ISSN 1977-0731

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 103

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

57. évfolyam
2014. április 5.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 331/2014/EU rendelete (2014. március 11.) az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a Periklész 2020 program) létrehozásáról, valamint a 2001/923/EK, a 2001/924/EK, a 2006/75/EK, a 2006/76/EK, a 2006/849/EK és a 2006/850/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

1

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 332/2014/EU rendelete (2014. március 11.) az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról

10

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 333/2014/EU rendelete (2014. március 11.) a 443/2009/EK rendeletnek az új személygépkocsikra vonatkozó 2020. évi CO2-kibocsátás-csökkentési célérték elérésére alkalmas módozatok meghatározása tekintetében történő módosításáról

15

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 334/2014/EU rendelete (2014. március 11.) a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU rendeletnek a piacra jutás bizonyos feltételei tekintetében történő módosításáról ( 1 )

22

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 335/2014/EU rendelete (2014. március 11.) az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról

33

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

RENDELETEK

5.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 103/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 331/2014/EU RENDELETE

(2014. március 11.)

az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a „Periklész 2020 program”) létrehozásáról, valamint a 2001/923/EK, a 2001/924/EK, a 2006/75/EK, a 2006/76/EK, a 2006/849/EK és a 2006/850/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 133. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az Unió és a tagállamok azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy meghatározzák az euro közös valutaként történő alkalmazásához szükséges intézkedéseket. Ezen intézkedések közé tartozik az euro pénzhamisítás és az ahhoz kapcsolódó csalás elleni védelme, elősegítve ezáltal az uniós gazdaság hatékonyságát és biztosítva az államháztartás fenntarthatóságát.

(2)

Az 1338/2001/EK tanácsi rendelet (3) az információcseréről, az együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról rendelkezik, és ezáltal létrehoz egy az euro védelmét szolgáló harmonizált keretrendszert. Az euro számára az Unió teljes területén azonos szintű védelem biztosítása érdekében az 1339/2001/EK tanácsi rendelet (4) az említett rendelet hatályát azokra a tagállamokra is kiterjesztette, amelyek nem vezették be az eurót közös valutaként.

(3)

Az információcsere, a személyzeti csereprogramok, a műszaki és tudományos segítségnyújtás és a speciális képzés előmozdítását célzó intézkedések jelentősen hozzájárulnak az Unió közös valutájának a pénzhamisítás és az ahhoz kapcsolódó csalás elleni védelméhez és ezáltal az Unió teljes területén azonos szintű védelem eléréséhez, egyidejűleg megmutatva, hogy az Unió képes a szervezett bűnözés súlyos formáival szembeni fellépésre.

(4)

Az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló program (Periklész program) – különösen az említett program által támogatott intézkedések eredményeinek folyamatos terjesztése révén – hozzájárul az uniós polgárok tudatosságának növeléséhez és az euro védelmének fokozásához.

(5)

A 2006/75/EK (5), a 2006/76/EK (6), a 2006/849/EK (7) és a 2006/850/EK (8) tanácsi rendelet által módosított és kiterjesztett 2001/923/EK (9) és 2001/924/EK (10) tanácsi határozat révén ezen intézkedésekhez nyújtott korábbi támogatás lehetővé tette az Unió és a tagállamok által az euro pénzhamisítás elleni védelme terén tett intézkedések megerősítését. A Periklész program 2002 és 2006 közötti, valamint 2007 és 2013 közötti időszakra kitűzött célkitűzéseit egyaránt sikerült megvalósítani.

(6)

A Bizottság az annak értékelésére végzett 2011-es hatásvizsgálatában, hogy szükséges-e a Periklész program folytatása, arra a következtetésre jutott, hogy a Periklész programot a célkitűzések és a módszertan javítása révén meg kell újítani.

(7)

A hatásvizsgálatban foglalt javaslat alapján az euro pénzhamisítás elleni védelme terén végzett uniós és tagállami szintű intézkedéseket folytatni kell és tovább kell fejleszteni a költségvetési megszorítások kapcsán jelentkező új kihívások figyelembevételével. Az új program, a Periklész 2020 program keretében a részt vevő tagállamok által benyújtott javaslatok harmadik országbeli résztvevőkre is vonatkozhatnak, amennyiben részvételük az euro védelme érdekében fontos.

(8)

Biztosítani kell, hogy a Periklész 2020 program összhangban legyen az egyéb releváns programokkal és fellépésekkel és kiegészítse azokat. A Bizottságnak ezért a Periklész 2020 program alkalmazása céljából – az 1338/2001/EK bizottsági rendeletben említett bizottság keretén belül – az elsődlegesen érintett felekkel (különösen a tagállamok, az Európai Központi Bank, valamint az Europol által kijelölt illetékes nemzeti hatóságokkal) le kell folytatnia valamennyi, az euro védelmét célzó szükségletek értékelésével kapcsolatos, különösen a csereprogramokról, a segítségnyújtásról és a képzésekről szóló szükséges konzultációt.

(9)

A Periklész 2020 programot a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) rendelkezéseivel teljes összhangban kell végrehajtani. Az említett rendeletnek megfelelően a vissza nem térítendő támogatás nem fordítható kizárólag eszközök beszerzésére. A vissza nem térítendő támogatás célja valamely uniós szakpolitikai célkitűzés elérését előmozdító intézkedés pénzügyi támogatása.

(10)

Az euro mint az egész világon elterjedt valuta jelentősége megköveteli a megfelelő szintű nemzetközi védelmet, amelynek eléréséhez forrásokat kell rendelkezésre bocsátani harmadik országok ügynökségei számára az euro hamisításának vizsgálatára alkalmas berendezések beszerzésére.

(11)

A Periklész program érdekeltekkel folytatott értékelése igazolja, hogy az említett program a tagállamok közötti és harmadik országokkal folytatott magas szintű együttműködést, valamint a nemzeti szintű intézkedések kiegészítését tekintve hozzáadott értéket képvisel, ezáltal fokozza a hatékonyságot. A Periklész program uniós szintű folytatása várhatóan jelentősen elősegíti majd az euro – határokon átnyúló együttműködés, csere és segítségnyújtás intenzívebbé válásából eredő – magas szintű védelmének fenntartását és további fokozását. Az intézkedések és a beszerzés együttes megszervezésével ugyanakkor általános megtakarításokat lehet majd elérni az esetleges önálló nemzeti kezdeményezésekhez képest.

(12)

A Bizottságnak az Európai Parlament és a Tanács részére független félidős értékelő jelentést kell benyújtania a Periklész 2020 program végrehajtásáról, valamint záró értékelő jelentést kell benyújtania a Periklész 2020 program célkitűzéseinek megvalósításáról.

(13)

E rendelet megfelel a hozzáadott érték és az arányosság elvének. A Periklész 2020 programnak az euro pénzhamisítás elleni védelme érdekében elő kell segítenie a tagállamok közötti, valamint a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést, a tagállamok kötelezettségeinek sérelme nélkül, és hatékonyabban használva az erőforrásokat, mint ahogyan az nemzeti szinten megvalósítható lenne. Uniós szintű intézkedés szükséges és indokolt, mivel egyértelműen segíti a tagállamokat az euro együttes védelmében, továbbá az illetékes hatóságok közötti együttműködés és információcsere fokozása érdekében a közös uniós struktúrák használatára ösztönöz.

(14)

A Periklész 2020 program időtartamának hét évnek kell lennie, hogy igazodjon az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletben (12) meghatározott többéves pénzügyi keret időtartamához.

(15)

A Periklész 2020 program végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási hatásköröket kell a Bizottságra ruházni. A Bizottságnak éves munkaprogramokat kell elfogadnia, amelyek meghatározzák a prioritásokat, a költségvetés felosztását és az intézkedések vissza nem térítendő támogatására vonatkozó értékelési kritériumokat. A Bizottságnak az 1338/2001/EK rendeletben említett bizottság keretei között kell megvitatnia a tagállamokkal e rendelet alkalmazását. Az éves munkaprogram részét kell képezniük azon kivételes és kellően indokolt körülményeknek, amelyek fennállása esetén a tagállamok gazdasági rugalmasságának fokozása érdekében a társfinanszírozás növelésére van szükség, lehetővé téve ezáltal a tagállamok számára az euro védelmét és megóvását szolgáló projektek kielégítő végrehajtását és elvégzését.

(16)

E rendelet a Periklész 2020 program teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget állapít meg, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges referenciaösszeget jelent az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (13) 17. pontja értelmében.

(17)

A források elosztása rugalmasságának biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el arra vonatkozóan, hogy módosítsa az említett források indikatív elosztását. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(18)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az elveszített, jogosulatlanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését, valamint adott esetben közigazgatási és pénzügyi szankciók alkalmazását.

(19)

A 2001/923/EK, 2001/924/EK, 2006/75/EK, 2006/76/EK, 2006/849/EK és 2006/850/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni. Az említett határozatok értelmében tett intézkedésekhez kapcsolódó pénzügyi kötelezettségek teljesítésére átmeneti intézkedéseket kell biztosítani.

(20)

Célszerű biztosítani, hogy a Periklész program és a Periklész 2020 program közötti átmenetre zökkenőmentesen és megszakítás nélkül kerüljön sor, valamint célszerű a Periklész 2020 program időtartamát az 1311/2013/EU, Euratom rendelethez igazítani. A Periklész 2020 programot tehát 2014. január 1-jétől kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Az euro pénzhamisítás és az ahhoz kapcsolódó csalás elleni védelmét és megóvását szolgáló intézkedések elősegítése céljából a 2014. január 1-től2020. december 31-ig tartó időszakra létrejön a „Periklész 2020” elnevezésű többéves cselekvési program (a továbbiakban: a Program).

2. cikk

Hozzáadott érték

A Program aktívan ösztönzi és maga után vonja az euro védelmét szolgáló Unión belüli és kívüli, valamint az Unió kereskedelmi partnereivel folytatott transznacionális együttműködés fokozását, figyelemmel azokra a tagállamokra vagy harmadik országokra is, amelyekben az illetékes hatóságok által kibocsátott vonatkozó jelentések szerint a legnagyobb arányban fordul elő az euro hamisítása. Az ilyen együttműködés hozzájárul az euro védelme hatékonyságának növeléséhez a bevált gyakorlatok cseréje, a közös előírások és a közös speciális képzés révén.

3. cikk

Általános célkitűzés

A Program általános célkitűzése, hogy megelőzze és visszaszorítsa a pénzhamisítást és az ahhoz kapcsolódó csalást, ezáltal fokozva az uniós gazdaság versenyképességét és biztosítva az államháztartás fenntarthatóságát.

4. cikk

Egyedi célkitűzés

A Program egyedi célkitűzése az eurobankjegyek és -érmék pénzhamisítás és az ahhoz kapcsolódó csalás elleni védelmének biztosítása azáltal, hogy támogatja és kiegészíti a tagállami intézkedéseket, továbbá segítséget nyújt az illetékes nemzeti és uniós hatóságoknak az egymással és a Bizottsággal folytatandó szoros és rendszeres, adott esetben harmadik országok és nemzetközi szervezetek bevonására is kiterjedő együttműködés, valamint a bevált gyakorlatok cseréjének kialakításában.

E célkitűzés teljesítését többek között a pénzügyi, műszaki, bűnüldözési és igazságügyi hatóságok által végrehajtott intézkedések eredményessége alapján kell mérni, amely eredményesség a felderített hamisítványok, a felszámolt illegális műhelyek, a letartóztatott személyek és a kiszabott szankciók száma alapján mérhető.

5. cikk

Pénzügyi támogatásra jogosult szervezetek

A Program keretében pénzügyi támogatásra jogosult szervezetek az 1338/2001/EK rendelet 2. cikkének b) pontjában meghatározott illetékes nemzeti hatóságok.

6. cikk

A Programban való részvétel

(1)   A részt vevő országok azok a tagállamok, amelyek bevezették az eurót közös valutaként.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tagállamok által benyújtott javaslatok harmadik országbeli résztvevőkre is vonatkozhatnak, amennyiben ez fontos a Program 3. és 4. cikkben meghatározott általános és egyedi célkitűzéseinek megvalósításához.

7. cikk

Célcsoportok és együttes fellépések

(1)   A Program célcsoportjai a következők:

a)

a felderítést végző és pénzhamisítás ellen küzdő ügynökségek munkatársai (különösen a rendőri erők és a pénzügyi igazgatás szervezetei a nemzeti szinten betöltött egyedi funkcióik függvényében);

b)

a hírszerzés munkatársai;

c)

a nemzeti központi bankok, pénzverdék, kereskedelmi bankok és egyéb pénzügyi közvetítő szervezetek képviselői, különösen a pénzintézetek kötelezettségeit illetően;

d)

bírók, az erre a területre szakosodott ügyvédek és az igazságügyi testületek erre a területre szakosodott tagjai;

e)

bármely más érintett szakmai szervezet, például a kereskedelmi kamarák, iparkamarák, illetve olyan hasonló szervezetek, amelyek képesek hozzáférést biztosítani kis- és középvállalkozásokhoz, kiskereskedőkhöz és pénzszállító cégekhez).

(2)   A Program keretében tett intézkedéseket a Bizottság közösen szervezheti olyan releváns szakértelemmel rendelkező egyéb partnerekkel, mint például:

a)

a nemzeti központi bankok és az Európai Központi Bank (EKB);

b)

a nemzeti bankjegyszakértői központok (NAC-ok) és a nemzeti érmeszakértői központok (CNAC-ok);

c)

az Európai Műszaki és Tudományos Központ (CTSE), valamint a pénzverdék;

d)

az Europol, az Eurojust és az Interpol;

e)

a pénzhamisítás visszaszorításáról szóló, 1929. április 20-án Genfben aláírt nemzetközi egyezmény (14) 12. cikkében előírt pénzhamisítás elleni nemzeti központi szervezetek, valamint a pénzhamisítással kapcsolatos megelőzési, felderítési és végrehajtási feladatokra szakosodott egyéb ügynökségek;

f)

sokszorosító és hitelesítő technológiákkal foglalkozó szakmai szervezetek, nyomdák és vésnökök;

g)

egyéb, az a)–f) pontban említetteken kívüli specifikus szakértelemmel rendelkező szervezetek, ideértve adott esetben a harmadik országok és különösen a csatlakozó államok és a tagjelölt országok ilyen szervezeteit; és

h)

olyan magánszervezetek, amelyek igazolhatóan technikai ismeretekre tettek szert, valamint a hamisított bankjegyek és érmék felderítésére szakosodott egységek.

