felhasználásra jellemző tendenciát követte, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a kezdeti 2010-es ugrásszerű növekedést követően a figyelembe vett időszak alatt enyhe növekvő tendencia mellett viszonylag változatlan maradt.

8. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése

(126)

A (111) preambulumbekezdésben említettek szerint az uniós felhasználás 2009 és a felülvizsgálati időszak között 40 %-kal nőtt. Az uniós gazdasági ágazat a növekedést hasznára tudta fordítani; ugyanebben az időszakban értékesítési volumene és piaci részesedése egyaránt nőtt.

(127)

Az érintett termék tekintetében az uniós gazdasági ágazatot jellemző foglalkoztatás a figyelembe vett időszakban mintegy 50 %-kal nőtt. A foglalkoztatottak számának növekedését ugyanakkor a termelékenység termelés (tonna)/foglalkoztatott/év szerint mért még nagyobb mértékű növekedése kísérte, mely ugyanebben az időszakban elérte a 86 %-ot.

9. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(128)

A (37) és (87) preambulumbekezdésben jelzettek szerint az érintett országokból származó import dömpingkülönbözete továbbra is magas. A kármutatók elemzése bebizonyította, hogy a gazdasági ágazat jelenleg is a korábbi dömping hatásait próbálja leküzdeni. Ez a helyreállás azonban a közelmúltban történt, és a felülvizsgálati időszakban egyes kármutatók – például a nyereségességre, a pénzforgalomra és a beruházások megtérülésére vonatkozó mutatók – romlását figyelték meg az uniós piacon. Ezenfelül megjegyzendő, hogy a kedvező fejlemények a jelenlegi dömpingellenes védintézkedések mellett zajlanak. Az intézkedések hatályvesztése esetén a tényleges dömpingkülönbözetek jelentős hatással lennének az uniós gazdasági ágazatra.

(129)

Az együttműködő uniós gyártók független vevők esetében az Unióban alkalmazott átlagos értékesítési árai 2009 és 2011 között 25 %-kal nőttek, melyet a felülvizsgálati időszakban ismét csökkenés követett. Az áringadozások általánosságban az alapanyag- és energiaköltségek ugyanezen időszakban bekövetkezett változásait tükrözik. Hasonló tendencia – azaz 2009 és 2011 között növekedés, majd a felülvizsgálati időszakban csökkenés – figyelhető meg a harmadik országokból származó, az uniós piac nagyobb hányadán jelen lévő behozatal értékesítési árai tekintetében.

10. táblázat

Értékesítési árak és költségek

(130)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók pénzforgalma, beruházásai, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képessége a következőképpen alakult:

11. táblázat

Nyereségesség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése

(131)

Az együttműködő uniós gyártók nyereségességét a hasonló termék független vevőknek az Unióban történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó haszonban kifejezve állapították meg, a vonatkozó forgalom százalékában. 2009-ben igen alacsony haszonkulcsot alkalmaztak, ami egyes uniós gyártók esetében negatív volt, ugyanakkor 2010-ben a felhasználás és az értékesítés növekedésével párhuzamosan kedvezőbb tendencia mutatkozott. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy a felülvizsgálati időszakban a haszonkulcs annak ellenére nőtt, hogy az unós gazdasági ágazat együttműködő gyártóinak értékesítési mennyisége (a vállalati struktúrában bekövetkezett változásokat is figyelembe véve) nem változott. E tényezők aggodalomra adnak okot az uniós gazdasági ágazat által alkalmazott haszonkulcsok jövőbeli alakulását illetően.

(132)

A műveletek alapján kiszámított pénzforgalom – azaz az ágazat azon képessége, hogy maga finanszírozza tevékenységeit – a figyelembe vett időszak egészében pozitív volt. Ugyanakkor ez a mutató kizárólag 2010-ben javult; az ezt követő két évben számottevően romlott. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a pénzforgalom romlása komolyabban érintette a kisebb uniós gyártókat. Kétséges, hogy az uniós gazdasági ágazat a jelenlegi gazdasági körülmények között képes-e tevékenységeit a szükséges módon továbbra is maga finanszírozni.

(133)

A figyelembe vett időszakban a nyereségesség és a pénzforgalom alakulása hatással volt az együttműködő uniós gyártók saját tevékenységeikbe történő beruházási képességére. Ennek eredményeképpen a beruházások szintje a figyelembe vett időszakban továbbra is viszonylag magas és stabil. A beruházások megtérülése – a befektetés nettó könyv szerinti értéke százalékában megadott haszonnal kifejezve – csak 2009 után lett pozitív. Mindazonáltal a nyereségesség és a pénzforgalom tendenciáit követve ez a mutató is 2010-ben érte el a csúcspontot, majd 2011–2012-ben folyamatos csökkenést mutatott.

(134)

A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy az együttműködő uniós gyártók a figyelembe vett időszak túlnyomó részében megfigyelhető stabil pénzügyi teljesítményének ellenére az időszak végére romlás következett be, mely különösen jellemző volt a felülvizsgálati időszakban. Amit azt a 11. táblázat is szemlélteti, az uniós értékesítések nyereségessége jelentősen visszaesett, és az uniós gazdasági ágazat pénzforgalma elmaradt a beruházások értékétől, ami azt jelzi, hogy a gazdasági ágazatnak a felülvizsgálati időszakban ismételten külső finanszírozáshoz kellett folyamodnia.

(135)

Ezzel párhuzamosan jelentkeztek a tőkebevonási képességgel kapcsolatos aggodalmak. Amennyiben az intézkedések hatályukat vesztik, ez a tényező képezheti az uniós gazdasági ágazat instabilitásának kritikus elemét. A jelenlegi gazdasági helyzetben az uniós gazdasági ágazat vélhetőleg nehezen találna pénzügyi lehetőségeket arra, hogy felvegye a versenyt az érintett országokból érkező dömpingelt import ismételt megjelenésével szemben, és rövid idő alatt ismételten súlyos kár érhetné. Az uniós gazdasági ágazathoz tartozó kkv-k esetében fokozottan jelentkeznek ezek az aggodalmak.

(136)

Noha az együttműködő uniós gyártók zárókészleteinek szintje 2009 és a felülvizsgálati időszak között 32 %-kal emelkedett, a termelés szintjéhez képest arányaiban csökkent, és a gyártók megítélése szerint nem tekinthető szokatlanul magasnak.

12. táblázat

Zárókészletek

(137)

Míg a figyelembe vett időszakban az együttműködő uniós gyártók által foglalkoztatottak száma közel 50 %-kal emelkedett, átlagos béreik az időszakban nem változtak.

13. táblázat

Munkaerőköltségek

(138)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy az érintett országokból származó olcsó dömpingelt termékek importja az eredeti intézkedések 2008-ban történt bevezetését követően csökkent az uniós piacon. Ez az uniós gazdasági ágazatban lehetővé tette a termelés magas szintjét, az értékesítési mennyiség, a piaci részesedés és a nyereségesség növelését, valamint az ágazat általános pénzügyi helyzetének javulását.

(139)

Ezért megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár. Ezzel szemben a felhasználás visszaesése és egyes pénzügyi mutatók – köztük a nyereségesség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülése – felülvizsgálati időszakban bekövetkezett romlása alapján az uniós gazdasági ágazat továbbra is sebezhető.

(140)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság elemezte a Kínából és Oroszországból származó behozatalnak az uniós piacra és az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt lehetséges hatását annak értékelésére, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén mennyire valószínű a kár megismétlődése.

(141)

Az elemzés az uniós piac felhasználási tendenciáira, a szabad kapacitásra, a kereskedelmi forgalomra, az uniós piac vonzerejére, valamint az érintett országok árpolitikájára összpontosított.

(142)

Az érintett termék Unión belüli felhasználása a felülvizsgálati időszakban az előző évhez képest 10 %-kal csökkent. A 2007-ben jellemző, válságot megelőző szinttel összehasonlítva mindez már több mint 25 %-os visszaesést jelez. Az érintett termék felhasználásában bekövetkezett visszaesés az uniós acéltermelés csökkenésének tudható be, a következő években pedig további csökkenés várható. A helyzet kihívást fog jelenteni a fokozott versenyhelyzetben lévő uniós gazdasági ágazat számára. A megítélések szerint ezért a Kínából és Oroszországból származó olcsó dömpingelt import jelenléte nem kívánatos, mivel a piaci árakra nyomást gyakorolna, torzítaná a versenyt és következésképpen jelentős kárt okozna az uniós gyártóknak.

