20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/1

(1)

A 260/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) a 924/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) együtt fontos eleme az egységes eurófizetési térség (SEPA) létrehozásának, ahol a határokon átnyúló és a belföldi eurófizetési műveletek között nem tehető megkülönböztetés. A 260/2012/EU rendelet fő célja a nemzeti átutalási és beszedési modellekről a harmonizált SEPA-átutalási és -beszedési modellekre való átállás, többek között az uniós polgárok számára egyedi nemzetközi bankszámlaszám (IBAN) biztosítása révén, amely valamennyi, euróban denominált SEPA-átutalási és -beszedési művelethez használható.

(2)

A 260/2012/EU rendelet 2014. február 1-jét állapította meg határidőként a SEPA-ra való átállásra, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára elegendő idő álljon rendelkezésre a SEPA-átutalásokra és -beszedésekre való átállás technikai követelményeihez való alkalmazkodáshoz.

(3)

A 260/2012/EU rendelet elfogadása óta a Bizottság és az Európai Központi Bank szorosan nyomon követte a SEPA-átállás terén elért eredményeket. Számos megbeszélésre került sor a tagállamokkal, a nemzeti hatóságokkal és a piaci szereplőkkel. Az Európai Központi Bank a nemzeti központi bankok által összegyűjtött fizetési adatok alapján rendszeresen jelentést tett a SEPA-átállás terén elért eredményekről. A jelentések szerint számos euróövezeti tagállam jó úton halad, mivel a SEPA-átutalások esetében az átállási arány jelenleg megközelíti a 100 %-ot. A pénzforgalmi szolgáltatók többsége arról számolt be, hogy már teljesíti a SEPA követelményeit. Vannak azonban olyan tagállamok is, amelyek esetében az átállási arány elmarad a várakozásoktól. Ez különösen jellemző a SEPA-beszedések esetében.

(4)

Az ECOFIN Tanács 2013. május 14-i következtetéseiben ismét hangsúlyozta a SEPA-átállás fontosságát. Megjegyezte, hogy a SEPA-átállás még közel sem zárult le és valamennyi piaci szereplő részéről sürgős intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy az átállás időben megtörténjen. Cselekvési tervet fogadtak el, amelyben felkérték a kereskedőket, a vállalatokat, a kkv-kat és a közigazgatási szerveket, hogy haladéktalanul tegyék meg a szükséges konkrét belső lépéseket folyamataik kiigazítása érdekében, és tájékoztassák ügyfeleiket IBAN-számukról.

(5)

Az Európai Központi Bank, a tagállamok, a tagállamok nemzeti hatóságai és a piaci szereplők által az utóbbi hónapokban tett jelentős erőfeszítések ellenére az átállásra vonatkozó legújabb statisztikák szerint a teljes átállási arány az euróövezetben a SEPA-átutalások esetében a 2013. júniusi 40 %-ról 2013 novemberére csak körülbelül 64 %-ra emelkedett, míg a SEPA-beszedések esetében a teljes átállási arány csak 26 %-ot ért el. Bár a nemzeti adatok számos tagállamban komoly előrelépést mutatnak, a tagállamok egy jelentős része jócskán le van maradva a várt átállási arányokhoz képest. Ezért rendkívül valószínűtlen, hogy 2014. február 1-jéig valamennyi piaci szereplő meg fog felelni a SEPA-követelményeknek.

(6)

A bankoknak és más pénzforgalmi szolgáltatóknak 2014. február 1-jétől jogi kötelezettségeiknek megfelelően vissza kell utasítaniuk a SEPA-nak nem megfelelő átutalások, illetőleg beszedések feldolgozását, bár meglévő hagyományos modelljeik SEPA-átutalásokkal és -beszedésekkel párhuzamosan történő használatának folytatása révén technikailag fel tudnák dolgozni az említett fizetéseket, ahogy ez már jelenleg is gyakorlat. A SEPA-átutalásokra és -beszedésekre való teljes átállás hiányában ezért nem lehet kizárni, hogy e fizetések késedelmet szenvednek. Ez hatással lehet a pénzforgalmi szolgáltatások valamennyi igénybe vevőjére és különösen a kkv-kra és a fogyasztókra.

(7)

El kell kerülni az abból eredő szükségtelen fizetési zavarokat, hogy a SEPA-átállás 2014. február 1-jéig nem zárul le teljes körűen. Ezért a pénzforgalmi szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy – a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően – korlátozott időtartamon keresztül folytassák a fizetési műveletek feldolgozását a SEPA-átutalási és -beszedési modelljeikkel párhuzamosan működő hagyományos modelljeik révén. E célból átmeneti időszakot kell bevezetni, amely lehetővé teszi a különböző formátumú fizetések fentiek szerinti párhuzamos feldolgozásának folytatását. Az átállásra vonatkozó jelenlegi adatokat és az átállás várt ütemét tekintve helyénvaló hat hónapos további egyszeri átmeneti időszakot bevezetni. A SEPA-nak nem megfelelő hagyományos rendszerek ilyen fenntartását rendkívüli intézkedésnek kell tekinteni, és ezért a lehető legrövidebb időtartamra kell korlátozni, mivel az integrált pénzforgalmi piac előnyeinek teljes körű elérése érdekében gyors és átfogó átállásra van szükség. Fontos továbbá korlátozni azt az időszakot is, amikor a pénzforgalmi szolgáltatókat a hagyományos fizetési modelleknek a SEPA-rendszerrel párhuzamosan történő további használatából eredő költségek terhelik. A SEPA-ra való teljes átállást végrehajtott pénzforgalmi szolgáltatók dönthetnek úgy, hogy az átmeneti időszakban konvertálási szolgáltatásokat nyújtanak a pénzforgalmi szolgáltatások azon igénybe vevői számára, amelyek még nem hajtották végre az átállást. Az átmeneti időszakban a tagállamoknak tartózkodniuk kell attól, hogy szankciókat alkalmazzanak azon pénzforgalmi szolgáltatókkal szemben, amelyek a követelményeknek nem megfelelő fizetéseket dolgoznak fel, és a pénzforgalmi szolgáltatások azon igénybe vevőivel szemben, amelyek még nem hajtották végre az átállást.

(8)

A beszedési eszközök számos nagy igénybe vevője már jelezte, hogy csak közvetlenül a végső határidő előtt hajtja végre az átállást. Az említett átállási projektek elhalasztása a bejövő fizetésekkel és készpénzforgalommal kapcsolatos átmeneti zavarokhoz vezethet, és így befolyásolhatja az érintett vállalatok likviditását is. A nagyarányú késői átállás is szűk keresztmetszeteket eredményezhet, különösen a bankok és szoftverforgalmazók szintjén, amelyek bizonyos kapacitási korlátokkal szembesülhetnek. Az új rendszer fokozatos bevezetéséhez biztosított további időtartam lehetővé teszi a fokozatosabb megközelítést. Azoknak a piaci szereplőknek, amelyek még nem kezdték meg a SEPA követelményeinek való megfeleléshez szükséges kiigazításokat, a lehető leghamarabb meg kell tenniük ezt. Azoknak a piaci szereplőknek, amelyek már megkezdték fizetési folyamataik kiigazítását, mindazonáltal a lehető leggyorsabban be kell fejezniük az átállást.

(9)

Az összehangolt és integrált átállás megvalósítására irányuló általános célra tekintettel helyénvaló, hogy az átmeneti időszak a SEPA-átutalásokra és -beszedésekre egyaránt vonatkozzon. A SEPA-átutalásokra és -beszedésekre vonatkozó eltérő átmeneti időszakok alkalmazása zavarokat okozna a fogyasztók, a pénzforgalmi szolgáltatók, a kkv-k, valamint a pénzforgalmi szolgáltatások egyéb igénybe vevői számára.

(10)

A jogbiztonság és a 260/2012/EU rendelet alkalmazása folyamatosságának biztosítása érdekében helyénvaló e rendelet sürgős hatálybaléptetése, és visszaható hatállyal, 2014. január 31-től történő alkalmazása.

(11)

Az ügy sürgősségére tekintettel a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt 1. jegyzőkönyv 4. cikkében említett nyolchetes időszak alól mentességet kell biztosítani.

(12)

A 260/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/4

(1)

A 86/238/EGK tanácsi határozat (2) elfogadása nyomán az Unió 1997. november 14. óta szerződő fele az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezménynek (ICCAT-egyezmény).

(2)

Az ICCAT-egyezmény keretet biztosít az Atlanti-óceánban és a szomszédos tengerekben élő tonhal és tonhalszerű fajok védelmére és kezelésére irányuló regionális együttműködéshez. Az ICCAT-egyezmény létrehozta az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságot (ICCAT), amely védelmi és gazdálkodási intézkedéseket fogad el. Ezen intézkedések a szerződő felek számára kötelezőek.

(3)

1998-ban az ICCAT elfogadta a nagyméretű horogsoros hajók által az egyezmény hatálya alá tartozó területen ejtett, be nem jelentett és szabályozatlan tonhalfogásokról szóló 98-18 számú határozatot. A határozat eljárásokat állapított meg azon országok beazonosítása céljából, amelyek hajói az ICCAT védelmi és gazdálkodási intézkedéseinek hatékonyságát csökkentő módon halásztak tonhalra és tonhalszerű fajokra. A határozat meghatározta a meghozandó intézkedéseket – beleértve, amennyiben szükséges, a hátrányos megkülönböztetéstől mentes kereskedelmi korlátozó intézkedéseket is – annak megelőzésére, hogy ezen országok hajói továbbra is ilyen halászati módszereket alkalmazzanak.

(4)

A 98-18 számú határozat elfogadása óta az ICCAT Bolíviát, Kambodzsát, Egyenlítői-Guineát, Grúziát és Sierra Leonét minősítette olyan országnak, amelynek hajói a védelmi és gazdálkodási intézkedéseinek hatékonyságát csökkentő módon halásznak az atlanti nagyszemű tonhalra (Thunnus obesus). Erre vonatkozó megállapításait a fogásokra, a kereskedelemre és hajók tevékenységére vonatkozó adatokkal támasztotta alá.

(5)

Ennek nyomán az ICCAT azt ajánlotta a szerződő feleknek, hogy a 98-18. számú határozatával összhangban hozzanak megfelelő intézkedéseket az atlanti nagyszemű tonhal és a belőle készülő, bármilyen formájú termékek említett országokból származó behozatalának tilalmára.

(6)

2004-ben a 827/2004/EK tanácsi rendelet (3) betiltotta a Bolíviából, Kambodzsából, Egyenlítői-Guineából, Grúziából és Sierra Leonéból származó atlanti nagyszemű tonhal Unióba irányuló behozatalát.

(7)

A 2004-ben megrendezett 14. rendkívüli ülésén az ICCAT elismerte a probléma kezelésére Kambodzsa, Egyenlítői-Guinea és Sierra Leone által tett erőfeszítéseket, és ajánlásokat fogadott el a három ország elleni, az atlanti nagyszemű tonhallal és a belőle készülő termékekkel való kereskedelmet korlátozó intézkedések feloldásáról.

(8)

Ennek nyomán a 919/2005/EK tanácsi rendelet (4) módosította a 827/2004/EK rendeletet oly módon, hogy az atlanti nagyszemű tonhal és a belőle készülő termékek Kambodzsából, Egyenlítői-Guineából és Sierra Leonéból az Unióba való behozatalának tilalma megszűnjön. A módosítást követően a 827/2004/EK rendelet csak a Bolíviából és Grúziából származó behozatalt tiltja.

(9)

22. rendes éves ülésén 2011-ben az ICCAT elismerte a Bolívia és Grúzia által tett erőfeszítéseket és intézkedéseket, és elfogadta a 11-19 számú ajánlást, amely feloldja az atlanti nagyszemű tonhal és a belőle készülő termékek behozatalára vonatkozó, a szóban forgó két országot sújtó tilalmat.

(10)

A 827/2004/EK rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni.

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/6

(1)

Az Unió és a tagállamok célja a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb jogellenes tevékenységek – többek között a cigarettacsempészet és -hamisítás – elleni küzdelem. A kiadások hosszú távú hatásának javítása és az átfedések elkerülése érdekében biztosítani kell az uniós szintű és a tagállamok hatóságai közötti szoros és rendszeres együttműködést és koordinációt.

(2)

A jobb információszolgáltatást, a szakmai képzést – az összehasonlító jogi tanulmányokat is ideértve –, valamint a technikai és tudományos segítségnyújtást célzó tevékenységek jelentősen segítik az Unió pénzügyi érdekeinek a védelmét, és ezzel egyidejűleg azt, hogy megvalósuljon az Unió-szerte azonos szintű védelem.

(3)

Az ilyen kezdeményezések múltbeli támogatása a 804/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) (Hercule program) révén, amelyet a 878/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) (Hercule II program) módosított és meghosszabbított, lehetővé tette az Unió és a tagállamok által vállalt tevékenységek fokozását a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelemben.

(4)

A Bizottság elkészítette a Hercule II program eredményeinek áttekintését, amelyben beszámol a program ráfordításairól és eredményeiről.

(5)

A Bizottság 2011-ben hatásvizsgálatot végzett abból a célból, hogy értékelje, szükség van-e a program folytatására.