8. cikk

Támogatható intézkedések

(1)   A Program figyelembe veszi a pénzhamisítás elleni küzdelem transznacionális és multidiszciplináris szempontjait, továbbá ösztönzi az egyes tagállamok nemzeti sajátosságaihoz igazított bevált gyakorlatok alkalmazását.

(2)   A Program a 11. cikkben említett éves munkaprogramokban meghatározott feltételek mellett pénzügyi támogatást nyújt a következő intézkedésekhez:

a)

információcsere és -terjesztés, különösen workshopok, találkozók és szemináriumok szervezésével, beleértve az illetékes nemzeti hatóságok munkatársainak képzését, célirányos kiküldetéseit és csereprogramjait és egyéb hasonló intézkedéseket. Az információcsere többek között a következőket érinti:

a pénzhamisítás gazdasági és pénzügyi hatásainak monitoringjára és elemzésére szolgáló módszerek,

adatbázisok és korai előrejelzési rendszerek működtetése,

számítógéppel támogatott felderítési eszközök használata,

vizsgálati és nyomozati módszerek,

tudományos segítségnyújtás, különös tekintettel a tudományos adatbázisokra és az új fejlesztések technológiai szempontú megfigyelésére/monitoringjára,

az euro védelme az Unión kívül,

kutatási tevékenységek,

specifikus operatív szakértelem nyújtása;

b)

a Program részeként szükségesnek ítélt technikai, tudományos és operatív segítségnyújtás, amely különösen a következőkre terjed ki:

minden olyan megfelelő intézkedés, amely uniós szintű oktatási segédanyagot hoz létre, például az uniós joganyag kézikönyve, tájékoztató közlönyök, gyakorlati kézikönyvek, szószedetek és lexikonok, adatbázisok, különösen a tudományos segítségnyújtás vagy a technológiafigyelés terén, illetve számítógépes alkalmazásokra (például szoftverek),

releváns multidiszciplináris, illetve transznacionális tanulmányok,

az uniós szintű felderítő intézkedéseket segítő műszaki segédeszközök és módszerek kifejlesztése,

a legalább két országot érintő műveletek terén megvalósuló együttműködéshez nyújtott pénzügyi támogatás, amennyiben más európai intézmények és szervek programjai nem biztosítanak ilyen támogatást;

c)

a pénzhamisítás elleni szakosított hatóságok által az euro pénzhamisítással szembeni védelmére használt berendezések beszerzésének finanszírozására szolgáló vissza nem térítendő támogatások, a 10. cikk (3) bekezdésével összhangban.

II.   FEJEZET

PÉNZÜGYI KERET

9. cikk

Pénzügyi keretösszeg

(1)   A Program 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakban történő végrehajtására elkülönített pénzügyi keretösszeg (folyó árakon) 7 344 000 EUR.

(2)   A Program pénzügyi keretösszegén belül összegeket kell elkülöníteni a 8. cikk (2) bekezdésében felsorolt támogatható intézkedésekre, a források mellékletben meghatározott indikatív elosztása szerint.

A Bizottság a források említett indikatív elosztásától legfeljebb 10 %-kal térhet el. Amennyiben e korlát túllépése szükségesnek bizonyul, a Bizottság a 14. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a források mellékletben meghatározott indikatív elosztásának módosítására vonatkozóan.

(3)   Az éves előirányzatokat a többéves pénzügyi keret erejéig az Európai Parlament és a Tanács hagyja jóvá.

10. cikk

A pénzügyi támogatás és a társfinanszírozás típusai

(1)   A Bizottság ezt a Programot a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban hajtja végre.

(2)   A 8. cikk (2) bekezdésében felsorolt támogatható intézkedésekre nyújtott pénzügyi támogatás a következő formában valósulhat meg:

a)

vissza nem térítendő támogatások; vagy

b)

közbeszerzés.

(3)   A támogatási megállapodás nem vonatkozhat kizárólag eszközbeszerzésre.

(4)   A vissza nem térítendő támogatások esetében a Programból nyújtott társfinanszírozás mértéke nem haladhatja meg az elszámolható költségek 75 %-át. A 11. cikkben említett éves munkaprogramokban meghatározott kivételes és kellően indokolt esetekben a társfinanszírozás mértéke legfeljebb az elszámolható költségek 90 %-a lehet.

(5)   Amennyiben a 8. cikk (2) bekezdésében felsorolt támogatható intézkedések szervezése a Bizottsággal és az EKB-val, az Eurojusttal, az Europollal vagy az Interpollal együtt történik, az ezzel járó kiadások közöttük kerülnek felosztásra. Saját vendégelőadóik úti- és szállásköltségeit mindenkor az egyes szervezők állják.

11. cikk

Éves munkaprogramok

A Program végrehajtása érdekében a Bizottság éves munkaprogramokat fogad el.

Valamennyi éves munkaprogram a Program 3. és 4. cikkben meghatározott általános és egyedi célkitűzéseinek végrehajtását szolgálja, az alábbiak meghatározása révén:

a)

az ilyen általános és egyedi célkitűzésekkel összhangban megvalósítandó intézkedések, ideértve a források indikatív elosztását és a végrehajtás módját;

b)

vissza nem térítendő támogatások esetében: az alapvető kiválasztási kritériumok és a társfinanszírozás lehetséges maximális mértéke.

A Program értelmében végrehajtandó kommunikációs intézkedésekre elkülönített forrásoknak hozzá kell járulniuk az Unió szakpolitikai prioritásai intézményi kommunikációjának fedezéséhez is, amennyiben azok kapcsolódnak a Program 3. cikkben meghatározott általános célkitűzéséhez.

12. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

(1)   A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és bármely egyéb jogellenes tevékenységek elleni megelőző intézkedésekkel, hatásos ellenőrzésekkel, szabálytalanság feltárása esetén a jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciókkal – biztosítja az Unió pénzügyi érdekeinek az e rendelet alapján finanszírozott intézkedések végrehajtása során történő védelmét.

(2)   A Bizottság vagy képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni auditot végezni a vissza nem térítendő támogatások kedvezményezettjeinél, valamint a Program alapján uniós forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál.

(3)   A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (15) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (16) megállapított rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatokat, köztük helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet annak megállapítására, hogy történt-e a Programból finanszírozott támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben olyan csalás, korrupciós vagy bármely egyéb jogellenes tevékenység, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásoknak, továbbá az e rendelet végrehajtása keretében létrejött szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett auditokat és vizsgálatokat.

III.   FEJEZET

MONITORING, ÉRTÉKELÉS ÉS FELHATALMAZÁS

13. cikk

Monitoring és értékelés

(1)   A Programot a Bizottság a tagállamokkal együttműködve hajtja végre, rendszeres konzultációt folytatva a Program megvalósításának különböző szakaszaiban, az 1338/2001/EK rendeletben említett bizottság keretén belül, az egyéb illetékes szervek, különösen az EKB és az Europol által végrehajtott releváns intézkedések figyelembevételével.

(2)   A Bizottság igyekszik biztosítani a Program, valamint az egyéb releváns uniós szintű programok és intézkedések közötti összhangot és azok kiegészítő jellegét.

(3)   A Bizottság évente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a Program eredményeiről. A tájékoztató az egyéb releváns uniós szintű programokkal és intézkedésekkel való összhangra és kiegészítő jellegre vonatkozó információkat is tartalmazza. A Bizottság folyamatosan terjeszti a Program keretében támogatott intézkedések eredményeit. Valamennyi részt vevő ország és egyéb kedvezményezett biztosítja a Bizottság számára az összes olyan adatot és információt, amely a Program monitoringjához és értékeléséhez szükséges.

(4)   A Program értékelését a Bizottság végzi. A Bizottság 2017. december 31-ig független félidős értékelő jelentést nyújt be valamennyi intézkedés célkitűzéseinek megvalósulásáról (az eredményekre és hatásokra kitérve), a források eredményes és költséghatékony felhasználásáról és annak uniós hozzáadott értékéről. Az értékelő jelentést úgy kell elkészíteni, hogy információkkal szolgáljon az intézkedések megújítására, módosítására vagy felfüggesztésére vonatkozó döntés meghozatalához. Az értékelésben meg kell vizsgálni az egyszerűsítés lehetőségét is, annak belső és külső koherenciáját, a célkitűzések továbbra is érvényes relevanciáját, valamint az intézkedések hozzájárulását az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó prioritásaihoz. Az értékelés figyelembe veszi a korábbi intézkedések hosszú távú hatásairól készült értékelések eredményét.

(5)   A Program hosszú távú eredményeit és hatásainak fenntarthatóságát is értékelni kell, hogy az értékelés információkkal szolgáljon egy ezt követő program megújítására, módosítására vagy felfüggesztésére vonatkozó döntés meghozatalához.

(6)   A Bizottság ezenkívül 2021. december 31-ig záró értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Program célkitűzéseinek eléréséről.

14. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)   A Bizottság 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig felhatalmazást kap a 9. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 9. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 9. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

IV.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

15. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2001/923/EK, 2001/924/EK, 2006/75/EK, 2006/76/EK, 2006/849/EK és 2006/850/EK határozat hatályát veszti.

Az említett határozatok hatálya alá tartozó intézkedésekhez kapcsolódó pénzügyi kötelezettségekre azonban e kötelezettségek teljesítéséig továbbra is e határozatok vonatkoznak.

16. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, 2014. március 11-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 137., 2012.5.12., 7. o.

(2)  Az Európai Parlament 2013. december 11-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. március 11-i határozata.

(3)  A Tanács 2001. június 28-i 1338/2001/EK rendelete az euro pénzhamisítás elleni védelméhez szükséges intézkedések megállapításáról (HL L 181., 2001.7.4., 6. o.).

(4)  A Tanács 2001. június 28-i 1339/2001/EK rendelete az euro pénzhamisítás elleni védelméhez szükséges intézkedések megállapításáról szóló 1338/2001/EK rendelet hatásainak az eurót közös valutaként el nem fogadó tagállamokra történő kiterjesztéséről (HL L 181., 2001.7.4., 11. o.).

(5)  A Tanács 2006. január 30-i 2006/75/EK határozata az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a Periklész program) létrehozásáról szóló 2001/923/EK határozat módosításáról és meghosszabbításáról (HL L 36., 2006.2.8., 40. o.).

(6)  A Tanács 2006. január 30-i 2006/76/EK határozata az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a Periklész program) létrehozásáról szóló 2001/923/EK határozat módosításáról és meghosszabbításáról szóló 2006/75/EK határozat hatályának a nem részt vevő tagállamokra való kiterjesztéséről (HL L 36., 2006.2.8., 42. o.).

(7)  A Tanács 2006. november 20-i 2006/849/EK határozata az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a Periklész program) létrehozásáról szóló 2001/923/EK határozat módosításáról és meghosszabbításáról (HL L 330., 2006.11.28., 28. o.).

(8)  A Tanács 2006. november 20-i 2006/850/EK határozata az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a Periklész program) létrehozásáról szóló 2001/923/EK határozat módosításáról és meghosszabbításáról szóló 2006/849/EK határozat alkalmazásának a nem részt vevő tagállamokra való kiterjesztéséről (HL L 330., 2006.11.28., 30. o.).

(9)  A Tanács 2001. december 17-i 2001/923/EK határozata az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a Periklész program) létrehozásáról (HL L 339., 2001.12.21., 50. o.).

(10)  A Tanács 2001. december 17-i 2001/924/EK határozata az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a Periklész program) létrehozásáról szóló határozat hatályának az eurót közös valutaként be nem vezető országokra történő kiterjesztéséről (HL L 339., 2001.12.21., 55. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(12)  A Tanács 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).

(13)  HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(14)  A Nemzetek Szövetsége Szerződéseinek gyűjteménye, 2623. (1931.), 372. o.

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).

(16)  A Tanács 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).


MELLÉKLET

A források indikatív elosztása a 8. cikk (2) bekezdésében felsorolt támogatható intézkedések között

A Program 9. cikkben meghatározott pénzügyi keretösszegén belül a költségvetés legalább 90 %-át a 8. cikk (2) bekezdésében felsorolt, alábbi támogatható intézkedésekre kell fordítani:

információcsere és az információ terjesztése,

technikai, tudományos és operatív segítségnyújtás,

a pénzhamisítás elleni szakosított hatóságok által használt berendezések beszerzésének finanszírozására szolgáló vissza nem térítendő támogatások.


5.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 103/10


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 332/2014/EU RENDELETE

(2014. március 11.)

az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

2008. április 29-én aláírták és 2013. július 22-én megkötötték az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodást (2) (a továbbiakban: STM). Az STM 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba.

(2)

Meg kell határozni az STM egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó szabályokat, valamint a végrehajtásra vonatkozó részletes szabályok elfogadásának eljárásait.

(3)

Az STM végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően kell gyakorolni. Mivel a végrehajtási aktusok a közös kereskedelempolitika részét képezik, elfogadásukkor elvben a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni. Amennyiben az STM előirányozza annak lehetőségét, hogy – rendkívüli és kritikus körülmények esetén – a helyzet megoldásához szükséges azonnali intézkedéseket alkalmazzanak, a Bizottságnak helyénvaló azonnal elfogadnia ilyen végrehajtási aktusokat. A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha a mezőgazdasági és halászati termékekre vonatkozó intézkedésekkel összefüggésben felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(4)

Az STM értelmében a Szerbiából származó egyes mezőgazdasági és halászati termékeket kedvezményes vámtarifával lehet bevinni az Unióba, vámkontingens-határon belül. Ezért az alapos értékelés lehetővé tétele érdekében meg kell állapítani az említett vámkontingensek kezelését és felülvizsgálatát szabályozó előírásokat.

