a)

az MPI-k statisztikai célú jegyzéke (lásd az 1. részt az egyes MPI-k és PPA-k azonosításához); és

b)

az MPI-k által havi, negyedéves és éves gyakorisággal jelentett statisztikai információk részletes leírása (lásd a 2., 3., 4., 5., 6. és 7. részt).

1.1.

A nem hitelintézet olyan pénzügyi intézményeket, amelyek a betétek közeli helyettesítőjének minősülő pénzügyi instrumentumokat bocsátanak ki, MPI-ként kell besorolni, ha más vonatkozásban megfelelnek az MPI fogalommeghatározásának. A besorolás alapja a betétek helyettesíthetősége (azaz hogy a kötelezettségek betétnek minősülnek-e), amit azok likviditása határoz meg, tekintettel átruházhatóságuk, átválthatóságuk, megbízhatóságuk és piacképességük kombinált jellemzőire és adott esetben kibocsátásuk futamidejére.

A betétek helyettesíthetőségének e feltételei kerülnek alkalmazásra annak meghatározására is, hogy a kötelezettségek betétnek minősülnek-e, kivéve, ha létezik egy különálló kategória az ilyen kötelezettségek számára.

1.2.

A betétek helyettesíthetőségének meghatározása és a kötelezettségek betétként való minősítése céljából egyaránt:

a)

a pénzpiaci eszköz hitelminősítése akkor minősül magasnak, ha azt az eszközt értékelő minden egyes elismert hitelminősítő intézet a két legjobb rövid távú hitelminősítés valamelyikére minősíti, illetve ha az eszköz hitelminősítése nem történt meg, az az alapkezelő belső minősítési folyamatában meghatározottak szerint e minősítéssel egyenértékű minőségű. Amennyiben valamely elismert hitelminősítő ügynökség legmagasabb rövid távú hitelminősítését két kategóriára osztja, e két minősítést egyetlen, és ennélfogva a legmagasabb minősítésnek kell tekinteni;

b)

a pénzpiaci alap az a) pont alatti követelmény alóli kivételként a) tarthat legalább befektetési besorolású minőségű állampapírt; az állampapír ebben az összefüggésben a valamely tagállam központi, regionális vagy helyi hatósága vagy központi bankja, az EKB, az Unió vagy az Európai Beruházási Bank által kibocsátott vagy garantált értékpapír;

c)

az értékpapírok súlyozott átlagos élettartamának kiszámításakor – a strukturált pénzügyi eszközöket is beleértve – a lejárat számítása az eszköz jogszerű visszaváltásig hátralévő futamidő alapján történik. Amennyiben azonban a pénzügyi eszközbe eladási opció van beépítve, az eladási opció beváltásának napja akkor használható a jogszerű visszaváltásig hátralévő futamidő helyett, ha a következő feltételek minden időpontban teljesülnek:

d)

a súlyozott átlagos élettartam és a súlyozott átlagos lejáratának számításakor egyaránt figyelembe kell venni a pénzügyi származtatott eszközök, a betétek és a hatékony portfóliókezelési technikák hatását;

e)

„súlyozott átlagos lejárat (weighted average maturity – WAM)”: az alap összes értékpapírja lejáratáig terjedő átlagos időtartam hossza az egyes instrumentumok portfólióban képviselt relatív részarányát tükröző aránnyal súlyozva, feltételezve, hogy a változó kamatozású eszköz lejárata a kamatláb pénzpiaci kamatozásra való következő visszaállításának időpontja, nem pedig az értékpapír tőkeösszegének visszafizetési napja. A gyakorlatban a WAM mutatót használják a PPA változó pénzpiaci kamatlábakra való érzékenységének mérésére;

f)

„súlyozott átlagos élettartam (weighted average life – WAL)”: az alapot képező minden egyes értékpapír lejáratáig hátralévő futamidő súlyozott átlaga, mely esetben a lejárat a tőkeösszeg kamatok és diszkont nélküli teljes visszafizetésének időpontja A WAM számításával szemben a WAL változó kamatozású értékpapírok és strukturált pénzügyi eszközök tekintetében történő számításához nem használható a kamatláb újramegállapítás napja, hanem ehelyett az értékpapír abban feltüntetett végső lejárata. A WAL mutató a hitelkockázat mérésére használatos, mivel minél későbbre halasztott a tőke visszafizetése, annál nagyobb a hitelkockázat. A WAL-t használják továbbá a likviditási kockázat korlátozására is;

g)

„pénzpiaci eszköz”: olyan likvid eszköz, amellyel pénzpiacon szokásosan kereskednek, és amelynek értéke bármely időpontban pontosan meghatározható;

h)

„alapkezelő”: olyan vállalkozás, melynek szokásos üzleti tevékenysége PPA-portfóliók kezelése.

5.1.

Az euroövezetet lefedő monetáris aggregátumok és ellentételeik összeállítása megkívánja a pénztartó szektort alkotó, az euroövezet területén levő ügyfelek azonosítását. Erre a célra a nem MPI ügyfeleket – az 549/2013/EU rendeletben megállapított, módosított Nemzeti Számlák Európai Rendszere (a továbbiakban: az ESA 2010) alapján (lásd a II. melléklet 3. részét) – kormányzat (S.13), azon belül a központi kormányzat (S.1311) – az összes betéti kötelezettségben külön-külön feltüntetve –, és egyéb rezidens intézmények szektorra osztják fel. Annak érdekében, hogy a monetáris aggregátumokból és hitelállományokból lebontva havi szektoronkénti részletezésű számítást lehessen készíteni, az egyéb rezidens szektorokat tovább részletezik a következő alszektorok szerint: nem PPA befektetési alapok (S.124), egyéb pénzügyi közvetítők a biztosítók és nyugdíjpénztárak + a kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek + a captive finanszírozók és pénzkölcsönzők (S.125 + S.126 + S.127), biztosítók (S.128), nyugdíjpénztárak (S.129), nem pénzügyi vállalatok (S.11) és háztartások + háztartásokat kiszolgáló nonprofit intézmények (S.14 + S.15). Az összevont ügyfélszektoron belül megkülönböztetésre kerülnek továbbá a PKV- és a központi klíringügyfelek (S.125 + S.126 + S.127). Az egyéni vállalkozók/jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek tekintetében lásd a 3. pontot. Az összes betéti kötelezettség és a „két éven túli, megállapodás szerinti lejáratú”, a „két éven túl felmondásra visszafizetendő” és a „repoügyletek” betétkategóriák tekintetében a hitelintézetek között meg kell továbbá különböztetni az EKB kötelező tartalékképzési rendszere alkalmazásában az MPI-k egyéb ügyfeleit és a központi kormányzatot.

5.2.

A „betéti kötelezettségek összesen” és a „hitelek összesen” eszközkategóriában megkülönböztetésre kerül továbbá a központi bankok (S.121) és a betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével (S.122), és a külföldi bankok és nem bankok kategória annak érdekében, hogy jobban meg lehessen érteni a bankszektor hitelezési és finanszírozási politikáját és megfelelőbben figyelemmel lehessen kísérni a bankközi tevékenységeket.

5.3.

A csoporton belüli pozíciók vonatkozásában megkülönböztetésre kerülnek továbbá a betétgyűjtő vállalatok a központi bank kivételével (S.122) közötti hitel és betéti pozíciók és ügyletek az azonos csoporthoz tartozó hitelintézetek (belföldi és más euroövezeti tagállamok) közötti kapcsolatok azonosításának lehetővé tételére.

5.4.

A legfeljebb egyéves eredeti futamidejű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok devizanem szerint részletezett állományait illetően további megkülönböztetésre kerül a kormányzat (S.13) az állami szervek és a bankok közötti kapcsolódás megfelelőbb áttekintésének biztosítására.

5.5.

Az „egyéb pénzügyi közvetítők (S.125) + kiegészítő pénzügyi tevékenységet végző szervezetek (S.126) + a „captive finanszírozók és pénzkölcsönzők (S.127)” kategóriába tartozókkal végzett repoügyletekből/fordított visszavásárlási ügyletekből vagy ezekkel egyenértékű ügyletekből származó egyes betétek/hitelek kapcsolódhatnak a valamely központi szerződő féllel végzett ügyletekhez. A központi szerződő fél (central counterparty) a pénzpiacokon forgalmazott szerződések szerződő felei között a jogilag valamennyi eladóval szemben vevőként, valamennyi vevővel szemben pedig eladóként fellépő közbeiktatott szereplő. Mivel ezek az ügyletek gyakran az MPI-k közötti kétoldalú szerződések helyettesítői, további részletezés szükséges a „visszavásárlási megállapodások” betéti kategórián belül az ezekkel az ügyfelekkel kötött szerződések tekintetében. Hasonlóképpen egy további részletezésre kerül sor a „hitelek” eszközkategórián belül az e szerződő felekkel végzett fordított visszavásárlási ügyletek tekintetében.