(143)

Meg kell jegyezni, hogy Kínában az érintett termék teljes termelési kapacitása a becslések szerint 10–11 millió tonna, ami meghaladja a ferroszilícium világszintű felhasználását. Emellett a kapacitáskihasználás összességében mintegy 50 %-ra rúg.

(144)

A figyelembe vett időszakban a ferroszilícium Kínából származó globális exportja 0,8 millió tonnával viszonylag stabil volt. Ez az exportszint elsősorban a (41) preambulumbekezdésben ismertetett exportkorlátozásoknak tudható be. Az Uniónak azonban nem áll módjában e mechanizmusokat befolyásolni, és a kínai kormány bármikor feloldhatja az említett exportkorlátozásokat, ami komoly kockázatot jelent, mivel az érintett termék Kínából származó exportja eláraszthatja az uniós piacot.

(145)

Az exportkorlátozások változatlan fenntartása esetén is hangsúlyozandó, hogy a Kínából származó globális export jelenlegi mennyisége meghaladja a teljes uniós felhasználást.

(146)

Ésszerű következtetés, hogy az uniós piac (40)–(49) preambulumbekezdésben részletezett vonzerejéből adódóan az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a jelenlegi kínai exportnak legalább egy része átirányulna az uniós piacra, különösen akkor, ha a hagyományos ázsiai piacokon fokozott versenyhelyzet alakul ki a (44) preambulumbekezdésben kifejtett, Malajziában kialakított további termelési kapacitásnak köszönhetően.

(147)

A dömpingellenes vámok hatályvesztése és a kiélezett ázsiai versenyhelyzet együttesen bizonyosan vonzóvá teszik az uniós piacot a kínai exportőrök számára. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az intézkedések bevezetése előtt az uniós piacon Kína volt a legjelentősebb importőr.

(148)

Végezetül a kínai exportárak jelenlegi szintje, a megállapított dömpingkülönbözet mértéke és a jelentős áralákínálás megléte megerősítik, hogy a dömpingellenes intézkedések hiányában a kínai export jelentette tisztességtelen verseny ismét megindul, jelentős kárt okozva az uniós gazdasági ágazatnak.

(149)

A felülvizsgálat során megállapították, hogy a felülvizsgálati időszakban az érintett termék orosz gyártása 633 ezer tonnát tett ki, míg a becslések szerint a termelési kapacitás hozzávetőleg 900 ezer tonna. Ez 267 ezer tonna szabad kapacitást jelent, ami az uniós kereslet egyharmadának felel meg.

(150)

Az érintett termék Oroszországból származó exportja tekintetében meg kell jegyezni, hogy Oroszország jelenleg termelésének 73 %-át exportálja. Az Unió mellett az USA, Japán és Dél-Korea számítanak hagyományos piacainak. Tekintettel az ázsiai piacokat jellemző, a (44) preambulumbekezdésben kifejtett fokozott versenyre, igen nagy a valószínűsége, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén e kereskedelmi forgalom java része átirányul az Unió felé. Ez a hatás tovább fokozódhat, amennyiben az USA által az orosz importtal szemben jelenleg folytatott dömpingellenes vizsgálat (a 2013 júliusában indított vizsgálat eredményeként) intézkedések bevezetését eredményezi.

(151)

Ezzel kapcsolatban az egyik orosz exportáló gyártó azt állította, hogy az Egyesült Államokban nem valószínű az Oroszországból származó ferroszilíciummal szembeni vámok bevezetése. Az állítás alátámasztása végett a folyamatban lévő vizsgálat egyes nem hivatalos megállapításait bocsátották rendelkezésre. Ugyanakkor a gyártó nem nyújtott be olyan dokumentumokat, melyek igazolják állításait, és tekintettel arra, hogy az egyesült államokbeli dömpingellenes vizsgálat még folyamatban van, az intézkedések elrendelése nem zárható ki.

(152)

A dömpingellenes vámok hatályvesztése és a főbb exportpiacokon felmerülő kiélezett versenyhelyzet együttesen vonzó célponttá teszik az uniós piacot az orosz exportőrök számára. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az intézkedések bevezetése előtt Oroszország az uniós piac egyik legjelentősebb importőre volt, és az öt éve bevezetett intézkedések ellenére továbbra is jelen van.

(153)

Végezetül hangsúlyozandó, hogy a mennyiség szempontjából Oroszország jelentette kockázatot exportpiacain alkalmazott árpolitikája tovább fokozza. Az eredeti vizsgálat és a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat egyaránt rámutattak, hogy az orosz dömpinggyakorlat valószínűleg strukturális: az exportár szisztematikusan elmarad az orosz hazai piacon alkalmazott áraktól. Ezenfelül a jelenlegi vizsgálat megerősíti, hogy az orosz importárak továbbra is az uniós gyártók értékesítési árai alá kínálnak.

(154)

A vizsgálat megállapításai fényében – tehát az érintett országokban rendelkezésre álló szabad kapacitás, a továbbra is fennálló dömping, a kínai és orosz exportőrök által egyéb fő harmadik országbeli piacokon történő értékesítés uniós piac vonzerejét fokozó, korlátozott lehetősége alapján – a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése az uniós gazdasági ágazat helyzetét fő piacán gyengítené, és a várható dömpingelt árú kínai és orosz behozatal miatt a gazdasági ágazatot ismét kár érné.

(155)

Nem indokolt azt feltételezni, hogy az uniós gazdasági ágazat hatályos intézkedéseknek köszönhető teljesítményjavulása az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén is fennmaradna vagy tovább fokozódna. Éppen ellenkezőleg, a körülmények várhatóan kedveznének az érintett országokból az uniós piacra irányuló, dömpingelt árú és jelentős mennyiségű behozatalnak, ami feltehetően aláásná az uniós piacon a figyelembe vett időszakban bekövetkezett kedvező fejleményeket. A valószínűsíthető dömpingelt behozatal nyomást gyakorolhatna az uniós gazdasági ágazat értékesítési áraira, és hatására az ágazat veszíthetne piaci részesedéséből, ami hátrányosan érintené az uniós gazdasági ágazat továbbra is bizonytalan pénzügyi teljesítményét.

(156)

E tekintetben észrevétel érkezett az egyik orosz exportáló gyártótól, aki azzal érvelt, hogy a kár megismétlődése nem alapozható a megismétlődő kár valószínűségével szemben annak puszta lehetőségére. Ám a vizsgálat több ténybeli elemre is rámutatott, köztük arra, hogy az orosz gyártók dömpinggyakorlata nem szűnt meg, illetve hogy Oroszországban szabad kapacitás áll rendelkezésre. Emellett tény, hogy az uniós felhasználás a felülvizsgálati időszakban nem érte el az eredeti vizsgálat alatt jellemző szintet. Végezetül, globális szinten a termék fokozott termelése várható, különösen az ázsiai piacon. E tényezők összessége meggyőző bizonyossággal szolgál, hogy a rendelkezésre álló tények alapján – amennyiben az intézkedések hatályukat vesztik – az uniós gazdasági ágazatot a dömpingelt importból adódóan ismételten kár érné.

(157)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően megvizsgálták, hogy a meglévő intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekeivel. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek – vagyis az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeinek – felmérésén alapult. Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt félnek lehetőséget biztosítottak álláspontja ismertetésére.

(158)

Mivel ez a vizsgálat a meglévő intézkedések felülvizsgálatára irányul, lehetővé teszi, hogy a jelenlegi dömpingellenes intézkedéseknek az érintett felekre gyakorolt túlzott negatív hatását is értékelje.

(159)

A (154) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az uniós gazdasági ágazat helyzetének jelentős romlása valószínűsíthető. Ennélfogva az uniós gazdasági ágazat számára előnyös lenne az intézkedések fenntartása, mivel az uniós gyártók meg tudnák őrizni értékesítési volumenük, piaci részesedésük és nyereségességük szintjét, valamint általánosan kedvező gazdasági helyzetüket. Az intézkedések megszüntetése ezzel szemben súlyosan veszélyeztetné az uniós gazdasági ágazat életképességét, mivel okkal feltételezhető a dömpingelt árú és jelentős mennyiségű kínai és orosz behozatal uniós piacra történő átirányítása, amely a kár megismétlődéséhez vezetne.