(6)

Az uniós és tagállami szintű tevékenységek folytatása, sőt fejlesztése érdekében új programot (a továbbiakban: a program) kell elfogadni a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb jogellenes tevékenységek elleni fellépés érdekében, beleértve a cigarettacsempészet és -hamisítás elleni küzdelmet is, figyelembe véve a költségvetési megszorításokkal kapcsolatban felmerülő új kihívásokat is.

(7)

A programot a „Határozottabb fellépés a cigarettacsempészet és a dohánytermékek illegális kereskedelmének egyéb formái ellen – Átfogó uniós stratégia” című, 2013. június 6-i bizottsági közleményben felsorolt ajánlások és intézkedések figyelembevételével kell végrehajtani.

(8)

A programot a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) teljes összhangban kell végrehajtani. Az említett rendelettel összhangban, a vissza nem térítendő támogatás célja valamely uniós szakpolitikai célkitűzés elérésének segítésére szánt tevékenység pénzügyi támogatása, és nem célozhatja kizárólagosan eszközök beszerzését.

(9)

A programban való részvétel lehetősége nyitva kell, hogy álljon a csatlakozó államok, a tagjelölt országok és az előcsatlakozási stratégiában kedvezményezett lehetséges tagjelöltek, továbbá az európai szomszédságpolitika szerinti partnerországok előtt, feltéve, hogy ezek az országok alkalmazandó jogszabályaikat és igazgatási módszereiket kellő mértékben hozzáigazították az uniós jogszabályokhoz és igazgatási módszerekhez, összhangban az ezen államok és országok uniós programokban való részvételének – a vonatkozó keretmegállapodásokban, társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban megállapított – általános elveivel és feltételeivel, továbbá az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA) az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) tartozó országai előtt.

(10)

A Bizottságnak a program végrehajtásáról független félidős értékelő jelentést, a program céljainak eléréséről pedig végleges értékelő jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ezen túlmenően, a Bizottságnak évente tájékoztatást kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a program éves végrehajtásáról, beleértve a finanszírozott intézkedések eredményeit, valamint a más vonatkozó uniós szintű programokkal és fellépésekkel meglévő összhangot és kiegészítő jelleget is.

(11)

E rendelet megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének. A programnak meg kell könnyítenie a tagállamok közötti, valamint a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében, azáltal, hogy hatékonyabban használja fel az erőforrásokat, mint ahogyan az nemzeti szinten megvalósítható lenne. Az uniós szintű fellépés szükséges és indokolt, mivel az egyértelműen együttesen segíti a tagállamokat abban, hogy megvédjék az Unió általános költségvetését és a nemzeti költségvetéseket, továbbá az együttműködés és az illetékes hatóságok közötti információcsere fokozása érdekében közös uniós struktúrák használatára ösztönöz. A program azonban nem sértheti a tagállamok feladatköreit.

(12)

Indokolt, hogy a program időtartama hét év legyen, hogy igazodjon az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletben (6) meghatározott többéves pénzügyi keret időtartamához.

(13)

Annak érdekében, hogy bizonyos fokú rugalmasságot lehessen biztosítani a források elosztásában, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a források indikatív elosztásának módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(14)

A Bizottságnak éves munkaprogramokat kell elfogadnia, amelyek tartalmazzák a finanszírozott intézkedéseket, a kiválasztási és elbírálási kritériumokat, valamint az olyan kivételes és kellően indokolt eseteket, mint például azon tagállamok esete, amelyek magas kockázatnak vannak kitéve az Unió pénzügyi érdekei szempontjából, és amelyekben az elszámolható költségek 90 %-ának megfelelő maximális társfinanszírozási ráta alkalmazandó. A Bizottságnak a 94/140/EK bizottsági határozattal (7) létrehozott, a csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottságban kell megvitatnia a tagállamokkal e rendelet alkalmazását.

(15)

A tagállamoknak törekedniük kell a program keretében nyújtott vissza nem térítendő támogatások társfinanszírozása keretében biztosított pénzügyi hozzájárulásuk növelésére.

(16)

A Bizottságnak meg kell tennie annak biztosításához szükséges lépéseket, hogy az éves munkaprogramok – különösen a vámügyek területén – összhangban legyenek más, az Unió által finanszírozott vonatkozó programokkal, és kiegészítsék azokat annak érdekében, hogy javuljon a program intézkedéseinek általános hatása, és ne legyen átfedés a program és más programok között.

(17)

E rendelet a program teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget határoz meg, amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (8) 17. pontja értelmében vett elsődleges referenciaösszeget jelenti az éves költségvetési eljárás során az Európai Parlament és a Tanács számára.

(18)

Az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, a kárba veszett, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszatéríttetését és adott esetben igazgatási és pénzügyi bírságok kiszabását.

(19)

A 804/2004/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni. Átmeneti rendelkezéseket kell elfogadni annak érdekében, hogy az említett határozat alapján végzett tevékenységekhez kapcsolódó pénzügyi kötelezettségek, valamint az abban meghatározott jelentéstételi kötelezettségek teljesítése lehetővé váljon.

(20)

Helyénvaló a Hercule II program és a program közötti, megszakítás nélküli, zökkenőmentes átmenetet biztosítani, és helyénvaló a program időtartamát az 1311/2013/EU, Euratom rendelethez igazítani. Ezért a program 2014. január 1-jétől alkalmazandó,

a)

a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb jogellenes tevékenység elleni uniós szintű és tagállami intézkedések fejlesztése, beleértve a cigarettacsempészet és -hamisítás elleni küzdelmet is;

b)

fokozott transznacionális együttműködés és uniós szintű koordináció, a tagállami hatóságok, a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) között és különösen a határokon átnyúló műveletek eredményessége és hatékonysága tekintetében;

c)

a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb jogellenes tevékenységek hatékony megelőzése, a nemzeti és regionális közigazgatások dolgozói és más érdekelt felek részére kínált közös szakmai képzéssel.

a)

együttes fellépések és határokon átnyúló műveletek eredményeként felderített csalási eseteket követő lefoglalások, elkobzások és visszafizettetések száma;

b)

a társfinanszírozott technikai eszközök hozzáadott értéke és tényleges használata;

c)

a tagállamok közötti információcsere a technikai eszközökkel elért eredményekről;

d)

a képzési tevékenységek száma és típusa, ideértve a speciális képzések számát.

a)

a csalás és egyéb jogellenes tevékenységek megelőzésének és felderítésének a jelenlegi szinteket meghaladó előmozdítása a transznacionális és multidiszciplináris együttműködés fokozása révén;

b)

az Unió pénzügyi érdekei csalással szembeni védelmének fokozása oly módon, hogy előmozdítják az információk, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjét, beleértve a személyzet kölcsönös cseréjét is;

c)

a csalás és egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem megszilárdítása oly módon, hogy technikai és működési támogatást biztosítanak nemzeti vizsgálatokhoz, különösen a vám- és bűnüldöző hatóságok részére;

d)

az Unió pénzügyi érdekei csalásnak, korrupciónak és egyéb jogellenes tevékenységeknek való, jelenleg ismert kiszolgáltatottságának mérséklése abból a célból, hogy csökkenjen a feketegazdaság az olyan kulcsterületeken, mint a szervezett csalás, különös tekintettel a cigarettacsempészetre és -hamisításra; és

e)

az Unió pénzügyi érdekeinek csalással szembeni sajátos jogi és igazságszolgáltatási védelmének fokozása összehasonlító jogi elemzések előmozdítása révén.

a)

a 7. cikk (1) bekezdésében említett részt vevő országok olyan nemzeti vagy regionális közigazgatási hatóságai, amelyek az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében elősegítik az uniós szintű fellépés megerősítését;

b)

olyan kutatási és oktatási intézmények, valamint nonprofit szervezetek, amelyeket a 7. cikk (1) bekezdésében említett részt vevő országban alapítottak, legalább egy éve ott működnek, és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében elősegítik az uniós szintű fellépés megerősítését.

a)

az előcsatlakozási stratégiákban részt vevő csatlakozó államok, tagjelölt országok és potenciális tagjelöltek, összhangban az ezen államok és országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban, társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban megállapított általános elveivel és feltételeivel;

b)

az európai szomszédságpolitika partnerországai, feltéve, hogy ezek az országok vonatkozó jogszabályaikat és igazgatási módszereiket kellő mértékben közelítették az uniós jogszabályokhoz és igazgatási módszerekhez. Az érintett partnerországok a programban azon rendelkezésekkel összhangban vehetnek részt, amelyeket az ezen országok uniós programokban való részvételére vonatkozó keretmegállapodások megkötését követően határoznak meg;

c)

az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA) az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) tartozó országai, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban meghatározott feltételekkel összhangban.

a)

specializált technikai segítségnyújtás a tagállamok illetékes hatóságai számára a következők közül egy vagy több révén:

b)

célzott szakmai képzés és kockázatelemzési képzéssel foglalkozó műhelytalálkozók, valamint adott esetben konferenciák szervezése a következők közül egy vagy több céljából:

c)

bármely egyéb, az e cikk a) és a b) pontja alá nem tartozó intézkedés, amelyet a 11. cikkben említett éves munkaprogramok tartalmaznak, és amely a 3., a 4., illetve az 5. cikkben meghatározott általános, konkrét és operatív célkitűzések eléréséhez szükséges.

a)

támogatások;

b)

közbeszerzés;

c)

a 7. cikk (3) bekezdésében említett képviselők részéről a program tevékenységeiben való részvétel során felmerült költségek megtérítése.

a)

az intézkedések meghosszabbítására, módosítására vagy felfüggesztésére vonatkozó döntés meghozatala céljából 2017. december 31-ig független félidős értékelő jelentést nyújt be valamennyi intézkedés céljainak megvalósulásáról, az eredményekről és hatásokról, a források felhasználásának hatékonyságáról és eredményességéről, illetve a program uniós hozzáadott értékéről; a félidős értékelő jelentésben ezenkívül megvizsgálja az egyszerűsítés lehetőségét, a program belső és külső koherenciáját, hogy a program célkitűzései továbbra relevánsak-e, valamint az intézkedések hozzájárulását az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó prioritásaihoz; figyelembe kell vennie továbbá a Hercule II program célkitűzéseinek teljesüléséről készített értékelés eredményeit;

b)

2021. december 31-ig végleges értékelő jelentést nyújt be a program célkitűzéseinek eléréséről, beleértve a program hozzáadott értékét is; ezenfelül a program hosszabb távú eredményeit és hatásainak fenntarthatóságát is értékelni kell, hogy az értékelés eredménye felhasználható legyen bármely ezt követő program megújítására, módosítására vagy felfüggesztésére vonatkozó döntés meghozatalakor.

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/14

(1)

Az 1601/91/EGK tanácsi rendelet (3) és a 122/94/EK bizottsági rendelet (4) sikeresnek bizonyult az ízesített bor, az ízesített boralapú italok és az ízesített boralapú koktélok (a továbbiakban: ízesített borászati termékek) szabályozásában. A technológiai innováció, a piaci fejlemények és a fogyasztói elvárások alakulásának fényében azonban naprakésszé kell tenni egyes ízesített borászati termékek meghatározására, megnevezésére, kiszerelésére, jelölésére és földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó szabályokat, figyelembe véve ugyanakkor a hagyományos előállítási módszereket is.

(2)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében az 1601/91/EGK rendelet alapján a Bizottságra ruházott hatásköröknek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: az EUMSZ) 290. és 291. cikkével történő összehangolása érdekében további módosításokra van szükség. E módosítások hatókörére tekintettel helyénvaló az 1601/91/EGK rendeletet hatályon kívül helyezni és felváltani ezzel a rendelettel. A 122/94/EK rendelet aromaanyagokra és alkohol hozzáadására vonatkozó, néhány ízesített borászati termékre alkalmazandó szabályokat vezetett be; az egyértelműség biztosítása érdekében ezeket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(3)

Az ízesített borászati termékek kiszerelésére és jelölésére az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) alkalmazandó, kivéve, ha ez a rendelet másként nem rendelkezik.

(4)

Az ízesített borászati termékek fontosak a fogyasztók, a gyártók és a mezőgazdasági ágazat számára az Unióban. Az ízesített borászati termékekre vonatkozó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a fogyasztóvédelem magas szintjének a biztosításához, a megtévesztő eljárások megelőzéséhez, valamint a piac átláthatóságának és a tisztességes versenynek a megvalósításához. Mindezek révén az intézkedések hozzájárulnak az uniós ízesített borászati termékek által a belső piacon és a világpiacon elért hírnév megőrzéséhez azáltal, hogy továbbra is figyelembe veszik az ízesített borászati termékek előállítása során alkalmazott hagyományos eljárásokat, valamint a fogyasztóvédelem és a fogyasztók tájékoztatása iránti megnövekedett igényt. Ugyanakkor figyelembe kell venni a technológiai innovációt is azoknál a termékeknél, amelyeknél az innováció a minőség javítását szolgálja anélkül, hogy az érintett ízesített borászati termékek hagyományos jellegét befolyásolná.