5.6.

A belföldi ügyfeleket valamennyi statisztikai részletezés tekintetében külön tüntetik fel a belfölditől eltérő euroövezeti ügyfeleiktől. Az euroövezet területén belüli ügyfeleket hazai szektoruk vagy intézményi besorolásuk szerint kell azonosítani, az EKB statisztikai célú jegyzékének megfelelően, valamint összhangban az EKB „A monetáris, pénzügyi intézményekre és piacokra vonatkozó statisztikák ágazati kézikönyve: az ügyfelek statisztikai besorolására vonatkozó módosított iránymutatás” kiadvánnyal, amely a lehető legpontosabban követi az ESA 2010-nek megfelelő besorolási elveket. Az euroövezeten kívüli ügyfelek földrajzi területek szerinti csoportosítása nem kötelező.

5.7.

Az euroövezeti tagállamok MPI-I által kibocsátott PPA befektetési jegyek tekintetében az adatszolgáltatók rezidensi állapot szerinti részletezésben jelentik a tulajdonosok adatait, legalább hazai/a hazain kívüli más euroövezeti/külföld részletezésben, az euroövezet rezidensnek nem számító jogalanyainak tulajdonában álló állományok kizárásának lehetővé tételére. Az NKB-k a szükséges statisztikai információkat levezethetik az 1011/2012/EU (EKB/2012/24) rendelet alapján gyűjtött adatokból is, amennyiben az adatok az e rendelet 7. cikke szerinti határidőnek és a IV. mellékletben meghatározott rendelkezésre minimumkövetelményeknek megfelelnek.

1.

Az euroövezeti nem MPI-knek nyújtott hitelek alszektor, futamidő és ingatlanfedezet szerinti részletezése (lásd a 2. táblázatot).

Ez annak érdekében szükséges, hogy áttekinthető legyen az MPI-k hitelezésének (hitelek és értékpapírok) teljes körű, alszektorok és futamidő szerinti összetétele a pénztartó szektor felé. Nem pénzügyi vállalatok és háztartások tekintetében további „ebből:” pozíciók szükségesek az ingatlanfedezettel biztosított hitelek azonosítására.

Az euróban denominált, nem pénzügyi szervezetek és háztartások részére nyújtott egy és két éven túli hitelek esetében további „ebből:” pozíciók szükségesek egyes hátralévő futamidők és kamatmegállapítási időszak tekintetében (lásd a 2. táblázatot). A kamatmegállapítás a hitel kamatlábának az aktuális hitelszerződésben előre kikötött változtatása. Kamatmegállapítással érintett hitelek többek között azok a hitelek, amelyek kamatozását időszakosan felülvizsgálják valamely index alakulásának (pl. Euribor) megfelelően, a folyamatosan felülvizsgált kamatozású hitelek („változó kamatozás”), és az MPI belátása szerint felülvizsgálható kamatozású hitelek.

2.

Az euroövezeti tagállamok monetáris intézményeinek kormányzattal (nem a központi kormányzattal) szemben fennálló betéti tartozásainak alszektorok szerinti részletezése (lásd a 2. táblázatot).

Ezt a havi adatszolgáltatáshoz kiegészítő információként kell megadni.

3.

Az euroövezeten kívüli ügyfelekkel szembeni pozíciók szektoronkénti részletezései (lásd a 2. táblázatot).

Amennyiben az ESA 2010-et nem kell alkalmazni, a Nemzeti Számlák Rendszere (SNA2008) szerinti szektorbesorolás érvényes.

4.

Az egyéb eszközökön és egyéb kötelezettségeken belül a származtatott eszközök, valamint a hitelek és betétek után járó felhalmozott kamatkövetelések mérlegben szereplő pozícióinak azonosítása (lásd a 2. táblázatot).

Erre a részletezésre a statisztikák közötti összhang erősítéséhez van szükség.

5.

Ország szerinti részletezés, beleértve az Európai Beruházási Bank és az Európai Stabilitási Mechanizmus felé fennálló pozíciókat (lásd a 3. táblázatot).

Ez a részletezés a monetáris fejlemények további elemzése, az átmeneti előírások és az adatminőségi ellenőrzése céljából szükséges.

6.

A nem MPI-k euroövezeti határokon átnyúló betéteinek és a nem MPI-knek nyújtott hitelek szektor szerinti részletezése (lásd a 3. táblázatot).

Erre a részletezésre az egyes tagállamok MPI szektorának a többi euroövezeti tagállammal szembeni pozícióinak értékeléséhez van szükség.

7.

Devizanemek szerinti részletezés (lásd a 4. táblázatot).

Erre a részletezésre azért van szükség, hogy ki lehessen számítani az átértékelődésekkel igazított monetáris aggregátumokra és azok ellentételeire vonatkozó forgalmi statisztikákat, amennyiben ezek az aggregátumok az összes devizanemet összesítve tartalmazzák.

2.1.

Az 6. cikk a) pontjának alkalmazásában az MPI-k az 5. táblázat 1. és 2. részében szereplő tételeket a tárgyidőszakban értékpapírosított vagy egyébként átruházott hitelek nettó forgalma és a tárgyidőszakban megszerzett hitelek különbségeként számítják. Ennek a számításnak nem képezik részét a más euroövezeti MPI-nek átruházott vagy ilyentől megszerzett hitelek, illetve az adatszolgáltató szétválása vagy az adatszolgáltatót és egy másik belföldi MPI-t érintő egyesülések és felvásárlás eredményeként átruházott hitelek. A számításban figyelembe veszik a nem belföldi MPI-knek átruházott vagy azoktól szerzett hiteleket.

2.2.

A 3.1. szakaszban említett tételeket a következők szerint kell az 5. táblázat 1. és 2. részébe besorolni:

2.3.

Az 5. táblázat 1. részében szereplő tételeket havonta tovább kell részletezni a hitel átruházásában részt vevő szerződő fél szerint, megkülönböztetve a PKV-kat, ezen belül az euroövezetben rezidens PKV-kat és egyéb szerződő feleket. Az 5b) táblázatban megadott egyes tételekre negyedévente további, eredeti futamidő és cél szerinti részletezés szükséges.

3.1.

Az MPI-k az 5. táblázat 3. részének megfelelően a következők szerint szolgáltatnak adatokat azokról az értékpapírosított és kivezetett hitelekről, amelyeket gondoznak:

3.2.

A 3.1. szakasz b) pontját illetően az NKB-k előírhatják az MPI-knek előírhatják, hogy az általuk gondozott hitelek elidegenítése és szerzése nettó forgalmáról szolgáltassanak adatot, hogy az NKB levezethesse a 3.1. szakasz b) pontjában említett pénzügyi tranzakciókat.

3.3.

Az NKB-k felmentést adhatnak az adatszolgáltatóknak a 3.1. szakasz b) pontjának követelményei alól, amennyiben a 3.2. szakasz céljaira az 5. táblázat 1.1. részében nettó forgalmi adatokat gyűjtenek, azaz ha a nemzeti gyakorlat az, hogy az értékpapírosított és kivezetett hiteleket az MPI-k gondozzák. Az NKB-k biztosítják, hogy ezek a nettó forgalmi adatok megfeleljenek a 3.1. szakasz b) pontja szerinti a pénzügyi tranzakciók – a hitelek adott időszakbeli elidegenítése és megszerzése kivételével – kiszámításának céljaira. Az NKB-k a szükséges kiigazítások elvégzése érdekében további információkat kérhetnek be az MPI-ktől.

3.4.

Az NKB-k az e szakasz szerinti statisztikai adatszolgáltatási követelményt kiterjeszthetik az MPI által kiszolgált, mérlegből kivezetett összes olyan hitelre, amelyeket értékpapírosítottak vagy egyébként átruháztak. Amennyiben erre sor kerül, az NKB tájékoztatni fogja az MPI-ket az 5. táblázat 3. része szerinti statisztikai adatszolgáltatási követelményekről.

4.1.

Az MPI-k negyedévente szolgáltatnak adatokat az összes gondozott értékpapírosított hitelről az 5. táblázat 4. részének megfelelően, attól függetlenül, hogy a gondozott hitelek vagy azok megfelelő gondozási jogai nyilván vannak-e tartva az adatszolgáltató mérlegében.

4.2.

A más euroövezeti tagállamban rezidens EPK-k számára gondozott hitelek tekintetében az MPI-k további részletezést jelentenek minden egyes olyan tagállamra külön, amelyben az EPK rezidens.