(5)

Ahol kereskedelemvédelmi intézkedések válnak szükségessé, azokat a 260/2009/EK tanácsi rendeletben (4), az 1225/2009/EK tanácsi rendeletben (5) vagy adott esetben az 597/2009/EK tanácsi rendeletben (6) megállapított általános előírásoknak megfelelően kell elfogadni.

(6)

Amennyiben egy tagállam esetleges csalásról vagy a közigazgatási együttműködés esetleges hiányáról tájékoztatja a Bizottságot, a vonatkozó uniós jogszabályokat, így különösen az 515/97/EK tanácsi rendeletet (7) kell alkalmazni.

(7)

E rendelet az STM végrehajtási intézkedéseit tartalmazza, így azt az STM hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni.

(8)

Hatálybalépésével az STM felváltotta az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a Szerb Köztársaság között létrejött, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló ideiglenes megállapodást (8) (a továbbiakban: ideiglenes megállapodás), amely 2010. február 1-jén lépett hatályba, és amely az STM kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseinek korábbi hatálybalépéséről rendelkezett. Az ideiglenes megállapodás és az STM szerinti vámkontingensek hatékony alkalmazásának és kezelésének, valamint a vámkivetéssel kapcsolatban a jogbiztonságnak és az egyenlő bánásmódnak a biztosítása érdekében e rendelet bizonyos rendelkezéseit az ideiglenes megállapodás hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

(1)   Ezen rendelet szabályokat állapít meg az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás (a továbbiakban: STM) egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozóan, valamint meghatározza a megállapodás egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok elfogadásának eljárásait.

(2)   Az STM rendelkezéseire vonatkozó, e rendeletben foglalt hivatkozásokat adott esetben az ideiglenes megállapodás megfelelő rendelkezéseire való hivatkozásokként kell értelmezni.

2. cikk

A hal- és halászati termékekre vonatkozó engedmények

Az ideiglenes megállapodás 14. cikkének, majd azt követően a stabilizációs és társulási megállapodás 29. cikkének végrehajtására vonatkozó, a hal- és halászati termékek vámkontingensét érintő részletes szabályokat a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján fogadja el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

3. cikk

Vámcsökkentések

(1)   A (2) bekezdésre figyelemmel a kedvezményes vámtételek értékét egy tizedesjegyre, lefelé kell kerekíteni.

(2)   A kedvezményes vámtétel teljes mértékű mentességet jelent abban az esetben, ha a kedvezményes vámtételnek az (1) bekezdés szerinti kiszámításakor a kapott eredmény a következők valamelyike:

a)

értékvámok esetében 1 % vagy annál kevesebb;

b)

az egyedi vámtételek esetében egyedi összegenként 1 EUR vagy annál kevesebb.

4. cikk

Technikai kiigazítások

Az e rendelet alapján elfogadott előírásoknak a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokban és a TARIC albontásokban történt változtatások vagy az Unió és a Szerb Köztársaság között létrejött új vagy módosított megállapodások, jegyzőkönyvek, levélváltások vagy egyéb jogi aktusok miatt szükségessé váló módosításait és technikai kiigazításait a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján fogadja el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

5. cikk

Általános védzáradék

E rendelet 7. cikkének sérelme nélkül, ha az Uniónak az STM 41. cikke szerinti intézkedést kell hoznia, a Bizottság ezt az intézkedést végrehajtási jogi aktusok útján fogadja el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni, hacsak az STM 41. cikke másképpen nem rendelkezik.

6. cikk

Hiányzáradék

E rendelet 7. cikkének sérelme nélkül, ha az Uniónak az STM 42. cikke szerinti intézkedést kell hoznia, a Bizottság ezt az intézkedést végrehajtási jogi aktusok útján fogadja el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

7. cikk

Rendkívüli és kritikus körülmények

A Bizottság az STM 41. és 42. cikkével összhangban, az e rendelet 13. cikkének (4) bekezdésében említett eljárás keretében azonnal alkalmazandó intézkedéseket hozhat, amennyiben az STM 41. cikke (5) bekezdésének b) pontja és 42. cikkének (4) bekezdése értelmében rendkívüli és kritikus körülmények merülnek fel.

8. cikk

A mezőgazdasági és halászati termékekre vonatkozó védzáradék

(1)   Az e rendelet 5. és 6. cikkében említett eljárásoktól eltérve, ha az Uniónak a mezőgazdasági és halászati termékeket illetően az STM 32. cikkének (2) bekezdése vagy 41. cikke szerint intézkedést kell hoznia, a Bizottság valamely tagállam kérelmére vagy a saját kezdeményezésére az után határoz a szükséges intézkedésekről, hogy adott esetben a kérdést az STM 41. cikkével összhangban a stabilizációs és társulási tanács elé terjesztette. Ezeket az intézkedéseket a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján fogadja el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben – az e cikk (2) bekezdésében említett esetet is beleértve – a Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e rendelet 13. cikke (4) bekezdésében említett eljárás keretében.

(2)   Ha a Bizottság egy tagállamtól az (1) bekezdésben említett kérelmet kap, azzal kapcsolatban határozatot hoz:

a)

a kérelem kézhezvételét követő három munkanapon belül, amennyiben az STM 41. cikkében előírt, a stabilizációs és társulási tanács elé terjesztésre vonatkozó eljárás nem alkalmazandó; vagy

b)

az STM 41. cikke (5) bekezdésének a) pontjában említett 30 napos időszak végét követő három napon belül, amennyiben az STM 41. cikkében előírt, a stabilizációs és társulási tanács elé terjesztésre vonatkozó eljárás alkalmazandó.

9. cikk

Felügyelet

Az STM 32. cikke (2) bekezdésének végrehajtása céljából meg kell teremteni az STM 3. jegyzőkönyvének V. mellékletében felsorolt áruk behozatalának uniós felügyeletét. E tekintetben a 2454/93/EGK bizottsági rendelet (9) 308d. cikkében foglalt eljárást kell alkalmazni.

10. cikk

Dömping és támogatás

Olyan gyakorlat esetében, amely az STM 40. cikkének (2) bekezdésében előírt intézkedések Unió általi meghozatalát indokolhatja, a dömpingellenes és/vagy kiegyenlítő intézkedések bevezetéséről szóló döntést az 1225/2009/EK, illetve az 597/2009/EK rendeletben megállapított előírásokkal összhangban kell meghozni.

11. cikk

Verseny

(1)   Olyan gyakorlat esetében, amelyet a Bizottság összeegyeztethetetlennek tart az STM 73. cikkével, a Bizottság az ügy saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérelmére történő kivizsgálását követően határoz az STM 73. cikkében meghatározott megfelelő intézkedésről.

Az STM 73. cikkének (10) bekezdésében foglalt intézkedéseket a támogatások esetében az 597/2009/EK rendeletben meghatározott eljárások keretében kell elfogadni.

(2)   Olyan gyakorlat esetében, amely az STM 73. cikke alapján intézkedések Szerb Köztársaság általi alkalmazását indokolhatja az Unióval szemben, a Bizottság az eset kivizsgálását követően eldönti, hogy a gyakorlat összeegyeztethető-e az STM-ben előírt elvekkel. A Bizottság szükség esetén – a Szerződés 101., 102. és 107. cikkének alkalmazásából eredő kritériumok alapján – meghozza a megfelelő határozatokat.

12. cikk

Csalás vagy a közigazgatási együttműködés elmulasztása

(1)   Ha a Bizottság – egy tagállam által nyújtott információ alapján vagy saját kezdeményezésére – megállapítja, hogy az STM 46. cikkében megállapított feltételek teljesülnek, akkor indokolatlan késedelem nélkül

a)

tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot; valamint

b)

értesíti megállapításairól és az azok alapját képező objektív információkról a stabilizációs és társulási bizottságot, és konzultációt kezdeményez a stabilizációs és társulási bizottságban.

(2)   A Bizottság az STM 46. cikkének (5) bekezdése szerinti információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszi közzé.

(3)   A Bizottság az e rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktusok útján úgy határozhat, hogy az STM 46. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint ideiglenesen felfüggeszti a termékekre vonatkozó preferenciális elbánást.

13. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   E rendelet 2., 4. és 12. cikkének alkalmazása során a Bizottságot a 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 184. cikkével létrehozott Vámkódexbizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   E rendelet 5–8. cikkének alkalmazása során a Bizottságot a 260/2009/EK rendelet 4. cikkével létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(4)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkének (1)–(4) bekezdését kell alkalmazni, az említett rendelet 5. cikkével is összefüggésben.

14. cikk

Értesítés

A stabilizációs és társulási tanácsnak, illetve a stabilizációs és társulási bizottságnak az STM-ben előírt értesítése az Unió nevében eljáró Bizottság feladata.

15. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2013. szeptember 1-jétől kell alkalmazni. Ugyanakkor a 2., 3. és 4. cikket 2010. február 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. március 11-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  Az Európai Parlament 2012. október 25-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. január 28-i álláspontja első olvasatban (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament 2014. március 11-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  A Tanács és a Bizottság 2013. július 22-i 2013/490/EU, Euratom határozata az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről (HL L 278., 2013.10.18., 14. o.). A megállapodást ezzel a határozattal együtt tették közzé a HL L 278., 2013.10.18., 16 o.. oldalán.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(4)  A Tanács 2009. február 26-i 260/2009/EK rendelete a behozatalra vonatkozó közös szabályokról (HL L 84., 2009.3.31., 1. o.).

(5)  A Tanács 2009. november 30-i 1225/2009/EK rendelete az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről (HL L 343., 2009.12.22., 51. o.).

(6)  A Tanács 2009. június 11-i 597/2009/EK rendelete az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről (HL L 188., 2009.7.18., 93. o.).

(7)  A Tanács 1997. március 13-i 515/97/EK rendelete a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről (HL L 82., 1997.3.22., 1. o.).

(8)  HL L 28., 2010.1.30., 1. o.

(9)  A Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i 450/2008/EK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódex) (HL L 145., 2008.6.4., 1. o.).


5.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 103/15


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 333/2014/EU RENDELETE

(2014. március 11.)

a 443/2009/EK rendeletnek az új személygépkocsikra vonatkozó 2020. évi CO2-kibocsátás-csökkentési célérték elérésére alkalmas módozatok meghatározása tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 13. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a 95 g CO2/km-es hosszú távú célérték 2020-ig történő költséghatékony elérésére vonatkozó szabályokat és különösen az e rendelet I. mellékletében foglalt képletet és a 11. cikke szerinti mentesítéseket. Helyénvaló, hogy ez a rendelet versenyszempontból a lehető leginkább semleges, társadalmilag méltányos és fenntartható legyen.

(2)

A személygépkocsik hatékonyságának javítását szolgáló fejlett technológiák világpiacának további fejlődése összhangban áll a Bizottság 2011. január 21-i„Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című közleményével, amely a fenntartható növekedés elérése érdekében támogatja az erőforrás-hatékony, karbonszegény gazdaságra való áttérést.

(3)

Egyértelművé kell tenni, hogy a 95 g CO2/km-es célértéknek való megfelelés ellenőrzése céljából a személygépkocsik CO2–kibocsátását továbbra is a 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) és annak végrehajtási intézkedéseivel összhangban, innovatív technológiák segítségével kell mérni.

(4)

A fosszilis tüzelőanyagok magas ára kedvezőtlen hatást gyakorol a gazdasági fellendülésre, az energiabiztonságra és a tüzelőanyagok megfizethetőségére az Unióban. Ezért kiemelt feladat az új személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek hatékonyságának és fenntarthatóságának a növelése, és ezáltal a kőolajfüggőség csökkentése.

(5)

Annak elismeréseképpen, hogy a rendkívül alacsony CO2–kibocsátású járművek korai generációinak kutatási és fejlesztési költségei, valamint fajlagos gyártási költségei igen magasak, a forgalomba hozatal kezdeti szakaszában – ideiglenes hatállyal és korlátozott mértékben – célszerű felgyorsítani és elősegíteni a szóban forgó járművek uniós piacra való bevezetését. A különböző szinteken elhelyezkedő szereplőknek megfelelő figyelmet kell fordítaniuk a rendkívül alacsony CO2–kibocsátású járművek iránti keresletet fokozó bevált gyakorlat meghatározására és terjesztésére.

(6)

Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának és a jármű-infrastruktúra interfész közös műszaki leírásának a hiánya akadályozhatja a rendkívül alacsony CO2–kibocsátású járművek elterjedését. Amennyiben a szükséges infrastruktúra kiépülne az Unióban, ez megkönnyítené a piaci erők működését, és hozzájárulna az európai gazdasági növekedéshez.

(7)

Annak tudomásulvételeként, hogy a járművek rendeltetése alapján meghatározott fajlagos kibocsátási célértékek teljesítése aránytalan mértékben érinti a legkisebb gyártókat, hogy a mentesítési eljárás nagy adminisztratív terhet jelent, és hogy elhanyagolható az e gyártók járműeladásai kapcsán elért CO2-kibocsátás-csökkenésben mérhető haszon, a fajlagos kibocsátási célértékek és a többletkibocsátási díj hatálya nem terjed ki azokra a gyártókra, amelyek évente kevesebb mint 1 000, az Unióban nyilvántartásba vett új személygépkocsit gyártanak. Annak érdekében, hogy ezek a gyártók a lehető leghamarabb jogbiztonságot élvezhessenek, lényeges, hogy ez a mentesítés 2012. január 1-jétől legyen alkalmazandó.

(8)

A kis mennyiséget gyártók mentesítésére szolgáló eljárást egyszerűsíteni kell annak érdekében, hogy a gyártók a mentesítés kérelmezését, a Bizottság pedig az engedély megadását rugalmasabban időzíthesse.

