ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2013.295.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 295

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

56. évfolyam
2013. november 6.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1051/2013/EU rendelete (2013. október 22.) az 562/2006/EK rendeletnek a belső határokon történő határellenőrzés kivételes körülmények közötti ideiglenes visszaállítására vonatkozó közös szabályok megállapítása érdekében történő módosításáról

1

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács 1052/2013/EU rendelete (2013. október 22.) az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról

11

 

 

II   Nem jogalkotási aktusok

 

 

RENDELETEK

 

*

A Tanács 1053/2013/EU rendelete (2013. október 7.) a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és a végrehajtó bizottságnak a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről

27

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

RENDELETEK

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1051/2013/EU RENDELETE

(2013. október 22.)

az 562/2006/EK rendeletnek a belső határokon történő határellenőrzés kivételes körülmények közötti ideiglenes visszaállítására vonatkozó közös szabályok megállapítása érdekében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (1) és (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

A személyeknek a belső határokon keresztül történő szabad mozgását lehetővé tevő térség létrehozása az Unió egyik fő vívmánya. Egy ilyen térségben, ahol nincs belső határokon történő határellenőrzés, közösen kell fellépni az e területet vagy annak egyes részeit, vagy egy vagy több tagállam közrendjét vagy belső biztonságát komolyan veszélyeztető helyzetekben, ezért kivételes körülmények között lehetővé kell tenni a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását, anélkül azonban, hogy ez veszélyeztetné a személyek szabad mozgásának elvét. Tekintettel arra, hogy milyen hatásokkal járhatnak az ilyen végső megoldásként hozott intézkedések mindazon személyekre nézve, akiknek a belső határellenőrzések nélküli térségen belül jogában áll szabadon mozogni, rögzíteni kell az ilyen intézkedések visszaállítására vonatkozó feltételeket és eljárásokat annak biztosítása céljából, hogy azokra csak kivételes jelleggel és az arányosság elvének betartása mellett kerüljön sor. Az ilyen intézkedések ideiglenes visszaállításának alkalmazási körét és időtartamát a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély elhárításához feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni.

(2)

A belső határellenőrzések nélküli térségen belüli szabad mozgás az Unió egyik legjelentősebb vívmánya. Mivel a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítása hátrányosan érinti a személyek szabad mozgását, ezért az ilyen ellenőrzés visszaállítására vonatkozó döntést csakis közösen elfogadott kritériumok szerint, a Bizottságnak küldött megfelelő értesítés mellett vagy valamely uniós intézmény által kiadott ajánlás alapján szabad meghozni. A belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának kivételes intézkedésnek kell maradnia, amelyre minden esetben csak végső lehetőségként kerülhet sor, különleges, objektív kritériumokon és az uniós szinten figyelemmel kísért szükségesség értékelésén alapuló, szigorúan korlátozott alkalmazási körrel és időtartamra. Abban az esetben, ha a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély azonnali intézkedést követel meg, a tagállamoknak módjukban kell, hogy álljon a belső határokon történő határellenőrzés tíz napot nem meghaladó időtartamra történő visszaállítása. Ezen időtartam esetleges meghosszabbítását uniós szinten figyelemmel kell kísérni.

(3)

Mérlegelni kell a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának szükségességét és arányosságát a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyhez képest, továbbá meg kell vizsgálni a nemzeti vagy Uniós szinten hozható alternatív intézkedések lehetőségét és az ilyen ellenőrzésnek a belső határok nélküli térségen belüli, személyek szabad mozgására gyakorolt hatását.

(4)

A belső határokon történő határellenőrzés visszaállítása kivételesen szükségessé válhat a belső határellenőrzések nélküli térség szintjén vagy nemzeti szinten a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély esetén, különösen terrortámadásokat vagy -fenyegetéseket követően, vagy a szervezett bűnözés miatti veszély esetén.

(5)

A migráció vagy az, ha harmadik országok állampolgárai nagy számban lépik át a külső határokat, önmagában nem tekintendő a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélynek.

(6)

Az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban a személyek szabad mozgásának alapelvétől való eltérés lehetőségét szigorúan kell értelmezni, illetve a közrend fogalma alapján előfeltétel, hogy a társadalom valamely alapvető érdekét fenyegető valódi, tényleges és kellően súlyos veszélyről legyen szó.

(7)

A belső határellenőrzés nélküli térség működéséről szerzett tapasztalatok alapján, illetve a schengeni vívmányok következetes végrehajtása biztosításának elősegítése céljából a Bizottság iránymutatásokat dolgozhat ki a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozóan, mind az ilyen intézkedés ideiglenes bevezetését igénylő, mind az azonnali fellépést szükségessé tevő esetekre nézve. Az iránymutatásoknak egyértelmű mutatókat kell tartalmazniuk, amelyek segítik annak megállapítását, hogy mely körülmények minősülhetnek a közrendet és a belső biztonságot fenyegető komoly veszélynek.

(8)

Amennyiben valamely értékelő jelentés súlyos hiányosságokat tár fel a külső határellenőrzés végrehajtásában, valamint a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoring mechanizmus létrehozásáról szóló, 2013. október 7-i (1053/2013/EU) tanácsi rendelettel (2) összhangban elfogadott ajánlások betartásának biztosítása céljából, és az említett rendelet alapján elfogadott ajánlásoknak való megfelelés biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak érdekében, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg az értékelt tagállam számára bizonyos konkrét intézkedések meghozatalára, pl. európai határőrcsapatok kiküldésére, stratégiai tervek benyújtására vagy – a helyzet súlyosságát figyelembe véve végső megoldásként – egy konkrét határátkelőhely lezárására vonatkozóan. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően kell gyakorolni. Tekintettel az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának iii. alpontjára, vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(9)

Az egyes belső határokon történő határellenőrzés egyedi uniós szintű eljárás keretében történő ideiglenes visszaállítása kivételes körülmények között, végső megoldásként indokolt lehet, amennyiben a belső határellenőrzések nélküli térség működését bizonyos, a(z) 1053/2013/EU rendelet 14. és 15. cikkével összhangban lezajlott szigorú értékelési folyamat keretében ténylegesen megállapított, külső határellenőrzéssel kapcsolatos tartós és súlyos hiányosságok általánosan veszélyeztetik, feltéve hogy az említett körülmények komoly veszélyt jelentenének a belső határellenőrzések nélküli térségen vagy annak egy részén belüli közrendre vagy belső biztonságra nézve. Az egyes belső határokon végzett ellenőrzések ideiglenes visszaállítására irányuló különleges eljárást – azonos feltételek mellett – az is kiválthatja, ha az értékelt tagállam súlyos mulasztást követ el kötelezettségei teljesítésében. Tekintettel az ilyen, belső határokon történő határellenőrzéssel kapcsolatos nemzeti végrehajtási és jogérvényesítési hatásköröket érintő egyes belső határokon végzett ellenőrzés visszaállításának politikailag érzékeny jellegére, az ajánlások egyedi uniós szintű eljárás keretében történő elfogadására vonatkozó végrehajtási hatásköröket a Tanácsra kell ruházni, amely a Bizottság javaslata alapján járhat el.