4.3.

Az NKB-k a 6. cikk b) pontjában szereplő adatokat vagy azok egy részét gyűjthetik minden egyes EPK-ra az értékpapírosított hiteleket gondozó rezidens MPI-ktől. Ha valamely NKB úgy ítéli meg, hogy a 4.4. szakaszban említett adatok és a 4.2. szakaszban említett részletezés begyűjthető minden egyes EPK-ra, értesíti az MPI-ket arról, hogy a 4.1. és 4.2. pontban említett adatszolgáltatás szükséges-e, és ha igen, milyen terjedelemben.

5.1.

Az IAS 39-et, az IFRS 9-et vagy hasonló nemzeti számviteli szabályt alkalmazó MPI-k az 5. táblázat 5. részének megfelelően jelentik az értékpapírosítás útján elidegenített hitelek tekintetében az időszakvégi azon hátralékos összegeket, amelyek nem kerültek a mérlegből kivezetésre.

5.2.

A 9. cikk (6) bekezdése szerinti mentesítés hatálya alatt álló MPI-k az 5. táblázat 5. részének megfelelően jelentik az értékpapírosítás útján elidegenített hitelek tekintetében az időszakvégi azon hátralékos összegeket, amelyek a mérlegből kivezetésre kerültek, de amelyeket még mindig nyilvántartanak a pénzügyi kimutatásokban.

1.

A 4. rész 2. szakaszában említett, devizanem szerinti részletezés.

2.

A következők külön azonosítása:

3.

A 3. rész 3. szakaszában említett, szektor szerint részletezés.

4.

A 4. rész 3. szakaszában említett, ország szerinti részletezés.

5.

Az 5. rész 3. szakaszában említett, devizanem szerinti részletezés.

1.

Minden olyan tagállam, amely pénzneme az euro (a továbbiakban: euroövezeti tagállam) tekintetében az adatszolgáltatói kör azon MPI-kből áll, amelyek szerepelnek az MPI-k statisztikai célú névjegyzékében és az euroövezeti tagállamokban (1) rezidensek. Ezek a következők:

Az offshore pénzügyi központokban letelepedett intézményeket statisztikailag azon területek rezidens szervezeteinek tekintik, amelyeken belül e központok találhatók.

2.

Statisztikai alkalmazásban az MPI-k összevontan kezelik (konszolidálják) az egy tagállamon található összes belföldi telephelyük (a bejegyzett székhely vagy központi ügyvezetés helye és/vagy a fióktelep) üzleti tevékenységét. Statisztikai célokból az országhatárokon túlnyúló konszolidálás nem megengedett.

1.

Az alábbi táblázatok az instrumentumkategóriák részletes leírását tartalmazzák, amelyet a nemzeti központi bankoknak (NKB-knak) kell e rendeletnek megfelelően átalakítaniuk a nemzeti szinten alkalmazható kategóriákra A táblázat nem az egyes pénzügyi instrumentumok listája és az ismertetés nem tételes. A fogalommeghatározások az ESA 2010-re utalnak.

2.

Az eredeti, azaz a kibocsátáskori futamidő a pénzügyi instrumentum egy olyan kötött „élettartamát” jelenti, amelynek eltelte előtt az nem váltható vissza (pl. hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok), illetve amelynek letelte előtt csak valamely szankció terhe mellett váltható vissza (pl. a betétek egyes típusai). A felmondási idő megegyezik azon időtartammal, amely akkor kezdődik, amikor a pénzügyi instrumentum tulajdonosa értesítést küld az instrumentum visszaváltására irányuló szándékáról, és addig a napig tart, amikor a tulajdonos az instrumentumot már szankció terhe nélkül készpénzre válthatja. A pénzügyi instrumentumokat csak akkor osztályozzák a felmondási időszak hosszának megfelelően, ha nincs megállapodás szerinti lejárat.

3.

A pénzügyi követelések aszerint is megkülönböztethetőek, hogy átruházhatóak-e vagy sem. Egy követelés akkor átruházható, ha tulajdonjoga azonnal átruházható egy egységről egy másikra átadás vagy forgatmányozás, illetve származtatott eszközök esetében ellenirányú ügylet kötése révén. Míg bármelyik pénzügyi eszközzel lehet potenciálisan kereskedni, az átruházható eszközöket szervezett tőzsdén történő vagy „tőzsdén kívüli” (OTC) kereskedésre tervezték, bár a tényleges kereskedés nem képezi az átruházhatóság szükségszerű feltételét.

Táblázat

Instrumentumkategóriák

ESZKÖZKATEGÓRIÁK

FORRÁSKATEGÓRIÁK

1.

Az I. melléklet 1. táblázatában *-gal jelölt rovatokat a tartalékalap kiszámításához használják. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében a hitelintézeteknek vagy bizonyítékot kell adniuk a források tartalékalap számításából kizárandó tételeiről, vagy pedig alkalmazniuk kell az Európai Központi Bank (EKB) által meghatározott állandó százalékos mértékű szabványosított levonást. A jelzett rovatokban szereplő adatokat kizárólag a tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozó hitelintézeteknek kell jelenteniük.

2.

Az „ebből a tartalékképzési követelmények hatálya alá tartozó hitelintézetek, az EKB és a nemzeti központi bankok (NKB-k)” oszlop nem tartalmazza az adatszolgáltatók kötelezettségeit azon intézményekre vonatkozóan, amelyek az EKB kötelező tartalékképzési rendszere alól mentesített intézménynek minősülnek, azaz reorganizációs intézkedésektől eltérő okok miatt felmentett intézmények. A tartalékképzési kötelezettség alól reorganizációs intézkedések miatt átmenetileg mentesített intézményeket továbbra is a tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozóként kezelik, s ezért az ilyen intézményekkel szemben fennálló kötelezettségeket az „ebből a tartalékképzési követelmények hatálya alá tartozó hitelintézetek, az EKB és az NKB-k” oszlopban kell szerepeltetni. A Központi Bankok Európai Rendszerében az egyösszegű engedmény alkalmazása miatt a tartalékok alkalmazására ténylegesen nem kötelezett intézményekkel szemben fennálló kötelezettségeket is ebben az oszlopban kell feltüntetni.

3.

A teljes körű adatszolgáltatásra kötelezettek jelenthetik pozícióikat az „MPI-k és a kötelező tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozó hitelintézetek, az EKB és az NKB-k” helyett a „kötelező tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozó nem hitelintézetnek minősülő MPI-k, az EKB és az NKB-k” viszonylatában is, feltéve, hogy ez nem eredményezi részadatok elvesztését, és nincs hatással a jelzéssel nem rendelkező rovatokban szereplő egyik nyomtatott pozícióra sem. Továbbá a nemzeti adatgyűjtési rendszertől függően és az MPI mérleg e rendeletben szabályozott meghatározásai és besorolási elvei maradéktalan betartásának sérelme nélkül, a tartalékképzési kötelezettség hatálya alá tartozó hitelintézetek alternatív módon jelenthetik az átruházható instrumentumokra vonatkozó adatok kivételével a tartalékalap kiszámításához szükséges adatokat, az alábbi táblázattal összhangban, feltéve, hogy ez nem érinti az I. melléklet 1. táblázatában a jelzéssel nem rendelkező rovatokban szereplő egyik nyomtatott pozícióra sem.

4.

A „kisebb” csoportba tartozó hitelintézeteknek a tartalékalap kiszámításához szükséges negyedéves adatokat legalább az alábbi táblázatnak megfelelően kell közölniük.

5.

Az alábbi táblázatnak megfelelő adatszolgáltatás vonatkozásában biztosítani kell az I. melléklet 1. táblázatának való szigorú megfelelést.

1.1.

Az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 11. cikkében meghatározott feltételek teljesítése mellett az EKB igazgatósága engedélyezheti a tartalékképzési követelmény hatálya alá tartozó hitelintézeteknek a csoportként történő, összevont adatszolgáltatást egy tagállam területén belül. Valamennyi érintett hitelintézet önállóan szerepel az EKB MPI-kről összeállított jegyzékében.

1.2.

Ha a hitelintézet számára az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 10. cikke szerint engedélyezett a kötelező tartalék közvetítőn keresztül történő tartása és nem veszi igénybe az e szakaszban említett, csoportként történő adatszolgáltatás lehetőségét, az adott NKB engedélyezheti a hitelintézetek nevében (a tartalékalap tekintetében történő adatszolgáltatás kivételével) az összevont statisztikai adatszolgáltatást. Valamennyi érintett hitelintézet önállóan szerepel az EKB MPI-kről összeállított jegyzékében.

1.3.

