19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/1

(1)

A 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 10. cikkének (4) bekezdése nem határozza meg, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek árverésre bocsátandó mennyiségét egy adott kereskedési időszak során hogyan kell elosztani.

(2)

A jogbiztonság és a piac kiszámíthatósága érdekében pontosítani kell, hogy a piac megfelelő működésének biztosítása érdekében a Bizottságnak lehetősége legyen hogy – kivételes körülmények fennállása esetén – a 2003/87/EK irányelv 10. cikke (4) bekezdésének megfelelően az árverések ütemezésének módosítására.

(3)

A 2003/87/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/2

(1)

Az 1260/2001/EK tanácsi rendelet (1) és különösen annak 15. cikke (8) bekezdésének első francia bekezdése, 16. cikke (5) bekezdése és 18. cikke (5) bekezdése felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy részletes szabályokat fogadjon el a cukorágazat közös piacszervezésének keretében kvótával rendelkezőktől beszedendő termelési alapilleték és a B illeték összegére, a kiegészítő illeték kiszámításához szükséges együtthatóra és az illetékeknek a cukorrépa-eladók részére történő visszafizetésekre vagy visszaigénylésére vonatkozóan.

(2)

A Bizottság megállapította a 2001/2002-es (2), a 2002/2003-as (3), a 2003/2004-es (4), a 2004/2005-ös (5) és a 2005/2006-os (6) gazdasági évre vonatkozó termelési illetékeket.

(3)

Az 1260/2001/EK rendelet 18. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy ha a termelési alapilleték összege alacsonyabb a 15. cikk (3) bekezdésében említett maximális összegnél, illetve ha az ugyanabban a cikkben említett B illeték összege alacsonyabb a 15. cikk (4) bekezdésében említett – és szükség esetén a 15. cikk (5) bekezdésének megfelelően kiigazított – maximális összegnél, a cukorgyártók kötelesek a cukorrépa- eladóknak visszafizetni az adott illeték maximális összege és a kivetendő illeték összege közötti különbség 60 %-át.

(4)

A cukorgyártók által a cukorrépa-eladóknak a termelési alapilleték, illetve a B illeték maximális összege és az említett illetékek kivethető összegei közötti különbség alapján fizetendő összegek a 2002/2003-as (7), a 2003/2004-es (8) és a 2005/2006-os (9) gazdasági évre a 314/2002/EK bizottsági rendelet (10) 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően megállapításra kerültek.

(5)

A 318/2006/EK tanácsi rendelet (11) a 2006/2007-es gazdasági évtől kezdődően hatályon kívül helyezte és felváltotta az 1260/2001/EK rendeletet. A 318/2006/EK rendelet, amelyet később hatályon kívül helyezett és felváltott a 1234/2007/EK rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (12), olyan új termelési díjjal váltotta fel a termelési kvóták rendszerének önfinanszírozásán alapuló, változó cukortermelési illetékeket, amelynek célja a cukorágazatban a cukorpiac közös szervezésének keretében felmerülő kiadások fedezéséhez való hozzájárulás.

(6)

A Bíróság 2008. május 8-án a C-5/06. és c-23/06–C-36/06. sz. egyesített ügyekben érvénytelennek nyilvánította a 1762/2003/EK bizottsági rendeletet (13) és a 1775/2004/EK bizottsági rendeletet (14). Ítéletében a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az exportált termékekben lévő összes cukormennyiséget figyelembe kell venni az átlagos veszteség egy tonna termékre jutó becsült értékének kiszámításához, függetlenül attól, hogy ténylegesen sor került-e export-visszatérítésre vagy sem.

(7)

A Bíróság a C-175/07–C-184/07. sz. egyesített ügyekben, valamint a C-466/06. sz. és a C-200/06. sz. ügyben ugyancsak érvénytelennek nyilvánította az 1686/2005/EK bizottsági rendeletet (15).

(8)

A Bíróság által hozott döntéseknek való megfelelés érdekében a Bizottság elfogadta az 1193/2009/EK rendeletet (16).

(9)

A Törvényszék 2011. szeptember 29-én ítéletet hozott a T-4/06. számú ügyben; az ítéletben kimondta, hogy nincs megfelelő jogalap arra, hogy a cukorágazatban kivetett kiegészítő illeték esetében differenciált együtthatót alkalmazzanak, és megsemmisítette az 1686/2005/EK rendeletnek az 1193/2009/EK bizottsági rendelet 3. cikkével módosított 2. cikkét.

(10)

A Bíróság 2012. szeptember 27-én a C-113/10. sz., a C-147/10. sz. és a C-234/10. sz. egyesített ügyekben érvénytelennek nyilvánította az 1193/2009/EK rendeletet, és kimondta, hogy a termék tonnánkénti átlagos vesztesége becsült értékének kiszámítása céljából az 1260/2001/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy a visszatérítések teljes összege tartalmazza az export-visszatérítés teljes kifizetett összegét.

(11)

Következésképpen a cukorágazatra vonatkozó illetékeket megfelelő szinten kell megállapítani. A 314/2002/EK bizottsági rendelet 6. cikkének (5) bekezdésével összhangban meghatározott kivitelek esetében az 1260/2001/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett átlagos veszteséget a ténylegesen kifizetett visszatérítések összege és az exportált mennyiségek hányadosaként kell kiszámítani, függetlenül attól, hogy visszatérítés kifizetésére sor került-e. Az 1260/2001/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti exportálható többletet ugyancsak a teljes kivitel alapján kell kiszámítani, függetlenül attól, hogy visszatérítés kifizetésére sor került-e.

(12)

Figyelembe véve, hogy a 2001/2002-es gazdasági évre vonatkozó illetékek megállapítása ugyanazzal a módszerrel történt, mint amelyet a Bíróság érvénytelenített, a 2001/2002-es gazdasági évre vonatkozó termelési illetékeket és a kiegészítő illeték kiszámításához használandó együtthatót szintén megfelelő módon helyesbíteni kell.

(13)

A Bíróság ítéletéből következik, hogy a helyesbített illetékeket ugyanazon időpontoktól kezdve kell alkalmazni, mint amelyektől az érvénytelennek nyilvánított illetékeket alkalmazták.

(14)

A cukorilletékeknek a (11) preambulumbekezdésben említett módszer szerint történő meghatározásából kifolyólag az alapilleték maximális összege és a 2002/2003-as, a 2003/2004-es és a 2005/2006-os gazdasági évre kivetendő illetékek összege közötti különbség alapján a cukorgyártók által a cukorrépa-eladók számára fizetendő összegeket szintén indokolt újból megállapítani, és azokat az említett gazdasági évre vonatkozóan visszaható hatállyal alkalmazni.

(15)

A 2001/2002-es gazdasági év esetében a nem fedezett teljes veszteségnek a (11) preambulumbekezdésben említett módszer szerint kiszámított összege 14 123 937 EUR. Az 1260/2001/EK rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében említett együtthatót ennek megfelelően kell megállapítani és alkalmazni a szóban forgó gazdasági évre vonatkozóan.

(16)

A 2002/2003-as gazdasági év esetében a módszer alkalmazásával kapott érték 2 % az alapilleték és 16,371 % a B illeték tekintetében, és azokat az említett gazdasági évre vonatkozóan visszaható hatállyal kell alkalmazni. Az újraszámított teljes veszteséget teljes egészében fedezik a termelési alapilletékből és a B illetékből származó bevételek. Ezért a szóban forgó gazdasági évre nem szükséges megállapítani az 1260/2001/EK rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében említett kiegészítő együtthatót.

(17)

A 2002/2003-as gazdasági év tekintetében 1440/2002/EK bizottsági rendelet (17) a B illeték maximális összegét a fehér cukor intervenciós árának 37,5 %-ában határozta meg. A (11) preambulumbekezdésben említett módszer szerint felülvizsgált, az említett gazdasági évre vonatkozó B illeték mértéke azonban a fehér cukor intervenciós árának 16,371 %-a. E különbség miatt szükség van arra, hogy az 1260/2001/EK rendelet 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően megállapításra kerüljön a cukorgyártók által a cukorrépa-eladóknak fizetendő, a szabványos minőségű cukorrépa tonnánkénti mennyiségére vonatkozó összeg.

(18)

A 2003/2004-es gazdasági év esetében a (11) preambulumbekezdésben említett új számítási módszer alkalmazása a termelési alapilleték tekintetében 2 %-os, a B illeték tekintetében pedig 17,259 %-os értéket eredményez. Az újraszámított teljes veszteséget teljes egészében fedezik a termelési alapilletékből és a B illetékből származó bevételek. Ezért az említett gazdasági évre nem szükséges megállapítani az 1260/2001/EK rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében említett kiegészítő együtthatót.

(19)

A 2003/2004-es gazdasági év tekintetében az 1440/2002/EK rendelet a B illeték maximális összegét a fehér cukor intervenciós árának 37,5 %-ában határozta meg. A (11) preambulumbekezdésben említett módszer szerint felülvizsgált, az említett gazdasági évre vonatkozó B illeték mértéke azonban a fehér cukor intervenciós árának 17,259 %-a. E különbség miatt szükség van arra, hogy az 1260/2001/EK rendelet 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően megállapításra kerüljön a cukorgyártók által a cukorrépa-eladóknak fizetendő, a szabványos minőségű cukorrépa tonnánkénti mennyiségére vonatkozó összeg.

(20)

A 2004/2005-ös gazdasági év esetében a (11) preambulumbekezdésben említett módszer alkalmazása sem a termelési alapilletéket, sem a B illetéket nem módosítja. Az említett gazdasági év tekintetében a nem fedezett teljes veszteségnek a (11) preambulumbekezdésben említett módszer szerint kiszámított összege 57 648 788 EUR. Ezért meg kell határozni az 1260/2001/EK rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében említett együtthatót. A Bíróságnak a (9) preambulumbekezdésben említett ítéletéből következik, hogy az együtthatónak azonosnak kell lennie az Uniót 2004. április 30-án alkotó tagállamok és az Uniót 2004. május 1-jén alkotó tagállamok esetében.

(21)

A 2005/2006-os gazdasági év esetében a (11) preambulumbekezdésben említett módszer alkalmazása a termelési alapilleték tekintetében 1,2335 %-os értéket eredményez, anélkül, hogy szükség lenne B illetékre. Az újraszámított teljes veszteséget teljes egészében fedezik a termelési alapilletékből származó bevételek, így a szóban forgó gazdasági évre nem szükséges megállapítani az 1260/2001/EK rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében említett kiegészítő együtthatót.

(22)

A 2005/2006-os gazdasági év tekintetében a 1296/2005/EK bizottsági rendelet (18) a B illeték maximális összegét a fehér cukor intervenciós árának 37,5 %-ában határozta meg. Mivel az alapilletéknek a szóban forgó gazdasági évre alkalmazandó, a (11) preambulumbekezdésben említett módszer szerint felülvizsgált mértéke a fehér cukor intervenciós árának 1,2335 %-a, B illeték megállapítására nincs szükség. E különbségek miatt szükség van arra, hogy az 1260/2001/EK rendelet 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően megállapításra kerüljön a cukorgyártók által a cukorrépa-eladóknak az adott gazdasági év tekintetében fizetendő, a szabványos minőségű cukorrépa tonnánkénti mennyiségére vonatkozó összeg.

(23)

Jogbiztonsági okokból, valamint a különböző tagállamokban működő érintett gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében meg kell határozni egy olyan közös dátumot, amikor az e rendeletben rögzített illetékek az 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (19) 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében megállapításra kerülnek. Ezt a határidőt azonban nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a tagállamoknak a nemzeti jog szerint az említett időpontot követően kell visszatérítést fizetniük az érintett gazdálkodóknak,

—

2002. október 16. a 2001/2002-es gazdasági év vonatkozásában,

—

2003. október 8. a 2002/2003-as gazdasági év vonatkozásában,

—

2004. október 15. a 2003/2004-es gazdasági év vonatkozásában,

—

2005. október 18. a 2004/2005-ös gazdasági év vonatkozásában, és

—

2007. február 23. a 2005/2006-os gazdasági év vonatkozásában.

—

2002. október 16. a 2001/2002-es gazdasági év vonatkozásában, és

—

2005. október 18. a 2004/2005-ös gazdasági év vonatkozásában.

—

2003. október 8. a 2002/2003-as gazdasági év vonatkozásában,

—

2004. október 15. a 2003/2004-es gazdasági év vonatkozásában, és

—

2007. február 23. a 2005/2006-os gazdasági év vonatkozásában.

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/7

(1)

A Tanács 2012. március 23-án elfogadta a 267/2012/EU rendeletet.