(10)

Mielőtt sor kerülne az egyes belső határokon történő határellenőrzések ideiglenes visszaállítására vonatkozó ilyen ajánlások elfogadására, kellő időben, teljes körűen meg kell vizsgálni az azt indokoló helyzet megoldását célzó intézkedések elfogadásának lehetőségét, többek között olyan uniós szervek, irodák és ügynökségek segítsége révén, mint a 2007/2004/EK tanácsi rendelettel (4) létrehozott, a Tagállamok Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) vagy a 2009/371/IB tanácsi határozattal (5) létrehozott Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), valamint a nemzeti, az uniós, vagy mindkét szintű technikai vagy pénzügyi támogatási intézkedések lehetőségét is. Súlyos hiányosság feltárása esetén a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy pénzügyi támogató intézkedéseket hozhasson az érintett tagállam megsegítésére. A Tanács és a Bizottság ajánlásainak továbbá minden esetben megfelelően alátámasztott információkon kell alapulniuk.

(11)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusok elfogadását, ha a belső határokon történő határellenőrzésekkel összefüggésben felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(12)

Az e rendelet által előírt, a külső határellenőrzésekhez kapcsolódó súlyos hiányosságok esetén alkalmazott különleges intézkedések, valamint a belső határellenőrzések nélküli térség működését általánosan veszélyeztető kivételes körülmények esetén alkalmazott különleges eljárás megindításának alapját a 1053/2013/EU rendelet 14. cikkében említett értékelő jelentéseknek, illetve a 15. cikkében említett ajánlásoknak kell képezniük. A tagállamok és a Bizottság közösen rendszeres, objektív és részrehajlás nélküli értékeléseket végeznek e rendelet helyes alkalmazásának ellenőrzése érdekében, a Bizottság pedig a tagállamokkal szorosan együttműködve koordinálja az értékeléseket. Az értékelési mechanizmus a következő elemekből épül fel: többéves és éves értékelő programok; bejelentett és be nem jelentett helyszíni ellenőrzések egy, a Bizottság képviselőiből és a tagállamok kijelölt szakértőiből álló kis létszámú csoport által; az értékelés eredményeiről szóló, a Bizottság által elfogadott jelentések; a helyzet orvoslását célzó intézkedésekre vonatkozóan a Tanács által a Bizottság javaslata alapján elfogadott ajánlások, valamint megfelelő nyomon követési, monitoring- és jelentéstételi tevékenységek.

(13)

Mivel ennek a rendeletnek a célját, nevezetesen közös szabályok meghatározását a határokon történő határellenőrzés kivételes körülmények között történő ideiglenes visszaállítása tekintetében, csak uniós szinten lehet megvalósítani, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSz) 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem haladja meg az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(14)

Az EUSz-hoz és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet az EUMSZ harmadik részének V. címe szerint a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően, azt követően, hogy a Tanács határozott e rendelet vonatkozásában, hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(15)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozattal (6) összhangban nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt e rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(16)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal (7) összhangban nem vesz részt. Ennél fogva Írország nem vesz részt e rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(17)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (8) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (9) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(18)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (10) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat (11) 3. cikkével.

(19)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz (12) való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2011/350/EU tanácsi határozat (13) 3. cikkével.

(20)

Ciprus tekintetében ez a rendelet a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(21)

Bulgária és Románia tekintetében ez a rendelet a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint a schengeni vívmányok rendelkezésein alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(22)

Horvátország tekintetében ez a rendelet a 2011-es csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(23)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, azokon belül is a személyek szabad mozgását és a tartózkodását. Ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni.

(24)

A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14) ezért megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 562/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A II. cím a következő fejezettel egészül ki:

IVa.   FEJEZET

A külső határellenőrzéssel kapcsolatos súlyos hiányosságok esetén alkalmazandó különleges intézkedések

19a. cikk

Külső határokon alkalmazott intézkedések és az Ügynökség támogatása

(1)   Amennyiben a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoring mechanizmus létrehozásáról szóló, 2013. október 7-i1053/2013/EU tanácsi rendelet (15) 14. cikkével összhangban elkészített értékelő jelentés a külső határellenőrzés elvégzése terén mutatkozó súlyos hiányosságokat állapít meg, valamint az említett rendelet 15. cikkében említett ajánlásoknak való megfelelés biztosítása érdekében, a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján bizonyos különleges intézkedések elfogadását ajánlhatja az értékelt tagállamnak, amely intézkedések a következők közül az egyiket vagy mindkettőt felölelhetik:

a)

európai határőrcsapatok kiküldésének kezdeményezése a 2007/2004/EK rendelet előírásainak megfelelően,

b)

a tagállam kockázatértékelésen alapuló, többek között a személyzettel és felszereléssel való ellátással kapcsolatos információkat is tartalmazó stratégiai terveinek benyújtása véleményezésre az Ügynökséghez.

Az említett végrehajtási jogi aktust a 33a. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(2)   A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a 33a. cikk (1) bekezdése alapján létrehozott bizottságot az (1) bekezdésben említett intézkedések végrehajtása terén elért eredményekről, valamint azoknak a megállapított hiányosságokra gyakorolt hatásairól.

