ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2013.347.hun |
||
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347 |
|
![]() |
||
Magyar nyelvű kiadás |
Jogszabályok |
56. évfolyam |
|
|
II Nem jogalkotási aktusok |
|
|
|
RENDELETEK |
|
|
* |
||
|
|
HATÁROZATOK |
|
|
|
2013/743/EU |
|
|
* |
A Tanács határozata (2013. december 3.) a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról és a 2006/971/EK, a 2006/972/EK, a 2006/973/EK, a 2006/974/EK és a 2006/975/EK határozatok hatályon kívül helyezéséről ( 1 ) |
|
|
|
(1) EGT-vonatkozású szöveg |
HU |
Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban. Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel. |
I Jogalkotási aktusok
RENDELETEK
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/1 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1285/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
az európai műholdas navigációs rendszerek létrehozásáról és üzemeltetéséről, valamint a 876/2002/EK tanácsi rendelet és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 172. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságával folytatott konzultációra,
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) |
Az európai műholdas rádiónavigációs politika célja, hogy az Unió két műholdas rádiónavigációs rendszerrel: a Galileo program keretében megvalósított rendszerrel és az EGNOS rendszerrel (a továbbiakban: a rendszerek) rendelkezzen. E rendszerek egyrészt a Galileo, másrészt az EGNOS program keretében valósulnak meg. Mindkét infrastruktúra műholdakat és egy földiállomás-hálózatot foglal magában. |
(2) |
A Galileo program célja, hogy létrehozza és üzemeltesse az első olyan globális műholdas rádiónavigációs és helymeghatározó infrastruktúrát, amelyet kifejezetten polgári célokra terveztek, és amelyet Európában és világszerte a köz- és magánszféra számos szereplője igénybe vehet. A Galileo program alapján kialakított rendszer függetlenül működik a már kialakított vagy potenciálisan kialakítandó rendszerektől, így többek között – az Európai Parlament és a Tanács által hangsúlyozottaknak megfelelően – hozzájárul az Unió stratégiai autonómiájához. |
(3) |
Az EGNOS program célja a meglévő globális műholdas rádiónavigációs rendszerekből (Global Navigation Satellite Systems vagy GNSS), valamint rendelkezésre állását követően a Galileo program keretében létrehozott rendszer révén nyújtott nyilvános szolgáltatásból érkező nyílt jelek minőségének javítása. Az EGNOS program által nyújtott szolgáltatásoknak elsődlegesen ki kell terjedniük a tagállamok földrajzilag Európában található területére, ebben a tekintetben ideértve az Azori-szigeteket, a Kanári-szigeteket és Madeirát. |
(4) |
Az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága folyamatosan feltétlen támogatást biztosított a Galileo és EGNOS programokhoz. |
(5) |
Mivel a Galileo és EGNOS programok a fejlesztés előrehaladott szakaszában vannak, és a rendszerek hasznosítási szakaszához vezetnek, olyan különös jogi eszköz elfogadása szükséges, amely megfelel az igényeiknek, nevezetesen az irányítás és a biztonság terén, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás követelményének, és előmozdítja a rendszerek használatát. |
(6) |
A rendszerek transzeurópai hálózatokként megalkotott infrastruktúrák, amelyek használata jóval túlterjed a tagállamok nemzeti határain. Ezen túlmenően, az említett rendszereken keresztül kínált szolgáltatások hozzájárulnak számos gazdasági és társadalmi tevékenységhez, többek között a transzeurópai hálózatok fejlődéséhez a közlekedési, a távközlési és az energetikai infrastruktúrák területén. |
(7) |
A Galileo és EGNOS programok olyan iparpolitikai eszközök, amelyek az Európa 2020 stratégiába illeszkednek, miként ez kitűnik az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című, 2010. november 17-i bizottsági közleményből. Az említett programok „Az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiája felé” című 2011. április 4-i bizottsági közleményben is említésre kerülnek. E programok számos előnnyel járnak az Unió gazdasága és polgárai számára, amelyek összesített értékét a 2014–2034 közötti időszakban mintegy 130 milliárd euróra becsülik. |
(8) |
Egyre több gazdasági ágazat – különösen a közlekedési, a távközlési, a mezőgazdasági és az energetikai ágazat – növekvő mértékben használ műholdas navigációs rendszereket. A hatóságok is hasznosíthatják ezeket a rendszereket több területen is, többek között a sürgősségi szolgáltatások, a rendőrség, a válságkezelés vagy a határigazgatás keretében. A műholdas navigáció fejlesztése óriási haszonnal jár a gazdaság, a társadalom és a környezet számára. E társadalmi-gazdasági előnyök három fő kategóriába sorolhatók: az űrpiac növekedéséből eredő közvetlen előnyök, a GNSS-alapú alkalmazások és szolgáltatások értékesítési piacának növekedéséből eredő közvetlen előnyök, valamint a más ágazatokban kialakuló új alkalmazásokból, vagy más ágazatokba irányuló technológiaátadásból eredő közvetett előnyök, amelyek új piaci lehetőségeket nyitnak más ágazatokban, növelik az ipari termelékenységet és a szennyezés csökkenése vagy a biztonság és védelem magasabb szintje révén közösségi előnyökkel járnak. |
(9) |
Ezért fontos, hogy az Unió támogassa az e rendszereken alapuló alkalmazások és szolgáltatások fejlesztését. Ezáltal lehetővé válik az Unió polgárai számára, hogy kiélvezzék a rendszerekből származó előnyöket, valamint biztosítható, hogy a nyilvánosság bizalma töretlen maradjon a Galileo és EGNOS programok iránt. A GNSS-alapú alkalmazások fejlesztésével kapcsolatos kutatási és innovációs tevékenységek finanszírozását szolgáló megfelelő eszköz a 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) által létrehozott "Horizont 2020" kutatási és innovációs keretprogram (a továbbiakban: a „Horizont 2020” program). Mindazonáltal a kutatási és innovációs tevékenységek egy pontosan meghatározott kutatás-termelésirészét az e rendelet keretében a Galileo és EGNOS programok részére előirányzott költségvetésből kell finanszírozni, amennyiben ezek a tevékenységek olyan alapvető elemekre irányulnak, mint a Galileóval kompatibilis lapkakészletek (chipset) és vevőkészülékek, amelyek a gazdaság több ágazatában is elősegítik az alkalmazások fejlesztését. Ez a finanszírozás azonban nem veszélyeztetheti a programok keretében kialakított infrastruktúrák kiépítését vagy hasznosítását. |
(10) |
Tekintettel a műholdas rádiónavigáció számos tevékenységi területen történő egyre elterjedtebb használatára, a szolgáltatásnyújtás megszakadása jelentős károkat okozhat a modern társadalmakban és sok gazdasági szereplő számára okozhat veszteségeket. A műholdas rádiónavigációs rendszerek ezenfelül stratégiai vetületüknél fogva sebezhető infrastruktúrákat alkotnak, amelyek rosszhiszemű felhasználásra is alkalmasak lehetnek. Ezek a tényezők veszélyeztethetik az Unió, a tagállamok és az Unió polgárainak a biztonságát. A Galileo és EGNOS programok keretében kialakított infrastruktúrák tervezése, fejlesztése, kiépítése és hasznosítása során tehát a biztonsági követelményeket a bevett gyakorlatoknak megfelelően kell figyelembe venni. |
(11) |
A Galileo program áll egy már lezárult meghatározási szakaszból, egy 2013-ig tartó fejlesztési és validálási szakaszból, egy kiépítési szakaszból, amely 2008-ban kezdődött, és amelynek 2020-ban kell lezárulnia, valamint egy hasznosítási szakaszból, amelynek 2014–15-ben kell fokozatosan elindulnia annak érdekében, hogy a rendszer 2020-ra teljes mértékben működőképes legyen. Az első négy üzemképes műholdat a fejlesztési és validálási szakasz során került megépítésre és pályára állításra, míg a műholdak teljes rendszerét a kiépítési szakasz során kell létrehozni, a szintre hozást pedig a hasznosítási szakaszban kell elvégezni. A kapcsolódó földi infrastruktúrát ennek megfelelően kell fejleszteni és üzembe helyezni. |
(12) |
Az EGNOS program a hasznosítási szakaszba lépett azóta, hogy nyilvános szolgáltatását és életvédelmi (safety-of-life) szolgáltatását 2009 októberében, illetve 2011 márciusában működőképesnek nyilvánították. A műszaki és pénzügyi kötöttségek határain belül, valamint nemzetközi megállapodások alapján az EGNOS rendszer által nyújtott szolgáltatások földrajzi lefedettsége kiterjeszthető a világ más régióira is, különösen a tagjelölt országok területére, az egységes európai égbolt projektben részt vevő harmadik országok területére, valamint az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok területére. Mindazonáltal a szolgáltatásoknak a világ egyéb régióira történő ilyen kiterjesztése nem finanszírozható a 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet (3) szerinti a Galileo és EGNOS programok számára elkülönített költségvetési előirányzatokból, és nem késleltetheti a lefedettségnek a tagállamok földrajzilag Európában található területére való kiterjesztését. |
(13) |
A Galileo életvédelmi szolgáltatásnak a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) szabályozott eredeti felépítését átalakították a más GNSS-rendszerekkel való interoperabilitás és az életvédelmi szolgáltatások felhasználóinak igényeire való hatékony reagálás biztosítása, valamint a szükséges infrastruktúra komplexitásának, kockázatainak és költségeinek csökkentése érdekében. |
(14) |
Elterjedésének maximalizálása érdekében az EGNOS életvédelmi szolgáltatását a közvetlen felhasználók számára ingyenesen kell biztosítani. A Galileo kormányzati ellenőrzésű szolgáltatását (PRS) ugyancsak ingyenesen kell biztosítani az 1104/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (5) szerinti következő PRS-használatra jogosult felek számára: a tagállamok, a Tanács, a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a megfelelően felhatalmazott uniós ügynökségek. Az ingyenesség ugyanakkor nem értelmezhető úgy, hogy érinti az 1104/2011/EU határozatban meghatározott illetékes PRS-hatóság működési költségeire vonatkozó rendelkezéseket. |
(15) |
A nyújtott szolgáltatások kihasználásának optimalizálása érdekében a Galileo és EGNOS programok alapján megvalósított rendszereknek, hálózatoknak és szolgáltatásoknak kompatibilisnek és interoperábilisnek kell lenniük egymás között, valamint lehetőség szerint más műholdas rádiónavigációs rendszerekkel és hagyományos műholdas rádiónavigációs eszközökkel, amennyiben az ilyen kompatibilitásról és interoperabilitásról nemzetközi megállapodás rendelkezik, a stratégiai autonómiai célkitűzés sérelme nélkül. |
(16) |
Mivel a Galileo és EGNOS programok teljes finanszírozását főszabályként az Unió biztosítja, rendelkezni kell arról, hogy e programok keretében létrehozott vagy kifejlesztett valamennyi tárgyi vagy immateriális eszköz tulajdonjoga az Uniót illesse. A tulajdonjoggal kapcsolatos alapjogok teljes tiszteletben tartása érdekében, és különösen az infrastruktúrák lényeges részei és biztonsága vonatkozásában a jelenlegi tulajdonosokkal meg kell állapodni. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az immateriális eszközök tulajdonjogára vonatkozó e rendelet szerinti rendelkezések nem terjednek ki azokra az immateriális jogokra, amelyek a vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében nem átruházhatók. Az Uniót megillető tulajdonjog nem érinti az Unió előtt nyitva álló azon lehetőséget, hogy amennyiben e rendelettel összhangban, és eseti vizsgálat alapján az megfelelőnek bizonyul, harmadik felek rendelkezésére bocsássa ezeket az eszközöket, vagy azokról rendelkezzen. Az Unió kiváltképp a Galileo és EGNOS programok keretében végzett munka során létrejövő szellemi tulajdonjogokat ruházhatja át vagy adhatja licencbe. Annak elősegítése érdekében, hogy a piacokon elterjedjenek a műholdas rádiónavigációs rendszerek, biztosítani kell, hogy harmadik felek – többek között gazdasági-társadalmi téren – a legjobban használhassák fel különösen a Galileo és EGNOS programok keretében létrejövő és az Unió tulajdonát képező szellemi tulajdonjogokat. |
(17) |
Az e rendeletben szereplő tulajdonjogi rendelkezések nem érintik a Galileo és EGNOS programoktól függetlenül létrehozott vagy kifejlesztett eszközöket. Előfordulhat azonban, hogy az ilyen eszközök fontosak a programok eredményei tekintetében. Annak érdekében, hogy elősegítse az új technológiák Galileo és EGNOS programokon kívüli fejlesztését, a Bizottságnak ösztönöznie kell a harmadik feleket arra, hogy a figyelmébe ajánlják az érintett immateriális eszközöket és – amennyiben ez a programok szempontjából előnyös – tárgyalnia kell a feltételekről azok megfelelő felhasználása érdekében. |
(18) |
A Galileo program kiépítési és hasznosítási szakaszát, valamint az EGNOS program hasznosítási szakaszát teljes mértékben az Uniónak kell finanszíroznia. Azonban a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megfelelő megállapodások alapján további pénzügyi forrásokat vagy természetbeni hozzájárulást bocsássanak a Galileo és EGNOS programok rendelkezésére a programok olyan többletelemeinek a finanszírozásához, amelyek az érintett tagállamok esetleges saját céljaihoz kapcsolódnak. Harmadik országoknak és a nemzetközi szervezeteknek is biztosítani kell a lehetőséget a programokhoz történő hozzájárulásra. |
(19) |
A Galileo és EGNOS programok folytonosságának és stabilitásának biztosítása érdekében, illetve tekintettel a programok európai dimenziójára és jellegükből fakadó európai hozzáadott értékükre, a pénzügyi tervezési időszakok során megfelelő és következetes finanszírozásra van szükség. Azt is meg kell jelölni, hogy a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakban mekkora összeg szükséges a Galileo program kiépítési szakasza, valamint a Galileo és az EGNOS programok hasznosítási szakasza befejezésének a finanszírozásához. |
(20) |
A 1311/2013/EU, Euratom rendelet úgy határozott, hogy folyó áron legfeljebb 7 071,73 millió eurót különít el a Galileo és EGNOS programokkal kapcsolatos tevékenységeknek a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakban történő finanszírozására. Az egyértelműség és a költségellenőrzés elősegítése érdekében a teljes összeget különböző kategóriákra kell bontani. Mindazonáltal a rugalmasság kedvéért és a programok zökkenőmentes működése érdekében a Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy az egyik kategóriából egy másik kategóriába forrásokat csoportosíthasson át. A programtevékenységeknek továbbá magukban kell foglalniuk a rendszerek és működésük védelmét is, a műholdak fellövése során is. E tekintetben az ilyen védelmet nyújtó szolgáltatásokkal járó költségekhez való hozzájárulást a Galileo és EGNOS programokra előirányzott költségvetésből lehetne finanszírozni, amennyiben – az 1311/2013/EU, Euratom rendeletben megállapított maximális összeget betartva – a szigorú költséggazdálkodás eredményeként erre fedezet áll rendelkezésre. Ezt a hozzájárulást kizárólag adatszolgáltatás és szolgáltatásnyújtás céljára lehet felhasználni, infrastruktúra beszerzésére nem. Ez a rendelet a Galileo és EGNOS programok folytatásához pénzügyi keretösszeget állapít meg, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges referenciaösszeget jelent az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (7) 17. pontja értelmében fő hivatkozási pontot képező pénzügyi keretet állapít meg. |
(21) |
Meg kell nevezni e rendeletben azokat a tevékenységeket, amelyekre a Galileo és EGNOS programokon belül a 2014–2020 közötti időszakra elkülönített uniós költségvetési előirányzatok odaítélésre kerülnek. Ezen előirányzatokat elsősorban a Galileo program kiépítési szakaszával kapcsolatos tevékenységekre kell odaítélni, ideértve e szakasz irányításával és nyomon követésével kapcsolatos tevékenységeket is, továbbá a Galileo program keretében megvalósuló rendszer hasznosításával kapcsolatos tevékenységekre, ideértve a hasznosítási szakaszt megelőző vagy előkészítő tevékenységeket is, valamint az EGNOS rendszer hasznosításával kapcsolatos tevékenységekre. Az előirányzatokat a Galileo és EGNOS programok irányításához és céljainak megvalósításához szükséges egyes egyéb tevékenységek finanszírozásához is meg kell adni, különösen az alapvető elemekre – például a Galileo-kompatibilis lapkakészletekre és vevőkészülékekre, adott esetben a helymeghatározó és integritásfigyelő szoftvermodulokkal együtt – vonatkozó kutatás és fejlesztés támogatását. Ezek az elemek alkotják az infrastruktúrák és a földfelszíni alkalmazások által nyújtott szolgáltatások közötti interfészt, továbbá elősegítik az alkalmazások kidolgozását a gazdaság különböző ágazataiban. Fejlesztésük katalizátorként hat a társadalmi-gazdasági előnyök maximalizálására, mivel elősegíti a kínált szolgáltatások piaci elterjedését. A Bizottságnak évente jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a költségkezelési stratégiájáról. |
(22) |
Fontos jelezni, hogy a rendszereknek a 2014–2020 közötti időszakra becsült beruházási és üzemeltetési költségei nem számolnak azon előre nem látható pénzügyi kötelezettségekkel, amelyek az Unióra hárulhatnak, nevezetesen a szolgáltatások teljesítéséből vagy a rendszerek uniós tulajdoni jellegéből adódó, különösen a rendszer esetleges működési zavaraival összefüggő kötelezettségekkel. E kötelezettségek a Bizottság részéről külön elemzés tárgyát képezik. |
(23) |
Azt is jelezni kell, hogy az e rendelet által előirányzott költségvetési források nem nyújtanak fedezetet a Horizont 2020-ra elkülönített pénzeszközök által finanszírozott, például a rendszerek másodlagos alkalmazásainak fejlesztésével összefüggő munkákra. Az ilyen munkák lehetővé teszik a Galileo és EGNOS programok keretében nyújtott szolgáltatások kihasználásának optimalizálását, az Unió által eszközölt beruházásoknak a társadalmi és gazdasági előnyök terén való megfelelő megtérülését, továbbá az uniós vállalkozásoknak a műholdas rádiónavigációs technológia tekintetében meglévő know-how-jának gyarapítását. A Bizottságnak biztosítania kell az átláthatóságot és egyértelműséget a programok különböző aspektusaira irányuló különféle finanszírozási források tekintetében. |
(24) |
A rendszerek által generált – különösen a Galileo program keretében létrehozott rendszer által nyújtott kereskedelmi szolgáltatásból származó – bevételeknek egyébként az Uniót kell illetniük; az Uniónak az általa előzetesen végrehajtott beruházások részleges kompenzálása érdekében, és e bevételeket fel kell használni a Galileo és EGNOS programok célkitűzéseinek támogatására. A magánszektorba tartozó jogalanyokkal kötött szerződésekben bevétel-megosztási mechanizmust is ki lehet kötni. |
(25) |
A Galileo és EGNOS programok lebonyolítását korábban sújtó költségtúllépések és időbeli csúszások elkerülése érdekében fokozni kell az esetlegesen többletköltségekhez és/vagy késésekhez vezető kockázatok ellenőrzését lehetővé tevő erőfeszítéseket, miként ezt az Európai Parlament „Az európai műholdas navigációs programok félidős felülvizsgálatáról: a végrehajtás értékelése, a jövő kihívásai és finanszírozási kilátások” című, 2011. június 8-i állásfoglalásában (8) és a Tanács 2011. március 31-i következtetéseiben kéri, és miként ez a „Költségvetés az Európa 2020 stratégiához” című, 2011. június 29-i Bizottság által tett közleményből is kitűnik. |
(26) |
A Galileo és EGNOS programok felelősségteljes közszféra általi irányítása egyrészt a Bizottság, az Európai GNSS Ügynökség és az Európai Űrügynökség (ESA) közötti szigorú felelősség- és feladatmegosztást, másrészt az irányításnak a rendszerek üzemeltetési igényeihez való fokozatos hozzáigazítását kívánja meg. |
(27) |
Mivel a Bizottság képviseli az Uniót, amely főszabály szerint egyedül biztosítja a Galileo és EGNOS programok finanszírozását, és amely a rendszerek tulajdonosa, a Bizottságnak kell felelnie e programok lebonyolításáért és átfogó felügyeletéért. A Bizottságnak kezelnie kell az e rendelet értelmében a programokra elkülönített pénzeszközöket, és ügyelnie kell a programok valamennyi tevékenységének megvalósítására, továbbá biztosítania kell az egyértelmű felelősség- és feladatmegosztást, különösen az Európai GNSS Ügynökség és az ESA között. Ezzel összhangban az említett általános kötelezettségekkel összefüggő feladatokon, valamint az e rendelet értelmében a Bizottságra háruló egyéb feladatokon kívül a Bizottság részére egyes különleges feladatokat is ki kell jelölni. A különböző érdekelt felek forrásainak és szakértelmének optimalizálása érdekében a Bizottság számára lehetőséget kell nyújtani arra, hogy bizonyos feladatokat hatáskör-átruházási megállapodások útján, a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban átruházhasson. |
(28) |
Figyelembe véve a rendszerek földi infrastruktúráinak a Galileo és EGNOS programokat érintő jelentőségét és a rendszerek biztonságára gyakorolt hatását, ezen infrastruktúrák elhelyezkedésének meghatározása egyike kell, hogy legyen a Bizottságra ruházott konkrét feladatoknak. A rendszerek földi infrastruktúráinak kiépítését nyílt és átlátható folyamat keretében kell megvalósítani. Az ilyen infrastruktúrák elhelyezkedésének meghatározása során figyelembe kell venni a földi infrastruktúrák optimális földrajzi megoszlásával összefüggő földrajzi és műszaki korlátokat, valamint az adott feladatok ellátására alkalmas létesítmények és berendezések esetleges jelenlétét, továbbá gondoskodni kell az egyes földi állomások biztonsági igényeinek és az egyes tagállamok nemzetbiztonsági előírásainak való megfelelésről. |
(29) |
Az Európai GNSS Ügynökséget a 912/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) hozta létre a Galileo és EGNOS programok céljainak megvalósítása, valamint e programok lebonyolításával összefüggő egyes feladatok végrehajtása céljából. Az Európai GNSS Ügynökség az Unió egyik ügynöksége, amelyre a 966/2012/EU, Euratom rendeletben meghatározott szervként az uniós ügynökségekre alkalmazandó kötelezettségek vonatkoznak. Az Európai GNSS Ügynökségre a programok biztonságával és az illetékes PRS-hatóságként történő esetleges kijelölésével összefüggő egyes feladatokat kell osztani. Az Európai GNSS Ügynökségnek hozzá kell járulnia a rendszerek népszerűsítéséhez és forgalmazásához, többek között úgy, hogy kapcsolatot épít ki a Galileo és EGNOS programok keretében nyújtott szolgáltatások felhasználóival és lehetséges felhasználóival, és tájékozódik a felhasználók igényeiről, valamint a műholdas navigációs piac fejleményeiről. Ezenfelül az Európai GNSS Ügynökségnek olyan feladatokat is el kell látnia, amelyeket a Bizottság a programokkal kapcsolatos különböző más különleges olyan feladatokra vonatkozó, egy vagy több hatáskör-átruházási megállapodás útján bíz rá, amelyek kiváltképp a rendszerek hasznosítási szakaszával összefüggő feladatok, ideértve a programok operatív irányítását, az alkalmazásoknak és a szolgáltatásoknak a műholdas rádiónavigációs piacon történő népszerűsítése, valamint a programhoz kapcsolódó alapvető elemek fejlesztésének elősegítése. Annak érdekében, hogy az Uniót képviselő Bizottság teljes körűen gyakorolhassa ellenőrzési jogkörét, e hatáskör-átruházási megállapodásoknak tartalmazniuk kell az Európai GNSS Ügynökségre bízott pénzeszközökkel való gazdálkodás általános feltételeit. A Galileo és EGNOS programok és üzemeltetésük operatív irányításával kapcsolatos feladatok tekintetében az Európai GNSS Ügynökségre történő kötelezettség-átruházásnak fokozatosnak kell lennie, és egy sikeresen elkészített, megfelelő átadási jelentésen, valamint a programok folytonosságának biztosítása érdekében az Európai GNSS Ügynökség ilyen feladatok vállalására irányuló hajlandóságán kell alapulnia. Erre az átadásra az EGNOS esetében 2014. január 1-jén sort kell keríteni, míg a Galileo esetében ez várhatóan 2016 folyamán valósul meg. |
(30) |
A Galileo program kiépítési szakaszát illetően az Uniónak az ESA-val az ESA erre a szakaszra vonatkozó feladatait meghatározó hatáskör-átruházási megállapodást kell kötnie. A Bizottságnak – amely az Uniót képviseli – mindent el kell követnie, hogy a szóban forgó hatáskör-átruházási megállapodást e rendelet alkalmazásának időpontjától számított hat hónapon belül megkösse. Annak érdekében, hogy a Bizottság teljes körűen gyakorolhassa ellenőrzési jogkörét, a hatáskör-átruházási megállapodásnak tartalmaznia kell az ESA-ra bízott pénzeszközökkel való gazdálkodás általános feltételeit. Minthogy kizárólag az Unió által finanszírozott tevékenységekről van szó, e feltételeknek ahhoz hasonló szintű ellenőrzést kell biztosítaniuk, mint amely akkor lenne előírás, ha az ESA az Unió egyik ügynöksége volna. |
(31) |
A Galileo és EGNOS programok hasznosítási szakaszát illetően az Európai GNSS Ügynökségnek munkamegállapodásokat kell kötnie az ESA-val, amelyek meghatározzák utóbbinak a rendszerek új generációinak fejlesztéséhez és a rendszerek jelenlegi generációjával összefüggő technikai támogatáshoz kapcsolódó feladatait. E megállapodásoknak összhangban kell állniuk a 966/2012/EU, Euratom rendelettel. Nem kell kiterjedniük az ESA által a kutatással és technológiafejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeket illetően betöltött szerepre, valamint a Galileo és az EGNOS programok keretében létrehozott infrastruktúrákra vonatkozó tökéletesítés korai szakaszaira és kutatási tevékenységekre. E tevékenységeket a programok számára elkülönített költségvetésen kívül, például a Horizont 2020-ra elkülönített pénzeszközök útján kell finanszírozni. |
(32) |
A Galileo és EGNOS programok lebonyolításának felelőssége egyebek között a programok, a rendszerek és ezek üzemeltetése biztonságával kapcsolatos felelősséget foglalja magában. A 2004/552/KKBP együttes tanácsi fellépés (10) alkalmazásának esetét kivéve – amely fellépést felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy az tükrözze a Galileo és EGNOS programok alakulását, azok irányítását, valamint a Lisszaboni Szerződésből következő, az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Unió működéséről szóló szerződést érintő változásokat – a biztonsági felelősség a Bizottságot terheli, még akkor is, ha egyes biztonsági feladatok az Európai GNSS Ügynökségre hárulnak. A Bizottságra hárul különösen a biztonságért felelős különböző szervezetek közötti megfelelő koordináció biztosítására alkalmas mechanizmusok felállítása. |
(33) |
E rendelet alkalmazása során a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben a Bizottságnak konzultálnia kell a tagállamok érintett biztonsági szakértőivel. |
(34) |
Tekintettel az EKSZ-nél rendelkezésre álló különleges szakértelemre, valamint a Szolgálat rendszeres kapcsolattartására harmadik országok hivatalaival és a nemzetközi szervezetekkel, az EKSZ olyan szerv, amely a 2010/427/EU tanácsi határozattal (11) összhangban a külkapcsolatok terén képes segítséget nyújtani a Bizottságnak a rendszerek és a Galileo és EGNOS programok biztonságával összefüggő egyes feladatok ellátásában. A Bizottság gondoskodik arról, hogy az EKSZ a biztonsággal összefüggő feladatoknak a külkapcsolatok terén történő ellátása tekintetében teljes mértékben bekapcsolódjon a munkájába. E célból minden technikai támogatást biztosítani kell az EKSZ számára. |
(35) |
Az információ biztonságos körforgásának biztosítása érdekében e rendelet alkalmazásában a vonatkozó biztonsági szabályozásnak az EU-minősített adatok tekintetében egyenértékű védelmet kell biztosítaniuk a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (12) mellékletében foglalt biztonsági szabályok által, valamint a Tanácsnak a 2013/488/EU tanácsi határozat (13) mellékleteiben foglalt biztonsági szabályai által biztosított védelemmel. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzetbiztonsági szabályozásuk a területükön lakóhellyel rendelkező minden olyan természetes személy, illetve a területükön letelepedett minden olyan jogi személy esetében alkalmazandók legyen, aki/amely a Galileo és EGNOS programokkal kapcsolatos uniós minősített adatokkal foglalkozik. Az ESA biztonsági szabályzatát és az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője 2011. június 15-i határozatát (14) egyenértékűnek kell tekinteni a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom határozat mellékletében foglalt biztonsági szabályok által, valamint a Tanácsnak a 2013/488/EU tanácsi határozat mellékleteiben foglalt biztonsági szabályai által biztosított védelemmel. |
(36) |
E rendelet nem sérti a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló jelenlegi és jövőbeli, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. cikkével összhangban elfogadott szabályokat. Ezenkívül e rendelet nem értelmezendő úgy, hogy kötelezővé teszi a tagállamok számára, hogy eltekintsenek a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó alkotmányos követelményeiktől. |
(37) |
A Galileo és EGNOS programokra előirányzott pénzeszközök elkülönítése érdekében, amelyek olyan felső összeghatárt jelentenek, amelyet a Bizottság nem léphet túl, hatékony közbeszerzési eljárásokat kell alkalmazni, és különösen a szerződési feltételeket olyan módon kell meghatározni, amely biztosítja a források legjobb felhasználását, a kielégítő szolgáltatásokat, a programok megfelelő lefolytatását, a jó kockázatkezelést, továbbá a javasolt ütemterv betartását biztosító módon kell meghatározni. Az érintett ajánlatkérőnek törekednie kell e követelmények betartására. |
(38) |
Tekintettel arra, hogy a Galileo és EGNOS programokat főszabályként az Unió finanszírozza, a programok alapján kötött közbeszerzési szerződéseknek tiszteletben kell tartaniuk az uniós közbeszerzési szabályokat, s mindenekelőtt a legjobb ár-érték arány elérését, a költségek ellenőrzését, a kockázatok enyhítését, a hatékonyság fokozását és az egyetlen beszállítótól való függés csökkentését kell célozniuk. A teljes beszállítói láncban biztosítani kell a nyílt hozzáférést, az egyenlő versenyt, a minden szinten kiegyensúlyozott részvételi lehetőségek kínálását a különböző iparágakon belül, ideértve különösen az új belépőket, valamint a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) is. El kell kerülni az erőfölénnyel való visszaélés esetleges eseteit, valamint az egyetlen beszállítótól való tartós függést. A programmal összefüggő kockázatok enyhítése, a kizárólagos beszerzési forrástól való függés elkerülése, továbbá a program, a költségek és az ütemterv átfogóbb ellenőrzésének biztosítása érdekében szükség szerint többféle beszerzési forráshoz kell folyamodni. Ezenkívül az európai ipar fejlődését a műholdas navigációhoz kapcsolódó valamennyi területen meg kell őrizni és elő kell segíteni az Unió által kötött nemzetközi megállapodásokkal összhangban. A lehető legnagyobb mértékben mérsékelni kell a szerződések nem megfelelő teljesítésének vagy nem teljesítésének a kockázatát. A vállalkozóknak ezért a vállalt kötelezettségek és a szerződés időtartama tekintetében bizonyítaniuk kell a szerződés szerinti teljesítésük fenntarthatóságát. Ezért az ajánlatkérőknek adott esetben meg kell határozniuk az ellátás és a szolgáltatásnyújtás megbízhatóságával kapcsolatos követelményeket. Ezen túlmenően, az érzékeny jellegű áruk vagy szolgáltatások beszerzése esetén az ajánlatkérők – különösen az adatok biztonságának biztosítása céljából – e beszerzések tekintetében speciális követelményeket szabhatnak meg. Az uniós iparágak számára lehetőséget kell nyújtani arra, hogy egyes anyagok és szolgáltatások esetében Unión kívüli forrásokat vegyenek igénybe akkor, ha ez minőségi és költségviszonylatban bizonyítottan lényeges előnyökkel jár, szem előtt tartva mindazonáltal a programok stratégiai jellegét, valamint a biztonságra és a kivitel ellenőrzésére vonatkozó uniós előírásokat. Hasznosítani kell a közszféra általi beruházásokat, az iparági tapasztalatokat és szakértelmet, ideértve a programok meghatározási, fejlesztési és validálási szakaszában szerzett tapasztalatokat és szakértelmet is, és egyidejűleg ügyelni kell arra, hogy a versenyeztetésre vonatkozó szabályok ne sérüljenek. |
(39) |
A versenyeztetett termék, szolgáltatás vagy munka teljes – a hosszú távú üzemeltetési költségeket is magában foglaló – költségének pontosabb felmérése érdekében a közbeszerzési eljárás során lehetőség szerint a versenyeztetett termék, szolgáltatás vagy munka hasznos életciklusa során felmerülő teljes költséget kell figyelembe venni, mégpedig költséghatékonysági megközelítés, például az életciklus-költségek meghatározásának alkalmazásával, minden olyan esetben, amikor a közbeszerzési eljárás során a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat szempontja dönt. E célból az ajánlatkérőnek gondoskodnia kell arról, hogy a termék, a szolgáltatás vagy a munka hasznos életciklusával kapcsolatos költségek kiszámításához alkalmazni szándékozott módszer kifejezetten említésre kerüljön az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a szerződési hirdetményben, és hogy az lehetővé tegye az ajánlattevők által szolgáltatott információk pontosságának ellenőrzését. |
(40) |
A műholdas navigáció összetett, állandóan fejlődő technológia. Ebből a Galileo és EGNOS programok keretében kötött közbeszerzési szerződések tekintetében bizonytalanságok és kockázatok adódnak, annál is inkább, mivel e közbeszerzési szerződések berendezésekre vagy szolgáltatásokra vonatkozó hosszú távú kötelezettségvállalásokkal járhatnak. E jellemzők a közbeszerzések terén a 966/2012/EU, Euratom rendeletben foglalt rendelkezéseken kívül különleges intézkedések végrehajtását követelik meg. Ezért lehetőséget kell biztosítani arra, hogy – amennyiben egy vagy több vállalkozás az ajánlatkérést megelőzően az adott ajánlatkéréshez kapcsolódó tevékenységekről bennfentes információkkal rendelkezik – az ajánlatkérő helyreállíthassa az egyenlő versenyfeltételeket. Az ajánlatkérő számára azt is lehetővé kell tenni, hogy feltételhez kötött sávos szerződés formájában kössön közbeszerzési szerződést, bizonyos feltételekkel a szerződés teljesítésére vonatkozó kiegészítő záradékot fűzzön a szerződéshez, vagy minimális mértékű alvállalkozói kör kötelező igénybevételét írja elő. Végül, a Galileo és EGNOS programokra jellemző technológiai bizonytalanságok miatt a közbeszerzési árakat nem mindig lehet pontosan előrejelezni; ezért kívánatos lehet olyan, különleges formájú szerződések megkötése, amelyekben egyfelől nincs kikötve rögzített és végleges ár, másfelől viszont az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét biztosító záradékokat tartalmaznak. |
(41) |
Meg kell jegyezni, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban a tagállamoknak tartózkodniuk kell az olyan intézkedések meghozatalától, amelyek károsak lehetnek a Galileo és EGNOS programok, valamint a szolgáltatások szempontjából. Azt is le kell szögezni, hogy az érintett tagállamoknak minden kellő intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy biztosítsák a területükön létesített földi állomások védelmét. Továbbá a tagállamoknak és a Bizottságnak együtt kell működnie egymással és a megfelelő nemzetközi szervekkel és szabályozó hatóságokkal annak érdekében, hogy a Galileo program keretében létrehozott rendszer számára szükséges rádióspektrum rendelkezésre álljon és védett legyen, lehetővé téve az e rendszeren alapuló alkalmazások teljes kifejlesztését és végrehajtását a 243/2012/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal (15) összhangban. |
(42) |
Tekintettel a rendszerek globális rendeltetésére, lényeges, hogy az Unió a Galileo és EGNOS programok keretében, az EUMSZ 218. cikkével összhangban harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel megállapodásokat kössön a programok megfelelő lebonyolítása, a biztonsággal és a díjszabással kapcsolatos kérdések kezelése, az uniós polgároknak nyújtott szolgáltatások optimalizálása, továbbá a harmadik országok és nemzetközi szervezetek igényeinek kielégítése céljából. Adott esetben célszerű lehet a meglévő megállapodásokat is a Galileo és EGNOS programok alakulásához igazítani. E megállapodások előkészítése és végrehajtása során a Bizottság igénybe veheti az EKSZ, az ESA és az Európai GNSS Ügynökség segítségét az e rendelet értelmében rájuk háruló feladatok határain belül. |
(43) |
Meg kell erősíteni, hogy a Bizottság egyes nem szabályozási jellegű feladatainak ellátásához adott esetben és a szükséges mértékig igénybe veheti egyes külső felek technikai segítségnyújtását. A Galileo és EGNOS programok közirányításába bevont egyéb szervezetek az e rendelet alkalmazásában rájuk bízott feladatok ellátásához szintén részesülhetnek ugyanilyen technikai segítségnyújtásban. |
(44) |
Az Unió az alapvető jogok tiszteletben tartásán alapul, és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke kifejezetten elismeri a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogot. A Galileo és EGNOS programok keretében biztosítani kell a személyes adatok és a magánélet védelmét. |
(45) |
A teljes kiadási ciklus alatt az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedések révén védeni kell, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, felderítését és kivizsgálását, az elveszett, helytelenül folyósított és a szabálytalanul felhasznált pénzeszközök visszafizettetését, valamint adott esetben igazgatási és pénzügyi szankciók alkalmazását a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban. |
(46) |
A Galileo és EGNOS programok végrehajtásáról rendszeresen tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot, különös tekintettel a kockázatkezelésre, a költségekre, az ütemtervre és a teljesítésre. Ezenkívül a Galileo intézményközi panelről szóló, e rendelethez csatolt együttes nyilatkozatnak megfelelően az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság a Galileo intézményközi panelen belül tanácskozni fog. |
(47) |
A Galileo és EGNOS programok célkitűzéseinek teljesítése céljából foganatosított intézkedések eredményességének és hatékonyságának értékelésére a Bizottságnak – közösen elfogadott mutatók alapján – értékeléseket kell készítenie. |
(48) |
A rendszerek és működésük biztonságának biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a rendszerek és működésük biztonságának biztosításához szükséges magas szintű célkitűzések tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítése és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(49) |
E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (16) megfelelően kell gyakorolni. |
(50) |
Minthogy a felelősségteljes közirányításra való törekvés megköveteli a Galileo és EGNOS programok egységes kezelését, a döntéshozatal felgyorsítását és az információkhoz való egyenlő hozzáférést, az Európai GNSS Ügynökség és az ESA képviselői számára lehetővé kell tenni, hogy megfigyelőként részt vegyenek a Bizottság segítésére felállított Európai GNSS-programok Bizottságának (a továbbiakban: GNSS bizottság) munkájában. Ugyanezen okokból az Unióval nemzetközi szerződést kötött harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek képviselői számára is lehetővé kell tenni, hogy biztonsági korlátozások mellett és az ilyen szerződés feltételeiben foglaltak szerint részt vegyenek a GNSS bizottság munkájában. Az Európai GNSS Ügynökség, az ESA, a harmadik országok és nemzetközi szervezetek említett képviselői a bizottság szavazásain nem jogosultak részt venni. |
(51) |
Mivel e rendelet célját, nevezetesen a műholdas navigációs rendszerek létrehozását és hasznosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, ugyanis e cél meghaladja bármely egyedül fellépő tagállam pénzügyi és műszaki képességeit, és ezért azok – nagyságrendjük és hatásuk miatt – uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket. |
(52) |
A876/2002/EK tanácsi rendelet (17) által létrehozott Galileo Közös Vállalkozás 2006. december 31-én beszüntette a tevékenységét. A 876/2002/EK rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni. |
(53) |
Figyelemmel a Galileo és EGNOS programok értékelésének szükségességére, a 683/2008/EK rendeleten elvégzendő módosítások mértékére, valamint az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében a 683/2008/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, |
ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Tárgy
E rendelet az európai műholdas rádiónavigációs programok keretében létrejövő rendszerek létrehozására és üzemeltetésére, különösen az uniós irányításra és pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó szabályokat állapítja meg.
2. cikk
Az európai műholdas rádiónavigációs rendszerek és programok
(1) A Galileo és az EGNOS európai műholdas navigációs programok magukban foglalnak minden olyan tevékenységet, amely az európai műholdas navigációs rendszer, azaz a Galileo program és az EGNOS rendszer keretében megvalósuló rendszer meghatározása, fejlesztése, validálása, megépítése, üzemeltetése, megújítása, javítása, valamint biztonságának és interoperabilitásának biztosítása érdekében szükséges.
E programok célja az is, hogy maximalizálják az európai műholdas navigációs rendszerek társadalmi-gazdasági előnyeit, különösen a rendszerek használatának elősegítésével, valamint az e rendszereken alapuló alkalmazások és szolgáltatások kifejlesztésének ösztönzésével.
(2) A Galileo program keretében létrehozott rendszer egy polgári ellenőrzés alatt álló polgári rendszer és egy önálló globális műholdas rádiónavigációs (Global Navigation Satellite Systems vagy GNSS) infrastruktúra, amely műholdak összességét és földi állomások világméretű hálózatát foglalja magában.
(3) Az EGNOS rendszer egy olyan regionális műholdas navigációs rendszerinfrastruktúra, amely a meglévő globális műholdas rádiónavigációs rendszerek által kibocsátott nyílt jeleknek, valamint rendelkezésre állását követően a Galileo program keretében létrehozott rendszer révén nyújtott nyilvános szolgáltatás jeleinek nyomon követését és korrekcióját végzi. Az EGNOS rendszert földi állomások és geostacionárius műholdakon elhelyezett több jeladó alkotják.
(4) A Galileo program konkrét célkitűzései annak biztosítására irányulnak, hogy az említett program keretében létrehozott rendszer által kibocsátott jelek felhasználhatók legyenek a következő funkciók betöltésére:
a) |
„nyilvános szolgáltatás” (Open Service vagy OS) nyújtása, amely a felhasználó számára ingyenesen szolgáltat főként nagy adatforgalmat lebonyolító műholdas rádiónavigációs alkalmazások által felhasználható helymeghatározási és szinkronizációs adatokat; |
b) |
a Galileo nyilvános szolgáltatásának keretében továbbított jelek révén és/vagy más műholdas navigációs rendszerekkel együttműködésben a nemzetközi szabályoknak megfelelő hozzájárulás nyújtása az életvédelmi alkalmazások használói számára az integritásfigyelő szolgáltatások terén; |
c) |
„kereskedelmi szolgáltatás” (Commercial Service vagy CS) nyújtása, amely lehetővé teszi alkalmazások szakmai vagy kereskedelmi célú fejlesztését a nagyobb teljesítménynek és a nyilvános szolgáltatás által biztosítottakénál nagyobb hozzáadott értékkel bíró adatoknak köszönhetően; |
d) |
„kormányzati ellenőrzésű szolgáltatás” (Public Regulated Service vagy PRS) nyújtása, amelyet kizárólagosan a kormányok által felhatalmazott felhasználóknak, olyan érzékeny alkalmazások céljára tartanak fenn, amelyek a szolgáltatás magas fokú folytonosságát igénylik. Ez a szolgáltatás ingyenes a tagállamok, a Tanács, a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és adott esetben az uniós ügynökségek számára, valamint erős és kódolt jeleket használ. Az 1104/2011/EU határozat 2. cikkében említett PRS-használatra jogosult felek díjfizetésének kérdése eseti alapon kerül elbírálásra, és helyénvaló megfelelő rendelkezéseket meghatározni e határozat 3. cikkének (5) bekezdése szerint megkötött megállapodásokban; |
e) |
a COSPAS-SARSAT rendszer „keresési és mentési támogatási szolgáltatásához” (Search and Rescue Support Service vagy SAR) való hozzájárulás oly módon, hogy érzékelik a jeladók által kibocsátott vészjelzéseket,és válaszüzenetek küldenek számukra. |
(5) Az EGNOS program konkrét célkitűzései annak biztosítására, hogy az EGNOS rendszer által kibocsátott jelek felhasználhatók legyenek a következő funkciók betöltésére:
a) |
nyilvános szolgáltatás (OS) nyújtása, amely a felhasználó számára ingyenesen szolgáltat főleg nagy adatforgalmat lebonyolító műholdas rádiónavigációs alkalmazások által felhasználható helymeghatározási és szinkronizációs adatokat az EGNOS rendszer által lefedett területen; |
b) |
kereskedelmi jellegű adatok sugárzására irányuló szolgáltatás (EGNOS Data Access Service vagy EDAS) nyújtása, amely elősegíti alkalmazások szakmai vagy kereskedelmi célú fejlesztését a nagyobb teljesítménynek és a nyilvános szolgáltatás által biztosítottakénál nagyobb hozzáadott értékkel bíró adatoknak köszönhetően; |
c) |
„életvédelmi szolgáltatás” (safety-of-life service vagy SoL) nyújtása, olyan felhasználókat megcélozva, akik számára a biztonság elengedhetetlen. Ez a közvetlen felhasználók számára ingyenes szolgáltatás különösen az egyes ágazatok számára fontos folytonosság, hozzáférhetőség és pontosság követelményét elégíti ki, valamint olyan integritásinformációs funkcióval rendelkezik, amely az EGNOS rendszer által megnövelt rendszerek elégtelen működése vagy a tűréshatár túllépésére vonatkozó jelzései esetén figyelmezteti a felhasználót lefedett területen; |
Kiemelt jelentőségű továbbá, hogy e funkciók mielőbb rendelkezésre álljanak a tagállamok földrajzilag Európában található területén.
A műszaki megvalósíthatóság határain belül, valamint nemzetközi megállapodások alapján az EGNOS rendszer földrajzi lefedettsége kiterjeszthető a világ más régióira is, különösen a tagjelölt országok területére, az egységes európai égbolt projektben részt vevő harmadik országok területére, valamint az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok területére. Az ilyen kiterjesztés költségei – ideértve a kapcsolódó hasznosítási költségeket – nem fedezhetőek a 9. cikkben említett forrásokból. Ez a kiterjesztés nem késleltetheti az EGNOS rendszer földrajzi lefedettségének a tagállamok földrajzilag Európában található területére való kiterjesztését.
3. cikk
A Galileo program szakaszai
A Galileo program a következő szakaszokból áll:
a) |
meghatározási szakasz, amelynek folyamán sor került a rendszer felépítésének megtervezésére és a rendszer elemeinek meghatározására; amely szakasz 2001-ben lezárult; |
b) |
a tervek szerint 2013. december 31-ig véget érő fejlesztési és validációs szakasz, amely magában foglalja az első műholdak megépítését és fellövését, az első földi infrastruktúrák kialakítását, valamint a rendszer keringési pályán való teszteléséhez szükséges valamennyi munkálatot és műveletet; |
c) |
kiépítési szakasz, amely 2020. december 31-ig lezárul és a következőkből áll:
|
d) |
hasznosítási szakasz, amely magában foglalja:
|
A hasznosítási szakasz a tervek szerint 2014. és 2015. között fokozatosan, a kezdeti szolgáltatások nyújtásával indul a nyilvános szolgáltatás, a keresési és mentési szolgáltatás, valamint a kormányzati ellenőrzésű szolgáltatás tekintetében. A kezdeti szolgáltatásokat fokozatosan tökéletesítik majd, és megkezdődik a 2. cikk (4) bekezdésében foglalt konkrét célkitűzésekhez kapcsolódó egyéb funkciók fokozatos beindítása, így a rendszer 2020. december 31-ig eléri teljes működési kapacitását.
4. cikk
Az EGNOS rendszer hasznosítási szakasza
Az EGNOS rendszer hasznosítási szakasza magában foglalja főként:
a) |
az űrbeli infrastruktúra irányítása, karbantartása, folyamatos tökéletesítése, fejlesztése és védelme, ideértve a szintre hozást és az elavulás kezelését; |
b) |
a földi infrastruktúra – különösen a hálózatok, létesítmények és támogató eszközök – irányítása, karbantartása, folyamatos tökéletesítése, fejlesztése és védelme, ideértve a szintre hozást és az elavulás kezelését; |
c) |
a rendszer jövőbeli generációinak kifejlesztése és a 2. cikk (5) bekezdésében említett fejlesztés; |
d) |
a programhoz kapcsolódó hitelesítési és szabványosítási műveletek; |
e) |
a 2. cikk (5) bekezdésében említett szolgáltatások nyújtása és forgalmazása; |
f) |
a rendszer és hasznosítása megbízhatóságát igazoló összes tényező; |
g) |
a 2. cikk (5) bekezdésének második és harmadik albekezdése szerinti konkrét célkitűzések teljesítésével összefüggő koordinációs tevékenységek. |
5. cikk
A rendszerek kompatibilitása és interoperabilitása
(1) A Galileo és EGNOS programok keretében létrehozott rendszerek, hálózatok és szolgáltatások műszaki szempontból egymás között kompatibilisek és interoperábilisak.
(2) A Galileo és EGNOS programok keretében létrehozott rendszerek, hálózatok és szolgáltatások kompatibilisek és interoperábilisak más műholdas rádiónavigációs rendszerekkel és a hagyományos rádiónavigációs eszközökkel, amennyiben az ilyen kompatibilitási és interoperabilitási követelményeket a 29. cikk szerint megkötött nemzetközi megállapodás előírja.
6. cikk
Tulajdonjog
A Galileo és EGNOS programok keretében létrehozott vagy kifejlesztett valamennyi tárgyi és immateriális eszköz tulajdonjoga az Uniót illeti. Ennek érdekében – adott esetben – a fennálló tulajdonjogokra vonatkozóan harmadik felekkel megállapodásokat kell kötni.
A Bizottság – megfelelő keretek között – biztosítja az e cikkben említett eszközök optimális használatát, és különösen a lehető leghatékonyabban kezeli a Galileo és EGNOS programokhoz kapcsolódó szellemi tulajdonjogokat, figyelembe véve az Unió szellemi tulajdonjogai védelmének és érvényesítésének szükségességét, az összes érintett érdekeit, valamint a piacok és az új technológiák harmonikus fejlődésének fontosságát. E célból gondoskodik arról, hogy a Galileo és EGNOS programok értelmében kötött szerződések lehetőséget adjanak az e programok keretében végzett munka során létrejövő szellemi tulajdonjogok harmadik felekre történő átruházására vagy licencbe adására.
II. FEJEZET
KÖLTSÉGVETÉSI HOZZÁJÁRULÁS ÉS KÖLTSÉGVETÉSI MECHANIZMUSOK
7. cikk
Tevékenységek
(1) A programok céljára e rendelet alapján a 2014–2020 közötti időszakra kijelölt uniós költségvetési előirányzatok a következőkkel összefüggő tevékenységek finanszírozására szolgálnak:
a) |
a Galileo program 3. cikk c) pontja szerinti kiépítési szakaszának befejezése; |
b) |
a Galileo program 3. cikk d) pontja szerinti hasznosítási szakasza; |
c) |
az EGNOS program 4. cikk szerinti hasznosítási szakasza; |
d) |
Galileo és EGNOS a programok irányításával és nyomon követése. |
(2) A Galileo és EGNOS programok számára biztosított uniós költségvetési előirányzatok a 9. cikk (2) bekezdésével összhangban a programok alapvető elemeire – például a Galileo-jeleket használó lapkakészletekre (chipset) és vevőkészülékekre – vonatkozó kutatással és fejlesztéssel összefüggő tevékenységek finanszírozását is fedezik.
(3) A Galileo és EGNOS programokra elkülönített uniós költségvetési előirányzatok fedezik a programok irányításához és a 2. cikk (4) és (5) bekezdésében foglalt konkrét céloknak a megvalósításához szükséges Bizottság általi előkészítési, nyomonkövetési, ellenőrzési, átvilágítási és értékelési tevékenységek kiadásait is. Ilyen kiadások különösen a következőkre terjedhetnek ki:
a) |
szakértői tanulmányok és megbeszélések; |
b) |
tájékoztatási és kommunikációs tevékenységek, ideértve az Unió szakpolitikai prioritásaira vonatkozó intézményi kommunikációt is, amennyiben ezek e rendelet céljaival közvetlenül összefüggenek, különösen a más uniós szakpolitikákkal való együttműködés létrehozása érdekében; |
c) |
az információfeldolgozási vagy információcsere rendeltetésű információs technológiai (IT) hálózatok; |
d) |
minden egyéb, a programok irányítása céljából a Bizottság számára nyújtott technikai vagy adminisztratív segítségnyújtás. |
(4) A Galileo és EGNOS programoknak és e programok egyes szakaszainak költségeit egyértelműen azonosítani kell. A Bizottság az átlátható gazdálkodás elvével összhangban évente tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a 36. cikkben említett bizottságot (a továbbiakban: a GNSS bizottság) az uniós pénzügyi forrásoknak – a rendkívüli tartalékalapot is ideértve – az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett valamennyi tevékenység céljára történő elkülönítéséről és felhasználásáról.
8. cikk
A Galileo és EGNOS programok finanszírozása
(1) A 9. cikkel összhangban az Unió finanszírozza a Galileo és EGNOS programokhoz kapcsolódó, a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett, a 2. cikkben meghatározott célok elérését szolgáló tevékenységeket, valamint a – többek között e cikk (2) és (3) bekezdésében említett – bármely egyéb forrásból származó hozzájárulások sérelme nélkül.
(2) A tagállamok további finanszírozást kérhetnek a Galileo és EGNOS programokhoz, hogy adott esetekben többletelemeket fedezzenek, feltéve, hogy az ilyen többletelemek az érintett program tekintetében nem teremtenek pénzügyi vagy műszaki terhet, és nem vezetnek késedelemhez. A tagállam kérése alapján a Bizottság a 36. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban határoz arról, hogy e két feltétel teljesült-e. A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a bizottságot azokról a hatásokról, amelyeket e bekezdés alkalmazása gyakorolhat a Galileo és EGNOS programokra.
(3) Harmadik országok és nemzetközi szervezetek szintén nyújthatnak további finanszírozást a Galileo és EGNOS programokhoz. Részvételük feltételeiről és részleteiről a 29. cikkben említett nemzetközi megállapodások rendelkeznek.
(4) Az e cikk (2) és (3) bekezdésében említett kiegészítő finanszírozás a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikke (2) bekezdésével összhangban külső címzett bevételnek minősül.
9. cikk
Források
(1) A 7. cikk (1), (2) és () bekezdésében említett tevékenységek végrehajtásához és az e tevékenységekhez kapcsolódó kockázatok fedezéséhez szükséges pénzügyi keretösszeg a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra 7 071,73 millió EUR folyó áron.
Az éves előirányzatokat a pénzügyi keret erejéig az Európai Parlament és a Tanács hagyja jóvá.
Az első albekezdésben említett összeg az alábbi folyó áron számított kiadási kategóriák között oszlik meg:
a) |
1 930 millió EUR a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett tevékenységekre; |
b) |
3 000 millió EUR a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tevékenységekre; |
c) |
1 580 millió EUR a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett tevékenységekre; |
d) |
561,73 millió EUR a 7. cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 7. cikk (3) bekezdésében említett tevékenységekre. |
(2) A Horizont 2020 programon belüli rendszereken alapuló alkalmazások fejlesztésére elkülönített összegek sérelme nélkül a Galileo és EGNOS programok számára elkülönített címzett bevételeket is tartalmazó költségvetési előirányzatok változatlan árakon legfeljebb 100 millió EUR összegig finanszírozzák a 7. cikk (2) bekezdésében említett tevékenységeket.
(3) A Bizottság az (1) bekezdés harmadik albekezdésének a)–d) pontjában meghatározottak szerint pénzeszközöket csoportosíthat át valamely kiadási kategóriából egy másikba, az (1) bekezdés első albekezdésében említett összeg legfeljebb 10 %-áig. Amennyiben az átcsoportosítás kumulatív összege meghaladja az (1) bekezdés első albekezdésében említett összeg 10 %-át, a Bizottság a 36. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban konzultál a bizottsággal.
A Bizottság a kiadási kategóriák közötti valamennyi átcsoportosításról tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(4) Az előirányzatok végrehajtása e rendelet, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet alkalmazandó előírásaival összhangban történik.
(5) A Galileo és EGNOS programokhoz kapcsolódó költségvetési kötelezettségvállalásokat éves leosztásban kell teljesíteni.
(6) Az (1) bekezdésben említett pénzügyi forrásokat a Bizottság átlátható és költséghatékony módon kezeli. A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a költségkezelési stratégiájáról.
10. cikk
A Galileo és EGNOS programokból származó bevétel
(1) A rendszerek üzemeltetéséből származó bevételek az Uniót illetik, a bevételeket az Unió költségvetésébe kell befizetni, és a Galileo és EGNOS programok céljára, különösen a 2. cikk (1) bekezdésében említett célra kell elkülöníteni. Amennyiben a bevétel meghaladja a programok hasznosítási szakaszának finanszírozásához szükséges összeget, az elkülönítés elvének bármilyen kiigazítását a Bizottság javaslata alapján az Európai Parlament és a Tanács hagyja jóvá.
(2) A magánszektorba tartozó jogalanyokkal kötött szerződések bevétel-megosztási mechanizmust írhatnak elő.
(3) A költségvetés végrehajtásáért közvetett módon felelős szervezetek számára folyósított előfinanszírozásból származó kamatokat azon tevékenységekre kell fordítani, amelyek a Bizottság és az érintett szervezet között létrejött hatáskör-átruházási megállapodás vagy szerződés tárgyát képezik. A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban a költségvetés végrehajtásáért közvetett módon felelős szervezetek a pénzügyi források és a kapcsolódó kamatok azonosítását lehetővé tevő számlákat nyitnak.
III. FEJEZET
A GALILEO ÉS EGNOS PROGRAMOK KÖZIRÁNYÍTÁSA
11. cikk
A Galileo és EGNOS programok irányításának elvei
A Galileo és EGNOS programok közirányítása a következő elveken alapul:
a) |
a különböző érintett szervezetek, kiváltképp a Bizottság, az Európai GNSS Ügynökség és az Európai Űrügynökség (ESA) közötti szigorú feladat- és felelősségmegosztás, a Bizottság általános felelőssége mellett; |
b) |
az a) pontban említett szervezetek és a tagállamok közötti lojális együttműködés; |
c) |
a programok szoros ellenőrzése, ideértve annak ellenőrzését is, hogy a részt vevő szervezetek a felelősségi körükhöz tartozó területeken tiszteletben tartják a Galileo és EGNOS programok céljaihoz rendelt költségeket és ütemtervet; |
d) |
a meglévő struktúrák használatának optimalizálása és ésszerűsítése a műszaki szakértelem megkettőzésének elkerülése végett; |
e) |
bevált gyakorlatokon alapuló projektirányítási rendszerek és technikák alkalmazása a Galileo és EGNOS programok végrehajtásának felügyelete során, a különös előírások alapján és a terület szakértőinek támogatásával. |
12. cikk
A Bizottság szerepe
(1) A Galileo és EGNOS programokért a Bizottságot általános felelősség terheli. A Bizottság kezeli az e rendelettel összhangban elkülönített pénzeszközöket, és felügyeli a programokkal összefüggő valamennyi tevékenységet, különös tekintettel azok költségeire, ütemtervére és eredményeire.
(2) Az (1) bekezdésben említett általános felelősségen és az e rendelet más rendelkezéseiben előírt különleges feladatokon kívül a Bizottság:
a) |
gondoskodik a Galileo és EGNOS programokban részt vevő különböző szervezetek közötti egyértelmű feladatmegosztásról, és evégett az Európai GNSS Ügynökséget és az ESA-t hatáskör-átruházási megállapodások útján megbízza a 14. cikk (2) bekezdésében és a 15. cikkben említett feladatokkal, |
b) |
gondoskodik arról, hogy a Galileo és EGNOS programokat az elkülönített források keretein belül, a 2. cikkben említett célkitűzésekkel összhangban és időben hajtsák végre. E célból kialakítja és végrehajtja azokat a megfelelő eszközöket és strukturális intézkedéseket, amelyek szükségesek a programokkal összefüggő kockázatok azonosításához, ellenőrzéséhez, enyhítéséhez és nyomon követéséhez; |
c) |
az Unió nevében és saját hatáskörén belül intézi a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatokat; |
d) |
minden, a Galileo és EGNOS programok szempontjából releváns információt idejében megoszt a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel, különös tekintettel a kockázatkezelésre, a teljes költségre, a Galileo infrastruktúra minden egyes jelentős elemének éves működési költségeire, a bevételekre, az ütemtervre és az eredményekre, valamint a 11. cikk e) pontjában említett projektirányítási rendszerek és technikák végrehajtásáról szóló áttekintésre; |
e) |
felméri az európai műholdas navigációs rendszer használatának a gazdaság különböző ágazataiban való elősegítésére és biztosítására vonatkozó lehetőségeket, ideértve annak elemzését is, hogy a rendszerek által nyújtott előnyöket hogyan lehet kihasználni. |
(3) A Galileo program 3. cikkben említett kiépítési és hasznosítási szakaszainak, valamint az EGNOS program 4. cikkben említett hasznosítási szakaszának zavartalan lebonyolítása érdekében a Bizottság szükség esetén meghozza az alábbiakhoz szükséges intézkedéseket:
a) |
a Galileo és EGNOS programok lebonyolításából szervesen következő kockázatok kezelése és csökkentése; |
b) |
a programok végrehajtásának nyomon követése és értékelése szempontjából meghatározó döntési szakaszok meghatározása; |
c) |
a rendszerek földi infrastruktúrái elhelyezésének meghatározása a biztonsági követelményeknek megfelelően, nyitott és átlátható eljárás keretében és ezen infrastruktúrák működésének biztosítása; |
d) |
a 2. cikk (4) bekezdésének b) és c) pontjában említett funkciók ellátásához és a rendszerfejlesztések végrehajtásához szükséges műszaki és üzemeltetési előírások meghatározása. |
E végrehajtási jogi aktusokat a 36. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
13. cikk
A rendszerek és működésük biztonsága
(1) A Bizottság biztosítja a Galileo és EGNOS programok biztonságát, ideértve a rendszerek és azok működésének biztonságát is. A Bizottság e célból:
a) |
figyelembe veszi a biztonsági követelmények és normák felügyeletének szükségességét és a programok egészébe történő beépítését; |
b) |
gondoskodik arról, hogy e követelmények és normák általánosságban hozzájáruljanak a programok sikeres lebonyolításához, különösen a költségek, a kockázatkezelés és az ütemterv vonatkozásában; |
c) |
kialakítja a különböző részt vevő szervek közötti koordinációt szolgáló mechanizmusokat; |
d) |
figyelembe veszi a hatályos biztonsági normákat és előírásokat annak érdekében, hogy a biztonság általános szintje ne csökkenjen, és hogy az e normákon és előírásokon alapuló, meglévő rendszerek működése sértetlen maradjon. |
(2) Az e rendelet 14. és 16. cikkének, valamint az 1104/2011/EU határozat 8. cikkének sérelme nélkül a Bizottság a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza az (1) bekezdésben említett Galileo és EGNOS programok biztonságának biztosításához szükséges magas szintű célokat.
(3) A Bizottság a (2) bekezdésben említett magas szintű célok végrehajtása érdekében meghatározza a szükséges műszaki előírásokat és egyéb intézkedéseket. E végrehajtási jogi aktusokat a 36. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(4) Az EKSZ a 2010/427/EU határozat 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban továbbra is segíti a Bizottságot a külkapcsolatok területére vonatkozó feladatainak ellátásában.
14. cikk
Az Európai GNSS Ügynökség szerepe
(1) A Bizottság által megfogalmazott iránymutatásoknak megfelelően, az Európai GNSS Ügynökség:
a) |
a Galileo és EGNOS programok biztonsága vonatkozásában, valamint a 13. és a 16. cikk sérelme nélkül gondoskodik a következőkről:
|
b) |
az 1104/2011/EU határozat 5. cikkében előírt feladatok ellátása, továbbá segítségnyújtás a Bizottság számára az említett határozat 8. cikkének (6) bekezdésével összhangban; |
c) |
a Galileo program kiépítési és hasznosítási szakaszának, valamint az EGNOS program hasznosítási szakaszának keretében hozzájárulás a 2. cikk (4) és (5) bekezdésében foglalt szolgáltatások népszerűsítéséhez és értékesítéséhez, többek között a szükséges piacelemzések elvégzése révén, különösen az Európai GNSS Ügynökség által az alkalmazások és szolgáltatások piacáról évente készített piaci jelentés, a rendszerek felhasználóival és potenciális felhasználóival való, a szükségleteikre vonatkozó információk begyűjtését célzó szoros kapcsolatok létrehozása, a műholdas navigáció értékesítési piacán bekövetkező fejlemények nyomon követése, valamint a 2. cikk (4) és (5) bekezdésében említett szolgáltatások felhasználói közösségen belüli elterjedését célzó cselekvési terv kidolgozása által, amely különösen a szabványosítással és a tanúsítással kapcsolatos releváns fellépéseket foglal magában. |
(2) Az Európai GNSS Ügynökség emellett a Galileo és EGNOS programok végrehajtásához kapcsolódó egyéb – többek között programirányítási feladatokat is – ellát, és azokért elszámoltatható. A Bizottság az Európai GNSS Ügynökséget a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban hatáskör-átruházási határozat alapján elfogadott hatáskör-átruházási megállapodás útján bízza meg e feladatokkal, amelyekbe a következők tartoznak:
a) |
üzemeltetési tevékenységek, többek között a rendszer-infrastruktúra irányítása, a rendszerek karbantartása és folyamatos tökéletesítése, a tanúsítási és szabványosítási műveletek, valamint a 2. cikk (4) és (5) bekezdésében említett szolgáltatások nyújtása; |
b) |
fejlesztési és telepítési tevékenységek a rendszerek és azok következő generációinak tökéletesítése érdekében, és a hozzájárulást a szolgáltatásfejlesztések meghatározásához, ideértve a beszerzési tevékenységeket is; |
c) |
a rendszereken alapuló alkalmazások és szolgáltatások fejlesztésének népszerűsítése, valamint az ilyen alkalmazásokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos tudatosság növelése, ideértve a GNSS-alkalmazások és -szolgáltatások területén tevékenykedő európai kiválósági központok hálózatának feltérképezését, összefogását és koordinálását, a köz- és magánszféra szakértelmére építve, valamint az e népszerűsítéssel és tudatosságnöveléssel összefüggő intézkedések értékelését; |
d) |
az alapvető elemek, például a Galileo-jeleket használó lapkakészletek és vevőkészülékek fejlesztésének elősegítése. |
(3) Az (2) bekezdésben említett hatáskör-átruházási megállapodásnak megfelelő szintű autonómiát és hatáskört kell az Európai GNSS Ügynökségre ruháznia, különösen az ajánlatkérő tekintetében a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 60. cikke szerint. A megállapodás emellett szabályozza az Európai GNSS Ügynökségre bízott pénzeszközök kezelésének általános feltételeit és különösen az elvégzendő feladatokat, a kapcsolódó finanszírozást, az irányítási eljárásokat, a nyomon követési és ellenőrző intézkedéseket, a szerződéseknek a költségek, az ütemterv és az eredmények tekintetében nem megfelelő teljesítése esetén alkalmazható intézkedéseket, továbbá a valamennyi tárgyi és immateriális eszköz tulajdonjogára vonatkozó jogviszonyokat.
A nyomonkövetési és ellenőrző intézkedések közé tartozik különösen egy ideiglenes költség-előrejelzési rendszer felállítása, a Bizottság rendszeres tájékoztatása a költségek és az ütemterv alakulásáról, továbbá a költségvetési előirányzat, az ütemterv és az eredmények közötti eltérés esetén az előirányzott költségvetések korlátain belül az infrastruktúrák megvalósítását biztosító korrekciós intézkedések meghozatala.
(4) Az Európai GNSS Ügynökség munkamegállapodásokat köt az ESA-val annak érdekében, hogy el tudják látni a Galileo és EGNOS programok hasznosítási szakaszára vonatkozó, e rendelet szerinti feladataikat. A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a GNSS bizottságot az Európai GNSS Ügynökség által kötött ilyen munkamegállapodásokról és azok változásairól. Az Európai GNSS Ügynökség adott esetben a köz- és magánszféra egyéb szereplőinek bevonását is fontolóra veheti.
(5) Az Európai GNSS Ügynökség az (1) és az (2) bekezdésben említett feladatokon kívül és megbízatásának hatályán belül műszaki szakértelmével segíti a Bizottságot, és minden információt megad a Bizottságnak az e rendelet keretében megállapított feladatainak az ellátásához, ideértve a 12. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett rendszerek használatának elősegítésére és biztosítására vonatkozó lehetőségek értékelését is.
(6) Az e cikk (2) bekezdésében említett hatáskör-átruházási határozatról a 36. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban konzultálni kell a GNSS bizottsággal. Az Európai Parlament, a Tanács és a GNSS bizottság előzetes tájékoztatást kap a Bizottság által képviselt Unió, valamint az Európai GNSS Ügynökség között kötendő hatáskör-átruházási megállapodásokról.
(7) A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a GNSS bizottságot a közbeszerzési eljárások és a magánszektorba tartozó jogalanyokkal kötött szerződések értékelésének időközi és végleges eredményéről, ideértve az alvállalkozásba adással kapcsolatos információkat is.
15. cikk
Az Európai Űrügynökség (ESA) szerepe
(1) A Galileo program 3. cikk c) pontjában említett kiépítési szakasza tekintetében a Bizottság haladéktalanul hatáskör-átruházási megállapodást köt az ESA-val, amely meghatározza ez utóbbi feladatait, különös tekintettel a rendszer tervezésére, fejlesztésére és beszerzésére. Az ESA-val való hatáskör-átruházási megállapodás megkötésére a Bizottság által a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikk (1) bekezdése c) pontjának megfelelően elfogadott hatáskör-átruházási határozat alapján kerül sor.
A hatáskör-átruházási megállapodás szerint átruházott feladatokhoz és a költségvetés végrehajtásához szükséges mértékben szabályozza az ESA-ra bízott pénzeszközök kezelésének általános feltételeit és különösen a rendszer tervezése, fejlesztése és beszerzése kapcsán elvégzendő feladatokat, a kapcsolódó finanszírozást, az irányítási eljárásokat, a nyomon követési és ellenőrző intézkedéseket, a szerződéseknek a költségek, az ütemterv és az eredmények tekintetében nem megfelelő teljesítése esetén alkalmazható intézkedéseket, továbbá a valamennyi tárgyi és immateriális eszköz tulajdonjogára vonatkozó jogviszonyokat.
A nyomonkövetési és ellenőrző intézkedések közé tartozik különösen egy ideiglenes költség-előrejelzési rendszer összeállítása, a Bizottság rendszeres tájékoztatása a költségek és az ütemterv alakulásáról, továbbá az előirányzott költségvetési előirányzat, az eredmények és az ütemterv közötti eltérés esetén az odaítélt költségvetések korlátain belül az infrastruktúrák megvalósítását biztosító korrekciós intézkedések meghozatala.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett hatáskör-átruházási határozatról a 36. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban konzultálni kell a GNSS bizottsággal. Az Európai Parlament, a Tanács és a bizottság előzetes tájékoztatást kap a Bizottság által képviselt Unió, valamint az ESA között kötendő hatáskör-átruházási megállapodásról.
(3) A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a GNSS bizottságot a közbeszerzési eljárások értékelésének időközi és végleges eredményéről, továbbá az ESA-nak a magánszektorba tartozó jogalanyokkal kötendő szerződéseiről, ideértve az alvállalkozásba adással kapcsolatos információkat is.
(4) A Galileo és EGNOS programoknak a 3. cikk d) pontjában és a 4. cikkben említett hasznosítási szakasza tekintetében az Európai GNSS Ügynökség és az ESA közötti, a 14. cikk (4) bekezdésében említett munkamegállapodások az ESA-nak az e szakaszban betöltött szerepével, valamint az Európai GNSS Ügynökséggel való együttműködésével foglalkoznak, különös tekintettel az alábbiak tekintetében:
a) |
a rendszerek jövőbeli generációinak kifejlesztése keretében történő kidolgozás, tervezés, nyomon követés, beszerzés és validálás; |
b) |
a rendszerek jelenlegi generációinak üzemeltetése és karbantartása keretében történő technikai segítségnyújtás. |
A megállapodások tiszteletben tartják a 966/2012/EU, Euratom rendeletet és a Bizottság által a 12. cikk (3) bekezdésével összhangban meghatározott intézkedéseket.
(5) Az (1), illetve a (4) bekezdésben említett hatáskör-átruházási megállapodás, illetve munkamegállapodások sérelme nélkül a Bizottság az e rendelet keretében megállapított feladatainak az ellátásához szükséges műszaki szakértelmet és információkat kérhet az ESA-tól.
IV. FEJEZET
AZ UNIÓ VAGY TAGÁLLAMAINAK BIZTONSÁGÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ VONATKOZÁSOK
16. cikk
Együttes fellépés
Minden olyan esetben, amikor a rendszerek üzemeltetése veszélyeztetheti az Unió vagy tagállamainak biztonságát, a 2004/552/KKBP együttes fellépésben meghatározott eljárások alkalmazandók.
17. cikk
A minősített információkra vonatkozó szabályok alkalmazása
E rendelet hatályának megfelelően:
a) |
valamennyi tagállam biztosítja, hogy a nemzetbiztonsági szabályozása az EU-minősített adatok tekintetében egyenértékű védelmet biztosítsanak a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom határozat mellékletében foglalt biztonsági szabályok által, valamint a Tanácsnak a 2013/488/EU tanácsi határozat mellékleteiben foglalt biztonsági szabályai által biztosított védelemmel; |
b) |
a tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az a) pontban említett nemzetbiztonsági szabályozásról; |
c) |
a harmadik országok területén lakóhellyel rendelkező természetes, továbbá az ott letelepedett jogi személyek a Galileo és EGNOS programokra vonatkozó EU-minősített adatokat csak abban az esetben kezelhetnek, ha az adott országban olyan biztonsági szabályozás vonatkozik rájuk, amely a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat mellékletében foglalt bizottsági biztonsági szabályokkal, valamint a 2013/488/EU tanácsi határozat mellékleteiben foglalt tanácsi biztonsági szabályokkal legalább egyenértékű védelmet biztosít. A valamely harmadik ország vagy nemzetközi szervezet által alkalmazott biztonsági szabályozás egyenértékűségét az Unió és az adott harmadik ország vagy nemzetközi szervezet között – az EUMSZ 218. cikkében meghatározott eljárással összhangban és a 2013/488/EU határozat 13. cikkének figyelembevételével – megkötött adatbiztonsági megállapodásban kell meghatározni; |
d) |
A 2013/488/EU határozat 13. cikkének, valamint az iparbiztonság tekintetében a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom határozat mellékletében meghatározott irányadó szabályok sérelme nélkül, természetes személyek vagy jogi személyek, harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek számára szükség esetén, eseti alapon hozzáférést lehet biztosítani EU-minősített adatokhoz, figyelembe véve ezen adatok jellegét és tartalmát, a címzett érdekeltségét, valamint az Unió számára jelentkező előnyök mértékét. |
V. FEJEZET
KÖZBESZERZÉS
I. SZAKASZ
A galileo program kiépítési és hasznosítási szakasza és az egnos program hasznosítási szakasza keretében kötött közbeszerzési szerződésekre alkalmazandó általános rendelkezések
18. cikk
Általános elvek
Az Unió biztonsága lényeges érdekeinek, a közbiztonság védelmének, vagy a kivitel ellenőrzésére vonatkozó uniós előírásoknak való megfelelés érdekében szükséges intézkedések sérelme nélkül, a Galileo program kiépítési és hasznosítási szakaszának, valamint az EGNOS program hasznosítási szakaszának keretében kötött közbeszerzési szerződésekre a 966/2012/EU, Euratom rendeletet kell alkalmazni. Ezenfelül a következő általános alapelvek kerülnek alkalmazásra a Galileo program kiépítési és hasznosítási szakasza, valamint az EGNOS program hasznosítási szakasza tekintetében: a teljes iparági beszállítói láncban biztosítani kell a nyílt hozzáférést és a tisztességes versenyt, a pályázati kiírásnak átlátható és frissített adatokat kell tartalmaznia, a közbeszerzési eljárás során alkalmazandó szabályokról, a kiválasztás és odaítélés kritériumairól világos tájékoztatást kell nyújtani, továbbá meg kell adni minden olyan információt, amelynek jóvoltából minden lehetséges ajánlattevő egyenlő esélyekkel indulhat.
19. cikk
Különös célkitűzések
Az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárás során a következő célkitűzések elérésére kell törekednie az ajánlati felhívásokban:
a) |
az egész Unióban – többek között az alvállalkozói szerződések ajánlattevők általi alkalmazásának ösztönzése révén – elő kell segíteni minden vállalkozás és főként az új belépők és a kkv-k lehető legnagyobb mértékű és legnyíltabb módon történő részvételét; |
b) |
el kell kerülni az erőfölénnyel való esetleges visszaéléseket és az egyetlen beszállítótól való függést; |
c) |
hasznosítani kell a korábbi közszféra általi beruházásokat és az ezekből levont tanulságokat, továbbá az iparági szakmai tapasztalatokat és szakértelmet, köztük a programok meghatározási, fejlesztési, validálási és kiépítési szakaszaiban megszerzett tapasztalatot és szakértelmet is, de ezzel egyidejűleg ügyelni kell a versenyeztetési szabályok betartására; |
d) |
a Galileo és EGNOS programok, azok költségei és ütemtervei átfogóbb ellenőrzése érdekében lehetőség szerint több forrásból való finanszírozást kell alkalmazni; |
e) |
lehetőség szerint a versenyeztetett termék, szolgáltatás vagy munka hasznos életciklusa során felmerülő teljes költséget figyelembe kell venni. |
2. SZAKASZ
A galileo program kiépítési és hasznosítási szakasza és az egnos program hasznosítási szakasza keretében kötött közbeszerzési szerződésekre alkalmazandó különös rendelkezések
20. cikk
Tisztességes versenyfeltételek kialakítása
Az ajánlatkérő meghozza a tisztességes versenyfeltételek kialakítása érdekében a megfelelő intézkedéseket, ha egy vállalkozás előzetes részvétele az ajánlati felhívás tárgyát képező tevékenységekhez kapcsolódó tevékenységekben:
a) |
e vállalkozás számára a bennfentes információk tekintetében jelentős előnnyel járhat, ezért az egyenlő elbánás elvének tiszteletben tartása vonatkozásában aggályokat vethet fel; vagy |
b) |
kihat a rendes versenyfeltételekre vagy az odaítélés pártatlanságára és tárgyilagosságára, illetve a szerződések teljesítésére. |
Ezen intézkedések nem torzíthatják a versenyt, illetve nem veszélyeztethetik az egyenlő bánásmódnak, valamint a vállalkozásokra, üzleti kapcsolataikra és költségszerkezetükre vonatkozó összegyűjtött információk bizalmas jellegét. Ezen intézkedések ebben az összefüggésben számításba veszik a tervezett szerződés jellegét és részleteit.
21. cikk
Az adatok biztonsága
Az olyan szerződések esetében, amelyek minősített adatokat használnak fel, igényelnek és/vagy tartalmaznak, az ajánlatkérő a pályázati dokumentumokban meghatározza az érintett információk megfelelő szintű biztonságának biztosításához szükséges intézkedéseket és követelményeket.
22. cikk
Az ellátás megbízhatósága
Az ajánlatkérő a pályázati dokumentumokban meghatározza, hogy a szerződés teljesítéséhez az ellátás és a szolgáltatásnyújtás megbízhatósága tekintetében milyen követelményeket támaszt.
23. cikk
Feltételhez kötött sávos szerződések
(1) Közbeszerzési szerződést az ajánlatkérő feltételhez kötött sávos közbeszerzési szerződés formájában is köthet.
(2) A feltételhez kötött sávos közbeszerzési szerződésnek egy költségvetési kötelezettségvállalással és az adott sávra szerződött munkák, áruk vagy szolgáltatások teljesítésére vonatkozó határozott kötelezettségvállalással kísért rögzített sávból, továbbá egy vagy több, költségvetési és teljesítési szempontból feltételhez kötött sávból kell állnia. A pályázati dokumentumok megjelölik a feltételhez kötött sávos szerződésekhez tartozó elemeket. A kiírás minden egyes sávra meghatározza annak tárgyát, árát vagy az ár kialakításának módozatait, valamint a munkák, ellátások és szolgáltatások teljesítésének részleteit.
(3) A rögzített sáv szolgáltatásainak összefüggő egészet kell alkotniuk; ugyanez érvényes minden egyes feltételhez kötött sávra is, ahol figyelembe kell venni minden megelőző sáv szolgáltatásait is.
(4) Minden egyes feltételhez kötött sáv lehívását az ajánlatkérő döntésétől kell függővé tenni, amelyről az ajánlatkérő a vállalkozót a szerződésben kikötött feltételekkel összhangban értesíti. Amennyiben a feltételhez kötött sáv megerősítésére késve vagy egyáltalán nem kerül sor, ha ez a szerződésben kikötésre került, az abban megállapított feltételekkel a vállalkozó késedelmi kötbérre vagy nem teljesítési kötbérre tarthat igényt.
(5) Amennyiben egy adott sáv tekintetében az ajánlatkérő megállapítja, hogy az adott sávra vállalt ellátások, munkák vagy szolgáltatások nem teljesültek,ha ez a szerződésben kikötésre került az abban megállapított feltételekkel kártérítést követelhet és felmondhatja a szerződést.
24. cikk
Ellenőrzött kiadásokkal díjazott beszerzési szerződések
(1) Az ajánlatkérő egy legfelső összeghatáron belül és a (2) bekezdésben foglalt feltételekkel választhatja a teljesen vagy részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott közbeszerzési szerződést is.
Az ilyen szerződésekért fizetendő ár a szerződés teljesítésének folyományaképpen a vállalkozó által viselt összes tényleges kiadás megtérítéséből áll: ilyenek például a szerződés teljesítéséhez szükséges, a munkaerővel kapcsolatos, az anyagjellegű és fogyóeszköz-kiadások, valamint a berendezések és infrastruktúrák használatával összefüggő kiadások. E kiadásokhoz vagy egy, a közvetett költségeket és a nyereséget fedező rögzített díj, vagy pedig egy, a közvetett költségeket fedező, valamint az eredmények és az ütemterv célkitűzéseinek betartásától függő érdekeltséget/ösztönzést? megtestesítő átalányösszeg járul.
(2) Az ajánlatkérő akkor választhatja a teljesen vagy részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott szerződést, amikor a rögzített ár pontos meghatározása objektíve lehetetlen, és amikor érvekkel bizonyítható, hogy a szerződés teljesítésében rejlő bizonytalanságok miatt a rögzített ár rendellenesen magas lenne azért, mert:
a) |
a szerződés igen összetett vagy egy újszerű technológiát igénybe vevő elemekre vonatkozik, következésképpen számottevő műszaki kockázatot rejt magában; vagy |
b) |
a szerződés tárgyát képező tevékenységeket üzemeltetési okokból haladéktalanul meg kell kezdeni, miközben a rögzített és végleges ár meghatározása összességében még nem lehetséges vagy azért, mert jelentős kockázatok állnak fenn, vagy pedig azért, mert a szerződés teljesítése részben más szerződések teljesítésétől függ. |
(3) A teljesen vagy részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott szerződés legfelső összeghatára a kifizethető legmagasabb összeg. Ez az összeg csak kivételes, kellően indokolt esetekben és az ajánlatkérő előzetes beleegyezésével léphető túl.
(4) A teljesen vagy részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott közbeszerzések pályázati dokumentumai a következőket tartalmazzák:
a) |
a szerződés jellege, vagyis az, hogy egy legfelső összeghatáron belül teljesen vagy részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott szerződésről van szó; |
b) |
a részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott szerződés esetében a közbeszerzés azon elemei, amelyek az ellenőrzött kiadások körébe tartoznak; |
c) |
a legfelső összeghatár; |
d) |
az odaítélési kritériumok, amelyeknek lehetővé kell tenniük a becsült teljes költségvetés hitelességének, a megtérítendő költségeknek, e költségek meghatározási mechanizmusainak, valamint az értékelendő ajánlatban szereplő nyereségnek az értékelését; |
e) |
az (1) bekezdésben említett közvetlen kiadásokra milyen típusú felárat kell alkalmazni; |
f) |
a szerződés teljesítéséhez az ajánlattevő által tervezett költségek támogathatóságát meghatározó, az (5) bekezdésben kifejtett elvekkel összhangban lévő szabályok és eljárások; |
g) |
azon számviteli szabályok, amelyeket az ajánlattevőknek be kell tartaniuk; |
h) |
olyan, részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott szerződés esetén, amelyet rögzített és végleges árat tartalmazó szerződéssé kívánnak alakítani, az átalakítás paraméterei. |
(5) A teljesen vagy részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott szerződés teljesítése során a vállalkozó által viselt költségek csak akkor támogathatóak, ha:
a) |
ezek ténylegesen a szerződés időtartama alatt jelentkeztek, kivéve a szerződés teljesítéséhez szükséges olyan berendezések, infrastruktúrák és immateriális javak költségeit, amelyek teljes beszerzési értékükig támogathatónak tekinthetők; |
b) |
szerepelnek az esetlegesen az eredeti szerződéshez fűzött kiegészítő záradékok által módosított becsült teljes költségvetésben; |
c) |
szükségesek a szerződés teljesítéséhez; |
d) |
a szerződés teljesítéséből adódnak, és ennek tudhatók be; |
e) |
beazonosíthatók, ellenőrizhetők, szerepelnek a vállalkozó könyvelésében, továbbá a műszaki előírásban és a szerződésben megjelölt számviteli előírásoknak megfelelően kerültek meghatározásra; |
f) |
megfelelnek a vonatkozó adóügyi és szociális jog előírásainak; |
g) |
nem sértik a szerződési feltételeket; |
h) |
ésszerűek, indokoltak, továbbá a gazdaságosság és hatékonyság vonatkozásában tiszteletben tartják a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás követelményeit. |
A vállalkozó felel a költségeinek lekönyveléséért, a helyes könyvvitelért és minden egyéb olyan dokumentumért, amely szükséges annak bizonyításához, hogy a megtéríteni kért költségeket valóban ő állta, és ezek megfelelnek az e cikkben meghatározott elveknek. Azon költségek, amelyeket a vállalkozó nem tud igazolni, nem támogathatónak minősülnek, és megtérítésük elutasításra kerül.
(6) Az ajánlatkérő az ellenőrzött kiadásokkal díjazott szerződések megfelelő teljesítésének biztosítása érdekében ellátja a következő feladatokat:
a) |
meghatározza a lehető legreálisabb legfelső összeghatárt, lehetőséget nyújtva a műszaki nehézségek figyelembe vétele érdekében megkívánt rugalmasságra; |
b) |
mihelyt a szerződés teljesítése során lehetőség nyílik rögzített és végleges ár meghatározására, a részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott szerződést teljes egészében rögzített és végleges árat tartalmazó szerződéssé alakítja. Evégett meghatározza a részben ellenőrzött kiadásokkal díjazott szerződésnek a rögzített és végleges árat tartalmazó szerződéssé való átalakításához szükséges paramétereket; |
c) |
olyan nyomonkövetési és ellenőrző intézkedéseket hoz, amelyek rendelkeznek egy becsült költség-előrejelzési rendszerről; |
d) |
meghatározza a szerződések teljesítésére, különösen a vállalkozó vagy ennek alvállalkozói által a szerződés teljesítése során viselt költségek beazonosítására és támogathatóságának ellenőrzésére, valamint a szerződéshez fűzött kiegészítő záradékok bevezetésére alkalmas elveket, eszközöket és eljárásokat; |
e) |
ellenőrzi, hogy a vállalkozó és ennek alvállalkozói megfelelnek-e a szerződésben kikötött számviteli előírásoknak és a megbízható és valós képet mutató számviteli dokumentumok benyújtására vonatkozó kötelezettségnek; |
f) |
a szerződés végrehajtása során folyamatosan meggyőződik a d) pontban írt elvek, eszközök és eljárások hatékonyságáról. |
25. cikk
Kiegészítő záradékok
Az ajánlatkérő és a vállalkozók kiegészítő záradékkal módosíthatják a szerződést, feltéve, hogy a kiegészítő záradék megfelel az összes alábbi feltételnek:
a) |
nem változtatja meg a szerződés tárgyát; |
b) |
nem borítja fel a szerződés gazdasági egyensúlyát; |
c) |
nem vezet be olyan feltételeket, amelyek ha eredetileg szerepeltek volna a szerződési dokumentumok között, lehetővé tették volna az eredetileg elfogadott ajánlattevőktől eltérő ajánlattevők elfogadását, vagy az eredetileg kiválasztotthoz képest más ajánlat kiválasztását tették volna lehetővé. |
26. cikk
Alvállalkozók
(1) Az ajánlatkérő felkéri az ajánlattevőt arra, hogy a közbeszerzés egy részét versenyeztetés keretében adja ki megfelelő szintű alvállalkozásba olyan gazdasági társaságoknak, amelyek nem tartoznak az ajánlattevő vállalatcsoportjához, különösen új belépők és kkv-k részére.
(2) Az ajánlatkérő a szerződés alvállalkozásba adandó részét egy minimum- és egy maximumarányt tartalmazó, százalékban kifejezett tartomány formájában adja meg. Az ajánlatkérő biztosítja, hogy azoknak arányosaknak kell lenniük a szerződés céljával és értékével, valamint figyelembe veszi az érintett tevékenységi ágazat jellegét, különös tekintettel a megfigyelt versenyfeltételekre és az ipari lehetőségekre.
(3) Ha az ajánlattevő az ajánlatában feltünteti, hogy a szerződés semmilyen részét nem szándékozik alvállalkozásba adni, illetve hogy csupán az (2) bekezdésben említett minimumaránynál kisebb részt szándékozik alvállalkozásba adni, ezt meg kell indokolnia az ajánlatkérő számára. Az ajánlatkérő továbbítja ezt az információt a Bizottság számára.
(4) Az ajánlatkérő elutasíthatja a pályázó által kiválasztott alvállalkozókat a fő közbeszerzési szerződés odaítélési eljárásának szakaszában, vagy a szerződés teljesítésére kiválasztott ajánlattevő által kiválasztott alvállalkozókat a szerződés teljesítése folyamán. Az ajánlatkérő írásban indokolja az elutasítást, amely csak a fő közbeszerzésre ajánlatot tevők kiválasztására alkalmazott kritériumokon alapulhat.
VI. FEJEZET
VEGYES RENDELKEZÉSEK
27. cikk
Ütemezés
A Bizottság végrehajtási terv formájában éves munkatervet készít, amely tartalmazza a Galileo programnak a 2. cikk (4) bekezdésében a 3. cikkben foglalt szakaszokkal összhangban megállapított konkrét célkitűzései és az EGNOS programnak a 2. cikk (5) bekezdésében megállapított célkitűzései eléréséhez szükséges intézkedéseket. Az éves munkaprogram e tevékenységek finanszírozásáról is rendelkezik.
Ezeket a végrehajtási intézkedéseket a 36. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
28. cikk
Tagállami intézkedések
A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést a Galileo és EGNOS programok megfelelő működésének biztosítása érdekében, beleértve a területükön létesített földi állomások védelmét biztosító intézkedéseket, amelyeknek legalább egyenértékűeknek kell lenniük a 2008/114/EK (18) tanácsi irányelv értelmében vett kritikus európai infrastruktúrák védelméhez szükséges intézkedésekkel. A tagállamok nem hozhatnak olyan intézkedést, amely hátrányosan befolyásolná a programokat és az azok hasznosítása keretében nyújtott szolgáltatásokat, különös tekintettel az infrastruktúrák üzemeltetésének folytonosságára.
29. cikk
Nemzetközi megállapodások
Az Unió az EUMSZ 218. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően a Galileo és EGNS programok keretében megállapodásokat köthet harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel.
30. cikk
Technikai segítségnyújtás
A 12. cikk (2) bekezdésében írt technikai jellegű feladatok végrehajtásához a Bizottság kellő technikai segítséget vehet igénybe, főként az űrtechnika területén szakértelemmel bíró nemzeti ügynökségek képességeit és szaktudását és független szakértők, továbbá olyan szervek segítségét, amelyek képesek a programok menetéről elfogulatlan elemzéseket és véleményeket összeállítani.
A Bizottságtól különböző, a programok közirányításába bevont szervezetek, név szerint az Európai GNSS Ügynökség és az ESA az e rendelet alkalmazásában rájuk bízott feladatok végrehajtása során szintén részesülhetnek ugyanilyen technikai segítségnyújtásban.
31. cikk
A személyes adatok és a magánélet védelme
(1) A rendszerek megtervezése, kialakítása és hasznosítása folyamán a Bizottság gondoskodik a személyes adatok és a magánélet védelméről, továbbá kellő biztosítékok beépítéséről.
(2) Az e rendeletben szabályozott feladatok és tevékenységek ellátása során a személyes adatok kezelése a személyes adatok védelme területén alkalmazandó jognak és különösen a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (19), valamint a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (20) megfelelően történik.
32. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme
(1) A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és más jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedésekkel, hatásos ellenőrzésekkel, szabálytalanság feltárása esetén a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal – biztosítja, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekei az e rendelet alapján finanszírozott intézkedések végrehajtása során ne sérüljenek.
(2) A Bizottság és képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni az e rendelet alapján uniós forrásokban részesülő kedvezményezetteknél, vállalkozóknál és alvállalkozóknál.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jogosult az ilyen finanszírozásban közvetlenül vagy közvetve részesülő gazdasági szereplőknél a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (21) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (22) meghatározott rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően vizsgálatokat, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy történt-e az uniós finanszírozásra vonatkozó támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben olyan csalás, korrupciós vagy más jogellenes cselekmény, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti.
Az első és második albekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött nemzetközi megállapodásokban, az e rendelet végrehajtása keretében létrejött támogatási megállapodásokban, támogatási határozatokban és szerződésekben kifejezetten rendelkezni kell a Bizottság, a Számvevőszék és az OLAF felhatalmazásáról, hogy hatáskörüknek megfelelően elvégezhetik az említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat.
33. cikk
Az Európai Parlament és a Tanács tájékoztatása
(1) A Bizottság gondoskodik e rendelet végrehajtásáról. Minden évben, az előzetes költségvetési tervezet benyújtása során jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Galileo és EGNOS programok végrehajtásáról. E jelentés a programokra vonatkozóan minden információt tartalmaz, különös tekintettel a 12. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint a kockázatkezelésre, a teljes költségekre, az éves működési költségekre, a bevételekre, az ütemtervre és az eredményekre, valamint a 14. cikk (2) bekezdése és a 15. cikk (1) bekezdése értelmében kötött hatáskör-átruházási megállapodásokra vonatkozóan. A jelentésnek a következőket kell tartalmaznia:
a) |
a programok számára a 7. cikk (4) bekezdése szerint elkülönített források kiosztásának és felhasználásának áttekintése; |
b) |
tájékoztatás a Bizottság által a 9. cikk (6) bekezdése szerinti folytatott költségkezelési stratégiáról; |
c) |
a szellemi tulajdonjogok kezelésének értékelése; |
d) |
a 12. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerinti projektirányítási rendszerek és technikák – köztük a kockázatkezelési rendszerek és technikák – végrehajtásáról szóló áttekintés; |
e) |
a programok társadalmi-gazdasági előnyeinek maximalizálása érdekében hozott intézkedések értékelése. |
(2) A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a közbeszerzési eljárások és a magánszektorba tartozó jogalanyokkal kötött szerződésekre vonatkozóan az Európai GNSS Ügynökség és az ESA által a 14. cikk (7) bekezdése, illetve a 15. cikk (3) bekezdése értelmében elvégzett értékelés időközi és végleges eredményeiről.
Emellett tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot:
a) |
a 9. cikk (3) bekezdése értelmében elvégzett, a kiadási kategóriák közötti átcsoportosításokról; |
b) |
azokról a 8. cikk (2) bekezdésének alkalmazásából eredő hatásokról, amelyek a Galileo és az EGNOS programokat érinthetik. |
34. cikk
E rendelet alkalmazásának értékelése
(1) A Bizottság 2017. június 30-ig értékelő jelentést nyújt be e rendelet végrehajtásáról az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az e rendelet alkalmazásában hozott intézkedések meghosszabbításáról, módosításáról vagy felfüggesztéséről szóló határozat meghozatala céljából, amely a következőkre terjed ki:
a) |
ezen intézkedések célkitűzéseinek megvalósítása mind az eredmények, mind pedig a hatások szemszögéből; |
b) |
a források felhasználásának hatékonysága; |
c) |
az európai hozzáadott érték. |
Az értékelés ezenkívül megvizsgálja a rendszerekkel kapcsolatos technológiai fejlődést, valamennyi célkitűzés egyszerűsítési lehetőségeit, belső és külső koherenciáját és releváns voltát, továbbá az intézkedések hozzájárulását az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési prioritásaihoz. Az értékelés figyelembe veszi a korábbi intézkedések hosszú távú hatásaira vonatkozó értékelések eredményeit is.
(2) Az értékelés többek között a következő teljesítménymutatók alapján veszi figyelembe a Galileo és EGNOS programoknak a 2. cikk (4) és (5) bekezdésében megállapított konkrét célkitűzései tekintetében történt előrelépéseket:
a) |
a Galileo és az alábbiak tekintetében:
|
b) |
az EGNOS és az alábbiak tekintetében:
|
(3) Az e rendelet végrehajtásába bevont szervek megadják a Bizottságnak az érintett intézkedések nyomon követését és értékelését lehetővé tevő adatokat és információkat.
VII. FEJEZET
FELHATALMAZÁS ÉS VÉGREHAJTÁSI INTÉZKEDÉSEK
35. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
(2) A Bizottság a 13. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2014. január 1-jétől kezdődő hatállyal.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 13. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 13. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek vagy a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
36. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. A bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.
(2) Amikor erre a bekezdésre történik hivatkozás, a 182/2011/EU rendelet 4. cikke alkalmazandó.
(3) Amikor erre a bekezdésre történik hivatkozás, a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.
(4) Az Európai GNSS Ügynökség és az ESA képviselői a bizottság eljárási szabályzatában meghatározott feltételekkel megfigyelőkként vesznek részt a bizottság munkájában.
(5) Az Unió által a 29. cikkel összhangban kötött nemzetközi megállapodások a bizottság eljárási szabályzatában meghatározott feltételekkel adott esetben rendelkezhetnek harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek képviselőinek a bizottság munkájában való részvételéről.
(6) E bizottság rendszeresen, évente lehetőleg négyszer, negyedévente ülésezik. A Bizottság valamennyi ülésen beszámol a programok megvalósítása terén elért eredményekről. E beszámolók általános áttekintést nyújtanak a programok állásáról és alakulásáról, különös tekintettel a kockázatkezelésre, a költségekre, az ütemtervre és az eredményekre. A beszámolóknak évente legalább egyszer ismertetniük kell a 34. cikk (2) bekezdésében említett teljesítménymutatókat.
VIII. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
37. cikk
Hatályon kívül helyezés
(1) A 876/2002/EK és a 683/2008/EK rendelet 2014. január 1-jén hatályát veszti.
(2) A 876/2002/EK rendelet vagy a 683/2008/EK rendelet alapján elfogadott valamennyi intézkedés továbbra is hatályban marad.
(3) A hatályon kívül helyezett 683/2008/EK rendeletre történő hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és a mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.
38. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet 2014. január 1-jétől alkalmazandó.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 181., 2012.6.21., 179. o.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról, valamint az 1982/2006/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről. (Lásd e Hivatalos Lap 104. oldalát).
(3) A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (Lásd e Hivatalos Lap 884. oldalát).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 683/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a Galileo életvédelmi szolgáltatásnak az európai műholdas navigációs programok (EGNOS és Galileo) végrehajtásának folytatásáról (HL L 196., 2008.7.24., 1. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1104/2011/EU határozata (2011. október 25.) a Galileo program keretében megvalósuló globális navigációs műholdrendszer nyújtotta kormányzati ellenőrzésű szolgáltatáshoz való hozzáférés szabályairól (HL L 287., 2011.11.4., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(7) HL.C 420du 20.12.2013, p. 1.
(8) HL C 380. E, 2012.12.11., 84. o.
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 912/2010/EU rendelete (2010. szeptember 22.) az Európai GNSS Ügynökség létrehozásáról, az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrák létrehozásáról szóló 1321/2004/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 276., 2010.10.20., 11. o.).
(10) A Tanács 2004/552/KKBP együttes fellépése (2004. július 12.) az Európai Unió biztonságát befolyásoló európai műholdas rádiónavigációs rendszer üzemeltetésének egyes vonatkozásairól (HL L 246., 2004.7.20., 30. o.).
(11) A Tanács 2010/427/EU határozata (2010. július 26.) az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról (HL L 201., 2010.8.3., 30. o.).
(12) A Bizottság 2001/844/EK, ESZAK,Euratom határozata (2001. november 29.) az eljárási szabályzatának módosításáról (HL L 317., 2001.12.3., 1. o.).
(13) A Tanács 2013/488/EU határozata (2013. szeptember 23.) az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról (HL L 274., 2013.10.15., 1. o.).
(14) HL C 304., 2011.10.15., 7. o.
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 243/2012/EU határozata (2012. március 14.) egy többéves rádióspektrum-politikai program létrehozásáról (HL L 81., 2012.3.21., 7. o.).
(16) Az Európai Parlament és Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(17) A Tanács 876/2002/EK rendelete (2002. május 21.) a Galileo Közös Vállalkozás létrehozásáról (HL L 138., 2002.5.28., 1. o.).
(18) A Tanács 2008/114/EK határozata (2008. december 8.) az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről (HL L 345., 2008.12.23., 75. o.).
(19) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2000/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
(20) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK határozata (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).
(21) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(22) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
MELLÉKLET
MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT
683/2008/EK rendelet |
Ez a rendelet |
1. cikk |
2. cikk |
2. cikk |
1. cikk |
3. cikk |
3. cikk |
4. cikk |
8. cikk |
5. cikk |
4. cikk |
6. cikk |
8. cikk |
7. cikk |
5. cikk |
8. cikk |
6. cikk |
9. cikk |
7. cikk |
10. cikk |
9. cikk |
11. cikk |
10. cikk |
12. cikk (1) bekezdés |
11. cikk |
12. cikk (2) és (3) bekezdés |
12. cikk |
13. cikk (1), (2) és (3) bekezdés |
13. cikk |
13. cikk (4) bekezdés |
16. cikk |
14. cikk |
17. cikk |
15. cikk |
27. cikk |
16. cikk |
14. cikk |
17. cikk |
18–26. cikk |
18. cikk |
15. cikk |
19. cikk (1) – (4) bekezdés |
36. cikk |
19. cikk (5) bekezdés |
35. cikk |
20. cikk |
31. cikk |
21. cikk |
32. cikk |
22. cikk |
33. cikk |
23. cikk |
|
24. cikk |
38. cikk |
Melléklet |
1. cikk |
Együttes nyilatkozat
az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság részéről a GALILEO INTÉZMÉNYKÖZI PANELRŐL (GIP)
1.
Figyelembe véve az európai GNSS-programok jelentőségét, egyedülállóságát és összetettségét, a programok által létrehozott rendszerek uniós tulajdonjogát, valamint a 2014–2020-as időszakban a programoknak az uniós költségvetésből történő teljes körű finanszírozását, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság elismeri, hogy a három intézmény között szoros együttműködésre van szükség.
2.
A Galileo intézményközi panel (GIP) célja, hogy megkönnyítse az egyes intézmények számára a rájuk háruló feladatok ellátását. Ennek alapján a GIP célja az alábbiak szoros figyelemmel kísérése:
a) |
az európai GNSS-programok végrehajtása terén elért eredmények, különös tekintettel a közbeszerzési és vállalkozási szerződések végrehajtására, elsődlegesen az ESA esetében; |
b) |
a harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodások az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül; |
c) |
a műholdas navigációs piacok előkészítése; |
d) |
az irányítási intézkedések hatékonysága; továbbá |
e) |
a munkaprogram évenkénti felülvizsgálata. |
3.
A GIP a meglévő szabályokkal összhangban tiszteletben tartja a titoktartás iránti igényt, különös tekintettel egyes adatok kereskedelmi titoknak minősülő és érzékeny jellegére.
4.
A Bizottság figyelembe veszi a GIP véleményét.
5.
A GIP hét képviselőből áll, ezek közül
— |
három a Tanácsot, |
— |
három az Európai Parlamentet, |
— |
egy pedig a Bizottságot képviseli, |
és rendszeresen (elméletileg évente négy alkalommal) ülésezik.
6.
A GIP nem foglalkozik a megállapított felelősségi körökkel vagy intézményközi kapcsolatokkal.
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/25 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1286/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, az európai unióbeli adórendszerek működésének javítását célzó cselekvési program (Fiscalis 2020) létrehozásáról, valamint az 1482/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. és 197. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) |
A 2014 előtt alkalmazott többéves adóügyi cselekvési program jelentős mértékben hozzájárult az Unión belül az adóhatóságok közötti együttműködés megkönnyítéséhez és fokozásához. E programnak az uniós tagállamok és adófizetők pénzügyi érdekeinek védelmére is kiterjedően nyújtott hozzáadott értékét a részt vevő országok adóigazgatásai elismerték. A következő évtizedben várható problémák csak úgy kezelhetők, ha a tagállamok közigazgatási területeik határain túlra is kitekintenek, és szorosan együttműködnek partnereikkel. A Bizottság által a részt vevő tagállamokkal együttműködésben végrehajtott Fiscalis program uniós keretet kínál a tagállamoknak ezen együttműködési tevékenységek továbbfejlesztésére, ami emellett költséghatékonyabb, mint ha minden tagállam két- vagy többoldalú alapon külön-külön hozna létre együttműködési kereteket. Ezért az említett program folytatását egy ugyanezen területre vonatkozó új program létrehozásával kell biztosítani. |
(2) |
A jelenlegi gazdasági helyzetre tekintettel az e rendelettel létrehozott Fiscalis 2020 program és annak sikere kulcsfontosságú, és támogatni kell az adóügyi kérdésekben folytatott együttműködést. |
(3) |
A Fiscalis 2020 programban foglalt tevékenységek, vagyis az e rendeletben meghatározott európai információs rendszerek (európai információs rendszerek), az adóhatóságok tisztviselőinek közös fellépései, valamint a közös képzési kezdeményezések várhatóan hozzájárulnak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia végrehajtásához azáltal, hogy javítják a belső piac működését, keretet biztosítanak az adóhatóságok adminisztratív kapacitásának növelését célzó tevékenységek támogatásához, és elősegítik a technikai fejlődést és az innovációt. Azáltal, hogy keretet biztosít az adóhatóságok hatékonyságát fokozó, az üzleti vállalkozások versenyképességét megerősítő, a foglalkoztatást előmozdító, valamint az uniós tagállamok és adófizetők gazdasági és pénzügyi érdekeinek védelméhez hozzájáruló tevékenységekhez, a Fiscalis 2020 program aktívan erősíteni fogja a belső piacon létező adórendszerek működését, és egyúttal hozzájárul a belső piacon még fennálló akadályok és torzulások fokozatos felszámolásához. |
(4) |
A Fiscalis 2020 program hatályát összhangba kell hozni a jelenlegi szükségletekkel annak érdekében, hogy a program középpontjában az uniós szinten harmonizált adók, a belső piac szempontjából lényeges egyéb adók és a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés álljon. |
(5) |
A harmadik országok csatlakozási és társulási folyamatának támogatása érdekében a Fiscalis 2020 programnak nyitva kell állnia a csatlakozó és a tagjelölt országok, valamint a potenciális tagjelölt országok és az európai szomszédságpolitika partnerországai előtt, amennyiben teljesülnek bizonyos feltételek, és az említett országok részvétele kizárólag az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelmet célzó Fiscalis 2020 programban foglalt tevékenységek támogatására irányul. Figyelemmel a világgazdaság fokozódó szintű összekapcsoltságára, a Fiscalis 2020 programnak továbbra is lehetőséget kell biztosítania külső szakértők bevonására a Fiscalis 2020 programban foglalt tevékenységekhez történő hozzájárulás céljából. Külső szakértőket, például kormányzati hatóságok képviselőit, gazdasági szereplőket és azok szervezeteit vagy nemzetközi szervezetek képviselőit kizárólag akkor indokolt felkérni, ha hozzájárulásuk lényegesnek tekinthető a Fiscalis 2020 program céljainak elérése szempontjából. |
(6) |
A Fiscalis 2020 program céljainak és prioritásainak megállapításakor figyelembe kell venni az adóügy területén az elkövetkező évtizedben várható problémákat és feladatokat. A Fiscalis 2020 programnak továbbra is szerepet kell játszania olyan létfontosságú területeken, mint az adózással kapcsolatos uniós jog koherens végrehajtása, az információcsere biztosítása, a közigazgatási együttműködés elősegítése és az adóhatóságok adminisztratív kapacitásának a növelése. A feltárt új problémák dinamikájának figyelembevételével kiemelten kell kezelni az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelem támogatását. Külön figyelmet kell fordítani továbbá az adóhatóságok adminisztratív terheinek és az adófizetőket terhelő megfelelési költségeknek a csökkentésére és a kettős adóztatás elkerülésére. |
(7) |
Operatív szinten a Fiscalis 2020 program keretében létre kell hozni, működtetni és támogatni kell az európai információs rendszereket és, támogatni kell a közigazgatási együttműködési tevékenységeket, meg kell erősíteni az adótisztviselők készségeit és kompetenciáit, javítani kell az adózással kapcsolatos uniós jogszabályok megértését és végrehajtását, továbbá támogatni kell a közigazgatási eljárások fejlesztését és a bevált adminisztratív gyakorlatok megosztását és terjesztését. Ezen célkitűzések megvalósítása során külön figyelmet kell fordítani az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelem támogatására. |
(8) |
A Fiscalis 2020 program előtt alkalmazott programeszközöket ki kell egészíteni annak érdekében, hogy megfeleljenek a következő évtizedben az adóhatóságokra váró feladatoknak, és továbbra is összhangban legyenek az uniós jog alakulásával. A Fiscalis 2020 programba a következőknek kell beletartozniuk: két- vagy többoldalú ellenőrzések és a közigazgatási együttműködésről szóló uniós jogszabályokban megállapított egyéb közigazgatási együttműködési formák; szakértői csoportok; a közigazgatási kapacitást fejlesztő intézkedések, amelyek keretében azon tagállamok részesülhetnek konkrét és szakirányú adóügyi támogatásban, amelyeknek az egyedi és rendkívüli körülményei indokolttá teszik ezeket a célirányos intézkedéseket; valamint szükség esetén tanulmányok és közös kommunikációs tevékenységek az adózással kapcsolatos uniós jog végrehajtásának az elősegítésére. |
(9) |
Az európai információs rendszerek létfontosságú szerepet játszanak az Unión belüli adóhatóságok összekapcsolásában és ezáltal az Unión belüli adórendszerek megerősítésében, ezért azokat a Fiscalis 2020 program keretében továbbra is finanszírozni és fejleszteni kell. Emellett lehetővé kell tenni, hogy a Fiscalis 2020 program új, adókkal kapcsolatos, az uniós jog alapján létrehozott információs rendszereket foglaljon magában. Az európai információs rendszereknek szükség esetén megosztott fejlesztési modelleken és informatikai architektúrán kell alapulniuk. |
(10) |
A közigazgatási együttműködés szélesebb körű fejlesztése és az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelem támogatása keretében hasznos lehet, ha az Unió megállapodásokat köt bizonyos harmadik országokkal, annak érdekében, hogy lehetővé váljon ezen országok számára, hogy a köztük és a tagállamok között kétoldalú adómegállapodások keretében folytatott biztonságos információcsere támogatására felhasználhassák az európai információs rendszerek uniós elemeit. |
(11) |
A Fiscalis 2020 program révén közös képzésekre is sort kell keríteni. A Fiscalis 2020 program keretében továbbra is támogatni kell a részt vevő országokat abban, hogy az adótisztviselők és a gazdasági szereplők számára készült, közösen kidolgozott és továbbfejlesztett képzési anyagok révén erősítsék az adózással kapcsolatos szakmai készségeket és tudást. Ennek érdekében a Fiscalis 2020 program jelenlegi közös képzési módszerét, amely főként a központi elektronikus tanulás (eLearning) fejlesztésen alapul, egy sokrétű uniós képzéstámogatási programmá kell fejleszteni. |
(12) |
A Fiscalis 2020 programnak hétéves időszakot kell lefednie annak érdekében, hogy időtartama összhangba kerüljön a 1311/…/EU, Euratom tanácsi rendelettel (2) létrehozott többéves pénzügyi keret időtartamával. |
(13) |
A rendelet a Fiscalis 2020 program teljes időtartamára vonatkozóan megállapítja azt a pénzügyi keretösszeget, amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló 2013. december 2. -i intézményközi megállapodás (3) [17]. pontja értelmében az éves költségvetési eljárás során az Európai Parlament és a Tanács számára az elsődleges referenciaösszeget jelenti. |
(14) |
A Bizottságnak a költségvetés felülvizsgálatáról szóló 2010-es közleményében szereplő, a finanszírozási programok koherenciájára és egyszerűsítésére vonatkozó kötelezettségvállalásával összhangban a forrásokat más uniós finanszírozási eszközökkel közösen kell biztosítani, amennyiben a tervezett Fiscalis 2020 programban foglalt tevékenységek olyan célokat követnek, amelyek több finanszírozási eszközt is érintenek; a kettős finanszírozást ugyanakkor el kell kerülni. |
(15) |
Az e rendelet pénzügyi végrehajtásához szükséges intézkedéseket a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) és a 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek (5) megfelelően kell elfogadni. |
(16) |
A részt vevő országoknak kell viselniük a Fiscalis 2020 program tagállami elemeinek költségeit, amelyekbe beletartoznának többek között az európai információs rendszerek nem uniós elemei, valamint a közös képzési kezdeményezések részét nem alkotó képzések. |
(17) |
Figyelembe véve annak fontosságát, hogy a résztvevő országok teljes körűen részt vegyenek a közös fellépésekben, az utazási és szállásköltségek, a rendezvényszervezéshez kapcsolódó költségek és a napidíj esetében az elszámolható költségekre 100 %-os társfinanszírozási ráta alkalmazható, ha ez a Fiscalis 2020 program céljainak maradéktalan megvalósítása érdekében szükséges. |
(18) |
Az Unió pénzügyi érdekeit megfelelő intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus teljes időszakában, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és vizsgálatát, a kárba veszett, tévesen kifizetett vagy helytelenül felhasznált források visszafizettetését és adott esetben a bírságokat. |
(19) |
Annak érdekében, hogy a rendelet végrehajtásához egységes feltételeket biztosíthasson, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az éves munkaprogramok kidolgozása tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) foglaltak szerint kell gyakorolni. |
(20) |
Tekintve, hogy a rendelet célkitűzéseit, vagyis a belső piaci adórendszerek működésének javítására irányuló többéves program létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítő módon megvalósítani, mivel nem tudják hatékonyan ellátni az e célok eléréséhez szükséges együttműködést és koordinációt, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban e rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. |
(21) |
A Bizottságot a Fiscalis 2020 program végrehajtásában a Fiscalis 2020 bizottságnak kell segítenie. |
(22) |
A Fiscalis 2020 program értékelésének megkönnyítése érdekében a program eredményeinek nyomon követésére a kezdetektől fogva megfelelő keretet kell létrehozni. A Bizottságnak a részt vevő országokkal együtt kiigazítható mutatókat és előre meghatározott bázisadatokat kell meghatároznia a Fiscalis 2020 programban foglalt tevékenységek eredményeinek nyomon követésére. A Fiscalis 2020 program célkitűzései megvalósulásának, valamint a program hatékonyságának és uniós szintű hozzáadott értékének a vizsgálata céljából középidős értékelést is kell végezni. Ezenkívül egy végső értékelés keretében a Fiscalis 2020 program hosszú távú következményeiről és hatásainak fenntarthatóságáról is be kell számolni. Teljes átláthatóságot kell továbbá biztosítani, amelynek keretében a megfigyelt eredményekről rendszeres jelentésekkel kell szolgálni, és az értékelő jelentéseket be kell nyújtani az Európai Parlament és a Tanács részére. |
(23) |
A személyes adatoknak az e rendelettel összefüggésben a tagállamokban végzett, a tagállamok illetékes hatóságai, különösen a tagállamokban kijelölt független közjogi hatóságok felügyelete alatt történő feldolgozására vonatkozóan a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) az irányadó. A személyes adatoknak az e rendelet keretében a Bizottság által és az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt végzett feldolgozására vonatkozóan a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) az irányadó. Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok átadására vonatkozóan a 95/46/EK irányelvben rögzített szabályoknak, továbbá a Bizottság általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok átadására vonatkozóan a 45/2001/EK rendeletben rögzített szabályoknak. |
(24) |
Ennek a rendeletnek a 1482/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (9) helyébe kell lépnie. Az említett határozatot ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. cikk
Tárgy
(1) A belső piaci adórendszerek működésének fejlesztése és az ezzel kapcsolatos együttműködés támogatása céljából létrejön a „Fiscalis 2020” többéves cselekvési program (a továbbiakban: a program).
(2) A program a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszakra vonatkozik.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
1. |
„adóhatóságok”: a részt vevő országok azon hatóságai és egyéb szervei, amelyek az adózás és az adózással kapcsolatos tevékenységek igazgatásáért felelősek; |
2. |
„külső szakértők”:
|
3. |
az „adózás” a következőket foglalja magában:
|
4. |
„két- vagy többoldalú ellenőrzések”: közös vagy kiegészítő érdekekkel rendelkező, két vagy több részt vevő ország – amelyek közül legalább kettő tagállam – által szervezett, egy vagy több érintett adóalany adókötelezettségének koordinált ellenőrzése. |
3. cikk
Részvétel a programban
(1) A részt vevő országok a tagállamok és a (2) bekezdésben említett országok, feltéve hogy a (2) bekezdésben szereplő feltételek teljesülnek.
(2) A programban a következő országok vehetnek részt:
a) |
az előcsatlakozási stratégiák által kedvezményezett csatlakozó országok, tagjelölt országok és potenciális tagjelölt országok, a megfelelő keretmegállapodások, társulási tanácsi határozatok vagy hasonló megállapodások által az ezen országok uniós programokban való részvételére megállapított általános alapelvekkel és feltételekkel összhangban; |
b) |
az európai szomszédságpolitika partnerországai, feltéve hogy ezen országok vonatkozó jogszabályai és közigazgatási gyakorlata megfelelő mértékben közelíti az Unióét. |
Az első albekezdés b) pontjában említett partnerországok az uniós programokban való részvételükről szóló keretmegállapodások megkötését követően meghatározandó rendelkezések szerint vehetnek részt a programban. Részvételük kizárólag az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet és az agresszív adótervezés elleni fellépést célzó, a programban foglalt tevékenységek támogatására irányulhat.
4. cikk
Részvétel a programban foglalt tevékenységekben
A program keretében szervezett egyes kiválasztott tevékenységekben való részvételre külső szakértők is felkérhetők, amennyiben ez az 5. és a 6. cikkben szereplő célkitűzések elérése szempontjából lényeges. A külső szakértőket a Bizottság a részt vevő tagállamokkal együtt, a konkrét tevékenységekkel kapcsolatos készségeik, tapasztalatuk és tudásuk alapján választja ki, figyelembe véve az esetleges összeférhetetlenséget, és egyensúlyt teremtve az üzleti élet és a civil társadalom más képviselői között. A kiválasztott külső szakértők listáját közzé kell tenni, és rendszeresen frissíteni kell.
5. cikk
Általános és konkrét cél
(1) A program általános célja az adórendszerek belső piacon való szabályszerű működésének a javítása azáltal, hogy fokozza a részt vevő országok, azok adóhatóságai és tisztviselői közötti együttműködést.
(2) A program konkrét célja az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelemnek, valamint az adózással kapcsolatos uniós jog végrehajtásának a támogatása az információcsere biztosítása, a közigazgatási együttműködés elősegítése, valamint szükséges és indokolt esetben a részt vevő országok közigazgatási kapacitásának a növelése révén, az adóhatóságok adminisztratív terheinek és az adófizetőket terhelő megfelelési költségeknek a csökkentése érdekében.
(3) Az e cikkben említett célkitűzés elérését különösen a következők alapján kell értékelni:
a) |
a közös kommunikációs hálózat rendelkezésre állása és teljes körű hozzáférhetősége az európai információs rendszerek számára; |
b) |
a részt vevő országok által a programban foglalt tevékenységeiknek eredményeiről adott visszajelzések. |
6. cikk
A program operatív céljai és prioritásai
(1) A program operatív céljai és prioritásai a következők:
a) |
az európai adóügyi információs rendszerek kifejlesztése, tökéletesítése, működtetése és támogatása; |
b) |
a közigazgatási együttműködési tevékenységek támogatása; |
c) |
az adótisztviselők készségeinek és kompetenciáinak megerősítése; |
d) |
az adózással kapcsolatos uniós jogszabályok megértésének és végrehajtásának a javítása; |
e) |
a közigazgatási eljárások fejlesztésének, valamint a bevált közigazgatási gyakorlatok megosztásának a támogatása. |
(2) Az első bekezdésben említett célok és prioritások megvalósítása során külön hangsúlyt kell kapnia az adócsalás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelem támogatásának.
II. FEJEZET
Támogatható intézkedések
7. cikk
Támogatható intézkedések
(1) A program a 14. cikkben említett éves munkaprogramban meghatározott feltételek mellett a következőkhöz nyújt támogatást:
a) |
közös fellépések:
|
b) |
az európai információs rendszerek építése: a melléklet a) pontjában felsorolt európai információs rendszerek uniós elemeinek, valamint az uniós jog keretében létrehozott új európai információs rendszereknek a fejlesztése, karbantartása, üzemeltetése és minőségellenőrzése, az adóhatóságok hatékony összekapcsolásának céljából |
c) |
közös képzések: közösen kifejlesztett képzések az adóügyekkel kapcsolatban szükséges szakmai készségek és tudás támogatása érdekében. |
Az első albekezdés a) pontjának iv. alpontjában említett munkalátogatások időtartama nem haladhatja meg az egy hónapot. A harmadik országok területén szervezett munkalátogatások esetében csak az utazási és tartózkodási (szállás és napidíj) költségek támogathatók a program keretében.
Az első albekezdés a) pontjának v. alpontjában említett szakértői csoportokat a Bizottság a részt vevő tagállamokkal együttműködve szervezi, és a csoportok tevékenységének időtartama a kellően indokolt eseteket kivéve nem haladhatja meg az egy évet.
(2) Az e cikkben említett támogatható intézkedésekre szánt forrásokat kiegyensúlyozott módon és az intézkedések tényleges igényeihez igazodva kell elosztani.
(3) A program értékelésekor a Bizottság felméri, hogy a különféle támogatható intézkedések tekintetében szükség van-e költségvetési plafon bevezetésére.
8. cikk
A közös fellépésekre vonatkozó konkrét végrehajtási rendelkezések
(1) A 7. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett közös fellépésekben önkéntes alapon lehet részt venni.
(2) A részt vevő országok biztosítják, hogy megfelelő profillal, képesítésekkel és nyelvismerettel rendelkező tisztviselőket jelöljék ki a közös fellépésekben való részvételre.
(3) A részt vevő országok adott esetben megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a közös fellépésekre, és biztosítsák az elért eredmények felhasználását.
9. cikk
Az európai információs rendszerekre vonatkozó konkrét végrehajtási intézkedések
(1) A Bizottság és a részt vevő országok biztosítják, hogy a melléklet a) pontjában szereplő európai információs rendszereket kifejlesszék, működtessék és megfelelően karbantartsák.
(2) A Bizottság a részt vevő országokkal együttműködve koordinálja a melléklet a) pontjában említett európai információs rendszerek uniós és nem uniós elemei kialakításának és működtetésének azon szempontjait, amelyek azok működőképességének, összekapcsolhatóságának és folyamatos fejlesztésének biztosításához szükségesek.
(3) A részt nem vevő országok az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkével összhangban megkötendő megállapodások függvényében használhatják a melléklet A. pontjában felsorolt európai információs rendszerek uniós elemeit.
10. cikk
A közös képzésekre vonatkozó konkrét végrehajtási intézkedések
(1) A 7. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjában említett közös képzéseken önkéntes alapon lehet részt venni.
(2) A részt vevő országok biztosítják, hogy megfelelő profillal, képesítésekkel és nyelvismerettel rendelkező tisztviselők vegyenek részt a közös képzésekben.
(3) A részt vevő országok adott esetben beépítik a nemzeti képzési programjaikba a közösen kifejlesztett képzési anyagot, beleértve az elektronikus tanulási (eLearning) modulokat, a képzési programokat és a közösen megállapított képzési követelményeket.
III. FEJEZET
Pénzügyi keret
11. cikk
Pénzügyi keret
(1) A program végrehajtására biztosított pénzügyi keretösszeg 223 366 000 EUR folyó árakon.
(2) A programhoz rendelt pénzügyi erőforrások a program irányításához és célkitűzései eléréséhez rendszeresen szükséges előkészítő, monitoring, ellenőrző, audit és értékelő tevékenységekhez kapcsolódó költségek fedezésére is felhasználhatók: így különösen az e rendeletben meghatározott célokhoz kapcsolódó tanulmányok, szakértői értekezletek, tájékoztató és kommunikációs tevékenységek költségeit, az információfeldolgozásra és -cserére összpontosító IT-hálózatokhoz kapcsolódó kiadásokat, továbbá minden egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos költséget, amely a Bizottságra hárul a program irányítása során.
Az adminisztratív költségek aránya általában nem haladhatja meg a program teljes költségének 5 %-át.
12. cikk
A támogatások típusai
(1) A Bizottság a 966/2012/EU, Euratom rendelet előírásaival összhangban hajtja végre a programot.
(2) Az Unió által a 7. cikkben szereplő tevékenységekhez nyújtott támogatás a következő formákat öltheti:
a) |
támogatások; |
b) |
közbeszerzési szerződések, |
c) |
a 4. cikkben említett külső szakértők részéről felmerült költségek megtérítése. |
(3) A támogatások maximális társfinanszírozási rátája a támogatható költségek 100 %-a, amennyiben azok utazási és szállásköltségek, rendezvények szervezéséhez kapcsolódó költségek vagy napidíjak.
A 7. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pont v. alpontjában említett szakértői csoportok kivételével valamennyi támogatható intézkedésre ezt a rátát kell alkalmazni. A szakértői csoportokra alkalmazandó társfinanszírozási rátát, amennyiben az említett intézkedésekhez támogatások odaítélése szükséges, az éves munkaprogramok határozzák meg.
(4) Az európai információs rendszerek uniós elemeit a programból kell finanszírozni. A részt vevő országok viselik különösen az európai információs rendszerek nem uniós elemeinek beszerzésével, fejlesztésével, üzembe helyezésével, karbantartásával és napi működtetésével járó költségeket.
13. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme
(1) A Bizottság megfelelő intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy az e rendelet alapján finanszírozott intézkedések végrehajtásakor az Unió pénzügyi érdekei védelemben részesüljenek a csalással, korrupcióval és egyéb illegális tevékenységekkel szemben alkalmazott megelőző intézkedések, hatékony ellenőrzések, illetve – szabálytalanságok észlelése esetén – a tévesen kifizetett összegek visszafizettetése révén, adott esetben pedig hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi bírságok révén.
(2) A Bizottság és képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni az e program alapján uniós forrásból származó támogatások kedvezményezettjeinél, valamint az e rendelet alapján uniós forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál.
(3) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 1073/1999/EK európai parlamenti és tanács rendeletben (15), valamint a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (16) foglalt rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően – nyomozásokat, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathat annak megállapítására, hogy valamely támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy az e rendelet alapján finanszírozott szerződéssel összefüggésben történt-e az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás, korrupció vagy más jogellenes cselekmény.
IV. FEJEZET
Végrehajtási hatáskör
14. cikk
Munkaprogram
A program végrehajtása érdekében a Bizottság, végrehajtási jogi aktusokon keresztül éves munkaprogramokat fogad el, amelyek meghatározzák a követett célkitűzéseket, a várt eredményeket, a végrehajtás módját és a teljes ráfordítható összeget. A munkaprogramok tartalmazzák továbbá a finanszírozandó tevékenységek leírását, az egyes fellépési típusokhoz rendelt összegek megjelölését, valamint végrehajtásuk tervezett menetrendjét. A támogatások esetében az éves munkaprogramok kitérnek a prioritásokra, az alapvető értékelési kritériumokra és a társfinanszírozás maximális mértékére. Az említett végrehajtási aktusoknak az előző évek eredményein kell alapulniuk, és a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell azokat elfogadni.
15. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
V. FEJEZET
Nyomon követés és értékelés
16. cikk
A programban foglalt tevékenységek nyomon követése
(1) A Bizottság a részt vevő országokkal együttműködve nyomon követi a programot és az annak keretében folytatott tevékenységeket.
(2) A Bizottság és a részt vevő országok minőségi és mennyiségi mutatókat határoznak meg, amelyeket szükség esetén a program során további mutatókkal egészítenek ki. A mutatók célja az, hogy általuk mérhetőek legyenek a programnak az előre meghatározott bázisadatokhoz képest elért eredményei.
(3) Az (1) bekezdésben említett ellenőrzés eredményét és a (2) bekezdésben említett mutatókat a Bizottság nyilvánosan elérhetővé teszi.
(4) Az ellenőrzés eredményeit, a 17. cikkel összhangban, fel kell használni a program értékelése során.
17. cikk
Értékelés és felülvizsgálat
(1) A Bizottság a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kérdésekről félidős és végső értékelési jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az értékelés eredményeit be kell építeni a programokat a későbbi időszakban érintő esetleges megújításáról, módosításáról vagy felfüggesztéséről szóló döntésekbe. Ezeket az értékeléseket független külső értékelő végzi.
(2) A Bizottság 2018. június 30-ig félidős értékelést készít a programban foglalt tevékenységek céljainak eléréséről, a források felhasználásának hatékonyságáról, valamint a program európai szintű hozzáadott értékéről. Az említett jelentés emellett kitér az egyszerűsítésre és a célok folyamatos relevanciájára, valamint a programnak az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló célkitűzéseihez való hozzájárulására.
(3) A Bizottság 2021. december 31-ig végső értékelési jelentést készít a (2) bekezdésben említett szempontokról, valamint a program hosszú távú következményeiről és hatásainak fenntarthatóságáról.
(4) A részt vevő országok a Bizottság által félidős és végső értékelési jelentéseihez kért minden rendelkezésükre álló releváns adatot és információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak.
VI. FEJEZET
Záró rendelkezések
18. cikk
Hatályon kívül helyezés
Az 1482/2007/EK határozat 2014. január 1-jével hatályát veszti.
Az említett határozat hatálya alá tartozó intézkedésekhez kapcsolódó pénzügyi kötelezettségekre azonban teljesítésükig továbbra is vonatkoznak a határozat rendelkezései.
19. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 143., 2012.5.22., 48. o. és HL C 11., 2013.1.15., 84. o.
(2) A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (A Hivatalos lap 884-ik oldalán található) a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret létrehozásáról.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(5) A Bizottság felhatalmazáson alapuló 1268/2012/EU rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1482/2007/EK határozata (2007. december 11.) a belső piac adózási rendszerei működésének javítását célzó közösségi program létrehozásáról (Fiscalis 2013 program) és a 2235/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 330., 2007.12.15., 1. o.).
(10) A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.).
(11) A Tanács szóló 92/83 EGK irányelve (1992. október 19.) az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról (HL L 316., 1992.10.31., 21. o.).
(12) A Tanács 2011/64/EU irányelve (2011. június 21.) a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról (HL L 176., 2011.7.5., 24. o.).
(13) A Tanács 2003/96/EK irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.).
(14) A Tanács 2010/24/EU irányelve (2010. március 16.) az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról (HL L 84., 2010.3.31., 1. o.).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 1073/1999/EK rendelete (1999. május 25.) az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról (HL L 136., 1999.5.31., 1. o.).
(16) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról ((HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
MELLÉKLET
EURÓPAI INFORMÁCIÓS RENDSZEREK ÉS UNIÓS ELEMEIK
A. |
Az európai információs rendszerek a következők:
|
B. |
Az európai információs rendszerek uniós elemei a következők:
|
(1) A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/99/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/33 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1287/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
a vállalkozások és a kis- és középvállalkozások versenyképességét segítő program (COSME) (2014–2020) létrehozásáról és az 1639/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 173. és 195. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) |
A Bizottság 2010 márciusában elfogadta az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményt (a továbbiakban: az Európa 2020 stratégia). A közleményt az Európai Tanács 2010 júniusában jóváhagyta. Az Európa 2020 stratégia a gazdasági válságra válaszul született, és célja az Unió felkészítése a következő évtizedre. A stratégia öt, 2020-ig teljesítendő ambiciózus célkitűzést fogalmaz meg az éghajlatra és energiára, a foglalkoztatásra, az innovációra, az oktatásra és a társadalmi befogadásra vonatkozóan, valamint meghatározza azokat a fő növekedési tényezőket, amelyek az Uniót dinamikusabbá és versenyképesebbé hivatottak tenni. Ezenkívül hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az európai gazdasági növekedést, ugyanakkor magas foglalkoztatottsági szintet kell biztosítani, karbonszegény, erőforrás- és energiahatékony gazdaságot kell létrehozni, és gondoskodni kell a társadalmi kohézióról. A kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában. Szerepüket tükrözi az is, hogy a kkv-k az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezéséből hatban szerepelnek. |
(2) |
Annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozások – különösen a kkv-k – központi szerepet töltsenek be az uniós gazdasági növekedésben, ami kiemelt célkitűzés, a Bizottság 2010 októberében elfogadta az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – a versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című közleményt, amelyet a Tanács a 2010. decemberi ülésén jóváhagyott. Ez az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése. A közlemény meghatározza azt a stratégiát, amelynek célja a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzése az erős, diverzifikált és versenyképes európai ipari bázis fenntartásával és támogatásával, amit elsősorban a vállalkozások működési keretfeltételeinek javításával, valamint a belső piac számos aspektusának, többek között az üzlettel kapcsolatos szolgáltatásoknak a megerősítésével lehet elérni. |
(3) |
2008 júniusában a Bizottság elfogadta a „Gondolkozz előbb kicsiben! – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” című közleményt, amelyet a Tanács a 2008. decemberi ülésén kedvezően fogadott. A kkv-k versenyképességének fokozása érdekében a kisvállalkozói intézkedéscsomag átfogó szakpolitikai keretet biztosít a kkv-kre vonatkozóan, ösztönzi a vállalkozói szellemet, és rögzíti a „gondolkozz előbb kicsiben!” elvet a jogalkotásban és a szakpolitikában. A kisvállalkozói intézkedéscsomag tíz elvet határoz meg, valamint szakpolitikai és jogalkotási intézkedéseket fogalmaz meg, amelyek a kkv-k növekedési és munkahely-teremtési potenciáljának növelését célozzák. A kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtása hozzájárul az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez. A kkv-kkal kapcsolatos intézkedések közül többet már a kiemelt kezdeményezésekben meghatároztak. |
(4) |
A kisvállalkozói intézkedéscsomagról azóta készült egy felülvizsgálat, amelyet 2011 februárjában tettek közzé, és amelynek alapján a Tanács 2011. május 30-án és 31-én következtetéseket fogadott el. E felülvizsgálatban a Bizottság megvizsgálja, hogyan halad a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtása, és felméri, mik az igényei a kkv-knak, amelyek a jelenlegi gazdasági környezetben működnek, egy olyan környezetben, amelyben egyre nehezebbnek tűnik számukra a forráshoz jutás és a piacra lépés. A felülvizsgálatban a Bizottság áttekinti a kisvállalkozói intézkedéscsomag első két évének eredményeit, új intézkedéseket vázol fel a gazdasági válságból fakadó, az érdekeltek által tapasztalt kihívások kezelése érdekében, és javaslatokat tesz arra, miként lehetne szélesebb körűvé tenni a kisvállalkozói intézkedéscsomag alkalmazását és javítani a végrehajtását, emellett egyértelmű szerepekkel ruházza fel az érdekelteket, kiemelt szerepet szánva az üzleti szervezeteknek. A vállalkozások és kkv-k versenyképességét segítő program konkrét célkitűzéseinek tükrözniük kell az e felülvizsgálatban meghatározott prioritásokat. Fontos biztosítani, hogy az ilyen programok végrehajtására a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtásával összehangoltan kerüljön sor. Így többek között a konkrét célkitűzésekhez tartozó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a fent említett tíz elv érvényesüléséhez és a kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata során azonosított intézkedések megvalósulásához. |
(5) |
Az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet (3) többéves pénzügyi keretet határoz meg az Unió 2014 és 2020 közötti költségvetésére vonatkozóan. E többéves pénzügyi keret ismerteti, hogy miként valósíthatók meg az európai növekedés és munkahelyteremtés fokozására, illetve a karbonszegény, környezettudatosabb gazdaság és a nemzetközileg kiemelkedő Unió megteremtésére irányuló szakpolitikai célok. |
(6) |
Az uniós vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképessége és fenntarthatósága javításának, a meglévő kkv-k támogatásának, a vállalkozói kultúra ösztönzésének és a kkv-k növekedése elősegítésének, a tudásalapú társadalom előmozdításának és a kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen alapuló fejlődésnek az elősegítése érdekében létre kell hozni egy, a vállalkozások és a kkv-k versenyképességét segítő programot (a továbbiakban: COSME program). |
(7) |
A COSME programban prioritást kell élveznie az egyszerűsítési menetrendnek, az „Egyszerűsítési menetrend a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi kerethez” című, 2012. február 8-i bizottsági közleménnyel összhangban. A kiegészítő jelleg, a nagyobb hatékonyság és láthatóság, valamint a fokozottabb költségvetési szinergia elérése érdekében jobban össze kell hangolni a vállalkozások és a kkv-k versenyképességének előmozdítására szolgáló uniós és tagállami forrásfelhasználást. |
(8) |
A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépést érvényesíti az uniós kiadási programokban, és hogy az uniós költségvetés legalább 20 %-át az éghajlattal kapcsolatos célkitűzésekre fordítja. Fontos biztosítani azt, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatmegelőzés helyet kapjon a COSME program előkészítése, megtervezése és végrehajtása során. Az e rendeletben szereplő intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a karbonszegény és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaság és társadalom felé történő elmozdulás ösztönzéséhez. |
(9) |
A 2001/822/EK tanácsi határozatból (4) következik, hogy a tengerentúli országok és területek szervezetei és testületei jogosultak részt venni a COSME programban. |
(10) |
Az Unió versenyképességi politikájának célja, hogy létrehozza azokat az intézményi és szakpolitikai kereteket, amelyek megteremtik a vállalkozások – és különösen a kkv-k – fenntartható növekedéséhez szükséges feltételeket. A versenyképesség és a fenntarthatóság megteremtéséhez szükséges, hogy a vállalkozások a fenntartható fejlődés célkitűzéseivel összhangban legyenek képesek a gazdasági versenyképesség és növekedés elérésére és fenntartására. A termelékenység – különösen az erőforrás- és energiatermelékenység – fokozódása a bevételek fenntartható növekedésének elsődleges forrása. A versenyképesség azon is múlik, hogy a vállalatok képesek-e teljes mértékben kihasználni a lehetőségeket, például a belső piacot. Ez különösen fontos a kkv-k esetében, amelyek az Unióban működő vállalkozások 99 %-át teszik ki, valamint a magánszférában a munkahelyek kétharmadát és az új munkahelyek 80 %-át adják, továbbá az uniós vállalkozások által előállított teljes hozzáadott érték több mint felét biztosítják. A kkv-k a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi integráció fő mozgatórugói közé tartoznak. |
(11) |
A Bizottság „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i közleményének becslése szerint a zöld gazdaság felé való átmenetet elősegítő politikák – például az erőforrás-hatékonysági, energiahatékonysági és éghajlat-változási politikák – több mint ötmillió munkahelyet hozhatnának létre 2020-ig, különösen a kkv-szektorban. Ezt szem előtt tartva a COSME programhoz tartozó konkrét intézkedések körébe tartozhatna a fenntartható termékek, szolgáltatások, technológiák és folyamatok kidolgozásának, az erőforrás- és energiahatékonyságnak és a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az ösztönzése. |
(12) |
A versenyképesség az elmúlt években került az uniós szakpolitikai döntéshozatal középpontjába az uniós vállalkozások, és különösen a kkv-k versenyképességét csökkentő piaci, szakpolitikai és intézményi hiányosságok miatt. |
(13) |
A COSME programnak ezért kezelnie kell azokat a piaci hiányosságokat, amelyek befolyásolják az uniós gazdaság globális versenyképességét, és amelyek rontják a vállalkozások – különösen a kkv-k – versenyképességét a világ más részein működő versenytársaikkal szemben. |
(14) |
A COSME programnak elsősorban a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (5) fogalommeghatározása szerinti kkv-kkal kell foglalkoznia. E rendelet alkalmazása során a Bizottságnak az összes érintett féllel konzultációt kell folytatnia, beleértve a kkv-kat képviselő szervezeteket is. Külön figyelmet kell szánni a mikrovállalkozásokra, a kézműipari tevékenységet folytató vállalkozásokra, az önfoglalkoztatókra, a szellemi szabadfoglalkozásúakra és a szociális vállalkozásokra. Figyelmet kell fordítani a potenciális, új, fiatal vállalkozókra és a vállalkozó nőkre, valamint más specifikus célcsoportokra, például az idősebb emberekre, a migránsokra és a hátrányos társadalmi helyzetben lévő vagy veszélyeztetett vállalkozókra, például a fogyatékkal élőkre, valamint az üzletek átruházásának, a spin-off és spin-out (hasznosító) vállalkozások indításának és a vállalkozók újrakezdési esélyének az előmozdítására. |
(15) |
Az Unió versenyképességgel kapcsolatos problémái közül sok azzal van összefüggésben, hogy a kkv-k nem könnyen jutnak forráshoz, mivel nehezen tudják igazolni hitelképességüket, illetve csak körülményesen jutnak kockázati tőkéhez. E nehézségek kedvezőtlenül hatnak az újonnan létrehozott vállalkozások szintjére és minőségére, illetve a meglévők növekedési és fennmaradási arányára, valamint elrettentik az új vállalkozókat attól, hogy üzletátruházás/-öröklés esetén átvegyenek életképes vállalkozásokat. Az 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6) keretében bevezetett uniós pénzügyi eszközökről bebizonyosodott, hogy hozzáadott értéket képviselnek, és legalább 220 000 kkv működését segítették. Az Unió számára a javasolt pénzügyi eszközök fokozott hozzáadott értéke többek között a kockázati tőke belső piacának megerősítésében, egy páneurópai kkv-finanszírozási piac fejlesztésében, valamint a tagállamok által nem kezelhető piaci hiányosságok kezelésében rejlik. Az uniós intézkedéseknek a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) összhangban koherenseknek és összehangoltaknak kell lenniük, ki kell egészíteniük a kkv-k támogatására szolgáló tagállami pénzügyi eszközöket, multiplikátorhatással kell járniuk, és nem eredményezhetnek piaci torzulást. Az intézkedések végrehajtásával megbízott szervezeteknek biztosítaniuk kell az addicionalitást, és el kell kerülniük az uniós forrásokból történő párhuzamos finanszírozást. |
(16) |
A Bizottságnak figyelmet kell fordítania az e rendelet keretében működő pénzügyi eszközök révén nyújtott finanszírozás láthatóságára, biztosítandó egyrészt, hogy az uniós támogatás rendelkezésre állása köztudott legyen, másrészt, hogy a piaci szereplők tisztában legyenek a támogatás nyújtásának tényével. Ennek érdekében elő kell írni, hogy a pénzügyi közvetítők a végső kedvezményezettek számára nyilvánvalóvá tegyék, hogy a finanszírozásra az e rendelet szerinti pénzügyi eszközök segítségével kerülhetett sor. A Bizottságnak és a tagállamoknak a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökre vonatkozó információknak a kkv-k és a közvetítők körében történő terjesztése érdekében megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, többek között felhasználóbarát online rendszerek kialakítása révén. E rendszerek, amelyek egyik eleme lehetne egy egységes portál, nem jelenthetik a meglévő rendszerek megkettőzését. |
(17) |
Az Európai Vállalkozási Hálózatról (a továbbiakban: hálózat) bebizonyosodott, hogy egyablakos vállalkozástámogatási rendszerként hozzáadott értékét képvisel az európai kkv-k számára azzal, hogy segíti a vállalkozásokat versenyképességük javításában, valamint a belső piacon belüli és azon kívüli üzleti lehetőségek feltárásában. A módszertanok és munkamódszerek egyszerűsítését, valamint a vállalkozástámogatási szolgáltatások európai dimenzióba helyezését csak uniós szinten lehet megvalósítani. A hálózat segíti a kkv-kat különösen abban, hogy együttműködési és technológiaátadási partnereket találjanak a belső piacon és harmadik országokban, valamint tanácsot kapjanak az uniós finanszírozási forrásokról, az uniós jogszabályokról és a szellemi tulajdonról, valamint az ökoinnovációt és a fenntartható termelés ösztönzését célzó uniós programokról. A hálózat visszajelzéseket is gyűjt az uniós jogszabályokról és a szabványokról. A benne felgyülemlő páratlan szaktudás különösen fontos az információs aszimmetria leküzdésében és a határokon átnyúló ügyletekkel kapcsolatos tranzakciós költségek mérséklésében. |
(18) |
Folyamatos erőfeszítésre van szüksége a hálózat által nyújtott szolgáltatások színvonalának és a hálózat teljesítményének további optimalizálása és különösen annak érdekében, hogy a kkv-k megismerjék, majd igénybe vegyék a kínált szolgáltatásokat; ennek keretében még inkább integrálni kell a nemzetközivé tételt szolgáló és innovációs szolgáltatásokat, szorosabbá kell tenni a hálózat és a regionális és helyi kkv érdekeltek közötti együttműködést, konzultálni kell a fogadó szervezetekkel, és nagyobb mértékben kell bevonni őket, csökkenteni kell a bürokráciát, javítani kell az informatikai támogatást, és láthatóbbá kell tenni a hálózatot és a keretében nyújtott szolgáltatásokat azokban a földrajzi régiókban, ahol azok elérhetők. |
(19) |
A versenyképességet kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a kkv-k nemzetközi tevékenysége csekély Európán belül is és kívül is. Egyes becslések szerint jelenleg az uniós kkv-k 25 %-a végez, illetve végzett az elmúlt három évben valamikor kiviteli tevékenységet, de az uniós kkv-knak csupán 13 %-a exportál rendszeresen az Unió területén kívülre is, illetve mindössze 2 % fektetett be saját országán kívüli országban. Emellett a 2012-es Eurobarométer felmérésből kitűnik, hogy a kkv-k nem használják ki azokat a lehetőségeket az Unión belüli és kívüli zöld piacokon való terjeszkedésre, amelyek a nemzetközi tevékenységben és a közbeszerzésben való részvételben rejlenek. Összhangban a kisvállalkozói intézkedéscsomaggal, amelyben a Bizottság felszólította az Uniót és a tagállamokat arra, hogy támogassák és ösztönözzék a kkv-kat az Unión kívüli piacok növekedéséből adódó előnyök kiaknázására, az Unió több kezdeményezésnek, például az EU– Japán Ipari Együttműködési Központnak és a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos kínai kkv-információs szolgálatnak nyújt pénzügyi támogatást. Az uniós hozzáadott értéket az együttműködés elősegítése és olyan szolgáltatások európai szintű nyújtása jelentik, amelyek kiegészítik a tagállamok alapvető kereskedelemösztönző tevékenységeit, de nem jelentik azok megkettőzését, és amelyek megerősítik az e területen működő köz- és magánszférabeli szolgáltatók közös erőfeszítéseit. Az ilyen szolgáltatások körébe kell tartozniuk többek között a szellemi tulajdonjogokra, standardokra és közbeszerzési szabályokra és lehetőségekre vonatkozó információknak. Teljes mértékben figyelembe kell venni az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című bizottsági közleményről szóló, ”Az iparpolitikának az Unió egészében történő fokozottabb végrehajtása” című, 2011. december 6-i tanácsi következtetések II. részét. E tekintetben egy jól meghatározott európai klaszterstratégiának kell kiegészítenie azokat a nemzeti és regionális törekvéseket, amelyek a kiválóságra és a nemzetközi együttműködésre ösztönzik a klasztereket, figyelembe véve azt a tényt, hogy kkv-k klaszterekbe szervezése potenciálisan kulcsfontosságú eszköz, amelynek segítségével erősíteni lehet az innovációra és a tengerentúli piacokra való belépésre irányuló képességüket. |
(20) |
Az uniós vállalkozások – különösen a kkv-k – versenyképességének javítása érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak kedvező üzleti környezetet kell teremteniük. Külön figyelmet kell fordítani a kkv-k érdekeire és azokra az ágazatokra, amelyekben a legaktívabbak. Uniós szintű kezdeményezésekre is szükség van ahhoz, hogy európai szinten meg lehessen osztani az információkat és a tudást, és a digitális szolgáltatások különösen költséghatékonyak lehetnek e tekintetben. Az ilyen intézkedések segíthetnek a kkv-k számára egyenlő versenyfeltétek kialakításában. |
(21) |
Az egységes piac hiányosságai, töredezettsége és a szükségtelen bürokrácia megakadályozza azt, hogy a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások, különösen a kkv-k teljes mértékben ki tudják aknázni a belső piac előnyeit. Ezért a tagállamoknak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak késlekedés nélkül összehangolt erőfeszítéseket kell tenniük a végrehajtási, a jogalkotási és a tájékoztatási hiányosságok kezelése érdekében. A szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban a tagállamoknak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a kkv-kra háruló szükségtelen adminisztratív és szabályozási terhek csökkentése és elkerülése érdekében is együtt kell működniük. A COSME program mint az egyetlen, kifejezetten kkv-kkel foglalkozó program keretében végrehajtott intézkedéseknek – különösen a vállalkozások működési keretfeltételeinek javítását elősegítve – hozzá kell járulniuk az említett célok eléréséhez. A COSME program keretében finanszírozott alkalmassági vizsgálatoknak és hatásvizsgálatoknak ki kell venniük a részüket ebből az erőfeszítésből. |
(22) |
A versenyképességet befolyásoló másik tényező a viszonylag gyenge vállalkozói készség az Unióban. Az uniós polgároknak csupán 45 %-a (és a nők kevesebb mint 40 %-a) szeretne önfoglalkoztató lenni, szemben az Egyesült Államokban mért 55 %-kal és a Kínában mért 71 %-kal (az adatok a vállalkozói készségről készített 2009. évi Eurobarométer felmérésből származnak). A kisvállalkozói intézkedéscsomag szerint figyelembe kell venni a vállalkozások valamennyi életszakaszát, beleértve a vállalkozás indulását, a növekedés szakaszát, az átruházás szakaszát és a vállalkozás csődjét (második esély) is. A vállalkozói ismeretek oktatásának előmozdítása, valamint a koherenciát és a következetességet fokozó intézkedések, így az összehasonlító teljesítményértékelések és a bevált gyakorlatok megosztása jelentős uniós hozzáadott értéket teremtenek. |
(23) |
Az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” programot azért indították el, hogy az új vállalkozók és a vállalkozásindítást tervezők lehetőséget kapjanak arra, hogy valamely, a tagállamuktól eltérő tagállamban szerezzenek üzleti tapasztalatot, és ezáltal meg tudják erősíteni vállalkozói készségeiket. A vállalkozói készség és a vállalkozói kultúra előmozdítását befolyásoló keretfeltételek javítására irányuló törekvésekkel összefüggésben lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság olyan intézkedéseket hajtson végre, amelyekkel támogatja az új vállalkozókat a vállalkozói know-how, vállalkozói képességeik és hozzáállásuk fejlesztésére, valamint technológiai kapacitásaik és vállalkozásirányítási készségeik javítására irányuló képességük továbbfejlesztésében. |
(24) |
A globális verseny, a demográfiai változások, az erőforrások szűkössége és a megjelenő társadalmi tendenciák kihívásokat és lehetőségeket teremtenek azoknak a különféle ágazatoknak, amelyek globális kihívásokkal kénytelenek szembe nézni, és amelyeken belül jellemzően magas a kkv-k aránya. Így például a tervezésen alapuló ágazatoknak alkalmazkodniuk kell annak érdekében, hogy kihasználhassák a személyre szabott, kreatív, inkluzív termékek iránti nagyfokú keresletben rejlő kiaknázatlan lehetőségeket. Mivel az ezekben az ágazatokban működő valamennyi uniós kkv-nak ezekkel a kihívásokkal kell szembenéznie, uniós szinten összehangolt erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy az új termékek és szolgáltatások megjelenését gyorsító kezdeményezések segítségével további növekedés valósulhasson meg. |
(25) |
A tagállamokban megvalósított intézkedések támogatása érdekében a COSME program támogathat olyan ágazati és ágazatok közötti területeken megvalósított kezdeményezéseket, amelyek jelentős növekedéstámogató és vállalkozói tevékenységet elősegítő potenciállal rendelkeznek, különös tekintettel azokra a kezdeményezésekre, amelyekben nagy arányban vesznek részt kkv-k, felgyorsítva így az olyan versenyképes és fenntartható iparágak kialakulását, amelyek a legversenyképesebb üzleti modelleken, továbbfejlesztett termékeken és folyamatokon, szervezeti struktúrákon vagy módosított értékláncokon alapulnak. Amint azt a Bizottság a 2010. június 30-i, „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című és a Tanács által 2010 októberében üdvözölt közleményében megállapította, a turizmus az Unió gazdaságának fontos ágazata. A turisztikai vállalkozások közvetlenül 5 %-kal járulnak hozzá az Unióban előállított bruttó hazai termékhez (GDP). Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) elismeri a turizmus jelentőségét, és ismerteti az ezen a területen meglévő uniós hatásköröket. Az európai turisztikai kezdeményezések kiegészíthetik a tagállami intézkedéseket azáltal, hogy elősegítik egy kedvező környezet kialakítását és a tagállamok közötti együttműködést, elsősorban a bevált gyakorlatok cseréje révén. Az intézkedések közé tartozhat a turisztikai tudásbázis javítása adatnyújtás és -elemzés révén, valamint transznacionális együttműködési projektek – a tagállamokkal szoros együttműködésben történő – kidolgozásával, ugyanakkor elkerülve, hogy kötelező előírások kerüljenek bevezetésre az uniós vállalkozások számára. |
(26) |
A COSME program tartalmazza a célkitűzésekhez rendelt intézkedéseket, a célkitűzések teljesítéséhez szükséges teljes pénzügyi keretösszeget, a pénzügyi eszközök minimális pénzügyi keretösszegét, a különböző típusú végrehajtási intézkedéseket, valamint a monitoringra és értékelésre, illetve az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó átlátható szabályokat. |
(27) |
A COSME program kiegészíti a többi uniós programot, elismerve ugyanakkor, hogy az egyes eszközöknek a saját eljárásaik szerint kell működniük. Ugyanazok a támogatható költségek így nem részesülhetnek kétszeres finanszírozásban. Hozzáadott érték teremtése érdekében, valamint azért, hogy az uniós finanszírozás jelentős hatást gyakoroljon, szoros szinergiákat kell kialakítani a COSME program, az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) (a Horizont 2020 program), az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) (a strukturális alapok) és más uniós programok között. |
(28) |
Az átláthatóság és a nemek közötti esélyegyenlőség elvét a COSME program hatálya alá tartozó valamennyi vonatkozó kezdeményezésben és intézkedésben figyelembe kell venni. Ezekben a kezdeményezésekben és intézkedésekben valamennyi polgár esetében biztosítani kell az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását is. |
(29) |
A kkv-nek szóló támogatásokat átlátható eljárás keretében kell odaítélni. Az ilyen támogatások odaítélésének és kifizetésének átláthatónak és bürokráciamentesnek kell lennie, valamint meg kell felelnie a közös szabályoknak. |
(30) |
Ez a rendelet a COSME program teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget állapít meg, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges referenciaösszeget jelent az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás (10) 17. pontja értelmében. |
(31) |
A COSME program keretében nyújtott finanszírozásnak meg kell felelnie az Unió állami támogatásokról szóló szabályainak annak érdekében, hogy a finanszírozás a piaci, szakpolitikai és intézményi hiányosságok kezelésére korlátozódjon, és ne okozhasson piaci torzulásokat. |
(32) |
Az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodás és a társulási megállapodások jegyzőkönyvei rendelkeznek az érintett tagállamoknak az uniós programokban való részvételéről. Más harmadik országok részvételét abban az esetben kell lehetővé tenni, ha ezek a megállapodások és eljárások ezt engedélyezik. |
(33) |
A COSME program vonatkozásában hatékony és eredményes pénzgazdálkodást kell megvalósítani, végrehajtását pedig a lehető leghatékonyabb és leginkább felhasználóbarát módon kell megvalósítani, biztosítva emellett a jogbiztonságot, valamint azt, hogy a COSME programhoz minden résztvevő hozzáférhessen. |
(34) |
A COSME programra vonatkozóan monitoringot és értékelést kell végezni az esetleges kiigazítások lehetővé tétele érdekében. A program végrehajtásáról éves jelentést kell készíteni, bemutatva az elért eredményeket és a tervezett tevékenységeket. |
(35) |
A COSME program végrehajtására vonatkozóan évente monitoringot kell végezni az eredmények és a hatások értékelésére szolgáló kulcsmutatók segítségével. Ezekhez a mutatókhoz viszonyítva – beleértve a vonatkozó kiindulási alapértékeket is – kell meghatározni, hogy a COSME program célkitűzései milyen mértékben teljesültek. |
(36) |
A COSME program keretében támogatott intézkedések célkitűzései eléréséről szóló, a Bizottság által elkészített időközi értékelő jelentésnek tartalmaznia kell továbbá egy értékelést arról, hogy a tagállamok kkv-inak részvételi aránya mennyire alacsony, amennyiben a tagállamok jelentős részében alacsony részvételi arányt állapítanak meg. A tagállamok adott esetben figyelembe vehetik szakpolitikáikban az időközi jelentés eredményeit. |
(37) |
Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, felderítését és kivizsgálását, az elveszített, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzösszegek visszafizettetését, valamint adott esetben közigazgatási és pénzügyi szankciók alkalmazását a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban. |
(38) |
Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy éves munkaprogramokat fogadjon el a COSME program végrehajtására vonatkozóan. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletnek (11) megfelelően kell gyakorolni. Az éves munkaprogramban szereplő egyes intézkedések az intézkedések nemzeti szinten történő koordinációját is jelentik. Ebben a vonatkozásban az említett rendelet 5. cikkének (4) bekezdését kell alkalmazni. |
(39) |
A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a mutatók kiegészítésére, a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos egyes meghatározott aspektusok módosítására, valamint az irányadó összegek olyan mértékű módosítására vonatkozóan, amelynek következtében az irányadó összegek az egyes esetekben a pénzügyi keretösszeg több mint 5 %-kával meghaladnák ezeket az összegeket. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(40) |
A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében az 1639/2006/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET
Tárgy
1. cikk
A program létrehozása
E rendelet a 2014. január 1-től2020. december 31-ig tartó időszakra létrehoz egy, a vállalkozások versenyképességének javítását célzó uniós intézkedésekre irányuló programot (a továbbiakban: COSME program), külön hangsúlyt fektetve a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k).
2. cikk
Fogalommeghatározás
E rendelet alkalmazásában a „kkv-k” a 2003/361/EK ajánlásban meghatározottak szerinti mikro-, kis- és középvállalkozásokat jelentik.
3. cikk
Általános célkitűzések
(1) A COSME programnak az alábbi általános célkitűzésekhez kell hozzájárulnia, külön figyelmet fordítva az Unióban letelepedett és a COSME programban az 6. cikknek megfelelően részt vevő harmadik országokban letelepedett kkv-k sajátos szükségleteire:
a) |
az uniós vállalkozások – és különösen a kkv-k – versenyképességének és fenntarthatóságának a megerősítése; |
b) |
a vállalkozói kultúra ösztönzése, valamint a kkv-k létrehozásának és növekedésének elősegítése. |
(2) Az (1) bekezdésben említett célkitűzések megvalósulását a következő mutatókkal kell mérni:
a) |
a kkv-k fenntarthatósági teljesítménye; |
b) |
az új és már létező kkv-k szükségtelen adminisztratív és szabályozásból eredő terheinek változásai; |
c) |
az Unión belüli, illetve az Unión kívülre irányuló exportot folytató kkv-k arányának változásai; |
d) |
a kkv-k növekedésének változásai; |
e) |
azon uniós polgárok arányának változásai, akik önfoglalkoztatók szeretnének lenni. |
(3) A COSME programhoz kapcsolódó mutatók és célkitűzések részletes felsorolása a mellékletben szerepel.
(4) A COSME programnak támogatnia kell az Európa 2020 stratégia végrehajtását, és hozzá kell járulnia az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzésének megvalósításához. A COSME programnak különösen a foglalkoztatással kapcsolatos kiemelt cél eléréséhez kell hozzájárulnia.
II. FEJEZET
Konkrét célkitűzések és intézkedési területek
4. cikk
Konkrét célkitűzések
(1) A COSME program konkrét célkitűzései a következők:
a) |
a kkv-k forráshoz jutásának javítása tőke- és hitelfinanszírozás formájában; |
b) |
a piacra jutás elősegítése, különösen az Unión belül, de globálisan is; |
c) |
a – többek között a turisztikai ágazatban működő – uniós vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképességéhez és fenntarthatóságához szükséges keretfeltételek javítása; |
d) |
a vállalkozói készség előmozdítása és a vállalkozói kultúra népszerűsítése. |
(2) A COSME program végrehajtása során támogatni kell a vállalkozásokat abban, hogy alkalmazkodni tudjanak az alacsony kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, erőforrás- és energiahatékony gazdaság követelményeihez.
(3) A mellékletben meghatározott mutatókkal kell mérni, hogy milyen hatása van a COSME programnak az (1) bekezdésben említett konkrét célkitűzések megvalósítására.
(4) A 13. cikkben említett éves munkaprogramokban részletesen meg kell határozni a COSME program keretében végrehajtandó összes intézkedést.
5. cikk
Költségvetés
(1) A COSME program végrehajtásához szükséges pénzügyi keretösszeg 2 298,243 millió EUR folyó áron, amelyből legalább 60 %-ot pénzügyi eszközökre kell előirányozni.
Az éves előirányzatokat a többéves pénzügyi keret erejéig az Európai Parlament és a Tanács hagyja jóvá.
(2) Az e rendelet alapján kialakított pénzügyi keretösszegből fedezhetők a COSME program irányításához és célkitűzéseinek megvalósításához szükséges előkészítő, monitoring-, kontroll-, audit- és értékelési tevékenységekkel kapcsolatos kiadások is. A keretösszeg költséghatékonyan fedezi különösen a tanulmányok, szakértői találkozók, tájékoztatási és kommunikációs intézkedések költségeit, az Unió politikai prioritásairól szóló intézményi kommunikációt is beleértve, amennyiben ezek a COSME programban megfogalmazott általános célkitűzések megvalósításához kapcsolódnak, az információfeldolgozásra és -cserére összpontosító információtechnológiai hálózatokhoz kapcsolódó kiadásokat, továbbá minden egyéb technikai és adminisztratív segítségnyújtással kapcsolatos költséget, amely a Bizottságra hárul a COSME program irányítása során.
Ezek a kiadások nem haladhatják meg a pénzügyi keretösszeg értékének 5 %-át.
(3) A COSME program pénzügyi keretösszegén belül a pénzügyi keretösszeg értéke 21,5 %-ának megfelelő irányadó összeget a 4. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett konkrét célkitűzésre, 11 %-ának megfelelő irányadó összeget a 4. cikk (1) bekezdése c) pontjában említett konkrét célkitűzésre, 2,5 %-ának megfelelő irányadó összeget pedig a 4. cikk (1) bekezdése d) pontjában említett konkrét célkitűzésre kell előirányozni. A Bizottság eltérhet ezektől az irányadó összegektől, de külön-külön legfeljebb a pénzügyi keretösszeg 5 %-áig. Abban az esetben, ha szükségessé válik az említett határérték túllépése, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó irányadó összegek módosítására vonatkozóan.
(4) Ebből az elkülönített pénzösszegből fedezhetők továbbá a COSME program és az 1639/2006/EK határozat értelmében elfogadott intézkedések közötti átmenet biztosításához szükséges technikai és adminisztratív segítségnyújtással kapcsolatos kiadások. Szükség esetén a hasonló kiadások fedezésére előirányzatokat lehet bevezetni a költségvetésbe a 2020 utáni időszakra vonatkozóan is, hogy irányítani lehessen a 2020. december 31-ig be nem fejezett intézkedéseket.
6. cikk
Harmadik országok részvétele
(1) A COSME programban részt vehetnek az alábbiak:
a) |
az Európai Gazdasági Térséget (EGT) létrehozó megállapodásban rögzített feltételekkel összhangban az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) azon országai, amelyek tagjai EGT-nek, továbbá más európai országok, amennyiben megállapodások és eljárások ezt lehetővé teszik; |
b) |
csatlakozó országok, tagjelölt országok és potenciális tagjelöltek, a szóban forgó országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott alapelveivel és általános feltételeivel összhangban; |
c) |
azon országok, amelyekre az európai szomszédságpolitikák kiterjednek, amennyiben megállapodások és eljárások ezt lehetővé teszik, valamint a szóban forgó országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban, a társulási megállapodások jegyzőkönyveiben és a társulási tanácsi határozatokban rögzített alapelveivel és általános feltételeivel összhangban. |
(2) Az (1) bekezdésben említett országok egyikében letelepedett szervezetek részt vehetnek a COSME program azon részeiben, amelyekben az adott ország részt vesz az (1) bekezdésben említett releváns megállapodásban előírt feltételeknek megfelelően.
7. cikk
A programban részt nem vevő országok szervezeteinek részvétele
(1) A 6. cikkben említett harmadik országok egyikében letelepedett szervezetek részt vehetnek a COSME program azon részeiben, amelyekben e harmadik ország nem vesz részt. Az egyéb harmadik országokban letelepedett szervezetek is részt vehetnek a COSME program keretébe tartozó intézkedésekben.
(2) Az (1) bekezdésben említett szervezetek nem jogosultak arra, hogy uniós pénzügyi hozzájárulásban részesüljenek, kivéve ha az – különösen az uniós vállalkozások versenyképessége és piacra jutása tekintetében – nélkülözhetetlen a COSME programhoz. E kivétel nem alkalmazható nyereségorientált szervezetek esetében.
8. cikk
A kkv-k forráshoz jutásának javítását célzó intézkedések
(1) A Bizottság támogat bizonyos olyan intézkedéseket, amelyek célja a kkv-k forráshoz jutásának elősegítése és javítása az indulás, a növekedés és az átruházás szakaszában, és amelyek kiegészítik a tagállamok által nemzeti és regionális szinten alkalmazott, kkv-kat célzó pénzügyi eszközöket. A kiegészítő jelleg biztosításához ezeket az intézkedéseket szorosan koordinálni kell azokkal, amelyek a kohéziós politika és a Horizont 2020 program keretében, illetve tagállami vagy regionális szinten valósulnak meg. Ezeknek az intézkedéseknek – a piaci kereslet függvényében, azonban a vállalati vagyon kivonását kizárva – a tőke- és hitelfinanszírozás igénybevételének és biztosításának ösztönzését egyaránt célozniuk kell, amely utóbbiak magukban foglalhatják a magvető finanszírozást, az üzleti angyal finanszírozást, valamint a kvázisajáttőke-finanszírozást.
(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések mellett az Unió – a piaci kereslet függvényében – olyan intézkedéseket is támogathat, amelyek a határokon átnyúló és a több országot érintő finanszírozás javítására irányulnak, ezzel segítve a kkv-kat üzleti tevékenységeiknek az uniós joggal összhangban történő nemzetközivé tételében.
A Bizottság – a piaci kereslet függvényében – megvizsgálhatja továbbá innovatív pénzügyi mechanizmusok, például a közösségi finanszírozás kidolgozásának lehetőségét is.
(3) Az (1) bekezdésben említett intézkedéseket részletesen a 17. cikk határozza meg.
9. cikk
A piacra jutást elősegítő intézkedések
(1) A Bizottság az uniós vállalkozások versenyképességének fokozása és piacra jutásának elősegítése érdekében támogathat bizonyos, a kkv-knek a belső piacra való jutását elősegítő intézkedéseket, például az információszolgáltatást (többek között digitális szolgáltatásokon keresztül) és a figyelemfelkeltést egyebek mellett az uniós programokra, jogra és szabványokra vonatkozóan.
(2) Konkrét intézkedésekkel kell megcélozni a kkv-k Unión kívüli piacokra jutásának az elősegítését. Ezek az intézkedések magukba foglalhatják a piacra jutás akadályaira és az üzleti lehetőségekre, valamint a közbeszerzésekre és a vámeljárásokra vonatkozó információszolgáltatást, továbbá a kiemelten kezelt harmadik országokban érvényes szabványokkal és szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatások fejlesztését. Ezek az intézkedések kiegészítik a tagállamok által folytatott alapvető kereskedelemösztönző tevékenységeket, de nem jelenthetnek azok megkettőzését.
(3) A COSME programba tartozó intézkedések célja lehet a nemzetközi együttműködés ösztönzése, beleértve a harmadik országokkal az ipar és a szabályozás területén folytatott párbeszédet. Külön intézkedések irányulhatnak arra, hogy csökkentsék az Unió és más országok között a termékek keretszabályozása tekintetében fennálló különbségeket, továbbá hogy hozzájáruljanak a vállalati és az iparpolitika fejlesztéséhez és hozzájáruljanak az üzleti környezet javításához.
10. cikk
Európai Vállalkozási Hálózat
(1) A Bizottság támogatja az Európai Vállalkozási Hálózatot (a továbbiakban: a hálózat) abban, hogy integrált vállalkozástámogatási szolgáltatásokat nyújtson azon uniós kkv-knak, amelyek a belső piacban és a harmadik országokban rejlő lehetőségek kiaknázására törekszenek. A hálózat keretében végzett intézkedések a következőkre terjedhetnek ki:
a) |
információs és tanácsadási szolgáltatások nyújtása az uniós kezdeményezésekkel és joggal kapcsolatban; a vezetői kapacitás fejlesztésének támogatása a kkv-k versenyképességének fokozása érdekében; a kkv-k pénzügyi ismereteinek fejlesztése, beleértve a finanszírozási lehetőségekkel, a finanszírozáshoz jutással és a kapcsolódó coaching és mentorálási programokkal kapcsolatos tájékoztatási és tanácsadási szolgáltatásokat is; olyan intézkedések, amelyek elősegítik, hogy a kkv-k igénybe vehessenek energiahatékonysági, éghajlat-változási és környezetvédelmi szaktanácsadást; valamint az uniós finanszírozási programok és pénzügyi eszközök előmozdítása (beleértve a Horizont 2020 programot, a nemzeti kapcsolattartó pontokkal és a strukturális alapokkal együttműködve); |
b) |
a határokon átnyúló üzleti együttműködés, a kutatás-fejlesztési, technológiai és tudástranszfer, valamint a technológiai és innovációs partnerségek elősegítése; |
c) |
a kkv-k és a Bizottság közötti kommunikációs csatorna biztosítása. |
(2) A hálózat arra is alkalmazható, hogy más uniós programok – így a Horizont 2020 program – nevében nyújtson szolgáltatásokat, ideértve olyan célzott tanácsadási szolgáltatásokat, amelyek a kkv-k uniós programokban való részvételét ösztönzik. A Bizottság gondoskodik a hálózat rendelkezésére álló különféle finanszírozási források hatékony koordinálásáról, valamint arról, hogy a hálózat által más uniós programok nevében nyújtott szolgáltatások finanszírozása ezeknek a programoknak a finanszírozásával valósuljon meg.
(3) Annak érdekében, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően elkerülhető legyen a tevékenységek megkettőződése, a hálózatot a tagállamokkal szoros együttműködésben kell megvalósítani.
A Bizottság értékeli a hálózatot hatékonysága, irányítása és Unió-szerte magas színvonalú szolgáltatások általa való nyújtása szempontjából.
11. cikk
Az uniós vállalkozások, és különösen a kkv-k versenyképességének és fenntarthatóságának keretfeltételeit javító intézkedések
(1) Az uniós vállalkozások versenyképességét, fenntarthatóságát ésnövekedését előmozdító nemzeti és regionális szakpolitikák eredményességének, összehangolásának, koordinálásának és következetességének fokozása érdekében a Bizottság támogat bizonyos, az uniós vállalkozások – különösen a kkv-k – versenyképességét és fenntarthatóságát befolyásoló keretfeltételek javítására irányuló intézkedéseket.
(2) A Bizottság támogathat a vállalkozások, és különösen a kkv-k működését meghatározó keretfeltételek javítására irányuló konkrét intézkedéseket a szükségtelen adminisztratív és szabályozási terhek csökkentésével vagy elkerülésével. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják annak a rendszeres felmérését – adott esetben eredménytábla segítségével –, hogy a vonatkozó uniós jogszabályok milyen hatást gyakorolnak a kkv-kra, továbbá független szakértői csoportok támogatását, információcserét és a bevált gyakorlatok cseréjét, többek között a kkv-teszt uniós és tagállami szinten történő szisztematikus alkalmazására vonatkozóan.
(3) A Bizottság támogathat új versenyképességi és vállalkozásfejlesztési stratégiák kidolgozására irányuló intézkedéseket is. Ilyen intézkedések a következőkre terjedhetnek ki:
a) |
a vállalkozások versenyképességét és fenntarthatóságát érintő szakpolitikák megtervezésének, végrehajtásának és értékelésének a javítását célzó intézkedések, többek között a világszínvonalú klaszterek és üzleti hálózatok keretfeltételeinek kialakítására és az irányításukra vonatkozó bevált gyakorlatok megosztásán keresztül; valamint a klaszterek és az üzleti hálózatok közötti nemzetközi együttműködés ösztönzésén, továbbá fenntartható termékek, szolgáltatások, technológiák és eljárások létrehozásán keresztül, illetve az erőforrás- és energiahatékonyság és a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításán keresztül; |
b) |
a versenyképességi politikák nemzetközi vonatkozásait érintő intézkedések, amelyek különösen a tagállamok, a COSME programban részt vevő egyéb országok és az Unió globális kereskedelmi partnerei közötti szakpolitikai együttműködésre összpontosítanak; |
c) |
a kkv-kkal kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásának, a szakpolitikai döntéshozók közötti együttműködésnek, a partneri felülvizsgálati eljárásoknak és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának a fejlesztésére irányuló intézkedések, figyelembe véve adott esetben a rendelkezésre álló bizonyítékokat és az érintettek véleményét, és különösen annak érdekében, hogy a kkv-k – a kisvállalkozói intézkedéscsomag cselekvési tervével összhangban – könnyebben részt vehessenek az uniós programokban és intézkedésekben. |
(4) A Bizottság a koordináció előmozdításán keresztül támogathatja a tagállamokban végrehajtott intézkedéseket annak érdekében, hogy felgyorsítsa a piaci potenciállal rendelkező versenyképes iparágak kifejlődését. Ide tartozhat a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése és annak megállapítása, hogy a különböző ágazatoknak, elsősorban a kkv-knek milyen készség- és képzésigényei vannak, különösen a digitális készségek terén. Ide tartozhatnak továbbá azok az intézkedések, amelyek az új üzleti modellek elterjesztésének, a kkv-k új értékláncok mentén történő együttműködésének, valamint az új termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó releváns ötletek üzleti hasznosításának ösztönzésére irányulnak.
(5) A Bizottság kiegészítheti a tagállamok intézkedéseit az uniós kkv-k versenyképességének és fenntarthatóságának fokozása érdekében azokon a területeken, amelyeket jelentős növekedési potenciál és a kkv nagy aránya jellemez, például a turisztikai ágazatban. E tevékenységek magukban foglalhatják a tagállamok közötti együttműködés ösztönzését, különösen a bevált gyakorlatok cseréjén keresztül.
12. cikk
A vállalkozói készséget előmozdító intézkedések
(1) A Bizottság a vállalkozói készség fejlődését befolyásoló keretfeltételek javítása révén hozzájárul a vállalkozói készség és a vállalkozói kultúra előmozdításához, többek között a vállalkozások elindítását akadályozó tényezők számának csökkentésével. A Bizottság támogatja egy olyan üzleti környezet és kultúra kialakítását, amely kedvez a fenntartható vállalkozásoknak, a vállalkozások indításának, növekedésének, az üzletátruházásnak, a vállalkozók újrakezdési esélyének, valamint a spin-off és spin-out (hasznosító) vállalkozásoknak.
(2) Külön figyelmet kell fordítani apotenciális, az új, a fiatal vállalkozókra és a vállalkozó nőkre, valamint más specifikus célcsoportokra;
(3) A Bizottság intézkedéseket hozhat, például mobilitási programokat hajthat végre az új vállalkozók támogatása érdekében, elősegítve a vállalkozói ismereteik, képességeik és szemléletük fejlesztését, valamint technológiai kapacitásaik és vállalkozásirányítási készségeik javítására irányuló képességük továbbfejlesztését.
(4) A Bizottság támogathatja – különösen a potenciális és az új vállalkozók körében – a vállalkozási ismeretek, a vállalkozói képzés, készségek és szemlélet kialakítását és elősegítését célzó tagállami intézkedéseket.
III. FEJEZET
A COSME program végrehajtása
13. cikk
Éves munkaprogramok
(1) A Bizottság a COSME program végrehajtására éves munkaprogramokat fogad el a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében. Az éves munkaprogramok az e rendeletben meghatározott célkitűzéseket hajtják végre, és azokon belül részletesen meg kell határozni az alábbiakat:
a) |
a finanszírozandó intézkedések leírása, az egyes intézkedések keretében elérendő célok, amely utóbbiaknak összhangban kell állniuk a 3. és a 4. cikkben meghatározott általános és konkrét célkitűzésekkel, a várt eredmények, a végrehajtás módja, az egyes intézkedésekre előirányzott összegek megjelölése, az intézkedések teljes összege és a végrehajtás tervezett menetrendje és a kifizetendő összegek időbeli lebontása; |
b) |
minden intézkedéshez megfelelő minőségi és mennyiségi mutatók az eredmények megvalósításában és az érintett intézkedés céljainak elérésében való hatékonyság elemzése és monitoringja céljából; |
c) |
a pénzügyi támogatások és a kapcsolódó intézkedések esetében az alapvető értékelési kritériumok, amelyeket úgy kell meghatározni, hogy a lehető legjobban el lehessen érni a COSME program által kitűzött célokat, és a társfinanszírozási arány felső határa; |
d) |
külön részletes fejezet a pénzügyi eszközökről, amelynek e rendelet 17. cikkének megfelelően tükröznie kell a 966/2012/EU, Euratom rendelet szerinti tájékoztatási kötelezettségeket, beleértve a 18. cikkben említett növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz és a 19. cikkben említett hitelgarancia-eszköz esetében a pénzügyi keretösszeg várható megosztását, valamint olyan információkat, mint például a garancia szintje és a Horizont 2020 programmal való kapcsolat. |
(2) A Bizottság a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek megfelelően hajtja végre a COSME programot.
(3) A COSME program végrehajtása során biztosítani kell, hogy a támogatott intézkedések megvalósításánál figyelembe legyenek véve a – különösen a 15. cikk (3) bekezdésében említett időközi értékelést követő – jövőbeli fejlemények és igények, továbbá azt, hogy az intézkedések relevánsak legyenek a fejlődő piacok, a gazdaság és a társadalmi változások szempontjából.
14. cikk
Támogató intézkedések
(1) A 13. cikkben említett éves munkaprogramokban szereplő intézkedések mellett a Bizottság rendszeresen hoz támogató intézkedéseket, így például az alábbiakat:
a) |
ágazati és ágazatok közötti versenyképességi kérdések elemzésének és monitoringjának javítása; |
b) |
bevált gyakorlatok és szakpolitikai megközelítések azonosítása, terjesztése és továbbfejlesztése; |
c) |
a meglévő jogszabályok alkalmassági vizsgálata és a vállalkozások versenyképessége szempontjából különösen lényeges új uniós intézkedések hatásvizsgálata a meglévő jogszabályok azon területeinek meghatározása céljából, amelyek egyszerűsítésre szorulnak, továbbá annak biztosítása, hogy a kkv-k terhei a lehető legkisebbek legyenek azokon a területeken, ahol új jogalkotási intézkedéseket javasolnak; |
d) |
a vállalkozásokat, és különösen a kkv-ket érintő jogszabályok, valamint a konkrét iparpolitikával és versenyképességgel kapcsolatos intézkedések értékelése; |
e) |
a kkv-k számára fontos programokról tájékoztatást nyújtó integrált és felhasználóbarát online rendszerek előmozdítása annak biztosítása mellett, hogy az nem jár a már létező portálok megkettőzésével. |
(2) E támogató intézkedések összköltsége nem haladhatja meg a COSME program pénzügyi keretösszegének 2,5 %-át.
15. cikk
Monitoring és értékelés
(1) A Bizottság monitoringot végez a COSME program végrehajtására és irányítására vonatkozóan.
(2) A Bizottság éves monitoring-jelentést készít, amelyben megvizsgálja a támogatott intézkedések hatékonyságát és eredményességét a pénzügyi végrehajtás, az eredmények, a költségek és – amennyiben lehetséges – a hatások tekintetében. A jelentésben fel kell tüntetni a kedvezményezetteket, ha lehetséges, minden pályázati felhívás tekintetében, az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel összefüggő kiadásokat, az éghajlat-változási célkitűzéseket szolgáló támogatás hatását, a hitelgarancia-eszközből nyújtott, 150 000 EUR-nál nagyobb, illetve kisebb összegű hitelekre vonatkozó adatokat, amennyiben ezen információk gyűjtése nem jelent indokolatlan adminisztratív terhet a vállalkozások, különösen a kkv-k számára. A monitoring-jelentésnek tartalmaznia kell az egyes pénzügyi eszközökről szóló éves jelentéseket a 966/2012/EU, Euratom rendelet 140. cikkének (8) bekezdésében előírtak szerint.
(3) A Bizottság legkésőbb 2018-ig időközi értékelő jelentést készít a COSME program keretében támogatott valamennyi intézkedés célkitűzéseinek eléréséről az eredmények és a hatások szintjén, amelyben megvizsgálja az erőforrások felhasználásának hatékonyságát és európai hozzáadott értékét abból a célból, hogy határozzon az intézkedések megújításáról, módosításáról vagy felfüggesztéséről. Az időközi értékelő jelentés emellett felméri, hogy szükség van-e egyszerűsítésre, kitér a program belső és külső koherenciájára, valamint megvizsgálja, hogy a célkitűzések továbbra is relevánsak-e, továbbá hogy az intézkedések milyen mértékben járulnak hozzá az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel kapcsolatos prioritásaihoz. Az értékelésben figyelembe kell venni a korábbi intézkedések hosszú távú hatásainak a felméréséből származó eredményeket, amelyeket fel kell használni a további intézkedések esetleges megújításáról, módosításáról vagy felfüggesztéséről szóló döntés meghozatalakor.
(4) A Bizottság végleges értékelő jelentést készít ezen intézkedések hosszabb távú hatásairól és az intézkedések hatásainak a fenntarthatóságáról.
(5) A támogatások kedvezményezettjeinek és az e rendelet alapján uniós forrásokból részesülő egyéb érintett feleknek a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniukaz adott intézkedésekre vonatkozó monitoringhoz és értékeléshez szükséges összes releváns adatot és információt.
(6) A Bizottság a (2), (3) és (4) bekezdésben említett jelentéseket benyújtja az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, valamint közzéteszi azokat.
IV. FEJEZET
Pénzügyi rendelkezések és a pénzügyi támogatás formái
16. cikk
A pénzügyi támogatás formái
A COSME program keretében nyújtandó uniós pénzügyi támogatás közvetett módon, a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt szervezetekre való átruházásával is végrehajtható.
17. cikk
Pénzügyi eszközök
(1) A COSME program keretében a 966/2012/EU, Euratom rendelet VIII. címének megfelelően létrehozott pénzügyi eszközök célja, hogy a kkv-k számára megkönnyítsék a forráshoz jutást az indulási, a növekedési és az átruházási szakaszban. A pénzügyi eszközöknek tartalmazniuk kell egy tőkefinanszírozási és egy hitelgarancia-eszközt. A forrásoknak az említett eszközök közötti elosztásakor figyelembe kell venni a pénzügyi közvetítők részéről felmerülő igényeket.
(2) A kkv-kat szolgáló pénzügyi eszközök adott esetben kombinálhatók az alábbiakkal és kiegészíthetik az alábbiakat:
a) |
a tagállamok és irányító hatóságaik által létrehozott, nemzeti vagy regionális alapokból finanszírozott vagy a strukturális alapok tevékenységének összefüggésében – az 1303/2013/EU rendelet 38. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően – finanszírozott, egyéb pénzügyi eszközök; |
b) |
a tagállamok és irányító hatóságaik által létrehozott, nemzeti vagy regionális programokból a strukturális alapok tevékenységén kívül finanszírozott egyéb pénzügyi eszközök; |
c) |
az Unió által – többek között e rendelet alapján – finanszírozott támogatások. |
(3) A 18. cikkben említett növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz és a 19. cikkben említett hitelgarancia-eszköz kiegészítheti a tagállamok által az uniós kohéziós politika keretében alkalmazott, a kkv-kat célzó pénzügyi eszközöket.
(4) A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz és a hitelgarancia-eszköz adott esetben lehetővé teheti pénzügyi források összevonását olyan tagállamokkal és/vagy régiókkal, amelyek hajlandók az 1303/2013/EU rendelet 33. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a strukturális alapokból részükre elkülönített összeg egy részét erre fordítani.
(5) A pénzügyi eszközök elfogadható hozamot eredményezhetnek más partnerek vagy a befektetők célkitűzéseinek a teljesüléséhez. A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz működhet alárendelt alapon, de törekednie kell az uniós költségvetésből biztosított eszközök értékének a megőrzésére.
(6) A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszközt és a hitelgarancia-eszközt a 966/2012/EU, Euratom rendelet VIII. címével és az 1268/2012/EU, Euratom felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (12) összhangban kell végrehajtani.
(7) A COSME program szerinti pénzügyi eszközöket úgy kell továbbfejleszteni és végrehajtani, hogy azok kiegészítsék a kkv-k számára a Horizont 2020 program keretében létrehozott pénzügyi eszközöket és koherensek legyenek azokkal.
(8) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 60. cikkének (1) bekezdésével összhangban a pénzügyi eszközök végrehajtásával megbízott szervezeteknek az uniós források igazgatása során biztosítaniuk kell az uniós intézkedések láthatóságát. Ennek érdekében a megbízott szervezetnek biztosítania kell, hogy a pénzügyi közvetítők kifejezetten tájékoztassák a végső kedvezményezetteket arról, hogy a finanszírozásra a COSME programhoz tartozó pénzügyi eszközök segítségével kerülhetett sor. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a végső kedvezményezettekre vonatkozó információknak a 966/2012/EU, Euratom rendelet 60. cikke (2) bekezdésének e) pontjával összhangban történő utólagos közzététele könnyen hozzáférhető legyen a potenciális végső kedvezményezettek számára.
(9) Az 1639/2006/EK határozat alapján létrehozott, a gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatását szolgáló eszköz második része által eredményezett és 2013. december 31. után beérkezett törlesztéseket a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikke (4) bekezdésének megfelelően az e rendelet 18. cikkében említett, növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszközhöz kell hozzárendelni.
(10) A pénzügyi eszközöket az állami támogatásra vonatkozó megfelelő uniós szabályokat tiszteletben tartva kell alkalmazni.
18. cikk
A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz
(1) A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszközt az uniós vállalkozások növekedését, valamint a kutatást és innovációt a korai fázistól (beleértve a „magvetést” is) a növekedési fázisig támogató egyetlen uniós tőkefinanszírozási eszköz egyik részeként kell végrehajtani. Az egységes uniós, növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszközt a Horizont 2020 program és a COSME program pénzügyileg támogatja.
(2) A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköznek főként olyan alapokat kell megcéloznia, amelyek kockázati tőkét és köztes (mezzanine) finanszírozást, mint például alárendelt és osztalékra jogosító kölcsönöket biztosítanak terjeszkedési és növekedési fázisban lévő vállalkozásoknak, különösen azoknak, amelyek határokon átnyúlóan tevékenykednek, ugyanakkor lehetőség van – a Horizont 2020 program kutatási és innovációs tőkefinanszírozási eszközével együttesen – korai fázisban lévő alapokba való befektetésre, és társbefektetési konstrukciók üzleti angyalok részére való kínálására. A korai fázisban lévő alapokba történő befektetések esetében a növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszközből származó befektetés nem haladhatja meg a teljes uniós befektetés 20 %-át, kivéve azon alapokat, amelyek különböző fázisban lévő vállalkozásokba fektetnek be és az alapokba fektető alapokat, amelyek esetében a növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszközből és a Horizont 2020 program kutatási és innovációs tőkefinanszírozási eszközéből származó finanszírozás arányos alapon, az alapok befektetési politikája alapján történik. A Bizottság a változó piaci feltételekre tekintettel módosíthatja a 20 %-os küszöbértéket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(3) A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz és a Horizont 2020 program kutatási és innovációs tőkefinanszírozási eszköze ugyanazt a megvalósítási mechanizmust használja.
(4) A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszközből származó támogatást az alábbi befektetési formák egyikében kell megvalósítani:
a) |
közvetlenül az Európai Beruházási Alap vagy a Bizottság nevében a növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz végrehajtásával megbízott más szervezetek által; vagy |
b) |
az alapokba fektető alapok (funds-of-funds), az Európai Beruházási Alap által létrehozott, határokon átnyúló befektetési tevékenységet végző befektetési eszközök vagy a Bizottság nevében a növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz végrehajtásával megbízott más szervezetek által (többek között magánszektorbeli vagy állami alapkezelők) magán- és/vagy közszektorbeli pénzügyi intézményekkel közösen. |
(5) A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköznek olyan közvetítő kockázati tőkealapokba kell befektetnie, ideértve az alapokba fektető alapokat is, amelyek jellemzően a terjeszkedési és növekedési szakaszban lévő kkv-kba fektetnek be. A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz keretében történő befektetéseknek hosszú távúnak kell lenniük, általában 5–15 éves pozíciót jelentenek a kockázati tőkealapokban. A növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz keretében történő befektetések időtartama egyetlen esetben sem haladhatja meg a Bizottság és a végrehajtásával megbízott szervezet közötti megállapodás aláírásától számított 20 évet.
19. cikk
Hitelgarancia-eszköz
(1) A hitelgarancia-eszköz a következőket nyújtja:
a) |
viszontgarancia és más kockázatmegosztási konstrukciók garanciarendszerek számára, ideértve adott esetben az együttes garanciákat is; |
b) |
közvetlen garanciák és más kockázatmegosztási konstrukciók az (5) bekezdésben említett részvételi kritériumokat teljesítő minden más pénzügyi közvetítő számára. |
(2) A hitelgarancia-eszközt az uniós vállalkozások növekedését, valamint a kutatást és innovációt támogató egyetlen uniós hitelfinanszírozási eszköz részeként kell végrehajtani, ugyanazt a megvalósítási mechanizmust használva, mint a Horizont 2020 program kutatási és innovációs hitelmechanizmus kkv-kre vonatkozó, keresletorientált kerete (RSI II).
(3) A hitelgarancia-eszköz a következőket nyújtja:
a) |
hitelfinanszírozásra (ideértve az alárendelt és osztalékra jogosító kölcsönt, a lízinget vagy a bankgaranciákat is) vonatkozó garanciák, amelyek csökkentik azokat a nehézségeket, amelyekkel az életképes kkv-k szembesülnek a forráshoz jutás során a feltételezett nagy kockázat vagy a megfelelő biztosíték hiánya miatt; |
b) |
a kkv-k hitelfinanszírozási portfóliójának értékpapírosítása, ami kiegészítő hitelfinanszírozást mozgósít a kkv-k számára a célintézményekkel kötött megfelelő kockázatmegosztási megállapodások alapján. Ezen értékpárosítási ügyletek támogatásának feltétele a hitelnyújtó intézmények arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy az ilyen módon szerzett likvid eszközök vagy a mozgósított tőke jelentős részét ésszerű időn belül új kkv-hitelezésre fordítják. Ezen új hitelfinanszírozás összegét a garanciával biztosított portfóliókockázat összegéhez viszonyítva kell kiszámítani. Ezt az összeget és a futamidőt az egyes intézményekkel külön-külön kell megtárgyalni. |
(4) A hitelgarancia-eszközt az Európai Beruházási Alap vagy a Bizottság nevében a hitelgarancia-eszköz végrehajtásával megbízott más szervezet kezeli. A hitelgarancia-eszköz keretében nyújtott egyes garanciák futamideje legfeljebb 10 év lehet.
(5) A hitelgarancia-eszköz esetében a részvétel kritériumait minden közvetítő vonatkozásában a tevékenysége és annak alapján kell meghatározni, hogy mennyire eredményesen segíti a kkv-kat abban, hogy életképes projektek megvalósításához forráshoz jussanak. A hitelgarancia-eszközt a közvetítők igénybe vehetik arra, hogy üzleti vállalkozásokat támogassanak többek között materiális és immateriális javak, valamint működő tőke megszerzésének finanszírozásában és üzletek átruházásában. A kkv-k hitelfinanszírozási portfoliójának értékpapírosításával kapcsolatos kritériumok magukban foglalják az egyéni és a többszereplős, valamint a határokon átnyúló ügyleteket is. A támogathatóság a bevált piaci gyakorlaton alapul, különösen az értékpapírosított portfóliók hitelminősítése és kockázatdiverzifikációja tekintetében.
(6) Az értékpapírosított portfolióban lévő kölcsönök kivételével a hitelgarancia-eszköz legfeljebb 150 000 EUR összegű és legalább 12 hónapos futamidejű kölcsönöket fedezhet. A hitelgarancia-eszköz 150 000 EUR-t meghaladó összegű kölcsönöket abban az esetben fedezhet, ha azok futamideje legalább 12 hónap, és ha az érintett kkv-k megfelelnek a COSME program szerinti támogathatósági kritériumoknak, de nem teljesítik a Horizont 2020 program hitelfinanszírozási eszközének a kkv-kre vonatkozó része szerinti támogathatósági kritériumokat.
E küszöbérték fölött a pénzügyi közvetítők feladata annak bizonyítása, hogy az adott kkv jogosult-e vagy sem a Horizont 2020 program hitelfinanszírozási eszköze kkv-kre vonatkozó részéből történő támogatásra.
(7) A hitelgarancia-eszközt úgy kell kialakítani, hogy adatokat lehessen szolgáltatni a támogatott kkv-kről mind a számukat, mind a kölcsönök nagyságát illetően.
20. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme
(1) A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és egyéb jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedésekkel, hatékony ellenőrzésekkel, szabálytalanságok feltárása esetén a jogosulatlanul kifizetett pénzösszegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű adminisztratív és pénzügyi szankciókkal – biztosítja, hogy az Unió pénzügyi érdekei az e rendelet alapján finanszírozott intézkedések végrehajtása során ne sérüljenek.
(2) A Bizottság vagy képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni a támogatások minden kedvezményezettjénél, valamint az e rendelet alapján uniós forrásokból részesülő vállalkozóknál, alvállalkozóknál és egyéb harmadik feleknél.
(3) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) engedélyt kap arra, hogy az 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (13) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (14) meghatározott rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban vizsgálatokat – többek közt helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezzen annak megállapítása céljából, hogy egy e rendelet alapján finanszírozott támogatási megállapodással, határozattal vagy szerződéssel összefüggésben történt-e csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit.
(4) Az (1), a (2) és a (3)bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében létrejött, harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásoknak, szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak tartalmazniuk kell olyan rendelkezéseket, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat.
V. FEJEZET
Bizottság és záró rendelkezések
21. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozásokra a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Amennyiben a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.
22. cikk
Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a mellékletben meghatározott mutatók kiegészítésére vonatkozóan, ha azok elősegíthetik a COSME program általános és konkrét célkitűzéseinek megvalósításában elért eredmények mérését.
(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos egyes meghatározott aspektusok módosítására vonatkozóan. Ezek közé tartozik konkrétan az, hogy a növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszközből származó befektetés mekkora részt képvisel a korai fázisba befektető kockázati tőkealapokba történő összes uniós befektetésben, valamint az értékpapírosított hitelportfoliók összetétele.
(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott irányadó összegek olyan mértékű módosítására vonatkozóan, amelynek következtében az irányadó összegek az egyes esetekben a pénzügyi keretösszeg értékének több mint 5 %-kával meghaladnák a módosítást megelőző összegeiket, amennyiben az összeghatár meghaladása szükséges.
23. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottság a 22. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2013. december 23-tól kezdődő hatállyal.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 22. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 22. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
24. cikk
Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések
(1) Az 1639/2006/EK határozat 2014. január 1-jén hatályát veszti.
(2) Az 1639/2006/EK határozat alapján kezdeményezett intézkedésekre és az ezekkel kapcsolatos pénzügyi kötelezettségekre azonban ezek befejeződéséig továbbra is az említett határozat az irányadó.
(3) A 5. cikkben említett elkülönített pénzösszegből fedezhetők a COSME program és az 1639/2006/EK határozat alapján elfogadott intézkedések közötti átmenet biztosításához szükséges technikai és adminisztratív segítségnyújtással kapcsolatos kiadások is.
25. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 181., 2012.6.21., 125. o.
(2) HL C 391., 2012.12.18., 37. o.
(3) A Tanács 1311/2013/EU, Euratom 2013. december 2-i rendelete (2013. december 2.) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (A Hivatalos lap 884. oldalán található).
(4) A Tanács 2001/822/EK határozata (2001. november 27.) az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról (tengerentúli társulási határozat) (HL L 314., 2001.11.30., 1. o.).
(5) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1639/2006/EK határozata (2006. október 24.) a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról (HL L 310., 2006.11.9., 15. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról, valamint az 1982/2006/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (A Hivatalos lap 104. oldalán található).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról és az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (A Hivatalos lap 320. oldalán található).
(10) (HL C 373., 2013.12.20., 1. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(12) A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról és az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(14) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
MELLÉKLET
MUTATÓK AZ ÁLTALÁNOS ÉS KONKRÉT CÉLKITŰZÉSEKHEZ ÉS CÉLOK
Általános célkitűzés: |
|
|||
|
Jelenlegi helyzet |
Hosszú távú cél és mérföldkő (2020) |
||
|
Ezt rendszeresen mérni kell például az Eurobarométer felmérés segítségével |
A zöld, vagyis környezetbarát termékeket (2) előállító uniós kkv-k arányának növekedése (a kiinduláskor mért) alapértékhez képest |
||
|
Új kkv alapításához szükséges napok száma 2012-ben: 5,4 munkanap. |
Az új kkv alapításához szükséges napok számának jelentős csökkenése |
||
Az indulás költsége 2012-ben: 372 EUR |
Az alapértékhez képest jelentősen csökkenjen a vállalkozás indításának költsége az Unióban |
|||
Azon tagállamok száma, amelyekben a vállalkozás konkrét tevékenységének megkezdéséhez és folytatásához szükséges engedélyek (például a környezetvédelmi engedélyek) beszerzéséhez szükséges idő egy hónap: 2 |
Azon tagállamok számának jelentős növekedése, amelyekben a vállalkozás konkrét tevékenységének megkezdéséhez és folytatásához szükséges engedélyek (például a környezetvédelmi engedélyek) beszerzéséhez szükséges idő egy hónap |
|||
Azon tagállamok száma 2009-ben, amelyek az induló üzleti vállalkozások számára egyablakos rendszert működtettek annak érdekében, hogy a vállalkozók valamennyi szükséges eljárást (pl. nyilvántartásba vétel, valamint adó-, héa- és társadalombiztosítási ügyintézés) egyetlen fizikai (az adott hivatalban található) és/vagy virtuális (internetes) kapcsolattartó pont közreműködésével tudják elvégezni: 18 |
Azon tagállamok számának jelentős növekedése, amelyek az induló üzleti vállalkozások számára egyablakos rendszert működtetnek |
|||
|
A kkv-k 25 %-a folytat exporttevékenységet, a kkv-k 13 %-a pedig az Unión kívüli piacokra exportál (2009-es adatok) (4) |
Az exporttevékenységet folytató kkv-k arányának és az Unión kívüli piacokra exportáló kkv-k arányának növekedése az alapértékhez képest |
Általános célkitűzés: |
|
|||
Hatásmutató |
Jelenlegi helyzet |
Hosszú távú cél és mérföldkő (2020) |
||
|
2010-ben a kkv-k a teljes uniós bruttó hozzáadott érték több mint 58 %-át termelték meg; |
A kkv-k által megtermelt javak (hozzáadott érték) és az általuk foglalkoztatottak létszámának növekedése az alapértékhez képest |
||
Kkv-k által foglalkoztatottak létszáma 2010-ben: 87,5 millió (az uniós magánszektor álláshelyeinek 67 %-a) |
||||
|
Ezt az Eurobarométer két- vagy háromévente készített felmérése alapján határozzák meg. A legutóbbi, 2012-es eredmények alapján 37 % (2007-ben és 2009-ben 45 %). |
Azon uniós polgárok arányának növelése az alapértékhez képest, akik önfoglalkoztatók szeretnének lenni |
Konkrét célkitűzés: |
A kkv-k forráshoz jutásának javítása tőke- és hitelfinanszírozás formájában |
|||
|
Legfrissebb ismert eredmény (alapérték) |
Hosszú távú cél (2020) |
||
|
A 2012. december 31-i adatok szerint 13,4 milliárd EUR értékben mozgósítottak forrásokat 219 000 kkv részére (kkv-garanciakeret). |
14,3 milliárd EUR és 21,5 milliárd EUR közötti értékben mozgósított források; a COSME program keretében garanciákat igénybe vevő, finanszírozásban részesülő cégek száma a 220 000 és 330 000 közötti sávban helyezkedjen el. |
||
|
A 2012. december 31-i adatok szerint 2,3 milliárd EUR mozgósított kockázatitőke-finanszírozás 289 kkv részére (a gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására szolgáló eszköz, GIF) |
2,6 milliárd EUR és 3,9 milliárd EUR közötti összértékben megvalósított kockázatitőke-befektetés; a COSME program keretében kockázatitőkéhez jutó cégek száma a 360 és 540 közötti sávban helyezkedjen el. |
||
|
Tőkeáttételi mutató a kkv-garanciakeret esetében: 1:32 Tőkeáttételi mutató a GIF esetében: 1:6,7 |
Hitelezési eszköz: 1:20 – 1:30 Tőkefinanszírozási eszköz: 1:4 – 1:6 (5) |
||
|
A kkv-garanciakeret addicionalitása: a végső kedvezményezettek 64 %-a jelezte, hogy a támogatás döntő fontosságú volt a számukra szükséges finanszírozás megszerzéséhez A GIF addicionalitása: a gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására létrehozott eszköz végső kedvezményezettjeinek 62 %-a jelezte, hogy a támogatás döntő fontosságú volt a számukra szükséges finanszírozás megszerzéséhez |
Azon végső kedvezményezettek arányának növelése az alapértékhez képest, amelyek azt tervezik, hogy az EFG vagy az LGF révén szerezzék meg azt a finanszírozást, amely más eszközökkel nem sikerült |
Konkrét célkitűzés: |
A piacra jutás elősegítése, különösen az Unión belül, de globálisan is |
|||
|
Legfrissebb ismert eredmény (alapérték) |
Hosszú távú cél (2020) |
||
|
A becslések szerint a fő kereskedelmi partnerekkel (Egyesült Államok, Japán, Kína, Brazília, Oroszország, Kanada, India) folytatott szabályozási együttműködésben átlagosan 2 olyan érintett terület van, ahol a technikai szabályozások jelentős mértékű összehangolására került sor |
4 olyan releváns terület a fő kereskedelmi partnerekkel (Egyesült Államok, Japán, Kína, Brazília, Oroszország, Kanada, India), amelyeken a technikai szabályozások jelentős mértékű összehangolására kerül sor |
||
|
Legfrissebb ismert eredmény (alapérték) |
Hosszú távú cél (2020) |
||
|
Aláírt partnerségi megállapodások száma: 2012-ben 2 475 |
Aláírt partnerségi megállapodások száma: évente 2 500 |
||
|
2015-ben kerül sor annak felmérésére, hogy a hálózat mennyire ismert a kkv-k körében |
A hálózat kkv-k körében mérhető ismertségének növelése az alapértékhez képest |
||
|
Ügyfél-elégedettségi arány (egy adott szolgáltatással kapcsolatban elégedettségről és hozzáadott értékről beszámoló kkv-k százalékos aránya): 78 % |
Ügyfél-elégedettségi arány (egy adott szolgáltatással kapcsolatban elégedettségről és hozzáadott értékről beszámoló kkv-k százalékos aránya): > 82 % |
||
|
Vállalkozástámogatási szolgáltatásokat igénybe vevő kkv-k száma: 2011-ben 435 000 |
Vállalkozástámogatási szolgáltatásokat igénybe vevő kkv-k száma: 500 000 /év |
||
|
Évente 2 millió, digitális szolgáltatást igénybe vevő kkv |
Évente 2,3 millió, digitális szolgáltatást igénybe vevő kkv |
Konkrét célkitűzés: |
A – többek között a turisztikai ágazatban működő – uniós vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképességéhez és fenntarthatóságához szükséges keretfeltételek javítása |
|||
|
Legfrissebb ismert eredmény (alapérték) |
Hosszú távú cél (2020) |
||
|
5 egyszerűsítési intézkedés évente (2010) |
Legalább 7 egyszerűsítési intézkedés évente |
||
|
2010 óta végeznek alkalmassági vizsgálatokat. Eddig az egyetlen releváns alkalmassági vizsgálat a jelenleg folyamatban lévő „gépjárművek típusjóváhagyása” elnevezésű kísérleti projekt |
A COSME program időtartama alatt legfeljebb 5 alkalmassági vizsgálat elindítása |
||
|
A versenyképességi tesztet alkalmazó tagállamok száma: 0 |
A versenyképességi tesztet alkalmazó tagállamok számának jelentős növelése |
||
|
Ezt rendszeresen mérni kell például az Eurobarométer felmérés segítségével |
Azon uniós kkv-k arányának növelése, amelyek legalább egy intézkedést tesznek annak érdekében, hogy (a kiinduláskor mért) alapértékhez képest javuljon (az energia, a nyersanyagok vagy a víz, az újrahasznosítás stb. vonatkozásában) erőforrás-hatékonyságuk Azon uniós kkv-k arányának növelése, amelyek azt tervezik, hogy (a kiinduláskor mért) alapértékhez képest kétévente további erőforrás-hatékonysági intézkedéseket hajtanak végre (az energia, a nyersanyagok vagy a víz, az újrahasznosítás stb. vonatkozásában) |
||
|
Legfrissebb ismert eredmény (alapérték) |
Hosszú távú cél (2020) |
||
|
Kkv-tesztet alkalmazó tagállamok száma: 15 |
A kkv-tesztet alkalmazó tagállamok számának jelentős növelése |
Konkrét célkitűzés: |
A – többek között a turisztikai ágazatban működő – uniós vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképességéhez és fenntarthatóságához szükséges keretfeltételek javítása |
|||
|
Legfrissebb ismert eredmény (alapérték) |
Hosszú távú cél (2020) |
||
|
Három ország projektenként 2011-ben |
A COSME program keretében finanszírozott transznacionális együttműködési projektekben részt vevő tagállamok számának növekedése az alapértékhez képest |
||
|
Az odaítélt „Kiemelt európai úti célok” címek száma összesen: 98 (évente átlagosan 20 – 2007-ben 10, 2008-ban 20, 2009-ben 22, 2010-ben 25, 2011-ben 21) |
200-nál több úti cél esetében alkalmazzák a „Kiemelt európai úti célok” programban népszerűsített fenntartható turizmusfejlesztési modelleket (évente körülbelül 20). |
||
|
Legfrissebb ismert eredmény (alapérték) |
Hosszú távú cél (2020) |
||
|
Rendszeresen mérni kell (E területtel kapcsolatban eddig csak analitikai tevékenységre került sor, és az is korlátozott mértékű volt) |
Az új termékek/szolgáltatások összesített számának növekedése (a kiinduláskor mért) alapértékhez képest |
Konkrét célkitűzés: |
A vállalkozói készség előmozdítása és a vállalkozói kultúra népszerűsítése |
|||
|
Legfrissebb ismert eredmény (alapérték) |
Hosszú távú cél (2020) |
||
|
Az ilyen, vállalkozói készséget előmozdító megoldásokat megvalósító tagállamok száma: 2010-ben 22 |
A vállalkozói készséget előmozdító megoldásokat megvalósító tagállamok számának jelentős növelése |
||
|
Jelenleg 12 tagállam vesz részt a „Mentorhálózat a sikeres vállalkozónőkért” programban. Jelenleg 6 tagállam és 2 régió rendelkezik a kifejezetten a vállalkozói ismeretek oktatására vonatkozó stratégiával, 10 tagállam épített be az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó tágabb stratégiáiba a vállalkozói ismeretek oktatásával kapcsolatos nemzeti célokat, 8 tagállamban pedig jelenleg folyik a vállalkozói ismeretekkel kapcsolatos stratégia megvitatása. |
Az olyan tagállamok számának jelentős növekedése az alapértékhez képest, amelyek a potenciális, a fiatal, az új és a női vállalkozókra, valamint más meghatározott célcsoportokra irányuló, a vállalkozói készséget előmozdító megoldásokat valósítanak meg. |
(1) Ezek a mutatók a vállalkozás- és iparpolitikai terület alakulására vonatkoznak. A célok eléréséért nem kizárólag a Bizottság tehető felelőssé. Az e területen elért eredményeket egy sor olyan tényező is befolyásolja, amelyekre a Bizottságnak nincs ráhatása.
(2) A zöld termékek és szolgáltatások olyan termékek és szolgáltatások, amelyek előállításának elsődleges célja a környezeti kockázat csökkentése, valamint a szennyezés és a felhasznált erőforrások minimalizálása. A környezetbarát jellemzőkkel bíró (ökotervezésű, ökocímkézésű, ökológiai módon termelt és újrahasznosított anyagokat jelentős mértékben tartalmazó) termékek szintén ide tartoznak. Forrás: Flash Eurobarometer 342., „SMEs, Resource Efficiency and Green Markets” („Kkv-k, erőforráshatékonyság, zöld piacok”).
(3) A Tanács 2011. május 31-i következtetéseiben arra ösztönözte a tagállamokat, hogy 2012-ig az új vállalkozások elindításához szükséges időtartamot adott esetben csökkentsék le három munkanapra, az elindítás költségeit pedig 100 EUR-ra, továbbá arra is ösztönözte őket, hogy 2013 végére a vállalkozások konkrét tevékenységének megkezdéséhez és folytatásához szükséges engedélyek beszerzése ne vegyen igénybe három hónapnál több időt.
(4) Az európai kkv-k nemzetközivé válása (Internationalisation of European SMEs), EIM, 2010, http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/market-access/files/internationalisation_of_european_smes_final_en.pdf
(5) Az uniós költségvetés 1 EUR-jának 20–30 EUR-nak megfelelő forrásfinanszírozást és 4–6 EUR-nak megfelelő tőkefinanszírozást fog eredményezni a COSME program teljes élettartama alatt.