(2)

Az Európai Unió Bírósága által 2013. november 28-án, a C-280/12 P. sz. ügyben hozott ítéletet követően Fereydoun MAHMOUDIAN és a Fulmen és már nem szerepel a 2010/413/KKBP tanácsi határozat (2) II. mellékletében foglalt, korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékén.

(3)

Fereydoun MAHMOUDIAN-t és a Fulment le kell venni a 267/2012/EU rendelet IX. mellékletében foglalt, korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékéről,

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/9

(1)

A 2658/87/EGK rendelet mellékletét képező Kombinált Nómenklatúra 2. árucsoportjához tartozó 6. kiegészítő megjegyzés a) pontjának meghatározása szerinti nyers, fűszerezett hús olyan nyers hús, amelyet a teljes felületén vagy belsejében fűszerrel kezeltek, a fűszerezés lehet szabad szemmel látható vagy ízlelés útján egyértelműen megállapítható.

(2)

Annak biztosítása érdekében, hogy a vámhatóságok a vámbesorolás céljából egységes megközelítést alkalmazzanak, meg kell határozni a módszereket annak megállapítására, hogy a nyers baromfihús a Kombinált Nómenklatúra 2. árucsoportjához tartozó 6. kiegészítő megjegyzés a) pontja szerint fűszerezett-e vagy sem.

(3)

Az Európai Vámlaboratóriumok Csoportja által végzett tanulmányok fényében a nyers baromfihús fűszerezettségének ellenőrzésére szolgáló módszereknek elsősorban a szemrevételezést, másodsorban pedig a minta ízlelését kell magukban foglalniuk.

(4)

A minta ízlelését magukban foglaló módszert csak abban az esetben kell alkalmazni, amikor a szemrevételezés módszere nem vezet végleges eredményre.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/26

(1)

Az 1169/2011/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a fogyasztók tájékoztatása céljából az élelmiszerek mesterséges nanoanyag formájában jelen lévő valamennyi összetevőjét egyértelműen fel kell tüntetni az összetevők felsorolásában. Ezen túlmenően az élelmiszerek mesterséges nanoanyag formájában jelen lévő összetevőinek neve után zárójelben fel kell tüntetni a „nano” szót. Mindezeket figyelembe véve az 1169/2011/EU rendelet meghatározza a „mesterséges nanoanyag” fogalmát.

(2)

Az említett rendelet 18. cikkének (5) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy az ott meghatározott célok elérése érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján hozzáigazítsa a „mesterséges nanoanyag” fogalmának meghatározását az új műszaki és tudományos eredményekhez, illetve nemzetközileg elfogadott fogalommeghatározásokhoz.

(3)

A Bizottság 2011. október 18-án elfogadta a 2011/696/EU bizottsági ajánlást (2), amely – egyebek mellett – az Európai Parlament arra vonatkozó kérésének tett eleget, hogy az uniós jogi aktusokban átfogó és tudományosan megalapozott meghatározást alkalmazzanak a nanoanyag fogalmára. Az ajánlásban szereplő fogalommeghatározás kizárólag az anyagot alkotó részecskék méretén alapul, és egyaránt vonatkozik a természetes, a szándékolatlanul és a szándékosan előállított anyagokra. A fogalommeghatározás figyelembe veszi egyebek mellett az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának „Megfontolások a nanoanyag fogalmának szabályozási célú meghatározásához” („Considerations on a Definition of Nanomaterials for Regulatory Purposes”) című referenciajelentését (3); az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottságának (SCENIHR) véleményét a „nanoanyag” meghatározásának tudományos alapjairól (4); valamint a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által kidolgozott „nanoanyag” fogalommeghatározást (5).

(4)

A 2011/696/EU ajánlás szerint a „nanoanyag” ott szereplő fogalommeghatározása nem befolyásolhatja és nem képezheti le egyetlen uniós jogszabály alkalmazási körét sem.

(5)

A nanoanyagokra vonatkozó második szabályozásbeli áttekintésről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett közleményében (6) a Bizottság kifejtette, hogy az uniós jogszabályokban a „nanoanyagnak” a 2011/696/EU ajánlásban foglalt fogalommeghatározását kívánja alkalmazni. Azokban az esetekben, amikor az uniós szabályozás ettől eltérő meghatározásokat alkalmaz, a rendelkezések a következetes megközelítés biztosítása érdekében kiigazításra kerülnek, noha továbbra is szükség lehet ágazatspecifikus megoldásokra.

(6)

Ezért helyénvaló a „mesterséges nanoanyag” fogalmának az 1169/2011/EU rendeletben foglalt meghatározását a 2011/696/EU ajánlásban szereplő fogalommeghatározáshoz igazítani, amely tükrözi a legújabb műszaki és tudományos eredményeket.

(7)

Mivel az 1169/2011/EU rendelet a „mesterséges nanoanyagra”, nem pedig általában a „nanoanyagra” utal, a természetes és a szándékolatlanul előállított nanoanyagok nem tartoznak a fogalommeghatározás hatálya alá.

(8)

Ezen túlmenően helyénvaló a „mesterséges nanoanyag” meghatározását összekötni a szándékosan előállított anyag fogalmával, amelyet szintén meg kell határozni. E meghatározásnak figyelembe kell vennie az ISO által elfogadott fogalommeghatározást, amely szerint a „mesterséges nanoanyag” olyan nanoanyag, amely „valamely konkrét rendeltetés vagy funkció betöltésére szolgál” (7).

(9)

Az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 4. cikke értelmében kizárólag az uniós jegyzékekben szereplő, jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok forgalmazhatók önmagukban vagy használhatók fel élelmiszerekben, élelmiszer-adalékanyagokban, élelmiszerenzimekben és élelmiszer-aromaanyagokban, mégpedig az ott meghatározott felhasználási feltételekkel, az adott adalékanyag biztonságának értékelését követően.

(10)

Az élelmiszer-adalékanyagok uniós jegyzékeit az 1129/2011/EU (9), valamint az 1130/2011/EU bizottsági rendelet (10) hozta létre. Létrehozásuk idején a szóban forgó jegyzékekbe az 1333/2008/EK rendelet hatálybalépése előtt engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokat foglalták bele, miután felülvizsgálták az abban foglalt rendelkezéseknek való megfelelésüket. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) jelenleg egy újraértékelési program keretében vizsgálja mindezen jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagokat, a 257/2010/EU bizottsági rendeletnek (11) megfelelően. Az élelmiszer-adalékanyagok vizsgálata az említett rendeletben foglalt prioritásoknak megfelelően, élelmiszer-adalékanyag csoportonként történik, azon főbb funkcionális osztályok alapján, amelyhez az adott anyagok tartoznak. A vizsgálat minden olyan, nanoanyagokkal kapcsolatos kérdésre kiterjed, amely adott esetben a felhasználási feltételek felülvizsgálatakor felmerülhet. Mindezek alapján 30 élelmiszer-színezék vizsgálata már befejeződött. E színezékek egyike sem nanoanyag formátumú. A kalcium-karbonát (E170) és a növényi szén (E153) esetében a Hatóság ajánlása kívánatosnak tartaná a részecskeméret meghatározását az anyagok műszaki leírásában. Az egyéb, nanoanyag formában is előforduló adalékanyagok vizsgálatának menetrendje:

(11)

Egyes, az 1129/2011/EU és az 1130/2011/EU rendeletben meghatározott jegyzékben feltüntetett élelmiszer-adalékanyagok „mesterséges nanoanyag” formájában fordulhatnak elő a végső fogyasztóhoz eljutó élelmiszerben. Ugyanakkor ezen élelmiszer-adalékanyagok és a zárójelben szereplő „nano” szó együttes feltüntetése az összetevők felsorolásában összezavarhatja a fogyasztót, mivel azt sugallhatja, hogy az adott adalékanyag új, miközben a valóságban már évtizedek óta használatos ilyen formában az élelmiszerekben.

(12)

Következésképpen az 1129/2011/EU és az 1130/2011/EU rendelet uniós jegyzékeiben szereplő élelmiszer-adalékanyagokat nem szükséges kötelezően a „nano” jelzővel ellátni az összetevők felsorolásában, és így ezekre az adalékanyagokra a mesterséges nanoanyagok fogalommeghatározása nem vonatkozik. Az érintett élelmiszer-adalékanyagokhoz kapcsolódó, a nanoanyagokra vonatkozó egyedi címkézési előírások szükségességét az újraértékelési program keretében kell megvizsgálni, szükség esetén az 1333/2008/EK rendelet II. mellékletében előírt felhasználási feltételek, illetve a szóban forgó élelmiszer-adalékanyagoknak a 231/2012/EU bizottsági rendeletben foglalt specifikációi (12) módosításával. Ezt a kivételt nem indokolt alkalmazni az uniós jegyzékekre a jövőben felkerülő élelmiszer-adalékanyagokra, ideértve az 1333/2008/EK rendelet 12. cikkének megfelelően jegyzékbe vett új adalékanyagokat is.

(13)

A darabszám szerinti méreteloszlás 50 %-os küszöbértékét a jövőben felül kell vizsgálni annak értékelése céljából, hogy nem volna-e célszerű a jövőben 1 % és 50 % közötti küszöbértékkel helyettesíteni a nanoanyagok kimutatása és mennyiségi meghatározási módszereinek technológiai fejlődése fényében, amennyiben az egészségvédelmi és biztonsági körülmények ezt megengedik.

(14)

Ezért a 1169/2011/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

a)

az első bekezdésben foglalt meghatározás hatálya alá tartozó élelmiszer-adalékanyagok abban az esetben nem minősülnek mesterséges nanoanyagoknak, ha szerepelnek az 1333/2008/EK rendelet 4. cikkében említett, az 1129/2011/EU (13) és az 1130/2011/EU rendeletben (14) foglalt uniós jegyzékekben;

b)

azok a fullerének, grafénpelyhek és egyfalú szén nanocsövek, amelyeknek legalább egy külső mérete 1 nm alatti, nanoanyagoknak minősülnek.

Az első bekezdésben szereplő meghatározás alkalmazásában:

i.   »részecske«: meghatározott fizikai körvonalakkal rendelkező kisméretű anyagszemcse;

ii.   »agglomerátum«: gyenge kötésben lévő részecskék vagy aggregátumok halmaza, amelynek külső felülete az egyes alkotóelemei külső felületeinek összegével hasonló méretű;

iii.   »aggregátum«: erős kötésben lévő vagy egymással egyesült részecskékből álló részecske;

iv.   »szándékosan előállított anyag«: valamely konkrét rendeltetés vagy funkció teljesítésére/betöltésére előállított anyag;

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/29

(1)

A 834/2007/EK rendelet alapvető követelményeket határoz meg a tengeri moszat és a tenyésztett víziállatok ökológiai termelésére vonatkozóan. A fenti követelmények végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat az 889/2008/EK bizottsági rendelet rögzíti (2).

(2)

2012 novembere és 2013 áprilisa között egyes tagállamok kérelmet nyújtottak be az ökológiai akvakultúrás termelésben használható termékekre, anyagokra és technikákra vonatkozó szabályok felülvizsgálata iránt. Az említett kérelmeket a 2009/427/EK bizottsági határozat (3) által létrehozott biogazdálkodással kapcsolatos technikai tanácsadással foglalkozó szakértői csoportnak értékelnie kell; és a Bizottság ezen értékelés alapján szándékozik felmérni a fenti jogszabályok 2014-ben történő esetleges felülvizsgálatának szükségességét.

(3)

Egyes kérelmekben azt állították, hogy a 889/2008/EK rendelet 25e. és 25o. cikke szerinti követelményeknek való megfeleléshez a piacon nem áll rendelkezésre elegendő, ökológiai termelésből származó kéthéjúkagyló-ivadék és -ikra.

(4)

Mivel a kéthéjú kagyló ökológiai módszerrel tenyésztett ivadékai és ikrái még nem állnak rendelkezésre kielégítő mértékben, az Unióban az ökológiai akvakultúrás termelés folyamatosságának biztosítása és a fennakadások elkerülése érdekében, valamint azért, hogy időt biztosítsunk a kéthéjú kagyló ökológiai termelésből származó ivadékai és ikrái piacának fejlődéséhez, indokolt a szakértői javaslat megérkezéséig egy évvel, vagyis 2014. december 31-ig kitolni a 889/2008/EK rendelet 25e. cikkének (3) bekezdésében és 25o. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt 50 %-os arány alkalmazását.

(5)

A 889/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az ökológiai termeléssel foglalkozó szabályozási bizottság véleményével,

1.

A 25e. cikk (3) bekezdése helyébe a következő bekezdés lép:

„(3)   Nem ökológiai termelésből származó ivadékok esetében a gazdaságba behozott állatok aránya a következő: 2011. december 31-től 80 %, 2014. december 31-től 50 %, 2015. december 31-től 0 %.”