A Bizottság az Európai Parlamentet és a Tanácsot szintén tájékoztatja a fentiekről.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett értékelő jelentés azt állapítja meg, hogy az értékelt tagállam súlyosan elhanyagolja kötelezettségeit, és ebből következően az 1053/2013/EU rendelet 16a. cikkének (4) bekezdésével összhangban három hónapon belül jelentést kell tennie a vonatkozó cselekvési terv végrehajtásáról, az említett három hónapos időszak leteltét követően pedig a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a helyzet továbbra is fennáll, akkor ez az ezen rendelet 26. cikkében előírt eljárás alkalmazását vonhatja maga után, feltéve hogy az erre vonatkozó valamennyi feltétel teljesül.

2.

A 23–27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának általános kerete

(1)   Ha a belső határokon történő határellenőrzés nélküli térségben az egyik tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély áll fenn, akkor a szóban forgó tagállam kivételesen visszaállíthatja a határellenőrzést belső határainak egészén vagy azok meghatározott részein egy korlátozott, legfeljebb 30 napos időtartamra, illetve a komoly veszély várható időtartamára, ha az meghaladja a 30 napos időszakot. A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának alkalmazási köre és időtartama nem lépheti túl a komoly veszély elhárításához feltétlenül szükséges mértéket.

(2)   A belső határokon történő határellenőrzés csak végső megoldásként, a 24., 25. és 26. cikkel összhangban állítható vissza. A 23a., illetve a 26a. cikkben említett feltételeket a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására vonatkozó valamennyi, a 24., 25. vagy 26. cikk szerinti döntés mérlegelése során figyelembe kell venni.

(3)   Amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot az érintett tagállamban fenyegető komoly veszély e cikk (1) bekezdésében meghatározott időtartamon túl is fennáll, a szóban forgó tagállam a belső határokon történő határellenőrzést a 23a. cikkben említett feltételek figyelembe vételével és a 24. cikkel összhangban, e cikk (1) bekezdésében említettekkel megegyező okok alapján,, valamint bármilyen új elem figyelembevételével legfeljebb 30 napos megújítható időtartamokra meghosszabbíthatja.

(4)   A belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának teljes időtartama – beleértve az e cikk (3) bekezdése szerinti meghosszabbítások idejét összesen – nem haladhatja meg a hat hónapot. A 26. cikkben említett jellegű kivételes körülmények esetén ez a teljes időtartam az említett cikk (1) bekezdésével összhangban legfeljebb kétéves időtartamra meghosszabbítható.

23a. cikk

A belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításának feltételei

Amikor egy tagállam végső megoldásként a határellenőrzés egy vagy több belső határán vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállításáról, vagy az ilyen visszaállítás meghosszabbításáról dönt a 23. cikkel vagy a 25. cikk (1) bekezdésével összhangban, akkor megvizsgálja, hogy az adott intézkedés várhatóan milyen mértékben nyújt megfelelő megoldást a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszéllyel szemben, továbbá megvizsgálja az intézkedésnek az adott veszélyhez mért arányosságát. Az ilyen vizsgálatok elvégzésekor a tagállam különösen az alábbi tényezőket veszi figyelembe:

a)

az érintett tagállamban a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszély várható hatása, például terrortámadások vagy -fenyegetések után, valamint a szervezett bűnözés miatti veszély esetén;

b)

az intézkedés várható hatása a belső határellenőrzés nélküli térségen belül a személyek szabad mozgására.

24. cikk

Eljárás a belső határokon történő határellenőrzésnek a 23. cikk (1) bekezdése szerinti ideiglenes visszaállítására

(1)   Ha egy tagállam a 23. cikk (1) bekezdése alapján a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását tervezi, akkor legkésőbb négy héttel a tervezett visszaállítás előtt, vagy – ha a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítását szükségessé tevő körülmények kevesebb, mint négy héttel a tervezett visszaállítás előtt válnak ismertté – ennél rövidebb időn belül erről értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot. E célból a tagállam megadja az alábbi információkat:

a)

a tervezett visszaállítás indokolása, amely tartalmazza a közrendjét vagy a belső biztonságát fenyegető, komoly veszélyt jelentő eseményeket részletesen leíró valamennyi releváns adatot;

b)

a tervezett visszaállítás alkalmazási köre, megjelölve, hogy a belső határok mely részén vagy részein tervezik visszaállítani a határellenőrzést;

c)

az engedélyezett átkelőhelyek neve;

d)

a határellenőrzés tervezett visszaállításának időpontja és időtartama;

e)

adott esetben a többi tagállam által meghozandó intézkedések.

Az első albekezdés szerinti értesítést két vagy több tagállam közösen is benyújthat.

A Bizottság szükség esetén további tájékoztatást kérhet az érintett tagállam(ok)tól.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információkat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is meg kell küldeni azzal egyidejűleg, hogy az említett bekezdésnek megfelelően ezekről a többi tagállam és a Bizottság is értesítést kaptak.

(3)   Az első bekezdés szerinti értesítést küldő tagállam – amennyiben ez szükséges és a nemzeti joggal összhangban van – dönthet úgy, hogy az információk egy részét minősített adatnak nyilvánítja.

Az ilyen minősítés nem zárja ki, hogy a Bizottság az információkat az Európai Parlament rendelkezésére bocsássa. Az e cikk értelmében az Európai Parlament részére történő információ- és dokumentumtovábbításnak és –kezelésnek meg kell felelnie a minősített adatok továbbítására és kezelésére vonatkozóan az Európai Parlament és a Bizottság között alkalmazandó szabályoknak.

(4)   Egy tagállam által az első bekezdés szerint küldött értesítést követően, valamint az e cikk (5) bekezdésében előírt konzultáció céljából a Bizottság vagy bármely tagállam – az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 72. cikkének sérelme nélkül – véleményt nyilváníthat.

A Bizottság véleményt ad ki, ha – az értesítésben foglalt információk vagy bármely egyéb, részére nyújtott kiegészítő tájékoztatás alapján – aggályai vannak a belső határokon történő határellenőrzés tervezett visszaállításának szükségességét vagy arányosságát illetően, vagy ha úgy ítéli meg, hogy az értesítés valamely részére vonatkozóan konzultációra lenne szükség.

(5)   Az (1) bekezdésben említett információkról, valamint a Bizottság vagy egy tagállam által a (4) bekezdés szerint nyilvánított bármely véleményről a belső határon történő határellenőrzés visszaállítását tervező tagállam konzultációt folytat – és ennek részeként adott esetben együttes üléseket tart – a Bizottsággal és a többi tagállammal, különösen a határellenőrzések visszaállítása által közvetlenül érintett tagállamokkal, hogy amennyiben szükséges, megszervezzék a tagállamok közötti kölcsönös együttműködést, valamint megvizsgálják, hogy az intézkedések arányban állnak-e a belső határokon történő határellenőrzés visszaállítására okot adó eseménnyel és a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszélyekkel.