(5)

Az ízesített borászati termékek előállítása az uniós mezőgazdasági ágazat egyik fontos piaci elhelyezési területét képezi, amire a szabályozási keretben hangsúlyt kell fektetni.

(6)

A fogyasztók érdekében e rendeletet az uniós piacon forgalomba hozott valamennyi ízesített borászati termékre alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy azokat a tagállamokban vagy harmadik országokban állították-e elő. Az uniós ízesített borászati termékek hírnevének a világpiacon történő megőrzése és javítása érdekében az e rendeletben előírt szabályok az Unióban kivitel céljára ízesített borászati termékekre is alkalmazandók.

(7)

Az ízesített borászati termékeket szabályozó uniós jog egyértelműségének és átláthatóságának biztosítása érdekében egyértelműen meg kell határozni az említett jog hatálya alá tartozó termékeket, valamint az ízesített borászati termékek előállítására, megnevezésére, kiszerelésére és címkézésére vonatkozó kritériumokat, különös tekintettel a kereskedelmi megnevezésekre. Rögzíteni kell továbbá a származás önkéntes feltüntetésére vonatkozó egyedi szabályokat is, amelyek kiegészítik az 1169/2011/EU rendeletben szereplő szabályokat. Ilyen jellegű szabályok meghatározásával az előállítási lánc minden szakasza szabályozott, a fogyasztók pedig védelemben és megfelelő tájékoztatásban részesülnek.

(8)

Az ízesített borászati termékek meghatározásainak továbbra is tiszteletben kell tartaniuk a hagyományos minőségi eljárásokat, de e meghatározásokat a technológiai fejlemények fényében naprakésszé kell tenni és fejleszteni kell.

(9)

Az ízesített borászati termékeket olyan szabályoknak és korlátozásoknak megfelelően kell előállítani, amelyek biztosítják, hogy a fogyasztók minőséggel és előállítási módszerekkel kapcsolatos elvárásai teljesüljenek. Az e területre vonatkozó nemzetközi előírások teljesítése érdekében meg kell határozni az előállítási módszereket, és a Bizottságnak főszabályként a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) által ajánlott és közzétett előírásokat kell figyelembe vennie.

(10)

Az 1333/2008/EK (6), valamint az 1334/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (7) alkalmazni kell az ízesített borászati termékekre is.

(11)

Ezen túlmenően a fogyasztói elvárásoknak és a hagyományos minőségi eljárásoknak való megfelelés érdekében az ízesített borászati termékek előállítása során felhasznált etil-alkohol kizárólag mezőgazdasági eredetű lehet. Ezzel az alapvető mezőgazdasági termékek piaci elhelyezése is biztosított lesz.

(12)

Tekintettel az ízesített borászati termékek ágazatának fontosságára és összetettségére, helyénvaló az ízesített borászati termékek megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó olyan egyedi szabályok megállapítása, amelyek kiegészítik az 1169/2011/EU rendeletben meghatározott jelölési rendelkezéseket. Az említett egyedi szabályoknak továbbá meg kell akadályozniuk az ízesített borászati termékek kereskedelmi megnevezéseivel való visszaélést az olyan termékek esetében, amelyek nem felelnek meg az e rendeletben szereplő követelményeknek.

(13)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók jobban megérthessék, lehetővé kell tenni a kereskedelmi megnevezésnek az 1169/2011/EU rendeletben említett szokásos névvel való kiegészítését.

(14)

A 834/2007/EK tanácsi rendelet (8) többek között a feldolgozott, élelmiszernek szánt mezőgazdasági termékekre, így az ízesített borászati termékekre is vonatkozik. Ennek megfelelően, az abban a rendeletben meghatározott feltételeknek és az annak értelmében elfogadott jogi aktusoknak megfelelő ízesített borászati termékek ízesített ökológiai borászati termékekként hozhatók forgalomba.

(15)

A minőségpolitika alkalmazása során és a földrajzi árujelzővel ellátott, ízesített borászati termékek magas minőségének biztosítása érdekében a tagállamok az e rendeletben meghatározottaknál szigorúbb szabályokat fogadhatnak el a saját területükön előállított, földrajzi árujelzővel ellátott, ízesített borászati termékek előállítására, megnevezésére, kiszerelésére és jelölésére vonatkozóan, amennyiben e szabályok összeegyeztethetők az uniós joggal.

(16)

Tekintve, hogy a 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9), az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10), valamint az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11) meghatározott, földrajzi árujelzőkről szóló rendelkezések nem alkalmazandók az ízesített borászati termékekre, egyedi szabályokat kell alkotni az ízesített borászati termékek földrajzi árujelzőinek oltalmára. Ha az érintett ízesített borászati termék minősége, hírneve vagy más jellemzője lényegében az adott földrajzi eredetnek tulajdonítható, indokolt földrajzi árujelzőket használni az ízesített borászati termékek meghatározott ország területéről, illetve az adott terület régiójából vagy helységéből származóként való azonosítására, és ezeket az árujelzőket a Bizottságnak nyilvántartásba kell vennie.

(17)

E rendeletben meg kell határozni a harmadik országok és az Unió földrajzi árujelzőinek bejegyzésére, a földrajzi árujelzőknek való megfelelésre, azok módosítására és esetleges törlésére vonatkozó eljárást.

(18)

A tagállami hatóságoknak felelősséget kell vállalniuk az e rendeletnek való megfelelés biztosításáért, és rendelkezéseket kell hozni, hogy a Bizottság nyomon követhesse és ellenőrizhesse e megfelelést.

(19)

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítése vagy módosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az ízesített borászati termékek előállításához szükséges termelési eljárásokra vonatkozóan; a földrajzi területek körülhatárolására vonatkozó kritériumokra és az ilyen területeken folytatott termeléssel kapcsolatos szabályokra, korlátozásokra és eltérésekre vonatkozóan, azon feltételekre vonatkozóan, amelyek teljesülése esetén a termékre vonatkozó előírások további követelményekkel egészülhetnek ki; azon esetek meghatározására vonatkozóan, amelyekben egy termelő egyénileg is kérelmezheti valamely földrajzi árujelző oltalmát és azon korlátozások meghatározására vonatkozóan, amelyek a földrajzi árujelző oltalmáért folyamodni jogosult kérelmezők körét szabályozzák; a földrajzi árujelző oltalma iránti kérelem tekintetében betartandó feltételek meghatározására vonatkozóan, a Bizottság által végzett vizsgálatra vonatkozóan, a kifogásolási eljárásra vonatkozóan és a földrajzi árujelzők módosítására és törlésére vonatkozó eljárásokra vonatkozóan; a határokon átnyúló kérelmekre alkalmazandó feltételek meghatározására vonatkozóan; a kérelmek vagy az igénylések benyújtása időpontjának meghatározására vonatkozóan, amely időponttól kezdve az oltalom érvényes vagy amely időpontban a módosítás hatályba lép; a termékleírás módosítására vonatkozó feltételek megállapítására vonatkozóan, beleértve azt is, amikor a módosítás nem jelentős módosításnak minősül és a módosítására vonatkozó kérelemmel és annak jóváhagyásával kapcsolatos feltételek megállapítása abban az esetben, amikor azok nem vonnak magukkal változtatásokat az egységes dokumentumban; az oltalom alatt álló elnevezéssel kapcsolatos korlátozásokra vonatkozóan; az e rendelet alkalmazásához és az ízesített borászati termékekre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásoknak való megfeleléshez szükséges azon információk jellegére és típusára vonatkozóan, amelyekről a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere keretében értesítést kell küldeni, az értesítés módszereire vonatkozóan, rendelkezésre bocsátott információkhoz vagy információs rendszerekhez való hozzáférés jogára vonatkozó szabályokra és az információk közzétételének módozataira vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(20)

E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot az ízesített borászati termékek összetételének meghatározására szolgáló analitikai módszerek tekintetében; a földrajzi árujelzők oltalmának megadására vagy megtagadására vonatkozó határozatok tekintetében; a földrajzi árujelzők és a meglévő földrajzi megjelölések törlésére vonatkozó határozatok tekintetében; a termékleírás nem jelentős módosításai tárgyában a módosító kérelmek jóváhagyásáról meghozott határozatok tekintetében; a termékleírásban a földrajzi árujelzők meghatározásával kapcsolatban nyújtandó tájékoztatás tekintetében; a nyilvánosság számára rendelkezésre álló földrajzi árujelzőkre vonatkozó oltalom megadására vagy megtagadására vonatkozó döntéshozatal módja tekintetében; a határokon átnyúló kérelmek benyújtására az alkalmazandó szabályokra vonatkozó rendelkezések tekintetében; a tagállamok által elvégzendő vizsgálatokkal és ellenőrzések tekintetében; a földrajzi árujelző oltalma vagy módosításának jóváhagyása iránti kérelmek vizsgálatára – beleértve e kérelmek elfogadhatóságát is – irányuló eljárás, továbbá a kifogást tartalmazó, valamint a törlés és az átminősítés iránti kérelmekre – beleértve ezek elfogadhatóságát is – irányuló eljárás és a meglévő, oltalom alatt álló földrajzi megjelölésekkel kapcsolatos tájékoztatás tekintetében; a tagállamok által elvégzendő adminisztratív és fizikai ellenőrzésekre vonatkozó szabályok tekintetében; a tagállamok és a bizottság közötti információcserére vonatkozó kérelmek tekintetében szükséges információk szolgáltatására, a közlendő információk kezelésére vonatkozó rendelkezésekre, az értesítések tartalmával, formájával, ütemezésével, gyakoriságával és határidejével kapcsolatos szabályokra, valamint az információknak, illetve dokumentumoknak a tagállamok, a harmadik országok illetékes hatóságai vagy a nyilvánosság számára történő eljuttatására vagy azok rendelkezésére bocsátására vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos szabályok tekintetében – végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. E végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12) összhangban kell gyakorolni.

(21)

A Bizottságnak végrehajtási jogi aktusok révén, és sajátos jellegükre tekintettel a 182/2011/EU rendelet alkalmazása nélkül gondoskodnia kell az egységes dokumentumnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetéséről, határoznia kell arról, hogy a földrajzi árujelző oltalmára irányuló kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja és elutasítja, valamint nyilvántartást kell létrehoznia és naprakészen tartania az e rendelet szerint oltalom alatt álló földrajzi árujelzőkről, amely magában foglalja a meglévő földrajzi megjelölések nyilvántartásban történő felsorolását, illetve ezek nyilvántartásból való törlését is.

(22)

Az 1601/91/EGK rendeletben előírt szabályokról az e rendeletben előírt szabályokra való áttérés olyan nehézségeket okozhat, amelyekkel e rendelet nem foglalkozik. Ezért a szükséges átmeneti intézkedések elfogadását lehetővé tevő hatáskört kell a Bizottságra átruházni.

(23)

Az 1601/91/EGK rendeletben előírt szabályokról az e rendeletben meghatározott szabályokra való áttérés megkönnyítése érdekében elegendő időt és megfelelő rendelkezéseket kell biztosítani. A meglévő készletek forgalmazását azok kimerüléséig mindenféleképpen lehetővé kell tenni e rendelet alkalmazásának időpontja után.

(24)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az ízesített borászati termékek megnevezésére, kiszerelésére, jelölésére és az ezen termékek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó szabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

a)

ízesített borok;

b)

ízesített boralapú italok;

c)

ízesített boralapú koktélok.

a)

amelyet, a „retsina” bor kivételével, az 1308/2013/EU rendelet II. melléklete IV. részének 5. pontjában, valamint VII. melléklete II. részének 1. és 3–9. pontjában meghatározott egy vagy több szőlőből készült termékből állítanak elő;

b)

amelyben az a) pontban említett szőlőből készült termékek a termék össztérfogatának legalább 75 %-át teszik ki;

c)

amely alkohol hozzáadásával készülhet;

d)

amely színezőanyagok hozzáadásával készülhet;

e)

amely szőlőmust, részben erjedt szőlőmust vagy mindkettő hozzáadásával készülhet;

f)

amelyet édesíthetnek;

g)

amelynek térfogatszázalékban kifejezett tényleges alkoholtartalma minimum 14,5 térfogatszázalék és legfeljebb 22 térfogatszázalék és térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma legalább 17,5 térfogatszázalék.

a)

amelyet, az alkohol hozzáadásával készült borok és a „retsina” bor kivételével, az 1308/2013/EU rendelet VII. melléklete II. részének 1., 2. és 4–9. pontjában meghatározott egy vagy több szőlőből készült termékből állítanak elő;

b)

amelyben az a) pontban említett szőlőből készült termékek a termék össztérfogatának legalább 50 %-át teszik ki;

c)

amelyet alkohol hozzáadása nélkül készítenek, kivéve, ha a II. melléklet eltérően nem rendelkezik;

d)

amely színezőanyagok hozzáadásával készülhet;

e)

amely szőlőmust, részben erjedt szőlőmust vagy mindkettő hozzáadásával készülhet;

f)

amelyet édesíthetnek;

g)

amelynek térfogatszázalékban kifejezett tényleges alkoholtartalma legalább 4,5 térfogatszázalék és kevesebb, mint 14,5 térfogatszázalék.