(9)

A szakosodott gyártók mentesítésére szolgáló eljárást 2020 után is fenn kell tartani. Annak érdekében azonban, hogy a szakosodott gyártóktól elvárt kibocsátáscsökkentés összhangban legyen a nagy mennyiséget gyártóktól elvárttal, 2020-tól kezdődően a szakosodott gyártóknak tulajdonítható 2007-es átlagos fajlagos kibocsátásnál 45 %-kal alacsonyabb célértéket kell alkalmazni.

(10)

Az autóipar hosszú távú beruházásainak és innovációjának lehetővé tétele érdekében célszerű előre jelezni, hogy e rendeletnek milyen módosításai várhatók a 2020 utáni időszakra nézve. Az előrejelzésnek azon kell alapulnia, hogy az Unió hosszú távú éghajlat-változási céljainak figyelembevételével milyen ütemű kibocsátáscsökkentésre van szükség, és hogy milyen hatások várhatók a személygépkocsik CO2-kibocsátását költséghatékonyan csökkentő technológiák kifejlesztésére nézve. A Bizottságnak 2015-ig felül kell vizsgálnia ezeket a szempontokat, és a megállapításairól jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentésnek adott esetben a 443/2009/EK rendelet módosítására vonatkozó javaslatokat kell tartalmaznia, amelyek célja az új személygépkocsik 2020 utáni CO2-kibocsátási célértékeinek megállapítása, és amelyek esetlegesen még egy 2025-re szóló, reális és elérhető célértéket is megjelölnek egy olyan átfogó hatásvizsgálat alapján, amelyben figyelembe veszik az autóipar és a kapcsolódó iparágak folyamatos versenyképességét, egyúttal a 2020-ig tartó időszakban elérthez mérhető, világos kibocsátáscsökkentési pálya fenntartását. A Bizottságnak a javaslatok kidolgozásakor biztosítania kell, hogy azok versenyszempontból a lehető leginkább semlegesek, társadalmilag méltányosak és fenntarthatóak legyenek.

(11)

A 443/2009/EK rendelet értelmében a Bizottságnak hatásvizsgálatot kell végeznie a vizsgálati eljárások felülvizsgálata céljából, annak érdekében, hogy azok megfelelően tükrözzék a személygépkocsik tényleges CO2-kibocsátási jellemzőit. Szükséges a jelenleg alkalmazott „Új Európai Menetciklus” (NEDC) módosítása annak érdekében, hogy az a valós vezetés menetállapotának megfeleljen, és megakadályozható legyen a tényleges CO2-kibocsátás és üzemanyag-fogyasztás alábecslése. A lehető leghamarabb meg kell állapodni egy új, reálisabb és megbízhatóbb vizsgálati eljárásról. Az erre irányuló munka folyamatban van, ám még nem fejeződött be, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében ugyanis még fejlesztés alatt áll a könnyű gépjárművekre világszerte alkalmazandó vizsgálati eljárás (World Light Duty Test procedure: WLTP). Annak biztosítása érdekében, hogy az új személygépkocsikra megadott fajlagos CO2-kibocsátási értékek jobban összhangba kerüljenek a szokásos közlekedési feltételek mellett ténylegesen keletkező kibocsátásokkal, a WLTP-eljárást a lehető leghamarabb alkalmazni kell. Erre való tekintettel a 443/2009/EK rendelet I. melléklete a 715/2007/EK rendeletnek és a 692/2008/EK bizottsági rendelet (5) XII. mellékletének megfelelően mért kibocsátásokra vonatkozóan állapít meg 2020-ra szóló határértékeket. A vizsgálati eljárások módosítása után ki kell igazítani a 443/2009/EK rendelet I. mellékletében foglalt határértékeket annak érdekében, hogy a követelmények hasonlóképpen szigorúak maradjanak a gyártókra és a járműosztályokra nézve. Ennek megfelelően, a Bizottságnak szigorú megfelelőségi vizsgálatot kell végeznie a NEDC és a WLTP vizsgálati ciklusai között annak érdekében, hogy az utóbbi a valós vezetési feltételeket tükrözze.

(12)

Annak biztosítása céljából, hogy a tényleges kibocsátások megfelelően tükröződjenek, és a mért CO2-kibocsátási értékek egyértelműen összehasonlíthatók legyenek, a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vizsgálati eljárásnak a CO2-kibocsátás mért értékeire jelentős hatást kifejtő elemeit pontosan meghatározzák annak megelőzése érdekében, hogy a gyártók kihasználják a vizsgálati ciklus rugalmasságait. Foglalkozni kell a típusjóváhagyás során mért CO2-kibocsátási értékek, valamint a forgalmazott járművek kibocsátása közötti eltéréssel, beleértve a megfelelőségi vizsgálati eljárás használat közbeni lefolytatásának a lehetőségét, aminek biztosítania kellene a forgalmazott járművek reprezentatív mintájának a független vizsgálatát, továbbá megoldást kell keresni a vizsgálat során megállapított és a típusjóváhagyás során mért CO2-kibocsátási értékek közötti kimutatott, lényeges eltérések problémájának a kezelésére.

(13)

A 443/2009/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének megfogalmazását ki kell igazítani annak érdekében, hogy a „kapcsolt gyártók” fogalma összhangban legyen a 139/2004/EK tanácsi rendeletben (6), valamint az 510/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) foglaltakkal.

(14)

A 443/2009/EK rendelet felhatalmazza a Bizottságot, hogy a rendelet egyes rendelkezéseit az 1999/468/EK tanácsi rendeletben (8) meghatározott eljárásoknak megfelelően végrehajtsa. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében a szóban forgó hatásköröket hozzá kell igazítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkéhez.

(15)

Annak biztosítására, hogy a 443/2009/EK rendelet végrehajtására egységes feltételek vonatkozzanak, a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően kell gyakorolni.

(16)

A 443/2009/EK rendelet II. mellékletének az adatszolgáltatási követelmények és az adatparaméterek tekintetében történő módosítása, a fajlagos kibocsátási célértékek alóli mentesítésre való jogosultság feltételeinek értelmezésére, a kérelmek tartalmára, valamint a fajlagos CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló programok tartalmára és értékelésére vonatkozó szabályok kiegészítése, a 443/2009/EK rendelet I. mellékletében említett M0-számadatnak az új személygépkocsiknak az előző három naptári évre vonatkozó átlagos tömegéhez való hozzáigazítása, és a 443/2009/EK rendelet I. mellékletében foglalt képletek kiigazítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(17)

A célérték kijelölésekor továbbra is a személygépkocsi rendeltetése és a CO2-kibocsátására vonatkozó célérték közötti lineáris összefüggésen alapuló – a 443/2009/EK rendelet I. mellékletében foglalt képletekben megfogalmazódó – megközelítést helyénvaló alkalmazni, így ugyanis fenntartható a személygépkocsik piacának sokfélesége és a gyártóknak a különféle fogyasztói igények kielégítésére való képessége, miáltal elkerülhető a verseny indokolatlan torzulása.

(18)

A Bizottság a hatásvizsgálatában értékelte a lábnyomadatok rendelkezésre állását és a lábnyomadatoknak a 443/2009/EK rendelet I. melléklete képleteiben rendeltetési paraméterként való felhasználhatóságát. A hatásvizsgálat alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2020-ra vonatkozó képletben a tömeget kell rendeltetési paraméterként használni. A majdani felülvizsgálat alkalmával azonban mérlegelni kell a lábnyom rendeltetési paraméterként való alkalmazására való átállással járó költségcsökkenést és előnyöket.

(19)

Az üvegházhatást okozó gázoknak az energiaellátáshoz, a gépjárműgyártáshoz és -ártalmatlanításhoz kapcsolódó kibocsátása a jelenlegi átfogó közúti közlekedési szénlábnyom jelentős részét teszi ki, amely a jövőben vélhetőleg még fokozottabb jelentőséget kap. Ezért szakpolitikai fellépésre van szükség egyrészt ahhoz, hogy a gépjárműgyártókat az olyan optimális megoldások – többek között az elektromos energia vagy az alternatív üzemanyagok – alkalmazása felé irányítsák, amelyek különösen figyelembe veszik az üvegházhatást okozó gázoknak a gépjárművek számára biztosított energia előállításához kapcsolódó kibocsátását, másrészt hogy biztosítsák, hogy ezek az upstream kibocsátások ne emésszék fel a gépjárművek javított üzemeltetési energiafogyasztásából eredő, a 443/2009/EK rendeletben célul kitűzött előnyöket.

(20)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az új személygépkocsikra vonatkozó 2020. évi CO2-kibocsátás-csökkentési célérték elérésére alkalmas módozatok meghatározását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósítható(k), az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(21)

A 443/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 443/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a rendelet az Unióban nyilvántartásba vett, új személygépkocsiknak a 715/2007/EK rendelettel, a 692/2008/EK rendelet XII. mellékletével és végrehajtási intézkedéseivel összhangban, innovatív technológiák segítségével mért átlagos CO2-kibocsátására alkalmazandó célértéket a 2020. évtől kezdve 95 g/km-ben határozza meg.”

2.

A 2. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4)   2012. január 1-jén kezdődő hatállyal a 4. cikk, a 8. cikk (4) bekezdésének b) és c) pontja, a 9. cikk, valamint a 10. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontja nem alkalmazandó az olyan gyártóra, amely minden kapcsolt vállalkozásával együtt az előző naptári évben kevesebb mint 1 000 új személygépkocsi nyilvántartásba vételét eredményezte az Unióban.”

3.

A 3. cikk (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„—

rendelkezik a szavazati jogok több mint felével, vagy”

4.

A 4. cikk második bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az egyes gyártók átlagos fajlagos CO2-kibocsátásának kiszámításához az adott évben agyártó által nyilvántartásba vett új személygépkocsik alábbi arányait kell figyelembe venni:

2012-ben 65 %,

2013-ban 75 %,

2014-ben 80 %,

2015-től 2019-ig 100 %,

2020-ban 95 %,

2020 végéig elérendően és azt követően 100 %.”

5.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„5a. cikk

Extra kibocsátási egységek a 95 g/km-es CO2-kibocsátási célérték kiszámításához

Az átlagos fajlagos CO2-kibocsátás kiszámításakor minden egyes, 50 g CO2/km-nél alacsonyabb fajlagos CO2-kibocsátású új személygépkocsi:

2020-ban 2 gépkocsinak,

2021-ben 1,67 gépkocsinak,

2022-ben 1,33 gépkocsinak,

2023-tól kezdve pedig 1 gépkocsinak számít,

a 2020 és 2022 közötti időszakban a gépjármű nyilvántartásba vételének éve tekintetében, gyártónként – a teljes időszakra vonatkozóan – 7,5 g CO2/km CO2-kibocsátási felső korlát mellett.”

6.

A 8. cikk (9) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(9)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén részletes szabályokat fogad el az e cikkben meghatározott adatok ellenőrzésére és bejelentésére vonatkozó eljárásokat, valamint a II. melléklet alkalmazását illetően. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. mellékletben szereplő adatszolgáltatási követelmények és adatparaméterek módosítása érdekében.”

7.

A 9. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza az (1) bekezdés szerinti többletkibocsátási díj beszedésére alkalmazandó eszközöket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 14. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”

8.

A 11. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (3) bekezdés utolsó mondatát el kell hagyni;

b)

a (4) bekezdés második albekezdése b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„b)

amennyiben a kérelem az I. melléklet 1. pontjának a) és b) pontjával kapcsolatos, olyan célérték, amely 25 %-os csökkentést jelent a 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátáshoz képest, vagy ha több kapcsolt vállalkozásra vonatkozóan nyújtanak be egyetlen kérelmet, akkor olyan célérték, amely 25 %-os csökkentést jelent e vállalkozások 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátásának átlagához képest.”;

c)

a (4) bekezdés második albekezdése a következő ponttal egészül ki:

„c)

amennyiben a kérelem az I. melléklet 1. pontjának c) pontjával kapcsolatos, olyan célérték, amely 45 %-os csökkentést jelent a 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátáshoz képest, vagy ha több kapcsolt vállalkozásra vonatkozóan nyújtanak be egyetlen kérelmet, akkor olyan célérték, amely 45 %-os csökkentést jelent e vállalkozások 2007-es átlagos fajlagos CO2-kibocsátásának átlagához képest.”;

d)

a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(8)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14a. cikknek megfelelően végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el olyan szabályok rögzítése érdekében, amelyek a mentesítésre való jogosultság feltételeinek, a kérelmek tartalmának, valamint a fajlagos CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló programok tartalmának és értékelésének értelmezése tekintetében kiegészítik az e cikk (1)–(7) bekezdésében foglaltakat.”

9.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A beszállító vagy gyártó kérésére figyelembe kell venni az innovatív technológiáknak vagy az innovatív technológiák kombinációjának (»innovatív technológiai csomagok«) az alkalmazása révén elért CO2-csökkentéseket.

E technológiákat csak abban az esetben kell figyelembe venni, ha az értékelés során alkalmazott módszertan ellenőrizhető, megismételhető és összehasonlítható eredményekkel szolgál.

E technológiák az egyes gyártók átlagos fajlagos kibocsátási célértékének legfeljebb 7 g CO2/km-rel való csökkentéséhez járulhatnak hozzá.”;

b)

a (2) bekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján részletes rendelkezéseket fogad el az (1) bekezdésben említett innovatív technológiák vagy innovatív technológiai csomagok jóváhagyására szolgáló eljárásról. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.”;

c)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Annak a beszállítónak vagy gyártónak, amelyik valamilyen intézkedést innovatív technológiaként vagy innovatív technológiai csomagként kíván jóváhagyatni, jelentést kell benyújtania a Bizottságnak, amely tartalmaz egy független és tanúsított szervezet által készített ellenőrzési jelentést is. Ha bármilyen esetleges kapcsolat áll fenn az intézkedés és egy már korábban jóváhagyott innovatív technológia vagy innovatív technológiai csomag között, akkor erről a jelentésnek említést kell tennie, az ellenőrzési jelentésnek pedig értékelnie kell, hogy e kapcsolat milyen mértékben módosítja az egyes intézkedések révén elért csökkentéseket.”