(6)   Az (5) bekezdésben említett konzultációra legalább tíz nappal a határellenőrzés visszaállításának tervezett időpontja előtt kerül sor.

25. cikk

Az azonnali fellépést igénylő esetekre vonatkozó különös eljárás

(1)   Amennyiben egy valamely tagállam közrendjét vagy belső biztonságát fenyegető komoly veszély azonnali fellépést követel meg, az érintett tagállam kivételesen és azonnal, tíz napot meg nem haladó, korlátozott időtartamra visszaállíthatja a belső határokon történő határellenőrzést.

(2)   Amennyiben valamely tagállam visszaállítja a belső határokon történő határellenőrzést, erről egyidejűleg értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot, valamint rendelkezésükre bocsátja a 24. cikk (1) bekezdésében említett információkat, valamint megjelöli az említett cikkben meghatározott eljárás alkalmazásának indokait. A Bizottság az értesítés kézhezvételét követően azonnal konzultálhat a többi tagállammal.

(3)   Amennyiben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető komoly veszély az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon túl is fennáll, a tagállam legfeljebb 20 napos megújítható időtartamokra meghosszabbíthatja a belső határokon történő határellenőrzést. Ennek során az érintett tagállam figyelembe veszi a 23a. cikkben említett kritériumokat, beleértve az intézkedés szükségességének és arányosságának aktualizált értékelését, valamint az esetlegesen felmerült új tényezőket is.

Az intézkedés meghosszabbítása esetén, értelemszerűen alkalmazni kell a 24. cikk (4) és (5) bekezdését, valamint a meghosszabbítási döntésről szóló értesítésnek a Bizottság és a tagállamok részére való megküldését követően késedelem nélkül meg kell tartani a konzultációt.

(4)   A 23. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának teljes időtartama – vagyis az (1) bekezdés szerinti kezdeti időszak és a (3) bekezdés szerinti meghosszabbítások ideje összesen – nem haladhatja meg a két hónapot.

(5)   A Bizottság haladéktalanul értesíti az Európai Parlamentet az e cikk szerint küldött értesítésekről.

26. cikk

A schengeni övezet működését általánosan veszélyeztető kivételes körülmények esetén alkalmazható különös eljárás

(1)   Kivételes körülmények esetén, amikor a belső határellenőrzés nélküli térség általános működését a külső határellenőrzés végzése terén mutatkozó tartós és súlyos, a 19a. cikkben említett hiányosságok veszélyeztetik, és amennyiben ezek a körülmények a belső határellenőrzés nélküli térségben vagy annak bizonyos részein komoly veszélyt jelentenek a közrendre vagy a belső biztonságra, az e cikk (2) bekezdésével összhangban legfeljebb hat hónapos időtartamra a tagállamok visszaállíthatják a belső határokon történő határellenőrzést. Ha a kivételes körülmények továbbra is fennállnak, ez az időszak legfeljebb három alkalommal további hat hónappal meghosszabbítható.

(2)   Végső megoldásként és a belső határellenőrzés nélküli térségen belüli közös érdekek védelme érdekében, továbbá ha egyetlen más intézkedés, különösen a 19a. cikk (1) bekezdésében foglalt intézkedések egyike sem alkalmas az azonosított komoly veszély hatékony mérséklésére, a Tanács javasolhatja, hogy egy vagy több tagállam állítsa vissza a határellenőrzést belső határainak teljes hosszán vagy bizonyos részein. A tanácsi ajánlásnak a Bizottság javaslatán kell alapulnia. A tagállamok felkérhetik a Bizottságot, hogy nyújtson be a Tanácsnak ilyen ajánlásra vonatkozó javaslatot.

Ajánlásában a Tanács feltünteti legalább a 24. cikk (1) bekezdése a)–e) pontjában említett információkat.

A Tanács az e cikkben meghatározott feltételekkel és eljárásokkal összhangban javasolhat hosszabbítást.

Mielőtt a tagállam e bekezdéssel összhangban visszaállítja a határellenőrzést belső határainak teljes hosszán vagy bizonyos részein, erről értesíti a többi tagállamot, az Európai Parlamentet és a Bizottságot.

(3)   Amennyiben valamely tagállam nem hajtja végre a (2) bekezdésben említett ajánlást, késedelem nélkül írásban tájékoztatja a Bizottságot ennek okairól.

A Bizottság ebben az esetben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, melyben értékeli az érintett tagállam által nyújtott indokolást, és a belső határellenőrzés nélküli térséghez fűződő közös érdekek védelmét érintő következményeket.

(4)   Az olyan helyzetekkel kapcsolatos, megfelelően indokolt sürgős esetekben, amikor a belső határokon történő határellenőrzés (2) bekezdés szerinti meghosszabbítását szükségessé tevő körülmények kevesebb mint tíz nappal az előző visszaállítási időszak vége előtt válnak ismertté, a Bizottság a 33a. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktussal elfogadhatja a szükséges ajánlásokat. Legkésőbb 14 nappal az ilyen ajánlások elfogadását követően a Bizottság a (2) bekezdéssel összhangban benyújtja a Tanácsnak az ajánlásra vonatkozó javaslatot.

(5)   Ez a cikk nem érinti azokat az intézkedéseket, amelyeket a tagállamok a 23., 24. és 25. cikk alapján a közrendre vagy a belső biztonságra nézve komoly veszélyt jelentő esetekben fogadhatnak el.