a)

amelyet, az alkohol hozzáadásával készült borok és a „retsina” bor kivételével, az 1308/2013/EU rendelet VII. melléklete II. részének 1., 2. és 4–11. pontjában] meghatározott egy vagy több, szőlőből készült termékből állítanak elő;

b)

amelyben az a) pontban említett, szőlőből készült termékek a termék össztérfogatának legalább 50 %-át teszik ki;

c)

amelyet alkohol hozzáadása nélkül készítenek;

d)

amely színezőanyagok hozzáadásával készülhet;

e)

amelyet édesíthetnek;

f)

amelynek térfogatszázalékban kifejezett tényleges alkoholtartalma több mint 1,2 térfogatszázalék és kevesebb mint 10 térfogatszázalék.

a)

az oltalomban részesítendő elnevezés;

b)

a kérelmező neve és címe;

c)

a (2) bekezdésben említett termékleírás; és

d)

a (2) bekezdésben említett termékleírást összefoglaló egységes dokumentum.

a)

az oltalomban részesítendő elnevezés;

b)

a terméknek, különösen a főbb analitikai jellemzőinek leírása, valamint érzékszervi jellemzőinek feltüntetése;

c)

adott esetben az egyes előállítási eljárások és előírások, valamint a termék előállítására vonatkozó korlátozások;

d)

az érintett földrajzi terület körülhatárolása;

e)

az 2. cikk (3) bekezdésében említett kapcsolatot alátámasztó adatok;

f)

az uniós vagy nemzeti jogban, illetve – amennyiben ezt a tagállamok előírják – az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt kezelő szervezet által megállapított alkalmazandó követelmények, amelyek objektívek, megkülönböztetéstől mentesek és összeegyeztethetők az uniós joggal;

g)

a legfontosabb alapanyag megjelölése, amelyből az ízesített borászati terméket előállították;

h)

a termékleírás tekintetében a rendelkezések betartását ellenőrző hatóságok vagy szervek neve, címe és konkrét feladatai.

a)

legalább az interneten közzéteszi az egységes dokumentumot és a termékleírást; és

b)

oltalom iránti kérelmet juttat el a Bizottsághoz, amely kérelem tartalmazza a következőket:

a)

az Unióban fennálló helyzetet, különös tekintettel a fogyasztási területekre;

b)

a vonatkozó uniós vagy nemzeti jogot.

a)

az oltalom alatt álló elnevezés bármely közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használata:

b)

bármely visszaélés, utánzás vagy utalás, még abban az esetben is, ha feltüntetik a termék vagy szolgáltatás valós eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják, kiejtés szerinti átírásban vagy eltérő írásrendszert használó nyelvek közötti átírásban használják, vagy azt olyan típusú kifejezések egészítik ki, mint a „stílusú”, „típusú”, „módszer”, „mint ahogyan … készül”, „utánzat”, „íz”, „hasonló” és hasonlók;

c)

a termék származására, eredetére, jellegére vagy alapvető tulajdonságaira vonatkozó bármely egyéb hamis vagy félrevezető jelzés a belső vagy a külső csomagoláson, a szóban forgó borászati termékhez kapcsolódó reklámanyagon vagy dokumentumokon, valamint a termék eredetét illetően hamis benyomást keltő tárolóedénybe történő csomagolás;

d)

bármilyen egyéb olyan gyakorlat, amely a termék tényleges származása tekintetében a fogyasztó megtévesztéséhez vezethet.

a)

az 22. cikkben említett illetékes hatóság vagy hatóságok; vagy

b)

a 882/2004/EK rendelet 2. cikke második bekezdésének 5. pontja értelmében az ellenőrzésért felelős, az említett rendelet 5. cikkében megállapított követelményeknek megfelelően terméktanúsító szervként eljáró egy vagy több ellenőrző szerv.

a)

a harmadik ország által kijelölt egy vagy több hatóság; vagy

b)

egy vagy több terméktanúsító szerv.

a)

a 10. cikk (1) bekezdésében előírt műszaki dokumentáció;

b)

a nemzeti jóváhagyásról szóló határozat.

a)

a földrajzi terület körülhatárolására vonatkozó kritériumok, valamint

b)

a körülhatárolt földrajzi területen folyó termeléssel összefüggő szabályok, korlátozások és eltérések.

a)

azon esetek meghatározása, amelyekben egy termelő egyénileg is kérelmezheti valamely földrajzi árujelző oltalmát;

b)

azon korlátozások meghatározása, amelyek a földrajzi árujelző oltalmáért folyamodni jogosult kérelmezők körét szabályozzák;

c)

a földrajzi árujelző oltalma iránti kérelemre, a Bizottság által végzett vizsgálatra, a kifogásolási eljárásra és a földrajzi árujelzők módosítására és törlésére vonatkozó eljárásokra vonatkozó követendő feltételek meghatározása;

d)

a határokon átnyúló kérelmekre alkalmazandó feltételek meghatározása;

e)

a kérelmek vagy az igénylések benyújtása időpontjának meghatározása;

f)

azon időpont meghatározása, amelytől kezdve az oltalom érvényes;

g)

azon feltételek meghatározása, amelyek mellett valamely módosítás a 24. cikk (2) bekezdése szerint nem jelentős módosításnak minősül;

h)

azon időpont meghatározása, amikor egy adott módosítás hatályba lép;

i)

az e rendelet szerint oltalom alatt álló földrajzi árujelző termékleírásának módosítására vonatkozó kérelemmel és annak jóváhagyásával kapcsolatos feltételek megállapítása abban az esetben, amikor azok nem vonnak magukkal változtatásokat a 10. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett egységes dokumentumban.

a)

a termékleírásban a földrajzi terület és a végtermék közötti, a 2. cikk (3) bekezdésében említett kapcsolat tekintetében nyújtandó tájékoztatás;

b)

az oltalom megadásáról vagy megtagadásáról szóló, a 16. cikkben említett határozatok közzétételének módja;

c)

a határokon átnyúló kérelmek benyújtása;

d)

a tagállamok által elvégzendő vizsgálatok és ellenőrzések, beleértve a laboratóriumi vizsgálatokat is.

a)

dokumentumminták és a továbbítás formátuma;

b)

határidők;

c)

a kérelem, illetve az igénylés alátámasztására benyújtandó adatokkal, bizonyítékokkal és igazoló dokumentumokkal kapcsolatos részletek.

a)

azon információk jellege és típusa, amelyekről értesítést kell küldeni;

b)

az értesítés módszerei;

c)

a rendelkezésre bocsátott információkhoz vagy információs rendszerekhez való hozzáférés jogára vonatkozó szabályok;

d)

az információk közzétételének feltételei és eszközei.

a)

az e cikk alkalmazásához szükséges információk szolgáltatására vonatkozó szabályok;

b)

a közlendő információk kezelésére vonatkozó rendelkezések, valamint az értesítések tartalmával, formájával, ütemezésével, gyakoriságával és határidejével kapcsolatos szabályok;

c)

az információknak, illetve dokumentumoknak a tagállamok, a harmadik országbeli illetékes hatóságok vagy a nyilvánosság számára történő eljuttatására vagy azok rendelkezésére bocsátására vonatkozó rendelkezések.

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/35

(1)

A 774/94/EK tanácsi rendelet (2) hatásköröket ruház a Bizottságra az említett rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.

(2)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következményeként a 774/94/EK rendelettel a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkével.

(3)

A 774/94/EK rendelet egyes nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett rendelet módosításainak elfogadására vonatkozóan, amennyiben a kontingensek mennyiségi tételei és egyéb feltételei – különösen valamely, egy vagy több harmadik országgal kötött megállapodás megkötésére vonatkozó tanácsi határozat útján – kiigazításra kerülnek. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(4)

Annak érdekében, hogy a 774/94/EK rendeletnek az abban említett kontingensrendszer kezeléséhez szükséges szabályok tekintetében való végrehajtása egységes feltételeit biztosítani lehessen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően kell gyakorolni.

(5)

A 774/94/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 7. és a 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja az e rendeletben említett kontingensrendszer kezeléséhez szükséges szabályokat és adott esetben a következőket:

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 8b. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

8. cikk

A nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítése érdekében, és amennyiben az e rendeletben említett kontingensek mennyiségi tételei és egyéb feltételei az Európai Parlament és a Tanács, vagy a Tanács által – különösen valamely, egy vagy több harmadik országgal kötött megállapodás jóváhagyására vonatkozó tanácsi határozat útján – kiigazításra kerülnek, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 8a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el e rendelet szükségessé váló módosításaira vonatkozóan.”.

2.

A rendelet szövege a következő cikkekkel egészül ki:

„8a. cikk

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottság 8. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. április 9-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 8. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

8b. cikk

(1)   A Bizottságot az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 229. cikkével létrehozott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Ha a bizottság véleményét írásbeli eljárásban kell kikérni, az eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra rendelkezésre álló határidőn belül a bizottság elnöke úgy határoz, vagy a bizottsági tagok legalább egynegyede ezt kéri.

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/38

(1)

Az 510/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 13. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a 147 g CO2/km-es szén-dioxid-kibocsátási célérték 2020-ig történő elérésének lehetséges módozatait, beleértve az említett rendelet I. mellékletében foglalt képleteket és a 11. cikke szerinti eltéréseket is, feltéve, hogy a célérték megvalósíthatósága megerősítést nyer. Helyénvaló, hogy ez a rendelet társadalmilag méltányos, fenntartható, valamint a verseny szempontjából a lehető leginkább semleges legyen.

(2)

A szén-dioxid-kibocsátás és az üzemanyag-fogyasztás közötti összefüggésre tekintettel, a könnyű haszongépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátás-csökkentési módozatok meghatározása – költséghatékony módon – az üzemanyag-fogyasztásnak és az ahhoz kapcsolódóan az ilyen járművek tulajdonosainál felmerülő költségeknek a csökkentéséhez is hozzájárulhat.

(3)

Egyértelművé kell tenni, hogy a 147 g CO2/km-es kibocsátási célértéknek való megfelelés ellenőrzése céljából a CO2-kibocsátást továbbra is a 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) és annak végrehajtási intézkedéseinek, valamint az innovatív technológiáknak megfelelően kell mérni.

(4)

A hatásvizsgálat céljára végzett műszaki elemzés alapján a 147 g CO2/km-es kibocsátási célérték eléréséhez szükséges technológiák rendelkezésre állnak, és a szükséges kibocsátás-csökkenés elérése a korábban végzett – az 510/2011/EU rendelet elfogadása előtt készült – műszaki elemzésben szereplő becslésnél kevésbé lesz költséges. Ezenkívül az új könnyű haszongépjárművek fajlagos szén-dioxid-kibocsátásának jelenlegi átlaga közelebb is került a 147 g CO2/km-es célértékhez. Az említett célérték 2020-ig történő elérésének megvalósíthatósága tehát megerősítést nyert.

(5)

Annak elismeréseképpen, hogy a járművek rendeltetése alapján meghatározott fajlagos kibocsátási célértékek teljesítése aránytalan mértékben érinti a legkisebb gyártókat, továbbá hogy az eltérés kérelmezésére vonatkozó eljárás nagy adminisztratív terhet jelent, és hogy elhanyagolható az e gyártók által eladott járművektől származó CO2-kibocsátás-csökkenésben mérhető keletkező nyereség, a fajlagos kibocsátási célértékek és a többletkibocsátási díj hatálya nem terjedhet ki az évente kevesebb mint 1 000 új, az Unióban nyilvántartásba vett könnyű haszongépjármű előállításáért felelős gyártókra.

(6)

A kis mennyiségben termelő gyártók számára történő eltérés engedélyezésére vonatkozó eljárást egyszerűsíteni kell annak érdekében, hogy nagyobb rugalmasságot lehessen biztosítani azzal kapcsolatban, hogy mikor kell az ilyen gyártóknak az eltérésre vonatkozó kérelmet benyújtaniuk, és hogy mikor kell a Bizottságnak az eltérést engedélyeznie.

(7)

A gépjárműipar hosszú távú beruházásának és innovációjának lehetővé tétele érdekében célszerű előre jelezni, hogy az 510/2011/EU rendeletnek milyen módosításai lehetnek szükségesek a 2020 utáni időszakra nézve. Az előrejelzésnek azon kell alapulnia, hogy az Unió hosszú távú éghajlat-változási céljainak figyelembevételével milyen mértékű kibocsátáscsökkentésre lesz szükség, és hogy ennek milyen következményei lesznek a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátását költséghatékonyan csökkentő technológiák kifejlesztésére nézve. A Bizottságnak 2015-ig felül kell vizsgálnia ezeket a szempontokat, és a megállapításairól jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentésnek adott esetben tartalmaznia kell az 510/2011/EU rendeletnek az új könnyű haszongépjárművekre a 2020 utáni időszakban vonatkozó CO2-kibocsátási célértékek meghatározásához kapcsolódó módosítására irányuló javaslatokat, valamint esetlegesen egy reális és elérhető cél meghatározását is 2025-re nézve, mégpedig egy olyan átfogó hatásvizsgálat eredménye alapján, amely figyelembe veszi az ágazat és az attól függő iparágak töretlen versenyképességének jelentőségét, miközben az Unió hosszú távú éghajlat-változási céljaival összhangban egyértelmű kibocsátáscsökkentési ütemtervet követ. A Bizottságnak az említett javaslatok megszövegezésekor biztosítania kell, hogy azok társadalmilag méltányosak, fenntarthatók, valamint a verseny szempontjából a lehető leginkább semlegesek legyenek.

