ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2013.325.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 325

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

56. évfolyam
2013. december 5.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

A Tanács 1238/2013/EU végrehajtási rendelete 2013. december 2. a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről

1

 

*

A Tanács 1239/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. december 2.) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről

66

 

 

HATÁROZATOK

 

 

2013/707/EU

 

*

Bizottság végrehajtási határozata (2013. december 4.) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának megerősítéséről

214

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

5.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 325/1


A TANÁCS 1238/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

2013. december 2.

a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére és 14. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság által a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatra,

mivel:

A.   ELJÁRÁS

1.   Ideiglenes intézkedések

(1)

Az 513/2013/EU rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára.

(2)

A vizsgálat megindítására azt követően került sor, hogy 2012. július 25-én az EU ProSun (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be a kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik uniós teljes termelésének több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termékek dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, amit elégséges bizonyítéknak tekintettek az eljárás megindításához.

2.   Nyilvántartásba vétel

(3)

Az ideiglenes rendelet (3) preambulumbekezdésében említettek szerint a panaszos szükséges bizonyítékokkal alátámasztott kérelmére a Bizottság elfogadta a 2013. március 1-jei 182/2013/EU rendeletet (3), amely a Kínai Népköztársaságból származó vagy a Kínai Népköztársaságban feladott kristályos szilícium fotovillamos modulokra és alapvető részeikre (azaz elemekre és lemezekre) 2013. március 6-tól nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezet be. Az ideiglenes rendelet megszüntette a behozatal dömpingellenes vizsgálat céljára az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban történő nyilvántartásba vételét, mivel a dömpingelt behozatal elleni védelmet az ideiglenes dömpingellenes vám biztosította.

(4)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a behozatal nyilvántartásba vételére vonatkozó határozat megalapozatlan volt, mivel nem teljesültek az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése szerinti feltételek. Ezeket az állításokat ugyanakkor nem támasztották alá tényszerű bizonyítékokkal, illetve azok nem ilyen bizonyítékokon alapultak. A behozatal nyilvántartásba vételére vonatkozó határozat meghozatalakor a Bizottságnak elegendő prima facie bizonyíték állt rendelkezésére, amely indokolta a behozatal nyilvántartásba vételének szükségességét, különös tekintettel a behozatal abszolút értékben és a piaci részesedést tekintve egyaránt bekövetkezett jelentős növekedésére. Ezért az erre vonatkozó állításokat el kellett utasítani.

3.   Az ideiglenes vámokkal kapcsolatos kötelezettségvállalás elfogadása

(5)

A 2013/423/EU bizottsági határozat (4) útján a Bizottság elfogadta az exportáló gyártók és a China Chamber of Commerce for Import and Export of Machinery and Electronic Products (Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamara, a továbbiakban: CCCME) által együttesen felajánlott kötelezettségvállalást.

4.   Kiegészítő eljárás

(6)

Az ideiglenes intézkedések bevezetéséről szóló döntés alapjául szolgáló alapvető tények és szempontok közzétételét (a továbbiakban: az ideiglenes nyilvánosságra hozatal) követően a kínai kormány és több érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatos észrevételeit. Azon felek részére, akik ezt kérték, biztosították a meghallgatás lehetőségét. Az importőrök képviseletében a Szövetség a Megfizethető Napenergiáért (Association for Affordable Solar Energy, a továbbiakban: AFASE), az értéklánc előző és következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők és egy importőr kért és kapott meghallgatást a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgató tisztviselőjétől.

(7)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk keresését és ellenőrzését. Az érdekelt felek által benyújtott írásbeli és szóbeli észrevételeket mérlegelték, és az ideiglenes megállapításokat adott esetben azok alapján módosították.

(8)

Ezenfelül a következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásra:

i.

Az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők:

Jayme de la Costa, Pedroso, Portugália

Sunedison Spain Construction, Madrid, Spanyolország

ii.

Független tanácsadó:

Europressedienst, Bonn, Németország

(9)

Az AFASE kétségbe vonta az Europressedienst telephelyén tett ellenőrző látogatás jogalapját, mivel a vállalat a vizsgálatban nem érdekelt fél, és ezért nem tartozik az alaprendelet 16. cikkének hatálya alá. Az Europressedienst az ideiglenes rendelet (99) és (120) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a makrogazdasági mutatókra vonatkozó információkat nyújtott be. Tisztázni kell, hogy a Bizottság azért végzett helyszíni ellenőrzést az Europressedienst telephelyén, hogy a gondos ügyintézés elvével összhangban meggyőződjön a bizottsági megállapítások alapjául szolgáló adatok megbízhatóságáról és helytállóságáról.

(10)

A kínai kormány ismét kijelentette, hogy védelemhez való jogát az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános aktákhoz való hozzáférés tekintetében megsértették, mivel i. a nem bizalmas jellegű aktákból „alapos indok” bizonyítása, valamint kellően részletes összefoglalók biztosítása, illetve kivételes esetben az összefoglalók biztosítása elmaradásának indokolása nélkül hiányoztak bizonyos információk; ii. egy uniós gyártó kérdőívre adott válaszának teljes nyilvános változata hiányzott, és iii. az uniós gyártók kérdőívre adott válaszainak nem bizalmas jellegű változatát túlságosan nagy késéssel tették elérhetővé az érdekelt felek számára.

(11)

i. A nyilvános aktából hiányzó információkra vonatkozó állítást illetően az érdekelt fél nem nevezte meg, hogy mely információkra gondolt. ii. Azon kijelentése, hogy egy teljes kérdőívre adott válasz nyilvános változatát nem bocsátották rendelkezésre, nem helytálló. iii. A mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott nyilvános válaszainak késedelmes elérhetővé tételét illetően az érintett fél már magyarázatot kapott, amely szerint a kérdőíveket csak az összefoglalók teljességének és elfogadhatóságának ellenőrzését követően mellékelték a nem bizalmas jellegű aktához. Az uniós gyártók névtelenséghez való jogának biztosítása érdekében arról is meg kellett győződni, hogy a kérdőívek nem bizalmas jellegű változatai valóban nem fedik fel az érintett uniós gyártó kilétét. Egyes esetekben ezért a benyújtó feleknek szükség szerint javítaniuk kellett a nyilvános változatokat, mielőtt azokat más érdekelt felek számára elérhetővé lehetett volna tenni.

(12)

Mindenesetre úgy tekinthető, hogy ez semmilyen módon nem érintette az érdekelt felek védelemhez való jogát. A Bizottság valamennyi érdekelt fél számára biztosította a lehetőséget, hogy a betekintésre szánt nyilvános aktában szereplő információkkal kapcsolatos észrevételeiket még időben megtehessék, és így azokat megalapozott és indokolt esetben a vizsgálatra vonatkozó következtetések megfogalmazása előtt figyelembe lehessen venni. Az érdekelt félnek az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatalt követően is lehetősége volt arra, hogy észrevételeket fűzzön a mintában szereplő uniós gyártóktól beérkezett kérdőívekhez. Ennélfogva, még ha a két nyilvánosságra hozatal és az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános aktához való hozzáférés eltérő jogi rendelkezéseken alapul is, meg kell jegyezni, hogy az érdekelt feleknek bőven volt lehetőségük arra, hogy az egyes felek által a vizsgálat céljára rendelkezésre bocsátott valamennyi információval kapcsolatban kifejtsék véleményüket. A fenti állítást ezért el kellett utasítani.

(13)

Minden érdekelt felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetésére és az ideiglenes vámok útján biztosított összegek végleges beszedésére vonatkozó javaslat megszületett (a továbbiakban: a végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(14)

Az érdekelt felek észrevételeit mérlegelték és indokolt esetben figyelembe vették.

5.   A végleges vámokkal kapcsolatos kötelezettségvállalás elfogadása

(15)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártók és a CCCME a párhuzamos szubvencióellenes vizsgálatot is magában foglaló, módosított kötelezettségvállalásra irányuló ajánlatot küldött a Bizottságnak. A Bizottság a 2013/707/EU (5) bizottsági végrehajtási határozat (2013. december 4.) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának megerősítéséről útján megerősítette a kötelezettségvállalás elfogadását.

6.   Az eljárásban érintett felek

a)   Mintavétel az uniós gyártók körében

(16)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően egyes érdekelt felek ismét úgy érveltek, hogy a bizalmas adatkezelés túlzó alkalmazása miatt nem fejthették ki észrevételeiket az uniós gyártók kiválasztott mintájára vonatkozóan, és így nem élhettek megfelelően a védelemhez való jogukkal. A Bizottság erre a problémára már az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdésében kitért. Mivel e tekintetben nem nyújtottak be újabb információt, az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdésének megállapításai megerősítést nyernek.

(17)

A kínai kormány megismételte azon kijelentését, hogy a panaszosok és a mintában szereplő uniós gyártók nevének bizalmas kezelése nem indokolt. Amint azt az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdése kimondja, az uniós gyártók a megtorlás kockázatára tekintettel kérték kilétük bizalmas kezelését. A Bizottság megítélése szerint e kérések kellően megalapozottak voltak ahhoz, hogy helyt adjon azoknak. A megtorlás kockázatának alátámasztásaként a Bizottság rendelkezésére bocsátott információk nem adhatók ki harmadik felek részére, mivel ez aláásná a bizalmas adatkezelésre irányuló kérés célját. Ezenfelül egy esetben, amikor a kínai kormány elmondása szerint egy uniós gyártó megváltoztatta az álláspontját és az ideiglenes rendelettel szembeni bírósági kereset benyújtása révén felfedte kilétét, a továbbiakban nem indokolható a névtelenség biztosításának alapjául szolgáló információk közzététele, mivel nyilvánosságra került az érintett személyazonossága.

(18)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél megismételte, hogy a mintavétel alapjául szolgáló információk nem megbízhatók, e tekintetben azonban új információt nem nyújtott be. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(19)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a CCCME megismételte az uniós gyártók körében végzett ideiglenes mintavétel során alkalmazott módszerrel kapcsolatos érveit. Különösen azt állította, hogy az intézmények 120 gyártót nem vettek figyelembe. A Bizottság erre a problémára már az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdésében kitért. Mindemellett az intézmények az említett listán szereplő valamennyi vállalat tevékenységét ellenőrizték. Kiderült, hogy a listán főként kínai, tajvani és indiai szerelők, forgalmazók, kapcsolt importőrök és exportáló gyártók szerepelnek. Ennélfogva az nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az intézmények jelentős számú uniós gyártót figyelmen kívül hagytak. Továbbá a CCCME a teljes uniós termelést nem cáfolta alternatív számadatokkal, és arra vonatkozóan sem nyújtott be bizonyítékot, hogy az adatok hatást gyakorolhattak a minta reprezentativitására, mivel a Bizottság akkor sem vette volna fel a mintába az állítólagos további uniós gyártók egyikét sem, ha tudott volna azok létezéséről.

(20)

A lemezeknek az érintett termék meghatározásából, és így e vizsgálat hatóköréből való, (32) preambulumbekezdésben említett kizárását követően a végső minta nyolc uniós gyártóból állt. Az uniós gyártók körében végzett mintavétel tekintetében benyújtott bárminemű új észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (7)–(10) preambulumbekezdésének megállapításai a fent módosított formában megerősítést nyernek.

b)   Mintavétel a független importőrök körében

(21)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően – az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésében foglaltak szerint – a Bizottság felvette a kapcsolatot további olyan importőrökkel, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint a vizsgált termékkel kapcsolatban a vizsgálati időszak alatt folytatott tevékenységükre vonatkozó alapvető információk benyújtása révén a vizsgálat megindításának szakaszában már együttműködtek. A Bizottság ezzel azt kívánta meghatározni, hogy a független importőrök mintája tovább bővíthető-e. Hat, az érintett termékkel kereskedő (azaz azt megvásároló és újraértékesítő), független importőrnek minősülő vállalat jelentkezett, hogy hajlandó a vizsgálatban további együttműködésre. E hat vállalat közül öt adott választ a határidőn belül. Az öt beérkezett válasz közül csak három volt kellően teljes ahhoz, hogy azok alapján érdemi értékelést lehessen végezni. Ennek alapján a független importőrök mintája a modulok vonatkozásában négy importőrre bővült, akik az érintett országból származó teljes behozatal mintegy 2–5 %-át képviselték. Tekintettel a többségében kis- és középvállalkozásként tevékenykedő független importőrök vállalati struktúrájára, az intézmények a rendelkezésére álló korlátozott források miatt nem tudtak nagyobb részesedést megtestesítő mintát összeállítani.

(22)

A független importőrök körében végzett mintavétel tekintetében benyújtott bárminemű új észrevétel hiányában a fentiek szerint módosított ideiglenes rendelet (11) és (12) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

c)   Mintavétel az exportáló gyártók esetében

(23)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több, a mintában nem szereplő vállalat nyújtott be olyan észrevételeket, amelyek szerint az ő helyzetük eltér a mintába felvett vállalatokétól. Úgy érveltek, hogy ennélfogva az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében egyéni vámösszeg fizetésére jogosultak. Az együttműködő vállalatok (gyakran vállalatcsoportok) nagy száma miatt azonban nem volt lehetőség az egyes vállalatok egyéni vizsgálatára. Ennélfogva a 9. cikk (6) bekezdése értelmében ezeknek a vállalatoknak a mintába felvett vállalatokat terhelő vám súlyozott átlagát kell megfizetniük.

(24)

Az exportáló gyártók körében végzett mintavétel tekintetében benyújtott bárminemű új észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (13) és (14) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

7.   Vizsgálati időszak és figyelembe vett időszak

(25)

Az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2011. július 1. és 2012. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2009-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

B.   AZ ÉRINTETT TERMÉK ÉS A HASONLÓ TERMÉK

1.   Bevezetés

(26)

Az ideiglenes rendelet (20)–(49) preambulumbekezdésében foglaltakkal összhangban az érintett termékek az ideiglenes meghatározás szerint a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok vagy panelek, valamint olyan típusú elemek és lemezek, amelyeket kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használnak. Az elemek és lemezek vastagsága nem haladhatja meg a 400 μm-t. Ezek a termékek jelenleg az ex 3818 00 10, ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és ex 8541 40 90 KN-kódok alá sorolhatók be (a továbbiakban: az érintett termék).

(27)

A következő terméktípusok nem tartoznak az érintett termék fogalmába:

olyan, hatnál kevesebb elemből álló, hordozható napelemes töltő, amely készülékek elektromos energiával való ellátását biztosítja, illetve elemtöltőként működik;

fotovillamos vékonyréteg termékek;

olyan kristályos szilícium fotovillamos termékek, amelyeket tartósan integráltak olyan elektronikus termékekbe, amelyeknek a funkciója nem a villamosenergia-termelés, és amelyek az integrált kristályos szilícium fotovillamos elem(ek) által termelt villamos energiát felhasználják.

2.   A termékkört érintő kérelmek

2.1.   A lemezek kizárása

(28)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően érdekelt felek azt állították, hogy a lemezek, illetve az elemek és modulok fizikai, kémiai és műszaki alaptulajdonságai nem azonosak, emiatt az előbbieket ki kell zárni a termékkörből. Az ideiglenes szakaszban felvetett érveken túl az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően e tekintetben további két érvre hívták fel a figyelmet.

(29)

Egyfelől több érdekelt fél állította, hogy a lemezek elemek gyártásától eltérő más célokra, többek között integrált áramkörök és más mikroelektronikai eszközök gyártására is felhasználhatók. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nem minden lemez tartozik a vizsgálat termékkörébe, amely „olyan típusú lemezekre” korlátozódik, „melyeket kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használnak”, és amelyek „vastagsága nem haladhatja meg a 400 μm-t”. Noha lemezek kétségtelenül más alkalmazásokban is léteznek, a vizsgálat eleve nem terjedt ki a más termékek, például integrált áramkörök gyártása során felhasznált lemezekre. Emellett egyetlen, e más típusú lemezek piacán tevékenykedő gyártó, importőr vagy felhasználó sem állította, hogy az ő lemezeik is a nyilvántartásbavételi kötelezettség vagy az ideiglenes dömpingellenes vámok hatálya alá tartoznának. Ennélfogva megerősítést nyer, hogy e más típusú lemezek nem tartoznak a jelenlegi vizsgálat termékkörébe. Mindebből ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a lemezek, illetve az elemek és modulok rendeltetése nem feltétlenül azonos.

(30)

Másfelől több érdekelt fél állította, hogy a feldolgozatlan lemezek egyetlen olyan alapvető villamossági tulajdonsággal sem rendelkeznek, amely a napelemeket és modulokat megkülönbözteti más termékektől. A lemezek különösen nem képesek a napfényből energiát előállítani, amely a kristályos szilícium fotovillamos elemek és modulok alapvető funkciója.

(31)

Ez az érvelés elfogadható. További vizsgálatot követően és eltérve az ideiglenes rendelet (36) preambulumbekezdésében foglaltaktól, miszerint „a modulok, elemek és lemezek rendeltetése azonos: a napfény villamos energiává történő átalakítása”, a lemez csak az elemként történő feldolgozást követően nyeri el a napfényből villamos energia előállítására szolgáló funkcióját.

(32)

A vizsgálat során többek között a napfényből történő villamosenergia-előállítási funkcióként meghatározott eltérő fizikai és műszaki alaptulajdonságok miatt összességében megállapítást nyer, hogy a lemezeket ki kell zárni az érintett termék meghatározásából, és így e vizsgálat hatóköréből.

2.2.   Külön vizsgálat az elemek és a modulok esetében

(33)

Több érdekelt fél ismét rámutatott, hogy az elemek és a modulok nem azonos termékek, ezért azokat külön kell értékelni, amit elsősorban az ideiglenes rendelet (27)–(39) preambulumbekezdésében már megválaszolt érvekkel támasztottak alá. A lemezektől eltérően ugyanakkor az elemek és a modulok alapvető tulajdonsága azonos, azaz képesek napfényből villamos energiát előállítani. Ezeket az érveket ezért elutasították.

(34)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr úgy érvelt, hogy az elemek önmagukban nem alkalmasak villamos energia előállítására. Állítása szerint ehhez azokat modulokba kell beépíteni. Az egyes elemek azonban önállóan is képesek napfényből – jellemzően 4 watt – villamos energiát előállítani. Noha ez az árammennyiség a legtöbb berendezés számára nem elegendő, ezért több elemből álló modulok összeállítására van szükség, ez nem jelenti azt, hogy maga az elem ne rendelkezne eleve villamosenergia-termelő képességgel.

(35)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr azt állította: az, hogy – az alábbi (100) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – az elemekre vonatkozó rendes érték alapján nem határozható meg a modulokra vonatkozó rendes érték, bizonyítékkal szolgál arra, hogy a modulok és az elemek nem tekinthetők egyetlen terméknek.

(36)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes vizsgálatok többsége, köztük a jelenlegi vizsgálat esetén is a rendes értékek és az exportárak összehasonlítása terméktípusok szerint történik. Ennek az az oka, hogy gyakran számos rendkívül különböző terméktípus azonos fizikai, műszaki és/vagy kémiai alaptulajdonságokkal rendelkezik, aminek következtében az „érintett termék” fogalma lényegesen eltérő költségű és árú terméktípusokat ölel fel. Pusztán az a tény, hogy egy adott terméktípusra vonatkozó rendes érték nem határozható meg egy másik terméktípus rendes értéke alapján, önmagában nem jelenti azt, hogy ezek a terméktípusok nem tekinthetők azonos terméknek. A fenti (32) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az elemek és a modulok alapvető tulajdonságai azonosak, többek között képesek napfényből villamos energiát előállítani.

(37)

További érvként hangzott el, hogy ha az elemek és a modulok kis különbségekkel azonos terméknek minősülnének, nem lehetne nehéz az elemek árát a modulok árának meghatározása céljából kiigazítani. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nem követelmény, hogy az érintett termék egyes típusai között csak kis különbségek lehetnek. Éppen ellenkezőleg, elegendő, ha az egyes érintett terméktípusok fizikai, műszaki és/vagy kémiai alaptulajdonságai azonosak. Ebben az esetben a modulok és az elemek vonatkozásában ez a helyzet, többek között mindkettő képes napfényből villamos energiát előállítani.

(38)

Ugyanez a fél továbbá azt állította, hogy az elemek nem egyszerűen más típusú modulok, hanem teljesen különböző termékek. Valójában az elem a modul szerves alkotórésze. Mint ilyen, az elem nyilvánvalóan nem „teljesen különböző termék”, mivel a modulok és az elemek azonos alaptulajdonságokkal rendelkeznek, azaz a fenti (32) preambulumbekezdésben említettek szerint napfényből villamos energiát állítanak elő.

(39)

Ugyanez a fél kijelentette továbbá, hogy az uniós gyártók és a kínai exportőrök körében végzett mintavétel során figyelembe vették az elemek és a modulok közötti különbséget. Ennélfogva a modulok és az elemek tekintetében eltérő összegű vámot kellett volna megállapítani. Ezzel összefüggésben megerősítést nyer, hogy az uniós gyártók és a kínai exportőrök körében végzett mintavétel során valóban figyelembe vették a modulok és az elemek közötti különbséget, amint az az ideiglenes rendelet (10) és (14) preambulumbekezdésében is olvasható. Ennek célja ugyanakkor mindössze a minta reprezentativitásának biztosítása volt, és ezért nem jelenti azt, hogy az elemek és a modulok nem tekinthetők egyetlen érintett terméknek, vagy hogy eltérő összegű vámot kellett volna rájuk kivetni. Annak biztosítása érdekében, hogy a minta valamennyi terméktípusra nézve reprezentatív legyen, a minta kiválasztásakor mindenképpen különbséget kellett tenni az elemek és a modulok között. Ezen túlmenően ekkor még némi bizonytalanság övezte azt, hogy az elemeket és a modulokat egy terméknek vagy két külön terméknek kell tekinteni, és ezért a reprezentativitást mindkét lehetséges eredmény esetére biztosítani kellett.

(40)

Mindemellett az érdekelt fél azt állította, hogy az alábbi (100) preambulumbekezdés, amely szerint a modulok feldolgozásának költsége jelentős, ellentmond az ideiglenes rendelet (32) preambulumbekezdésének, amely kimondja, hogy a hozzáadott érték nem a gyártási folyamat egy adott szakaszára összpontosul. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a (100) preambulumbekezdés egyúttal azt is pontosítja, hogy az elemek és a modulok közötti költségkülönbség 34 %, ami azt jelenti, hogy a modulok értékének 66 %-a az elemből származik. Ennélfogva megállapítható, hogy a hozzáadott érték nem a gyártási folyamat egy adott szakaszára összpontosul.

(41)

Több exportáló gyártó állítása szerint az, hogy a vállalat eltérő minimális importárat és behozatali mennyiséget ír elő az elemekre és a modulokra vonatkozóan, megerősíti, hogy a modulok és az elemek külön termékek, és két külön vizsgálatot indokolnak. Az eltérő minimális importárak ugyanakkor csak azt jelzik, hogy az elemek és a modulok eltérő áron értékesített, különböző terméktípuscsoportok. Ennélfogva eltérő árakat kell meghatározni ahhoz, hogy a minimális importár betölthesse a funkcióját.

(42)

Mindemellett önmagában az a tény, hogy az elemek és a modulok eltérő terméktípuscsoportok, az érintett termék meghatározása szempontjából nem bír jelentőséggel. Az érintett termék meghatározásához elegendő, hogy a termékek alaptulajdonságai és rendeltetése azonos legyen, ami a modulok és az elemek esetében a (32), illetve a (48) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően teljesül.

(43)

A kínai kormány úgy érvelt, hogy annak értékelése, vajon az elemek és a modulok egy terméknek tekinthetők-e, a fellebbviteli testület által az Európai Közösségek – Azbeszt ügyben (6) meghatározott több kritériumot nem vesz figyelembe. Ezek a kritériumok azonban nem az érintett termék, hanem a „hasonló termék” meghatározása céljából alkalmazandók. Ez azt jelenti tehát, hogy ezeket a kritériumokat a hasonló termék, például az uniós ipar által gyártott olyan hasonló termék meghatározásakor kell figyelembe venni, amelyet ezt követően a kínai exportáló gyártók által exportált érintett termékkel hasonlítanak össze. Az érintett termék meghatározása szempontjából ezek a kritériumok nem relevánsak. Az intézmények mindenesetre megjegyzik, hogy az Európai Közösségek – Azbeszt ügyben alkalmazott kritériumoknak az ebben az ügyben érintett termékre történő alkalmazása nem vezetne eltérő eredményre. Az első és a második kritérium (tulajdonságok, jelleg és minőség, illetve rendeltetés) megfelel a fenti preambulumbekezdésekben említett fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságoknak, illetve a rendeltetésnek. A harmadik kritérium (fogyasztói igények és szokások) ebben az ügyben nem igazán alkalmazható, mivel az elemek a modulok szerves alkotórészei; a negyedik kritérium, a tarifális besorolás tekintetében meg kell jegyezni, hogy az elemek és a modulok egyaránt bejelenthetők a 8541 40 90-es vámtarifaszámon, míg a 8501-es besorolású vámtarifaszámok általában a villamos generátorokra és nem kifejezetten a napenergiát hasznosító termékekre vonatkoznak.

(44)

Más érdekelt felek úgy érveltek, hogy a Bíróság által korábbi ügyekben (7) kidolgozott kritériumok alkalmazása alapján megállapítható, hogy a modulok és az elemek különböző termékek. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bíróság mindössze néhány figyelembe vehető kritériumot említett – nem kötelező valamennyi kritériumot minden esetben figyelembe venni, mivel nem feltétlenül mindegyik releváns. Ezeket a kritériumokat a Bizottság az ideiglenes rendelet (27)–(39) preambulumbekezdésében értékelte, ahol megállapítást nyert, hogy ebben az ügyben több kritérium nem alkalmazható. A Brosmann ügyben azt, hogy az eltérő típusú cipők az „érintett termék” körébe tartoznak-e, szintén csak három, relevánsnak ítélt kritérium alapján értékelték. Mivel az érdekelt felek nem indokolták, miért vonná maga után a kritériumok objektív alkalmazása azt a megállapítást, hogy a modulok és az elemek különböző termékek, ez az érvelés nem fogadható el.

(45)

Mindemellett fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az elemek és a modulok alaprendeltetése azonos, azaz fotovillamos rendszerekbe történő beépítéshez értékesítik őket. A modulok teljesítménye közvetlenül kötődik az elemek teljesítményéhez, amint azt az ideiglenes rendelet (28) preambulumbekezdése is megállapítja.

(46)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a lemezek termékkörből való kizárásával, valamint az elemek modullá alakításához szükséges jelentős mértékű feldolgozás miatt az az érv sem állja meg a helyét, hogy az elemek és modulok alaprendeltetése azonos. Hozzátette továbbá, hogy a modulok és elemek alaprendeltetésének azonosságára vonatkozó megállapítás azon a feltevésen alapul, hogy a lemezek, modulok és elemek azonos gyártási eljárással készülnek.

(47)

Először is téves az a megállapítás, hogy a modulok és elemek rendeltetésének azonosságára vonatkozó értékelés a gyártási folyamaton alapul. Noha mindkét állítás szerepel az ideiglenes rendelet (36) preambulumbekezdésében, ez nem jelenti azt, hogy az egyik megállapítás a másik feltevésen alapul. A két állítást összekötő „mindemellett” szó egyértelművé teszi, hogy azok között nincs ilyen összefüggés. Ezenfelül a két állítás a „Rendeltetés és helyettesíthetőség” címen belül két különböző szempontra kíván reflektálni. A gyártási folyamatra vonatkozó első állítás a helyettesíthetőséghez kapcsolódik, míg a második állítás a rendeltetést érinti. Ennélfogva helytelen az a mögöttes vélekedés, hogy a modulok és elemek alaprendeltetésének azonosságára vonatkozó megállapítás azon a feltevésen alapul, hogy a lemezek, modulok és elemek azonos gyártási eljárással készülnek.

(48)

Az elemek és a modulok tényleges rendeltetését illetően az érdekelt felek nem vitatják, hogy a modulokat és az elemeket fotovillamos rendszerekbe történő beépítéshez értékesítik. Ennélfogva megerősítést nyer az a megállapítás, hogy a modulok és az elemek rendeltetése azonos.

2.3.   Mono- és polikristályos elemek

(49)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az Unióban nem gyártanak monokristályos elemeket, és hogy az általuk exportált monokristályos elemek ezért nem állnak versenyben az uniós gazdasági ágazattal. A vizsgálat ugyanakkor feltárta, hogy az Unión belül valójában gyártanak monokristályos elemeket. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította. Mindenesetre a Törvényszék a Brosmann ügyben kijelentette, hogy egy adott terméktípus közösségi gyártásának hiánya nem meghatározó.

2.4.   Az „ott feladott” kitétel

(50)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy indokolatlan volt a vizsgálat hatókörét a Kínában „feladott” termékekre is kiterjeszteni, mert a vizsgálatot eredetileg csak a Kínából származó termékek ellen indították.

(51)

A Kínában feladott termékek azonban már a vizsgálat megindításának szakaszában is a termékkörbe tartoztak. Az eljárás megindításáról szóló értesítés (8) 5. pontja kimondja, hogy „felkérjük azokat a vállalatokat, amelyek az érintett terméket a Kínai Népköztársaságból szállítják, de úgy gondolják, hogy ezen exportoknak egy része vagy az egésze vámjogilag nem a Kínai Népköztársaságból származik, hogy jelentkezzenek, és minden, a tárgyhoz tartozó információt közöljenek”. Egyértelmű tehát, hogy a Kínából terméket feladó valamennyi vállalatnak lehetősége volt együttműködni a vizsgálatban. Mindemellett, mivel a vizsgált termék gyakran tartalmaz különböző országokból származó összetevőket és alkatrészeket, az eljárás megindításáról szóló értesítés 5. pontja arról is rendelkezett, hogy e probléma megoldása érdekében „különleges rendelkezések” is „elfogadhatók”.

(52)

Úgy kell tekinteni ezért, hogy minden érintett gazdasági szereplő megfelelő tájékoztatást kapott arról a lehetőségről, hogy a Kínából feladott termékek tekintetében adott esetben különleges rendelkezéseket lehet elfogadni, és hogy felkérést kaptak a vizsgálatban való együttműködésre. Ennélfogva a vizsgálat hatókörét nem terjesztették ki „a Kínában feladott” termékekre, mivel a vizsgálat már a kezdetektől fogva kiterjedt azokra.

(53)

A nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek azt állították, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek a fenti (51) preambulumbekezdésben említett rendelkezéseitől függetlenül a vizsgálat a Kínából származó termékekre korlátozódott, és a Kínában feladott termékek hatását nem értékelte.

(54)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alábbi intézkedések történtek annak biztosítására, hogy a vizsgálat során ne csak a Kínából származó, hanem a Kínában feladott termékeket is értékeljék:

Az érintett terméket Kínából szállító valamennyi vállalatot felkértek, hogy a termékek eredetétől függetlenül jelentkezzenek a vizsgálatban.

Az eljárás megindításáról szóló értesítés A. mellékletében az exportőröket felkérték, hogy a vállalat által gyártott valamennyi termékre vonatkozóan közöljenek információkat. Ezek az információk nem korlátozódtak a Kínából származó termékekre.

Ezen információk alapján, amelyek a termékek származására való tekintet nélkül valamennyi exportot magukban foglaltak, reprezentatív minta kiválasztására került sor.

A mintába felvett gyártók „az Európai Unióba exportáló gyártóknak” szóló kérdőívet kaptak, amelyben Kína „érintett országként”, nem pedig származási országként szerepelt. Ennélfogva egyértelmű volt, hogy származásától függetlenül valamennyi termék a vizsgálat tárgyát képezi.

(55)

Ennek alapján megállapítható, hogy a vizsgálat egyaránt kiterjedt a Kínából származó és ott feladott valamennyi termékre, illetve hogy a vizsgálat többek között dömpingre és kárra vonatkozó megállapításai a Kínából származó és ott feladott valamennyi termékre vonatkoznak.

(56)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek úgy érveltek, hogy a panasz csak a Kínából származó napelem panelek behozatalára vonatkozóan tartalmazott prima facie bizonyítékot, a Kínában feladott termékekre vonatkozóan nem. E tekintetben pontosítani kell, hogy a panasz valójában a „Kínából érkező” termékekre utalt, amint az a kérelmező által benyújtott, bélyegzővel ellátott borítón látható. Az aktában ezen oldal előtt egy másik oldal is található, amely már „a Kínai Népköztársaságból származó” megfogalmazást használja. Ez ugyanakkor a panaszos által benyújtott dokumentumban nem szerepelt, hanem azt a bizottsági szolgálatok később egy borító formájában illesztették az aktába, amelyen a panasz címének megismétlése helyett a vizsgálat elnevezését tüntették fel. Ennélfogva úgy tekinthető, hogy a panasz a Kínából érkező valamennyi termékre vonatkozott, függetlenül attól, hogy azok onnan származtak-e.

(57)

Egyes kínai exportáló gyártók továbbá azt állították, hogy a harmadik országbeli exportáló gyártókkal szemben nem ésszerű elvárás, hogy tudniuk kellett volna, hogy termékeik érintettek lehetnek a vizsgálatban. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az intézkedések a GATT V. cikke értelmében árutovábbítás alatt álló árunak minősülő árukra nem alkalmazandók. Ennélfogva az intézkedések a Kínában tevékenységet nem folytató exportáló gyártókat nem érintik. Ezenfelül egyetlen harmadik országbeli exportáló gyártó sem jelentkezett azzal a felvetéssel, hogy az általuk exportált termékeket dömpingellenes vám terheli.

(58)

Ugyanezek az exportáló gyártók úgy érveltek, hogy a harmadik országbeli exportáló gyártókat nem kérték fel arra, hogy jelentkezzenek, és nem kaptak lehetőséget annak bizonyítására, hogy termékeik nem dömpingeltek. Az intézmények úgy vélik, hogy a Kínában tevékenységet nem folytató exportáló gyártókat az intézkedések nem érintik, mivel ha termékeiket Kínában adják is fel, azok árutovábbítás alatt álló árunak minősülnek. Az eljárás megindításáról szóló értesítés útján minden további exportáló gyártó tájékoztatást kapott arról, hogy tevékenységeik a vizsgálat tárgyát képezik.

(59)

A kínai kormány úgy érvelt, hogy noha az alaprendelet 1. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi az attól az elvtől való eltérést, hogy az exportáló ország a származási ország, ez a cikk ebben az esetben nem alkalmazható. Állításuk alátámasztásaként úgy érvelnek, hogy nem történt meg annak átfogó elemzése, hogy az exportáló ország közbenső ország-e. Az intézmények nem értenek egyet az alaprendelet 1. cikke (3) bekezdésének ilyen értelmezésével. Egyetlen érdekelt fél sem vitatja, hogy Kínában jelentős mértékű gyártás zajlik. Az, hogy a késztermék származási országa Kína-e, számos tényezőtől függ. A dömping, a kár, az ok-okozati összefüggés és az uniós érdek vizsgálata során az intézmények az említett gyártásra utalnak, függetlenül attól, hogy az exportált késztermék vámjogilag Kínából származik-e. Mivel határozott jelek utaltak arra, hogy nem minden – legalább részben – Kínában gyártott termék tekinthető úgy, hogy vámjogilag Kínából származik, az intézmények úgy határoztak, hogy azokra a termékekre is hivatkozni kell, amelyek esetében Kína csupán közbenső ország.

(60)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy mivel egyetlen kínai exportőr részére sem biztosítottak piacgazdasági elbánást, a napelem paneleknek Kínában nincs összehasonlítható ára, és ezért Kína nem tekinthető közbenső országnak. E tekintetben ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 1. cikkének (3) bekezdésében foglalt három feltétel mindössze példaként szolgál, és nem feltétlenül kell minden esetben valamennyit alkalmazni. Ebben az esetben, mivel egyetlen kínai exportáló gyártó részére sem biztosítottak piacgazdasági elbánást, az összehasonlítható árat az analóg országban kellett meghatározni – ez az összehasonlítható ár pedig attól függetlenül azonos, hogy Kína a származási vagy a közbenső országnak minősül-e. Ennélfogva az a kérdés, hogy „abban az országban” van-e összehasonlítható ár, nem értelmezhető, mivel ebben az ügyben az összehasonlítható árat nem „abban az országban”, hanem az analóg országban határozzák meg.

2.5.   Napelemes töltők

(61)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek azt állították, hogy a „hatnál kevesebb elemből álló, napelemes töltő” meghatározása túlságosan szűk, és azt ki kell terjeszteni az e meghatározás hatálya alá nem tartozó, hasonló funkcióval bíró termékekre, például a több kisebb elemből álló, hasonló méretű termékekre.

(62)

Emellett egyes érdekelt felek azt állították, hogy a „szilícium fotovillamos termékek, amelyeket tartósan integráltak elektronikus termékekbe” meghatározás túlságosan szűk, mivel a kizárás csak a teljes villamos termékre vonatkozik, míg az abba való beépítésre szánt, napenergiát hasznosító összetevőket nem minden esetben zárják ki.

(63)

A fenti érvek vizsgálata során valóban kiderült, hogy helyénvalóbb az ilyen termékek kizárásának alapját egy műszaki szabványon alapuló további kritériummal bővíteni. Különösen megállapítást nyert, hogy az alábbi szabvány fogalommeghatározásai pontosabban definiálják az intézkedések hatóköréből kizárandó termékeket: IEC 617301 nemzetközi szabvány, Alkalmazási osztályok, C. osztály: Korlátozott feszültség, korlátozott teljesítményű alkalmazások (13. o.) (9).

(64)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a fent említett nemzetközi szabvány alapján történő kizárásra vonatkozó észrevételek érkeztek. Ezekben úgy érveltek, hogy a szabványra való hivatkozás helyett indokoltabb volna a kizárást a kimenő feszültség és a kimenő teljesítmény alapján a következőképpen meghatározni: „legfeljebb 50 volt kimenő feszültséggel és 50 watt kimenő teljesítménnyel rendelkező olyan modulok vagy panelek, amelyeket kizárólag azonos feszültség- és teljesítményjellemzőkkel bíró rendszerekben elemtöltőként való közvetlen felhasználásra szántak”. Ez az állítás elfogadható, és a kizárás megállapítása végül e meghatározás alapján történt.

2.6.   Tetőbe beépített napelemmodulok

(65)

Egy további érdekelt fél azt állította, hogy a tetőbe beépített napelemmodulok kizárhatók a vizsgálat termékköréből, mivel a napelemmodul funkciót a tetőcserép- vagy -pala funkciójával együtt töltik be. Ennélfogva nem helyettesíthetők közvetlenül hagyományos napelemmodullal.

(66)

A vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy mind a hagyományos, mind a tetőbe beépített napelemmoduloknak azonos villamossági szabványoknak kell eleget tenniük. Ezenfelül, noha a tetőbe beépített napelemmodul pusztán egy hagyományos modullal nem helyettesíthető, hagyományos modullal és tetőcseréppel vagy -palával együtt azonban igen. Ezek a termékek ezért azonos műszaki alaptulajdonsággal bírnak, amennyiben napfényből villamos energiát állítanak elő. A további funkció (amelyet egyéb esetben a tetőfedő anyag biztosít) nem minősül lényegesnek, és nem indokolja a tetőbe beépített napelemmodulok termékkörből való kizárását.

(67)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az érdekelt fél azt állította, hogy a tetőbe beépített napelemmodulok és a szabványos napelemmodulok közötti kétirányú helyettesíthetőség hiánya azt jelzi, hogy a tetőbe beépített napelemmodulokat ki kell zárni az intézkedések hatóköréből, aminek alátámasztásaként általában a lábbelikről szóló ügyre (10) és különösen a STAF-típusú (Special Technology Athletics Footwear) lábbelikre hivatkozott. A STAF-típusú lábbelik kizárását azonban számos tényező indokolta, a Bíróság pedig a Brosmann ügyben (11) a kétirányú helyettesíthetőség hiányát önmagában nem tekintette kellően alapos indoknak, és megerősítette, hogy az olyan lényegesen különböző termékek, mint a városi viseletre alkalmas cipők és a túracipők, különbözőségeik ellenére is tekinthetők egyetlen dömpingellenes vizsgálatban érintett terméknek.

(68)

Ezenfelül az érdekelt fél úgy érvelt, hogy az uniós gyártás hiánya, valamint az, hogy az érdekelt fél szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tulajdonosa, állítása szerint megerősíti, hogy a tetőbe beépített napelemmodulok innovatívak és minden más terméktől különböznek. Ismét az érdekelt fél által említett, lábbelikről szóló ügyre hivatkozva ugyanakkor a Törvényszék a Brosmann ügyben kimondta, hogy „az ilyen típusú lábbelik közösségi gyártásának hiánya, illetve a szabadalom fennállása nem meghatározó.” (12). Ennek eredményeképpen a szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbeli abban az ügyben érintett terméknek minősült.

(69)

Az érdekelt fél továbbá azzal érvelt, hogy a tetőbe beépített napelemmodulokat ki kell zárni az érintett termék fogalommeghatározásából, mivel azt a hagyományos moduloknál lényegesen magasabb áron értékesítik. Emellett a lábbelikről szóló ügyben a fent említett STAF-típusú lábbeliket bizonyos ár felett kizárták az érintett termékek fogalommeghatározásából. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a tetőbe beépített napelemmodul a fenti (66) preambulumbekezdésben foglaltak szerint valóban egyesíti a napelemmodul és a tetőcserép vagy -pala funkcióját. Az árak közvetlen összehasonlítása ezért nem értelmezhető, mivel a további funkció természetszerűen magasabb árat eredményez.

(70)

Erre az érvelésre válaszul az érdekelt fél azt állította, hogy ezen érvelés alapján semmilyen esetben nem lehetne árkülönbségre hivatkozni a termékkörből való kizárás további indokaként. Ez az értelmezés azonban túlságosan messzire mutat. A fenti preambulumbekezdésben foglaltak mindössze annyit jelentenek, hogy ebben a konkrét ügyben, ahol a tetőbe beépített modulok egyesítik az érintett termék és egy további termék (ebben az esetben a tetőcserép vagy -pala) funkcióját, az ár természetszerűen nem meghatározó. Ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy más esetekben az árkülönbözet nem lehet hasznos tényező annak megállapításakor, hogy egy adott terméket ki kell-e zárni az érintett termék fogalommeghatározásából.

(71)

Végül, az érdekelt fél azt állította, hogy a tetőbe beépített napelemmodulok szállítója részére hozzáférést kell biztosítani a minimumárra vonatkozó kötelezettségvállaláshoz. A jelek szerint azonban az érintett kínai exportőr nem működött együtt a vizsgálatban, és együtt nem működő félként nem jogosult a kötelezettségvállalásban való részvételre. Ezért ez a kérés nem fogadható el.

3.   Következtetés

(72)

A fentiek fényében a termékkör végleges meghatározása a következő: a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok vagy panelek, valamint olyan típusú elemek, amelyeket kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használnak, kivéve ha azok a GATT V. cikke értelmében árutovábbítás alatt álló árunak minősülnek. Az elemek vastagsága nem haladhatja meg a 400 μm-t. Ezek a termékek jelenleg az ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és ex 8541 40 90 KN-kódok alá sorolhatók be.

(73)

A következő terméktípusok nem tartoznak az érintett termék fogalmába:

olyan, hatnál kevesebb elemből álló, hordozható napelemes töltő, amely készülékek elektromos energiával való ellátását biztosítja, illetve elemtöltőként működik;

fotovillamos vékonyréteg termékek;

olyan kristályos szilícium fotovillamos termékek, amelyeket tartósan integráltak olyan elektronikus termékekbe, amelyeknek a funkciója nem a villamosenergia-termelés, és amelyek az integrált kristályos szilícium fotovillamos elem(ek) által termelt villamos energiát felhasználják;

legfeljebb 50 V DC kimeneti feszültségű és legfeljebb 50 W kimeneti teljesítményű modulok vagy panelek, amelyeket kizárólag azonos feszültség- és teljesítményértékekkel rendelkező rendszerekben elemtöltőként való közvetlen felhasználásra szántak.

(74)

A lemezek kizárását követően – ellenkező megjelölés hiányában – az elemzést a lemezekre vonatkozó adatok és elemzés kizárásával felülvizsgálták. Tekintettel arra, hogy a figyelembe vett időszakon belül a lemezek az érintett termék uniós behozatalának csak elenyésző hányadát (értékének 2 %-át) tették ki, úgy tekinthető, hogy azok kizárása elhanyagolható mértékben érinti a megállapításokat. Az érdekelt felek valamennyi észrevételét figyelembe vették, a lemezekre való utalásokat azonban kizárták. Ennek következtében az ideiglenes rendelet preambulumbekezdéseiben szereplő, a lemezekre vonatkozó hivatkozások és kapcsolódó adatok immár nem alkalmazandók, akkor sem, ha az érintett preambulumbekezdéseket ez a rendelet megerősíti.

(75)

Ennélfogva a fenti (26)–(74) preambulumbekezdésekben módosított ideiglenes következtetések véglegesen megerősítést nyertek. Ezen eljárás céljából és a következetes gyakorlattal összhangban ennélfogva az intézmények úgy vélték, hogy az érintett termék valamennyi típusát egyetlen terméknek kell tekinteni.

C.   DÖMPING

1.   Kínai Népköztársaság

1.1.   Piacgazdasági elbánás

(76)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítás elkésett, mivel arra az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt három hónapos határidőt követően került sor, és emiatt a vizsgálatot késedelem nélkül meg kell szüntetni.

(77)

E tekintetben ezek a felek úgy érveltek, hogy az alaprendelet módosítása (13), amely a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítás határidejét nyolc hónapra meghosszabbítja, csak a korábban alkalmazott három hónapos határidő lejártát követően lépett hatályba. A módosítás csak a jövőbeli vizsgálatokra, valamint olyan folyamatban lévő vizsgálatokra alkalmazandó, amelyek esetében a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítás határideje az adott időpontban még nem járt le.

(78)

Az alaprendelet módosításának 2. cikke ugyanakkor egyértelműen kimondja, hogy „ezt a rendeletet 2012. december 15-től kezdődően valamennyi új és valamennyi folyamatban lévő vizsgálatra alkalmazni kell”. Ebben a cikkben, illetve a rendelet egészében sem szerepel olyan kitétel, amely az érdekelt felek által említett „amelyek esetében a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítás határideje még nem járt le” korlátozásra utalna. Ezért ez az érvelés nem fogadható el.

(79)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél megismételte azt az állítását, amely szerint a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítás elkésett, ugyanakkor nem vitatták, hogy az alaprendeletnek a fenti (78) preambulumbekezdésben említett módosítását „valamennyi folyamatban lévő vizsgálatra”, ezen belül a jelenlegi vizsgálatra is alkalmazni kell. Ennélfogva véglegesen megállapítást nyer, hogy a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapítás nem késett el.

(80)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr azt állította, hogy a piacgazdasági elbánást nem szabadott volna megtagadni azzal az indokkal, hogy a 2011 során a tevékenységét megszüntető három vállalat nem vezetett átlátható könyvelést. Különösen felvetette azt a kérdést, hogy mely számviteli standard írja elő, hogy egy tevékenységét megszüntető vállalatnak továbbra is vezetnie kellene ilyen könyvelést.

(81)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a számviteli standardok nem határozzák meg, mely vállalatok kötelesek pénzügyi kimutatást készíteni – a számviteli standardok e kimutatások elkészítésének módját írják elő. Kína esetében az „Üzleti vállalkozások számviteli standardja: alapvető standard” írja elő a 4. cikkben, hogy „a vállalkozás pénzügyi beszámolókat készít”. Kötelező előírásról van szó, amely nem biztosít kivételt a tevékenységüket megszüntető vállalatok számára.

(82)

Ezenfelül, noha ezek a vállalatok megszüntették tevékenységüket, továbbra is voltak eszközeik (többek között földterület, épületek, gépek és készletek) és forrásaik, és jogi személyként még legalább 2013 elejéig léteztek. Ennélfogva úgy tekinthető, hogy ezek a vállalatok 2011-re vonatkozóan kötelesek voltak közzétenni számviteli beszámolójukat, és ennek hiánya a 2. kritérium megsértésének minősül.

(83)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes exportőrök továbbá azt állították, hogy az adókedvezmény(ek)ből és támogatásokból származó haszon nem jelentős hányada a forgalmuknak, amit állításuk szerint a párhuzamosan zajló szubvencióellenes vizsgálat is megerősített.

(84)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy erre az érvelésre az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése már kitért. A szöveg hangsúlyozta, hogy a torzulás „jelentős” voltának értékeléséhez – különösen az előny jellegéből adódóan – nem bír jelentőséggel a vizsgálati időszak alatt kapott előny abszolút összege. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(85)

A piacgazdasági elbánás tekintetében benyújtott további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (50)–(69) preambulumbekezdésében szereplő valamennyi megállapítás megerősítést nyer.

1.2.   Egyedi vizsgálat

(86)

Az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően tizennyolc olyan együttműködő exportáló gyártó vagy ilyen gyártókból álló csoport nyújtott be az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálat iránti kérelmeket, amelyeket a mintába nem választottak be. Ebben az ügyben a mintában már hét vállalatcsoport szerepelt, amelyeket jellemzően több exportáló gyártó, valamint uniós és harmadik országbeli kapcsolt kereskedő és kapcsolt importőr alkot. A mintában szereplő hét, exportáló gyártókból álló csoporton túl a 18 további exportáló gyártó (vagy azokból álló csoport) egyenkénti vizsgálata indokolatlan terhet jelentene, és meghiúsítaná a vizsgálat kellő időben történő lezárását.

(87)

Az egyéni vizsgálatok tekintetében benyújtott további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (70)–(71) preambulumbekezdésében szereplő valamennyi megállapítás megerősítést nyer.

1.3.   Analóg ország

(88)

Egyes érdekelt felek megjegyezték, hogy India – a „Jawaharlal Nehru Nemzeti Napenergia Küldetés” (Jawaharlal Nehru National Solar Mission, JNNSM) projektjeire vonatkozó helyi tartalmi rendelkezések miatt – nem megfelelő analóg ország. Egy érdekelt fél azt állította, hogy 75 %-ban helyi tartalom szükséges, míg egy másik fél állítása szerint az indiai gyártók a 100 %-ban helyi gyártású modulokra magasabb árat számíthatnak fel. Azt állították továbbá, hogy ezek a követelmények jelentősen megnövelik a helyi termékek árát. Ezen állítás alátámasztásaként egy indiai újságcikket nyújtottak be (14). Ez a cikk azonban közel egy évvel a figyelembe vett időszak végét követően jelent meg, és a figyelembe vett időszakra gyakorolt hatását nem bizonyították.

(89)

Mindazonáltal ugyanez az újságcikk arról számolt be, hogy az indiai napelem gazdasági ágazat „a nyugati és a kínai gyártók jelentette erős versennyel” küzd. Ezt alátámasztja az Indiába irányuló behozatal folyamatos növekedése, amint azt az alábbi (92) preambulumbekezdés szemlélteti. Noha a helyi tartalmi követelmények valóban befolyásolhatják bizonyos mértékben az indiai belföldi piacot, egyértelműen megállapítható, hogy az indiai piac versenypiac, ahol számos indiai és külföldi vállalat tényleges versenyt folytat egymással.

(90)

Ezenfelül a Közös Kutatóközpont által közzétett információk (15) szerint a JNNSM projektjeinek többsége 2015-től lép működésbe. A JNSSM keretében a 2012. év során a hálózatba bekapcsolt fotovillamos rendszerekre vonatkozó célérték mindössze 50 MW volt, és ezzel szemben 2012 júniusában India összes hálózathoz kapcsolt kapacitása meghaladta az 1 GW-ot. Ez azt jelzi, hogy a figyelembe vett időszak során a JNNSM összes napelemes létesítményen belüli részaránya nem érte el az 5 %-ot, és ezért a JNNSM és a kapcsolódó helyi tartalmi követelmények hatása – feltéve, hogy az a figyelembe vett időszak során már érvényesült, és ezt az érdekelt felek nem bizonyították – a legjobb esetben is igen korlátozott volt. A figyelembe vett időszak során a létesítmények többsége (65 %) állami támogatási intézkedések eredményeképpen Gujarat tartományban működött.

(91)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy az indiai piac a figyelembe vett időszak alatt a gyakorlatban védelmet élvezett a különböző forrásokból, többek között a Kínából származó behozatallal szemben, mivel 2012 eleje óta számítani lehetett egy dömpingellenes vizsgálat megindítására. India 2012. november 23-án, azaz közel öt hónappal a figyelembe vett időszak végét követően indított dömpingellenes eljárást a Kínából, Malajziából, Tajvanról és az Egyesült Államokból érkező napelemek és modulok behozatala tekintetében.

(92)

Ezt az állítást azonban a napelemek és modulok behozatalának az indiai kereskedelmi statisztikák (16) szerinti változása nem támasztja alá:

Érték (millió USD)

2010. április 2011. március

2011. április 2012. március

2012. április 2013. március

Kína

77,33

577,24

371,72

Mutató

100

746

481

Összesen

252,63

1 348,48

827,07

Mutató

100

534

327

(93)

A fenti táblázatból kiderül, hogy a napelemek és modulok behozatala Kína esetében látványosan, több mint 600 %-kal, valamint 2010/2011 és 2011/2012 között összességében több mint 400 %-kal emelkedett. Ezt követően a behozatali értékek némileg csökkentek, ezzel együtt azonban a napelemek és modulok ára is mérséklődött. A behozatali értékek 2011/2012 és 2012/2013 közötti csökkenése összhangban áll a szaktanácsadó vállalatok, például a pvXchange által az azonos időszakra vonatkozóan jelentett árcsökkenéssel, ami arra utal, hogy 2011/2012 és 2012/2013 között a behozatali volumenek többé-kevésbé változatlanok maradtak. Ennélfogva megállapítható, hogy az indiai piac a figyelembe vett időszak alatt a gyakorlatban nem élvezett védelmet a különböző forrásokból, többek között Kínából származó behozatallal szemben.

(94)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy az Egyesült Államok 2013. február 6-án a WTO vitarendezési eljárásainak keretében konzultációt kért Indiától a JNNSM helyi tartalmi követelményeit illetően. Állításuk szerint e helyi tartalomra vonatkozó szabályok és a fenti (91) preambulumbekezdésben említett dömpingellenes vizsgálat együttes hatása 2012 áprilisa és 2013 márciusa között az előző évhez képest 38 %-os értékcsökkenéshez vezetett, szemben a korábbi években tapasztalt folyamatos növekedéssel.

(95)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az értékcsökkenés inkább az árak, semmint a behozatali volumenek visszaesésének tudható be. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél adatokkal szolgált az indiai piacra irányuló napelem- és modulbehozatal volumenének 2010 és 2013. március közötti változásáról. Ezek az adatok a napelemmodulok és a napelemek indiai piacra irányuló behozatali volumenének folyamatos növekedését jelzik. Ennélfogva megállapítható, hogy a küszöbön álló dömpingellenes vizsgálat a gyakorlatban nem biztosított védelmet az indiai piac számára, és a JNNSM helyi tartalmi követelményeinek a fenti (90) preambulumbekezdésben említett állítólagos, de nem bizonyított és mindenesetre legfeljebb elenyésző hatásai nem akadályozták a behozatali volumenek folyamatos növekedését.

(96)

Ezenfelül ki kell emelni, hogy a 2012. április és 2013. március közötti időszakban a JNNSM behozatalra gyakorolt állítólagos hatásai elsősorban a figyelembe vett időszakot követően jelentkeztek. Az állítólagos csökkenés ezért a figyelembe vett időszakban legfeljebb elenyésző mértékű hatással bírhatott.

(97)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a Tata Power Solar (a továbbiakban: Tata) csak a közelmúltban lépett a piacra, és ezért nem megfelelő analóg országbeli gyártó. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a korábban a „Tata BP Solar” nevet viselő vállalat 1989 óta gyárt napelemmodulokat, ezért nem állíthatjuk, hogy csak a közelmúltban jelent meg a piacon. Egy másik érdekelt fél által benyújtott információk szerint a Tata számottevően korábban kezdte meg piaci tevékenységét, mint a mintában szereplő öt legnagyobb kínai exportőr.

(98)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy Tajvan megfelelőbb analóg ország lenne, mint India, mivel méretüket tekintve a tajvani vállalatok közelebb állnak a kínai exportőrökhöz, valamint egyes tajvani gyártók együtt is működnek a vizsgálatban. Ezenfelül más érdekelt felek megkérdőjelezték, hogy tekintettel a Tata viszonylag kis méretére, India elfogadható analóg ország lenne-e, ám megfelelő alternatívát nem javasoltak.

(99)

Egyes tajvani vállalatok valóban együttműködtek. Egy vállalat teljes körű, míg egy további vállalat részleges együttműködést vállalt. Az egyetlen teljes körűen együttműködő tajvani vállalat ugyanakkor kisebb, mint a Tata, különösen az érintett termék eladásainak hozzávetőleg 90 %-át kitevő modulok eladása és gyártása tekintetében, míg a Tata értékesítési tevékenysége jóval meghaladja a tajvani vállalatét, amely e tekintetben – az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően – elhanyagolható mennyiséget értékesít. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr feltette a kérdést, hogy a részben együttműködő tajvani vállalatot felkérték-e a hiányzó információk benyújtására. E tekintetben az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdését kell említeni, amely kimondja, hogy Tajvan nem használható analóg országként, mivel az együttműködő tajvani vállalatok szinte kizárólag elemeket gyártottak, míg a kínai kivitel főként modulok formájában történik. Ez a részben együttműködő tajvani gyártó esetében is igaz. Mivel ez utóbbi gyártó ebből az okból már nem minősült megfelelőnek, nem volt indokolt további információkat kérni.

(100)

Ugyanez az érdekelt fél azt állította, hogy a moduleladások közel teljes hiánya önmagában nem zárja ki Tajvan analóg országként való felhasználását, mivel az elemek modullá alakításának feldolgozási költségei különösebb nehézség nélkül kiszámíthatók. A vizsgálat tényszerű eredményei azonban ezt nem támasztják alá. Az elemek modullá építése több gyártási lépést foglal magában, és a modul hozzáadott értékének jelentős része ezek során jön létre. Amint az az ideiglenes rendelet (137) preambulumbekezdésében szerepel, a figyelembe vett időszakban az elemek és a modulok közötti átlagos árkülönbözet 555,92 EUR, azaz 54 %, míg az átlagos költségkülönbözet 377,99 EUR, azaz 34 % volt. Ez azt jelentené, hogy a modulokra vonatkozó lehetséges tajvani rendes érték jelentős hányadát a feldolgozási költségek kiigazítására kellene alapozni, ami nem tekinthető ésszerűbbnek egy olyan ország felhasználásánál, ahol a rendes érték az érintett termék nagy része tekintetében belföldi eladási árakra alapozható. Ennélfogva megállapítható, hogy a rendelkezésre álló megbízható információkra figyelemmel India analóg országként történő kiválasztása ésszerű volt.

(101)

Egy további érdekelt fél azt állította, hogy az Egyesült Államok esetében nem indokolták meg, hogy az miért nem tekinthető megfelelő analóg országnak. E tekintetben az ideiglenes rendelet (74) preambulumbekezdésére kell hivatkozni, amely egyértelműen kimondta, hogy „az USA – főleg amiatt, hogy a vizsgálati időszak egy részében piaca a kínai behozataltól dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedésekkel védett volt – nem lenne megfelelő analóg ország”. Mivel az Egyesült Államok piacának védelmére vonatkozóan nem nyújtottak be észrevételeket, a vonatkozó álláspont nem módosul.