(160)

A jelenlegi felülvizsgálatban tíz uniós felhasználó (öntödék és acélgyártók) működött együtt a Bizottsággal. Négy válasz általános észrevételeket tartalmazott, mindössze hat kérdőívre érkeztek teljes körű válaszok. A beérkezett adatok alapján megállapították, hogy az érintett termék költsége a felhasználók termelési költségeire hozzávetőlegesen 1 %-os hatással bír, és egyik együttműködő felhasználó esetében sem éri el a 2 %-ot. Így annak ellenére, hogy egyes felhasználók 2011-ben és a felülvizsgálati időszakban veszteségesek voltak, a veszteség nem tulajdonítható a ferroszilícium-behozatalra érvényben lévő dömpingellenes vámoknak.

(161)

Figyelembe kell venni, hogy az eredeti vizsgálatban Kína és Oroszország uniós piaci részesedése körülbelül 40 %-ot tett ki, e két ország esetében az alkalmazott vámok 15,6 % és 31,2 % között mozognak. Ebből adódóan a vámok hatályvesztésének potenciális költségcsökkentő hatása átlagban legfeljebb 0,1 %-ra becsülhető (az intézkedések alá vont országok 40 %-os piaci részesedése, valamint 20 %-os átlagos értékvám alapján kalkulálva). Ebből adódóan valószínűtlen, hogy a vámok hatályvesztése befolyásolná a figyelembe vett időszak utolsó két évében veszteségeket szenvedett felhasználók tevékenységének nyereségességét. Ezenfelül a termék jellegének, valamint a piacon rendelkezésre álló számos beszerzési forrásnak köszönhetően a felhasználók könnyen beszállítót válthatnak.

(162)

Minden ismert importőrt tájékoztattak a felülvizsgálat megindításáról. Az érintett termék egyetlen importőre sem töltötte ki az eljárás megindításáról szóló értesítéshez csatolt mintavételi kérdőívet. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az importőrök könnyen vásárolhatnak a piacon jelenleg rendelkezésre álló különböző forrásokból, különösen a termékeiket nem dömpingelt árakon értékesítő uniós gazdasági ágazattól, valamint a főbb harmadik országok exportőreitől. Az importőrök érdeklődésének hiányában megállapítást nyert, hogy az intézkedések fenntartása nem ellentétes az importőrök érdekével.

(163)

A fentiekre tekintettel megállapítást nyert, hogy nem szól uniós érdekből fakadó kényszerítő ok a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen.

(164)

Minden felet értesítettek azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a Bizottság a fennálló intézkedések fenntartását kívánja javasolni. A feleknek megfelelő idő állt rendelkezésükre ahhoz, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően benyújtsák észrevételeiket. A benyújtott információkat és észrevételeket a Bizottság indokolt esetben megfelelően figyelembe vette.

(165)

A fentiekből következően az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően, a 172/2008/EK tanácsi rendelettel a Kínából és Oroszországból származó ferroszilícium behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(166)

Annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék az intézkedések megkerülésének a vámtételek közötti nagy különbségekből adódó kockázatát, úgy ítélték meg, hogy ebben az esetben a dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazásának biztosítására különleges intézkedésekre van szükség. E különleges intézkedések – amelyek csak azon vállalatokra vonatkoznak, amelyek esetében egyedi vámtételeket állapítottak meg – egyebek között a következők: a tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatása, amely megfelel az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra az összes többi gyártóra alkalmazandó dömpingellenes maradványvám vonatkozik.

(167)

Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/39

(1)

Az 1073/2009/EK rendelet 5. cikke értelmében a menetrend szerinti járatok és egyes, menetrend szerinti különcélú járatok engedélykötelesek.

(2)

A szóban forgó rendelet 12. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy a 2. cikk 4. pontja szerinti különjáratokat menetlevél kíséretében kell lebonyolítani.

(3)

A szóban forgó rendelet 5. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a 2. cikk 5. pontja szerinti saját számlás szállítási tevékenységre igazolványrendszer vonatkozik.

(4)

Meg kell állapítani a szóban forgó rendelet 12. cikke szerinti ellenőrző okmányok használatát meghatározó szabályokat, valamint azt, hogy milyen módon tájékoztassák az érintett tagállamokat a különjáratokat üzemeltető fuvarozók nevéről és az útközben érintett csatlakozási pontokról.

(5)

Az egyszerűsítés érdekében egységesíteni kell a nemzetközi különjáratokra és a különjáratként végzett kabotázsra vonatkozó menetlevelet.

(6)

A menetrend szerinti különcélú járat formájában végzett kabotázs esetében ellenőrzési okmányként használt menetlevelet havi nyilatkozat formájában kell kitölteni.

(7)

Egységesíteni kell azt a formanyomtatványt, amelyen a tagállamok a menetrend szerinti járatokhoz, valamint a kabotázshoz kiadott engedélyek számával kapcsolatos statisztikai kimutatást a Bizottságnak benyújtják.

(8)

Az átláthatóság és az egyszerűsítés érdekében az autóbusszal végzett személyszállítás okmányaira vonatkozóan a 684/92/EGK és a 12/98/EK tanácsi rendelet alkalmazásának részletes szabályairól szóló 2121/98/EK bizottsági rendeletben (2) elfogadott valamennyi okmánymintát hozzá kell igazítani az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítást érintő 1073/2009/EK rendelethez.

(9)

Ezért a 2121/98/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(10)

A tagállamoknak időre van szükségük az új okmányok kinyomtatásához és kiszállításához. Ezért szükséges, hogy a fuvarozók addig a 2121/98/EK rendeletben meghatározott okmányokat használhassák, amelyekben fel kell tüntetni, hogy figyelembe veszik az 1073/2009/EK rendelet előírásait.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a közúti szállítási bizottság véleményével,

a)

menetrend;

b)

viteldíjtáblázat;

c)

az ellenszolgáltatás fejében autóbusszal végzett nemzetközi személyszállításra vonatkozó, az 1073/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt közösségi engedély hitelesített másolata;

d)

információk azon járat típusára és hosszára vonatkozóan, amelyet a kérelmező – új járat indítása iránti kérelem esetén – biztosítani kíván, illetve – az engedély megújítása iránti kérelem esetén – már eddig is biztosított;

e)

megfelelő léptékű térkép, amelyen az útvonal, valamint az utasok fel- és leszállóhelyei fel vannak tüntetve;

f)

a vezetési és pihenőidőről szóló uniós jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzését lehetővé tévő vezetési terv.

10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/56

(1)

Az 1881/2006/EK bizottsági rendeletnek, valamint az 1881/2006/EK rendeletnek (3) az élelmiszerekben előforduló nitrátok felső határértékei tekintetében történő módosításáról szóló 1258/2011/EU rendelettel történő módosításának spanyol nyelvű változata hibát tartalmaz. Ezért az 1881/2006/EK rendelet spanyol változatának mellékletében szereplő táblázat szövegét helyesbíteni kell. A többi nyelvet a helyesbítés nem érinti.

(2)

Az 1881/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően helyesbíteni kell.

(3)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével, és sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenezte őket,

10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/57

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/59

(1)

A 472/2013/EU rendelet a hatálybalépésének időpontjában már – többek között az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM) és/vagy az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) által nyújtott – pénzügyi támogatásban részesülő tagállamokra alkalmazandó.

(2)

A 472/2013/EU rendelet meghatározza az említett pénzügyi támogatásban részesülő tagállamok makrogazdasági kiigazítási programjainak jóváhagyására vonatkozó szabályokat, amelyeket az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló 407/2010/EU rendelettel (2) összefüggésben kell alkalmazni, ha az érintett tagállam az EFSM-ből és más forrásokból egyaránt kap támogatást.

(3)

Portugália pénzügyi támogatást kapott mind az EFSM-ből – a 2011/344/EU végrehajtási határozattal (3) –, mind az EFSF-ből.

(4)

A következetesség érdekében Portugália 472/2013/EU rendelet szerint aktualizált makrogazdasági kiigazítási programjának a jóváhagyását a 2011/344/EU végrehajtási határozat vonatkozó rendelkezéseire való hivatkozással kell megtenni.

(5)

A 2011/344/EU végrehajtási határozat 3. cikkének (10) bekezdésével összhangban a Bizottság a Nemzetközi Valutaalappal együtt és az Európai Központi Bankkal kapcsolatot tartva elvégezte a makrogazdasági kiigazítási program alapján elfogadott intézkedések végrehajtása terén a portugál hatóságok által elért előrelépésre, valamint az eredményességükre és gazdasági-társadalmi hatásukra vonatkozó tizedik felülvizsgálatot. A felülvizsgálat következtében néhány módosítást kell tenni a meglévő makrogazdasági kiigazítási programban.