(8)

Az üvegházhatást okozó gázoknak az energiaellátáshoz, valamint a gépjárművek gyártásához és megsemmisítéséhez kapcsolódó kibocsátása a jelenlegi átfogó közúti közlekedési szénlábnyom jelentős részét teszi ki, és a jövőben vélhetőleg még fokozottabb jelentőséget kap. Ezért szakpolitikai fellépésre van szükség egyrészt ahhoz, hogy a gépjárműgyártókat olyan optimális megoldások alkalmazása felé irányítsák, amelyek különösen figyelembe veszik az üvegházhatást okozó gázoknak a gépjárművek számára biztosított energia – többek között az elektromos energia vagy az alternatív üzemanyagok – előállításához kapcsolódó kibocsátását, másrészt pedig annak biztosításához, hogy ezek az „upstream” kibocsátások ne emésszék fel a gépjárművek javított üzemeltetési energiafogyasztásából eredő, az 510/2011/EU rendeletben célul kitűzött előnyöket.

(9)

Az 510/2011/EU rendelet 13. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságnak jelentést kell közzétennie a fajlagos CO2-kibocsátási célértékek meghatározásához szükséges gépjármű-alapterülettel és a hasznos teherrel kapcsolatos adatok rendelkezésre állásáról, valamint a gépjármű-alapterületnek az 510/2011/EU rendelet I. mellékletében foglalt képletekben a rendeltetést kifejező paraméterként való felhasználhatóságáról. Noha ezek az adatok rendelkezésre állnak, és esetleges használatuk értékelés tárgya volt a hatásvizsgálat keretében, a levont következtetés szerint könnyű haszongépjárművek esetében a 2020. évi célérték kiszámításához költséghatékonyabb megoldás továbbra is a menetkész állapotban mért tömeget használni a rendeltetést kifejező paraméterként.

(10)

A célérték meghatározásánál célszerű továbbra is a könnyű haszongépjármű rendeltetése és a CO2-kibocsátására vonatkozó célérték közötti lineáris összefüggésen alapuló – az 510/2011/EU rendelet I. mellékletében foglalt képletekben megfogalmazódó – megközelítést alkalmazni, így ugyanis fenntartható a könnyű haszongépjárművek piacának sokfélesége és a gyártóknak a különféle fogyasztói igények kielégítésére való képessége, ami által pedig elkerülhető a verseny indokolatlan torzulása. Ezt a megközelítést azonban indokolt az új könnyű haszongépjárművek nyilvántartásba vételére vonatkozóan rendelkezésre álló legfrissebb adatoknak megfelelően aktualizálni.

(11)

A Bizottság a hatásvizsgálatában értékelte a gépjármű-alapterületre vonatkozó adatok rendelkezésre állását és a gépjármű alapterületnek az 510/2011/EU rendelet I. mellékletében foglalt képleteiben a rendeltetést kifejező paraméterként való használatát. A hatásvizsgálat alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2020-ra vonatkozó képletben a tömeget kell a rendeltetést kifejező paraméterként használni.

(12)

A 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében a Bizottságnak hatásvizsgálatot kell végeznie a vizsgálati eljárások felülvizsgálata céljából, annak érdekében, hogy azok megfelelően tükrözzék a személygépkocsik tényleges CO2-kibocsátásait. Az említett rendelet értelmében továbbá a Bizottságnak különösen megfelelő javaslatokat kell tenni ezen eljárások elfogadása érdekében. Az 510/2011/EU rendelet a vizsgálati eljárások felülvizsgálatát kiterjeszti a könnyű haszongépjárművekre is. Módosítani kell a jelenleg alkalmazott „új európai menetciklust” (NEDC) annak érdekében, hogy az a valós vezetési feltételeket tükrözze, és ne forduljon elő a tényleges szén-dioxid-kibocsátás és üzemanyag-fogyasztás alábecslése. A lehető leghamarabb meg kell állapodni egy új, reálisabb és megbízhatóbb vizsgálati eljárásról. Az erre irányuló munka azonban még nem fejeződött be: az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében még kidolgozás alatt áll a könnyű gépjárművekre világszinten harmonizált vizsgálati eljárás (Worldwide harmonized Light vehicles Test Procedure – WLTP). Annak biztosítása érdekében, hogy az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre megadott fajlagos szén-dioxid-kibocsátási értékek jobban összhangba kerüljenek a szokásos közlekedési feltételek mellett ténylegesen keletkező kibocsátásokkal, a WLTP-eljárást a lehető leghamarabb alkalmazni kell. Erre való tekintettel az 510/2011/EU rendelet I. melléklete a 715/2007/EK rendeletnek és a 692/2008/EK bizottsági rendelet (6) XII. mellékletének megfelelően mért kibocsátásokra vonatkozóan állapít meg 2020-ra szóló határértékeket. A vizsgálati eljárások módosításakor ki kell igazítani az 510/2011/EU rendelet I. mellékletében foglalt határértékeket annak érdekében, hogy a gyártókra és a járműosztályokra vonatkozó követelmények hasonlóképpen szigorúak maradjanak. Ennek megfelelően a Bizottságnak szigorú megfelelőségi vizsgálatot kell végeznie a NEDC és az új WLTP vizsgálati ciklusai összevetésére annak biztosítása érdekében, hogy az utóbbi a valós vezetési feltételeket tükrözze.

(13)

Annak biztosítására, hogy a tényleges kibocsátások megfelelően tükröződjenek, és a mért CO2-kibocsátási értékek egyértelműen összehasonlíthatók legyenek, a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vizsgálati eljárásnak a CO2-kibocsátás mért értékeire jelentős hatást kifejtő elemeit pontosan meghatározzák annak megelőzése érdekében, hogy a gyártók kihasználhassák a vizsgálati ciklus rugalmasságait. Foglalkozni kell a típusjóváhagyás során mért CO2-kibocsátási értékek, valamint az eladásra kínált járművek kibocsátása közötti eltéréssel, beleértve a megfelelőségi vizsgálati eljárás használat közbeni lefolytatásának a lehetőségét, aminek biztosítania kellene az eladásra kínált járművek reprezentatív mintájának független vizsgálatát, továbbá megoldást kell találni a vizsgálat során megállapított és az eredeti típusjóváhagyás során mért CO2-kibocsátási értékek között kimutatott lényeges eltérések problémájára.

(14)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó 2020. évi CO2-kibocsátás-csökkentés célértékének elérésére alkalmas módozatok meghatározását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(15)

Az 510/2011/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Ez a rendelet az Unióban nyilvántartásba vett új könnyű haszongépjárműveknek a 715/2007/EK rendeletnek és annak végrehajtási intézkedéseinek, valamint az innovatív technológiáknak megfelelően mért átlagos CO2-kibocsátására alkalmazandó célértéket a 2020. évtől kezdve 147 g CO2/km-ben határozza meg.”

2.

A 2. cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4)   A 4. cikk, a 8. cikk (4) bekezdésének b) és c) pontja, a 9. cikk, valamint a 10. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontja nem alkalmazandó az olyan gyártóra, amely valamennyi kapcsolt vállalkozásával együtt az előző naptári évben kevesebb mint 1 000 új, az Unióban nyilvántartásba vett könnyű haszongépjárműért volt felelős.”

3.

A 11. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát el kell hagyni.

4.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 14. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.”

7.

Az I. melléklet 1. pontja a következő alponttal egészül ki:

„c)	2020-tól kezdve: amelyben: M = a jármű kilogrammban (kg) megadott tömege M0 = a 13. cikk (5) bekezdésének megfelelően elfogadott érték a = 0,096.”.

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/42

(1)

A Bizottság 2010. március 3-i„Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleménye (a továbbiakban: Európa 2020) arra szólít fel, hogy az európai polgárok lehetőséget kapjanak arra, hogy teljes mértékben részesei legyenek a belső piacnak, ehhez pedig erősíteni kell az azzal kapcsolatos lehetőségeiket, hogy a határon túlról vásároljanak árukat és szolgáltatásokat – különösen online úton –, valamint elő kell segíteni, hogy nagyobb bizalommal legyenek az ilyen vásárlások iránt.

(2)

Az Unió – azáltal, hogy törekszik annak biztosítására, hogy a polgárok maximálisan kihasználhassák a belső piacban rejlő lehetőségeket, és ennek érdekében konkrét intézkedésekkel védi a polgárok biztonságát, illetve jogi és gazdasági érdekeit, ezzel támogatva és kiegészítve a tagállami szakpolitikákat – hozzájárul a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához, és ahhoz, hogy a fogyasztókat helyezze a belső piac középpontjába.

(3)

A 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves fogyasztóvédelmi programnak (a továbbiakban: a program) elő kell segítenie a magas szintű fogyasztóvédelmet, és teljes körűen támogatnia kell az Európa 2020 stratégia növekedési és versenyképességi céljait azáltal, hogy integrálja az Európa 2020 stratégiában azonosított, a digitális menetrendre (annak biztosítása érdekében, hogy a digitalizáció valóban a fogyasztók fokozottabb jólétét eredményezze), a fenntartható növekedésre (a fogyasztás fenntarthatóbb irányba terelése), a társadalmi befogadásra (a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók sajátos helyzetének és az elöregedő népesség szükségleteinek figyelembevétele), valamint az intelligens szabályozásra (többek között a fogyasztói piac monitoringja az intelligens és célzott szabályozás elősegítése érdekében) vonatkozó egyes aggályokat.

(4)

A Bizottság 2012. május 22-i„Az európai fogyasztóvédelmi stratégia: a fogyasztói bizalom növelése és a növekedés fellendítése” című közleménye (a továbbiakban: a fogyasztóvédelmi stratégia) az elkövetkező évekre meghatározza az Unió fogyasztóvédelmi politikájának stratégiai keretét, mégpedig úgy, hogy a fogyasztói érdekek védelmét valamennyi uniós szakpolitika részévé teszi. A fogyasztóvédelmi stratégia célja egy olyan stratégia kidolgozása, amelynek köszönhetően a politikai fellépés hatékonyan és érdemben, egész életükben szolgálja a fogyasztókat a rendelkezésükre álló termékek és szolgáltatások biztonságosságának garantálása, tájékoztatás és szemléletformálás, a fogyasztókat képviselő szervezetek támogatása, a fogyasztók jogainak védelme, az igazságszolgáltatáshoz és jogorvoslati lehetőségekhez való hozzáférésük és a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásának biztosítása révén.

(5)

A közelmúltbeli gazdasági visszaesés rávilágított a belső piac számos hiányosságára és következetlenségére, melyek csökkentették a fogyasztók és a polgárok bizalmát. Jóllehet el kell ismerni az Unió jelenlegi működését meghatározó költségvetési korlátokat, az Uniónak megfelelő pénzügyi eszközöket kell biztosítania ahhoz, hogy teljesíthetők legyenek a program célkitűzései, és ezért támogatnia kell az Európa 2020 megvalósítását.

(6)

A belső piac kiteljesítéséhez elengedhetetlen a belső piac megfelelő működését továbbra is gátló indokolatlan és aránytalan akadályok megszüntetése, valamint különösen határokon átnyúló vásárlás esetén a polgárok rendszerbe vetett hitének és bizalmának javítása. Az Uniónak törekednie kell a fogyasztói jogok érvényesítéséhez megfelelő feltételek megteremtésére, azáltal, hogy megfelelő eszközöket biztosít a fogyasztóknak, valamint megfelelő ismeretekkel és kompetenciákkal ruházza fel őket megfontolt és megalapozott döntések meghozatalához, és előmozdítja a fogyasztói tudatosságot.

(7)

E rendelet figyelembe veszi a gazdasági, társadalmi és műszaki környezetet, valamint az azokkal kapcsolatban felmerülő kihívásokat. A program által finanszírozott intézkedések különösen a globalizációval, a digitalizációval, a fogyasztók által hozandó döntések egyre bonyolultabbá válásával, a fogyasztás fenntarthatóbb irányba terelésének szükségességével, a népesség elöregedésével, a társadalmi kirekesztéssel és a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók kérdésével kapcsolatos problémák megoldását tűzik ki célul. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 12. cikke értelmében a fogyasztói érdekek valamennyi uniós politikába történő integrálása kiemelt feladat. A más uniós szakpolitikákkal és programokkal való koordináció kulcsfontosságú elem annak biztosítása szempontjából, hogy a fogyasztói érdekeket más szakpolitikák teljes mértékben figyelembe vegyék. A szinergiák elősegítése és a párhuzamos munka elkerülése érdekében azonban a többi uniós alap és program keretében gondoskodni kell arról, hogy megfelelő pénzügyi támogatás álljon rendelkezésre a fogyasztói érdekeknek az érintett területeken történő integrálásához.