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/50 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1288/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
az „Erasmus+”: elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 165. cikke (4) bekezdésére és 166. cikke (4) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében (3),
mivel:
(1) |
A „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című, 2011. június 29-i bizottsági közlemény egy olyan egységes program létrehozására szólít fel az oktatás, a képzés, az ifjúságügy és a sport területén, ideértve a felsőoktatás nemzetközi aspektusát is, amely egyesíti az 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (4) létrehozott, az egész életen át tartó tanulásra irányuló cselekvési programot (Egész életen át tartó tanulás), az 1719/2006/EK európai és parlamenti határozattal (5) létrehozott Fiatalok lendületben programot (Fiatalok lendületben), az 1298/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (6) létrehozott Erasmus Mundus cselekvési programot (Erasmus Mundus), az 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott ALFA III. programot, valamint a Tempus és az Edulink programot annak érdekében, hogy biztosítsa a nagyobb hatékonyságot, az erősebb stratégiai összpontosítást, és az egységes program különböző aspektusai közötti szinergiák kiaknázását. Ezenkívül a sport ebbe az egységes programba (a továbbiakban: a program) való felvételét is javasolják. |
(2) |
A jelenlegi Egész életen át tartó tanulás, Fiatalok lendületben és Erasmus Mundus program időközi értékelő jelentései, valamint az oktatás, a képzés, az ifjúságügy és a felsőoktatás terén tervezett jövőbeli uniós fellépésről folytatott nyilvános konzultáció rámutatott arra, hogy ezeken a területeken nagy és bizonyos szempontból növekvő igény van a további, európai szintű együttműködésre és mobilitásra. Az értékelő jelentések hangsúlyozták az oktatás, képzés és ifjúságügy terén az uniós programok és a szakpolitika alakulása közötti szorosabb kapcsolatok megteremtésének szükségességét, kifejezték azt az igényt, hogy az uniós cselekvés szerkezetének jobban meg kell felelnie az egész életen át tartó tanulás paradigmájának, valamint egyszerűbb, felhasználóbarátabb és rugalmasabb megközelítést szorgalmaztak az ilyen cselekvés végrehajtásához és a nemzetközi felsőoktatási együttműködési programok széttagoltságának megszüntetéséhez. |
(3) |
A programnak a finanszírozási források hozzáférhetőségére, valamint az adminisztratív és pénzügyi eljárások átláthatóságára kell összpontosítania, többek között az információs és kommunikációs technológiák (IKT) és a digitalizáció révén. A program sikeréhez a szervezeti felépítés és irányítás korszerűsítését és egyszerűsítését, valamint az igazgatási kiadások csökkentését középpontba állító folyamatos törekvések is nélkülözhetetlenek. |
(4) |
A sporttal kapcsolatos új uniós hatáskörök végrehajtására vonatkozó stratégiai döntésekről szóló nyilvános konzultáció, valamint a sporttal kapcsolatos előkészítő intézkedésekről szóló bizottsági értékelési jelentés betekintést adott az uniós cselekvés prioritásaival kapcsolatban, és szemléltette azt a hozzáadott értéket, amellyel az Unió hozzájárulhat a sportot európai szinten érintő különböző problémákkal kapcsolatos tapasztalatok és tudás megszerzésére, megosztására és terjesztésére irányuló tevékenységek támogatásához, feltéve hogy ezek különösen az alulról szerveződő szintre összpontosulnak. |
(5) |
Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést ösztönző Európa 2020 stratégia uniós növekedési stratégiát határoz meg a következő évtizedre az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés támogatása érdekében: e célból öt nagyszabású, 2020-ig teljesítendő célkitűzést határoz meg, különösen az oktatás területén, annak érdekében, hogy a korai iskolaelhagyás aránya 10 %-os szint alá csökkenjen, és hogy a 30–34 évesek legalább 40 %-a számára lehetővé váljon a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettség megszerzése. Idetartoznak a stratégia kiemelt kezdeményezései is, különösen a Mozgásban az ifjúság és az Új készségek és munkahelyek menetrendje. |
(6) |
A Tanács 2009. május 12-i következtetéseiben az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) létrehozására szólított fel, és egyúttal négy stratégiai célkitűzést határozott meg válaszul azokra a kihívásokra, amelyeknek még eleget kell tenni ahhoz, hogy tudásalapú Európa jöjjön létre, és hogy mindenki számára lehetővé váljon az egész életen át tartó tanulás. |
(7) |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. és 10. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. és 23. cikkének megfelelően a program előmozdítja többek között a férfiak és a nők közötti egyenlőséget, valamint a nem, faj vagy etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében tett intézkedéseket. Szükség van arra, hogy kibővítsék a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportok tagjainak hozzáférését és aktívan kezeljék a fogyatékossággal élő személyek speciális tanulási szükségleteit a program végrehajtása során. |
(8) |
A programnak erős nemzetközi dimenzióval kell rendelkeznie különösen a felsőoktatás tekintetében, nem csupán az európai felsőoktatás minőségének javítása érdekében – az Oktatás és képzés 2020 átfogóbb céljainak jegyében és Unió mint tanulmányi helyszín vonzerejének növelése céljából –, hanem azért is, hogy ösztönözze az emberek közötti megértést és támogassa a partnerországok felsőoktatását elősegítő fenntartható fejlődést és a tágabb értelemben vett társadalmi-gazdasági fejlődésüket, többek között azáltal, hogy a partnerországokból származó személyek bevonásával megvalósított mobilitási cselekvések révén ösztönzi a tudásáramlást. E célból finanszírozást kell rendelkezésre bocsátani a fejlesztési együttműködési eszközből, az európai szomszédsági eszközből, az előcsatlakozási támogatási eszközből és a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló partnerségi eszközből. A finanszírozást az Európai Fejlesztési Alapból, az arra vonatkozó eljárásoknak megfelelőn is rendelkezésre lehet bocsátani. E rendelet rendelkezései alkalmazandók e pénzeszközök felhasználására, ezzel egyidejűleg biztosítva az említett eszközöket és alapot létrehozó rendeletek betartását. |
(9) |
Az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló 2009. november 27-i állásfoglalásában a Tanács hangsúlyozta annak szükségességét, hogy minden fiatalt el kell ismerni mint társadalmi erőforrást, és arra törekedett, hogy előmozdítsa részvételüket az őket érintő szakpolitikák kialakításában folyamatos, a döntéshozók, a fiatalok és ifjúsági szervezetek közötti, minden szinten megvalósuló, átfogó strukturált párbeszéd formájában. |
(10) |
A formális, nem formális és informális tanulás egyetlen programban való egyesítésének szinergiákat kell teremtenie és ösztönöznie kell az ágazatközi együttműködést a különböző oktatási, képzési és ifjúságügyi ágazatok között. A program végrehajtása során megfelelően figyelembe kell venni a különböző ágazatok sajátos szükségleteit, valamint adott esetben a helyi és regionális hatóságok szerepét. |
(11) |
A mobilitás, a méltányosság és a tanulmányi kiválóság támogatására az Uniónak kísérleti jelleggel diákhitelgarancia-eszközt kell létrehoznia, amely szociális háttértől függetlenül lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy egy olyan országban mesterfokozatot szerezzenek, amely előtt a programban való részvétel nyitva áll (a továbbiakban: a programban részt vevő ország). A diákhitelgarancia-eszköz azon pénzügyi intézetek számára lesz hozzáférhető, amelyek készek kedvező feltételek mellett hitelt nyújtani a programban részt vevő egyéb országokban mesterképzésben részt vevő hallgatók számára. A tanulási célú mobilitás e további innovatív eszköze nem helyettesítheti a jelenlegi helyi, nemzeti és uniós szintű diákmobilitást támogató támogatási és hitelrendszereket, illetve nem akadályozhatja ezek jövőbeli létrehozását. A diákhitelgarancia-eszköznek szigorú monitoring és értékelés tárgyát kell képeznie, különösen a különböző országok piaci felvevőképessége vonatkozásában. A 21. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban 2017 vége előtt félidős értékelő jelentést kell benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a diákhitelgarancia-szköz folytatásával kapcsolatos politikai iránymutatás megszerzése céljából. |
(12) |
A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy elfogadják a program megfelelő működését gátló jogi és közigazgatási akadályok megszüntetéséhez szükséges valamennyi megfelelő intézkedést. Ez magában foglalja többek között – amennyiben lehetséges – a vízumok és tartózkodási engedélyek megszerzése során nehézségeket okozó adminisztratív kérdések megoldását. A 2004/114/EK tanácsi irányelvvel (8) összhangban a tagállamok ösztönzést kapnak arra, hogy gyorsított beutazás-engedélyezési eljárásokat hozzanak létre. |
(13) |
„Az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növelése” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közlemény olyan keretrendszert hoz létre, amelyben az Unió, a tagállamok és a felsőoktatási intézmények együttműködhetnek a diplomások számának növelése, az oktatás minőségének javítása, valamint a felsőoktatás és a kutatás arra irányuló hozzájárulásának maximalizálása érdekében, hogy a tagállamok gazdaságai és társadalmai erősebben kerüljenek ki a gazdasági világválságból. |
(14) |
Az Unión belüli fiatalkori munkanélküliség hatékonyabb kezelése érdekében különös figyelmet kell fordítani a felsőoktatási és szakképzési intézmények és az üzleti vállalkozások közötti országokon átívelő együttműködésre a hallgatók foglalkoztathatóságának javítása és vállalkozói készségeinek fejlesztése céljából. |
(15) |
A 29 európai ország oktatási miniszterei által 1999. június 19-én aláírt bolognai nyilatkozat kormányközi folyamatot hozott létre azzal a céllal, hogy megteremtse az európai felsőoktatási térséget, amihez folyamatos uniós szintű támogatásra van szükség. |
(16) |
A szakoktatás és szakképzés (VET) által az Európa 2020 stratégiában meghatározott több célkitűzés elérésében játszott elengedhetetlen szerep széles körben elismert, és azt a megújult koppenhágai folyamat (2011–2020) keretében is megfogalmazták, figyelembe véve különösen a benne rejlő lehetőséget, amely alkalmassá teszi a nagymértékű európai munkanélküliség – különösen a fiatalkori és a tartós munkanélküliség – kezelésére, az egész életen át tartó tanulás kultúrájának előmozdítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre és az aktív polgári szerepvállalás ösztönzésére. Minőségi szakmai gyakorlatokra és tanulószerződéses gyakorlati képzésekre van szükség, ideértve a mikrovállalkozásoknál és a kis- és középvállalkozásoknál végzett gyakorlatokat és képzéseket is, az oktatás és képzés keretében szerzett ismeretek és a munka világában szükséges kompetenciák és készségek közötti szakadék áthidalása, valamint a fiatalok foglalkoztathatóságának javítása érdekében. |
(17) |
Meg kell erősíteni az iskolák közötti európai együttműködés, valamint a tanulók és iskolai dolgozók mobilitásának intenzitását és mértékét annak érdekében, hogy az iskolákról szóló európai együttműködés XXI. századra vonatkozó menetrendjében meghatározott prioritások teljesüljenek, vagyis hogy fejlesszék az uniós közoktatás minőségét a kompetenciafejlesztés terén, valamint javítsák az iskolarendszerekben és intézményekben az egyenlőséget és a befogadást, valamint megerősítsék és támogassák a tanári szakmát és az iskolavezetést. Ebben az összefüggésben kiemelt célként kell kezelni a korai iskolaelhagyás csökkentésére, az alapkészségek terén nyújtott teljesítmény javítására, a kora gyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel és ezek minőségének javítására, valamint az iskolai tanárok és iskolavezetők szakmai kompetenciájának megerősítésére vonatkozó stratégiai célokat, valamint a migráns hátterű, illetve társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű gyermekek oktatási lehetőségeinek javítását. |
(18) |
A 2011. november 28-i tanácsi állásfoglalásban szereplő, a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési program célja, hogy minden felnőtt számára lehetővé tegye készségeik és kompetenciáik egész életen át tartó fejlesztését és javítását. Különös figyelmet kell fordítani a tanulási lehetőségek– különösen az írás- és olvasási, valamint számolási készség javítása, illetve a rugalmas tanulási módszerek és a második esélyt nyújtó intézkedések előmozdítása révén való – javítására a nagy számú alacsony képzettségű európaiak vonatkozásában. |
(19) |
Az Európai Ifjúsági Fórum, a felsőfokú tanulmányok és oklevelek elismerésével foglalkozó nemzeti információs központok (NARIC), az Eurydice, az Euroguidance és az Eurodesk hálózat, az eTwinning nemzeti támogató szolgálatai, a nemzeti Europass központok és a szomszédos országok Nemzeti Információs Irodáinak a cselekvése nélkülözhetetlen a program célkitűzéseinek eléréséhez, különösen azáltal, hogy a Bizottságot rendszeresen ellátják friss, a tevékenységük különböző területeivel kapcsolatos információkkal, valamint terjesztik a program eredményeit az Unióban és a partnerországokban. |
(20) |
Meg kell szilárdítani a program alapján az oktatás, képzés, ifjúságügy és sport területén működő nemzetközi szervezetekkel – különösen az Európa Tanáccsal – való együttműködést. |
(21) |
Az európai integrációs tanulmányokat érintő kiválóság fejlesztéséhez világszerte történő hozzájárulás és az európai integrációs folyamatra és annak alakulására vonatkozó ismeretek és az arról folytatott párbeszéd iránti növekvő igény kielégítése érdekében fontos, hogy a felsőoktatási intézmények, az európai integrációs folyamatban aktív egyesületek és az európai érdekeket szolgáló célt képviselő egyesületek Jean Monnet cselekvésen keresztül való támogatása révén e téren ösztönözzék a kiválóságot a tanításban, a kutatásban és a gondolkodásban. |
(22) |
A program alapján az oktatás, képzés, ifjúságügy és sport területén működő civil társadalmi szervezetekkel folytatott nemzeti és uniós szintű együttműködés rendkívül fontos az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos stratégiákra és politikákra vonatkozó széles körű felelősségvállalás kialakítása érdekében, valamint ahhoz, hogy valamennyi szinten figyelembe lehessen venni az érdekeltek ötleteit és aggályait. |
(23) |
„A sport európai dimenziójának fejlesztése” című 2011. január 18-i bizottsági közlemény meghatározza a Bizottság elgondolásait a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a sport terén végrehajtandó uniós szintű cselekvésekre vonatkozóan, és a sporton keresztül kifejeződő európai identitás erősítése érdekében, a sport társadalmi szerepéről, gazdasági vetületéről és szervezéséről szóló három átfogó fejezetben konkrét, a Bizottság és a tagállamok által meghozandó cselekvéseket javasol. Emellett figyelembe kell venni a sport – többek között az őshonos sport – hozzáadott értékét és az Unió kulturális és történelmi örökségéhez való hozzájárulását. |
(24) |
Különösen az alulról szerveződő sportra és a sport területén vállalt önkéntességre kell összpontosítani, mivel ezek fontos szerepet játszanak a társadalmi befogadás, az esélyegyenlőség és az egészségvédő testmozgás előmozdításában. |
(25) |
A képesítések és kompetenciák fokozottabb átláthatóságának és elismerésének és az átláthatóságot és elismerést szolgáló uniós eszközök szélesebb körű elfogadásának hozzá kell járulnia a minőségi oktatás és képzés fejlődéséhez, és elő kell segítenie mind az egész életen át tartó tanulás célját szolgáló, mind pedig a különböző országok és ágazatok közötti foglalkozási célú mobilitást egész Európában. A más országokban alkalmazott módszerek, gyakorlatok és technológiák megismerésére nyújtott lehetőség elősegíti a foglalkoztathatóság javítását. |
(26) |
E célból ajánlott a 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (9) által létrehozott, a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes uniós kerete (Europass), a 2006/143/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlással (10) létrehozott európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartás (EQAR) és a Felsőoktatási Minőségbiztosítás Európai Szövetsége (ENQA), az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i ajánlásával (11) létrehozott európai képesítési keretrendszer (EKKR), az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i ajánlásával (12) létrehozott Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditrendszer (ECVET) az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i ajánlásával (13) létrehozott szakoktatási és szakképzési európai minőségbiztosítási referenciakeret (EQAVET), valamint az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) szélesebb körű használata. |
(27) |
A lakossági tájékoztatás magasabb szintű hatékonysága és a Bizottság kezdeményezésére végzett kommunikációs tevékenységek közötti erősebb szinergia biztosítása érdekében az e rendelet értelmében kommunikációs tevékenységekre elkülönített forrásoknak hozzá kell járulniuk az Unió politikai prioritásaira vonatkozó szervezeti kommunikáció biztosításához is, feltéve, hogy az említett prioritások kapcsolódnak e rendelet általános célkitűzéseihez. |
(28) |
Biztosítani kell a program keretében végzett összes cselekvés európai hozzáadott értékét és ezen intézkedéseknek az EUMSZ 167. cikke (4) bekezdésével összhangban álló tagállami tevékenységekkel, illetve más tevékenységekkel, különösen a kultúra és a média, a foglalkoztatás, a kutatás és az innováció, az ipar és a vállalkozások, a kohéziós és fejlesztési politika, továbbá a bővítési politika, valamint a regionális politika és a külkapcsolatok területén végzett kezdeményezésekkel, eszközökkel és stratégiákkal fennálló kiegészítő jellegét. |
(29) |
A program célja, hogy pozitív és fenntartható hatása legyen az oktatási, képzési, ifjúság- és sportpolitikára és gyakorlatokra. A rendszerszintű hatást a programban előirányzott olyan különböző cselekvések és tevékenységek révén kell elérni, amelyek az intézményi szintű változás ösztönzését célozzák, és adott esetben rendszerszintű innovációhoz vezetnek. A programból pénzügyi támogatást igénylő egyedi projekteknek nem kell rendszerszintű hatást gyakorolniuk. A rendszerszintű hatás eléréséhez a projektek összesített eredményének kell hozzájárulnia. |
(30) |
A hatékony teljesítményirányításhoz – ideértve az értékelést és az monitoringot is – az intervenció logikáját tükröző, specifikus, időszakonként mérhető és valós teljesítménymutatók kialakítására van szükség. |
(31) |
A Bizottságnak és a tagállamoknak optimalizálnia kell az információs és kommunikációs technológiákat annak érdekében, hogy megkönnyítsék az oktatással, a képzéssel, az ifjúsággal és a sporttal kapcsolatos cselekvésekhez való hozzáférést. Ide tartozhat a virtuális mobilitás, amelynek ki kell egészítenie, de nem szabad helyettesítenie a tanulási célú mobilitást. |
(32) |
Ez a rendelet a program teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget állapít meg, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges referenciaösszegként szolgál az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredmények pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság intézményközi megállapodás (14) 17. pontja értelmében. |
(33) |
A program alapján a testületek működéséhez nyújtott finanszírozás folytonosságának biztosítása érdekében a Bizottság számára a program kezdeti szakaszában lehetővé kell tenni, hogy a támogatott fellépések és tevékenységek végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó költségeket támogathatónak tekintse abban az esetben is, ha azok a finanszírozási kérelem benyújtása előtt merülnek fel a kedvezményezettnél. |
(34) |
Teljesítménykritériumokat kell létrehozni, amelyek alapul szolgálhatnak a költségvetési források tagállamok közötti felosztásához a nemzeti irodák által irányított cselekvések céljára. |
(35) |
Az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó tagjelölt országok és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) azon országai, amelyek részét képezik Európai Gazdasági Térségnek (EGT), részt vehetnek az uniós programokban a keretmegállapodások, a társulási tanácsi határozatok vagy hasonló megállapodások alapján. |
(36) |
A Svájci Államszövetség az Unió és Svájc között kötendő megállapodás alapján részt vehet az uniós programokban. |
(37) |
A tengerentúli országok és területek természetes személyei, valamint a tengerentúli országok és területek illetékes köz- és/vagy magántestületei és intézményei 2001/822/EK tanácsi határozattal (15) összhangban vehetnek részt a programokban. Az Unió legkülső régióinak, valamint tengerentúli országainak és területeinek a távoli fekvéséből következő korlátokat figyelembe kell venni a program végrehajtása során. |
(38) |
A Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a 2011. május 25-i„Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című közleményében kifejtette többek között azt a célt, hogy továbbra is elősegítsék a szomszédos országok részvételét a felsőoktatás területén végrehajtott uniós mobilitási és kapacitásépítési intézkedésekben, valamint a jövőbeli oktatási program megnyitását a szomszédos országok előtt. |
(39) |
Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ezen intézkedések közé értve a szabálytalanságok megelőzését, felderítését és kivizsgálását, az elveszített, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzösszegek visszafizettetését, valamint adott esetben szankciók alkalmazását. Bár az Unió külső támogatásához egyre több finanszírozásra van szükség, az Unió gazdasági és költségvetési helyzete korlátozza az ilyen jellegű támogatáshoz biztosított forrásokat. Ezért a Bizottságnak ki kell alakítania a rendelkezésre álló források leghatékonyabb és fenntartható felhasználásának módját, e célból pedig tőkeáttételi hatású pénzügyi eszközöket kell használnia. |
(40) |
A programhoz való hozzáférés javítása érdekében az egyének mobilitásához nyújtott támogatásokat a fogadó ország megélhetési költségeitől függően ki kell igazítani. A nemzeti joggal összhangban a tagállamokat ösztönözni kell arra is, hogy mentesítsék ezeket a támogatásokat az adók és járulékok alól. Ugyanennek a mentességnek kell vonatkoznia a pénzügyi támogatásokat az érintett személyeknek odaítélő köz- vagy magántestületekre is. |
(41) |
A 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban az önkéntes tevékenységgel töltött idő természetbeni hozzájárulások formájában társfinanszírozásként beszámítható. |
(42) |
„Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című 2011. június 29-i közleményében a Bizottság az uniós finanszírozás egyszerűsítése melletti elkötelezettségét hangsúlyozta. Az egyetlen oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásának lényegesen le kell egyszerűsítenie a programot, emellett jelentős mértékben racionalizálnia kell azt, és szinergiákat kell létrehoznia az irányításában. Az egyösszegű, illetve rendszeres átalánytámogatásokon, valamint egységköltség-alapú támogatásokon alapuló finanszírozással, továbbá a kedvezményezettekre és a tagállamokra vonatkozó formai és adminisztratív követelmények csökkentésével tovább kell egyszerűsíteni a program végrehajtását. |
(43) |
A megvalósítás és a kifizetések végrehajtásának javítását a program célkitűzéseinek elérése érdekében irányadó elvnek kell tekinteni, ugyanakkor biztosítani kell a pénzügyi erőforrások optimális felhasználását. |
(44) |
Fontos gondoskodni a program pénzgazdálkodásának hatékony voltáról, valamint minél hatékonyabb és felhasználóbarát módon történő végrehajtásáról, emellett biztosítani kell a jogbiztonságot és valamennyi résztvevőnek a programhoz való hozzáférés lehetőségét is. |
(45) |
Annak érdekében, hogy a változó igényekre a program teljes időtartama alatt gyorsan lehessen reagálni, az EUMSZ 290. cikkének megfelelően a Bizottságot fel kell hatalmazni jogi aktusok elfogadására a nemzeti irodák által irányított kiegészítő cselekvésekkel kapcsolatos rendelkezések tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkálatok során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(46) |
E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlameni és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolni. |
(47) |
A programnak három különböző területet kell lefednie, és az e rendelet alapján létrehozott bizottságnak kell foglalkoznia mind a horizontális, mind az ágazati kérdésekkel. A tagállamoknak kell gondoskodniuk arról, hogy a bizottság napirendjén szereplő témák szerint delegálják képviselőiket a bizottság ülésein való részvételre, a bizottsági elnök pedig arról gondoskodik, hogy a találkozók napirendjében egyértelműen feltüntessék az érintett ágazato(ka)t és az egyes ágazatok tekintetében az üléseken megvitatásra kerülő témákat. Adott esetben a bizottság eljárási szabályzatával összhangban lehetőség van eseti alapon külső szakértők – többek között a szociális partnerek képviselőinek – meghívására, hogy a bizottság ülésein megfigyelőként részt vegyenek. |
(48) |
Helyénvaló a program megfelelő lezárásának biztosítása, különös tekintettel az irányítására vonatkozó többéves megállapodások – úgymint a technikai és adminisztratív segítségnyújtás finanszírozása – további fenntartására. A technikai és adminisztratív segítségnyújtásnak 2014. január 1-jétől szükség esetén biztosítania kell a megelőző programok keretében 2013 végéig le nem zárult cselekvések irányítását. |
(49) |
Mivel e rendelet célját, nevezetesen a program létrehozását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak léptéke és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. |
(50) |
Az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni, |
(51) |
A program alapján nyújtott finanszírozás folytonosságának biztosítása érdekében e rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni. Sürgősségi okokból e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követően a lehető leghamarabb hatályba kell lépnie, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. cikk
A program hatálya
(1) Ez a rendelet létrehozza az oktatás, képzés, ifjúságügy és sport terén végrehajtandó uniós cselekvésről szóló, „Erasmus+” elnevezésű programot (a továbbiakban: a program).
(2) A programot a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig terjedő időszakban kell végrehajtani.
(3) A program az alábbi területekre terjed ki, a tagállamok különböző ágazatai struktúráinak és sajátos szükségleteinek tiszteletben tartása mellett:
a) |
az egész életen át tartó tanulás távlatában minden szintű oktatás és képzés, ezen belül a közoktatás (Comenius), a felsőoktatás (Erasmus), a nemzetközi felsőoktatás (Erasmus Mundus), a szakoktatás és -képzés (Leonardo da Vinci), valamint a felnőttkori tanulás (Grundtvig); |
b) |
az ifjúságügy területe (Fiatalok lendületben), különösen a nem formális és az informális tanulás összefüggésében; |
c) |
sport, különös tekintettel az alulról szerveződő sportra. |
(4) A programnak van egy nemzetközi dimenziója is, amely az Unió és a partnerországok közötti együttműködés révén az Unió külső fellépéseinek, köztük fejlesztési célkitűzéseinek a támogatását célozza.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
1. „egész életen át tartó tanulás”: az életút során elvégzett valamennyi általános oktatás, szakképzés, iskolarendszeren kívüli oktatás és informális tanulás, amely az egyén, a polgár, a kultúra, a társadalom és/vagy a foglalkoztatás szempontjából a tudás, a készségek és a kompetenciák gyarapodását vagy a társadalmi részvétel megerősítését eredményezik, ideértve a tanácsadási és orientációs szolgáltatások nyújtását is;
2. „nem formális tanulás”: olyan tanulás, amely – a tanulási célkitűzések és a tanulásra fordított idő tekintetében – tervezett tevékenységeken keresztül valósul meg, tanuláshoz nyújtott támogatás (pl. tanár-diák kapcsolat) mellett, de amely nem része a formális oktatási és képzési rendszernek;
3. „informális tanulás”: a munkával, családdal vagy szabadidővel kapcsolatos napi tevékenységekből eredő tanulás, amely a célkitűzések, az idő vagy a tanulás támogatása tekintetében nem szervezett vagy strukturált; a tanuló szempontjából lehet, hogy nem szándékos;
4. „strukturált párbeszéd”: a fiatalokkal és az ifjúsági szervezetekkel folytatott párbeszéd, amely teret enged az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés prioritásaira, megvalósítására és nyomon követésére irányuló folyamatos, közös gondolkodásnak;
5. „országokon átívelő”: eltérő rendelkezés hiányában a 24. cikk (1) bekezdésében említett, a programban részt vevő legalább két országot érintő bármely cselekvésre vonatkozik;
6. „nemzetközi”: legalább egy, a programban részt vevő országot és legalább egy harmadik országot (a továbbiakban: a partnerország) érintő bármely cselekvésre vonatkozik;
7. „tanulási célú mobilitás”: a tartózkodási országtól eltérő országba való, tanulmányi, képzési, illetve nem formális vagy informális tanulási célú tényleges átköltözés; ez megvalósulhat szakmai gyakorlatok, tanulószerződéses gyakorlati képzések, ifjúsági csereprogramok, önkéntesség, tanítás, illetve szakmai továbbképzési tevékenységekben való részvétel formájában, és ide tartozhatnak még olyan tevékenységek, mint a fogadó ország nyelvén folytatott előkészítő képzés, valamint a küldő, fogadó és a képzést követő tevékenységek;
8. „együttműködés az innováció terén és a bevált gyakorlatok cseréje”: országokon átívelő és nemzetközi együttműködési projektek, amelyekben az oktatás, a képzés és/vagy az ifjúságügy területén tevékenységet folytató szervezetek vesznek részt, és amelyekben más szervezetek is részt vehetnek;
9. „a szakpolitikai reform támogatása”: minden olyan típusú tevékenység, amelynek célja az oktatási és képzési rendszerek korszerűsítésének támogatása és elősegítése, valamint az uniós ifjúságpolitika fejlesztésére irányuló támogatás a tagállamok közötti szakpolitikai együttműködés révén, különösen a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszéd és nyitott koordinációs módszer keretében;
10. „virtuális mobilitás”: az információs és kommunikációs technológiák által támogatott tevékenységek – többek között az elektronikus tanulás – összessége, amelyeket az intézmények szintjén szerveznek, és amelyek megvalósítják vagy elősegítik az országokon átívelő és/vagy nemzetközi együttműködésből fakadó tapasztalatok szerzését az oktatás és/vagy a tanulás terén;
11. „személyzet”: az oktatásban, a képzésben vagy a fiatalok nem formális tanulásában szakmai vagy önkéntes alapon részt vevő személyek, valamint ide tartozhatnak az egyetemi tanárok, a tanárok, az oktatók, az iskolavezetők, az ifjúságsegítők és a nem oktatással foglalkozó dolgozók;
12. „ifjúságsegítő”: nem formális tanulásban érintett szakember vagy önkéntes, aki támogatja a fiatalokat személyes szociálpedagógiai és szakmai fejlődésükben;
13. „fiatalok”: 13 és 30 év közötti személyek;
14. „felsőoktatási intézmény”:
a) |
a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban bármely típusú felsőoktatási intézmény, amely elismert fokozat vagy más elismert felsőfokú képesítés megszerzéséhez vezető képzést nyújt, függetlenül az ilyen intézmények megnevezésétől; |
b) |
a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban bármely intézmény, amely felsőfokú szakoktatást vagy szakképzést kínál; |
15. „közös oklevél”: legalább két felsőoktatási intézmény által nyújtott integrált tanulmányi program eredményeképpen az összes részt vevő intézmény által közösen kiállított és aláírt, és a részt vevő intézmények országaiban hivatalosan elismert egyetlen oklevél;
16. „kettős oklevél/többes oklevél”: (a kettős oklevél esetében) legalább kettő, (a többes oklevél esetében) több felsőoktatási intézmény által nyújtott tanulmányi program elvégzésekor a hallgató által a részt vevő intézmények mindegyikétől külön-külön kapott oklevél;
17. „ifjúsági tevékenység”: egy fiatal által végzett iskolán kívüli tevékenység (például ifjúsági csereprogramok, önkéntes tevékenység vagy a fiatalok képzése), amelyben egyedül vagy csoportosan, különösen ifjúsági szervezetek útján vesz részt, és amelyet nem formális tanulási megközelítés jellemez;
18. „partnerség”: a programban részt vevő különböző országok intézményeinek és/vagy szervezeteinek egy csoportja közötti megállapodás az oktatás, a képzés, az ifjúságügy és a sport terén közös európai tevékenységek végrehajtása vagy egy kapcsolódó területen formális vagy informális hálózat létrehozása céljából, ilyenek például az iskolai csereprogramok és hosszú távú egyéni mobilitás formájában megvalósított közös tanulási projektek a tanulók és tanáraik számára, az intenzív felsőoktatási programok, valamint a regionális és helyi hatóságok között a régiók közötti – többek között a határokon átnyúló – együttműködés erősítése céljából folytatott együttműködés; ez a partnerség minőségének erősítése céljából kiterjeszthető partnerországok intézményeire és/vagy szervezeteire;
19. „kulcskompetenciák”: a tudás, a készségek és a hozzáállások alapvető halmaza, amelyre mindenkinek szüksége van az önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgári szerepvállaláshoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztathatósághoz, a 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásban (18) megfogalmazottak szerint;
20. „nyitott koordinációs módszer”: olyan kormányközi módszer, amely keretet nyújt a tagállamok közötti együttműködéshez, így a nemzeti politikáikat konkrét közös célkitűzések felé irányíthatják. A program hatálya alatt a nyitott koordinációs módszer az oktatásra, a képzésre és az ifjúságügyre vonatkozik;
21. „az átláthatóságot és az elismerést támogató uniós eszközök”: olyan eszközök, amelyek Unió-szerte segítenek az érdekelteknek a tanulási eredmények és a képesítések megértésében, értékelésében és adott esetben elismerésében;
22. „szomszédos országok”: az európai szomszédságpolitikába bevont országok és területek;
23. „kettős karrier”: magas szintű sportképzés és általános oktatásban való részvétel vagy munka együttese;
24. „alulról szerveződő sport”: helyi szinten, amatőr sportolók által szervezett formában gyakorolt sporttevékenység és tömegsport.
3. cikk
Európai hozzáadott érték
(1) A program csak azokat a cselekvéseket és tevékenységeket támogatja, amelyek potenciális európai hozzáadott értéket képviselnek, és hozzájárulnak a 4. cikkben említett általános célkitűzés megvalósításához.
(2) A program cselekvéseinek és tevékenységeinek európai hozzáadott értékét különösen az alábbiak segítségével biztosítják:
a) |
országokon átívelő jelleg, különösen a fenntartható rendszerszintű hatás elérését célzó mobilitás és együttműködés tekintetében; |
b) |
más nemzeti, uniós és nemzetközi szintű programokkal és szakpolitikákkal való kiegészítő jelleg és szinergia; |
c) |
hozzájárulásuk az átláthatóságot és az elismerést támogató uniós eszközök hatékony használatához. |
4. cikk
A program általános célja
A program a következők megvalósításához járul hozzá:
a) |
az Európa 2020 stratégiában – ezen belül is a kiemelt oktatási célban – megfogalmazott célkitűzések megvalósítása; |
b) |
az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretében („Oktatás és képzés 2020”) megfogalmazott célkitűzések megvalósítása, ideértve a megfelelő referenciaértékeket is; |
c) |
partnerországok felsőoktatásának fenntartható fejlesztése; |
d) |
az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének (2010–2018) átfogó célkitűzései; |
e) |
a sport európai dimenziójának, különösen az alulról szerveződő sportnak a fejlesztésére vonatkozó célkitűzés a sportra vonatkozó uniós munkatervvel összhangban; továbbá |
f) |
az európai értékek előmozdítása az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkével összhangban. |
II. FEJEZET
Oktatás és képzés
5. cikk
Különös célkitűzések
(1) A program 4. cikkben meghatározott általános célkitűzésével és különösen az „Oktatás és képzés 2020” keretében megfogalmazott célkitűzésekkel összhangban, továbbá támogatva a partnerországok felsőoktatásának fenntartható fejlesztését, a program keretében az alábbi konkrét célkitűzések megvalósítására kell törekedni:
a) |
a kulcskompetenciák és készségek szintjének javítása, különös tekintettel azok munkaerő-piaci és társadalmi relevanciájára és az összetartó társadalom érdekében tett hozzájárulására, különösen a tanulási célú mobilitási lehetőségek fokozása, továbbá az oktatás és képzés világa, valamint a munka világa közötti szorosabb együttműködés révén; |
b) |
az oktatási és képzési intézmények szintjén a minőségfejlesztés, az innováció, a kiválóság és a nemzetköziesedés támogatása, különösen az oktatási és képzési szolgáltatók, valamint az egyéb érdekelt felek közötti szorosabb országokon átívelő együttműködés révén; |
c) |
a nemzeti szintű szakpolitikai reformok kiegészítését, valamint az oktatási és képzési rendszerek korszerűsítésének támogatását szolgáló, egész életen át tartó tanulás európai térsége létrejöttének ösztönzése és ismertségének növelése, különösen a megerősített szakpolitikai együttműködés, az átláthatóságot és az elismerést támogató uniós eszközök megfelelőbb alkalmazása és a bevált gyakorlatok terjesztése révén; |
d) |
az oktatás és képzés nemzetközi dimenziójának erősítése, különösen az Unió és a partnerországok intézményei között megvalósuló együttműködés révén a szakképzés (VET) és a felsőoktatás területén megvalósuló együttműködés révén és a felsőoktatásban, az európai felsőoktatási intézmények vonzerejének növelése, valamint az Unió külső fellépéseinek – köztük a fejlesztési célkitűzéseknek – a támogatása révén, beleértve a mobilitás, az Unió és a partnerországok felsőoktatási intézményei közötti együttműködés, valamint a partnerországokban történő célzott kapacitásépítés formájában megvalósítandó fejlesztési célokat; |
e) |
a nyelvek oktatásának és tanulásának fejlesztése, valamint az Unió széles körű nyelvi sokfélesége és az interkulturális érzékenység ösztönzése; |
f) |
az európai integrációval kapcsolatos nemzetközi oktatási és kutatási kiválóság ösztönzése a 10. cikkben említett Jean Monnet program tevékenységei révén. |
(2) A program értékelése céljából az I. melléklet az (1) bekezdésben említett konkrét célkitűzésekhez kapcsolódóan mérhető és releváns mutatókat határoz meg.
6. cikk
A program cselekvései
(1) A program a cselekvések alábbi típusain keresztül valósítja meg célkitűzéseit az oktatás és a képzés területén:
a) |
az egyének tanulási célú mobilitása; |
b) |
együttműködés az innováció és a bevált gyakorlatok cseréje terén; valamint |
c) |
a szakpolitikai reform támogatása. |
(2) A Jean Monnet program egyedi tevékenységeinek leírása a 10. cikkben található.
7. cikk
Egyéni tanulási célú mobilitás
(1) Az egyéni tanulási célú mobilitás az alábbi tevékenységeket támogatja a 24. cikk (1) bekezdésében említett, programban részt vevő országokban:
a) |
a felsőoktatás minden ciklusában, illetve a szakoktatásban és képzésben részt vevő hallgatók, gyakornokok és diákok mobilitása. A mobilitásnak ez a típusa partnerintézményben vagy szakmai gyakorlaton, illetve képzésben résztvevőként, asszisztensként vagy gyakornokként külföldi tapasztalatszerzésen való részvétel formájában valósulhat meg. A mesterfokozatú oklevél megszerzése érdekében megvalósuló mobilitás a 20. cikkben említett diákhitelgarancia-eszköz segítségével támogatható; |
b) |
a személyzet mobilitása a 24. cikk (1) bekezdésében említett, programban részt vevő országokon belül. A mobilitásnak ez a típusa külföldi tanítás vagy asszisztensi tevékenység vagy szakmai fejlődést célzó tevékenységekben való részvétel formájában valósulhat meg. |
(2) Ez a cselekvés támogatja továbbá a hallgatók és a személyzet partnerországokból származó vagy azokba irányuló nemzetközi felsőoktatási mobilitását, ideértve a minőségi közös, kettős vagy többes oklevelek megszerzésére irányuló, illetve közös felhívások alapján szervezett mobilitást is.
8. cikk
Együttműködés az innováció és a bevált gyakorlatok cseréje terén
(1) Az innováció és a bevált gyakorlatok cseréje terén folytatott együttműködés az alábbiakat támogatja:
a) |
oktatási és képzési tevékenységekben részt vevő vagy más releváns ágazatokban működő szervezetek és/vagy intézmények közötti stratégiai partnerségek, amelyek célja, hogy közös kezdeményezéseket alakítsanak ki és hajtsanak végre, továbbá hogy ösztönözzék a társaktól való tanulást és a tapasztalatcserét; |
b) |
partnerségek a munka világa, valamint oktatási és képzési intézmények között, az alábbiak formájában:
|
c) |
informatikai támogató platformok – ideértve különösen az eTwinninget –, amelyek valamennyi oktatási ágazatra kiterjednek, és amelyek elősegítik a társaktól való tanulást, a virtuális mobilitást és a helyes gyakorlatok cseréjét, továbbá a szomszédos országok résztvevői számára is hozzáférést biztosítanak. |
(2) E cselekvés keretében támogatni kell továbbá a fejlesztést, a kapacitásépítést, a regionális integrációt, az ismeretek cseréjét és a korszerűsítési folyamatokat az Unió és partnerországok felsőoktatási intézményei közötti nemzetközi partnerségek révén, különösen a társaktól való tanulás és a közös oktatási projektek tekintetében, valamint különösen a szomszédos országokkal folytatott regionális együttműködés és a Nemzeti Információs Irodák előmozdításával.
9. cikk
A szakpolitikai reform támogatása
(1) A szakpolitikai reform támogatása az alábbiakkal kapcsolatos, uniós szinten kezdeményezett tevékenységekre terjed ki:
a) |
az Unió oktatási és képzési szakpolitikai menetrendjének végrehajtása a nyitott koordinációs módszerekkel, valamint a bolognai és a koppenhágai folyamattal összefüggésben; |
b) |
az uniós áttekinthetőséget és elismerést támogató eszközök alkalmazására a programban részt vevő országokban, különösen a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi kerete (Europass), az európai képesítési keretrendszer (EKKR), az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer, az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET), a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete (EQAVET), az európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartás (EQAR) és a Felsőoktatási Minőségbiztosítás Európai Szövetsége (ENQA), továbbá az oktatás és képzés terén tevékeny uniós szintű hálózatok és európai nem kormányzati szervezetek támogatására; |
c) |
az érintett európai érdekeltekkel az oktatás és a képzés területén folytatott szakpolitikai párbeszédre; |
d) |
a NARIC, az Eurydice és az Euroguidance hálózatokra, valamint a nemzeti Europass központokra. |
(2) E cselekvés keretében támogatják továbbá a partnerországokkal és a nemzetközi szervezetekkel folytatott szakpolitikai párbeszédet.
10. cikk
Jean Monnet cselekvések
A Jean Monnet tevékenységek célja:
a) |
az európai integrációval kapcsolatos ismeretek tanításának és kutatásának előmozdítása világszerte az erre szakosodott felsőoktatási szakemberek, hallgatók és polgárok körében, különösen Jean Monnet tanszékek létrehozásával és más felsőoktatási tevékenységekkel, valamint a felsőoktatási intézmények más tudásépítési tevékenységeinek támogatásával; |
b) |
az európai integrációval foglalkozó felsőoktatási intézmények vagy szervezetek tevékenységeinek támogatása és a Jean Monnet kiválósági védjegy támogatása; |
c) |
az alábbi intézmények támogatása, amelyek európai érdekeket szolgáló célt képviselnek:
|
d) |
a felsőoktatás képviselői és az Unió szakpolitikai prioritásairól döntést hozók közötti szakpolitikai viták és véleménycserék ösztönzése. |
III. FEJEZET
Ifjúság
11. cikk
Különös célkitűzések
(1) A program 4. cikkben meghatározott általános célkitűzéseivel és különösen az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretében (2010–2018) meghatározott célkitűzésekkel összhangban a program az alábbi egyedi célkitűzések megvalósítására törekszik:
a) |
a kulcskompetenciák és készségek szintjének javítása a fiatalok – köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok – körében, valamint a következők előmozdítása: a fiatalok részvétele az európai demokratikus életben és a munkaerőpiacon, aktív polgárság, kultúrák közötti párbeszéd, társadalmi beilleszkedés és szolidaritás, különösen az ifjúsági munka területén vagy az ifjúsági szervezetekben aktív személyek és az ifjúsági vezetők nagyobb tanulási célú mobilitását biztosító lehetőségek, valamint az ifjúságügy és a munkaerőpiac szorosabb összekapcsolása révén; |
b) |
az ifjúságsegítés területén a minőségfejlesztés támogatása, különösen az ifjúsági szervezetek és/vagy az egyéb érdekelt felek közötti szorosabb együttműködés révén; |
c) |
a helyi, regionális és nemzeti szintű szakpolitikai reformok kiegészítése, az ismereteken és tényeken alapuló ifjúságpolitika kialakításának támogatása, valamint a nem formális és az informális tanulás elismerése, különösen a szorosabb szakpolitikai együttműködés, az átláthatóságot és az elismerést támogató uniós eszközök megfelelőbb alkalmazása, valamint a helyes gyakorlatok terjesztése révén; |
d) |
az ifjúsági tevékenységek nemzetközi dimenziójának, valamint az ifjúságsegítőknek és az ifjúsági szervezeteknek a fiatalokat támogató struktúraként betöltött szerepének a fokozása az Unió külső fellépésének kiegészítéseként, különösen az Unió, a partnerországok érdekelt felei és a nemzetközi szervezetek közötti mobilitás és együttműködés ösztönzése, valamint partnerországokban történő célzott kapacitásépítés révén. |
(2) A program értékelése céljából az I. melléklet az (1) bekezdésben említett konkrét célkitűzésekhez kapcsolódóan mérhető és releváns mutatókat határoz meg.
12. cikk
A program cselekvései
A program a cselekvések alábbi típusain keresztül valósítja meg célkitűzéseit:
a) |
az egyének tanulási célú mobilitása; |
b) |
együttműködés az innováció és a helyes gyakorlatok cseréje terén; |
c) |
a szakpolitikai reform támogatása. |
13. cikk
Egyéni tanulási célú mobilitás
(1) Az egyéni tanulási célú mobilitás az alábbiakat támogatja:
a) |
a nem formális és informális tanulmányi tevékenységekben részt vevő fiatalok mobilitása a programban részt vevő országok között, beleértve az alábbiakat: a mobilitásnak ez a típusa az európai önkéntes szolgálat keretében szervezett ifjúsági csereprogramok és önkéntes tevékenységek, valamint a mobilitásra vonatkozó meglévő rendelkezésekre épülő innovatív intézkedések formájában valósulhat meg; |
b) |
az ifjúsági munka területén, illetve az ifjúsági szervezetekben aktív személyek és ifjúsági vezetők mobilitása; a mobilitásnak ez a típusa képzési és hálózatépítési tevékenységek formájában valósulhat meg. |
(2) E cselekvés egyúttal támogatja a fiatalok, az ifjúsági munka területén, illetve az ifjúsági szervezetekben aktív személyek és az ifjúsági vezetők partnerországokba – különösen a szomszédos országokba – irányuló, illetve onnan kiinduló mobilitását.
14. cikk
Együttműködés az innováció és a helyes gyakorlatok cseréje terén
(1) Az innováció és a helyes gyakorlatok cseréje terén folytatott együttműködés az alábbiakat támogatja:
a) |
stratégiai partnerségek, amelyek célja, hogy közös kezdeményezéseket, így például az aktív polgárságot, a társadalmi innováció, a demokratikus életben való részvételt és a vállalkozói készséget előmozdító ifjúsági kezdeményezéseket és polgári szerepvállalási projekteket dolgozzanak ki és hajtsanak végre a társaktól való tanulás és a tapasztalatcsere révén; |
b) |
informatikai támogató platformok, amelyek lehetővé teszik a társaktól való tanulást, a tudásalapú ifjúsági munkát, a virtuális mobilitást és a helyes gyakorlatok cseréjét. |
(2) E cselekvés keretében támogatni kell továbbá a fejlesztést, a kapacitásépítést és az ismeretek cseréjét a programban részt vevő országok és a partnerországok szervezetei közötti partnerségek révén, különösen a társaktól való tanulás révén.
15. cikk
A szakpolitikai reform támogatása
(1) A szakpolitikai reform támogatása magában foglalja az alábbiakkal kapcsolatos tevékenységeket:
a) |
az Unió ifjúságügyi szakpolitikai menetrendjének végrehajtása a nyitott koordinációs módszer révén; |
b) |
az átláthatóságot és az elismerést támogató uniós eszközök – különösen a Youthpass – bevezetése a programban részt vevő országokban, továbbá az uniós szintű hálózatok és az európai ifjúsági nem kormányzati szervezetek támogatása; |
c) |
politikai párbeszéd az érintett európai érdekelt felekkel és strukturált párbeszéd a fiatalokkal; |
d) |
az Európai Ifjúsági Fórum, az ifjúsági munka fejlesztését célzó információs központok és az Eurodesk-hálózat. |
(2) E cselekvés keretében támogatni kell a partnerországokkal és a nemzetközi szervezetekkel folytatott szakpolitikai párbeszédet is.
IV. FEJEZET
Sport
16. cikk
Konkrét célkitűzések
(1) A program 4. cikkben meghatározott általános célkitűzéseivel és a sportra vonatkozó uniós munkatervvel összhangban a program különösen az alulról szerveződő sportra összpontosít, és az alábbi konkrét célkitűzések megvalósítására törekszik:
a) |
a sport integritását fenyegető, határokon átnyúló veszélyek, például a dopping, a bundázás és az erőszak, valamint az intolerancia és a diszkrimináció minden formájának kezelése; |
b) |
a jó kormányzás ösztönzése és támogatása a sportban, valamint a sportolók kettős karrierjének támogatása; |
c) |
a sport területén végzett önkéntes tevékenységek ösztönzése, valamint a társadalmi befogadás, az esélyegyenlőség és az egészségvédő testmozgás fontosságának tudatosítása a sportban való fokozott részvétel és mindenki számára egyenlő hozzáférési lehetőség biztosítása révén; |
(2) A program értékelése céljából az I. melléklet az (1) bekezdésben említett konkrét célkitűzésekhez kapcsolódóan mérhető és releváns mutatókat határoz meg.
17. cikk
Tevékenységek
(1) A sport területén való együttműködés céljait az alábbi – különösen az alulról szerveződő sportra összpontosító – országokon átívelő tevékenységek révén kell megvalósítani:
a) |
az együttműködési partnerségek támogatása; |
b) |
a programban részt vevő több ország részvételével megrendezett európai nonprofit sportesemények támogatása, amelyek hozzájárulnak a 16. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott célkitűzésekhez; |
c) |
a szakpolitikák kidolgozását segítő adatok összegyűjtése; |
d) |
párbeszéd az érintett európai érdekeltekkel. |
(2) Az (1) bekezdésben említett tevékenységek harmadik felektől – például magánvállalkozásoktól – származó kiegészítő forrásokat mozgósíthatnak.
V. FEJEZET
Pénzügyi rendelkezések
18. cikk
Költségvetés
(1) A program 2014. január 1-jétől kezdődő végrehajtására meghatározott pénzügyi keretösszeg folyó árakon 14 774 524 000 EUR.
Az éves előirányzatokat a többéves pénzügyi keret keretein erejéig az Európai Parlament és a Tanács hagyja jóvá.
(2) Az (1) bekezdésben említett összeget az alábbiak szerint kell különíteni el a program cselekvéseire, az elkülönített összegeket legfeljebb 5 %-kal meghaladó rugalmassági küszöb mellett:
a) |
77,5 % oktatási és képzési célokra, amelyből az alábbi minimumösszegeket különítik el:
|
b) |
10 % ifjúságügyre; |
c) |
3,5 % a diákhitelgarancia-eszközre; |
d) |
1,9 % a Jean Monnet-ra; |
e) |
1,8 % a sportra, s ennek legfeljebb 10 %-a a 17. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tevékenységekre; |
f) |
3,4 % a nemzeti irodákra működési támogatás formájában; továbbá |
g) |
1,9 % az adminisztratív kiadások fedezésére. |
(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjaiban említett elkülönítések tekintetében legalább 63 %-ot az egyéni tanulási célú mobilitásra, legalább 28 %-ot az innováció és a helyes gyakorlatok cseréje terén megvalósuló együttműködésre, 4,2 %-ot pedig a szakpolitikai reform támogatására különítenek el.
(4) Az (1) bekezdésben említett pénzügyi keretösszegen kívül, a felsőoktatás nemzetközi dimenziójának ösztönzése érdekében a különböző külső eszközök keretében (Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI), Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI), a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló Partnerségi Eszköz (PI) és előcsatlakozási támogatási eszköz, (IPA)) további támogatást kell elkülöníteni a partnerországokba irányuló, vagy ilyen országokból érkező tanulási célú mobilitási cselekvésekre, valamint az ezen országok hatóságaival, intézményeivel és szervezeteivel folytatott együttműködésre és szakpolitikai párbeszédre. Ezen eszközök felhasználására e rendelet alkalmazandó, ezzel egyidejűleg biztosítva az említett külső eszközökre irányadó rendeletek betartását, a DCI esetében pedig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága által megállapított hivatalos fejlesztéstámogatási kritériumok teljesülését.
A források két többéves keretösszeg révén lesznek hozzáférhetőek, amelyek az első négy, illetve a fennmaradó három évre szólnak. Az említett források kiutalását az érintett országok megállapított szükségletei és prioritásai alapján az említett első bekezdésben említett külső eszközökre vonatkozó többéves indikatív programozásban kell meghatározni. A partnerországokkal való együttműködés adott esetben a velük közösen megállapítandó eljárásoknak megfelelően rendelkezésre bocsátandó, a partnerországoktól származó pótlólagos előirányzatokon alapulhat.
A programban részt vevő és a partnerországok közötti, a DCI előirányzataiból finanszírozott hallgatói és oktatói mobilitási cselekvések azokra a területekre összpontosítanak, amelyek a fejlődő országok inkluzív és fenntartható fejlődése szempontjából lényegesek.
(5) A programhoz rendelt pénzügyi erőforrások fedezhetik a program irányításához és a célkitűzései eléréséhez szükséges előkészítő, monitoring, ellenőrző, audit és értékelő tevékenységekre vonatkozó költségeket is: ilyen tevékenységek lehetnek különösen a tanulmányok, a szakértői találkozók, valamint az információs és kommunikációs cselekvések, beleértve az Európai Unió politikai prioritásainak vállalati kommunikációját, amennyiben azok kapcsolódnak e rendelet általános célkitűzéseihez, az információfeldolgozásra és -cserére koncentráló IT-hálózatokhoz kapcsolódó költségek, valamint minden más, a Bizottságnál a program irányítása során felmerült technikai és adminisztratív segítségnyújtási költség.
(6) Az elkülönített pénzösszeg fedezheti továbbá a program és az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozatok értelmében elfogadott rendelkezések közötti átmenet biztosításához szükséges technikai és adminisztratív segítségnyújtási kiadásokat. A 2020. december 31-ig le nem zárult cselekvések és tevékenységek irányításához szükséges hasonló kiadások fedezése céljából szükség esetén a 2020. utáni költségvetésben is szerepelhetnek előirányzatok.
(7) A nemzeti iroda vagy irodák (a továbbiakban: a nemzeti iroda) által kezelt, a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 12. cikk a) pontjában említett egyéni tanulási célú mobilitásra elkülönített pénzeszközöket a tagállam népessége és megélhetési költségei, a tagállamok fővárosai közötti távolság és a teljesítmény alapján osztják el. A teljesítményre vonatkozó paraméter a (8) és a (9) bekezdésben említett kritériumoknak megfelelően az összes finanszírozás 25 %-át teszi ki. A nemzeti iroda által kiválasztott és kezelt, a 8. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 14. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett stratégiai partnerségek vonatkozásában a forrásokat a Bizottság által – a 36. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően – meghatározott kritériumok alapján kell elosztani. E számítások a lehető legnagyobb mértékben semlegesek a tagállamok eltérő oktatási és képzési rendszerei tekintetében, nem okozhatnak a tagállamoknak szánt éves költségvetésben az egyik évről a másikra jelentős csökkenést, és a megítélt támogatások szintjét illetően minimálisra csökkentik a túlzott egyensúlyhiányt.
(8) A pénzeszközök elosztása a teljesítmény alapján történik oly módon, hogy az elősegítse az erőforrások hatékonyabb és eredményesebb felhasználását. A teljesítmény mérésére szolgáló kritériumoknak az elérhető legújabb adatokon kell alapulniuk, és különösen az alábbiakat kell előtérbe helyezniük:
a) |
az évente elért eredmények; valamint |
b) |
az évente végrehajtott kifizetések mértéke. |
(9) A pénzeszközök 2014. évi elosztásának az egész életen át tartó tanulás, a Fiatalok lendületben és az Erasmus Mundus program keretében 2013. december 31-ig bezárólag végrehajtott cselekvésekről és a költségvetésből igénybe vett összegekről rendelkezésre álló legújabb adatokon kell alapulnia.
(10) A program egyedi innovatív finanszírozási szabályok, különösen a 20. cikkben meghatározott módok révén is nyújthat támogatást.
19. cikk
Egyedi finanszírozási szabályok
(1) A Bizottság az uniós pénzügyi támogatást a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban hajtja végre.
(2) A Bizottság partnerországokkal vagy azok szervezeteivel és hivatalaival közös pályázati felhívást is közzétehet a projektek társfinanszírozáson alapuló finanszírozása érdekében. A projekteket az érintett finanszírozó szervek által elfogadott közös értékelési és kiválasztási eljárások segítségével lehet értékelni és kiválasztani, a 966/2012/EU, Euratom rendeletben meghatározott alapelvekkel összhangban.
(3) Azokra a köztestületekre, iskolákra, felsőoktatási intézményekre, valamint az oktatás, képzés, ifjúság és sport területén tevékenykedő szervezetekre, amelyek az elmúlt két évben éves bevételük több mint 50 %-át közforrásból kapták, úgy kell tekinteni, hogy rendelkeznek a szükséges pénzügyi, szakmai és adminisztratív kapacitással ahhoz, hogy a program keretében tevékenységeket végezzenek. Ezen intézmények nem kötelesek ezt a kapacitást további okmányokkal igazolni.
(4) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 130. cikkének (2) bekezdésétől eltérve és kellően indokolt esetekben a Bizottság a támogatott fellépések és tevékenységek végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó, 2014 első hat hónapjában felmerült költségeket 2014. január 1-jétől kezdődően támogathatónak tekintheti abban az esetben is, ha azok a finanszírozási kérelem benyújtása előtt merültek fel a kedvezményezettnél.
(5) A 966/2012/EU, Euratom 137. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett összeg nem vonatkozik az egyéni tanulási célú mobilitás céljából nyújtott pénzügyi támogatásokra.
20. cikk
A diákhitelgarancia-eszköz
(1) A diákhitelgarancia-eszköz részleges hitelekkel kapcsolatos garanciát biztosít a pénzügyi közvetítők számára ahhoz, hogy egy a 24. cikk (1) bekezdésében említett programban részt vevő országban – amely sem a lakóhelyük szerinti ország, sem pedig az az ország, ahol a mesterképzés megkezdésére feljogosító minősítést megszerezték – elismert felsőoktatási intézményben második ciklusra, például mesterfokozat megszerzésére vállalkozó diákok számára a lehető legkedvezőbb feltételekkel hitelt nyújtsanak.
(2) A diákhitelgarancia-eszköz által kibocsátott garanciák az új bankképes diákhitelekre vonatkozik legfeljebb 12 000 EUR (vagy a helyi pénznemben ezzel egyenértékű) összegig az egyéves mesterfokozatú program és 18 000 EUR (vagy a helyi pénznemben ezzel egyenértékű) összegig a legfeljebb kétéves mesterfokozatú program esetében.
(3) A diákhitelgarancia-eszköz uniós szinten történő irányításával a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban a diákhitelgarancia-eszköz végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat és előírásokat, valamint a felek egyedi kötelezettségeit tartalmazó, a Bizottsággal kötött hatáskör-átruházási megállapodás alapján az Európai Beruházási Alapot (EBA) bízzák meg. Ennek alapján az EBA megállapodásokat köt pénzügyi közvetítőkkel, például bankokkal, nemzeti és/vagy regionális diákhitelezésért felelős intézetekkel vagy egyéb elismert pénzügyi intézményekkel, és törekszik minden programban részt vevő országban pénzügyi közvetítő kiválasztására, annak érdekében, hogy az összes programban részt vevő ország diákjai következetesen és megkülönböztetéstől mentesen hozzáférhessenek a diákhitelgarancia-eszközhöz.
(4) A diákhitelgarancia-eszköz működésére vonatkozó technikai információk a II. mellékletben találhatók.
VI. FEJEZET
Teljesítmény, eredmények és terjesztés
21. cikk
A teljesítmény és az eredmények monitoringja és értékelése
(1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve rendszeresen ellenőrzi a program teljesítményét és eredményeit a célkitűzéseinek végrehajtásához mérve azokat, és ezekről jelentést tesz, különös tekintettel az alábbiakra:
a) |
a 3. cikkben említett európai hozzáadott érték; |
b) |
az oktatási, képzési és ifjúsági ágazatokkal kapcsolatos pénzeszközök elosztása, amelynek célja annak biztosítása, hogy a program végére úgy osszák el a pénzeszközöket, hogy fenntartható rendszerszintű hatást biztosítsanak; |
c) |
a 18. cikk (4) bekezdésében említett külső eszközökből származó források felhasználása és azok hozzájárulása az adott eszközök megfelelő célkitűzéseihez és elveihez. |
(2) A folyamatban lévő monitoring tevékenységek elvégzésén kívül a Bizottság 2017. december 31-ig félidős értékelő jelentést nyújt be – adott esetben a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslattal együtt – a program célkitűzéseinek elérése érdekében tett intézkedések hatékonyságának valamint a program eredményességének és európai hozzáadott értékének értékelése érdekében. A félidős értékelő jelentés a program egyszerűsítésének körére, a belső és külső összehangoltságára, az összes célkitűzésének folyamatos relevanciájára, valamint az Európa 2020 stratégia megvalósítás érdekében tett intézkedéseknek a hozzájárulására terjed ki. Figyelembe veszi az elődprogramok (Egész életen át tartó tanulás, Fiatalok lendületben, Erasmus Mundus és más nemzetközi felsőoktatási programok) hosszú távú hatásainak értékelésekor kapott eredményeket is.
(3) A Bizottság a (2) bekezdésben említett, félidős értékelő jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.
(4) A VIII. fejezetben meghatározott követelmények, valamint a nemzeti irodák 28. cikkben említett kötelezettségeinek sérelme nélkül a tagállamok 2017. június 30-ig jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a program végrehajtásáról, illetve hatásáról a területükön.
(5) A Bizottság 2022. június 30-ig végleges értékelést nyújt be a programról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának.
22. cikk
Kommunikáció és terjesztés
(1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve biztosítja a program keretében támogatott valamennyi cselekvéssel és tevékenységgel kapcsolatban az információk terjesztését, a nyilvánosságot és a nyomon követést, valamint az Egész életen át tartó tanulás, a Fiatalok lendületben és az Erasmus Mundus elődprogramok által elért eredmények terjesztését.
(2) A 6., a 10., a 12., a 17. és a 20. cikkben említett cselekvések és tevékenységek segítségével támogatott projektek kedvezményezettjeinek biztosítaniuk kell az elért eredmények és hatások megfelelő kommunikációját és terjesztését. A mobilitási lehetőségekkel kapcsolatos társak közötti tájékoztatásnyújtás is ide tartozhat.
(3) A 28. cikkben említett nemzeti irodák egységes politikát alakítanak ki a program keretében irányított cselekvések által támogatott tevékenységek eredményeinek hatékony terjesztése és kiaknázása tekintetében, és támogatják a Bizottságot a programra és az eredményeire vonatkozó információk – beleértve a nemzeti és uniós szinten irányított cselekvésekre és tevékenységekre vonatkozó információkat – terjesztésében, illetve tájékoztatják az érintett célcsoportokat az országukban megvalósuló cselekvésekről.
(4) A program hatálya alá tartozó ágazatok köz- és magántestületei kommunikációs célra és a programmal kapcsolatos információk terjesztése céljából az „Erasmus+” elnevezést használják. A program különböző ágazatai tekintetében a következő elnevezéseket használják:
— |
„Comenius”: a közoktatáshoz kapcsolódik; |
— |
„Erasmus”: minden típusú felsőoktatási formára vonatkozik a programban részt vevő országokban; |
— |
„Erasmus Mundus”: minden típusú felsőoktatási formára vonatkozik a programban részt vevő és a partnerországokban; |
— |
„Leonardo da Vinci”: a szakoktatáshoz és -képzéshez kapcsolódik; |
— |
„Grundtvig”: a felnőttkori tanuláshoz kapcsolódik; |
— |
„Fiatalok lendületben”: a nem formális és informális tanuláshoz kapcsolódik az ifjúságügy területén; |
— |
„Sport”: a sport területét érintő tevékenységekhez kapcsolódik. |
(5) A kommunikációs tevékenységeknek hozzá kell járulniuk továbbá az Európai Unió szakpolitikai prioritásainak intézményi kommunikációjához, amennyiben e rendelet általános célkitűzéséhez kapcsolódnak.
VII. FEJEZET
A programhoz való hozzáférés
23. cikk
Hozzáférés
(1) Minden olyan köz- vagy magántestület, amely az oktatás, a képzés, az ifjúságügy és a tömegsport területén folytat tevékenységet, jelentkezhet a programon belüli finanszírozásra. A 13. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 14. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett tevékenységek esetében a program a fiatalok olyan csoportjainak a részvételét támogatja, akik ifjúsági munkát végeznek, de ezt nem feltétlenül ifjúsági szervezet keretében teszik.
(2) A program végrehajtása során, többek között a résztvevők kiválasztásakor és az ösztöndíjak odaítélésekor a Bizottság és a tagállamok gondoskodnak arról, hogy konkrét erőfeszítéseket tegyenek a sajátos szükségletekkel vagy kevesebb lehetőséggel rendelkező személyek társadalmi befogadásának és részvételének elősegítése érdekében.
24. cikk
Országok részvétele
(1) A programban a következő országok vehetnek részt (a továbbiakban: a programban részt vevő országok):
a) |
a tagállamok; |
b) |
a csatlakozó országok, a tagjelölt országok és az előcsatlakozási stratégiák keretében kedvezményezett potenciális tagjelölt országok, az ezen országoknak az uniós programokban való részvételére vonatkozó általános elvekkel és feltételekkel összhangban, amelyeket a megfelelő keretmegállapodásokban, társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban határoztak meg; |
c) |
azok az EFTA-országok, amelyek részes felei az EGT-megállapodásnak, az EGT-megállapodás rendelkezéseinek megfelelően; |
d) |
a Svájci Államszövetség, az ezzel az országgal kötendő kétoldalú megállapodás alapján; |
e) |
az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó azon országok, amelyek az Unióval olyan megállapodást kötöttek, amely lehetőséget biztosít számukra az uniós programokban való részvételre, a programban való részvétel feltételeiről szóló, az Unióval kötendő kétoldalú megállapodás függvényében. |
(2) A programban részt vevő országok az ebben a rendeletben a tagállamokkal kapcsolatban meghatározott valamennyi kötelezettséget és feladatot teljesítik.
(3) A program támogatja a partnerországokkal, különösen a szomszédos országokkal való együttműködést a 6., 10. és 12. cikkben említett cselekvésben és tevékenységekben.
VIII. FEJEZET
Irányító és auditrendszer
25. cikk
Kiegészítő jelleg
A Bizottság, a tagállamokkal együttműködve biztosítja a program következőkkel való általános összhangját és kiegészítő jellegét:
a) |
a megfelelő szakpolitikák és programok, különösen a kultúra és a média, a foglalkoztatás, a kutatás és innováció, az ipar és a vállalkozások, a kohéziós és a fejlesztési politika, a bővítési politika, valamint a regionális politika és a külkapcsolatok területére irányuló kezdeményezések, eszközök és stratégiák; |
b) |
más, az oktatásra, képzésre, ifjúságügyre és sportra irányuló megfelelő uniós finanszírozási források, különösen az Európai Szociális Alap és a foglalkoztatással és a társadalmi befogadással kapcsolatos egyéb pénzügyi eszközök, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Horizont 2020, a kutatási és innovációs keretprogram, valamint az igazságügyhöz, az állampolgársághoz, az egészségügyhöz és a külső együttműködési programokhoz kapcsolódó pénzügyi eszközök és az előcsatlakozási segítségnyújtás. |
26. cikk
Végrehajtó szervek
A programot következetes módon az alábbi szervek hajtják végre:
a) |
uniós szinten a Bizottság; |
b) |
nemzeti szinten a nemzeti irodák a programban részt vevő országokban. |
27. cikk
Nemzeti hatóság
(1) A „nemzeti hatóság” kifejezés – a tagállamok jogának és gyakorlatának megfelelően – egy vagy több nemzeti hatóságra utal.
(2) A tagállamok 2014. január 22-ig az állandó képviseletük által átadott hivatalos értesítés útján tájékoztatják a Bizottságot arról a személyről vagy azokról a személyekről, akiket jogilag felhatalmaztak arra, hogy nevükben mint nemzeti hatóság eljárhassanak e rendelet alkalmazásában. Amennyiben a program időtartama alatt lecserélik a nemzeti hatóságot, az adott tagállam erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot a fent említett eljárásnak megfelelően.
(3) A tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy felszámolják a program megfelelő működésének jogi és igazgatási akadályait, ideértve – amennyiben lehetséges – a vízumok megszerzése során nehézségeket okozó problémák megoldását célzó intézkedéseket is.
(4) A nemzeti hatóság [2014. március 22-ig] kijelöl egy nemzeti irodát vagy nemzeti irodákat. Amennyiben a nemzeti hatóság több nemzeti irodát is kijelöl, a tagállamok egy megfelelő mechanizmust hoznak létre, amely biztosítja a program nemzeti szintű végrehajtásának koordinált irányítását – különösen a program koherens és költséghatékony végrehajtásának biztosítása és a Bizottsággal e tekintetben való hatékony kapcsolattartás céljából –, továbbá elősegíti a pénzeszközöknek az irodák közötti esetleges átadását, lehetővé téve ezáltal, hogy a tagállamok részére elkülönített pénzeszközöket rugalmasabban és megfelelőbb módon használják fel. A 29. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, mindegyik tagállam meghatározza, hogy hogyan alakítja ki a nemzeti hatósága és a nemzeti irodája közötti kapcsolatot, ideértve az olyan feladatokat is, mint például a nemzeti iroda éves munkaprogramjának kidolgozása.
A nemzeti hatóság megfelelő előzetes megfelelőségi értékelést nyújt be a Bizottságnak arról, hogy a nemzeti iroda megfelel a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontja v. és vi. alpontjának és 60. cikke (1), (2) és (3) bekezdésének, a(z) 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (19) (38) cikkének, valamint a nemzeti irodák belső ellenőrzési előírásaira vonatkozó uniós követelményeknek és a program támogatási célú pénzeszközeinek kezelésére vonatkozó szabályoknak.
(5) A nemzeti hatóság a 30. cikkben foglaltaknak megfelelően független ellenőrző szervet jelöl ki.
(6) A nemzeti hatóság előzetes megfelelőségi értékelését saját kontrolljaira és auditjaira, és/vagy a 30. cikkben említett független ellenőrző szerv által végzett kontrollokra és auditokra alapozza.
(7) Amennyiben a programhoz kijelölt nemzeti iroda ugyanaz, mint az egész életen át tartó tanulás vagy a Fiatalok lendületben elődprogramok esetében kijelölt előző nemzeti iroda, az előzetes megfelelőségi értékelés érdekében végzett kontrollok és auditok hatályát azokra a követelményekre lehet korlátozni, amelyek újak és csak a programra jellemzőek.
(8) A nemzeti hatóság nemzeti szinten elvégzi a program irányításának monitoringját és felügyeletét. A nemzeti hatóság kellő időben tájékoztatja Bizottságot és konzultál vele, mielőtt olyan döntést hoz, amely számottevően befolyásolhatja a program irányítását, különösen a nemzeti irodája tekintetében.
(9) A nemzeti hatóság megfelelő társfinanszírozást nyújt a nemzeti irodája működéséhez annak biztosítása érdekében, hogy a program irányítása az alkalmazandó uniós szabályoknak megfelelően történjék.
(10) Amennyiben a Bizottság az előzetes megfelelőségi értékelés elemzése alapján elutasítja a nemzeti iroda kijelölését, a nemzeti hatóság biztosítja a szükséges korrekciós lépések megtételét annak érdekében, hogy a nemzeti iroda megfeleljen a Bizottság által megállapított minimumkövetelményeknek, vagy pedig másik nemzeti irodát jelöl ki.
(11) A nemzeti iroda éves igazgatási nyilatkozata, az erről adott független audit vélemény és a nemzeti iroda megfelelésének és teljesítményének Bizottság általi elemzése alapján a nemzeti hatóság minden évben október 31-ig tájékoztatja a Bizottságot a programmal kapcsolatos monitoring- és felügyeleti tevékenységeiről.
(12) A nemzeti hatóság felelősséget vállal a Bizottság által a program keretében nyújtott pénzügyi támogatások útján a nemzeti iroda rendelkezésére bocsátott uniós finanszírozás megfelelő kezeléséért.
(13) A nemzeti irodának tulajdonítható bármely szabálytalanság, gondatlanság vagy csalás esetén, ha a nemzeti iroda súlyos hibát követ el vagy nem megfelelő teljesítményt nyújt, amennyiben ez a Bizottság részéről felmerülő követelésekhez vezet a nemzeti irodával szemben, akkor a nemzeti hatóság felel a vissza nem térített összegek Bizottságnak történő megtérítéséért.
(14) A (13) bekezdésben leírt körülmények esetén a nemzeti hatóság a saját kezdeményezésére vagy a Bizottság kérésére visszavonhatja a nemzeti iroda kijelölését. Amennyiben a nemzeti hatóság más alapos indokok miatt kívánja visszavonni a kijelölést, arról a nemzeti iroda megbízatása megszüntetésének várható időpontja előtt legalább hat hónappal értesíti a Bizottságot. Ebben az esetben a nemzeti hatóság és a Bizottság hivatalosan megállapodik a konkrét és ütemezett átmeneti intézkedésekről.
(15) Visszavonás esetén a nemzeti hatóság megfelelő kontrollokat hajt végre a felmentett nemzeti irodára bízott uniós pénzeszközök tekintetében, és biztosítja e pénzeszközök, valamint a program irányításához szükséges minden dokumentum és irányítási eszköz akadálymentes átadását az új nemzeti irodának. A nemzeti hatóság biztosítja a felmentett nemzeti irodának a szükséges pénzügyi támogatást ahhoz, hogy folytathassa a program kedvezményezettjeivel és a Bizottsággal szemben fennálló szerződéses kötelezettségeinek végrehajtását, amíg e kötelezettségeket át nem adják az új nemzeti irodának.
(16) A nemzeti hatóságnak – a Bizottság kérése alapján – ki kell jelölnie azokat az intézményeket vagy szervezeteket, vagy az ilyen intézmények és szervezetek azon típusait, amelyek saját területükön jogosultnak tekinthetők a program konkrét cselekvéseiben való részvételre.
28. cikk
Nemzeti iroda
(1) A „nemzeti iroda” kifejezés – a tagállamok jogának és gyakorlatának megfelelően – egy vagy több nemzeti irodára utal.
(2) A nemzeti iroda:
a) |
jogi személyiséggel rendelkezik vagy egy jogi személyiséggel rendelkező jogalany része, és az érintett tagállam joga vonatkozik rá; minisztérium nem jelölhető ki nemzeti irodának; |
b) |
megfelelő irányítási kapacitással, személyzettel és infrastruktúrával rendelkezik ahhoz, hogy kielégítően lássa el feladatait, és biztosítsa a program hatékony és eredményes irányítását, valamint az uniós pénzeszközök hatékony és eredményes kezelését; |
c) |
rendelkezik az uniós szinten megállapított igazgatási, szerződéses és pénzügyi irányítási szabályok alkalmazásához szükséges működési és jogi eszközökkel; |
d) |
megfelelő, lehetőleg közigazgatási szerv által nyújtott pénzügyi garanciákat nyújt, amelyek megfelelnek azon uniós alapok szintjének, amelyek kezelésére felkérik; |
e) |
a program időtartamára kap kijelölést. |
(3) A nemzeti iroda felel a következő programcselekvések projekt-életciklusa valamennyi szakaszának irányításáért, összhangban a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának v. és vi. alpontjával és az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 44. cikkével:
a) |
„egyéni tanulási célú mobilitás”, kivéve a közös vagy a kettős/többes oklevelek megszerzése érdekében szervezett mobilitást, nagyszabású önkéntességi projekteket és a diákhitelgarancia-eszközt; |
b) |
„stratégiai partnerségek” az „együttműködés az innováció és a helyes gyakorlatok cseréje terén” elnevezésű cselekvés keretében; |
c) |
kisebb léptékű tevékenységek irányítása, amelyek a „szakpolitikai reform támogatása” elnevezésű cselekvésen belül támogatják az ifjúságpolitika területén folytatott strukturált párbeszédet. |
(4) A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérve, a (3) bekezdés b) pontjában említett stratégiai partnerségekre vonatkozó kiválasztási és odaítélési határozatok uniós szinten kezelhetők, amennyiben a 36. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálati eljárásnak megfelelően erre vonatkozó döntés születik, és csak olyan konkrét esetekben, amikor ez a központosítás egyértelműen megindokolható.
(5) A nemzeti iroda a Bizottság által a programcselekvés tekintetében meghatározott módon támogatási megállapodás vagy támogatási határozat útján nyújt támogatást a kedvezményezetteknek.
(6) A nemzeti iroda évente beszámol a Bizottságnak és a nemzeti hatóságnak a 966/2012/EU, Euratom rendelet 60. cikke (5) bekezdésének megfelelően. A nemzeti iroda felel a Bizottság azon észrevételeinek végrehajtásáért, amelyeket a Bizottság az éves igazgatási nyilatkozatról, valamint az erről adott független audit véleményről készített elemzését követően ad ki.
(7) A nemzeti iroda a nemzeti hatóság és a Bizottság előzetes írásos engedélye nélkül nem ruházhatja harmadik félre a rá ruházott, programmal kapcsolatos feladatokat vagy a költségvetés végrehajtását. Kizárólag a nemzeti iroda felel a harmadik felekre ruházott feladatokért.
(8) A nemzeti iroda kijelölésének visszavonása esetén ez a nemzeti iroda jogilag felelős marad a program kedvezményezettjeivel és a Bizottsággal szemben fennálló szerződéses kötelezettségeinek végrehajtásáért, amíg e kötelezettségeket át nem adják az új nemzeti irodának.
(9) A nemzeti iroda feladata az Egész életen át tartó tanulás és a Fiatalok lendületben elődprogramokkal kapcsolatos, a program kezdetekor még folyamatban lévő pénzügyi megállapodások kezelése és felszámolása.
29. cikk
Európai Bizottság
(1) A 27. cikk (4) bekezdésében említett előzetes megfelelőségi értékelés nemzeti hatóságtól való beérkezését követő két hónapon belül a Bizottság elfogadja, feltételesen elfogadja vagy elutasítja a nemzeti iroda kijelölését. A Bizottság nem létesít szerződéses kapcsolatot a nemzeti irodával addig, amíg nem fogadja el az előzetes megfelelőségi értékelést. Feltételes elfogadás esetén a Bizottság arányos óvintézkedéseket alkalmazhat a nemzeti irodával fennálló szerződéses viszonnyal kapcsolatban.
(2) A program céljára kijelölt nemzeti iroda általi előzetes megfelelőségi értékelés elfogadását követően a Bizottság a program kezdetekor még folyamatban lévő, az Egész életen át tartó tanulás és a Fiatalok lendületben elődprogramokkal kapcsolatos pénzügyi megállapodásainak tekintetében formalizálja a jogi kötelezettségeket.
(3) A 27. cikk (4) bekezdésével összhangban, a Bizottság és a nemzeti iroda közötti szerződéses viszonyt szabályozó dokumentum:
a) |
meghatározza a nemzeti irodákra vonatkozó belső ellenőrzési normákat és az uniós pénzeszközök támogatási célú, nemzeti iroda általi kezelésére vonatkozó szabályokat; |
b) |
tartalmazza a nemzeti iroda munkaprogramját, amely magában foglalja a nemzeti iroda azon irányítási feladatait, amelyhez uniós támogatást kap; |
c) |
meghatározza a nemzeti irodára vonatkozó jelentéstételi követelményeket. |
(4) A Bizottság évente a nemzeti iroda rendelkezésére bocsátja a program alábbi pénzeszközeit:
a) |
az érintett tagállamban azon program cselekvések pénzügyi támogatására szolgáló pénzeszközöket, amelyek irányításával a nemzeti irodát bízták meg; |
b) |
pénzügyi hozzájárulást a program nemzeti iroda által ellátott irányítási feladatai támogatására. Ezt a nemzeti iroda működési költségeihez való, átalányösszeg formájában történő hozzájárulásként nyújtják, és a hozzájárulást a nemzeti irodára bízott pénzügyi támogatáshoz nyújtott uniós pénzeszközök összege alapján határozzák meg. |
(5) A Bizottság meghatározza a nemzeti iroda munkaprogramjára vonatkozó követelményeket. A Bizottság addig nem bocsátja a nemzeti iroda rendelkezésére a pénzeszközöket, amíg a Bizottság hivatalosan jóvá nem hagyta az adott nemzeti iroda munkaprogramját.
(6) A 27. cikk (4) bekezdésében említett, a nemzeti irodákra vonatkozó megfelelőségi követelmények alapján a Bizottság felülvizsgálja a nemzeti irányítási és ellenőrző rendszereket, különösen a nemzeti hatóság által elkészített előzetes megfelelőségi értékelés, a nemzeti hatóság éves igazgatási nyilatkozata és az erről adott, független audit szervtől származó vélemény alapján, kellő figyelmet fordítva a nemzeti hatóság által a programmal kapcsolatosan végzett monitoring- és felügyeleti tevékenységekről benyújtott éves tájékoztatásra.
(7) Az éves igazgatási nyilatkozat és az erről adott, független audit szervtől származó vélemény értékelése után a Bizottság elküldi az ezekre vonatkozó véleményét és észrevételeit a nemzeti irodának és a nemzeti hatóságnak.
(8) Ha a Bizottság nem tudja elfogadni az éves igazgatási nyilatkozatot vagy az erről adott független audit véleményt, vagy ha a nemzeti iroda nem megfelelően hajtja végre a Bizottság észrevételeit, a Bizottság bármilyen megelőző és korrekciós intézkedést végrehajthat annak érdekében, hogy a 966/2012/EU, Euratom rendelet 60. cikke (4) bekezdése értelmében megóvja az Unió pénzügyi érdekeit.
(9) A Bizottság rendszeresen közös üléseket szervez a nemzeti irodák hálózatával annak érdekében, hogy biztosítsa a program koherens végrehajtását valamennyi programban részt vevő országban.
30. cikk
Független audit szerv
(1) A független audit szerv audit véleményt bocsát ki a 966/2012/EU, Euratom rendelet 60. cikke (5) bekezdésében említett éves igazgatási nyilatkozatról.
(2) A független audit szerv:
a) |
rendelkezik a közigazgatási auditok elvégzéséhez szükséges szakmai kompetenciákkal; |
b) |
biztosítja, hogy az auditok figyelembe veszik a nemzetközileg elfogadott audit-előírásokat; |
c) |
nincs összeférhetetlenségi helyzetben azzal a jogi személlyel, amelynek a nemzeti iroda része. Különösen, funkciói tekintetében független attól a jogi személytől, amelynek a nemzeti iroda a részét képezi. |
(3) A független audit szerv teljes hozzáférést ad a Bizottságnak és képviselőinek, valamint az Európai Számvevőszéknek az összes olyan dokumentumhoz és jelentéshez, amely alátámasztja a nemzeti irodára vonatkozó éves igazgatási nyilatkozatával kapcsolatban kibocsátott audit véleményét.
IX. FEJEZET
Ellenőrző rendszer
31. cikk
Az ellenőrző rendszerre vonatkozó alapelvek
(1) A Bizottság megfelelő intézkedéseket hoz, amelyek biztosítják, hogy az e rendelet alapján finanszírozott cselekvések végrehajtásakor az Unió pénzügyi érdekei védelemben részesüljenek a csalást, korrupciót és egyéb jogellenes tevékenységeket megelőzését célzó intézkedések alkalmazása, hatékony ellenőrzések, illetve szabálytalanságok észlelése esetén a tévesen kifizetett összegek behajtása, adott esetben pedig hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetések révén.
(2) A Bizottság felel a nemzeti irodák által kezelt programcselekvésekkel és - tevékenységekkel kapcsolatos felügyeleti ellenőrzésekért. A Bizottság határozza meg a nemzeti iroda és a független audit szerv által végzett ellenőrzésekre vonatkozó minimumkövetelményeket.
(3) A nemzeti iroda felel a 28. cikk (3) bekezdésben említett programcselekvések és - tevékenységek keretében nyújtott támogatás kedvezményezettjeinek elsődleges ellenőrzéséért. Ezek az ellenőrzések kellő bizonyosságot nyújtanak arról, hogy az odaítélt pénzeszközöket rendeltetésszerűen és az alkalmazandó uniós szabályoknak megfelelően használják fel.
(4) A program nemzeti irodáknak továbbított pénzeszközei tekintetében a Bizottság biztosítja, hogy a tagállamokkal és a nemzeti irodákkal közösen koordinálja ellenőrzéseit az egységes audit alapelvnek megfelelően és a kockázatalapú elemzések alapján. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által végzett vizsgálatokra.
32. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme
(1) A Bizottság és képviselői, valamint a Számvevőszék jogosult dokumentumok és helyszíni ellenőrzések alapján auditokat végezni a támogatások kedvezményezettjei tekintetében, valamint az uniós forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál. A nemzeti irodák tekintetében is auditokat és kontrollokat végezhetnek.
(2) Az OLAF jogosult az ilyen finanszírozással közvetlenül vagy közvetetten érintett gazdasági szereplőknél a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (20) előírt eljárásoknak megfelelően helyszíni kontrollokat és vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy történt-e az uniós finanszírozásra vonatkozó támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel kapcsolatban olyan csalás, korrupciós vagy más jogellenes cselekmény, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti.
(3) Az (1) és (2) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásokban és az e rendelet végrehajtása keretében létrejött támogatási megállapodásokban, támogatási határozatokban és szerződésekben kifejezetten fel kell hatalmazni a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot az említett auditok, helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok elvégzésére.
X. FEJEZET
Felhatalmazás és végrehajtási rendelkezések
33. cikk
A Bizottságra ráruházott hatáskörök
A feladatok irányításának a legmegfelelőbb szintre helyezése érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 34. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a 28. cikk (3) bekezdésének módosítására vonatkozóan, azonban kizárólag a nemzeti irodák által irányítandó további cselekvések előírása tekintetében.
34. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottság 33 cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása a program időtartamára szól.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 33. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 33. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
35. cikk
A program végrehajtása
A Bizottság a program végrehajtása érdekében a 36. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően végrehajtási aktusok útján éves munkaprogramokat fogad el. Valamennyi éves munkaprogram biztosítja, hogy a 4., 5., 11. és 16. cikkben meghatározott általános és konkrét célokat évente következetesen végrehajtják, illetve körvonalazzák a kitűzött célokat, a várt eredményeket, a végrehajtás módját és az éves munkaprogram teljes összegét. Az éves munkaprogramok tartalmazzák továbbá a finanszírozandó cselekvések leírását, az egyes cselekvésekhez elkülönített támogatási összegeket, a nemzeti irodák által irányítandó cselekvések számára a tagállamok között elosztott összegeket, valamint egy indikatív végrehajtási menetrendet. A támogatások esetében tartalmazzák a társfinanszírozás maximális mértékét, amely figyelembe veszi a célcsoportok sajátosságait, különösen a társfinanszírozási kapacitásukat és a harmadik felek finanszírozásba való bevonására irányuló lehetőségeiket. Különösen a korlátozott pénzügyi lehetőségekkel rendelkező szervezetekre irányuló cselekvések esetében a társfinanszírozás mértéke legalább 50 %.
36. cikk
A bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) A bizottság egyedi formációban is ülésezhet, hogy ágazati kérdésekkel foglalkozzon, illetve adott esetben a bizottság eljárási szabályaival összhangban, eseti alapon külső szakértőket – többek között a szociális partnerek képviselőit – lehet meghívni, hogy az üléseken megfigyelőként részt vegyenek.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.
XI. FEJEZET
Záró rendelkezések
37. cikk
Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések
(1) Az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat 2014. január 1-jén hatályát veszti.
(2) A 2013. december 31-ig az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK határozat vagy az 1298/2008/EK határozat alapján indított intézkedéseket adott esetben e rendelet rendelkezéseivel összhangban kell irányítani.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy az elődprogramok keretében az Egész életen át tartó tanulás, az ifjúságügy és a nemzetközi felsőoktatási együttműködés területén végrehajtott intézkedések és a program keretében végrehajtandó intézkedések közötti átmenet nemzeti szinten akadálymentes legyen.
38. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-an.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 181., 2012.6.21., 154. o.
(2) HL C 225., 2012.7.27., 200. o.
(3) Az Európai Parlament 2013. november 19-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. december 3-i határozata.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1720/2006/EK határozata (2006. november 15.) az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról (HL L 327., 2006.11.24., 45. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1719/2006/EK határozata (2006. november 15.) a 2007 és 2013 közötti időszakra a „Cselekvő ifjúság” program létrehozásáról (HL L 327., 2006.11.24., 30. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1298/2008/EK határozata (2008. december 16.) a harmadik országokkal történő együttműködésen keresztül a felsőoktatás minőségének javítására és a kultúrák közötti megértés előmozdítására irányuló Erasmus Mundus (2009–2013) cselekvési program létrehozásáról (HL L 340., 2008.12.19., 83. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 1905/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról (HL L 378., 2006.12.27., 41. o.).
(8) A Tanács 2004/114/EK irányelve (2004. december 13.) a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről (HL L 375., 2004.12.23., 12. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2241/2004/EK határozata (2004. december 15.) a szakképesítések és a képességek átláthatóságának egységes közösségi kereteiről (HL L 390., 2004.12.31., 6. o.).
(10) A Tanács 2006/143/EK ajánlása (2006. szeptember 15.) a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről (HL L 64., 2006.3.4., 60. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2008. április 23.) az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról (HL C 111., 2008.5.6., 1. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2009. június 18.) az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) létrehozásáról (HL C 155., 2009.7.8., 11. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2009. június 18.) a szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról (HL C 155., 2009.7.8., 1. o.).
(14) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(15) A Tanács 2001/822/EK határozata (2001. november 27.) az Európai Gazdasági Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról (Tengerentúli társulási határozat) (HL L 314., 2001.11.30., 1. o.).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.02.28., 13. o.).
(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/962/EK ajánlása (2006. december 18.) az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról (HL L 394., 2006.12.30., 10. o.).
(19) A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).
(20) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
I. MELLÉKLET
A PROGRAM ÉRTÉKELÉSÉRE SZOLGÁLÓ MUTATÓK
Az igazgatási terhek és költségek csökkentése céljából a programot szoros monitoringjára olyan a program általános és konkrét célkitűzései megvalósítási szintjének mérésére irányuló mutatók alapján kerül sor. Ezért az alábbi mutatók tekintetében adatot kell gyűjteni.
Az Európa 2020 kiemelt oktatási céljai |
A csupán alsó középfokú végzettséggel rendelkező, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő 18–24 évesek aránya |
|||||
A felsőfokú, vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkező, 30–34 évesek aránya |
||||||
Mobilitási referenciaérték, a tanulási célú mobilitás referenciaértékéről szóló tanácsi következtetések-kel összhangban |
Azon felsőfokú végzettségűek aránya, akik külföldön szerzett, felsőoktatáshoz kapcsolódó tanulmányi vagy képzési tapasztalattal (a szakmai gyakorlatokat is ideértve) rendelkeznek |
|||||
A szakmai alapképzéssel rendelkező azon 18–34 évesek aránya, akik külföldön szerzett, szakmai alapképzéshez kapcsolódó tanulmányi vagy képzési tapasztalattal (a szakmai gyakorlatokat is ideértve) rendelkeznek |
||||||
Mennyiségi (általános) |
A programból támogatott személyzet, ország és ágazat szerinti bontásban |
|||||
A sajátos igényekkel vagy kevesebb lehetőséggel bíró résztvevők száma |
||||||
A szervezetek és projektek száma és típusa, ország és cselekvés szerinti bontásban |
||||||
Oktatás és szakképzés |
A programban részt vevő, tanulók, hallgatók és gyakornokok száma, ország és ágazat, cselekvés és nemek szerinti bontásban |
|||||
A partnerországbeli tanulmányokra irányuló támogatásban részesülő, felsőoktatásban részt vevő hallgatók, illetve egy partnerországból egy programban részt vevő országba érkező hallgatók száma |
||||||
A mobilitási és együttműködési i cselekvésekben részt vevő partnerországbeli felsőoktatási intézmények száma |
||||||
Az Euroguidance használóinak száma |
||||||
A programban való részvételükért oklevélben, diplomában vagy egyéb hivatalos elismerésben részesült résztvevők aránya |
||||||
Azon résztvevők aránya, akik beszámolójuk szerint fejlesztették kulcskompetenciáikat |
||||||
A hosszú távú mobilitásban részt vevők aránya, akik nyilatkozatuk szerint javították nyelvi készségeiket |
||||||
Jean Monnet |
Azon hallgatók száma, akik a Jean Monnet program tevékenységei keretében képzésben vesznek részt |
|||||
Ifjúság |
A programból támogatott mobilitási cselekvésben részt vevő fiatalok száma, ország, cselekvés és nemek szerinti bontásban |
|||||
A nemzetközi mobilitási és együttműködési tevékenységekben részt vevő programban részt vevő országbeli és partnerországbeli ifjúsági szervezetek száma |
||||||
Az Eurodesk hálózat használóinak száma |
||||||
A programban való részvételükért oklevélben – pl. Youthpass –, diplomában vagy egyéb hivatalos elismerésben részesült résztvevők aránya |
||||||
Azon résztvevők aránya, akik nyilatkozatuk szerint fejlesztették kulcskompetenciáikat |
||||||
Az önkéntes tevékenységekben részt vevők aránya, akik nyilatkozatuk szerint fejlesztették nyelvi készségeiket |
||||||
Sport |
A programban való részvételre jelentkező, illetve az abban részt vevő sportszervezetek taglétszáma, ország szerinti bontásban |
|||||
Azon résztvevők aránya, akik a határokon átnyúló projektek eredményeit a következőkre használják fel:
|
II. MELLÉKLET
A DIÁKHITELGARANCIA-ESZKÖZRE VONATKOZÓ TECHNIKAI INFORMÁCIÓK
(1) A pénzügyi közvetítők kiválasztása
Pályázati felhívást követően a pénzügyi közvetítőket a bevált piaci gyakorlatoknak megfelelően választják ki, tekintettel többek között a következőkre:
a) |
a hallgatók számára rendelkezésre álló finanszírozás mértéke; |
b) |
a diákoknak kínált lehető legkedvezőbb feltételek, a (2) bekezdésben meghatározott minimális hitelfeltételeknek való megfelelés függvényében; |
c) |
a finanszírozáshoz való hozzáférés a 24. cikk (1) bekezdésében említett, programban részt vevő országok valamennyi lakosa számára; |
d) |
csalást megelőző intézkedések; továbbá |
e) |
a 2008/48/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvnek (1) való megfelelés. |
(2) A hitelfelvevők védelme
Az alábbi biztosítékok olyan minimális feltételként szolgálnak, amelyeket a diákhitelgarancia-eszköz által garantált diákhitelt nyújtani kívánó pénzügyi közvetítőknek biztosítaniuk kell:
a) |
nem kérhető biztosíték vagy szülői garancia; |
b) |
a hitelek nyújtása megkülönböztetésmentesen történik; |
c) |
az értékelési eljárás részeként a pénzügyi közvetítő megvizsgálja, hogy a diák esetében mekkora a túlzott eladósodás kockázata a felhalmozott adósságszintek és a kifizetetlen adósságra vonatkozó igazságszolgáltatási határozat figyelembe vételével; továbbá |
d) |
a visszafizetés olyan vegyes modellen alapul, amely kombinálja a „jelzálog alapú” standardizált kifizetéseket szociális biztosítékokkal, amelyek különösen:
|
A pénzügyi közvetítők jövedelemarányos visszafizetési lehetőségeket és olyan kedvezőbb feltételeket is kínálhatnak, mint például a hosszabb türelmi időszak, a „törlesztési türelmi idő” vagy hosszabb futamidő a hallgatók egyedi igényeinek – például a doktori tanulmányok folytatása – figyelembe vétele vagy a hosszabb munkakeresési időszak biztosítása érdekében. A pénzügyi közvetítők kiválasztási folyamata során figyelemmel kell lenni az ilyen kedvezőbb feltételek nyújtására.
(3) Monitoring és értékelés
A diákhitelgarancia-eszköz az e rendelet 21. cikkében említett és a 966/2012/EU, Euratom rendelet 140. cikkének (8) bekezdésén alapuló monitoring és értékelés tárgyát képezi.
E folyamat keretében a Bizottság olyan jelentést készít a diákhitelgarancia-eszköz által a kedvezményezettekre és a felsőoktatási rendszerekre kifejtett hatásról. A Bizottság jelentése többek között az alábbiakra vonatkozó adatokat és az alábbiakkal kapcsolatos problémás területek kezelésére irányuló intézkedésjavaslatokat tartalmaz:
a) |
a diákhitelgarancia-eszköz által fedezett diákhitelben részesülő hallgatók száma, a végzők arányára vonatkozó adatokkal együtt; |
b) |
a pénzügyi közvetítők által leszerződött hitelmennyiség; |
c) |
a kamatlábak szintje; |
d) |
fennálló adóssági és fizetésképtelenségi szintek, ideértve a pénzügyi közvetítők által a kölcsön visszafizetésével késedelembe kerültek ellen hozott intézkedéseket; |
e) |
a pénzügyi közvetítők által hozott csalást megelőző intézkedések; |
f) |
a támogatott diákok jellemzői, beleértve társadalmi-gazdasági hátterüket, választott tárgyaikat, származási országukat és a célországukat a nemzeti adatvédelmi jogszabályokkal összhangban; |
g) |
az igénybevétel földrajzi eloszlásának egyensúlya; továbbá |
h) |
a pénzügyi közvetítők által megvalósított földrajzi lefedettség. |
A 966/2012/EU, Euratom rendelet 140. cikke (9) bekezdésének értelmében az Európai Parlament és a Tanács számára biztosított hatáskör sérelme nélkül a Bizottság megvizsgálja a megfelelő szabályozási módosításokra – ideértve a jogszabályi módosításokat – vonatkozó javaslattétel lehetőségét, amennyiben az előrelátható piaci felvevőképesség vagy a pénzügyi közvetítők részvétele nem kielégítő.
(4) Költségvetés
A költségvetési előirányzat a diákhitelgarancia-eszköz összes költségét fedezi, ideértve a részleges hitelgaranciát igénybe vevő részt vevő pénzügyi közvetítők felé fennálló kifizetési kötelezettségeket és az EBA kezelési díjait.
A diákhitelgarancia-eszköz számára a 18. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerint előirányzott költségvetés legfeljebb a program teljes költségvetésének 3,5 %-a lehet.
(5) Láthatóság és tudatosságnövelés
A leendő hallgatók számára nyújtott tájékoztatás révén valamennyi részt vevő pénzügyi közvetítő hozzájárul a diákhitelgarancia-eszköz ismertté tételéhez. E célból a Bizottság a programban részt vevő országok nemzeti irodáit többek között ellátja azokkal az információkkal, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az irodák a diákhitelgarancia-eszközzel kapcsolatos információs pontokként tudjanak működni.
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/74 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1289/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében (1),
mivel:
(1) |
A kölcsönösségi mechanizmust – amelyet akkor kell alkalmazni, ha az 539/2001/EK tanácsi rendelet (2) II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország vízumkötelezettséget alkalmaz legalább egy tagállam állampolgáraival szemben – ki kell igazítani a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének fényében, valamint az Európai Unió Bíróságának a másodlagos jogalapokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának megfelelően. Az említett mechanizmust ezenkívül úgy kell kiigazítani, hogy a szolidaritás jegyében uniós válaszként szolgáljon abban az esetben, ha az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország vízumkötelezettséget ír elő legalább egy tagállam állampolgáraival szemben. |
(2) |
Azon tagállami értesítés kézhezvételekor, amely szerint az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében felsorolt valamely harmadik ország vízumkötelezettséget ír elő az adott tagállam állampolgáraival szemben, valamennyi tagállamnak együttesen kell fellépnie, uniós választ adva ezáltal egy olyan helyzetre, amely az Unió egészét érinti és amelyben állampolgárai eltérő bánásmódban részesülnek. |
(3) |
A teljes vízumkölcsönösség olyan cél, amelyre az Uniónak mindig tevőlegesen kell törekednie a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban, ezzel hozzájárulva az Unió külpolitikájának hitelességéhez és egységességéhez. |
(4) |
E rendeletnek mechanizmust kell létrehoznia az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében felsorolt harmadik országok vízummentességének olyan szükséghelyzetben való ideiglenes felfüggesztésére (a továbbiakban: a felfüggesztési mechanizmus) vonatkozóan, amikor legalább egy tagállam nehézségeinek leküzdéséhez azonnali intézkedésre van szükség, figyelembe véve a szükséghelyzet által az Unió egészére gyakorolt összhatást. |
(5) |
A felfüggesztési mechanizmus tekintetében a jelentős és hirtelen növekedés az 50 %-os küszöb meghaladását jelenti. A növekedés ugyanakkor alacsonyabb százalékos arány esetén is jelentősnek és hirtelennek tekinthető, amennyiben a Bizottság az érintett tagállam által bejelentett konkrét esetben azt alkalmazandónak tekinti. |
(6) |
A felfüggesztési mechanizmus tekintetében az alacsony elfogadási arány a menedékjog iránti kérelmek hozzávetőlegesen 3–4 %-os elfogadási arányát jelzi. Az elfogadás ennél magasabb százalékos arány esetén is alacsony arányúnak tekinthető, amennyiben a Bizottság az érintett tagállam által bejelentett konkrét esetben azt alkalmazandónak tekinti. |
(7) |
Meg kell akadályozni azokat a visszaéléseket, amelyek valamely harmadik ország állampolgárai számára rövid távú tartózkodás esetére biztosított vízummentességből következnek, valamint fel kell lépni e visszaélésekkel szemben, amennyiben ezen állampolgárok fenyegetést jelentenek az érintett tagállam közrendjére és belső biztonságára. |
(8) |
E rendeletnek jogalapot kell teremtenie a vízumkötelezettségre, illetve vízummentességre olyan útiokmányok birtokosai tekintetében, amelyeket az érintett tagállam által a nemzetközi jog alanyaként elismert, de kormányközi nemzetközi szervezetnek nem minősülő egyes jogalanyok állítottak ki. |
(9) |
Mivel az 1932/2006/EK tanácsi rendelet (3) által bevezetett, menekültekre és a hontalan személyekre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni e személyekre, ha az ilyen személyek az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek tartózkodási hellyel, tisztázni kell egyes menekültek és hontalan személyek vízumkötelezettséggel kapcsolatos helyzetét, akik az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek tartózkodási hellyel. E rendeletnek e személyekkel kapcsolatban a tagállamokra kell bíznia a vízummentesség vagy a vízumkötelezettség melletti döntést nemzetközi kötelezettségeiknek megfelelően. A tagállamoknak e döntésükről értesíteniük kell a Bizottságot. |
(10) |
Az 539/2001/EK rendelet nem érinti azon nemzetközi megállapodások alkalmazását, amelyeket az Európai Közösség az említett rendelet hatálybalépését megelőzően kötött, és amelyekből – az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának figyelembevétele mellett – a közös vízumszabályoktól való eltérést szükségessé tévő kötelezettségek erednek. |
(11) |
A kölcsönösségi mechanizmus alkalmazásának második szakaszában való megfelelő európai parlamenti és tanácsi részvétel biztosítása érdekében – tekintettel arra, hogy az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország valamennyi állampolgára esetében a vízummentesség felfüggesztése és annak a tagállamokra, a schengeni társult országokra és magára az Unióra, konkrétan a külkapcsolatokra és a schengeni térség általános működésére gyakorolt horizontális hatásai politikailag különösen érzékeny kérdésnek minősülnek – a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerint jogi aktusokat fogadjon el a kölcsönösségi mechanizmus egyes elemeire vonatkozóan. E hatáskör Bizottságra való átruházása nem jelenti azt, hogy a schengeni térségben ne kellene politikai vitát folytatni az uniós vízumpolitikáról. Az átruházás továbbá azt is tükrözi, hogy a kölcsönösségi mechanizmusnak az érintett harmadik országok állampolgáraira történő alkalmazásakor megfelelő átláthatóságról és jogbiztonságról kell gondoskodni, különösen az 539/2001/EK rendelet II. mellékletének megfelelő ideiglenes módosítása révén. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és szövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(12) |
A felfüggesztési mechanizmus és a kölcsönösségi mechanizmusra vonatkozó egyes rendelkezések eredményes alkalmazásának biztosítása, valamint különösen az említett mechanizmusok alkalmazásával járó összes releváns tényező és esetleges következmények megfelelő figyelembevételének lehetővé tétele érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni azon érintett harmadik országok állampolgárai kategóriáinak meghatározása tekintetében, amelyekre a kölcsönösségi mechanizmus keretein belül a vízummentesség ideiglenes felfüggesztését kell alkalmazni, továbbá az említett felfüggesztés megfelelő időtartamának megállapítására vonatkozó hatáskör és a felfüggesztési mechanizmus végrehajtására vonatkozó hatáskör meghatározása tekintetében. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) összhangban kell gyakorolni. E végrehajtási jogi aktusok elfogadására a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni. |
(13) |
Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között kötött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (5) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (6) 1. cikkének B. pontjában említett terület alá tartoznak. |
(14) |
Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (7) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (8) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. pontjában említett terület alá tartoznak. |
(15) |
Liechtenstein tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok (9) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (10) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. pontjában említett terület alá tartoznak. |
(16) |
Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozatnak (11) megfelelően nem vesz részt; az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. |
(17) |
Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben Írország a 2002/192/EK tanácsi határozatnak (12) megfelelően nem vesz részt; Írország ezért nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. |
(18) |
Az 539/2001/EK rendeletet ezért megfelelően módosítani kell, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 539/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. |
Az 1. cikk a következőképpen módosul:
|
2. |
A rendelet a következő cikkekkel egészül ki: „1a. cikk (1) Az 1. cikk (2) bekezdésétől eltérve a II. mellékletben felsorolt valamely harmadik ország állampolgáraival szembeni vízummentességet szükséghelyzetekben ideiglenes jelleggel, e cikkel összhangban, végső lehetőségként fel kell függeszteni. (2) A tagállamok értesíthetik a Bizottságot, amennyiben azzal szembesülnek, hogy hat hónapos időszakon keresztül az előző év azonos időszakához vagy a vízummentességnek a II. mellékletben szereplő harmadik ország állampolgárai esetében való alkalmazását megelőző utolsó hat hónaphoz képest az alábbi körülmények közül egy vagy több fennáll, és azok olyan szükséghelyzethez vezetnek, amelyet önállón nem tudnak orvosolni, vagyis az alábbiak száma jelentősen és hirtelen megnő:
Az első albekezdésben említett, a vízummentesség alkalmazását megelőző hat hónapos időszakkal történő összevetést kizárólag a vízummentességnek az adott harmadik ország állampolgárai esetében való alkalmazásának kezdő időpontjától számított hét évig kell elvégezni. Az első albekezdésben említett értesítést megfelelően indokolni kell, és közölni kell a vonatkozó adatokat és statisztikákat, valamint azon előzetes intézkedések részletes leírását, amelyeket az érintett tagállam a helyzet orvoslása érdekében megtett. A Bizottság az értesítésről haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. (3) A Bizottság megvizsgálja a (2) bekezdés szerint közölt értesítést, és ennek során figyelembe veszi az alábbiakat:
A Bizottság vizsgálata eredményeiről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. (4) Amennyiben a Bizottság a (3) bekezdésben említett vizsgálat alapján, valamint figyelembe véve, hogy milyen következménnyel járna a vízummentesség felfüggesztése az Uniónak és tagállamainak a szóban forgó harmadik országgal való külkapcsolataira nézve, és igyekezve alternatív hosszú távú megoldásokat találni szoros együttműködésben az érintett harmadik országgal, úgy határoz, hogy intézkedéseket kell hozni, a (2) bekezdésben említett értesítés kézhezvételét követő három hónapon belül végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben az érintett harmadik ország állampolgárai esetében hat hónapra ideiglenesen felfüggeszti a vízummentességet. A végrehajtási jogi aktust a 4a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A végrehajtási jogi aktusban meg kell határozni a vízummentesség felfüggesztése hatálybalépésének napját. A 4. cikk alkalmazásának sérelme nélkül, a felfüggesztés időtartamai alatt a végrehajtási jogi aktus által érintett harmadik ország állampolgárai vízummal kell, hogy rendelkezzenek a tagállamok külső határainak átlépésekor. (5) A Bizottság a (4) bekezdés szerint elfogadott végrehajtási jogi aktus időbeli hatályának lejárta előtt – az érintett tagállammal együttműködve – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentéshez jogalkotási javaslatot csatolhat e rendelet módosítására, amelynek célja az érintett harmadik országra való hivatkozás áthelyezése a II. mellékletből az I. mellékletbe. (6) Amennyiben a Bizottság az (5) bekezdés szerint jogalkotási javaslatott nyújtott be, legfeljebb 12 hónappal meghosszabbíthatja a (4) bekezdés szerint elfogadott végrehajtási jogi aktus időbeli hatályát. A végrehajtási jogi aktus időbeli hatályának meghosszabbítására irányuló határozatot a 4a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás szerint kell elfogadni. 1b. cikk Legkésőbb 2018. január 10-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére, amelyben értékeli az 1. cikk (4) bekezdésében említett kölcsönösségi mechanizmus és az 1a. cikkben említett felfüggesztési mechanizmus hatékonyságát, és szükség esetén jogalkotási javaslatot terjeszt be e rendelet módosítására. Az Európai Parlament és a Tanács e javaslatról rendes jogalkotási eljárás keretében határoz.”. |
3. |
A 4. cikk a következőképpen módosul:
|
4. |
A rendelet a következő cikkel egészül ki: „4a. cikk (1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*1) értelmében vett bizottságnak minősül. (2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. (3) Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó. 4b. cikk (1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. (2) A Bizottságnak az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontjában említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására való felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. január 9-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontjában említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. (5) Az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontja értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő négy hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik. (*1) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.)”" |
2. cikk
Az 539/2001/EK rendelet e rendelettel módosított 1a. cikkét, és különösen annak (2) bekezdése második albekezdését azokra a harmadik országokra is alkalmazni kell, amelyek állampolgárai esetében a vízummentesség 2014. január 9. előtt került bevezetésre.
3. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. december 5-i határozata.
(2) A Tanács 539/2001/EK rendelete (2001. március 15.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról (HL L 81., 2001.3.21., 1. o.).
(3) A Tanács 1932/2006/EK rendelete (2006. december 21.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról (HL L 405., 2006.12.30., 23. o.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(5) HL L 176., 1999.7.10., 36. o.
(6) A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).
(7) HL L 53., 2008.2.27., 52. o.
(8) A Tanács 2008/146/EK határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.)
(9) HL L 160., 2011.6.18., 21. o.
(10) A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).
(11) A Tanács 2000/365/EK határozata (2000. május 29.) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.)
(12) A Tanács 2002/195/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.)
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/81 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1290/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 173. cikkére, 183. cikkére és 188. cikkének második bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Számvevőszék véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében (3),
mivel:
(1) |
Az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) létrehozta a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot (2014–2020) (a továbbiakban: a Horizont 2020). A rendelet kiegészítéseképpen rendelkezni kell a Horizont 2020 keretében vállalt közvetett cselekvésekben való részvételre és az e tevékenységek eredményeinek hasznosítására és terjesztésére irányadó szabályokról. |
(2) |
A Horizont 2020 végrehajtásának célja, hogy közvetlenül hozzájáruljon Európa ipari vezető szerepének kivívásához, az európai gazdasági növekedéshez és foglalkoztatáshoz, valamint a polgárok jólétéhez, és meg kell felelnie annak a stratégiai jövőképnek, amelyet a Bizottság „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című közleménye felvázol, és amelyben a Bizottság a részvételi feltételek nagymértékű leegyszerűsítését vállalta. |
(3) |
A Horizont 2020-nak támogatnia kell a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológia szabad áramlását biztosító Európai Kutatási Térség kiépülését és működését azáltal, hogy – elsősorban koherens szabályok alkalmazása révén – megerősíti az együttműködést egyrészt az Unió és a tagállamok, másrészt az egyes tagállamok között. |
(4) |
Az e rendeletben meghatározott, a Horizont 2020-ra vonatkozó részvételi, hasznosítási és terjesztési szabályoknak kellőképpen figyelembe kell venniük az Európai Parlament által megfogalmazott 2010. november 11-i ajánlásokat a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről (5), valamint a Tanács által megfogalmazott, a kutatási keretprogramokhoz kapcsolódó adminisztratív és pénzügyi követelmények egyszerűsítésére vonatkozó ajánlásokat. A szabályoknak folytonosságot kell biztosítaniuk az 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6) keretében már bevezetett egyszerűsítő intézkedésekkel, be kell építeniük a szakértői csoportnak „A hetedik keretprogram időközi értékelése” című, 2010. november 12-i zárójelentésében megfogalmazott ajánlásokat, és a részvétel megkönnyítése, valamint a pénzügyi hibák számának visszaszorítása érdekében lehetővé kell tenniük a résztvevők adminisztratív terheinek a további csökkentését és a pénzügyi rendelkezések további egyszerűsítését. A szabályoknak emellett kellőképpen tükrözniük kell a Bizottság 2010. április 29-i„A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítése” című közleménye és az ezt követően 2011. február 9-én„Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” címmel közzétett zöld könyv nyomán megkezdődött vitafolyamatban a kutatóközösség részéről megfogalmazott aggályokat és javaslatokat is. |
(5) |
A Horizont 2020 időközi értékelése során értékelni kell az új finanszírozási modellt, beleértve annak a Horizont 2020 finanszírozási szintjeire, vonzerejére és a Horizont 2020-ban való részvételre gyakorolt hatását is. |
(6) |
A Bizottságnak vagy az érintett finanszírozó szervnek gondoskodnia kell arról, hogy a pályázati felhívások közzétételekor minden potenciális pályázónak megfelelő útmutatás és tájékoztatás álljon rendelkezésére. |
(7) |
A többi uniós finanszírozási programmal való koherencia biztosítása érdekében a Horizont 2020 végrehajtásának a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7), valamint az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (8) összhangban kell történnie, kellően figyelembe véve a kutatási és innovációs tevékenységek sajátos jellegét. |
(8) |
Az 1982/2006/EK határozat által elfogadott kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram (2007-2013), az 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (9) által létrehozott versenyképességi és innovációs keretprogram hatálya alá, valamint a 294/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) által létrehozott Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) hatáskörébe tartozó tevékenységek egyetlen egységes keretbe való szervezésével könnyebbé válik a részvétel, következetesebb eszközrendszer hozható létre, és növelhetők a tudományos és a gazdasági hatások, miközben elkerülhetők az indokolatlan átfedések és a szétaprózódottság. Ahhoz, hogy megkönnyítse a Horizont 2020 költségvetéséből uniós pénzügyi hozzájárulásban részesülő programokban való részvételt, ideértve az EIT, a közös vállalkozások és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 187. cikke alapján létrehozott más struktúrák által igazgatott programokban, valamint a tagállamok által az EUMSZ 185. cikke alapján végrehajtott programokban való részvételt is, a létrehozandó koherens keretnek közös szabályok alkalmazásán kell alapulnia. Ugyanakkor kellő rugalmasságot kell biztosítani és lehetővé kell tenni külön szabályok megalkotását arra az esetre, ha az adott tevékenység speciális igényei azt indokolttá teszik. Az EUMSZ 187. cikke alapján létrehozott szervezeteknek a rájuk vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott sajátos működési igényei kielégítése céljából a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell az érintett dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(9) |
Az e rendelet hatálya alá tartozó cselekvéseknek tiszteletben kell tartaniuk a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapjogokat és elveket. Az e rendelet hatálya alá tartozó cselekvéseknek összhangban kell lenniük mindennemű jog kötelezettséggel, így a nemzetközi joggal és a vonatkozó bizottsági határozatokkal, mint amilyen a Bizottság 2013. június 28-i közleménye (11) –, továbbá az alapvető etikai elvekkel, különösen a kutatás integritásának biztosítására való törekvéssel. |
(10) |
Az EUMSZ 180. és 186. cikkében a nemzetközi együttműködéssel összefüggésben meghatározott célkitűzésekkel összhangban elő kell segíteni a harmadik országokban székhellyel rendelkező jogalanyok és a nemzetközi szervezetek részvételét. A szabályok végrehajtásának összhangban kell lennie az EUMSZ 75. és 215. cikke alapján elfogadott intézkedésekkel, valamint a nemzetközi joggal. A szabályok végrehajtása kapcsán továbbá kellőképpen figyelembe kell venni az uniós jogalanyoknak a harmadik országok vonatkozó programjaiban való részvételére vonatkozó feltételeket is. |
(11) |
A szabályoknak olyan következetes, átfogó és átlátható rendszert kell alkotniuk, amely a lehető leghatékonyabb végrehajtást biztosítja, miközben figyelembe veszi annak szükségességét, hogy egyszerűsített eljárások révén a keretprogram összes résztvevője – és különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k)– számára egyszerű legyen a keretprogramban való részvétel. Az uniós pénzügyi támogatás többféle formában történhet. |
(12) |
Az átláthatóság elvével összhangban és a 966/2012/EU rendeletben és az 1268/2012/EU rendeletben rögzített követelményeknek megfelelő közzétételi módon túl a Bizottságnak a nyílt pályázati felhívásokat közzé kell tennie a Horizont 2020 weboldalain, a meghatározott információs csatornákon keresztül, és biztosítania kell a széles körű terjesztést a nemzeti kapcsolattartó pontok révén, kérésre pedig a kérelmező számára hozzáférhető formátumban is, ha ez kivitelezhető. |
(13) |
Az e rendeletben említett kiválasztási és elbírálási kritériumokat átlátható módon, valamint objektív és mérhető paraméterekre alapozva kell alkalmazni, figyelembe véve a Horizont 2020 átfogó célját, a jól működő Európai Kutatási Térség megvalósítását. |
(14) |
A teljes pályázati anyagok végső leadási határideje és a pályázókkal kötendő támogatási megállapodás aláírása, illetve a pályázók támogatási határozatról való értesítése között eltelt időszaknak általában véve rövidebbnek kell lennie a 966/2012/EU, Euratom rendeletben biztosítottnál. Kellően indokolt esetekben, valamint az Európai Kutatási Tanács cselekvéseinek esetében azonban ez az időszak hosszabb is lehet. |
(15) |
A Bizottságnak továbbra is törekednie kell arra, hogy amennyiben az IT-rendszerek fejlődése lehetővé teszi, egyszerűsítse az eljárásokat, például – az egyablakos ügyintézési rendszer kialakítása céljából – a résztvevői portál egységes belépési ponttá fejlesztése révén, amelyet a pályázati felhívások közzétételétől a pályázatok benyújtásán keresztül egészen a cselekvések végrehajtásáig használni lehetne. A rendszer értesítéseket is küldhet a pályázóknak arról, hogy a pályázatuk milyen fázisban van, valamint a pályázatra vonatkozó menetrendről. |
(16) |
A bizalmas és a minősített adatok kezelését az irányadó uniós jog és az intézmények belső szabályzatai, így különösen a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (12) szerint kell végezni, amely az EU minősített adatok védelmére vonatkozó rendelkezéseket határozza meg. |
(17) |
Mind általában, mind külön a Horizont 2020 keretében megvalósuló tevékenységekre meg kell határozni a részvétel minimumfeltételeit. Meg kell határozni különösen a résztvevők számára és székhelyére vonatkozó szabályokat. Azon tevékenységek esetében, amelyekben nem vesz részt tagállami székhelyű jogalany, törekedni kell az EUMSZ 173. és 179. cikkében meghatározott célkitűzések teljesítésére. |
(18) |
A 2001/822/EK tanácsi határozat (13) szerint a tengerentúli országok és területek jogalanyai jogosultak részt venni a Horizont 2020-ban, az abban megállapított külön feltételekre is figyelemmel. |
(19) |
A Bizottságnak a javaslatokra vonatkozó pályázati felhívások közzétételi időpontjának megállapításakor és az információkérésekkor figyelembe kell vennie a szokásos szabadságolási időszakokat, amennyiben lehetséges. |
(20) |
Elutasított javaslat estében a Bizottságnak értesítenie kell az érintett pályázókat. |
(21) |
Az egyes meghatározott tárgyú, javaslatokra vonatkozó pályázatok kialakításához világos és átlátható mechanizmusokat kell alkalmazni, amelyek egyenlő részvételi feltételeket biztosítanak, növelik a Horizont 2020 vonzerejét és a résztvevők számát. |
(22) |
A Bizottságnak a Horizont 2020-szal kapcsolatos valamennyi kérdésben a helyes hivatali magatartásra vonatkozó európai szabályzat elveivel összhangban kell eljárnia, amely szabályzatot a 2000/633/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (14) melléklete tartalmazza. |
(23) |
Helyénvaló megállapítani a Horizont 2020 keretében végzett tevékenységek résztvevői számára nyújtandó uniós finanszírozás feltételeit. A jelenlegi finanszírozási szabályok egyszerűbbé tétele érdekében olyan egyszerűsített költség-visszatérítési rendszert kell kialakítani, amely fokozottan támaszkodik az egyösszegű átalányra, az átalányfinanszírozásra és az egységköltség-alapú finanszírozásra. |
(24) |
Az e rendeletben említett visszatérítési ráták maximális rátáknak minősülnek egyrészt a nonprofit követelménynek és a társfinanszírozási elvnek való megfelelés, másrészt annak érdekében, hogy a résztvevők alacsonyabb mértéket is igényelhessenek. A szokásos visszatérítési rátának azonban elvben 100 %-nak vagy 70 %-nak kell lennie. |
(25) |
A technológiai kutatással kapcsolatos, termékfejlesztési, illetve demonstrációs tevékenységek besorolása során figyelembe kell venni az OECD-nek a technológiai érettségi szinttel (TRL) kapcsolatos fogalommeghatározásait. |
(26) |
A kutatás és az innováció területén jelentkező egyes kihívások kezelése új finanszírozási formák, köztük pénzdíjak, kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés, innovatív megoldásokra irányuló közbeszerzés, a kkv-támogató eszköz vagy a gyorsított innovációt célzó cselekvés igénybevételét indokolja, amelyek kapcsán meg kell állapítani az irányadó különös szabályokat. |
(27) |
Annak érdekében, hogy a belső piacon működő valamennyi vállalkozás egyenlő feltételek mellett vehessen részt a piaci versenyben, a Horizont 2020 keretében történő finanszírozás szabályait az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban kell kialakítani, biztosítandó a közforrások felhasználásának eredményességét, továbbá megelőzendő az olyan piaci torzulásokat, mint például a magánforrások kiszorulása a finanszírozásból, nem hatékony piacszerkezet létrejötte vagy a nem hatékonyan működő cégek fennmaradása. Az innovációs tevékenységek finanszírozása esetében ügyelni kell arra, hogy mindez ne torzítsa a versenyt és ne járjon piaci beavatkozással, amennyiben az nem indokolt. |
(28) |
Az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedések útján a teljes finanszírozási ciklusra kiterjedően védeni kell, biztosítva a bizalom és az ellenőrzés közötti megfelelő egyensúlyt. |
(29) |
A 966/2012 /EU, Euratom rendelettel összhangban a szabályoknak meg kell teremteniük az alapot a kedvezményezettek által szokásosan követett költségszámítási gyakorlatok szélesebb körű elfogadásához. |
(30) |
Az 1906/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) alapján létrehozott és a Bizottság által kezelt résztvevői garanciaalap fontos védőmechanizmusnak bizonyult, amely csökkentette a kötelezettségeiket nem teljesítő résztvevők lejárt és vissza nem fizetett tartozásaival kapcsolatos kockázatokat. Ezért új résztvevői garanciaalapot (a továbbiakban: alap) kell létrehozni. A hatékonyabb irányítás és a résztvevők kockázatainak jobb fedezése érdekében az Alapnak az 1982/2006/EK határozattal, a 2006/970/Euratom tanácsi határozattal (16) és a2012/93/Euratom tanácsi határozattal (17) létrehozott programok hatálya alá tartozó tevékenységekre, valamint a Horizont 2020 és az 1314/2013/Euratom tanácsi rendelet (18) hatálya alá tartozó cselekvésekre egyaránt ki kell terjednie. Az Alap által nyújtott fedezet az uniós szervektől eltérő finanszírozó szervek által igazgatott programokra nem terjed ki. |
(31) |
Az átláthatóság fokozása érdekében közzé kell tenni azoknak a szakértőknek a névjegyzékét, akik e rendelet alkalmazása során a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szervek munkáját segítették. Arra az esetre, ha egy szakértő nevének nyilvános közzététele veszélybe sodorná az adott személy biztonságát vagy feddhetetlenségét, vagy indokolatlan módon sértené a magánélethez való jogát, lehetővé kell tenni a Bizottság, illetőleg a finanszírozó szerv számára, hogy eltekintsen a szóban forgó személy nevének közzétételétől. |
(32) |
A szakértők személyes adatainak feldolgozását a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) összhangban kell végezni. |
(33) |
Az eredmények hasznosítására és terjesztésére vonatkozóan szabályokat kell megállapítani, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a résztvevők az eredményeket megfelelő módon védjék, hasznosítsák és terjesszék, továbbá lehetővé kell tenniük, hogy Európa stratégiai érdekeinek védelmében a hasznosítás kapcsán további feltételek legyenek érvényesíthetők. Azoknak a résztvevőknek, amelyek uniós támogatásban részesültek, és elsősorban a Horizont 2020-hoz nem társult harmadik országokban kívánják a létrejövő eredményeket hasznosítani, a támogatási megállapodásnak megfelelően jelezniük kell, hogy az Uniós finanszírozás miként járul hozzá Európa általános versenyképességéhez (kölcsönösség elve). |
(34) |
Az olyan kutatások esetében, amelyek révén új gyógyászati technológia (például gyógyszer, vakcina és orvosdiagnosztika) jöhet létre, intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy adott esetben az eredményeket azonnal hasznosítani és terjeszteni lehessen. |
(35) |
Bár a kutatás, a fejlesztés és az innováció, valamint a növekedés ösztönzésének céljából létrehozott uniós hitel- és tőkefinanszírozási eszközök sikeresnek mondhatók, a kockázatfinanszírozáshoz való hozzájutás továbbra is fontos kérdés, különösen az innovatív kkv-k esetében. A hitel- és tőkefinanszírozási eszközök lehető leghatékonyabb felhasználása érdekében lehetővé kell tenni együttes felhasználásukat és egyéb, az uniós költségvetésből, így például a „Horizont 2020-ból finanszírozott támogatásokkal együtt történő felhasználásukat. A Bizottságnak továbbá biztosítania kell egyrészt az 1982/2006/EK határozattal (a hetedik keretprogramról szóló határozattal) létrehozott kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmus, másrészt az 1639/2006/EK határozattal (a versenyképességi és innovációs keretprogramról szóló határozattal) létrehozott, a gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására létrehozott pénzügyi eszköznek a vállalkozások kezdeti életszakaszban történő finanszírozására szolgáló része (GIF 1) folytonosságát a Horizont 2020 által létrehozott jogutód hitel- és tőkefinanszírozási eszközökkel, azaz az „uniós hitel- és garancianyújtás a kutatás és az innováció számára”, illetve az „uniós tőkefinanszírozás a kutatás és az innováció számára” elnevezésű eszközökkel. Ennek megfelelően a pénzügyi eszközök által termelt bevételek és az utánuk járó törlesztések közvetlenül a Horizont 2020 által létrehozott pénzügyi eszközök bevételének minősülnek. |
(36) |
A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a Horizont 2020 szerinti kkv-támogató eszköz, a Horizont 2020 és az 1287/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) által létrehozott COSME program által kínált pénzügyi eszközök, valamint a tagállamok által közösen létrehozott rendszerek és eszközök, például az Eurostars Közös Program (21) egymást kiegészítve működjenek. |
(37) |
A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében az 1906/2006/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. CÍM
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Tárgy és hatály
(1) Ez a rendelet az 1291/2013/EU rendelet alapján megvalósított közvetett cselekvésekben való részvétel különös szabályait állapítja meg, beleértve azokat a közvetett cselekvéseket is, amelyeket az említett rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében finanszírozó szerv finanszíroz.
Ez a rendelet továbbá megállapítja az eredmények felhasználására és terjesztésére vonatkozó szabályokat.
(2) Az e rendeletben megállapított különös szabályokra is figyelemmel a 966/2012/EU, Euratom rendeletben és az 1268/2012/EU rendeletben foglalt szabályokat is alkalmazni kell.
(3) A 294/2008/EK rendelet vagy bármely, az EUMSZ 185. cikke alapján valamely finanszírozó szervet költségvetés-végrehajtási feladatokkal felruházó alap-jogiaktus megállapíthat az e rendeletben foglalt szabályoktól eltérő szabályokat. Az EUMSZ 187. cikke alapján létrehozott finanszírozó szerveknek a vonatkozó alap-jogiaktus keretében meghatározott sajátos működési igényei figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy e finanszírozó szervek tekintetében az 56. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakkal kapcsolatban:
a) |
a repüléstechnika területén létrehozott finanszírozó szervek által kiírt pályázatokban való részvétel feltételei, a résztvevők 9. cikk (1) bekezdésében meghatározott minimális számának csökkentése céljából; |
b) |
a 10. cikk szerinti finanszírozási jogosultság, lehetővé teendő a bioalapú iparágak és az innovatív gyógyszerek területén létrehozott finanszírozó szervek számára, hogy a finanszírozási jogosultságot a résztvevők meghatározott típusaira korlátozzák; |
c) |
az eredmények felhasználására és terjesztésére vonatkozó olyan szabályok, amelyek révén az innovatív gyógyszerek területén létrehozott finanszírozó szervek:
|
d) |
a cselekvések finanszírozása, lehetővé téve az elektronikus alkatrészek és rendszerek területén létrehozott finanszírozó szerveknek, hogy a 28. cikk (3) bekezdésében meghatározottaktól eltérő visszatérítési rátát alkalmazzanak azokban az esetekben, amikor egy vagy több tagállam közösen finanszíroz egy résztvevőt vagy egy cselekvést. Az e bekezdés első és második albekezdésében említettektől eltérő, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikk (1) bekezdése c) pontjának i. vagy ii. pontja alapján költségvetés-végrehajtási feladatokkal megbízott finanszírozó szerv, amennyiben sajátos működési igényei szükségessé teszik, a Bizottság beleegyezésével alkalmazhat az e rendeletben meghatározottaktól eltérő szabályokat. |
(4) Ez a rendelet nem alkalmazandó a Közös Kutatóközpont által megvalósított közvetlen cselekvésekre.
2. cikk
Fogalommeghatározások
(1) E rendelet alkalmazásában:
1. „hozzáférési jogok”: az eredmények vagy a meglévő információk és jogok felhasználására vonatkozó, e rendelettel összhangban megállapított feltételek mellett gyakorolható jogok;
2. „kapcsolt jogalany”: az a jogalany, amelyben egy résztvevő közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik, vagy amely közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik egy résztvevőben, vagy amely esetében e szervezet és a résztvevő ugyanazon közvetlen vagy közvetett többségi befolyás alatt áll; a többségi befolyás a 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott formák bármelyikét jelentheti;
3. „társult ország”: olyan harmadik ország, amely az 1291/2013/EU rendelet 7. cikkében meghatározottak szerint részes fele egy, az Unióval megkötött nemzetközi megállapodásnak;
4. „meglévő információk és jogok”: megjelenési formájától és jellegétől függetlenül minden olyan fizikai vagy virtuális adat, know-how vagy információ, ideértve minden olyan, például a szellemi tulajdonhoz fűződő jogot is, amellyel i. a résztvevők rendelkeztek a cselekvéshez való csatlakozásukat megelőzően, amely ii. szükséges a közvetlen cselekvés megvalósításához vagy a cselekvés eredményeinek felhasználásához, és amelyet iii. a résztvevők a 45. cikknek megfelelően ekként megjelöltek;
5. „alap-jogiaktus”: a cselekvés jogalapját adó, az Unió intézményei által az EUMSZ 288. cikke szerinti rendelet, irányelv vagy határozat formájában elfogadott jogi aktus;
6. „innovációs cselekvés”: olyan cselekvés, amely elsősorban közvetlenül új, módosított vagy jobb minőségű termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és kialakításmódjának megtervezésére, elkészítésére irányul. Ide tartozhat a prototípusgyártás, a tesztelés, a demonstrációs tevékenységek, a kísérleti bevezetés, a nagyléptékű termékhitelesítés és a forgalomba hozatal;
7. „koordinációs és támogatási cselekvés”: olyan cselekvés, amely túlnyomórészt kísérő intézkedésekből, például szabványosításból, terjesztésből, figyelemfelkeltésből és kommunikációs, hálózatépítési, koordinációs vagy támogatási szolgáltatásokból, szakpolitikai párbeszédből, kölcsönös tanulásból és tanulmánykészítésből áll, ez utóbbiba beleértve az új infrastruktúra kiépítésére vonatkozó tanulmánytervek elkészítését is, és amely magában foglalhat olyan kiegészítő tevékenységeket is, amelyek a különböző országokban zajló programok közötti hálózatépítésre és koordinációra irányulnak;
8. „terjesztés”: az eredmények nyilvános közlése bármilyen arra alkalmas módon, beleértve – az alkalmazott médiumtól függetlenül – a tudományos publikációt is, de nem beleértve az eredmények oltalom alá helyezés és a hasznosítás céljából megvalósuló közlését;
9. „hasznosítás”: az eredmények felhasználása az adott cselekvéshez nem tartozó további kutatás keretében, illetve termékek vagy eljárások fejlesztése, kialakítása és értékesítése, szolgáltatások kialakítása és nyújtása vagy szabványosítás során;
10. „méltányos és ésszerű feltételek”: megfelelő feltételek, beleértve az esetleges pénzügyi feltételeket és a jogdíjmentességet is, figyelembe véve a hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatos különleges körülményeket, például azon eredmények, illetve meglévő információk és jogok tényleges vagy potenciális értéke, amelyekhez hozzáférést kérnek, és/vagy a tervezett hasznosítás területe, időtartama vagy egyéb jellemzői;
11. „finanszírozó szerv”: a Bizottságtól különböző, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett olyan szerv vagy hatóság, amelyre a Bizottság az 1291/2013/EU rendelet 9. cikkének (2) bekezdése alapján költségvetés-végrehajtási feladatokat ruházott át;
12. „európai érdekű nemzetközi szervezet”: olyan nemzetközi szervezet, amelyben a tagok többsége tagállam vagy társult ország, és amelynek elsődleges célja a tudományos és technológiai együttműködés elősegítése Európában;
13. „jogalany”: természetes személy, valamint a nemzeti jog, az Unió joga vagy a nemzetközi jog alapján létrehozott olyan jogi személy, amely az adott jog szerint annak minősül, jogi személyiséggel rendelkezik, és saját nevében jogokat gyakorolhat és kötelezettségeket vállalhat;
14. „nonprofit jogalany”: jogi formájából adódóan nonprofitnak minősülő jogalany, vagy olyan jogalany, amelynek nyereségéből a rá vonatkozó törvényi, jogszabályi kötelezettség értelmében a részvényesei, illetve tagjai nem részesedhetnek;
15. „résztvevő”: az 1291/2013/EU rendelet alapján cselekvést vagy annak valamely részét megvalósító olyan jogalany, amely e rendelet szerint az Unióval vagy más finanszírozó szervvel szemben jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik;
16. „program-társfinanszírozási cselekvés”: olyan cselekvés, amelynek finanszírozása olyan konkrét pályázati felhívásokhoz vagy programokhoz biztosított kiegészítő támogatás útján történik, amelyeket kutatási és innovációs programokat irányító, az uniós finanszírozó szervektől különböző szervezetek finanszíroznak. E cselekvés magában foglalhat olyan kiegészítő tevékenységeket is, amelyek a különböző országokban zajló programok közötti hálózatépítésre és koordinációra irányulnak;
17. „kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés”: kutatási-fejlesztési szolgáltatások olyan beszerzése, amely a kockázatok és a hasznok piaci feltételek szerinti megosztásán és többszakaszos, versenyalapú fejlesztésen alapul oly módon, hogy a kutatás-fejlesztési szolgáltatások beszerzése és a végtermék kereskedelmi mennyiségekben történő piaci bevezetése egyértelműen különválik egymástól;
18. „innovatív megoldásokra irányuló közbeszerzés”: olyan közbeszerzés, amelyben az ajánlatkérő kereskedelmi forgalomban nagy volumenben be nem szerezhető termékek és szolgáltatások első vásárlójaként lép fel, és amely magában foglalhatja a megfelelőség tesztelését is;
19. „eredmények”: az adott cselekvés nyomán születő fizikai vagy virtuális eredmény, például adatok, ismeretek vagy információk, függetlenül azok formájától és természetétől, valamint attól, hogy oltalom alá helyezhetők-e vagy sem, valamint a hozzájuk kapcsolódó jogok összessége, beleértve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat is;
20. „kkv”: a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban (22) meghatározottak szerinti mikro-, kis- és középvállalkozásokat jelenti;
21. „munkaprogram”: a Bizottság által a 2013/743/EU tanácsi határozat (23) egyedi programot létrehozó határozat5. cikke értelmében az egyedi program végrehajtására elfogadott dokumentum;
22. „munkaterv”: az 1291/2013/EU rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében a „Horizont 2020 valamely meghatározott részének végrehajtásával megbízott finanszírozó szervek által elfogadott, a Bizottság munkaprogramjához hasonló dokumentum.
(2) E rendelet alkalmazásában az irányadó nemzeti jog értelmében jogi személynek nem minősülő személyt is jogalanynak kell tekinteni, amennyiben teljesülnek a 966/2012 /EU, Euratom rendelet 131. cikke (2) bekezdésében, valamint az 1268/2012/EU rendelet 198. cikkében megállapított feltételek.
(3) E rendelet alkalmazásában a támogatások végső címzettjei nem minősülnek finanszírozó szervnek.
3. cikk
Titoktartás
A végrehajtó megállapodásokban, határozatokban és szerződésekben megállapított feltételek betartása mellett, a minősített adatok védelmére és az azokhoz való hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályok kellő figyelembevételével bizalmasan kell kezelni a cselekvések keretében bizalmasan közölt adatokat, ismereteket és információkat.
4. cikk
Tájékoztatás
(1) A 3. cikk sérelme nélkül a Bizottság kérésre az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei, valamint bármely tagállam vagy társult ország rendelkezésére bocsát bármely birtokában lévő hasznos információt a résztvevők által olyan cselekvés keretében létrehozott eredményekkel kapcsolatban, amely uniós finanszírozásban részesült, amennyiben mindkét következő feltétel teljesül:
a) |
a kérdéses információk a közpolitika szempontjából lényegesek; |
b) |
a résztvevők nem adtak alapos és elegendő indokot a kérdéses információk visszatartására. |
A „Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának védelme” különös célkitűzés alá tartozó cselekvések vonatkozásában a Bizottság kérésre az Unió intézményei, szervei, irodái vagy ügynökségei, valamint a tagállami nemzeti hatóságok rendelkezésére bocsát bármely birtokában lévő hasznos információt a résztvevők által olyan cselekvés keretében létrehozott eredményekkel kapcsolatban, amely uniós finanszírozásban részesült. A Bizottság értesíti a résztvevőt az információ rendelkezésre bocsátásáról. Ha egy tagállam vagy uniós intézmény, szerv, iroda vagy ügynökség valamilyen információ közlését kéri, a Bizottság erről értesíti az összes tagállamot.
(2) Az (1) bekezdés alapján adott tájékoztatás nem jelenti a Bizottság vagy a résztvevők bármely jogának vagy kötelezettségének a tájékoztatás címzettjére történő átruházását. A tájékoztatás címzettje mindazonáltal köteles a megkapott információt bizalmasan kezelni, kivéve akkor, ha a kérdéses információ nyilvánosságra kerül vagy azt a résztvevők nyilvánosságra hozzák, vagy ennek hiányában, ha a kérdéses információt a részvevők titoktartásra vonatkozó feltételek kikötése nélkül bocsátották a Bizottság rendelkezésére. A minősített adatokra a Bizottság biztonsági szabályait kell alkalmazni.
5. cikk
Útmutatás és tájékoztatás a potenciális résztvevők számára
A 966/2012/EU, Euratom rendelettel és a 1268/2012/EU rendelettel összhangban a Bizottság az érintett finanszírozó szerv gondoskodik arról, hogy a pályázati felhívások közzétételekor minden potenciális pályázónak megfelelő útmutatás és tájékoztatás álljon rendelkezésére, beleértve különösen a vonatkozó támogatási megállapodás mintáját.
II. CÍM
RÉSZVÉTELI SZABÁLYOK
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
6. cikk
A finanszírozás formái
A finanszírozás az 1291/2013/EU rendelet 10. cikkével összhangban a 966/2012/EU, Euratom rendeletben meghatározott formák bármelyike és azok bármely kombinációja, így különösen támogatás, pénzdíj, beszerzés és pénzügyi eszköz formájában nyújtható.
7. cikk
A cselekvésben való részvételre jogosult jogalanyok
(1) Amennyiben teljesülnek az e rendeletben megállapított feltételek a vonatkozó munkaprogramban vagy munkatervben megállapított esetleges további feltételekkel együtt, a cselekvésekben székhelyétől függetlenül bármely jogalany vagy nemzetközi szervezet részt vehet.
(2) A vonatkozó munkaprogram a harmadik országokban székhellyel rendelkező jogalanyok esetében korlátozhatja a Horizont 2020-ban vagy annak meghatározott részeiben történő részvételt abban az esetben, ha a tagállami jogalanyoknak vagy harmadik országban székhellyel rendelkező kapcsolt jogalanyaiknak az adott harmadik ország kutatási és innovációs programjaiban való részvételére irányadó feltételek a Bizottság szerint sértik az Unió érdekeit.
(3) Ha azt biztonsági megfontolások indokolják, a vonatkozó munkaprogram vagy munkaterv kizárhatja a részvételből azokat a jogalanyokat, amelyek nem képesek kielégítő biztonsági garanciákat nyújtani, ideértve az érintett személyek biztonsági tanúsítványát is.
(4) A Közös Kutatóközpont a tagállamokban székhellyel rendelkező jogalanyokéval megegyező jogokkal és kötelezettségekkel vehet részt a cselekvésekben.
8. cikk
Függetlenség
(1) Két jogalanyt egymástól függetlennek kell tekinteni, ha egyik sem rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással a másikban, és nem állnak ugyanazon közvetlen vagy közvetett többségi befolyás alatt.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a többségi befolyás különösen a következő formák bármelyikét öltheti:
a) |
a kérdéses jogalany jegyzett tőkéje névértéke több mint 50 %-ának vagy az adott jogalanyban a részvényesi, illetve tulajdonosi szavazatok többségének közvetlen vagy közvetett birtoklása; |
b) |
a jogalanyban a döntéshozatali jogkör de facto vagy de jure közvetlen vagy közvetett birtoklása. |
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a jogalanyok között fennálló következő viszonyok azonban önmagukban nem tekintendők többségi befolyásnak:
a) |
a jegyzett tőke névértékének több mint 50 %-át vagy a részvényesi, illetve tulajdonosi szavazatok többségét közvetlen vagy közvetett módon ugyanazon állami befektetési társaság, intézményi befektető vagy kockázatitőke-társaság birtokolja; |
b) |
az adott jogalanyok felett ugyanaz a közjogi szerv gyakorolja a tulajdonosi vagy a felügyeleti jogokat. |
II. FEJEZET
Támogatások
9. cikk
Részvételi feltételek
(1) A következő minimumfeltételeket kell alkalmazni:
a) |
minden cselekvésben legalább három jogalanynak kell részt vennie; |
b) |
mindhárom jogalany székhelyének más és más tagállamban vagy társult országban kell lennie; és |
c) |
a b) pontban említett jogalanyoknak a 8. cikk értelmében függetlennek kell lenniük egymástól. |
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában ha a résztvevők valamelyike a Közös Kutatóközpont, európai érdekű nemzetközi szervezet vagy az Unió joga alapján létrehozott jogalany, akkor úgy kell tekinteni, hogy e résztvevő székhelye olyan tagállamban vagy társult országban van, amely nem egyezik meg a cselekvés egyetlen másik résztvevőjének székhelye szerinti tagállammal vagy társult országgal sem.
(3) Az (1) bekezdéstől eltérve, a minimumfeltétel egyetlen olyan jogalany részvétele, amelynek székhelye valamely tagállamban vagy társult országban van:
a) |
az Európai Kutatási Tanács (EKT) hatáskörébe tartozó, a felderítő kutatás területén megvalósított cselekvések esetében; |
b) |
a kkv-támogató eszköz esetében, amennyiben a cselekvés egyértelmű uniós hozzáadott értéket képvisel; |
c) |
a program-társfinanszírozási cselekvésekben; és |
d) |
a munkaprogramban vagy munkatervben meghatározott más indokolt esetekben. |
(4) Az (1) bekezdéstől eltérve a koordinációs és támogatási cselekvések és a képzési és mobilitási cselekvések esetében a minimumfeltétel egyetlen jogalany részvétele.
(5) Szükséges és megfelelően indokolt esetben a munkaprogramok és a munkatervek a sajátos szakpolitikai igényeknek vagy a cselekvés jellegének és céljainak megfelelően további, különösen a résztvevők számára, típusára vagy székhelyére vonatkozó feltételeket is meghatározhatnak.
10. cikk
Finanszírozási jogosultság
(1) Uniós finanszírozásban a következő résztvevők részesülhetnek:
a) |
a tagállamban vagy társult országban székhellyel rendelkező jogalany vagy az Unió joga alapján létrehozott jogalany; |
b) |
az európai érdekű nemzetközi szervezet; |
c) |
a munkaprogramban megjelölt, harmadik országban székhellyel rendelkező jogalany. |
(2) Ha a cselekvésnek olyan nemzetközi szervezet vagy harmadik országban székhellyel rendelkező jogalany is résztvevője, amely az (1) bekezdés alapján nem részesülhet finanszírozásban, e nemzetközi szervezet vagy jogalany részére akkor nyújtható uniós finanszírozás, ha a következő feltételek közül legalább egy teljesül:
a) |
a részvételt a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv a cselekvés megvalósítása szempontjából alapvetően fontosnak ítéli meg; |
b) |
a finanszírozásról kétoldalú tudományos és műszaki megállapodás vagy az Unió és a nemzetközi szervezet, illetőleg harmadik országban székhellyel rendelkező jogalany esetében az Unió és a jogalany székhelye szerinti ország között létrejött más megegyezés rendelkezik. |
11. cikk
Pályázati felhívások
(1) A 966/2012/EU, Euratom rendelettel és az 1268/2012/EU rendelettel összhangban pályázati felhívásokat kell közzétenni, figyelembe véve különösen az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség, valamint – a kutatási és az innovációs ágazat változatos természetéből adódóan – a rugalmasság követelményét.
(2) Kivételként és a 966/2012/EU, Euratom rendeletben (a költségvetési rendeletben) és az 1268/2012/EU rendeletben meghatározott további esetek sérelme nélkül nem kell pályázati felhívást közzétenni a munkaprogramokban vagy munkatervekben megjelölt jogalanyok által megvalósítandó koordinációs és támogatási cselekvések és program-társfinanszírozási cselekvések esetében akkor, ha a cselekvés nem tartozik pályázati felhívás tárgykörébe.
(3) A 966/2012/EU, Euratom rendeletben (a költségvetési rendeletben) és az 1268/2012/EU rendeletben foglalt vonatkozó szabályokkal összhangban a javaslatok elkészítéséhez kellő időt kell biztosítani, munkaprogram közzététele révén ésszerű időben előzetes tájékoztatást adva a közeljövőben kiírni szándékozott pályázati felhívásokról, és megfelelő időt hagyva a pályázat kiírása és a pályázatok benyújtási határideje között.
12. cikk
Harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel közösen közzétett pályázati felhívások
(1) Amennyiben egyértelmű az Unió számára jelentett hozzáadott érték, a közös érdekű, prioritást jelentő és várhatóan kölcsönös előnyökkel járó területeken megvalósuló cselekvések közös finanszírozása érdekében közös pályázati felhívások adhatók ki harmadik országokkal vagy azok tudományos és technológiai szervezeteivel vagy ügynökségeivel, valamint nemzetközi szervezetekkel. A pályázatok elbírálását és kiválasztását közösen megállapított közös elbírálási és kiválasztási eljárások útján kell végezni. Az elbírálási és kiválasztási eljárások során biztosítani kell a 966/2012/EU, Euratom rendelet VI. címében megállapított elvek érvényesülését, és a végrehajtásukkal megbízott, a felek által kijelölt független szakértőkből álló csoport összetételének kiegyensúlyozottnak kell lennie.
(2) Az uniós finanszírozásban részesülő jogalanyok kötelesek támogatási megállapodást kötni az Unióval vagy az érintett finanszírozó szervvel. A támogatási megállapodásnak tartalmaznia kell a szóban forgó résztvevők és a harmadik országbeli részt vevő érintett jogalanyok által elvégzendő munka leírását.
(3) Az uniós finanszírozásban részesülő jogalanyok kötelesek koordinációs megállapodást kötni azokkal a részt vevő jogalanyokkal, amelyek az érintett harmadik országoktól vagy nemzetközi szervezetektől finanszírozásban részesülnek.
13. cikk
Pályázatok
(1) Ha a munkaprogram, illetve munkaterv így rendelkezik, a pályázatoknak tartalmazniuk kell az eredmények hasznosítására és terjesztésére vonatkozó terv tervezetét.
(2) Az emberi embrionális őssejteken végzett kutatást előirányzó pályázatoknak – az adott eset körülményeinek megfelelően – tartalmazniuk kell az érintett tagállamok illetékes hatóságai által hozandó engedélyezési és ellenőrző intézkedések, valamint a várható etikai jóváhagyások részletes ismertetését. Az emberi embrionális őssejtek kinyerésével összefüggésben az érintett intézményeket, szervezeteket és kutatókat az érintett tagállamok jogszabályaival összhangban szigorú engedélyezési eljárásoknak és ellenőrzéseknek kell alávetni.
(3) Az elbírálási, a kiválasztási és az odaítélési eljárásokból bármikor kizárható az a pályázat, amely sérti az alapvető etikai elveket vagy a vonatkozó jogszabályokat, vagy nem felel meg 743/2013/EU határozatban, a munkaprogramban, munkatervben vagy a pályázati felhívásban meghatározott feltételeknek.
(4) Adott esetben, és ha a munkaprogram vagy a munkaterv előírja, a pályázatokban ismertetni kell, hogy a nemi alapú elemzés hogyan és milyen mértékben releváns a tervezett projekt tartalma szempontjából.
14. cikk
Etikai felülvizsgálat
(1) A Bizottság köteles szisztematikusan etikai vizsgálatnak alávetni azokat a pályázatokat, amelyek etikai kérdéseket vetnek fel. E vizsgálat során ellenőrizni kell az etikai elvek és a vonatkozó jogszabályok érvényesülését, továbbá az Unión kívül végzett kutatások esetében azt, hogy ugyanaz a kutatás engedélyezhető lett volna-e valamelyik tagállamban.
(2) A Bizottság az etikai felülvizsgálat folyamatát a lehető legátláthatóbbá teszi, és biztosítja, hogy e felülvizsgálatra időben sor kerüljön, lehetőleg elkerülve azt, hogy a dokumentumokat újból be kelljen nyújtani.
15. cikk
Kiválasztási és odaítélési kritériumok
(1) A benyújtott pályázatokat a következő odaítélési kritériumok alapján kell elbírálni:
a) |
kiválóság; |
b) |
hatás; |
c) |
a végrehajtás minősége és hatékonysága. |
(2) Az Európai Kutatási Tanács hatáskörébe tartozó, a felderítő kutatás területén megvalósított cselekvésekre irányuló pályázatokra egyedül az (1) bekezdés a) pontjában említett kritériumot kell alkalmazni.
(3) Az innovációs cselekvésekre irányuló pályázatok esetében az (1) bekezdés b) pontjában említett kritérium nagyobb súllyal vehető figyelembe.
(4) A munkaprogramban vagy munkatervben meg kell határozni az (1) bekezdésben előírt odaítélési kritériumok alkalmazásának részletes szabályait, valamint az alkalmazandó súlyokat és küszöbértékeket.
(5) Adott esetben, és ha a pályázati felhívások célkitűzéseivel összeegyeztethető, a Bizottság figyelembe veszi a 966/2012/EU, Euratom rendeletben és az 1268/2012/EU rendeletben előírt kétszakaszos benyújtási eljárás alkalmazásának lehetőségét.
(6) A pályázatokat az elbírálás eredményeinek megfelelően rangsorolni kell. A kiválasztást e rangsor alapján kell elvégezni.
(7) Az elbírálást független szakértők végzik.
(8) A 11. cikk (2) bekezdésében említett jogalanyok esetében vagy egyéb, kellően indokolt kivételes esetben az elbírálást a (7) bekezdéstől eltérve is lehet végezni. Minden ilyen elbírálás esetében a Bizottság részletesen tájékoztatja a tagállamokat az alkalmazott elbírálási eljárásról és annak eredményéről.
(9) Abban az esetben, ha az Uniótól igényelt finanszírozás összege eléri vagy meghaladja az 500 000 EUR-t, a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv, a nemzeti joggal összhangban álló eszközökkel,előzetesen ellenőrzi a koordinátor pénzügyi képességét. A Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv ellenőrzi továbbá a koordinátor vagy más résztvevők pénzügyi képességét minden olyan esetben, amikor a rendelkezésre álló információk alapján kétely merül fel pénzügyi képességüket illetően.
(10) Nem kell ellenőrizni a pénzügyi képességeket azon jogalanyok esetében, amelyek pénzügyi életképességéért tagállam vagy harmadik ország garanciát vállalt, sem pedig a közép- és a felsőfokú oktatási intézmények vonatkozásában.
(11) A pénzügyi képességet bármely más jogalany is garantálhatja, ez esetben e jogalany pénzügyi képességét kell ellenőrizni az (9) bekezdés szerint.
16. cikk
Az elbírálás felülvizsgálata
(1) A Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv átlátható elbírálás-felülvizsgálati eljárást alakít ki azon résztvevők számára, amelyek úgy ítélik meg, hogy pályázatuk elbírálása nem az e rendeletben, a vonatkozó munkaprogramban, munkatervben vagy a pályázati felhívásban megállapított eljárások betartásával történt.
(2) A felülvizsgálati kérelemnek egyetlen meghatározott pályázatra kell vonatkoznia; a kérelmet a pályázat koordinátora nyújthatja be legfeljebb harminc nappal azt követően, hogy a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv tájékoztatta a koordinátort az elbírálás eredményeiről.
(3) A (2) bekezdésben említett kérelmet a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv vizsgálja meg. A vizsgálat csak az elbírálással összefüggő eljárási kérdésekre terjedhet ki, a pályázat érdemét nem érintheti.
(4) Az elbírálással összefüggő eljárási kérdésekről a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv dolgozóiból álló elbírálás-felülvizsgáló bizottság alkot véleményt. A bizottság elnökének a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv egy olyan tisztviselőjének kell lennie, aki nem a pályázati felhívásért felelős szervezeti egységnél dolgozik. A bizottság a következő ajánlásokat fogalmazhatja meg:
a) |
a pályázatot újból el kell bírálni, és ezt elsősorban a megelőző elbírálásban részt nem vett bírálóknak kell végeznie; |
b) |
az eredeti értékelést fenn kell tartani. |
(5) A (4) bekezdésben említett ajánlás alapján a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv döntést hoz, és erről értesíti a pályázat koordinátorát. Döntését a Bizottság, illetve az érintett finanszírozó szerv indokolatlan késedelem nélkül hozza meg.
(6) A felülvizsgálat nem késleltetheti a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett pályázatok kiválasztására irányuló eljárást.
(7) A felülvizsgálat nem sérti a résztvevő azon jogát, hogy éljen az Unió jogában biztosított más lehetőségekkel.
17. cikk
Információkérés és panasztétel
(1) A Bizottság gondoskodik egy olyan eljárás meglétéről, amelynek révén a résztvevők információt kérhetnek vagy panaszt tehetnek a Horizont 2020-ban való részvételükkel kapcsolatban.
(2) A Bizottság gondoskodik róla, hogy az aggályok, kérelmek és panaszok jelzésének módjára vonatkozó tájékoztatás minden résztvevő számára hozzáférhető legyen, és az Interneten is közzétegyék.
18. cikk
Támogatási megállapodás
(1) A Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben e rendeletnek megfelelően megállapodásmintákat dolgoz ki a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv és a résztvevők közötti támogatási megállapodásokhoz. Ha szükségessé válik a támogatásimegállapodás-minta jelentős módosítása, akkor a Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben a megfelelő módon módosítja azt.
(2) A Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv támogatási megállapodást köt a résztvevőkkel. Alaposan meg kell indokolni, ha a támogatási megállapodás aláírása előtt valamely résztvevő kilépésére vagy másikkal való felváltására kerül sor.
(3) A támogatási megállapodásban meg kell határozni a résztvevők, valamint e rendelettel összhangban vagy a Bizottság, vagy az érintett finanszírozó szerv jogait és kötelezettségeit. A támogatási megállapodásban meg kell határozni azon jogalanyok jogait és kötelezettségeit is, amelyek a cselekvés megvalósítása közben válnak résztvevővé, valamint a konzorcium-koordinátor szerepét és feladatait is.
(4) Az e rendeletben meghatározott jogokon és kötelezettségeken túlmenően a támogatási megállapodás – a munkaprogramban vagy munkatervben rögzített követelmény alapján – a hozzáférési jogokkal, a hasznosítással és a terjesztéssel összefüggésben meghatározhat további, az egyes résztvevőkre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket.
(5) A támogatási megállapodásnak adott esetben a lehetséges mértékben tükröznie kell a Kutatók Európai Chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexéről szóló bizottsági ajánlásban meghatározott, a kutatási integritásra vonatkozó, valamint a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról szóló bizottsági ajánlásban meghatározott általános elveket, valamint az 1291/2013/EU rendelet 16. cikkében meghatározott, a nemek közti egyenlőségre vonatkozó elvet.
(6) A támogatási megállapodásnak adott esetben tartalmaznia kell olyan rendelkezéseket, amelyek biztosítják az etikai elvek tiszteletben tartását, ideértve a független etikai bizottság felállítását is, továbbá rendelkeznie kell a Bizottságnak a független szakértők által végzendő etikai audit végrehajtására vonatkozó jogáról.
(7) Kellően indokolt esetben egyes cselekvések konkrét támogatása keretpartnerségbe illeszkedhet a 966/2012/EU, Euratom rendelettel és az 1268/EU rendelettel összhangban.
19. cikk
Támogatási határozatok
Adott esetben, és ha kellően indokolt, a Bizottság – a 966/2012/EU, Euratom rendelet 121. cikke (1) bekezdésének megfelelően – vagy az érintett finanszírozó szerv támogatási megállapodás megkötése helyett támogatási határozatról tehet értesítést. A támogatási határozatra e rendeletnek a támogatási megállapodásra vonatkozó rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
20. cikk
A támogatás odaítéléséhez szükséges idő
(1) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 128. cikkének (2) bekezdésével összhangban a pályázati felhívások meghatározzák azt a tervezett időpontot, ameddig az összes pályázót tájékoztatni kell a pályázatuk elbírálásának eredményéről, valamint a támogatási megállapodások aláírásának vagy a támogatási határozatokról való értesítésnek a tervezett időpontját.
(2) Az (1) bekezdésben említett időpontokat az alábbi időtartamok alapján kell megállapítani:
a) |
valamennyi pályázónak a pályázata tudományos elbírálásának eredményéről történő tájékoztatása esetében a teljes pályázati anyagok végleges leadási határidejét követően legfeljebb öt hónap; |
b) |
a támogatási megállapodások pályázókkal történő aláírása vagy a támogatási határozatokról való értesítésük esetében a pályázat sikerességéről való tájékoztatás időpontjától kezdődően legfeljebb három hónap. |
(3) A (2) bekezdésben említett időtartamokat túl lehet lépni az EKT cselekvései esetében és olyan kivételes, kellően indokolt esetben – különösen összetett cselekvések esetén –, amikor nagyszámú pályázat érkezett be, vagy ha a pályázók ezt kérik.
(4) A résztvevőknek kellő időt kell biztosítani a támogatási megállapodás aláírásához szükséges információk és dokumentáció benyújtására. A Bizottság döntéseit a lehető legrövidebb időn belül hozza meg, és a lehető legrövidebb időn belül kér tájékoztatást. Amennyiben lehetséges, el kell kerülni azt, hogy a dokumentumokat újból be kelljen nyújtani.
21. cikk
A támogatás kifizetéséhez szükséges idő
A résztvevők számára a kifizetést a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban időben kell folyósítani. A kifizetés koordinátor részére történt folyósítását követően a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv értesíti erről a résztvevőket.
22. cikk
Biztonságos elektronikus rendszer
Az 1268/2012/EU rendelet 179. cikkében meghatározottak szerint a résztvevőkkel folytatott bármely kommunikáció – ideértve a támogatási megállapodások megkötését, a támogatási határozatokról való értesítést és ezek bármely módosítását – történhet a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv által létrehozott elektronikus információcsere-rendszeren keresztül.
23. cikk
A cselekvések megvalósítása
(1) A résztvevők a cselekvést az e rendeletben, a 966/2012/EU, Euratom rendeletben, az 1268/2012/EU, Euratom rendeletben, az 2013/743/EU határozatban, a munkaprogramban vagy munkatervben, a pályázati felhívásban és a támogatási megállapodásban megállapított valamennyi feltétel betartása és valamennyi kötelezettség teljesítése mellett kötelesek végrehajtani.
(2) A résztvevők nem vállalhatnak olyan kötelezettségeket, amelyek e rendelettel vagy a támogatási megállapodással összeegyeztethetetlenek. Ha valamelyik résztvevő a cselekvés tartalmi megvalósításával kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, a többi résztvevő köteles teljesíteni kötelezettségeit anélkül, hogy bármilyen kiegészítő uniós finanszírozásban részesülnének, hacsak a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv ez alól kifejezetten felmentést nem ad. Amennyiben valamely résztvevő nem teljesíti fizetési kötelezettségét, a Bizottság a 39. cikk (3) bekezdésének a) pontjával összhangban átutalhatja a tartozás összegét a 38. cikkben említett résztvevői garanciaalapból a cselekvés koordinátorának. Minden egyes résztvevő pénzügyi felelőssége – a résztvevői garanciaalapra vonatkozó rendelkezésekre is figyelemmel – saját tartozására korlátozódik. A résztvevők kötelesek gondoskodni arról, hogy a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv kellő időben tájékoztatást kapjon minden olyan eseményről, amely jelentős hatással lehet a cselekvés megvalósítására vagy az Unió érdekeire.
(3) A résztvevők kötelesek megvalósítani a cselekvést, és ennek érdekében minden szükséges és ésszerű intézkedést megtenni. A résztvevőknek a szükséges időben és módon rendelkezniük kell a cselekvés megvalósításához szükséges erőforrásokkal. Amennyiben a cselekvés megvalósításához szükséges, a résztvevők a támogatási megállapodásban megállapított feltételek mellett a cselekvések keretében feladatokat bízhatnak harmadik felekre (az alvállalkozókat is ideértve), vagy harmadik felek által természetben rendelkezésre bocsátott erőforrásokat vehetnek igénybe. Az elvégzett munka vonatkozásában a résztvevő a Bizottsággal vagy az érintett finanszírozó szervvel, valamint a többi résztvevővel szemben felelősséggel tartozik.
(4) Alvállalkozók a cselekvés egyes elemeinek végrehajtása céljából csak a támogatási megállapodásban megjelölt esetekben vehetők igénybe, valamint olyan, kellően indokolt esetekben, amelyeket a támogatási megállapodás hatálybalépésének időpontjában nem lehetett egyértelműen előre látni.
(5) Alvállalkozóktól eltérő harmadik felek is végezhetnek el feladatokat a cselekvés keretében a támogatási megállapodás feltételeinek megfelelően. A támogatási megállapodásban meg kell jelölni a kérdéses harmadik felet és az általa elvégzendő feladatot.
E harmadik felek költségei akkor minősülnek támogatható költségnek, ha a harmadik fél a következő feltételek mindegyikének megfelel:
a) |
ha résztvevő volna, jogosult volna finanszírozásra; |
b) |
a résztvevő kapcsolt jogalanya, vagy olyan jogi kapcsolat fűzi a résztvevőhöz, amely a cselekvésen túlmutató együttműködésre utal; |
c) |
személyét a támogatási megállapodás megjelöli; |
d) |
magára nézve kötelezőnek fogadja el a támogatási megállapodásnak a költségek támogathatóságával és a kiadások ellenőrzésével kapcsolatban a résztvevőre vonatkozó rendelkezéseit. |
e) |
amennyiben a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv ezt megköveteli, elfogadja, hogy a résztvevővel együtt egyetemlegesen felelős az Unió által nyújtott azon hozzájárulást illetően, amely a harmadik fél által elszámolt összegnek felel meg. |
(6) Harmadik felek úgy is bocsáthatnak erőforrásokat a résztvevő rendelkezésére, hogy természetben járulnak hozzá a cselekvés megvalósításához. Az ilyen módon rendelkezésre bocsátott erőforrásokkal összefüggésben a harmadik félnél felmerülő költségek akkor minősülnek támogatható költségnek, ha teljesítik a támogatási megállapodásban foglalt feltételeket.
(7) A cselekvés a 966/2012/EU, Euratom rendeletben és az 1268/2012/EU rendeletben megállapított feltételekkel magában foglalhat harmadik feleknek nyújtott pénzügyi támogatást. Ha a cselekvés célkitűzéseinek teljesítése úgy kívánja, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 137. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott határértékek túlléphetők.
(8) Amennyiben a munkaprogram vagy munkaterv úgy rendelkezik és a cselekvés megvalósítása úgy kívánja meg, a 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24), a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) és a 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) értelmében ajánlatkérő szervnek minősülő résztvevők által megvalósított cselekvés magában foglalhat kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzést vagy innovatív megoldásokra irányuló beszerzést, illetőleg irányulhat elsődlegesen ilyen beszerzésre. Ilyenkor a résztvevők által lebonyolított beszerzési eljárásokra alkalmazni kell az e rendelet 51. cikkének (2), (4) és (5) bekezdésében foglalt szabályokat.
(9) A résztvevők kötelesek betartani a cselekvés megvalósításának helye szerinti ország nemzeti jogának törvényi és rendeleti rendelkezéseit és etikai szabályait. A résztvevők a cselekvés megkezdése előtt kötelesek szükség esetén beszerezni az illetékes nemzeti vagy helyi etikai bizottságok jóváhagyását.
(10) Az állatokat is érintő tevékenységeket az EUMSZ 13. cikkével összhangban, valamint a tudományos célra felhasznált állatokra vonatkozóan az Unió jogában és különösen a 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (27) előírt helyettesítési, csökkentési és tökéletesítési követelmény teljesítésével kell végezni.
24. cikk
Konzorcium
(1) A cselekvésben részt venni kívánó konzorcium tagjai koordinátort jelölnek ki maguk közül, akit, illetve amelyet meg kell nevezni a támogatási megállapodásban. A koordinátor az elsődleges kapcsolattartó pont a konzorcium tagjai között a Bizottsággal, illetve az érintett finanszírozó szervvel fenntartott kapcsolatban, kivéve, ha a támogatási megállapodás másként rendelkezik vagy a koordinátor nem teljesíti a támogatási megállapodás szerinti kötelezettségeit.
(2) A cselekvésben részt vevő konzorcium tagjai – a munkaprogramban vagy munkatervben vagy a pályázati felhívásban megjelölt, kellően indokolt esetek kivételével – kötelesek egymással belső megállapodást (a továbbiakban: konzorciummegállapodást) kötni, amely meghatározza a cselekvésnek a támogatási megállapodással összhangban történő megvalósítása tekintetében fennálló jogaikat és kötelezettségeiket. A Bizottság iránymutatást tesz közzé azon főbb kérdésekre vonatkozóan, amelyekre a résztvevők a konzorciummegállapodásokban kitérhetnek.
(3) A konzorciummegállapodás meghatározhatja többek között a következőket:
a) |
a konzorcium belső szervezete; |
b) |
az uniós finanszírozás elosztása; |
c) |
az e rendelet III. címe I. fejezetében meghatározottakon és a támogatási megállapodás rendelkezésein túlmenően a terjesztés, a felhasználás és a hozzáférési jogok szabályai; |
d) |
a belső viták rendezésének módja. |
e) |
a résztvevők közötti felelősségi, kárrendezési és titoktartási szabályok. |
A konzorciumi tagok a konzorciumon belül bármely megfelelőnek ítélt szabályt elfogadhatnak azzal a feltétellel, hogy az a támogatási megállapodással vagy e rendelettel nem ütközik.
(4) A konzorcium a támogatási megállapodás vonatkozó rendelkezéseivel összhangban javasolhatja új résztvevő csatlakozását, valamely résztvevő részvételének megszűnését vagy a koordinátor cseréjét, amennyiben a változás nem érinti a részvételi feltételek teljesülését, nem befolyásolja hátrányosan a cselekvés végrehajtását, és nem ellentétes az egyenlő bánásmód elvével.
25. cikk
A támogatás formái
A támogatás a 966/2012 /EU, Euratom rendelet 123. cikkében meghatározott formák bármelyikét öltheti, a cselekvés célkitűzéseinek figyelembevételével.
26. cikk
A költségek támogathatósága
(1) A költségek támogathatóságára vonatkozó feltételeket a 966/2012/EU, Euratom rendelet 126. cikke állapítja meg. A cselekvés keretében harmadik feleknél felmerülő költségek támogathatóságára e rendelet és a támogatási megállapodás rendelkezései irányadók.
(2) Nem minősülnek támogatható költségnek az (1) bekezdésben említett feltételeket nem teljesítő költségek, beleértve különösen az esetleges jövőbeli veszteségekre vagy ráfordításokra képzett céltartalékok, az árfolyamveszteségek, a tőkehozamhoz kapcsolódó költségek, a más uniós cselekvés, tevékenység vagy program keretében visszatérített költségek, az adósság- és az adósságszolgálati költségek, valamint a túlzott vagy felelőtlen kiadások.
27. cikk
Támogatható közvetlen személyi költségek
(1) A 26. cikkben meghatározott feltételek sérelme nélkül a támogatható közvetlen személyi költségek nem haladhatják meg a cselekvés elvégzésével megbízott személyek javadalmazásának részét képező, a nemzeti jog vagy a munkaszerződés által előírt munkabérek, társadalombiztosítási hozzájárulások és egyéb költségek összegét.
(2) A 26. cikkben meghatározott feltételek sérelme nélkül a (3) bekezdésben meghatározott összeg erejéig támogatható közvetlen személyi költségnek tekinthető a nonprofit jogalanyokban tevékenykedő, a cselekvés elvégzésével megbízott résztvevő személyek részére nyújtott egyéb javadalmazás is, többek között a kiegészítő szerződések alapján fizetett összegek, a jellegüktől függetlenül, amennyiben eleget tesznek a következő további feltételeknek:
a) |
a résztvevő rendes javadalmazási gyakorlatainak részét képezik, és kifizetésükre ugyanilyen típusú munka elvégzése vagy szakértelem nyújtása esetén következetesen sor kerül; |
b) |
a kiegészítő összegek kiszámítására szolgáló kritériumok objektívek és a résztvevő általánosan, az igénybe vett finanszírozás forrásától függetlenül alkalmazza őket. |
(3) Az egyéb javadalmazás évente és személyenként 8 000 EUR erejéig támogatható. Azon személyek esetében, akik nem kizárólag a cselekvés megvalósításán dolgoznak, óránkénti korlát alkalmazandó. Az óránkénti korlátot 8 000 EUR és a 31. cikk szerint kiszámított éves munkaóraszám hányadosaként kell meghatározni.
28. cikk
A cselekvés megvalósítása
(1) A cselekvés finanszírozásának összege nem haladhatja meg az összes támogatható költségnek a cselekvés bevételeivel csökkentett összegét.
(2) A cselekvés bevételének kell tekinteni:
a) |
a harmadik felek által pénzbeli és térítésmentes természetbeni hozzájárulások formájában a résztvevők rendelkezésére bocsátott olyan forrásokat, amelyeknek értékét a résztvevő támogatható költségként számolta el, amennyiben azokat a harmadik fél kifejezetten a cselekvés céljára történő felhasználásra bocsátotta rendelkezésre; |
b) |
a cselekvés által termelt jövedelmet, ide nem értve a cselekvés eredményeinek hasznosításából származó jövedelmet; |
c) |
a támogatási megállapodás alapján beszerzett javak eladásából származó jövedelmet a résztvevő által a cselekvés terhére eredetileg elszámolt költségek erejéig. |
(3) Egy cselekvésen belül a támogatható költségekre egyetlen visszatérítési ráta alkalmazandó az azon belül finanszírozott minden résztevékenység esetében. A maximális visszatérítési rátát a munkaprogramban vagy a munkatervben kell megjelölni.
(4) A Horizont 2020 terhére nyújtott támogatás összege – a társfinanszírozás elvének sérelme nélkül – elérheti az összes támogatható költség 100 %-át.
(5) A Horizont 2020 terhére nyújtott támogatás összege legfeljebb a cselekvés összes támogatható költségének 70 %-ával egyezhet meg innovációs cselekvések és a program-társfinanszírozási cselekvés esetében.
Az innovációs cselekvések esetében a nonprofit jogalanyoknak nyújtható Horizont 2020 támogatás – a (3) bekezdéstől eltérve, a társfinanszírozási elv sérelme nélkül – elérheti a támogatható összköltség 100 %-át.
(6) Az e cikkben előírt visszatérítési rátákat azon cselekvések esetében is alkalmazni kell, amelyek egészére vagy egy részére átalányfinanszírozást, egységköltség-alapú finanszírozást vagy egyösszegű átalányt állapítottak meg.
29. cikk
Közvetett költségek
(1) A támogatható közvetett költségek összege az alvállalkozói szerződésekre fordított támogatható közvetlen költségek, a harmadik felek által rendelkezésre bocsátott és nem a kedvezményezetthez tartozó helyszíneken felhasznált erőforrások költségei, valamint a harmadik feleknek nyújtott pénzügyi támogatás összege nélkül számított összes támogatható közvetlen költség 25 %-ával egyenlő.
(2) Ha a munkaprogram vagy munkaterv úgy rendelkezik, a közvetett költségek elszámolása – az (1) bekezdéstől eltérően – egy összegben vagy egységköltség-alapon is történhet.
30. cikk
A finanszírozási szintek értékelése
A Horizont 2020 időközi értékelésének ki kell terjednie az e rendelet 27., 28. és 29. cikkében meghatározott új finanszírozási szintekkel bevezetett különféle elemek hatására is, annak vizsgálata céljából, hogy az új megközelítés miatt kialakultak-e olyan, nemkívánatos helyzetek, amelyek a Horizont 2020 vonzerejét csökkentik.
31. cikk
A munkával töltött órák éves száma
(1) A támogatható személyi költségek csak azon személyek tényleges munkaidejére terjednek ki, akik közvetlenül a cselekvéshez tartozó munkát végeztek. A munkával töltött órák tényleges számát – általában munkaidő-nyilvántartás alapján – a résztvevőnek kell igazolnia.
(2) Nem szükséges munkaidő-nyilvántartást vezetni azon személyek esetében, akik kizárólag a cselekvés megvalósításán dolgoznak. Ilyenkor a résztvevő köteles nyilatkozatot aláírni arról, hogy az adott személy kizárólag a cselekvés megvalósításán dolgozott.
(3) A támogatási megállapodásnak:
a) |
tartalmaznia kell a munkaidő-nyilvántartási rendszerre vonatkozó minimumkövetelményeket; |
b) |
lehetővé kell tennie a választást az éves munkaórák rögzített száma, valamint azon módszer alkalmazása között, amellyel meghatározható az éves munkaóraszám az órabérek kiszámításához, figyelembe véve a résztvevőnél alkalmazott rendes számviteli gyakorlatot. |
32. cikk
Munkabérben nem részesülő kkv-tulajdonosok és munkabérben nem részesülő természetes személyek
A munkabérben nem részesülő kkv-tulajdonosok, valamint a munkabérben nem részesülő más természetes személyek a személyi költségeiket elszámolhatják egységköltség-alapon.
33. cikk
Egységköltség-alapú költségmeghatározás
(1) A966/2012/EU, Euratom rendelet 124. cikkével összhangban a Bizottság megállapíthat egységköltség-alapú költségmeghatározásra szolgáló módszereket, amelyek alapulhatnak:
a) |
statisztikai adatokon vagy más objektív módon; |
b) |
a résztvevőre vonatkozó korábbi, ellenőrizhető adatokon. |
(2) A támogatható közvetlen személyi költségek a résztvevő szokásos költségszámítási gyakorlata alapján meghatározott egységköltségek alapján akkor finanszírozhatók, ha az egységköltségekre valamennyi alábbi feltétel teljesül:
a) |
számításuk a résztvevő általános könyvelésében rögzített összes tényleges személyi költség alapján történt, amely azonban előirányzott vagy becsült tényezők figyelembevételével, a Bizottság által meghatározott feltételek mellett a résztvevő által korrigálható; |
b) |
megfelelnek a 26. és a 27. cikkben foglaltaknak; |
c) |
teljesítik a haszonszerzés és a többszöri költségelszámolás tilalmára vonatkozó követelményt; |
d) |
számításuk a 31. cikkben megállapított szabályok kellő figyelembevételével történt. |
34. cikk
Pénzügyi kimutatásokra vonatkozó igazolás
A pénzügyi kimutatásokra vonatkozó igazolásnak a résztvevő által a tényleges költségek visszatérítése és a 33. cikk (2) bekezdése szerinti egységköltség-alapú visszatérítés formájában igényelt teljes támogatási összegre kell vonatkoznia, kivéve az egyösszegű átalány, átalányfinanszírozás és egységköltség alapján elszámolt, a résztvevő által a szokásos költségszámítással összhangban meghatározott költségeken kívül eső összegeket. Az igazolást csak akkor kell benyújtani, ha ez az összeg a támogatási összeg fennmaradó részének folyósítása iránti igény benyújtásakor eléri vagy meghaladja a 325 000 EUR-t.
35. cikk
Módszertanra vonatkozó igazolás
(1) Azok a résztvevők, amelyek a 33. cikk (2) bekezdéssel összhangban a közvetlen személyi költségeiket egységköltség-alapon számítják és igénylik vissza, módszertanra vonatkozó igazolást nyújthatnak be a Bizottságnak. A módszertannak teljesítenie kell a 33. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételeket, és meg kell felelnie a támogatási megállapodásban meghatározott követelményeknek.
(2) Ha a Bizottság egy módszertanra vonatkozó igazolást elfogadott, az 1291/2013/EU rendelet alapján finanszírozott valamennyi cselekvésre érvényes, és a résztvevő a költségek számítását és visszaigénylését a továbbiakban mindenkor e módszertan alapján köteles végezni. Ha a Bizottság a elfogadott egy módszertanra vonatkozó igazolást, akkor az elfogadott módszertannak nem tulajdoníthat szisztematikus vagy ismétlődő hibákat.
36. cikk
Az igazolásokat kiállító könyvvizsgálók
(1) A 34. és a 35. cikk alkalmazásában a pénzügyi kimutatásokra és a módszertanra vonatkozó igazolások kiállítására az a független könyvvizsgáló jogosult, aki a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (28) vagy hasonló tárgyú nemzeti jogszabállyal összhangban jogosult számviteli dokumentumokat jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálatnak alávetni, valamint az a kellő hozzáértéssel rendelkező, független köztisztviselő, akit az érintett nemzeti hatóságok feljogosítottak a résztvevővel kapcsolatos könyvvizsgálói feladatok elvégzésére, és aki a pénzügyi kimutatások elkészítésében nem működött közre.
(2) A Bizottság, az Európai Számvevőszék vagy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) kérésére a pénzügyi kimutatásokra és a módszertanra vonatkozó igazolást kiállító könyvvizsgáló köteles hozzáférést biztosítani azokhoz a háttérdokumentumokhoz és könyvvizsgálati munkaanyagokhoz, amelyeken a pénzügyi kimutatásokra vagy módszertanra vonatkozó igazolás kiállítása alapult.
37. cikk
Támogatások együttes igénybevétele
Az Unió költségvetéséből származó támogatásban részesülő cselekvés kaphat támogatást az 1291/2013/EU rendelet alapján is, a támogatások azonban nem fedezhetik ugyanazokat a költségelemeket.
38. cikk
A résztvevői garanciaalap
(1) E rendelettel létrejön egy résztvevői garanciaalap (a továbbiakban: az Alap), amely – e rendeletben meghatározott szabályokkal összhangban – a Bizottság által az 1982/2006/EK határozat és a Bizottság és a finanszírozó uniós szervek által a Horizont 2020 keretében támogatás formájában finanszírozott cselekvésekkel összefüggésben az Unió által visszakövetelt összegek visszafizetésének elmaradásával kapcsolatos kockázatok fedezésére szolgál. Az Alap az 1906/2006/EK rendelet alapján létrehozott résztvevői garanciaalap helyébe lép, és annak jogutódjaként tekintendő.
(2) Az Alapot a 39. cikk szerint kell működtetni. Az Alap vagyona után járó kamatot vissza kell forgatni az Alapba, és az kizárólag a 39. cikk (3) bekezdésében foglalt célokat szolgálhatja.
(3) Ha a kamatjövedelem nem elegendő a 39. cikk (3) bekezdésében körülírt műveletek fedezéséhez, akkor az Alap nem vehető igénybe, és a Bizottság vagy az érintett uniós finanszírozó szerv a tartozásokat közvetlenül a résztvevőktől vagy a harmadik felektől követeli vissza.
(4) Az Alapot úgy kell tekinteni, hogy a 966/2012/EU, Euratom rendelet értelmében elegendő garanciát képez. E cikk (3) bekezdésben körülírt eset kivételével a résztvevőktől nem fogadható el és nem követelhető meg további biztosíték vagy más garancia szolgáltatása.
(5) A Horizont 2020 alá tartozó tevékenységek azon résztvevői, amelyek kockázatát az Alap fedezi, a cselekvéshez nyújtott uniós finanszírozás 5 %-ának megfelelő összegű hozzájárulást fizetnek az Alapba. Azt az összeget, amellyel a résztvevők hozzájárultak az Alaphoz, a cselekvés végén a koordinátoron keresztül vissza kell fizetni a résztvevőknek.
(6) A Horizont 2020 időközi értékelése alapján a résztvevők (5) bekezdésben említett Alaphoz történő hozzájárulásának mértékét csökkenteni lehet.
39. cikk
Az alap műveletei
(1) Az Alapot az Unió kezeli, amelynek nevében – a támogatási megállapodásban meghatározandó feltételekkel összhangban, a résztvevők végrehajtási megbízottjaként – a Bizottság jár el.
A Bizottság vagy saját maga kezeli az Alapot, vagy az Alap pénzügyi kezelésével megbízza az Európai Beruházási Bankot vagy más arra alkalmas pénzügyi szervezetet (a továbbiakban: a letéteményes bank). A letéteményes bank az Alapot a Bizottság utasításainak megfelelően kezeli.
(2) A résztvevők által az Alapnak nyújtandó hozzájárulás az előfinanszírozás első részletéből levonható, és a nevükben az Alapba befizethető.
(3) Ha egy résztvevő tartozik az Európai Uniónak, a Bizottság – a kötelezettségét nem teljesítő résztvevővel szemben kiszabható szankciók sérelme nélkül – a következőképpen járhat el:
a) |
a tartozás összegét az Alapból közvetlenül átutalhatja a cselekvés koordinátorának, vagy megbízhatja ezzel a letéteményes bankot. Ezt az átutalást a kötelezettségét nem teljesítő résztvevő részvételének megszűnése után kell végrehajtani, ha a cselekvés még nem fejeződött be, és a többi résztvevő vállalja, hogy a cselekvést az eredeti célok megtartásával megvalósítja. Az Alapból átutalt összeg uniós finanszírozásnak minősül; |
b) |
a szóban forgó összeget az Alaptól ténylegesen beszedheti. |
A Bizottság az érintett résztvevővel vagy harmadik féllel szemben az Alap javára beszedési utalványt bocsát ki. A Bizottság e célból a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban beszedési határozatot fogadhat el.
(4) A beszedett összegek a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikkének (4) bekezdése értelmében az Alap címzett bevételének minősülnek. Miután megtörtént minden olyan támogatás kifizetéseinek teljesítése, amelynek kockázatait az Alap fedezi, a Bizottság – a jogalkotó hatóság döntéseire is figyelemmel – behajtja az esetleges tartozásokat, és jóváírja őket az Európai Unió költségvetése javára.
III. FEJEZET
Szakértők
40. cikk
Független szakértők kijelölése
(1) A Bizottság és adott esetben a finanszírozó szervek a pályázatoknak a 15. cikkel összhangban történő elbírálására, valamint a következő kérdésekben való tanácsadásra és segítségnyújtásra független szakértőket jelölhetnek ki:
a) |
a pályázatok elbírálása; |
b) |
az 1291/2013/EU rendelet, valamint a korábbi kutatási és/vagy innovációs programok hatálya alá tartozó cselekvések megvalósításának nyomon követése; |
c) |
az uniós kutatás- és innovációpolitika és az ilyen tárgyú programok – köztük a Horizont 2020 – végrehajtása, valamint az európai kutatási térség kiépítése és működtetése; |
d) |
a kutatási és innovációs programok értékelése; |
e) |
az uniós kutatás- és innovációpolitika tervezése, beleértve a jövőbeni programok kidolgozását is. |
(2) A független szakértőket a nekik szánt feladatok ellátásához szükséges képességeik, tapasztalataik és ismereteik alapján kell kiválasztani. Ha a független szakértőnek minősített adatokkal kell dolgoznia, akkor kijelölésének előfeltétele a megfelelő személyi biztonsági tanúsítvány megléte.
A független szakértőket a jelölteket tartalmazó adatbázis összeállítása céljából magánszemélyeknek kiírt pályázati felhívások, valamint az érintett szervezetek – például kutatóintézetek, egyetemek, kutatási intézmények, szabványügyi szervezetek, civil társadalmi szervezetek vagy vállalkozások – részére kiírt felhívások alapján kell meghatározni és kiválasztani.
Ha szükségesnek ítéli, a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv kellően indokolt esetben, átlátható módon az adatbázisban nem szereplő, de megfelelő szaktudással rendelkező szakértőt is kiválaszthat független szakértőként.
A független szakértők kijelölésekor a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv megfelelő intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a különböző készségek, a tapasztalat és a tudás, a földrajzi sokféleség és nemek tekintetében a cselekvési területen uralkodó körülményekre figyelemmel kiegyensúlyozott összetételt érjen el a szakértői csoportokban és az elbírálást végző bizottságokban. Adott esetben ügyelni kell a közszféra és a versenyszféra egyensúlyára is.
A Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv a független szakértők kijelöléséhez igénybe veheti tanácsadó testületek tanácsait. Az Európai Kutatási Tanács hatáskörébe tartozó, a felderítő kutatás területét érintő cselekvések esetében a Bizottság a szakértőket az Európai Kutatási Tanács Tudományos Tanácsának előterjesztése alapján jelöli ki.
(3) A Bizottság gondoskodik róla, hogy amennyiben valamely szakértő részéről az általa véleményezendő üggyel kapcsolatban összeférhetetlenség áll fenn, ez a szakértő ne végezzen elbírálást, tanácsadást, illetve ne nyújtson segítséget a szóban forgó ügyben.
(4) Az 1268/2012/EU rendelet 287. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint a független szakértőkkel folytatott bármely kommunikáció – a kinevezésükről szóló szerződések megkötését és azok módosításait is ideértve – történhet a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv által létrehozott elektronikus információcsere-rendszeren keresztül.
(5) A személyes minőségükben kijelölt azon szakértők névsorát – szakterületükkel együtt –, akik az 1291/2013/EU rendelet és az 2013/743/EU határozat végrehajtásában a Bizottság és a finanszírozó szervek munkáját segítették, a Bizottság, illetőleg az érintett finanszírozó szerv internetes oldalain legalább évente egyszer közzé kell tenni. Ezen információk összegyűjtését, feldolgozását és közzétételét a 45/2001/EK rendelettel összhangban kell végezni.
III. CÍM
AZ EREDMÉNYEK HASZNOSÍTÁSÁRA ÉS TERJESZTÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
I. FEJEZET
Támogatások
41. cikk
Az eredmények tulajdonjoga
(1) Az eredmények azon résztvevő tulajdonát képezik, amely létrehozta azokat.
(2) Ha az eredményeket egy cselekvés több résztvevője közösen hozta létre, és nem lehet meghatározni, hogy a közös eredményekhez az egyes résztvevők pontosan mennyivel járultak hozzá, vagy ha a közös eredmények nem oszthatók fel a megfelelő szerzői jogi védelem megszerzése vagy fenntartása céljából, akkor a kérdéses eredmények az érintett résztvevők közös tulajdonát képezik. A tulajdonostársak a közös tulajdonból fakadó jogok megosztásáról és gyakorlásának feltételeiről kötelesek – a támogatási megállapodásból fakadó kötelezettségeikkel összhangban – megállapodást kötni egymással. A tulajdonostársak megállapodhatnak abban, hogy felhagynak a tulajdonjogok közös gyakorlásával, és más megoldást választanak, például tulajdonrészüket egyetlen tulajdonosra ruházzák át azzal, hogy a többi résztvevő hozzáférési jogokat kap az eredmények létrejöttét követően.
Hacsak a közös tulajdonra vonatkozó megállapodás másként nem rendelkezik, mindegyik tulajdonostárs jogosult a közös tulajdont képező eredmények hasznosítására vonatkozóan a használati engedély továbbadásának kizárásával nem kizárólagos használati engedélyt adni harmadik feleknek, ha betartja a következő feltételeket:
a) |
a többi tulajdonostársat előzetesen értesíti; |
b) |
a többi tulajdonostársnak méltányos és ésszerű ellentételezést ad. |
(3) Ha egy résztvevő alkalmazottja vagy egyéb, számára munkát végző fél a létrehozott eredményekkel kapcsolatban jogosult bizonyos jogokra igényt tartani, a résztvevő köteles biztosítani, hogy ezek a jogok a támogatási megállapodásban előírt kötelezettségeivel összeegyeztethető módon gyakorolhatók legyenek.
42. cikk
Az eredmények oltalma
(1) Az a résztvevő, amely kereskedelmi vagy ipari hasznosításra alkalmas – vagy ésszerű feltételezés szerint erre várhatóan alkalmassá váló – eredményeknek a tulajdonosa, köteles megvizsgálni az oltalom alá helyezés lehetőségeit. Amennyiben az adott körülmények között az lehetséges, a résztvevő ésszerű és indokolt, saját jogos érdekeinek, valamint a cselekvés többi résztvevője jogos érdekeinek, ezen belül különösen kereskedelmi érdekeinek kellő figyelembevételével köteles gondoskodni az eredmények megfelelő módon, megfelelő időtartamra és megfelelő területi hatállyal történő oltalmáról.
(2) Ha a résztvevő, amely uniós finanszírozásban részesült, az általa létrehozott eredményeket az oltalom alá helyezésüknek az Unió joga vagy a nemzeti jog alapján való lehetetlen voltától és a kereskedelmi vagy ipari hasznosításra való alkalmatlanságuktól eltérő okból nem kívánja oltalom alá helyezni, sem az oltalom alá helyezés céljából átruházni másik, tagállamban vagy társult országban letelepedett jogalanyra, köteles ezen eredmények mindennemű terjesztésének megkezdése előtt értesíteni a Bizottságot vagy az érintett finanszírozó szervet. A Bizottság az Unió nevében vagy az érintett finanszírozó szerv ilyen esetben az érintett résztvevő jóváhagyásával átveheti az ezen eredmények feletti tulajdonjogot, és megteheti a hatékony oltalmukhoz szükséges intézkedéseket.
A résztvevő csak akkor tagadhatja meg beleegyezését, ha igazolja, hogy jogos érdekei jelentős mértékű kárt szenvednének. Ezen eredményekre vonatkozóan mindaddig nem folytatható terjesztési tevékenység, amíg a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv határozatot nem hozott a tulajdonjog átvételéről vagy nem döntött a tulajdonjog átvételéről, és meg nem tette az oltalom biztosításához szükséges lépéseket. A Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv e határozatát, illetve döntését indokolatlan késedelem nélkül hozza meg. A támogatási megállapodásban erre vonatkozóan határidőket kell megállapítani.
(3) Ha a résztvevő, amely uniós finanszírozásban részesült, az eredményeknek az egyenleg kifizetését követő öt évet meg nem haladó időszakban történő kereskedelmi vagy ipari hasznosítására való alkalmatlanságától eltérő okból lemond az oltalomról, vagy nem kívánja meghosszabbíttatni az oltalom időtartamát, köteles értesíteni a Bizottságot vagy az érintett finanszírozó szervet, amely ilyen esetekben – a tulajdonjog átvétele mellett – fenntarthatja az oltalmat vagy meghosszabbíttathatja annak időtartamát. A résztvevő csak akkor tagadhatja meg beleegyezését, ha igazolja, hogy jogos érdekei jelentős mértékű kárt szenvednének. A támogatási megállapodásban erre vonatkozóan határidőket kell megállapítani.
43. cikk
Az eredmények hasznosítása és terjesztése
(1) Minden olyan résztvevő, amely uniós finanszírozásban részesült, köteles minden tőle telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a tulajdonában lévő eredményeket hasznosítsa vagy – különösen az eredmények átruházásával vagy azok használati jogának átadásával, a 44. cikkel összhangban – más jogalannyal hasznosíttassa.
Az esetleges további hasznosítási kötelezettségeket a támogatási megállapodásban kell meghatározni. Olyan kutatás esetében, amely potenciálisan eredményes lehet jelentős társadalmi problémák kezelésében, a további hasznosítási kötelezettségek közé tartozhat a használati jog nem kizárólagos átadása. Ezeket a további kötelezettségeket a munkaprogramban vagy a munkatervben is fel kell tüntetni.
(2) A szellemi tulajdon oltalmával, a biztonsági szabályokkal és a jogos érdekekkel kapcsolatos esetleges korlátozásokra is figyelemmel minden résztvevő köteles a tulajdonában lévő eredményeket a megfelelő módokon mihamarabb terjeszteni. A támogatási megállapodás erre vonatkozóan határidőket állapíthat meg.
Az esetleges további terjesztési kötelezettségeket a támogatási megállapodásban kell meghatározni és a munkaprogramban vagy a munkatervben is fel kell tüntetni.
Az eredmények tudományos publikációk formájában történő terjesztés esetében a szabad hozzáférést a támogatási megállapodásban megállapított feltételekkel kell lehetővé tenni. A Horizont 2020-ból finanszírozott kutatás eredményeként létrejött tudományos publikációkhoz való szabad hozzáférés valamely cselekvés ideje alatt felmerült költségei a támogatási megállapodás alapján visszatéríthetőek. Kellő figyelemmel az 1291/2013/EU rendelet 18. cikkére, a támogatási megállapodás nem határozhat meg olyan feltételeket a publikációkhoz való szabad hozzáférést illetően, amely a cselekvés lezárulását követően további publikációs kiadásokat eredményezne.
A kutatási adatok terjesztését illetően a támogatási megállapodás a kutatási adatokhoz való nyílt hozzáféréssel és az adatok megőrzésével összefüggésben – különösen az EKT felderítő kutatásának hatáskörébe tartozó és a jövőbeli és kialakulóban lévő technológiákat érintő felderítő kutatás esetében és más megfelelő területeken és a résztvevők jogos érdekeit, valamint az adatvédelmi szabályokból, a biztonsági szabályokból vagy a szellemi tulajdonjogok védelméből fakadó korlátozásokat figyelembe véve – meghatározhatja az eredményekhez való szabad hozzáférés lehetővé tételére vonatkozó feltételeket. Ebben az esetben a munkaprogram, illetve munkaterv kitér arra, hogy kötelező-e a kutatási adatok szabad hozzáférés biztosítása révén történő terjesztése.
A terjesztésre irányuló minden egyes tevékenységről előzetesen értesíteni kell a többi résztvevőt. Az értesítést követően bármely résztvevő kifogással élhet, ha igazolja, hogy az eredményeihez vagy a meglévő információihoz és jogaihoz fűződő jogos érdekei a tervezett terjesztési tevékenység következtében jelentés mértékű kárt szenvednének. Ilyenkor csak akkor kerülhet sor a terjesztési tevékenységre, ha e jogos érdekek védelme érdekében megfelelő lépések történtek. A támogatási megállapodásban erre vonatkozóan határidőket kell megállapítani.
(3) A Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv által végzendő nyomon követés és terjesztés céljára a résztvevők kötelesek a támogatási megállapodásban megállapított feltételekkel összhangban a hasznosítási és terjesztési tevékenységeikre vonatkozó minden szükséges információt és dokumentumot rendelkezésre bocsátani. Ezen információkat – az azt rendelkezésre bocsátó résztvevő jogos érdekeitől függően – nyilvánosságra kell hozni. A támogatási megállapodás többek között határidőket is megállapíthat e tájékoztatási kötelezettségre vonatkozóan.
(4) Az eredményekre vonatkozó szabadalmi bejelentésekben, szabványokban, kiadványokban és publikációkban, valamint minden más terjesztés során (az elektronikus formátumban történő terjesztést is ideértve) lehetőség szerint hivatkozni kell – esetleg vizuális módon is – arra, hogy a cselekvés az Uniótól pénzügyi támogatást kapott. E hivatkozás szabályait a támogatási megállapodásban kell meghatározni.
44. cikk
Az eredmények átruházása, a használati jogok átadása
(1) Ha valamelyik résztvevő az eredmények tulajdonjogát másra átruházza, az eredményekkel kapcsolatban a támogatási megállapodás értelmében rá háruló kötelezettségeket is át kell ruháznia az új tulajdonosra, beleértve az esetleges további tulajdonosokra való átruházásukra vonatkozó kötelezettséget is.
A fúziókra és a felvásárlásokra alkalmazandó törvényi és rendeleti rendelkezésekből fakadó titoktartási kötelezettségek sérelme nélkül abban az esetben, ha más résztvevők az átruházni kívánt eredményekre vonatkozóan még rendelkeznek hozzáférési joggal, vagy még kérhetik a hozzáférési jogok megadását, az eredményeket átruházni kívánó résztvevő köteles ezeket a résztvevőket előzetesen értesíteni, elegendő tájékoztatást adni nekik az eredmények leendő új tulajdonosáról, és ezáltal lehetővé tenni számukra, hogy felmérjék a tervezett átruházás hatásait hozzáférési jogaik esetleges gyakorlására.
Az értesítést követően bármely résztvevő kifogással élhet a tulajdonjog átruházásával szemben, ha igazolja, hogy a tervezett átruházás hátrányosan befolyásolná hozzáférési jogainak gyakorlásában. Ilyenkor az átruházásra mindaddig nem kerülhet sor, amíg az érintett résztvevők között megállapodás nem születik. A támogatási megállapodásban erre vonatkozóan határidőket kell megállapítani.
A többi résztvevő előzetes írásos megállapodásban lemondhat az előzetes értesítéshez és a tulajdonjogának egy konkrétan megnevezett harmadik félre történő átruházásához kapcsolódó kifogáshoz való jogáról és.
(2) Amennyiben biztosítja az eredményekhez fűződő már meglévő hozzáférési jogok gyakorlásának lehetőségét, és amennyiben teljesülnek a hasznosításra vonatkozó esetleges további kötelezettségek, az eredmények tulajdonjogát gyakorló résztvevő jogosult bármely jogalanynak – akár kizárólagosan is – használati vagy az eredmények hasznosítására feljogosító más típusú engedélyt adni. Az eredményekre vonatkozóan kizárólagos engedély adható, azzal a feltétellel, hogy az összes többi érintett résztvevő beleegyezik, hogy lemond az azokra vonatkozó hozzáférési jogáról.
(3) Azon eredmények esetében, amelyeket olyan résztvevők hoztak létre, amelyek uniós finanszírozásban részesültek, a támogatási megállapodás előírhatja, hogy a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv kifogással élhet a tulajdonjog átruházásával vagy a kizárólagos használati engedély megadásával szemben, amennyiben az átruházás vagy az engedély megadása olyan harmadik felek részére történik, amelyek székhelye a Horizont 2020-hoz nem társult harmadik országok valamelyikében van, ha úgy ítéli meg, hogy az átruházás vagy az engedély megadása nem áll összhangban az Unió gazdasága versenyképességének fejlesztésére vonatkozó célkitűzéssel, vagy összeegyeztethetetlen az etikai elvekkel vagy biztonsági megfontolásokkal.
Ilyen esetekben a tulajdonjog átruházására vagy a kizárólagos használati engedély megadására mindaddig nem kerülhet sor, ameddig a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv elegendőnek nem tartja a meghozandó védintézkedéseket.
A támogatási megállapodásban szükség esetén elő kell írni, hogy a tulajdonjog tervezett átruházásának vagy a kizárólagos használati engedély megadásának ilyen eseteiről a Bizottságot vagy az érintett finanszírozó szervet előzetesen értesíteni kell. A támogatási megállapodásban erre vonatkozóan határidőket kell megállapítani.
45. cikk
Meglévő információk és jogok
A résztvevők kötelesek tetszőleges formában írásos megállapodásban meghatározni az általuk végzett cselekvéshez tartozó meglévő információk és jogok körét.
46. cikk
A hozzáférési jogokra vonatkozó alapelvek
(1) A hozzáférési jogok gyakorlásának igénylését és a hozzáférési jogokról való lemondást írásba kell foglalni.
(2) Az eredmények vagy a meglévő információk és jogok tulajdonosának ellenkező értelmű nyilatkozata hiányában az említett igénylés alapján megadott hozzáférési jog nem terjed ki a használati jog továbbadásának jogára.
(3) A cselekvés résztvevői a támogatási megállapodáshoz való csatlakozásukat megelőzően kötelesek tájékoztatni egymást mindazokról a jogi korlátokról vagy korlátozásokról, amelyek behatárolják a tulajdonukban lévő meglévő ismeretekre és jogokra vonatkozó hozzáférési jogok megadását. Azokban a megállapodásokban, amelyeket a résztvevők a meglévő ismeretekre és jogokra vonatkozóan ezt követően kötnek, a hozzáférési jogok gyakorlásának lehetőségét teljes körűen kell biztosítani.
(4) A cselekvésben való részvétel megszűnése nem érinti az adott résztvevő azon kötelezettségét, hogy a támogatási megállapodásban megállapított feltételekkel megadja a hozzáférést.
(5) A konzorciummegállapodás rendelkezhet úgy, hogy nem élvez többé hozzáférési jogokat az a résztvevő, amely a kötelezettségeit nem teljesíti és a mulasztást nem pótolja.
47. cikk
A megvalósítást szolgáló hozzáférési jogok
(1) A résztvevő jogosult hozzáférni a tevékenység másik résztvevőjének eredményeihez, ha ezen eredményekre a cselekvés keretében rá háruló feladatok teljesítéséhez szüksége van.
Ezt a hozzáférést jogdíjmentesen kell biztosítani.
(2) A résztvevő a 46. cikk (3) bekezdésében említett korlátok és keretek között jogosult hozzáférni a cselekvés másik résztvevőjének meglévő információihoz és jogaihoz, ha e meglévő információkra és jogokra a cselekvés keretében rá háruló feladatok teljesítéséhez szüksége van.
Hacsak a támogatási megállapodáshoz történő csatlakozásuk előtt a résztvevők eltérő értelmű megállapodást nem kötöttek, ezt a hozzáférést jogdíjmentesen kell biztosítani.
48. cikk
A hasznosítást szolgáló hozzáférési jogok
(1) A résztvevő jogosult hozzáférni a cselekvés másik résztvevőjének eredményeihez, ha ezen eredményekre saját eredményeinek hasznosításához szüksége van.
Ezt a hozzáférést – megállapodás alapján – méltányos és ésszerű feltételekkel kell biztosítani.
(2) A résztvevő a 46. cikk (3) bekezdésében említett korlátok között jogosult hozzáférni a cselekvés másik résztvevőjének meglévő információihoz és jogaihoz, ha e meglévő információkra és jogokra saját eredményeinek hasznosításához szüksége van.
Ezt a hozzáférést – megállapodás alapján – méltányos és ésszerű feltételekkel kell biztosítani.
(3) Ha a konzorciummegállapodás másként nem rendelkezik, az eredményekhez, illetve – a 46. cikk (3) bekezdése szerinti korlátozások vagy korlátok mellett – a meglévő információkhoz és jogokhoz való, méltányos és ésszerű feltételek melletti hozzáférés a valamely tagállamban vagy társult országban székhellyel rendelkező kapcsolt jogalanyt is megilleti, ha az eredményekre, illetve a meglévő információkra és jogokra szüksége van az azon résztvevő által létrehozott eredmények hasznosításához, amelynek kapcsolt jogalanya. E hozzáférési jogokat közvetlenül attól a résztvevőtől kell kérni, illetve megkapni, amely az eredmények, illetve a meglévő információk és jogok tulajdonosa, kivéve, ha a 46. cikk (2) bekezdésével összhangban a felek másként állapodtak meg.
(4) Az (1), a (2) vagy a (3) bekezdés szerinti hozzáférési jogok legfeljebb egy évvel a cselekvés végét követően igényelhetők, feltéve, hogy a résztvevők nem állapodnak meg ettől eltérő időkorlát alkalmazásában.
49. cikk
Az Uniót és a tagállamokat megillető hozzáférési jogok
(1) Az Unió intézményei, szervei, irodái és ügynökségei az Unió szakpolitikái és programjai kidolgozásának, végrehajtásának és nyomon követésének kellően indokolt céljából kizárólag olyan résztvevő eredményeihez jogosultak hozzáférni, amely uniós finanszírozásban részesült. Ez a hozzáférés kereskedelmi célokat és a piaci versenyben való részvétel céljait nem szolgálhatja.
Ezt a hozzáférést jogdíjmentesen kell biztosítani.
(2) Az 1291/2013/EU rendelet I. melléklete III. részében meghatározott „Társadalmi kihívások” prioritásának „Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának védelme” elnevezésű különös célkitűzése alá tartozó cselekvések vonatkozásában az Unió intézményei, szervei, irodái és ügynökségei, valamint a tagállami nemzeti hatóságok – a szóban forgó szakterületre vonatkozó szakpolitikáik és programjaik kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése céljából – a szükséges mértékben hozzáférhetnek minden olyan résztvevő eredményeihez, amely uniós finanszírozásban részesült. Ez a hozzáférés kereskedelmi célokat és a piaci versenyben való részvétel céljait nem szolgálhatja. Ezt a hozzáférést jogdíjmentesen és kétoldalú megállapodás alapján kell biztosítani, amely megállapodás konkrét feltételeket határoz meg annak biztosítására, hogy a hozzáférést kizárólag a tervezett célra fogják használni, valamint megfelelő titoktartási kötelezettségeket határoz meg. E hozzáférési jogok nem terjednek ki a résztvevő meglévő információira és jogaira. A hozzáférést kérő tagállam, uniós intézmény, szerv, iroda és ügynökség minden tagállamot értesít e kéréséről. A minősített adatokra a Bizottság biztonsági szabályait kell alkalmazni.
IV. CÍM
KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
50. cikk
Pénzdíjak
(1) Az uniós finanszírozás a 966/2012/EU, Euratom rendelet VII. címe és az 1268/2012/EU rendelet értelmében pénzdíjak formájában is nyújtható.
(2) Minden pénzdíj odaítélése a megfelelő nyilvánosságra hozatali kötelezettségek elfogadásához van kötve. Az eredmények terjesztésére e rendelet III. címe alkalmazandó. A munkaprogramban vagy munkatervben különös kötelezettségek állapíthatók meg a hasznosítás és a terjesztés vonatkozásában.
51. cikk
Beszerzések, kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzések és innovatív megoldásokra irányuló közbeszerzések
(1) A Bizottság által saját nevében vagy a tagállamokkal közösen végrehajtott beszerzésekre alkalmazni kell a) 966/2012/EU, Euratom rendeletnek és az 1268/2012/EU rendeletnek a közbeszerzésre vonatkozó rendelkezéseit.
(2) Az uniós finanszírozás olyan kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés vagy innovatív megoldásokra irányuló beszerzés formáját is öltheti, amelyet a Bizottság vagy az érintett finanszírozó szerv saját nevében vagy tagállamok vagy társult országok ajánlatkérőivel közösen hajt végre.
A beszerzési eljárásokkal szemben támasztott követelmények a következők:
a) |
meg kell felelniük az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség, az egyenlő bánásmód, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az arányosság elvének, a versenyszabályoknak, valamint – adott esetben – a 2004/17/EK, a 2004/18/EK és a 2009/81/EK irányelv, illetőleg a Bizottság által saját nevében végrehajtott beszerzések esetében a 966/2012/EU, Euratom rendelet rendelkezéseinek; |
b) |
ha a cselekvés céljainak megvalósításához kellően indokolt, az eljárásokra vonatkozóan külön feltételek is meghatározhatók, így például előírható, hogy a beszerzés tárgyát képező tevékenységek végrehajtásának helye kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés esetében csak a tagállamok és a Horizont 2020-hoz társult országok területén lehet; |
c) |
lehetővé tehetik egyazon eljáráson belül több nyertes ajánlat kiválasztását is („beszerzés több forrásból”); |
d) |
biztosítaniuk kell, hogy az(ok) az ajánlat(ok) kerüljön (kerüljenek) nyertesként kiválasztásra, amely(ek)nek ár-érték aránya a legkedvezőbb. |
(3) Hacsak az ajánlati felhívás másként nem rendelkezik, a Bizottság által végrehajtott beszerzések útján létrejövő eredmények az Unió tulajdonát képezik.
(4) A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésekre vonatkozó szerződésekben – az eredmények lehető legszélesebb körű hasznosulása és a tisztességtelen előnyszerzés megakadályozása érdekében – különleges rendelkezéseket kell megállapítani a tulajdonjog, a hozzáférési jogok és a használati engedélyek területén. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés keretében eredményeket létrehozó vállalkozónak legalább biztosítani kell a létrehozott szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat. Az ajánlatkérő szerv az eredmények saját célú felhasználása vonatkozásában legalább jogdíjmentes hozzáférési joggal rendelkezik, továbbá jogosult harmadik feleknek – méltányos és ésszerű feltételekkel, a használati engedély továbbadásának kizárásával, az eredmények hasznosítása céljából – nem kizárólagos használati engedélyt adni vagy a részt vevő vállalkozókat ilyen engedély adására kötelezni. Ha a vállalkozó a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzést követően a szerződésben megállapított határidőn belül nem hasznosítja kereskedelmileg az eredményeket, akkor köteles az eredmények tulajdonjogát teljes körűen átruházni az ajánlatkérőre.
(5) Az innovatív megoldásokra irányuló közbeszerzésekre vonatkozó szerződésekben – az eredmények lehető legszélesebb körű hasznosulása és a tisztességtelen előnyszerzés megakadályozása érdekében – különleges rendelkezések állapíthatók meg a tulajdonjog, a hozzáférési jogok és a használati engedélyek területén.
52. cikk
Pénzügyi eszközök
(1) A pénzügyi eszközök a 966/2012 /EU, Euratom rendelet VIII. címében meghatározott formák bármelyikét ölthetik, alkalmazásukra az ugyanott megállapított szabályok irányadók, és együtt is, valamint az Unió költségvetésének – beleértve az 1291/2013/EU rendeletet is – terhére finanszírozott támogatásokkal együtt is alkalmazhatók.
(2) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 140. cikke (6) bekezdésének második albekezdésétől eltérve az 1291/2013/EU rendelet értelmében létrehozott valamely pénzügyi eszköz által termelt bevételek és az utánuk járó éves törlesztések a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikke (4) bekezdésének megfelelően az adott pénzügyi eszköz címzett bevételének minősülnek.
(3) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 140. cikke (6) bekezdésének második albekezdésétől eltérve az 1982/2006/EK határozattal létrehozott kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmus, valamint az 1639/2006/EK határozat alapján a gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására létrehozott pénzügyi eszköznek a vállalkozások kezdeti életszakaszban történő finanszírozására szolgáló része (GIF 1) által termelt bevételek és az utánuk járó éves törlesztések az 1291/2013/EU rendelet alapján létrehozandó jogutód pénzügyi eszközök címzett bevételének minősülnek.
53. cikk
A kkv-támogató eszköz
(1) Csak kkv-k pályázhatnak az 1291/2013/EU rendelet 22. cikkében említett célzott kkv-támogató eszköz alapján kiadott pályázati felhívásokra. Együttműködhetnek más vállalatokkal és kutatási szervezetekkel vagy egyetemekkel.
(2) Amennyiben egy vállalatot kkv-nak minősítenek, ez a jogi státusz a projekt teljes időtartamára fennmaradónak tekintendő, még abban az esetben is, ha később a vállalat a növekedése miatt meghaladja a kkv-k definíciójában szereplő plafonértékeket.
(3) A kkv-támogató eszköz vagy a finanszírozó szervek vagy a Bizottság által a kkv-k javára nyújtott támogatások esetében a támogatási megállapodás különös rendelkezéseket állapíthat meg különösen a tulajdonjogok, a hozzáférési jogok, a hasznosítás és a terjesztés vonatkozásában.
54. cikk
A gyorsított innovációt célzó eszköz
(1) A 7. cikkel összhangban minden jogalany részt vehet a gyorsított innovációt célzó eszköz keretében indított cselekvésben. A gyorsított innovációt célzó eszköz keretében finanszírozott cselekvéseknek innovációs cselekvéseknek kell lenniük. A gyorsított innovációt célzó eszköz keretében kiírt pályázatokra bármilyen társadalmi kihíváshoz vagy az 1291/2013/EU rendelet I. melléklete II. része 1. pontjában megállapított „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” elnevezésű egyedi célkitűzés alá tartozó bármely technológiai területhez kapcsolódó pályázatokat lehet benyújtani.
(2) A pályázatokat bármikor be lehet nyújtani. A Bizottság évi három részhatáridőt határoz meg a pályázatok elbírálására. A részhatáridő és a támogatási megállapodás aláírása vagy a támogatási határozatról szóló értesítés között legfeljebb hat hónap telhet el. A pályázatokat a hatás, a megvalósítás minősége és hatékonysága, valamint a kiválóság alapján rangsorolják, nagyobb súllyal véve figyelembe a hatás szempontját. Minden egyes cselekvésben legfeljebb öt jogalany vehet részt. A támogatás összege nem haladhatja meg a 3 millió EUR-t.
55. cikk
Egyéb különös rendelkezések
(1) A biztonsági vonatkozású cselekvések esetében a támogatási megállapodás különös rendelkezéseket állapíthat meg különösen a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés, az innovatív megoldásokra irányuló beszerzés, a konzorcium összetételének megváltozása, a minősített adatok, a hasznosítás, a terjesztés, a kutatással kapcsolatos publikációkhoz való szabad hozzáférés, a tulajdonjog-átruházások és az eredményekre vonatkozó használati engedélyek vonatkozásában.
(2) A meglévő vagy újonnan létrehozandó kutatási infrastruktúra támogatását célzó cselekvések esetében a támogatási megállapodás különös rendelkezéseket állapíthat meg az infrastruktúra igénybevevőivel és az igénybevevők infrastruktúrához való hozzáférésével kapcsolatban.
(3) Az Európai Kutatási Tanács hatáskörébe tartozó, a felderítő kutatás területén végzett cselekvések esetében a támogatási megállapodás különös, a résztvevőkre, a kutatókra vagy a cselekvés által érintett egyéb személyekre vonatkozó rendelkezéseket állapíthat meg különösen a hozzáférési jogok, a hordozhatóság és a terjesztés vonatkozásában.
(4) A képzési és mobilitási cselekvések esetében a támogatási megállapodás különös rendelkezéseket állapíthat meg a cselekvés útján támogatott kutatók kötelezettségvállalásai, a tulajdonjogok, a hozzáférési jogok és a hordozhatóság vonatkozásában.
(5) A koordinációs és támogatási cselekvések esetében a támogatási megállapodás különös rendelkezéseket állapíthat meg különösen a tulajdonjogok, a hozzáférési jogok, a hasznosítás és a terjesztés vonatkozásában.
(6) Az EIT tudományos és innovációs társulásai esetében a támogatási megállapodás különös rendelkezéseket állapíthat meg különösen a tulajdonjog, a hozzáférési jog, a hasznosítás és a terjesztés vonatkozásában.
V. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
56. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottság 1. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása a Horizont 2020 időtartamára szól.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 1. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 1. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
57. cikk
Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések
(1) Az 1906/2006/EK rendelet 2014. január 1-jén hatályát veszti.
(2) Az (1) bekezdés sérelme nélkül ez a rendelet nem érinti az 1982/2006/EK határozat és a 2013. december 31-én e tárgyban alkalmazandó többi jogi aktus alapján a Bizottság vagy a finanszírozó szervek által nyújtott pénzügyi támogatások odaítélését, sem – a cselekvés lezárásáig – az érintett cselekvések folytatását és módosítását, ideértve azok teljes vagy részleges befejezését is, és az említett jogi aktusokat az érintett cselekvésekre lezárásukig alkalmazni kell.
(3) Az 1906/2006/EK rendelettel létrehozott résztvevői garanciaalapban lévő összegeket 2013. december 31-i hatállyal át kell vezetni az Alap javára, egyúttal az említett garanciaalap jogai és kötelezettségei átszállnak az Alapra. Az Alapba kell befizetniük hozzájárulásukat az 1982/2006/EK határozat szerinti cselekvések azon résztvevőinek, amelyek 2013. december 31. után írnak alá támogatási megállapodást.
58. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 181., 2012.6.21., 111. o.
(2) HL C 318., 2012.10.20., 1. o.
(3) Az Európai Parlament 2013. november 21-i álláspontja (a Hivatalos lapban még nem tették közzé).
(4) Az Európa Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11-i) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 104. oldalát).
(5) HL C 74. E, 2012.3.13., 34. o.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1982/2006/EK határozata (2006. december 18.) az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) (HL L 412., 2006.12.30., 1. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(8) A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1639/2006/EK határozata (2006. október 24.) a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról (HL L 310., 2006.11.9., 15. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 294/2008/EK rendelete (2008. március 11.) az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról (HL L 97., 2008.4.9., 1. o.).
(11) HL C 205., 2013.7.19., 9. o.
(12) A Bizottság 2001/844/EK, ESZAK, Euratom határozata (2001. november 29.) eljárási szabályzatának módosításáról (HL L 317., 2001.12.3.; magyar nyelvű különkiadás, 1. fejezet, 3. kötet, 353. o.).
(13) A Tanács 2001/822/EK határozata (2001. november 27.) az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról (HL L 314., 2001.11.30., 1. o.).
(14) A Bizottság 2000/633/EK, ESZAK, Euratom határozata (2000. október 17.) az eljárási szabályzatának módosításáról (HL L 267., 2000.10.20., 63. o.).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 1906/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a hetedik keretprogram (2007–2013) cselekvéseiben a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 391., 2006.12.30., 1. o.).
(16) A Tanács 2006/970/Euratom határozata (2006. december 18.) az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2011) (HL L 400., 2006.12.30., 60. o.).
(17) A Tanács 2012/93/Euratom határozata (2011.december 19.) az Európai Atomenergia-közösség keretprogramjának létrehozásáról (2012–2013) (HL L 47., 2012.2.25.).
(18) A Tanács 1314/2013/Euratom tanácsi rendelete az Európai Atomenergia-közösségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2014–2018) (Lásd e Hivatalos Lap 948. oldalát).
(19) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (2000. december 18.) (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
(20) Az Európai Parlament és a Tanács 1287/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME) (2014–2020) létrehozásáról és az 1639/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 33. oldalát).
(21) Az Európai Parlament és a Tanács 743/2008/EK határozata (2008. július 9.) a több tagállam által indított, a kutatást és fejlesztést végző kis- és középvállalkozások támogatását célzó kutatási és fejlesztési programban történő közösségi részvételről (HL L 201., 2008.7.30., 58. o.)
(22) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
(23) A Tanács 2013/743/EU határozata (2013. december 11.) a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról (Lásd e Hivatalos Lap 965. oldalát)
(24) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve (2004. március 31.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).
(25) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve (2004. március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).
(26) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/81/EK irányelve (2009. július 13.) a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról (HL L 216., 2009.8.20., 76. o.).
(27) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/63/EU irányelve (2010. szeptember 22.) a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről (HL L 276., 2010.10.20., 33. o.).
(28) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/43/EK irányelve (2006. május 17.) az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2006.6.9., 87. o.).