2.

A 25o. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Mindazonáltal a kéthéjú kagylók nem ökológiai keltetőből származó, az ökológiai egységekben való termelésbe bevezethető ikráinak maximális aránya 2011. december 31-től 80 %, 2014. december 31-től 50 % és 2015. december 31-től 0 % lehet.”

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/31

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Saccharomyces cerevisiae (CBS 615.94) által termelt alfa-galaktozidázt és az Aspergillus niger (CBS 120604) által termelt endo-1,4-béta-glükanázt tartalmazó készítmény új felhasználásának engedélyezése iránt. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem egy, a Saccharomyces cerevisiae (CBS 615.94) által termelt alfa-galaktozidázt és az Aspergillus niger (CBS 120604) által termelt endo-1,4-béta-glükanázt tartalmazó készítmény kisebb hízóbaromfifajok és tojójércék esetében takarmány-adalékanyagként való új felhasználásának engedélyezésére, illetve a készítménynek az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” kategóriájába való besorolására irányul.

(4)

Az említett készítmény használatát brojlercsirkék esetében a 237/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) tíz évre engedélyezte.

(5)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2013. június 18-i véleményében (3) megállapította, hogy a javasolt felhasználási feltételek mellett a Saccharomyces cerevisiae (CBS 615.94) által termelt alfa-galaktozidázt és az Aspergillus niger (CBS 120604) által termelt endo-1,4-béta-glükanázt tartalmazó készítmény nincs káros hatással sem az állati és emberi egészségre, sem a környezetre, ugyanakkor használata jótékony hatással lehet a tojójércékre, és ez a kisebb hízóbaromfifajokra is kivetíthető. A Hatóság szerint nem szükséges a forgalomba hozatalt követő nyomon követésre vonatkozó különleges követelményeket elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

A Saccharomyces cerevisiae (CBS 615.94) által termelt alfa-galaktozidázt és az Aspergillus niger (CBS 120604) által termelt endo-1,4-béta-glükanázt tartalmazó készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/34

(1)

A Tanács a 2012/734/EU határozatával felhatalmazást adott az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásnak (a továbbiakban: a megállapodás) az Unió nevében történő aláírására. A 2012/734/EU határozat értelmében a megállapodást a megkötésére irányuló eljárások befejezéséig ideiglenesen alkalmazni kell.

(2)

A megállapodás II. melléklete meghatározza a „származó termék” fogalmát és a közigazgatási együttműködés módjait. Számos termék esetében az említett melléklet 2A. függeléke a II. melléklet 2. függelékében meghatározott származási szabályoktól való eltérések lehetőségéről rendelkezik az éves kontingensek keretén belül. Mivel az Unió e lehetőség alkalmazásáról döntött, szükséges rendelkezni a szóban forgó eltérések alkalmazásának feltételeiről a Guatemalából érkező termékekre vonatkozóan.

(3)

A megállapodás II. mellékletének 2A. függelékében meghatározott kontingenseket – a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelettel (2) összhangban – az „érkezési sorrend” elve alapján kell kezelni.

(4)

A megállapodás alapján a vámengedményekre való jogosultság feltétele a megfelelő származási igazolás bemutatása a vámhatóságok felé.

(5)

Mivel a megállapodás 2013. december 1-jétől ideiglenesen alkalmazandó, ezt a rendeletet ugyanezen időponttól kezdődően kell alkalmazni.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/38

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/40

(1)

Gijs DE VRIES, Henri GRETHEN, Michel CRETIN, Ioannis SARMAS és David BOSTOCK megbízatása 2013. december 31-én lejár.

(2)

Ezért új tagokat kell kinevezni,

—

Alex BRENNINKMEIJER,

—

Henri GRETHEN,

—

Danièle LAMARQUE,

—

Nikolaos MILIONIS,

—

Phil WYNN OWEN.

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/41

(1)

A Tanács 2009. december 22-én, illetve 2010. január 18-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2010. január 26-tól2015. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló 2009/1014/EU (1), illetve 2010/29/EU (2) határozatot.

(2)

Emilia MÜLLER hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedik.

—

Beate MERK, Bayerische Staatsministerin für Europaangelegenheiten und regionale Beziehungen.

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/42

(1)

A 98/8/EK irányelv I. melléklete tartalmazza a biocid termékekben való felhasználásra uniós szinten jóváhagyott hatóanyagok jegyzékét. A 2009/92/EK bizottsági irányelv (2) engedélyezte a bromadiolon használatát a 98/8/EK irányelv V. mellékletében meghatározott 14-es terméktípus, vagyis rágcsálóirtó szerek hatóanyagaként.

(2)

A bromadiolon véralvadásgátló hatású rágcsálóirtó szer, amelyről ismert, hogy véletlen balesetek folytán veszélyt jelent a gyermekekre, valamint a nem célzott állatokra és a környezetre nézve is. Potenciálisan perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT), vagy nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) anyagként azonosították.

(3)

Mindazonáltal közegészségügyi és higiéniai megfontolásból indokoltnak találták felvenni a bromadiolont és más véralvadásgátló rágcsálóirtó szereket is a 98/8/EK irányelv I. mellékletébe, így a bromadiolont tartalmazó termékek használatát bármely tagállam engedélyezheti. A tagállamok ugyanakkor kötelesek a bromadiolont tartalmazó termékek engedélyezésekor biztosítani az emberek, a nem célzott állatok és a környezet elsődleges és másodlagos expozíciójának minimálisra csökkentését, és ennek érdekében fontolóra venni és alkalmazni minden szükséges és rendelkezésre álló kockázatcsökkentő intézkedést. A 2009/92/EK irányelvben említett kockázatcsökkentő intézkedések között ezért egyebek mellett a kizárólag foglalkozásszerű használatra való korlátozás is szerepel.

(4)

A Belgagri SA vállalkozás (a továbbiakban: kérelmező) a 98/8/EK irányelv 8. cikke alapján kérelmet nyújtott be Írországban négy, bromadiolont tartalmazó rágcsálóirtó szer (a továbbiakban: termékek) engedélyezése céljából.

(5)

Írország 2012. szeptember 30-án kiadta a termékek engedélyét. A termékek engedélyezése olyan korlátozások mellett történt, amelyek biztosítják, hogy a 98/8/EK irányelv 5. cikkében előírt feltételek Írországban teljesüljenek. A korlátozások között nem szerepelt a szakmailag felkészített vagy engedéllyel rendelkező szakemberek általi használat követelménye.

(6)

A kérelmező 2013. február 5-én hiánytalan kérelmeket nyújtott be Németországban a termékekre vonatkozó első engedélyek kölcsönös elismerése iránt.

(7)

Németország 2013. április 17-én a 98/8/EK irányelv 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban megküldte a Bizottságnak, a többi tagállamnak és a kérelmezőnek az első engedélyek korlátozására vonatkozó javaslatát. A Németország által javasolt korlátozás a termékek felhasználását az erre szakmailag felkészített vagy engedéllyel rendelkező szakemberek általi használathoz köti.

(8)

A Bizottság a 98/8/EK irányelv 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban felkérte a többi tagállamot és a kérelmezőt arra, hogy 90 napon belül írásban tegyék meg a bejelentéssel kapcsolatos észrevételeiket. A rendelkezésre álló időszakban nem érkezett észrevétel a Bizottsághoz. A bejelentésről a Bizottság a biocid termékek területén hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságokkal is egyeztetett a termékengedélyezési ügyekkel és a kölcsönös elismerések elősegítésével foglalkozó csoport 2013. május 14-i ülésén.

(9)

A 98/8/EK irányelvvel összhangban a bromadiolont tartalmazó biocid termékek engedélyezésekor minden szükséges és rendelkezésre álló kockázatcsökkentő intézkedést figyelembe kell venni. A bromadiolonnak a 98/8/EK irányelvbe való felvételét megelőző tudományos értékelés azt állapította meg, hogy a termék használata során a nem célzott állatok másodlagos mérgezésének minimalizálásához szükséges, valamint a rezisztencia kifejlődésének és továbbterjedésének megelőzését célzó intézkedések követése csak szakemberektől várható el. A foglalkozásszerű használatra vonatkozó korlátozás ezért szükséges kockázatcsökkentő intézkedésnek tekinthető, különösen azon tagállamokban, ahol előfordul a bromadiolonnal szembeni rezisztencia.

(10)

Ennek ellentmondó tények hiányában a foglalkozásszerű használatra vonatkozó korlátozás Németországban szükséges és rendelkezésre álló kockázatcsökkentő intézkedés a bromadiolont tartalmazó termékek engedélyezése tekintetében. Ezt alátámasztja az is, hogy Németország jelezte: egyes patkányoknál előfordul a bromadiolonnal szembeni rezisztencia, és az vélhetően terjed az országban. A kártevőirtás területén Németország jól működő szakmai hálózattal rendelkezik, melynek tagjai engedéllyel rendelkező és szakmailag felkészített szakemberek – gazdálkodók, kertészek és erdészek –, így a javasolt korlátozás nem hátráltatná a fertőzések megelőzését.

(11)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/44

(1)

A madárinfluenza a baromfik és egyéb fogságban élő madarak fertőző vírusos betegsége, amely jelentősen csökkenti a baromfitartás jövedelmezőségét, továbbá zavart okoz az Unión belüli kereskedelemben és a harmadik országokba irányuló kivitelben.

(2)

A madárinfluenza megjelenése esetén fennáll annak a veszélye, hogy a kórokozó átterjed az érintett tagállamon belül más baromfigazdaságokra, illetve az élő baromfik vagy az azokból készült termékek kereskedelmén keresztül más tagállamokra és harmadik országokra is.

(3)

A madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről szóló 2005/94/EK tanácsi irányelv (2) olyan intézkedéseket határoz meg, amelyeket a betegség kitörése esetén a tagállamoknak a vírus továbbterjedésének megelőzése érdekében haladéktalanul végre kell hajtaniuk.

(4)

A 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 84. cikkének megfelelően az uniós költségvetésből a kiadásokra vállalt kötelezettségeket meg kell előznie az intézmény vagy az intézmény által rájuk ruházott hatáskörökkel rendelkező hatóságok által elfogadott finanszírozási határozatnak, amely megállapítja a kiadásokkal járó intézkedések alapvető elemeit.

(5)

A 2009/470/EK határozat meghatározza azokat az eljárásokat, amelyek az egyes állat-egészségügyi intézkedésekhez – beleértve a biztonsági intézkedéseket is – való uniós hozzájárulás nyújtását szabályozzák. Az említett határozat 4. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok a madárinfluenza felszámolását célzó bizonyos intézkedések költségeinek fedezésére pénzügyi hozzájárulásban részesülnek.

(6)

A 2009/470/EK határozat 4. cikke (3) bekezdésének első és második francia bekezdése meghatározza a tagállami költségeknek azt a hányadát, amelyet uniós pénzügyi hozzájárulás fedezhet.

(7)

A madárinfluenza felszámolására irányuló biztonsági intézkedésekhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás kifizetését a 90/424/EGK tanácsi határozat bizonyos járványos állatbetegségek elleni biztonsági intézkedéseire és a kampány közösségi finanszírozására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2005. február 28-i 349/2005/EK bizottsági rendelet (4) szabályozza. 2012-ben és 2013-ban Németországban, Olaszországban és Hollandiában, 2013-ban pedig Dániában és Spanyolországban tört ki madárinfluenza-járvány.

(8)

Németország, Olaszország, Hollandia, Dánia és Spanyolország a 2003/85/EK tanácsi irányelvvel (5) összhangban intézkedéseket hozott a járvány megfékezése érdekében.

(9)

A német, az olasz, a holland, a dán és a spanyol hatóságok az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság keretein belül haladéktalanul tájékoztatták a Bizottságot és a többi tagállamot az uniós rendelkezésekkel összhangban bevezetett, a betegségek bejelentésére és felszámolására vonatkozó intézkedésekről és azok eredményéről.

(10)

Ennélfogva a német, az olasz, a holland, a dán és a spanyol hatóságok a 2009/470/EK határozat 4. cikkének (2) bekezdésében és a 349/2005/EK rendelet 6. cikkében előírt intézkedések tekintetében technikai és igazgatási kötelezettségüknek teljes mértékben eleget tettek.

(11)

Az uniós hozzájárulás pontos összegét ebben a szakaszban még nem lehet meghatározni, mivel a kártalanítások költségeiről és az operatív kiadásokról szóló információk még csak a kiadások becsült értékét tartalmazzák.

(12)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/46

(1)

Az 58/2003/EK rendelet felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy jogköröket ruházzon át a végrehajtó ügynökségekre, hogy a nevében és felelőssége alatt egy uniós program vagy projekt egészét vagy egy részét végrehajtsák, a rendeletnek megfelelően.