Ha a hitelintézetek csoportja összességében a „kisebb” csoportba tartozó hitelintézetekből áll, akkor csak a „kisebb” pénzintézetekre vonatkozó egyszerűsített adatszolgáltatási előírásnak kell eleget tennie. Egyébként a csoport egészére a teljes körű adatszolgáltatókra vonatkozó előírások érvényesek.

2.1.

E melléklet alkalmazásában az „egyesülés”, az „egyesülő intézmények” és a „megszerző intézmény” kifejezések az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 1. cikkében megadott jelentéssel bírnak.

2.2.

Azon tartalékolási időszakra, amikor az egyesülés végbemegy, a megszerző intézmény tartalékképzési követelményeit az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 13. cikkében előírt módon kell kiszámítani és teljesíteni.

2.3.

Az ezt követő későbbi nyilvántartási időszakokra a megszerző intézmény tartalékképzési kötelezettségeit az e melléklet függelékében meghatározott szabályokkal összhangban jelentett statisztikai információk és kialakított tartalékalap alapján számítják ki. Egyébként a statisztikai információk jelentésére és a tartalékképzési követelmények kiszámítására vonatkozóan az 1745/2003/EK (EKB/2003/9) rendelet 3. cikkében foglalt általános szabályok irányadók.

2.4.

Az előző bekezdésekben megfogalmazott kötelezettségek sérelme nélkül az adott NKB felhatalmazhatja a megszerző intézményt arra, hogy statisztikai információszolgáltatási kötelezettségének ideiglenes eljárással tegyen eleget, például minden, az egyesülésben részt vevő intézmény külön nyomtatványt használhat az egyesülést követő néhány beszámolási időszakon keresztül. A szokásos adatszolgáltatási ügyrendtől engedélyezett eltérést a lehető legrövidebb időszakra kell korlátozni, és nem tarthat tovább az egyesülés megtörténtét követő hat hónapnál. Az ilyen eltérés nem menti fel a megszerző intézményt azon kötelezettsége alól, hogy az adatszolgáltatási követelményeknek az e rendeletben foglaltaknak megfelelően eleget tegyen, továbbá – ha ez alkalmazható – azon kötelezettsége alól sem, hogy vállalja az egyesülő intézmények adatszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítését az e mellékletben foglaltak szerint.

Táblázat

Az egyesülésben részt vevő hitelintézetek tartalékképzési kötelezettségei kiszámítására (1)

1.

Adatátviteli minimumszabályok:

2.

Adatpontossági minimumszabályok:

3.

Koncepcionális megfelelési minimumszabályok:

4.

Revízióra vonatkozó minimumszabályok:

Be kell tartani az EKB és az érintett NKB-k által meghatározott adatrevíziós irányelveket és eljárásokat. A rendhagyó helyesbítéseket írásos magyarázattal kell ellátni.

A 25/2009/EK (EKB/2008/32) rendelet

(HL L 15., 2009.1.20., 14. o.)

A 883/2011/EU rendelet

(HL L 228., 2011.9.3., 13. o.).

1.

Az adatszolgáltatók az új szerződésekre és a hó végi állományokra vonatkozóan minden betéti és hitel-instrumentumfajtára vonatkozóan az évesített kamatlábat adják meg kamattípusként. Ezt mint az adatszolgáltató és a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat között valamely betétre vagy hitelre egyedileg megállapodott kamatlábat kell érteni, amelyet éves szintre vetítenek, és éves százalékos mértékben fejeznek ki. Az évesített kamatláb csak a betétekre és hitelekre vonatkozó kamatfizetést tartalmazza, és nem foglal magában semmilyen más felszámított díjat. A hitel nominális összege és az ügyfél által kézhez kapott összeg különbözeteként meghatározott diszázsió a szerződés kezdetekor (t0 időpontban) fizetett kamatnak minősül, és így azt az évesített kamatláb tartalmazza.

2.

Amennyiben az adatszolgáltató és a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat között megállapodott kamatfizetéseket éven belül rendszeres időközönként tőkésítik, pl. éves gyakoriság helyett havonta vagy negyedévente, a megállapított kamatlábat a következő képlet segítségével kell éves szintre vetíteni az évesített kamatláb kiszámításához:

ahol:

3.

A nemzeti központi bankok (NKB-k) előírhatják adatszolgáltatóik számára, hogy az új szerződésekre és a hó végi állományokra vonatkozó összes vagy néhány betét- és hitelszerződés tekintetében az évesített kamatláb helyett a szűken értelmezett effektív kamatlábat (narrowly defined effective rate, NDER) adják meg. Az NDER-t évesített kamatlábként kell értelmezni, amely a költségeken kívül egyensúlyba hozza minden, az adatszolgáltató és a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat között megállapított, jövőbeni vagy meglévő kötelezettségvállalás (betétek vagy hitelek, fizetések vagy törlesztések, kamatfizetések) jelenértékét. Az NDER egyenlő a hitelköltség-mutató (annual percentage rate of charge, APRC) kamatláb-összetevőjével a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 3. cikke i) pontjának meghatározása szerint. Az NDER a sorozatos közelítési módszert alkalmazza és ezért az bármely típusú betétre vagy hitelre alkalmazható, míg az évesített kamatláb a 2. pontban meghatározott matematikai képletet alkalmazza, és ezért csak azokra a betétekre és hitelekre alkalmazható, ahol a kamatot rendszeresen tőkésítik. Minden egyéb feltétel megegyezik, amiből az következik, hogy ahol az ezen melléklet fennmaradó részében az évesített kamatlábról történik említés, az az NDER-re is vonatkozik.

4.

Az évesített kamatlábban szereplő kamatfizetések tükrözik az adatszolgáltató által a betétekre fizetett és a hitelek után kapott összegeket. Abban az esetben, ha az egyik fél által fizetett összeg eltér a másik fél által kapottól, az adatszolgáltató nézőpontja határozza meg a MPI kamatláb-statisztikáiban feltüntetett kamatlábat.

5.

Ezt az elvet követve a kamatlábakat adózás előtti bruttó alapon kell nyilvántartani, mivel az adózás előtti kamatlábak tükrözik az adatszolgáltatók által a betétekre fizetett és a hitelek után kapott összegeket.

6.

Ezenkívül a harmadik személy által a háztartásoknak vagy a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott támogatásokat a kamatfizetés meghatározása során nem veszik figyelembe, mivel a támogatásokat nem az adatszolgáltató fizeti vagy kapja.

7.

Az adatszolgáltatók munkavállalóira megállapított kedvezményes kamatlábak szerepelnek az MPI-kamatláb-statisztikákban.

8.

Amennyiben a szabályozó intézkedések hatással vannak a kamatfizetésekre, pl. kamatplafon vagy az egynapos betétekre fizetendő díjazás tilalma vonatkozik rájuk, ezek tükröződnek az MPI-kamatláb-statisztikában. A szabályozó intézkedéseket meghatározó rendelkezésekben bekövetkező bármilyen változást, pl. az alkalmazott kamatlábak szintjét vagy kamatlábak felső határát kamatlábváltozásként kell feltüntetni az MPI-kamatláb-statisztikában.

9.

Az évesített kamatlábakon kívül az adatszolgáltatók az új fogyasztói hitelek és a háztartásoknak nyújtott új lakáscélú hitelek esetében megadják a hitelköltség-mutatót (APRC), azaz:

10.

Az APRC a 2008/48/EK irányelv 3. cikke g) pontjában meghatározott „a hitel összköltsége a fogyasztó számára” összeget fedezi. Ez az összköltség tartalmazza a kamatláb-összetevőt és az egyéb (kapcsolódó) díjakat, mint pl. a vizsgálatok, kezelés, okmányok elkészítésének, garanciák, hitelbiztosítás stb. költsége.

11.

Az egyéb díjak összetevőjének összetétele országonként eltérhet, mivel a 2008/48/EK irányelvben szereplő meghatározásokat eltérően alkalmazzák, és mivel a nemzeti pénzügyi rendszerek és a hitelek biztosítására vonatkozó eljárások különböznek.

12.

Az adatszolgáltatók az évesített kamatláb összeállításánál 365 napból álló szabványos évet alkalmaznak, azaz a szökőévekben nem veszik figyelembe a plusz egy nap hatását.

13.

Az adatszolgáltatók MPI-kamatláb-statisztikákat szolgáltatnak a hó végi állományok és az új szerződések tekintetében.

14.

A hó végi állományok a háztartások és nem pénzügyi vállalatok által az adatszolgáltatónál elhelyezett összes betét és az adatszolgáltató által a háztartásoknak és nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott összes hitel állományát jelentik.

15.