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/104 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1291/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 173. cikke (3) bekezdésére, valamint 182. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
a rendes jogalkotási eljárás keretében (3),
mivel:
(1) |
Az Unió célkitűzése, hogy a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológiák szabad áramlását lehetővé tévő Európai Kutatási Térség (a továbbiakban: az EKT)létrehozásával megerősítse tudományos és technológiai bázisait, továbbá hogy ösztönözze, hogy az Unió egyre inkább tudástársadalommá, illetve versenyképesebb és fenntarthatóbb gazdasággá váljon az ipara tekintetében. E célkitűzés elérése érdekében az Uniónak kutatásra, technológiafejlesztésre, demonstrációra és innovációra, a nemzetközi együttműködés előmozdítására, az eredmények terjesztésére és optimalizálására, valamint a képzés és a mobilitás serkentésére irányuló tevékenységeket kell végrehajtania. |
(2) |
Az Unió célkitűzése továbbá, hogy biztosítsa az uniós ipar versenyképességéhez szükséges feltételek meglétét. Ennek érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek célja, hogy elősegítsék az innovációs, kutatási és technológiafejlesztési politikákban rejlő ipari lehetőségek jobb kihasználását. |
(3) |
Az Unió elszántan törekszik arra, hogy végrehajtsa az Európa 2020 stratégiát, amely az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést tűzte ki célul, hangsúlyozta a kutatás és az innováció által a társadalmi és gazdasági jólét és a környezeti fenntarthatóság kulcsfontosságú motorjaiként betöltött szerepet, és célul tűzte ki, hogy a magánberuházásoknak – az összberuházás akár kétharmadát kitevő mértékű – bevonzása érdekében növelje a kutatásra-fejlesztésre fordított közkiadásokat, ezzel biztosítva, hogy ezek kumulatív összértéke 2020-ig elérje a bruttó hazai termék (GDP) 3 %-át, ugyanakkor célul tűzte ki egy, az innováció intenzitását tükröző mutató kidolgozását is. Az Unió általános költségvetésében ennek az ambiciózus célkitűzésnek a jövőorientált beruházások – így például a kutatás, a fejlesztés és az innováció – finanszírozásának irányában történő elmozdulással kell megjelennie. Ezzel összefüggésben az Európa 2020 stratégia „Innovatív Unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezése a kutatás és az innováció stratégiai szemléletű, integrált megközelítését képviseli, kijelölve a kutatás és az innováció uniós finanszírozásával előmozdítandó keretfeltételeket és célkitűzéseket. A kutatás és az innováció kulcsfontosságú tényezője az Európa 2020 stratégia más kiemelt kezdeményezéseinek – köztük különösen az „Erőforrás-hatékony Európa”, az „Iparpolitika a globalizáció korában” és az „Európai digitális menetrend” kezdeményezések, valamint más szakpolitikai célkitűzéseknek, így az éghajlat-változási és energiaügyi politikának – is. Az Európa 2020 stratégia kutatásra és innovációra vonatkozó célkitűzéseinek elérésében ezenkívül a kohéziós politika is kulcsszerephez jut mint a kapacitásépítésnek és a kiválósághoz vezető út feltárásának eszköze. |
(4) |
A Bizottság 2010. október 19-i, „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” című közleménye ismertette azokat az alapelveket, amelyekre az Unió általános költségvetésének a jövőben épülnie kell, nevezetesen hogy a bizonyítottan uniós hozzáadott értéket képviselő eszközökre kell összpontosulnia, eredményorientáltabbá kell válnia, és áttételesen további köz- és magánforrásokat is mozgósítania kell. Javasolta továbbá valamennyi uniós kutatási és innovációs eszköznek egyetlen közös stratégiai keretben való egyesítését. |
(5) |
Az Európai Parlament a 2010. november 11-i állásfoglalásában (4) az uniós kutatás- és innováció-finanszírozás gyökeres egyszerűsítését szorgalmazta, a 2011. május 12-i állásfoglalásában (5) kiemelte az „Innovatív Unió” kezdeményezés fontosságát Európának a válság utáni világhoz való alkalmazkodásában, a 2011. június 8-i állásfoglalásában (6) felhívta a figyelmet a hetedik keretprogram időközi értékeléséből levonható fontos tanulságokra, a 2011. szeptember 27-i állásfoglalásában (7) pedig támogatásáról biztosította a kutatás- és innováció-finanszírozás közös stratégiai keretének elképzelését. |
(6) |
2010. november 26-i ülésén a Tanács arra szólított fel, hogy a jövőben az európai uniós finanszírozási programok összpontosítsanak jobban az Európa 2020 stratégia kiemelt céljaira, a társadalmi kihívások kezelésére és a kulcsfontosságú technológiákra, az együttműködésen alapuló és az ipar által meghatározott kutatás segítésére, az eszközrendszer ésszerűsítésére, a finanszírozáshoz jutás gyökeres leegyszerűsítésére, a piacra jutáshoz szükséges idő csökkentésére, valamint a kiválóság további megerősítésére. |
(7) |
2011. február 4-i ülésén az Európai Tanács támogatásáról biztosította a kutatás- és az innováció-finanszírozás hatékonyságát nemzeti és európai uniós szinten egyaránt növelő közös uniós kutatás- és innováció-finanszírozási stratégiai keret kialakításának elképzelését, és felkérte az Uniót, hogy mihamarabb orvosolja a tehetségek és a beruházások idevonzásának még meglévő akadályait, és ezáltal 2014-re megvalósuljon az EKT, és valóban egységessé váljon a tudás, a kutatás és az innováció piaca. |
(8) |
A Bizottság 2011. február 9-i, „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innováció-finanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvében azonosította a Bizottság 2010. október 19-i közleményben megfogalmazott ambiciózus célkitűzések elérésének mikéntje kapcsán felmerülő legfontosabb kérdéseket, és széles körű konzultációt indított, amelynek során az érdekelt felek és az uniós intézmények túlnyomórészt egyetértésüket fejezték ki a zöld könyvben kifejtettekkel. |
(9) |
A koherens stratégiai megközelítés fontosságát 2011. június 3-i véleményében az európai kutatási és innovációs térséggel foglalkozó bizottság (ERAC), 2011. június 30-i véleményében (8) a Régiók Bizottsága és 2011. július 13-i véleményében (9) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is kiemelte. |
(10) |
A Bizottság 2011. június 29-i, „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című közleményében azt javasolta, hogy azokat a területeket, amelyek az 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (10) által elfogadott Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram (2007–2013) (a továbbiakban: hetedik kutatási keretprogram) hatálya alá tartoztak, továbbá az 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (11) által létrehozott versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) innovációs részét és a 294/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) által létrehozott Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tevékenységét egyetlen közös kutatási és innovációs stratégiai keret foglalja magában, amely az Európa 2020 stratégiában kijelölt azon célkitűzés eléréséhez járul hozzá, hogy a kutatási-fejlesztési kiadások 2020-ra a GDP 3 %-ára emelkedjenek. Az említett közleményben a Bizottság azt is vállalta, hogy az uniós kiadási programokban érvényre juttatja az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, és hogy az Unió általános költségvetésének legalább 20 %-át az éghajlattal kapcsolatos célkitűzésekre fordítja. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az erőforrás-hatékonyság a fenntartható fejlődést szolgáló, egymást erősítő célkitűzések. A hozzájuk kapcsolódó különös célkitűzéseket ki kell egészíteniük az e rendelet által létrehozott „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) (a továbbiakban: a Horizont 2020) többi célkitűzéseinek. Ezáltal várhatóan a Horizont 2020 teljes költségvetésének legalább 60 %-a a fenntartható fejlődéssel összefüggésben kerül felhasználásra. Az éghajlattal kapcsolatos – kölcsönösen összeegyeztethető erőforráshatékonyság-növelő intézkedésekre is fordított – kiadások pedig várhatóan meghaladják a Horizont 2020 teljes költségvetésének 35 %-át. A Bizottság tájékoztatni fog az éghajlat-változási célkitűzések támogatásának mértékéről és eredményeiről. A Horizont 2020 alapján eszközölt éghajlat-változási kiadásokat az említett közleményben ismertetett módszertan szerint kell nyomon követni. |
(11) |
A Horizont 2020 három fő prioritásra összpontosít, nevezetesen hogy az Unió világviszonylatú tudományos kiválóságának megerősítése érdekében kiváló tudományos tevékenységet folytasson, hogy a vállalkozás – és elsősorban a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) – és az innováció támogatása érdekében ipari szerepvállalásra ösztönözzön, és hogy kezelje a társadalmi kihívásokat, s ezáltal – a tevékenységeknek a kutatástól a piacig terjedő teljes tartományát támogatásban részesítve – közvetlen választ adjon az Európa 2020 stratégiában megjelölt kihívásokra. A Horizont 2020-nak támogatásban kell részesítenie a kutatási és innovációs lánc valamennyi szakaszát – ideértve a nem technológiai és a társadalmi innovációt és a piachoz közeli tevékenységeket is –, eltérő finanszírozási rátát biztosítva az innovációs és kutatási tevékenységeknek az azon elv alapján, amely szerint minél piacközelibb a támogatott tevékenység, annál nagyobbnak kell lennie a más forrásból származó kiegészítő finanszírozásnak. A piacközelibb tevékenységek közé tartoznak az innovatív pénzügyi eszközök, és céljuk, hogy az uniós szakpolitikák széles körének kutatási igényeit úgy teljesítsék, hogy különös figyelmet fordítsanak a támogatott tevékenységekből származó tudás minél szélesebb körű alkalmazására egészen e tudás kereskedelmi hasznosításáig. A Horizont 2020 prioritásait ezenkívül a 1314/2013 Euratom tanácsi rendelet (13) által létrehozott nukleáris kutatási és képzési program is szolgálni hivatott. |
(12) |
A Horizont 2020-nak nyitva kell állnia az új résztvevők előtt annak biztosítása érdekében, hogy Unió-szerte kiterjedt és kitűnő legyen a partnerek közötti együttműködés, és egységes EKT biztosítása érdekében. |
(13) |
A Közös Kutatóközpontnak (JRC) ügyfélre szabott tudományos és technikai támogatással kell kiszolgálnia az Unió prioritásait, s eközben rugalmasan kell eleget tennie az új szakpolitikai igényeknek. |
(14) |
A kutatást, az innovációt és az oktatást felölelő tudásháromszöggel összefüggésben az EIT hatókörébe tartozó tudományos és innovációs társulásoknak (TIT) – különösen a kutatás, az innováció és az oktatás integrálása révén – nagyban hozzá kell járulniuk a Horizont 2020 célkitűzéseinek eléréséhez, beleértve a társadalmi kihívások kezelését is. Az EIT-nek a felsőoktatási, akutatási és az innovációs tevékenységeiben elő kell mozdítania a vállalkozói szellemet. Kiemelten kell támogatnia a magas szintű vállalkozói oktatást, valamint az induló vállalkozások és a hasznosító (spin-off) vállalkozások létrehozását. |
(15) |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 182. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Horizont 2020 rögzíti a legmagasabb teljes összeget, és megállapítja az Unió pénzügyi részvételének részletes szabályait, valamint az egyes előirányzott tevékenységekre vonatkozó részösszegeket. |
(16) |
E rendeletnek a Horizont 2020 teljes időtartamára nézve meg kell határoznia azt a pénzügyi keretet, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési hatóság számára – az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (14) 17. pontja értelmében – elsődleges keretösszegként szolgál. |
(17) |
A kutatási infrastruktúrákra vonatkozó költségvetés megfelelő hányadát az elektronikus infrastruktúrákra kell fordítani. |
(18) |
A „Jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák (JKT)” különös célkitűzés keretében folyó tevékenységeknek ki kell egészíteniük a Horizont 2020 más részeiben folyó tevékenységeket, és amennyiben lehetséges, törekedni kell a szinergiára. |
(19) |
Helyénvaló gondoskodni a Horizont 2020 és elődprogramjai szabályszerű lezárásáról, különös tekintettel az irányításukat – például a technikai és igazgatási segítségnyújtás finanszírozását – érintő többéves megállapodások meghosszabbítására. |
(20) |
A Horizont 2020-nak központi célja az egyszerűsítés, ennek tehát kialakításában, szabályaiban, pénzgazdálkodásában és végrehajtásában messzemenően meg kell nyilvánulnia. A Horizont 2020-nak – amikor a kutatási és innovációs támogatások teljes körét egyetlen, a támogatásnyújtási formák ésszerűsített készletével rendelkező, közös stratégiai keretbe foglalja, és olyan részvételi szabályokat vezet be, amelyek a Horizont 2020 valamennyi cselekvésére egyformán vonatkoznak – arra kell törekednie, hogy új résztvevőket vonzzon, többek között az egyetemeket, a kutatóközpontokat, az iparág képviselőit és azon belül különösen a kkv-ket nagyarányú részvételre sarkallja és nyitva álljon új résztvevők előtt. A finanszírozási szabályok egyszerűsítése a részvételhez társuló igazgatási kiadások csökkenésével jár, valamint hozzájárul a megelőzéshez és segít megelőzni és visszaszorítani a pénzügyi hibákat. |
(21) |
A Horizont 2020-nak az „Innovatív Európa” kiemelt kezdeményezéssel összhangban hozzá kell járulnia az európai innovációs partnerségek céljaihoz azáltal, hogy a kutatási és innovációs lánc valamennyi érintettjét összefogja az eszközök és kezdeményezések ésszerűsítése, egyszerűsítése és jobb koordinálása érdekében. |
(22) |
A kutatás és a társadalom közötti kapcsolat elmélyítése és a tudományba vetett közbizalom megerősítése érdekében a Horizont 2020-nak támogatnia kell a polgárok és a civil társadalom tájékozott részvételét a kutatási és innovációs ügyekben, ehhez pedig elő kell mozdítania a tudományok oktatását, hozzáférhetőbbé kell tennie a tudományos ismereteket, olyan, felelősségteljes kutatási és innovációs menetrendeket kell kidolgoznia, amelyek választ adnak a polgárok és a civil társadalom aggályaira és elvárásaira, és meg kell könnyítenie ez utóbbiak részvételét a Horizont 2020 tevékenységeiben. A Horizont 2020 nyilvánosság általi támogatottságának megteremtése és fenntartása érdekében a polgárok és a civil társadalom tájékozott részvételét a közszféra által működtetett tájékoztatási tevékenységekkel kell összekapcsolni. |
(23) |
Meg kell teremteni a kisebb és a nagyobb projektek megfelelő egyensúlyát a „Társadalmi kihívások” prioritáson és a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzésen belül. |
(24) |
A Horizont 2020 végrehajtása folyamán reagálni kell a tudomány és a technológia, az ipar, a szakpolitikák és a társadalom lehetőségeinek és igényeinek alakulására. A menetrendeket tehát valamennyi ágazat érdekelt feleivel szoros egyeztetésben kell kijelölni, és kellő rugalmasságot kell hagyni az új fejlemények figyelembevételéhez. A Horizont 2020 ideje alatt folyamatosan külső szaktanácsadáshoz kell folyamodni, igénybe véve egyebek mellett a megfelelő struktúrákat – például az európai technológiai platformokat, a közös programozási kezdeményezéseket, az európai innovációs partnerségeket – is, valamint a tudományos tanácsadó testületek, így például az egészségüggyel foglalkozó testület véleményét is figyelembe kell venni. |
(25) |
A Horizont 2020 keretében kialakított tevékenységeknek a kutatás színvonalasabbá tétele és az innováció serkentése céljából elő kell mozdítaniuk a kutatásban és az innovációban a nők és a férfiak közötti egyenlőséget, elsősorban a nemek közötti aránytalanság fő okainak beazonosítása és felszámolása és a női és férfi kutatók potenciáljának teljes kiaknázása révén, továbbá a nemek kérdésének a kutatás és az innováció tartalmába való beépítésével, valamint az elbírálást végző bizottságokban és más tanácsadó és szakértői testületekben a nemek kiegyensúlyozott képviseletére kiemelt figyelmet fordítva, az adott a kutatási és az innovációs területen uralkodó helyzettől függően. A tevékenységeknek törekedniük kell továbbá a nemek közötti egyenlőséghez kapcsolódó – az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikke, valamint az EUMSZ 8. cikke szerinti – elvek érvényre juttatására. |
(26) |
A Horizont 2020-nak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy nagyobb legyen a kutatói életpályának az Unión belüli vonzereje. Megfelelő figyelmet kell fordítani – önkéntes jellegük tiszteletben tartása mellett – a Bizottság 2005. március 11-i ajánlásában (15) szereplő Kutatók Európai Chartájára és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexére, valamint az EKT -vel összefüggésben meghatározott egyéb referenciakeretekre. |
(27) |
A globális versenyben való helytállás, a nagy társadalmi kihívások hatékony kezelése, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében az Uniónak maradéktalanul ki kell használnia emberi erőforrásait. A Horizont 2020-nak ezzel összefüggésben hozzá kell járulnia az EKT kiépítéséhez, elősegítve olyan keretfeltételek létrejöttét, amelyek arra ösztönzik az európai kutatókat, hogy Európában maradjanak, illetve visszatérjenek oda, a világ minden tájáról Európába vonzzák a kutatókat, és vonzóbbá teszik Európát a legjobb kutatók számára. |
(28) |
Az ismeretek terjesztésének és hasznosításának fokozása érdekében kötelezővé kell tenni a tudományos publikációkhoz való nyílt hozzáférést. Ezen túlmenően elő kell mozdítani a Horizont 2020 keretében közfinanszírozásban részesülő kutatás révén előállított kutatási adatokhoz való nyílt hozzáférést, figyelembe véve a magánélettel, a nemzetbiztonsággal és a szellemi tulajdonjogokkal összefüggő korlátozásokat. |
(29) |
A Horizont 2020 által támogatott kutatási és innovációs tevékenységeknek tiszteletben kell tartaniuk az etikai alapelveket. A tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport véleményeit figyelembe kell venni. A kutatási tevékenységek során továbbá figyelembe kell venni az EUMSZ 13. cikkét is, és csökkenteni kell az állatok kutatási és kísérleti célú felhasználását, végcélként a felhasználás helyettesítését szem előtt tartva. Minden tevékenységet az emberi egészségvédelem magas szintjének biztosításával kell végrehajtani, összhangban az EUMSZ 168. cikkével. |
(30) |
A Horizont 2020-nak biztosítania kell az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés tilalma alapelvének kellő figyelembevételét a kutatási és innovációs tartalomban a kutatási ciklus valamennyi szakaszában. |
(31) |
A Bizottság nem indítványozza kifejezetten az emberi embrionális őssejtek használatát. Az emberi – akár felnőtt, akár embrionális – őssejtek használata, ha ilyenre sor kerül, annak függvénye, hogy a tudósok célkitűzéseik fényében azt hogyan ítélik meg, és mindez szigorú etikai felülvizsgálat tárgya. Emberi őssejtek használatával járó projekt nem finanszírozható a tagállamok szükséges jóváhagyásainak megszerzése nélkül. Nem finanszírozható olyan tevékenység, amely minden tagállamban jogellenes. Nem finanszírozható olyan tevékenység, amely jogellenes abban a tagállamban, ahol azt végzik. |
(32) |
Annak érdekében, hogy minél hatásosabb legyen, a Horizont 2020-nak szorosabb szinergiákat kell kialakítania más, olyan területekkel foglalkozó uniós programokkal, mint az oktatás, a világűr, a környezetvédelem, az energia, a mezőgazdaság és a halászat, a versenyképesség és a kkv-k, a belső biztonság, a kultúra és a média. |
(33) |
Mind a Horizont 2020, mind a kohéziós politika az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel való átfogóbb összehangoltságra törekszik. Ez a megközelítés megköveteli a Horizont 2020 és a kohéziós politika közötti fokozott szinergiát. Ezért a Horizont 2020 keretében szoros együttműködést kell megvalósítani az európai strukturális és beruházási alapokkal, amelyek különösen alkalmasak arra, hogy elsősorban az intelligens szakosodás stratégiái keretében megerősítsék a helyi, regionális és nemzeti szintű kutatási és innovációs képességeket. |
(34) |
Az európai innovációnak, a gazdasági növekedésnek és a munkahelyteremtésnek jelentős forrását képezik a kkv-k. Ezért a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (16) értelmében vett kkv-k számottevő részvételére van szükség a Horizont 2020-ban. Ez a Bizottság 2008. június 25-i, „Gondolkozz előbb kicsiben!” Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című közleményében szereplő kisvállalkozói intézkedéscsomag célkitűzéseinek megvalósítását fogja szolgálni. A Horizont 2020-ban meg kell határozni egy sor olyan eszközt, amelyek támogatják a kkv-k kutatási és innovációs tevékenységeit és kapacitásait az innovációs ciklus különböző szakaszaiban. |
(35) |
A Bizottságnak értékeléseket kell végeznie, és rögzítenie kell a kkv-k részvételi arányának alakulását a Horizont 2020-ban. Amennyiben a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés és a „Társadalmi kihívások” prioritás teljes együttes költségvetési keretének legalább 20 %-os célját nem sikerül elérni, a Bizottságnak ki kell vizsgálnia ennek okait, és késedelem nélkül olyan megfelelő új intézkedéseket kell javasolnia, amelyek lehetővé teszik a kkv-k részvételi arányának növelését. |
(36) |
A Horizont 2020 végrehajtása alkalmat adhat kiegészítő programoknak csak egyes tagállamok részvételével való megvalósítására, a több tagállam által indított programokban való uniós részvételre vagy az EUMSZ 184., 185. és 187. cikke szerinti közös vállalkozások vagy egyéb struktúrák létrehozására. E kiegészítő programokat meg kell határozni, majd nyitott, átlátható ás hatékony módon végre kell őket hajtani. |
(37) |
Annak érdekében, hogy – alulról építkező megközelítés alkalmazásával – lerövidítsük az ötlet és a piacra jutás között eltelt időszakot, és növeljük az iparág képviselői, a kkv-k és az első pályázók részvételét a gyorsított innovációt célzó kísérleti eszközt a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzésen belül, valamint a Horizont 2020 „Társadalmi kihívások” című prioritás keretében kell végrehajtani. Az eszköznek ösztönöznie kell a magánszféra beruházásait a kutatásba és az innovációba, elő kell mozdítania a kutatást és az innovációt – az értékteremtést helyezve a középpontba –, és fel kell gyorsítania az új technológiák innovatív termékekké, eljárásokká és szolgáltatásokká alakítását. |
(38) |
A Horizont 2020 végrehajtása során teljes mértékben figyelembe kell venni, hogy az egyetemek mint a kiválóság alapintézményei az Unió tudományos és technológiai bázisán belül egyedülálló szerepet játszanak mind a képzés, mind a kutatás terén, alapvető szerepet játszva az Európai Felsőoktatási Térség és az EKT összekapcsolásában. |
(39) |
Az uniós finanszírozás minél hatásosabbá tétele érdekében a Horizont 2020 szorosabb – akár közszektoron belüli társulások formájában megnyilvánuló – szinergiákat kell kialakítania a kutatást és az innovációt támogató nemzetközi, nemzeti és regionális programokkal. A Horizont 2020-nak ezzel összefüggésben ösztönöznie kell a források optimális felhasználását és a kiadások szükségtelen megkettőződésének elkerülését. |
(40) |
A hatás növelése érdekében továbbá a Horizont 2020-ból és a magánforrásokból származó finanszírozást a köz- és magánszféra partnersége keretében kell ötvözni olyan területeken, ahol a kutatás és az innováció hozzájárulhat Európa tágabb versenyképességi céljaihoz, ösztönözheti a magánbefektetéseket, és segíthet a társadalmi kihívások kezelésében. E partnerségeknek hosszú távú elkötelezettségen kell alapulniuk, amely magában foglalja valamennyi partner kiegyensúlyozott hozzájárulását, emellett elszámoltathatónak kell lenniük céljaik elérése tekintetében, illetve az Unió kutatási, fejlesztési és innovációs stratégiai célkitűzéseivel összhangban kell működniük. A partnerségek irányításának és működésének nyitottnak, átláthatónak, eredményesnek és hatékonynak kell lennie, és a területükön tevékenykedő szereplők széles köre számára lehetőséget kell adnia a részvételre. A hetedik keretprogram alapján indított közös technológiai kezdeményezések mint a köz- és a magánszféra közötti partnerségek – célirányosabb struktúrák alkalmazásával – tovább folytathatók. |
(41) |
A Horizont 2020-nak elő kell mozdítania a közös érdeken és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést harmadik országokkal. A tudomány, a technológia és az innováció területén a nemzetközi együttműködésnek arra kell irányulnia, hogy előmozdítsa az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését, vagyis a versenyképesség növelését, a társadalmi kihívások kezelését és az uniós külpolitika és fejlesztési politika támogatását, egyebek mellett azáltal, hogy külső programokkal szinergiákat alakít ki, és hozzájárul az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásai – például az Egyesült Nemzetek Szervezete millenniumi fejlesztési céljainak – teljesítéséhez. A nemzetközi együttműködési tevékenységeket legalább a hetedik keretprogram szintjén kell tartani. |
(42) |
A belső piacon működő összes vállalkozás egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében a Horizont 2020 nyújtotta finanszírozást az állami támogatási szabályokkal összhangban kell kialakítani, ezáltal biztosítva a közkiadások eredményességét, és megelőzve a piactorzulást, például a magánfinanszírozás kiszorítását, nem hatékony piaci szerkezetek létrehozását vagy rossz hatékonysággal működő vállalkozások fennmaradását. |
(43) |
Az Európai Tanács a 2011. február 4-i ülésén elismerte, hogy az uniós kutatás finanszírozásában az ellenőrzés és a kockázatkezelés újfajta megközelítésére van szükség, és új egyensúly megteremtését szorgalmazta a bizalom és az ellenőrzés, illetve a kockázatvállalás és a kockázatkerülés között. A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló 2010. november 11-i állásfoglalásában az Európai Parlament az adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítés irányába történő elmozdulásra szólított fel, és megállapította, hogy az európai kutatás-finanszírozásnak bizalomalapúnak és kockázattűrőbbnek kellene lennie a résztvevőkkel szemben. A hetedik keretprogramról készült időközi értékelő jelentés következtetései szerint az ugrásszerű egyszerűsítés radikálisabb megközelítést igényel, és újfajta egyensúlyt kell kialakítani kockázat és bizalom között. |
(44) |
Az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, a elveszített, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését és adott esetben szankciók kiszabását. A résztvevőkre háruló ellenőrzési terhen enyhíteni fog az ellenőrzési stratégia olyan értelmű felülvizsgálata, amely a hangsúlyt a hibaarányok minimalizálásáról a kockázatértékelésen alapuló ellenőrzésre és a csalások felderítésére helyezi át. |
(45) |
Fontos gondoskodni a Horizont 2020 pénzgazdálkodásának hatékony és eredményes voltáról, valamint a Horizont 2020 minél hatékonyabb és felhasználóbarátabb végrehajtásáról, emellett biztosítani kell a jogbiztonságot és valamennyi résztvevőnek a programhoz való hozzáférését is. Biztosítani kell a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17), valamint az egyszerűsítés és a jobb szabályozás követelményeinek való megfelelést. |
(46) |
Az eredményes teljesítményirányításhoz, beleértve az értékelést és a monitoringot is, olyan egyedi eredményességi mutatók kidolgozására van szükség, amelyek mérhetők az idő előrehaladtával, reálisan teljesíthetők, megfelelnek az uniós beavatkozás logikájának, továbbá a célkitűzések és a tevékenységek hierarchiáját figyelembe véve relevánsak. Megfelelő koordinációs mechanizmusokat kell bevezetni a Horizont 2020 végrehajtása és monitoringja, valamint az EKT előrehaladásának, vívmányainak és működésének monitoringja között. |
(47) |
2017 végéig a Horizont 2020 időközi értékelésének részeként mind a már létező, mind az új köz- és magánszféra közötti partnerségeknek – többek között a közös technológiai kezdeményezéseknek – mélyreható értékelésen kell átesniük, amely kiterjed többek között nyitottságuk, átláthatóságuk és hatékonyságuk elemzésére is. Ezen értékelés során figyelembe kell venni az EIT 294/2008/EK rendelet 16. cikkében előírt értékelését is, a közös alapelvekre épülő értékelés lehetővé tétele érdekében. |
(48) |
Mivel a Horizont 2020 céljait, nevezetesen a kutatás és az innováció általános keretszabályozásának megerősítését és az Unió egészében tett erőfeszítések összehangolását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok – az indokolatlan átfedések kiküszöbölése, a kritikus tömeg kulcsfontosságú területeken való fenntartása és az optimális forrásfelhasználás biztosítása mellett – uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. |
(49) |
A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében az 1982/2006/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. CÍM
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Tárgy
Ez a rendelet létrehozza a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot (2014–2020) (a továbbiakban: a Horizont 2020), és meghatározza a kutatási és innovációs tevékenységek uniós támogatására irányadó keretszabályozást, megerősítve ezzel az európai tudományos és technológiai bázist, és ösztönözve az innovációs, a kutatási és a technológiafejlesztési politikának a társadalom számára jelentett előnyeit és e politikák gazdasági és ipari lehetőségeinek jobb kihasználását.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
1. „kutatási és innovációs tevékenység”: a kutatási, a technológiafejlesztési, a demonstrációs és az innovációs tevékenységek teljes köre, beleértve a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés előmozdítását, az eredmények terjesztését és optimalizálását, valamint az Unióban tevékenykedő kutatók magas színvonalú képzésének és mobilitásának serkentését is;
2. „közvetlen cselekvések”: a Bizottság által Közös Kutatóközpontja (JRC) révén végrehajtott kutatási és innovációs tevékenységek;
3. „közvetett cselekvések”: olyan kutatási és innovációs tevékenységek, amelyekhez az Unió pénzügyi támogatást nyújt, és amelyeket résztvevők hajtanak végre;
4. „a köz- és magánszféra partnersége”: olyan partnerség, amelyben magánszektorbeli partnerek, az Unió és – adott esetben – más partnerek, például közszektorbeli szervek vállalják, hogy közösen támogatják egy kutatási és innovációs program vagy ilyen jellegű tevékenységek kidolgozását és végrehajtását;
5. „közszektoron belüli társulás”: olyan partnerség, amelyben helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi szintű közszektorbeli szervek vagy közfeladatot ellátó szervek az Unióval együtt vállalják, hogy közösen támogatják egy kutatási és innovációs program vagy ilyen jellegű tevékenységek kidolgozását és végrehajtását;
6. „kutatási infrastruktúrák”: olyan létesítmények, erőforrások és szolgáltatások, amelyeket a kutatói közösségek a szakterületükön folytatandó kutatásokhoz és az innováció előmozdításához igénybe vesznek. Ezek adott esetben a kutatáson kívül is használhatók, például oktatásra vagy közszolgáltatások nyújtására. Ide tartoznak a fontosabb tudományos berendezések (vagy eszközkészletek); a tudásalapú erőforrások, például a gyűjtemények, archívumok vagy tudományos adatok; az elektronikus infrastruktúrák, például az adat- és számítástechnikai rendszerek és a kommunikációs hálózatok; továbbá minden olyan egyedi jellegű infrastruktúra, amely létfontosságú a kutatás és az innováció területén a kiválóság megvalósítása érdekében. Az ilyen infrastruktúrák lehetnek „egy helyszínre telepítettek”, „virtuálisak” vagy „szétszórtak”.
7. „intelligens szakosodási stratégia”: jelentése megegyezik a(z) 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) 2. cikkének 3. pontjában meghatározott intelligens szakosodási stratégiáéval.
3. cikk
A Horizont 2020 létrehozása
Ezúton létrejön a Horizont 2020 a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig terjedő időszakra.
4. cikk
Uniós hozzáadott érték
A Horizont 2020-nak maximalizálnia kell az uniós hozzáadott értéket és hatást, ezért olyan célkitűzésekre és tevékenységekre összpontosít, amelyeket a tagállamok önmagukban nem tudnak hatékonyan megvalósítani. A Horizont 2020 központi szerepet tölt be az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája (a továbbiakban: az Európa 2020 stratégia) megvalósításában azáltal, hogy közös stratégiai keretet nyújt a kiváló kutatás és innováció uniós finanszírozásának, és így a magán- és közberuházások mozgósítását, a munkahelyteremtést és Európa hosszú távú fenntarthatóságának, növekedésének, gazdasági fejlődésének, társadalmi befogadásának és ipari versenyképességének biztosítását, valamint az Unió bármely részén felmerülő társadalmi kihívások kezelését szolgáló eszközként lép fel.
5. cikk
Általános célkitűzés, prioritások és különös célkitűzések
(1) A Horizont 2020 általános célkitűzése, hogy hozzájáruljon a tudás- és innovációalapú társadalomnak és gazdaságnak az Unió egészében történő kiépítéséhez, mégpedig további kutatás-, fejlesztés- és innováció-finanszírozás mozgósítása révén, valamint azáltal, hogy hozzájárul a kutatás-fejlesztési célkitűzések megvalósításához, azaz egyebek mellett annak a célnak az eléréséhez, hogy a kutatásra és innovációra fordított kiadások 2020-ra az Unióban mindenütt a GDP 3 %-át tegyék ki. Ezáltal támogatja az Európa 2020 stratégia és az egyéb uniós szakpolitikák végrehajtását, valamint az EKT létrehozását és működését. Az általános célkitűzéshez mért előrehaladás értékelésére vonatkozó első eredményességi mutatókat az I. melléklet bevezetése ismerteti.
(2) Az (1) bekezdésben említett általános célkitűzés elérését három egymást erősítő prioritás szolgálja, a következő tárgyakban:
a) |
kiváló tudomány; |
b) |
ipari vezető szerep; |
c) |
társadalmi kihívások. |
A fenti három prioritáshoz kapcsolódó különös célkitűzéseket, valamint – nagy vonalakban – a tevékenységeket az I. melléklet I–III. része ismerteti.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott általános célkitűzések pedig többek között az I. melléklet IV. részében található, „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése”, valamint az I. melléklet V. részében található, a „Tudomány a társadalommal és a társadalomért” különös célkitűzések, valamint a tevékenységek nagy vonalakban történő ismertetése mentén kerülnek megvalósításra.
(4) A JRC adott esetben – például az intelligens szakosodási stratégiák kidolgozását illetően – a kutatásban érdekelt, érintett nemzeti és regionális felekkel együttműködve az uniós szakpolitikák tudományos és technikai támogatásával mozdítja elő az (1), illetve a (2) bekezdésben meghatározott általános célkitűzés és prioritások elérését. A különös célkitűzéseket és a tevékenységeket nagy vonalakban az I. melléklet VI. része ismerteti.
(5) Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) hozzájárul az (1), illetve a (2) bekezdésben meghatározott általános célkitűzés és prioritások teljesítéséhez, mégpedig a felsőoktatást, a kutatást és az innovációt felölelő tudásháromszög integrálásra vonatkozó különös célkitűzés révén. Az EIT-re irányadó eredményességi mutatókat az I. melléklet bevezetése, az említett különös célkitűzést és a tevékenységeket pedig nagy vonalakban az I. melléklet VII. része ismerteti.
(6) A (2) bekezdésben és a (3) bekezdésben említett prioritásokon, a különös célkitűzéseken és a nagy vonalakban ismertetett tevékenységeken belül a Horizont 2020 végrehajtási időszaka folyamán figyelembe vehetők az újonnan felmerülő nem várt igények is. Indokolt esetben ide tartozhat a felmerülő lehetőségekre, válságokra és fenyegetésekre, valamint az új uniós politikák kidolgozásával kapcsolatos igényekre történő reagálás.
6. cikk
Költségvetés
(1) A Horizont 2020 végrehajtására vonatkozó pénzügyi keretösszeg 77 028,3 millió EUR folyó árakon, amelyből maximum 74 316,9 millió EUR fordítható az EUMSZ XIX. címe alapján végzett tevékenységekre.
Az éves előirányzatokat a többéves pénzügyi keret erejéig az Európai Parlament és a Tanács hagyja jóvá.
(2) Az EUMSZ XIX. címe alapján végzett tevékenységekre fordított összeg az e rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerinti prioritások között a következőképpen oszlik meg:
a) |
Kiváló tudomány: 24 441,1 millió EUR folyó árakon; |
b) |
Ipari vezető szerep: 17 015,5 millió EUR folyó árakon; |
c) |
Társadalmi kihívások: 29 679 millió EUR folyó árakon. |
Az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott, a Horizont 2020-ból különös célkitűzésekre és aJRC-nek a nem nukleáris közvetlen cselekvéseire fordítható uniós pénzügyi hozzájárulás legmagasabb teljes összege a következő:
i. |
„A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése”, 816,5 millió EUR folyó árakon; |
ii. |
„Tudomány a társadalommal és a társadalomért”, 462,2 millió EUR folyó árakon; |
iii. |
Nem nukleáris közvetlen cselekvések, 1 902,6 millió EUR folyó árakon. |
A prioritások indikatív bontása valamint az 5. cikk (3) bekezdésében és (2a) bekezdésében meghatározott különös célkitűzések a II. mellékletben kerültek meghatározásra.
(3) Az EIT a Horizont 2020-ból a II. mellékletben foglaltak szerint, legfeljebb 2 711,4 millió EUR folyó árakon összegű hozzájárulással finanszírozható.
(4) A Horizont 2020 pénzügyi keretéből fedezhetők a Horizont 2020 irányításához és célkitűzései eléréséhez szükséges előkészítő, monitoring-, ellenőrzési, audit- és értékelési tevékenységek költségei, mindenekelőtt a tanulmánykészítés és a szakértői találkozók kiadásai – ha azok a Horizont 2020 célkitűzéseihez kapcsolódnak –, az elsődlegesen információfeldolgozásra és -cserére szolgáló információs technológiai hálózatokkal kapcsolatos kiadások, továbbá a Bizottságnak a Horizont 2020 irányítása kapcsán felmerülő, a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó minden egyéb kiadása.
Szükség szerint és kellően indokolt esetben – a 2020. december 31-ig le nem záruló cselekvésekkel kapcsolatos igazgatási feladatok ellátása céljából – a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó kiadások fedezésére előirányzatok vehetők fel a 2020 utáni Horizont 2020 költségvetésbe. A Horizont 2020 nem nyújt finanszírozást a Galileo program, a Copernicus program, és az ITER Európai Közös Vállalkozás kiépítéséhez és működtetéséhez.
(5) Az előre nem látható helyzetekre, az új fejleményekre vagy igényekre történő reagálás céljaira a Bizottság – a Horizont 2020-nak a 32. cikk (3) bekezdésében említett időközi értékelésének elvégzését követően, valamint az EIT-nek a 32. cikk (2) bekezdésében említett felülvizsgálata eredményeinek fényében – az éves költségvetési eljárás során felülvizsgálhatja a prioritások, valamint „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” és a „Tudomány a társadalommal és a társadalomért” különös célkitűzések számára az e cikk (2) bekezdésében meghatározott összegeket, valamint az e prioritásokon belül különös célkitűzésenként a II. mellékletben megállapított indikatív bontást, továbbá az e cikk (3) bekezdésében meghatározott, az EIT-nek nyújtott hozzájárulást. A Bizottság ugyanezen feltételek mellett és a prioritásonként, valamint a „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” és a „Tudomány a társadalommal és a társadalomért” különös célkitűzések számára eredetileg megállapított teljes keret legfeljebb 7,5 %-a, a különös célkitűzésenként eredetileg megállapított indikatív bontás legfeljebb 7,5 %-a, illetve az EIT-nek nyújtott hozzájárulás legfeljebb 7,5 %-a erejéig átcsoportosíthatja a prioritások és a különös célkitűzések előirányzatait. Nem alkalmazható ilyen jellegű átcsoportosítás a JRC közvetlen cselekvései számára az e cikk (2) bekezdésében meghatározott összeg vonatkozásában.
7. cikk
Harmadik országok társulása
(1) A Horizont 2020 nyitva áll a következők társulása előtt:
a) |
csatlakozó, tagjelölt és potenciális tagjelölt országok, az uniós programokban való részvételükre irányadó, a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelvekkel és általános feltételekkel összhangban; |
b) |
az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai, vagy az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok vagy területek, amelyek eleget tesznek valamennyi alábbi kritériumnak:
|
c) |
a hetedik keretprogramhoz társult országok és területek. |
(2) A társult országoknak a Horizont 2020-ban való részvételére irányadó különös feltételekről – beleértve az adott társult ország bruttó hazai termékének alapulvételével megállapított pénzügyi hozzájárulást is – az Unió és a társult országok közötti nemzetközi megállapodásokban kell rendelkezni.
Az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban részes EFTA-államok társulási feltételeinek összhangban kell lenniük az említett megállapodásban foglalt rendelkezésekkel.
II. CÍM
VÉGREHAJTÁS
I. FEJEZET
Végrehajtás, irányítás és támogatásnyújtási formák
8. cikk
Végrehajtás egyedi program és az EIT-nek nyújtott pénzügyi hozzájárulás útján
A Horizont 2020-at a 743/2013/EU tanácsi határozat (19) által létrehozott konszolidált, a célkitűzéseket és a végrehajtás részletes szabályait meghatározó egyedi program és az EIT-nek nyújtott hozzájárulás keretében kell végrehajtani.
Az egyedi programon belül egy-egy rész foglalkozik az 5. cikk (3) bekezdése szerinti három prioritással, egy-egy rész az 5. cikk (2a) bekezdésben említett különös célkitűzésekkel, egy rész pedig a JRC nem nukleáris közvetlen cselekvéseivel.
Biztosítani kell a Horizont 2020 három prioritása közötti hatékony koordinációt.
9. cikk
Irányítás
(1) A „Horizont 2020-at a Bizottság a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban hajtja végre.
(2) A Bizottság a Horizont 2020 végrehajtásának bizonyos részeivel megbízhatja a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett finanszírozó szerveket.
10. cikk
Az uniós támogatásnyújtás formái
(1) A Horizont 2020 a közvetett cselekvéseket egy vagy több, a 966/2012/EU, Euratom rendelet szerinti finanszírozási forma, így különösen vissza nem térítendő támogatások, pénzdíjak, közbeszerzések és pénzügyi eszközök útján támogatja. A Horizont 2020-ból támogatott forgalombahozatal-előkészítési tevékenységek támogatása elsődlegesen pénzügyi eszközökkel valósul meg.
(2) A Horizont 2020 a JRC közvetlen cselekvéseit is támogatja.
(3) Amennyiben a JRC által végzett közvetlen cselekvések hozzájárulnak az EUMSZ 185. vagy 187. cikke alapján létrehozott kezdeményezésekhez, ez a hozzájárulás nem tekintendő a szóban forgó kezdeményezésekhez rendelt pénzügyi hozzájárulás részének.
11. cikk
A részvételre és az eredmények terjesztésére irányadó szabályok
A közvetett cselekvésekre az 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (20) rögzített részvételi és terjesztési szabályokat kell alkalmazni.
II. FEJEZET
Programozás
12. cikk
Külső szaktanács és társadalmi szerepvállalás
(1) A Horizont 2020 végrehajtása céljából figyelembe kell venni a következőktől származó szaktanácsot és hozzájárulásokat: a Bizottság által többek között a kutatási, az ipari és a civil társadalmi szférában működő érintett felek széles köréből létrehozott, magas szintű szakértőkből álló független tanácsadó csoportok, amelyek biztosítják a szükséges interdiszciplináris és ágazatközi perspektívákat, figyelembe véve az uniós, nemzeti és regionális szintű releváns kezdeményezéseket. További hozzájárulást nyújtanak még a nemzetközi tudományos és technológiai megállapodások alapján a párbeszéd céljára létrehozott struktúrák; az előremutató tevékenységek; a célirányos nyilvános konzultációk – többek között adott esetben a nemzeti és regionális hatóságok vagy érdekeltekkel folytatott konzultációval –; valamint a felelősségteljes kutatás és innováció támogatásban részesítését biztosító átlátható és interaktív folyamatok.
Figyelembe kell továbbá venni adott esetben az európai kutatási és innovációs térséggel foglalkozó bizottság (ERAC) és az EKT hez kapcsolódó más csoportok, valamint az Európai Vállalkozáspolitikai Csoport szakvéleményét a stratégiai prioritások meghatározásáról és kialakításáról.
(2) Teljes körűen figyelembe kell venni továbbá a többek között az EIT, az európai technológiai platformok és az európai innovációs partnerségek által megállapított kutatási és innovációs programok vonatkozó aspektusait, valamint a tudományos testületektől, például az egészségüggyel foglalkozó tudományos testülettől kapott szakvéleményeket.
13. cikk
A nemzeti programokkal fennálló szinergiák és a közös programozás
(1) A Horizont 2020 végrehajtása céljából figyelembe kell venni azt, hogy megfelelő szinergiákat és kiegészítő jelleget kell kialakítani a tagállami és az európai kutatási és innovációs programok között, például azokon a területeken, amelyeken a koordinációs erőfeszítések a közös programozási kezdeményezések révén történnek.
(2) Mérlegelni lehet a közös programozási kezdeményezéseknek a 26. cikkben említett, bármilyen módon rendelkezésre bocsátott eszközök segítségével történő uniós támogatását, az ilyen eszközökre vonatkozóan meghatározott feltételeknek és kritériumoknak megfelelően.
14. cikk
Több területet érintő kérdések
(1) A Horizont 2020 prioritásai között és azokon belül összeköttetéseket és kapcsolódási felületeket kell kialakítani. Különös figyelmet kell fordítani a következőkre:
a) |
a legfontosabb alap- és ipari technológiák, valamint a jövőbeli és kialakulóban lévő technológiák(JKT) fejlesztése és alkalmazása; |
b) |
a felfedezés és a piaci alkalmazás közötti távolság áthidalásához kapcsolódó területek; |
c) |
a tudományterületeken és ágazatokon átívelő kutatás és innováció; |
d) |
a társadalom-, a közgazdaság- és a bölcsészettudományok; |
e) |
az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés; |
f) |
az EKT és az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés működésének és létrejöttének előmozdítása; |
g) |
az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezést támogató keretfeltételek; |
h) |
hozzájárulás az Európa 2020 stratégia vonatkozó kiemelt kezdeményezéseihez (ideértve a digitális menetrendet is); |
i) |
a kutatásban és az innovációban való részvétel növelése Unió-szerte és hozzájárulás az Unión belüli kutatási és innovációs szakadék megszüntetéséhez; |
j) |
a kiváló kutatók és innovátorok nemzetközi hálózatai, például a Európai együttműködés a tudomány és a technológia területén (COST); |
k) |
a harmadik országokkal folytatott együttműködés; |
l) |
a nemek tekintetében is felelősségteljes kutatás és innováció; |
m) |
a kis- és középvállalkozások (kkv-k) kutatásban és innovációban való részvétele és a magánszektor szélesebb körű részvétele; |
n) |
a kutatási szakma vonzerejének növelése; valamint |
o) |
az ország- és ágazatközi kutatói mobilitás elősegítése. |
(2) Amennyiben egyazon támogatott közvetett cselekvés az 5. cikk (2) bekezdésében és (3) bekezdésében említettek közül több prioritás vagy különös célkitűzés szempontjából is nagy jelentőséggel bír, az egyes érintett prioritásokhoz, illetve különös célkitűzésekhez rendelt költségvetési összegek halmozottan fordíthatók az adott cselekvésre.
15. cikk
A tudomány, a technológia, az innováció, a gazdaságok és a társadalom állandó fejlődése
A Horizont 2020-at olyan módon kell végrehajtani, amely biztosítja, hogy a támogatott prioritások és cselekvések megfeleljenek a változó igényeknek, és számoljanak a tudomány, a technológia, az innováció – amely itt üzleti, szervezési, technológiai, társadalmi és környezeti szempontokat is magában foglal –, a gazdaságok és a társadalom állandó fejlődésével egy globalizált világban. A Horizont 2020 keretében meghatározott prioritások és intézkedések módosítására irányuló javaslatokban figyelembe kell venni a 12. cikkben említett szaktanácsokat, valamint a 32. cikk (3) bekezdésében említett időközi értékelésben szereplő ajánlásokat.
16. cikk
A nemek közötti egyenlőség
A Horizont 2020 keretében biztosítani kell a nemek közötti egyenlőség ügyének, valamint – a kutatás és az innováció tartalmát illetően – a nemekkel kapcsolatos dimenzió érvényesülésének hatékony előmozdítását. Különleges figyelmet kell szentelni a nemek közötti egyensúly biztosításának – az adott kutatási és innovációs területen uralkodó körülményeknek megfelelően – az elbírálást végző testületekben, valamint az olyan szervekben, mint a tanácsadó és szakértői csoportok.
A nemekkel kapcsolatos dimenziót megfelelő mértékben integrálni kell a stratégiák, programok és projektek kutatási és innovációs tartalmaiba, és azt a kutatási ciklus minden szakaszában figyelemmel kell kísérni.
17. cikk
A kutatói életpálya
A Horizont 2020-at az 1290/2013/EU rendelettel összhangban kell végrehajtani, hozzájárulva így az EKT összefüggésében a kutatók egységes munkaerőpiacának megerősítéséhez és a kutatási pálya vonzerejének növeléséhez Unió-szerte, figyelembe véve azt, hogy a program keretében támogatott intézkedések többsége nemzetközi jellegű.
18. cikk
Szabad hozzáférés
(1) Biztosítani kell a szabad hozzáférést a Horizont 2020 alapján közfinanszírozásban részesült kutatások eredményeként létrejött tudományos publikációkhoz. Ezt, az 1290/2013/EU rendelettel összhangban kell megvalósítani.
(2) Ösztönözni kell a szabad hozzáférést a Horizont 2020 alapján közfinanszírozásban részesült kutatásokból származó kutatási adatokhoz. Ezt az 1290/2013/EU rendelettel összhangban kell megvalósítani.
19. cikk
Etikai alapelvek
(1) A Horizont 2020 keretében végrehajtott kutatási és innovációs tevékenységeknek összhangban kell állniuk az etikai alapelvekkel és a vonatkozó nemzeti, uniós és nemzetközi szabályozással, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját, valamint az emberi jogok európai egyezményét és annak kiegészítő jegyzőkönyveit is.
Különös figyelmet kell fordítani az arányosság elvére, a magánélet tiszteletben tartásához való jogra, a személyes adatok védelméhez való jogra, a személyeknek a testi és szellemi sérthetetlenséghez való jogára, a megkülönböztetésmentességhez való jogra és az emberi egészségvédelem magas szintje biztosításának szükségességére.
(2) A Horizont 2020 keretében végrehajtott kutatásnak és innovációnak kizárólag a polgári felhasználásokra kell összpontosulnia.
(3) A következő kutatási területek nem finanszírozhatók:
a) |
a humánreprodukciós célú klónozásra irányuló kutatási tevékenység; |
b) |
az emberek génállományának módosítására irányuló olyan kutatási tevékenység, amelynek eredményeképpen ezek a változtatások örökölhetővé válhatnak (21); |
c) |
az emberi embrióknak kizárólag kutatási célból vagy őssejtekhez jutás céljából történő létrehozására irányuló kutatási tevékenység, ideértve a szomatikus sejtek maganyagának átvitelén alapuló eljárást is. |
(4) A felnőtt vagy embrionális emberi őssejteken végzett kutatások az adott tudományos pályázat tartalmának és az érintett tagállamok jogi keretének függvényében finanszírozhatók. Nem finanszírozható olyan kutatási tevékenység, amely minden tagállamban jogellenes. Nem finanszírozható valamely tagállamban olyan tevékenység, amely az adott tagállamban jogellenes.
(5) Az e cikk (3) bekezdésében felsorolt kutatási területek a 32. cikk (1) bekezdése szerinti időközi értékelés keretében a tudományos fejlődésre való figyelemmel felülvizsgálhatók.
20. cikk
Kiegészítő jelleg más uniós programokkal
A Horizont 2020-at úgy kell végrehajtani, hogy az kiegészítse az egyéb uniós finanszírozási programokat és szakpolitikákat – köztük az európai strukturális és beruházási alapokat, a közös agrárpolitikát, a vállalkozások és a kkv-k versenyképességét segítő programot (COSME) (2014-2020), az Erasmus+ programot és a LIFE programot.
21. cikk
Szinergiák az európai strukturális és beruházási alapokkal
Az uniós, nemzeti és regionális strukturális politikákon kívül a Horizont 2020-nak az Unión belüli kutatási és innovációs szakadék megszüntetéséhez is hozzá kell járulnia, mégpedig az európai strukturális és beruházási alapokkal kialakított szinergiákon keresztül. Ahol lehetséges, az 1290/2013/EU rendeletben meghatározottaknak megfelelően együttes támogatás is igénybe vehető.
22. cikk
Mikro-, kis- és középvállalkozások)
(1) A Horizont 2020 végrehajtásának minden szakaszában különleges figyelmet kell fordítani a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) megfelelő részvételére, valamint a kutatás és az innováció rájuk gyakorolt hatásaira. Az értékelési és a monitoringintézkedések részeként a kkv-k részvételét kvantitatív és kvalitatív szempontból is értékelni kell.
(2) Annak megteremtése mellett, hogy a kkv-k jobb feltételekkel vehessenek részt a Horizont 2020 nyújtotta valamennyi releváns lehetőségben, konkrét cselekvéseket is foganatosítni kell. Mindenekelőtt egyetlen központi irányítási rendszerben létre kell hozni egy olyan célzott kkv-támogató eszközt, amely a tágan értelmezett innovációs potenciállal rendelkező kkv-k teljes körére irányul, és ezt elsődlegesen alulról építkező módon kell végrehajtani egy folyamatosan nyitott, a kkv-k igényeire szabott pályázati felhívással, az I. melléklet II. részének 3.3. pontjának a) alpontjában, az „Innováció a kkv-knél” különös célkitűzés alatt leírtak szerint. Ennek az eszköznek figyelembe kell vennie az I. melléklet II. részének 1. pontjában ismertetett, „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” egyedi célkitűzés, valamint a „Társadalmi kihívások” prioritásnak az I. melléklet III. része 1–7. pontjában ismertetett egyedi célkitűzéseit, és az eszközt következetesen végre kell hajtani.
(3) A (1) és a (2) bekezdés szerinti integrált megközelítésnek és az eljárások egyszerűsítésének eredményeképpen várhatóan a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés és a „Társadalmi kihívások” prioritás teljes együttes költségvetési keretének legalább 20 %-a jut majd a kkv-kre.
(4) Különleges figyelmet kell szentelni a kkv-k megfelelő képviseletére a 25. cikkben említett köz- és magánszféra közötti partnerségekben.
23. cikk
Együttműködésen alapuló projektek és partnerségi programok
A Horizont 2020-at elsősorban transznacionális együttműködésen alapuló projektek révén kell végrehajtani, amelyek végrehajtása a 743/2013/EU tanácsi határozatban foglaltaknak megfelelően a Horizont 2020 keretében készített munkaprogramokban szereplő pályázati felhívásokon keresztül történik. Ezeket a projekteket a köz- és magánszféra közötti partnerségek és a közszektoron belüli társulások egészítik ki. A partnerségek megtervezésére a tagállamok bevonásával kerül sor, és belső irányításukra alapelveket kellkidolgozni.
24. cikk
A gyorsított innovációt célzó eszköz
A gyorsított innovációt célzó eszköz végrehajtására egy teljes körű kísérleti program formájában kerül sor az 1290/2013/EU rendelet 54. cikkével összhangban, egy 2015-ben kezdődő, ilyen eszközre irányuló pályázati felhívással.
25. cikk
A köz- és magánszféra partnersége
(1) A Horizont 2020 végrehajtható a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén, amelyek keretében valamennyi érintett partner olyan, a versenyt megelőző kutatási és innovációs tevékenységek kidolgozásának és végrehajtásának támogatására vállal kötelezettséget, amelyek az Unió versenyképessége és ipari vezető szerepe vagy bizonyos társadalmi kihívások kezelése szempontjából stratégiai fontosságúak. A köz- és magánszféra közötti partnerségeket úgy kell megvalósítani, hogy ne akadályozzák a legjobb európai szereplők teljes körű részvételét.
(2) Az Uniónak a köz- és magánszféra közötti partnerségekben való részvétele – amelynek vonatkozásában hasznosítani kell a korábban meglévő egyszerű irányítási struktúrákat – az alábbi formák valamelyikét öltheti:
a) |
uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtása az EUMSZ 187. cikke alapján, a hetedik keretprogram keretében létrehozott közös vállalkozások részére, alapító okiratuk módosításának függvényében; az EUMSZ 187. cikke alapján létrehozott, a köz- és magánszféra közötti új partnerségek részére; valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának iv. és vii. alpontja szerinti finanszírozó szervek részére. A partnerségeknek ez a formája csak akkor alkalmazható, ha az elérendő célkitűzések köre és a szükséges források nagyságrendje a releváns hatásvizsgálatokat figyelembe véve ezt indokolja, és amennyiben a partnerségek más formáival nem lehetne teljesíteni a célkitűzéseket vagy létrehozni a szükséges tőkevonzó hatást; |
b) |
szerződés kötése az (1) bekezdésben említett partnerek között, amelyben rögzíteni kell a partnerség célkitűzéseit, a partnerek mindegyikének kötelezettségvállalásait, a fő eredményességi mutatókat és a létrehozandó outputokat, beleértve a Horizont 2020-ból támogatandó kutatási és innovációs tevékenységek megjelölését is. |
Az érdeklődő partnerek – többek között adott esetben a végfelhasználók, az egyetemek, a kkv-k és a kutatóintézetek – bevonásának érdekében a köz- és magánszféra partnerségeinek a közfinanszírozást átlátható eljárások és elsősorban versenyfelhívások keretében kell hozzáférhetővé tenniük, a Horizont 2020-ban szereplő szabályokkal összhangban lévő részvételi szabályok szerint. A versenyfelhívások alkalmazása alóli kivételeket megfelelően indokolni kell.
(3) A köz- és magánszféra partnerségeit nyitott, átlátható ás hatékony módon kell meghatározni és végrehajtani. A partnerségek meghatározásának a következő kritériumokon kell alapulnia:
a) |
a cselekvés uniós szintű hozzáadott értékének demonstrálása és a használandó eszköz megválasztása; |
b) |
az ipar versenyképességére, a munkahelyteremtésre, a fenntartható fejlődésre és a társadalmi-gazdasági kérdésekre – ideértve a társadalmi kihívásokat is – gyakorolt hatás nagyságrendje, pontosan meghatározott és mérhető célkitűzések alapján mérve; |
c) |
közös szemléleten és egyértelműen kijelölt célkitűzéseken alapuló hosszú távú kötelezettségvállalás – többek között kiegyensúlyozott hozzájárulás – valamennyi partner részéről; |
d) |
az igénybe vett források nagyságrendje és a további kutatási és innovációs beruházások mozgósítására való képesség; |
e) |
az egyes partnerek szerepének egyértelmű meghatározása és a fő eredményességi mutatóknak a kijelölt időszakra történő egyezményes rögzítése; |
f) |
kiegészítő jelleg a Horizont 2020 egyéb részeivel, valamint igazodás a kutatásra és az innovációra vonatkozó uniós stratégiai prioritásokhoz, és mindenekelőtt az Európa 2020 stratégia prioritásaihoz. |
Adott esetben a tagállami prioritások, a tevékenységek és a tagállami részvétel közötti kiegészítő jelleget a köz- és magánszféra közötti partnerségekben biztosítani kell.
(4) A köz- és magánszféra közötti partnerségek által lefedett kutatási prioritásokat adott esetben a Horizont 2020 rendes pályázati felhívásaiba is fel lehet venni annak érdekében, hogy új szinergiák jöjjenek létre a stratégiai jelentőségű kutatási és innovációs tevékenységekkel.
26. cikk
A közszektoron belüli társulások
(1) A Horizont 2020-ban elő kell mozdítani a közszektoron belüli társulások megerősítését, mégpedig szükség esetén olyan esetekben, amikor regionális, nemzeti vagy nemzetközi szintű cselekvések közösen kerülnek végrehajtásra az Unión belül.
Különös figyelmet kell fordítani a tagállamok közös programozási kezdeményezéseire. A Horizont 2020-ból támogatott közös programozási kezdeményezéseknek minden tagállam vagy társult ország számára nyitottnak kell lenniük.
(2) A közszektoron belüli társulások az 5. cikk (2) bekezdése szerinti prioritásokon belül vagy több prioritásra kiterjedően különösen a következő eszközökkel támogathatók:
a) |
olyan ERA-NET eszközök, amelyek támogatásokkal járulnak hozzá a közszektoron belüli társulások előkészítéséhez, hálózatos együttműködési struktúráik létrehozásához és közös tevékenységeik meghatározásához, végrehajtásához és koordinálásához, valamint uniós szinten kiegészítik az évente legfeljebb egy közös pályázati felhívás és transznacionális jellegű cselekvések finanszírozását; |
b) |
több tagállam által indított programokban való uniós részvétel az EUMSZ 185. cikkével összhangban, amennyiben a részvétel a kitűzött célok és a szükséges erőforrások mértéke alapján indokolt. |
Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában a kiegészítő finanszírozás feltétele a cselekvés uniós szintű hozzáadott értékének demonstrálása, valamint a közös pályázati felhívásokban és cselekvésekben részt vevő szervezetek előzetes indikatív pénzügyi kötelezettségvállalása készpénzben vagy természetben. Az ERA-NET eszköz egyik célkitűzései között lehetőség szerint szerepelhet a közös pályázati felhívásokra és cselekvésekre, valamint azok végrehajtására irányadó szabályok harmonizálása,. Az ERA-NET eszköz ezenkívül kezdeményezések előkészítése céljára is felhasználható az EUMSZ 185. cikke alapján.
Az első albekezdés b) pontja alkalmazásában ilyen új kezdeményezésre vonatkozóan csak akkor terjeszthető elő javaslat, ha külön végrehajtási struktúrára van szükség, és a részt vevő országok nagymértékben elkötelezettjei a tudományos, igazgatási és pénzügyi integrációnak. Az említett kezdeményezésekre vonatkozó javaslatokat ezenkívül a következő kritériumok alapulvételével kell meghatározni:
a) |
a kitűzött cél világos megfogalmazása és jelentősége a Horizont 2020 célkitűzései és a tágabb uniós szakpolitikai célkitűzések szempontjából; |
b) |
a részt vevő országok indikatív pénzügyi kötelezettségvállalásai – készpénzben vagy természetben –, beleértve a transznacionális kutatást és innovációt szolgáló nemzeti és/vagy regionális beruházások összehangolására és adott esetben az erőforrások összevonására vonatkozó előzetes kötelezettségvállalásokat is; |
c) |
a cselekvés uniós szintű hozzáadott értéke; |
d) |
kritikus tömeg, tekintettel az érintett programok méretére és számára, tevékenységük hasonlóságára vagy kiegészítő jellegére és az adott kutatáson belül általuk képviselt részarányra; |
e) |
az EUMSZ 185. cikk megfelelősége a célok elérésére. |
27. cikk
Nemzetközi együttműködés harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel
(1) A harmadik országokban az 1290/2013/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 13. pontjában meghatározott módon letelepedett jogalanyok és a nemzetközi szervezetek a(z) az említett rendelet szerinti feltételekkel jogosultak a Horizont 2020 közvetett cselekvéseiben való részvételre. A harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel való nemzetközi együttműködést különösen a következő célkitűzések elérése céljából kell előmozdítani és beépíteni a Horizont 2020-ba:
a) |
az Európai Unió kutatási és innovációs kiválóságának és vonzerejének, valamint gazdasága és ipara versenyképességének fokozása; |
b) |
a közös társadalmi kihívások eredményes kezelése; |
c) |
az Unió külpolitikai és fejlesztéspolitikai célkitűzéseinek támogatása a külpolitika és a fejlesztéspolitika körébe tartozó programok, többek között a nemzetközi kötelezettségek és azok kapcsolódó céljai, például az Egyesült Nemzetek Szervezete millenniumi fejlesztési céljai teljesítésének kiegészítéseképpen. Törekedni kell a más uniós szakpolitikákkal fennálló szinergiákra. |
(2) Célzott cselekvéseket kell végrehajtani az együttműködés meghatározott harmadik országok vagy harmadik országokból álló csoportok – többek között az Unió stratégiai partnerei – viszonylatában való előmozdítása céljából, stratégiai megközelítés, valamint a közös érdek, prioritások és a kölcsönös előny elve alapján, figyelembe véve az adott országok, illetve országcsoportok tudományos és technológiai képességeit és sajátos igényeit, a piaci lehetőségeket és az ilyen cselekvések várható hatását.
Elő kell mozdítani és adott esetben el kell végezni a monitoringját a harmadik országok programjaiban viszonossági alapon való részvétel lehetőségének. A nemzetközi programok hatásának maximalizálása érdekében elő kell mozdítani a tagállamok és a társult országok kezdeményezéseivel való koordinációt és szinergiateremtést. Az együttműködés jellege partnerországonként eltérő lehet.
Az együttműködés prioritásainak figyelembe kell venniük az Unió szakpolitikáinak alakulását és a harmadik országokkal való együttműködésre adódó lehetőségeket, valamint a szellemi tulajdonjogok igazságos és méltányos kezelését.
(3) A Horizont 2020 keretében ezenkívül a nemzetközi együttműködés stratégiai fejlesztésének előmozdítása érdekében horizontális és több területet érintő tevékenységeket is végre kell hajtani.
28. cikk
Tájékoztatás, kommunikáció, hasznosítás és terjesztés
A Bizottság a Horizont 2020 vonatkozásában tájékoztató és kommunikációs cselekvéseket hajt végre, beleértve a támogatott projektekre és eredményekre vonatkozó kommunikációs intézkedéseket is. Ennek keretében a tagállamoknak időben érdemi információkat kell szolgáltatnia.
A Horizont 2020 költségvetéséből a kommunikációra szánt részt az Unió politikai prioritásairól folytatott szervezeti kommunikáció fedezéséhez is hozzájárul, amennyiben e prioritások kapcsolódnak e rendelet általános célkitűzéseihez.
A Horizont 2020 alapján támogatott cselekvések mindegyikének szerves részét képezik az információterjesztési és kommunikációs tevékenységek. A Horizont 2020-ra és a támogatott projektekre vonatkozó információkat és kommunikációs anyagokat digitális formában rendelkezésre kell bocsátani és elérhetővé kell tenni.
Ezenkívül támogatásban kell részesíteni a következő különös cselekvéseket:
a) |
a Horizont 2020 szerinti finanszírozás szélesebb körű megismertetésére és igénybevételének megkönnyítésére irányuló kezdeményezések, amelyek különösen azon térségeket és résztvevőtípusokat érintik, amelyekre viszonylagosan alacsony részvétel jellemző; |
b) |
az eredmények kommunikálásának, hasznosításának és terjesztésének optimalizálásához szükséges szaktudás megfelelő átadására irányuló célirányos segítségnyújtás projekteknek és konzorciumoknak; |
c) |
olyan cselekvések, amelyek több projekt – köztük más forrásból finanszírozott projektek – eredményeit gyűjtik össze és terjesztik felhasználóbarát adatbázisok és a fő eredményeket összefoglaló jelentések készítése céljából, valamint adott esetben ezek közlése és terjesztése a tudományos közösség, az ipar és a nyilvánosság felé; |
d) |
terjesztés a döntéshozók körében – beleértve a szabványügyi szerveket is – annak előmozdítására, hogy a politikai szempontból lényeges eredményeket a megfelelő nemzetközi, uniós, nemzeti és regionális szintű szervek felhasználják; |
e) |
kezdeményezések a tudományos, technológiai és innovációs vonatkozású kérdésekről való, a kutatási és innovációs közösség, valamint a civil társadalmi szervezetek bevonásával megvalósított nyilvános párbeszéd és vita előmozdítására, valamint a közösségi média és az egyéb innovatív technológiák és módszerek adta lehetőségek kihasználására, kiemelten azzal a céllal, hogy tudatosítsák a nyilvánosságban a kutatásnak és az innovációnak a társadalmi kihívások kezelése terén megmutatkozó előnyeit. |
III. FEJEZET
Ellenőrzés
29. cikk
Ellenőrzés és audit
(1) E rendelet végrehajtása céljából olyan ellenőrzési rendszert kell kialakítani, amely ésszerű biztosítékot jelent az intézkedések eredményességével és hatékonyságával kapcsolatos kockázatok elegendő mértékű csökkentésére és megfelelő kezelésére, valamint az intézkedések mögött álló tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére nézve, figyelemmel a programok többéves voltára, valamint az érintett kifizetések jellegére.
(2) Az ellenőrzési rendszernek megfelelő egyensúlyt kell biztosítania a bizalom és az ellenőrzés között, figyelemmel az igazgatási és egyéb ellenőrzések minden szinten – különösen a résztvevők számára – felmerülő költségeire, annak érdekében, hogy a Horizont 2020 elérhesse célkitűzéseit, és magához vonzza a legkiválóbb kutatókat és a leginnovatívabb vállalkozásokat.
(3) A Horizont 2020 közvetett cselekvéseinek kiadásaira alkalmazott – az ellenőrzési rendszer részét képező – auditálási stratégia a Horizont 2020 egészének kiadásaiból vett reprezentatív minta pénzügyi ellenőrzésén alapul. A reprezentatív mintát ki kell egészíteni a kiadásokhoz kapcsolódó kockázat értékelése alapján történő mintavétellel.
A Horizont 2020 közvetett cselekvéseire fordított kiadásokat következetesen, a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével összhangban kell auditálni annak érdekében, hogy az auditálás minél kisebb terhet rójon a résztvevőkre.
30. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme
(1) A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és más jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedésekkel, hatásos ellenőrzésekkel, szabálytalanság feltárása esetén a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciókkal – biztosítja, hogy az Unió pénzügyi érdekei az e rendelet alapján finanszírozott cselekvések végrehajtása során ne sérüljenek.
(2) A Bizottság vagy képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni auditokat végezni a Horizont 2020 alapján uniós forrásokban részesülő kedvezményezetteknél, vállalkozóknál és alvállalkozóknál.
A (3) bekezdés sérelme nélkül a Bizottság a záró kifizetéstől számított két éven belül végezhet auditokat.
(3) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (22), valamint a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (23) meghatározott rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban – jogosult vizsgálatokat, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy történt-e a Horizont 2020-ból finanszírozott támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben olyan csalás, korrupciós vagy más jogellenes cselekmény, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti.
(4) Az (1), a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásoknak, továbbá a rendelet végrehajtása keretében létrejött szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak tartalmazniuk kell olyan rendelkezéseket, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett auditokat és vizsgálatokat.
IV. FEJEZET
Monitoring és értékelés
31. cikk
Monitoring
(1) A Bizottság évente elvégzi a Horizont 2020 és egyedi programja végrehajtásának, valamint az EIT tevékenységeinek monitoringját. A mennyiségi és adott esetben minőségi tényeken alapuló monitoringnak ki kell terjednie az olyan, több területet érintő kérdésekre is, mint a társadalom-, a közgazdaság- és a bölcsészettudományok, a fenntarthatóság és az éghajlatváltozás, beleértve az éghajlattal kapcsolatos kiadások összegére, a kkv-k részvételére, a magánszektor részvételére, a nemek közötti egyenlőségre, a részvétel kibővítésére, valamint a teljesítménymutatók segítségével mért eredményekre vonatkozó információkat is. A monitoring emellett kiterjed a köz- és magánszféra partnerségeinek, illetve a közszektoron belüli társulásoknak folyósított finanszírozás mértékére vonatkozó információkra is, ideértve a közös programozási kezdeményezéseket is. A köz- és magánszféra közötti partnerségek finanszírozásának monitoringja adott esetben a résztvevőkkel szoros együttműködésben történik.
(2) A Bizottság jelentést készít, és nyilvánosságra hozza a monitoring eredményét.
32. cikk
Értékelés
(1) Az értékeléseket kellő időben kell elvégezni ahhoz, hogy a döntéshozatali folyamatban felhasználhatók legyenek.
(2) A Bizottság 2016. december 31-ig – átlátható eljárás keretében kiválasztott független szakértők segítségével – elvégzi az EIT felülvizsgálatát, figyelembe véve a 294/2008/EK rendelet 16. cikkében előírt értékelést is. A 2018-ban esedékes, TIT-ekkel kapcsolatos pályázati felhívás feltétele, hogy az említett felülvizsgálat pozitív eredménnyel záruljon. A felülvizsgálat során értékelni kell az EIT eredményeit valamennyi alábbi elem alapján:
a) |
e rendelet 6. cikke (3) bekezdése szerinti előirányzatok felhasználásának szintje és hatékonysága, megkülönböztetve a TIT-ek első hullámának fejlesztésére felhasznált pénzösszeget és a kezdőtőkének a következő hullámokra tett hatását, valamint az EIT képességét arra, hogy a TIT-ekben részt vevő partnereket és különösen a magánszférát bevonja a finanszírozásba, a(z) 294/2008/EK rendeletben [felülvizsgált EIT-rendelet] foglaltaknak megfelelően; |
b) |
az EIT és a TIT-ek hozzájárulása a Horizont 2020 „Társadalmi kihívások” prioritásához és „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzéséhez, valamint az I. mellékletben meghatározott mutatók alapján mért teljesítményhez; |
c) |
az EIT és a TIT-ek hozzájárulása a felsőoktatás, a kutatás és az innováció integrálásához; |
d) |
a TIT-ek képessége az érintett új partnerek bevonására, amennyiben azok hozzáadott értéket tudnak biztosítani. |
(3) A Bizottság 2016. december 31-ig, figyelemmel a hetedik keretprogram 2015. december 31-ig lezáruló utólagos értékelésére és az EIT felülvizsgálatára, átlátható eljárás során kiválasztott független szakértők segítségével elvégzi a Horizont 2020, annak egyedi programjai – ideértve az Európai Kutatási Tanácsot (EKT) is – és az EIT tevékenységei időközi értékelését.
Az időközi értékelés során az alábbi szempontok mindegyike tekintetében értékelni kell a Horizont 2020 különböző részeiben elért eredményeket:
a) |
a Horizont 2020 célkitűzéseinek (az eredményekben és a kívánt hatás elérése felé tett előrelépésben mérhető, adott esetben az egyedi program II. mellékletében ismertetett mutatókon alapuló) elérése és az intézkedések relevanciájának fennállása; |
b) |
a források hatékonysága és felhasználása, különleges figyelmet fordítva a több területet érintő kérdésekre és a 14. cikk (1) bekezdésében említett egyéb tényezőkre; valamint |
c) |
az uniós hozzáadott érték. |
Az időközi értékelés részeként mind a köz- és magánszféra között már létező, mind az új partnerségeknek – többek között a közös technológiai kezdeményezéseknek – mélyreható értékelésen kell átesniük, amely kiterjed többek között nyitottságuk, átláthatóságuk és hatékonyságuk elemzésére. Az értékelés során figyelembe kell venni az EIT-nek a 294/2008/EK rendelet 16. cikkében meghatározott értékelését, hogy lehetővé váljon a közös elvek alapján végzett értékelés.
Az időközi értékelés részeként mélyreható értékelésnek kell alávetni a gyorsított innovációt célzó eszközt, amelynek részeként egyebek mellett vizsgálni kell az innovációhoz, az ipar részvételéhez, az új pályázók részvételéhez, az operatív hatékonysághoz és finanszírozáshoz, valamint a magánberuházások kihasználásához való hozzájárulást. A gyorsított innovációt célzó eszköz további végrehajtásának meghatározására az értékelés eredményei alapján kerül majd sor, és azt az eredményeknek megfelelően ki lehet igazítani vagy bővíteni.
Az időközi értékelés során figyelembe kell venni a kutatási eredmények terjesztéséhez és felhasználásához kapcsolódó szempontokat.
Az időközi értékelés során szempontként figyelembe kell venni a további egyszerűsítésre kínálkozó lehetőségeket és a finanszírozási lehetőségek hozzáférhetőségét is valamennyi térség résztvevői és a magánszektor, különösen a kkv-k, valamint a nemek közötti egyensúly érvényre jutása tekintetében. Az értékelésnek ezenkívül ki kell terjednie arra, hogy az intézkedések mennyiben járultak hozzá a Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez, ki kell terjednie a korábbi intézkedések hosszú távú hatásaira, valamint arra, hogy milyen mértékű volt az egyéb uniós finanszírozási programokkal – ezen belül az európai strukturális és beruházási alapokkal – fennálló szinergia és együtthatás.
Az időközi értékelés részeként mélyreható vizsgálatnak kell alávetni a Horizont 2020 finanszírozási modelljét, mégpedig többek között az alábbi mutatók tekintetében:
— |
a legjobb minőségű kutatási infrastruktúrával rendelkező vagy a hetedik keretprogramban a teljes költségeket figyelembe vevő modellt alkalmazó résztvevők részvétele, |
— |
egyszerűsítés a legjobb minőségű kutatási infrastruktúrával rendelkező vagy a hetedik keretprogramban a teljes költségeket figyelembe vevő modellt alkalmazó résztvevők számára, |
— |
a kedvezményezettek rendes számviteli eljárásainak elfogadása, |
— |
az 1290/2013/EU rendelet 27. cikkben említett, a személyzetnek járó kiegészítő díjazás használatának mértéke. |
Az időközi értékelés során adott esetben figyelembe kell venni a tagállamok által végrehajtott kutatási és innovációs tevékenységekkel való koordinációra vonatkozó információkat, olyan területeken is, ahol közös programozási kezdeményezések vannak.
(4) A Bizottság 2023. december 31-ig – átlátható eljárás keretében kiválasztott független szakértők segítségével – utólagos értékelést készít a Horizont 2020-ról, annak egyedi programjáról és az EIT tevékenységeiről. Az értékelésnek – annak érdekében, hogy egy későbbi intézkedés esetleges megújítására, módosítására vagy felfüggesztésére vonatkozó döntés alapjául szolgálhasson – ki kell terjednie az intézkedések indokaira, végrehajtására és eredményeire, valamint hosszú távú hatásaira és fenntarthatóságára. Az értékelés során figyelembe kell venni a kutatási eredmények terjesztéséhez és felhasználásához kapcsolódó szempontokat.
(5) Annak megítéléséhez, hogy a Horizont 2020 célkitűzése mennyiben teljesültek, a Horizont 2020 általános célkitűzéséhez mért előrehaladás értékelésére és az EIT-re vonatkozó, az I. melléklet bevezetésében, a különös célkitűzések tekintetében pedig az egyedi programban megállapított eredményességi mutatók – beleértve a viszonyítási értékeket is – képezik a minimális alapot.
(6) Adott esetben és amennyiben lehetséges, a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják az érintett intézkedések monitoringjához és értékeléséhez szükséges adatokat és információkat.
(7) A Bizottság az e cikkben említett értékeléseinek következtetéseit saját észrevételeivel együtt az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága elé tárja.
III. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
33. cikk
Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések
(1) Az 1982/2006/EK határozat 2014. január 1-jén hatályát veszti.
(2) Az (1) bekezdés ellenére az 1982/2006/EK határozat alapján megkezdett cselekvésekre és a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi kötelezettségekre teljesítésükig továbbra is az említett határozat az irányadó.
(3) Az e rendelet 6. cikkében említett pénzügyi keretösszegből fedezhetők az 1982/2006/EK határozat alapján elfogadott intézkedések és a Horizont 2020 közötti átmenet biztosításához szükséges technikai és igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos kiadások is.
34. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 181., 2012.6.21., 111. o.
(2) HL C 318., 2012.10.20., 143. o.
(3) Az Európai Parlament 2013. november 21-i álláspontja és a Tanács 2013. december 3-i határozata.
(4) HL C 74. E, 2012.3.13., 34. o.
(5) HL C 377. E, 2012.12.7., 108. o.
(6) HL C 380. E, 2012.12.11., 9. o.
(7) HL C 56. E, 2013.2.26., 1. o.
(8) HL C 259., 2011.9.2., 1. o.
(9) HL C 318., 2011.10.29., 121. o.
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1982/2006/EK határozata (2006. december 18.) az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) (HL L 412., 2006.12.30., 1. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1639/2006/EK határozata (2006. október 24.) a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról (HL L 310., 2006.11.9., 15. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 294/2008/EK rendelete (2008. március 11.) az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról (HL L 97., 2008.4.9., 1. o.).
(13) A Tanács 1314/2013/Euratom tanácsi rendelete 2013. december 11. az Európai Atomenergia-közösségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2014–2018) (Lásd e Hivatalos Lap 948. oldalát).
(14) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(15) HL L 75., 2005.3.22., 67. o.
(16) A Bizottság 2003/361/EK bizottsági ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.30., 36. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(18) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 320. oldalát).
(19) A Tanács 743/2013/EU Euratom tanácsi rendelete (2013. december 3.) az Európai Atomenergia-közösségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2014–2020), valamint a 2006/971/EK, 2006/972/EK, 2006/973/EK, 2006/974/EK és 2006/975/EK irányelvek hatályon kívül helyezésétről (Lásd e Hivatalos Lap 965. oldalát).
(20) Az Európai Parlament és a Tanács 1290/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 81. oldalát).
(21) Az ivarmirigyek rákos megbetegedéseinek kezelésére vonatkozó kutatás finanszírozható.
(22) Az Európai Parlament é s a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(23) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
I. MELLÉKLET
A különös célkitűzések és a cselekvések nagy vonalakban
A Horizont 2020 általános célkitűzése az, hogy az Unió egészében tudás- és innovációalapú társadalmat és a világon élen járó gazdaságot építsen ki, és emellett hozzájáruljon a fenntartható fejlődéshez. A keretprogram előmozdítja az Európa 2020 stratégia és az egyéb uniós szakpolitikák megvalósítását, valamint az EKT létrehozását és működését.
Az ezen általános célkitűzéshez mért előrehaladás értékelésére a következő eredményességi mutatók szolgálnak:
— |
az Európa 2020 stratégia kutatásfejlesztési (K+F) célértéke (a GDP 3 %-a); |
— |
az innovációs output mutató az Európa 2020 stratégia keretében (1); |
— |
a kutatók aránya az aktív népesség viszonylatában. |
Ezen általános célkitűzés elérését három különálló, ám egymást erősítő prioritás, és azok mindegyikén belül több különös célkitűzés szolgálja. E prioritások végrehajtása hézagmentesen történik, olyan módon, amely kedvez a különös célkitűzések közötti kölcsönhatásoknak, elkerülhetővé teszi az indokolatlan átfedéseket, és fokozza az általuk együttesen kifejtett hatást.
A Közös Kutatóközpont (JRC) a Horizont 2020 általános célkitűzésének eléréséhez és prioritásai teljesítéséhez azzal a különös célkitűzéssel járul hozzá, hogy az uniós szakpolitikákhoz ügyfélre szabott támogatást nyújt.
Az EIT a Horizont 2020 általános célkitűzésének eléréséhez és prioritásai teljesítéséhez azzal a különös célkitűzéssel járul hozzá, hogy integrálja a felsőoktatást, a kutatást és az innovációt felölelő tudásháromszöget. Az EIT tevékenysége eredményességének értékelésére a következő mutatók szolgálnak:
— |
a tudományos és innovációs társulásokba (TIT-ek) tömörült egyetemek, vállalkozások és kutatószervezetek, |
— |
innovatív termékeket, szolgáltatásokat és folyamatokat eredményező együttműködés a tudásháromszögön belül. |
Ez a melléklet nagy vonalakban ismerteti az 5. cikk (2), (3), (4) és (5) bekezdésében meghatározott különös célkitűzéseket és tevékenységeket.
Több területet érintő kérdések és támogatási intézkedések a Horizont 2020-ban
A több területet érintő kérdéseket – amelyek indikatív felsorolását a 14. cikk tartalmazza – a három prioritás különös célkitűzései szerint fogják előmozdítani, amint az az új ismeretek és kulcskompetenciák kifejlesztése és a főbb technológiai áttörések, valamint a tudás gazdasági és társadalmi értékké alakítása szempontjából szükséges. Ezen túlmenően sok esetben interdiszciplináris megoldásokat kell kidolgozni, amelyek a Horizont 2020 több különös célkitűzését is érintik. A Horizont 2020 ösztönzőket tartalmaz az ilyen, több területet érintő kérdésekkel foglalkozó cselekvések vonatkozásában, többek között a költségvetések hatékony egymáshoz kapcsolásával.
Társadalom- és bölcsészettudományok
A társadalom- és bölcsészettudományi kutatást teljes körűen integrálni fogják a Horizont 2020 minden egyes prioritásába és általános célkitűzéseinek mindegyikébe, és e kutatás hozzá fog járulni a nemzetközi, uniós, nemzeti, regionális és helyi szintű szakpolitikai döntéshozatal tudományos bizonyítékokkal való alátámasztásához. A társadalmi kihívások tekintetében a társadalomtudományokat és a bölcsészettudományokat általánosan érvényre kell juttatni az egyes társadalmi problémák megoldásához szükséges tevékenységek alapvető elemeként, e tevékenységek hatásának fokozása érdekében. Az „Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak” társadalmi kihívás különös célkitűzése a befogadó, innovatív és reflektív társadalmakra való összpontosítással támogatja a társadalom- és bölcsészettudományi kutatásokat.
Tudomány és társadalom
A tudomány és a társadalom közötti kapcsolat, valamint a felelős kutatás és innováció előmozdítása, illetve a tudományos nevelés és a kultúra közötti kapcsolatot el kell mélyíteni, továbbá meg kell erősíteni a tudományba vetett közbizalmat a Horizont 2020 tevékenységein keresztül, támogatva a polgárok és a civil társadalom tudatos részvételét a kutatásban és az innovációban.
Nemek
Az Unió kötelezettségének tekinti a nemek közötti egyenlőség előmozdítását a tudomány és az innováció területén. A Horizont 2020-ban figyelmet kap majd a nemek kérdése – mint több területet érintő kérdés – a férfiak és nők közötti egyensúly hiányának orvoslása, valamint a nemek dimenziójának a kutatási és innovációs programozásba és tartalomba történő integrálása érdekében.
Kkv-k
A Horizont 2020 integrált módon ösztönözni és támogatni fogja a kkv-k részvételét valamennyi különös célkitűzést érintően. A 22. cikk alapján a „Vezető szerep az alap- és ipari technológiák területén” különös célkitűzésben és a „Társadalmi kihívások” című prioritásban az „Innováció a kkv-knél” különös célkitűzésben (célzott kkv-támogató eszköz) meghatározott intézkedések alkalmazandók.
A gyorsított innovációt célzó eszköz
A 24. cikk szerinti gyorsított innovációt célzó eszköz az innovációt célzó cselekvéseket támogatja a „Vezető szerep az alap- és ipari technológiák területén” különös célkitűzésben és „Társadalmi kihívások” című prioritásban, mégpedig egy folyamatosan nyitott pályázati felhíváson alapuló, alulról építkező logika alapján, amely során a támogatások odaítéléséhez szükséges idő nem haladja meg a hat hónapot.
A részvétel kiszélesítése
A tagállamok kutatási és innovációs potenciálja az utóbbi időben tapasztalható, kis mértékű konvergenciát leszámítva továbbra is nagyon különböző, így mély szakadék húzódik a „vezető innovátorok” és a „lemaradó innovátorok” között. Az intézkedéseknek elő kell segíteniük az európai kutatási és innovációs szakadék megszüntetését, mégpedig az európai strukturális és beruházási alapokkal kialakítandó szinergiák ösztönzése révén, valamint olyan különös intézkedésekkel, amelyek célja, hogy a kiválóság az alacsony kutatási, fejlesztési és innovációs teljesítményű régiókban is kibontakozzon, és ezáltal szélesedjen a Horizont 2020-ban részt vevők köre, és hozzá lehessen járulni az EKT megvalósításához.
Nemzetközi együttműködés
A harmadik országokkal és a nemzetközi, regionális vagy világszervezetekkel folyó nemzetközi együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan el lehessen érni a Horizont 2020 szerinti több különös célkitűzést. Az alap- és felderítő kutatásban a kínálkozó tudományos és technológiai lehetőségek kamatoztatása érdekében nélkülözhetetlen a nemzetközi együttműködés. Az együttműködés szükséges a társadalmi kihívások kezeléséhez és az európai ipar versenyképességének növeléséhez is. A K+F munkaerő nemzetközi mobilitásának elősegítése is kulcsfontosságú a globális együttműködés elmélyítéséhez. A kutatás és az innováció terén folytatott nemzetközi együttműködés az Unió globális kötelezettségvállalásainak egyik legfontosabb vonatkozása. Ennélfogva a nemzetközi együttműködést a Horizont 2020 mindhárom prioritása vonatkozásában elő kell segíteni. Ezen túlmenően célszerű támogatni a célzott horizontális intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a Horizont 2020 egészére jellemző legyen a nemzetközi együttműködés koherens és hatékony fejlesztése.
A fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás
A Horizont 2020 ösztönzi és támogatja azokat a tevékenységeket, amelyek célja a tágabb értelemben vett fenntartható fejlődést és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet elősegítő új eljárások és technológiák kifejlesztése terén folyó versenyben az Európa által elfoglalt vezető szerep kiaknázása. Az ilyen horizontális megközelítés – a Horizont 2020 valamennyi prioritásába teljes körűen integrálva – elősegíti azt, hogy az Unió a karbonszegény és korlátozott erőforrásokkal rendelkező világban virágozhasson, és ezzel párhuzamosan erőforrás-hatékony, fenntartható és versenyképes gazdaságot építsen.
A felfedezés és a piaci alkalmazás közötti távolság áthidalása
A Horizont 2020-ban szereplő áthidaló intézkedések célja a felfedezés és a piaci alkalmazás közötti távolság áthidalása, amelynek eredménye adott esetben az elképzelések hasznosítása és forgalomba hozatala. Az intézkedéseknek széles körű innovációs koncepcióra kell épülniük, és ösztönözniük kell az ágazatközi innovációt.
Több területre kiterjedő támogatási intézkedések
A több területre kiterjedő kérdéseket több horizontális intézkedés támogatja majd, többek között az alábbiak elősegítése érdekében: a kutatói szakma vonzerejének növelése, ideértve a Kutatók Európai Chartájában foglalt alapelveket; az Innovatív Unió és az EKT – ideértve az öt EKT -kezdeményezést – tudásalapjának, fejlesztésének és támogatásának megerősítése; az „Innovatív Uniót” támogató keretfeltételek javítása, ideértve a szellemi tulajdonjogok kezeléséről szóló bizottsági ajánlás (2) alapelveit és a szellemi tulajdonjogok valorizációját célzó európai szintű eszköz létrehozása lehetőségének feltárását is; a kiváló kutatók és innovátorok nemzetközi hálózatainak – például a COST-nak – az igazgatása és koordinálása.
I. RÉSZ
„Kiváló tudomány” PRIORITÁS
E rész célja fokozni és bővíteni az Unió tudományos alapjainak kiválóságát, valamint megszilárdítani az EKT-t azzal a céllal, hogy az Unió kutatási és innovációs rendszere világviszonylatban versenyképesebbé váljon. A prioritás négy különös célkitűzésből áll:
a) |
Az „Európai Kutatási Tanácsra (EKT)” vonatkozó különös célkitűzés vonzó és rugalmas finanszírozást nyújt annak érdekében, hogy a tehetséges és kreatív kutatók és munkacsoportjaik – az egész Unióra kiterjedő versenyen megmérettetve – a tudomány határain a legígéretesebb csapásokat követhessék. |
b) |
A „jövőbeli és kialakulóban lévő technológiákra („JKT”)” vonatkozó különös célkitűzés az Európa magas szintű és paradigmaváltó innovációs képességének bővítését szolgáló, együttműködésben végzett kutatást támogatja. A célkitűzés ösztönzi a gyökeresen új, fokozottan kockázatos elképzelésekkel összefüggésben folytatott, több területet érintő együttműködést, és felgyorsítja a tudomány és a technológia legígéretesebb feltörekvő területeinek, valamint az érintett tudományos közösségek uniós szintű struktúrájának fejlődését. |
c) |
A „Marie Skłodowska-Curie-cselekvések” az országok és ágazatok közötti kutatói mobilitás eszközével a kutatókat kiemelkedő színvonalú, innovatív kutatási tárgyú képzésben, valamint vonzó szakmai előmeneteli és ismeretátadási lehetőségekben részesítik, ezáltal a lehető legjobban felkészítve őket a jelenlegi és a jövőbeli társadalmi kihívásokra. |
d) |
A „kutatási infrastruktúrákra” vonatkozó egyedi célkitűzés fejleszti és támogatja a kiváló európai kutatási infrastruktúrákat, és innovációs potenciáljuk megerősítése, a világ élvonalába tartozó kutatók vonzása és a humántőke képzése révén segíti az EKT-hez nyújtott hozzájárulásukat, mindezt kiegészítve a vonatkozó uniós szakpolitikával és nemzetközi együttműködéssel. |
Az említett különös célkitűzések mindegyike külön-külön bizonyíthatóan nagy uniós hozzáadott értéket képvisel. Együtt pedig a tevékenységeknek olyan hatásos és kiegyensúlyozott együttesét alkotják, amely – a nemzeti, a regionális és a helyi szintű tevékenységekkel kiegészülve – Európa valamennyi igényére kiterjed a fejlett tudomány és technológia területén. Egyetlen programba foglalva egyöntetűbben, ésszerűbben, egyszerűbben és célzottabban fejthetik ki hatásukat, miközben megőrzik a hatékonyságukhoz létfontosságú folytonosságot.
A tevékenységek természetüknél fogva előretekintők, a készségeket hosszú távon gyarapítják, az eljövendő tudományos, technológiai, kutatói és innovációs nemzedékre összpontosulnak, és az Unió, a társult országok, valamint a világ feltörekvő tehetségeit támogatják. E tevékenységek tudományos jellege és finanszírozásuk nagymértékben alulról építkező, kutatói kezdeményezésen alapuló volta miatt az európai tudományos közösség fontos szerepet kap a Horizont 2020 keretében követendő kutatási irányok meghatározásában.
II. RÉSZ
„Ipari vezető szerep” PRIORITÁS
E rész célja az olyan technológiák és innovatív megoldások kifejlesztésének felgyorsítása, amelyekre a jövő vállalkozásai támaszkodhatnak, és amelyek az innovatív európai kkv-ket segítik abban, hogy világviszonylatban vezető vállalatokká fejlődjenek. A prioritás három különös célkitűzésből áll:
a) |
A „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés az információs és kommunikációs technológia (IKT), a nanotechnológia, a fejlett anyagok, a biotechnológia, a korszerű gyártás és feldolgozás és a világűr tárgyában végzett kutatáshoz, fejlesztéshez és demonstrációhoz, valamint adott esetben a szabványosításhoz és a tanúsításhoz nyújt célzott támogatást. Ezen belül kiemelt hangsúlyt kap a különböző technológiák közötti kölcsönhatás és konvergencia, valamint a társadalmi kihívásokkal való kapcsolatuk. A felhasználói igényeket e területek mindegyikén tekintetbe kell venni. |
b) |
A „Kockázatfinanszírozáshoz jutás” különös célkitűzés a kutatási-fejlesztési és innovációalapú vállalatok és projektek hitel- és tőkealapú finanszírozási lehetőségeinek – valamennyi fejlődési szakaszban jelentkező – szűkösségére keres megoldást. A célkitűzés a vállalkozások és a kkv-k versenyképességét segítő program (COSME) (2014–2020) tőkefinanszírozó eszközével együtt az uniós szintű kockázatitőke-piac fejlődését mozdítja elő. |
c) |
Az „Innováció a kkv-knél” különös célkitűzés a kkv-kre szabott támogatást nyújt annak érdekében, hogy az innováció minden formáját ösztönözze a kkv-knél, közülük elsősorban azokra összpontosítva, amelyek növekedése és nemzetközivé válása egységes piaci vagy még nagyobb léptékűnek ígérkezik. |
A tevékenységek az üzleti élet szempontjaihoz igazodó menetrendet követnek. A „Kockázatfinanszírozáshoz jutás” és az „Innováció a kkv-knél” különös célkitűzés költségvetései keresletorientált, alulról építkező logikát követnek majd. Az említett költségvetéseket pénzügyi eszközök felhasználása fogja kiegészíteni. A kkv-k igényeire szabott, célzott kkv-eszközt kell megvalósítani alulról építkező módon, figyelembe véve a „Társadalmi kihívások” című prioritáson belüli különös célkitűzéseket és a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzést.
A Horizont 2020 a kkv-k részvételéhez integráltan közelít, figyelembe véve egyebek mellett a kkv-knek a tudás- és technológiatranszfer tekintetében jelentkező igényeit, miáltal a „Társadalmi kihívások” című prioritáshoz kapcsolódó valamennyi különös célkitűzés és a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés költségvetési keretének együttesen legalább 20 %-ának kell jutnia a kkv-kre.
A „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés technológiavezérelt megközelítést alkalmaz a több területen, iparágban vagy szolgáltatási ágban alkalmazható alaptechnológiák kifejlesztése érdekében. E technológiáknak a társadalmi kihívások kezelése céljából történő alkalmazását a „Társadalmi kihívások” című prioritással együtt kell előmozdítani.
III. RÉSZ
„Társadalmi kihívások” PRIORITÁS
Ez a rész közvetlen válasz az Európa 2020 stratégiában kijelölt, arra irányuló politikai prioritásokra és társadalmi kihívásokra, hogy a kutatási és innovációs erőfeszítések elérjék az uniós politikai célok teljesítéséhez szükséges kritikus tömeget. A finanszírozás a következő különös célkitűzésekre összpontosul:
a) |
egészségügy, demográfiai változások és jólét; |
b) |
élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, tengerekkel és szárazföldi vizekkel kapcsolatos kutatás, valamint a biogazdaság; |
c) |
biztonságos, tiszta és hatékony energia; |
d) |
intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés; |
e) |
éghajlatváltozás, környezet, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok |
f) |
„Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak”; |
g) |
Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának védelme. |
Minden tevékenységnek kihívásalapú megközelítést kell követnie, amelybe beletartozhat az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a tudástranszfer és az innováció, és amely a politikai prioritásokra összpontosít, a fejlesztésre érdemes technológiák és megoldások pontos előzetes kijelölése nélkül. A technológiai alapú megoldások mellett figyelmet kell fordítani a nem technológiai, szervezeti és rendszerszintű innovációra, valamint a közszféra innovációjára is. A hangsúlyt a kihívások leküzdése érdekében a különböző területeken, technológiákon, tudományágakon és kutatási infrastruktúrákon átívelő források és az ismeretek kritikus tömegének felhalmozására kell helyezni. A tevékenységek az alapkutatástól a piacig elvezető teljes folyamatra kiterjednek, mostantól kiemelt hangsúlyt helyezve az innovációhoz kapcsolódó tevékenységekre, például a kísérletezésre, a demonstrációs tevékenységekre, a tesztelési környezetekre, a közbeszerzések támogatására, a terméktervezésre, a végfelhasználó-központú innovációra, a társadalmi innovációra, a tudástranszferre, az innovatív megoldások piaci elterjedésére és a szabványosításra.
IV. RÉSZ.
„A KIVÁLÓSÁG TERJESZTÉSE ÉS A RÉSZVÉTEL NÖVELÉSE” KÜLÖNÖS CÉLKITŰZÉS
„A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” különös célkitűzés célja az európai tehetségekben rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása, valamint az innováción alapuló gazdaság előnyei maximális kihasználásának és a kiválóság elvével összhangban az Unióban történő széles körű elosztásának biztosítása.
V. RÉSZ.
„TUDOMÁNY A TÁRSADALOMMAL ÉS A TÁRSADALOMÉRT” KÜLÖNÖS CÉLKITŰZÉS
A „Tudomány a társadalommal és a társadalomért” különös célkitűzés célja, hogy hatékony együttműködést alakítson ki a tudomány és a társadalom között, hogy új tehetségeket toborozzon a tudomány számára, és hogy a tudományos kiválósághoz társadalmi tudatosság és felelősség társuljon.
VI. RÉSZ.
A KÖZÖS KUTATÓKÖZPONT (JRC) NEM NUKLEÁRIS KÖZVETLEN TEVÉKENYSÉGEI
A Horizont 2020-nak szerves részei a JRC tevékenységei, ezzel biztosítható ugyanis az uniós politikák tényadatokon alapuló szilárd alátámasztása. Ezt az ügyfelek igényeinek kell meghatároznia, és előremutató tevékenységeknek kell kiegészítenie.
VII. RÉSZ.
AZ EURÓPAI INNOVÁCIÓS ÉS TECHNOLÓGIAI INTÉZET (EIT)
Az EIT fontos szerepet tölt be a kiváló kutatás, innováció és felsőoktatás összefogásában és ezáltal a tudásháromszög integrálásában. Az EIT ezt elsősorban a TIT-ek révén valósítja meg. A tapasztalatok megosztását – a TIT-ek között és azokon kívül – célzott terjesztési és tudásmegosztási intézkedésekkel is biztosítja, ezáltal előmozdítva, hogy az innovációs modellek gyorsabban elterjedjenek az Unióban.
I. RÉSZ
KIVÁLÓ TUDOMÁNY
1. Európai Kutatási Tanács (EKT)
1.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés az európai kutatás kiválóságának, dinamizmusának és kreativitásának megerősítése.
Európának meg kell valósítania azon célkitűzését, hogy áttérjen az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre épülő új gazdasági modellre. Ehhez az átalakuláshoz többre lesz szüksége, mint a jelenlegi technológiák és ismeretek kis lépésekben történő továbbfejlesztése. Lényegesen nagyobb, merőben új ismeretekre támaszkodó, alapkutatási és tudományosan megalapozott innovációs képességre lesz szükség, amelynek révén Európa élen járhat a termelékenység, a versenyképesség és a jólét növelése, a fenntartható fejlődés, valamint a társadalmi haladás előmozdítása szempontjából a jövőben az iparágakban és az ágazatokban kulcsszerepet játszó tudományos és technológiai paradigmaváltásokban. Az ilyen paradigmaváltások az eddigiekben jellemzően a közszektor tudományos bázisából indultak ki, és azután váltak egészen új iparágak megteremtésének alapjaivá.
A világszínvonalon is meghatározó innováció és a tudomány kiválósága erősen függnek egymástól. Az egykor vitathatatlanul vezető szerepet betöltő Európa lemaradt az élvonalbeli tudományos teljesítmény területén folyó versenyben, és a második világháború utáni főbb technológiai fejlesztésekben alulmaradt az Egyesült Államokkal szemben. A tudományos publikációk legnagyobb része továbbra is az Unióban születik, a legnagyobb hatást gyakorló (azaz az idézettségüket tekintve a felső 1 %-ba eső) publikációkból azonban az Egyesült Államok kétszer annyit állít elő. Hasonlóképpen az egyetemek nemzetközi rangsorában is az USA egyetemei foglalják el az előkelő helyek zömét. Ezen túlmenően a világ Nobel-díjasainak 70 %-a is az Egyesült Államokban tevékenykedik.
A különbség egyik oka, hogy bár az Unió körülbelül ugyanannyit költ a közszektorban működő tudományos munkára, mint az Egyesült Államok, az Unióban csaknem háromszor annyi kutató dolgozik a közszektorban, tehát az egy kutatóra jutó ráfordítás lényegesen kisebb. Ezenkívül az USA-ban szigorúbb feltételekkel történik a kutatási források odaítélése az élenjáró kutatóknak. Részben ez az oka annak, hogy az Unió közszektorában alkalmazott kutatók átlagban kevésbé produktívak és általában kisebb tudományos erőt képviselnek, mint a sokkal kisebb létszámú egyesült államokbeli kutatók.
A különbség másik fontos oka az, hogy sok európai ország köz- és magánszektora mind a mai napig nem kínál kellően vonzó munkafeltételeket a legjobb kutatók számára. A tehetséges fiatal kutatók gyakran hosszú évekig nem válhatnak független kutatókká. Ez a jelenség súlyosan csorbítja az európai kutatási potenciált, mivel késlelteti, illetve egyes esetekben meg is akadályozza az új ötleteket és lendületet hozó kutatók új generációjának formálódását, és arra ösztönzi a kiváló pályakezdő kutatókat, hogy máshol próbáljanak meg előbbre jutni.
Az említett tényezők együtt azt eredményezik, hogy Európa világviszonylatban nem számít különösebben vonzónak a tehetséges kutatók számára.
1.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
Az EKT azért jött létre, hogy a legjobb kutatóinkat – legyenek akár nők, akár férfiak – ellássa az eredményes világszintű megmérettetéshez szükséges forrásokkal oly módon, hogy a finanszírozást az egész Európára kiterjedő versenyből győztesen kikerülő kutatócsoportok nyerjék el. Az EKT autonóm intézmény, amelyen belül a legjobb hírű és legtekintélyesebb, szakértelemmel rendelkező kutatókból, mérnökökből és elméleti szakemberekből – különböző életkorú nőkből és férfiakból –álló Tudományos Tanács határozza meg az átfogó tudományos stratégiát, és rendelkezik teljes jogkörrel a finanszírozandó kutatások típusára vonatkozó döntések meghozatalában. Az EKT ezen alapvető jellemzői hivatottak biztosítani tudományos programjának eredményességét, tevékenységei és a szakmai vizsgálati folyamat magas szakmai színvonalát, valamint a kutatói társadalom előtti hitelét.
Egész Európát lefedő versenyszemléletű finanszírozó szervként az EKT a tehetségek és ötletek nagyobb kínálatából meríthet, mint bármelyik nemzeti rendszer. A verseny a legjobb kutatók és a legjobb ötletek között dől el. A pályázók tisztában vannak vele, hogy a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtaniuk, az egyenlő feltételek mellett történő kiválasztás eredményeképpen pedig olyan rugalmas finanszírozás nyerhető el, amely független a helyi szűk keresztmetszetektől és a nemzeti források rendelkezésre állásától.
Az EKT által finanszírozott felderítő kutatástól ennélfogva jelentős közvetlen hatás várható: az ismereteink határainak kitolásával új és sok esetben nem várt tudományos és technológiai eredmények születhetnek, illetve új kutatási területek nyílhatnak meg, amelyek végső soron meghozhatják az innovációt és a vállalkozói leleményességet inspiráló, a társadalmi kihívások leküzdéséhez szükséges úttörő ötleteket. A kiváló kutatók és az innovatív ötletek így megvalósuló kombinációja az innovációs lánc valamennyi elemét támogatja.
Az EKT a fentieken túlmenően jelentős strukturális hatást is kifejt azáltal, hogy az egyes kutatók és projektek számára nyújtott közvetlen támogatás mellett erős ösztönzést ad az európai kutatási rendszer minőségbeli javulásához. Az EKT által finanszírozott projektek és kutatók világos és ösztönző célokat tűznek az európai felderítő kutatás elé, és világszinten fokozzák annak ismertségét és vonzerejét az élvonalbeli kutatók körében. Az EKT által finanszírozott kutatók foglalkoztatása és az ezzel együtt járó „kiválósági védjegy” jelentette presztízs serkenti az európai egyetemek és más kutatószervezetek közötti versenyt, hogy a lehető legvonzóbb feltételeket kínálják a legjobb kutatók számára. Továbbmenve az, hogy a nemzeti rendszerek és az egyes kutatóintézetek képesek-e magukhoz vonzani és foglalkoztatni az EKT által finanszírozott kutatókat, mércéül szolgál saját erősségeik és hiányosságaik felméréséhez, valamint stratégiájuk és gyakorlatuk ennek megfelelően történő módosításához. Ebben az értelemben az EKT nyújtotta finanszírozás kiegészíti az európai kutatási rendszer reformjára, kapacitásának és vonzerejének növelésére, valamint a benne rejlő potenciál felszabadítására irányuló, folyamatban lévő uniós, nemzeti és regionális erőfeszítéseket.
1.3. A tevékenységek nagy vonalakban
Az EKT alapvető feladata az lesz, hogy hosszú távra vonzó finanszírozást nyújtson az úttörő, magas kockázattal járó, egyúttal azonban magas megtérülést ígérő kutatási tevékenységeket végző kiváló kutatók és kutatócsoportjaik támogatására.
Az EKT a finanszírozást jól meghatározott elvek szerint nyújtja. Az EKT-támogatások odaítélésének egyedüli feltétele a tudományos kiválóság. Az EKT az alulról építkezés elvét követi, és előre nem határoz meg prioritásokat. Az EKT-támogatásokra olyan kutatócsoportok pályázhatnak, a kutatók életkorára, nemére és származási országára vonatkozó megkötés nélkül, amelyek Európában tevékenykednek. Az EKT célul tűzi ki az egész Európára kiterjedő egészséges verseny támogatását, amelynek alapjául olyan megbízható, átlátható és pártatlan értékelési eljárások szolgálnak, amelyek különös feladata a nemekkel kapcsolatos potenciális előítéletek kezelése.
Az EKT kiemelt prioritásként kezeli a kiváló elképzelésekkel rendelkező legjobb pályakezdő kutatók megfelelő mértékű támogatását függetlenné válásuk azon kritikus szakaszában, amikor kialakítják és stabilizálják kutatócsoportjukat és kutatási programjukat. Az EKT emellett továbbra is megfelelő szintű támogatást nyújt a már elismert kutatóknak.
Szükség esetén az EKT támogatást nyújt a tudományos világban áttörést ígérő újszerű munkamódszerekhez, valamint elősegíti az általa támogatott kutatás kereskedelmi és társadalmi innovációs potenciáljának feltárását.
Az EKT célja ezért, hogy 2020-ig demonstrálja, hogy a legjobb kutatók vesznek részt az EKT által kiírt pályázatokon; hogy az EKT általi finanszírozás a legmagasabb színvonalú tudományos publikációk közzétételét, valamint jelentős társadalmi és gazdasági potenciális hatást kifejtő kutatási eredmények elérését tette lehetővé; továbbá hogy az EKT jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az európai kutatási környezet vonzóbbá váljék a világ legjobb kutatói számára. Az EKT különösképpen mérhető javulás elérésére törekszik a tekintetben, hogy növekedjen a világon leggyakrabban idézett publikációk felső 1 %-ába eső uniós publikációk aránya. Törekszik továbbá a támogatását élvező nem európai kiváló kutatók számának jelentős növelésére. Meg kívánja osztani a tapasztalatokat és a legjobb gyakorlatokat a regionális és nemzeti kutatásfinanszírozó ügynökségekkel a kiváló kutatók támogatásának elősegítése érdekében. Az EKT-nek emellett tovább kell növelnie programjainak láthatóságát.
Az EKT Tudományos Tanácsa folyamatosan elvégzi az EKT tevékenységének és értékelési eljárásainak monitoringját, és megvizsgálja, hogy a pályázók, valamint a programvégrehajtás és -irányítás szempontjából egyaránt fontos hatékonyságot, érthetőséget, stabilitást és egyszerűséget szem előtt tartó támogatási programok segítségével miként érheti el leghatékonyabban a kitűzött célokat, és hogyan elégítheti ki az adott esetben újonnan jelentkező igényeket. Az EKT igyekszik fenntartani és tovább finomítani a pályázatok teljes mértékben átlátható, méltányos és elfogulatlan elbírálását biztosító világszínvonalú szakmai értékelési rendszert, amely lehetővé teszi az úttörő tudományos kiválóságnak, az áttörést jelentő ötleteknek és a tehetségnek a kutató nemére, nemzeti hovatartozására, anyaintézményére vagy korára való tekintet nélkül történő kiválasztását. Végezetül az EKT folytatja a tevékenységeinek előkészítését és támogatását célzó saját stratégiai elemzéseit, szoros kapcsolatot tart fenn a tudományos közösséggel, a regionális és nemzeti finanszírozási ügynökségekkel és más érdekeltekkel, valamint ügyel arra, hogy tevékenységeivel jól kiegészítse a más szinteken folyó kutatást.
Az EKT a tevékenységeire és eredményeire vonatkozó kommunikáció során átláthatóságot biztosít a tudományos közösség és a nagyközönség számára, és megőrzi a finanszírozásban részesített projektekből származó frissített adatokat.
2. Jövőbeli és feltörekvő technológiák (JKT)
2.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés a merőben új technológiák kifejlesztésének elősegítése a tudományos alapokon nyugvó, nagy kockázatú új ötletek megvalósítási lehetőségeinek feltárásán keresztül, amelyeken keresztül a tudományos ismeretek és a technológiák szempontjából új területek nyílhatnak meg, továbbá hozzájárulás az európai új generációs iparágakhoz. A célirányos, több tudományágat átfogó, együttműködésen alapuló, különféle léptékű kutatások rugalmas támogatásának és az innovatív kutatási módszerek alkalmazásának célja a lakosság, a gazdaság és a társadalom javát szolgáló, hosszú távra szóló lehetőségek feltárása és kiaknázása. A JKT -k uniós hozzáadott értékkel gazdagítják majd a modern felderítő kutatást.
A JKT -re vonatkozó célkitűzés keretében az ismerten, az elfogadotton és a széles körben alkalmazotton túlmutató kutatás és technológia kap ösztönzést, és az olyan, messzire tekintő gondolkodásmódok juthatnak támogatáshoz, amelyek olyan új, nagy lehetőségeket magukban rejtő technológiákhoz vezethetnek, amelyek némelyike az elkövetkező évtizedek meghatározó technológiai paradigmájává és gondolkodásmódjává nőheti ki magát. A JKT -re vonatkozó célkitűzés keretében a kis léptékű kutatási lehetőségek kihasználása kap támogatást minden területen, ideértve az újonnan felmerülő témákat, valamint az európai és az Európán kívüli kutatási programok szoros együttműködését igénylő, nagy jelentőségű tudományos és technológiai kihívásokat is. E megközelítés mozgatóereje a kiválóság, ugyanakkor kiterjed a technológiák jövőjét befolyásolni képes, a piactól még távoli ötletekben rejlő lehetőségek felmérésére is, így a tudományos tevékenységből születő, valamint a társadalmi célok és kihívások és az ágazati verseny okán végzett kutatás összekapcsolása révén európai szinten megvalósítandó, multidiszciplináris kutatási együttműködés a társadalom és az ipar egészének hasznára válhat.
2.2. Indokolás és európai uniós hozzáadott érték
Az átalakító potenciált magukban hordozó radikális áttöréseknek egyre inkább feltétele az egyes tudományterületek és technológiai szakterületek (például információs és kommunikációs technológiák, biológia, biomérnökség és robotika, vegyészet, fizika, matematika, orvosi modellezés, geonómia, anyagtudomány, idegtudomány és kognitív tudományok, társadalom- és gazdaság-tudományok), valamint a művészetek, a magatartástudományok és a bölcsészettudományok közötti intenzív együttműködés. Ehhez nemcsak tudományos és technológiai kiválóságra lehet szükség, hanem olyan új gondolkodásmódra és új interakciós formák elterjedésére is, amelyek lehetővé teszik a kutatási területek széles skálájáról érkező kutatók együttműködését.
Bizonyos ötleteket kis léptékű kutatás keretében is ki lehet dolgozni, mások azonban akkora kihívást jelenthetnek, hogy hosszan tartó, széles körű együttműködést tesznek szükségessé. Ezt a világ nagyobb gazdaságai már felismerték, így világszerte egyre élesedik a verseny a tudomány határain újonnan megjelenő technológiai lehetőségek feltárására és kiaknázására, ami jelentős innovációs és társadalmi előnyökkel járhat. Az említett tevékenységtípusok hatékonyságának biztosítása érdekében – a kritikus tömeg elérésének, a szinergiák kihasználásának és az optimális multiplikátorhatás elérésének közös céljaira irányuló közös európai erőfeszítésekkel – esetlegesen mielőbb növelni kell azok nagyságrendjét.
A JKT -programnak a tudományosan megalapozott innováció teljes spektrumát le kell fednie a korai stádiumban lévő, kiforratlan ötletekre irányuló, alulról építkező, kis léptékű előzetes kutatástól – az átalakító potenciált magukban hordozó, újszerű kutatási területek köré kiépülő új kutató- és innovációs közösségek létrehozásán keresztül – az ambiciózus és messzire tekintő célokat kitűző kutatási menetrendek köré csoportosuló, nagyszabású együttműködésen alapuló kutatási kezdeményezésekig. E három szint mindegyike más-más értéket képvisel, ugyanakkor jól kiegészítik egymást és szinergiákat kínálnak. A kis léptékű előzetes kutatások során például felmerülhetnek új témák fejlesztése iránti igények, amelyek később megfelelő kutatási menetrendben meghatározott, nagy léptékű tevékenység keretében valósulhatnak meg. A különböző szintek a kutatásban részt vevők széles skáláját lefedhetik, így a fiatal kutatókat, a kutatásintenzív kkv-kat és az érdekeltek különböző csoportjait is (civil szervezetek, politikai döntéshozók, ágazati és állami alkalmazásban álló kutatók), amelyek kialakulóban, kiforróban lévő és specializálódó kutatási menetrendek köré csoportosulnak.
2.3. A tevékenységek nagy vonalakban
Míg a JKT célja, hogy messzire tekintő, átalakításra képes és rendhagyó legyen, a keretében megvalósítandó tevékenységek egymástól eltérő logikát követnek a kutatási témákra, a célközönségre és a finanszírozásra vonatkozó megkötések mértéke szerint.
A tevékenységek a megfelelő léptékben konkrét formába öntik a különböző cselekvési logikákat, miközben azonosítják és megragadják a lakosság, a gazdaság és a társadalom javát szolgáló, hosszú távra szóló lehetőségeket:
a) |
Az újszerű ötletek támogatása keretében („nyitott JKT -támogatások”) az olyan, korai stádiumban lévő tudományos és technológiai kutatás számíthat támogatásra, amely az aktuális paradigmák megkérdőjelezésével és ismeretlen területekre való kitekintéssel törekszik a merőben új jövőbeli technológiák lehetséges új alapjainak feltérképezésére. Az alulról építkező kiválasztási folyamat bármilyen kutatási témajavaslat előtt nyitva áll, így a folyamat végén kialakuló projektlista meglehetősen sokszínű lesz. Kulcsfontosságú az ígéretes új ötletek, fejlemények és tendenciák idejekorán történő azonosítása és a kutatásban és az innovációban újonnan megjelenő, nagy potenciállal rendelkező szereplők figyelmének felkeltése. |
b) |
Az újszerű témák és közösségek kialakítása keretében („proaktív JKT -támogatások”) – szorosan együttműködve a társadalmi kihívások, illetve az ipari vezető szerep témájával – egymással összekapcsolódó projektek kritikus tömegének mozgósítására képes olyan ígéretes, felderítő jellegű kutatási témák számíthatnak támogatásra, amelyek együttesen széles körű és sokszínű témafeltárást tesznek lehetővé, és hozzájárulnak az európai tudásbázis létrehozásához. |
c) |
A nagy horderejű interdiszciplináris tudományos és technológiai kihívások területén („kiemelt JKT -támogatások”) – a JKT előkészítő projektjei eredményeinek teljes körű figyelembevételével – a tudományos és technológiai áttörést célul kitűző nagyszabású, ambiciózus, tudományos és technológiai orientáltságú kutatás számíthat támogatásra lényegesnek minősített területeken, nyitott és átlátható módon, a tagállamok és az érintett érdekeltek bevonása mellett. E tevékenységek szempontjából segítséget jelenthet majd az európai, nemzeti és regionális kutatási menetrendek összehangolása. A tudományos fejlődésnek erős és széles alapot kell biztosítania a jövőbeli technológiai innováció és a gazdasági lehetőségek kiaknázásához, és egyúttal újfajta haszonnal kell járnia a társadalom számára. Ezeket a tevékenységeket a meglévő finanszírozási eszközük felhasználásával kell végrehajtani. A JKT forrásainak 40 %-át a nyitott JKT-támogatásokra fogják fordítani. |
3. Marie Skłodowska-Curie-cselekvések
3.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés az európai szellemi tőke optimális fejlesztése és dinamikus kihasználása, az új készségek, ismeretek és innováció kialakítása, fejlesztése és átadása érdekében, ezen keresztül pedig valamennyi ágazat és régió teljes potenciáljának kihasználása.
A jól képzett, dinamikus és kreatív kutatók nélkülözhetetlen közreműködői a kiemelkedő tudományos teljesítmény és a magas produktivitású kutatásalapú innováció megteremtésének.
Jóllehet Európa tetemes és sokszínű emberierőforrás-kínálattal rendelkezik a képzett munkaerőt követelő kutatás és innováció területén, e kínálatot folytonosan táplálni és fejleszteni szükséges, hogy meg tudjon felelni a gyorsan változó munkaerő-piaci igényeknek. Európában 2011-ben a képzett munkaerőnek csak 46 %-a dolgozott a vállalkozói szférában, ami jóval alacsonyabb arány, mint Európa főbb gazdasági versenytársai esetében (Kínában például 69 %, Japánban 73 %, az USA-ban pedig 80 %). Ezt a helyzetet súlyosbítja, hogy a jelenlegi demográfiai trendek szerint kutatóink aránytalanul nagy hányada néhány éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt. Ehhez hozzáadódik továbbá, hogy az európai gazdaság kutatásintezívebbé válásához sokkal több magas színvonalú kutatói álláshely teremtésére lesz szükség, ami az elkövetkező évek egyik legnagyobb kihívása lesz az európai kutatási, innovációs és oktatási rendszerek számára.
Az ennek következtében szükségessé váló reformot a kutatói pályafutás kezdeti szakaszainál, vagyis a doktori tanulmányoknál és az ennek megfelelő posztgraduális képzéseknél kell elkezdeni. Európának olyan korszerű és innovatív képzési programokat kell kialakítania, amelyek megfelelnek a kutatás és az innováció világában érvényesülő, éles versenyt támasztó és egyre inkább interdiszciplinaritást követelő elvárásoknak. A vállalkozások – egyebek mellett a kkv-k és más társadalmi-gazdasági szereplők – elkötelezett szerepvállalására lesz szükség ahhoz, hogy a kutatók elsajátíthassák a holnap munkahelyein elvárt, több területet érintő innovációs és vállalkozói készségeket, és a kutatókat ösztönözni kell arra, hogy szakmai pályájukat az iparban, illetve a leginkább versenyképes társaságoknál képzeljék el. Fontos lesz ezenkívül a kutatók mobilitásának javítása is, amely jelenleg igen szerény mértékű: 2008-ban a doktoranduszok mindössze 7 %-a vett részt más tagállambeli képzésben, szemben a 2030-ra kitűzött 20 %-os aránnyal.
A reformnak ki kell terjednie a kutatói pályafutás minden további szakaszára is. Alapvetően fontos, hogy a kutatók minden szinten, tehát szakmai pályafutásuk derekán is nagyobb mobilitást élvezzenek mind az országok közötti, mind a köz- és a magánszektor közötti viszonylatban. Mindez erős ösztönzést jelent a tanulás és az új készségek elsajátítása terén. Kulcsszerepet játszik a különböző országok egyetemi kutatóhelyei, kutatóközpontjai és vállalkozásai közötti együttműködés szempontjából is. Az emberi tényező a fenntartható együttműködés gerince, vagyis meghatározó hajtóereje az innovatív, kreatív és a társadalmi kihívásokkal szembenézni képes Európa kialakulásának, és alapvetően fontos a nemzeti szakpolitikák széttagoltságának megszüntetéséhez. Az életpálya valamennyi szakaszában igénybe vehető mobilitás, valamint a K+I területén dolgozó, magasan képzett szakemberek cseréje révén megvalósuló együttműködés és tudásmegosztás alapvetően fontos ahhoz, hogy Európa visszataláljon a fenntartható fejlődéshez vezető útra, és szembe tudjon nézni a társadalmi kihívásokkal és ezáltal hozzájáruljon a kutatási és innovációs képességek terén tapasztalható eltérések megszüntetéséhez.
A Horizont 2020-nak ezzel összefüggésben a Horizont 2020 keretében nyújtott támogatások hordozhatósága tekintetében meghatározandó megfelelőbb feltételek révén ösztönöznie kell a kutatók szakmai fejlődését és mobilitását.
A Marie Skłodowska-Curie cselekvések tényleges esélyegyenlőséget biztosítanak a női és a férfi kutatók mobilitása tekintetében, többek között az akadályok megszüntetését célzó egyedi intézkedések révén.
Amennyiben Európa egyenlő félként akar belépni a kutatási és innovációs versenybe, több fiatal nőt és férfit kell a kutatói pályára csábítania, és igen vonzó lehetőségeket és munkakörnyezetet kell teremtenie a kutatás és az innováció területén. Európának mind az európai, mind a máshonnan érkező kiemelkedő tehetségek szemében vonzó munkahellyé kell válnia. Európa egész területén gondoskodni kell arról, hogy egyöntetűen érvényesüljenek az olyan fontos munkaügyi szempontok, mint a nemek közötti egyenlőség, a magas színvonalú és megbízható foglalkoztatási és munkahelyi feltételek, valamint a szakmai elismerés.
3.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
E feladat sem tisztán uniós, sem tisztán tagállami finanszírozásból nem oldható meg. Jóllehet a tagállamokban történtek intézkedések a felsőoktatási intézmények megreformálására és a képzési rendszer korszerűsítésére, e téren még mindig nagy különbségek mutatkoznak az országok között, tehát uniós szinten nem egyenlő az előrehaladás mértéke. A köz- és a magánszektor közötti tudományos és technológiai együttműködés ma is általában csekélynek mondható Európában. Ugyanez érvényes a nemek közötti egyenlőségre és az EKT-en kívüli hallgatók és kutatók Európába vonzására tett erőfeszítésekre is. Jelen pillanatban az Unióban tanuló harmadik országbeli doktoranduszok aránya körülbelül 20 %, ezzel szemben az Egyesült Államokban a doktoranduszok 35 %-a külföldi. A folyamat felgyorsításához a nemzeti határokon túlmutató, uniós szintű stratégiai megközelítésre lesz szükség. Az ehhez elengedhetetlen strukturális reformok ösztönzéséhez és bátorításához mindenképpen uniós finanszírozás szükséges.
A Marie Skłodowska-Curie-cselekvések keretében már történtek jelentős előrelépések az ország- és az ágazatközi mobilitás ösztönzése, ezáltal a kutatói életpályák európai és nemzetközi szintű megnyitása, valamint a Kutatók Európai Chartájában és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexében foglalt alapelveknek megfelelő kiváló foglalkoztatási és munkahelyi feltételek terén. Az egyes tagállamokban nincs hasonló intézkedés, amely léptékében, alkalmazási körében, finanszírozásában, nemzetközi jellegében, valamint tudás-előállító és -átadó képességében a Marie Curie-cselekvések mérhető lenne. A cselekvések keretében nőttek a nemzetközi kutatóközösség számára vonzó intézmények rendelkezésére álló források, ami elősegíti a kiválósági központok terjedését Unió-szerte. A fellépések a végrehajtásuk során bevált gyakorlat nemzeti szinten történő elterjesztése révén mintaként szolgáltak, és érezhető strukturális változást vontak maguk után. A Marie Skłodowska-Curie-cselekvések során alkalmazott alulról építkező megközelítés továbbá lehetővé tette az érintett intézmények túlnyomó többsége számára, hogy a kutatók olyan új generációját hozza létre és képezze tovább, amely képes a társadalmi problémák kezelésére.
A Marie Skłodowska-Curie-cselekvések továbbfejlesztésétől az EKT fejlődéséhez való jelentős hozzájárulás várható. Egész Európára kiterjedő, versenyszemléletű finanszírozási struktúrájuk révén a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett ösztönözni fogják az újszerű, kreatív és innovatív képzési formák kialakítását – mint például a közös vagy többszörös doktori fokozatok, a céges doktori programok –, amelyekbe olyan kutatási, innovációs és oktatási szereplők is bevonhatók, amelyeknek világszinten kell megküzdeniük a kiváló hírnévért vívott versenyben. Az innovatív doktori képzés európai elveit követő legjobb kutatási és képzési programok uniós támogatásával a cselekvések hozzájárulnak e programok eredményeinek szélesebb körben történő terjesztéséhez és alkalmazásához, aminek köszönhetően elmozdulás történik egy jobban strukturált doktori képzés felé.
A Marie Skłodowska-Curie-cselekvések keretében nyújtott támogatás a jövőben kiterjed majd a tapasztalt kutatók és mérnökök köz- és magánszektor közötti ideiglenes cseréjére is, ami ösztönözni és támogatni fogja az egyetemek, kutatóközpontok és vállalkozások, valamint más társadalmi-gazdasági szereplők között uniós és nemzetközi szinten folyó együttműködést. A kiforrott, átlátható és méltányos elbírálási rendszernek köszönhetően a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések keretében lehetőség nyílik a kutatás és az innováció legkiválóbb tehetségeinek nemzetközi szintű verseny alapján történő kiválasztására, az ezzel járó presztízs pedig motivációt jelent a kutatók számára, hogy karrierjüket Európában folytassák.
A K+I területén dolgozó, magasan képzett szakemberek szakértelmét igénylő társadalmi problémák nem csak Európában vannak. A szóban forgó nemzetközi kihívások rendkívül összetettek és igen nagy horderejűek. A különböző országok, ágazatok és tudományterületek legjobb kutatóinak európai és nemzetközi szinten együtt kell működniük. A Marie Skłodowska-Curie-cselekvések kulcsszerepet fognak játszani a szóban forgó kihívások kezelésében, mivel támogatják a munkaerőcserét, ezáltal az együttműködésen alapuló gondolkodásmódot, és végső soron a nyitott innovációhoz elengedhetetlen nemzetközi és ágazatközi tudásmegosztást.
Az európai tehetségek táborának gyarapítása szempontjából alapvetően fontos lesz a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések társfinanszírozási mechanizmusa. Az uniós fellépés számszerű és strukturális hatását tovább fogja fokozni az általa kiváltott olyan regionális, nemzeti és nemzetközi finanszírozás – köz- és magánfinanszírozás egyaránt – amelyet hasonló és kiegészítő célokat követő új programok létrehozására, valamint már működő programoknak a nemzetközi és ágazatközi képzés, mobilitás és karrierlehetőségek fejlesztése irányában történő kiigazítására nyújtanak. Ez a mechanizmus mind nemzeti, mind uniós szinten erősíteni fogja a kutatás és az oktatás területén tett erőfeszítések szinergiáját.
A fenti céllal végzett tevékenységek mindegyike hozzá fog járulni ahhoz, hogy Európában kialakuljon egy, a kreativitás és az innováció szempontjából feltétlenül szükséges új gondolkodásmód. A Marie Skłodowska-Curie finanszírozási intézkedéseknek köszönhetően fokozódni fog az erőforrások európai szintű együttes hasznosítása, aminek révén javul a kutatói képzés, mobilitás és karrierlehetőségek koordinációja és irányítása is. Ezenkívül a cselekvések hozzá fognak járulni az „Innovatív Unió”, a „Mozgásban az ifjúság” és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” kiemelt kezdeményezés szakpolitikai céljainak eléréséhez, továbbá nélkülözhetetlen szerepet töltenek majd be az EKT megvalósításában. A Marie Skłodowska-Curie-cselekvéseket ennélfogva az e szakpolitikai célkitűzéseket támogató más programokkal – köztük az Erasmus + programmal és az EIT TIT-jeivel – szoros szinergiában fogják kidolgozni.
3.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) Új készségek fejlesztése kiváló kutatói alapképzés útján
A cél a kreatív és innovatív kutatók olyan új nemzedékének kiképzése, akik képesek a tudást és az ötleteket az Unió gazdaságának és társadalmának javát szolgáló termékekké és szolgáltatásokká alakítani.
Ennek érdekében a legfontosabb az, hogy a pályakezdő kutatók kiváló és újszerű posztgraduális képzésben részesüljenek, amely lehetővé teszi a kutatók számára a szakmai előmenetelt a kutatási pályájukon, és amelyben szerepet kapnak a különböző tagállamok, társult országok és/vagy harmadik országok egyetemeinek, kutatóintézeteinek, kutatási infrastruktúráinak, vállalatainak, kkv-inek és egyéb társadalmi-gazdasági csoportosulásainak részvételével szervezett interdiszciplináris projektek, ezen belül a tudás és tapasztalat kutatók közötti átadását célzó mentori rendszerek vagy a doktori programok. Ezzel a köz- és a magánszektorban egyaránt javulni fognak a posztgraduális képzésben részt vevő fiatal kutatók karrierlehetőségei.
b) A kiválóság előmozdítása országok és ágazatok közötti mobilitás révén
A cél a tapasztalt kutatók kreatív és innovatív potenciáljának növelése az országok és ágazatok közötti mobilitás elősegítésével, a kutatók pályafutásának valamennyi szakaszában.
Ennek érdekében a legfontosabb az, hogy a tapasztalt kutatók számára vonzó karrierlehetőségek nyíljanak európai és Európán kívüli országok egyetemein, kutatóintézeteiben, kutatási infrastruktúráiban, vállalatainál, kkv-inál és egyéb társadalmi-gazdasági csoportosulásainál, és ezáltal a kutatók ösztönzést kapjanak képességeik gyarapítására és elmélyítésére. Ez minden bizonnyal fokozza majd a magánszektor innovációs képességét, és elősegíti az ágazatközi mobilitást. Támogatást kell továbbá nyújtani emellett ahhoz, hogy a kutatók harmadik országok rangos kutatóintézeténél képzésben részesüljenek és új tudást szerezzenek, hogy megszakítást követően újrakezdhessék kutatói karrierjüket valamint ahhoz, hogy a kutatók transznacionális/nemzetközi mobilitási tapasztalatszerzést követően (újra) elfoglalhassanak egy európai – többek között a származási országukban lévő –, hosszabb távra szóló kutatói állást, ideértve a visszatérés és a visszailleszkedés aspektusainak érvényesítését is.
c) Az innováció előmozdítása a tudásbázisok termékeny kölcsönhatása révén
A cél a kutatásban és az innováció területén folyó nemzetközi és ágazatok közötti együttműködés megerősítése az említett területeken dolgozó munkaerő cseréjén keresztül, és ezáltal a globális kihívások hatékonyabb kezelése.
Az e célt szolgáló kulcsintézkedések közé tartozik a K+I területén dolgozó szakemberek csereprogramokban való részvételének támogatása, amennyiben az európai vagy Európán kívüli országok egyetemeinek, kutatóintézeteinek, kutatási infrastruktúrájának, vállalatainak, kkv-inak és egyéb társadalmi-gazdasági csoportosulásainak partnerségei keretében valósul meg. Ehhez fokozni kell a harmadik országokkal való együttműködést.
d) A strukturális hatások fokozása a tevékenységekhez nyújtott társfinanszírozással
A cél a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések számszerű és strukturális hatásainak fokozása további finanszírozás mobilizálásával, valamint a kiválóság nemzeti szinten történő előmozdítása a kutatók képzése, mobilitása és karrierlehetőségei területén.
Az e célt szolgáló kulcsintézkedések közé tartozik az, hogy a regionális, nemzeti és nemzetközi – mind a magán-, mind a közszférába tartozó – szervezetek arra való ösztönzése egy társfinanszírozási mechanizmus segítségével, hogy hozzanak létre új programokat, a már működő programokat pedig igazítsák a nemzetközi és az ágazatközi képzéshez, a mobilitáshoz és a szakmai előmenetelhez. Ez – a kutatói pályafutás minden szakaszában, ideértve a doktori szintet is – javítani fogja a kutatói képzést Európában, előmozdítja a kutatók és a tudományos ismeretek szabad mozgását Európán belül, a nyílt felvételi eljárásnak és a vonzó munkafeltételeknek köszönhetően vonzóvá teszi a kutatói pályát, továbbá fellendíti az egyetemek, kutatóintézetek és vállalkozások között zajló kutatási és innovációs együttműködést, valamint a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködést.
e) Célzott támogatások és politikai intézkedések
A cél a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések eredményeinek monitoringja – feltárva hiányosságait és a gátló tényezőket is, valamint kedvező hatásainak erősítése. Ennek érdekében mutatókat kell kidolgozni, és elemezni kell a kutatói mobilitásra, készségekre, pályafutási lehetőségekre és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó adatokat, törekedve az „Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak” különös célkitűzés keretében a kutatókat, munkaadóikat és finanszírozóikat célzó szakpolitikai támogatási cselekvésekkel kapcsolatban adódó szinergiák kihasználására és az e cselekvésekkel való szoros együttműködés fenntartására. A tevékenység további célja a kutatói életpálya vonzerejének és fontosságának tudatosítása, valamint a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések keretében támogatásban részesülő tevékenységekből eredő kutatási és innovációs vonatkozású eredmények terjesztése.
4. Kutatási infrastruktúrák
4.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés az Európában és Európán kívül működő összes kutató rendelkezésére álló világszínvonalú kutatási infrastruktúrák megteremtése, és azoknak a tudományos előrehaladás és az innováció céljaira való teljes mértékű hasznosítása.
A kutatási infrastruktúrák valamennyi tudományterületen döntően befolyásolják Európa versenyképességét, és alapvető fontosságúak a tudományosan megalapozott innováció szempontjából. Sok területen nem lehetséges kutatást végezni szuperszámítógépek, elemző létesítmények, az új anyagok előállításához szükséges sugárforrások, a nanotechnológiában használatos tisztaszobák és fejlett metrológia, a biológiai és orvosi kutatáshoz szükséges, különlegesen felszerelt laboratóriumok, genomikai és társadalom- és bölcsészettudományi adatbázisok, a földtudományokhoz és a környezetvédelemhez nélkülözhetetlen obszervatóriumok és érzékelő-állomások, nagysebességű szélessávú adatátviteli hálózatok stb. nélkül. A kutatási infrastruktúrákra a nagy horderejű társadalmi kihívások megoldását célzó kutatásokhoz is szükség van. Ezek az infrastruktúrák az országok és tudományágak közötti együttműködés fellendítését és az egységes és nyitott európai online kutatási tér megteremtését szolgálják. Előmozdítják továbbá a személyek és az ötletek mobilitását, az Európa és a világ legkiválóbb kutatói közötti kapcsolatépítést, valamint a tudományos oktatás színvonalának emelését is. Csúcstechnológia kidolgozására sarkallják a kutatókat és az innovatív társaságokat. Így megerősítik Európa fejlett technológiájú innovatív iparát. Végezetül szerepet kapnak a kiválóság előmozdításában az európai kutatói és innovációs közösségeken belül, és kiválóan alkalmasak a tudomány erejének a nyilvánosság előtti bemutatására is.
Amennyiben Európa a világ élvonalában kíván maradni a kutatás területén, közösen elfogadott kritériumok alapján megfelelő és stabil alapokra kell helyeznie a kutatási infrastruktúrák létrehozását, fenntartását és üzemeltetését. Ehhez az uniós, nemzeti és regionális támogatásokat nyújtó szereplők intenzív és hatékony együttműködése szükséges, ezért a szinergiák kihasználása és az egységes megközelítésmód biztosítása érdekében erős kapcsolódást kell kialakítani a kohéziós politikával.
A különös célkitűzés az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés egyik legfontosabb vállalásához kapcsolódik, ez a kezdeményezés ugyanis kihangsúlyozza, hogy a világszínvonalú kutatási infrastruktúra megléte meghatározó szerepet játszik az úttörő kutatás és innováció lehetővé tételében. A kezdeményezés hangsúlyozza továbbá, hogy a kutatási infrastruktúrák kiépítéséhez és üzemeltetéséhez az erőforrásokat európai, sőt adott esetben világszinten kell együttesen mozgósítani. Hasonlóképpen az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezés külön hangsúlyozza az európai elektronikus infrastruktúra megerősítésének és az innovációs klaszterek fejlesztésének fontosságát annak érdekében, hogy Európa versenyelőnyre tegyen szert az innováció területén.
4.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A korszerű kutatási infrastruktúrák egyre összetettebbek és egyre költségesebbek, ezért sok esetben a különböző felszerelések, szolgáltatások és adatforrások integrációjára, valamint kiterjedt nemzetközi együttműködésre van szükség. Nincs olyan ország, amelyik képes lenne az általa használt összes kutatási infrastruktúrát egymagában finanszírozni. Az utóbbi években a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) ütemtervének folyamatos fejlesztésével és végrehajtásával, a nemzeti kutatólétesítmények integrációjával és megnyitásával, valamint a nyitott digitális EKT alapját jelentő elektronikus infrastruktúra kifejlesztésével jelentős előrelépés történt a kutatási infrastruktúrával kapcsolatos európai megközelítésmód terén. A kutatási infrastruktúrák hálózatba rendezése erősíti Európa humánerőforrás-alapját, mivel ezekhez kapcsolódóan a kutatók és a mérnökök új generációja világszínvonalú képzésben részesül, és ösztönzést nyer a tudományágak közötti együttműködés. Ösztönözni kell a Marie Skłodowska-Curie-cselekvésekkel fennálló szinergiát.
A kutatási infrastruktúrák további fejlesztése és használatuk európai szinten való terjedése jelentős mértékben hozzájárul majd az EKT kiteljesítéséhez. Noha a tagállamok a jövőben is központi szerepet játszanak majd a kutatási infrastruktúrák fejlesztésében és finanszírozásában, az Unióra is fontos szerep hárul az infrastruktúra európai szintű támogatása – például az európai kutatási infrastruktúrák összehangolásának ösztönzése – terén, mégpedig az új és integrált létesítmények létrehozásának ösztönzése, a nemzeti és európai infrastruktúrákhoz való széles körű hozzáférés megnyitása és támogatása, valamint a regionális, nemzeti, uniós és nemzetközi szakpolitikák egységességének és hatékonyságának biztosítása révén. A párhuzamosságoknak és az erőfeszítések elaprózódásának az elkerülése, valamint a létesítmények koordinált és hatékony használatának támogatása mellett adott esetben az erőforrások együttes hasznosítására is szükség lesz ahhoz, hogy Európában világszínvonalú kutatási infrastruktúrák létesüljenek és működjenek.
Az IKT átalakította a tudományt, mivel lehetővé teszi a távegyüttműködést, a tömeges adatfeldolgozást, a számítógépes („in silico”) kísérletezést és a távoli forrásokhoz való hozzáférést. A kutatás ezért egyre inkább transznacionálissá és interdiszciplinárissá válik, ami szükségessé teszi olyan IKT-infrastruktúrák használatát, amelyek a tudományhoz hasonlóan szupranacionálisak.
A kutatási infrastruktúrák – többek között az elektronikus infrastruktúrák – kiépítésére, használatára és irányítására vonatkozó európai megközelítésmódnak köszönhetően megvalósuló mérethatékonyság és ideális feladatmegosztás jelentős növekedést fog eredményezni Európa kutatási és innovációs potenciáljában, és növeli az Unió versenyképességét nemzetközi szinten.
4.3. A tevékenységek nagy vonalakban
A tevékenységek célja az európai kutatási infrastruktúrák fejlesztése 2020-ig és azt követően, a benne rejlő innovációs potenciál és humánerőforrások támogatása, valamint a kutatási infrastruktúrára irányuló európai politika megerősítése.
a) Az európai kutatási infrastruktúra fejlesztése 2020-ig és azt követően
A cél az alábbiakra irányuló cselekvések megkönnyítése és támogatása: (1) az ESFRI és más világszínvonalú kutatási infrastruktúrák előkészítése, megvalósítása és üzemeltetése, ideértve a regionális partnerlétesítményeknek abban az esetben való fejlesztését, ha az uniós beavatkozás határozottan hozzáadott értéket képvisel, (2) az európai szempontból fontos nemzeti és regionális kutatási infrastruktúrák integrációja és transznacionális igénybevételük lehetőségének biztosítása annak érdekében, hogy az európai tudósok – elhelyezkedésüktől függetlenül – használhassák ezeket magas szintű kutatásra; (3) az elektronikus infrastruktúrák kifejlesztése, kiépítése és üzemeltetése a hálózatépítéssel, számítástechnikával és tudományos adatokkal kapcsolatos világszínvonalú képesség biztosítása érdekében.
b) A kutatási infrastruktúra innovációs potenciáljának és humánerőforrásainak támogatása
A cél annak elérése, hogy a kutatási infrastruktúrák az elsők között alkalmazzák vagy fejlesszék ki az élvonalbeli technológiai újdonságokat, az iparral létrejövő K+F-partnerségek támogatása, a kutatási infrastruktúrák ipari hasznosításának megkönnyítése és az innovációs klaszterek létrehozásának ösztönzése. A tevékenység keretében támogatást fog kapni ezenkívül a kutatási infrastruktúrákat kezelő és üzemeltető munkaerő képzése és/vagy cseréje is.
c) A kutatási infrastruktúrára irányuló európai politika és a nemzetközi együttműködés megerősítése
A cél az érintett politikai döntéshozók és finanszírozó szervek által működtetett partnerségek, a döntéshozatalt segítő feltérképező és monitoringeszközök, valamint a nemzetközi együttműködésre irányuló tevékenységek támogatása. Támogatást lehet nyújtani az európai kutatási infrastruktúrák számára a nemzetközi kapcsolatokra irányuló tevékenységeikhez.
A b) és c) pontban meghatározott tevékenységeket célzott intézkedésekkel – illetve adott esetben az a) pontban szereplő tevékenységeken belül – kell elérni.
II. RÉSZ
IPARI VEZETŐ SZEREP
1. Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén
A különös célkitűzés: a kutatás és az innováció révén világviszonylatban megtartani, illetve megerősíteni vezető szerepünket az alaptechnológiák és az űrkutatás terén amelyek a meglévő és kialakulóban lévő iparágak és ágazatok egész soránál képezik a versenyképesség alapját.
A globális üzleti környezet gyorsan változik, és az Európa 2020 stratégia célkitűzései kihívásokat és lehetőségeket jelentenek az európai ipar számára. Európának fel kell gyorsítania az innovációt egyrészt a létrehozott ismeretek átalakításával, aminek köszönhetően továbbfejleszthetők a meglévő termékek, szolgáltatások és piacok, másrészt új ismeretek létrehozásával, ugyanakkor továbbra is a minőségre és a fenntarthatóságra kell összpontosítania. Az innovációban rejlő lehetőségeket a lehető legszélesebb értelemben ki kell aknázni, vagyis a technológián túlmenően az üzleti, szervezési és társadalmi szempontokat is figyelembe kell venni.
Ahhoz, hogy szilárd technológiai alappal és ipari képességekkel felvértezve a világszintű verseny élvonalában maradjunk, a kutatás, a fejlesztés, a validációs és kísérleti módszerek tekintetében fokozott mértékű stratégiai beruházásokra van szükség az IKT, a nanotechnológia, a fejlett anyagok, a biotechnológia, a korszerű gyártás és feldolgozás, valamint az űrkutatás területén.
Az alaptechnológiák európai ipar általi sikeres elsajátítása, integrációja és alkalmazása kulcsfontosságú az európai termelékenység és innovációs kapacitás megszilárdításához, illetve annak biztosításához, hogy Európa fejlett, fenntartható és versenyképes gazdasággal rendelkezzen, világszinten vezető szerepet töltsön be a csúcstechnológiai alkalmazások ágazatában, valamint hogy képes legyen hatékony és fenntartható megoldásokat kidolgozni a társadalmi kihívásokra. Az ilyen tevékenységek átfogó jellegüknél fogva további fejlődést ösztönözhetnek a kiegészítő jellegű találmányok, alkalmazások és szolgáltatások révén, ami által ezekben a technológiákban magasabb megtérülési ráta biztosítható, mint bármely más területen.
E tevékenységek hozzájárulnak ahhoz, hogy megvalósuljanak az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek – nevezetesen az Innovatív Unió, az Erőforrás-hatékony Európa, az Iparpolitika a globalizáció korában, az európai digitális menetrend és az uniós űrpolitika – céljai.
Kiegészítő jelleg a Horizont 2020 más tevékenységeivel
A „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés keretében végzett tevékenységek elsősorban az ipari és üzleti vállalkozások (köztük a kkv-k) által, a kutatói közösség és a tagállamok bevonásával, nyílt és átlátható módon meghatározott kutatási és innovációs menetrendeken fognak alapulni, és hangsúlyosan a magánberuházások bevonására és az innovációra fognak irányulni.
Az alaptechnológiáknak a társadalmi kihívásokra vonatkozó megoldásokba való beépítését az egyes kihívásokra irányuló támogatással kell ösztönözni. Az alaptechnológiák azon alkalmazásai, amelyek nem kapcsolhatók a társadalmi kihívásokhoz, mindazonáltal fontosak az európai ipar versenyképességének megerősítéséhez, a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés keretében kapnak támogatást. Törekedni kell a „Kiváló tudomány” és a „Társadalmi kihívások” prioritással való koordinációra.
Közös megközelítés
A megközelítés az innovatív projektek és úttörő megoldások előmozdítása érdekében kiterjed mind a szakpolitikai stratégiákban meghatározott tevékenységekre, mind a nyitottabb területekre az értéklánc egészére vonatkozóan, ideértve a kutatás-fejlesztést, a nagy léptékű kísérleti projektekre és demonstrációs tevékenységekre, a tesztrendszereket, az „élő laboratóriumok”-at, a prototípusgyártást, valamint a kísérleti programok keretében végzett termékhitelesítést is. A tevékenységeket úgy kell kialakítani, hogy az ipart és különösen a kkv-kat többek között nyílt pályázati felhívások révén több kutatási és innovációs beruházás végrehajtására ösztönözzék és ezáltal fokozzák az ipar versenyképességét. Megfelelő hangsúlyt kapnak a kis- és középméretű projektek is.
A kulcsfontosságú alaptechnológiák integrált megközelítése
A „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés egyik fontos elemét képezik a kulcsfontosságú alaptechnológiák, amelyek a következőkből állnak: mikro- és nanoelektronika, fotonika, nanotechnológia, biotechnológia, fejlett anyagok és a korszerű gyártási rendszerek (3). Ezek a multidiszciplináris, tudás- és tőkeintenzív technológiák sok különféle ágazatot érintenek, és ezáltal jelentős versenyelőnyhöz juttatják az európai ipart és hozzájárulnak a növekedés serkentéséhez és a munkahelyteremtéshez. Az integrált megközelítés, amely a különböző innovációs ciklusokban és értékláncokban előmozdítja a kulcsfontosságú alaptechnológiák összekapcsolódását, konvergenciáját és termékeny kölcsönhatását, ígéretes kutatási eredményekkel kecsegtet, valamint új ipari technológiák, termékek, szolgáltatások és újszerű alkalmazások előtt nyitja meg az utat (pl. az űrkutatás, a közlekedés, a mezőgazdaság, a halászat, az erdőgazdálkodás, a környezetvédelem, az élelmiszerek, az egészségügy és az energiaügy területén). A kulcsfontosságú alaptechnológiák és az egyéb ipari alaptechnológiák közötti számos kölcsönhatást mint az innováció fontos forrását ezért rugalmas módon kell majd kiaknázni. Ez ki fogja egészíteni a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal összefüggő kutatás-fejlesztést érintő, a nemzeti vagy regionális hatóságok által a kohéziós politika alapjaiból az intelligens szakosodási stratégiák keretében nyújtott támogatást.
Az innováció a technológiákat átfogó fokozott kutatási erőfeszítéseket tesz szükségessé. Ennélfogva a multidiszciplináris és a több területet érintő kulcsfontosságú alaptechnológiákat alkalmazó projekteket az „Ipari vezető szerep” prioritás szerves részévé kell tenni. A Horizont 2020 több területet érintő kulcsfontosságú alaptechnológiákat támogató struktúrája révén biztosítani kell többek között a társadalmi kihívásokkal és tevékenységekkel létrehozandó szinergiát és hatékony koordinációt. Ezen túlmenően adott esetben törekedni kell a szinergiákra is a kohéziós politika (2014-2020) alapján folyó, kulcsfontosságú alaptechnológiákat alkalmazó tevékenységekkel, valamint az EIT-vel is.
Valamennyi alap- és ipari technológia – a kulcsfontosságú technológiákat is beleértve – egyik fő célja a technológiák közötti és a „Társadalmi kihívások” rész keretében kifejlesztett alkalmazásokkal való kölcsönhatások növelése lesz. Ezt messzemenően figyelembe kell venni a menetrendek és a prioritások kialakításánál és végrehajtásánál. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a különböző nézőpontokat képviselő érdekeltek teljes mértékben részt vegyenek a prioritások meghatározásában és végrehajtásában. Egyes esetekben szükség lesz az alap- és ipari technológiákra, valamint az egyes társadalmi kihívásokra irányuló támogatásokból közösen finanszírozott cselekvésekre is. Ez kiterjedhetne a köz- és magánszféra olyan partnerségeinek közös finanszírozására, amelyek célja a technológiafejlesztés és az innováció ösztönzése, és amelyek ezeket a technológiákat a társadalmi kihívások kezelésére alkalmazzák.
Az IKT mindebben fontos szerepet játszik, mivel biztosítja a létfontosságú gazdasági és társadalmi folyamatok, valamint a magán- és a közszektor új termékei és szolgáltatásai szempontjából kulcsfontosságú alapinfrastruktúrát, technológiákat és rendszereket. Az európai iparnak az IKT területén zajló technológiai fejlesztések élvonalában kell maradnia, hiszen a több IKT-technológia területén jelenleg tapasztalható áttörés következtében új lehetőségek nyílnak meg.
Az űrkutatás gyorsan fejlődő ágazat, amely a modern társadalom számos területe számára szolgál létfontosságú információkkal, kiszolgálja a társadalom alapvető igényeit, egyetemes tudományos kérdésekkel foglalkozik, továbbá megszilárdítja az Unió pozícióját a nemzetközi élet jelentős szereplőjeként. Az űrkutatás adja a világűrben folytatott valamennyi tevékenység alapját, jelenleg azonban egyes tagállamok és az Európai Űrügynökség (ESA) programjaiban, illetve az uniós kutatási keretprogramok keretében kap helyet. Az űrkutatás területén elengedhetetlenek az EUMSZ 189. cikkével összhangban lévő uniós szintű intézkedések és beruházások, amelyek célja a versenyelőny megőrzése, a világűrbe telepített uniós infrastruktúra és a programok, például Copernicus és a Galileo védelme, valamint a világűr tekintetében Európa jövőbeli szerepének fenntartása.
Mindezen túlmenően az űrkutatásból származó információk felhasználására épülő, kapcsolódó (downstream) innovatív szolgáltatások és felhasználóbarát alkalmazások a növekedés és a munkahelyteremtés jelentős forrásai, fejlesztésük pedig fontos lehetőséget jelent az Unió számára.
Partnerségek kialakítása és hozzáadott érték
A kritikus tömeget Európa partnerségek, klaszterek és hálózatok kialakítása, szabványosítás, valamint a hasonló kutatási és fejlesztési igényekkel rendelkező különféle tudományos és technológiai területek és ágazatok közötti együttműködés előmozdítása révén érheti el, amelyek tudományos áttörésekhez, új technológiákhoz és innovatív termék-, szolgáltatási és eljárási megoldásokhoz vezetnek.
A kutatási és innovációs menetrendek többek között a köz- és magánszféra partnerségei révén történő fejlesztése és végrehajtása, amelynek eszköze még az ipar és az egyetemek közötti hatékony kapcsolatok kiépítése, a további beruházások mobilizálása, a kockázatfinanszírozáshoz jutás, a szabványosítás, a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéshez és az innovatív termékek és szolgáltatások beszerzéséhez nyújtott támogatás mind-mind olyan szempont, amely nélkül a versenyképesség kérdése érdemben nem tárgyalható.
E tekintetben az EIT-tel szoros kapcsolatokat kell kialakítani ahhoz, hogy tehetséges vállalkozókat neveljünk ki és támogassunk, valamint hogy a különböző országok, tudományágak és szervezetek összekapcsolása által felgyorsítsuk az innovációt.
Az uniós szintű együttműködés az új feltörekvő termékek, szolgáltatások és technológiák európai vagy nemzetközi szabványai kidolgozásának támogatásán keresztül a kereskedelmi lehetőségeket is előmozdíthatja. Az ilyen szabványoknak a többek között a tudományt és az ipart képviselő érintett szereplőkkel folytatott konzultációt követő kidolgozása pozitív hatású lehet. A szabványosítást, az interoperabilitást és a biztonságot fokozó tevékenységek, valamint a szabályozást megelőző tevékenységek támogatásban fognak részesülni.
1.1. Információs és kommunikációs technológiák (IKT)
1.1.1. Az IKT-ra vonatkozó különös célkitűzés
Az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezéssel (4) összhangban az IKT-hoz kapcsolódó kutatás és innováció (K+I) képessé teszi Európát arra, hogy az IKT fejlődéséből adódó lehetőségeket polgárai, vállalkozásai és tudományos közösségei előnyére támogassa, fejlessze és kiaknázza.
A világ legnagyobb gazdaságaként az IKT – 2011-ben több mint 2 600 milliárd eurós – világpiacából a legjelentősebb részesedést magáénak tudó Európa joggal várhatja el vállalkozásaitól, kormányaitól, kutatási-fejlesztési központjaitól és egyetemeitől, hogy meghatározó szerepet töltsenek be az IKT európai és világméretű fejlődésében, hogy segítsék az újonnan születő vállalkozásokat, és hogy többet áldozzanak az IKT-ra irányuló innovációra.
2020-ra el kell érni, hogy az európai IKT-ágazatnak legalább akkora részesedése legyen a globális IKT-piaci kínálatban, mint a keresletben, amelyben 2011-ben nagyjából egyharmad részt képviselt. Európának ezenkívül meg kell erősítenie az innovatív IKT-vállalkozásokat annak érdekében, hogy az Unióban – a 2011-ben több mint 35 milliárd EUR-t kitevő – IKT K+F-ben végrehajtott üzleti beruházások harmada az utóbbi két évtizedben alapított vállalatoktól származzon. Ez szükségessé teszi az IKT K+F-be irányuló állami beruházások oly módon történő emelését, ami maga után vonja a magánszektor hasonló ráfordításainak növelését. A cél az, hogy a beruházások összege növekedjen a következő évtizedben, és hogy az IKT tekintetében sokkal több világszínvonalú kiválósági központ és klaszter jöjjön létre Európában.
Az IKT területén jelen lévő egyre összetettebb, multidiszciplináris technológiai és üzleti láncok kezeléséhez elengedhetetlen a partnerségek kialakítása, a kockázatmegosztás és a kritikus tömeg Uniós-szerte történő létrehozása. Az uniós szintű cselekvésnek segítenie kell az iparnak az egységes piaci szemlélet alkalmazásában és a méret- és választékgazdaságosság elérésében. A tovagyűrűző és fellendítő hatású, közös érdeket képviselő, nyílt technológiai platformok köré szerveződő együttműködés az érdekeltek széles körének teszi lehetővé, hogy előnyükre fordítsák az új fejlesztéseket és további innovációkat hozzanak létre. A partnerségek uniós szintű kialakítása ezenkívül lehetővé teszi a konszenzusépítést, látható kapcsolattartási pontot hoz létre a nemzetközi partnerek számára, továbbá elősegíti uniós és világszintű szabványok, illetve együtt üzemeltethető megoldások kifejlesztését.
1.1.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
Az IKT a magán- és nyilvános piacok, illetve ágazatok széles köre számára képezi az innováció és a versenyképesség alapját, és valamennyi tudományágban lehetővé teszi a fejlődést. A következő évtizedben a digitális technológiák, valamint az IKT-komponensek, -infrastruktúrák és -szolgáltatások átalakító hatása az élet minden területén egyre láthatóbbá fog válni. A számítástechnikai, kommunikációs és adattárolási lehetőségek elterjedése az elkövetkező években is folytatódni fog. Az érzékelők, berendezések és az információtechnológiai eszközökkel kiegészített termékek hatalmas információ- és adatmennyiséget – köztük valós idejű adatokat is – fognak előállítani, a távolból történő ügyintézés mindennapi lesz, az üzleti folyamatok és a fenntartható termelési helyek világszinten elterjednek, aminek köszönhetően a szolgáltatások és alkalmazások széles köre jön létre.
Számos létfontosságú kereskedelmi és közszolgáltatás, valamint a tudomány, az oktatás, az üzleti élet, a kulturális és a kreatív ágazat, valamint a közszektor valamennyi kulcsfontosságú tudásteremtési folyamata az IKT-n keresztül fog zajlani és így elérhetőbbé válni. Az IKT biztosítja majd a termelési és üzleti folyamatok, a kommunikáció és a tranzakciók kritikus infrastruktúráját. Az IKT ezenkívül nélkülözhetetlen lesz az alapvető társadalmi kihívások megoldásához, illetve olyan társadalmi folyamatok – például közösségi média, valamint a kollektív tudatosságot építő platformok és eszközök révén történő – kezeléséhez, mint amilyen a közösségformálás, a fogyasztói magatartás, a politikai szerepvállalás és a kormányzás. A versenyképes megoldások fejlesztése érdekében kulcsfontosságú a felhasználóközpontú kutatás támogatása és integrálása.
Az IKT-ra irányuló kutatás és innováció uniós támogatása jelentős mértékben hozzájárul az új generációs technológiák és alkalmazások fejlesztéséhez, mivel Európában az együttműködésen alapuló, közepes–nagy kockázatú kutatási és innovációs összkiadások nagy részét ez teszi ki. Az IKT-val kapcsolatos kutatásba és innovációba való, uniós szinten végrehajtott közberuházás eddig is létfontosságú volt és az is fog maradni az olyan kritikus tömeg létrehozásában, amely áttöréseket eredményez, vagy az innovatív megoldások, termékek és szolgáltatások szélesebb körű elterjedéséhez és jobb felhasználásához vezet. Az uniós versenyképesség és a közös társadalmi kihívások kezelése terén az ilyen közberuházás továbbra is központi szerepet játszik az EU-szerte alkalmazott nyílt platformok és technológiák kifejlesztésében, az innovációk valódi páneurópai környezetben történő tesztelésében és kísérleti bevezetésében, valamint az erőforrások optimalizálásában. Az IKT-ra irányuló kutatás és innováció uniós támogatása a csúcstechnológiai kkv-k számára lehetővé teszi a növekedést és azt, hogy hasznukra fordítsák az EU egészére kiterjedő piacok méretét. Ez az európai uniós kutatók és mérnökök körében megerősíti az együttműködést és a kiválóságot, fokozza a nemzeti költségvetésekkel, illetve azok között kialakuló szinergiákat, valamint az Európán kívüli partnerekkel kialakítandó együttműködés fókuszpontjaként szolgál.
Az IKT-tevékenységeknek a hetedik keretprogram keretében végrehajtott, egymást követő értékelései azt mutatták ki, hogy az IKT-hoz kapcsolódó kutatás és innováció célzott, uniós szintű támogatása kulcsfontosságú volt az ipari vezető szerep kivívásában a mobilkommunikáció és a biztonság szempontjából kritikus IKT-rendszerek területén, valamint az olyan kihívások kezelésében, mint az energiahatékonyság, az egészségügy, az élelmezésbiztonság, a közlekedés vagy a demográfiai változások. Az IKT-t szolgáló kutatási infrastruktúrákra irányuló uniós beruházások az európai kutatókat a világ legjobb kutatási hálózataival és számítástechnikai eszközeivel látták el.
1.1.3. A tevékenységek nagy vonalakban
Több tevékenységcsoport az IKT összefüggésében az ipari és technológiai vezető szereppel kapcsolatos kihívásokra és az IKT-val kapcsolatos általános kutatási és innovációs menetrendekre fog kiterjedni, ideértve különösen az alábbiakat:
a) |
új generációs komponensek és rendszerek: fejlett, beágyazott és energia- és erőforrás-hatékony komponensek és rendszerek tervezése; |
b) |
új generációs számítástechnika: fejlett és biztonságos számítástechnikai rendszerek és technológiák; beleértve a számítási felhős technológiát („cloud computing”); |
c) |
a jövő internete: szoftverek, hardverek, infrastruktúrák, technológiák és szolgáltatások; |
d) |
tartalomkezelési technológiák és információkezelés: a digitális tartalmakat, a kulturális és kreatív iparágakat támogató IKT; |
e) |
fejlett interfészek és robotok: robotika és intelligens terek; |
f) |
mikro- és nanoelektronika és fotonika: a mikro- és nanoelektronikához és a fotonikához kapcsolódó kulcsfontosságú alaptechnológiák, kiterjedve a kvantumtechnológiákra is. |
Ez a hat fő tevékenységcsoport várhatóan minden igényt le fog fedni, figyelembe véve az európai ipar versenyképességét globális szinten. Ezek közé tartozik az ipari vezető szerep kialakítása a főbb társadalmi kihívások kezeléséhez szükséges általános IKT-alapú megoldások, termékek és szolgáltatások, valamint az alkalmazásorientált IKT-kutatási és -innovációs menetrendek területén, amelyek a kapcsolódó társadalmi kihívásokkal együtt részesülnek támogatásban. Tekintettel arra, hogy a technológiai fejlődés az élet minden területén minden eddiginél nagyobb mértékű, az emberek és a technológia közötti kölcsönhatás fontos lesz ebből a szempontból, és részévé válik a fent említett, az alkalmazásvezérelt IKT-ra irányuló kutatásnak.
Ez a hat tevékenységcsoport az IKT-specifikus kutatási infrastruktúrákra – ezen belül a kísérletek végzésére szolgáló „élő laboratóriumokra” és a kapcsolódó kulcsfontosságú alaptechnológiákat kiszolgáló infrastruktúrákra – és azoknak a korszerű termékek és innovatív, intelligens rendszerek kifejlesztésében történő hasznosítására is ki fog terjedni: ilyenek többek között a berendezések, eszközök, támogató szolgáltatások, tisztaszobák és a prototípusgyártó létesítményekhez való hozzáférés.
A Horizont 2020 a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak és különösen a magánélethez való joguknak a teljes körű tiszteletben tartásával támogatja a kutatási és fejlesztési rendszereket.
1.2. Nanotechnológia
1.2.1. A nanotechnológiára vonatkozó különös célkitűzés
A nanotechnológiai kutatás és innováció különös célkitűzése az, hogy ezen a nagy növekedési potenciállal rendelkező globális piacon biztosítsa az Unió vezető szerepét a tudományos és technológiai fejlesztések és a nanotechnológiai beruházások serkentése révén, illetve azáltal, hogy a nagy hozzáadott-értékű, versenyképes termékek és szolgáltatások létrehozásánál – az alkalmazások és ágazatok széles körében – nagyobb szerephez jusson a nanotechnológia.
2020-ra a nanotechnológia bekerül a fősodorba, vagyis tökéletesen integrálódni fog a legtöbb technológiába és alkalmazásba, amihez a motivációt a fogyasztók számára megjelenő előnyök, az életminőség növelése iránti igény, az egészségügyi ellátás, a fenntartható fejlődés, valamint a korábban nem létező, termelékenységi és erőforrás-hatékonysági megoldások megvalósítására kiaknázható erős ipari potenciál jelenti.
Európának ezenkívül globálisan érvényes referenciaértéket kell létrehoznia a nanotechnológia biztonságos és felelősségteljes alkalmazásában és irányításában, aminek mind a társadalom, mind az ipar számára jelentős hozadéka lesz, amelyhez magas szintű biztonság és a fenntarthatóság társul.
A nanotechnológiával készülő termékek világpiaca olyan piac, amelyet Európa egyszerűen nem mellőzhet. Az alapvetően nanotechnológia felhasználásával készülő termékek értéke a piaci becslések szerint 2015-re eléri a 700 milliárd EUR-t, 2020-ra pedig a 2 billió EUR-t, ami 2, illetve 6 millió állásnak felel meg. Az európai nanotechnológiai vállalatoknak ki kell használniuk ezt a két számjegyű piacnövekedési ütemet, és 2020-ra meg kell szerezniük legalább a globális kutatásfinanszírozás Európára jutó részének (azaz negyedének) megfelelő piaci részesedést.
1.2.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A nanotechnológia a bizonyítottan potenciállal rendelkező, fejlődő technológiák egész spektrumát jelenti, amely forradalmasítani fogja az anyagtudományt, az IKT-t, a közlekedési mobilitást, az élettudományokat, az egészségügyet (többek között a gyógykezeléseket), a fogyasztói termékeket és a gyártást, amint a kutatási eredmények tudományos áttörést képviselő, fenntartható és versenyképes termékekben és termelési folyamatokban konkretizálódnak.
A nanotechnológia létfontosságú szerepet játszik az Európa 2020 stratégiában azonosított kihívások kezelésében. E kulcsfontosságú alaptechnológiák sikeres alkalmazása hozzájárul az uniós ipar versenyképességéhez azáltal, hogy újszerű és tökéletesített termékeket vagy hatékonyabb folyamatokat tesz elérhetővé, illetve megoldásokat kínál a jelenlegi és a jövőbeli társadalmi kihívásokra.
A nanotechnológia világszintű kutatásfinanszírozása a 2004-es 6,5 milliárd EUR-ról 2008-ra körülbelül 12,5 milliárd EUR-ra nőtt, tehát csaknem megkétszereződött. Ennek az uniós kutatásfinanszírozás körülbelül az egynegyedét teszi ki. Az Európai Unió elismerten vezető szereppel rendelkezik a nanotudományok és a nanotechnológia területén: a becslések szerint 2015-re Unió-szerte mintegy 4 000 nanotechnológiai vállalat fog működni. Ezt a kutatásban betöltött vezető szerepet fenn kell tartani, meg kell erősíteni, illetve kamatoztatni kell a gyakorlati alkalmazásban és a forgalomba hozatalban is.
Európának a világpiacon meg kell tartania és ki kell használnia ezt a pozíciót azáltal, hogy számos különféle értékláncban, illetve a különböző ipari ágazatok között előmozdítja a széles körű együttműködést. A cél az, hogy az e technológiához kapcsolódó gyártási folyamatok volumenének növelése révén biztonságos, fenntartható és kereskedelmi szempontból életképes termékek legyenek előállíthatók. A kockázatértékelés és -kezelés, illetve a felelősségteljes irányítás kérdése meghatározó tényező lesz a nanotechnológia társadalomra, a környezetre és a gazdaságra gyakorolt jövőbeli hatása szempontjából.
A tevékenység ily módon a nanotechnológiának a gazdaságban való széles körű, felelősségteljes és fenntartható alkalmazására fog irányulni azért, hogy megvalósítsa a nagy társadalmi és ipari hatásokkal járó előnyöket. A potenciális lehetőségek kiaknázását – ideértve az új vállalatok és munkahelyek létrehozását – szem előtt tartva, a kutatásnak a szükséges eszközökre kell összpontosítania a szabványosítás és a szabályozás megfelelő végrehajtása érdekében.
1.2.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) Új generációs nanoanyagok, nanoeszközök és nanorendszerek kifejlesztése
Ez a tevékenység elsősorban olyan új termékek kifejlesztésére irányul, amelyek az ágazatok széles körében fenntartható megoldásokat tesznek lehetővé.
b) A nanotechnológia biztonságos és fenntartható fejlesztésének és alkalmazásának biztosítása
A nanotechnológia és a nanorendszerek egészégre és környezetre gyakorolt potenciális hatásaira vonatkozó tudományos ismeretek bővítése, valamint az egész életciklusra vonatkozó kockázatértékelés és -kezelés eszközeinek biztosítása, ideértve a szabványosítási kérdéseket is.
c) A nanotechnológia társadalmi vonatkozásainak kialakítása
A társadalmi és a környezetvédelmi hozadék figyelembevétele a nanotechnológiai kutatások irányításában.
d) A nanoanyagok, komponensek és rendszerek hatékony és fenntartható szintézise és gyártása
A hangsúly az új műveletekre, az új és meglévő folyamatok intelligens integrációjára – ezen belül a technológiai konvergenciára – helyeződik, valamint a gyártási volumennek a termékek nagy pontosságú és nagymértékű termelését lehetővé tévő növelésére, továbbá rugalmas és többcélú üzemek létesítésére, ami által a tudás hatékonyan átültethető az ipari innovációba.
e) Kapacitásnövelő technikák, mérési módszerek és berendezések kifejlesztése és szabványosítása
A biztonságos összetett nanoanyagok és nanorendszerek fejlesztését és piaci bevezetését előmozdító alaptechnológiák kerülnek a középpontba.
1.3. Fejlett anyagok
1.3.1. A fejlett anyagokkal összefüggő különös célkitűzés
A fejlett anyagokra irányuló kutatás és innováció különös célkitűzése az új funkciókkal rendelkező, az alkalmazásuk során jobb teljesítményt biztosító anyagok kifejlesztése olyan, versenyképesebb és biztonságos termékek kialakításához, amelyek a lehető legkisebbre csökkentik a környezeti hatásokat és az erőforrásigényt.
Az anyagok az ipari innováció középpontjában állnak, annak kulcsfontosságú alapelemei. A nagyobb tudástartalommal, új funkciókkal és jobb teljesítménnyel rendelkező fejlett anyagok az alkalmazások és ágazatok széles körében nélkülözhetetlenek az ipari versenyképesség és a fenntartható fejlődés szempontjából.
1.3.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A jobban működő, fenntartható termékek és eljárások kifejlesztése során, illetve a szűkülő források helyettesítéséhez új fejlett anyagokra van szükség. Az ilyen anyagok az ipari és társadalmi kihívásokra adott megoldások részét képezik, mivel használat közben jobb teljesítményt nyújtanak, kisebb az erőforrás- és energiaigényük, valamint a termékek teljes életciklusa során fenntartható termékkezelést tesznek lehetővé.
Az alkalmazásorientált fejlesztés gyakran teljesen új, tervezhető teljesítményű anyagok kialakításával jár. Az ilyen anyagok létfontosságúak a nagy értékű termékek gyártásának ellátási láncában. Ezenkívül a fejlődés alapját képezik az interdiszciplináris technológiai területeken (például az egészségügyi technológiákban, a biotudományokban, az elektronikában és a fotonikában), valamint gyakorlatilag az összes piaci ágazatban. A fejlett anyagok becsült értéke és hatása jelentős: piacuk növekedésének üteme évi mintegy 6 %, így 2015-re ez a piac nagyságrendileg várhatóan 100 milliárd EUR-s értéket fog képviselni.
Az anyagokat az életciklus egészét – vagyis a termelésnek a rendelkezésre álló alapanyagokkal való ellátásától a termékek életciklusának végéig („bölcsőtől bölcsőig”) tartó időszakot – figyelembe vevő szemlélet szerint kell kifejleszteni, emellett innovatív megoldásokat kell igénybe venni ahhoz, hogy az anyagok átalakítása minél kevésbé legyen erőforrás-igényes, ezen belül energiaigényes, annak érdekében, hogy az emberekre és a környezetre gyakorolt káros hatások a minimálisra csökkenjenek. Ezenkívül foglalkozni kell majd az anyagok folyamatos használatával, újrahasznosításával vagy az életciklusuk végén történő, másodlagos használatával csakúgy, mint a kapcsolódó társadalmi innováció kérdésével, így például a fogyasztói magatartás változásaival és az új üzleti modellekkel.
A fejlődés felgyorsítása érdekében multidiszciplináris és konvergáló megközelítést kell alkalmazni, amely kiterjed a kémiára, a fizikára, a mérnöki tudományokra, az elméleti és számítógépes modellezésre, a biológiatudmányokra és az egyre kreatívabb ipari formatervezésre
Támogatni kell az újszerű környezetbarát innovációs szövetségek és az ipari szimbiózis kialakulását, amelyek lehetővé teszik az iparágak diverzifikálódását, üzleti modelljeik szélesítését és hulladékaiknak az új termelési folyamatokat kiszolgáló újrafelhasználását.
1.3.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) Több területet érintő technológiák és alapvető anyagtechnológiák
A nagyobb tudástartalommal, új funkciókkal és jobb teljesítménnyel rendelkező szerkezeti, funkcionális és multifunkciós anyagokra, valamint a szerkezeti anyagokra irányuló kutatás az innováció érdekében minden ipari ágazatban, beleértve a kreatív iparágakat is.
b) Anyagfejlesztés és -átalakítás
Kutatás és fejlesztés a hatékony, biztonságos és fenntartható fejlesztés biztosítása érdekében és a tevékenység fokozása a jövőbeli, tervezésen alapuló termékek ipari gyártásának lehetővé tétele érdekében, az anyagok hulladékmentes kezelése céljából Európa területén.
c) Az anyagkomponensek kezelése
Anyagokra és komponenseikre és rendszerekre vonatkozó új és innovatív technikák kialakítására irányuló kutatás és fejlesztés.
d) A fenntartható, erőforrás-hatékony és alacsony kibocsátású ipart ellátó anyagok
Olyan új termékek és alkalmazások, üzleti modellek, illetve felelős fogyasztói magatartás kialakítása, amelyek csökkentik az energiaigényt és elősegítik a karbonszegény termelést.
e) A kreatív iparágakban – ezen belül a kulturális örökség területén – felhasznált anyagok
A formatervezésnek és a konvergáló technológiák fejlesztésének az új üzleti lehetőségek létrehozására való felhasználása, beleértve a történelmi vagy kulturális értéket képviselő anyagok megóvását és helyreállítását, valamint az újonnan létrehozott anyagokat.
f) Metrológia, anyagjellemzés, szabványosítás és minőségbiztosítás
Az anyagtudomány és a mérnöki tudományok fejlődésének és hatásának gyorsítása olyan technológiák előmozdítása révén, mint amilyen az anyagjellemzés, a roncsolásmentes értékelés, valamint a teljesítmény folyamatos értékelése, monitoringja és prediktív modellezése.
g) Az anyagfelhasználás optimalizációja
Az anyagfelhasználás alternatív módjai, illetve helyettesítő anyagok és innovatív üzleti modellek vizsgálatára irányuló kutatás és fejlesztés, valamint a kritikus erőforrások azonosítása.
1.4. Biotechnológia
1.4.1. A biotechnológiára vonatkozó különös célkitűzés
A biotechnológiai kutatás és innováció különös célkitűzése a versenyképes, fenntartható, biztonságos és innovatív ipari termékek és folyamatok kifejlesztése, valamint az, hogy az innováció katalizátora legyen számos európai ágazatban, például a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, az élelmiszeriparban, az energetikában, a vegyiparban, az egészségügyi ágazatban, valamint a tudásalapú biogazdaságban.
A biotechnológia területén a szilárd tudományos, technológiai és innovációs alapok kialakítása hozzá fog járulni ahhoz, hogy az európai iparágak vezető szerephez jussanak e kulcsfontosságú alaptechnológiában. Ez a pozíció még jobban megerősödik, ha a biotechnológia alkalmazásába beépítjük az általános és konkrét kockázatok egészségi és biztonsági értékelését, a technológia alkalmazásának gazdasági és környezeti hatásait és kezelési szempontjait is.
1.4.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A biotechnológia – amelynek hajtóerejét az élő rendszerekkel kapcsolatos ismeretek bővülése jelenti – várhatóan új alkalmazások egész sorát fogja adni, és megerősíti az európai uniós ipari bázist és annak innovációs kapacitását. A biotechnológia egyre növekvő fontosságát az ipari alkalmazások, többek között a biológiai gyógyszerek, az élelmiszer- és takarmánytermelés és a bioalapú vegyi anyagok is mutatják, amelyek 2015-re a becslések szerint a vegyianyag-gyártás akár 12–20 %-át is kitehetik. A „zöld kémia” tizenkét alapelvének némelyikét a biotechnológia is alkalmazza a biológiai rendszerek szelektivitása és hatékonysága miatt. Az európai uniós vállalkozásokra nehezedő esetleges gazdasági terhek csökkenthetők oly módon, hogy kiaknázzuk a biotechnológiai folyamatokban és a bioalapú termékekben rejlő szén-dioxid-kibocsátáscsökkentő potenciált, a szóban forgó kibocsátások ugyanis 2030-ra a becslések szerint évi 1–2,5 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket fognak kitenni.
Európa biogyógyszerészeti ágazatában a jelenlegi gyógyszerek nagyjából 20 %-a már biotechnológiai módszerekkel készül, az új gyógyszereknél pedig ez az arány akár az 50 %-ot is elérheti. A biotechnológia jelentős szerepet játszik a bioalapú gazdaságra való áttérésben az új ipari eljárások kifejlesztése révén. A biotechnológia ezenkívül új távlatokat nyit a fenntartható mezőgazdaság, akvakultúra és erdőgazdálkodás kialakításában, valamint a tengeri erőforrások hatalmas potenciáljának kiaknázásában is, amelynek segítségével innovatív ipari, egészségügyi, energetikai, vegyi és környezetvédelmi alkalmazások születhetnek. A feltörekvő tengeri (kék) biotechnológiai ágazat az előrejelzések szerint évi 10 %-kal fog nőni.
Az innováció más alapvetően fontos forrásai a biotechnológia, illetve más alap- és konvergáló technológiák közötti kapcsolódási területeken találhatók, így különösen a nanotechnológia és az IKT területén, ahol olyan alkalmazások fejlesztése folyik, mint az érzékelés és a diagnosztika.
1.4.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) Az élvonalbeli biotechnológia mint a jövőbeli innováció hajtóerejének előmozdítása
A feltörekvő technológiai területek, például a szintetikus biológia, a bioinformatika és a rendszerbiológia fejlesztése, amelyek rendkívül ígéretesek az innovatív termékek és technológiák és a teljesen új alkalmazások kifejlesztése szempontjából.
b) Biotechnológiai alapú ipari termékek és eljárások
Az ipari biotechnológia és az ipari léptékű biofolyamatok tervezésének fejlesztése a versenyképes ipari termékek és fenntartható folyamatok kialakítása (például a vegyipar, az egészségügy, a bányászat, az energiaipar, a cellulóz- és papíripar, a rostalapú termékek ágazata és a faipar, a textilipar, a keményítőgyártás és az élelmiszer-feldolgozás terén) és a kapcsolódó környezetvédelmi és egészségügyi vonatkozások kidolgozása érdekében, ideértve a tisztítási műveleteket is.
c) Innovatív és versenyképes platformtechnológiák
Platformtechnológiák (pl. genomika, metagenomika, proteomika, metabolomika, molekulás eszközök, expressziós rendszerek, fenotipizálási platformok és sejtalapú platformok) fejlesztése azzal a céllal, hogy a gazdasági ágazatok széles körében megerősítsük vezető szerepünket és versenyelőnyünket.
1.5. Korszerű gyártás és feldolgozás
1.5.1. Különös célkitűzés
A korszerű gyártásra és feldolgozásra irányuló kutatás és innováció különös célkitűzése a jelenlegi gyártással foglalkozó vállalatok, gyártási rendszerek és folyamatok átalakítása. Ezt többek között a kulcsfontosságú alaptechnológiáknak a tudásintenzívebb, fenntarthatóbb, forrás- és energiahatékonyabb, ágazatokon átívelő gyártási és feldolgozási technológiák kialakítása érdekében való fokozottabb igénybevétele révén kell megvalósítani, ami innovatívabb termékeket, folyamatokat és szolgáltatásokat eredményez. A korszerű gyártás és feldolgozás, azáltal, hogy lehetővé teszi új, fenntartható termékek, eljárások és szolgáltatások bevezetését és versenyképes alkalmazását, a „Társadalmi kihívások” prioritás keretében megfogalmazott célkitűzések megvalósításában is jelentős szerepet tölt be.
1.5.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A gyártási ágazat rendkívül fontos az európai gazdaság számára, hiszen az uniós GDP hozzávetőleg 17 %-át teszi ki, és 2007-es adatok szerint Unió-szerte mintegy 22 millió munkahelyet biztosít. A kereskedelem gazdasági korlátainak lebontása és a kommunikációs technológia adta lehetőségek miatt a gyártóiparnak éles versennyel kell szembenéznie, és egyre inkább a legkisebb költségigényű országok felé mozdul el. A gyártás európai szemléletét tehát radikálisan meg kell változtatni ahhoz, hogy világszinten versenyképesek maradjunk. A Horizont 2020 segítséget nyújthat abban is, hogy e cél eléréséhez az összes érdekelt fél egységbe kovácsolódjon.
Európának fokoznia kell az uniós szintű beruházásokat ahhoz, hogy a gyártási technológiák területén megőrizhesse vezető szerepét és szakértelmét, valamint hogy az európai gyártóipar átálljon a nagy értékű, tudásintenzív termékek gyártására, ami által létrehozhatók a termékek fenntartható gyártásához és a legyártott termékek egész életciklusát lefedő szolgáltatások nyújtásához szükséges feltételek és eszközök. Az erőforrás-igényes gyártó- és feldolgozóiparnak uniós szinten további forrásokat és ismereteket kell mobilizálnia, és növelnie kell a beruházásokat a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén annak érdekében, hogy újabb eredményeket érjen el a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság megvalósításában, továbbá hogy megfeleljen annak az uniós szinten előírt követelménynek, amely szerint az ipari ágazatoknak 2050-re csökkenteniük kell az üvegházhatású gázok kibocsátását (5).
Erős uniós szakpolitikái segítségével Európa fejleszteni fogja meglévő iparágait, illetve felkarolja a feltörekvő jövőbeli iparágakat. A korszerű gyártási rendszerek ágazatának becsült értéke és hatása jelentős: 2015-re ez a piac várhatóan mintegy 150 milliárd EUR-nak megfelelő értéket fog képviselni, a piac összesített növekedési üteme pedig évi 5 %.
A tudásbázis és a szakértelem megőrzése létfontosságú ahhoz, hogy a gyártóipar és a feldolgozókapacitás Európában maradjon. A kutatási és fejlesztési tevékenység a fenntartható és biztonságos gyártásra és feldolgozásra fog összpontosítani annak érdekében, hogy – a szükséges műszaki innováció és ügyfélközpontúság bevezetése mellett – nagy tudástartalmú és alacsony anyag- és energiaigényű termékek és szolgáltatások jöjjenek létre.
Ezenkívül Európának ezeket az alaptechnológiákat és alapismereteket más, termelékeny ágazatokba is át kell emelnie – ilyen például az építőipar, amely az üvegházhatású gázok jelentős forrásának számít, mivel az építési tevékenység Európában a teljes energiafogyasztás 40 %-át teszi ki, ami a szén-dioxid-kibocsátás 36 %-ának felel meg. Az építőiparnak, amely az európai GDP 10 %-át állítja elő, és 3 millió vállalkozás révén – amelyek 95 %-a kkv – mintegy 16 millió munkahelyet biztosít Európában, környezeti hatásának csökkentése érdekében fel kell karolnia az innovatív anyagokat és gyártási megközelítéseket.
1.5.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) A jövő üzemeiben alkalmazott technológiák
A fenntartható ipari növekedés előmozdítása azáltal, hogy Európában a gyártás területén elősegítjük a költségalapú szemléletről az erőforrás-hatékonyságon és a nagy hozzáadott értéket képviselő termékeken, valamint az az IKT-alapú intelligens és nagy teljesítményű, integrált rendszert alkotó gyártáson alapuló szemléletre való átállást.
b) Energiahatékony rendszerek és kis környezeti hatású energiahatékony épületek
Az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése a kutatás, a fenntartható építési technológiák és rendszerek kifejlesztése és alkalmazása révén az értéklánc egészének vonatkozásában, valamint az épületek összesített környezeti hatásának csökkentése
c) Fenntartható, erőforrás-hatékony és karbonszegény technológiák az energiaintenzív feldolgozóiparban
A feldolgozóipar versenyképességének fokozása az erőforrás- és energiahatékonyság drámai mértékű növelésével, illetve a karbonszegény technológiák és fenntarthatóbb ipari eljárások elterjedésének és adott esetben megújuló energiaforrások integrálásának előmozdításával az ilyen ipari tevékenységek környezeti hatásának mérséklése az értéklánc egészében.
d) Új, fenntartható üzleti modellek
Koncepciók és módszerek származtatása a testre szabott, adaptív, tudásalapú üzleti modellek kidolgozásához, ideértve az alternatív erőforrás-hatékony megközelítéseket is
1.6. Űrpolitika
1.6.1. A világűrhöz kapcsolódó különös célkitűzés
A világűrre irányuló kutatás és innováció különös célkitűzése a költséghatékony, versenyképes és innovatív űripar (beleértve a kkv-kat) és kutatói közösség kialakítása olyan űrbéli infrastruktúra kifejlesztése és kiaknázása érdekében, amely elősegíti az uniós szakpolitikai célok teljesülését és a társadalmi igények megoldását.
Az európai űrágazatnak – mind a köz-, mind a magánszektorban – a világűrre irányuló kutatás és innováció fellendítésével történő megerősítése létfontosságú Európa azon képességének fenntartására és megóvására, hogy az uniós szakpolitikák céljai és a nemzetközi stratégiai érdekek támogatására felhasználja a világűrt, valamint hogy versenyképes maradjon a hagyományos és feltörekvő űrutazó nemzetekkel. Az uniós szintű tevékenységeket a tagállamok és az Európai Űrügynökség (ESA) tevékenységeivel összehangolva fogják végrehajtani, törekedve a különböző szereplők közötti komplementaritás kiépítésére.
1.6.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A világűr a modern társadalom számára létfontosságú különféle szolgáltatások és termékek – például a navigáció és a kommunikáció, továbbá a műholdas földmegfigyelésből származó időjárás-előrejelzés és földrajzi információk – fejlesztésének fontos, de gyakran láthatatlan tényezője. Az európai, nemzeti és regionális szinten zajló politikaformálás és -végrehajtás egyre inkább függ a világűrből származó információktól. A globális űrágazat gyors ütemben fejlődik, és új térségekbe (például Kínába, Dél-Amerikába és Afrikába) terjeszkedik. Az európai ipar jelenleg a kereskedelmi és tudományos célokat szolgáló, első osztályú műholdak jelentős exportőre. A fokozódó globális verseny fenyegeti Európa e téren kivívott pozícióját.
Európának tehát érdekében áll, hogy űripara ezen az éles versennyel jellemzett piacon is tovább virágozzon. Fontos megjegyezni azt is, hogy a földtudományok, az alapvető fizika, a csillagászat és a bolygókutatás terén az utóbbi évtizedekben elért legjelentősebb tudományos áttörések némelyike az európai tudományos műholdakról származó adatoknak és teszteknek volt köszönhető. Emellett az innovatív űrtechnológiák, pl. a robotika, az európai tudás és technológia fejlődéséhez és hozzájárultak. Figyelemmel erre az egyedülálló kapacitásra, az európai űrágazat kulcsfontosságú szerepet játszik az Európa 2020 stratégiában azonosított kihívások kezelésében.
A kutatás, a technológiai fejlődés és az innováció megalapozza az európai társadalom számára létfontosságú űrbéli képességek kiépítését. Miközben az Egyesült Államok űrprogramjának mintegy 25 %-át kutatás-fejlesztésre fordítja, az Európai Unióban ez az arány kevesebb, mint 10 %. Ezen túlmenően az uniós űrkutatás néhány tagállam nemzeti űrprogramjában, az ESA-programokban és az uniós kutatási keretprogramokban kap helyet.
Európa technológiai és versenyelőnyének megőrzése, valamint a befektetések kihasználása érdekében uniós szintű cselekvésre van szükség, tekintettel az EUMSZ 4. cikkének (3) bekezdésére és 189. cikkére, a tagállamok és az ESA űrkutatási tevékenységeivel kapcsolatban. Az ESA 1975 óta valósít meg kormányközi alapon ipari műholdfejlesztést és mélyűri missziókat az ESA tagállamok számára. Uniós szintű cselekvésre van szükség annak előmozdítása érdekében is, hogy az űrkutatásban valamennyi tagállam legjobb kutatói vegyenek részt, valamint hogy minél nagyobb mértékben megszűnjenek az együttműködésen alapuló űrkutatás nemzeti határok mentén húzódó akadályai.
Ezenkívül az európai műholdak által szolgáltatott információk egyre nagyobb lehetőségeket biztosítanak majd az innovatív, műholdalapú kapcsolódó szolgáltatások további fejlesztése terén. Ez a kkv-k tipikus tevékenységi területe, amelyet kutatás- és innovációserkentő intézkedésekkel kell támogatni e lehetőség – és különösen a két kiemelt uniós kezdeményezésre, a Galileo és a Copernicus programra fordított jelentős beruházások – maradéktalan kiaknázása érdekében.
A világűr magától értetődő módon átível a földi határokon, egyedi és globális nézőpontot kínál, és ebből eredően a nagy léptékű, nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló projektek helyszíne. Ahhoz, hogy a következő évtizedekben jelentős szerepet töltsünk be az ilyen nemzetközi űrprojektekben, elengedhetetlen mind a közös európai űrpolitika, mind az európai szintű űrkutatási és innovációs tevékenység.
A Horizont 2020-on belül végrehajtott űrkutatás és innováció összhangban van az uniós űrpolitikai prioritásokkal és az európai operatív programok igényeivel, mivel azokat továbbra is a Tanács” és a Bizottság határozza meg (6).
Az európai űrinfrastruktúra, mint például a Copernicus és a Galileo program stratégiai befektetést jelent, és elengedhetetlen az innovatív járulékos alkalmazások fejlesztése. Ennek érdekében az űrtechnológiák alkalmazását adott esetben a „Társadalmi kihívások” prioritás megfelelő részeinek keretében kell támogatni a társadalmi-gazdasági előnyöknek, a beruházások megtérülésének és a járulékos alkalmazások terén Európa vezető szerepének biztosítása érdekében.
1.6.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) Az európai űrágazat versenyképességének, függetlenségének és innovációs képességének megalapozása
Ez a versenyképes, fenntartható és vállalkozó szellemű űripar, illetve a világszínvonalú űrkutató közösség megőrzését és tovább-fejlesztését foglalja magában annak érdekében, hogy az űrrendszerek területén megőrizzük és megerősítsük Európa vezető szerepét és önállóságát, ösztönözzük az űripari innovációt, valamint lehetővé tegyük az űralapú földi innovációt például a távérzékelés és a navigációs adatok felhasználása révén.
b) Az űrtechnológiai fejlődés megalapozása
A cél a korszerű űr-alaptechnológiáknak és az operatív koncepcióknak az ötlet megszületésétől egészen az űrbéli demonstrációs szakaszig tartó fejlesztése. Ebbe beletartoznak a világűrbe való hozzáférést segítő, valamint az űrhulladéktól és a napkitörésektől való védelmet szolgáló technológiák, továbbá a műholdas távközlés, a navigáció és a távérzékelés. A korszerű űrtechnológia kifejlesztéséhez és alkalmazásához elengedhetetlen a magasan képzett mérnökök és kutatók folyamatos oktatása és továbbképzése, valamint az említett szakemberek és az űralkalmazások felhasználói közötti szoros kapcsolatok.
c) A világűrből származó adatok kiaknázásának megalapozása
Az európai műholdak által szolgáltatott (tudományos, nyilvános vagy üzleti) adatok jelentősen nagyobb mértékű kiaknázása úgy valósítható meg, ha további erőfeszítéseket teszünk a világűrből származó adatok feldolgozására, tárolására, validálására, szabványosítására és fenntartható rendelkezésre bocsátására, valamint az ezen adatokon alapuló új információs termékek és szolgáltatások kifejlesztésének a támogatására, tekintettel az EUMSZ 189. cikkére, ideértve az adatkezelés és -terjesztés és az interoperábilitás területét érintő innovációkat, különösen a földtudományokhoz kapcsolódó adatokhoz és metaadatokhoz való hozzáférésnek és ezen adatok cseréjének az előmozdítását. Ezek a tevékenységek az űrbéli infrastruktúra beruházási költségeinek nagyobb megtérülését is biztosíthatják, és hozzájárulhatnak a társadalmi kihívások leküzdéséhez, különösen akkor, ha világszinten összehangoljuk őket, többek között a Föld-megfigyelési rendszerek globális rendszerén (GEOSS) – nevezetesen a Copernicus-programnak mint a GEOSS fő európai kiegészítő programjának a teljes körű kiaknázása révén –, továbbá a Galileo elnevezésű európai műholdas navigációs programon és az Éghajlat-változási Kormányközi Testületen (IPCC) keresztül. Támogatni fogjuk a fenti innovációknak az érintett alkalmazásokba és döntéshozatali folyamatokba történő mielőbbi bevezetését. Ez vonatkozik az adatok további tudományos vizsgálatok céljára való felhasználására is.
d) A nemzetközi űrpartnerségeket támogató európai kutatás megalapozása
A világűrrel kapcsolatos vállalkozások alapvetően globális jellegűek. Ez különösen igaz a világűr-megfigyelési rendszerhez (SSA) fogható tevékenységekre, illetve a világűrrel kapcsolatos egyéb tudományos, illetve a világűr felderítésére irányuló projektekre. Az élvonalbeli űrtechnológia kifejlesztése egyre inkább ilyen nemzetközi partnerségek keretében történik. Az e partnerségekben való részvétel elengedhetetlen az európai kutatók és ipar sikeréhez. A hosszú távú ütemtervek meghatározása és végrehajtása, valamint a nemzetközi partnerekkel való koordináció alapvető e célkitűzés szempontjából.
2. Kockázatfinanszírozáshoz jutás
2.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés a kutatás és az innováció területén a kockázatfinanszírozáshoz jutás tekintetében elősegíteni a meglévő piaci hiányosságok pótlását.
A K+I területén a beruházási helyzet rendkívül rosszul alakul, és ez különösen érvényes a nagy növekedési potenciállal bíró innovatív kkv-kra és közepes piaci tőkeértékű vállalatokra. A finanszírozásnyújtás tekintetében több jelentős piaci rés is van, mivel a szakpolitikai célok eléréséhez szükséges innovációk a piac számára általában túl kockázatosnak bizonyulnak, és ezért a társadalom számára azokban rejlő szélesebb körű előnyöket nem lehet teljes mértékben kiaknázni.
Egy hitelfinanszírozási keret és egy tőkefinanszírozási keret segíthet az ilyen gondok áthidalásában azáltal, hogy javítja az érintett K+I tevékenységek finanszírozási és kockázati profiljait. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalatok és más kedvezményezettek könnyebben jussanak hitelekhez, garanciákhoz és a kockázatfinanszírozás más formáihoz; előmozdítja a korai szakaszban végrehajtott beruházásokat, a meglévő és az új kockázatitőke-alapok fejlesztését; fokozza a tudástranszfert és fellendíti a szellemi tulajdon piacát; tőkét vonz a kockázatitőke-piacokra; valamint általában elősegíti, hogy az új termékek és szolgáltatások a megszületés, a fejlesztés és a demonstráció szakaszából gyorsabban kerüljenek kereskedelmi forgalmazásba.
Az általános hatás várhatóan az lesz, hogy a magánszektor nagyobb hajlandóságot fog mutatni a K+I-ba való beruházás iránt, ami pedig hozzá fog járulni az Európa 2020 stratégia egyik alapvető céljának eléréséhez, nevezetesen ahhoz, hogy az évtized végéig az uniós GDP 3 %-át fordítsuk K+F-re, amelynek kétharmada a magánszektortól származzon. A pénzügyi eszközök igénybevétele azt is elősegíti majd, hogy a K+I célokat valamennyi ágazat és szakpolitikai terület tekintetében megvalósítsuk, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalmi kihívások kezeléséhez, a versenyképesség fokozásához, a fenntartható és inkluzív növekedés ösztönzéséhez, valamint a környezeti és más közjavak nyújtásához.
2.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A K+I-re vonatkozó uniós szintű hitelfinanszírozási keret szükséges ahhoz, hogy nőjön a hitel- és garancianyújtás valószínűsége, és hogy megvalósuljanak a K+I szakpolitika célkitűzései. A piacon a kockázatos K+I beruházásokra irányuló – jelenleg a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus (RSFF) keretében biztosított – hitelek és garanciák iránti kereslet és a kínálat közötti rés várhatóan továbbra is fennmarad, mivel a kereskedelmi bankok nagyrészt tartózkodni fognak a nagyobb kockázatú kölcsönök nyújtásától. Az RSFF-hitelfinanszírozás iránti kereslet a mechanizmus 2007 közepén való beindítása óta nem lankad: a mechanizmus működésének első szakaszában (2007–2010) a felhasználás mértéke az aktív hitelek jóváhagyása tekintetében több mint 50 %-kal felülmúlta a várakozásokat (7,6 milliárd EUR a tervezett 5 milliárd EUR-hoz képest).
Ezen túlmenően a bankoknak általában nincsenek módszereik a tudásalapú eszközök, mint például a szellemi tulajdon értékelésére és így gyakran nem hajlandók tudásalapú vállalatokba befektetni. Ennek az a következménye, hogy számos létező innovatív vállalat – legyen az akár kicsi, akár nagy – nem kap hitelt a nagyobb kockázatú K+I tevékenységek végzésére. Eszközének/eszközeinek kidolgozása és végrehajtása során, amire a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban egy vagy több megbízott szervezettel partnerségben kerül sor, a Bizottság gondoskodni fog arról, hogy az azonosított igényeknek való megfelelés érdekében figyelembe vegyék a technológiai és pénzügyi kockázatok megfelelő szintjeit és formáit.
Ezek a piaci rések alapvetően a bizonytalanságokban, az információs aszimmetriákban, illetve az ilyen kérdések kezelésének tetemes költségeiben gyökereznek: a nemrégiben alapított vállalatok rövid fennállásuk miatt nem meggyőzőek a potenciális hitelezőknek, de sokszor még a nagyobb múltú vállalatok sem tudnak elegendő információt nyújtani, ráadásul egy K+I beruházás kezdeténél még egyáltalán nem vehető biztosra, hogy az erőfeszítések sikeres innovációt szülnek-e.
Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az koncepciófejlesztési szakaszban tartó, illetve a feltörekvő területeken tevékenykedő vállalkozásoknak általában nincs elegendő fedezetük. Újabb elrettentő tényező az, hogy még abban az esetben is, ha a K+I tevékenység kereskedelmi terméket vagy folyamatot eredményez, egyáltalán nem biztos, hogy az abból származó hasznot kizárólag az kutatást vagy innovációt végző vállalat tudja-e majd lefölözni.
Az uniós hozzáadott érték abban áll, hogy a hitelfinanszírozási keret segíteni fog azon piaci hiányosságok pótlásában, amelyek megakadályozzák, hogy a magánszektor optimális szintű K+I beruházásokat hajtson végre. A szóban forgó eszköz létrehozása lehetővé teszi, hogy az uniós költségvetésből és – kockázatmegosztási alapon – az eszköz megvalósításával megbízott pénzügyi szervezet(ek)től származó forrásokból összegyűljön az erőforrások kritikus tömege. Ez arra sarkallja majd a vállalatokat, hogy saját pénzükből többet fordítsanak K+I-ra, mint azt egyébként tennék. Mindezeken túlmenően a hitelfinanszírozási keret elő fogja segíteni, hogy mind a közjogi, mind a magánjogi szervezetek csökkentsék a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés vagy az innovatív termékekre és szolgáltatásokra irányuló beszerzés lebonyolításának kockázatát.
A K+I-re vonatkozó uniós szintű tőkefinanszírozási keret szükséges ahhoz, hogy a sajáttőke-finanszírozás elérhetőbb legyen a korai, illetve növekedési szakaszban tartó beruházások számára, valamint hogy lendületet kapjon az uniós kockázatitőke-piac fejlődése. A technológiaátadás és az indulás szakaszában az új vállalkozásoknak túl kell jutniuk a „halál völgyének” is nevezett kritikus időszakon, amikor már nem részesülnek állami kutatástámogatásban, de a magánberuházóknak még nem jelentenek vonzó célpontot. Az e kritikus időszak túlélését segítő, a „magvetést” és beindítást finanszírozó magántőkét mozgósítani hivatott állami támogatás jelenleg túl széttöredezett és kiszámíthatatlan, vagy kezelői nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel. Ezenkívül a legtöbb európai kockázatitőke-alap túl kicsi ahhoz, hogy folyamatosan támogassa az innovatív vállalatok növekedését, és nincs meg a szakosodáshoz és a transznacionális működéshez szükséges kritikus tömegük.
A következmények súlyosak. A pénzügyi válság előtt az európai kockázatitőke-alapok által a kkv-kba fektetett összeg nagyjából évi 7 milliárd EUR-ra rúgott, 2009-re és 2010-re azonban ez az összeg 3–4 milliárd EUR-ra csökkent. A kockázati tőkéből származó finanszírozás megcsappanása számos olyan, induló szakaszban lévő vállalkozást érintett, amelyek a kockázatitőke-alapok befektetési célterületét képezték: 2007-ben körülbelül 3 000 kkv részesült kockázatitőke-finanszírozásban, 2010-ben pedig mindössze 2 500.
Az uniós hozzáadott érték tekintetében a K+I-ra irányuló tőkefinanszírozási keret ki fogja egészíteni a nemzeti és a regionális programokat, amelyek eleve nem tudják kezelni a határokon átnyúló K+I-beruházásokat. A korai szakaszra vonatkozó megállapodásoknak demonstrációs hatásuk is lesz, amely Európa-szerte kedvező hatást gyakorolhat az állami és magánberuházókra. Ami a növekedési szakaszt illeti, kizárólag európai szinten érhető el a szükséges méretarány és a magánberuházók intenzív részvétele, amelyek mind nélkülözhetetlenek az önfenntartó kockázatitőke-piac működéséhez.
A hitelfinanszírozási és a tőkefinanszírozási keret – amelyeket kísérőintézkedések is támogatnak majd – hozzájárul a Horizont 2020 szakpolitikai céljainak eléréséhez. Ennek érdekében arra fognak irányulni, hogy megszilárdítsák Európa tudományos alapját, illetve emeljék annak színvonalát; hogy üzleti menetrend alapján előmozdítsák a kutatást és az innovációt; valamint kezeljék a társadalmi kérdéseket olyan tevékenységekre összpontosítva, mint a kísérleti bevezetés, a demonstráció, a tesztrendszerek és a piaci forgalomba hozatal. Célzott támogatási intézkedéseket – pl. kkv-k számára nyújtott tájékoztatás és útmutatás – kell biztosítani. E tevékenységek programozásával és végrehajtásával kapcsolatban adott esetben ki lehet kérni a regionális hatóságok, a kkv-kat tömörítő szervezetek, a kereskedelmi kamarák és a releváns pénzügyi közvetítők véleményét.
Ezen túlmenően a tőkefinanszírozó eszközök abban is segíteni fognak, hogy más programok és szakpolitikák területén is elérjük a K+I célokat, ilyenek például a közös agrárpolitika, az éghajlat-változási cselekvések (a karbonszegény gazdaságra való áttérés és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás) és a közös halászati politika. A nemzeti és regionális pénzügyi eszközökkel való komplementaritás kidolgozása a kohéziós politika közös stratégiai keretén (2014-2020) belül fog történni, ahol a pénzügyi eszközök várhatóan nagyobb szerephez jutnak majd.
A tőkefinanszírozási és a hitelfinanszírozási keret kialakítása során figyelembe kell venni a meghatározott piaci hiányosságok pótlására vonatkozó igényt, a piaci jellemzőket (például a dinamizmus mértékét és a vállalatalapítás ütemét), valamint e terület, illetve más területek finanszírozási szükségleteit, ugyanakkor nem szabad piaci torzulásokat előidézni. A pénzügyi eszközöknek ki kell egészíteniük a tagállami eszközöket, és alkalmazásuknak egyértelmű európai hozzáadott értéket, valamint tőkeáttételt kell biztosítania. A költségvetési előirányzatoknak a pénzügyi eszközök közötti elosztása a Horizont 2020 működése során kiigazítható a változó gazdasági feltételeknek megfelelően.
A tőkefinanszírozási keret, illetve a hitelfinanszírozási keret kkv-támogató kerete – a COSME tőkefinanszírozási és a hitelfinanszírozási keretével együtt – két uniós pénzügyi eszköz részeként kerül végrehajtásra, amelyek tőke- és adósságfinanszírozást biztosítanak a kkv-k K+I-tevékenységéhez és növekedéséhez. Biztosítani kell a Horizont 2020 és a COSME egymást kiegészítő kiegészítő jellegét.
2.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) A K+I-vel kapcsolatos adósságfinanszírozást biztosító hitelfinanszírozási keret: „uniós hitel- és garancianyújtás a kutatás és az innováció számára”
A cél az adósságfinanszírozás – hitelek, garanciák, viszontgaranciák, valamint az adósság- és kockázatfinanszírozás más formáinak – elérhetőbbé tétele a kockázatos beruházásokat igénylő kutatási és innovációs tevékenységekben részt vevő köz- és magánjogi szervezetek, valamint köz- és magánszféra közötti partnerségek számára ahhoz, hogy munkájuk gyümölcsöt hozzon. A hangsúly a kiválóság tekintetében nagy potenciállal rendelkező kutatás és innováció támogatásán lesz.
Mivel a Horizont 2020 egyik célkitűzése, hogy új vagy jobb termékek és szolgáltatások piacra jutásának előmozdítása által és a koncepcióigazolási („proof of concept”) szakasz tudástranszferben játszott döntő szerepének figyelembevételével hozzájáruljon a K+F tevékenység és az innováció közötti szakadék megszüntetéséhez, létre lehet hozni olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az átadás tárgyát képező kutatási eredmények vagy találmányok jelentőségének, fontosságának és jövőbeli innovatív hatásának validálásához szükséges koncepcióigazolási szakaszok finanszírozását.
A végső kedvezményezettek potenciálisan a következők lesznek: bármilyen méretű jogalanyok, amelyek pénzt kölcsönözhetnek és fizethetnek vissza, valamint különösen az innovációs és gyors növekedési lehetőségekkel kecsegtető kkv-k; közepes piaci tőkeértékű vállalatok és nagy vállalatok; egyetemek és kutatóintézetek; a kutatási és innovációs infrastruktúra; a köz- és magánszféra közötti partnerségek; és a különleges rendeltetésű eszközök és projektek.
A hitelfinanszírozási keret finanszírozása két fő elemből tevődik össze:
1) |
Keresletvezérelt finanszírozás: a hitel- és garancianyújtás a kérelmek beérkezési sorrendje szerint történik, és külön támogatásban részesülnek például a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok. Ez az elem reagál a keresletvezérelt RSFF-hitelezés mennyiségének állandó és folyamatos növekedésére. A kkv-támogató keretből olyan tevékenységek részesülnek támogatásban, amelyek a K+F és/vagy az innováció területén működő kkv-k és más jogalanyok finanszírozáshoz jutását célozzák. Ez – amennyiben arra megfelelő igény mutatkozik – a kkv-támogató eszköz 3. szakaszában történő támogatást is magában foglalhatná. |
2) |
Célzott finanszírozás, amely a társadalmi kihívások kezelése, az ipari vezető szerep és a versenyképesség fokozása, a fenntartható, karbonszegény, inkluzív növekedés támogatása, valamint a környezeti és más közjavak biztosítása szempontjából létfontosságú szakpolitikákra és kulcságazatokra összpontosít. Ez az elem elősegíti, hogy az Európai Unió kellően kezelje az ágazati szakpolitikai célok kutatási és innovációs szempontjait. |
b) A K+I-vel kapcsolatos tőkefinanszírozást biztosító tőkefinanszírozási keret: „uniós tőkefinanszírozás a kutatás és az innováció számára”
A cél az európai kockázatitőke-piac hiányosságainak áthidalása, valamint saját tőke és kvázi-sajáttőke biztosítása az innovatív vállalkozásoknak az induló szakasztól a növekedési és expanziós szakaszig felmerülő fejlesztési és finanszírozási igényeik kielégítésére. A hangsúly arra fog helyeződni, hogy az eszköz elősegítse a Horizont 2020 és a kapcsolódó szakpolitikák céljainak elérését.
A megcélzott végső kedvezményezettek potenciálisan bármilyen méretű olyan vállalatok lesznek, amelyek innovációs tevékenységet végeznek vagy ilyen tevékenységbe fognak, valamint különösen az innovatív kkv-k és közepes piaci tőkeértékű vállalatok.
A tőkefinanszírozási keret a vállalatok működésének korai szakaszát érintő kockázatitőke-alapokra és az alapok alapjaira fog összpontosítani, amelyek kockázati tőkét és kvázi sajáttőkét (ezen belül mezzanine-tőkét) biztosítanak az egyes portfólió-vállalkozások számára. Az eszköznél arra is lesz lehetőség, hogy a COSME növekedésösztönző tőkefinanszírozási keretével együtt a vállalkozások expanziós és növekedési szakaszát érintő beruházásokat hajtson végre annak érdekében, hogy folyamatos támogatást biztosítson az induló és fejlődő vállalatok számára.
Az elsősorban keresletvezérelt tőkefinanszírozási keret portfólióalapú megközelítést fog alkalmazni, amelynek esetében a kockázatitőke-alapok és más közvetítők választják ki a befektetések célpontjait képező vállalatokat.
A versenyképességi és innovációs keretprogramon (2007-2013) belül a pénzeszközöknek az ökoinnovációra történő elkülönítése során szerzett pozitív tapasztalatokra építve meghatározott szakpolitikai célok elérésének elősegítésére itt is sor kerülhet forráselkülönítésre, például a meghatározott társadalmi kihívásokhoz kapcsolódó célok elérése érdekében.
Az indulástámogató keret – amely a vállalatoknak az induló és korai szakaszban nyújt támogatást – sajáttőke-befektetéseket tesz lehetővé többek között a tudástranszferrel foglalkozó szervezetekbe és hasonló intézményekbe a technológiaátadás támogatása révén (az állami kutatás területén született kutatási eredményeknek és találmányoknak a termelő ágazatba történő, például koncepcióigazolás útján megvalósuló áthelyezését is beleértve), az indulótőke-alapokba, a határokon átnyúló indulótőke-alapokba, az „üzleti angyal” társbefektetési eszközökbe, a szellemi tulajdont képviselő eszközökbe, a szellemi tulajdonjogokkal való kereskedelemre szolgáló platformokba, a vállalatok működésének korai szakaszában szükséges kockázati tőkét nyújtó alapokba, valamint a határokon átnyúló tevékenységet folytató és kockázatitőke-alapokba fektető alapok alapjaiba. Ez – amennyiben arra megfelelő igény mutatkozik – a kkv-támogató eszköz 3. szakaszában történő támogatást is magában foglalhatná.
A növekedéstámogató keret – a COSME növekedésösztönző tőkefinanszírozási keretével együtt – a vállalatok expanziós és növekedési szakaszát érintő beruházásokat fog végrehajtani, beleértve a határokon átnyúló tevékenységgel jellemzett, köz- vagy magánszférabeli „alapok alapjába” való befektetéseket és a kockázatitőke-alapokba való befektetéseket, amelyek többségénél az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek támogatása a központi téma.
3. Innováció a kkv-knél
3.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés a fenntartható gazdasági növekedés ösztönzése a kkv-k innovációs tevékenységének fokozásával, valamint a kkv-knál az innovációs ciklus egészének és az innováció minden típusának vonatkozásában felmerülő különféle innovációs igények fedezésével, aminek köszönhetően gyorsabban növekedő, nemzetközileg is tevékeny kkv-k jönnek létre.
Figyelembe véve a kkv-knak az európai gazdaságban betöltött központi szerepét, a kkv-kban végrehajtott kutatás és innováció kulcsfontosságú lesz a versenyképesség növeléséhez, a gazdasági növekedés fellendítéséhez és a munkahelyteremtéshez, valamint mindezek által az Európa 2020 stratégia és különösen az annak részét képező, „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés céljainak megvalósításában.
A kkv-k azonban – a gazdaságban és foglalkoztatásban betöltött fontos szerepük, illetve jelentős innovációs potenciáljuk ellenére – sokféle gonddal küzdenek a nagyobb fokú innováció és versenyképesség elérésében; ezek közé tartozik a pénzügyi erőforrások hiánya, a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézsége, az innovációmenedzsmenthez szükséges készségek hiánya, nehézségek a hálózatépítés és a külső partnerekkel való együttműködés terén, valamint a kkv-k innovációs tevékenységét ösztönző közbeszerzések kellő mértékű alkalmazásának hiánya. Habár az induló vállalkozások számát tekintve Európa és az Egyesült Államok között nincs nagy különbség, az USA-beli kkv-khoz képest az európai kkv-k sokkal nehezebben válnak nagyvállalatokká. Még nagyobb nyomás alá helyezi őket a nemzetközivé vált üzleti környezet, ahol az értékláncok egyre szorosabban összekapcsolódnak. A kkv-knak fokozniuk kell kutatási és innovációs kapacitásukat. Gyorsabban és nagyobb mennyiségben kell új ismereteket és üzleti ötleteket, létrehozniuk és átvenniük, majd kereskedelmileg hasznosítaniuk ahhoz, hogy versenyben maradjanak a gyorsan fejlődő globális piacokon. A kihívás abban áll, hogy ösztönöznünk kell az innovációs tevékenységet a kkv-kban, ami által versenyképességük, fenntarthatóságuk és növekedésük is lendületet kap.
A javasolt intézkedések arra irányulnak, hogy kiegészítsék a vállalkozásokat érintő nemzeti és regionális innovációs politikákat és programokat, elősegítsék a kkv-k, a klaszterek és az innovációs terület más fontos európai szereplői közötti együttműködést, beleértve a transznacionális együttműködést, áthidalják a kutatás-fejlesztés és a sikeres piaci bevezetés között húzódó szakadékot, biztosítsák – a keresletoldali intézkedéseket és a tudástranszfer előmozdítására irányuló intézkedéseket is beleértve – az üzleti innovációnak kedvező környezet kialakítását, valamint hogy – az innovációs folyamatok változó jellegére is figyelemmel – támogassák az új technológiákat, piacokat és üzleti modelleket.
Az ágazatspecifikus uniós szakpolitikákkal, nevezetesen a COSME-val, illetve a kohéziós politikához kapcsolódó alapokkal szoros kapcsolatokat kell majd kialakítani a szinergiák és a koherens megközelítés biztosítására.
3.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A kkv-k az innováció motorjai azon képességüknél fogva, hogy új ötleteket gyorsan és hatékonyan sikeres üzletté alakítanak. A tudás terjesztésének nélkülözhetetlen eszközei, mivel a kutatási eredményeket elérhetővé teszik a piac számára. A kkv-k kulcsfontosságú szerepet töltenek be a tudás- és technológiatranszfer-folyamatokban, mégpedig azáltal, hogy hozzájárulnak az egyetemeken, a kutatóintézetekben és a kutatást végző vállalatoknál folyó kutatásokból származó innovációk piacra jutásához. Az utóbbi húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy az innovatív kkv-k erőfeszítéseinek hála egész ágazatok újultak meg, illetve új iparágak születtek. A gyorsan növekvő vállalkozások létfontosságúak a feltörekvő iparágak fejlődéséhez, valamint azoknak a strukturális változásoknak a felgyorsításához, amelyekre Európának szüksége van ahhoz, hogy tudásalapú, fenntartható gazdasággá váljon, amelyet tartós növekedés és a minőségi munkahelyek jellemeznek.
A kkv-k a gazdaság valamennyi ágazatában jelen vannak. Az európai gazdaságban nagyobb a szerepük, mint más térségekben, például az Egyesült Államokban. Bármilyen típusú kkv lehet innovatív. Ösztönözni és támogatni kell őket annak érdekében, hogy befektessenek a kutatásba és az innovációba, valamint hogy fokozzák az innovációs folyamatok irányítására való képességüket. Az ilyen befektetéseknek elvileg képessé kell tenniük a kkv-kat arra, hogy kihasználják a belső piac és az EKT teljes innovatív potenciálját és új üzleti lehetőségeket teremtsenek Európában és azon kívül, valamint hogy hozzájáruljanak a legfontosabb társadalmi kihívások megoldásához.
Az uniós kutatásban és innovációban való részvétel erősíti a kkv-k K+F és technológiai képességeit, valamint fokozza képességüket az új ismeretek létrehozására, felvételére és használatára, javítja az új megoldások gazdasági kiaknázásának hatékonyságát, serkenti a termékek, szolgáltatások és üzleti modellek területén folyó innovációt, előmozdítja az üzleti tevékenységet a nagyobb piacokon és nemzetközivé teszi a kkv-k tudáshálózatait. A megfelelő innovációkezelő rendszerrel rendelkező kkv-k, amelyek így gyakran külső szakértelmet és képességeket vesznek igénybe, teljesítményben felülmúlják a többi kkv-t.
A kkv-k innovációs stratégiájának fontos elemét képezi a határokon átnyúló együttműködés, amelynek segítségével leküzdhetik a méretükkel összefüggő egyes gondokat, mint például a technológiai és tudományos kompetenciákhoz és az új piacokhoz való hozzáférés problémáját. A kkv-k hozzájárulnak ahhoz, hogy az ötletekből nyereség és vállalati növekedés váljon, valamint segítségükkel megnőnek a kutatásra és az innovációra irányuló magánberuházások.
A regionális és nemzeti kutatási és innovációs programok, amelyeket gyakran az európai kohéziós politika támogat, nélkülözhetetlenek a kkv-k előmozdításában. A kohéziós politika alapjainak különösen fontos szerepe lesz a kapacitások kiépítésén keresztül, illetve azáltal, hogy a kkv-k előtt megnyitják a kiválósághoz vezető utat olyan, kiváló projektek kifejlesztése céljából, amelyek a Horizont 2020-on belül finanszírozásért versenghetnek. Mindazonáltal csupán néhány nemzeti és regionális program biztosít finanszírozást a kkv-k által folytatott transznacionális kutatási és innovációs tevékenységnek, és az innovatív megoldások vagy a határokon átnyúló innovációtámogató szolgáltatások uniós szintű terjesztésének és alkalmazásának. A kihívás abban áll, hogy a kkv-knak tematikus szempontból nyitott támogatást biztosítsunk a vállalatok innovációs stratégiáiba illeszkedő nemzetközi projektek megvalósításához. Az uniós szintű cselekvések tehát szükségesek a nemzeti, illetve regionális szinten végrehajtott tevékenységek kiegészítéséhez, hatásuk fokozásához, valamint ahhoz, hogy megnyíljanak a kutatás- és innovációtámogatási rendszerek.
3.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) A kkv-támogatás fősodorba való bevonása, mindenekelőtt egy erre a célra létrehozott eszközön keresztül
A kkv-k a Horizont 2020 minden egyes részében támogatást kapnak. Ennek érdekében kedvezőbb feltételeket kell megállapítani a kkv-nek a Horizont 2020-ban való részvétele vonatkozásában. Ezen túlmenően egy célzott kkv-támogató eszköz az innovációs ciklus egészére kiterjedő, több szakaszból álló, zökkenőmentes támogatást fog biztosítani. A kkv-támogatóeszköz révén minden olyan innovatív kkv támogatásban fog részesülni, amely erősen törekszik a fejlődésre, a növekedésre és a nemzetközivé válásra. Támogatásban minden típusú innováció részesülhet, beleértve a szolgáltatásokat, a nem technológiai és a társadalmi innovációkat is, mivel mindegyik tevékenység egyértelműen európai hozzáadott értéket képvisel. A cél a kkv-k innovációs potenciáljának fejlesztése és kiaknázása azáltal, hogy kitöltjük a korai szakaszban végrehajtott nagy kockázatú kutatás és innováció finanszírozásában keletkezett rést, valamint ösztönözzük az innovációt és fokozzuk a kutatási eredmények magánszektorban történő forgalmazását.
Az eszköz egységes és centralizált irányítási struktúra mellett, könnyű adminisztratív szabályok mentén és egyetlen belépési ponttal fog működni. Végrehajtása elsősorban alulról építkező megközelítést követve, folyamatosan nyitott pályázati felhívás útján történik majd.
A „Társadalmi kihívások” prioritás valamennyi különös célkitűzése és a „Vezető szerep az alap- és ipari technológiák területén” különös célkitűzés is alkalmazni fogja az e célra rendelt kkv-támogató eszközt, és e célra forrásokat is elkülönítenek majd.
b) Támogatás kutatásintenzív kkv-knak
A cél a transznacionális piacorientált innováció előmozdítása a K+F területén tevékeny kkv-kban. Külön tevékenység irányul majd a bármely ágazatban tevékenykedő kutatásintenzív kkv-kra, amelyek a jelek szerint képesek kereskedelmileg hasznosítani a kutatási projektek eredményeit. Ennek a tevékenységnek az Eurostars program szolgál majd alapul.
c) A kkv-k innovációs kapacitásának növelése
Különösen a kkv-k innovációs kapacitásának növelése érdekében a Horizont 2020 egészében támogatásban fognak részesülni a kkv-kra vonatkozó különintézkedések végrehajtását és kiegészítését elősegítő transznacionális tevékenységek. Ezeket a tevékenységeket adott esetben össze kell hangolni a hasonló tagállami intézkedésekkel. A tervek szerint szoros együttműködést kell kialakítani a nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatával és az Enterprise Europe Network (EEN) elnevezésű hálózattal.
d) A piacorientált innováció támogatása
A transznacionális piacorientált innováció támogatása abból a célból, hogy az innovációhoz és a különösen az innovatív kkv-k növekedését gátló tényezők kezeléséhez szükséges keretfeltételek javuljanak.
III. RÉSZ
TÁRSADALMI KIHÍVÁSOK
1. Egészségügy, demográfiai változások és jólét
1.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés minden ember élethosszig tartó egészségének és jólétének javítása.
Az egészségben és jólétben töltött élet minden ember – gyermekek, felnőttek és idősek – számára, a magas színvonalú, gazdasági szempontból fenntartható és innovatív egészségügyi- és ellátórendszerek, amelyek a jóléti rendszerek részét képezik, a munkahely-teremtés és a növekedés mind olyan célok, amelyeket az e területen folyó kutatás és innováció támogatásával az EU el kíván érni, és amelyek nagyban hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia megvalósulásához.
Az uniós társadalombiztosítási és egészségügyi rendszerek költségei folyamatosan növekednek, az ellátási és megelőzési intézkedések valamennyi korcsoportban egyre többe kerülnek, a 65 évesnél idősebb európai polgárok száma a 2008-as 85 millióról 2060-ig várhatóan 151 millióra, a 80 évesnél idősebbek száma pedig ugyanebben az időszakban 22 millióról várhatóan 61 millióra fog emelkedni. E költségeket csökkenteni kell, illetve korlátok között kell tartani, hogy ne jelentsenek elviselhetetlenül magas terhet, ehhez pedig részben az szükséges, hogy mindenki fokozott mértékben egészségesen és jólétben élhesse le életét, ami pedig a betegségek és a fogyatékosságok hatékony megelőzésének, gyógyításának és kezelésének függvénye.
A krónikus és egyéb betegségek nagymértékben felelősek a fogyatékosságokért, a rossz egészségi állapotért, a rokkantsági nyugdíjazásért és a korai halálozásért, emellett súlyos társadalmi és gazdasági költségekkel is járnak.
A szív- és érrendszeri megbetegedések az Unióban évente több mint 2 millió ember haláláért felelősek, a gazdaság számára pedig 192 milliárd EUR-t meghaladó költséget jelentenek, miközben a 45–64 év közöttiek esetében minden negyedik haláleset hátterében a rák áll. Az Unióban több mint 27 millió cukorbeteg él, és több mint 120 millióan szenvednek reumás vagy váz- és izomrendszeri betegségektől. A ritka betegségek – amelyek Európa-szerte megközelítőleg 30 millió embert érintenek – továbbra is nagy kihívást jelentenek. Az agyi rendellenességek (beleértve többek között a szellemi egészséget fenyegető betegségeket, egyebek mellett a depressziót is) a becslések szerint 800 milliárd EUR költséget okoznak. Becslések szerint csak a mentális zavarok 165 millió embert érintenek az Unióban, ami 118 milliárd EUR költséget jelent. Ezek az összegek várhatóan jelentős mértékben növekedni fognak, főként Európa idősödő népessége és az időskorhoz kapcsolódó neurodegeneratív betegségek előfordulásának növekedése miatt. A környezeti, foglalkoztatási, életstílusbeli, társadalmi és gazdasági tényezők az említett betegségek közül számosnak a kialakulásában fontos szerepet játszanak; becslések szerint az összes betegség akár egyharmada ezeknek tudható be.
A fertőző betegségek (köztük a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária) globális problémát jelentenek; ezekre vezethető vissza a valamilyen fogyatékossággal leélt, világszinten 1,5 milliárd életév 41 %-a, amelyből 8 % Európára jut. A szegénységgel kapcsolatos és az elhanyagolt betegségek ugyancsak globális problémát jelentenek. Fel kell készülni továbbá az új járványokra, az újból fellépő fertőző betegségekre (köztük a vízzel kapcsolatos betegségekre) és az antimikrobiális gyógyszerekkel szembeni rezisztencia fokozódására. Mérlegelni kell az állati eredetű betegségekkel járó megnövekedett kockázatokat.
Mindeközben a gyógyszer- és vakcinafejlesztési eljárások költségei egyre nőnek, hatékonyságuk pedig csökken. A gyógyszerek és védőoltások kifejlesztési folyamatai eredményességének fokozására irányuló erőfeszítések olyan alternatív módszerek kialakítását is magukban foglalják, amelyek helyettesíthetik a klasszikus biztonságossági és hatásossági vizsgálatokat. Megoldást kell találnunk az egészségügyben fennálló egyenlőtlenségekre és bizonyos konkrét népességcsoportok (például a ritka betegségben szenvedők) szükségleteire, és valamennyi európai polgár számára kortól és társadalmi háttértől függetlenül biztosítanunk kell a hatékony és szakszerű egészségügyi- és ellátórendszerek igénybevételének a lehetőségét.
Az egészséget és a jólétet más tényezők, mint pl. a táplálkozás, a fizikai aktivitás, a vagyoni helyzet, a befogadás, a szerepvállalás, a társadalmi tőke és a munka is befolyásolják, ezért átfogó szemléletre van szükség.
A várható élettartam növekedése következtében az európai lakosság összetétele és életkor szerinti megoszlása változni fog. Ezért az élethosszig tartó egészség és jólét javítását, valamint a tevékeny időskort elősegítő kutatások alapvető szerepet játszanak abban, hogy a társadalmak sikeresen alkalmazkodjanak a demográfiai változásokhoz.
1.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A betegségek és a fogyatékosságok nem maradnak meg egy-egy ország határain belül. Az összes érdekelt fél, köztük a betegek és a végfelhasználók bevonásával, európai szinten zajló, és harmadik országokkal együttműködésben megvalósuló megfelelő kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenység kulcsszerephez juthat és ahhoz is kell jutnia a felvázolt globális kihívások kezelésében, segítve az Egyesült Nemzetek Szervezete millenniumi fejlesztési céljainak elérését, valamint elősegítheti, hogy minden ember egészségesebben és nagyobb jólétben éljen, és élenjáróvá teheti Európát az egészséggel és a jóléttel kapcsolatos innováció gyors ütemben növekedő globális piacain.
A kihívásokra adott válasz nemcsak attól függ, hogyan teljesítünk az egészséget, a betegségeket, a fogyatékosságokat, az egészséges foglalkoztatási feltételeket, a fejlődést és az idősödést (ezen belül a várható élettartamot) meghatározó tényezők jobb és alaposabb megértését szolgáló kutatások terén, hanem attól is, hogy miként tudjuk az új és a már meglévő tudást zökkenőmentesen és széles körben innovatív, igényekre szabható, hatékony, hozzáférhető és biztonságos termékekre, stratégiákra, beavatkozásokra és szolgáltatásokra váltani. Mivel a felvázolt problémák nemcsak Európában, hanem – sok esetben – világszinten tartósan fennálló kihívást jelentenek, megoldásuk több tudományágat átfogó, vegyes összetételű szakértői csoportok közötti, hosszú távú, összehangolt támogatást élvező együttműködést követel meg. Emellett szükség van a problémák társadalom-, gazdaság- és bölcsészettudományi szempontú vizsgálatára is.
A kihívás összetettsége és elemeinek kölcsönös egymásra utaltsága okán európai szintű fellépésre van szükség. Számos olyan megközelítés, eszköz és technológia létezik, amely a szóban forgó kihíváshoz kapcsolódó kutatási és innovációs területek legtöbbjén alkalmazható, és amelynek használata leghatékonyabban uniós szinten segíthető elő. Ezek között említhető a betegségek molekuláris alapjának megértése, az innovatív gyógyászati stratégiák és új modellrendszerek meghatározása, a fizikával, kémiával és rendszerbiológiával kapcsolatos ismeretek multidiszciplináris alkalmazása, a hosszú időszakot felölelő kohors vizsgálatok és klinikai vizsgálatok végzése (egyebek mellett a gyógyszerfejlesztésekre és a gyógyszerek hatásainak vizsgálatára összpontosítva az összes korcsoportban), az „-omika” végződésű technológiák és a biogyógyászati rendszerek klinikai alkalmazása vagy az IKT-alkalmazásoknak az egészségügyi ellátásban való hasznosítása, vagyis az e-egészségügy. A népesség egyes konkrét csoportjainak igényei szintén integrált megközelítést alkalmazva elégíthetők ki a leghatékonyabban, például a betegcsoportra és/vagy személyre szabott gyógyászat fejlesztése, a ritka betegségek kezelése, és az életvitelt segítő, illetve az önálló életvitelt lehetővé tevő megoldások biztosítása révén.