10.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (2) bekezdés harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság ezeket az intézkedéseket a 14a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok segítségével fogadja el.”;

b)

a (3) bekezdés második albekezdését el kell hagyni;

c)

az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A Bizottság 2015. december 31-ig felülvizsgálja az e rendelet szerinti fajlagos kibocsátási célértékeket, módozatokat és egyéb vonatkozásokat – ideértve azt is, hogy a rendeltetési paraméterre még mindig szükség van-e, és hogy a tömeg vagy a lábnyom a fenntarthatóbb paraméter –, annak érdekében, hogy a 2020 utáni időszakra megállapítsa az új személygépkocsikra irányadó CO2-kibocsátási célértékeket. E tekintetben a megállapított szükséges mértékű kibocsátáscsökkentésnek összhangban kell lennie az Unió hosszú távú éghajlat-változási céljaival és azzal, hogy milyen hatások várhatók a személygépkocsik CO2-kibocsátását költséghatékonyan csökkentő technológiák fejlesztésére nézve. A Bizottság jelentést nyújt be a felülvizsgálat eredményeiről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentésnek szükség esetén tartalmaznia kell az e rendelet módosítására irányuló javaslatokat, valamint esetlegesen egy reális és elérhető cél meghatározását is, mégpedig egy olyan átfogó hatásvizsgálat eredménye alapján, amely figyelembe veszi a gépjárműipar és az ahhoz kapcsolódó iparágak töretlen versenyképességének jelentőségét is. A Bizottság a javaslatok kidolgozásakor biztosítja, hogy azok versenyszempontból a lehető leginkább semlegesek, társadalmilag méltányosak és fenntarthatóak legyenek.”;

d)

a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az ahhoz szükséges korrelációs paramétereket, hogy a fajlagos CO2-kibocsátás mérésére szolgáló, a 715/2007/EK és a 692/2008/EK rendeletben előírt vizsgálati eljárásban bekövetkező változásokat érvényesítsék. Az említett végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az első albekezdés alapján elfogadott módszertan alkalmazásával kiigazítsa az I. mellékletben szereplő képleteket, biztosítva azt, hogy a régi és az új vizsgálati eljárás hasonlóan szigorú kibocsátáscsökkentési követelményeket támasszon a gyártókkal és a különböző rendeltetésű járművekkel szemben.”

11.

A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (10) 9. cikkével létrehozott Éghajlatváltozási Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) szerinti bizottság.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Amennyiben a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. február 11-i 280/2004/EK határozata az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról (HL L 49., 2004.2.19., 1. o.)."

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

12.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„14a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottság 8. cikk (9) bekezdésében, a 11. cikk (8) bekezdésében, a 13. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és a 13. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. április 8-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8. cikk (9) bekezdésében, a 11. cikk (8) bekezdésében, a 13. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében és a 13. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 8. cikk (9) bekezdése, a 11. cikk (8) bekezdése, a 13. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése és a 13. cikk (7) bekezdésének második albekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.”

13.

Az I. melléklet 1. pontja a következő ponttal egészül ki:

„c)

2020-tól kezdve:

Formula,

ahol:

M= a jármű kilogrammban (kg) megadott tömege,

M0 = a 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadott érték,

a= 0,0333.”

14.

A II. melléklet a következőképpen módosul:

a)

az A. rész 1. pontja a következő ponttal egészül ki:

„n)

a legnagyobb hasznos teljesítmény.”;

b)

az „Az A. rész 1. pontjában meghatározott tételes adatok” című táblázat a következő oszloppal egészül ki:

„Legnagyobb hasznos teljesítmény (kW)”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. március 11-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 44., 2013.2.15., 109. o.

(2)  Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja (a Hivatalos lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. március 10-i határozata.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 443/2009/EK rendelete a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról (HL L 140., 2009.6.5., 1. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. június 20-i 715/2007/EK rendelete a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről (HL L 171., 2007.6.29., 1. o.).

(5)  A Bizottság 2008. július 18-i 692/2008/EK rendelete a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet módosításáról és végrehajtásáról (HL L 199., 2008.7.28., 1. o.).

(6)  A Tanács 2004. január 20-i 139/2004/EK rendelete a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (HL L 24., 2004.1.29., 1. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. május 11-i 510/2011/EU rendelete az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról (HL L 145., 2011.5.31., 1. o.).

(8)  A Tanács 1999. június 28-i 1999/468/EK határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).


5.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 103/22


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 334/2014/EU RENDELETE

(2014. március 11.)

a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 528/2012/EU rendeletnek a piacra jutás bizonyos feltételei tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 2. cikke meghatározza a rendelet hatályát, valamint – többek között – kizárja hatálya alól a technológiai segédanyagokként használt biocid termékeket. A 2. cikk (5) bekezdését ezért módosítani kell annak egyértelmű tisztázása érdekében, hogy a technológiai segédanyagok jelentése megegyezik az 1831/2003/EK (4), valamint az 1333/2008/EK (5) európai parlamenti és tanácsi rendeletben szereplő fogalommeghatározásokéval.

(2)

Az 528/2012/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdésének s) pontját és 19. cikke (6) bekezdését módosítani kell annak lehetővé tétele érdekében, hogy a hasonló biocid termékek egy adott biocidtermék-család részét képezhessék, ha meghatározható legnagyobb kockázatok és legalacsonyabb szintű hatásosság alapján megfelelően értékelni lehet őket.

(3)

Az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdésének e) pontjában és 19. cikkének (7) bekezdésében egyértelműen rögzíteni kell, hogy az 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) összhangban megállapítandó határértékek specifikus kioldódási határértékek vagy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagban lévő maradékanyag-tartalom határértékei.

(4)

Az 528/2012/EU és az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) közötti következetesség biztosítása céljából az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (4) bekezdésének b) pontját is módosítani kell oly módon, hogy osztályozási kritériumként szerepeljen benne az 1. kategóriába tartozó, egyszeri vagy ismétlődő expozíció okozta célszervi toxicitás annak érdekében, hogy eleve kizárja az osztályozási kritériumnak megfelelő biocid termékek lakossági felhasználásra való forgalmazásának engedélyezését. Az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (4) bekezdésének c) pontja értelmében nem engedélyezhető azon biocid termékek lakossági felhasználásra történő forgalmazása, amelyek esetében teljesülnek az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) XIII. melléklete szerinti perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT), illetve nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) anyagokra vonatkozó kritériumok. Azonban, jóllehet a biocid termékek sokszor keverékek és néhány esetben árucikkek formájában szerezhetők be, az említett kritériumok kizárólag az anyagokra vonatkoznak. Az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (4) bekezdésének c) pontjában ennek megfelelően a kritériumokat teljesítő anyagokból álló, azokat tartalmazó, illetőleg azokat keletkeztető biocid termékekre célszerű hivatkozni.

(5)

Mivel az 528/2012/EU rendelet VI. melléklete összehasonlító értékelést nem említ, a rendelet 23. cikkének (3) bekezdéséből az említett mellékletre vonatkozó hivatkozást el kell hagyni.

(6)

Az 528/2012/EU rendelet 34. cikkének (4) bekezdését módosítani kell a 30. cikkre való kereszthivatkozás javítása érdekében.

(7)

Az 528/2012/EU rendelet 35. cikkének (3) bekezdése értelmében, amennyiben minden érintett tagállam megállapodott a referencia-tagállammal a kölcsönös elismerésről, a 33. cikke (4) bekezdésének vagy a 34. cikke (6) bekezdésének megfelelően engedélyezni kell az adott biocid terméket. Ugyanakkor a kölcsönös elismerés alapján történő engedélyezéssel összefüggő tagállami határozathozatalról az említett rendelet 33. cikkének (3) bekezdése és a 34. cikkének (6) bekezdése rendelkezik. A 35. cikkének (3) bekezdését ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az 528/2012/EU rendelet 45. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján az uniós engedély megújítása iránti kérelemhez mellékelni kell az említett rendelet 80. cikkének (1) bekezdése értelmében fizetendő díjakat. Az említett rendelet 45. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében ugyanakkor a díjakat kizárólag azt követően lehet befizetni, hogy az Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) értesítést küldött azok összegéről. Ezért, továbbá az említett rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével, a 13. cikkének (1) bekezdésével és a 43. cikkének (1) bekezdésével kialakítandó összhang biztosítása érdekében annak 45. cikke (1) bekezdésének második albekezdését törölni kell.

(9)

Az 528/2012/EU rendelet 52., 89. és 95. cikkében az „ártalmatlanítás” kifejezés használata félrevezető lehet, és értelmezési problémákat eredményezhet, tekintettel a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) által előírt kötelezettségekre. Ezért azt el kell hagyni.

(10)

Néhány technikai javítást kell végezni az 528/2012/EU rendelet 54. cikkén annak érdekében, hogy elkerüljék az átfedést az 54. cikk (1) és (3) bekezdése között a 80. cikk (1) bekezdése értelmében alkalmazandó díjak fizetése tekintetében.

(11)

Az 528/2012/EU rendelet 60. cikke (3) bekezdésének első és második albekezdése hivatkozik a 30. cikke (4) bekezdésével, a 34. cikke (6) bekezdésével vagy a 44. cikke (4) bekezdésével összhangban történő engedélyezésre. Ugyanakkor az engedély megadására vonatkozó határozatokra utaló rendelkezéseket az említett rendelet 30. cikkének (1) bekezdése, a 33. cikkének (3) bekezdése,a 33. cikkének (4) bekezdése, a 34. cikkének (6) bekezdése, a 34. cikkének (7) bekezdése, a 36. cikkének (4) bekezdése, a 37. cikkének (2) bekezdése, a 37. cikkének (3) bekezdése, valamint a 44. cikkének (5) bekezdése rögzíti. Az említett rendelet 60. cikk (3) bekezdésének második albekezdése ráadásul nem határoz meg védelmi időszakot a 26. cikk (1) bekezdése szerint benyújtott kérelmekben feltüntetendő, a 20. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett adatok tekintetében. A 60. cikk (3) bekezdésében ezért az említett rendelet 26. cikkének (3) bekezdésére, a 30. cikkének (1) bekezdésére, a 33. cikkének (3) bekezdésére, a 33. cikkének (4) bekezdésére, a 34. cikkének (6) bekezdésére, a 34. cikkének (7) bekezdésére, a 36. cikkének (4) bekezdésére, a 37. cikkének (2) bekezdésére, a 37. cikkének (3) bekezdésére, valamint a 44. cikkének (5) bekezdésére is hivatkozni kell.

(12)

Az 528/2012/EU rendelet 66. cikkének (4) bekezdését módosítani kell a 67. cikkre való kereszthivatkozás javítása érdekében.

(13)

A tagállamok, az Ügynökség és a Bizottság között a végrehajtás terén folytatott jó együttműködés, koordináció és információcsere elősegítése érdekében az Ügynökséget azzal a feladattal is meg kell bízni, hogy a meglevő struktúrák felhasználásával, azokhoz igazodóan nyújtson támogatást és segítséget a tagállamoknak az ellenőrző és végrehajtó tevékenységek tekintetében.

(14)

Annak érdekében, hogy az 528/2012/EU rendelet 89. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglaltak szerint egy adott hatóanyag jóváhagyásának időpontjáig ki lehessen dolgozni a biocid termék engedélyezése iránti kérelmeket, a rendelet Bizottság általi elfogadásának napjától kezdve lehetővé kell tenni a hatóanyagokkal kapcsolatos információkhoz való, a 67. cikkében meghatározott nyilvános elektronikus hozzáférést, feltéve, hogy az adott hatóanyagot jóváhagyták.

(15)

Az 528/2012/EU rendelet 77. cikke (1) bekezdésének első albekezdése lehetőséget biztosít az Ügynökség által a 26. cikkének (2) bekezdése alapján hozott határozatok elleni fellebbezésre. Mivel azonban a 26. cikk (2) bekezdése nem hatalmazza fel az Ügynökséget határozat meghozatalára, a 77. cikk (1) bekezdésének az említett cikkre vonatkozó hivatkozását el kell hagyni.

(16)

Az 528/2012/EU rendelet 86. cikke hivatkozik a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) I. mellékletében szereplő hatóanyagokra. Egyértelművé kell tenni, hogy az említett cikk valamennyi olyan hatóanyagra vonatkozik, amelynek az említett mellékletbe történő felvétele vonatkozásában a Bizottság irányelvet fogadott el, hogy e felvétel feltételei a jóváhagyás tekintetében is alkalmazandók, továbbá hogy a jóváhagyás időpontja a mellékletbe való felvétel időpontja.

(17)

Az 528/2012/EU rendelet 89. cikke (2) bekezdésének első albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a hatóanyag jóváhagyásának időpontját követően még akár két évig használhassák az aktuálisan alkalmazott rendszerüket. A 89. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a biocid termékekre vonatkozó engedélyeket a hatóanyag jóváhagyási időpontjától számított két éven belül megadják, módosítsák vagy visszavonják. Tekintettel azonban a több lépcsős engedélyezési eljárás lefolytatásához szükséges időre, különösen abban az esetben, ha a kölcsönös elismerés tekintetében egyet nem értés esete áll fenn a tagállamok között, és ezért az ügyet döntéshozatal céljából a Bizottság elé kell utalni, indokolt három évre hosszabbítani az említett határidőt, és ezt a hosszabbítást az említett rendelet 37. cikke (3) bekezdésének második albekezdésébe kell foglalni.

(18)

Az 528/2012/EU rendelet 89. cikke (2) bekezdésének első albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára a létező hatóanyagok tekintetében aktuálisan alkalmazott rendszerük fenntartását. A biocid termékek tartalmazhatják új, már jóváhagyott és hosszabb ideje létező, ugyanakkor még nem jóváhagyott hatóanyagok keverékét. Az innováció e termékek piacra jutásának engedélyezésével történő ösztönzése céljából a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ilyen termékek esetében a létező hatóanyag jóváhagyásáig alkalmazhassák aktuális rendszerüket, és következésképpen ezek a termékek jogosultak az 528/2012/EU rendelet szerinti engedélyezésre.