(102)

Egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy a dömpingszámítás eredménye a kínai és az indiai gyártók közötti méretgazdaságossági különbségek miatt torzul. Ennélfogva az intézmények ellenőrizték, hogy valóban korreláció van-e a vállalat termelési volumene és dömpingkülönbözete között.

(103)

A mintába felvett hét vállalatcsoport közül kettő közepes méretű (Jinzhou Yangguang és Delsolar), öt pedig nagyvállalatcsoport (JingAo, LDK, Suntech, Trina és Yingli). A középvállalkozások közül a Jinzhou Yangguang különbözete a legalacsonyabb, a Delsolaré pedig a legnagyobb. Az öt nagyobb vállalat eredményei e két véglet között találhatók. Ez egyértelműen szemlélteti, hogy a méretgazdaságosság és a dömpingkülönbözetek között nincs összefüggés. Ennélfogva megállapítható, hogy a dömpingszámítás eredménye a kínai és az indiai gyártók közötti méretgazdaságossági különbségek nyomán nem torzul.

(104)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek azt állították, hogy a méretgazdaságosság és a dömpingkülönbözetek közötti összefüggés hiánya nem bizonyítja, hogy a méretgazdaságosság nem gyakorol hatást az árak összehasonlíthatóságára. Amennyiben – a jelenlegi esethez hasonlóan – a dömpingkülönbözet valamennyi exportőr esetében azonos rendes értéken alapul, a dömpingkülönbözetet elsősorban az exportárak határozzák meg. A méretgazdaságosság és a dömpingkülönbözet közötti összefüggés hiánya ezért egyúttal a méretgazdaságosság és az eladási árak közötti összefüggés hiányát is bizonyítja. Ennélfogva megállapítható, hogy a méretgazdaságossági különbségek ebben az esetben nem érintik az árak összehasonlíthatóságát.

(105)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az analóg országbeli gyártó rendkívül magas belföldi eladási árakat szab, amelyek állítása szerint jóval meghaladják az uniós gazdasági ágazat eladási árait, mivel a dömpingkülönbözet számottevően nagyobb, mint az ár-alákínálási különbözet. Az állítást szemléltetendő az indiai rendes értékeket összevetette az uniós gazdasági ágazat eladási áraival. Ez az összehasonlítás ugyanakkor hibás, mivel az indiai rendes érték kizárólag a nyereséges eladásokon alapul. Különösen akkor, amikor az uniós gazdasági ágazat veszteséges, nem meglepő, hogy az indiai nyereséges árak meghaladják az átlagos uniós ágazati árat. Ennélfogva az, hogy az indiai rendes érték magasabb az uniós ágazati átlagárnál, nem bizonyítja, hogy India analóg országként történő kiválasztása ésszerűtlen.

(106)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a Tata áraiban torzulás érvényesül, mivel a vállalat kapcsolatban áll a Tata Power közművállalattal. Ennek köszönhetően a Tata a Tata Power által ellátott területeken magasabb árakat szabhat. Mindezt azonban bizonyítékkal nem támasztották alá, valamint az állítólagos hatást sem számszerűsítették. Ez az állítás ezért nem elfogadható.

(107)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr azzal érvelt, hogy a Tata magas előállítási költséggel és eladási árakkal működő, nem versenyképes vállalat, és állítólag ez volt az oka annak, hogy a BP Solar 2011 decemberében kivált a közös vállalkozásból. Mindezt egy újságcikkből vett idézettel igazolja, amely szerint „az, hogy a BP mintegy négy évtized után kivonult a napelem gazdasági ágazatból, jól szemlélteti, mennyire erőteljesen versengővé és zsúfolttá vált mára a napenergia-piac.” Ez az újságcikk azonban nem emeli ki a Tatát mint nem versenyképes vállalatot, hanem általánosságban utal a napelem panelek piacának helyzetére, és „az ágazat egészét meghatározó kíméletlen versenyről” beszél, valamint közli, hogy „világszerte számos vállalat szüntetett meg gyárakat, bocsátott el több száz alkalmazottat és jelentett csődöt”. Ez az újságcikk ennélfogva nem bizonyítja, hogy a Tata magas előállítási költségekkel és eladási árakkal működő, nem versenyképes vállalat.

(108)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr azt állította, hogy a fenti (91) preambulumbekezdésben említett, folyamatban lévő indiai dömpingellenes vizsgálat során a Tatát elenyésző napelem-behozatala miatt nem vették figyelembe az indiai belföldi piac részeként. Noha megerősítést nyert, hogy a folyamatban lévő indiai dömpingellenes vizsgálatban a Tata valóban nem képezi az indiai belföldi piac részét, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a Tata nem megfelelő analóg országbeli gyártó. A rendes érték kizárólag a Tata által Indiában előállított elemeken és modulokon alapult, a behozott termékek kizárásával. Az, hogy egyes termékek előállítása során import összetevőket használtak, nem jelenti azt, hogy a kapott rendes érték India tekintetében nem reprezentatív, már csak azért sem, mert az elsősorban nem a költségeken, hanem az eladási árakon alapul.

(109)

A kínai kormány azt állította, hogy a Tata moduleladásai az Unióba irányuló kínai kivitel mindössze 0,3 %-ának felelnek meg, és a Bíróság Detlef Nölle ügyben (17) hozott ítéletére hivatkozva nem tekinthetők reprezentatívnak. Ebben az ügyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben egy adott ország teljes termelése az Unióba irányuló kiviteli volumennek mindössze 1,25 %-a, ez annak a jele, hogy az érintett piac nem túlságosan reprezentatív. Ebben az esetben a kínai kormány nem India teljes termelését vetette össze az összes kínai kivitellel, hanem egyetlen indiai vállalat termelését valamennyi kínai exportőr összes kivitelével. Ez az összehasonlítás azonban hibás, mivel egy többszereplős versenypiacon a mindössze egy gyártóhoz kapcsolódó mennyiségek nem tükrözik a piac egészének reprezentatív jellegét. Mindemellett az összehasonlítás eltér a Detlef Nölle ügyben alkalmazottól, ahol egy ország teljes termelését állították szembe az összes kivitellel. A Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamara (CCCME) által benyújtott információk szerint az előrejelzések arra utaltak, hogy az indiai termelés 2012 végéig, azaz röviddel a figyelembe vett időszak végét követően meghaladja majd a 2 GW-ot. Ez a termelési mennyiség az Unióba irányuló kínai kivitel 14 %-ának felelne meg, ami jóval túllépné a Detlef Nölle ítéletben említett 5 %-os indikatív küszöbértéket.

(110)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél megemlítette, hogy a Tatának az értéklánc előző szintjével való integráció hiányában harmadik felektől kell beszereznie a lemezeket. Állítása szerint az értékláncon belüli vertikális integráció ilyen hiánya a vertikálisan integrált kínai gyártókhoz képest költségnövekedéssel jár. Ez az állítás azonban nem megalapozott. A Tata összes költsége különösen csak akkor emelkedne, ha a lemezek beszerzési ára meghaladná azok előállítási költségét, ami kétséges, mivel a figyelembe vett időszakban számos napelemekkel foglalkozó vállalat veszteséges volt. Mindemellett még a vertikálisan integrált nagy kínai gyártók is gyakran vásároltak jelentős mennyiségű lemezt független szállítóktól, ami alátámasztja azt a megállapítást, hogy a lemezekkel való vertikális integráció hiánya nem feltétlenül vezet a modulok és elemek költségeinek emelkedéséhez.

(111)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az analóg ország nem versenyképes. Ezt az állítását azzal támasztotta alá, hogy 2013-ban az indiai napelemgyártás ötéves mélypontra süllyedt. Az érdekelt fél által idézett jelentésből ugyanakkor az derült ki, hogy a figyelembe vett időszakban az indiai napelemgyártás még virágzott, és megközelítette a hivatkozott csúcsértéket. A termelés a figyelembe vett időszak után esett vissza számottevően, ezért a vizsgálat eredményeit nem befolyásolta.

(112)

Az analóg ország versenyképességének hiányára vonatkozó állítás alátámasztására további érvként említették a fenti (91) preambulumbekezdésben szereplő dömpingellenes vizsgálatot. Az intézmények megjegyzik, hogy a vizsgálat még folyamatban van, ezért annak alapján nem vonhatók le következtetések. Általában véve a dömpingellenes vizsgálatok nem a versenyképesség hiányát jelzik, hanem azt, hogy a belföldi gazdasági ágazaton belül – az ágazat saját megítélése szerint – harmadik országbeli versenytársak tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat folytatnak.

(113)

Mindent összevetve a Bizottság úgy véli, hogy India analóg országként történő kiválasztása nem ésszerűtlen.

(114)

Az analóg ország tekintetében benyújtott további észrevételek hiányában, az ideiglenes rendelet (72)–(77) preambulumbekezdésében szereplő valamennyi megállapítás megerősítést nyer.

1.4.   Rendes érték

(115)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt az észrevételt tette, hogy az indiai vállalatok elsősorban nem hálózati csatlakoztatásra szánt modulokat értékesítenek, amelyeknek az ára és a költségei magasabbak a kínai exportőrök által értékesített, hálózatra csatlakoztatott modulokénál. Azt állította továbbá, hogy a nem hálózati csatlakoztatásra szánt modulok jellemzően alacsonyabb teljesítményűek, mint a hálózatra csatlakoztatott modulok.

(116)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a különböző rendes értékeket a Bizottság a „szabványos méretű”, 36-nál több elemből álló és jellemzően hálózatra csatlakoztatott modulokra, valamint legfeljebb 36 elemből álló, jellemzően hálózaton kívül használt kisebb modulokra állapította meg. Ezért úgy tekintendő, hogy valamennyi terméktípusra – ezen belül a nem hálózati csatlakoztatásra szánt modulokra és a hálózatra csatlakoztatott modulokra – megfelelő rendes értéket állapított meg.

(117)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy a Tata projektfejlesztőként tevékenykedik, és ennek a vállalatnak az értékesítése ennélfogva nem hasonlítható össze kizárólag a kínai exportáló gyártók által értékesített modulokkal. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az indiai belföldi árakat és a kínai exportárakat kizárólag a modulok értékesítése esetében hasonlította össze, és a rendes érték megállapításához sem teljes projektek, sem integrált megoldások értékesítését nem vette figyelembe, mivel azok nem minősültek összehasonlíthatónak.

(118)

A rendes értékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (78)–(86) preambulumbekezdésében foglalt valamennyi megállapítás megerősítést nyer.

1.5.   Exportár

(119)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a mintába felvett exportőrök közül néhányan észrevételt tettek a dömpingkülönbözet megállapításához használt exportárral kapcsolatos kisebb problémákat illetően. Indokolt esetben a Bizottság figyelembe vette az észrevételeket, és ezek miatt kismértékben módosította az érintett vállalatok dömpingkülönbözetét.

(120)

Az exportárra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (87)–(89) preambulumbekezdésében foglalt valamennyi megállapítás megerősítést nyer.

1.6.   Összehasonlítás

(121)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a mintába felvett exportőrök közül néhányan észrevételt tettek az exportárak összehasonlításához használt engedményekkel kapcsolatos kisebb problémákat illetően. Indokolt esetben a Bizottság figyelembe vette az észrevételeket, és ezek miatt kismértékben módosította az érintett vállalatok dömpingkülönbözetét.

(122)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a belföldi fuvarozás esetében a rendes érték nem megfelelő kiigazítását eredményező adminisztratív hibára derült fény. Ezt a hibát kijavították, és ennek következtében némileg csökkentek a dömpingkülönbözetek.

(123)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy a indokolt lehet a kereskedelem szintjének kiigazítása, mivel a fél nem telepítéssel foglalkozóknak, hanem viszonteladóknak és forgalmazóknak értékesít közvetlenül. A fél részletes tájékoztatást kért az analóg országbeli gyártó értékesítési csatornáiról, amelyek megadása a bizalmas információk védelme érdekében nem volt lehetséges. Alternatív lehetőségként az analóg országbeli gyártó vevőkörét az értékesítési volumentől függően különböző kategóriákba sorolták, ami rámutatott, hogy a kereskedelmi szint kiigazítása nem volt indokolt.

(124)

Erre az elemzésre válaszul az érdekelt fél elismerte, hogy az értékesítési volumen különbsége eltérő árakat eredményezne, ugyanakkor fenntartotta azt az érvét, miszerint – állítólag – még abban az esetben is magasabb árakat számítanának fel a telepítéssel foglalkozóknak, mint a forgalmazóknak vagy a viszonteladóknak, ha a telepítéssel foglalkozó ugyanakkora mennyiséget vásárolna, mint a forgalmazó vagy a viszonteladó. Ezt az állítást azonban az érdekelt fél nem támasztotta alá, és ezért nem lehetett figyelembe venni.

(125)

Az exportárra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (90)–(92) preambulumbekezdésében foglalt valamennyi megállapítás megerősítést nyer.

1.7.   Dömpingkülönbözetek

(126)

A mintába felvett exportőrök egyike az általa készített dömpingszámítás teljes nyilvánosságra hozatalát kérte, és azt állította, hogy másként nem tehet észrevételt annak pontosságára vonatkozóan. Mivel ez a vállalat nem részesült piacgazdasági elbánásban, a rendes értéke az Indiából mint analóg országból származó adatokon alapult. Tekintettel arra, hogy az analóg országnak csak egyetlen gyártója működött együtt teljes körűen a vizsgálat során, az analóg országból származó információk a terméktípus szintjén a bizalmas információk védelme érdekében nem hozhatók nyilvánosságra. A fenti állítást ezért el kell utasítani.

(127)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében a mintába felvett vállalatok esetében a dömpingkülönbözetet a hasonló termékek egyes típusai tekintetében az analóg országra megállapított súlyozott átlaggal számított rendes érték és az adott termék súlyozott átlaggal számított átlagos exportára összehasonlításával állapították meg.

(128)

A mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók esetében a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően számították ki. Ennek megfelelően az említett különbözet meghatározása a mintába felvett exportáló gyártók esetében megállapított különbözetek alapján történt.

(129)

Ennek alapján a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok esetében megállapított végleges dömpingkülönbözet 88,1 %.

(130)

Az összes többi kínai exportáló gyártó esetében a dömpingkülönbözeteket – az alaprendelet 18. cikkének megfelelően – a rendelkezésre álló tények alapján határozták meg. Ennek érdekében először az együttműködés szintjét állapították meg, mégpedig – a (167) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – az együttműködő exportáló gyártók által bejelentett Unióba irányuló export volumenének, illetve az Unióba irányuló kínai export volumenének összehasonlításával.

(131)

Mivel az együttműködés meghaladta az Unióba irányuló összes kínai export 80 %-át, az együttműködés szintje magasnak minősíthető. Mivel semmi sem utalt arra, hogy bármely exportáló gyártó szándékosan nem működött volna együtt, a Bizottság a maradvány dömpingkülönbözetet a mintába felvett vállalatok közül a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintjén állapította meg. Ezt a szintet megfelelőnek tartotta, mivel semmi nem utalt arra, hogy az együtt nem működő vállalatok dömpingkülönbözete alacsonyabb lett volna, továbbá az intézkedések hatékonyságát így kívánta biztosítani.

(132)

Ennek alapján a végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következőek:

Vállalat

Dömpingkülönbözet

Changzhou Trina Solar Energy Co. Ltd

Trina Solar (Changzhou) Science & Technology Co. Ltd

Changzhou Youze Technology Co. Ltd

Trina Solar Energy (Shanghai) Co. Ltd

Yancheng Trina Solar Energy Technology Co. Ltd

90,3 %

Delsolar (Wujiang) Ltd,

111,5 %

Jiangxi LDK Solar Hi-Tech Co. Ltd

LDK Solar Hi-Tech (Hefei) Co. Ltd

LDK Solar Hi-Tech (Nanchang) Co. Ltd

LDK Solar Hi-Tech (Suzhou) Co. Ltd

91,9 %

JingAo Solar Co. Ltd

Shanghai JA Solar Technology Co. Ltd

JA Solar Technology Yangzhou Co. Ltd

Hefei JA Solar Technology Co. Ltd

Shanghai JA Solar PV Technology Co. Ltd

97,5 %

Jinzhou Yangguang Energy Co. Ltd

Jinzhou Huachang Photovoltaic Technology Co. Ltd

Jinzhou Jinmao Photovoltaic Technology Co. Ltd

Jinzhou Rixin Silicon Materials Co. Ltd

Jinzhou Youhua Silicon Materials Co. Ltd

53,8 %

Wuxi Suntech Power Co. Ltd

Suntech Power Co. Ltd

Wuxi Sunshine Power Co. Ltd

Luoyang Suntech Power Co. Ltd

Zhenjiang Ren De New Energy Science Technology Co. Ltd

Zhenjiang Rietech New Energy Science Technology Co. Ltd

73,2 %

Yingli Energy (China) Co. Ltd

Baoding Tianwei Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Hainan Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Hengshui Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Tianjin Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Lixian Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Baoding Jiasheng Photovoltaic Technology Co. Ltd

Beijing Tianneng Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Yingli Energy (Beijing) Co. Ltd

93,3 %

Egyéb együttműködő vállalatok (I. melléklet, II. melléklet)

88,1 %

Minden más vállalat

111,5 %

D.   KÁROKOZÁS

1.   Az uniós gazdasági ágazat és az uniós gyártás meghatározása

(133)

A vizsgálati időszak alatt hasonló terméket mintegy 215 gyártó állított elő az Unióban. Az intézmények megvizsgálták több érdekelt fél állítását; ez a vizsgálat feltárta, hogy az állítólagos további gyártók valójában többnyire exportáló gyártók, azokkal kapcsolatban álló importőrök, valamint forgalmazók és telepítéssel foglalkozók voltak.

(134)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több fél vitatta azt a tényt, hogy az Europressedienst független tanácsadó cég (a továbbiakban: a tanácsadó) által szolgáltatott adatokat többek között az uniós gyártás, az uniós gyártási kapacitás, valamint egyéb, az uniós gazdasági ágazatra és behozatalra vonatkozó adatokkal kapcsolatos makrogazdasági kármutatók meghatározásához használták fel. Ezek a felek kétségbe vonták a tanácsadó függetlenségét, és azt állították, hogy az kapcsolatban állt a panaszossal. Ezenkívül pontosítást kértek azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság mi alapján választotta ki a tanácsadót, továbbá megkérdőjelezték a fotovillamossági ágazattal kapcsolatos gazdasági adatok gyűjtése terén létező szakértelmét. E tekintetben azt állították, hogy a Bizottságnak más rendelkezésre álló forrásokból – különösen ismert kutatóintézetektől – származó adatokra kellett volna alapoznia megállapításait. Végezetül az AFASE kétségbe vonta a tanácsadó által szolgáltatott adatok megbízhatóságát, és e célból az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. és 102. cikkének alkalmazásával, valamint az összefonódás-ellenőrzéssel kapcsolatos ügyekben a gazdasági bizonyítékok benyújtására és adatgyűjtésre vonatkozó bevált gyakorlatokra hivatkozott.

(135)

A tanácsadó és a panaszos közötti állítólagos kapcsolatra vonatkozóan az érintett érdekelt felek nem nyújtottak be ilyen kapcsolat fennállását igazoló bizonyítékot. Hasonlóképpen, a vizsgálat nem tárt fel a pusztán kereskedelmi jellegű kapcsolaton túlmutató kapcsolatra utaló bizonyítékot. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy voltak arra utaló jelek, hogy a panaszban a panaszt emelő uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott prima facie bizonyíték ugyanezen tanácsadó által szolgáltatott adatokon alapult. Még abban az esetben is, ha elismerést nyer, hogy egyes mutatókkal kapcsolatos megállapítások valójában hasonlóak voltak a panaszban szolgáltatott bizonyítékhoz, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy azokat csak egy forrás alapján állapították meg. E tekintetben a panasz megadja a különböző felhasznált forrásokat.

(136)

Az ideiglenes rendelet (99) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a Bizottság azért ítélte helyénvalónak e tanácsadó igénybevételét a jelenlegi vizsgálat során, mert más nyilvános adatforrásokból nem álltak rendelkezésre az uniós piac egészét lefedő, szükséges makrogazdasági adatok és a behozatalra vonatkozó adatok. Az Europressedienst kiválasztása előtt a Bizottság értékelte a tanácsadó által a releváns adatok gyűjtéséhez használt módszertant, valamint azt, hogy a tanácsadó képes-e külön-külön biztosítani a szükséges adatokat valamennyi terméktípusra és a figyelembe vett időszak egészére vonatkozóan.

(137)

Ezen túlmenően a vizsgálat során a tanácsadó által szolgáltatott adatokat a Bizottság lehetőség esetén összevetette más rendelkezésre álló forrásokkal, majd megerősítette azokat. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a piacon több olyan kutatóvállalat létezik, amely a fotovillamossági ágazatra vonatkozó statisztikák gyűjtésére szakosodott, és a bejelentett adatok szinte soha nem azonosak. Ez annak tulajdonítható, hogy a kutatóintézetek nehezen szereznek pontos számadatokat, és ennélfogva a fotovillamosságipiacra vonatkozó, bejelentett mutatók mindig is becsléseken fognak alapulni, függetlenül az ilyen adatok szolgáltatójától. Ebben az összefüggésben a Bizottság által végzett összevetés abból állt, hogy összehasonlította a tanácsadótól kapott adatok alakulását más kutatóvállalatok – a Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) és az Európai Fotovillamos Ágazat Szervezete (EPIA) – által közzétett azonos, ugyanazon témákra vonatkozó adatok alakulásával, amennyiben azok rendelkezésre álltak. A Bizottság nem talált jelentős eltéréseket az összevetés során, mivel az összevetett mutatók alakulása hasonló volt. Az ideiglenes megállapítások ezért nem kizárólag a tanácsadó által szolgáltatott adatokon alapultak, hanem ezen adatok Bizottság általi elemzésén és értékelésén is. Továbbá a fenti (9) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően az ideiglenes intézkedések előírását követően ellenőrző látogatásra került sor a tanácsadó telephelyén. A Bizottság a módszertan és a szolgáltatott adatok megbízhatóságának ellenőrzése érdekében elvégezte a helyszíni ellenőrzést a tanácsadó telephelyén. A helyszíni ellenőrzésre azt követően került sor, hogy a Bizottság összevetette az adatokat, annak érdekében, hogy további bizonyosságot szerezzen az adatok és a kapcsolódó módszertan megbízhatóságáról és minőségéről.

A helyszíni ellenőrzés alkalmasnak minősült a megfelelő ügyintézés elvének alkalmazásában, még akkor is, ha ezeket az adatokat nem érdekelt fél, hanem egy tanácsadó szolgáltatta. Ennek következtében a Bizottság további bizonyosságot szerzett a tanácsadó által szolgáltatott adatok megbízhatóságáról.

(138)

Egy fél azt állította, hogy a Bizottság által alkalmazott összevetési módszertan ismertetése nem volt elég részletes, és az összevetéshez használt többi forrás nyilvánosságra hozatalát kérte. Ez a fél továbbá azzal érvelt, hogy az alkalmazott módszertan mindenesetre érvénytelen volt, amennyiben csak a különböző források alakulását, nem pedig abszolút értékeket hasonlított össze.

(139)

Ami a tanácsadó által szolgáltatott adatok összevetéséhez használt egyéb forrásokat illeti, ezek a JRC és az EPIA által azonos témákról közzétett jelentések voltak. Az adatok egyéb forrásokkal való összevetése tekintetében meg kell jegyezni, hogy azok nemcsak hasonlóan alakultak, hanem hasonló nagyságrendűek is voltak. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alkalmazott módszertan megfelelő volt, és az ezzel kapcsolatos állításokat elvetette.

(140)

A tanácsadó szakértelme tekintetében meg kell jegyezni, hogy fő tevékenysége a fotovillamossági ágazattal kapcsolatos adatok gyűjtése, valamint a fotovillamossági ágazatban tevékenykedő vállalatok naprakész adatbázisának fejlesztése. Ezeket az adatokat fotovillamossági szaklapokban teszi közzé, és azokat azok a vállalatok is felhasználják, amelyek részére szakkutatást végez. Az Europressedienst az általa kialakított adatbázist rendszeresen aktualizálja és újra közzéteszi. A tanácsadó ezenfelül többéves tapasztalattal rendelkezik ebben az ágazatban. A tanácsadó módszertana pontosabban a következő: a piacon rendelkezésre álló különböző források felhasználásával gyűjt, vet össze és összesít információkat. Ehhez az adatokat az adatbázisban felsorolt vállalatoknak kiküldött szabványos kérdőívek segítségével vagy telefonon keresztül gyűjti, különösen az uniós gyártók körében, illetve szakvásárokon elsősorban harmadik országbeli gyártóktól. Ha az információk nem szerezhetők be az imént említett csatornákon keresztül, az Europressedienst ellenőrzi a fotovillamossági ágazatban tevékenykedő vállalatok pénzügyi beszámolóit, vagy szabadon együttműködik más kutatóintézetekkel az adatok beszerzése vagy összevetése érdekében. Ellenőrzés tárgyát képezte, és valójában megerősítést nyert, hogy a tanácsadó ezeket a forrásokat felhasználta a mindennapi tevékenysége során. A fentiek fényében a Bizottság helyénvalónak tekintette az Europressedienst szolgáltatásainak igénybevételét a jelen vizsgálatban, és ezért a felek ezzel kapcsolatos állításait elutasította.

(141)

A gazdasági bizonyítékok benyújtására vonatkozóan a Bizottság illetékes szolgálata által kiadott bevált gyakorlatok (a továbbiakban: a bevált gyakorlatok) tekintetében a következőket kell megjegyezni. Először is egy olyan dokumentumról van szó, amely nem kötheti a Bizottságot, mivel nem a biztosi testület fogadta el, hanem az illetékes szolgálat adta ki azzal a céllal, hogy ajánlásokat tegyen a feleknek a gazdasági bizonyítékok benyújtásának módjára vonatkozóan. Másodszor: a bevált gyakorlatok az EUMSZ 101. és 102. cikke szerinti bizonyos versenyjogi vizsgálatok során és összefonódás-ellenőrzési ügyekben alkalmazott gazdasági elemzések és adatok benyújtására vonatkoznak. A Bizottság e versenyjogi ügyekben alkalmazandó szabályai, bizonyítási normái és vizsgálati hatáskörei nem hasonlíthatók össze a kereskedelemvédelmi vizsgálatokkal, amelyekre teljesen eltérő szabályrendszer vonatkozik.

(142)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több fél vitatta a tanácsadó által alkalmazott módszertant, és azt állította, hogy az nem felelne meg az elismert tudományos normáknak. A fenti (137) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően azonban a Bizottság értékelte a módszertant, a keletkezett adatokat pedig összevetette és ellenőrizte, és ennek alapján más közzétett adatokkal összhangban lévőnek, és következésképpen kellően megbízhatónak találta. A Bizottság tisztázta az érdekelt felek, különösen az AFASE által felvetett egyes kérdéseket, és azokat az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános vizsgálati aktában rendelkezésre bocsátotta.

(143)

A CCCME azzal érvelt, hogy az adatok összesítésére alkalmazott módszertan nem volt egyértelmű. Ezt az állítást a Bizottság elutasította, mivel a releváns információkat valamennyi érdekelt félnek a rendelkezésére bocsátotta az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános vizsgálati aktában.

(144)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél megismételte a Bizottság által kiválasztott tanácsadóval és a szolgáltatott adatok minőségével kapcsolatos aggodalmait. E tekintetben azt állították, hogy a tanácsadó adatai eseti alapon megrendelhetők és megvásárolhatók a potenciális ügyfelek pontosan meghatározott kéréseinek kielégítése érdekében, és ezért nem feltétlenül tárgyilagosak. Ezen túlmenően a CCCME vitatta, hogy a tanácsadó által összegyűjtött adatok az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében egyértelmű bizonyítékoknak tekinthetők-e, mivel az adatok túlnyomórészt feltevéseken és becsléseken alapultak. Azt állította továbbá, hogy a szolgáltatott adatokat az aktában nem támasztották alá elegendő bizonyítékkal, és hogy az adatok nem voltak megerősítőek, tárgyilagosak és ellenőrizhetőek.

(145)

Ezen állítások tekintetében a Bizottság a fenti (136)–(137) preambulumbekezdésre hivatkozik, ahol további információval szolgált a tanácsadó kiválasztásával kapcsolatban. Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a tanácsadót az akkor rendelkezésre álló legjobb információk alapján és az eljárásra alkalmazandó bizottsági költségvetési rendelettel teljes összhangban szerződtette a tanácsadót. A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy kiemelkedő jelentőséggel bírt a tanácsadó azon képessége, hogy minden szükséges adatot kellő időben tudjon biztosítani, mivel a Bizottságot jogszabályban foglalt határidők kötötték a folyamatban lévő vizsgálat során tett ideiglenes megállapítások közzétételére.

(146)

Ami a szolgáltatott adatok minőségét, illetve azt illeti, hogy azok – a fenti (137) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyértelmű bizonyítékoknak tekinthetők-e, a Bizottság megvizsgálta a tanácsadó adatgyűjtési módszertanát, és azt kielégítő minőségűnek találta. Ezen túlmenően – ugyanebben a fenti preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – a tanácsadó által szolgáltatott adatokat a Bizottság lehetőség esetén összevetette más forrásokkal, és azokat kellően pontosnak találta. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a tanácsadó egy olyan adatbázissal rendelkezik, amelyet az ügyfelek igényeitől és kéréseitől függetlenül rendszeresen aktualizál. Ugyanezt az adatbázist használja a fotovillamossági ágazatra vonatkozó statisztikák összesítéséhez és különböző ügyfeleknek történő továbbításához, és ezért az adatok nem tárgyilagos voltára vonatkozó állítást el kellett vetni.

(147)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem hozta nyilvánosságra a forrásokat, az alkalmazott módszertant és azon vállalatok nevét sem, amelyekkel a tanácsadó a szolgáltatott makrogazdasági adatok összegyűjtése során együttműködött. Egy másik érdekelt fél megismételte, hogy a tanácsadó által alkalmazott módszertan pontatlan eredményekre utal. Több fél kért további információt a tanácsadó által alkalmazott módszertanra, például a következőkre vonatkozóan: a kérdőívekre, illetve interjúkra adott válaszok átlagos aránya, az egyes csatornákon keresztül összegyűjtött adatok százalékos aránya, azok ellenőrzésének módja, az adatok előállításához használt közelítő számítások, illetve feltevések, azon vállalatok száma, amelyek esetében közelítő számítások készültek, és legalább a tanácsadó alkalmazotti létszámának intervalluma.

(148)

Ezen állítások tekintetében meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes intézkedések előírását követően a Bizottság közölte az érdekelt felekkel azt a módszertant és azokat a forrásokat, amelyeket a tanácsadó az adatok összesítése során alkalmazott, és az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően kitért az érdekelt felek ehhez kapcsolódó konkrét kérdéseire. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek további információk iránti kérései úgy tekintendők, hogy azokra választ adtak az ideiglenes vámok kivetését követően rendelkezésre bocsátott információk, amennyiben ezt a titoktartási korlátozások lehetővé tették. Hangsúlyozandó továbbá, hogy a Bizottság a helyszínen ellenőrizte, hogy a tanácsadó hogyan gyűjtötte és összesítette az adatokat, valamint az adatok összesítéséhez alapul szolgáló releváns feltevéseket. Az ellenőrzés eredményei kielégítőek voltak, és a Bizottság meggyőződött az alapul szolgáló feltevések ésszerűségéről, valamint a tanácsadó által szolgáltatott adatok minőségéről. Ráadásul a felek magukat az adatokat nem vitatták.

(149)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy másik fél pontosítást kért a tanácsadó által az adatgyűjtés során figyelembe vett uniós gyártók számáról, valamint e gyártók és a Bizottság által ismert mintegy 215 uniós gyártó közötti átfedésről. E tekintetben a Bizottság egyértelművé teszi, hogy a tanácsadó által figyelembe vett uniós gyártók nagyjából megegyeznek azokkal a fenti (133) preambulumbekezdésben említett gyártókkal, amelyek e vizsgálat keretében az uniós gazdasági ágazat képviselőiként ismertek.

(150)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél azt állította, hogy a Bizottság következetlenül végezte a kárelemzést, mivel azt a modulok és az elemek esetében külön-külön végezte, míg a kárt és a dömpingkülönbözetet a modulokra és az elemekre együttesen vonatkozó súlyozott átlagként számította ki. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy míg a mutatók terméktípusonként külön-külön szerepelnek, az egyes mutatók esetében megállapított következtetések a vizsgált termék egészére vonatkoznak. Emlékeztetni kell arra is, hogy mivel a modulok és az elemek egyetlen terméknek minősülnek, a dömpingkülönbözetek és a kár megszüntetéséhez szükséges szint megállapítása ennek alapján történt. Ezért az állítást a Bizottság elutasította.

(151)

Végezetül egy másik fél azt állította, hogy a vizsgálati időszak során a makrogazdasági mutatók értékének számítása helytelenül alapult a 2011. és a 2012. év egyszerű átlagán, ugyanis egy ilyen módszertan nem lenne objektív és nem vezetne a vizsgálati időszak alatti valós helyzetet tükröző eredményekhez. A Bizottság pontosítja, hogy az adatok egyszerű átlagát csak olyan esetben használta, ahol az érintett időszakokban hasonló tendenciák mutatkoztak. Eltérő tendenciák esetén a módszertant a valós piaci helyzetet figyelembe véve kiigazította. Az érintett fél nem fejtette ki, hogy az alkalmazott módszertan eredményei milyen mértékben nem tükrözik a piaci realitást. Emiatt ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(152)

A fentiek alapján és ezzel kapcsolatos további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (98)–(101) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

2.   Az érintett uniós piac meghatározása

(153)

Több fél azzal érvelt, hogy a kárt külön-külön kellett volna értékelni a kötött piac és a szabad piac esetében. Egy fél azzal érvelt, hogy a saját felhasználásra szánt elemekkel kapcsolatos adatokat ki kellett volna zárni a kárfelmérésből azon az alapon, hogy azokat nem érintette a dömpingelt behozatal.

(154)

Az ideiglenes rendelet (105) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően az értékesítési volument, a gyártást, a gyártási kapacitást, a kapacitáskihasználást, a növekedést, a beruházásokat, a készleteket, a foglalkoztatást, a termelékenységet, a pénzforgalmat, a beruházások megtérülését, a tőkebevonási képességet és a dömpingkülönbözet mértékét az uniós gazdasági ágazat teljes tevékenységére vonatkoztatva kell vizsgálni, azaz a saját felhasználást is figyelembe kell venni, mivel a saját felhasználásra történő gyártást ugyanúgy befolyásolta az érintett országból érkező behozatal támasztotta verseny.

(155)

A vizsgálat tehát kimutatta, hogy a vertikálisan integrált uniós gyártók arra kényszerültek, hogy dömpingelt termékeket (elemeket) importáljanak és – a dömpingelt behozatal által kifejtett árnyomás következtében – az importárat meghaladó költség mellett megszüntessék e termékek gyártását. A vizsgálat ezenkívül azt is feltárta, hogy a szabad piacon és a kötött piacon hasonlóan alakultak az árak, ami egyben azt is jelezte, hogy az érintett behozatal egyformán befolyásolta ezeket a piacokat.

(156)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél megismételte, hogy a Bizottság nem adott megfelelő és érvekkel alátámasztott elemzést a kötött piacról, illetve azt sem közölte, miért nem végzett külön elemzést. Egy fél azt állította, hogy nem a Bizottság nem nyújtott tájékoztatást a saját felhasználásra szánt uniós gyártás nagyságrendjéről. Ezen túlmenően azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdése, amelynek megállapítása szerint a kötött piaci árak nem mindig tükrözik a piaci árakat, ellentmond a fenti (155) preambulumbekezdésben foglalt megállapításoknak, amelyek szerint a szabad piacon és a kötött piacon hasonlóan alakultak az árak.

(157)

Először is meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes rendelet (105) preambulumbekezdése megindokolja, hogy a Bizottság miért tartotta helyénvalónak a kármutatóknak (a jövedelmezőségre vonatkozó mutató kivételével) az uniós gazdasági ágazat teljes tevékenységére vonatkoztatott vizsgálatát, a saját felhasználást is beleértve. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – az ugyanabban a preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – a vizsgálat feltárta, hogy a Kínából érkező behozatal támasztotta verseny ugyanúgy befolyásolta a saját felhasználásra történő gyártást, amit az érintett érdekelt felek nem is vitattak. Ezért a Bizottságnak el kellett utasítania azt az állítást, miszerint nem indokolta meg, hogy miért nem került sor külön elemzésre. Hasonlóképpen, amint az e megállapításból következik, azt is el kellett utasítania, hogy a kötött piacra vonatkozóan külön elemzést kellett volna végezni.

(158)

Másodszor: míg a fentiek alapján a saját felhasználásra történő uniós gyártás nagyságrendje nem minősült lényeges tényezőnek, meg kell jegyezni, hogy a saját felhasználásra szánt elemek uniós gyártása a vizsgálati időszak alatti teljes gyártásnak mintegy felét tette ki. Végezetül a Bizottság egyértelművé teszi, hogy az a tény, hogy a kötött piaci árak nem tükrözik a szabad piaci árakat, nem feltétlenül mond ellent annak, hogy mindkét ár egyformán alakult, mivel továbbra is lehetnek eltérő szinten, illetve az ármozgások lehetnek magasabb vagy alacsonyabb mértékűek, így pedig eltérő képet mutathatnak. A fentiek alapján a kötött piacra vonatkozó állításokat a Bizottság elutasította.

(159)

Az érintett felek nem szolgáltattak olyan információt, amely cáfolhatta volna az uniós piac meghatározására vonatkozó megállapításokat. Ennek alapján a Bizottság elutasította az ehhez kapcsolódó állításokat, és az ideiglenes rendelet (102)–(106) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat megerősíti.

3.   Uniós felhasználás

(160)

Egy érdekelt fél azzal érvelt, hogy a vizsgált termék uniós felhasználására vonatkozó adatok a felhasznált forrástól függően jelentős eltéréseket mutatnak. Ez a fél azzal érvelt, hogy megbízható adatok csak szakosodott intézményektől vagy kutatóközpontoktól gyűjtött információk alapján állapíthatók meg. A tanácsadó által szolgáltatott, a vizsgálat során felhasznált adatok megbízhatóságára vonatkozóan a fenti (134)–(152) preambulumbekezdésben foglalt indokolások és következtetések fényében a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(161)

Ugyanez a fél azzal érvelt, hogy az uniós felhasználást nem az Unióban rendelkezésre álló modulgyártási kapacitás egyszerű összeadásával kell megállapítani, és hogy az uniós gazdasági ágazat saját projektjeinek modulfelhasználását ki kell abból vonni. Ezt az érvet a Bizottság elvetette, mivel a modulfelhasználást az Unióban újonnan telepített kapacitás alapján állapította meg. Ez általános gyakorlat a modulfelhasználás meghatározására. Az elemek esetében a felhasználás meghatározása az uniós modulgyártás alapján történt.

(162)

Egy másik fél azzal érvelt, hogy a tanácsadó által ismertetett módszertan elismeri, hogy nehezen állapíthatók meg megbízható felhasználási adatok. Azzal érvelt továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat behozatali és exportértékesítési adatai vagy ellenőrizhetetlen becsléseken, vagy hiányos adatokon alapultak, és hogy a Bizottság által végzett összevetés nem elegendő annak megállapításához, hogy ezek az adatok tulajdonképpen megbízhatóak és pontosak voltak.

(163)

A fenti (136) és (137) preambulumbekezdésben már említetteknek megfelelően a Bizottság az adatok és az adatgyűjtési módszerek minőségét helyszíni látogatás során ellenőrizte, amelynek alapján úgy ítélte meg, hogy az alkalmazott módszerek megfelelőek, az eredmények pedig pontosak és kellően megbízhatóak voltak. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(164)

Ennek alapján, valamint az uniós felhasználásra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (107)–(109) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

4.   Az érintett országból származó behozatal

4.1.   Az érintett országból származó behozatal mennyisége és piaci részesedése

(165)

Egy érdekelt fél azzal érvelt, hogy a vizsgált termék behozatalának mennyiségére vonatkozó adatok a felhasznált forrástól függően jelentős eltéréseket mutatnak. Ez a fél azzal érvelt, hogy megbízható adatok csak szakosodott intézményektől vagy kutatóközpontoktól gyűjtött információk alapján állapíthatók meg. A tanácsadó által szolgáltatott, a vizsgálat során felhasznált adatok megbízhatóságára vonatkozóan a fenti (134)–(152) preambulumbekezdésben foglalt indokolások és következtetések fényében a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(166)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél vitatta a Kínából származó behozatal összértékének meghatározására használt módszertant, és azt állította, hogy az vámfizetés nélkül, CIF-szinten bonyolított ügyleteken alapult, és ennélfogva kétséges, hogy ezek az ügyletek uniós felhasználásra irányultak. Ezen állítás tekintetében a Bizottság pontosítja, hogy a Kínából származó behozatal tanácsadó által megadott összértékét nem használta fel az ideiglenes és a végleges megállapításokban, és hogy a vizsgálat során csak a behozatal mennyiségét és az importárakat határozta meg, amint azt az ideiglenes rendelet (110)–(113) preambulumbekezdése kifejti. Mivel az érintett érdekelt fél az importárak meghatározására használt módszertant nem vitatta, a Bizottság az ideiglenes rendelet (113)–(117) preambulumbekezdésében, valamint az alábbi (168)–(176) preambulumbekezdésben foglalt, kapcsolódó megállapításokra hivatkozik. Ezért a fenti állítást a Bizottság elutasította.

(167)

Ennek alapján, valamint az érintett termék Kínából történő behozatalára vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (110)–(112) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

4.2.   A behozott termékek ára és az áralákínálás

(168)

Egy együttműködő független importőr azt állította, hogy az importárakat a behozott termékek Unióba történő behozatala alapján kellett volna meghatározni. Az adott importőr által a vizsgálat során szolgáltatott adatok azonban az Unióba irányuló teljes behozatalnak csak töredékét képviselték, és nem lehetett érdemi következtetést levonni a több évet lefedő, figyelembe vett időszak során Kínából behozott összes termék átlagos importárára vonatkozóan. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(169)

Egy másik fél azt állította, hogy az árak meghatározására használt módszertant nem ismertették, különös tekintettel a különböző forrásokból származó adatok egyesítésének és egyeztetésének módjára. Ezenfelül azzal érvelt, hogy a behozatali költségeket inkább a vizsgálat során gyűjtött, ellenőrzött információkra, semmint becslésekre kellett volna alapozni.

(170)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az érdekelt felek rendelkezésére bocsátott módszertan kellően teljes a számadatok megállapítási módjának megértéséhez. A „behozatali” költség tekintetében a Bizottság pontosítja, hogy a helyszíni árakat a CIF-árak meghatározása érdekében kiigazította. A becslést a vizsgálat során gyűjtött adatok megerősítették.

(171)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél az ideiglenes rendelet (116) preambulumbekezdésében már szereplőknél részletesebb információkat kért az áralákínálásra vonatkozó számításokról. Amennyiben ezen információk érzékeny jellege, valamint az uniós gyártóknak biztosított névtelenség ténye lehetővé tette, kétoldalú nyilvánosságra hozatal keretében további információk szolgáltatására került sor.

(172)

A lemezek termékkörből történő kizárására vonatkozó döntéssel összhangban (lásd a fenti (28)–(32) preambulumbekezdést), ezeket a termékeket a Bizottság az áralákínálás számítása során sem vette figyelembe. Ezenkívül az érdekelt felek által szolgáltatott CIF-árak esetenként helyesbítés tárgyát képezték. Mivel a független importőrök mintáját a Bizottság a (21) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt felülvizsgálta, hiánytalan adatok rendelkezésre állása esetén az importőrök új mintájának átlagos, behozatalt követő költségeit használta.

(173)

A felülvizsgált árakat típusonként hasonlították össze, a kereskedelem azonos szintjén történő ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, levonva az engedményeket és visszatérítéseket. Az összehasonlítás – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában kifejezve – súlyozott átlagban a modulok esetében 19,8–32,1 % közötti, az elemek esetében 4–28,5 % közötti, az érintett termék tekintetében pedig összességében 8–29 % közötti áralákínálási különbözetet mutatott ki.

(174)

Meg kell jegyezni, hogy a mintába felvett exportáló gyártók egyike esetében az elemek tekintetében negatív áralákínálást állapítottak meg. Az exportált mennyiségek azonban nem voltak jelentősek, és így nem tekinthetők reprezentatívnak.

(175)

A mintába felvett exportáló gyártók egyike vitatta a monokristályos elemek multikristályos elemekre történő kiigazításának forrását, az érvet azonban nem támasztotta alá. Valójában nem szolgáltatott új információt vagy bizonyítékot, ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(176)

Az érintett termék Kínából történő behozatalára és az áralákínálás számítására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (113)–(117) preambulumbekezdése a fenti módosításokkal megerősítést nyer.

5.   Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete

5.1.   Általános adatok

(177)

Néhány fél megkérdőjelezte a Bizottság által a szóban forgó vizsgálat során alkalmazott makrogazdasági kármutatók általános megbízhatóságát. Azzal érveltek, hogy számos ilyen mutató esetében a megállapított tendenciák eltértek a mintába felvett uniós gyártók esetében megállapított ugyanilyen mutatók alakulásától. Külön utaltak az uniós gyártásra, termelékenységre, értékesítésre, átlagos munkaerőköltségekre és foglalkoztatásra.

(178)

Az ideiglenes rendelet (121) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a makrogazdasági mutatók megállapítása az összes uniós gyártóra vonatkoztatva történt. Abban az esetben, ha ugyanezen adatok gyűjtése az egyes uniós gyártókra vagy uniós gyártók csoportjára (azaz a mintába felvett uniós gyártókra) vonatkoztatva történik, a tendenciák nem feltétlenül azonosak, mivel ilyen összehasonlítás során például figyelmen kívül hagyják az egyes vizsgált vállalatok súlyát. Ezért az összes uniós gyártó makrogazdasági mutatóinak és a mintába felvett uniós gyártók makrogazdasági mutatóinak összehasonlítása nem feltétlenül jelentőségteljes, és annak alapján nem vonható le olyan következtetés, hogy az adatkészletek bármelyike megbízhatatlan. Mindenesetre az uniós gazdasági ágazat makrogazdasági mutatói alakulásának és az uniós gyártók ugyanezen konszolidált mutatóinak összehasonlításakor eltérő tendenciák figyelhetők meg több mutató – például az uniós gazdasági ágazat 2011 és a vizsgálati időszak közötti gyártása, gyártási kapacitása, értékesítési volumene, foglalkoztatása és termelékenysége – esetében. Mindezen mutatók tekintetében a mintába felvett uniós gyártók jobban teljesítettek, mint az uniós gazdasági ágazat egésze. Ennek az az oka, hogy a vizsgálati időszakban a mintába fel nem vett uniós gyártók közül sokan megszüntették gyártásukat vagy fizetésképtelenné váltak, így negatív hatást gyakoroltak az uniós szinten kiszámított makrogazdasági mutatóra. Emiatt ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(179)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (153) preambulumbekezdésében foglalt következtetés, miszerint az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzése valamennyi fő kármutató tekintetében egyértelműen negatív tendenciát mutatott, a tanácsadó által szolgáltatott adatokon alapult. E tekintetben a Bizottság pontosítja, hogy egyfelől az ideiglenes rendelet 4-a–6-c táblázatában felsorolt makrogazdasági mutatók a tanácsadótól kapott adatokon alapultak, és azokat lehetőség esetén összevetette más rendelkezésre álló forrásokkal. Másfelől az ideiglenes rendelet 7-a–11-c táblázatában felsorolt makrogazdasági mutatók a mintába felvett uniós gyártók körében gyűjtött adatokon alapultak, és azokat a Bizottság a helyszínen ellenőrizte. Meg kell jegyezni az is, hogy az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetét meghatározó tényezők, például az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségi szintje, az Unión belüli átlagos eladási ár, valamint az áralákínálás számítása a mintába felvett uniós gyártók és exportáló gyártók körében gyűjtött, helyszínen ellenőrzött adatokon alapultak. A fenti állítást ezért a Bizottság elutasította.

(180)

Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete értékelésének általános módszertanára vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (118)–(123) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.2.   Makrogazdasági mutatók

5.2.1.   Gyártás, gyártási kapacitás és kapacitáskihasználás

(181)

Az AFASE azt állította, hogy a modulok esetében az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében megállapított gyártott mennyiség, valamint a modulok és elemek esetében ugyanezen preambulumbekezdésben megállapított gyártási kapacitás túlzott becsléssel szerepelt, és más forrásokból (például az EPIA-tól, az IMS-től és a BNEF-től) származó adatokat szolgáltatott, amelyek alacsonyabb mennyiséget jeleztek.

(182)

Az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében megállapított gyártott mennyiség a tőzsdén jegyzett és a tőzsdén nem jegyzett vállalatokat egyaránt felölelő információkon alapul. Az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében megállapított uniós gyártás összhangban van az ideiglenes rendelet (108) preambulumbekezdésében megállapított uniós felhasználással. Ezzel szemben az AFASE által a gyártott mennyiségre vonatkozóan szolgáltatott adatok az ideiglenes rendelet (108) preambulumbekezdésében megállapított uniós felhasználástól és az EPIA által közzétett uniós felhasználási statisztikáktól eltérő tendenciát mutattak.

(183)

A gyártási kapacitás tekintetében a vizsgálat feltárta, hogy az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében tett megállapítások figyelembe vették azoknak a vállalatoknak a gyártási kapacitását, amelyek fizetésképtelenségi eljárást kérelmeztek vagy megszüntették a termelést a vizsgálati időszak alatt, ugyanakkor gyártóüzemeiket és gépeiket nem adták el, így igen rövid időn belül újra tudták kezdeni a gyártást. Hasonlóképpen, ahogyan azt a fenti (182) preambulumbekezdés említi, az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében szereplő számadatok magukban foglalták a tőzsdén nem jegyzett vállalatok adatait is.

(184)

Végezetül a fenti (137) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a független tanácsadó által szolgáltatott adatokat a Bizottság ellenőrizte és kellően pontosnak találta. A fentiek alapján az AFASE által más rendelkezésre álló források alapján szolgáltatott adatok a Bizottság megállapítása szerint nem feltétlenül mondanak ellent az ideiglenes megállapításoknak.

(185)

Mindenesetre az AFASE által szolgáltatott adatok nem érintenék azt az általános megállapítást, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett, mivel a szóban forgó mutatók – azaz az uniós gyártás és az uniós gyártási kapacitás – negatív alakulása még markánsabb lenne.

(186)

Egy együttműködő független importőr azzal érvelt, hogy a gyártott mennyiséget, a gyártási kapacitást és a kapacitáskihasználást csak a mintába felvett uniós gyártók adatai alapján kellett volna megállapítani. Mivel azonban makrogazdasági mutatókról van szó, ezeket az összes uniós gyártó szintjén kell megállapítani ahhoz, hogy érdemi és hiánytalan kép alakuljon ki az uniós gazdasági ágazat helyzetéről. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(187)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy fél pontos tájékoztatást kért a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy a tanácsadó hogyan számította ki az éves uniós gyártást. Egy másik fél azt kérte a Bizottságtól, hogy adjon részletesebb magyarázatot a teljes uniós gyártási kapacitással kapcsolatban rendelkezésre álló különböző adatok egyeztetéséről. Egy másik fél azt javasolta, hogy a teljes uniós gyártásra és gyártási kapacitásra vonatkozó adatokat a mintába felvett uniós gyártóktól kellett volna beszerezni, mivel ez megbízhatóbb eredményt hozott volna. E tekintetben azt állította, hogy a nyilvánosan hozzáférhető adatok a bizalmas jellegük miatt pontatlanok voltak, és hogy bármely kutatóközpontnak vagy tanácsadónak több becslésre és feltevésre kellett alapoznia elemzését.

(188)

A Bizottság pontosítja, hogy az éves uniós gyártás kiszámítása az uniós gyártók által a tanácsadónak bejelentett számadatokon alapult. Ha egy adott évre vonatkozóan nem tudta beszerezni egy bizonyos uniós gyártó éves gyártási adatait, annak becsült értékét az előző év kapacitáskihasználását az adott év új gyártási kapacitására vonatkoztatva számította ki. Az intézmények ezenfelül a tanácsadó számadatát összehasonlították az uniós gazdasági ágazat által az eljárás megindítása előtt a rögzített kérdőívekre adott válaszokban szereplő számadatokkal. Mindkét számadat hasonló.

(189)

Az uniós gyártási kapacitásra vonatkozóan rendelkezésre álló különböző adatok egyeztetésének részletesebb magyarázatára irányuló kérés tekintetében meg kell jegyezni, hogy ezeket az információkat a Bizottság már megadta az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános aktában. Ezért ezt a kérést a Bizottság elutasította.

(190)

Végezetül az uniós gyártás és gyártási kapacitás makrogazdasági mutatók, és ezért azokat inkább a teljes uniós gazdasági ágazat, nem pedig a mintába felvett uniós gyártók szintjén kell megállapítani.

(191)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy fél azzal érvelt, hogy a gyártási adatok gyűjtésére használt módszertan (elsősorban az interjúk és a gyártási telephelyeken tett látogatások) – a szóban forgó adatok bizalmas jellege és következésképpen a vállalatoknak az adatok közzétételétől való tartózkodása miatt – nem biztosíthatott megbízható eredményeket. Ez a módszertan ezért nem tekinthető megfelelőnek. Ezt állítólag az a tény is megerősítette, hogy noha a tanácsadó jóval több uniós gyártót figyelembe vett, mint a Bizottság a kezdeti szakaszban fennálló helyzet vizsgálata során, a tanácsadó által megállapított teljes gyártási mennyiség alacsonyabb a Bizottság által a helyzet vizsgálata céljából megállapított teljes gyártási mennyiségnél. Ez a fél továbbá azt állította, hogy következésképpen a szóban forgó kármutatóhoz kapcsolódó információ nem tekinthető az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett egyértelmű bizonyítéknak.

(192)

Először is pontosítani kell, hogy egyrészt a tanácsadó, másrészt pedig a Bizottság által figyelembe vett gyártók száma nagyrészt megegyezett, és hogy az eredmények következetlenségére vonatkozó érvet ezért el kellett utasítani. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a tanácsadó által gyűjtött adatokat a Bizottság minden lehetséges esetben összevetette más forrásokkal, és arra a megállapításra jutott, hogy a becslések kellően megbízhatóak. Ezért megerősítést nyer, hogy a tanácsadó által a gyártási adatokra vonatkozóan szolgáltatott információk az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében egyértelmű bizonyítéknak minősültek.

(193)

A gyártásra, a gyártási kapacitásra és a kapacitáskihasználásra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (124)–(128) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.2.2.   Értékesítési volumen és piaci részesedés

(194)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a modulok esetében az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2009-ben már csak 19 % volt, és hogy a figyelembe vett időszak alatti 6 százalékpontos csökkenés nem tekinthető kárnak.

(195)

A piaci részesedés figyelembe vett időszak alatti 6 százalékpontos csökkenését a modulok uniós felhasználásának ugyanezen időszak alatti, 200 %-ot meghaladó növekedése tükrében vizsgálni. Az uniós gazdasági ágazat nem élvezhette a megnövekedett felhasználásból fakadó előnyöket; épp ellenkezőleg, még megnövekedett felhasználási forgatókönyv esetén sem növelhette ennek megfelelően az értékesítési volumenét, piaci részesedése pedig csökkent. Ezért ezt az érvet el kellett vetni.

(196)

Egy fél azzal érvelt, hogy az értékesítési adatok gyűjtésére használt módszertan (elsősorban az interjúk és a gyártási telephelyeken tett látogatások) – a szóban forgó adatok bizalmas jellege és következésképpen a vállalatoknak az adatok közzétételétől való tartózkodása miatt – nem biztosíthatott megbízható eredményeket. Ez a módszertan ezért nem tekinthető megfelelőnek. Hasonlóképpen, ezek az adatok nem tekinthetők az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett egyértelmű bizonyítékoknak sem. A fenti (137) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a tanácsadó által gyűjtött adatokat a Bizottság minden lehetséges esetben összevetette más forrásokkal, és arra a megállapításra jutott, hogy a becslések kellően megbízhatóak. Ezért megerősítést nyer, hogy a tanácsadó által az értékesítési adatokra vonatkozóan szolgáltatott információk az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében egyértelmű bizonyítéknak minősültek..

(197)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenére és piaci részesedésére vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (129)–(131) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.2.3.   Foglalkoztatás és termelékenység

(198)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy fél azt állította, hogy a figyelembe vett időszak alatti uniós foglalkoztatás teljes szintjének megállapítására alkalmazott módszertan helytelen. Ez a fél azt állította, hogy ahol egy adott uniós gyártó foglalkoztatási rátája nem állt rendelkezésre, ahelyett azon uniós gyártók átlagos foglalkoztatását vették figyelembe, amelyekre vonatkozóan ez az információ rendelkezésre állt. Ezt el kellett utasítani, mivel a teljes foglalkoztatás megállapítására szolgáló módszertan más volt, azaz abban az esetben, ha bizonyos uniós gyártókra vonatkozóan nem álltak rendelkezésre foglalkoztatási adatok, ezt a számadatot a Bizottság ugyanezen vállalatok előző év(ek)ből származó adatai alapján becsülte meg. A fenti (137) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően ezt a módszertant a Bizottság ellenőrizte és elfogadhatónak találta. Ezért az állítást a Bizottság elutasította.

(199)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatására és termelékenységére vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (132)–(134) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.2.4.   A dömpingkülönbözet nagysága és felépülés a korábbi dömping hatása alól

(200)

Erre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (135) és (136) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.3.   Mikrogazdasági mutatók

5.3.1.   Árak és az árakat befolyásoló tényezők

(201)

Egy érdekelt fél vitatta azokat a megállapításokat, hogy az átlagos eladási árak csökkenése tragikus hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére. Azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagos költsége ugyanilyen mértékben csökkent, és ezért az árcsökkenés természetes. Amint azonban az az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdésében szerepel, a vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat eladási ára még nagyobb mértékben csökkent, mint az átlagos előállítási költsége, és ennélfogva ez a költségcsökkenés nem tükröződött az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségében. Ezért megerősítést nyer, hogy az uniós gazdasági ágazat eladási árának csökkenése tragikus hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, és az ezzel kapcsolatos állításokat a Bizottság elutasította.

(202)

Egy másik fél vitatta az ideiglenes rendelet (138) bekezdésében az árak vizsgálati időszak alatti fenntarthatatlan szintjére vonatkozó következtetést, és azt állította, hogy ezt a piaci erőknek kell eldönteniük. Ugyanez a fél kifogásolta ugyanennek a preambulumbekezdésnek azt a következtetését is, hogy az uniós gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal árnyomása miatt nem tudott hasznot húzni a költségcsökkenésből. Ebben a tekintetben az intézmények a következőket jegyzik meg: a „fenntarthatatlan szint” arra a tényre utal, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítése veszteséges volt, és ezért hosszú távon nem tudott volna fennmaradni. Az árszint fenntarthatóságának kérdése ezért csak az előállítási költségek és árak közötti kapcsolat függvénye. Az, hogy „nem tudott hasznot húzni a költségcsökkentésből”, arra utal, hogy a költségek lassabban csökkentek, mint az árak. Mindkét állítást bizonyíték támasztja alá az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdésében. Emiatt ezt az érvet el kellett vetni.