(6)

Ezeket a módosításokat a Portugáliának nyújtandó uniós pénzügyi támogatásról szóló, a 2011/344/EU végrehajtási határozat módosításáról szóló 2014. február 18-i 2014/197/EU tanácsi végrehajtási határozattal módosított 2011/344/EU végrehajtási határozat idevágó rendelkezései határozzák meg (4).

10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/61

(1)

2011. május 17-én a Tanács a 2011/344/EU végrehajtási határozattal (2) Portugália részére, annak kérésére pénzügyi támogatást nyújtott. A pénzügyi támogatás célja a bizalom visszaállítására, a gazdaság fenntartható növekedéshez való visszatérésének lehetővé tételére, valamint Portugália, az euróövezet és az Unió pénzügyi stabilitásának megőrzésére irányuló szigorú gazdasági és pénzügyi reformprogramhoz (a továbbiakban: a program) való hozzájárulás volt.

(2)

A 2011/344/EU végrehajtási határozat 3. cikkének (10) bekezdésével összhangban a Bizottság a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) együtt és az Európai Központi Bankkal (EKB) kapcsolatot tartva 2013. december 4. és december 16. között elvégezte a portugál hatóságok által, a program alapján elfogadott intézkedések végrehajtása terén elért előrelépésre vonatkozó tizedik felülvizsgálatot.

(3)

A negyedéves reál-GDP növekedése a pozitív tartományban folytatódott 2013 harmadik negyedévében, a rövid távú mutatók az előrejelzett gazdasági fellendülésre utalnak. Éves alapon a reál-GDP az előrejelzések szerint 2013-ban még mindig 1,6 %-kal romlik, ám 2014-ben és 2015-ben pozitív tartományba kerül, a növekedés ezekben az években 0,8 % illetve 1,5 % lesz. A munkaerő-piaci kilátások is javultak, azonban a munkanélküliség továbbra is magas, várhatóan 2014-ben éri el csúcsértékét (16,8 %), majd ezt követően fokozatosan csökken. A makrogazdasági kilátásokat tekintve megmaradnak a lefelé mutató kockázatok, mivel az előrejelzett fellendülés döntően a pozitív kereskedelmi és pénzügyi piaci folyamatok függvénye, amelyek általában véve az európai kilátásoktól is függenek.

(4)

2013 novemberéig a központi költségvetés pénzforgalmi hiánya terén a GDP 0,25 %-át kitevő (rendkívüli tényezők nélküli) javulást mértek a múlt év ugyanezen időszakához képest, ami a kiadásnövekedést meghaladó bevételnövekedés eredménye volt. Az adóbevétel-növekedés felgyorsulása azt mutatja, hogy az utóbbi hónapokban helyreállt a gazdasági tevékenység, és hogy javult az adóigazgatás hatékonysága, különösen a csalás elleni küzdelem terén. A kiadási oldalon a költségvetés végrehajtása általában véve összhangban van a második kiegészítő költségvetés céljaival.

(5)

2013-ra várhatóan teljesül a GDP 5,5 %-ában meghatározott államháztartási hiánycél (a bankok feltőkésítése nélkül) és a hiány akár a célérték alatti is lehet. Ez az év utolsó hónapjaiban mutatkozó pozitív kockázatok eredménye, míg a legtöbb negatív kockázat eloszlott. Különösen az adóbehajtás terén várható az implicit célok túllépése a második kiegészítő költségvetésben. Továbbá, a még be nem fizetett adókra és társadalombiztosítási járulékokra kidolgozott, 2013-ban elindított egyszeri adósságszabályozási program eredménye a tervezettnél nagyobb volt, a GDPhozzávetőlegesen 0,3 %-a. Az uniós források abszorpciója is várhatóan jobban alakul a korábbi becslésekhez képest.Csökkentették továbbá a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP) újratárgyalásainak negatív kockázatait. Néhány negatív kockázat azonban fennáll, nevezetesen a vártnál alacsonyabb ingatlanadó-bevétel, ugyanakkor viszont nem zárható ki a túlköltekezés bizonyos kiadási tételek esetében, különösen a személyi költségek, a folyó termelőfelhasználás és a nyugdíjellátások terén.

(6)

A 2014. évi állami költségvetés és a más alátámasztó egyéb jogszabályok összhangban állnak a 2014. évre a GDP 4 %-ában meghatározott hiánycéllal. A célérték elérése érdekében a GDP kb. 2,3 %-ának megfelelő konszolidációs intézkedéseket hajtanak végre, amelyek a költségvetési nyomás enyhítését és 2014-re az ideiglenes költségvetési juttatások helyreállítását szolgálják. Az intézkedések elsődlegesen tartós jellegűek, és túlnyomó többségük a kiadások megtakarításán alapul.

(7)

A 2014-re tervezett konszolidáció – a GDP kb. 1,8 %-a – nagyrészt a közkiadások felülvizsgálatán alapul, amelyre az elmúlt évben került sor azzal a céllal, hogy fokozzák a szociális transzferek és közszolgáltatások méltányosságát és hatékonyságát. A közkiadások felülvizsgálatát szolgáló főbb intézkedéseket három alapvető tengely mentén hajtják végre: (1) a közszféra bérköltségeinek csökkentése az állami szférában a munkaerő létszámának csökkentése, összetételének pedig a magasabban képzett alkalmazottak felé való elmozdítása révén, különösen átképzési programon és önkéntes létszám-leépítési rendszeren keresztül; a közszféra és a magánszféra munkaszabályainak további közelítése, a bérskála felülvizsgálata és a bérpótlékok egyszerűsítése; a kedvezményezettek speciális állami egészségbiztosítási rendszerekbe történő befizetéseinek növelése e rendszerek önfinanszírozóvá tétele céljából; (2) az állami nyugdíjkiadások korlátozása, tekintettel arra, hogy a demográfiai fejlemények tükrében felül kell vizsgálni azok fenntarthatóságát; ezzel egyidejűleg biztosítani kell a minimálnyugdíjak védelmét a törvényben előírt nyugdíjkorhatár emelésével a fenntarthatósági tényező módosításai révén; a „rendkívüli szolidaritási hozzájárulás” átalakítása a progresszív kulcs alkalmazása alsó határának és a magasabb kulcsok alkalmazása határainak csökkentése révén; a hozzátartozói nyugellátás egyszerűsítése mind a CGA (Caixa Geral de Aposentações), mind az általános nyugdíjrendszer tekintetében; a politikusoknak élethosszig kifizetett nyugdíjak csökkentése; (3) megtakarítások a szakminisztériumok folyó termelőfelhasználása és kiadási programjai terén.

(8)

A GDP 4 %-ában meghatározott hiánycél elérése érdekében a hatóságoknak további, kisebb hozamú, a GDP 0,4 %-ának megfelelő, állandó bevételi intézkedések kell elfogadniuk, melyek célja a jelenlegi adórendszer és szociális ellátórendszer hatékonyságának és méltányosságának javítása, valamint a közkiadások felülvizsgálatát célzó csomag kiegészítése. Emellett a GDP 0,2 %-ának megfelelő, néhány további egyszeri intézkedést is végre kell hajtani, melyek nagyban ellensúlyozzák a közös megegyezéses létszám-leépítési rendszer közszférabeli bevezetéséhez kapcsolódó egyszeri előzetes kifizetéseket.

(9)

A fent említett intézkedések többségét a 2014. évi költségvetési törvénnyel vagy a vonatkozó jogszabályok módosításával fogadták el. A tervbe vett konszolidációs intézkedések közül néhány továbbra sem jutott végig a teljes jogalkotási folyamaton. Ezek közé tartozik a hozzátartozói nyugellátásra való jogosultság feltételeinek szigorítása (azon túl, hogy megváltoztatták a bérpótlási arányt nyugdíjhalmozás esetében); onlineszerencsejáték-engedélyek eladása; a postaszolgálat (CTT) egészségügyi alapjának áthelyezése a központi kormányzathoz, valamint kikötői koncessziók értékesítése.

(10)

A parlament 2013 decemberében jóváhagyta a társasági adó átfogó reformját, mely 2014. január 1-jén lépett hatályba, és célja az egyszerűsítés előmozdítása, valamint a portugál vállalkozások nemzetköziesítésének és versenyképességének fokozása. A reform egyik kulcseleme a standard társaságiadó-kulcs csökkentése 25 %-ról 23 %-ra, valamint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) esetében csökkentett 17 %-os adókulcs bevezetése az adóköteles jövedelem első 15 000 EUR-jára. A meglévő különadók mellett egy harmadik, 7 %-os állami különadó kerül alkalmazásra a 35 millió EUR feletti adóköteles nyereségekre. A reform további kulcsfontosságú rendelkezései közé tartozik az adóösztönzők átalakítása, az osztalék és a tőkenyereség megadóztatásának, a csoportos adózás és az immateriális javak adóztatásának módosításai, a részesedések mentességi rendszerének bevezetése, a veszteségátvitel lehetőségére vonatkozó időszak meghosszabbítása, valamint a kamatok levonhatóságának további korlátozása.