(2)

A végrehajtó ügynökségek program-végrehajtási feladatokkal való megbízásának célja annak lehetővé tétele a Bizottság számára, hogy azon elsődleges tevékenységeire és feladataira összpontosítson, amelyek nem szervezhetők ki anélkül, hogy elveszítené az említett végrehajtó ügynökségek által irányított tevékenységek feletti ellenőrzést és végső felelősséget.

(3)

A programok végrehajtásával kapcsolatos feladatok végrehajtó ügynökségre történő átruházásából eredően egyértelműen szét kell választani egyrészt a programozási szakaszokat, amelyek a politikai megfontolásokon alapuló döntések meghozatala során jelentős mérlegelést igényelnek (ez a Bizottság feladata), másrészt pedig a programvégrehajtást, amelynek a végrehajtó ügynökség feladatát kell képeznie.

(4)

A Bizottság a 2005/56/EK határozattal (2) létrehozta az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget (a továbbiakban: Ügynökség), amelyet az oktatási, audiovizuális és kulturális területen megvalósuló közösségi programok irányításával bízott meg.

(5)

A Bizottság az Ügynökség megbízatását többször módosította, továbbá ki is terjesztette, hogy az lefedje az oktatás, az audiovizuális ügyek, a polgárság és az ifjúság területén induló új projektek és programok irányítását; a 2005/56/EK határozatot pedig felváltotta a 2009/336/EK bizottság határozattal (3).

(6)

A Bizottság 2011. június 29-i, „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című közleményében (4) azt javasolta, hogy a következő többéves pénzügyi keretből támogatott uniós programok végrehajtásába fokozottabban vonják be a már létező végrehajtó ügynökségeket.

(7)

Az Ügynökség az uniós programok irányításában magas szintű technikai és pénzügyi szakértelemről tett tanúbizonyságot. Az EACEA első és második (2009-ben, illetve 2013-ban elvégzett) időközi értékelése részeként megvizsgálták az Ügynökséggel kapcsolatos elégedettséget; az eredmények arról tanúskodnak, hogy a kedvezményezettek és más érdekeltek úgy vélik, hogy az EACEA által biztosított szolgáltatás minősége magasabb, mint a korábbi szabályozás (a technikai segítséget nyújtó iroda) idején. Az EACEA magasan képzett személyzetet képes vonzani és megtartani, ami biztosítja a személyzeti stabilitást. Az Ügynökség a hatékonyság fokozása érdekében folyamatosan egyszerűsíti belső működését, és arra törekszik, hogy a programokban alkalmazott megközelítéseket szabványosítsa. Az Ügynökség olyan köztestület, amelyet kifejezetten az oktatás, az audiovizuális ügyek és a kultúra területén induló programok irányítására hoztak létre, és amely az uniós programokat megismerteti az érdekeltekkel és a nagyközönséggel. Az a tény, hogy számos, egymást kiegészítő programot egyetlen szervezet irányít, növeli az uniós fellépés ismertségét, ami minden program számára hasznos. Az EACEA esetében az utólagos ellenőrzési hibaarány alacsony, jóval a 2 %-os határ alatt van. A második időközi értékelés folyamatos javulásra mutatott rá az EACEA technikai és pénzügyi szakértelmében, ami az Ügynökség teljesítményében bekövetkezett, a fő teljesítménymutatók által is jelzett javulásban is tükröződik.

(8)

Azzal az opcióval összehasonlítva, ha a tevékenységeket bizottsági szolgálatok végeznék, az 58/2003/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint végrehajtott költség-haszon elemzés megállapította, hogy (nettó jelenértékben 23 %-kal) költségesebb lenne, ha a feladatokat a Bizottság látná el. Az EACEA számára átadni tervezett új programok összhangban vannak az ügynökség jelenlegi feladataival és megbízatásával, és jelenlegi tevékenységeinek folytatását jelentik. Az Ügynökség az elmúlt évek alatt létrehozta az e programok irányításához szükséges szakértelmet, készségeket és kapacitást. Az új programok így részesülnének az EACA által a programirányítás terén felhalmozott tapasztalat és szakértelem előnyeiből, ami növelné a termelékenységet. A programok Bizottság általi irányítása fennakadást okozna, mivel a programok többségét sosem irányították a programgazda főigazgatóságok, amelyek nem rendelkeznek a programok belső irányításához szükséges kapacitással. Az EACEA felhatalmazása a programok irányítására tehát biztosítaná az üzletmenet folytonosságát a program kedvezményezettjei és az érdekeltek számára. Az EACEA felhatalmazása emellett lehetővé teszi, hogy a Bizottság nagyobb figyelmet fordítson saját intézményi feladataira.

(9)

A végrehajtó ügynökségek egységes arculatának kialakítása érdekében a Bizottság az ügynökségek új megbízatásainak kidolgozása során lehetőség szerint szakpolitikai területek alapján szervezte meg munkájukat.

(10)

Az Ügynökséget ezért a következő uniós programok és fellépések részeinek végrehajtásával kell megbízni:

(11)

Az Ügynökség a következő meglévő uniós programok és fellépések részeinek végrehajtásáért marad felelős:

(12)

Az említett programok és fellépések érintett részeinek igazgatása olyan szakmai projektek végrehajtását foglalja magában, amelyekhez nincs szükség politikai döntéshozatalra, és a teljes projektciklusban magas szintű szakmai és pénzügyi kompetenciát igényelnek.

(13)

E határozat és az érintett programok megfelelő időben történő, következetes végrehajtása érdekében biztosítani kell, hogy az Ügynökség az érintett programok végrehajtásával összefüggő feladatait e programok hatálybalépésnek függvényében és a hatálybalépés időpontjától ellássa.

(14)

Létre kell hozni az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget. Az Ügynökség a 2009/336/EK határozattal létrehozott Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség helyébe lép. Az Ügynökségnek az 58/2003/EK rendeletben megállapított alapszabálynak megfelelően kell működnie.

(15)

Ezért a végrehajtó ügynökséget létrehozó 2009/336/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni, és átmeneti rendelkezéseket kell elfogadni.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Végrehajtó Ügynökségek Bizottságának véleményével,

a)

Erasmus+;

b)

a Kreatív Európa program;

c)

az Európa a polgárokért program;

d)

az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest kísérleti program – az EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálata;

e)

a következő külső együttműködési eszközök keretében a felsőoktatás területén induló projektek:

a)

a 3906/89/EGK rendelettel előírt, egyes közép- és kelet-európai országoknak nyújtott gazdasági támogatásra (PHARE) vonatkozó rendelkezések alapján finanszírozható projektek a felsőoktatás területén;

b)

a 95/563/EK határozattal jóváhagyott, az európai audiovizuális alkotások létrehozásának és terjesztésének ösztönzésére irányuló program (MEDIA II – Alkotás és terjesztés) (1996–2000);

c)

a 95/564/EK határozattal jóváhagyott képzési program az európai audiovizuális műsorkészítő ágazatban működő szakemberek számára (MEDIA II – Oktatás) (1996–2000);

d)

a 253/2000/EK határozattal jóváhagyott Socrates közösségi oktatási cselekvési program (2000–2006) második szakasza;

e)

az 1999/382/EK határozattal jóváhagyott Leonardo da Vinci közösségi szakképzési cselekvési program (2000–2006) második szakasza;

f)

az 1031/2000/EK határozattal jóváhagyott Ifjúság közösségi cselekvési program (2000–2006);

g)

az 508/2000/EK határozattal jóváhagyott Kultúra 2000 program (2000–2006);

h)

a 99/2000/EK, Euratom rendeletben meghatározott, a kelet-európai és közép-ázsiai partnerállamoknak történő segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezések alapján finanszírozható projektek a felsőoktatás területén (2000–2006);

i)

a 2666/2000/EK rendelettel jóváhagyott, az Albániának, Bosznia és Hercegovinának, Horvátországnak, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak, Montenegrónak, Szerbiának és Koszovónak nyújtandó támogatás rendelkezései alapján finanszírozható projektek a felsőoktatás területén (ENBTH 1244) (2000–2006);

j)

a 2698/2000/EK rendelettel jóváhagyott, az euro-mediterrán partnerség (Meda) keretében végrehajtott gazdasági és társadalmi szerkezeti reformokat kísérő pénzügyi és műszaki intézkedésekre vonatkozó rendelkezések alapján finanszírozható projektek a felsőoktatás területén;

k)

az Európai Felsőoktatási Együttműködési Programnak az 1999/311/EK határozattal jóváhagyott harmadik szakasza (Tempus III) (2000–2006);

l)

a 2001/196/EK határozattal jóváhagyott, az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a felsőoktatásban, a szakoktatásban és a szakképzésben történő együttműködésre irányuló program megújításáról (2001–2005) szóló megállapodás rendelkezései alapján finanszírozható projektek;

m)

a 2001/197/EK határozattal jóváhagyott, az Európai Közösség és Kanada kormánya között felsőoktatási és képzési együttműködési program megújításáról (2001–2005) szóló megállapodás rendelkezései alapján finanszírozható projektek;

n)

a 2000/821/EK határozattal jóváhagyott program az európai audiovizuális művek fejlesztésének előmozdítására (MEDIA Plusz – Fejlesztés, Forgalmazás és Promóció, 2001–2006);

o)

a 163/2001/EK határozattal jóváhagyott képzési program az európai audiovizuális műsorkészítő ágazatban működő szakemberek számára (MEDIA – Oktatás) (2001–2006);

p)

a 2318/2003/EK határozattal jóváhagyott többéves program (2004–2006) az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatékony integrálására az európai oktatási és szakképzési rendszerekbe (elektronikus tanulási program/e-learning);

q)

a 2004/100/EK határozattal jóváhagyott közösségi program az aktív európai polgárság (aktív polgári szerepvállalás) támogatására (2004–2006);

r)

a 790/2004/EK határozattal jóváhagyott közösségi cselekvési program az ifjúságpolitika terén európai szintű tevékenységet folytató szervezetek előmozdítására (2004–2006);

s)

a 791/2004/EK határozattal jóváhagyott közösségi cselekvési program az oktatás és a képzés terén európai szintű tevékenységet folytató szervezetek támogatására, illetve meghatározott tevékenységek előmozdítására (2004–2006);

t)

a 792/2004/EK határozattal jóváhagyott közösségi cselekvési program a kultúra terén európai szintű tevékenységet folytató szervezetek támogatására (2004–2006);

u)

a 2317/2003/EK határozattal jóváhagyott, a harmadik országokkal történő együttműködésen keresztül a felsőoktatás minőségének javítására és az interkulturális megértés előmozdítására irányuló program (Erasmus Mundus) (2004–2008);

v)

a 2006/910/EK határozattal jóváhagyott, az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a felsőoktatásban, a szakoktatásban és a szakképzésben történő együttműködésre irányuló program (2006–2013) megújításáról szóló megállapodás rendelkezései alapján finanszírozható projektek;

w)

a 2006/964/EK határozattal jóváhagyott, az Európai Közösség és Kanada kormánya közötti, a felsőoktatás, a képzés és az ifjúságpolitika területén történő együttműködés keretének (2006–2013) létrehozásáról szóló megállapodás rendelkezései alapján finanszírozható projektek;

x)

az 1720/2006/EK határozattal jóváhagyott, az egész életen át tartó tanulás terén létrehozott cselekvési program (2007–2013);

y)

az 1855/2006/EK határozattal jóváhagyott Kultúra program (2007–2013);

z)

az 1904/2006/EK határozattal jóváhagyott, az aktív európai polgárságot támogató Európa a polgárokért program (2007–2013);

aa)

az 1719/2006/EK határozattal jóváhagyott Fiatalok lendületben program (2007–2013);

bb)

az 1718/2006/EK határozattal jóváhagyott, az európai audiovizuális ágazatot támogató program (MEDIA 2007) (2007–2013);

cc)

az 1298/2008/EK határozattal jóváhagyott, a harmadik országokkal történő együttműködésen keresztül a felsőoktatás minőségének javítására és az interkulturális megértés előmozdítására irányuló Erasmus Mundus (II) program (2009–2013);

dd)

az 1041/2009/EK határozattal létrehozott, a harmadik országok audiovizuális szakembereivel folytatott együttműködésre irányuló program (MEDIA Mundus) (2011–2013);

ee)

a 443/92/EGK rendelettel jóváhagyott, az ázsiai fejlődő országokkal folytatott gazdasági együttműködési támogatás rendelkezései alapján finanszírozható projektek a felsőoktatás területén;

ff)

az 1085/2006/EK rendelettel létrehozott előcsatlakozási támogatási eszközzel (IPA) finanszírozható projektek a felsőoktatás és az ifjúságpolitika területén;

gg)

az 1638/2006/EK rendelettel létrehozott európai szomszédsági és partnerségi eszköz rendelkezései alapján finanszírozható projektek az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatás, valamint az ifjúságpolitika területén;

hh)

az 1905/2006/EK rendelettel létrehozott fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközével finanszírozható projektek a felsőoktatás területén;

ii)

az 1934/2006/EK rendelettel létrehozott, az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközével finanszírozható projektek a felsőoktatás és az ifjúságpolitika területén;

jj)

a Luxemburgban 2005. június 25-én aláírt megállapodással (2005/599/EK határozat) módosított, Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodás (2003/159/EK határozat) alkalmazásában az Európai Fejlesztési Alap forrásaival finanszírozható projektek a felsőoktatás területén.