(203)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos eladási áraira vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (137) és (138) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.3.2.   Munkaerőköltségek

(204)

Ugyanez az érdekelt fél azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (140) preambulumbekezdésében foglaltakkal ellentétben a figyelembe vett időszakban nem volt infláció, és ennélfogva a munkaerőköltségek általános növekedését nem okozhatta ez a tényező.

(205)

Az érintett fél állításával ellentétben a vizsgálat azt tárta fel, hogy volt infláció a figyelembe vett időszakban, továbbá az, hogy a munkaerőköltség növekedése a modulokra korlátozódott, az inflációval és a termelékenység növekedésével magyarázható.

(206)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetét a munkaerőköltségek növekedése és a termelékenység ezzel párhuzamos csökkenése okozta. Ugyanakkor először is meg kell jegyezni, hogy a munkaerőköltség az elemek esetében stabil maradt, míg a termelékenység az elemek és a modulok esetében egyaránt növekedett. Ezért az utóbbi növekedése a megnövekedett termelékenységgel magyarázható. A vizsgálat ezenkívül feltárta, hogy a munkaerőköltségek nem képviselik az előállítási költség jelentős részét, amint azt már az ideiglenes rendelet (203) preambulumbekezdése említette. Emiatt ezt az érvet el kellett vetni.

(207)

Ennek alapján az ideiglenes rendelet (139) és (140) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

5.3.3.   Készletek

(208)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a készletek szintjének a figyelembe vett időszak alatti – a teljes gyártás százalékában kifejezett – növekedése jelentéktelen, és ennélfogva nem tekinthető a kár bizonyítékának. Ez a fél továbbá azzal érvelt, hogy a készletek értékének az ideiglenes rendelet (141) preambulumbekezdésében szereplő bemutatása félrevezető, mivel a készleteket – az uniós gazdasági ágazat által gyártott mennyiséggel ellentétben – kW-ban, nem pedig MW-ban fejezték ki.

(209)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes rendelet (143) preambulumbekezdését módosítani kell, és annak a következőképpen kell szólnia: „… a hasonló termék tekintetében a készlet emelkedése nem minősül jelentős tényezőnek annak megállapításakor, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte-e”. Az adminisztratív hiba ténye az előző mondatból nyilvánvalóvá válik, amely azt állapítja meg, hogy az uniós gyártók hajlamosak korlátozott készletet tartani, mivel gyártásukat megrendeléseikre alapozzák.

(210)

Végezetül azzal kapcsolatban, hogy a készletek kW-ban vagy MW-ban vannak-e kifejezve, irrelevánsnak minősült annak meghatározásakor, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte-e.

(211)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél azt állította, hogy a készleteket az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkoztatva kellett volna meghatározni, és hogy mindössze tíz uniós gyártó számadatai nem voltak reprezentatívak. Pontosításra kerül, hogy a készletek mikrogazdasági mutatónak minősültek, és ezért azokat az egyes vállalatoktól – jelen esetben az uniós gazdasági ágazat egészére nézve reprezentatívnak tekintett uniós gyártók mintájából – gyűjtött információk alapján kellett megállapítani. A fenti állítást ezért a Bizottság elutasította.

(212)

A készletekre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (141)–(143) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.3.4.   Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség

(213)

Az egyik érdekelt fél észrevétele nyomán pontosításra kerül, hogy helytelen az az állítás, miszerint a pénzforgalom az ideiglenes rendelet (148) preambulumbekezdése szerint „kedvezőtlen tendenciát” mutatott 2009 és a vizsgálati időszak között, mivel ugyan a modulok esetében a pénzforgalom 2009 és 2010 között csökkent, 2011-ben tulajdonképpen növekedett, a vizsgálati időszakban pedig ismét csökkent.

(214)

Ugyanez a fél azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (149) preambulumbekezdésében szereplő beruházási számadatok túlságosan alacsonyak voltak az uniós gazdasági ágazatnak az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében foglalt gyártási kapacitásához képest. Ezen állítás alátámasztására a fél azt közölte, hogy tudomása van arról, hogy az egyik uniós gyártó jóval magasabb költséggel hajtott végre kapacitásnövelési beruházást. Az érintett fél arra a következtetésre jutott, hogy ennélfogva az uniós gazdasági ágazat megállapított gyártási kapacitását bizonyára túlbecsülték. Meg kell jegyezni, hogy ezt az állítást bizonyítékkal nem támasztotta alá, különösen a kérdéses uniós gyártó beruházása tekintetében. Ezzel szemben az ideiglenes rendeletben szereplő beruházási számadatok a mintába felvett gyártók tényleges és ellenőrzött információin alapultak. Meg kell jegyezni, hogy ez az állítás szintén a mintába felvett uniós gyártók összes beruházásának és a teljes uniós gazdasági ágazat teljes gyártási kapacitásának összehasonlításán alapult, ami nem tekinthető megfelelő összehasonlítási alapnak, mivel nem a teljes uniós gazdasági ágazat összes beruházását vette figyelembe. Emiatt ezt az érvet el kellett vetni.

(215)

A jövedelmezőségre, a pénzforgalomra, a beruházásokra, a beruházások megtérülésére és a tőkebevonási képességre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (144)–(152) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.4.   Következtetések

(216)

Az előzőekre figyelemmel az ideiglenes rendelet (153)–(158) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyernek, azaz az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

E.   OKOZATI ÖSZEFÜGGÉS

1.   Bevezetés

(217)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél azt állította, hogy az okozati összefüggés elemzése nem válaszotta külön, nem különböztette meg és nem számszerűsítette a dömpingelt behozatal hatását és az uniós gazdasági ágazatot ezzel egyidejűleg károsító, egyéb ismert tényezők hatásait. Ezenfelül azt állították, hogy a Bizottság nem értékelte együttesen ezeket az egyéb ismert tényezőket.

(218)

Ezen állításra válaszul meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a bevált gyakorlat szerint először azt vizsgálta meg, hogy van-e okozati összefüggés a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között, másodszor pedig azt vizsgálta, hogy az egyéb ismert tényezők valamelyike megszakította-e az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti okozati összefüggést. Ebben az elemzésben a Bizottság az egyéb ismert tényezők uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását értékelte, megkülönböztette és különválasztotta a dömpingelt behozatal káros hatásaitól, annak biztosítása érdekében, hogy az e tényezők által okozott károkat ne tulajdonítsa a dömpingelt behozatalnak. Megállapítást nyert, hogy e tényezők egyike sem fejtett ki olyan jelentős hatást a gazdasági ágazat helyzetére (ha egyáltalán kifejtett hatást), amely megváltoztathatta volna azt a tényt, hogy az értékelt jelentős kár a dömpingelt behozatalnak tulajdonítandó. Ezen indokok alapján a Bizottság az érvelést elutasította.

(219)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél megismételte a fenti érveket. E tekintetben azt állították, hogy a Bizottságnak konkrétan – indokolással ellátott megfelelő magyarázattal – kellene megállapítania, hogy a dömpingelt behozataltól eltérő tényezők okozta kár nem ezen behozatalnak tulajdonítható.

(220)

E vizsgálat során az összes tény áttekintését követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingelt behozatal önmagában jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. E tekintetben az egyéb ismert tényezők nem voltak számszerűsíthetőek, és ezért a Bizottság – az ideiglenes rendelet (164)–(222) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően – minőségi szempontú értékelést végzett. Végül megerősítést nyert, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt a dömpingelt behozatal okozta. Tulajdonképpen az egyéb tényezőknek az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen alakulására kifejtett hatásai korlátozottnak minősültek. Meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdése nem ír elő semmiféle kötelezettséget az elvégzendő betudhatósági, illetve be nem tudhatósági elemzés formájára nézve. Ezzel szemben az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdése szerint az említett elemzéseket úgy kell végezni, hogy a dömpingelt behozatal káros hatásait el lehessen választani és meg lehessen különböztetni az egyéb tényezők káros hatásaitól. A vizsgálat nem tárt fel arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az elszenvedett kárhoz esetlegesen hozzájáruló valamennyi ismert tényező – együttesen vagy külön-külön – megszakította volna a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti okozati összefüggést. A fenti elemzésre tekintettel megerősítést nyert, hogy az egyéb ismert tényezők nem olyan jellegűek, hogy megváltoztatták volna azt a megállapítást, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt a dömpingelt behozatalnak kell tulajdonítani. Emiatt ezeket az érveket a Bizottság elutasította.

(221)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően néhány érdekelt fél kifogásolta az ideiglenes rendelet (160) preambulumbekezdésében tett megállapítást. Megismételték, hogy a vizsgált termék piaci feltételei tagállamonként eltérőek, ezért az okozati összefüggés elemzését minden tagállam szintjén elkülönítve kellene elvégezni. Ezek a felek továbbá azzal érveltek, hogy a nemzeti támogatási rendszerek, a benapozottság és a villamos energia ára (beleértve a jogszabályban foglalt díjakat is) tagállamonként eltérőek, és ezenfelül mindegyik piacon más-más piaci szegmensek vannak (a lakossági piaci szegmensbe a 40 kW-nál kisebb teljesítményű létesítmények, a kereskedelmi és ipari piaci szegmensbe a 40 kW–1 MW teljesítményű létesítmények, a közüzemi piaci szegmensbe pedig az 1–10 MW teljesítményű létesítmények tartoznak). Erre való tekintettel azt állították, hogy az okozati összefüggés elemzését külön-külön kellene végezni egyrészt az egyes tagállamok esetében, másrészt pedig a nagyfogyasztói és a lakossági szegmens esetében.

(222)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően néhány érdekelt fél megismételte azt az állítását, hogy az okozati összefüggés elemzését tagállamonként kellene elvégezni, ugyanakkor ehhez kapcsolódóan nem szolgált további érvekkel vagy új bizonyítékokkal.

(223)

A vizsgálat feltárta, hogy az eladási és az importárak Unió-szerte hasonlóak. Ezért úgy tekinthető, hogy a vizsgált termék esetében tulajdonképpen egy piac létezik. A vizsgálat azt sem tárta fel, hogy az egyes tagállamok vagy régiók gyártói erre a konkrét piacra összpontosították tevékenységüket, vagy hogy a dömpingelt behozatal egy tagállamban vagy régióban összpontosult. Ezenfelül egyik érdekelt fél sem érvelt azzal, hogy a dömpinget és a kárt tagállamonként kellene elemezni, ami azonban az okozati összefüggés tagállamonként elkülönítve végzett elemzésének előfeltétele lenne. A vizsgálat nem tárt fel arra vonatkozó bizonyítékot, hogy ez megfelelő megközelítés lett volna, különösen arra való tekintettel, hogy uniós szinten a vizsgált terméknek hasonló volt az ára. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a benapozottság eltérő lehet ugyanazon tagállam különböző régióiban, például Dél-Franciaország benapozottsága magasabb, mint Észak-Franciaországé, illetve az egy tagállamon belüli különböző régiók más-más támogatási rendszerekkel rendelkezhetnek (például Belgium esetében), és hogy ennélfogva a szóban forgó tényezők keresletre gyakorolt hatása ugyanazon tagállamon belül régiónként változhat. Az egyes tagállamok és/vagy régiók szabályozási keretének különbségei, valamint a benapozottsághoz hasonló feltételek eltérései nem indokolnak elkülönített okozati elemzést, és így elkülönített kár- és dömpingelemzést sem. Ezért ezeket az érveket el kellett utasítani.

(224)

Egy másik érdekelt fél azzal érvelt, hogy bár egyéb tényezők relevánsak, a kereslet meghatározása terén továbbra is a nemzeti támogatási rendszerek jelentik a fő tényezőt. Ugyanez a fél azt is vitatta, hogy egyes helyeken már megvalósult a hálózati egyenértékűség, és azzal érvelt, hogy a modulok ára a vizsgálati időszak óta emelkedett, míg a villamosenergia-árak csökkentek. Ezenkívül azzal érvelt, hogy mindenesetre a szabályozási, a gazdasági és a műszaki feltételek – legalábbis egyes tagállamokban – nem teszik lehetővé a hálózatra csatlakoztatást, és e tagállamok esetében irreleváns a hálózati egyenértékűség megvalósulása. Ez a fél azonban bizonyítékkal nem támasztotta alá a fenti állításokat. A fenti érvek mindenesetre megerősítik, hogy a nemzeti támogatási rendszerek, valamint a hálózati egyenértékűség helyzete bizonyos mértékben eltérhet az egyes tagállamokban. A benyújtott információk egyike sem volt azonban olyan jellegű, hogy azok alapján a tagállamonként elkülönített elemzés indokolt lett volna.

(225)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az érdekelt fél megismételte az állítást, és olyan információkkal szolgált, amelyek állítólag igazolják az egyes tagállamokban és szegmensekben érvényesülő eltérő piaci feltételeket. A benyújtott információkat azonban nem lehetett meggyőzőnek tekinteni, mivel azok PowerPoint-prezentáció formájában, alátámasztó bizonyíték nélkül szerepeltek, és ennélfogva nem igazolták, hogy indokolt lenne a tagállamonként külön-külön végzett elemzés. Ezért az említett fél állítását a Bizottság elutasította.

(226)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az okozati összefüggés tagállamonként és/vagy régiónként végzett elemzése nem tükrözné a valós piaci helyzetet. Erre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (159) és (160) preambulumbekezdésében tett megállapítások megerősítést nyernek.

(227)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság következetlenül végezte az okozati összefüggés elemzését, mivel a kárelemzést a modulok és az elemek esetében külön végezte el, az okozati összefüggés elemzése azonban nem tett különbséget a terméktípusok között. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy míg a kármutatók valójában terméktípusonként külön-külön szerepelnek, az egyes mutatók esetében megállapított következtetések a vizsgált termék egészére vonatkoznak. Emlékeztetni kell arra is, hogy a modulok és az elemek egyetlen terméknek minősülnek, és enélfogva az okozati összefüggés elemzése ennek alapján történt. Ezért az állítást a Bizottság elutasította.

2.   A dömpingelt behozatal hatása

(228)

Egy érdekelt fél vitatta, hogy megfelelő összefüggés lett volna az érintett termék Kínából érkező dömpingelt behozatala és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár között. Azzal érvelt, hogy ezt egyrészt az támasztja alá, hogy 2009–2010-ben az elemek esetében az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsa jelentősen megemelkedett (veszteségessége 12 %-os nyereségre változott), míg a kínai behozatal árai 36 %-kal alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazat árainál, és piaci részesedésük ugyanebben az időszakban megduplázódott. Másrészt 2010 és 2011 között a kínai behozatal mindössze 6 százalékpontos piaci részesedést szerzett, noha a felhasználás ugyanebben az időszakban jóval nagyobb mértékben növekedett, míg az uniós gazdasági ágazat ennek ellenére 36 %-os veszteséget termelt. Ez a fél továbbá azzal érvelt, hogy ami a vizsgálati időszakot illeti, az egyéb harmadik országokból importált elemek árszintje megegyezett a kínai behozataléval, de az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenéséhez kapcsolódóan nagyobb piaci részesedést szerzett.

(229)

A vizsgálat feltárta, hogy a kínai piaci részesedés a figyelembe vett időszak során minden terméktípus esetében folyamatosan növekedett (a modulok és az elemek esetében egyaránt 17 százalékponttal). A Kínából érkező dömpingelt behozatal a modulok esetében több mint 300 %-kal, az elemek esetében pedig 482 %-kal nőtt. Ezzel egyidejűleg a kínai importárak jelentős mértékben és folyamatosan csökkentek (a figyelembe vett időszakban a modulok esetében 64 %-kal, az elemek esetében pedig 42 %-kal), és a vizsgált időszakban jelentősen az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáltak. Ezzel párhuzamosan az uniós gazdasági ágazat piaci részesedést vesztett a figyelembe vett időszakban, és – az ideiglenes rendelet (153) és (154) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően – valamennyi fő kármutató tekintetében negatív tendenciát mutatott. Ezért megerősítést nyer, hogy a dömpingelt behozatal növekedése és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése egyértelmű időbeli egybeesést mutat.

(230)

Az ideiglenes rendelet (161) és (162) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően ezt az időbeli egybeesést a Bizottság minden terméktípus esetében külön-külön állapította meg. Ezen túlmenően a behozatal által az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsára gyakorolt hatásnak a figyelembe vett időszak egyes évei tekintetében külön-külön végzett elemzése nem járna érdemi eredménnyel, mivel a dömping és a jelentős kár fennállását, valamint a közöttük lévő okozati kapcsolatot nem szükséges minden évre külön-külön megállapítani. A dömpingelt behozatal és a jelentős kár közötti összefüggés kellő bizonyítást nyer a figyelembe vett időszak egészében bekövetkezett fejlemények elemzése során.

(231)

Meg kell jegyezni az is, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében említett azon tényezők egyike, amelyeket a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatás áttekintésekor meg kell vizsgálni. Önmagában az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat egy adott évben nyereséges volt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem érte jelentős kár. Ezenfelül a kár és a dömpingelt behozatal közötti okozati összefüggés megállapításához nem szükséges, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének elvesztése pontosan megfeleljen a dömpingelt import piaci részesedése növekedésének. Végezetül a Bizottság megvizsgált egyéb olyan tényezőket (például az egyéb harmadik országokból származó behozatalt, illetve a felhasználás alakulását), amelyek hatással lehettek az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetére, és azokra külön-külön kitért az ideiglenes rendelet (164)–(224) preambulumbekezdésében.

(232)

Az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló, jelentős mennyiségű dömpingelt behozatal növekedésének és az uniós gazdasági ágazat egyre bizonytalanabb helyzetének időbeli egybeesése – az ideiglenes rendelet (161)–(163) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően – jelen esetben egyértelműen jelzi az okozati kapcsolatot. A dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti összefüggés hiányára vonatkozó állításokat ezért a Bizottság elutasította.

(233)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az érdekelt fél továbbra is vitatta az okozati összefüggés elemzését, mivel az uniós gazdasági ágazat elemzése nem kifejezetten bizonyos évek (különösen 2010) vonatkozásában, hanem a figyelembe vett időszak egészére nézve történt.

(234)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a figyelembe vett időszak egy adott évének elszigetelt vizsgálatával a Bizottság nem vonhat le érvényes következtetést az okozati összefüggésre vonatkozóan úgy, hogy figyelmen kívül hagyja az uniós gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszak egésze alatti alakulását, valamint a dömpingelt behozatal alakulásával való összefüggését. Ilyen elemzés csak részleges képet eredményezhet, amelyből nem vonhatók le megbízható következtetések. Így az uniós gazdasági ágazat más pénzügyi mutatóit is befolyásoló, 2010. évi jövedelmezőségi rátái az uniós felhasználás különösen markáns növekedése miatt voltak magasak, amelyet azok az igen bőkezű támogatási rendszerek váltottak ki, amelyek lehetővé tették az uniós gazdasági ágazat számára, hogy ugyanebben az évben a legnagyobb mértékben fokozza értékesítését, de csak ideiglenesen és mindenesetre az ilyen típusú ágazat szempontjából nem fenntartható módon. Emiatt ezt az érvet el kellett vetni.

(235)

A dömpingelt behozatal hatására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (159)–(163) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

3.   Egyéb tényezők hatása

3.1.   Egyéb harmadik országokból származó behozatal

(236)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél észrevételeket fűzott az egyéb harmadik országokból származó behozatallal kapcsolatos megállapításokhoz, és azokat a végeleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételte. Ezek a felek azonban nem hoztak nyilvánosságra olyan új információt és alátámasztó bizonyítékot, amelyek módosíthatták volna a vonatkozó ideiglenes megállapításokat.

(237)

Ezek a felek különösen a Tajvanról importált elemek mennyiségét emelték ki. Az érintett termék Tajvanról származó behozatalának abszolút mennyisége (1 132 MW) azonban csak igen kis része (5 %-a) az összes uniós felhasználásnak (21 559 MW), és a Kínából származó behozatalhoz (15 005 MW) képest is elenyésző. Ezért a Tajvanról származó behozatal csak csekély mértékben járult hozzá (ha egyáltalán hozzájárult) az uniós gazdasági ágazat kárához, és nem szakította meg az okozati összefüggést.

(238)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatalra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (164)–(167) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

3.2.   Az uniós felhasználás alakulása

(239)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem elemezte a felhasználás növekedésének hatását. Ebben a tekintetben azzal érvelt, hogy a Kínából származó behozatal nem fedte le a felhasználás teljes növekedését, valamint azzal, hogy bár a modulok esetében az uniós gazdasági ágazat 2009–2010 között piaci részesedést veszített, a jövedelmezősége ugyanebben az időszakban továbbra is javult. Azzal érvelt továbbá, hogy 2009-ben, amikor a Kínából importált elemek csak 8 %-os piaci részesedéssel rendelkeztek, az uniós gazdasági ágazat továbbra is 8 %-os veszteséget könyvelt el.

(240)

Az ideiglenes rendelet (168) preambulumbekezdésében foglaltak szerint annak ellenére, hogy az uniós felhasználás a vizsgálati időszakban visszaesett, a figyelembe vett időszak során a Kínából származó dömpingelt behozatal vagy megőrizte piaci részesedését (a modulok esetében), vagy az uniós gazdasági ágazat rovására növelte azt (az elemek esetében). Ezért nem állapítható meg, hogy a felhasználás visszaesése olyan jellegű volt, hogy megszakította volna a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést. Ezenfelül a vizsgálat feltárta, hogy mivel az uniós gazdasági ágazat kapacitása mindenesetre jóval alacsonyabb volt a felhasználás szintjénél, a vizsgálati időszak alatti csökkenő felhasználás nem befolyásolhatta az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetét. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(241)

Egy másik érdekelt fél vitatta, hogy az Unión belüli kereslet még a nemzeti támogatási rendszerek nélkül is fennmaradna. Ez a fél azzal érvelt, hogy összefüggés van a kereslet és a támogatási rendszerek között, és hogy ilyen rendszerek hiányában a fotovillamossági ágazatban végrehajtott projektek többé nem lennének nyereségesek, és ezért a napelemek iránti kereslet is megszűnne.

(242)

Az ideiglenes rendelet (169) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a vizsgálat során a Bizottság arra utaló jeleket tapasztalt, hogy a kereslet még a támogatási rendszerek hiányában is fennállt és továbbra is fennáll az Unióban. Ez a fél nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely cáfolhatta volna ezeket a megállapításokat. Ezzel kapcsolatos új információk hiányában az ideiglenes rendelet (169) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek, és a vonatkozó állítást a Bizottság elutasította.

(243)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azzal érvelt, hogy irrelevánsnak tartja azt, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitása mindenesetre nem felelt meg az uniós keresletnek, mivel az uniós gazdasági ágazat által értékesített modulok mennyisége a felhasználás visszaesésével összhangban csökkent, és megismételte, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt a felhasználás 2011 és a vizsgálati időszak között bekövetkezett visszaesése okozta. Noha 2011 és a vizsgálati időszak között az uniós felhasználás és a modulok értékesítési volumene hasonlóan csökkent, ezt a kínai dömpingelt importárak alakulásval összefüggésben kell megvizsgálni, amelyek jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak, veszteséges értékesítésre kényszerítetve ezáltal az uniós gazdasági ágazatot. Ebben a tekintetben emlékeztetni kell az ideiglenes rendelet (111) preambulumbekezdésében foglaltakra, azaz arra, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal vagy megőrizte piaci részesedését (a modulok esetében), vagy növelte azt (az elemek esetében), miközben a felhasználás csökkent. Ezzel egy időben a kínai importárak számottevően csökkentek, és jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat eladási árainak. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(244)

Az uniós felhasználás alakulására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (168) és (169) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

3.3.   Átvételi árak mint a támogatási programok fő példái

(245)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több fél hangsúlyozta, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az átvételi árak alakulása okozta. Állításuk szerint az átvételi árak erőteljesen lefelé nyomták az árakat, így rontották az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét. Az egyik érdekelt fél szerint csupán azt vizsgálták, hogy az átvételi árak változása miként hat a keresletre, noha az árakra gyakorolt hatást is vizsgálni kellett volna. Hasonlóképpen több érdekelt fél azt állította, hogy a legtöbb tagállam már 2010-ben nagyobb árcsökkentéseket hajtott végre, lefelé nyomva ezzel a modulok árait.

(246)

Ezen állítások kapcsán meg kell jegyezni, hogy a tagállamok különböző időpontokban és különböző ütemben csökkentették az átvételi árakat, ezért meglehetősen nehéz az Unió egészére vonatkozó általános képet felvázolni. Függetlenül attól, hogy az átvételi árak mikor süllyedtek nagyon alacsony szintre, az uniós áraknak és jövedelmezőségnek a figyelembe vett időszak alatti jelentős csökkenését nem lehet kizárólag vagy főként az átvételi árak csökkentésével magyarázni. Először is, a Németországra és Olaszországra vonatkozó adatok alapján, amely országok 2011-ben együttesen az uniós piac mintegy 75 %-át tették ki, a vizsgálati időszakban az átlagos eladási árak esése nagyobb mértékű volt, mint az átvételi árak csökkenése. Másodszor, az összegyűjtött tények azt mutatják, hogy bizonyos országokban, így például Olaszországban az uniós gazdasági ágazatnak még az igen magas betáplálási tarifák mellett is jelentősen csökkentenie kellett az árait. Végül, a vizsgálati időszak alatt az uniós gyártók az előállítási költségeiknél alacsonyabb áron voltak kénytelenek értékesíteni termékeiket, ami jórészt annak volt a következménye, hogy a kínai exportáló gyártók rendelkeztek az uniós piac 80 %-a felett, és ebből következően befolyást gyakoroltak az ármeghatározási mechanizmusra.

(247)

A további vizsgálatok megállapították, hogy 2011-ig a magasabb betáplálási tarifák és a modulok árának Unión belüli csökkenése együttesen rendkívül vonzóvá tették a napenergiába irányuló beruházásokat, mivel a beruházók igen magas megtérülési arányra számíthattak. Ezért aztán számos beruházás valósult meg, ami a napelem panelek iránti magas keresletet eredményezett. A megnövekedett kereslet következtében a betáplálásért kifizetett teljes összeg is jelentősen megnőtt, ezért a tagállamok többsége lefelé korrigálta meglévő betáplálási tarifarendszerét, hogy többek között elkerülje a villamosenergia-költségek növekedését. Ez azt bizonyítja, hogy a csökkenő árak is eredményezhették az átvételi árak csökkentését, és nem fordítva.

(248)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél állítása szerint ellentmondás volt a fenti (246) preambulumbekezdés – amely szerint az uniós kereslet egy egészként történő értékelése nehézségekbe ütközik – és a fenti (223) preambulumbekezdés között – amely megállapítja, hogy az okozati összefüggés tagállamonkénti elemzése nem hozna érvényes eredményt. E tekintetben tisztázásra került, hogy a fenti (246) preambulumbekezdés értékelése az átvételi árak egész Unión belüli változásait bemutató általános kép felvázolásának nehézségére, nem pedig az uniós keresletre vonatkozott, amint azt az érdekelt fél állította. Ebből következően nincs ellentmondás a két preambulumbekezdés között, ezért ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(249)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél úgy érvelt, hogy a modulok ára még magas betáplálási tarifák mellett is jelentősen csökkenhet a technológiai fejlődés, a méretgazdaságosság, a költségcsökkenés és a globális gyártási kapacitás növekedése következtében. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az összegyűjtött tények alapján az olasz gyártók kénytelenek voltak az előállítási költségeik szintje alá csökkenteni áraikat, még akkor is, amikor az átvételi árak magasak voltak. Noha a fent említett tényezők valóban hatással lehettek az átlagos költségekre, nem adhatnak magyarázatot arra, hogy az uniós gyártók miért kényszerültek az előállítási költségeik szintje alá csökkenteni áraikat. Megállapítható tehát, hogy az árakat elsősorban a Kínából érkező dömpingelt behozatal szorította fenntarthatatlanul alacsony szintre, és ezért ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(250)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél úgy vélekedett, hogy a fenti (247) preambulumbekezdésben levont következtetést, miszerint a csökkenő árak is eredményezhették az átvételi árak csökkentését, és nem fordítva, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.

(251)

Meg kell jegyezni, hogy a (247) preambulumbekezdésben levont következtetések a vizsgálat alatt rendelkezésre álló adatokon alapulnak, és a felvázolt forgatókönyv, tekintettel e piac sajátos körülményeire, valóban ésszerűnek tekinthető. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(252)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél hangsúlyozta, hogy nem ért egyet azzal a következtetéssel, hogy az uniós gyártók árainak csökkenését elsősorban a dömpingelt behozatal idézte elő, és úgy érvelt, hogy épp ellenkezőleg, az átvételi árak csökkenése kényszerítette az uniós gyártókat áraik csökkentésére. Ugyanez a fél megismételte, hogy az átvételi árak csökkentésekor a fotovillamos rendszerek árai az átvételi árak csökkenésével összhangban mérséklődtek, így a projektfejlesztők ehhez kapcsolódó költségei nem nőttek, ami végül kiváltotta az uniós gyártókra nehezedő árnyomást.

(253)

Mivel nem merültek fel olyan meggyőző bizonyítékok, amelyek ezeket az érveket alátámasztották volna, a Bizottság fenntartotta a fenti (246) és (247) preambulumbekezdésekben foglalt elemzését és következtetéseit.

(254)

Ugyanez a fél úgy érvelt, hogy a piacokat az átvételi árak alakulása irányítja, és az Egyesült Királyságban 2012-ben és 2013-ban meglévő fotovillamos létesítmények számára vonatkozó adatokkal szolgált. Az e fél által ismertetett adatokat az Egyesült Királyság kormánya tette közzé az Egyesült Királyság betáplálási tarifákat tartalmazó központi nyilvántartásába (CFR) történő heti nyilvántartásba vételek alapján. Meg kell jegyezni, hogy a bemutatott adatok nagyrészt a vizsgálati időszakon kívüli időszakhoz kapcsolódtak és csak egyetlen tagállamra vonatkoztak, míg a jelenlegi vizsgálat az uniós piac mint egész helyzetére összpontosított. Mindenesetre vitathatatlan, hogy az átvételi árak szintje befolyásolja a keresletet, mivel azokon a területeken, amelyeket kevesebb napsugárzás ér, a beruházások jövedelmezősége e tarifáktól függ. Ahhoz azonban, hogy az érdekelt felek bizonyítsák, hogy a kárt az átvételi árak vizsgálati időszak alatt meghatározott szintje okozta, igazolniuk kellett volna, hogy az uniós gyártók árainak kárt nem okozó szintre emelése azt eredményezte volna, hogy az uniós gyártók nem tudták volna értékesíteni az érintett terméket, mivel a fotovillamos rendszerekbe történő beruházások ezen az árszinten nem lettek volna életképesek. A felek ilyen bizonyítékkal nem szolgáltak. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(255)

Ennélfogva a Bizottság elutasította azt az érvet, amely szerint az átvételi árak csökkentése megszakította a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(256)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél hangsúlyozta, hogy az átvételi árak változása miatt a napenergiás beruházási lehetőségek elvesztették vonzerejüket a befektetők számára, és ezzel visszafogták az érintett termék iránti keresletet. Egy másik fél úgy érvelt, hogy téves volt az ideiglenes rendelet (173) preambulumbekezdésének azon megállapítása, hogy a beruházások a betáplálási tarifarendszer felfüggesztése ellenére tovább folynak Spanyolországban.

(257)

Az átvételi árak keresletre gyakorolt hatásával az ideiglenes rendelet (173) preambulumbekezdése foglalkozott. Mivel e tekintetben újabb érv nem merült fel, a fenti állítást, amely szerint a kereslet az átvételi árak változása miatt csökkent, a Bizottság elutasította. A spanyolországi beruházásokkal kapcsolatban a Bizottság pontosította, hogy az ideiglenes rendelet (177) preambulumbekezdésének megállapításai a vizsgálat alatt gyűjtött információkon alapulnak, és azokat helyszíni vizsgálat alkalmával ellenőrizték. Mivel az érdekelt fél ezzel kapcsolatban nem szolgált új információval vagy bizonyítékkal, az állítást el kellett utasítani.

(258)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több fél úgy érvelt, hogy az alacsony betáplálási tarifák mellett a fotovillamossági projektekbe irányuló beruházások gazdaságilag csak akkor életképesek, ha azokhoz Kínából importált olcsóbb napelem paneleket szállítanak. Az elhangzott érvek szerint tehát az átvételi árak csökkentése okozta az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt. Egy másik fél érvelése szerint az átvételi árak szintje hatással van a modulok ármeghatározási mechanizmusára.

(259)

Meg kell jegyezni, hogy tagállamonként vagy régiónként változik, hogy az egyes projektek milyen modulár mellett életképesek gazdaságilag, és ez számos tényezőtől, így az átvételi áraktól, egyéb szabályozási ösztönzőktől, a benapozottságtól, a hagyományos villamos energia árától stb. függ.

(260)

A vizsgálat rámutatott továbbá, hogy a meglévő létesítmények egyre kevésbé függnek az átvételi áraktól, mivel bizonyos típusú létesítmények esetében Európa több régiójában, például Olaszország nagy részén, Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Franciaországban és Görögországban alighanem sikerült elérni a fotovillamossági hálózati egyenértékűséget.

(261)

A fentiek alapján az ezzel kapcsolatos állításokat a Bizottság elutasította.

(262)

Egy érdekelt fél állítása szerint a Bizottság nem vizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat elmulasztotta-e a felkészülést a kormányzati támogatási rendszerek hirtelen visszavonására vagy csökkentésére. Ezt az állítást érvekkel nem támasztotta alá. Meg kell jegyezni azonban, hogy az összegyűjtött tények alapján nem mutatható ki, hogy az uniós gazdasági ágazat ésszerűtlenül reagált volna a piaci jelekre (pl. a felhasználás alakulására) vagy egyéb rendelkezésre álló információkra (pl. a támogatási rendszerek csökkentésére). Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(263)

Egy érintett fél úgy érvelt, hogy az átvételi árak csökkentése az uniós gazdasági ágazat eladásainak visszaesését okozta, mivel a beruházások csak a megfizethető kínai árak mellett voltak életképesek. Az összegyűjtött bizonyítékok valóban azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat eladásai csak kis mértékben csökkentek a vizsgálati időszak alatt, és ez ellentétben áll azzal, ami várható lenne akkor, ha a fotovillamossági projektek csak kínai modulokkal lennének megvalósíthatók. Ellenkezőleg, az uniós gazdasági ágazat moduljainak eladása 2011-ig nőtt, majd a vizsgálati időszak alatt kissé visszaesett, ugyanazt a trendet követve, mint a felhasználás. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(264)

Egy másik érdekelt fél azzal érvelt, hogy az ideiglenes rendelet (174) és (175) preambulumbekezdésének megállapításai, amelyek szerint az átvételi árak változása nem szakította meg az okozati összefüggést, nélkülözik a ténybeli vagy jogi alapot és nincsenek összhangban az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével, mivel a Bizottság nem értékelte az átvételi árak csökkentése által okozott kár mértékét, és mivel úgy vélte, hogy az uniós gazdasági ágazat árainak jelentős esése kizárólag a dömpingelt kínai behozatal következménye volt. Ugyanez a fél úgy érvelt, hogy a modulok, elemek és lemezek árának csökkenése globális jelenség, és nem a kínai behozatal által kiváltott nyomás következménye.

(265)

Válaszul arra az állításra, hogy a Bizottság nem értékelte az átvételi árak csökkentése által okozott kár mértékét, a Bizottság az ideiglenes rendelet (174), (175) és (182) preambulumbekezdésére és a fenti (245)–(263) preambulumbekezdésre hivatkozik, amelyekben megállapította, hogy sem a kereslet visszaesése, sem az átvételi árak uniós árakra gyakorolt hatása nem volt olyan mértékű, hogy megszakítsa az uniós gazdasági ágazatot ért kár és a Kínából érkező dömpingelt behozatal közötti okozati összefüggést, függetlenül attól, hogy esetleg az átvételi árak csökkentése okozta-e azokat, és ha igen, milyen mértékig. Ezért a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy megállapításai nélkülözik a ténybeli alapot. Válaszul arra az állításra, hogy a modulok és elemek árának csökkenése globális jelenség, a Bizottság az ideiglenes rendelet (164)–(167) preambulumbekezdésére hivatkozik, amelyek értékelik az Unióba érkező, nem Kínából származó behozatali mennyiségeket és árakat. Noha a modulok és elemek árainak csökkenése valóban globális tendenciaként érvényesült, a kínai dömpingelt behozatal árai a veszteségesség szintjéig súlyosbították ezt a csökkenő tendenciát. A fentiek alapján a Bizottság ezt az állítást elutasította.

3.4.   Az uniós gazdasági ágazatnak nyújtott egyéb pénzügyi támogatás

(266)

Az uniós gazdasági ágazat számára biztosított egyéb pénzügyi támogatási rendszerekre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (184) és (185) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

3.5.   Többletkapacitás

(267)

Egy érdekelt fél megismételte, hogy a jelentős kárt nem a kínai behozatal, hanem a világpiacon és az uniós piacon meglévő többletkapacitás okozta. Az erre vonatkozó érvelés szerint az uniós gazdasági ágazat túlságosan kibővítette kapacitásait, amit az alacsony kapacitáskihasználási ráta bizonyít, így a kárt valójában önmaga idézte elő. Az uniós és globális többletkapacitás állítólagos hatásával az ideiglenes rendelet (185)–(190) preambulumbekezdése már foglalkozott, ezért új elemek hiányában az állítást el kellett utasítani.

(268)

Egy másik érdekelt fél szerint a többletkapacitás az árak racionalizálásához vezetett. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a többletkapacitás egyrészről valóban árcsökkentési versenyt gerjesztett és az uniós gazdasági ágazat árainak olyan mértékű leszorítását eredményezte, amely átlagban meghaladta az előállítási költségek csökkenését. Másrészről, amint azt a (186) preambulumbekezdés kifejti, az uniós gazdasági ágazat gyártási kapacitásának növekedése a piaci fejleményekhez igazodott és ésszerű volt. Továbbá, a gyártási kapacitások növekedése az elemek esetében mérsékeltebb volt, mint a modulok esetében. Az érdekelt fél ezzel kapcsolatban nem nyújtott be új információt vagy bizonyítékot, így ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(269)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az okozta, hogy az uniós gazdasági ágazat a speciális beruházásokra összpontosított és nem hajtotta végre a szükséges kapacitásbővítési beruházásokat és költségcsökkentéseket. A vizsgálat ezt az állítást sem erősítette meg, mivel az eredmények azt mutatták, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban növelte gyártási kapacitását és hatékonyságát (az ideiglenes rendelet (124) és (187) preambulumbekezdése). A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(270)

Egy érdekelt fél ezenkívül azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat a már alacsony kapacitáskihasználás ellenére bővítette gyártási kapacitását, ily módon saját magának okozott kárt. Ez az állítás a mintába felvett uniós gyártókra jellemző beruházási tendencia és az uniós gazdasági ágazat egészét jellemző kapacitáskihasználási tendencia összehasonlításán alapult, ami nem megfelelő összehasonlítási alap. A vizsgálat feltárta továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat nem bővítette olyan mértékben gyártási kapacitását, amely meghaladta volna az uniós felhasználás növekedését, ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(271)

Az összegyűjtött bizonyítékok mindemellett azt igazolják, hogy az uniós gazdasági ágazat az új gépekre fordított beruházások révén képes volt csökkenteni előállítási költségeit, ezáltal versenyképesebbé vált. Emiatt ezt az érvet el kellett vetni.

(272)

Egy érdekelt fél állítása szerint az ideiglenes rendelet (189) preambulumbekezdésében foglalt következtetések ellentmondanak az ideiglenes rendelet (124) és (189) preambulumbekezdésében foglalt megállapításoknak, azonban az említett fél nem szolgált további magyarázattal az állítólagos ellentmondások jellegét vagy mértékét illetően. Ezt az állítást ezért el kellett utasítani.

(273)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek vitatták, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitásbővítése ésszerű volt és a piaci fejleményekhez, különösen az uniós felhasználás alakulásához igazodott. Azonban a modulok tekintetében a gyártási kapacitás 106 %-kal nőtt, míg az uniós felhasználás 221 %-kal – azaz több mint kétszeres mértékben – emelkedett a figyelembe vett időszakban. Hasonlóképpen, az elemek tekintetében a gyártási kapacitás 39 %-kal bővült, míg az uniós felhasználás 87 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban. Mindez azt mutatja, hogy a kapacitás növekedése lényegesen alatta maradt a felhasználás növekedésének, ezért nem tekinthető ésszerűtlennek, lévén, hogy e téren soha nem volt többletkapacitás az Unióban. Ráadásul annak elemzése során, hogy a kapacitásbővítés ésszerű volt-e, nem évenkénti vizsgálatokra kell támaszkodni, hanem a figyelembe vett időszak egészére jellemző tendenciát kell szemlélni. A kapacitásbővítés jellemzően csak a beruházást követő bizonyos idő elteltével fejti ki teljes hatását, így egy adott év különálló vizsgálata torz eredményekhez vezethet. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(274)

Az uniós gazdasági ágazat többletkapacitására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (185)–(190) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

3.6.   A nyersanyagárak hatása

(275)

Egyes érdekelt felek hangsúlyozták, hogy az uniós gazdasági ágazat vagy legalábbis annak egy része a nyersanyagokra vonatkozó hosszú távú szerződések miatt nem élvezhette a poliszilícium árának a vizsgálati időszak során bekövetkezett csökkenéséből adódó előnyöket. A felek – felidézve az ideiglenes rendelet (193) preambulumbekezdésének megállapításait, amelyek szerint az uniós gazdasági ágazat újratárgyalhatta a beszállítóival (többek között a lemezgyártókkal) kötött hosszú távú szerződéseit, így alacsonyabb árakban részesülhetett – azzal érveltek, hogy a poliszilíciumra és/vagy lemezekre vonatkozó hosszú távú szerződések újratárgyalása vagy megszüntetése szankciókat vont maga után. Ezen érv alátámasztására a felek újságcikkeket nyújtottak be, amelyek arról számoltak be, hogy egyes uniós gyártók ellen bírósági eljárás indult, vagy hogy megszüntették szerződéseiket. Egyes felek olyan információkkal szolgáltak, amelyek állítólagosan megerősítették, hogy a hosszú távú szerződéseket nem lehetett újratárgyalni.

(276)

A poliszilícium a lemezgyártás fő alapanyaga. A vizsgálat feltárta, hogy a poliszilícium ára 2008-ban nőtt és 500 dollár/kg körül elérte legmagasabb szintjét, de 2009-ben ismét csökkent és az év végére körülbelül 50–55 dollár/kg-ra süllyedt, végül 2010-ben és 2011 elején csak enyhe emelkedő tendenciát mutatott. A vizsgálati időszak alatt az árak jelentősen estek, és 30 dollár/kg szintre süllyedtek (a Közös Kutatóközpont tudományos és szakpolitikai jelentései; 2012. évi jelentés a fotovillamossági gazdasági ágazatról [PV Status Report 2012]). Meg kell jegyezni, hogy a poliszilícium árának az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása elhanyagolható volt, mivel az elemek és modulok előállítási költségére gyakorolt hatások eloszlottak az értéklánc egészén. A fent említett újságcikkek ezenkívül a vizsgálati időszak utáni fejleményekről szóltak, amelyek nem befolyásolták az érintett uniós gyártók vizsgálati időszak alatti helyzetét, így nem vehetők figyelembe. E kérdést az ideiglenes intézkedések elrendelését követően a Bizottság tovább vizsgálta, és ennek eredményeképpen megerősíthető, hogy az uniós gazdasági ágazat valóban képes volt újratárgyalni nemcsak a hosszú távú szerződések árait, hanem az e hosszú távú szerződésekre vonatkozó szerződéses szankciókat is.

(277)

A fent említett érdekelt felek egyike azzal folytatta érvelését, hogy elég, ha csak bizonyos uniós gyártókat érintettek a hosszú távú szerződések, és hogy az uniós gazdasági ágazat átfogó helyzete e tekintetben irreleváns. Azt állította, hogy a magasabb költségek nem feltétlenül érintenek minden gazdasági szereplőt azonos módon. Ez az érv nem veszi figyelembe azt a ténymegállapítást, hogy általában véve az uniós gazdasági ágazat számára a poliszilícium átlagos ára nem volt magasabb, mint a piaci árak vagy az azonnali árak, ezért nem tekinthető helyénvalónak az a kérdésfeltevés, hogy a magasabb költségek valamennyi, vagy csak néhány gazdasági szereplőt érintenek-e. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(278)

Egy másik érdekelt fél azt kérte, hogy a Bizottság válassza el, különböztesse meg és számszerűsítse mindazokat a hatásokat, amelyeket az egyes tényezők az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolnak; mindenekelőtt külön kell megvizsgálni a poliszilícium árának jelentős csökkenése által gyakorolt hatást. Ezzel kapcsolatban a fél úgy érvelt, hogy nem a kínai behozatal által kiváltott árnyomás, hanem inkább a poliszilícium árának csökkenése okozta az eladási árak esését. Az uniós gazdasági ágazatot illetően meg kell jegyezni, hogy az átlagos eladási árak sokkal nagyobb mértékben csökkentek, mint az átlagos előállítási költségek, amely utóbbiakra hatással lehetett a nyersanyagárak mérséklődése. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(279)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek megismételték, hogy a poliszilícium árának csökkenése által az uniós gazdasági ágazat költségeire gyakorolt hatás a vizsgálat megállapításától eltérően nem volt jelentéktelen, illetve nem oszlott el az értéklánc mentén. Amint azonban az a fenti (276) preambulumbekezdésben szerepel, a poliszilícium a lemezgyártás fő alapanyaga, így megállapítható, hogy az elemek vagy modulok előállítási költségére gyakorolt hatás eloszlik az értéklánc mentén. Az érdekelt felek nem szolgáltak olyan bizonyítékkal, amely cáfolhatta volna ezt a megállapítást. A vizsgálat mindemellett rámutatott, hogy a poliszilícium árának a figyelembe vett időszak alatti csökkenése a mintába felvett uniós gyártókat tekintve tükröződött az elemek és modulok átlagos előállítási költségében, amely a poliszilícium áraival azonos mértékben csökkent. Egy érdekelt fél megkérdőjelezte azoknak az állítólagos szankcióknak a hatását, amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak a beszállítói szerződések újratárgyalása miatt meg kellett fizetnie. E tekintetben nem zárható ki, hogy bizonyos kisszámú gyártónak a figyelembe vett időszak alatt esetleg szankciókat kellett fizetnie a lemezbeszállításra vonatkozó szerződés felbontása miatt.

A Bizottság azonban nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy ezek a szankciók hatással lettek volna az uniós gazdasági ágazat egészének helyzetére, vagy reprezentatívak lettek volna. Ilyen bizonyítékkal a szóban forgó érdekelt fél sem szolgált. Noha tehát nem zárható ki teljesen, hogy a szankciók kisszámú uniós gyártóra esetleg bizonyos negatív hatást gyakoroltak, az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt általános hatás igencsak elhanyagolható, ennélfogva nem szakíthatta meg a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat egészét ért jelentős kár közötti okozati összefüggést. Ezért ezeket az érveket el kellett utasítani.

(280)

Egy másik érdekelt fél állítása szerint a vizsgált termék Unión belüli eladási árának csökkenése részben annak tulajdonítható, hogy csökkent a poliszilícium ára. Ezzel kapcsolatban meg kell azonban jegyezni, hogy a vizsgálat rámutatott, hogy a Kínából származó behozatal dömpingelt áron érkezett, és jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak. Az árcsökkenés ezért túlmutat az előállítási költségek csökkenésén, amely utóbbit magyarázhatja a nyersanyagárak csökkenése. Ha az árcsökkenés pusztán a nyersanyagárak csökkenésének eredménye lett volna, az uniós gazdasági ágazat nem lett volna kénytelen az előállítási költségek szintje alá csökkenteni eladási árait. A fenti állítást ezért el kell utasítani.

(281)

Egy másik érdekelt fél megismételte, hogy az egyik uniós gyártóval szemben a vizsgálati időszak után indított bírósági eljárás már a vizsgálati időszak alatt is befolyásolhatta legalább ennek az uniós gyártónak a helyzetét. Az idézett fél azonban nem fejtette ki, hogy a vizsgálati időszak után bekövetkezett említett esemény valójában hogyan és milyen mértékben befolyásolhatta e gyártó helyzetét a vizsgálati időszak alatt. Hasonlóképpen, a vizsgálat sem tárt fel semmilyen bizonyítékot, amely e hatásra utalt volna. A fenti állítást ezért el kellett utasítani.

(282)

Ugyanez az érdekelt fél ezt követően megkérdőjelezte a fenti megállapításokat, mivel állítása szerint nem került sor bizonyíték bemutatására. A vizsgálat megállapításai mindazonáltal tényeken és konkrét bizonyítékokon alapultak, amelyek nem bizalmas jellegű változata valamennyi érdekelt félnek rendelkezésére állt.

(283)

A nyersanyagárak hatására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (191)–(194) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

3.7.   Az uniós gazdasági ágazat önmagának okozott kára: az automatizálás, a méret, a méretgazdaságosság, a konszolidáció, az innováció, a költséghatékonyság és az uniós gazdasági ágazat behozatalának hatása

(284)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek megismételték azt az állítást, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az idézte elő, hogy az uniós gazdasági ágazat nem ért el megfelelő méretgazdaságosságot. Hangsúlyozták, hogy a kis méretű gyártók hátrányba kerültek a nagyobb, vertikálisan integrált gyártókkal szemben, és ezért a kis méretű gyártókat ért kár nem tudható be a dömpingelt behozatalnak. Egy másik érdekelt fél úgy érvelt, hogy a gyártási folyamat automatizálása költséges, ezért az előállítási költségek csökkentése szempontjából még nagyobb jelentősége van a méretgazdaságosságnak.

(285)

A vizsgálat rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal miatt nem tudta – még a nagyobb és vertikálisan integrált gyártók sem tudták – teljes mértékben kihasználni a magas kapacitáskihasználási rátát a méretgazdaságosság megvalósítására. A vizsgálat mindenesetre nem tárt fel semmiféle összefüggést a méret, a vertikális integráció és a magasabb jövedelmezőségi ráták között, mivel a dömpingelt behozatal kiváltotta erős árnyomás ezt az összefüggést megváltoztatta. A vizsgálat rámutatott, hogy a méretgazdaságosságból származó előny már nem érvényesült azokon a piacon, ahol a kihasználási ráta alacsony volt, ami a kínai gyártókra nézve is igaz volt. Ezeket az érveket ezért a Bizottság elutasította.

(286)

Ezenkívül egy érdekelt fél azt állította, hogy ha a modulgyártó túl kicsi, a beruházók és a bankok inkább nem finanszírozzák a projekteket, mivel a nagyobb gyártók jobb biztosítékokat nyújtanak és „bankképesebbek”. Más szóval, a beruházók és a bankok vonakodnak finanszírozni az Unióban gyártott modulokat felhasználó fotovillamos rendszerekkel kapcsolatos projekteket. A vizsgálat azonban arra mutatott rá, hogy amennyiben a beruházók és a bankok esetleg előnyben részesítik a nagyobb gyártási kapacitással rendelkező kínai gyártókat, az annak a torzulásnak az eredménye, amelyet a dömpingelt behozatal okozott az uniós piacon. Amint az a fenti (285) preambulumbekezdésben szerepel, a gyártólétesítmények mérete nem játszik szerepet, ha a kihasználási ráta alacsony. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(287)

Egy érdekelt fél megismételte, hogy az uniós gazdasági ágazat a kínai versenytársakhoz képest kedvezőtlen költségszerkezettel rendelkezik, mivel a kínaiak munkaerő-, villamosenergia- és amortizációs költségei alacsonyabbak, ráadásul a legújabb berendezésekkel vannak felszerelve. Az érdekelt fél azonban nem tudott olyan új információt vagy az állítását alátámasztó olyan bizonyítékot benyújtani, amely cáfolta volna a vizsgálat erre vonatkozó megállapításait. Különösen azzal az állítással, hogy a kínai gyártók a legújabb berendezéseket használják, az ideiglenes rendelet (203) preambulumbekezdése foglalkozott, és megállapította, hogy a kínai exportáló gyártók nem élveznek semmiféle komparatív előnyt, éspedig azért, mert a gépeket és berendezéseket az Európai Unióból importálják. Ezért a Bizottság a fenti állításokat elutasította.

(288)

Egy másik fél azt állította, hogy a kínaiak a poliszilícium árát és a méretgazdaságosságot tekintve komparatív előnyt élveznek, ami alacsonyabb gépköltséget eredményez. E fél azonban nem szolgált erre vonatkozóan olyan új információval vagy az állítását alátámasztó olyan bizonyítékkal, amely cáfolta volna az ideiglenes rendelet (195), (196) és (203) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat. E fél ezen állítását tehát el kellett utasítani.

(289)

Emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (203) preambulumbekezdése kimondja és a fenti (287) preambulumbekezdés megemlíti – a Kínai Népköztársaság exportáló gyártói nem élveznek a nyersanyag és a használt gépek tekintetében semmiféle komparatív előnyt, mivel mindkettőt jobbára az Unióból importálják. Egy érdekelt fél vitatta a fentieket, bizonyítékkal azonban nem szolgált. Ami a béreket és a vállalati általános költségeket – ezen belül az amortizációs költségeket – illeti, ezek a vizsgálati időszakban átlagban nem érték el a modulok teljes költségének 10 %-át, és nem minősülnek jelentős szereppel rendelkezőnek. Ami a villamosenergia-költségeket illeti, ezek a vizsgálati időszakban átlagban nem érték el a modulok teljes költségének 1 %-át, és nem minősülnek jelentős szereppel rendelkezőnek. Ezenkívül azt az állítást, hogy a kínaiak a legújabb berendezéseket használják, a felek nem bizonyították.

(290)

Egy érdekelt fél megismételte továbbá, hogy egyes uniós gyártók az elemeket és/vagy modulokat az érintett országból szerzik be és ezeket sajátjukként tovább értékesítik az uniós piacon. A fél azt kérte, hogy az ezen ügyletek által okozott kárt ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak. A vizsgálat azonban feltárta, hogy az érintett termék uniós gazdasági ágazat általi behozatala a teljes uniós termeléshez képest kiegészítő jellegű és korlátozott volumenű volt, emiatt annak hatása, ha egyáltalán létezik, elhanyagolható, és nem tekinthető úgy, hogy az megszakította a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(291)

Egy független importőr állítása szerint az ideiglenes rendelet nem foglalkozott kellőképpen azzal a ténnyel, hogy a figyelembe vett időszakban növekedett az alkalmazottak száma. Ezen állítással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a modulok tekintetében a foglalkoztatás 2009 és 2011 között nőtt, majd a vizsgálati időszakban csökkent. Az elemek tekintetében a foglalkoztatás 2010-ig nőtt, 2011-ben csökkent, majd a vizsgálati időszakban tovább csökkent. Meg kell jegyezni, hogy a modulok tekintetében a foglalkoztatás az uniós gyártásban tapasztalható tendenciát követte. Az elemek tekintetében, mivel a kínai behozatal az egész időszak alatt növelte piaci részesedését, az uniós gazdasági ágazat nem tudott a várakozásoknak megfelelő előnyt kovácsolni a felhasználás növekedéséből. A foglalkoztatás 2011-ben és a vizsgálati időszakban tapasztalt csökkenése tehát azoknak a vállalatoknak tulajdonítható, amelyek fizetésképtelenné váltak, vagy leállították az elemek gyártását.

(292)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél megismételte azt az állítást, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt a kis méret és méretgazdaságosság hiánya idézte elő. A fenti (285) preambulumbekezdésben és az ideiglenes rendelet (195) és (196) preambulumbekezdésében ismertetettek szerint az általánosan alacsony kihasználási ráták és a világszerte jellemző óriási többletkapacitás mellett a méret még a világpiacon sem érvényesül, és a méretgazdaságosságot nem lehet kihasználni. A fenti állítást ezért el kellett utasítani.

(293)

Ugyanez a fél emellett ismételten állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az okozta, hogy az uniós gazdasági ágazat képtelen volt költségelőnyre szert tenni. E fél azt állította, hogy ez különösen annak tulajdonítható, hogy az uniós gyártók többsége vertikálisan integrált. Ez a fél azonban nem szolgált további információval arra nézve, hogy az a tény, miszerint a gyártók vertikálisan integráltak, milyen mértékben lehetett negatív hatással költségszerkezetükre. A fenti állítást ezért el kellett utasítani.

(294)

Erre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (195)–(206) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

3.8.   A fotovillamos termékek és más fotovillamos technológiák felől érkező verseny

(295)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél megismételte, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt a fotovillamos vékonyréteg termékek és más fotovillamos technológiák felől érkező verseny okozta, mivel e technológiák a vizsgált termék versenytársai, különösen a talajra telepített és a tetőre szerelt kereskedelmi/ipari rendszerek terén, amelyek a teljes uniós fotovillamossági piac jelentős részét képezik.

(296)

A vizsgálat azt mutatta, hogy bár a fotovillamos vékonyréteg termékek kevésbé drágák, mint a vizsgált termék, csak korlátozott részesedést tudnak szerezni az uniós napenergia-piacon, mivel átalakítási hatékonyságuk és hatásos teljesítményük a kristályos szilícium modulokénál sokkal alacsonyabb. A rendelkezésre álló adatok szerint a vékonyréteg termékeknek az uniós napenergia-piac egészén belüli részesedése a vizsgálati időszak alatt nem volt jelentős. Ennélfogva megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (208) preambulumbekezdésének az a megállapítása, hogy noha lehet némi verseny a vékonyréteg termékek és az érintett termék között, ez a verseny elhanyagolhatónak tekinthető. Emiatt az ezzel kapcsolatban előterjesztett érveket el kellett utasítani.

(297)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél megismételte azt az állítást, amely szerint az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt valószínűleg a vékonyréteg termékek felől érkező verseny okozta, Ezzel összefüggésben a fél előterjesztette, hogy Németországban a vizsgálati időszak nagy része alatt a vékonyréteg termékek teljes napenergia-piacon belüli részesedése számottevő volt, és csak 2012 elején kezdett visszaesni.

(298)

A vizsgálat valóban rámutatott, hogy a vékonyréteg termékek átlagos ára a vizsgált termék átlagos árszintje alatt maradt.

(299)

Azonban, amint az a fenti (296) preambulumbekezdésben szerepel, a vékonyréteg termékek átalakítási hatékonysága és hatásos teljesítménye a kristályos szilícium modulokénál sokkal alacsonyabb, ezért az e termékek közötti verseny – amennyiben van ilyen – nem járulhatott hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, mivel az uniós napenergia-piacon a kristályos szilícium modulok képviselik az uralkodó technológiát. A Közös Kutatóközpontnak a fotovillamossági ágazat helyzetéről szóló 2012. évi jelentése megállapítja, hogy a poliszilícium árának esése következtében a vékonyréteg elemek az utóbbi években veszítettek piaci részesedésükből a kristályos szilícium modulokhoz képest.

(300)

Erre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (207)–(210) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

3.9.   A pénzügyi válság és a finanszírozáshoz való hozzáférésre gyakorolt hatásai

(301)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően felmerült az az érv, hogy a pénzügyi válság káros hatásait és a finanszírozáshoz való hozzáférésre gyakorolt hatásait el kell választani és meg kell különböztetni, és e hatások nem tulajdoníthatók a dömpingelt behozatalnak.