(19)

Az 528/2012/EU rendelet 89. cikkének (4) bekezdése és 93. cikkének (2) bekezdése átmeneti időszakot biztosít azon biocid termékek forgalomból történő kivonására, amelyek nem kaptak engedélyt. Indokolt előírni ugyanezen átmeneti időszakok alkalmazását egy adott biocid termék már forgalomban lévő típusának kivonására is, amelynek engedélyezése ugyan megtörtént, de az engedélyezés feltételeinek megfelelően a biocid terméket módosítani kell.

(20)

Az 528/2012/EU rendelet 93. cikkében indokolt pontosítani, hogy az előírt eltérés kizárólag a tagállamok nemzeti szabályai mellett alkalmazható.

(21)

Az 528/2012/EU rendelet 94. cikkének (1) bekezdése lehetővé kívánja tenni a még jóvá nem hagyott hatóanyagokat tartalmazó biocid termékekkel kezelt árucikkek forgalomba hozatalát, amely hatóanyagok az említett rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében említett munkaprogram keretében vagy a 94. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtott kérelem alapján értékelés alatt állnak. Ugyanakkor az 528/2012/EU rendelet 58. cikkére történő utalást a 94. cikk (1) bekezdésében úgy is lehet értelmezni, mint az 58. cikke (3) és (4) bekezdésében rögzített címkézési és információs követelményektől való nem szándékos eltérést. Az említett rendelet 94. cikkének (1) bekezdésében ezért csak az 58. cikk (2) bekezdésére kell hivatkozni.

(22)

Mivel az 528/2012/EU rendelet 94. cikkének (1) bekezdése kizárólag a már forgalomba hozott, kezelt árucikkekre vonatkozik, nem szándékos tilalom lépett érvénybe az új kezelt árucikkek többségével szemben 2013. szeptember 1-jétől kezdve az ilyen árucikkekben található hatóanyagok közül az utolsó hatóanyag jóváhagyásának időpontjáig. A 94. cikk (1) bekezdésének hatályát tehát ki kell terjeszteni az új kezelt árucikkekre is. Emellett átmeneti időszakra vonatkozó rendelkezést is kell az említett cikkbe foglalni azon kezelt termékek kivonása tekintetében, amelyek esetében 2016. szeptember 1-jéig nem nyújtanak be kérelmet a releváns terméktípusban található hatóanyag jóváhagyása iránt. A gazdasági szereplőket érintő lehetséges igen hátrányos hatások elkerülése érdekében és a jogbiztonság elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett rendelkezni kell arról, hogy e módosítások 2013. szeptember 1-jétől legyenek alkalmazandók.

(23)

Az 528/2012/EU rendelet 95. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy be kell nyújtani a hatóanyaggal kapcsolatos teljes dokumentációt. Lehetővé kell tenni, hogy az említett teljes dokumentáció magában foglalja a 98/8/EK irányelv III.A. vagy IV.A. mellékletében szereplő adatokat.

(24)

Az 528/2012/EU rendelet 95. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a 63. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében biztosított adatokra való hivatkozás joga valamennyi olyan vizsgálatra kiterjed, amely az emberi egészségkockázati és a környezeti kockázatértékeléshez szükséges, ezáltal lehetővé téve a leendő érintett személyek számára, hogy felkerüljenek a 95. cikk (2) bekezdésében említett listára. A hivatkozás joga nélkül sok leendő érintett személy nem tudna időben megfelelni a 95. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak ahhoz, hogy a 95. cikk (3) bekezdésében előírt időpontig az említett listára felkerüljön. A 95. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése azonban nem tesz említést a környezeti sorsra és viselkedésre vonatkozó vizsgálatokról. Ráadásul, mivel a leendő érintett személyek kötelesek fizetni a 63. cikk (3) bekezdésével összhangban történő hivatkozás jogáért, biztosítani kell számukra, hogy e hivatkozási jognak a termék engedélyezését kérelmezők részére történő átadásával teljes mértékben ki tudják használni az abban rejlő előnyöket. A 95. cikket ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(25)

Az 528/2012/EU rendelet 95. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdése korlátozni kívánja az adatvédelmi időszakot azon adatok tekintetében, amelyeket 2013. szeptember 1-jétől meg lehet osztani a 95. cikk (1) bekezdése első albekezdésének való megfelelés érdekében, de amelyek ezen a napon még nem voltak megoszthatók a termékengedélyezési kérelmek alátámasztása céljából. Ez a helyzet azon hatóanyag-/terméktípus-kombinációkra vonatkozó adatok esetében, amelyeknek a 98/8/EK irányelv I. mellékletébe történő felvételével kapcsolatban 2013. szeptember 1-je előtt nem született határozat. A szóban forgó rendelet 95. cikkében ezért hivatkozni kell az említett időpontra.

(26)

Az 528/2012/EU rendelet 95. cikkének (2) bekezdése értelmében az Ügynökség által nyilvánosságra hozott lista azokat a személyeket tartalmazza, akik részt vesznek a 89. cikkének (1) bekezdésében említett munkaprogramban. A 95. cikk (2) bekezdése lehetővé teszi az említett résztvevők számára az említett rendeletben megállapított ellentételezés nyújtotta lehetőségek kiaknázását. Az ellentételezés nyújtotta lehetőségek kiaknázása lehetőségének nyitva kell állnia minden olyan személy előtt, aki az 528/2012/EU rendelettel vagy a 98/8/EK irányelvvel összhangban hatóanyaggal kapcsolatos teljes dokumentációt, illetőleg az ilyen dokumentációra vonatkozó hozzáférési felhatalmazást nyújtott be. Ki kell terjednie továbbá az azon anyagokkal összefüggésben benyújtott dokumentációra is, amelyek maguk ugyan nem hatóanyagok, de hatóanyagokat keletkeztetnek.

(27)

Az 528/2012/EU rendelet 95. cikke (3) bekezdésének első albekezdése alapján nem hozható forgalomba a biocid termék, amennyiben a benne lévő hatóanyagok gyártója vagy importőre (az érintett személy) nem szerepel a szóban forgó cikkben említett listán. Az említett rendelet 89. cikkének (2) bekezdése és 93. cikkének (2) bekezdése értelmében a biocid termékekben előforduló bizonyos hatóanyagok abban az esetben is jogszerűen forgalomban lesznek, ha még nem nyújtották be a hatóanyaggal kapcsolatos teljes dokumentációt. A 95. cikk (3) bekezdése szerinti tilalom nem vonatkozhat az ilyen anyagokra. Emellett, amennyiben nem szerepel a listán annak az anyagnak a gyártója vagy az importőre, amellyel kapcsolatosan teljes dokumentációt nyújtottak be, lehetőséget kell biztosítani egy másik személynek, hogy a szóban forgó anyagot tartalmazó biocid termékeket forgalomba hozhassa, feltéve, hogy ez a személy, vagy a biocid termék gyártója, illetve importőre benyújtotta a dokumentációt vagy a dokumentációra vonatkozó hozzáférési felhatalmazást.

(28)

Az 528/2012/EU rendelet 95. cikkének (4) bekezdése szerint a 95. cikk az említett rendelet I. mellékletében a 6. kategóriában felsorolt hatóanyagokra vonatkozik. Ezen anyagok a hatóanyagokkal kapcsolatosan benyújtott teljes dokumentációk alapján kerültek az említett mellékletbe, tulajdonosaik számára pedig biztosítani kell, hogy jogosultak legyenek az említett cikk alapján meghatározott ellentételezés igénybevételére. A jövőben lehetővé kell tenni más anyagoknak a benyújtott dokumentáció alapján történő felvételét az említett I. mellékletbe. Az említett mellékletben a 6. kategóriának ezért szabályoznia kell minden hasonló anyagot.

(29)

Az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében található, az élelmiszerrel érintkező anyagokban felhasznált biocid termékekre vonatkozó leírást összhangba kell hozni az 1935/2004/EK rendeletben alkalmazott terminológiával.

(30)

Az 528/2012/EU rendelet 96. cikkének első bekezdésében indokolt pontosítani, hogy a 98/8/EK irányelv az 528/2012/EU rendeletnek a 98/8/EK irányelvre hivatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül veszti hatályát.

(31)

Az 528/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 528/2012/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 2. cikk (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)

az 1831/2003/EK és az 1333/2008/EK rendelet értelmében technológiai segédanyagokként használt biocid termékekre.”

2.

A 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)

az s) pont helyébe a következő szöveg lép:

„s)

»biocidtermék-család«: olyan biocid termékek csoportja, amelyek

i.

hasonló felhasználási célúak;

ii.

azonos hatóanyagokkal rendelkeznek;

iii.

hasonló összetételükben meghatározott eltéréseket mutatnak; valamint

iv.

hasonló kockázati és hatásossági szinttel rendelkeznek;”

b)

a v) pontot el kell hagyni.

3.

A 19. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)

a hatóanyagokat az I. melléklet tartalmazza, vagy azokat a vonatkozó terméktípus tekintetében jóváhagyták, és a szóban forgó hatóanyagok vonatkozásában meghatározott valamennyi feltétel teljesül;”

ii.

az e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e)

adott esetben a 315/93/EGK tanácsi rendelettel (11), a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12), a 470/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) vagy a 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (14) összhangban az élelmiszerek és takarmányok tekintetében a biocid termékekben található hatóanyagokra vonatkozóan meghatározták a legmagasabb szermaradék-határértékeket, vagy az 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) összhangban az ilyen hatóanyagokra vonatkozóan specifikus kioldódási határértékeket vagy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagban lévő maradékanyag-tartalomra vonatkozó határértékeket határoztak meg.”;

(11)  A Tanács 1993. február 8-i 315/93/EGK rendelete az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok ellenőrzésére vonatkozó közösségi eljárások megállapításáról (HL L 37., 1993.2.13., 1. o.)."

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2005. február 23-i 396/2005/EK rendelete a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.)."

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i 470/2009/EK rendelete az állati eredetű élelmiszerekben előforduló farmakológiai hatóanyagok maradékanyag-határértékeinek meghatározására irányuló közösségi eljárásokról, a 2377/90/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, és a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 152., 2009.6.16., 11. o.)."

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. május 7-i 2002/32/EK irányelve a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról (HL L 140., 2002.5.30., 10. o.)."

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. október 27-i 1935/2004/EK rendelete az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról, valamint a 80/590/EGK és a 89/109/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2004.11.13., 4. o.)."

b)

a (4) bekezdés b) és c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)

teljesíti az 1272/2008/EK rendelet szerinti alábbi osztályozási kritériumokat:

az 1., 2. vagy 3. kategóriába tartozó akut orális toxicitás,

az 1., 2. vagy 3. kategóriába tartozó akut dermális toxicitás,

az 1., 2. vagy 3. kategóriába tartozó akut inhalációs toxicitás (gázok és porok/ködök),

az 1. vagy 2. kategóriába tartozó akut inhalációs toxicitás (gőzök),

az 1. kategóriába tartozó, egyszeri vagy ismételt expozíció okozta speciális célszervi toxicitás,

az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó rákkeltő,

az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó mutagén, vagy

az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító;

c)

az 1907/2006/EK rendelet XIII. melléklete szerinti PBT vagy vPvB anyagokra vonatkozó kritériumokat teljesítő anyagból áll, illetve ilyen anyagot tartalmaz vagy keletkeztet;”

c)

a (6) és a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   A biocidtermék-családnak a VI. mellékletben meghatározott közös elveknek megfelelően elvégzett értékelése során figyelembe kell venni az emberi egészségre, az állati egészségre és a környezetre jelentett legnagyobb kockázatokat, illetve a hatásosság legalacsonyabb szintjét a biocidtermék-családba tartozó valamennyi lehetséges termék tekintetében.

A biocidtermék-család kizárólag akkor engedélyezhető, ha:

a)

a kérelem kifejezetten meghatározza az emberi egészségre, az állati egészségre és a környezetre jelentett legnagyobb kockázatokat és a hatásosság legalacsonyabb szintjét, amelyeken az értékelés alapul, valamint a 3. cikk (1) bekezdésének s) pontjában említett, az összetételben és a felhasználási célban engedélyezett eltéréseket a vonatkozó osztályozással, figyelmeztető mondatokkal és óvintézkedésre vonatkozó mondatokkal, valamint az esetleges megfelelő kockázatenyhítési intézkedésekkel együtt; és ha

b)

az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés alapján megállapítható, hogy a családba tartozó valamennyi biocid termék megfelel az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

(7)   Adott esetben a leendő engedélyesnek vagy képviselőjének kérelmeznie kell a biocid termékekben található hatóanyagok tekintetében a maximális szermaradék-határértékeknek a 315/93/EGK rendelettel, a 396/2005/EK rendelettel, a 470/2009/EK rendelettel vagy a 2002/32/EK irányelvvel, illetve az ilyen anyagokra vonatkozóan specifikus kioldódási határértékeknek, vagy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagban lévő maradékanyag-tartalomra vonatkozó határértékeknek az 1935/2004/EK rendelettel összhangban történő meghatározását.”

4.

A 23. cikk (3) bekezdésének bevezető fordulata helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az átvevő illetékes hatóság – vagy uniós engedélyezés iránti kérelem esetén a Bizottság – megtiltja vagy korlátozza az olyan biocid termék forgalmazását vagy felhasználását, amely helyettesítendő hatóanyagot tartalmaz, amennyiben a 24. cikkben említett technikai útmutató feljegyzésekkel összhangban lefolytatott összehasonlító értékelés igazolja, hogy mindkét alábbi kritérium teljesül:”.

5.

A 34. cikk (4) bekezdésében a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A kérelem érvényességének megállapításától számított 365 napon belül a referencia-tagállam a 30. cikkel összhangban értékeli a kérelmet, és jelentést készít az értékelésről, majd az értékelési jelentését, valamint a biocid termék jellemzőiről szóló összefoglalót megküldi az érintett tagállamoknak és a kérelmezőnek.”

6.