a)

a Bizottság által elfogadott megfelelő munkaprogramok alapján irányítja a programvégrehajtás egyes szakaszait és konkrét projektek egyes szakaszait a teljes projektciklus során, amennyiben a Bizottság erre felhatalmazta az Ügynökséget a felhatalmazó jogi aktussal;

b)

elfogadja a bevételekkel és a kiadásokkal kapcsolatos, a költségvetés végrehajtását szolgáló jogi aktusokat, továbbá elvégzi a program igazgatásához szükséges műveleteket, amennyiben a Bizottság erre felhatalmazta az Ügynökséget a felhatalmazó jogi aktussal;

c)

támogatást nyújt a programvégrehajtáshoz, amennyiben a Bizottság erre felhatalmazta az Ügynökséget a felhatalmazó jogi aktussal; ide értve a terjesztési tevékenységekhez nyújtott támogatást, adott esetben a nemzeti ügynökségekkel együttműködésben;

d)

biztosítja az európai oktatási információs hálózat (Eurydice) és az ifjúságpolitika jobb megértését és megismerését célzó tevékenységek uniós szintű megvalósítását;

e)

biztosítja a szakoktatás és szakképzés jobb megértését és megismerését célzó tevékenységek uniós szintű megvalósítását.

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/54

19.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 343/63

(1)

Egy 2009. január 7-i levélben panasz érkezett Narvik önkormányzata ellen (a továbbiakban: Narvik) azzal kapcsolatban, hogy értékesítette a koncesszió alapján termelt árammal kapcsolatos jogosultságait a Narvik Energi AS (a továbbiakban: NEAS) számára. A levél a Hatósághoz 2009. január 14-én érkezett, és aznap iktatták (2). A Hatóság 2009. július 16-án kelt levelében (3) további tájékoztatást kért a norvég hatóságoktól. Az információkérésre a norvég hatóságok 2009. október 2-án kelt levelükben (4) küldték meg válaszukat.

(2)

2011. december 14-én, a 393/11/COL határozat elfogadásával, a Hatóság eljárást kezdeményezett a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdése szerint. 2012. február 23-i levelükben (5) a norvég hatóságok megtették észrevételeiket a határozattal kapcsolatosan.

(3)

2012. április 26-án a határozatot kihirdették az Európai Unió Hivatalos Lapjában és EGT-kiegészítésében (6). 2012. május 25-én a Hatóság elektronikus levélben (7) észrevételeket kapott egy érdekelt féltől. A Hatóság 2012. június 28-án kelt elektronikus levelében (8) továbbította az észrevételeket a norvég hatóságok felé. 2012. november 30-án kelt levelükben (9), a norvég hatóságok további információkat nyújtottak be.

(4)

A panaszos állítása szerint Narvik a NEAS-szal való szerződés létesítésével a 128 Gwh/évnyi koncesszió alapján termelt áramnak a NEAS számára 50 és fél éves időszakra történő értékesítésére vonatkozóan, jelentősen a piaci ár alatt adta el jogosultságát a koncesszió alapján termelt áram vásárlására és ezzel jogellenes állami támogatásban részesítette a NEAS-t.

(5)

A panaszos továbbá azt is állítja, hogy a szerződéskötésre vonatkozó határozatot Narvik önkormányzatának tanácsa téves, és/vagy hiányos információk alapján hozta meg. Állítása szerint a szerződés időtartamára vonatkozóan kritikus szakértői jelentésekről és a villamos energia piaci árának meghatározásában rejlő nehézségekről nem tájékoztatták az önkormányzatot a szerződéskötésről szóló határozatot megelőzően.

(6)

Norvégiában a koncessziót általában nagyobb vízerőművek üzemeltetésére vonatkozóan igénylik. A vízenergia termelésére koncesszióval rendelkező vízerőművek kötelesek éves termelésük bizonyos mennyiségét annak az önkormányzatnak értékesíteni, amelynek a területén működnek. Az önkormányzat vételi joga alá tartozó villamos energia mennyiségére koncessziós áramként történik utalás. A koncessziós áramra vonatkozó szabályokat az ipari engedélyezési törvény 2. szakaszának (12) bekezdése (10) és a vízenergiáról szóló törvény 12. szakaszának (15) bekezdése (11) határozza meg.

(7)

A jogszabály indoklása szerint az önkormányzatok számára biztosítani kell az elegendő villamosáram-ellátást méltányos áron, így a koncessziós áram mennyiségét az egyes önkormányzatok általános villamosáram-szükséglete alapján határozzák meg (12) és ez elérheti az erőmű éves termelésének tíz százalékát. Nincs azonban korlátozás a koncessziós áram önkormányzatok általi hasznosítására vonatkozóan. Így az önkormányzatok felhasználhatják, értékesíthetik vagy bármely általuk megfelelőnek ítélt rendeletetésre fordíthatják azt.

(8)

A jogosultság nem jelenti azt, hogy az önkormányzatok kötelesek lennének koncessziós áramot vásárolni. Az 1983 előtti időre vonatkozó koncessziók esetében általában az a korlátozás alkalmazandó, hogy amennyiben egy önkormányzat úgy dönt, hogy nem gyakorolja a koncessziós áramra vonatkozó jogosultságát, a jövőre vonatkozóan elveszíti ezt a jogosultságot.

(9)

A jogszabályok két árazási rendszert írnak elő a koncessziós áramra vonatkozóan; az első az 1959. április 10-e előtt kiadott koncessziókra, a másik az 1959. április 10-én vagy később kiadott koncessziókra vonatkozik.

(10)

Az 1959. április 10-e előtt kiadott koncessziók esetében, a koncessziós áram árát az egyes erőművek költségalapú ára, plusz 20 %-os haszonkulcs alapján számítják ki. Ezt a modellt továbbra is alkalmazzák az 1959. április 10-e előtt kiadott koncessziókra vonatkozóan és a következőkben „költségalapú ár” modellként történik rá hivatkozás. A koncessziós áram ezen árazási modell szerinti értékesítésére a következőkben, mint „költségalapú áron értékesített koncessziós áram” történik hivatkozás.

(11)

Az 1959. április 10-ét követően kiadott koncessziókra vonatkozóan, a koncessziós árat az energia és kőolajipari minisztérium határozza meg az országszerte működő vízerőművek reprezentatív mintájára vonatkozó átlagos költségek alapján. Erre az árazási módszerre a következőkben „hatósági ár” módszerként történik hivatkozás. Az ezen árazási modell szerint értékesített koncessziós áramra a következőkben, mint „hatósági áron értékesített koncessziós áram” történik hivatkozás.

(12)

Az ipari engedélyezési törvény előírja, hogy az önkormányzatoknak a koncessziós áramra vonatkozó jogosultságát a Norvég Vízerőforrás és Energia Igazgatóság (a továbbiakban: NVE) elé terjeszthetik felülvizsgálatra húsz évvel azután, hogy a koncessziót kiadták (13). A norvég hatóságok kifejtették, hogy miközben az NVE felülvizsgálati eljárása a koncessziós áram mennyiségének kiigazítását eredményezheti, az nem idézhet elő lényeges változásokat a koncessziós árammal kapcsolatban az önkormányzatot megillető jogosultság tekintetében. A koncessziós árammal kapcsolatban a Narvikot megillető jogosultság nagy részének felülvizsgálata 2019-ben esedékes.

(13)

Az önkormányzatok viselik a koncessziós áram hálózatba történő betáplálásának költségét.

(14)

Narvik évente összesen kb. 128 GWh koncessziós áramra jogosult, amelyből kb. 116,3 GWh árát hatósági árazási módszer szerint állapítják meg, és a fennmaradó kb. 11,7 GWh árát költségalapú árazási módszer szerint állapítják meg. A norvég hatóságok kifejtették, hogy a hatósági ár 2000-ben kb. 0,10 NOK, a vonatkozó költségalapú ár a Håkvik és Nygård esetében 2000-ben 0,14 NOK 0,178 NOK között alakult.

(15)

A NEAS Narvik önkormányzat területén, Nordland megyében található, villamos energiát állít elő és értékesít. 2001-ig a NEAS Narvik önkormányzatának 100 %-os tulajdonában állt. 2001-ben Narvik eladta részvényeinek 49,99 %-át két villamosenergia-vállalat, a Vesterålskraft AS és a Hålogalandskraft AS részére.

(16)

A 2006-os fúziót, valamint a 2009-es névváltozást követően a NEAS jelenleg a Nordkraft AS (a továbbiakban: Nordkraft) vállalat részét képezi.

(17)

1998 végéig, Narvik önkormányzata rövid és hosszabb távú szerződések keretében eladta az évenként kb. 128 GWh koncessziós áramra vonatkozó jogosultságát a NEAS részére. 1999 elején azonban, miután nem sikerült megállapodásra jutnia a NEAS-szal, Narvik az energiatőzsdén azonnali (spot) árakon értékesítette az őt megillető koncessziós áramot.

(18)

1999 márciusában az önkormányzat tendereljárást írt ki az 1999. év hátralévő részére vonatkozó koncessziós áram értékesítésére. 1999. március 30-án Narvik önkormányzata szerződést kötött a legmagasabb árat kínáló ajánlattevővel, a Kraftinor AS-szel. Az árat 109,50 NOK/MWh-ban határozták meg. Miután 111,10/MWh NOK plusz 20 NOK/MWh betáplálási költséget fizetett a koncessziós áramért, Narvik önkormányzatának kb. 2,3 millió NOK vesztesége keletkezett a szerződés alapján. Narvik eredetileg 3,5 millió NOK bevételi többletet várt.

(19)

1999. október 19-én az önkormányzati tanács végrehajtó bizottsága (a továbbiakban: végrehajtó bizottság) azt az ajánlást fogalmazta meg az önkormányzati tanács felé, hogy az önkormányzati koncessziós áram kezelésének – a biztonságos, tervezhető jövő érdekében – arra az átfogó célra kell irányulnia, hogy hosszú távon a ráfordítások maximálisan megtérüljenek. Az e cél elérésére javasolt stratégia négy részből állt:

(20)

Az önkormányzati tanács a polgármester javaslatára egy kiigazítással megerősítette a végrehajtó bizottság ajánlását, és a stratégia módosításával erősítette azt meg: ahelyett, hogy a polgármester kifejezetten „felhatalmazást kap a szerződések megkötésére az önkormányzati tanács által meghatározott stratégia szerint” a végleges határozat szerint a következő szöveg szerepel: „e stratégia megvalósításának első lépésként a NEAS-t felkérik, hogy vitassák meg a tárgyhoz fűződő érdekeltségeiket az ügyben, amint azt az önkormányzatnak november 9-én megküldött levelükben felvázolták.”

(21)

A NEAS 1999. november 9-én kelt levele megkérdőjelezte a javasolt stratégiát, amely szerint a koncesszió alapján termelt áramot eltérő időtartamú különböző szerződések alapján értékesíti a kockázat diverzifikálása érdekében. A NEAS ehelyett egyetlen hosszú távú szerződést javasolt („például 50 évre szóló szerződés”) és kész volt elfogadni az árkiigazítási záradék felvételét a Narvikkal kötendő szerződésbe.

(22)

Egy, szintén 1999. április 15-i levélben a NEAS kinyilvánította érdekeltségét a koncessziós árammal kapcsolatos hosszú távú szerződés megkötésében, a szerződéskötéskor történő, egyösszegű átalánykifizetéssel való vásárlás útján, vagy ennek alternatívájaként – eredetileg 60 évre javasolt – hosszú távú bérlettel, a Narvik önkormányzatának történő éves kifizetéssel.

(23)

A koncessziós áram témája mellett, megbeszéléseket folytattak a NEAS jövőbeni piaci szerepéről, valamint Narvik önkormányzatának a NEAS tulajdonosaként betöltött szerepéről.