(302)

E tekintetben a Bizottság az ideiglenes rendelet (212) preambulumbekezdésére hivatkozik, amely kifejezetten a pénzügyi válságnak és a gazdasági recessziónak az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatásával foglalkozik. Az említett preambulumbekezdés részletes okfejtéssel támasztja alá azt a megállapítást, hogy noha a pénzügyi válság hatással volt az uniós gazdasági ágazat helyzetére, nem szakította meg a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti okozati összefüggést. Az érdekelt felek nem vitatták ezt az okfejtést, és nem szolgáltak olyan új információval vagy bizonyítékkal, amely cáfolhatta volna az említett preambulumbekezdés megállapításait. Az ezzel összefüggő állításokat ezért a Bizottság elutasította.

(303)

Egyes felek továbbá azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az okozta, hogy az uniós gazdasági ágazat nem keresett megfelelő finanszírozást, és hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az uniós gazdasági ágazat, amíg nyereséges volt, kért-e finanszírozást. A vizsgálat feltárta, hogy 2010-ben, amikor az uniós gazdasági ágazat még nyereséges volt, a modulokra és elemekre fordított beruházások szintje 2009-hez képest 315 %-kal, illetve 10 %-kal nőtt. Mivel a fotovillamossági ágazat tőkeigényes, feltételezhető, hogy az uniós gazdasági ágazat folyamatosan törekszik megfelelő finanszírozás elnyerésére annak érdekében, hogy növelje költséghatékonyságát és versenyre keljen a tisztességtelen dömpingelt behozatallal. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a finanszírozáshoz való nehéz hozzáférés nem okozója, hanem következménye a piaci torzulásnak, amelyet egyébként a dömpingelt behozatal okozott. A fenti állítást ezért a Bizottság elutasította.

(304)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél megismételte azt az állítást, hogy a pénzügyi válság káros hatásait el kell választani és meg kell különböztetni, és e hatások nem tulajdoníthatók a dömpingelt behozatalnak. A szóban forgó fél bizonyos nyilvánosan hozzáférhető információkra hivatkozott, amelyek szerint legalább egy uniós gyártó vélte úgy, hogy hátrányos helyzetének fő okozója a pénzügyi válság volt. A jelenlegi vizsgálat megállapításai olyan konkrét vállalati adatokon alapulnak, amelyek jóval több információt tartalmaznak, mint egyes vállalatok nyilvánosan hozzáférhető nyilatkozatai. Ezért az a nyilvánosan hozzáférhető nyilatkozat, amelyre az idézett fél hivatkozott, nem cáfolja az ideiglenes rendelet (212) preambulumbekezdésének azon megállapítását, hogy noha a pénzügyi válság gyakorolt bizonyos hatást az uniós gazdasági ágazat helyzetére, nem tudta megszakítani a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti okozati összefüggést. A fenti állítást ezért el kellett utasítani.

(305)

Egy másik érdekelt fél szerint figyelembe kell venni, hogy az uniós gazdasági ágazat és a kínai exportáló gyártók nem egyformán jutnak finanszírozáshoz. Ez a fél azt állította, hogy ez – és nem a dömpingelt behozatal – az az egyik fő tényező, amely az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt okozta. Megállapítást nyert azonban, hogy a számos kínai exportáló gyártó számára biztosított kedvezményes finanszírozáshoz jutás torzította a piacot, és az egyik fő oka lehet annak, hogy a kínai exportáló gyártók dömpingelt áron tudták exportálni az érintett terméket. Ezért ez a tényező nem tudja megszakítani a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti okozati összefüggést. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(306)

A pénzügyi válság hatásaira vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (211) és (212) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

3.10.   Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye

(307)

Az ideiglenes rendelet (213) és (215) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások felülvizsgálatát célzó észrevételek hiányában e megállapítások megerősítést nyernek.

3.11.   Az uniós palagázkészletek felfedezése

(308)

Az ideiglenes rendelet (215)–(217) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások felülvizsgálatát célzó észrevételek hiányában e megállapítások megerősítést nyernek.

3.12.   Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS)

(309)

Az ideiglenes rendelet (218) és (219) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások felülvizsgálatát célzó észrevételek hiányában e megállapítások megerősítést nyernek.

3.13.   Gazdálkodási döntések

(310)

Néhány érdekelt fél megismételte az ideiglenes rendelet (220) preambulumbekezdésében foglalt állítást, miszerint az uniós gyártók közül legalább egynél a jelentős kárt rossz gazdálkodási döntések okozták. E felek újságcikkek formájában további információkat nyújtottak be. A bemutatott információk azonban ellenőrizhetetlenek voltak és nem tudták megingatni a vizsgálat megállapításait, amelyek szerint az érintett vállalat gazdálkodási döntései szokásosak és megfontoltak voltak, és nem hatottak ki az uniós gazdasági ágazat egészére. Ezért a fenti állításokat a Bizottság elutasította.

(311)

Erre vonatkozó további érvek hiányában az ideiglenes rendelet (220) és (221) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

3.14.   Egyéb kormányzati politikák

(312)

Az ideiglenes rendelet (222) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások felülvizsgálatát célzó észrevételek hiányában e megállapítások megerősítést nyernek.

3.15.   Egyéb érvek

(313)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az éllovasokat érő hátrány és az okozta, hogy az Európai Bizottság a megelőző években nem nyújtott szakpolitikai támogatást. Ugyanez a fél azt állította továbbá, hogy a nemzeti támogatási rendszereken kívül minden egyes piacon fontos tényező a népesség, a GDP, a villamosenergia-fogyasztás, a finanszírozási lehetőségek és a hálózatra kapcsolódás lehetősége. A fent idézett fél azonban nem tudta alátámasztani állításait, így azokat a Bizottság elutasította.

(314)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az érdekelt fél megismételte azt az állítást, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az éllovasokat érő hátrány okozta. Állítását azonban nem elemezte és nem bizonyította, ezért azt el kellett utasítani.

4.   Mindazon egyéb tényezők összesítő értékelése, amelyekről megállapítást nyert, hogy hozzájárultak a kárhoz

(315)

A vizsgálat rámutatott, hogy a következő tényezők járulhattak hozzá a kárhoz: az érintett termék behozatala Tajvanról; az átvételi árak szintjének csökkentése; kisszámú uniós gyártó poliszilíciumra vonatkozó hosszú távú szerződései; a pénzügyi és gazdasági válság.

(316)

A fenti 3.1. és 3.6. szakaszban ismertetetteknek megfelelően a tajvani behozatal és a kisszámú uniós gyártó poliszilíciumra vonatkozó hosszú távú szerződéseinek esetleges szerepe elhanyagolható, mivel ezek hatása később eloszlott az értéklánc mentén.

(317)

Ami a gazdasági és pénzügyi válságot illeti, a vizsgálat rámutatott, hogy annak a fő oka, hogy az uniós gazdasági ágazat nehezen jutott hozzá a beruházásokhoz szükséges tőkéhez, a dömpingelt behozatal volt, amely megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy az uniós piac erőteljes növekedése idején (2009–2011) nyereségesen értékesítse termékeit.

(318)

Ami az átvételi árakat illeti, a harmadik felek nem tudták igazolni, hogy a vizsgálati időszak alatt az átvételi árak annyira alacsonyak lettek volna, hogy meggátolták volna az uniós gyártókat abban, hogy az érintett terméket kárt nem okozó áron értékesítsék. Az intézmények álláspontja szerint az átvételi árak szintje magyarázhatja a mérsékelt keresletet, mivel bizonyos helyeken a beruházások már nem voltak életképesek. Az okozati összefüggést azonban még azon egyéb tényezőkkel együtt sem tudják megszakítani, amelyekről megállapítást nyert, hogy hozzájárultak a kárhoz, mivel e betáplálási tarifák még így is olyan szinten maradtak, amely mellett – ha nem lett volna dömpingelt behozatal – az uniós gyártók képesek lettek volna kárt nem okozó árakon értékesíteni termékeiket.

(319)

Ezért, még ha a kárhoz feltehetően hozzájáruló négy egyéb tényező összesített hatását vesszük is figyelembe, a dömpingelt behozatal és az okozott kár közötti okozati összefüggés nem szakad meg.

5.   Az okozati összefüggésre vonatkozó következtetés

(320)

A Bizottság elvégezte a kárhoz hozzájáruló – a dömpingelt behozatalon kívüli – tényezők valamennyi hatásának önálló és együttes elemzését. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy mindazok a tényezők, amelyek hozzájárulhattak az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetéhez (azaz a harmadik országokból történő behozatal, az átvételi árak, a nyersanyagárak hatása, a pénzügyi válság), együttesen sem magyarázhatják az uniós gazdasági ágazatot ért – mindenekelőtt az alacsony árak és a pénzügyi veszteségek jelentette – kárt, amely annak a következménye, hogy az érintett terméket alacsony áron, nagy mennyiségben importálták Kínából. A fentiek alapján megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (223) és (224) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások, amelyek szerint az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdése értelmében véve, a Kínai Népköztársaságból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazat számára.

F.   AZ UNIÓS ÉRDEK

1.   Előzetes megjegyzések

(321)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy az uniós érdek értékelése nem reprezentatív számú gazdasági szereplő megkérdezésén alapult.

(322)

A Bizottság a különböző gazdasági szereplőkkel a következőképpen lépett kapcsolatba.

(323)

Független importőrök: amint az az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésében szerepel, a Bizottság a panaszos által megnevezett mind a 250 független importőrrel kapcsolatba lépett, és az alaprendelet 17. cikkével összhangban ideiglenes mintát választott ki úgy, hogy az a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható lehető legnagyobb reprezentatív importmennyiséget fedje le. Az ideiglenes rendelet (12) és (232) preambulumbekezdésében foglaltak szerint azonban az ideiglenesen kiválasztott vállalatok közül az ellenőrzést követően mindössze egy bizonyult valóban független importőrnek. Az ideiglenes rendelet közzététele után további tizenöt független importőrt – amelyek a kezdeti szakaszban benyújtották a mintavételi formanyomtatványt, de nem kerültek be a mintába – kértek fel a vizsgálat során történő együttműködésre. Ezek közül hatan beleegyeztek az együttműködésbe és megkapták a kérdőívet, amelyet öten nyújtottak be kitöltve, és ezek közül három minősült hiánytalannak. A független importőrök végleges mintája tehát négy független importőrt foglalt magában, amelyek az érintett termék behozatalának mintegy 2–5 %-át képviselték. Az alacsony arányt illetően figyelembe kell venni, hogy az érintett termék Unióba történő behozatalának nagyobb részét nem független importőrök bonyolítják, amint azt az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdése kifejti.

(324)

A független importőrökön kívüli egyéb gazdasági szereplők (az értéklánc előző és következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők): amint az az ideiglenes rendelet (226) preambulumbekezdésében szerepel, a Bizottság egyedi kérdőívet küldött mintegy 150 gazdasági szereplőnek, köztük azoknak a független importőröknek, akik a vizsgálat megindítása után jelentkeztek, és akiknek így lehetőségük volt arra, hogy a vonatkozó adatokat eljuttassák a Bizottságnak. A kitöltött és visszaküldött kérdőíveken kívül a Bizottság a vizsgálat során figyelembe vette az érdekelt felek által határidőn belül benyújtott, ellenőrizhető és kellően alátámasztott észrevételeket és beadványokat is, függetlenül attól, hogy e felek válaszoltak-e a kérdőívre. Nevezetesen az AFASE is eljuttatta a Bizottságnak tagjai – a fotovillamossági ágazat gazdasági szereplői – észrevételeit, amelyeket a Bizottság szintén elemzett.

(325)

A fentiek alapján megállapítható, hogy elegendő adat gyűlt össze az uniós érdek érdemi értékeléséhez. Ezen indokok alapján a Bizottság az érvelést elutasította.

(326)

Egy érdekelt fél arra kérte a Bizottságot, hogy ismertesse, hogyan kezelte az importőrök azon kérdőíveit, amelyeket megítélése szerint az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők nyújtottak be.

(327)

E kérésre válaszul a Bizottság ismertette, hogy az ideiglenes rendelet (241) preambulumbekezdésében említett 36 kérdőív az eljárás megindításáról szóló értesítés B. mellékletéhez kapcsolódott, amelynek célja – adott esetben – független importőrök mintába vétele volt.

(328)

Az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésében említett két gazdasági szereplő által kitöltött kérdőívek közül az egyiket figyelembe vették az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplőkre vonatkozó elemzésben. A másik gazdasági szereplő további információkat nyújtott be, amelyekből kiderült, hogy – az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésében foglaltakkal ellentétben – valóban modulimportőr volt, de elemek behozatalával nem foglalkozott. Mindazonáltal a kérdőívre adott válaszokban foglalt információ nem volt elegendő ahhoz, hogy a szóban forgó gazdasági szereplő részese legyen a független importőrök elemzésének, mivel a benyújtott információ nem volt teljes.

(329)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően további ellenőrző látogatásokra került sor két projektfejlesztő telephelyén (lásd a fenti (8) preambulumbekezdést). Ezenkívül a fotovillamossági ágazatban is tevékenykedő szolgáltatók (logisztika, szállítás, közönségkapcsolatok stb.) által kitöltött hat egyedi kérdőívet (lásd a (324) preambulumbekezdést) – amelyeket eredetileg nem megfelelően kitöltöttnek ítéltek (lásd az ideiglenes rendelet (241) preambulumbekezdését) – is elemezték, és a vizsgálat céljaira figyelembe vették (lásd az alábbi (369)–(371) preambulumbekezdést).

(330)

Összefoglalva, az uniós érdek elemzésekor a Bizottság a következő információkra támaszkodott:

a mintába felvett nyolc uniós gyártótól és a mintába felvett négy független importőrtől kapott kitöltött kérdőívek, valamint azon 150 gazdasági szereplő közül, amelyek a vizsgálat megindítása után jelentkeztek és megkapták az egyedi kérdőívet, az értéklánc előző lépcsőjén álló nyolc és az értéklánc következő lépcsőjén álló tizenhárom gazdasági szereplőtől (hét projektfejlesztő/telepítéssel foglalkozó és a fotovillamossági ágazatban is tevékenykedő hat szolgáltató) megkapott, kitöltött egyedi kérdőívek;

a nyolc uniós gyártó, egy független importőr, az értéklánc előző lépcsőjén álló két gazdasági szereplő, az értéklánc következő lépcsőjén álló négy gazdasági szereplő (projektfejlesztők/telepítéssel foglalkozók) és egy társulás telephelyén (lásd az ideiglenes rendelet (17) preambulumbekezdését és a fenti (8) preambulumbekezdést) végrehajtott helyszíni ellenőrzés alkalmával ellenőrzött adatok;

az uniós érdekkel kapcsolatos, ez egyéb érdekelt felek, köztük társulások által benyújtott adatok, valamint az európai fotovillamossági piac fejleményeire vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető adatok, különösen a globális fotovillamossági piac 2013–2017 közötti időszakra vonatkozó kilátásairól szóló EPIA-jelentés (EPIA's Global Market Outlook for Photovoltaics 2013-2017).

2.   Az uniós gazdasági ágazat érdeke

(331)

Egyes érdekelt felek vitatták, hogy az uniós gazdasági ágazatnak bármilyen intézkedés az előnyére válna, és azzal érveltek, hogy i) az intézkedések visszafogják a fotovillamos termékek iránti keresletet az Unióban, ezért az uniós gazdasági ágazat nem lesz képes növelni eladásait, ii) az uniós gazdasági ágazat kis méretű termelő létesítményekkel rendelkezik, ezért nem tud eleget tenni a bizonyos telepítések, például a tetőre szerelt kereskedelmi telepítések vagy a talajra telepített nagyobb létesítmények iránti keresletnek, iii) az uniós gyártók nem „bankképesek”, iv) az elemekre kivetett vámok ténylegesen növelni fogják az uniós modulgyártók gyártási költségeit, így a fogyasztók körében csökkeni fog a modulok vonzereje, v) a kínai behozatal jelentős visszaesése esetén minden valószínűség szerint az egyéb harmadik országbeli gyártók fogják kihasználni a Kínából érkező behozatal csökkenését.

(332)

Azon állítás kapcsán, hogy az intézkedések visszafogják a fotovillamos termékek iránti keresletet az Unióban, ezért az uniós gazdasági ágazat nem lesz képes növelni eladásait, meg kell jegyezni, hogy a felek nem tudtak ellenőrizhető bizonyítékkal szolgálni arra nézve, hogy közvetlen összefüggés lenne az intézkedések elrendelése és a fotovillamos termékek iránti kereslet csökkenése között, amelyre az évek során igazoltan több tényező hatott.

(333)

Válaszul arra az állításra, hogy az uniós gazdasági ágazat kis méretű termelő létesítményekkel rendelkezik, ezért nem tud eleget tenni a bizonyos telepítések, például a tetőre szerelt kereskedelmi telepítések vagy a talajra telepített nagyobb létesítmények iránti keresletnek, meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazatnak megvan a kapacitása ahhoz, hogy ellássa mind a kereskedelmi és ipari létesítményeket (40 kW és 1 MW között), mind a közüzemi piac létesítményeit (1 MW és 10 MW között). A vizsgálat ezenkívül nem tárt fel arra utaló bizonyítékot, hogy egyetlen projekten belül ne lehetne különböző gyártók által szállított termékeket felhasználni. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(334)

Azt az érvet, hogy az uniós gazdasági ágazatnak azért nem származna előnye az intézkedésekből, mert az uniós gyártók nem „bankképesek”, valamint hogy a beruházási alapok nem lennének hajlandók az Unióban gyártott modulokat felhasználó projekteket támogatni, a felek nem bizonyították. Bárhogyan is, az intézkedések elrendelése várhatóan helyre fogja állítani a tisztességes piaci feltételeket, ami megnyugtatja a beruházókat – köztük a bankszektort – afelől, hogy az uniós gyártók képesek életképes projekteket megvalósítani. Ezen indokok alapján a Bizottság a fenti érvelést elutasította.

(335)

Azon állítás vonatkozásában, hogy az elemekre kivetett vámok ténylegesen növelni fogják az uniós modulgyártók gyártási költségeit, így a fogyasztók körében csökkenni fog a modulok vonzereje – noha nem kizárt, hogy a vámok kivetését követően bekövetkezhet némi áremelkedés –, azt is figyelembe kell venni, hogy nyilvánosan hozzáférhető források szerint a modulok és elemek ára csökkenő tendenciát mutat. Így tehát, még ha az intézkedések következtében növekedhet is az elemek költsége, az árak általános csökkenő tendenciája várhatóan a modulokhoz kapcsolódó költségek csökkenését eredményezi. A kérdéses gyártók úgy is dönthetnek, hogy az elemeket ezután nem Kínából, hanem az Unióban szerzik be. Végül, az intézkedések elrendelése várhatóan javítani fogja az uniós elemgyártók kapacitáskihasználását, ezáltal fokozza méretgazdaságosságukat, ebből következően pedig csökkenti költségeiket. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(336)

Azt az érvelést, hogy az intézkedések elrendelését követően a kínai behozatal esetleges jelentős visszaesését az uniós gazdasági ágazat helyett minden valószínűség szerint az egyéb harmadik országbeli gyártók fogják kihasználni, a vizsgálat nem erősítette meg. A vizsgálat nem fedezett fel arra utaló egyértelmű előjeleket, hogy az egyéb harmadik országok tömegesen az uniós piacra irányítanák kivitelüket, figyelembe véve különösen azt, hogy nyilvánosan hozzáférhető források előrejelzései szerint az egyéb harmadik országok piacai – mindenekelőtt Ázsiában – valószínűleg bővülni fognak. Végül, nincs arra utaló jel, hogy még ha a kínai behozatal visszaesése következtében bővül is az egyéb harmadik országokból származó behozatal, az uniós gazdasági ágazat nem lesz képes versenyezni az ezen országokból importált termékekkel.

(337)

A végleges nyilvánosságra hozatalra reagálva néhány fél úgy érvelt, megalapozatlan elvárás az, hogy megjelenik egy modulokat és elemeket gyártó, fenntartható uniós gazdasági ágazat, mivel nincs olyan józan beruházó, amely az állítólag kedvezőtlen költségszerkezettől szenvedő és ezért nem versenyképes árakon termelő uniós gyártók tevékenységébe befektetne. A vizsgálat az ideiglenes rendelet (202) és (203) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően nem erősítette meg, hogy az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen költségszerkezettől szenvedne. Ezért a dömpingelt behozatal eltűnése és a termelő kapacitások nagyobb fokú kihasználása méretgazdaságosságot eredményez, és lehetővé teszi a fenntartható uniós gazdasági ágazat kialakulását. A fentiek alapján a Bizottság ezt az érvelést elutasította.

(338)

Egy fél úgy érvelt, hogy az uniós keresletet az átvételi árak alakulása irányítja, és a beruházók befektetéseinek elvárt megtérülése ezen tarifák alakulásával függ össze. Az említett fél különösen azt állította, hogy ha az uniós árak a vámok kivetése következtében megemelkednek, és az átvételi árak nem követik megfelelően ezt a növekedést, a kereslet csökkenni fog, és az uniós gazdasági ágazatnak nem származik előnye a kivetett vámokból.

(339)

Válaszul a fenti állításra meg kell jegyezni, hogy az átvételi árak szintje és a fotovillamos létesítmények iránti kereslet közötti kölcsönös összefüggés ellenére a vizsgálat során feltárt tények azt mutatják, hogy a kereslet a jövőben egyre kevésbé függ majd az átvételi áraktól és az egyéb támogatási rendszerektől, mivel a fotovillamossági hálózati egyenértékűséget bizonyos típusú létesítmények esetében már az Unió több területén sikerült elérni (lásd a fenti (260) preambulumbekezdést). Továbbá, a beruházások elvárt megtérülésének tisztességes piaci árakon kell alapulnia. Végül – a fenti (335) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően –, noha nem kizárt, hogy az intézkedések elrendelését követően bekövetkezhet némi áremelkedés, meg kell jegyezni, hogy nyilvánosan hozzáférhető források szerint az árak csökkenő tendenciát mutatnak. Az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(340)

Több érdekelt fél rámutatott arra, hogy mivel a napelem panelek iránti keresletet a támogatási rendszerek, különösen az átvételi árak, valamint a végfogyasztóra háruló villamosenergia-árak szintje (amely a hálózati egyenértékűséget meghatározza) irányítja, a kereslet árrugalmassága igen nagy lehet. Jóllehet helyes az említett felek megállapítása, hogy az árak jelentős növekedése a piac sajátos jellege miatt a kereslet számottevő csökkenését eredményezheti, az érvelést el kellett utasítani, mivel nagyon valószínűtlen, hogy az intézkedések által okozott árnövekedés jelentős lesz, éspedig a következő okok miatt: Először is, minden rendelkezésre álló forrás megerősíti, hogy az érintett termék árának vizsgálati időszak alatti – és a vizsgálati időszak óta máig tartó – jelentős csökkenése folytatódni fog.

Másodszor, a Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalás gazdasági hatása az, hogy a kínai exportáló gyártók az érintett terméket kevesebb mint 60 c/W minimális behozatali áron szállítják – amely jóval alatta marad a vizsgálati időszakban megfigyelt árnak – olyan mennyiségben, amely nagyjából megfelel jelenlegi piaci részesedésüknek. Nagyon valószínűtlen, hogy ilyen árszint mellett a kereslet jelentősen csökkenne, mivel ez az árszint elegendő keresletet biztosít mind a támogatási rendszerek által jelenleg biztosított támogatások alacsonyabb szintje, mind a hálózati egyenértékűség jelenleginél alacsonyabb foka mellett. Továbbá, a végfogyasztókra háruló villamosenergia-ár várhatóan növekedni, míg az érintett termék ára várhatóan csökkenni fog. A kötelezettségvállalás egy indexálási képlet révén biztosítja, hogy az érintett termék árának további csökkenése a minimális behozatali árban is megjelenik. Ezért a fenti érvelést el kellett utasítani.

(341)

Több érdekelt fél megismételte azt az állítást, hogy az uniós gazdasági ágazat érdeke nem lényeges, mivel a fotovillamossági ágazat értékláncában az értéklánc előző és következő lépcsőfokán álló gazdasági ágazatok által létrehozott hozzáadott érték sokkal nagyobb, mint az uniós gazdasági ágazat által létrehozott hozzáadott érték. Az az érv, miszerint a fotovillamossági ágazat különböző szegmensei különböző hozzáadott értéket teremtenek, nem vitatható. Amint az az ideiglenes rendelet (228) preambulumbekezdésében szerepel, a vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok által okozott jelentős kár érte. Néhány uniós gyártó már kénytelen volt bezárni létesítményeit, és intézkedések hiányában bizonyosnak tűnik, hogy a helyzet tovább romlik. Mivel a fotovillamossági ágazat különböző szegmensei szoros kölcsönös kapcsolatban állnak egymással, az uniós gyártás megszűnése a fotovillamossági ágazat egészét hátrányosan érintené és teljes mértékben a külső beszerzésektől tenné függővé. Ezért, valamint ellátásbiztonsági okokból, a Bizottság az érvelést elutasította.

(342)

A végleges nyilvánosságra hozatalra válaszul egy érdekelt fél megismételte azt az állítást, hogy az értéklánc előző és következő lépcsőfokán álló gazdasági ágazatok által létrehozott – az uniós gazdasági ágazat által az érintett termék tekintetében létrehozotthoz képest – nagyobb hozzáadott érték jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy a dömpingellenes vámokat be kell-e vezetni. E tekintetben a Bizottság megerősítette, hogy az uniós érdek értékelése során az intézmények mérlegre tették mindazokat a pozitív és negatív következményeket, amelyekkel a vámok kivetése e különböző gazdasági szereplők számára járhat. Mivel a vámoknak az értéklánc előző és következő lépcsőfokán álló gazdasági ágazatokra gyakorolt hatása korlátozott, az intézkedések lehetőséget biztosítanak az uniós gazdasági ágazatnak arra, hogy kiheverje a dömping által okozott károkat.

(343)

Egy fél vitatta, hogy az intézkedések elrendelése a jelzett számú munkahelyet biztosítana. Állítása szerint az uniós gazdasági ágazat mintegy 6 000 személyt foglalkoztat, szemben az ideiglenes rendelet (229) preambulumbekezdésében említett 25 000-rel.

(344)

Az említett fél azonban nem szolgált bizonyítékkal fenti állítása alátámasztására, ezért azt el kellett utasítani. A Bizottság pontosította, hogy tekintettel a lemezek termékkörből való kizárására, az uniós gazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma a vizsgálati időszakban 21 000 fő volt. Az érdekelt felek nem szolgáltak bizonyítékkal arra nézve, hogy az uniós gazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma a vizsgálati időszak után jelentősen változott volna.

(345)

Összefoglalva, a vizsgálat igazolta, hogy az uniós gazdasági ágazat a Kínából érkező dömpingelt behozatal miatt jelentős kárt szenvedett, és beruházásait nem tudta nyereséges értékesítésekkel ellensúlyozni. Az intézkedések elrendelése várhatóan helyreállítja az uniós piacon a tisztességes kereskedelmi feltételeket, és egyenlő versenykörülményeket teremt az uniós gazdasági ágazat számára. A Kínából érkező behozatal várható csökkenése lehetővé teszi, hogy az uniós gazdasági ágazat növelje eladásait az Unióban, ezáltal már rövid távon jobban kihasználja a rendelkezésére álló termelési kapacitásokat. Mindez méretgazdaságosságot eredményezhet. Noha lehetséges, hogy az intézkedések következtében a hasonló termék ára rövid ideig emelkedni fog, az árak általános csökkenő tendenciája valószínűleg folytatódik, köszönhetően egyrészt a vizsgált termék előállítási költsége további mérséklődésének, másrészt az uniós piacon fellépni kívánó harmadik országbeli gyártók részéről érkező versenynyomásnak.

(346)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (227)–(231) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások, a fenti (344) preambulumbekezdésben említett foglalkoztatási adat kivételével megerősítést nyernek.

3.   A független importőrök érdeke

(347)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az a független importőr, amely az ideiglenes intézkedések elrendelését megelőzően benyújtotta a kitöltött kérdőívet és az ideiglenes mintát önállóan alkotó szereplőnek minősült, úgy érvelt, hogy az intézkedések független importőrökre gyakorolt hatására vonatkozó következtetések kizárólag az általa kitöltött kérdőíven alapulnak, ezért az eredmény nem tekinthető reprezentatívnak.

(348)

Az ideiglenes rendelet független importőrökre vonatkozó megállapításai egy vállalaton alapulnak, mivel, amint azt az ideiglenes rendelet (232) preambulumbekezdése kifejti, a mintába ideiglenesen felvett három importőr közül csak egynek volt a fő tevékenysége az érintett termék kereskedelme. Amint azt a fenti (21) preambulumbekezdés megállapítja, az ideiglenes rendelkezések elrendelését követően a mintát kibővítették, több független importőrrel kapcsolatba léptek, és a beérkezett további öt kérdőív közül csak hármat töltöttek ki olyan megfelelő teljességgel, ami lehetővé tette az érdemi értékelést. A végleges szakaszban tehát a független importőrök mintája négy importőrt foglalt magában. Összesítve, a mintába felvett négy együttműködő független importőr érintett termékhez kapcsolódó tevékenysége a vizsgálati időszak alatt a teljes üzleti tevékenységük 60–100 %-a között változott. Ezenkívül, a négy együttműködő független importőr az összes importált modul 16–100 %-át hozta be a Kínai Népköztársaságból, és közülük csak egy importált kizárólag az érintett országból. A mintába felvett négy együttműködő független importőr érintett termékhez kapcsolódó jövedelmezősége a vizsgált időszakban átlagosan 2,3 % volt.

(349)

Egy érdekelt fél úgy érvelt, hogy a vámok független importőrökre gyakorolt hatását alulbecsülték, mivel nem létezik olyan azonnali alternatív beszerzési forrás, amely a vámok kivetése után helyettesíthetné az érintett termék Kínából történő behozatalát, és hogy – tekintettel arra, hogy a gyártás nagy része Kínában zajlik – a beszerzési forrás megváltoztatása nehézségekbe ütközik, és további jelentős költségeket vonna maga után.

(350)

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az intézkedések elrendelése nem eredményezi az érintett termék Kínai Népköztársaságból történő behozatalának megszűnését. A vizsgálat rámutatott, hogy a kínai behozatal esetleges csökkenése különösen azokat az importőröket fogja érinteni, amelyek az érintett terméket kizárólag a Kínai Népköztársaságból szerzik be, ami a négy együttműködő független importőr közül csak egy esetében igaz. A Bizottság nem zárta ki, hogy az intézkedéseknek a független importőrök pénzügyi helyzetére gyakorolt hatása negatív lehet, de megállapította, hogy az nagyrészt attól függ majd, hogy az importőrök képesek lesznek-e új beszerzési forrásokat találni, vagy az esetleges árnövekedés legalább egy részét fogyasztóikra hárítani. Azon gazdasági szereplők esetében, amelyek nem csak a Kínai Népköztársaságból szerzik be a terméket vagy az érintett terméken kívül egyéb termékeket is importálnak, az említett negatív hatás még korlátozottabb lesz. A Bizottság ezért úgy véli, hogy noha az érintett termék importőreit valószínűleg éri bizonyos negatív hatás, ez – az átlagot tekintve – korlátozott marad.

(351)

Egy független importőr azzal érvelt, hogy egy új beszállító termékeinek elfogadása előzőleg jelentős munkaidő- és pénzügyi ráfordítást igényel. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ezzel kapcsolatban megfogalmazott állítás szerint a helyszíni vizsgálat alkalmával az ellenőrző csoportnak valós tényekkel igazolták, hogy az importőrnek hosszú vizsgálati eljárást kell elvégeznie, mielőtt döntést hoz egy adott exportőrtől való beszerzésről.

(352)

A Bizottság elismeri, hogy egy importőr és egy beszállító közötti új kapcsolat kialakítása többletköltségekkel és időráfordítással járhat (pl. a termék tesztelése). Ugyanakkor a beszállító megváltoztatása az importőr szakmai tevékenységéhez tartozó, kiszámított, szokásos kockázat, amely összefügg azzal, hogy a fotovillamossági piac folyamatosan érik, változik (pl. csődök, konszolidáció), ezért új beszállítók keresését teszi szükségessé. Feltételezhető továbbá, hogy a tartósan piacra kerülő új típusú modulok (pl. amelyek új hatékonysági tulajdonságokkal rendelkeznek) szintén tesztelést igényelnek. Így tehát egy új termék tesztelése (amely akár ugyanattól a beszállítótól is származhat) inkább szokásos, mintsem rendkívüli tevékenységnek tűnik. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(353)

A végleges nyilvánosságra hozatalra reagálva két fél ismételten állította, hogy a független importőrök érdekét nem vették kellőképpen figyelembe. Az egyik fél állítása szerint a további együttműködő importőrök által kitöltött kérdőívek nem bizalmas jellegű változatának hiánya miatt a feleknek nem volt lehetőségük a megfelelő helyzetértékelésre. Kétségbe vonta a Bizottság értékelését, amely szerint lehetséges, hogy az Unióban – az egyéb harmadik piacok állítólagos fellendülése következtében – bővülni fog az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, és ezáltal az importőrök beszállítót tudnak váltani. Ezzel összefüggésben a fél azt állította, hogy e feltételezés ellentmond a (336) preambulumbekezdés következtetéseinek, amelyek szerint az egyéb harmadik országokból érkező behozatal nem lesz tömeges. Egy másik fél felvetette, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta-e a megkülönböztetésmentesség elvét, mivel a Bizottság értékelésében az uniós gyártók kiemeltebb szerepet kaptak, mint a többi gazdasági szereplő.

(354)

Először is, a Bizottság megerősíti, hogy a további együttműködő importőröktől az ideiglenes rendelet közzétételét követően beérkezett kitöltött kérdőívek nem bizalmas jellegű változata az érdekelt felek általi betekintésre szánt akta részét képezte. Másodszor, nincs ellentmondás azon feltevések között, hogy egyrészről az egyéb harmadik országokból érkező behozatal a csökkenő kínai behozatal következtében növekedhet, másrészről, tekintettel a fotovillamos létesítmények iránt világszerte fokozódó keresletre, e növekedés nem lesz számottevő. Ugyanakkor, mivel az uniós gazdasági ágazat várhatóan visszaveszi annak a piaci részesedésnek bizonyos részét, amelyet korábban a Kínából származó termékek birtokoltak, nem zárható ki, hogy a független importőröket bizonyos mértékű üzleti veszteség éri. Meg kell jegyezni mindemellett, hogy a teljes fotovillamossági piac mérete hosszú távon várhatóan tovább növekszik, mivel a hálózati egyenértékűséget egyre több helyen sikerül elérni. Végül, a Bizottság pontosította, hogy – akárcsak valamennyi kereskedelemvédelmi vizsgálat során –, míg az uniós gazdasági ágazat helyzetének értékelésére annak megállapítása céljából került sor, hogy az ágazatot a dömpingelt behozatal miatt érte-e jelentős kár, az uniós érdek elemzésével összefüggésben az uniós gazdasági ágazat érdekének értékelésére azonos módon került sor, mint az egyéb gazdasági szereplők, köztük a független importőrök érdekének értékelésére. A Bizottság továbbá tisztázta, hogy annak a vizsgálatát, hogy az uniós gazdasági ágazatot érte-e jelentős kár, különösen az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szabályozza, amely megállapítja az ilyen vizsgálatok minimumszabályait. Az uniós érdek elemzésére csak azt követően kerül sor, hogy az alaprendelet 21. cikkében foglalt szabályok alapján megállapítást nyert a kárt okozó dömping megléte. Ennek eredményeképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az intézkedések bizonyos importőrökre – különösen a kizárólag a Kínai Népköztársaságból importálókra – gyakorolt, feltehetően negatív hatásai nem múlták felül az uniós gazdasági ágazat számára az intézkedésekből származó előnyöket, és a tisztességes verseny következtében az uniós fotovillamossági piac számára közép- és hosszú távon jelentkező előnyöket.

(355)

További észrevételek hiányában, a mintába felvett négy importőrre vonatkozó információk alapján, az ideiglenes rendelet (233) és (234) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

4.   Az értéklánc előző lépcsőjén álló gazdasági szereplők érdeke

(356)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több fél megismételte azt az állítást, hogy a fotovillamossági ágazat értékláncában az alapanyagok többsége az Unióból származik, és ez az előnyös helyzet a vámok kivetése esetén megszűnhet, mivel a vám következtében csökkenni fog az érintett termék előállítása a Kínai Népköztársaságban. A végleges nyilvánosságra hozatalra reagálva az egyik fél rámutatott, hogy az intézkedések ebben az esetben további intézkedéseket válthatnak ki, amelyeket Kína szabhat meg az uniós termékek tekintetében.

(357)

E tekintetben, amint az az ideiglenes rendelet (239) preambulumbekezdésében szerepel, a vámok alkalmazása után várhatóan továbbra is a kínai behozatal fogja ellátni az uniós piacot. Ezen túlmenően a fotovillamossági ágazat különféle nyilvánosan elérhető forrásai, mint például a globális fotovillamossági piac 2013–2017 közötti időszakra vonatkozó kilátásairól szóló EPIA-jelentés, azt jelzik előre, hogy az Unióban a kereslet csak rövid távon (2013 és 2014) szűkülhet, mivel a következő években az uniós fogyasztás tovább nő majd. Továbbá, amint azt az ideiglenes rendelet (239) preambulumbekezdése megállapítja, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolása közép- és hosszú távon várhatóan fenntartható növekedést tesz majd lehetővé az Unió fotovillamossági piacán, ami valamennyi uniós gazdasági szereplőnek a hasznára válik. Végül, ami a Kína által az ez esetben hozott intézkedésekre reagálva alkalmazott lehetséges megtorlásra vonatkozó érvet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy Kína – akárcsak bármely másik WTO-tag – csak indokolt körülmények között indíthat kereskedelemvédelmi vizsgálatot, és ezeknek a vizsgálatoknak meg kell felelniük a WTO szigorú szabályainak. A Bizottság minden ilyen vizsgálatot nyomon követ annak biztosítása érdekében, hogy betartsák a WTO szabályait. Az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(358)

Egyes felek vitatták azt az ideiglenes rendelet (239) preambulumbekezdésében szereplő megállapítást, miszerint az értéklánc előző lépcsőjén álló, fotovillamossági ágazatban működő uniós gazdasági szereplők valószínűleg képesek lesznek kiegyenlíteni a Kínai Népköztársaságba irányuló export esetleges csökkenését a többi piacra történő exporttal, azzal érvelve, hogy a vámok világszerte csökkenteni fogják a termék iránti keresletet.

(359)

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy nem várható, hogy a vámok következtében teljes mértékben megszűnik a kínai behozatal. Ezen túlmenően a vizsgálat során gyűjtött információk alapján nem állapítható meg közvetlen összefüggés a Kínai Népköztársaságból az uniós piacra érkező behozatal, illetve a Kínai Népköztársaságból más piacokra irányuló kivitel alakulása között. Ezenfelül a fotovillamossági ágazat különféle nyilvánosan elérhető forrásai, mint például a globális fotovillamossági piac 2013–2017 közötti időszakra vonatkozó kilátásairól szóló EPIA-jelentés, azt jelzik előre, hogy a fotovillamossági piac a következő években világszerte növekedni fog. Ami a kínai piacot illeti, egyes jelek arra utalnak, hogy a Kínai Népköztársaságban lényegesen nőni fog a belső fogyasztás (pl. az EPIA szerint). A fentiekre tekintettel nem várható, hogy az értéklánc előző lépcsőjén álló uniós gazdasági szereplők Kínai Népköztársaságba irányuló exportja jelentősen csökkenni fog az intézkedések elrendelése miatt.

(360)

Meg kell továbbá jegyezni, hogy az uniós kereslet 2013. és 2014. évi, a fenti (357) preambulumbekezdésben említett csökkenése kedvezőtlen hatást gyakorolhat az értéklánc előző lépcsőjén álló gazdasági szereplőkre. Ez azonban – legalábbis nagyrészt – nem hozható összefüggésbe a vámokkal, mivel erre már jóval az ideiglenes intézkedések elrendelése előtt számítani lehetett. Ezenfelül, ami a fotovillamossági ágazatot kiszolgáló uniós gépgyártókat illeti, a Kínai Népköztársaságban rendelkezésre álló jelentős gyártási többletkapacitás miatt – az ideiglenes rendelet (239) preambulumbekezdésében foglaltak szerint – nem valószínű, hogy a Kínai Népköztársaságba irányuló exportjuk jelentősen nőhetne, még akkor sem, ha a kínai gyártók növelik gyártási volumenüket. Végezetül, a vizsgálat során összegyűjtött adatok arra utaltak, hogy a gépgyártókra a napenergiát hasznosító fotovillamossági ágazatra vonatkozó 12. kínai ötéves terv is hatással lehet, amely azt irányozza elő, hogy 2015-re az elemek gyártására szolgáló berendezések 80 %-ának a Kínai Népköztársaságból kell származnia. Amennyiben ezt a változást a WTO szabályainak betartásával érik el, ez is tovább korlátozhatja az uniós gépgyártók lehetőségét arra, hogy bekapcsolódjanak a kínai piaci versenybe. A fenti érvet ezért a Bizottság elutasította.

(361)

A végleges nyilvánosságra hozatalra válaszolva a kínai kormány úgy érvelt, hogy a napenergiát hasznosító fotovillamossági ágazatra vonatkozó 12. ötéves terv csak néhány általános irányelvet tartalmaz, amelyek nem kötelező érvényűek, mivel semmilyen végrehajtási hatáskört nem irányoztak elő, és ezért ezt nem szabad arra utaló jelnek tekinteni, hogy az unós gépgyártóknak kevesebb lehetősége lesz bekapcsolódni a kínai piacon folyó versenybe. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány a 12. ötéves tervben a fotovillamossági ágazatot stratégiai ágazatként nevezte meg, és külön tervet is közzétett a napenergiát hasznosító fotovillamossági ágazatra vonatkozóan. E tervben a kínai kormány kijelentette, hogy támogatja a „kiváló vállalkozásokat” és a „kulcsfontosságú vállalkozásokat”, valamint elkötelezte magát amellett, hogy „előmozdítja a fotovillamosság területén különféle támogatási politikák végrehajtását” és „megfogalmazza az ágazatra, a finanszírozásra, az adózásra vonatkozó támogató politikák általános előkészítését”. Továbbá, mivel a terv alapvető utasításokat tartalmaz, amelyeket a kínai iparnak az ötéves időszak alatt el kell érnie, ez nagy hatást gyakorol az üzleti környezetre, mind a Kínai Népköztársaságon belül, mind pedig a Kínával üzleti kapcsolatban álló országokban. A fentiekre tekintettel egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a terv korlátozza a kínai elemgyártók választási szabadságát és a gyártó berendezéseket a kínai piacra exportáló uniós gyártók által gyakorolt versenynyomást. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(362)

Egy együttműködő nyersanyag-előállító vitatta, hogy a kínai piacon bekövetkező termeléscsökkenés más piacokon kiegyenlítődne, tekintettel a Kínai Népköztársaságban meglévő jelentős kiépített gyártási kapacitásra, amelyet másutt nem lehet könnyedén kiépíteni.

(363)

Ezt az érvet a fenti (359) preambulumbekezdésben foglalt megállapításokra tekintettel el kell vetni, mivel semmilyen jel nem utal a kínai piacon folyó termelés állítólagos csökkenésére.

(364)

Egy érdekelt fél vitatta az értéklánc előző lépcsőjén álló ágazatban foglalkoztatott alkalmazottaknak az ideiglenes rendelet (236) preambulumbekezdésében említett számát.

(365)

Tisztázni kell, hogy az ideiglenes rendeletben említett szám, amely 4 200 alkalmazottról számol be, nem a teljes ágazatra, hanem csak az értéklánc előző lépcsőjén álló együttműködő gazdasági szereplőkre, például berendezésgyártókra és poliszilícium-szállítókra vonatkozik, és ezeknek a kérdőívre adott válaszain alapul.

(366)

A lemezek termékkörből való kizárását követően e termék uniós gyártói számára mindazonáltal feltehetően előnyös lesz a vámok kivetése, mivel az uniós ágazat várhatóan növelni fogja az elemek és modulok gyártását.

(367)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (235) és (240) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

5.   Az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők érdeke

(368)

Amint az a fenti (329) preambulumbekezdésben szerepel, az ideiglenes intézkedések elrendelését követően két projektfejlesztőnél további ellenőrző látogatást tettek.

(369)

Az értéklánc következő lépcsőjén álló, a hasonló termékhez közvetlenül kapcsolódó tevékenységet folytató gazdasági szereplők (vagyis a projektfejlesztők és telepítéssel foglalkozók) által a kérdőívre adott hét válaszon túl – amelyek elemzése az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők ideiglenes rendeletben foglalt értékelésének alapját képezte – a kérdőívre adott hat olyan további válasz elemzésére is sor került, amelyeket az ideiglenes szakaszban nyújtottak be és amelyek nem minősültek kellően teljesnek (lásd az ideiglenes rendelet (241) preambulumbekezdését), mivel ezek utaltak a fotovillamossággal kapcsolatos tevékenységüknek az átfogó tevékenységükön belüli viszonylagos jelentőségére.

(370)

Az érintett hat további gazdasági szereplő a fotovillamossági ágazaton belül tevékenykedő szolgáltató volt (logisztika, szállítás, közönségkapcsolatok stb.), vagyis olyan gazdasági szereplők, akiknek a tevékenysége nem kapcsolódik közvetlenül a vizsgált termékhez. A válaszok bizonyos hiányosságai ellenére a kérdőívekben szereplő adatokból kiderült, hogy ezeknek a gazdasági szereplőknek a fotovillamossággal kapcsolatos tevékenységei átfogó tevékenységükhöz viszonyítva elhanyagolhatóak voltak. A vizsgálat időszak alatt a fotovillamossággal kapcsolatos tevékenység csakugyan mindössze teljes árbevételük mintegy 5 %-át és teljes foglalkoztatásuk 8 %-át tette ki. A jövedelmezőség mértéke átlagosan körülbelül 7 % volt. Meg kell jegyezni azonban, hogy a jövedelmezőségre vonatkozó adatok nem voltak teljesek, mivel e szempontot illetően nem minden gazdasági szereplő szolgált adatokkal.

(371)

A további elemzés alapján megállapítást nyert, hogy a benyújtott adatok tükrében nem valószínű, hogy az intézkedések által a fotovillamossági ágazat szolgáltatóinak gazdasági helyzetére gyakorolt lehetséges hatás jelentős lesz.

(372)

Az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél kétségbe vonta az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplőkkel kapcsolatban a forgalomra, a jövedelmezőségre és a foglalkoztatásra vonatkozó, a Bizottság által az értéklánc következő lépcsőjén álló hét gazdasági szereplő kérdőívre adott válaszaiból levezetett adatok reprezentatív voltát. Az AFASE a tagjai (a telepítéssel foglalkozók) körében végzett „felmérést” nyújtott be annak szemléltetése céljából, hogy a telepítéssel foglalkozók többsége számára a fotovillamossági tevékenység jelenti az elsődleges bevételi forrást. Az AFASE azt állította továbbá, hogy az ideiglenes rendelet (242) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokkal ellentétben az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők, különösen a telepítéssel foglalkozók csak egyszámjegyű haszonkulcsot érnek el, amely nem teszi lehetővé a vámok beépítését.

(373)

Ami az ideiglenes rendeletben felhasznált adatok reprezentativitását illeti, a Bizottság a fenti (330) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően az egyedi kérdőívet kitöltő, az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők által szolgáltatott valamennyi adatot, valamint az AFASE által szolgáltatott beadványokat is felhasználta.

(374)

Ami azt az állítást illeti, hogy a fotovillamossági üzletág a telepítéssel foglalkozók elsődleges bevételi forrása, az értéklánc következő lépcsőjén álló hét gazdasági szereplő (telepítéssel foglalkozók és projektfejlesztők) által a kérdőívre adott válaszok további elemzése megerősítette, hogy a vizsgált hasonló termékkel közvetlenül összefüggő tevékenységnek e gazdasági szereplők összes tevékenységén belüli aránya átlagosan 42 %, jövedelmezőségük pedig átlagosan 11 % volt. Ugyanakkor (a vizsgált termékkel közvetlenül nem összefüggő) tevékenységeiket is figyelembe véve, ezek általános jelentősége a hét gazdasági szereplő közül három esetében számottevően nő. Ennek következtében a megfelelő arány a vizsgálati időszak alatt 45 % és 100 % között változna. Ezen túlmenően a hét gazdasági szereplő (telepítéssel foglalkozók és projektfejlesztők) esetében a fotovillamossági tevékenység jövedelmezősége – a vizsgált termékkel közvetlenül nem összefüggő tevékenységeket is beleértve – átlagosan 9 % lenne. Ami a foglalkoztatást illeti, a fotovillamossági tevékenység – a vizsgált termékkel közvetlenül nem összefüggő tevékenységeket is beleértve – a vizsgálati időszak alatt mintegy 660 teljes munkaidős állást tenne ki a hét gazdasági szereplő esetében. A fotovillamossági projekteken és telepítési munkákon túlmenően ezek a gazdasági szereplők szélenergetikai létesítmények telepítésével és elektromos berendezések gyártásával is foglalkoztak.

(375)

Megállapítható, hogy az intézkedéseknek az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplőkre gyakorolt bármilyen hatását elsősorban a vizsgált termékkel közvetlenül összefüggő tevékenységük alapján kell értékelni, amely a vizsgálati időszakban átlagosan 11 %-os jövedelmezőséget ért el. Még ha azonban az értékelésre a vizsgált termékkel közvetlenül nem összefüggő teljes fotovillamossági tevékenység alapján kerül is sor, hasonló következtetéseket kellene levonni, mint az ideiglenes szakaszban, mivel a különféle figyelembe vett tényezők, azaz a jövedelmezőség és a vám egy részének beépítésére való képesség összességében nem változnak jelentősen (a jövedelmezőség átlagosan 11 %-ról átlagosan 9 %-ra csökken). A végleges nyilvánosságra hozatalra válaszolva az egyik fél, akinek a telephelyén a Bizottság ellenőrző látogatást tett, vitatta a telepítéssel foglalkozók és a projektfejlesztők jövedelmezőségére vonatkozó következtetés reprezentatív voltát, amely következtetés – az érintett gazdasági szereplő esetében – állítólag egyetlen ügyleten alapul. Ezt az érvet a Bizottság elvetette, mivel az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők jövedelmezőségét az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők által a kérdőívre adott válaszaikban benyújtott összes adat alapján számította ki.

(376)

Az AFASE által a tagjai körében lebonyolított felmérést illetően elsőként meg kell jegyezni, hogy valamennyi gazdasági szereplőnek megvolt a lehetősége arra, hogy a vizsgálat megindításakor jelentkezzen, és válaszoljon az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők számára kialakított egyedi kérdőívre, amelyen a vámok ezen gazdasági szereplőkre gyakorolt hatásának az értékeléséhez szükséges információkat kellett megadni. Másodszor, a felmérésben nem fedték fel a telepítéssel foglalkozók kilétét, ami nem tette lehetővé például a szolgáltatott adatok relevanciájának és megbízhatóságának ellenőrzését. Harmadszor, míg a felmérésben feltett több kérdés is foglalkozott azzal, hogy a telepítéssel foglalkozók mennyire képesek beépíteni a lehetséges vámokat, a vizsgálati időszak során e telepítéssel foglalkozó szereplők által elért nyereség összegét egyáltalán nem említik, így a felmérésből hiányzik az intézkedések hatásának értékelése szempontjából fontos egyik elem. Ennek következtében az átadott felmérésből semmilyen érdemi következtetés nem vonható le.

(377)

Több fél kétségbe vonta azokat az ideiglenes rendelet (247) és (250) preambulumbekezdésében szereplő megállapításokat, amelyek szerint az értéklánc következő lépcsőjén álló szegmensben a munkahelyeket rövid távon kedvezőtlen hatás éri, valamint összességében kedvezőtlen lesz a hatás, de csak korlátozott mértékben, mivel az uniós fotovillamossági piac az előrejelzés szerint közép- és hosszú távon növekedni fog. Néhány fél azt állította továbbá, hogy a kereslet visszaesése különösen a telepítéssel foglalkozókat fogja sújtani, akik tevékenységében a fotovillamossági telepítések döntő jelentőséggel bírnak.

(378)

A Bizottság tovább elemezte a munkahelyek vámok kivetéséből származó lehetséges megszűnését. Általánosságban véve a vizsgálat során gyűjtött információk megerősítették, hogy az értéklánc következő lépcsőjén álló ágazatban munkahelyek szűntek meg amiatt, hogy 2011 és 2012 között körülbelül 5 GW-tal csökkent a fotovillamossági telepítések iránti kereslet, amint az az ideiglenes rendelet (246) preambulumbekezdésében is szerepel. A munkahelyek számának e csökkenése nem hozható összefüggésbe az intézkedésekkel, mivel az a piac alakulását tükrözte. Ezenfelül 2013-ban és 2014-ben a kereslet további szűkülése várható, ami minden valószínűség szerint további munkahelyek megszűnéséhez vezet majd a fotovillamossági ágazatban. Hasonlóképpen, a kereslet ilyen alakulását jelezték előre a vizsgálat megindítása előtt a fő kutatóközpontok, például az EPIA is, és ezért a munkahelyek e megszűnése nem tulajdonítható az intézkedések elrendelésének.

(379)

Az uniós ágazat a PriceWaterHouseCoopers (a továbbiakban: PWC) tanácsadó vállalat által készített tanulmányt nyújtott be az intézkedéseknek a fotovillamossági ágazathoz kapcsolódó munkahelyekre gyakorolt lehetséges hatásáról. A PWC-tanulmány egy korábbi, a Prognos nevű tanácsadó vállalat által készített tanulmányra hivatkozik, amely az intézkedések elrendelésének következményeképpen nagyszámú munkahely megszűnését jelezte előre a fotovillamossági piacon; ezt a tanulmányt az AFASE az ideiglenes vámok kivetése előtt nyújtotta be, és annak kérdésével az ideiglenes rendelet (243)–(246) preambulumbekezdése foglalkozik. A PWC-tanulmány bírálta a Prognos tanulmányát, és rámutatott arra, hogy a megszűnő munkahelyek Prognos által becsült teljes száma meghaladja az uniós fotovillamossági ágazatban létező összes munkahely számát. A vámok uniós piacra gyakorolt hatását illetően a PWC a Prognosszal ellentétes következtetésre jutott, és előrejelzése szerint az intézkedések nettó pozitív hatást gyakorolnak majd az uniós munkahelyekre, és az előnyök felülmúlják a vámok lehetséges kedvezőtlen (pl. a keresletre gyakorolt) hatásait. Tekintettel az intézkedések által az értéklánc következő lépcsőjén álló ágazat foglalkoztatási helyzetére gyakorolt hatással kapcsolatos új, megalapozott érvek hiányára, az ideiglenes rendelet (247)–(250) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

(380)

Az AFASE azzal érvelt, hogy a Bizottság nem hozta nyilvánosságra a közvetlen fotovillamossági munkahelyek 2011-re vonatkozó számában foglalt 20 %-os hibahatár forrását, amelyet az ideiglenes rendelet (245) preambulumbekezdése említ.

(381)

Erre a 20 %-os hibahatárra, amely lefelé és felfelé egyaránt érvényesülhet, az EPIA-nál tett ellenőrző látogatás során derült fény. Ez jól szemlélteti, hogy milyen nehéz pontosan meghatározni az értéklánc későbbi lépcsőjén álló ágazat foglalkoztatási adatait, mivel az adatgyűjtéshez csak kevés, gyakran egymásnak ellentmondó forrás áll rendelkezésre.

(382)

A végleges nyilvánosságra hozatalra válaszolva egyes felek azt állították, hogy a Bizottság elemzése hallgat arról a tényről, hogy a vámok a fotovillamossági telepítések számának 2011 utáni csökkenése miatt még több munkahely megszűnését eredményezik majd. Azzal érveltek, hogy e munkahelyek megszűnése, különösen az értéklánc következő lépcsőjén álló ágazatban, szorosan összefügg azzal, hogy a fotovillamossági telepítéssel foglalkozók tevékenységében döntő jelentőséggel bír a napenergiát hasznosító létesítmények telepítése. Ezen túlmenően az AFASE bírálta a Bizottságot, amiért nem vette megfelelően figyelembe a tagjai körében általa végzett felmérést, valamint egy hasonló felmérést, amelyet a napenergiával foglalkozó egyesült királyságbeli szakmai szövetség (Solar Trade Association) bonyolított le, és amely állítólag szemléltette ezt a függőségi helyzetet.

(383)

Ami a vámok munkahelyekre gyakorolt hatásának a Bizottság általi állítólagos elhallgatását illeti, a Bizottság a fenti (377) és (379) preambulumbekezdésre hivatkozik, amelyek kitérnek az intézkedéseknek a fotovillamossági ágazatbeli munkahelyekre gyakorolt hatásával kapcsolatos állításokra, és amelyek elismerik, hogy az intézkedések rövid távon valóban kedvezőtlenül érinthetik az értéklánc következő lépcsőjén álló ágazaton belüli munkahelyeket.

(384)

Az AFASE és az egyesült királyságbeli Solar Trade Association által végzett felmérést illetően a végleges nyilvánosságra hozatalra reagálva megnevezték az interjúban részt vevő vállalatokat. A felmérések azonban továbbra is hiányosak, mivel például egyes válaszok nem teljesek. A felmérések elemzéséből a következők derültek ki. Ami az AFASE által végzett felmérést illeti, először is meg kell jegyezni, hogy az interjúban megkérdezett 50 telepítéssel foglalkozó többsége arról számolt be, hogy kizárólag a fotovillamossági piacon folytat tevékenységet. Az 50 telepítéssel foglalkozó közül 15-en nyilatkoztak úgy, hogy más, nem fotovillamossági tevékenységekkel is foglalkoznak, például fűtés- vagy villamossági szereléssel és bizonyos mértékben szélenergiával. Az egyesült királyságbeli felmérés esetében az interjúban megkérdezett 31 egyesült királyságbeli vállalat közül 21 a fotovillamossági tevékenységeken kívül mással is foglalkozik. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a projektfejlesztők és telepítéssel foglalkozók közel felének az esetében helyes az az ideiglenes rendelet (247) preambulumbekezdésében foglalt megállapítás, amely szerint más tevékenységeket – például villamossági és fűtésszerelés, vízvezeték-szerelés és egyéb zöldenergia-létesítmények telepítése – is végezhetnek. El kell azonban ismerni, hogy ez a lehetőség kisebb mértékben állhat fenn, mint azt az ideiglenes rendeletben feltételezték. Ennélfogva előfordulhat, hogy az eredeti feltevéstől eltérően kevésbé enyhíti a munkahelyek megszűnésének problémáját. Másodszor, az AFASE és az egyesült királyságbeli Solar Trade Association által felmért gazdasági szereplők egy része Unióban gyártott termékeket használ, egyesek pedig azt tervezik, hogy az intézkedést követően az áremelést elkerülendő nem kínai termékeket szereznek be. Így a kínai importtól való függőségük és az intézkedések hatása várhatóan csökkenni fog, mert hozzáférnek Unióban gyártott termékekhez.