26a. cikk

Kritériumok a belső határellenőrzés nélküli térségműködését általánosan veszélyeztető kivételes körülmények esetén a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállításához

(1)   Amennyiben a Tanács végső megoldásként a 26. cikk (2) bekezdésével összhangban a határellenőrzés egy vagy több belső határon vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállítását ajánlja, megvizsgálja, hogy az adott intézkedés várhatóan milyen mértékben nyújt megfelelő megoldást a belső határellenőrzés nélküli térségben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszéllyel szemben, továbbá megvizsgálja az intézkedésnek az adott veszélyhez mért arányosságát. Ez a vizsgálat az érintett tagállam(ok) és a Bizottság által benyújtott részletes információkon és az esetleg rendelkezésre álló egyéb releváns információkon – köztük e cikk (2) bekezdése szerint megszerzett információkon – alapul. A vizsgálat elvégzésekor különösen az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

a)

nemzeti és/vagy európai szinten igénybe vehető vagy igénybe vett technikai vagy pénzügyi támogatási intézkedések, így többek között az olyan uniós szervek, irodák és ügynökségek által nyújtott segítség rendelkezésre állása, mint az Ügynökség, a 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) létrehozott Európai Menekültügyi Támogató Hivatal vagy a 2009/371/JHA tanácsi határozattal (17) létrehozott Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), valamint, hogy az ilyen intézkedések várhatóan milyen mértékben nyújtanak megfelelő megoldást a belső határellenőrzés nélküli térségben a közrendet vagy a belső biztonságot fenyegető veszéllyel szemben;

b)

az 1053/2013/EU rendelettel összhangban végrehajtott értékelések során megállapított, külső határellenőrzéssel kapcsolatos súlyos hiányosságok jelenlegi és várható jövőbeli hatása; valamint, hogy az ilyen súlyos hiányosságok milyen komoly veszélyt jelentenek a belső határellenőrzés nélküli térségben a közrendre vagy a belső biztonságra;

c)

a belső határon történő határellenőrzés visszaállításának várható hatása a belső határellenőrzés nélküli térségen belül a személyek szabad mozgására.

(2)   A tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslatnak a 26. cikk (2) bekezdése szerinti elfogadása előtt a Bizottság:

a)

további információk benyújtására kérheti fel a tagállamokat, az Ügynökséget, az Europolt vagy más uniós szerveket, irodákat vagy ügynökségeket;

b)

helyszíni ellenőrzéseket végezhet a tagállamok, valamint az Ügynökség, az Europol és bármely más érintett uniós szerv, iroda vagy ügynökség szakértőinek támogatásával, azért, hogy az ajánlás szempontjából lényeges információkat szerezzen be vagy ellenőrizzen.

27. cikk

Az Európai Parlament és a Tanács tájékoztatása

A Bizottság és az érintett tagállam(ok) a lehető leghamarabb tájékoztatják az Európai Parlamentet és a Tanácsot bármely olyan okról, amely szükségessé teheti a 19a. cikk, valamint a 23–26a. cikk alkalmazását.

3.

A 29. és a 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„29. cikk

Jelentés a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról

Az a tagállam, amely belső határain határellenőrzést végzett, legkésőbb négy héttel a belső határokon történő határellenőrzés megszüntetését követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról, beszámolva különösen az előzetes vizsgálatról és a 23a., 25. és 26a. cikkben említett kritériumok betartásáról, az ellenőrzések operatív végrehajtásáról, a szomszédos tagállamokkal folytatott gyakorlati együttműködésről, az intézkedésnek a személyek szabad mozgását érintő hatásairól, valamint a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításának eredményességéről, kitérve a határellenőrzés visszaállításának arányosságára vonatkozó utólagos értékelésre is.

A Bizottság véleményt adhat ki a határellenőrzés egy vagy több belső határon vagy azok egy részén történő ideiglenes visszaállításáról készített utólagos értékelésről.

A Bizottság legalább évente jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére a belső határellenőrzés nélküli térségműködéséről. A jelentés tartalmazza az összes olyan határozat felsorolását, amelyeket adott évben a belső határokon történő határellenőrzések visszaállítása céljából hoztak.

30. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

A Bizottság és az érintett tagállam koordinált módon tájékoztatja a nyilvánosságot a belső határokon történő határellenőrzés visszaállításáról szóló döntésről és különösen az intézkedés kezdő és záró időpontjáról, kivéve ha ezen információkat magasabb prioritást élvező biztonsági okokból nem célszerű közzétenni.”

4.

A rendelet az alábbi cikkel egészül ki:

„33a. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. E bizottság a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) értelmében vett bizottság.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Amennyiben a bizottság nem ad ki véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, ugyanazon rendelet 5. cikkével összefüggésben.

5.

A rendelet az alábbi cikkel egészül ki:

„37a. cikk

Értékelési mechanizmus

(1)   Az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban, illetve azoknak a kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó rendelkezései sérelme nélkül, e rendeletnek az egyes tagállamok általi végrehajtását egy értékelési mechanizmus révén értékelni kell.

(2)   Az értékelési mechanizmus szabályait az 1053/2013/EU rendelet határozza meg. Ezen értékelési mechanizmussal összhangban a tagállamok és a Bizottság közösen rendszeres, objektív és részrehajlás nélküli értékeléseket végeznek e rendelet helyes alkalmazásának ellenőrzése érdekében, a Bizottság pedig a tagállamokkal szorosan együttműködve koordinálja az értékeléseket. A mechanizmus keretében minden tagállamot legalább ötévenként egy, a Bizottság képviselőiből, illetve a tagállamok által kijelölt szakértőkből álló kis létszámú csoport értékel.

Az értékelések a belső és a külső határoknál tett, bejelentett és be nem jelentett helyszíni ellenőrzéseket foglalhatnak magukban.

Az értékelési mechanizmusnak megfelelően a Bizottság felel, a 1053/2013/EU rendelet 5., 6 és 14. cikkével összhangban, a többéves és az éves értékelési programok, valamint az értékelő jelentések elfogadásáért.

(3)   Hiányosságok esetén azok orvoslását célzó intézkedésekre vonatkozó ajánlások fogalmazhatók meg az érintett tagállamok számára.

Amennyiben a Bizottság az 1053/2013/EU rendelet 14. cikkével összhangban elfogadott értékelő jelentésben súlyos hiányosságokat tár fel a külső határellenőrzés végrehajtásában, úgy e rendelet 19a. és 26. cikke alkalmazandó.

(4)   Az Európai Parlamentet és a Tanácsot az értékelés valamennyi szakaszában tájékoztatni kell, és valamennyi vonatkozó dokumentumot meg kell küldeni a számukra a minősített dokumentumokra vonatkozó szabályokkal összhangban.

(5)   Az Európai Parlamentet azonnal és teljes körűen tájékoztatni kell minden olyan javaslatról, amelynek célja az 1053/2013/EU rendeletben meghatározott szabályok módosítása vagy új szabályokkal történő felváltása.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, a Szerződéseknek megfelelően.