Az uniós szintű cselekvések hatásának maximalizálása érdekében a kutatási, a fejlesztési és az innovációs tevékenységek teljes spektruma támogatáshoz fog jutni az alapkutatástól kezdve, a betegségekre vonatkozó ismeretek új terápiákban történő, nagyszabású, magánberuházásokat mozgósító próbák, kísérleti és demonstrációs tevékenységek során való hasznosításán keresztül az új termékek, szolgáltatások, igényekhez igazítható – és szükség esetén interoperábilis és meghatározott szabványok és/vagy közös iránymutatásokon alapuló – megoldások közbeszerzéséig és a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéséig. Ez az európai szintű, összehangolt fellépés növelni fogja az egészségügyi kutatással kapcsolatos tudományos képességeket, és hozzá fog járulni az EKT folyamatos fejlődéséhez, valamint szükség szerint kapcsolódni fog az „Egészségügy a növekedésért” program, a közös programozási kezdeményezések – ezen belül a neurodegeneratív betegségek kutatása, az „Egészséges étrend az egészséges életért”, a mikrobákkal szembeni ellenállással kapcsolatos kutatás, a „Több évet, jobb életet” –, valamint az aktív és egészséges időskor kérdéskörével foglalkozó európai innovációs partnerség keretében kidolgozásra kerülő tevékenységekhez.
Az egészségügyi tudományos testület az érdekelt felek olyan tudományos alapú fóruma lesz, amely tudományos előkészítő munkát végez e társadalmi kihívás tekintetében. Koherens, tudományos és célirányos elemzéseket biztosít majd a kutatási és innovációs szűk keresztmetszetek vonatkozásában, lehetőségeket kínál e társadalmi kihíváshoz kapcsolódóan, hozzájárul kutatási és innovációs prioritásainak meghatározásához, és ösztönzi a testületben való uniós részvételt. Az érdekelt felekkel folytatott aktív együttműködés révén az egész Unióban segíteni fogja a képességek kialakítását, valamint előmozdítja a tudásmegosztást és a fokozott együttműködést e területen.
1.3. A tevékenységek nagy vonalakban
A szilárd tudományos bizonyítékokon alapuló, hatékony egészségfejlesztés hozzájárul a betegségek megelőzéséhez és az emberek jólétéhez, és egyben költséghatékony is. Az egészségfejlesztés, a tevékeny időskor, a jólét és a betegségek megelőzése az egészséget befolyásoló tényezők megismerésén, a hatékony megelőzési eszközökön, a hatékony egészségügyi és járványfelügyeleti programokon, a betegségekre való felkészültségen, valamint a hatékony szűrőprogramokon is múlik. A hatékony egészségfejlesztést a polgárok jobb tájékoztatása is előmozdítja, amely az egészséget illetően felelősségteljes döntések meghozatalára ösztönzi őket.
A betegségek, a fogyatékosságok, a legyengülés és a csökkent képességek megelőzésének, korai felismerésének, gondozásának, kezelésének és gyógyításának sikerét nagyban befolyásolják az azokat meghatározó tényezőkkel és okokkal, folyamatokkal és hatásokkal, valamint a jó egészségi állapotot és a jólétet előmozdító tényezőkkel kapcsolatos alapvető ismeretek. Az egészség és a betegségek jobb megértése szoros kapcsolatot igényel az alap-, a klinikai, a járványtani és a társadalmi-gazdasági kutatások között. Az ezekkel kapcsolatos adatok hatékony terjesztése, a szabványosított adatfeldolgozás és az ezen adatok nagy léptékű kohors vizsgálatokkal való összekapcsolása szintén alapvető fontosságú, csakúgy, mint a kutatási eredmények klinikai alkalmazási módokká való alakítása, mindenekelőtt klinikai vizsgálatok végzése révén, amelyeknek ki kell terjedniük valamennyi korcsoportra annak biztosítása érdekében, hogy a gyógyszerek fejlesztését az egyes korcsoportok igényeihez igazítsák.
A régi fertőző betegségek – többek között a tuberkulózis – újbóli megjelenése és a védőoltással megelőzhető betegségek megnövekedett előfordulása még inkább felhívja a figyelmet arra, hogy a szegénységgel kapcsolatos és az elhanyagolt betegségek tekintetében átfogó megközelítésre van szükség. Az antimikrobiális rezisztencia egyre növekvő problémája ugyancsak hasonló átfogó megközelítést tesz szükségessé.
Annak érdekében, hogy a megelőzési és terápiás stratégiákat a betegek igényeihez lehessen igazítani, fejleszteni kell a személyre szabott gyógyászatot, és annak a betegségek korai felismerésével kell párosulnia. Társadalmi kihívást jelent, hogy kielégítsük az egészségügyi és az ellátórendszerekkel szembeni azon további igényeket, amelyeket az idősödő népesség támaszt. Ahhoz, hogy az emberek minden életkorban továbbra is hatékony egészségügyi és társadalombiztosítási ellátásban részesülhessenek, erőfeszítéseket kell tenni a megelőzéssel és a gyógyítással kapcsolatos döntéshozatal javítása, az egészségügyi és társadalombiztosítási szektorban bevált legjobb gyakorlatok meghatározása és terjesztésük elősegítése, valamint az integrált ellátás ösztönzése érdekében. Az idősödés folyamatának jobb megértése és az életkorhoz kapcsolódó betegségek megelőzése az alapja annak, hogy az európai polgárok egész életüket egészségesen és aktívan éljék le. Hasonlóképpen fontos azon technológiai, szervezési és társadalmi újítások széles körben való elterjesztése, amelyek – különösen az idős emberek, a krónikus betegségben szenvedők és a fogyatékossággal élők számára – lehetővé teszik, hogy aktívak és önállóak maradjanak. Mindez hozzájárul ezen társadalmi csoportok fizikai, szociális és mentális jólétének növeléséhez és meghosszabbításához.
A felvázolt tevékenységek mindegyikét úgy kell megvalósítani, hogy a kutatási és innovációs ciklus minden szakasza támogatásban részesüljön és ennek során erősödjön az Unióban működő iparágak versenyképessége, illetve új piaci lehetőségek nyíljanak. Hangsúlyt fognak helyezni arra is, hogy a polgárokat aktívan bevonó és szükségleteiket és elvárásaikat tükröző kutatási és innovációs menetrend kialakítása érdekében az egészségügy valamennyi érdekelt felét, köztük a betegeket, a betegek szervezeteit, valamint az egészségügyi szolgáltatókat is bevonják.
A specifikus tevékenységek különösen a következőket célozzák: az egészséget befolyásoló (köztük a táplálkozással, a fizikai aktivitással és a nemi dimenzióval, valamint a környezettel, a társadalmi-gazdasági és foglalkoztatási helyzettel, illetve az éghajlatváltozással kapcsolatos) tényezők megismerése, az egészségfejlesztés és a betegségmegelőzés javítása; a betegségek megértése, valamint a diagnosztizálás és a prognosztizálás javítása; hatékony megelőző és szűrőprogramok kidolgozása, a megbetegedésre való hajlam felmérésének javítása; a fertőző betegségek felügyeletének javítása, valamint a járványok és az új betegségek elleni küzdelemre való felkészülés fokozása; új és hatékonyabb védő- és terápiás oltások és gyógyszerek kifejlesztése; a számítógépes (úgynevezett „in silico”) gyógyászat alkalmazása a betegségek kezelésének és előrejelzésének javítása érdekében; regeneratív gyógyászati módszerek és személyre szabott kezelések kifejlesztése, valamint a betegségek kezelésének fejlesztése, a palliatív medicinát is beleértve; a klinikai gyakorlat során szerzett ismeretek innovatív, igényekre szabható tevékenységekké való alakítása; az egészségügyi tájékoztatás javítása és az egészséggel kapcsolatos, kohors és adminisztratív adatok hatékonyabb összegyűjtése és felhasználása; szabványosított adatelemzési módszerek; a tevékeny időskor, az önálló életvitel és az életvitelt segítő megoldások alkalmazásának elősegítése; az egyének felvilágosítása és arra való bátorítása, hogy egészségükkel kapcsolatban felelős döntéseket hozzanak; az integrált ellátás ösztönzése, beleértve annak pszichoszociális aspektusait is; a politikai döntéshozatalt és a szabályozás iránti igényeket támogató tudományos eszközök és módszerek javítása; végül az egészségügyi ellátás hatékonyságának és eredményességének optimalizálása, illetve a népesség egyes csoportjai közt az egészségi állapot terén fennálló különbségek és egyenlőtlenségek csökkentése tudományosan megalapozott döntéshozatal, a bevált gyakorlatok terjesztése, valamint az innovatív technológiák és megközelítések alkalmazása révén. Az eredmények gyors gyakorlati bevezetésének és alkalmazásának biztosítása érdekében ösztönözni kell az egészségügyi szolgáltatók aktív részvételét.
2. Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, tengerekkel és szárazföldi vizekkel kapcsolatos kutatás, valamint a biogazdaság
2.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés elegendő mennyiségű biztonságos, egészséges és jó minőségű élelmiszer és egyéb bioalapanyagú termék rendelkezésre állítása: ehhez termelékeny, fenntartható és erőforrás-hatékony elsődleges termelési rendszereket kell kifejleszteni, meg kell erősíteni a hozzájuk kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokat, helyre kell állítani a biológiai sokféleséget, valamint versenyképes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású feldolgozási és értékesítési láncokat kell létrehozni. Mindez fel fogja gyorsítani a fenntartható európai biogazdaságra való áttérést azáltal, hogy meggyorsítja az új technológiák gyakorlatba való átültetését.
Az elkövetkezendő évtizedekben Európának számos kihívással kell szembenéznie: fokozódni fog a korlátozottan és véges mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrások iránti verseny, az éghajlatváltozás hatással lesz különösen az elsődleges termelési rendszerekre (mezőgazdaság az állattenyésztéssel és a kertészettel együtt, erdőgazdálkodás, halászat és akvakultúra), Európa és a világ gyarapodó népességét pedig fenntartható, biztonságos és elegendő mennyiségű élelmiszerrel kell ellátni. A 2050-ig 9 milliárd főre duzzadó népesség ellátáshoz becslések szerint a világon 70 %-kal több élelmiszerre lesz szükség. Az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 10 %-a a mezőgazdasághoz köthető, és miközben Európában a mezőgazdasági tevékenységekből származó kibocsátás csökken, világszinten 2030-ig várhatóan 20 %-kal fog nőni. Európának emellett úgy kell elegendő mennyiségű nyersanyagot, energiát és ipari terméket fenntartható módon biztosítania és versenyképességét megőriznie, hogy a fosszilis szenet tartalmazó erőforrások mennyisége eközben csökken (a kőolaj kitermelése és a cseppfolyós gáz előállítása 2050-re várhatóan mintegy 60 %-kal visszaesik). A biohulladék – a benne rejlő potenciálisan magas hozzáadott-érték ellenére – hatalmas problémát és költséget jelent (becsült mennyisége az Unióban évente 138 millió tonna, amelynek 40 %-a hulladéklerakókba kerül).
A fejlett országokban előállított élelmiszereknek becslések szerint 30 %-a a szemétbe kerül. Komoly változások szükségesek ahhoz, hogy ezt az értéket az Unióban 2030-ig 50 %-kal csökkentsük (7). Az állat- és növénybetegségeket, illetve kártevő-fertőzéseket, köztük a zoonózist és az élelmiszerek útján terjedő kórokozókat nem tartóztatják fel az országhatárok, és nem akadályozzák meg a terjedésüket. Nemzeti szintű megelőzési intézkedésekre is szükség van, de az uniós fellépés is alapvető fontosságú az egységes piac végső ellenőrzéséhez és hatékony működéséhez. A kihívás sokrétű, és számos, egymással szorosan összefüggő területet érint, ezért holisztikus és rendszerszintű megközelítést igényel.
A biztonságos és egészséges élelmiszerek, a bioanyagok, a bio-üzemanyagok és a bioalapanyagú, a fogyasztási cikkektől az alapvegyszerekig terjedő termékek iránti piaci igény kielégítéséhez egyre több biológiai forrás szükséges. Az ezek előállításához szükséges szárazföldi és vízi ökoszisztémák kapacitása azonban véges, miközben kiaknázásukért számos ágazat verseng egymással és használatuk sem mindig optimális, miként ezt a talajban lévő kötött szén és ezáltal a talaj termőképességének súlyos mértékű csökkenése, valamint a halállomány kimerülése is bizonyítja. A mezőgazdasági földterületek, az erdők, a tengerek és az édesvizek nyújtotta ökoszisztéma-szolgáltatásokat nagy mértékben lehetne tovább erősíteni: ehhez azonban az agronómiai, környezeti és társadalmi szempontok érvényesülésére van szükség a fenntartható termelés és felhasználás során.
A biológiai forrásokban és az ökoszisztémákban rejlő lehetőségek kiaknázása fenntarthatóbb, hatékonyabb és integráltabb módon is történhet. Jobban lehetne hasznosítani például a mezőgazdaságból, az erdőkből, valamint a mezőgazdasági, vízi, ipari vagy akár a települési hulladék-áramokból származó biomasszát.
Alapvetően elmozdulásra van szükség a biológiai források optimális felhasználása és újrahasznosítása, valamint olyan fenntartható elsődleges termelési és feldolgozási eljárások felé, amelyekkel minimalizált alapanyag-bevitel, környezeti hatás és üvegházhatásúgáz-kibocsátás mellett több élelmiszert, rostot és egyéb bioalapanyagú terméket lehet előállítani, javulnak az ökoszisztéma-szolgáltatások, nincs hulladékkibocsátás és megfelelő társadalmi értékek jönnek létre. A cél olyan élelmiszer-termelő rendszerek létrehozása, amelyek erősítik és táplálják az erőforrásalapot, és lehetővé teszik a fenntartható jólét megteremtését. Jobban meg kell érteni és tökéletesíteni kell az élelmiszerek előállításának, terjesztésének, értékesítésének, fogyasztásának és az élelmiszer-termelés szabályozásának módjára adott válaszokat. Ennek megvalósulásához elengedhetetlen, hogy egyrészt Európában és azon túl is együttműködés jöjjön létre a kutatás és az innováció terén, másrészt folyamatos legyen a párbeszéd a különböző politikai, társadalmi, gazdasági és egyéb érdekelt csoportok között.
2.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat, az akvakultúra és a bioalapú iparágak együttesen a biogazdaság gerincét alkotják. A biogazdaság nagy és gyorsan növekvő, becslések szerint több mint 2 billió EUR értékű piacot jelent, 20 millió munkahelyet biztosít és 2009-ben az Unió teljes foglalkoztatottságának 9 %-át tette ki. Az e társadalmi kihívással kapcsolatos kutatásba és innovációba történő beruházások hozzásegítik Európát, hogy vezető szerepre tegyen szert az érintett piacokon, és hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia, azon belül is az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezések céljainak eléréséhez.
Egy teljes mértékben működőképes európai biogazdaság – amely a szárazföldi környezetből, a halászatból és az akvakultúrából származó erőforrások fenntartható termelését, azok élelmiszerré, takarmánnyá, rosttá, bioalapanyagú termékekké és energiává való átalakítását, valamint a kapcsolódó közjavakat foglalja magában – magas uniós hozzáadott értéket hoz létre. A biogazdaság a piachoz kapcsolódó funkciók mellett a közjavakkal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos funkciók és az ökoszisztéma-szolgáltatások széles körét is ellátja. A biogazdaság, amennyiben sikerül fenntartható módon kezelni, mérsékelheti az elsődleges termelés, illetve az ellátási lánc egészének környezeti hatásait. Növelheti ezen ágazatok versenyképességét, javíthatja Európa önállóságát és munkahelyeket, illetve üzleti lehetőségeket teremthet, ami alapvető fontosságú a vidéki területek és a part menti térségek fejlődése szempontjából. Az élelmezésbiztonsággal, a fenntartható mezőgazdasággal és gazdálkodással, az élő vízi gazdálkodással, az erdőgazdálkodással és a biogazdaság egészével kapcsolatos kihívások Európát és a világot egyaránt érintik. Az uniós szintű fellépések nyomán klaszterek jöhetnek létre, így biztosítva az egyes tagállamok által önállóan vagy közösen végrehajtott erőfeszítések kiegészítéséhez szükséges támogatottság és kritikus tömeg elérését. A többszereplős fellépés biztosítani fogja a kutatók, a vállalkozások, a mezőgazdasági és egyéb termelők, a tanácsadók és a végfelhasználók közötti, egymást kölcsönösen serkentő kapcsolatokat. Az uniós szintű fellépés továbbá ahhoz is szükséges, hogy a kihívások kezelése az egyes ágazatokban egységes módon történjen, és szorosan kötődjön a kapcsolódó uniós szakpolitikákhoz. A kutatás és innováció uniós szinten való koordinációja Unió-szerte ösztönözni és gyorsítani fogja a szükséges változások megvalósítását.
A kutatás és az innováció az uniós szakpolitikáknak és azok célkitűzéseinek széles skálájához kapcsolódik, illetve segíti azok kidolgozását: ide tartoznak a közös agrárpolitika (és különösen a vidékfejlesztési politika, a közös programozási kezdeményezések, ezen belül a „Mezőgazdaság, élelmiszerbiztonság és éghajlatváltozás”, az „Egészséges étrend az egészséges életért”, valamint az „Egészséges és termékeny tengerek és óceánok” kezdeményezés), a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal foglalkozó európai innovációs partnerség, a vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerség, a közös halászati politika, az integrált tengerpolitika, az európai éghajlat-változási program, a vízügyi keretirányelv (8), a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv (9), az erdészeti uniós cselekvési terv, a talajvédelmi tematikus stratégia, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig szóló uniós stratégia, az európai stratégiai energiatechnológiai terv, az EU ipari és innovációs szakpolitikái, illetve külső és fejlesztési segélyezési politikái, a növény-egészségügyi stratégiák, az állategészségügyi és állatjóléti stratégiák, végül a környezet és az egészség védelmére, a biztonságra, az erőforrás-hatékonyság és az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés előmozdítására, valamint a hulladék mennyiségének csökkentésére irányuló szabályozási keretek. Amennyiben az alapkutatástól az innovációig terjedő teljes ciklus jobban beépül az uniós szakpolitikákba, az nagy mértékben növelni fogja azok uniós hozzáadott értékét, multiplikátor hatást fejt ki, növeli a kutatás és az innováció társadalmi jelentőségét, egészséges élelmiszeripari termékeket biztosít, és elősegíti a termőfölddel, a tengerekkel és az óceánokkal való fenntartható gazdálkodás és a bioalapú piacok továbbfejlesztését.
A biogazdasághoz kapcsolódó uniós szakpolitikák támogatása, valamint a kutatás és az innováció irányítása és monitoringja céljából társadalmi-gazdasági kutatásokra és előre mutató tevékenységekre kerül sor a biogazdasági stratégia terén: ezen belül mutatók, adatbázisok, modellek, előrejelzések kerülnek kidolgozásra és hatásvizsgálatok készülnek a különféle kezdeményezések gazdasági, társadalmi és környezeti hatásairól.
A társadalmi, gazdasági és környezeti előnyökre összpontosító, problémaorientált fellépést, valamint a biogazdasághoz kapcsolódó ágazatok és piacok korszerűsítését több tudományágat érintő kutatások támogatják majd, ez pedig serkenti az innovációt és új stratégiák, gyakorlatok, fenntartható termékek és eljárások megjelenéséhez vezet. Az említett fellépés az innovációt átfogó módon közelíti meg: számos területre kiterjed a technológiai, nem technológiai, szervezési és társadalmi innovációtól például a technológiaátadásig, az új üzleti modellekig, a márkafejlesztésig és a szolgáltatásokig. El kell ismerni a mezőgazdasági termelőkben és a kkv-kben az innovációhoz való hozzájárulás terén rejlő potenciált. A biogazdaságra vonatkozó megközelítés keretében figyelembe kell venni a helyi ismeretek és a sokszínűség fontosságát.
2.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) Fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás
A cél az, hogy elegendő mennyiségű élelmiszer, takarmány, biomassza és egyéb nyersanyag álljon rendelkezésre, és eközben európai és globális viszonylatban megőrizzük a természeti erőforrásokat – például a vizet és a talajt, valamint a biológiai sokféleséget –, továbbá erősítsük az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, alkalmazkodjunk az éghajlatváltozáshoz és enyhítsük annak hatásait. A tevékenységek középpontjában a mezőgazdasági termékek minőségének javítása és értékének növelése áll, ami egy olyan, fenntarthatóbb és nagyobb termelékenységű, az állattenyésztést és az erdőgazdálkodást is magában foglaló mezőgazdasági rendszeren keresztül valósítható meg, amely, sokszínű, ellenállóképes és erőforrás-hatékony (mivel karbonszegény, alacsony külső bevitelű és kis vízigényű), védi a természeti erőforrásokat, kevesebb hulladékot termel, valamint alkalmazkodni tud a változó környezethez. Ezen túlmenően a tevékenységeknek a vidéki területek fejlődését előmozdító szolgáltatások, koncepciók és politikák kidolgozására, és a fenntartható fogyasztás ösztönzésére kell irányulniuk.
A cél – különösen az erdőgazdálkodás esetében – az, hogy fenntartható módon állítsunk elő biomasszát, bioalapú termékeket és ökoszisztéma-szolgáltatásokat, az erdőgazdálkodás gazdasági, ökológiai és társadalmi aspektusait is megfelelően szem előtt tartva. A tevékenységek alapvetően az erőforrás-hatékony erdőgazdálkodási rendszerek kialakításának és fenntarthatóságának továbbfejlesztését szolgálják, amelyek nélkülözhetetlenek, erőforrás-hatékonyak, hozzájárulnak az erdők ellenálló képességének erősítéséhez és a biológiai sokféleség védelméhez, továbbá képesek a biomassza iránti megnövekedett igény kielégítésére.
A funkcionális növényeknek az egészséggel és a jóléttel való kapcsolata, valamint a kertészet és az erdőgazdálkodás felhasználása a városok zöldebbé tételére szintén figyelmet érdemlő kérdés.
b) Fenntartható és versenyképes agrár-élelmiszeripari ágazat a biztonságos élelmiszerek és az egészséges táplálkozás szolgálatában
A cél a polgárok biztonságos, egészséges és megfizethető árú élelmiszerek iránti – környezeti szempontokat is figyelembe vevő – igényének a kielégítése, az élelmiszerek és takarmányok előállításának, forgalmazásának és fogyasztásának fenntarthatóbbá tétele, valamint az élelmiszer-ágazat versenyképességének növelése, tekintetbe véve az élelmiszer-minőség kulturális vonatkozásait is. A tevékenységek célja, hogy mindenki egészséges és biztonságos élelmiszerhez jusson, a fogyasztók megalapozott döntéseket hozzanak, az egészségesebb életmódot szolgáló étkezési megoldások és innovációk álljanak rendelkezésre, és teret nyerjenek az olyan versenyképes élelmiszer-feldolgozási módszerek, amelyek kevesebb nyersanyagot és adalékanyagot használnak fel, és kisebb a melléktermék-, hulladék- és üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk.
c) Az élő vízi erőforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázása
A cél az élő vízi erőforrások fenntartható módon történő kezelése, kiaknázása és megőrzése, és ezáltal az európai óceánokból, tengerekből és szárazföldi vizekből származó társadalmi és gazdasági előnyök maximalizálása, a biológiai sokféleség védelme mellett. A tevékenységek középpontjában egyrészről az áll, hogy fenntartható és környezetbarát halászati formák kialakítása, a termékeket és szolgáltatásokat biztosító ökoszisztémák fenntartható kezelése, valamint a versenyképes és egyúttal környezetbarát európai akvakultúra-ágazat létrehozása révén a halászat optimális mértékben járuljon hozzá az élelmezésbiztonsághoz a világgazdaság keretei között, másrészről az, hogy a biotechnológiák alkalmazásával a tengerkutatási és tengerhasznosítási ágazatokban zajló innováció révén elő lehessen mozdítani az intelligens növekedést (más néven a „kék növekedést”).
d) Fenntartható és versenyképes bioalapú iparágak és az európai biogazdaság fejlődésének támogatása
A cél az alacsony széndioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony, fenntartható és versenyképes bioalapú iparágak előmozdítása Európában. A tevékenységek középpontjában a hagyományos ipari folyamatok és termékek erőforrás- és energiahatékony bioalapú folyamatokká és termékekké való átalakítása és ezáltal a tudásalapú biogazdaság előmozdítása, az integrált második és későbbi generációs biofinomítók fejlesztése; az elsődleges termelésből származó biomassza – a maradékokat is beleértve –, a biohulladék és a bioalapú iparágakból származó melléktermékek optimális hasznosítása, valamint a szabványosítási és tanúsítási rendszereken, illetve a szabályozási és demonstrációs/kísérleti és egyéb tevékenységeken keresztül új piacok nyitása áll, figyelembe véve mindeközben a biogazdaság által a földhasználatra és a földhasználat-változásra gyakorolt hatásokat, valamint a civil társadalom véleményét és aggályait is.
e) Több területet érintő tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás
A cél az uniós tengerek és óceánok által a társadalomra és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatások fokozása a tengeri erőforrások fenntartható kiaknázása, valamint a tengeri energia különböző forrásainak hasznosítása és a tengerek számtalan felhasználási módja révén.
A tevékenységek középpontjában a tengerkutatás és tengerhasznosítás területéhez kapcsolódó, több területet érintő technológiai és tudományos kihívások kezelése áll annak érdekében, hogy a különböző tengerkutatási és tengerhasznosítási ágazatok kiaknázhassák a tengerekben és óceánokban rejlő lehetőségeket, egyúttal pedig védjék a környezetet és alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz. A tengerkutatásnak és tengerhasznosítási célú kutatásnak a Horizont 2020 valamennyi kihívása és prioritása vonatkozásában történő koordinált stratégiai megközelítése a vonatkozó uniós szakpolitikák végrehajtását is támogatja a „kék” növekedés alapvető célkitűzéseinek elérése céljából.
3. Biztonságos, tiszta és hatékony energia
3.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés egy megbízható, megfizethető, a nyilvánosság által elfogadott, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésére irányuló, fenntartható és versenyképes energiarendszerre való áttérés, szemben a fokozódó erőforráshiánnyal, a növekvő energiaigénnyel és az éghajlatváltozással.
Az Európai Unió 2020-ig 20 %-kal, 2050-ig pedig 80–95 %-kal kívánja csökkenteni üvegházhatásúgáz-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A tervek szerint 2020-ban a végfelhasználói energiafogyasztás 20 %-át a megújuló energiaforrások fednék le. Mindezt kiegészíti egy 20 %-os energiahatékonysági célkitűzés. Ezek a célok csak az energiarendszer teljes felülvizsgálatával érhetők el, amelynek alacsony szén-dioxid-kibocsátási profillal, a fosszilis tüzelőanyagok alternatíváinak kifejlesztésével, energiaellátási biztonsággal és megfizethetőséggel kell együtt járnia, egyúttal pedig erősíteni kell az európai gazdasági versenyképességet is. Európa egyelőre távol áll ezeknek az átfogó céloknak a megvalósulásától. Az európai energiarendszer 80 %-a még a fosszilis tüzelőanyagokra épül, az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 80 %-áért pedig az ágazat felel. Az Unió éghajlattal és energiaüggyel kapcsolatos hosszú távú célkitűzéseinek teljesítése érdekében a hetedik keretprogramhoz képest helyénvaló növelni a költségvetésből a megújuló energiával, a végfelhasználók energiahatékonyságával, az intelligens hálózatokkal és az energiatárolással kapcsolatos tevékenységekre fordított összegeket, illetve ugyancsak helyénvaló növelni a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007-2013) részét képező „Intelligens energia – Európa” program keretében végrehajtott energiaipari innovációs tevékenységek piaci bevezetésére szánt költségvetést. Törekedni kell arra, hogy az e tevékenységek céljára elkülönített teljes összeg elérje az e társadalmi kihíváshoz tartozó költségvetés legalább 85 %-át. Évente a bruttó hazai termék (GDP) 2,5 %-át költjük energiaimportra, és ez az arány vélhetően növekedni fog. 2050-re ez a tendencia teljes olaj- és gázbehozatali függőséghez vezethet. Az energia világpiaci árának ingadozása és az ellátásbiztonságot érintő gondok miatt az európai ágazati szereplők és fogyasztók jövedelmük mind nagyobb hányadát fordítják energiára. Az Unió teljes energiafelhasználásának 70–80 %-áért (10) és az üvegházhatásúgáz-kibocsátásának körülbelül ugyanilyen hányadáért az európai városok felelősek.
A karbonszegény, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve (11) szerint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás célzott csökkentését elsősorban az Unió területén kell elérni. Ehhez 2050-ig az energia-ágazatban több mint 90 %-kal, az iparban több mint 80 %-kal, a közlekedési ágazatban legalább 60 %-kal, a lakossági felhasználás és a szolgáltatások terén pedig mintegy 90 %-kal kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást. Az ütemterv azt is jelzi, hogy rövid és középtávon többek között a földgáz is hozzájárulhat az energiarendszer átalakításához a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológia használatával kombinálva.
Ezen ambiciózus csökkentési célok eléréséhez jelentős beruházásokra van szükség a megfizethető árú, hatékony, biztonságos, megbízható, karbonszegény energetikai technológiák és szolgáltatások – beleértve a földgázt, az elektromosság tárolását és a kis- és mikroméretű energiarendszerek elterjesztését – kutatása, fejlesztése, demonstrációja és piaci megjelenítése terén. A beruházásoknak megfelelően ki kell egészülniük nem technológiai megoldásokkal is, a kínálati és – többek között a fogyasztók részvételének kezdeményezésével és bevonásukkal – a keresleti oldalon egyaránt. Mindezen intézkedéseket egy integrált és fenntartható dekarbonizációs szakpolitikának kell felölelnie, amely érinti a kulcsfontosságú alaptechnológiákat, különösen az IKT-megoldásokat és a korszerű gyártást és feldolgozást, valamint a fejlett anyagokat. A cél egyrészt hatékony, az európai és a világpiacon széles körben teríthető energiaipari technológiák és szolgáltatások – a megújuló energia integrációját is beleértve – kifejlesztése és kialakítása, másrészt egy olyan intelligens keresletoldali gazdálkodás megteremtése, amelynek alapját nyílt és átlátható energiakereskedelmi piac, valamint biztonságos és intelligens energiahatékonysági gazdálkodási rendszerek képezik.
3.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
Költségek és megbízhatóság tekintetében az új technológiáknak és megoldásoknak versenyképeseknek kell lenniük a hagyományos üzemeltetőket és technológiákat felvonultató energiarendszerekkel. A kutatás és fejlesztés szerepe megkerülhetetlen abban, hogy a tisztább, karbonszegény és hatékonyabb új energiaforrásokat kereskedelmi szempontból a szükséges mértékben vonzóvá lehessen tenni. Sem az ágazat, sem az egyes tagállamok önmagukban nem képesek azon költségek és kockázatok elviselésére, amelyeknek legfőbb okait (áttérés a karbonszegény gazdaságra, megfizethető és biztonságos energiaszolgáltatás) piacon kívüli tényezők jelentik.
E fejlődés felgyorsítása uniós szintű stratégiai megközelítést igényel, amely magában foglalja az épületek, a szolgáltatások, a háztartások, a közlekedés és az ipari értékláncok energiaellátását, energiaigényét és energiafelhasználását. Mindez a források – köztük a kohéziós politika körébe tartozó alapok – összehangolását teszi szükségessé Unió-szerte, mindenekelőtt az intelligens specializációra irányuló nemzeti és regionális stratégiák, a kibocsátáskereskedelmi rendszerek, a közbeszerzések és egyéb pénzügyi mechanizmusok révén. Szükség van továbbá a megújuló energiaforrásokat és az energiahatékonyságot érintő szabályozási és végrehajtási szakpolitikákra, valamint a nem technológiai akadályok felszámolását szolgáló, testre szabott technikai segítségnyújtásra és kapacitásbővítésre is.
Ilyen stratégiai koncepciót az európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) kínál. A SET-terv hosszú távú menetrendet határoz meg azon főbb innovációs szűk keresztmetszetek kezeléséhez, amelyekkel az energiaipari technológiai vállalkozások a felderítőkutatási, a kutatási-fejlesztési, a koncepcióigazolási és a demonstrációs szakaszban szembesülni kénytelenek, amikor tőkét keresnek nagyléptékű és újfajta projektjeik finanszírozásához vagy a piaci bevezetésre irányuló folyamat megindításához. A terv az újonnan megjelenő és az áttörés lehetőségét magukban hordozó technológiákat sem hagyja figyelmen kívül.
A SET-terv végrehajtásához szükséges források teljes becsült összege a következő 10 évben évi 8 milliárd EUR (12). Ez messze meghaladja az egyes tagállamok vagy a kutatási és ágazati szereplők kapacitását. Uniós szintű kutatási és innovációs beruházásokra van szükség, amelyeket a közös végrehajtás, valamint a kockázatok és kapacitások megosztása révén erőforrásaink egész Európára kiterjedő mozgósításával ötvözünk. Az energiaipari kutatás és innováció uniós finanszírozása ily módon kiegészíti a tagállami tevékenységeket, és azokra az élvonalbeli technológiákra és tevékenységekre összpontosít, amelyek – azon túl, hogy egyértelmű uniós hozzáadott értéket képviselnek – képesek jelentősen mobilizálni a nemzeti erőforrásokat és munkahelyeket teremteni Európában. Az uniós szintű cselekvés ezen kívül az egyes tagállamok kapacitását meghaladó, magas kockázatú, költségigényes, hosszú távú programok támogatására, a beruházási kockázatokat csökkentő erőfeszítések egyesítésére (például olyan nagyléptékű tevékenységek tekintetében, mint az ipari demonstrációs projektek) és az európai szintű, interoperábilis energiaipari megoldások kifejlesztésére irányul.
Az európai energiapolitika kutatási és innovációs pillérét képező SET-terv végrehajtása elő fogja segíteni az Unió ellátásbiztonságát és a karbonszegény gazdaságra való áttérését, támogatni fogja a kutatási és innovációs programok összekapcsolását a transzeurópai és regionális energiainfrastruktúra-beruházásokkal, és növelni fogja a beruházási hajlandóságot a hosszú futamidejű, jelentős technológiai és piaci kockázatú projektekbe való tőkebefektetések tekintetében. Beruházási lehetőségeket teremt a kis- és nagyvállalkozások számára, és segíti őket, hogy versenyképessé váljanak vagy azok maradjanak az energiaipari technológiák széles, egyre több lehetőséget kínáló világpiacán.
A nemzetközi színteret illetően az uniós szintű cselekvés biztosítja azt a kritikus tömeget, amely felkelti a piac technológiai éllovasainak érdeklődését és előmozdítja az uniós célok elérését segítő nemzetközi partnerségek ügyét. Kölcsönös előnyök és érdekazonosság esetén a nemzetközi partnerek számára megkönnyíti az Unióval való együttműködést a közös cselekvés kidolgozásában.
Az e társadalmi kihíváshoz kapcsolódó tevékenységek éppen ezért az európai energia- és éghajlatpolitika technológiai gerincét fogják képezni. Emellett hozzájárulnak majd az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés energiaipari céljainak, valamint az „Erőforrás-hatékony Európa”, az „Iparpolitika a globalizáció korában” és az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezés szakpolitikai céljainak megvalósulásához.
A nukleáris hasadási energiával és a nukleáris fúziós energiával kapcsolatos kutatási és innovációs tevékenységek a(z) 1314/2013 (Euratom) rendelet által létrehozott Euratom programhoz tartoznak. Adott esetben lehetséges szinergiákat kell előirányozni az e társadalmi kihívás és az Euratom program között.
3.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) A fogyasztás és a szénlábnyom csökkentése intelligens és fenntartható használat révén
A tevékenységek központi célkitűzése új koncepciók, nem technológiai megoldások, nagyobb hatékonyság, társadalmi elfogadottság és a megfizethető technológiai alkotóelemek és integrált intelligenciával rendelkező rendszerek kutatása és teljes körű tesztelése, lehetővé téve a valós idejű energiagazdálkodást a közel nulla kibocsátású, valamint a közel nulla és a pozitív energiamérlegű, új vagy meglévő épületek, az utólag átalakított épületek, városok és körzetek, a megújuló energián alapuló fűtés és hűtés, a magas hatékonyságú iparágak, valamint az energiahatékony és energiatakarékos megoldások és szolgáltatások – vállalkozások, egyének, közösségek és városok általi – tömeges alkalmazása tekintetében.
b) Alacsony költségű és karbonszegény villamosenergia-ellátás
A tevékenységek központi célkitűzését az innovatív megújuló energiaforrásokra, a karbonszegény fosszilis tüzelőanyaggal működő, hatékony és rugalmas erőművekre, valamint a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási, illetve -újrahasznosítási technológiákra irányuló kutatás, fejlesztés és teljes körű demonstrációja jelenti, amelyek nagyobb léptékű, alacsonyabb költségű, környezetvédelmi szempontból biztonságosabb, magasabb átalakítási hatékonysággal rendelkező és a különféle piaci és működési környezet számára könnyebben elérhető technológiákat kínálnak.
c) Alternatív tüzelőanyagok és mobil energiaforrások
A tevékenységek központi célkitűzése olyan technológiák és értékláncok kutatása, fejlesztése és teljes körű demonstrációja, amelyek a bioenergiát és az egyéb alternatív tüzelőanyagokat versenyképesebbé és fenntarthatóbbá teszik az energiatermelés, a fűtés, valamint a felszíni, a tengeri és a légi közlekedés esetében, lehetőséget teremtve a hatékonyabb energiaátalakításra, lerövidítik a hidrogén- és üzemanyagcellák piacra jutásához szükséges időt, és új, hosszú távú kiérleltségi potenciállal rendelkező opciókat kínálnak.
d) Intelligens és egységes európai villamosenergia-hálózat
A tevékenységek központi célkitűzése az új intelligens energiahálózati technológiák, valamint a nagyobb rugalmasságot és hatékonyságot lehetővé tévő tartalék- és kiegyenlítő technológiák kutatása, fejlesztése és teljes körű demonstrációja, a hagyományos erőműveket, a rugalmas energiatárolást, a rendszereket és a piaci modelleket is ideértve, amelyek segítségével normál és rendkívüli körülmények között egyaránt megoldható az interoperábilis hálózatok – beleértve a szabványosítási kérdéseket is – a tervezése, a monitoringja, az ellenőrzése és a biztonságos működtetése egy nyílt, nem szénalapú, környezeti szempontból fenntartható, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes és versenyképes piacon.
e) Új ismeretek és technológiák
A tevékenységek központi célkitűzése a tiszta, biztonságos és fenntartható energiaipari technológiák több tudományágat érintő kutatása (beleértve a távlati cselekvéseket), valamint a páneurópai kutatási programok és a világszínvonalú létesítmények közös megvalósítása.
f) Hatékony döntéshozatal, a nyilvánosság bevonása
A tevékenységek központi célkitűzése a szakpolitikák hatékony és átlátható támogatási eszközeinek, módszereinek, modelljeinek, valamint előretekintő és távlati forgatókönyveinek a kidolgozása, ideértve a társadalmi szerepvállalásnak, a felhasználók bevonásának, a környezeti hatásoknak és a fenntarthatóságnak az értékelését, javítva ezáltal az energiával kapcsolatos társadalmi-gazdasági tendenciák és kilátások megértését.
g) Az energiaipari innováció piaci bevezetése az „Intelligens energia – Európa” programra építve
A tevékenységek az „Intelligens energia – Európa” program keretében végrehajtott tevékenységekre épülnek, és tovább erősítik azokat. A tevékenységek középpontjában az energiaipari technológiák és szolgáltatások piaci elterjedését elősegítő, a nem technológiai akadályok felszámolását és az uniós energiapolitika költséghatékony végrehajtását célzó alkalmazott innováció és a szabványosítás előmozdítása áll. Emellett a meglévő technológiák intelligens és fenntartható alkalmazásával kapcsolatos innovációra is figyelmet kell fordítani.
4. Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés
4.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés egy olyan európai közlekedési rendszer kialakítása, amely forráshatékony, éghajlat- és környezetbarát, biztonságos, gördülékeny, és minden polgár, valamint a gazdaság és a társadalom javát szolgálja.
Európának összhangba kell hoznia polgárainak és az áruknak a növekvő mobilitási igényét, valamint az új demográfiai és társadalmi kihívások által formált változó igényeket a gazdasági teljesítőképesség, az energiahatékony és karbonszegény társadalom és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaság követelményeivel. Növekedésével párhuzamosan a közlekedési ágazatnak lényeges előrelépést kell elérnie az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése és az egyéb kedvezőtlen környezeti hatások mérséklése terén, és a magas szintű hatékonyság és mobilitás megőrzése, valamint a területi kohézió előmozdítása mellett véget kell vetnie az olajtól és egyéb fosszilis tüzelőanyagoktól való függésének.
Fenntartható mobilitás csak a közlekedési rendszer – beleértve a közösségi közlekedést is – gyökeres átalakításával érhető el, amelynek hátterében jelentős közlekedéskutatási eredmények, széles körű innováció, valamint a környezetkímélőbb, biztonságosabb, megbízhatóbb és intelligensebb közlekedési megoldások következetes, európai szintű végrehajtása állnak.
A kutatás és az innováció révén mielőbb célzott eredményeket kell elérni valamennyi közlekedési mód tekintetében, amelyek segítenek megvalósítani a főbb uniós politikai célokat, növelve a gazdasági versenyképességet, támogatva az áttérést egy, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, energiahatékony és karbonszegény gazdaságra, valamint fenntartva Európa vezető szerepét a globális piacon mind a szolgáltatási ágazat, mind a feldolgozóipar vonatkozásában.
Noha jelentős beruházásokat kell végrehajtanunk a kutatás, az innováció és a fejlesztések terén, ha nem sikerül fenntarthatóbbá tennünk a teljes közlekedési és mobilitási rendszert, és ha Európa elveszíti a közlekedés terén kivívott technológiai vezető szerepét, akkor hosszú távon elviselhetetlenül magas társadalmi, ökológiai és gazdasági költségekkel, valamint az európai munkahelyekre és a hosszú távú gazdasági növekedésre gyakorolt káros következményekkel kell számolnunk.
4.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A közlekedés az európai gazdaság versenyképességének és növekedésének fontos motorja. Biztosítja a személyek és áruk mobilitását, amely alapul szolgál az integrált európai egységes piac működéséhez, a területi kohézióhoz, valamint a nyitott és befogadó társadalom kialakításához. A világpiac számos szegmensében vezető szerepet betöltő közlekedés Európa egyik legnagyobb előnye az ipari potenciál és a szolgáltatások minősége szempontjából. A közlekedési ipar és a közlekedési eszközgyártás együttesen az Unió GDP-jének 6,3 %-át képviseli. Ha a kereskedelmet, a szolgáltatásnyújtást és a munkavállalói mobilitást is figyelembe vesszük, a közlekedési ágazatnak az Unió gazdaságához nyújtott teljes hozzájárulása még ennél is nagyobb mértékű. Ugyanakkor az európai közlekedési ipart egyre élesebb versenyre kényszerítik a világ más részeiből jelentkező kihívói. Ha Európa biztosítani kívánja versenyelőnyét, és fel akarja számolni jelenlegi közlekedési rendszerének gyenge pontjait, technológiai áttörésre lesz szükség.
A közlekedési ágazat az üvegházhatású gázok egyik fő kibocsátója, hiszen az összes kibocsátás mintegy egynegyedéért felel. Jelentős szerepe van az egyéb levegőszennyezési problémák előidézésében is. A közlekedésben még mindig 96 % a fosszilis tüzelőanyagok részaránya. Alapvetően fontos ennek a környezeti hatásnak a célirányos technológiai fejlesztések révén való csökkentése, szem előtt tartva azt, hogy minden közlekedési mód különböző kihívásokkal szembesül, és eltérő technológiai integrációs ciklusokkal működik. Ezen túlmenően egyre nagyobb problémát jelentenek a torlódások; a közlekedési rendszerek még mindig nem elég intelligensek; a fenntarthatóbb közlekedési módokra történő váltás nem mindig jelent vonzó alternatívát; a halálos kimenetelű közúti balesetek száma továbbra is tragikusan magas: évi 34 000 esetet regisztrálnak Unió-szerte. A polgárok és a vállalkozások jogos igénye, hogy közlekedési rendszerünk mindenki számára hozzáférhető, biztonságos és védett legyen. A városi környezet sajátos kihívást, de egyben lehetőséget is jelent a közlekedés fenntarthatósága és az életminőség javítása szempontjából.
Figyelembe véve a közlekedés növekedésének becsült ütemét, az európai közlekedés néhány évtizeden belül az összeomlás szélére juthat, aminek gazdasági terhei és társadalmi hatásai elviselhetetlenek lehetnek, és negatív gazdasági és társadalmi következményekkel járhatnak. Ha a múlt tendenciái folytatódnak, a következő 40 évben megduplázódik az utaskilométer-szám, a légi közlekedésben pedig ez a növekedés kétszer ilyen gyors lesz. A szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig 35 %-kal nőhet (13). A torlódások okozta költségek 50 %-kal emelkedhetnek, ami éves szinten közel 200 milliárd EUR-t jelent. A balesetek külső költségei 2005-höz képest mintegy 60 milliárd EUR-val növekedhetnek.
Éppen ezért új megoldásokat kell keresnünk. A politikai célokat követő, a fő kihívásokra összpontosító kutatás és innováció lényegesen elő fogja segíteni a Unió azon célkitűzésének elérését, hogy 2050-ig a hőmérséklet globális emelkedését 2 C-ra korlátozza, 60 %-kal csökkentse a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátást, erőteljesen mérsékelje a torlódásokból és balesetekből származó költségeket, és a halálos baleseteket gyakorlatilag száműzze az közutakról (13).
A szennyezéssel, a torlódásokkal, a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos gondok az egész Uniót érintik, ezért átfogó európai együttműködésen alapuló választ igényelnek. A járművekkel (14), infrastruktúrákkal és közlekedésirányítással kapcsolatos új technológiák és megoldások kifejlesztésének és alkalmazásának meggyorsítása elengedhetetlen feltétele a tisztább, biztonságosabb, hozzáférhetőbb és hatékonyabb intermodális és multimodális uniós közlekedési rendszer megvalósításának, az éghajlatváltozás mérséklése és a forráshatékonyság javítása terén elérendő eredményeknek, valamint az európai vezető szerep megtartásának a közlekedéshez kapcsolódó termékek és szolgáltatások világpiacán. Szétaprózott nemzeti erőfeszítésekkel ezek a célok nem érhetők el.
A közlekedési vonatkozású kutatás és innováció uniós szintű finanszírozása ki fogja egészíteni a tagállami tevékenységeket, és azokra a tevékenységekre összpontosít, amelyek egyértelmű uniós hozzáadott értéket képviselnek. Ezzel a hangsúly olyan kiemelt területekre fog helyeződni, amelyek megfelelnek a kitűzött európai céloknak; amelyek esetében szükség van az erőfeszítések kritikus tömegére; ahol az egész Európára kiterjedő, interoperábilis vagy multimodális integrált közlekedési megoldások segíthetnek megszüntetni a közlekedési rendszer szűk keresztmetszeteit; vagy amelyeken az erőfeszítések transznacionális összefogása és az eddig elért kutatási eredmények jobb felhasználása és eredményes terjesztése csökkentheti a kutatási beruházások kockázatát, előmozdíthatja a közös normák kialakítását és meggyorsíthatja a kutatási eredmények piacra jutását.
Szükséges, hogy a kutatási és innovációs tevékenységek a teljes innovációs láncot lefedő kezdeményezések széles skáláját – a köz- és magánszféra releváns partnerségeit is beleértve – foglalják magukban, és az innovatív közlekedési megoldások esetében integrált megközelítést alkalmazzanak. Az eredmények piacra jutását több intézkedés is hivatott segíteni: a kutatás és az innováció programozott szemlélete, a demonstrációs projektek, a piaci bevezetésre irányuló tevékenységek, a szabványosítás előmozdítása, a szabályozás és az innovatív közbeszerzési stratégiák mind ezt a célt szolgálják. Ezenkívül az érdekeltek bevonásával és szakértelmének segítségével át lehet hidalni azt a távolságot, amely a kutatási eredmények létrejötte és közlekedési ágazatban való alkalmazása között feszül.
A környezetkímélőbb, intelligensebb és teljes mértékben integrált, megbízható közlekedési rendszerre irányuló kutatási és innovációs beruházások jelentősen hozzá fognak járulni az Európa 2020 stratégia és az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés célkitűzéseinek a megvalósulásához. Az említett tevékenységek támogatni fogják az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyv végrehajtását. Emellett elősegítik majd az „Erőforrás-hatékony Európa”, az „Iparpolitika a globalizáció korában” és az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezések szakpolitikai céljainak megvalósulását. Összekapcsolódnak a közös programozási kezdeményezésekkel is.
4.3. A tevékenységek nagy vonalakban
A tevékenységeket oly módon szervezik, hogy adott esetben lehetőség nyíljon integrált és módspecifikus megközelítés alkalmazására. Többéves láthatóságra és folyamatosságra van szükség az egyes közlekedési módok sajátosságainak és a kihívások holisztikus jellegének, valamint az európai közlekedési technológiai platformok vonatkozó stratégiai kutatási és innovációs terveinek a figyelembevétele érdekében.
a) Környezetkímélő, erőforrás-hatékony közlekedés
A cél a közlekedési rendszerek éghajlatra és környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásainak (beleértve a zaj- és levegőszennyezést is) minimalizálása a természetierőforrás- és üzemanyag-felhasználásuk minőségének és hatékonyságának javításával, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentésével.
A tevékenységek központi célkitűzése az erőforrások felhasználásának – különös tekintettel a fosszilis tüzelőanyagokra –, az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és a zajszinteknek a mérséklése, valamint a közlekedés és a járművek hatékonyságának a javítása, a tiszta (elektromos vagy hidrogénüzemű és egyéb alacsony vagy nulla kibocsátású) járművek új generációja kifejlesztésének, gyártásának és alkalmazásának a felgyorsítása, többek között a hajtóművek, az energiatárolás és az infrastruktúra terén várható áttörések és azok optimalizálása révén; az esetleges alternatív és fenntartható üzemanyagokban, valamint és az innovatív és hatékonyabb meghajtó- és üzemeltető rendszerekben rejlő lehetőségek feltárása és kihasználása, ideértve az üzemanyag-infrastruktúrát és -töltést is; az infrastruktúra megtervezésének és használatának az optimalizálása intelligens közlekedési rendszerek, logisztika és intelligens eszközök révén; valamint a keresletgazdálkodás, illetve a tömegközlekedés és a nem motorizált közlekedési módok, továbbá az intermodális mobilitási láncok fokozottabb alkalmazása, mindenekelőtt a városokban. Az alacsony vagy nulla kibocsátás megvalósítására irányuló innovációt valamennyi közlekedési mód tekintetében ösztönözni kell.
b) Nagyobb mobilitás, kevesebb torlódás, fokozott biztonság és védelem
A cél a növekvő mobilitási igény és a közlekedés folyamatossága közötti összhang megteremtése a gördülékeny, intermodális, inkluzív, hozzáférhető, megfizethető, biztonságos, életképes és stabil közlekedési rendszerekre irányuló innovatív megoldások révén.
A tevékenységek központi célkitűzése a torlódások csökkentése, a hozzáférésnek, az interoperabilitásnak és az utasok választási lehetőségeinek a javítása és az utasigények jobb kielégítése a háztól házig történő integrált szállítás, a mobilitáskezelés és a logisztika fejlesztésével és előmozdításával; az intermodalitás erősítése és az intelligens tervezési és irányítási megoldások alkalmazása; valamint a balesetek előfordulásainak és a biztonsági fenyegetések hatásainak erőteljes csökkentése.
c) Az európai közlekedési ipar globális vezető szerepe
A cél az európai közlekedési gyártóipar és a kapcsolódó szolgáltatások – köztük a logisztikai folyamatok, a karbantartás, a javítás, az utólagos átalakítás és az újrafeldolgozás – versenyképességének és teljesítményének javítása, Európa bizonyos területeken (pl. a repüléstechnika területén) betöltött vezető szerepének megtartása mellett.
A tevékenységek központi célkitűzése az innovatív légi, vízi és szárazföldi közlekedési eszközök új generációjának kifejlesztése, az innovatív rendszerek és berendezések fenntartható gyártásának biztosítása, valamint a jövőbeli közlekedési eszközök használatának megalapozása új technológiák, koncepciók és tervek, intelligens ellenőrző rendszerek és átjárható szabványok kidolgozásával, valamint hatékony termelési folyamatok, innovatív szolgáltatások és tanúsítási eljárások, rövidebb fejlesztési idő és az életciklusra vonatkozó alacsonyabb költségek alkalmazásával, de a működés biztonságának és védelmének veszélyeztetése nélkül.
d) Társadalom-gazdaságtani és magatartás-kutatás és előremutató politikaformálás
A cél az innováció előmozdításához, a közlekedésben rejlő kihívások megoldásához és a közlekedéssel kapcsolatos társadalmi igények kielégítéséhez szükséges jobb politikaformálás támogatása.
A tevékenységek központi célkitűzése a közlekedéssel kapcsolatos társadalmi-gazdasági hatások, tendenciák és kilátások – a jövőbeli kereslet alakulását is beleértve – jobb megértése és a bizonyítékokon alapuló adatok és elemzések rendelkezésre bocsátása a politikai döntéshozók számára. Figyelmet kell fordítani az e tevékenységek nyomán születő eredmények terjesztésére is.
5. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem, környezet, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok
5.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés: az erőforrás- és vízhatékony és az éghajlatváltozásra rugalmasan reagáló gazdaság és társadalom létrehozása, a természeti erőforrások és az ökoszisztémák védelmének és az ezekkel való fenntartható gazdálkodásnak a megvalósítása, valamint a nyersanyagok fenntartható biztosítása és használata, amely a bolygónk adta természeti erőforrások és ökoszisztémák fenntarthatóságának határain belül képes kielégíteni a világ egyre növekvő népességének igényeit. A tevékenységek hozzá fognak járulni Európa versenyképességének fokozásához, a nyersanyag-ellátás biztonságához és a jólét növeléséhez a környezeti integritás, az ellenálló képesség és a fenntarthatóság biztosítása mellett, annak érdekében, hogy az átlagos globális felmelegedést 2 °C alatt tartsuk, és lehetővé tegyük az ökoszisztémák és a társadalom számára az éghajlatváltozáshoz és más környezeti változásokhoz való alkalmazkodást.
A huszadik század folyamán a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása és az anyagi erőforrások kitermelése világszinten tízszeresére nőtt. A látszólag bőséges és olcsó erőforrások korszaka azonban a végéhez közlekedik. A nyersanyagok, a víz, a levegő, a biodiverzitás, valamint a szárazföldi, vízi és tengeri ökoszisztémák egyaránt nyomásnak vannak kitéve. A föld számos fontos ökoszisztémája károsodott, mivel szolgáltatásaiknak akár 60 %-a is nem fenntartható módon kerül felhasználásra. Az Európai Unióban az egy főre jutó anyagfelhasználás évi 16 tonna, ebből 6 tonna hulladék keletkezik, amelynek a fele hulladéklerakóba kerül. A népesség növekedésével és az igények – különösen a feltörekvő gazdaságok középosztálya igényeinek – megemelkedésével párhuzamosan az erőforrások iránti globális kereslet is nő. A gazdasági növekedést szét kell választani az erőforrások felhasználásától.
A föld felszínének átlaghőmérséklete az elmúlt száz évben mintegy 0,8 °C fokkal emelkedett, és az előrejelzések szerint ez a növekedés a 21. század végére eléri az 1,8–4 °C közötti szintet (az 1980 és 1999 közötti időszak átlagához viszonyítva) (15). Az e változásokkal összefüggő, a természeti és emberi rendszerekre gyakorolt várható hatások kihívást jelentenek majd a bolygó és annak alkalmazkodóképessége számára, továbbá veszélyeztetik a jövőbeli gazdasági fejlődést, csakúgy, mint az emberiség jólétét.
Az éghajlatváltozás egyre erősödő hatásai és a különböző környezeti problémák – például az óceánok elsavasodása, az óceánok körforgásának változásai, a tengervíz hőmérsékletének emelkedése, az északi sarkvidéki jég olvadása és a tengervíz sótartalmának csökkenése, a talaj romlása és növekvő mértékű kiaknázása, a talaj termőképességének csökkenése, a vízhiány, az aszályok és áradások, a földrengések és vulkánkitörések kockázata, a fajok térbeli elterjedésének változásai, a vegyi szennyezés, az erőforrások kimerítése és a biodiverzitás csökkenése – arra utalnak, hogy bolygónk fenntarthatóságának határaihoz közeledünk. Így például, ha nem javítjuk a hatékonyságot minden ágazatban – egyebek mellett innovatív vízrendszerekkel –, a várható vízigény 20 év múlva 40 %-kal fogja túlszárnyalni a rendelkezésre álló készleteket, ami súlyos vízhiányokhoz fog vezetni. Az erdők riasztóan magas arányban tűnnek el (évente 5 millió hektár). Az erőforrások közötti kölcsönhatások rendszerszintű kockázatokat jelenthetnek, azaz egy erőforrás kimerítése visszafordíthatatlan változásokat okozhat más erőforrások és ökoszisztémák esetében is. A jelenlegi tendenciák alapján 2050-re a világ növekvő népességének eltartásához a föld több mint kétszeresének megfelelő erőforrásra lenne szükség.
A nyersanyagokkal való fenntartható gazdálkodás és azok erőforrás-hatékony kezelése – beleértve felkutatásukat, kitermelésüket, feldolgozásukat, újrafelhasználásukat, újrahasznosításukat és helyettesítésüket is – alapvető fontosságú a modern társadalom és gazdaság működéséhez. Az olyan európai ágazatok, mint az építőipar, a vegyipar, az autóipar, a repülőgépipar vagy a gép- és berendezésgyártó ipar, amelyek együttesen 1,3 billió euró hozzáadott értéket állítanak elő és közel 30 millió embert foglalkoztatnak, erősen függenek a nyersanyagok hozzáférhetőségétől. Az Unió nyersanyag-ellátása azonban egyre nehézkesebb. Az EU nagy mértékben függ továbbá a stratégiailag fontos nyersanyagok importjától, amelyek piacán azonban riasztó mértékű torzulások mutatkoznak.
Az Unió ezenfelül továbbra is rendelkezik értékes ásványkészletekkel. Ezek feltárása, kitermelése és feldolgozása azonban a megfelelő technológiák és a hulladékciklusok nem megfelelő kezelése miatt, valamint beruházások hiányában és a fokozott globális verseny következtében akadályokba ütközik. Tekintettel arra, hogy milyen fontos szerepük van a nyersanyagoknak az európai versenyképesség és gazdaság szempontjából, továbbá az innovatív termékekben való alkalmazásukat figyelembe véve, a nyersanyagokkal való fenntartható gazdálkodás és azok erőforrás-hatékony kezelése elsőrendű prioritás az Unió számára.
A gazdaság alkalmazkodóképessége és az, hogy rugalmasabban tud-e reagálni az éghajlatváltozásra, erőforrás-hatékonyabb lesz-e, és ezzel egyidejűleg versenyképes marad-e, nagy mértékben függ a társadalmi, gazdasági, szervezeti és technológiai természetű ökoinnovációtól. Az ökoinnováció, amelynek globális piaca évente mintegy 1 billió euró értékű – és ez 2030-ra várhatóan megháromszorozódik –, nagyszerű lehetőséget jelent az európai gazdaságok versenyképességének fokozására és a munkahelyteremtésre.
5.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
Az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjára vonatkozó uniós és nemzetközi célkitűzések teljesítéséhez, valamint az éghajlatváltozás hatásainak kezeléséhez a karbonszegény társadalomra való átállásra, költséghatékony és fenntartható technológiai és nem technológiai megoldások kidolgozására és alkalmazására, továbbá enyhítési és alkalmazkodási intézkedésekre, illetve az e kihívásokra adott társadalmi reakciók jobb megértésére van szükség. Az uniós és világszintű szakpolitikai kereteknek biztosítaniuk kell az ökoszisztémák és a biodiverzitás védelmét, megbecsülését és megfelelő helyreállítását, hiszen az azok által biztosított erőforrások és szolgáltatások csak így állhatnak a jövőben is rendelkezésre. A vidéki, városi és ipari környezetekben jelentkező, vízzel kapcsolatos problémák megoldása érdekében ösztönözni kell a vízrendszerekkel kapcsolatos innovációkat és az erőforrás-hatékonyságot, továbbá óvni kell a vízi ökoszisztémákat. A kutatás és az innováció segíthet a szárazföldön és a tengerfenéken található nyersanyagok megbízható és fenntartható hozzáférhetőségének és kitermelésének a biztosításában, valamint az erőforrások felhasználásának és pazarlásának jelentős csökkentésében.
Az Unió cselekvéseinek középpontjában ezért a kulcsfontosságú uniós célkitűzések és szakpolitikák támogatása áll, amelybe beletartoznak a teljes innovációs ciklus és a tudásháromszög elemei, többek között a következők: az Európa 2020 stratégia; az Innovatív Unió; az „Iparpolitika a globalizáció korában”, az „Európai digitális menetrend”és az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezés és a kapcsolódó ütemterv (16); az alacsony széndioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve; „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című fehér könyv (17); a nyersanyag-politikai kezdeményezés (18); az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája (19); az Európai Unió integrált tengerpolitikája; a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (20); a vízügyi keretirányelv és az azon alapuló irányelvek; az árvízvédelmi irányelv (21); az ökoinnovációs cselekvési terv és a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési program (22). Ezek az intézkedések adott esetben összekapcsolódnak az érintett európai innovációs partnerségekkel és közös programozási kezdeményezésekkel. Céljuk pedig, hogy a társadalom rugalmasabban tudjon reagálni a környezet és az éghajlat megváltozására, és biztosított legyen a nyersanyagok hozzáférhetősége.
Tekintettel az éghajlat és a környezet transznacionális, globális jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a nyersanyagok ellátási láncának nemzetközi dimenziójára, e cselekvéseket uniós és afeletti szinten kell megvalósítani. A szükséges kutatások multidiszciplináris jellege miatt, a kihívások eredményes és fenntartható módon történő kezelése érdekében indokolt összevonni az egymást kiegészítő ismereteket és forrásokat. Az erőforrás-felhasználásnak és a környezeti hatásoknak a versenyképesség egyidejű fokozása mellett történő csökkentéséhez olyan döntő társadalmi és technológiai átalakulásra van szükség, amelynek eredményeképp a természet és az emberi jólét közötti fenntartható kapcsolaton alapuló gazdaság jön létre. A kutatással és innovációval kapcsolatos összehangolt tevékenységek lehetővé teszik majd az éghajlati és környezeti változások jobb rendszerszerű és ágazatközi megértését és előrejelzését, a bizonytalanságok csökkentését, a sebezhető pontok, a kockázatok, a költségek és lehetőségek azonosítását és értékelését, valamint a társadalmi és politikai válaszok és megoldások tárházának bővítését és hatékonyságának javítását. A cselekvések célja továbbá, hogy javítsák a kutatás és az innováció eredményességét és az eredmények közzétételét a döntéshozatal megkönnyítése érdekében, valamint lehetőséget adjanak a társadalom valamennyi rétegéből származó szereplőknek arra, hogy aktívan részt vegyenek ebben a folyamatban.
A nyersanyagok rendelkezésre állásának problémája összehangolt, tudományágakon és ágazatokon átívelő kutatási és innovációs erőfeszítéseket követel meg a biztonságos, gazdasági szempontból kivitelezhető, környezetkímélő és társadalmilag elfogadható megoldások biztosításához az értéklánc egésze mentén (felkutatás, kitermelés, feldolgozás, kialakítás, fenntartható használat, újrafelhasználás, újrahasznosítás és helyettesítés). Az innováció növekedési és foglalkoztatási, továbbá a tudományt, a technológiát, a gazdaságot, a társadalmat, a politikát és a kormányzást is felölelő innovatív lehetőségeket fog kínálni e területeken. Ezért a vízre és nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerségek indultak.
A felelősségteljes ökoinnováció értékes új növekedési és munkahely-teremtési lehetőségeket kínálhat. Az uniós szintű cselekvés keretében kidolgozott megoldások védelmet fognak nyújtani az ipari versenyképességet fenyegető főbb tényezők ellen, és gyorsan bevezethetők és elterjeszthetők lesznek az egységes piacon és azon kívül is, így lehetőség fog nyílni az erőforrások fenntartható használatán alapuló zöld gazdaság felé történő átmenetre. Az e koncepcióban részt vevő partnerek többek között: a nemzetközi, európai és nemzeti politikai döntéshozók; a nemzetközi és tagállami kutatási és innovációs programok; az európai üzleti élet és ipar; az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a nemzeti környezetvédelmi hivatalok, valamint más érdekelt felek.
A bilaterális és regionális együttműködés mellett az uniós szintű cselekvések támogatni fogják a témához kapcsolódó olyan nemzetközi erőfeszítéseket és kezdeményezéseket is, mint az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC), a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi platform (IPBES) és a Föld-megfigyelési Csoport (GEO).
5.3. A tevékenységek nagy vonalakban
a) Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az ahhoz való alkalmazkodás
A cél olyan innovatív, költséghatékony és fenntartható alkalmazkodási és hatáscsökkentési intézkedések és stratégiák kidolgozása és elemzése, amelyek mind a CO2-t, mind a CO2-től eltérő üvegházhatást okozó gázokat és aeroszolokat célba veszik, és kiemelt helyen kezelik a technológiai és a nem technológiai jellegű zöld megoldásokat is: ehhez az intézkedések megalapozott, korai szakaszban és hatékonyan történő meghozatalát lehetővé tévő adatokra, valamint a szükséges kompetenciák hálózatba szervezésére van szükség. A tevékenységek középpontjában a következők állnak: az éghajlatváltozás, valamint a szélsőséges eseményekkel és az éghajlatváltozáshoz köthető hirtelen változásokkal kapcsolatos kockázatok jobb megértése a megbízható éghajlat-változási előrejelzések készítése érdekében; a globális, regionális és helyi szinten gyakorolt hatások és a sebezhető pontok vizsgálata, innovatív és költséghatékony alkalmazkodási, kockázatmegelőző és kockázatkezelő intézkedések kidolgozása; az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését célzó szakpolitikák és stratégiák támogatása, beleértve a más ágazati szakpolitikák hatásait vizsgáló tanulmányokat.
b) A környezet védelme, illetve a természeti erőforrásokkal, a vízzel, a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztémákkal való fenntartható gazdálkodás
A cél tudást és eszközöket biztosítani a természeti erőforrásokkal kapcsolatos olyan gazdálkodáshoz és ezen erőforrások megóvásához annak érdekében, hogy fenntartható egyensúly jöjjön létre a korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrások, valamint a társadalom és a gazdaság jelenlegi és jövőbeli szükségletei között. A tevékenységek középpontjában a következők állnak: a biológiai sokféleségről és az ökoszisztémák működéséről, a társadalmi rendszerekkel való kölcsönhatásaikról és a gazdasági és emberi jólét fenntartásában betöltött szerepükről szóló tudásunk bővítése; integrált megközelítések kidolgozása a vízzel kapcsolatos feladatok megoldására és átállás a vízi erőforrások és szolgáltatások fenntartható kezelésére és felhasználására; továbbá a hatékony döntéshozatalhoz és a nyilvánosság bevonásához szükséges ismeretek és eszközök biztosítása.
c) A nem energetikai célú és nem mezőgazdasági nyersanyagok fenntartható biztosítása
A cél a nyersanyagokkal kapcsolatos tudásalap fejlesztése és a nyersanyagok költséghatékony, erőforrás-hatékony és környezetbarát felkutatásához, kitermeléséhez, feldolgozásához, felhasználásához, újrahasznosításához, újrafelhasználásához és visszanyeréséhez, valamint a kisebb környezeti terhelést okozó, gazdasági szempontból vonzó és környezetileg fenntartható alternatívákkal való helyettesítésükhöz szükséges innovatív megoldások, többek között zárt ciklusú folyamatok és rendszerek kidolgozása. A tevékenységek középpontjában a következők állnak: a nyersanyagok hozzáférhetőségével kapcsolatos tudásalap fejlesztése; a nyersanyagok – köztük a szárazföldi és a tengerből nyert ásványi erőforrások – fenntartható és hatékony biztosításának, használatának és újrafelhasználásának előmozdítása, a kritikus jelentőségű nyersanyagok helyettesítésére alkalmas alternatívák megkeresése; valamint a nyersanyagokkal kapcsolatos társadalmi tudatosság és készségek fejlesztése.
d) A zöld gazdaság és társadalom felé történő átmenet biztosítása az ökoinnováción keresztül
A cél az ökoinnováció összes olyan formájának előmozdítása, amely lehető teszi a zöld gazdaság felé történő átmenetet. A tevékenységeknek többek között az ökoinnovációs program keretében végzett tevékenységekre kell épülniük, és azokat kell erősíteniük, középpontjukban pedig a következőknek kell állni: az ökoinnovációs technológiák, eljárások, szolgáltatások és termékek előmozdítása – beleértve azon módozatok feltárását, amelyekkel a termelésben és a fogyasztásban felhasznált nyersanyag-mennyiség csökkenthető és az ez előtt álló akadályok felszámolhatók –, továbbá piaci bevezetésük és elterjedésük támogatása, különös tekintettel a kkv-kra; az innovatív szakpolitikák, a fenntartható gazdasági modellek és társadalmi változások támogatása; a zöld gazdaság irányában tett haladás mérése és értékelése; valamint az erőforrás-hatékonyság előmozdítása digitális rendszerek segítségével.
e) Átfogó és hosszú távú globális környezeti megfigyelő és információs rendszerek létrehozása
A cél, hogy biztosítsuk az e kihívás kezeléséhez szükséges hosszú távú adatokat és információkat. A tevékenységek középpontjában a Földünk távérzékelés és in situ mérések alapján történő megfigyelésére és monitoringjára szolgáló, folyamatosan időszerű és pontos tájékoztatást nyújtó és előrejelzéseket lehetővé tévő képességek, technológiák és adatinfrastruktúrák állnak. Ösztönözni kell az interoperábilis adatokhoz és információkhoz való szabad, nyílt és korlátlan hozzáférést. A tevékenységek hozzájárulnak a Copernicus program keretében végzett jövőbeli operatív tevékenységek meghatározásához és a Copernicus-adatoknak kutatási tevékenységek céljából való fokozottabb alkalmazásához.
f) Kulturális örökség
A cél az európai dinamikus és fenntartható kulturális örökséget lehetővé tevő stratégiák, módszertanok és eszközök kutatása az éghajlatváltozás elleni intézkedésként. A különböző fizikai formákban megjelenő kulturális örökség biztosítja az élő hátteret a sokrétű változásokra reagáló rugalmas közösségek számára. A kulturális örökség kutatása multidiszciplináris megközelítést kíván a történelmi anyag megértésének javítása céljából. Az intézkedések középpontjában az ellenállóképességi szintek megfigyelés, monitoring és modellezés útján történő meghatározása, valamint annak jobb megértése áll, hogy a közösségek hogyan érzékelik az éghajlatváltozást, valamint a földrengések és vulkánkitörések kockázatát, és hogyan reagálnak azokra.
6. „Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak”
6.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés: Európa jobb megértésének az elősegítése, megoldások nyújtása, valamint a befogadó, innovatív és reflektív európai társadalmak támogatása, tekintettel a korábban nem tapasztalt változásokra és a növekvő globális egymásrautaltságra.
Európa a közös jövőjét nagy mértékben befolyásoló, jelentős társadalmi-gazdasági kihívásokkal néz szembe. Ezek között említhetők a növekvő gazdasági és kulturális kölcsönös függőség, az idősödés és a demográfiai változások, a társadalmi kirekesztés és a szegénység, a társadalmi integráció és szétesés, az egyenlőtlenségek és a migrációs áramlások, a digitális szakadék szélesedése, az innováció és kreativitás kultúrájának elősegítése a társadalomban és a vállalatoknál, a demokratikus intézményekbe vetett és a polgárok közötti bizalom érzésének csökkenése Európa határain belül és kívül. E rendkívüli kihívások kezeléséhez közös európai megközelítésre van szükség, amelynek alapját olyan megosztott tudományos ismeretek képezik, amelyeket többek között a társadalom- és bölcsészettudományok tudnak biztosítani.
Az Unióban, mind az országok között, mind az országokon belül továbbra is jelentős egyenlőtlenségek állnak fenn. 2011-ben a humán fejlettségi mutató, azaz az egészségügyi, oktatásügyi és a jövedelem területén elért fejlettség összesített mutatója az uniós tagállamokat 0,771 és 0,910 közé sorolja, ami az országok közötti jelentős eltérésekre utal. A nemek között is nagymértékű egyenlőtlenségek figyelhetők meg: a nemek közötti bérkülönbség az Unióban például továbbra is átlagosan 17,8 % a férfiak javára (23). 2011-ben minden hatodik uniós polgárt (mintegy 80 millió embert) veszélyeztetett a szegénység. Az elmúlt két évtizedben nőtt a szegénység a fiatal felnőttek és a gyermekes családok körében. A munkanélküli fiatalok aránya meghaladja a 20 %-ot. 150 millió európai (a polgárok mintegy 25 %-a) még nem használta az internetet, és talán sohasem fog szert tenni megfelelő mértékű digitális műveltségre. A politikával szembeni közönyösség és a választásokon tapasztalható polarizálódás is nőtt, jelezve, hogy megrendült a polgároknak a jelenlegi politikai rendszerekbe vetett bizalma.
A fenti számok arról tanúskodnak, hogy egyes társadalmi csoportok és közösségek folyamatosan kimaradnak a társadalmi-gazdasági fejlődésből és/vagy a demokratikus politikából. Ezek az egyenlőtlenségek nemcsak a társadalmi fejlődést gátolják, hanem az uniós gazdaságokat is visszafogják, emellett csökkentik az országokon belüli és országok közötti kutatási és innovációs kapacitásokat.
Ezen egyenlőtlenségek megszüntetése során alapvető feladat az olyan környezetek létrehozásának támogatása, amelyben az európai, a nemzeti és az etnikai identitások képesek párhuzamosan létezni és egymást kölcsönösen gazdagítani.
Ezenkívül a 65 éven felüli európaiak 2010-ben 87 millióan voltak, és számuk 2030-ra várhatóan jelentős mértékben, 42 %-kal 124 millió főre emelkedik. Ez súlyos problémát jelent a gazdaság, a társadalom és az államháztartás fenntarthatósága szempontjából.
Európa termelékenységi és gazdasági növekedési mutatói az elmúlt négy évtizedben viszonylagosan csökkentek. Európának a globális tudástermelésben való részesedése és az innovációs teljesítmény terén betöltött vezető szerepe a kulcsfontosságú feltörekvő gazdaságokhoz (például Brazíliához vagy Kínához) képest rohamosan csökken. Noha Európa erőteljes kutatóbázissal rendelkezik, ezt nagy mértékben az innovatív termékek és szolgáltatások szolgálatába kell állítania.
Köztudomású, hogy Európának többet kell beruháznia a tudományba és az innovációba, és hogy arra is szükség van, hogy ezeket a beruházásokat az eddigieknél jobban összehangolja. A pénzügyi válság óta számos gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség Európa-szerte tovább súlyosbodott, és a válság előtti gazdasági növekedési mutatók visszatérésére az Unió nagyobb részében valószínűleg még sokat kell várni. A jelenlegi válságból az is kitűnik, hogy nehéz feladat megtalálni az olyan válságok megoldási módját, amelyek a tagállamok közötti különbségeket és az eltérő érdekeket tükrözik.
Ezeket a kihívásokat együttesen, innovatív és multidiszciplináris módszerekkel kell kezelni, mivel bonyolult, és gyakran előre nem látható módon hatnak egymásra. Az innováció negatívan befolyásolhatja az integrációt, amint azt a digitális szakadék vagy a munkaerő-piaci szegmentáció jelensége is jól példázza. A társadalmi innováció és a társadalmi bizalom olykor nehezen egyeztethetők össze a szakpolitikákban, például az európai nagyvárosok szociálisan hátrányos helyzetű területein. Emellett az innovációnak és a polgárok növekvő igényeinek összekötése is arra ösztönzi a politikai döntéshozókat, valamint a gazdasági és társadalmi élet szereplőit, hogy olyan új válaszokat találjanak, amelyek nem veszik figyelembe az ágazatok, tevékenységek, termékek vagy szolgáltatások között fennálló határokat. Az olyan jelenségek, mint az internet, a pénzügyi rendszerek, az elöregedő gazdaság és az ökológiai társadalom elterjedése, erőteljesen rámutatnak, mekkora szükség van arra, hogy ezekre a kérdésekre a befogadási és innovációs szempontokat egyidejűleg figyelembe véve keressünk választ.
E kihívások bonyolultsága és az igények változása tehát elengedhetetlenné teszi az innovációs kutatást és az olyan új, intelligens technológiák, folyamatok és módszerek, társadalmi innovációs mechanizmusok, összehangolt cselekvések és intézkedések kidolgozását, amelyek előrejelzik vagy befolyásolják a fő európai fejleményeket. Emellett szükségessé teszi az innováció mozgatórugóinak új alapokon történő megértését. Szükség van továbbá az e kihívásokban szerepet játszó mögöttes tendenciák és hatások megértésére, valamint a szolidaritás, a magatartás, a koordináció és a kreativitás olyan sikeres formáinak újrafelfedezésére, illetve megújítására, amelyek Európát a világ többi részéhez képest a befogadó, innovatív és reflektív társadalmak különleges példájává teszik.
Ez a harmadik országokkal való együttműködés – amely az Unió mint globális szereplő múltbeli, jelen és jövőbeli szerepének alaposabb megértésén alapul – még inkább stratégiai megközelítését is megkívánja.
6.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
E kihívások túlmutatnak az országhatárokon, ezért összetettebb összehasonlító elemzéseket tesznek szükségessé annak érdekében, hogy kiépülhessen egy olyan bázis, amelynek segítségével könnyebben megérthetővé válnak a nemzeti és az európai szakpolitikák. Az ilyen összehasonlító elemzésekben foglalkozni kell a mobilitással (a személyek, áruk, szolgáltatások, tőke, de a kompetenciák, a tudás és az ötletek vonatkozásában is), valamint az intézményi együttműködés, az interkulturális interakciók és a nemzetközi együttműködés formáival is. Ha ezeket a kihívásokat nem értjük meg és jelezzük előre jobban, a globalizáció hajtóerői az európai országokat az együttműködés helyett a versengés felé terelik, így Európában a hasonlóságok, illetve az együttműködés és a versengés közötti helyes egyensúly helyett a különbözőségek kerülnek majd előtérbe. Az ilyen kritikus – többek között társadalmi-gazdasági – problémáknak kizárólag nemzeti szinten történő kezelése azt a veszélyt rejti magában, hogy az erőforrások nem hatékonyan kerülnek felhasználásra, a problémák kiterjednek más európai és Európán kívüli országokra, valamint fokozódnak azok a társadalmi, gazdasági és politikai feszültségek, amelyek közvetlenül érinthetik a Szerződéseknek az értékekre vonatkozó célkitűzéseit, különös tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés I. címében foglaltakra.
A befogadó, innovatív és reflektív társadalmak megértéséhez, elemzéséhez és létrehozásához Európának olyan módszerre van szüksége, amely az új tudás, technológiák és képességek kialakítása érdekében kibontakoztatja az európai jövőt szolgáló közös ötletekben rejlő potenciált. A befogadó társadalmak koncepciójának keretében Európa erősségének számít a kulturális és a régiók közötti sokféleség, valamint a különböző társadalmi-gazdasági berendezkedések megléte. Ezt az európai sokszínűséget az innováció és a fejlesztés forrásának kell tekinteni. Ez a törekvés segíteni fog Európának abban, hogy ne csak határain belül kezelje a kihívásokat, hanem a nemzetközi színtéren fellépő globális szereplőként is. Ez egyúttal segíteni fog a tagállamoknak is a máshol szerzett tapasztalatok hasznosításában és saját körülményeiknek megfelelő intézkedéseik jobb meghatározásában.
Az országok közötti együttműködés új formáinak elősegítése az Unión belül és világszerte, valamint a vonatkozó kutatási és innovációs közösségek között ezért e kihívás egyik legfontosabb feladata. Szükség van a társadalmi és technológiai innovációs folyamatok támogatására, az intelligens és a polgárok részvételére épülő közigazgatás ösztönzésére, valamint a kutatási eredményeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz történő információnyújtásra és a döntéshozatal elősegítésére ahhoz, hogy az említett tevékenységek relevánsabbá váljanak a politikai döntéshozók, a társadalmi-gazdasági szereplők és a polgárok számára. A kutatás és az innováció az európai vállalatok és szolgáltatások versenyképességének az előfeltétele, különös tekintettel a fenntarthatóságra, az oktatás javítására, a foglalkoztatottság növelésére és a szegénység enyhítésére.
Az e kihívás kezelésére nyújtott uniós finanszírozás tehát a fő uniós politikák kidolgozására, végrehajtására és kiigazítására fog irányulni, nevezetesen az Európa 2020 stratégia célkitűzéseire. Adott esetben és szükség esetén a finanszírozás kapcsolódni fog a közös programozási kezdeményezésekhez – ezen belül a „Kulturális örökség”, a „Több évet, jobb életet”, valamint a „Városi Európa” kezdeményezéshez –, és annak keretében a JRC által végzett közvetlen tevékenységekkel való koordinációra is törekedni fognak.
6.3. A tevékenységek nagy vonalakban
6.3.1. Inkluzív társadalmak
A cél jobban megérteni az Európában végbemenő társadalmi változásokat és ezeknek a társadalmi kohézióra gyakorolt hatását, valamint elemezni és fejleszteni a társadalmi, gazdasági és politikai befogadást és a pozitív interkulturális dinamikát Európában és a nemzetközi partnerek körében, mégpedig az élvonalbeli tudományos kutatás, az interdiszciplinaritás, a technológiai haladás és a szervezeti innováció révén. Az európai társadalmi kohéziós modellekkel és jóléttel kapcsolatosan megoldandó fő kihívást egyebek mellett a migráció, az integráció, a demográfiai változás, az idősödő társadalom és a fogyatékosság, az oktatás és az egész életen át tartó tanulás, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése jelenti, amely során figyelembe kell venni a különböző regionális és kulturális jellemzőket.
A társadalom- és bölcsészettudományi kutatás is vezető szerepet játszik ebben az összefüggésben, mivel ezek a tudományágak az idő- és térbeli változásokat tanulmányozzák, és lehetővé teszik az elképzelt jövőképek feltérképezését. Európa hosszú közös történelmében megtalálható az együttműködés, de jelen vannak a konfliktusok is. Dinamikus kulturális kapcsolatai ihletet és lehetőséget biztosítanak. Kutatásra van szükség a közösségek, régiók és nemzetek identitásának és hovatartozásának megértéséhez. A kutatásnak a politikai döntéshozókat olyan politikák kidolgozásában kell támogatnia, amelyek az európai társadalmakban, és a világ többi tájához képest viszonyítva is elősegítik a foglalkoztatást és a szegénység elleni küzdelmet, és megakadályozzák a megosztottság, a konfliktusok, a politikai és társadalmi kirekesztés, a diszkrimináció és az egyenlőtlenségek különböző formáinak kialakulását, például a nemek vagy a nemzedékek közötti egyenlőtlenségeket, a fogyatékosság vagy az etnikai származás alapján történő hátrányos megkülönböztetést, valamint a digitális vagy innovációs szakadékokat. A kutatás különösen az Európa 2020 stratégia végrehajtását és elfogadását, és az Unió széles körű külső tevékenységeit szolgálja.
A tevékenységek középpontjában az alábbiak megértése, elősegítése vagy végrehajtása fog állni:
a) |
az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítását szolgáló mechanizmusok; |
b) |
megbízható szervezetek, gyakorlatok, szolgáltatások és szakpolitikák, amelyekre szükség van a rugalmas, befogadó, részvételre épülő, nyitott és kreatív európai társadalmak kiépítéséhez, különösen a migráció, az integráció és a demográfiai változások figyelembevételével; |
c) |
Európa mint globális szereplő, különösen az emberi jogok és a globális igazságszolgáltatás területén; |
d) |
a fenntartható és inkluzív környezet előmozdítása az innovatív területrendezés és várostervezés révén. |
6.3.2. Innovatív társadalmak
A cél az innovatív európai társadalmak és politikák létrejöttének elősegítése a polgároknak, a civil társadalmi szervezeteknek, a vállalatoknak és a felhasználóknak a kutatásba és innovációba történő bevonása, valamint a globalizációval és a legmagasabb etikai normák előmozdítása szükségességével összefüggésben az összehangolt kutatási és innovációs politikák előmozdítása révén. Különleges támogatásban részesül az EKT és az innováció keretfeltételeinek létrehozása.
A kulturális és társadalmi ismeretek a kreativitás és az innováció fő forrását jelentik, beleértve az üzleti, a közszektorbeli és a társadalmi innovációt. A társadalmi és a felhasználók igényein alapuló innováció sok esetben az innovatív technológiák és szolgáltatások kifejlesztését és a gazdasági folyamatokat is megelőzi. A kreatív iparágak a társadalmi kihívások kezelésének és a versenyképességnek fő erőforrásait jelentik. Mivel a társadalmi és a technológiai innováció közötti kapcsolatok összetettek és csak ritkán lineárisak, az ágazatközi és a multidiszciplináris kutatást is magában foglaló további kutatásra van szükség a valamennyi típusú innováció kifejlesztése tekintetében, és tevékenységeket kell finanszírozni a jövőbeli hatékony fejlesztés ösztönzése érdekében.
A tevékenységek középpontjában a következők fognak állni:
a) |
az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés és az EKT tudásalapjának és támogatásának megerősítése; |
b) |
az innováció új formáinak feltérképezése, különleges hangsúlyt fektetve a társadalmi innovációra és a kreativitásra, valamint annak megértése, hogy az innováció különböző formáit hogyan fejlesztik ki, és azok hogyan lesznek sikeresek vagy vallanak kudarcot; |
c) |
valamennyi generáció innovatív, kreatív és termelési potenciáljának igénybevétele; |
d) |
a harmadik országokkal történő koherens és hatékony együttműködés előmozdítása. |
6.3.3. Reflektív társadalmak – kulturális örökség és európai identitás
A cél, hogy megkönnyítsük Európa szellemi alapjainak, azaz történelmének és a számos európai és Európán kívüli hatásnak a megértését, amelyek mai életünket is befolyásolják. Európát a különböző népek – ezen belül kisebbségek és őslakosok –, a hagyományok és a regionális és nemzeti identitások változatossága, valamint az eltérő szintű gazdasági és társadalmi fejlődés jellemzi. A migráció és a mobilitás, a média, az ipar és a közlekedés hozzájárul a nézetek és életstílusok sokféleségéhez. Ezt a sokszínűséget és a benne rejlő lehetőségeket el kell fogadni és figyelembe kell venni.
Az európai könyvtári – ideértve a digitális könyvtárakat is –, levéltári, múzeumi, képtári és más közintézményekben található gyűjtemények a tanulmányozható dokumentumok és tárgyak gazdag és kiaknázatlan tárházát jelentik. Ezek a források a szellemi örökséggel együtt az egyes tagállamok történelmét, ugyanakkor az Uniónak az idők során felhalmozódott közös örökségét is képviselik. Ezeket az anyagokat – az új technológiák alkalmazásával is – a kutatók és a polgárok rendelkezésére kell bocsátani annak érdekében, hogy a múlt tanulmányozásával tekinthessenek a jövőbe. A kulturális örökség ilyen formában való hozzáférhetősége és megőrzése szükséges az európai kultúrákon belül és között jelenleg élő kapcsolatok életképességéhez,és hozzájárul a fenntartható gazdasági növekedéshez.
A tevékenységek középpontjában a következők fognak állni:
a) |
az európai örökség, emlékezet, identitás, az integráció, valamint a kulturális kölcsönhatások és kifejeződések tanulmányozása, beleértve a kulturális és tudományos gyűjteményekben, levéltárakban és múzeumokban való megjelenését annak érdekében, hogy a múlt alaposabb megismerésével jobban tájékozódjunk a jelenben és megértsük azt; |
b) |
az európai országok és régiók történelmének, irodalmának, művészetének, filozófiájának és vallásainak, valamint annak a kutatása, hogy mindezek hogyan járultak hozzá a kortárs Európa sokszínűségéhez; |
c) |
Európa világbeli szerepének és a világ régiói közötti kölcsönhatásoknak és kötelékeknek a kutatása, valamint annak tanulmányozása, hogy kívülről hogyan látják az európai kultúrákat. |
7. Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának védelme
7.1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés: a biztonságos európai társadalmak előmozdítása korábban nem tapasztalt változások, valamint a növekvő globális egymásrautaltság és fenyegetések közepette, és ezzel egyidejűleg a szabadság és a jogérvényesülés európai kultúrájának megerősítése.
Európa még sohasem volt ennyire békésen egységes, és az európai polgárok biztonságának szintje a világ más részeivel összehasonlítva magas. Európa azonban továbbra is sebezhető az egyre globalizálódó világban, amelyben a társadalmaknak egyre nagyobb mértékű és egyre összetettebb biztonsági fenyegetésekkel és kihívásokkal kell szembenézniük.
A nagyszabású katonai agresszió jelentette fenyegetés csökkent, így a jelenlegi biztonsági aggályok új, sokféle módon jelentkező, kölcsönösen összekapcsolódó és nemzeteken átívelő fenyegetésekkel kapcsolatosak. Figyelembe kell venni továbbá az olyan szempontokat is, mint az emberi jogok, a környezet állapotának romlása, a politikai stabilitás és a demokrácia, a szociális kérdések, a kulturális és vallási identitás vagy a migráció. Ebben az összefüggésben a biztonság belső és külső szempontjai elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással. A szabadság és a biztonság védelme érdekében az Uniónak hatékony válaszokra van szüksége átfogó és innovatív biztonsági eszközkészlet alkalmazásával. A kutatás és az innováció egyértelmű támogató szerepet kaphat, jóllehet önmagukban nem teremthetik meg a biztonságot. A kutatási és innovációs tevékenységeknek a biztonsági fenyegetések megértésére, felderítésére, megelőzésére, az azoktól való elrettentésre, valamint az ellenük való felkészülésre és védelemre kell irányulniuk. Ezen túlmenően a biztonság olyan alapvető kihívásokat is támaszt, amelyeket nem lehet függetlenül vagy ágazatspecifikus módon kezelni, hanem amelyek ambiciózusabb, összehangolt és holisztikus megközelítéseket tesznek szükségessé.
A polgárokat egyre nagyobb mértékben érinti a biztonság hiányának több típusa, legyen szó akár bűnözésről, erőszakról, terrorizmusról, természeti vagy ember okozta katasztrófákról, számítógépes támadásokról, a magánélethez való jog megsértéséről, vagy a társadalmi és gazdasági zavarok más formáiról.
A becslések szerint a bűncselekmények közvetlen sértettjeinek száma Európában évente a 75 milliót is elérheti (24). A bűnözés, terrorizmus, illegális tevékenységek, erőszak és katasztrófák közvetlen költségei 2010-ben Európában a becslések szerint legalább 650 milliárd eurót (azaz az Unió GDP-jének kb. 5 %-át) tettek ki. A terrorizmus Európa és a világ számos részén sok ember halálát követelte, és súlyos gazdasági károkat okozott, megmutatva, milyen végzetes következményekkel tud járni. Emellett a terrorizmus kulturális és globális hatása is jelentős.
A polgárok, a cégek és az intézmények egyre több digitális interakcióban és tranzakcióban vesznek részt az élet társadalmi, pénzügyi és kereskedelmi területein, az internet fejlődése azonban a számítástechnikai bűnözést is magával hozta, amely évente több milliárd euró értékű kárt okoz, amelynek következtében kritikus jelentőségű infrastruktúrák esnek számítógépes támadás áldozatául, és amely megsérti az egyének és szervezetek adatainak védelmét szerte a kontinensen. A mindennapi életben tapasztalható bizonytalanságérzet jellegének és felfogásának változásai valószínűleg a polgároknak nemcsak az intézményekbe, hanem az egymásba vetett bizalmát is megingatják.
E fenyegetettségek előrejelzése, megakadályozása és kezelése érdekében meg kell érteni azok okait, valamint szükség van innovatív technológiák, megoldások, előrejelző eszközök és tudás létrehozására és alkalmazására, a szolgáltatók és a felhasználók közötti együttműködés ösztönzésére, polgári biztonsági megoldások megtalálására, az európai biztonsági ágazat és szolgáltatások – ezen belül az IKT – versenyképességének a javítására, valamint a magánélethez való joggal az interneten és máshol való visszaéléseknek és az emberi jogok megsértéseinek a megelőzésére és az ez ellen folytatott küzdelemre, egyúttal biztosítani kell az európai polgárok egyéni jogait és szabadságát.
A különböző veszélyhelyzeti szolgálatok közötti, határokon átnyúló jobb együttműködés érdekében figyelmet kell fordítani az interoperábilitásra és a szabványosításra.
Végül, mivel a biztonsági politikáknak kölcsönhatásban kell állniuk a különböző társadalmi politikákkal, a biztonságkutatás társadalmi dimenziója is e társadalmi kihívás fontos aspektusa lesz.
Az e kihívás keretében végzett tevékenységeknek az alapvető értékekre, például a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság elveire kell épülniük annak érdekében, hogy biztonságot teremthessenek az európai polgárok számára.
7.2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
Az Uniónak és polgárainak, iparának és nemzetközi partnereinek számos biztonsági veszéllyel kell szembenézniük: bűnözéssel, terrorizmussal, illegális kereskedelemmel, valamint a természeti vagy ember okozta katasztrófák következtében kialakuló tömeges vészhelyzetekkel. Ezek a fenyegetések nem állnak meg a határokon, célpontjaik fizikai objektumok vagy a kibertér lehetnek, és különböző forrásokból érkező támadások jellemezhetik őket. A hatóságok és a magánszférabeli szervezetek informatikai és kommunikációs rendszerei elleni támadások így például nem csupán a polgároknak az informatikai és kommunikációs rendszerekbe vetett bizalmát ássák alá, valamint közvetlen anyagi károkat és üzleti lehetőségek elvesztését okozzák, hanem súlyosan veszélyeztethetik az olyan kritikus infrastruktúrákat és szolgáltatásokat, mint az energia, a légi és egyéb közlekedés, a víz- és élelmiszer-ellátás, az egészségügy, a pénzügyek vagy a távközlés.
Ezek a fenyegetések a társadalmunk belső alapjait is veszélybe sodorhatják. A technológia és a kreatív tervezés jelentős mértékben elősegítheti a válaszlépések megtételét. Új megoldásokat kell azonban kidolgozni, szem előtt tartva az eszközök helyes megválasztását és a társadalom igényeinek való megfelelésüket, különösen a polgárok alapvető jogainak és szabadságainak biztosítása tekintetében.
Végezetül a biztonság nagy gazdasági kihívást is jelent, figyelembe véve Európa szerepét a rohamosan növekvő globális biztonsági piacon. Tekintve, hogy egyes fenyegetések potenciálisan hatással lehetnek a szolgáltatásokra, a hálózatokra vagy a vállalkozásokra, a megfelelő biztonsági megoldások alkalmazása elengedhetetlen a gazdaság és az európai gyártási versenyképesség szempontjából. A tagállamok közötti, valamint a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés e kihívás részét képezi.
Az e társadalmi kihívás kezelésére nyújtott uniós kutatási és innovációs finanszírozás tehát a kulcsfontosságú uniós szakpolitikák kidolgozásának, végrehajtásának és kiigazításának támogatására fog irányulni, nevezetesen az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítására, a közös kül- és biztonságpolitikára, az Európai Unió belső biztonsági stratégiájára, valamint az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezésre. A végrehajtás a JRC által végzett közvetlen cselekvésekkel koordinációban fog történni.
7.3. A tevékenységek nagy vonalakban
A cél a belső és külső biztonságra vonatkozó uniós politikák támogatása, a kiberbiztonság, bizalom és az adatok védelmének biztosítása az egységes digitális piacon, ezzel egyidejűleg fejlesztve az Unió biztonsági ágazatának és szolgáltatásainak – ezen belül az IKT-nek – a versenyképességét. A tevékenységek magukban foglalják az innovatív megoldások új generációja kutatásának és fejlesztésének középpontba helyezését, amely az új elképzelésekkel és tervezésekkel kapcsolatos munka és átjárható szabványok segítségével valósul meg. Erre olyan innovatív technológiák és megoldások kidolgozása révén fog sor kerülni, amelyek megszüntetik a biztonsági réseket, és végeredményben csökkentik a biztonsági fenyegetésekből eredő kockázatokat.
Ezek a küldetésorientált cselekvések integrálni fogják a különböző végfelhasználók (polgárok, vállalatok, civil társadalmi szervezetek és közigazgatási szervek, köztük a nemzeti és nemzetközi hatóságok, a polgári védelem, a bűnüldözési szervek, a határőrségek stb.) igényeit annak érdekében, hogy figyelembevételre kerüljenek a szükséges társadalmi szempontok, a biztonsági kockázatok alakulása és a magánélet védelme.
A tevékenységek középpontjában a következők fognak állni:
a) |
a bűnözés, az illegális kereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem, beleértve a terrorista eszmék és hitek ismeretét és kezelését; |
b) |
a kritikus infrastruktúra, az ellátási láncok és a közlekedési módok rezilienciájának megőrzése és javítása; |
c) |
a biztonság erősítése a határigazgatás révén; |
d) |
a kiberbiztonság javítása; |
e) |
Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének javítása; |
f) |
a magánélet és a szabadság biztosítása többek között az interneten, valamint a biztonság, a kockázat és az irányítás valamennyi területének jobb társadalmi, jogi és erkölcsi megértése; |
g) |
a rendszerek szabványosításának és interoperábilitásának növelése, többek között biztonsági célok érdekében; |
h) |
az Unió külső biztonsági politikáinak támogatása, beleértve a konfliktusmegelőzést és a békeépítést is. |
IV. RÉSZ
A KIVÁLÓSÁG TERJESZTÉSE ÉS A RÉSZVÉTEL NÖVELÉSE
1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés: az európai tehetségekben rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása, valamint az innováción alapuló gazdaság előnyei maximális kihasználásának és a kiválóság elvével összhangban az Unióban történő széles körű elosztásának biztosítása.
Annak ellenére, hogy az utóbbi időben megfigyelhető az egyes országok és régiók innovációs teljesítményének közeledésére utaló tendencia, még mindig markáns különbségek tapasztalhatók a tagállamok között. Ezen túlmenően a nemzeti költségvetési megszorítások miatt a jelenlegi gazdasági válság a szakadékok további szélesedéséhez vezethet. Ki kell aknázni az Európában megtalálható tehetséget, az innováció előnyeit maximalizálni kell, és azokat terjeszteni kell szerte az Unióban. Ez elengedhetetlen Európa versenyképessége, és a jövőbeli társadalmi kihívások megoldására irányuló képessége szempontjából.
2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
A fenntartható, inkluzív és intelligens társadalom megvalósítása érdekében Európának maximálisan ki kell aknáznia az Unióban rendelkezésre álló intellektuális képességeket, és ki kell bontakoztatnia a kihasználatlan kutatási és innovációs potenciált.
A javasolt tevékenységek a kiválósági eszközök fejlesztése és összekapcsolása révén hozzá fognak járulni az EKT megerősítéséhez.
3. A tevékenységek nagy vonalakban
A következő különös cselekvések fogják elősegíteni a kiválóság terjesztését és a részvétel növelését:
— |
együttműködés kialakítása a kiváló kutatóintézetek és a kutatás, fejlesztés és innováció területén gyengébben teljesítő régiók között annak érdekében, hogy a kutatás, fejlesztés és innováció területén gyengébben teljesítő tagállamokban és régiókban új kiválósági központok jöjjenek létre (vagy a meglévők színvonala jelentősen növekedjen), |
— |
a kutatóintézetek közötti ikerintézményi kapcsolatok kialakítása annak érdekében, hogy egy feltörekvő intézményben jelentős mértékben megerősödjön egy adott kutatási terület, mégpedig legalább két, az adott területen nemzetközi szinten vezető intézménnyel kialakított kapcsolatok révén, |
— |
az „EKT tanszékei” kezdeményezés létrehozása annak érdekében, hogy a kiemelkedő egyetemi szakembereket olyan intézményekhez vonzzák, amelyek egyértelműen potenciállal rendelkeznek a kiváló kutatásra, hogy így segítsék ezen intézményeket a lehetőségeik teljes körű kibontakoztatásában, és ezáltal az EKT-ben a kutatás és innováció számára egyenlő feltételek alakuljanak ki. Meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen szinergiákat lehet kialakítani az EKT által végzett tevékenységekkel, |
— |
egy szakpolitika-támogató eszköz létrehozása a nemzeti/regionális kutatási és innovációs szakpolitikák megtervezésének, megvalósításának és értékelésének tökéletesítése érdekében, |
— |
az európai és nemzetközi hálózatokba – többek között a COST-ba – nem megfelelő mértékben bevont kiváló kutatók és innovátorok támogatása abban, hogy részt vehessenek ilyen nemzetközi hálózatokban, |
— |
a nemzeti kapcsolattartó pontok transznacionális hálózatai adminisztratív és operatív kapacitásainak megerősítése egyebek mellett képzésekkel, annak érdekében, hogy jobban tudják támogatni a potenciális résztvevőket. |
V. RÉSZ
A TUDOMÁNY A TÁRSADALOMMAL ÉS A TÁRSADALOMÉRT
1. Különös célkitűzés
A cél hatékony együttműködést kiépíteni a tudomány és a társadalom között annak érdekében, hogy új tehetségek lépjenek tudományos pályára, és hogy a tudományos kiválósághoz társadalmi tudatosság és felelősség társuljon.
2. Indokolás és európai uniós hozzáadott érték
Az európai tudományos és technológiai rendszer ereje a tehetségek és ötletek – akárhonnan származnak is – kibontakoztatására való képességétől függ. Ez a képesség csak akkor bontakozhat ki, ha a tudomány és a társadalom között gyümölcsöző és kiterjedt párbeszéd és aktív együttműködés alakul ki annak biztosítása érdekében, hogy a tudomány felelősségteljesebb legyen, és lehetőség nyíljon a polgárok érdekei szempontjából megfelelőbb politikák kidolgozására. A modern tudományos kutatás és innováció terén bekövetkező gyors fejlemények fontos etikai, jogi és társadalmi kérdéseket vetettek fel, amelyek hatást gyakorolnak a tudomány és a társadalom közötti kapcsolatra. A tudomány és a társadalom közötti együttműködés – amelynek célja a tudomány és a technológia társadalmi és politikai támogatásának kiszélesítése minden tagállamban – egyre inkább létfontosságú kérdés, amelynek jelentőségét a jelenlegi gazdasági válság tovább fokozta. A tudománnyal kapcsolatos közberuházásokhoz olyan hatalmas társadalmi és politikai körre van szükség, amelynek tagjai osztják a tudományos értékeket, a tudományos folyamatok tekintetében képzettek és azokban szerepet is vállalnak, továbbá képesek elismerni a tudománynak az ismeretszerzéshez, a társadalomhoz és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulásait.
3. A tevékenységek nagy vonalakban
A tevékenységek középpontjában a következők fognak állni:
a) |
a tudományos és technológiai karrier vonzóvá tétele a fiatal tanulók és hallgatók számára, valamint az iskolák, a kutatóintézetek, az ipar és a civil társadalmi szervezetek közötti fenntartható kölcsönös kapcsolat előmozdítása; |
b) |
a nemek közötti egyenlőség ösztönzése mindenekelőtt a kutatóintézmények szervezeti felépítésében és a kutatási tevékenységek tartalmában és tervezésében végrehajtott strukturális változtatások útján; |
c) |
a társadalom bevonása a tudományos és innovációs kérdésekbe, szakpolitikákba és tevékenységekbe a polgárok érdekeinek és értékrendjének integrálása, illetve a tevékenységek különböző területein – a társadalmi innovációtól az olyan területekig, mint a bio- és nanotechnológia – elért kutatási és innovációs eredmények minőségének, relevanciájának, társadalmi elfogadhatóságának és fenntarthatóságának növelése érdekében; |
d) |
a polgárok tudományos érdeklődésének ösztönzése a formális és informális tudományos oktatás révén, valamint a tudományon alapuló tevékenységek támogatása nevezetesen tudományos központok és más megfelelő csatornák segítségével; |
e) |
a közfinanszírozásban részesülő kutatások eredményei rendelkezésre bocsátásának és felhasználásának fejlesztése; |
f) |
a felelősségteljes kutatás és innováció valamennyi érdekelt fél (kutatók, hatóságok, ipar és civil társadalmi szervezetek) általi előmozdítását célzó irányítás fejlesztése, ami figyelembe veszi a társadalom igényeit és szükségleteit; a kutatás és innováció etikai keretének előmozdítása; |
g) |
megfelelő és arányos óvintézkedések végrehajtása a kutatási és innovációs tevékenységekben az esetleges környezeti, egészségügyi és biztonsági hatások előrejelzése és felmérése révén; |
h) |
a tudósok, a média és a nyilvánosság közötti kapcsolatok minőségének és hatékonyságának javítása érdekében a tudományos kommunikációval kapcsolatos ismeretek növelése. |
VI. RÉSZ
A KÖZÖS KUTATÓKÖZPONT (JRC) NEM NUKLEÁRIS KÖZVETLEN TEVÉKENYSÉGEI
1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés: ügyfélközpontú tudományos és technikai támogatást nyújtani az uniós szakpolitikák számára, s eközben rugalmasan reagálni az új szakpolitikai igényekre.
2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
Az Unió ambiciózus, 2020-ig szóló szakpolitikai menetrendet határozott meg az olyan bonyolult és egymással összefonódó kihívások kezelésére, mint a fenntartható erőforrás-gazdálkodás és a versenyképesség. E kihívások sikeres kezeléséhez több tudományterületre kiterjedő, a lehetséges politikai megoldások mélyreható értékelésére módot adó szilárd tudományos eredményekre van szükség. A JRC – az uniós szakpolitikai döntéshozatal tudományos igényeinek kiszolgálójaként betöltött szerepében – a döntéshozatali folyamat minden szakaszában, a kidolgozástól kezdődően a végrehajtásig és az értékelésig biztosítja a szükséges tudományos és műszaki hátteret. Az e különös célkitűzéshez való hozzájárulás érdekében egyértelműen az uniós szakpolitikai prioritásokra összpontosítja kutatásait, s emellett bővíti a több tudományterületet érintő szakértelmét és a tagállamokkal folytatott együttműködését.
A sajátos magán- és nemzeti érdekektől való függetlenségének, valamint tudományos-technikai referenciaként betöltött szerepének köszönhetően a JRC segíthet az érdekelt felek és a politikai döntéshozók között kialakítandó konszenzus megtalálásában. A JRC kutatásai a tagállamok és az uniós polgárok javát szolgálják: ez legegyértelműbben az egészségügy és a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem, a biztonság és a védelem, valamint a válság- és katasztrófakezelés területén nyilvánul meg.
Még konkrétabban, a JRC segítséget fog nyújtani a tagállamoknak és a régióknak az intelligens szakosodási stratégiákhoz is.
A JRC az EKT szerves része, és annak működését – a hasonló célú szervezetekkel és az érdekeltekkel való szoros együttműködés, a létesítményeihez való hozzáférés maximalizálása és kutatók képzése révén, valamint a tagállamokkal és a hasonló célokat követő nemzetközi intézményekkel folytatott szoros együttműködésben – továbbra is tevékenyen támogatni fogja. Ez elő fogja segíteni az új tagállamok és a társult országok integrációját is: ez utóbbiak részére a JRC továbbra is külön képzéseket nyújt az uniós jog alapelemeinek tudományos-technikai alátámasztásáról. A JRC koordinációs kapcsolatokat fog kialakítani a Horizont 2020 többi érintett különös célkitűzésével. Közvetlen cselekvései kiegészítéseképpen, az EKT-en belüli további integráció és hálózatos együttműködés érdekében a JRC részt vehet a Horizont 2020 közvetett cselekvéseiben és koordinációs eszközeiben is olyan területeken, ahol rendelkezik uniós hozzáadottérték-teremtő szakértelemmel.
3. A tevékenységek nagy vonalakban
A JRC a Horizont 2020 keretében az uniós szakpolitikai prioritásokra és az általuk megcélzott társadalmi kihívásokra összpontosítja tevékenységeit. E tevékenységeket az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez, valamint a 2014-2020-as többéves pénzügyi keret „Biztonság és uniós polgárság” és „Globális Európa” című fejezeteihez igazítja.
A JRC tevékenységének fő területei a következők lesznek: energia, közlekedés, környezetvédelem és éghajlatváltozás, mezőgazdaság és élelmezésbiztonság, egészségügy és fogyasztóvédelem, információs és kommunikációs technológiák, referenciaanyagok, valamint biztonság és védelem (az Euratom-program keretében nukleáris biztonság és védettség vonatkozásban is). A JRC az e területeken végzett tevékenységei során figyelembe veszi az EKT kialakításának célkitűzését szolgáló regionális, tagállami és uniós szintű kezdeményezéseket.
Ezeken a tevékenységi területeken jelentős kapacitásbővítésre kerül sor a teljes döntéshozatali folyamat kiszolgálása és a lehetséges politikai megoldások értékelése érdekében. Ide tartoznak a következők:
a) |
előretekintő és előrejelző tevékenység – proaktív stratégiai felderítés a tudomány, a technológia és a társadalom tendenciáit és eseményeit, valamint azok lehetséges közpolitikai következményeit illetően; |
b) |
gazdaság – a tudományos-technikai és a makrogazdasági vetületekre egyaránt kiterjedő integrált szolgáltatás nyújtása érdekében; |
c) |
modellezés – a fenntarthatóságra és a gazdasági kérdésekre való összpontosítás annak érdekében, hogy a Bizottság a létfontosságú forgatókönyv-elemzésekhez kevésbé legyen külső szolgáltatókra utalva; |
d) |
politikai elemzés – a politikai megoldások egyszerre több ágazatra kiterjedő vizsgálata érdekében; |
e) |
hatásvizsgálat – a politikai megoldásokat alátámasztó tudományos eredmények rendelkezésre bocsátása érdekében. |
A JRC a tudományos-technikai szakpolitika-támogatás hitelét és erejét továbbra is kiváló kutatással és a kutatóintézetekkel folytatott széles körű kapcsolatok révén kívánja megalapozni. E cél érdekében fokozni kívánja az európai és nemzetközi partnerekkel folytatott együttműködést, egyebek mellett a közvetett cselekvésekben való részvétel útján is. A JRC továbbá feltáró kutatást és kapacitásépítést fog végezni a feltörekvő, politikai szempontból lényeges területeken, szelektív alapon.
A JRC tevékenysége a következőkre összpontosul:
3.1. Kiváló tudomány
Kutatás a szakpolitikai döntéshozatal tudományos eredményekkel való alátámasztása, valamint a tudomány és a technológia feltörekvő területeinek – feltáró kutatási programok útján is megvalósuló – vizsgálata érdekében.
3.2. Ipari vezető szerep
Hozzájárulás Európa versenyképességéhez a szabványosítási folyamatnak és a szabványoknak szabványosítási célú kutatással, referenciaanyagok és -mérések kifejlesztésével, valamint öt terület (energetika, közlekedés, az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezés, biztonság és védelem, fogyasztóvédelem) módszertani harmonizálásával történő előmozdítása révén. Az új technológiák biztonsági értékelése olyan területeken, mint az energetika, a közlekedés, az egészségügy és a fogyasztóvédelem. Hozzájárulás az űrtechnológiák és a világűrből származó adatok – különösen társadalmi kihívások kezelése céljából történő – felhasználásának, szabványosításának és validálásának elősegítéséhez.
3.3. Társadalmi kihívások
a) Egészségügy, demográfiai változások és jólét
Hozzájárulás az egészségügyhöz és a fogyasztóvédelemhez tudományos és technikai támogatás nyújtásával olyan területeken, mint az élelmiszerek, a takarmányok és a fogyasztási cikkek; a környezetvédelem és az egészségügy; az egészségügyi diagnosztikai és szűrési eljárások.
b) Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, a tengerekkel és a szárazföldi vizekkel kapcsolatos kutatás, valamint a biogazdaság;
Az európai mezőgazdasági és halászati politika kidolgozásának, végrehajtásának és monitoringjának – az élelmiszerbiztonságra, az élelmiszerellátás biztonságára és a biogazdaság fejlesztésére is kiterjedő – támogatása például termés-előrejelzés, valamint technikai és társadalmi-gazdasági elemzések és modellezés, illetve az egészséges és produktív tengerek elősegítése révén.
c) Biztonságos, tiszta és hatékony energia
A „20 %-os” éghajlat-változási és energiapolitikai célkitűzések teljesítésének előmozdítása az energiaellátás, az energiahatékonyság, a karbonszegény technológiák, valamint az energiaszállítási és a villamosenergia-átviteli rendszerek technológiai és gazdasági vetületeinek kutatása révén.
d) Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés
A személyek és az áruk fenntartható, biztonságos és zavartalan mobilitását szolgáló uniós politika támogatása laboratóriumi vizsgálatok, modellezés és monitoring révén, beleértve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési technológiákat – például a villamosítást, a tiszta és energiahatékony járműveket és az alternatív üzemanyagokat, valamint az intelligens mobilitási rendszereket – is.
e) Az éghajlatváltozás elleni küzdelem, környezet, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok
A természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás több ágazatot érintő kihívásainak vizsgálata a legfontosabb környezeti változók monitoringja és a fenntarthatóságértékelés integrált modellezési keretének kidolgozása révén.
Az erőforrás-hatékonyság, a kibocsátáscsökkentés és a fenntartható nyersanyagellátás előmozdítása a tiszta termelési eljárások, technológiák, termékek és szolgáltatások integrált társadalmi, környezeti és gazdasági értékelése révén.
Az uniós fejlesztéspolitikai célok elérésének előmozdítása az alapvető erőforrásokkal való megfelelő ellátás biztosítását szolgáló kutatás révén, a környezeti és erőforrásbeli paraméterek monitoringjára, az élelmiszerbiztonság és az élelmiszerellátás-biztonság elemzésére és a tudásátadásra összpontosítva.
f) „Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak”;
Az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés megvalósításához való hozzájárulás és annak monitoringja a kutatás és az innováció ösztönzőinek és akadályainak makrogazdasági elemzése, valamint módszertanok, eredménytáblák és mutatók kidolgozása révén.
Az EKT támogatása, mégpedig működésének monitoringja és az egyes kulcselemeire ható ösztönző, illetve akadályozó tényezők elemzése révén, valamint hálózatos kutatási együttműködés, képzés, és a JRC létesítményeinek és adatbázisainak a tagállamok, a tagjelölt országok és a társult országok felhasználói előtti megnyitása útján.
Az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezés céljainak eléréséhez való hozzájárulás a gazdasági és társadalmi vetületek (digitális gazdaság, digitális társadalom, digitális életvitel) minőségi és mennyiségi elemzése révén.
g) Biztonságos társadalmak – Európa és polgárai szabadságának és biztonságának védelme
A belső biztonság és védelem támogatása a létfontosságú társadalmi feladatot ellátó kritikus infrastruktúrák meghatározása és sérülékenységének értékelése, valamint a digitális személyazonossághoz kapcsolódó technológiák operatív jellemzőinek értékelése és e technológiák társadalmi és etikai elemzése révén. A világméretű biztonsági kihívások – köztük az újonnan megjelenő vagy összetett fenyegetések – kezelése korszerű információbányászati és -elemzési eszközök és válságkezelési eszközök kifejlesztése révén.
A természeti és az ember okozta katasztrófák uniós szintű kezelésére való képesség növelése az infrastruktúrák fokozottabb monitoringja, valamint a műholdas földmegfigyelést hasznosító tesztlétesítmények, továbbá több veszélyforrásra kiterjedő globális korai figyelmeztető és kockázatkezelési információs rendszerek kifejlesztése révén.
VII. RÉSZ
AZ EURÓPAI INNOVÁCIÓS ÉS TECHNOLÓGIAI INTÉZET (EIT)
1. Különös célkitűzés
A különös célkitűzés: a felsőoktatást, a kutatást és az innovációt felölelő tudásháromszög integrálása, és ezáltal az Unió innovációs kapacitásának növelése és a társadalmi kihívások kezelése.
Európának vannak bizonyos strukturális hiányosságai az innovációs kapacitást és az új szolgáltatások, termékek és eljárások felmutatására való képességet illetően, és ez hátráltatja a fenntartható gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést. A fő nehézségek közé tartozik, hogy Európa viszonylag kevéssé sikeres a tehetségek idevonzásában és megtartásában, hogy a kutatásban rejlő gazdasági és társadalmi értékteremtő erő nincs kellően kihasználva, hogy a kutatási eredmények nem kerülnek a piacra, hogy a vállalkozói tevékenység szintje alacsony és nincs elegendő vállalkozói szellem, hogy a K+F terén alacsony a magánbefektetések szintje, hogy a kiválósági központok erőforrásai – köztük az emberi erőforrások – nagyságrendileg nem elegendőek a világszintű versenyképességhez, és hogy a felsőoktatást, a kutatást és az innovációt felölelő tudásháromszögön belüli európai szintű együttműködésnek túl sok akadálya van.
2. Indokolás és uniós hozzáadott érték
Amennyiben Európa nemzetközi szinten versenyben kíván maradni, akkor ezeket a strukturális hiányosságokat ki kell küszöbölni. Az előbbiekben meghatározott elemek általánosak a tagállamok területén, és hatással vannak az Unió innovációs kapacitásának egészére.
Az EIT ezeket a kérdéseket az európai innovációs színtér strukturális változtatásainak előmozdításával kívánja megoldani. Ezt úgy éri el, hogy egyrészt előmozdítja a felsőoktatás, a kutatás és az innováció legmagasabb szintű integrációját – különösen TIT-jei révén –, és ezáltal az innovációnak kedvező környezetet alakít ki, másrészt elősegíti és támogatja a vállalkozók új generációját, és ösztönzi az innovatív spin-off és induló vállalkozások létrehozását. Az EIT ilyen módon messzemenően hozzá fog járulni az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez, és különösen az „Innovatív Unió” és a „Mozgásban az ifjúság” kiemelt kezdeményezésekhez.
Ezen túlmenően az EIT és a TIT-ek célja, hogy szinergiára és kölcsönhatásra törekedjenek a Horizont 2020 prioritásai, illetve a területre vonatkozó más kezdeményezések között. Az EIT – a TIT-eken keresztül – hozzá fog járulni a „Társadalmi kihívások” prioritás és a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés megvalósításához.
Az oktatás és a vállalkozói készség integrációja a kutatásba és az innovációba
Az EIT sajátossága, hogy összekapcsolja a felsőoktatást és a vállalkozói tevékenységet a kutatással és az innovációval, ezek együtt ugyanis egyazon innovációs lánc különböző szemei az Unióban és annak határain túl, ami várhatóan egyebek mellett a piacon megjelenő innovatív szolgáltatások, termékek és eljárások körének bővülését fogja eredményezni.
Üzleti logika és eredményorientált megközelítés
Az EIT a TIT-eken keresztül az üzleti logikát és eredményorientált megközelítést követve működik. Az erős vezetői szellem előfeltétel: mindegyik TIT élén egy igazgató áll. A döntéshozatal ésszerűsítése érdekében a TIT mindegyik partnerét egy-egy jogalany képviseli. Mindegyik TIT pontosan meghatározott éves üzleti terveket készít, amelyek többéves stratégiába illeszkednek, ambiciózus, az oktatástól a vállalkozásteremtésig terjedő tevékenységi kört ölelnek fel, egyértelmű célokat és feladatokat jelölnek meg, és egyaránt törekszenek piaci és társadalmi hatás elérésére. A TIT-ek részvételére, értékelésére és monitoringjára vonatkozó jelenlegi szabályok gyorsított, az üzleti szektorra jellemző döntéshozatalt tesznek lehetővé. Az üzleti szférának és a vállalkozásoknak jelentős szerepet kell biztosítani a TIT-ek tevékenységének irányításában, továbbá a TIT-eknek képessé kell válniuk az üzleti ágazat befektetéseinek és hosszú távú kötelezettségvállalásainak mozgósítására.
Hosszú távú integrált partnerségekkel a szétaprózottság ellen
Az EIT TIT-jei ipari partnerek – többek között kkv-k –, valamint felsőoktatási, kutatási és technológiai intézetek magas fokon integrált egyesülései, amelyek kiválóságukról nevezetesek, és amelyeket nyitottság, elszámoltathatóság és átláthatóság jellemez. A TIT-ek lehetőséget teremtenek arra, hogy az Unió egészében és azon kívül tevékenykedő partnerek újfajta, határokon átnyúló felállásban egyesítsék erőiket, optimalizálják a meglévő erőforrásokat, és új üzleti lehetőségekhez férjenek hozzá olyan értékláncok kialakításával, amelyek alkalmasak a kockázatosabb, nagyobb léptékű kihívások kezelésére. A TIT-ekben részt vehetnek a partnerséghez hozzáadott értéket adó új belépők, többek között kkv-k is.
Európa fő innovációs értékének gyarapítása: tehetségápolás
A tehetség az innováció egyik alapösszetevője. Az EIT felkarolja az embereket és támogatja kölcsönhatásra lépésüket, hiszen innovációs modelljének középpontjába az egyetemi hallgatókat, a kutatókat és a vállalkozókat állítja. Az EIT a tehetséges embereknek vállalkozói és kreatív kultúrát, valamint multidiszciplináris műveltséget közvetít: mesterképzéseket és doktori képzéseket lát el saját védjegyével, amelyet a kiválóság nemzetközileg elismert jelévé kíván tenni. Az EIT ezáltal erőteljesen támogatja a tudásháromszögön belüli mobilitást és képzést.
3. A tevékenységek nagy vonalakban
Az EIT elsősorban a TIT-ek révén fejti ki tevékenységét, mindenekelőtt a valós innovációs potenciált kínáló területeken. Bár a TIT-ek alapvető, általános önállósággal rendelkeznek saját stratégiáik és tevékenységük meghatározásában, vannak bizonyos, mindannyiukra jellemző innovatív sajátosságok, amelyek vonatkozásában törekedni kell a koordinációra és a szinergiára. Az EIT ezenkívül azáltal kívánja fellépését még hatásosabbá tenni, hogy terjeszti a tudásháromszög integrálására és a vállalkozásfejlesztésre vonatkozó legjobb gyakorlatokat, hogy bevonja az érintett új partnereket, amennyiben hozzáadott értéket jelentenek, illetve hogy előmozdítja egy újfajta tudásmegosztási kultúra meghonosodását.
a) A felsőoktatási, kutatási és innovációs tevékenységek átültetése és alkalmazása vállalkozásteremtés céljára
Az EIT arra törekszik, hogy olyan környezetet teremtsen, amely fejleszti az emberek innovációs képességét, és ötleteiket hasznosítsa, függetlenül az innovációs láncban elfoglalt helyüktől. Az EIT így segíteni fog abban is, hogy megoldódjon az „európai paradoxon”, amely abban áll, hogy a meglévő kiváló kutatásban rejlő lehetőségek messze nincsenek kihasználva. Ezáltal az EIT elő fogja segíteni az ötletek piacosítását. Az EIT – elsősorban TIT-jei révén és a vállalkozó szellem ösztönzésének középpontba állításával – új üzleti lehetőségeket fog teremteni mind induló és spin-off vállalkozások formájában, mind a meglévő cégek keretein belül. Az innováció minden formája központi figyelmet kap majd, beleértve a technológiai, a társadalmi és a nem technológiai innovációt is.
b) Csúcsszínvonalú és innovációvezérelt kutatás a gazdasági és társadalmi szempontból kulcsfontosságú területeken
Az EIT stratégiája és tevékenységei középpontjában olyan területek állnak majd, amelyek valódi innovációs potenciállal rendelkeznek, és amelyek egyértelműen kapcsolódnak a Horizont 2020-ban szereplő társadalmi kihívásokhoz. A fő társadalmi kihívások átfogó kezelése révén az EIT előmozdítja a tudományterületeket összekötő, illetve ötvöző szemléletmódokat, és segít a TIT-ekben részt vevő és azokon kívüli partnereknek kutatási erőfeszítéseik célirányossá tételében.
c) A tehetségesek, képzettek és vállalkozó szelleműek képességeinek kibontakoztatása oktatás és képzés révén
Az EIT a szakmai pályafutás minden szakaszának szerves részévé kívánja tenni az oktatást és a képzést, és segíteni és egyszerűsíteni kívánja az olyan újszerű és innovatív tantervek kidolgozását, amelyek igazodnak az összetett társadalmi és gazdasági kihívások következtében újfajta szakmai profilok iránt mutatkozó igényekhez. Ennek érdekében az EIT kulcsszerepet fog betölteni az új közös vagy többszörös oklevelek és diplomák tagállami elismerésének előmozdításában, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett.
Az EIT ezenkívül lényeges szerepet fog játszani a „vállalkozói készség” fogalmának pontosításában olyan oktatási programjai révén, amelyek tudásintenzív kontextusban, az innovatív kutatásra építve és társadalmilag kiemelt fontosságú megoldásokhoz hozzájárulva mozdítják elő a vállalkozási tevékenységet.
d) A legjobb gyakorlat terjesztése és módszeres tudásmegosztás
Az EIT arra törekszik, hogy az új innovációs megközelítések előharcosa legyen, és hogy megteremtse az innováció- és tudástranszfer közös kultúráját, többek között a kkv-knál. Erre egyebek mellett a TIT-ek sokféle tapasztalatainak különféle terjesztési mechanizmusok – például érdekelt felek fóruma és ösztöndíjprogram – révén történő megosztásával kerülhet sor.
e) Nemzetközi viszonylat
Az EIT a működésének világméretű összefüggései tudatában lép fel, és elősegíti a legfontosabb nemzetközi partnerekkel való kapcsolatépítést a 27. cikk (2) bekezdésével összhangban. A kiválósági központok léptékének a TIT-ek révén történő növelésével és új oktatási lehetőségek ösztönzésével az EIT arra fog törekedni, hogy Európa vonzóbbá váljon a külföldi tehetségek számára.
f) Az európai szintű hatás fokozása innovatív finanszírozási modellek révén
Az EIT jelentősen hozzá fog járulni a Horizont 2020-ban kijelölt célok eléréséhez, különösen azáltal, hogy a társadalmi kihívásokkal az érintett területek egyéb kezdeményezéseit kiegészítve foglalkozik. A Horizont 2020 keretében az EIT alkalmat ad új, egyszerűsített finanszírozási és irányítási megközelítések kipróbálására, s ezáltal úttörő szerepet fog betölteni az európai innovációs színtéren. Az éves hozzájárulás egy részének a TIT-ekhez történő kiosztása versenyalapú módon történik majd. Az EIT finanszírozási szemlélete – amelyet a tagállamok és az érdekelt felek számára átlátható módon közvetít –, a köz- és magánforrásokat nemzeti és uniós szinten mozgósító erős húzóerőn alapul. Ezenkívül teljesen újfajta eszközöket fog alkalmazni egyes tevékenységeknek az EIT Alapítványból való célzott finanszírozására.
g) A regionális fejlesztés összekapcsolása az európai lehetőségekkel
A TIT-ek és közös helyszíneik – a felsőoktatási, kutatási és üzleti partnerek találkozásának földrajzi helyéül szolgáló kiválósági központok – révén az EIT a regionális politikához is kapcsolódni fog. Így különösen gondoskodni fog arról, hogy a regionális és nemzeti intelligens szakosodási stratégiákkal összefüggésben a felsőoktatási intézmények és a munkaerőpiac jobban kapcsolódjanak a regionális innovációs és növekedési intézkedésekhez. Ezáltal hozzá fog járulni az Unió kohéziós politikai célkitűzéseinek eléréséhez.
(1) COM(2013)0624.
(2) A Bizottság ajánlása a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról (C(2008)1329, 2008.4.10.).
(3) COM(2009)0512.
(4) COM(2010)0245.
(5) COM(2011)0112.
(6) COM(2011)0152.
(7) COM(2011)0112.
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 15. fejezet, 5. kötet, 275. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).
(10) „World Energy Outlook 2008” [A világ energiaügyi kilátásai, 2008], OECD- IEA, 2008.
(11) COM(2011)0112.
(12) COM(2009)0519.
(13) A Bizottság fehér könyve: Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé, COM(2011)0144.
(14) A „járművek” szó széles értelemben értendő, azaz mindenféle közlekedési eszköz beletartozik.
(15) Az IPPC 4. értékelő jelentése, 2007, (www.ipcc.ch).
(16) COM(2011)0571.
(17) COM(2009)0147.
(18) COM(2011)0025.
(19) COM(2009)0400.
(20) COM(2007)0575.
(21) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/60/EK Irányelve (2007. október 23.) az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről (HL L 288., 2007.11.6., 27. o.).
(22) COM(2012)0710.
(23) COM(2010)0491.
(24) COM(2011)0274.
II. MELLÉKLET
A költségvetés bontása
A Horizont 2020-ra irányadó indikatív bontás a következő):
|
millió EUR folyó árakon |
||
|
24 441,1 |
||
|
13 094,8 |
||
|
2 696,3 |
||
|
6 162 |
||
|
2 488 |
||
|
17 015,5 |
||
|
13 557 |
||
|
2 842,3 |
||
|
616,2 |
||
|
29 679 |
||
|
7 471,8 |
||
|
3 851,4 |
||
|
5 931,2 |
||
|
6 339,4 |
||
|
3 081,1 |
||
|
1 309,5 |
||
|
1 694,6 |
||
|
816,5 |
||
|
462,2 |
||
|
1 902,6 |
||
|
2 711,4 |
||
ÖSSZESEN |
77 028,3 |
(*1) Ebből 7 711 millió EUR az információs és kommunikációs technológiákra (IKT) – azon belül 1 594 millió EUR a fotonikára, valamint mikro- és nanoelektronikára –, 3 851 millió EUR a nanotechnológiára, a fejlett anyagokra és a korszerű gyártásra és feldolgozásra, EUR 516 millió EUR a biotechnológiára és 1 479 millió EUR a világűrre szánt keret. Ennek következtében 5 961 millió EUR áll majd rendelkezésre a kulcsfontosságú alaptechnológiák támogatására.
(*2) Ebből az összegből várhatóan körülbelül 994 millió EUR jut a stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) projektjeinek megvalósítására. Az összegnek mintegy harmada jut a kkv-kre.
(*3) Azon cél elérése érdekében, hogy a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés és a „Társadalmi kihívások” prioritás költségvetési keretének együttesen legalább 20 %-a jusson a kkv-kre, kezdetben e két költségvetés minimum 5 %-a a kkv-kat támogató eszközhöz kerül. A Horizont 2020 időtartama alatt a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés és a „Társadalmi kihívások” prioritás teljes költségvetéseinek átlagosan legalább 7 %-a kerül a kkv-kat támogató eszközhöz.
(*4) A gyorsított innovációt célzó eszköz keretében végzett kísérleti tevékenységek a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés és a „Társadalmi kihívások” prioritás vonatkozó részeiből kapnak finanszírozást. Elegendő számú projekt fog elindulni ahhoz, hogy lehetővé váljon a kísérleti program teljes értékelése.
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/174 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1292/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló 294/2008/EK rendelet módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 173. cikke (3) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
rendes jogalkotási eljárás keretében (2),
mivel:
(1) |
Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia kiemelkedő szerepet szán az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek (a továbbiakban: az EIT), amely több kiemelt kezdeményezéshez hozzájárul. |
(2) |
A 2014-től 2020-ig terjedő időszakban az EIT-nek a felsőoktatás, kutatás és innováció tudásháromszögének integrációja révén hozzá kell járulnia a(z) 1291/2013/EU (3) európai parlamenti és tanácsi rendelet által létrehozott Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram (a továbbiakban:a Horizont 2020 program) célkitűzéseihez. |
(3) |
A Horizont 2020 programban részt vevők számára koherens keretet biztosítandó, a(z) 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4) (részvételi szabályok) alkalmazni kell az EIT-re. |
(4) |
A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok kezelésére vonatkozó szabályok a részvételi szabályokban kerülnek meghatározásra. |
(5) |
A harmadik országok csatlakozására vonatkozó szabályokat a Horizont 2020 program keretében határozzák meg. |
(6) |
Az EIT-nek a felsőoktatási, kutatási és innovációs tevékenységei keretében ösztönöznie kell a vállalkozási kedvet. Különösen elő kell mozdítania a kiváló vállalkozóképzést, és támogatnia kell az induló vállalkozások és a hasznosító (spin-off) vállalkozások létrehozását. |
(7) |
Az EIT-nek közvetlenül együtt kell működnie nemzeti és regionális képviselőkkel és az innovációs lánc bármely pontján található érintettekkel úgy, hogy az együttműködés mindkét fél számára előnnyel járjon. A párbeszéd és együttműködés rendszerszerű keretek közé terelése érdekében helyénvaló létrehozni az érintett felek EIT-fórumát, amely horizontális kérdésekkel foglalkozik, és az érintettek szélesebb körét fogja össze. Az EIT-nek a megfelelő érintettek irányában tájékoztató és kommunikációs tevékenységeket is végeznie kell. |
(8) |
Az EIT-nek támogatnia kell a tudásháromszög tudományos és innovációs társulásokban (a továbbiakban: a TIT) érdekelt különböző szereplőinek megfelelően kiegyensúlyozott részvételét. Továbbá ösztönöznie kell a magánszektor, ezen belül is a mikro-/kis- és középvállalkozások (kkv-k) élénk részvételét. |
(9) |
Meg kell határozni a TIT-eknek szánt EIT-hozzájárulás mértékét, és tisztázni kell a TIT-ek pénzügyi forrásainak eredetét. |
(10) |
Egyszerűsíteni kell az EIT szerveinek összetételét. Ésszerűsíteni kell az EIT igazgatótanácsának működését, és még világosabbá kell tenni az igazgatótanács és az igazgató szerepét és feladatait. |
(11) |
Új TIT-eket – beleértve prioritási területeiket, a kiválasztási folyamat megszervezését és időzítését – kell létrehozni a stratégiai innovációs tervben (a továbbiakban: az innovációs terv) meghatározott szabályok alapján, nyílt, átlátható és versenyeztetésen alapuló eljárás keretében. |
(12) |
A TIT-eknek szakmai és egyéb megfelelő képzések biztosításával bővíteniük kell oktatási tevékenységüket az európai készségbázis bővítése érdekében. |
(13) |
Az átfogó uniós szintű monitoring és értékelési rendszerrel való összhang biztosítása érdekében a Bizottságnak és az EIT-nek együtt kell működnie a TIT-ek monitoringjának és értékelésének megszervezése terén. Különösen a TIT-ek és az EIT monitoringjára vonatkozó elveket kell egyértelművé tenni. |
(14) |
A TIT-eknek keresniük kell a szinergiákat a releváns uniós, nemzeti és regionális kezdeményezésekkel. |
(15) |
Annak biztosítása érdekében, hogy a TIT-ekben szélesebb körben vegyenek részt különböző tagállamok szervezetei, a partnerszervezeteknek legalább három különböző tagállamban alapítottaknak kell lenniük. |
(16) |
Az EIT-nek és a TIT-eknek tájékoztatási tevékenységeket kell kidolgozniuk, és terjeszteniük kell a bevált gyakorlatokat, például a regionális innovációs terven keresztül. |
(17) |
A TIT-ek tevékenységeinek finanszírozására, monitoringjára és értékelésére vonatkozó követelményeket és eljárásokat az EIT-nek azelőtt kell elfogadnia, hogy megindulna a TIT-ek kiválasztásának folyamata. |
(18) |
Az EIT hároméves munkaprogramjának figyelembe kell vennie a Bizottság véleményét a Horizont 2020 programban meghatározott konkrét EIT-célkitűzésekről, illetve az EIT más uniós szakpolitikákat és eszközöket kiegészítő jellegét. |
(19) |
Mivel az EIT a Horizont 2020 program keretébe tartozik, érinteni fogja a Horizont 2020programban az éghajlatváltozásra vonatkozóan meghatározott kiadás integrációja. |
(20) |
A EIT értékelésének időszerű információkkal kell hozzájárulnia a Horizont 2020 program 2017-es és 2023-as értékeléséhez. |
(21) |
A Bizottságnak meg kell erősítenie az EIT-tevékenységek bizonyos vonatkozásai végrehajtásának monitoringja terén játszott szerepét. |
(22) |
Ennek a rendeletnek a 2014-től 2020-ig terjedő időszakra pénzügyi keretösszeget kell megállapítania, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges hivatkozási alapot jelent az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (5) 17. pontja értelmében. Az EIT számára a pénzügyi hozzájárulást a Horizont 2020 program biztosítja. |
(23) |
Az eredeti várakozásokkal ellentétben az EIT-alapítvány nem részesül az uniós költségvetéséből közvetlen hozzájárulásban, és ezért nem alkalmazható rá az Unió mentesítési eljárása. |
(24) |
Az egyértelműség érdekében a 294/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) melléklete helyébe új melléklet lép. |
(25) |
A 294/2008/EK rendelet ennek megfelelően módosul, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A 294/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. |
A 2. cikk a következőképpen módosul:
|
2. |
A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép: „3. cikk Küldetés és célkitűzések Az EIT küldetése az, hogy a tagállamok és az Unió innovációs kapacitásának megerősítésével hozzájáruljon a fenntartható európai gazdasági növekedéshez és versenyképességhez az európai társadalom előtt álló jelentős kihívások kezelése érdekében. Ezt azzal éri el, hogy integrálja a legmagasabb színvonalú felsőoktatást, kutatást és innovációt, valamint előmozdítja a köztük létrejövő szinergiákat és együttműködést, többek között a vállalkozói készség fokozása révén. Az EIT a 2014-től 2020-ig terjedő időszakra vonatkozó általános célkitűzéseit, konkrét célkitűzéseit és eredménymutatóit a Horizont 2020 program határozza meg.” |
3. |
A 4. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:
|
4. |
Az 5. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:
|
5. |
A 6. cikk a következőképpen módosul:
|
6. |
A 7. cikk a következőképpen módosul:
|
7. |
A rendelet a következő cikkekkel egészül ki: „7a. cikk A TIT-ek értékelésének és felügyeletének alapelvei Az EIT a – többek között 1291/2013/EU rendeletben és az innovációs tervben meghatározott – kulcs-teljesítménymutatók alapján a Bizottsággal együttműködve megszervezi az egyes TIT-ek teljesítményének, eredményeinek és hatásának folyamatos felügyeletét és időszakos külső értékelését. E felügyelet és értékelési intézkedések eredményeiről tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot, és azokat közzé kell tenni. 7b. cikk A TIT működésének időtartama, folytatása és megszűnése (1) A folyamatos felügyelet és az időszakos értékelések eredményének, valamint az adott területek sajátosságainak függvényében a TIT-ek általánosságban 7–15 éves időszakra jönnek létre. (2) Az EIT hétéves kezdeti időszakra partnerségi keretmegállapodást köthet az egyes TIT-ekkel. (3) Az igazgatótanács határozhat úgy, hogy – a 19. cikkben megállapított pénzügyi keretösszeg határain belül – meghosszabbítja a valamely TIT-tel kötött partnerségi keretmegállapodást, ha ez a legmegfelelőbb mód az EIT céljainak elérésére. (4) Abban az esetben, ha egy TIT értékelése nem mutat megfelelő eredményeket, az igazgatótanács megteszi a szükséges intézkedéseket, beleértve a TIT pénzügyi támogatásának csökkentését, módosítását vagy visszavonását, illetve a megállapodás megszüntetését.”. |
8. |
A 8. cikk (2) bekezdése a következő ponttal egészül ki:
|
9. |
A 10. cikket el kell hagyni. |
10. |
A 13. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2) Az EIT az első TIT-ek kiválasztását célzó pályázati felhívás kiírása előtt nyilvánosságra hozza eljárási szabályzatát, a 21. cikk (1) bekezdésében említett külön pénzügyi szabályzatát, valamint a TIT-ek kiválasztásának a 7. cikkben említett részletes kritériumait.”. |
11. |
A 14. cikk a következőképpen módosul:
|
12. |
A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép: „15. cikk Programozás és jelentéstétel (1) Az EIT egy, az innovációs terv elfogadott változatán alapuló, gördülő hároméves munkaprogramot fogad el, amely az EIT és a TIT-ek főbb prioritásaira és a tervezett kezdeményezésekre vonatkozó nyilatkozatot, valamint a finanszírozási igényekre és forrásokra vonatkozó becslést tartalmaz. Ez a munkaprogram olyan megfelelő – eredményorientált megközelítést alkalmazó – mutatókat is magában foglal, amelyek a TIT-ek és az EIT által végzett tevékenységek felügyeletére vonatkoznak. Az előzetes gördülő hároméves munkaprogramot az EIT a Bizottságnak azon év december 31-ig nyújtja be, amely az adott hároméves munkaprogram hatályba lépését két évvel megelőzően ér véget (n-2 év). A Bizottság a munkaprogram benyújtásától számított három hónapon belül véleményezi a Horizont 2020 programban meghatározott konkrét EIT-célkitűzéseket, illetve azoknak az uniós politikákkal és eszközökkel fennálló kiegészítő jellegét. Az EIT megfelelően figyelembe veszi a Bizottság véleményét, és véleményeltérés esetén megindokolja saját álláspontját. Az EIT tájékoztatás céljából benyújtja a végleges munkaprogramot az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának. Az igazgató kérésre bemutatja a végleges munkaprogramot az illetékes európai parlamenti bizottságnak. (2) Az EIT éves jelentést fogad el minden év június 30-ig. A jelentés ismerteti az előző naptári évben az EIT és a TIT által végzett tevékenységeket, és a megállapított célkitűzések, mutatók és menetrend vonatkozásában értékeli az eredményeket, a végrehajtott tevékenységekkel kapcsolatos kockázatokat, a forrásfelhasználást és az EIT általános működését. Az EIT benyújtja az éves jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, továbbá legalább évente egyszer tájékoztatja ezeket az intézményeket az EIT tevékenységéről, valamint a Horizont 2020 programhoz és az uniós innovációs, kutatási és oktatási szakpolitikákhoz és célkitűzésekhez nyújtott hozzájárulásáról.”. |
13. |
A 16. cikk a következőképpen módosul:
|
14. |
A 17. cikk a következőképpen módosul:
|
15. |
A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép: „19. cikk Költségvetési kötelezettségvállalások (1) A Horizont 2020 programból e rendelet végrehajtására fordítandó pénzügyi keretösszeg a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszakra 2 711,4 millió EUR folyó áron. (2) Ez az összeg az elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési eljárás során az Európai Parlament és a Tanács számára az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben folytatott együttműködésről, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 17. pontja értelmében (*3). (3) Az éves előirányzatokat az Európai Parlament és a Tanács engedélyezi a pénzügyi keretösszeg határain belül. Az EIT által a TIT-eknek nyújtott pénzügyi hozzájárulást e pénzügyi keretösszegen belül kell biztosítani. |
16. |
A 20. cikk a következőképpen módosul:
|
17. |
A 21. cikk a következőképpen módosul:
|
18. |
A 22. cikk (4) bekezdését el kell hagyni. |
19. |
A rendelet a következő cikkel egészül ki: „22a. cikk Az EIT megszüntetése Az EIT megszüntetése esetén felszámolása a Bizottság felügyelete alatt történik, az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban. A TIT-ekkel kötött megállapodások és az EIT-alapítványt létrehozó jogszabály meghatározzák az ilyen helyzetben alkalmazandó rendelkezéseket.”. |
2. cikk
A 294/2008/EK rendelet mellékletének helyébe e rendelet melléklete lép.
3. cikk
E rendelet 2014. január 1-jén lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 181., 2012.6.21., 122. o.
(2) Az Európai Parlament 2013. november 21-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.)a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról, A Hivatalos lap 104-ik oldalán található.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1290/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról (A Hivatalos lap 81-ik oldalán található).
(5) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 294/2008/EK rendelete (2008. március 11.) az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról (HL L 97., 2008.4.9., 1. o.).
MELLÉKLET
Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet alapszabálya
1. SZAKASZ
AZ IGAZGATÓTANÁCS ÖSSZETÉTELE
1. |
Az igazgatótanács kinevezett és választott tagokból áll. |
2. |
A kinevezett tagok száma tizenkettő, akiket a Bizottság nevez ki, ügyelve az üzleti, felsősoktatási és kutatói tapasztalatokkal rendelkező személyek közötti egyensúlyra. A kinevezett tagok megbízatásukat négy évre kapják, amely nem újítható meg.
Amennyiben szükséges, az igazgatótanács javaslatot nyújt be a Bizottsághoz új tag(ok) kinevezésére. A jelölt(ek) átlátható és nyílt eljárás eredményeképpen, az érintettekkel való konzultációt követően kerülnek kiválasztásra. A Bizottság figyelmet fordít a felsőoktatási, kutatói, innovációs és üzleti tapasztalattal rendelkezők közötti, a nemek közötti és a földrajzi egyensúlyra, valamint méltányolja a felsőoktatási, kutatói és innovációs tevékenységek mindenkori környezetét Unió-szerte. A Bizottság kinevezi a tag(ok)at és tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a kiválasztási folyamatról és az igazgatótanács tagjainak végleges kinevezéséről. Amennyiben az igazgatótanács valamely kinevezett tagja nem tudja megbízatási idejét letölteni, megbízatási ideje fennmaradó részére ugyanezen eljárással helyettesítő tagot neveznek ki az akadályoztatott tag helyére. Azon helyettesítő tagot, aki két évnél rövidebb időn át töltötte be hivatalát, az igazgatótanács kérésére a Bizottság újabb négy éves időtartamra újra kinevezheti. Az átmeneti időszakban az igazgatótanács eredetileg hat évre kinevezett tagjai kitöltik megbízatási idejüket. Addig az ideig a kinevezett tagok száma 18. E rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül az igazgatótanács – a Bizottság jóváhagyásával – kiválasztja, hogy a 2012-ben kinevezett tizenkét tagból melyik négy tag kap két évre, melyik négy tag négy évre és melyik négy tag hat évre szóló megbízatást. Kivételes és kellően indokolt esetben a Bizottság az igazgatótanács integritásának megőrzése érdekében saját kezdeményezésére megszüntetheti bármely tag megbízatását. |
3. |
A TIT-ek három választott tagot választanak partnerszervezeteikből. A választott tagok két évre kapnak megbízatást, amely egyszer megújítható. A választott tagok megbízatása a TIT-ekből való távozásukkal megszűnik.
A választott tagok megválasztásának és leváltásának feltételeit és eljárásait az igazgató javaslata alapján az igazgatótanács fogadja el. E rendszernek biztosítania kell a sokféleség megfelelő képviseletét, és figyelembe kell vennie a TIT-ek fejlődését. Az átmeneti időszakban az igazgatótanács eredetileg három évre választott tagjai kitöltik megbízatási idejüket. Addig az ideig a választott tagok száma négy. |
4. |
Az igazgatótanács tagjai az EIT érdekében, független és átlátható módon járnak el, őrködnek céljai és küldetése, identitása, önállósága és koherenciája felett. |
2. SZAKASZ
AZ IGAZGATÓTANÁCS FELADATAI
Az igazgatótanács meghozza a szükséges stratégiai döntéseket, nevezetesen:
a) |
az igazgató javaslata alapján elfogadja az EIT stratégiai innovációs tervének (a továbbiakban: az innovációs terv) tervezetét, hároméves gördülő munkaprogramját, költségvetését, éves beszámolóját és mérlegét, valamint az éves tevékenységi jelentést; |
b) |
az igazgató javaslata alapján elfogadja a TIT-ek tevékenysége finanszírozásának, felügyeletének és értékelésének kritériumait és eljárásait; |
c) |
elfogadja a TIT-ek kiválasztására vonatkozó eljárást; |
d) |
partnerségeket TIT-ekké választ és jelöl ki, illetve visszavonja a kijelölést, amennyiben az szükséges; |
e) |
gondoskodik a TIT-ek tevékenységének folyamatos értékeléséről; |
f) |
elfogadja eljárási szabályzatát, ideértve a végrehajtó bizottságra, valamint az EIT külön pénzügyi szabályzatára vonatkozó szabályokat is; |
g) |
a Bizottság egyetértésével megállapítja az igazgatótanács és a végrehajtó bizottság tagjainak megfelelő díjazását; e díjazások nagyságát a tagállamok által biztosított hasonló javadalmazásokkal kell összevetni; |
h) |
eljárást fogad el a végrehajtó bizottság és az igazgató kiválasztására; |
i) |
kinevezi és szükség esetén tisztségéből felmenti az igazgatót, valamint fegyelmi jogkört gyakorol felette; |
j) |
kijelöli a számvitelért felelős tisztviselőt és a végrehajtó bizottság tagjait; |
k) |
az összeférhetetlenség szabályozására magatartási kódexet fogad el; |
l) |
szükség esetén tanácsadó csoportokat hoz létre, akár határozott időre is; |
m) |
belső ellenőrzési szervet hoz létre a 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletnek (1) megfelelően; |
n) |
jogosult alapítvány létrehozására, amelynek sajátos célja az EIT tevékenységeinek előmozdítása és támogatása; |
o) |
a többnyelvűség vonatkozásában meglévő elvek figyelembevételével határoz az EIT nyelvi politikájáról és az annak működésére vonatkozó gyakorlati követelményekről; |
p) |
nemzetközi szinten népszerűsíti az EIT-et, hogy növelje annak vonzerejét, és az – a felsőoktatás, a kutatás és az innováció területén elért kiválóság révén – világszínvonalú szervvé válhasson. |
3. SZAKASZ
AZ IGAZGATÓTANÁCS MŰKÖDÉSE
1. |
Az igazgatótanács kinevezett tagjai közül választja meg elnökét. Az elnök megbízatási ideje két évre szól, amely egyszer megújítható. |
2. |
A (3) bekezdés sérelme nélkül, az igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjainak egyszerű többségével hozza határozatait.
A 2. szakasz a), b), c), i) és o) pontja, valamint az e szakasz (1) bekezdése alapján hozott határozatokhoz azonban a szavazati joggal rendelkező tagok kétharmados többsége szükséges. |
3. |
A választott tagok nem szavazhatnak a 2. szakasz b), c), d), e), f), g), i), j), k), o) és p) pontja szerinti határozatokról. |
4. |
Az igazgatótanács rendes ülést évente legalább háromszor, rendkívüli ülést pedig az elnök által történő összehívás, vagy legalább összes tagja egyharmadának kérelme esetén tart. |
5. |
Az igazgatótanács munkáját a végrehajtó bizottság segíti. A végrehajtó bizottság három kinevezett tagból és az igazgatótanács elnökéből áll, aki a végrehajtó bizottság elnöki szerepét is ellátja. Az elnökön kívüli három másik tagot az igazgatótanács választja kinevezett tagjai közül. Az igazgatótanács felhatalmazást adhat a végrehajtó bizottságnak konkrét feladatok elvégzésére. |
4. SZAKASZ
AZ IGAZGATÓ
1. |
Az igazgató az EIT működési területén tapasztalattal és nagy tekintéllyel rendelkező személy. Az igazgatót az igazgatótanács nevezi ki; megbízatási ideje négy év. Az igazgatótanács egyszer négy évvel meghosszabbíthatja az igazgató megbízatási idejét, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az EIT érdekeit ez szolgálja a legjobban. |
2. |
Az igazgató felelős az EIT működéséért, napi ügyvezetéséért, és ő az EIT törvényes képviselője. Az igazgató elszámoltatható az igazgatótanács felé, és folyamatosan jelent neki az EIT tevékenységeinek alakulásáról. |
3. |
Az igazgató különösen:
|
5. SZAKASZ
AZ EIT SZEMÉLYZETE
1. |
Az EIT személyzete közvetlenül az EIT által alkalmazott, határozott időre felvett személyekből áll. Az igazgatóra és az EIT személyzetére az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei vonatkoznak. |
2. |
Meghatározott időszakra szakértőket lehet kiküldeni az EIT-hez. Az igazgatótanács rendelkezéseket fogad el a kiküldött szakértők EIT-nél történő munkavégzés lehetővé tétele, valamint jogaik és kötelezettségeik meghatározása érdekében. |
3. |
Az EIT személyzete tekintetében gyakorolja a személyzet tagjaival való szerződéskötésre felhatalmazott hatóságot megillető jogokat. |
4. |
A személyzet azon tagja, aki feladatai végzése során vagy ahhoz kapcsolódóan súlyos kötelezettségszegést követ el, az ezáltal az EIT-nek okozott kár teljes vagy részleges megtérítésére kötelezhető. |
(1) A Bizottság 2343/2002/EK, Euratom rendelete (2002. december 23.) az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről (HL L 357., 2002.12.31., 72. o.).
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/185 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1293/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról és a 614/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében (3),
mivel:
(1) |
Az Unió környezetvédelmi és éghajlat-politikája és kapcsolódó jogszabályai számottevően javították a környezet állapotát. Ugyanakkor továbbra is jelentős környezeti és éghajlati kihívások tapasztalhatók, amelyek figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel fog járni az Unió számára. |
(2) |
E környezeti és éghajlati kihívások kezelését nagyságrendjükből és összetett jellegükből adódóan elsősorban a főbb uniós finanszírozási programokból kell finanszírozni. A Bizottság „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című 2011. június 29-i közleményében – elismerve az éghajlatváltozás jelentette kihívást – kijelentette, hogy az uniós költségvetés éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekre fordított arányát legalább 20 %-ra szándékozik növelni, a különböző szakpolitikai területekről érkező hozzájárulásokkal. E rendeletnek hozzá kell járulnia e cél eléréséhez. |
(3) |
Az említett uniós finanszírozási programok nem minden konkrét környezetvédelmi és éghajlat-politikai szükséglet tekintetében kínálnak megoldást. A környezetvédelem és éghajlat-politika terén egyedi megközelítésekre van szükség, amelyek kezelni tudják a célkitűzések tagállami gyakorlatokba való beépítésének eltérő szintjeit, a jogszabályok egyenetlen és nem megfelelő tagállami végrehajtását, valamint a szakpolitikai célok és az azokkal kapcsolatos információk terjesztésének és a szakpolitikai célok népszerűsítésének elégtelen mértékét. Helyénvaló figyelemmel kísérni a 614/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) által létrehozott programot, és elfogadni egy új rendeletet. Ez a rendelet ezért a környezetvédelmi és éghajlat-politikára irányuló célzott finanszírozási programot (a továbbiakban: a LIFE program) hoz létre. Az uniós finanszírozás jelentős hatásának biztosítása érdekében szoros szinergiákat kell teremteni a LIFE program és az egyéb uniós finanszírozási programok között, illetve ki kell alakítani ezek egymást kiegészítő jellegét. |
(4) |
A környezeti javak egyenlőtlenül oszlanak el az Unió területén, az általuk nyújtott előnyök ugyanakkor az Unió egészére kihatnak, és azok az Unió egészén érződnek. Az e javak megőrzésére irányuló uniós kötelezettségre tekintettel elengedhetetlen a szolidaritás és a felelősségmegosztás elvének következetes alkalmazása, ami megköveteli, hogy egyes uniós környezeti és éghajlati problémák regionális vagy helyi szinten jobban kezelhetők legyenek. A LIFE programok 1992 óta központi szerepet játszik az uniós környezeti és éghajlati közjavak megőrzéséért vállalt nagyobb szolidaritásban és felelősségmegosztásban, és továbbra is ilyen szerepet kell játszania. |
(5) |
Sajátosságaiból és méretéből adódóan a LIFE program nem képes valamennyi környezeti és éghajlati problémát megoldani. Ehelyett azt a célt kell kitűznie, hogy a környezet- és éghajlatvédelmi célok elérésére szolgáló megoldások és bevált gyakorlatok biztosításával és terjesztésével, valamint az innovatív környezetvédelmi és éghajlat-változási technológiák előmozdításával felgyorsítsa a szakpolitika kidolgozásának és végrehajtásának változásait. E törekvés részeként a LIFE programnak támogatnia kell a európai parlamenti és tanácsi határozat (5) által létrehozott, „Jólét bolygónk felélése nélkül” elnevezésű, 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési program, (a továbbiakban: a hetedik környezetvédelmi cselekvési program) végrehajtását. |
(6) |
Ez a rendelet folyó árakon 3 456,655 millió EUR pénzügyi keretösszeget határoz meg a LIFE program teljes időtartamára, amely a 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletben (6) említett kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összegének 0,318 %-a, és amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodás (7) 17. pontja szerinti elsődleges referenciaösszeget jelenti az Európai Parlament és a Tanács számára az éves költségvetési eljárás során. |
(7) |
Az Európai Tanács luxembourgi (1997. december) és szaloniki (2003. június) üléseinek következtetéseivel összhangban a tagjelölt országok, a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő nyugat-balkáni országok és az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országok jogosultak az uniós programokban való részvételre az ezekkel az országokkal kötött vonatkozó kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokban meghatározott feltételeknek megfelelően. |
(8) |
A 2001/822/EK tanácsi határozat (8) (tengerentúli társulási határozat) értelmében a tengerentúli országokban és területeken élő természetes személyek és adott esetben a tengerentúli országok és területek illetékes köz- és/vagy magánjogi szervezetei és intézményei a szóban forgó program szabályainak és célkitűzéseinek megfelelően, valamint az azon tagállam esetében alkalmazandó megállapodások szerint, amely tagállamhoz a tengerentúli ország vagy terület tartozik, részt vehetnek az uniós programokban. |
(9) |
Ahhoz, hogy az Unión belüli környezetvédelmi és éghajlat-politikai célú beruházások eredményesek lehessenek, az Unió határain túl is szükség van intézkedésekre. Ezek a beruházások nem minden esetben finanszírozhatók az Unió külső fellépésekre szolgáló pénzügyi eszközeiből. Kivételes esetben és az e rendeletben meghatározott feltételek teljesítése esetén engedélyezni kell a LIFE programban nem közvetlenül részt vevő országokon belüli fellépést és az ezekben az országokban letelepedett jogi személyeknek a LIFE programból finanszírozott tevékenységekben való részvételét. |
(10) |
E rendeletnek továbbá biztosítania kell az érintett nemzetközi szervezetekkel való együttműködés és a részükre nyújtott támogatás keretét azon környezetvédelmi és éghajlat-politikai szükségletekre való reagálás – például bizonyos tanulmányok elkészítése – érdekében, amelyek nem tartoznak a külső fellépésekre szolgáló pénzügyi eszközök hatálya alá. |
(11) |
A környezet- és éghajlatvédelmi követelményeket be kell illeszteni az Unió szakpolitikáiba és tevékenységeibe. A LIFE programnak ezért ki kell egészítenie a többi uniós támogatási programot, beleértve az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (9), az Európai Szociális Alapot (10), a Kohéziós Alapot (11), az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapot (12), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (13), az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot és a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogramot (14) (Horizont 2020). A Bizottságnak és a tagállamoknak minden szinten gondoskodniuk kell e programok egymást kiegészítő jellegéről. Uniós szinten ez a kiegészítő jelleg a LIFE program és a megosztott irányítású uniós finanszírozási programok közötti, az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) (a továbbiakban: a közös rendelkezéseket megállapító rendelet) által létrehozott közös stratégiai kereten belül megvalósított strukturált együttműködéssel érhető el, különösen az integrált projekteket kiegészítő tevékenységek finanszírozásának előmozdítása vagy a LIFE program keretében kidolgozott megoldások, módszerek és megközelítések alkalmazása érdekében. A LIFE programnak ösztönöznie kell a Horizont 2020 program környezeti és éghajlati vonatkozású kutatási és innovációs eredményeinek felhasználását. Ezzel összefüggésben – a szinergiák biztosítása érdekében – társfinanszírozási lehetőségeket kell kínálnia az egyértelmű környezeti vagy éghajlati előnyöket biztosító projektek számára. A kettős finanszírozás elkerülése érdekében koordinációra van szükség. A Bizottságnak lépéseket kell tennie az átfedések és annak megelőzése érdekében, hogy a projekt kedvezményezettjeire a különböző pénzügyi eszközökön alapuló jelentéstételi kötelezettségek következtében további adminisztratív terhek háruljanak. A LIFE program keretében végrehajtott integrált projektek érthetősége és gyakorlati megvalósíthatósága biztosításának érdekében a projekt korai szakaszában meg kell határozni a lehetséges együttműködési módokat. Az integrált projektek előnyeinek az operatív és a vidékfejlesztési programok kialakítása során történő figyelembevétele érdekében a tagállamoknak hivatkozniuk kell az ilyen lehetőségekre a partnerségi megállapodásaikban. |
(12) |
A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és visszafordítása, valamint az erőforrás-hatékonyság javítása a környezeti és egészségügyi problémák kezelésével együtt továbbra is kulcsfontosságú kihívás az Unió számára. Ezek a kihívások fokozott uniós erőfeszítéseket tesznek szükségessé olyan megoldások és bevált gyakorlatok kidolgozása céljából, amelyek hozzájárulhatnak a Bizottság 2010. március 3-i„Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményében (Európa 2020 stratégia) szereplő célok eléréséhez. Ezenfelül a környezetvédelmi célkitűzések megvalósításához nélkülözhetetlen a – különösen a tudatosságnövelés és az érdekeltek bevonása révén megvalósuló – jobb irányítás. A Környezetvédelem alprogramnak ezért három kiemelt cselekvési területet kell tartalmaznia: Környezet és erőforrás-hatékonyság, Természet és biológiai sokféleség, valamint Környezetvédelmi irányítás és tájékoztatás. Lehetővé kell tenni, hogy a LIFE programból finanszírozott projektek e három közül egynél több kiemelt terület konkrét célkitűzéseinek az eléréséhez járuljanak hozzá, és egynél több tagállam részvételét tegyék lehetővé. |
(13) |
A Bizottság 2011. szeptember 20-i„Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című közleménye javaslatot tett azokra a főbb állomásokra és cselekvésekre, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Unió az erőforrás-hatékony és fenntartható növekedés útjára álljon. Ennélfogva a Környezet és erőforrás-hatékonyság kiemelt területnek az új megoldások és a bevált gyakorlatok kidolgozásának és megosztásának megkönnyítésével támogatnia kell az uniós környezetpolitika köz- és magánszféra általi eredményes végrehajtását, különösen az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében szereplő környezeti ágazatokban. Ebben az összefüggésben a Bizottságnak biztosítania kell a következetességet és el kell kerülnie a Horizont 2020 programmal való átfedéseket. |
(14) |
A Bizottság 2011. május 3-i„Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című közleménye (A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia) meghatározta a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására és visszafordítására irányuló célokat. Ezek többek között a 92/43/EGK tanácsi irányelv (16) és a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) teljes körű végrehajtása, valamint az ökoszisztémák és szolgáltatásaik fenntartása és helyreállítása. A LIFE programnak elő kell segítenie e célok megvalósítását. Mindezek alapján a Természet és biológiai sokféleség kiemelt területnek előtérbe kell helyeznie a 92/43/EGK tanácsi irányelv értelmében létrehozott Natura 2000 hálózat működtetését és kezelését, különösen az említett irányelv 8. cikke alapján elkészített, priorizált intézkedési tervekkel összefüggésben, a biológiai sokféleséghez, illetve a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvhez kapcsolódó bevált gyakorlatok kidolgozását és terjesztését, valamint a 2020-ig teljesítendő uniós stratégiában meghatározott, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kihívások szélesebb körét. |
(15) |
A LIFE programnak a Natura 2000 hálózat éves finanszírozási szükségleteihez való hozzájárulását a biológiai sokféleséghez fűződően más uniós forrásokból biztosított kiadások összefüggésében kell figyelembe venni. Különös figyelmet kell szentelni a Natura 2000 hálózat számára koordinált finanszírozási mechanizmust jelentő, a LIFE program keretében végrehajtott, integrált projekteknek, mivel potenciálisan növelhetik a pénzeszközök hatását, valamint fokozhatják az egyéb uniós források felhasználására vonatkozó képességet a természetre és biológiai sokféleségre fordított kiadások tekintetében. |
(16) |
Az erdők rendkívül fontos szerepet játszanak a környezet és az éghajlat tekintetében, például a biológiai sokféleség, a víz, a talaj, az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából. Az erdők és a talaj a légköri szén-dioxid (CO2) megkötésével hozzájárulnak az éghajlat szabályozásához, és hatalmas mennyiségű szén-dioxidot tárolnak. E szerep optimalizálásához helytálló és összeegyeztethető adatok, illetve információkra van szükség. E rendeletnek ezért egyúttal az erdőkkel és a talajjal kapcsolatos, környezet- és éghajlatvédelmi cselekvések közötti szinergiák támogatási keretéül kell szolgálnia, beleértve az ilyen cselekvések monitoringját is. Fokozott szinergiákra van szükség továbbá a vízhiány és az aszályok tekintetében, valamint az árvízkockázat kezelése területén. |
(17) |
A LIFE program forrásainak optimálisabb felhasználása érdekében elő kell mozdítani a Környezetvédelem alprogram szerinti, különösen a biológiai sokféleség védelmére irányuló cselekvések, valamint az Éghajlat-politika alprogram szerinti, az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedések közötti szinergiák kialakítását. |
(18) |
A Bizottság 2011. december 15-i„Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című közleménye (2050-ig szóló ütemterv) elismerte, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés szempontjából továbbra is kulcsfontosságú lenne az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló új megközelítések vizsgálata. Ezenfelül biztosítani kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást mint átfogó uniós prioritást is. Továbbá az építő jellegű eredmények eléréséhez és az érdekeltek bevonásához elengedhetetlen az irányítás előmozdítása és az tudatosságnövelés. Az Éghajlat-politika alprogramnak ezért a következő három kiemelt területhez hozzájáruló erőfeszítéseket kell támogatnia: Az éghajlatváltozás mérséklése, Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz, valamint az Éghajlat-politikai irányítás és tájékoztatás. Lehetővé kell tenni, hogy a LIFE programból finanszírozott projektek e három közül egynél több kiemelt terület konkrét célkitűzéseinek az eléréséhez járuljanak hozzá, és hogy egynél több tagállam részvételét tegyék lehetővé. |
(19) |
Az Éghajlatváltozás mérséklése elnevezésű kiemelt terület támogatja az éghajlati vonatkozású uniós politikák és jogszabályok kidolgozását és végrehajtását, különösen az üvegházhatású gázok kibocsátásának monitoringja és az arra vonatkozó jelentéstétel, a földhasználathoz, a földhasználat megváltoztatásához és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó politikák, a természetes szén-dioxid-megkötők megőrzése, a kibocsátáskereskedelmi rendszer, az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentését célzó tagállami erőfeszítések, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, a megújuló energiák, az energiahatékonyság, a közlekedés és az üzemanyagok, az ózonréteg védelme és a fluortartalmú gázok tekintetében. A szén-dioxid-leválasztáshoz és -tároláshoz kapcsolódó infrastruktúra kialakítása kívül esik a LIFE program hatályán, és ezért nem támogatható. |
(20) |
Európában és világszerte is már most láthatók az éghajlatváltozás első következményei, úgymint az áradásokat és aszályokat okozó szélsőséges időjárási helyzetek, illetve az emelkedő hőmérséklet és tengerszint. Az Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz kiemelt területnek célzott alkalmazkodási intézkedések és stratégiák révén elő kell segítenie a lakosság, a gazdasági ágazatok és a régiók ilyen hatásokhoz való alkalmazkodását, hogy ezáltal javítsa az Unió ellenálló képességét. Az e területen tett cselekvéseknek az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal (18) létrehozott polgári védelmi pénzügyi eszköz keretében támogatható cselekvésekhez képest kiegészítő jellegűeknek kell lenniük. Az nagyméretű infrastruktúra kialakítása kívül esik a LIFE program hatályán, és ezért nem támogatható. |
(21) |
A környezet- és éghajlatvédelmi politika és jogszabályok teljes körű végrehajtása elválaszthatatlanul összefügg a jobb irányítás megvalósításával, az érdekeltek fokozott bevonásával és az információk terjesztésével. Ezért az Irányítás és a Tájékoztatás kiemelt területeknek mindkét alprogramon belül támogatniuk kell az együttműködési platformok kialakítását és a jobb megfelelést és végrehajtást célzó bevált gyakorlatok megosztását – ideértve a bírák és az ügyészek számára kialakított képzési programokat is –, valamint elő kell segítenie a környezet- és éghajlatvédelmet érintő uniós szakpolitikai döntéshozatali erőfeszítések lakossági és érdekelti támogatását. Az említett kiemelt területeknek különösen támogatniuk kell az uniós jogszabályok végrehajtása keretében a tudásalap és a bevált gyakorlatok terjesztése, a tudatosságnövelés, valamint a környezeti ügyekben a nyilvánosság bevonása, az információhoz való hozzáférés és az igazságszolgáltatáshoz való jog terén való előrelépést. |
(22) |
E rendelet keretében a támogatást a 966/2012/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) összhangban kell biztosítani. A LIFE program keretében finanszírozott projekteknek az uniós források legmegfelelőbb felhasználása és az uniós hozzáadott érték biztosítása érdekében támogathatósági és odaítélési kritériumoknak kell megfelelniük. Amikor a Bizottság az uniós hozzáadott értéket vizsgálja, a kiemelt területeknek kijáró különös figyelmet kell szentelnie a projektek ismétlésre és átadásra való alkalmasságának, azok fenntarthatóságának, valamint a kiemelt területeken belüli általános és egyedi célkitűzések eléréséhez történő hozzájárulásnak, illetve a projekt témáin belül megvalósított tematikus prioritásoknak. Ösztönözni kell azokat a projekteket, amelyek hatásai több ágazatra kiterjednek. A Bizottságnak továbbá ösztönöznie kell a zöld közbeszerzés alkalmazását, különösen a projekttámogatások végrehajtása során. |
(23) |
A belső piacon működő valamennyi vállalkozás számára egyenlő versenyfeltételek megőrzése érdekében, valamint az indokolatlan versenytorzulásokat elkerülendő a LIFE program keretében nyújtott finanszírozásnak adott esetben piaci hiányosságok kezelését kell céloznia. Mindemellett azokban az esetekben, amikor a finanszírozás az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, azt a piac torzulásait, például a magánfinanszírozás kiszorítását, a kevéssé hatékony piaci struktúrák létrehozását vagy a gazdaságtalan vállalatok fenntartását megelőzendő az állami támogatási szabályokkal összhangban kell kialakítani, és csak akkor lehet érvénybe léptetni, ha azt a Bizottság az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdése szerint jóváhagyta, kivéve, ha megfelel a 994/98/EK tanácsi rendelet (20) értelmében elfogadott rendeletnek. |
(24) |
A környezetvédelmi és éghajlat-politika végrehajtásának javítása, illetve a környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzések más szakpolitikákba történő integrálásának előmozdítása érdekében a LIFE programnak olyan projekteket kell támogatnia, amelyek hozzájárulnak a környezet- és éghajlat-változási jogszabályok és politika végrehajtására irányuló integrált megközelítéshez. Az ilyen projekteknek konkrét eszközökként kell szolgálniuk a környezetvédelmi és éghajlat-változási célkitűzéseknek az Európa 2020 stratégiával összhangban az egyéb uniós politikákba és az teljes uniós kiadásba történő jobb integrálására. E projekteknek példákat kell szolgáltatniuk a környezetvédelmi és éghajlat-politika hatékony és jól koordinált tagállami és regionális végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatokra. A Környezetvédelem alprogram esetében ezen integrált projekteknek elsődlegesen a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia végrehajtására kell összpontosítaniuk, különös tekintettel a 92/43/EGK tanácsi irányelvvel létrehozott Natura 2000 hálózat eredményes kezelésére és megerősítésére, az említett irányelv 8. cikke alapján elkészített, priorizált intézkedési tervek, a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (21), valamint a hulladékokról és a levegőről szóló jogszabályok végrehajtása révén. |
(25) |
Az integrált projekteknek, noha az azonosított témakörökre összpontosítanak, egyben olyan többcélú végrehajtási mechanizmusoknak kell lenniük (azaz egyszerre törekedniük kell a környezeti előnyökre és a kapacitásépítésre), amelyek lehetővé teszik ezáltal eredmények elérését más szakpolitikai területeken, különösen a tengeri környezet területén a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) célkitűzéseivel összhangban. Az integrált projektek a környezetvédelem más területein is megvalósíthatók. Az Éghajlat-politika alprogram esetében e projektek tárgyát elsősorban az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó stratégiák és cselekvési tervek kell, hogy képezzék. |
(26) |
Az integrált projekteknek csak egy sor konkrét tevékenységet és intézkedést kell támogatniuk, míg az ezeket kiegészítő egyéb tevékenységeket más uniós támogatási programokból, valamint nemzeti, regionális és magánszférabeli forrásokból kell finanszírozni. A LIFE program keretében nyújtott finanszírozással – stratégiailag a környezet- és éghajlatvédelemre összpontosítva – ki kell aknázni a különböző uniós finanszírozási források közötti szinergiákat, és biztosítani kell azok következetességét, egyúttal biztosítva az eljárások egyszerűsítését is. |
(27) |
Az integrált projektek – lévén, hogy a környezetvédelemmel és éghajlatváltozással kapcsolatos uniós jogszabályok és politikák integrált megközelítések révén való végrehajtására összpontosítanak – Unió-szerte megvalósuló, és az e rendeletben megcélzott valamennyi ágazat érdekében tett cselekvést követelnek. Ehhez szükség van egy földrajzi egyensúlyt elősegítő elosztási elem bevezetésére a kiválasztási eljárásban, valamint arra, hogy a tagállamok törekedjenek – szükség esetén a LIFE egyik technikai segítségnyújtási projektjének támogatásával –, a LIFE programozási időszak során legalább egy integrált projekt előkészítésére és benyújtására. |
(28) |
Az integrált projektekkel kapcsolatos megközelítés újszerűsége miatt az érdekelteket szükség esetén technikai segítségnyújtással kell támogatni. Kétlépcsős pályázati eljárásnak kell megkönnyítenie a pályázati szakaszt. Első lépésben fel kell tüntetni egy pénzügyi tervben, hogy mely egyéb uniós, nemzeti és magánforrásokat fognak bevonni és milyen mértékben. Csak a második lépésben kell szándéknyilatkozatot kérni legalább egy egyéb finanszírozási forrásról annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljön a további finanszírozási forrás bevonásának kritériuma. Az egyéb uniós források bevonásának mértékét figyelembe kell venni az odaítélési szakaszban. |
(29) |
Az integrált projektek sikerének záloga a nemzeti, regionális és helyi hatóságok, valamint a LIFE programban előirányzott célkitűzésekkel foglalkozó nem állami szereplők közötti szoros együttműködés. Ezért érvényesíteni kell a projektek kidolgozásával, végrehajtásával, értékelésével és monitoringjával kapcsolatos határozatok átláthatóságának és nyilvánosságának elvét. |
(30) |
A Környezetvédelem alprogram keretében kivitelezett, az integrált projekteken kívüli projektekre szánt forrásokat – a szolidaritás és felelősségmegosztás elvével összhangban – az első többéves munkaprogram során valamennyi tagállam között arányosan kell elosztani, az indikatív nemzeti forráselosztás i összegek alapján. |
(31) |
A tagállamoknak a LIFE programban való részvételre való képessége fokozásának érdekében bármely, az e rendeletben meghatározott vonatkozó kritériumokat teljesítő tagállam számára kapacitásépítést célzó projektekre fordítható garantált finanszírozást kell hozzáférhetővé tenni. Az ilyen finanszírozáshoz való hozzájutást olyan közösen elfogadott kapacitásépítési terv alapján kell lehetővé tenni, amely felvázolja a szükséges fellépéseket és finanszírozást. |
(32) |
A LIFE program projektértékelési és odaítélési folyamatát a minőség mindenre kiterjedő kritériumának kell vezérelnie. A földrajzi egyensúly biztosítása céljából bevezetett elosztási elemek tájékoztató jellegűek, és nem jelenthetnek biztos forrásokat vagy előirányzatokat az egyes tagállamok számára. |
(33) |
Az Unió részese az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) által kidolgozott, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménynek (Aarhusi Egyezmény). Ennélfogva támogatni kell az általános uniós érdeket szolgáló célt képviselő nem kormányzati szervezetek és nem profitorientált szervezetek hálózatainak munkáját, mivel azok a politikaformálás folyamata során az uniós polgárok aggodalmait és nézeteit érvényesítve eredményesen járulnak hozzá az Aarhusi Egyezmény céljaihoz, valamint az egyezmény végrehajtásához, és a környezeti és éghajlati vonatkozású problémákkal és a szakpolitikai válaszlépésekkel kapcsolatos tudatosság növeléséhez. Helyénvaló, hogy a LIFE program az általános uniós érdeket szolgáló célt képviselő – különösen a környezetvédelmi vagy az éghajlat-politika terén tevékenykedő – nem kormányzati szervezetek, illetve nem profitorientált szervezetek hálózatainak széles körét támogatja működési támogatások átlátható versenyeztetés keretében történő odaítélésével, és ezáltal segíti e szervezeteket abban, hogy hatékonyan hozzájáruljanak az uniós politikához, valamint előmozdítja és fokozza az uniós környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzések végrehajtását és érvényesítését, továbbá megteremti és megerősíti azon képességüket, hogy hatékonyabb partnerekké váljanak. |
(34) |
A környezetvédelmi és éghajlat-politika kidolgozása és végrehajtása terén betöltött kezdeményező szerepe megvalósítása érdekében a Bizottságnak forrásokat kell igényelnie a LIFE programból az uniós környezetvédelmi és éghajlat-politika és a kapcsolódó jogszabályok kezdeményezésének, végrehajtásának és általános érvényesítésének támogatásához, ideértve szolgáltatások és áruk vásárlását. Az e rendelet értelmében kommunikációs tevékenységekre elkülönített pénzügyi forrásoknak fedezniük kell az uniós politikai prioritásokkal, valamint az Unió valamennyi jelentősebb környezet- és éghajlatvédelmi jogszabályának végrehajtásával és átültetésével kapcsolatos szervezeti kommunikáció költségeit is. |
(35) |
A hitelek, a tőke és a kockázati tőke iránti piaci kereslet és kínálat között mutatkozó jelenlegi eltérés a pénzügyi válság miatt várhatóan tartósan fennmarad, ezért lehetővé kell tenni a környezet- vagy éghajlatvédelmi tárgyú jövedelemtermelő projektek pénzügyi eszközökkel történő támogatását. A LIFE program által támogatott pénzügyi eszközöket az egyedi piaci szükségletek költséghatékony kezelésére a program célkitűzéseivel összhangban kell használni, és azok nem szoríthatják ki a magánfinanszírozást. A pénzügyi eszközöknek összevonhatóknak kell lenniük az uniós költségvetésből nyújtott támogatásokkal, többek között az e rendelet hatálya alá tartozókkal is. |
(36) |
A korábbi LIFE programokkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy az erőfeszítéseket konkrét környezetvédelmi és éghajlat-politikai prioritásokra és cselekvési területekre kell összpontosítani. E tematikus prioritások listája nem lehet kimerítő, hogy a pályázók más területekre vonatkozóan is nyújthassanak be pályázatokat, valamint új ötleteket vethessenek fel válaszul az új kihívásokra. A többéves munkaprogramokat ugyanakkor a LIFE program céljainak és célkitűzéseinek elérése érdekében rugalmasan kell kialakítani, miközben biztosítani kell a tematikus prioritásokat végrehajtó projektek témáinak állandó jellegét, mivel az szükséges a lehetséges pályázók számára a pályázatuk tervezéséhez, elkészítéséhez és benyújtásához. Az első többéves munkaprogramnak négy, az ezt követő második munkaprogramnak három évre kell szólnia. Mindkét munkaprogramnak tartalmaznia kell a tematikus prioritásokat végrehajtó projektek témáinak nem kimerítő felsorolását. |
(37) |
A korábbi LIFE programok során szerzett tapasztalatok rávilágítottak a nemzeti LIFE kapcsolattartók fontosságára különösen a pályázók és a kedvezményezettek számára nyújtott segítség szempontjából, amely révén hozzájárultak a program sikeres kivitelezéséhez. Ezért továbbra is működtetni, és ahol lehet, erősíteni kell a nemzeti és regionális LIFE kapcsolattartók rendszerét, különösen az alacsony projektaránnyal rendelkező tagállamokban, valamint meg kell szilárdítani a Bizottság és a nemzeti LIFE kapcsolattartók, illetve a nemzeti és a regionális LIFE kapcsolattartók közötti együttműködést. A korábbi LIFE programok során szerzett tapasztalatok arra is rávilágítottak, hogy fontos biztosítani a projekteredmények hatékony terjesztését és a hálózatépítési tevékenységeket – különösen szemináriumok, workshopok és egyéb tapasztalat-, tudás- és beváltgyakorlat-cserére irányuló tevékenységek szervezése révén – a LIFE program tőkeáttételi hatásának és uniós hozzáadott értékének növelése érdekében. A Bizottságnak ezért folytatni kell és tovább kell erősítenie a terjesztéssel kapcsolatos célzott tevékenységeit – többek között azokat, amelyek kifejezetten az integrált projektekre összpontosítanak –, különösen az alacsony projektaránnyal rendelkező tagállamokban és egyes ágazatokban, valamint hogy megkönnyítse a LIFE kedvezményezettjei és az azok körén kívüli személyek közötti együttműködést és tapasztalatcserét. A Bizottságnak ezen kívül megfelelő médiafelületek és technológiák felhasználásával továbbra is rendszeresen közzé kell tennie a LIFE programon keresztül finanszírozott projekteknek a célkitűzések és az elért eredmények rövid ismertetését és az elkülönített források összefoglalását is tartalmazó listáját. |
(38) |
A LIFE program egyszerűsítése és a pályázókra és a kedvezményezettekre nehezedő adminisztratív terhek csökkentése érdekében gyakrabban kell alkalmazni az átalánydíjakat és -összegeket, a hozzáadottérték-adó (héa) és az állandó alkalmazottak költségei támogathatóságának veszélyeztetése nélkül, a 966/2012/EU, Euratom rendeletben meghatározott feltételek szerint. A jelenlegi gyakorlat szerint a (koordináló kedvezményezettként és/vagy társult kedvezményezettként eljáró) közjogi szervezetek projekthez való hozzájárulása összegének legalább 2 %-kal meg kell haladnia a nemzeti közigazgatási szervek személyzeti bérköltségeinek a projekt terhére elszámolt összegét. Uniós források nem használhatóak nemzeti költségvetések támogatására, például héa-költségek fedezésére. A héa-költségekre fordított uniós pénzösszegekről azonban csak korlátozott információ áll rendelkezésre. A Bizottságnak ezért a LIFE program félidős és utólagos értékelésében áttekintést kell nyújtania a tagállamonkénti héa-visszatérítésekről, amelyeket a LIFE program kedvezményezettjei a záró kifizetési szakaszban igényeltek. |
(39) |
A legmagasabb társfinanszírozási arányt olyan mértékben kell megállapítani, amely a LIFE program keretében nyújtott támogatás hatékony szintjének fenntartásához szükséges. |
(40) |
A LIFE programot és az alprogramjait a megfelelő teljesítménymutatók alapján rendszeresen monitorozni és értékelni kell a folyamatos kiigazítás érdekében – ez a tematikus prioritások szükség szerinti felülvizsgálatát is magában foglalja. A programok és projektek értékelésére szolgáló teljesítménymutatók további meghatározásakor a Bizottságnak a teljesítménymutatókon, valamint a várható eredményeken és hatásokon alapuló, a minőségre irányuló monitoringra kell fektetnie a hangsúlyt. A Bizottságnak továbbá – különösen a Természet és biológiai sokféleség elnevezésű kiemelt területen belül – a projektek hosszú távú sikerének monitoringjára szolgáló módszert kell javasolnia. A két alprogram által az éghajlat-politika és a biológiai sokféleség szempontjából biztosított előnyöket alátámasztó adatok, illetve a kiadások szintjére vonatkozó információk biztosítása érdekében a LIFE program monitoringja során figyelemmel kell kísérni „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” szerinti, éghajlat-politikához kapcsolódó, illetve biológiai sokféleséghez kapcsolódó kiadásokat. E nyomon követést egyszerű módszertant követve kell elvégezni, a kiadásokat a következő három kategória valamelyikébe besorolva: kizárólag az éghajlathoz/biológiai sokféleséghez kapcsolódó kiadások (100 %-os elszámolás), jelentősen az éghajlathoz/biológiai sokféleséghez kapcsolódó kiadások (40 %-os elszámolás) és nem az éghajlathoz/biológiai sokféleséghez kapcsolódó kiadások (0 %-os elszámolás). Ez a módszertan adott esetben nem zárja ki pontosabb módszertanok alkalmazását. |
(41) |
Tekintettel a Bizottságnak a LIFE program és LIFE projektek irányításával kapcsolatos, nagy múltra visszatekintő tapasztalataira, valamint a LIFE kedvezményezettjeinek a monitoringot végző külső csoportokkal kapcsolatban szerzett kedvező tapasztalatára, a LIFE program irányítását továbbra is a Bizottságnak kell végeznie. A LIFE program és a projektek irányítási struktúráját érintő bármely változtatást megelőzően költség-haszon elemzést kell végezni, és a változtatás során különös figyelmet kell fordítani a megfelelő és átfogó szakértelem biztosítására, különösen a Természet és biológiai sokféleség elnevezésű kiemelt területen belül. |
(42) |
Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, beleértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az elveszített, jogosulatlanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését, valamint adott esetben bírságok alkalmazását. |
(43) |
Az uniós források felhasználásának legmegfelelőbb értékelése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a Környezetvédelem alprogram tematikus prioritásai és az éghajlat-politikai alprogram kiemelt területei terén alkalmazandó teljesítménymutatókra, valamint a III. mellékletben előírt tematikus prioritások módosítására, illetve a költségvetésnek a természet és a biológiai sokféleség megőrzését támogató projektekre irányuló támogatásokra elkülönített arányának növelésére vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(44) |
A többéves munkaprogramok elfogadására vonatkozó, e rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (23) megfelelően gyakorolja. |
(45) |
Ha a környezetvédelemre és éghajlat-politikára irányuló LIFE programmal foglalkozó bizottság nem nyilvánít véleményt egy végrehajtási jogi aktus tervezetével kapcsolatban, a Bizottság – összhangban a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdésével – nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét. Csak igazolt esetben lehet ehhez az eljáráshoz folyamodni, többek között, ha fel kell mérni a forrásoknak az integrált projektek közötti arányos elosztását, különösen azt a legnagyobb összeget, amelyben valamely integrált projekt részesülhet. |
(46) |
A 614/2007/EK rendelet és a LIFE program értelmében elfogadott intézkedések közötti hatékony átmenet biztosítása érdekében az említett rendelet érvényességi idején túl is folytatni kell az annak keretében finanszírozott tevékenységek monitoringját, ellenőrzését és minőségértékelését. |
(47) |
A LIFE program hozzáadott értéke különleges megközelítéséből és szemléletéből fakad, amelynek köszönhetően a LIFE program szerinti fellépések különösen a környezeti és éghajlati szükségletekhez igazodnak. A LIFE program a források és a szakértelem nagyobb mértékű összevonása miatt hozzájárulhat a környezetvédelmi politikák hatékonyabb végrehajtásához az önállóan eljáró tagállamokhoz képest. Emellett a bevált gyakorlatok és a tudás kidolgozását és cseréjét magában foglaló platformként javítja, előmozdítja és felgyorsítja a vívmányok végrehajtását, kapacitást épít, segítséget nyújt a magánszektornak, különösen a kkv-knak a kisléptékű technológiák és megoldások vizsgálatához, valamint lehetővé teszi a tagállamok és az érdekeltek számára, hogy tanuljanak egymástól. A LIFE program továbbá szinergiákat teremt az uniós és a nemzeti források között, miközben további magánszférabeli forrásokat vonz, ezáltal növeli az uniós fellépés koherenciáját, valamint elősegíti a vívmányok homogénebb végrehajtását. |
(48) |
Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az uniós környezetvédelmi és éghajlat-politika és a kapcsolódó jogszabályok végrehajtásának és fejlesztésének elősegítését, a környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzések más szakpolitikákba történő integrálását is beleértve, valamint a jobb irányítás előmozdítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a léptékük és hatásuk miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. |
(49) |
A 614/2007/EK rendeletet tehát hatályon kívül kell helyezni, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. CÍM
A környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE)
1. cikk
Létrehozás
Létrejön a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra szóló környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (a LIFE program).
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
a) |
„kísérleti projekt”: korábban vagy máshol még nem alkalmazott vagy vizsgált technikát vagy módszert alkalmazó projekt, amely a jelenlegi bevált gyakorlatokkal összehasonlítva környezeti és éghajlati előnyökkel járhat, és amely a továbbiakban hasonló helyzetekben szélesebb körben alkalmazható; |
b) |
„demonstrációs projekt”: a projekt konkrét, például földrajzi, ökológiai vagy társadalmi-gazdasági összefüggéseiben új vagy ismeretlen cselekvéseket, módszertanokat vagy megközelítéseket a gyakorlatban létrehozó, vizsgáló, értékelő és terjesztő projekt, és amely hasonló körülmények között máshol is alkalmazható; |
c) |
„bevált gyakorlati projekt”: olyan projekt, amely a projekt sajátos körülményeit figyelembe véve megfelelő, költséghatékony és korszerű technikákat, módszereket és megközelítéseket alkalmaz; |
d) |
„integrált projekt”: az egyes uniós környezet- és éghajlatvédelmi jogszabályok által előírt, más uniós jogi aktusok alapján kidolgozott, vagy tagállami hatóságok által kidolgozott környezet- és éghajlatvédelmi terveket vagy stratégiákat nagy területen, különösen regionális, több régiót érintő, nemzeti vagy transznacionális szinten végrehajtó projekt elsősorban a természetvédelem (ideértve többek között a Natura 2000 hálózat kezelését), a víz, a hulladék, a levegő, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás témakörében, amely mindeközben biztosítja az érdekeltek bevonását és előmozdítja legalább egy másik megfelelő uniós, nemzeti vagy magánforrás bevonását és az azzal történő összehangolást; |
e) |
„technikai segítségnyújtási projekt”: olyan projekt, amely projekttámogatások révén pénzügyi támogatást nyújt a pályázóknak az integrált projektek előkészítésében való segítség céljából, valamint különösen annak biztosítása céljából, hogy e projektek – összehangolva a 8. cikk (3) bekezdésében említett alapokkal – megfeleljenek a LIFE program ütemezési, technikai és pénzügyi követelményeinek; |
f) |
„kapacitásépítést célzó projekt” olyan projekt, amely projekttámogatások révén pénzügyi támogatást nyújt a tagállami kapacitásépítéshez szükséges tevékenységekhez, többek között a nemzeti vagy regionális LIFE kapcsolattartók kiépítéséhez, a tagállamok LIFE programban történő hatékonyabb részvétele céljából; |
g) |
„előkészítő projekt”: olyan projekt, amelyet a Bizottság a tagállamokkal együttműködve elsősorban az uniós környezetvédelmi és éghajlat-politika és a kapcsolódó jogszabályok kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatos egyedi szükségleteket támogató projektként határoz meg; |
h) |
„tájékoztató, tudatosságnövelő és terjesztési projektek”: a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program alprogramjainak terén történő tájékoztatás, információterjesztés és tudatosságnövelés támogatására irányuló projektek. |
3. cikk
Általános célkitűzések és teljesítménymutatók
(1) A LIFE program általános célkitűzései különösen a következők:
a) |
az erőforrás-hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságra való átállás, a környezet minősége védelmének és javításának, valamint a biológiai sokféleség csökkenése megállításának és visszafordításának elősegítése, ideértve a Natura 2000 hálózat támogatását és az ökoszisztémák leromlásával szembeni intézkedéseket is; |
b) |
az uniós környezetvédelmi és éghajlat-politika és a kapcsolódó jogszabályok kidolgozásának, végrehajtásának és érvényesítésének javítása, valamint a környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzések más uniós szakpolitikákba, illetve a köz- és a magánszféra gyakorlatába történő integrálásának és általános érvényesítésének előmozdítása és ösztönzése, többek között a köz- és a magánszféra kapacitásának növelésével; |
c) |
jobb környezetvédelmi és éghajlat-politikai irányítás támogatása valamennyi szinten, ideértve a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és a helyi szereplők fokozott bevonását is; |
d) |
a 7. környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásának támogatása. |
A fenti célkitűzések teljesítése érdekében a LIFE program hozzájárul a fenntartható fejlődéshez, valamint az Európa 2020 stratégia, illetve a vonatkozó uniós környezet- és éghajlatvédelmi stratégiák és tervek célkitűzéseinek és célértékeinek eléréséhez.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott általános célkitűzéseket a következő alprogramok keretében valósítják meg:
a) |
a Környezetvédelem alprogram; |
b) |
az Éghajlat-politika alprogram. |
(3) A LIFE program teljesítményét különösen az alábbi mutatókhoz viszonyítva értékelik:
a) |
az (1) bekezdés a) pontjában említett általános célkitűzés tekintetében a programnak tulajdonítható környezeti és éghajlati javulás. A biológiai sokféleség csökkenésének megállítására és visszafordítására vonatkozó célkitűzés esetén a programnak tulajdonítható környezeti javulás mércéje a Natura 2000 hálózat területének helyreállított vagy megfelelő kezelésbe vont hányada, a helyreállított ökoszisztémák területe és típusa; valamint azon élőhelyek és fajok száma és típusa, amelyek természetvédelmi helyzete javul; |
b) |
az (1) bekezdés b) pontjában említett, kidolgozással és végrehajtással kapcsolatos általános célkitűzések tekintetében az uniós környezetvédelmi és éghajlat-politika és a kapcsolódó jogszabályok szerinti tervek, programok vagy stratégiák végrehajtására szolgáló, kidolgozott vagy megvalósított fellépések száma, valamint az ismétlésre vagy átadásra alkalmas fellépések száma; |
c) |
az (1) bekezdés b) pontjában említett, integrálással és általános érvényesítéssel kapcsolatos általános célkitűzések tekintetében az uniós finanszírozási programokkal szinergiákat megvalósító vagy azokban általánosan érvényesített, illetve a köz- és magánszféra gyakorlatába integrált fellépések száma; |
d) |
az (1) bekezdés c) pontjában említett általános célkitűzés tekintetében a jobb irányítást, a környezeti és éghajlati szempontokkal kapcsolatos információk terjesztését, illetve az azokkal kapcsolatos tudatosságot biztosító fellépések száma. |
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a teljesítménymutatók pontosabb meghatározására vonatkozóan, e mutatóknak a Környezetvédelem alprogramot illetően a 9. cikkben és a III. mellékletben, az Éghajlat-politika alprogramot illetően pedig a 13. cikkben említett kiemelt területekre és tematikus prioritásokra történő alkalmazása érdekében.
4. cikk
Költségvetés
(1) A LIFE program 2014 és 2020 között történő végrehajtására biztosított pénzügyi keretösszeg folyó árakon 3 456 655 000 EUR, amely a 1311/2013/EU rendeletben említett kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összegének 0,318 %-a.
Az éves előirányzatokat az Európai Parlament és a Tanács a többéves pénzügyi keret erejéig engedélyezi.
(2) Az alprogramok szerinti költségvetési bontás a következő:
a) |
Az (1) bekezdésben szereplő átfogó pénzügyi keretösszegből 2 592 491 250 EUR-t a Környezetvédelem alprogramra fordítanak; |
b) |
az (1) bekezdésben szereplő átfogó pénzügyi keretösszegből 864 163 750 EUR-t az Éghajlat-politika alprogramra fordítanak. |
5. cikk
Harmadik ország részvétele a LIFE programban
A LIFE programban az alábbi országok is részt vehetnek:
a) |
az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) azon országai, amelyek az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás szerződő felei; |
b) |
az Unió tagjelölt országai, a potenciális tagjelöltjei és a csatlakozó országai; |
c) |
az európai szomszédságpolitika által érintett országok; |
d) |
a 933/1999/EK tanácsi rendelettel (24) összhangban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tagjává vált országok. |
Ez a részvétel az említett harmadik országok uniós programokban való részvételének általános elveit megállapító kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokban meghatározott feltételek szerint történik.
6. cikk
Tevékenységek az Unión kívül, illetve a tengerentúli országokban és területeken
(1) Az 5. cikk sérelme nélkül a LIFE programból Unión kívüli és a 2001/822/EK határozat (tengerentúli társulási határozat) szerinti tengerentúli országokban és területeken (TOT) végzett tevékenységek is finanszírozhatók, feltéve, hogy ezek szükségesek az uniós környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzések eléréséhez és a tagállamok olyan területén megvalósított fellépések eredményességének biztosításához, amelyre a Szerződéseket alkalmazni kell.
(2) A 18. cikkben említett projektekben részt vehet az Unión kívül letelepedett jogi személy, amennyiben a projektet koordináló kedvezményezett székhelye az Unióban található, és az Unión kívül végzett tevékenység megfelel az e cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.
7. cikk
Nemzetközi együttműködés
A LIFE program végrehajtása során lehetőség van az érintett nemzetközi szervezetekkel, valamint azok intézményeivel és szerveivel folytatott együttműködésre, amennyiben ez a 3. cikkben meghatározott általános célkitűzések eléréséhez szükséges.
8. cikk
Kiegészítő jelleg
(1) A Bizottság és a tagállamok biztosítják, hogy a LIFE program által biztosított támogatás összhangban van az Unió politikáival és prioritásaival, és kiegészíti az egyéb uniós pénzügyi eszközöket, miközben biztosítja az egyszerűsítést célzó intézkedések végrehajtását is.
(2) A LIFE program keretében finanszírozott tevékenységek megfelelnek az uniós és a tagállami jogszabályoknak, köztük az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályoknak. Különösen a LIFE program keretében nyújtott és az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülő támogatásokat a tagállam bejelenti a Bizottságnak, és azok csak akkor léptethetők hatályba, ha azokat a Bizottság az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerint jóváhagyta, kivéve, ha megfelelnek a 994/98/EK tanácsi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének és 8. cikkének értelmében elfogadott rendeletnek.
(3) A saját felelősségi körüknek megfelelően a Bizottság és a tagállamok biztosítják az összhangot a LIFE program és az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap között, különösen az integrált projektekkel összefüggő szinergiák kialakítása, valamint a LIFE program keretében kidolgozott megoldások, módszerek és megközelítések alkalmazásának támogatása érdekében. Az ilyen összhang a közös rendelkezésekről szóló rendelet által létrehozott kereten belül, illetve e rendeletnek megfelelően a Közös Stratégiai Keret, valamint a partnerségi megállapodásokban meghatározott mechanizmusok révén valósul meg.
(4) A Bizottság továbbá gondoskodik a következetességről és a szinergiákról, valamint elkerüli a LIFE program és az egyéb uniós politikák és pénzügyi eszközök, különösen a Horizont 2020 program, valamint az Unió külső fellépésekre szolgáló pénzügyi eszközei közötti átfedést.
II. CÍM
AZ ALPROGRAMOK
1. FEJEZET
A Környezetvédelem alprogram
9. cikk
A Környezetvédelem alprogram kiemelt területei
(1) A Környezetvédelem alprogram három kiemelt területet tartalmaz:
a) |
Környezet és erőforrás-hatékonyság; |
b) |
Természet és biológiai sokféleség; |
c) |
Környezetvédelmi irányítás és tájékoztatás. |
(2) Az (1) bekezdésben említett kiemelt területek a III. mellékletben előírt tematikus prioritásokat ölelik fel.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy szükség esetén a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a III. mellékletben előírt tematikus prioritások kiegészítésére, törlésére vagy módosítására vonatkozóan, az alábbi kritériumok alapján:
a) |
a 7. környezetvédelmi cselekvési programban előírt prioritások; |
b) |
a 10., 11. és 12. cikkben említett, az egyes kiemelt területek számára előírt konkrét célkitűzések; |
c) |
a 24. cikkben említett többéves munkaprogram végrehajtása során szerzett tapasztalat; |
d) |
az integrált projektek végrehajtása során szerzett tapasztalat; |
e) |
a 2013. december 23-i után elfogadott új uniós környezetvédelmi jogszabályokból származó prioritások; vagy |
f) |
a már létező uniós környezetvédelmi jogszabályok és politika végrehajtása során szerzett tapasztalat. |
A Bizottság legkésőbb a LIFE program 27. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett félidős értékeléséig megvizsgálja és szükség esetén átdolgozza a III. mellékletben előírt tematikus prioritásokat.
(3) A Környezetvédelem alprogram keretében nyújtott projekttámogatásra előirányzott költségvetési források legalább 55 %-át a természet és biológiai sokféleség megőrzését támogató projektekre kell fordítani.
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az e cikk (2) bekezdésében említett százalékarány legfeljebb 10 %-kal történő emelésére vonatkozóan, amennyiben két egymást követő évben a Természet és biológiai sokféleség kiemelt területbe tartozó és a minimális minőségi elvárásoknak megfelelő pályázatokon keresztül kérelmezett források teljes összege több mint 20 %-kal meghaladja az e két évet megelőző két évre kiszámított összeget.
10. cikk
A Környezet és erőforrás-hatékonyság kiemelt területhez kapcsolódó konkrét célkitűzések
A Környezetvédelem alprogramnak a Környezet és erőforrás-hatékonyság kiemelt területhez tartozó konkrét célkitűzései különösen a következők:
a) |
a környezeti kihívásokra irányuló, ismétlésre, átadásra vagy más területeken történő általános érvényesítésre alkalmas szakpolitikai vagy irányítási megközelítések, bevált gyakorlatok és megoldások kidolgozása, vizsgálata és demonstrációja, ideértve az innovatív technológiák kidolgozását és demonstrációját is, a környezet és az egészség közötti kapcsolatra is figyelemmel és támogatva az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos politikákat és jogszabályokat, az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervét is beleértve; |
b) |
az uniós – elsősorban a vízzel, a hulladékokkal és a levegővel kapcsolatos – környezetvédelmi politika és jogszabályok szerinti tervek és programok végrehajtására szolgáló integrált megközelítések alkalmazásának, kidolgozásának, vizsgálatának és demonstrációjának támogatása; |
c) |
az uniós környezetvédelmi politika és jogszabályok kidolgozásához, végrehajtásához, felméréséhez, monitoringjához és értékeléséhez, valamint az Unión belül és kívül a környezetet érintő tényezők, terhelések és válaszlépések vizsgálatához és monitoringjához szükséges tudásalap javítása. |
11. cikk
A Természet és biológiai sokféleség kiemelt területhez kapcsolódó konkrét célkitűzések
A Környezetvédelem alprogramnak a Természet és biológiai sokféleség kiemelt területhez tartozó konkrét célkitűzései különösen a következők:
a) |
a természettel és a biológiai sokféleség kérdésével kapcsolatos uniós szakpolitika és jogszabályok kidolgozásának és végrehajtásának elősegítése, többek között a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia, valamint a 2009/147/EK és a 92/43/EGK irányelv vonatkozásában, különösen koncepciók, bevált gyakorlatok és megoldások alkalmazása, kidolgozása, vizsgálata és demonstrációja révén; |
b) |
a 92/43/EGK irányelv 3. cikke alapján létrehozott Natura 2000 hálózat továbbfejlesztésének, működtetésének és kezelésének, különösen az említett irányelv 8. cikke alapján elkészített, priorizált intézkedési tervekhez szükséges integrált megközelítések alkalmazásának, kidolgozásának, vizsgálatának és demonstrációjának a támogatása; |
c) |
a természettel és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós szakpolitika és jogszabályok kidolgozásához, végrehajtásához, felméréséhez, monitoringjához és értékeléséhez, valamint az Unión belül és kívül a természetet és a biológiai sokféleséget érintő tényezők, terhelések és válaszlépések felméréséhez és monitoringjához szükséges tudásalap javítása. |
12. cikk
A Környezetvédelmi irányítás és tájékoztatás kiemelt területhez kapcsolódó konkrét célkitűzések
A Környezetvédelem alprogramnak a Környezetvédelmi irányítás és tájékoztatás kiemelt területhez kapcsolódó konkrét célkitűzései különösen a következők:
a) |
a környezeti ügyekkel kapcsolatos tudatosságnövelés előmozdítása, ideértve az uniós környezetvédelmi döntéshozatalhoz nyújtott lakossági és érdekelti támogatás elnyerését, valamint a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos tudás és a fenntartható fogyasztás új mintáinak ösztönzése; |
b) |
a környezeti ügyekkel kapcsolatos kommunikáció, irányítás és információterjesztés támogatása, valamint a sikeres környezetvédelmi megoldásokkal és gyakorlatokkal kapcsolatos tudás megosztásának megkönnyítése, többek között érdekelti együttműködési platformok létrehozása és képzés révén; |
c) |
az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak való hatékonyabb megfelelés és azok hatékonyabb végrehajtásának előmozdítása, illetve az ehhez való hozzájárulás, különösen bevált gyakorlatok és szakpolitikai megközelítések kidolgozásának és terjesztésének ösztönzésével; |
d) |
a jobb környezetvédelmi irányítás előmozdítása, az érdekelteknek – beleértve a nem kormányzati szervezeteket is – a szakpolitika végrehajtásával kapcsolatos konzultációkba való szélesebb körű bevonása által. |
2. FEJEZET
Az Éghajlat-politika alprogram
13. cikk
Az Éghajlat-politika alprogram kiemelt területei
Az éghajlat-politikai alprogram három kiemelt területet tartalmaz:
a) |
Az éghajlatváltozás mérséklése; |
b) |
Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz; |
c) |
Éghajlat-politikai irányítás és tájékoztatás. |
14. cikk
Az éghajlatváltozás mérséklése kiemelt területhez kapcsolódó konkrét célkitűzések
Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében Az éghajlatváltozás mérséklése kiemelt terület konkrét célkitűzései különösen a következők:
a) |
az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos uniós szakpolitika és jogszabályok végrehajtásának és fejlesztésének elősegítése, ideértve a más szakpolitikai területeken történő általános érvényesítést is, különösen az éghajlatváltozás mérséklését célzó szakpolitikai vagy irányítási megközelítések, bevált gyakorlatok és megoldások kidolgozása, vizsgálata és demonstrációja révén; |
b) |
a hatékony éghajlatváltozás-mérséklési cselekvések és intézkedések kidolgozásához, felméréséhez, monitoringjához, értékeléséhez és végrehajtásához szükséges tudásalap javítása, valamint az e tudás gyakorlati alkalmazására való képesség megerősítése; |
c) |
többek között az éghajlatváltozás mérséklését célzó stratégiákra és cselekvési tervekre irányuló integrált megközelítések kidolgozásának és végrehajtásának elősegítése helyi, regionális vagy nemzeti szinten; |
d) |
hozzájárulás az éghajlatváltozás mérséklését célzó, ismétlésre, átadásra vagy más területeken történő általános érvényesítésre alkalmas innovatív technológiák, rendszerek, módszerek és eszközök kifejlesztéséhez és demonstrációjához. |
15. cikk
Az Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz kiemelt területhez kapcsolódó konkrét célkitűzések
Az éghajlatváltozással szembeni fokozott ellenálló képességet célzó erőfeszítések támogatásához való hozzájárulás érdekében az Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz kiemelt terület konkrét célkitűzései különösen a következők:
a) |
az alkalmazkodással kapcsolatos uniós szakpolitika kidolgozásának és végrehajtásának elősegítése, ideértve a más szakpolitikai területeken történő általános érvényesítést is, különösen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó szakpolitikai vagy irányítási megközelítések, bevált gyakorlatok és megoldások kidolgozása, vizsgálata és demonstrációja révén, ideértve adott esetben az ökoszisztéma-alapú megközelítéseket is; |
b) |
a hatékony éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási cselekvések és intézkedések kidolgozásához, felméréséhez, monitoringjához, értékeléséhez és végrehajtásához szükséges tudásalap javítása, adott esetben az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazó alkalmazkodási cselekvések és intézkedések előtérbe helyezésével, valamint az e tudás gyakorlati alkalmazására való képesség megerősítése; |
c) |
többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó stratégiákra és cselekvési tervekre irányuló integrált megközelítések kidolgozásának és végrehajtásának elősegítése helyi, regionális vagy nemzeti szinten, adott esetben az ökoszisztéma-alapú megközelítések előtérbe helyezésével; |
d) |
hozzájárulás az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó, ismétlésre, átadásra vagy más területeken történő általános érvényesítésre alkalmas innovatív technológiák, rendszerek, módszerek és eszközök kifejlesztéséhez és demonstrációjához. |
16. cikk
Az Éghajlat-politikai irányítás és tájékoztatás kiemelt területhez kapcsolódó konkrét célkitűzések
Az Éghajlat-politikai irányítás és tájékoztatás kiemelt területhez kapcsolódó konkrét célkitűzések különösen a következők:
a) |
az éghajlati kérdésekkel kapcsolatos tudatosságnövelés előmozdítása, ideértve az uniós éghajlat-politikai döntéshozatalhoz nyújtott lakossági és érdekelti támogatás elnyerését, valamint a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos tudás ösztönzése; |
b) |
az éghajlati kérdésekkel kapcsolatos kommunikáció, irányítás és információterjesztés támogatása, valamint a sikeres éghajlat-politikai megoldásokkal és gyakorlatokkal kapcsolatos tudás megosztásának megkönnyítése, többek között érdekelti együttműködési platformok létrehozása és képzés révén; |
c) |
az uniós éghajlatvédelmi jogszabályoknak való hatékonyabb megfelelés és azok hatékonyabb végrehajtásának előmozdítása, illetve az ehhez való hozzájárulás, különösen bevált gyakorlatok és szakpolitikai megközelítések kidolgozásának és terjesztésének ösztönzésével; |
d) |
a jobb éghajlat-politikai irányítás előmozdítása, az érdekelteknek – beleértve a nem kormányzati szervezeteket is – a szakpolitika végrehajtásával kapcsolatos konzultációkba való szélesebb körű bevonása által. |
III. CÍM
KÖZÖS VÉGREHAJTÁSI RENDELKEZÉSEK
1. FEJEZET
Finanszírozás
17. cikk
Finanszírozási típusok
(1) Az európai uniós finanszírozás jogi formái az alábbiak lehetnek:
a) |
támogatások; |
b) |
közbeszerzési szerződések; |
c) |
pénzügyi eszközökhöz nyújtott hozzájárulás a 966/2012/EU, Euratom rendeletben, különösen annak 139. és 140. cikk szerinti, a pénzügyi eszközökre vonatkozó rendelkezésekkel és egyes uniós jogszabályokban előírt működési követelményekkel összhangban; |
d) |
a 3. cikkben említett általános célkitűzések megvalósításához szükséges bármely egyéb fellépés. |
(2) A Bizottság ezt a rendeletet a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban hajtja végre.
(3) Az e rendelet értelmében nyújtott és az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülő finanszírozást a vonatkozó uniós állami támogatási szabályokkal összhangban hajtják végre.
(4) A LIFE program rendelkezésére álló költségvetési források legalább 81 %-át projekttámogatások vagy adott esetben az (1) bekezdés c) pontjában említett pénzügyi eszközök révén finanszírozott projektek számára kell elkülöníteni.
A Bizottság ezeket a pénzügyi eszközöket beillesztheti a 24. cikkben említett többéves munkaprogramba, amely a 966/2012/EU, Euratom rendelet 140. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett előzetes értékelés hatálya alá esik.
(5) A (4) bekezdésnek megfelelően projekttámogatásokra elkülönített költségvetési források legfeljebb 30 %-a fordítható integrált projektekre. Ezt a maximális százalékos arányt a LIFE program 27. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett félidős értékelése keretében újra kell értékelni, és adott esetben jogalkotási javaslatot kell hozzá csatolni.
18. cikk
Projektek
A projekttámogatásokból az alábbi projektek finanszírozhatók:
a) |
kísérleti projektek; |
b) |
demonstrációs projektek; |
c) |
bevált gyakorlati projektek; |
d) |
integrált projektek; |
e) |
technikai segítségnyújtási projektek; |
f) |
kapacitásépítést célzó projektek |
g) |
előkészítő projektek; |
h) |
tájékoztató, tudatosságnövelő és terjesztési projektek; |
i) |
a 3. cikkben említett általános célkitűzések megvalósításához szükséges bármely egyéb projekt. |
19. cikk
A támogathatósági és odaítélési kritériumok, valamint a projektek kiválasztása
(1) A 18. cikkben említett projekteknek meg kell felelniük a 2. cikkben lefektetett fogalommeghatározásokon alapuló támogathatósági kritériumoknak, valamint az alábbi odaítélési kritériumoknak:
a) |
az Unió érdekét szolgálják a LIFE program 3. cikkében meghatározott általános célkitűzései egyikének, valamint a 9. cikkben felsorolt kiemelt területek konkrét célkitűzései, a III. mellékletben előírt tematikus prioritások vagy a 13. cikkben felsorolt kiemelt területek konkrét célkitűzései eléréséhez történő jelentős hozzájárulás által; |
b) |
biztosítják a költséghatékony megközelítést, valamint technikai és pénzügyi szempontból koherensek; továbbá |
c) |
javasolt végrehajtásuk megbízható. |
(2) A finanszírozás projektek számára történő odaítélésének feltételéül kell szabni, hogy a projektek a 966/2012/EU, Euratom rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban megfeleljenek a minimális minőségi elvárásoknak.
(3) A LIFE program által valamely kiemelt területen belül finanszírozott projektek nem veszélyeztethetik egy másik kiemelt terület környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzéseit, valamint adott esetben támogatják a különböző célkitűzések közötti szinergiákat, és ösztönzik a zöld közbeszerzés alkalmazását.
(4) A Bizottság oly módon gondoskodik az integrált projektek földrajzi egyensúlyáról, hogy valamennyi tagállam számára indikatív módon allokál legalább három integrált projektet, biztosítva legalább egy integrált projektet a Környezetvédelem alprogramra, egyet pedig az Éghajlat-politika alprogramra az 1. cikkben említett LIFE programozási időszakban;
Az integrált projekteket a 2. cikk d) pontjában említett minden egyes terület vonatkozásában a 24. cikk (2) bekezdésének d) pontjával összhangban meghatározott célkitűzések végrehajtása érdekében kell elosztani.
A 2. cikk d) pontjában említett uniós, nemzeti vagy magánforrások bevonására irányuló rendelkezésnek való megfelelés értékelése érdekében az integrált projektekre vonatkozó pályázatokhoz a következőket kell csatolni:
a) |
a pályázati ciklus első szakaszában pénzügyi tervet; és |
b) |
a pályázati ciklus második szakaszában legalább egy szándéknyilatkozatot, amelyben fel kell tüntetni, milyen mértékben fognak egyéb uniós, nemzeti vagy magán finanszírozási forrásokat bevonni, és meg kell nevezni az ilyen finanszírozási forrásokat. |
(5) A Bizottság az első többéves munkaprogram ideje alatt oly módon gondoskodik a Környezetvédelem alprogram keretében benyújtott, az integrált projekteken kívüli projektek földrajzi egyensúlyáról, hogy az I. mellékletben lefektetett kritériumoknak megfelelő, indikatív nemzeti forráselosztási összegek alapján valamennyi tagállam között arányosan osztja el a forrásokat. Amennyiben az indikatív nemzeti forráselosztás nem alkalmazandó, a projekteket kizárólag minőségi alapon kell kiválasztani.
(6) Ha a valamely tagállam által benyújtott, integrált projekteken kívüli projekt társfinanszírozásához szükséges összeg a Bizottság által a kiválasztási eljárás végén összeállított listán kevesebb, mint az adott tagállam részére meghatározott indikatív forrás, a Bizottság – feltéve, hogy az (1) és (2) bekezdésben maghatározott feltételek teljesülnek – köteles az adott nemzeti forrás egyenlegét felhasználni a – tengerentúli országok és területek kivételével – más tagállamok által benyújtott azon projektek társfinanszírozására, amelyek a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a 3. cikkben meghatározott általános célkitűzések megvalósításához.
Amikor a Bizottság bemutatja a társfinanszírozásra javasolt projektek listáját, jelentést nyújt be a LIFE környezetvédelmi és éghajlat-politikai programért felelős bizottságnak arról, hogyan vette figyelembe a (4) és az (5) bekezdéssel összhangban megállapított forráselosztási kritériumokat.
(7) A Bizottság különös tekintettel van a transznacionális projektekre, amennyiben a környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzések biztosításához transznacionális együttműködés szükséges, és ezért törekszik annak biztosítására, hogy a projektekre elkülönített költségvetési források legalább 15 %-át transznacionális projektekre fordítsák. A Bizottság még azokban az esetekben is megfontolja a transznacionális projektek számára a források odaítélését, amikor az e transznacionális projektben részt vevő egy vagy több tagállam számára az indikatív nemzeti források egyenlegét már túllépték.
(8) Az első többéves munkaprogram során a tagállamok egyetlen kapacitásépítést célzó projekt finanszírozására jogosultak legfeljebb 1 000 000 EUR értékben, amennyiben a projekt megfelel az alábbi kritériumok valamelyikének:
a) |
a tagállam számára megállapított indikatív nemzeti források átlagos felhasználási szintje a 2010-es, 2011-es és 2012-es évben a 614/2007/EK rendelet 6. cikkében megállapítottaknak megfelelően 70 % alatt marad; |
b) |
a tagállam egy főre eső GDP-je 2012-ben az uniós átlag 90 %-a alatt maradt; vagy |
c) |
a tagállam 2013. január 1. után csatlakozott az Unióhoz. |
A második többéves munkaprogram során a tagállamok egyetlen kapacitásépítést célzó projekt finanszírozására jogosultak legfeljebb 750 000 euró értékben, amennyiben a projekt megfelel az alábbi kritériumoknak:
a) |
a tagállam számára kiosztott, az (5) bekezdésében említett indikatív nemzeti források átlagos felhasználási szintje a 2014-es, 2015-ös és 2016-os évben 70 % alatt marad; és |
b) |
a 2014-es, 2015-ös és 2016-os évben a tagállam indikatív nemzeti forrásainak általános felhasználási szintje a 2010-es, 2011-es és 2012-es év általános felhasználási szintjéhez képest növekedett. |
Ahhoz, hogy egy tagállam jogosult legyen a kapacitásépítést célzó projektek számára nyújtott finanszírozásra, kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a LIFE programra fordított erőforrásokat (többek között az alkalmazottak létszámát) a vonatkozó többéves munkaprogram teljes ideje alatt a 2012-es évben fennálló szinthez képest nem csökkenti. Ezt a kötelezettségvállalást a (9) bekezdésben említett kapacitásépítési tervben rögzíteni kell.
Az első és második albekezdésben szereplő, valamint a LIFE program teljes ideje alatt alkalmazandó támogathatósági rendelkezésektől eltérve, valamely tagállam nem jogosult kapacitásépítést célzó projektek finanszírozására, ha az egy főre eső GDP-je 2012-ben meghaladta az uniós átlag 105 %-át. A kapacitásépítést célzó projektek finanszírozását tagállamonként és többéves munkaprogramonként egy projektre kell korlátozni.
(9) A Bizottság gyorsított odaítélési eljárást határoz meg valamennyi kapacitásépítést célzó projekt tekintetében. Az ilyen kapacitásépítést célzó projektekre a pályázatokat 2013. december 23-tól kezdve lehet benyújtani. A pályázatoknak a tagállam és a Bizottság által közösen megállapított kapacitásépítési terven kell alapulnia, amely felvázolja a LIFE program által finanszírozandó fellépéseket annak érdekében, hogy megerősödjön a tagállam képessége a Környezetvédelem alprogramhoz és az Éghajlat-politika alprogramhoz tartozó projektek finanszírozására irányuló sikeres pályázatok benyújtására. Az ilyen fellépések egyebek mellett a következőket tartalmazhatják:
a) |
új munkaerő felvétele, valamint képzések a nemzeti vagy regionális LIFE kapcsolattartók számára; |
b) |
a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése, valamint a LIFE program keretében végrehajtott projektek eredményei terjesztésének és alkalmazásának előmozdítása; |
c) |
az „oktatók oktatására” irányuló megközelítések; |
d) |
csere- és kiküldetési programok a tagállamok hatóságai között, és különösen az „élenjárók” tapasztalatátadására vonatkozó tevékenységek. |
A kapacitásépítési tervhez tartozó fellépések közé tartozhat bizonyos szakértők felvétele ad hoc szakmai és folyamatbeli képességekben mutatkozó hiányok kezelése céljából, de nem tartozhat ide olyan szakértők felvétele, akiknek elsődleges feladata az éves pályázati felhívásokra benyújtandó pályázatok megszövegezése.
A kapacitásépítési tervnek tartalmaznia kell az ilyen fellépések becsült költségét is.
20. cikk
A projektekre vonatkozó társfinanszírozási arányok és a projektköltségek elszámolhatósága
(1) A 18. cikkben említett projektek számára nyújtható társfinanszírozás az alábbi lehet:
a) |
az első többéves munkaprogram ideje alatt a c) pontban meghatározottakon kívül a Környezetvédelem és az Éghajlat-politika alprogramból finanszírozott valamennyi projekt esetében az elszámolható költségek legfeljebb 60 %-a; |
b) |
a második többéves munkaprogram ideje alatt a c) pontban meghatározottakon kívül a Környezetvédelem és az Éghajlat-politika alprogramból finanszírozott valamennyi projekt esetében az elszámolható költségek 55 %-a; |
c) |
a LIFE program teljes ideje alatt:
|
(2) A költségek elszámolhatóságának feltételeit a 966/2012/EU, Euratom rendelet 126. cikke tartalmazza. E költségek közé tartoznak a héa és a személyzeti költségek is.
A Bizottság a LIFE program félidős és utólagos értékelésében áttekintést nyújt a tagállamonkénti héa-visszatérítésekről, amelyeket a LIFE program kedvezményezettjei a záró kifizetési szakaszban igényeltek.