Harmadszor, az intézkedések által az összes felmérésbe bevont gazdasági szereplő vállalkozására gyakorolt hatás becsléséből nem lehetett határozott következtetéseket levonni, mivel értékelésük nagyon sokféle volt. Olyan vállalat is akadt, amely egyáltalán nem volt képes felmérni ezt a hatást. Negyedszer, az arra a kérdésre adott válaszok, hogy a vámok bevezetése esetén hány fotovillamossági projekt esetében áll fenn a megszüntetés kockázata, az egyesült királyságbeli felmérésben a „nem sok” és az „összes projekt” között szóródtak. Egyes gazdasági szereplők nem tudtak becslést adni. Végezetül mindkét felmérésből hiányzott a megkérdezett gazdasági szereplők jövedelmezőségére irányuló kérdés, ami fontos ahhoz, hogy értékelni lehessen az adott esetben a vámból eredő áremelkedés beépítésének lehetőségét.

(385)

Más felek azt állították, hogy a telepítéssel foglalkozók az érintett technológiák és know-how közötti jelentős eltérések miatt nem tudnak könnyen tevékenységet váltani vagy más zöldenergia-létesítmények telepítésére átállni. Ezért ha a vámokat kivetnék, kiszállnának az üzletágból. A végleges nyilvánosságra hozatal után ezt az állítást egy érdekelt fél megismételte, azzal érvelve, hogy a telepítéssel foglalkozók jelentős forrásokat fektettek be a fotovillamosságra való szakosodásba, így például a szakképzésbe, ami azt mutatja, hogy leginkább a fotovillamossági ágazatra összpontosítanak, és hogy nem tudnának könnyen átállni más tevékenységekre.

(386)

Ezt az érvet nem támasztották alá kellőképpen, mivel nem bizonyították, hogy egy telepítéssel foglalkozónak pontosan milyen ismereteket kell megszereznie, valamint hogy mennyire nehéz és költséges ezeknek az ismereteknek a megszerzése. Ettől függetlenül az intézmények elismerik, hogy a telepítéssel foglalkozók a fotovillamos modulok telepítéséhez szükséges speciális know-how-t fejlesztettek ki. Ezeknek az ismereteknek a kifejlesztése azonban viszonylag új keletű, és csupán kiegészíti a telepítéssel foglalkozók villamossági és fűtésszereléssel, vízvezeték-szereléssel stb. kapcsolatos elsődleges szakismereteit. Ezenfelül a szakértelem kialakítása egy tisztességtelen gyakorlatra, nevezetesen a Kínából származó nagy mennyiségű dömpingelt behozatalra adott válasz is volt egyben. Függetlenül a telepítéssel foglalkozók alkalmazottainak szakismereteitől, ezt az érvet a fenti (378) és (382) preambulumbekezdésben az értéklánc következő lépcsőjén álló ágazat foglalkoztatási helyzetét illetően elvégzett elemzéssel párhuzamosan kell vizsgálni, amely ágazatot rövid távon kedvezőtlen hatás érheti; mindez azonban a fenntartható kereskedelemnek köszönhetően közép- és hosszú távon a telepítéssel foglalkozók foglalkoztatásának növekedéséhez vezetne. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(387)

Több fél vitatta azt az ideiglenes rendelet (247) preambulumbekezdésében említett érvet, miszerint az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők képesek lehetnek a lehetséges áremelkedés részbeni beépítésére. Ezt az érvet sem támasztották alá kellőképpen, ami megakadályozta annak értékelését, hogy ez az állítás mennyiben pontos. Amint az a (374) preambulumbekezdésben szerepel, az értéklánc következő lépcsőjén álló együttműködő gazdasági szereplőknek a közvetlenül az érintett termékkel összefüggő jövedelmezőségét körülbelül átlagosan 11 %-ra értékelték, ami a kérdéses gazdasági szereplők számára módot ad arra, hogy legalább részben beépítsék az esetleges áremelkedést. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti (335) preambulumbekezdésben is szerepel – az árak általánosságban csökkenő tendenciát mutatnak. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(388)

A végleges nyilvánosságra hozatalra reagálva egyes felek megismételték azt az állítást, miszerint fennáll annak a komoly veszélye, hogy az intézkedések következtében csökkenni fog az Unióban a napenergiát hasznosító termékek iránti kereslet, ami – e felek szerint – az intézkedések ellen szól. Az egyik fél úgy érvelt, hogy a napenergiának jelenleg nagy a keresleti árrugalmassága, és akár már a napenergiát hasznosító termékek árának csekély mértékű emelkedése is a kereslet súlyos szűküléséhez vezetne. Ennek a félnek a becslése szerint egy 30 % körüli dömpingellenes vám további 8 GW-tal csökkentheti a keresletet, míg az 50 %-os vám 10 GW-os csökkenést eredményezne. Hasonló szellemben az AFASE egy piaci elemző által készített tanulmányra hivatkozott, amely 2013-ra 50 %-os vám esetén szintén a kereslet – legfeljebb 2 GW-os – csökkenését vetíti előre, azaz sokkal kisebb nagyságrendű keresletcsökkenést jelez.

(389)

Noha a felek a vizsgálat során a fent említetteken túl további különböző keresletcsökkenési forgatókönyveket is benyújtottak, ezek nem tartalmaztak hasonló eredményeket. Jóllehet nem zárható ki, hogy a vámok a fotovillamos telepítések iránti kereslet csökkenéséhez vezetnek, ez a hatás nehezen számszerűsíthető, tekintettel a fotovillamos létesítmények Unión belüli vonzerejét befolyásoló tényezők sokféleségére (lásd például az ideiglenes rendelet (258) preambulumbekezdését). Ezenfelül még ha rövid távon történne is ilyen keresletszűkülés, a tisztességes kereskedelemből eredő közép- és hosszú távú előnyök várhatóan felülmúlják a rövid távú kedvezőtlen hatást. Végezetül, maga az AFASE is elismerte, hogy a kereslet és a vámok közötti közvetlen összefüggés csak akkor válik értékelhetővé, miután már bevezették a vámokat. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(390)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (243) és (250) preambulumbekezdése megerősítést nyer. Az arra a hat szolgáltatóra vonatkozó megállapítások, akiknek fotovillamossággal kapcsolatos tevékenysége csak tágabb tevékenységi körük töredékét alkotja (lásd a fenti (370) preambulumbekezdést), nem változtatják meg az ideiglenes rendelet (250) preambulumbekezdésében foglalt következtetést, és ugyanez igaz a (374) preambulumbekezdésben említett hét projektfejlesztő/telepítéssel foglalkozó azon tevékenységeinek megkülönböztetésére is, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az érintett termékhez.

6.   A végfelhasználók/fogyasztók érdeke

(391)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően néhány fél megismételte azt az érvet, miszerint a vámok növelni fogják az érintett termék árát. Következésképpen csökkenni fog a fotovillamos telepítések iránti kereslet, mivel ezek a fogyasztók számára túlságosan drágák lesznek, a többi befektető számára pedig nem bírnak majd kellő vonzerővel.

(392)

Amint az a fenti (335) preambulumbekezdésben már szerepel, még ha az intézkedések elrendelése maga után vonhatja is az árak átmeneti emelkedését, az árak – ezt több nyilvános forrás is megerősíti – általánosan csökkenő tendenciát mutatnak. Jóllehet az intézkedésekből eredő lehetséges áremelkedést és a kereslet emiatti lehetséges szűkülését nehéz pontosan számszerűsíteni, több tényezőre is fel kell hívni a figyelmet. Először is, a vizsgált termék a fotovillamos telepítés teljes költségének legfeljebb 50 %-át adja, ezért a vámot legalább részben be lehet építeni. Másodszor, az uniós ágazat és az uniós piacon már jelenlévő harmadik országbeli gyártók közötti verseny valószínűleg alacsonyan tartja az árakat. Az uniós ágazat ugyanakkor a gyártóüzemek jobb kihasználásából adódó méretgazdaságosságnak és a csökkentett gyártási költségeknek köszönhetően várhatóan jobb pénzügyi eredményeket tud majd elérni. Harmadszor, a fotovillamos telepítések iránti kereslet nemcsak a vizsgált termék árszintjével függ össze, hanem az átvételi árak mértékével is. A 2011-ben és a vizsgálati időszakban elérthez képest jelenleg alacsony keresleti szint mellett várható, hogy az átvételi árak nem fognak olyan gyorsan csökkenni, mint a figyelembe vett időszakban, lehetővé téve a fotovillamosság projektekbe való folyamatos beruházást. Az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(393)

A végleges nyilvánosságra hozatalra válaszolva egy fél vitatta a fenti érvelést. Azt állította, hogy a csökkenő ártendencia az intézkedések elrendelése után nem tartható fenn. Az említett fél emlékeztetett arra, hogy az intézkedések rendkívül jelentős költségemelkedést jelentenek, amelyet a költségek csökkenése vagy a harmadik országokból származó behozatal nem tud teljes mértékben ellensúlyozni. Ezen túlmenően megismételte, hogy az uniós ágazat nem lesz képes üzemekre és gépekre irányuló új beruházásokat eszközölni, és hogy az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők beépíthetnek valamennyi áremelkedést, ha a nyereségük 11 %. Végül nincs olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy az átvételi árak kompenzálhatnák az áremelkedést.

(394)

Emlékeztetni kell arra, hogy a fenti állítással ellentétben nem várható, hogy az intézkedésekből eredő áremelkedést teljes mértékben ellentételezni lehet; inkább arra lehet számítani, hogy az intézkedéseket követően az árak átmenetileg emelkedni fognak (lásd az ideiglenes rendelet (247) preambulumbekezdését). Ilyen áremelkedés származhat a kínai dömpingárak és a nem kínai termékek árszintje közötti különbségből. A vizsgálat során összegyűjtött információk alapján azonban kijelenthető, hogy az esetleges áremelkedést – tekintettel az értéklánc következő lépcsőjén álló ágazat 11 %-os nyereségére – több tényezőbe részben be lehet építeni. Végül, azzal az állítással kapcsolatban, miszerint nincs olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy az átvételi árak kompenzálhatnák az áremelkedést, ésszerűen feltételezhető, hogy idővel az átvételi árakat a projektek árának alakulásával összhangban kiigazítják.

(395)

Egy fél azt állította, hogy Európában a modulok árai 2013 márciusa óta 20 %-kal emelkedtek, és hogy 2013 óta súlyos készlethiány áll fenn. Az érvet nem támasztották alá, és azzal szemben a nyilvános információforrások megerősítik, hogy az árak 2013 második negyedévében viszonylag stabilak voltak. Még ha az információ helytálló volna is, csak azt tükrözné, hogy a behozatal nyilvántartásba vételét követően a lehetséges dömpingellenes vám kockázatát beépítették az árba. Az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(396)

Egy másik fél azt állította, hogy a fotovillamossági projektek nem termelnek hozamot a beruházó számára, ha az átvételi árak csökkenése nem jár együtt csökkenő projektköltségekkel, beleértve a modulok árát is, mivel ezek egy-egy adott projekt költségein belül jelentős részt képviselnek. Ezért az említett fél azt állította, hogy a vámok számos fotovillamossági projekt életképességét bizonytalanná tennék, mivel áremelkedéshez vezetnek.

(397)

Amint az a fenti (335) preambulumbekezdésben szerepel, az elemek és modulok áraiban általános lefelé mutató tendencia érvényesül. Továbbá, az átvételi árak piaci szempontú jelentősége csökken, mivel várhatóan több régióban megvalósul a hálózati egyenértékűség. Ennek alapján a Bizottság elutasította azt az érvelést, miszerint a fotovillamos modulok ára kedvezőtlen hatással lehet a fotovillamossági projektekre, és bizonytalanná teheti azok életképességét.

(398)

Egy érdekelt fél egy belső modellel szolgált, azt bizonyítandó, hogy a vámok alkalmazása esetén sok fotovillamossági projekt életképessége veszélybe kerül.

(399)

Ez a modell nem tette lehetővé annak megfelelő számszerűsítését, hogy az elemek és a modulok árának emelkedése esetén milyen mértékben csökkenhet a fotovillamos létesítményekbe való beruházások vonzereje (pl. a beruházás megtérülése). Mindazonáltal az az említett modellben alapul vett feltevés, amely szerint bármilyen vámot teljes mértékben továbbhárítanának a végfelhasználókra vagy a fogyasztókra, az értéklánc következő lépcsőjén álló gazdasági szereplők haszonkulcsára tekintettel nem valószínű. Ezenkívül a beruházási döntések nemcsak a modulok árán alapulnak, hanem sok más tényezőtől is függnek, többek között attól, hogy az adott országban kedvező-e a fotovillamos telepítések általános kerete, hogy milyen a támogatás mértéke, illetve a villamos energia ára (hálózati egyenértékűség). Ezt az érvelést tehát el kell utasítani.

(400)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (252) és (254) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

7.   Egyéb érvek

(401)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően ismét elhangzott az az érvelés, miszerint az uniós ágazat nem képes ellátni az uniós piacot, és csak a Kínai Népköztársaság rendelkezik az uniós piac ellátásához szükséges kapacitással.

(402)

Ezzel az állítással az ideiglenes rendelet (256) preambulumbekezdése foglalkozik. Még ha az uniós gyártási kapacitásra vonatkozó óvatosabb becslést veszünk is alapul (lásd a fenti (183) preambulumbekezdést), az Unió és a harmadik felek közös tartalékkapacitása elegendő lenne ahhoz, hogy rövid távon ellensúlyozza a kínai import lehetséges csökkenését. Középtávon ugyancsak ésszerűen feltételezhető, hogy az uniós gazdasági ágazat bővíteni fogja gyártási kapacitását, hogy ki tudja elégíteni a keresletet, így méretgazdaságosságot tud elérni, amely pedig további árcsökkentést tenne lehetővé. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(403)

Néhány fél megismételte azt az érvelést, hogy vámok kivetése esetén nehéz lesz elérni a zöld energiára vonatkozó, 2020-ra kitűzött bizottsági célokat. Erre az érvelésre az ideiglenes rendelet (257)–(259) preambulumbekezdése már kitért, ezért további elemek hiányában az ideiglenes rendelet (257)–(259) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

8.   Az uniós érdekre vonatkozó következtetés

(404)

A fentiekre tekintettel az ideiglenes rendelet (260)–(261) preambulumbekezdésében foglalt értékelés megerősítést nyer.

(405)

Így semmilyen kényszerítő ok nem áll fenn, amely az érintett termék Kínai Népköztársaságból származó behozatalára vonatkozó végleges intézkedések elrendelése ellen szólna.

G.   VÉGLEGES DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEK

(406)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

1.   A kár megszüntetéséhez szükséges szint

(407)

Ezen intézkedések szintjének meghatározása céljából a Bizottság figyelembe vette a megállapított dömpingkülönbözeteket, valamint az uniós gyártók által elszenvedett kár dömpingkülönbözetek túllépése nélküli megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(408)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél kétségbe vonta a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításához használt 10 %-os haszonkulcsot, azt állítva, hogy ez a szint a jelenlegi piaci körülmények között túl magas ezen ágazat számára, és hogy a modulok és az elemek tekintetében egyaránt ezt alkalmazták. Meg kell jegyezni, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításakor az adózás előtti nyereség megállapításának jogi viszonyítási alapja az, hogy ezt a nyereséget az ágazat rendes versenyfeltételek mellett, vagyis a dömping hiányában ésszerűen el tudja-e érni. A Törvényszék ítélkezési gyakorlatával összhangban ez a nyereség a figyelembe vett időszak kezdetén – azaz a dömpingelt behozatal növekedése előtt – realizált nyereség. Az elérendő nyereséget ezért az uniós ágazat által a modulok és elemek tekintetében 2009-ben és 2010-ben – nyereséges teljesítmény esetén – elért súlyozott átlagos nyereség alapján 8 %-ra kiigazították.

(409)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az uniós ágazat azt állította, hogy azon jövedelmezőségi szintként, amelyet az uniós ágazat a dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhet, a 2010. év jövedelmezőségi értékét, nem pedig a 2009. és a 2010. év átlagos haszonkulcsát kell alkalmazni. E tekintetben azzal érveltek, hogy a jövedelmezőség 2009-ben nem volt elégséges, és a két év során fennálló körülmények egyértelműen eltértek, különös tekintettel a fogyasztás 2010. évi alakulására, amely abban az évben enyhítette a dömping hatásait. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint megállapításakor nem bír jelentőséggel az, hogy az uniós ágazat által elért átlagos haszonkulcs „elégséges” volt-e. Amint az az ideiglenes rendelet (264) preambulumbekezdésében már szerepel, a kár megszüntetéséhez szükséges szintet a dömpingelt import hiányában ésszerűen elérhető nyereségre kell alapozni. A vizsgáló hatóságok gyakorlatában azt veszik alapul, ezt a szintet a figyelembe vett időszak kezdetén elérték. Mivel ebben az esetben az uniós ágazat a figyelembe vett időszak kezdetén, 2009-ben az elemek értékesítése tekintetében veszteséget könyvelt el, ez a módszertan alkalmatlan volt, és megbízhatóbbnak ítélték meg, hogy a kár megszüntetéséhez szükséges szint megállapítását a figyelembe vett időszak első és második évének átlagos haszonkulcsára alapozzák. Ezzel kapcsolatban továbbá lényegtelennek tekintették, hogy a körülmények e két évben eltérőek voltak.

(410)

Egy másik fél megismételte, hogy a modulok és az elemek tekintetében különböző elérendő nyereséget kell megállapítani, mivel a két terméktípus jövedelmezősége a figyelembe vett időszak alatt eltérő tendenciát mutatott. Noha a mutatók terméktípusonként külön-külön szerepelnek, az egyes mutatók esetében megállapított következtetések a vizsgált termék egészére vonatkoznak. Emlékeztetni kell arra is, hogy mivel a modulok és az elemek egyetlen terméknek minősülnek, a dömpingkülönbözetek és a kár megszüntetéséhez szükséges szint megállapítása ennek alapján történt.

(411)

Ezenfelül a független importőrök behozatalt követő költségeinek felülvizsgált mintája (amelyet a (21) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt módosítottak) hatással volt a kiszámított kárkülönbözetekre. Végezetül az összes alákínálási különbözetet érintette a CIF-árak korrekciója, a lemezek kizárása és az új elérendő nyereség.

(412)

Egy fél úgy érvelt, hogy a mintába felvett uniós gyártók eladásai a felső kategóriára, azaz a lakossági/kiskereskedelmi ágazatra összpontosultak, amely magasabb betáplálási tarifákat vonzott, és úgy vélte, hogy az uniós ágazat értékesítési árát ezért ennek megfelelően ki kell igazítani. Meg kell jegyezni, hogy ez az állítás nem lehet döntő a kárkülönbözet kiszámítása szempontjából, mivel a vizsgálatból az derült ki, hogy az uniós gyártók nem voltak nyereségesek.

(413)

A kár megszüntetéséhez szükséges szinttel kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (263)–(266) preambulumbekezdésében leírt módszertan megerősítést nyer.

2.   Végleges intézkedések

(414)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint, az alacsonyabb vám elvével összhangban a dömpingkülönbözetek és a kár megszüntetéséhez szükséges szint közül az alacsonyabbal azonos mértékű végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a Kínai Népköztársaságból származó, vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok vagy panelek, valamint a kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használatos elemek behozatalára. Ebben az esetben a vámtételt ennek megfelelően a megállapított kárkülönbözet szintjén kell meghatározni.

(415)

Megjegyzendő, hogy a dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan egy szubvencióellenes vizsgálatra is sor került. Tekintettel az alacsonyabb vám elvének alkalmazására és arra, hogy a végleges szubvenciókülönbözetek alacsonyabbak a kár megszüntetéséhez szükséges szintnél, indokolt a megállapított végleges szubvenciókülönbözetek mértékével megegyező végleges kiegyenlítő vám bevezetése, majd végleges dömpingellenes vám kivetése, legfeljebb a vonatkozó kár megszüntetéséhez szükséges szint mértékében. A fentiek alapján e vámok mértékének kiszabása a következőképpen alakul:

Vállalat

Szubvenciókülönbözet

Dömping-különbözet

A kár megszüntetéséhez szükséges szint

Kiegyenlítő vám

Dömping-ellenes vám

Changzhou Trina Solar Energy Co. Ltd;

Trina Solar (Changzhou) Science & Technology Co. Ltd;

Changzhou Youze Technology Co. Ltd;

Trina Solar Energy (Shanghai) Co. Ltd;

Yancheng Trina Solar Energy Technology Co. Ltd

3,5 %

90,3 %

48,2 %

3,5 %

44,7 %

Delsolar (Wujiang) Ltd

csekély összegű (de minimis)

111,5 %

64,9 %

0,0 %

64,9 %

Jiangxi LDK Solar Hi-Tech Co. Ltd

LDK Solar Hi-Tech (Hefei) Co. Ltd

LDK Solar Hi-Tech (Nanchang) Co. Ltd

LDK Solar Hi-Tech (Suzhou) Co. Ltd

11,5 %

91,9 %

58,2 %

11,5 %

46,7 %

JingAo Solar Co. Ltd

Shanghai JA Solar Technology Co. Ltd

JA Solar Technology Yangzhou Co. Ltd

Hefei JA Solar Technology Co. Ltd

Shanghai JA Solar PV Technology Co. Ltd

5,0 %

97,5 %

56,5 %

5,0 %

51,5 %

Jinko Solar Co. Ltd

Jinko Solar Import and Export Co. Ltd

ZHEJIANG JINKO SOLAR CO. LTD

ZHEJIANG JINKO SOLAR TRADING CO. LTD

6,5 %

88,1 %

47,7 %

6,5 %

41,2 %

Jinzhou Yangguang Energy Co. Ltd

Jinzhou Huachang Photovoltaic Technology Co. Ltd

Jinzhou Jinmao Photovoltaic Technology Co. Ltd

Jinzhou Rixin Silicon Materials Co. Ltd

Jinzhou Youhua Silicon Materials Co. Ltd

6,4 %

53,8 %

33,7 %

6,4 %

27,3 %

RENESOLA ZHEJIANG LTD

RENESOLA JIANGSU LTD

4,6 %

88,1 %

47,7 %

4,6 %

43,1 %

Wuxi Suntech Power Co. Ltd

Suntech Power Co. Ltd

Wuxi Sunshine Power Co. Ltd

Luoyang Suntech Power Co. Ltd

Zhenjiang Ren De New Energy Science Technology Co. Ltd

Zhenjiang Rietech New Energy Science Technology Co. Ltd

4,9 %

73,2 %

46,3 %

4,9 %

41,4 %

Yingli Energy (China) Co. Ltd

Baoding Tianwei Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Hainan Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Hengshui Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Tianjin Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Lixian Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Baoding Jiasheng Photovoltaic Technology Co. Ltd

Beijing Tianneng Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Yingli Energy (Beijing) Co. Ltd

6,3 %

93,3 %

41,8 %

6,3 %

35,5 %

A dömpingellenes vizsgálatban együttműködő más vállalatok (a párhuzamos 1239/2013/EU (18) szubvencióellenes végrehajtási rendeletben a maradványvám hatálya alá tartozó vállalatok kivételével) (I. melléklet)

6,4 %

88,1 %

47,7 %

6,4 %

41,3 %

A dömpingellenes vizsgálatban együttműködő más vállalatok, amelyek a párhuzamos 1239/2013/EU szubvencióellenes végrehajtási rendeletben a maradványvám hatálya alá tartoznak (II. melléklet)

11,5 %

88,1 %

47,7 %

11,5 %

36,2 %

Minden más vállalat

11,5 %

111,5 %

64,9 %

11,5 %

53,4 %

(416)

Az egyes vállalatokra az ebben a rendeletben megadott egyedi dömpingellenes vámtételt a jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezeket a vámtételeket (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) kizárólag a Kínai Népköztársaságból származó és az említett vállalatok mint egyedi jogi személyek által előállított termékek behozatalaira kell alkalmazni. Az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel nem említett vállalatok – beleértve a névvel és címmel felsorolt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat – által előállított importált termékekre nem vonatkozhatnak ezek a vámtételek; ezekre a termékekre a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételeket kell alkalmazni.

(417)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány úgy érvelt, hogy az I. mellékletben és a II. mellékletben felsorolt vállalatokra vonatkozó súlyozott átlagos vámtétel sérti a WTO dömpingellenes megállapodását, mivel az állítólag az elemek és modulok mintába felvett exportáló gyártói tekintetében külön kiszámított vámok súlyozott átlagán alapul. Ez az értékelés azonban nem állja meg a helyét. A mintába felvett exportáló gyártók tekintetében az érintett termék összes kivitelére vonatkozóan egységes vámtétel kiszámítására került sor – és az exportáló gyártók többsége csakugyan exportált elemeket és modulokat. Az az értékelés tehát, hogy a vámokat külön számították ki az elemek és a modulok exportáló gyártói tekintetében, nem helytálló, és ezt az érvet ezért nem lehet elfogadni.

(418)

Amennyiben az alacsonyabb egyedi vámtételben részesülő valamely vállalat kiviteli volumene az érintett intézkedések elrendelése után jelentősen nőne, ezt a volumennövekedés önmagában a kereskedelmi szerkezet intézkedések elrendelése miatti, az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett megváltozásának lehetne tekinteni. Ilyen körülmények között, a feltételek teljesülése esetén kijátszásellenes vizsgálat indítható. E vizsgálat keretében megvizsgálhatják többek között az egyedi vámtételek megszüntetésének és egy országos vám ezt követő kivetésének szükségességét.

(419)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz kell benyújtani, és mellékelni kell hozzá minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és az exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyedi dömpingellenes vámtételekben részesülő vállalatok felsorolásának aktualizálásával.

(420)

Az új exportőrök és a mintába fel nem vett, e rendelet I. és II. mellékletében említett együttműködő vállalatok közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy az utóbbi vállalatokra kivetett súlyozott átlagos vámot alkalmazzák az esetleges új importőrökre, amelyek máskülönben az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerint felülvizsgálatra lennének jogosultak.

(421)

Az intézkedéseket annak érdekében vezetik be, hogy lehetővé tegyék az uniós gazdasági ágazat számára a káros dömping hatásait követően a helyreállást. Amennyiben kezdetben nem lennének arányban az uniós gyártók lehetséges hasznai és más uniós gazdasági szereplők költségei, ezt a kiegyensúlyozatlanságot az uniós termelés növelésével és/vagy újrakezdésével lehetne ellensúlyozni.

(422)

A megnövelt uniós gyártásra vonatkozó előrevetített forgatókönyv azonban e volatilis piacon nem feltétlenül van összhangban a piac alakulásával. Az ideiglenes rendelet (108) preambulumbekezdésében említettek szerint a modulok uniós fogyasztása 2009 és 2011 között 264 %-kal nőtt, majd a 2011 és a vizsgálati időszak közötti hathónapos időszakban 43 %-kal csökkent. A volatilitás még szembetűnőbb, ha a 2006 és 2011 közötti időszakot tekintjük, amelynek során a modulok uniós fogyasztása kevesebb mint 1 GW-ról csaknem 20 GW-ra nőtt, ami mindössze öt év alatt mintegy 2 000 %-os növekedést jelent. Ez a volatilitás várhatóan továbbra is jellemző lesz, és az üzleti szövetségek által közzétett előrejelzésekben még a 2014–2015-ös középtávú időszak tekintetében is 100 %-os vagy a feletti eltérések vannak a különböző forgatókönyvek között.

(423)

Ezek miatt az okok miatt – e kivételes körülményekre tekintettel – indokoltnak tekinthető, hogy az intézkedések időtartama mindössze két évre korlátozódjon.

(424)

Ennek az időnek elegendőnek kell lennie arra, hogy az Unióban a gyártók növeljék és/vagy újra megkezdjék a termelést, ugyanakkor nem veszélyezteti jelentősen más uniós gazdasági szereplők helyzetét. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kétéves időszak a legmegfelelőbb annak elemzésére, hogy az intézkedések bevezetése valóban elősegítette-e az európai termelés növekedését, és ezáltal ellensúlyozta-e a más uniós gazdasági szereplőire gyakorolt negatív hatásokat.

(425)

A végleges nyilvántartásba vétel után egy uniós gyártó felvetette azt az érvet, hogy a kétéves korlátozott időtartam túl rövid az elszenvedett kárt követő felépüléshez. Ezenfelül azzal is érvelt, hogy a kétéves időtartam nem teszi lehetővé az uniós gyártók számára, hogy az aktuális és a következő üzleti évre üzleti terveket nyújtsanak be. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az intézkedések időtartama 2015 decemberéig tart, aminek elégnek kell lennie ahhoz, hogy az uniós gyártók 2015-ig üzleti terveket nyújtsanak be.

(426)

Továbbá, az uniós gyártó nem vonta kétségbe a kétéves időtartam-korlátozást indokoló okokat, többek között a piac volatilitását. Sőt, a gyártó kifejezetten nagyra értékelte, hogy amennyiben az intézkedéseket a megváltozott piaci helyzet miatt meg kell változtatni, felülvizsgálatra kerül sor. Mivel a piaci körülmények két éven belül történő megváltozásának valószínűsége ezen a volatilis piacon valóban nagy, indokoltnak tekinthető, hogy az intézkedések időtartama a bevezetéstől számított két évre korlátozódjon.

(427)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos úgy érvelt, hogy két év nem elegendő a gyártásba való beruházásra, és a fenti (424) preambulumbekezdésre hivatkozott. Az uniós ágazat jelentős tartalékkapacitása miatt azonban a gyártás növelése a meglévő gyártókapacitások jobb kihasználásával is megvalósítható, amely minden bizonnyal jelentős további beruházások nélkül is megoldható.

(428)

A panaszos úgy érvelt továbbá, hogy a végleges dömpingellenes vámok két évre történő kivetése nem elégséges ahhoz, hogy az uniós ágazat kiheverje a múltbeli dömping káros hatásait. A dömpingellenes vámok kivetésekor azonban nem lehet kizárólag az uniós ágazat érdekeit nézni, hanem meg kell találni az egyensúlyt az uniós gyártókat érő lehetséges előnyök és az Unió más gazdasági szereplőinél jelentkező költségek között. Ennek alapján az intézkedések két évre történő korlátozására vonatkozó döntést a Bizottság fenntartja.

(429)

Minden felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vámoknak a Kínai Népköztársaságból származó, vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok vagy panelek, valamint a kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használatos elemek behozatalára történő kivetésére és az ideiglenes vámok útján biztosított összegek végleges beszedésére vonatkozó javaslat megszületett (végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(430)

Az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette.

3.   Visszamenőleges hatály

(431)

Ami a dömpingellenes intézkedések lehetséges visszamenőleges hatályú alkalmazását illeti, az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kritériumokat kell értékelni. A 10. cikk (4) bekezdésének b) pontja szerint többek között a következő fő kritériumnak kell teljesülnie: „a vizsgálati időszak alatt károkat okozó behozatal szintjén túlmenően a behozatal jelentős mértékű további növekedése tapasztalható”.

(432)

A modulok és elemek havi átlagos behozatalának (19) a regisztrált időszak (2013. március – 2013. június) alatti havi átlagos behozatallal való összehasonlítása az importvolumen vizsgálati időszak utáni erős visszaesését mutatja. Amint az az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdésében is szerepel, a kínai modulok és elemek havi átlagos behozatali mennyisége a vizsgálati időszak alatt 1 250 MW-ot tett ki (20). Összehasonlításképpen, a regisztrált időszak alatt a kínai modulok és elemek havi átlagos importvolumene csak körülbelül feleennyi volt.

(433)

Ennek alternatívájaképpen, tekintettel a piac volatilis jellegére, a behozatal további jelentős növekedését abszolút értékek helyett relatív viszonylatban is lehetne értékelni. Annak felmérése céljából, hogy fennáll-e az import további, viszonylagosan jelentős növekedése, az importvolument az uniós piac fogyasztásával kell összehasonlítani, vagyis a fogyasztásnak lényegesen nagyobb mértékben kellene csökkennie, mint a kínai behozatalnak. Mivel a kínai modulok és elemek importvolumene a regisztrált időszak alatt csak feleannyi volt, mint a vizsgálati időszak alatt, a fogyasztás e csökkenésének lényegesen nagyobbnak kell lennie 50 %-nál. Jóllehet a regisztrált időszak alatti fogyasztásra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre pontos adatok, semmi sem utal arra, hogy a fogyasztás 50 %-nál nagyobb mértékben csökkent volna.

(434)

A fent ismertetett okokból az import további jelentős növekedésére vonatkozó kritérium ezért nem teljesül. Ebből következően megállapítást nyer, hogy a végleges dömpingellenes vám az ideiglenes intézkedések alkalmazásának időpontja előttre visszamenőleges hatállyal nem vethető ki.

H.   AZ INTÉZKEDÉSEK FORMÁJA

(435)

Az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az együttműködő exportáló gyártók egy csoportja, beleértve a kínai és az európai uniós kapcsolt vállalkozásaikat is, a CCCME-vel együtt az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban az árra vonatkozó együttes kötelezettségvállalást ajánlott fel. A kötelezettségvállalás felajánlását a kínai hatóságok is támogatták.

(436)

A Bizottság megvizsgálta a felajánlást, és a 2013/423/EU határozattal elfogadta a kötelezettségvállalásra vonatkozó ajánlatot. Amint azt e határozat (3), (4) és (7) preambulumbekezdése már jelzi, annak értékelése érdekében, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalás megszünteti-e a dömping káros hatását, a Bizottság elemezte a piaci feltételek minden tartós jellegű változását, többek között a jelenlegi exportárakat és a kár megszüntetéséhez szükséges szintet, amelyet alacsonyabbnak talált a dömping szintjénél.

(437)

A 2013/423/EU határozatot követően az exportáló gyártók a CCCME-vel közösen a kötelezettségvállalásra vonatkozó eredeti felajánlás módosításáról szóló értesítést küldtek a Bizottságnak. A kötelezettségvállalás módosítását azért kérték, hogy figyelembe vegyék a lemezeknek a (31) és (72) preambulumbekezdésben leírt, termékkörből való kizárását. Ezenfelül számos exportőr kérte az alaprendelet 8. cikkének (2) bekezdésében megszabott határidőn belül, hogy vonják be a kötelezettségvállalásba.

(438)

A Bizottság a 2013/707/EU végrehajtási határozattal megerősítette az említett határozat mellékletében felsorolt exportőrök által felajánlott kötelezettségvállalás elfogadását a végleges vámok tekintetében.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)   Végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a Kínai Népköztársaságból származó, vagy ott feladott, jelenleg az ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és ex 8541 40 90 (TARIC-kódok: 8501310081, 8501310089, 8501320041, 8501320049, 8501330061, 8501330069, 8501340041, 8501340049, 8501612041, 8501612049, 8501618041, 8501618049, 8501620061, 8501620069, 8501630041, 8501630049, 8501640041, 8501640049, 8541409021, 8541409029, 8541409031 és 8541409039) KN-kód alá tartozó kristályos szilícium fotovillamos modulok vagy panelek, valamint a kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használatos (legfeljebb 400 mikrométer vastagságú) elemek behozatalára, kivéve, ha azok a GATT V. cikke értelmében árutovábbítás alatt álló áruk.

A következő terméktípusok nem tartoznak az érintett termék fogalmába:

olyan, hatnál kevesebb elemből álló, hordozható napelemes töltő, amely készülékek elektromos energiával való ellátását biztosítja, illetve elemtöltőként működik,

fotovillamos vékonyréteg termékek,

olyan kristályos szilícium fotovillamos termékek, amelyeket tartósan integráltak olyan elektronikus termékekbe, amelyeknek a funkciója nem a villamosenergia-termelés, és amelyek az integrált kristályos szilícium fotovillamos elem(ek) által termelt villamos energiát felhasználják,

legfeljebb 50 V DC kimeneti feszültségű és legfeljebb 50 W kimeneti teljesítményű modulok vagy panelek, amelyeket kizárólag azonos feszültség- és teljesítményértékekkel rendelkező rendszerekben elemtöltőként való közvetlen felhasználásra szántak.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott és az alább felsorolt vállalatok által gyártott termékekre vonatkozó, vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított nettó árra alkalmazandó végleges dömpingellenes vámtételek a következők:

Vállalat

Vámtétel

TARIC-kiegészítő kód

Changzhou Trina Solar Energy Co. Ltd;

Trina Solar (Changzhou) Science & Technology Co. Ltd;

Changzhou Youze Technology Co. Ltd;

Trina Solar Energy (Shanghai) Co. Ltd;

Yancheng Trina Solar Energy Technology Co. Ltd

44,7 %

B791

Delsolar (Wujiang) Ltd

64,9 %

B792

Jiangxi LDK Solar Hi-Tech Co. Ltd

LDK Solar Hi-Tech (Nanchang) Co. Ltd

LDK Solar Hi-Tech (Suzhou) Co. Ltd

46,7 %

B793

LDK Solar Hi-Tech (Hefei) Co. Ltd

46,7 %

B927

JingAo Solar Co. Ltd

Shanghai JA Solar Technology Co. Ltd

JA Solar Technology Yangzhou Co. Ltd

Hefei JA Solar Technology Co. Ltd

Shanghai JA Solar PV Technology Co. Ltd

51,5 %

B794

Jinko Solar Co.Ltd

Jinko Solar Import and Export Co. Ltd

ZHEJIANG JINKO SOLAR CO. LTD

ZHEJIANG JINKO SOLAR TRADING CO. LTD

41,2 %

B845

Jinzhou Yangguang Energy Co. Ltd

Jinzhou Huachang Photovoltaic Technology Co. Ltd

Jinzhou Jinmao Photovoltaic Technology Co. Ltd

Jinzhou Rixin Silicon Materials Co. Ltd

Jinzhou Youhua Silicon Materials Co. Ltd

27,3 %

B795

RENESOLA ZHEJIANG LTD

RENESOLA JIANGSU LTD

43,1 %

B921

Wuxi Suntech Power Co. Ltd

Suntech Power Co. Ltd

Wuxi Sunshine Power Co. Ltd

Luoyang Suntech Power Co. Ltd

Zhenjiang Ren De New Energy Science Technology Co. Ltd

Zhenjiang Rietech New Energy Science Technology Co. Ltd

41,4 %

B796

Yingli Energy (China) Co. Ltd

Baoding Tianwei Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Hainan Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Hengshui Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Tianjin Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Lixian Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Baoding Jiasheng Photovoltaic Technology Co. Ltd

Beijing Tianneng Yingli New Energy Resources Co. Ltd

Yingli Energy (Beijing) Co. Ltd

35,5 %

B797

A dömpingellenes vizsgálatban együttműködő más vállalatok (a párhuzamos 1239/2013/EU szubvencióellenes végrehajtási rendeletben a maradványvám hatálya alá tartozó vállalatok kivételével) (I. melléklet)

41,3 %

 

A dömpingellenes vizsgálatban együttműködő más vállalatok, amelyek a párhuzamos 1239/2013/EU szubvencióellenes végrehajtási rendeletben a maradványvám hatálya alá tartoznak (II. melléklet)

36,2 %

 

Minden más vállalat

53,4 %

B999

(3)   Eltérő rendelkezések hiányában a vámra vonatkozó hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4)   Abban az esetben, ha a Kínai Népköztársaság bármely új exportáló gyártója hitelt érdemlően bizonyítja a Bizottságnak, hogy:

2011. július 1. és 2012. június 30. között (a vizsgálati időszakban) nem exportálta az Unióba az (1) bekezdésben leírt terméket,

nem áll kapcsolatban egyetlen olyan kínai népköztársaságbeli exportőrrel vagy gyártóval sem, akire kiterjed az e rendelettel kivetett dömpingellenes vámok hatálya,

a vámintézkedések alapjául szolgáló vizsgálati időszak után ténylegesen exportálta az Unióba az érintett terméket, vagy szerződés formájában visszavonhatatlan kötelezettséget vállalt arra, hogy az érintett terméket nagy mennyiségben exportálja az Unióba,

a Tanács módosíthatja a (2) bekezdést azáltal, hogy az új exportáló gyártót felveszi azon együttműködő vállalatok közé, amelyek nem szerepeltek a mintában és amelyekre így a 41,3 %-os, súlyozott átlagnak megfelelő vámtételt vetettek ki.

2. cikk

(1)   Az 513/2013/EU rendelet alapján a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott (legfeljebb 400 mikrométer vastagságú) lemezekre és a legfeljebb 50 V DC kimeneti feszültségű és legfeljebb 50 W kimeneti teljesítményű, kizárólag azonos feszültség- és teljesítményértékekkel rendelkező rendszerekben elemtöltőként való közvetlen felhasználásra szánt modulokra vagy panelekre kivetett ideiglenes vámok útján biztosított összegeket felszabadítják.

(2)   A jelenleg az ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és ex 8541 40 90 (TARIC-kódok: 8501310081, 8501310089, 8501320041, 8501320049, 8501330061, 8501330069, 8501340041, 8501340049, 8501612041, 8501612049, 8501618041, 8501618049, 8501620061, 8501620069, 8501630041, 8501630049, 8501640041, 8501640049, 8541409021, 8541409029, 8541409031 és 8541409039) KN-kód alá tartozó kristályos szilícium fotovillamos moduloknak vagy paneleknek, valamint a kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használatos (legfeljebb 400 mikrométer vastagságú) elemeknek a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott behozatalára (kivéve, ha azok a GATT V. cikke értelmében árutovábbítás alatt álló árunak minősülnek) az 513/2013/EU rendelet szerint kivetett ideiglenes vámok útján biztosított összegeket véglegesen beszedik. A dömpingellenes vámok végleges mértékén felül biztosított összegeket fel kell szabadítani.

3. cikk

(1)   A jelenleg az ex 8541 40 90 (TARIC-kód: 8541409021, 8541409029, 8541409031 és 8541409039) KN-kód alá tartozó, és a Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalásokat felajánló és a 2013/707/EU végrehajtási határozat mellékletében felsorolt vállalatok által számlázott, szabad forgalomba bocsátásra bejelentett termékek behozatala mentesül az 1. cikkben megállapított dömpingellenes vám alól, amennyiben

a)

a fenti termékeket a 2013/707/EU végrehajtási határozat mellékletében felsorolt vállalat közvetlenül vagy az ugyancsak a 2013/707/EU végrehajtási határozat mellékletében felsorolt kapcsolt vállalatán keresztül gyártotta, szállította és számlázta az importőrként eljáró és az áruk uniós szabad forgalomba bocsátását kezdeményező, unióbeli kapcsolt vállalatai vagy az importőrként eljáró és az áruk uniós szabad forgalomba bocsátását kezdeményező, első független vevő számára;

b)

a behozatalt kötelezettségvállalási számla kíséri, vagyis olyan kereskedelmi számla, amely tartalmazza legalább az ezen rendelet III. mellékletében felsorolt elemeket és nyilatkozatot;

c)

a behozatalt az ezen rendelet IV. mellékletében meghatározott kiviteli kötelezettségvállalási igazolás kíséri; és

d)

az elvámolásra bejelentett és bemutatott áru pontosan megfelel a kötelezettségvállalási számlán szereplő megnevezésnek.

(2)   Vámtartozás keletkezik a szabad kereskedelmi forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor:

a)

ha megállapítják, hogy az (1) bekezdésben ismertetett behozatal tekintetében az említett bekezdés egy vagy több feltétele nem teljesül; vagy

b)

ha a Bizottság az 1225/2009/EK rendelet 8. cikkének (9) bekezdése szerint a kötelezettségvállalás elfogadását rendeletben vagy határozatban visszavonja, amelyben konkrét ügyletekre hivatkozik és a vonatkozó kötelezettségvállalási számlákat érvénytelennek nyilvánítja.

4. cikk

Azok a vállalatok, amelyektől a Bizottság kötelezettségvállalást fogadott el, és amelyeket a 2013/707/EU határozat melléklete felsorol, bizonyos ott meghatározott feltételek esetén a dömpingellenes vám alól nem mentesülő ügyletek esetében is számlát bocsátanak ki. Ennek a számlának olyan kereskedelmi számlának kell lennie, amely legalább ez ezen rendelet V. mellékletében meghatározott elemeket tartalmazza.

5. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2015. december 7-ig alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. december 2-án.

a Tanács részéről

az elnök

E. GUSTAS


(1)  HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

(2)  A Bizottság 513/2013/EU rendelete ( 2013. június 4. ) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről és a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott e behozatal tekintetében nyilvántartásbavételi kötelezettség bevezetéséről szóló 182/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 152., 2013.6.5., 5. o.).

(3)  A Bizottság 182/2013/EU rendelete ( 2013. március 1. ) a Kínai Népköztársaságból származó vagy a Kínai Népköztársaságban feladott kristályos szilícium fotovillamos modulokra és alapvető részeikre (azaz elemek és lemezek) vonatkozó nyilvántartásba vételi kötelezettség bevezetéséről (HL L 61., 2013.3.5., 2. o.).

(4)  A Bizottság 2013/423/EU határozata ( 2013. augusztus 2. ) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatban felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásáról (HL L 209., 2013.8.3., 26. o.).

(5)  Lásd e Hivatalos Lap 214. oldalát.

(6)  A fellebbviteli testület jelentése: European Communities – Measures Affecting Asbestos and Asbestos-Containting Products (Európai Közösségek – Az azbesztre és az azbesztet tartalmazó termékekre vonatkozó közösségi intézkedések), WT/DS135/AB/R, elfogadás dátuma: 2001. április 5.

(7)  A T401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) Ltd és társai kontra Tanács ügy; a T314/06. sz., Whirlpool Europe kontra Tanács ügy.

(8)  HL C 269., 2012.9.6., 5. o.

(9)  Hivatkozási szám: CEI/IEC 61730-1:2004.

(10)  A Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik: a Bizottság 2006. március 23-i 553/2006/EK rendelete (ideiglenes); a Tanács 2006. október 5-i 1472/2006/EK rendelete (végleges).

(11)  A T401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) Ltd. kontra az Európai Unió Tanácsa ügy; 133. bekezdés.

(12)  A T401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) Ltd. kontra az Európai Unió Tanácsa ügy; 135. bekezdés.

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 1168/2012/EU rendelete (2012. december 12.), HL L 344., 2012.12.14., 1. o.

(14)  Firstpost, 2013. június 12.

(15)  A Közös Kutatóközpont tudományos és szakpolitikai jelentése, helyzetjelentés a fotovillamossági gazdasági ágazatról, 2012, 14. o.

(16)  Indiai behozatali statisztikák, KN-kód: 8541 40 11 Napelemek/Fényelemek modullá vagy panellé összeállítva is. Az értékek az indiai pénzügyi évre, azaz az áprilistól márciusig tartó időszakra vonatkoznak. A volumenre vonatkozó információk külön-külön, az elemek és modulok adatai azonban együttesen szerepelnek. Mivel egy modul értéke jellemzően százszorosa az elem értékének, a volumenekre vonatkozó információ nem tekinthető megbízhatónak.

(17)  A C16/90. sz., Detlef Nölle kontra Hauptzollamt Bremen-Freihafen ügy, EBHT I5163. o.

(18)  A Tanács 1239/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. december 2.) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről (lásd e Hivatalos Lap 66. oldalát).

(19)  Mivel a regisztrált időszak lényegesen rövidebb a vizsgálati időszaknál, a két időszak teljes mennyiségeinek összehasonlítása helyett célszerűbb a havi átlagos értékeket összehasonlítani.

(20)  Modulok: 13 986 MW + elemek: 1 019 MW, 12 hónapra elosztva.


I. MELLÉKLET

Vállalat neve

TARIC kiegészítő kód

Anhui Schutten Solar Energy Co. Ltd

Quanjiao Jingkun Trade Co. Ltd

B801

Anji DaSol Solar Energy Science & Technology Co. Ltd

B802

Canadian Solar Manufacturing (Changshu) Inc.

Canadian Solar Manufacturing (Luoyang) Inc.

CSI Cells Co. Ltd

CSI Solar Power (China) Inc.

B805

Changzhou Shangyou Lianyi Electronic Co. Ltd

B807

CHINALAND SOLAR ENERGY CO. LTD

B808

CEEG Nanjing Renewable Energy Co. Ltd

CEEG (Shanghai) Solar Science Technology Co. Ltd

China Sunergy (Nanjing) Co. Ltd

China Sunergy (Shanghai) Co. Ltd

China Sunergy (Yangzhou) Co. Ltd

B809

Chint Solar (Zhejiang) Co. Ltd

B810

ChangZhou EGing Photovoltaic Technology Co. Ltd

B811

ANHUI RINENG ZHONGTIAN SEMICONDUCTOR DEVELOPMENT CO. LTD.

CIXI CITY RIXING ELECTRONICS CO. LTD.

HUOSHAN KEBO ENERGY & TECHNOLOGY CO. LTD.

B812

CNPV Dongying Solar Power Co. Ltd

B813

CSG PVtech Co. Ltd

B814

DCWATT POWER Co. Ltd

B815

Dongfang Electric (Yixing) MAGI Solar Power Technology Co. Ltd

B816

EOPLLY New Energy Technology Co. Ltd

SHANGHAI EBEST SOLAR ENERGY TECHNOLOGY CO. LTD

JIANGSU EOPLLY IMPORT & EXPORT CO. LTD

B817

Era Solar Co. Ltd

B818

ET Energy Co. Ltd

ET Solar Industry Limited

B819

GD Solar Co. Ltd

B820

Guodian Jintech Solar Energy Co. Ltd

B822

Hangzhou Bluesun New Material Co. Ltd

B824

Hangzhou Zhejiang University Sunny Energy Science and Technology Co. Ltd

Zhejiang Jinbest Energy Science and Technology Co. Ltd

B825

Hanwha SolarOne Co. Ltd

B929

Hanwha SolarOne (Qidong) Co. Ltd

B826

Hengdian Group DMEGC Magnetics Co. Ltd

B827

HENGJI PV-TECH ENERGY CO. LTD.

B828

Himin Clean Energy Holdings Co. Ltd

B829

Jetion Solar (China) Co. Ltd

Junfeng Solar (Jiangsu) Co. Ltd

Jetion Solar (Jiangyin) Co. Ltd

B830

Jiangsu Green Power PV Co. Ltd

B831

Jiangsu Hosun Solar Power Co. Ltd

B832

Jiangsu Jiasheng Photovoltaic Technology Co. Ltd

B833

Jiangsu Runda PV Co. Ltd

B834

Jiangsu Sainty Machinery Imp. And Exp. Corp. Ltd

Jiangsu Sainty Photovoltaic Systems Co. Ltd

B835

Jiangsu Seraphim Solar System Co. Ltd

B836

Changzhou Shunfeng Photovoltaic Materials Co. Ltd

Jiangsu Shunfeng Photovoltaic Electronic Power Co. Ltd

Jiangsu Shunfeng Photovoltaic Technology Co. Ltd

B837

Jiangsu Sinski PV Co. Ltd

B838

Jiangsu Sunlink PV Technology Co. Ltd

B839

Jiangsu Zhongchao Solar Technology Co. Ltd

B840

Jiangxi Risun Solar Energy Co. Ltd

B841

Jiangyin Hareon Power Co. Ltd

Taicang Hareon Solar Co. Ltd

Hareon Solar Technology Co. Ltd

Hefei Hareon Solar Technology Co. Ltd

Jiangyin Xinhui Solar Energy Co. Ltd

Altusvia Energy (Taicang) Co, Ltd

B842

Jinggong P-D Shaoxing Solar Energy Tech Co. Ltd

B844

Juli New Energy Co. Ltd

B846

Jumao Photonic (Xiamen) Co. Ltd

B847

Kinve Solar Power Co. Ltd (Maanshan)

B849

GCL SOLAR POWER (SUZHOU) LIMITED

GCL-Poly Solar Power System Integration (Taicang) Co. Ltd

GCL Solar System (Suzhou) Limited

GCL-Poly (Suzhou) Energy Limited

Jiangsu GCL Silicon Material Technology Development Co. Ltd

Jiangsu Zhongneng Polysilicon Technology Development Co. Ltd

Konca Solar Cell Co. Ltd

Suzhou GCL Photovoltaic Technology Co. Ltd

B850

Lightway Green New Energy Co. Ltd

Lightway Green New Energy (Zhuozhou) Co. Ltd

B851

Motech (Suzhou) Renewable Energy Co. Ltd

B852

Nanjing Daqo New Energy Co. Ltd

B853

LEVO SOLAR TECHNOLOGY CO. LTD

NICE SUN PV CO. LTD

B854

Ningbo Jinshi Solar Electrical Science & Technology Co. Ltd

B857

Ningbo Komaes Solar Technology Co. Ltd

B858

Ningbo Osda Solar Co. Ltd

B859

Ningbo Qixin Solar Electrical Appliance Co. Ltd

B860

Ningbo South New Energy Technology Co. Ltd

B861

Ningbo Sunbe Electric Ind Co. Ltd

B862

Ningbo Ulica Solar Science & Technology Co. Ltd

B863

Perfectenergy (Shanghai) Co. Ltd

B864

Perlight Solar Co. Ltd

B865

Phono Solar Technology Co. Ltd

Sumec Hardware & Tools Co. Ltd

B866

RISEN ENERGY CO. LTD

B868

SHANDONG LINUO PHOTOVOLTAIC HI-TECH CO. LTD

B869

SHANGHAI ALEX NEW ENERGY CO. LTD

SHANGHAI ALEX SOLAR ENERGY SCIENCE & TECHNOLOGY CO. LTD

B870

BYD(Shangluo)Industrial Co.Ltd

Shanghai BYD Co. Ltd

B871

Shanghai Chaori International Trading Co. Ltd

Shanghai Chaori Solar Energy Science & Technology Co. Ltd

B872

Propsolar (Zhejiang) New Energy Technology Co. Ltd

Shanghai Propsolar New Energy Co. Ltd

B873

Lianyungang Shenzhou New Energy Co. Ltd

Shanghai Shenzhou New Energy Development Co. Ltd

SHANGHAI SOLAR ENERGY S&T CO. LTD

B875

Jiangsu ST-Solar Co. Ltd

Shanghai ST-Solar Co. Ltd

B876

Shanghai Topsolar Green Energy Co. Ltd

B877

Shenzhen Sacred Industry Co. Ltd

B878

Leshan Topray Cell Co. Ltd

Shanxi Topray Solar Co. Ltd

Shenzhen Topray Solar Co. Ltd

B880

Shanghai Sopray New Energy Co. Ltd

Sopray Energy Co. Ltd

B881

Ningbo Sun Earth Solar Energy Co. Ltd

NINGBO SUN EARTH SOLAR POWER CO. LTD

SUN EARTH SOLAR POWER CO. LTD

B882

TDG Holding Co. Ltd

B884

Tianwei New Energy (Chengdu) PV Module Co. Ltd

Tianwei New Energy Holdings Co. Ltd

Tianwei New Energy (Yangzhou) Co. Ltd

B885

Wenzhou Jingri Electrical and Mechanical Co. Ltd

B886

Winsun New Energy Co. Ltd

B887

Wuhu Zhongfu PV Co. Ltd

B889

Wuxi Saijing Solar Co. Ltd

B890

Wuxi Solar Innova PV Co. Ltd

B892

Wuxi Machinery & Equipment Import & Export Co. Ltd

Wuxi Taichang Electronic Co. Ltd

Wuxi Taichen Machinery & Equipment Co. Ltd

B893

Shanghai Huanghe Fengjia Photovoltaic Technology Co. Ltd

State-run Huanghe Machine-Building Factory Import and Export Corporation

Xi'an Huanghe Photovoltaic Technology Co. Ltd

B896

Wuxi LONGi Silicon Materials Co. Ltd

Xi'an LONGi Silicon Materials Corp.

B897

Years Solar Co. Ltd

B898

Yuhuan BLD Solar Technology Co. Ltd

Zhejiang BLD Solar Technology Co. Ltd

B899

Yuhuan Sinosola Science & Technology Co. Ltd

B900

Yunnan Tianda Photovoltaic Co. Ltd

B901

Zhangjiagang City SEG PV Co. Ltd

B902

Zhejiang Global Photovoltaic Technology Co. Ltd

B904

Zhejiang Heda Solar Technology Co. Ltd

B905

Zhejiang Jiutai New Energy Co. Ltd

Zhejiang Topoint Photovoltaic Co. Ltd

B906

Zhejiang Kingdom Solar Energy Technic Co. Ltd

B907

Zhejiang Koly Energy Co. Ltd

B908

Zhejiang Longbai Photovoltaic Tech Co. Ltd

B909

Zhejiang Mega Solar Energy Co. Ltd

Zhejiang Fortune Photovoltaic Co. Ltd

B910

Zhejiang Shuqimeng Photovoltaic Technology Co. Ltd

B911

Zhejiang Shinew Photoelectronic Technology Co. Ltd

B912

Zhejiang SOCO Technology Co. Ltd

B913

Zhejiang Sunflower Light Energy Science & Technology Limited Liability Company

Zhejiang Yauchong Light Energy Science & Technology Co. Ltd

B914

Zhejiang Tianming Solar Technology Co. Ltd

B916

Zhejiang Trunsun Solar Co. Ltd

Zhejiang Beyondsun PV Co. Ltd

B917

Zhejiang Wanxiang Solar Co. Ltd

WANXIANG IMPORT & EXPORT CO LTD

B918

Zhejiang Xiongtai Photovoltaic Technology Co. Ltd

B919

ZHEJIANG YUANZHONG SOLAR CO. LTD

B920

Zhongli Talesun Solar Co. Ltd

B922

ZNSHINE PV-TECH CO. LTD

B923

Zytech Engineering Technology Co. Ltd

B924


II. MELLÉKLET

Vállalat neve

TARIC kiegészítő kód

Jiangsu Aide Solar Energy Technology Co. Ltd

B798

Alternative Energy (AE) Solar Co. Ltd

B799

Anhui Chaoqun Power Co. Ltd

B800

Anhui Titan PV Co. Ltd

B803

TBEA SOLAR CO. LTD

Xi'an SunOasis (Prime) Company Limited

XINJIANG SANG'O SOLAR EQUIPMENT

B804

Changzhou NESL Solartech Co. Ltd

B806

Dotec Electric Co. Ltd

B928

Greenway Solar-Tech (Shanghai) Co. Ltd

Greenway Solar-Tech (Huaian) Co. Ltd.

B821

GS PV Holdings Group

B823

Jiangyin Shine Science and Technology Co. Ltd

B843

King-PV Technology Co. Ltd

B848

Ningbo Best Solar Energy Technology Co. Ltd

B855

Ningbo Huashun Solar Energy Technology Co. Ltd

B856

Qingdao Jiao Yang Lamping Co. Ltd

B867

SHANGHAI SHANGHONG ENERGY TECHNOLOGY CO. LTD

B874

Shenzhen Sungold Solar Co. Ltd

B879

SUZHOU SHENGLONG PV-TECH CO. LTD

B883

Worldwide Energy and Manufacturing USA Co. Ltd

B888

Wuxi Shangpin Solar Energy Science and Technology Co. Ltd

B891

Wuxi UT Solar Technology Co. Ltd

B894

Xiamen Sona Energy Co. Ltd

B895

Zhejiang Fengsheng Electrical Co. Ltd

B903

Zhejiang Yutai Photovoltaic Material Co. Ltd

B930

Zhejiang Sunrupu New Energy Co. Ltd

B915


III. MELLÉKLET

A kötelezettségvállalás tárgyát képező, a vállalat által az Európai Unióban értékesített árukat kísérő kereskedelmi számlán a következőket kell feltüntetni:

1.

„KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS TÁRGYÁT KÉPEZŐ ÁRUT KÍSÉRŐ KERESKEDELMI SZÁMLA” cím.

2.

A kereskedelmi számlát kiállító vállalat neve.

3.

A kereskedelmi számla száma.