A 35. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A koordinációs csoporton belül az e cikk (2) bekezdésében említett valamennyi tagállam minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy megállapodjanak a meghozandó intézkedésekről. A tagállamok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kérelmező ismertesse álláspontját. Amennyiben a tagállamok az e cikk (2) bekezdésében említett vitatott kérdések koordinációs csoport elé terjesztésétől számított 60 napon belül megállapodásra jutnak, a referencia-tagállam a biocid termékek nyilvántartásában rögzíti a megállapodást. Ezt követően az eljárást befejezettnek kell tekinteni, és a referencia-tagállam és valamennyi érintett tagállam engedélyezi a biocid terméket – esettől függően – a 33. cikk (3) bekezdésének vagy a 34. cikk (6) bekezdésének megfelelően.”

7.

A 37. cikk (3) bekezdésében a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az e cikk szerinti eljárás időtartama alatt a tagállamokat átmenetileg nem terheli a 89. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt azon kötelezettség, amely szerint a jóváhagyástól számított három éven belül engedélyezniük kell a biocid terméket.”

8.

A 45. cikk (1) bekezdésében a második albekezdést el kell hagyni.

9.

Az 52. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„52. cikk

Türelmi idő

A 89. cikktől eltérve, amennyiben az illetékes hatóság, vagy uniós szinten engedélyezett biocid termék esetében a Bizottság visszavon vagy módosít egy engedélyt, illetve az engedély megújításának megtagadásáról határoz, a meglévő készletek forgalmazására és felhasználására türelmi időt biztosít, kivéve, ha a biocid termék további forgalmazása vagy felhasználása az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre nézve elfogadhatatlan kockázatot jelent.

Az érintett biocid termékek meglévő készleteinek forgalmazása esetében a türelmi idő nem haladhatja meg a 180 napot, felhasználása esetében pedig a további legfeljebb 180 napot.”

10.

Az 53. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A 17. cikktől eltérve, egy tagállam (a továbbiakban: a bevezetés helye szerinti tagállam) illetékes hatósága a kérelmező kérésére egy másik tagállamban (a továbbiakban: a származási tagállam) engedélyezett biocid termék vonatkozásában a területén való forgalmazásra vagy felhasználásra vonatkozóan párhuzamos kereskedelmi engedélyt ad ki, amennyiben a (3) bekezdésnek megfelelően megállapítja, hogy a szóban forgó biocid termék azonos egy, a bevezetés helye szerinti tagállam területén már engedélyezett biocid termékkel (a továbbiakban: a referenciatermék)”.

11.

Az 54. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Amennyiben hatóanyagok technikai egyenértékűségének megállapítására van szükség, az ezen egyenértékűség megállapítását kívánó személy (a továbbiakban: a kérelmező) kérelmet nyújt be az Ügynökséghez.”;

b)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az Ügynökség értesíti a kérelmezőt a 80. cikk (1) bekezdése értelmében fizetendő díjakról, és elutasítja a kérelmet, ha a kérelmező 30 napon belül nem fizeti be a díjakat. Az Ügynökség erről tájékoztatja a kérelmezőt.”

12.

Az 56. cikk (1) bekezdésében az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A 17. cikktől eltérve, nem engedélyezett biocid terméken vagy kizárólag biocid termékben való felhasználásra szánt nem jóváhagyott hatóanyagon tudományos, vagy termék- és folyamatközpontú kutatási és fejlesztési célú kísérletet és vizsgálatot (a továbbiakban: a kísérlet vagy a vizsgálat) csak az e cikkben meghatározott feltételek mellett lehet végezni.”

13.

Az 58. cikk (3) bekezdésének bevezető fordulata helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A kezelt árucikk forgalomba hozataláért felelős személynek gondoskodnia kell arról, hogy a címkén szerepeljenek a második albekezdésben felsorolt információk:”.

14.

A 60. cikk (3) bekezdésében az első és a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A kizárólag létező hatóanyagokat tartalmazó biocid termék engedélyezése céljából benyújtott adatok tekintetében a védelmi időszak a termék engedélyezéséről szóló első határozatnak a 26. cikk (3) bekezdésével, a 30. cikk (1) bekezdésével, a 33. cikk (3) bekezdésével, a 33. cikk (4) bekezdésével, a 34. cikk (6) bekezdésével, a 34. cikk (7) bekezdésével, a 36. cikk (4) bekezdésével, a 37. cikk (2) bekezdésével, a 37. cikk (3) bekezdésével vagy a 44. cikk (5) bekezdésével összhangban történő meghozatala napját követő hónap első napjától számított 10 év elteltekor jár le.

Az új hatóanyagot tartalmazó biocid termék engedélyezése céljából benyújtott adatok tekintetében a védelmi időszak a termék engedélyezéséről szóló első határozatnak a 26. cikk (3) bekezdésével, a 30. cikk (1) bekezdésével, a 33. cikk (3) bekezdésével, a 33. cikk (4) bekezdésével, a 34. cikk (6) bekezdésével, a 34. cikk (7) bekezdésével, a 36. cikk (4) bekezdésével, a 37. cikk (2) bekezdésével, a 37. cikk (3) bekezdésével vagy a 44. cikk (5) bekezdésével összhangban történő meghozatala napját követő hónap első napjától számított 15 év elteltekor jár le.”

15.

A 66. cikk (4) bekezdésének a helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Az e rendelet céljából egy hatóanyaggal vagy egy biocid termékkel kapcsolatban az Ügynökségnek vagy egy illetékes hatóságnak információkat benyújtó személyek kérelmezhetik a 67. cikk (3) és (4) bekezdésében szereplő információk bizalmas kezelését, mellékelve annak indokolását, hogy a szóban forgó információk nyilvánosságra hozatala miért sértené az említett személy vagy bármely más érintett fél kereskedelmi érdekeit.”

16.

A 67. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés bevezető fordulata helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Attól a naptól kezdve, amikor a Bizottság a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett végrehajtási rendeletet fogad el egy hatóanyag jóváhagyásáról, az adott hatóanyagra vonatkozó, az Ügynökség vagy a Bizottság birtokában lévő következő naprakész információkat egyszerűen és térítésmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni:”;

b)

a (3) bekezdés bevezető fordulata helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Attól a naptól kezdve, amikor a Bizottság a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett végrehajtási rendeletet fogad el egy hatóanyag jóváhagyásáról, az Ügynökség térítésmentesen nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az adott hatóanyaggal kapcsolatos következő naprakész információkat, kivéve, ha az adatok benyújtója a 66. cikk (4) bekezdésével összhangban az illetékes hatóság vagy az Ügynökség által érvényesnek tekintett indokolást nyújt be arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó információk közzététele miért sértheti az ő vagy bármely más érintett fél kereskedelmi érdekeit:”.

17.

A 76. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

„l)

támogatást és segítséget nyújt a tagállamoknak az ellenőrző és végrehajtó tevékenységek tekintetében.”

18.

A 77. cikk (1) bekezdésében az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az Ügynökség által a 7. cikk (2) bekezdése, a 13. cikk (3) bekezdése, a 43. cikk (2) bekezdése és a 45. cikk (3) bekezdése, az 54. cikk (3), (4) és (5) bekezdése és a 63. cikk (3) bekezdése és a 64. cikk (1) bekezdése alapján hozott határozatok elleni fellebbezést az 1907/2006/EK rendelettel összhangban felállított fellebbezési tanács bírálja el.”

19.

A 78. cikk (2) bekezdésében a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az Ügynökségnek az 1907/2006/EK rendelet 96. cikke (1) bekezdésében említett bevételei nem használhatók fel az e rendelet szerinti feladatok elvégzéséhez, kivéve, ha felhasználásuk közös célra, vagy az Ügynökség megfelelő működését biztosító ideiglenes átutalás céljára szolgál. Az Ügynökségnek az ezen cikk (1) bekezdésében említett bevételei nem használhatók fel az 1907/2006/EK rendelet szerinti feladatok elvégzéséhez, kivéve, ha felhasználásuk közös célra, vagy az Ügynökség megfelelő működését biztosító ideiglenes átutalás céljára szolgál.”

20.

A 86. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„86. cikk

A 98/8/EK irányelv I. mellékletébe felvett hatóanyagok

Azok a hatóanyagok, amelyekre vonatkozóan a Bizottság irányelveket fogadott el a 98/8/EK irányelv I. mellékletébe történő felvételük érdekében, a felvétel napján az e rendelet értelmében jóváhagyott hatóanyagnak tekintendők, amelyeket fel kell venni a 9. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékbe. A jóváhagyás az említett bizottsági irányelvekben meghatározott feltételeknek való megfelelés esetén adható meg.”

21.

A 89. cikk az alábbiak szerint módosul:

a)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az e rendelet 17. cikkének (1) bekezdésétől, 19. cikkének (1) bekezdésétől és 20. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, és e cikk (1) és (3) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok azt követően, hogy valamely biocid termék hatóanyagai közül az utolsót jóváhagyták, még akár három évig alkalmazhatják az adott biocid termék forgalmazása vagy felhasználása tekintetében aktuálisan alkalmazott rendszert vagy gyakorlatot. Az érintett tagállam nemzeti szabályaival összhangban kizárólag a következőket tartalmazó biocid termékeknek kizárólag a saját területén való forgalmazását vagy felhasználását engedélyezheti:

a)

létező hatóanyagok,

i)

amelyeket az 1451/2007/EK bizottsági rendelet (16) alapján már értékeltek, azonban az adott terméktípus vonatkozásában még nem hagytak jóvá; vagy

ii)

amelyek értékelése az 1451/2007/EK bizottsági rendelet alapján folyamatban van, azonban az adott terméktípus vonatkozásában még nem hagytak jóvá;

vagy

b)

az a) pontban említett hatóanyagok és az e rendelettel összhangban jóváhagyott hatóanyagok kombinációja.

Az első albekezdéstől eltérve, valamely hatóanyag jóváhagyását megtagadó határozat esetén a tagállamok az (1) bekezdés harmadik albekezdésével összhangban a hatóanyag jóváhagyását megtagadó határozat időpontjától számított legfeljebb tizenkét hónapig folytathatják a biocid termékek forgalmazása tekintetében aktuálisan alkalmazott rendszert vagy gyakorlatot, illetve e határozattól számított legfeljebb 18 hónapig folytathatják a biocid termékek felhasználása tekintetében aktuálisan alkalmazott rendszert vagy gyakorlatot.

(16)  A Bizottság 2007. december 4-i 1451/2007/EK rendelete a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében említett 10 éves munkaprogram második szakaszáról (HL L 325., 2007.12.11., 3. o.).”;"

b)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az adott hatóanyagnak egy meghatározott terméktípus vonatkozásában történő jóváhagyására vonatkozó határozat meghozatalát követően a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az említett terméktípushoz tartozó és a szóban forgó hatóanyagot tartalmazó biocid termékekre vonatkozó engedélyeket e rendelettel összhangban, a jóváhagyás időpontjától számított három éven belül, az esettől függően megadják, módosítsák vagy visszavonják.

Azoknak, akik kizárólag létező hatóanyagokat tartalmazó, az említett terméktípusba tartozó biocid termékek engedélyezését vagy párhuzamos kölcsönös elismerését kívánják kérelmezni, az engedélyezés vagy a párhuzamos kölcsönös elismerés iránti kérelmet legkésőbb a hatóanyag(ok) jóváhagyásának időpontjáig be kell nyújtaniuk. Az egynél több hatóanyagot tartalmazó biocid termékek esetében a kérelmeket legkésőbb az utolsó hatóanyagnak az említett terméktípus vonatkozásában való jóváhagyása időpontjáig be kell nyújtani.

Amennyiben nem nyújtottak be engedélyezés vagy párhuzamos kölcsönös elismerés iránti kérelmet a második albekezdésnek megfelelően:

a)

a biocid termék a hatóanyag(ok) jóváhagyásának időpontjától számított 180. napot követően nem forgalmazható tovább; és

b)

a biocid termék meglévő készleteinek felhasználása a hatóanyag(ok) jóváhagyásának időpontjától számított akár 365 napig folytatódhat.”;

c)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Amennyiben egy tagállam illetékes hatósága – vagy adott esetben a Bizottság – valamely, korábban már forgalmazott biocid termék engedélyezése iránt a (3) bekezdéssel összhangban benyújtott kérelem elutasításáról vagy az engedély meg nem adásáról határoz, vagy az engedélyezést az ilyen termék módosítását szükségessé tevő feltételekhez köti, a következőket kell alkalmazni:

a)

a nem engedélyezett, vagy adott esetben az engedélyezés feltételeit nem teljesítő biocid termék a hatóság határozatának meghozatalától számított 180. napot követően nem forgalmazható tovább;

b)

a biocid termék meglévő készleteinek felhasználása a hatóság határozatának meghozatalától számított akár 365 napig folytatódhat.”

22.

A 92. cikk (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A 98/8/EK irányelv 3. vagy 4. cikkével összhangban engedélyezett biocid termékek e rendelet 17. cikkével összhangban engedélyezettnek minősülnek.”

23.

A 93. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„93. cikk

A 98/8/EK irányelv hatálya alá nem tartozó biocid termékekre vonatkozó átmeneti intézkedések

A 17. cikk (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok folytathatják a 98/8/EK irányelv hatályán kívül eső, azonban e rendelet hatálya alá tartozó, kizárólag a 2013. szeptember 1-jén forgalomban lévő vagy biocid termékekben felhasznált hatóanyagokból álló, azokat tartalmazó vagy azokat keletkeztető biocid termékek forgalmazása vagy felhasználása tekintetében aktuálisan alkalmazott rendszert vagy gyakorlatot. Az eltérés a következő dátumok egyikéig marad hatályban:

a)

a 89. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, a 89. cikk (3) bekezdésében és a 89. cikk (4) bekezdésében meghatározott határidőkig, amennyiben az érintett terméktípus esetében 2016. szeptember 1-jéig jóváhagyás iránt kérelmet nyújtottak be mindazon hatóanyagokra vonatkozóan, amelyekből a termék áll, illetve amelyeket tartalmaz vagy amelyeket keletkeztet;

b)

2017. szeptember 1. -jéig, amennyiben valamely hatóanyagra vonatkozóan nem nyújtottak be az a) pont szerinti kérelmet.”