(3) A 18. cikkben említett projektek uniós finanszírozása szempontjából a földvásárláshoz kapcsolódó költségek elszámolhatók, amennyiben:
a) |
a vásárlás hozzájárul a 92/43/EGK irányelv 3. cikkében meghatározott Natura 2000 hálózat integritásának fejlesztéséhez, megőrzéséhez és helyreállításához, többek között az összeköttetések javításával folyosók, lépegető kövek vagy a zöld infrastruktúra más elemeinek a létrehozásán keresztül; |
b) |
a földvásárlás a tervezett természetvédelmi cél elérésének egyetlen vagy legköltséghatékonyabb eszköze; |
c) |
a megvásárolt föld hosszú távon a 11., 14. vagy 15. cikkben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő használatra van fenntartva; továbbá |
d) |
az érintett tagállamok az ilyen földterületek hosszú távon természetvédelmi célokra történő fenntartását tulajdonátruházás révén vagy más módon biztosítják. |
21. cikk
Működési támogatások
(1) A működési támogatások olyan általános uniós érdekű célt képviselő, nem profitorientált szervezetek bizonyos működési és igazgatási költségeihez járulnak hozzá, amelyek elsősorban a környezetvédelmi vagy az éghajlat-politika terén tevékenykednek és részt vesznek az uniós szakpolitika és jogszabályok kidolgozásában, végrehajtásában és érvényesítésében.
(2) Az (1) bekezdésben említett működési támogatások esetében az elszámolható költségek legfeljebb 70 %-áig nyújtható uniós társfinanszírozás.
22. cikk
Egyéb tevékenységtípusok
A 3. cikkben előírt általános célkitűzések elérése céljából a LIFE programból finanszírozhatók a Bizottság által az uniós környezetvédelmi és éghajlat-politika és a kapcsolódó jogszabályok kezdeményezésének, végrehajtásának és általános érvényesítésének támogatása érdekében végrehajtott tevékenységek. Ezek a tevékenységek a következők lehetnek:
a) |
tájékoztatás és kommunikáció, a tudatosságnövelő kampányokat is beleértve. Az e rendelet értelmében kommunikációs tevékenységekre elkülönített pénzügyi források fedezik az uniós politikai prioritásokkal, valamint az Unió valamennyi jelentősebb környezet- és éghajlatvédelmi jogszabálya végrehajtásának és átültetésének aktuális állásával kapcsolatos szervezeti kommunikáció költségeit is; |
b) |
tanulmányok, felmérések, modellek és forgatókönyvek készítése; |
c) |
a projektek, politikák, programok és jogszabályok előkészítése, végrehajtása, monitoringja, ellenőrzése és értékelése; |
d) |
workshopok, konferenciák és találkozók; |
e) |
hálózatépítés és beváltgyakorlat-platformok; |
f) |
a 3. cikkben említett általános célkitűzések megvalósításához szükséges bármely egyéb tevékenység. |
23. cikk
Kedvezményezettek
A LIFE program keretében állami és magánszervezetek támogathatók.
A LIFE program láthatóságának biztosítása érdekében a kedvezményezetteknek reklámozniuk kell a LIFE programot és a projektjeik eredményeit, mindig megemlítve a kapott uniós támogatást. A LIFE programnak a II. mellékletben látható logóját minden kommunikációs tevékenység során használni kell és fel kell tüntetni a nyilvánosság számára jól látható, stratégiai helyeken kihelyezett hirdetőtáblákon. A LIFE program keretében kapott tartós javakon is meg kell jeleníteni a LIFE program logóját, kivéve a Bizottság által meghatározott esetekben.
2. FEJEZET
Végrehajtási intézkedések
24. cikk
Többéves munkaprogramok
(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén a LIFE programra vonatkozóan többéves munkaprogramokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 29. cikk (2) bekezdésében előírt vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
Az első többéves munkaprogram időtartama négy év, a második többéves munkaprogram időtartama pedig három év.
(2) A többéves munkaprogramok a 3. cikkben meghatározott általános célkitűzésekkel összhangban meghatározzák a következőket:
a) |
az egyes alprogramokon belül a források különböző kiemelt területek és támogatási formák közötti elosztása, a 9. cikk (3) bekezdésével, valamint a 17. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban. A kiemelt területek között vagy azokon belül további előzetes forráselosztásra nem kerül sor, kivéve a technikai segítségnyújtási projektek, valamint a kapacitásépítést célzó projektek tekintetében; |
b) |
a többéves munkaprogram által érintett időszakban finanszírozandó projektekre vonatkozó, a III. mellékletben előírt tematikus prioritásokat végrehajtó projekttémák; |
c) |
a többéves munkaprogram által érintett időszakban az egyes kiemelt területekre és projekttípusokra vonatkozó minőségi és mennyiségi eredmények, mutatók és célértékek a 3. cikk (3) bekezdésének megfelelő teljesítménymutatókkal és az egyes kiemelt területek számára a 10., 11., 12., 14., 15. és 16. cikkben előírt konkrét célkitűzésekkel összhangban; |
d) |
a projektkiválasztási eljárások technikai módszertana és a támogatásokra vonatkozó kiválasztási és odaítélési feltételek az e rendelet 2. és 19. cikkével, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban; |
e) |
a többéves munkaprogram által érintett időszakban kihirdetendő pályázati felhívások indikatív ütemterve. |
(3) A többéves munkaprogram keretében a Bizottság éves pályázati felhívásokat tesz közzé a 9. cikk (1) bekezdésében és a 13. cikkben felsorolt kiemelt területekre vonatkozóan. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a pályázati felhívások keretében fel nem használt pénzösszegeket a 18. cikkben említett különböző projekttípusok között újraosszák.
(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktus révén legkésőbb a LIFE program félidős értékeléséig felülvizsgálja a többéves munkaprogramot. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 29. cikk (2) bekezdésében előírt vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
25. cikk
Végrehajtási módszerek
A Bizottság az e rendelet 3. cikkében előírt általános célkitűzések megvalósításához szükséges tevékenységeket a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikkében meghatározott költségvetési végrehajtási módszereknek megfelelően hajtja végre, különösen a Bizottság általi közvetett vagy közvetlen, centralizált alapon történő igazgatással vagy a nemzetközi szervezetekkel történő közös igazgatással.
26. cikk
Igazgatási és technikai segítségnyújtás
A LIFE program pénzügyi keretösszege kiterjedhet a LIFE program irányításához és a 3. cikkben előírt általános célkitűzések megvalósításához közvetlenül szükséges előkészítési, monitoring-, ellenőrzési, auditálási, kommunikációs és értékelési tevékenységekkel kapcsolatos költségekre is.
A Bizottság rendszeres jelleggel és a nemzeti LIFE kapcsolattartókkal együttműködésben szemináriumokat és workshopokat szervez, közzéteszi a LIFE program által finanszírozott projektek listáját, vagy az egyes projektekkel kapcsolatos tapasztalat, tudás és bevált gyakorlatok cseréjét és a projekteredmények Unió-szerte történő megismétlését és átadását megkönnyítő egyéb tevékenységeket folytat. A Bizottság ennek érdekében olyan tevékenységeket végez, amelyek célja a projekteredmények terjesztése a LIFE kedvezményezettjei között és az azok körén kívüli személyek között, adott esetben külön figyelmet fordítva a LIFE keretében nyújtott pénzeszközöket alacsony mértékben igénybe vevő tagállamokra, és megkönnyíti a már lezárt vagy még folyamatban lévő projektek és ugyanazon terület új projektkedvezményezettjei, pályázói vagy érdekeltjei közötti kommunikációt és együttműködést.
A Bizottság továbbá legalább kétévente speciális szemináriumokat és workshopokat, illetve adott esetben egyéb típusú tevékenységeket szervez egyrészt az integrált projektek megtervezésével, előkészítésével és végrehajtásával, másrészt a technikai segítségnyújtási projekteken keresztül nyújtott segítség hatékonyságával kapcsolatos tapasztalat, tudás és bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése érdekében. E tevékenységekbe be kell vonni az egyéb uniós forrásokat kezelő nemzeti vagy regionális hatóságokat, valamint az egyéb érdekelteket.
27. cikk
Monitoring és értékelés
(1) A Bizottság rendszeresen elvégzi a LIFE program (és alprogramjai) végrehajtásának monitoringját és jelentést tesz arról, többek között az éghajlathoz és a biológiai sokféleséghez kapcsolódó kiadások összegéről is. Továbbá értékeli, hogy milyen szinergiák állnak fenn a LIFE program és más kiegészítő uniós programok, illetve különösen a LIFE alprogramok között. A Bizottság az I. mellékletben előírt kritériumokkal összhangban kiszámítja a második többéves munkaprogram időtartamára az indikatív nemzeti forrásokat, kizárólag a tagállamok teljesítményének összehasonlító értékelése céljából.
(2) A Bizottság benyújtja az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére a következő jelentéseket:
a) |
legkésőbb 2017. június 30-ig a LIFE programról (és alprogramjairól) készült külső és független félidős értékelésről szóló jelentést, beleértve a végrehajtás minőségi és mennyiségi szempontjait, az éghajlathoz és a biológiai sokféleséghez kapcsolódó kiadások összegét, a célkitűzések közötti szinergiák megvalósításának mértékét, valamint a LIFE program más vonatkozó uniós programokhoz viszonyított kiegészítő jellegét, valamennyi intézkedés célkitűzéseinek megvalósulását (lehetőség szerint az eredményekre és hatásokra kiterjedően), a források felhasználásának hatékonyságát és a program uniós hozzáadott értékét, az intézkedések megújítására, módosítására vagy felfüggesztésére vonatkozó határozat meghozatala céljából. Az említett félidős értékelésről szóló jelentésnek ezenkívül tartalmaznia kell egy mennyiségi és minőségi elemzést arról, hogy a LIFE program hogyan járult hozzá a 92/43/EGK irányelvben és a 2009/147/EK irányelvben felsorolt élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetéhez. Az értékelésben továbbá megvizsgálják az egyszerűsítés lehetőségét, annak belső és külső koherenciáját, a célkitűzések továbbra is fennálló relevanciáját, valamint a LIFE programhoz tartozó intézkedések hozzájárulását az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez és célértékeihez, valamint a fenntartható fejlődéshez. Az értékelés figyelembe veszi továbbá a LIFE +hosszú távú hatásairól készült értékelések eredményét. A félidős értékelésről szóló jelentéshez csatolni kell a Bizottság észrevételeit többek között arra vonatkozóan, hogy a LIFE program végrehajtása során milyen módon fogják figyelembe venni a félidős értékelés megállapításait, valamint különösen arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben kell módosítani a III. mellékletben előírt tematikus prioritásokat. A félidős értékelésről szóló jelentés az integrált projektek iránti igény, illetve azok tervezésének és végrehajtásának mértékére és minőségére vonatkozó alapos értékelést tartalmaz, vagy azt kell csatolni hozzá. Kiemelt figyelmet kell fordítani az integrált projekteknek a más uniós források bevonásával kapcsolatban elért vagy várt sikerére, különös figyelemmel az uniós finanszírozási eszközökkel való fokozott koherencia előnyeire, az érdekeltek részvételének mértékére, valamint arra, hogy a korábbi LIFE+ keretében végrehajtott projektek milyen mértékben tartoztak vagy várhatóan milyen mértékben tartoznak majd az integrált projektek körébe. |
b) |
legkésőbb 2023. december 31-ig a LIFE program (és alprogramjai) végrehajtásáról és azok eredményeiről szóló, külső és független utólagos értékelő jelentést, beleértve az éghajlathoz és a biológiai sokféleséghez kapcsolódó kiadások összegét, hogy a LIFE program egésze, illetve az egyes alprogramok milyen mértékben valósították meg a kitűzött célokat, hogy milyen mértékben valósultak meg szinergiák a különböző célkitűzések között, és hogy a LIFE program mennyiben járul hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és célértékeinek eléréséhez. Az utólagos értékelési jelentés azt is megvizsgálja, hogy milyen mértékben valósult meg a környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzéseknek az egyéb uniós politikákba történő integrálása, valamint – a lehetőségek szerinti mértékben – megvizsgálja a LIFE program révén elért gazdasági előnyöket, valamint a részt vevő közösségekre gyakorolt hatásokat és a számukra biztosított hozzáadott értéket is. |
(3) A Bizottság az e cikk alapján elvégzett értékelések eredményeit nyilvánosan hozzáférhetővé teszi.
28. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme
(1) A Bizottság megfelelő intézkedéseket tesz, amelyek csalás, korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek ellen megelőző intézkedéseknek, hatékony ellenőrzéseknek, valamint szabálytalanságok észlelése esetén a jogosulatlanul kifizetett összegek visszaszerzésének, továbbá adott esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankcióknak az alkalmazásával biztosítják, hogy az e rendelet alapján finanszírozott tevékenységek végrehajtása során az Európai Unió pénzügyi érdekei védelemben részesülnek.
(2) A Bizottság vagy képviselői és az Európai Számvevőszék hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy dokumentumok alapján és helyszíni ellenőrzés révén ellenőrizzék a LIFE program keretében uniós forrásokból részesülő kedvezményezetteket, vállalkozókat és alvállalkozókat.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletben (25) meghatározott eljárásokkal összhangban helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet az ilyen finanszírozás által közvetlenül vagy közvetve érintett gazdasági szereplőknél annak megállapítása céljából, hogy az uniós finanszírozással kapcsolatos támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben történt-e csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely hatással van az Unió pénzügyi érdekeire.
Az első és második albekezdés sérelme nélkül a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodások, valamint az e rendelet végrehajtásából eredő támogatási megállapodások, támogatási határozatok és szerződések kifejezetten feljogosítják a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot ilyen auditok, helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok elvégzésére.
(3) Az uniós források kedvezményezettjei egy adott projekttel kapcsolatos utolsó kifizetés időpontját követő öt éven keresztül a Bizottság számára hozzáférhetővé kell, hogy tegyék az adott projekttel kapcsolatos kiadásokat igazoló dokumentumokat.
IV. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
29. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.
(2) A Bizottság a 3. cikk (3) bekezdésében és a 9. cikk (2) és (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2013. december 23-tól kezdődő hatállyal.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (3) bekezdésében és a 9. cikk (2) és (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 3. cikk (3) bekezdése, valamint a 9. cikk (2) és (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanács a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.
30. cikk
A bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot munkájában a LIFE környezetvédelmi és éghajlat-politikai programért felelős bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e bekezdésre való hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.
31. cikk
Hatályon kívül helyezés
A 614/2007/EK rendelet 2014. január 1-jén hatályát veszti.
A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.
32. cikk
Átmeneti intézkedések
(1) A 31. cikk (1) bekezdése ellenére a 614/2007/EK rendelet értelmében 2014. január 1. előtt megkezdett intézkedésekre azok befejezéséig az említett rendelet irányadó, és azoknak az abban meghatározott technikai rendelkezéseknek kell megfelelniük. A 614/2007/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság helyébe 2013. december 23-tól az e rendelet 30. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság lép.
(2) A LIFE program pénzügyi keretösszege felhasználható a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó olyan költségekre is – a 614/2007/EK rendelet által előírt és az érvényességének megszűnése után is kötelező monitoringot, tájékoztatást és értékelést is beleértve – amelyek a 614/2007/EK rendelet és a LIFE program keretében elfogadott intézkedések közötti átmenet biztosításához szükségesek.
(3) Azt az összeget, amely a pénzügyi kereten belül a 2020. december 31-ét követő időszakban szükséges a monitoring-, kommunikációs és ellenőrző intézkedésekhez, akkor kell igazoltnak tekinteni, ha az a 2021. január 1-jétől alkalmazandó új pénzügyi kerettel összeegyeztethető.
(4) A 614/2007/EK rendelet értelmében jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizetéséből származó, célhoz kötött bevételeknek megfelelő előirányzatokat a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikkével összhangban a LIFE program finanszírozására kell felhasználni.
33. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2014. január 1-től kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 191., 2012.6.29., 111. o.
(2) HL C 277., 2012.9.13., 61. o.
(3) Az Európai Parlament 2013. november 21-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. december 5-i határozata.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 614/2007/EK rendelete (2007. május 23.) a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközről (LIFE+) (HL L 149., 2007.6.9., 1. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács határozata (2013. november 20) a „Jólét bolygónk felélése nélkül”elnevezésű, 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról
(6) A Tanács 1311/2013/EU, Euratom (2013. december 2.) rendelete a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (Lásd e Hivatalos Lap 884. oldalát).
(7) HL C 373, 20.12.2013., 1. o.
(8) A Tanács 2001/822/EK határozata (2011. november 27.) az Európai Gazdasági Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról (tengerentúli társulási határozat) (HL L 314., 2001.11.30., 1. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1301/2013/EU rendelete 2013. december 17-i az Európai Fejlesztési Alapról és and on specific provisions concerning the Investment for growth and jobs goal az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 289. oldalát).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1304/2013/EU rendelete 2013. december 17-i az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 470. oldalát).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1300/2013/EU rendelete 2013. december 17-i az Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 281. oldalát).
(12) A Tanács 1290/2005/EK rendelete (2005. június 21.) a közös agrárpolitika finanszírozásáról (HL L 209., 2005.8.11., 1. o.).
(13) 1290/2005/EK rendelet.
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete 2013. december 11-i a Horizont 2020 keretprogram: az európai innováció és növekedés ösztönzésének hatékony eszköze és az 1084/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 104. oldalát).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17-i) a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 320. oldalát).
(16) A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).
(18) Az Európai Parlament és a Tanács 1313/2013/EU határozata (2013. december 17-i) az Unió polgári védelmi pénzügyi eszközről (Lásd e Hivatalos Lap 924. oldalát).
(19) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) a pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(20) A Tanács 994/98/EK rendelete (1998. május 7.) az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról (HL L 142., 1998.5.14., 1. o.).
(21) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).
(22) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).
(23) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16-i) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(24) A Tanács 933/1999/EK rendelete (1999. április 29.) az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózat létrehozásáról szóló 1210/90/EGK rendelet módosításáról (HL L 117., 1999.5.5., 1. o.).
(25) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
I. MELLÉKLET
A Környezetvédelem alprogram keretében benyújtott, az integrált projekteken kívüli projektek indikatív nemzeti forráselosztásának megállapítására vonatkozó kritériumok
A szolidaritás és a felelősségmegosztás elveivel összhangban a Bizottság az 1. cikkben említett programozási időszakra a következő kritériumok alapján osztja el a pénzösszegeket a tagállamok között az integrált projekteken kívüli projektek számára:
a) |
Lakosság
|
b) |
Természet és biológiai sokféleség
|
II. MELLÉKLET
A LIFE program logója
III. MELLÉKLET
A Környezetvédelem alprogram 9. cikkben említett tematikus prioritásai
A. |
Környezet és erőforrás-hatékonyság kiemelt terület:
|
B. |
Természet és biológiai sokféleség kiemelt terület:
|
C. |
Környezetvédelmi irányítás és tájékoztatás kiemelt terület:
|
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/60/EK irányelve (2007. október 23-i) az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről, valamint az aszálykockázat kezeléséről (HL L 288., 2007.11.6., 27. o.).
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 27. o.).
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 528/2012/EU rendelete (2012. május 22.) a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról (HL L 167., 2012.6.27., 1. o.).
(4) Az Európai Parlament é a Tanács 2002/49/EK irányelve (2002. június 25.) a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről (HL L 189., 2002.7.18., 12. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/18/EU irányelve (2012. július 4.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről (HL L 197., 2012.7.24., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001. október 23.) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről (HL L 309., 2001.11.27., 22. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).
A Bizottság nyilatkozatai
Az egyes integrált projekteknek juttatható maximális összeg
A Bizottság – annak érdekében, hogy a lehető legtöbb integrált projektet tudja finanszírozni, és hogy biztosítsa az integrált projektek tagállamok közötti kiegyensúlyozott eloszlását – nagy hangsúlyt helyez a források integrált projektek közötti arányos elosztására. Ezzel összefüggésben a Bizottság a munkaprogram tervezetének a LIFE bizottság tagjaival történő megvitatása során javaslatot fog tenni az egyes integrált projekteknek juttatható maximális összegre. A javaslat a többéves munkaprogram részeként elfogadandó projektkiválasztási módszertan részeként kerül majd benyújtásra.
A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának helyzete
A Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a környezet és a biológiai sokféleség védelmének a tengerentúli országokban és területeken, amint ezt a tengerentúli társulási határozatra irányuló javaslat is mutatja, amely az említett témaköröket is felveszi az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek közötti együttműködés területei közé, és felvázolja azokat a különféle intézkedéseket, amelyek e téren jogosultak lehetnek európai uniós finanszírozásra.
A BEST előkészítő intézkedés sikeres kezdeményezés volt: csatlakoztak hozzá a tengerentúli országok és területek, és kézzelfogható eredményekkel járt a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások terén. A BEST hamarosan véget ér, és a Bizottság komolyan mérlegeli, hogy valamelyik új eszköz, nevezetesen a Fejlesztési Együttműködési Eszköz körébe tartozó globális közjavak és kihívások program keretében folytassa azt.
A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának e konkrét lehetőségét a LIFE program 6. cikkében a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan kínált lehetőségek egészítik majd ki.
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/209 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1294/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, európai uniós vámügyi cselekvési program (Vám 2020) létrehozásáról, valamint a 624/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 33. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében (1),
mivel:
(1) |
A 2014 előtt alkalmazott többéves vámügyi cselekvési program jelentős mértékben hozzájárult az Unión belül a vámhatóságok közötti együttműködés megkönnyítéséhez és fokozásához. A vámügyek területén számos tevékenység határokon átnyúló jellegű, valamennyi tagállamra kiterjed, illetve valamennyi tagállamot érinti, ezért e tevékenységeket az egyes tagállamok önállóan nem képesek eredményesen és hatékonyan végezni. A Bizottság által végrehajtásra kerülő uniós szintű vám program uniós keretet kínál a tagállamoknak az említett együttműködési tevékenységek kidolgozására, ami költséghatékonyabb, mint ha az egyes tagállamok két- vagy többoldalú alapon külön-külön hoznák létre saját együttműködési keretüket. Ezért egy ugyanerre a területre irányuló új program, a Vám 2020 program (a továbbiakban: a program) létrehozásával helyénvaló biztosítani az előző többéves vámügyi cselekvési program folytatását. |
(2) |
A programtevékenységek, nevezetesen az európai informatikai rendszerek, a vámtisztviselők közös fellépései, valamint a közös képzési kezdeményezések – a belső piac működésének erősítése révén – hozzá fognak járulni az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia végrehajtásához. Keretet biztosítva a hatékonyabb és korszerűbben működő vámhatóságokat előmozdító, az üzleti vállalkozások versenyképességét megerősítő, a foglalkoztatást elősegítő és a tagállamoknak a saját és az Unió gazdasági és pénzügyi érdekei védelmére irányuló fellépéseit racionalizáló és koordináló tevékenységekhez, a program aktívan erősíti a vámunió működését annak érdekében, hogy a vállalkozások és a polgárok teljes mértékben ki tudják használni a belső piac és a globális kereskedelem előnyeit. |
(3) |
A harmadik országok csatlakozási és társulási folyamatának támogatása érdekében a programnak – bizonyos feltételek teljesítése esetén – nyitva kell állnia a csatlakozó és a tagjelölt országok, valamint a potenciális tagjelöltek és az európai szomszédságpolitika partnerországai előtt. Figyelemmel a világgazdaság fokozódó összekapcsoltságára, a programnak továbbra is lehetőséget kell biztosítania bizonyos tevékenységek esetén külső szakértők, így harmadik országok tisztviselői, nemzetközi szervezetek képviselői vagy gazdasági szereplők bevonására. A külső szakértők részvétele kulcsfontosságúnak minősül minden esetben, amikor egy adott program célkitűzései e szakértők hozzájárulása nélkül nem lennének teljesíthetők. Az Európai Külügyi Szolgálatnak az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének irányítása alatt történő létrehozása elősegíti a szakpolitikai koordinációt és koherenciát egy olyan területen, amely két- és többoldalú alapon egyaránt fontos részét képezi az Unió külső stratégiáinak és fellépéseinek. |
(4) |
A program céljainak kitűzésekor figyelembe kell venni a vámügy területén az elkövetkező évtizedre vonatkozóan előrejelzett problémákat és kihívásokat. A programnak továbbra is szerepet kell játszania olyan létfontosságú területeken, mint az uniós vámügyi jog koherens végrehajtása és kapcsolódó kérdések. Emellett a program középpontjában az Unió pénzügyi és gazdasági érdekeinek a védelme, valamint a biztonság és a védelem fenntartása kell, hogy álljon. Ennek többek között magában kell foglalnia a piacfelügyeletért felelős nemzeti és uniós hatóságok, illetve a vámhatóságok közötti együttműködést és információmegosztást. A program célkitűzései között kell továbbá szerepelnie a kereskedelem megkönnyítésének, többek között a csalás elleni küzdelemre irányuló együttes erőfeszítések megtétele, valamint a vámhatóságok adminisztratív kapacitásainak növelése révén. Ennek keretében a korszerű vámellenőrzési eszközök 2020 utáni időszakra vonatkozó beszerzésének a vámhatóságok számára való megkönnyítése céljából költség-haszon elemzést kell készíteni a felderítési eszközökről és a kapcsolódó technológiáról. Meg kell vizsgálni emellett a korszerű vámellenőrzési eszközök beszerzésének megkönnyítésére alkalmazandó módszerek, így többek között a közös közbeszerzések lehetőségeit is. |
(5) |
A 2014 előtt alkalmazott programeszközök megfelelőnek bizonyultak, ezért azokat az új program ideje alatt is meg kell tartani. Tekintettel a strukturáltabb operatív együttműködés iránti igényre, az eszköztárat további eszközökkel kell kiegészíteni: ezek a speciális területek feladatainak, valamint a közigazgatási kapacitást fejlesztő intézkedéseknek az együttes végrehajtása céljából létrehozott, uniós és nemzeti szakértőkből álló szakértői csoportok, amelyek feladata, hogy célzott segítséget nyújtsanak az adminisztratív kapacitásépítést igénylő részt vevő országoknak. |
(6) |
Az európai informatikai rendszerek létfontosságú szerepet játszanak az uniós vámrendszerek megerősítésében, és ezért azokat a program keretében tovább kell finanszírozni. Emellett lehetővé kell tenni, hogy a program az uniós jog alapján létrehozott új vám vonatkozású informatikai rendszereket tartalmazzon. A vámigazgatás rugalmasságának és hatékonyságának növelése érdekében az európai informatikai rendszereknek szükség esetén közös fejlesztési modelleken és IT-architektúrán kell alapulniuk. |
(7) |
A humán kompetenciák fejlesztése szintén szükséges, és azt közös képzés formájában, a program keretében kell megvalósítani. A vámtisztviselőknek meg kell szerezniük és naprakésszé kell tenniük az Unió szükségleteinek kiszolgálásához szükséges tudásukat és készségeiket. A programnak alapvető szerepet kell játszania a humán kapacitások megerősítésében a vámtisztviselőket, valamint a gazdasági szereplőket célzó fokozott képzési támogatás révén. Ennek érdekében az Unió jelenlegi közös képzési módszerét, amely főként az elektronikus tanulás (eLearning) központi fejlesztésén alapul, egy sokrétű uniós képzéstámogatási programmá kell átalakítani. |
(8) |
A programban kellő fontosságot kell tulajdonítani a meglevő európai váminformatikai rendszerek működésének és az uniós vámkódex végrehajtásához szükséges új európai informatikai rendszerek kifejlesztésének, és e célokra megfelelő összeget kell elkülöníteni a program költségvetéséből. Ezzel párhuzamosan biztosítani kell a megfelelő eszközöket a vámtisztviselők közötti együttműködést elősegítő tevékenységek, illetve a humán kompetenciák fejlesztésének céljára. A programnak ezenkívül bizonyos mértékű költségvetési rugalmasságot is lehetővé kell tennie a szakpolitikai prioritások változásaira történő reagálás érdekében. |
(9) |
A programnak hétéves időszakot kell lefednie annak érdekében, hogy időtartama igazodjon a 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet (2) által létrehozott többéves pénzügyi keret időtartamához. |
(10) |
Ez a rendelet a program teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget állapít meg, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges referenciaösszeget jelent az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (3) 17. pontja értelmében. |
(11) |
A Bizottság „Az Uniós költségvetés felülvizsgálata” című 2010. október 19-i közleményében szereplő, a finanszírozási programok koherenciájára és egyszerűsítésére vonatkozó bizottsági kötelezettségvállalással összhangban a forrásokat meg kell osztani más uniós finanszírozási eszközökkel, amennyiben a tervezett program szerinti tevékenységek céljai több finanszírozási eszköz tekintetében közösek; a kettős finanszírozást ugyanakkor el kell kerülni. Az e program keretében végzett tevékenységeknek biztosítaniuk kell a vámunió működését támogató uniós források felhasználásának koherenciáját. |
(12) |
Az e rendelet pénzügyi végrehajtásához szükséges intézkedéseket a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) és az 1268/2012/EU, Euratom bizottsági felhatalmazáson alapuló rendeletnek (5) megfelelően kell elfogadni. |
(13) |
Az Unió pénzügyi érdekeit megfelelő intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus teljes időszakában, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és vizsgálatát, az eltűnt pénzeszközök, a jogtalanul kifizetett vagy helytelenül felhasznált források visszafizettetését és adott esetben a bírságokat. |
(14) |
Az intelligens kockázatértékelés terén folytatott együttműködés rendkívül fontos annak biztosításához, hogy a jogszabályokat betartó és megbízható vállalkozásoknak a lehető legnagyobb mértékben a hasznára váljanak az elektronikus vámügyintézés egyszerűsítéseinek előnyei, és hogy a szabálytalanságokat fel lehessen tárni. |
(15) |
E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az éves munkaprogramok kidolgozása tekintetében. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni. |
(16) |
Annak érdekében, hogy megfelelő módon lehessen reagálni a szakpolitikai prioritások változásaira, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a különös célkitűzések megvalósulásának mérésére szolgáló mutatók listájának a kiigazítására, valamint az egyes tevékenységtípusokra elkülönített irányadó összegeknek a módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(17) |
Mivel e rendelet célját – nevezetesen a vámunió működésének javítására irányuló többéves program létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, miután nem tudják hatékonyan megvalósítani a program végrehajtásához szükséges együttműködést és koordinációt, az Unió szintjén azonban a program léptéke és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. |
(18) |
A Bizottságot a program végrehajtásában a Vám 2020 bizottság segíti. |
(19) |
A program értékelésének megkönnyítése érdekében a program által elért eredmények monitoringjára megfelelő keretet kell létrehozni és azt a kezdetektől alkalmazni. A program célkitűzései megvalósulásának, valamint a program hatékonyságának és európai szintű hozzáadott értékének elemzése céljából félidős értékelést kell végezni. Ezenkívül egy záró értékelés keretében a program hosszú távú következményeiről és a fenntarthatóságra gyakorolt hatásairól is be kell számolni. Teljes átláthatóságot kell továbbá biztosítani, amely a monitoringról és az értékelésről szóló, az Európai Parlament és a Tanács felé tett rendszeres jelentéstételt is magában foglal. Az említett értékeléseket a programnak az előre meghatározott bázisadatokhoz képest elért eredményeit mérő mutatókra kell alapozni. A mutatóknak többek között azt az időt is mérniük kell, amely alatt a közös kommunikációs hálózat rendszerhibákból adódó megszakítás nélkül elérhető, mivel ez feltétele annak, hogy a vámunión belül a vámhatóságok közötti hatékony együttműködést szolgáló európai informatikai rendszerek megfelelően működjenek. |
(20) |
A személyes adatoknak az e rendelettel összefüggésben a tagállamokban végzett, a tagállamok illetékes hatóságai, különösen a tagállamokban kijelölt független közjogi hatóságok felügyelete alatt történő feldolgozására vonatkozóan a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) az irányadó. A személyes adatoknak az e rendelet keretében a Bizottság által és az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt végzett feldolgozására vonatkozóan a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) az irányadó. Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 95/46/EK irányelvben rögzített szabályoknak, továbbá a Bizottság általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 45/2001/EK rendeletben rögzített szabályoknak. |
(21) |
Ez a rendelet a 624/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (9) helyébe lép. Az említett határozatot ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Tárgy
(1) A vámunió működésének támogatására létrejön a „Vám 2020” többéves cselekvési program (a továbbiakban: a program).
(2) A program a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszakra vonatkozik.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
1. „vámhatóságok”: a vámszabályok alkalmazásáért felelős hatóságok;
2. „külső szakértők”:
a) |
a kormányzati hatóságok képviselői, beleértve a 3. cikk (2) bekezdése alapján a programban részt nem vevő országok képviselőit is, |
b) |
gazdasági szereplők és a gazdasági szereplőket képviselő szervezetek, |
c) |
nemzetközi és egyéb érintett szervezetek képviselői. |
3. cikk
Részvétel a programban
(1) A részt vevő országok a tagállamok és a (2) bekezdésben említett országok, feltéve, hogy teljesülnek az említett bekezdésben szereplő feltételek.
(2) A programban a következő országok vehetnek részt:
a) |
az előcsatlakozási stratégiák által kedvezményezett csatlakozó országok, tagjelölt országok és potenciális tagjelöltek, a megfelelő keretmegállapodások, társulási tanácsi határozatok vagy hasonló megállapodások által az ezen országok uniós programokban való részvételére megállapított általános alapelvekkel és feltételekkel összhangban; |
b) |
az európai szomszédságpolitika partnerországai, feltéve, hogy ezek az országok megfelelő szintet értek el vonatkozó jogszabályaiknak és közigazgatási gyakorlatuknak az Unióéhoz való közelítésében. |
Az első albekezdés b) pontjában említett partnerországok a programban az uniós programokban való részvételükről szóló keretmegállapodások megkötését követően, a velük közösen megállapítandó rendelkezések alapján vesznek részt.
4. cikk
Hozzájárulás a programtevékenységekhez
A program keretében szervezett egyes kiválasztott tevékenységekhez való hozzájárulásra külső szakértők is felkérhetők, amennyiben ez alapvető fontossággal bír az 5. és 6. cikkben említett célok elérése szempontjából. E szakértőket a Bizottság a részt vevő országokkal együtt, az adott tevékenységekkel kapcsolatos képzettségük, tapasztalatuk és tudásuk alapján választja ki.
5. cikk
Általános és különös célkitűzések
(1) A program általános célkitűzése a vámunió működésének és korszerűsítésének támogatása a belső piac megerősítése érdekében, a részt vevő országok, a vámhatóságaik és a vámtisztviselőik közötti együttműködés révén. Az általános célt konkrét célok megvalósítása útján kell elérni.
(2) A különös célkitűzések között szerepel a vámhatóságok támogatása az Unió és a tagállamok pénzügyi és gazdasági érdekeinek védelmében – ideértve a csalás elleni küzdelmet és a szellemi tulajdonjogok védelmét is –, a biztonság és a védelem növelésében, a polgárok és a környezet védelmében, a vámhatóságok igazgatási kapacitásának javításában, valamint az európai vállalkozások versenyképességének erősítésében.
E különös célkitűzéseket különösen az alábbiak segítségével kell megvalósítani:
a) |
számítógépesítés, |
b) |
a vámeljárások és ellenőrzések korszerű és összehangolt megközelítésének biztosítása, |
c) |
a legális kereskedelem megkönnyítése, |
d) |
a megfelelési költségek és az adminisztratív terhek csökkentése, valamint |
e) |
a vámhatóságok működésének erősítése. |
(3) A különös célkitűzések megvalósulásának mérése az I. mellékletben felsorolt mutatók alapján történik. Szükség esetén e mutatók a program időtartama alatt felülvizsgálhatók.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletben szereplő mutatók módosítása érdekében.
6. cikk
Operatív célok
A program operatív céljai a következők:
a) |
a vámügy területét érintő uniós jogi aktusok és szakpolitikák előkészítésének, koherens alkalmazásának és eredményes végrehajtásának a támogatása; |
b) |
az európai váminformatikai rendszerek fejlesztése, tökéletesítése, működtetése és támogatása; |
c) |
a legjobb munkagyakorlatok és igazgatási eljárások azonosítása, fejlesztése, megosztása és alkalmazása, különösen a legjobb gyakorlatok összehasonlító elemzése nyomán; |
d) |
a vámtisztviselők készségeinek és kompetenciáinak a fejlesztése; |
e) |
a vámhatóságok és nemzetközi szervezetek, harmadik országok, egyéb kormányzati hatóságok – ideértve az uniós és nemzeti piacfelügyeleti hatóságokat is –, gazdasági szereplők és a gazdasági szereplőket képviselő szervezetek közötti együttműködés javítása. |
II. FEJEZET
TÁMOGATHATÓ TEVÉKENYSÉGEK
7. cikk
Támogatható tevékenységek
A program a 14. cikkben említett éves munkaprogramban meghatározott feltételek mellett a következő tevékenységtípusokhoz nyújt pénzügyi támogatást:
a) |
Közös fellépések:
|
b) |
IT- kapacitásfejlesztés: a II. melléklet A. szakaszában rögzített európai informatikai rendszerek uniós elemeinek, valamint az uniós jog alapján létrehozott új európai informatikai rendszereknek a fejlesztése, karbantartása, üzemeltetése és minőségellenőrzése. |
c) |
Humán kompetenciák fejlesztése: közös képzések a vámügyekkel kapcsolatban szükséges szakmai készségek és ismeretek támogatása érdekében. |
8. cikk
A közös fellépésekre vonatkozó különös végrehajtási rendelkezések
(1) A 7. cikk a) pontjában említett közös fellépésekben önkéntes alapon lehet részt venni.
(2) A részt vevő országoknak biztosítaniuk kell, hogy a közös fellépésekben való részvételre megfelelő szakmai háttérrel és képesítéssel rendelkező tisztviselőket jelöljék ki.
(3) A részt vevő országoknak adott esetben meg kell hozniuk a közös tevékenységek végrehajtásához szükséges intézkedéseket, különösen az ezen fellépésekkel kapcsolatos ismeretek terjesztése, illetve az elért eredmények optimális felhasználásának biztosítása révén.
9. cikk
Az informatikai rendszerek kapacitásfejlesztésére vonatkozó különös végrehajtási rendelkezések
(1) A Bizottság és a részt vevő országok biztosítják a II. melléklet A. szakaszában említett európai informatikai rendszerek fejlesztését, üzemeltetését és megfelelő karbantartását.
(2) A Bizottság a részt vevő országokkal együttműködve koordinálja a II. melléklet A. szakaszában említett európai informatikai rendszereknek a II. melléklet B. szakaszában meghatározott uniós, illetve a II. melléklet C. szakaszában ismertetett nem uniós elemei kialakításának és üzemeltetésének azon szempontjait, amelyek azok működőképességének, összekapcsolhatóságának és folyamatos fejlesztésének biztosításához szükségesek.
(3) Az uniós elemek beszerzésének, fejlesztésének, üzembe helyezésének, karbantartásának és napi üzemeltetésének költségeit az Unió állja. A nem uniós elemek beszerzésének, fejlesztésének, üzembe helyezésének, karbantartásának és napi üzemeltetésének költségei a részt vevő országokat terhelik.
10. cikk
A humán kompetenciák fejlesztésére vonatkozó különös végrehajtási rendelkezések
(1) A 7. cikk c) pontjában említett közös képzési tevékenységekben való részvétel önkéntes.
(2) A részt vevő országoknak adott esetben integrálniuk kell nemzeti képzési programjaikba a közösen kifejlesztett képzési tartalmakat, beleértve az elektronikus tanulási (eLearning) modulokat, a képzési programokat és a közösen megállapított képzési standardokat.
(3) A részt vevő országoknak gondoskodniuk kell arról, hogy tisztviselőik megkapják az ahhoz szükséges alap- és továbbképzést, hogy a képzési programokkal összhangban közös szakmai készségekre és szaktudásra tegyenek szert.
(4) A részt vevő országoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a tisztviselők részesüljenek a programban való részvételhez kellő kielégítő szintű nyelvtudás elsajátításához szükséges nyelvi képzésben.
III. FEJEZET
PÉNZÜGYI KERET
11. cikk
Pénzügyi keretösszeg
(1) A program végrehajtására biztosított pénzügyi keretösszeg 2014-től 2020-ig terjedő időszakra: 522 943 000 EUR folyó árakon.
Az éves előirányzatokat az Európai Parlament és a Tanács engedélyezi a pénzügyi keretösszeg határain belül.
(2) A program pénzügyi keretösszegén belül irányadó összegeket kell elkülöníteni a 7. cikkben felsorolt támogatható tevékenységekre, az egyes intézkedéstípusokra a III. mellékletben meghatározott százalékos arányokon belül. A Bizottság eltérhet a forrásoknak az említett melléklet szerinti elosztásától, ugyanakkor nem növelheti 10 %-nál nagyobb arányban az egyes tevékenységtípusokra a pénzügyi keretösszegből elkülönített részt.
Amennyiben szükségessé válik az említett határérték túllépése, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a forrásoknak a III. melléklet szerinti indikatív elosztására.
12. cikk
Az intervenció típusai
(1) A Bizottság a 966/2012/EU, Euratom rendelet előírásaival összhangban hajtja végre a programot.
(2) Az Unió által a 7. cikkben szereplő támogatható tevékenységekhez nyújtott támogatás a következő formákat öltheti:
a) |
támogatások; |
b) |
közbeszerzési szerződések; |
c) |
a 4. cikkben említett külső szakértőknél felmerült költségek megtérítése. |
(3) Napidíjak, utazási költségek és szállásköltségek, illetve rendezvények szervezéséhez kapcsolódó költségek esetén a támogatások társfinanszírozási rátája a támogatható költségek 100 %-áig terjedhet.
A támogatást igénylő tevékenységek esetében az alkalmazandó társfinanszírozási rátát az éves munkaprogramokban meg kell határozni.
(4) A programhoz rendelt pénzügyi erőforrások a következőket is fedezhetik:
a) |
a program irányításához és az abban meghatározott célok eléréshez szükséges előkészítő, monitoring, ellenőrző, audit és értékelő tevékenységekre vonatkozó költségek, különösen a tanulmányok, szakértői értekezletek, tájékoztató és kommunikációs intézkedések költségeit, az Unió politikai prioritásairól szóló hivatalos kommunikációt is beleértve, amennyiben ezek az intézkedések az e programban megfogalmazott célok megvalósításához kapcsolódnak; |
b) |
az információfeldolgozásra és -cserére összpontosító információtechnológiai hálózatokhoz kapcsolódó kiadások, valamint |
c) |
minden egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos költség, amely a Bizottságra hárul a program irányítása során. |
13. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme
(1) A Bizottság megfelelő intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy az e rendelet alapján finanszírozott tevékenységek végrehajtásakor az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – a csalással, korrupcióval és egyéb illegális tevékenységekkel szemben alkalmazott megelőző intézkedések, hathatós ellenőrzések, illetve szabálytalanságok észlelése esetén a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetése, adott esetben pedig hathatós, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciók révén – biztosított legyen.
(2) A Bizottság, illetve képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni az e program alapján uniós forrásból származó támogatások kedvezményezettjeinél, valamint az e rendelet alapján uniós forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál.
(3) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – az 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanács rendeletben (10), valamint a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (11) foglalt rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően – nyomozásokat, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathat annak megállapítására, hogy elkövettek-e valamely támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy az e rendelet alapján finanszírozott szerződéssel összefüggésben az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalást, korrupciót vagy más jogellenes cselekményt.
IV. FEJEZET
VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖR
14. cikk
Munkaprogram
(1) A program végrehajtása érdekében a Bizottság végrehajtási aktusok útján éves munkaprogramokat fogad el. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 16. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
Valamennyi éves munkaprogram a program célkitűzéseinek végrehajtását szolgálja, az alábbiak meghatározása révén:
a) |
az 5. és a 6. cikkben megállapított általános, különös és operatív célkitűzések szerinti tevékenységek, a végrehajtás módszerei, ideértve adott esetben a 7. cikk a) pontjának v. alpontjában említett szakértői csoportok létrehozására vonatkozó szabályokat is, valamint a várható eredmények; |
b) |
a költségvetés tevékenységtípusonkénti bontása; |
c) |
a támogatások 12. cikk (3) bekezdésében említett társfinanszírozási rátája. |
(2) Az éves munkaprogram összeállítása során a Bizottság figyelembe veszi a vámpolitikával kapcsolatos közös megközelítést. Ezt a megközelítést a Bizottság és a tagállamok – a tagállamok vámigazgatásainak vezetőiből vagy azok képviselőiből és a Bizottság képviselőiből álló Vámpolitikai Csoport keretében együttműködve – rendszeresen felülvizsgálják és alakítják.
A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a Vámpolitikai Csoportot a program végrehajtásával kapcsolatos intézkedésekről.
15. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
(2) A Bizottság az 5. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében és a 11. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszakra szól.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében és a 11. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) Az 5. cikk (3) bekezdésének második albekezdése és a 11. cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
16. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
V. FEJEZET
MONITORING ÉS ÉRTÉKELÉS
17. cikk
A program szerinti tevékenységek monitoringja
(1) A Bizottság a részt vevő országokkal együttműködve – az I. mellékletben említett mutatók alapján – elvégzi a program és az annak keretében hozott tevékenységek végrehajtásának monitoringját.
(2) A Bizottság közzéteszi a monitoring eredményét.
(3) A monitoring eredményeit a 18. cikkel összhangban fel kell használni a program értékelése során.
18. cikk
Értékelés
(1) A Bizottság a (2) és a (3) bekezdésben foglalt szempontok alapján félidős és végső értékelést nyújt be a programról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az értékelések eredményeit – ideértve az azonosított főbb hiányosságokat is – be kell építeni a programok további időtartamra való esetleges megújításáról, módosításáról vagy felfüggesztéséről szóló döntésekbe. Az értékeléseket független külső értékelő végzi.
(2) A Bizottság 2018. június 30-ig félidős értékelési jelentést készít a program szerinti tevékenységek céljainak megvalósulásáról, a források felhasználásának hatékonyságáról, valamint a program európai szintű hozzáadott értékéről. A jelentésnek emellett ki kell térnie az egyszerűsítésre, a célkitűzések relevanciájára, valamint a programnak az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló kiemelt célkitűzéseihez való hozzájárulására.
(3) A Bizottság 2021. december 31-ig végső értékelési jelentést készít a (2) bekezdésben említett szempontokról, valamint a program hosszú távú következményeiről és hatásainak fenntarthatóságáról.
(4) A Bizottság felhívására a részt vevő országok minden kapcsolódó adatot és információt átadnak a félidős és végső értékelési jelentésekhez való hozzájárulás céljából.
VI. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
19. cikk
Hatályon kívül helyezés
A 624/2007/EK határozat 2014. január 1-jével hatályát veszti.
Az említett határozat hatálya alá tartozó tevékenységekhez kapcsolódó pénzügyi kötelezettségekre azonban teljesítésükig továbbra is az említett határozat vonatkozik.
20. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) Az Európai Parlament 2013. november 21-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
(2) A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret létrehozásáról (Lásd e Hivatalos Lap 884. oldalát).
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(5) A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás, 13. fejezet, 5. kötet, 355. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.).
(9) A Bizottság 2007/624/EK határozata (2007. szeptember 27.) a Bulgáriában a vaddisznók klasszikus sertéspestisének felszámolására és a vaddisznók e betegség elleni sürgősségi vakcinázására irányuló tervek meghosszabbított alkalmazása céljából a 2006/800/EK határozat módosításáról (HL L 154., 2007.6.14., 25. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(11) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o., magyar nyelvű különkiadás: 9. fejezet, 1. kötet, 303. o.)
I. MELLÉKLET
Mutatók
Az 5. cikk (2) bekezdésében említett különös célkitűzések megvalósulását a következő mutatók alapján kell mérni:
a) |
a „visszajelzések a program keretében végrehajtott tevékenységekben részt vevőktől és a program felhasználóitól” mutató, amely többek között az alábbi szempontok szerint méri a program keretében végrehajtott tevékenységek hatásának a programban érdekelt felek általi megítélését:
|
b) |
a vámeljárások korszerű és összehangolt megközelítéséhez kapcsolódó programtevékenységek nyomán kiadott iránymutatások és ajánlások száma; |
c) |
„a közös kommunikációs hálózat az európai informatikai rendszerek számára” mutató, amely az európai váminformatikai rendszer működtetéséhez elengedhetetlen közös hálózat rendelkezésre állását méri. A hálózatnak az idő 98 %-ban rendelkezésre kell állnia; |
d) |
„az uniós jog és szakpolitika alkalmazása és végrehajtása” mutató, amely a vám területét érintő uniós jog és szakpolitika előkészítésében, alkalmazásában és végrehajtásában elért előrelépést méri, többek között a következők alapján:
|
e) |
„az európai informatikai rendszer elérhetősége” mutató, amely a vámügyi IT-alkalmazások uniós elemeinek rendelkezésre állását méri. Ezen elemeknek hivatali időben az idő 97 %-ban, egyébként pedig 95 %-ban kell rendelkezésre állniuk; |
f) |
a „bevált gyakorlatok és iránymutatások” mutató, amely a legjobb munkagyakorlatok és igazgatási eljárások azonosításában, kidolgozásában, megosztásában és alkalmazásában elért fejlődést méri, többek között a következők alapján:
|
g) |
a tanulási mutató, amely a vámtisztviselők készségeinek és kompetenciáinak a fejlesztését célzó programtevékenységekből származó eredményeket méri, többek között a következők alapján:
|
h) |
a „harmadik felekkel folytatott együttműködés” mutató, amely azt jelzi, hogy a program miként támogatja a tagállami vámhatóságoktól eltérő hatóságokat, az e célkitűzés támogatása érdekében a program keretében végrehajtott tevékenységek számának mérése alapján. |
II. MELLÉKLET
Európai informatikai rendszerek és uniós, valamint nem uniós elemeik
A. |
Az európai informatikai rendszerek a következők:
|
B. |
Az európai informatikai rendszerek uniós összetevői a következők:
|
C. |
Az európai informatikai rendszerek nem uniós összetevői a B. szakaszban uniós összetevőként nem meghatározott minden egyéb összetevő. |
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 70/2008/EK Határozata (2008. január 15.) a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről (HL L 23., 2008.1.26., 21. o.).
III. MELLÉKLET
A források indikatív megosztása
A 7. cikkben felsorolt támogatható tevékenységek forrásainak indikatív megosztása a következő:
A tevékenység típusa |
A pénzügyi keretösszeg aránya (%-ban) |
Közös fellépések |
legfeljebb 20 % |
IT-kapacitásépítés |
legalább 75 % |
A humán kompetenciák fejlesztése |
legfeljebb 5 % |
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/221 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1295/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 166. cikke (4) bekezdésére, 167. cikke (5) bekezdésének első francia bekezdésére, és 173. cikke (3) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében (3),
mivel:
(1) |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) célja, hogy Európa népei között egyre szorosabb egységet hozzon létre, és az Európai Unióra ruházza többek között azt a feladatot, hogy hozzájáruljon a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor biztosítva az uniós ipar versenyképességéhez szükséges feltételek meglétét. Az Unió e tekintetben, ha szükséges, az EUMSZ 167. cikkével, illetve a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló 2005. évi UNESCO-egyezménnyel (a továbbiakban: a 2005. évi UNESCO-egyezmény) összhangban támogatja és kiegészíti a tagállamoknak a kulturális és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartására és előmozdítására, a kulturális és kreatív ágazatok versenyképességének erősítésére, valamint az ipar változásaihoz való alkalmazkodás megkönnyítésére tett fellépéseit. |
(2) |
Az Unió által a kulturális és kreatív ágazatok számára nyújtott támogatás elsősorban az 1718/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) (MEDIA program), az 1855/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) (Kultúra program) és az 1041/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6) (MEDIA Mundus program) által meghatározott uniós programok végrehajtása során szerzett tapasztalatokon alapul. Az 1622/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (7) (Európa kulturális fővárosa fellépés), valamint az 1194/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (8) (az Európai Örökség címre vonatkozó fellépés) szintén hozzájárulnak a kulturális és kreatív ágazat uniós támogatásához. |
(3) |
A Tanács által a 2007. november 16-i állásfoglalásában (9), az Európai Parlament által pedig a 2008. április 10-i állásfoglalásában (10) támogatott „Az Európai kulturális program a globalizálódó világban” című bizottsági közlemény meghatározza az Unió által a kulturális és kreatív ágazatokban végrehajtandó jövőbeni tevékenységek céljait. Célja a kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd támogatása, a kultúrának mint a kreativitás mozgatórugójának támogatása a növekedés és a munkahelyteremtés keretében, valamint a kultúrának mint az Unió nemzetközi kapcsolatai létfontosságú elemének támogatása. |
(4) |
Tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 11., 21. és 22. cikkére, a kulturális és kreatív ágazatok jelentős szerepet játszanak a megkülönböztetés valamennyi formája, többek között a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemben, és a véleménynyilvánítás szabadsága megteremtésének, illetve a kulturális és nyelvi sokszínűség tisztelete előmozdításának fontos színterét jelentik. |
(5) |
A 2007. március 18-án hatályba lépett, 2005. évi UNESCO-egyezmény, amelyben az Unió az egyik szerződő fél, kiemeli, hogy a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások mint identitás-, érték- és jelentéshordozók egyaránt gazdasági és kulturális természetűek, ezért nem kezelhetők úgy, mintha csupán kereskedelmi értékük lenne. Az egyezmény célja, hogy valamennyi ország és egyén kulturális kifejezésének támogatása érdekében erősítse a nemzetközi együttműködést – ideértve a nemzetközi koprodukciós és közös forgalmazási megállapodásokat –, valamint a szolidaritást. Az egyezmény megállapítja azt is, hogy kellő figyelmet kell fordítani a különböző társadalmi csoportok sajátos körülményeire és igényeire, beleértve a kisebbségek tagjait is. A kulturális és kreatív ágazatokat támogató programnak az egyezménnyel összhangban nemzetközi szinten kell erősítenie a kulturális sokszínűséget. |
(6) |
Többek között a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, 2003. évi UNESCO-egyezmény, valamint a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, 1972. évi UNESCO-egyezmény fényében az anyagi és eszmei kulturális örökség előmozdításának hozzá kell járulnia a szóban forgó helyszínek értékének fokozásához, elérve egyúttal azt, hogy az emberek sajátjuknak érezzék e helyszínek kulturális és történelmi értékét. |
(7) |
Az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló stratégia” című bizottsági közlemény (Európa 2020 stratégia) egy olyan stratégiát határoz meg, amelynek célja, hogy az Uniót olyan intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasággá tegye, amelyben magas a foglalkoztatottság és a termelékenység, és erős a társadalmi kohézió. E közleményben a Bizottság megjegyezte, hogy az Uniónak még vonzóbb keretfeltételeket kell biztosítania az innováció és a kreativitás számára. E tekintetben a kulturális és kreatív ágazatok olyan innovatív ötletek forrásai, amelyeket növekedést és munkahelyeket teremtő, illetve a társadalmi változások kezelését elősegítő termékekké és szolgáltatásokká lehet alakítani. Ezenkívül a kiválóság és versenyképesség ezen ágazatokban elsősorban a művészek, alkotók és a szakemberek által tett erőfeszítések eredménye, amelyet támogatni kell. E célból javítani kell a kulturális és kreatív ágazatok finanszírozáshoz való hozzáférését. |
(8) |
A művészek és kulturális szakemberek céljait szolgáló mobilitási információs szolgálatokról szóló következtetéseiben (11) a Tanács megerősítette a művészek és kulturális szakemberek mobilitásának fontosságát az Unió számára, illetve az Európa 2020 stratégián belüli célkitűzéseinek elérése szempontjából egyaránt, és felszólította a tagállamokat és a Bizottságot, hogy saját hatáskörükön belül és a szubszidiaritás elvét kellőképpen figyelembe véve segítsék elő azt, hogy átfogó és pontos tájékoztatást nyújtsanak az Unión belüli mobilitás lehetőségét kereső művészeknek és kulturális szakembereknek. |
(9) |
A közös kulturális térség megerősítéséhez való hozzájárulás érdekében elő kell segíteni a kulturális és kreatív szereplők országokon átívelő mobilitását, valamint a kulturális és kreatív alkotások, köztük az audiovizuális alkotások és termékek országokon átívelő forgalmát, előmozdítva ezáltal a kulturális cseréket és a kultúrák közötti párbeszédet. |
(10) |
A MEDIA, a Kultúra, és a MEDIA Mundus programokat rendszeres monitoringnak és külső értékeléseknek vetették alá, és jövőbeni működésükkel kapcsolatban nyilvános konzultációkat szerveztek, amelyekből megállapítható, hogy e programok rendkívül fontos szerepet játszanak az európai kulturális és nyelvi sokszínűség védelme és elősegítése terén. Ezekből a monitoring-, értékelési és konzultációs tevékenységekből, valamint a különböző független tanulmányokból, különösen a kulturális és kreatív ágazatok vállalkozói dimenziójáról szóló tanulmányból az is kiderül, hogy a kulturális és kreatív ágazatok közös kihívásokkal, nevezetesen a digitalizáció és a globalizáció miatt bekövetkező gyors változásokkal, a nyelvi sokszínűséggel kapcsolatos széttagolt piaci háttérrel, a finanszírozáshoz való hozzáféréssel összefüggő nehézségekkel, összetett adminisztratív eljárásokkal, valamint az összehasonlítható adatok hiányának problémájával néznek szembe, amelyek mind uniós szintű fellépést igényelnek. |
(11) |
Az európai kulturális és kreatív ágazatok a nemzeti és nyelvi határvonalak mentén eredendően sokszínűek, ami kulturálisan gazdag és nagymértékben független kulturális területek kialakulását eredményezi, lehetővé téve az európai örökség különböző kulturális hagyományainak kifejeződését. E sokszínűség ugyanakkor egy sor olyan akadályt is felszínre hoz, amely gátolja a kulturális és kreatív alkotások országokon átívelő zavartalan forgalmát, akadályozza a kulturális és alkotó szereplők mobilitását az Unión belül és kívül, amely földrajzi egyenlőtlenségekhez vezethet, és ebből következően korlátozott választék áll a fogyasztók rendelkezésére. |
(12) |
Mivel az európai kulturális és kreatív ágazatokat nyelvi sokszínűség jellemzi, ami bizonyos ágazatokban a nyelvek szerinti széttöredezettséghez vezet, a kulturális és kreatív, köztük az audiovizuális művek forgalmához alapvető fontosságú a feliratozás, a szinkronizálás és a hangalámondás. |
(13) |
A digitalizáció jelentős mértékben befolyásolja a kulturális és kreatív termékek és szolgáltatások előállításának, terjesztésének, elérésének, fogyasztásának és pénzbeli kifejezésének módját. Miközben elismerik a kulturális és kreatív alkotások fokozott hozzáférhetősége, és a művészek és alkotók méltányos díjazása közötti új egyensúly szükségességét, valamint az új üzleti modellek megjelenését, a digitalizáció okozta változások széles körű lehetőségeket kínálnak az európai kulturális és kreatív ágazatok, és általában véve az európai társadalom számára. Az alacsonyabb forgalmazási költségek, az új forgalmazási csatornák, az új és nagyobb közönségben rejlő lehetőségek, valamint a hiánypótló termékekkel kapcsolatos új lehetőségek világszerte megkönnyítik a hozzáférést, és növelik a kulturális és kreatív alkotások forgalmát. Ezeknek a lehetőségeknek a teljes körű kihasználásához, valamint a digitalizáció és a globalizáció okozta változásokhoz való alkalmazkodáshoz a kulturális és kreatív ágazatoknak új készségeket kell kialakítaniuk, és a berendezések fejlesztése, új gyártási és forgalmazási módszerek kidolgozása, valamint az ezekhez kapcsolódó új üzleti modellek alkalmazása érdekében nagyobb mértékben hozzá kell férniük a finanszírozáshoz. |
(14) |
A jelenlegi forgalmazási gyakorlat támogatja a filmfinanszírozási rendszert. Egyre erősödik azonban a vonzó, jogszerű online ajánlatok megjelenítésének elősegítésére irányuló igény, valamint az innováció ösztönzésének szükségessége. Ezért alapvetően fontos az új forgalmazási módok támogatása annak érdekében, hogy új üzleti modellek jelenhessenek meg. |
(15) |
A filmszínházak digitalizációja a digitális berendezések magas költsége miatt folyamatos problémát jelent a kis filmszínházak számos üzemeltetője, különösen az egytermes filmszínházak üzemeltetői számára. Míg elsődlegesen a tagállamok hatáskörébe tartozik a kultúra, és ezért ezt a kérdést továbbra is a megfelelő nemzeti, regionális és helyi szinten kell kezelni, lehetőség van a különösen a helyi és regionális fejlesztésre irányuló uniós programokon és alapokon keresztüli finanszírozásra is. |
(16) |
A közönségépítés, különösen a fiatalok körében, különleges kötelezettségvállalást igényel az Unió részéről az iránt, hogy támogassák különösen a film- és médiaismeretek előmozdítását. |
(17) |
A kulturális és kreatív ágazatok számára, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a mikrovállalkozások, valamint a mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek – köztük a nonprofit és nem kormányzati szervezetek – számára az előttük álló egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy nehezen férnek hozzá azokhoz a pénzeszközökhöz, amelyekre működésük finanszírozásához, növekedésükhöz, illetve versenyképességük fenntartásához és növeléséhez vagy nemzetközi tevékenységükhöz szükségük van. Miközben ez általános problémát jelent a kkv-k körében, a kulturális és kreatív ágazatok még nehezebb helyzetben vannak, mivel számos eszközük immateriális jellegű, tevékenységeik egyedi prototípusokra épülnek, az innováció érdekében pedig kénytelenek kockáztatni és kísérletezni. Fontos, hogy az ilyen jellegű kockázatvállalást a pénzügyi intézmények is megértsék és támogassák. |
(18) |
A Kreatív Iparágak Európai Szövetsége kísérleti projektként olyan ágazatközi kezdeményezés, amelynek elsődleges célja a kreatív iparágak szakpolitikai szintű támogatása. E célt a kreatív iparágak további pénzeszközökkel való ellátásával és a kreatív iparágak által egyéb iparágak és ágazatok számára nyújtott szolgáltatások iránti kereslet ösztönzésével szeretné elérni. A kreatív iparágak innovációját hatékonyabban támogató új eszközöket vizsgálatnak vetik alá, majd beépítik az európai, nemzeti, és regionális érdekelt felekből álló szakpolitikai ismeretátadási platformba. |
(19) |
A kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó, jelenleg önállóan működő MEDIA, Kultúra és MEDIA Mundus programok egyetlen átfogó programban (a továbbiakban: a program) való egyesítése hatékonyabban támogatná a kkv-k, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezeteket azon törekvésükben, hogy kiaknázzák a digitalizáció és a globalizáció által kínált lehetőségeket, továbbá segítené őket a jelenleg piaci széttagoltsághoz vezető problémák megoldásában. Ahhoz, hogy hatékony legyen, a programnak a két független alprogramon és egy kulturális-kreatív ágon belül figyelembe vennie a különböző ágazatok és különböző célcsoportjaik sajátosságait, valamint ezek egyedi szükségleteit. A végrehajtás szintjén a program és az intelligens specializációra irányuló nemzeti és regionális stratégiák közötti szinergiák biztosítása különösen fontos. E célból a programnak a különböző kulturális és kreatív ágazatokra kiterjedő koherens támogatási struktúrát kell létrehoznia, egy pénzügyi eszközzel kiegészített támogatási rendszer formájában. |
(20) |
A programnak figyelembe kell vennie a kultúra és a kulturális tevékenységek kettős jellegét, elismerve egyrészt a kultúra önmagáért való és művészi értékét, másrészt pedig ezen ágazatok gazdasági értékét, beleértve a kreativitáshoz, az innovációhoz és a társadalmi befogadáshoz való, tágabb értelemben vett társadalmi hozzájárulásukat. |
(21) |
A program végrehajtása tekintetében figyelembe kell venni a kultúra önmagáért való értékét és a kulturális és kreatív ágazatok egyedi jellegét, így egy Kultúra alprogram hatálya alá tartozó nonprofit szervezetek és projektek jelentőségét. |
(22) |
A kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszközének (a továbbiakban: a garanciaeszköz), amely önálló pénzügyi eszköznek minősül, általában véve lehetővé kell tennie a kulturális és kreatív ágazatok növekedését, és megfelelő ösztönzőkkel kell szolgálnia a fellépésekhez és az új lehetőségekhez. A kiválasztott pénzügyi közvetítőknek a földrajzi lefedettség és ágazati képviselet szempontjából kiegyensúlyozott hitelportfólió biztosítása érdekében a kultúra, illetve a kulturális és kreatív projektek érdekében kell eljárniuk. Emellett a köz- és magánjogi szervezetek fontos szerepet játszanak abban, hogy a garanciaeszköz keretében széles körű megközelítést lehessen követni. |
(23) |
Finanszírozásban kell részesülnie az Európa kulturális fővárosa fellépésnek és az Európai Örökség címre vonatkozó fellépés igazgatásának is, mivel ezek hozzájárulnak a közös kulturális területhez való tartozás érzésének megerősítéséhez, a kultúrák közötti párbeszéd és a kölcsönös megértés ösztönzéséhez és a kulturális örökség értékének növeléséhez. |
(24) |
A tagállamokon, valamint a 2001/822/EK tanácsi határozat (12) 58. cikke értelmében a programban való részvételre jogosult tengerentúli országokon és területeken kívül a programnak – meghatározott feltételek mellett – nyitottnak kell lennie az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban (EFTA), és egyben az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban részes országok és a Svájci Államszövetség részvétele előtt is. Az előcsatlakozási stratégiában részesülő csatlakozó országok, tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok, továbbá az európai szomszédságpolitika alá tartozó országok számára szintén lehetővé kell tenni – a garanciaeszköz kivételével – a programban való részvételt. |
(25) |
A program az érintett felek által közösen meghatározandó kiegészítő előirányzatok és egyedi eljárások alapján nyitva áll a harmadik országokkal folytatott kétoldalú vagy többoldalú együttműködési tevékenységek előtt is. |
(26) |
Támogatni kell a program és a nemzetközi szervezetek, például az UNESCO, az Európa Tanács, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) közötti, kulturális és audiovizuális téren megvalósuló együttműködést. |
(27) |
Biztosítani kell, hogy a program keretében végrehajtott valamennyi fellépés és tevékenység európai hozzáadott értéket képviseljen, kiegészítse a tagállamok tevékenységeit és megfeleljen az EUMSZ 167. cikke (4) bekezdésének, valamint összhangban álljon az Unió egyéb, különösen az oktatás, a foglalkoztatás, a belső piac, a vállalkozás, az ifjúság, az egészség, az uniós polgárság és az igazságügy, a kutatás és innováció, az ipar- és kohéziós politika, az idegenforgalom és a külkapcsolatok, a kereskedelem és fejlesztés, illetve a digitális menetrend terén végzett tevékenységeivel. |
(28) |
A teljesítményre vonatkozó értékelés elveinek megfelelően a programra vonatkozó monitoringra és értékelésre szolgáló eljárásoknak részletes éves jelentéseket, valamint az e rendeletben meghatározott konkrét, mérhető, megvalósítható, releváns és időben körülhatárolt célokat és mutatókat, köztük minőségi mutatókat kell magukban foglalniuk. A monitoringra és értékelésre szolgáló eljárások során figyelembe kell venni az érintett szereplők, például az Eurostat munkáját, illetve az ESSnet kulturális projekt és az UNESCO Statisztikai Intézetének megállapításait. Ebben az összefüggésben az audiovizuális ágazatot illetően folytatni kell az Unió részvételét az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézetben (a továbbiakban: a Megfigyelő Intézet). |
(29) |
A program optimális monitoringjának és értékelésének a program teljes időtartama alatti biztosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a kiegészítő mennyiségi és minőségi mutatók elfogadására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(30) |
Az egész életen át tartó tanulás, a kultúra, az ifjúság és az uniós polgárság terén az európai programok jogalapját módosító európai parlamenti és tanácsi határozatok hatásáról szóló, 2010. július 30-i bizottsági jelentés megállapításai szerint az irányítási eljárásokra igénybe vett idő jelentős lerövidülése miatt a programok hatékonyabbá váltak. Külön gondot kell fordítani annak biztosítására, hogy többek között az átalányösszegek, az egységköltségek és az átalányfinanszírozás meghatározását végző megbízható, objektív és rendszeresen frissített rendszerek alkalmazásán keresztül egyre egyszerűbbé váljanak az adminisztratív és pénzügyi eljárások. |
(31) |
E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell gyakorolni. |
(32) |
Az 58/2003/EK tanácsi rendeletnek (14) megfelelően a Bizottság 2009 óta az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökségre bízza az oktatás, az audiovizualitás és a kultúra területén az uniós cselekvési program igazgatásával kapcsolatos végrehajtási feladatok elvégzését. A Bizottság ezért a költség-haszon elemzés alapján ésaz említett rendeletben előírt módon egy meglévő végrehajtó hivatalt bízhat meg a program végrehajtásával. |
(33) |
Ez a rendelet a program teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget állapít meg, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges referenciaösszeget jelent az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, létrejött 2013. december 2-án intézményközi megállapodás (15) (a továbbiakban: az intézményközi megállapodás) 17. pontja értelmében. |
(34) |
Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, a kárba veszett, jogtalanul kifizetett vagy helytelenül felhasznált pénzeszközök visszatéríttetését, valamint adott esetben a 966/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) szerinti közigazgatási és pénzügyi szankciók kiszabását szolgáló intézkedéseket. |
(35) |
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tekintetében, valamint a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelet (17) és a 883/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) értelmében, a csalások megelőzése, valamint az elveszett, illetve szabálytalanul átutalt vagy felhasznált pénzeszközök visszatérítése érdekében megfelelő intézkedéseket kell hozni és ezeket végre kell hajtani. |
(36) |
Mivel e rendelet céljait – nevezetesen az európai kulturális és nyelvi sokszínűség fejlesztését, megőrzését és előmozdítását, Európa kulturális örökségének előmozdítását, valamint az európai kulturális és kreatív ágazat, különösen az audiovizuális ágazat versenyképességének elősegítését – a program országokon átívelő és nemzetközi jellegéből adódóan a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a program léptéke és várható hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. |
(37) |
Ezért az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni. |
(38) |
Rendelkezni kell a MEDIA, a Kultúra és a MEDIA Mundus programoktól az e programhoz vezető átmenetet szabályozó intézkedésekről. |
(39) |
A program alapján nyújtott finanszírozás folytonosságának biztosítása érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a támogatott fellépések és tevékenységek végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó költségeket támogathatónak tekintse abban az esetben is, ha azok a finanszírozási kérelem benyújtása előtt merülnek fel a kedvezményezettnél. |
(40) |
A program alapján nyújtott finanszírozás folytonosságának biztosítása érdekében e rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni. Sürgősségi okokból e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követően a lehető leghamarabb hatályba kell lépnie, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. cikk
A program létrehozása és időtartama
(1) Ez a rendelet létrehozza az európai kulturális és kreatív ágazatok támogatását célzó Kreatív Európa programot (a továbbiakban: a program).
(2) A programot a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig terjedő időszakban kell végrehajtani.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
1. „kulturális és kreatív ágazatok”: minden olyan ágazat, amelynek tevékenysége kulturális értékeken és/vagy művészi vagy másfajta kreatív kifejezésmódon alapul, függetlenül attól, hogy piacorientált vagy nem piacorientált tevékenységekről van-e szó, hogy milyen struktúra keretében végzik ezeket a tevékenységeket, valamint hogy milyen módon történik ezen struktúra finanszírozása. Ezek a tevékenységek magukban foglalják a kulturális, művészi vagy másfajta kreatív kifejezésmódot megtestesítő termékek és szolgáltatások megtervezését, létrehozását, gyártását, terjesztését és megőrzését, valamint a kapcsolódó tevékenységeket, például az oktatást vagy az irányítást. A kulturális és kreatív ágazatok magukban foglalják többek között az építészetet, az archívumokat, a könyvtárakat és múzeumokat, a művészi alkotásokat, az audiovizuális ágazatot (ideértve a filmeket, televíziós alkotásokat, videojátékokat és multimédiát), az anyagi és eszmei kulturális örökséget, a designt, fesztiválokat, zenét, irodalmat, az előadóművészetet, a kiadói tevékenységet, a rádiót és a képzőművészetet;
2. „kkv-k”: a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (19) fogalommeghatározása szerinti mikro-, kis- és középvállalkozások;
3. „részt vevő pénzügyi közvetítők”: a költségvetési rendelet 139. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében vett pénzügyi közvetítők, akiknek a kiválasztása a garanciaeszköz keretében, a költségvetési rendelettel és e rendelet I. mellékletével összhangban történik, és akik a következőket nyújtják vagy tervezik nyújtani:
a) |
hitelek a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő kkv-k, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek számára (garancia az Európai Beruházási Alapból („EBA”)); vagy |
b) |
hitelgaranciák a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő kkv-k, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek számára hitelt nyújtó más pénzügyi közvetítők számára (EBA-viszontgarancia). |
4. „kapacitásépítési szolgáltatók”: olyan szervezetek, amelyek képesek az I. melléklet szerint szakértelmet biztosítani abból a célból, hogy a részt vevő pénzügyi közvetítők számára lehetővé tegyék a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő kkv-k, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek sajátosságainak és az azokkal, illetve projektjeikkel összefüggő kockázatoknak a reális felmérését.
3. cikk
Általános célkitűzések
A program általános célkitűzései:
a) |
az európai kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzése, fejlesztése és előmozdítása, valamint Európa kulturális örökségének előmozdítása; |
b) |
az európai kulturális és kreatív ágazatok – különösen az audiovizuális ágazat – versenyképességének erősítése az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítása érdekében. |
4. cikk
Egyedi célkitűzések
A program egyedi célkitűzései:
a) |
az európai kulturális és kreatív ágazatok országokon átívelő és nemzetközi működőképességének támogatása; |
b) |
a kulturális és kreatív alkotások országokon átívelő forgalmának, valamint a kulturális és kreatív szereplők, különösen a művészek országokon átívelő mobilitásának elősegítése, továbbá új és nagyobb közönség elérése és a kulturális és kreatív alkotásokhoz való hozzáférés megkönnyítése az Unión belül és kívül, különös hangsúlyt fektetve a gyermekekre, a fiatalokra, a fogyatékossággal élő személyekre és az alulreprezentált csoportokra; |
c) |
a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő kkv-k, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek pénzügyi képességének fenntartható megerősítése, kiegyensúlyozott földrajzi lefedettségre és az ágazat kiegyensúlyozott képviseletére törekedve; |
d) |
a szakpolitikák kialakításának, az innovációnak, a kreativitásnak, a közönségépítésnek, valamint az új üzleti és irányítási modelleknek az előmozdítása az országokon átívelő szakpolitikai együttműködés támogatása révén. |
5. cikk
Európai hozzáadott érték
(1) A kultúra önmagáért való és gazdasági értékét elismerve, a program olyan fellépéseket és tevékenységeket támogat, amelyek európai hozzáadott értéket képviselnek a kulturális és kreatív ágazatokban. A program hozzájárul az Európa 2020 stratégiában és annak kiemelt kezdeményezéseiben meghatározott célok eléréséhez.
(2) Az európai hozzáadott értéket az alábbiak közül egyen vagy többön keresztül kell biztosítani:
a) |
a regionális, nemzeti, nemzetközi és egyéb uniós programokat és szakpolitikákat kiegészítő fellépések és tevékenységek országokon átívelő jellege, valamint e fellépések és tevékenységek hatása a kulturális és kreatív ágazatokra, illetve a polgárokra és a polgárok sajátjuktól eltérő kultúrákkal kapcsolatos ismereteire; |
b) |
a kulturális és kreatív ágazatok szereplői, köztük művészek, audiovizuális szakemberek, kulturális és kreatív szervezetek és audiovizuális szereplők közötti, országokon átívelő együttműködés fejlesztése és előmozdítása, amely elsősorban a globális kihívásokra való átfogóbb, gyorsabb, hatékonyabb és hosszú távú reagálásra ösztönöz; |
c) |
az uniós támogatással elérhető méretgazdaságosság és kritikus tömeg, amelyek révén további pénzeszközök válhatnak hozzáférhetővé, |
d) |
az európai kulturális és kreatív ágazatokon belül egyenlőbb versenyfeltételek biztosítása az alacsony produkciós kapacitású országok és/vagy a korlátozott földrajzi és/vagy nyelvi területtel rendelkező országok vagy régiók figyelembevételével. |
6. cikk
A program felépítése
A program a következőkből áll:
a) |
a MEDIA alprogram; |
b) |
a Kultúra alprogram; |
c) |
a kulturális-kreatív ág; |
7. cikk
Az alprogramok logói
(1) A Bizottság az alprogramokhoz kapcsolódó külön logók használata révén biztosítja a program láthatóságát.
(2) A MEDIA alprogram kedvezményezettjei az Ia. melléklet szerinti logót használják. A Bizottság meghatározza az e logó használatával kapcsolatos részleteket, és közli ezeket a kedvezményezettekkel.
(3) A Kultúra alprogram kedvezményezettjei a Bizottság által meghatározott logót használják. A Bizottság meghatározza az e logó használatával kapcsolatos részleteket, és közli ezeket a kedvezményezettekkel.
(4) A Bizottság és a 16. cikkben említett Kreatív Európa irodák szintén jogosultak az alprogramok logóinak használatára.
8. cikk
A programhoz való hozzáférés
(1) A program a 2005. évi UNESCO-egyezménnyel összhangban nemzetközi szinten előmozdítja a kulturális sokszínűséget.
(2) A programban a tagállamok vehetnek részt.
(3) A (4) bekezdés sérelme nélkül, a programban részt vehetnek a következő országok, amennyiben kiegészítő előirányzatokat fizetnek, és – a MEDIA alprogram esetében – megfelelnek a 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (20) meghatározott feltételeknek:
a) |
az előcsatlakozási stratégiában részesülő csatlakozó országok, tagjelölt országok és potenciális tagjelölt országok, az ezen országok uniós programokban való részvételére vonatkozóan a keretmegállapodásokban, társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban megállapított általános elvekkel és feltételekkel összhangban; |
b) |
az EFTA országai, amelyek részesei az EGT-megállapodásnak, az említett megállapodással összhangban; |
c) |
a Svájci Államszövetség, az országgal kötött kétoldalú megállapodás alapján; |
d) |
az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országok, az ezen országokkal együtt az uniós programokban való részvételükre vonatkozó keretmegállapodások alapján létrehozott eljárásokkal összhangban. |
(4) A (3) bekezdés a) és d) pontjában említett országok nem vehetnek részt a garanciaeszközben.
(5) A program az ezen országok vagy régiók által megfizetett kiegészítő előirányzatok és az ezen országokkal vagy régiókkal közösen meghatározandó egyedi eljárások alapján nyitva áll egyes kiválasztott országokkal vagy régiókkal folytatott kétoldalú vagy többoldalú együttműködési fellépések előtt is.
(6) A program lehetővé teszi a programban részt nem vevő országokkal, valamint a kulturális és kreatív ágazatokban működő nemzetközi szervezetekkel – például az UNESCO–val, az Európa Tanáccsal, az OECD-vel vagy a WIPO-val – történő együttműködést és közös fellépéseket a program célkitűzéseinek megvalósításában való közös részvétel alapján.
II. FEJEZET
A MEDIA alprogram
9. cikk
A MEDIA alprogram prioritásai
(1) Az európai audiovizuális ágazat országokon átívelő működőképességének megerősítése terén érvényesítendő prioritások a következők:
a) |
az audiovizuális szakemberek készségei és kompetenciái megszerzésének és fejlesztésének, valamint a hálózatok kialakításának megkönnyítése, beleértve a digitális technológiák használatát a piaci fejleményekhez való alkalmazkodás biztosítása érdekében, valamint az új közönségépítési szemléletek és az új üzleti modellek vizsgálatát; |
b) |
az audiovizuális szereplők azon kapacitásának növelése, hogy az Unióban és az Unión kívül terjeszthető európai audiovizuális alkotásokat fejlesszenek ki, illetve európai és nemzetközi koprodukciókat hozzanak létre, többek között televíziós műsorszolgáltatókkal közösen; |
c) |
a vállalkozások közötti csere ösztönzése az audiovizuális szereplők piacokhoz és üzleti eszközökhöz való hozzáférésének elősegítése révén, projektjeik uniós és nemzetközi piacokon való ismertségének növelése érdekében. |
(2) Az alkotások országokon átívelő forgalmának előmozdítása terén érvényesítendő prioritások a következők:
a) |
a filmszínházi forgalmazás támogatása az audiovizuális alkotások országokon átívelő marketingje, brandingje, terjesztése és bemutatása révén; |
b) |
audiovizuális alkotások országokon átívelő marketingjének, brandingjének és forgalmazásának egyéb, nem filmszínházi platformokon történő előmozdítása; |
c) |
a közönségépítés támogatása az európai audiovizuális alkotások iránti érdeklődés felkeltésének és az ezen alkotásokhoz való hozzáférés javításának eszközeként, különösen promóción, rendezvényeken, filmműveltség kialakításán és fesztiválokon keresztül; |
d) |
az új üzleti modellek megjelenésének lehetővé tétele érdekében az új forgalmazási módok elősegítése. |
10. cikk
A MEDIA alprogramot támogató intézkedések
A 9. cikkben megállapított prioritások végrehajtása érdekében a MEDIA alprogram a következőkhöz nyújt támogatást:
a) |
készségek és kompetenciák audiovizuális szakemberek általi megszerzését és javítását előmozdító képzési intézkedések átfogó spektrumának biztosítása, valamint az ismeretek megosztására és a hálózatépítésre irányuló kezdeményezések, ideértve a digitális technológiák integrálását; |
b) |
olyan európai audiovizuális alkotások, különösen filmek és televíziós alkotások – például játékfilmek, dokumentumfilmek, gyermek- és animációs filmek, illetve interaktív alkotások, például videojátékok és multimédiás tartalmak – fejlesztése, amelyek kedvezőbb határokon átnyúló terjesztési lehetőségekkel rendelkeznek; |
c) |
az európai audiovizuális produkciós vállalatok, és különösen a független vállalatokat támogató tevékenységek, az audiovizuális alkotások – köztük televíziós alkotások – európai és nemzetközi koprodukcióinak elősegítése érdekében; |
d) |
olyan tevékenységek, amelyek segítik az európai és nemzetközi koprodukciós partnerek egymásra találását, illetve a koprodukcióban előállított audiovizuális alkotások közvetett módon való segítését azzal, hogy támogatják a programban részt vevő országok valamelyikében székhellyel rendelkező nemzetközi koprodukciós alapokat; |
e) |
az audiovizuális szakmai kereskedelmi rendezvényekhez és piacokhoz való hozzáférés elősegítése, valamint az online üzleti eszközök használatának lehetővé tétele az Unión belül és az Unión kívül; |
f) |
támogatási rendszerek létrehozása a nem nemzeti európai filmek filmszínházi és valamennyi egyéb platformon történő forgalmazása és a nemzetközi értékesítési tevékenységek előmozdítása, elsősorban az audiovizuális alkotások feliratozása, szinkronizálása és hangalámondása érdekében; |
g) |
az európai filmek nemzetközi forgalmának és a nemzetközi filmek Unióban történő forgalmának elősegítése valamennyi forgalmazási platformon, az audiovizuális ágazat nemzetközi együttműködési projektjei révén; |
h) |
olyan európai filmszínház-üzemeltetői hálózat, amely jelentős arányban nem nemzeti európai filmeket mutat be; |
i) |
különböző európai audiovizuális alkotások, köztük rövidfilmek bemutatására és népszerűsítésére irányuló kezdeményezések, például fesztiválok és egyéb promóciós rendezvények; |
j) |
a filmműveltség előmozdítását, továbbá a közönség európai audiovizuális alkotásokkal, köztük az audiovizuális és mozgóképes örökséggel kapcsolatos ismereteinek és érdeklődésének bővítését célzó tevékenységek, különösen a fiatal közönség vonatkozásában; |
k) |
olyan innovatív tevékenységek, amelyek célja a digitális technológiák bevezetése és használata által valószínűleg érintett területek új üzleti modelljeinek és eszközeinek vizsgálata. |
11. cikk
Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet
(1) Az Unió a program időtartama alatt a Megfigyelő Intézet tagja.
(2) Az Uniónak a Megfigyelő Intézetben való részvétele az alábbiak révén hozzájárul a MEDIA alprogram prioritásainak megvalósításához:
a) |
átláthatóság és egyenlő versenyfeltételek ösztönzése a jogi és pénzügyi/piaci információkhoz való hozzáférés terén, valamint hozzájárulás a jogi és statisztikai információk összehasonlíthatóságához; |
b) |
hasznos adatok és piaci elemzések nyújtása a MEDIA alprogram cselekvési irányvonalainak kidolgozásához, valamint piaci hatásainak felméréséhez. |
(3) Az Uniót a Bizottság képviseli a Megfigyelő Intézetben folytatott munkában.
III. FEJEZET
A Kultúra alprogram
12. cikk
A Kultúra alprogram prioritásai
(1) A kulturális és kreatív ágazat országokon átívelő működőképességének megerősítése terén érvényesítendő prioritások a következők:
a) |
olyan tevékenységek támogatása – beleértve a digitális technológiákhoz való alkalmazkodás ösztönzését, az innovatív közönségépítési szemléletek, valamint az új üzleti és vezetési modellek vizsgálatát –, amelyek a kulturális és kreatív szereplők számára a kulturális és kreatív ágazatok megerősítéséhez hozzájáruló készségeket, kompetenciákat és szakismeretet nyújtanak; |
b) |
olyan fellépések támogatása, amelyek lehetővé teszik a kulturális és kreatív szereplők számára a nemzetközi együttműködést, valamint azt, hogy lehetőleg hosszú távú stratégiák alapján nemzetközi karriert fussanak be és nemzetközi tevékenységet folytassanak az Unióban és az Unión kívül; |
c) |
az európai kulturális és kreatív szervezetek és a nemzetközi hálózatépítés megerősítésének támogatása a szakmai lehetőségekhez való hozzájutás elősegítése érdekében. |
(2) Az országhatárokon átívelő forgalom és mobilitás előmozdítása terén érvényesítendő prioritások a következők:
a) |
nemzetközi bemutatókörutak, rendezvények, kiállítások és fesztiválok támogatása; |
b) |
az európai irodalom terjesztésének támogatása annak érdekében, hogy az a lehető legszélesebb körben elérhetővé váljék; |
c) |
a közönségépítés támogatása az európai kulturális és kreatív alkotások és az európai anyagi és eszmei kulturális örökség iránti érdeklődés felkeltésének, valamint az említettekhez való hozzáférés javításának eszközeként. |
13. cikk
A Kultúra alprogramot támogató intézkedések
(1) A 12. cikkben megállapított prioritások végrehajtása érdekében a Kultúra alprogram a következőkhöz nyújt támogatást:
a) |
országokon átívelő együttműködési projektek, amelyek ágazaton belüli vagy ágazatok közötti tevékenységek végrehajtása céljából különböző országokból származó kulturális és kreatív szervezeteket fognak össze; |
b) |
a különböző országokból származó kulturális és kreatív szervezetek hálózatainak tevékenységei; |
c) |
az újonnan megjelenő tehetségek fejlesztését elősegítő, és a kulturális szereplők országokon átívelő mobilitását, valamint az alkotások forgalmát ösztönző európai elkötelezettségű szervezetek tevékenységei, amelyek magukban hordozzák annak lehetőségét, hogy széles körben befolyásolják a kulturális és kreatív ágazatot, és tartós hatást érjenek el; |
d) |
műfordítások és azok további népszerűsítése; |
e) |
különleges intézkedések az európai kultúrák gazdagságának és sokszínűségének fokozottabb népszerűsítésére, valamint a kultúrák közötti párbeszéd és a kultúrák kölcsönös megismerésének ösztönzésére, például uniós kulturális díjak, és az Európa kulturális fővárosa fellépés és az Európai Örökség címre vonatkozó fellépés. |
(2) Az (1) bekezdésben megállapított intézkedések elsősorban nonprofit projektek támogatását szolgálják.
IV. FEJEZET
A kulturális-kreatív ág
14. cikk
A kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszköze
(1) A Bizottság garanciaeszközt hoz létre a kulturális és kreatív ágazatok támogatására.
A garanciaeszköz önálló eszközként működik, létrehozása és irányítása pedig a költségvetési rendelet VIII. címével összhangban valósul meg.
(2) A garanciaeszköz a következő prioritások alapján működik:
a) |
a kulturális és kreatív ágazatokban működő kkv-k, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek finanszírozáshoz való hozzáférésének elősegítése; |
b) |
a részt vevő pénzügyi közvetítők azon képességének javítása, hogy felmérjék a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő kkv-kkel, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezetekkel, illetve projektjeikkel összefüggő kockázatokat, többek között technikai segítségnyújtás, ismeretátadás és hálózatépítési intézkedések révén. |
A prioritásokat az I. melléklettel összhangban kell végrehajtani.
(3) A költségvetési rendelet 139. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság a garanciaeszközt a közvetett irányítás módszerével hajtja végre, úgy, hogy egyes feladatokat az említett rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában említett EBA-ra ruház át, a Bizottság ás az EBA közötti megállapodás feltételei alapján.
15. cikk
Országokon átívelő szakpolitikai együttműködés
(1) Az országokon átívelő szakpolitikai együttműködés előmozdítása érdekében a kulturális-kreatív ág keretében az alábbiak részesülnek támogatásban:
a) |
az új üzleti és vezetési modellekkel kapcsolatos tapasztalatok és szakismeretek országokon átívelő cseréje, a kulturális és kreatív szervezetek, valamint a kulturális és kreatív ágazatok fejlesztésében részt vevő döntéshozók egymástól való tanulási tevékenységei és hálózatépítése, adott esetben a digitális hálózatok előmozdításával; |
b) |
piaci adatok gyűjtése, tanulmányok készítése, a munkaerő-piaci és készségbeli igények elemzése, európai és nemzeti kultúrpolitikai elemzések, valamint statisztikai felmérések támogatása az egyes ágazatokhoz kapcsolódó eszközök és kritériumok alapján, továbbá többek között a program hatásainak minden szempontból történő mérésére szolgáló értékelések; |
c) |
a Megfigyelő Intézet uniós tagsági hozzájárulási díjának kifizetése, az audiovizuális ágazatban elvégzendő adatgyűjtés és -elemzés előmozdítása érdekében; |
d) |
az alkotások finanszírozására, forgalmazására és pénzbeli kifejezésére irányuló új, ágazatok közötti megközelítések vizsgálata; |
e) |
konferenciák, szemináriumok és szakpolitikai párbeszédek szervezése többek között a kulturális és médiaműveltség terén, adott esetben a digitális hálózatépítés előmozdításával; |
f) |
a 16. cikkben említett Kreatív Európa irodák és azok feladatainak elvégzésével. |
(2) A Bizottság 2014. június 30-ig megvalósíthatósági tanulmányt készít, amely feltárja az adatok összegyűjtésének és elemzésének lehetőségeit az audiovizuális ágazattól eltérő kulturális és kreatív ágazatokban, és eredményeit ismerteti az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal.
A megvalósíthatósági tanulmány eredményei függvényében a Bizottság javaslatot tehet e rendelet ennek megfelelő módosítására.
16. cikk
Kreatív Európa irodák
(1) A programban részt vevő országok a Bizottsággal közösen eljárva, a nemzeti joguknak és gyakorlatuknak megfelelően létrehozzák a Kreatív Európa irodákat (a továbbiakban: a Kreatív Európa irodák).
(2) A Bizottság támogatja a Kreatív Európa irodák hálózatát.
(3) A Kreatív Európa irodák az alábbi feladatokat végzik, figyelembe véve az egyes ágazatok sajátosságait:
a) |
tájékoztatást nyújtanak az országukban a programról és népszerűsítik azt; |
b) |
a programmal kapcsolatban segítséget nyújtanak a kulturális és kreatív ágazatok számára, és alapszintű tájékoztatást nyújtanak az uniós szakpolitika keretében igénybe vehető egyéb támogatásokról; |
c) |
ösztönzik a határokon átnyúló együttműködést a kulturális és kreatív ágazatokon belül; |
d) |
támogatják a Bizottság munkáját a programban részt vevő tagállamok kulturális és kreatív ágazataival kapcsolatos segítségnyújtás révén, például az ezekre az ágazatokra vonatkozó adatok szolgáltatásával; |
e) |
segítséget nyújtanak a Bizottság részére a program eredményeiről és hatásairól szóló megfelelő kommunikáció és tájékoztatás nyújtásában; |
(f) |
elősegítik a nyújtott uniós finanszírozás és az országuk tekintetében elért eredményekre vonatkozó információk közlését és terjesztését. |
(4) A Bizottság a tagállamokkal közösen eljárva, rendszeres és független monitoring és értékelés révén biztosítja a Kreatív Európa irodák által nyújtott szolgáltatás minőségét és eredményességét.
V. FEJEZET
Teljesítményeredmények és tájékoztatás
17. cikk
Összhang és kiegészítő jelleg
(1) A Bizottság, a tagállamokkal együttműködve, biztosítja a program általános összhangját és kiegészítő jellegét az alábbiakkal:
a) |
releváns uniós szakpolitikák, például az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, a belső piac, a digitális menetrend, az ifjúság, az uniós polgárság, a külkapcsolatok, a kereskedelem, a kutatás és innováció, a vállalkozás, a turizmus, az igazságügy, a bővítés és a fejlesztés területén; |
b) |
a kultúrára és médiára vonatkozó szakpolitikák területének más vonatkozó uniós finanszírozási forrásai, különösen az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a kutatási és innovációs programok, valamint az igazságügyhöz és az állampolgársághoz kapcsolódó pénzügyi eszközök, külső együttműködési programok és az előcsatlakozási programok. |
(2) Ez a rendelet az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásainak sérelme nélkül alkalmazandó és hajtandó végre.
18. cikk
Monitoring és értékelés
(1) A Bizottság az alábbi minőségi és mennyiségi teljesítménymutatók figyelembevételével biztosítja a program rendszeres monitoringját és külső értékelését:
a) |
a 3. cikkben említett általános célkitűzések mutatói:
|
b) |
az 4. cikk a) pontjában említett egyedi célkitűzés mutatói:
|
c) |
a MEDIA alprogram tekintetében az 4. cikk b) pontjában említett egyedi célkitűzés mutatói:
|
d) |
a Kultúra alprogram tekintetében az 4. cikk b) pontjában említett egyedi célkitűzés mutatói:
|
e) |
az 4. cikk c) pontjában említett egyedi célkitűzés mutatói:
|
f) |
az 4. cikk d) pontjában említett egyedi célkitűzés mutatói:
|
(2) A monitoring és értékelési folyamat eredményeit figyelembe kell venni a program végrehajtásakor.
(3) A program rendszeres monitoringján felül a Bizottság félidős értékelő jelentést készít egy külső és független értékelés alapján, amely:
a) |
minőségi és mennyiségi mutatókat tartalmaz annak értékelése céljából, hogy a program mennyire volt eredményes célkitűzéseinek megvalósítása tekintetében, mennyire volt hatékony és milyen európai hozzáadott értéket nyújtott; |
b) |
foglalkozik a program egyszerűsítésének lehetőségével, annak belső és külső koherenciájával, a célkitűzések relevanciájának aktualitásával, valamint az intézkedéseknek az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel kapcsolatos uniós prioritásokhoz való hozzájárulásával; |
c) |
figyelembe veszi az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozatok hosszú távú hatásairól készült értékelés eredményeit. |
(4) A Bizottság 2017. december 31-ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a (3) bekezdésben előírt félidős értékelő jelentést.
(5) A Bizottság egy külső és független végleges értékelés alapján elkészíti a végső értékelő jelentést, amely a kiválasztott mennyiségi és minőségi mutatók alapján értékeli a program hosszabb távú hatásait és azok fenntarthatóságát. Az 4. cikk c) pontjában említett egyedi célkitűzést illetően a Bizottság értékeli azt is, hogy a garanciaeszköz milyen hatással volt a kulturális és kreatív ágazatokban tevékenykedő kkv-k, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek banki hitelekhez jutására, valamint az azokkal kapcsolatos költségekre.
(6) A Bizottság 2022. június 30-ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a (5) bekezdésben előírt végleges értékelő jelentést.
19. cikk
Kommunikáció és tájékoztatás
(1) A Bizottság a kiválasztásról szóló határozatoknak az elfogadásuktól számított két héten belüli továbbításával a programban részt vevő országok rendelkezésére bocsátja az azokkal a projektekkel kapcsolatos információkat, amelyek uniós finanszírozásban részesültek.
(2) A program által támogatott projektek kedvezményezettjei biztosítják a kapott uniós finanszírozással és az elért eredményekkel kapcsolatos kommunikációt és tájékoztatást.
(3) A Bizottság biztosítja, hogy a vonatkozó információk eljussanak a Kreatív Európa irodákhoz.
VII. FEJEZET
Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
20. cikk
Hatáskörök Bizottságra történő átruházása
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 21. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 18. cikk (1) bekezdése szerinti mennyiségi és minőségi mutatók rögzítése céljából.
21. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
(2) A Bizottság 20. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása a program időtartamára szól.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 20. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 20. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
VII. FEJEZET
Végrehajtási rendelkezések
22. cikk
A program végrehajtása
(1) A Bizottság a programot a költségvetési rendelettel összhangban hajtja végre.
(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján éves munkaprogramot fogad el az alprogramokkal és a kulturális-kreatív ággal kapcsolatban. A Bizottság az éves munkaprogramban biztosítja a 3. és 4. cikkben rögzített általános és egyedi célkitűzések, valamint a 9. és 12. cikkben említett prioritások következetes évenkénti végrehajtását, továbbá vázolja a várható eredményeket, a végrehajtás módját és a finanszírozási terv teljes összegét. Az éves munkaprogram tartalmazza továbbá a finanszírozandó intézkedések leírását, az egyes intézkedésekre elkülönített összegek megjelölését, valamint a végrehajtásuk tervezett menetrendjét.
A támogatásokkal kapcsolatban az éves munkaprogram tartalmazza ezenfelül a prioritásokat, a támogathatósági, kiválasztási és odaítélési kritériumokat, valamint a társfinanszírozás maximális arányát. A program pénzügyi hozzájárulása legfeljebb a támogatott műveletek költségeinek 80 %-át teheti ki.
A garanciaeszközzel kapcsolatban az éves munkaprogram tartalmazza a pénzügyi közvetítőkre vonatkozó támogathatósági és kiválasztási kritériumokat, a részt vevő pénzügyi közvetítőkhöz benyújtott projektek tartalmával kapcsolatos kizárási kritériumokat, az EBA számára elkülönített éves összeget, valamint a kapacitásépítési szolgáltatókra vonatkozó támogathatósági, kiválasztási és odaítélési kritériumokat.
Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (4) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(3) A program végrehajtására vonatkozó általános iránymutatásokat a Bizottság a 23. cikk (3) bekezdésében említett tanácsadóbizottsági eljárás keretében fogadja el.
23. cikk
A bizottság eljárása
(1) A Bizottság munkáját egy bizottság (a Kreatív Európa bizottság) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) A Kreatív Európa bizottság az alprogramokhoz és a kulturális-kreatív ághoz kapcsolódó konkrét kérdések megvitatására meghatározott formációkban ülhet össze.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.
(4) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
24. cikk
Pénzügyi rendelkezések
(1) A programnak a 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig terjedő időszakban történő végrehajtására meghatározott pénzügyi keretösszeg folyó áron 1 462 724 000 EUR.
Az éves előirányzatokat a többéves pénzügyi keret erejéig az Európai Parlament és a Tanács hagyja jóvá.
(2) Az (1) bekezdésben említett pénzügyi keretösszeget az alábbiak szerint kell elkülöníteni:
a) |
legalább 56 % a MEDIA alprogram számára; |
b) |
legalább 31 % a Kultúra alprogram számára; |
c) |
a kulturális-kreatív ág számára legfeljebb13 %, amelyből legalább 4 %-ot a 15. cikkben felsorolt, országokon átívelő együttműködést szolgáló intézkedések, valamint a Kreatív Európa irodák számára különítenek el. |
(3) A program végrehajtásához kapcsolódó igazgatási költségek az (2) bekezdésben meghatározott elkülönítés részét képezik, és e költségek teljes összege nem haladhatja meg a program költségvetésének 7 %-át, amelyből 5 %-ot a MEDIA alprogram végrehajtására, 2 %-ot pedig a Kultúra alprogram végrehajtására kell elkülöníteni.
(4) Az (1) bekezdésben említett pénzügyi keretösszeg fedezheti a program irányításához és célkitűzései eléréséhez közvetlenül szükséges előkészítő, monitoring, ellenőrző, audit és értékelő tevékenységekre vonatkozó költségeket; így különösen a tanulmányok, szakértői találkozók, tájékoztatási és kommunikációs intézkedések költségeit, az Unió politikai prioritásairól szóló intézményi kommunikációt is beleértve, amennyiben ezek az intézkedések a program általános célkitűzéseinek megvalósításához kapcsolódnak, továbbá az információfeldolgozásra és -cserére összpontosító információtechnológiai hálózatokhoz kapcsolódó kiadásokat, továbbá minden egyéb műszaki és igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos költséget, amely a Bizottságra hárul a program irányítása során.
(5) Az (1) bekezdésben említett pénzügyi keretösszeg fedezheti az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat, és az e rendelet alapján elfogadott intézkedések közötti átmenet biztosításához szükséges technikai és igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos kiadásokat.
Szükség esetén előirányzatokat lehet megadni a költségvetésben a 2020-on túli időszakra vonatkozóan is a hasonló kiadások fedezésére, hogy kezelni lehessen a 2020. december 31-ig le nem záruló intézkedéseket.
(6) A költségvetési rendelet 130. cikkének (2) bekezdésétől eltérve és kellően indokolt esetekben a Bizottság a támogatott fellépések és tevékenységek végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó költségeket támogathatónak tekintheti abban az esetben is, ha azok a finanszírozási kérelem benyújtása előtt merültek fel a kedvezményezettnél.
25. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme
(1) A Bizottság megfelelő intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy az e rendelet alapján finanszírozott fellépések végrehajtásakor az Unió pénzügyi érdekei védelemben részesüljenek a csalással, korrupcióval és egyéb jogellenes tevékenységekkel szemben alkalmazott megelőző intézkedések, hatékony ellenőrzések és vizsgálatok, illetve – szabálytalanságok észlelése esetén – a jogtalanul kifizetett összegek visszatéríttetése révén, adott esetben pedig hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciók révén.
(2) A Bizottság, illetve annak képviselői, valamint a Számvevőszék jogosult – dokumentumok, illetve helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok alapján – ellenőrzést végezni az e program alapján uniós pénzeszközökben részesült kedvezményezetteknél, vállalkozóknál és alvállalkozóknál.
(3) Az OLAF jogosult a 2185/96/Euratom, EK rendeletben és a 883/2013/EU, Euratom rendeletben előírt rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően vizsgálatot, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy történt-e a program keretében nyújtott finanszírozásra vonatkozó támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben olyan csalás, korrupciós vagy más jogellenes cselekmény, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti.
(4) Az (1), a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásoknak, továbbá a rendelet végrehajtása keretében létrejött szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytassanak le.
VIII. FEJEZET
Záró rendelkezések
26. cikk
Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezés
(1) Az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat 2014. január 1-jével hatályát veszti.
(2) A 2013. december 31. előtt az (1) bekezdésben említett határozatok alapján megkezdett tevékenységek irányítását a befejezésükig e határozatok rendelkezéseivel összhangban kell végezni.
27. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-an.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 181., 2012.6.21., 35. o.
(2) HL C 277., 2012.9.13., 156. o.
(3) Az Európai Parlament 2013. november 19-i álláspontja álláspontja.(a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. december 5-i határozata.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1718/2006/EK határozata (2006. november 15.) az európai audiovizuális ágazatot támogató program végrehajtásáról (MEDIA 2007) (HL L 327., 2006.11.24., 12. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1855/2006/EK határozata (2006. december 12.) a kultúra program létrehozásáról (2007–2013) (HL L 372., 2006.12.27., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1041/2009/EK határozata (2009. október 21.)a harmadik országok audiovizuális szakembereivel folytatott együttműködés programjának létrehozásáról (MEDIA Mundus) (HL L 288., 2009.11.4., 10. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 1622/2006/EK határozata (2006. október 24.) az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat 2007–2019. évekre szóló közösségi fellépésének megállapításáról (HL L 304., 2006.11.3., 1. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1194/2011/EU határozata (2011. november 16.) az Európai Örökség címre vonatkozó európai uniós fellépés létrehozásáról (HL L 303., 2011.11.22., 1. o.).
(9) HL C 287., 2007.11.29., 1. o.
(10) HL C 247. E, 2009.10.15., 32. o.
(11) HL C 175., 2011.6.15., 5. o.
(12) A Tanács 2001/822/EK határozata (2001. november 27.) a tagállamokon, valamint az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról („tengerentúli társulási határozat”) (HL L 314., 2001.11.30., 1. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(14) A Tanács 58/2003/EK rendelete (2002. december 19.) a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról (HL L 11., 2003.1.16., 1. o.).
(15) HL C 420., 20.12.2013., 1. o.
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(17) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
(18) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(19) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (HL L 95., 2010.4.15., 1. o.).
I. MELLÉKLET
A KULTURÁLIS ÉS KREATÍV ÁGAZATOK GARANCIAESZKÖZÉRE VONATKOZÓ VÉGREHAJTÁSI SZABÁLYOK
A garanciaeszköz által nyújtott pénzügyi támogatást a kulturális és kreatív ágazatokban működő kkv-k, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek számára kell elkülöníteni, az ágazatok konkrét szükségleteihez igazítva, nevesítve.
1. Feladatok
A garanciaeszköz az alábbiakat nyújtja:
a) |
garanciát nyújt a garanciaeszközben részt vevő bármely országból származó részt vevő pénzügyi közvetítők számára; |
b) |
kiegészítő szakértelmet biztosít a részt vevő pénzügyi közvetítők számára annak érdekében, hogy azok fel tudják mérni a kkv-kkel, valamint a mikro-, kis- és közepes méretű szervezetekkel, illetve azok kulturális és kreatív projektjeivel összefüggő kockázatokat. |
2. A részt vevő pénzügyi közvetítők kiválasztása
Az EBA a részt vevő pénzügyi közvetítőket a legjobb piaci gyakorlatnak, illetve a 4. cikk c) pontjában említett egyedi célkitűzéseknek megfelelően választja ki. A kiválasztási kritériumok különösen a következőket foglalják magukban:
a) |
a kkv-k, valamint a mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek rendelkezésére bocsátott, idegen tőkével történő finanszírozás volumene, |
b) |
a hitelezési műveletekkel kapcsolatos kockázatkezelési politika, különösen a kulturális és kreatív projektek tekintetében; |
c) |
diverzifikált hitelportfólió kialakításának, valamint marketing- és promóciós tervek készítésének a képessége a kkv-k, valamint a mikro-, kis- és közepes méretű szervezetek számára, régiókon és ágazatokon átívelően. |
3. A garanciaeszköz időtartama
Az egyes garanciák tervezett lejárata legfeljebb 10 év.
A költségvetési rendelet 21. cikke (3) bekezdése i) pontjának megfelelően a garanciákból eredő visszafizetéseket – a kötelezettségvállalás időtartamát legfeljebb 10 évvel meghaladó ideig – a garanciaeszközhöz kell rendelni. A MEDIA gyártásigarancia-alap keretében a 2014 előtt megkezdett műveletekből eredő, a vonatkozó hatáskör-átruházási megállapodások rendelkezéseinek megfelelő visszafizetéseket a 2014-2020 közötti időszakban a garanciaeszközhöz kell rendelni. A Bizottság a Kreatív Európa bizottságon keresztül tájékoztatja a tagállamokat a visszafizetések garanciaeszközhöz való, ily módon történő hozzárendeléséről.
4. Kapacitásépítés
A garanciaeszköz keretében történő kapacitásépítés szakértelem biztosítását jelenti a részt vevő pénzügyi közvetítők számára, azzal a céllal, hogy azok jobban megértsék a kulturális és kreatív ágazatokat – a biztosítékként szolgáló eszközök immateriális jellegét, a kritikus tömeget el nem érő piac méretét, illetve a termékek és szolgáltatások prototípus-jellegét –, továbbá kiegészítő szakértelem biztosítását jelenti az egyes részt vevő pénzügyi közvetítők számára a portfóliók kialakításához, valamint a kulturális és kreatív projektekhez kapcsolódó kockázatok értékeléséhez.
A kapacitásépítésre előirányzott források a garanciaeszköz költségvetésének 10 %-ára korlátozódnak.
Az EBA a garanciaeszköz nevében eljárva és a Bizottság felügyelete alatt nyílt közbeszerzési eljárás keretében kiválasztja a kapacitásépítő szolgáltatókat, olyan kritériumok alapján, mint például a kulturális és kreatív ágazatok finanszírozása terén szerzett tapasztalatok, a szakértelem, a földrajzi hatókör, a szolgáltatásnyújtási kapacitás és a piacismeret.
5. A költségvetés
A költségvetési előirányzat a garanciaeszköz teljes költségét fedezi, beleértve a részt vevő pénzügyi közvetítőkkel szembeni fizetési kötelezettséget, például a garanciákból eredő veszteségeket, az uniós forrásokat kezelő EBA kezelési díjait, valamint minden más, támogatható költséget és kiadást.
6. Nyilvánosság és tudatosságnövelés
Az EBA közreműködik abban, hogy az európai bankszektor megismerje a garanciaeszközt. Ezen túlmenően, az egyes részt vevő pénzügyi közvetítők és az EBA segítik a garanciaeszköz keretében nyújtott támogatás megismertetését és átláthatóságát azzal, hogy tájékoztatják a célcsoportba tartozó kkv-kat, valamint mikro-, kis- és közepes méretű szervezeteket a szóban forgó pénzügyi lehetőségekről.
A Bizottság e célból többek között ellátja a Kreatív Európa irodák hálózatát a feladataik elvégzéséhez szükséges információkkal.
7. Hiteltípusok
A garanciaeszközzel fedezett hitelek különösen az alábbi hiteltípusokat foglalják magukban:
a) |
a materiális és immateriális javakba való befektetés; |
b) |
vállalkozások átruházása; |
c) |
működő tőke (így például átmeneti finanszírozás, hiánycsökkentő finanszírozás, cash flow, hitelkeretek stb.). |
II. MELLÉKLET
A MEDIA ALPROGRAM LOGÓJA
A MEDIA alprogram logója a következő:
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/238 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1296/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról és a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló 283/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 46. cikke d) pontjára, 149. cikkére, 153. cikke (2) bekezdése a) pontjára és 175. cikke harmadik bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében (3),
mivel:
(1) |
Az „Európa 2020 költségvetése” című, 2011. június 29-i bizottsági közleménynek megfelelően, amely az Unió finanszírozási eszközeinek racionalizálását és egyszerűsítését ajánlja, valamint azt, hogy az uniós hozzáadott értéket, a hatásokat és az eredményeket helyezzék jobban a középpontba, e rendelet létrehozza az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programját (a továbbiakban: a program) az 1672/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4), a 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5), valamint a 2012/733/EU bizottsági végrehajtási határozat (6) és a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló 283/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (7) alapján végrehajtott tevékenységek folytatása és továbbfejlesztése érdekében (a továbbiakban: az eszköz). |
(2) |
2010. június 17-én az Európai Tanács jóváhagyta a Bizottságnak a foglalkoztatást és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiára vonatkozó javaslatát, amely öt kiemelt célt (köztük a munkahelyteremtéssel, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel, illetve az oktatással foglalkozó három célt) és hét kiemelt kezdeményezést határozott meg, és amely az elkövetkezendő évtized egységes politikai keretét képezi. Az Európai Tanács szorgalmazta valamennyi megfelelő uniós eszköz és politika teljes körű mozgósítását a közös célkitűzések elérésének támogatása érdekében, és magasabb szintű összehangolt fellépésre kérte fel a tagállamokat. |
(3) |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 148. cikke (4) bekezdésének megfelelően 2010. október 21-én a Tanács iránymutatásokat fogadott el a foglalkoztatási politikákról, amelyek – az EUMSZ 121. cikkének megfelelően elfogadott, a tagállamok és az Unió gazdasági politikáiról szóló szélesebb körű iránymutatásokkal együtt – magukban foglalják az Európa 2020 integrált iránymutatásokat. A programnak hozzá kell járulnia az Európa 2020 célkitűzéseinek eléréséhez, különös tekintettel a szegénység csökkentésére és a foglalkoztatásra vonatkozó célkitűzésekre, amint azokat a foglalkoztatási iránymutatások meghatározzák. E célból a programnak hozzá kell járulnia a kiemelt kezdeményezések végrehajtásához, különös tekintettel a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjára, az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” és a „Mozgásban az ifjúság”, kezdeményezésekre, valamint a fiatalok foglalkoztatásáról szóló csomagra. |
(4) |
Az Európa 2020 stratégia „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja” és az „Innovatív Unió” című kiemelt kezdeményezései kimondják, hogy a szociális innováció hatékony eszköz a lakosság elöregedése, a szegénység, a munkanélküliség, az új munkavégzési módok és életvezetés, illetve az állampolgárok társadalmi igazságosság, oktatás és egészségügy iránti elvárásai által felvetett szociális kihívások megválaszolására. A programnak támogatnia kell a szociális innováció fokozását célzó intézkedéseket, válaszul a nem kielégített vagy nem elégségesen kielégített társadalmi szükségletekre a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem, a színvonalas és fenntartható foglalkoztatás előmozdítása, a megfelelő és szegénységmegelőző szociális védelem biztosítása, valamint a munkakörülmények javítása tekintetében, megkönnyítve a sérülékeny csoportok képzéshez való hozzáférését, megfelelően figyelembe véve a regionális és helyi hatóságok szerepét. Ösztönöznie kell továbbá az állami, a magán- és a harmadik ágazat több államot érintő partnerségeit és hálózatba szerveződését, valamint támogatnia kell bevonásukat a sürgető társadalmi szükségletek és kihívások kezelésére szolgáló új megközelítések kialakításába és megvalósításába. |
(5) |
A programnak különösen támogatnia kell az innovatív megoldások társadalompolitikai tapasztalatszerzés révén történő azonosítását és értékelését, valamint gyakorlati megvalósításuk továbbfejlesztését annak érdekében, hogy szükség esetén segítse a tagállamokat munkaerőpiacuk hatékonyságának növelésében, valamint a szociális védelemmel és társadalmi befogadással kapcsolatos politikájuk javításában. A szociálpolitikai kísérletek szociális innovációk projektalapú helyszíni kipróbálását jelentik. Ezek segítségével bizonyítékok gyűjthetők a szociális innovációk végrehajthatóságáról. A sikeres ötleteket szélesebb körben az Európai Szociális Alapból (ESZA) és más forrásokból származó pénzügyi támogatással lehet továbbfolytatni. |
(6) |
A nyitott koordinációs módszer, amely a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika terén már bizonyította rugalmasságát és működési hatékonyságát, szélesebb körben alkalmazandó és részesednie kell a program által támogatott fellépésekből. |
(7) |
Európában a társadalmi és környezeti szempontból fenntartható fejlődés irányába történő előrehaladás új készségek és kompetenciák előrejelzését és kifejlesztését igényli, ami a munkahelyteremtés feltételeinek, a foglalkoztatás minőségének és a munkavégzés körülményeinek javításához vezet, az ezt kísérő, az egyes iparágak és szolgáltatások átalakításával kapcsolatos oktatási, munkaerő-piaci és szociális politikák révén. Ezért a programnak ösztönöznie kell a színvonalas és fenntartható „zöld,”„fehérköpenyes” és ikt-s állások létrejöttét, valamint elő kell mozdítania a színvonalas és fenntartható új munkahelyekhez szükséges új készségek és kompetenciák előrejelzését és kifejlesztését, a foglalkoztatási és szociális politikákat összekapcsolva az ipari és strukturális politikákkal, és támogatva az erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra történő átállást. E programnak mindenekelőtt ösztönöznie kell a közszféra vezetésével megvalósuló környezetbarát és szociális beruházások, valamint a helyi és regionális foglalkoztatási kezdeményezések munkahelyteremtő potenciáljának feltárását. |
(8) |
A programnak szükség esetén megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés területi dimenziójára, különös tekintettel arra, hogy a régiókon belül és a régiók között, a vidéki területek és városok között, valamint a városokon belül egyre nagyobb egyenlőtlenségek figyelhetők meg. |
(9) |
Meg kell szilárdítani a belső piac szociális dimenzióit. Mivel a munkavállalói jogok tiszteletben tartása révén növelni kell a belső piac és a szolgáltatások szabad mozgása iránti bizalmat, biztosítani kell, hogy a munkavállalók és a vállalkozók szabad mozgáshoz való joga az Európai Unió egész területén egyenlő elbírálás alá essen. |
(10) |
Az Európa 2020 stratégiával összhangban a programnak egységes megközelítést kell alkalmaznia a minőségi és fenntartható foglalkoztatás elősegítése, valamint a társadalmi kirekesztés és szegénység elleni küzdelem és ezek megelőzése során, figyelembe véve a nők és a férfiak közötti egyenlőség tiszteletben tartásának igényét. A program végrehajtását racionalizálni és egyszerűsíteni kell, mégpedig olyan közös rendelkezések meghozatalával, amelyek többek között tartalmazzák az általános célkitűzéseket, a nyomonkövetési és értékelési szabályozásokat. A programnak az egyértelmű EU hozzáadott értékkel rendelkező projekteket kell előtérbe helyeznie, függetlenül azok méretétől. Az igazgatási teher csökkentése érdekében a programnak támogatnia kell hálózatok és partnerségek létrehozását és továbbfejlesztését. Emellett nagyobb mértékben kell alkalmazni az egyszerűsített költségelszámolási módokat (átalányösszeg és átalányfinanszírozás), különösen a mobilitási programok végrehajtásakor, biztosítva egyúttal az eljárások átláthatóságát. A programnak uniós szinten egyablakos hozzáférést kell biztosítania a mikrofinanszírozást szolgáltatók számára, finanszírozást bocsátva rendelkezésre mikrohitelekhez és szociális vállalkozáshoz, megkönnyítve a kölcsönökhöz való hozzáférést, továbbá technikai segítségnyújtást biztosítva számukra. |
(11) |
Tekintettel a program keretein belül korlátozott mértékben rendelkezésre álló pénzeszközökre, valamint ezen pénzeszközök különféle területek számára történő előzetes elkülönítésére, a finanszírozás során elsőbbséget kell élveznie az egyértelműen multiplikátorhatással rendelkező struktúrák fejlesztésének, amelyek jótékony hatással bírnak a jövőbeni projektekre és kezdeményezésekre. Megfelelő intézkedéseket kell hozni annak elkerülése érdekében, hogy fennálljon az egyéb alapokkal vagy programokkal - különösen az ESZA-val - való bármifajta átfedés és/vagy kettős finanszírozás lehetősége. |
(12) |
Az Uniónak a foglalkoztatási és szociális területen szilárd analitikai alapon álló bizonyítékokkal kell rendelkeznie a politikai döntéshozatal támogatásához, különös figyelmet fordítva a pénzügyi és gazdasági válságok hatásaira. Az ilyen bizonyíték növeli a nemzeti intézkedések által nyújtott értéket azáltal, hogy uniós dimenziót és az adatgyűjtéshez összehasonlítási alapot nyújt, valamint azáltal, hogy statisztikai eszközök és módszerek, valamint közös mutatók kialakítása révén összehasonlítást biztosít, elősegítve azt, hogy teljes képet kapjunk a foglalkoztatás, szociális politika és munkakörülmények területéről az egész Unióban, és hogy a programok és politikák hatékonyságának és eredményességének értékelése magas színvonalon történjen, többek között az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése érdekében. |
(13) |
Az Unió kitüntetett helyzetben van ahhoz, hogy platformot biztosítson a foglalkoztatási kérdések, a szociális védelem és a társadalmi befogadás, valamint a szociális vállalkozás területén a programban részt vevő országok közötti politikai véleménycsere és kölcsönös tanulás számára. A más országokban alkalmazott politikák és azok eredményeinek ismerete – ideértve azokat az eredményeket is, amelyekhez helyi, regionális vagy nemzeti szinten végrehajtott szociálpolitikai kísérletekkel jutottak el – nagyobb mozgásteret biztosít a politikai döntéshozók számára, és ezáltal új politikák kialakítását idézi elő. |
(14) |
Az uniós szociális politika központi kérdése annak biztosítása, hogy érvényesüljenek a minimális normák, és a munkakörülmények folyamatosan javuljanak az Unióban. Az Unió fontos szerepet játszik annak biztosításában, hogy a jogszabályi kereteket az intelligens szabályozás és a „tisztességes munka” elveit figyelembe véve hozzáigazítsák a fejlődő munkavégzési módokhoz és az új egészségügyi és biztonsági kockázatokhoz. Az Unió szintén fontos szerepet játszik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ratifikált egyezményei által lefektetett munkaügyi előírások és a munkavállalók jogainak védelmére vonatkozó uniós szabályok jobb betartását célzó intézkedések finanszírozásában is. Vonatkozik ez különösen a (például szociális címke alkalmazása révén megvalósuló(figyelemfelkeltő, tájékoztató és a munkafeltételekkel kapcsolatos fő kihívásokról és szakpolitikai kérdésekről szóló, többek között a szociális partnerek és más érdekelt felek közötti vitákat előmozdító intézkedésekre, továbbá a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítását célzó intézkedésekre, valamint olyan tevékenységekre, amelyek megelőző fellépések megtételére, valamint a munkahelyi egészség és biztonság területén a megelőzés kultúrájának erősítésére szolgálnak. |
(15) |
A szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak a minőségi foglalkoztatás előmozdítása, a társadalmi kirekesztés és a szegénység ellen folytatott küzdelem, valamint a munkanélküliség leküzdése terén. A szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket ezért szükség esetén be kell vonni a kölcsönös tanulás folyamatába és az új politikák kialakításába, végrehajtásába és terjesztésébe. A Bizottságnak tájékoztatnia kell az uniós szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket a program megvalósításának eredményeiről, és eszmecserét kell folytatnia velük. |
(16) |
Az Unió a tisztességes munkaügyi normák nemzetközi előmozdításával elkötelezte magát a globalizáció szociális dimenziójának megerősítése és a szociális dömping elleni küzdelem iránt, nemcsak a programban részt vevő országokban, hanem nemzetközi szinten is, akár közvetlenül a harmadik országokkal szemben, akár közvetve, nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködésen keresztül. Ennek megfelelően a célkitűzései elérésének elősegítésére megfelelő kapcsolatokat kell kialakítania a programban részt nem vevő harmadik országokkal, tekintettel az ezen országok és az Unió közötti ide vonatkozó megállapodásokra. Ennek része lehet ezen harmadik országok képviselőinek részvétele kölcsönös érdekű rendezvényeken (mint konferenciák, munkaértekezletek és szemináriumok), amelyeket a programban résztvevő országokban tartanak. Emellett fejleszteni kell az együttműködést az érintett nemzetközi szervezetekkel, különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO) és az ENSZ más érintett testületeivel, az Európa Tanáccsal és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) a program olyan módon történő végrehajtása érdekében, amely figyelembe veszi ezen szervezetek szerepét. |
(17) |
Az EUMSZ 45. és 46. cikkének megfelelően a 492/2011/EU rendelet rögzíti azokat a rendelkezéseket, amelyek célja a munkavállalók szabad mozgásának megkülönböztetéstől mentes módon történő megvalósítása a tagállamok központi foglalkoztatási szolgálatai közötti és a Bizottsággal való szorosabb együttműködés biztosítása révén. Az EURES-nek, azaz az Európai Foglalkoztatási Szolgáltatási Hálózatnak elő kell mozdítania a munkaerőpiacok jobb működését a munkavállalók önkéntes, országok közötti, határokon átnyúló mobilitásának megkönnyítésével, nagyobb átláthatósággal a munkaerőpiacon, az állásajánlatok és álláspályázatok közvetítésének biztosításával és a tevékenységek támogatásával a közvetítési, munkaerő-toborzási, tanácsadási és orientációs szolgáltatások területén, mind nemzeti, mind határokon átnyúló szinteken, ezáltal hozzájárulva az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez. A tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy az EURES szolgáltatásait megfelelő esetben egyablakos ügyintézésbe integrálják. |
(18) |
Az EURES alkalmazási körét ki kell szélesíteni úgy, hogy magában foglalja a pályázati felhívásokat követően az uniós szintű, célzott mobilitási programok kialakítását és támogatását, valamint annak érdekében, hogy a feltárt munkaerő-piaci hiányok esetében az üres álláshelyeket be lehessen tölteni. Az EUMSZ 47. cikkének megfelelően a programoknak támogatnia kell a fiatal munkavállalók önkéntes mobilitásának elősegítését az Unióban. A célzott mobilitási programok, például „Az első EURES-állásod” előkészítő intézkedésen alapulók, arra hivatottak, hogy megkönnyítsék a fiatalok számára az állásajánlatokhoz való hozzáférést és a munkába állást egy másik tagállamban, továbbá hogy arra ösztönözzék a munkáltatókat, hogy állást kínáljanak a mobil fiatal munkavállalóknak. A célzott mobilitási programok azonban sem az Uniót, sem a tagállamokat nem sarkallhatják arra, hogy kevésbé támogassák a fiatalokat abban, hogy saját országukban találjanak munkahelyet. |
(19) |
Az EURES határokon átnyúló partnerségek számos határövezetben fontos szerepet töltik be egy igazi európai munkaerő-piac kialakításában. Minden EURES határokon átnyúló partnerség legalább két tagállamot, vagy egy tagállamot és egy másik résztvevő országot von be. Következésképpen egyértelműen horizontális természetű, és uniós szinten hozzáadott értéket teremt. Az EURES határokon átnyúló partnerségeket ezért a továbbiakban is támogatásban kell részesíteni az Unió horizontális tevékenységein keresztül, amelyeket kiegészíthetnek nemzeti források vagy az ESZA. |
(20) |
Az EURES tevékenységeinek értékelése során minőségi és mennyiségi kritériumokat kell számításba venni. Mivel a munkavállalók egyik tagállamból történő kiközvetítése egy másik tagállamban a belépésüket eredményezi, és ez a munkaerő-piac mindig változó körülményeitől és az ahhoz kapcsolódó mobilitási mintáktól függ, az értékelésnek nem csupán az egyes tagállamok tekintetében tapasztalható ki- és beáramlásokra kell összpontosítania, hanem különösen az uniós szinten összesített számadatokra. Figyelembe kell venni ezen kívül, hogy a tanácsadás nem szükségszerűen vezet mérhető mobilitáshoz vagy munkahely- közvetítéshez. |
(21) |
Az Európa 2020 stratégia, és különösen a 2010/707/EU tanácsi határozatban (8) meghatározott 7. iránymutatás kimondja, hogy az önfoglalkoztatás és a vállalkozások döntő szerepet játszanak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elérésében. |
(22) |
A hitelekhez, a sajáttőkéhez és a kvázi-sajáttőkéhez való hozzáférés hiánya a vállalkozásalapítás előtt álló egyik legnagyobb akadály, különösen a munkaerőpiactól legtávolabb került emberek számára. Ezen a területen az uniós és nemzeti szintű erőfeszítések fokozására van szükség a mikrofinanszírozás elérhetőségének és hozzáférhetőségének javítása céljából az arra legjobban rászorulók – különösen a munkanélküliek, a nők és a sérülékeny csoportok – igényének kielégítése érdekében, akik mikrovállalkozásokat szeretnének beindítani vagy fejleszteni akár önfoglalkoztatás keretében is, de nem jutnak hitelhez. A mikrovállalkozások továbbá az Unióban újonnan alapított vállalkozások többségét teszik ki. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a mikrohitelek gyorsan hozzáadott értéket és konkrét eredményeket hozzanak. Első lépésként 2010-ben az Európai Parlament és a Tanács létrehozta az eszközt. A mikrofinanszírozással kapcsolatos kommunikációs tevékenységeket az Unió és a tagállamok szintjén egyaránt fokozni kell annak érdekében, hogy jobban eljuthassanak a mikrofinanszírozásra szorulókhoz. |
(23) |
A szociális vállalkozások számára nyújtott mikrofinanszírozásnak és támogatásnak el kell jutnia a potenciális kedvezményezettekhez és hosszan tartó hatást kell kiváltania. A mikrofinanszírozásnak hozzá kell járulnia a színvonalas és fenntartható foglalkoztatáshoz, és katalizátorként kell működnie mind a gazdaságpolitikák, mind a helyi fejlesztési politikák számára. Annak érdekében, hogy maximálisra növeljék az életképes mikrovállalkozások létrehozásának lehetőségeit, a mikrofinanszírozásra és a szociális vállalkozásokra vonatkozó intézkedéseket mentorálási és képzési programokkal és az összes releváns információval kell kiegészíteni, ezeket pedig rendszeresen frissíteni kell, és a pénzügyi támogatás nyújtója által a közönség számára hozzáférhetővé kell tenni. E célból lényeges, hogy szükség esetén biztosítva legyen a megfelelő finanszírozás, nevezetesen az ESZA által. |
(24) |
Ahhoz, hogy a mikrofinanszírozás elérhetőbb legyen az Unió most kialakuló mikrofinanszírozási piacán, a mikrofinanszírozás szolgáltatók intézményi kapacitásának a növelésére van szükség, különösen a bankrendszeren kívüli mikrofinanszírozási intézmények esetében, a 2007. november 13-i, „Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére” című, bizottsági közleménynek és a 2008. július 25-i, „A női újítók és női vállalkozók támogatása” című bizottsági jelentésnek megfelelően. |
(25) |
A szociális gazdaság és a szociális vállalkozás Európa pluralista szociális piacgazdaságának sarkkövei, és fontos szerepet töltenek be abban, hogy Európában jobb legyen a társadalmi konvergencia. Alapjuk a szolidaritás és a felelősségvállalás elve, az egyéni és szociális célok a tőkével szembeni elsőbbségének elve, a társadalmi felelősségvállalás előmozdítása, a társadalmi kohézió és a társadalmi befogadás. A szociális vállalkozások a társadalmi haladást innovatív megoldásokkal ösztönözhetik, előmozdítva a befogadó munkaerőpiacot és a mindenki számára elérhető szociális szolgáltatásokat. Így értékesen járulhatnak hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez. A programnak javítania kell a szociális vállalkozásoknak a finanszírozás különböző típusaihoz való hozzáférését azáltal, hogy a teljes életciklusuk során felmerülő különleges pénzügyi szükségleteiket kielégítő megfelelő eszközöket nyújt. |
(26) |
A szervezeti egységek, például az Európai Beruházási Bank csoport tapasztalatainak kiaknázása érdekében a mikrofinanszírozásra és a szociális vállalkozásokra vonatkozó intézkedéseket a Bizottságnak közvetett módon kell végrehajtania úgy, hogy a költségvetés-végrehajtási feladatokat e szervezeti egységekre bízza a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) (a „költségvetési rendeletnek”). megfelelően. Az Unió forrásainak felhasználása összpontosítja a nemzetközi pénzügyi intézetek és más beruházók előnyeit, szinergiákat teremt a tagállami és az uniós fellépés között, egységesíti a megközelítéseket. Ezáltal megkönnyíti a finanszírozáshoz jutást különösen a veszélyeztetett csoportok és a fiatalok számára, és a mikrofinanszírozás hozzájuk való eljutását is. Megkönnyíti a finanszírozáshoz jutást a mikrovállalkozások – köztük az önfoglalkoztatók és szociális vállalkozások – számára is. Ezáltal az Unió hozzájárulása segíti a kialakulóban levő szociális vállalkozási szektor és mikrofinanszírozási piac fejlődését az Unióban, és ösztönzi a határokon átnyúló tevékenységeket. Az uniós intézkedéseknek ki kell egészíteniük a mikrofinanszírozásra és a szociális gazdaságra fordított pénzügyi eszközök tagállami felhasználását. Az intézkedések végrehajtásával megbízott jogalanyoknak biztosítaniuk kell a hozzáadott uniós értéket, és el kell kerülniük az uniós forrásokból történő párhuzamos finanszírozást. |
(27) |
Az Európa 2020 stratégiával összhangban a programnak elő kell segítenie a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség sürgető problémájának megoldását. Ezért a fiataloknak jövőképre van szükségük, és azzal kapcsolatos kilátásokra, hogy kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be az európai társadalom és gazdaság fejlesztésében, ami különösen fontos válság idején. |
(28) |
A programnak egyúttal fel kell hívnia a figyelmet a kisvállalkozások különleges szerepére és fontosságára a képzés, a szakmai tudás és a hagyományos know-how terén, valamint biztosítania kell a fiatalok mikrofinanszírozáshoz való hozzáférését. A programnak e területek mindegyikén elő kell segítenie a legjobb gyakorlatok tagállamok és a programban részt vevő egyéb országok közötti cseréjét. |
(29) |
A program keretében megvalósított intézkedéseknek támogatniuk kell a tagállamokat és a munkaerő-piaci szereplőket az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlás (10) végrehajtásában. Az ajánlás kimondja, hogy valamennyi 25 év alatti fiatalnak a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapos időszakon belül színvonalas állásajánlatot kell kapnia, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben kell részesülnie. A programnak e téren elő kell segítenie a bevált gyakorlatok tagállamok és a programban részt vevő egyéb országok közötti cseréjét. |
(30) |
Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 3. cikkének (3) bekezdése, valamint az EUMSZ 8. cikke értelmében biztosítani kell, hogy a program valamennyi területén és tevékenysége során hozzájáruljon a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításához, többek között a nemek közötti egyenlőség elvének érvényre juttatása, és adott esetben a nők foglalkoztatásának és társadalmi befogadásának előmozdítására irányuló egyedi fellépés révén. Az EUMSZ 10. cikkének megfelelően a programnak biztosítania kell, hogy prioritásainak végrehajtása hozzájáruljon a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemhez. Nyomon követésre és értékelésre van szükség annak felmérése érdekében, hogy a program tevékenységei milyen módon kezelik a megkülönböztetésmentességhez kapcsolódó kérdéseket. |
(31) |
A 2007–2013 időszakra szóló Progress program tartalmazza a „Megkülönböztetésmentesség és sokszínűség” és a „Nemek közötti egyenlőség” című szakaszokat, amelyeket a 2014–2020 időszakra szóló Jogok, Egyenlőség és Polgárság program keretei között is tovább kell folytatni és fejleszteni. Rendkívül fontos ugyanakkor a nők és a férfiak közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség kérdéseinek éber figyelem előtt tartása a program által fedett valamennyi érdemleges kezdeményezés és fellépés során, különösen a nők munkaerő-piaci részvétele, munkafeltételeik javítása, valamint a munka és magánélet jobb egyensúlyának elősegítése terén. |
(32) |
Az EUMSZ 9. cikke és az Európa 2020 stratégia célkitűzései alapján a programnak hozzá kell járulnia a minőségi és fenntartható foglalkoztatás magas szintjének biztosításához, a megfelelő szociális biztonság garantálásához, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez, valamint figyelembe kell vennie az emberi egészség magas szintű védelméből eredő követelményeket. |
(33) |
A programnak ki kell egészítenie más uniós programokat úgy, hogy közben elismeri, hogy az egyes eszközöknek a saját eljárásaikkal összhangban kell működniük. Ugyanazok a támogatható költségek így nem részesülhetnek kétszeres finanszírozásban. A az uniós finanszírozás által teremtett hozzáadott érték és az általa elért lényeges hatások biztosítása céljából ezért szoros szinergiákat kell teremteni a program, más uniós programok és a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés között. A programnak ki kell egészítenie az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemre összpontosító más uniós programokat és kezdeményezéseket. |
(34) |
A programot oly módon kell végrehajtani, hogy elősegítse az egyes tagállamok illetékes hatóságának vagy hatóságainak a program célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulását. |
(35) |
Annak érdekében, hogy a közönséghez szóló kommunikáció hatékonyabb legyen és a Bizottság kezdeményezte kommunikációs fellépések között erősebb szinergia jöjjön létre, az e program alapján az információs és kommunikációs tevékenységekre juttatott források hozzájárulnak majd az Unió e program általános céljaihoz kapcsolódó politikai prioritásaira vonatkozó intézményi kommunikációhoz és tájékoztatásnyújtáshoz is. |
(36) |
Ez a rendelet a program teljes időtartamára meghatározza az éves költségvetési eljárásban fő referenciát képező teljes keretösszeget az Európai Parlament és a Tanács számára az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési szigor, a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, [2013. december 2-i] intézményközi megállapodás (11) 17. pontja értelmében. |
(37) |
Az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, a kárba veszett, tévesen kifizetett vagy helytelenül felhasznált források visszatéríttetését és adott esetben a bírságokat a költségvetési rendelettel összhangban. |
(38) |
Annak biztosítása érdekében, hogy a program az időtartama alatt szükséges rugalmassággal igazodjék a változó igényekhez és az azoknak megfelelő szakpolitikai prioritásokhoz, a Bizottságot fel kell ruházni jogi aktusoknak az EUMSZ 290. cikkével összhangban történő elfogadásának hatáskörével, a források egyes területek közötti, valamint a program területein belül egyes tematikus szakaszok javára történő újraosztása tekintetében. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumok Európai Parlamenthez és Tanácshoz történő egyidejű, időbeni és megfelelő eljuttatásáról. |
(39) |
E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. E hatáskört a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően kell gyakorolni. |
(40) |
Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a rendelet léptéke és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. CÍM
KÖZÖS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Tárgy
(1) Ez a rendelet létrehozza az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programját (a továbbiakban: a program), amelynek célja, hogy hozzájáruljon az Európa 2020 stratégia, annak kiemelt céljai, integrált iránymutatásai és kiemelt kezdeményezései végrehajtásához, pénzügyi támogatást nyújtva az Unió célkitűzéseinek megvalósításához a minőségi és fenntartható foglalkoztatás magas szintjének előmozdítása, a megfelelő és tisztességes szociális védelem biztosítása, a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem és a munkakörülmények javítása tekintetében.
(2) A program 2014. január 1-jétől2020. december 31-ig tart.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
1. „Szociális vállalkozás”: társasági formájától függetlenül olyan vállalkozás, amely:
a) |
társasági szerződésének, alapszabályának, illetve bármely egyéb alapító dokumentumának megfelelően elsődleges célként a mérhető és kedvező szociális hatások elérését tűzi ki, nem pedig nyereség termelését tulajdonosai, tagjai és az érintett felek számára, és amely:
|
b) |
nyereségét elsősorban és legnagyobbrészt elsődleges célkitűzésének megvalósítására használja, valamint a nyereség részvényesek és tulajdonosok közötti szétosztására vonatkozó előzetesen meghatározott olyan eljárásokkal és szabályokkal rendelkezik,amelyek biztosítják, hogy a szétosztás ne veszélyeztesse az elsődleges célkitűzés elérését; és |
c) |
vállalkozásalapú, elszámoltatható és átlátható irányítás alatt áll, különösen a munkavállalók, az ügyfelek és az üzleti tevékenységében érintett felek bevonása révén; |
2. „Mikrohitel”: 25 000 EUR-t meg nem haladó kölcsön.
3. „Mikrovállalkozás”: tíznél kevesebb munkavállalót alkalmazó vállalkozás – beleértve az önfoglalkoztatókat is –, amelynek éves forgalma vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 millió EUR-t, a 2003/361/EK bizottsági ajánlásnak (13) megfelelően.
4. „Mikrofinanszírozás”: magában foglalja a hitelhez nehezen hozzáférő személyek és mikrovállalkozások számára nyújtott garanciákat, mikrohitelt, sajáttőkét és kvázi-sajáttőkét;
5. „Szociális innováció”: célkitűzéseiket és eszközeiket tekintve egyaránt szociális jellegű innovációk, elsősorban olyanok, amelyek olyan új elképzelések (termékek, szolgáltatások és modellek) kifejlesztésével és végrehajtásával kapcsolatosak, amelyek egyidőben elégítenek ki társadalmi igényeket és hoznak létre új társadalmi kapcsolatokat vagy együttműködéseket, és ezáltal jótékonyak a társadalom számára és fokozzák a társadalom cselekvési képességét;
6. „Szociálpolitikai kísérletek”: olyan szakpolitikai beavatkozások, amelyek innovatív válaszokat nyújtanak társadalmi igényekre, és amelyeket kis körben, olyan feltételek mellett hajtanak végre, ahol biztosított a hatásuk értékelése, annak érdekében, hogy meggyőző eredmények esetén szélesebb körben is meg lehessen ismételni az alkalmazásukat.
3. cikk
A program felépítése
(1) A program az alábbi három egymást kiegészítő területet foglalja magában:
a) |
A Progress terület, amely támogatást nyújt az 1. cikkben és a vonatkozó uniós jogszabályokban említett uniós eszközök és politikák kidolgozásához, végrehajtásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez, és előmozdítja a tényeken alapuló politikai döntéshozatalt, valamint a szociális innovációt és fejlődést, a szociális partnerekkel, civil társadalmi szervezetekkel és köz- és magánjogi testületekkel együttműködve; |
b) |
Az EURES terület, amely támogatja az EURES által végzett tevékenységeket – azaz az EGT tagállamok, a Svájci Államszövetség és szociális partnerek, foglalkoztatási szolgáltatások egyéb nyújtói és más érdekelt felek által kijelölt szakmai szolgáltatásokat – az információcsere és -terjesztés, illetve az együttműködés más formáinak, például határokon átnyúló partnerségeknek a kialakítása érdekében, a munkavállalók önkéntes földrajzi mobilitásának méltányos módon történő előmozdítása, valamint a magas szintű minőségi és fenntartható foglalkoztatás előmozdítása céljából; |
c) |
A mikrofinanszírozás és szociális vállalkozás területe, amely javítja a 26. cikk szerint meghatározott jogi és természetes személyek finanszírozáshoz jutását, és a finanszírozási források rendelkezésre állását. |
(2) Az e címben rögzített közös rendelkezéseket alkalmazni kell az 1. cikk a), b) és c) pontjában meghatározott mindhárom területre, a II. cím egyedi előírásai mellett.
4. cikk
A program általános célkitűzései
(1) A program az alábbi általános célkitűzések elérésére törekszik:
a) |
A felelősségvállalás megerősítése a politikai döntéshozók körében minden szinten, továbbá konkrét, összehangolt és innovatív fellépések megvalósítása uniós és tagállami szinten az 1. cikkben említett területekre vonatkozó uniós célkitűzések tekintetében, a szociális partnerekkel, civil szervezetekkel valamint köz- és magánjogi testületekkel szoros együttműködésben; |
b) |
Megfelelő, hozzáférhető és hatékony szociális védőrendszerek és munkaerőpiacok létrehozásának támogatása és a politikai reform elősegítése az 1. cikkben említett területeken, különösen a tisztességes munka és munkakörülmények, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén a megelőzési kultúra, a munka és magánélet közötti egészségesebb egyensúly, a szociális célkitűzések vonatkozásában a jó kormányzás – beleértve a konvergenciát –, valamint a kölcsönös tanulás és szociális innováció előmozdításával; |
c) |
Annak biztosítása, hogy az 1. cikkben említett területekre vonatkozó uniós jogot eredményesen alkalmazzák, és szükség esetén az uniós jog modernizálásához való hozzájárulás a tisztességes munkára vonatkozó elvekkel összhangban és az intelligens szabályozási elvek figyelembevételével; |
d) |
A munkavállalók önkéntes földrajzi mobilitásának méltányos módon történő előmozdítása és a munkalehetőségek ösztönzése kiváló minőségű és befogadó, nyitott és mindenki számára hozzáférhető uniós munkaerőpiacok létrehozásával, egyidejűleg uniószerte tiszteletben tartva a munkavállalói jogokat, beleértve a szabad mozgást is; |
e) |
A foglalkoztatás és a társadalmi befogadás előmozdítása a mikrofinanszírozás elérhetőségének és hozzáférhetőségének javításával a mikrovállalkozást indítani kívánó sérülékeny személyek, valamint a meglévő mikrovállalkozások számára, illetve a finanszírozás hozzáférhetőségének javítása a szociális vállalkozások számára. |
(2) A fenti célkitűzések megvalósítása során a program valamennyi területén és valamennyi tevékenysége keretében az alábbiakra törekszik:
a) |
a sérülékeny csoportok, például a fiatalok különleges figyelemmel kísérése; |
b) |
A nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítása, többek között a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, valamint szükség esetén a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés révén; |
c) |
a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem; |
d) |
a minőségi és fenntartható foglalkoztatás magas szintjének előmozdítása, a megfelelő és tisztességes szociális biztonság garantálása, a hosszú távú munkanélküliség leküzdése és a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem az uniós politikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során. |
5. cikk
Költségvetés
(1) A program végrehajtásához szükséges pénzügyi előirányzat a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra folyó árakkal számolva 919 469 000 EUR.
(2) Az alábbi indikatív százalékos részarányokat kell a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott területeknek juttatni:
a) |
61 % a Progress terület számára; |
b) |
18 % az EURES terület számára; |
c) |
21 % a mikrofinanszírozás és szociális vállalkozások terület számára. |
(3) A Bizottság az (1) bekezdésben említett előirányzat legfeljebb 2 %-át igénybe veheti a program végrehajtását elősegítő operatív kiadások finanszírozásához.
(4) A Bizottság az (1) bekezdésben említett előirányzatot igénybe veheti a technikai és/vagy adminisztratív segítségnyújtást céljára, különösen az ellenőrzés, a fordítási tevékenység kihelyezése, a szakértői ülések, és a Bizottság és a kedvezményezettek kölcsönös érdekét szolgáló tájékoztatási és kommunikációs tevékenységek esetében.
(5) Az éves előirányzatokat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell engedélyeznie a többéves pénzügyi keretben meghatározott felső határokon belül.
6. cikk
Együttes fellépés
A program támogatható tevékenységeit más uniós eszközökkel együtt is meg lehet valósítani, feltéve, hogy az ilyen közös fellépés mind a program, mind a többi érintett eszköz célkitűzéseinek megfelel.
7. cikk
Összhang és kiegészítő jelleg
(1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben biztosítja, hogy a program tevékenységei összhangban vannak más uniós intézkedésekkel, például az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14) meghatározott Közös Stratégiai Keret által szabályozott Európai Strukturális és Beruházási Alappal és különösen az ESZA-val és kiegészítik azokat.
(2) A program kiegészít más uniós programokat, azok egyedi eljárásainak sérelme nélkül. A támogatható költségek nem részesülhetnek kettős finanszírozásban, és szoros szinergiákat kell teremteni a program, más uniós programok és az Európai Strukturális és Beruházási Alap (ESIF), különösen az Európai Szociális Alap (ESZA) között.
(3) A program által támogatott tevékenységek megfelelnek az uniós és tagállami jogszabályoknak, köztük az állami támogatásra vonatkozó jogszabályoknak, valamint az alapvető ILO-egyezményeknek.
(4) Az összhangot és a kiegészítő jelleget a helyi és regionális hatóságok szoros bevonása révén is biztosítani kell.
8. cikk
Együttműködés az érintett szervekkel
A Bizottság a Foglalkoztatási és Szociális Bizottsággal, a Szociális Védelmi Bizottsággal, a Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Tanácsadó Bizottsággal, a munkakapcsolatokért felelős főigazgatók csoportjával és a Munkavállalók Szabad Mozgásával Foglalkozó Tanácsadó Bizottsággal létrehozza a szükséges kapcsolatokat annak biztosítása érdekében, hogy rendszeresen és megfelelően tájékoztassa őket a program végrehajtásának eredményeiről. A Bizottság a program szempontjából releváns politikákkal, eszközökkel és fellépésekkel foglalkozó többi bizottságot is tájékoztatja.
9. cikk
Az eredmények terjesztése és a kommunikáció
(1) A Bizottság tájékoztatja az uniós szereplőket, közöttük a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket a program megvalósításának eredményeiről, és erről eszmecserét kezdeményez velük.
(2) A program keretében végrehajtott intézkedések eredményeiről rendszeres jelleggel megfelelő tájékoztatást kell nyújtani az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága, továbbá a szociális partnerek és a nagyközönség számára, és ezen eredményeket terjeszteni kell hatásuk, fenntarthatóságuk és hozzáadott uniós értékük maximalizálásának érdekében.
(3) A kommunikációs tevékenységek az Unió politikai prioritásainak intézményi kommunikációjához is hozzájárulnak, amennyiben azok kapcsolódnak e rendelet általános célkitűzéseihez és információt szolgáltatnak a nyilvánosságnak e prioritásokról.
10. cikk
Pénzügyi céltartalékok
(1) A Bizottság a programot a költségvetési rendeletnek megfelelőéin irányítja.
(2) A támogatási megállapodás határozza meg, hogy az Unió pénzügyi hozzájárulásának mely része alapul majd az elszámolható költségek megtérítésén, és mely része átalányfinanszírozáson vagy átalányösszegen.
11. cikk
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme
(1) A Bizottság megfelelő megelőző intézkedéseket hoz annak biztosítása érdekében, hogy amikor az e program szerint finanszírozott intézkedéseket végrehajtják, az Unió pénzügyi érdekei csalás, korrupció és más jogellenes tevékenységek ellen védelemben részesüljenek eredményes ellenőrzések, valamint – szabálytalanságok felfedezése esetén – a tévesen kifizetett összegek elsősorban beszámítás útján történő behajtása, szükség esetén pedig hathatós, arányos és visszatartó büntetések révén, az EUMSZ 325. cikkének, a 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletnek (15) és a költségvetési rendeletnek megfelelően.
(2) A Bizottság vagy képviselői és a Számvevőszék hatáskörrel rendelkeznek, hogy dokumentumok alapján és a helyszínen ellenőrizzék a kedvezményezetteket, illetve a program keretében uniós támogatáshoz jutott vállalkozókat és alvállalkozókat.
(3) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanács rendeletben (16) és a 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletben (17) – meghatározott rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően vizsgálatokat, közöttük helyszíni ellenőrzéseket végezhet annak megállapítása érdekében, hogy történt-e csalás, korrupció vagy az Unió pénzügyi érdekeit érintő bármely más jogellenes tevékenység a program keretében finanszírozott támogatási megállapodás, határozat vagy szerződés kapcsán.
(4) Az 1., 2. és 3. bekezdés sérelme nélkül az e program végrehajtásából származó szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten feljogosítják a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot, hogy hatáskörükkel összhangban a fenti bekezdésekben említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezzenek el.
12. cikk
Nyomon követés
A program rendszeres nyomon követése, szakpolitikai és finanszírozási prioritásainak szükséges kiigazítása érdekében a Bizottság előzetes mennyiségi és minőségi nyomonkövetési jelentést dolgoz ki az első évről, azt követően pedig három, kétéves időszakot felölelő jelentést készít és küld az Európai Parlament és a Tanács számára. A jelentéseket tájékoztatás céljából megküldik az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára is. A jelentéseknek tartalmazniuk kell a program eredményeit és azt, hogy milyen mértékben alkalmazták a nők és férfiak közötti egyenlőségre és annak érvényesítésére vonatkozó elveket, valamint a megkülönböztetésmentességre vonatkozó megfontolásokat, ideértve a hozzáférhetőség kérdéseit, a program tevékenységei során. A jelentéseket a program átláthatóságának növelése érdekében nyilvánosságra kell hozni.
13. cikk
Értékelés
(1) A program félidős értékelését 2017. július 1-jéig kell elvégezni a célkitűzései teljesítésében elért eredmények felmérése, az Unión belüli szociális környezet alakítása, az uniós jogszabályozásban eszközölt minden számottevő változtatás, a program forrásfelhasználása hatékonyságának megállapítása és az uniós hozzáadott érték megállapítása érdekében. A félidős értékelés eredményeit megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(2) Ha az e cikk (1) bekezdésében említett értékelés vagy az 1672/2006/EK határozat 19. cikke vagy a 283/2010/EU határozat 9. cikke szerint végzett bármely értékelés komoly hiányosságokat állapít meg a program tekintetében, akkor a Bizottság adott esetben a program megfelelő módosításait tartalmazó javaslatot nyújt be az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben figyelembe veszi az értékelés eredményeit.
(3) A Bizottság a program 2020 utánra történő meghosszabbítására vonatkozó bármely javaslat benyújtása előtt értékelést terjeszt az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága elé a program koncepciójának a 2014 és 2020 közötti időszakban tapasztalt erősségeiről és gyengeségeiről.
(4) A Bizottság 2022. december 31-ig elvégzi a program hatásainak és az uniós hozzáadott értéknek az utólagos értékelését, és az értékelésről szóló jelentést megküldi az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára. A jelentést a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.
II. CÍM
A PROGRAM TERÜLETEIRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
Progress terület
14. cikk
Tematikus szakaszok és finanszírozás
(1) A Progress terület támogatja az a), b) és c) pontokban felsorolt egy vagy több tematikus szakasz intézkedéseit. A program teljes időtartama alatt az előirányzatok 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott különböző szakaszok közötti indikatív megoszlása az alábbi minimális százalékokhoz igazodik:
a) |
foglalkoztatás, különösen a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség felszámolása érdekében: 20 %; |
b) |
szociális védelem, társadalmi befogadás, valamint a szegénység csökkentése és megelőzése: 50 %; |
c) |
munkakörülmények: 10 %. |
A fennmaradó részt az a), a b) vagy a c) pontban említett tematikus szakaszok közül egy vagy több számára, vagy ezek kombinációjának kell kiosztani.
(2) A Progress terület számára, illetve az azon belüli tematikus szakaszokra fordított összegekből 15–20 % a társadalmi kísérletek mint az innovatív megoldásokat továbbfejlesztésük céljából tesztelő és értékelő módszer előmozdítására kerül elkülönítésre.
15. cikk
Egyedi célkitűzések
A 4. cikkben meghatározott általános célkitűzések mellett a Progress terület egyedi célkitűzései a következők:
a) |
jó minőségű összehasonlító elemzési tudásbázis kialakítása és terjesztése annak biztosítása érdekében, hogy az 1. cikkben említett területekre vonatkozó uniós politikák szilárd tényeken alapuljanak és tükrözzék az egyes tagállamok és a programban részt vevő egyéb országok szükségleteit, kihívásait és körülményeit; |
b) |
az eredményes és inkluzív információmegosztás, a kölcsönös tanulás és az 1. cikkben említett területekre vonatkozó uniós politikákról folytatott párbeszéd elősegítése uniós, nemzeti és nemzetközi szinten annak érdekében, hogy ez segítse a tagállamokat és a programban részt vevő egyéb országokat politikáik kialakítása és az uniós jog végrehajtása során; |
c) |
pénzügyi támogatás nyújtása a szociális és munkaerő-piaci politikai innovációk tesztelése érdekében, és szükség esetén a fő szereplők szociálpolitikai kísérletek megtervezéséhez és végrehajtásához szükséges kapacitásának kiépítése, valamint a vonatkozó tudásbázis és szakértelem elérhetővé tétele; |
d) |
pénzügyi támogatás nyújtása az uniós és nemzeti szervezeteknek az 1. cikkben és a vonatkozó uniós jogban említett területekre vonatkozó uniós eszközök és szakpolitikák kialakításához, előmozdításához és támogatásához szükséges kapacitásaik növelése érdekében. |
16. cikk
Tevékenységtípusok
Az alábbi típusú fellépések finanszírozhatók a Progress terület keretében:
(1) |
Elemző tevékenységek:
|
(2) |
Kölcsönös tanulási, tudatosságépítési és terjesztési tevékenységek:
|
(3) |
Támogatás az alábbiak vonatkozásában:
|
17. cikk
Uniós társfinanszírozás
Abban az esetben, amikor pályázati felhívást követően kerül sor a Progress területhez tartozó tevékenységek finanszírozására, a tevékenységek olyan uniós társfinanszírozásban részesülhetnek, amely általános szabályként nem haladhatja meg az összes támogatható kiadás 80 %-át. Az említett felső határértéket meghaladó pénzügyi támogatás csak kellően megindokolt, kivételes esetekben nyújtható.
18. cikk
Részvétel
(1) A Progress terület nyitva áll a következők előtt:
a) |
a tagállamok; |
b) |
az EGT államok az EGT-megállapodásnak megfelelően és az EFTA tagállamok; |
c) |
a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok, az uniós programokban történő részvételükre vonatkozó keretmegállapodásokban meghatározott általános elveknek és általános feltételeknek és kikötéseknek megfelelően. |
(2) A Progress terület nyitva áll valamennyi állami és/vagy magán szervezet, szereplő és intézmény, különösen a következők előtt:
a) |
nemzeti, regionális és helyi hatóságok; |
b) |
a foglalkoztatási szolgálatok; |
c) |
az uniós jog által létrehozott szakmai testületek; |
d) |
a szociális partnerek; |
e) |
nem kormányzati szervezetek; |
f) |
felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek; |
g) |
értékelő és hatásvizsgáló szakemberek; |
h) |
nemzeti statisztikai hivatalok; |
i) |
a média. |
(3) A Bizottság együttműködhet nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal, az OECD-vel, az ILO-val és az ENSZ más testületeivel, valamint a Világbankkal.
(4) A Bizottság együttműködhet a programban részt nem vevő harmadik országokkal. Az ilyen harmadik országok képviselői részt vehetnek olyan kölcsönös érdekű rendezvényeken (például konferenciákon, munkaértekezleteken és szemináriumokon), amelyeket a programban résztvevő országokban tartanak, és részvételük költségét a program fedezheti.
II. FEJEZET
EURES terület
19. cikk
Tematikus szakaszok és finanszírozás
Az EURES terület keretében az a), b) és c) pontokban felsorolt egy vagy több tematikus szakasz intézkedéseinek támogatására kerül sor. A program teljes időtartama alatt az előirányzatok 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott különböző szakaszok közötti indikatív megoszlása az alábbi minimális százalékokhoz igazodik:
a) |
az álláslehetőségek, álláspályázatok és a kapcsolódó információk átláthatósága a pályázók és a munkaadók számára; 32 %; |
b) |
a munkavállalók felvételét és elhelyezkedését támogató szolgáltatások kialakítása az állásajánlatok és álláspályázatok uniós szintű cseréje révén, különös tekintettel célzott mobilitási programokra; 30 %; |
c) |
határokon átnyúló partnerségek; 18 %. |
A fennmaradó részt az a), a b) vagy a c) pontban említett tematikus szakaszok közül egy vagy több számára, vagy ezek kombinációjának kell kiosztani.
20. cikk
Egyedi célkitűzések
A 4. cikkben meghatározott általános célkitűzések mellett az EURES terület egyedi célkitűzései a következők:
a) |
annak biztosítása, hogy az álláslehetőségek, az álláspályázatok, a megfelelő információk és a tanácsadás, valamint bármely ehhez kapcsolódó, például az élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos információk átláthatók legyenek a potenciális pályázók és a munkaadók számára. Ezt az információk országok közötti, régiók közötti és határokon átnyúló cseréjével és terjesztésével kell elérni az állásajánlatokra és álláspályázatokra vonatkozó szabványos átjárhatósági módok alkalmazásával, valamint egyéb megfelelő eszközzel, például egyéni tanácsadással és mentorálással, különösen az alacsony képzettségűek számára; |
b) |
az EURES közvetítésre és toborzásra, valamint minőségi és fenntartható foglalkoztatás elősegítésére irányuló szolgáltatásainak támogatása az állásajánlatok és álláspályázatok európai léptékű közvetítése révén; az EURES szolgáltatásainak támogatásának ki kell terjednie a közvetítés különböző fázisára a felvételre való előzetes felkészítéstől kezdve a felvétel utáni segítségnyújtásig a pályázó sikeres munkaerő-piaci integrációjának biztosítása érdekében; az ilyen támogatási szolgáltatások az üres álláshelyek betöltését szolgáló célzott mobilitási programokat is magukban foglalhatnak: |
21. cikk
A tevékenységek típusai
Az EURES területet a következők finanszírozására lehet használni a személyek Unión belüli önkéntes, tisztességes alapokon történő mobilitását, valamint a mobilitást akadályozó tényezők felszámolását előmozdító intézkedések, különösen:
a) |
az EURES határokon átnyúló partnerségeinek kialakítása és tevékenységei, amennyiben azt a határ menti térségek tekintetében illetékes szolgálatok kérik; |
b) |
határ menti ingázó munkavállalók számára nyújtott tájékoztatás, tanácsadás, munkaerő-felvételi és elhelyezkedési szolgáltatások; |
c) |
az állásajánlatok és az álláspályázatok cseréjéhez szükséges többnyelvű digitális platform kialakítása; |
d) |
pályázati felhívások alapján célzott mobilitási programok kialakítása az üres álláshelyek betöltésére a felismert munkaerő-piaci hiányosságok felismerése esetében, a mobilitásra hajlandóságot mutató munkavállalók segítése, illetve amennyiben egyértelmű gazdasági igényekre derül fény; |
e) |
kölcsönös tanulási tevékenységek az EURES szereplői között, valamint EURES-tanácsadók –többek között az EURES határon átnyúló partnerségekkel kapcsolatos tanácsadás nyújtói – képzése; |
f) |
tájékoztatási és kommunikációs tevékenységek, amelyek felhívják a figyelmet a földrajzi és a munkahelyi mobilitás előnyeire általában, valamint konkrétan az EURES tevékenységeire és az általa nyújtott szolgáltatásokra; |
22. cikk
Uniós társfinanszírozás
Abban az esetben, amikor pályázati felhívást követően kerül sor az EURES területhez tartozó tevékenységek finanszírozására, a tevékenységek olyan uniós társfinanszírozásban részesülhetnek, amely általános szabályként nem haladhatja meg az összes támogatható kiadás 95 %-át. Az említett felső határértéket meghaladó pénzügyi támogatás csak kellően megindokolt, kivételes esetekben nyújtható.
23. cikk
Mobilitással kapcsolatos ellenőrzések.
Az Unión belüli földrajzi mobilitással összefüggésben keletkező hátrányos hatások feltárása és megelőzése érdekében a Bizottság a tagállamokkal együttműködve és a 492/2011/EU rendelet 12. cikkével összhangban rendszeresen nyomon követi a mobilitási folyamatok volümenét és a mobilitással kapcsolatos fejleményeket.
24. cikk
Részvétel
(1) A Progress terület nyitva áll a következők előtt:
a) |
a tagállamok; |
b) |
az EGT államok az EGT-megállapodásnak megfelelően, valamint a Svájci Államszövetség az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásnak (18) megfelelően. |
(2) Az EURES terület nyitva áll valamennyi szervezet, szereplő és a tagállamok vagy a Bizottság által kijelölt intézmény előtt, amelyek teljesítik az EURES-ben való részvétel feltételeit a 2012/733/EU bizottsági végrehajtási határozat értelmében. Ilyen szervezetek, szereplők vagy intézmények különösen:
a) |
nemzeti, regionális és helyi hatóságok; |
b) |
a foglalkoztatási szolgálatok; |
c) |
a szociális partnerszervezetek és más érdekelt felek. |
III. FEJEZET
A mikrofinanszírozás és a szociális vállalkozás területe
25. cikk
Tematikus szakaszok és finanszírozás
A mikrofinanszírozás és a szociális vállalkozás területének keretében az a) és b) pontokban felsorolt egy vagy több tematikus szakasz intézkedéseinek támogatására kerül sor. A program teljes időtartama alatt az előirányzatok 5. cikk (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott különböző szakaszok közötti indikatív megoszlása az alábbi minimális százalékokhoz igazodik:
a) |
mikrofinanszírozás a kiszolgáltatott csoportok és mikrovállalkozások számára: 45 %; |
b) |
szociális vállalkozások: 45 %. |
A fennmaradó részt az a), a b)vagy a c) pontban említett tematikus szakaszok közül egy vagy több számára, vagy ezek kombinációjának kell kiosztani.
26. cikk
Egyedi célkitűzések
A 4. cikkben meghatározott általános célkitűzések mellett a mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási terület egyedi célkitűzései a következők:
a) |
mikrofinanszírozás hozzáférhetőségének és elérhetőségének növelése az alábbiak számára:
|
b) |
a mikrohitel szolgáltatók intézményi kapacitásának kiépítése; |
c) |
a szociális beruházási piac fejlesztésének támogatása, és a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése, legfeljebb 500 000 EUR sajáttőke, kvázi-sajáttőke, hiteleszköz és támogatás rendelkezésére bocsátása révén olyan szociális vállalkozások számára, amelyek éves forgalma nem haladja meg a 30 millió EUR-t, vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 30 millió EUR-t, és amelyek cégformája nem kollektív befektetési vállalkozás. |
A kiegészítő jelleg biztosítása érdekében ezen intézkedéseket a Bizottságnak és a tagállamoknak – saját hatásköri területeiken – szorosan össze kell hangolniuk a kohéziós politika és a nemzeti politikák keretében végrehajtott intézkedésekkel.
27. cikk
Tevékenységtípusok
A mikrofinanszírozás és a szociális vállalkozások támogatása, ideértve az intézményi kapacitás bővítésének támogatását is, elsősorban a költségvetési rendelet első részének VIII. címében meghatározott pénzügyi eszközök, valamint a mikrofinanszírozás és a szociális vállalkozás területről származó támogatások révén.
28. cikk
Részvétel
(1) A mikrofinanszírozás és a szociális vállalkozás területén való részvétel nyitva áll a nemzeti, regionális vagy helyi szinten a 18. cikk (1) bekezdésében említett országokban létrehozott és ott az alábbiakat szolgáltató köz- és magánjogi testületek előtt:
a) |
mikrofinanszírozás egyének és mikrovállalkozások számára; és/vagy |
b) |
finanszírozás szociális vállalkozások számára. |
(2) A Bizottság biztosítja, hogy a területhez a tagállamokban valamennyi köz- és magánjogi testület megkülönböztetésmentesen hozzáférhessen.
(3) A végső kedvezményezettek elérése és versenyképes és életképes mikrovállalkozások létrehozása érdekében az 1. bekezdés a) pontja szerinti tevékenységeket köz- és magánjogi testületeknek szorosan együtt kell működniük a mikrohitel végső kedvezményezettjeit képviselő szervezetekkel, ideértve a civil társadalmi – különösen az ESZA támogatásban részesülő – szervezeteket, és mentorálási és oktatási programokat kell nyújtaniuk ilyen végső kedvezményezettek számára. Ezzel összefüggésben a kedvezményezetteket megfelelő módon nyomon kell követni a mikrovállalkozás létrehozása előtt és után egyaránt.
(4) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti tevékenységeket folytató köz- és magánjogi testületeknek a kormányzás, az irányítás és az ügyfelek védelmét magas színvonalon kell biztosítaniuk a mikrohitel nyújtására vonatkozó európai magatartási kódex elveinek megfelelően, és annak megakadályozására kell törekedniük, hogy a személyek és vállalkozások túlzottan eladósodjanak például amiatt, mert a számukra nyújtott kölcsön olyan magas kamatokkal vagy olyan feltételekkel jár együtt, amelyek valószínűleg fizetésképtelenségükhöz vezetnek.
29. cikk
Pénzügyi hozzájárulás
Az együttes fellépések kivételével a mikrofinanszírozás és a szociális vállalkozás területén odaítélt költségvetési előirányzat minden pénzügyi eszköz segítségével végrehajtott fellépés teljes költségét fedezi, beleértve a pénzügyi közvetítők felé történő fizetési kötelezettséget, mint például a garanciális veszteségeket, az uniós forrásokat kezelő szervezeti egységek kezelési díjait, valamint minden más támogatható kiadást.
30. cikk
Irányítás
(1) A 27. cikkben említett eszközök és támogatások végrehajtása érdekében a Bizottság megállapodásokat köthet a költségvetési rendelet 139. cikkének (4) bekezdésében felsorolt intézményekkel, és különösen az Európai Beruházási Bankkal és az Európai Beruházási Alappal E megállapodások rendelkezései részletesen szabályozzák az ezen szervekre bízott feladatok végrehajtását, ideértve azokat a rendelkezéseket is, amelyek szerint biztosítaniuk kell a meglévő uniós vagy nemzeti pénzügyi eszközök kiegészítését és az azokkal való koordinációt, és a források tagállamok és egyéb résztvevő országok közötti kiegyensúlyozott elosztását. A költségvetési rendelet első részének VIII. címében meghatározott pénzügyi eszközöket rendelkezésre lehet bocsátani kifejezetten az erre a célra létrehozott befektetési eszközön keresztül, amelyet a program alapjai, más beruházók vagy ezek kombinációja finanszírozhat.
(2) E különleges befektetési eszköz többek között kölcsönöket, saját tőkét és kockázatmegosztási eszközöket bocsáthat a közvetítő szervezetek rendelkezésére, vagy közvetlen finanszírozást biztosít szociális vállalkozások számára, vagy mindkettőt. A saját tőke biztosítható többek között megszerezhető tőkerészesedések, csendestársi részesedések, részvényesi kölcsönök, valamint a befektetőknek felajánlott különféle típusú tőkerészesedések egyes kombinációinak formájában.
(3) Az e terület keretében közvetlenül vagy közvetetten támogatott mikrohitelek feltételeinek – többek között a kamatlábaknak – tükrözniük kell a támogatás előnyeit, valamint a hitelhez kapcsolódó kockázatok és a hitellel összefüggő finanszírozási kiadások tekintetében igazolhatóknak kell lenniük.
(4) A költségvetési rendelet 140. cikke (6) bekezdésének megfelelően egy pénzügyi eszköz éves kifizetéseit 2024. január 1-jéig az adott a pénzügyi eszközhöz kell rendelni, a bevételeknek pedig az igazgatási költségek és díjak levonását követően az Unió általános költségvetésébe kell befolyniuk. A már a 2007–2013-ra szóló többéves pénzügyi keretben létrehozott pénzügyi eszközök esetében az előző időszakban kezdődött műveletek éves kifizetéseit és bevételeit a jelenlegi időszak pénzügyi eszközéhez kell rendelni.
(5) Az (1) bekezdésben említett szervezeti egységekkel kötött megállapodások lejártakor vagy a speciális beruházási eszköz beruházási időszakának a lejárta után az egyenleg Uniót illető részét be kell fizetni az Unió általános költségvetésébe.
(6) Az e cikk (1) bekezdésében említett szervezeti egységek és adott esetben alapkezelőik írásos megállapodásokat kötnek a 28. cikkben említett köz- és magánjogi testületekkel. Ezek a megállapodások rögzítik, hogy az említett szolgáltatást nyújtó állami és magánszervezetek a mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási terület keretében rendelkezésükre bocsátott forrásokat kötelesek a 26. cikkben meghatározott célkitűzésekkel összhangban felhasználni, valamint adatokat szolgáltatni a 31. cikkben említett, végrehajtásról szóló éves jelentések összeállításához.
31. cikk
Végrehajtási jelentések
(1) A 30. cikk (1) bekezdésében említett szervek és adott esetben az alapkezelők éves végrehajtási jelentéseket küldenek a Bizottság számára, amelyek leírják a támogatásban részesült tevékenységeket és azok pénzügyi végrehajtását, a finanszírozás és a beruházások elosztását és hozzáférhetőségét ágazatonként, földrajzi térségenként és kedvezményezett típusonként. E jelentések ugyancsak feltüntetik az elfogadott és a visszautasított kérelmeket minden egyes egyedi célkitűzés tekintetében, valamint az érintett köz- és magánjogi testületekkel kötött szerződéseket, a finanszírozott intézkedéseket és azok eredményeit, beleértve azok társadalmi hatását, a munkahelyteremtést és a nyújtott támogatás fenntarthatóságát. E jelentéseket a Bizottság tájékoztatás céljából megküldi az Európai Parlamentnek.
(2) Az említett éves végrehajtási jelentésekben szolgáltatott információknak a 12. cikkben meghatározott két évenkénti monitoring jelentésekben is szerepelniük kell. Ezeknek a nyomonkövetési jelentéseknek tartalmazniuk kell a 283/2010/EU határozat 8. cikke (2) bekezdésében meghatározott éves jelentéseket, a kommunikációs tevékenységekre vonatkozó részletes információkat, valamint az egyéb uniós eszközök, nevezetesen az ESZA tekintetében a kiegészítő jellegre vonatkozó információkat.
III. CÍM
MUNKAPROGRAMOK ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
32. cikk
Munkaprogramok
A Bizottság mindhárom területre vonatkozóan munkaprogramokat meghatározó végrehajtási jogi aktusokat fogad el. E végrehajtási jogi aktusokat a 36. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
A munkaprogramok adott esetben három éves futamidőre szólnak, és. és tartalmazzák a finanszírozandó tevékenységek leírását, az Unió által támogatandó tevékenységek kiválasztására vonatkozó eljárást, a földrajzi lefedettséget, a célközönséget és egy indikatív végrehajtási időkeretet. Tartalmazzák továbbá az egyes célkitűzésekhez rendelt összegeket, és tükrözik a 33. cikkel összhangban történt újraelosztást. A munkaprogramok erősítik a program koherenciáját azáltal, hogy feltüntetik a három terület közötti kapcsolatokat.
33. cikk
A források újraelosztása az egyes területek között, valamint a területeken belül az egyedi tematikus szakaszok között
A Bizottságot felruházzák azzal a jogkörrel, hogy a 34. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon forrásoknak az egyes területek közötti, valamint az egyes területeken belül az egyedi tematikus szakaszok közötti újraelosztása tekintetében, amelyek minden egyedi esetben 5 %-nál magasabb és 10 %-nál alacsonyabb mértékben meghaladják az indikatív összeget, amennyiben ezt a társadalmi-gazdasági összefüggések alakulása vagy a 13. cikk (1) bekezdésében említett félidős értékelés megállapításai szükségessé teszik. A 32. cikkben említett munkaprogramoknak tükrözniük kell a források egyes területeken belüli tematikus szakaszok számára történő újrakiosztását.
34. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottság 33.cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása a 2014. január 1-jét követő hétéves időtartamra szól.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 33.cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 33. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
35. cikk
További végrehajtási intézkedések
A program végrehajtásához szükséges intézkedéseket – például a program értékelésének kritériumai, ideértve a költséghatékonysággal és az eredmények terjesztésére és továbbítására vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos kritériumokat is – a 36. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni
36. cikk
A bizottsági eljárás
(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
37. cikk
Átmeneti intézkedések
A 2014. január 1-je előtt az 1672/2006/EK határozat 4., 5. és 6. cikkében említett intézkedések továbbra is a nevezett határozat hatálya alá esnek. Az említett intézkedések tekintetében a Bizottságot az e rendelet 36. cikkében említett bizottság segíti.
38. cikk
Értékelés
(1) Az e rendelet 13. cikkének (4) bekezdésében meghatározott záró értékelésnek tartalmaznia kell a 283/2010/EU határozat 9. cikkében meghatározott záró értékelést.
(2) A Bizottság legkésőbb a szervezetekkel kötött megállapodások lejárta után egy évvel elvégzi a mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási terület külön záró értékelését.
39. cikk
A 283/2010/EU határozat módosításai
Az 283/2010/EU határozat következőképpen módosul:
(1) |
A 5. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(4) Az eszköz lejártakor az egyenleg Uniót illető részét rendelkezésre kell bocsátani mikrofinanszírozás és szociális vállalkozások támogatásának céljára az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról szóló 1296/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően.] (*1). |
(2) |
A 8. cikk (3) és (4) bekezdését el kell hagyni. |
40. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) HL C 143., 2012.5.22., 88. o.
(2) HL C 225., 2012.7.27., 167. o.
(3) Az Európai Parlament 2013. november 21-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1672/2006/EK határozata (2006. október 24.) a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról (HL L 315., 2006.11.15., 1. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 492/2011/EU rendelete (2011. április 5.) a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról (HL L 141., 2011.5.27., 1. o.).
(6) A Bizottság 2012/733/EU végrehajtási határozata (2012. november 26.) a 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet állásajánlatok és álláspályázatok közvetítése és az EURES újbóli kialakítása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 328., 2012.11.28., 21. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 283/2010/EU határozata (2010. március 25.) a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról (HL L 87., 2010.4.7., 1. o.).
(8) A Tanács 2010/707/EK határozata (2010. október 21.) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (HL L 308., 2010. 11. 24., 46. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(10) A Tanács ajánlása (2013. április 22.) ifjúsági garancia létrehozásáról (HL C 120., 2013.4.26., 1. o.).
(11) HL C 373, 2013.12.20.,1 o.
(12) Az Európai Parlamenti és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28, 13. o.).
(13) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
(14) Az Európai Parlamenti és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17-én) a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról (Lásd e Hivatalos Lap 320. oldalát).
(15) A Tanács 2988/95/EK, Euratom rendelete (1995. december 18.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről (HL L 312., 1995.12.23., 1. o.).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács -i 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(17) A Tanács 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/253 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1297/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
az 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk tekintetében komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával, a kötelezettségvállalás egyes tagállamokra vonatkozó visszavonásának szabályaival, valamint a végsőegyenleg-kifizetésre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 177. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében (2),
mivel:
(1) |
A példa nélküli tartós globális pénzügyi válság és gazdasági visszaesés súlyosan visszavetette a gazdasági növekedést és a pénzügyi stabilitást, és jelentősen rontotta a tagállamokban a pénzügyi, a gazdasági és a társadalmi feltételeket. Egyes tagállamok súlyos nehézségekkel – különösen a gazdasági növekedésüket és pénzügyi stabilitásukat érintő problémákkal, valamint költségvetési hiányuknak és adósságállományuknak a nemzetközi gazdasági és pénzügyi helyzetből is eredő növekedésével – küzdenek, illetve ilyen nehézségek fenyegetik őket. |
(2) |
Jóllehet a pénzügyi válság negatív hatásainak ellensúlyozására már születtek fontos intézkedések, beleértve a jogi keret módosításait is, e válságnak a reálgazdaságra, a munkaerőpiacra és a polgárokra kifejtett hatása széles körben érzékelhető. Növekszik a tagállamok pénzügyi forrásaira nehezedő nyomás, amelynek enyhítésére sürgősen további intézkedéseket kell hozni a strukturális alapokból és a Kohéziós Alapból (a továbbiakban: alapok) származó finanszírozás maximális és optimális felhasználása révén. Tekintve a tartósan fennálló pénzügyi nehézségeket, meg kell hosszabbítani az 1311/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel elfogadott intézkedések alkalmazását (3). Ezen intézkedéseket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikkének (2) bekezdése, 136. és 143. cikke értelmében fogadták el. |
(3) |
Az uniós finanszírozás irányításának megkönnyítése, a tagállami és regionális beruházások felgyorsításának elősegítése, valamint a gazdaság számára a pénzforrások biztosítása érdekében az 1311/2012/EU rendelet módosította az 1083/2006/EK tanácsi rendeletet (4) azért, hogy a pénzügyi stabilitás tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő és az ezen intézkedésben való részvételüket kérelmező tagállamok esetében lehetővé tegye, hogy az alapokból származó időközi kifizetések az egyes prioritási tengelyekre vonatkozó jelenlegi társfinanszírozási rátához képest 10 százalékpontnak megfelelő összeggel növelhetők legyenek. |
(4) |
Az 1083/2006/EK rendelet 77. cikke (6) bekezdése 2013. december 31-ig teszi lehetővé a megnövelt társfinanszírozási ráta alkalmazását. Mivel azonban a tagállamoknak pénzügyi stabilitásuk tekintetében még mindig komoly nehézségekkel kell szembenézniük, a megnövelt társfinanszírozási ráta alkalmazása 2013. december 31-ig nem korlátozható. |
(5) |
Az Európai Tanács 2013. február 7–8-i következtetéseivel összhangban, és amint arról az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) rendelkezik, a társfinanszírozás 10 százalékponttal megnövelt aránya lesz alkalmazandó a 2014 és 2020 közötti programozási időszakra 2016. június 30-áig, amikor is a növelés lehetősége felülvizsgálatra kerül. Mivel a 2007–2013-as és a 2014–2020-as programozási időszak átfedésbe kerül, biztosítani kell a pénzügyi támogatásban részesülő tagállamok következetes és egységes kezelését a két időszak során. A pénzügyi támogatásban részesülő tagállamoknak ezért a jogosultsági időszak végéig részesülniük kell a társfinanszírozási ráta növelésének kedvező hatásából is és lehetővé kell tenni számukra, hogy a végsőegyenlegre vonatkozó kérelmükben igényelhessék azt, akkor is, ha pénzügyi támogatás már nem áll tovább rendelkezésükre. |
(6) |
Az 1303/2013/EU rendelet célja, hogy hozzájáruljon a kohéziós támogatás legkevésbé fejlett régiókra és tagállamokra való megfelelő összpontosításának megvalósításához. Az egy főre jutó átlagos támogatottság mértékében mutatkozó eltérések csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében az alapokból az egyes tagállamok részére a jövőbeli rendeletek értelmében nyújtható maximális támogatás várhatóan a tagállam GDP-jének 2,35 %-ában kerül meghatározásra. A felső határ meghatározása évente fog történni és – adott esetben – a maximális támogatás megszerzése érdekében valamennyi, az érintett tagállamnak folyósítandó támogatás (a fejlettebb régiók és az „európai területi együttműködés célkitűzés” részére folyósítandó támogatást kivéve) arányosan fog csökkenni. Az Unióhoz 2013 előtt csatlakozott tagállamok esetében, amelyek átlagos reál-GDP növekedése 2008–2010 között időszakban – 1 %-nál alacsonyabb volt, a maximális támogatás a GDP-jük 2,59 %-ában kerül meghatározásra. |
(7) |
Az 1303/2013/EU rendelet tagállamonként a 2007–2013-as időszakra vonatkozó összegek reálértéken mért szintjének 110 %-ában határozza meg a maximális támogatási összegeket. A szóban forgó felső határ által érintett tagállamokat továbbra is meg kell védeni a 2007–2013-as időszakra vonatkozóan elkülönített támogatási összegek automatikus visszavonásának kockázatától. |
(8) |
Az Európai Tanács 2013. február 8-i következtetéseiben felkérte a Bizottságot annak feltárására, hogy milyen gyakorlati megoldások lehetségesek a Románia és Szlovákia részére biztosított 2007–2013. évi nemzeti pénzügyi keretekből származó támogatás automatikus visszavonásával járó kockázatok csökkentése tekintetében, ideértve az 1083/2006/EK rendelet módosítását. |
(9) |
Az Európai Tanács azt is hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a valamennyi fejezetben foglalt kifizetések kezelhető szintjét és profilját annak érdekében, hogy korlátozni lehessen a fennálló költségvetési kötelezettségvállalásokat, különösen az automatikus kötelezettségvállalás-visszavonásra vonatkozó szabályok valamennyi fejezetre történő alkalmazásával. Az 1303/2013/EU rendeletben meghatározott felső határ által érintett tagállamokra vonatkozó kötelezettségvállalás-visszavonás szabályainak enyhítésére irányuló rendelkezéseket a fennálló költségvetési kötelezettségvállalásokra gyakorolt hatásainak fényében kell elfogadni. |
(10) |
A 2011. és 2012. évre vonatkozó éves költségvetési kötelezettségvállalások automatikus visszavonásának kiszámítására kitűzött határidőt egy évvel meg kell hosszabbítani, de a 2015. december 31-én még nyitva álló 2012. évi költségvetési kötelezettségvállalást 2015. december 31-ig meg kell indokolni. Ez a határidő-kiterjesztés elősegíti majd, hogy javuljon az azon tagállamokban vállalt operatív programok támogatási összegeinek abszorpciója, amelyeket érint a jövőbeli kohéziós politikához kapcsolódó támogatási összegeknek a 2007–2013 közötti időszak reálértéken mért szintjének 110 %-ban történő maximalizálása. Ez a fajta rugalmasság szükséges ahhoz, hogy kezelhető legyen a programok vártnál lassúbb végrehajtása, ami különösen az említett tagállamokat érinti. |
(11) |
Az alapok optimális felhasználásának biztosítása érdekében az alapokból az egyes prioritási tengelyek számára nyújtott támogatás maximális összege az operatív programok számára kifizetendő végső egyenleg összegének megállapításakor korlátozott módon kerül kiigazításra. |
(12) |
A válság példa nélküli természetét tekintve mihamarabb el kell fogadni a támogatási intézkedéseket, ezért indokolt, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba. |
(13) |
Ezért az 1083/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1083/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
(1) |
A 77. cikk a következőképpen módosul:
|
(2) |
A 93. cikk a következőképpen módosul:
|
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) 2013. szeptember 19-i vélemény (HL C 341., 2013.11.21., 27. o.).
(2) Az Európai Parlament 2013. november 20-i álláspontja (a Hivatalos lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. december 5-i határozata.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1311/2011/EU rendelete (2011. december 13.) az 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok esetében a pénzügyi irányítással kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról (HL L 337., 2011.12.20., 5. o.).
(4) A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (17. december 2013.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 320. oldalát).
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/256 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1298/2013/EU RENDELETE
(2013. december 11.)
az 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek az Európai Szociális Alapból egyes tagállamok számára biztosított pénzügyi allokációk tekintetében történő módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 177. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,
a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,
rendes jogalkotási eljárás keretében (1),
mivel:
(1) |
A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalásokkal összefüggésben foglalkozni kell az azok végső kimeneteléből adódó bizonyos kérdésekkel. |
(2) |
Az Európai Tanács 2013. június 27–28-i ülésén úgy ítélte meg, hogy a leginkább érintett tagállamok, azaz Franciaország, Olaszország és Spanyolország esetében e kérdésekre költségvetési megoldást kell találni. |
(3) |
Tekintettel a jelenlegi gazdasági válságra, az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának megerősítése érdekében, valamint Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban a munkanélküliség, különösen az ifjúsági munkanélküliség, a szegénység, valamint a társadalmi kirekesztés specifikus problémáinak megoldása érdekében szükséges különleges erőfeszítésekhez hozzájárulva az e tagállamok számára az Európai Szociális Alapból (ESZA) biztosított allokációkat 2013-ra vonatkozóan növelni kell. |
(4) |
Az érintett tagállamok számára elkülönítendő forrásoknak az 1083/2006/EK tanácsi rendelet (2) I. melléklete szerinti meghatározása érdekében ki kell igazítani azokat a rendelkezéseket, amelyek meghatározzák az alapok által támogatni kívánt három célkitűzésre vonatkozóan az alapok teljes forrásait, valamint a rendelet II. mellékletét, amely meghatározza a kötelezettségvállalási előirányzatok tagállamonkénti éves indikatív bontásához alkalmazott kritériumokat és módszertant. |
(5) |
Biztosítandó a 2013. évi kötelezettségvállalási előirányzatok növelésének hatékonyságát, és elősegítendő az operatív programok végrehajtását, figyelembe kell venni az érintett tagállamok abszorpciós kapacitását az alapok „konvergencia” és „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzései vonatkozásában. |
(6) |
Annak érdekében, hogy az operatív programok számára elegendő idő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy felhasználhassák a pótlólagos ESZA-forrásokat, szükség van arra is, hogy az 1083/2006/EK rendelet II. mellékletében biztosított új összegekből részesítendő operatív programok tekintetében meghosszabbítsák a költségvetési kötelezettségvállalások határidejét. |
(7) |
Mivel az említett kötelezettségvállalási előirányzatok a 2013. évre vonatkoznak, e rendeletnek sürgősen hatályba kell lépnie. |
(8) |
Az 1083/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1083/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. |
A 18. cikk a következőképpen módosul:
|
2. |
A 19. és a 20. cikk helyébe a következő szöveg lép: „19. cikk A »konvergencia« célkitűzés számára biztosított források A »konvergencia« célkitűzés számára biztosított összes forrás a 18. cikk (1) bekezdésében említett források 81,53 %-át teszi ki (azaz összesen 251 543 760 146 EUR-t), és ez az alábbi módon kerül elosztásra a különböző alkotóelemek között:
20. cikk A »regionális versenyképesség és foglalkoztatás« célkitűzés számára biztosított források A »regionális versenyképesség és foglalkoztatás« célkitűzés számára biztosított összes forrás a 18. cikk (1) bekezdésében említett források 15,96 %-át teszi ki (azaz összesen 49 239 337 841 EUR-t), és ez az alábbi módon kerül elosztásra a különböző alkotóelemek között:
|
3. |
A 21. cikk (1) bekezdésében a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép: „Az „európai területi együttműködés” célkitűzés számára biztosított összes forrás a 18. cikk (1) bekezdésében említett források 2,51 %-át teszi ki (azaz összesen 7 759 453 120 EUR-t), és – a II. melléklet 22. pontjában említett összeg kivételével – az alábbi módon kell elosztani a különböző alkotóelemek között:”; |
4. |
A 75. cikk a következő (1b) bekezdéssel egészül ki: „(1b) Az (1) bekezdéstől eltérve a II. melléklet 32. pontjában említett összegekre vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalásokat 2014. június 30-ig kell megtenni.”; |
5. |
Az I. melléklet helyébe a következő szöveg lép: „I. MELLÉKLET A 18. cikkben említett kötelezettségvállalási előirányzatok éves bontása a 2007–2013 közötti időszakban
|
6. |
A II. melléklet a következő ponttal egészül ki:
|
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Strasbourgban, 2013. december 11-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
V. LEŠKEVIČIUS
(1) Az Európai Parlament 2013. november 20-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. december 5-i határozata.
(2) A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/259 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1299/2013/EU RENDELETE
(2013. december 17.)
az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 178. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 176. cikke kimondja, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) rendeltetése, hogy elősegítse az Unión belüli jelentős regionális egyenlőtlenségek orvoslását. Az említett cikk és az EUMSZ 174. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint az ERFA-nak hozzá kell járulnia a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentéséhez, amelyek közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók. |
(2) |
A(z) 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) tartalmazza az ERFA-ra, az Európai Szociális Alapra (ESZA), a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapra (EMVA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra (ETHA) vonatkozó közös rendelkezéseket. Az 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) meghatározza az ERFA által finanszírozható tevékenységtípusokra vonatkozó egyedi rendelkezéseket, és az e tevékenységekre vonatkozó célokat. Az említett rendeletek nem igazodnak teljes mértékben az európai területi együttműködési célkitűzés egyedi igényeihez, amelynek keretében legalább két tagállam, vagy egy tagállam és egy harmadik ország működnek együtt. Ezért az európai területi együttműködési célkitűzést szabályozó egyedi rendelkezéseket kell meghatározni az alkalmazási kör, a földrajzi lefedettség, a pénzügyi források, a tematikus koncentráció, a beruházási prioritások, a programozás, a monitoring és az értékelés, a technikai segítségnyújtás, a támogathatóság, az irányítás, az ellenőrzés és a kijelölés, harmadik országok részvétele, valamint a pénzügyi irányítás tekintetében. |
(3) |
Az uniós kohéziós politika hozzáadott értékének növelése érdekében az egyedi rendelkezéseknek jelentős egyszerűsítések elérésére kell irányulniuk minden érintett – a kedvezményezettek, a programhatóságok, ahol szükséges a részt vevő tagállamok helyi, regionális vagy nemzeti szintű hatóságai és harmadik országok, valamint a Bizottság – számára. |
(4) |
Az Unió területe különböző szinteken történő harmonikus fejlődésének támogatása érdekében az ERFA-nak támogatnia kell a határokon átnyúló, a transznacionális és a interregionális együttműködést az európai területi együttműködési célkitűzés keretében. |
(5) |
A határokon átnyúló együttműködés célja, hogy leküzdje a határ menti régiókban együttesen azonosított közös kihívásokat (például rossz megközelíthetőség – különösen az információs és kommunikációs technológiai (IKT) kapcsolódással és a közlekedési infrastruktúrával kapcsolatban –, a hanyatló helyi iparágak, nem megfelelő üzleti környezet, a helyi és regionális hatóságok közötti hálózatok hiánya, a kutatás és innováció, valamint az IKT alkalmazásának alacsony szintje, környezetszennyezés, kockázatmegelőzés, a szomszédos országok állampolgáraival szembeni negatív viszonyulás), valamint célja, hogy kiaknázza a határ menti terület még feltáratlan növekedési lehetőségeit (határokon átnyúló kutatási és innovációs rendszerek és klaszterek kialakítása, határokon átnyúló munkaerő-piaci integráció, az oktatási szolgáltatók, beleértve az egyetemeket is, illetve egészségügyi központok közötti együttműködés), egyúttal erősítve az együttműködés folyamatát az Unió átfogó harmonikus fejlődése érdekében. |
(6) |
A transznacionális együttműködés az Unió kohéziós szakpolitikai prioritásaihoz kapcsolódó integrált területfejlesztési intézkedések révén az együttműködés erősítését célozza, és ki kell terjednie a határokon átnyúló együttműködési programok által le nem fedett területeken a tengeri határokon átnyúló együttműködésre is. |
(7) |
A interregionális együttműködés célja a kohéziós politika hatékonyságának megerősítése a interregionális, a tematikus célkitűzésekkel, valamint a város-vidék kapcsolatokat is magában foglaló városfejlesztéssel kapcsolatos tapasztalatcsere ösztönzésével a területi együttműködési programok és intézkedések végrehajtásának javítása, valamint a területi kohézió területén a fejlődési tendenciák elemzésének tanulmányok, adatgyűjtés és más intézkedések révén történő előmozdítása érdekében. A tematikus célkitűzésekre vonatkozó tapasztalatcserének erősítenie kell, elsősorban a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésének keretében indítandó operatív programok, de ahol szükséges az európai területi együttműködési célkitűzés programjai tervezését és végrehajtását, beleértve a kölcsönösen előnyös együttműködést az innovatív kutatásintenzív klaszterek, illetve a párbeszédet a kutatók és kutatóintézetek között mind a fejlett, mind a kevésbé fejlett régiókban, figyelembe véve a hetedik kutatási keretprogramba tartozó „tudásrégiók” és „a konvergenciában és a legkülső régiókban rejlő kutatási potenciál” tapasztalatait. |
(8) |
Meg kell határozni a támogatható régiók és térségek kijelölésének objektív kritériumait. Ebből a célból indokolt, hogy az uniós szinten támogatható régiók és térségek azonosítása az 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) által megállapított régiók közös osztályozási rendszerén alapuljon. |
(9) |
A határokon átnyúló együttműködés a szárazföldi és tengeri határok mentén található régiókat támogatja. Az előző programozási időszakok tapasztalatai alapján a Bizottságnak meg kell határoznia a határokon átnyúló területek jegyzékét, hogy e területek a határokon átnyúló együttműködési programok keretében egyszerűbben, együttműködési programonként jussanak támogatáshoz. A jegyzék összeállításakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a koherencia biztosításához szükséges kiigazításokat, elsősorban a szárazföldi és tengeri határok tekintetében, valamint a 2007–2013 közötti programozási időszakban meghatározott programterületek folyamatosságának biztosítása céljából. Ezek a kiigazítások a jelenlegi programterületek kiterjedésének, illetve a határokon átnyúló együttműködési programok számának csökkentésével vagy növelésével járhatnak, miközben lehetővé tehetik a földrajzi átfedéseket. |
(10) |
A Bizottságnak meg kell határoznia a transznacionális együttműködés területeit az integrált területfejlesztés elősegítéséhez szükséges intézkedések figyelembevételével. E meghatározás során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a korábbi programok tapasztalatait, és ahol szükséges a makroregionális és a tengeri medencéket érintő stratégiákat. |
(11) |
Annak érdekében, hogy az Unió minden régiójának hasznára váljon a tapasztalat- és jó gyakorlat-csere, minden interregionális együttműködési programnak le kell fednie a teljes Uniót. |
(12) |
Továbbra is támogatni kell, vagy – ahol szükséges – határokon átnyúló, transznacionális és interregionális együttműködést kell kialakítani az Unióval szomszédos harmadik országokkal, mivel az ilyen együttműködés fontos regionális fejlesztéspolitikai eszköz és annak a harmadik országgal határos tagállamok régiói számára haszonnal kell járnia. Ennek érdekében az ERFA-nak hozzá kell járulnia, a 2014-2020-as időszakra vonatkozó Európai Szomszédsági Támogatási Eszközt érintő jövőbeli uniós jogalkotási aktusnak (a továbbiakban: az ENI jogalkotási aktus) és a 2014-2020-as időszakra vonatkozó Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA II) érintő jövőbeli uniós jogalkotási aktusnak (a továbbiakban: az IPA II jogalkotási aktus) megfelelően, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) keretében létrehozott, határokon átnyúló és a tengeri medencéket érintő programokhoz. |
(13) |
Az Unión belüli és kívüli határ menti régiókat lefedő külső szakpolitikai eszközök segítségével a külső határokon végrehajtott beavatkozásoktól eltekintve lehetővé kell tenni, hogy az ERFA által támogatott együttműködési programok lefedjék a belső és – bizonyos esetekben – a külső régiókat egyaránt, amennyiben az Unión kívüli régiókat nem fedik le külső szakpolitikai eszközök, akár azért nem, mert nem határozták meg őket kedvezményezett országként, akár azért nem, mert ott ilyen programokat nem lehet kialakítani. Mindazonáltal gondoskodni kell arról, hogy a harmadik országok területén végrehajtott műveleteknek az ERFA támogatása elsősorban az uniós régiók javát szolgálja. Az említett megkötésekkel a Bizottságnak a határokon átnyúló és transznacionális programterületek jegyzékének összeállításakor harmadik országok régióit is figyelembe kell vennie. |
(14) |
Az európai területi együttműködési célkitűzés elemeinek mindegyike tekintetében meg kell határozni a hozzá rendelt erőforrásokat, ugyanakkor nagy részüket továbbra is a határokon átnyúló együttműködésre kell koncentrálni, beleértve az egyes tagállamoknak a határokon átnyúló és transznacionális együttműködés globális összegében való részesedését, a tagállamok ezen elemek közötti rugalmasság tekintetében fennálló lehetőségeit, és biztosítani kell azt is, hogy a legkülső régiók együttműködésére megfelelő szintű támogatás álljon rendelkezésre. |
(15) |
Az Unió régióinak támogatása érdekében mechanizmust kell létrehozni az ERFA-ból a külső szakpolitikai eszközökre, mint például az ENI-re és az IPA II-re szánt támogatás megszervezésére, beleértve azokat az eseteket is, amikor külső együttműködési programokat nem lehet elfogadni, vagy azokat meg kell szüntetni. Ennek a mechanizmusnak az optimális működés elérésére és az ezen eszközök közötti lehető legnagyobb koordinációra kell törekednie. |
(16) |
A határokon átnyúló és transznacionális együttműködési programok ERFA-finanszírozásának legnagyobb részét korlátozott számú tematikus célkitűzésre kell koncentrálni a kohéziós politika hatásának az egész Unióban történő maximalizálása érdekben. Ugyanakkor a interregionális, tematikus célkitűzésekre irányuló együttműködési program keretében a koncentrációnak az egyes műveletek célkitűzésében kell tükröződnie, nem pedig a tematikus célkitűzések számának korlátozásában annak érdekében, hogy alapvetően a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzés és ahol szükséges az európai területi együttműködési célkitűzések keretében is a interregionális együttműködés a lehető legtöbbet nyújtsa a kohéziós politika hatékonyságának fokozásához. Az egyéb interregionális együttműködési programok esetében a tematikus koncentrációnak azok sajátos alkalmazási köréből kell erednie. |
(17) |
Az uniós stratégiában az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozóan meghatározott célértékek és célkitűzések (Európa 2020 stratégia) teljesítéséhez az európai területi együttműködési célkitűzés keretében az ERFA hozzájárulása szükséges a tudáson, kutatáson és innováción alapuló gazdaság fejlesztésének tematikus célkitűzéséhez, többek között a következők révén: a vállalkozások – különösen a kkv-k – közötti együttműködés előmozdítása, és az IKT területén a határokon átnyúló információcsere-rendszerek létrehozása révén történő hozzájárulás; a zöldebb, erőforrás-hatékonyabb és versenyképesebb gazdaság előmozdítása, többek között a határokon átnyúló fenntartható mobilitás elősegítése által; a társadalmi és területi kohéziót eredményező magas foglalkoztatottsági szint előmozdítása, többek között a foglalkoztatás-barát növekedés elérésé célzó területi stratégia részeként a fenntartható idegenforgalmat, kultúrát és természeti örökséget támogató tevékenységek révén; valamint az igazgatási kapacitás fejlesztése. Ugyanakkor a különböző tematikus célkitűzések keretében a beruházási prioritások jegyzékét az európai területi együttműködési célkitűzés speciális igényeihez kell igazítani, különösen a határokon átnyúló együttműködés keretében a jogi és igazgatási együttműködést, az állampolgárok és az intézmények közötti együttműködés folyatatását, továbbá a foglalkoztatás, az oktatás, a közösségek integrálása és a társadalmi befogadás területén a határokon átnyúló perspektívában megvalósuló együttműködést lehetővé tévő további beruházási prioritások nyújtásával, valamint makroregionális és tengeri medencéket érintő stratégia transznacionális együttműködés keretében történő kidolgozását és koordinálását. Ezen túlmenően konkrét vagy további beruházási prioritásokat kell meghatározni bizonyos interregionális együttműködési programok tekintetében, konkrét tevékenységeik tükrözése érdekében. |
(18) |
A társadalmi befogadás és a szegénység elleni küzdelem elősegítésének, valamint gyakorlati jelentősége figyelembevételének tematikus célkitűzése keretében biztosítani kell, hogy az Észak-Írország és Írország határ menti megyéi közötti, a békét és a megbékélést célzó határokon átnyúló PEACE-program esetében az ERFA hozzájáruljon az érintett régiók társadalmi és gazdasági stabilitásának elősegítéséhez is, különösen a közösségek közötti kohézió erősítését célzó intézkedéseken keresztül. A fent említett, határokon átnyúló program sajátosságaira tekintettel a műveletek kiválasztására vonatkozó, e rendeletben szereplő bizonyos szabályokat nem kell alkalmazni az említett határokon átnyúló program esetében. |
(19) |
Az európai területi együttműködési célkitűzés keretében megvalósuló együttműködési programok tartalmi követelményeit e programok egyedi igényeihez kell igazítani. Ennek megfelelően e követelményeknek tartalmazniuk kell a részt vevő tagállamok területén történő hatékony végrehajtáshoz szükséges szempontokat is, például az auditálásért és az ellenőrzésért felelős szerveket, a közös titkárság felállításának folyamatát és pénzügyi korrekciók esetén a felelősség megosztását érintő szempontokat. Amennyiben a tagállamok és régiók makroregionális és tengeri medencéket érintő stratégiákban vesznek részt, az érintett együttműködési programoknak meg kell határozniuk, hogy a beavatkozások miként tudnak hozzájárulni e stratégiákhoz. Emellett a interregionális együttműködési programok horizontális jellege miatt az ilyen programok tartalmát ki kell igazítani, különösen a jelenlegi INTERACT és EPSON programok szerinti kedvezményezett vagy kedvezményezettek meghatározása tekintetében. |
(20) |
A legkülső régiók részvételét célzó, e rendelet alapján elfogadott együttműködési programok esetében az ERFA-támogatás és az Európai Fejlesztési Alapból (EFA), az ENI-ből, az IPA II-ből és az Európai Beruházási Bankból (EBB) származó esetleges kiegészítő finanszírozás közötti összehangolás fokozása érdekében, az említett együttműködési programokban részt vevő tagállamoknak és harmadik országoknak vagy tengerentúli országoknak vagy területeknek(az utóbbi a továbbiakban: a területek) az ezen együttműködési programokban meghatározott szabályokkal összhangban koordinációs mechanizmusokat kell meghatározniuk. |
(21) |
A harmadik országokat vagy területeket célszerű az együttműködési programok előkészítései folyamatába bevonni, ha ezek az országok vagy területek elfogadták az ilyen programokban történő részvételre szóló felkérést. E rendeletben egyedi eljárásokat kell meghatározni az ilyen bevonás érdekében. A legkülső régiókra és a harmadik országokra vagy területekre kiterjedő együttműködési programok esetében a részt vevő tagállamoknak – a szokásos eljárástól eltérve – konzultálniuk kell a megfelelő harmadik országokkal vagy területekkel, mielőtt a programokat benyújtanák a Bizottságnak. Annak érdekében, hogy a harmadik országoknak vagy területeknek az együttműködési programokban való részvétele eredményesebb és gyakorlatiasabb legyen, lehetővé kell tenni azt is, hogy a harmadik országok vagy területek a harmadik országokkal vagy területekkel tartott konzultációs találkozók vagy a regionális együttműködési szervezetek keretében rendezett megbeszélések során is kifejezésre juttathassák az együttműködési programok tartalmába való beleegyezésüket és a programokhoz való esetleges hozzájárulásukat. A megosztott irányítás és az egyszerűsítés elvének figyelembevétele mellett az operatív programok jóváhagyási eljárását úgy kell kialakítani, hogy a Bizottságnak csak az együttműködési programok központi elemeit kell jóváhagynia, míg az egyéb elemeket a részt vevő tagállamnak vagy tagállamoknak kell jóváhagyniuk. A jogbiztonság és az átláthatóság érdekében biztosítani kell, hogy azokban az esetekben, amikor a részt vevő tagállam vagy tagállamok módosítják az együttműködési program valamelyik olyan elemét, amelyre nem vonatkozik a Bizottság jóváhagyása, az érintett program irányító hatóságának a módosításra vonatkozó határozattól számított egy hónapon belül értesítenie kell a Bizottságot erről a módosításra vonatkozó határozatról. |
(22) |
Az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó stratégiájával összhangban az Európai Strukturális és Beruházási Alapoknak (a továbbiakban: az alapok) integráltabb és inkluzívabb megközelítést kell alkalmazniuk a helyi problémák kezelésére. E megközelítés erősítésére a határ menti régiókban nyújtott ERFA-támogatásokat össze kell hangolni az EMVA és az ETHA támogatásaival, és – ahol szükséges – be kell vonni az 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) alapján létrejött Európai Területi Társulás (ETT), ha a helyi fejlesztés az egyike célkitűzéseiknek. |
(23) |
A 2007-2013-as programozási időszak tapasztalatai alapján a műveletek kiválasztásának feltételeit egyértelművé kell tenni és meg kell erősíteni annak biztosítására, hogy csak ténylegesen közös műveletek kerülhessenek kiválasztásra. Tekintettel a legkülső régiók és a harmadik országok vagy területek közötti együttműködési programok konkrét körülményeire és sajátosságaira, az e programok keretében végrehajtott műveletek feldolgozása vonatkozásában könnyített együttműködési feltételeket kell kialakítani és elfogadni. Meg kell határozni az egyetlen kedvezményezettek fogalmát, és az ilyen kedvezményezettek számára lehetővé kell tenni, hogy maguk végezhessenek együttműködési műveleteket. |
(24) |
Meg kell határozni az adott művelet végrehajtásáért teljes felelősséggel tartozó vezető kedvezményezettek kötelezettségeit. |
(25) |
A végrehajtási jelentésekre vonatkozó követelményeket ki kell igazítani az együttműködési körülmények szerint oly módon, hogy azok tükrözzék a program végrehajtási ciklusát. A hatékony és eredményes irányítás érdekében lehetővé kell tenni, hogy az éves áttekintést írásos formában lehessen megtartani. |
(26) |
A(z) 1303/2013/EU rendelettel összhangban az irányító hatóságnak biztosítania kell, hogy az értékelési terv alapján elvégezzék az együttműködési programok értékelését, beleértve az említett programok eredményességének, hatékonyságának és hatásainak értékelését az értékelési terv alapján végezzék el. A programozási időszak során legalább egyszer értékelni kell, hogy a nyújtott támogatás miként járult hozzá a program célkitűzéseinek eléréséhez. Ezeknek az értékeléseknek tájékoztatást kell tartalmazniuk a programozási időszak során javasolt kiigazításokról. |
(27) |
E rendelet mellékletében közös kimeneti indikátorokat kell meghatározni a programok végrehajtása terén elért eredmények értékelésének megkönnyítésére, amelyeket az együttműködési programok egyedi jellegéhez kell igazítani. Ezeket a mutatókat programspecifikus eredménymutatókkal és – ahol szükséges – programspecifikus kimeneti indikátorokkal kell kiegészíteni. |
(28) |
Az egynél több tagállam bevonása és az ebből következő magasabb igazgatási költségek – különösen az ellenőrzések és a fordítás költségei – miatt a technikai segítségnyújtási költségek felső határának megállapításakor magasabb összeget kell kijelölni, mint a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzés esetében. A magasabb igazgatási költségek ellensúlyozására a tagállamokat ösztönözni kell a közös projektek végrehajtásával kapcsolatos adminisztratív terhek lehetőség szerinti csökkentésére. Ezenfelül a korlátozott ERFA-támogatással működő együttműködési programok számára technikai segítségnyújtásra akár 6 %-ot meghaladó bizonyos minimális összeget kell nyújtani a technikai segítségnyújtási tevékenységek támogatásának biztosítására. |
(29) |
Az egynél több tagállam részvétele miatt a(z) 1303/2013/EU rendeletben megállapított általános szabály, amely szerint minden tagállam elfogadja a támogathatóságra vonatkozó nemzeti szabályait, nem felel meg az európai területi együttműködési célkitűzés esetében. A 2007–2013-as programozási időszak tapasztalatai alapján ki kell alakítani a költségek támogathatóságára vonatkozó szabályok egyértelmű hierarchiáját, amelynek határozottan a költségek támogathatóságára vonatkozó szabályok uniós szintű vagy egy együttműködési program egészét érintő megalkotása felé kell mutatnia, a különféle rendeletek, illetve a rendeletek és a nemzeti szabályok közötti esetleges ellentmondásokat és következetlenségek elkerülése érdekében. Különösen a Bizottságnak a 2007–2013-as programozási időszak tapasztalatai alapján szabályokat kell elfogadnia a költségek elszámolhatóságáról az e rendeletben meghatározott költségkategóriák számára. |
(30) |
Mivel a műveletek végrehajtásában gyakran egynél több tagállam személyzete vesz részt, és tekintettel azon műveletek számára, amelyeknek jelentős eleme a személyi jellegű költség, az együttműködési műveletek egyéb közvetlen költségei alapján a személyi jellegű költségekkel kapcsolatban költségátalányt kell alkalmazni, elkerülve ezzel az ilyen műveletek igazgatási költségeinek egyedi elszámolását. |
(31) |
A műveletek programterületen kívüli helyszíneit érintő rugalmassági szabályokat egyszerűsíteni kell. Emellett szükséges az Unióval szomszédos harmadik országokkal vagy területekkel folytatott határokon átnyúló, transznacionális és interregionális hatékony együttműködés támogatása és különös szabályokkal történő megkönnyítése, amennyiben ezáltal biztosítható a tagállamok régiói fejlődésének hatékony segítése. Ennek megfelelően – kivételes esetben és bizonyos feltételek mellett – helyénvaló az ERFA által olyan, az uniós programterületen kívüli és az Unióval szomszédos harmadik országok területén végzett műveletek támogatásának engedélyezése, amely műveletek az Unió régióinak javát szolgálják. |
(32) |
A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az irányító hatóság feladatait egy ETT-re ruházzák, vagy ilyen csoportosulást bízzanak meg azzal, hogy irányítsa az együttműködési program azon részét, amely az adott ETT hatálya alá tartozó területre vonatkozik. |
(33) |
Az irányító hatóságnak közös titkárságot kell létrehoznia, amely többek között tájékoztatást nyújt a támogatásra pályázóknak, kezeli a projektkérelmeket, és segíti a kedvezményezetteket műveleteik végrehajtásában. |
(34) |
Az irányító hatóságoknak kell felelniük a(z) 1303/2013/EU rendeletben meghatározott feladatok ellátásáért, beleértve az hitelesítéseket is, az egységes előírások teljes programterületre kiterjedő alkalmazásának biztosítása érdekében. Amennyiben azonban egy ETT-t jelölnek ki irányító hatóságnak, az ilyen hitelesítéseket az irányító hatóság kell, hogy elvégezze vagy annak felelőssége alatt kell elvégezni legalább azon tagállamokban és harmadik országokban vagy területeken, amelyeknek tagjai részt vesznek az ETT-ben, míg az ellenőrök csak a többi tagállamban és harmadik országban vagy területeken tevékenykedhetnek. A részt vevő tagállamoknak akkor is ki kell jelölniük az irányító hatóságot a hitelesítés elvégzésére a teljes programozási területen, amennyiben ETT nem került kijelölésre. |
(35) |
Az igazoló hatóságoknak kell felelniük az igazoló hatóság 1303/2013/EU rendeletben meghatározott feladatainak ellátásáért. A tagállamok számára gondoskodni kell arról, hogy kijelölhessék az irányító hatóságot az igazoló hatóság feladatainak ellátására is. |
(36) |
Egy egyetlen ellenőrzési hatóságnak kell felelnie a(z) 1303/2013/EU rendeletben meghatározott ellenőrzési hatósági feladatok ellátásáért annak biztosítása érdekében, hogy a teljes programozási területen egységes előírásokat alkalmazzanak. Ahol ez nem lehetséges, auditor csoportnak kell segítenie a program ellenőrzési hatóságának munkáját. |
(37) |
Az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának megerősítése, valamint kohéziós politikája hatékonyságának fokozása érdekében, harmadik országoknak lehetőséget kell adni arra, hogy az IPA II és az ENI forrásaiból való hozzájárulás révén részt vegyenek a transznacionális és interregionális együttműködési programokban. Mindazonáltal az ilyen programok keretében társfinanszírozott műveleteknek továbbra is a kohéziós politika célkitűzéseinek megvalósítására kell irányulniuk, akkor is, ha – részben vagy teljes egészükben – az Unió területén kívül kerülnek végrehajtásra. Ezzel összefüggésben, az Unió külső intézkedéseinek célkitűzéseihez való hozzájárulás pusztán járulékos marad, mivel a kohéziós politika tematikus célkitűzéseinek és beruházási prioritásainak kell meghatározniuk az együttműködési programok súlypontját. Annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országok hatékonyan részt vehessenek a megosztott irányítás elvével összhangban irányított együttműködési programokban, a program végrehajtási feltételeit magukban az együttműködési programokban kell meghatározni, valamint – amennyiben szükséges – azokban a finanszírozási megállapodásokban is, amelyeket a Bizottság, a harmadik országok mindegyikének kormánya és a releváns együttműködési program irányító hatósága szerinti tagállam köt. A program végrehajtási feltételeinek összhangban kell lenniük az alkalmazandó uniós jogszabályokkal, valamint – ahol szükséges – a részt vevő tagállamok nemzeti jogszabályainak azon rendelkezéseivel, amelyek e jogszabályok alkalmazására vonatkoznak. |
(38) |
A szabálytalanságokkal érintett összegek visszafizetése vonatkozásában a pénzügyi felelősség átlátható láncolatát kell kialakítani a kedvezményezettektől a vezető kedvezményezetten és az irányító hatóságon át a Bizottságig. Rendelkezni kell azon tagállamok felelősségéről, amelyekben a visszafizetés nem lehetséges. |
(39) |
A 2007–2013-as programozási időszak tapasztalatai alapján kifejezett eltérést kell meghatározni az eurótól eltérő pénznemben keletkezett költségek átváltására, az abban a hónapban érvényes átváltási árfolyam alkalmazásával: amely a költség időpontjához a lehető legközelebbi, vagy abban a hónapban érvényes átváltási árfolyam alkalmazásával, amikor a költséget hitelesítésre benyújtották, vagy abban a hónapban, amikor a költséget bejelentették a vezető kedvezményezettnek. A közös együttműködési műveleteket érintő pénzügyi terveket, jelentéseket és elszámolásokat kizárólag euróban kell benyújtani a közös titkárságnak, a programhatóságoknak és a monitoring bizottságnak. Az átváltás helyességét ellenőrizni kell. |
(40) |
A közös kimeneti indikátorok módosítására és a költségek elszámolhatóságára vonatkozó egyedi szabályok meghatározása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet mellékletében meghatározott közös kimeneti indikátorok jegyzékének módosítására vonatkozó, és az együttműködési programok keretében elszámolható költségekre vonatkozó egyedi szabályok vonatkozásában. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(41) |
E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a határon átnyúló területek és a transznacionális területek jegyzékei, az együttműködési programok jegyzéke és az együttműködési programok mindegyikére vonatkozó ERFA-támogatás globális összege, az beavatkozás kategóriáira vonatkozó nómenklatúra, az együttműködési programok mintái és a végrehajtási jelentések tekintetében. A Bizottság e hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően gyakorolja. |
(42) |
A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak érdekében, hogy az együttműködési programok bizonyos elemeinek jóváhagyása és ezen elemek bármely későbbi módosítása tekintetében határozatot fogadjon el. |
(43) |
Ez a rendelet nem befolyásolhatja az 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) alapján vagy bármely egyéb, a Bizottság által jóváhagyott támogatásra 2013. december 31-én alkalmazandó jogszabály alapján az adott támogatás folytatását vagy módosítását. Az említett rendeletnek vagy az egyéb ilyen alkalmazandó jogszabálynak következésképpen 2013. december 31-ét követően is tovább alkalmazandónak kell lennie az adott támogatásra vagy az érintett műveletekre azok lezárásáig. Az 1080/2006/EK rendelet alapján támogatás igénylésére beadott vagy jóváhagyott kérelmeknek érvényeseknek kell maradniuk. |
(44) |
Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítését az Unióban fennálló jelentős regionális egyenlőtlenségek orvoslása révén a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának mértéke, valamint a tagállamok és a régiók korlátozott pénzügyi forrásai miatt, e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. |
(45) |
Az e rendeletben előírt intézkedések mielőbbi alkalmazásának lehetővé tétele érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. cikk
Tárgy és hatály
(1) Ez a rendelet meghatározza az ERFA hatályát az európai területi együttműködési célkitűzés vonatkozásában, és meghatározza az e célt érintő egyedi rendelkezéseket.
(2) Ez a rendelet meghatározza az európai területi együttműködési célkitűzés számára az ERFA prioritási célkitűzéseit és az ERFA szervezetét, a tagállamoknak az ERFA által nyújtott támogatásra való jogosultságának kritériumait, az ERFA-támogatások rendelkezésére álló pénzügyi forrásokat és azok elosztási kritériumait.
A rendelet ugyancsak meghatározza az európai területi együttműködési célkitűzés keretében az operatív programok (a továbbiakban: az együttműködési programok) hatékony végrehajtásához, monitoringjához, pénzügyi irányításához és ellenőrzéséhez szükséges rendelkezéseket, beleértve azt az esetet, amikor harmadik országok vesznek részt az ilyen együttműködési programokban.
(3) A(z) 1303/2013/EU rendeletet és a(z) 1301/2013/EU rendelet I. fejezetét kell alkalmazni az európai területi együttműködési célkitűzésre és az ennek keretében megvalósuló együttműködési programokra, kivéve abban az esetben, ha arról e rendelet kifejezetten rendelkezik, vagy ha az ilyen rendelkezések kizárólag a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzés céljára alkalmazhatók.
2. cikk
Az európai területi együttműködési célkitűzés elemei
Az európai területi együttműködési célkitűzés keretében az ERFA a következő elemeket támogatja:
1. |
a szomszédos régiók határokon átnyúló együttműködése az egymással szomszédos szárazföldi és tengeri határ menti régiók közötti integrált regionális fejlesztés elősegítésére, két vagy több tagállam között vagy legalább egy tagállam és egy az Unió olyan külső határain fekvő harmadik ország között, amelyekre nem terjednek ki az Unió külső pénzügyi eszközei által biztosított programok; |
2. |
nagyobb transznacionális területeket lefedő transznacionális együttműködés, a nemzeti, regionális és helyi partnerek bevonásával, amely egyben a tengeri határokon átnyúló együttműködésre is kiterjed a határokon átnyúló együttműködés által le nem fedett területeken, az e területek magasabb fokú területi integrációjának elérése érdekében; |
3. |
interregionális együttműködés a kohéziós politika hatékonyságának megerősítésére a következők ösztönzése révén:
|
3. cikk
Földrajzi lefedettség
(1) A határokon átnyúló együttműködésben támogatást élvező régiók az Unió valamennyi belső és külső szárazföldi határa mentén elhelyezkedő 3. NUTS-szintű olyan régiói, amelyekre nem terjednek ki az Unió külső finanszírozási eszközeinek programjai, valamint az Unió valamennyi 3. NUTS-szintű régiója a tengeri határok mentén, amelyeket legfeljebb 150 km választ el, a potenciális kiigazítások sérelme nélkül, amelyek a 2007–2013 közötti programozási időszakra meghatározott együttműködési program koherenciájának és folyamatosságának biztosításához szükségesek.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén olyan határozatot fogad el, amely meghatározza a támogatásban részesítendő, határokon átnyúló területek jegyzékét, együttműködési programokra lebontva. Ezt a végrehajtási jogi aktust a(z) 1303/2013/EU rendelet 150. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
A jegyzék az Unió azon 3. NUTS-szintű régióit is meghatározza, amelyeket az összes belső határok közötti és az Unió külső pénzügyi eszközei – mint például az ENI jogalkotási aktus értelmében az ENI és az IPA II jogalkotási aktus értelmében az IPA II – hatálya alá tartozó külső határok közötti, határokon átnyúló együttműködéshez nyújtott ERFA-támogatásnál figyelembe vesznek
A határokon átnyúló együttműködési programtervezet benyújtásakor a tagállamok kellően indokolt esetben és a határokon átnyúló területek koherenciájának biztosítása érdekében kérhetik, hogy a második albekezdésben említett határozatban felsorolt régiókon kívüli 3. NUTS-szintű régiókat vegyenek fel.
Az érintett tagállam vagy tagállamok kérésére a legkülső régiók tengeri határain a határokon átnyúló együttműködés elősegítése érdekében és az első albekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a Bizottság a második albekezdésben említett határozatba az említett tagállamok megfelelő előirányzatából támogatásban részesíthető, határokon átnyúló területként felveheti azokat a 3. NUTS-szintű, tengeri határok mentén lévő legkülső régiókban elhelyezkedő régiókat, amelyek több mint 150 km-re találhatók egymástól.
(2) A 20. cikk (2) és (3) bekezdésének sérelme nélkül a határokon átnyúló együttműködési programok lefedhetnek norvégiai és svájci régiókat, továbbá lefedhetik Liechtensteint, Andorrát, Monacót és San Marinót, valamint a legkülső régiókkal szomszédos harmadik országok vagy területek régióit is, amelyek mindegyikének a 3. NUTS szintű régiókkal egyenértékű régiónak kell lennie.