4.

A kereskedelmi számla kiállításának időpontja.

5.

Az a TARIC-kiegészítő kód, amelyet a számlán szereplő árunak az Európai Unió határán történő vámkezelése során használni fognak.

6.

Az áruk közérthető nyelven megfogalmazott, pontos leírása, valamint:

a termékkód (PCN),

a PCN műszaki leírása,

a vállalat termékkódszáma (CPC),

a KN-kód,

mennyiség (wattban kifejezett egységekben kell megadni)

7.

Az eladási feltételek megnevezése, többek között:

az egységár (egység=watt),

az alkalmazandó fizetési feltételek,

az alkalmazandó szállítási feltételek,

az összes engedmény és kedvezmény.

8.

Az importőrként eljáró vállalat neve, amelynek részére a számlát a vállalat közvetlenül kiállította.

9.

A vállalat azon alkalmazottjának neve, aki a kereskedelmi számlát és a következő, aláírással ellátott nyilatkozatot kiállította:

„Alulírott igazolom, hogy a jelen számlán szereplő árunak az Európai Unióba közvetlen export útján történő értékesítése a [VÁLLALAT] által felajánlott és az Európai Bizottság által a 2013/707/EU végrehajtási határozattal elfogadott kötelezettségvállalás hatálya alatt és feltételei szerint történik. Kijelentem, hogy a számlán feltüntetett információk hiánytalanok és a valóságnak megfelelnek.”


IV. MELLÉKLET

KIVITELI KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI IGAZOLÁS

A kötelezettségvállalás tárgyát képező, a vállalat által az Európai Unióban értékesített árukat kísérő kereskedelmi számlák melletti, CCCME által kiállított kiviteli kötelezettségvállalási igazoláson a következőket kell feltüntetni:

1.

A Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamara (CCCME) neve, címe, faxszáma és telefonszáma.

2.

A kereskedelmi számlát kiállító, a 2013/707/EU bizottsági végrehajtási határozat mellékletében említett vállalat neve.

3.

A kereskedelmi számla száma.

4.

A kereskedelmi számla kiállításának időpontja.

5.

Az a TARIC-kiegészítő kód, amelyet a számlán szereplő árunak az Európai Unió határán történő vámkezelése során használni fognak.

6.

Az áru pontos megnevezése, többek között:

a termékkód (PCN),

az áru műszaki leírása, a vállalat termékkódszáma (CPC) (megfelelő esetben),

a KN-kód,

7.

Az exportált egységek pontos mennyisége wattban kifejezve.

8.

Az igazolás száma és lejárata (a kibocsátást követő három hónappal).

9.

A CCCME azon tisztviselőjének neve, aki az igazolást kiállította, és a következő nyilatkozatot aláírta:

„Alulírott igazolom, hogy a jelen igazolást a kötelezettségvállalás szerinti értékesítést kísérő kereskedelmi számlán szereplő árunak az Európai Unióba történő közvetlen kivitele céljából, a [VÁLLALAT] által felajánlott és az Európai Bizottság által a 2013/707/EU végrehajtási határozattal elfogadott kötelezettségvállalás hatálya alatt és feltételei szerint állítottam ki. Kijelentem, hogy az igazolásban szereplő információk valósak és az igazolásban szereplő mennyiség nem haladja meg a kötelezettségvállalás küszöbértékét.”

10.

Dátum.

11.

A CCCME aláírása és bélyegzője.


V. MELLÉKLET

A dömpingellenes vám tárgyát képező, a vállalat által az Európai Unióban értékesített árukat kísérő kereskedelmi számlán a következőket kell feltüntetni:

1.

„DÖMPINGELLENES VÁM TÁRGYÁT KÉPEZŐ ÁRUT KÍSÉRŐ KERESKEDELMI SZÁMLA” cím.

2.

A kereskedelmi számlát kiállító vállalat neve.

3.

A kereskedelmi számla száma.

4.

A kereskedelmi számla kiállításának időpontja.

5.

Az a TARIC-kiegészítő kód, amelyet a számlán szereplő árunak az Európai Unió határán történő vámkezelése során használni fognak.

6.

Az áruk közérthető nyelven megfogalmazott, pontos leírása, valamint:

a termékkód (PCN),

a PCN műszaki leírása,

a vállalat termékkódszáma (CPC),

a KN-kód,

mennyiség (wattban kifejezett egységekben kell megadni)

7.

Az eladási feltételek megnevezése, többek között:

az egységár (egység=watt),

az alkalmazandó fizetési feltételek,

az alkalmazandó szállítási feltételek,

az összes engedmény és kedvezmény.

8.

A kereskedelmi számlát kiállító vállalat tisztviselőjének neve és aláírása.


5.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 325/66


A TANÁCS 1239/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. december 2.)

a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 15. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság által a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatra,

mivel:

1.   AZ ELJÁRÁS

1.1.   Az eljárás megindítása

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) 2012. november 8-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) szubvencióellenes eljárás megindítását jelentette be a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan.

(2)

A szubvencióellenes eljárás megindítására azt követően került sor, hogy 2012. szeptember 26-án az EU ProSun (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be a kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik teljes uniós termelésének ebben az esetben több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az említett termék támogatásáról és az abból eredő jelentős kárról, amelyet a Bizottság elegendőnek tekintett az eljárás megindításának indoklásához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindítását megelőzően, és az 597/2009/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban értesítette a Kínai Népköztársaság kormányát (a továbbiakban: a kínai kormány), hogy dokumentumokkal megfelelően alátámasztott panasz érkezett hozzá, amely szerint a Kínából származó kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik támogatott behozatala jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság konzultációt kezdeményezett a kínai kormánnyal annak érdekében, hogy a panasz tartalma tekintetében tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadott megoldást találjanak. A kínai kormány elfogadta a felkérést, és ezt követően megtartották a konzultációkat. A konzultációk során a felek nem találtak kölcsönösen elfogadott megoldást. Ugyanakkor kellő mértékben figyelembe vették a kínai kormánynak a panaszban szereplő rendszerek kiegyenlíthetőségének hiányával kapcsolatos észrevételeit. A konzultációkat követően a kínai kormány beadványokat nyújtott be.

1.2.   Párhuzamosan folyó dömpingellenes eljárás

(4)

A Bizottság 2012. szeptember 6-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (3) bejelentette a Kínából származó kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) Unióba irányuló behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(5)

2013. június 6-án a Bizottság az 513/2013/EU bizottsági rendelettel (4) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára (a továbbiakban: ideiglenes dömpingellenes rendelet).

(6)

Az e szubvencióellenes vizsgálat, illetve a párhuzamosan folyó dömpingellenes vizsgálat keretében végzett kárelemzések az uniós gazdasági ágazat ugyanazon meghatározására, az ágazatot képviselő ugyanazon uniós gyártókra és ugyanazon vizsgálati időszakra épülnek, és eltérő megállapítás hiányában ugyanazon következtetésekhez vezettek. Ez megfelelőnek tűnt a kárelemzés racionalizálása és a mindkét eljárásban egybehangzó megállapítások elérése szempontjából. Ezért a kárral kapcsolatban bármelyik eljárás során tett észrevételeket mindkét vizsgálatban figyelembe vették.

1.3.   Nyilvántartásba vétel

(7)

A panaszos szükséges bizonyítékokkal alátámasztott kérelmére a Bizottság 2013. március 1-jén elfogadta a 182/2013/EU bizottsági rendeletet (5), amely a Kínából származó vagy a Kínában feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára 2013. március 6-tól nyilvántartásba-vételi kötelezettséget vezet be.

(8)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a behozatal nyilvántartásba vételét előíró határozat megalapozatlan volt, mivel nem teljesültek az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételek. Ezen állításokat ugyanakkor nem támasztották alá, és azok nem is alapulnak tényszerű bizonyítékokon. A behozatal nyilvántartásba vételéről szóló határozat meghozatalakor a Bizottság elegendő meggyőző bizonyítékkal rendelkezett, amely indokolta a behozatal nyilvántartásba vételét, ilyen volt különösen a mind az abszolút értékben kifejezett behozatalban, mind a piaci részesedésben bekövetkezett jelentős növekedés. Ezért az erre vonatkozó állításokat el kellett utasítani.

1.4.   Az eljárásban érintett felek

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az ismert kínai exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat és az ismert importőröket. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban tudassák, és meghallgatást kérjenek a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül.

(10)

Figyelembe véve azt, hogy láthatóan sok exportáló gyártó, uniós gyártó és független importőr érintett, a Bizottság minden ismert exportáló gyártót és független importőrt felkért arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően szolgáltasson alapinformációkat az alábbi (38) preambulumbekezdésben meghatározott vizsgálati időszakban végzett, az érintett termékre vonatkozó tevékenységéről. Ezt a tájékoztatást a Bizottság az alaprendelet 27. cikke alapján kérte annak érdekében, hogy el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor ki tudja választani a mintákat. A Bizottság a kínai hatóságokkal is konzultációt folytatott.

a)   Mintavétel az exportáló gyártók körében

(11)

Kezdetben 121 kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport szolgáltatta a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő vállalatok a teljes kínai export volumenének 80 %-át képviselik. Az exportáló gyártóktól kapott információk alapján és az alaprendelet 27. cikkével összhangban a Bizottság először hét exportáló gyártóból vagy exportáló gyártók csoportjából álló mintát javasolt.

(12)

A hét vállalatcsoportból álló kiválasztott minta a következőkből tevődik össze: a modulok terén legnagyobb exportvolumennel rendelkező három együttműködő exportőr, az elemek terén legnagyobb exportvolumennel rendelkező két együttműködő exportőr, illetve a lemezek terén legnagyobb exportvolument felmutató két együttműködő exportőr. Az e csoportok, valamint a mintában nem szereplő összes együttműködő exportáló gyártó számára nyújtott támogatás szintjének az alaprendelet 15. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírtak szerinti meghatározása az exportáló gyártók e hét csoportjából álló mintán alapul. Az alábbi (46) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság a vizsgálat végleges szakaszában kivette a termékkörből a lemezeket. Egyes vállalatokat azért választották be a mintába, mert a lemezek terén a legnagyobb exportvolumennel rendelkeztek. Ugyanakkor figyelembe véve azt a tényt, hogy a Bizottság már vizsgálta ezeket a vállalatokat, ellenőrizte az általuk benyújtott adatokat, valamint tekintettel arra, hogy e vállalatok jelentős mennyiségben exportálnak modulokat és/vagy elemeket, nem tűnt szükségesnek a minta módosítása.

(13)

A mintába felvett exportáló gyártók számát végül nyolc vállalatban/csoportban határozták meg. Ez azért történhetett így, mert noha eredetileg a Jinko Solar Co. Ltd-t és a Renesola Jiangsu Ltd-t egymással kapcsolatban álló vállalkozásnak tekintették, később megállapítást nyert, hogy nem azok.

b)   Mintavétel az uniós gyártók esetében

(14)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Az uniós gyártókból álló ideiglenes minta kiválasztásáról valamennyi ismert uniós gyártót és gyártói szervezetet értesítettek. Az ideiglenes minta azon mintegy 215 uniós gyártó közül kiválasztott kilenc uniós gyártóból állt, amelyekről ismert volt, hogy a vizsgálat megindítása előtt hasonló terméket gyártottak, és amelyeket a rendelkezésre álló időn belül célszerűen megvizsgálható legnagyobb reprezentatív gyártási mennyiség alapján, az értékesítések volumene és a földrajzi elhelyezkedés figyelembevételével választottak ki. Biztosított volt, hogy a mintában vertikálisan integrált és nem integrált uniós gyártók is szerepelnek. Az érdekelt feleket is felhívták, hogy ismertessék az ideiglenes mintával kapcsolatos álláspontjukat.

(15)

Több érdekelt fél a következő kifogásokat vetette fel az uniós gyártók ideiglenes mintájával kapcsolatban:

i.

Néhány érdekelt bejelentette, hogy az ideiglenesen kiválasztott mintával kapcsolatban nem közöltek elegendő információt ahhoz, hogy a javasolt mintával kapcsolatban érdemi észrevételeket tegyenek. Bírálták különösen, hogy bizalmasan kezelték az uniós gyártók kilétét, és tájékoztatást kértek arról, hogy a mintában szereplő uniós gyártók melyik tagállamokban találhatók, továbbá hogy a kiválasztott uniós gyártók milyen részesedéssel rendelkeznek a fotovillamos modulok és az elemek teljes gyártási mennyiségében, valamint a mintában szereplő egyes vállalatok, illetve a minta egésze által képviselt gyártási és értékesítési százalékos arányról.

ii.

A mintavételre használt módszert amiatt vitatták, hogy az „összemos három különböző lépést”, jelesül a vizsgálat megindításának támogatását, az uniós gazdasági ágazat meghatározását és a mintavételt. Ezért azt állították, nem volt egyértelmű az, hogy az uniós gazdasági ágazat már a minta kiválasztásakor meghatározásra került-e, és ennélfogva a mintát reprezentatívnak lehetett-e tekinteni. Az uniós gazdasági ágazat mintavételi szakaszban történő meghatározásának hiánya meggátolta az érdekelt feleket az ideiglenes minta reprezentativitásának és ennélfogva annak ellenőrzésében, hogy e minta alapján helyesen lehetett-e értékelni az uniós gazdasági ágazatnak az alábbi (38) preambulumbekezdésben meghatározott vizsgálati időszak alatti helyzetét. Állították továbbá, hogy helytelen volt az ideiglenes mintát azon az alapon kiválasztani, hogy az uniós gyártók milyen válaszokat adtak a vizsgálat megindításának támogatása tekintetében.

iii.

Állították azt is, hogy az ideiglenes mintát pusztán azon vállalatok alapján választották ki, amelyek hangot adtak a tárgybeli vizsgálat támogatásának.

iv.

Egy fél azt állította, hogy mivel az ideiglenes mintában vertikálisan integrált vállalatok is szerepelnek, az elemek gyártási mennyiségét akár kétszer-háromszor is számításba vehették, ami megkérdőjelezi a minta reprezentativitását. Kérték, hogy a vertikálisan integrált gyártók vonatkozásában csak a modulok gyártási mennyiségét vegyék figyelembe, az elemekét ne.

v.

Ugyanez a fél azt állította, hogy a mintavétel alapját képező adatok legalább részben megbízhatatlanok voltak, ami az ideiglenes minta egészének reprezentativitására is hatást gyakorolhatott.

vi.

Egy fél megadta az állítólag hasonló terméket gyártó további mintegy 150 uniós gyártó listáját, azt állítva, hogy ezeket is figyelembe kellett volna venni az uniós gyártók mintájának kiválasztásakor.

(16)

A felek által hivatkozott érvekkel kapcsolatban a következőket kell rögzíteni: Az uniós gyártók a megtorlás kockázatára tekintettel kérték kilétük bizalmas kezelését. Valóban voltak az uniós gyártók ellen irányuló olyan fenyegetések, miszerint vállalkozásukat az Unión belül és azon kívül is kár fogja érni. A Bizottság megítélése szerint e kérések kellően megalapozottak voltak ahhoz, hogy helyt adjon azoknak. A mintába felvett egyes uniós gyártók telephelyének, illetve gyártási vagy értékesítési részesedésének megadása könnyen felfedhetné az érintett gyártó kilétét, és az erre vonatkozó kéréseket el kellett utasítani.

(17)

A Bizottság nem „mosta össze” az eljárás megindítása támogatásának meghatározását, az uniós gazdasági ágazat meghatározását és az ideiglenes minta kiválasztását, mivel ezek a lépések egymástól függetlenek maradtak, és azokról külön született döntés. Nem nyert igazolást, hogy az uniós gyártók által megadott gyártási és értékesítési adatoknak a vizsgálat megindításának támogatásával összefüggésben történő felhasználása milyen mértékben érintette a minta reprezentativitását. Az eljárás megindításakor az uniós gazdasági ágazatot valóban ideiglenes jelleggel határozták meg. Az uniós gyártókra vonatkozó összes információ felhasználásra került – beleértve a panaszban megadott információkat és az uniós gyártóktól, illetve más felektől a vizsgálat megindítása előtt begyűjtött adatokat is – az alábbi (38) preambulumbekezdésben meghatározott vizsgálati időszakra vonatkozó teljes uniós termelés ideiglenes meghatározásakor.

(18)

A minta meghatározásához a vizsgálat támogatására vonatkozó kérdésre válaszoló összes uniós gyártót figyelembe vették, függetlenül attól, hogy a vizsgálatot támogatták, ellenezték vagy erről nem nyilvánítottak véleményt. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(19)

Az ideiglenes minta kiválasztásakor mérlegelést nyert a kétszeres/háromszoros számbavétel kérdése. Úgy tűnt, hogy a vertikálisan integrált uniós gyártók elemgyártásának és -értékesítésének kizárása következtében az elemtermelés szabad piacon értékesített részét sem vennék figyelembe. Ezért úgy ítélték meg, hogy az elemek teljes gyártási mennyiségből való kizárása nem feltétlenül eredményezte volna a minta nagyobb fokú reprezentativitását. A minta reprezentativitása továbbá nemcsak a gyártási mennyiség alapján került meghatározásra, hanem a földrajzi kiterjedés, illetve a vertikálisan integrált és nem integrált gyártók kiegyensúlyozott jelenléte alapján is. A gyártási mennyiség relatív reprezentativitása a hasonló termékek minden egyes típusa szintjén kiszámításra került. Ezen az alapon úgy ítélték meg, hogy az ideiglenes minta kiválasztására használt módszertan ésszerű volt, ennélfogva a minta reprezentatívnak minősül a vizsgált termék egészének uniós gazdasági ágazata tekintetében. Emiatt ezt az állítást elutasították. Az adatok megbízhatóságát illetően: a minta kiválasztása a mintavételkor rendelkezésre álló információk alapján történt, az alaprendelet 27. cikkében előírtak szerint. A vizsgálat megindításának alátámasztására felhasznált adatok megbízhatóságát illetően a vizsgálat nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy a vizsgálat megindítása előtt gyűjtött adatokkal kapcsolatban lényeges hiányosságok álltak fenn. Ezért ésszerűen feltételezhető, hogy az ideiglenes minta kiválasztásának alapja kellően megbízható volt. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(20)

A további mintegy 150 uniós gyártó listáját illetően meg kell jegyezni, hogy ezt az információt jóval az érdekelt felek részére az ideiglenes minta kiválasztására vonatkozó észrevételeik benyújtására, illetve az uniós gyártók mintába való felvételre való jelentkezésre megadott határidőn túl nyújtották be. Ezen túlmenően az ezen a listán szereplő mintegy 30 uniós gyártóról a Bizottságnak a minta kiválasztásakor ténylegesen tudomása volt. Továbbá a minta kiválasztásakor figyelembe vettek minden olyan uniós gyártót, amely az eljárás megindításáról szóló értesítés közzététele után jelentkezett. Ezen az alapon a minta reprezentativitása nem érintett. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(21)

Az észrevételek beérkezését követően a minta összetételét felülvizsgálták az arra vonatkozó jelek miatt, hogy a kiválasztott egyik vállalat nem képes a teljes körű együttműködésre. A minta reprezentativitásának megőrzése érdekében egy további uniós gyártót választottak ki. A módosított minta így tíz vállalatból állt, amelyeket a rendelkezésre álló időn belül célszerűen megvizsgálható, a gyártás minden szintje vonatkozásában a legnagyobb reprezentatív volumen alapján választottak ki, figyelembe véve az uniós piaci értékesítés volumenét és a földrajzi elhelyezkedést. Miután az érintett termékek meghatározásából és így a vizsgálat hatálya aló kizárták a lemezeket (lásd alább a (42)–(46) és a (349) preambulumbekezdést), a minta nyolc vállalatot foglalt magában. Ennek következtében a figyelembe vett uniós gyártók módosított mintája a teljes uniós termelés százalékában kifejezve a modulgyártók 18–21 %-át és az elemgyártók 17–24 %-át képviseli, és lefedi a vertikálisan integrált és nem integrált gyártókat egyaránt. Tekintve, hogy a pontos százalékos arány lehetővé tenné a fent említett további uniós gyártó termelési volumenének kiszámítását, és így kilétének meghatározását, a pontos százalékos arányok nem tehetőek közzé.

(22)

A Bizottságnak az e szubvencióellenes eljárásban a mintavételhez szükséges információt szolgáltató uniós gyártók megegyeznek azokkal az uniós gyártókkal, amelyek a párhuzamosan folyamatban lévő dömpingellenes vizsgálat során megadták a megfelelő tájékoztatást. Emellett a dömpingellenes vizsgálat során a végső mintába felvett valamennyi uniós gyártó megadta a vonatkozó információkat e szubvencióellenes vizsgálatban, ami lehetővé tette a Bizottság számára a mintavételt. Ezért helyénvalónak tűnt, hogy mindkét eljárásban az uniós gyártók ugyanazon mintáját alkalmazzák.

(23)

A kínai kormány megismételte azt az állítását, hogy a panaszosok és a mintába felvett uniós gyártók nevének bizalmas kezelése nem indokolt. Amint azt az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdése kimondja, az uniós gyártók a megtorlás kockázatára tekintettel kérték kilétük bizalmas kezelését. A Bizottság megítélése szerint e kérések kellően megalapozottak voltak ahhoz, hogy helyt adjon azoknak. A megtorlás kockázatának alátámasztása céljára a Bizottságnak átadott információk nem hozhatók nyilvánosságra harmadik felek számára, mivel az ilyen közzététel aláásná a bizalmas adatkezelésre irányuló kérés célját. Ezen túlmenően egy esetben, amikor a kínai kormány jelentésének megfelelően az egyik uniós gyártó felülvizsgálta álláspontját és az ideiglenes rendelet elleni bírósági kereset benyújtásával felfedte kilétét, a továbbiakban nem tehető közzé az anonimitás biztosításának alapjául szolgáló információ, mivel a gyártó kiléte ismertté vált.

(24)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamara (a továbbiakban: CCCME) megismételte az uniós gyártókból álló ideiglenes minta kiválasztásához alkalmazott módszerről szóló érveit. Különösen állítja, hogy az intézmények 120 gyártót nem vettek figyelembe. A Bizottság az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdésében már kitért erre a kérdésre. Ezen túlmenően az intézmények ellenőrizték az említett felsorolásban szereplő vállalatok tevékenységét. Kiderült, hogy a felsorolásban többnyire kínai, taiwani és indiai telepítéssel foglalkozók, viszonteladók, kapcsolódó importőrök és egy kapcsolódó exportőr szerepel. A felsorolással tehát nem volt megfelelően igazolható, hogy az intézmények jelentős számú uniós gyártót nem vettek figyelembe. Továbbá a CCCME a teljes uniós termelést nem cáfolta alternatív számadatokkal, és arra vonatkozóan sem nyújtott be bizonyítékot, hogy az adatok hatást gyakorolhattak a minta reprezentativitására, mivel a Bizottság akkor sem vette volna fel a mintába az állítólagos további uniós gyártók egyikét sem, ha tudott volna azok létezéséről.

c)   Mintavétel a független importőrök körében

(25)

A panaszos által beterjesztett azon mintegy 250 független importőr közül, amelyekkel a Bizottság kapcsolatba lépett, húsz fél töltötte ki az eljárás megindításáról szóló értesítéshez csatolt mintavételi formanyomtatványt, közülük tizenkettő a modulok, egy az elemek tekintetében. Ezen felül hét másik fél jelentkezett, de ezek közlésük szerint nem foglalkoznak az érintett termék behozatalával vagy viszonteladásával. A mintát az alaprendelet 27. cikkével összhangban választották ki, és az a rendelkezésre álló idő alatt célszerűen kivizsgálható lehető legnagyobb reprezentatív mennyiségű behozatalon alapult. Ezért a független importőrök mintája a modulok vonatkozásában két, az elemek vonatkozásában pedig egy importőrből állt, az érintett országból származó teljes behozatal mintegy 2–5 %-át képviselve. A kitöltött kérdőív beérkezése után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a három importőr közül kettőnek a főtevékenysége valójában napelemes berendezések telepítése, és nem az érintett termékekkel való kereskedelem volt. Egy másik importőr esetében modulimportőri és nem elemimportőri tevékenységről volt szó. A kitöltött kérdőívben megadott információk minősége mindazonáltal nem volt kielégítő ahhoz, hogy ezen importőrt fel lehessen venni a független importőrökkel kapcsolatos elemzésbe. Ráadásul a vizsgálat megállapította, hogy az érintett termék uniós piacra történő behozatalára többnyire a kínai exportáló gyártókhoz kapcsolódó vállalatokon, telepítőkön vagy projektfejlesztőkön keresztül került sor.

(26)

A Bizottság azt követően, hogy a párhuzamosan zajló dömpingellenes eljárásban ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket szabott ki, további importőrökkel lépett kapcsolatba, amelyek már az eljárás megindításának szakaszában együttműködtek a vizsgálatban azáltal, hogy alapinformációkat közöltek a vizsgált termékkel kapcsolatos, a vizsgálati időszakban zajló tevékenységeikről, az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően. Ennek az volt a célja, hogy megállapítsák, hogy a független importőrök mintája növelhető-e. Hat, az érintett termékkel kereskedő (azaz azt beszerző és viszonteladó) vállalatnak minősülő vállalat jelentkezett; ezek hajlandóak voltak arra, hogy a továbbiakban is együttműködjenek a vizsgálatban. A hat vállalatból öt válaszolt határidőn belül. Az öt beérkezett válaszból mindössze három volt kielégítő mértékben teljes és érdemben értékelhető. Ennek alapján a független importőrök mintáját a modulok vonatkozásában négy, az érintett országból származó teljes behozatal mintegy 2–5 %-át képviselő importőrre bővítették ki. A többnyire kis- és középvállalkozásokból álló független importőrök szerkezeti felépítéséből adódóan nem volt lehetőség a behozatalt nagyobb arányban képviselő minta létrehozására, mivel korlátozott erőforrások álltak az intézmények rendelkezésére.

d)   Kitöltött kérdőívek és ellenőrzés

(27)

A Bizottság kérdőíveket küldött Kína képviselőinek (ideértve a Kínai Fejlesztési Banknak, a Kínai Export-import Banknak, a Kínai Központi Banknak, a Sanghaji Banknak, a Sinosure-nak, más fontos pénzügyi intézményeknek és a vizsgálati időszakban az érintett ágazatba nyersanyagot beszállító, állami tulajdonú poliszilícium-, üveg-, és alumíniumgyártónak küldött egyedi kérdőíveket), a mintába felvett nyolc kínai exportáló gyártónak, más kínai exportáló gyártóknak, amelyek ezt kérték, valamint a mintába felvett uniós gyártóknak, a mintába felvett független importőröknek, az upstream és downstream gazdasági szereplőknek és szövetségeiknek, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkeztek. A Bizottság kapcsolatba lépett egy reprezentatív fogyasztói szervezettel is.

(28)

Válasz a kínai kormánytól, a mintába felvett valamennyi kínai exportáló gyártótól és a velük kapcsolatban álló vállalkozásoktól, öt egyedi vizsgálatot kérő exportáló gyártótól, a mintába felvett valamennyi uniós gyártótól, a mintába felvett valamennyi független uniós importőrtől, 21 upstream és downstream gazdasági szereplőtől és három szövetségüktől érkezett.

(29)

A Bizottság beszerzett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás, az ebből eredő károkozás és az uniós érdek megállapításához szükségesnek ítélt. Ellenőrző látogatásokra került sor a következő állami hatóságok és pénzügyi intézmények, mintába felvett vállalatok, egy független importőr, két upstream és négy downstream gazdasági szereplő, szövetségeik és egy független tanácsadó cég telephelyén:

a)

a Kínai Népköztársaság kormánya

Kínai Kereskedelmi Minisztérium, Peking, Kína

Huaxia Bank, Peking, Kína

Kínai Fejlesztési Bank, Peking, Kína

Kínai Export-import Bank, Peking, Kína

Kínai Export- és Hitelbiztosítási Vállalat (SINOSURE), Peking, Kína

b)

Uniós gyártók

nyolc, mintába felvett uniós gyártó

c)

Exportáló gyártók csoportjai (és a velük kapcsolatban álló vállalkozások) Kínában

Changzhou Trina Solar Energy Co. Ltd., Kína

Delsolar (Wujiang) Ltd., (Wujiang) Co. Ltd., Kína

Jiangxi LDK Solar Hi-tech Co. Ltd., Kína

JingAo Group, Kína

Wuxi Suntech Power Co. Ltd., PRC Power Co. Ltd., Kína

Yingli Green Energy Holding Company, Kína

Zhejiang Yuhui Solar Energy Source Co. Ltd., és Renesola Jiangsu Ltd., Kína

Jinko Solar Co. Ltd., Kína

d)

Független uniós importőr

IBC SOLAR AG, Bad Staffelstein, Németország

e)

Upstream gazdasági szereplők

Roth & Rau AG, Hohenstein-Ernsthal, Németország

WACKER Chemie AG, Burghausen, Németország

f)

Downstream gazdasági szereplők

Juwi Solar GmbH, Worrstadt, Németország

ValSolar SL, Badajoz, Spanyolország

Jayme de la Costa, Pedroso, Portugália

Sunedison, Spain Construction, Madrid, Spanyolország

g)

Szövetségek

Az Európai Fotovillamos Ágazat Szervezete (European Photovoltaic Industry Association – EPIA), Brüsszel, Belgium

h)

Független tanácsadó

Europressedienst, Bonn, Németország

(30)

Az érdekelt felek valamennyi észrevételét megfontolták, és indokolt esetben figyelembe vették.

(31)

Az importőröket és az upstream és downstream gazdasági szereplőket képviselő Association for Affordable Solar Energy (Egyesület a Megfizethető Napenergiáért – AFASE) megkérdőjelezte az Europressedienst telephelyén tett látogatás jogalapját, és azt állította, hogy a független tanácsadó nem az alaprendelet 26. cikke értemében vett érdekelt fél. Ugyanakkor a megállapításoknak lehetőség szerint megbízható és ellenőrizhető adatokon kell alapulniuk. Az Europressedienst szerződés alapján nyújtott tájékoztatást makrogazdasági mutatókról. A Bizottság a megfelelő ügyintézés elvének érdekében végzett helyszíni ellenőrzést a telephelyen, hogy meggyőződjön azon adatok megbízhatóságáról és helytállóságáról, amelyekre megállapításait építette.

(32)

A kínai kormány azt állította, hogy az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános iratokhoz történő hozzáféréssel kapcsolatban sérült a védekezéshez való joga, mivel i. a nem bizalmas jellegű iratokból információk hiányoztak „megfelelő indok” megjelölése vagy kellően részletes összefoglalók biztosítása, illetve kivételes esetben a nem bizalmas jellegű összefoglaló benyújtása elmulasztásának indokolása nélkül, ii. hiányzott az egyik uniós gyártó teljes kitöltött kérdőívének nyilvános változata és iii. az uniós gyártók kitöltött kérdőíveinek nyilvános változatait túlzott késéssel tették elérhetővé az érdekelt felek számára.

(33)

i. A nyilvános iratokon belüli hiányzó adatokra vonatkozó állítás tekintetében az érdekelt fél nem határozta meg pontosan, hogy mely információkra hivatkozott. ii. Helytelen volt az az állítása, amely szerint egy teljes kitöltött kérdőív nyilvános változatát nem tették elérhetővé. iii. A mintába felvett uniós gyártók nyilvános kitöltött kérdőívei közzétételének késedelmeit illetően korábban kifejtették az érdekelt fél számára, hogy a kérdőíveket csak az összefoglalóik teljességének és megalapozottságának ellenőrzését követően adták hozzá a nyilvános iratokhoz. Az uniós gyártók anonimitáshoz való jogának biztosítása érdekében azt is megállapították, hogy a kérdőívek nyilvános változatai valóban nem fedték fel az érintett uniós gyártó kilétét. Egyes esetekben ezért a benyújtó feleknek szükség szerint javítaniuk kellett a nyilvános változatokat, mielőtt azokat más érdekelt felek számára elérhetővé lehetett volna tenni.

(34)

Mindenesetre úgy ítélik meg, hogy ez semmilyen módon nem érintette az érdekelt felek védekezéshez való jogát. A Bizottság valamennyi érdekelt fél számára lehetővé tette, hogy a betekintésre szánt nyilvános iratokban foglalt információkra időben választ adjanak ahhoz, hogy észrevételeiket – amennyiben azok megalapozottak és indokoltak – a vizsgálat következtetéseinek levonása előtt a Bizottság figyelembe vehesse. Az érdekelt félnek minden lehetősége megvolt arra, hogy a mintába felvett uniós gyártók kérdőíveire vonatkozóan az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatalt követően is észrevételeket tegyen. Ennélfogva, ha a nyilvánosságra hozatal, illetve az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános iratokhoz való hozzáférés eltérő jogszabályi rendelkezéseken alapul is, megjegyzendő, hogy bőséges lehetőség állt az érdekelt felek rendelkezésére ahhoz, hogy a vizsgálat bármely résztvevője által közzétett információkkal kapcsolatos észrevételeket tegyenek. A fenti állítást ezért el kellett utasítani.

(35)

A későbbiekben valamennyi érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó kiegyenlítő vám elrendelésére kívánt javaslatot tenni (a továbbiakban: a végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(36)

Az érdekelt felek észrevételeit mérlegelték és indokolt esetben figyelembe vették.

1.5.   A végleges vámokkal kapcsolatos kötelezettségvállalás elfogadása

(37)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Bizottság módosított kötelezettségvállalásra irányuló ajánlatot kapott exportáló gyártóktól és a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamarától, amely magában foglalja a párhuzamosan zajló dömpingellenes vizsgálatot is. A Bizottság 2013/707/EU végrehajtási határozatával (2013. december 4.) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának megerősítéséről (6) megerősítette ennek a kötelezettségvállalásnak az elfogadását.

1.6.   Vizsgálati időszak és figyelembe vett időszak

(38)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2011. július 1. és 2012. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2009. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

2.   ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

2.1.   Az érintett termék

(39)

Az érintett terméket az eljárás megindítási szakaszában Kínából származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulokként vagy panelekként, valamint olyan típusú elemekként és lemezekként határozták meg, amelyeket kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használnak. Az elemek és lemezek vastagsága nem haladhatja meg a 400 μm-t. Ez a termék jelenleg az ex 3818 00 10, ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és az ex 8541 40 90 KN-kód alá tartozik.

(40)

A következő terméktípusok nem tartoznak az érintett termék fogalmába:

olyan, hatnál kevesebb elemből álló, hordozható napelemes töltő, amely készülékek elektromos energiával való ellátását biztosítja, illetve elemtöltőként működik,

fotovillamos vékonyréteg termékek,

olyan kristályos szilícium fotovillamos termékek, amelyeket tartósan integráltak olyan elektronikus termékekbe, amelyeknek a funkciója nem a villamosenergia-termelés, és amelyek az integrált kristályos szilícium fotovillamos elem(ek) által termelt villamos energiát felhasználják.

2.2.   Hasonló termék

(41)

A vizsgálat szerint az érintett termék és az Unióban az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített termékek alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságai, valamint alaprendeltetése azonos. Ezért ezeket a termékeket az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló terméknek tekintik.

2.3.   A termékkört érintő kérelmek

2.3.1.   A lemezek kizárása

(42)

Az érdekelt felek azt állították, hogy a lemezeket ki kell venni a termékkörből, mivel a lemezek alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságai eltérnek az elemek és modulok ilyen tulajdonságaitól. Az ideiglenes dömpingellenes rendelet kihirdetését megelőzően előterjesztett érvek mellett két további érvet is felhoztak a későbbiekben ebben a tárgyban.

(43)

Az érdekelt felek először is azt állították, hogy a lemezeket az elemgyártástól eltérő célokra lehet használni, nevezetesen integrált áramkörök és más mikroeszközök gyártására. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy e vizsgálat termékkörébe nem tartozik bele minden lemez, csak a „kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használatos”, és hogy ezek a lemezek „legfeljebb 400 mikrométer vastagságúak”. Jóllehet lemezek más alkalmazásokban is előfordulnak, a vizsgálat egyáltalán nem terjedt ki azokra a lemezekre, amelyeket más termékek, például integrált áramkörök gyártásához használnak. Emellett egyetlen, e más típusú lemezek piacán tevékenykedő gyártó, importőr vagy felhasználó sem jelentkezett azt állítva, hogy lemezeik nyilvántartásba vétel vagy ideiglenes dömpingellenes vámok hatálya alá tartoznának. Ezért megállapítható, hogy ezek az egyéb típusú lemezek nem tartoznak az e vizsgálat által érintett termékkörbe. Ez ugyanakkor azt mutatja, hogy a lemezek rendeltetése nem feltétlenül azonos az elemek és a modulok rendeltetésével.

(44)

Másodszor azt állították, hogy a feldolgozatlan lemez nem rendelkezik egyetlen olyan lényeges elektromos tulajdonsággal sem, amely megkülönbözteti a napelemeket és -modulokat más termékektől. A lemezek különösen nem képesek napfényből villamos energiát előállítani, ami a kristályos fotovillamos elemek és modulok elsődleges funkciója.

(45)

A vizsgálat szerint a lemez valóban csak akkor képes napfényből villamos energiát előállítani, ha elemmé alakítják. Az átalakítást olyan elemek működtetik, amelyek elnyelik a fényt, és azt kristályos szilícium segítségével villamos energiává alakítják. Ezek az elemek az elemben termelt villamos energia összegyűjtéséhez és továbbításához egy pozitív–negatív záróréteggel rendelkeznek. A modulok összeállításához az elemeket lapos vezetékkel vagy fémszalaggal kötik össze, és így elemláncot hoznak létre. Ezeket fóliák közé laminálják. Többnyire üveget használnak a felső oldalon, az alsón pedig polimer hátfóliát. A helyszíni (pl. tetőre történő) felszereléshez rendszerint kereteket készítenek. A modul felszerelhető inverterrel is.

(46)

Mindent egybevetve, a termékek eltérő alapvető fizikai és műszaki tulajdonságai alapján – amelyeket a vizsgálat során többek között a napfényből villamos energia előállítására való képességként határoztak meg – a Bizottság megállapította, hogy a lemezeket ki kell venni az érintett termékek meghatározásából, és így a vizsgálat hatálya alól.

2.3.2.   Fizikai, kémiai és műszaki jellemzők, valamint rendeltetés

(47)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a vizsgálat nem fedhet le két, eltérő fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkező terméket, ennélfogva a modulok és az elemek tekintetében két külön vizsgálatot kellene végezni. Állították továbbá, hogy nem egyértelmű az, hogy a vizsgálat egyetlen termékre vagy két külön termékre vonatkozik-e, ezért érdekeik védelmi lehetősége nem teljes körű.

(48)

Az elem- és modulgyártás eltérő gyártási lépésekből álló, egységes gyártási folyamat. Az elemek határozzák meg a késztermék (azaz a modulok) tulajdonságait. A vizsgálat igazolta, hogy az elemgyártás közvetlenül és kizárólag a modulgyártást szolgálja; a modulok és az elemek azonos (a használt nyersanyagtól függő) fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alaprendeltetésük is azonos, azaz azokat a fotovillamos napenergia-rendszerekbe történő beépítés céljából értékesítik. A modulok teljesítménye közvetlenül kötődik az elemek teljesítményéhez.

(49)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben egyértelműen az szerepelt, hogy a vizsgált terméket a modulok és az elemek alkotják. Az érdekelt felek érdekvédelmi lehetősége ezért az érintett termék meghatározása alapján teljes körű volt. Emiatt az érvek elvetésre kerültek.

2.3.3.   Eltérő besorolás

(50)

Állították továbbá, hogy a modulok és az elemek nem tekinthetők egyetlen terméknek, mivel eltér azok nyolcjegyű KN-kódja, hatjegyű vámtarifa-alszáma, valamint a harmonizált rendszer szerinti négyjegyű vámtarifaszáma. E tekintetben megjegyzendő, hogy mind az elemek, mind a modulok bejelenthetők a 8541 40 90-es vámtarifaszámon, míg a 8501-es besorolás alá tartozó vámtarifaszámok általában a villamos generátorokra, és nem kifejezetten a napenergiát hasznosító termékekre vonatkoznak. Ezen indokok alapján a Bizottság az érvelést elutasította.

2.3.4.   Az elemek hozzáadott értéke

(51)

Több fél azt állította, hogy a modulok értékének legjelentősebb részét az elemek átalakítási folyamata során létrejövő hozzáadott érték adja, ezért az elemeket külön terméknek kell tekinteni.

(52)

A vizsgálat megállapította, hogy az elemgyártás a gyártási folyamat technológiailag legkifinomultabb része. Igazolta azonban azt is, hogy a két gyártási lépés egymásra épül, és a hozzáadott érték nem a gyártási folyamat egy adott szakaszára összpontosul, hanem az egész gyártási folyamatra kiterjed. Emiatt az érv elvetésre került.

2.3.5.   Külön kereskedői piac

(53)

Több fél azt állította, hogy a moduloknak és az elemeknek külön kereskedői piacuk van, emiatt azokat eltérő termékként kellene kezelni, amit igazol az a tény is, hogy számos gyártó nem része a vertikális integrációnak.

(54)

A modulok és az elemek nem tekinthetők olyan külön termékeknek, amelyeknek az ára csak a piaci tényezők függvényében változik. Áraik valójában szoros összefüggésben vannak a poliszilícium árával, és ez utóbbi befolyásolja azokat. Hasonlóképpen – a fenti (49) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az érintett termék különféle lépésekből álló, egyetlen gyártási folyamat keretében készül. Az a tény, hogy egyes gyártók a vertikális integrációnak nem részei, kizárólag üzleti döntések és a méretgazdaságosság eredménye, és ezt a következtetést nem érinti. Emiatt ezt az érvet el kellett vetni.

2.3.6.   Rendeltetés és helyettesíthetőség

(55)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a modulokat és az elemeket eltérő termékként kell kezelni, tekintve eltérő rendeltetésüket és azt, hogy egymással nem helyettesíthetők.

(56)

Amint az fentebb említésre került, a vizsgálat igazolta, hogy az elem- és modulgyártás folyamata egyetlen gyártási folyamat, ezért nem merülhet fel egyetlen gyártási folyamat különböző lépései között a helyettesíthetőség kérdése. Mindemellett a modulok és az elemek rendeltetése azonos: a napfény villamos energiává történő átalakítása, emiatt más alkalmazásokban nem használhatók.

2.3.7.   Forgalmazási csatornák

(57)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a modulok és az elemek forgalmazási csatornái nem azonosak, és emiatt azokat nem szabad egyetlen termékként kezelni. A vizsgálat igazolta, hogy a modulok és az elemek eltérő vagy hasonló forgalmazási csatornákon keresztül forgalmazhatók. Azonban az egy termékként való meghatározás fő kritériumai az azonos fizikai, kémiai és műszaki jellemzők, valamint az azonos rendeltetés. A fenti (47)–(49) preambulumbekezdésre figyelemmel megállapítható, hogy az eltérő forgalmazási csatornák emiatt nem minősülnek döntő szempontnak. Az érvet emiatt el kell vetni.

2.3.8.   Fogyasztói felfogás

(58)

Állították, hogy a modulok és az elemek a fogyasztói felfogás tekintetében is jelentősen eltérnek, és emiatt azokat nem szabad egyetlen termékként kezelni.

(59)

A fentiekhez hasonlóan az egy termékként való meghatározás fő kritériumai az azonos fizikai, kémiai és műszaki jellemzők, valamint az azonos rendeltetés. A fenti (47)–(49) preambulumbekezdésre figyelemmel megállapítható, hogy az eltérő fogyasztói felfogás emiatt nem minősül döntő szempontnak. Az érvet emiatt el kell vetni.

2.3.9.   Külön vizsgálat az elemek és a modulok esetében

(60)

Több érdekelt fél ismét rámutatott, hogy az elemek és a modulok nem azonos termékek, ezért azokat külön kell értékelni. A lemezektől eltérően azonban az elemek és a modulok alapvető tulajdonsága azonos, tehát képesek napfényből villamos energiát előállítani. Az érveket ezért elutasították.

(61)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr úgy érvelt, hogy az elemek önmagukban nem képesek villamos energia előállítására. Állítása szerint ehhez azokat modulokba kell beépíteni. Az egyes elemek azonban önmagukban is képesek napfényből – jellemzően 4 Watt – villamos energiát előállítani. Noha ez az árammennyiség nem feltétlenül elegendő a legtöbb olyan berendezés számára, amelyek esetében több elemből kell modult összeállítani, ez nem jelenti azt, hogy maga az elem ne rendelkezne eleve villamosenergia-termelő képességgel.

(62)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr továbbá azt állította, hogy az elem nem egyszerűen más típusú modulok, hanem teljesen különböző termékek. Valójában az elem a modul szerves alkotórésze. Mint ilyen, az elem nyilvánvalóan nem „teljesen különböző termék”, mivel a modulok és az elemek azonos alaptulajdonságokkal rendelkeznek, azaz a fenti (60) preambulumbekezdésben foglaltak szerint napfényből villamos energiát állítanak elő.

(63)

Ugyanez a fél kijelentette továbbá, hogy az uniós gyártók és a kínai exportőrök körében végzett mintavétel során figyelembe vették az elemek és a modulok közötti különbséget. Ennélfogva a modulok és az elemek tekintetében eltérő vámtételeket kellett volna megállapítani. Ezzel összefüggésben megerősítést nyert, hogy az uniós gyártók és a kínai exportőrök körében végzett mintavétel során figyelembe vették a modulok és az elemek közötti különbséget, amint az az ideiglenes dömpingellenes rendelet (10) és (14) preambulumbekezdésében olvasható. Ennek célja ugyanakkor kizárólag a minta reprezentativitásának biztosítása volt, így nem jelenti azt, hogy az elemek és a modulok nem tekinthetők egyetlen érintett terméknek, vagy hogy eltérő összegű vámot kell kivetni rájuk. Annak biztosítása érdekében, hogy a minta valamennyi terméktípus esetén reprezentatív legyen, a minta kiválasztása során mindenképpen különbséget kellett tenni az elemek és a modulok között. Ezen túlmenően, mivel némi bizonytalanság merült fel abban a tekintetben, hogy az elemeket és a modulokat egy terméknek vagy két külön terméknek kell tekinteni, a reprezentativitást mindkét lehetséges eredmény esetére biztosítani kellett.

(64)

Több exportáló gyártó állította, hogy mivel a kötelezettségvállalás eltérő minimális importárat és behozatali mennyiséget ír elő az elemekre és a modulokra, ez állítólag megerősíti, hogy a modulok és az elemek külön termékek, amelyek két külön vizsgálatot indokolnak. Az eltérő minimális importárak ugyanakkor csak azt jelzik, hogy az elemek és a modulok eltérő árakon értékesített, különböző terméktípuscsoportok. Ennélfogva eltérő árakat kell meghatározni ahhoz, hogy a minimális importár betölthesse a funkcióját.

(65)

Továbbá önmagában az a tény, hogy az elemek és a modulok eltérő terméktípuscsoportok, az érintett termék meghatározása szempontjából nem bír jelentőséggel. Az érintett termék fogalmának meghatározásához elegendő, ha a termékek alaptulajdonságai és rendeltetései azonosak legyenek, ami a modulok és az elemek esetében külön-külön a (46) és a (71) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően teljesül.

(66)

A kínai kormány úgy érvelt, hogy az elemek és a modulok egy érintett termékként való értékelése a fellebviteli testület által az Európai Közösségek – Azbeszt ügyben (7) meghatározott számos kritériumot nem vesz figyelembe. Ezek a kritériumok azonban nem az érintett termék, hanem a „hasonló termék” meghatározása céljából alkalmazandók. Ez azt jelenti tehát, hogy ezeket a kritériumokat a hasonló termék, például az uniós gazdasági ágazat által gyártott olyan hasonló termék meghatározásakor kell figyelembe venni, amelyet ezt követően a kínai exportáló gyártók által exportált érintett termékkel hasonlítanak össze. Az érintett termék meghatározása szempontjából ezért ezek a kritériumok nem relevánsak. Az intézmények mindenesetre megjegyzik, hogy az Európai Közösségek – Azbeszt ügyben alkalmazott kritériumoknak az ebben az ügyben érintett termékre történő alkalmazása nem vezetne eltérő eredményre. Az első és a második kritérium (tulajdonságok, jelleg és minőség, illetve rendeltetés) megfelel a fenti preambulumbekezdésekben említett fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságoknak, illetve a rendeltetésnek. A harmadik kritérium (fogyasztói igények és szokások) ebben az ügyben nem igazán alkalmazható, mivel az elemek a modulok szerves alkotórészei; a negyedik kritérium, a tarifális besorolás tekintetében meg kell jegyezni, hogy az elemek és a modulok egyaránt bejelenthetők a 8541 40 90-es vámtarifaszámon, míg a 8501-es besorolású vámtarifaszámok általában a villamos generátorokra és nem kifejezetten a napenergiát hasznosító termékekre vonatkoznak.

(67)

Más érdekelt felek úgy érveltek, hogy a Bíróság által korábbi ügyekben (8) kidolgozott kritériumok objektív alkalmazása alapján állítólag megállapítható, hogy a modulok és az elemek különböző termékek. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bíróság csupán néhány figyelembe vehető kritériumot jelölt meg – nem kötelező ezek mindegyikét valamennyi esetben figyelembe venni, mivel nem feltétlenül mindegyik releváns. Ezeket a kritériumokat az ideiglenes dömpingellenes rendelet (27) és (39) preambulumbekezdésében értékelték, ahol megállapítást nyert, hogy a jelenlegi ügy vonatkozásában számos kritérium nem releváns. A Brosmann ügyben ugyancsak mindössze három, relevánsnak ítélt kritérium alapján értékelték azt, hogy a különböző típusú cipők az „érintett termék” körébe tartoznak-e. Mivel az érdekelt felek nem indokolták, hogy a kritériumok objektív alkalmazása miért vonná maga után azt a megállapítást, hogy a modulok és az elemek különböző termékek, ez az érvelés nem fogadható el.

(68)

Ezenfelül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az elemek és a modulok alaprendeltetése azonos, azaz azokat a fotovillamos napenergia-rendszerekbe történő beépítés céljából értékesítik. A modulok teljesítménye közvetlenül kötődik az elemek teljesítményéhez, amint azt az ideiglenes dömpingellenes rendelet (28) preambulumbekezdése is kimondja.

(69)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a lemezek termékkörből való kizárása és a modulok elemekből történő előállításával járó jelentős mértékű feldolgozás miatt az az érv sem állja meg a helyét, hogy az elemek és a modulok rendeltetése azonos. Hozzátette továbbá, hogy a modulok és az elemek rendeltetésének azonosságára vonatkozó megállapítás azon a feltételezésen alapul, hogy a lemezek, a modulok és az elemek gyártási folyamata azonos.

(70)

Elsőként, téves az a megállapítás, hogy a modulok és az elemek rendeltetésének azonosságára vonatkozó értékelés a gyártási folyamaton alapul. Noha mindkét állítás szerepel az ideiglenes dömpingellenes rendelet (36) preambulumbekezdésében, ez nem jelenti azt, hogy az egyik megállapítás a másik feltételezésen alapul. A két állítást elválasztó „mindemellett” kifejezés egyértelművé teszi, hogy nincs közöttük ilyen összefüggés. Ezenfelül a két állítással a „Rendeltetés és helyettesíthetőség” címen belül két különböző kérdésre kívánnak utalni. A gyártási folyamatra vonatkozó első állítás a helyettesíthetőséghez, míg a második állítás a rendeltetéshez kapcsolódik. Ezért helytelen az a mögöttes vélekedés, hogy az elemek és a modulok rendeltetésének azonosságára vonatkozó megállapítás azon a feltevésen alapul, hogy a lemezek, a modulok és az elemek azonos gyártási eljárással készülnek.

(71)

Az elemek és a modulok tényleges rendeltetését illetően az érdekelt felek nem vitatják, hogy a modulokat és az elemeket a fotovillamos rendszerekbe történő beépítéshez értékesítik. Ezért megerősítést nyer az a megállapítás, hogy a modulok és az elemek rendeltetése azonos.

2.3.10.   Vékonyréteg termékek

(72)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az érintett termék fogalmába be kell vonni a fotovillamos vékonyréteg termékeket, és azzal érvelt, hogy ezek fizikai, kémiai és műszaki alaptulajdonságai, illetve alaprendeltetései azonosak.

(73)

A fotovillamos vékonyréteg termékek a termék meghatározásából egyértelműen kizárásra kerültek (lásd a fenti (40) preambulumbekezdést). Valójában a fotovillamos vékonyréteg termékek az érintett termékhez képest eltérő fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek. Gyártásukra eltérő gyártási folyamat keretében kerül sor, és nem kristályos szilíciumból készülnek, amely a modulok és az elemek előállításának fő alapanyaga. Átalakítási hatékonyságuk és hatásos teljesítményük alacsonyabb, emiatt nem használhatók ugyanolyan alkalmazásokban, mint az érintett termék. Emiatt az érveket el kellett vetni.

2.3.11.   Félkész termék

(74)

Állították továbbá, hogy az elemeket félkész alapanyag-terméknek kell tekinteni, míg a modulok készterméknek minősülnek, emiatt azokat nem szabad egyetlen termékként kezelni.

(75)

Amint az fentebb említésre került, az egy termékként való meghatározás fő kritériumai az azonos fizikai, kémiai és műszaki jellemzők, valamint az azonos rendeltetés. A fenti (47)–(49) preambulumbekezdésre figyelemmel megállapítható, hogy a félkész és a késztermék közötti különbség emiatt nem minősül döntő szempontnak. Az érvet emiatt el kell vetni.

2.3.12.   Napelemes töltők

(76)

Egy érdekelt fél kérte a kizárólag 12 voltos elemek töltésére szolgáló napelempanelek kizárását azon az alapon, hogy azok rendeltetése eltér a hálózati csatlakoztatásra szánt modulok rendeltetésétől, mivel sokkal alacsonyabb feszültséget termelnek, és emiatt hálózati csatlakoztatásra nem alkalmasak.

(77)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés szerint nem tartozik a vizsgált termékek körébe az olyan, hatnál kevesebb elemből álló, hordozható napelemes töltő, amely készülékek elektromos energiával való ellátását biztosítja, illetve elemtöltőként működik. A hat elemnél többet tartalmazó és csak elemtöltésre szolgáló modulok alaptulajdonságai és teljesítménye megegyezik a hálózati csatlakoztatásra alkalmas modulokéval. Ezek a hálózati csatlakoztatásra szánt modulokban lévő áramköröknél alacsonyabb feszültségű nyitott áramkört használnak. A vizsgálat megállapította, hogy az eltérés ellenére az ilyen típusú modulok a hálózathoz csatlakoztathatóak. Az alacsonyabb feszültség a méret és/vagy elemszám növelésével egyszerűen ellensúlyozható. Ezért az elem töltésére szánt, hatnál több elemből álló modulok az érintett termék fogalmába beletartoznak.

(78)

Az érdekelt felek azt is állították, hogy a „hatnál kevesebb elemből álló napelemes töltő” meghatározása túlságosan szűk, azt ki kellene terjeszteni hasonló funkciójú termékekre, amelyek nem tartoznak e meghatározás alá, például a hasonló méretű, de több kisebb elemet tartalmazó termékekre.

(79)

Emellett az érdekelt felek azt is állították, hogy a „szilícium fotovillamos termékek, amelyeket tartósan integráltak villamossági termékekbe” meghatározás is túlságosan szűk, mivel csak a villamossági készterméket zárja ki, míg a villamossági termékbe beépített napelemeket nem feltétlenül.

(80)

A különböző érdekelt felek által előterjesztett érvek elemzése valóban azt mutatja, hogy helyesebb e termékek kizárását a műszaki előírások és nem az elemek száma alapján meghatározni. Különösen megállapították, hogy az „IEC 61730-1 C alkalmazási osztály” szabvány meghatározásai megfelelőbben írják körül azokat a termékeket, amelyeket az intézkedés hatálya alól ki kellene venni.

(81)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a fent említett nemzetközi szabvány alapján történő kizárással kapcsolatos észrevételek érkeztek. Ezekben úgy érveltek, hogy a szabványra történő hivatkozás helyett indokoltabb lenne a kizárást a kimenő feszültség és a kimenő teljesítmény alapján meghatározni, a következők szerint: „legfeljebb 50 volt kimenő feszültséggel és legfeljebb 50 watt kimenő teljesítménnyel rendelkező, kizárólag azonos feszültség- és teljesítményjellemzőkkel bíró rendszerekben elemtöltőként közvetlenül alkalmazott modulok vagy panelek”. Ez az állítás elfogadható, és a kizárás megállapítása végül e meghatározás szerint történt.

2.3.13.   Tetőbe épített napmodul

(82)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy a vizsgált termékkörből ki kellene venni a tetőbe épített napmodulokat, mivel azok a napmodul és a tetőcserép vagy tetőpala funkcióit egyesítik. Ekként közvetlenül nem helyettesíthetők egy szabványos napmodullal.

(83)

A vizsgálat mindazonáltal azt mutatta, hogy mind a szabványos moduloknak, mind a beépített napmoduloknak ugyanazon villamossági előírásoknak kell megfelelniük. Továbbá annak ellenére, hogy a tetőbe épített napmodulok nem helyettesíthetők egyszerűen egy szabványos modullal, egy szabványos modul és tetőcserép vagy tetőpala együttes alkalmazásával viszont helyettesíthetők. Ezek a termékek tehát ugyanazon alapvető műszaki sajátossággal rendelkeznek, nevezetesen, hogy villamos energiát állítanak elő a napfényből. A hozzáadott funkció (amelyet máskülönben a tetőfedő anyag biztosít), nem tekinthető lényegesnek, és nem indokolja a tetőbe épített napmodulok termékkörből történő kizárását.

(84)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az érdekelt fél – általában a lábbelikről szóló ügyre (9), és különösen a különleges technológiával készült sportcipőkre (STAF) hivatkozva – azt állította, hogy a tetőbe épített napmodulok és a szabványos napmodulok közötti kétirányú helyettesíthetőség hiánya azt jelzi, hogy a tetőbe épített napmodulokat ki kell zárni az intézkedések hatóköréből. A STAF-típusú lábbelik kizárását azonban számos ok indokolta, és a Bíróság a Brosmann ügyben (10) a kétirányú helyettesíthetőség hiányát önmagában nem ítélte kellően megalapozott indoknak, ami megerősítette, hogy lényegesen különböző termékek, például a városi viseletre alkalmas cipők és a túracipők – különbségeik ellenére – tekinthetők egyetlen dömpingellenes vizsgálatban érintett terméknek.

(85)

Ezen túlmenően az érdekelt fél úgy érvelt, hogy az uniós termelés hiánya, valamint az, hogy az érdekelt fél szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal rendelkezik, állítása szerint megerősíti, hogy a tetőbe épített napmodulok innovatívak és minden más terméktől különbözők. Ismét az érdekelt fél által említett, lábbelikről szóló ügyre hivatkozva azonban a Bíróság a Brosmann ügyben kimondta, hogy „az ilyen típusú lábbelik közösségi gyártásának hiánya, illetve a szabadalom fennállása nem meghatározó”  (11). Így a szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbelik abban az ügyben érintett terméknek minősültek.