24.

A 94. és a 95. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„94. cikk

A kezelt árucikkekre vonatkozó átmeneti intézkedések

(1)   Az 58. cikk (2) bekezdésétől eltérve az a kezelt termék, amelyet kizárólag a 89. cikk (1) bekezdésében említett munkaprogram keretében a vonatkozó terméktípus tekintetében 2016. szeptember 1-jén vizsgálat alatt álló hatóanyagokat tartalmazó egy vagy több biocid termékkel kezeltek, vagy amelyben szándékosan egy vagy több ilyen biocid termék található, vagy amely esetében az adott terméktípus jóváhagyása iránti kérelmet az említett időpontig benyújtották, illetőleg amely kizárólag a vonatkozó terméktípus és felhasználási cél tekintetében a 9. cikk (2) bekezdésével összhangban összeállított jegyzékben vagy az I. mellékletben szereplő ilyen anyagok és hatóanyagok keverékét tartalmazza, forgalomba hozható a következő időpontok egyikéig:

a)

a hatóanyagok egyikének a vonatkozó felhasználási cél tekintetében történő jóváhagyása iránti kérelem elutasításáról vagy jóváhagyása elutasításáról szóló 2016. szeptember 1-je után elfogadott határozat esetén a határozattól számított 180. napra eső időpont;

b)

egyéb esetekben a biocid termékben található, utolsó jóváhagyás-köteles hatóanyagnak a vonatkozó terméktípus és felhasználási cél tekintetében történő jóváhagyásának időpontja.

(2)   Az 58. cikk (2) bekezdésétől ugyancsak eltérve az a kezelt termék, amelyet az e cikk (1) bekezdésében említett, illetve a vonatkozó terméktípus vagy felhasználási cél tekintetében a 9. cikk (2) bekezdésével összhangban összeállított jegyzékben, illetve az I. mellékletben szereplő hatóanyagoktól eltérő hatóanyagokat tartalmazó egy vagy több biocid termékkel kezeltek, vagy amelyben szándékosan egy vagy több ilyen biocid termék található, 2017. március 1-jéig forgalomba hozható.

95. cikk

A hatóanyaggal kapcsolatos dokumentációhoz való hozzáférésre vonatkozó átmeneti intézkedések

(1)   2013. szeptember 1-jétől az Ügynökség nyilvánosságra hozza és rendszeresen frissíti minden olyan hatóanyag és hatóanyagot keletkeztető anyag (a továbbiakban: az érintett anyagok) listáját, amelyekre vonatkozóan az e rendelet II. mellékletében, illetve a 98/8/EK irányelv II.A. vagy IV.A. mellékletének – és adott esetben III.A. mellékletének – megfelelő teljes dokumentációt (a továbbiakban: az anyaggal kapcsolatos teljes dokumentáció) nyújtottak be, és azt valamely tagállam az e rendeletben vagy az említett irányelvben előírt eljárásban elfogadta vagy érvényesítette. Emellett minden érintett anyag tekintetében a listában meg kell adni az e bekezdés második albekezdésének megfelelően ilyen dokumentációt benyújtó, vagy az Ügynökséghez dokumentáció(ka)t benyújtó összes személyt, a szóban forgó albekezdés szerint feltüntetve szerepüket, a benyújtás által érintett terméktípus(oka)t, valamint az anyag listába történő felvételének időpontját.

Az Unió területén állandó lakóhellyel rendelkező azon személy, aki valamely érintett anyagot önmagában vagy biocid termékekben gyárt vagy importál (a továbbiakban: az anyagszállító), vagy aki az érintett anyagból álló, azt tartalmazó vagy keletkeztető biocid terméket gyárt vagy forgalomba helyez (a továbbiakban: a termékszállító), bármikor benyújthatja az Ügynökségnek az érintett anyaggal kapcsolatos teljes dokumentációt, az anyaggal kapcsolatos teljes dokumentációra vonatkozó hozzáférési felhatalmazást, illetve az anyaggal kapcsolatos azon teljes dokumentációra való hivatkozást, amely tekintetében lejárt az adatvédelmi időszak. Egy hatóanyag jóváhagyásának megújítását követően bármely anyagszállító vagy termékszállító hozzáférési felhatalmazást nyújthat be az Ügynökséghez minden olyan adatra nézve, amelyet az értékelő illetékes hatóság a megújítás tekintetében lényegesnek minősített, és amely tekintetében az adatvédelmi időszak még nem járt le (a továbbiakban: a lényeges adatok).

Az Ügynökség értesíti a dokumentációt benyújtó szállítót a 80. cikk (1) bekezdése értelmében fizetendő díjakról. Az Ügynökség elutasítja a kérelmet, ha a dokumentációt benyújtó szállító 30 napon belül nem fizeti be a díjakat, és erről tájékoztatja a dokumentációt benyújtó szállítót.

A 80. cikk (1) bekezdése értelmében fizetendő díjak beérkezését követően az Ügynökség megállapítja, hogy a dokumentáció benyújtása megfelel-e az e bekezdés második albekezdésében foglaltaknak, és erről tájékoztatja a dokumentációt benyújtó szállítót.

(2)   2015. szeptember 1-jétől nem forgalmazható az (1) bekezdés szerinti listára felvett érintett anyagból álló, azt tartalmazó vagy azt keletkeztető biocid termék, kivéve, ha az anyag szállítója vagy a termék szállítója szerepel az azon terméktípusra vonatkozó, (1) bekezdés szerinti listán, amelybe a termék tartozik.

(3)   A dokumentációnak az (1) bekezdés második albekezdésével összhangban történő benyújtása céljából e rendelet 63. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó valamennyi, az 1451/2007/EK rendelet II. mellékletében található anyaggal összefüggő toxikológiai, ökotoxikológiai, környezeti sorsra és viselkedésre vonatkozó vizsgálatra, ideértve a gerinceseken végzett kísérleteket nem tartalmazó ilyen vizsgálatokat is.

(4)   Az az (1) bekezdésben említett listán szereplő anyag- vagy termékszállító, aki e cikk alkalmazásában hozzáférési felhatalmazást kapott, vagy a (3) bekezdéssel összhangban megkapta a vizsgálatra való hivatkozás jogát, jogosult engedélyezni a biocid termék engedélyezését kérelmezők számára, hogy a 20. cikk (1) bekezdése alkalmazásában hivatkozzanak a hozzáférési felhatalmazásra vagy a vizsgálatra.

(5)   A 60. cikktől eltérve, az olyan hatóanyag-/terméktípus-kombinációkra vonatkozó adatvédelmi időszakok, amelyek az 1451/2007/EK rendelet II. mellékletében ugyan fel vannak sorolva, azonban a 98/8/EK irányelv I. mellékletébe történő felvételükről 2013. szeptember 1-je előtt nem született határozat, 2025. december 31-én lejárnak.

(6)   Az (1)–(5) bekezdés nem alkalmazandó az I. mellékletben az 1–5. kategóriában és a 7. kategóriában felsorolt anyagokra, vagy azokra a biocid termékekre, amelyek kizárólag a szóban forgó anyagokat tartalmazzák.

(7)   Az Ügynökség rendszeresen frissíti az ezen cikk (1) bekezdése szerinti listát. Egy hatóanyag jóváhagyásának megújítását követően az Ügynökség törli a listáról az összes olyan anyagszállítót vagy termékszállítót, amely a megújítástól számítva 12 hónapon belül nem nyújtotta be az összes lényeges adatot vagy az összes lényeges adatra vonatkozó hozzáférési felhatalmazást, akár ezen cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban, akár a 13. cikkel összhangban álló kérelemben.”

25.

A 96. cikkben az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A 98/8/EK irányelv – e rendelet 86., 89–93. és 95. cikkének sérelme nélkül – 2013. szeptember 1-jén hatályát veszti.”

26.

Az I. mellékletben a 6. kategória címe helyébe a következő szöveg lép:

„6. kategória – Azok az anyagok, amelyek tekintetében egy tagállam e rendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban megállapította egy hatóanyagra vonatkozó dokumentáció érvényességét vagy ilyen dokumentációt fogadott el a 98/8/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban”.

27.

Az V. mellékletben a „4. terméktípus: Élelmiszer és takarmány közelében használt termékek” címsor alatti második bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Élelmiszerrel esetlegesen érintkező anyagokban felhasználandó termékek”.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az 1. cikk 24. pontját 2013. szeptember 1-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. március 11-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 347., 2010.12.18., 62. o.

(2)  Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. március 10-i határozata.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. május 22-i 528/2012/EU rendelete a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról (HL L 167., 2012.6.27., 1. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK rendelete a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról (HL L 268., 2003.10.18., 29. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1333/2008/EK rendelete az élelmiszer-adalékanyagokról (HL L 354., 2008.12.31., 16. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. október 27-i 1935/04/EK rendelete az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról, valamint a 80/590/EGK és a 89/109/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2004.11.13., 4. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1272/2008/EK rendelete az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 1998. február 16-i 98/8/EK irányelve a biocid termékek forgalomba hozataláról (HL L 123., 1998.4.24., 1. o.).


5.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 103/33


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 335/2014/EU RENDELETE

(2014. március 11.)

az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A példa nélküli globális pénzügyi válság és gazdasági visszaesés súlyosan visszavetette a gazdasági növekedést és a pénzügyi stabilitást, és több tagállamban jelentősen rontotta a pénzügyi és gazdasági feltételeket. Egyes tagállamok komoly nehézségekkel küzdenek, illetve ilyen nehézségek fenyegetik őket. Különösen gazdasági növekedésüket és pénzügyi stabilitásukat érintő problémákkal, valamint költségvetési hiányuk és adósságállományuk növekedésével küzdenek.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 122. cikkének (2) bekezdése, 136. cikke és 143. cikke alapján fontos intézkedések meghozatalára került sor a válság negatív hatásainak ellensúlyozására. Azonban növekszik a tagállamok pénzügyi forrásaira nehezedő nyomás, amelynek enyhítésére megfelelő intézkedéseket kell hozni az 1198/2006/EK tanácsi rendelet (3) által létrehozott Európai Halászati Alapból származó finanszírozás maximális és optimális felhasználása révén.

(3)

Az uniós finanszírozás irányításának megkönnyítése, a tagállami és regionális beruházások felgyorsításának elősegítése, valamint a gazdaság számára a pénzforrások biztosítása érdekében a 387/2012/EU európai parlamenti (4) és tanácsi rendelet módosította 1198/2006/EK tanácsi rendeletet. A módosítás a pénzügyi stabilitás tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő és az intézkedésben való részvételüket kérelmező tagállamok esetében lehetővé tette, hogy az Európai Halászati Alapból származó időközi és végső kifizetések az egyes prioritási tengelyekre vonatkozó jelenlegi társfinanszírozási rátához képest 10 százalékpontnak megfelelő összeggel növelhetők legyenek.

(4)

Az 1198/2006/EK rendelet 2013. december 31-ig teszi lehetővé a megnövelt társfinanszírozási ráta alkalmazását. Mivel azonban néhány tagállamok pénzügyi stabilitása tekintetében még mindig komoly nehézségekkel néz szembe, indokolt előírni, hogy a megnövelt társfinanszírozási ráta ne csak 2013 végéig legyen alkalmazandó.

(5)

A pénzügyi támogatásban részesülő tagállamoknak a megnövelt társfinanszírozási rátában is részesedniük kellene a támogathatósági időszak végéig és lehetővé kellene tenni számukra, hogy a végső egyenleg kifizetése iránti kérelmükben igényelhessék azt, abban az esetben is, ha már nem részesülnek a pénzügyi támogatásban.

(6)

A 1198/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Tekintettel a példa nélküli válságra, a támogatási intézkedéseket gyorsan el kell fogadni. Ezért helyénvaló előírni, hogy ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lépjen hatályba,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1198/2006/EK rendelet az alábbiak szerint módosul:

1.

A 76. cikk (3) bekezdésének bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az 53. cikk (3) bekezdésétől eltérve, az időközi átutalásokat tagállami kérésre meg kell emelni az egyes prioritási tengelyekre vonatkozó társfinanszírozási arány 10 százalékponttal növelt szintjének megfelelő, de 100 %-ot nem meghaladó összeggel, amelyet alkalmazni kell az egyes benyújtott igazolt költségnyilatkozatokban újonnan bejelentett támogatható közkiadások összegére, amennyiben a tagállam 2013. december 31-én vagy azt követően megfelel a következő feltételek valamelyikének:”

2.

A 77. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az 53. cikk (3) bekezdésétől eltérve, a végső egyenleg átutalásokat a tagállam kérésére megemelik egy, az egyes prioritási tengelyekre vonatkozó társfinanszírozási arány 10 százalékponttal növelt szintjének megfelelő, de 100 %-ot nem meghaladó összeggel, amelyet alkalmazni kell az egyes benyújtott igazolt költségnyilatkozatokban újonnan bejelentett támogatható közkiadások összegére, amennyiben a tagállam 2013. december 31-én vagy azt követően megfelel a 76. cikk (3) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott feltételek valamelyikének.”

3.

A 77a. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)

A 76. cikk (3) bekezdésében és a 77. cikk (2) bekezdésében említett eltérést a Bizottság a 76. cikk (3) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott feltételek egyikét teljesítő tagállam írásbeli kérésére adja meg.”

b)

az (5) bekezdés törölve.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. március 11-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS


(1)  HL C 341., 2013.11.21., 75. o.

(2)  Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja (a Hivatalos lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. március 11-i határozata.

(3)  A Tanács 2006. július 27-i 1198/2006/EK rendelete az Európai Halászati Alapról (HL L 223., 2006.8.15., 1. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. április 19-i 387/2012/EU rendelete az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitás vonatkozásában súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségekkel fenyegetett bizonyos tagállamok esetében a pénzügyi irányításra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról (HL L 129., 2012.5.16., 7. o.).