(8)

A programnak magas szintű védelmet kell biztosítania valamennyi fogyasztó számára, ezen belül is sajátos szükségleteik figyelembevétele és képességeik megerősítése érdekében különös tekintettel kell lennie a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókra, amint azt a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók jogainak megerősítésére irányuló stratégiáról szóló 2012. május 22-i állásfoglalásában (4) az Európai Parlament is kérte. A programnak biztosítania kell különösen, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók is hozzáférhessenek a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó információkhoz, és ezáltal egyenlő esélyük legyen szabad és megalapozott döntéseket hozni, különös tekintettel arra, hogy számukra külön nehézséget jelent a fogyasztói információkhoz való hozzáférés és azok megértése, és ezért könnyen félrevezethetők.

(9)

A program keretében különös figyelmet kell fordítani a gyermekekre, többek között az érdekelt felekkel együttműködve abból a célból, hogy biztosított legyen a kisgyermekek irányában az érdekelt felek általi felelősségteljes reklámozás, különösen ami a félrevezető online reklámok elleni küzdelmet illeti.

(10)

Intézkedéseket kell meghatározni az intézkedések uniós finanszírozási keretét biztosító programban. A 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 54. cikkének megfelelően e rendelet célja, hogy jogalapot biztosítson az említett intézkedésekhez és a program végrehajtásához. E rendelet az 1926/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (6) épül, és az annak keretében finanszírozott intézkedéseket folytatja.

(11)

Fontos a fogyasztóvédelem javítása. Ezen általános célkitűzés megvalósítása érdekében egyedi célkitűzéseket kell meghatározni a biztonság, a fogyasztói tájékoztatás és szemléletformálás, illetve az uniós szintű fogyasztói szervezetek támogatása, a jogok és jogorvoslat, valamint a fogyasztói jogok érvényesítése tekintetében. A program keretében meghozott intézkedések értékét és hatását a szakpolitika megfelelőbb kialakításának elősegítése céljából, a fogyasztók érdekében rendszeresen monitoring alá kell vonni, és értékelni kell. A fogyasztóvédelmi politika értékelése és különösen a meghozott intézkedések pontos hatásának mérése érdekében mutatókat kell kidolgozni, amelyek értékét mindazonáltal tágabb összefüggésben kell meghatározni.

(12)

Fontos a fogyasztói bizalom növelése. E célkitűzés elérése érdekében meg kell erősíteni a fellépési képességeket, elsősorban megfelelő pénzügyi támogatás nyújtása révén uniós szintű fogyasztói szervezetek és európai fogyasztói központok részére, figyelembe véve a fogyasztóknak a jogaikkal kapcsolatos tájékoztatásában és segítésében, a fogyasztók fogyasztói jogvitákban – különösen a megfelelő vitarendezési mechanizmusokhoz való hozzáférés tekintetében – való támogatásában, valamint a belső piac megfelelő működése során a fogyasztói érdekek képviseletében betöltött jelentős szerepüket. E szervezeteknek és központoknak képesnek kell lenniük fokozni a fogyasztók védelmét és erősíteni a fogyasztók bizalmát azáltal, hogy a helyszínen intézkednek, illetve a segítségnyújtást, a tájékoztatást és a szemléletformálást az egyéni igényekhez igazítják.

(13)

Rendelkezni kell azokról a támogatható tevékenységekről, amelyek révén ezeket a célkitűzéseket meg lehet valósítani.

(14)

Meg kell határozni a támogatásra jogosult lehetséges kedvezményezettek csoportjait.

(15)

A rendelet – az EUMSZ-ben az Európai Parlament és a Tanács tekintetében meghatározott költségvetési hatáskörök sérelme nélkül – tartalmazza a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről, valamint a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (7) 17. pontja értelmében a programhoz rendelt pénzügyi referenciaösszeget.

(16)

A program végrehajtása során a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az átláthatóság és a rugalmasság elvének a szellemében engedélyezni kell a végrehajtó ügynökség további működését, amennyiben az 58/2003/EK tanácsi rendeletben (8) foglalt valamennyi követelmény teljesül.

(17)

A fogyasztói biztonság, a szemléletformálás, a fogyasztói jogok és a végrehajtás terén felmerülő, uniós és tagállami alapokból finanszírozott kiadásokat jobban össze kell hangolni, a kiegészítő jelleg, a nagyobb hatékonyság és a jobb láthatóság biztosítása, valamint jobb költségvetési szinergiák elérése érdekében.

(18)

Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás rendelkezik a fogyasztóvédelem területén egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről az Európai Szabadkereskedelmi Társulás Európai Gazdasági Térségben részt vevő országai közötti együttműködésről. Rendelkezni kell arról is, hogy a program nyitott legyen más országok, különösen az Unió szomszédságában fekvő, valamint az uniós tagságot kérelmező, tagjelölt vagy csatlakozó országok részvételére is.

(19)

A program végrehajtásának összefüggésében, valamint a termelési lánc globalizálódására és a piacok egymástól való egyre fokozottabb függőségére tekintettel bátorítani kell az együttműködést a programban részt nem vevő harmadik országokkal, figyelembe véve az ezen országok és az Unió között fennálló vonatkozó megállapodásokat.

(20)

A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. mellékletben foglalt mutatók kiigazítására vonatkozóan a fogyasztóvédelem területén a jogalkotási keretben bekövetkezett változások figyelembevétele érdekében, valamint az I. mellékletnek egyes érintett cselekvések eltávolításával történő, a Bizottság által készítendő értékelési jelentés eredményének figyelembevételén alapuló módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz történő egyidejű, valamint időben és megfelelő módon történő eljuttatásáról.

(21)

Annak érdekében, hogy a rendeletet egységes feltételek mellett lehessen végrehajtani, az éves munkaprogramok elfogadása tekintetében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően kell gyakorolni. Mivel a program nem határoz meg termékbiztonsági kritériumokat, hanem pénzügyi támogatást kíván biztosítani a termékbiztonsági politika végrehajtására szolgáló eszközökhöz, továbbá tekintettel arra, hogy a támogatás összege viszonylag alacsony, helyénvaló a tanácsadó bizottsági eljárást alkalmazni.

(22)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, beleértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az elveszített, jogosulatlanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzösszegek visszafizettetését, valamint adott esetben a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban igazgatási és pénzügyi bírságok kiszabását.

(23)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani az érintett kérdéskörök határokon átnyúló jellege miatt, az Unió szintjén azonban az intézkedések hatékonyabb volta miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az 1926/2006/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni.

(25)

Helyénvaló a fogyasztóvédelmi politika területén a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó, az 1926/2006/EK határozattal létrehozott közösségi cselekvési program és e program között megszakítás nélküli és zavartalan átmenetet biztosítani, különösen a több évre kiterjedő intézkedések folyamatosságának, valamint az előző program sikereinek, illetve a nagyobb figyelmet igénylő területeknek az értékelése tekintetében. Helyénvaló továbbá, hogy összhangban legyen ezen program időtartama az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelettel (10) létrehozott 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret időtartamával. Ennek megfelelően e programot 2014. január 1-jétől kell alkalmazni. Szükség esetén 2021. január 1. után a technikai és adminisztratív segítségre vonatkozó előirányzatnak tartalmaznia kell a 2020 végéig be nem fejezett intézkedések kezelésére vonatkozó kiadásokat,

a)

I. célkitűzés – biztonság: a termékbiztonság hatékony piacfelügyelet révén történő megszilárdítása és javítása Unió-szerte.

E célkitűzést különösen a veszélyes fogyasztási cikkek uniós riasztási rendszerének (RAPEX) tevékenysége és hatékonysága révén értékelik majd;

b)

II. célkitűzés – a fogyasztókat célzó tájékoztatás és szemléletformálás, valamint a fogyasztóvédelmi szervezetek támogatása: a fogyasztóvédelmi szemlélet formálásának, valamint a fogyasztók tájékoztatásának és a fogyasztói jogokkal kapcsolatos ismereteinek javítása, a fogyasztóvédelmi politika tudományos alapjának megteremtése és a fogyasztói szervezetek támogatása, ideértve a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók sajátos igényeinek a figyelembevételét.

c)

III. célkitűzés – jogok és jogorvoslat: a fogyasztói jogok kidolgozása és megerősítése mindenekelőtt intelligens szabályozási intézkedések, valamint az egyszerű, hatékony, gyors és kis költségű jogorvoslathoz, többek között az alternatív vitarendezéshez való hozzáférés javítása révén.

E célkitűzést különösen az alternatív vitarendezés határokon átnyúló viták rendezéséhez történő igénybevétele, egy uniós szintű internetes vitarendezési rendszer tevékenysége, illetve a valamely probléma miatt fellépő fogyasztók százalékaránya alapján értékelik majd;

d)

IV. célkitűzés – fogyasztói jogok érvényesítése: a fogyasztói jogok érvényesítésének támogatása a nemzeti jogérvényesítési szervek közötti együttműködés megerősítése és a fogyasztóknak történő tanácsadás révén.

E célkitűzést különösen a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózaton belüli információáramlás szintje és együttműködés hatékonysága, valamint az európai fogyasztói központok tevékenysége és a fogyasztók általi ismertségének mértéke alapján értékelik majd.

A fogyasztók színvonalas tájékoztatása és részvétele ágazatokon átnyúló prioritás, ezért a program keretében finanszírozott minden ágazati célkitűzésben és fellépés kapcsán – a lehetőségek szerint – kifejezetten rendelkezni kell ezekről.

a)

I. célkitűzés – biztonság:

b)

II. célkitűzés – a fogyasztókat célzó tájékoztatás és szemléletformálás, valamint a fogyasztóvédelmi szervezetek támogatása:

c)

III. célkitűzés – jogok és jogorvoslat:

d)

IV. célkitűzés – fogyasztói jogok érvényesítése:

a)

az ipari, kereskedelmi és üzleti vagy más ütköző érdekektől mentes nem kormányzati, nonprofit szervezetek, melyeknek elsődleges céljuk, illetve tevékenységük az Unióban a fogyasztók egészségének, biztonságának, gazdasági és törvényes érdekeinek az előmozdítása és védelme;

b)

a tagállamok legalább felében működő, a nemzeti szabályoknak vagy gyakorlatnak megfelelően reprezentatív, és regionális vagy nemzeti szinten aktív szervezetek által a fogyasztói érdekek uniós szintű képviseletével megbízott szervezetek.

a)

ipari, kereskedelmi, illetve üzleti vagy más összeférhetetlenségtől mentes nem kormányzati, nonprofit szervezetek, melyeknek elsődleges céljuk, illetve tevékenységük a fogyasztók egészségének, biztonságának, valamint gazdasági és jogi érdekeinek az előmozdítása és védelme;

b)

a következő tevékenységek mindegyikét végzik: formális mechanizmust biztosítanak az uniós, illetve harmadik országbeli fogyasztók képviselői számára a politikai vitákhoz és a szakpolitikákhoz való hozzájárulás érdekében; a fogyasztói érdekek állami hatóságok körében történő népszerűsítése és szorgalmazása érdekében találkozókat szerveznek a szakpolitika-területen dolgozó tisztviselőkkel és szabályozókkal; megállapítják a leggyakoribb fogyasztói problémákat és kihívásokat, az Unió és harmadik országok közötti kétoldalú kapcsolatok keretében népszerűsítik a fogyasztóvédelmi szempontokat; részt vesznek a fogyasztóvédelmi kérdésekkel kapcsolatos szakértelem és ismeretek Unióban és harmadik országokban történő cseréjében és terjesztésében, valamint szakpolitikai ajánlásokat készítenek.

a)

ipari, kereskedelmi, illetve üzleti vagy más összeférhetetlenségtől mentes nem kormányzati, nonprofit szervezetek, melyeknek elsődleges céljai, illetve tevékenységei között szerepel a fogyasztói érdekek előmozdítása és védelme;

b)

legalább a tagállamok felében működnek.

a)

az Európai Szabadkereskedelmi Társulás Európai Gazdasági Térségben részt vevő országok, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban meghatározott feltételeknek megfelelően;

b)

harmadik országok, különösen a csatlakozó és tagjelölt, illetve lehetséges tagjelölt országok és az európai szomszédságpolitika alá tartozó országok, az uniós programokban való részvételükre vonatkozó keretmegállapodásokban, társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános elveknek, valamint általános feltételeknek és rendelkezéseknek megfelelően.