(3) A transznacionális együttműködés során a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozatot fogad el, amely meghatározza a támogatásban részesítendő, 2. NUTS-szintű régiókat lefedő transznacionális területek jegyzékéről, együttműködési programok szerinti bontásban, biztosítva ugyanakkor az együttműködés folyamatosságát a korábbi programok nagyobb, egybefüggő területein, ahol szükséges a makroregionális és a tengeri medencéket érintő stratégiák figyelembevételével. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a(z) 1303/2013/EU rendelet 150. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
A transznacionális együttműködési programtervezet benyújtásakor a tagállamok kérhetik, hogy az első albekezdésben említett határozatban felsorolt régiókkal szomszédos, további 2. NUTS-szintű régiókat adjanak hozzá egy adott transznacionális együttműködési területhez. A tagállamoknak e kérelmet indokolniuk kell.
(4) A 20. cikk (2) és (3) bekezdésének sérelme nélkül a transznacionális együttműködési programok kiterjedhetnek a következő harmadik országok vagy területek régióira egyaránt:
a) |
az e cikk (2) bekezdésében felsorolt vagy említett harmadik országok vagy területek; |
b) |
a Feröer szigetek és Grönland. |
A 20. cikk (2) és (3) bekezdésének sérelme nélkül a transznacionális együttműködési programok lefedhetnek olyan harmadik országbeli régiókat, beleértve az Orosz Föderáció érintett régióit, amelyekre az Unió külső pénzügyi eszközei – mint például az ENI jogalkotási aktus értelmében az ENI és az IPA II jogalkotási aktus értelmében az IPA II – kiterjednek. E programok számára az ENI és az IPA II támogatásának megfelelő éves előirányzatok állnak rendelkezésre abban az esetben, ha a programok megfelelő módon átveszik a vonatkozó külső együttműködési célkitűzéseket.
Ezeknek a régióknak a 2. NUTS-szintű régiókkal egyenértékű régióknak kell lenniük.
(5) A interregionális együttműködésben az ERFA-támogatás az Unió teljes területére kiterjed.
A 20. cikk (2) és (3) bekezdésének sérelme nélkül a interregionális együttműködési programok lefedhetik az e cikk (4) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjában említett harmadik országok vagy területek egészét vagy egy részét.
(6) Tájékoztatásul, a (2) és a (4) bekezdésben említett harmadik országok vagy területek régióit az (1) és a (3) bekezdésben említett jegyzékek tartalmazzák.
(7) Kellően indokolt esetekben a programvégrehajtás hatékonyságának növelése érdekében a legkülső régiók egyetlen területi együttműködési programban egyesíthetik az ERFA-ból a határokon átnyúló és transznacionális együttműködésre előirányzott összegeket, beleértve a 4. cikk (2) bekezdése szerinti kiegészítő előirányzatokat, az egyes említett előirányzatokra vonatkozó szabályok betartása mellett.
4. cikk
Az európai területi együttműködési célkitűzés forrásai
(1) Az európai területi együttműködési célkitűzésre biztosított források a 2014–2020 közötti programozási időszak során az ERFA-ból, az ESZA-ból és a Kohéziós Alapból költségvetési kötelezettségvállalásra rendelkezésre álló és a(z) 1303/2013/EU rendelet 91. cikkének (1) bekezdésében meghatározott globális források 2,75 %-át teszik ki (azaz összesen 8 948 259 330 EUR-t), és a következők szerint kerülnek felosztásra:
a) |
74,05 % (azaz összesen 6 626 631 760 EUR) a határokon átnyúló együttműködés számára; |
b) |
20,36 % (azaz összesen 1 821 627 570 EUR) a transznacionális együttműködés számára; |
c) |
5,59 % (azaz összesen 500 000 000 EUR) a interregionális együttműködés számára. |
(2) Az európai területi együttműködés célkitűzés alá tartozó programokra a legkülső régiók számára a 2007–2013 közötti programozási időszakban az ERFA keretében az együttműködési programokra kapott támogatás legalább 150 %-át irányozzák elő. Emellett a interregionális együttműködésre elkülönített összegekből 50 000 000 EUR összeget félretesznek a legkülső régiók együttműködésére. A tematikus koncentrációt illetően ezekre a kiegészítő forrásokra a 6. cikk (1) bekezdése alkalmazandó.
(3) A Bizottság minden egyes tagállammal közli az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett, határokon átnyúló és transznacionális együttműködés számára meghatározott globális összegekből való részesedését, éves bontásban. A tagállamonkénti éve bontás alapjául a 3. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és a 3. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében említett területek lakosságának számát kell figyelembe venni.
Az első albekezdés szerint megadott összegek alapján valamennyi tagállam tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy élt-e az 5. cikkben biztosított átcsoportosítási lehetőséggel és milyen módon, és hogy ennek eredményeként hogyan alakult az alapokból származó támogatás elosztása azon határokon átnyúló és transznacionális programok között, amelyekben az adott tagállam részt vesz. A Bizottság a tagállamoktól kapott tájékoztatás alapján végrehajtási jogi aktusok révén határozatot fogad el, amelyben meghatározza az összes együttműködési programot tartalmazó jegyzéket, és amelyben feltünteti az egyes programok számára nyújtott teljes ERFA-támogatás globális összegét. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a(z) 1303/2013/EU rendelet 150. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(4) Az ERFA által az ENI keretében a határokon átnyúló és tengeri medencéket érintő programoknak nyújtott hozzájárulást, valamint az IPA II keretében a határokon átnyúló programoknak nyújtott támogatást a Bizottság és az érintett tagállamok határozzák meg. Az egyes tagállamok tekintetében meghatározott ERFA-hozzájárulást a későbbiekben nem lehet átcsoportosítani az érintett tagállamok között.
(5) Az ENI és az IPA II keretében a határokon átnyúló és tengeri medencéket érintő egyes programok számára nyújtott ERFA-támogatás feltétele, hogy legalább egy azzal megegyező összeget az ENI és az IPA II biztosítson. Ez a megegyezőség az ENI jogalkotási eszközökben vagy az IPA II jogalkotási eszközökben meghatározott maximális összegig érvényes.
(6) Az ERFA által az ENI keretében a határokon átnyúló és tengeri medencéket érintő programokhoz és az IPA II keretében a határokon átnyúló programokhoz nyújtott támogatásnak megfelelő éves előirányzatokat ezen eszközök megfelelő költségvetési sorai tartalmazzák a 2014-es költségvetési évben.
(7) A 2015-ben és 2016-ban az ERFA által az ENI és IPA II keretében megvalósuló programokhoz nyújtott azon éves hozzájárulást, amelyre a Bizottsághoz az ENI keretében a határokon átnyúló és tengeri medencéket érintő programokon és az IPA II keretében a határokon átnyúló programokon belül június 30-ig nem nyújtottak be programot, és amelyet a külső együttműködési programok ugyanazon kategóriájában benyújtott másik program céljára nem osztottak ki, azoknak az (1) bekezdés a) pontjában említett, belső határokon átnyúló együttműködési programoknak kell nyújtani, amelyekben az érintett tagállam részt vesz vagy az érintett tagállamok részt vesznek.
Ha 2017. június 30-án még léteznek olyan,az ENI keretében a határokon átnyúló és tengeri medencéket érintő programok, és az IPA II keretében a határokon átnyúló programok, amelyeket nem nyújtottak be a Bizottsághoz, akkor a (4) bekezdésben említett, a külső együttműködési programok ugyanazon kategóriájában elfogadott másik program céljára nem kiosztott, az említett programoknak előirányzott ERFA-hozzájárulás teljes, a 2020-ig fennmaradó évekre jutó összegét azoknak az (1) bekezdés a) pontjában szereplő, belső határokon átnyúló programoknak kell nyújtani, amelyekben az érintett tagállam részt vesz vagy az érintett tagállamok részt vesznek.
(8) A (4) bekezdésben említett, a Bizottság által elfogadott, határokon átnyúló és tengeri medencéket érintő programokat meg kell szüntetni vagy a program előirányzatát a vonatkozó szabályokkal és eljárásokkal összhangban csökkenteni kell, különösen ha:
a) |
egy program hatálya alá tartozó partnerországok egyike sem írta alá a vonatkozó finanszírozási megállapodást az ENI jogalkotási aktusban vagy az IPA II jogalkotási aktusban megállapított határidőig; vagy |
b) |
egy program tervszerű végrehajtása nem lehetséges a részt vevő országok kapcsolataiban lévő problémák miatt. |
Ilyen esetben a (4) bekezdésben említett ERFA-ból nyújtott hozzájárulás még le nem kötött vagy az ugyanazon költségvetési évben lekötött, majd teljes egészében vagy részben felszabadított éves részleteinek megfelelő azon összeget, amelyet nem osztottak ki a külső együttműködési programok ugyanazon kategóriájában benyújtott másik program céljára, azoknak az (1) bekezdés a) pontjában említett, belső határokon átnyúló együttműködési programoknak kell nyújtani az érintett tagállam vagy tagállamok kérésére, amelyekben az adott tagállam részt vesz vagy tagállamok részt vesznek.
(9) A Bizottság a(z) 1303/2013/EU rendelet 150. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság rendelkezésére bocsátja az ERFA általi támogatásban részesülő, az ENI keretében határokon átnyúló és tengeri medencéket érintő programok, valamint az IPA II keretében határokon átnyúló programok pénzügyi végrehajtásának éves összefoglalóját.
5. cikk
Átcsoportosítási lehetőség
Valamennyi tagállam a 4. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett egyes elemekhez tartozó pénzügyi támogatás legfeljebb 15 %-át átcsoportosíthatja az egyik említett elemtől a másik elemhez.
II. FEJEZET
Tematikus koncentráció és beruházási prioritások
6. cikk
Tematikus koncentráció
(1) Minden egyes határokon átnyúló együttműködési és transznacionális program esetében az egyes programokat illető ERFA-forrás legalább 80 %-át a(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésében meghatározott tematikus célkitűzések közül legfeljebb négyre kell összpontosítani.
(2) Az e rendelet 2. cikk 3. pontjának a) alpontjában említett minden, a(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésében meghatározott tematikus célkitűzés kiválasztható a interregionális együttműködéshez.
7. cikk
Beruházási prioritások
(1) Az ERFA a(z) 1301/2013/EU rendelet 3. cikkében meghatározott hatályán belül a határokon átnyúló, transznacionális és interregionális együttműködési programok keretében közös intézkedéseken keresztül hozzájárul a(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésében meghatározott tematikus célkitűzésekhez. A(z) 1301/2013/EU rendelet 5. cikkében meghatározott beruházási prioritásokon túlmenően az ERFA támogathatja az európai területi együttműködés minden egyes elemével kapcsolatosan megjelölt tematikus célkitűzések keretében a következő beruházási prioritásokat:
a) |
a határokon átnyúló együttműködés keretében:
|
b) |
a transznacionális együttműködés keretében: a hatóságok és az érdekelt felek intézményi kapacitásának és a közigazgatás hatékonyságának javítása makroregionális és tengeri medencéket érintő stratégiák kidolgozása és koordinálása révén; |
c) |
a interregionális együttműködés keretében: a hatóságok és az érdekelt felek intézményi kapacitásának és a közigazgatás hatékonyságának javítása a következők révén:
|
(2) A határokon átnyúló PEACE-program esetében és a társadalmi befogadás előmozdítása, valamint a szegénység és mindenfajta diszkrimináció elleni küzdelem tematikus célkitűzés keretében, az ERFA hozzájárul az érintett régiók társadalmi és gazdasági stabilitásának elősegítéséhez is, különösen a közösségek közötti kohézió erősítésére irányuló intézkedéseken keresztül.
III. FEJEZET
Programozás
8. cikk
Az együttműködési programok tartalma, elfogadása és módosítása
(1) Az együttműködési program prioritási tengelyekből áll. A(z) 1303/2013/EU rendelet 59. cikkének sérelme nélkül egy prioritási tengely egy tematikus célkitűzésnek felel meg, és az adott tematikus célkitűzés egy vagy több beruházási prioritását tartalmazza e rendelet 6. és 7. cikkének megfelelően. Ahol szükséges és hatásának és hatékonyságának – az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó stratégiájának tematikusan koherens integrált megközelítés által történő – növelése érdekében a prioritási tengely, kellően indokolt esetekben, egyesítheti különböző tematikus célkitűzések egy vagy több kiegészítő beruházási prioritását annak érdekében, hogy e beruházási prioritások prioritási tengelyhez való hozzájárulása a legnagyobb legyen.
(2) Az együttműködési program hozzájárul az Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó stratégiájához és a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósításához, és a következőket határozza meg:
a) |
a tematikus célkitűzések, a megfelelő beruházási prioritások és pénzügyi támogatások kiválasztásának indokolása, figyelemmel a 1303/2013/EU rendelet I. mellékletében meghatározott, közös stratégiai keretre; a programozási terület egésze szükségleteinek és az ilyen szükségletekre történő reagáláshoz választott stratégiának az elemzése alapján, ahol szükséges a határokon átnyúló infrastruktúra hiányzó kapcsolódási pontjainak megvalósítása révén, figyelembe véve a(z) 1303/2013/EU rendelet 55. cikkének megfelelően elvégzett előzetes értékelés eredményeit; |
b) |
a technikai segítségnyújtástól eltérő minden egyes prioritási tengely esetében:
|
c) |
a technikai segítségnyújtással kapcsolatos minden egyes prioritási tengely esetében:
Az ii. alpont nem alkalmazandó, amennyiben az adott együttműködési program keretében a technikai segítségnyújtással kapcsolatos prioritási tengelyhez vagy tengelyekhez nyújtott uniós hozzájárulás nem haladja meg a 15 000 000 EUR összeget; |
d) |
a következő táblázatokat tartalmazó pénzügyi terv (a részt vevő tagállamok szerinti felosztás nélkül):
|
e) |
azon nagyprojektek jegyzéke, amelyek végrehajtását a programozási időszak alatt tervezik. |
A Bizottság az első albekezdés b) pontjának vii. alpontjában és c) pontjának v. alpontjában hivatkozott nomenklatúra vonatkozásában végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Az említett végrehajtási jogi aktusok a(z) 1303/2013/EU rendelet 150. cikke (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kerülnek elfogadásra.
(3) Figyelembe véve annak tartalmát és célkitűzéseit az együttműködési program ismerteti az integrált területfejlesztési megközelítést, az EUMSZ 174. cikkének (3) bekezdésében említett régiókra és területekre kiterjedően, figyelemmel a részt vevő tagállamok Partnerségi Megállapodásaira, és bemutatja, hogy az említett megközelítés miként járul hozzá az együttműködési program a programcélkitűzései és a várt eredményei eléréséhez, meghatározva ahol szükséges a következőket:
a) |
a közösségvezérelt helyi fejlesztési eszközök alkalmazásával kapcsolatos megközelítés és az azon területek azonosítása során alkalmazandó elvek, ahol a végrehajtásra sor kerül; |
b) |
azon városi területek azonosítási elvei, ahol integrált fenntartható városfejlesztési intézkedéseket hajtanak végre, és az ezekre a intézkedésekre fordított ERFA-támogatás indikatív elosztása; |
c) |
a 11. cikkben említett integrált területi beruházási eszköznek a b) pontban említett esetektől eltérő felhasználásával kapcsolatos megközelítés, és az egyes prioritási tengelyekből juttatott indikatív pénzügyi támogatás; |
d) |
amennyiben a tagállamok makroregionális és tengeri medencéket érintő stratégiákban vesznek részt, az együttműködési program keretében tervezett beavatkozások hozzájárulása ezekhez a stratégiákhoz, az érintett tagállamok által meghatározott programterületek szükségleteire figyelemmel, és ahol szükséges figyelembe véve az adott stratégiákban azonosított, stratégiailag fontos projekteket. |
(4) Az együttműködési program azonosítja továbbá a következőket:
a) |
a végrehajtási rendelkezések, amelyek a következőket határozzák meg:
|
b) |
az a szervezet, amely számára a Bizottság kifizetéseket teljesít; |
c) |
a(z) 1303/2013/EU rendelet 5. cikkében említett partnereknek az együttműködési program előkészítésébe történő bevonását célzó megtett intézkedések és e partnerek szerepe az együttműködési program előkészítésében és végrehajtásában, ideértve a partnereknek a monitoring bizottság munkájába való bevonását. |
(5) Az együttműködési program emellett meghatározza a következőket is, tekintettel a Partnerségi Megállapodások tartalmára, és figyelembe véve a tagállamok intézményi és jogi kereteit:
a) |
az ERFA, az ESZA, a Kohéziós Alap, az EMVA, az ETHA és más uniós és nemzeti finanszírozási eszközök és az EBB közötti eredményes koordinációt biztosító mechanizmusok, beleértve az 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) szerinti Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az ENI, az EFA és az IPA II koordinációját és lehetséges egyesítését, figyelembe véve a(z) 1303/2013/EU rendelet I. mellékletében meghatározott rendelkezéseket, amennyiben a tagállamok és a harmadik országok vagy területek olyan együttműködési programban vesznek részt, amelyek a legkülső régiók számára ERFA-előirányzatok és EFA-források felhasználásával járnak, megfelelő szintű koordinációs mechanizmusok az ezen előirányzatok felhasználásának eredményes koordinációjának elősegítése érdekében; |
b) |
a kedvezményezettek adminisztratív terhei értékelésének összefoglalása és szükség szerint a tervezett intézkedések, indikatív ütemezésének kíséretében az adminisztratív terhek csökkentése érdekében. |
(6) A (2) bekezdés első albekezdése a) pontjának és a (2) bekezdés első albekezdése b) pontjának i–vii. alpontjában, a (3) bekezdésben és az (5) bekezdés a) pontjában előírt információkat a 2. cikk 3. pontjának b), c) és d) alpontja alá tartozó együttműködési programok egyedi jellegéhez kell igazítani. A (2) bekezdés első bekezdése e) pontjában és az (5) bekezdés b) pontjában előírt információkat a 2. cikk 3. pontjának c) és d) alpontja alá tartozó együttműködési programoknak nem kell tartalmazniuk;
(7) Minden egyes együttműködési program tartalmazza – ahol szükséges és a program tartalma és célkitűzései tekintetében fennálló jelentőségének érintett tagállamok által kellően indokolt értékelése szerint – a következők leírását:
a) |
a műveletek kiválasztása során a környezetvédelmi követelmények, az erőforrás-hatékonyság, az éghajlatváltozás enyhítése és a hozzá történő alkalmazkodás, a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség, valamint a kockázatmegelőzés és -kezelés figyelembevételével tett konkrét intézkedések; |
b) |
az esélyegyenlőség előmozdítása, valamint a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló mindenfajta diszkrimináció megakadályozása érdekében az együttműködési program előkészítése, tervezése és végrehajtása és különösen a finanszírozáshoz való hozzáférés során tett konkrét intézkedések, figyelembe véve az ilyen diszkrimináció veszélyének kitett különböző célcsoportok szükségleteit, és különösen a fogyatékossággal élő személyek hozzáférése biztosításának a követelményeit; |
c) |
az együttműködési programnak a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításához történő hozzájárulása és ahol szükséges a nemek közötti esélyegyenlőség elve érvényesülésének érdekében hozott szabályok a program és a művelet szintjén. |
Az első albekezdés a) és b) pontja nem vonatkozik a 2. cikk 3. pontjának b), c) és d) alpontja szerinti együttműködési programokra.
(8) A 2. cikk 3. pontjának c) és d) alpontjában szereplő együttműködési programok meghatározzák az adott együttműködési program kedvezményezettjét vagy kedvezményezettjeit, és meghatározhatják a támogatási eljárást.
(9) A részt vevő tagállamok és – amennyiben az együttműködési programban való részvételre szóló felkérést elfogadták – a harmadik országok vagy területek ahol szükséges írásban megerősítik egyetértésüket az együttműködési programmal, mielőtt azt benyújtják a Bizottsághoz. Ez a megállapodás tartalmazza valamennyi részt vevő tagállamnak és ahol szükséges a harmadik országoknak vagy területeknek az együttműködési program végrehajtásához szükséges társfinanszírozási kötelezettségvállalását, és ahol szükséges a harmadik országok vagy területek pénzügyi hozzájárulására vonatkozó kötelezettségvállalását.
A legkülső régiókra és harmadik országokra vagy területekre is kiterjedő együttműködési programok esetén az érintett tagállamok az első albekezdéstől eltérve az együttműködési programoknak a Bizottsághoz való benyújtását megelőzően konzultálnak a megfelelő harmadik országokkal vagy területekkel. Ebben az esetben az együttműködési programok tartalmáról szóló megállapodásokat és a harmadik országok vagy területek esetleges hozzájárulását a harmadik országokkal vagy területekkel tartott konzultációs találkozók vagy a regionális együttműködési szervezetek keretében rendezett megbeszélések hivatalosan elfogadott jegyzőkönyvében is rögzíteni lehet.
(10) A részt vevő tagállamok és – amennyiben az együttműködési programban való részvételre szóló felkérést elfogadták – a harmadik országok vagy területek a Bizottság által elfogadott mintákkal összhangban elkészítik az együttműködési program tervezetét.
(11) A Bizottság a 10. cikkben említett mintát végrehajtási jogi aktusok révén fogadja el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a(z) 1303/2013/EU rendelet 150. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban fogadják el.
(12) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozatot fogad el az e cikk hatálya alá tartozó minden elem elfogadásáról – beleértve azok későbbi módosítását is –, kivéve az e cikk (2) bekezdése b) pontja vii. alpontjának, (2) bekezdése c) pontja v. alpontjának, (2) bekezdése e) pontjának, (4) bekezdése a) pontja i. alpontjának, (4) bekezdése c) pontjának, illetve (5) és (7) bekezdésének a hatálya alá tartozó elemeket, amelyek továbbra is tagállami felelősség alá tartoznak.
(13) Az irányító hatóság az említett módosító határozat időpontjától számított egy hónapon belül értesíti a Bizottságot az együttműködési program minden olyan elemének módosításáról szóló határozatról, amely a (12) bekezdés szerint nem tartozik a Bizottság határozatának hatálya alá. A módosító határozat tartalmazza a hatálybalépése időpontját, amely nem előzheti meg az elfogadása időpontját.
9. cikk
Közös Akcióterv
Amennyiben a(z) 1303/2013/EU rendelet 104. cikke (1) bekezdésében említett közös akciótervet felelősségi körében valamely ETT mint kedvezményezett hajtja végre, akkor az együttműködési program közös titkárságának személyzete és az ETT közgyűlésének tagjai lehetnek a(z) 1303/2013/EU rendelet 108. cikke (1) bekezdésében említett irányító bizottság tagjai. Az ETT közgyűlésének tagjai nem alkothatnak többséget az említett irányító bizottságban.
10. cikk
Közösségvezérelt helyi fejlesztés
A(z) 1303/2013/EU rendelet 32. cikkében foglalt közösségvezérelt helyi fejlesztés a határokon átnyúló együttműködési programok keretében hajtható végre, amennyiben a helyi fejlesztési csoport legalább két ország képviselőiből áll, amely országok legalább egyike tagállam.
11. cikk
Integrált területi beruházás
Együttműködési programok esetében a(z) 1303/2013/EU rendelet 36. cikkének (3) bekezdésében említett integrált területi beruházást irányító és végrehajtó közreműködő szervezet olyan jogi személy lehet, amelyet valamely részt vevő ország jogszabályai alapján hoztak létre, feltéve, hogy létrehozatalában legalább két részt vevő ország hatóságai vagy közjogi intézményei közreműködnek vagy ETT lehet.
12. cikk
Műveletek kiválasztása
(1) Az együttműködési programok műveleteit egy a(z) 1303/2013/EU rendelet 47. cikkében említett monitoring bizottság választja ki. Az említett monitoring bizottság a műveletek kiválasztásához a felelőssége mellett eljáró irányítóbizottságot állíthat fel.
(2) A határokon átnyúló és transznacionális együttműködés keretében kiválasztott műveletekbe legalább két részt vevő ország kedvezményezettjeinek be kell kapcsolódniuk,és az érintett országok közül legalább egynek tagállamnak kell lennie. Egy művelet egyetlen országban is végrehajtható, amennyiben megállapításra kerül, hogy határokon átnyúló vagy transznacionális hatással és előnyökkel jár.
A 2. cikk 3. pontjának a) és b) alpontjában említett interregionális együttműködést érintő műveletekbe legalább három ország kedvezményezettjeinek be kell kapcsolódnia, és ezen országok közül legalább kettőnek tagállamnak kell lennie.
Az első albekezdésben meghatározott feltételek nem alkalmazandók az Észak-Írország és Írország határ menti megyéi között megvalósuló, határokon átnyúló, a békét és megbékélést célzó határokon átnyúló PEACE-programba tartozó, a 7. cikk (2) bekezdésében említett műveletekre.
(3) A 2. bekezdéstől eltérve, egy ETT vagy más, valamely részt vevő ország jogszabályai szerint létrehozott jogi személy egyetlen kedvezményezettként pályázhat egy műveletre, amennyiben azt a határokon átnyúló és transznacionális együttműködés esetében legalább két részt vevő ország hatóságai vagy közjogi intézményei hozták létre, illetve interregionális együttműködés esetében legalább három részt vevő ország szervei és hatóságai hozták létre.
Valamely pénzügyi eszközt végrehajtó jogi személy vagy ahol szükséges egy alapok alapja lehet a műveletek egyetlen kedvezményezettje az első albekezdésben meghatározott, összetételére vonatkozó követelmények alkalmazása nélkül.
(4) A kedvezményezettek együttműködnek a műveletek kidolgozásában és végrehajtásában. Ezenfelül együttműködnek a műveletek személyzetének biztosításában és/vagy a műveletek finanszírozásában.
A legkülső régiók és harmadik országok vagy területek között létrehozott programok keretében végrehajtott műveletek esetében a kedvezményezettek az első albekezdésben említett területek közül csak két területen működnek együtt.
(5) Minden egyes művelet vonatkozásában az irányító hatóság elkészíti a vezető vagy az egyetlen kedvezményezett számára azt a dokumentumot, amely tartalmazza a művelet támogatásának feltételeit, többek között az adott művelet során leszállítandó áruk és szolgáltatások speciális követelményeit, a pénzügyi tervet és a végrehajtás határidejét.
13. cikk
Kedvezményezettek
(1) Amennyiben egy együttműködési program valamely műveletének két vagy több kedvezményezettje van, a kedvezményezettek egyet közülük kijelölnek vezető kedvezményezettnek.
(2) A vezető kedvezményezett:
a) |
megállapodásban rögzíti a szabályokat a többi kedvezményezettel, amely megállapodás olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek többek között biztosítják a művelethez rendelt forrásokkal való hatékony és eredményes gazdálkodást, beleértve a jogosulatlanul kifizetett összegek visszatérítésére vonatkozó szabályokat; |
b) |
felelősséget vállal a teljes művelet végrehajtásának biztosításáért; |
c) |
biztosítja, hogy a kedvezményezettek által bemutatott költségek a művelet végrehajtása során merültek fel, és megfelelnek a kedvezményezettek által megállapított tevékenységeknek, továbbá a 12. cikk (5) bekezdése szerinti, az irányító hatóság által készített dokumentumnak; |
d) |
biztosítja, hogy a más kedvezményezettek által bemutatott költségeket az ellenőr ellenőrizte vagy az ellenőrök ellenőrizték, ahol az ilyen hitelesítést nem a 23. cikk (3) bekezdésében említett irányító hatóság végzi el. |
(3) Amennyiben a (2) bekezdés a) pontjával összhangban előírt szabályok másképp nem rendelkeznek, a vezető kedvezményezett biztosítja, hogy a többi kedvezményezett a lehető leggyorsabban, teljes egészében megkapja az alapokból a hozzájárulás teljes összegét. Nem alkalmazható olyan levonás, visszatartás vagy bármilyen további külön díj vagy azzal megegyező hatású egyéb díj, amely csökkentené a többi kedvezményezett számára kifizetendő összegeket.
(4) A vezető kedvezményezett olyan tagállamban kell működnie, amely részt vesz az együttműködési programban. Az együttműködési programban részt vevő tagállamok és harmadik országok vagy területek ugyanakkor megállapodhatnak arról, hogy a vezető kedvezményezett az adott együttműködési programban részt vevő harmadik országban vagy területen is működhet, feltéve hogy az irányító hatóság meggyőződött arról, hogy a vezető kedvezményezett képes a (2) és (3) bekezdésben foglalt feladatok ellátására, továbbá hogy az irányításra, a hitelesítésre és az ellenőrzésre vonatkozó követelmények teljesülnek.
(5) Az egyetlen kedvezményezettet pedig valamelyik olyan tagállamban kell bejegyezni, amely részt vesz az együttműködési programban. A 12. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek betartása mellett ugyanakkor az egyetlen kedvezményezettet olyan tagállamban is be lehet jegyezni, amely nem vesz részt a programban.
IV. FEJEZET
Monitoring és értékelés
14. cikk
Végrehajtási jelentések
(1) 2016. május 31-ig és minden utána következő év azonos napjáig – egészen 2023-ig bezárólag – az irányító hatóság éves végrehajtási jelentést nyújt be a Bizottsághoz a(z) 1303/2013/EU rendelet 50. cikkének (1) bekezdésével összhangban. A 2016-ban benyújtott végrehajtási jelentés a 2014. és 2015. pénzügyi évekre, valamint a költségek elszámolhatóságának kezdeti napja és 2013. december 31. közötti időszakra vonatkozik.
(2) A 2017-ben és 2019-ben benyújtott jelentések esetében az (1) bekezdésben említett határidő június 30.
(3) Az éves végrehajtási jelentések információkat tartalmaznak a következőkről:
a) |
az együttműködési program végrehajtása a(z) 1303/2013/EU rendelet 50. cikkének (2) bekezdésével összhangban; |
b) |
ahol szükséges a nagyprojektek és a közös akciótervek előkészítése és végrehajtása terén elért eredmények. |
(4) A 2017-ben, illetve 2019-ben benyújtott éves végrehajtási jelentések tartalmazzák és értékelik a(z) 1303/2013/EU rendelet 50. cikkének (4) és (5) bekezdése szerint előírt információkat és az e cikk (2) bekezdésében meghatározott információkat, a következőkre vonatkozó információkkal együtt:
a) |
az értékelési terv végrehajtása és az értékelésekben tett megállapítások nyomon követése terén elért eredmények; |
b) |
a kommunikációs stratégia keretében végrehajtott tájékoztatási és közzétételi intézkedések eredményei; |
c) |
a partnerek részvétele az együttműködési programok végrehajtásában, monitoringjában és értékelésében. |
A 2017-ben és 2019-ben benyújtott éves végrehajtási jelentések az egyes együttműködési programok tartalmának és célkitűzéseinek megfelelően információkat tartalmaznak a következőkről és értékelik a következőket:
a) |
az együttműködési program alá tartozó területfejlesztés – beleértve a fenntartható városfejlesztést – és a közösségvezérelt helyi fejlesztés területén alkalmazott integrált megközelítés végrehajtása terén elért eredmények; |
b) |
a hatóságok és kedvezményezettek ERFA-igazgatási és -felhasználási kapacitásának megerősítésére tett intézkedések végrehajtása terén elért eredmények; |
c) |
ahol szükséges hozzájárulás a makroregionális és a tengeri medencéket érintő stratégiákhoz; |
d) |
a nemek közötti egyenlőség és a diszkriminációmentesség elősegítése – különösen a fogyatékossággal élő személyek hozzáférése – érdekében tett konkrét intézkedések, illetve a nemek közötti esélyegyenlőség elvének az együttműködési programban és műveletekben való érvényesülése érdekében végrehajtott eljárások; |
e) |
a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében tett intézkedések; |
f) |
a társadalmi innováció területén végrehajtott intézkedések terén elért eredmények; |
(5) Az éves és záró végrehajtási jelentést a Bizottság által végrehajtási jogi aktusok révén elfogadott minták alapján kell elkészíteni. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a(z) 1303/2013/EU rendelet 150. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban fogadják el.
15. cikk
Éves áttekintés
Az éves áttekintő értekezletet a(z) 13032013/EU rendelet 51. cikkével összhangban kell megtartani.
Amennyiben a(z) 1303/2013/EU rendelet 51. cikkének (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően nem kerül sor éves áttekintő értekezlet megtartására, az éves áttekintést írásban is el lehet végezni.
16. cikk
Az európai területi együttműködési célkitűzésre vonatkozó indikátorok
(1) Az e rendelet mellékletében meghatározott közös kimeneti indikátorokat, programspecifikus eredménymutatókat és ahol szükséges programspecifikus kimeneti indikátorokat az 1303/2013/EU rendelet 27. cikke (4) bekezdésében és e rendelet 8. cikke (2) bekezdése első albekezdése b) pontja ii. és iv. alpontjában, valamint c) pontja ii. és iv. alpontjában foglaltaknak megfelelően alkalmazzák.
(2) A közös és a programspecifikus kimeneti indikátorok esetében a bázisértéket nullára állítják be. Ezen indikátorok kumulatív számszerűsített célértékeit pedig 2023-ra határozzák meg.
(3) A beruházási prioritásokra vonatkozó programspecifikus eredménymutatók esetében a bázisérték a rendelkezésre álló legfrissebb adatokon alapul, a célértékeket pedig 2023-ra határozzák meg. A célértékek mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt meghatározhatók.
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a közös kimeneti indikátorok e rendelet mellékletében szereplő jegyzékének kiigazítás céljából történő módosítására vonatkozóan, amennyiben az indokolt a program végrehajtása terén elért eredmények eredményes értékelésének biztosítására.
17. cikk
Technikai segítségnyújtás
Az ERFA-ból technikai segítségnyújtásra elkülönített összeg az együttműködési programra szánt teljes összeg legfeljebb 6 %-a lehet. A legfeljebb 50 000 000 EUR teljes allokációval rendelkező programok esetében az ERFA-ból technikai segítségnyújtásra elkülönített összeg az együttműködési programokra szánt teljes összeg legfeljebb 7 %-a lehet, de legalább 1 500 000 EUR-t kell kitennie, és a 3 000 000 EUR-t nem haladhatja meg.
V. FEJEZET
Elszámolhatóság
18. cikk
A költségek elszámolhatóságának szabályai
(1) A Bizottság az együttműködési programok keretében elszámolható kiadásokra vonatkozó egyedi szabályok megállapítása érdekében a 29. cikkel összhangban felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a személyi jellegű költségek, irodai és igazgatási költségek, utazási és szállásköltségek, külső szakértői és szolgáltatási költségek, valamint felszerelési költségek tekintetében. A Bizottság a 29. cikkel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról 2014. április 22-ig értesíti mind az Európai Parlamentet, mind a Tanácsot.
(2) A(z) 1303/2013/EU rendelet 65–71. cikkében, a(z) 1301/2013/EU rendeletben, az e rendeletben vagy az e cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban vagy az ezek alapján meghatározott elszámolhatósági szabályok sérelme nélkül a monitoring bizottságban részt vevő tagállamok további szabályokat állapítanak meg a költségek elszámolhatóságára az együttműködési program egésze tekintetében.
(3) A(z) 1303/2013/EU rendelet 65–71. cikkében, a(z) 1301/2013/EU rendeletben vagy az e cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban, illetve az e cikk (2) bekezdésével összhangban részt vevő tagállamokkal közösen megállapított szabályokban vagy az ezek alapján meghatározott elszámolhatósági szabályok által nem szabályozott kérdésekben azon tagállam nemzeti szabályai az irányadók, amelyben a költség felmerült.
19. cikk
Személyi jellegű költségek
A műveletek személyi jellegű költségei átalányként számíthatók ki, legfeljebb az adott műveletben felmerülő közvetlen, nem személyi jellegű költségek 20 %-ának erejéig.
20. cikk
A műveletek helyszíntől függő támogathatósága az együttműködési programokban
(1) A (2) és (3) bekezdésben említett eltéréseket figyelembe véve, az együttműködési programok keretében végzett műveletek helyszíne az uniós területeket magába foglaló programterület („a programterület uniós része”).
(2) Az irányító hatóság elfogadhatja, hogy egy művelet egésze vagy része a programterület uniós részen kívül kerül végrehajtásra, feltéve, hogy a következő összes feltétel teljesül:
a) |
a művelet a programterület javát szolgálja; |
b) |
az együttműködési program keretében az uniós programterületeken kívül végzett műveletekhez elkülönített teljes összeg nem haladja meg az ERFA programszintű támogatásának 20 %-át, illetve 30 %-át azon együttműködési programok esetében, amelyekben a programterület uniós része a legkülső területeket foglalja magában; |
c) |
az irányító és ellenőrzési hatóságokra a művelet irányításával, ellenőrzésével és auditálásával kapcsolatosan háruló kötelezettségeket az együttműködési programért felelős hatóságok teljesítik, vagy az együttműködési programért felelős hatóságok megállapodást kötnek azon tagállam vagy harmadik ország vagy terület hatóságaival, ahol a műveletet végrehajtják. |
(3) A technikai segítségnyújtáshoz vagy a promóciós tevékenységekhez és kapacitásépítéshez kapcsolódó műveletek esetében a költségek – a (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott feltételek teljesülése esetén – felmerülhetnek a programterület Unión kívüli részén is.
VI. FEJEZET
Irányítás, ellenőrzés és kijelölés
21. cikk
A hatóságok kijelölése
(1) Az együttműködési programban részt vevő tagállamok a(z) 1303/2013/EU rendelet 123. cikke (1) bekezdése alkalmazásában egyetlen irányító hatóságot, az említett rendelet 123. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában egyetlen igazoló hatóságot, és az említett rendelet 123. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában egyetlen ellenőrzési hatóságot jelölnek ki. Az irányító hatóság és az ellenőrzési hatóság ugyanabban a tagállamban kell, hogy működjön.
A valamely együttműködési programban részt vevő tagállamok kijelölhetik az irányító hatóságot is az igazoló hatóság feladatainak ellátására. Az ilyen kijelölés nem érinti a pénzügyi korrekciók alkalmazásával kapcsolatban a felelősségnek a részt vevő tagállamok között az együttműködési programban meghatározottak szerinti megosztását.
(2) A(z) 1303/2013/EU rendelet 132. cikke értelmében a Bizottság által teljesített kifizetéseket az igazoló hatóság kapja meg, és főszabályként az igazoló hatóság teljesíti a kifizetést a vezető kedvezményezett felé.
(3) Az irányító hatóság és ahol szükséges az igazoló hatóság kijelölésére vonatkozó, a 1303/2013/EU rendelet 124. cikkében előírt eljárást az a tagállam folytatja le, amelyben a hatóság található.
22. cikk
Európai Területi Társulás
Egy együttműködési programban részt vevő tagállamok valamely ETT-t felhasználhatnak arra, hogy ráruházzák az adott együttműködési program egésze vagy egy része irányításának felelősségét, különösen az irányító hatóság kötelezettségeit.
23. cikk
Az irányító hatóság feladatai
(1) E cikk 4.bekezdésének sérelme nélkül az együttműködési program irányító hatósága látja el a(z) 1303/2013/EU rendelet 125. cikkében meghatározott feladatokat.
(2) Az irányító hatóság az együttműködési programban részt vevő tagállamokkal és bármely harmadik országgal folytatott konzultációt követően közös titkárságot hoz létre.
A közös titkárság segíti az irányító hatóságot és a monitoring bizottságot feladataik ellátásában. A közös titkárság tájékoztatást nyújt továbbá a lehetséges kedvezményezetteknek a program keretében biztosítható finanszírozási lehetőségekről, és segíti a kedvezményezetteket műveleteik végrehajtásában.
(3) Amennyiben az irányító hatóságot ETT alkotja, a(z) 1303/2013/EU rendelet 125. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti hitelesítéseket az irányító hatóság végzi vagy annak felelőssége alatt kell elvégezni legalább azon tagállamok és harmadik országok esetében, amelyeknek tagjai részt vesznek az ETT-ben.
(4) Amennyiben az irányító hatóság a(z) 1303/2013/EU rendelet 125. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti hitelesítéseket nem végzi el a teljes programterületen, vagy a (3) bekezdésnek megfelelő hitelesítéseket nem végzi el az irányító hatóság vagy annak felelőssége alatt nem végzik el azon tagállamokban és harmadik országokban vagy területeken, amelyeknek tagjai részt vesznek az ETT-ben, minden egyes tagállam vagy – az együttműködési programban való részvételre szóló felkérés elfogadása esetén – minden egyes harmadik ország vagy terület kijelöl egy felelős szervezetet vagy személyt (a továbbiakban: ellenőr/ellenőrök) a területén a kedvezményezetteket érintő hitelesítések elvégzésére.
Az első albekezdésben említett ellenőrök azonosak lehetnek azokkal a szervekkel, amelyek a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzéssel kapcsolatos operatív programok keretében ilyen hitelesítés végzéséért felelősek, vagy harmadik országok esetében az Unió külső szakpolitikai eszközei keretében végzett hasonló hitelesítésekért felelős szervekkel.
Az irányító hatóság meggyőződik arról, hogy a műveletben részt vevő valamennyi kedvezményezett költségeit ellenőrizte kijelölt ellenőr.
Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a kedvezményezett költségei a dokumentumoknak az érintett kedvezményezett általi benyújtásától számított három hónapos időtartamon belül ellenőrizhetők legyenek.
Minden egyes tagállam vagy – az együttműködési programban való részvételre szóló felkérés elfogadása esetén – minden egyes harmadik ország felelős a területén végzett hitelesítésekért.
(5) Ha a társfinanszírozott termékek átadása vagy szolgáltatások nyújtása csak egy teljes művelet vonatkozásában hitelesíthető, a hitelesítést azon tagállam irányító hatósága vagy ellenőre végzi el, amelyikben a vezető kedvezményezett található.
24. cikk
Az igazoló hatóság feladatai
Az együttműködési program igazoló hatósága látja el a(z) 1303/2013/EU rendelet 126. cikkében meghatározott feladatokat.
25. cikk
Az ellenőrzési hatóság feladatai
(1) Az együttműködési programban részt vevő tagállamok és harmadik országok felhatalmazhaták az ellenőrzési hatóságot, hogy az az együttműködési program teljes területén közvetlenül ellássa a(z) 1303/2013/EU rendelet 127. cikkében meghatározott feladatokat. Az együttműködési programban részt vevő tagállamok és harmadik országok ekkor meghatározzák, hogy az ellenőrzési hatóságot mikor kell kísérnie egy tagállam vagy harmadik ország auditorának.
(2) Ha az ellenőrzési hatóság nem rendelkezik az (1) bekezdésben említett felhatalmazással, akkor az együttműködési programban részt vevő egyes tagállamok vagy harmadik országok képviselőiből álló auditor csoport segíti, amely elvégzi a(z) 1303/2013/EU rendelet 127. cikkében meghatározott feladatokat. Minden egyes tagállam vagy – az együttműködési programban való részvételre szóló felkérés elfogadása esetén – minden egyes harmadik ország felelős a területén végzett ellenőrzésekért.
Az együttműködési programban részt vevő tagállamok vagy harmadik országok minden egyes képviselője köteles benyújtani a területén felmerült költségekkel kapcsolatosan az ellenőrzési hatóság által az értékelés elvégzéséhez megkövetelt ténybeli elemeket.
Az auditor csoportot az együttműködési program jóváhagyásáról hozott határozatot követő három hónapon belül létrehozzák. Az auditor csoport összeállítja saját ügyrendjét, az elnöki tisztet pedig az együttműködési program ellenőrzési hatósága tölti be.
(3) Az auditorok funkcionálisan függetlenül működnek az ellenőröktől, akik a 23. cikk szerinti hitelesítéseket végzik.
VII. FEJEZET
Harmadik országok részvétele transznacionális és interregionális együttműködési programokban
26. cikk
Végrehajtási feltételek harmadik országok részvétele tekintetében
A pénzügyi irányításra, valamint harmadik országok – transznacionális és interregionális együttműködési programokban az IPA II vagy az ENI keretében biztosított források révén történő – részvételének programozására, monitoringjára, értékelésére és ellenőrzésére irányadó, az adott program esetében alkalmazandó végrehajtási feltételeket a releváns együttműködési programban és – amennyiben szükséges – a Bizottság, az érintett harmadik országok kormányai és a releváns együttműködési program irányító hatóságát adó tagállam kormánya közötti finanszírozási megállapodásban határozzák meg. A program végrehajtási feltételei összhangban állnak az uniós kohéziós politika szabályaival.
VIII. FEJEZET
Pénzügyi irányítás
27. cikk
Költségvetési kötelezettségvállalások, kifizetések és visszafizetések
(1) Az együttműködési programok ERFA-támogatása egyetlen számlára kerül kifizetésre, nemzeti alszámlák nélkül.
(2) Az irányító hatóság gondoskodik róla, hogy a vezető vagy az egyetlen kedvezményezett minden, szabálytalanság következtében kifizetett összeget visszatérítsen. A kedvezményezettek a vezető kedvezményezettnek fizetnek vissza minden jogosulatlanul kifizetett összeget.
(3) Amennyiben a vezető kedvezményezettnek nem sikerül biztosítania a többi kedvezményezett részéről a visszafizetést, illetve az irányító hatóságnak nem sikerül biztosítania a vezető vagy egyetlen kedvezményezett részéről a visszafizetést, az a tagállam vagy harmadik ország köteles visszafizetni az irányító hatóságnak a kedvezményezett számára jogosulatlanul kifizetett összegeket, amelynek területén az adott kedvezményezett található, illetve ETT esetében az a tagállam vagy harmadik ország, amelyben a vezető vagy egyetlen kedvezményezettet bejegyezték. Az irányító hatóság felelős az érintett összegeknek az Unió általános költségvetésébe történő visszafizetéséről az együttműködési programban meghatározott, a részt vevő tagállamok közötti felelősségmegosztásnak megfelelően.
28. cikk
Az euró használata
A(z) 1303/2013/EU rendelet 133. cikkétől eltérve, az eurótól eltérő pénznemben felmerülő költségeket a kedvezményezettek átváltják euróra a Bizottság azon hónapban érvényes átváltási árfolyamán, amelyikben az adott költség:
a) |
felmerült, |
b) |
azt hitelesítés céljából az irányító hatóságnak vagy az ellenőrnek benyújtották az e rendelet 23. cikkével összhangban, vagy |
c) |
azt a vezető kedvezményezettnek jelentették. |
A választott módszert meg kell határozni az együttműködési programban, és az minden kedvezményezett tekintetében alkalmazandó.
Az átváltást azon tagállam vagy harmadik ország irányító hatósága vagy ellenőre ellenőrzi, amelyben a kedvezményezett található.
IX. FEJEZET
Záró rendelkezések
29. cikk
Felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottság a 16. cikk (4) bekezdésében és a 18. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása 2013. december 21-től2020. december 31-ig szól az e rendelet hatálybalépésétől kezdődő hatállyal.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 16. cikk (4) bekezdésében és a 18. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi napon lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 16. cikk (4) bekezdése és a 18. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbítható.
30. cikk
Átmeneti rendelkezés
(1) Ez a rendelet nem érinti a Bizottság által az 1080/2006/EK rendelet alapján vagy bármely más, olyan jogszabály alapján jóváhagyott támogatás folytatását vagy módosítását – beleértve a teljes vagy részleges megszüntetését is –, amely az adott támogatásra 2013. december 31-én alkalmazandó. Az említett rendelet vagy az egyéb ilyen alkalmazandó jogszabály következésképpen 2013. december 31-ét követően is tovább alkalmazandó az érintett támogatásra vagy az érintett műveletekre azok lezárásáig. E bekezdés alkalmazásában a támogatás operatív programokra és nagyprojektekre terjed ki.
(2) Az 1080/2006/EK rendelet alapján 2014. január 1. előtt benyújtott vagy jóváhagyott támogatási kérelmek érvényben maradnak.
31. cikk
Felülvizsgálat
Az EUMSZ 178. cikke értelmében az Európai Parlament és a Tanács e rendeletet 2020. december 31-ig felülvizsgálja.
32. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
A rendelet 4., 27. és 28. cikkét 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2013. december 17-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
R. ŠADŽIUS
(1) HL C 191., 2012.6.29., 49. o.
(2) HL C 277., 2012.9.13., 96. o.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról, valamint a 1083/2006/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 320 oldalát).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1301/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésre vonatkozó egyedi rendelkezésekről, valamint a 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 289. oldalát).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1302/2006/EK rendeletnek 2013. december 17. a csoportosulásoklétrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról (Lásd e Hivatalos Lap 303. oldalát).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1080/2006/EK rendelete (2006. július 5.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 1. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1316/2013/EU rendelete 2013. december 11. az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról és a 680/2007/EK és 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 20.12.2013., 129 o.).
MELLÉKLET
AZ EURÓPAI TERÜLETI EGYÜTTMŰKÖDÉSI CÉLKITŰZÉS KÖZÖS KIMENETI INDIKÁTORAI
|
EGYSÉG |
NÉV |
Termelő beruházás |
||
|
vállalkozás |
támogatásban részesülő vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
vissza nem térítendő támogatásban részesülő vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
nem támogatásjellegű pénzügyi támogatásban részesülő vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
nem pénzügyi támogatásban részesülő vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
támogatott új vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
a határokon átnyúló, transznacionális vagy interregionális kutatási projektekben részt vevő vállalatok száma |
|
szervezet |
a határokon átnyúló, transznacionális vagy interregionális kutatási projektekben részt vevő kutatóintézetek száma |
|
EUR |
a vállalkozásoknak közpénzből nyújtott támogatásához illeszkedő magánberuházás (vissza nem térítendő támogatás) |
|
EUR |
a vállalkozásoknak közpénzből nyújtott támogatásához illeszkedő magánberuházás (vissza nem térítendő támogatástól eltérő támogatás) |
|
teljes munkaidős egyenérték |
a foglalkoztatás növekedése a támogatott vállalkozásoknál |
Fenntartható idegenforgalom |
látogatás/év |
támogatott kulturális és természeti örökségeknél, illetve nevezetességeknél tett látogatások várható számának a növekedése |
IKT infrastruktúra |
háztartás |
legalább 30 Mbps sávszélességű hozzáféréssel rendelkező további háztartások |
Közlekedés |
||
Vasút |
kilométer |
új vasútvonalak teljes hossza |
|
|
ebből: TEN-T |
|
kilométer |
újjáépített vagy korszerűsített vasútvonalak teljes hossza |
|
ebből: TEN-T |
|
Utak |
kilométer |
új építésű utak teljes hossza |
|
|
ebből: TEN-T |
kilométer |
újjáépített vagy korszerűsített utak teljes hossza |
|
|
ebből: TEN-T |
|
Városi közlekedés |
kilométer |
az új vagy felújított villamos- és metróvonalak teljes hossza |
Belvízi hajózási útvonal |
kilométer |
Az új vagy felújított belvízi hajózási útvonal teljes hossza |
Környezet |
||
Szilárd hulladék |
tonna/év |
pótlólagos hulladék-újrafeldolgozó kapacitás |
Vízellátás |
fő |
jobb vízellátásban részesülő lakosság számának növekedése |
Szennyvíztisztítás |
lakossági egyenérték |
jobb szennyvíztisztításban részesülő lakosság számának növekedése |
Kockázatmegelőzés és -kezelés |
fő |
az árvízvédelem hasznát élvező lakosság |
|
fő |
erdőtűzvédelmi intézkedéseket élvező lakosság |
Földrehabilitáció |
hektár |
rehabilitált földterület teljes nagysága |
Természet és biológiai sokféleség |
hektár |
a jobb állapotban való megőrzés érdekében támogatott élőhelyek felszíni területe |
Kutatás, innováció |
|
|
|
teljes munkaidős egyenérték |
új kutatók száma a támogatott szervezeteknél |
|
teljes munkaidős egyenérték |
jobb kutatási infrastruktúrával ellátott létesítményekben dolgozó kutatók száma |
|
vállalkozás |
kutatóintézetekkel együttműködő vállalkozások száma |
|
EUR |
az állami finanszírozású innovációs és K+F projektekhez illeszkedő magánberuházások |
|
vállalkozás |
új termékek forgalomba hozatala céljából támogatott vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
új termékek vállalati gyártása céljából támogatott vállalkozások száma |
Energia és éghajlatváltozás |
|
|
Megújuló energiák |
MW |
megújuló energiatermelés kapacitásának növekedése |
Energiahatékonyság |
háztartás |
jobb energiafogyasztási osztályba sorolt háztartások száma |
|
kilowattóra/év |
a középületek éves elsődleges energiafogyasztásának csökkenése |
|
felhasználó |
intelligens hálózatokhoz csatlakozó energiafogyasztók számának növekedése |
Üvegházhatású gázok csökkenése |
CO2-egyenérték tonnában |
üvegházhatású gázok becsült éves csökkenése |
Szociális infrastruktúra |
||
Gyermekgondozás és oktatás |
fő |
támogatott gyermekgondozási és oktatási intézmények kapacitása |
Egészségügy |
fő |
jobb egészségügyi szolgáltatásokban részesülő lakosság |
A városfejlesztés konkrét indikátorai |
||
|
fő |
integrált városfejlesztési stratégiákba bevont területek lakossága |
|
négyzetméter |
városi területeken létrehozott vagy helyreállított nyitott terek |
|
négyzetméter |
városi területeken épített vagy renovált köz- vagy kereskedelmi épületek |
|
lakóegység |
helyreállított lakások a városi területeken |
Munkaerőpiac és képzés (1) |
||
|
fő |
a határokon átnyúló mobilitási kezdeményezések résztvevőinek száma |
|
fő |
a közös helyi foglalkoztatási kezdeményezések és közös képzések résztvevőinek száma |
|
fő |
a határokon átnyúló, nemek közötti egyenlőséget, esélyegyenlőséget és társadalmi befogadást támogató projektek résztvevőinek száma |
|
fő |
a határokon átnyúló, a fiatalok foglalkoztatását, oktatási lehetőségeket, felsőfokú oktatást és szakképzést támogató közös oktatási és képzési rendszerek résztvevőinek száma |
(1) Ahol szükséges a résztvevőkre vonatkozó információt munkaerő-piaci helyzetük szerinti bontásban fogják megadni, a következők feltüntetésével: „alkalmazott”, „munkanélküli”, „tartósan munkanélküli”, „inaktív” vagy „inaktív és nem vesz részt oktatásban vagy képzésben”.
Az Európai Parlament és Tanács együttes nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásáról
Az Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott bizonyosságot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói az egyes rendeletekhez csatolt mellékletben szerepeljenek, amelyek a Bizottság és a tagállamok szakértői által végzett értékeléseket magában foglaló, hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg és változatlanul érvényesek maradhatnak.
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/281 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1300/2013/EU RENDELETE
(2013. december 17.)
a Kohéziós Alapról, és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 177. cikke második bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikke első bekezdésének rendelkezése szerint az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az e rendelet által létrehozott Kohéziós Alap ezért a közlekedési infrastruktúra területén pénzügyi hozzájárulást nyújt a környezetvédelmi és a transzeurópai hálózatok keretében megvalósítandó projektekhez. |
(2) |
Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), az Európai Szociális Alapra (ESZA), a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezéseket a/az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet tartalmazza (3). Az említett rendelet.az Európai Strukturális és Beruházási Alapok, köztük a Kohéziós Alap új keretét képezi. E keretre és az EUMSZ-ben a számára meghatározott célra tekintettel a Kohéziós Alap feladatait pontosítani kell. |
(3) |
1303/2013/EU [CPR] rendeletben meghatározott tematikus célkitűzésekhez tartozó beruházási prioritásokhoz való hozzájárulás érdekében meg kell állapítani a Kohéziós Alap által támogatható tevékenységi típusokra vonatkozó egyedi rendelkezéseket. |
(4) |
Az Unió emellett a Kohéziós Alapon keresztül az EUMSZ 11. és 191. cikkével összhangban hozzájárulhat olyan uniós környezetvédelmi célkitűzések megvalósításához, mint az energiahatékonyság és a megújuló energiák, valamint a transzeurópai hálózatokon kívüli közlekedési szektorban a vasúti, folyami és tengeri közlekedés, az intermodális közlekedési rendszerek és kölcsönös átjárhatóságuk, a közúti, tengeri és légi közlekedés irányítása, a tiszta városi közlekedés és a közösségi közlekedés. |
(5) |
Emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdésén alapuló intézkedések egy tagállam hatóságai számára aránytalanul magas költségekkel járnak és a 192. cikk (5) bekezdésének rendelkezései szerint a Kohéziós Alapból biztosított pénzügyi támogatás nyújtására kerül sor, a „szennyező fizet” elve mindazonáltal alkalmazandó. |
(6) |
A Kohéziós Alapból támogatott transzeurópai közlekedési hálózati TEN-T projekteknek meg kell felelniük a 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott iránymutatásoknak (4). Az ezen vonatkozásban tett erőfeszítések összpontosítása érdekében az említett határozatban meghatározott közös érdekű projektek számára elsőbbséget kell biztosítani. |
(7) |
A Kohéziós Alapból nem támogathatók a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) I. mellékletében felsorolt tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló beruházások, mivel ezek már támogatásban részesülnek a fent említett irányelv keretében. Ez a kizárás azonban nem korlátozhatja annak lehetőségét, hogy a Kohéziós Alap olyan tevékenységek támogatására kerüljön felhasználásra, amelyek nem szerepelnek a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében, még ha ugyanazok a gazdasági szereplők hajtják is azokat végre, és ide tartoznak az olyan tevékenységek is, mint például – a távfűtési hálózatokba, az intelligens energiaelosztó, -tároló és -átviteli rendszerekbe és a légszennyezés csökkentését célzó intézkedésekbe – az energiahatékonyság érdekében történő beruházások, még akkor is, ha e tevékenységek egyik közvetett hatása az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, vagy ha szerepelnek a 2003/87/EK irányelvben említett nemzeti tervben. |
(8) |
Lakóingatlanokba történő befektetéseket – kivéve az energiahatékonyság vagy a megújuló energiák támogatását – nem lehet támogatni a Kohéziós Alapból, mivel az EUMSZ-ben szereplő meghatározás szerint az kívül esik a Kohéziós Alapból támogatható tevékenységek körén. |
(9) |
Az uniós közlekedési infrastruktúra fejlesztésének felgyorsítása érdekében a Kohéziós Alapnak támogatnia kell összesen 10 000 000 000 EUR összegig a/az 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) meghatározott, európai hozzáadott értéket képviselő közlekedési infrastrukturális projekteket. A Kohéziós Alapból az ezen projektekhez nyújtandó támogatásnak összhangban kell állnia a 1303/2013/EU rendelet. 92. cikkének (6) bekezdése alapján meghatározott szabályokkal. A 1316/2013/EU rendelettel összhangban a támogatás kizárólag a Kohéziós Alapból támogatásra jogosult tagállamok számára állhat rendelkezésre, az erre az alapra vonatkozó társfinanszírozási rátákkal. |
(10) |
Fontos annak biztosítása, hogy a kockázatkezeléssel kapcsolatos befektetések támogatása során figyelembe vegyék a specifikus regionális, határokon átnyúló és nemzetközi szintű kockázatokat. |
(11) |
Biztosítani kell a kiegészítő jelleget és szinergiákat a Kohéziós Alap, az ERFA, az európai területi együttműködés és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) által támogatott beavatkozások között, hogy elkerülhető legyen az erőfeszítések megkettőződése és biztosítani lehessen a különféle infrastruktúrák közötti optimális kapcsolatot helyi, regionális és nemzeti szinten, valamint szerte az Európai Unióban. |
(12) |
A Kohéziós Alap konkrét igényeinek kielégítése érdekében, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó uniós stratégiával összhangban a/az 1303/2013/EU rendeletben meghatározottmindegyik tematikus célkitűzésen belül meg kell állapítani a Kohéziós Alap-specifikus intézkedéseket mint „beruházási prioritásokat”. E beruházási prioritásoknak olyan részletes célkitűzéseket kell meghatároznia, amelyek nem zárják ki kölcsönösen egymást, és amelyekhez a Kohéziós Alapnak hozzá kell járulnia. E beruházási prioritásoknak kell alapul szolgálniuk a programokon belüli, a programterület igényeit és jellemzőit figyelembe vevő egyedi célkitűzések meghatározásához. A közös végrehajtás lehetővé tétele révén a rugalmasság növelése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében össze kell hangolni az ERFA és a Kohéziós Alap elsődleges beruházási céljait a megfelelő tematikus célkitűzések keretén belül. |
(13) |
E rendelet mellékletében kimeneti indikátorokat kell létrehozni az operatív programok végrehajtásából származó uniós szintű összesített eredmények értékelése céljából. Ezen indikátoroknak meg kell felelniük az e rendelettel és a(z) 1303./2013/EU rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban támogatott befektetési prioritásnak és tevékenységi típusnak. E kimeneti indikátorokat programspecifikus eredményindikátorokkal, és – adott esetben – programspecifikus kimeneti indikátorokkal kell kiegészíteni. |
(14) |
E rendelet bizonyos nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet I. mellékletében meghatározott kimeneti indikátorok listájának módosítása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(15) |
Mivel e rendelet célját – nevezetesen a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziónak a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében történő megerősítését – a tagállamok a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti eltérések és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának mértéke, valamint a tagállamok és a régiók korlátozott pénzügyi forrásai miatt nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a rendelet léptéke és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. |
(16) |
Mivel ez a rendelet az 1084/2006/EK tanácsi rendelet (7) helyébe lép, ez utóbbi rendeletet hatályon kívül kell helyezni. E rendelet azonban nem érinti az 1084/2006/EK rendelet alapján vagy bármely egyéb, az adott támogatásra 2013. december 31-én alkalmazandó jogszabály alapján a Bizottság által jóváhagyott támogatás folytatását vagy módosítását. Az említett rendelet vagy más ilyen alkalmazandó jogszabály következésképpen az adott támogatásra vagy az érintett projektekre azok lezárásáig 2013. december 31. után is alkalmazandó. Az 1084/2006/EK rendelet alapján támogatás igénylésére beadott vagy jóváhagyott kérelmeknek érvényeseknek kell maradniuk. |
(17) |
A meghozandó intézkedések azonnali alkalmazásának lehetővé tétele érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A Kohéziós Alap létrehozása és tárgya
(1) Kohéziós Alap jön létre az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának megerősítése céljából, a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében.
(2) A rendelet a(z) 1303/2013 rendelet.89. cikkében meghatározott, „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzéssel összhangban megállapítja a Kohéziós Alap feladatait és az általa nyújtott támogatások körét.
2. cikk
A Kohéziós Alap támogatásainak köre
(1) A Kohéziós Alap a megfelelő egyensúly fenntartása és az egyes tagállamokra jellemző befektetési és infrastrukturális szükségletek figyelembevételével támogatja:
a) |
a környezeti beruházásokat, beleértve a fenntartható fejlődéssel és az energiával összefüggő területeket, amelyek környezeti előnyökkel járnak; |
b) |
TEN-T, a 1315/2013/EU rendeletben elfogadott iránymutatások szerint; |
c) |
technikai segítségnyújtást. |
(2) A Kohéziós Alap nem támogatja:
a) |
atomerőművek leállítását és építését; |
b) |
a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységekből eredő üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését elősegítő beruházásokat; |
c) |
a lakóingatlanokba történő beruházást, kivéve az energiahatékonyság vagy a megújuló energiák felhasználásának támogatását. |
d) |
dohány és dohánytermékek gyártása, feldolgozása és forgalomba hozatala; |
e) |
az uniós állami támogatási szabályok szerint nehézségekkel küzdő vállalkozások; |
f) |
repülőtéri infrastrukturális beruházások, a környezetvédelemhez kapcsolódók kivételével, vagy kivéve akkor, ha ezeket a negatív környezeti hatás mérsékléséhez vagy csökkentéséhez szükséges beruházások kísérik. |
3. cikk
Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében közlekedési infrastrukturális projektekre nyújtott támogatás a Kohéziós Alapból
A Kohéziós Alap összesen 10 000 000 000 EUR összegig a(z) 1316/2013/EU rendeletben meghatározott, európai hozzáadott értéket képviselő közlekedési infrastrukturális projekteket támogat, összhangban a(z) 1303/2013/EU rendelet 92. cikkének (6) bekezdésével.
4. cikk
Beruházási prioritások
A hivatkozott rendelet 15. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett Partnerségi Megállapodásban meghatározott fejlesztési szükségletek és növekedési lehetőségek alapján a Kohéziós Alap a következő beruházási prioritásokat támogatja a(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésében meghatározott tematikus célkitűzéseken belül:
a) |
az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés támogatása minden ágazatban a következők révén:
|
b) |
az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatok megelőzésének és kezelésének elősegítése a következők révén:
|
c) |
a környezet védelme és megőrzése és a forráshatékonyság támogatása az alábbiak segítségével:
|
d) |
a fenntartható közlekedés támogatása és a szűk keresztmetszetek eltávolítása az alapvető fontosságú hálózati infrastruktúrákból az alábbiak révén:
|
e) |
a hatóságok és az érintettek intézményi kapacitásának növelése és eredményes közigazgatás kialakítása a Kohéziós Alap feladatainak végrehajtásához kapcsolódó közigazgatási rendszerek és közszolgáltatások eredményességének és intézményi kapacitásának megerősítése által. |
5. cikk
Indikátorok
(1) A rendelet I. mellékletében meghatározott közös kimeneti indikátorokat, programspecifikus eredményindikátorokat és szükség esetén programspecifikus kimeneti indikátorokat a(z) 1303/2013/EU rendelet 27. cikke (4) bekezdésének és 96. cikke (2) bekezdése b) pontja ii. és iv. alpontjának valamint c) pontja ii. és iv. alpontjának.megfelelően kell alkalmazni.
(2) A közös és a programspecifikus kimeneti indikátorok esetében a bázisértékeket nullára állítják be. Ezen indikátorok kumulatív számszerűsített célértékeit 2023-re kell meghatározni.
(3) A beruházási prioritásokra vonatkozó programspecifikus eredményindikátorok esetében a bázisértékek a rendelkezésre álló legfrissebb adatokon alapul, a célértékeket pedig 2023-re kell meghatározni. Mennyiségi és minőségi célértékek egyaránt meghatározhatók.
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 7. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az I. mellékletben meghatározott kimeneti indikátorok listájának módosítására, hogy indokolt esetben kiigazításokat tehessen az operatív programok végrehajtásában tett előrehaladás hatékony értékelésének biztosítása érdekében.
6. cikk
Átmeneti rendelkezés
(1) Ez a rendelet nem érinti a Bizottság által az 1084/2006/EK rendelet alapján, vagy bármely egyéb, az adott támogatásra 2013. december 31-én irányadó jogszabály alapján jóváhagyott támogatás folytatását vagy módosítását beleértve annak teljes vagy részleges megszüntetését is. Az említett rendelet vagy más ilyen jogszabály következésképpen az adott támogatásra vagy az adott műveletre, azok lezárásáig, 2013. december 31. után is alkalmazandók. E bekezdés alkalmazásában a támogatás operatív programokat és nagyprojekteket fedez.
(2) Az 1084/2006/EK rendelet alapján támogatás iránt benyújtott vagy jóváhagyott kérelmek továbbra is érvényesek.
7. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottságnak az 5. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazásának hatálya 2013. december 21-tól/től2020. december 31-ig szól.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonó határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) Az 5. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik.
8. cikk
Hatályon kívül helyezés
Az e rendelet 6. cikkének sérelme nélkül, az 1084/2006/EK rendelet 2014. január 1-jétől hatályát veszti.
A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat az erre a rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.
9. cikk
Felülvizsgálat
Az Európai Parlament és a Tanács az EUMSZ 177. cikkének megfelelően 2020. december 31-ig felülvizsgálja ezt a rendeletet.
10. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2013. december 17-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
R. ŠADŽIUS
(1) HL C 191., 2012.6.29., 38. o.
(2) HL C 225., 2012.7.27., 143. o.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 320. oldalát).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1315/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 20.12.2013, 1 o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1316/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 680/2007/EK rendelet és a 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 20.12.2013, 129 o.).
(7) A Tanács 1084/2006/EK rendelete (2006. július 11.) a Kohéziós Alap létrehozásáról és az 1164/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 79. o.).
I. MELLÉKLET
A KOHÉZIÓS ALAP ESETÉBEN HASZNÁLT KIMENETI INDIKÁTOROK
|
EGYSÉG |
NÉV |
Környezet |
||
Szilárd hulladék |
tonna/év |
Hulladék újrafeldolgozására további kapacitás |
Vízellátás |
személy |
Jobb vízellátásban részesülő további népesség |
Szennyvízkezelés |
lakosegyenérték |
A javított szennyvízkezelésben részesülő további népesség |
Kockázatmegelőzés és -kezelés |
személy |
Árvízvédelmi intézkedések előnyeiben részesülő népesség |
személy |
Erdőtűzvédelmi intézkedéseket élvező lakosság |
|
Talajrehabilitáció |
hektár |
A rehabilitált talaj összterülete |
Természet és a biológiai sokféleség |
hektár |
A jobb állapotban való megőrzés érdekében támogatott élőhelyek területe |
Energia és éghajlatváltozás |
||
Megújuló energiaforrások |
MW |
További kapacitás megújuló energia előállítására |
Energiahatékonyság |
háztartás |
Jobb energiafogyasztási besorolással rendelkező háztartások száma |
kWh/év |
A középületek éves elsődleges energiafogyasztásának csökkentése |
|
felhasználó |
Az intelligens energiahálózatokhoz csatlakozott további energiafogyasztók |
|
Üvegházhatást okozó gázok csökkentése |
tonna CO2-egyenérték |
Az üvegházhatást okozó gázok éves csökkenése |
Közlekedés |
||
Vasút |
kilométer |
Az új vasútvonalak teljes hossza |
|
kilométer |
A felújított vagy korszerűsített vasútvonalak teljes hossza |
Utak |
kilométer |
Az újonnan épített utak teljes hossza |
kilométer |
A felújított vagy korszerűsített utak teljes hossza |
|
Városi közlekedés |
kilométer |
Az új vagy felújított villamos- és metróvonalak teljes hossza |
Belföldi vízi hajózási útvonalak |
kilométer |
Az új vagy felújított belvízi hajózási útvonalak teljes hossza |
II. MELLÉKLET
MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT
No 1084/2006/EK rendelet |
E rendelet |
1. cikk |
1. cikk |
2. cikk |
2. cikk |
3. cikk |
— |
4. cikk |
— |
— |
3. cikk |
— |
4. cikk |
— |
5. cikk |
5. cikk |
6. cikk |
5a. cikk |
— |
— |
7.cikk |
6. cikk |
8. cikk |
7. cikk |
9. cikk |
8. cikk |
10. cikk |
Az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásáról
Az Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott biztosítékot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói, amelyek az egyes rendeletekhez csatolt mellékletekben szerepelnek majd, a Bizottság és a tagállamok értékelő szakértői bevonásával végzett hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg, és a várakozások szerint elviekben változatlanok maradnak.
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/289 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1301/2013/EU RENDELETE
(2013. december 17.)
az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 178. és 349. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 176. cikke úgy rendelkezik, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) rendeltetése, hogy elősegítse az Unión belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását. Az EUMSZ. fenti cikke és a 174. cikkének második és harmadik bekezdése alapján az ERFA-nak hozzá kell járulnia a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentéséhez, amelyek közül kiemelt figyelemmel kell kezelni az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók. |
(2) |
Az ERFA-ra, az Európai Szociális Alapra (ESZA), a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezéseket a 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) tartalmazza. |
(3) |
A(z) 1303/2013/EU rendeletben meghatározott tematikus célkitűzésekhez tartozó beruházási prioritásokhoz való hozzájárulás érdekében meg kell állapítani az ERFA által támogatható tevékenységi típusokra vonatkozó egyedi rendelkezéseket. Ugyanakkor meg kell határozni és egyértelműsíteni kell az ERFA hatályán kívül eső tevékenységeket, ideértve az annak megvalósítását célzó beruházásokat, hogy csökkenjen a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) I. mellékletében szereplő tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A túlfinanszírozás elkerülése érdekében ezek a beruházások nem támogathatók az ERFA-ból, mivel a 2003/87/EK irányelv alkalmazása révén már pénzügyi támogatásban részesülnek. Ez a kizárás azonban nem korlátozhatja annak lehetőségét, hogy az ERFA olyan tevékenységek támogatására kerüljön felhasználásra, amelyek nem szerepelnek a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében, még ha ugyanazok a gazdasági szereplők hajtják is azokat végre, és ide tartoznak az olyan tevékenységek is, mint például – a távfűtési hálózatokba, az intelligens energiaelosztó, -tároló és -átviteli rendszerekbe és a légszennyezés csökkentését célzó intézkedésekbe – az energiahatékonyság érdekében történő beruházások, még akkor is, ha e tevékenységek egyik közvetett hatása az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, vagy ha szerepelnek a 2003/87/EK irányelvben említett nemzeti tervben. |
(4) |
Meg kell határozni, hogy az ERFA-ból ezen felül milyen tevékenységek támogathatók az európai területi együttműködési (ETE) cél keretében. |
(5) |
Az ERFA-nak hozzá kell járulnia az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó uniós stratégiához, ami biztosítani fogja, hogy az ERFA-támogatások fokozottabban az uniós prioritásokra irányuljanak. A támogatott régiók kategóriájától függően a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzése alapján megvalósuló ERFA-támogatást a kutatásra és az innovációra, az információs és kommunikációs technológiákra (ikt), a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k) és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság elősegítésére kell összpontosítani. Ezt a tematikus koncentrációt nemzeti szinten kell elérni, a rugalmasságnak az műveleti programok szintjén és a különböző régiókategóriákban történő biztosítása mellett. Ahol szükséges, a tematikus koncentrációt ki kell igazítani, hogy figyelembe vegye a Kohéziós Alapból a(z) 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 3. cikkének a) pontjában említett és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréshez kapcsolódó beruházási prioritások támogatására biztosított forrásokat. A tematikus koncentráció mértékének figyelembe kell vennie a régió fejlettségi szintjét, ahol szükséges a Kohéziós Alapból származó források hozzájárulását, valamint azoknak a régióknak a különleges igényeit, amelyek a 2007–2013-as programozási időszakban támogathatósági követelményként alkalmazott egy főre eső GDP-je az EU-25-ök referencia-időszakbeli átlagos GDP-je 75 %-ánál kisebb volt, illetve a 2007–2013-as programozási időszakban kivezetés alatt állóként megjelölt régiók és a kizárólag szigeteken fekvő tagállamokból és szigetekből álló egyes NUTS 2. szintű régiók különleges igényeit. |
(6) |
A „közösségvezérelt helyi fejlesztés” beruházási prioritás alapján nyújtott ERFA támogatás az e rendeletben meghatározott valamennyi tematikus célkitűzéshez hozzájárulhat. |
(7) |
Az ERFA konkrét igényeinek kielégítése érdekében, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó uniós stratégiával összhangban a(z) 1303/2013/EU rendeletben meghatározott mindegyik tematikus célkitűzésen belül meg kell állapítani az ERFA-specifikus intézkedéseket mint „beruházási prioritásokat”.E beruházási prioritásoknak olyan részletes célkitűzéseket kell meghatároznia, amelyek nem zárják ki kölcsönösen egymást, és amelyekhez az ERFA-nak hozzá kell járulnia. E beruházási prioritásoknak kell alapul szolgálniuk a programokon belüli, a programterület igényeit és jellemzőit figyelembe vevő egyedi célkitűzések meghatározásához. |
(8) |
Az európai és regionális kihívásokkal összefüggő, feljövőben lévő területeken – mint amilyen például a kreatív és kulturális iparágak, valamint az új társadalmi igényeket tükröző innovatív szolgáltatások vagy az idősödő népességgel összefüggő termékek és szolgáltatások, gondozás és egészségügy, ökoinnováció, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és a forráshatékonyság – elő kell segíteni az innovációt és a kkv-k fejlesztését. |
(9) |
A(z) 1303/2013/EU rendelettel összhangban a kutatás és az innováció területén végrehajtott, részben vagy egészben uniós költségvetésből finanszírozott beruházásokból származó hozzáadott érték optimalizálása érdekében szinergiákra kell törekedni az ERFA és a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram működése között, egyúttal azonban tiszteletben tartva ezek eltérő célkitűzéseit. |
(10) |
Fontos biztosítani, hogy a kockázatkezelésbe történő beruházások elősegítése során figyelembe vegyék a regionális, határokon átnyúló és transznacionális szintű egyedi kockázatokat. |
(11) |
A foglalkoztatásbarát növekedés elősegítésének céljához való hozzájárulásuk maximalizálásaként a fenntartható turizmust, a kultúrát és a természeti örökségeket támogató tevékenységeknek be kell épülniük az adott területeket érintő területi stratégiákba, beleértve a hanyatló ipari régiók átalakítását. E tevékenységek támogatásának hozzá kell járulnia az innovációnak, az ikt-használatnak, a kkv-knak és a környezet- és forráshatékonyságnak a megerősítéséhez, illetve a társadalmi befogadás előmozdításához. |
(12) |
A fenntartható regionális vagy helyi mobilitás előmozdítása és a levegő- és zajszennyezés csökkentése érdekében támogatni kell az egészséges, fenntartható és biztonságos közlekedési módokat. Az ERFA-ból támogatott repülőtéri infrastrukturális beruházásoknak elő kell segíteniük a környezeti szempontból fenntartható légi közlekedést, többek között a regionális mobilitás – másodlagos és harmadlagos csomópontoknak a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) infrastruktúrájába való bekapcsolásával megvalósított – javítása során, egyebek mellett multimodális csomópontok révén. |
(13) |
Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó uniós stratégia részeként az Unió által kitűzött energetikai és éghajlatvédelmi célok elérésének előmozdítása érdekében az ERFA-nak támogatnia kell a tagállamokban az energiahatékonyságot és az energiaellátás biztonságát elősegítő beruházásokat, többek között az intelligens energiaelosztó, -tároló és -átviteli rendszerek fejlesztésén keresztül, például a megújuló forrásokból történő elosztott energiatermelés integrálása révén. A tagállamok számára lehetőséget kell adni arra, hogy az ellátásbiztonsági követelményeknek való megfelelés érdekében olyan energetikai infrastruktúrákba ruházzanak be, amelyek összhangban vannak választott energiaszerkezetükkel, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégián alapuló céljaikkal. |
(14) |
A kis- és középvállalkozások (kkv-k) – amelyekbe beletartozhatnak a szociális gazdaság vállalkozásai is – fogalma megegyezik a kkv-knak a(z) 1303/2013/EU rendeletben meghatározott fogalmával, vagyis a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban (6) meghatározott mikro-, kis- és középvállalkozásokat fedi le. |
(15) |
A társadalmi befogadás előmozdítása és – különösen a marginalizálódott közösségekben – a szegénység elleni küzdelem érdekében a fogyatékkal élők és az idősek különleges szükségleteinek figyelembevételével – kis nagyságrendű infrastruktúrák biztosítása révén – javítani kell a társadalmi, kulturális és rekreációs szolgáltatásokhoz való hozzáférést. |
(16) |
A közösségi alapú szolgáltatások az otthoni, családi alapú, lakossági és egyéb közösségi szolgáltatások összes olyan formáját felölelik, amelyek azt a mindenkit megillető jogot támogatják, hogy egyenlő választási lehetőségekkel közösségben éljen, és amelyek a közösségtől való elszigeteltséget vagy az abból való kirekesztést igyekeznek megakadályozni. |
(17) |
A közös végrehajtás lehetővé tétele révén a rugalmasság növelése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében össze kell hangolni az ERFA és a Kohéziós Alap elsődleges beruházási céljait a megfelelő tematikus célkitűzések keretén belül. |
(18) |
E rendelet mellékletébenben közös kimeneti indikátorokat kell létrehozni az műveleti programok végrehajtásából származó uniós szintű összesített eredmények értékelése céljából. E mutatóknak meg kell felelniük az e rendelettel és a(z) 1303./2013/EU rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban támogatott befektetési prioritásnak és tevékenységi típusnak. E közös kimeneti indikátorokat t programspecifikus eredmény indikátorokkal, és – ahol releváns – programspecifikus kimeneti indikátorokkal kell kiegészíteni. |
(19) |
A fenntartható városfejlesztés keretén belül támogatni kell a városokat – köztük a funkcionális városi területeket – érintő gazdasági, környezetvédelmi, éghajlati, demográfiai és társadalmi kihívásokra irányuló integrált intézkedéseket, figyelembe véve a város és a vidék közötti kapcsolatok fejlődését. Azon városi területek kiválasztásának elveit, ahol a fenntartható városfejlesztés érdekében integrált intézkedéseket kell végrehajtani, valamint ezen intézkedések indikatív összegeit a Partnerségi Megállapodásban kell meghatározni, és nemzeti szinten az ERFA-források legalább 5 %-át e célra kell fordítani. A települési hatóságokra való bármilyen hatáskör-átruházásról az irányító hatóságnak kell döntenie, a városi hatósággal folytatott konzultáció alapján. |
(20) |
Az uniós jelentőségű, a fenntartható városfejlesztéssel kapcsolatos kihívásokra válaszoló új megoldások felismerése és vizsgálata érdekében az ERFA-nak támogatnia kell a fenntartható városfejlesztés területén hozott innovatív intézkedéseket. |
(21) |
A kapacitásépítés megerősítése, a hálózatépítés és a fenntartható városfejlesztés területén a fenntartható városfejlesztési stratégiák és innovatív intézkedések végrehajtásáért felelős programok és szervek közötti tapasztalatcsere megerősítése és a meglévő programok és szervek kiegészítése érdekében egy uniós szintű városfejlesztési hálózatot kell létrehozni. |
(22) |
Az ERFA-nak foglalkoznia kell az elérhetőség és a nagy piacoktól való távolság problémájával, amelyekkel a rendkívül alacsony népsűrűségű területek szembesülnek, amint az 1994-es csatlakozási okmányhoz csatolt, a 6. célkitűzésre a strukturális alapok finnországi és svédországi alkalmazása keretében irányadó különös rendelkezésekről szóló 6. jegyzőkönyvben szerepel. Az ERFA-nak e régiók fenntartható fejlődésének támogatása céljából azokkal az egyedi nehézségekkel is foglalkoznia kell, amelyekkel olyan szigetek, hegyvidéki területek, határ menti régiók és gyéren lakott területek néznek szembe, amelyek földrajzi fekvése lassítja fejlődésüket. |
(23) |
Külön figyelmet kell szentelni a legkülső régiókra, az EUMSZ e. cikke szerinti olyan intézkedések elfogadásával, amelyek az ERFA-támogatás alkalmazási körét kivételes jelleggel kiterjesztik a legkülső régiók sajátos gazdasági és társadalmi helyzetéből – amelyet súlyosbítanak az EUMSZ. 349. cikkében említett tényezőkből eredő hátrányok, nevezetesen távoli fekvésük, szigetjellegük, kis méretük, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik, valamint néhány terméktől való gazdasági függésük, amely tényezők állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja fejlődésüket – eredő járulékos költségek ellensúlyozásához kapcsolódó működési támogatás finanszírozására,. A tagállamok által ezzel összefüggésben nyújtott működési támogatás mentesül az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében megállapított bejelentési kötelezettség alól, ha a támogatás az odaítélés időpontjában megfelel a 994/98/EK tanácsi rendelet (7) alapján elfogadott, a támogatások bizonyos fajtáit az EUMSZ 107. és 108. cikkének alkalmazásában a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító rendeletben megállapított feltételeknek. |
(24) |
A 2012/419/EU európai tanácsi határozat (8) – az Európai Tanács 2013. február 7–8-i következtetéseinek 51. pontjával összhangban és az EUMSZ 349. cikkében említett legkülső régiókra vonatkozó különleges célkitűzéseket figyelembe véve – megváltoztatta Mayotte jogállását, és az 2014. január 1-jétől új legkülső régióvá vált. Mayotte célzott és gyors infrastrukturális fejlesztésének megkönnyítése és előmozdítása érdekében kivételesen lehetővé kell tenni, hogy a Mayotte számára rendelkezésre álló keret ERFA-komponensének legalább 50 %-át a(z) 1303/2013/EU rendeletben meghatározott öt tematikus célkitűzésére különítsék el. |
(25) |
E rendelet bizonyos nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az innovatív intézkedések kiválasztására és irányítására vonatkozó részletes szabályok tekintetében. A Bizottságnak arra is felhatalmazást kell kapnia, hogy indokolt esetben a műveleti programok végrehajtása során elért előrehaladás hatékony értékelésének biztosítása céljából módosítsa e rendelet I. mellékletét a megfelelő kiigazítások érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(26) |
Mivel e rendelet célját – nevezetesen a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziónak az Unióban fennálló regionális egyenlőtlenségek kiigazításával történő megerősítését – a tagállamok a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti eltérések és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának mértéke, valamint a tagállamok és a régiók korlátozott pénzügyi forrásai miatt nem tudják kielégítően megvalósítani,), az Unió szintjén azonban a rendelet léptéke és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. |
(27) |
Ez a rendelet az 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) helyébe lép. Az egyértelműség érdekében az 1080/2006/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni. Ez a rendelet azonban nem érinti az 1080/2006/EK rendelet alapján vagy bármely egyéb, az adott támogatásra 2013. december 31-én alkalmazandó jogszabály alapján a Bizottság által jóváhagyott támogatás folytatását vagy módosítását. Az említett rendelet vagy más ilyen alkalmazandó jogszabály következésképpen az adott támogatásra vagy az érintett műveletekre azok lezárásáig 2013. december 31. után is alkalmazandó. Az 1080/2006/EK rendelet alapján támogatás igénylésére beadott vagy jóváhagyott kérelmeknek érvényesek kell maradniuk, |
(28) |
A meghozandó intézkedések azonnali alkalmazásának lehetővé tétele érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie. |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. cikk
Tárgy
Ez a rendelet meghatározza az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) feladatait, támogatásának hatókörét a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” és az „európai területi együttműködés” célkitűzés tekintetében, és egyedi rendelkezéseket állapít meg a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésre irányuló ERFA-támogatásról.
2. cikk
Az ERFA feladatai
Az ERFA hozzájárul a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítésére irányuló támogatás finanszírozásához azáltal, hogy a regionális gazdaságok fenntartható fejlesztése és strukturális átalakítása – többek között a hanyatló ipari régiók és a fejlődésben elmaradt régiók szerkezetátalakítása – révén az Unióban kiigazítja a főbb regionális egyenlőtlenségeket.
3. cikk
Az ERFA támogatások köre
(1) Az 5. cikkben meghatározott beruházási prioritásokhoz való hozzájárulás érdekében az ERFA-ból a következő tevékenységek támogathatók:
a) |
termelő beruházás, amely hozzájárul fenntartható munkahelyek teremtéséhez és megőrzéséhez a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) nyújtandó közvetlen befektetési támogatás révén; |
b) |
termelő beruházás, függetlenül az érintett vállalkozás méretétől, amely hozzájárul az 5. cikk (1) és (4) bekezdésében, illetve – amennyiben a beruházás nagyvállalatok és kkv-k közötti együttműködéssel jár – az 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott beruházási prioritásokhoz; |
c) |
beruházás a polgároknak alapvető szolgáltatásokat nyújtó infrastruktúrába az energia, a környezetvédelem, a közlekedés, valamint az információs és kommunikációs technológiák (ikt-k) terén; |
d) |
beruházások a társadalmi, egészségügyi, kutatási, innovációs, üzleti és oktatási infrastruktúrába; |
e) |
a berendezésekbe és a kisméretű infrastruktúrába való állóeszköz-beruházás révén a saját potenciál fejlesztésébe történő befektetés, ideértve a kulturális és fenntartható turizmussal kapcsolatos kisméretű infrastruktúrákat, a vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásokat, a kutatási és fejlesztési szervezetek támogatását, valamint a vállalkozások technológiájába és alkalmazott kutatásába való beruházást; |
f) |
az illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságok, gazdasági és szociális partnerek és a(z) 1303/2013/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett, civil társadalmat képviselő érintett szervezetek hálózatba szerveződése, együttműködése és tapasztalatcseréje, tanulmányok, előkészítő intézkedések és kapacitásépítés. |
(2) Az európai területi együttműködési célkitűzés keretében az ERFA támogathatja az eszközök, emberi erőforrások és valamennyi típusú infrastruktúra határokon átnyúló megosztását az összes régióban.
(3) Az ERFA a következőket nem támogatja:
a) |
atomerőművek leállítása és építése; |
b) |
a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységekből eredő, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését elősegítő beruházások; |
c) |
dohány és dohánytermékek gyártása, feldolgozása és forgalomba hozatala; |
d) |
az uniós állami támogatási szabályok szerint nehézségekkel küzdő vállalkozások; |
e) |
repülőtéri infrastrukturális beruházások, a környezetvédelemhez kapcsolódók kivételével, vagy kivéve akkor, ha ezeket a negatív környezeti hatás mérsékléséhez vagy csökkentéséhez szükséges beruházások kísérik. |
4. cikk
Tematikus koncentráció
(1) A(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikkének első bekezdésében meghatározott tematikus célkitűzések, valamint az e rendelet 5. cikkében meghatározott kapcsolódó beruházási prioritások, amelyekhez az ERFA a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzése keretében hozzájárulhat, a következőképpen koncentrálódnak:
a) |
a fejlettebb régiókban:
|
b) |
az átmeneti régiókban:
|
c) |
a kevésbé fejlett régiókban:
|
E cikk alkalmazásában azok a régiók, amelyek támogathatósági követelményként alkalmazott egy főre eső GDP-je a 2007–2013 programozási időszakban az EU-25-ök referencia-időszakbeli átlagos GDP-jének 75 %-ánál kevesebb volt, és amelyek a 2007–2013-as programozási időszakban kivezetés alatt állóként vannak megjelölve, de a(z) 1303/2013/EU rendelet 90. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a 2014–2020 közötti programozási időszakban a „fejlettebb régiók” kategóriájában támogathatóak, átmeneti régióknak minősülnek.
E cikk alkalmazásában a kizárólag szigeteken fekvő tagállamokból, vagy a Kohéziós Alapból támogatásban részesülő tagállamok részét képező szigetekből álló összes NUTS 2. szintű régió és valamennyi legkülső régió kevésbé fejlett régiónak minősül.
(2) Az e cikk (1) bekezdésétől eltérve a valamely régiókategóriát megillető minimális ERFA-részarány alacsonyabb lehet az (1) bekezdésben előírtnál, feltéve, hogy ezt a csökkentést a más régiókategóriákat megillető részarány emelése ellentételezi. Az összes régiókategóriát megillető források tagállami szintű összege a(z) 1300/2013/EU rendelet 9. cikke első bekezdésének 1., 2., 3. és 4. pontjában és a(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikke első bekezdésének 4. pontjában meghatározott tematikus célkitűzések tekintetében ennek megfelelően nem lehet kevesebb, mint az e cikk (1) bekezdésében meghatározott minimális ERFA-részarányok alkalmazásával kapott tagállami szintű összeg.
(3) Az e cikk (1) bekezdésétől eltérve, a Kohéziós Alapból a(z) 1300/2013/EU rendelet 4. cikke a) pontjának i. és iii. alpontjában meghatározott beruházási prioritásokra fordított források beszámíthatók az e cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában és b) pontjának ii. alpontjában, valamint c) pontjának ii. alpontjában megállapított minimális részarányok elérésébe. Ebben az esetben az e cikk (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában megállapított részarányt 15 %-ra kell emelni. Ahol szükséges ezeket a forrásokat olyan arányban kell szétosztani a különböző régiókategóriák között, amilyen részesedést azok az érintett tagállam teljes lakosságából képviselnek.
5. cikk
Beruházási prioritások
A hivatkozott rendelet 15. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett Partnerségi Megállapodásban meghatározott fejlesztési szükségletek és növekedési lehetőségekkel összhangban az ERFA a következő beruházási prioritásokat támogatja a(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikke első bekezdésében meghatározott tematikus célkitűzéseken belül:
1. |
a kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció megerősítése a következők révén;
|
2. |
az ikt-khoz való hozzáférés elősegítése és e technológiák használatának és minőségének fokozása a következők révén:
|
3. |
a kkv-k versenyképességének fokozása a következők révén:
|
4. |
az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés támogatása minden ágazatban a következők révén:
|
5. |
az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatok megelőzésének és kezelésének elősegítése a következők révén:
|
6. |
a környezet megőrzése és védelme, valamint a forráshatékonyság támogatása a következők révén:
|
7. |
a fenntartható közlekedés támogatása és a szűk keresztmetszetek eltávolítása az alapvető fontosságú hálózati infrastruktúrákból az alábbiak révén:
|
8. |
a fenntartható és minőségi foglalkoztatás, valamint a munkavállalói mobilitás ösztönzése a következők révén:
|
9) |
a társadalmi befogadás előmozdítása, a szegénység és mindenfajta diszkrimináció elleni küzdelem a következők révén:
|
10) |
az oktatásba, a készségekkel kapcsolatos képzésbe, szakképzésbe és az egész életen át tartó tanulásba történő beruházás oktatási és képzési infrastruktúrák kifejlesztésével; |
11) |
a hatóságok és az érintettek intézményi kapacitásának növelése és eredményes közigazgatás kialakítása az ERFA feladatainak végrehajtásához kapcsolódó közigazgatási rendszerek és közszolgáltatások eredményességének és intézményi kapacitásának megerősítése által. |
6. cikk
A „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzés mutatói
(1) A rendelet I. mellékletében meghatározott közös kimeneti indikátorokat, programspecifikus eredmény indikátorokat és szükség esetén a programspecifikus kimeneti indikátorokat a(z) 1303/2013/EU rendelet 27. cikke (4) bekezdésének, 96. cikke (2) bekezdése b) pontja ii. és iv. alpontjának és 96. cikke (2) bekezdése c) pontja i. és iv. alpontjának megfelelően kell alkalmazni.
(2) A közös és a programspecifikus kimeneti indikátorok esetében a bázisértékeit nullában kell meghatározni. E mutatók kumulatív számszerűsített célértékeit 2023-ra kell meghatározni.
(3) A beruházási prioritásokra vonatkozó programspecifikus eredmény indikátorok esetében a bázisérték a rendelkezésre álló legfrissebb adatokon alapul, a célértékeket pedig 2023-ra kell meghatározni. Mennyiségi és minőségi célértékek egyaránt meghatározhatók.
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a közös kimeneti indikátorok az I. mellékletben szereplő listájának módosítására, hogy indokolt esetben kiigazításokat tehessen a műveleti programok végrehajtásában tett előrehaladás hatékony értékelésének biztosítása érdekében.
II. FEJEZET
Bizonyos területi jellemzők kezelését szabályozó egyedi rendelkezések
7. cikk
Fenntartható városfejlesztés
(1) Az ERFA a műveleti programok keretén belül támogathatja a fenntartható városfejlesztést olyan stratégiák révén, amelyek integrált intézkedéseket határoznak meg a városok urbanizált övezeteit érintő gazdasági, környezetvédelmi, éghajlati, demográfiai és társadalmi kihívások kezelésére, szem előtt tartva a város és a vidék közötti összeköttetések előmozdításának szükségességét.
(2) A fenntartható városfejlesztést a(z) 1303/2013/EU rendelet 36. cikkében említett integrált területi beruházások révén, egyedi műveleti programok, vagy a(z) 1303/2013/EU rendelet 96. cikke első albekezdésének c) pontjával összhangban lévő egyedi prioritási tengelyek révén kell megvalósítani.
(3) Egyedi területi elhelyezkedésére figyelemmel Partnerségi Megállapodásában mindegyik tagállam elveket határoz meg azon városi területek kiválasztási kritériumai tekintetében, amelyek esetében a fenntartható városfejlesztés érdekében integrált intézkedéseket kell végrehajtani, és meghatározza az ezekre a nemzeti szintű intézkedésekre elkülönített indikatív összegeket is.
(4) A „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzés keretében nemzeti szinten elkülönített ERFA-források legalább 5 %-át a fenntartható városfejlesztésre irányuló olyan integrált intézkedésekre kell fordítani, amelyek esetében a fenntartható városi stratégiák végrehajtásáért felelős városi, szubregionális vagy helyi szervek (a továbbiakban: „települési hatóságok”) felelnek a műveleteknek legalább a(z) 1303/2013/EU rendelet 123. cikkének (6) bekezdésével vagy ahol szükséges ugyanezen rendelet 123. cikkének (7) bekezdésével összhangban való kiválasztásával összefüggő feladatokért. Az e cikk (2) bekezdésének céljaira fordítandó indikatív összeget az érintett műveleti program(ok)ban határozzák meg.
(5) Az irányító hatóság a városi hatósággal konzultálva meghatározza a fenntartható városfejlesztésre irányuló integrált intézkedések irányításával kapcsolatos, a települési hatóságok által elvégzendő feladatok körét. Az irányító hatóság döntését hivatalosan, írásban rögzítik. Az irányító hatóság fenntarthatja annak a jogát, hogy jóváhagyás előtt elvégezze a tevékenységek támogathatóságának végső hitelesítését.
8. cikk
Innovatív intézkedések a fenntartható városfejlesztés területén
(1) A fenntartható városfejlesztés területén az ERFA a Bizottság kezdeményezésére a(z) 1303/2013/EU rendelet 92. cikkének (8) bekezdésével összhangban támogathatja az innovatív intézkedéseket. Ezek tanulmányokból és kísérleti projektekből állnak, amelyek az uniós jelentőségű, a fenntartható városfejlesztéssel kapcsolatos kihívásokra válaszoló új megoldások meghatározásával és vizsgálatával foglalkoznak. A Bizottság ösztönzi a(z) 1303/2013/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett érintett partnereknek az innovatív fellépések előkészítésébe és végrehajtásába való bevonását.
(2) E rendelet 4. cikkétől eltérve az innovatív intézkedések minden olyan tevékenységet támogathatnak, amelyek a(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikke első bekezdésében meghatározott tematikus célkitűzések és az e rendelet 5. cikkében meghatározott beruházási prioritások eléréséhez szükségesek.
(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ERFA által e rendelettel összhangban támogatandó innovatív intézkedések kiválasztására és kezelésére vonatkozó elvekkel kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról.
9. cikk
A városfejlesztési hálózat
(1) A Bizottság a(z) 1303/2013/EU rendelet 58. cikke értelmében városfejlesztési hálózatot hoz létre, hogy elősegítse a kapacitásnövelést, a hálózatépítést, valamint az e rendelet 7. cikkének (5) bekezdésével összhangban a fenntartható városfejlesztési stratégiák végrehajtásáért, illetve az e rendelet 8. cikkével összhangban a fenntartható városfejlesztés területén végzett innovatív intézkedésekért felelős települési hatóságok közötti uniós szintű tapasztalatcserét.
(2) A városfejlesztési hálózat tevékenységei kiegészítik az 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 2. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében folytatott, interregionális együttműködés keretébe tartozó tevékenységeket.
10. cikk
A természeti vagy demográfiai hátrányban lévő területek
Az ERFA által társfinanszírozott olyan műveleti programoknak, amelyek a(z) 1303/2013/EU rendelet 121. cikkének 4. pontjában említett természeti hátrányokkal érintett területekkel foglalkoznak, külön figyelmet kell fordítaniuk az ilyen területek sajátos nehézségeire.
11. cikk
A legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók
A legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiókat illető egyedi kiegészítő forrásra a 4. cikk nem alkalmazandó. E forrást a(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikke első bekezdésének 1., 2., 3., 4. és 7. pontjában meghatározott tematikus célkitűzésekre kell elkülöníteni.
12. cikk
Legkülső régiók
(1) A legkülső régiók számára elkülönített egyedi kiegészítő forrásra a 4. cikk nem alkalmazandó. E forrást a legkülső régiókra háruló, az EUMSZ 349. cikkében említett sajátos jellemzőkkel és korlátokkal kapcsolatos többletköltségek ellensúlyozására kell használni a következők támogatásával:
a) |
a(z) [1303]/2013/EU rendelet 9. cikke első bekezdésében említett tematikus célkitűzések; |
b) |
áruszállítási szolgáltatások és közlekedési szolgáltatások elindításához nyújtott támogatás; |
c) |
a korlátozott tárolási lehetőségekhez, a termelőeszközök túlzott méretéhez és karbantartásához, valamint az emberi erőforrásnak a helyi munkaerőpiacon való hiányához kapcsolódó műveletek. |
(2) Az (1) bekezdésben említett egyedi kiegészítő forrást fel lehet használni a legkülső régiókban a közszolgáltatási kötelezettségeket és szerződéseket fedező működési támogatások és költségek finanszírozásának a segítésére is.
(3) Annak az összegnek, amelyre a társfinanszírozási arány vonatkozik, arányban kell állnia az (1) bekezdésben említett, a kedvezményezettnek a kizárólag a közszolgáltatási kötelezettségeket és szerződéseket fedező működési támogatások és költségek esetében felmerülő többletköltségeivel, de beruházási költségek esetében a teljes támogatható költségösszeget fedezheti.
(4) Az e cikk (1) bekezdésében említett egyedi kiegészítő forrás nem használható fel az alábbiak támogatására:
a) |
az EUMSZ I. mellékletében felsorolt termékekhez kapcsolódó műveletek; |
b) |
az EUMSZ 107. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján engedélyezett személyszállítási támogatás; |
c) |
adómentességek, valamint szociális járulékok alóli mentesség. |
(5) A 3. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjától eltérve az ERFA-ból támogathatók a legkülső régiók vállalkozásaiba történő termelő beruházások, függetlenül e vállalkozások méretétől.
(6) A EUMSZ 349. cikkének értelmében legkülső régiónak számító Mayotte rendelkezésére álló keret ERFA-komponensére nem alkalmazandó e rendelet 4. cikke, és az ERFA-komponens legalább 50 %-át a(z) 1303/2013/EU rendelet 9. cikke első bekezdésének 1., 2., 3., 4. és 6. pontjában meghatározott tematikus célkitűzésekre kell elkülöníteni.
III. FEJEZET
Záró rendelkezések
13. cikk
Átmeneti rendelkezések
(1) Ez a rendelet nem érinti a Bizottság által az 1080/2006/EK rendelet alapján vagy egyéb, az adott támogatásra 2013. december 31-én irányadó jogszabály alapján jóváhagyott támogatás folytatását vagy módosítását, beleértve a teljes vagy részleges megszüntetését is. Az említett rendelet vagy más ilyen alkalmazandó jogszabály következésképpen az adott támogatásra vagy az adott projektekre azok lezárásáig 2013. december 31. után is alkalmazandók. E bekezdés alkalmazásában a támogatás műveleti programokat és nagyprojekteket fedez.
(2) Az 1080/2006/EK rendelet alapján támogatás iránt benyújtott vagy jóváhagyott kérelmek továbbra is érvényesek.
14. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.
(2) A Bizottság 6. cikk (4) bekezdésében és a 8. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazásának hatálya 2013. december 21-tól2020. december 31-ig szól.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (4) bekezdésében és a 8. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) A 6. cikk (4) bekezdése és a 8. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
15. cikk
Hatályon kívül helyezés
Az e rendelet 13. cikkének sérelme nélkül az 1080/2006/EK rendelet 2014. január 1-jén hatályát veszti.
A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat az erre a rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.
16. cikk
Felülvizsgálat
Az Európai Parlament és a Tanács az EUMSZ 177. cikkének megfelelően 2020. december 31-ig felülvizsgálja ezt a rendeletet.
17. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
A 12. cikk (6) bekezdését 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2013. december 17-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
R. ŠADŽIUS
(1) HL C 191., 2012.6.29., 44. o.
(2) HL C 225., 2012.7.27., 114. o.
(3) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (Lásd e Hivatalos Lap 320. oldalát).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o).
(5) A Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK 2013. december 17-i tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (Lásd e Hivatalos Lap 281. oldalát).
(6) A Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlása a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
(7) A Tanács 1998. május 7-i 994/98/EK rendelete az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról (HL L 142., 1998.5.14. 1. o.).
(8) Az Európai Tanács 2012. július 11-i 2012/419/EU határozata Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról (HL L 204., 2012.7.31., 131. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1080/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 1. o.).
(10) Az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK 2013. december 17-i tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (Lásd e Hivatalos Lap 470. oldalát).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1299/2013/EU rendelete 2013. december 17-i az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről (Lásd e Hivatalos Lap 259. oldalát).
I. MELLÉKLET
A „BERUHÁZÁS A NÖVEKEDÉSBE ÉS MUNKAHELYTEREMTÉSBE” CÉLKITŰZÉS ERFA-TÁMOGATÁSÁNAK KÖZÖS KIMENETI INDIKÁTORAI (6. CIKK)
|
EGYSÉG |
ELNEVEZÉS |
Termelő beruházás |
||
|
vállalkozás |
Támogatásban részesülő vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
Vissza nem térítendő támogatásban részesülő vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
Vissza nem térítendő támogatáson kívüli más pénzügyi támogatásban részesülő vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
A nem pénzügyi támogatásban részesülő vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
A támogatott új vállalkozások száma |
|
EUR |
A vállalkozásoknak közpénzből nyújtott támogatáshoz illeszkedő magánberuházás (vissza nem térítendő támogatás) |
|
EUR |
A vállalkozásoknak közpénzből nyújtott támogatáshoz illeszkedő magánberuházás (a vissza nem térítendő támogatástól eltérő jellegű támogatás) |
|
teljesmunkaidő- egyenérték |
A foglalkoztatás növekedése a támogatott vállalkozásoknál |
Fenntartható turizmus |
látogatás/év |
A természeti és a kulturális örökségnek, illetve látványosságnak minősülő támogatott helyszíneken tett látogatások várható számának növekedése |
Ikt-infrastruktúra |
háztartás |
A legalább 30 Mb/s sávszélességű hozzáféréssel rendelkező további háztartások száma |
Közlekedés |
||
Vasút |
kilométer |
Az új vasútvonalak teljes hossza, amelyből: TEN-T |
kilométer |
Az újraépített vagy felújított vasútvonalak teljes hossza, amelyből: TEN-T |
|
Közutak |
kilométer |
Az újonnan épített közutak teljes hossza, amelyből: TEN-T |
kilométer |
Az újraépített vagy felújított közutak teljes hossza, amelyből: TEN-T |
|
Városi közlekedés |
kilométer |
Az új vagy felújított villamos- és metróvonalak teljes hossza |
Belvízi hajózási útvonalak |
kilométer |
Az új vagy felújított belvízi hajózási útvonalak teljes hossza |
Környezetvédelem |
||
Szilárd hulladék |
tonna/év |
További hulladék-újrahasznosítási kapacitás |
Vízellátás |
személy |
A jobb vízellátásban részesülő lakosság növekedése |
Szennyvízkezelés |
lakosság-egyenérték |
A jobb szennyvízkezelési szolgáltatásban részesülő lakosság növekedése |
Kockázat-megelőzés és -kezelés |
személy |
Árvízvédelmi intézkedéseket élvező lakosság |
személy |
Erdőtűzvédelmi intézkedéseket élvező lakosság |
|
Talajrehabilitáció |
hektár |
A rehabilitált talaj összkiterjedése |
Természet és a biológiai sokféleség |
hektár |
A jobb védettségi állapot érdekében támogatott élőhelyek területe |
Kutatás, innováció |
||
|
teljesmunkaidő- egyenérték |
Új kutatók száma a támogatott szervezeteknél |
|
teljesmunkaidő- egyenérték |
A jobb kutatási infrastruktúrával ellátott létesítményekben dolgozó kutatók száma |
|
vállalkozás |
Kutatóintézetekkel együttműködő vállalkozások száma |
|
EUR |
Az innovációs és K+F projekteknek közpénzből nyújtott támogatáshoz illeszkedő magánberuházás |
|
vállalkozás |
Új termékek forgalomba hozatala céljából támogatott vállalkozások száma |
|
vállalkozás |
Új termékek gyártása céljából támogatott vállalkozások száma |
Energia és éghajlatváltozás |
||
Megújuló energiaforrások |
MW |
A megújulóenergia-termelés további kapacitása |
Energiahatékonyság |
háztartás |
A jobb energiafogyasztási osztályba sorolt háztartások száma |
|
kWh/év |
A középületek éves elsődleges energiafogyasztásának csökkentése |
|
felhasználó |
Az intelligens hálózatokhoz kapcsolódó további energiafelhasználók száma |
Üvegházhatású gázok csökkenése |
tonna CO2-egyenérték |
Üvegházhatású gázok becsült éves csökkenése |
Szociális infrastruktúra |
||
Gyermekgondozás és oktatás |
személy |
Támogatott gyermekgondozási és oktatási intézmények kapacitása |
Egészségügy |
személy |
Jobb egészségügyi szolgáltatásokban részesülő lakosság |
A városfejlesztés konkrét mutatói |
||
|
személy |
Integrált városfejlesztési stratégiákat alkalmazó területeken élő lakosság |
|
négyzetméter |
Városi környezetben létrehozott vagy helyreállított nyitott terek |
|
négyzetméter |
Városi környezetben épített vagy helyreállított köz- vagy kereskedelmi épületek |
|
lakóegység |
Helyreállított lakóegységek városi területeken |
II. MELLÉKLET
MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT
1080/2006/EK sz. rendelet |
E rendelet |
1. cikk |
1. cikk |
2.cikk |
2. cikk |
3. cikk |
3.cikk |
— |
4. cikk |
4.cikk |
5. cikk |
5. cikk |
5.cikk |
6. cikk |
— |
7. cikk |
— |
— |
6. cikk |
8. cikk |
7.cikk |
— |
8.cikk |
— |
9. cikk |
9. cikk |
— |
10. cikk |
10. cikk |
— |
11. cikk |
11. cikk |
12. cikk |
12. cikk |
— |
13. cikk |
— |
14. cikk |
— |
15. cikk |
— |
16. cikk |
— |
17. cikk |
— |
18. cikk |
— |
19. cikk |
— |
20. cikk |
— |
21. cikk |
— |
22. cikk |
13. cikk |
— |
14. cikk |
23. cikk |
15. cikk |
24. cikk |
16. cikk |
25. cikk |
17. cikk |
Az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásáról
Az Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott biztosítékot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói, amelyek az egyes rendeletekhez csatolt mellékletekben szerepelnek majd, a Bizottság és a tagállamok értékelő szakértői bevonásával végzett hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg, és a várakozások szerint elviekben változatlanok maradnak.
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/303 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1302/2013/EU RENDELETE
(2013. december 17.)
az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 175. cikke harmadik bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) |
Az 1082/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően a Bizottság 2011. július 29-én az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló jelentést fogadott el az említett rendelet alkalmazásáról. A Bizottság e jelentésben bejelentette, hogy a csoportosulások létrehozásának és működtetésének elősegítésére az 1082/2006/EK rendelet korlátozott számú módosítását, valamint egyes létező rendelkezések egyértelművé tételét szándékozik javasolni. Meg kell szüntetni az új csoportosulások létrehozásának akadályait, miközben fenn kell tartani a létező csoportosulások folytonosságát és elő kell segíteni működésüket, ezzel lehetővé téve a csoportosulások elterjedtebb alkalmazását, ami hozzájárulhat a közjogi testületek közötti fokozottabb szakpolitikai összhanghoz és együttműködéshez anélkül, hogy a nemzeti közigazgatásokra vagy uniós igazgatásra további terhet róna. |
(2) |
A csoportosulás létrehozásáról tagjainak és azok nemzeti hatóságainak kell dönteniük, és a csoportosulás létrehozásához nem kapcsolódnak automatikusan uniós szintű jogi vagy pénzügyi előnyök. |
(3) |
A Lisszaboni Szerződés a kohéziós politikát kiegészítette a területi dimenzióval, és a „Közösség” helyett az „Unió” megnevezést vezette be. Az új szóhasználatot ezért át kell ültetni az 1082/2006/EK rendelet szövegébe. |
(4) |
A csoportosulások lehetőséget rejthetnek magukban arra, hogy fokozottabb mértékben előmozdítsák és megvalósítsák az Unió egészének harmonikus fejlődését, illetve különösen régiói gazdasági, társadalmi és területi kohézióját, valamint hogy hozzájáruljanak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia (a továbbiakban: Európa 2020 stratégia) célkitűzéseinek megvalósításához. Ezenkívül a csoportosulások pozitívan hozzájárulhatnak a súlyos és állandó természeti vagy népesedési hátrányokkal küzdő régiók közötti területi együttműködést akadályozó korlátok csökkentéséhez, beleértve a legkülső régiók speciális helyzetét is, és alapvető szerepet tölthetnek be a harmadik országokkal, tengerentúli országokkal és területekkel (a továbbiakban: TOT), valamint az Unió határrégióival folytatott együttműködés megerősítésében, többek között az Unió külső együttműködési programjainak felhasználásával. |
(5) |
Az eddig létrehozott csoportosulások kapcsán nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy a csoportosulást mint jogi eszközt más, a kohéziós politikán kívüli uniós szakpolitikák keretében megvalósított együttműködés esetében is alkalmazzák, többek között a kohéziós politika által biztosítottaktól eltérő uniós pénzügyi támogatást felhasználó programok vagy részprogramok végrehajtása révén. A csoportosulások hatékonyságát és eredményességét fokozni kell a csoportosulások jellegének szélesítésével, a csoportosulások előtti fennálló akadályok megszüntetésével, valamint létrehozásuk és működtetésük elősegítésével, fenntartva ugyanakkor a tagállamok számára a lehetőséget, hogy korlátozzák a csoportosulások által uniós pénzügyi támogatás nélkül végezhető fellépések körét. Az 1082/2006/EK rendelet értelmében a csoportosulások minden tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkeznek, beleértve annak lehetőségét is, hogy megállapodást kössenek más csoportosulásokkal vagy egyéb jogalanyokkal közös együttműködési projektek végrehajtása céljából, többek között a makroregionális stratégiák hatékonyabb működtetése érdekében. |
(6) |
A csoportosulások – meghatározásukból következően – egynél több tagállamban működnek. Következésképpen az 1082/2006/EK rendelet megengedi, hogy bizonyos kérdésekben az alkalmazandó jogot az egyezmény vagy az alapszabály állapítsa meg. Egyértelművé kell tenni azokat az eseteket, amelyekben az ilyen megállapítás során – az alkalmazandó jog említett rendeletben rögzített hierarchiáján belül – azon tagállam nemzeti jogát kell előnyben részesíteni, amelyben a csoportosulás létesítő okirat szerinti székhelye található. Ezzel egyidejűleg az 1082/2006/EK rendelet alkalmazandó jogról szóló rendelkezéseit ki kell terjeszteni a csoportosulás intézkedéseire és tevékenységeire, amelyek minden egyes esetben a tagállamok általi jogi vizsgálat tárgyát képezik. |
(7) |
A különböző tagállamokban a helyi és regionális intézmények eltérő jogállásából adódóan előfordulhat, hogy a határ egyik oldalán regionálisnak minősülő hatáskörök a határ másik oldalán nemzeti hatáskörnek minősülnek, különösen a kisebb vagy központosított tagállamokban. Következésképpen lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok mellett nemzeti hatóságok is csoportosulás tagjai lehessenek. |
(8) |
Miközben az 1082/2006/EK rendelet megengedi, hogy a magánjog alapján létrehozott intézmények is csoportosulás tagjává váljanak, feltéve, hogy a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott közjogi intézménynek minősülnek, lehetővé kell tenni a csoportosulások használatát a jövőben közszolgáltatások, különösen általános gazdasági érdekű szolgáltatások vagy infrastruktúrák közös kezelésére is. Ezért más magánjogi vagy közjogi szereplők számára is lehetővé kell tenni, hogy a csoportosulás tagjává váljanak. Az 1082/2006/EK rendelet hatályának következésképpen ki kell terjednie a 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) meghatározott közvállalkozásokra, valamint az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásokra olyan területeken, mint az oktatás és képzés, az egészségügyi ellátás, az egészségügyi és hosszú távú ellátással kapcsolatos szociális szükségletek, a gyermekgondozás, a munkaerőpiacra való belépés és visszatérés, a szociális lakáshoz jutás, valamint a kiszolgáltatott csoportok ellátása és társadalmi befogadása. |
(9) |
Az 1082/2006/EK rendelet nem tartalmaz részletes szabályokat a harmadik országokból származó jogalanyoknak az említett rendelettel összhangban, azaz legalább két különböző tagállamból származó tag között létrehozott csoportosulásban való részvételére vonatkozóan. Kifejezetten rendelkezni kell a valamely tagállammal – ideértve annak legkülső régióit is – határos harmadik országokból származó tagok részvételéről a legalább két tagállam között létrehozott csoportosulásokban, tekintettel arra, hogy tovább folytatódik azon szabályok összehangolása, amelyek tárgya az egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország közötti együttműködés, túlnyomóan az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) keretében, és részben az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) nyújtott kiegészítő finanszírozás, valamint az európai területi együttműködési célkitűzés keretében zajló transznacionális együttműködés – amely utóbbi részeként az ENI-ből és az IPA II-ből származó allokációkat át kell csoportosítani annak érdekében, hogy ezek az allokációk a közös együttműködési programok keretében hozzáadódjanak az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) származó allokációkhoz. Ennek lehetségesnek kell lennie, amennyiben a harmadik ország jogszabályai vagy legalább egy részt vevő tagállam és valamely harmadik ország közötti megállapodások ezt megengedik. |
(10) |
Az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése, valamint ebből adódóan különösen a csoportosulások tagjai közötti területi együttműködés – ideértve a határokon átnyúló, transznacionális és interregionális együttműködési formák közül egy vagy több – hatékonyságának megerősítése érdekében lehetővé kell tenni a valamely tagállammal – ideértve annak legkülső régióit is – határos harmadik országoknak a csoportosulásban való részvételét. Az európai területi együttműködési programok keretében végrehajtott műveletek keretében ezért – amennyiben azokat az Unió társfinanszírozza – továbbra is az uniós kohéziós politikai célkitűzések megvalósítására kell törekedni, még akkor is, ha azok végrehajtására részben vagy teljesen az Unió területén kívül kerül sor, és következésképpen a csoportosulás legalábbis bizonyos mértékig az Unió területén kívül végzi tevékenységét. Ezzel összefüggésben, illetve amennyiben ez releváns, a legalább egy tagállammal – ideértve annak legkülső régióit is – határos harmadik országokat is tömörítő csoportosulások tevékenységei által az Unió külső fellépéseihez tartozó szakpolitikákhoz, mint a fejlesztési együttműködéshez vagy a gazdasági, a pénzügyi vagy a technikai együttműködési célkitűzésekhez nyújtott hozzájárulás továbbra is csak járulékos jellegű lesz, mivel az érintett együttműködési programoknak, és következésképpen a csoportosulás adott tevékenységeinek elsősorban az uniós kohéziós politikai célkitűzésekre kell összpontosulniuk. Következésképpen, a mindössze egy tagállam, ideértve annak legkülső régióit is, és egy vagy több harmadik ország közötti fejlesztési vagy gazdasági, pénzügyi és technikai együttműködések célkitűzései csak kiegészítő jellegűek lehetnek a tagállamok közötti (ideértve azok legkülső régióit is), a kohéziós politikán alapuló területi együttműködési célkitűzésekhez képest. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)175. cikkének harmadik bekezdése ezért elégséges jogalapként szolgál e rendelet elfogadásához. |
(11) |
Mivel a 2013/755/EU tanácsi határozat (6) cikke alapján sor került a TOT-okhoz tartozó nemzeti, regionális, szubregionális és helyi hatóságok és szervezetek, valamint adott esetben egyéb közjogi testületek vagy intézmények, köztük közszolgáltatók csoportosulásban való részvételének engedélyezésére, valamint tekintettel arra, hogy a 2014 és 2020 közötti programozási időszak esetében a többéves pénzügyi keret alapján további külön pénzügyi allokációnak kell megerősítenie az Unió legkülső régióinak együttműködését a velük határos harmadik országokkal, illetve néhány, az EUMSZ II. mellékletében felsorolt, az említett legkülső régiókkal határos TOT-tal, a csoportosulást mint jogi eszközt a TOT-okból származó tagok előtt is meg kell nyitni. A jogbiztonság és az átláthatóság biztosítása érdekében a TOT-okból származó tagok csatlakozására vonatkozóan különleges jóváhagyási eljárásokat kell létrehozni, ideértve adott esetben az e célból szükséges, a TOT-okból származó tagokat magában foglaló érintett csoportosulásra alkalmazandó joggal kapcsolatos különös szabályokat is. |
(12) |
Az 1082/2006/EK rendelet különbséget tesz a jövőbeli csoportosulás alkotóelemeit lefektető egyezmény és a végrehajtási elemeket meghatározó alapszabály között. Az említett rendelet alapján azonban az alapszabálynak jelenleg tartalmaznia kell az egyezmény összes rendelkezését. Bár mind az egyezményt, mind az alapszabályt meg kell küldeni a tagállamok számára, azok különálló dokumentumok, és a jóváhagyási eljárásnak az egyezményre kell korlátozódnia. Továbbá, bizonyos elemeket, amelyeket jelenleg az alapszabály tartalmaz, inkább az egyezménynek kell magában foglalnia. |
(13) |
A csoportosulások létrehozása kapcsán szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy ritkán tartották be a tagállami jóváhagyási eljárás számára előírt három hónapos időtartamot. Ezt az időszakot ezért meg kell hosszabbítani hat hónapra. Másrészről ezen időtartam letelte után a jogbiztonság megteremtése érdekében az egyezményt hallgatólagos beleegyezéssel jóváhagyottnak kell tekinteni – ahol lehetséges – az érintett tagállamok nemzeti jogával összhangban, ideértve a vonatkozó alkotmányossági követelményeiket is. Mindazonáltal annak a tagállamnak, amelynek a területén a csoportosulás javasolt létesítő okirat szerinti székhelye lesz, formálisan is jóvá kell hagynia az egyezményt. Bár a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a csoportosulás jövőbeli tagjának jóváhagyására vonatkozó eljárás tekintetében nemzeti szabályokat alkalmazzanak, vagy hogy az 1082/2006/EK rendelet végrehajtására vonatkozó nemzeti szabályok keretében egyedi szabályokat alkossanak, a hat hónapos időszakot követő hallgatólagos beleegyezésre vonatkozó rendelkezéstől való eltéréseket – az e rendelet által meghatározott esetek kivételével – eleve ki kell zárni. |
(14) |
Meg kell határozni azon indokokat, amelyek alapján a tagállamok megtagadhatják a jövőbeli tag részvételének, illetve az egyezménynek a jóváhagyását. Az 1082/2006/EK rendelet által előirányzottaktól eltérő szabályokat és eljárásokat előíró nemzeti jogszabályok azonban nem vehetők figyelembe az ilyen jóváhagyásról való döntéskor. |
(15) |
Mivel az 1082/2006/EK rendelet nem alkalmazható harmadik országokban, azon tagállamnak, amelyben a létrehozni kívánt csoportosulás javasolt létesítő okirat szerinti székhelye lesz, a harmadik országokból származó és ezen országok joga szerint létrehozott, leendő tagok részvételének jóváhagyása során – azon tagállamokkal egyeztetve, amelyek joga alapján a csoportosulás más leendő tagjai létrejöttek – meg kell győződnie arról, hogy a harmadik országok az 1082/2006/EK rendeletben foglaltakkal egyenértékű feltételeket és eljárásokat alkalmaztak, vagy az Európa Tanács (akár uniós, akár nem uniós) tagállamai között létrejött, a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködéséről szóló, 1980. május 21-én Madridban aláírt európai egyezményen és az annak értelmében elfogadott kiegészítő jegyzőkönyveken alapuló két- vagy többoldalú nemzetközi megállapodásokkal összhangban jártak el. Több uniós tagállam és egy vagy több harmadik ország részvétele esetén elegendőnek kell lennie, ha a megállapodás az érintett harmadik ország és az egyik részt vevő uniós tagállam között jött létre. |
(16) |
Egy már létező csoportosuláshoz új tagok csatlakozásának bátorítása érdekében egyszerűsíteni kell az egyezmények ilyen esetekben történő módosításának eljárását. Következésképpen az olyan esetekben, amikor a csoportosuláshoz valamely, az egyezményt már jóváhagyott tagállamból kíván új tag csatlakozni, az ilyen módosításokról nem szükséges az összes részt vevő tagállamot értesíteni; az értesítést elegendő annak a tagállamnak megküldeni, amelynek joga alapján a leendő tag létrejött, valamint annak a tagállamnak, amelyben a csoportosulás létesítő okirat szerinti székhelye található. Az egyezmény bármely későbbi módosításáról valamennyi érintett tagállamot értesíteni kell. A módosítási eljárás ezen egyszerűsítése ugyanakkor nem alkalmazandó abban az esetben, ha a leendő új tag harmadik országból, TOT-ból, vagy olyan tagállamból származik, amely az egyezményt még nem hagyta jóvá, mivel valamennyi részt vevő tagállamnak lehetőséget kell biztosítani annak ellenőrzésére, hogy a csatlakozás összhangban van-e közérdekével vagy közrendjével. |
(17) |
Tekintettel a tagállamok és a TOT-ok közötti kapcsolatokra, a TOT-okból származó leendő tagok részvételének jóváhagyására vonatkozó eljárásokba a tagállamokat is be kell vonni. A tagállam és a TOT között fennálló egyedi irányítási gyakorlattal összhangban a tagállamnak vagy jóvá kell hagynia a TOT-ból származó leendő tag részvételét, vagy írásban meg kell erősítenie a csoportosulás javasolt létesítő okirat szerinti székhelye szerinti tagállam részére, hogy a TOT illetékes hatóságai az 1082/2006/EK rendeletben megállapított feltételekkel és eljárásokkal egyenértékű feltételek és eljárások alapján jóváhagyták a leendő tag részvételét. Ugyanezen eljárást kell alkalmazni abban az esetben, amikor valamely TOT-ból származó leendő tag valamely létező csoportosuláshoz kíván csatlakozni. |
(18) |
Mivel az alapszabálynak már nem kell tartalmaznia az egyezmény valamennyi rendelkezését, mind az egyezményt, mind az alapszabályt be kell jegyezni és/vagy közzé kell tenni. Ezenkívül az átláthatóság érdekében közleményt kell közzétenni a csoportosulás létrehozásáról szóló határozatról az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában. Az egységesség érdekében a közleménynek tartalmaznia kell az e rendelettel módosított 1082/2006/EK rendelet mellékletében foglalt adatokat. |
(19) |
A csoportosulások célját ki kell bővíteni, hogy kiterjedjen általánosságban a területi együttműködés elősegítésére és előmozdítására, beleértve a stratégiai tervezést, valamint a regionális és helyi ügyek kezelését a kohéziós politikával és más uniós szakpolitikákkal összhangban, hozzájárulva ezáltal az Európa 2020 stratégiához vagy a makroregionális stratégiák végrehajtásához. A csoportosulás számára ezért lehetővé kell tenni, hogy az uniós kohéziós politika által biztosítottaktól eltérő pénzügyi támogatással hajtson végre tevékenységeket. Emellett elő kell írni, hogy az egyes képviselt tagállamokban vagy harmadik országokban minden tag rendelkezzen a csoportosulás hatékony működéséhez szükséges valamennyi hatáskörrel, kivéve, ha a tagállam vagy a harmadik ország jóváhagyja a nemzeti joga alapján létrehozott tag részvételét még abban az esetben is, ha ez a tag nem rendelkezik hatáskörrel az egyezményben meghatározott valamennyi feladat vonatkozásában. |
(20) |
A csoportosulásnak mint jogi eszköznek nem célja az Európa Tanács vívmányai által nyújtott keretek megkerülése, amelyek különböző lehetőségeket és kereteket biztosítanak a regionális és helyi hatóságok határokon átnyúló együttműködéséhez, beleértve a közelmúltban létrehozott euroregionális együttműködési csoportosulásokat (7), és az sem, hogy olyan konkrét közös szabályokat határozzon meg, amelyek az Unió egészében egységesen szabályoznák e tevékenységeket. |
(21) |
Mind a csoportosulás konkrét feladatait, mind a tagállamok azon lehetőségét, hogy korlátozzák azon fellépések körét, amelyet a csoportosulások az Unió pénzügyi támogatása nélkül végezhetnek, össze kell hangolni az ERFA-ra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra a 2014–2020 közötti programozási időszakban irányadó rendelkezésekkel. |
(22) |
Bár az 1082/2006/EK rendelet úgy rendelkezik, hogy a csoportosulások feladatai nem érintik – többek között – a „szabályozói hatáskörök”-et, amelyeknek különböző jogi következményei lehetnének a különböző tagállamokban, mindazonáltal rögzíteni kell, hogy amennyiben az egyezmény konkrétan úgy rendelkezik, valamint a nemzeti és uniós joggal összhangban, a csoportosulás közgyűlése meghatározhatja a csoportosulás által kezelt infrastrukturális elem használatának feltételeit, vagy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtásának feltételeit, beleértve a felhasználók által fizetendő tarifákat és díjakat is. |
(23) |
A csoportosulások harmadik országokból vagy TOT-okból származó tagok előtti megnyitásának következményeként az egyezménynek meg kell határoznia ezek részvételének szabályait. |
(24) |
Az alkalmazandó jogra történő általános hivatkozáson túl – amelyet az 1082/2006/EK rendelet 2. cikke tartalmaz – az egyezménynek fel is kell sorolnia a csoportosulásra alkalmazandó uniós és nemzeti jogszabályokat. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy e nemzeti jog azon tagállam joga legyen, ahol a csoportosulás szervei hatáskörüket gyakorolják, különösen az igazgató felelőssége alatt dolgozó azon személyzet esetében, akik más tagállamban fejtik ki tevékenységüket, mint amelyben a csoportosulás létesítő okirat szerinti székhelye található. Az egyezménynek fel kell sorolnia az egyezményben meghatározott feladatok keretében a csoportosulás által végzett fellépésekre közvetlenül vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokat, beleértve azokat az eseteket is, amikor a csoportosulás általános érdekű közszolgáltatásokat vagy infrastruktúrát kezel. |
(25) |
Ez a rendelet nem terjed ki a csoportosulások által a határokon átnyúló beszerzésekkel kapcsolatban tapasztalt problémákra. |
(26) |
Tekintettel a csoportosulások személyzetére alkalmazandó szabályok, valamint a személyzeti irányításra és a felvételi eljárásokra irányadó alapelvek jelentőségére, ezeket a szabályokat és alapelveket nem az alapszabálynak, hanem az egyezménynek kell tartalmaznia. Lehetővé kell tenni, hogy az egyezményben többféle lehetőséget is rögzítsenek a csoportosulások személyzetére alkalmazandó szabályok megválasztása tekintetében. A személyzeti irányítás és felvételi eljárások konkrét szabályait az alapszabályban kell meghatározni. |
(27) |
A tagállamoknak fokozottabban élniük kell a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) foglalt lehetőségekkel, hogy közös megállapodással kivételeket engedélyezzenek az alkalmazandó jogszabályok említett rendelet szerinti meghatározása alól bizonyos személyek vagy személyek bizonyos csoportjainak érdekében, és hogy a csoportosulások személyzetét a személyek ilyen csoportjának tekintsék. |
(28) |
Tekintettel a tagok felelősségére vonatkozó szabályok jelentőségére, e szabályokat nem az alapszabálynak, hanem az egyezménynek kell meghatároznia. |
(29) |
Abban az esetben, ha a csoportosulás kizárólagos célkitűzése egy ERFA által támogatott együttműködési program vagy annak egy részének az irányítása, vagy abban az esetben, amikor a csoportosulás interregionális együttműködésre vagy hálózatépítésre irányul, nem indokolt kötelezővé tenni a tájékoztatást arról, hogy mely területen tudja végrehajtani a csoportosulás a feladatát. Az előbbi esetben a vonatkozó együttműködési programban kell e területet meghatározni, illetve adott esetben módosítani. Az utóbbi esetben – bár elsősorban immateriális tevékenységekről van szó – az ilyen tájékoztatás előírása hátráltatná új tagoknak az interregionális együttműködéshez vagy hálózatokhoz történő csatlakozását. |
(30) |
Egyértelművé kell tenni egyrészről a közalapok kezelésének ellenőrzésére, másrészről a csoportosulás pénzügyi kimutatásainak könyvvizsgálatára vonatkozó különböző rendelkezéseket. |
(31) |
A korlátolt felelősséggel rendelkező tagokból álló csoportosulásokat világosabban meg kell különböztetni azon csoportosulásoktól, amelyek tagjainak felelőssége korlátlan. Továbbá, annak érdekében, hogy korlátolt felelősségű tagokból álló csoportosulások esetleg tartozások létrejöttével járó tevékenységeket hajthassanak végre, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen csoportosulások számára előírják a megfelelő biztosítás megkötésének kötelezettségét vagy a megfelelő pénzügyi garancia meglétét a tevékenységükkel járó kockázatok fedezése céljából. |
(32) |
A tagállamoknak meg kell küldeniük kell a Bizottságnak az általuk az 1082/2006/EK rendelet végrehajtása érdekében elfogadott bármely rendelkezést és azok módosításait. A tagállamok, a Bizottság és a Régiók Bizottsága közötti információcsere és koordináció javítása érdekében a Bizottságnak továbbítania kell ezeket a rendelkezéseket a tagállamokhoz és a Régiók Bizottságához. A Régiók Bizottsága létrehozott egy csoportosulás-platformot, amely lehetővé teszi valamennyi érdekelt fél számára, hogy tapasztalataikat és jó gyakorlataikat kicseréljék, és javítsák a kommunikációt a csoportosulások előtt álló lehetőségekről és kihívásokról, elősegítve a csoportosulások létrehozása kapcsán nyert tapasztalatok területi szintű cseréjét és a területi együttműködéssel kapcsolatban kialakított bevált gyakorlatokról a tudás megosztását. |
(33) |
Az 1082/2006/EK rendelet alkalmazásáról szóló jelentés benyújtására új határidőt kell meghatározni. Összhangban azzal, hogy a Bizottság el kíván mozdulni a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal irányába, ennek a jelentésnek a főbb értékelési kérdésekkel kell foglalkoznia, többek között az eredményességgel, a hatékonysággal, a relevanciával, az európai hozzáadott értékkel, valamint az egyszerűsítés és a fenntarthatóság lehetőségével. Az eredményesség fogalmába beletartozik többek között a Bizottság különböző szolgálatain belüli, illetve a Bizottság és más szervek, például az Európai Külügyi Szolgálat közötti törekvések jellege a csoportosulással mint eszközzel kapcsolatos ismeretek terjesztésére. A Bizottságnak továbbítania kell e jelentést az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és – az EUMSZ 307. cikkének első bekezdése alapján – a Régiók Bizottságának. E jelentést 2018. augusztus 1-jéig kell továbbítani. |
(34) |
Az 1082/2006/EK rendelet alkalmazásának értékelése, és az erről szóló jelentés elkészítése során használandó mutatók meghatározása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktust fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. |
(35) |
A már létező csoportosulásokat nem indokolt arra kötelezni, hogy egyezményüket és alapszabályukat az 1082/2006/EK rendelet e rendelettel bevezetett módosításaihoz igazítsák. |
(36) |
Meg kell határozni azt, hogy milyen szabályok szerint kell jóváhagyni azt a csoportosulást, amely tekintetében a jóváhagyási eljárás már e rendelet alkalmazásának időpontja előtt megindult. |
(37) |
Annak érdekében, hogy az e rendelet végrehajtását szolgáló meglévő nemzeti szabályok kiigazítása megtörténjen, mielőtt az európai területi együttműködési célkitűzés értelmében a programokat be kellene nyújtani a Bizottságnak, e rendelet alkalmazásának a hatálybalépése napját követően hat hónappal meg kell kezdődnie. A meglévő nemzeti szabályok kiigazításakor a tagállamoknak gondoskodniuk kell a csoportosulások jóváhagyásáért felelős illetékes hatóságok kijelöléséről, és arról, hogy jogi és közigazgatási szabályaikkal összhangban ezek a hatóságok ugyanazok legyenek, mint amelyek az 1082/2006/EK rendelet 4. cikke értelmében az értesítések kézhezvételéért felelősek. |
(38) |
Mivel e rendelet célját, nevezetesen a csoportosulás jogi eszköz javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, mivel az egyes tagállamok alkotmányos rendjével összhangban a csoportosulás igénybevétele önkéntes. |
(39) |
Az 1082/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az1082/2006/EK rendelet módosításai
Az 1082/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. |
Az 1. cikk a következőképpen módosul:
|
2. |
A 2. cikk a következőképpen módosul:
|
3. |
A 3. cikk a következőképpen módosul:
|
4. |
A szöveg az alábbi cikkel egészül ki: „3a. cikk Harmadik országokból, vagy tengerentúli országokból vagy területekről (TOT-okból) származó tagok csatlakozása (1) A 4. cikk (3a) bekezdésével összhangban a csoportosulás legalább két tagállam és egy vagy több, legalább az egyik tagállammal – ideértve annak legkülső régióit is – határos harmadik ország területén elhelyezkedő tagokból állhat, amennyiben az érintett tagállamok és harmadik országok közösen területi együttműködésben megvalósuló fellépéseket vagy az Unió által támogatott programokat hajtanak végre. E rendelet alkalmazásában egy harmadik ország vagy TOT akkor tekinthető egy tagállammal – ideértve annak legkülső régióit is – határosnak, ha a harmadik országnak vagy TOT-nak, és az említett tagállamnak közös szárazföldi határa van, vagy ha a harmadik ország vagy TOT és a tagállam is támogatható az európai területi együttműködési célkitűzés hatálya alá tartozó közös, határokon átnyúló vagy transznacionális tengeri program keretében, vagy egyéb, határokon átnyúló, tengereken átívelő vagy tengeri medencéket érintő együttműködési program keretében, ideértve azt is, ha nemzetközi vizek választják el őket egymástól. (2) A csoportosulás állhat olyan tagokból, amelyek csak egy tagállam területén és egy vagy több, az említett tagállammal – ideértve annak legkülső régióit is – határos harmadik ország területén helyezkednek el, amennyiben az adott tagállam az ilyen csoportosulást összeegyeztethetőnek tartja az érintett harmadik országokkal kialakított, határokon átnyúló vagy transznacionális együttműködés vagy kétoldalú kapcsolatok keretében megvalósuló területi együttműködésének tárgykörével. (3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában valamely tagállammal – ideértve annak legkülső régióit is – határos harmadik országok magukban foglalják az érintett országok közötti tengeri határokat is. (4) A 4a. cikkel összhangban és az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett, a csoportosulás állhat továbbá olyan tagokból is, amelyek legalább két tagállam – ideértve azok legkülső régióit is –, valamint egy vagy több TOT területén helyezkednek el, egy vagy több harmadik országból származó tagok részvételével vagy anélkül. (5) A 4a. cikkel összhangban és az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek mellett, a csoportosulás állhat továbbá olyan tagokból is, amelyek csak egy tagállam – ideértve annak legkülső régióit is –, valamint egy vagy több TOT területén helyezkednek el, egy vagy több harmadik országból származó tagok részvételével vagy anélkül. (6) Csoportosulás nem hozható létre csupán egyetlen tagállamból, és egy vagy több, ugyanezen tagállamhoz kapcsolódó TOT-ból származó tagokból.”; |
5. |
A 4. cikk a következőképpen módosul:
|
6. |
A szöveg az alábbi cikkel egészül ki: „4a. cikk TOT-okból származó tagok részvétele Olyan csoportosulás esetében, amelynek egyik leendő tagja valamelyik TOT-ból származik, az a tagállam, amelyhez a TOT kapcsolódik, meggyőződik arról, hogy teljesülnek-e a 3a. cikkben foglalt feltételek, és a TOT-tal fennálló kapcsolatának figyelembevétele mellett:
|
7. |
Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép: „5. cikk Jogi személyiség megszerzése és a Hivatalos Lapban való közzététel (1) Az egyezményt és az alapszabályt és azok bármely későbbi módosítását abban a tagállamban kell bejegyezni vagy közzétenni (vagy mindkettőt), az e tagállamban alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően, amelyben a csoportosulás létesítő okirat szerinti székhelye található. A csoportosulás az egyezmény és az alapszabály bejegyzésének vagy közzétételének napján – attól függően, hogy melyik történik előbb – szerez jogi személyiséget. A tagok tájékoztatják az érintett tagállamokat és a Régiók Bizottságát az egyezmény és az alapszabály bejegyzéséről vagy közzétételéről. (2) A csoportosulás gondoskodik arról, hogy az egyezmény és az alapszabály bejegyzését vagy közzétételét követő tíz munkanapon belül az e rendelet mellékletében foglalt minta szerint készített kérelmet küldjenek a Régiók Bizottságának. A Régiók Bizottsága ezt követően továbbítja ezt a kérelmet az Európai Unió Kiadóhivatalához, hogy az közleményt tegyen közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában, amely bejelenti a csoportosulás létrehozatalát, az e rendelet mellékletében foglalt adatokkal együtt.”; |
8. |
A 6. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(4) E cikk (1), (2) és (3) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben valamely csoportosulásnak a 7. cikk (3) bekezdésében említett feladatai az Unió által társfinanszírozott fellépésekre is kiterjednek, az uniós alapok ellenőrzésére vonatkozó megfelelő jogszabályokat kell alkalmazni.”; |
9. |
A 7. cikk a következőképpen módosul:
|
10. |
A 8. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(2) Az egyezménynek meg kell határoznia az alábbiakat:
(3) Abban az esetben, ha a csoportosulás feladatai csak egy a(z) 1299/2013/EU rendelet keretében megvalósuló együttműködési programnak vagy annak egy részének irányításával kapcsolatosak, vagy ha a csoportosulás interregionális együttműködésre vagy hálózatokra vonatkozik, a (2) bekezdés b) pontjában foglalt információ megadása nem szükséges.”; |
11. |
A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép: „9. cikk Alapszabály (1) A csoportosulás alapszabályát az egyezmény alapján és azzal összhangban a tagok egyhangúlag fogadják el. (2) A csoportosulás alapszabálya legalább az alábbiakat tartalmazza:
|
12. |
A 11. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(2) A pénzügyi kimutatások elkészítésére, beleértve – amennyiben kötelező – a kísérő éves jelentést is, valamint a pénzügyi kimutatások könyvvizsgálatára és közzétételére azon tagállam nemzeti joga irányadó, amelyben a csoportosulás létesítő okirat szerinti székhelye található.”; |
13. |
A 12. cikk a következőképpen módosul:
|
14. |
A 15. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(2) Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, a joghatóságról szóló uniós jogot kell alkalmazni a csoportosulást érintő jogvitákban. Bármely olyan esetben, amelyről az említett uniós jog nem rendelkezik, a jogvita rendezésére illetékes bíróságok annak a tagállamnak a bíróságai, amelyben a csoportosulás létesítő okirat szerinti székhelye található.”; |
15. |
A 16. cikk a következőképpen módosul:
|
16. |
A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép: „17. cikk Jelentés A Bizottság 2018. augusztus 1-jéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Régiók Bizottságának e rendelet alkalmazásáról, amelyben mutatók alapján értékeli e rendelet eredményességét, hatékonyságát, relevanciáját, európai hozzáadott értékét és az egyszerűsítés lehetőségét. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az első bekezdésben említett mutatók jegyzékének meghatározása céljából.” |
17. |
A szöveg az alábbi cikkel egészül ki: „17a. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására. (2) A Bizottság 17. cikk második bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013 december 21-tól kezdődő hatállyal. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 17. cikk második bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról. (5) A 17. cikk második bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.”. |
2. cikk
Átmeneti rendelkezések
(1) A 2013 december 21-t megelőzően létrejött csoportosulások nem kötelesek egyezményüket és alapszabályukat az 1082/2006/EK rendelet e rendelettel módosított rendelkezéseihez igazítani.
(2) Az 1082/2006/EK rendelet e rendelet általi módosítása előtti rendelkezései szerint történik azon csoportosulások bejegyzése vagy közzététele (vagy mindkettő), amelyek esetében az 1082/2006/EK rendelet 4. cikke szerinti eljárás 2014 június 22 előtt megindult, és amelyek tekintetében csak az 1082/2006/EK rendelet 5. cikke szerinti bejegyzés vagy közzététel nem történt még meg.
(3) Azon csoportosulások jóváhagyása, amelyek esetében az 1082/2006/EK rendelet 4. cikke szerinti eljárás 2014 június 22-t több mint hat hónappal megelőzően megindult, az 1082/2006/EK rendeletnek az e rendelet általi módosítás előtti rendelkezései szerint történik.
(4) Az e cikk (2) és (3) bekezdése szerinti csoportosulásoktól eltérő azon csoportosulások jóváhagyása, amelyek esetében az 1082/2006/EK rendelet 4. cikke szerinti eljárás 2014 június 22 előtt megindult, az 1082/2006/EK rendelet e rendelettel módosított rendelkezései szerint történik.
(5) A tagállamok legkésőbb 2014 június 22-ig benyújtják a Bizottságnak nemzeti rendelkezéseiknek az e rendelettel módosított 1082/2006/EK rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerint elfogadott szükséges módosításait.
3. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2014 június 22-tól kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2013. december 17-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
R. ŠADŽIUS
(1) HL C 191., 2012.6.29., 53. o.
(2) HL C 113., 2012.4.18., 22. o.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2006/EK rendelete (2006. július 5.) az európai területi együttműködési csoportosulásról (HL L 210., 2006.7.31., 19. o.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve (2004. március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30., 114. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve (2004. március 31.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30., 1. o.).
(6) A Tanács 2013/755/EU határozata (2013 november 25) a tengerentúli országoknak és területeknek az Unióhoz való társulásáról (tengerentúli társulási határozat) (HL L 344 2013.12.19., o. 1.).
(7) 3. jegyzőkönyv a Területi Önkormányzatok és Közigazgatási Szervek Határmenti Együttműködéséről szóló Keretegyezményhez az euroregionális együttműködési csoportosulások (ECG-k) tárgyában, aláírásra megnyitva 2009. november 16-án.
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., 2004.4.30., 1. o.)
MELLÉKLET
Minta az 5. cikk (2) bekezdése alapján benyújtandó információkhoz
EURÓPAI TERÜLETI EGYÜTTMŰKÖDÉSI CSOPORTOSULÁS (CSOPORTOSULÁS) LÉTREHOZÁSA
Annak a csoportosulásnak a nevében, amelynek tagjai korlátolt felelősséggel rendelkeznek, fel kell tüntetni a „korlátolt” szót. (12. cikk (2a) bekezdés)
A csillag* jel kötelezően kitöltendő mezőket jelöl.
L3472013HU110120131211HU0001.0002241241Együttes nyilatkozataz Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság részéről a GALILEO INTÉZMÉNYKÖZI PANELRŐL (GIP)1.Figyelembe véve az európai GNSS-programok jelentőségét, egyedülállóságát és összetettségét, a programok által létrehozott rendszerek uniós tulajdonjogát, valamint a 2014–2020-as időszakban a programoknak az uniós költségvetésből történő teljes körű finanszírozását, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság elismeri, hogy a három intézmény között szoros együttműködésre van szükség.2.A Galileo intézményközi panel (GIP) célja, hogy megkönnyítse az egyes intézmények számára a rájuk háruló feladatok ellátását. Ennek alapján a GIP célja az alábbiak szoros figyelemmel kísérése:a)az európai GNSS-programok végrehajtása terén elért eredmények, különös tekintettel a közbeszerzési és vállalkozási szerződések végrehajtására, elsődlegesen az ESA esetében;b)a harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodások az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül;c)a műholdas navigációs piacok előkészítése;d)az irányítási intézkedések hatékonysága; továbbáe)a munkaprogram évenkénti felülvizsgálata.3.A GIP a meglévő szabályokkal összhangban tiszteletben tartja a titoktartás iránti igényt, különös tekintettel egyes adatok kereskedelmi titoknak minősülő és érzékeny jellegére.4.A Bizottság figyelembe veszi a GIP véleményét.5.A GIP hét képviselőből áll, ezek közülhárom a Tanácsot,három az Európai Parlamentet,egy pedig a Bizottságot képviseli,és rendszeresen (elméletileg évente négy alkalommal) ülésezik.6.A GIP nem foglalkozik a megállapított felelősségi körökkel vagy intézményközi kapcsolatokkal.L3472013HU18510120131211HU0009.000420812081A Bizottság nyilatkozataiAz egyes integrált projekteknek juttatható maximális összegA Bizottság – annak érdekében, hogy a lehető legtöbb integrált projektet tudja finanszírozni, és hogy biztosítsa az integrált projektek tagállamok közötti kiegyensúlyozott eloszlását – nagy hangsúlyt helyez a források integrált projektek közötti arányos elosztására. Ezzel összefüggésben a Bizottság a munkaprogram tervezetének a LIFE bizottság tagjaival történő megvitatása során javaslatot fog tenni az egyes integrált projekteknek juttatható maximális összegre. A javaslat a többéves munkaprogram részeként elfogadandó projektkiválasztási módszertan részeként kerül majd benyújtásra.A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának helyzeteA Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a környezet és a biológiai sokféleség védelmének a tengerentúli országokban és területeken, amint ezt a tengerentúli társulási határozatra irányuló javaslat is mutatja, amely az említett témaköröket is felveszi az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek közötti együttműködés területei közé, és felvázolja azokat a különféle intézkedéseket, amelyek e téren jogosultak lehetnek európai uniós finanszírozásra.A BEST előkészítő intézkedés sikeres kezdeményezés volt: csatlakoztak hozzá a tengerentúli országok és területek, és kézzelfogható eredményekkel járt a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások terén. A BEST hamarosan véget ér, és a Bizottság komolyan mérlegeli, hogy valamelyik új eszköz, nevezetesen a Fejlesztési Együttműködési Eszköz körébe tartozó globális közjavak és kihívások program keretében folytassa azt.A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának e konkrét lehetőségét a LIFE program 6. cikkében a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan kínált lehetőségek egészítik majd ki.L3472013HU25910120131217HU0015.000228012801Az Európai Parlament és Tanács együttes nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásárólAz Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott bizonyosságot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói az egyes rendeletekhez csatolt mellékletben szerepeljenek, amelyek a Bizottság és a tagállamok szakértői által végzett értékeléseket magában foglaló, hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg és változatlanul érvényesek maradhatnak.L3472013HU28110120131217HU0016.000328812881Az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásárólAz Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott biztosítékot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói, amelyek az egyes rendeletekhez csatolt mellékletekben szerepelnek majd, a Bizottság és a tagállamok értékelő szakértői bevonásával végzett hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg, és a várakozások szerint elviekben változatlanok maradnak.L3472013HU28910120131217HU0017.000330213021Az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásárólAz Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott biztosítékot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói, amelyek az egyes rendeletekhez csatolt mellékletekben szerepelnek majd, a Bizottság és a tagállamok értékelő szakértői bevonásával végzett hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg, és a várakozások szerint elviekben változatlanok maradnak.L3472013HU30310120131217HU0018.000231713171Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a figyelemfelkeltéssel és az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet 4. és 4a. cikkével kapcsolatbanAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt úgy véli, hogy koordináltabb erőfeszítésekre van szükség az intézmények és a tagállamok közötti és azokon belüli figyelemfelkeltés érdekében, hogy javuljon az európai területi együttműködési csoportosulás – mint az összes uniós szakpolitikai területen rendelkezésre álló területi együttműködési eszköz – alkalmazási lehetőségeinek láthatósága.Ezzel összefüggésben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság felkérik a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a nemzeti hatóságok és a különböző tagállamok hatóságai közötti koordináció és kommunikáció érdekében, biztosítandó, hogy a kitűzött határidőn belül, világos, hatékony és átlátható eljárások keretében engedélyezzék az európai területi együttműködési csoportosulásokat.L3472013HU30310120131217HU0018.000331813181Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet 1. cikkének (9) bekezdésével kapcsolatbanAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt úgy véli, hogy a módosított 1082/2006/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdése i) pontjának alkalmazásakor a tagállamok arra fognak törekedni, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás személyzetének tagjaira alkalmazandó szabályok vizsgálatakor – az egyezménytervezetben javasoltaknak megfelelően – a csoportosulás által választható több lehetséges magán- vagy közjogi foglalkoztatási szabályrendszert is fontolóra vegyenek.Amennyiben a csoportosulás személyzetének munkaszerződésére a magánjog az irányadó, a tagállamok az idevágó uniós jogszabályokat, például a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i európai parlamenti és tanácsi 593/2008/EK rendeletet, valamint a csoportosulásban részt vevő más tagállamok vonatkozó jogi gyakorlatát is figyelembe fogják venni.Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezenfelül úgy értelmezi, hogy amennyiben a csoportosulások személyzetének munkaszerződésére a közjog az irányadó, az alkalmazandó nemzeti közjogi szabályok azon tagállam szabályai, amelyben a csoportosulás adott szerve található. Mindazonáltal a csoportosulás székhelye szerinti tagállam közjogi szabályai alkalmazhatók a csoportosulás személyzetének azon tagjaira, akik már azelőtt e szabályok hatálya alá tartoztak, hogy a csoportosulás személyzetének tagjává váltak.L3472013HU30310120131217HU0018.000431913191Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a Régiók Bizottságának az európai területi együttműködési csoportosulás európai platformjának keretében betöltött szerepérőlAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elismeri a Régiók Bizottságának az európai területi együttműködési csoportosulás – általa felügyelt – európai platformjának keretében végzett értékes munkáját, és arra bátorítja a Régiók Bizottságát, hogy továbbra is kövesse nyomon a meglévő és jelenleg létrehozás alatt álló csoportosulások tevékenységeit, szervezze meg a legjobb gyakorlatok cseréjét, és tárja fel a közös érdekű kérdéseket.L3472013HU32010120131217HU0019.001546614661A Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a 67. cikkrőlA Tanács és a Bizottság egyetértenek abban, hogy a 67. cikk (4) bekezdése, amely kizárja a 67. cikk (1) bekezdésének b)–d) pontja szerinti egyszerűsített költségelszámolás alkalmazását azokban az esetekben, amelyekben egy művelet vagy egy művelet részét képező projekt kizárólag közbeszerzési eljárás útján valósul meg, nem zárja ki egy olyan művelet közbeszerzés útján való megvalósítását, amely előzetesen meghatározott egységköltségek alapján történő, a kedvezményezett által a vállalkozó részére való kifizetést eredményez. A Tanács és a Bizottság egyetértenek abban, hogy a közbeszerzési eljárás keretében megállapított ezen egységköltségek alapján a kedvezményezett által meghatározott és kifizetett költségeknek valós költségeknek kell lenniük, amelyek a 67. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint ténylegesen a kedvezményezettnél merültek fel és általa kerültek kifizetésre.L3472013HU32010120131217HU0019.001646714671Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az előirányzatok helyreállításával kapcsolatos felülvizsgálatárólAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodik abban, hogy a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez igazító költségvetési rendelet felülvizsgálata során beillesztik az eredményességi tartalék elosztási mechanizmusának alkalmazásához szükséges, valamint az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet 39. cikke (kkv-kezdeményezés) szerinti pénzügyi eszközök végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket, amelyek az alábbiak visszaállítását érintik:i.azon előirányzatok, amelyeket az eredményességi tartalékhoz kapcsolódó programokra kötöttek le, és amelyeket amiatt kellett visszavonni, hogy az e programok szerinti prioritások eredményei nem teljesítették a mérföldköveket; ésii.azon előirányzatok, amelyeket a 39. cikk (4) bekezdésének b) pontja szerinti célzott programokkal kapcsolatban kötöttek le, és amelyeket amiatt kellett visszavonni, hogy valamely tagállamnak a pénzügyi eszközben való részvételét meg kellett szüntetni.L3472013HU32010120131217HU0019.001746814681Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az 1. cikkrőlAmennyiben az ETHA és az EMVA sajátosságainak figyelembevétele érdekében a közös szabályoktól való további indokolt eltérések szükségesek, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy engedélyezi ezen eltéréseket, és az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet szükséges módosításai során kellő gondossággal jár el.L3472013HU32010120131217HU0019.001846914691Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata az 5. cikk (3) bekezdése tekintetében mindennemű visszaható hatály kizárásárólAz Európai Parlament és a Tanács megállapodik abban, hogy:az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet 14. cikke (2) bekezdésének, 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 26. cikke (2) bekezdésének alkalmazása tekintetében a tagállamok által az 5. cikk (1) bekezdésében említett partnereknek a partnerségi megállapodás, valamint az 5. cikk (2) bekezdésében említett programok előkészítésébe történő bevonására tett intézkedések – ütemezésüktől függetlenül – tartalmazzák a tagállamok valamennyi, a tagállami programozási eljárás előkészítő szakaszaiban hozott gyakorlati vonatkozású intézkedését, valamint a rendelet hatálybalépése, illetve az ugyanezen rendelet 5. cikke (3) bekezdésével összhangban elfogadott európai magatartási kódexre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésének napja előtt tett fellépéseit, feltéve hogy a partnerségi elv említett rendeletben rögzített célkitűzései teljesültek. Ebben az összefüggésben a tagállamok – nemzeti és regionális hatásköreiknek megfelelően, a rendelet vonatkozó rendelkezéseivel és az alap egyedi szabályaival összhangban – határoznak mind a javasolt partnerségi megállapodás, mind a javasolt programtervezetek tartalmáról;az európai magatartási kódexre vonatkozó, az 5. cikk (3) bekezdésével összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus semmilyen körülmények között nem bír sem közvetlen, sem közvetett visszaható hatállyal, és különösen nem a partnerségi megállapodás és a programok jóváhagyási eljárása tekintetében, mivel az uniós jogalkotásnak nem célja hatáskört átruházni a Bizottságra annak érdekében, hogy az a partnerségi megállapodást és a programokat csupán és kizárólag arra hivatkozva elvethesse, hogy azok – bármilyen értelemben – nincsenek összhangban az 5. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott európai magatartási kódexszel;az Európai Parlament és a Tanács felhívja a Bizottságot, hogy minél előbb bocsássa rendelkezésükre az 5. cikk (3) bekezdése alapján elfogadandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus szövegtervezetét, de semmiképpen sem később annál a napnál, amikor a Tanács elfogadja az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendeletre vonatkozó politikai megállapodást, vagy annál a napnál – amennyiben erre korábban kerül sor –, amikor az Európai Parlament plenáris ülése szavaz a rendeletről szóló jelentéstervezetről.L3472013HU54910120131217HU0022.000460716071Az Európai Parlament és a Tanács közös nyilatkozata a kölcsönös megfeleltetésrőlA Tanács és az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv és a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetését és azok tagállamok általi végrehajtását, továbbá hogy miután valamennyi tagállam végrehajtotta az említett irányelveket, és megállapításra kerültek a mezőgazdasági termelőkre közvetlenül alkalmazandó kötelezettségek, adott esetben terjesszen elő olyan jogalkotási javaslatot, amely úgy módosítja ezt a rendeletet, hogy az említett irányelvek megfelelő részei beépüljenek a kölcsönös megfeleltetés rendszerébe.
L3472013HU110120131211HU0001.0002241241Együttes nyilatkozataz Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság részéről a GALILEO INTÉZMÉNYKÖZI PANELRŐL (GIP)1.Figyelembe véve az európai GNSS-programok jelentőségét, egyedülállóságát és összetettségét, a programok által létrehozott rendszerek uniós tulajdonjogát, valamint a 2014–2020-as időszakban a programoknak az uniós költségvetésből történő teljes körű finanszírozását, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság elismeri, hogy a három intézmény között szoros együttműködésre van szükség.2.A Galileo intézményközi panel (GIP) célja, hogy megkönnyítse az egyes intézmények számára a rájuk háruló feladatok ellátását. Ennek alapján a GIP célja az alábbiak szoros figyelemmel kísérése:a)az európai GNSS-programok végrehajtása terén elért eredmények, különös tekintettel a közbeszerzési és vállalkozási szerződések végrehajtására, elsődlegesen az ESA esetében;b)a harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodások az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül;c)a műholdas navigációs piacok előkészítése;d)az irányítási intézkedések hatékonysága; továbbáe)a munkaprogram évenkénti felülvizsgálata.3.A GIP a meglévő szabályokkal összhangban tiszteletben tartja a titoktartás iránti igényt, különös tekintettel egyes adatok kereskedelmi titoknak minősülő és érzékeny jellegére.4.A Bizottság figyelembe veszi a GIP véleményét.5.A GIP hét képviselőből áll, ezek közülhárom a Tanácsot,három az Európai Parlamentet,egy pedig a Bizottságot képviseli,és rendszeresen (elméletileg évente négy alkalommal) ülésezik.6.A GIP nem foglalkozik a megállapított felelősségi körökkel vagy intézményközi kapcsolatokkal.L3472013HU18510120131211HU0009.000420812081A Bizottság nyilatkozataiAz egyes integrált projekteknek juttatható maximális összegA Bizottság – annak érdekében, hogy a lehető legtöbb integrált projektet tudja finanszírozni, és hogy biztosítsa az integrált projektek tagállamok közötti kiegyensúlyozott eloszlását – nagy hangsúlyt helyez a források integrált projektek közötti arányos elosztására. Ezzel összefüggésben a Bizottság a munkaprogram tervezetének a LIFE bizottság tagjaival történő megvitatása során javaslatot fog tenni az egyes integrált projekteknek juttatható maximális összegre. A javaslat a többéves munkaprogram részeként elfogadandó projektkiválasztási módszertan részeként kerül majd benyújtásra.A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának helyzeteA Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a környezet és a biológiai sokféleség védelmének a tengerentúli országokban és területeken, amint ezt a tengerentúli társulási határozatra irányuló javaslat is mutatja, amely az említett témaköröket is felveszi az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek közötti együttműködés területei közé, és felvázolja azokat a különféle intézkedéseket, amelyek e téren jogosultak lehetnek európai uniós finanszírozásra.A BEST előkészítő intézkedés sikeres kezdeményezés volt: csatlakoztak hozzá a tengerentúli országok és területek, és kézzelfogható eredményekkel járt a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások terén. A BEST hamarosan véget ér, és a Bizottság komolyan mérlegeli, hogy valamelyik új eszköz, nevezetesen a Fejlesztési Együttműködési Eszköz körébe tartozó globális közjavak és kihívások program keretében folytassa azt.A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának e konkrét lehetőségét a LIFE program 6. cikkében a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan kínált lehetőségek egészítik majd ki.L3472013HU25910120131217HU0015.000228012801Az Európai Parlament és Tanács együttes nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásárólAz Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott bizonyosságot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói az egyes rendeletekhez csatolt mellékletben szerepeljenek, amelyek a Bizottság és a tagállamok szakértői által végzett értékeléseket magában foglaló, hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg és változatlanul érvényesek maradhatnak.L3472013HU28110120131217HU0016.000328812881Az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásárólAz Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott biztosítékot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói, amelyek az egyes rendeletekhez csatolt mellékletekben szerepelnek majd, a Bizottság és a tagállamok értékelő szakértői bevonásával végzett hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg, és a várakozások szerint elviekben változatlanok maradnak.L3472013HU28910120131217HU0017.000330213021Az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásárólAz Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott biztosítékot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói, amelyek az egyes rendeletekhez csatolt mellékletekben szerepelnek majd, a Bizottság és a tagállamok értékelő szakértői bevonásával végzett hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg, és a várakozások szerint elviekben változatlanok maradnak.L3472013HU30310120131217HU0018.000231713171Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a figyelemfelkeltéssel és az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet 4. és 4a. cikkével kapcsolatbanAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt úgy véli, hogy koordináltabb erőfeszítésekre van szükség az intézmények és a tagállamok közötti és azokon belüli figyelemfelkeltés érdekében, hogy javuljon az európai területi együttműködési csoportosulás – mint az összes uniós szakpolitikai területen rendelkezésre álló területi együttműködési eszköz – alkalmazási lehetőségeinek láthatósága.Ezzel összefüggésben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság felkérik a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a nemzeti hatóságok és a különböző tagállamok hatóságai közötti koordináció és kommunikáció érdekében, biztosítandó, hogy a kitűzött határidőn belül, világos, hatékony és átlátható eljárások keretében engedélyezzék az európai területi együttműködési csoportosulásokat.L3472013HU30310120131217HU0018.000331813181Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet 1. cikkének (9) bekezdésével kapcsolatbanAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt úgy véli, hogy a módosított 1082/2006/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdése i) pontjának alkalmazásakor a tagállamok arra fognak törekedni, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás személyzetének tagjaira alkalmazandó szabályok vizsgálatakor – az egyezménytervezetben javasoltaknak megfelelően – a csoportosulás által választható több lehetséges magán- vagy közjogi foglalkoztatási szabályrendszert is fontolóra vegyenek.Amennyiben a csoportosulás személyzetének munkaszerződésére a magánjog az irányadó, a tagállamok az idevágó uniós jogszabályokat, például a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i európai parlamenti és tanácsi 593/2008/EK rendeletet, valamint a csoportosulásban részt vevő más tagállamok vonatkozó jogi gyakorlatát is figyelembe fogják venni.Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezenfelül úgy értelmezi, hogy amennyiben a csoportosulások személyzetének munkaszerződésére a közjog az irányadó, az alkalmazandó nemzeti közjogi szabályok azon tagállam szabályai, amelyben a csoportosulás adott szerve található. Mindazonáltal a csoportosulás székhelye szerinti tagállam közjogi szabályai alkalmazhatók a csoportosulás személyzetének azon tagjaira, akik már azelőtt e szabályok hatálya alá tartoztak, hogy a csoportosulás személyzetének tagjává váltak.L3472013HU30310120131217HU0018.000431913191Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a Régiók Bizottságának az európai területi együttműködési csoportosulás európai platformjának keretében betöltött szerepérőlAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elismeri a Régiók Bizottságának az európai területi együttműködési csoportosulás – általa felügyelt – európai platformjának keretében végzett értékes munkáját, és arra bátorítja a Régiók Bizottságát, hogy továbbra is kövesse nyomon a meglévő és jelenleg létrehozás alatt álló csoportosulások tevékenységeit, szervezze meg a legjobb gyakorlatok cseréjét, és tárja fel a közös érdekű kérdéseket.L3472013HU32010120131217HU0019.001546614661A Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a 67. cikkrőlA Tanács és a Bizottság egyetértenek abban, hogy a 67. cikk (4) bekezdése, amely kizárja a 67. cikk (1) bekezdésének b)–d) pontja szerinti egyszerűsített költségelszámolás alkalmazását azokban az esetekben, amelyekben egy művelet vagy egy művelet részét képező projekt kizárólag közbeszerzési eljárás útján valósul meg, nem zárja ki egy olyan művelet közbeszerzés útján való megvalósítását, amely előzetesen meghatározott egységköltségek alapján történő, a kedvezményezett által a vállalkozó részére való kifizetést eredményez. A Tanács és a Bizottság egyetértenek abban, hogy a közbeszerzési eljárás keretében megállapított ezen egységköltségek alapján a kedvezményezett által meghatározott és kifizetett költségeknek valós költségeknek kell lenniük, amelyek a 67. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint ténylegesen a kedvezményezettnél merültek fel és általa kerültek kifizetésre.L3472013HU32010120131217HU0019.001646714671Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az előirányzatok helyreállításával kapcsolatos felülvizsgálatárólAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodik abban, hogy a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez igazító költségvetési rendelet felülvizsgálata során beillesztik az eredményességi tartalék elosztási mechanizmusának alkalmazásához szükséges, valamint az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet 39. cikke (kkv-kezdeményezés) szerinti pénzügyi eszközök végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket, amelyek az alábbiak visszaállítását érintik:i.azon előirányzatok, amelyeket az eredményességi tartalékhoz kapcsolódó programokra kötöttek le, és amelyeket amiatt kellett visszavonni, hogy az e programok szerinti prioritások eredményei nem teljesítették a mérföldköveket; ésii.azon előirányzatok, amelyeket a 39. cikk (4) bekezdésének b) pontja szerinti célzott programokkal kapcsolatban kötöttek le, és amelyeket amiatt kellett visszavonni, hogy valamely tagállamnak a pénzügyi eszközben való részvételét meg kellett szüntetni.L3472013HU32010120131217HU0019.001746814681Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az 1. cikkrőlAmennyiben az ETHA és az EMVA sajátosságainak figyelembevétele érdekében a közös szabályoktól való további indokolt eltérések szükségesek, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy engedélyezi ezen eltéréseket, és az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet szükséges módosításai során kellő gondossággal jár el.L3472013HU32010120131217HU0019.001846914691Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata az 5. cikk (3) bekezdése tekintetében mindennemű visszaható hatály kizárásárólAz Európai Parlament és a Tanács megállapodik abban, hogy:az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet 14. cikke (2) bekezdésének, 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 26. cikke (2) bekezdésének alkalmazása tekintetében a tagállamok által az 5. cikk (1) bekezdésében említett partnereknek a partnerségi megállapodás, valamint az 5. cikk (2) bekezdésében említett programok előkészítésébe történő bevonására tett intézkedések – ütemezésüktől függetlenül – tartalmazzák a tagállamok valamennyi, a tagállami programozási eljárás előkészítő szakaszaiban hozott gyakorlati vonatkozású intézkedését, valamint a rendelet hatálybalépése, illetve az ugyanezen rendelet 5. cikke (3) bekezdésével összhangban elfogadott európai magatartási kódexre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésének napja előtt tett fellépéseit, feltéve hogy a partnerségi elv említett rendeletben rögzített célkitűzései teljesültek. Ebben az összefüggésben a tagállamok – nemzeti és regionális hatásköreiknek megfelelően, a rendelet vonatkozó rendelkezéseivel és az alap egyedi szabályaival összhangban – határoznak mind a javasolt partnerségi megállapodás, mind a javasolt programtervezetek tartalmáról;az európai magatartási kódexre vonatkozó, az 5. cikk (3) bekezdésével összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus semmilyen körülmények között nem bír sem közvetlen, sem közvetett visszaható hatállyal, és különösen nem a partnerségi megállapodás és a programok jóváhagyási eljárása tekintetében, mivel az uniós jogalkotásnak nem célja hatáskört átruházni a Bizottságra annak érdekében, hogy az a partnerségi megállapodást és a programokat csupán és kizárólag arra hivatkozva elvethesse, hogy azok – bármilyen értelemben – nincsenek összhangban az 5. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott európai magatartási kódexszel;az Európai Parlament és a Tanács felhívja a Bizottságot, hogy minél előbb bocsássa rendelkezésükre az 5. cikk (3) bekezdése alapján elfogadandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus szövegtervezetét, de semmiképpen sem később annál a napnál, amikor a Tanács elfogadja az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendeletre vonatkozó politikai megállapodást, vagy annál a napnál – amennyiben erre korábban kerül sor –, amikor az Európai Parlament plenáris ülése szavaz a rendeletről szóló jelentéstervezetről.L3472013HU54910120131217HU0022.000460716071Az Európai Parlament és a Tanács közös nyilatkozata a kölcsönös megfeleltetésrőlA Tanács és az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv és a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetését és azok tagállamok általi végrehajtását, továbbá hogy miután valamennyi tagállam végrehajtotta az említett irányelveket, és megállapításra kerültek a mezőgazdasági termelőkre közvetlenül alkalmazandó kötelezettségek, adott esetben terjesszen elő olyan jogalkotási javaslatot, amely úgy módosítja ezt a rendeletet, hogy az említett irányelvek megfelelő részei beépüljenek a kölcsönös megfeleltetés rendszerébe.
L3472013HU110120131211HU0001.0002241241Együttes nyilatkozataz Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság részéről a GALILEO INTÉZMÉNYKÖZI PANELRŐL (GIP)1.Figyelembe véve az európai GNSS-programok jelentőségét, egyedülállóságát és összetettségét, a programok által létrehozott rendszerek uniós tulajdonjogát, valamint a 2014–2020-as időszakban a programoknak az uniós költségvetésből történő teljes körű finanszírozását, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság elismeri, hogy a három intézmény között szoros együttműködésre van szükség.2.A Galileo intézményközi panel (GIP) célja, hogy megkönnyítse az egyes intézmények számára a rájuk háruló feladatok ellátását. Ennek alapján a GIP célja az alábbiak szoros figyelemmel kísérése:a)az európai GNSS-programok végrehajtása terén elért eredmények, különös tekintettel a közbeszerzési és vállalkozási szerződések végrehajtására, elsődlegesen az ESA esetében;b)a harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodások az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül;c)a műholdas navigációs piacok előkészítése;d)az irányítási intézkedések hatékonysága; továbbáe)a munkaprogram évenkénti felülvizsgálata.3.A GIP a meglévő szabályokkal összhangban tiszteletben tartja a titoktartás iránti igényt, különös tekintettel egyes adatok kereskedelmi titoknak minősülő és érzékeny jellegére.4.A Bizottság figyelembe veszi a GIP véleményét.5.A GIP hét képviselőből áll, ezek közülhárom a Tanácsot,három az Európai Parlamentet,egy pedig a Bizottságot képviseli,és rendszeresen (elméletileg évente négy alkalommal) ülésezik.6.A GIP nem foglalkozik a megállapított felelősségi körökkel vagy intézményközi kapcsolatokkal.L3472013HU18510120131211HU0009.000420812081A Bizottság nyilatkozataiAz egyes integrált projekteknek juttatható maximális összegA Bizottság – annak érdekében, hogy a lehető legtöbb integrált projektet tudja finanszírozni, és hogy biztosítsa az integrált projektek tagállamok közötti kiegyensúlyozott eloszlását – nagy hangsúlyt helyez a források integrált projektek közötti arányos elosztására. Ezzel összefüggésben a Bizottság a munkaprogram tervezetének a LIFE bizottság tagjaival történő megvitatása során javaslatot fog tenni az egyes integrált projekteknek juttatható maximális összegre. A javaslat a többéves munkaprogram részeként elfogadandó projektkiválasztási módszertan részeként kerül majd benyújtásra.A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának helyzeteA Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a környezet és a biológiai sokféleség védelmének a tengerentúli országokban és területeken, amint ezt a tengerentúli társulási határozatra irányuló javaslat is mutatja, amely az említett témaköröket is felveszi az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek közötti együttműködés területei közé, és felvázolja azokat a különféle intézkedéseket, amelyek e téren jogosultak lehetnek európai uniós finanszírozásra.A BEST előkészítő intézkedés sikeres kezdeményezés volt: csatlakoztak hozzá a tengerentúli országok és területek, és kézzelfogható eredményekkel járt a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások terén. A BEST hamarosan véget ér, és a Bizottság komolyan mérlegeli, hogy valamelyik új eszköz, nevezetesen a Fejlesztési Együttműködési Eszköz körébe tartozó globális közjavak és kihívások program keretében folytassa azt.A biológiai sokféleség tengerentúli országokban és területeken történő finanszírozásának e konkrét lehetőségét a LIFE program 6. cikkében a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan kínált lehetőségek egészítik majd ki.L3472013HU25910120131217HU0015.000228012801Az Európai Parlament és Tanács együttes nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásárólAz Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott bizonyosságot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói az egyes rendeletekhez csatolt mellékletben szerepeljenek, amelyek a Bizottság és a tagállamok szakértői által végzett értékeléseket magában foglaló, hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg és változatlanul érvényesek maradhatnak.L3472013HU28110120131217HU0016.000328812881Az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásárólAz Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott biztosítékot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói, amelyek az egyes rendeletekhez csatolt mellékletekben szerepelnek majd, a Bizottság és a tagállamok értékelő szakértői bevonásával végzett hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg, és a várakozások szerint elviekben változatlanok maradnak.L3472013HU28910120131217HU0017.000330213021Az Európai Parlament és Tanács közös nyilatkozata az ERFA-rendelet 6. cikkének, az ETE-rendelet 15. cikkének és a Kohéziós Alapról szóló rendelet 4. cikkének alkalmazásárólAz Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság által az uniós jogalkotónak nyújtott biztosítékot, hogy az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet és a Kohéziós Alapról szóló rendelet közös teljesítménymutatói, amelyek az egyes rendeletekhez csatolt mellékletekben szerepelnek majd, a Bizottság és a tagállamok értékelő szakértői bevonásával végzett hosszas előkészítési folyamat eredményeképpen születtek meg, és a várakozások szerint elviekben változatlanok maradnak.L3472013HU30310120131217HU0018.000231713171Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a figyelemfelkeltéssel és az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet 4. és 4a. cikkével kapcsolatbanAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt úgy véli, hogy koordináltabb erőfeszítésekre van szükség az intézmények és a tagállamok közötti és azokon belüli figyelemfelkeltés érdekében, hogy javuljon az európai területi együttműködési csoportosulás – mint az összes uniós szakpolitikai területen rendelkezésre álló területi együttműködési eszköz – alkalmazási lehetőségeinek láthatósága.Ezzel összefüggésben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság felkérik a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a nemzeti hatóságok és a különböző tagállamok hatóságai közötti koordináció és kommunikáció érdekében, biztosítandó, hogy a kitűzött határidőn belül, világos, hatékony és átlátható eljárások keretében engedélyezzék az európai területi együttműködési csoportosulásokat.L3472013HU30310120131217HU0018.000331813181Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet 1. cikkének (9) bekezdésével kapcsolatbanAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt úgy véli, hogy a módosított 1082/2006/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdése i) pontjának alkalmazásakor a tagállamok arra fognak törekedni, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás személyzetének tagjaira alkalmazandó szabályok vizsgálatakor – az egyezménytervezetben javasoltaknak megfelelően – a csoportosulás által választható több lehetséges magán- vagy közjogi foglalkoztatási szabályrendszert is fontolóra vegyenek.Amennyiben a csoportosulás személyzetének munkaszerződésére a magánjog az irányadó, a tagállamok az idevágó uniós jogszabályokat, például a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i európai parlamenti és tanácsi 593/2008/EK rendeletet, valamint a csoportosulásban részt vevő más tagállamok vonatkozó jogi gyakorlatát is figyelembe fogják venni.Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezenfelül úgy értelmezi, hogy amennyiben a csoportosulások személyzetének munkaszerződésére a közjog az irányadó, az alkalmazandó nemzeti közjogi szabályok azon tagállam szabályai, amelyben a csoportosulás adott szerve található. Mindazonáltal a csoportosulás székhelye szerinti tagállam közjogi szabályai alkalmazhatók a csoportosulás személyzetének azon tagjaira, akik már azelőtt e szabályok hatálya alá tartoztak, hogy a csoportosulás személyzetének tagjává váltak.L3472013HU30310120131217HU0018.000431913191Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a Régiók Bizottságának az európai területi együttműködési csoportosulás európai platformjának keretében betöltött szerepérőlAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elismeri a Régiók Bizottságának az európai területi együttműködési csoportosulás – általa felügyelt – európai platformjának keretében végzett értékes munkáját, és arra bátorítja a Régiók Bizottságát, hogy továbbra is kövesse nyomon a meglévő és jelenleg létrehozás alatt álló csoportosulások tevékenységeit, szervezze meg a legjobb gyakorlatok cseréjét, és tárja fel a közös érdekű kérdéseket.L3472013HU32010120131217HU0019.001546614661A Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a 67. cikkrőlA Tanács és a Bizottság egyetértenek abban, hogy a 67. cikk (4) bekezdése, amely kizárja a 67. cikk (1) bekezdésének b)–d) pontja szerinti egyszerűsített költségelszámolás alkalmazását azokban az esetekben, amelyekben egy művelet vagy egy művelet részét képező projekt kizárólag közbeszerzési eljárás útján valósul meg, nem zárja ki egy olyan művelet közbeszerzés útján való megvalósítását, amely előzetesen meghatározott egységköltségek alapján történő, a kedvezményezett által a vállalkozó részére való kifizetést eredményez. A Tanács és a Bizottság egyetértenek abban, hogy a közbeszerzési eljárás keretében megállapított ezen egységköltségek alapján a kedvezményezett által meghatározott és kifizetett költségeknek valós költségeknek kell lenniük, amelyek a 67. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint ténylegesen a kedvezményezettnél merültek fel és általa kerültek kifizetésre.L3472013HU32010120131217HU0019.001646714671Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az előirányzatok helyreállításával kapcsolatos felülvizsgálatárólAz Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodik abban, hogy a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez igazító költségvetési rendelet felülvizsgálata során beillesztik az eredményességi tartalék elosztási mechanizmusának alkalmazásához szükséges, valamint az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet 39. cikke (kkv-kezdeményezés) szerinti pénzügyi eszközök végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket, amelyek az alábbiak visszaállítását érintik:i.azon előirányzatok, amelyeket az eredményességi tartalékhoz kapcsolódó programokra kötöttek le, és amelyeket amiatt kellett visszavonni, hogy az e programok szerinti prioritások eredményei nem teljesítették a mérföldköveket; ésii.azon előirányzatok, amelyeket a 39. cikk (4) bekezdésének b) pontja szerinti célzott programokkal kapcsolatban kötöttek le, és amelyeket amiatt kellett visszavonni, hogy valamely tagállamnak a pénzügyi eszközben való részvételét meg kellett szüntetni.L3472013HU32010120131217HU0019.001746814681Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az 1. cikkrőlAmennyiben az ETHA és az EMVA sajátosságainak figyelembevétele érdekében a közös szabályoktól való további indokolt eltérések szükségesek, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy engedélyezi ezen eltéréseket, és az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet szükséges módosításai során kellő gondossággal jár el.L3472013HU32010120131217HU0019.001846914691Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata az 5. cikk (3) bekezdése tekintetében mindennemű visszaható hatály kizárásárólAz Európai Parlament és a Tanács megállapodik abban, hogy:az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet 14. cikke (2) bekezdésének, 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 26. cikke (2) bekezdésének alkalmazása tekintetében a tagállamok által az 5. cikk (1) bekezdésében említett partnereknek a partnerségi megállapodás, valamint az 5. cikk (2) bekezdésében említett programok előkészítésébe történő bevonására tett intézkedések – ütemezésüktől függetlenül – tartalmazzák a tagállamok valamennyi, a tagállami programozási eljárás előkészítő szakaszaiban hozott gyakorlati vonatkozású intézkedését, valamint a rendelet hatálybalépése, illetve az ugyanezen rendelet 5. cikke (3) bekezdésével összhangban elfogadott európai magatartási kódexre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésének napja előtt tett fellépéseit, feltéve hogy a partnerségi elv említett rendeletben rögzített célkitűzései teljesültek. Ebben az összefüggésben a tagállamok – nemzeti és regionális hatásköreiknek megfelelően, a rendelet vonatkozó rendelkezéseivel és az alap egyedi szabályaival összhangban – határoznak mind a javasolt partnerségi megállapodás, mind a javasolt programtervezetek tartalmáról;az európai magatartási kódexre vonatkozó, az 5. cikk (3) bekezdésével összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus semmilyen körülmények között nem bír sem közvetlen, sem közvetett visszaható hatállyal, és különösen nem a partnerségi megállapodás és a programok jóváhagyási eljárása tekintetében, mivel az uniós jogalkotásnak nem célja hatáskört átruházni a Bizottságra annak érdekében, hogy az a partnerségi megállapodást és a programokat csupán és kizárólag arra hivatkozva elvethesse, hogy azok – bármilyen értelemben – nincsenek összhangban az 5. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott európai magatartási kódexszel;az Európai Parlament és a Tanács felhívja a Bizottságot, hogy minél előbb bocsássa rendelkezésükre az 5. cikk (3) bekezdése alapján elfogadandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus szövegtervezetét, de semmiképpen sem később annál a napnál, amikor a Tanács elfogadja az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról szóló rendeletre vonatkozó politikai megállapodást, vagy annál a napnál – amennyiben erre korábban kerül sor –, amikor az Európai Parlament plenáris ülése szavaz a rendeletről szóló jelentéstervezetről.L3472013HU54910120131217HU0022.000460716071Az Európai Parlament és a Tanács közös nyilatkozata a kölcsönös megfeleltetésrőlA Tanács és az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv és a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetését és azok tagállamok általi végrehajtását, továbbá hogy miután valamennyi tagállam végrehajtotta az említett irányelveket, és megállapításra kerültek a mezőgazdasági termelőkre közvetlenül alkalmazandó kötelezettségek, adott esetben terjesszen elő olyan jogalkotási javaslatot, amely úgy módosítja ezt a rendeletet, hogy az említett irányelvek megfelelő részei beépüljenek a kölcsönös megfeleltetés rendszerébe.
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a figyelemfelkeltéssel és az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet 4. és 4a. cikkével kapcsolatban
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt úgy véli, hogy koordináltabb erőfeszítésekre van szükség az intézmények és a tagállamok közötti és azokon belüli figyelemfelkeltés érdekében, hogy javuljon az európai területi együttműködési csoportosulás – mint az összes uniós szakpolitikai területen rendelkezésre álló területi együttműködési eszköz – alkalmazási lehetőségeinek láthatósága.
Ezzel összefüggésben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság felkérik a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a nemzeti hatóságok és a különböző tagállamok hatóságai közötti koordináció és kommunikáció érdekében, biztosítandó, hogy a kitűzött határidőn belül, világos, hatékony és átlátható eljárások keretében engedélyezzék az európai területi együttműködési csoportosulásokat.
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet 1. cikkének (9) bekezdésével kapcsolatban
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyaránt úgy véli, hogy a módosított 1082/2006/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdése i) pontjának alkalmazásakor a tagállamok arra fognak törekedni, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás személyzetének tagjaira alkalmazandó szabályok vizsgálatakor – az egyezménytervezetben javasoltaknak megfelelően – a csoportosulás által választható több lehetséges magán- vagy közjogi foglalkoztatási szabályrendszert is fontolóra vegyenek.
Amennyiben a csoportosulás személyzetének munkaszerződésére a magánjog az irányadó, a tagállamok az idevágó uniós jogszabályokat, például a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i európai parlamenti és tanácsi 593/2008/EK rendeletet, valamint a csoportosulásban részt vevő más tagállamok vonatkozó jogi gyakorlatát is figyelembe fogják venni.
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezenfelül úgy értelmezi, hogy amennyiben a csoportosulások személyzetének munkaszerződésére a közjog az irányadó, az alkalmazandó nemzeti közjogi szabályok azon tagállam szabályai, amelyben a csoportosulás adott szerve található. Mindazonáltal a csoportosulás székhelye szerinti tagállam közjogi szabályai alkalmazhatók a csoportosulás személyzetének azon tagjaira, akik már azelőtt e szabályok hatálya alá tartoztak, hogy a csoportosulás személyzetének tagjává váltak.
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a Régiók Bizottságának az európai területi együttműködési csoportosulás európai platformjának keretében betöltött szerepéről
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elismeri a Régiók Bizottságának az európai területi együttműködési csoportosulás – általa felügyelt – európai platformjának keretében végzett értékes munkáját, és arra bátorítja a Régiók Bizottságát, hogy továbbra is kövesse nyomon a meglévő és jelenleg létrehozás alatt álló csoportosulások tevékenységeit, szervezze meg a legjobb gyakorlatok cseréjét, és tárja fel a közös érdekű kérdéseket.
2013.12.20. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 347/320 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1303/2013/EU RENDELETE
(2013. december 17.)