Kelt Strasbourgban, 2013. október 22-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

V. LEŠKEVIČIUS


(1)  Az Európai Parlament 2013. június 12-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. október 7-i határozata.

(2)  Lásd e Hivatalos Lap 27. oldalát.

(3)  HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(4)  A Tanács 2007/2004/EK rendelete (2004. október 26.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).

(5)  A Tanács 2009/371/IB határozata (2009. április 6.) az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról (HL L 121., 2009.5.15., 37. o.).

(6)  HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

(7)  HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

(8)  HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(9)  HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

(10)  HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(11)  HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

(12)  HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(13)  HL L 160., 2011.6.18., 19. o.

(14)  HL L 105., 2006.4.13., 1. o.

(15)  HL L 295., 2013.11.6., 27. o.”

(16)  HL L 132., 2010.5.29., 11. o.

(17)  HL L 121., 2009.5.15., 37. o.”;

(18)  HL L 55., 2011.2.28., 13. o.”


Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság Nyilatkozata

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság üdvözli a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexnek a belső határokon történő határellenőrzés kivételes körülmények közötti ideiglenes visszaállítására vonatkozó közös szabályok megállapítása érdekében történő módosításáról szóló rendelet, valamint a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és nyomonkövetési mechanizmus létrehozásáról szóló rendelet elfogadását. Az intézmények úgy vélik, hogy ezek az új mechanizmusok megfelelő választ jelentenek az Európai Tanács 2011. június 24-i következtetéseiben megfogalmazott azon felhívásra, amely a schengeni térségben a tagállamok közötti együttműködés és kölcsönös bizalom megerősítésére és egy hatékony és megbízható ellenőrzési és értékelési rendszerre irányult, a közös szabályok érvényre juttatása, valamint az uniós vívmányokon alapuló kritériumok megerősítése, kiigazítása és kiterjesztése biztosításának érdekében, emlékeztetve arra is, hogy Európa külső határait hatékonyan és következetesen kell igazgatni, aminek alapja a közös felelősségtudat, a szolidaritás és a gyakorlati együttműködés.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelenti, hogy a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex módosítása meg fogja erősíteni az uniós szintű együttműködést és koordinációt, azáltal, hogy egyrészről kritériumokat állapít meg a határellenőrzések tagállamok általi esetleges visszaállítására vonatkozóan, másrészről pedig egy olyan uniós alapú mechanizmust vezet be, amely azon ténylegesen kritikus helyzetek kezelését szolgálja, amikor a belső határellenőrzés hiánya a térség általános működését teszi kockára.

A három intézmény hangsúlyozza, hogy ez az új értékelési rendszer egy olyan uniós alapú mechanizmus, amely a schengeni vívmányok valamennyi aspektusára kiterjed, és a tagállamok, a Bizottság és a releváns uniós ügynökségek szakértőinek munkájára támaszkodik.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság tudatában van annak, hogy az értékelési rendszer módosítására irányulóan a Bizottság által a jövőben benyújtott minden javaslatot konzultációs céllal meg kell küldeni az Európai Parlamentnek, hogy annak véleményét a végleges szöveg elfogadása előtt a lehető legnagyobb mértékben be lehessen építeni abba.


6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/11


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1052/2013/EU RENDELETE

(2013. október 22.)

az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének d) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

Az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozása a tagállamok nemzeti hatóságai között, illetve a 2007/2004/EK tanácsi rendelet (2) alapján létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökséggel (a továbbiakban: az Ügynökség) folytatott információcsere és operatív együttműködés megerősítése érdekében szükséges. Az EUROSUR biztosítani fogja e hatóságok és az Ügynökség számára azon infrastruktúrát és eszközöket, amelyekre szükségük van a helyzetismeretük és reagálási képességük javításához az Unió tagállamainak külső határain (a továbbiakban: a külső határok) az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése és az ellene való küzdelem, valamint a migránsok életének védelme és megmentése biztosításához való hozzájárulás érdekében.

(2)

A tengeri hajózásra alkalmatlan, kisméretű hajók használata drámaian megnövelte a déli tengeri külső határokon életüket vesztő migránsok számát. Az EUROSUR-nak jelentős mértékben javítania kell az Ügynökség és a tagállamok operatív és technikai képességét az ilyen kisméretű hajók felfedésére, és javítania kell a tagállamok reagálási képességét, ezáltal hozzájárulva a migránsok körében bekövetkezett halálesetek számának csökkentéséhez.

(3)

E rendeletben elismerésre kerül, hogy a migrációs útvonalakat nemzetközi védelemre szoruló személyek is igénybe veszik.

(4)

A tagállamoknak nemzeti koordinációs központokat kell létrehozniuk az egymás között és az Ügynökséggel a határőrizet terén folytatott információcsere és együttműködés javítása érdekében. Az EUROSUR megfelelő működése érdekében alapvetően fontos, hogy a nemzeti jog alapján a külső határőrizetért felelős valamennyi nemzeti hatóság a nemzeti koordinációs központokon keresztül folytasson együttműködést.

(5)

E rendelet nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy az általuk létrehozott nemzeti koordinációs központok feladatkörébe utalják az információcsere koordinálását és az együttműködést a légi határok őrizetével és a határátkelőhelyeken történő ellenőrzésekkel kapcsolatban.

(6)

Az európai szinten már rendelkezésre álló adatok, képességek és rendszerek – például az európai Föld-megfigyelési program – maximális kihasználása érdekében az Ügynökségnek javítania kell az egyéb uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, így az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel és az Európai Unió Műholdközpontjával folytatott információcserét és együttműködést.

(7)

Ez a rendelet a külső határok integrált határellenőrzése európai modelljének és az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának részét képezi. Az EUROSUR azáltal, hogy az Unión belül a különböző ágazatokban működő közigazgatási szervek közötti információcserén keresztül tágabb keretet biztosít a tengeri helyzetismerethez, hozzá fog járulni az uniós tengeri területekre kiterjedő közös információmegosztási környezet (a továbbiakban: a közös információ-megosztási környezet) fejlesztéséhez is.

(8)

Annak biztosítása érdekében, hogy az EUROSUR-ban szereplő információk a lehető legteljesebbek és legfrissebbek legyenek, különösen a harmadik országokban fennálló helyzetet illetően, az Ügynökségnek együtt kell működnie az Európai Külügyi Szolgálattal. E célból az Unió küldöttségeinek és hivatalainak minden, az EUROSUR számára releváns információt rendelkezésre kell bocsátaniuk.