a)

az 5. cikk (1) bekezdése szerinti uniós szintű fogyasztói szervezetek működéséhez nyújtott támogatás, legfeljebb az elszámolható költségek 50 %-a;

b)

az 5. cikk (2) bekezdése értelmében, a fogyasztóvédelmi program célkitűzéseinek végrehajtását előmozdító elveket és politikákat ösztönző nemzetközi szervek működéséhez nyújtott támogatás, legfeljebb az elszámolható költségek 50 %-a;

c)

az 5. cikk (3) bekezdése értelmében a termékbiztonság területén a jogérvényesítési intézkedések összehangolásáért felelős, uniós jogszabály által erre a célra elismert uniós szintű szervek működéséhez nyújtott támogatás, legfeljebb az elszámolható költségek 95 %-a;

d)

az 5. cikk (4) bekezdése értelmében uniós szintű szerveknek a magatartási kódexek, a bevált gyakorlatok, valamint az árak, a termékminőség és a fenntarthatóság összehasonlítására vonatkozó iránymutatások kidolgozásához nyújtott intézkedési támogatás, legfeljebb az elszámolható költségek 50 %-a;

e)

a Tanács különböző formációinak elnökségét, a Külügyek Tanácsának kivételével, betöltő tagállam, vagy az e tagállam által kijelölt szervek részére az Unió fogyasztóvédelmi szakpolitikájával kapcsolatos elnökségi rendezvények szervezéséhez nyújtott támogatás, legfeljebb az elszámolható költségek 50 %-a;

f)

az 5. cikk (6) bekezdése értelmében a tagállamok fogyasztói ügyekért felelős hatóságainak és a 7. cikk szerint részt vevő harmadik országok megfelelő hatóságainak intézkedéseihez nyújtott támogatás, legfeljebb az elszámolható költségek 50 %-a, kivéve az éves munkaprogramokban meghatározott kivételesen hasznos intézkedéseket, amelyek esetében az elszámolható költségekhez való uniós hozzájárulás mértéke legfeljebb 70 % lehet;

g)

az 5. cikk (7) bekezdése értelmében a tagállamokban és a 7. cikk szerint részt vevő harmadik országokban a jogérvényesítés területén dolgozó tisztviselők cseréjéhez kapcsolódó utazási költségekhez és napidíjakhoz nyújtott támogatás;

h)

az 5. cikk (8) bekezdése értelmében egy tagállam vagy a 7. cikkben említett harmadik ország által kijelölt szervek intézkedéseihez nyújtott támogatás, legfeljebb az elszámolható költségek 70 %-a;

i)

az 5. cikk (9) bekezdése szerint a nemzeti fogyasztói panaszkezelő szervek tevékenységéhez nyújtott támogatás, legfeljebb az elszámolható költségek 50 %-a.

a)

a 2006/2004/EK rendelettel összhangban a Bizottságnak bejelentett hatóságok részére nyújtott támogatás esetében akkor, ha az intézkedésben legalább hat tagállam vesz részt, vagy az olyan szabálysértéssel kapcsolatos, amely legalább két tagállamban kárt okoz vagy okozhat;

b)

a fogyasztási cikkek biztonságosságáért felelős hatóságoknak nyújtott támogatás esetében akkor, ha az intézkedés legalább tíz olyan tagállam bevonásával zajlik, amely részt vesz a tagállamok termékbiztonsággal kapcsolatos ügyekben illetékes hatóságainak a 2001/95/EK irányelv 10. cikkében említett európai hálózatában, vagy ha az intézkedés hozzájárul az uniós jogi aktusokban meghatározott, a fogyasztási cikkek biztonságossága területén zajló piacfelügyeleti tevékenységek végrehajtásához.

a)

az e rendelet 4. cikke és I. melléklete szerinti intézkedések végrehajtása, valamint a pénzügyi források indikatív elosztása;

b)

a tervezett ajánlattételi és pályázati felhívások ütemezése.

a)

2017. szeptember 30-ig:

b)

2017. december 31-ig adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be vagy – a (3) bekezdésre is figyelemmel – felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el.

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/57

(1)

A 2008/97/EK tanácsi rendelet (2) hatásköröket ruház a Bizottságra, amelyek lehetővé teszik számára a Törökországból származó olívaolaj és egyéb mezőgazdasági termékek behozatalára vonatkozó különleges rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos részletes szabályok elfogadását. Az említett rendelet ezenkívül az e rendelettel összefüggő kiigazítások elfogadására is hatásköröket ruház a Bizottságra, amennyiben a vonatkozó társulási megállapodásban meghatározott különleges rendelkezések módosulnak.

(2)

A 779/98/EK tanácsi rendelet (3) hatásköröket ruház a Bizottságra, amelyek lehetővé teszik számára az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) I. mellékletében felsorolt, Törökországból származó és az EK–Törökország Társulási Tanács 1/98 határozatában (4) megállapított feltételek szerint az Unióba behozható termékekre vonatkozó behozatali rendszer alkalmazására vonatkozó részletes külön szabályok elfogadását.

(3)

Az 1506/98/EK tanácsi rendelet (5) hatásköröket ruház a Bizottságra, amelyek lehetővé teszik számára a szóban forgó rendeletben említett felfüggesztő intézkedések hatályon kívül helyezését, amint az Unióból Törökországba irányuló kedvezményes kivitel akadályai megszűnnek.

(4)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következményeként a 2008/97/EK, a 779/98/EK és az 1506/98/EK rendelettel a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az EUMSZ 290. és 291. cikkével.

(5)

A 2008/97/EK rendelet egyes nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó rendelet módosítására vonatkozóan, amelyek szükségessé válnak, amennyiben a társulási megállapodásban megállapított különleges rendelkezések jelenlegi feltételei, különösen az összegekre vonatkozó feltételek módosulnak, illetve amennyiben új megállapodás megkötésére kerül sor. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(6)

A 2008/97/EK, a 779/98/EK és az 1506/98/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni.

(7)

A 2008/97/EK, a 779/98/EK és az 1506/98/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 7. és a 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja az e rendeletben meghatározott különleges behozatali rendelkezések alkalmazásához szükséges szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 8b. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

8. cikk

A nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítése érdekében, és amennyiben a Tanács a társulási megállapodásban megállapított különleges rendelkezések jelenlegi feltételei módosításának jóváhagyásáról, vagy új megállapodás megkötéséről határoz, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 8a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el e rendelet szükségessé váló módosításaira vonatkozóan.”

2.

A rendelet szövege a következő cikkekkel egészül ki:

„8a. cikk

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottság 8. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. április 9-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 8. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

8b. cikk

(1)   A Bizottságot az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 229. cikkével létrehozott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Ha a bizottság véleményét írásbeli eljárásban kell kikérni, az eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra rendelkezésre álló határidőn belül a bizottság elnöke úgy határoz, vagy a bizottsági tagok legalább egynegyede ezt kéri.

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja az Európai Unió működéséről szóló szerződés I. mellékletében felsorolt, Törökországból származó és az EK–Törökország Társulási Tanács 1/98 határozatában megállapított feltételek szerint az Unióba behozott termékekre vonatkozó behozatali rendszer alkalmazásához szükséges szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 2a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

2.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„2a. cikk

(1)   A Bizottságot az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 229. cikkével létrehozott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Ha a bizottság véleményét írásbeli eljárásban kell kikérni, az eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra rendelkezésre álló határidőn belül a bizottság elnöke úgy határoz, vagy a bizottsági tagok legalább egynegyede ezt kéri.

1.

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén megszünteti a 2. cikkben említett felfüggesztő intézkedéseket, amint az Unióból Törökországba irányuló kedvezményes kivitel akadályai megszűnnek. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 3a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

2.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„3a. cikk

(1)   A Bizottságot a 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 229. cikkével létrehozott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Ha a bizottság véleményét írásbeli eljárásban kell kikérni, az eljárást eredmény nélkül lezárják, amennyiben a véleménynyilvánításra rendelkezésre álló határidőn belül a bizottság elnöke úgy határoz, vagy a bizottsági tagok legalább egynegyede ezt kéri.

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/61

(1)

Az Unió energiapolitikájának fejlesztéséhez és a Bizottság energiaügyi feladatainak ellátásához alapvető fontosságú, hogy a Bizottság áttekintést nyerjen az Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházások alakulásáról. A rendszeresen és naprakész állapotban rendelkezésre álló adatoknak és információknak lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy megfelelő számadatok és elemzések alapján elvégezze a szükséges összehasonlításokat és értékeléseket, valamint megfelelő intézkedésekre tegyen javaslatot, különösen az energiakereslet és -kínálat egyensúlyának jövőbeli alakulását illetően.

(2)

Az energiaágazatban az elmúlt években – az Unión kívül és belül egyaránt – jelentős változások mentek végbe, és az energiaipari infrastruktúrát érintő beruházások kulcsfontosságú kérdéssé váltak az Unió energiaellátásának biztosítása, a belső piac működése, valamint az Unió alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerre való megkezdett áttérése szempontjából egyaránt.

(3)

Az energiaágazat új körülményei között valamennyi energiaágazatban valamennyi fajta infrastruktúra esetében jelentős beruházásokra van szükség, továbbá új típusú infrastruktúrákat kell kiépíteni, a piacoknak pedig új technológiákat kell átvenniük. Az energiaágazat liberalizációja és a belső piac további integrációja következtében a beruházások megvalósításában nagyobb szerephez jutnak a gazdasági szereplők. Ugyanakkor az olyan új szakpolitikai követelmények, mint az egyes tüzelőanyag-szerkezetre vonatkozó célértékek megváltoztatják a tagállamok új és/vagy korszerűsített energiaipari infrastruktúrákkal kapcsolatos szakpolitikáit.

(4)

Ezzel összefüggésben nagyobb figyelmet kell fordítani az Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházásokra, különösen azért, hogy időben előre lehessen jelezni a problémákat, terjeszteni lehessen a bevált gyakorlatokat és az Unió energiarendszerének jövőbeli fejlődését illetően nagyobb átláthatóságot lehessen biztosítani.

(5)

Ezért szükséges, hogy pontos adatok és információk álljanak a Bizottság és különösen annak Energiapiaci Megfigyelőközpontja rendelkezésére az Unió energiarendszerének legjelentősebb összetevőit érintő beruházási projektekről, köztük a leszerelési projektekről.

(6)

Az Unió érdeklődésére számot tartanak, valamint a jövőbeli beruházások szempontjából fontosak a különböző energiaipari ágazatok termelési, átviteli és tárolási kapacitásainak és projektjeinek előrelátható alakulására vonatkozó adatok és információk. Ezért biztosítani kell, hogy a Bizottság bejelentést kapjon arról, hogy mely beruházási projektek esetében kezdődtek már meg az építkezési vagy leszerelési munkálatok, illetve hogy melyekre vonatkozóan hoztak végleges beruházási döntést.

(7)

Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom-Szerződés) 41. és 42. cikke szerint a vállalkozások kötelesek közölni a Bizottsággal beruházási projektjeiket. E tájékoztatáson túl rendszeresen jelentést kell tenni különösen a beruházási projektek végrehajtásáról. E kiegészítő jelentés nem érinti az Euratom-Szerződés 41–44. cikkét, ugyanakkor lehetőség szerint el kell kerülni, hogy a vállalkozásokra kettős teher háruljon.

(8)

Annak érdekében, hogy a Bizottság megfelelő áttekintéssel rendelkezzen az Unió energiarendszerének egészét érintő jövőbeli fejleményekről, a beruházási projektekre vonatkozóan olyan harmonizált jelentéstételi keretre van szükség, amely a tagállamok által megküldendő hivatalos adatok és információk naprakész kategóriáin alapul.

(9)

A tagállamoknak e célból közölniük kell a Bizottsággal a kőolaj, a földgáz, a villamos energia – többek között a megújuló energiaforrásokból, a kőszénből és lignitből, valamint a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésből származó villamos energia – termelésével, szállításával és tárolásával, a bioüzemanyagok termelésével, valamint a szén-dioxid leválasztásával, szállításával és tárolásával összefüggésben területükön tervezett vagy megvalósítás alatt lévő, energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektekre vonatkozó adatokat és információkat. A tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal a harmadik országokkal összekapcsolt villamosenergia- és gázösszeköttetésekkel kapcsolatos beruházási projektekre vonatkozó adatokat és információkat is. Az érintett vállalkozások számára elő kell írni, hogy a szóban forgó adatokat és információkat közöljék az érintett tagállammal.

(10)

Az energiaágazatbeli beruházási projektek időtartamára tekintettel elegendő, ha a jelentéstételre kétévente kerül sor.

(11)

Annak érdekében, hogy a tagállamokra és a vállalkozásokra – különösen a kis- és középvállalkozásokra – ne háruljanak aránytalanul magas adminisztratív terhek, és a költségek a minimálisra korlátozódjanak, e rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a tagállamok és a vállalkozások mentesüljenek a bejelentési kötelezettségek alól, feltéve, hogy az energiapiacot szabályozó, az Unión belüli versenyalapú energiapiacokkal, az Unió energiarendszerének fenntarthatóságával és az Unión belüli energiaellátás biztonságával kapcsolatos célok elérésére törekvő energiaágazat-specifikus, uniós jogi aktusok alapján már szolgáltattak a Bizottság részére egyenértékű információkat. Ezért el kell kerülni a villamos energiát és földgázt érintő harmadik belső piaci intézkedéscsomagban meghatározott jelentéstételi kötelezettségek megkettőzését. A jelentéstételi teher enyhítése érdekében a Bizottságnak támogatást kell nyújtani a tagállamok részére annak tisztázásában, mely esetekben tekinti úgy, hogy az egyéb jogi aktusok alapján már közölt adatok vagy információk megfelelnek e rendelet előírásainak.

(12)

A Bizottság és különösen az Energiapiaci Megfigyelőközpont számára lehetővé kell tenni, hogy meghozzon minden szükséges intézkedést az adatok feldolgozása és az adatközlés egyszerűsítése és biztonságossá tétele és különösen azon integrált informatikai eszközök és folyamatok működtetése érdekében, amelyeknek biztosítaniuk kell a Bizottsággal közölt adatok és információk titkosságát.