(24)

A norvég hatóságok szerint a NEAS abban az időszakban annak lehetett tanúja, hogy széles körű regionális konszolidáció ment végbe a villamosenergia-vállalatok között, valamint nemzeti/nemzetközi üzemeltetők léptek be a helyi piacokra. A NEAS-nak meg kellett erősítenie saját tőkéjét, hogy részesedést szerezhessen más villamosenergia-vállalatokban, különösen a Nordkraft AS-ben. A NEAS szándéknyilatkozatokat írt alá a Hålogaland Kraft AS és a Vesterålskraft AS vállalatokkal is, hogy egy regionális termelővállalatot és egy regionális energiaszállító vállalatot alapítsanak. Ezeket a változásokat 2001. január 1-ével tervezték életbe léptetni. Annak érdekében, hogy a NEAS képes legyen ezen tranzakciók véghezvitelére saját és kölcsöntőke kombinációjával, azt várták, hogy Narvik önkormányzata, amely a NEAS kizárólagos tulajdonosa, további tőkét fektet be a NEAS-ba.

(25)

Az önkormányzati tanács 1999. december 16-i ülésén, úgy döntöttek, hogy az önkormányzat NEAS-beli tulajdoni hányadát, a vállalat tőkeigényét és a koncessziós áram kezelését együttesen kell értékelnie egy, a polgármesterből, a polgármester-helyettesből, az ellenzék vezetőjéből, valamint az igazgatóból, az igazgatóhelyettesből és az önkormányzat közbeszerzésért felelős vezetőjéből álló tárgyaló csoportnak.

(26)

A NEAS megbízására két jelentést készített el az Arthur Andersen (a továbbiakban: AA) és a Deloitte & Touche (a továbbiakban: DT) a hatósági áras koncessziós áram értékének megállapítása érdekében. Az AA jelentése nettó jelenérték módszert alkalmaz, azonban nem magyarázza nagy részletességgel az alapul szolgáló feltételezéseket. A DT jelentése szintén alkalmaz nettó jelenérték módszert, azonban szélesebb körben kifejti az AA jelentésénél a releváns feltételezések és számítások magyarázatát. A DT jelentése például részletesen magyarázza, hogy miként határozták meg az elvárt megtérülést a tőkeeszköz-árazási modell alapján és hogyan állapították meg a súlyozott átlagos tőkeköltséget. Az elemzés tartalmazza a koncessziós ár kiszámításának részletes leírását is, beleértve a villamos energia árában és a súlyozott átlagos tőkeköltségben bekövetkezett fokozatos változásokra alapozott érzékenységi elemzést.

(27)

Narvik önkormányzata két jelentést rendelt meg a Danske Securities-tól (a továbbiakban: DS1 és DS2). Az első jelentésre, a DS1-re vonatkozóan, a Danske Securities arra kapott megbízást, hogy értékelje, vajon az önkormányzatnak el kellene-e adnia a piacon a koncessziós áramra való jogosultságát vagy át kellene-e adnia a NEAS-nak. A DS1-ben a Danske Securities, saját kezdeményezésére, becslést adott a koncessziós áram jogosultságának értékére, 50 éves időtartamra vonatkozóan. A villamos energia árának jövőbeni alakulására vonatkozóan tett feltételezéseitől eltekintve, a Danske Securities csupán korlátozott útmutatást adott arról, hogy a koncessziós áramra való jogosultság értéke miként került kiszámításra.

(28)

A DS2-ben a Danske Securities a következő 3 piaci szereplőtől kért árra és költségre vonatkozó becsléseket: a CBF Kraftmegling AS (a továbbiakban: CBF), a Norwegian Energy Brokers AS (a továbbiakban: NEB) és a Statkraft SF (a továbbiakban: Statskraft). E becslésekre alapozva, a Danske Securities kiszámította a koncessziós áramra való jogosultság becsült piaci értékét. A CBF várakozásai szerint alapesetben ez 127 millió NOK-ra becsülhető. A NEB várakozásai szerint alapesetben ez 75 millió NOK-ra becsülhető. Mivel a NEB nem igazította az ár és költségbecslését az inflációhoz, a Danske Securities hangsúlyozta, hogy nem találta hitelt érdemlőnek a NEB várakozásait. A Statkraft becslései 115-140 millió NOK közötti összeget eredményeztek. A három értékbecslés alapján a Danske Securities azt a következtetést vonta le, hogy a koncessziós áramra való jogosultság becsült nettó jelenértéke 100-140 millió NOK között lehet.

(29)

A négy jelentés összefoglalását az alábbi táblázat mutatja. A következőkben ezekre a jelentésekre, mint „a négy jelentés” történik hivatkozás.

(30)

A külső értékeléseken felül, Narvik önkormányzatának közbeszerzésért felelős vezetője elkészítette saját értékelését.

(31)

Az 1999 októberében a végrehajtó bizottság részére benyújtott első értékelésében arra a következtetésre jutott, hogy a 10 és 40 év közötti futamidejűként meghatározott hosszú távú szerződésekkel kapcsolatban nagyon magas az átfogó kockázat az önkormányzat számára.

(32)

A második értékelésében, amelyet 2000. március 16-án a tárgyaló csoportnak mutatott be, a koncessziós áram kezelésére vonatkozó különböző opciókat tárgyalt. Addigra azonban a tárgyaló csoport a közbeszerzésért felelős vezető megbízatásának terjedelmét leszűkítette kizárólag a három forgatókönyv (mindegyik magában foglalta Narvik koncessziós áramra való jogosultságának a NEAS számára történő átadását 50 évre, valamint tulajdonrészének csökkentését a NEAS-ban) kockázatainak, elszámolási idejének, adóügyi vonatkozásainak és az azokhoz kapcsolódó profitmaximalizálásnak az értékelésére. Ennek ellenére a második értékelésében, a közbeszerzésért felelős vezető figyelmét továbbra is a szerződés hosszának fontosságára összpontosította. A koncessziós áramra való jogosultság határértékéről szóló értékelése idővel a következő volt, hogy „…az olyan nagyon hosszú időre, mint 50 évre szóló szerződés megkötése nagyon kevés hozzáadott értéket ad számunkra, eladókra a rövidebb idejű szerződésekhez képest (például 20 évre kötött szerződés 83 millió NOK értékben)”.

(33)

A hosszú távú szerződések előnyeivel és hátrányaival kapcsolatos belső megbeszéléseket követően, a tárgyaló csoport megtette ajánlását az önkormányzati tanács felé, amelyben 50 és fél év időtartamra szóló szerződést ajánlott, amely megfelelő arra, hogy csökkentse az önkormányzat kockázatát, és biztosítsa a hosszú távú tervezést.

(34)

A NEAS csak a 116,3 GWh hatósági áras koncessziós áram megvásárlására törekedett. A vállalattal folytatott tárgyalások során, Narvik azonban ragaszkodott, hogy a koncessziós áramra vonatkozó jogosultságát teljes mértékben vásárolják meg és így a 11,7 GWh költségalapú áron értékesített koncessziós áramot kezeljék a hatósági áras koncessziós árammal egy csomagban.

(35)

2000 májusában, a felek végül megállapodtak, hogy a teljes 128 GWh koncessziós áramot beemelik a megállapodásba és a NEAS 120 millió NOK-ot fizet a hatósági áras koncessziós áramért, valamint 6 millió NOK-ot a költségalapú áron értékesített koncessziós áramért.

(36)

2000. május 25-én, az önkormányzati tanács hivatalosan döntött arról, hogy az önkormányzatnak értékesítenie kell a NEAS részére 50 és fél évre 126 millió NOK összegért az évi 128 GWh koncessziós áramra való jogosultságát.

(37)

2000. október 16-án Narvik és a NEAS hivatalossá tette a megállapodást a szerződés aláírásával, amelyben Narvik a fenti feltételekkel értékesítette a koncessziós áramra vonatkozó jogosultságát. A szerződésbe nem foglaltak árkiigazító mechanizmust, és a vételárat előre egy átalányösszegben kellett kifizetni.

(38)

2000. november 29-én Narvik önkormányzata és a NEAS kiegészítő megállapodást írt alá, amely szerint a NEAS a koncessziós áramra való jogosultság megvásárlásáért köteles Narvik önkormányzatának 60 millió NOK-ot készpénzben megfizetni, valamint a fennmaradó 66 millió NOK-ot a NEAS-nak (amely akkor még Narvik önkormányzatának 100 %-os tulajdonában állt) juttatott természetbeni sajáttőke-hozzájárulásként teljesíteni.

(39)

2001-ben Narvik önkormányzata a NEAS-ban meglévő részesedésének 49,99 %-át eladta a Vesterålskraft AS-nak és a Hålogalandskraft AS-nak.

(40)

A norvég hatóságok azon a véleményen vannak, hogy a szerződést a NEAS-szal piaci feltételek mellett kötötték. A hatóságok először is hangsúlyozzák, hogy a megállapodást azért kellett megkötni, mert Narvik önkormányzata pénzügyi szempontból nehéz helyzetben volt és szüksége volt likvid tőkére. Másodszor a NEAS-t fel kellett tőkésíteni, hogy a vállalat átalakításával egy nagyobb regionális vállalatot hozzanak létre. Végezetül, a szerződés megkötésének időpontjában az önkormányzat a koncessziós áramot veszteséggel adta el, mivel a koncessziós áram ára magasabb volt, mint a piaci ár. Példaként, az 1999. április és 1999. december közötti időszakban, Narviknak 2,3 millió NOK összegű vesztesége keletkezett a koncessziós áram eladása kapcsán.

(41)

A szabályozási kockázat kérdését illetően, a norvég hatóságok kifejtették, hogy a NEAS visel minden kockázatot. A hatóságok azzal érveltek, hogy valószínűleg inkább a koncessziós áram mennyiségének csökkenése, és nem a növekedése jelent kockázatot, ami csökkenti a támogatás valószínűségét.

(42)

A norvég hatóságok úgy érvelnek, hogy az 50 és fél évre szóló megállapodásra vonatkozóan egy erőmű végleges eladása a megfelelő piaci viszonyítási alap és, hogy a releváns különbségek kiigazításával, a NEAS által kapott árak összhangban álltak az erőművek eladásából származó árak szintjével ugyanebben az időszakban.

(43)

A 2000-ben történt erőmű eladások árairól szóló adatokra vonatkozóan, a norvég hatóságok a villamosenergia-piacnak a 2000. évre vonatkozóan a Pareto által elvégzett úgynevezett valós idejű felülvizsgálatára (a továbbiakban: Pareto felülvizsgálat) hivatkoznak. Ebből a felülvizsgálatból az derül ki, hogy a 2000-ben értékesített erőművek esetében a piaci árak 1,64 és 1,77 NOK/KWh éves termelési kapacitás között változtak. Narvik önkormányzata koncessziós áramra való jogosultságának eladása kb. 1,00 NOK/KWh éves termelési kapacitással egyezik meg. A norvég hatóságok szerint a számadatok közötti különbséget az alábbi tényezőkkel lehet magyarázni.

(44)

Először is, 2000-ben a jellemző működési költségek, beleértve a folyamatban lévő újbóli beruházásokat (értékcsökkenés nélkül) újabb erőmű esetében kb. 0,05 NOK/KWh/év voltak (plusz betáplálási költségek). A NEAS várható folyamatos kifizetése kettős volt; kb. 0,10 NOK/KWh/év (plusz betáplálási költségek) a hatósági áras koncessziós áramra vonatkozóan, valamint 0,14 és 0,178 NOK/KWh/év (plusz betáplálási költségek) az 1959. április 10. előtti koncessziós áramra vonatkozóan. 2000-ben a várható piaci ár kb. 0,12 NOK/KWh volt. Így a 2000. évi forgatókönyv 0,07 NOK/KWh nettó profitot eredményezne az erőmű tulajdonosának, a koncessziós áram 0,02 NOK/KWh árához képest. A szerződés megkötésének időpontjában, a becsült 2010-es ár 0,20 NOK volt. E becslés alapján, a 2010. évi forgatókönyv 0,15 NOK/KWh nettó profitot eredményezne az erőmű tulajdonosának, a koncessziós áram 0,10 NOK/KWh árához képest.

(45)

Másodszor a norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a Pareto felülvizsgálatban szereplő öt erőmű eladási árát csökkenteni kell kb. 10-15 %-kal, amennyiben 4 %-os tőkésítési rátát alkalmaznak a határozatlan idejű (25-ös tőkésítési tényező) és az 50 évre szóló (21,48-as tőkésítési tényező) tőkésítés közötti különbség pótlására.

(46)

A norvég hatóságok hozzátették továbbá, hogy az első éveknek van a legnagyobb hatása a nettó jelenérték kiszámítására és a tulajdonosnak az újbóli beruházás miatt felmerülő súlyos költségei jellemzően csak későbbi szakaszban jelentkeznek, ezért csekély csökkentő hatása van a nettó jelenérték kiszámítására.