(86)

Az érdekelt fél továbbá azzal érvelt, hogy a tetőbe épített napmodulokat ki kell zárni az érintett termék fogalmából, mivel azokat a szabványos moduloknál jóval magasabb áron értékesítik. Ezenfelül a lábbelikről szóló ügyben a STAF-típusú lábbeliket bizonyos ár felett kizárták az érintett termék fogalmából. E tekintetben megjegyzendő, hogy a tetőbe épített napmodulok – a fenti (83) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – valóban egyesítik a napmodul és a tetőcserép vagy tetőpala funkcióit Az árak közvetlen összehasonlításának ezért nincs jelentősége, mivel a hozzáadott funkció természetesen magasabb árat eredményez.

(87)

Erre az érvelésre válaszul az érdekelt fél azt állította, hogy ezen érvelés alapján semmilyen esetben nem lehetne az árkülönbségre hivatkozni a termékkörből való kizárás további indokaként. Ez az értelmezés azonban túlságosan messzire mutat. Az előző preambulumbekezdésben foglaltak mindössze azt jelentik, hogy ebben a konkrét ügyben, amelyben a tetőbe épített modulok egyesítik az érintett termék és egy további termék (ebben az esetben a tetőcserép vagy tetőpala) funkcióit, az ár természetszerűen nem bír jelentőséggel. Ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy más esetekben az árkülönbség nem lehet hasznos tényező annak megállapítása során, hogy egy adott terméket ki kell-e zárni az érintett termék fogalmából.

(88)

Végül, az érdekelt fél azt állította, hogy a tetőbe épített napmodulok szállítója részére hozzáférést kell biztosítani a minimumárra vonatkozó kötelezettségvállaláshoz. A jelek szerint azonban a kínai exportőr nem működött együtt a vizsgálatban, és együtt nem működő félként nem jogosult a kötelezettségvállalásban való részvételre. Ezek a kérések ezért nem elfogadhatók.

2.3.14.   Mono- és multikristályos elemek

(89)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az Unióban nem gyártanak monokristályos elemeket, és hogy a monokristályos elemek általa történő kivitele nem versenyez az uniós gazdasági ágazattal. A vizsgálat ugyanakkor igazolta, hogy az Unióban igenis gyártanak monokristályos elemeket. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasította. Mindenesetre a Bíróság a Brosmann ügyben kimondta, hogy egy adott típusú termék közösségi gyártásának hiánya nem meghatározó.

2.3.15.   Az „ott feladott” kikötés

(90)

Egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy nem indokolt a vizsgálat hatályának kiterjesztése a Kínában „feladott” termékekre, mivel az ügyet csak a Kínából származó termékekkel szemben indították.

(91)

A Kínában feladott termékekkel ugyanakkor már az eljárás megindításának szakaszában foglalkoztak. Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5. pontja úgy szólt, hogy: „felkérjük azokat a vállalatokat, amelyek az érintett terméket a Kínai Népköztársaságból szállítják, de úgy gondolják, hogy ezen exportoknak egy része vagy az egésze vámjogilag nem a Kínai Népköztársaságból származik, hogy jelentkezzenek, és minden, a tárgyhoz tartozó információt közöljenek.” Ezért tehát egyértelmű, hogy a Kínából árut szállító valamennyi vállalatnak lehetősége volt együttműködni a vizsgálatban. Emellett, mivel a vizsgált termék gyakran tartalmaz különböző országokból származó összetevőket és alkatrészeket, a vizsgálat megindításáról szóló értesítés 5. pontja azt is megállapította, hogy „különleges rendelkezések fogadhatók el” e kérdés kezelésére.

(92)

Ezért tehát a Bizottság úgy tekinti, hogy valamennyi érintett gazdasági szereplő megfelelő tájékoztatást kapott arról, hogy adott esetben különleges rendelkezések fogadhatók el a Kínában feladott termékekkel kapcsolatban, és e feleket fel is kérték a vizsgálatban való együttműködésre. A vizsgálat hatályát tehát nem kiterjesztették a Kínában „feladott” termékekre, hanem azok már kezdetektől fogva a vizsgálat tárgyát képezték.

(93)

A nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek azt állították, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek a (91) preambulumbekezdésben említett rendelkezéseitől függetlenül a vizsgálat kizárólag a Kínából származó termékekre korlátozódott, és a Kínában feladott termékek hatását nem értékelte.

(94)

E tekintetben megjegyzendő, hogy az alábbi intézkedések történtek annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálat során ne csupán a Kínából származó termékeket, hanem a Kínában feladott valamennyi terméket értékeljék.

Az érintett terméket Kínából szállító valamennyi vállalatot felkérték, hogy a termékek eredetétől függetlenül jelentkezzenek a vizsgálatban.

Az eljárás megindításáról szóló értesítés A. mellékletében felkérték az exportőröket, hogy a vállalat által előállított valamennyi termékre vonatkozóan közöljenek információkat. Ezek az információk nem korlátozódtak a Kínából származó termékekre.

Ezen információk alapján, amelyek a termékek eredetétől függetlenül az Unióba irányuló összes kivitelt magukban foglalták, reprezentatív minta kiválasztására került sor.

A mintába felvett gyártók „az Európai Unióba exportáló gyártóknak” szóló kérdőívet kaptak, amelyben Kína „érintett országként”, és nem „származási országként” szerepelt. Ennélfogva egyértelmű volt, hogy eredetétől függetlenül valamennyi termék a vizsgálat tárgyát képezte.

(95)

Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a vizsgálat a Kínából származó vagy ott feladott valamennyi termékre kiterjedt, és hogy a vizsgálatnak többek között a támogatásra és a kárra vonatkozó megállapításai a Kínából származó vagy ott feladott valamennyi termékre vonatkoznak.

(96)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek azt állították, hogy a panasz kizárólag a Kínából származó napelempanelek, és nem a Kínában feladott termékek behozatalára vonatkozóan tartalmazott meggyőző bizonyítékot. E tekintetben tisztázni kell, hogy a panasz valóban a „Kínából érkező” termékekre utalt, amint az a kérelmező által benyújtott, bélyegzővel ellátott borítón látható. Ezen oldal előtt egy másik oldal is található az aktában, amelyen valóban a „Kínai Népköztársaságból származó” kifejezést tüntették fel. Ez az ügy ugyanakkor nem a panaszos által benyújtott dokumentumban szerepelt, hanem azt a bizottsági szolgálatok később borítóként illesztették az aktába, amelyen a panasz címének megismétlése helyett a vizsgálat nevét tüntették fel. Ezért úgy tekinthető, hogy a panasz valamennyi Kínából érkező terméket magában foglalt, függetlenül attól, hogy azok onnan származtak-e.

(97)

Egyes kínai exportáló gyártók továbbá azzal érveltek, hogy a harmadik országbeli exportáló gyártóktól nem ésszerűen elvárható, hogy tisztában kellett volna lenniük termékeiknek a vizsgálatban való esetleges érintettségével. E tekintetben megjegyzendő, hogy az intézkedések a GATT V. cikke értelmében árutovábbítás alatt álló áruknak minősülő árukra nem alkalmazandók. Ezért az intézkedések a Kínában tevékenységet nem végző exportáló gyártókat nem érintik. Ezen túlmenően egyetlen harmadik országbeli exportáló gyártó sem jelentkezett azzal a feltevéssel, hogy az általa exportált termékek az intézkedések hatálya alá tartoznak.

(98)

Ugyanezek az exportáló gyártók azt állították, hogy a harmadik országbeli exportáló gyártókat nem kérték fel arra, hogy jelentkezzenek, és nem kaptak lehetőséget annak igazolására, hogy termékeik nem részesülnek támogatásban. Az intézmények úgy vélik, hogy a Kínában tevékenységet nem végző exportáló gyártókat nem érintik az intézkedések, mivel ha termékeiket Kínában adják is fel, azok árutovábbítás alatt álló árunak minősülnek. Az eljárás megindításáról szóló értesítés útján valamennyi további exportáló gyártót tájékoztattak arról, hogy tevékenységeik a vizsgálat tárgyát képezik.

2.3.16.   Következtetés

(99)

A fentiekre tekintettel a termékkört véglegesen kristályos szilícium fotovillamos modulokként vagy panelekként és kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használt elemekként lehet meghatározni, amelyek a Kínai Népköztársaságból származnak, vagy ott adják fel őket, kivéve, ha azok a GATT V. cikke értelmében árutovábbítás alatt álló árunak minősülnek. Az elemek vastagsága legfeljebb 400 mikrométer. Ez a termék jelenleg az ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és ex 8541 40 90 KN-kód alá tartozik.

(100)

A következő terméktípusok nem tartoznak az érintett termék fogalmába:

olyan, hatnál kevesebb elemből álló, hordozható napelemes töltő, amely készülékek elektromos energiával való ellátását biztosítja, illetve elemtöltőként működik,

fotovillamos vékonyréteg termékek,

olyan kristályos szilícium fotovillamos termékek, amelyeket tartósan integráltak olyan elektronikus termékekbe, amelyeknek a funkciója nem a villamosenergia-termelés, és amelyek az integrált kristályos szilícium fotovillamos elem(ek) által termelt villamos energiát felhasználják,

legfeljebb 50 V DC kimeneti feszültségű és legfeljebb 50 W kimeneti teljesítményű modulok vagy panelek, amelyeket kizárólag azonos feszültség- és teljesítményértékekkel rendelkező rendszerekben elemtöltőként való közvetlen felhasználásra szántak.

3.   TÁMOGATÁS

(101)

A panaszos azt állította, hogy Kína erőteljesen támogatja a fotovillamos ágazatot, és számos olyan szakpolitikai és tervezési dokumentumra, valamint jogszabályra hivatkozott, amelyek az ágazatnak nyújtott állami támogatás alapját képezték. A Bizottság áttekintette és elemezte a panaszban említett dokumentumokat, valamint a kínai kormány és a mintába felvett exportáló gyártók által a vizsgálat során benyújtott további dokumentumokat, és azt állapította meg, hogy több említett dokumentum valóban arra utal, hogy a kínai fotovillamos ágazat kedvezményes bánásmódban részesül számos területen.

(102)

A kínai kormány a fotovillamos ágazatot a 12. ötéves tervében a stratégiai ágazatok közé sorolta. (12) A kínai kormány egyedi tervet is kiadott a fotovillamos napenergetikai ágazatot érintően (a 12. fő ötéves terv keretében), ez a fotovillamos napenergetikai ágazatra vonatkozó 12. ötéves terv. Ebben a tervben a kínai kormány kifejezte támogatását az „elöljáró vállalatok  (13) és »kulcsfontosságú vállalatok« (14) számára, kötelezettséget vállalt arra, hogy „előmozdítja a fotovillamos ágazatot érintő különböző támogatási politikák végrehajtását (15), és „megfogalmazza ágazati, pénzügyi, adóügyi támogatási politikák átfogó előkészítését …”  (16).

Az államtanács 40. sz. határozata értelmében a kínai kormány „aktívan támogatja az új energiaágazat fejlődését, és gyorsítja a napenergiával kapcsolatos fejlesztéseket (17), arra utasít valamennyi pénzügyi intézményt, hogy kizárólag a támogatott projektek számára adjanak hiteltámogatást (a fotovillamossági projektek is e kategóriába tartoznak), és ígéretet tesz „a támogatott projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák”  (18) megvalósítására. Egy másik, 2010. október 10-i államtanácsi határozat „az adó- és pénzügyi politikai támogatás intenzitásának” fokozásáról beszél, arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy „bővítsék a hiteltámogatást”, és ígéretet tesz arra, hogy az új stratégiai ágazatok tekintetében – ahová a fotovillamos ágazat is tartozik – „alkalmazza az olyan kedvezményes adóügyi politikákat, mint a kockázatkompenzáció”  (19). A közép- és hosszú távú technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezet (2006–2020) ígéretet tesz arra, hogy „előtérbe helyezi a szakpolitikai finanszírozást”, „arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak kedvezményes hiteltámogatást a nagyobb nemzeti tudományos és technológiai iparosítási projektek számára”, továbbá „[a]rra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy javítsák és erősítsék a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatoknak szóló pénzügyi szolgáltatásaikat”, és „kedvezményes adópolitikát alkalmaz a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok fejlődésének előmozdítása érdekében (20).

Emellett a tudományos és technológiai fejlődésről szóló kínai törvény is felsorol több, a stratégiai ágazatok, köztük a fotovillamos ágazat támogatását szolgáló intézkedést. Többek között megállapítja, hogy az állam ösztönzi a pénzügyi intézményeket, és iránymutatást ad a számukra a csúcstechnológiát, illetve új technológiákat alkalmazó ágazat fejlesztésének hitelezés révén történő támogatását illetően (21), arra utasítja a politikaorientált pénzügyi intézményeket, hogy kezeljék prioritásként a pénzügyi szolgáltatásnyújtás során a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését (22), egyes vállalatok számára „csökkentett kamatlábat és hitelgaranciát” ír elő, valamint „különleges támogatást” a politikaorientált hitelintézetek részéről az állam által támogatott projektek számára (23). Az említett intézkedések gyakorlati megvalósítását az alábbiakban részletezzük.

3.1.   Előzetes megjegyzések

(103)

Mind a kínai kormány, mind a mintába felvett kínai exportáló gyártók visszaküldték a kitöltött kérdőíveket, és a válaszok ellenőrzése érdekében hozzájárultak a helyszíni ellenőrző látogatásokhoz (24).

(104)

A kitöltött kérdőívek elemzését követően a Bizottság egy hiánypótlást kérő levelet és az ellenőrzést megelőzően küldött levelet, majd az ellenőrző látogatás menetrendjét részletező leveleket küldött a kínai kormánynak. A Bizottság elegendő időt biztosított a kínai kormány számára az előkészületekre és az általa indokoltan igényelt beadványok elküldésére. A határidőket ugyanis jelentős mértékben meghosszabbították a kínai kormány számára, például a kitöltött kérdőívek visszaküldése esetén 30 nappal, azaz a kitöltött kérdőívek visszaküldésére összesen 69 nap állt a rendelkezésükre, a hiánypótlást kérő levél megválaszolására pedig a Bizottság 25 napot adott a kínai kormánynak. Ezért összességében a kínai kormánynak több mint három hónapja volt a Bizottság által kért információ megküldésére.

(105)

A Bizottság a Pekingben, a Kínai Kereskedelmi Minisztériumban és négy pénzügyi intézményben (a Kínai Fejlesztési Bankban, a Kínai Export-import Bankban, a Huaxia Bankban és a SINOSURE-nál) tett helyszíni ellenőrző látogatás során arra törekedett, hogy az alaprendelet 11. és 26. cikkének rendelkezéseivel összhangban ellenőrizze azokat az információkat, amelyek a kínai kormány válaszának elkészítéséhez felhasznált igazoló dokumentumok alapját képezték. A Bizottság ennek során előzetesen arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormánytól származó egyes információk és igazoló dokumentumok hiánya nem teszi lehetővé a kérdőívre adott válaszok megfelelő ellenőrzését. Ezenkívül a kínai fél bizonyos információkat egyáltalán nem adott meg, még külön kérésre sem, és egyes kérdésekre egyszerűen nem válaszolt. A kínai kormányt következésképpen tájékoztatták arról, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) és (6) bekezdése szerint milyen következményekkel jár, ha nem működik együtt.

(106)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság túlságosan nagy terhet rótt a kínai kormányra, és a tárgyhoz nem tartozó, szükségtelen információkat kért a kérdőívben és az azt követő, hiánypótlást kérő levélben.

(107)

A kért információkkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a panaszban foglalt állításokkal kapcsolatban olyan információkat kért, amelyeket szükségesnek ítélt annak érdekében, hogy reprezentatív megállapításokat tehessen, és ehhez következetesen tartotta magát, amikor a vizsgálat során ugyanezeket az adatokat és információkat kérte, illetve felkérte a kínai kormányt, hogy adjon magyarázatot a beadványban szereplő információkat és a vizsgálat tárgyát képező rendszerekkel való kapcsolatukat illetően. Más szóval a Bizottság csak olyan információkat kért, amelyek az érintett termék tekintetében rendelkezésre álló – a panaszban szereplő állítás szerinti támogatási rendszerből nyújtott – támogatás meglétének és mértékének a megállapításához szükségesek.

3.2.   Az együttműködés hiánya

(108)

Amint az a fenti (105) preambulumbekezdésben említésre került, a helyszíni ellenőrző látogatásokat követően 2013. május 23-án a Bizottság értesítette a kínai kormányt, hogy az alaprendelet 28. cikkével összhangban mérlegeli a rendelkezésre álló tények felhasználását. A Bizottság azért küldte ezt a levelet, mivel arra az előzetes következtetésre jutott, hogy a kínai kormánytól származó információk és igazoló dokumentumok hiánya következtében nem volt lehetősége a kitöltött szubvencióellenes kérdőív, a hiánypótlást kérő levélre adott válasz és a kínai kormány által az ezen eljárás folyamán tett beadványok megfelelő ellenőrzésére. Ráadásul a helyszínen azt is megállapították, hogy bizonyos információkat visszatartottak a kitöltött kérdőívben és a kínai kormány későbbi beadványaiban, noha azokat a Bizottság kifejezetten kérte. Emellett egyes kérdéseket egyszerűen nem válaszoltak meg. A rendelkezésre álló tények potenciális felhasználása a következőkre vonatkozott: kormányzati tervek, projektek, különböző jogszabályok és egyéb dokumentumok; kedvezményes biztosítási hitelek, egyéb finanszírozás, garanciák és biztosítás, a Kínai Központi Bank körlevelei, a bankoknál tett ellenőrzések; exporthitel-biztosítás és a Sinosure-nál tett ellenőrzés; a Golden Sun fejlesztési program; közvetlen adómentességi és adócsökkentési programok; közvetett adóügyi és vámügyi programok; a megfelelőnél kisebb összegű ellenszolgáltatás fejében nyújtott ráfordítások (poliszilícium, extrudált alumínium és üveg); valamint földhasználati jogok biztosítása.

(109)

2013. június 3-i levelében a kínai kormány tiltakozott a Bizottság azon előzetes szándéka ellen, hogy alkalmazni kívánja az alaprendelet 28. cikkének rendelkezéseit, és azzal érvelt, hogy a benyújtott információ figyelmen kívül hagyásának vagy a hiányzó információ megszerzésének feltételei nem állnak fenn ebben az esetben.

(110)

A kínai kormány állítása szerint az információk pontosságával kapcsolatos „kételyek”, amelyek kizárólag azért merültek fel, mert a közölt információkat nem lehetett a Bizottság szándékainak leginkább megfelelő módon ellenőrizni, nem vezethetnek az információ figyelmen kívül hagyásához. A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással, mivel az nem tükrözi a valóságot. A Bizottság valójában nem „hagyott figyelmen kívül” egyetlen információt sem pusztán azon az alapon, hogy azt nem tudta ellenőrizni az ellenőrző látogatás alkalmával. Ugyanakkor, ha a helyszíni ellenőrző látogatás során sem lehetett ellenőrizni a kínai kormány által közölt olyan információkat és magyarázatokat, amelyek a Bizottság rendelkezésére álló más információkkal összevetve ellentmondásosnak és/vagy hiányosnak bizonyultak, a Bizottság nem fogadhatja el ezeket kritika nélkül. Minden információt aszerint súlyoznak, hogy a kínai kormány milyen mértékben nem működött együtt. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem foglalkozott a közölt információk formátumával, ahogy azt a kínai kormány állította, hanem azok pontatlanságaira, illetve hiányosságaira összpontosított.

(111)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság által kért információk némelyikének a közlésével kapcsolatban olyan akadályok merültek fel, hogy a kínai kormánynak gyakorlatilag nem állt módjában ezen információkat átadni. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság csak olyan információkat kért, amelyek a panaszos (meggyőző bizonyítékokkal alátámasztott) állításainak ellenőrzéséhez voltak szükségesek, és bőséges időt és lehetőséget adott a kínai kormánynak az ilyen információk közlésére. Emellett a Bizottság teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a panaszos által az üggyel kapcsolatosan tett jelentős mennyiségű, részletekbe menő állítás miatt kellett a Bizottságnak sok információt bekérnie a kínai kormánytól. Ugyanakkor amint az a fenti (104)–(107) preambulumbekezdésben is kifejtésre került, a kért információ nem volt túlzott mennyiségű, és kellő időt biztosítottak annak közlésére.

(112)

Emellett a kínai kormány rámutatott arra, hogy különbség van a benyújtott információ figyelmen kívül hagyása és a kézhez vett információnak a dokumentumokban ténylegesen szereplő tényekkel való kiegészítése között. Habár a Bizottság teljes mértékben tisztában van ezzel a különbséggel, és az alaprendelet 28. cikkének megfelelő rendelkezéseivel összhangban jár el, meg kell említenie, hogy ha a benyújtott információk ellentmondásban vannak a Bizottság rendelkezésére álló, ugyanezen tárgykörre vonatkozó más információkkal, az ilyen információk nem egészíthetők ki. Ilyen esetekben (például a bankok tulajdonviszonyaival kapcsolatban közölt információk esetén) a Bizottságnak döntenie kellett, melyik információ a megbízhatóbb. Ennek során a Bizottság garantálta, hogy a rendelkezésre álló tények felhasználása ne legyen büntető jellegű, és a ténylegesen rendelkezésre álló tényeken alapuljon.

(113)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság alaptalanul tekintette a kínai kormányt nem együttműködőnek ebben az esetben, mivel vagy nem vett tudomást azon kötelezettségéről, hogy figyelembe kell vennie azt, hogy a kínai kormány gyakorlatilag képes legyen a válaszadásra, vagy félreértette e kötelezettséget. A kínai kormány szerint a vizsgálat összességében indokolatlanul terhes volt, így az együttműködés általában lehetetlenné vált, és a Bizottság mint vizsgáló hatóság folyamatosan megtagadta a kínai kormánnyal való, e teher enyhítését szolgáló együttműködést. Ez az állítás a tények egyértelmű félremagyarázása. A Bizottság, hogy a megfelelően dokumentált panasz kézhezvételét követően teljesítse jogi kötelezettségeit, és ugyanakkor tiszteletben tartsa a WTO kapcsolódó joggyakorlatát, a kínai kormánytól csak az elégséges bizonyítékokkal alátámasztott panaszban szereplő állítások ellenőrzéséhez és értékeléséhez szükséges információkat kérte. A Bizottság mind a kérdőívhez csatolt kísérőlevélben, mind a kérdőívben felajánlotta segítségét a kínai kormánynak. A hiánypótlást kérő levélben is felkérték a kínai kormányt, hogy lépjen kapcsolatba a Bizottsággal, ha bármilyen kérdése van a bekért információkkal kapcsolatban. A Bizottság emellett az információ benyújtására nyitva álló határidőt is kivételes mértékben meghosszabbította (lásd a fenti (104) preambulumbekezdést). Emellett a Bizottság e vizsgálatban kizárólag a mintába felvett exportőröket illetően kért a tranzakciókra vonatkozó információt a kínai kormánytól, és nem valamennyi kínai napelemgyártót érintően, ezáltal jelentős mértékben leszűkítette a kért információ lehetséges mennyiségét. A Bizottság megállapítja, hogy a kínai kormány láthatólag összemossa a tényleges adatszolgáltatási képességére vonatkozó érveket más kérdésekkel.

Így például amikor a Bizottság bankokkal és pénzügyi intézményekkel kapcsolatos, állítólag túlzott információigényét fejti ki, érveit főként a panasz állítólagos elégtelenségére építi, és azt állítja, hogy az a bevont finompapírra vonatkozó ügy „jogellenes megállapításain” alapul. Ebből következően a kínai kormány panasza láthatólag az eljárás megindításának alapjául szolgáló bizonyítékok minőségén és nem a kormány tényleges információszolgáltatási képességén alapul. A kínai kormány 2013. június 3-i levelében ugyanis megismételte korábbi beadványaiban szereplő állítását, amely szerint számos program megindítása nem felelt meg a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 11. cikkének (2) bekezdésében megállapított bizonyítottsági küszöbnek, és azzal, hogy a Bizottság eljárást indított e programokkal szemben, megsértette az említett megállapodás 11. cikkének (3) bekezdését. A Bizottság ezeket az állításokat már megválaszolta egy, a kínai kormánynak küldött levélben és nyilatkozatban, és mivel a 2013. június 3-i levélben nem szerepeltek új állítások, nincs szükség arra, hogy azokkal a Bizottság újból foglalkozzon ebben a rendeletben.

(114)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság nem adott elegendő időt a kérdőív kitöltésére. Ez egész egyszerűen valótlan. Amint a fenti (104) preambulumbekezdésben is kifejtésre került, a Bizottság jelentősen meghosszabbította a kínai kormány számára nyitva álló határidőket, és a lehető leghosszabb időt biztosította a számára, úgy, hogy az ne befolyásolja jelentősen kedvezőtlen mértékben az ügy időben történő lezárását. A kérdőív kitöltésére és a hiánypótlást kérő levél megválaszolására adott határidő lényegesen hosszabb volt annál, mint amit az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése ír elő.

(115)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a kormány annak meghatározására irányuló segítségkérését, hogy a kérdőívre adott válaszok milyen mértékben szükségesek a rendelkezésre álló tényeken alapuló megállapítások elkerülése szempontjából. Beadványában a Bizottsághoz intézett azon kérelmére hivatkozott, hogy az fejtse ki egyes bekért információk célját, és azt, hogy azok milyen tényszerű megállapításokhoz vezethetnek, annak biztosítása érdekében, hogy „tényleges képességeihez mérten a lehető legnagyobb mértékben együtt tudjon működni, ugyanakkor a leglényegesebb információkat közölje”. Természetesen a Bizottság nem tudhatta az adott információ közlése előtt, hogy abból milyen következtetéseket fog levonni. A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság úgy szerkesztette meg a kérdőívet, hogy „funkcionálisan lehetetlen” legyen annak kitöltése, és a Bizottság spekulatív célú adatgyűjtést folytat. A Bizottság kategorikusan visszautasítja ezeket az állításokat. Amint az fent kifejtésre került, a kérdőív csak olyan információkat kért, amelyek a megállapítások megtételéhez szükségesek voltak.

(116)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság olyan dokumentumok bekéréséhez ragaszkodott, amelyeket a kínai kormány a jog szerint nem adhatott át vagy nem kényszeríthette ki azok közlését, és ezzel összefüggésben az EU és a WTO megfelelő jogszabályaira hivatkozott, amelyek egyértelművé teszik, hogy csak a hamis vagy félrevezető információt kell figyelmen kívül hagyni, és hogy „gyakorlatilag nem állt módjában” egyes olyan információk közlése, amelyek felfedését államtitok jellegük miatt vagy egyéb okokból belső joga szigorúan tiltja. Azt állította továbbá, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása, amelyek a bizalmas információk vizsgáló hatóságokkal való közlésének és „bizalmas kezelésének” módjaival foglalkoznak, nem feltétlenül alkalmazandók ebben az esetben, amikor az információt harmadik ország hatóságának, azaz a kínai kormánynak kellene megadnia. A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság nem tesz eleget a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásnak, ha nem ismeri el a jogi különbségtételt a kormánynak egyrészt a jogszabály szerint nem kiadható információk, másrészt más olyan bizalmas információk közlésére vonatkozó tényleges képessége között, amelyeknek egy vizsgálat szokásos menetében bizalmas kezelését kérheti.

(117)

A Bizottság nem hagyott figyelmen kívül egyetlen olyan információt sem, amelyet a kínai kormány bármilyen okból nem adott át, egész egyszerűen azért, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni valamit, amit át sem adtak. Másrészt olyan esetekben, amikor a kínai kormány nem adott át és nem bocsátott vizsgálati célból rendelkezésre egyes információkat, és a hasonló jellegű információk más forrásokból (többnyire nyilvánosan hozzáférhető forrásból vagy az együttműködő exportáló gyártóktól vagy a helyszíni vizsgálatok során egyes bankoktól) kerültek a Bizottsághoz, a Bizottság csatolta ezen információkat az aktákhoz, és felhasználta azokat megállapításaihoz. A Bizottság nem ért egyet azzal az állítással, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása, amelyek a bizalmas információk vizsgáló hatóságokkal való közlésének és „bizalmas kezelésének” módjaival foglalkoznak, ne lenne alkalmazandó a kínai kormány esetében. Ebben a tekintetben a kínai kormány azt állítja, hogy a kormányokra eltérő együttműködési normát kellene alkalmazni, mint az exportőrökre, és hogy a kormányok helyzete „némi nagyvonalúságot” indokol, amelyre az exportőrök nem jogosultak. A kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos vizsgálat lefolytatása tekintetében a Bizottság nem ért egyet ezzel. A kínai kormány az alaprendelet értelmében az eljárás egyik érdekelt fele, ugyanakkor mint „érdekelt tagot”, Kínát is kötik a WTO rendelkezései és joggyakorlata.

Az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése a következőt állapítja meg: „Amennyiben bármely érdekelt fél megtagadja az információkhoz való hozzáféréshez való hozzájárulását, vagy az e rendeletben előírt határidőkön belül egyéb módon elmulasztja a szükséges információ nyújtását, vagy jelentős mértékben akadályozza a vizsgálat lefolytatását, a rendelkezésre álló tények alapján mind ideiglenes, mind végleges jóváhagyó vagy elutasító végső megállapítások tehetők.” A támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 12. cikkének (7) bekezdése kifejezetten hivatkozik a kormányok („érdekelt tag”) általi együttműködés hiányának következményeire: „Azokban az esetekben, amikor bármely érdekelt Tag vagy érdekelt Fél nem teszi lehetővé a szükséges információhoz való hozzáférést, vagy azt másképpen nem adja meg ésszerű időtartamon belül, vagy lényegesen gátolja a vizsgálatot, előzetes és végleges ténymegállapítások, akár megerősítők vagy elutasítók tehetők a rendelkezésre álló tények alapján.” Ezért amikor a vizsgáló ország, jelen esetben az EU a WTO által biztosított jogait gyakorolja egy kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos vizsgálatban, és a vizsgálat szempontjából szükségesnek ítélt információkat kér, a kormányokat és az exportőröket egyforma együttműködési kötelezettség terheli. A vizsgálat során a kínai kormány gyakran indokolta titoktartási szabályokkal azt, hogy nem adta át a kért információt, például a Kínai Központi Bank körleveleit ellenőrzési célokra. Meg kell jegyezni, hogy a kínai kormányra akkor is vonatkoznak a vizsgálathoz szükségesnek ítélt információ közlésével kapcsolatos WTO-kötelezettségek, ha számára – amint állítja – „jogilag tilos ilyen információt felfedni”. Ebben a tekintetben valamely WTO-tag önkormányzati jogszabályai vagy belső szabályai nem menthetik fel azt a WTO szerinti, a vizsgálat során tanúsítandó együttműködés kötelezettsége alól; ilyen kollízió esetén a kínai kormány feladata olyan módokat meghatározni, amelyek révén hozzáférést lehet biztosítani az információhoz annak megfelelő ellenőrzése céljából. A fentiek ellenére a kínai kormány ténylegesen egyszer sem fejtette ki ezt az állítást, és nem adott át ilyen tartalmú bizonyítékot (pl. olyan jogi rendelkezést, amely „jogilag tiltja” számára az ilyen információ felfedését).

(118)

Emellett a kínai kormány azt állította, hogy a 2013. március 25-i, ellenőrzést megelőzően küldött levél nem volt kellően részletes, és nem tért ki olyan konkrét kérdésekre, amelyekkel a helyszíni ellenőrző látogatás során foglalkozni fognak. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy noha a Bizottságnak nem kötelessége a helyszíni ellenőrzés során felteendő valamennyi kérdésre kiterjedő listát küldeni (és nem is tekinti ezt helyénvalónak), az ellenőrzést megelőzően küldött, 2013. március 25-i levélben nagyon konkrét és részletes lista szerepelt azokról a kérdésekről és dokumentumokról, amelyekkel az alaprendelet 26. cikkének (3) bekezdése és a WTO-követelmények értelmében foglalkozni kívánnak. A levél ugyanakkor világossá tette, hogy a lista nem kimerítő, és adott esetben más kérdésekre és bizonyítékokra is kitérhetnek. E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány nem tiltakozott e levelek tartalma ellen az ellenőrzés előtt, noha másfelől megtagadta egyes, a levélben kifejezetten nem említett pontok, például a legnagyobb kínai bankokkal kapcsolatos információk, a Kínai Kommunista Párt egyes bankok vezetésében való részvétele, illetve egyes bankoknak a külföldi tartalékokat kezelő állami szervnél elhelyezett valutatartalékokhoz való hozzáférése megvitatását, arra hivatkozva, hogy még nem áll készen e kérdések megválaszolására.

(119)

A kínai kormány azzal is érvelt, hogy a Bizottság nem volt rugalmas a helyszíni ellenőrző látogatás során, és „végérvényes határidőt tűzött a kínai kormány által előterjesztett bármilyen változtatás iránti kérelem tekintetében”. Ugyanezen gondolatmenet alapján azt állította, hogy a Bizottság nem fogadott el a kínai kormány által ajánlott egyetlen „kivitelezhető” megoldást sem a Nemzeti Statisztikai Hivatalban (NSH) folytatott ellenőrzést illetően, és megtagadta az NSH ellenőrzésének 2013. április 22-ig (hétfőig) való meghosszabbítását. Emellett a kínai kormány szerint a bizottsági tisztviselők gyakorlatilag minden nap időveszteséggel kezdték az ellenőrzést, mivel késve érkeztek.

(120)

A fenti állítások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza, hogy a tisztviselői által a helyszínen tanúsított rugalmasság teljes és feltétlen volt. A bizottsági tisztviselők kivételesen felajánlották, hogy – számtalan alkalommal jóval a rendes munkaórákon túl – olyan dokumentumokat és bizonyítékokat is ellenőriznek, amelyeket a kínai kormány egy adott téma lezárását követően kívánt előterjeszteni. Erre több ízben sor került, akkor is, ha igen késői órákban kellett más ellenőrzési helyszíneket meglátogatni, illetve visszatérni olyan helyszínekre, ahol a bizottsági tisztviselők már jártak, és ahol már lehetőséget adtak a dokumentumok ellenőrzésére. Sajnálatos módon azonban a kínai kormány nem élt ezekkel az ajánlatokkal a szóban forgó esetekben, ami határozottan arra utal, hogy a Bizottság által kért dokumentumok rendes munkaidőben történő benyújtásának elmaradása nem a Bizottság időbeli korlátainak vagy a Bizottság ellenőrzési hajlandósága hiányának köszönhető. Ami az ellenőrző látogatás kezdetén felmerült késedelmet illeti, a Bizottság megállapítja, hogy a tisztviselők minden nap pontosan érkeztek, ám sajnálatos módon a különböző ellenőrzési helyszínek megközelítéséhez szükséges, a kínai kormány által előírt napi regisztrációs eljárások vagy egyszerűen a kínai kormány tisztviselőket kísérő képviselőinek távolmaradása miatt az ellenőrzési helyre érkezéskor hosszú ideig kellett várniuk, mielőtt megkezdhették a munkát, és ez okozott némi késedelmet. A Bizottság azt is megállapítja, hogy az ellenőrző látogatások minden nap jóval túlnyúltak a rendes munkaidőn, és éppenséggel a kínai kormány törölte az ellenőrző látogatás délutáni szakaszát az első napon, mivel a Technológiai Minisztérium képviselői úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a látogatáson (lásd a (122) preambulumbekezdést). Valójában, ha a kínai kormány elfogadta volna a bizottsági tisztviselők ismételt felajánlásait arra nézve, hogy a rendes munkaidőn túl is ellenőrizzék a dokumentumokat, a látogatások tovább tartottak volna, és a kínai kormány teljes mértékű együttműködése hiányának köszönhetően alakult másként a helyzet.

(121)

A kínai kormány vitatta továbbá a Bizottság azon gyakorlatát, hogy nem fogad el új ellenőrizendő dokumentumokat és bizonyítékot azon ellenőrzési szakaszt követően, amelyhez ezek tartoztak. E tekintetben tisztázni kell, hogy a Bizottságnak nem szándéka, és soha nem is volt az, hogy kifejezetten figyelmen kívül hagyjon ilyen módon biztosított információkat. A Bizottság figyelembe vett minden benyújtott információt, elemezte azok minőségét (pl. a könyvvizsgáló által ellenőrzött pénzügyi kimutatások kivonatát másként kezelik, mint egy egyszerű Excel táblázatot vagy Word dokumentumot, amely olyan számadatokat tartalmaz, amelyeket egyetlen hivatalos forrás sem erősített meg), és azokat megfelelően súlyozta, tekintettel arra a tényre, hogy nem tudta ellenőrizni ezt az információt a helyszíni ellenőrző látogatások alkalmával.

(122)

A kínai kormány által a vizsgálat során benyújtott hat dokumentumot (25) illetően, amelyek tartalmát a kínai kormány nem volt hajlandó megvitatni a helyszíni ellenőrző látogatás során, a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottságnak nincs indoka arra, hogy az alaprendelet 28. cikke szerint a rendelkezésre álló tényeket használja fel. Azt is állította, hogy a Bizottság nem segítette a kínai kormányt az e dokumentumok átadásával és annak igazolásával kapcsolatos követelmény megértésében, hogy valamennyi érintett dokumentum releváns, annak ellenére, hogy a kínai kormány „kifejezetten felkérte a Bizottságot az ellenőrzés megkezdése előtt, hogy segítsen a kínai kormánynak értelmezni az arra vonatkozó követelményt, hogy ezeket a dokumentumokat át kell adni, és igazolni kell, hogy minden érintett dokumentum releváns”. Ebben a tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy valamennyi dokumentum közvetlenül az érintett ágazatra vonatkozik (26), ezért az ellenőrzés hatálya alá vonásuk nagymértékben indokolt volt.

Másodszor, a kínai kormány által a 2013. április 11-i, Bizottságnak címzett levélben használt megfogalmazás eltért a 2013. június 3-i levélétől. A kínai kormány ugyanis azt állította a 2013. április 11-i levélben, hogy az említett dokumentumok ellenőrzését „felfüggesztették, hacsak a Bizottság nem tudja meggyőzően igazolni, hogy e dokumentumok mennyiben relevánsak a folyó vizsgálatban, különösen az állítólagos támogatások szempontjából”. Mivel e dokumentumok mindegyike közvetlenül vonatkozik az érintett ágazatra, illetve az olyan támogatási programokra, mint a kedvezményes hitelezés vagy a kedvezményes adórendszerek, amint az megfogalmazásukból is nyilvánvaló, a Bizottság számára nem volt világos, mit tehetett volna még hozzá, amivel e dokumentumok relevanciáját jobban igazolja. A Bizottság meglepőnek találta, hogy a kínai kormány számára nem jelentett problémát e dokumentumok relevanciája azok benyújtásakor, csak akkor, amikor a Bizottság magyarázatot kért.

(123)

2013. május 23-i levelében a Bizottság azt állította, hogy a közölt információk nagy részét nem tudta összevetni az eredeti dokumentumokkal, és nem tudta a kínai kormány által a kínai tőkepiaccal és pénzügyi intézményekkel kapcsolatos információkra vonatkozóan adott válasz elkészítéséhez felhasznált forrásadatokkal való keresztellenőrzést sem elvégezni. A kínai kormány azzal tiltakozott, hogy tekintve a „nagyon általános és minden konkrétumot mellőző hivatkozást”, a Bizottság nem adott lehetőséget a kínai kormány számára, hogy érdemi észrevételeket tegyen, így tehát nem biztosította a kínai kormány számára a védelemhez való jogának megfelelő gyakorlását. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A kérdőívben a Bizottság nagyon is konkrét kérdéseket tett fel, és számos vizsgáló hatóság szokásos gyakorlatával összhangban megkísérelte a kínai kormány válaszainak ellenőrzését a helyszíni ellenőrző látogatás alkalmával.

(124)

A kínai kormány a kitöltött kérdőívben különösen a következőket állította: „az érintett ágazatnak nyújtott hitelek az összes hitel nagyon csekély százalékát képviselték. Néhány bank például azt a választ adta a kérdőív függelékében, hogy az érintett ágazatnak nyújtott hitelek az összes hitel kevesebb mint 1 %-át tették ki.” Az ellenőrzés során a kínai kormány semmilyen bizonyítékkal sem tudta alátámasztani ezt az állítást, és egyszerűen a bankokhoz irányította a Bizottságot.

(125)

A Bizottság bekérte az érintett ágazatnak nyújtott hitelekkel kapcsolatos statisztikákat is. A kínai kormány azt állította, hogy nem készül ilyen nyilvántartás. Amikor a Bizottság az iránt érdeklődött, hogy a kínai kormány megkísérelt-e ilyen statisztikákat készíteni, és bekérte ezeket az információkat a bankoktól, a CBRC (a kínai bankfelügyeleti hatóság) jelenlevő tisztviselője azt válaszolta, hogy nem tud erről, mivel a CBRC másik osztálya foglalkozik a statisztikákkal. A kínai kormány nem adta át a kérdőívben és később a hiánypótlási eljárásban kért statisztikákat. A Bizottság az ellenőrzést megelőzően küldött levélben ismét jelezte, hogy erre a témára ki fognak térni.

(126)

Ami a bankokat illeti, a Bizottság az ellenőrző látogatás során a kockázatértékelésről és a hitelképességi vizsgálatról, az átfogó működési helyzetről, az irányítási helyzetről, a hitelszintről, a pénzügyi szokásokról, a visszafizetési képességről, a garancia módjáról, és a bank és a hitelfelvevők közötti üzleti együttműködésről is érdeklődött, mivel a kínai kormány e kérdéseket illetően fogalmazott meg állításokat a kitöltött kérdőívben. Annak ellenére, hogy ezeket a témákat jelezték az ellenőrzést megelőzően küldött levélben, a kínai kormány ismét nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani állításait, és a bankokhoz irányította a Bizottságot.

(127)

A hiánypótlást kérő levélre adott válaszában a kínai kormány közölt néhány információt a bankokban fennálló állami tulajdon százalékos arányáról. Meg kell jegyezni, hogy a kitöltött kérdőívben a kínai kormány eredetileg azt állította, hogy nincs ilyen információ a birtokában, és hogy ezt az információt csak akkor adta át, amikor a Bizottság rámutatott arra, hogy a kereskedelmi bankokról szóló törvény 24. cikke ténylegesen előírja a bankok számára, hogy ezt az információt közöljék a CBRC-vel. Amikor a Bizottság az ellenőrző látogatás során arról érdeklődött, hogy mi volt ezen információ forrása, a CBRC jelenlévő tisztviselője azt állította, nem tudja, mivel a CBRC másik osztálya foglalkozik az ilyen adatok gyűjtésével. A főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló (az EXIM Bank által a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában közölt) ideiglenes rendelet 2. cikke szerint „azon állami tulajdonú pénzügyi intézmények listájára, amelyekhez az Államtanács felügyelőbizottsági tagokat delegál, az állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságainak adminisztratív szerve tesz ajánlást”. Mivel ez a jogszabályi rendelkezés az állami tulajdonú bankok felügyelőbizottságainak adminisztratív szervére hivatkozik, a kínai kormány láthatólag tudja, hogy milyen pénzügyi intézmények vannak a tulajdonában. A Bizottság mindazonáltal nem tudta ellenőrizni ezeket az információkat, sőt még az információforrást sem tudta azonosítani, mivel a kínai kormány nem működött együtt. A nyilvánosan hozzáférhető információk szerint a kínai kormány által a hiánypótlást kérő levélre adott válaszban megjelölt bankokon kívül vannak még más állami tulajdonú bankok is (amelyek szintén hiteleztek a mintába felvett exportáló gyártóknak) (27).

(128)

A kínai kormány 2013. június 3-i levelében azt állította, hogy a Bizottság sem a kérdőívben, sem a hiánypótlást kérő levélben nem kért „igazoló dokumentumokat vagy adatforrásokat”, és „most hirtelen az igazoló okmányok és adatforrások hiányára hivatkozik”. A Bizottság tisztázni kívánja, hogy más vizsgáló hatóságokhoz hasonlóan ellenőrzi az eljárásban részt vevő valamennyi fél által benyújtott adatokat, és a kínai kormány tisztában volt ezzel, minthogy a Bizottság már a kérdőívben és a kérdőívhez mellékelt kísérőlevélben is felhívta a figyelmet arra, hogy a válaszokat ellenőrizhetik. Ráadásul az ellenőrzést megelőzően küldött levélben a Bizottság konkrétan ezt a témát is felvetette, a vizsgálat során tisztázandó más kérdések között (28). Ezért az a tény, hogy a Bizottság a kínai kormány állításait alátámasztó bizonyítékokat kér, valószínűleg nem érte meglepetésként a kínai kormányt, minthogy ez volt a Bizottság által minden egyes esetben követett szokásos eljárás.

(129)

Amikor az ellenőrzés során a Bizottság arra kérte a kínai kormányt, hogy adja meg a 10 legnagyobb kínai bank listáját, valamint e bankok piaci részesedését, a CBRC azt válaszolta, hogy át tud adni ilyen információt, de a kérdésre nem válaszolhat, amíg azt írásban nem nyújtják be. A Bizottság kifejtette, hogy az ellenőrző látogatás során szóban feltett kérdés ugyanolyan érvényes, mint bármely, írásban feltett kérdés, és rámutatott arra, hogy más, szóban elhangzott kérdések esetén a kínai kormány nem kérte, hogy azokat a válaszadás előtt írásban is nyújtsák be. A kínai kormány e magyarázat ellenére sem közölte a kért információt.

(130)

A kérdőíven a Bizottság olyan dokumentumokat kért, amelyek a CBRC létesítését igazolják, és a CBRC-t hatáskörrel ruházzák fel. A kínai kormány átadta a Nemzeti Népi Kongresszus egy dokumentumát, amely pusztán azt állapította meg, hogy a CBRC-t létre fogják hozni. Amikor a Bizottság arról érdeklődött, hogy van-e olyan dokumentum, amely a CBRC hatáskörét és célját meghatározza, a jelenlévő CBRC-tisztviselő azt állította, hogy számos más törvény rendelkezik a CBRC-ről, de ha a Bizottság ezeket meg kívánja kapni, azt az ellenőrzés előtt kellett volna kérnie. Meg kell jegyezni, hogy a kérdőívben a Bizottság felhívta a kínai kormányt, hogy „adja át azokat a dokumentumokat, amelyek e hatóság létesítésének alapját képezték, és a hatóságot hatáskörrel ruházták fel”, ezért tehát e dokumentumokat az ellenőrzés előtt bekérte.

(131)

Amikor a Bizottság statisztikákat és jelentéseket kért a mintába felvett exportőröknek a vizsgálati időszakban hitelező bankoktól, a banki ágazat szabályozásáról és felügyeletéről szóló kínai törvény (29) 33. cikkére hivatkozott, amely arra utal, hogy a CBRC gyűjt ilyen statisztikákat. A CBRC jelenlévő képviselője azt állította, hogy először is engedélyt kell kérnie a jogi osztálytól, de az ellenőrzés végéig e tekintetben nem adott át semmilyen információt. Újból meg kell jegyezni, hogy a Bizottság ezt az információt a kérdőívben és a hiánypótlást kérő levélben is kérte, és az ellenőrzést megelőzően küldött levelében azt is jelezte, hogy az ellenőrzés kiterjed majd a statisztikákra is.

(132)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a panaszban a kínai bankokat mint közjogi szerveket illetően szereplő állítások az állami részesedés puszta feltételezésén alapulnak, amely feltételezés viszont a bevont finompapírra vonatkozó ügyben megfogalmazott „jogszerűtlen” megállapításokra épül. Ez az állítás a tények félremagyarázása. A panaszban a panaszos az állami tulajdon mellett többek között a bankok által politikai irányelvek alapján adott kölcsönökre, valamint arra is hivatkozik, hogy kormányhivatalok arra utasították a pénzügyi intézményeket, hogy növeljék a vállalkozásoknak nyújtott, új technológiák és termékek támogatásához (ideértve a fotovillamos ágazatot) igényelt hiteleket és kölcsönöket. A kínai bankokra mint közjogi szervekre vonatkozó, a bevont finompapírra vonatkozó ügyben tett megállapítások nem pusztán a tulajdonláson (pl. kormányzati beavatkozás, és a bankoknak szóló olyan iránymutatás, hogy nyújtsanak közvetlen kedvezményes kölcsönöket a papíripar részére kormányzati tervek alapján) alapultak, és e megállapítások teljes mértékben összhangban vannak az EU és a WTO jogával. Emellett az állami tulajdonú bankokra mint közjogi szervekre vonatkozó megállapításokat a szerves bevonatú acéltermékek ügyében is megerősítették.

(133)

A kínai kormány továbbra is azt állította, hogy a gyakorlatban nem volt képes 3 800 kínai bankról és pénzügyi intézményről információt közölni, és hogy a CBRC mindenesetre nem vezet nyilvántartást a bankokban fennálló állami tulajdon százalékos arányáról. A Bizottság nem érti, hogy a kínai kormány miért hivatkozik visszatérően valamennyi kínai bankra a kínai kormány tulajdonlásával kapcsolatban, amikor a kért információ kifejezetten azokra a bankokra korlátozódott, „amelyekben a kínai kormány közvetlen vagy közvetett részvényes”. (30) Amint az a fenti (127) preambulumbekezdésben kifejtésre került, a kínai kormány azon állítása, amely szerint a CBRC (vagy bármely más kormányzati hatóság) nem vezet nyilvántartást a bankokban fennálló tulajdonosi részesedéseiről, számos kínai jogi rendelkezéssel ellentétesnek tűnik.

(134)

2013. június 3-i levelében a kínai kormány megismételte azon állítását, amely szerint nincs hatásköre arra, hogy „független bankoktól” bizalmas információ közlését követelje, és hivatkozott arra a levélre, amelyet állítólag e tárgyban küldött a bankoknak. Igaz, hogy az ellenőrzés során a kínai kormány bemutatta a bankoknak szánt levél eredeti példányát, de amikor a Bizottság arra kérte a kínai kormányt, hogy bizonyítékokkal támassza alá, hogy mely bankoknak és pénzügyi intézményeknek küldték meg a levelet, a kínai kormány nem tudott ilyen bizonyítékkal szolgálni. A kínai kormány azt is állította, hogy a hiánypótlást kérő levél 7. mellékletében feltüntetett intézmények némelyike nem bank. E tekintetben a Bizottság megállapítja, hogy ezeket az intézményeket a mintába felvett exportáló gyártók jelentették be a Bizottságnak mint olyan intézményeket, amelyek hitelt nyújtottak a számukra.

(135)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság egyszer sem említette a Kínai Központi Bank 2003. és 2004. évi YinFa körleveleit, sem a kérdőívben, sem a hiánypótlást kérő levélben. Megjegyzendő, hogy a Bizottság az ellenőrzést megelőzően küldött levélben „a Kínai Központi Banknak a Kínában alkalmazott kamatláb-szabályozásra vonatkozó szabályzatait/körleveleit/belső dokumentációját” is szerepeltette a vizsgálat során tisztázandó más témakörök között. Nyilvánvaló, hogy mindkét körlevél e kategóriába tartozik. A hiánypótlást kérő levélre adott válaszában a kínai kormány még a Kínai Központi Bank weboldalán található cikkre is hivatkozott, amely említette e körlevelek egyikét. A kínai kormány azonban egyáltalán nem adott át a Kínai Központi Banktól származó körleveleket, és csak a Kínai Központi Bank weboldalán található információkat közölte, amelyek a hitelekre és betétekre Kínában alkalmazandó kamatláb szabályozása tekintetében nem voltak teljesek, összevetve a 2003. és a 2004. évi YinFa körlevelekkel, amelyek megtalálhatók a világhálón. Azt is meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány nem azon az alapon tagadta meg e dokumentumok átadását, hogy nem számított erre a kérdésre, sokkal inkább e körlevelek állítólagos bizalmas jellege miatt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kínai kormánynak a Kínai Központi Bank körleveleinek a bizalmas jellegével kapcsolatos állítása nincs összhangban a saját maga által ebben az eljárásban tanúsított gyakorlattal. A végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben a kínai kormány benyújtatta a Kínai Központi Bank egy újabb körlevelének teljes változatát azon állításának alátámasztására, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok által nyújtott egyedi hiteleket megszűntették, és a másutt felmerült bizalmas jelleg többé már nem tűnt akadályozó tényezőnek. A Kínai Központi Bank honlapján található kivonatokat a Bizottság tudomásul vette, és tartalmukat nem hagyta figyelmen kívül. Ahhoz ugyanakkor, hogy e tárgykörben teljes legyen az információ, szükség volt a két körlevélben foglaltakra is, amelyek kiegészítették a kínai kormány által közölt információkat.

3.3.   Egyedi vizsgálat

(136)

Egyedi vizsgálat iránti kérelmet nyújtott be hat együttműködő exportáló gyártó az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján, azaz a következő vállalatok: a CNPV Dongying Solar Power Co. Ltd., a Jiangsu Runda PV Co. Ltd., a Kinve Solar Power Co. Ltd. (Maanshan), a Phono Solar Technology Co. Ltd., a Shandong Linuo Photovoltaic Hi-Tech Co. Ltd., és a Shandong Linuo Solar Power Holdings Co. Ltd. E vállalatok esetében nem volt mód egyedi vizsgálat engedélyezésére, mivel ez az állítólagos támogatási programok nagy száma, valamint a vizsgálat elhúzódó jellege miatt nagy terhet jelentett volna, és akadályozta volna a vizsgálat kellő időben történő lezárását.

3.4.   Egyedi rendszerek

(137)

A Bizottság a panaszban szereplő információk alapján a következő rendszerekkel kapcsolatban próbált tájékozódni, mivel ezek állítólag kormányzati támogatásban részesülnek:

i.

Kedvezményes biztosítási hitelek, más finanszírozások, garanciák és biztosítások

Kedvezményes biztosítási hitelek;

Hitelkeret biztosítása;

Exporthitel-támogatási programok;

A zöld technológiákra vonatkozó exportgaranciák és exportbiztosítékok;

Az offshore holdingtársaságokhoz biztosított hozzáférésből és a hitelek kormány általi visszafizetéséből származó előnyök;

ii.

Támogatási programok

Exporttermék-kutatási és -fejlesztési Alap;

Az „Ismert Márkák” és a „Világvezető Kínai Márkák” elnevezésű program fejlesztéséhez nyújtott támogatások;

Az iparágak külföldi terjeszkedéséhez nyújtott források Kuangtung tartományban;

Golden Sun demonstrációs program;

iii.

Közvetlen adómentességi vagy adócsökkentési programok

A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program külföldi tőkével működő vállalatoknak (ktv-k);

Társaságiadó-csökkentés exportorientált ktv-k számára;

A földrajzi elhelyezkedés alapján a ktv-k számára nyújtott társaságiadó-kedvezmények;

Adócsökkentés kínai gyártású berendezéseket beszerző ktv-k számára;

Adójóváírás kutatáshoz és fejlesztéshez ktv-k számára;

Adó-visszatérítés a ktv-k nyereségének exportorientált vállalkozásokba történő befektetéséhez;

Kedvezményes adóprogramok csúcstechnológiát vagy új technológiát alkalmazó vállalkozásként elismert ktv-k számára;

Adócsökkentés kijelölt projektekben részt vevő, csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalkozások számára;

Az északkeleti régió vállalataira vonatkozó kedvezményes társaságiadó-politika;

Kuangtung tartomány adóprogramjai;

iv.

Közvetett adó- és behozatalivám-programok

Héa-mentességek és behozatalivám-visszatérítések importált berendezés használatáért;

Héa-visszatérítések kínai gyártású berendezés ktv-k általi beszerzéséért;

Héa- és vámmentességek a külkereskedelmi fejlesztési alap programjának keretében állóeszközök beszerzéséért;

v.

Az áruk és szolgáltatások megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében az állam által történő biztosítása

Az állam által a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított poliszilícium;

Az állam által a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított extrudált alumíniumtermékek;

Az állam által a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított üveg;

Az állam által biztosított energiaellátás;

Földterület és földhasználati jogok állam általi biztosítása a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében.

3.4.1.   Kedvezményes biztosítási hitelek, más finanszírozások, garanciák és biztosítások

a)   Az együttműködés hiánya és a rendelkezésre álló tények felhasználása

—   A kínai pénzpiac és pénzügyi intézmények

(138)

A Bizottság tájékoztatást kért a kínai kormánytól az azon bankok által az ipar egészének és az eljárásban érintett ágazatnak nyújtott hitelek arányáról, amelyekben a kínai kormány a legnagyobb vagy az egyetlen részvényes, amelyekben a kínai kormánynak részesedése van, de nem a legnagyobb részvényes, továbbá amelyekben a kínai kormány nem rendelkezik részvényekkel, és amelyek külföldi tulajdonban vannak. A kínai kormány válaszában közölte, hogy nincsenek nyilvántartott adatai az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok által nyújtott hitelek összegéről és százalékos arányáról, és hogy a kínai kormány a fotovillamos ágazat számára nyújtott hitelekről sem tart nyilván adatokat. A kínai kormány ebben a tekintetben semmilyen alternatív információforrást sem javasolt.

(139)

A Bizottság az eredeti szubvencióellenes kérdőívhez egy bankoknak/pénzügyi intézményeknek szánt egyedi kérdőívet (A. függelék) csatolt, és felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítsa azt azoknak a bankoknak és pénzügyi intézményeknek, amelyek hitelt nyújtottak az érintett ágazat számára. Az A. függelék célja az volt, hogy ellenőrizze a panaszban szereplő azon állításokat, amelyek szerint az állami tulajdonú bankok közjogi szervek. A Bizottság többek között információkat kért az említett kínai bankok kormányzati irányításának szerkezetéről, valamint a kormányzati politikák, illetve érdekek képviseletéről is a fotovillamos ágazatot illetően (azaz az igazgatóságról és a részvényesek tanácsáról, a részvényesek/igazgatók üléseinek jegyzőkönyveiről, a részvényesek/igazgatók állampolgárságáról, a hitelezési politikáról, valamint az együttműködő exportáló gyártóknak nyújtott hitelekhez kapcsolódó kockázatértékelésről). A kitöltött kérdőívben a kínai kormány csak öt bank (a Kínai Fejlesztési Bank, az EXIM Bank, a Sanghaji Bank, a Kínai Központi Bank (31) és a Huaxia Bank) tekintetében adott választ az A. függelékre. A hiánypótlást kérő levélben a Bizottság megismételte eredeti információkérését. A kínai kormány együttműködésének megkönnyítése érdekében átadott egy listát azokról a bankokról/pénzügyi intézményekről, amelyek hitelt nyújtottak a mintába felvett vállalatoknak, és ismételten felhívta a kínai kormányt, hogy továbbítsák az A. függeléket ezen intézmények számára. A hiánypótlást kérő levélre adott válaszban nem adtak további válaszokat az A. függelékre.

(140)

A Bizottság információt kért a bankok és pénzügyi intézmények állami tulajdonlásáról is. A kitöltött kérdőívben a kínai kormány azt állította, hogy nem vezet nyilvántartást a tulajdonosi részesedésekről, és nem tett semmiféle javaslatot arra nézve, hogy hogyan lehetne ezt az információt beszerezni. Amikor a Bizottság a hiánypótlást kérő levélben rámutatott arra, hogy ezt az információt kötelező a bankok alapszabályába foglalni, és ahhoz a kínai kormány mint részvényes hozzáfér, a kínai kormány átadta 16 bank részvényesi információit. Ugyanakkor öt bankot kivéve, amelyek tekintetében a kínai kormány az éves beszámolókat jelölte meg forrásként, nem adott át semmilyen bizonyítékot ezen információ alátámasztására, és azt sem közölte, hogy mely adatok képezték ezen információ forrását. Az érintett ágazatnak hitelező többi bankot illetően a kínai kormány semmilyen információt nem közölt a tulajdonosi részesedésről. Ebből következően a Bizottság nem tudta ellenőrizni az állam bankokban és más pénzügyi intézményekben fennálló tulajdonosi részesedését illetően bejelentett adatok pontosságát és helytállóságát.