(9)

Az Ügynökségnek biztosítania kell az EUROSUR fejlesztéséhez és működéséhez, valamint adott esetben a közös információmegosztási környezet fejlesztéséhez szükséges segítséget – beleértve a rendszerek interoperabilitásának elősegítését is –, különösen az EUROSUR keretének létrehozása, fenntartása és koordinálása révén.

(10)

Az Ügynökség számára biztosítani kell az ahhoz szükséges megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat, hogy megfelelően el tudja látni az e rendelet által ráruházott további feladatokat.

(11)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 6. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapelveket, különösen az emberi méltóság tiszteletben tartását, az élethez való jogot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, az emberkereskedelem tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát, a menedékjogot, továbbá a kitoloncolással és a kiutasítással szembeni védelmet, a visszaküldés tilalmát, a megkülönböztetés tilalmát, valamint a gyermekek jogait. E rendeletet a tagállamoknak és az Ügynökségnek e jogokkal és alapelvekkel összhangban kell alkalmazniuk.

(12)

A 2007/2004/EK rendelettel összhangban az alapjogi tisztnek és az e rendelettel létrehozott konzultatív fórumnak az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos valamennyi információhoz hozzáféréssel kell rendelkeznie az Ügynökségnek az EUROSUR keretén belül folytatott minden tevékenységével összefüggésben.

(13)

Az európai helyzetképben és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képben szereplő személyes adatok cseréjére csak kivételes esetben kerülhet sor. Az adatok cseréjét a meglévő nemzeti és uniós jog alapján, valamint a vonatkozó különös adatvédelmi előírások betartásával kell lebonyolítani. Azon esetekben, amelyekre vonatkozóan a specifikusabb jogi eszközök, mint például a 2007/2004/EK rendelet, nem írnak elő teljes adatvédelmi rendszert, a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4), valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat (5) alkalmazandó.

(14)

Az EUROSUR kiépítésének fokozatos földrajzi kiszélesítése érdekében a nemzeti koordinációs központok kijelölésére és működtetésére vonatkozó kötelezettségnek két egymást követő szakaszban kell eleget tenni: először a tagállamok déli és keleti külső határainál elhelyezkedő tagállamokban, a második szakaszban pedig a többi tagállamban.

(15)

E rendelet rendelkezéseket tartalmaz a szomszédos harmadik országokkal való együttműködésről, mivel az említett – és különösen a Földközi-tenger régiójában található – országokkal való jól kiépített és állandó információcsere és együttműködés kulcsfontosságú tényező az EUROSUR célkitűzései eléréséhez. Alapvető fontosságú, hogy a tagállamok és a szomszédos harmadik országok közötti bárminemű információcserére és együttműködésre az alapvető jogok – és különösen a visszaküldés tilalmának elve – teljes körű tiszteletben tartása mellett kerüljön sor.

(16)

E rendelet rendelkezéseket tartalmaz az Írországgal és az Egyesült Királysággal folytatott szoros együttműködés lehetőségéről, amely országok segítséget nyújthatnak az EUROSUR célkitűzéseinek jobb megvalósításához.

(17)

Az Ügynökségnek és a tagállamoknak e rendelet végrehajtása során az emberi erőforrások és a technikai berendezések tekintetében meglevő képességeket a lehető legjobb módon kell felhasználniuk uniós és nemzeti szinten egyaránt.

(18)

A Bizottságnak rendszeresen értékelnie kell e rendelet végrehajtásának eredményeit annak megállapítása érdekében, hogy milyen mértékben érték el az EUROSUR célkitűzéseit.

(19)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(20)

E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal (6) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(21)

E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (7) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(22)

Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (8) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (9) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak. Norvégiának e rendelettel összhangban nemzeti koordinációs központot kell létrehoznia 2013. december 2-től.

(23)

Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (10) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (11) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(24)

Liechtenstein tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (12) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2011/350/EK tanácsi határozat (13) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(25)

E rendelet végrehajtása nem érinti az Unió és a tagállamok közti hatáskörmegosztást, és a tagállamok azon kötelezettségeit, amelyek az ENSZ Tengerjogi Egyezményén, az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezményen, a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezményen, az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményén és annak a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvén, a menekültek jogállásáról szóló egyezményen, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményen és más vonatkozó nemzetközi jogi eszközökön alapulnak.

(26)

E rendelet végrehajtása nem érinti sem az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14), sem pedig a külső tengeri határoknak az Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében történő őrizetére vonatkozóan lefektetett szabályokat,

(27)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az EUROSUR létrehozását a tagállamok egyedül nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az – annak léptéke és hatása miatt – uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet – a helyzetismeret, és az Unió tagállamainak külső határain (a továbbiakban: a külső határok) való reagálási képesség fejlesztése érdekében – közös keretet hoz létre a tagállamok és az Ügynökség közötti információcseréhez és együttműködéshez az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése és leküzdése, valamint a migránsok életének védelméhez és megmentéséhez való hozzájárulás céljából (EUROSUR).

2. cikk

Hatály

(1)   E a rendelet a külső szárazföldi és tengeri határok őrizetére alkalmazandó, beleértve az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése és leküzdése, valamint a migránsok élete védelmének és megmentésének biztosításához való hozzájárulás érdekében a jogellenes határátlépések monitoringját, felderítését, azonosítását, nyomon követését, megakadályozását és feltartóztatását.

(2)   E rendelet a légi határok őrizetére és a határátkelőhelyeken történő ellenőrzésekre is alkalmazható, ha a tagállamok önkéntesen erre vonatkozó információt adnak az EUROSUR-nak.

(3)   E rendelet nem alkalmazandó azon jogi vagy közigazgatási intézkedésekre, amelyeket azt követően hoztak, hogy egy tagállam illetékes hatósága határokon átnyúló bűncselekményt derített fel, illetve a külső határokat jogellenesen átlépő személyeket tartóztatott fel.