az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 177. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményeire (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményeire (2),
tekintettel a Számvevőszék véleményeire (3),
rendes jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
(1) |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unió törekedjen a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése érdekében a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók vagy szigetek lemaradásának csökkentésére, és különös figyelmet kell fordítani a vidéki térségekre, az ipari átalakulás által érintett térségekre és a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókra. Az EUMSZ 175. cikke előírja, hogy az Unió e célkitűzések teljesítését az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege, az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Beruházási Bank és egyéb eszközök révén megvalósított intézkedésével támogatja. |
(2) |
A koordináció javítása és a kohéziós politika keretében támogatást nyújtó alapok – nevezetesen az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap – a vidékfejlesztést támogató alap – nevezetesen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) –, valamint a tengerügyi és halászati ágazatot támogató alap – nevezetesen az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) keretében megosztott igazgatás szerint finanszírozott intézkedések – működésének összehangolása érdekében közös rendelkezéseket kell megállapítani ezekre az alapokra (a továbbiakban: az európai strukturális és beruházási alapok - ESB-alapok) vonatkozóan. E rendelet tartalmaz továbbá olyan általános előírásokat, amelyek az ERFA-ra, az ESZA-ra és a Kohéziós Alapra alkalmazandók, de nem alkalmazandók az EMVA-ra és az ETHA-ra; valamint olyan általános előírásokat, amelyek az ERFA-ra, az ESZA-ra, a Kohéziós Alapra és az ETHA-ra alkalmazandók, de nem alkalmazandók az EMVA-ra. Az egyes ESB-alapok sajátosságai miatt azonban az egyes ESB-alapokra és az ERFA keretében megvalósítandó európai területi együttműködési célra vonatkozó egyedi szabályokat külön rendeletekben kell meghatározni. |
(3) |
Az Európai Tanács 2010. június 17-i ülésének következtetéseivel összhangban, ahol elfogadták az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiát, az Unió és a tagállamok valósítsa meg az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés végrehajtását az Unió harmonikus fejlődésének előmozdítása és a regionális egyenlőtlenségek csökkentése mellett. Az ESB-alapoknak jelentős szerepet kell játszaniuk az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló uniós stratégia célkitűzéseinek megvalósításában. |
(4) |
Ami a közös agrárpolitikát (KAP) illeti, a KAP első (Európai Mezőgazdasági Garanciaalap - EMGA) és második pillérére (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap – EMVA) vonatkozó irányítási és kontrollintézkedések harmonizálása és egymáshoz igazítása által jelentős szinergiákat sikerült elérni. Az EMGA és az EMVA közötti szoros kapcsolatot ezért továbbra is fenn kell tartani, és meg kell őrizni a tagállamokban már meglévő struktúrákat. |
(5) |
A legkülső régiók számára – strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetük és az EUMSZ 349. cikkében említett tényezőkből adódó hátrányok ellensúlyozása érdekében –egyedi intézkedéseket kell alkalmazni, valamint kiegészítő finanszírozást kell nyújtani. |
(6) |
A 1994. évi csatlakozási okmány 6. jegyzőkönyvének 2. cikkében említett súlyos természeti vagy földrajzi hátrányok ellensúlyozása céljából a ritkán lakott északi régiók számára egyedi intézkedéseket és kiegészítő finanszírozást kell biztosítani. |
(7) |
Az előírások helyes és következetes értelmezésének, valamint a tagállamok és a kedvezményezettek jogbiztonságának elősegítése érdekében egyes, e rendeletben használt fogalmakat meg kell határozni. |
(8) |
Amennyiben valamely határozat e rendelet alapján történő elfogadására vagy módosítására vonatkozóan a Bizottság számára valamilyen határidő kerül rögzítésre, az adott határozat elfogadásának vagy módosításának határideje nem foglalhatja magában azt az időszakot, amely a bizottsági észrevételeknek a tagállamok részére történő megküldését követő nappal kezdődik és azzal a nappal zárul le, amelyen a tagállamok válaszolnak az észrevételekre. |
(9) |
Ez a rendelet öt részből áll: az első rész rögzíti a tárgyat és a fogalommeghatározásokat, a második rész olyan szabályokat tartalmaz, amelyek minden ESB-alap esetében alkalmazandók, a harmadik rész olyan előírásokat tartalmaz, amelyek kizárólag az ERFA-ra, az ESZA-ra és a Kohéziós Alapra (a továbbiakban: az alapok) vonatkoznak, a negyedik rész az alapokra és az ETHA-ra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, és az ötödik rész a záró rendelkezéseket tartalmazza. Az e rendelet különböző részeinek koherens értelmezése, illetve az e rendelet és az alapspecifikus szabályok közötti összhang biztosítása érdekében fontos egyértelműsíteni az ezek között fennálló viszonyokat. Továbbá, az alapspecifikus szabályokban megállapított egyedi szabályok kiegészíthetik e rendeletet, ám csak akkor térhetnek el e rendelet rendelkezéseitől, ha az ilyen eltérésről e rendelet kifejezetten rendelkezett. |
(10) |
Az EUMSZ 317. cikke értelmében, illetve a megosztott irányítás összefüggésében meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára az Unió költségvetésének végrehajtásával kapcsolatos hatáskörének gyakorlását, és egyértelművé kell tenni a tagállamok együttműködési feladatait. E feltételek alkalmazása révén a Bizottságnak meg kell tudnia bizonyosodni arról, hogy a tagállamok jogszerűen és szabályosan, illetve a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) értelmében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban használják fel az ESB-alapokat. A tagállamoknak – a megfelelő területi szinten, az intézményi, jogi és pénzügyi keretüknek megfelelően – és az általuk erre a célra kijelölt szervezetek feladata a programok elkészítése és végrehajtása. Az említett feltételeknek azt is biztosítaniuk kell, hogy figyelmet fordítsanak annak szükségességére, hogy biztosítsák az adott uniós beavatkozás kiegészítő és következetes jellegét, az tiszteletben tartsák az arányosság elvét, valamint figyelembe vegyék az adminisztratív terhek csökkentésének általános célkitűzését. |
(11) |
A partnerségi megállapodás, illetve az egyes programok érdekében az egyes tagállamoknak partnerséget kell szerveznie az illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságok képviselőivel, gazdasági és szociális partnerekkel és a civil társadalmat képviselő egyéb releváns szervezetekkel, beleértve a környezetvédelmi partnereket, a nem kormányzati szervezeteket, valamint a társadalmi befogadás, a nemek közötti egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának ügyét előmozdító szervezeteket, beleértve adott esetben e hatóságok és szervezetek „ernyőszervezeteit” is. Az ilyen típusú partnerségek célja, hogy biztosítsa a többszintű kormányzás elveinek tiszteletben tartását, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a tagállamok eltérő intézményi és jogi kereteiből fakadó sajátosságokat is, továbbá hogy biztosítsák, hogy van felelőse az érdekelt felek által tervezett beavatkozásoknak, és építsenek az érintett szereplők tapasztalatára és know-how-jára. A tagállamoknak azonosítaniuk kell, hogy melyek a leginkább reprezentatív partnerek. E partnerek körébe kell tartozzanak mindazon intézmények, szervezetek és csoportok, amelyek képesek befolyással lenni a programok elkészítésére, vagy amelyekre hatással lehet a programok elkészítése és végrehajtása. Ezzel kapcsolatban a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy adott esetben érintett partnerként azonosíthassanak olyan „ernyőszervezeteket” is, amelyek az érintett regionális, helyi és városi hatóságok különböző társulásai, szövetségei vagy egyesületei, illetve a vonatkozó nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelő egyéb szervezetek lehetnek. A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amely a partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexet határoz meg a partnerségek tagállamok általi kialakításának oly módon való támogatása és megkönnyítése érdekében, hogy biztosított legyen az érintett partnerek következetes bevonása a partnerségi megállapodások és programok elkészítésébe, végrehajtásába, monitoringjába és értékelésébe. Ez az elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus semmilyen körülmények között nem lehet visszaható hatályú, és semmiképpen nem értelmezhető ily módon, és semmiképpen sem képezheti pénzügyi kiigazításokhoz vezető szabálytalanságok alapját. Az elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus nem határozhat meg az elfogadásának napjától korábbi alkalmazási időt. Az elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy határozzanak a partnerség saját intézményi és jogi keretükben, illetve nemzeti és regionális illetékességük alapján történő végrehajtásának legmegfelelőbb részletes szabályairól, feltéve hogy a partnerség e rendeletben meghatározott céljai teljesülnek. |
(12) |
Az ESB- alapok tevékenységeinek, illetve az általuk támogatott műveleteknek összhangban kell lenniük az alkalmazandó uniós joggal, valamint a kapcsolódó, az e rendeletet, illetve az egyes alapspecifikus szabályokat közvetlenül vagy közvetve végrehajtó nemzeti joggal. |
(13) |
Az Unió célja az ESB- alapok végrehajtásának valamennyi szakaszában a gazdasági és társadalmi kohézió érdekében tett erőfeszítéseinek összefüggésében az egyenlőtlenségek felszámolása, a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítása és a nemi szempontok integrációja, valamint a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés kell, hogy legyen, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében, az EUMSZ 10. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkében meghatározottak szerint, figyelembe véve a fogyatékkal élők hozzáférését, valamint az Alapjogi Charta 5. cikkének (2) bekezdését, amely előírja, hogy senkit nem lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára igénybe venni. |
(14) |
Az ESB- alapok célkitűzéseit a fenntartható fejlődés keretében, a környezet minőségének megőrzésével, védelmével és javításával kapcsolatos cél Unió általi előmozdítása révén kell megvalósítani, az EUMSZ 11. cikkében és 191. cikkének (1) bekezdésében megállapítottak szerint, figyelembe véve a szennyező fizet elvet. E cél érdekében a tagállamoknak információkat kell szolgáltatniuk az éghajlatváltozással kapcsolatos, az uniós költségvetés legalább 20 %-ának e célokra való fordításával kapcsolatos törekvéssel összhangban kitűzött célok támogatásáról, a Bizottság által egy, az arányosság elvét tükröző végrehajtási jogi aktus útján elfogadott, a beavatkozási kategóriákon, kiemelt jelentőségű területeken vagy intézkedéseken alapuló módszer alkalmazásával. |
(15) |
Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához, valamint az egyes alapok Szerződéseken alapuló célkitűzéseihez, többek között a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz való hozzájárulás érdekében az ESB-alapok támogatásait korlátozott számú közös tematikus célkitűzésre kell összpontosítani. Az egyes ESB-alapok pontos hatályát az alapspecifikus szabályokban kell meghatározni. Lehetővé kell tenni, hogy e hatály csak bizonyos – e rendeletben meghatározott – tematikus célkitűzésekre korlátozódjon. |
(16) |
Az ESB- alapok által biztosított hozzájárulás maximalizálása, valamint a tagállami és a regionális szintű programozási folyamatokat megkönnyítő stratégiai vezérelvek megállapítása érdekében létre kell hozni egy közös stratégiai keretet. A közös stratégiai keretnek meg kell könnyítenie az uniós beavatkozás ESB- alapok szerinti ágazati és területi koordinációját, valamint a többi releváns uniós szakpolitika és eszközzel való koordinációt az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiában kitűzött célokkal és célkitűzésekkel összhangban, figyelembe véve az egyes területtípusok főbb területi kihívásait is. |
(17) |
A közös stratégiai keretnek meg kell határoznia, hogy az ESB-alapok miként járulnak majd hozzá az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához, az ESB-alapok integrált alkalmazását elősegítő szabályokhoz, az ESB-alapok közötti, valamint azoknak más, vonatkozó uniós politikákkal és eszközökkel való koordinációját biztosító szabályokhoz, az ESB-alapok végrehajtására vonatkozó horizontális elvekhez és a több területet érintő szakpolitikai célokhoz, az ESB-alapok együttműködési tevékenységei főbb területi kihívásainak és kiemelt területeinek kezelésére irányuló szabályokhoz. |
(18) |
A tagállamok és a régiók egyre inkább szembesülnek a globalizáció hatásával, a környezeti és energetikai aggályokkal, az elöregedő népességgel és a demográfiai változásokkal, a technológiai átalakulással és innovációs követelményekkel, valamint a társadalmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos kihívásokkal. Az ilyen kihívások összetett és egymással összefüggő jellege miatt az ESB-alapoknak az integrált jellegű, több ágazatot átfogó és többdimenziós megoldásokat kell támogatnia. Ebben az összefüggésben és a szakpolitikák hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében lehetővé kell tenni az ESB-alapok olyan integrált csomagokban történő egyesítését, amelyek a sajátos területi szükségletekhez igazodnak. |
(19) |
A zsugorodó aktív népesség és a teljes népességen belül a nyugdíjasok növekvő aránya, valamint a népességeloszlással kapcsolatos problémák várhatóan továbbra is próbára teszik a tagállamok oktatási és szociális támogató struktúráit – és így az Unió versenyképességét is. Az ilyen demográfiai változásokhoz való alkalmazkodás a tagállamok és régiók előtt álló alapvető kihívások egyike lesz az elkövetkező években, és ezért azt a demográfiai változás által leginkább érintett régióknak rendkívül alaposan meg kell fontolniuk. |
(20) |
A közös stratégiai keret alapján, partnereivel együttműködve és a Bizottsággal folytatott párbeszéd révén minden tagállamnak partnerségi megállapodást kell kidolgoznia. A partnerségi megállapodásnak át kell ültetnie a közös stratégia keretben előírt elemeket a nemzeti végrehajtási folyamatba, és komoly kötelezettségvállalásokat kell tartalmaznia az uniós célkitűzéseknek az ESB-alapok programozása által való elérésére. A partnerségi megállapodásban szabályokat kell meghatározni az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés uniós stratégiájával való összhang biztosítására, az egyes alapokhoz kapcsolódó vállalásoknak a Szerződéseken alapuló célkitűzéseikhez való kapcsolódására, az ESB- alapok hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, a partnerségi elv, a területi fejlesztés integrált megközelítésének érvényesítése érdekében. Meg kell különböztetni a partnerségi megállapodás lényeges elemeit, amelyek a Bizottság döntéshozatalába tartoznak, az egyéb, a Bizottság döntéshozatalába nem tartozó elemektől, amelyeket a tagállamok módosíthatnak. Egyedi megoldásokat kell előirányozni a partnerségi megállapodás és a programok benyújtásához és elfogadásához arra az esetre, ha egy vagy több, az alapspecifikus szabályok hatálybalépése késést szenvedne vagy várható volna, hogy késést szenved. Ez olyan rendelkezések megállapítását vonja maga után, amelyek lehetővé teszik a partnerségi megállapodás benyújtását és elfogadását még a késés által érintett ESB-alappal vagy alapokkal kapcsolatos egyes elemek hiányában is, illetve a felülvizsgált partnerségi megállapodás későbbi időpontban, a késést szenvedett, alapokkal kapcsolatos rendelet vagy rendeletek hatályba lépését követő benyújtását. Mivel az ESB-alap által társfinanszírozott, késést szenvedő programokat ebben az esetben csak az alapokkal kapcsolatos érintett rendelet hatálybalépését követően kell benyújtani és elfogadni, meg kell határozni az érintett programok benyújtásának megfelelő határidőit is. |
(21) |
A tagállamoknak támogatást kell összpontosítaniuk, hogy – saját nemzeti és regionális fejlesztési szükségleteiknek megfelelően – biztosítani tudják az uniós célkitűzések eléréséhez való jelentős hozzájárulást. Előzetes feltételrendszert, valamint az ennek értékelésére szolgáló egyértelmű és mindenre kiterjedő objektív kritériumokat kell meghatározni annak biztosítására, hogy az uniós támogatás eredményes és hatékony felhasználásához szükséges előfeltételek rendelkezésre álljanak. Ebből a célból egy adott program valamely prioritására csak abban az esetben helyénvaló előzetes feltételrendszert alkalmazni, ha az közvetlenül és érdemben kapcsolódik a valamely beruházási prioritással vagy uniós prioritással kapcsolatban kitűzött egyedi célkitűzés eredményes és hatékony eléréséhez, és arra közvetlen hatást gyakorol, mivel nem minden egyedi célkitűzés kapcsolódik szükségszerűen valamely, az egyes alapspecifikus szabályokban megállapított előzetes feltételrendszerhez. Az előzetes feltételrendszer alkalmazhatóságának értékelése során adott esetben tekintetbe kell venni az arányosság elvét a nyújtott támogatás szintjére figyelemmel. Az alkalmazandó előzetes feltételrendszer teljesítését a tagállamnak a programok és adott esetben a partnerségi megállapodás elkészítése keretében kell értékelnie. A Bizottságnak ellenőriznie kell a tagállamok által nyújtott tájékoztatás következetességét és megfelelőségét. A Bizottság számára hatáskört kell biztosítani arra, hogy pontosan meghatározott feltételek mellett felfüggessze a program adott prioritásainak javára történő időközi kifizetéseket azokban az esetekben, amelyekben a megadott határidőn belül nem teljesítenek valamely alkalmazandó előzetes feltételrendszert. |
(22) |
2019-ben a Bizottságnak a tagállamok közreműködésével, egy eredményességmérési keret alapján eredményességi felülvizsgálatot kell szerveznie. Az eredményességmérési keretet minden prioritásra vonatkozóan meg kell határozni a programonként kitűzött elvi és számszerűsített célok 2014–2020 közötti programozási időszakban (a továbbiakban: a programozási időszak) való teljesítésében elért eredmények monitoringja céljából. Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós költségvetés felhasználása ne pazarló vagy kevéssé hatékony módon történjen, azokban az esetekben, amikor valamely prioritás bizonyíthatóan súlyos elmaradást mutat az eredményességmérési keretben meghatározott csak pénzügyi mutatókhoz, teljesítménymutatókhoz és alapvető végrehajtási lépésekhez képest teljesítendő részeredményektől, és ez egyértelműen a Bizottság által korábban azonosított gyengeségeknek tudható be, valamint a tagállam nem teszi meg a szükséges korrekciós lépéseket, a Bizottságnak módjában kell, hogy álljon a program számára nyújtott kifizetések felfüggesztése, vagy a programozási időszak végén a pénzügyi korrekció alkalmazása. A pénzügyi korrekciók alkalmazásakor – kellő tekintettel az arányosság elvére – figyelembe kell venni a támogatás felhasználásának szintjét és az elmaradáshoz hozzájáruló külső tényezőket. Nem alkalmazandók pénzügyi korrekciók, amennyiben a célok a társadalmi-gazdasági vagy környezeti tényezők hatása, valamely tagállam gazdasági vagy környezeti állapotában bekövetkezett jelentős változások, illetve az adott prioritások végrehajtását súlyos mértékben befolyásoló vis maior okok miatt nem teljesülnek. A fizetés-felfüggesztések és pénzügyi korrekciók alkalmazásakor az eredménymutatók nem veendők figyelembe. |
(23) |
Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia célkitűzéseivel kapcsolatos teljesítmény és a célok megvalósításának segítése érdekében valamennyi tagállam számára létre kell hozni egy eredményességi tartalékot, amely a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzésre, illetve az EMVA-ra fordított összes forrás, valamint a tengerügyi és halászati politikának a 2014-2020 közötti programozási időszakra vonatkozó pénzügyi támogatása feltételeinek megállapításáról szóló jövőbeli uniós jogi aktussal (ETHA-rendelet) összhangban a megosztott irányítás keretében finanszírozott intézkedésekforrások 6 %-át teszi ki. Az európai területi együttműködési cél keretében megvalósuló programok számára sokféleségük és több országot átfogó jellegük miatt nem célszerű tartalékot létrehozni. Az operatív programban meghatározott ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéshez az 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) (ESZA-rendelet) összhangban rendelt forrásokat; a Bizottság kezdeményezésére nyújtott technikai segítségnyújtást; az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) összhangban a KAP 1. pillére alól az EMVA-hoz történő átcsoportosításokat; a 2013. és 2014. év tekintetében a 73/2009/EK tanácsi rendelet (7) 10b., 136. és 136b. cikke szerint az EMVA-hoz történő átcsoportosításokat; a Kohéziós Alapból a 92. cikk (6) bekezdésével összhangban az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközhöz történő átcsoportosításokat; a 92. cikk (7) bekezdésével összhangban a jövőbeli uniós jogi aktusban meghatározott leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alaphoz történő átcsoportosításokat; valamint a fenntartható városfejlesztésre irányuló innovatív cselekvésekhez a 92. cikk (8) bekezdésével összhangban történő átcsoportosításokat nem veszik figyelembe az eredményességi tartalék kiszámításához. |
(24) |
A kohéziós politika és az uniós gazdaságirányítás kapcsolatának szorosabbra fűzése szükséges annak biztosítása érdekében, hogy az ESB-alapokból eszközölt kiadások hatékonyságát megfelelő gazdaságpolitika támassza alá, és hogy az ESB-alapok – amennyiben szükséges – átirányíthatók legyenek a tagállamokat érintő gazdasági problémák kezelésére. Az ESB-alapok hatékonyságát a gondos gazdasági irányítással összekapcsoló intézkedéseket érintő első témakör keretében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kérje a partnerségi megállapodás és a programok módosítását a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának támogatása vagy a vonatkozó pénzügyi támogatásban részesülő tagállamokban a rendelkezésre álló ESB-alapok növekedést és versenyt serkentő hatásának a maximalizálása érdekében. Újraprogramozáshoz csak azokban az esetekben szabad folyamodni, amikor annak valóban közvetlen hatása lehet a gazdaságirányítási mechanizmusok keretében a vonatkozó tanácsi ajánlások által azonosított kihívások korrekciójára, mivel a gyakori újraprogramozás gyengítené az alapkezelés kiszámíthatóságát. Az ESB-alapok hatékonyságát a gondos gazdasági irányítással összekapcsoló intézkedéseket érintő második témakör keretében, amennyiben a tagállam nem hoz hatékony intézkedéseket a gazdaságirányítási folyamat vonatkozásában, a Bizottságnak javasolnia kell a Tanácsnak, hogy részben vagy egészében függessze fel az érintett tagállam programjaira vonatkozó kötelezettségvállalásokat vagy kifizetéseket. Különböző eljárásokat kell kialakítani a kötelezettségvállalások és kifizetések felfüggesztésére. Mindazonáltal a Bizottságnak felfüggesztésre irányuló javaslatának megtételekor mindkét esetben figyelembe kell vennie az összes vonatkozó információt, valamint kellően meg kell fontolnia az Európai Parlamenttel folytatott strukturált párbeszéd során felmerülő bármely kérdést és az e párbeszéden keresztül kifejezésre juttatott véleményeket. A felfüggesztés alkalmazási körének és szintjének arányosnak és hatékonynak kell lennie, valamint tiszteletben kell tartania a tagállamok egyenlő bánásmódhoz való jogát. A felfüggesztés során továbbá figyelembe kell venni az érintett tagállam gazdasági és társadalmi körülményeit, valamint a túlzottdeficit-eljárás és a túlzottegyensúlyhiány-eljárás különböző lépéseinek az adott tagállamra gyakorolt lehetséges általános gazdasági hatását. |
(25) |
Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, egyes Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló 15. jegyzőkönyv értelmében a túlzottdeficit- és a kapcsolódó eljárásokra vonatkozó egyes rendelkezések nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra. A kifizetések és kötelezettségvállalások teljes vagy részleges felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések ezért nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra. |
(26) |
A társfinanszírozás elvének az ESB-alapok végrehajtása során a politikákkal kapcsolatos helyi szintű szerepvállalás biztosítása szempontjából való kiemelkedő jelentősége miatt és a felfüggesztések arányos alkalmazásával összhangban, bármely, az ESB-alapok hatékonyságát a gondos gazdasági irányítással összekapcsoló intézkedéseket érintő második témakörrel kapcsolatban előidézett felfüggesztésről szóló határozatot az adott, az ESB-alapokból finanszírozott programokhoz társfinanszírozást biztosítani köteles tagállamra alkalmazandó különleges előírások figyelembevételével kell meghozni. A felfüggesztést meg kell szüntetni és az érintett tagállamnak az alapokhoz való hozzáférést ismét biztosítani kell, amint a tagállam megteszi a szükséges lépéseket |
(27) |
Az ESB-alapokat a programozási időszakot a partnerségi megállapodással összhangban lefedő programok keretében kell végrehajtani. A programokat a tagállamoknak átlátható eljárások alapján kell felállítaniuk, az intézményi és jogi kereteikkel összhangban. A tagállamoknak és a Bizottságnak együtt kell működniük az ESB-alapokhoz kapcsolódó programozás gyakorlati keretének koordinált és következetes kialakítása érdekében. Mivel a programok tartalma szorosan összekapcsolódik a partnerségi megállapodás tartalmával, a programokat a partnerségi megállapodás benyújtásától számított három hónapon belül be kell nyújtani. Az európai területi együttműködési célok keretében megvalósuló programok benyújtására vonatkozóan az ilyen programok több országot érintő jellegének figyelembe vétele érdekében az e rendelet hatálybalépésétől számított kilenc hónapos határidőt kell előírni. Meg kell különböztetni egymástól különösen a partnerségi megállapodás és a programok központi elemeit – amelyeket a Bizottság határozatában kell szabályozni –, illetve azon egyéb elemeket, amelyeket nem a Bizottság határozatában kell szabályozni, és amelyek a tagállamok felelősségi körében módosíthatók. A programozásnak biztosítania kell az összhangot a közös stratégiai kerettel és a partnerségi megállapodással, az ESB-alapok közötti, valamint az ESB-alapok és a meglévő többi finanszírozási eszköz közötti koordinációt, és adott esetben az Európai Beruházási Bank általi hozzájárulást. |
(28) |
A különböző ESB-alapokból támogatott programok közötti összhangnak a – különösen az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához való hozzájárulás szempontjából való – biztosítása érdekében a programok tartalmát illetően szükség van bizonyos közös minimumkövetelmények meghatározására, amelyek az egyes ESB-alapok egyedi jellegének figyelembevétele céljából alap-specifikus szabályokkal is kiegészíthetők. |
(29) |
Egyértelmű eljárásokat szükséges megállapítani a programok Bizottság általi értékelésére, elfogadására és módosítására vonatkozóan. A partnerségi megállapodás és a programok közötti összhang biztosítása érdekében ki kell kötni, hogy a programok – az európai területi együttműködési cél keretében megvalósuló programok kivételével – addig nem hagyhatók jóvá, amíg a Bizottság határozatában jóvá nem hagyta partnerségi megállapodást. A tagállamok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében a Bizottság által a program bizonyos részeinek módosítására adott jóváhagyás automatikusan a partnerségi megállapodás vonatkozó részeinek módosítását is eredményezi. Továbbá az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéshez rendelt eszközök haladéktalan mozgósítását oly módon is biztosítani kell, hogy különleges szabályokat határoznak meg az ESZA-rendeletben említett ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó célzott operatív programok benyújtása és jóváhagyási eljárása tekintetében. |
(30) |
A kutatás és innováció területén végrehajtott, részben vagy egészben az Unió költségvetéséből finanszírozott beruházásokból származó hozzáadott érték optimalizálása érdekében szinergiákra kell törekedni különösen az ESB-alapok, illetve az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott Horizont 2020 működése között, egyben tiszteletben tartva ezek eltérő célkitűzéseit. A szinergiákat alapvetően azáltal kell megvalósítani, hogy egyrészt hasonló művelet és kedvezményezett esetében elismerhetővé kell tenni a Horizont 2020 keretében elszámolható költségek százalékban meghatározott átalányát, másrészt lehetővé kell tenni egy adott műveleten belül a különböző uniós eszközökből – köztük az ESB-alapokból és a Horizont 2020-ból – nyújtott finanszírozás ötvözését, elkerülve ugyanakkor a kettős finanszírozást. A nemzeti és regionális szereplők kutatási és innovációs kapacitásainak megerősítése, valamint a kevésbé fejlett régiókban és a kutatás-fejlesztés és innováció (KFI) területén gyengén teljesítő tagállamokban és régiókban a „kiválósághoz vezető út” kiépítése érdekében szoros szinergiákat kell kialakítani a közös stratégiai kerethez tartozó alapok és a Horizont 2020 között valamennyi érintett programprioritás tekintetében. |
(31) |
Az EUMSZ-ben foglalt gazdasági és társadalmi kohéziós célok kibővültek a területi kohézió céljával, és foglalkozni kell az egyedi földrajzi vagy demográfiai problémákkal küzdő városok, funkcionális földrajzi egységek és szubregionális területek szerepével is. Ebből a célból, és a lehetőségek helyi szintű mobilizálásának növelésére, – közös szabályok meghatározásával és a kapcsolódó ESB-alapokkal való széles körű koordináció biztosításával – meg kell erősíteni és meg kell könnyíteni az adott közösség által vezérelt helyi fejlesztéseket. Az adott közösség által vezérelt helyi fejlesztéseknek figyelembe kell venniük a helyi szükségleteket és potenciált, valamint a megfelelő társadalmi-kulturális jellegzetességeket. Lényeges alapelvként a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák kidolgozására és végrehajtására irányuló felelősséget a közösség érdekeit képviselő helyi akciócsoportokra kell ruházni. A közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák által lefedett terület és népesség meghatározásával kapcsolatos részletes szabályokat az alapspecifikus szabályokkal összhangban az adott programokban kell meghatározni. |
(32) |
Annak elősegítése érdekében, hogy kezelhető megközelítést sikerüljön kialakítani a közösségvezérelt helyi fejlesztésnek a programozási folyamatba való integrációjára vonatkozóan, azt egyetlen, a társadalmi befogadás előmozdítására és a szegénység elleni küzdelemre, vagy a foglalkoztatás és a munkavállalói mobilitás ösztönzésére irányuló tematikus célkitűzés keretében lehet végrehajtani, nem érintve azt, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztések részeként finanszírozott intézkedések az összes többi tematikus célkitűzéshez is hozzájárulhatnak. |
(33) |
Amennyiben egy város- vagy területfejlesztési stratégia integrált megközelítést igényel amiatt, hogy egy vagy több operatív program egynél több prioritási tengelye szerinti beruházásokat tartalmaz, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az alapok által támogatott tevékenységek – amely támogatás kiegészíthető az EMVA vagy az ETHA általi pénzügyi támogatással is – végrehajthatók legyenek az operatív programon vagy programokon belüli integrált területi beruházásként. |
(34) |
A pénzügyi eszközök egyre fontosabbá válnak az ESB-alapokra gyakorolt multiplikátorhatásuk folytán, illetve abból eredően, hogy képesek a köz- és a magánszféra forrásainak különböző formáit egyesíteni a közpolitikai célok támogatása céljából, és mivel megújuló finanszírozási formák révén az ilyen támogatást hosszú távon sokkal fenntarthatóbbá teszik. |
(35) |
Az ESB-alapok által támogatott pénzügyi eszközöket az egyedi piaci szükségletek költséghatékony kezelésére a programok célkitűzéseivel összhangban kell használni, és azok nem zárhatják ki a magánszféra általi finanszírozást. A támogatási intézkedések pénzügyi eszközök révén történő finanszírozására vonatkozó határozatot ezért előzetes értékelés alapján kell meghozni, amelynek keretében bizonyítékokkal alátámasztva meg kell állapítani a piaci hiányosságok vagy az optimálistól elmaradó beruházási helyzetek fennállását és a közszféra általi beruházás iránti igény becsült szintjét, illetve mértékét. Az előzetes értékelés lényeges elemeit e rendeletben egyértelműen meg kell határozni. Tekintettel az előzetes értékelés részletes jellegére, rendelkezni kell az előzetes értékelés szakaszokban való teljesítéséről, valamint az előzetes értékelésnek a végrehajtás során történő felülvizsgálatáról és aktualizálásáról is. |
(36) |
A pénzügyi eszközöket úgy kell kidolgozni és végrehajtani, hogy azok megfelelő kockázatmegosztás alapján elősegítsék a magánszférabeli befektetők és a pénzügyi intézetek jelentős részvételét. Ahhoz, hogy a pénzügyi eszközök eléggé vonzóak legyenek a magánszféra számára, alapvető, hogy azokat rugalmas módon kell kidolgozni és végrehajtani. Ezért az irányító hatóságoknak a pénzügyi eszközök végrehajtásának legmegfelelőbb formáiról az érintett program célkitűzéseivel összhangban, az előzetes értékelés eredményei alapján és a vonatkozó állami támogatási szabályok figyelembevételével kell dönteniük a célrégiók egyedi szükségleteinek kielégítése érdekében. Adott esetben ez a rugalmas megközelítés magában foglalja a elszámolhatósági időszak során visszafizetett források részleges újrafelhasználhatóságát a magánbefektetők vagy a piacgazdasági elven működő közszférához tartozó befektetők preferenciális díjazásának biztosítására. A preferenciális díjazás során számításba kell venni a piaci normákat és biztosítani kell, hogy az állami támogatás megfeleljen az alkalmazandó uniós és nemzeti jognak, valamint hogy az a rendelkezésre álló magántőke hiányának ellensúlyozásához szükséges minimumösszegre korlátozódjék, figyelembe véve a piaci hiányosságokat vagy az optimálistól elmaradó beruházási helyzeteket. |
(37) |
A pénzügyi eszközökön keresztül nyújtott támogatás visszatérítendő jellegének figyelembe vétele és a piaci gyakorlatokhoz való igazodás érdekében az ESB-alapokból a végső kedvezményezettek részére sajáttőke- vagy kvázisajáttőke-beruházások, kölcsönök vagy garanciák, illetve egyéb kockázatmegosztási eszközök formájában nyújtott támogatás a végső kedvezményezett által végrehajtott beruházások egészére ki kell, hogy terjedjen, a héához kapcsolódó költségek megkülönböztetése nélkül. Ennek megfelelően csak a pénzügyi eszközök és a támogatások együttes igénybe vétele esetén fordulhat elő, hogy a hozzáadottérték adó (héa) végső kedvezményezettek szintjén történő figyelembevételének módja lényeges kell, hogy legyen a támogatáshoz kapcsolódó kiadások elszámolhatóságának meghatározása céljából. |
(38) |
Azokban az esetekben, amikor egy beruházás bizonyos részei nem eredményeznek közvetlen pénzügyi megtérülést, indokolható a pénzügyi eszközök és a vissza nem térítendő támogatások együttes, a vonatkozó állami támogatási szabályok által megengedett mértékig való igénybevétele, a projektek gazdasági fenntarthatósága érdekében. Ilyen esetekben egyedi feltételeket kell megállapítani a kettős finanszírozás kizárására. |
(39) |
Annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-kat szolgáló pénzügyi eszközökhöz rendelt előirányzatok elérjék a hatékony és eredményes új kkv-hitelfinanszírozáshoz minimálisan szükséges nagyságrendet, lehetővé kell tenni az ilyen forrásoknak a régiókategóriáktól függetlenül, az adott tagállam teljes területén való felhasználását. Mindazonáltal a tagállam és az EBB közötti finanszírozási megállapodásra irányuló tárgyalás számára biztosítani kell, hogy az ERFA és az EMVA általi pénzügyi hozzájárulásonkénti egységes célzott nemzeti program részeként lehetővé tegye az összegek ugyanazon tagállamon belüli egyes régiók vagy a régiók egy csoportja számára való arányos visszaosztását. |
(40) |
A tagállamoknak kkv-k számára nyújtott, felső határ nélküli garanciákra és értékpapírosítást célzó közös eszközökhöz való hozzájárulásait szakaszolva kell elosztani a 2014-es, 2015-ös és 2016-os évek között, és a tagállamok által az EBB-nek fizetendő összegeket ennek megfelelően kell ütemezni a finanszírozási megállapodásban, a rendes banki gyakorlattal összhangban, valamint az egyes években a pénzügyi kifizetésekre gyakorolt hatások elosztása céljából. |
(41) |
Az értékpapírosítási ügyletek esetében a programzárásnál biztosítani kell, hogy legalább az uniós hozzájárulásnak megfelelő összeg a kkv-k támogatásával kapcsolatos célkitűzésre lett fordítva, a pénzügyi eszközökre vonatkozóan a költségvetési rendeletben előírt elvekkel összhangban. |
(42) |
Az irányító hatóságok számára biztosítani kell azt a rugalmas lehetőséget, hogy a programok forrásaiból hozzájáruljanak az uniós szinten létrehozott és közvetlenül vagy közvetetten a Bizottság által irányított pénzügyi eszközökhöz, vagy egyéb, nemzeti, regionális, transznacionális vagy határon átnyúló keretek között létrehozott és az irányító hatóság által vagy annak felelőssége mellett irányított eszközökhöz. Az irányító hatóságoknak rendelkezniük kell a pénzügyi eszközök közvetlen végrehajtásának a lehetőségével is, akár már meglévő vagy újonnan létrehozott alapokon, akár olyan „alapok alapja” struktúrákon keresztül. |
(43) |
A kontrollintézkedések arányosságának biztosítása, valamint a pénzügyi eszközök révén létrejövő hozzáadott érték megóvása érdekében nem lehet, hogy a célzott végső kedvezményezetteket elrettentő, túlzott adminisztratív terhek álljanak fenn. A programok auditjáért felelős szervezeteknek először az irányító hatóságok és a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek, többek között az „alapok alapjai” szintjén kell végrehajtaniuk az auditokat. Ugyanakkor felmerülhetnek olyan egyedi körülmények, amikor az irányító hatóságok szintjén vagy a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek szintjén nem állnak rendelkezésre az auditok teljes elvégzéséhez szükséges dokumentumok vagy a dokumentumok nem adnak valós és pontos képet a nyújtott támogatásról. Ilyen egyedi esetekben szükséges bizonyos rendelkezéseket meghatározni annak érdekében, hogy a végső kedvezményezettek szintjén is auditokat lehessen végezni. |
(44) |
Az ESB-alapokból a pénzügyi eszközök számára juttatott források mértékének mindenkor meg kell felelnie a tervezett beruházások megvalósításához és a végső kedvezményezettek számára teljesítendő kifizetésekhez szükséges összegnek, beleértve az irányítási költségeket és díjakat is. Az időközi kifizetési kérelmeket ezzel összhangban szakaszolva kell benyújtani. Az időközi kifizetés keretében nyújtandó összeg a releváns finanszírozási megállapodás keretében az adott pénzügyi eszköz számára lekötött program-hozzájárulások teljes összege 25 %-ának megfelelő felső összeghatárig terjedhet, és a következő időközi kifizetések annak függvényében teljesíthetők, hogy az előző kérelmekben szereplő tényleges összegeknek csak egy minimális százaléka került felhasználásra elszámolható kiadásként. |
(45) |
Szükséges egyedi szabályokat megállapítani a program lezárásakor elszámolható kiadásként elfogadott összegekre vonatkozóan, hogy az ESB-alapokból a pénzügyi eszközök számára fizetett, irányítási költségeket és díjakat is tartalmazó összegeket eredményesen használják fel a végső kedvezményezettekbe történő beruházásokra. A szabályoknak megfelelően rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék tőkerészesedés-alapú eszközök támogatását célzott vállalkozások javára, és ezért figyelembe kell venniük a vállalkozások számára biztosított tőkerészesedés-alapú eszközök bizonyos jellemzőit, mint például a kockázatitőke-alapok területén a folyamatos finanszírozás nyújtásával összefüggő piaci gyakorlatokat. Az e rendeletben meghatározott feltételek mellett a célzott a célzott vállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy a elszámolhatósági időszak lejárta után továbbra is részesülhessenek az ESB-alapokból az ilyen eszközökhöz nyújtott támogatásból. |
(46) |
Egyedi szabályokat kell továbbá megállapítani az ESB-alapoknak tulajdonítható támogatással kapcsolatos forrásoknak a elszámolhatósági időszak végéig történő újrafelhasználására, valamint további szabályokra van szükség a elszámolhatósági időszak végét követően megmaradó források felhasználására vonatkozóan is. |
(47) |
Az ESB-alapokból származó támogatás általános szabályként nem használható fel olyan beruházások finanszírozására, amelyek fizikai teljesítése már befejeződött, vagy amelyek a beruházásra vonatkozó döntés időpontjában már maradéktalanul végrehajtásra kerültek. Ugyanakkor a városfejlesztést vagy városrehabilitációt, vagy a nem mezőgazdasági tevékenységek vidéki térségekben történő diverzifikálását célzó hasonló, infrastrukturális beruházások tekintetében bizonyos mértékű támogatásra lehet szükség a hitelállomány átstrukturálásához az új beruházás részét képező infrastruktúra tekintetében. Ilyen esetekben lehetővé kell tenni az ESB-alapokból származó támogatásnak a hitelállomány átstrukturálását célzó felhasználását legfeljebb a pénzügyi eszközből a beruházásra fordított program-támogatás teljes összege 20 %-ának erejéig. |
(48) |
A tagállamoknak monitoring alá kell vonniuk a programokat a végrehajtás és a programok célkitűzéseinek irányába tett előrehaladás felülvizsgálata érdekében. E célra a tagállamoknak intézményi, jogi és pénzügyi keretükkel összhangban monitoring-bizottságokat kell felállítaniuk, meghatározva azok összetételét és feladatait az ESB-alapok számára. Az európai területi együttműködési cél alá tartozó programok sajátos jellege miatt egyedi szabályokat kell megállapítani az adott programokat monitoring alá vonó monitoring-bizottságok számára. Az ESB-alapok közötti koordináció megkönnyítésére közös monitoring-bizottságokat lehetne felállítani. Az eredményesség biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a monitoring-bizottságok számára, hogy észrevételeket tegyenek az irányító hatóságoknak a programok végrehajtását és értékelését illetően, ideértve a kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek csökkentésére irányuló intézkedéseket is, és hogy monitoring alá vonják az észrevételeik nyomán hozott intézkedéseket. |
(49) |
Az ESB-alapokat érintő monitoring- és jelentéstételi intézkedések összehangolása szükséges az irányítási intézkedések – minden szinten történő –egyszerűsítéséhez. Fontos biztosítani az arányos jelentéstételi követelményeket, de az eredményekre vonatkozó átfogó információk rendelkezésre állását is a főbb felülvizsgálatokkor. A jelentéstételi követelményeknek tehát tükrözniük kell az adott években szükséges információkat, és összhangba kell őket hozni az eredményességi felülvizsgálat ütemezésével. |
(50) |
A programok eredményeinek monitoringja érdekében éves felülvizsgálati ülést kell tartani az egyes tagállamok és a Bizottság részvételével. A tagállam és a Bizottság azonban megállapodhat abban, hogy a felesleges adminisztratív terhek elkerülése érdekében csak 2017-ben és 2019-ben tartanak ülést. |
(51) |
A tagállamoknak a partnerségi megállapodásaik végrehajtásáról előrehaladási jelentéseket kell benyújtaniuk annak érdekében, hogy a Bizottság elvégezhesse az az uniós célok és az egyes alapokhoz kapcsolódó, Szerződéseken alapuló célkitűzések megvalósítása előrehaladásának monitoringját. E jelentések alapján a Bizottság stratégiai jelentést készít a 2017-ben és a 2019-ben elért haladásról. Az ESB-alapoknak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia eléréséhez való hozzájárulásáról szóló rendszeres stratégiai szakpolitikai vita biztosítása, valamint a kiadások minőségének és a szakpolitika eredményességének az európai szemeszterrel összhangban való javítása érdekében a Tanácsnak meg kell vitatnia a stratégiai jelentéseket. E vita alapján a Tanácsnak képesnek kell lennie arra, hogy támogatást nyújtson az uniós szakpolitikáknak és eszközöknek a fenntartható munkahelyteremtő növekedésnek az egész Unióban történő biztosításában játszott szerepével kapcsolatos, az Európai Tanács tavaszi ülésén elvégzendő értékeléshez. |
(52) |
Az ESB-alapokból nyújtott támogatás eredményességét, hatékonyságát és hatását értékelni kell a programok kidolgozásának és a végrehajtás minőségének javítása érdekében, valamint annak felmérése céljából, hogy milyen hatást érnek el az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiában foglalt célokhoz viszonyítva, illetve adott esetben a programnak az érintett programterület bruttó hazai termékéhez (GDP) és munkanélküliségi rátájához viszonyított méretét figyelembe véve. Ezzel kapcsolatban meg kell határozni a tagállamok és a Bizottság feladatait. |
(53) |
A programok minőségének és kidolgozásának javítása, a célkitűzések és célértékek elérhetőségének vizsgálata érdekében el kell végezni minden egyes program előzetes értékelését. |
(54) |
Az irányító hatóságnak vagy a tagállamnak értékelési tervet kell készítenie. Az említett értékelési terv számára lehetségesnek kell lennie, hogy egynél több programra vonatkozzon. Az irányító hatóságoknak a programozási időszak során gondoskodniuk kell arról, hogy értékelések készüljenek a program eredményességéről, hatékonyságáról és hatásáról. Az irányítási döntéseket megkönnyítése érdekében az értékelések eredményéről értesíteni kell a monitoring-bizottságot és a Bizottságot. |
(55) |
Utólagos értékelést kell végezni az ESB-alapok eredményességének és hatékonyságának, illetve az ESB-alapok általános céljaira és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiára gyakorolt hatásuk felmérése érdekében, figyelembe véve az adott uniós stratégiára vonatkozóan megállapított célkitűzéseket. A Bizottságnak minden egyes ESB-alap vonatkozásában összefoglaló jelentést kell készítenie, amelyben ismerteti az utólagos értékelések főbb következtetéseit. |
(56) |
Meg kell határozni az intézkedések azon típusait, amelyeket a Bizottság vagy a tagállamok kezdeményezésére – az ESB-alapokból történő támogatással, technikai segítségnyújtásként – lehet végrehajtani. |
(57) |
Az uniós források eredményes felhasználása, valamint a befejeződésüket követően nettó bevételt termelő műveletek túlfinanszírozásának elkerülése érdekében különböző módszereket kell használni az ilyen műveletek révén keletkezett nettó jövedelem meghatározására, többek között egy egyszerűsített megközelítést, amely az ágazatokra vagy alágazatokra alkalmazható százalékban meghatározott átalányon alapul. A százalékban meghatározott átalánynak a Bizottság számára rendelkezésre álló múltbeli adatokon, a költségek potenciális megtérülésén, valamint adott esetben a „szennyező fizet” elven kell alapulnia. Felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján rendelkezni kell továbbá a százalékban meghatározott átalányok új ágazatokra való kiterjesztéséről, az új alágazatok beillesztéséről, illetve amennyiben új adatok válnak hozzáférhetővé, a jövőbeli műveletekre vonatkozó összegek felülvizsgálatáról is. A százalékban meghatározott átalányok alkalmazása különösen az információs és kommunikációs technológia (IKT), a KFI és az energiahatékonyság területén végrehajtott műveletek esetében lehet célszerű. Ezenkívül, az arányossági elv alkalmazásának biztosítása, illetve az egyéb szabályozás vagy szerződés által előírt, esetlegesen alkalmazandó rendelkezések figyelembevétele céljából, meg kell határozni azt is, hogy e szabályok alól mi képezhet kivételt. |
(58) |
Fontos az arányos megközelítés biztosítása, valamint a finanszírozási szükségletek kettős ellenőrzésének elkerülése az olyan műveletek esetében, amelyek befejezésüket követően nettó bevételt termelnek, amire szintén állami támogatási szabályok vonatkoznak, tekintettel arra, hogy ezek a szabályok szintén korlátozzák a nyújtható támogatás mértékét. Következésképpen a nettó bevétel kiszámítását előíró rendelkezések nem alkalmazandók az alábbi esetekben: csekély összegű (de minimis) támogatások, a kkv-k számára szabályokkal összeegyeztethető állami támogatás, ha a támogatás intenzitása vagy összege tekintetében korlátozást alkalmaznak, a nagyvállalatok számára szabályokkal összeegyeztethető állami támogatás, ha az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban elvégezték a finanszírozási szükségletek egyedi ellenőrzését. Mindazonáltal a tagállam szabadon alkalmazhatja a nettó bevétel kiszámítására szolgáló módszereket, amennyiben a nemzeti szabályok ezt előírják. |
(59) |
A köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) hatékony eszközök lehetnek olyan műveletek lebonyolítására, amelyek közpolitikai célok megvalósulását szolgálják, mivel összevonják a köz- és a magánszféra forrásainak különböző formáit. E rendelet – az ESB-alapoknak a PPP struktúrában megvalósítandó műveletek támogatását célzó felhasználásának megkönnyítése érdekében – egyes, az ESB-alapokra vonatkozó közös rendelkezéseket úgy alakít ki, hogy azok tekintettel legyenek az ilyen partnerségek bizonyos sajátosságaira. |
(60) |
A kiadások elszámolhatóságának kezdeti és végső időpontját oly módon kell meghatározni, hogy egységes és méltányos szabály vonatkozzon az ESB-alapok végrehajtására az egész Unióban. A programok végrehajtásának megkönnyítése érdekében helyénvaló meghatározni, hogy a kiadások elszámolhatóságának kezdeti időpontja megelőzheti 2014. január 1-jét, amennyiben az érintett tagállam ezen időpontot megelőzően programot nyújt be. Figyelembe véve, hogy sürgősen szükség van az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára juttatott források mobilizálására az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés azonnali végrehajtásának támogatása érdekében, a kiadások elszámolhatóságának kezdeti időpontja kivételesen 2013. szeptember 1. Az ESB-alapok eredményes felhasználásának biztosítására, valamint az Unió költségvetését érintő kockázatok csökkentése érdekében korlátozásokat szükséges bevezetni a már lezárult műveletek támogatására vonatkozóan. |
(61) |
A szubszidiaritás elvével összhangban és az 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (9), az 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (10), az 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11), az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) és az ETHA-rendeletben meghatározott kivételek figyelembevételével, a tagállamoknak nemzeti szabályozást kell kialakítaniuk a kiadások elszámolhatósága tekintetében. |
(62) |
Az ESB-alapok felhasználásának egyszerűsítése és a hibakockázat csökkentése érdekében, egyben tükrözve – a szükséges megkülönböztetést is biztosítva – a szakpolitika egyedi jellemzőit, helyénvaló meghatározni a támogatás formáit, a vissza nem térítendő támogatás, a visszatérítendő támogatás, a százalékban meghatározott átalányalapú finanszírozás visszatérítésének harmonizált feltételeit, a vissza nem térítendő támogatásokra és a visszatérítendő támogatásra vonatkozó egyedi támogathatósági szabályokat és a helyfüggő műveletek támogathatóságára vonatkozó egyedi feltételeket. Különösen lehetővé kell tenni, hogy a támogatás olyan vissza nem térítendő támogatások, kamattámogatások és garanciadíj-támogatások formájában legyen nyújtható, amelyek vissza nem térítendő támogatásokként, díjakként, visszatérítendő támogatásként és pénzügyi eszközökként, vagy ezek ötvözeteként kezelendők. |
(63) |
Lehetővé kell tenni az ESB-alapokból vissza nem térítendő támogatások, díjak, visszatérítendő támogatás vagy pénzügyi eszközök formájában, illetve ezek ötvözései révén történő támogatás nyújtását annak érdekében, hogy a felelős szervezetek kiválaszthassák az azonosított szükségletek kielégítésére legalkalmasabb támogatási formát. |
(64) |
Az ESB-alapok általi támogatás eredményességének, igazságosságának és fenntartható hatásának biztosítására olyan rendelkezéseket kell hozni, amelyek biztosítják a vállalkozásokba és infrastruktúrákba történő beruházások hosszú élettartamát, illetve megakadályozzák, hogy az ESB-alapokat tisztességtelen előny céljaira használják fel. A tapasztalat azt mutatja, hogy erre megfelelő egy minimális időtartamot alkalmazni, kivéve akkor, ha az állami támogatási szabályok más időszakot állapítanak meg. Mindazonáltal – és az arányosság elvével összhangban – lehetséges, hogy egy hároméves, korlátozottabb időszak indokolható lenne, amennyiben a beruházás kkv-k által eszközölt beruházások vagy az általuk teremtett munkahelyek fenntartására vonatkozik. Infrastrukturális beruházásokból vagy termelő beruházásokból álló művelet esetében, és amennyiben a kedvezményezett nem kkv, az ilyen műveletnek vissza kell fizetnie az ESB-alapokból nyújtott hozzájárulást, ha a kedvezményezettnek történő utolsó kifizetéstől számított tíz éven belül a termelő tevékenységet áthelyezik az Unión kívülre. Célszerű kizárni a tartósságra vonatkozó követelmény alól az ESZA-ból támogatott intézkedéseket, valamint azon intézkedéseket, amelyek az állami támogatásokra vonatkozó szabályok értelmében nem eredményeznek termelő vagy infrastrukturális beruházásokat – kivéve, ha e követelmények az alkalmazandó állami támogatási szabályokból erednek –, továbbá a pénzügyi eszközökbe bekerülő vagy eszközökből származó hozzájárulásokat. A jogosulatlanul kifizetett összegeket vissza kell téríttetni, és azokra a szabálytalanságok esetén alkalmazandó eljárásokat kell alkalmazni. |
(65) |
A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell elfogadniuk az irányítási és az ellenőrzési rendszerek megfelelő struktúrájának és működésének biztosítására az ESB-alapok jogszerű és rendszeres felhasználása érdekében. Meg kell határozni a tagállamoknak a programok irányítási és kontrollrendszereivel kapcsolatos, valamint az uniós jog szabálytalan alkalmazásának vagy megsértésének megelőzése, felderítése és korrekciója tekintetében fennálló kötelezettségeit. |
(66) |
A megosztott irányítás elveivel összhangban a tagállamoknak és a Bizottságnak kell felelnie a programok irányításáért és kontrolljáért. A programok keretében zajló műveletek végrehajtásáért és kontrolljáért – irányítási és kontrollrendszereik révén –a tagállamok viselik az elsődleges felelősséget. A műveletek kiválasztása vagy végrehajtása feletti kontroll eredményességének és az irányítási és kontrollrendszerek működésének a javítása érdekében az irányító hatóság feladatkörét meg kell határozni. |
(67) |
A tagállamoknak teljesíteniük kell azokat az irányítási, kontroll- és audit kötelezettségeket, továbbá vállalniuk kell az e rendeletben, a költségvetési rendeletben és az alapspecifikus szabályokban a megosztott irányítással kapcsolatban meghatározott szabályok által megállapított feladatokat. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az e rendeletben megállapított feltételekkel összhangban hatékony szabályozás álljon rendelkezésre az ESB-alapokkal kapcsolatos panaszok kivizsgálására. A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamoknak a Bizottság kérésére meg kell vizsgálniuk a Bizottsághoz benyújtott azon panaszokat, amelyek intézkedéseik hatálya alá tartoznak, és kérésre tájékoztatniuk kell a Bizottságot a vizsgálat eredményeiről. |
(68) |
Meg kell határozni a Bizottság azon jogköreit és feladatait, amelyek értelmében vizsgálja az irányítási és kontrollrendszerek eredményes működését, valamint felkérheti a tagállamokat intézkedések meghozatalára. A Bizottság hatáskörét ki kell terjeszteni olyan helyszíni auditok és ellenőrzések elvégzésére, amelyek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodással kapcsolatos kérdésekre összpontosítanak, annak érdekében, hogy az ESB-alapok teljesítményéről következtetéseket lehessen levonni. |
(69) |
Az uniós költségvetési kötelezettségvállalásokat évente kell megtenni. A programozás eredményes irányítása érdekében az előfinanszírozásra, az időközi kifizetési kérelmekre és a végső egyenlegre vonatkozó közös szabályokat kell megállapítani, az egyes ESB-alapok esetében előírt egyedi szabályok sérelme nélkül. |
(70) |
A programok kezdetén teljesített előfinanszírozási kifizetés biztosítja, hogy egy tagállam támogatást tudjon nyújtani a kedvezményezetteknek már a program végrehajtásának kezdetétől annak érdekében, hogy e kedvezményezettek szükség esetén megkapják a tervezett beruházások megvalósításához szükséges előleget, és a kifizetési kérelmek benyújtását követően gyors visszatérítésben részesüljenek. Ezért rendelkezéseket kell hozni az ESB-alapokból fizetendő kezdeti előfinanszírozási összegekre vonatkozóan. A kezdeti előfinanszírozást a program lezárásakor teljes mértékben el kell számolni. |
(71) |
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében olyan intézkedésekről kell rendelkezni, amelyek időben korlátozottak, és amelyek a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő számára lehetőséget biztosítanak arra, hogy megszakítsa a kifizetéseket, amennyiben egyértelmű bizonyítékokból arra lehet következtetni, hogy az irányítási és kontrollrendszer működésében jelentős hiányosság tapasztalható, bizonyíték van kifizetési kérelemmel kapcsolatos szabálytalanságokra vagy arra, hogy elmaradt az elszámolások vizsgálatához és elfogadásához szükséges dokumentumok benyújtása. Célszerű, hogy a megszakítási időszak legfeljebb hat hónap legyen, amely időszakot a tagállam egyetértésével legfeljebb kilenc hónapra lehessen meghosszabbítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a megszakítás okainak megszüntetésére, és ezáltal elkerülhető legyen a felfüggesztések alkalmazása. |
(72) |
Az uniós költségvetés védelme érdekében lehetséges, hogy a Bizottságnak pénzügyi korrekciókat kell végrehajtania. A tagállamok számára jogbiztonságot kell biztosítani, ehhez pedig fontos meghatározni, hogy mely körülmények fennállása esetén vezethet az alkalmazandó uniós jog vagy nemzeti jog annak alkalmazásával kapcsolatos megsértése ahhoz, hogy a Bizottság pénzügyi korrekciót hajtson végre. Annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság által a tagállamokra kirótt pénzügyi korrekciók az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez kapcsolódjanak, az ilyen a korrekcióknak olyan esetekre kell korlátozódniuk, ahol az alkalmazandó uniós jog vagy a nemzeti jog a vonatkozó uniós jog alkalmazásával kapcsolatos megsértése a műveletek, illetve az azokhoz kapcsolódó, a Bizottságnak bejelentett kiadások elszámolhatóságát, szabályosságát, irányítását vagy kontrollját érinti. Az arányosság biztosítása érdekében fontos, hogy a Bizottság a pénzügyi korrekcióról való döntéskor figyelembe vegye a jogsértés jellegét és súlyosságát, valamint az uniós költségvetésre gyakorolt kapcsolódó pénzügyi hatásokat. |
(73) |
A pénzügyi fegyelem előmozdítása érdekében helyénvaló a programok költségvetési kötelezettségvállalása bármely részének visszavonására vonatkozó rendelkezések megállapítása, különösen abban az esetben, amikor egy összeg mentesíthető a visszavonás alól, főként akkor, amikor a végrehajtási késedelmek olyan körülményekre vezethetők vissza, amelyek az érintett féltől függetlenek, rendkívüliek vagy előre nem láthatók, és amelyek minden igyekezet ellenére is elkerülhetetlen következményekkel járnak, valamint olyan helyzetben, amikor a kifizetési kérelem benyújtására sor került, de amelynek tekintetében a fizetési határidőt megszakították vagy a kifizetést felfüggesztették. |
(74) |
A visszavonásra vonatkozó eljárás továbbá az eredményességi tartalék elosztására szolgáló mechanizmus szükséges része, és ilyen esetekben lehetővé kell tenni az előirányzatok helyreállítását, hogy azokat egyéb programok és prioritások céljaira lehessen elkülöníteni. Ezenfelül a kkv-k támogatását célzó bizonyos egyedi pénzügyi eszközök végrehajtása során – amennyiben a kötelezettségvállalások visszavonása egy tagállam ilyen pénzügyi eszközökben való részvételének megszűnéséből fakad – rendelkezni kell az előirányzatok egyéb programokat szolgáló kötelezettségvállalásokként történő helyreállításáról. Mivel az előirányzatok fent említett helyreállításához a költségvetési rendeletet további rendelkezésekkel kell kiegészíteni, ezeket az eljárásokat csak a költségvetési rendelet megfelelő módosítása hatálybalépésének dátumától kell alkalmazni |
(75) |
További általános rendelkezésekre van szükség az alapok egyedi működésével kapcsolatosan. Különösképpen a hozzáadott érték növelése és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiájának prioritásaihoz, valamint az alapok Szerződéseken alapuló célkitűzései szerinti küldetésekhez történő hozzájárulás növelése érdekében egyszerűsíteni kell ezeknek az alapoknak a működését, és a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzéssel kapcsolatos, valamint az európai területi együttműködési célra kell összpontosítani. |
(76) |
Az EMVA és az ETHA egyedi működésével kapcsolatos további előírások a vonatkozó ágazatspecifikus jogszabályokban kerülnek meghatározásra. |
(77) |
Az EUMSZ gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célkitűzéseinek előmozdítása érdekében a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében az összes régiót támogatni kell. A gazdasági és társadalmi fejlettség szintjének megfelelő kiegyensúlyozott és fokozatos támogatás nyújtása érdekében a fenti célra fordított forrásokat az ERFA és ESZA alapokból kell a kevésbé fejlett régiók, az átmeneti régiók és a fejlettebb régiók számára juttatni az egy főre jutó GDP EU-27 átlagához viszonyított arányának megfelelően. A ERFA és az ESZA alapokból származó beruházások hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása, az elért fejlődés megszilárdítása és az uniós régiók gazdasági növekedésének és társadalmi kohéziójának előmozdítása érdekében az olyan régióknak, ahol az egy főre jutó GDP a 2007–2013 közötti programozási időszakban kevesebb volt, mint a referenciaidőszakban az EU-25 átlagának 75 %-a, de amelyek egy főre jutó GDP értéke az EU-27 átlagának 75 %-a fölé emelkedett, meg kell kapniuk a 2007–2013 közötti indikatív átlagos éves támogatásuk legalább 60 %-át. Az ERFA-ból, az ESZA-ból és a Kohéziós Alapból valamely tagállamnak juttatott teljes támogatásnak el kell érnie a 2007–2013 közötti időszakra egyénileg kapott juttatás teljes összegének legalább 55 %-át. Azoknak a tagállamoknak, amelyek egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alacsonyabb, mint az uniós átlag 90 %-a, a Kohéziós Alapból a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében támogatásban kell részesülniük. |
(78) |
Az alapokból támogatásra jogosult régiók és területek kijelöléséhez objektív kritériumokat kell meghatározni. Ebből a célból indokolt, hogy a régiók és térségek uniós szinten történő meghatározása a régiók közös osztályozási rendszerén alapuljon, amelyet az 105/2007/EK bizottsági rendelettel (13) módosított 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet állapított meg (14). |
(79) |
Az alapok számára megfelelő pénzügyi keret meghatározása érdekében a Bizottságnak, végrehajtási jogi aktusok által, objektív és átlátható módszer alkalmazásával meg kell állapítania a rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok éves felosztását, figyelembe véve azt, hogy azokat a régiókat célozzák meg, amelyek fejlődése elmarad a többitől, beleértve azokat a régiókat, amelyek átmeneti támogatásban részesülnek. A Bizottságnak a válság sújtotta tagállamok rendkívül nehéz helyzetének figyelembevétele érdekében és az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelettel (15) összhangban, a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikák alapján felül kell vizsgálnia az összes tagállam számára együttesen előirányzott összeget, és – amennyiben a kumulatív eltérés meghaladja az 5 %-ot –ki kell igazítania a 2016. évre ezeket a juttatásokat. A szükséges kiigazítást egyenlő arányban el kell osztani a 2017–2020 közötti időszakban. |
(80) |
Annak érdekében, hogy ösztönzést biztosítsunk a közlekedési, energiaügyi illetve IKTinfrastruktúra egész Unióban való fejlesztésének a felgyorsításához, létre kell hozni az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt az 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban. A Kohéziós Alapból támogatást kell nyújtani a törzshálózat megvalósítására irányuló projektek, valamint az említett rendeletmellékletének I. részében meghatározott projektek és horizontális tevékenységek számára. |
(81) |
Az alapokból egy adott tagállamra jutó éves előirányzatok esetében felső határt kell megállapítani, amelyet az adott tagállam GDP-jének figyelembevételével kell meghatározni. |
(82) |
Rögzíteni kell az e forrásokból a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzésre fordítható összeg határait, és objektív kritériumokat kell elfogadni a régiók és tagállamok közötti elosztásukra vonatkozóan. A tagállamoknak támogatást kell összpontosítaniuk annak biztosítása érdekében, hogy elegendő beruházás célpontja legyen az ifjúsági foglalkoztatás, a munkavállalási célú mobilitás, a tudás, a társadalmi befogadás és a szegénység elleni küzdelem, ekként biztosítva, hogy az ESZA részaránya a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alapok uniós szinten egyesített összes forrásának százalékában – az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében a közlekedési infrastruktúra támogatására a Kohéziós Alapból nyújtott támogatást és a leginkább rászorulók számára a strukturális alapokból nyújtott támogatást kivéve – a tagállamokban legalább 23,1 % legyen. |
(83) |
Tekintettel arra, hogy az ifjúsági munkanélküliség kezelése sürgető prioritást jelent az Unió leginkább érintett régióiban és az Unió egészében, létrehozzák az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, amelyet egyrészt egy külön költségvetési sorról, másrészt az ESZA által támogatott célzott beruházásként kell finanszírozni az ESB-alapokból eddig nyújtott jelentős támogatás hozzáadása és megerősítése érdekében. Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés célja különösen a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő, a jogosult régiókban lakó fiatalok támogatása. Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés részeként kell végrehajtani. |
(84) |
Ezenfelül, a szegénység csökkentését célzó kiemelt célnak megfelelően szükség van a leginkább rászorulókat támogató európai segítségnyújtási alap célmeghatározásának olyan módon való átalakítására, hogy az a társadalmi befogadás elősegítésére irányuljon. Egy olyan mechanizmust kell kidolgozni, amely forrásokat csoportosít át ehhez az eszközhöz a strukturális alapok egyes tagállamok számára elkülönített előirányzataiból. |
(85) |
A jelenlegi gazdasági körülményeket figyelembe véve, az alapokból az egyes tagállamok részére való átcsoportosítás maximális szintje nem eredményezheti azt, hogy a tagállamonkénti juttatások összege meghaladja a juttatások 2007–2013 közötti programozási időszakra meghatározott – reálértéken vett – szintjének a 110 %-át. |
(86) |
Annak biztosítása érdekében, hogy mindegyik régiókategória megfelelő arányú juttatásban részesüljön, az alapokból származó forrásokat nem szabad átcsoportosítani a kevésbé fejlett, az átmeneti és a fejlettebb régiók között, kivéve az egy vagy több tematikus célkitűzés megvalósításával kapcsolatos, ezt kellően indokolttá tevő körülmények fennállása esetén. Az ilyen átcsoportosítások az adott régiókategória teljes előirányzatának legfeljebb 3 %-át érinthetik. |
(87) |
Valós gazdasági hatás elérése céljából e rendelet előírásainak értelmében az alapokból származó támogatás nem helyettesítheti az állami vagy azzal egyenértékű strukturális kiadásokat. Ezen túlmenően, annak biztosítása érdekében, hogy az alapokból származó támogatás figyelembe vegye a szélesebb gazdasági összefüggéseket, a közkiadások szintjét azokra az általános makrogazdasági feltételekre figyelemmel kell meghatározni, amelyek között a finanszírozás a tagállamok által évente, az 1466/1997/EK tanácsi rendelet (17) szerint benyújtott stabilitási és konvergenciaprogramokban szereplő mutatók alapján megvalósul. Az addicionalitás elvére vonatkozó Bizottság általi vizsgálatnak azokra a tagállamokra kell összpontosítaniuk, amelyekben a kevésbé fejlett régiók a lakosság legalább 15 %-át teszik ki, az e tagállamok számára elkülönített pénzügyi források mértéke okán. |
(88) |
További rendelkezéseket szükséges megállapítani az alapok által támogatott operatív programok programozására, irányítására, monitoringjára és kontrolljára, hogy ezáltal fokozottabban az eredményekre irányuljon a figyelem. Részletes követelményeket kell megállapítani különösen az operatív programok tartalmára vonatkozóan. Ez várhatóan megkönnyíti majd, hogy egy olyan következetes beavatkozási logika jöjjön létre, amelynek segítségével kezelhetők az azonosított fejlesztési szükségletek, meghatározható az eredményességértékelési keret, és elősegíthető az alapok végrehajtásának eredményessége és hatékonysága. Általános elvként egy prioritási tengelynek egy tematikus célkitűzésre, egy alapra és egy régiókategóriára kell vonatkoznia. Adott esetben egy tematikusan koherens integrált megközelítésen belül a hatékonyság növelése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a prioritási tengely több régiókategóriára vonatkozzon, és egy vagy több tematikus célkitűzés keretében ötvözze az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap egy vagy több kiegészítő beruházási prioritását. |
(89) |
Az e dokumentumok közötti kiegészítő jelleg biztosítása érdekében egyedi szabályokat kell meghatározni az olyan esetekre vonatkozóan, amikor egy tagállam az egyes alapokra legfeljebb egy programot dolgoz ki, és ilyen módon mind a programok, mind pedig a partnerségi megállapodás kidolgozása nemzeti szinten történik. |
(90) |
Annak érdekében, hogy össze lehessen egyeztetni egymással az egyértelmű tagállami kötelezettségvállalásokat tartalmazó operatív programok iránti igényt és a változó körülményekhez való alkalmazkodást lehetővé tevő rugalmas megoldások szükségességét, meg kell különböztetni a partnerségi megállapodás lényeges elemeit, amelyek a Bizottság döntéshozatalába tartoznak, az egyéb, a Bizottság döntéshozatalába nem tartozó elemektől, amelyeket a tagállamok módosíthatnak. Következésképpen rendelkezni kell olyan eljárásokról, amelyek lehetővé teszik ezen nem alapvető elemeknek a Bizottság általi határozathozatal nélküli, nemzeti szinten történő módosítását. |
(91) |
Az egymást kiegészítő jelleg erősítése és a végrehajtás egyszerűsítése céljából lehetőséget kell biztosítani a Kohéziós Alapból és az ERFA-ból nyújtott támogatások a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében végrehajtott közös operatív programokban az ESZA-ból nyújtott támogatásokkal együttesen kerüljenek felhasználásra. |
(92) |
A nagyprojektek jelentős részét képviselik az uniós kiadásoknak és gyakran stratégiai fontosságúak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia célkitűzéseinek eléréséhez. Indokolt tehát, hogy a bizonyos küszöbértéket meghaladó volumenű műveletekre e rendelet keretében továbbra is egyedi jóváhagyási eljárások vonatkozzanak. Az említett küszöbértéket a várható nettó bevétel figyelembevételével megállapított teljes elszámolható költség viszonylatában kell meghatározni, úgy, hogy ez a küszöbérték a közlekedési projektek esetében az ezen ágazatbeli beruházások jellemzően nagyobb mérete miatt magasabb legyen. Az egyértelműség érdekében helyénvaló e célból meghatározni, hogy mit kell tartalmaznia egy nagyprojektre vonatkozóan benyújtott kérelemnek. A kérelemnek tartalmaznia kell az annak megerősítéséhez szükséges információt, hogy az alapokból biztosított pénzügyi hozzájárulás nem jár az Unión belül már létező létesítményekben jelentős számú munkahely megszűnésével. |
(93) |
A Bizottság jóváhagyási eljárását egyszerűsíteni kell annak elősegítése érdekében, hogy a nagyprojektek előkészítése és végrehajtása hatékony, gazdaságos és szakszerű módon történjen, valamint annak ösztönzése érdekében, hogy szakértői véleményt vegyenek igénybe, amelynek során független szakértők – akiket technikai szinten a Bizottság támogat, vagy a Bizottság egyetértésével más szakértők támogatnak – képesek egyértelmű megállapításokat tenni a nagyobb projektek megvalósíthatóságáról és gazdasági életképességéről. A Bizottságnak módjában kell, hogy álljon a pénzügyi hozzájárulás jóváhagyásának megtagadása, amennyiben a független minőségvizsgálat során jelentős hiányosságot állapít meg. |
(94) |
Amennyiben nem került sor a nagyprojekt független minőségvizsgálatára, a tagállam benyújtja az összes előírt információt, a Bizottságnak pedig értékelnie kell a nagyprojektet annak megállapítása érdekében, hogy indokolt-e a kért pénzügyi hozzájárulás. |
(95) |
A végrehajtás folyamatossága érdekében és a szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése céljából, valamint a Bizottság 2007–2013közötti időszak lezárására vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatával való összhang biztosítása érdekében, rendelkezések kerülnek megállapításra azoknak az 1083/2006/EK tanácsi rendelet (18) alapján jóváhagyott nagyprojekteknek a szakaszolt megvalósítására vonatkozóan, amelyek végrehajtási időszaka várhatóan át fog nyúlni az e rendelet által szabályozott programozási időszakra. Bizonyos feltételek mellett olyan eljárást kell lehetővé tenni, amelynek keretében azon nagyprojektek esetében, amelyeknek korábbi szakaszát vagy szakaszait a Bizottság a 2007–2013 közötti programozási időszak értelmében jóváhagyta, gyorsított módon lehessen értesítést, illetve jóváhagyást adni a második vagy soron következő szakaszra vonatkozóan. A szakaszokra osztott műveletek minden egyes szakaszát, amely ugyanazon átfogó célt szolgálja, az adott programozási időszak szabályaival összhangban kell végrehajtani. |
(96) |
Annak érdekében, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen arra, hogy operatív programjuk egy részét eredményalapú megközelítés alkalmazásával hajtsák végre, célszerű közös cselekvési tervet felállítani, amely tartalmazza – az operatív program célkitűzéseinek eléréséhez szükséges – a kedvezményezett által végrehajtandó projektet vagy projektcsoportokat. Az alapok eredményorientáltságának egyszerűsítése és megerősítése érdekében a közös cselekvési terv irányításának kizárólag a Bizottságnak a tervet elfogadó határozatában közösen elfogadott részcélokon, kimeneteken és eredményeken kell alapulnia. A közös cselekvési terv kontrolljának és auditjának szintén e részcéloknak, kimeneteknek és eredményeknek az elérésére kell korlátozódnia. Következésképpen szabályokat kell megállapítani a közös cselekvési tervek előkészítése, tartalma, elfogadása, pénzügyi irányítása és ellenőrzése tekintetében. |
(97) |
Egyedi szabályokat kell elfogadni a monitoring-bizottság feladatkörére és az alapok által támogatott operatív programok végrehajtásáról szóló éves jelentésekre vonatkozóan. Az EMVA egyedi működésére vonatkozó további előírásokat a releváns ágazatspecifikus jogszabályokban kell meghatározni. |
(98) |
A program végrehajtására vonatkozó alapvető és aktuális információ elérhetőségének biztosításához a tagállamoknak rendszeresen meg kell küldeniük a kulcsfontosságú adatokat a Bizottság számára. A tagállamokra nehezedő újabb teher elkerülése érdekében, az adatszolgáltatást a folyamatosan gyűjtött adatokra kell korlátozni, és elektronikus adatcsere útján kell végrehajtani. |
(99) |
Az alapok végrehajtásával kapcsolatos monitoring megerősítése és a pénzügyi irányítás elősegítése érdekében, a megfelelő időben biztosítani kell a végrehajtás előrehaladására vonatkozó alapvető pénzügyi adatok hozzáférhetőségét. |
(100) |
Az EUMSZ 175. cikkének megfelelően a Bizottságnak háromévente kohéziós jelentéseket kell benyújtania az Európai Parlament, a Tanács, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziója terén elért előrehaladásról. E jelentés tartalmát érintő rendelkezéseket szükséges meghatározni. |
(101) |
Fontos felhívni a lakosság figyelmét az uniós alapok által elért eredményekre, és népszerűsíteni a kohéziós politika célkitűzéseit. Az állampolgároknak joguk kell, hogy legyen tudni, hogy az Unió pénzügyi forrásait miként fektetik be. Annak biztosítása, hogy a megfelelő információk eljussanak a lakossághoz, az irányító hatóságok és a kedvezményezettek, valamint az uniós intézmények és tanácsadó szervezetek közös feladata. A szélesebb nyilvánosság felé irányuló kommunikáció hatékonyabbá tétele érdekében, illetve a Bizottság kezdeményezésére végzett kommunikációs tevékenységek közötti erősebb szinergiák biztosítása érdekében, az e rendelet alapján végrehajtott kommunikációs tevékenységekre elkülönített forrásoknak hozzá kell járulniuk az uniós szakpolitikai prioritások intézményes kommunikációjának finanszírozásához annyiban, amennyiben azok e rendelet általános célkitűzéseihez kapcsolódnak. |
(102) |
A finanszírozási lehetőségekre és a projektkedvezményezettekre vonatkozó információk hozzáférhetőségének és átláthatóságának javítása érdekében valamennyi tagállamnak olyan egységes honlapot vagy honlap-portált kell elérhetővé tennie, amely információkat nyújt az összes operatív programról, beleértve az egyes operatív programok által támogatott műveletek felsorolását. |
(103) |
Az alapok eredményeire és az Unió ezen eredményekben játszott szerepére vonatkozó információk széles körű terjesztése és a potenciális kedvezményezettek finanszírozási lehetőségekről történő tájékoztatása érdekében e rendeletben részletes, az arányosság elvének megfelelően az operatív programok méretét is figyelembe vevő szabályokat kell megállapítani a tájékoztatási és kommunikációs intézkedésekre, valamint az ilyen intézkedések egyes technikai jellemzőire vonatkozóan. |
(104) |
Annak biztosítása érdekében, hogy az egyes alapok számára történő elkülönítések az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiára, valamint egyes alapokhoz kapcsolódó, Szerződéseken alapuló célkitűzésekre összpontosuljanak, a tagállamok részére történő technikai segítségnyújtásra vonatkozó elkülönítésekre felső határokat kell megállapítani. Biztosítani kell továbbá, hogy a technikai segítségnyújtás programozására vonatkozó jogi keret megkönnyítse az egységesen egyszerűsített teljesítési szabályok létrehozását az olyan helyezetek esetében, amikor a tagállamok több alapot egyszerre hajtanak végre, és lehetővé kell tenni, hogy ez a keret több régiókategóriára is kiterjedjen. |
(105) |
Meg kell határozni azokat az elemeket, amelyek az alapokból a prioritási tengelyeknek nyújtott támogatás társfinanszírozási arányát szabályozzák, különösen az uniós források multiplikátor hatásának növelése céljából. A társfinanszírozási elvnek a megfelelő szintű, állami vagy magánjellegű nemzeti támogatás révén való tiszteletben tartásához szükség van a társfinanszírozás maximális arányának régiókategóriánkénti megállapítására. |
(106) |
A tagállamoknak egy irányító hatóságot, egy igazoló hatóságot és egy feladatkörében független audithatóságot kell kijelölniük valamennyi operatív program esetében. A tagállamok számára az kontrollrendszerek felállításával kapcsolatos rugalmasság biztosítására helyénvaló annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az igazoló hatóság feladatkörét az irányító hatóság lássa el. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy közreműködő szervezeteket jelöljenek ki az irányító hatóság vagy az igazoló hatóság bizonyos feladatainak az elvégzésére. Ebben az esetben a tagállamoknak egyértelműen meg kell határozniuk e közreműködő szervezetek kötelezettségeit és feladatait. |
(107) |
Annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az alapokhoz és az ETHA-hoz tartozó irányítási és kontrollrendszerek konkrét felépítését, valamint az arányos megközelítés biztosításának szükségességét, egyedi rendelkezéseket kell hozni az irányító hatóság és az igazoló hatóság kijelölésére vonatkozóan. A szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése érdekében az e rendeletben megállapított kijelölési kritériumoknak való megfelelés előzetes ellenőrzésének az irányító és az igazoló hatóságra kell korlátozódnia, és – az e rendeletben meghatározott feltételekkel összhangban – abban az esetben, ha a rendszer lényegét tekintve azonos a 2007–2013 közötti programozási időszakban alkalmazott rendszerrel, nincs szükség további audit feladatok előírására. Nem szükséges előírni a kijelölés Bizottság általi jóváhagyását. A jogbiztonság növelése érdekében azonban a tagállamok számára bizonyos, e rendeletben megállapított feltételek mellett biztosítani kell a lehetőséget, hogy a kijelöléssel kapcsolatos dokumentációt benyújtsák a Bizottságnak. A kijelölési kritériumoknak való megfelelés audit- és kontrollintézkedések alapján történő monitoringjának jogorvoslati lépések megtételéhez, illetve esetlegesen a kijelölés megszüntetéséhez kell vezetnie, amennyiben az eredmények szerint nem valósul meg a kritériumoknak való megfelelés. |
(108) |
Elsődlegesen az irányító hatóság viseli a felelősséget az alapok és az ETHA eredményes és hatékony végrehajtása vonatkozásában, és így számos funkciót tölt be, amelyek kapcsolatban állnak a programirányítással és monitoringgal, a pénzügyi irányítással és kontrollal, valamint a projekt kiválasztásával. Ennek megfelelően az irányító hatóság feladatait és funkcióit meg kell határozni. |
(109) |
Az igazoló hatóságnak kifizetési kérelmeket kell elkészítenie, és azt be kell nyújtania a Bizottságnak. El kell készítenie az elszámolásokat, igazolnia kell azok teljességét, pontosságát és helytállóságát, valamint azt, hogy az azokban szereplő kiadások megfelelnek a vonatkozó uniós és nemzeti szabályoknak. Az igazoló hatóság feladatait és funkcióit meg kell határozni. |
(110) |
Az audithatóságnak biztosítania kell, hogy sor kerüljön az irányítási és az kontrollrendszereknek a műveletekből megfelelően összeállított minta, valamint az elszámolások alapján történő auditjára. Az audithatóság feladatait és funkcióit meg kell határozni. A bejelentett kiadások auditját a műveletek reprezentatív mintáján kell elvégezni, hogy az eredményeket extrapolálni lehessen. Általánosan szabályként a megbízható reprezentatív minta biztosítása érdekében statisztikai mintavételi módszert kell alkalmazni. Mindazonáltal lehetővé kell tenni az audithatóságok számára, hogy megfelelően indokolt esetekben nem statisztikai mintavételi módszert is alkalmazzanak, feltéve, hogy az e rendeletben megállapított feltételek teljesülnek. |
(111) |
A Bizottság pénzügyi kontrollra vonatkozó jogkörének sérelme nélkül fokozni kell e téren a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést, és meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy – a nemzeti rendszerek kontrolljára irányuló stratégia tekintetében – meghatározza a biztosítékok azon szintjét, amelyet a nemzeti auditszervezetektől meg kell kapnia. |
(112) |
Az ESB-alapokra vonatkozó pénzügyi irányítással kapcsolatos közös szabályok mellett az alapokra és az ETHA-ra vonatkozóan további rendelkezéseket is meg kell határozni. Különösen annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottságnak az elszámolások elfogadása előtt megfelelő biztosítékok álljanak a rendelkezésére, az időközi kifizetési kérelmek esetében a visszatérítés mértéke annak az összegnek a 90 %-a kell hogy legyen, amelyet az operatív program elfogadásáról szóló határozatban a prioritásonként meghatározott társfinanszírozási aránynak az adott prioritás elszámolható kiadásaira történő alkalmazása eredményez. A fennmaradó kifizetendő összegeket az elszámolások elfogadásakor ki kell fizetni a tagállamoknak, feltéve, hogy a Bizottság meg tudja állapítani, hogy az elszámolások hiánytalanok, pontosak és a valóságnak megfelelőek. |
(113) |
A kedvezményezetteknek a kezdeti és éves előfinanszírozásból, valamint az időközi kifizetésekből rendelkezésre álló összegek függvényében az általuk benyújtott kifizetési kérelem benyújtási határidejétől számított legfeljebb 90 napon belül meg kell kapniuk a támogatást. Lehetővé kell tenni az irányító hatóság számára, hogy megszakítsa ezt a határidőt, amennyiben a támogató dokumentumok hiányosak vagy bizonyíték van további vizsgálatot igénylő szabálytalanságokra. Rendelkezni kell a kezdeti és az éves előfinanszírozásról annak biztosítására, hogy a tagállamok elegendő forrással rendelkeznek a programok ilyen rendelkezések szerinti végrehajtásához. Az éves előfinanszírozást minden évben rendezni kell az elszámolások elfogadásával. |
(114) |
A kiadások szabálytalan elszámolásával kapcsolatos kockázat csökkentése érdekében az igazoló hatóságok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy – anélkül, hogy erre bárminemű további indokolással kellene szolgálniuk – az időközi kifizetési kérelmekben szereplő olyan összegeket, amelyek további ellenőrzést igényelnek, csak az azt követő számviteli év összegeivel együtt szerepeltessék, amelyben az adott összeg elszámolási rendszerükbe bekerült. |
(115) |
A kötelezettségvállalás visszavonására vonatkozó általános szabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az alapokra és az ETHA-ra vonatkozóan elfogadott szabályoknak meg kell határozniuk, hogy hogyan kerülnek megállapításra a kötelezettségvállalás visszavonására vonatkozó határidők. |
(116) |
A költségvetési rendeletben foglalt követelményeknek az alapok és az ETHA pénzügyi irányítására való alkalmazása érdekében eljárásokat kell megállapítani az elszámolások elkészítésére, vizsgálatára és elfogadására, hogy biztosítva legyen e rendelkezések egyértelmű alapja és jogbiztonsága. Ezenfelül annak érdekében, hogy a tagállamok megfelelően teljesíthessék feladataikat, lehetővé kell tenni számukra, hogy kizárják azokat az összegeket, amelyek a jogszerűség és szabályosság vonatkozásában folyamatban lévő értékelés tárgyát képezik. |
(117) |
A kedvezményezettek adminisztratív terheinek csökkentése érdekében egyedi határidőket kell meghatározni, amelyek lejártáig az irányító hatóságok a kiadások benyújtása vagy valamely művelet lezárása után is kötelesek biztosítani a dokumentumok rendelkezésre állását a műveletekhez. Az arányosság elvének megfelelően a dokumentumok megőrzésének időtartamát differenciáltan kell megállapítani annak függvényében, hogy mekkora az adott művelethez kapcsolódó elszámolható kiadások teljes összege. |
(118) |
Mivel az elszámolások ellenőrzésére és elfogadására minden évben sor kerül, jelentős egyszerűsítéseket kell bevezetni a végső lezárási eljárásban. A program végső lezárását ennek megfelelően kizárólag az utolsó számviteli évhez kapcsolódó dokumentumok és a záró végrehajtási jelentés vagy az utolsó éves végrehajtási jelentés alapján kell elvégezni, és ahhoz semmilyen további dokumentumot nem kell biztosítani. |
(119) |
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében és a programok végrehajtásának hatékonyságát elősegítő eszközök biztosítása céljából olyan rendelkezéseket kell megállapítani, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára a kifizetések felfüggesztését a prioritások vagy az operatív programok szintjén. |
(120) |
A tagállamok számára a megfelelő jogbiztonság biztosítása érdekében meg kell határozni a tagállamok és a Bizottság által az alapok és az ETHA kapcsán elvégzendő pénzügyi korrekciókra vonatkozó konkrét rendelkezéseket és eljárásokat, szem előtt tartva az arányosság elvét. |
(121) |
Olyan jogi keretet kell létrehozni, amely biztosítja az erőteljes nemzeti és regionális szintű irányítási és kontrollrendszerek meglétét, valamint a szerepek és a hatáskörök megfelelő megosztását a megosztott irányítással összefüggésben. Ennek megfelelően pontosan és egyértelműen meg kell határozni a Bizottság szerepét, valamint arányos szabályokat kell megállapítani a pénzügyi korrekciók Bizottság általi alkalmazására vonatkozóan. |
(122) |
A műveletek auditja gyakoriságának arányosnak kell lennie az Uniónak az alapokból és az ETHA-ból kifizetett támogatásával. Különösen csökkenteni kell az elvégzett auditok számát, amennyiben egy művelet teljes elszámolható kiadása nem haladja meg a 200 000 EUR-t az ERFA és a Kohéziós Alap esetében, valamint a 150 000 EUR-t az ESZA esetében, illetve a 100 000 EUR-t az ETHA esetében. Mindazonáltal lehetővé kell tenni auditok bármely időpontban történő elvégzését, amennyiben bizonyíték van szabálytalanságra vagy csalásra, illetve egy befejezett művelet lezárását követően egy auditminta részeként. Lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy felülvizsgálja az audithatóság auditnyomvonalát vagy részt vegyen az audithatóság helyszíni auditjaiban. Amennyiben a Bizottság ily módon nem szerez kellő bizonyítékot az audithatóság hatékony működéséről, lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy újra elvégezze az audittevékenységet, amennyiben ez a nemzetközileg elfogadott auditszabványok szerint lehetséges. Annak érdekében, hogy a Bizottság által végzett audit arányos legyen a kockázattal, a Bizottságnak tudnia kell csökkenteni az operatív programok auditjával kapcsolatos munkát, amennyiben nincsenek jelentős hiányosságok, vagy amennyiben az audithatóság megbízható. A kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek csökkentése érdekében egyedi szabályokat kell bevezetni az azzal kapcsolatos kockázat csökkentésére, hogy ugyanazon műveletekre vonatkozóan több intézmény, nevezetesen az Európai Számvevőszék, a Bizottság és az audithatóság egymást átfedő auditokat végezzen. |
(123) |
E rendelet egyes nem alapvető elemeinek kiegészítése és módosítása érdekében az EUMSZ 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására felhatalmazást kell adni a Bizottság részére a következők tekintetében: a partnerségre vonatkozó európai magatartási kódex, a közös stratégiai keret 4. és 7. szakaszának kiegészítése és módosításai, az alkalmazandó pénzügyi kiigazítás szintjét meghatározó feltételek, részletes szabályok a földvásárlásra és a technikai támogatásnak pénzügyi eszközökkel való ötvözésére vonatkozóan, a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek szerepe, felelőssége és feladatai, a pénzügyi eszközök irányítása és kontrollja, a pénzügyi eszközök tekintetében teljesített kifizetések visszavonása és a kifizetési kérelmeket érintő konzekvens kiigazítások, a pénzügyi eszközökre vonatkozó éves részletfizetések tőkésítési rendszerének meghatározása,különös szabályok az irányítási költségek és díjak teljesítményalapú meghatározásának feltételeiről és az alkalmazandó értékhatárokról, valamint szabályok az értékpapír-alapú eszközök és mikrohitel esetében a tőkésített irányítási költségek és díjak visszatérítéséről, a százalékban meghatározott átalányok kiigazítása specifikus ágazatokban nettó bevételt termelő műveletek esetében, az IKT, kutatás, fejlesztés és innováció, valamint az energiahatékonyság területén működő ágazatok és alágazatok tekintetében százalékban meghatározott átalányok megállapítása, valamint ágazatok és alágazatok hozzáadása, a nettó bevételt termelő műveletek diszkontált nettó bevételének kiszámítási módszere, további szabályok a PPP-műveletek keretében a kedvezményezett személyének megváltozása, a PPP-megállapodásokba foglalandó minimumkövetelmények, amelyek a kiadások elszámolhatóságát érintő eltérés alkalmazása érdekében szükségesek, az uniós szakpolitikák tekintetében a meglévő módszerek alapján a vissza nem térítendő támogatások közvetett költségeire alkalmazandó százalékban meghatározott átalányok és megfelelő ráták meghatározása, a nagyprojektek minőségvizsgálatának elvégzésére használandó módszertan, azon feltételek meghatározására vonatkozó kritériumok, hogy mely szabálytalanságokat kell bejelenteni, milyen adatokat kell szolgáltatni, és mely feltételek és eljárások alkalmazandók annak meghatározására, hogy a vissza nem térítendő összegeket a tagállamok felelőssége alapján térítik-e vissza, mely adatokat kell az irányító hatóságok által létrehozott monitoringrendszereken belül számítógépes formában nyilvántartani és tárolni, az auditnyomvonalra, az auditok hatályára és tartalmára, valamint a mintaműveletek módszertanára vonatkozó részletes minimumkövetelmények, az auditok során gyűjtött adatok felhasználása, az irányítási és kontrollrendszerek hatékony működésével kapcsolatos súlyos hiányosságok meghatározására, a pénzügyi korrekció szintjének meghatározására, valamint a százalékban meghatározott átalányokra vagy az extrapolált pénzügyi korrekciókra vonatkozó kritériumok. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során biztosítania kell, hogy a megfelelő dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljuttassák az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is. |
(124) |
A Bizottságnak az összes ESB-alap tekintetében felhatalmazást kell kapnia arra, hogy végrehajtási jogi aktusok révén határozatokat fogadjon el a következőkről: a partnerségi megállapodások elemeinek és módosításainak jóváhagyásáról szóló határozatok, a felülvizsgált partnerségi megállapodások elemeinek jóváhagyásáról szóló határozatok, az olyan programokra és prioritásokra vonatkozó határozatok, amelyek megvalósították a részcéljaikat, és amelyek részesülhetnek az eredményességi tartalék elosztásából, programoknak pénzügyi juttatások más programokra való átcsoportosításából eredő korrekciós intézkedések miatti módosításáról szóló határozatok, a Bizottság kezdeményezésére a technikai segítségnyújtásból finanszírozott éves cselekvési tervek, és kötelezettségvállalás visszavonása esetében programokat elfogadó határozatok módosításáról szóló határozatok;a Bizottságnak az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap tekintetében felhatalmazást kell kapnia arra, hogy végrehajtási jogi aktusok révén határozatokat fogadjon el a következőkről: a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházásra vonatkozó kritériumokat teljesítő régiók és tagállamok meghatározásáról szóló határozatok, a kötelezettségvállalási előirányzatok tagállamonkénti éves lebontásának meghatározásáról szóló határozatok, az egyes tagállamok Kohéziós Alapból származó támogatásának az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz részére átcsoportosítandó összeg meghatározásáról szóló határozatok, az egyes tagállamok strukturális alapokból származó támogatásának a leginkább rászorulóknak nyújtandó segítségnyújtásként átcsoportosítandó összeget meghatározó határozatok, az európai területi együttműködés célkitűzés céltartalékai egy részének a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzésre való átcsoportosításáról szóló határozatok, az addicionalitás elvének történő nem megfelelés esetében esetlegesen pénzügyi korrekciók végrehajtásáról szóló határozatok, az operatív programok elfogadásáról vagy módosításáról szóló határozatok, nagyprojekthez való pénzügyi hozzájárulást elutasító határozatok, a kiválasztott nagyprojekteknek nyújtandó pénzügyi hozzájárulás jóváhagyásáról és a nagyprojektek jóváhagyására vonatkozó feltétel megvalósítására vonatkozó határidő meghosszabbításáról szóló határozatok, a közös cselekvési tervekre vonatkozó határozatok. valamint a Bizottságnak az ERFA, az ESZA, a Kohéziós Alap és az ETHA tekintetében felhatalmazást kell kapnia arra, hogy végrehajtási jogi aktusok révén határozatokat fogadjon el a következőkről: az elszámolások el nem fogadására és a felszámítandó összegre vonatkozó határozatok, ha az elszámolást a Bizottság nem fogadta el, az időközi kifizetések felfüggesztéséről szóló határozatok és a pénzügyi korrekciókról szóló határozatok. |
(125) |
E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az előrehaladási jelentéstétel mintájára, az alapokhoz tartozó operatív program mintájára, a nagyprojektek költséghatékonysági elemzésének módszertanára, a nagyprojektekkel kapcsolatos információ formájára és a közös cselekvési terv mintájára, az éves és a záró végrehajtási jelentés mintájára, a szabálytalanságok bejelentésének gyakoriságára és a bejelentés formájára, a vezetői nyilatkozat mintájára és az auditstratégia, a vélemény és az éves kontrolljelentés mintájára vonatkozóan,. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (19) megfelelően kell gyakorolni. |
(126) |
A ráruházott végrehajtási hatásköröknek a Bizottság általi – e rendelettel kapcsolatos – az ESB-alapokra vonatkozó különösen érzékeny politikai területeken való gyakorlása során szükséges tagállami hozzájárulás és az ebben való fokozottabb tagállami részvétel érdekében, valamint ezeken a területeken egységes feltételek vagy akár a nemzeti gazdaságra, akár a nemzeti költségvetésre vagy a tagállamok közigazgatásának megfelelő működésére lényegi hatással vagy potenciálisan jelentős hatással járó egyéb végrehajtási intézkedések elfogadásában játszott tagállami szerep megerősítése céljából az alábbiakkal kapcsolatos végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadni a 182/2011/EU rendelet 5. cikkében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárással összhangban: az éghajlat-változási célkitűzések támogatásával kapcsolatos tájékoztatásra szolgáló módszertan, az egyes prioritások eredményességmérési kereten belüli részcéljainak és céljainak meghatározására, illetve a részcélok és célok elérésére vonatkozó értékelés tekintetében egységes megközelítés biztosítására vonatkozó részletes szabályok, a pénzügyi eszközök monitoringjának általános és különös feltételei, a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek által kezelt program-hozzájárulások átcsoportosítására és kezelésére vonatkozó részletes szabályok, a kkv-k számára nyújtott, felső határ nélküli garanciákra és értékpapírosítást célzó közös eszközökre vonatkozó finanszírozási megállapodáshoz használandó minta, a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos, a Bizottsághoz benyújtott kifizetési kérelmekhez csatolt kiegészítő információk benyújtásához, valamint a Bizottsághoz benyújtott, a pénzügyi eszközökre vonatkozó jelentésekhez használt minták, az elektronikus adatcsere-rendszernek az irányítás és kontroll vonatkozásában való alkalmazási feltételei, az a nómenklatúra, amely alapján a beavatkozási kategóriák meghatározhatók az operatív programok prioritási tengelye vonatkozásában, a kiválasztott nagyprojektekről szóló értesítés formátuma, a művelettel kapcsolatos tájékoztatási és kommunikációs intézkedések technikai jellemzői, továbbá utasítások a jelkép megalkotására és annak előírt színei meghatározására vonatkozóan, a pénzügyi adatoknak a Bizottsághoz monitoring céljára való benyújtása esetén használandó minta, a kedvezményezettek és az irányító hatóságok, az igazoló hatóságok, az auditáló hatóságok és a közvetítő szervezetek közötti információcsere részletes szabályai, a független auditszervezet jelentésének és véleményének mintája, és az irányító hatóságok, és adott esetben az igazoló hatóságok feladatkörének és eljárásainak leírása, az irányítási és kontrollrendszerek technikai jellemzői, valamint a kifizetési kérelmek és az elszámolások mintái. |
(127) |
A 182/2011/EU rendelet 5. cikkében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárás keretében elfogadandó bizonyos végrehajtási jogi aktusok esetében a tagállamokra gyakorolt lehetséges hatás és a következmények olyan nagymértékűek, hogy indokolt az általános szabály alóli kivétel. Ennek megfelelően, amennyiben a bizottság nem ad ki véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét. Ilyen végrehajtási jogi aktusok írják elő az éghajlat-változási célkitűzések támogatásával kapcsolatos tájékoztatásra szolgáló módszertant; határozzák meg az eredményességmérési kerethez kiválasztott részcélokra vonatkozó módszertant; fogalmazzák meg a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos általános feltételeket; határozzák meg a bizonyos pénzügyi eszközök tekintetében a program-hozzájárulások átcsoportosítására és kezelésére szolgáló részletes szabályokat; fogadják el a kkv-k számára nyújtott, felső határ nélküli garanciákra és értékpapírosítást célzó közös eszközökre vonatkozó finanszírozási megállapodáshoz használandó mintát; határozzák meg a Bizottsághoz a pénzügyi eszközökről benyújtott jelentés megtételéhez használandó mintákat; rögzítik azt a nómenklatúrát, amely alapján a beavatkozási kategóriák meghatározhatók az operatív programok prioritási tengelye vonatkozásában; írják le a művelettel kapcsolatos tájékoztatási és kommunikációs intézkedések technikai jellemzőit, továbbá az utasításokat a jelkép megalkotására és annak előírt színei meghatározására vonatkozóan; és fektetik le az irányítási és kontrollrendszerrel kapcsolatos nyilvántartásra és adattárolásra vonatkozó műszaki specifikációt. Ezért ezekre a végrehajtási jogi aktusokra a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni. |
(128) |
Mivel e rendelet az 1083/2006/EK rendelet helyébe lép, ezért azt hatályon kívül kell helyezni. Mindazonáltal ez a rendelet nem érinti az érintett projektek lezárásáig azok folytatását vagy módosítását, illetve az 1083/2006/EK rendelet alapján vagy bármely egyéb, az adott támogatásra 2013. december 31-én alkalmazandó jogszabály alapján a Bizottság által jóváhagyott segítségnyújtás folytatását vagy módosítását. Az 1083/2006/EK rendelet alapján benyújtott vagy jóváhagyott kérelmeknek ennek megfelelően érvényben kell maradniuk. Különleges átmeneti szabályokat kell továbbá megállapítani az 1083/2006/EK rendelet 59. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaktól eltérve arra vonatkozóan, hogy mikor folytathatja irányító hatóság az igazoló hatóság feladatainak ellátását olyan operatív programok vonatkozásában, amelyeket a korábbi jogszabályi keret alapján hajtottak végre, a Bizottság által készített értékelés alkalmazásában az 1083/2006/EK rendelet 73. cikke (3) bekezdésével összhangban, e rendelet 123. cikke (5) bekezdésének alkalmazása esetén, valamint a nagyprojekteknek az e rendelet 102. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján történő jóváhagyási eljárását illetően. |
(129) |
Mivel e rendelet célját, nevezetesen a gazdasági, a társadalmi és a területi kohézió megerősítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának mértéke, valamint a tagállamok és a régiók korlátozott pénzügyi forrásai miatt, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. |
(130) |
Az e rendeletben meghatározott intézkedések mielőbbi alkalmazásának lehetővé tétele érdekében a rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie. |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
ELSŐ RÉSZ
TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Tárgy
Ez a rendelet az – egy közös keret alapján működő – Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), Európai Szociális Alapra (ESZA), Kohéziós Alapra, Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alapra (EMVA) és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra (ETHA) (a továbbiakban: az ESB-alapok) vonatkozó közös szabályokat állapít meg. Továbbá meghatározza az ESB-alapok eredményességének és az alapok egymással és más uniós eszközökkel történő összehangolásának biztosításához szükséges rendelkezéseket. Az ESB-alapokra alkalmazandó közös szabályokat a második rész tartalmazza.
A harmadik rész megállapítja az ERFA-ra, az ESZA-ra (a továbbiakban együttesen: strukturális alapok) és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános szabályokat a strukturális alapok és a Kohéziós Alap (a továbbiakban: az alapok) feladatai, elődleges célkitűzései és megszervezése tekintetében, a tagállamok és a régiók ESB-alapokból történő támogathatóságának kritériumait, a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat és azok elosztásának kritériumait.
A negyedik rész megállapítja az alapokra és az ETHA-ra vonatkozó irányítási, kontroll, pénzügyi irányítási, számviteli és pénzügyi korrekciós általános szabályokat.
Az ebben a rendeletben meghatározott szabályokat az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) rendelkezéseinek, valamint a következő rendeletek (a továbbiakban: az alapspecifikus szabályok) különös rendelkezéseinek sérelme nélkül, e cikk ötödik bekezdésével összhangban kell alkalmazni:
1. |
az 1301/2013/EU rendelet (a továbbiakban: az ERFA-rendelet); |
2. |
az 1304/2013/EU rendelet (a továbbiakban: az ESZA-rendelet); |
3. |
az 1300/2013/EU rendelet (a továbbiakban: a KA-rendelet); |
4. |
az 1299/2013/EU rendelet (a továbbiakban: az ETE-rendelet); |
5. |
az 1305/2013/EU rendelet (a továbbiakban: az EMVA-rendelet); valamint |
6. |
az 2014–2020 közötti programozási időszakra vonatkozó tengeri és halászati politikára biztosítandó pénzügyi támogatás feltételeinek megállapításáról szóló jövőbeli uniós jogi aktus (a továbbiakban: az ETHA-rendelet). |
E rendelet második része valamennyi ESB-alapra vonatkozik, kivéve, ha kifejezetten az eltérésekről rendelkezik. E rendelet harmadik és negyedik része a második részben foglaltakat kiegészítő szabályokat határoz meg, amelyeket az alapokra, illetve az alapokra és az ETHA-ra kell alkalmazni, továbbá kifejezetten rendelkezhet eltérésekről az alapspecifikus érintett rendeletekben. Az alapspecifikus szabályok kiegészítő szabályokat állapíthatnak meg az ESB-alapok esetében az e rendelet második részére, az alapok esetében az e rendelet harmadik részére, illetve az alapok és az ETHA esetében az e rendelet negyedik részére vonatkozóan. Az alapspecifikus szabályokban foglalt kiegészítő szabályok nem lehetnek ellentétes értelműek az e rendelet második, a harmadik és a negyedik részével. Amennyiben kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy melyik rendelkezést kell alkalmazni, akkor e rendelet második részét kell előnyben részesíteni az alapspecifikus szabályokkal, illetve e rendelet második, harmadik és negyedik részét kell előnyben részesíteni az alapspecifikus szabályokkal szemben.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
1. „az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia”: a tagállamok és az Unióintézkedéseit irányító célok és közös célkitűzések, amelyeket az Európai Tanács által 2010. június 17-én elfogadott következtetések I. melléklete (A foglalkoztatást és növekedést célzó új európai stratégia, Kiemelt európai uniós célok), a Tanács 2010. július 13-i ajánlása (21) és a 2010/707/EU tanácsi határozat (22) határoz meg, továbbá e célok és közös célkitűzések bármilyen felülvizsgálata;
2. „stratégiai szakpolitikai keret”: egy vagy több dokumentumból álló, nemzeti vagy regionális szinten létrejött keret, amely tényeken alapuló, korlátozott számú koherens prioritást határoz meg és rögzíti az e prioritások végrehajtására vonatkozó időkeretet, továbbá monitoring-mechanizmust is tartalmazhat;
3. „intelligens szakosodási stratégia”: olyan nemzeti és regionális innovációs stratégiák, amelyek prioritásokat határoznak meg annak érdekében, hogy versenyelőnyt építsenek ki a saját kutatási és innovációs erősségek fejlesztésén és ezen erősségek üzleti szükségletekkel való összehangolásán keresztül a felmerülő lehetőségek és piaci változások koherens módon történő kezelése érdekében, elkerülve mindeközben az erőfeszítések megkettőzését és szétaprózottságát; intelligens szakosodási stratégiamegjelenhet nemzeti vagy regionális kutatási és innovációs (KI) stratégiai szakpolitikai keret formájában, illetve ilyen keretbe beépítve;
4. „az alapspecifikus szabályok”: az e rendelet harmadik vagy negyedik részében vagy az alapján megállapított vagy az 1. cikk (4) bekezdésében említett vagy felsorolt ESB-alapok közül egyre vagy többre vonatkozó rendeletben vagy az alapján megállapított rendelkezések;
5. „programozás”: szervezésből, döntéshozatalból és a pénzügyi források elosztásából álló többlépéses folyamat, amely az 5. cikkel összhangban partnerek bevonásával zajlik, és amelynek célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia céljainak eléréséhez kapcsolódó uniós és tagállami közös intézkedések több éven keresztüli végrehajtása;
6. „program”: az e rendelet harmadik vagy negyedik részében és az ETHA-rendeletben említett „operatív program”, valamint az EMVA-rendeletben említett „vidékfejlesztési program”;
7. „programterület”: egy konkrét program által lefedett földrajzi terület, illetve olyan program esetén, amely több régiókategóriára vonatkozik, az egyes régiókategóriáknak megfelelő földrajzi terület;
8. „prioritás”: e rendelet második és negyedik része vonatkozásában az e rendelet harmadik részében az ERFA-hoz, az ESZA-hoz és a Kohéziós Alaphoz kapcsolódóan említett „prioritási tengely”, valamint az ETHA-rendeletben és az EMVA-rendeletben említett „uniós prioritás”;
9. „művelet”: az érintett programok irányító hatóságai által vagy felelősségi körében kiválasztott projekt, szerződés, intézkedés vagy projektcsoport, amely hozzájárul prioritás vagy prioritások célkitűzéseihez; a pénzügyi eszközök összefüggésében a művelet egy program pénzügyi eszközökhöz történő pénzügyi hozzájárulásából és az említett pénzügyi eszközök által nyújtott későbbi pénzügyi támogatásból áll;
10. „kedvezményezett”: olyan közjogi vagy magánjogi szervezet, illetve – kizárólag az EMVA-rendelet és az ETHA-rendelet értelmében – olyan természetes személy, amely vagy aki műveletek kezdeményezéséért vagy azok kezdeményezéséért és végrehajtásáért egyaránt felelős; az e cikk 13. pontjában meghatározott állami támogatási rendszerek összefüggésében a támogatásban részesülő szervezet; az e rendelet második részének IV. címe szerinti pénzügyi eszközök összefüggésében a pénzügyi eszközt vagy – adott esetben – az alapok alapját végrehajtó szervezet;
11. „pénzügyi eszközök”: e rendelet eltérő rendelkezése hiányában a költségvetési rendeletben meghatározott pénzügyi eszközök;
12. „végső kedvezményezett”: jogi vagy természetes személy, amely vagy aki támogatást kap egy pénzügyi eszközből;
13. „állami támogatás”: az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá eső támogatás, amely e rendelet értelmében magában foglalja az 1998/2006/EK bizottsági rendeletben (23), az 1535/2007/EK bizottsági rendeletben (24) és a 875/2007/EK bizottsági rendeletben (25) meghatározott csekély összegű (de minimis) támogatástis;
14. „befejezett művelet”: olyan művelet, amelyet fizikailag befejeztek vagy teljes körűen végrehajtottak, és amellyel kapcsolatban a kedvezményezettek minden kapcsolódó kifizetést teljesítettek, és a megfelelő közpénzből nyújtott hozzájárulást kifizették a kedvezményezettek részére;
15. „közkiadás”: közpénzekből nyújtott hozzájárulás műveletek finanszírozására, amelyek forrása nemzeti, regionális vagy helyi hatóságok költségvetéséből, az Unió ESB-alapokhoz kapcsolódó költségvetéséből, közjogi intézmények költségvetéséből vagy hatóságok és közjogi intézmények társulásainak költségvetéséből származik, és amely az ESZA-programok vagy -prioritások társfinanszírozási arányának megállapítása alkalmazásában kiterjedhet azokra a pénzügyi forrásokra, amelyekhez a munkaadók és a munkavállalók közösen hozzájárulnak;
16. „közjogi intézmény”: a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) 1. cikkének (9) pontja értelmében a közjog hatálya alá tartozó bármely intézmény, és az 1082/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (27) összhangban létrehozott bármely európai területi együttműködési csoportosulás, függetlenül attól, hogy az európai területi együttműködési csoportosulást a vonatkozó nemzeti végrehajtási rendelkezések alapján közjogi vagy magánjogi intézménynek kell-e tekinteni;
17. „dokumentum”: papíralapú vagy elektronikus adathordozó, amely e rendelet tekintetében releváns információkat tartalmaz;
18. „közreműködő szervezet”: bármely közjogi vagy magánjogi szervezet, amely irányító vagy igazoló hatóság felelőssége alatt működik, vagy ilyen hatóság nevében hajt végre feladatokat a műveleteket végrehajtó kedvezményezettek vonatkozásában;
19. „közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia”: a helyi célkitűzések és szükségletek teljesítését szolgáló műveletek koherens csoportja, és amely hozzájárul az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia megvalósításához, és amelyet egy helyi akciócsoport dolgoz ki és hajt végre;
20. „partnerségi megállapodás”: a tagállam által a partnerek bevonásával a többszintű irányítási megközelítéssel összhangban készített dokumentum, amely a tagállamnak az ESB-alapok eredményes és hatékony felhasználására vonatkozó stratégiáját, prioritásait és intézkedéseit határozza meg az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia megvalósítása érdekében, és amelyet a Bizottság értékelés és az érintett tagállammal folytatott párbeszéd után jóváhagy;
21. „régiókategória”: a régiók a 90. cikk (2) bekezdésének megfelelő besorolása a „kevésbé fejlett régió”, az „átmeneti régió” vagy a „fejlettebb régió” kategóriába;
22. „kifizetési kérelem”: a tagállam által a Bizottsághoz benyújtott kifizetési kérelem vagy költségnyilatkozat;
23. „EBB”: az Európai Beruházási Bank, az Európai Beruházási Alap vagy az Európai Beruházási Bank bármely leányvállalata;
24. „a köz- és magánszféra közötti partnerségek” (PPP-k): a közintézmények és a magánszféra közötti együttműködés olyan formái, amelyek célja a kockázatmegosztás, a magánszféra szakértelmének összefogása vagy további tőkeforrások biztosítása révén javítani az infrastrukturális projektekbe vagy más, közszolgáltatást nyújtó művelettípusokba történő beruházások megvalósítását.
25. „PPP-művelet”: olyan művelet, amelyet köz-magán társulási struktúra keretében hajtanak végre vagy szándékoznak végrehajtani;
26. „escrow számla”: az irányító hatóság vagy egy közreműködő szervezetés a pénzügyi eszközt végrehajtó szervezet között létrejött írásbeli megállapodás, illetve PPP-művelet esetén az egyrészről a kedvezményezett közjogi szervezet, másrészről az irányító hatóság által jóváhagyott, a magánszférabeli partner vagy egy közreműködő szervezetközött létrejött írásbeli megállapodás hatálya alá tartozó bankszámla, amelyet kifejezetten a elszámolhatósági időszak lejártát követően kifizetendő pénzeszközök kezelése céljából nyitnak, kizárólag az e rendelet 42. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, 42. cikke (2) és (3) bekezdésében, valamint 64. cikkében előírt célokra, vagy olyan bankszámla, amely a pénzeszközökből történő kifizetésekre vonatkozóan ezzel egyenrangú garanciákat nyújtó feltételekkel jön létre;
27. „alapok alapja”: olyan alap, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy támogatást nyújtson a programból vagy programokból több pénzügyi eszköznek. Amennyiben a pénzügyi eszközök végrehajtására alapok alapján keresztül kerül sor, akkor az alapok alapját végrehajtó szervezet tekintendő az e cikk 10. pontjának értelmében az egyetlen kedvezményezettnek;
28. „kkv”: a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban (28) meghatározott mikro-, kis- vagy középvállalkozás;
29. „számviteli év”: a harmadik és negyedik rész alkalmazásában a július 1. és június 30. közötti időszak, kivéve a programozási időszak első számviteli évét, amelynek tekintetében a kiadások elszámolhatóságának első napjától 2015. június 30-ig tartó időszak. Az utolsó számviteli év 2023. július 1-től2024. június 30-ig tart;
30. „pénzügyi év”: a harmadik és negyedik rész alkalmazásában a január 1. és december 31. közötti időszak;
31. „makroregionális stratégia”: az Európai Tanács által jóváhagyott integrált keret, amelyet többek között az ESB-alapok is támogathatnak, és amelynek célja meghatározott, a tagállamokhoz és az ugyanabban a földrajzi térségben található harmadik országokhoz kapcsolódó földrajzi területek előtt álló közös kihívások kezelése, amely területek előnyükre hasznosíthatják a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósításához hozzájáruló megerősített együttműködést;
32. „tengeri medencéket érintő stratégia”: adott földrajzi területre vonatkozó, az uniós intézmények, a tagállamok, a tagállamok régiói és adott esetben a közös tengeri medencével rendelkező harmadik országok által kialakított strukturált együttműködési keret; a tengeri medencéket érintő stratégia figyelembe veszi a tengeri medence földrajzi, éghajlati, gazdasági és politikai sajátosságait.
33. „alkalmazandó előzetes feltételrendszer”: olyan konkrét és előzetesen pontosan meghatározott kritikus tényező, amely valamely beruházási prioritással vagy uniós prioritással kapcsolatban kitűzött egyedi célkitűzés eredményes és hatékony teljesítésének előfeltétele, az ilyen teljesítéssel közvetlen és tényleges kapcsolatban áll, és arra közvetlen hatást gyakorol;
34. „egyedi célkitűzés”: az az eredmény, amelynek eléréséhez valamely beruházási prioritás vagy uniós prioritás hozzájárul egy adott nemzeti vagy regionális összefüggésben, e prioritás keretében tett fellépések vagy intézkedések révén;
35. „az EUMSZ 121. cikke (2) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns országspecifikus ajánlások” és „az EUMSZ 148. cikke (4) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns tanácsi ajánlások”: olyan strukturális kihívásokhoz kapcsolódó ajánlások, amelyeket helyénvaló a közvetlenül az ESB-alapok hatálya alá tartozó többéves beruházások révén kezelni, az alapspecifikus szabályokban foglaltak szerint;
36. „szabálytalanság”: az uniós jog vagy az annakalkalmazásához kapcsolódó nemzeti jog valamely rendelkezésének egy, az ESB-alapok megvalósításában részt vevő gazdasági szereplő cselekedetéből vagy mulasztásából adódó bármilyen megsértése, ami az Unió költségvetését a költségvetésre rótt indokolatlan költség formájában sérti vagy sértheti;
37. „gazdasági szereplő”: az ESB-alapokból nyújtott támogatás felhasználásában részt vevő természetes vagy jogi személy vagy egyéb szervezet, a hatósági jogkörét gyakorló tagállam kivételével;
38. „rendszerszintű szabálytalanság”: bármely szabálytalanság, amely esetében fennáll az ismétlődés lehetősége, amely nagy valószínűséggel hasonló művelettípusok esetében következik be, és amelyet valamely irányítási és kontrollrendszer hatékony működésének súlyos hiányossága okoz, beleértve azt is, hogy nem történt meg az e rendelet és az alapspecifikus szabályok szerinti megfelelő eljárások kialakítása;
39. „irányítási és kontrollrendszer hatékony működésének súlyos hiányossága”: a negyedik rész szerinti alapok és az ETHA végrehajtásának alkalmazásában olyan hiányosságot jelent, amely jelentős javító intézkedéseket tesz szükségessé a rendszerben, amely az alapokat és az ETHA-t jelentős szabálytalanság kockázatának teszi ki, és amely megléte nem egyeztethető össze egy, az irányítási és kontrollrendszer működéséről adott fenntartás nélküli auditvéleménnyel.
3. cikk
A Bizottság határozatai határidejének kiszámítása
Amennyiben a 16. cikk (2) és (3) bekezdése, a 29. cikk (3) bekezdése, a 30. cikk (2) és (3) bekezdése, a 102. cikk (2) bekezdése, a 107. cikk (2) bekezdése vagy a 108. cikk (3) bekezdése alapján határidőt szabnak meg a Bizottság számára arra, hogy végrehajtási jogi aktus révén elfogadjon vagy módosítson egy határozatot, a határidő nem foglalja magában azt az időszakot, amely a Bizottsági észrevételeinek a tagállam részére történő megküldését követő napon kezdődik és azon a napon végződik, amelyen a tagállam válaszol az észrevételekre.
MÁSODIK RÉSZ
AZ EURÓPAI STRUKTURÁLIS ÉS BERUHÁZÁSI ALAPOKRA VONATKOZÓ KÖZÖS RENDELKEZÉSEK
I. CÍM
AZ ESB-ALAPOKNAK NYÚJTOTT UNIÓS TÁMOGATÁS ELVEI
4. cikk
Általános elvek
(1) Az ESB-alapok a nemzeti, regionális és helyi támogatásokat kiegészítő többéves programokon keresztül, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia, valamint a Szerződéseken alapuló célkitűzései – beleértve a gazdasági, társadalmi és területi kohézió – szerinti, alapspecifikus küldetések végrehajtása érdekében nyújtanak támogatást, figyelembe véve a vonatkozó Európa 2020 integrált iránymutatásokat és az EUMSZ 121. cikkének (2) bekezdésével összhangban elfogadott, releváns országspecifikus ajánlásokat, valamint az EUMSZ 148. cikkének (4) bekezdésével összhangban elfogadott, releváns tanácsi ajánlásokat, adott esetben pedig nemzeti szinten a nemzeti reformprogramot.
(2) A Bizottság és a tagállamok biztosítják – figyelembe véve minden egyes tagállam sajátos helyzetét –, hogy az ESB-alapokból származó támogatás összhangban legyen a releváns szakpolitikákkal, az 5., 7. és 8. cikkben említett horizontális elvekkel, valamint az Unió prioritásaival, és kiegészítse az Unió egyéb eszközeit.
(3) Az ESB-alapokból származó támogatást a Bizottság és a tagállamok közötti szoros, a szubszidiaritás elvének megfelelő együttműködés révén kell végrehajtani.
(4) A tagállamok – a megfelelő területi szinten, az intézményi, jogi és pénzügyi keretükkel összhangban – és az általuk erre a célra kijelölt szervezetek felelőssége a programok elkészítése és végrehajtása, valamint feladataik elvégzése, partnerségben az 5. cikkben említett releváns partnerekkel, e rendelettel és az alapspecifikus szabályokkal összhangban.
(5) Az ESB-alapok végrehajtására és felhasználására – különösen a programok előkészítéséhez és végrehajtásához szükséges pénzügyi és igazgatási források felhasználására – vonatkozó, a monitoringgal, jelentéstétellel, értékeléssel, irányítással és kontrollal kapcsolatos intézkedések tiszteletben tartják az arányosság elvét a nyújtott támogatás mértékének tekintetében, és figyelembe veszik a programok irányításában és kontrolljában közreműködő szervezetek adminisztratív terheinek csökkentésére irányuló általános célt.
(6) A saját felelősségi körüknek megfelelően a Bizottság és a tagállamok biztosítják az egyes ESB-alapok közötti, illetve az ESB-alapok és más vonatkozó uniós szakpolitikák, stratégiák és eszközök, többek között az Unió külső tevékenysége keretében végrehajtottak közötti koordinációt.
(7) Az Unió költségvetésének az ESB-alapok számára nyújtott részét a tagállamok és a Bizottság közötti megosztott irányítás keretében hajtják végre a költségvetési rendelet 59. cikkének megfelelően, az e rendelet 92. cikkének (6) bekezdésében említett, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközbe kifizetett Kohéziós Alapból nyújtott támogatás összegének, a Bizottság kezdeményezésére az ERFA-rendelet 8. cikke szerint végrehajtott innovatív tevékenységeknek, a Bizottság kezdeményezésére végrehajtott technikai segítségnyújtásnak és az ETHA-rendelet szerinti közvetlen irányításhoz nyújtott támogatásnak a kivételével.
(8) A Bizottság és a tagállamok a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét alkalmazzák a költségvetési rendelet 30. cikkének megfelelően.
(9) A Bizottság és a tagállamok biztosítják az ESB-alapok eredményességét az előkészítés és a végrehajtássorán, a monitoring, a a jelentéstétel és az értékelés vonatkozásában.
(10) A Bizottság és a tagállamok az ESB-alapokkal kapcsolatos szerepüket a kedvezményezettek adminisztratív terhei csökkentésének céljával látják el.
5. cikk
Partnerség és többszintű kormányzás
(1) A partnerségi megállapodás, illetve az egyes programok érdekében minden egyes tagállam – intézményi és jogi keretének megfelelően – partnerséget szervez az illetékes regionális és helyi hatóságokkal. A partnerségbe a következő partnereket is bevonják:
a) |
illetékes városi és egyéb hatóságok; |
b) |
gazdasági és szociális partnerek; valamint |
c) |
a civil társadalmat képviselő érintett szervezetek, beleértve a környezetvédelmi partnereket, a nem kormányzati szervezeteket, valamint a társadalmi befogadást, a nemek közötti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát előmozdító szervezeteket. |
(2) A többszintű kormányzáson alapuló megközelítésnek megfelelően a tagállamok bevonják az (1) bekezdésben említett partnereket a partnerségi megállapodások és az előrehaladási jelentések elkészítésébe a programok elkészítésének és végrehajtásának teljes folyamata során, többek között a programok monitoring-bizottságaiban való részvételen keresztül is a 48. cikknek megfelelően.
(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy 149. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a partnerségre vonatkozó európai magatartási kódex (a továbbiakban: a magatartási kódex) elkészítése céljából annak érdekében, hogy támogatást nyújtson és megkönnyítse a tagállamok számára a partnerség e cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban történő megszervezését. A magatartási kódex meghatározza azt a keretet, amelyen belül a tagállamoknak – intézményi és jogi keretükkel, valamint nemzeti és regionális hatásköreikkel összhangban – törekednek a partnerség megvalósítására. A magatartási kódex – a szubszidiaritás és az arányosság elvének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett – a következő elemeket állapítja meg:
a) |
azon átlátható eljárásokat érintő fő alapelvek, amelyeket az érintett partnerek azonosítása érdekében követni kell, ideértve adott esetben ezek ernyőszervezeteit is annak érdekében, hogy a tagállamok számára könnyebb legyen a legreprezentatívabb érintett partnerek – intézményi és jogi keretüknek megfelelő – kijelölése; |
b) |
az (1) bekezdésben foglalt érintett partnerek különböző kategóriáinak a partnerségi megállapodás és a programok elkészítésébe történő bevonását, a partnerek bevonására vonatkozóan szolgáltatandó információkat, valamint a végrehajtás különböző szakaszaiban nyújtandó tájékoztatást érintő fő alapelvek és jó gyakorlatok; |
c) |
a monitoring-bizottságok tagságra vonatkozó szabályainak és belső eljárásainak kidolgozását érintő jó gyakorlatok, amelyekről adott esetben a tagállamok vagy a programok monitoring-bizottságai döntenek, e rendelet releváns rendelkezéseinek, valamint az alapspecifikus szabályoknak megfelelően; |
d) |
a fő célkitűzések és jó gyakorlatok azokban esetekben, amikor az irányító hatóság bevonja az érintett partnereket a pályázati felhívások elkészítésébe, és különösen a potenciális összeférhetetlenség elkerülésére szolgáló jó gyakorlatok olyan esetekben, amikor lehetséges, hogy az érintett partnerek egyben potenciális kedvezményezettek is, továbbá az érintett partnereknek az előrehaladási jelentések elkészítésébe történő bevonásával, valamint a programok monitoringjával és értékelésével összefüggésben, e rendelet releváns rendelkezéseinek és az alapspecifikus szabályoknak megfelelően; |
e) |
az indikatív területek, témák és jó gyakorlatok arra vonatkozóan, hogy az illetékes tagállami hatóságok hogyan használják fel az ESB-alapokat az érintett partnerek intézményi kapacitásának erősítése érdekében – a technikai segítségnyújtást is ideértve – e rendelet releváns rendelkezéseinek és az alapspecifikus szabályoknak megfelelően; |
f) |
a Bizottság szerepe a jó gyakorlatok terjesztésében; |
g) |
azon fő alapelvek és jó gyakorlatok, amelyek alkalmasak arra, hogy megkönnyítsék a partnerség végrehajtásának és hozzáadott értékének tagállamok általi értékelését. |
A magatartási kódex rendelkezései semmiképpen nem lehetnek ellentétesek e rendelet vonatkozó rendelkezéseivel vagy az alapspecifikus szabályokkal.
(4) A Bizottság2014. április 18-i egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot a partnerségről szóló európai magatartási kódexre vonatkozó, az e cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusról. Az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus nem határozhat meg olyan alkalmazási időpontot, amely megelőzi az elfogadásának napját.
(5) Az e cikkben vagy a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a tagállamok tekintetében megállapított valamely kötelezettség megsértése nem minősül olyan szabálytalanságnak, amely a 85. cikk szerinti pénzügyi korrekcióhoz vezet.
(6) Mindegyik ESB-alap esetében a Bizottság legalább évente egy alkalommal konzultál a partnereket uniós szinten képviselő szervezetekkel az adott ESB-alapból származó támogatás végrehajtásáról, és az eredményekről beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
6. cikk
Az uniós és a nemzeti jognak való megfelelés
Az ESB-alapok által támogatott műveletek megfelelnek az alkalmazandó uniós jognak és az uniós jog alkalmazásához kapcsolódó nemzeti jognak (a továbbiakban: az alkalmazandó jog).
7. cikk
A nemek közötti egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának előmozdítása
A tagállamok és a Bizottság biztosítják a férfiak és nők közötti egyenlőség és a nemek közötti esélyegyenlőség elve érvényesülésének figyelembevételét és elősegítését a programok elkészítése és végrehajtása során, többek között a monitoringjuk, a róluk szóló jelentéstétel és értékelésük tekintetében.
A tagállamok és a Bizottság megteszik a megfelelő lépéseket a programok elkészítése és végrehajtása során a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetés megelőzése érdekében. A programok elkészítése és végrehajtása során különösen figyelembe veszik a fogyatékossággal élő személyek általi hozzáférhetőség biztosítását.
8. cikk
Fenntartható fejlődés
Az ESB-alapok célkitűzéseit a fenntartható fejlődés elvének megfelelően, valamint a környezet minőségének megóvása, védelme és állapotának javítása céljának az Unió általi előmozdítása révén kell megvalósítani, az EUMSZ 11. cikkében és 191. cikkének (1) bekezdésében megállapítottak szerint, figyelembe véve a szennyező fizet elvet.
A tagállamok és a Bizottság biztosítják, hogy a partnerségi megállapodások és a programok elkészítése és végrehajtása során előmozdítják a környezet védelmére vonatkozó követelményeket, a források hatékony felhasználását, az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz történő alkalmazkodást, a biológiai sokféleséget, valamint a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet és a kockázat megelőzését és kezelését. A tagállamok a Bizottság által elfogadott – az egyes ESB-alapoktól függően – beavatkozási kategóriákon, kiemelt jelentőségű területeken vagy intézkedéseken alapuló módszertan segítségével tájékoztatást nyújtanak az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések támogatásáról. E módszertan keretében külön súlyozzák az ESB-alapokból nyújtott támogatásokat olyan mértékben, amely tükrözi az ilyen támogatásnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz történő alkalmazkodáshoz kapcsolódó célokhoz történő hozzájárulását. A meghatározott külön súlyozást annak alapján kell differenciálni, hogy a támogatás jelentősen vagy mérsékelten járul hozzá az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésekhez. Amennyiben a támogatás nem járul hozzá e célkitűzésekhez vagy a hozzájárulás jelentéktelen, 0 %-os súlyozást állapítanak meg. Az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap esetében a súlyozás a Bizottság által elfogadott nómenklatúrában megállapított beavatkozási kategóriákhoz kapcsolódik. Az EMVA esetében a súlyozás az EMVA-rendeletben megállapított kiemelt területekhez kapcsolódik, és az ETHA az ETHA-rendeletben megállapított intézkedésekhez.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén minden egyes ESB-alap számára egységes feltételeket állapít meg a (2) bekezdésben említett módszertan alkalmazására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
II. CÍM
STRATÉGIAI MEGKÖZELÍTÉS
I. FEJEZET
Az ESB-alapok és a közös stratégiai keret tematikus célkitűzései
9. cikk
Tematikus célkitűzések
Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához, illetve az egyes alapok Szerződéseken alapuló célkitűzéseihez, többek között a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz történő hozzájárulás érdekében minden egyes ESB-alap a következő tematikus célkitűzéseket támogatja:
(1) |
a kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció erősítése; |
(2) |
az IKT-hoz való hozzáférésnek, azok használatának és minőségének a javítása; |
(3) |
a kkv-k, (az EMVA esetében) a mezőgazdasági, illetve (az ETHA esetében) a halászati és akvakultúra-ágazat versenyképességének a növelése; |
(4) |
az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás támogatása minden ágazatban; |
(5) |
az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a kockázatmegelőzés és -kezelés előmozdítása; |
(6) |
a környezet megóvása és védelme és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása; |
(7) |
a fenntartható közlekedés előmozdítása és szűk keresztmetszetek megszüntetése a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrákban; |
(8) |
a fenntartható és minőségi foglalkoztatás, valamint a munkavállalói mobilitás támogatása; |
(9) |
a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem; |
(10) |
az oktatásba, és a képzésbe, többek között a szakképzésbe történő beruházás a készségek fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás érdekében; |
(11) |
a hatóságok és az érdekelt felek intézményi kapacitásának javítása és hatékony közigazgatáshoz történő hozzájárulás. |
A tematikus célkitűzéseket az egyes ESB-alapokra vonatkozó specifikus prioritásokként és az alapspecifikus szabályokban kell meghatározni.
10. cikk
Közös stratégiai keret
(1) Az Unió harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésének előmozdítása érdekében közös stratégiai keret jön létre, amelyet az I. melléklet állapít meg. A közös stratégiai keret stratégiai vezérelveket állapít meg azért, hogy elősegítse a programozási folyamatot, továbbá az uniós beavatkozás ESB-alapok szerinti ágazati és területi, valamint a többi releváns uniós szakpolitikával és eszközzel való koordinációját az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia célértékeivel és célkitűzéseivel összhangban, figyelembe véve a különböző típusú területeket érintő főbb területi kihívásokat.
(2) A közös stratégiai keretben megállapított stratégiai vezérelvek kialakítására az egyes ESB-alapok céljával és az általuk nyújtott támogatás körével, valamint az egyes ESB-alapok működésére irányadó szabályokkal összhangban kerül sor, az e rendeletben és az alapspecifikus szabályokban meghatározottak szerint. A közös stratégiai keret nem ró további kötelezettségeket a tagállamokra a releváns ágazati uniós szakpolitikák keretében meghatározottakon túlmenően.
(3) A közös stratégiai keret – az arányosság és a szubszidiaritás elvének megfelelően, valamint figyelembe véve a nemzeti és regionális hatásköröket – a konkrét és megfelelő szakpolitikai és koordinációs intézkedések meghatározása érdekében elősegíti a partnerségi megállapodások és a programok elkészítését.
11. cikk
Tartalom
A közös stratégiai keret meghatározza:
a) |
azon mechanizmusokat, amelyek biztosítják, hogy az ESB-alapok hozzájáruljanak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához, és hogy az ESB-alapok programozása koherens legyen és összhangban álljon az EUMSZ 121. cikke (2) bekezdésének megfelelően elfogadott, releváns országspecifikus ajánlásokkal, valamint az EUMSZ 148. cikke (4) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns tanácsi ajánlásokkal, adott esetben pedig nemzeti szinten a nemzeti reformprogramokkal; |
b) |
az ESB-alapok integrált felhasználásának előmozdítására szolgáló intézkedéseket; |
c) |
az ESB-alapok és más releváns uniós szakpolitikák és eszközök közötti koordinációra irányuló intézkedéseket, beleértve a külső együttműködési eszközöket is; |
d) |
az ESB-alapok végrehajtására vonatkozó, az 5., 7. és 8. cikkben említett horizontális elveket és több területet érintő szakpolitikai célkitűzéseket; |
e) |
a városi területeket, vidéki térségeket, tengerparti és halászati területeket érintő főbb területi kihívásoknak és a régiókat érintő demográfiai kihívásoknak, illetve az EUMSZ 174. cikkében említett, súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdő földrajzi térségek egyedi szükségleteinek, valamint az EUMSZ 349. cikke szerinti legkülső régiókat érintő sajátos kihívásoknak a kezelésére irányuló intézkedéseket; |
f) |
az egyes ESB-alapok szerinti együttműködési tevékenységek kiemelt területeit, adott esetén figyelembe véve a makro-regionális és a tengeri medencéket érintő stratégiákat. |
12. cikk
Felülvizsgálat
Az Unióban fennálló társadalmi és gazdasági helyzet jelentős változása, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia jelentős megváltoztatása esetén a Bizottság javaslatot nyújthat be a közös stratégiai keret felülvizsgálatára, vagy az Európai Parlament vagy a Tanács – az EUMSZ 225. vagy 241. cikkével összhangban eljárva – felkérheti a Bizottságot ilyen javaslat benyújtására.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a közös stratégiai keret I. mellékletben foglalt 4. szakaszának és 7. szakaszának kiegészítése vagy módosítása céljából annak érdekében, hogy szükség esetén figyelembe vegye a 4. szakaszban említett uniós szakpolitikák és eszközök, illetve a 7. szakaszban említett együttműködési tevékenységek változásait, illetve az új uniós szakpolitikák, eszközök és együttműködési tevékenységek bevezetését.
13. cikk
Iránymutatás a kedvezményezettek számára
(1) A Bizottság iránymutatást dolgoz ki arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet hatékonyan hozzáférni az ESB-alapokhoz és felhasználni azokat, valamint hogy hogyan lehet hasznosítani a releváns uniós szakpolitikák egyéb eszközeivel fennálló kiegészítő jelleget.
(2) Az iránymutatást legkésőbb 2014. június 30-ig kidolgozzák, és abban minden tematikus célkitűzés vonatkozásában áttekintést nyújtanak az uniós szinten rendelkezésre álló releváns eszközökről az információforrások részletes leírása mellett, a rendelkezésre álló finanszírozási eszközök egyes szakpolitikai területeken belüli, illetve több szakpolitikai területen átívelő összekapcsolására vonatkozó jó gyakorlatok példáiról, az egyes eszközök kezelésében közreműködő illetékes hatóságok és szervezetek leírásáról, valamint a potenciális kedvezményezettek számára a legmegfelelőbb finanszírozási források azonosítását elősegítő ellenőrző listáról.
(3) Az iránymutatást közzéteszik a Bizottság érintett főigazgatóságainak honlapján. A Bizottság és az irányító hatóságok az alapspecifikus szabályokkal összhangban és a Régiók Bizottságával együttműködve biztosítják az iránymutatásnak a potenciális kedvezményezettek számára történő terjesztését.
II. FEJEZET
Partnerségi megállapodás
14. cikk
A partnerségi megállapodás elkészítése
(1) Valamennyi tagállam elkészíti a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra szóló partnerségi megállapodást.
(2) A partnerségi megállapodást a tagállamok az 5. cikkben említett partnerekkel együttműködve készítik el. A partnerségi megállapodást a Bizottsággal folytatott párbeszéd útján készítik el. A tagállamok a nyilvánosság számára átlátható eljárások alapján és intézményi és jogi keretükkel összhangban készítik el a partnerségi megállapodást.
(3) A partnerségi megállapodás az ESB-alapokból az érintett tagállamnak nyújtott összes támogatást tartalmazza.
(4) 2014. április 22-i valamennyi tagállam benyújtja partnerségi megállapodását a Bizottságnak.
(5) Amennyiben az ESB-alapokra vonatkozó rendeletek közül egy vagy több nem lép hatályba vagy hatálybalépése nem várható 2014. február 22-i, a (4) bekezdésben említett, a tagállam által benyújtott partnerségi megállapodásnak nem kell tartalmaznia a 15. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii., iii., iv. és v. alpontjában említett elemeket az alapra vonatkozó rendelet késedelmes vagy várhatóan késedelmes hatálybalépése által érintett ESB-alap vonatkozásában.
15. cikk
A partnerségi megállapodás tartalma
(1) A partnerségi megállapodás a következőket határozza meg:
a) |
az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiával, valamint az egyes alapok Szerződéseken alapuló célkitűzései szerinti küldetésekkel – köztük a gazdasági, társadalmi és területi kohézióval – való összhangot biztosító intézkedések, beleértve a következőket:
|
b) |
az ESB-alapok eredményes végrehajtását biztosító intézkedések, beleértve a következőket:
|
c) |
az 5. cikkben említett partnerségi elvhez kapcsolódó intézkedések; |
d) |
az 5. cikkben említett partnerek indikatív listája, valamint az 5. cikk szerinti bevonásuk érdekében hozott intézkedések és a partnerségi megállapodás és az 52. cikkben említett előrehaladási jelentés elkészítésében játszott szerepük összefoglalása; |
(2) A partnerségi megállapodás a következőket is magában foglalja:
a) |
az ESB-alapok által támogatott területfejlesztéssel kapcsolatos integrált megközelítés, vagy a területfejlesztéssel kapcsolatos integrált megközelítések összefoglalása a programok tartalma alapján, a következők meghatározásával:
|
b) |
az ESB-alapok hatékony végrehajtását biztosító intézkedések, beleértvea a meglévő elektronikus adatcsere-rendszerek értékelését, valamint azon tervezett intézkedések összefoglalását, amelyek fokozatosan lehetővé teszik, hogy a kedvezményezettek, valamint a programok irányításáért és kontrolljáért felelős hatóságok között folytatott minden információcsere elektronikus adatcsere formájában valósuljon meg. |
16. cikk
A partnerségi megállapodás elfogadása és módosítása
(1) A Bizottság értékeli a partnerségi megállapodás összhangját e rendelettel, figyelembe véve – adott esetben – a tagállam nemzeti reformprogramját, továbbá az EUMSZ 121. cikke (2) bekezdésének megfelelően elfogadott, releváns országspecifikus ajánlásokat és az EUMSZ 148. cikke (4) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns tanácsi ajánlásokat, valamint a programok előzetes értékelését is, és észrevételeket tesz a tagállam partnerségi megállapodásának tagállam általi benyújtását követő három hónapon belül. Az érintett tagállam megadja az összes további szükséges információt, és adott esetben felülvizsgálja a partnerségi megállapodást.
(2) A Bizottság a a partnerségi megállapodás tagállam általi benyújtásának időpontja után legkésőbb négy hónappal, végrehajtási jogi aktusok révén határozatot hoz a partnerségi megállapodás 15. cikk (1) bekezdésének hatálya alá eső elemeinek az elfogadásáról, valamint a 15. cikk (2) bekezdésének hatálya alá esők elfogadásáról – ha valamely tagállam olyan elem vonatkozásában alkalmazza a 96. cikk (8) bekezdésében szereplő rendelkezést, amelyet a 96. cikk (10) bekezdése értelmében a Bizottságnak határozatával kell jóváhagynia –, feltéve, hogy a Bizottság által tett észrevételeket megfelelően figyelembe vették. A partnerségi megállapodás 2014. január 1-je előtt nem lép hatályba.
(3) A Bizottság 2015. december 31-ig jelentést készít a partnerségi megállapodásokról és a programokról folytatott tárgyalások eredményéről, amely minden egyes tagállam tekintetében a főbb kérdések áttekintését is tartalmazza. A Bizottság ezt a jelentést egyidejűleg megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának.
(4) Amennyiben egy tagállam a partnerségi megállapodásnak azon elemeit érintő módosítást javasol, amelyek a Bizottság (2) bekezdésben említett határozatának hatálya alá tartoznak, a Bizottság elvégzi az (1) bekezdés szerinti értékelést és adott esetben végrehajtási jogi aktusok révén a módosításra vonatkozó javaslat tagállam általi benyújtását követő három hónapon belül határozatot fogad el a módosítás jóváhagyásáról.
(5) Amennyiben egy tagállam a partnerségi megállapodás azon elemeit módosítja, amelyek nem tartoznak Bizottság (2) bekezdésben említett határozatának hatálya alá, a módosításra irányuló határozat meghozatalának időpontjától számított egy hónapon belül értesíti erről a Bizottságot.
17. cikk
A felülvizsgált partnerségi megállapodás elfogadása az alapra vonatkozó rendelet késedelmes hatálybalépése esetén
(1) Amennyiben a 14. cikk (5) bekezdése alkalmazandó, az alapra vonatkozó, késedelmesen hatályba lépett rendelet hatálybalépését követő két hónapon belül minden tagállam benyújt a Bizottságnak egy felülvizsgált partnerségi megállapodást, amely tartalmazza az érintett ESB-alapra vonatkozó, a partnerségi megállapodásból hiányzó elemeket.
(2) A Bizottság – a 16. cikk (1) bekezdésének megfelelően – értékeli a felülvizsgált partnerségi megállapodás e rendelettel való összhangját és végrehajtási jogi aktusok révén határozatot fogad el, amelyben – a 16. cikk (2) bekezdésének megfelelően – jóváhagyja a felülvizsgált partnerségi megállapodást.
III. FEJEZET
Tematikus koncentráció, előzetes feltételrendszer és eredményességi felülvizsgálat
18. cikk
Tematikus koncentráció
A tagállamok a támogatást az alapspecifikus szabályokkal összhangban az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiával kapcsolatban a legnagyobb hozzáadott értéket teremtő beavatkozásokra összpontosítják, a közös stratégiai kerettel összhangban figyelembe véve a különböző típusú területeket érintő főbb területi kihívásokat, adott esetben a tagállam nemzeti reformprogramjában azonosított kihívásokat, valamint az EUMSZ 121. cikke (2) bekezdése szerinti, releváns országspecifikus ajánlásokat és az EUMSZ 148. cikke (4) bekezdése alapján elfogadott releváns tanácsi ajánlásokat. Az alapspecifikus szabályok szerinti, a tematikus koncentrációra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók a technikai segítségnyújtásra.
19. cikk
Előzetes feltételrendszer
(1) A tagállamok intézményi és jogi keretükkel összhangban, valamint a programok elkészítése – és adott esetben – a partnerségi megállapodás összefüggésében értékelik, hogy az adott alapra vonatkozó szabályokban meghatározott előzetes feltételrendszer és a XI. melléklet II. részében meghatározott általános előzetes feltételrendszer alkalmazandó-e a programjaik prioritásain belül elérni kívánt egyedi célkitűzésekre, és hogy a vonatkozó előzetes feltételek teljesülnek-e.
Az előzetes feltételrendszer csak olyan mértékben és csak akkor alkalmazandó, ha a 2. cikk 33. pontjában foglalt fogalommeghatározás a program prioritásai keretében kitűzött egyedi célkitűzés tekintetében teljesül. Az alkalmazandóság értékelése – a 2. cikkben megállapított fogalommeghatározás sérelme nélkül – a 4. cikk (5) bekezdésének megfelelően figyelembe veszi az arányosság elvét – adott esetben – a nyújtott támogatás szintjére figyelemmel. A teljesítés értékelése az alapspecifikus szabályokban és a XI. melléklet II. részében meghatározott kritériumokra korlátozódik.
(2) A partnerségi megállapodás meghatározza az alkalmazandó előzetes feltételek nemzeti szintű teljesítése értékelésének összefoglalását, és azon alkalmazandó előzetes feltételek tekintetében, amelyek – az (1) bekezdésben említett értékelés értelmében –a partnerségi megállapodás benyújtásának napján nem teljesülnek, a meghozandó intézkedéseket, a felelős szervezeteket és az intézkedések végrehajtásának ütemtervét. Minden program azonosítja, hogy az alapspecifikus szabályokban meghatározott előzetes feltételrendszer és a XI. melléklet II. részében meghatározott általános előzetes feltételrendszer közül melyik alkalmazandó a programra, és hogy – az (1) bekezdésben említett értékelés értelmében – mely feltételek teljesülnek a partnerségi megállapodás és a programok benyújtásának napján. Amennyiben az előzetes feltételrendszer nem teljesül a program tartalmazza a meghozandó intézkedések leírását, a felelős szervezeteket és az intézkedések végrehajtásának ütemtervét. A tagállamok legkésőbb 2016. december 31-ig teljesítik ezt az előzetes feltételrendszert, és annak teljesítéséről az 50. cikk (3) bekezdésének megfelelően legkésőbb az 50. cikk (4) bekezdésének megfelelően a 2017. évi éves végrehajtási jelentésben vagy az 52. cikk (2) bekezdése c) pontjának megfelelően a 2017. évi előrehaladási jelentésben beszámolnak.
(3) A Bizottság a programok és – adott esetben – a partnerségi megállapodás értékelésének keretében értékeli az előzetes feltételrendszer alkalmazandóságára és az alkalmazandó előzetes feltételrendszer teljesítésére vonatkozóan a tagállamok által szolgáltatott információk következetességét és megfelelőségét.
Az alkalmazandóság Bizottság általi ezen értékelése a 4. cikk (5) bekezdésének megfelelően figyelembe veszi az arányosság elvét tekintettel – adott esetben – a nyújtott támogatás szintjére. A feltételek teljesülésének Bizottság általi értékelése az alapspecifikus szabályokban és a XI. melléklet II. részében meghatározott kritériumokra korlátozódik, és tiszteletben tartja az egyedi és megfelelő szakpolitikai intézkedésekkel – beleértve a stratégiák tartalommal – kapcsolatos határozathozatalra vonatkozó nemzeti és regionális hatásköröket.
(4) Amennyiben a Bizottság és valamely tagállam között nézeteltérés áll fenn egy előzetes feltételrendszernek a program prioritásai keretében kitűzött konkrét célra való alkalmazandóságával vagy a feltételrendszer teljesítésével kapcsolatban, a Bizottság bizonyítja mind a 2. cikk 33. pontjában foglalt fogalommeghatározás szerinti alkalmazandóságot, mind a teljesítés elmaradását.
(5) A Bizottság egy adott program elfogadásakor dönthet úgy, hogy felfüggeszti az e program releváns prioritásának javára történő összes időközi kifizetést vagy azok egy részét a (2) bekezdésben említett ntézkedések kielégítő teljesítésétől függően, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy az érintett prioritás keretében kitűzött egyedi célkitűzések hatékony és eredményes elérése ne szenvedjen jelentős sérelmet. A partnerségi megállapodás és az adott programok benyújtásának időpontjában még nem teljesített, alkalmazandó előzetes feltételrendszer teljesítését célzó intézkedések a (2) bekezdésben meghatározott határidőig történő végrehajtásának az elmulasztása alapot ad arra, hogy a Bizottság felfüggessze az adott program érintett prioritásainak javára történő időközi kifizetéseket. A felfüggesztés hatályának mindkét esetben arányosnak kell lennie, figyelembe véve a meghozandó intézkedésekés a veszélyeztetett alapokat.
(6) Az (5) bekezdés nem alkalmazandó abban az esetben, ha a Bizottság és a tagállam megállapodik arról, hogy az előzetes feltételrendszer nem alkalmazandó, vagy arról, hogy valamely alkalmazandó előzetes feltételrendszer teljesült – amit a program és a partnerségi megállapodás jóváhagyása jelez –, vagy ha a Bizottság a (2) bekezdésben említett, vonatkozó jelentés benyújtását követő hatvan napon belül nem tesz észrevételeket.
(7) A Bizottság késedelem nélkül megszünteti az adott prioritás javára történő időközi kifizetések felfüggesztését, ha a tagállam megtette az érintett programra vonatkozó, a Bizottság felfüggesztésről szóló határozata meghozatalának időpontjában még nem teljesített előzetes feltételrendszer teljesítésével kapcsolatos intézkedéseket. A Bizottság késedelem megszünteti a felfüggesztést abban az esetben is, ha a programnak az érintett prioritással kapcsolatos módosítását követően az adott előzetes feltétel már nem alkalmazandó.
(8) Az (1)–(7) bekezdések nem vonatkoznak az európai területi együttműködési cél alá tartozó programokra.
20 cikk
Eredményességi tartalék
Az ERFA-nak, az ESZA-nak és a Kohéziós Alapnak az e rendelet 89. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett, a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében, valamint az EMVA-nak és az ETHA-val összhangban osztott irányítás keretében finanszírozott intézkedéseknek juttatott források 6 %-a eredményességi tartalékot képez, amelyet a partnerségi megállapodásban és programokban kell kialakítani, és az e rendelet 22. cikkének megfelelően kell elosztani a meghatározott prioritások között.
A következő forrásokat nem veszik figyelembe az eredményességi tartalék kiszámításához:
a) |
az ESZA-rendelet 15. iii. cikke szerinti operatív programban meghatározott ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára juttatott források; |
b) |
technikai segítségnyújtás számára a Bizottság kezdeményezésére juttatott források; |
c) |
az 1307/2013/EK rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével és 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban a KAP első pilléréből az EMVA számára átcsoportosított források; |
d) |
a 2013., illetve a 2014. év tekintetében a 73/2009/EK tanácsi rendelet 10b., 136. és 136b. cikkével összhangban az EMVA-hoz történő átcsoportosítások; |
(e) |
a Kohéziós Alapból az e rendelet 92. cikkének (6) bekezdésével összhangban az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközhöz átcsoportosított források; |
f) |
az e rendelet 92. cikkének (7) bekezdésével összhangban a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alaphoz átcsoportosított források; |
g) |
az e rendelet 92. cikkének (8) bekezdésével összhangban a fenntartható városfejlesztésre irányuló innovatív tevékenységekre juttatott források. |
21. cikk
Eredményességi felülvizsgálat
(1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben valamennyi tagállamban 2019-ben felülvizsgálja a programok teljesítését az adott programokban meghatározott eredményességmérési keretre tekintettel (a továbbiakban: az eredményességi felülvizsgálat). Az eredményességmérési keret létrehozásának módszerét a II. melléklet határozza meg.
(2) Az eredményességi felülvizsgálat során megvizsgálják a programok részcéljainak teljesítését a prioritások szintjén, a 2019-ben a tagállamok által benyújtott éves végrehajtási jelentésben bemutatott információk és értékelések alapján.
22. cikk
Az eredményességmérési keret alkalmazása
(1) Az eredményességi tartalék az egy programon belüli egyes prioritások számára nyújtott költségvetési juttatás 5 és 7 %-a közötti összeg, a technikai segítségnyújtásra irányuló prioritások kivételével, a 39. cikkel összhangban. Az ESB- alap és a régiókategória szerint juttatott eredményességi tartalék teljes összege 6 %. Az eredményességi tartaléknak megfelelő összegeket a prioritások és adott esetben az ESB- alap, valamint a régiókategóriák szerint lebontott programokban kell meghatározni.
(2) Az eredményességi felülvizsgálat alapján a Bizottság 2019-ben a vonatkozó éves végrehajtási jelentések kézhezvételétől számított két hónapon belül végrehajtási jogi aktusok révén határozatot hoz, hogy megállapítsa mindegyik ESB-alap és tagállam tekintetében, hogy mely programok és prioritások teljesítették a részcélokat, ezen információkat ESB-alap és régiókategória szerint megadva, amennyiben egy adott prioritás egynél több ESB-alapra vagy régiókategóriára terjed ki.
(3) Az eredményességi tartalékot kizárólag azon programok és prioritások számára lehet juttatni, amelyek teljesítették a rájuk vonatkozó részcélokat. Amennyiben egy prioritás teljesítette a rá vonatkozó részcélokat, a prioritás számára megállapított eredményességi tartalék összegét véglegesen kifizetettnek kell tekinteni a Bizottság (2) bekezdésben említett határozata alapján.
(4) Amennyiben egy prioritás nem teljesítette a rá vonatkozó részcélokat, a tagállam javasolja az eredményességi tartalék megfelelő összegének újbóli kiosztását a Bizottság (2) bekezdésben említett határozatában megállapított prioritások számára, illetve az eredményességi tartalék újbóli kiosztásából fakadóan a program egyéb módosításaira tesz javaslatot, legkésőbb három hónappal a (2) bekezdésben említett határozat elfogadását követően.
A Bizottság a 30. cikk (3) és (4) bekezdésével összhangban jóváhagyja az érintett programok módosítását. Amennyiben egy tagállam nem nyújtja be az 50. cikk (5) és (6) bekezdésével összhangban az információkat, akkor az érintett programokra vagy prioritásokra szánt eredményességi tartalék nem fordítható az érintett programokra vagy prioritásokra.
(5) Az eredményességi tartalék újbóli kiosztására vonatkozó tagállami javaslatnak összhangban kell állnia az e rendeletben és az alapspecifikus szabályokban meghatározott tematikus koncentráció követelményeivel és a juttatások minimális összegével. Ettől eltérve, amennyiben a tematikus koncentráció követelményéhez vagy a juttatások minimális összegéhez kapcsolódó egy vagy több prioritás nem teljesítette a rá vonatkozó részcélokat, a tagállam javasolhatja a tartalék olyan újbóli elkülönítését, amely nem áll összhangban a fent említett követelményekkel és a juttatások minimális összegével.
(6) Amennyiben az eredményességi felülvizsgálat azt mutatja, hogy súlyos mulasztás történt a tekintetben, hogy egy adott prioritás nem érte el a kizárólag pénzügyi és kimeneti mutatókhoz, valamint kulcsfontosságú végrehajtási lépésekhez kapcsolódó, a eredményességmérési keretbenmeghatározott részcélokat, és ennek okai olyan egyértelműen megállapítható végrehajtási hiányosságok, amelyekre a Bizottság az érintett tagállammal folytatott szoros konzultációt követően az 50. cikk (8) bekezdése szerint korábban már felhívta a figyelmet, de a tagállam nem végezte el a hiányosságok kezeléséhez szükséges korrekciós intézkedést, akkor a Bizottság leghamarabb az értesítéstől számított öt hónapon belül – az alapspecifikus szabályokban meghatározott eljárás szerint – felfüggesztheti a program prioritására szánt összes időközi kifizetést vagy annak egy részét.
A Bizottság haladéktalanul megszünteti az időközi kifizetések felfüggesztését, amint a tagállam meghozta a szükséges korrekciós intézkedéseket. Amennyiben a korrekciós intézkedés a pénzügyi támogatásnak a részcélokat teljesítő más programokhoz vagy prioritásokhoz történő átcsoportosítására irányul, a Bizottság végrehajtási jogi aktus révén jóváhagyja az érintett programok szükséges módosítását, a 30. cikk (2) bekezdésének megfelelően. A 30. cikk (2) bekezdésétől eltérően ilyen esetben a Bizottság a tagállami kérelem benyújtásának időpontjától számított legfeljebb két hónapon belül határoz a módosításról.
(7) Amennyiben a Bizottság a program záró végrehajtási jelentésének vizsgálata alapján az eredményességmérési keretben meghatározott, a kizárólag pénzügyi mutatókhoz, kimeneti mutatókhoz és a kulcsfontosságú végrehajtási lépésekhez kapcsolódó célértékek elérésével kapcsolatos súlyos hiányosságot állapít meg, és ennek oka olyan egyértelműen azonosítható végrehajtási hiányosság, amelyre a Bizottság az érintett tagállammal folytatott szoros konzultációt követően az 50. cikk (8) bekezdése szerint korábban már felhívta a figyelmet, de a tagállam nem végezte el a hiányosság kezeléséhez szükséges korrekciós intézkedést, akkor a Bizottság a 85. cikk ellenére az érintett prioritások vonatkozásában pénzügyi korrekciót alkalmazhat az alapspecifikus szabályoknak megfelelően.
A Bizottság a pénzügyi korrekciók alkalmazásakor – kellő tekintettel az arányosság elvére – figyelembe veszi a támogatás felhasználásának szintjét és a hiányossághoz hozzájáruló külső tényezőket.
Nem alkalmazandók pénzügyi korrekciók, amennyiben a célértékek teljesítésének elmulasztására társadalmi-gazdasági vagy környezeti tényezők hatása, valamely tagállam gazdasági vagy környezeti helyzetében bekövetkező jelentős változások, illetve az adott prioritások végrehajtását súlyos mértékben befolyásoló vis maior okán került sor.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az alkalmazandó pénzügyi korrekció szintjének megállapításához szükséges kritériumokra vonatkozó részteles szabályok meghatározása céljából.
A Bizottság részletes intézkedéseket meghatározó végrehajtási jogi aktusokat fogad el annak érdekében, hogy az egyes prioritások eredményességmérési kereten belüli részcéljainak és céljainak meghatározása, illetve a részcélok és célok elérésére vonatkozó értékelés tekintetében egységes megközelítést biztosítson. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
IV. FEJEZET
A gondos gazdasági irányítással kapcsolatos intézkedések
23. cikk
Az ESB-alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések
(1) A Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodása és releváns programjai felülvizsgálatát és azokhoz módosítások javaslatát, amennyiben ez szükséges a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése vagy a pénzügyi támogatásban részesülő tagállamokban az ESB-alapok növekedésre és versenyképességre gyakorolt hatásának a maximalizálása érdekében.
A Bizottság ezt a felkérést a következő célokból teheti:
a) |
az EUMSZ 121. cikkének (2) bekezdésével összhangban elfogadott vonatkozó országspecifikus ajánlás vagy az EUMSZ 148. cikkének (4) bekezdésével összhangban elfogadott vonatkozó tanácsi ajánlás végrehajtásának támogatásához, amely címzettje az érintett tagállam; |
b) |
a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának támogatásához, amelyek címzettje az érintett tagállam, és amelyeket az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) 7. cikkének (2) bekezdése vagy 8. cikkének (2) bekezdése szerint fogadtak el, feltéve, hogy ezeket a módosításokat szükségesnek tartják a makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazításához; vagy |
c) |
a rendelkezésre álló ESB-alapok növekedésre és versenyképességre gyakorolt hatásának maximalizálásához, amennyiben a tagállam teljesíti a következő feltételek valamelyikét:
|
A második albekezdés b) pontjának alkalmazásában valamennyi említett feltétel teljesítettnek tekintendő, ha a tagállam részére 2013. december 21-i előtt vagy után ilyen támogatást nyújtottak és a támogatást továbbra is nyújtják.
(2) A Bizottság valamely tagállamhoz intézett, az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelő kérését indokolni kell, utalva az adott ajánlások végrehajtása támogatásának vagy adott esetben az ESB-alapok növekedésre és versenyképességre gyakorolt hatása maximalizálásának szükségességére, továbbá jelezni kell a Bizottság szerint érintett programokat vagy prioritásokat és a várható módosítások jellegét. Ilyen kérésre nem kerülhet sor sem 2015 előtt, illetve 2019 után, sem ugyanazon programra vonatkozóan két egymást követő évben.
(3) A tagállam az (1) bekezdésben említett kérésre annak beérkezésétől számított két hónapon belül válaszol, meghatározva, hogy a partnerségi megállapodásban és a programokban mely módosításokat tart szükségesnek, megadva a módosítások indokolását, azonosítva az érintett programokat és ismertetve a javasolt módosítások jellegét és várt hatását az ajánlások, valamint az ESB-alapok végrehajtására. Amennyiben szükséges, a Bizottság e válasz beérkezésétől számított egy hónapon belül észrevételeket tesz.
(4) A tagállam javaslatot nyújt be a partnerségi megállapodás és a vonatkozó programok módosítására a (3) bekezdésben említett válasz benyújtásától számított két hónapon belül.
(5) Amennyiben a Bizottság nem nyújtott be észrevételeket, vagy amennyiben elégedett, mivel a benyújtott észrevételeket kellően figyelembe vették, a Bizottság határozatot fogad el, amelyben jóváhagyja a partnerségi szerződésre és az érintett programokra vonatkozó módosításokat indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb három hónappal azt követően, hogy a tagállam a (3) bekezdéssel összhangban benyújtotta az említett módosításokat.
(6) Amennyiben a tagállam nem hoz hatékony intézkedéseket az (1) bekezdésnek megfelelően benyújtott kérésnek a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott határidőkre történő teljesítése érdekében, akkor a Bizottság – a (3) bekezdésben említett észrevételeinek megtétele vagy a tagállam (4) bekezdés szerinti javaslatainak benyújtása után számított három hónapon belül – javasolhatja a Tanácsnak, hogy teljes egészében vagy részben függessze fel az érintett programok vagy prioritások részére nyújtott kifizetéseket. A Bizottságnak javaslatában meg kell indokolnia azon következtetését, amely szerint a tagállam nem tett hatékony lépéseket. Javaslatának kidolgozásakor a Bizottság figyelembe veszi az összes vonatkozó információt, valamint kellően tekintetbe veszi a (15) bekezdésnek megfelelő strukturált párbeszédből keletkező elemeket és az e párbeszéden keresztül kifejezésre juttatott véleményeket.
A Tanács a javaslatról végrehajtási jogi aktusban hoz határozatot. E végrehajtó határozat csak azon kifizetési kérelmekre alkalmazandó, amelyeket az említett végrehajtási aktus elfogadásának időpontja után nyújtanak be.
(7) A kifizetések (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelő felfüggesztésének hatálya és szintje arányos és hatékony, valamint tiszteletben tartja a tagállamok egyenlő bánásmódhoz való jogát, különös tekintettel a felfüggesztésnek az érintett tagállam gazdaságára gyakorolt hatására. A felfüggesztendő programokat az (1) és a (2) bekezdésben említett kérelemben szereplő szükségletek alapján kell meghatározni.
A kifizetések felfüggesztése nem haladhatja meg az egyes érintett programok kifizetéseinek 50 %-át. A határozat rendelkezhet a kifizetések felfüggesztésének akár 100 %-ra történő emeléséről, ha a tagállam a kifizetések (6) bekezdésben említett felfüggesztéséről szóló határozatot követő három hónapon belül az (1) bekezdés szerinti kérés teljesítése érdekében nem tesz hatékony lépéseket.
(8) Amennyiben a tagállam a Bizottság kérésének megfelelően javaslatokat tett a partnerségi megállapodás és a vonatkozó programok módosítására, a Tanács a Bizottság javaslata alapján dönt a kifizetések felfüggesztéséről.
(9) A Bizottság az alábbi esetekben javasolja a Tanácsnak, hogy teljes egészében vagy részben függessze fel a valamely tagállam programjaira vonatkozó kötelezettségvállalásokat vagy kifizetések nyújtását:
a) |
az EUMSZ 126. cikkének (8) bekezdésével vagy 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban a Tanács úgy dönt, hogy a tagállam nem tett hatékony lépéseket a túlzott deficitjének kiigazítására; |
b) |
a Tanács 1176/2011/EU rendelet 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban azzal az indokkal, hogy a tagállam nem nyújtott be megfelelő korrekciós intézkedési tervet, egymást követően két ajánlást fogad el az egyensúlyhiány esetén követendő ugyanazon eljárás során. |
c) |
a Tanács az 1176/2011/EU rendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban az egyensúlyhiány esetén követendő ugyanazon eljárás során egymást követően két olyan határozatot fogad el, amely megállapítja, hogy a tagállam nem teljesíti kötelezettségét, mivel nem hozta meg a javasolt korrekciós intézkedést; |
d) |
a Bizottság megállapítja, hogy a tagállam nem tette meg a 407/2010/EU rendeletben vagy a 332/2002/EK rendeletben említett kiigazítási program végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és ennek következtében úgy határoz, hogy nem engedélyezi az adott tagállam számára megítélt pénzügyi támogatás kifizetését; |
e) |
a Tanács úgy határoz, hogy a tagállam nem teljesíti a 472/2013/EU rendelet 7. cikkében említett makrogazdasági kiigazítási programot, illetve az EUMSZ 136. cikkének (1) bekezdésével összhangban elfogadott tanácsi határozatban kért intézkedéseket. |
Javaslatának kidolgozásakor a Bizottság tiszteletben tartja a (7) bekezdés rendelkezéseit, és figyelembe veszi az összes vonatkozó információt, valamint kellően tekintetbe veszi a (15) bekezdésnek megfelelő strukturált párbeszédből keletkező elemeket és az e párbeszéd során kifejezésre juttatott véleményeket.
Elsőbbséget kell biztosítani a kötelezettségvállalási előirányzatok felfüggesztése tekintetében: a kifizetési előirányzatokat csak akkor helyénvaló felfüggeszteni, ha azonnali intézkedésre van szükség, valamint a szabályok jelentős be nem tartása esetén. A kifizetések felfüggesztése azon kifizetési kérelmekre alkalmazandó, amelyeket az érintett programok esetében a felfüggesztésről szóló határozat időpontja után nyújtanak be.
(10) A (9) bekezdésben említett, a kötelezettségvállalások felfüggesztésével kapcsolatos bizottsági javaslatot a Tanács által elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a Tanács a Bizottság javaslatának benyújtását követő egy hónapon belül egy végrehajtási jogi aktus révén úgy dönt, hogy minősített többséggel elutasítja a javaslatot. A kötelezettségvállalások felfüggesztése az érintett tagállam esetében az ESB-alapokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokra a felfüggesztésről szóló határozatot követő év január 1-jétől kezdődően alkalmazandó.
A Tanács egy végrehajtási jogi aktus révén a Bizottság kötelezettségvállalások felfüggesztésével kapcsolatos, (9) bekezdésben említett javaslatára határozatot fogad el.
(11) A kötelezettségvállalások vagy kifizetések a (10) bekezdés szerint történő felfüggesztése hatályának és szintjének arányosnak kell lennie, tiszteletben kell tartania a tagállamok egyenlő bánásmódhoz való jogát, és figyelembe kell vennie az érintett tagállam gazdasági és társadalmi helyzetét, különösen a munkanélküliek uniós átlaghoz viszonyított arányát az érintett tagállamban és a felfüggesztés hatását az érintett tagállam gazdaságára. Külön tényezőként kell figyelembe venni a felfüggesztés hatását a kedvezőtlen gazdasági és társadalmi feltételeket kezelő kritikus fontosságú programokra.
A felfüggesztések hatályát és szintjét meghatározó részletes rendelkezéseket a III. melléklet tartalmazza.
A kötelezettségvállalások felfüggesztésére a következő plafonértékek közül az alacsonyabb vonatkozik:
a) |
a (9) bekezdés első albekezdése a) pontjának megfelelően túlzott hiány esetén követendő eljárás nem teljesítésének első előfordulása esetén az ESB-alapokkal kapcsolatos, a következő pénzügyi évre vonatkozó kötelezettségvállalások legfeljebb 50 %-a, továbbá a (9) bekezdés első albekezdése b) pontjának megfelelően túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében a korrekciós intézkedési terv nem teljesítésének első előfordulása, illetve a (9) bekezdés első albekezdése c) pontjának megfelelően túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás szerinti ajánlott korrekciós intézkedés nem teljesítésének esetén az ESB-alapokkal kapcsolatos, a következő pénzügyi évre vonatkozó kötelezettségvállalások legfeljebb 25 %-a. A felfüggesztés szintje a túlzott hiány esetén követendő eljárás esetében fokozatosan eléri az ESB-alapokkal kapcsolatos, a következő pénzügyi évre vonatkozó kötelezettségvállalások 100 %-át, és a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás esetén az ESB-alapokkal kapcsolatos, a következő pénzügyi évre vonatkozó kötelezettségvállalások legfeljebb 50 %-át a nem teljesítés súlyosságának megfelelően. |
b) |
a nominális GDP legfeljebb 0,5 %-a alkalmazandó a túlzott hiány esetén követendő eljárás (9) bekezdés első albekezdésének a) pontjában foglaltak szerinti nem teljesítésének első előfordulása esetén, valamint a nominális GDP legfeljebb 0,25 %-a alkalmazandó a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében a korrekciós intézkedési terv (9) bekezdés c) pontjában foglaltak szerinti nem teljesítésének, illetve a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében a javasolt korrekciós intézkedés (9) bekezdés első albekezdése c) pontjában foglaltak szerinti nem teljesítésének első elfordulásakor. Ha a korrekciós intézkedést a (9) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontja szerint továbbra sem teljesítik, e GDP-hez viszonyított felső értéket fokozatosan növelni kell:
|
c) |
az ESB-alapokkal kapcsolatos, a következő pénzügyi évre vonatkozó kötelezettségvállalások legfeljebb 50 %-a vagy a nominális GDP legfeljebb 0,5 %-a a (9) bekezdés d) és e) pontjában foglaltak szerinti nem teljesítés első előfordulásakor. A felfüggesztés mértékének meghatározásakor, illetve annak eldöntésékor, hogy a kötelezettségvállalásokat vagy a kifizetéseket függesszék-e fel, figyelembe kell venni, hogy a programciklus melyik szakaszánál tart, különös tekintettel a támogatás felhasználására fennmaradó időre azt követően, hogy újra elosztják a felfüggesztett kötelezettségvállalásokat. |
(12) A 78–80. cikkben foglalt, a kötelezettségvállalások visszavonására vonatkozó szabályok sérelme nélkül a Bizottság az alábbi esetekben késedelem nélkül megszünteti a kifizetések és kötelezettségvállalások felfüggesztését:
a) |
a túlzott hiány esetén követendő eljárást az 1467/97/EK tanácsi rendelet (33) 9. cikkével összhangban felfüggesztik, vagy a Tanács az EUMSZ 126. cikk (12) bekezdésével összhangban úgy határozott, hogy hatályon kívül helyezi a túlzott hiány meglétéről szóló határozatot; |
b) |
a Tanács támogatta az 1176/2011/EU rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban az érintett tagállam által benyújtott korrekciós intézkedési tervet, vagy az említett rendelet 10. cikkének (5) bekezdésével összhangban felfüggesztik a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást, vagy a Tanács az említett rendelet 11. cikkével összhangban lezárta a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást; |
c) |
a Bizottság megállapítja, hogy az érintett tagállam meghozta a megfelelő intézkedéseket a 472/2013/EU rendelet 7. cikkében említett kiigazítási program végrehajtása érdekében, illetve az EUMSZ 136. cikkének (1) bekezdésével összhangban elfogadott tanácsi határozatban kért intézkedéseket. |
A kötelezettségvállalások felfüggesztésének megszüntetésekor a Bizottság határozatot hoz a felfüggesztett kötelezettségvállalások újraelosztásáról az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet 8. cikkével összhangban.
A Tanács – a Bizottság javaslatára – határozatot hoz a kifizetések felfüggesztésének megszüntetéséről, amennyiben teljesülnek az első albekezdés a), b) és –c) pontjában foglalt alkalmazandó feltételek.
(13) Az (6) és a (9)–(12) bekezdések nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra, amennyiben a kötelezettségvállalások és kifizetések felfüggesztése az (1) bekezdés második albekezdésének a), b) pontjaiban és c) pontja iii. alpontjában vagy a (9) bekezdés első albekezdésének a), b) vagy d) pontjaiban tárgyalt ügyekre vonatkozik.
(14) E cikk nem vonatkozik az európai területi együttműködési cél alá tartozó programokra.
(15) A Bizottság folyamatosan tájékoztatja az Európai Parlamentet e cikk végrehajtásáról. Különösen akkor, amikor a (6) bekezdés vagy a (9) bekezdés első albekezdésének a)–e) pontjában meghatározott feltételek egyike teljesül egy tagállam esetében, a Bizottság haladéktalanul értesíti az Európai Parlamentet és részletesen tájékoztatja azokról az ESB-alapokról és programokról, amelyek kötelezettségvállalásai és kifizetései felfüggesztésre kerülhetnek.
Az Európai Parlament felkérheti a Bizottságot strukturális párbeszéd folytatására e cikk alkalmazásáról, különös tekintettel az első albekezdésben említett információk megküldésére.
A Bizottság a kötelezettségvállalások és kifizetések felfüggesztésére vagy a felfüggesztés megszüntetésére vonatkozó javaslatot annak elfogadása után haladéktalanul megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az Európai Parlament felkérheti a Bizottságot a javaslat megindokolására.
(16) 2017-ben a Bizottság felülvizsgálja e cikk alkalmazását. E célból a Bizottság jelentést készít, amelyet – adott esetben jogalkotási javaslattal együtt – megküld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(17) Az Unióban fennálló társadalmi és gazdasági helyzet jelentős változása esetén a Bizottság javaslatot nyújthat be e cikk alkalmazásának felülvizsgálatára, illetve az Európai Parlament vagy a Tanács – az EUMSZ 225. vagy 241. cikkével összhangban eljárva – felkérheti a Bizottságot ilyen javaslat előterjesztésére.
24. cikk
Kifizetések emelése az átmeneti költségvetési nehézségekkel küzdő tagállam esetében
(1) A tagállam kérésére az időközi kifizetést meg lehet emelni az egyes ERFA-, ESZA- és Kohéziós Alap prioritásokra vagy az egyes EMVA- és ETHA-intézkedésekre alkalmazandó társfinanszírozási arányhoz képest tíz százalékponttal. Amennyiben 2013. december 21-i követően egy tagállam megfelel a következő feltételek egyikének, a megemelt arány – amely nem lépheti túl a 100 %-ot – az adott tagállam 2016. június 30-ig tartó időszakra benyújtott kifizetési kérelmeire vonatkozik:
a) |
amennyiben az érintett tagállam kölcsönt kap az Uniótól a 407/2010/EU tanácsi rendelet értelmében; |
b) |
amennyiben az érintett tagállam azzal a feltétellel kap középtávú pénzügyi támogatást kap a 332/2002/EK rendelet értelmében, hogy végrehajtotta a makrogazdasági kiigazítási programot; |
c) |
amennyiben pénzügyi támogatás áll az adott tagállam rendelkezésére feltéve, hogy végrehajtotta a 472/2013/EU rendeletben meghatározott makrogazdasági kiigazítási programot; |
Ez a bekezdés nem vonatkozik az ETE-rendelet hatálya alá tartozó programokra.
(2) A 1. bekezdésben foglaltaktól eltérve az időközi kifizetések és a végsőegyenleg-kifizetések révén nyújtott uniós támogatás nem haladhatja meg a közpénzekből nyújtott támogatás összegét, vagy az ESB-alapokból nyújtott támogatás egyes ERFA-, ESZA- és Koháziós Alapbeli-prioritásonkénti vagy egyes EMVA- és ETHA-intézkedésenkénti azon maximális összegét, amelyet a Bizottság a program jóváhagyásakor határozatban jóváhagyott.
(3) A Bizottság megvizsgálja az (1) és (2) bekezdések alkalmazását és értékeléseiről jelentést, illetve, amennyiben szükséges, jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2016. június 30-ig.
25. cikk
Átmeneti költségvetési nehézségekkel küzdő tagállamok számára nyújtott technikai segítségnyújtás igazgatása
(1) Átmeneti költségvetési nehézségekkel küzdő, a 24. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeknek megfelelő tagállam kérésére az 59. cikkben előírt és az alapspecifikus szabályokkal összhangban programozott források egy része a Bizottsággal egyetértésben és a Bizottság kezdeményezésére az 58. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének k) pontjával összhangban átcsoportosítható technikai segítségnyújtás céljából az érintett tagállammal kapcsolatos intézkedések közvetlen vagy közvetett igazgatás révén történő végrehajtására.
(2) Ezek az (1) bekezdésben említett források kiegészítik a Bizottság kezdeményezésére a technikai segítségnyújtásra vonatkozóan az alapspecifikus szabályokban meghatározott felső határokkal összhangban megállapított összegeket. Amennyiben az alapspecifikus szabályokban felső határt állapítanak meg a tagállam kezdeményezésére nyújtott technikai támogatás vonatkozásában, az átcsoportosítandó összeget figyelembe kell venni az említett felső határnak való megfelelés kiszámolásakor.
(3) A tagállam a (2) bekezdésben említett átcsoportosítást arra a naptári évre vonatkozóan kéri, amelyben megfelel a 24. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeknek, azon év január 31-ig, amelyben az átcsoportosítást végre kell hajtani. A kérelemhez egy azon program vagy programok módosítására irányuló javaslatot kell fűzni, amelyből vagy amelyekből az átcsoportosítás végrehajtásra kerül. A 30. cikk (2) bekezdése értelmében ennek megfelelő módosításokat kell végrehajtani a partnerségi megállapodásban is, amelynek meg kell állapítania az évente a Bizottsághoz átcsoportosított teljes összeget.
Amennyiben a tagállam 2014. január 1-jén megfelel a 24. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeknek, az arra az évre vonatkozó kérelmet a partnerségi megállapodás benyújtásával egy időben megküldheti, amely partnerségi megállapodásnak meg kell állapítania a Bizottság kezdeményezésére végrehajtandó technikai segítségnyújtás céljára átcsoportosítandó összeget.
III. CÍM
PROGRAMOZÁS
I. FEJEZET
Az ESB-alapokra vonatkozó általános rendelkezések
26. cikk
A programok elkészítése
(1) Az ESB-alapokat programok révén kell végrehajtani, a partnerségi megállapodásnak megfelelően. Valamennyi program a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozik.
(2) A programokat a tagállamok vagy az általuk kijelölt hatóság állítja össze az 5. cikkben említett partnerekkel együttműködésben. A tagállamok a nyilvánosság számára átlátható eljárások alapján dolgozzák ki a programokat, intézményi és jogi keretüknek megfelelően.
(3) A tagállamok és a Bizottság együttműködnek annak érdekében, hogy eredményes koordinációt biztosítsanak az ESB-alapokhoz kapcsolódó programok elkészítésében és végrehajtásában, ideértve – adott esetben –a kapcsolódó, több alapból finanszírozott programokat is, az arányosság elvének figyelembevétele mellett.
(4) A tagállamok a programokat a partnerségi megállapodás benyújtását követően három hónapon belül benyújtják a Bizottságnak. Az európai területi együttműködés alá tartozó programokat 2014. szeptember 22-i kell benyújtani. Minden programhoz csatolják az 55. cikkben meghatározott előzetes értékelést.
(5) Amennyiben az ESB-alapokra vonatkozó rendeletek közül egy vagy több 2014. február 22-i és 2014. június 22-i között lép hatályba, az alapra vonatkozó rendelet késedelmes hatálybalépése által érintett ESB-alap keretében támogatott programot vagy programokat a 17. cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgált partnerségi megállapodás benyújtását követő három hónapon belül be kell nyújtani.
(6) Amennyiben az ESB-alapokra vonatkozó rendeletek közül egy vagy több 2014. június 22-i követően lép hatályba, az alapra vonatkozó rendelet késedelmes hatálybalépése által érintett ESB-alap keretében támogatott programot vagy programokat az alapra vonatkozó, késedelmesen hatályba lépett rendelet hatálybalépését követő három hónapon belül be kell nyújtani.
27. cikk
A programok tartalma
(1) Minden program stratégiát határoz meg az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához való hozzájárulásáról, amely összhangban van e rendelettel, az alapspecifikus szabályokkal és a partnerségi megállapodás tartalmával.
Minden program az ESB-alapok eredményes, hatékony és összehangolt végrehajtását biztosító intézkedéseket, valamint a kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek csökkentését célzó intézkedéseket tartalmaz.
(2) Minden program prioritásokat határoz meg, amelyek tartalmazzák az egyedi célkitűzéseket, az ESB-alapokból kapott támogatás pénzügyi előirányzatait és a megfelelő nemzeti társfinanszírozást, többek között az eredményességi tartalékhoz kapcsolódó összegeket, amely – az alapspecifikus szabályoknak megfelelően – lehet állami vagy magánjellegű.
(3) Amennyiben a tagállamok és régiók makroregionális stratégiákban vagy tengeri medencéket érintő stratégiákban vesznek részt, a vonatkozó program – a programterület tagállam által azonosított szükségleteinek megfelelően – meghatározza a tervezett beavatkozások ilyen stratégiákhoz való hozzájárulását.
(4) Minden prioritás az alapspecifikus szabályoknak megfelelően minőségi vagy mennyiségi szempontból kifejezett mutatókat és kapcsolódó célértékeket határoz meg a program végrehajtásában a célkitűzések megvalósításához képest elért előrehaladás értékelésére, ami a monitoring, az értékelés és az eredményesség felülvizsgálatának alapját képezi. Ezek a mutatók a következőket tartalmazzák:
a) |
a kihelyezett összegekre vonatkozó pénzügyi mutatók; |
b) |
a támogatott műveletekre vonatkozó kimeneti mutatók; |
c) |
az érintett prioritáshoz kapcsolódó eredménymutatók. |
Mindegyik ESB-alap esetében az adott alapra vonatkozó szabályok közös mutatókat határoznak meg, valamint rendelkezéseket állapíthatnak meg a programspecifikus mutatók vonatkozásában.
(5) A kizárólag a technikai segítségnyújtásra vonatkozó programok kivételével mindegyik program tartalmazza – az alapspecifikus szabályokkal összhangban – az intézkedések leírását az 5., 7. és 8. cikkben meghatározott elvek figyelembe vétele érdekében.
(6) Mindegyik program – kivéve azokat, amelyek egy konkrét program keretében technikai segítségnyújtást vállalnak – a 8. cikkben említett módszertan alapján meghatározza az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésekre felhasználandó támogatás indikatív összegét.
(7) A tagállamok az alapspecifikus szabályok szerint állítják össze a programot.
28 cikk
Az EBB által végrehajtott, tőketartalék felszabadítását biztosító, felső határ nélküli garanciákkal és értékpapírosítással kapcsolatos közös eszközökkel foglalkozó programok tartalmára vonatkozó konkrét rendelkezések
(1) A 27. cikktől eltérően a 39. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett célzott programok közé a következők tartoznak:
a) |
a 27. cikk (1) bekezdésében, valamint ugyanezen cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott elemek az 5. cikkben rögzített alapelvek vonatkozásában; |
b) |
az e rendelet 125., 126. és 127. cikkében és az EMVA-rendelet 65. cikke (2) bekezdésében meghatározott – az érintett alap szempontjából lényeges – szervezetek azonosítása; |
c) |
minden egyes, a 19. cikkel és a XI. melléklettel összhangban megállapított, a programra vonatkozó előzetes feltételrendszer esetében annak értékelése, hogy az előzetes feltételrendszer teljesült-e a partnerségi megállapodás és a program benyújtásának időpontjában, illetve az előzetes feltételrendszer teljesülésének hiányában az illetékes szervezetek és az előzetes feltételrendszer teljesítését célzó intézkedések leírása, illetve azok ütemterve a partnerségi megállapodásban benyújtott összefoglalóval összhangban. |
(2) Az 55. cikktől eltérve az ilyen programok előzetes értékelésének a 39. cikk (4) bekezdése első albekezdésének a) pontjában meghatározott előzetes értékelés minősül.
(3) Az e rendelet 39. cikke (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában meghatározott programokra nem vonatkozik a 6. cikk (2) bekezdése és az EMVA-rendelet 65. cikkének (5) és (5a) bekezdése. Az e cikk (1) bekezdésében említett elemeken felül csak az EMVA-rendelet 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának ia.alpontjában, 9. cikke (1) bekezdésének e) pontjában, 9. cikke (1) bekezdésének i) pontjában, 9. cikke (1) bekezdésének j) pontjában és 9. cikke (1) bekezdése n) pontjának i–iii. alpontjában meghatározott rendelkezések vonatkoznak az EMVA programjaira.
29. cikk
A programok elfogadására vonatkozó eljárás
(1) A Bizottság értékeli a programok összhangját e rendelettel és az alapspecifikus szabályokkal, a kiválasztott tematikus célkitűzésekhez és az egyes ESB-alapokra vonatkozó uniós prioritásokhoz való tényleges hozzájárulásuk eredményességét, továbbá az összhangját a partnerségi megállapodással is, figyelembe véve az EUMSZ 121. cikke (2) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns országspecifikus ajánlásokat és az EUMSZ 148. cikke (4) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns tanácsi ajánlásokat, valamint az előzetes értékelést is. Az értékelés különösen a program stratégiájának megfelelőségét, a programhoz rendelt célkitűzéseket, mutatókat, célértékeket és a költségvetési források elosztását vizsgálja.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a Bizottságnak nem kell értékelnie az ESZA-rendelet 15. cikke második albekezdése a) pontja iii. alpontjában említett ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre irányuló célzott programoknak és az e rendelet 39. cikke (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett célzott operatív programoknak a partnerségi megállapodással való összhangját, ha a tagállam még nem nyújtotta be partnerségi megállapodását a célzott programja benyújtásának időpontjában.
(3) A Bizottság a program benyújtását követő három hónapon belül megteszi észrevételeit. A tagállam megadja a Bizottság számára az összes további szükséges információt és adott esetben felülvizsgálja a javasolt programot.
(4) Az alapspecifikus szabályokkal összhangban a Bizottság az egyes programok jóváhagyásáról szóló határozatot legkésőbb az érintett tagállam általi benyújtását követő hat hónapon belül elfogadja, feltéve, hogy a Bizottság által esetlegesen tett észrevételeket kellőképpen figyelembe vették. Az elfogadás napja azonban nem lehet 2014. január 1. vagy a Bizottság partnerségi megállapodás jóváhagyásáról szóló határozata elfogadásának napja előtt.
Az első albekezdésben említett követelménytől eltérve az európai területi együttműködési cél alá tartozó programokat a Bizottság a partnerségi megállapodás jóváhagyásáról szóló határozat elfogadása előtt is jóváhagyhatja, valamint az ESZA-rendelet 18. cikke második bekezdése a) pontja iii. alpontjában említett ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre irányuló célzott operatív programokat és az e rendelet 39. cikke (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett célzott operatív programokat a Bizottság a partnerségi megállapodás benyújtása előtt is jóváhagyhatja.
30. cikk
Programok módosítása
(1) A tagállam által benyújtott, program-módosítási kérelmeket megfelelően indokolni kell, és e kérelmek különösen tartalmazzák a program módosításainak várható hatását az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiának és a programban meghatározott egyedi célkitűzéseknek az elérésére, figyelembe véve e rendeletet és az alapspecifikus szabályokat, az 5., 7. és 8. cikkben említett horizontális elveket, valamint a partnerségi megállapodást. A kérelmekhez csatolni kell a felülvizsgált programot.
(2) A Bizottság értékeli az (1) bekezdés szerint megadott információkat, figyelembe véve a tagállam által benyújtott indokolást. A Bizottság a felülvizsgált program benyújtását követő egy hónapon belül észrevételeket tehet, és a tagállam megadja a Bizottság számára az összes szükséges további információt. Az alapspecifikus szabályokkal összhangban a Bizottság a tagállam általi benyújtás után a lehető leggyorsabban, de legkésőbb három hónapon belül jóváhagyja a program-módosítási kérelmeket, feltéve, hogy a Bizottság által tett észrevételeket megfelelően figyelembe vették.
Amennyiben egy program módosítása a partnerségi megállapodásban a 15. cikk (1) bekezdése a) pontja iii., iv. és vii. alpontja szerint megadott információt érinti, a program módosításának a Bizottság általi jóváhagyása egyben a partnerségi megállapodásban foglalt információ ebből eredő felülvizsgálatának a jóváhagyását is jelenti.
(3) Az (2) bekezdéstől eltérve, amennyiben a módosítási kérelem a Bizottsághoz kerül benyújtásra az eredményességi tartalék az eredményességi felülvizsgálatot követő újbóli kiosztása érdekében, a Bizottság csak abban az esetben tesz észrevételeket, ha úgy véli, hogy a javasolt kiosztás nem felel meg az alkalmazandó szabályoknak, nem áll összhangban a tagállam vagy régió fejlesztési szükségleteivel, vagy jelentős a kockázata annak, hogy a javaslatban szereplő célkitűzések és célértékek nem elérhetők. A Bizottság a program-módosítási kérelmet a lehető leggyorsabban, és a kérelem tagállam általi benyújtása után legkésőbb két hónapon belül jóváhagyja, feltéve, hogy a Bizottság által tett észrevételeket megfelelően figyelembe vették. A program módosításának a Bizottság általi jóváhagyása egyben a partnerségi megállapodásban foglalt információ ebből eredő felülvizsgálatának a jóváhagyását is jelenti.
(4) A (2) bekezdéstől eltérően az ETHA-rendeletben meghatározhatók az operatív programok módosítására irányuló külön eljárások.
31. cikk
Az EBB részvétele
(1) Az EBB a tagállamok kérésére részt vehet a partnerségi megállapodás elkészítésében, valamint a műveletek, különösen a nagyprojektek, a pénzügyi eszközök és a PPP-k előkészítésével kapcsolatos tevékenységekben.
(2) A Bizottság a partnerségi megállapodás vagy a programok elfogadása előtt konzultálhat az EBB-vel.
(3) A Bizottság felkérheti az EBB-t, hogy vizsgálja meg a nagyprojektek technikai minőségét, gazdasági és pénzügyi fenntarthatóságát, valamint megvalósíthatóságát, és nyújtson segítséget a végrehajtandó vagy kialakítandó pénzügyi eszközök tekintetében.
(4) A Bizottság e rendelet rendelkezéseinek végrehajtása során vissza nem térítendő támogatást nyújthat az EBB-nek, illetve szolgáltatási szerződéseket köthet az EBB-vel a több éven át végrehajtott kezdeményezésekre vonatkozóan. Az e vissza nem térítendő támogatások és szolgáltatási szerződések tekintetében az uniós költségvetésből való hozzájárulásokra vonatkozó kötelezettségvállalást évente kell megtenni.
II. FEJEZET
Közösségvezérelt helyi fejlesztés
32. cikk
Közösségvezérelt helyi fejlesztés
(1) A közösségvezérelt helyi fejlesztés az EMVA-ból részesül támogatásban, amelyet LEADER helyi fejlesztésként jelölnek ki, és amely emellett az ERFA-ból, az ESZA-ból vagy az ETHA-ból is támogatható. E fejezet alkalmazásában ezen alapok megnevezése a továbbiakban: az érintett ESB-alapok.
(2) A közösségvezérelt helyi fejlesztés:
a) |
konkrét szubregionális területekre összpontosít; |
b) |
irányítása a helyi társadalmi-gazdasági érdekek köz- és magánszférabeli képviselőiből álló helyi akciócsoportok révén történik, amelyekben a döntéshozatali szinten sem a nemzeti szabályokkal összhangban meghatározott hatóságok, sem egyetlen más érdekcsoport nem rendelkezik a szavazati jogok 49 %-ot meghaladó hányadával; |
c) |
integrált és ágazatközi, területi alapú helyi fejlesztési stratégiák révén valósul meg; |
d) |
célja a helyi szükségletek és lehetőségek figyelembevételével kialakított, és kiterjed a helyi környezet innovatív jellemzőire, a hálózatépítésre és adott esetben az együttműködésre. |
(3) Az érintett ESB-alapokból a közösségvezérelt helyi fejlesztésre szánt támogatásnak az érintett ESB-alapok között egységesnek és összehangoltnak kell lennie. Ezt többek között a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák és helyi akciócsoportok összehangolt kapacitásfejlesztése, kiválasztása, jóváhagyása és finanszírozása révén kell biztosítani.
(4) Amennyiben a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiáknak a 33. cikk (3) bekezdése szerint létrehozott döntés-előkészítő bizottsága úgy dönt, hogy a kiválasztott, közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia végrehajtásához több alapból szükséges támogatás, a tagállami szabályokkal és eljárásokkal összhangban kijelölhet egy vezető alapot, amelyből a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiának a 35. cikk (1) bekezdésének d) és e) pontjában meghatározott valamennyi működési és szervezéssel kapcsolatos költsége támogatandó.
(5) Az érintett ESB-alapokból támogatott, közösségvezérelt helyi fejlesztést a vonatkozó program vagy programok egy vagy több prioritásának keretében valósítják meg, az érintett ESB-alapokra vonatkozó szabályoknak megfelelően.
33. cikk
Közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák
(1) Egy közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia legalább a következő elemeket tartalmazza:
a) |
a stratégia által lefedett terület és lakosság meghatározása; |
b) |
a terület fejlesztési szükségleteinek és lehetőségeinek elemzése, beleértve az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek elemzését; |
c) |
a stratégia és célkitűzései leírása, a stratégia integrált és innovatív jellemzőinek leírása és a célkitűzések hierarchiája, beleértve a kimenetek vagy eredmények mérhető célértékeit. Az eredmények tekintetében mennyiségi és minőségi célértékek egyaránt meghatározhatók. A stratégia összhangban van valamennyi részt vevő ESB-alap releváns programjaival; |
d) |
a stratégia kidolgozásába történő közösségi bevonás folyamatának leírása; |
e) |
egy cselekvési terv, amely bemutatja, hogyan történik a célkitűzések alapján az intézkedések meghatározása; |
f) |
a stratégia irányítási és monitoring-intézkedéseinek leírása, amely bemutatja, hogyan képes a helyi akciócsoport végrehajtani a stratégiát, valamint az értékelésre vonatkozó konkrét intézkedések leírása; |
g) |
a stratégia pénzügyi terve, beleértve az egyes érintett ESB-alapokból tervezett forráselosztást. |
(2) A tagállamok meghatározzák a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák kiválasztási kritériumait.
(3) A közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiákat a felelős irányító hatóság vagy hatóságok által erre a célra felállított bizottság választja ki és a felelős irányító hatóság vagy hatóságok hagyják jóvá.
(4) A közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák kiválasztásának első fordulóját a partnerségi megállapodás jóváhagyásától számított két éven belül le kell zárni. A tagállamok ezen időpontot követően is – de legkésőbb 2017. december 31-ig – kiválaszthatnak további, közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiákat.
(5) A közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia jóváhagyásáról szóló határozatban meghatározzák az egyes érintett ESB-alapokból származó forráselosztást. A határozat megállapítja továbbá a program vagy programok keretében a helyi fejlesztési stratégiával összefüggésben végzett irányítási és kontrollfeladatokat.
(6) Az (1) bekezdés a) pontjában említett terület lakossága legalább 10 000 fő és legfeljebb 150 000 fő. Azonban megfelelően indokolt esetekben, valamely tagállam javaslata alapján a Bizottság határozatában az adott tagállam vonatkozásában elfogadhatja vagy módosíthatja e lakossági határértékeket a 15. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően a partnerségi megállapodás jóváhagyására vagy módosítására vonatkozóan, annak érdekében, hogy figyelembe vegye a ritkán vagy sűrűn lakott területeket, illetve biztosítsa a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák által lefedett térségek területi egységét.
34. cikk
Helyi akciócsoportok
(1) Helyi akciócsoportok dolgozzák ki és hajtják végre a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiákat.
A tagállamok határozzák meg a helyi akciócsoportok szerepét és a vonatkozó programok végrehajtásáért felelős hatóságokat a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiát érintő valamennyi végrehajtási feladatot illetően.
(2) A felelős irányító hatóság vagy hatóságok biztosítják, hogy a helyi akciócsoportok vagy kiválasztanak a csoporton belül egy partnert, aki az igazgatási és pénzügyi kérdésekben a vezető partner lesz, vagy pedig egy közös jogi szervezetet létrehozva összeállnak.
(3) A helyi akciócsoportok feladatai a következőket tartalmazzák:
a) |
a helyi szereplők fejlesztési és végrehajtási kapacitásainak kiépítése, beleértve projektirányítási képességeik fejlesztését is; |
b) |
hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható kiválasztási eljárás és objektív kritériumok kidolgozása a műveletek kiválasztásához, amelyek elkerülik az összeférhetetlenséget, biztosítják, hogy a kiválasztási döntések során a szavazatok legalább 50 %-át állami hatóságnak nem minősülő partnerek adják, és engedélyezik az írásos kiválasztási eljárás alkalmazását; |
c) |
a műveletek kiválasztása során összhang biztosítása a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiával, e műveleteknek az adott stratégiai célkitűzések és célértékek eléréséhez való hozzájárulásuk szerinti rangsorolása révén; |
d) |
pályázati felhívások vagy folyamatban lévő projektbenyújtási eljárás előkészítése és közzététele, beleértve a kiválasztási kritériumok meghatározását; |
e) |
támogatási kérelmek befogadása és értékelése; |
f) |
műveletek kiválasztása és a támogatás összegének rögzítése, továbbá – adott esetben – a jóváhagyás előtt a javaslatok benyújtása a felelős hatósághoz a támogathatóság végső ellenőrzése céljából; |
g) |
a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia és a támogatott műveletek végrehajtásának monitoringja, és az adott stratégiához kapcsolódó egyedi értékelési tevékenységek végrehajtása. |
(4) A (3) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül a helyi akciócsoport lehet kedvezményezett, és a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiával összhangban műveleteket hajthat végre.
(5) A helyi akciócsoportoknak a 35. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett együttműködési tevékenységei esetében az e cikk (3) bekezdésének f) pontjában megállapított feladatokat a felelős irányító hatóság végezheti.
35. cikk
A közösségvezérelt helyi fejlesztés ESB-alapokból történő támogatása
(1) A közösségvezérelt helyi fejlesztésre szánt, az érintett ESB-alapokból történő támogatás kiterjed:
a) |
az előkészítő támogatás költségeire, amely magában foglalja a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia elkészítését és végrehajtását szolgáló kapacitásfejlesztést, képzést és hálózatépítést. Ezek a költségek kiterjedhetnek a következő egy vagy több elemre:
Ilyen előkészítő támogatás odaítélhető függetlenül attól, hogy a támogatásban részesülő helyi akciócsoport által kidolgozott közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiát a 33. cikk (3) bekezdése alapján létrehozott kiválasztási bizottság kiválasztja-e finanszírozásra. |
b) |
a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia szerinti műveletek végrehajtására; |
c) |
a helyi akciócsoport együttműködési tevékenységeinek előkészítésére és végrehajtására; |
d) |
a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia végrehajtásának irányításához kapcsolódó működési költségekre, amelyekbe beletartoznak az operatív költségek, a személyi jellegű költségek, a képzési költségek, a PR-költségek, a pénzügyi költségek, valamint a stratégiának a 34. cikk (3) bekezdése g) pontjában említett monitoringjához és értékeléséhez kapcsolódó költségek; |
e) |
a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia szervezésére az érdekeltek közötti információcsere megkönnyítése, a stratégia előmozdítása, valamint a potenciális kedvezményezettek támogatása érdekében a műveletek kidolgozása és a pályázatok előkészítése céljából. |
(2) A működési költségekhez és a szervezéshez nyújtott, az (1) bekezdés d) és e) pontja szerinti támogatás nem haladhatja meg a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégia teljes közkiadásainak 25 %-át.
III. CÍM
Területfejlesztés
36. cikk
Integrált területi beruházás
(1) Amennyiben az ESZA-rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében említett városfejlesztési stratégia vagy más területi stratégia vagy megállapodás egy vagy több operatív program több prioritási tengelyéhez tartozó, az ESZA-ból, az ERFA-ból vagy a Kohéziós Alapból származó beruházások bevonásával integrált megközelítést igényel, a tevékenységet integrált területi beruházásként (ITB) lehet végrehajtani.
Az integrált területi beruházás keretében végrehajtott tevékenységeket az EMVA-ból vagy az ETHA-ból nyújtott pénzügyi támogatással lehet kiegészíteni.
(2) Amennyiben egy integrált területi beruházás az ESZA-ból, az ERFA-ból vagy a Kohéziós Alapból nyújtott támogatásban részesül, a releváns operatív program vagy programok ismertetik az ITB-eszköz igénybevételével kapcsolatos megközelítést, valamint az alapspecifikus szabályoknak megfelelően az egyes prioritási tengelyekből juttatott indikatív forráselosztást.
Amennyiben egy integrált területi beruházás az EMVA-ból vagy az ETHA-ból nyújtott pénzügyi támogatással egészül ki, az érintett programban vagy programokban meg kell határozni az alapspecifikus szabályoknak megfelelően az indikatív forráselosztást és a lefedett intézkedéseket.
(3) A tagállam vagy az irányító hatóságok az ITB-nek az alapok saját szabályainak megfelelő irányítására és végrehajtására kijelölhet egy vagy több közreműködő szervezetet, beleértve a helyi hatóságokat, regionális fejlesztési szervezeteteket vagy civil szervezeteket.
(4) A tagállamok vagy a megfelelő irányító hatóságok biztosítják, hogy az operatív program vagy programok monitoring-rendszere kijelöli az ITB-hez hozzájáruló prioritási tengely vagy uniós prioritás műveleteit és kimeneteit.
IV. CÍM
PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK
37. cikk
Pénzügyi eszközök
(1) Az ESB-alapokból támogatás nyújtható egy vagy több program pénzügyi eszközei számára, beleértve az alapok alapja keretében történő támogatást, a valamely prioritás keretében meghatározott egydi célkitűzések eléréséhez való hozzájárulás érdekében.
A pénzügyi eszközök olyan beruházások támogatása céljából kerülnek végrehajtásra, amelyek pénzügyi szempontból várhatóan életképesek, ugyanakkor nem vonzanak elegendő mennyiségű finanszírozást a piaci forrásokból. E cím alkalmazásakor az irányító hatóságok, az alapok alapjait végreható szervezetek és a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek betartják az alkalmazandó jogot, különös tekintettel az állami támogatásokra és a közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezésekre.
(2) A pénzügyi eszközök támogatásának előzetes értékelésen alapul, amely igazolt bizonyítékokkal szolgál a piaci hiányosságok vagy a nem optimális beruházási helyzetek fennállásáról, valamint az állami beruházási szükségletek becsült szintjéről és nagyságrendjéről, beleértve a támogatandó pénzügyieszköz-típusokat is. Az ilyen előzetes értékelésnek kiterjed a következőkre:
a) |
a piaci hiányosságok, az optimálistól elmaradó beruházási helyzetek, valamint az olyan szakpolitikai területekhez és tematikus célkitűzésekhez kapcsolódó beruházási igények vagy azon beruházási prioritások elemzése, amelyeket kezelni kell annak érdekében, hogy hozzá lehessen járulni egy prioritás vagy intézkedés keretében megállapított egyedi célkitűzések megvalósításához, és amelyeket pénzügyi eszközök révén támogatni kell. Ezen elemzés a rendelkezésre álló bevált gyakorlatok módszertanán alapul; |
b) |
értékelés az ESB-alapokból való támogathatóságuk szempontjából vizsgált pénzügyi eszközök hozzáadott értékéről, az ugyanazon piacra irányuló állami beavatkozás egyéb formáival való összeegyeztethetőségről, a lehetséges állami támogatási vonatkozásról, az előirányzott beavatkozás arányosságáról, valamint a piacot torzító hatásokat minimalizáló intézkedésekről; |
c) |
a pénzügyi eszköz révén potenciálisan mozgósítható további köz- és magánszférabeli források megbecslése a végső kedvezményezett szintjéig lebontva (várható multiplikátor-hatás), mindezt adott esetben kiegészítve egy arra vonatkozó értékeléssel, hogy szükség van-e – és ha igen, milyen mértékben – kedvezményes javadalmazás alkalmazására a magánbefektetői kiegészítő források bevonása céljából, és/vagy egy leírással azon mechanizmusokról, amelyek révén megállapítják az ilyen kedvezményes javadalmazás alkalmazásának a szükségességét és mértékét, például egy versenyalapú vagy kellőképpen független értékelési eljárásról; |
d) |
hasonló eszközök példája és a múltban elvégzett előzetes tagállami értékelések alapján levonható tanulságok értékelése, valamint e tanulságok jövőbeli hasznosítási módjainak áttekintése; |
(e) |
a javasolt beruházási stratégia bemutatása, beleértve a 38. cikk szerinti lehetséges végrehajtási intézkedések vizsgálatát, továbbá a felkínálandó pénzügyi termékek és a megcélzott végső kedvezményezettek ismertetését, valamint adott esetben az előírányzott vissza nem térítendő támogatással való együttes alkalmazást; |
f) |
a várt eredmények részletes ismertetése, valamint annak leírása, hogy az érintett pénzügyi eszköz várhatóan miként járul hozzá a releváns prioritásban meghatározott egyedi célkitűzések eléréséhez, e hozzájárulásra vonatkozó mutatókat is ideértve; |
g) |
az előzetes értékelés szükség szerinti felülvizsgálatát és aktualizálását lehetővé tevő rendelkezések azon pénzügyi eszközök végrehajtása során, amelyeket az ilyen értékelés alapján hajtanak végre, amennyiben az irányító hatóság a végrehajtási szakaszban úgy ítéli meg, hogy az előzetes értékelés már nem tükrözi pontosan a végrehajtás idején meglévő pénzügyi viszonyokat. |
(3) A (2) bekezdésben említett előzetes értékelés szakaszosan is végrehajtható. Mindenképpen azelőtt kell azonban lezárni, hogy az irányító hatóság meghozza határozatát az adott pénzügyi eszközhöz valamely program keretében történő hozzájárulásról.
Az előzetes értékelések során a pénzügyi eszközökkel kapcsolatosan tett összegző megállapításokat és következtetéseket az értékelések véglegesítésének napjától számított három hónapon belül közzé kell tenni.
Az előzetes értékelést az alapspecifikus szabályokkal összhangban tájékoztatás céljából be kell nyújtani a monitoring-bizottsághoz.
(4) Amennyiben a pénzügyi eszközök vállalkozások – többek között kkv-k – finanszírozását támogatják, e támogatás az új vállalkozások alapítására, kezdeti tőkével – például magvető és indulótőkével –, terjeszkedéshez szükséges tőkével, a vállalkozás általános tevékenységeinek erősítését szolgáló tőkével, új projektek megvalósításához vagy új piacokra való betöréshez szükséges tőkével vagy meglévő vállalkozások új fejlesztéseihez szükséges tőkével való ellátására irányul az állami támogatásokra vonatkozó alkalmazandó uniós szabályok sérelme nélkül és az alapspecifikus szabályoknak megfelelően. Az ilyen támogatás kiterjedhet mind a tárgyi eszközökbe, mind az immateriális javakba való beruházásokra, valamint – az állami támogatásokkal kapcsolatos alkalmazandó uniós szabályok által szabott korlátokon belül, a vállalkozásoknak a magánszféra általi finanszírozását ösztönzendő – a működőtőke-beruházásokra is. A támogatás magában foglalhatja a vállalkozások tulajdonjogának átruházásához kapcsolódó költségeket is, feltéve hogy a tulajdonjog-átruházásra független befektetők között kerül sor.
(5) A pénzügyi eszközökön keresztül támogatandó beruházások a beruházásra vonatkozó határozat napján nem lehetnek fizikailag már lezártak vagy teljes mértékben végrehajtottak.
(6) Amennyiben a pénzügyi eszközök a végső kedvezményezettek számára infrastruktúra-beruházás tekintetében nyújtanak támogatást városfejlesztési vagy városrehabilitációs céllal, illetve hasonló infrastruktúra-beruházásokhoz azzal a céllal, hogy diverzifikálja a nem mezőgazdasági tevékenységeket vidéki térségekben, úgy az ilyen támogatás magában foglalhatja azt az összeget is, amely a hitelállomány átstrukturálásához szükséges az új beruházás részét képező infrastruktúra tekintetében, legfeljebb a program szerint a pénzügyi eszközből a beruházásra fordított hozzájárulás teljes összege 20 %-ának erejéig.
(7) A pénzügyi eszközök vissza nem térítendő támogatásokkal, kamattámogatásokkal és garanciadíj-támogatásokkal ötvözhetők. Amennyiben az ESB-alapból nyújtott támogatást pénzügyi eszközök révén és ugyanazon műveleten belül olyan egyéb támogatási formákkal – többek között technikai segítségnyújtással, kamattámogatásokkal vagy garanciadíj-támogatásokkal – együttesen nyújtják, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az ugyanazon végső kedvezményezetteket célzó pénzügyi eszközökhöz, akkor a pénzügyi eszközökre vonatkozó rendelkezéseket az adott művelethez tartozó összes támogatási formára alkalmazni kell. Ilyen esetekben az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokat be kell tartani, és minden támogatási formára vonatkozóan külön nyilvántartást kell vezetni.
(8) Az ESB-alap pénzügyi eszköze által támogatott végső kedvezményezettek az ESB-alap más prioritásaiból és programjaiból, illetve az Unió költségvetése által támogatott más eszközökből is kaphatnak támogatásokat, összhangban az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal. Ebben az esetben minden támogatási forrásra vonatkozóan külön nyilvántartást kell vezetni, és az ESB-alap pénzügyi eszközéből kapott támogatásnak a többi támogatási forrástól elkülönülő elszámolható kiadásokkal rendelkező művelet részét kell képeznie.
(9) Az (5) és (7) bekezdésben említett, vissza nem térítendő támogatások és pénzügyi eszközök ötvözésével nyújtott támogatás – amelyre alkalmazandók az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok – ugyanazon kiadási tételekre is vonatkozhat, feltéve hogy az összes támogatási formából együttesen nyújtott támogatás összege nem haladja meg az adott kiadási tétel teljes összegétrá. A vissza nem térítendő támogatások nem használhatók fel a pénzügyi eszközökből kapott támogatás visszatérítésére. A pénzügyi eszközök nem használhatók fel a vissza nem térítendő támogatások előfinanszírozására.
(10) A természetbeni hozzájárulások nem minősülnek elszámolható kiadásnak a pénzügyi eszközök tekintetében, kivéve a vidékfejlesztés, városfejlesztés vagy városrehabilitáció célját szolgáló beruházások keretében történő föld vagy ingatlan hozzájárulásokat, ahol a föld, illetve az ingatlan a beruházás részét képezi. Az ilyen föld- vagy ingatlan-hozzájárulások elszámolhatók, amennyiben a 69. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.
(11) A hozzáadottérték adó (héa) nem minősül a művelet elszámolható költségének, a nemzeti héa-jogszabályok alapján nem levonható héa kivételével. A héa végső kedvezményezett általi beruházások szintjén történő kezelését nem kell figyelembe venni a kiadás pénzügyi eszköz szerinti elszámolhatóságának meghatározásakor. Amennyiben azonban a pénzügyi eszközöket az e cikk (7) és (8) bekezdése szerinti vissza nem térítendő támogatással ötvözik, a vissza nem térítendő támogatásra a 69. cikk (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak.
(12) E cikk alkalmazásában az irányadó állami támogatási szabályok az akkor hatályban lévő szabályok, amikor az irányító hatóság vagy az alapok alapját végrehajtó szervezet a szerződés keretében programhozzájárulásokat köt le valamely pénzügyi eszközre, vagy amikor adott esetben a pénzügyi eszköz szerződéses, programkeretében történő hozzájárulási kötelezettséget vállal a végső kedvezményezettek felé.
(13) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, további egyedi szabályokat állapítva meg a föld vásárlására, valamint a technikai segítségnyújtás pénzügyi eszközökkel való ötvözésére vonatkozóan.
38. cikk
A pénzügyi eszközök végrehajtása
(1) A 37. cikk végrehajtása során az irányító hatóságok pénzügyi hozzájárulást nyújthatnak a következő pénzügyi eszközökhöz:
a) |
uniós szinten létrehozott, a Bizottság által közvetlenül vagy közvetve irányított pénzügyi eszközök; |
b) |
nemzeti, regionális, nemzetközi vagy határon átnyúló szinten létrehozott, az irányító hatóság által vagy felelősségi körében irányított pénzügyi eszközök. |
(2) Az ESB-alapokból az 1. bekezdés a) pontja szerinti pénzügyi eszközökhöz történő hozzájárulásokat külön számlákra helyezik, és a megfelelő ESB-alap célkitűzései szerint arra használják fel, hogy támogassák az ilyen hozzájárulásokat nyújtó programmal vagy programokkal összehangolt intézkedéseket és végső kedvezményezetteket.
Az első albekezdésben említett pénzügyi eszközökhöz nyújtott hozzájárulásokra ez a rendelet vonatkozik, amennyiben arról nem rendelkeznek kifejezetten eltérően.
A második albekezdés nem érinti a pénzügyi eszközök költségvetési rendelet szerinti kialakítására és működésére irányadó szabályokat, kivéve, ha azok ellentétesek e rendelet szabályaival, amely esetben e rendelet alkalmazandó.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzügyi eszközök esetében az irányító hatóság a következő pénzügyi eszközökhöz nyújthat pénzügyi hozzájárulást:
a) |
a Bizottság által meghatározott általános feltételeket teljesítő pénzügyi eszközök, e bekezdés második albekezdésének megfelelően; |
b) |
olyan már meglévő vagy újonnan létrehozott pénzügyi eszközök, amelyeket kimondottan a releváns prioritás keretében megállapított egyedi célkitűzések elérése érdekében dolgoztak ki. |
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el azon általános feltételek vonatkozásában, amelyeknek az első albekezdés a) pontja szerinti pénzügyi eszközöknek meg kell felelniük. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(4) Az (1) bekezdés b) pontjában említett pénzügyi eszközök támogatása során az irányító hatóság vagy:
a) |
beruházhat az ESB-alapok célkitűzéseinek megfelelő új pénzügyi eszközök végrehajtásához szükséges pénzügyi eszközöket végrehajtó, olyan meglévő vagy újonnan létrehozott jogalanyok – beleértve más ESB-alapokból finanszírozottakat is – tőkéjébe, amelyek végrehajtási feladatokat végeznek; az ilyen jogalanyok támogatása a 37. cikkel összhangban álló és az e rendelet célkitűzéseinek megfelelő új beruházások végrehajtásához szükséges eszközökre korlátozódik; |
b) |
a végrehajtási feladatokkal megbízhatja:
|
c) |
közvetlenül elvégezheti a végrehajtási feladatokat a kizárólag hitelekből vagy garanciákból álló pénzügyi eszközök esetében. Ebben az esetben az irányító hatóság a 2. cikk 10. pontjában meghatározott kedvezményezettnek tekintendő. |
A pénzügyi eszköz végrehajtása során az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett szervezetek biztosítják az alkalmazandó jog betartását, ideértve az ESB-alapokra, az állami támogatásokra és a közbeszerzésekre irányadó szabályokat, valamint a pénzmosás megelőzéséről, a terrorizmus elleni küzdelemről és az adócsalásra vonatkozó normákat és alkalmazandó jogszabályokat. E szervezetek székhelye nem lehet olyan területen, illetve e szervezetek nem tarthatnak fenn üzleti kapcsolatot olyan területen székhellyel rendelkező szervezetekkel, amelyek joghatósága nem működik együtt az Unióval a nemzetközileg elfogadott adóügyi normák alkalmazása terén, és e szervezetek e követelményeket kötelesek átültetni a kiválasztott pénzügyi közvetítőkkel kötött szerződéseikbe.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amely további egyedi szabályokat állapít meg a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek szerepére, felelősségére és feladataira, valamint kapcsolódó kiválasztási kritériumokra és a 37. cikkel összhangban álló pénzügyi eszközök révén nyújtható termékekre vonatkozóan. A Bizottság erről a felhatalmazáson alapuló jogi aktusról 2014. április 22-i egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5) A (4) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában említett szervezetek az alapok alapjainak végrehajtása során a végrehajtás egy részét pénzügyi közvetítőkre bízhatják, amennyiben az ilyen szervezetek saját felelősségükre biztosítják, hogy a pénzügyi közvetítők teljesítik a költségvetési rendelet 140. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésében meghatározott kritériumokat. A pénzügyi közvetítőket nyílt, átlátható, arányos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes eljárás alapján kell kiválasztani, az összeférhetetlenség elkerülésével.
(6) A (4) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett, végrehajtási feladatokkal megbízott szervezetek vagyonkezelői számlát nyitnak a saját nevükben és az irányító hatóság nevében, vagy a pénzügyi eszköz számára valamely pénzintézetnél külön finanszírozási egységet nyitnak. Külön finanszírozási egység létrehozása esetén a programokból a pénzügyi eszközbe befektetett forrásoknak az adott pénzintézetnél rendelkezésre álló egyéb forrásoktól való megkülönböztetése céljából elkülönített számvitelt kell alkalmazni. A vagyonkezelői számlán levő eszközöket és az ilyen külön finanszírozási egységeket a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően, elvével összhangban, a megfelelő prudenciális szabályok szerint kell kezelni, és azoknak megfelelő likviditással kell rendelkezniük.
(7) Amennyiben valamely pénzügyi eszköz végrehajtására a (4) bekezdés első albekezdésének a) vagy b) pontja alapján kerül sor, a programokból a pénzügyi eszközökhöz nyújtandó hozzájárulások feltételeit a III. melléklettel összhangban az adott pénzügyi eszköz végrehajtási struktúrájától függően a következő szinteken megkötendő finanszírozási megállapodások keretében kell megállapítani:
a) |
adott esetben az irányító hatóság és az alapok alapját végrehajtó szervezet megfelelő felhatalmazással rendelkező képviselői között; és |
b) |
az irányító hatóság vagy adott esetben az alapok alapját végrehajtó szervezet, valamint a pénzügyi eszközt végrehajtó szervezet megfelelő felhatalmazással rendelkező képviselői között. |
(8) A (4) bekezdés első albekezdésének c) pontja alapján felhasznált pénzügyi eszközök esetében a programokból a pénzügyi eszközökhöz nyújtott hozzájárulások feltételeit a IV. melléklettel összhangban kidolgozandó és a monitoring-bizottság által megvizsgálandó stratégiai dokumentumban kell megállapítani.
(9) Az alapok alapja, a pénzügyi eszköz vagy a végső kedvezményezett szintjén nemzeti állami és magán-hozzájárulások, adott esetben többek között a 37. cikk (10) bekezdésében említett természetbeni hozzájárulások biztosíthatók az alapspecifikus szabályoknak megfelelően.
(10) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a 38. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében említett szervezetek által kezelt programokból nyújtott hozzájárulások átruházására és kezelésére vonatkozó részletes szabályokat érintő egységes feltételekre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
39 cikk
Az ERFA és EMVA hozzájárulásai a kkv-k számára nyújtott és az EBB által végrehajtott, felső határ nélküli garanciákat és értékpapírosítást célzó közös pénzügyi eszközökhöz
(1) E cikk értelmezésében a „hitelfinanszírozás” kölcsönt, lízinget vagy garanciát jelent.
(2) A tagállamok használhatják az ERFA-t és az EMVA-t arra, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújtsanak az e rendelet 38. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott pénzügyi eszközökhöz, amelyeket közvetetten a Bizottság kezel, és amelyeknek a végrehajtási feladatait az EBB látja el az 58. cikk (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontja, illetve a költségvetési rendelet 139. cikkének (4) bekezdése szerint, a következő tevékenységek vonatkozásában:
a) |
tőketartalék felszabadítását biztosító, felső határ nélküli garanciák a támogatható kkv-k számára nyújtott új hitelfinanszírozásokkal foglalkozó pénzügyi közvetítőknek, az e rendelet 37. cikkének (3) bekezdésével összhangban; |
b) |
az alábbiak bármelyikének az575/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelet (34) 4. cikkének 61. pontjában meghatározottak értelmében történő értékpapírosítása:
|
Az e bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában meghatározott pénzügyi hozzájárulás az ott említett portfóliók alacsonyabb és/vagy köztes besorolású értékpapírosítási ügyletrész sorozataihoz járul hozzá, amennyiben az érintett pénzügyi közvetítő a portfóliókra vonatkozóan kellő mértékű, legalább a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (35) és az 575/2013/EU rendeletben meghatározott kockázatmegtartási követelménynek megfelelő kockázatot vállal az érdekek megfelelő összehangolása érdekében. Az e bekezdés első albekezdésének b) pontban említett értékpapírosítás esetén a pénzügyi közvetítő az e rendelet 37. cikkének (3) bekezdése értelmében köteles a támogatható kkv-k számára új hitelfinanszírozás nyújtására.
Az e finanszírozási eszközökben részt venni kívánó valamennyi tagállamnak olyan összegű hozzájárulást kell nyújtania, amely összhangban van az adott tagállamban tevékenykedő kkv-k hitelfinanszírozási szükségleteivel, valamint a kkv-hitelfinanszírozásra irányuló becsült kereslettel, figyelembe véve a (4) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett előzetes értékelést, és amely semmi esetre sem magasabb, mint a tagállamnak nyújtott ERFA- és EMVA-támogatások 7 %-a. A részt vevő tagállamok által nyújtott összes ERFA- és EMVA-hozzájárulás összege legfeljebb 8 500 000 000 EUR lehet (2011-es árakon).
Amennyiben a Bizottság az EBB-vel egyeztetve úgy ítéli meg, hogy az eszközhöz nyújtott, valamennyi részt vevő ország összes hozzájárulását magában foglaló összesített minimális hozzájárulás a (4) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett előzetes értékelésben meghatározott minimálisan szükséges nagyságrend figyelembevételével nem elégséges, a pénzügyi eszközt meg kell szüntetni, és a hozzájárulásokat vissza kell juttatni a tagállamok részére.
Amennyiben a tagállamok és az EBB nem tudnak megállapodni az e cikk (4) bekezdése első albekezdésének c) pontjában említett finanszírozási megállapodás feltételeiről, a tagállam módosíthatja a (4) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett programot és – a tematikus koncentráció követelményével összhangban – átcsoportosíthatja a hozzájárulást más programok és prioritások számára.
Amennyiben teljesülnek a (4) bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett, az érintett tagállam és az EBB között létrejött finanszírozási megállapodásban megállapított eszközhöz történő tagállami hozzájárulás megszüntetésére vonatkozó feltételek, a tagállam módosíthatja a (4) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett programot és – a tematikus koncentráció követelményével összhangban – átcsoportosíthatja a fennmaradó hozzájárulást más programok és prioritások számára.
Amennyiben megszűnik a tagállam részvétele, a tagállam program-módosítási kérelmet nyújt be. Amennyiben a fel nem használt költségvetési kötelezettségvállalások visszavonásra kerülnek, a visszavont költségvetési kötelezettségvállalásokat az érintett tagállam számára újra rendelkezésre kell bocsátani más programok és prioritások számára – a tematikus koncentráció követelményével összhangban – való átprogramozásuk érdekében. A kötelezettségvállalásokat e célra.
(3) Az (1) bekezdésben említett pénzügyi eszköz keretében a pénzügyi közvetítő által kialakított új portfólió eredményeképpen hitelfinanszírozáshoz jutó kkv-k az ERFA és az EMVA adott pénzügyi eszköz számára biztosított hozzájárulásainak végső kedvezményezettjei.
(4) A (2) bekezdésben említett pénzügyi hozzájárulásnak az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:
a) |
a 37. cikk (2) bekezdésétől eltérve az EBB és a Bizottság által végrehajtott előzetes uniós szintű értékelésen alapszik; A banki hitelfinanszírozásról és a kkv-król rendelkezésre álló adatforrások alapján az előzetes ellenőrzés – adott esetben – magában foglalja a kkv-k uniós szintű finanszírozási szükségletére vonatkozó elemzést, a kkv-k finanszírozási feltételeit és szükségleteit, valamint a kkv-k finanszírozási hiányát az egyes tagállamokban, a kkv-szektor gazdasági és pénzügyi helyzetét tagállami szinten, az összesített hozzájárulások minimálisan szükséges nagyságrendjét, az e hozzájárulások által nyújtott összes hitel becsült összegét és a hozzáadott értéket |
b) |
a pénzügyi hozzájárulást az egyes részt vevő tagállamok a 9. cikk első albekezdésének 3. pontjában rögzített tematikus célokat támogató, az ERFA és az EMVA által biztosított pénzügyi hozzájárulásokból finanszírozott egységes célzott nemzeti program részeként biztosítják; |
c) |
a részt vevő tagállam és az EBB között létrejött finanszírozási megállapodásban meghatározott feltételek vonatkoznak rá, amelyek többek között a következőket foglalják magukban:
Az eszköz végrehajtása céljából az EBB szerződéses megállapodást köt a kiválasztott pénzügyi közvetítőkkel; |
d) |
abban az esetben, ha a c) pontban említett finanszírozási megállapodás nem jön létre a b) pontban említett program elfogadását követő hat hónapon belül, a tagállamnak joga van ahhoz, hogy – a tematikus koncentráció követelményével összhangban – átcsoportosítsa a hozzájárulást más programok és prioritások számára. |
A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktus révén elfogadja az első albekezdés c) pontjában említett finanszírozási megállapodást. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(5) A (4) bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett finanszírozási megállapodásban rögzített részcéloknál valamennyi részt vevő tagállamban el kell érni egy minimális tőkeáttételt, amely a pénzügyi közvetítők részéről a támogatható kkv-k számára nyújtott új hitelfinanszírozás és az adott tagállam részéről az ERFA-ból és az EMVA-ból juttatott megfelelő hozzájárulás arányaként számítandó ki. A minimális tőkeáttétel eltérő lehet a részt vevő tagállamokban.
Abban az esetben, ha a pénzügyi közvetítő nem éri el a (4) bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett finanszírozási megállapodásban meghatározott minimális tőkeáttételt, szerződés kötelezi a részt vevő tagállam részére történő bírság kifizetésére, a finanszírozási megállapodásban rögzített feltételeknek megfelelően.
Sem a kibocsátott garanciákat, sem az adott értékpapírosítási ügyleteket nem érinti, ha a pénzügyi közvetítő nem éri el a finanszírozási megállapodásban meghatározott minimális tőkeáttételt.
(6) A 38. cikk (2) bekezdésének első albekezdésétől eltérően az e cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi hozzájárulásokat tagállamonként külön számlán lehet elhelyezni, vagy – amennyiben két vagy több részt vevő tagállam hozzájárul – e tagállamok e tagállamok esetében közös számlán is tarthatók és a hozzájárulásokat nyújtó programok egyedi célkitűzéseinek megfelelően használhatók fel.
(7) A 41. cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérően, az e cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi hozzájárulások tekintetében a tagállamok a kifizetésre irányuló kérést a tagállam által az EBB-nek fizetendő összeg 100 %-a alapján nyújtják be a Bizottsághoz az e cikk (4) bekezdése első albekezdésének c) pontjában említett finanszírozási megállapodásban meghatározott ütemtervvel összhangban. Az ilyen kifizetési kérelmek az EBB által kért, a következő három hónapban véglegesítendő garanciaszerződésekkel vagy értékpappírosítási ügyletekkel kapcsolatos kötelezettségvállalások fedezéséhez szükséges összegeken alapulnak. A tagállamok EBB részére történő kifizetéseit haladéktalanul végre kell hajtani, és minden esetben az EBB kötelezettségvállalásainak megtétele előtt.
(8) A program zárásakor az elszámolható kiadás a programhoz való hozzájárulásoknak a pénzügyi eszköz számára kifizetett teljes összege, amely az alábbiaknak felel meg:
a) |
az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett tevékenységek esetében a 42. cikk (3) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett források; |
b) |
az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett tevékenységek esetében a támogatható kkv-knak a 65. cikk (2) bekezdésében meghatározott támogatási időszakon belül kifizetett, az értékpapírosítási ügyletekből származó új hitelfinanszírozás teljes összege. |
(9) A 44. és 45. cikk alkalmazásában a le nem hívott garanciák és a felső határ nélküli garanciákhoz és az értékpapírosítási ügyletekhez kapcsolódó vissza nem fizetett összegek a pénzügyi eszköznek visszafizetett forrásoknak minősülnek. A pénzügyi eszközök megszűnésekor a felszámolásból származó nettó bevételt a költségek, díjak és az ERFA-ból és az EMVA-ból támogatottaknál előrébb sorolt hitelezők számára esedékes összegek levonása után a pénzügyi eszközhöz való hozzájárulásuk arányában vissza kell juttatni a megfelelő tagállamok részére.
(10) A 46. cikk (1) bekezdésében említett jelentés a következő kiegészítő elemeket tartalmazza:
a) |
a pénzügyi eszközbe a felső határ nélküli garanciákra vagy értékpapírosítási ügyletekre vonatkozóan, program, prioritás vagy intézkedés révén befizetett ERFA- és EMVA-támogatások teljes összegét; |
b) |
az új hitelfinanszírozás 32. cikk (3) bekezdése szerinti, a támogatható kkv-k számára történő rendelkezésre bocsátásának előrehaladása. |
(11) A 93. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, az e cikk (1) bekezdése értelmében az eszközökhöz rendelt forrásokat fel lehet használni új kkv-hitelfinanszírozás rendelkezésre bocsátásának céljára a tagállam egész területén, régiókategóriától függetlenül, amennyiben a (4) bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett finanszírozási megállapodás másképpen nem rendelkezik.
(12) A 70. cikk nem vonatkozik az e cikk szerinti pénzügyi eszközök végrehajtására létrehozott programokra.
40. cikk
Pénzügyi eszközök irányítása és kontrollja
(1) Az ERFA, a Kohéziós Alap, az ESZA, az ETHA tekintetében az e rendelet 124. cikkének, az EMVA tekintetében pedig az EMVA-rendelet 65. cikkének megfelelően kijelölt szervezetek helyszíni ellenőrzés keretében nem ellenőrizhetnek olyan műveleteket, amelyek a 38. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint végrehajtott pénzügyi eszközöket tartalmaznak. E kijelölt szervezetek rendszeresen kontrolljelentést kapnak az említett pénzügyi eszközök végrehajtásával megbízott szervezetektől.
(2) A programok auditjáért felelős szervezetek nem végezhetik el olyan műveleteket auditját, amelyek a 38. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint végrehajtott pénzügyi eszközöket tartalmaznak, továbbá nem ellenőrizhetik az ezekhez a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó irányítási és kontrollrendszereket. E szervezetek rendszeresen kontrolljelentést kapnak az említett pénzügyi eszközöket létrehozó megállapodásokban megjelölt auditoroktól.
(3) A programok auditjáért felelős szervezetek kizárólag abban az esetben végezhetnek auditokat a végső kedvezményezettek szintjén, amennyiben egy vagy több helyzet fennáll a következők közül:
a) |
az irányító hatóság, illetve a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek szintjén nem állnak rendelkezésre olyan igazoló dokumentumok, amelyek bizonyítékokat szolgáltatnának arra, hogy a pénzügyi eszközből ténylegesen támogatták a végső kedvezményezetteket, és hogy e támogatást az alkalmazandó joggal összhangban, az eredeti célokra használták fel; |
b) |
bizonyítékokkal igazolható, hogy az irányító hatóság vagy a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek szintjén rendelkezésre álló dokumentumok nem adnak valós és pontos képet a nyújtott támogatásról. |
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a 38. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett pénzügyi eszközök irányítására és kontrolljára vonatkozóan, ideértve az irányító és audithatóságok által végrehajtandó ellenőrzések, az igazoló dokumentumok megtartására irányuló rendelkezések, az igazoló dokumentumokkal bizonyítandó elemek, az irányításra és a kontrollra, valamint az auditra vonatkozó rendelkezések tekintetében. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról 2014. április 22-i egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5) A pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek biztosítják, hogy az igazoló dokumentumok rendelkezésre álljanak, és nem róhatnak a végső kedvezményezettekre az ezzel kapcsolatos felelősségük teljesítéséhez szükséges mértéken túllépő nyilvántartási kötelezettségeket.
41. cikk
Pénzügyi eszközök kiadásaira vonatkozó kifizetési kérelmek
(1) A 38. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett azon pénzügyi eszközök és a 38. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett azon pénzügyi eszközök tekintetében, amelyeket a 38. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban hajtanak végre, szakaszolt időközi kifizetési kérelmeket kell benyújtani a pénzügyi eszköznek juttatott program-hozzájárulásra a 65. cikk (2) bekezdésében meghatározott elszámolhatósági időszak (a továbbiakban: az elszámolhatósági időszak) során a következő feltételeknek megfelelően:
a) |
a pénzügyi eszközhöz nyújtandó program-hozzájárulás azon összege, amelyet a elszámolhatósági időszak folyamán benyújtott időközi kifizetési kérelmek tartalmaznak, nem haladhatja meg az adott pénzügyi eszköz számára a releváns finanszírozási megállapodás keretében lekötött program-hozzájárulások teljes összegének 25 %-át, amely összeg a 42. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontja értelmében a elszámolhatósági időszak folyamán várhatóan kifizetésre kerülő kiadások összegének felel meg. A elszámolhatósági időszakon túl benyújtott, időközi kifizetési kérelmek tartalmazzák a 42. cikk szerinti elszámolható kiadások teljes összegét; |
b) |
az első albekezdés a) pontjában említett, egyes időközi kifizetési kérelmek legfeljebb a 38. cikk (9) bekezdésében említett, a pénzügyi eszközbe várhatóan befizetett nemzeti társfinanszírozás teljes összegének 25 %-ára vonatkozó összeget tartalmazhatnak fel, vagy – a végső kedvezményezettek szintjén – a 42. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontja szerinti kiadásokra vonatkozó összeget, a elszámolhatósági időszakon belül; |
c) |
a elszámolhatósági időszak folyamán további időközi kifizetési kérelmek kizárólag a következő feltételek alapján nyújthatók be:
|
d) |
minden olyan időközi kifizetési kérelem, amely pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó kiadásokat tartalmaz, külön tartalmazza a pénzügyi eszközhöz nyújtott program-hozzájárulások teljes összegét és a 42. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontja szerinti elszámolható kiadásként kifizetett összegeket is. A végső egyenleg kifizetése iránti, egy program lezárásakor benyújtott kérelem tartalmazza a 42. cikk szerinti elszámolható kiadások teljes összegét is. |
(2) A 38. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, a 38. cikk (4) bekezdésének c) pontja szerint végrehajtott pénzügyi eszközök tekintetében az időközi kifizetés és a végső egyenlegre vonatkozó kifizetési kérelmek tartalmazzák az irányító hatóság által a végső kedvezményezettben végrehajtott beruházás céljára teljesített kifizetések teljes összegét a 42. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említettek szerint.
(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amely révén szabályokat állapít meg a pénzügyi eszközök számára történő kifizetések visszavonására és az ebből következő kiigazításokra a kifizetési kérelmek tekintetében.
(4) A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos, a Bizottsághoz benyújtott kifizetési kérelmekhez csatolt kiegészítő információk benyújtása során használandó mintákat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
42. cikk
Elszámolható kiadás záráskor
(1) A program zárásakor a pénzügyi eszköz elszámolható kiadása az elszámolhatósági időszakon belül a pénzügyi eszköz számára ténylegesen kifizetett, illetve garanciák esetében a pénzügyi eszköz által lekötött program-hozzájárulások teljes összege, amely a következőknek felel meg:
a) |
végső kedvezményezettek számára kifizetett összegek, valamint a 37. cikk (7) bekezdésében említett esetekben a végső kedvezményezettek javára teljesített kifizetések; |
b) |
akár még fennálló, akár már lejárt garanciaszerződésekre a lehetséges garancialehívások teljesítése érdekében lekötött források, amelyeket prudens előzetes kockázatértékelés alapján számítottak ki, és amelyek a végső kedvezményezettben végrehajtott új beruházások céljára nyújtott mögöttes új kölcsönök vagy más kockázati eszközök összegének többszörösét fedezik; |
c) |
az elszámolhatósági időszak után legfeljebb tíz év alatt fizetendő, pénzügyi eszközökkel együttesen alkalmazott tőkésített kamattámogatás vagy garanciadíj-támogatás, amelyet egy kifejezetten ebből a célból létrehozott letéti számlára fizetnek be az elszámolhatósági időszak utáni tényleges kifizetések céljára, de a végső kedvezményezettekben végrehajtott beruházások céljából nyújtott kölcsönök és más kockázati eszközök vonatkozásában az elszámolhatósági időszakon belül; |
d) |
a pénzügyi eszköz felmerült irányítási költségeinek visszatérítése vagy a pénzügyi eszközzel kapcsolatos irányítási díjak kifizetése. |
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az éves részletek tőkésítési rendszerének létrehozására vonatkozó egyedi szabályok megállapítása tekintetében, az első albekezdés (c) pontjában említett kamattámogatások és garanciadíj-támogatások számára.
(2) Tőkerészesedés alapú eszközök és mikrohitelek esetében az elszámolhatósági időszak után legfeljebb hat évig az adott elszámolhatósági időszakon belül a végső kedvezményezettekben végrehajtott beruházásokkal kapcsolatban fizetendő tőkésített irányítási költségek és díjak, amelyekre a 44. cikk vagy a 45. cikk rendelkezései nem vonatkoznak, elszámolható kiadásnak minősülhetnek, amennyiben azokat az ebből a célból létrehozott letéti számlára befizetik.
(3) A 37. cikk (4) bekezdésében említett vállalkozások számára biztosított tőkerészesedés-alapú eszközök esetében – amelyek tekintetében a 38. cikk (7) bekezdésének b) pontjában előírt finanszírozási megállapodás aláírására 2017. december 31-e előtt kerül sor, és amelyek az elszámolhatósági időszak végéig a releváns finanszírozási megállapodásban lekötött programforrások legalább 55 %-át beruházták – az elszámolhatósági időszak végétől számított négy évet nem meghaladó időszakban a végső kedvezményezettek részére teljesített kifizetések korlátozott összege elszámolható kiadásnak tekinthető, amennyiben a kifizetéseket kifejezetten erre a célra létrehozott letéti számlára teljesítették, azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartják az adott tagállam támogatásra vonatkozó szabályait, és hogy a következőkben előírt valamennyi feltétel teljesül.
A letéti számlára befizetett összegek:
a) |
kizárólag olyan végső kezdeményezettek számára juttatott folyamatos finanszírozásra használhatók fel, amelyek a pénzügyi eszközből az elszámolhatósági időszakon belül eredetileg olyan sajáttőke-beruházásban részesültek, amelyek egészben vagy részben még mindig fennállnak, |
b) |
kizárólag olyan folyamatos finanszírozásra használhatók fel, amelyeket a piaci normáknak megfelelően, piaci normák szerinti szerződéses megállapodásokkal összhangban kell teljesíteni, és arra a minimumösszegre kell korlátozni őket, amely elegendő a magánszféra általi társfinanszírozás ösztönzéséhez, ugyanakkor biztosítaniuk kell a megcélzott vállalkozások finanszírozásának folyamatosságát annak érdekében, hogy mind a közszférához, mind a magánszférabeli befektetők számára előnyösek legyenek a beruházások. |
c) |
nem haladhatják meg az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett tőkealapú pénzügyi eszköz elszámolható kiadásainak 20 %-át, amely felső összeghatárból a pénzügyi eszközhöz az elszámolhatósági időszak alatt visszafolyó tőkeforrásokat és tőkenyereségeket le kell vonni. |
A letéti számlára befizetett azon összegeket, amelyek az első albekezdésben említett időszak alatt nem kerülnek felhasználásra a végső kedvezményezettek részére teljesített beruházások formájában, a 45. cikkel összhangban kell felhasználni.
(4) Az (1) és (2) bekezdés szerint feltüntetett elszámolható kiadás összege nem haladhatja meg a következők együttes összegét:
a) |
az ESB-alapokból az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában kifizetett támogatások teljes összege; valamint |
b) |
a megfelelő nemzeti társfinanszírozás összege. |
(5) Az e cikk (1) bekezdése első albekezdésének d) pontjában és a (2) bekezdésében említett irányítási költségeket és díjakat az alapok alapját végrehajtó szervezet vagy a pénzügyi eszközöket a 38. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban végrehajtó szervezetek számíthatják fel, és azok összege nem haladhatja meg az e cikk (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított küszöbértékeket. Míg az irányítási költségek a kiadások igazolása ellenében visszatérítendő közvetlen vagy közvetett költségtételeket tartalmazzák, addig az irányítási díjak a nyújtott szolgáltatásoknak adott esetben a piaci versenyben kialakult, megegyezésen alapuló árát jelentik. Az irányítási költségek és díjak megállapítása teljesítményalapú számítási módszertanon alapul.
Az irányítási költségek és díjak ügyviteli díjakat is tartalmazhatnak. Amennyiben az ügyviteli díjakat vagy azok egy részét a végső kedvezményezettnek számítják fel, azok összege nem jelenthető be elszámolható kiadásként.
Az irányítási költségek és díjak – ideértve azokat is, amelyek a pénzügyi eszközzel kapcsolatos előkészítő munka folyamán, még a vonatkozó finanszírozási megállapodás aláírása előtt merülnek fel – a releváns finanszírozási megállapodás aláírásának napjától kezdve minősülnek elszámolhatónak.
(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a teljesítményen és az alkalmazandó küszöbértékeken alapuló irányítási költségek és díjak meghatározási kritériumaira vonatkozó egyedi szabályok, illetve a tőkerészesedés alapú eszközök és mikrohitelek esetében a tőkésített irányítási költségek és díjak megtérítésére vonatkozó szabályok megállapítására.
43. cikk
Az ESB-alapokból pénzügyi eszközök számára fizetett támogatás kamata és más nyeresége
(1) Az ESB-alapokból pénzügyi eszközök számára kifizetett támogatást a tagállamokban székhellyel rendelkező pénzintézetek számláin kell elhelyezni, és ideiglenes jelleggel, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban be kell fektetni.
(2) Az ESB-alapokból pénzügyi eszközök számára kifizetett támogatás kamatát és más nyereségét ugyanarra a célra kell felhasználni – ideértve a felmerülő irányítási költségek visszatérítését vagy a pénzügyi eszköz irányítási díjainak kifizetését a 42. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően, valamint a 42. cikk első albekezdésének (2) bekezdésével összhangban kifizetett kiadásokat –, mint az ESB-alapokból származó kezdeti támogatást vagy ugyanazon pénzügyi eszközön belül, vagy pedig – a pénzügyi eszköz felszámolását követően – más pénzügyi eszközökön, illetve más támogatási formákon belül, egy prioritás keretében megállapított egyedi célkitűzéseknek megfelelően, az elszámolhatóságiidőszak végéig.
(3) Az irányító hatóság biztosítja a kamat és más nyereség felhasználásának megfelelő nyilvántartását.
44. cikk
Az ESB-alapokból nyújtott támogatásból eredő források újbóli felhasználása az elszámolhatósági időszak végéig
(1) Az ESB-alapokból nyújtott támogatásból eredő, a pénzügyi eszközök számára beruházásokból vagy garanciaszerződések keretében lekötött források felszabadítása révén visszafizetett forrásokat – ideértve tőkeösszeg-visszafizetéseket, nyereséget és más jövedelmet vagy hozamot, például a kamatokat, a garanciadíjakat, az osztalékokat, a tőkenyereségeket és a beruházások által termelt minden egyéb bevételt is – a következő célokra kell felhasználni az e célokhoz szükséges összeg erejéig, valamint a releváns finanszírozási megállapodásokban megállapított sorrendben:
a) |
további beruházások ugyanazon vagy más pénzügyi eszközök révén egy prioritás keretében megállapított egyedi célkitűzéseknek megfelelően. |
b) |
adott esetben elsőbbségi javadalmazás fizetése a magánbefektetők vagy a piacgazdasági elven működő azon közszférához tartozó befektetők számára, akik az ESB-alapokból a pénzügyi eszköz részére nyújtott támogatáshoz kiegészítő forrásokat biztosítanak, vagy a végső kedvezményezett szintjén társberuházóként lépnek fel; |
c) |
adott esetben a pénzügyi eszköz felmerült irányítási költségeinek visszatérítése és az irányítási díjak kifizetése; |
Az első albekezdés b) pontja szerinti elsőbbségi javadalmazás szükségességét és szintjét az előzetes értékelésben kell megállapítani. Az elsőbbségi javadalmazás nem haladhatja meg a kiegészítő magánforrások bevonását célzó ösztönzők létrehozásához szükséges mértéket, és nem eredményezheti a magánbefektetők vagy a piacgazdasági elven működő közszférához tartozó befektetők túlfizetését. Az érdekek összehangolását a kockázat és a nyereség megfelelő megosztása révén kell biztosítani, valamint általános kereskedelmi alapon kell végrehajtani, összhangban az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal.
(2) Az irányító hatóság biztosítja az (1) bekezdésben említett források felhasználásának megfelelő nyilvántartását.
45. cikk
A források felhasználása az elszámolhatósági időszak végét követően
A tagállamok elfogadják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi eszközök számára visszafizetett források – ideértve a tőkeösszeg-visszafizetéseket, valamint az elszámolhatósági időszak végét követő legalább nyolcéves időszak során keletkezett tőkeforrásokat, nyereséget és más jövedelmet vagy hozamot –, amelyek a pénzügyi eszközök számára a közös stratégiai kerethez tarozó alapokból a 37. cikk alapján nyújtott támogatásra vezethetők vissza, a program vagy programok céljaival összhangban kerüljenek felhasználásra vagy ugyanazon pénzügyi eszköz keretében vagy – e forrásoknak a pénzügyi eszközből való kiáramlását követően –más pénzügyi eszközök keretében, mindkét esetben azzal a feltétellel, hogy egy, a piaci feltételekről készülő értékelés kimutatja, hogy továbbra is szükség van az adott beruházásra, illetve egyéb támogatási formák kezretében.
46. cikk
A pénzügyi eszközök végrehajtásáról szóló jelentés
(1) Az irányító hatóság az éves végrehajtási jelentés mellékleteként külön jelentést küld a Bizottságnak a pénzügyi eszközöket magában foglaló műveletekről.
(2) Az (1) bekezdésben említett külön jelentés minden egyes pénzügyi eszközre vonatkozóan a következő információkat tartalmazza:
a) |
azon program és azon prioritás vagy intézkedés azonosítása, amelyből az ESB-alapokból származó támogatást nyújtották; |
b) |
a pénzügyi eszközök és a végrehajtási intézkedések leírása; |
c) |
a pénzügyi eszközöket végrehajtó és adott esetben az alapok alapját végrehajtó, a 38. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 38. cikk (4) bekezdésének a), b) és c) pontja szerinti szervezetek, és a 38. cikk (6) bekezdése szerinti pénzügyi közvetítők azonosítása; |
d) |
a pénzügyi eszköz számára kifizetett program-hozzájárulás teljes összege prioritásonként vagy intézkedésenként; |
e) |
a végső kedvezményezetteknek vagy a végső kedvezményezettek javára a végső kedvezményezettbe történő beruházások számára nyújtott vagy garanciaszerződésben lekötött teljes támogatási összeg, valamint a felmerült irányítási költségek vagy kifizetett irányítási díjak programonként és prioritásonként vagy intézkedésenként; |
f) |
a pénzügyi eszköz teljesítménye, beleértve létrehozásának és a pénzügyi eszközt végrehajtó szervezetek kiválasztásának előrehaladását (beleértve az alapok alapját végrehajtó szervezetet); |
g) |
az ESB-alapokból pénzügyi eszközök számára fizetett támogatás kamata és más nyeresége, amelyet a 43. és 44. cikkben említett beruházásokból a pénzügyi eszközök számára visszafizettek; |
h) |
a pénzügyi eszköz általi beruházások nyomán várt multiplikátorhatás megvalósításában elért előrehaladás, illetve a beruházások és a részvételek értéke; |
i) |
a tőkeberuházások értéke az előző évekhez képest; |
j) |
a pénzügyi eszköz hozzájárulása az érintett prioritás vagy intézkedés mutatóinak eléréséhez. |
Az első albekezdés h) és a j) pontjában foglalt információkat elegendő a 2017-ben és a 2019-ben benyújtott éves végrehajtási jelentések mellékletében és a záró végrehajtási jelentésben feltüntetni. Az első albekezdés a)–j) pontjában említett jelentéstételi kötelezettségeket a végső kedvezményezettek szintjén nem kell alkalmazni.
(3) A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a Bizottsághoz a pénzügyi eszközökről szóló jelentés megtétele során használandó mintákat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(4) A Bizottság 2016-tól kezdődően minden évben az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap tekintetében a 111. cikk (1) bekezdésében, az EMVA tekintetében az EMVA-rendelet 75. cikkében említett éves végrehajtási jelentés, valamint az ETHA-ra vonatkozó egyedi szabályok vonatkozó rendelkezéseinek benyújtási határideje után hat hónappal összefoglalót készít a pénzügyi eszközök finanszírozásában és végrehajtásában elért előrehaladásra vonatkozó, az irányító hatóságok által e cikknek megfelelően megküldött adatokról. Ezen összefoglalókat továbbítani kell az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint közzé kell tenni.
V. CÍM
MONITORING ÉS ÉRTÉKELÉS
I. FEJEZET
Monitoring
I.
47. cikk
Monitoring-bizottság
(1) A tagállam számára a program elfogadásáról szóló határozatról megküldött értesítést követő három hónapon belül a tagállam az intézményi, jogi és pénzügyi keretének megfelelően az irányító hatósággal egyetértésben létrehozza a program végrehajtását monitoring alá vonó bizottságot (a továbbiakban: a monitoring bizottság).
A tagállamnak lehetősége van arra, hogy egynél több, ESB-alapokból társfinanszírozott program vonatkozásában egyetlen monitoring-bizottságot hozzon létre.
(2) Minden monitoring-bizottság kidolgozza és elfogadja a saját eljárási szabályzatát az érintett tagállam intézményi, jogi és pénzügyi keretével összhangban.
(3) Az európai területi együttműködési cél alá tartozó program monitoring-bizottságát – az irányító hatósággal egyetértésben, a program elfogadásáról szóló határozatról a tagállamok részére megküldött értesítés időpontjától számított három hónapon belül – az együttműködési programban közreműködő tagállamok, valamint harmadik országok hozzák létre, amennyiben elfogadták az együttműködési programban való közreműködésre irányuló felkérést. A monitoring-bizottság kidolgozza és elfogadja a saját eljárási szabályzatát.
48. cikk
A monitoring-bizottság összetétele
(1) A monitoring-bizottság összetételéről a tagállam határoz, feltéve, hogy a monitoring-bizottság az érintett tagállami hatóságok, a monitoring-bizottság az illetékes tagállami hatóságok, a közreműködő szervezetek és az 5. cikkben említett partnerek képviselőiből áll. A partnerek képviselőit – átlátható eljárások útján – az egyes partnerek delegálják a monitoring-bizottságba. A monitoring-bizottság minden tagja rendelkezhet szavazati joggal.
Az európai területi együttműködési cél alá tartozó program monitoring-bizottságának összetételéről a programban közreműködő tagállamok állapodnak meg, valamint harmadik országok, amennyiben elfogadták az együttműködési programban való közreműködésre irányuló felkérést. A monitoring-bizottságban a tagállamok és a harmadik országok vonatkozó képviselői kapnak helyet. A monitoring-bizottságban olyan európai területi együttműködési csoportosulás képviselői is helyet kaphatnak, amely a programhoz kapcsolódó tevékenységeket végez a programterületen belül.
(2) A monitoring-bizottság tagjainak listáját közzéteszik.
(3) A Bizottság tanácsadói minőségben részt vesz a monitoring-bizottság munkájában.
(4) Amennyiben az EBB hozzájárul a programhoz, tanácsadói minőségben részt vehet a monitoring-bizottság munkájában.
(5) A monitoring-bizottság elnöke a tagállam vagy az irányító hatóság képviselője.
49. cikk
A monitoring-bizottság feladatai
(1) A monitoring-bizottság évente legalább egyszer ülésezik, és felülvizsgálja a program végrehajtását és a célkitűzései elérésének előrehaladását. Ennek során figyelembe veszi a pénzügyi adatokat, a közös és a programspecifikus mutatókat, beleértve az eredménymutatók értékének változásait, illetve a számszerűsített célértékek elérésének előrehaladását és a 21. cikk (1) bekezdésében említett eredményességmérési keretben meghatározott részcélokat, és adott esetben a minőségi elemzések eredményeit.
(2) A monitoring-bizottság megvizsgálja a program teljesítését érintő valamennyi kérdést, beleértve az eredményességi felülvizsgálat következtetéseit is.
(3) A monitoring-bizottsággal konzultálnak, és az – amennyiben azt helyénvalónak ítéli – véleményezi az irányító hatóság által esetlegesen javasolt programmódosításokat.
(4) A monitoring-bizottság észrevételeket tehet az irányító hatóság számára a program végrehajtása és értékelése tekintetében, a kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek csökkentéséhez fűződő intézkedéseket is ideértve. A monitoring-bizottság az észrevételei eredményeképpen hozott intézkedéseket monitoring alá vonja.
50. cikk
Végrehajtási jelentések
(1) 2016-tól 2023-ig bezárólag minden egyes tagállam éves jelentést nyújt be a Bizottságnak a program előző pénzügyi évben történt végrehajtásáról. A tagállamok a program végrehajtásáról zárójelentést nyújtanak be a Bizottságnak az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap esetében, illetve éves végrehajtási jelentést az EMVA és az ETHA esetében, az alapspecifikus szabályokban megállapított határidőig.
(2) Az éves végrehajtási jelentések kulcsfontosságú információkat tartalmaznak a program és annak prioritásai végrehajtásáról, hivatkozással a pénzügyi adatokra, a közös és a programspecifikus mutatókra és a számszerűsített célértékekre – beleértve adott esetben az eredménymutatók értékének változásait is – és a 2017-ben benyújtandó éves végrehajtási jelentéstől kezdve az eredményességmérési keretben meghatározott részcélokra. A benyújtott adatok a teljes mértékben végrehajtott műveletek, valamint ahol a végrehajtás aktuális szakasza lehetővé teszi, a kiválasztott műveletek mutatóinak értékeire is vonatkoznak. A jelentések tartalmaznak egy az előző pénzügyi év folyamán rendelkezésre álló, a program értékelései során tett megállapításokról szóló összefoglalást, a program teljesítését esetlegesen érintő kérdéseket, valamint a megtett intézkedéseket is. A 2016-ban benyújtandó éves végrehajtási jelentés – adott esetben – ismertetheti az előzetes feltételrendszer teljesítése érdekében hozott intézkedéseket.
(3) A (2) bekezdéstől eltérően, az ESZA esetében továbbítandó adatokra vonatkozó egyedi szabályok meghatározhatók az ESZA-rendeletben.
(4) A 2017-ben benyújtandó éves végrehajtási jelentés tartalmazza és értékeli a (2) bekezdésben említett információkat és a program célkitűzéseinek megvalósításában elért előrehaladást, beleértve az ESB-alapok hozzájárulását az eredménymutatók értékének változásaihoz, amennyiben a vonatkozó értékelések ezt bizonyítják. Az éves végrehajtási jelentés tartalmazza továbbá a programok elfogadásának időpontjában nem teljesített előzetes feltételrendszer teljesítése érdekében hozott intézkedéseket. A jelentés értékeli az intézkedések végrehajtását is, figyelembe véve a 7. és 8. cikkben meghatározott elveket, valamint az 5. cikkben említett partnereknek a program végrehajtásában vállalt szerepét, és jelentést téve az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésekre felhasznált támogatásról.
(5) A 2019-ben benyújtandó éves végrehajtási jelentés és az ESB-alapokra vonatkozó záró végrehajtási jelentés a (2) és (3) bekezdésben említett információk és értékelések mellett tartalmazza a program célkitűzéseinek megvalósításában elért előrehaladásra vonatkozó adatokat és azok értékelését, valamint a program hozzájárulását az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiának megvalósításához.
(6) Az (1)–(5) bekezdésben említett éves végrehajtási jelentések elfogadhatósága érdekében az éves végrehajtási jelentések tartalmazzák az ezekben a bekezdésekben, valamint az alapra vonatkozó szabályokban előírt összes információt.
A Bizottság az éves végrehajtási jelentés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül tájékoztatja a tagállamot, amennyiben a jelentés nem elfogadható, ennek hiányában azt elfogadhatónak kell tekinteni.