(47)

Ezt figyelembe véve, a norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy szoros korreláció van, egyrészt a kb. 1,64 – 1,77 NOK/KWh éves termelési kapacitású erőművek értékesítése, másrészt a kb. 1,00 NOK/KWh koncessziós áram bérlete (fizetés a villamos energiához való hozzáférésért 50 és fél évig) között.

(48)

A norvég hatóságok így azzal érvelnek, hogy a fenti tényezőket korrigáló összehasonlítás azt mutatja, hogy a NEAS által a koncessziós áramért fizetett ár összehasonlítható volt az ugyanabban az időben eladott erőművek árával és hozzáteszik, hogy az ár szintjére vonatkozó következtetésre a DT jelentése és a két DS jelentés szolgált alapul, amely időben megelőzte a koncessziós áramra vonatkozó 50 és fél évre szóló megállapodás megkötését.

(49)

A Hatóságnak a hatóságok általi földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló iránymutatásaira (a továbbiakban: iránymutatások) (16) hivatkozva, a norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a kompetitív és feltétel nélküli tendereljárás csak az egyik módszer, amelyet a Hatóság elismer a piaci árak meghatározásához a közvagyon eladására vonatkozóan. A norvég hatóságok hangsúlyozzák, hogy az iránymutatásokban a Hatóság azt is elismeri, hogy független szakértő értékelésére alapozva meg lehet határozni a támogatástól mentes piaci árat. A norvég hatóságok megjegyzik, hogy a DT és a két DS jelentést még az 50 és fél évre szóló szerződés megkötése előtt készítették. A második DS jelentés „közvetlen piackutatás” alapján határozta meg az értéket, amely a norvég hatóságok szerint a tendereljáráséhoz hasonló piaci tesztelést eredményezett. A norvég hatóságok azt is megjegyezték, hogy a végső ár a három becslés felső szintjén belül maradt.

(50)

A norvég hatóságok továbbá azzal is érveltek, hogy megfelelő volt, hogy nem foglalták bele az árkiigazítási záradékot, mivel a vételi árat egy összegben fizették meg és nem folyamatosan. A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy, mivel a vételárat szerződéskötéskor – részben készpénzben és részben természetbeni hozzájárulásként – kiegyenlítették hasonlóan egy erőmű végleges értékesítéséhez, ezért „természetellenes és nagyon szokatlan” lett volna árkiigazítási mechanizmust belefoglalni. A norvég hatóságok továbbá azzal érvelnek, hogy a természetbeni hozzájárulás modellje alapján egy későbbi kiigazítás valószínűleg jogellenes lenne a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény értelmében (17).

(51)

Egy harmadik fél, a NEAS (jelenleg Nordkraft), észrevételeket nyújtott be a 393/11/COL határozattal kapcsolatban. A NEAS lényegében egyetért a norvég hatóságok véleményével.

(52)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha e megállapodás másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet.”

(53)

Ebből a rendelkezésből következik, hogy az állami támogatás megvalósulásához az intézkedésnek gazdasági előnyt kell biztosítania a kedvezményezett számára. A következőkben a Hatóság értékeli, hogy ez esetben szó van-e ilyen gazdasági előnyről.

(54)

Az Európai Unió Bírósága kijelentette, hogy annak megerősítése érdekében, hogy egy állami intézkedés támogatásnak minősül-e, szükség van annak megállapítására, hogy vajon a kedvezményezett vállalat olyan gazdasági előnyben részesül-e, amelyhez rendes piaci feltételek között nem jutott volna hozzá (18). A gazdasági előny meglétének értékelésére, a Hatóság a (feltételezett) piacgazdasági befektető elvét alkalmazza (19).

(55)

Amennyiben a szóban forgó ügyletet a piacgazdasági befektető elvével összhangban hajtották végre, pl. ha az önkormányzat a koncessziós áramra való jogosultságot piaci értékén értékesítette és az ár, valamint az ügylet feltételei a körültekintő piacgazdasági magánbefektető számára is elfogadhatóak lettek volna, az ügylet nem részesíti gazdasági előnyben a NEAS-t és így nem foglal magában állami támogatást. Ellenben, az ügylet állami támogatást foglalhat magában, amennyiben nem piaci áron hajtották végre.

(56)

Az értékelés elkészítésekor a Hatóság nem helyettesítheti az önkormányzat üzleti döntését a sajátjával, ami azt jelenti, hogy az önkormányzat – mint a koncessziós áram jogosultja– mozgástérrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy milyen módon működik rendes versenyfeltételek között.

(57)

Az önkormányzat és a NEAS között megkötött szerződés értékelésének az ár és a feltételek vonatkozásában a szerződés megkötésének időpontjában Narvik önkormányzata számára rendelkezésre álló információkon kell alapulnia. Általánosságban véve egy megalapozott előzetes értékelés elegendő lenne annak kizárásához, hogy állami támogatás valósul meg, még akkor is, ha ez az értékelés olyan feltételezésekre támaszkodott, amelyek utólag helytelennek bizonyultak.

(58)

Ezért a Hatóság a következőkben értékeli, hogy Narvik önkormányzata piaci magánbefektetőként járt-e el, amikor szerződést kötött koncessziós áramra való jogosultságának értékesítésére.

(59)

A Hatóság tisztában van az ügylet megkötésének körülményeivel. A norvég hatóságok által szolgáltatott információk alapján a Hatóság úgy értelmezi, hogy a szerződés megkötésének időpontjában az önkormányzat helyzete szükségessé tette mind a likviditáshoz való hozzáférést (hiteltörlesztési kötelezettségének teljesítése érdekében), mind NEAS-nak történő tőkejuttatást. Ezen felül meg kell jegyezni, hogy a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény korlátozta annak lehetőségét, hogy árkiigazítási mechanizmust foglaljanak bele a szerződésbe természetbeni hozzájárulás esetén. 1999-ben a 2000. évi adásvételi megállapodás megkötése előtt, Narvik önkormányzatának további vesztesége keletkezett a koncessziós áramának értékesítésével kapcsolatosan. Az önkormányzat ezért úgy döntött, hogy hosszú távra értékesíti a koncessziós áramra való jogosultságát, ugyanakkor azzal a hangsúlyozott stratégiájával összhangban jár el, amelynek célja, hogy maximalizálja a koncessziós áram megtérülését.

(60)

A norvég hatóságok azzal érveltek, hogy a Hatóságnak képesnek kellene lennie a gazdasági előny meglétének kizárására az iránymutatásokban lefektetett elveknek a jelen esetre történő alkalmazása alapján. A Hatóság megjegyezi, hogy bár az iránymutatások nem alkalmazandóak a koncessziós áram vásárlására vonatkozó jog eladására, az iránymutatások valóban előírnak két módszert, amelyekkel a hatóságok rendes esetben megkaphatják a piaci árat a hatóságok általi földterület- és épületértékesítés során, és ennek megfelelően biztosíthatják, hogy az eladás nem tartalmaz állami támogatást. Az első módszer a támogatási elem kizárására a feltételmentes pályázati eljárás útján történő értékesítés. A második módszer egy független szakértő értékelése alapján megállapított áron történő eladás, amely értékelést az általánosan elfogadott értékelési standardokkal összhangban végeznek el.

(61)

A Hatóság megjegyzi, hogy vagyoneszközöknek feltételmentes pályázati eljárás útján történő értékesítése rendes körülmények között kizárja a gazdasági előny meglétét. Legalábbis a valóban nyílt eljárások során, amelyekben több mint egy ajánlattevő szerepel (20). Narvik önkormányzatának a koncessziós áramra való jogosultságát azonban nem feltételmentes pályázati eljárás útján értékesítették.

(62)

Másrészt mind Narvik, mind a NEAS megrendelt két értékelést külső tanácsadóktól, a fenti (26) – (29) bekezdésekben leírtak szerint. Sem a DS1 és a DS2, sem az AA jelentése nem tisztázza alaposan azonban, hogy milyen módszert használtak az értékbecslések meghatározásához. A további magyarázatok hiányában, a Hatóság nincs abban a helyzetben, hogy értékelje, vajon a piaci értékbecslést az általánosan elfogadott piaci mutatókkal és értékelési normákkal összhangban végezték-e el. A Hatóság véleménye ezért az, hogy a DS1 és DS2, valamint az AA jelentése korlátozott értékkel bír a koncessziós áramra való jogosultság értékének becslésében. Másrészt a DT jelentése az értékeléséhez részletes magyarázatot ad. Következésképpen eredményeit lehet tesztelni és meg lehet vizsgálni. A Hatóság ezért úgy véli, hogy a DT jelentése a leghitelesebb jelentés. A Hatóság véleménye szerint azonban az a tény, hogy mind a négy jelentés hasonló eredményeket ad (21), megerősíti a DT jelentés eredményeit és feltehetően a másik három jelentés eredményeit is.

(63)

A Hatóság megjegyzi, hogy bár a független értékbecslő által megállapított ár normál esetben felhasználható a gazdasági előny kizárására könnyen értékelhető, általános jellegű föld- és épületek esetében, amelyekkel kapcsolatosan számos ügyletre kerül sorv, ez nem feltétlenül igaz olyan föld és épületek esetében, amelyek több egyedi jellemzővel rendelkeznek vagy amikor az eladás körülményei kételyt ébreszthetnek aziránt, hogy a szakértői értékelés tükrözi-e az ingatlan aktuális piaci értékét (22).

(64)

A következőkben leírtak szerint, a 6 évet meghaladó időtartamú fix áras villamosenergia-szolgáltatási szerződések nem szokványosak és nem gyakran fordulnak elő. Mivel nem létezik olyan piac, amelyen összehasonlítható árak figyelhetőek meg, és tekintettel a villamos energia árának ingadozására, a szakértői értékelés kevésbé alkalmas eszköz a piaci ár megállapítására egy 50 és fél évre megkötött fix áras villamosenergia-ellátásról szóló szerződés esetében (23).

(65)

Mindenesetre a Hatóság emlékeztet arra, hogy a piacgazdasági befektető tesztje, nem pedig a köztulajdonban levő földterület vagy épületek értékesítésére vonatkozó iránymutatások, az annak értékelésére alkalmazandó teszt, hogy a hatóságok által megkötött villamosenergia-ellátásról szóló szerződés magában foglal-e gazdasági előnyt, amely kedvez egy vállalkozásnak. Valójában azt, hogy az általános piacgazdasági befektető elve vonatkozik a hosszú futamidejű villamosenergia-szolgáltatási szerződésekre, az Európai Bíróság megerősítette a Budapesti Erőmű Zrt kontra Bizottság ügyben, amelyben a Törvényszék támogatta az Európai Bizottság megközelítését (a továbbiakban: a Bizottság) a magyar hatóságok által megkötött hosszú távú szerződésekre vonatkozó esetben (24).

(66)

Ebben az esetben a Bizottság azonosította az európai villamosenergia-piac kereskedelmi szolgáltatóinak fő gyakorlatait, amelyek relevánsak voltak az elemzése szempontjából és értékelte, hogy vajon az ez esetben felmerülő megállapodások összhangban álltak-e az említett gyakorlatokkal, illetve hogy a szerződéseket olyan feltételekkel kötötték-e, amelyek nem lettek volna elfogadhatóak a tisztán üzleti alapon eljáró gazdasági szereplő számára (25).

(67)

A Bizottság megállapította, hogy az európai piacon ritkán kötnek 6 évnél hosszabb időtartamú hosszú távú villamosenergia-ellátásról szóló szerződéseket (26). A Hatóságok rendelkezésére álló információk megerősítik ezt a megállapítást. Ezért, ha létezik is, nem sok ilyen hosszú futamidejű villamosenergia-ellátásról szóló szerződés van érvényben, amellyel referenciaárat lehetne kiszámítani a jövőre nézve az 50 és fél évre értékesített villamos energiára vonatkozóan.

(68)

A jövőbeni villamosenergia-árakra vonatkozó hosszú távú becsléseket azonban az erőművek potenciális vevőinek és eladóinak kell megtenni. A norvég hatóságok ezen az alapon érveltek úgy, hogy Narvik koncessziós áramra való jogosultságának eladásának hasonlónak kellene lennie a vízerőmű eladásához. Ezen érvelés alátámasztására a norvég hatóságok a Hatóságnak megküldték a Pareto felülvizsgálatot, amely áttekintést ad öt vízerőműről, amelyet Norvégiában 2000-ben értékesítettek.