(11)

A GDP-arányos államadósság 2013-ban várhatóan 129,5 % alatti csúcsértéket ér el, majd ezt követően csökkenésnek indul. Az adósságprofilt az összevont nyolcadik és a kilencedik felülvizsgálathoz képest a költségvetés vártnál jobb végrehajtása ellenére felfelé korrigálták. Ezt az magyarázza nagy mértékben, hogy jelentősen megnövekedett a Kincstár készpénzállománya, és az, hogy 2014-re halasztották a Társadalombiztosítási Pénzügyi Stabilizációs Alap néhány rövid távú adósságcsökkentő intézkedését. Ennek megfelelően a nettó adósság – az Instituto de Gestão do Crédito Público (IGCP) készpénzletétei nélkül – csúcsértéke várhatóan a GDP kb. 120 %-a lesz, ami némileg alacsonyabb a legutóbbi felülvizsgálatban várt értéknél. A GDP-arányos államadósság várhatóan 2014-től kezdődően csökken, ami mögött az előrejelzett gazdasági fellendülés, a készpénzletétek csökkenése és a Társadalombiztosítási Pénzügyi Stabilizációs Alap rövid távú adósságcsökkentő intézkedéseinek megvalósítása áll.

(12)

A költségvetési kiigazítási folyamatot a kormányzati kiadások feletti ellenőrzés fokozására és az adóbeszedés javítására irányuló számos költségvetési strukturális intézkedés támasztja alá. A költségvetési kerettörvény átfogó reformja számos fontos területen előrehalad. Ugyanakkor, tekintettel a reform hatókörére és arra, hogy széleskörű konzultációra van szükség az összes érintett érdekelttel, a folyamat várhatóan két szakaszban zajlik le. A kötelezettségvállalások új kontrollrendszere eredményekkel járt az új hátralékok további felhalmozódásának korlátozása terén, de a végrehajtást szorosan nyomon kell követni annak biztosítása érdekében, hogy a kötelezettségvállalásokat fedezzék a rendelkezésre álló pénzeszközök. E folyamat értékelésére és javítására munkacsoportot hoznak létre. Folytatódnak a közigazgatási reformok az állami foglalkoztatás és az állami vállalatok korszerűsítése és racionalizálása céljából. Folytatódnak az adóigazgatás számára a modern, megfelelési kockázatkezelési modell kialakítására irányuló reformok. Nemrég új, hamarosan működőképessé váló kockázatértékelő egységet hoztak létre, melynek feladata elsősorban egyes adófizetői csoportok – mint pl. önálló vállalkozók és a nagy vagyonnal rendelkező magánszemélyek – adómoráljának javítása. Néhány más reform, mint pl. a helyi adóhivatalok számának csökkentése, halasztást szenvedett. Bár előrehaladtak a PPP-k újratárgyalásai, azokat nem lehetett lezárni 2013 végéig. 2014-re és az azutáni évekre azonban továbbra is jelentős megtakarításokkal számolnak. Az állami tulajdonú vállalatok 2012 végére átlagban működési egyensúlyt értek el, és eredményeik újbóli romlásának elkerülése érdekében további reformok vannak tervben. A privatizáció jól halad, a bevételek meghaladják a programban előirányzott célértéket. Az egészségügyi reformok jelentős megtakarításokat eredményeznek, a végrehajtás pedig nagyjából a célokkal összhangban folytatódik.

(13)

Az egészségügyi ágazatban folytatódott a szakpolitika és a reformok végrehajtása, megtakarításokat eredményezve a hatékonyság növekedése révén. Az ágazat konszolidált hiányát 2010 óta jelentősen csökkentették. A fennmaradó hátralékállomány, a szigorú költségvetési irányvonal, valamint a 13. és a 14. havi jutalom újbóli bevezetése miatt megnövekedett munkaköltségek a hatóságokat a meglévő reformok felgyorsítására kényszerítette. A jelentős hátralékállomány megléte túlnyomórészt (bár nem kizárólag) ahhoz kapcsolódik, hogy az állami kórházakat az általuk nyújtott szolgáltatások viszonylatában folyamatosan alulfinanszírozzák. A hatóságok a továbbiakban is elkötelezettek a jelenleg zajló kórházreform végrehajtása, valamint a gyógyszerekhez, a központosított beszerzéshez és az elsődleges ellátáshoz kapcsolódó intézkedések további finomhangolása mellett.

(14)

A bankok tőkemegfelelési mutatói továbbra is bőven teljesítik az Európai Bankhatóság (EBH) által előírt szavatolótőke-puffereket, valamint a programban meghatározott 10 %-os elsődleges alapvető tőkét. A tőkepuffer abban az esetben marad általános érvényűen megfelelő, ha az új tőkekövetelmény-irányelv (CRD IV) szabályait alkalmazzák a bank szavatoló tőkéjének értékeléséhez. Ezek az új tőkekövetelmény-szabályok 2014 januárjától alkalmazandók, az elsődleges alapvetőtőke-megfelelési mutató 7 %-ában meghatározott küszöbértékkel. A rendszerben alkalmazott hitel/betét mutató 120,7 %, mely 2014 végéig valószínűleg tovább csökken, és néhány bank már e mutató alatt lesz. Folyamatosan fokozzák a vállalati szektor finanszírozási forrásainak diverzifikációjára irányuló erőfeszítéseket. A kormány által támogatott, már meglévő hitelkereteket vizsgáló 2013. évi külső ellenőrzés ajánlásaira támaszkodva a hatóságok ezen hitelkeretek teljesítményének és irányításának javítását célzó intézkedéseket hajtanak végre, ideértve a kockázatkezelési képességeket és gyakorlatokat. Kialakították a háztartásokra irányuló és az adósságok peren kívüli rendezését célzó új, adósságátütemezési eszközök jogi keretét, amely teljes mértékben működőképes. Hasonlóképpen értékelés alá kerül a társasági csőd- és behajtási törvény módosításainak hatása az új adósságátütemezési és adósságbehajtási mechanizmusok működésbe lépésével. Folyamatban van a válságkezelő eszköztár véglegesítése. Működik a bankszanálási alap, korai beavatkozási hatásköröket vezettek be és módosították a feltőkésítési jogszabályt az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben hozott bankmentő intézkedésekre való, 2013. augusztus 1. utáni alkalmazásáról szóló bizottsági közleménynek (3) megfelelően. Végrehajtás alatt áll a nemzeti garanciarendszer hatékonyságát és irányítását javító menetrend a kkv-k finanszírozási igényeinek jobb kielégítése érdekében.

(15)

A növekedést és versenyképességet fokozó strukturális reformok végrehajtása terén további haladást sikerült elérni. A hatóságok további intézkedéseket fogadtak el a munkanélküliség csökkentése és a munkaerőpiac hatékonyságának fokozása érdekében, ideértve az aktivizálási politikák javítását és az ifjúsági garancia végrehajtási tervét. Jelenleg kidolgozás alatt áll a tisztességes elbocsátás munka törvénykönyvében szereplő meghatározásának módosítása, miután a korábbi rendelkezéseket alkotmányellenesnek nyilvánították. Az oktatás területén további intézkedések elfogadására került sor, az előrelépés összességében véve megfelelő.

(16)

A kormány 2014-re új díjat hagyott jóvá az energiaipari szereplők vonatkozásában, melyet szorosan nyomon kell követni a rendszertorzulások elkerülése érdekében. További reformokra van szükség az energiatarifa terén fennálló adósság megszüntetése és a rendszer fenntarthatóságának biztosítása érdekében.

(17)

A távközlési ágazatban és a postai ágazatban intézkedéseket hajtottak végre az uniós szabályoknak való megfelelés és a programcélkitűzések megvalósításának támogatása érdekében. Az egyetemes szolgáltató kiválasztása és a meglévő szolgáltatóval már megkötött szerződés felülvizsgálata pozitív fejleményt jelentenek a 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) teljes végrehajtása tekintetében. A nemzeti postaszolgáltatóval kötendő koncessziós szerződés keretét meghatározó jogszabály kihirdetése csökkenteni fogja a jelenlegi koncessziós időszakot, növelve a versenyt. A hatóságok továbbra is elkötelezettek amellett, hogy növeljék a közlekedési ágazatban a fenntarthatóságot és a hatékonyságot.