A hó végi állományok kamatlába a 29. pontban meghatározott viszonyítási időpontban, a vonatkozó instrumentumfajtában a betétek vagy hitelek állományára alkalmazott súlyozott átlagos kamatlábszintet tükrözi. A súlyozott átlagos kamatlábszint az évesített kamatláb és a megfelelő hó végi állomány szorzata, osztva az összes hó végi állománnyal. Tartalmazza a megfigyelés időpontját megelőző időszakokban megkötött összes élő szerződés egyenlegét.

16.

A 46–49. és az 55. pontban meghatározott egynapos betétek, felmondásos betétek, hitelkártya-kölcsönök, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek esetében az új szerződés fogalma a teljes állományra kiterjed. Így az egynapos betétek, a felmondásos betétek, a hitelkártya-tartozások, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek esetében az új szerződés tekintetében a 32. pontban meghatározott viszonyítási időpontban fennálló tartozik vagy követel egyenleget alkalmazzák indikátorként.

17.

Az egynapos betétek, a felmondásos betétek, a hitelkártya-kölcsönök, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek kamatláb az e számlákon a 32. pontban meghatározott viszonyítási időpontban fennálló állományra alkalmazott súlyozott átlagkamatlábat tükrözi. Ez tartalmazza a megfigyelés időpontját megelőző összes időszakban megkötött összes élő szerződés aktuális mérlegpozícióit.

18.

Az olyan számlákra vonatkozó MPI-kamatlábak kiszámításához, amelyek egyenlegüktől függően lehetnek betétek vagy hitelek, az adatszolgáltatók különbséget tesznek a követel egyenlegű időszakok és a tartozik egyenlegű időszakok között. Az adatszolgáltatók a követel egyenlegek súlyozott átlagkamatlábait egynapos betétként, a tartozik egyenlegek súlyozott átlagkamatlábait pedig folyószámlahitelként jelentik. Az egynapos betétekre vonatkozó (alacsony) kamatokat és a (magas) folyószámlahitel-kamatokat kombináló súlyozott átlagkamatlábakat nem kell jelenteni.

19.

A következő 20–27. pont a lekötött betétekre, a visszavásárlási megállapodásokra (repókra), valamint az újratöltődő hiteleken, a folyószámlahiteleken és a hitelkártya-tartozásokon kívüli minden egyéb instrumentumfajtára vonatkozik a 46–49. és az 55. pontban meghatározottak szerint. Az újratárgyalt hitelekre vonatkozó 22. és 23. pontok kizárólag olyan hitelekre vonatkoznak, amelyek nem megújuló hitelek, folyószámlahitelek, illetve hitelkártya-tartozások.

20.

Az új szerződéseket mint a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató közötti bármilyen új megállapodást kell érteni. Új megállapodások:

21.

Az újratárgyalás a meglévő betét- vagy hitelszerződés feltételeinek – beleértve a kamatlábat is – a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat aktív közreműködésével történő módosítására vonatkozik. Következésképp az automatikus szerződéshosszabbítás vagy a szerződési feltételek egyéb módosítása, azaz amely során nem kerül sor a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat aktív közreműködésére, nem minősül újratárgyalásnak.

22.

A háztartásnak vagy nem pénzügyi vállalatnak nyújtott újratárgyalt hitelekre vonatkozó új szerződések nagyságrendjének az MPI-kamatlábstatisztikák során történő elkülönített adatszolgáltatása vonatkozásában az újratárgyalás a hitelkártya-kölcsönök, a megújuló hitelek és a folyószámlahitelek kivételével azokra az új hitelekre vonatkozik, amelyek a referencia-időszak végét megelőző hónap utolsó napján már szerepeltek az adatszolgáltató mérlegében.

23.

Az adósságátütemezés érdekében nyújtott hitelek nincsenek kizárva az újratárgyalt hitelek köréből. Amennyiben azonban az átütemezés magában foglalja a kamatláb újratárgyalását is, és annak következtében a 28. pontban leírtak szerint a piaci körülmények szerinti kamatlábnál alacsonyabb kamatláb mellett kerül sor a hitelnyújtásra, azt nem kell feltüntetni sem az újratárgyalt hitelek, sem pedig az új szerződések között.

24.

Az új szerződések kamatlába alatt az adott eszközkategóriában a háztartások vagy nem pénzügyi vállalatok és az adatszolgáltató között a 35. pontban meghatározott referencia-időtartam során megkötött új szerződésekben foglalt betétek és hitelek kamatlábának súlyozott átlagát kell érteni.

25.

A változó kamatlábak módosításai, amelyek során az adatszolgáltató automatikusan igazítja ki a kamatlábat, nem új megállapodások, és így azok nem minősülnek új szerződésnek. Ennél fogva a meglévő szerződések esetén a változó kamatokban bekövetkező ilyen változásokat nem az új szerződésre vonatkozó kamatlábak között kell feltüntetni, hanem mint a hó végi állományok átlagkamatlábait.

26.

A szerződés futamideje alatti áttérés fix kamatozásról változó kamatlábra vagy fordítva (a t1 időpontban), amelyről a szerződés kezdetén (t0 időpontban) megállapodtak, nem új szerződés, hanem a hitel t0 időpontban meghatározott feltételeinek része. Így az nem minősül új szerződésnek.

27.

Általánosan feltételezhető, hogy a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat az újratöltődő hiteltől és a folyószámlahiteltől eltérő hitelt a szerződés kezdetekor teljes egészében lehívja. Azonban előfordulhat, hogy a teljes összegnek a szerződés kezdetekor (t0 időpontban) történő lehívása helyett azt részletekben t1, t2, t3 stb. időpontban hívja le. Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából nem bír jelentőséggel az a tény, hogy a hitelt részletekben veszik-e igénybe. Az új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatláb-statisztikában kell feltüntetni a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató között a t0 időpontban létrejövő olyan megállapodást, amely tartalmazza a hitel kamatlábát és teljes összegét. Amennyiben a hitelszerződési feltételek újratárgyalására a t0 időpontot követően kerül sor, az újratárgyalt hitelek között a folyósított, de az újratárgyalás megkezdéséig még vissza nem fizetett teljes összeget jelenteni kell.

28.

A behajthatatlan tartozásokat valamint a piaci körülmények szerinti kamatlábnál alacsonyabb kamatlábbal nyújtott adósságátütemezési hiteleket a súlyozott átlagkamatlábak illetve az új szerződések nagyságrendjei nem tartalmazzák. A 1071/2013/EU (EKB/2013/33) európai központi banki rendelet II. mellékletével összhangban határozhatók meg, és a részben vagy egészben behajthatatlanként azonosított hitelek teljes összege kivételre kerül az MPI kamatláb-statisztikákból. Az adósságátütemezési hiteleket, azaz a pénzügyi nehézségekkel küzdő adósokkal kapcsolatos átütemezést a fennálló nemzeti fogalommeghatározásokkal összhangban kell meghatározni.

29.

Az NKB-k döntik el, hogy nemzeti szinten a hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábakat, azaz az 1. függelékben ismertetett 1–26. mutatószámokat időszak végi mérések pillanatfelvételeként vagy időszaki átlagokra utaló implicit kamatlábként határozzák-e meg. A lefedett időszak egy hónap.

30.

A hó végi állományokra vonatkozó, hónap végén mért, pillanatfelvételként összeállított kamatlábakat a hónap utolsó napján egy bizonyos időpontban, a betétek és hitelek állományára alkalmazott kamatlábak súlyozott átlagaként számítják ki. Az adott időpontban az adatszolgáltató összegyűjti a háztartások és nem pénzügyi vállalatok összes fennálló betétjére és hitelére vonatkozó kamatlábakat és összegeket, és minden egyes instrumentumfajtára kiszámítja a súlyozott átlagkamatlábat. Ellentétben a havi átlagokkal, a hónap végi mérés alapján számított, a hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábak csak az adatgyűjtés időpontjában még élő szerződéseket fedik le.

31.

A hó végi állományokra vonatkozó, átlagos havi implicit kamatlábként kezelt kamatlábat hányadosként számítják ki, amelyben a számláló a referenciahónap során felhalmozott kamatáramlás, azaz a betétekre fizetendő és hitelekre követelésként fennálló elhatárolt kamat, a nevező pedig az átlagos havi állomány. A referenciahónap végén az adatszolgáltató minden egyes instrumentumfajta tekintetében jelenti a hónap során elhatárolt fizetendő vagy követelt kamatot és ugyanazon hónap során a betétek és hitelek átlagos állományát. Szemben a hó végi mérésekkel, a hó végi állományokra vonatkozó, havi átlagként számolt MPI-kamatlábak magukban foglalják azokat a szerződéseket is, amelyek a hónap során valamikor éltek, de a hónap végére már lezárultak. Ideális esetben a betétek és hitelek átlagos referencia-hónapi állományát az adott hónap napi állományainak átlagaként számítják ki. Minimumkövetelményként a változó instrumentumfajták, azaz legalább az egynapos betétek, a felmondásos betétek, a nyújtott hitelkártya-hitelek, valamint az újratöltődő hitelek és folyószámlahitelek esetén az átlagos havi állományt a napi egyenlegekből vezetik le. Az összes többi instrumentumfajta esetén az átlagos havi állományt a heti vagy ennél gyakoribb egyenlegekből vezetik le.