(69)

A norvég hatóságok úgy vélik, hogy mind a vízerőművek eladásának esetében, mind Narvik koncessziós áramra való jogosultságának eladása esetében, az eladási árak a termelési volumen várható pénzforgalmának nettó jelenértéket képviselik. Így, mint ez esetben Narvik és a NEAS, a vízerőművek bármely vevőjének vagy eladójának fel kell becsülnie a vízerőmű értékét a következők alapján: a termeléssel kapcsolatos várható bevételek, csökkentve azokat a várható költségekkel a vonatkozó diszkontrátán diszkontálva, mindaddig amíg az új tulajdonos hasznosítani tudja az érintett vízerőművet.

(70)

A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy bizonyos releváns tényező korrigálásával, a Pareto jelentésben említett öt vízerőmű ára összehasonlítható a Narvik koncessziós áramra való jogosultságának eladásából kapott árral. Ebben az összefüggésben, a Hatóság tudomásul veszi a norvég hatóságok által, a fenti I. fejezet (11) bekezdésében ismertetett módon hivatkozott korrekciós tényezőket.

(71)

Az öt vízerőműre vonatkozóan az eladási árak tartománya a termelési kapacitás per KWh szerint a 1,66 és 1,74 NOK között volt. Egy vagyoneszköz végleges értékesítése növeli a vagyoneszköz nettó jelenértékét összehasonlítva a koncessziós áram vásárlására való jogosultság 50 és fél évre történő eladásával, mivel a vagyoneszközről feltételezik, hogy pozitív pénzforgalmat generál majd 50 és fél év múlva. A norvég hatóságok 4 %-os tőkésítési rátát feltételeznek, amely az eladási ár kb. 10-15 %-os lefelé történő kiigazítását eredményezte, annak érdekében, hogy összehasonlítsák a végleges értékesítést a koncessziós áram meghatározott idejű eladásával (27).

(72)

A második különbség a végleges értékesítés és a koncessziós áram vásárlására való jogosultság 50 és fél évre történő eladása között a költségalapra vonatkozik, amelyet a nettó jelenérték modellben használnak – a termelésre vonatkozó összköltségek szemben a koncessziós díjakkal. A norvég hatóságok azzal érveltek, hogy a jellemző működési költségek, beleértve az újbóli beruházást egy újabb erőműbe, kb. 0,05 NOK/KWh-t tettek ki, miközben a hatósági ár abban az időben mintegy 0,10 NOK/KWh volt.

(73)

Annak értékelése céljából, hhogy az erőművek ára megfelelő összehasonlítási alapnak minősül-e a szóban forgó koncessziós áram piaci ára tekintetében, az érvelés mindegyik elemét meg kell vizsgálni részletesebben. A Hatóság értékelése a norvég hatóságok által szolgáltatott és egyéb nyilvánosan hozzáférhető információkon alapul.

(74)

A következő elemzésben a névleges értékek szerepelnek valamennyi számításban (28).

(75)

A Pareto felülvizsgálatban említett öt vízerőműre vonatkozóan az eladási árak/KWh a termelési kapacitás szerint a 1,66 és 1,74 NOK közötti tartományban alakultak. Az Econ Pöyri gazdasági tanácsadó cég által kiadott jelentésben, amelyben az a 1996 és 2005 közötti vízerőmű-értékesítéseket elemzi, az ügyletek átlagos értéke a 2000. évben valamivel magasabbnak tűnik, a becslések szerint kb. 1,85 NOK. Ugyanebben a jelentésben az áll, hogy 1999-ben ugyanezt a hozzávetőleges árat kapták. Ezek szerint az összehasonlítandó ártartomány kissé magasabbnak tűnik, mint a Pareto felülvizsgálatban szereplő. Mivel az ECON jelentés az ügyletek magasabb átlagos értékére utal, mint a Pareto felülvizsgálat, a Hatóság az 1,70 és 1,80 NOK közötti tartományt használja a további elemzésekben.

(76)

A második megfontolandó tényező az, hogy miként lehet az árszinteket kiigazítani a végleges értékesítésről az 50 és fél évnél hosszabb, meghatározott idejű eladáshoz. A norvég hatóságok azzal érveltek, hogy a megfelelő kiigazítási együttható a 10-15 %, amely 4 %-os tőkésítési rátán alapul. A Hatóság megállapítja, hogy a tőkésítési ráta megválasztása szorosan összefügg a diszkontráta megválasztásával a nettó jelenérték modellben. Az adózás utáni diszkontráta névleges értéke, amelyet a DT jelentésében használtak 6,8 %, míg az AA jelentésben használt 7 % volt. Azt is meg kell jegyezni, hogy az NVE 6,5 %-os rátát használt, amikor értékelte az új vízerőmű projekteket (29). A költségalapú ár számítási modellje 6 %-os rátát alkalmaz (30). A Hatóság a fentiek alapján azon a véleményen van, hogy a megfelelő diszkontráta és ezért a megfelelő tőkésítési ráta, amelyet alkalmazni kell a végleges és a határozott idejű értékesítés összehasonlítására, az adózás után névleges értéken 6-7 % közötti tartományban van. Ezen az alapon, a megfelelő kiigazítás értéke a végleges értékesítés és az 50 és fél évre történő értékesítés között nem a norvég hatóságok szerinti 10-15 %, hanem közelebb áll a 4-5 %-hoz.

(77)

A harmadik figyelembe veendő tényező a villamos energia jövőben várható piaci ára. A fentiek szerint, a jövőbeni energiaárak 50 évre vagy annál hosszabb időre szóló prognózisa nehézségekkel járó feladat. A fent említett értékelési jelentésekben, különösen az AA és a DT jelentésében azt a várakozást fogalmazták meg, hogy az energia piaci ára folyamatosan emelkedik egy 10-20 éves időszakban, amelyet követően várhatóan reálértéken állandó marad (azaz csak a várható inflációval nő) (31). Ez arra utal, hogy abban az időben konszenzus volt a piacon, hogy a jövőbeni energiaárak hosszú távon reálértéken állandóak maradnak és nem növekednek tovább (32). A Hatóság feltételezi, hogy a jövőbeni energiaárakra vonatkozó bizonytalanság valamennyi piaci szereplő számára érzékelhető volt, azok számára is, akik a koncessziós áramra való jogosultság értékesítésének időszakában vettek vagy adtak el erőműveket. Így nincs ok azt feltételezni, hogy a különböző piaci szereplőknek lényegesen eltérő információkhoz van hozzáférésük a piaci árakra vonatkozó várakozásokkal kapcsolatosan.

(78)

A bevételekről a költségekre áttérve, a norvég hatóságok által bemutatott összehasonlítás olyan forgatókönyvre utal, amelyben különbség van a pénzeszköz-kiáramlásban/KWh a végleges értékesítés és a 0,05 NOK árú koncessziós áram értékesítése között, a kb. 0,10 NOK várható koncessziós ár, valamint a kb. 0,05 NOK újbóli beruházást is tartalmazó működési költség miatt.

(79)

A koncessziós áram hatósági ára tekintetében, a Narvik önkormányzatát és a NEAS-t tanácsaikkal segítő tanácsadó cégek azt várták, hogy az árak reálértéken viszonylag állandóak maradnak, ami azt jelenti, hogy nem számítottak sem a hatékonyság jelentős növekedésére, sem a költségalap jelentős ingadozására. Elvben arra számítottak, hogy a koncessziós áram hatósági ára az infláció ütemének megfelelően növekszik majd (33). A rendelkezésre álló információk alapján, a Hatóság azon a véleményen van, hogy hasonló feltételezésekre jutott volna egy körültekintő befektető és ezért a következő elemzésben azt feltételezi, hogy a költségalapú áron értékesített koncessziós áram tekintetében nem kerül sor jelentős árváltozásra. A koncessziós áram értékének kiszámítása során a fenti költségek teszik ki a releváns pénzkiáramlást (34).

(80)

Mivel számos változó van, ami idővel hatással lehet a készpénzfelhasználásra, a 0,05 NOK számadatot, amely ötvözi a működési költségeket és az újraberuházás költségeit, értékelni kell annak különböző komponensei alapján.

(81)

Először is, nyilvánvaló, hogy egy erőműnek bizonyos fokú általános működési és karbantartási költségei lesznek. Feltételezhetően a vízerőmű működési és karbantartási költségei általában viszonylag alacsonyak és állandóak a 0,02 és 0,05 NOK/KWh közötti tartományban (35). Ezt alátámasztják a hatósági ár meghatározására alkalmazott költségadatok. 2000-ben e modell alapján a működési és karbantartási költségekre vonatkozó kompenzáció 0,267 NOK/KWh volt.

(82)

Egyéb pénzkiáramlás is lényeges a nettó jelenérték kiszámításához. A hatósági ár kiszámításában a 2000. évtől kezdődően az adókat 0,021 NOK-kal kompenzálták. Egy adott vízerőmű esetében a ténylegesen kivetett adó természetesen függne a haszontól mivel azonban a hatósági ár a szándék szerint reprezentatív lenne a tipikus norvég vízerőművek átlagos költségeire vonatkozóan, ésszerűnek tűnik azt feltételezni, hogy az adóteher kb. 0,02 NOK/KWh.

(83)

A nettó jelenértéken vett pénzkiáramlások utolsó hányadát az újraberuházás költségei teszik ki, amelyek döntően a vízerőmű újraberuházási igényeinek időzítésétől és szintjétől függnek. A Hatóság értelmezése szerint számviteli szempontból a vízerőmű gazdasági élettartama 40 év (36), azonban a tényleges élettartam hosszabb lehet. Az újraberuházás szintje sok esetben lényeges és ezért a pénzfelhasználás időzítése a norvég hatóságok szerint is nagyon fontos a nettó jelenérték kiszámításánál. Amennyiben az újraberuházás a számítási időszak korai szakaszában történik, a nettó jelenérték csökkenése jelentősen nagyobb, mintha az újraberuházás a számítási időszak későbbi szakaszában következett volna be. A norvég hatóságok azonban nem szolgáltattak információt a Hatóságnak az 1999-ben és 2000-ben értékesített vízerőművekkel kapcsolatos újraberuházások szükségességéről, amelyet azok összehasonlításuk alapjául használnak. A Hatóságok megjegyzik, hogy azok valószínűleg nem könnyen elérhetőek és nem könnyen beszerezhetőek, az azóta eltelt hosszú idő és a feltehetőleg üzleti szempontból érzékeny jellege miatt.

(84)

A szóban forgó vízerőművek árának kiigazításakor a két fenti különbségre, az időtartamra és a költségalapra vonatkozóan, a norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy az 1,66 és 1,74 NOK/KWh ártartomány összehasonlítható a kb. 1,00 NOK/KWh koncessziós áramért kapott árral (37). A fentiek szerint a Hatóság számára rendelkezésre álló információk azt jelzik, hogy az átlagos ügyletenkénti érték 1999-re és 2000-re vonatkozóan valamennyivel magasabb volt ennél a tartománynál (kb. 1,85 NOK). A Hatóság ezért össze fogja hasonlítani az 1,70 és 1,80 NOK/KWh közötti ártartományt a Narvik által kapott 1,00 NOK árral.

(85)

Az első kiigazítás azt szolgálná, hogy a végleges értékesítéskor kapott árakat összehasonlíthatóvá tegye az 50 és fél éves szerződéssel. A Hatóság 6 %-os tőkésítési rátát alkalmazott, amely a végleges értékesítés értékét kb. 5,5 %-kal csökkenti. A vízerőmű-értékesítéseknél elért árak összehasonlítható tartománya ezért 1,61 és 1,70 NOK közötti. A koncessziós áram ára és a vízerőmű működési költsége közötti, 0,61 és 0,70 NOK/KWh nettó pénzforgalmi különbségnek magyarázattal kellene szolgálnia az eltérésre ahhoz, hogy eleget tegyenek a piaci befektetői tesztnek és kizárják a támogatást.

(86)

Becslések szerint a fent említettnek megfelelő teljes működési költség a 0,02 és 0,05/KWh közötti tartományban alakul, amihez 0,02 NOK/KWh adó járul, így összesesen 0,04 – 0,07 NOK/KWh-t tesz ki. Ezen felül figyelembe kell venni az újraberuházásokat, amelyek pénzügyi hatása, az időzítéstől és a beruházás mértékétől függ és ezért nehéz számszerűsíteni.

(87)

Ezt figyelembe véve, a Hatóság érzékenységi elemzést végzett el a 128 GWh (38) koncessziós áram 50 és fél évre történő értékesítése tekintetében. A Hatóság tesztelte a költségek és diszkontráták és a névleges adózás utáni diszkontráták költségeinek különböző kombinációit. Ezek a ráták az 5,5 % – 7,5 % közötti, és az összes működési költség 0,05 és 0,09 NOK/KWh közötti tartományban alakulnak, az alábbi táblázat szerint.