(18)

Halad az ágazatspecifikus jogalkotás a jogszabályok 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (5) való összehangolása céljából, azonban késedelem tapasztalható az építési ágazatra vonatkozó keretszabály elfogadása, valamint a közalkalmazotti szövetségekre vonatkozó horizontális kerettörvény elfogadásához szükséges, a szakmai szervezetek módosított szabályzatai és belső szabályai terén. A hatóságok elkötelezettek az egyablakos ügyintézési pont működésének további javítása mellett.

(19)

Az új jogi keret teljes végrehajtását követően kezdetét veszi a városi bérleti szerződéseket érintő reform értékelése. A hatóságok növelni kívánják a bérleti piacon történő adócsalás leküzdésére irányuló erőfeszítéseket.

(20)

Folyamatosan halad a nemzeti szabályozó hatóságokra vonatkozó új keret, a vonatkozó szabályzatokat módosítják és várhatóan hamarosan elfogadják. A szabályozók 2014. évi hozzájárulásait megállapító új kormányhatározat kihirdetését elhalasztották.

(21)

Az igazságszolgáltatási rendszer reformja a tervek szerint halad. Előrelépések történtek a bírósági rendszer egyszerűsítését célzó, az igazságszolgáltatási szervezetről szóló törvény végrehajtása terén, kihirdették a végrehajtók és felszámolók testületét erősítő törvényt, és véglegesítették a peren kívüli ügyek azonosítását és rendezését szolgáló előzetes eljárást. Előrelépés történt az engedélyezési rendszer javítását és az adminisztratív teher csökkentését célzó intézkedések terén a turizmus, az ipar és a területrendezés területén történő engedélyezést ésszerűsítő jogszabályok elfogadásával. Folyamatban van a kereskedelmi engedélyezéssel kapcsolatos jogalkotás, és felülvizsgálat alatt áll az urbanizációs és az építési jogszabály.

(22)

E fejlemények fényében a 2011/344/EU végrehajtási határozatot módosítani kell,

10.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 107/69

(1)

A Hatósággal folytatott egyeztetést követően a norvég hatóságok 2012. május 2-án kelt levelükben – a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése (1) alapján – bejelentették az észak-norvégiai charter alap támogatási programot.

(2)

2012. június 27-én kelt levelében (2) a Hatóság tájékoztatta a norvég hatóságokat, hogy az észak-norvégiai charter alap támogatási program keretében tervezett támogatásnyújtás vonatkozásában a 3. jegyzőkönyv I. rész 1. cikkének (2) bekezdése, valamint II. része 6. cikkének (1) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló 246/12/COL hatósági határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában és annak EGT-kiegészítésében közzétették. (3)

(4)

A 246/12/COL határozathoz fűzött észrevételeiket a norvég hatóságok 2012. augusztus 27-én kelt levelükben ismertették. (4)

(5)

A Hatósághoz nyolc érdekelt harmadik fél nyújtott be észrevételt a 246/12/COL határozattal kapcsolatban. (5)

(6)

A harmadik felek észrevételeiről a norvég hatóságok 2012. november 15-én (6) és 2013. április 23-án (7) kelt leveleikben fejtették ki álláspontjukat.

(7)

Az intézkedés charter alap támogatási programot (a továbbiakban: charter alap, illetve támogatási program) hoz létre, amely három észak-norvégiai megyébe – Nordlandba, Tromsba és Finnmarkba (a továbbiakban: a megyék) – közlekedő légi charterjáratokat (8) üzemeltető utazásszervezőknek nyújt támogatást. A non-profit vállalkozásként működő charter alap a támogatásnyújtás eszközeként fog szolgálni. A charter alap tőkéjét a három megyétől származó forrásokból biztosítják.

(8)

A támogatási program bármely észak-norvégiai repülőtérre közlekedő charterjáratra kiterjed. A norvég hatóságok jelezték, hogy ezek a járatok várakozásaik szerint kizárólag nagy légi járműveket (9) érintenek, mert általában csak ezek alkalmasak charterfuvarozásra. (10) Észak-Norvégiában valamennyi repülőtér többletkapacitással rendelkezik.

(9)

A támogatásra a jogosult járatok kapcsán az utazásszervezőnél felmerült teljes charterköltség 25 %-áig terjedő kifizetés formájában kerül sor, és kizárólag az ilyen jellegű költségek fedezésére szolgál. (11)

(10)

A norvég hatóságok azzal számolnak, hogy a charter alap révén 16 chartersorozat (12) kezdi meg működését, és az első évben chartersorozatonként hét, összesen tehát 112 járatpár fog közlekedni. A „legrosszabb forgatókönyv” 60 %-os kihasználtság (13) mellett valósul meg, mivel ennél az értéknél a legmagasabb a támogatási intenzitás. (14) 60 %-os átlagos kihasználtsággal számolva a charter alapból nyújtott éves támogatás összege hozzávetőleg 8 400 000 NOK-ra tehető. (15)

(11)

A támogatási program a norvég hatóságok koherens regionális fejlesztési stratégiájának részét képezi. Norvégia sarkköri politikájának egyik kulcsfontosságú szakpolitikai célkitűzése, hogy „külföldi partnerekkel és az érintett őslakos csoportokkal együttműködve, regionális és országos szintű erőfeszítések keretében az ország egészében megerősítsék a foglalkoztatás alapjait, az érték- és jólétteremtést.” (16). Az Észak-Norvégiára vonatkozó szakpolitika kiemelten foglalkozik a turizmussal, hogy a turisztikai ágazaton belüli munkahelyteremtéssel megfékezzék az elnéptelenedést. A charter alapot a norvég kormány turizmus stratégiája is megemlíti. (17) Nordland, Troms és Finnmark megyék regionális hatóságai a térség elnéptelenedésének megakadályozása érdekében különös hangsúlyt fektetnek a turizmusra. (18)

(12)

A charter alap a legnagyobb valószínűséggel a három megye tulajdonában álló társaságként fog működni. A charter alap igazgatótanácsa jelöli ki a testületet, amely a meghatározott kritériumok teljesülése esetén jóváhagyja a támogatási programhoz benyújtott támogatás iránti kérelmeket.

(13)

A charter alap célja, hogy az észak-norvégiai repülőterek kihasználtságának növelésével hozzájáruljon a régió gazdasági fejlődéséhez. A támogatási intézkedés arra irányul, hogy mérsékelje az Észak-Norvégiába közlekedő charterjáratok (vagyis nem menetrend szerinti járatok) üzemeltetésével járó gazdasági kockázatokat.

(14)

A megyék alacsony, 4,2 fő/km2 átlagos népsűrűségű területek, így tehát beletartoznak a Hatóság regionális támogatásokról szóló iránymutatásában (19) szereplő „legkevésbé lakott régiók” meghatározásába. A megyékre ráadásul a népesség csökkenése jellemző.

(15)

A múltban üzemeltettek néhány, Észak-Norvégiába irányuló charterútvonalat, ezek azonban nem voltak sikeresek. (20) Ennek hátterében a légi charterekre vonatkozó lemondási feltételek is állhatnak. Késői szakaszban a lemondás ugyanis jelentős költséggel jár. A charterjárat lemondásának határideje hónapokkal megelőzi a chartersorozat üzemeltetésének időpontját. Ha eddig az adott határidőig csak kevés jegyet értékesítettek, akkor gyakran előfordul, hogy lemondják a chartersorozatot. Ellenkező esetben ugyanis az utazásszervezőnek számolnia kell azzal, hogy ki kell fizetnie a lemondási díjat, vagy ő viseli a nem értékesített ülőhelyekből adódó veszteséget. A turisztikai ágazat meggyőződése, hogy amennyiben csökkenne ennek kockázata, akkor több járat indítására kerülne sor. Ezek a járatok akár még nyereségesek is lehetnek. Az utazásszervezők azonban úgy tűnik, hogy a nem értékesített ülőhelyek jelentette kockázat miatt inkább lemondják a járatokat, minthogy arra várjanak, hogy a későbbi értékesítésekkel nyereségessé válik a járat.