(13)

Az egyéneknek a személyes adatok tagállamok általi feldolgozása tekintetében való védelmét a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), az egyéneknek a személyes adatok Bizottság általi feldolgozása tekintetében való védelmét pedig a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) szabályozza. Ez a rendelet nem érinti az említett rendelkezéseket.

(14)

A tagállamoknak vagy az általuk megbízott szerveknek, valamint a Bizottságnak meg kell őrizniük a kereskedelmi szempontból érzékeny adatok és információk titkosságát. A tagállamoknak vagy az általuk megbízott szerveknek ezért az ilyen adatokat és információkat – a határon átnyúló átviteli projektekre vonatkozó adatok és információk kivételével – a Bizottság részére való benyújtásuk előtt nemzeti szinten összesíteniük kell. Ezeket az adatokat a Bizottságnak szükség esetén tovább kell összesítenie olyan módon, hogy azokból az egyes vállalkozásokra vagy létesítményekre vonatkozóan semmilyen részletes információ ne derüljön ki és ne legyen kikövetkeztethető.

(15)

A Bizottságnak és különösen Energiapiaci Megfigyelőközpontjának rendszeres, ágazatokon átívelő elemzést kell készítenie az Unió energiarendszerének szerkezeti fejlődéséről és kilátásairól, illetve – szükség esetén – célirányosabb elemzéseket az energiarendszer egyes vonatkozásairól. Ezen elemzéseknek az infrastruktúrákat és a beruházásokat érintő esetleges hiányosságok azonosítása révén különösen az energiabiztonság előmozdítását kell elősegíteniük az energiakereslet és -kínálat egyensúlyának elérése céljából. Az elemzést figyelembe kell venni az energiaipari infrastruktúráról uniós szinten folytatott egyeztetés során is, ezért azt továbbítani kell az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére, valamint hozzáférhetővé kell tenni az érdekelt felek számára.

(16)

A kis- és középvállalkozások – beruházási tervezésükön keresztül – felhasználhatják a Bizottság ágazatokon átívelő elemzését és a Bizottság által e rendelet értelmében közzétett adatokat és információkat.

(17)

A Bizottságot a tagállamok szakértői vagy más, az érintett területen szakértelemmel rendelkező szakértők segíthetik az infrastruktúra potenciális hiányosságaira és az azokhoz kapcsolódó kockázatokra vonatkozó közös elképzelések kialakítása, valamint a jövőbeli fejlemények tekintetében az átláthatóság fokozása érdekében, ami a piacra újonnan belépők számára rendkívül fontos.

(18)

E rendeletnek fel kell váltania a 617/2010/EU, Euratom tanácsi rendeletet (5), amelyet a Bíróság 2012. szeptember 6-án megsemmisített (6), és amely joghatásainak az új rendelet hatálybalépéséig kell fennmaradniuk. E rendelet hatálybalépésével ezért a Bíróság által megsemmisített 617/2010/EU, Euratom rendeletnek hatályát kell veszítenie. Ezenkívül a megsemmisített 617/2010/EU, Euratom rendelet által hatályon kívül helyezett 736/96/EK tanácsi rendeletet (7) e rendeletnek kell hatályon kívül helyeznie.

(19)

Az energiaipari infrastruktúrára irányuló beruházási projektekre vonatkozó adatoknak és információknak a Bizottsággal való közlésének formáját és technikai részleteit a 833/2010/EU, Euratom bizottsági rendelet (8) határozza meg. A 833/2010/EU, Euratom rendeletet az e rendelet elfogadását követő felülvizsgálatáig kell alkalmazni.

(20)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban terjedelmük és hatásuk miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

i.

elsődleges energiaforrások, például a kőolaj, a földgáz és a kőszén;

ii.

átalakított energiaforrások, például villamos energia;

iii.

megújuló energiaforrások, ideértve a vízenergiát, a biomasszát, a biogázt, a szélenergiát, a naphőenergiát, az árapály-energiát, a hullámenergiát és a geotermikus energiát; valamint

iv.

energiatermékek, például a finomított olajtermékek és a bioüzemanyagok;

a)

az érintett tagállam vagy az általa megbízott szerv az ebben a rendeletben előírtakkal egyenértékű adatokat és információkat már korábban közölte a Bizottsággal, és megjelölte ezen adatközlés időpontját és az érintett konkrét jogi aktust; vagy

b)

egy erre kijelölt testület megbízást kapott arra, hogy többéves beruházási tervet készítsen az uniós szintű energiaipari infrastruktúra területén, és e célból az ebben a rendeletben előírtakkal egyenértékű adatokat és információkat gyűjt össze. Ez esetben, valamint e rendelet alkalmazásában az összes releváns adatot és információt az említett kijelölt testület közli a Bizottsággal.

a)

a tervezett vagy megvalósítás alatt lévő kapacitás volumene;

b)

a tervezett vagy megvalósítás alatt lévő infrastruktúrák vagy kapacitás típusa és fő jellemzői, ideértve adott esetben a határon átnyúló átviteli projektek helyszínét is;

c)

az üzembe helyezés várható éve;

d)

a felhasznált energiaforrások típusa;

e)

az ellátás biztonságát érintő válsághelyzetekre való reagálást lehetővé tevő létesítmények, például az ellentétes irányú igénybevételt vagy a más tüzelőanyagra való átállást biztosító berendezések; valamint

f)

a szén-dioxid leválasztására szolgáló berendezések eredeti beszerelése vagy utólagos beszerelési mechanizmus a szén-dioxid leválasztására és tárolására.

a)

az érintett infrastruktúra jellegét és kapacitását; valamint

b)

a leszerelés várható évét.

a)

mindazon létesített termelési, átviteli és tárolási kapacitás teljes volumenére, amely az érintett jelentéstételi év kezdetén rendelkezésre áll, vagy amelynek üzemeltetése három évnél hosszabb ideig szünetel; valamint

b)

a beruházási projekt végrehajtását érintő késedelmekkel és/vagy akadályokkal kapcsolatos releváns információkra, amennyiben a tagállam, az általa megbízott szervek vagy az érintett kijelölt testület ezen információk birtokában vannak.

a)

az energiakereslet és -kínálat között a jövőben esetlegesen fellépő olyan különbségek azonosítása, amelyek az Unió energiapolitikája – többek között a belső energiapiac működése – számára jelentőséggel bírnak, hangsúlyt helyezve a termelési és az átviteli infrastruktúra jövőben esetlegesen előforduló hiányosságaira és hibáira;

b)

a beruházásokat akadályozó tényezők azonosítása és a kezelésükre alkalmas bevált gyakorlatok terjesztése; valamint

c)

a piaci szereplők és az esetleges újonnan piacra lépők számára nagyobb átláthatóság biztosítása.

a)

e rendelet hatálya kiterjesztésének lehetőségét a következőkre:

b)

azt a kérdést, hogy a megújuló energiaforrásokat alkalmazó létesítményekre vonatkozó küszöbértéket csökkenteni kellene-e vagy sem.

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/69

(1)

A 2368/2002/EK tanácsi rendelet (2) létrehozza a nyers gyémántok tekintetében a tanúsítás, valamint import- és exportszabályozás közösségi rendszerét a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerének végrehajtása céljaiból.

(2)

Grönland nem része az Unió területének, de szerepel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) II. mellékletében található, a tengerentúli országokat és területeket tartalmazó listán. Az EUMSZ 198. cikkének megfelelően a tengerentúli országok, illetve területek és az Unió közötti társulás célja a tengerentúli országok, illetve területek gazdasági és társadalmi fejlődésének az előmozdítása, valamint szoros gazdasági kapcsolatok létrehozása közöttük és az Unió egésze között.

(3)

A 2014/136/EU tanácsi határozat (3) meghatározza azokat a szabályokat és eljárásokat, amelyek lehetővé teszik Grönland részvételét a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerében az Unióval folytatott együttműködésén keresztül. Ez az együttműködés erősítené a gazdasági kapcsolatokat az Unió és Grönland között a gyémántipar területén és különösen Grönland számára lehetővé tenné gazdasági fejlődésének előmozdítása érdekében a nyers gyémántok kivitelét, amelyeket a tanúsítási rendszer céljaiból kiállított európai uniós tanúsítvány kísér.

(4)

A 2368/2002/EK rendeletet módosítani kell annak érdekében, hogy a 2014/136/EU határozat hatályba léphessen, és biztosítható legyen Grönland részvétele a tanúsítási rendszerben.

(5)

Következésképpen Grönland nem engedélyezheti majd érvényes tanúsítvánnyal nem rendelkező nyers gyémántok behozatalát Unión kívüli területről, vagy az Unión kívüli területre való kivitelt. Az ebben a rendeletben szereplő módosítások lehetővé teszik Grönland számára nyers gyémántok kivitelét harmadik országokba, amennyiben a nyers gyémántokat az európai uniós tanúsítvány kíséri.

(6)

A tanúsítás eddigi azon feltétele mellett, amely szerint bizonyítani kell, hogy a nyers gyémántokat jogszerűen importálták az Unióba, alternatív feltételt kell bevezetni a Grönlandon bányászott és kifejtett, eddig még nem exportált gyémántok tekintetében, különösen annak igazolását, hogy a gyémántokat Grönlandon bányászták és fejtették ki, és azokat eddig még nem exportálták.

(7)

Módosítani kell azokat a részletes szabályokat, amelyek a nyers gyémántok uniós hatóságoknak igazolás céljából való megküldésére vonatkoznak, ki kell terjeszteni Grönlandra a tranzitra vonatkozó különös szabályokat, lehetővé kell tenni Grönland részvételét a 2368/2002/EK rendelet végrehajtásáért felelős bizottságban, biztosítani kell a képviseletét a kimberleyi folyamatban, valamint a más tagállamokkal megvalósuló együttműködést a Bizottság közreműködésével.

(8)

A 2368/2002/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Ez a rendelet a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerének végrehajtása céljából létrehozza a nyers gyémántok tekintetében a tanúsítás, valamint az import- és exportszabályozás uniós rendszerét.

A tanúsítási rendszer szempontjából az Unió területe és Grönland területe belső határok nélküli jogalanynak minősül.

Ez a rendelet nem sérti a vámalakiságokra és -szabályozásra vonatkozó hatályos rendelkezéseket, illetve azokat nem helyettesíti.”;

2.

a 3. cikkben a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A nyers gyémántoknak a Közösség (4) területére vagy Grönland területére történő behozatala nem megengedett, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike nem teljesül:

3.

a 4. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A csomagokat és a megfelelő tanúsítványokat – együtt és a lehető legkorábban – abban a tagállamban kell a közösségi hatóságnak igazolás céljából benyújtani, ahová azokat beviszik, vagy a kísérő dokumentumban feltüntetett rendeltetési hely szerinti tagállamban. Ha a csomagok rendeltetési helye Grönland, úgy azokat igazolás céljából valamelyik közösségi hatóságnak kell megküldeni, akár az importáló tagállamban, vagy a többi tagállam egyikében, ahol a közösségi hatóság működik.”;

4.

a 8. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság konzultációt folytat a részes felekkel azon gyakorlati megoldásokról, amelyekkel igazolható az exportáló részes fél a tanúsítványt érvényesítő illetékes hatóságának, hogy a Közösség területére vagy Grönland területére történő behozatal megtörtént.”;

5.

a 11. cikkben a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A nyers gyémántoknak a Közösség területéről vagy Grönlandról származó kivitele nem megengedett, ha az alábbi két feltétel nem teljesül:”;

6.

a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

7.

a 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„18. cikk

A 4., 11., 12. és 14. cikk nem alkalmazható olyan nyers gyémántokra, amelyeket kizárólag abból a célból léptettek be a Közösség területére vagy Grönland területére, hogy valamely, e területeken kívüli részes félnek továbbszállítsák azzal a feltétellel, hogy sem a nyers gyémántok szállítására használt eredeti csomagoláson, sem a részes fél illetékes hatósága által kiállított eredeti kísérő tanúsítványon nem történt módosítás a Közösség vagy Grönland területére történő belépéskor vagy az onnan történő kilépéskor, és hogy a kísérő tanúsítvány világosan igazolja a továbbszállítást mint célt.”;

8.

a 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„21. cikk

(1)   Az Unió, ideértve Grönlandot, a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerének részes fele.

(2)   A Bizottság – amely az Uniót, ideértve Grönlandot, képviseli a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszerében – biztosítja a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszere optimális végrehajtását, különösen a részes felekkel történő együttműködésen keresztül. E célból a Bizottság különösen információt cserél a részes felekkel a nyers gyémántok nemzetközi kereskedelméről, és adott esetben együttműködik a tevékenységek felügyeletében és a felmerülő viták megoldásában.”;

9.

a 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

A 22. cikkben említett bizottság megvizsgálhat bármely, e rendelet alkalmazásával kapcsolatos kérdést. Ilyen kérdéseket az elnök vagy valamely tagállam vagy Grönland képviselője vethet fel.”.

20.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/72