(141)

A kínai kormány azt állította, hogy a mintába felvett exportáló gyártók (hitelezési referencia céljából adott) „BB” minősítése „rendkívül kedvezőtlen”, és hogy a Bizottság „az ügy tényeit figyelembe véve nem fejtette ki, hogyan jutott arra a következtetésre, hogy ez a helytálló vagy legésszerűbb megállapítás”. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy ez a módszer „megengedhetetlen hátrányos következtetés”. Jóllehet ezt az állítást egy korábbi (a bevont finompapírra vonatkozó) üggyel kapcsolatban tették, még azelőtt, hogy a mintába felvett exportáló gyártókra vonatkozó minősítéssel kapcsolatos információt ebben az eljárásban közölték volna, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem használt fel „rendelkezésre álló hátrányos tényeket” sem ebben az esetben, sem más, a kínai kormány által a beadványában megjelölt esetben. A Bizottság csak a nyilvántartásban szereplő tényekből vonta le a megfelelő következtetéseket, amely tények a megfelelő hitelkockázat-értékelés hiányára mutattak, lásd a (175)–(178) preambulumbekezdést. Ki kell emelni, hogy a vizsgálati időszakban a kínai fotovillamos ágazat komoly veszteségeket termelt, és egyértelmű volt, hogy pénzügyi helyzete rendkívül nehéz. A mintába felvett vállalatok által átadott számos hitelkockázat-értékelés azt igazolta, hogy a vizsgálati időszak egészére vonatkozóan a „BB” minősítés nem volt ésszerűtlen. Egyes hitelkockázat-értékelések ugyanis egyértelműen azt mutatták, hogy több csoport ténylegesen többé-kevésbé fizetésképtelen volt.

—   Ellenőrzés a bankoknál

(142)

Az ellenőrzést megelőzően küldött levelében a Bizottság jelezte azon bankok ellenőrzését, amelyek kitöltötték a kérdőív A. függelékét, és a mintába felvett exportáló gyártóknak nyújtott hitelek jelentős százalékát biztosították; ezek a Kínai Fejlesztési Bank, a Kínai Export-Import Bank, a Sanghaji Bank és a Huaxia Bank; emellett mellékelte azon témák részletes listáját, amelyekre az ellenőrzés során ki kíván térni. A kínai kormánynak szóló eredeti kérdőívben a Bizottság eleve világossá tette, hogy a kitöltött kérdőívekben közölt információkat a helyszínen ellenőrizhetik. Az ellenőrzést megelőzően küldött levélben a Bizottság azt is kifejtette, hogy a kínai kormányt felkérte arra, hogy „bocsássa rendelkezésre mindazokat az igazoló dokumentumokat, amelyeket válaszának megfogalmazásához felhasznált, beleértve az eredeti forrásdokumentumokat és a kérelmeket”. Két másik, a mintába felvett exportáló gyártók számára kedvezményes finanszírozást nyújtó bank vagy egyáltalán nem közölte a kért információt (Kínai Mezőgazdasági Bank), vagy az információt anélkül nyújtották be a nevükben, hogy azt ellenőrizni lehetett volna (Kínai Központi Bank).

—   A Sanghaji Bank

(143)

Az ellenőrzést megelőzően küldött, 2013. március 25-i levelében a Bizottság értesítette a kínai kormányt arról a szándékáról, hogy ellenőrizni kívánja a Sanghaji Bankot (a továbbiakban: SB), és az ellenőrző látogatás kínai kormány számára történő megkönnyítése érdekében – szükség esetére – felajánlotta az ellenőrző látogatás 2013. április 22-ig történő meghosszabbítását (32). Az ellenőrzést megelőzően küldött levélre adott, április 5-i eredeti válaszában a kínai kormány nem erősítette meg, hogy sor kerül-e az SB ellenőrzésére, de érdeklődött aziránt, hogy a Bizottság hajlandó lenne-e a Sanghaji Bankot más helyszínen is ellenőrizni az ellenőrzés további részében (Peking helyett Sanghajban). Az ellenőrző látogatás megkönnyítése érdekében a Bizottság kivételesen belement ebbe, ugyanakkor sürgette a kínai kormányt, hogy legkésőbb április 9-ig (azaz a pekingi ellenőrzés megkezdését megelőző három munkanappal) igazolja vissza a sanghaji ellenőrzést annak érdekében, hogy az ellenőrzést végző csoport az ellenőrzési tervben bekövetkezett változtatással összefüggő gyakorlati kérdésekben intézkedni tudjon. A kínai kormány csak április 11-én (azaz az ellenőrzés megkezdése előtt egy nappal) igazolta vissza, hogy az SB-t 2013. április 23-án vagy 24-én lehet ellenőrizni. Ugyanezen a napon a Bizottság közölte a kínai kormánnyal, hogy e késői visszajelzés miatt már nem lehet változtatni a menetrenden. Ráadásul a kínai kormány által javasolt időpontok (április 23. vagy 24.) túllépték a kínai kormány és a Bizottság által egyeztetett, ellenőrzésre szánt időszakot, még a Bizottság által javasolt hosszabbítást is. Ennek eredményeként a Bizottság nem tudta ellenőrizni az SB által kitöltött A. függeléket és az e bank által a mintába felvett exportáló gyártóknak nyújtott hitelekkel kapcsolatos információkat. Következésképpen a Bizottság 2013. május 23-i levelében arról tájékoztatta a kínai kormányt, hogy mérlegeli az 597/2009/EK rendelt 28. cikkének az SB által benyújtott, nem ellenőrzött információra való alkalmazását.

(144)

A kínai kormány 2013. június 3-i levelében azt állította, hogy az ellenőrzésre a Bizottság rugalmatlansága miatt nem került sor, a Bizottság nem javasolt az ellenőrzésre másik dátumot, és egyszerűen „nem volt hajlandó mérlegelni a Sanghaji Bank ellenőrzését”. Ezeket az állításokat egyszerűen valótlanok. A Bizottság világosan kifejtette az ellenőrzést megelőzően küldött levélben, hogy eredetileg 2013. április 17-én és 18-án javasolta ellenőrizni a bankokat, egy esetleges további napot (április 22.) biztosítva, és nyitva hagyta a kínai kormány számára a lehetőséget, hogy megfelelő időpontot javasoljon a bankok felkeresésére az ellenőrzési időszak egészén belül (ami egy teljes munkahetet és egy további napot jelentett). A kínai kormány ugyanakkor e kereten kívüli időpontot javasolt az SB ellenőrzésére, és mindezt az ellenőrző látogatást megelőzően mindössze egy munkanappal. A Bizottság meglátása szerint a felkínált rugalmasság több mint elegendő volt, és – ellentétben a kínai kormány állításával – összességében hat alternatív napot ajánlottak fel az SB ellenőrzésére.

—   A Huaxia Bank

(145)

2013. május 23-i levelében a Bizottság kifejtette a kínai kormány számára, hogy nem tudta ellenőrizni a Huaxia Bank (a továbbiakban: Huaxia) által kitöltött A. függelék egyes részeit, nevezetesen a tulajdonosi struktúrát, a mintába felvett exportáló gyártók hitelképességi vizsgálatát, illetve a különböző ágazatokra, és különösen az érintett ágazatra alkalmazott kockázati felárakat.

(146)

A kínai kormány 2013. június 3-i válaszában azt állította, hogy a Huaxia ismertette a tulajdonosi struktúrát és további részleteket és magyarázatokat is adott a Bizottság számára a részvényeseit, valamint azt illetően, hogy az ügyfelek hitelképességének vizsgálatára a banktitokkal kapcsolatos jogszabályokat, továbbá a bankok és ügyfeleik közötti szerződéses megállapodásokat kell alkalmazni.

(147)

A tulajdonosi struktúra tekintetében meg kell jegyezni, hogy a kitöltött A. függelékben a Huaxia azt állította, hogy „állami részesedés” nélkül alapították, és nem közölt információt az állami tulajdonlást illetően, jóllehet ezt a Bizottság az A. függelékben kifejezetten kérte. A Bizottság rámutatott arra, hogy ez ellentmondásban van a kínai kormány által közölt más információkkal, valamint hogy a Huaxia elismerte, hogy egyes részvényesei az állam tulajdonában vannak, és ezek némelyikéről egy kínai nyelven írt dokumentumban közölt információkat. A Huaxia által benyújtott információkból továbbra sem egyértelmű, hogy mekkora a bankban fennálló állami tulajdon aránya.

(148)

A hitelképességi vizsgálatot illetően a Bizottság megállapítja, hogy a bank egy vállalat tekintetében át tudott adni ilyen dokumentumot (a vállalat kilétének védelme érdekében a dokumentum némi módosítását követően), míg más kért dokumentumok tekintetében azt állította, hogy azok titoktartási jogszabályok és a bank és ügyfelei közötti szerződéses megállapodások hatálya alá tartoznak. Nehéz megérteni a bánásmódok közötti ilyen különbözőséget.

—   A Kínai Export-Import Bank

(149)

2013. május 23-i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a kínai kormányt, hogy a Kínai Export-Import Bank (a továbbiakban: EXIM) által kitöltött A. függelék és a hiánypótlást kérő levélre adott válasz nem volt teljes, és az EXIM nem adott át egyes, kifejezetten kért dokumentumokat, nevezetesen az alapszabályt, az Export-Import Bank létesítéséről szóló államtanácsi értesítést, illetve a Kínai Export-Import Bank által csúcstechnológiás termékek tekintetében exportőröknek adott hitel kezelésével kapcsolatos intézkedéseket. Az alapszabályt illetően a kínai kormány azt állította 2013. június 3-i levelében, hogy az EXIM a belső szabályzata miatt nem tudja átadni az alapszabályát (amely belső irányítási dokumentum), de hivatkozott az online változatra, amelyet állítólag felajánlottak megtekintésre az ellenőrzés során az EXIM által biztosított laptopon. A Bizottságot megdöbbenti ez az értelmetlen magyarázat. Ha a dokumentum online elérhető volt az ellenőrzés során, a Bizottság nem látja be, miért nem lehetett benyújtani már a kérdőívben, a hiánypótlást kérő levélben és az ellenőrzés során ismételten kérteknek megfelelően. Az az állítás ugyanis, amely szerint az EXIM az ellenőrzés során laptopon hozzáférhetővé tette ezt a dokumentumot, valótlan. Az EXIM azt állította, hogy a Bizottságnak online kellene megtekintenie a dokumentumot, a bizottsági tisztviselő azonban közölte, hogy az ellenőrzés céljára szolgáló helyiségekben nincs internet-hozzáférés. Ráadásul az EXIM nem adta meg az alapszabály online verziójára mutató hivatkozást sem.

(150)

A két másik dokumentumot illetően az EXIM azzal érvelt, hogy azokat bizalmas jellegük és a belső szabályok miatt nem adhatják át. Az EXIM saját maga állította a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában, hogy „az EXIM bankot a Kínai Export-Import Bank létesítéséről szóló államtanácsi értesítésnek és a Kínai Export-Import Bank alapszabályának megfelelően hozták létre, és működése összhangban áll e dokumentumokkal”. Ezért ezt lényeges dokumentumnak tekintették a panaszban szereplő azon állítások ellenőrzése szempontjából, amelyek szerint az EXIM közjogi szerv, ám a Bizottság számára megtagadták az ehhez a dokumentumhoz való hozzáférést. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy egy másik fejlesztési bank, jelesül a CDB hasonló dokumentumot adott át a létesítésével kapcsolatban, valamint több más államtanácsi értesítést is benyújtott ebben a vizsgálatban. Az EXIM emellett semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá a titoktartással kapcsolatos állításait. Ráadásul a (117) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően, a kormányok nem hivatkozhatnak belső szabályokra a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás és az alaprendelet szerinti kötelezettségeik megkerülésére. Ugyanez vonatkozik a Kínai Export-Import Bank által csúcstechnológiás termékek tekintetében exportőröknek adott hitel kezelésével kapcsolatos intézkedésekre is, amely esetben az EXIM szintén a titoktartásra hivatkozott, de ezt bizonyítékkal nem támasztotta alá, sőt a dokumentum céljának megvitatását is megtagadta.

(151)

Az EXIM az igazgatóság és a felügyelőbizottság összetételével kapcsolatban sem közölt információt, megismételt kérések ellenére sem, és arra hivatkozott, hogy „az igazgatóság összetétele változik”, és a Bizottság azon kérdésére, hogy e két szerv tagjai egyúttal tagjai-e a Kínai Kommunista Pártnak, azt válaszolta, hogy „ezek tolakodó és nem helyénvaló kérdések egy szubvencióellenes vizsgálat keretében”. A vizsgálat szempontjából lényegtelen, hogy az igazgatóság tagjai változnak. Az fontos, hogy az állam miként képviselteti magát az EXIM igazgatóságában és felügyelőbizottságában; ugyanakkor a kínai kormány és az EXIM nem közölt e tekintetben információt. A Bizottság úgy véli továbbá, hogy az EXIM (és ebben az ügyben valamennyi bank) felső vezetésének Kínai Kommunista Pártban való tagsága annak megállapítása szempontjából lényeges, hogy az állam mekkora befolyást gyakorol a bank vezetésére. A Kínai Kommunista Párt alapító okirata szerint „a Pártnak fenn kell tartania és javítania kell az alapvető gazdasági rendszert, amelyben az állami tulajdon meghatározó szerepet tölt be, és a különböző gazdasági ágazatok egymás mellett fejlődnek...”  (33), így tehát a Bizottság e vizsgálat keretében szükségesnek ítélte a Kínai Kommunista Párt EXIM-re gyakorolt befolyásának tanulmányozását, és különösen a bankok feletti állami ellenőrzés mértékének felmérését.

(152)

Ami a különböző kategóriájú termékeknek már a kérdőívben is kért exportstatisztikáit illeti, amelyeket az EXIM jogszabály szerint köteles a CBRC-nek megküldeni, a kínai kormány 2013. június 3-i levelében azt állította, hogy több időre van szüksége ilyen információk összeállításához. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy mivel a Bizottság ezt az információt már az eredeti kérdőívben is kérte, a kínai kormánynak több mint három és fél hónapja volt ezek összeállítására, ám ezt mégsem tette meg. Az EXIM azt állította, „az ilyen típusú információ megtalálható az éves beszámolókban”; ez azonban nem igaz. A kínai kormány által említett éves beszámolókban található információ más időszakokra vonatkozik, mint a Bizottság által a kérdőívben és az ellenőrző látogatás alkalmával kért információk.

(153)

A kínai kormány jogosan állította, hogy a kitöltött kérdőívben megadta többek között a mechanikai és elektromos termékek és az új, csúcstechnológiás termékek kivitele tekintetében nyújtott exporthitelek összegét. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság soha nem vitatta e számadatok közlését. A Bizottság azt a tényt vitatta, hogy amikor megkísérelte e számadatok ellenőrzését az ellenőrző látogatás alkalmával, az EXIM nem tudott azokat alátámasztó bizonyítékokat közölni, sem pedig legalább magyarázatot adni arra, hogy ezek a számadatok honnan származnak. Hasonlóképpen, a Bizottság nem ellenőrizhette a fotovillamos ágazatnak nyújtott exporthitelek arányával kapcsolatos adatokat, amelyeket a kínai kormány a kitöltött kérdőívben adott meg. Érdekes, hogy az EXIM e számadatok egyikét sem ítélte bizalmasnak, de amikor a Bizottság az azok ellenőrzéséhez szükséges forrásadatokat kérte, az EXIM titoktartási okokra hivatkozva megtagadta a hozzáférést. Az EXIM ugyanezen okokat hozta fel a mintába felvett gyártóknak és az együttműködő gyártóknak adott exporthitel összegét illetően. A hiánypótlást kérő levélre adott válaszban megadott ugyan számadatokat, de titoktartási okokból nem engedte meg a Bizottságnak, hogy azokat ellenőrizze. Ténylegesen tehát nem volt lehetőség az EXIM által átadott statisztikák túlnyomó többségének az ellenőrzésére.

(154)

Az EXIM megtagadta a mintába felvett exportáló gyártók hitelminősítésének, illetve az e minősítések alapjául szolgáló elemzéseknek az ismertetését és bizonyítékokkal való alátámasztását is.

—   A Kínai Fejlesztési Bank (a továbbiakban: CDB)

(155)

2013. június 3-i levelében a kínai kormány aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság „személyes kérdéseket tett fel az igazgatóság/felügyelőbizottság és a felső vezetés tagjainak párttagságáról”. Ez nem helytálló. Az igazgatóság/felügyelőbizottság és a felső vezetés tagjainak a Kínai Kommunista Párthoz való kötődésével kapcsolatos kérdések tisztán technikai jellegűek, és amint a fenti (151) preambulumbekezdésben kifejtésre került, ezeket azért tették fel, hogy meg lehessen határozni a Kínai Kommunista Pártnak a kínai gazdaságban betöltött szerepét.

(156)

Az ellenőrzés során a Bizottság a mintába felvett exportáló gyártók hitelképességének felmérését igyekezett megvizsgálni. A CDB közölt néhány általános információt, de sem a mintába felvett exportáló gyártók hitelképességi vizsgálatával kapcsolatban, sem pedig a fotovillamos ágazat kockázatértékelési és vizsgálati jelentését illetően nem volt hajlandó semmilyen tájékoztatást adni.

(157)

A hiánypótlást kérő levélre válaszul a CDB az érintett ágazatra kiszabott kockázati felár vonatkozásában adott meg egy számadatot. Az ellenőrzés során a CDB e tekintetben helyesbítette válaszát, de nem adott át sem e számadatot igazoló bizonyítékot, sem pedig magyarázatot e számadat forrására, a Bizottságnak az ellenőrző látogatás során megismételt kérése ellenére sem.

b)   A kínai állami tulajdonú bankok közjogi szervek

(158)

A panaszos azt állítja, hogy az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok az alaprendelet 2. cikkének b) pontja értelmében vett közjogi szervek.

(159)

A WTO fellebbviteli testülete az „Egyesült Államok – Végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok egyes Kínából származó termékekre” című jelentésében (a továbbiakban: a fellebbviteli testület jelentése) (34) a közjogi szervet olyan szervezetként határozza meg, amely „kormányzati hatáskörrel rendelkezik, ilyen hatáskört gyakorol, vagy amelyet ilyen hatáskörrel ruháznak fel”. A fellebbviteli testület szerint annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol-e egy jogalany és annak magatartása felett, bizonyos körülmények között bizonyíték lehet arra, hogy az érintett jogalany kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Amikor a bizonyítékokból sokféle, kifejezetten kormányzati irányításra utaló jel tűnik ki, és van arra utaló bizonyíték, hogy ezt az irányítást érdemi módon gyakorolják, akkor ez a bizonyíték arra engedhet következtetni, hogy az érintett jogalany kormányzati hatáskört gyakorol (35). A fellebbviteli testület azt is figyelembe vette, hogy a közjogi szervek egyik jellemzője olyan „kormányzati feladatok végrehajtása” (36), amelyeket „általában az adott tag jogrendjében a kormányzati gyakorlat részének tekintenek” (37).

(160)

A következő vizsgálat tárgya annak megállapítása, hogy az érintett állami tulajdonú bankok ellátnak-e olyan feladatokat, amelyek általában a kormányzati gyakorlat részének minősülnek Kínában, és amennyiben igen, gyakorolnak-e kormányzati hatáskört e feladatok végrehajtása során. A vizsgálat megállapította, hogy a kínai pénzügyi piacot kormányzati beavatkozás jellemzi, mivel a nagyobb bankok többsége állami tulajdonban van. A kínai hatóságok csak nagyon kevés információt szolgáltattak a kínai bankok részvénytulajdonáról/tulajdonviszonyairól. Az alább kifejtettek szerint a Bizottság mindenesetre összegyűjtötte a rendelkezésre álló információkat, hogy reprezentatív megállapítást tehessen. Annak elemzésekor, hogy a bankok kormányzati hatáskörrel felruházott, ilyen hatáskörrel rendelkező vagy ilyen hatáskört gyakorló szervezetek-e (közjogi szervek), a Bizottság nemcsak arról gyűjtött adatokat, hogy a bankok kormányzati tulajdonban vannak-e, hanem egyéb jellemzőkről is, például az igazgatóságon belüli kormányzati jelenlétről, tevékenységeik kormányzati ellenőrzéséről, a kormányzati politikák vagy érdekek képviseletéről, valamint arról, hogy a szervezeteket jogszabály útján hozták-e létre.

(161)

A rendelkezésre álló információk alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a kínai pénzügyi piacon az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok rendelkeznek a legnagyobb piaci részesedéssel, és ők a piac meghatározó szereplői. A Deutsche Bank által a kínai bankszektorral kapcsolatban végzett 2006. évi kutatás (38) szerint az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok több mint kétharmados részesedéssel rendelkeznek a kínai piacon. Ugyanezzel kapcsolatban a WTO Kína kereskedelempolitikájáról szóló beszámolója a következőképpen fogalmaz: „Az állami tulajdon magas aránya a kínai pénzügyi szektor egy másik fontos jellemzője”  (39), és„csekély változás következett be a kínai bankszektor piaci struktúrájában, amelyet az állami tulajdonban levő bankok túlsúlya jellemez (40). Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az öt legnagyobb állami tulajdonban lévő kereskedelmi bank (a Mezőgazdasági Bank, a Kínai Központi Bank, a Kínai Építési Bank, a Kommunikációs Bank és az Ipari és Kereskedelmi Bank) a kínai bankszektor több mint felét képviseli (41). Az öt legnagyobb állami tulajdonú bankban fennálló kormányzati tulajdont a kínai kormány is megerősítette a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában.

(162)

A Bizottság információkat kért az említett kínai bankok kormányzati irányításának szerkezetéről, valamint a kormányzati politikák vagy érdekek képviseletéről is a fotovillamos ágazatot illetően (azaz az igazgatóságról és a részvényesek tanácsáról, a részvényesek/igazgatók üléseinek jegyzőkönyveiről, a részvényesek/igazgatók állampolgárságáról, a hitelezési politikáról, valamint az együttműködő exportáló gyártóknak nyújtott hitelekhez kapcsolódó kockázatértékelésről). Mindazonáltal a fenti (139) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint a kínai kormány csak nagyon kevés információt szolgáltatott ezzel kapcsolatban, és a benyújtott információ nagy részének ellenőrzését nem tette lehetővé. Ebből következően a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényeket kellett használnia. A Bizottság a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a kormány a következő eszközökkel irányítja ezeket a bankokat: tulajdonlás révén, azáltal, hogy közigazgatási ellenőrzést gyakorol a bankok „kereskedelmi” magatartása felett, ideértve a betéti és hitelkamatlábakra vonatkozó határok megállapítását (lásd az alábbi (164)–(167) preambulumbekezdést), adott esetben pedig létesítő okiratok útján is (42).

A fenti megállapítások alapját képező adatok a következő forrásokból származnak: a kínai kormány által szolgáltatott információk, a kínai bankok éves beszámolói, amelyeket vagy a kínai kormány szolgáltatott, vagy nyilvánosan hozzáférhetők voltak, a Deutsche Bank által a kínai bankszektorral kapcsolatban végzett 2006. évi kutatás (43), a WTO Kína politikájára vonatkozó beszámolója (2012 vonatkozásában) (44), a Világbank által „China 2030” címmel kiadott jelentés (45), az OECD Kínáról szóló 2010. évi gazdasági felmérése (46), az együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott, illetve a panaszban szereplő információk. Független források becslései szerint a külföldi bankok a kínai bankszektor csekély részét képviselik, így a fejlesztéspolitikai hitelezésben elenyésző szerepet játszanak; a vonatkozó információ azt sugallja, hogy a kínai piac mindössze 2 %-át teszik ki (47). A témához kapcsolódó nyilvánosan hozzáférhető információk szintén megerősítik, hogy a kínai bankok, különösen a nagy kereskedelmi bankok – azokban az esetekben, amikor a hitelbővítés eredményeként jelentkező tőkemegfelelés hiánya miatt tőkefeltöltésre van szükség – továbbra is az állami tulajdonú részvényesekre, illetve a kormányzatra támaszkodnak (48).

(163)

Az együttműködő exportáló gyártók részére hitelt folyósító bankok többsége állami tulajdonban van. A rendelkezésre álló információ alapján (49) ugyanis a Bizottság azt állapította meg, hogy a hitelek nagy részét az állami tulajdonú bankok és állami tulajdonban lévő más jogalanyok nyújtották az együttműködő exportáló gyártóknak. E bankok között szerepeltek a fontosabb kínai kereskedelmi és állami fejlesztési bankok, mint a Kínai Fejlesztési Bank, az EXIM Bank, a Kínai Mezőgazdasági Bank, a Kínai Központi Bank, a Kínai Építési Bank és a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank. A többi érintett, állami tulajdonban lévő bankot illetően a Bizottság ugyanazokat a fent említett, a kormányzati irányításra és a kormányzati politikák vagy érdekek fotovillamos ágazatot illető képviseletére vonatkozó adatokat kérte. A kínai kormány nem szolgáltatott ilyen részletes információkat. Ezért tehát meg kell állapítani, hogy a bankok kormányzati irányítás alatt állnak. Ezen érdemi irányítást bizonyítja többek között a kérdéses ágazat támogatását szolgáló kormányzati politika, amely arra utasítja a bankokat, hogy kifejezetten támogatóan járjanak el (lásd a fenti (102) preambulumbekezdést). Ezért az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi és fejlesztési bankokat közjogi szervnek kell tekinteni.

(164)

A kínai kormány kínai pénzügyi piacon érvényesülő befolyásának további jele a Kínai Központi Bank által a kamatlábak megállapításának és ingadozásának egyedi korlátozásában játszott szerep. A vizsgálat ténylegesen megállapította, hogy Kínában a Kínai Központi Bank konkrét szabályok alapján szabályozza a kamatlábak ingadozását. A rendelkezésre álló információk szerint ezeket a szabályokat a Kínai Központi Bank a betéti és hitelkamatok szabályozásáról szóló (2004. évi) Yinfa körlevelében (a továbbiakban: a 251. sz. körlevél) határozza meg. A pénzügyi intézményeket arra kérik, hogy hitelkamataikat a Kínai Központi Bank referencia-hitelkamatlábának meghatározott tartományán belül állapítsák meg. A kereskedelmi bankok által, illetve az állami fejlesztési bankok által kereskedelmi alapon folyósított hitelek esetében nincs felső határ, csak az alsó határt szabták meg. A városi és a vidéki hitelszövetkezetek számára mind a felső, mind az alsó határértékeket meghatározták. A kedvezményes hitelek, illetve azon hitelek esetében, amelyekre az Államtanács egyedi rendelkezései vonatkoznak, a kamatlábak felfelé nem ingadozhatnak. A Bizottság kérte a kínai kormányt, hogy tisztázza a 251. sz. körlevélben, illetve az azt megelőző jogszabályban (A Kínai Központi Bank körlevele a pénzügyi intézmények hitelkamatlábának ingadozási sávjáról – YinFa, 2003. évi 250. sz.) szereplő fogalommeghatározásokat és megfogalmazásokat. Ugyanakkor, amint azt a fenti (135) preambulumbekezdés ismerteti, a kínai kormány ezeket a körleveleket nem bocsátotta rendelkezésre, ezért a Bizottság nem tudta ellenőrizni azok tartalmát, sem pedig magyarázatokat kérni. Mivel a kínai kormány ezzel kapcsolatban semmilyen fontos információt nem szolgáltatott, amely arra utalna, hogy a helyzet 2013 márciusa óta – amikor a Bizottság a szerves bevonatú acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatát befejezte (50) – megváltozott, megállapítást nyert, hogy a Kínai Központi Bank részt vesz a kamatoknak az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok általi meghatározásában, és befolyásolja azt. A kínai kormány nem adott át bizonyítékot arra nézve, hogy a bevont finompapír és a szerves bevonatú acéltermékek ügyében lezajlott vizsgálatban megállapítottakhoz képest változott volna a helyzet. Ezért a rendelkezésre álló tények és a fent hivatkozott egyéb bizonyítékok alapján a Bizottság azt állapította meg, hogy a kamatlábak meghatározásának módszerével kapcsolatos helyzet változatlan volt a teljes vizsgálati időszakban.

(165)

A hitelkamatlábakra alkalmazott korlátok és a betéti kamatokra meghatározott felső határok olyan helyzetet teremtenek, amelyben a bankok olcsó tőkéhez való hozzáférése garantált (a betéti kamatot szabályozó rendelet miatt), és kedvező kamatokkal hitelezhetnek a kiválasztott ágazatok számára.

(166)

A bankokra olyan jogszabályok vonatkoznak, amelyek előírják számukra többek között, hogy hitelezési tevékenységüket igazítsák a nemzetgazdaság igényeihez (51), nyújtsanak hiteltámogatást a támogatott projektek számára (52), illetve kezeljék prioritásként a csúcstechnológiát vagy új technológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését (53). A bankok kötelesek betartani ezeket a szabályokat. A mintába felvett exportáló gyártók a támogatott projektek, továbbá a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó ágazatok kategóriájába tartoznak.

(167)

Különböző független információforrások szerint az állam részvétele a kínai pénzügyi ágazatban jelentős és folyamatos. Például i. az IMF 2006. évi munkadokumentumának megállapítása szerint Kínában nem teljes a banki liberalizáció, és a hitelkockázatot nem fejezik ki megfelelően; (54) ii. az IMF 2009. évi beszámolója kiemelte a kamatlábak liberalizációjának Kínában tapasztalható hiányát; (55) iii. az IMF 2010. évi országjelentése kijelentette, hogy Kínában viszonylag alacsony a tőkeköltség, a hitelkihelyezést néha olyan módszerrel határozzák meg, amely nem kapcsolódik az árhoz, a vállalatok nagymértékű megtakarításai pedig részben a különböző ráfordítási tényezők (ideértve a tőkét és a földterületet) alacsony költségéhez kapcsolódnak; (56) iv. az OECD Kínáról készített 2010. évi gazdasági felmérése (57), valamint az OECD Gazdasági Részlegének 747. számú, Kína pénzügyi ágazati reformjairól szóló munkadokumentuma (58) kimondta, hogy az, hogy a pénzügyi intézmények tulajdonjogával túlnyomórészt továbbra is az állam rendelkezik, problémákat vet fel abban a tekintetben, hogy a bankok hitelezési döntései milyen mértékben alapulnak tisztán kereskedelmi megfontolásokon, miközben a bankok hagyományos szerepe látszólag az, hogy kormányzati kapcsolatokkal rendelkező kormányzati ügynökségekként működnek.

(168)

A fenti bizonyítékok alapján meg kell állapítani, hogy az állami tulajdonú kereskedelmi és fejlesztési bankok kormányzati feladatot látnak el a kínai kormány nevében, nevezetesen kötelezően támogatják a gazdaság bizonyos ágazatait az állami tervezéssel és a politikai dokumentumokkal összhangban. Az állami tulajdonú bankokban meglévő, jelentős kormányzati tulajdon, valamint az állami tulajdonú bankok és a kormány közötti kapcsolatokra utaló egyéb információk (ideértve a kínai kormány együttműködésének hiányát e tekintetben) megerősítik, hogy a bankokat a kormány irányítja közfeladataik ellátásakor. A kínai kormány érdemi irányítást gyakorol az állami tulajdonú kereskedelmi és fejlesztési bankok felett a kormány pénzügyi ágazatban való, mindent átható részvételén keresztül és annak révén, hogy az állami tulajdonú bankok számára előírják a kormányzati politikák követését. Az állami tulajdonú kereskedelmi és fejlesztési bankokat tehát közjogi szervnek kell tekinteni, mivel kormányzati hatáskörrel rendelkeznek, ilyen hatáskört gyakorolnak, illetve azokat ilyen hatáskörrel ruházták fel.

c)   A magánbankokat Kínában a kínai kormány bízza meg és irányítja.

(169)

A Bizottság azt is elemezte, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízza-e és utasítja-e a magántulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankokat arra, hogy kedvezményes (támogatott) hitelt nyújtsanak a fotovillamos termékeket gyártók számára.

—   A kínai kormányzati politika megléte

(170)

A fenti, a fotovillamos ágazatban tapasztalható állami befolyásról szóló rész ((101) preambulumbekezdés) és az alább bemutatott megállapítások alapján nyilvánvaló: a kínai kormány azt a politikát követi, hogy a fotovillamos ágazat számára kedvezményes hitelezést biztosít, mivel a piacon meghatározó szerepet betöltő közjogi szervek (állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok) (59) is részt vesznek a hitelnyújtásban, amelyek így a piacinál alacsonyabb kamatokat tudnak kínálni.

—   A politika kiterjesztése magánbankokra

(171)

A kereskedelmi bankokról szóló 2003. évi törvény az állami tulajdonban és a magántulajdonban lévő kereskedelmi bankokra egyaránt vonatkozik. E törvény 38. cikke például az összes kereskedelmi bankot (így a magántulajdonban lévőket is) arra utasítja, hogy „a hitelkamatot a Kínai Központi Bank által a hitelkamat tekintetében megállapított felső és alsó határértéknek megfelelően határozzák meg”, míg a törvény 34. cikke arra utasítja a kereskedelmi bankokat, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásainak szellemében végezzék”.

(172)

Számos kormányzati tervezési dokumentum, politikai dokumentum és jogszabály hivatkozik a fotovillamos ágazat számára nyújtott kedvezményes hitelezésre. Például a 7 új stratégiai ágazat fejlődésének ösztönzéséről szóló, 2010. október 10-i államtanácsi határozat ígéretet tesz a stratégiai ágazatoknak nyújtott adó- és pénzügy-politikai támogatás intenzitásának fokozására (60) (a fotovillamos ágazat e stratégiai ágazatok között szerepel), arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy „bővítsék a hiteltámogatást”ezen ágazatok tekintetében, és hogy „használják ki az olyan adóügyi preferenciális politikákat, mint a kockázatkompenzáció”. Ugyanígy, a közép- és hosszú távú tudományos és technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezet (2006–2020), amely a napenergiát és a fotovillamos elemeket kiemelt területként és prioritást élvező tárgykörként határozza meg (61), ígéretet tesz arra, hogy„arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak kedvezményes hiteltámogatást a nagyobb nemzeti tudományos és technológiai iparosítási projektek számára”, és arra utasítja a kormányt, hogy„ösztönözze a különböző pénzügyi intézményeket és a magántőkét a tudományos és technológiai fejlődésben való részvételre”. A tudományos és technológiai fejlődésről szóló kínai törvény (Kína elnökének 82. rendelete) kimondja, hogy az állam arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket és azt tanácsolja nekik, hogy támogassák hitelekkel a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó ágazatok fejlődését, és hogy a politikaorientált pénzügyi intézmények kezeljék prioritásként a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó ágazatokat (62). Ugyanezen jogszabály értelmében a politikaorientált pénzügyi intézmények üzleti tevékenységük keretein belül külön támogatást kínálnak a vállalkozások állam által támogatott, független innovációs projektjei számára (63).

(173)

A Kínai Központi Bank által a kamatlábak meghatározása tekintetében rögzített, fent (a (164) és (165) preambulumbekezdésben) említett korlátozások a magántulajdonban lévő kereskedelmi bankokra nézve is kötelezőek.

(174)

A bankszektorra vonatkozó törvényekből és rendeletekből származó fenti idézetek azt bizonyítják, hogy a kínai kormány arra irányuló politikája, hogy a fotovillamos ágazat számára kedvezményes hitelezést biztosítson, a magántulajdonban lévő kereskedelmi bankokra is kiterjed, és a kínai kormány tulajdonképpen arra utasítja őket, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék (64).

—   Hitelkockázat-értékelés

(175)

A Bizottság a kínai kormánytól releváns információkat kért annak megállapítása érdekében, hogy a kínai bankok hogyan végzik a fotovillamos ágazat vállalatainak hitelkockázat-értékelését, mielőtt eldöntik, hogy nyújtanak-e számukra hitelt és milyen feltételekkel. A kérdőívhez csatolt A. függelékben a Bizottság arra vonatkozóan kért információkat, hogy hitelnyújtáskor a bankok hogyan veszik számításba a kockázatokat, hogyan vizsgálják a hitelfelvevő hitelképességét, a különböző vállalatok/iparágak esetében milyen kockázati felárat számít fel a bank, milyen tényezőket vesz figyelembe a hitelkérelem elbírálásakor, ismertetésekor és a jóváhagyási folyamat során, stb. Azonban sem a kínai kormány, sem a kérdőíven szereplő egyes bankok nem szolgáltattak bizonyítékot ezzel kapcsolatban (az alábbi (176) preambulumbekezdésben szereplő egyetlen kivétellel). A kínai kormány csak általános jellegű válaszokat adott, amelyeket semmilyen bizonyíték nem támasztott alá abban a vonatkozásban, hogy ténylegesen sor kerülne bármilyen hitelkockázat-értékelésre.

(176)

A bankok egyikének ellenőrzése során a Bizottság megvizsgálhatott egy kockázatértékelést. E hitelkockázat-értékelés egy része utalt a napenergiával foglalkozó vállalatoknak nyújtott kormányzati támogatásra és azokra az állami tervekre, amelyek szerint a fotovillamos ágazatot általában támogatni kívánják; mindezek a szempontok kedvezően befolyásolták az adott vállalat tekintetében megítélt hitelminősítést. Ez az egyik példa arra, hogy a kormányzati politika (és egy adott ágazatnak szánt támogatások) miként befolyásolják a bankok döntéshozatalát, amikor a napenergiával foglalkozó vállalatoknak nyújtott finanszírozás feltételeiről határoznak.

(177)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártóktól is hasonló információt kért, és a mintába felvett exportáló gyártóknál tett helyszíni ellenőrző látogatások során megkísérelte azok ellenőrzését. A mintába felvett exportáló gyártók többsége azt válaszolta, hogy hitelnyújtás előtt a bankok bizonyos dokumentumokat kérnek tőlük, és végeznek valamiféle hitelkockázat-elemzést. Állításaikat azonban semmilyen bizonyítékkal nem tudták alátámasztani. A Bizottság a helyszíni ellenőrzés során bizonyítékot kért arra vonatkozóan, hogy a bankok kértek ilyen dokumentumokat, illetve hogy e dokumentumokat a vállalatok benyújtották a bankoknak, vagy hogy a bankok készítettek volna bármilyen jelentést, amely az ilyen hitelkockázat-elemezés elvégzését bizonyítja. Az exportáló gyártók mintába felvett csoportjai azonban nem tudtak ilyen bizonyítékkal szolgálni, és állításaikat semmilyen bizonyítékkal sem tudták alátámasztani.

(178)

A hitelkockázat-értékeléssel kapcsolatos információkat a Bizottság többször kérte az érdekelt felektől, mivel azok elengedhetetlennek minősülnek, figyelemmel többek között a fenti (167) preambulumbekezdésben említett információkra.

(179)

A fentiek alapján a kínai hitelkockázat-értékeléssel kapcsolatban tett megállapítások az állami tulajdonú kereskedelmi bankokra, a magántulajdonú kereskedelmi bankokra és az állami fejlesztési bankokra vonatkoznak. A fenti bizonyítékok alapján ugyanis levonható a következtetés, hogy a kínai magánbankoknak a kormányzati politikát kell követniük – különösen a fotovillamos ágazatot érintő – hitelezéseik tekintetében, és az állami tulajdonú bankokhoz hasonlóan kell eljárniuk, amely bankokról a Bizottság a (168) preambulumbekezdésben azt állapította meg, hogy közjogi szervek. Ezért megállapítható, hogy a kínai kormány a magánbankokat olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja, amelyek szokásos esetben a kormány feladatai lennének, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának értelmében.

(180)

Emellett a fenti bizonyítékok azt mutatják, hogy ha az állami tulajdonú bankokat nem kellene közjogi szerveknek tekinteni, akkor is megállapítható lenne, hogy a kínai kormány olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormány feladatai lennének, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának értelmében.

d)   A kínai pénzügyi piac torzulásai

(181)

Az ebben a vizsgálatban gyűjtött információk alapján megállapítható, hogy az állami tulajdonú bankok részesedése a kínai piac több mint kétharmadát lefedi. Az öt legnagyobb állami tulajdonban lévő kereskedelmi bank (a Mezőgazdasági Bank, a Kínai Központi Bank, a Kínai Építési Bank, a Kommunikációs Bank és az Ipari és Kereskedelmi Bank) a kínai bankszektor több mint felét képviseli (65). Emellett a Kínai Fejlesztési Bank és a Kínai Export-Import Bank száz százalékos állami tulajdonban vannak. Ez a hét bank nyújtotta a hitelek túlnyomó többségét a napelemek ügyében a mintába felvett nyolc exportáló gyártónak. Ez a mindent átható kormányzati tulajdonlás és a kínai pénzügyi piac torzulása, valamint a kínai kormány azon politikája, hogy az olcsó tőkét a kiválasztott ágazatokhoz irányítja, együttesen veszélyeztetik az egyenlő feltételeket a nemzetközi kereskedelemben, és méltánytalan előnyhöz juttatják a kínai gyártókat.

(182)

A kínai bankok nem teljesen szabadon határozhatják meg a hitelfeltételeket. A kamatok tekintetében a Kínai Központi Bank által megállapított határokon belül kell maradniuk. Ezek a határok a betéti kamatokra meghatározott felső határokkal olyan helyzetet teremtenek, amelyben a bankok olcsó tőkéhez való hozzáférése garantált (a betéti kamatot szabályozó rendelet miatt), és kedvező kamatokkal kínálhatnak hitelt a kiválasztott ágazatok számára.

(183)

A bankok olyan jogszabályok hatálya alatt állnak, amelyek többek között előírják számukra, hogy hitelezési tevékenységüket igazítsák a nemzetgazdaság igényeihez (66), nyújtsanak hiteltámogatást a támogatott projektek számára (67), illetve kezeljék prioritásként a csúcstechnológiát vagy új technológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését (68). A bankoknak követniük kell ezeket a szabályokat.

(184)

A legutóbbi megállapítások szerint néhány nagy kínai kereskedelmi bank hozzáférhetett az állami valutatartalékokhoz (69). Ez jelentősen csökkenti tőkeköltségüket, és ezt az olcsó tőkét USD vagy EUR alapú hitelekhez használják fel a kiválasztott vállalatok és projektek számára a külföldre nyitási politikával összhangban. Ezáltal olyan feltételeket kínálhatnak, amelyekkel a hagyományos kereskedelmi bankok nem versenyezhetnek.

(185)

A fotovillamos ágazat finanszírozásában megfigyelhető másik nagyobb torzulás a Kínai Fejlesztési Bank (CDB) privilegizált helyzete, ez a bank ugyanis az ágazat legnagyobb hitelezője, és tömeges kölcsönöket és hitelkereteket biztosított a mintába felvett exportáló gyártók számára. A CDB-t majdnem teljes mértékben kötvények értékesítéséből és nem betétekből finanszírozzák, és a Pénzügyminisztérium után az ország második legnagyobb kötvénykibocsátója. E sajátos mechanizmus révén a CDB olcsón tudja saját magát finanszírozni, ebből következően kedvezményes feltételekkel tud hiteleket kínálni a kiválasztott ágazatok számára (70).

3.4.1.1.   Kedvezményes hitelek

a)   Bevezetés

(186)

A panaszos azt állította, hogy a kínai kormány a fotovillamos ágazatot kedvezményes hitelekkel és irányított hitelekkel támogatja.

b)   Jogalap

(187)

Kínában a kedvezményes hitelezésről a következő jogszabályok rendelkeznek: Kína törvénye a kereskedelmi bankokról, a hitelekre vonatkozó általános (a Kínai Központi Bank által végrehajtott) szabályok, az Államtanács 40. sz. határozata az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések kihirdetéséről és végrehajtásáról.

c)   A vizsgálat megállapításai

(188)

A bizonyítékok összességére tekintettel megállapítást nyert, hogy az exportáló gyártók mintába felvett csoportja számára nyújtott hitelek legnagyobb részét állami tulajdonban lévő bankok folyósították, amelyek a fenti (168) preambulumbekezdés alapján közjogi szerveknek minősülnek, mivel kormányzati hatáskörrel bírnak, és kormányzati feladatokat látnak el. További bizonyíték is van arra, hogy ezek a bankok gyakorlatilag kormányzati hatáskört gyakorolnak, mivel – a (164) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – a kormányzat (azaz a Kínai Központi Bank) egyértelműen beavatkozik abba, hogy a kereskedelmi bankok milyen döntéseket hoznak a kínai vállalatoknak folyósított hitelek kamatainak megállapításakor. Ilyen körülmények között ezeknek a jogalanyoknak a hitelezési gyakorlatát közvetlenül a kormányzat határozza meg. Azt a tényt, hogy a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak, megerősíti az is, ahogyan a hitelekre vonatkozó általános (a Kínai Központi Bank által végrehajtott) szabályok 7. és 15. cikke, a 40. sz. határozat és a kereskedelmi bankokról szóló törvény 34. cikke rendelkezik a kormányzati ipari szakpolitikák teljesítésével kapcsolatban. Számos közvetett – objektív tanulmányokkal és jelentésekkel alátámasztott – bizonyíték van továbbá arra, hogy a kínai pénzügyi rendszerben még mindig erős a kormányzati beavatkozás, amint azt már a fenti (172) és (178) preambulumbekezdés is kifejtette. Végezetül a kínai kormány nem adott olyan információkat, amelyek lehetővé tették volna az állami tulajdonban lévő bankok és a kormány közötti viszony jobb megértését, amint azt a (139)–(140) preambulumbekezdés kifejti. Így az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok által folyósított hitelek vonatkozásában a Bizottság megállapítja, hogy a kormányzat a fotovillamos termékek gyártóit – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerint – közvetlen transzfer formájában pénzügyi támogatásban részesíti. Továbbá ugyanez a bizonyíték igazolja azt, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankokat (valamint a magántulajdonban lévő bankokat) a kormányzat bízza meg, illetve utasítja, következésképpen ez azt jelenti, hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti pénzügyi támogatás áll fenn.

(189)

A fenti (169)–(178) preambulumbekezdésben foglalt elemzés figyelembevételével az is megállapítást nyert, hogy a kínai kormány magántulajdonban lévő bankokat bíz meg, illetve utasít, hogy a fotovillamos termékek gyártóinak hitelt nyújtsanak, és hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. és iv. alpontja szerinti pénzügyi támogatás áll fenn.

(190)

A hitelfelvevő olyan mértékben jut az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 6. cikkének b) pontja szerinti gazdasági előnyhöz, amennyivel kedvezőbb feltételek mellett veheti fel a kormányhiteleket vagy a kormány által megbízott vagy utasított magánfelek hiteleit, mint a piacon ténylegesen megszerezhető kereskedelmi hitelt. A kínai nem kormányzati hitelek nem jelentenek megfelelő piaci referenciát, mivel megállapítást nyert, hogy a magántulajdonban lévő bankokat a kínai kormány bízza meg és utasítja, tehát feltételezhetően az állami tulajdonú bankok hitelezési gyakorlatát követik. A referenciát tehát a fenti (198)–(200) preambulumbekezdésben említett módszer alkalmazásával állapították meg. E referencia alapulvételével igazolást nyer, hogy a fotovillamos ágazat számára nyújtott hiteleket a piaci feltételeknél kedvezőbb feltételek mellett nyújtják.

(191)

A fotovillamos ágazat a 40. sz. határozat szerint a támogatott kategóriába tartozik. A 40. sz. határozat az Államtanácsnak, azaz Kína legfőbb közigazgatási szervének a rendelete, így az egyéb közjogi szervek és gazdasági szereplők számára jogilag kötelező erejű. A határozat az ipari szektort három osztályba sorolja: „támogatott, korlátozottan támogatott és a támogatásból kirekesztett projektek”. Ez a jogi aktus olyan iparpolitikai iránymutatás, amely a Címtárral együtt azt mutatja meg, hogy a kínai kormány miként folytatja az egyes vállalkozói csoportokat vagy iparágakat, mint például a Címtárban a „támogatott iparágak” között szereplő fotovillamossági, illetve újenergia-ágazatot ösztönző és támogató politikáját. A támogatott kategóriában szereplő iparágak számával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezek a kínai gazdaságnak csak egy részét képviselik. Ezenkívül a „támogatott” státusz e támogatott ágazatokon belül csak bizonyos tevékenységekre vonatkozik. A 40. sz. határozat 17. cikke előírja továbbá, hogy „a támogatott beruházási projektek” különleges előnyökben és ösztönzőkben, többek között pénzügyi támogatásban részesüljenek. A 40. sz. határozat a „korlátozottan támogatott és a támogatásból kirekesztett projektek” vonatkozásában ugyanakkor feljogosítja az állami hatóságokat arra, hogy a piac szabályozása érdekében közvetlenül beavatkozzanak. A 18. és a 19. cikk valójában arról rendelkezik, hogy az érintett hatóság akadályozza meg a pénzügyi intézményeket abban, hogy hitelt nyújtsanak a „korlátozott és kirekesztett projektek” számára. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a 40. sz. határozat a támogatott iparágak – köztük a fotovillamos ágazat – ösztönzésével és támogatásával kapcsolatban – irányelvek formájában – minden gazdasági intézmény számára kötelező érvényű szabályozást ír elő.

(192)

Amint a fenti (172) preambulumbekezdésben kifejtésre került, a kínai kormány kedvezményes támogatást csak néhány ágazat tekintetében rendel el, és a fotovillamos ágazat ezek egyike. A fentiek figyelembevételével nyilvánvaló, hogy a hatóságok csak azt teszik lehetővé a pénzügyi intézmények számára, hogy azon néhány ágazatnak/vállalatnak nyújtsanak kedvezményes hitelt, amelyek megfelelnek a kínai kormány vonatkozó politikáinak. Az aktában szereplő bizonyítékok alapján és a kínai kormány részéről az üggyel kapcsolatos együttműködés hiányában megállapítást nyert, hogy a kedvezményes hitelezés formáját öltő támogatások általánosságban nem állnak rendelkezésre, ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek tekintendők. Továbbá egyik érdekelt fél sem nyújtott be arra utaló bizonyítékot, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt objektív szempontokon és feltételeken alapulna.

d)   Következtetés

(193)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszakban a mintába felvett exportáló gyártók mindegyike részesült a kedvezményes hitelezésben.

(194)

Ennek megfelelően a fotovillamos ágazat finanszírozását támogatásnak kell minősíteni.

(195)

Az exportáló gyártók számára biztosított pénzügyi támogatásra és gazdasági előnyre, illetve az egyedi jellegre tekintettel ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

e)   A támogatás összegének kiszámítása

(196)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő fél által megszerzett gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kormányhitel tekintetében fizetendő összeg és a vállalat által a piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel tekintetében fizetendő összeg közötti különbözet.

(197)

Mivel a fent (a (190) preambulumbekezdésben) említettek szerint a kínai bankok által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak a bankszektorban, és nem egy működő piacon érvényesülő kamatokra utalnak, az alábbi módszer alkalmazásával megfelelő piaci referenciaértékeket számítottak ki. Ezenkívül a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság a megfelelő referencia-kamatlábat a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg.

(198)

Az RMB-ben kifejezett hitelek megfelelő referenciájának kiszámításánál a Bizottság ésszerűnek tekinti a kínai kamatlábak alkalmazását, oly módon kiigazítva, hogy azok a szokásos piaci kockázatot tükrözzék. Mivel ebben az összefüggésben az exportőrök aktuális pénzügyi helyzetét torz piaci körülmények között állapították meg, és a kínai bankok a kockázatelemzésükkel és a hitelminősítésükkel kapcsolatban nem bocsátottak rendelkezésre megbízható információkat, a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy a kínai exportőrök hitelképességét ne kritika nélkül, hanem olyan korrekcióval vegye figyelembe, amely az eltorzult kínai piacnak az exportőrök pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatását tükrözi.

(199)

Ugyanez a helyzet a külföldi pénznemben kifejezett hitelek esetében. A vizsgálati időszakban megfelelő pénznemben kiadott, „BB” minősítésű vállalati kötvények szolgáltak referenciaként.

(200)

A (138)–(140) preambulumbekezdésben foglaltak szerint mind a kínai kormányt, mind az együttműködő exportáló gyártókat felkérték, hogy bocsássanak a Bizottság rendelkezésére információkat a kínai bankok hitelpolitikájáról és arról, hogy a hiteleket az exportáló gyártóknak hogyan folyósítják. Jóllehet a kérést a Bizottság megismételte, ilyen információt nem kapott. Ennek megfelelően az együttműködés hiányára és a rendelkezésre álló tények összességére tekintettel és az alaprendelet 28. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság azt tekintette megfelelőnek, hogy valamennyi kínai vállalatot csak a„nem befektetési besorolású” kötvények legmagasabb kategóriájába (a Bloombergnél „BB”) soroljon, és a Kínai Központi Bank szokásos hitelezési kamatlábára az ilyen minősítésű vállalatok által kibocsátott kötvények esetében várható felárat alkalmazza. Az exportáló gyártók gazdasági előnyét úgy számították ki, hogy figyelembe vették a százalékos arányban kifejezett kamatkülönbözet és a hitelből még fennmaradó összeg szorzatát, azaz a vizsgálati időszakban ki nem fizetett kamatot. Ezt az összeget aztán elosztották az együttműködő exportáló gyártók teljes forgalmával.

(201)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

Kedvezményes biztosítási hitelek

Vállalat/Csoport

Támogatási ráta

Wuxi Suntech Power Co. Ltd., Kína, és a vele kapcsolatban álló vállalatok

1,14 %

A Yingli Green Energy Holding Company és a vele kapcsolatban álló vállalatok

0,61 %

A Changzhou Trina Solar Energy Co. Ltd. és a vele kapcsolatban álló vállalatok

0,25 %

A JingAo Group és a vele kapcsolatban álló vállalatok

0,92 %

A Jiangxi LDK Solar Hi-tech Co. Ltd. és a vele kapcsolatban álló vállalatok

1,80 %

A Delsolar (Wujiang) Ltd. és a vele kapcsolatban álló vállalatok

0,02 %

Renesola Zhejiang Ltd.

Renesola Jiangsu Ltd.

0,84 %

Jinko Solar Co. Ltd. és a vele kapcsolatban álló vállalatok

0,85 %

3.4.1.2.   Hitelkeret biztosítása

a)   Bevezetés

(202)

A panaszos azt állította, hogy a kínai bankok aránytalan mértékű hitelkeretet biztosítottak az érintett termék kínai exportőrei számára. A vizsgálat megerősítette, hogy valamennyi vizsgált vállalat – az esetek többségében díjmentesen vagy nagyon csekély összegű díj ellenében – rendkívül nagy összegű hitelkeretet kapott kínai bankoktól. Szokásos piaci körülmények között ilyen hitelkeretet jelentős kötelezettségvállalási és ügyviteli díjak ellenében nyújtanak, ami lehetővé teszi a bankok számára a költségek és a kockázatok ellentételezését.

b)   A vizsgálat megállapításai

(203)

Az EC-Aircraft vizsgálóbizottságának jelentése megerősítette, hogy az egyedi hitelek hatásán felül az ilyen hitelkeretek az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében potenciálisan közvetlen transzferek lehetnek. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy a potenciális transzferekből származó gazdasági előny a közvetlen transzfer végrehajtására vonatkozó kötelezettség puszta meglétéből fakad. Ezen túlmenően a vizsgálóbizottság megállapította, hogy a hitelkeret önmagában és lényegéből fakadóan gazdasági előnyt biztosíthat a kedvezményezett vállalat számára, így az egyedi hitelek formájában megvalósuló közvetlen transzfertől elkülönülő potenciális transzfernek minősült (71).

(204)

A hitelkeretet a fent említett kedvezményes hiteleket nyújtó bankok biztosították a mintába felvett exportáló gyártóknak. A fent leírtaknak megfelelően ezek a bankok közjogi szervek ((158)–(166) preambulumbekezdés), vagy a kínai kormány megbízásából és utasítása szerint kedvezményes finanszírozást biztosítanak a fotovillamos ágazat számára ((169)–(178) preambulumbekezdés).

(205)

Amint azt fent – (158)–(185) preambulumbekezdés – már említettük, a jogszabályok és az állami tulajdonú bankok gyakorlatai a kínai piac torzulását okozzák, és megállapítást nyert, hogy a hitelkereteket az esetek többségében díjmentesen vagy nagyon csekély összegű díj ellenében biztosították. Szokásos piaci körülmények között ilyen hitelkeretet jelentős kötelezettségvállalási és ügyviteli díjak ellenében nyújtanak, ami lehetővé teszi a bankok számára a költségek és a kockázatok ellentételezését.

(206)

A gazdasági előny összege az olyan vállalatok számára biztosított kereskedelmi hitelkeretek esetében szokásosan alkalmazott díjaknak felel meg, amelyek megfizetése alól a mintába felvett exportáló gyártók az esetek többségében mentesültek. A Bizottság egy külföldi kereskedelmi bank által a mintába felvett exportáló gyártók egyike számára biztosított hitelkeretre alkalmazott díjakat használta.

(207)

A fotovillamos ágazat a 40. sz. határozat szerint a támogatott kategóriába tartozik. A 40. sz. határozat az Államtanácsnak, azaz Kína legfőbb közigazgatási szervének a rendelkezése, így az egyéb közjogi szervek és gazdasági szereplők számára jogilag kötelező erejű. A határozat az ipari szektort három osztályba sorolja: „támogatott, korlátozottan támogatott és a támogatásból kirekesztett projektek”. Ez a jogi aktus olyan iparpolitikai iránymutatás, amely a Címtárral együtt azt mutatja meg, hogy a kínai kormány miként folytatja az egyes vállalkozói csoportokat vagy iparágakat, mint például a Címtárban a „támogatott iparágak” között szereplő fotovillamossági, illetve újenergia-ágazatot ösztönző és támogató politikáját. A támogatott kategóriában szereplő iparágak számával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezek a kínai gazdaságnak csak egy részét képviselik. Ezenkívül a „támogatott” státusz e támogatott ágazatokon belül csak bizonyos tevékenységekre vonatkozik. A 40. sz. határozat 17. cikke előírja továbbá, hogy „a támogatott beruházási projektek” különleges előnyökben és ösztönzőkben, többek között pénzügyi támogatásban részesüljenek. A 40. sz. határozat a „korlátozottan támogatott és a támogatásból kirekesztett projektek” vonatkozásában ugyanakkor feljogosítja az állami hatóságokat arra, hogy a piac szabályozása érdekében közvetlenül beavatkozzanak. A 18. és a 19. cikk valójában arról rendelkezik, hogy az érintett hatóság akadályozza meg a pénzügyi intézményeket abban, hogy hitelt nyújtsanak a „korlátozott és kirekesztett projektek” számára. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a 40. sz. határozat a támogatott iparágak – köztük a fotovillamos ágazat – ösztönzésével és támogatásával kapcsolatban – irányelvek formájában – minden gazdasági intézmény számára kötelező érvényű szabályozást ír elő.

(208)

A fenti (172) és (192) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai kormány a kedvezményes hitelezést – amelynek szerves része a hitelkeret nyújtása – csak néhány iparág számára biztosítja. A fotovillamos ágazat a