(16)

A három megye esetében a 2010. év során a turizmus becsült gazdasági hatása hozzávetőleg 14 milliárd NOK-t tett ki. Az összeg egyaránt magában foglalja a turizmus közvetlen és közvetett hatását. (21) Az alábbi táblázat néhány példán keresztül szemlélteti a turisták kiadásainak különböző iparágak szerinti megoszlását a három megyében. (22)

(17)

Az észak-norvégiai szállodaipart a kapacitásfelesleg és az alacsony nyereségesség jellemzi. A kapacitáskihasználtság tekintetében ráadásul éves szinten jelentős eltérések tapasztalhatók. A turisztikai ágazat számára az egyik kihívást a szezonális munkahelyek nagy száma jelenti. A norvég hatóságok feltételezése szerint a támogatási program révén bővülni fog a főszezonon kívüli turizmus, amely különösen kedvező hatást fog gyakorolni a turisztikai ágazaton belüli foglalkoztatásra. A 2012-es becslések szerint az Észak-Norvégiába utazók régióbeli kiadásai (fejenként) 9000 NOK-t tesznek ki. (23) A norvég hatóságok úgy vélik, hogy a charter alapból nyújtott alacsony szintű támogatás is a turisták által a támogatási program célterületén elköltött összeg jelentős növekedését eredményezné. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat. (24)

(18)

A charter alap számára a megyék saját költségvetésükből biztosítanak tőkeinjekciót. A folyósított támogatások jogalapjául a megyék által meghozott költségvetési határozatok szolgálnak. (25)

(19)

A charter alap alapszabálya (rendelkezései) szerint jogosult támogatásnyújtásra, a charter alap és a támogatás kedvezményezettei között keretszerződés kötendő.

(20)

A charter alaptól utazásszervezők, vagyis a charterjáratok üzemeltetői igényelhetnek támogatást. A charter alaphoz benyújtott kérelmeket minden esetben három félnek kell támogatnia:

(21)

A charter alap jóváhagyó testülete elutasíthatja a kérelmet, amennyiben:

(22)

A charter alap Észak-Norvégiába közlekedő légi chartereket üzemeltető utazásszervezőknek nyújt támogatást. Az utazásszervezők Észak-Norvégián, vagy az EGT-n belül és kívül is rendelkezhetnek székhellyel.

(23)

A támogatásnyújtásra a teljes charterköltség legfeljebb 25 %-át kitevő kifizetés formájában kerül sor, és kizárólag az ilyen jellegű költségekre (vagyis az utazásszervező és a légitársaság közötti szerződés szerinti pénzügyi kötelezettségekre) korlátozódik. Az utazásszervezőknél felmerült egyéb költségek a támogatási program szempontjából nem minősülnek elszámolható költségeknek.

(24)

A támogatást a chartersorozat járatainak „átlagos kihasználtságára” vonatkoztatva számítják ki (a számítások során nem veszik figyelembe az üres meneteket). (26) A kihasználtság mértékének meghatározására a beszálló utasok tényleges számának és a légi jármű maximális ülőhely-kapacitásának hányadosa szolgál. Az utasokra vonatkozó adatok a norvég repülőtéri hatóságok által rögzített hivatalos számadatokon alapulnak. Jóllehet az átlagos kihasználtságra vonatkozó számításokban nem szerepelnek az üres menetek, a chartersorozatok teljes elszámolható költségének meghatározásakor már ezeket a járatokat is figyelembe veszik.

(25)

Az utazásszervezők kötelesek 80 %-os kihasználtságban megállapítani a nyereségességi küszöböt. (27) 60 %-os vagy alacsonyabb kihasználtság esetén a charter alap az utazásszervezők felmerült charterköltségeinek 25 %-át téríti meg, amely egyben a maximális támogatási intenzitásnak felel meg. Maximális (25 %-os) támogatást nyújtanak tehát 60 %-os és 60 %-nál alacsonyabb kihasználtság esetén. A támogatás nullára csökken, amikor a kihasználtság eléri a 80 %-ot. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat. (28)

(26)

A chartersorozat részeként üzemeltetett légi jármű 60 %–80 % közötti kihasználtsága mellett a charter alap hozzájárulása fedezni fogja az utazásszervező chartersorozattal összefüggésben felmerült veszteségét. A charter alap jövőbeli működését az alábbi ábra szemlélteti. (29)

(27)

A fenti ábra alapján látható, hogy 60 %-os kihasználtság alatt az üzemeltetés veszteséges az utazásszervezők számára, mivel az árbevétel és a 25 %-os támogatási intenzitás együttesen nem éri el a nyereségességi küszöböt. A charter alapból nyújtott pénzügyi támogatás kizárólag 60 %–80 % közötti kihasználtság mellett fedezi az utazásszervezők veszteségét.

(28)

Az utazásszervezőknek csak azt követően fizethető ki a charter alapból a támogatás, hogy lezárultak az Észak-Norvégiába közlekedő chartersorozatok, illetve a charter alap jóváhagyó testülete értékelte és megerősítette, hogy valamennyi odaítélési feltétel teljesült.

(29)

A charter alapból nyújtott támogatás halmozható más támogatási formákkal. Az ugyanazon elszámolható költségek más támogatási program keretében történő finanszírozását a charter alap koordinálja. A vonatkozó iránymutatásokban megállapított maximális támogatási intenzitást betartják. A charter alap keretében nyújtott működési támogatások nem halmozhatók az azonos elszámolható költségek tekintetében csekély összegű támogatással, nehogy kijátszható legyen a regionális támogatásokról szóló iránymutatásban meghatározott maximális támogatási intenzitás.

(30)

A charter alapot az Avinor AS weblapján (30) elérhető új internetes aloldalon, valamint a www.visitnorthnorway.com weboldalon teszik közzé.

(31)

A charter alap gondoskodik arról, hogy évente közzétételre kerüljön a támogatásban részesült utazásszervezők jegyzéke, amelynek minden utazásszervezőre vonatkozóan tartalmaznia kell a közfinanszírozás forrását, a kedvezményezett vállalatot, a kifizetett támogatás összegét, valamint az érintett utasok számát.

(32)

A charter alap által rögzített feltételeket támogatásnyújtáskor nem teljesítő utazásszervezőkkel szemben szankciókat léptetnek életbe.

(33)

Működésének első három évében 30 millió NOK összegű költségvetés áll a charter alap rendelkezésére. Ezt követően kizárólag szükség esetén kerül sor tőkeinjekcióra. A támogatási program legfeljebb 30 millió NOK-os saját tőkével rendelkezhet. A charter alapból évente legfeljebb 15 millió NOK összegben nyújtható támogatás (ez a támogatás abszolút felső határa), de a becslések szerint a charter alap által nyújtott támogatások éves összege jelentősen el fog maradni még a 10 millió NOK-tól is.

(34)

A norvég hatóságok jelezték, hogy a charter alap tízéves időtartamú támogatási program.

(35)

A norvég hatóságok által rendelkezésre bocsátott információk alapján a Hatóság úgy véli, hogy teljesülnek az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek, és a bejelentett támogatási program állami támogatást képez. A Hatóság a 246/12/COL számú határozatában kétségbe vonta, hogy a program megfelel az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak a Hatóság regionális támogatásokról szóló iránymutatásában előírt feltételekkel összefüggésben. Különösen azzal kapcsolatban merültek fel kétségek, hogy nyújtható-e működési támogatás az észak-norvégiai régión kívüli székhellyel rendelkező közvetlen kedvezményezetteknek.

(36)

Nyolc érdekelt harmadik fél nyújtott be észrevételt a Hatóságnak. Közülük hét a charter alap mellett foglalt állást: az Innovative Experiences, (31) az NHO Reiseliv, (32) az Avinor, a VinterTroms AS, (33) a Northern Norway Tourist Board Ltd, a Rica Hotels és Thon Hotels szállodaláncok, valamint a Voigt Travel b.v.; egy érdekelt fél, az NHO Luftfart (34) a charter alappal szemben érvelt.

(37)

A charter alap mellett érvelő harmadik felek határozottan támogatják a charter alapot, és kijelentették, hogy Észak-Norvégia regionális fejlődése szempontjából, illetve Észak-Norvégia számára mint turisztikai célpont, a charter alap igen nagy jelentőséggel bír. A Hatóságnak benyújtott észrevételek között szerepelt többek között:

(38)

A charter alappal szemben állást foglaló érdekelt harmadik fél főbb észrevételei összefoglalva a következők: (35)

(39)

A norvég hatóságok a 246/12/COL határozattal kapcsolatos észrevételeiket 2012. augusztus 27-én kelt levelükben (37), a harmadik érdekelt felek észrevételeire vonatkozó álláspontjukat 2012. november 15-i és 2013. április 23-i leveleikben ismertették. (38)

(40)

Az északi-sarkvidéki területek jó részére – így Norvégia északi térségére is – jellemző, hogy a helyi ipar alacsony diverzifikációjával összefüggő, valamint a távoli elhelyezkedésből, a nagy belső távolságokból, a külső pontokhoz viszonyított távolságokból és a zord időjárásból eredő problémákkal küzd. A charter alappal a térség iparának diverzifikációját kívánják elősegíteni azáltal, hogy munkahelyeket teremtenek a turisztikai, illetve a kapcsolódó ágazatokban. A megyék meglátása szerint a terület elnéptelenedésének megfékezésében fontos szerepet fog játszani a charter alap.