32.

Az NKB-k döntik el, hogy nemzeti szinten az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, a nyújtott hitelkártya-hitelekre, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó MPI-kamatlábakat, azaz a 2. függelékben ismertetett 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatót az időszak végi mérés pillanatfelvételeként vagy az időszakos átlagokra utaló implicit kamatlábként határozzák meg. A lefedett időszak egy hónap.

33.

Az 1. függelékben szereplő, hó végi állományokra vonatkozó kamatlábakhoz hasonló módon az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, nyújtott hitelkártya-hitelekre, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatlábakat az alábbiak közül valamelyik módon határozzák meg:

34.

Az olyan számlák tekintetében, amelyek lehetnek betétek vagy hitelek egyenlegüktől függően, amennyiben az MPI-kamatlábakat hó végi mérések pillanatfelvételeként határozzák meg, csak a hónap utolsó napján egy bizonyos időpontban fennálló egyenleget veszik figyelembe annak meghatározásához, hogy ebben a hónapban a számla egynapos betét vagy folyószámlahitel. Amennyiben az MPI-kamatlábakat a hónap átlagára utaló implicit kamatlábként számítják ki, akkor naponta meghatározzák, hogy a számla betét vagy hitel. Ezután az implicit kamatláb nevezőjéhez szükséges átlagos havi állomány meghatározásához kiszámítják a napi követel egyenlegek és a napi tartozik egyenlegek átlagát. Ezenkívül a számlálóban szereplő mozgások megkülönböztetik a betétekre fizetendő és a hitelekre járó elhatárolt kamatot. Az adatszolgáltatók nem jelentik az egynapos betétek (alacsony) kamatlábát és a (magas) folyószámlahitel-kamatlábakat összesítő, súlyozott átlagkamatlábakat.

35.

Az egynapos betétektől, a felmondásos betétektől, a hitelkártya-kölcsönökről, valamint újratöltődő hitelektől és folyószámlahitelektől különböző új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábakat, azaz a 2. függelékben az 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatók kivételével ismertetett összes mutatót időszaki átlagként számítják ki. A lefedett időszak egy (teljes) hónap.

36.

Az egyes instrumentumfajtákra az adatszolgáltatók az új szerződésekre vonatkozó kamatlábat a referenciahónap során az instrumentumfajtákban kötött új szerződések összes kamatlábának súlyozott átlagaként számítják ki. Ezeket a hónap átlagára utaló kamatlábakat – az egyes instrumentumfajtáknál az adatszolgáltatási hónap során kötött új szerződések összegével együtt – továbbítják azon tagállamok, amelyek fizetőeszköze az euro (a továbbiakban: az euroövezeti tagállamok) NKB-jának, amelyben az adatszolgáltató rezidens. Az adatszolgáltatók a teljes hónap során kötött új szerződéseket veszik figyelembe.

37.

A háztartásnak vagy nem pénzügyi vállalatnak nyújtott újratárgyalt hitelekre vonatkozó, azaz a 2. függelékben meghatározott 88–91. mutatók vonatkozásában csak az új szerződések nagyságrendjére vonatkozó adatokat kell szolgáltatni. A meglévő betét- és hitelszerződéseknek a 22–27. pontban meghatározottak szerinti minden egyes újratárgyalását figyelembe kell venni, akkor is, ha ugyanazt a szerződést a referencia-hónapon belül egynél többször tárgyalták újra.

38.

Az adatszolgáltatók a 1. függelékben meghatározott eszközkategóriák tekintetében a hóvégi állományokra vonatkozó, míg a 2. függelékben szereplő eszközkategóriák tekintetében az új szerződésekre vonatkozó MPI kamatláb statisztikákat nyújtanak be. A 16. pontban meghatározottak szerint az egynapos betétek, felmondásos betétek, a banki folyószámlahitelek és a nyújtott hitelkártya-hitelek kamatlábai új szerződésekre vonatkozó kamatlábaknak minősülnek, habár az új szerződés koncepciója a teljes állományra kiterjed, ezért azok az új szerződésre utaló 2. függelékben szerepelnek.

39.

Bizonyos euroövezeti tagállamokban nemzeti szinten nem léteznek az 1. és a 2. függelékben meghatározott egyes instrumentumfajták, ezért azokat figyelmen kívül hagyják abban az esetben, ha a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények egyáltalán nem kínálnak az e kategóriába tartozó terméket a háztartásoknak és nem pénzügyi vállalatoknak. Üzletkötés esetén – legyen az bármilyen korlátozott mértékű –, az adatokat szolgáltatni kell.

40.

Az 1. és 2. függelékben meghatározott, és a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által az euroövezeti tagállamokban rezidens háztartásokkal és nem pénzügyi vállalatokkal folytatott banki üzleti tevékenységben alkalmazott minden egyes instrumentumfajta esetében az MPI-kamatláb-statisztikákat az adott kategóriába tartozó összes termékre alkalmazott összes kamatláb alapján állítják össze. Ez azt jelenti, hogy az NKB-k nem határozhatnak meg az egyes instrumentumfajtákban olyan nemzeti termékcsoportokat, amelyek vonatkozásában MPI-kamatláb-statisztikákat gyűjtenek; ehelyett az egyes adatszolgáltatók által kínált összes termék kamatlábát figyelembe kell venni. A monetáris, a pénzügyi intézményekre vonatkozó és a piaci statisztikákról szóló, 2007. augusztus 1-i EKB/2007/9 iránymutatás (3) 16. cikkében meghatározottak szerint az NKB-k nem kötelesek a mintában figyelembe venni minden egyes terméket, amely nemzeti szinten létezik. Nem zárhatnak ki azonban teljes instrumentumfajtát azon az alapon, hogy az érintett összegek jelentéktelenek. Így ha valamely instrumentumfajtát csak egy intézmény kínál, ezt az intézményt bele kell foglalni a mintába. Amennyiben valamely instrumentumfajta a minta kezdeti meghatározásának idején valamely euroövezeti tagállamban nem létezett, de azt követően egy intézmény bevezet egy ebbe a kategóriába tartozó új terméket, ezt az intézményt a következő reprezentatív jellegre vonatkozó ellenőrzés idején be kell vonni a mintába. Amennyiben egy meglévő instrumentumfajtán belül nemzeti szinten új terméket hoznak létre, a mintában szereplő intézmények ezt a következő adatszolgáltatáskor jelentik, mivel az összes adatszolgáltató köteles összes termékéről adatot szolgáltatni.

41.

Az összes termékre vonatkozó összes kamatláb jelentésének alapelve alól kivételt képeznek a behajthatatlan tartozások és az adósságátütemezésre nyújtott hitelek kamatlábai. A 28. pontban meghatározottak szerint a behajthatatlan tartozások és az adósságátütemezésre piaci feltételek alatti kamatlábon nyújtott hitelek nem tartoznak bele az MPI-kamatláb-statisztikába.

42.

Az MPI-kamatláb-statisztikák az adatszolgáltatói kör által alkalmazott kamatlábakra terjednek ki. Az eurótól eltérő devizában denominált betétekre és hitelekre vonatkozó adatokat nem kérik be az összes euroövezeti tagállam szintjén. Ezt tükrözi az 1. és 2. függelék, amelyben az összes mutató az euróban denominált betétekre és hitelekre vonatkozik.

43.

A repók kivételével az MPI-kamatláb-statisztikához szükséges összes betétre és hitelre szektor szerinti bontást alkalmaznak. Ily módon az 1. függelék és a 2. függelék különbséget tesz a háztartásokra (ideértve a háztartásokat segítő nonprofit intézményeket) (4) és a nem pénzügyi vállalatokra (5) vonatkozó mutatók között. A háztartások részeként elkülönített adatokat kell továbbá jelenteni az egyéni vállalkozók/jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások vonatkozásában, de csak az „egyéb cél”-ra vonatkozó új kölcsönszerződések tekintetében. Az NKB-k eltekinthetnek az egyéni vállalkozóknak adott hitelek elkülönített feltüntetésének előírásától, amennyiben az ilyen hitelek a hó végi állományok tekintetében nem érik el az euroövezeti tagállam teljes háztartási hiteleinek 5 %-át a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelettel összhangban végzett számítások szerint.