(7) A Bizottság megvizsgálja az éves végrehajtási jelentést és a záró végrehajtási jelentést, és az éves végrehajtási jelentés kézhezvételének napjától számított két hónapon belül, illetve a záró végrehajtási jelentés kézhezvételének napjától számított öt hónapon belül tájékoztatja a tagállamot az észrevételeiről. Amennyiben a Bizottság nem tesz észrevételeket a fenti határidőkön belül, akkor a jelentéseket elfogadottnak kell tekinteni.
(8) A Bizottság észrevételeket intézhet az irányító hatósághoz a program végrehajtását jelentős mértékben befolyásoló kérdésekre vonatkozóan. Amennyiben ilyen észrevételeket tettek, az irányító hatóság az említett észrevételekkel kapcsolatos valamennyi szükséges információt rendelkezésre bocsátja, és ahol szükséges, három hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot a végrehajtott intézkedésekről.
(9) Az éves végrehajtási jelentést és a záró végrehajtási jelentést, valamint a tartalmuk polgároknak szánt összefoglalóját a lakosság számára hozzáférhetővé kell tenni.
51. cikk
Éves felülvizsgálati ülés
(1) A Bizottság és az egyes tagállamok közötti éves felülvizsgálati ülést 2016-tól 2023-ig bezárólag minden évben meg kell tartani az egyes programok teljesítésének vizsgálata érdekében, figyelembe véve az éves végrehajtási jelentést és a Bizottság észrevételeit.
(2) Az éves felülvizsgálati ülés több programmal is foglalkozhat. 2017-ben és 2019-ben az éves felülvizsgálati ülés a tagállam összes programjával foglalkozik, és figyelembe veszi a tagállam által ezekben az években az 52. cikk szerint benyújtott előrehaladási jelentéseket.
(3) Az (1) bekezdéstől eltérően, a tagállam és a Bizottság megállapodhatnak, hogy egy adott program éves felülvizsgálati ülését csak 2017-ben és 2019-ben tartják meg.
(4) Az éves felülvizsgálati ülés elnöki tisztségét a Bizottság tölti be, vagy amennyiben a tagállam ezt kéri, az elnöki tisztséget a tagállam és a Bizottság közösen is betöltheti.
(5) A tagállam biztosítja, hogy az éves felülvizsgálati ülés után megfelelően nyomon követik a Bizottság azon kérdésekkel kapcsolatos észrevételeit, amelyek jelentősen befolyásolják a program végrehajtását, és ahol szükséges, a megtett intézkedésekről három hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot.
II.
52. cikk
Előrehaladási jelentés
(1) 2017. augusztus 31-ig és 2019. augusztus 31-ig a tagállamok előrehaladási jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a partnerségi megállapodás végrehajtásáról a 2016. december 31-i, illetve 2018. december 31-i állapotot alapul véve.
(2) Az előrehaladási jelentés a következőkre vonatkozó információkat tartalmazza és értékeli:
a) |
a tagállamok fejlesztési szükségleteiben a partnerségi megállapodás elfogadása óta bekövetkezett változások; |
b) |
az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia, valamint az egyes alapokra vonatkozó, a 4. cikk (1) bekezdésében említett küldetések megvalósításában elért előrehaladás, az ESB-alapoknak a kiválasztott tematikus célkitűzésekhez való hozzájárulása révén, és különösen az eredményességmérési keretben az egyes programokra vonatkozóan meghatározott részcélok és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések támogatása tekintetében; |
c) |
végrehajtották-e a partnerségi megállapodás elfogadása napján nem teljesített, a partnerségi megállapodásban foglalt, alkalmazandó előzetes feltételek teljesítése érdekében hozott intézkedéseket a meghatározott ütemtervnek megfelelően. E pont kizárólag a 2017-ben benyújtandó előrehaladási jelentésre alkalmazandó; |
d) |
az ESB-alapok és más uniós és nemzeti finanszírozási eszközök közötti és az EBB-vel történő koordinációt biztosító mechanizmusok végrehajtása; |
e) |
a területi fejlesztés integrált megközelítésének megvalósítása, vagy az integrált megközelítések programalapú végrehajtásának összefoglalása, ideértve az együttműködés érdekében meghatározott kiemelt területek megvalósításában elért előrehaladást is; |
f) |
adott esetben azok az intézkedések, amelyek célja megerősíteni a tagállamok hatóságainak és a kedvezményezetteknek az ESB-alapok igazgatásával és felhasználásával kapcsolatos kapacitásait; |
g) |
a kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek csökkentése vonatkozásában hozott intézkedések és elért előrehaladás; |
h) |
az 5. cikkben említett partnerek által a partnerségi megállapodás végrehajtásában betöltött szerep; |
i) |
az ESB-alapok végrehajtására irányuló, az 5., 7. és 8. cikkben említett horizontális elvek és szakpolitikai célkitűzések alkalmazásával összefüggésben hozott intézkedések összefoglalása. |
(3) Amennyiben a Bizottság az előrehaladási jelentés benyújtásának napjától számított két hónapon belül úgy határoz, hogy a benyújtott információk nem teljesek vagy nem egyértelműek, és ez jelentős mértékben kihat az érintett értékelés minőségére és megbízhatóságára, további információkat kérhet a tagállamtól azzal a feltétellel, hogy e kérés nem okoz indokolatlan késedelmet, és a Bizottság indoklással támasztja alá az állítólagos minőségi és megbízhatósági problémákat. A tagállam három hónapon belül megadja a Bizottság számára a kért információkat és amennyiben szükséges, annak megfelelően felülvizsgálja az előrehaladási jelentést.
(4) A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák az előrehaladási jelentés benyújtása során alkalmazandó mintákat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
53. cikk
A Bizottság jelentése és vita az ESB-alapokról
(1) A Bizottság 2016-tól kezdődően a tagállamok 50. cikk szerint benyújtott éves végrehajtási jelentései alapján az ESB-alapokra vonatkozóan évente összefoglaló jelentést, továbbá egy a rendelkezésre álló, a program értékelései során tett megállapításokról szóló összefoglalást nyújt be az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága számára. Ezen összefoglaló jelentés 2017-ben és 2019-ben a (2) bekezdésben említett stratégiai jelentés részét képezi.
(2) 2017-ben és 2019-ben a Bizottság stratégiai jelentést készít, amely összefoglalja a tagállamok előrehaladási jelentéseit, és azt 2017. december 31-ig, illetve 2019. december 31-ig benyújtja az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára, ezen intézményeket pedig felkérik a jelentés megvitatására.
(3) A Tanács megvitatja a stratégiai jelentést, különösen az ESB-alapoknak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia eléréséhez való hozzájárulása tekintetében, valamint a Tanácsot felkérik arra, hogy észrevételekkel járuljon hozzá az Európai Tanács tavaszi üléséhez.
(4) 2018-tól kezdve a Bizottság az Európai Tanács tavaszi ülésszakán benyújtott éves előrehaladási jelentésébe kétévente beilleszt egy olyan szakaszt, amelyben összefoglalja az (1) és a (2) bekezdésben említett legfrissebb jelentéseket, különös tekintettel az ESB-alapoknak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia terén elért előrehaladáshoz való hozzájárulására.
II. FEJEZET
Értékelés
54. cikk
Általános rendelkezések
(1) Értékeléseket kell végezni a programok kidolgozása minőségének és végrehajtásának a javítása érdekében, valamint eredményességük, hatékonyságuk és hatásuk felmérésére. Az adott ESB-alap küldetésével összhangban értékelni kell a programok hatását az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia célértékeihez képest, valamint – adott esetben – figyelemmel az adott program méretére a GDP-hez és az érintett programterületen jellemző munkanélküliséghez képest.
(2) A tagállamok biztosítják az értékelések elvégzéséhez szükséges forrásokat, továbbá az értékelésekhez szükséges adatok – beleértve a közös és adott esetben a programspecifikus mutatókra vonatkozó adatokat – előállításához és gyűjtéséhez szükséges eljárások rendelkezésre állását.
(3) Az értékeléseket a program végrehajtásáért felelős hatóságoktól funkcionálisan független belső vagy külső szakértők végzik. A Bizottság e rendelet hatálybalépését követően haladéktalanul iránymutatást ad az értékelések elvégzésének módját illetően.
(4) Minden értékelést a lakosság számára hozzáférhetővé kell tenni.
55. cikk
Előzetes értékelés
(1) A tagállamok előzetes értékelést végeznek az egyes programok kidolgozása minőségének javítása érdekében.
(2) Az előzetes értékeléseket a programok elkészítéséért felelős hatóság felelősségi körében kell elvégezni. Ezeket a programmal egyidejűleg, vezetői összefoglalóval együtt kell benyújtani a Bizottságnak. Az alapspecifikus szabályok küszöbértékeket határozhatnak meg, amelyek alatt az előzetes értékelést egy másik program értékelésével együtt lehet elvégezni.
(3) Az előzetes értékelés felméri:
a) |
az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához való hozzájárulást, tekintettel a kiválasztott tematikus célkitűzésekre és prioritásokra, és figyelembe véve a nemzeti és regionális szükségleteket és fejlesztési potenciált, valamint a korábbi programozási időszakok során levont következtetéseket; |
b) |
a javasolt program vagy tevékenység belső koherenciáját, valamint annak kapcsolatát más releváns eszközökkel; |
c) |
a költségvetési források elosztása és a program célkitűzései közötti összhangot; |
d) |
a programok kiválasztott tematikus célkitűzései, prioritásai és az azoknak megfelelő célkitűzések összhangját a közös stratégiai kerettel, a partnerségi megállapodással és az EUMSZ 121. cikke (2) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns országspecifikus ajánlásokkal, továbbá – adott esetben – nemzeti szinten a nemzeti reformprogrammal; |
e) |
a programra vonatkozóan javasolt mutatók relevanciáját és egyértelműségét; |
f) |
hogy a várható kimenetek miként járulnak hozzá az eredményekhez; |
g) |
hogy a mutatók számszerűsített célértékei reálisak-e, tekintettel az ESB-alapokból előirányzott támogatásra; |
h) |
a javasolt támogatási forma indokoltságát; |
i) |
a program irányításához szükséges emberi erőforrások és adminisztratív kapacitás megfelelőségét; |
j) |
a program monitoringját és az értékelések elvégzéséhez szükséges adatok gyűjtését végző eljárások alkalmasságát; |
k) |
az eredményességmérési kerethez kiválasztott részcélok alkalmasságát; |
l) |
a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és mindennemű hátrányos megkülönböztetés megelőzése érdekében tervezett intézkedések megfelelőségét, különös tekintettel a fogyatékossággal élők számára biztosított hozzáférésre; |
m) |
a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében tervezett intézkedések megfelelőségét; |
n) |
a kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek csökkentése érdekében tervezett intézkedéseket. |
(4) Az előzetes értékelések adott esetben magukban foglalják a 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (36) meghatározott stratégiai környezeti vizsgálat követelményeit, figyelembe véve az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó szükségleteket.
56. cikk
Értékelés a programozási időszak során
(1) Az irányító hatóság vagy a tagállam értékelési tervet készít, amely egynél több programra is vonatkozhat. Ezen értékelési tervet az alapspecifikus szabályoknak megfelelően kell benyújtani.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő értékelési kapacitás álljon rendelkezésre.
(3) A programozási időszak során az irányító hatóság biztosítja, hogy az értékelési terv alapján valamennyi program értékelését, beleértve az eredményesség, a hatékonyság és a hatások értékelését, elvégzik, valamint, hogy azokat az alapspecifikus szabályokkal összhangban megfelelően nyomon követik. A programozási időszak során legalább egyszer értékelni kell, hogy az ESB-alapokból származó támogatás miként járult hozzá az egyes prioritások célkitűzéseihez. A monitoring-bizottság valamennyi értékelést megvizsgálja és megküldi a Bizottságnak.
(4) A Bizottság saját kezdeményezésére elvégezheti a programok értékelését. A Bizottság tájékoztatja az irányító hatóságot, az eredményeket pedig megküldi az irányító hatóságnak, valamint az érintett monitoring-bizottság rendelkezésére bocsátja.
(5) E cikk (1), (2) és (3) bekezdése nem vonatkozik a 39. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett célzott programokra.
57. cikk
Utólagos értékelés
(1) Az utólagos értékeléseket a Bizottság vagy – a Bizottsággal szoros együttműködésben – a tagállamok végzik. Az utólagos értékelések megvizsgálják az ESB-alapok eredményességét és hatékonyságát, valamint azok hozzájárulását az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához, figyelembe véve az e stratégiára vonatkozóan megállapított célokat, és az utólagos értékelések során az alapspecifikus szabályokban meghatározott egyedi követelményeknek megfelelően.
(2) Az utólagos értékeléseket 2024. december 31-ig kell elvégezni.
(3) A 39. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett célzott programok utólagos értékelését a Bizottság végzi, és azt 2019. december 31-ig kell lezárni.
(4) A Bizottság 2025. december 31-ig minden egyes ESB-alap vonatkozásában összefoglaló jelentést készít, amelyben ismerteti az utólagos értékelések főbb következtetéseit.
VI. CÍM
TECHNIKAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS
58. cikk
Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére
(1) A Bizottság kezdeményezésére az ESB-alapok támogathatják az e rendelet végrehajtásához szükséges előkészítő, monitoring, adminisztratív és technikai segítségnyújtási, értékelési, audit- és kontrollintézkedéseket.
Az első albekezdésben említett intézkedések végrehajthatók közvetlenül a Bizottság által vagy közvetetten a költségvetési rendelet 60. cikkével összhangban a tagállamoktól eltérő szervezetek és személyek által.
Az első albekezdésben említett intézkedések magukban foglalhatják különösen a következőket:
a) |
a projektek előkészítéséhez és értékeléséhez biztosított segítségnyújtás, beleértve az EBB részéről nyújtott segítséget; |
b) |
az ESB-alapok eredményes irányításához szükséges intézmények megerősítése és az adminisztratív kapacitás kiépítése; |
c) |
a Bizottság ESB-alapokról szóló jelentéseihez és a kohéziós jelentéshez kapcsolódó tanulmányok; |
d) |
az ESB-alapok elemzésével, irányításával, monitoringjával, információcseréjével és végrehajtásával kapcsolatos intézkedések, valamint az kontrollrendszerek és a technikai és adminisztratív segítségnyújtás végrehajtásával összefüggő intézkedések; |
e) |
az ESB-alapok jelenlegi és jövőbeli működésére vonatkozó értékelések, szakértői jelentések, statisztikák és tanulmányok, beleértve az általános jellegűeket, amelyeket adott esetben az EBB is elvégezhet; |
f) |
az információk terjesztésére, a hálózatépítés támogatására, a kommunikációs tevékenységek elvégzésére, a tudatosság növelésére és az együttműködés és tapasztalatcsere előmozdítására irányuló intézkedések, beleértve a harmadik országokkal is.; |
g) |
az irányítást, a monitoringot, az auditot, a kontrollt és az értékelést szolgáló számítógépes rendszerek üzembe helyezése, működtetése és egymással való összekapcsolása; |
h) |
az értékelési módszerek javítására és az értékelési gyakorlatokra vonatkozó információcserére irányuló intézkedések; |
i) |
kontrollal kapcsolatos intézkedések; |
j) |
a beruházások tervezéséhez, a szükségletek felméréséhez, a pénzügyi eszközök, közös cselekvési tervek és nagyprojektek előkészítéséhez, kidolgozásához és végrehajtásához szükséges nemzeti és regionális kapacitás erősítése, beleértve az EBB-vel közös kezdeményezéseket is; |
k) |
a jó gyakorlatok terjesztése annak elősegítése érdekében, hogy a tagállamok megerősítsék az 5. cikkben említett, érintett partnerek és ernyőszervezeteik kapacitását; |
l) |
a gazdasági és társadalmi kihívásokra válaszképpen foganatosítandó strukturális és igazgatási reformok azonosítására, rangsorolására és végrehajtására irányuló intézkedések azon tagállamokban, amelyek teljesítik a 24. cikk (1) bekezdésében előírt feltételeket. |
A lakosság felé irányuló kommunikációban a nagyobb hatékonyság elérése és a kommunikációs tevékenységek nagyobb és erősebb szinergiájának megteremtése érdekében a Bizottság kezdeményezésére az e rendelet által a kommunikációs tevékenységekhez rendelt források hozzájárulnak az Unió kohéziós politikával kapcsolatos szakpolitikai prioritásainak szervezeti kommunikációjához, amennyiben azok kapcsolódnak e rendelet általános célkitűzéseihez.
(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén évente megállapítja, hogy milyen típusú intézkedéseket tervez az (1) bekezdésben felsorolt intézkedésekkel kapcsolatban arra az esetre, ha azokra támogatást irányoznak elő az ESB-alapokból.
59. cikk
Technikai segítségnyújtás a tagállamok kezdeményezésére
(1) A tagállam kezdeményezésére az ESB-alapok előkészítési, irányítási, monitoring, értékelési, tájékoztatási és kommunikációs, hálózatépítési, panaszkezelési, kontroll- és auditintézkedéseket támogathatnak. A tagállam az ESB-alapokat a kedvezményezettek adminisztratív terheinek csökkentését szolgáló intézkedésekre használhatja, beleértve az elektronikus adatcsere-rendszereket, valamint a tagállam hatóságainak és a kedvezményezetteknek ezen alapok kezelésével és igénybevételével kapcsolatos kapacitásai megerősítését szolgáló intézkedéseket. Az ESB-alapok felhasználhatók továbbá az érintett partnerek kapacitásának megerősítésére – összhangban az 5. cikk (3) bekezdésének e) pontjával – és a jó gyakorlatok e partnerek között megvalósuló cseréjére irányuló intézkedések támogatására. Az e bekezdésben említett intézkedések vonatkozhatnak az előző és a következő programozási időszakra is.
(2) Az alapspecifikus szabályok az egyes ESB-alapok technikai segítségnyújtás forrásaiból finanszírozható további intézkedéseket határozhatnak meg, valamint ki is zárhatnak intézkedéseket az ilyen finanszírozásból.
VII. CÍM
AZ EURÓPAI STRUKTURÁLIS ÉS BERUHÁZÁSI ALAPOKBÓL SZÁRMAZÓ PÉNZÜGYI TÁMOGATÁS
I. FEJEZET
Az ESB-alapokból származó támogatás
60. cikk
Társfinanszírozási arányok meghatározása
(1) A Bizottságnak a program elfogadásáról szóló határozata rögzíti az ESB-alapokból származó támogatás társfinanszírozási arányát vagy arányait és maximális összegét az alapspecifikus szabályoknak megfelelően.
(2) A Bizottság kezdeményezésére vagy nevében végrehajtott technikai segítségnyújtási intézkedések 100 %-os finanszírozási aránya engedélyezett.
61. cikk
A befejezést követően nettó bevételt termelő műveletek
(1) Ez a cikk olyan műveletek esetében alkalmazandó, amelyek befejezésüket követően nettó bevételt termelnek. E cikk alkalmazásában a „nettó bevétel” a művelet keretében kínált árukért vagy szolgáltatásokért közvetlenül a felhasználók által fizetett pénzeszköz-beáramlást jelenti, például az infrastruktúra használatáért közvetlenül a felhasználókat terhelő díjakat, a föld vagy az épületek eladásából vagy bérbeadásából származó bevételeket vagy a szolgáltatásokért kapott ellentételezést a működési költségek és az adott időszakban a rövid élettartamú felszerelések cseréjére fordított költségek levonásával. A művelet következtében megvalósuló működésiköltség-megtakarításokat úgy kell kezelni, mint a nettó bevételeket, kivéve ha ezeket a működtetésre irányuló támogatások ugyanilyen mértékű csökkentése ellentételezi.
Amikor a beruházás teljes költsége nem társfinanszírozható, a nettó bevételt a beruházási költségek elszámolható és el nem számolható részeinek arányában kell felosztani.
(2) Az ESB-alapokból társfinanszírozható műveletek elszámolható kiadásait előzetesen csökkenteni kell úgy, hogy azokban kifejezésre jusson a műveletben rejlő potenciál a tekintetben, hogy egy meghatározott – a művelet végrehajtását és befejezését követő időszakot egyaránt felölelő – referenciaidőszakban nettó bevételt termeljen.
(3) A művelet potenciális nettó bevételét előre meg kell határozni az ágazatot, alágazatot vagy művelettípust irányító hatóság által a következők közül kiválasztott módszerrel:
a) |
a nettó bevétel százalékban meghatározott átalány formájában meghatározott százalékos arányának alkalmazása a művelethez kapcsolódó, az V. mellékletben vagy a későbbiekben említett bármely, a második, harmadik és negyedik albekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott ágazatra vagy alágazatra. |
b) |
a művelet diszkontált nettó bevételének kiszámítása a művelethez kapcsolódó ágazatnak vagy alágazatnak megfelelő referenciaidőszakot, az érintett beruházási kategória esetében rendesen elvárható nyereségességet, a „szennyező fizet” elv alkalmazását, és szükség esetén az érintett tagállam vagy régió viszonylagos fellendüléséhez kapcsolódó méltányossági megfontolásokat figyelembe véve. |
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az V. melléklet indokolt esetben történő módosítására, a múltbeli adatokat, a költségmegtérülés lehetőségét és adott esetben a „szennyező fizet” elvet figyelembe véve az említett mellékletben megállapított százalékban meghatározott átalányok kiigazítására.
A 149. cikkel összhangban a Bizottság jogosult felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az IKT, a KFI, valamint az energiahatékonyság területének ágazatai és alágazatai tekintetében százalékban meghatározott átalány megállapítására vonatkozóan. A Bizottság legkésőbb 2015. június 30-ig értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot ezekről a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról.
A Bizottság ezenkívül felhatalmazást kap arra, hogy kellően indokolt esetekben a 149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el többek között olyan további ágazatok vagy alágazatok V. mellékletben történő feltüntetésére vonatkozóan, amelyek megfelelnek a 9. cikk első bekezdésében meghatározott tematikus célkitűzéseknek, és az ESB-alapokból kapnak támogatást.
Az első albekezdés a) pontjában említett módszer alkalmazása esetén a művelet végrehajtása során és a befejezését követően termelt összes nettó bevételt figyelembe kell venni a százalékban meghatározott átalány alkalmazásakor, és az ezért később nem vonható le a művelet elszámolható kiadásaiból.
Amennyiben a harmadik és negyedik albekezdéssel összhangban, egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásával egy új ágazat vagy alágazat tekintetében százalékban meghatározott átalányt állapítottak meg, az irányító hatóság választhatja az első albekezdés a) pontjában meghatározott módszer alkalmazását az érintett ágazathoz vagy alágazathoz kapcsolódó új műveletekre.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az első albekezdés b) pontjában említett módszer meghatározására vonatkozóan. Az említett módszer alkalmazása esetén a művelet végrehajtása során termelt, olyan forrásokból származó nettó bevételt, amelyeket a művelet potenciális nettó bevételének megállapításakor nem vettek figyelembe, legkésőbb a kedvezményezett által benyújtott végső kifizetési kérelemben le kell vonni a művelet elszámolható kiadásaiból.
(4) A nemzeti szabályoknak megfelelően meg kell határozni azt a módszert, amellyel a Bizottsághoz benyújtott kifizetési kérelemben foglalt művelet kiadásaiból a nettó bevétel levonásra kerül.
(5) A (3) bekezdésben meghatározott módszerek alkalmazásának alternatívájaként egy tagállam kérésére csökkenteni lehet a 60. cikk (1) bekezdésében említett maximális társfinanszírozási arányt egy prioritási program vagy intézkedés elfogadásakor, és ekkor a (3) bekezdés első albekezdése a) pontjának megfelelően az adott prioritás vagy intézkedés alapján támogatott minden művelet esetében egységes százalékban meghatározott átalányt lehet alkalmazni. A csökkentés nem lehet kevesebb, mint az alapspecifikus szabályok értelmében alkalmazandó maximális uniós társfinanszírozási arány és a (3) bekezdés első albekezdése a) pontjában említett releváns százalékban meghatározott átalány szorzatának összege.
Az első albekezdésben említett módszer alkalmazása esetén a művelet végrehajtása során és a befejezését követően termelt összes nettó bevételt figyelembe kell venni a csökkentett társfinanszírozási arány alkalmazásakor, és az ezért később nem vonható le a műveletek elszámolható kiadásaiból.
(6) Amennyiben objektíve nem lehetséges a (3) vagy az (5) bekezdésben megállapított módszerek egyike alapján sem előre meghatározni a bevételt, a művelet befejezése utáni hároméves időszakon belül, vagy a dokumentumoknak az alapspecifikus szabályokban rögzített, a programok lezárásakor történő benyújtásának határidejéig– amelyik korábban következik be – megtermelt nettó bevételt le kell vonni a Bizottságnak bejelentett kiadásokból.
(7) Az (1)–(6) bekezdés a következők esetében nem alkalmazandó:
a) |
a kizárólag az ESZA által támogatott műveletek vagy műveletrészek; |
b) |
olyan műveletek, amelyek esetében a teljes elszámolható költség az (1)–(6) bekezdés alkalmazását megelőzően nem haladja meg az 1 000 000 EUR-t; |
c) |
teljes visszafizetési kötelezettség alá eső visszatérítendő támogatások és díjak; |
d) |
technikai segítségnyújtás; |
e) |
pénzügyi eszközökre irányuló vagy azokból származó támogatások; |
f) |
olyan műveletek, amelyek esetében a közpénzekből nyújtott támogatás egyösszegű átalány formájában vagy átalányalapú egységköltségek formájában történik; |
g) |
együttes cselekvési tervek alapján végrehajtott műveletek; |
h) |
olyan műveletek, amelyek esetében a támogatási összegeket vagy arányokat az EMVA-rendelet I. melléklete határozza meg. |
Az e bekezdés első albekezdésének b) pontjától eltérve, amennyiben egy tagállam az (5) bekezdést alkalmazza, akkor felveheti a vonatkozó prioritásba vagy intézkedésbe azokat a műveleteket, amelyeknek a teljes elszámolható költsége az (1)-(6) bekezdés alkalmazása előtt nem haladja meg az 1 000 000 EUR-t.
(8) Az (1)–(6) bekezdés ezenkívül nem alkalmazandó azokra a műveletekre, amelyek esetében a program keretében nyújtott támogatás:
a) |
csekély összegű (de minimis) támogatás; |
b) |
a kkv-k számára szabályokkal összeegyeztethető állami támogatás, ha a támogatás intenzitása vagy összege tekintetében az állami támogatással kapcsolatban korlátozást alkalmaznak; |
c) |
a szabályokkal összeegyeztethető állami támogatás, ha az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal összhangban elvégezték a finanszírozási szükségletek egyedi ellenőrzését. |
Az első albekezdéstől eltérve, valamely irányító hatóság az (1) bekezdéstől a (6) bekezdés b) pontjáig terjedő szakaszban előírt rendelkezéseket alkalmazhatja az e bekezdés első albekezdésének a)–c) pontja alá tartozó műveletekre is, amennyiben a nemzeti szabályok így rendelkeznek.
II. FEJEZET
Az ESB-alapokból a PPP-kre irányuló támogatások különleges szabályai
62. cikk
A PPP-k
Az ESB-alapok felhasználhatók PPP-műveletek támogatására. Az ilyen PPP-műveleteknek összhangban kell lenniük az alkalmazandó joggal, különösen az állami támogatásokra és a közbeszerzésekre vonatkozó jogszabályokkal.
63. cikk
Kedvezményezettek PPP-műveletek esetén
(1) PPP-műveletek esetén és a 2. cikk 10. pontjától eltérően a kedvezményezettek a következők lehetnek:
a) |
a műveletet kezdeményező közjogi intézmény, vagy |
b) |
a művelet végrehajtására kiválasztott vagy kiválasztandó, az adott tagállam magánjogának hatálya alá eső szervezet (a továbbiakban: a magánszférabeli partner). |
(2) A PPP-műveletet kezdeményező közjogi intézmény javasolhatja, hogy a művelet jóváhagyását követően kiválasztandó magánszférabeli partner legyen az ESB-alapokból nyújtandó támogatás kedvezményezettje. Ebben az esetben a jóváhagyó határozat feltétele, hogy az irányító hatóság megbizonyosodjon arról, hogy a kiválasztott magánszférabeli partner teljesíti és felvállalja az e rendelet értelmében a kezdeményezettek számára fennálló vonatkozó kötelezettségeket.
(3) A PPP-művelet végrehajtására kiválasztott magánszférabeli partnert mint kedvezményezettet a végrehajtás során fel lehet váltani, amennyiben erre a PPP vagy a magánszférabeli partner és a műveletet társfinanszírozó pénzügyi intézmény közötti finanszírozási megállapodás feltételei alapján szükség van. Ebben az esetben az előzőt felváltó magánszférabeli partner vagy közjogi intézmény válik kezdeményezetté, feltéve hogy az irányító hatóság megbizonyosodott arról, hogy a korábbit felváltó partner teljesíti és felvállalja az e rendelet értelmében a kezdeményezettek számára fennálló vonatkozó kötelezettségeket.
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyben meghatározza a kedvezményezett és a kapcsolódó kötelezettségek felváltására irányadó szabályokat.
(5) A kedvezményezett felváltása nem tekintendő a 71. cikk (1) bekezdése b) pontja értelmében vett tulajdonosváltásnak, amennyiben ez a felváltás megfelel az e cikk (3) bekezdésében meghatározott alkalmazandó feltételeknek, és az e cikk (4) bekezdésének megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak.
64. cikk
A PPP-műveletek támogatása
(1) Olyan PPP-műveletek esetében, amelyeknél a kedvezményezett egy közjogi intézmény, a PPP-művelet során a magánszférabeli partner számára felmerült és általa megfizetett kiadásokat a 65. cikk (2) bekezdésétől eltérően úgy lehet tekinteni, mint a kedvezményezett számára felmerült és általa megfizetett kiadásokat, és azokat fel lehet tüntetni a Bizottságnak benyújtandó kifizetési kérelemben, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:
a) |
a kedvezményezett PPP-megállapodást kötött egy magánszférabeli partnerrel; |
b) |
az irányító hatóság ellenőrizte, hogy a kedvezményezett által bejelentett kiadásokat a magánszférabeli partner kifizette, és hogy a művelet összhangban áll az alkalmazandó uniós és nemzeti joggal, a programmal és a művelet támogatására vonatkozó feltételekkel. |
(2) Egy kifizetési kérelemben az (1) bekezdésnek megfelelően feltüntetett kiadásokkal összefüggésben a kedvezményezettnek nyújtott kifizetéseket a kedvezményezett nevére e célból nyitott letéti számlára kell befizetni.
(3) A (2) bekezdésben említett letéti számlára befizetett pénzösszegeket a PPP-megállapodással összhangban felmerülő kifizetésekre kell felhasználni, beleértve a PPP-megállapodás megszűnése esetén esedékes kifizetéseket is.
(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyben meghatározza a PPP-megállapodásokba foglalandó minimumkövetelményeket, amelyek az e cikk (1) bekezdésében meghatározott eltérés alkalmazásakor válnak szükségessé, beleértve a PPP-megállapodás megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket a megfelelő auditnyomvonal biztosítása céljából.
III. FEJEZET
Kiadások elszámolhatósága és tartósság
65. cikk
Elszámolhatóság
(1) A kiadások elszámolhatóságának meghatározása a nemzeti szabályozás alapján történik, kivéve abban az esetben, ha e rendeletben vagy az alapspecifikus szabályokban, illetve azok alapján egyedi szabályok megállapítására kerül sor.
(2) A kiadás abban az esetben jogosult az ESB-alapokból származó hozzájárulásra, ha az a kedvezményezettnél merült fel, és a programnak a Bizottságnak történő benyújtásának időpontja vagy 2014. január 1. – amelyik a korábbi időpont – és 2023. december 31. között került kifizetésre. Ezenkívül a kiadás kizárólag abban az esetben jogosult az EMVA-ból származó hozzájárulásra, ha az adott támogatást a kifizető ügynökség ténylegesen kifizeti 2014. január 1. és 2023. december 31. között.
(3) A (2) bekezdéstől eltérve az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kiadásai 2013. szeptember 1-jétől jogosultak a hozzájárulásra.
(4) Az 67. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) és c) pontja szerint visszatérített költségek esetében a visszatérítés alapját képező tevékenységeket 2014. január 1. és 2023. december 31. között kell végrehajtani.
(5) A (4) bekezdéstől eltérve a 67. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) és c) pontja alapján az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tevékenységei tekintetében visszatérített költségek esetében a kezdő időpont 2013. szeptember 1.
(6) Az ESB-alapokból nem ítélhető meg támogatás olyan műveletekre, amelyeket fizikailag befejeztek vagy teljes egészében végrehajtottak, még mielőtt a program finanszírozására irányuló kérelmet a kedvezményezett az irányító hatósághoz benyújtotta, tekintet nélkül arra, hogy a kedvezményezett teljesítette-e az összes kapcsolódó kifizetést.
(7) E cikk nem érinti a Bizottság kezdeményezésére történő technikai segítségnyújtásra való jogosultság 58. cikkben leírt szabályait.
(8) E bekezdés olyan műveletek esetében alkalmazandó, amelyek végrehajtásuk során nettó bevételt termelnek, és amelyekre nem vonatkoznak a 61. cikk (1)–(6) bekezdésében foglalt rendelkezések.
A műveletnek az ESB-alapokból társfinanszírozható kiadásait legkésőbb a kedvezményezett által benyújtott végső kifizetési kérelemben csökkenteni kell azzal a nettó bevétellel, amelyet a művelet jóváhagyásakor nem vettek figyelembe, és amelyet a művelet csak a végrehajtása során termel közvetlenül. Ha a költségek teljes összege nem társfinanszírozható, a nettó bevételt a költségek elszámolható és el nem számolható részeinek arányában kell felosztani.
E bekezdés nem alkalmazandó a következőkre:
a) |
technikai segítségnyújtás; |
b) |
pénzügyi eszközök, |
c) |
teljes visszafizetési kötelezettség alá eső visszatérítendő támogatások; |
d) |
díjak; |
e) |
az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozó műveletek; |
f) |
olyan műveletek, amelyek esetében a közpénzekből nyújtott támogatás egyösszegű átalány vagy az átalányalapú egységköltség formáját ölti, feltéve, hogy a nettó bevételt előzetesen figyelembe vették; |
g) |
közös cselekvési terv keretében végrehajtott műveletek, feltéve, hogy a nettó bevételt előzetesen figyelembe vették; |
h) |
olyan műveletek, amelyek esetében a támogatási összegeket vagy arányokat az EMVA-rendelet II. melléklete határozza meg; vagy |
i) |
olyan műveletek, amelyek esetében a teljes elszámolható költség nem haladja meg az 50 000 EUR-t. |
E cikk és a 61. cikk alkalmazásában nem tekintendők bevételnek a kedvezményezett által kapott azon kifizetések, amelyek a kedvezményezett és egy harmadik fél vagy harmadik felek közötti szerződésszegés esetén felmerülő szerződéses kötbérből adódnak, vagy a kedvezményezett közbeszerzési szabályoknak megfelelően kiválasztott ajánlatának harmadik fél általi visszavonásából keletkeznek (a továbbiakban: a letét), és ezek nem vonhatók le a művelet elszámolható kiadásaiból.
(9) Egy program módosításának eredményeként elszámolhatóvá váló kiadás csak a módosítási kérelem Bizottságnak történő benyújtásának időpontjától kezdve számolható el, vagy a 96. cikk (11) bekezdésének alkalmazása esetén, a programot módosító határozat hatálybalépésének időpontjától.
Az ETHA-ra vonatkozó egyedi szabályok eltérhetnek az első albekezdéstől.
(10) A (9) bekezdéstől eltérően az EMVA-rendeletben az elszámolhatóság kezdő dátumára vonatkozó külön rendelkezések határozhatók meg.
(11) Valamely művelet egy vagy több ESB-alapból, illetve egy vagy több programból, valamint más uniós eszközökből is kaphat támogatást, feltéve, hogy az egyik ESB-alapból történő költségtérítésre vonatkozó kifizetési kérelemben elszámolásra benyújtott kiadási tétel nem kap támogatást egy másik alapból vagy uniós eszközből, sem ugyanabból az alapból egy másik program keretében.
66. cikk
Támogatási formák
Az ESB-alapok vissza nem térítendő támogatások, díjak, visszatérítendő támogatás, pénzügyi eszközök, illetve a fentiek ötvözésének formájában alkalmazandók.
Visszatérítendő támogatás esetében a támogatást nyújtó szervezetnek, illetve a tagállam más illetékes hatóságának visszafizetett támogatást külön számlán, vagy külön számviteli kód feltüntetésével kell nyilvántartani, és azt újra fel kell használni ugyanarra a célra vagy a program célkitűzései szerint.
67. cikk
Vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatási formák
(1) A vissza nem térítendő és a visszatérítendő támogatás a következő formákban történhet:
a) |
ténylegesen felmerült és kifizetett, adott esetben természetbeni hozzájárulással és értékcsökkenéssel felmerült elszámolható költségek visszatérítése; |
b) |
átalányalapú egységköltség; |
c) |
egyösszegű átalány, amennyiben a közpénzből való hozzájárulás nem haladja meg a 100 000 EUR-t; |
d) |
százalékban meghatározott átalányalapú finanszírozás alkalmazása egy vagy több meghatározott költségkategóriára. |
Alapspecifikus szabályok korlátozhatják a bizonyos műveletek esetén alkalmazandó vissza nem térítendő támogatások vagy a visszatérítendő támogatások formáit.
(2) A (1) bekezdéstől eltérően az ETHA-rendeletben további támogatási formák és számítási módszerek határozhatók meg.
(3) Az (1) bekezdésben leírt lehetőségek ötvözése csak akkor lehetséges, ha azok különböző költségkategóriákat fednek le, vagy ha egy műveleten belül különféle projekteket vagy projektmegvalósítási szakaszokat fednek le.
(4) Amennyiben valamely művelet vagy a művelet részét képező projekt kizárólag munkálatok, javak vagy szolgáltatások közbeszerzése útján kerül végrehajtásra, akkor csak az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontja alkalmazandó. Amennyiben valamely művelet vagy a művelet részét képező projekt keretében megvalósuló közbeszerzés bizonyos költségkategóriákra korlátozódik, az (1) bekezdésben leírt összes lehetőség alkalmazható.
(5) Az (1) bekezdés első albekezdésének b), c) és d) pontjaiban említett összegek meghatározása a következő módok egyikén történik:
a) |
igazságos, méltányos és ellenőrizhető számítási módszerrel, amely a következőkön alapul:
|
b) |
az uniós szakpolitikákban hasonló típusú művelet és kedvezményezett esetén alkalmazott egységköltség mértékek, egyösszegű átalányok és százalékban meghatározott átalányok alkalmazására vonatkozó szabályoknak megfelelően; |
c) |
a teljes egészében a tagállam által finanszírozott vissza nem térítendő támogatási rendszerekben hasonló típusú művelet és kedvezményezett esetén alkalmazott egységköltség mértékek, egyösszegű átalányok és százalékban meghatározott átalányok alkalmazására vonatkozó szabályoknak megfelelően; |
d) |
e rendeletben és az alapspecifikus szabályokban meghatározott ráták, |
e) |
az alapspecifikus szabályok szerinti összegek meghatározására irányuló egyedi módszerek. |
(6) Az egyes műveletek támogatásának feltételeit meghatározó dokumentum rögzíti a művelet költségeinek meghatározására alkalmazandó módszert és a vissza nem térítendő támogatás nyújtásának feltételeit.
68. cikk
Közvetett költségek és személyi jellegű költségek százalékban meghatározott átalányalapú finanszírozása vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatás esetén
(1) Amennyiben valamely művelet végrehajtása közben közvetett költségek keletkeznek, ezeket százalékban meghatározott átalány alapon lehet kiszámítani a következőképpen:
a) |
az elszámolható közvetlen költségek 25 %-áig terjedő átalány, feltéve hogy az átalányt egy igazságos, méltányos és ellenőrizhető számítási módszerrel számítják ki, illetve egy olyan módszerrel, amelyet a teljes egészében a tagállam által finanszírozott, hasonló típusú műveletek és kedvezményezettek esetében alkalmazott vissza nem térítendő támogatási rendszerekben használnak; |
b) |
az elszámolható közvetlen személyi jellegű költségek 15 %-áig terjedő átalány, ahol a tagállamnak nem kell számításokat végeznie az alkalmazandó átalány megállapítására; |
c) |
az uniós szakpolitikákban a hasonló típusú művelet és kedvezményezett esetében alkalmazott módszerek és megfelelő ráták alapján számított, az elszámolható közvetlen költségekre vonatkozó százalékban meghatározott átalány. |
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 142. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az e bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett százalékban meghatározott átalány és az ahhoz kapcsolódó módszerek meghatározása érdekében.
(2) Egy művelet végrehajtásához kapcsolódó személyi jellegű költségek megállapítása céljából kiszámítható az alkalmazandó óradíj oly módon, hogy a legutolsó dokumentált éves bruttó foglalkoztatási költségeket elosztják 1 720 órával.
69. cikk
A vissza nem térítendő és a visszatérítendő támogatások elszámolhatóságának egyedi szabályai
(1) A munkálatok, javak, szolgáltatások, föld és ingatlan formájában történő természetbeni hozzájárulás, amely nem igazolható számlákkal vagy más azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal, elszámolható lehet, feltéve hogy az ESB-alapok és a program támogathatósági szabályai így rendelkeznek, és valamennyi következő feltétel teljesül:
a) |
a művelet számára a közpénzekből nyújtott támogatás, amely tartalmaz természetbeni hozzájárulásokat is, nem haladja meg a természetbeni hozzájárulással csökkentett teljes elszámolható kiadást a művelet végén; |
b) |
természetbeni hozzájárulásnak tulajdonított érték nem haladja meg a kérdéses piacon általánosan elfogadott költségeket; |
c) |
a hozzájárulások értéke és szolgáltatása függetlenül értékelhető és ellenőrizhető; |
d) |
föld és ingatlan biztosítása esetén lehetőség van készpénzkifizetésre bérleti szerződés teljesítése céljából, ha annak éves nominális értéke nem haladja meg az adott tagállam fizetőeszközének egy egységét; |
e) |
ingyenes munkavégzés formájában történő természetbeni hozzájárulás esetén a munka értékét az annak elvégzésével igazoltan eltöltött idő és az egyenértékű munka díjazása alapján kell meghatározni. |
Az e bekezdés első albekezdésének d) pontjában említett föld vagy ingatlan értékét egy szakképzett független szakértő vagy egy megfelelően felhatalmazott hivatalos szervezet igazolja, és ez az érték nem haladja meg a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott határt.
(2) Az értékcsökkenéssel kapcsolatos költségek a következő feltételek teljesítése esetén minősíthetők elszámolhatónak:
a) |
a programra vonatkozó támogathatósági szabályok azt lehetővé teszik; |
b) |
a kiadás összegét megfelelően alátámasztják az elszámolható költségekre vonatkozó számlákkal egyenértékű számviteli bizonylatok, amennyiben a visszatérítés a 67. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján történik; |
c) |
a költségek kizárólag a művelet támogatásának időszakához kapcsolódnak; |
d) |
az értékcsökkenéssel érintett eszközök beszerzéséhez nem használtak fel közpénzekből nyújtott vissza nem térítendő támogatást. |
(3) A következő költségek nem számolhatók el az ESB-alapokból és a Kohéziós Alapból valamint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközbe átcsoportosított 10 000 millió EUR-ból, a 92. cikk (6) bekezdésében említettek szerint:
a) |
hitelkamat, kivéve a kamattámogatás vagy garanciadíj-támogatás formájában nyújtott vissza nem térítendő támogatás vonatkozásában; |
b) |
beépített és be nem épített föld vásárlása esetén az érintett művelet teljes elszámolható kiadásának 10 %-át meghaladó érték. A parlagon heverő területek és olyan, korábban ipari hasznosítású területek esetében, amelyeken épületek találhatók, ezt a korlátozást 15 %-ra kell emelni. Kivételes és kellően indokolt esetekben a környezetmegőrzést szolgáló műveletek tekintetében ez a korlátozás az említett százalékarányoknál magasabb is lehet; |
c) |
héa, kivéve, ha a héá-ra vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján nem levonható. |
70. cikk
Műveletek földrajzi elszámolhatósága
(1) A (2) és (3) bekezdésben és az alapspecifikus szabályokban említett eltérésekre is figyelemmel az ESB-alapokból támogatott műveletek a programterületen valósulnak meg.
(2) Az irányító hatóság elfogadhatja, hogy egy műveletet a programterületen kívül, azonban az Unión belül hajtanak végre, feltéve hogy az összes következő feltétel teljesül:
a) |
a művelet a programterület javát szolgálja; |
b) |
a program keretében a programterületen kívül eső műveletekre allokált teljes összeg nem haladja meg az ERFA-ból, a Kohéziós Alapból és az ETHA-ból a prioritásra szánt támogatás 15 %-át, illetve az EMVA esetében az alapból a programra szánt támogatás 5 %-át; |
c) |
a monitoring-bizottság elfogadta a műveletet vagy az érintett műveletek típusait; |
d) |
a programért felelős hatóságokra a művelettel kapcsolatosan háruló irányítási, kontroll- és auditkötelezettségeket azon programért felelős hatóságok teljesítik, amelyek keretében az adott művelet támogatásra kerül, vagy ezek a hatóságok megállapodást kötnek a művelet végrehajtása szerinti terület hatóságaival. |
(3) Technikai segítségnyújtással vagy promóciós tevékenységekkel kapcsolatos műveletek keretében felmerülhetnek kiadások az Unión kívül, feltéve hogy a (2) bekezdés a) pontjában rögzített feltételek és az adott művelettel kapcsolatos irányítási, kontroll- és auditkötelezettségek teljesülnek.
(4) Az (1)–(3) bekezdések nem vonatkoznak az európai területi együttműködési cél alá tartozó programokra, és a (2)–(3) bekezdések nem vonatkoznak az ESZA által támogatott műveletekre.
71. cikk
A műveletek tartóssága
(1) Az ESB-alapokból valamely infrastrukturális vagy termelő beruházást magában foglaló műveletre fordított támogatás akkor fizetendő vissza, ha a kedvezményezettnek történő utolsó kifizetéstől számított öt éven belül, illetve adott esetben, az állami támogatásokról szóló szabályozás szerinti időtartamon belül, a következők valamelyike történik:
a) |
a termelő tevékenység megszűnése vagy a programterületen kívülre való áthelyezése; |
b) |
az infrastruktúra valamely elemében tulajdonosváltás következik be, amelynek eredményeként egy cég vagy állami szervezet jogosulatlan előnyhöz jut; |
c) |
a természetében, célkitűzéseiben vagy végrehajtási feltételeiben olyan lényeges változás következik be, amely az eredeti célkitűzéseket veszélyezteti. |
A műveletre jogosulatlanul kifizetett összegeket a tagállamnak vissza kell téríttetnie, azon időszakkal arányosan, amelynek tekintetében nem teljesültek a követelmények.
Az első albekezdésben meghatározott határidőt a tagállamok három évre csökkenthetik a kkv-k általi beruházások vagy az általuk teremtett munkahelyek fenntartása esetén.
(2) Az ESB-alapokból valamely infrastrukturális vagy termelő beruházást magában foglaló műveletre fordított hozzájárulás visszafizetendő, ha a kedvezményezettnek történő utolsó kifizetéstől számított tíz éven belül a termelő tevékenységet áthelyezik az Unión kívülre, kivéve, ha a kedvezményezett kkv. Amennyiben az ESB-alapok hozzájárulását állami támogatás formájában nyújtják, a tízéves időszak helyébe az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alapján alkalmazandó határidő lép.
(3) Az ESZA-ból, valamint a többi ESB-alapból támogatott, nem infrastrukturális vagy termelő beruházásnak minősülő műveleteknél az alapból történő hozzájárulás csak akkor fizetendő vissza, ha az állami támogatásokra vonatkozó szabályok értelmében a beruházás fenntartásra kötelezett, és ha az ezekben a szabályokban meghatározott időszakon belül a termelő tevékenység megszűnik vagy áthelyezésre kerül.
(4) Az (1), (2) és (3) bekezdés nem vonatkozik az olyan pénzügyi eszközökhöz vagy azokból vagy művelethez nyújtott hozzájárulásokra, amelyek esetében a termelő tevékenység olyan csőd következtében szűnik meg, amely nem csalásból ered.
(5) Az (1), (2) és (3) bekezdés nem vonatkozik azon természetes személyekre, akik beruházási támogatás kedvezményezettjei, és akik a beruházási művelet befejezése után támogatásra jogosulttá válnak, valamint az 1309/2013/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti támogatást kapnak, amennyiben az érintett beruházás közvetlenül kapcsolódik az Európai Globalizációs Alapból támogatható tevékenységtípushoz.
VIII. CÍM
IRÁNYÍTÁS ÉS ELLENŐRZÉS
I. FEJEZET
Irányítási és kontrollrendszerek
72. cikk
Az irányítási és kontrollrendszerek általános alapelvei
Az irányítási és kontrollrendszerek a 4. cikk (8) bekezdésével összhangban a következőkről rendelkeznek:
a) |
az irányításban és a kontrollban részt vevő szervezetek feladatainak leírása, valamint a feladatok megosztása az egyes szervezeteken belül; |
b) |
a feladatköröknek e szervezeteken belüli és e szervezetek közötti szétválasztása elvének való megfelelése; |
c) |
a bejelentett kiadások helytállóságát és szabályszerűségét szavatoló eljárások; |
d) |
számítógépes rendszerek számviteli célokra, pénzügyi adatok és mutatószámok tárolására és közlésére, monitoringra és pénzügyi jelentéstételre; |
e) |
jelentéstételi és monitoring rendszerek olyan esetben, amikor a felelős szervezet egy másik szervezetet bíz meg a feladatok elvégzésével; |
f) |
az irányítási és kontrollrendszerek működésének auditjára vonatkozó intézkedések; |
g) |
megfelelő auditnyomvonalat biztosító rendszerek és eljárások; |
h) |
a szabálytalanságok – beleértve a csalást is – megelőzése, azonosítása és kijavítása, valamint a jogosulatlanul kifizetett összegek és az esetleges késedelmi kamatok visszafizettetése. |
73. cikk
Megosztott irányítás alá tartozó feladatok
A megosztott irányítás elvével összhangban a tagállamok és a Bizottság az ebben a rendeletben és az alapspecifikus szabályokban meghatározott feladatköreiknek megfelelően felelősek a programok irányításáért és ellenőrzéséért.
74. cikk
A tagállamok felelőssége
(1) A tagállamok teljesítik az irányítási, kontroll- és auditkötelezettségeket, továbbá vállalják az ezek eredményeként jelentkező feladatokat, amelyeket a költségvetési rendeletben és az alapspecifikus szabályokban a megosztott irányítással kapcsolatban meghatározott szabályok megállapítanak.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a programok irányítási és kontrollrendszereinek felállítása az alapspecifikus szabályok szerint történjék, és hogy ezek a rendszerek eredményesen működjenek.
(3) A tagállamok biztosítják az ESB-alapokkal kapcsolatos panaszok kivizsgálására vonatkozó hatékony szabályozás meglétét. E szabályozás hatálya, szabályai és eljárásai a tagállamok felelősségi körébe tartoznak intézményi és jogi keretükkel összhangban. A tagállamok a Bizottság kérésére megvizsgálják azokat a Bizottsághoz benyújtott panaszokat, amelyek szabályozásuk hatálya alá tartoznak. Kérésre a tagállam tájékoztatja a Bizottságot e vizsgálatok eredményeiről.
(4) A tagállam és a Bizottság között minden hivatalos információcsere elektronikus adatcsere-rendszeren keresztül történik. A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el azon feltételek meghatározására vonatkozóan, amelyeknek az említett elektronikus adatcsere-rendszernek meg kell felelnie. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 143. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
II. FEJEZET
A Bizottság hatáskörei és feladatai
75. cikk
A Bizottság hatáskörei és feladatai
(1) A Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján – beleértve az irányításért és a kontrollért felelős szervezetek kijelöléséről szóló információkat, a kijelölt szervezetek által évente, a költségvetési rendelet 59. cikkének (5) cikke szerint benyújtott dokumentumokat, a kontrolljelentéseket, az éves végrehajtási jelentéseket, valamint a nemzeti és uniós szervezetek által végzett auditokat – meggyőződik arról, hogy a tagállamok felállították az e rendeletnek és az alapspecifikus szabályoknak megfelelő irányítási és kontrollrendszereket, és hogy ezek a rendszerek eredményesen működnek a programok végrehajtása során.
(2) A Bizottság tisztségviselői vagy meghatalmazott képviselői helyszíni auditokat vagy ellenőrzéseket végezhetnek – a sürgős esetek kivételével – az illetékes nemzeti hatóság legalább 12 munkanapos előzetes értesítését követően. A Bizottság tiszteletben tartja az arányosság elvét: figyelembe veszi, hogy el kell kerülni a tagállamok által végzett auditok vagy ellenőrzések indokolatlan megkettőzését, továbbá szem előtt tartja az uniós költségvetésre jelentett kockázat mértékét és azt, hogy az alapspecifikus szabályoknak megfelelően minimalizálni kell a kedvezményezettekre nehezedő adminisztratív terheket. Az ilyen auditok vagy ellenőrzések kiterjedhetnek különösen az irányítási és kontrollrendszerek eredményes működésének vizsgálatára a programban vagy annak egy részében, a műveletek ellenőrzésére, valamint a műveletek vagy programok hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának értékelésére. A tagállamok tisztségviselői vagy meghatalmazott képviselői részt vehetnek ezekben az auditokban vagy vizsgálatokban.
A Bizottság helyszíni auditok vagy ellenőrzések végzésére felhatalmazott tisztviselői vagy képviselői hozzáférnek az ESB-alapokból támogatott műveletekkel, illetve az irányítási és kontrollrendszerekkel kapcsolatos minden szükséges nyilvántartáshoz, dokumentumhoz és metaadathoz, tekintet nélkül arra, hogy azokat milyen hordozón tárolják. A tagállamok a Bizottság kérésére másolatot adnak ezekről a nyilvántartásokról, dokumentumokról és metaadatokról.
Az e cikkben leírt hatáskörök nem érintik azon nemzeti rendelkezések alkalmazását, amelyek egyes intézkedéseket a nemzeti jogszabályokban külön meghatározott személyek számára tartanak fenn. A Bizottság tisztviselői és meghatalmazott képviselői nem vehetnek részt többek között olyan házkutatásokban vagy személyek hivatalos kihallgatásában, amelyek az érintett tagállam nemzeti jogszabályainak keretében zajlanak. Ugyanakkor ezek a tisztviselők és meghatalmazott képviselők – a tagállami bíróságok hatáskörének sérelme nélkül és az érintett jogalany alapvető jogainak maradéktalan tiszteletben tartása mellett – hozzáférhetnek az így szerzett információkhoz.
(3) A Bizottság előírhatja a tagállamoknak olyan lépések megtételét, amelyek szükségesek irányítási és kontrollrendszereik eredményes működésének vagy a kiadások helyességének biztosításához az alapspecifikus szabályoknak megfelelően.
IX. CÍM
PÉNZÜGYI IRÁNYÍTÁS, SZÁMLÁK VIZSGÁLATA ÉS ELFOGADÁSA ÉS PÉNZÜGYI KORREKCIÓK, KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS VISSZAVONÁSA
I. FEJEZET
Pénzügyi irányítás
76. cikk
Költségvetési kötelezettségvállalások
Az Unió költségvetési kötelezettségvállalásait az egyes programok vonatkozásában a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakban minden alap tekintetében éves részletekben teljesítik. Az eredményességi tartalékhoz kötődő költségvetési kötelezettségvállalásokat minden programban a program maradék pénzügyi keretétől elkülönítve kell megtenni.
A Bizottság programot jóváhagyó határozata képezi a költségvetési rendelet 84. cikke (2) bekezdése szerinti finanszírozási határozatot, és – az érintett tagállam értesítése után – az említett rendelet szerinti jogi kötelezettségvállalást.
Minden egyes program esetében az első részletre vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalások teljesítésére az adott program Bizottság általi elfogadását követően kerül sor.
A következő részletekre vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalásokat a Bizottság minden év május 1-je előtt teljesíti az e cikk második bekezdésében említett határozat alapján, kivéve azokat az eseteket, amelyekre a költségvetési rendelet 16. cikke vonatkozik.
Az eredményességmérési keretnek a 22. cikkel összhangban történő alkalmazását követően, amennyiben a prioritások nem teljesültek a célértékek szerint, a Bizottság szükség esetén visszavonja az érintett programokra az eredményességi tartalék részeként előirányzott megfelelő kötelezettségvállalásokat, és ismét azon programok rendelkezésére bocsátja, amelyek vonatkozásában az előirányzat összege a Bizottság által a 22. cikk (5) bekezdése értelmében jóváhagyott módosítás eredményeként megemelkedik.
77. cikk
A kifizetések általános szabályai
(1) Az ESB-alapokból származó hozzájárulás kifizetését a Bizottság a költségvetési előirányzatoknak megfelelően és a rendelkezésre álló finanszírozás függvényében teljesíti minden program részére. Minden kifizetést az érintett alap legkorábbi, nyitott költségvetési kötelezettségvállalásainak terhére kell teljesíteni.
(2) Az eredményességi tartalék kötelezettségvállalási előirányzataihoz kötődő kifizetésekre a 22. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően nem kerülhet sor az eredményességi tartalék végleges elosztása előtt.
(3) A kifizetés történhet előfinanszírozás, időközi kifizetések, valamint végsőegyenleg-kifizetés formájában.
(4) A 67. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b), c) és d) pontja, valamint a 68. és 69. cikk szerinti támogatási formák esetében az alkalmazandó alap szerint kiszámított költségek elszámolható kiadásnak tekintendők.
78. cikk
Az időközi kifizetések és a végsőegyenleg-kifizetés kiszámításának közös szabályai
Az alapspecifikus szabályok meghatározzák az időközi kifizetésként, valamint végsőegyenleg-kifizetésként megtérítendő összegek kiszámításának szabályait. Ez az összeg az elszámolható kiadásra vonatkozó konkrét társfinanszírozási rátától függ.
79. cikk
Kifizetési kérelmek
(1) A konkrét eljárást és a kifizetési kérelmekhez benyújtandó információkat az egyes ESB-alapokkal kapcsolatban az alapspecifikus szabályok tartalmazzák.
(2) A Bizottságnak benyújtandó kifizetési kérelem tartalmaz valamennyi olyan információt, amelyre a Bizottságnak szüksége van a költségvetési rendelet 68. cikke (3) bekezdésének megfelelő számlák elkészítéséhez.
80. cikk
Az euro használata
A tagállamok által benyújtott programokban megállapított összegeket, az előre jelzett kiadásokat, a költségnyilatkozatokat, a kifizetési kérelmeket, az elszámolásokat, valamint az éves végrehajtási jelentésekben és a záró végrehajtási jelentésekben említett kiadásokat euróban kell megadni.
81. cikk
A kezdeti előfinanszírozás kifizetése
(1) A program jóváhagyásáról szóló határozatát követően a Bizottság a teljes programozási időszakra kifizeti a kezdeti előfinanszírozás összegét. A kezdeti előfinanszírozási összeg kkifizetése részletekben történik a költségvetési szükségleteknek megfelelően. A részletek összegét az alapspecifikus szabályok határozzák meg.
(2) A kezdeti előfinanszírozás kizárólag a kedvezményezetteknek a program végrehajtása céljára történő kifizetésekre használható fel. Erre a célra az előfinanszírozást haladéktalanul a felelős szervezet rendelkezésére kell bocsátani.
82. cikk
A kezdeti előfinanszírozás elszámolása
A kezdeti előfinanszírozásként kifizetett összeg legkésőbb a program lezárásakor teljes egészében kivezetésre kerül a Bizottság számláiból.
83. cikk
A fizetési határidő megszakítása
(1) Valamely időközi kifizetési kérelem fizetési határidejét a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő a költségvetési rendelet szerinti felhatalmazás révén legfeljebb hat hónapra megszakíthatja a következő esetekben:
a) |
valamely nemzeti vagy uniós auditszervezet által nyújtott információk alapján az irányítási és kontrollrendszerek működésének súlyos hiányosságaira utaló egyértelmű bizonyítékok léteznek; |
b) |
a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőnek további vizsgálatokat kell elvégeznie, miután olyan információ jut e tisztviselő tudomására, amely szerint egy kifizetési kérelemben szereplő kiadás súlyos pénzügyi következményekkel járó szabálytalansághoz kapcsolódik; |
c) |
a költségvetési rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében előírt dokumentumok valamelyikét nem nyújtották be. |
A tagállam hozzájárulhat a megszakítási időszak további három hónappal történő meghosszabbításához.
Az ETHA-ra vonatkozó szabályok a fizetési határidő megszakítása tekintetében egyedi indokokat állapíthatnak meg olyan esetekben, amikor egy tagállam nem teljesíti a közös halászati politika keretében fennálló kötelezettségeit; ezen indokoknak arányosnak kell lenniük, figyelemmel a nem teljesítés jellegére, súlyosságára, időtartamára és ismétlődésére.
(2) A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő a megszakítást a kifizetési kérelemben szereplő kiadásoknak az (1) bekezdés első albekezdésében hivatkozott elemek által érintett részére korlátozza, kivéve, ha nem lehet azonosítani a kiadások érintett részét. A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő haladéktalanul, írásban tájékoztatja a tagállamot és az irányító hatóságot a kifizetés megszakításának okáról, és felkéri őket a helyzet orvoslására. A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő közvetlenül a szükséges intézkedések meghozatalát követően megszünteti a megszakítást.
II. FEJEZET
A számlák vizsgálata és elfogadása
84. cikk
A számlák Bizottság általi vizsgálatának és elfogadásának határideje
A számviteli időszak végét követő év május 31-ig a Bizottság a költségvetési rendelet 59. cikkének (6) bekezdésével összhangban alkalmazza a számlák vizsgálatára és elfogadására vonatkozó eljárásokat, és tájékoztatja a tagállamokat arról, hogy elfogadja-e, hogy a számlák teljesek, pontosak és megfelelnek a valóságnak az alapspecifikus szabályok szerint.
III. FEJEZET
Pénzügyi korrekciók
85. cikk
A Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekciók
(1) A Bizottság pénzügyi korrekciókat hajt végre valamely programnak nyújtott hozzájárulás egészben vagy részben történő visszavonásával és a támogatás összegének a tagállam általi visszafizettetésével annak érdekében, hogy kizárja az uniós finanszírozásból az alkalmazandó jogot sértő kiadásokat.
(2) A vonatkozó jog megsértése kizárólag a Bizottságnak bejelentett kiadásokat illetően és abban az esetben vezet pénzügyi korrekcióhoz, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:
a) |
a jogsértés befolyásolta a felelős szervezet által egy műveletnek az ESB-alapokból történő támogatásra történő kiválasztását, vagy az olyan esetekben, amikor a jogsértés jellege miatt nem lehet megállapítani ezt a hatást, de jelentős a kockázata annak, hogy a jogsértés ilyen hatással járt; |
b) |
a jogsértés befolyásolta az uniós költségvetésből visszatérítendőnek ítélt kiadás összegét, vagy az olyan esetekben, amikor a jogsértés jellege miatt nem lehet számszerűsíteni annak pénzügyi hatását, de jelentős a kockázata annak, hogy a jogsértés ilyen hatással járt. |
(3) Az (1) bekezdés szerinti pénzügyi korrekció összegéről szóló határozat meghozatalakor a Bizottság tiszteletben tartja az arányosság elvét azzal, hogy figyelembe veszi az alkalmazandó jog megsértésének jellegét és súlyosságát, valamint annak az uniós költségvetést érintő pénzügyi következményeit. A Bizottság folyamatosan tájékoztatja az Európai Parlamentet a pénzügyi korrekciók alkalmazásáról hozott határozatokról.
(4) A pénzügyi korrekciók alkalmazására vonatkozó kritériumokat és eljárásokat az alapspecifikus szabályokban határozzák meg.
IV. FEJEZET
Kötelezettségvállalás visszavonása
86. cikk
Elvek
(1) Valamennyi program kötelezettségvállalás-visszavonási eljárás alá esik az alapján, hogy egy adott kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó azon összegek, amelyeket egy meghatározott időszakon belül nem használtak fel előfinanszírozásként vagy nem érkezik rájuk vonatkozólag kifizetési kérelem – ideértve azokat a kifizetési kérelmeket, amelyek esetében a fizetési határidőt megszakították vagy a kifizetéseket felfüggesztették –, visszavonásra kerülnek.
(2) Az időszak utolsó évére vonatkozó kötelezettségvállalás a programok zárása esetén követendő szabályokkal összhangban kerül visszavonásra.
(3) Az alapspecifikus szabályok meghatározzák a kötelezettségvállalás visszavonása szabályának pontos alkalmazását mindegyik ESB-alap esetében.
(4) A kötelezettségvállalások még nyitott része visszavonásra kerül, amennyiben a záráshoz előírt dokumentumok valamelyikét nem nyújtották be a Bizottságnak az alapspecifikus szabályokban megszabott határidőkig.
(5) Az eredményességi tartalék vonatkozásában tett költségvetési kötelezettségvállalásokra csak a (4) bekezdésben megállapított kötelezettségvállalás-visszavonási eljárás vonatkozik.
87. cikk
Kivétel a kötelezettségvállalás visszavonása alól
(1) A kötelezettségvállalás visszavonása által érintett összegből a költségvetési kötelezettségvállalás a következőkre vonatkozó részével egyenértékű összegek kerülnek levonásra:
a) |
a műveleteket valamely közigazgatási jogorvoslati eljárás vagy felfüggesztő hatályú közigazgatási fellebbezés miatt függesztették fel; vagy |
b) |
a program egészének vagy egy részének a végrehajtását súlyosan érintő vis maior miatt nem lehetett kifizetési kérelmet benyújtani. |
Az első albekezdés b) pontja szerintvis maiorra hivatkozó nemzeti hatóságok igazolják a vis maior által a program egészének vagy egy részének a végrehajtását érintő közvetlen következményeket.
Az első albekezdés a) és a b) pont alkalmazásában a levonást egy alkalommal lehet kérni, abban az esetben, ha a felfüggesztés vagy a vis maior legfeljebb egy évig tartott, illetve több annyi alkalommal került rá sor, amely megfelel a vis maior időtartamának, vagy a művelet végrehajtását felfüggesztő bírósági vagy közigazgatási határozat dátuma és a jogerős közigazgatási határozat dátuma között eltelt évek számának.
(2) A tagállam az előző év végéig bejelentendő összeg vonatkozásában január 31-ig tájékoztatja a Bizottságot az (1) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában említett kivételekről.
88. cikk
Eljárás
(1) A Bizottság a kellő időben tájékoztatja a tagállamot és az irányító hatóságot, amennyiben a 86. cikk szerinti kötelezettségvállalás-visszavonási szabály alkalmazásának kockázata fennáll.
(2) A január 31-ét követően kapott információk alapján a Bizottság tájékoztatja a tagállamot és az irányító hatóságot a birtokában lévő információk alapján visszavonásra kerülő összegről.
(3) A tagállamnak két hónap áll rendelkezésére, hogy elfogadja a visszavonásra ítélt összeget, vagy benyújtsa az észrevételeit.
(4) A tagállam június 30-ig benyújtja a Bizottságnak a felülvizsgált pénzügyi tervét, amely az adott pénzügyi évre tartalmazza a támogatás csökkentett összegét a program egy vagy több prioritására vonatkozólag, figyelembe véve az alap juttatását és adott esetben a régiókategóriánkénti juttatást. Amennyiben ilyen tervet nem nyújtanak be, a Bizottság felülvizsgálja a pénzügyi tervet és levonja az ESB-alapokból történő hozzájárulást az érintett pénzügyi évre. Ezt a levonást arányosan érvényesíti minden egyes prioritásra.
(5) A Bizottság legkésőbb szeptember 30-ig végrehajtási jogi aktusok révén módosítja a programot jóváhagyó határozatot.
HARMADIK RÉSZ
AZ ERFA-RA, AZ ESZA-RA ÉS A KOHÉZIÓS ALAPRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. CÍM
CÉLKITŰZÉSEK ÉS PÉNZÜGYI KERET
I. FEJEZET
A támogatás küldetése, céljai és földrajzi hatóköre
89. cikk
Küldetés és célok
(1) Az alapok hozzájárulnak az Unió nagyobb gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz vezető tevékenységei fejlesztéséhez és megvalósításához az EUMSZ 174. cikkének megfelelően.
Az alapok által támogatott tevékenységek hozzájárulnak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiának megvalósításához is.
(2) Az (1) bekezdésben említett küldetéshez történő hozzájárulás érdekében a következő célokat kell követni:
a) |
az alapokból támogatandó beruházások a növekedésbe és munkahelyteremtésbe a tagállamokban és régiókban; valamint |
b) |
az ERFA-ból támogatandó európai területi együttműködés. |
90. cikk
Növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások
(1) A strukturális alapok támogatják a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzést az 1059/2003/EK rendelettel létrehozott, a 105/2007/EK rendelettel módosított statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája 2. szintjének (a továbbiakban: a NUTS 2. szintű régiók) megfelelő valamennyi régióban.
(2) A beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés forrásait a következő három NUTS 2. szintű régiókategória között osztják el:
a) |
kevésbé fejlett régiók, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) nem éri el az EU-27 átlagos GDP-jének 75 %-át; |
b) |
átmeneti régiók, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagos GDP-jének 75 %-a és 90 %-a között van; |
c) |
fejlettebb régiók, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az EU-27 átlagos GDP-jének 90 %-át. |
A régióknak a három régiókategória valamelyikébe történő besorolását az alapján kell meghatározni, hogy az egyes régiók vásárlóerő-paritáson mért és a 2007–2009 közötti időszak uniós értékei alapján számolt egy főre jutó GDP-je hogyan viszonyul az EU-27-ben ugyanabban a referencia-időszakban mért átlagos GDP-hez.
(3) A Kohéziós Alap azokat a tagállamokat támogatja, amelyek a vásárlóerő-paritáson mért és a 2008–2010 közötti időszak uniós értékei alapján számolt egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme (GNI) nem éri el az EU-27-ben ugyanabban a referencia-időszakban mért átlagos GNI 90 %-át.
Azok a tagállamok, amelyek 2013-ban finanszírozásra jogosultak a Kohéziós Alapból, de a névleges egy főre jutó GNI-jük meghaladja az EU-27 első albekezdés szerint számított átlagos egy főre jutó GNI-jének 90 %-át, átmeneti és egyedi alapon kapnak támogatást a Kohéziós Alapból.
(4) Közvetlenül e rendelet hatályba lépése után a Bizottság végrehajtási jogi aktus révén határozatot fogad el, amely megállapítja a (2) bekezdésben említett három régiókategória kritériumait teljesítő régiók, valamint a (3) bekezdés szerinti kritériumokat teljesítő tagállamok jegyzékét. E jegyzék 2014. január 1-től2020. december 31-ig érvényes.
(5) 2016-ban a Bizottság felülvizsgálja a tagállamok Kohéziós Alapból történő támogathatóságát a 2012 és 2014 közötti időszakban az EU-27-re vonatkozó uniós GNI-adatok alapján. Azok a tagállamok, amelyekben az egy főre jutó nominális GNI meghaladja az EU-27 egy főre jutó átlagos GNI-jének 90 %-át, újra támogathatóvá válnak a Kohéziós Alap keretében, és azok a tagállamok, amelyek korábban támogathatók voltak a Kohéziós Alap keretében, és amelyekben az egy főre jutó nominális GNI meghaladja az egy főre jutó GNI 90 %-át, elvesztik támogathatóságukat, és átmeneti és egyedi alapon részesülnek támogatásban.
II. FEJEZET
Pénzügyi keret
91. cikk
A gazdasági, társadalmi és a területi kohéziót szolgáló források
(1) A 2014–2020 közötti időszak vonatkozásában a költségvetési kötelezettségvállalások tekintetében rendelkezésre álló gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célú források összege 2011-es árakon 325 145 694 739 EUR a VI. mellékletben feltüntetett éves bontásban; ebből 322 145 694 739 EUR az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap részére allokált globális forrás, 3 000 000 000 EUR pedig az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre allokált egyedi forrás. A programozás és az Unió költségvetésébe történő későbbi belefoglalás céljából a gazdasági, társadalmi és a területi kohéziót szolgáló források összegének évi 2 %-os indexálására kerül sor.
(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozatot fogad el, amelyben megállapítja a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe cél és az európai területi együttműködés cél keretében rendelkezésre álló globális források tagállamok szerinti éves bontását, valamint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre allokált egyedi források tagállamok szerinti éves bontását, a támogatásra jogosult régiók jegyzékével együtt, a VII. mellékletben, illetve a VIII. mellékletben meghatározott feltételeknek és módszertannak megfelelően, e cikk (3) bekezdésének vagy a 92. cikk (8) bekezdésének sérelme nélkül.
(3) A globális források 0,35 %-át – a 92. cikk (6) bekezdésében említett Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből nyújtott támogatás és a 92. cikk (7) bekezdésében említett, a leginkább rászoruló személyek számára nyújtott támogatás levonását követően – a Bizottság kezdeményezésére technikai segítségnyújtásra kell fordítani.
92. cikk
A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások és az európai területi együttműködés számára biztosított források
(1) A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások számára biztosított források a globális források összegének 96,33 %-át teszik ki (azaz összesen 313 197 435 409 EUR-t), és a következők szerint kerülnek elosztásra:
a) |
52,45 % (azaz összesen 164 279 015 916 EUR) a kevésbé fejlett régiók számára; |
b) |
10,24 % (azaz összesen 32 084 931 311 EUR) az átmeneti régiók számára; |
c) |
15,67 % (azaz összesen 49 084 308 755 EUR) a fejlettebb régiók számára; |
d) |
21,19 % (azaz összesen 66 362 384 703 EUR) a Kohéziós Alapból támogatott tagállamok számára; |
e) |
0,44 % (azaz összesen 1 386 794 724 EUR) kiegészítő támogatás az EUMSZ 349. cikkében meghatározott legkülső régiók, valamint az 1994-es csatlakozási okmányhoz csatolt 6. jegyzőkönyv 2. cikkében megállapított kritériumoknak megfelelő, NUTS 2. szintű régiók számára. |
(2) A 91. cikkben és e cikk (1) bekezdésében meghatározott összegeken túlmenően a 2014-es és a 2015-ös év vonatkozásában további 94 200 000 EUR-t, illetve 92 400 000 EUR-t bocsátanak rendelkezésre a VII. mellékletben foglalt „További kiigazítások” résznek megfelelően. Ezeket az összegeket a Bizottság 91. cikk (2) bekezdésében említett határozatában állapítják meg.
(3) 2016-ban a Bizottság az 1311/2013/EU, Euratom rendelet 4. és 5. cikke értelmében a 2017. évre meghatározott technikai kiigazításaiban – felülvizsgálja a 2017–2020 közötti időszakra, a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés szerint az egyes tagállamoknak juttatott teljes összegeket, amelynek során a VII. melléklet 1–16. pontjában meghatározott elosztási módszert alkalmazza és a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikákat, illetve a tagállamok maximalizált összegei tekintetében a 2014–2015 közötti időszak során tapasztalt összesített nemzeti GDP és ugyanezen időszakra a VII. melléklet 10. pontjával összhangban 2012-ben becsült nemzeti összesített GDP összehasonlítását veszi alapul. Amennyiben a felülvizsgált juttatások és a teljes juttatások között /– 5 %-nál nagyobb összesített eltérés állapítható meg, a teljes juttatások összegét ennek megfelelően ki kell igazítani. Az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet 5. cikke értelmében a kiigazításokat egyenlő arányban kell elosztani a 2017–2020 közötti időszak évei között és a pénzügyi keret megfelelő felső határértékeit ennek megfelelően módosítani kell. A kiigazítások teljes nettó hatása – akár pozitív, akár negatív – nem haladhatja meg a 4 000 000 000 EUR-t. A technikai kiigazításokat követően a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján határozatot fogad el, amelyben meghatározza az egyes tagállamok számára rendelkezésre álló globális források felülvizsgált éves bontását.
(4) Annak biztosítása érdekében, hogy elegendő beruházás irányuljon az ifjúsági foglalkoztatásra, a munkavállalói célú mobilitásra, a tudásra, a társadalmi befogadásra és a szegénység elleni küzdelemre, a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében programozásra rendelkezésre álló strukturális alapok forrásainak ESZA részére nyújtott része egy tagállamban sem lehet alacsonyabb, mint az adott tagállam tekintetében a 2007–2013 közötti programozási időszakban a konvergenciával, valamint a regionális versenyképesség és foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzés operatív programjai tekintetében megállapított ESZA részarány. Ehhez a részarányhoz hozzá kell adni minden egyes tagállam esetében egy további összeget, amelyet a IX. mellékletben meghatározott módszerrel összhangban kell kiszámítani, annak biztosítása érdekében, hogy az ESZA részaránya az alapok uniós szinten egyesített összes forrásának százalékában – a (6) bekezdésében említett Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében a közlekedési infrastruktúra támogatására szánt összeg és az (7) bekezdésében említett, a leginkább rászoruló személyek számára nyújtott támogatás levonását követően – a tagállamokban legalább 23,1 % legyen. E bekezdés vonatkozásában az ESZA-ból az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára juttatott támogatás az ESZA-hoz rendelt strukturális alapok részének tekintendő.
(5) Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés forrásai az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre allokált 3 000 000 000 EUR forrásból, és a kezdeményezésre irányuló legalább 3 000 000 000 EUR célzott ESZA-beruházásból származnak.
(6) A Kohéziós Alapból az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközbe átcsoportosítandó támogatás összege 10 000 000 000 EUR. Ezt az összeget az 1316/2013/EU rendelettel összhangban lévő közlekedési infrastrukturális projektekre kell fordítani kizárólag azokban a tagállamokban, amelyek jogosultak a Kohéziós Alapból támogatásra.
A Bizottság végrehajtási jogi aktus révén határozatot fogad el az egyes tagállamok Kohéziós Alapból származó támogatásából átcsoportosítandó összeg megállapításáról, amely összeget a teljes időszakra arányosan kell meghatározni. Az egyes tagállamoknak a Kohéziós Alapból nyújtott támogatását ennek megfelelően csökkenteni kell.
Az első albekezdésben említett, a Kohéziós Alapból származó támogatásnak megfelelő éves előirányzatokat az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz megfelelő költségvetési soraiba kell átvezetni a 2014. költségvetési évtől kezdődően.
A Kohéziós Alapból az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközbe átcsoportosított, az első albekezdésben említett 10 000 000 EUR-t – amelyet kizárólag a Kohéziós Alapból finanszírozásra jogosult tagállamokban lehet felhasználni – olyan egyedi pályázati felhívások révén hajtják végre, amelyeket a törzshálózat megvalósítására irányuló projektek, illetve az 1316/2013/EU rendelet I. mellékletének I. részében meghatározott projektek és horizontális tevékenységek céljából indítottak.
Az 1316/2013/EU rendelet értelmében a közlekedési ágazatra alkalmazandó szabályok vonatkoznak a negyedik albekezdésben említett egyedi pályázati felhívásokra. 2016. december 31-ig a finanszírozásra jogosult projektek kiválasztása során tiszteletben kell tartani a Kohéziós Alap szerinti nemzeti támogatásokat. 2017. január 1-jétől kezdődően azon Európai Hálózatfinanszírozási Eszközhöz átcsoportosított forrásokat, amelyeket nem kötöttek le egy adott közlekedési infrastrukturális projekthez, a Kohéziós Alapból történő támogatásra jogosult valamennyi tagállam számára hozzáférhetővé kell tenni közlekedési infrastrukturális projektek az 1316/2013/EU rendelet szerinti finanszírozására.
A Kohéziós Alapból történő támogatásra jogosult, és a kellően előrehaladt és/vagy megfelelő minőségű és elegendő uniós hozzáadott értéket képviselő projektek kidolgozása során nehézségekkel küzdő tagállamok Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében történő támogatása érdekében különös figyelmet kell fordítani az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretébe tartozó, az 1316/2013/EU rendelet I. mellékletének I. részében felsorolt projektek kidolgozásával és végrehajtásával foglalkozó közigazgatási szervek és állami szolgálatok intézményi kapacitásának és hatékonyságának megerősítését célzó programtámogató tevékenységekre. A Bizottság további pályázati felhívásokat tehet közzé, hogy a Kohéziós Alapból történő támogatásra jogosult tagállamokban biztosítsa az átcsoportosított források lehető legnagyobb mértékű felhasználását.
(7) A strukturális alapokból a leginkább rászoruló személyek számára a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében nyújtott támogatás legalább 2 500 000 000 EUR, amely legfeljebb 1 000 000 EUR-val növelhető a tagállamok által önkéntesen hozott határozaton alapuló kiegészítő támogatással.
A Bizottság határozatot fogad el az egész időszakra vonatkozóan kiszámított, az egyes tagállamok strukturális alapokból származó támogatásából a leginkább rászoruló személyek számára átcsoportosítandó összeg megállapításáról. Az egyes tagállamok strukturális alapokból származó támogatásait ennek megfelelően a régió kategóriája szerint arányos módon csökkenteni kell.
Az első albekezdésben említett, a strukturális alapokból származó támogatásnak megfelelő éves előirányzatokat a leginkább rászoruló személyeket támogató eszköz megfelelő költségvetési soraiba kell átvezetni a 2014. költségvetési évben.
(8) A strukturális alapok növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások céljára biztosított forrásaiból 330 000 000 EUR-t a Bizottság közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló innovatív, a fenntartható városfejlesztés területén végzett tevékenységekre kell juttatni.
(9) Az európai területi együttműködés céljára biztosított források a 2014–2020 közötti időszak során az alapokból költségvetési kötelezettségvállalásra rendelkezésre álló globális források 2,75 %-át teszik ki (azaz összesen 8 948 259 330 EUR-t).
(10) E cikk, a 18., 91., 93., 95., 99., 120. cikk, az e rendelet I. melléklete és X. melléklete, valamint az ERFA-rendelet 4. cikke, az ESZA-rendelet 4., és 16–23. cikke, az ETC-rendelet 3. cikkének (3) bekezdése, alkalmazásában Mayotte legkülső régió a kevésbé fejlett régió kategóriájába tartozó NUTS 2. szintű régiónak minősül. Az ETC-rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése alkalmazásában Mayotte és Saint Martin NUTS 3. szintű régiónak minősül.
93. cikk
A források közötti átcsoportosítás tilalma
(1) Az egyes tagállamok részére a kevésbé fejlett régiók, az átmeneti régiók és a fejlettebb régiók tekintetében juttatott összes előirányzatot nem lehet átcsoportosítani e régiókategóriák között.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a Bizottság egy vagy több tematikus célkitűzéshez kapcsolódó, kellően indokolt körülmény esetében elfogadhatja a tagállam által a partnerségi megállapodás első benyújtásakor, illetve kellően indokolt esetben a teljesítési tartalék elosztásakor, vagy a partnerségi megállapodás jelentős felülvizsgálatakor tett javaslatot egy régiókategória teljes előirányzata legfeljebb 3 %-ának másik régiókategóriákba történő átcsoportosítására.
94. cikk
A források közötti átcsoportosítás tilalma
(1) Az egyes tagállamok részére a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés és az európai területi együttműködési cél tekintetében juttatott összes előirányzat nem csoportosítható át a célkitűzések között.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a Bizottság – az alapok 89. cikk (1) bekezdésében említett küldetésekhez való hatékony hozzájárulásának fenntartása érdekében, kellően indokolt körülmények esetében, továbbá a (3) bekezdésben meghatározott feltétel teljesülésekor – végrehajtási jogi aktusok révén elfogadhatja a tagállam által a partnerségi megállapodás első benyújtásakor tett javaslatot az európai területi együttműködési célra megállapított előirányzata egy részének a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés számára való átcsoportosítására.
(3) A javaslatot benyújtó tagállam európai területi együttműködési célnak a (2) bekezdésben említett részaránya a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés és az európai területi együttműködési cél tekintetében az adott tagállam számára összesen előirányzott összeg legalább 35 %-a, és az átcsoportosítást követően legalább a teljes összeg 25 %-a.
95. cikk
Addicionalitás
(1) E rendelet és a X. melléklet alkalmazásában a következő meghatározások alkalmazandók:
1. „bruttó állóeszköz-felhalmozás”: az összes rezidens termelő által egy adott időszak során beszerzett, értékesített eszközökkel csökkentett, a termelők vagy intézményi egységek termelő tevékenysége révén nem saját termelésű eszközökben realizált, értéknövekedéssel megnövelt állóeszköz, a 2223/96/EK (37) tanácsi rendeletben meghatározottak szerint;
2. „állóeszköz”: termelő folyamatok eredményeképpen létrehozott tárgyi eszközök és immateriális javak összessége, amelyeket egy évnél hosszabb időn át termelő folyamatok során ismételten vagy folyamatosan felhasználnak;
3. „államháztartás”: az összes intézményi egység, amelyek a politikai feladataik elvégzésén és gazdasági szabályozó szerepük ellátásán túlmenően elsősorban nem piaci szolgáltatásokat (esetleg termékeket) állítanak elő egyéni vagy közösségi fogyasztásra, és jövedelmet és vagyont újra elosztanak;
4. „közkiadás vagy egyenértékű strukturális kiadás”: az államháztartás bruttó állóeszköz-felhalmozása.
(2) Az alapokból a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzésre szánt támogatás nem helyettesítheti a tagállamok közkiadását vagy egyenértékű strukturális kiadását.
(3) A tagállamok a 2014–2020 közötti időszak során éves átlagban legalább a partnerségi megállapodásban meghatározott referenciaszintet elérő szinten fenntartják a közkiadások vagy egyenértékű strukturális kiadások mértékét.
Az első albekezdésben említett referenciaszint meghatározásakor a Bizottság és a tagállamok figyelembe veszik az olyan általános makrogazdasági feltételeket és egyedi vagy különleges körülményeket, mint például a privatizáció, a tagállami közkiadások vagy egyenértékű strukturális kiadások kivételes szintje egy tagállamban a 2007–2013-as programozási időszakban és a közszféra beruházásait jellemző egyéb mutatók alakulása. Figyelembe veszik az alapokból juttatott nemzeti összegekben történt változásokat is a 2007–2013 közötti időszakhoz képest.
(4) Azt, hogy a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzéshez tartozó közkiadások vagy egyenértékű strukturális kiadások szintjét fenntartották-e az adott időszakban, csak azokban a tagállamokban vizsgálják, ahol a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók a teljes lakosság legalább 15 %-át lefedik.
Azokban a tagállamokban, ahol a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók a teljes lakosság legalább 65 %-át lefedik, a vizsgálatot nemzeti szinten végzik el.
Azokban a tagállamokban, ahol a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók a teljes lakosság több mint 15 %-át és kevesebb mint 65 %-át fedik le, a vizsgálatot nemzeti és regionális szinten végzik el. Ennek érdekében ezek a tagállamok információt szolgáltatnak a Bizottságnak a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók kiadásairól a vizsgálati eljárás valamennyi szakaszában.
(5) Azt, hogy a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzéshez tartozó közkiadások vagy egyenértékű strukturális kiadások szintjét fenntartották-e, a partnerségi megállapodás benyújtásának időpontjában vizsgálják meg (előzetes vizsgálat) 2018-ban (félidős vizsgálat) és 2022-ben (utólagos vizsgálat).
Az addicionalitás vizsgálatára vonatkozó részletes szabályokat a X. melléklet 2. pontja tartalmazza.
(6) Ha az utólagos vizsgálat során a Bizottság azt állapítja meg, hogy egy adott tagállam nem tartotta fenn a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzéshez tartozó közkiadások vagy egyenértékű strukturális kiadások partnerségi megállapodásban, illetve a X. mellékletben meghatározott referenciaszintjét, a Bizottság a mulasztás mértékétől függően, határozat végrehajtási jogi aktus révén történő elfogadásával pénzügyi korrekciót hajthat végre. Annak eldöntése során, hogy végrehajtson-e pénzügyi korrekciót, a Bizottság figyelembe veszi, hogy a tagállam gazdasági helyzete a félidős vizsgálat óta jelentősen változott-e. A pénzügyi korrekcióra vonatkozó részletes szabályokat a X. melléklet 3. pontja tartalmazza.
(7) Az (1)–(6) bekezdések nem vonatkoznak az európai területi együttműködési cél alá tartozó programokra.
II. CÍM
PROGRAMOZÁS
I. FEJEZET
Az alapspecifikus általános rendelkezések
96. cikk
A beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzésre irányuló operatív programok tartalma, elfogadása és módosítása
(1) Az operatív program prioritási tengelyekből áll. A prioritási tengely a Kohéziós Alap kivételével egy alapra és egy régiókategóriára vonatkozik, valamint az 59. cikk sérelme nélkül egy tematikus célkitűzésnek felel meg, és az adott tematikus célkitűzés egy vagy több beruházási prioritását tartalmazza az alapspecifikus szabályokkal összhangban. Adott esetben, amennyiben egy tematikusan koherens integrált megközelítés szükséges a hatásának és hatékonyságának növeléséhez, akkor a prioritási tengely:
a) |
vonatkozhat egynél több régiókategóriára; |
b) |
ötvözhet az ERFA-ból, a Kohéziós Alapból és az ESZA-ból származó, egy tematikus célkitűzéshez tartozó egy vagy több egymást kiegészítő beruházási prioritást; |
c) |
kellően indokolt esetekben ötvözheti a különböző tematikus célkitűzések egy vagy több kiegészítő beruházási prioritását a prioritási tengelyhez való maximális hozzájárulás érdekében; |
d) |
az ESZA esetében ötvözheti a 9. cikk első bekezdésének (8)–(11) pontjaiban meghatározott különböző tematikus célkitűzések beruházási prioritásait a többi prioritási tengelyhez való hozzájárulásuk elősegítése, illetve a társadalmi innováció és a transznacionális együttműködés végrehajtása érdekében. |
A tagállamok az a)–d) pont szerinti lehetőségek közül ötvözhetnek kettőt vagy többet.
(2) Az operatív program hozzájárul az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió eléréséhez, és a következőket határozza meg:
a) |
a tematikus célkitűzések, az azokhoz tartozó beruházási prioritások és a forráselosztás kiválasztásának indokolása, tekintettel a partnerségi megállapodásra, és a regionális és adott esetben a nemzeti szükségletek azonosítása alapján, ideértve azokat a szükségleteket is, amelyek az EUMSZ 121. cikke (2) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns országspecifikus ajánlásokban és az EUMSZ 148. cikke (4) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns tanácsi ajánlásokban meghatározott nehézségek orvoslásához kapcsolódnak, az előzetes értékelést az 55. cikkel összhangban figyelembe véve. |
b) |
a technikai segítségnyújtásra vonatkozó prioritási tengelyek kivételével minden egyes prioritási tengely esetében a következők:
|
c) |
a technikai segítségnyújtással kapcsolatos minden egyes prioritási tengely esetében:
Az ii. alpont nem alkalmazandó, amennyiben az adott operatív program keretében a technikai segítségnyújtással kapcsolatos prioritási tengelyhez vagy tengelyekhez nyújtott uniós hozzájárulás nem haladja meg a 15 000 000 EUR összeget. |
d) |
pénzügyi terv, amely a következő táblázatokat tartalmazza:
Amennyiben a nemzeti társfinanszírozás állami és magánforrásokból is származik, a táblázat tartalmazza az állami és magánforrások szerinti indikatív bontást. Tájékoztatás céljából tartalmazza az EBB tervezett részvételét is; |
e) |
azon nagyprojektek felsorolása, amelyek végrehajtását a programozási időszak alatt tervezik; A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az első albekezdés b) pontja vi. alpontjában említett nómenklatúra vonatkozásában. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. |
(3) Figyelembe véve annak tartalmát és célkitűzéseit, az operatív program leírja a területfejlesztésre vonatkozó integrált megközelítést, tekintettel a partnerségi megállapodásra, és ismerteti, hogy az operatív program hogyan járul hozzá céljainak és várt eredményeinek eléréséhez, pontosítva szükség esetén a következőket:
a) |
a közösségvezérelt helyi fejlesztési eszközök alkalmazásával kapcsolatos megközelítés és az azon területek meghatározása során alkalmazandó elvek, ahol a végrehajtásra sor kerül; |
b) |
a fenntartható városfejlesztést célzó integrált intézkedésekre fordítható ERFA-támogatás indikatív összege, amelyet az ERFA-rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján kell biztosítani, valamint az integrált intézkedésekre juttatott ESZA-támogatás indikatív összege; |
c) |
az integrált területi beruházási eszköznek a b) pontban említett esetektől eltérő felhasználásával kapcsolatos megközelítés, és az egyes prioritási tengelyekből származó indikatív forráselosztás; |
d) |
a legalább egy másik tagállamban működő kedvezményezettekkel az operatív programok keretében végrehajtott interregionális és transznacionális fellépésekre vonatkozó intézkedések; |
e) |
amennyiben a tagállamok és a régiók makroregionális stratégiákban és tengeri medencéket érintő stratégiákban vesznek részt, a tagállam által azonosított programterület szükségleteire is figyelemmel a program szerint tervezett beavatkozásoknak az ezekhez a stratégiákhoz való hozzájárulása. |
(4) Emellett az operatív programok meghatározzák a következőket:
a) |
adott esetben annak meghatározása, hogy kezeli-e – és ha igen, milyen módon – a szegénység által leginkább sújtott földrajzi területek vagy a hátrányos megkülönböztetés vagy társadalmi kirekesztés legnagyobb kockázatával szembenéző célcsoportok egyedi szükségleteit, különös tekintettel a marginális helyzetű közösségekre, a fogyatékossággal élő személyekre és adott esetben a partnerségi megállapodásban meghatározott integrált megközelítéshez való hozzájárulásra; |
b) |
adott esetben annak meghatározása, hogy kezeli-e – és ha igen, milyen módon – a régiók demográfiai kihívásait vagy az EUMSZ 174. cikkében említett, súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányban lévő területek sajátos szükségleteit, valamint a partnerségi megállapodásban az erre a célra meghatározott integrált megközelítéshez való hozzájárulást. |
(5) Az operatív program meghatározza a következőket:
a) |
az irányító hatóság, az igazoló hatóság és adott esetben az audithatóság; |
b) |
az a szervezet, amely számára a Bizottság kifizetéseket teljesít; |
c) |
az 5. cikkben említett érintett partnereknek az operatív program elkészítésébe történő bevonására tett intézkedések és a partnerek szerepe az operatív program végrehajtásában, monitoringjában és értékelésében. |
(6) Az operatív program emellett meghatározza a következőket is, tekintettel a partnerségi megállapodások tartalmára, és figyelembe véve a tagállamok intézményi és jogi kereteit:
a) |
az alapok, az EMVA, az ETHA és más uniós és nemzeti finanszírozási eszközök közötti, valamint az EBB-vel történő koordinációt biztosító mechanizmusok, figyelembe véve a közös stratégiai keretben meghatározott releváns rendelkezéseket; |
b) |
minden egyes, a 19. cikkel és a XI. melléklettel összhangban megállapított, az operatív programra alkalmazandó előzetes feltételrendszer esetében annak értékelése, hogy az előzetes feltételrendszer teljesült-e a partnerségi megállapodás és az operatív program benyújtásának időpontjában, és az előzetes feltételrendszer teljesülésének hiányában az előzetes feltételrendszer teljesítését célzó intézkedések leírása, a felelős szervezet és az ilyen intézkedések ütemterve a partnerségi megállapodásban benyújtott összefoglalóval összhangban; |
c) |
a kedvezményezettek adminisztratív terhei felmérésének összefoglalása, és szükség esetén az adminisztratív terhek csökkentése elérése érdekében tervezett intézkedések indikatív időkerettel. |
(7) Valamennyi operatív program, kivéve azokat az egyedi operatív programokat, ahol technikai segítségnyújtás is történik, tartalmazza a következők leírását, figyelemmel arra, hogy a tagállam kellően megalapozott megítélése szerint azok mennyiben relevánsak az adott operatív program tartalma és célkitűzései szempontjából:
a) |
a műveletek kiválasztása során a környezetvédelmi követelmények, az erőforrás-hatékonyság, az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz történő alkalmazkodás, a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség, valamint a kockázatmegelőzés és -kezelés figyelembevételével hozott konkrét intézkedések leírása; |
b) |
az esélyegyenlőség előmozdítása, valamint a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetés megakadályozása érdekében az operatív program elkészítése, kidolgozása és végrehajtása és különösen a finanszírozáshoz való hozzájutás során hozott konkrét intézkedések, figyelembe véve az ilyen hátrányos megkülönböztetés veszélyének kitett különböző célcsoportok szükségleteit és különösen a fogyatékos személyek hozzáférése biztosításának a követelményeit; |
c) |
az operatív programnak a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításához történő hozzájárulása és adott esetben a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesülésének érdekében hozott intézkedések az operatív program szintjén és műveleti szinten. |
A tagállamok – a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében indítandó operatív programra vonatkozó javaslattal együtt – benyújthatják a nemzeti esélyegyenlőségi szervezeteknek az első albekezdés b) és c) alpontokban meghatározott intézkedésekre vonatkozó véleményét.
(8) Amennyiben egy tagállam minden egyes alap vonatkozásában legfeljebb egy operatív programot készít, az operatív programnak az e cikk (2) bekezdés első albekezdésének a) pontja, (3) bekezdésének a), c) és d) pontja, valamint (4) és (6) bekezdése szerinti elemei beépíthetőek a partnerségi megállapodás vonatkozó rendelkezéseibe.
(9) Az operatív programot minta alapján kell elkészíteni. A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktust fogad el e minta meghatározására. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 150. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(10) A Bizottság végrehajtási jogi aktus révén határozatot fogad el az operatív program e cikk hatálya alá tartozó minden elemének elfogadásáról – beleértve azok minden későbbi módosítását is –, kivéve a (2) bekezdés első albekezdésének b) pontja iv. alpontjának, a (2) bekezdés ba) pontja v. alpontjának, a (2) bekezdés ha) pontjának, a (4) és (5) bekezdésnek, a (6) bekezdés a) és c) pontjának és a (7) bekezdésnek a hatálya alá tartozó elemeket, amelyet fogad el k tagállami hatáskörben maradnak.
(11) Az irányító hatóság értesíti a Bizottságot az operatív program minden olyan elemének módosításáról szóló határozatról, amely nem tartozik a Bizottság (10) bekezdés szerinti határozata hatálya alá, a módosító határozat időpontjától számított egy hónapon belül. A módosító határozat tartalmazza a hatálybalépése időpontját, amely nem előzheti meg az elfogadásának időpontját.
97. cikk
A beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében a felső határ nélküli garanciák és értékpapírosításra vonatkozó közös eszközök céljára nyújtott támogatás programozására vonatkozó különös rendelkezések
A 28. cikkel összhangban a 39. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett operatív programok kizárólag a 96. cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) pontjának i., ii. és iv. alpontjában, valamint a d) pontjában, a 96. cikk (5) bekezdésében és a 96. cikk (6) bekezdésének b) pontjában említett elemeket foglalják magukban.
98. cikk
Az alapokból származó, a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés alá tartozó közös támogatás
(1) Az alapok a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés alá tartozó operatív programokat közösen támogathatják.
(2) Az ERFA és az ESZA a más alapokból az adott alap támogathatósági szabályai alapján elszámolható költségű művelet egy részét finanszírozhatja kiegészítő módon, az operatív program egyes prioritási tengelyei uniós finanszírozásának legfeljebb 10 %-ának erejéig, feltéve, hogy az ilyen költségek szükségesek a művelet kielégítő végrehajtásához és közvetlenül kapcsolódnak hozzá.
(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó az európai területi együttműködési cél alá tartozó programokra.
99. cikk
A beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzésre irányuló operatív programok földrajzi hatálya
Hacsak a Bizottság és a tagállam másképpen nem állapodott meg, az ERFA és az ESZA által támogatott operatív programokat a megfelelő földrajzi szinten és legalább NUTS 2. szinten kell kidolgozni, a tagállamra jellemző intézményi és jogi keretének megfelelően.
A Kohéziós Alap által támogatott operatív programokat nemzeti szinten kell létrehozni.
II. FEJEZET
Nagyprojektek
100. cikk
Tartalom
Egy vagy több olyan operatív program részeként, amelyek az e rendeket 96. cikkének (10) bekezdése, vagy az ETE-rendelet 8. cikkének (12) bekezdése alapján a Bizottság határozatának tárgyát képezték, az ERFA és a Kohéziós Alap támogathat olyan munkálatok, tevékenységek vagy szolgáltatások sorából álló műveletet, amelyek célja valamely olyan, pontosan meghatározott gazdasági vagy műszaki természetű oszthatatlan feladat elvégzése, amely egyértelműen azonosított célokkal rendelkezik, és amelynek tekintetében a teljes elszámolható költség meghaladja az 50 000 000 EUR-t, illetve a 9. cikk első bekezdésének 7. pontjában meghatározott tematikus célkitűzéshez hozzájáruló műveletek esetében akkor, ha a teljes elszámolható költség meghaladja a 75 000 000 EUR-t (a továbbiakban: nagyprojekt). A pénzügyi eszközök nem tekintendők nagyprojekteknek.
101. cikk
A nagyprojektek jóváhagyásához szükséges információk
A nagyprojektek jóváhagyását megelőzően az irányító hatóság biztosítja, hogy rendelkezésre álljanak a következő információk:
a) |
a nagyprojekt végrehajtásáért felelős szervezetre vonatkozó részletes információk és e szervezet kapacitása; |
b) |
a beruházás és helyszínének leírása; |
c) |
teljes költség és teljes elszámolható költség a 61. cikkben foglalt követelmények figyelembe vételével; |
d) |
az elvégzett megvalósíthatósági tanulmányok, beleértve a változatelemzést, és az eredmények; |
e) |
költség-haszon elemzés, beleértve egy gazdasági és pénzügyi elemzést és egy kockázatelemzést; |
f) |
környezeti hatásvizsgálat, figyelembe véve az éghajlatváltozás mérséklése és az ahozz történő alkalmazkodás szükségleteit, valamint a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet; |
g) |
részletes magyarázat arról, hogy a nagyprojekt mennyiben felel meg az érintett operatív program vagy operatív programok megfelelő prioritási tengelyeinek, és a nagyprojekt e prioritási tengelyek egyedi célkitűzéseinek eléréséhez való várható hozzájárulásáról, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődéshez való várható hozzájárulásáról; |
h) |
az összes tervezett pénzügyi erőforrást és az alapokból, EBB-től és más finanszírozási forrásokból származó, tervezett támogatást tartalmazó pénzügyi terv, az elért eredmények monitoringjára alkalmazott fizikai és pénzügyi mutatókkal, figyelembe véve az azonosított kockázatokat; |
i) |
a nagyprojekt végrehajtásának ütemterve és, amennyiben a végrehajtási időszak várhatóan hosszabb, mint a programozási szakaszok, amelyekre a programozási időszak vonatkozásában az alapokból támogatást igényelnek. |
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az elismert bevált gyakorlatok alapján az első bekezdés e) pontjában említett költség-haszon elemzés elvégzésekor alkalmazandó módszertan megállapítására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
Valamely tagállam kezdeményezésére az első bekezdés a)–i) pontjában említett információkat a Bizottság technikai segítségnyújtásával támogatott független szakértők vagy – a Bizottsággal egyetértésben – más független szakértők értékelhetik (a továbbiakban: a minőségvizsgálat). Egyéb esetekben a tagállam az első bekezdés a)–i) pontjában meghatározott információkat továbbítja a Bizottság számára, amint azok a rendelkezésére állnak.
A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyben meghatározza a nagyprojektek minőségvizsgálatának elvégzésekor alkalmazandó módszertant.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az első bekezdés a)–i) pontjában meghatározott információk benyújtása módjának meghatározására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
102. cikk
A nagyprojektről szóló határozat
(1) Amennyiben a nagyprojekteket a 101. cikk első albekezdésében említett információk alapján független szakértői minőségvizsgálattal kedvezően értékelik, az irányító hatóság folytathatja a nagyprojektek 125. cikk (3) bekezdésével összhangban történő kiválasztását. Az irányító hatóság értesíti a Bizottságot a kiválasztott nagyprojektről. Ezen értesítés a következőket tartalmazza:
a) |
a 125. cikk (3) bekezdésének c) pontjában említett dokumentum, amely meghatározza a következőket:
|
b) |
a független szakértők által készített minőségvizsgálat, amely egyértelmű megállapításokat tartalmaz a nagyprojektről a beruházás megvalósíthatóságával és a nagyprojekt gazdasági fenntarthatóságával kapcsolatban. |
A tagállam által kiválasztott nagyprojekthez a pénzügyi hozzájárulást akkor kell Bizottság által végrehajtási jogi aktus révén jóváhagyottnak tekinteni, ha az első albekezdésben említett értesítéstől számított három hónapon belül nem határoz a pénzügyi hozzájárulás elutasításáról. A Bizottság kizárólag abban az esetben utasíthatja a el pénzügyi hozzájárulást, ha a független minőségvizsgálat jelentős hiányosságokat állapít meg.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az első albekezdésben említett értesítés formátumát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő esetekben a Bizottság a nagyprojektet a 101. cikkben említett információk alapján értékeli annak eldöntése érdekében, hogy indokolt-e a kért pénzügyi hozzájárulás az irányító hatóság által a 125. cikk (3) bekezdésének megfelelően kiválasztott nagyprojekthez. A Bizottság a 101. cikkben említett információk benyújtása után legkésőbb három hónappal végrehajtási jogi aktus formájában határozatot fogad el a kiválasztott nagyprojekt pénzügyi hozzájárulásának jóváhagyásáról.
(3) A Bizottság általi, az (1) bekezdés második albekezdése és a (2) bekezdés szerinti jóváhagyás feltétele, hogy az első kivitelezői szerződés megkötésére, illetve a PPP-struktúrában végrehajtott műveletek esetében a közjogi szerv és a magánszférabeli szerv közötti PPP-megállapodást a jóváhagyás időpontjától számított három éven belül megkössék. A tagállam kellően indokolt, a hároméves időszakon belül benyújtott kérelmére – különösen a nagyprojektek végrehajtásával kapcsolatos igazgatási és jogi eljárásokból eredő késedelmek esetén – a Bizottság végrehajtási jogi aktus révén határozatot fogadhat el ennek az időszaknak a legfeljebb két évvel való meghosszabbításáról.
(4) Amennyiben a Bizottság nem hagyja jóvá a kiválasztott nagyprojekthez a pénzügyi hozzájárulást, határozatában meg kell indokolnia az elutasítást.
(5) Azon nagyprojekteknek, amelyekről a Bizottságot az (1) bekezdés értelmében értesítették, vagy amelyeket a (2) bekezdés értelmében jóváhagyásra benyújtottak, szerepelniük kell az operatív program nagyprojektjeinek felsorolásában.
(6) Az (1) bekezdésében említett értesítést vagy a (2) bekezdésben említett jóváhagyásra való benyújtást követően a nagyprojektekkel kapcsolatos kiadásokat fel lehet venni a kifizetési kérelembe. Amennyiben a Bizottság nem hagyja jóvá az irányító hatóság által kiválasztott nagyprojektet, a Bizottság határozatának elfogadását követően a költségnyilatkozatot ennek megfelelően helyesbíteni kell.
103. cikk
Szakaszolva végrehajtott nagyprojektekre vonatkozó döntések
(1) A 101. cikk harmadik albekezdésétől, valamint a 102. cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérve az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott eljárásokat kell alkalmazni az olyan műveletek esetében, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak:
a) |
a művelet egy korábbi programozási időszak során megkezdett olyan nagyprojekt második vagy későbbi szakaszának része, amelynek előző szakaszát vagy szakaszait a Bizottság az 1083/2006/EK rendeletnek megfelelően legkésőbb 2015. december 31-én, illetve az Unióhoz 2013. január 1. után csatlakozott tagállamok esetében legkésőbb 2016. december 31-én jóváhagyta; |
b) |
a nagyprojekt összes szakasza elszámolható költségeinek teljes összege meghaladja a 100. cikkben meghatározott szinteket; |
c) |
a nagyprojektre vonatkozóan benyújtott kérelem és annak a Bizottság általi ellenőrzése az előző programozási időszak során kiterjedt minden tervezett szakaszra; |
d) |
nem történtek jelentős változások az e rendelet 101. cikkének (1) bekezdésében említett, a nagyprojektre vonatkozó információkban az 1083/2006/EK rendelet értelmében benyújtott információkhoz képest, különösen az összes elszámolható költséget illetően; |
e) |
a nagyprojektnek az előző programozási időszakban végrehajtandó szakasza kész, vagy a vonatkozó operatív program vagy programok tekintetében a Bizottság határozatának megfelelően a zárási dokumentumok benyújtására meghatározott határidőig kész lesz a rendeltetésszerű használatra. |
(2) Az irányító hatóság a 125. cikk (3) bekezdésének megfelelően lefolytathatja a nagyprojekt kiválasztását és benyújthatja a 102. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában meghatározott minden elemet tartalmazó értesítést annak megerősítésével együtt, hogy e cikk (1) bekezdésének d) pontjában szereplő feltétel teljesült. Nincs szükség az információk független szakértők általi minőségvizsgálatra.
(3) Az irányító hatóság által kiválasztott nagyprojekthez a pénzügyi hozzájárulást akkor kell a Bizottság által végrehajtási jogi aktus révén jóváhagyottnak tekinteni, ha a (2) bekezdésben említett értesítéstől számított három hónapon belül nem határoz a nagyprojekt pénzügyi hozzájárulásának elutasításáról. A Bizottság csak azzal az indokkal utasíthatja el a pénzügyi hozzájárulás jóváhagyását, ha jelentős változások történtek az (1) bekezdés d) pontjában említett információkban, vagy ha a nagyprojekt nem áll összhangban az érintett operatív program vagy programok vonatkozó prioritási tengelyével.
(4) A 102. cikk (3)–(6) bekezdését kell alkalmazni a szakaszolva végrehajtott nagyprojektekre vonatkozó határozatok tekintetében.
III. FEJEZET
Közös cselekvési terv
104. cikk
Hatály
(1) A közös cselekvési terv olyan művelet, amelynek hatályát az elérendő kimenetek és eredmények összefüggésében határozzák meg, és amelyet ezek szerint irányítanak. Részét képezi egy projekt vagy egy projektcsoport, amelybe nem tartozik az egy vagy több operatív program részeként végzett, a kedvezményezett felelősségére történő infrastruktúrabiztosítás. A közös cselekvési terv kimeneteiről és eredményeiről a tagállam és a Bizottság megállapodik, és ezek hozzájárulnak az operatív program egyedi célkitűzéseihez és az alapokból származó támogatás alapját képezik. Az eredmények a közös cselekvési terv közvetlen hatásait ismertetik. A közös cselekvési terv kedvezményezettje valamely közjogi intézmény. A közös cselekvési tervek nem tekinthetők nagyprojekteknek.
(2) A közös cselekvési terv számára közpénzekből nyújtott kiadások minimális mértéke 10 000 000 EUR, illetve az operatív program vagy programok közpénzekből nyújtott támogatásának a 20 %-a közül az alacsonyabb összeg. Valamely kísérleti projekt elvégzése céljából az egy közös cselekvési tervre fordított közkiadások legkisebb összege minden egyes operatív program tekintetében 5 000 000 EUR-ra csökkenthetők.
(3) A (2) bekezdés nem alkalmazandó az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében támogatott műveletekre.
105. cikk
Közös cselekvési tervek előkészítése
(1) A tagállam, az irányító hatóság vagy bármely kijelölt közjogi intézmény közös cselekvési tervre vonatkozó javaslatot nyújthat be az érintett operatív program benyújtásával egyidejűleg vagy azután. Az említett javaslat a 106. cikkben említett összes információt tartalmazza.
(2) A közös cselekvési terv a 2014. január 1. és 2022. december 31. közötti időszak egy részét öleli fel. A közös cselekvési terv kimenetei és eredményei csak akkor jogosítanak fel visszatérítésre, ha a közös cselekvési tervre vonatkozó javaslat jóváhagyására vonatkozó, a 107. cikkben említett határozat időpontja után és az abban meghatározott végrehajtási időszak vége előtt valósulnak meg.
106. cikk
A közös cselekvési tervek tartalma
A közös cselekvési terv a következőket tartalmazza:
(1) |
az azt indokoló fejlesztési szükségletek és célkitűzések elemzése, figyelembe véve az operatív programok célkitűzéseit és adott esetben a releváns országspecifikus ajánlásokban, a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó, az EUMSZ 121. cikk (2) bekezdése szerinti átfogó iránymutatásokban, valamint a Tanács azon releváns ajánlásaiban megjelölt célkitűzéseket, amelyeket az EUMSZ 148. cikk (4) bekezdése értelmében a tagállamok foglalkoztatáspolitikájukban figyelembe vesznek; |
(2) |
az általános és egyedi célkitűzései, a kimenetek és eredmények részcéljai és célértékei és a tervezett projektek vagy projekttípusok közötti kapcsolatokat meghatározó keret; |
(3) |
a kimenetek és eredmények prioritási tengelyenkénti monitoringjához adott esetben használt közös és egyedi mutatók; |
(4) |
a földrajzi hatályára és célcsoportjaira vonatkozó információk; |
(5) |
a várható végrehajtási időszaka; |
(6) |
a nemek közötti egyenlőség előmozdítására és hátrányos megkülönböztetés megelőzésére gyakorolt hatásainak az elemzése; |
(7) |
a fenntartható fejlődés előmozdítására gyakorolt hatásainak elemzése; |
(8) |
a végrehajtási rendelkezései, beleértve a következőket:
|
(9) |
a közös cselekvési terv pénzügyi intézkedései, beleértve a következőket:
|
A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el a közös cselekvési terv mintája formátumának meghatározására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
107. cikk
A közös cselekvési tervről szóló határozat
(1) A Bizottság a közös cselekvési tervet a 106. cikkben említett információk alapján értékeli annak eldöntése érdekében, hogy indokolt-e az alapokból származó támogatás.
Amennyiben a Bizottság a közös cselekvési tervre vonatkozó javaslat benyújtását követő két hónapon belül úgy ítéli meg, hogy az nem teljesíti a 104. cikkben említett értékelési követelményeket, akkor észrevételeket tesz a tagállam számára. A tagállam megadja a Bizottság számára az összes kért további szükséges információt és adott esetben annak megfelelően felülvizsgálja a közös cselekvési tervet.
(2) Amennyiben az észrevételeket megfelelően figyelembe vették, a Bizottság a tagállam általi benyújtás után legkésőbb négy hónappal – de nem az érintett operatív programok elfogadása előtt – végrehajtási jogi aktus révén elfogadja a közös cselekvési tervet jóváhagyó határozatot.
(3) A (2) bekezdésben említett határozat feltünteti a kedvezményezettet és a közös cselekvési terv általános és egyedi célkitűzéseit, a kimenetekre és eredményekre vonatkozó részcélokat és célértékeket, e részcélok, valamint a kimenetekre és eredményekre vonatkozó célértékek elérésének költségeit, és a pénzügyi tervet operatív programok és prioritási tengelyek szerinti bontásban, beleértve a teljes elszámolható összeget és a közkiadás összegét, a közös cselekvési terv végrehajtási időszakát és adott esetben a közös cselekvési terv földrajzi hatályát és célcsoportjait.
(4) Amennyiben a Bizottság – végrehajtási jogi aktus révén – elutasítja a közös cselekvési terv alapokból történő támogatását, ennek indokairól a tagállamot a (2) bekezdésben meghatározott időszakon belül értesíti.
108. cikk
Irányító bizottság és a közös cselekvési terv módosítása
(1) A tagállam vagy az irányító hatóság létrehozza a közös cselekvési terv irányító bizottságát, amely különbözik az adott operatív programok monitoring-bizottságától. Az irányító bizottság évente legalább kétszer ülésezik, és jelentést tesz az irányító hatóságnak. Az irányító hatóság tájékoztatja az illetékes monitoring-bizottságot az irányító bizottság által elvégzett munka eredményeiről és a közös cselekvési terv végrehajtása terén elért haladásról, a 110. cikk (1) bekezdésének e) pontjával és a 125. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban.
Az irányító bizottság összetételéről a tagállam dönt az illetékes irányító hatósággal egyetértésben, a partnerség elvének tiszteletben tartásával.
A Bizottság tanácsadói minőségben részt vehet az irányító bizottság munkájában.
(2) Az irányító bizottság a következő tevékenységeket végzi:
a) |
felülvizsgálja a közös cselekvési terv részcéljai, kimenetei és eredményei elérése terén tett előrehaladást; |
b) |
megfontolja és jóváhagyja a közös cselekvési terv módosítására vonatkozó javaslatokat, hogy figyelembe vegyen a terv végrehajtását akadályozó minden lehetséges problémát. |
(3) A közös cselekvési terv módosítására vonatkozóan a Bizottságnak benyújtott tagállami kérelmeket megfelelően alá kell támasztani. A Bizottság értékeli, hogy a módosítási kérés indokolt-e, figyelembe véve a tagállam által szolgáltatott információkat. A Bizottság észrevételeket tehet, és a tagállam megadja a Bizottság számára az összes szükséges további információt. A Bizottság a módosítási kérelem tagállam általi benyújtása után legkésőbb három hónappal – végrehajtási jogi aktus révén – határozatot hoz, feltéve, hogy a Bizottság által tett észrevételeket kielégítő módon figyelembe vették. Jóváhagyása esetén a módosítás a határozat napján lép hatályba a határozat eltérő rendelkezésének hiányában.
109. cikk
A közös cselekvési terv pénzügyi irányítása és kontrollja
(1) A közös cselekvési tervek kedvezményezettjeinek járó kifizetések egyösszegű átalányban vagy átalányalapú egységköltségek alapján történnek. A 67. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjában foglalt egyösszegű átalány felső határértéke nem alkalmazható.
(2) A közös cselekvési terv pénzügyi irányítása és kontrollja és auditja kizárólag annak ellenőrzésére irányul, hogy a közös cselekvési tervet jóváhagyó határozatban megadott kifizetési feltételek teljesültek-e.
(3) A közös cselekvési terv kedvezményezettje vagy a felelősségi körében fellépő szervezet alkalmazhatja saját könyvelési módszereit a műveletek végrehajtásának költségeire vonatkozóan. Ezek a könyvelési módszerek és a kedvezményezett számára ténylegesen felmerült költségek nem képezhetik az audithatóság vagy a Bizottság által végzett audit tárgyát.
III. CÍM
MONITORING, ÉRTÉKELÉS, TÁJÉKOZTATÁS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
I. FEJEZET
Monitoring és értékelés
110. cikk
A monitoring-bizottság feladatai
(1) A monitoring-bizottság elsősorban a következőket vonja monitoring alá:
a) |
az operatív program teljesítményére hatást gyakorló problémák; |
b) |
elért előrehaladás az értékelési terv végrehajtása, valamint az értékelések során tett megállapításokra reagáló nyomon követési intézkedések végrehajtása terén; |
c) |
a kommunikációs stratégia végrehajtása; |
d) |
nagyprojektek végrehajtása; |
e) |
közös cselekvési tervek végrehajtása; |
f) |
férfiak és nők közötti egyenlőség, esélyegyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának előmozdítását célzó intézkedések, beleértve a fogyatékkal élők hozzáférését; |
g) |
fenntartható fejlődést előmozdító intézkedések; |
h) |
ha az alkalmazandó előzetes feltételrendszer nem teljesül a partnerségi megállapodás és az operatív program benyújtásának időpontjában, az alkalmazandó előzetes feltételrendszer teljesítése érdekében hozott intézkedések terén elért haladás; |
i) |
pénzügyi eszközök. |
(2) A 49. cikk (3) bekezdésétől eltérve, a monitoring-bizottság a következőket vizsgálja és hagyja jóvá:
a) |
a műveletek kiválasztásához használt módszerek és kritériumok; |
b) |
az éves végrehajtási jelentések és a záró végrehajtási jelentések; |
c) |
az operatív program értékelési terve és az értékelési terv módosításai, beleértve azt is, amikor az értékelési terv vagy annak módosítása a 114. cikk (1) bekezdésének megfelelően egy közös értékelési terv része; |
d) |
az operatív program kommunikációs stratégiája és a stratégia módosításai; |
e) |
az irányító hatóság által az operatív program módosítására tett javaslatok. |
111. cikk
A beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzésre vonatkozó végrehajtási jelentések
(1) 2016. május 31-ig és 2023-ig bezárólag minden utána következő év ugyanazon napjáig a tagállam éves végrehajtási jelentést nyújt be a Bizottság számára az 50. cikk (1) bekezdésének megfelelően. A 2016-ban benyújtott jelentés a 2014. és 2015. pénzügyi évekre, valamint a kiadások elszámolhatóságának kezdeti napja és 2013. december 31. közötti időszakra vonatkozik.
(2) A 2017-ben és 2019-ben benyújtott jelentések esetében az (1) bekezdésben említett határidő június 30.
(3) Az éves végrehajtási jelentések a következőkről tartalmaznak információt:
a) |
az operatív programnak az 50. cikk (2) bekezdésének megfelelően történő megvalósítása; |
b) |
előrehaladás a nagyobb projektek és közös cselekvési tervek kidolgozása és végrehajtása terén |
(4) A 2017-ben és 2019-ben benyújtott éves végrehajtási jelentések az 50. cikk (4), illetve (5) bekezdésének megfelelően tartalmazzák és értékelik az e cikk (3) bekezdésében meghatározott információkat, valamint a következő információkat:
a) |
az értékelési terv végrehajtása és az értékelések során tett megállapítások nyomon követése terén elért eredmények; |
b) |
a kommunikációs stratégiában az alapok által a tájékoztatás és nyilvánosság biztosítása érdekében végrehajtott intézkedések eredményei; |
c) |
a partnerek részvétele az operatív programok végrehajtásában, monitoringjában és értékelésében. |
A 2017-ben és 2019-ben benyújtott éves végrehajtási jelentések az operatív programok tartalmától és célkitűzéseitől függően információkat nyújthatnak a következőkről és értékelheti a következőket:
a) |
a területfejlesztésre vonatkozó integrált megközelítés végrehajtásának eredményei, beleértve a demográfiai kihívásokkal, valamint az állandó vagy természeti hátrányokkal küzdő régiók fejlesztését, a fenntartható városfejlesztést és az operatív program keretében végrehajtott, az adott közösség által vezérelt helyi fejlesztéseket; |
b) |
olyan intézkedések végrehajtásának eredményei, amelyek célja megerősíteni a tagállamok hatóságainak és a kedvezményezetteknek az alapok igazgatásával és használatával kapcsolatos képességét; |
c) |
az interregionális és transznacionális intézkedések végrehajtásának eredményei; |
d) |
adott esetben hozzájárulás a makroregionális és a tengeri medencéket érintő stratégiákhoz; |
e) |
a férfiak és nők közötti egyenlőség elősegítése és a hátrányos megkülönböztetés megakadályozása – különös tekintettel a fogyatékkal élők hozzáférésére – érdekében tett egyedi intézkedések, illetve a nemek közötti esélyegyenlőség elvének az operatív programban és műveletekben való érvényesülése érdekében végrehajtott intézkedések; |
f) |
a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében hozott intézkedések a 8. cikknek megfelelően; |
g) |
adott esetben a társadalmi innováció területén végrehajtott intézkedések eredményei; |
h) |
eredmények a szegénység által legjobban sújtott földrajzi területek vagy a szegénység, a hátrányos megkülönböztetés vagy társadalmi kirekesztés legnagyobb kockázatával szembenéző célcsoportok egyedi szükségleteinek kezelését célzó intézkedések végrehajtása terén, különös tekintettel a marginális helyzetű közösségekre, a fogyatékossággal élőkre, a tartós munkanélküliekre és a nem foglalkoztatott fiatalokra, adott esetben az alkalmazott pénzügyi forrásokkal kiegészítve. |
Az első és második albekezdéstől eltérve, valamint a partnerségi megállapodás és az előrehaladási jelentés közötti összhang biztosítása érdekében az alaponként legfeljebb egy operatív programmal rendelkező tagállamok az előrehaladási jelentésben szerepeltethetik az 50. cikk (3) bekezdésében említett előzetes feltételrendszerrel kapcsolatos információkat, az 50. cikk (4) bekezdésében megkövetelt információkat és az e bekezdés második albekezdésének a), b), c) és h) pontjában említett információkat a 2017-ben és 2019-ben benyújtott éves végrehajtási jelentések, illetve a záró végrehajtási jelentés helyett, a 110. cikk (2) bekezdése b) pontjának sérelme nélkül.
(5) A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el az éves végrehajtási jelentés és a záró végrehajtási jelentés mintáinak meghatározására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
112. cikk
Pénzügyi adatok továbbítása
(1) A tagállam január 31-ig, július 31-ig és október 31-ig elektronikus úton továbbítja a Bizottság számára monitoring céljából minden egyes operatív program esetében, prioritási tengelyek szerint a következőket:
a) |
a műveletek összes költségét és elszámolható közkiadását, illetve a támogatásra kiválasztott műveletek számát; |
b) |
a kedvezményezettek által az irányító hatóság felé elszámolt összes elszámolható kiadást. |
(2) Ezenkívül a január 31-ig továbbított adatok beavatkozási kategóriák szerinti bontásban is tartalmazzák a fenti adatokat. Az adattovábbítás az 50. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi adatok benyújtására vonatkozó előírás teljesítésének minősül.
(3) A tagállamok által várhatóan az adott pénzügyi évben és a következő pénzügyi évben benyújtásra kerülő kifizetési kérelmek összegére vonatkozó előrejelzést csatolni kell a január 31-i és július 31-i adattovábbításhoz.
(4) Az e cikk alapján benyújtandó adatok határnapja a benyújtás hónapját megelőző hónap utolsó napja.
(5) A Bizottság, e rendelkezés végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a pénzügyi adatoknak a Bizottság részére monitoring céljára történő benyújtása során alkalmazandó mintákat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
113. cikk
Kohéziós jelentés
A Bizottságnak az EUMSZ 175. cikkében említett jelentése a következőket tartalmazza:
a) |
beszámoló a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése terén elért eredményekről, beleértve a régiók társadalmi-gazdasági helyzetét és fejlődését, valamint az uniós prioritások integrációját; |
b) |
beszámoló az alapok, az EBB finanszírozás és más pénzügyi eszközök szerepéről, valamint egyéb uniós és nemzeti szakpolitikáknak az elért eredményekre gyakorolt hatásáról; |
c) |
adott esetben a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése, valamint az Unió prioritásainak elérése érdekében szükséges jövőbeli uniós intézkedések és szakpolitikák meghatározása. |
114. cikk
Értékelés
(1) Az irányító hatóság vagy a tagállam egy vagy több operatív programra vonatkozóan értékelési tervet készít. Az értékelési tervet az operatív program elfogadása után legfeljebb egy évvel el kell juttatni a monitoring-bizottságnak.
(2) 2022. december 31-ig az irányító hatóságok minden egyes operatív programra vonatkozóan benyújtják a Bizottsághoz a programozási időszak alatt elvégzett értékelések során tett megállapításokat összefoglaló jelentést és az operatív program fő kimeneteit és eredményeit, valamint megjegyzéseket fűznek a jelentésben szereplő információkhoz.
(3) A Bizottság utólagos értékeléseket végez a tagállamokkal és az irányító hatóságokkal szoros együttműködésben.
(4) E cikk (1)–(2) bekezdése nem alkalmazandó a 39. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett célzott programokra.
II. FEJEZET
Tájékoztatás és kommunikáció
115. cikk
Tájékoztatás és kommunikáció
(1) A tagállamok és az irányító hatóságok felelősek a következőkért:
a) |
kommunikációs stratégiák kidolgozása; |
b) |
egységes honlap vagy egységes honlap-portál létrehozása, amely tájékoztatást nyújt az adott tagállamban levő valamennyi operatív programról, és hozzáférést biztosít ezekhez, beleértve a programozás végrehajtásának ütemtervére és a kapcsolódó nyilvános konzultációs folyamatokra vonatkozó információkat is; |
c) |
tájékoztatás a lehetséges kedvezményezettek számára az operatív programok finanszírozási lehetőségeiről; |
d) |
a kohéziós politika és az alapok szerepének és eredményeinek közzététele az uniós polgárok számára a partnerségi megállapodások, operatív programok és műveletek eredményeiről és hatásáról szóló tájékoztatási és kommunikációs intézkedések révén. |
(2) Az alapokból származó támogatás átláthatóságának biztosítása érdekében a tagállamok vagy az irányító hatóságok operatív programonként és alaponként listát vezetnek a műveletekről az adatokat tartalmazó táblázat formájában, amely lehetővé teszi az adatok szétválogatását, keresését, kivonatolását, összehasonlítását és könnyű internetes közzétételét, például CSV vagy XML formátumban. A műveletek listája hozzáférhető az egységes honlapon vagy egységes honlap-portálon keresztül, és a tagállam összes operatív programjának a listáját és összefoglalását tartalmazza.
A műveletek listájának a magánszféra, a civil társadalom és a nemzeti közigazgatás általi további felhasználásának ösztönzése érdekében a honlap egyértelmű módon utalhat az adatok közzétételére vonatkozó engedélyezési szabályokra.
A műveletek listáját legalább hathavonta aktualizálni kell.
A műveletek listájára vonatkozó minimális információs követelmények a XII. mellékletben szerepelnek.
(3) A pályázókra és a kedvezményezettekre vonatkozó tájékoztatási és kommunikációs intézkedésekkel kapcsolatos részletes szabályok a XII. mellékletben szerepelnek.
(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el aművelettel kapcsolatos tájékoztatási és kommunikációs intézkedések technikai jellemzőire, továbbá a jelkép megalkotására vonatkozó utasításokra és az előírt színekre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
116. cikk
Kommunikációs stratégia
(1) A tagállam vagy az irányító hatóságok kommunikációs stratégiát dolgoznak ki valamennyi operatív programra. Közös kommunikációs stratégiát lehet kidolgozni több operatív programra vonatkozóan. A kommunikációs stratégia az arányosság elvével összhangban figyelembe veszi az érintett operatív program vagy programok méretét.
A kommunikációs stratégia tartalmazza a XII. mellékletben meghatározott elemeket.
(2) A kommunikációs stratégiát a 110. cikk (2) bekezdésének d) pontjával összhangban legfeljebb hat hónappal az érintett operatív program vagy programok elfogadását követően jóváhagyásra be kell nyújtani a monitoring-bizottságnak.
Amennyiben több operatív programra olyan közös kommunikációs stratégiát dolgoztak ki, amely több monitoring-bizottságot érint, a tagállam felelősként kijelölheti az egyik monitoring-bizottságot arra, hogy a többi érintett monitoring-bizottsággal konzultálva jóváhagyja a közös kommunikációs stratégiát és annak későbbi módosításait.
A tagállam vagy az irányító hatóságok szükség esetén a programozási időszak során is módosíthatják a kommunikációs stratégiát. A módosított kommunikációs stratégiát a 110. cikk (2) bekezdésének d) pontjával összhangban jóváhagyásra be kell nyújtani a monitoring-bizottságnak.
(3) A (2) bekezdés harmadik albekezdésétől eltérve az irányító hatóság legalább évente egyszer tájékoztatja a felelős monitoring-bizottságot vagy -bizottságokat a 110. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett kommunikációs stratégia végrehajtásában elért eredményekről és az eredmények elemzéséről, továbbá a következő év során elvégzendő, tervezett tájékoztatási és kommunikációs tevékenységekről. A monitoring-bizottság – amennyiben helyénvalónak tartja – véleményt nyilvánít a következő évre tervezett tevékenységekről.
117. cikk
Tájékoztatási és kommunikációs tisztviselők és hálózataik
(1) Valamennyi tagállam kijelöl egy tájékoztatási és kommunikációs tisztviselőt az egy vagy több alappal – többek között a vonatkozó európai területi együttműködési célkitűzés keretébe tartozó programokkal – kapcsolatos tájékoztatási és kommunikációs tevékenységek összehangolására, és erről megfelelően tájékoztatja a Bizottságot.
(2) A tájékoztatási és kommunikációs tisztviselő felel – amennyiben van ilyen hálózat – az alap kommunikátorai nemzeti hálózatának koordinálásáért a XII. mellékletben említett honlap vagy honlap-portál létrehozásáért és karbantartásáért, és a tagállami szinten hozott kommunikációs intézkedések áttekintéséért.
(3) Valamennyi irányító hatóság kijelöl egy személyt, aki felelős az operatívprogram-szintű tájékoztatási és kommunikációs feladatokért, és tájékoztatja a Bizottságot a kijelölt személyekről. Adott esetben egyetlen személy több operatív programra is kijelölhető.
(4) A Bizottság a tagállamok által kijelölt tagokból álló uniós hálózatokat hoz létre, hogy biztosítsa a kommunikációs stratégiák végrehajtásának eredményeire, a tájékoztatási és kommunikációs intézkedések végrehajtásának tapasztalataira és a bevált gyakorlatokra vonatkozó információcserét.
IV. CÍM
TECHNIKAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS
118. cikk
Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére
Az alapok figyelembe véve a 91. cikk (3) bekezdésé vel összhangban elvégzett levonásokat az éves juttatás legfeljebb 0,35 %-áig finanszírozhatják a technikai segítségnyújtást.
119. cikk
Technikai segítségnyújtás a tagállamok részéről
(1) A technikai segítségnyújtás céljára az alapokból előirányzott összeg felső korlátja az egyes tagállamok operatív programjaira – adott esetben – a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés egyes régiókategóriáiban előirányzott teljes összeg 4 %-a.
Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára elkülönített támogatást a tagállamok figyelembe vehetik a tagállamnak nyújtott támogatásból technikai segítségnyújtásra fordítható összeg felső határának kiszámítása során.
(2) Minden alapból támogatható olyan technikai segítségnyújtási művelet, amely bármely másik alapból támogatásra jogosult. Az (1) bekezdés sérelme nélkül egy alapból származó, technikai segítségnyújtás céljára nyújtott összeg nem haladhatja meg az ugyanabból az alapból a tagállamban az operatív programok számára adott esetben a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés szerinti egyes régiókategóriáknak juttatott teljes összeg 10 %-át.
(3) A 70. cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérve a technikai segítségnyújtási műveletek az Unión belül a programterületen kívül is végrehajthatók, feltéve, hogy a műveletek az operatív programot, illetve technikai segítségnyújtási operatív program esetében a többi érintett programot szolgálják.
(4) A strukturális alapok esetében, amennyiben az (1) bekezdésben említett meghatározott összegeket több régiókategóriát érintő technikai segítségnyújtási műveletek támogatására használják fel, a műveletek költségeit olyan kiemelt prioritás keretében lehet végrehajtani, amely arányosan fogja össze a különböző régiókategóriákat és nyújtása az egyes régiókategóriák a tagállamnak juttatott teljes összeg arányában történő nyújtásának figyelembe vételével történik.
(5) Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben az adott tagállam esetében a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzésre az alapokból előirányzott teljes összeg nem haladja meg az 1 000 000 000 EUR-t, a technikai segítségnyújtásra előirányzott összeg a teljes összeg 6 %-áig vagy 50 000 000 EUR-ig emelkedhet, amelyik alacsonyabb.
(6) A technikai segítségnyújtás formája lehet egy operatív programon belül egyetlen alapból finanszírozott prioritási tengely vagy egyedi operatív program, vagy mindkettő.
V. CÍM
AZ ALAPOKBÓL SZÁRMAZÓ PÉNZÜGYI TÁMOGATÁS
120. cikk
Társfinanszírozási arányok meghatározása
(1) A Bizottság operatív programot elfogadó határozata rögzíti az alapokból származó támogatás társfinanszírozási arányát és maximális összegét az egyes prioritási tengelyek tekintetében. Amennyiben egy prioritási tengely több régiókategóriát vagy több alapot érint, a Bizottság határozata rögzíti a társfinanszírozás arányát régiókategóriánként- és alaponként.
(2) Valamennyi prioritási tengely esetében a Bizottság határozata megállapítja, hogy a társfinanszírozási arány:
a) |
a teljes elszámolható kiadásra, beleértve a közkiadásokat és magánkiadásokat; vagy |
b) |
az elszámolható közkiadásokra vonatkozik-e. |
(3) Az egyes prioritási tengelyek szintjén, és adott esetben a régiókategóriák és az alapok szerinti, a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés alá tartozó operatív programok társfinanszírozási aránya nem lehet magasabb, mint:
a) |
85 % a Kohéziós Alap esetében; |
b) |
85 % azon tagállamok kevésbé fejlett régióiban, amelyekben a 2007–2009-es időszakban mért egy főre jutó GDP nem érte el az említett időszakban az EU-27 átlagának 85 %-át, valamint a legkülső régiókban, beleértve a legkülső régiók által az ETE-rendelet 92. cikke (1) bekezdésének e) pontjával és 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban kapott kiegészítő juttatást; |
c) |
80 % a b) pontban említettektől eltérő tagállamok kevésbé fejlett régiói és mindazon régiók esetében, amelyeknek az egy főre jutó, támogathatósági kritériumként alkalmazott GDP-je a 2007–2013 közötti programozási időszakban nem érte el az EU-25 átlagának a 75 %-át, de meghaladja az EU-27 átlagos GDP-jének a 75 %-át, továbbá azon régiók esetében, amelyeket az 1083/2006/EU rendelet 8. cikkének (1) bekezdése úgy határoz meg, mint a 2007–2013 közötti időszakban átmeneti támogatásban részesülő régiók; |
d) |
60 % a c) pontban említettektől eltérő átmeneti régiókban; |
e) |
50 % a c) pontban említettektől eltérő fejlettebb régiókban. |
A 2014. január 1. és 2017. június 30. közti időszakban valamennyi ciprusi operatív program társfinanszírozási aránya az egyes prioritási tengelyek szintjén nem lehet magasabb 85 %-nál.
A Bizottság felülvizsgálatot végez a második albekezdésben említett társfinanszírozási arány 2017. június 30-át követően való fenntartása igazolásának értékelése céljából, és szükség esetén 2016. június 30-a előtt jogalkotási javaslatot készít.
Az európai területi együttműködési célkitűzés keretében folyó operatív programok társfinanszírozási aránya az egyes prioritási tengelyek szintjén nem lehet magasabb, mint 85 %.
Az első albekezdés b), c), d) és e) pontja szerinti társfinanszírozás maximális arányát növelni kell az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést végrehajtó minden egyes prioritási tengely esetében, és amennyiben a prioritási tengely egésze a társadalmi innovációt vagy a transznacionális együttműködést, illetve ezek együttesét szolgálja Ezt a növelést az alapokra vonatkozó szabályokkal összhangban kell megállapítani.
(4) A kiegészítő juttatás társfinanszírozási mértéke a 92. cikk (1) bekezdésének e) pontjával összhangban az 1994. évi csatlakozási okmányhoz csatolt 6. jegyzőkönyvben megállapított kritériumoknak megfelelő, NUTS 2. szintű régiók tekintetében nem lehet magasabb 50 %-nál.
(5) Egy prioritási tengely szintjén a (3) bekezdés szerinti maximális társfinanszírozási arányt tíz százalékponttal meg kell növelni, amennyiben a teljes prioritási tengely megvalósítása pénzügyi eszközök vagy a közösségvezérelt helyi fejlesztés révén történik.
(6) Valamennyi prioritási tengely esetében az alapokból származó hozzájárulás nem lehet kevesebb, mint az elszámolható közkiadás 20 %-a.
(7) Egy operatív programon belül olyan különálló prioritási tengely is kialakítható, amelynek társfinanszírozási aránya elérheti a 100 %-ot is, uniós szinten létrehozott és a Bizottság által közvetlenül vagy közvetve irányított pénzügyi eszközök révén végrehajtott műveletek támogatására. Amennyiben e célból külön prioritási tengelyt hoznak létre, a tengelyhez kapcsolódó támogatást nem lehet más eszközökkel végrehajtani.
121. cikk
Társfinanszírozási arányok módosítása
Az alapokból származó adott prioritási tengelyre juttatott társfinanszírozás aránya kiigazítható a következők figyelembe vétele érdekében:
(1) |
a prioritási tengely jelentősége az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiának végrehajtásában, figyelemmel a konkrét kezelendő hiányosságokra; |
(2) |
a környezet védelme és állapotának javítása, elsődlegesen az elővigyázatosság, a megelőzés és a „szennyező fizet” elvének alkalmazása révén; |
(3) |
a magánfinanszírozás mozgósításának aránya. |
(4) |
a következők szerint meghatározott súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányban lévő területek lefedése:
|
NEGYEDIK RÉSZ
AZ ALAPOKRA ÉS AZ ETHA-RA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. CÍM
IRÁNYÍTÁS ÉS KONTROLL
I. FEJEZET
Irányítási és kontrollrendszerek
122. cikk
A tagállamok felelőssége
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az operatív programok irányítási és kontrollrendszereinek felállítása a 72., a 73 és a 74. cikk szerint történjen.
(2) A tagállamok megakadályozzák, felderítik és orvosolják a szabálytalanságokat és a jogosulatlanul kifizetett összegeket visszatéríttetik a késedelmes fizetésre érvényes kamattal együtt. Értesítik a Bizottságot azokról a szabálytalanságokról, amelyeknél az alapból nyert támogatás mértéke meghaladja a 10 000 EUR-t, és folyamatosan tájékoztatják a Bizottságot a vonatkozó igazgatási és jogi eljárások jelentős előrehaladásáról.
A tagállamoknak a szabálytalanságokról a következő esetekkel kapcsolatban nem kell értesíteniük a Bizottságot:
a) |
azon esetek, amikor a szabálytalanság kizárólag abban áll, hogy a társfinanszírozott operatív programban szereplő valamely művelet részben vagy egészen nem került kivitelezésre a kedvezményezett csődje miatt; |
b) |
azon esetek, amelyeket a kedvezményezett önként hozott az irányító vagy igazoló hatóság tudomására, még mielőtt e hatóságok bármelyike maga fedezte volna azt fel, akár a közpénzekből nyújtott hozzájárulás kifizetése előtt, akár azt követően; |
c) |
azon esetek, amelyeket az irányító hatóság vagy az igazoló hatóság még azelőtt derített fel, mielőtt az érintett költség bekerült volna a Bizottságnak benyújtott költségnyilatkozatba. |
Minden más esetben, különösen a csődöt megelőző szabálytalanságok vagy a csalás gyanújának esetében jelentést kell küldeni a Bizottságnak a tapasztalt szabálytalanságokról és az azokhoz kapcsolódó megelőző és korrekciós intézkedésekről.
Amennyiben valamely, a kedvezményezettnek jogosulatlanul kifizetett összeg nem téríttethető vissza, és ez a tagállam hibájából vagy hanyagságából kifolyólag következik be, a tagállam felelőssége, hogy az érintett összeget visszatérítse az Unió költségvetésébe. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem téríttetnek vissza egy jogosulatlanul kifizetett összeget, amennyiben az alapból való hozzájárulásnak a kedvezményezett által visszatérítendő összege kamat nélkül nem haladja meg a 250 EUR-t.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amely további részletes szabályokat fektet le a jelentendő szabálytalanságok meghatározásának kritériumairól, a nyújtandó adatokról, valamint annak meghatározása feltételeiről és eljárásairól, hogy a vissza nem téríttethető összegeket a tagállamoknak meg kell-e térítenie.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a szabálytalanságokról szóló jelentés gyakoriságának és az alkalmazandó jelentési formátumnak a meghatározására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb 2015. december 31-ig a kedvezményezettek és az irányító hatóság, az igazoló hatóság, az audithatóság és a közreműködő szervezetek közötti minden információcsere elektronikus adatcsere-rendszereken keresztül történjen.
Az első albekezdésben említett rendszerek biztosítják a nemzeti és az uniós keretekkel való átjárhatóságot, és lehetővé teszik a kedvezményezettek számára, hogy minden, az első albekezdésben említett információt csak egyszer nyújtsanak be.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletes szabályokat ír elő a tagállamoknak az ebben a bekezdésben leírt információcserékre vonatkozólag. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(4) A (3) bekezdés nem alkalmazandó az ETHA-ra.
II. FEJEZET
Irányítási és kontrollhatóságok
123. cikk
A hatóságok kijelölése
(1) Valamennyi tagállam minden egyes operatív program számára kijelöl egy nemzeti, regionális vagy helyi közigazgatási hatóságot vagy szervet, illetve egy magántestületet irányító hatóságként. Ugyanaz az irányító hatóság több operatív program irányító hatóságaként is kijelölhető.
(2) A tagállam – a (3) bekezdésben leírtak sérelme nélkül – minden egyes operatív program számára kijelöl egy nemzeti, regionális vagy helyi közigazgatási hatóságot vagy szervet igazoló hatóságként. Ugyanaz az igazoló hatóság több operatív program számára is kijelölhető.
(3) A tagállam valamely operatív programhoz kijelölhet egy irányító hatóságként már kijelölt közigazgatási hatóságot vagy szervet annak érdekében, hogy az igazoló hatóság feladatait is ellássa.
(4) A tagállam minden egyes operatív program számára audithatóságként kijelöl egy nemzeti, regionális vagy helyi közigazgatási hatóságot vagy szervet, amely funkcionálisan független az irányító hatóságtól és az igazoló hatóságtól. Ugyanaz az audithatóság több operatív program számára is kijelölhető.
(5) A beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzéssel kapcsolatos alapok és az ETHA esetében a feladatkörök szétválasztásának tiszteletben tartásával az irányító hatóság, az igazoló hatóság, ahol van ilyen, és az audithatóság lehet ugyanannak a közigazgatási hatóságnak vagy szervnek a része.
Amennyiben az adott operatív program esetében az alapokból nyújtott támogatás teljes összege meghaladja a 250 000 000 EUR-t, illetve az ETHA-ból nyújtott támogatás teljes összege meghaladja a 100 000 000 EUR-t, az audithatóság akkor lehet ugyanannak a közigazgatási hatóságnak vagy szervnek a része, mint az irányító hatóság, ha a Bizottság – az előző programozási időszakra vonatkozó előírások értelmében – az érintett operatív programok elfogadása előtt arról tájékoztatta a tagállamot, hogy alapvetően építhet az audithatóság audit véleményére, vagy ha a Bizottság az előző programozási időszak alatt gyűjtött tapasztalatok alapján meg van győződve arról, hogy az audithatóság intézményi szervezete és elszámoltathatósága megfelelő biztosítékokat nyújt a hatóság működésének függetlenségére és megbízhatóságára.
(6) A tagállam kijelölhet egy vagy több közreműködő szervezetet is arra, hogy az irányító vagy az igazoló hatóság bizonyos feladatait annak felelősségére elvégezze. Az irányító hatóság vagy az igazoló hatóság és a közreműködő szervezetek közötti feladatmegosztásra vonatkozó szabályokat hivatalosan, írásban kell rögzíteni.
(7) A tagállam vagy az irányító hatóság az operatív program egy részének irányítását átruházhatja egy közreműködő szervezetre a közreműködő szervezet és a tagállam vagy az irányító hatóság között létrejött írásos megállapodással (továbbiakban: globális támogatás). A közreműködő szervezet biztosítékokat nyújt fizetőképessége, illetve az érintett területre, valamint az adminisztratív és a pénzügyi irányítási képességére vonatkozó szakértelme vonatkozásában.
(8) A tagállam saját kezdeményezésére kijelölhet egy koordináló szervezetet, amelynek feladata a Bizottsággal való kapcsolattartás és a Bizottság tájékoztatása, az egyéb érintett kijelölt szervezetek tevékenységének koordinálása, valamint az alkalmazandó jog összehangolt alkalmazásának előmozdítása.
(9) A tagállam írásba foglalja az irányító hatóságokkal, igazoló hatóságokkal és audithatóságokkal fenntartott kapcsolataira, az e hatóságok közötti kapcsolatokra, valamint az e hatóságok és a Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó szabályait.
124. cikk
Az irányító hatóság és az igazoló hatóság kijelölésére vonatkozó eljárás
(1) A tagállam az első időközi kifizetési kérelem Bizottság számára történő benyújtása előtt értesíti a Bizottságot az irányító hatóság és adott esetben az igazoló hatóság megfelelő szinten elvégzendő kijelölésének időpontjáról és formájáról.
(2) Az (1) bekezdésben említett kijelölést olyan független auditszervezet jelentésére és véleményére kell alapozni, amely értékeli a hatóságok által a belső kontrollkörnyezettel, a kockázatkezeléssel, az irányítási és kontrolltevékenységekkel és a monitoringgal kapcsolatban a XIII. mellékletben foglalt kritériumok teljesítését. A független auditszervezet az audithatóság vagy más olyan közjogi, illetve magánjogi szerv, amely rendelkezik a szükséges auditkapacitással, továbbá független az irányító hatóságtól és adott esetben az igazoló hatóságtól, és amely feladatát a nemzetközileg elfogadott auditstandardoknak megfelelően végzi. Amennyiben a független auditszervezet megállapítja, hogy az irányítási és kontrollrendszernek az irányító és az igazoló hatóságot érintő része lényegében változatlan az előző programozási időszakhoz képest, és azok az említett időszakban az 1083/2006/EK rendelet és az 1198/2006/EK tanácsi rendelet (38) vonatkozó rendelkezéseivel összhangban végzett audit alapján bizonyíthatóan hatékonyan működtek, további audit nélkül megállapíthatja, hogy a vonatkozó feltételek teljesülnek.
(3) Abban az esetben, ha az alapokból egy operatív program részére biztosított támogatás összege meghaladja a 250 000 000 EUR-t, vagy az ETHA esetében meghaladja a 100 000 000 EUR-t, a Bizottság az (1) bekezdésben említett kijelölésről szóló értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül kérheti a független auditszervezetnek a (2) bekezdésben említett jelentését és véleményét, valamint az irányító hatóság vagy adott esetben az igazoló hatóság feladatainak és eljárásainak leírását. A Bizottság saját kockázatértékelése alapján dönt arról, hogy kéri-e az említett dokumentumok benyújtását, továbbá figyelembe veszi az irányító vagy adott esetben az igazoló hatóság feladataiban és eljárásaiban az előző programozási időszakhoz képest történt jelentős változásokról szóló információkat, valamint a hatékony működésre vonatkozó releváns bizonyítékokat.
A Bizottság a dokumentumok kézhezvételétől számított két hónapon belül észrevételeket tehet. A 83. cikk sérelme nélkül e dokumentumok vizsgálata miatt nem szakadíthatja meg az időközi kifizetési kérelmek feldolgozását.
(4) Abban az esetben, ha az alapokból egy operatív program részére biztosított támogatás összege meghaladja a 250 000 000 EUR-t, vagy ha az ETHA-ból egy operatív program részére biztosított támogatás összege meghaladja a 100 000 000 EUR-t, és az előző programozási időszakhoz képest jelentős változások történtek az irányító vagy adott esetben az igazoló hatóság feladataiban és eljárásaiban, a tagállam saját kezdeményezésére az (1) bekezdésben említett kijelölésekről szóló értesítéstől számított két hónapon belül benyújthatja a Bizottságnak a (3) bekezdésben említett dokumentumokat. E dokumentumok kézhezvételétől számított három hónapon belül a Bizottság észrevételeket tehet.
(5) Amennyiben az elvégzett audit és kontroll eredményei azt mutatják, hogy a kijelölt hatóság már nem teljesíti a (2) bekezdésben említett kritériumokat, a tagállam a probléma súlyosságának megfelelő szinten próbaidőt állapíthat meg, amely alatt meg kell hozni a szükséges javító intézkedéseket.
Amennyiben a kijelölt hatóság nem hajtja végre a tagállam által megállapított próbaidőn belül a szükséges javító intézkedéseket, a tagállam megfelelő szinten megszüntetheti annak kijelölését.
A tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot arról, ha egy kijelölt hatóságnak próbaidőt szabott meg, tájékoztatást nyújt a próbaidő hosszáról, arról, ha a javító intézkedések végrehajtása után a próbaidő véget ért, valamint a hatóság kijelölésének megszüntetéséről is. Az arról szóló értesítés, hogy egy tagállam próbaidőt szabott egy kijelölt szervezet számára, a 83. cikk alkalmazásának sérelme nélkül, nem szakíthatja meg az időközi kifizetési kérelmek feldolgozását.
(6) Amennyiben egy irányító vagy igazoló hatóság kijelölése megszűnik, a tagállamok a (2) bekezdésben előírt eljárással összhangban új szervezetet az irányító vagy az igazoló hatóság feladatainak átvételére, és értesítik erről a Bizottságot.
(7) A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el a független auditszervezet jelentésére és véleményére, valamint az irányító hatóság vagy adott esetben az igazoló hatóság feladatainak és eljárásainak leírására vonatkozó minta tekintetében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
125. cikk
Az irányító hatóság feladatai
(1) Az irányító hatóság felelős az operatív programnak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő irányításáért.
(2) Az operatív program irányításával kapcsolatosan az irányító hatóság feladata, hogy:
a) |
támogassa a 47. cikkben említett monitoring-bizottság munkáját és biztosítsa számára mindazon információkat, amelyek a feladatai elvégzéséhez szükségesek, különösképpen az operatív program során a célkitűzések megvalósítása terén elért előrehaladásra vonatkozó adatokat, a pénzügyi adatokat, a mutatószámokhoz és részcélokhoz kapcsolódó adatokat; |
b) |
elkészítse az 50. cikkben említett éves végrehajtási jelentéseket és záró végrehajtási jelentéseket, és azokat a monitoring-bizottság jóváhagyása után benyújtsa a Bizottságnak; |
c) |
a közreműködő szervezeteket, illetve a kedvezményezetteket ellássa a feladataik elvégzése, illetve a műveletek végrehajtása terén releváns információkkal; |
d) |
létrehozzon egy nyilvántartási rendszert, amely elektronikusan tárolja az egyes műveletekre vonatkozó, azok monitoringjához, értékeléséhez, pénzügyi irányításához, ellenőrzéséhez és auditjához szükséges adatokat, beleértve adott esetben a műveletek egyes résztvevőire vonatkozó adatokat is; |
e) |
biztosítsa, hogy a d) pontban leírt adatokat összegyűjtsék, bevigyék és tárolják a d) pontban említett rendszerben, és hogy a mutatókra vonatkozó adatokat nemek szerinti bontásban is elérhetővé tegyék, amennyiben ezt az ESZA-rendelet I. és II. melléklete megkívánja. |
(3) A műveletek kiválasztásával kapcsolatban az irányító hatóság:
a) |
kialakít, és jóváhagyás után olyan megfelelő kiválasztási eljárásokat és kritériumokat alkalmaz:
|
b) |
biztosítja, hogy a kiválasztott művelet az érintett alap vagy alapok hatálya alá essen és az operatív program prioritása vagy prioritásai által meghatározott beavatkozási kategóriába – az ETHA esetében egy adott intézkedésbe – besorolható legyen; |
c) |
biztosítja, hogy a kedvezményezett számára rendelkezésre bocsássák azt a dokumentumot, amely az egyes műveletekre vonatkozóan részletezi a támogatás feltételeit, beleértve a művelet keretében nyújtandó termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó konkrét követelményeket, a pénzügyi tervet és a végrehajtás határidejét; |
d) |
a művelet jóváhagyása előtt meggyőződik arról, hogy a kedvezményezett rendelkezik a c) pontban említett feltételek teljesítéséhez szükséges adminisztratív, pénzügyi és működési kapacitással; |
e) |
meggyőződik arról, hogy amennyiben a művelet azelőtt kezdődött el, hogy a támogatási kérelmet az irányító hatóságnak benyújtották, a műveletre vonatkozóan alkalmazandó uniós és nemzeti szabályokat betartották-e; |
f) |
biztosítja, hogy az alapokból való támogatásra kiválasztott műveletek ne tartalmazzanak olyan tevékenységeket, amelyek a 71. cikk szerinti visszatéríttetési eljárás alá estek vagy kellett volna esniük valamely termelő műveletnek a programterületen kívül történt áthelyezését követően; |
g) |
meghatározza azt a beavatkozási kategóriát – az ETHA esetében intézkedéseket –, amelyekhez az adott művelet kiadása rendelendő. |
(4) Az operatív program pénzügyi irányításával és kontrolljával kapcsolatosan az irányító hatóság:
a) |
megvizsgálja, hogy megtörtént-e a társfinanszírozott termékek és szolgáltatások nyújtása, valamint hogy a műveleteknek a kedvezményezettek által bejelentett kiadásai kifizetésre kerültek-e, és hogy azok az alkalmazandó uniós és nemzeti jogszabályokkal, az operatív programmal összhangban állnak-e és a műveletre vonatkozó támogatási feltételeket teljesítik-e; |
b) |
biztosítja, hogy a műveletek végrehajtásában résztvevő kedvezményezettek, akik a ténylegesen felmerült elszámolható költségek alapján kapnak költségtérítést, vagy külön elszámolási rendszert vagy a művelettel kapcsolatos valamennyi ügylet tekintetében megfelelő számviteli kódot alkalmazzanak; |
c) |
eredményes és arányos csalásellenes intézkedéseket alkalmaz figyelembe véve az azonosított kockázatokat; |
d) |
eljárásokat alakít ki annak érdekében, hogy a megfelelő auditnyomvonal biztosításához szükséges, a kiadásokra és auditokra vonatkozó minden dokumentumot a 72. cikk g) pontjában szereplő követelményeknek megfelelően tartsanak nyilván; |
e) |
elkészíti a költségvetési rendelet 59. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontjában említett vezetői nyilatkozatot és éves összefoglalót. |
Az első albekezdés a) pontjától eltérve, az ETE-rendelet az együttműködési programok vizsgálatára alkalmazandó egyedi szabályokat állapíthat meg.
(5) A (4) bekezdés első albekezdésének a) pontja szerinti ellenőrző vizsgálatok a következő eljárásokat tartalmazzák:
a) |
a kedvezményezettek minden egyes kifizetési kérelmének dokumentumalapú ellenőrzése; |
b) |
a műveletek helyszíni ellenőrzése. |
A helyszíni ellenőrzések gyakorisága és kiterjedése arányos a művelethez rendelt közpénzekből nyújtott támogatás összegével és az ilyen vizsgálatok, valamint az audithatóság által a teljes irányítási és kontrollrendszer vonatkozásában végzett ellenőrzések és audit által kimutatott kockázat mértékével.
(6) Az egyes műveletek (5) bekezdés első albekezdésének b) pontja szerinti helyszíni ellenőrzését mintavétel alapján is el lehet végezni.
(7) Amennyiben az irányító hatóság valamely operatív program kedvezményezettje is egyben, a (4) bekezdés első albekezdésének a) pontja szerinti ellenőrzési intézkedések megfelelőképpen biztosítják a feladatkörök szétválasztását.
(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyben megállapítja az e cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint létrehozott monitoring-rendszerben rögzítésre és tárolásra kerülő adatokkal kapcsolatos információkat meghatározó szabályokat.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint létrehozott rendszer műszaki specifikációjának megállapítására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
(9) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben megállapítja az e cikk (4) bekezdése első albekezdésének d) pontjában említett auditnyomvonalra vonatkozó részletes minimumkövetelményeket a fenntartandó számviteli nyilvántartások, valamint az igazoló hatóság, az irányító hatóság, a közreműködő szervezet és a kedvezményezettek szintjén tartandó igazoló dokumentumok tekintetében.
(10) A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e cikk (4) bekezdése első albekezdésének e) pontjában említett vezetői nyilatkozat mintájára vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
126. cikk
Az igazoló hatóság feladatai
Az operatív program igazoló hatósága különösen a következőkért felel:
a) |
a kifizetési kérelmek elkészítése, azok benyújtása a Bizottságnak, valamint annak igazolása, hogy a bennük foglalt eredmények megbízható elszámolási rendszerekből származnak, ellenőrizhető dokumentumokon alapulnak és azokat az irányító hatóság ellenőrző vizsgálatnak vetette alá; |
b) |
a költségvetési rendelet 59. cikke (5) bekezdésének a) pontjában említett beszámolók elkészítése; |
c) |
a beszámolók teljességének, pontosságának és hitelességének, valamint annak az igazolása, hogy a beszámolókban szereplő kiadások megfelelnek az alkalmazandó jognak, és az operatív programra alkalmazandó kritériumokkal összhangban finanszírozásra kiválasztott, valamint az alkalmazandó jognak megfelelő műveletek tekintetében merültek fel; |
d) |
gondoskodik arról, hogy rendelkezésre álljon egy olyan rendszer, amely számítógépes formában nyilvántartásba veszi és tárolja az egyes műveletekhez kapcsolódó számviteli adatokat, és amely kiterjed a kifizetési kérelmekhez és a beszámolókhoz szükséges összes adatra, beleértve az egy művelethez vagy operatív programhoz kapcsolódó hozzájárulás részben vagy egészben történő megszüntetése következtében visszafizetendő, visszafizetett, valamint visszavont összegekre vonatkozó adatokra; |
e) |
a kifizetési kérelem elkészítése és benyújtása céljából megbizonyosodik arról, hogy az irányító hatóságtól megfelelő információkat kapott a kiadásokkal kapcsolatosan lefolytatott eljárásokról és vizsgálatokról; |
f) |
az audithatóság által vagy annak felelősségére elvégzett valamennyi audit eredményének figyelembevétele a kifizetési kérelmek elkészítése és benyújtása során; |
g) |
a Bizottsághoz bejelentett kiadások és a kedvezményezetteknek közpénzekből nyújtott hozzájárulás számítógépes számviteli nyilvántartása; |
h) |
a művelethez nyújtott hozzájárulás részben vagy egészben történő megszüntetése következtében visszafizetendő, valamint visszavont összegek nyilvántartása. A visszafizetett összegek az operatív program lezárását megelőzően a következő költségnyilatkozatból történő levonásuk útján az Unió költségvetésébe kerülnek visszafizetésre. |
127. cikk
Az audithatóság feladatai
(1) A bejelentett kiadások alapján az audithatóság biztosítja, hogy elvégzi az operatív program irányítási és kontrollrendszere megfelelő működésének és a műveletek egy megfelelő mintájának auditjait. A bejelentett kiadások auditját reprezentatív minta alapján, és főszabályként statisztikai mintavételi módszerek alapján végzi.
Nem statisztikai mintavétel az audithatóság szakmai megítélése alapján használható a nemzetközileg elfogadott auditstandardoknak megfelelően kellően indokolt esetekben, és minden esetben, amikor az adott számviteli év műveleteinek száma elégtelen egy statisztikai módszer használatára.
Ezekben az esetekben a minta nagyságának elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy az audithatóság érvényes auditvéleményt dolgozhasson ki a költségvetési rendelet 59. cikke (5) bekezdésének második albekezdésével összhangban.
A nem statisztikai mintavételi módszer lefedi azon műveletek legalább 5 %-át, amelyek tekintetében a számviteli év során kiadásokat jelentettek be a Bizottságnak, és a számviteli év során a Bizottságnak bejelentett kiadások 10 %-át.
(2) Amennyiben az auditokat az audithatóságtól eltérő szervezet végzi, az audithatóság biztosítja, hogy e szervezet a szükséges funkcionális függetlenséggel rendelkezzen.
(3) Az audithatóság biztosítja, hogy az audittevékenység során figyelembe vegyék a nemzetközileg elfogadott auditstandardokat.
(4) Az audithatóság az operatív program jóváhagyásától számított nyolc hónapon belül az auditok megvalósítására vonatkozó auditstratégiát alakít ki. Az auditstratégia megállapítja az audit módszerét, a műveletekből audit céljára történő mintavétel módját és az audit tervét az aktuális számviteli évre és a két következő számviteli évre vonatkozólag. Az auditstratégiát 2016-tól évente kell aktualizálni 2024-ig bezárólag. Abban az esetben, ha több operatív programnak van egy közös irányítási és kontroll rendszere, akkor egy auditstratégiát lehet kidolgozni az érintett operatív programokra. Kérésre az audithatóság az auditstratégiát benyújtja a Bizottságnak.
(5) Az audithatóság elkészíti:
a) |
a költségvetési rendelet 59. cikke (5) bekezdésének második albekezdése szerinti auditvéleményt; |
b) |
az (1) bekezdés szerint végzett auditok során tett fő megállapításokat tartalmazó kontrolljelentést, amelyben szerepelnek az irányítási és kontrollrendszerekben talált hiányosságokra vonatkozó megállapítások is, valamint a javasolt és végrehajtott korrekciós intézkedések. |
Abban az esetben, ha több operatív programnak van egy közös irányítási és kontrollrendszere, az első albekezdés b) pontja szerinti információt egy jelentésbe lehet csoportosítani.
(6) A Bizottság, e cikk végrehajtása egységességének biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el az auditstratégia, az auditvélemény és kontrolljelentés mintáira vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
(7) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyben meghatározza a műveletek auditjának és a beszámolók auditjának hatókörét és tartalmát, valamint a műveleteknek az e cikk (1) bekezdésében említett mintájának kiválasztási módszertanát.
(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon a Bizottság tisztviselői vagy a Bizottság arra jogosult képviselői által elvégzett auditok során gyűjtött adatok felhasználására vonatkozó részletes szabályok tekintetében.
III. FEJEZET
Együttműködés az audithatóságokkal
128. cikk
Együttműködés az audithatóságokkal
(1) A Bizottság együttműködik az audithatóságokkal auditterveik és -módszereik összehangolása érdekében, és gondoskodik az irányítási és kontrollrendszereken végzett auditok eredményeinek e hatóságokkal történő azonnali megosztásáról.
(2) Amennyiben egy tagállam több audithatóságot jelöl ki, ezen együttműködés megkönnyítése érdekében koordináló szervezetet is kijelölhet.
(3) A Bizottság és az audithatóságok, valamint bármely koordináló szervezet rendszeresen és – eltérő megállapodás hiányában általános szabályként – évente legalább egy alkalommal összeülnek, hogy megvizsgálják az éves kontrolljelentést, az auditvéleményt és a auditstratégiát, valamint véleményt cseréljenek az irányítási és kontrollrendszerek fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről.
II. CÍM
PÉNZÜGYI IRÁNYÍTÁS, ELSZÁMOLÁSOK ELKÉSZÍTÉSE, VIZSGÁLATA, ELFOGADÁSA ÉS LEZÁRÁSA, VALAMINT PÉNZÜGYI KORREKCIÓK
I. FEJEZET
Pénzügyi irányítás
129. cikk
A kifizetések általános szabályai
A tagállam gondoskodik arról, hogy az operatív program lezárásakor a kedvezményezettek részére kifizetett közkiadás összege a Bizottság által az alapokból a tagállam részére kifizetett hozzájárulással legalább egyenlő mértékű legyen.
130. cikk
Az időközi kifizetések és a végsőegyenleg-kifizetés kiszámításának közös szabályai
(1) Időközi kifizetésként a Bizottság visszatéríti a kifizetési kérelemben szereplő, a prioritásra vonatkozó elszámolható kiadás és az operatív programot jóváhagyó határozatban szereplő egyes prioritásokra vonatkozó társfinanszírozási ráta felhasználásával kiszámolt összeg 90 %-át. A Bizottság dönt azokról a fennmaradó összegekről, amelyeket időközi kifizetés keretében visszatérít vagy visszafizettet a 139. cikkel összhangban.
(2) Az alapokból vagy az ETHA-ból a prioritáshoz időközi kifizetések, illetve végsőegyenleg-kifizetés formájában nyújtott hozzájárulás nem lehet magasabb, mint:
a) |
a prioritásra vonatkozóan a kifizetési kérelemben megjelölt elszámolható közkiadás; vagy |
b) |
az alapokból vagy az ETHA-ból a prioritáshoz történő hozzájárulás, a Bizottságnak az operatív programot jóváhagyó határozata szerint. |
131. cikk
Kifizetési kérelmek
(1) A kifizetési kérelmek tartalmazzák minden prioritás tekintetében:
a) |
a kedvezményezetteknél felmerült és a műveletek végrehajtása során általuk kifizetett elszámolható kiadások teljes összegét, az igazoló hatóság elszámolási rendszerében szereplő adatok szerint; |
b) |
a műveletek végrehajtása során felmerült, közkiadások teljes összegét, az igazoló hatóság elszámolási rendszerében szereplő adatok szerint; |
(2) A kifizetési kérelemben foglalt elszámolható kiadásokat kiegyenlített számlákkal vagy azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal kell alátámasztani, kivéve az e rendelet 67. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b), c) és d) pontja, a 68. cikke, a 69. cikkének (1) bekezdése és 109. cikke szerinti, valamint az ESZA-rendelet 14. cikke szerinti támogatási formák esetében. Az említett támogatási formáknál a kifizetési kérelemben az alkalmazandó alap szerint kiszámított költségeket kell feltüntetni.
(3) Az EUMSZ 107. cikke szerinti támogatási rendszerek esetében a kifizetési kérelemben szereplő költségeknek megfelelő, közpénzből való hozzájárulást a támogatást nyújtó szervezet fizeti ki a kedvezményezettek számára.
(4) Az (1) bekezdéstől eltérve az állami támogatások esetében a kifizetési kérelmek magukban foglalhatják a kedvezményezetteknek a támogatást nyújtó szervezetek által fizetett előlegeket, az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén:
a) |
ezen előleg megadása valamely bank vagy egyéb, a tagállamban székhellyel rendelkező egyéb pénzügyi intézmény által kibocsátott bankgaranciától függ, illetve valamely közigazgatási intézmény vagy a tagállam által nyújtott garanciakeret vonatkozik rá; |
b) |
ezen előleg összege nem haladhatja meg a kedvezményezettnek egy adott műveletre odaítélt támogatás teljes összegének 40 %-át; |
c) |
ezen előleget a művelet végrehajtása során a kedvezményezettek által fizetett kiadások fedezik, és azt nyugtázott számlákkal vagy azokkal egyenértékű bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal kell igazolni az előleg kifizetésétől számított legkésőbb három éven belül vagy – amennyiben ez hamarabbi időpont – 2023. december 31-ig, aminek elmulasztása esetén a következő kifizetési kérelmet megfelelően helyesbíteni kell. |
(5) Minden, a (4) bekezdésben említett típusú előlegeket tartalmazó kifizetési kérelem külön tartalmazza az operatív programból előlegként kifizetett teljes összeget, a kedvezményezettek által az előleg kifizetésétől számított három éven belül a (4) bekezdés c) pontjával összhangban kifizetett kiadások által fedezett összeget, valamint azt az összeget, amelyet nem fedeznek a kedvezményezettek által kifizetett kiadások, és amelyekre vonatkozóan a hároméves időszak még nem telt le.
(6) A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák a kifizetési kérelmek mintáját. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
132. cikk
Kedvezményezettek számára teljesített kifizetések
(1) A kezdeti és az éves előfinanszírozásból, illetve az időközi kifizetésekből származó finanszírozási eszközök rendelkezésre állásának függvényében az irányító hatóságok biztosítják, hogy a kedvezményezettek a elszámolható közkiadások teljes összegét teljes egészében megkapják, a kifizetési kérelem kedvezményezett általi benyújtásnak időpontját követő 90 napon belül.
Nem alkalmazható olyan levonás, visszatartás vagy bármilyen további külön díj vagy azzal megegyező hatású egyéb díj, amely csökkentené a kedvezményezettek számára kifizetendő összegeket.
(2) Az (1) bekezdésben említett kifizetési határidőt az irányító hatóságok a következő kellően indokolt esetek valamelyikében megszakíthatják:
a) |
a kifizetési kérelemben szereplő összeg nem esedékes, vagy nem nyújtották be a megfelelő igazoló dokumentumokat, beleértve a 125. cikk (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja szerinti irányító hatósági ellenőrzésekhez szükséges dokumentumokat; |
b) |
az adott kiadást érintő esetleges szabálytalanságra vonatkozó vizsgálat indult. |
Az érintett kedvezményezetteket írásban kell tájékoztatni a kifizetés megszakításáról és annak indokairól.
133. cikk
Az euro használata
(1) Azok a tagállamok, amelyek a kifizetési kérelem időpontjában még nem vezették be az eurót pénznemükként, a nemzeti pénznemben felmerült kiadások összegét átszámítják euróra. Az említett összegeket a Bizottság azon hónapban érvényes átváltási árfolyamán kell átszámítani euróra, amelyikben az érintett operatív program igazoló hatósága a költséget elkönyvelte. Az árfolyamot a Bizottság minden hónapban elektronikus úton közzéteszi.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve az ETE-rendelet az euróra történő átszámítás időpontjára vonatkozó egyedi szabályokat állapíthat meg.
(3) Amikor egy tagállam bevezeti az eurót, az (1) bekezdésben megállapított átszámítási eljárást továbbra is alkalmazni kell valamennyi olyan kiadásra, amelyet az igazoló hatóság a nemzeti pénznem és az euro közötti rögzített átváltási árfolyam hatálybalépését megelőzően könyvelt el.
134. cikk
Előfinanszírozás kifizetése
(1) A kezdeti előfinanszírozási összeg részletekben fizetendő, a következők szerint:
a) |
2014-ben az operatív programhoz a teljes programozási időszak alatt az alapokból és az ETHA-ból nyújtott hozzájárulás összegének 1 %-a, vagy az operatív programhoz a teljes programozási időszak alatt az alapokból nyújtott hozzájárulás összegének 1,5 %-a, ha a tagállam az EUMSZ 122. és 143. cikkének megfelelően 2010 óta pénzügyi támogatásban részesül, vagy az európai pénzügyi stabilitási eszközből (a továbbiakban: az EFSF) részesül támogatásban, vagy az EUMSZ 136. és 143. cikkének megfelelően 2013. december 31-én pénzügyi támogatásban részesül; |
b) |
2015-ben az operatív programhoz a teljes programozási időszak alatt az alapokból és az ETHA-ból nyújtott hozzájárulás összegének 1 %-a, vagy az operatív programhoz a teljes programozási időszak alatt az alapokból nyújtott hozzájárulás összegének 1,5 %-a, ha a tagállam az EUMSZ 122. és 143. cikkének megfelelően 2010 óta pénzügyi támogatásban részesül, vagy az EFSF-ből részesül támogatásban, vagy az EUMSZ 136. és 143. cikkének megfelelően 2014. december 31-én pénzügyi támogatásban részesül; |
c) |
2016-ban az operatív programhoz a teljes programozási időszak alatt az alapokból és az ETHA-ból nyújtott hozzájárulás összegének 1 %-a; |
Ha a programot 2015-ben vagy később fogadják el, a részleteket az elfogadás évében nyújtják.
(2) A 2016–2023 közötti időszakban minden év július 1-jéig éves előfinanszírozás kifizetésére kerül sor. Az előfinanszírozás összege az operatív programhoz az alapokból és az ETHA-ból a teljes programozási időszakban nyújtott támogatás százalékában kifejezett összege, a következők szerint:
— |
2016: 2 % |
— |
2017: 2,625 % |
— |
2018: 2,75 % |
— |
2019: 2,875 % |
— |
2020–2023 között: 3 %. |
(3) Az (1) bekezdésben említett kezdeti előfinanszírozás összegének kiszámításakor a teljes programozási időszakra szóló támogatás összegéből ki kell zárni az operatív programnak az eredményességi tartalékból eredetileg nyújtott összegeket.
A (2) bekezdésben említett éves előfinanszírozás összegének a 2020-szal záruló időszakra történő kiszámításakor a teljes programozási időszakra szóló támogatás összegéből ki kell zárni az operatív programnak az eredményességi tartalékból eredetileg nyújtott összegeket.
135. cikk
Az időközi kifizetési kérelmek benyújtásának és kifizetésének határideje
(1) Az igazoló hatóság a 131. cikk (1) bekezdésével összhangban rendszeresen benyújt időközi kifizetésekre vonatkozó kifizetési kérelmeket a elszámolási rendszerében a számviteli évben szereplő összegekről. Mindazonáltal az igazoló hatóság – amennyiben ezt szükségesnek véli – ezeket az összegeket az azt követő számviteli években benyújtott kifizetési kérelmekbe is felveheti.
(2) Az igazoló hatóság az utolsó időközi kifizetési kérelmet az előző számviteli év végét követő év július 31-ig nyújtja be, de minden esetben a következő számviteli évre vonatkozó első időközi kifizetési kérelmet megelőzően.
(3) Az első időközi kifizetési kérelem nem készíthető el mindaddig, amíg nem értesítették a Bizottságot a 124. cikkel összhangban kijelölt irányító hatóságokról és igazoló hatóságokról.
(4) Nem történhet időközi kifizetés olyan operatív programra, amelynek az éves végrehajtási jelentését nem küldték meg a Bizottságnak az alapspecifikus szabályoknak megfelelően.
(5) A finanszírozási eszközök rendelkezésére állásának függvényében a Bizottság az időközi kifizetést legkésőbb a kifizetési kérelemnek a Bizottság által történt igazolt átvételét követő 60 napon belül teljesíti.
136. cikk
Kötelezettségvállalás visszavonása
(1) A Bizottság visszavonja a kötelezettségvállalást az operatív programhoz kapcsolódó összeg bármely olyan része tekintetében, amelyet az operatív programra vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalás évét követő harmadik pénzügyi év december 31-ig nem használtak fel a kezdeti és éves előfinanszírozás és időközi kifizetésekre, illetve amelyre vonatkozóan 135. cikk szerint nem nyújtottak be a 131. cikk szerint kiállított kifizetési kérelmet.
(2) A kötelezettségvállalásoknak a 2023. december 31-én még nyitott részét vissza kell vonni, ha a 141. cikk (1) bekezdésében előírt dokumentumokat a 141. cikk (1) bekezdésében előírt határidőig nem nyújtották be a Bizottsághoz.
II. FEJEZET
Az elszámolások elkészítése, vizsgálata, elfogadása és az operatív programok lezárása, valamint a kifizetések felfüggesztése
I.
137. cikk
Az elszámolások elkészítése
(1) A költségvetési rendelet 59. cikke (5) bekezdésének a) pontjában említett elszámolásokat minden operatív programra vonatkozóan be kell nyújtani a Bizottságnak. Az elszámolások lefedik a számviteli évet, és a következőket tartalmazzák az egyes prioritások és adott esetben az egyes régiókategóriák szintjén.
a) |
a Bizottság számára a 131. cikkel és a 135. cikk (2) bekezdésével összhangban a számviteli év lezárását követően július 31-ig benyújtott kifizetési kérelmekben feltüntetett és az igazoló hatóság elszámolási rendszerében rögzített megfelelő elszámolható közkiadások teljes összegét, valamint – a 132. cikk (1) bekezdése értelmében – a kedvezményezetteknek nyújtott ennek megfelelő támogatás teljes összegét. |
b) |
a számviteli év során visszavont és visszatérített összegeket, a számviteli év végén visszatérítendő összegeket, a 71. cikknek megfelelően történt visszatérítéseket és a nem visszatéríthető összegeket; |
c) |
a 41. cikk (1) bekezdése szerinti pénzügyi eszközhöz nyújtott programhozzájárulások összegeit, valamint a 131. cikk (4) bekezdése alapján kifizetett államitámogatás-előlegek összegeit; |
d) |
az egyes prioritásokra vetítve, az a) pont szerint bejelentett kiadások és az ugyanazon számviteli évben a kifizetési kérelmekben bejelentett kiadások egyeztetését, az esetleges eltérések magyarázatával együtt. |
(2) Amennyiben valamely tagállam elszámolásaiban nem szerepelteti az adott számviteli évre vonatkozóan benyújtott időközi kifizetési kérelmekben korábban már feltüntetett kiadásokat, mivel folyamatban van az adott kiadás jogszerűségének és szabályszerűségének értékelése, e kiadások bármelyikének vagy mindegyikének később jogszerűnek és szabályszerűnek minősített teljes összege vagy ilyennek minősített része feltüntethető valamely, a következő számviteli évekre vonatkozó időközi kifizetési kérelemben.
(3) A Bizottság, e cikk végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, végrehajtási jogi aktusokat fogad el az elszámolásokra alkalmazandó e cikkben említett mintára vonatkozóan Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 150. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
138. cikk
Információk benyújtása
A 2016-tól 2025-ig bezárólag tartó időszakban a tagállam minden egyes évre vonatkozóan benyújtja a költségvetési rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében említett dokumentumokat az említett cikkben meghatározott határidőig, nevezetesen:
a) |
az e rendelet 137. cikkének (1) bekezdésében említett, az előző számviteli évre vonatkozó elszámolásokat; |
b) |
az e rendelet 125. cikke(4) bekezdése első albekezdésének e) pontjában említett vezetői nyilatkozatot és éves összefoglalót, az előző számviteli év tekintetében; |
c) |
az e rendelet 127. cikke (5) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjában említett auditvéleményt és kontrolljelentést, az előző számviteli év tekintetében. |
139. cikk
Az elszámolások vizsgálata és elfogadása
(1) A Bizottság elvégzi a tagállam által a 138. cikk alapján benyújtott dokumentumok vizsgálatát. A tagállam a Bizottság kérésére rendelkezésre bocsát minden ahhoz szükséges további információt, hogy a Bizottság a 84. cikkben meghatározott határidőn belül meg tudja állapítani, hogy az elszámolások teljesek és pontosak-e, valamint megfelelnek-e a valóságnak.
(2) A Bizottság elfogadja az elszámolásokat, amennyiben azokról meg tudja állapítani, hogy teljesek, pontosak és megfelelnek a valóságnak. A Bizottság akkor hozhat ilyen következtetést, ha az audithatóság fenntartás nélküli auditvéleményt adott az elszámolások teljességéről, pontosságáról és helytállóságáról, kivéve, ha a Bizottságnak konkrét bizonyíték áll rendelkezésére, amely szerint az elszámolásokról készült auditvélemény nem megbízható.
(3) A Bizottság az érintett tagállamokat a 84. cikkben előírt határidőn belül értesíti arról, hogy el tudja-e fogadni az elszámolásokat.
(4) Amennyiben a Bizottság a tagállamnak betudható okokból nem tudja a 84. cikkben előírt határidőig elfogadni az elszámolásokat, értesíti a tagállamot, és az e cikk (2) bekezdésével összhangban pontosan megnevezi az okokat, valamint azt, hogy milyen tevékenységeket kell tenni, és azok teljesítésére milyen határidők vonatkoznak. Az említett tevékenységek teljesítésére vonatkozó határidő lejártakor a Bizottság tájékoztatja a tagállamot arról, hogy el tudja-e fogadni az elszámolásokat.
(5) Az elszámolásokban szereplő kiadásokhoz kapcsolódó ügyletek jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos szempontokat az elszámolások elfogadása során a Bizottság nem veszi figyelembe. Az elszámolások vizsgálatára és elfogadására irányuló eljárás – a 83. és 142. cikk sérelme nélkül – nem szakíthatja meg az időközi kifizetési kérelmek feldolgozását, és nem vezethet a kifizetések felfüggesztéséhez.
(6) A Bizottság az elfogadott elszámolások alapján kiszámítja az adott számviteli évben az alapok és az ETHA terhére felszámítható összeget, valamint a tagállamnak történő kifizetések ebből adódó kiigazításait. A Bizottság figyelembe veszi:
a) |
a 137. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett elszámolásokban szereplő összegeket, és amelyekre az egyes prioritásokra érvényes társfinanszírozási ráta alkalmazandó; |
b) |
a Bizottság által az adott számviteli évben teljesített kifizetések teljes összegét, amely áll:
|
(7) A Bizottság a (6) bekezdés szerinti számítás alapján elvégzi az adott évi előfinanszírozás kivezetését, és az elszámolások elfogadásától számított 30 napon belül kifizeti az ennek alapján esetleg fizetendő különbözetet. Amennyiben a tagállam tartozik visszafizetéssel, erre vonatkozóan a Bizottság visszafizetési felszólítást ad ki, amelyet lehetőség szerint a tagállam részére az ugyanazon operatív programhoz nyújtandó következő kifizetésekből történő levonással kell teljesíteni. Az ilyen visszatéríttetés nem minősül pénzügyi korrekciónak, és nem csökkenti az alapokból az operatív programhoz nyújtott támogatás összegét. A visszatéríttetett összeg a költségvetési rendelet 177. cikkének (3) bekezdésével összhangban belső címzett bevételt képez.
(8) Amennyiben a Bizottság a (4) bekezdésben meghatározott eljárás során nem tudja elfogadni az elszámolásokat, a rendelkezésére álló információk alapján és a (6) bekezdéssel összhangban meghatározza az adott számviteli évre vonatkozóan az alapok terhére felszámítandó összeget, és erről tájékoztatja a tagállamot. Amennyiben a tagállam az említett információk Bizottság általi megküldésétől számított két hónapon belül egyetértéséről értesíti a Bizottságot, a (7) bekezdést kell alkalmazni. Ilyen egyetértés hiányában a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján határozatot fogad el, amelyben meghatározza az adott számviteli évre vonatkozóan az alapok terhére felszámítandó összeget. Az ilyen határozat nem minősül pénzügyi korrekciónak, és nem csökkenti az alapokból az operatív programhoz nyújtott támogatás összegét. A Bizottság a határozat alapján a (7) bekezdéssel összhangban végrehajtja a tagállamnak teljesítendő kifizetések kiigazítását.
(9) Az elszámolások Bizottság általi elfogadása vagy az e cikk (8) bekezdése szerinti határozat Bizottság általi meghozatala nem érinti a 144. és 145. cikk szerinti korrekciók alkalmazását.
(10) A tagállamok az elszámolások benyújtását követően felfedezett szabálytalan összegeket – a 144. és a 145. cikk sérelme nélkül – helyesbíthetik azzal, hogy az adott számviteli év szabálytalan összegeket tartalmazó elszámolásaiban elvégzik a megfelelő kiigazításokat.
140. cikk
A dokumentumok elérhetősége
(1) Az állami támogatásokra vonatkozó szabályok sérelme nélkül az irányító hatóság biztosítja, hogy az adott műveletre elszámolt kiadásokat tartalmazó elszámolások benyújtását követő december 31-étől számított három éven keresztül kérésre a Bizottság és az Európai Számvevőszék rendelkezésére bocsássák az 1 000 000 EUR-t meg nem haladó teljes elszámolható kiadással elszámolt műveletekre vonatkozó valamennyi, az alapokból támogatott kiadásokkal kapcsolatos igazoló dokumentumot.
Az első albekezdésben említettektől eltérő műveletek esetében az összes igazoló dokumentum a lezárt művelet végső összkiadásait tartalmazó elszámolások benyújtását követő december 31-étől számított két évig áll rendelkezésre.
Az irányító hatóság határozhat úgy, hogy az 1 000 000 EUR-t meg nem haladó teljes elszámolható kiadással elszámolt műveletekre a második albekezdésben említett szabályt alkalmazza.
Az első albekezdésben említett időszak bírósági eljárás esetén vagy a Bizottság megfelelően indokolt kérelmére megszakad.
(2) Az irányító hatóság tájékoztatja a kedvezményezetteket, hogy az (1) bekezdésben említett időszak mely nappal veszi kezdetét.
(3) A dokumentumokat vagy eredeti példányban vagy az eredetinek megfelelő, hitelesített példányban vagy általánosan elfogadott adathordozón kell megőrizni, beleértve az eredeti dokumentumok elektronikus változatát, illetve a csak elektronikus változatban létező dokumentumokat.
(4) A dokumentumokat olyan formában kell megőrizni, amely az adatalanyok azonosítását csak addig teszi lehetővé, ameddig az adatgyűjtés eredeti célja, illetve a továbbfeldolgozás célja indokolja.
(5) A nemzeti hatóságok dolgozzák ki azt az eljárást, amely az általánosan elfogadott adathordozón tárolt dokumentumoknak az eredeti dokumentumokkal való egyezőségét tanúsítja; ez az eljárás biztosítja, hogy a tárolókon őrzött változatok megfelelnek a nemzeti jogszabályokban előírt követelményeknek, és azok megbízhatóan felhasználhatók audit céljára.
(6) Amennyiben a dokumentumok csak elektronikus formában léteznek, az alkalmazott számítógépes rendszereknek meg kell felelniük az elfogadott biztonsági szabványoknak, amelyek biztosítják, hogy a tárolt dokumentumok megfelelnek a nemzeti jogszabályok által előírt követelményeknek, és megbízhatóan felhasználhatók audit céljára.
II.
141. cikk
Lezárási dokumentumok benyújtása és a végső egyenleg kifizetése
(1) A tagállamok a 138. cikkben említett dokumentumok mellett a 2023. július 1. és 2024. június 30. közötti utolsó számviteli év vonatkozásában benyújtják az operatív program záró végrehajtási jelentését, illetve az ETHA révén támogatott operatív program utolsó éves végrehajtási jelentését.
(2) A végső egyenleg kifizetése legkésőbb az utolsó számviteli év elszámolásai elfogadásának időpontját követő három hónapon belül vagy, amennyiben az későbbi időpont, a záró végrehajtási jelentés elfogadását követő egy hónapon belül megtörténik.
III.
142. cikk
Kifizetések felfüggesztése
(1) A prioritások vagy operatív programok szintjén a Bizottság részben vagy egészben felfüggesztheti az időközi kifizetések egészét vagy egy részét a következő feltételek közül egy vagy több teljesülése esetén:
a) |
az operatív program irányítási és kontrollrendszerének hatékony működésében olyan súlyos hiányosság tapasztalható, amelyre nézve nem hoztak korrekciós intézkedéseket, és amely kockáztatja az operatív program számára kifizetett uniós hozzájárulást; |
b) |
egy költségnyilatkozatban szereplő kiadás olyan súlyos pénzügyi következményekkel járó szabálytalansághoz kapcsolódik, amelyet nem korrigáltak; |
c) |
a tagállam nem tette meg a szükséges tevékenységeket azon helyzet orvoslására, amely indokolta a 83. cikk szerinti megszakítást; |
d) |
súlyos hiányosság tapasztalható a monitoring-rendszerek minőségében és megbízhatóságában vagy az általános és specifikus mutatókra vonatkozó adatokban; |
e) |
nem tették meg a 19. cikkben meghatározott feltételekre is figyelemmel az előzetes feltételrendszer teljesítését célzó tevékenységeket; |
f) |
eredményességi felülvizsgálata azt mutatja, hogy egy adott prioritás tekintetében súlyos mulasztás történt a pénzügyi és kimeneti mutatókhoz, valamint a kulcsfontosságú végrehajtási lépésekhez kapcsolódó, a 22. cikkben előírt feltételek szerinti eredményességmérési keretben meghatározott részcélok elérésével kapcsolatban; |
Az ETHA-ra vonatkozó szabályok a kifizetések felfüggesztése tekintetében külön indokokat állapíthatnak meg a közös halászati politika keretében alkalmazandó szabályok be nem tartása tekintetében, amely indokoknak arányosnak kell lenniük, figyelemmel a nem teljesítés jellegére, súlyosságára, időtartamára és ismétlődésére.
(2) A Bizottság – végrehajtási jogi aktusok útján – határozhat az időközi kifizetések részben vagy egészben történő felfüggesztéséről, miután lehetőséget adott a tagállamnak arra, hogy megtegye észrevételeit.
(3) A Bizottság akkor szünteti meg részben vagy egészben az időközi kifizetések felfüggesztését, amikor a tagállam meghozta a felfüggesztés megszüntetését lehetővé tevő, szükséges intézkedéseket.
III. FEJEZET
Pénzügyi korrekciók
I.
143. cikk
A tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók
(1) Elsődlegesen a tagállamok feladata a szabálytalanságok kivizsgálása és a szükséges pénzügyi korrekciók elvégzése, valamint a visszatérítések kezdeményezése. Rendszerszintű szabálytalanság esetén a tagállam minden potenciálisan érintett műveletre kiterjeszti a vizsgálatát.
(2) A tagállamok elvégzik a műveletek vagy az operatív programok esetében feltárt egyedi vagy az egész rendszert érintő szabálytalanságokkal kapcsolatban szükséges pénzügyi korrekciókat. A pénzügyi korrekciók a művelet vagy az operatív program számára közpénzből nyújtott hozzájárulás részben vagy egészben történő megszüntetését jelentik. A tagállam figyelembe veszi a szabálytalanságok jellegét és súlyosságát, valamint az alapokat vagy az ETHA-t ért pénzügyi veszteséget, és arányos korrekciót alkalmaz. A pénzügyi korrekciókat az irányító hatóság rögzíti annak a számviteli évnek az elszámolásaiban, amelyben a megszüntetésről szóló határozat született.
(3) Az alapokból vagy az ETHA-ból nyújtandó, de a (2) bekezdés szerint megszüntetett hozzájárulást a tagállam újra felhasználhatja az érintett operatív programban a (4) bekezdés figyelembe vételével.
(4) A (2) bekezdésnek megfelelően törölt hozzájárulás nem használható fel újra sem a korrekció tárgyát képező művelethez, sem – amennyiben a pénzügyi korrekció az egész rendszert érintő szabálytalanság miatt szükséges – az egész rendszert érintő szabálytalanság által érintett más művelethez.
(5) Az ETHA-ra vonatkozó szabályok a pénzügyi korrekciók tekintetében külön indokokat állapíthatnak meg olyan esetekben, amikor egy tagállam nem tartja be a közös halászati politika keretében alkalmazandó szabályokat, amely indokoknak arányosnak kell lenniük, figyelemmel a nem teljesítés jellegére, súlyosságára, időtartamára és ismétlődésére.
II.
144. cikk
A pénzügyi korrekciók feltételei
(1) A Bizottság valamely operatív programhoz nyújtott uniós hozzájárulás részben vagy egészben történő megszüntetésével, a 85. cikknek megfelelően, végrehajtási jogi aktusok révén pénzügyi korrekciókat hajt végre, amennyiben – a szükséges vizsgálatokat követően – a következőket állapítja meg:
a) |
az operatív program irányítási és kotnrollrendszerének hatékony működésében olyan súlyos hiányosság van, amely kockáztatja az operatív program számára már korábban kifizetett uniós hozzájárulást; |
b) |
a tagállam az e bekezdés szerinti korrekciós eljárás megindítását megelőzően nem teljesítette a 143. cikkben foglalt kötelezettségeit; |
c) |
valamely kifizetési kérelemben szereplő kiadás szabálytalan, és azt a tagállam az e bekezdés szerinti korrekciós eljárás megindítását megelőzően nem helyesbítette. |
A Bizottság pénzügyi korrekcióit az azonosított szabálytalanságok egyedi esetei alapján határozza meg, és figyelembe veszi, hogy az adott szabálytalanság az egész rendszert érinti-e. Abban az esetben, ha nem lehetséges pontosan megállapítani az alapok vagy az ETHA terhére szabálytalanul elszámolt kiadás összegét, a Bizottság százalékban meghatározott átalányalapú vagy extrapolált pénzügyi korrekciót alkalmaz.
(2) A Bizottság az (1) bekezdés szerinti korrekcióról szóló határozata során tiszteletben tartja az arányosság elvét azáltal, hogy figyelembe veszi a szabálytalanság jellegét és súlyosságát, valamint az érintett operatív program irányítási és kontrollrendszerében feltárt hiányosságok nagyságát és pénzügyi hatásait.
(3) Amennyiben a Bizottság az álláspontját nem a saját szolgálatainak auditorjai által megállapított jelentések alapján alakítja ki, a pénzügyi következményekre vonatkozó saját következtetéseit az érintett tagállam által a 143. cikk (2) bekezdése alapján meghozott intézkedések, a 122. cikk (2) bekezdése szerint küldött értesítések és a tagállam válaszainak megvizsgálása alapján vonja le.
(4) Amennyiben a Bizottság a 22. cikk (7) bekezdésével összhangban – az alapokkal kapcsolatos operatív program záró végrehajtási jelentésének, illetve az ETHA-val kapcsolatos utolsó éves végrehajtási jelentés vizsgálata alapján – az eredményességmérési keretben meghatározott célok elérésével kapcsolatban súlyos mulasztást állapít meg, az érintett prioritások vonatkozásában – végrehajtási jogi aktusok révén – pénzügyi korrekciót alkalmazhat.
(5) Amennyiben valamely tagállam nem tesz eleget a 95. cikk szerinti kötelezettségeinek, a Bizottság a kötelezettség elmulasztásának mértékétől függő pénzügyi korrekciót hajthat végre az érintett tagállamnak nyújtott, strukturális alapokból származó hozzájárulás részben vagy egészben történő megszüntetésével.
(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 149. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, részletes szabályokat írva elő az irányítási és kontroll rendszer hatékony működése súlyos hiányosságainak – ideértve a súlyos hiányosságok fő típusait is – meghatározására vonatkozó kritériumok, az alkalmazandó pénzügyi korrekció szintjének megállapítására vonatkozó kritériumok, valamint a százalékban meghatározott átalányalapú vagy extrapolált pénzügyi korrekciók alkalmazására vonatkozó kritériumok tekintetében.
(7) Az ETHA-ra vonatkozó szabályok a Bizottság pénzügyi korrekciói tekintetében külön indokokat állapíthatnak meg a közös halászati politika keretében alkalmazandó szabályok be nem tartása tekintetében, amely indokoknak arányosnak kell lenniük, figyelemmel a nem teljesítés jellegére, súlyosságára, időtartamára és ismétlődésére.
145. cikk
Eljárás
(1) A Bizottság – mielőtt határozatot hoz egy pénzügyi korrekcióról – azzal kezdi az eljárást, hogy tájékoztatja a tagállamot vizsgálata ideiglenes következtetéseiről, és felkéri a tagállamot, hogy két hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.
(2) Amennyiben a Bizottság extrapoláció alapján vagy százalékban meghatározott átalány formájában végrehajtott pénzügyi korrekciót javasol, a tagállamnak lehetőséget kell kapnia – az érintett dokumentumok átvizsgálása révén – annak bizonyítására, hogy a szabálytalanság tényleges mértéke kisebb a Bizottság értékelésénél. A Bizottsággal egyetértésben a tagállam e vizsgálatot a dokumentumok megfelelően arányos részére vagy mintájára korlátozhatja. A kellően indokolt esetek kivételével a vizsgálat időtartama nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett két hónapos időtartamot követő további két hónapot.
(3) A Bizottság figyelembe veszi a tagállam által az (1) és (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül benyújtott valamennyi bizonyítékot.
(4) Amennyiben a tagállam nem fogadja el a Bizottság ideiglenes következtetéseit, a Bizottság meghallgatásra hívja a tagállamot, hogy meggyőződjön afelől, hogy a Bizottságnak a pénzügyi korrekció alkalmazásával kapcsolatos következtetései alapját képező minden releváns információ és észrevétel hozzáférhető.
(5) Megállapodás esetén, és az e cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállam a 143. cikk (3) bekezdésével összhangban újra felhasználhatja az érintett alapokat.
(6) Pénzügyi korrekciók alkalmazásához a Bizottság – végrehajtási jogi aktusok révén – a meghallgatást követő hat hónapon belül, vagy ha a tagállam vállalja, hogy a meghallgatás után további információkat nyújt be, ezen információk kézhezvételét követő hat hónapon belül hoz határozatot. A Bizottság az eljárás során benyújtott minden információt és észrevételt figyelembe vesz. Amennyiben nem kerül sor meghallgatásra, a hathónapos időszak a Bizottság által a meghallgatásra küldött meghívó időpontjától számított két hónap elteltével kezdődik.
(7) Amennyiben a 75. cikk szerinti feladatainak ellátása során a Bizottság vagy az Európai Számvevőszék olyan szabálytalanságokat tár fel, amelyek az irányítási és kontrollrendszerek súlyos működési hatékonyságbeli hiányosságosságairól tanúskodnak, az ennek kapcsán meghatározott pénzügyi korrekció csökkenti az alapokból az operatív programhoz nyújtott támogatás mértékét.
Az első albekezdés nem alkalmazandó az irányítási és kontrollrendszerek hatékony működése azon súlyos hiányosságainak esetében, amelyek vonatkozásában a Bizottság vagy az Európai Számvevőszék általi feltárást megelőzően:
a) |
a költségvetési rendelet 59. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Bizottságnak benyújtott vezetői nyilatkozatban, éves kontrolljelentésben és auditvéleményben, illetve az audithatóság által a Bizottságnak benyújtott egyéb auditjelentésekben már említést tettek; vagy |
b) |
a tagállam megfelelő javító intézkedéseket hozott. |
Az irányítási és kontrollrendszerek hatékony működésének súlyos hiányosságaira vonatkozó értékelés az alkalmazandó jogon alapul, amennyiben sor került a vonatkozó vezetői nyilatkozatok, éves kontrolljelentések és auditvélemények benyújtására.
A pénzügyi korrekcióra vonatkozó döntés során a Bizottság:
a) |
tiszteletben tartja az arányosság elvét azáltal, hogy figyelembe veszi az irányítási és kontrollrendszer hatékony működése súlyos hiányosságának jellegét és mértékét, valamint az uniós költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatásait; |
b) |
a százalékban meghatározott átalányalapú vagy extrapolált korrekció alkalmazása során kizárja a tagállam által már korábban észlelt és a 139. cikk (10) bekezdésével összhangban az elszámolásokban kiigazított szabálytalan kiadásokat, valamint a 137. cikk (2) bekezdése szerinti jogszerűségi és szabályszerűségi értékelés alatt álló kiadásokat; |
c) |
az uniós költségvetést érintő fennmaradó kockázat meghatározása során figyelembe veszi a tagállam által észlelt egyéb súlyos hiányosságok okán a tagállam által az érintett kiadásokra alkalmazott százalékban meghatározott átalányalapú vagy extrapolált korrekciókat. |
(8) Az ETHA-ra vonatkozó szabályok a 144. cikk (7) bekezdésében említett pénzügyi korrekciókra vonatkozó további eljárási szabályokat állapíthatnak meg.
146. cikk
A tagállamok kötelezettségei
A Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekció nem érinti a tagállamoknak az e rendelet 143. cikke (2) bekezdése szerinti visszafizetésre vonatkozó kötelezettségét, valamint az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése és a 659/1999/EK tanácsi rendelet (39) 14. cikke szerinti állami támogatás visszafizettetésére vonatkozó kötelezettségét.
147. cikk
Visszafizetés
(1) Az Unió költségvetésébe teljesítendő visszafizetést a költségvetési rendelet 73. cikkének megfelelően kiállított visszafizetési felszólításon feltüntetett esedékességi időpont előtt kell teljesíteni. Az esedékesség a felszólítás kiadását követő második hónap utolsó napja.
(2) Késedelmes visszafizetés esetén az esedékesség időpontjától a tényleges visszafizetés napjáig terjedő időszakra vonatkozóan késedelmi kamatot kell fizetni. A kamatláb másfél százalékponttal haladja meg azt a kamatlábat, amelyet az Európai Központi Bank az irányadó refinanszírozási műveletekre az esedékesség napja szerinti hónap első munkanapján alkalmaz.
III. CÍM
AZ OPERATÍV PROGRAMOK ARÁNYOS ELLENŐRZÉSE
148. cikk
Az operatív programok arányos ellenőrzése
(1) Azon műveletek esetében, amelyeknél a teljes elszámolható kiadás nem haladja meg a 200 000 EUR-t az ERFA és a Kohéziós Alap esetében, valamint a 150 000 EUR-t az ESZA esetében, illetve 100 000 EUR-t az ETHA esetében, az audithatóság vagy a Bizottság csak egy auditvizsgálatot végez a művelet lezárásának számviteli évével azonos számviteli évre vonatkozó elszámolások benyújtása előtt. A többi művelet esetében az audithatóság vagy a Bizottság számviteli évenként legfeljebb egy auditvizsgálatot végez a művelet lezárásának számviteli évével azonos számviteli évre vonatkozó elszámolások benyújtása előtt. A Bizottság vagy az audithatóság egy adott évben nem végezheti el a műveletek auditját, ha az Európai Számvevőszék abban az évben már végzett auditot, feltéve, hogy az Európai Számvevőszék által e műveletek tekintetében elvégzett audit eredményeit az audithatóság vagy a Bizottság fel tudja használni feladatai teljesítéséhez.
(2) Az olyan operatív programok esetében, ahol a legutóbbi auditvélemény nem mutatott ki jelentős hiányosságokat, a Bizottság megállapodhat az audithatósággal a 128. cikk (3) bekezdésében említett következő találkozó alkalmával, hogy a szükséges auditmunka színvonalát csökkenteni lehet, hogy az arányos legyen a megállapított kockázattal. Ezen esetekben a Bizottság nem végez saját helyszíni auditokat, hacsak nincsen az irányítási és kontrollrendszer hiányosságára utaló bizonyíték, amely a Bizottságnak az éves beszámolóban bejelentett kiadást érint egy olyan számviteli évben, amelynek elszámolásait a Bizottság már elfogadta.
(3) Azon operatív programok esetében, amelyeknél a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az audithatóság véleménye megbízható, megállapodhat az audithatósággal arról, hogy a Bizottság saját helyszíni auditjait az audithatóság munkájának auditja korlátozza, hacsak nem merül fel bizonyíték az audithatóság munkájának hiányosságaira egy olyan számviteli évre vonatkozóan, amelynek elszámolásait a Bizottság már elfogadta.
(4) Az (1) bekezdéstől eltérve, az audithatóság és a Bizottság végezhet műveletekre irányuló auditokat, amennyiben egy kockázatértékelés vagy az Európai Számvevőszék által végzett audit alkalmával konkrét szabálytalanság vagy visszaélés kockázata merül fel, vagy amennyiben bizonyított, hogy az érintett operatív program irányítási és kontrollrendszer hatékony működésében súlyos hiányosságok tapasztalhatók, valamint a 140. cikk (1) bekezdésében említett időszak során. A Bizottság az audithatóság munkájának értékelése céljából felülvizsgálja az audithatóság auditnyomvonalát vagy részt vesz az audithatóság helyszíni auditjaiban, és – amennyiben ez a nemzetközileg elfogadott auditstandardokkal összhangban szükséges ahhoz, hogy megbizonyosodjon az audithatóság hatékony működéséről – a Bizottság elvégezheti a műveletek auditját.
ÖTÖDIK RÉSZ
FELHATALMAZÁS, VÉGREHAJTÁS, ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
Felhatalmazás és végrehajtási rendelkezések
149. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.
(2) A Bizottság az 5. cikk (3) bekezdésében, a 12. cikk második bekezdésében, a 22. cikk (7) bekezdésének negyedik albekezdésében, a 37. cikk (13) bekezdésében, a 38. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 40. cikk (4) bekezdésében, a 41. cikk (3) bekezdésében, a 42. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, a 42. cikk (6) bekezdésében, a 61. cikk (3) bekezdésének második, harmadik, negyedik és hetedik albekezdésében, a 63. cikk (4) bekezdésében, a 64. cikk (4) bekezdésében, a 68. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, a 101. cikk negyedik bekezdésében, a 122. cikk (2) bekezdésének ötödik albekezdésében, a 125. cikk (8) bekezdésének első albekezdésében, a 125. cikk (9) bekezdésében, a 127. cikk (7) és (8) bekezdésében és a 144. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása 2020. december 31-ig szól 2013. december 21-i kezdődő hatállyal.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (3) bekezdésében, a 12. cikk második bekezdésében, a 22. cikk (7) bekezdésének negyedik albekezdésében, a 37. cikk (13) bekezdésében, a 38. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 40. cikk (4 bekezdésében, a 41. cikk (3) bekezdésében, a 42. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, a 42. cikk (6) bekezdésében, a 61. cikk (3) bekezdésének második, harmadik, negyedik és hetedik albekezdésében, a 63. cikk (4) bekezdésében, a 64. cikk (4) bekezdésében, a 68. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, a 101. cikk negyedik bekezdésében, a 122. cikk (2) bekezdésének ötödik albekezdésében, a 125. cikk (8) bekezdésének első albekezdésében és a 125. cikk (9) bekezdésében, a 127. cikk (7) és (8) bekezdésében és a 144. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(5) Az 5. cikk (3) bekezdése, a 12. cikk második bekezdésében, a 22. cikk (7) bekezdésének negyedik albekezdése, a 37. cikk (13) bekezdése, a 38. cikk (4) bekezdésnek harmadik albekezdése, a 40. cikk (4) bekezdése, a 41. cikk (3) bekezdésében, a 42. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, a 42. cikk (6) bekezdése, a 61. cikk (3) bekezdésének második, harmadik, negyedik és hetedik albekezdése, a 63. cikk (4) bekezdése, a 64. cikk (4) bekezdése, a 68. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, a 101. cikk negyedik bekezdése, a 122. cikk (2) bekezdésének ötödik albekezdése, a 125. cikk (8) bekezdésének első albekezdése és a 125. cikk (9) bekezdése, a 127. cikk (7) és (8) bekezdése és a 144. cikk (6) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
150. cikk
Bizottsági eljárás
(1) Az e rendelet, az ERFA-rendelet, az ETE-rendelet, az ESZA-rendelet és a KA-rendelet alkalmazása során a Bizottság munkáját az ESB-alapok koordinációs bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.
(2) Az e bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 4. cikke alkalmazandó.
(3) Az e bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.
Ha a bizottság nem ad ki véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét a 8. cikk harmadik bekezdésében, a 22. cikk (7) bekezdésének ötödik albekezdésében, a 38. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében, a 38. cikk (10) bekezdésében, a 39. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében, a 46. cikk (3) bekezdésében, a 96. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, a 115. cikk (4) bekezdésében és a 125. cikk (8) bekezdésének második albekezdésében említett végrehajtási hatáskörök tekintetében, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.
II. FEJEZET
Átmeneti és záró rendelkezések
151. cikk
Felülvizsgálat
Az EUMSZ 177. cikke értelmében az Európai Parlament és a Tanács e rendeletet 2020. december 31-ig felülvizsgálja.
152. cikk
Átmeneti rendelkezések
(1) Ez a rendelet nem érinti sem a Bizottság által az 1083/2006/EK rendelet alapján, sem bármely egyéb, az adott támogatásra 2013. december 31-én irányadó jogszabály alapján jóváhagyott segítségnyújtás folytatását vagy módosítását – beleértve annak teljes vagy részleges megszüntetését is. Az említett rendelet, illetve az ilyen egyéb alkalmazandó jogszabályok következésképpen 2013. december 31. után tovább alkalmazandók az adott segítségnyújtásra vagy az érintett műveletekre, azok zárásáig. E bekezdés alkalmazásában a segítségnyújtás kiterjed az operatív programokra és a nagyprojektekre.
(2) Az 1083/2006/EK rendelet alapján támogatás iránt benyújtott vagy jóváhagyott kérelmek továbbra is érvényesek.
(3) Amennyiben valamely tagállam él a 123. cikk (3) bekezdésében foglalt lehetőséggel, kérelmet nyújthat be a Bizottsághoz az iránt, hogy az 1083/2006/EK rendelet 59. cikke (1) bekezdésének b) pontjától eltérve az irányító hatóság elláthassa az igazoló hatóság feladatait az 1083/2006/EK rendelet alapján végrehajtott, kapcsolódó operatív programok tekintetében. A kérelemhez mellékelni kell az audithatóság által készített értékelést. Amennyiben a Bizottság az audithatóság által a rendelkezésére bocsátott, illetve a saját ellenőrzései során nyert információk alapján meggyőződik arról, hogy az érintett operatív programok irányító és kontrollrendszerei hatékonyan működnek, és hogy azok működését nem fogja befolyásolni, ha az irányító hatóság látja el az igazoló hatóság feladatait, a kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatja a tagállamot az egyetértéséről.
153. cikk
Hatályon kívül helyezés
(1) A 152. cikkben megállapított rendelkezések sérelme nélkül az 1083/2006/EK rendelet 2014. január 1-jén hatályát veszti.
(2) A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat erre a rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a XIV. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.
154. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
A20–24. cikk, a 29. cikk (3) bekezdése, a 38. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 58., 60., 76–92., 118., 120., 121. és 129–147. cikk 2014. január 1-jétől alkalmazandó.
A 39. cikk (2) bekezdése hetedik albekezdésének második mondata és a 76. cikk ötödik bekezdése az a költségvetési rendeletnek az előírányzatok visszavonásával kapcsolatos módosítása hatályba lépésének napjától alkalmazandó.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2013. december 17-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
M. SCHULZ
a Tanács részéről
az elnök
R. ŠADŽIUS
(1) HL C 191., 2012.6.29., 30. o., HL C 44., 2013.2.15., 76. o. és HL C 271., 2013.9.19., 101. o.
(2) HL C 225., 2012.7.27., 58. o. és HL C 17., 2013.1.19., 56. o.
(3) HL C 47., 2011.2.17., 1. o., HL C 13., 2013.1.16., 1. o. és HL C 267., 2013.9.17., 1. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1304/2013/EU rendelete (2013. december 17-i) az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 470 oldalát).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1307/2013/EU rendelete (2013. december 17-i) (Lásd e Hivatalos Lap 608 oldalát).
(7) A Tanács 73/2009/EK rendelete (2009. január 19.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 30., 2009.1.31., 16. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 104 oldalát).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1301/2013/EU rendelete (2013. december 17-i) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 289 oldalát).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1300/2013/EU rendelete (2013. december 17-i) a Kohéziós Alapról, és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 281 oldalát).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1299/2013/EU rendelete (2013. december 17-i) az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről (Lásd e Hivatalos Lap 259 oldalát).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1305/2013/EU rendelete (2013. december 17-i) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 487 oldalát).
(13) A Bizottság 105/2007/EK rendelete (2007. február 1.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékleteinek módosításáról (HL L 39., 2007.2.10., 1. o.).
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK (2003. május 26.) rendelete a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.).
(15) A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2-i) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret megállapításáról (Lásd e Hivatalos Lap 884 oldalát).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 1316/2013/EU rendelete (2013. december 11-i) az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról (2011/0302(COD) HL L 348., 2013.12.20., 129. o.).
(17) A Tanács 1466/97/EK rendelete (1997. július 7.) a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról (HL L 209., 1997.8.2., 1. o.).
(18) A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).
(19) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(20) Az Európai Parlament és a Tanács 1306/2013/EU (2013. december 17-i) rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról, és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 549 oldalát).
(21) A Tanács ajánlása (2010. július 13.) az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról (HL L 191., 2010.7.23., 28. o.).
(22) A Tanács 2010/707/EU határozata (2010. október 21.) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (HL L 308., 2010.11.24., 46. o.).
(23) A Bizottság 1998/2006/EK rendelete (2006. december 15.) a Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 379., 2006.12.28., 5. o.).
(24) A Bizottság 1535/2007/EK rendelete (2007. december 20.) az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termelőágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 337., 2007.12.21., 35. o.).
(25) A Bizottság 875/2007/EK rendelete (2007. július 24.) az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a halászati ágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról és az 1860/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 193., 2007.7.25., 6. o.).
(26) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve (2004. március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30., 114. o.).
(27) Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2006/EK rendelete (2006. július 5.) az európai területi együttműködési csoportosulásról (HL L 210., 2006.7.31., 19. o.).
(28) A Bizottság 2003. május 6-i ajánlása a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
(29) Az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.)
(30) A Tanács 407/2010/EU rendelete (2010. május 11.) európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról (HL L 118., 2010.5.12., 1. o.).
(31) A Tanács 2002. február 18-i 332/2002/EK rendelete a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozásáról (HL L 53., 2002.2.23., 1. o.).
(32) Az Európai Parlament és a Tanács 472/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euroövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről (HL L 140., 2013.5.27., 1. o.).
(33) A Tanács 1467/97/EK rendelete (1997. július 7.) a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról (HL L 209., 1997.8.2., 6. o.)
(34) Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).
(35) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).
(36) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve (2001. június 27.) bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 197., 2001.7.21., 30. o.).
(37) A Tanács 2223/96/EK rendelete (1996. június 25.) a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről (HL L 310., 1996.1.30., 1. o.)
(38) A Tanács 1198/2006/EK rendelete (2006. július 27.) az Európai Halászati Alapról (HL L 223., 2006.8.15., 1. o.).
(39) A Tanács 659/1999/EK rendelete (1999. március 22.) az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, HL L 83., 1999.3.27., 1. o.
I. MELLÉKLET
A KÖZÖS STRATÉGIAI KERET
1. BEVEZETÉS
Az Unió harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésének előmozdítása céljából és annak érdekében, hogy az ESB-alapok maximálisan hozzájárulhassanak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához, továbbá az ESB-alapok alapspecifikus küldetéseihez – ideértve a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót is –, biztosítani kell, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia keretében tett szakpolitikai kötelezettségvállalások megfelelő támogatást kapjanak az ESB-alapokból, valamint más uniós eszközökből nyújtott finanszírozás révén. A közös stratégiai keret ezért a 10. cikkel és az alapspecifikus rendeletekben meghatározott prioritásokkal és célkitűzésekkel összhangban stratégiai vezérelveket határoz meg egy olyan integrált fejlesztési megközelítés elérése érdekében, amely a más uniós eszközökkel és szakpolitikákkal összehangolt ESB-alapokat veszi igénybe, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia szakpolitikai célkitűzéseivel és kiemelt céljaival, valamint adott esetben a kiemelt kezdeményezésekkel összhangban, miközben figyelembe veszi a főbb területi kihívásokat és a sajátos nemzeti, regionális és helyi összefüggéseket.
2. AZ ESB-ALAPOK HOZZÁJÁRULÁSA AZ INTELLIGENS, FENNTARTHATÓ ÉS INKLUZÍV NÖVEKEDÉSRE VONATKOZÓ UNIÓS STRATÉGIÁHOZ ÉS AZ UNIÓ GAZDASÁGI IRÁNYÍTÁSÁVAL VALÓ KOHERENCIA
1. |
Annak érdekében, hogy a partnerségi megállapodásokban és programokban ténylegesen támogatni lehessen az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzését, e rendelet tizenegy olyan tematikus célkitűzést határoz meg a 9. cikk első bekezdésében, amelyek megfelelnek az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia prioritásainak, és amelyek támogatásban részesülnek az ESB-alapokból. |
2. |
A tagállamok – e 9. cikk első bekezdésében meghatározott tematikus célkitűzésekkel összhangban – a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez szükséges kritikus tömeg biztosítása érdekében e rendelet 18. cikkének és az egyes alapok tekintetében a tematikus koncentrációra vonatkozó szabályoknak megfelelően összpontosítják a támogatást, valamint biztosítják a kiadások hatékonyságát. A tagállamok különös figyelmet szentelnek arra, hogy előnyben részesítsék a növekedést serkentő kiadásokat – köztük az oktatásra, kutatásra, innovációra és energiahatékonyságra fordított költségeket, illetve azon kiadásokat, amelyek a kkv-k számára megkönnyítik a finanszírozáshoz jutást, amelyek biztosítják a környezeti fenntarthatóságot –, valamint a természetes erőforrások kezelésére és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, illetve a közigazgatás korszerűsítésére. Szem előtt tartják továbbá, hogy a foglalkoztatási szolgálatok és az aktív munkaerő-piaci szakpolitikák hatóköre és hatékonysága továbbra is megfelelő szintű legyen, illetve növekedjen, a munkanélküliség elleni küzdelem – különös hangsúlyt fektetve a fiatalokra –, a válság társadalmi következményeinek kezelése és a társadalmi befogadás előmozdítása érdekében. |
3. |
Az európai szemeszter összefüggésében megállapított prioritásokkal való összhang biztosítása érdekében a tagállamok – partnerségi megállapodásaik kidolgozásakor – az ESB-alapok felhasználását adott esetben a nemzeti reformprogramok, illetve az EUMSZ 121. cikke (2) bekezdésének megfelelően elfogadott, legújabb releváns országspecifikus ajánlások, valamint az EUMSZ 148. cikke (4) bekezdésének megfelelően elfogadott releváns tanácsi ajánlások figyelembevételével tervezik meg, szerepüknek és kötelezettségeiknek megfelelően. A tagállamoknak – szükség szerint – figyelembe veszik továbbá a Tanácsnak a Stabilitási és növekedési paktum, illetve a gazdasági kiigazítási programok alapján kibocsátott vonatkozó ajánlásait is. |
4. |
Annak meghatározása érdekében, hogy az ESB-alapok miként tudnak a leghatékonyabban hozzájárulni az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiához, és hogy figyelembe vegyék a Szerződés célkitűzéseit, a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót is beleértve, a tagállamok kiválasztják az ESB-alapok nemzeti, regionális és helyi összefüggésekben való tervezett felhasználására vonatkozó tematikus célkitűzéseket. |
3. AZ ESB-ALAPOK FELHASZNÁLÁSÁNAK INTEGRÁLT MEGKÖZELÍTÉSE ÉS SZABÁLYAI
3.1 Bevezetés
1. |
A 15. cikk (2) bekezdés a) pontjának megfelelően a partnerségi megállapodás kitér a területi fejlesztés tekintetében alkalmazott integrált megközelítésre. A tagállamok biztosítják, hogy a tematikus célkitűzések, valamint a beruházások és az uniós prioritások megválasztása lehetővé tegye a fejlesztési szükségletek és a területi kihívások integrált módon történő kezelését a 6.4. szakaszban meghatározott elemzéssel összhangban. A tagállamok törekednek arra, hogy maximálisan kihasználják az ESB-alapok összehangolt és integrált megvalósításának biztosítására szolgáló lehetőségeket. |
2. |
A tagállamok és adott esetben a 4. cikk (4) bekezdésével összhangban a régiók gondoskodnak arról, hogy az ESB-alapokból támogatott beavatkozások kiegészítsék egymást, és megvalósításuk összehangolt módon történjék a szinergiák létrehozása céljából, hogy a 4., 15. és 27. cikkel összhangban csökkenjenek az irányító hatóságokra és kedvezményezettekre háruló igazgatási költségek és terhek. |
3.2 Koordináció és kiegészítő jelleg
1. |
A tagállamok és az ESB-alapok végrehajtásáért felelős irányító hatóságok szoros együttműködésben dolgoznak a partnerségi megállapodások és a programok elkészítése, végrehajtása, monitoringja és értékelése során. Különösen a következő intézkedések végrehajtásáról gondoskodnak:
|
3.3 Az integrált megközelítések ösztönzése
1. |
A tagállamok adott esetben helyi, regionális vagy nemzeti szinten a sajátos területi kihívásokra szabott integrált csomagokban ötvözik az ESB-alapokat a partnerségi megállapodásokban és a programokban kitűzött célok megvalósításának támogatása érdekében. Ezt integrált |