(41)

A regionális támogatásokról szóló iránymutatással teljesen összhangban van az érintett területen kívül található vállalkozásoknak nyújtott támogatás, feltéve, hogy a regionális támogatásra jogosult régióban jelentkezik a támogatással elérni kívánt hatás. A tervek szerint a charter alap a három észak-norvégiai megyében fejti ki hatását.

(42)

A kedvezményezett elhelyezkedése alapján sem a regionális támogatásokról szóló iránymutatás, sem pedig a repülőterek finanszírozására és a regionális repülőterekről közlekedő légitársaságoknak nyújtott indulási célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatás nem korlátozza a működési támogatás nyújtását, feltéve, hogy az elérni kívánt hatás az érintett régióban jelentkezik. Ezenfelül, az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja, és az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti európai bizottsági és hatósági gyakorlat mind a működési támogatást, mind pedig a regionális repülőtereknek nyújtott indulási célú támogatást illetően mindezidáig a kedvezményezettek elhelyezkedésére vonatkozó korlátozás nélkül lehetővé tette működési támogatás nyújtását.

(43)

A támogatás és a célterület között egyértelmű a kapcsolat. Az alábbi ábrán látható, hogy a tervek szerint a charter alap milyen módon gyakorolna kedvező hatást Észak-Norvégiára. (39)

(44)

Az indukált gazdasági tevékenység számos hatással fog járni. A légi jármű bérbeadásával a légitársaságnak bevétele származik a charterjárat üzemeltetőjétől. Az utazásszervező a charterjáratok révén tesz szert bevételre. A legjelentősebb hatás az észak-norvégiai gazdaságban jelentkezik majd, ahogy azt a fenti ábra jobb alsó sarkában lévő nyilak is mutatják. A légi járművet bérlő utazásszervező földrajzi elhelyezkedésére vonatkozóan a charter alap nem tartalmaz korlátozásokat, az utazásszervező azonban kizárólag abban az esetben jogosult a támogatásra, ha Észak-Norvégiában található regionális repülőtérre közlekedő chartersorozatot üzemeltet.

(45)

A program szükséges és megfelelő. (40)

(46)

A megyék szerint a charter alap összeegyeztethető a regionális támogatásokról szóló iránymutatással. Amennyiben a Hatóság nem ért ezzel egyet, a megyék jelzik, hogy a támogatási program egyébként is összeegyeztethetőnek tekinthető az EGT-megállapodással, mégpedig a repülőterek finanszírozására és a regionális repülőterekről közlekedő légitársaságoknak nyújtott indulási célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatás, illetve közvetlenül az EGT-megállpodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján.

(47)

A harmadik felek által benyújtott észrevételeket illetően a norvég hatóságok kiemelten foglalkoztak az NHO Luftfart megjegyzéseivel. (41) A norvég hatóságok szerint e megjegyzések közül néhány a tények eltérő értelmezésével magyarázható.

(48)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ha e megállapodás másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet.”

(49)

Állami támogatásnak az a támogatás minősül, amelyet az állam nyújt, vagy amelyet állami forrásból nyújtanak.

(50)

A norvég hatóságok által szolgáltatott információk szerint a charter alapot valószínűleg közvetlenül a három megye költségvetéséből fogják finanszírozni (ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a norvég államtól közvetlen finanszírozásban részesülhet).

(51)

Ennek ismeretében a Hatóság úgy véli, hogy teljesül a szóban forgó feltétel, mert a támogatási program finanszírozását vagy a megyék, vagy az állam költségvetéséből fogják biztosítani. (42)

(52)

Először is, a támogatási intézkedésnek olyan előnyt kell nyújtania a kedvezményezettek számára, amely mentesíti őket a rendszerint saját költségvetésükből fedezett terhek alól.

(53)

A támogatási program kedvezményezett utazásszervezői közvetlen vissza nem térintendő támogatásban fognak részesülni, amely csökkenti az adott chartersorozat kapcsán felmerült charterköltségeiket. A három megye szolgáltatói a támogatási program közvetett haszonélvezőivé válnak, köszönhetően a turisták megnövekedett számának.

(54)

Másodsorban a támogatási intézkedésnek szelektívnek kell lennie, amennyiben az bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését részesíti előnyben.

(55)

A támogatási programból kizárólag azok az utazásszervezők fognak közvetlenül támogatásban részesülni, amelyek Észak-Norvégiába közlekedő charterjáratokat üzemeltetnek. A támogatási program közvetett haszonélvezőinek körébe pedig csak a három megyében található üzemeltetők (szolgáltatók) fognak tartozni.

(56)

A Hatóság ezért úgy véli, hogy az intézkedés szelektív.

(57)

A versenyt torzító vagy a verseny torzításával fenyegető, valamint az EGT-megállapodás Szerződő Felei közötti kereskedelmet érintő állami támogatásokról az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése rendelkezik. Az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének alkalmazásához az is elegendő, hogy a támogatás – szelektív előny juttatásával – a verseny torzításával fenyegessen. Az állami támogatás akkor minősül versenytorzítónak, ha a kedvezményezett vállalat más szereplőkkel versenyezve végzi tevékenységét.

(58)

A támogatási program közvetlen kedvezményezettjei az Észak-Norvégiába közlekedő charterjáratokat (nem menetrend szerinti járatokat) üzemeltető utazásszervezők. Az utazásszervezők több országra kiterjedő tevékenységet végeznek, egy olyan ágazaton belül, amelyre erős verseny jellemző. A program közvetett kedvezményezettjei az észak-norvégiai turisztikai ágazat szolgáltatói, akik a külföldi turisták miatt bővülő keresletnek köszönhetően válnak a támogatás haszonélvezőivé. A támogatás arra ösztönözheti a turistákat, hogy Észak-Norvégiába, ne pedig más országbeli nyaralóhelyre utazzanak. Nemcsak az utazásszervezők, hanem valószínűleg a turisztikai szolgáltatók közötti verseny is torzulni fog. Emellett, a repülőterek közötti, az újabb járatokért és útvonalakért folyó verseny nemzetközi szinten zajlik. A támogatás emiatt a repülőterek közötti versenyre is torzító hatást gyakorolhat.

(59)

A támogatási program a Hatóság véleménye szerint megerősítheti a támogatás közvetlen és közvetett kedvezményezetteinek pozícióját azokkal a versenytársakkal szemben, akik nem részesülnek hasonló juttatásban. A támogatási programból nyújtott támogatás mindezek alapján versenytorzítónak, illetve versenytorzító hatással fenyegetőnek tekinthető.

(60)

A bizonyos vállalkozásoknak nyújtott állami támogatás az EGT-megállapodás Szerződő Felei közötti kereskedelmet befolyásolónak minősül, amennyiben a kedvezményezett a Szerződő Felek közötti kereskedelmet magában foglaló gazdasági tevékenységet végez. A támogatást olyan utazásszervezők igényelhetik, akik külföldi turistákat utaztatnak üdülési csomagok keretében Norvégiába. Ez – természetéből adódóan – határon átnyúló tevékenységnek minősül. Emellett, a támogatási program közvetett haszonélvezőjének számító észak-norvégiai turisztikai ágazat a többi EGT-állambeli turisztikai ágazattal áll versenyben.

(61)

A bejelentett intézkedés szerinti állami finanszírozás tehát hatással lesz az EGT-megállapodás Szerződő Felei közötti kereskedelemre.

(62)

A Hatóság megállapítja, hogy az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében meghatározott valamennyi feltétel teljesül, és ezért a charter alap állami támogatást képez. Az állami támogatás kizárólag abban az esetben összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével, ha az említett megállapodás 61. cikke (3) bekezdésében szereplő eltérések egyike alkalmazható.

(63)

A támogatási program keretén belül tervezett támogatási intézkedés működési támogatásnak minősül. A regionális támogatásokról szóló iránymutatás értelmében „a működési támogatási programokra a regionális támogatási térképek nem vonatkoznak, és ezeket eseti alapon bírálják el az érintett EFTA-állam által a Felügyeleti és Bírósági megállapodáshoz csatolt 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerint benyújtott bejelentés alapján”. (43)