44.

Az 1. függelék 5. mutatója és a 2. függelék 11. mutatója a repókra vonatkozik. Bár a repók díjazása nem minden euroövezeti tagállamban független attól, hogy a szerződést melyik szektorral kötik, nem szükséges az összes euroövezeti tagállam szintjén a repókat háztartás és nem pénzügyi vállalat szektorokra bontani. Ezenkívül nincs szükség az összes euroövezeti tagállam szintjén lejárat szerinti bontásra, mivel a repók többsége általában nagyon rövid lejáratú. A repókra vonatkozó MPI-kamatlábak különbségtétel nélkül mindkét szektorra vonatkoznak.

45.

A 2. függelékben az 5. és 6. mutató a háztartások felmondásos betéteire vonatkozik. Az összes részt vevő tagállam szintjén azonban a felmondásos betétekre vonatkozó kamatláb és súlyozás egyszerre vonatkozik a háztartások és a nem pénzügyi vállalatok felmondásos betéteire, azaz a két szektort össze kell vonni, de a háztartásoknál kell kimutatni. Az összes euroövezeti tagállam szintjén nincs szükség szektor szerinti bontásra.

46.

Amennyiben a következő 47–55. pont másképp nem rendelkezik, az MPI-kamatlábakra vonatkozó instrumentum szerinti bontás és az instrumentumfajták meghatározásai, a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében meghatározott eszköz- és forráskategóriákat követik.

47.

Az egynapos betétekre vonatkozó MPI-kamatlábak, azaz a 2. függelék 1. és 7. mutatói az összes egynapos betétet magukban foglalják, függetlenül attól, hogy azok kamatozóak-e vagy nem. Ily módon az MPI-kamatláb-statisztika a nulla kamatozású egynapos betéteket is tartalmazza.

48.

Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából az újratöltődő hitelek és a folyószámlahitelek, azaz a 2. függelék 12. és 23. mutatójának fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében meghatározott meghatározással, függetlenül az induláskori kamatlábrögzítéstől. A folyószámlahitel egyéb költségek részeként (pl. egyedi díjak formájában) alkalmazott kamatlábát az 1. pontban meghatározottak szerint nem fedi le az évesített kamatláb, mert a kamatláb e típusa csak a hitelek kamatlábaira vonatkozik. Az ezen kategória alatt jelentett hiteleket nem jelentik egyéb új szerződéses kategóriák alatt.

49.

Az MPI-kamatláb-statisztikai szempontjából a hitelkártya-tartozások fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében szerintő meghatározással. A kamatlábra vonatkozó adatokat csak a nyújtott hitelkártya-hitelek tekintetében kell szolgáltatni a 32. és 36. mutatóban. A kényelmi hitelkártya hitelre vonatkozó kamatlábat nem jelentik külön, mivel az alapértelemben 0 %. A fennálló kényelmi hitelkártya-hitel azonban az MPI-kamatláb-statisztika hó végi állományai részét képezi a fennálló nyújtott hitelkártya-hitellel együtt. Sem a nyújtott, sem a kényelmi hitelkártya-hitelt nem jelentik más, új szerződéses mutató alatt.

50.

Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott új hitelek (az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek és a hitelkártya-tartozások kivételével), azaz a 2. függelék 37–54., 80., 82., 84. és 91. mutatója magában foglalja (a hitelkártya-kölcsönök, az újratöltődő hitelek és a folyószámlahitelek kivételével) a vállalkozásoknak nyújtott hiteleket azok összegétől függetlenül, míg a 62–79., 81., 83. és 85. mutató a 64. pontban meghatározott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozik. A hó végi állományokra vonatkozó, 1. függelékben szereplő, nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott lakáscélú hitelek fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározással, és az magában foglalja az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

51.

Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a háztartásoknak nyújtott fogyasztási célú hitelek (azaz a 2. függelék 13–15., 30. és 88. mutatója) áruk és szolgáltatások személyes célú fogyasztására nyújtott hitelek (a hitelkártya-kölcsönök, az újratöltődő hitelek és a folyószámlahitelek kivételével), míg az 55–57. mutató a 64. pontban meghatározott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozik. A hó végi állományokra vonatkozó, 1. függelékben szereplő, fogyasztási célú hitelek fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározással, és az magában foglalja az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

52.

Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a háztartásoknak nyújtott új lakáscélú hiteleken, azaz a 2. függelék 16–19., 31. és 89. mutatóján az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek vagy a hitelkártya-tartozások kivételével, lakáscélú beruházásra – beleértve az építkezésre, garázsépítésre és a felújításra (berendezésre) – nyújtott hiteleket kell érteni, míg az 58-61. mutató a 64. pontban meghatározott, biztosítékkal fedezett hitelekre vonatkozik. A hó végi állományokra vonatkozó, 1. függelékben szereplő, háztartásoknak nyújtott lakáscélú hitelek fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározással, és magukban foglalják az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

53.

Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából a háztartásoknak egyéb célokra nyújtott új hiteleken, azaz a 2. függelék 20–22. és 33–35. és 90. mutatóján az újratöltődő hitelektől, a folyószámlahitelektől vagy a hitelkártya-tartozásoktól eltérő, üzleti, adósságfinanszírozási, oktatási stb. célokra nyújtott hiteleket kell érteni. A hó végi állományokra vonatkozó, az 1. függelékben szereplő, háztartásoknak nyújtott egyéb hitelek fogalommeghatározása megegyezik a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározással, és magukban foglalják az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

54.

A hó végi állományokra vonatkozó MPI-kamatlábak szempontjából a fogyasztási hitelek, a háztartásoknak nyújtott lakáscélú és egyéb célú hitelek együttesen alkotják a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által háztartásoknak nyújtott összes hitelt, beleértve az újratöltődő hiteleket, a folyószámlahiteleket és a hitelkártya-tartozásokat.

55.

Az új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábak szempontjából az újratöltődő hitelek, a folyószámlahitelek és a nyújtott hitelkártya-hitelek, a háztartásoknak fogyasztási célra, lakáscélra és egyéb célra nyújtott hitelek együttesen alkotják a rezidens hitelintézetek és egyéb intézmények által háztartásoknak nyújtott összes hitelt (kivéve a kényelmi és a hitelkártya-hiteleket). A kényelmi hitelkártya-hitel külön nem jelentik az MPI-kamatláb-statisztikákban az új szerződéseknél, de az a megfelelő hó végi állományok tételek részét képezi.

56.

A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott egyéb hitelek, azaz a 2. függelék 37–54. és 62–85. mutatója esetében három összegkategóriát különböztetnek meg: a) „legfeljebb 0,25 millió euro”; b) „0,25 euro felett de legfeljebb 1 millió euro”; és c) „1 millió euro felett”. Az összeg az új szerződésnek minősülő egyszeri hitelszerződésre vonatkozik és nem a nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató közötti összes üzletre.

57.

Az eszköz típusától és attól függően, hogy az MPI-kamatláb hó végi állományokra vagy új szerződésekre vonatkozik, a statisztikai jelentések az eredeti lejárat és hátralévő futamidő, a felmondási idő és ismételt kamatlábmegállapítási időszak, és/vagy az induláskori kamatlábrögzítés időtartama szerinti bontást alkalmaznak. E bontások idősávokra vagy tartományokra vonatkoznak, például egy legfeljebb kétéves, lekötött betétre vonatkozó kamatláb a két nap és legfeljebb két év közötti eredeti lejáratú összes lekötött betét átlagkamatlábára utal.

58.

Az eredeti lejárat és a felmondási idő szerinti bontás a 1071/2013/EU (EKB/2013/33) rendelet II. mellékletének 2. részében található meghatározásokat követi. Az eredeti lejárat szerinti bontást – a repók kivételével – a hó végi állományokra vonatkozó összes betétkategóriára és az 1. függelékben szereplő, hó végi állományokra vonatkozó összes hitelkategóriára alkalmazzák. Az eredeti lejárat valamint a hátralévő futamidő és a következő kamatláb-újramegállapítás kombinációja szerinti bontást alkalmazzák a 15–26 mutatókra az 1. függelékben meghatározottak szerint. Az eredeti lejárat szerinti bontást alkalmazzák továbbá a határozott futamidejű új betétszerződésekre, míg a felmondási idő szerinti bontást a 2. függelékben szereplő, felmondásos új betétszerződésekre. Külön adatokat jelentenek a nem pénzügyi vállalatok számára legfeljebb egy éves induláskori kamatlábrögzítéssel (kombinálva az egy évet meghaladó eredeti lejárattal) rendelkező hitelek vonatkozásában az 56. pontban említett egyes összeghatárok tekintetében a 2. függelékben meghatározottak szerint.

59.

A 2. függelékben szereplő, új szerződésekre vonatkozó hitelkamatlábakat (kivéve a 2. függelékben foglalt, az újratárgyalt hitelekre vonatkozó 88–91. mutatókat) a szerződésben szereplő induláskori kamatlábrögzítés időtartama szerint bontják. Az MPI-kamatláb-statisztika szempontjából az induláskori kamatlábrögzítés időtartama a szerződés kezdetekor előre meghatározott időtartam, amely alatt a kamatláb értéke nem változik. A kamatlábrögzítés kiindulási időtartama megegyezhet a hitel eredeti lejáratával vagy lehet annál rövidebb időszak. A kamatláb értéke csak akkor tekinthető megváltoztathatatlannak, ha pontos mértékben (például 10 %) vagy egy bizonyos időpontban érvényes referencia-kamatlábtól való eltérés formájában (például hathónapos Euribor plusz 2 százalékpont bizonyos napon és időpontban) határozzák meg. Amennyiben a szerződés kezdetekor a háztartás vagy nem pénzügyi vállalat és az adatszolgáltató megállapodik egy bizonyos időszakon keresztül alkalmazandó kamatláb-számítási eljárásban (például hathónapos Euribor plusz 2 százalékpont három éven keresztül), az induláskori kamatlábrögzítés időtartama nem három évnek, hanem csak hat hónapnak tekintendő, mivel a kamatláb értéke a három év során hathavonta változhat. Az új hitelszerződésekre vonatkozó MPI-kamatláb-statisztikák csak azt a kamatlábat foglalják magukban, amelyről a kamatlábrögzítés kezdeti időszakát illetően a szerződés kezdetén vagy a hitel újratárgyalását követően egyeznek meg. Amennyiben a kamatlábrögzítés kezdeti időszakának lejártával a kamatláb automatikusan változó kamatlábbá válik, ezt az új szerződésekre vonatkozó MPI-kamatlábak nem tükrözik, csak a hó végi állományokra vonatkozóak.

60.

A háztartásoknak nyújtott hitelek esetében a kamatlábrögzítés alábbi kezdeti időszakait különböztetik meg:

61.

A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott legfeljebb 0,25 millió euro, 0,25 millió euro feletti de legfeljebb 1 millió euro és 1 millió euro feletti hitelek esetében a következő induláskori kamatlábrögzítési időszakot különböztetjük meg:

62.

Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából a „változó kamatozás” olyan kamatlábra utal, amely folyamatosan, például naponta, vagy az MPI (kivéve a központi bankokat és az PPA-kat) mérlegelése alapján módosul.

63.

A háztartásoknak és nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott, biztosítékkal és/vagy garanciával biztosított hiteleket külön kell jelenteni valamennyi MPI-kamatláb-statisztika új szerződés kategóriájára, kivéve a hitelkártya-tartozásokat, az újratöltődő hiteleket és folyószámlahiteleket, valamint az egyéb célra történő hitelezést. Továbbmenve, az új szerződésnek minősülő újratárgyalt hitelek nagyságrendjére vonatkozó adatokat nem kell biztosíték/garancia szerinti lebontásban szolgáltatni.

64.

Az MPI-kamatláb-statisztikák szempontjából a hitelek biztosíték/garancia szerinti lebontása magában foglalja az olyan új szerződésen alapuló hitelek teljes összegét, amelyeket hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 4. cikkének (58) bekezdésében, valamint a 197–200. cikkben meghatározott „előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet” alkalmazásával értékpapírosítottak és/vagy az 575/2013/EU rendelet 4. cikkének (59) bekezdésében, valamint a 201., 202., 203. cikkben meghatározott, „előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet” alkalmazásával garantáltak oly módon, hogy a biztosíték és/vagy garancia értéke meghaladja a hitel teljes összegét vagy azzal egyenértékű. Amennyiben egy MPI (kivéve a központi bankokat és a PPA-kat) felügyeleti célokra a 2013/575/EK rendeletben meghatározott, „sztenderd módszer”-től eltérő rendszert használ, ugyanazt a rendszert alkalmazhatja az e lebontás alá tartozó hitelek jelentésekor.

65.

A valamennyi euroövezeti tagállamra vonatkozó összesített adatok levezetése érdekében az 1. és 2. függelékben szereplő minden egyes eszközkategóriára három összesítési szintet alkalmaznak.

66.

Az összesítés első szintjét az adatszolgáltatók a 67–72. pontban meghatározottak szerint végzik. Az NKB-k azonban kérhetik az adatszolgáltatókat, hogy egyedi betétek és kölcsönök szintjén szolgáltassanak adatot. Az adatokat azon euroövezeti tagállam NKB-jának jelentik, amelyben az adatszolgáltató rezidens.

67.

Amennyiben a hó végi állományokra vonatkozó kamatlábakat, azaz az 1. függelék 1–26. mutatóit a hó végi megfigyelések pillanatfelvételeként összesítik, az adatszolgáltatók minden egyes instrumentumfajtára a hónap utolsó napjára vonatkozó súlyozott átlagkamatlábat kötelesek jelenteni.

68.

Amennyiben a hó végi állományokra vonatkozó kamatlábakat, azaz az 1. függelék 1–26. mutatóit a hónap átlagára utaló implicit kamatlábként összesítik, az adatszolgáltatók az egyes instrumentumfajtákra a hónap során elhatárolt fizetendő vagy követelt kamatokat és ugyanazon hónap során a betétek és hitelek átlagos állományát kötelesek jelenteni.

69.

Amennyiben az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, a nyújtott hitelkártya-hitelekre, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatlábakat, azaz a 2. függelék 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatóit hó végi megfigyelések pillanatfelvételeként összesítik, az adatszolgáltatók az egyes instrumentumfajták tekintetében a hónap utolsó napján érvényes súlyozott átlagkamatlábat kötelesek jelenteni.

70.

Amennyiben az egynapos betétekre, felmondásos betétekre, a nyújtott hitelkártya-hitelekre, valamint az újratöltődő hitelekre és folyószámlahitelekre vonatkozó kamatlábakat, azaz a 2. függelék 1., 5., 6., 7., 12., 23., 32. és 36. mutatóit a hónap átlagára vonatkozó implicit kamatlábként összesítik, az adatszolgáltatók az egyes instrumentumfajták tekintetében a hónap során elhatárolt fizetendő vagy járó kamatot és ugyanazon hónap során a betétek és hitelek átlagos állományát kötelesek jelenteni.

71.

Az új szerződésekre vonatkozó minden egyes instrumentumfajta, azaz a 2. függelékben szereplő 2–4., 8–11., 13–22., 30–31., 33–35. és 37–85. mutatói esetében az adatszolgáltatók súlyozott átlagkamatlábat jelentenek. Ezenkívül az adatszolgáltatók a 2. függelékben szereplő 2–4., 8–11., 13–22., 33–35. és 37–85. mutatók mindegyikére vonatkozóan jelentik a hónap során az egyes instrumentumfajtákban kötött új szerződések összegét. A háztartásnak vagy nem pénzügyi vállalatnak nyújtott újratárgyalt hitelek (a 2. függelék 88–91. mutatói) vonatkozásában csak az új szerződések nagyságrendjére vonatkozó adatokat kell szolgáltatni.

72.

Azok a hitelintézetek és egyéb intézmények, amelyeket valamely NKB felhatalmazott az MPI-kamatláb-statisztikák együttes, csoportként történő benyújtására, egy adatszolgáltatónak minősülnek, és a 67–71. pontban meghatározott adatokat a csoport egészére vonatkoztatva jelentik. Ezenkívül ezek az adatszolgáltatók minden évben kötelesek jelenteni minden egyes eszközkategória tekintetében a csoporton belüli adatszolgáltatók számát és a kamatlábak szórását az adott intézmények körében. A csoporton belüli adatszolgáltatók számát és a szórást október hónapra vonatkozóan és az októberi adatokkal együtt kell jelenteni.

73.

Az összesítés második szintjét az NKB-k végzik. Összesítik a valamennyi nemzeti adatszolgáltató által jelentett kamatlábakat és kapcsolódó összegeket, amely alapján minden egyes instrumentumfajtára kiszámítják a nemzeti súlyozott átlagkamatlábat. Az adatokat az Európai Központi Bank („EKB”) részére szolgáltatják. Az instrumentumfajták egyes euroövetezi tagállamonkénti végső, az összes euroövezeti tagállamot magában foglaló adatokká való összesítését az EKB végzi el.