(4)   E rendelet alkalmazása során a tagállamok és az Ügynökség kötelesek tiszteletben tartani az alapvető jogokat, különösen a visszaküldés tilalmának elvét, az emberi méltóság tiszteletben tartását és az adatvédelmi előírásokat. A tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a gyermekek, a kísérő nélküli kiskorúak, az emberkereskedelem áldozatai, a sürgős orvosi segítségre szoruló személyek, a nemzetközi védelemre szoruló személyek, a tengeren bajba jutott személyek, továbbá a különösen veszélyeztetett helyzetben lévő személyek különleges szükségleteire.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)   „Ügynökség”: a 2007/2004/EK rendelettel létrehozott, az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség;

b)   „helyzetismeret”: határokon átnyúló illegális tevékenységek monitoringjának, felderítésének, azonosításának, nyomon követésének és megértésének képessége annak érdekében, hogy az új információk és a már meglévő tudás egyesítésével alapos indokokkal támasszák alá a reagálási intézkedéseket, és fokozottabban tudják csökkenteni a migránsok körében a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében bekövetkező halálesetek számát;

c)   „reagálási képesség”: a határokon átnyúló illegális tevékenységek elleni, a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében történő fellépésre való képesség, beleértve a megfelelő reagáláshoz szükséges eszközöket és határidőket;

d)   „helyzetkép”: grafikus felület, amely a különböző hatóságok, érzékelő eszközök, platformok és egyéb források által biztosított olyan, közel valós idejű adatok és információk megjelenítésére szolgál, amelyeket más hatóságokkal megosztanak a kommunikációs és információs csatornákon keresztül a külső határokra és a határok előtti területekre vonatkozó helyzetismeret kialakítása és a reagálási képesség támogatása érdekében;

e)   „határokon átnyúló bűnözés”: a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében elkövetett minden, határokon átnyúló vonatkozású súlyos bűncselekmény;

f)   „külső határszakasz”: egy tagállam külső szárazföldi vagy tengeri határának egésze, illetve annak egy része, a nemzeti jog szerint, vagy a nemzeti koordinációs központ vagy egyéb illetékes nemzeti hatóság meghatározása alapján;

g)   „határok előtti területek”: a külső határokon túl elhelyezkedő földrajzi terület;

h)   „válsághelyzet”: bármely olyan, a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében előforduló természeti vagy ember okozta katasztrófa, baleset, humanitárius vagy politikai válság vagy bármely egyéb, a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében bekövetkező súlyos esemény, amely jelentős hatással lehet a külső határok ellenőrzésére;

i)   „rendkívüli esemény”: a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében kialakult, az illegális bevándorláshoz, a határokon átnyúló bűnözéshez vagy a migránsok életét fenyegető veszélyhez kapcsolódó helyzet.

II.   CÍM

KERET

I.   FEJEZET

Alkotóelemek

4. cikk

Az EUROSUR kerete

(1)   A határőrizettel kapcsolatos információcseréhez és együttműködéshez – a már létező információcsere- és együttműködési mechanizmusok figyelembevételével – a tagállamok és az Ügynökség az EUROSUR keretét alkalmazza, amely az alábbi elemekből áll:

a)

nemzeti koordinációs központok;

b)

nemzeti helyzetképek;

c)

kommunikációs hálózat;

d)

európai helyzetkép;

e)

a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép;

f)

a megfigyelési eszközök közös alkalmazása.

(2)   A nemzeti koordinációs központoknak a kommunikációs hálózaton keresztül biztosítaniuk kell a nemzeti helyzetképekből az Ügynökség számára az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép létrehozásához és fenntartásához szükséges információt.

(3)   Az Ügynökség a nemzeti koordinációs központok számára korlátlan hozzáférést biztosít a kommunikációs hálózaton keresztül az európai helyzetképhez és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képhez.

(4)   Az (1) bekezdésben felsorolt elemek létrehozása és fenntartása a mellékletben leírt alapelvekkel összhangban történik.

5. cikk

Nemzeti koordinációs központ

(1)   Valamennyi tagállam nemzeti koordinációs központot jelöl ki, működtet és tart fenn, amely biztosítja a külső határőrizetért felelős valamennyi nemzeti hatóság közötti, valamint a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel történő koordinációt és információcserét. Valamennyi tagállam értesíti saját nemzeti koordinációs központja létrehozásáról a Bizottságot, amely haladéktalanul tájékoztatja erről a többi tagállamot és az Ügynökséget.

(2)   A 16. cikk sérelme nélkül és az EUROSUR keretén belül a nemzeti koordinációs központ az egyedüli kapcsolattartó pont a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel folytatott információcsere és együttműködés tekintetében.

(3)   A nemzeti koordinációs központnak az alábbi feladatokat kell ellátnia:

a)

biztosítja az időben történő információcserét és együttműködést a külső határőrizetért felelős valamennyi nemzeti hatósággal, valamint a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel;

b)

biztosítja az időben történő információcserét a kutatással és mentéssel, bűnüldözéssel, menekültüggyel és bevándorlással foglalkozó nemzeti hatóságokkal;

c)

hozzájárul az erőforrások és a személyzeti ügyek hatékony és eredményes kezeléséhez;

d)

létrehozza és naprakészen tartja a nemzeti helyzetképet a 9. cikkel összhangban;

e)

támogatja a nemzeti határőrizeti tevékenységek tervezését és végrehajtását;

f)

koordinálja a nemzeti határőrizeti rendszert, a nemzeti joggal összhangban;

g)

e rendelet alkalmazásában hozzájárul a nemzeti határőrizeti tevékenységek hatásának rendszeres méréséhez;

h)

koordinálja a más tagállamokkal közösen tett operatív intézkedéseket az Ügynökség és a tagállamok hatáskörének sérelme nélkül.

(4)   A nemzeti koordinációs központ a hét minden napján, napi 24 órán át működik.

6. cikk

Az Ügynökség

(1)   Az Ügynökség:

a)

a 7. cikkel összhangban létrehozza és naprakészen tartja a kommunikációs hálózatot az EUROSUR számára;

b)

a 10. cikkel összhangban létrehozza és naprakészen tartja az európai helyzetképet;

c)

a 11. cikkel összhangban létrehozza és naprakészen tartja a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képet;

d)

a 12. cikkel összhangban koordinálja a megfigyelési eszközök közös alkalmazását.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában az Ügynökség a hét minden napján, napi 24 órán át működik.

7. cikk

A kommunikációs hálózat

(1)   Az Ügynökség kommunikációs hálózatot létesít és tart naprakészen a kommunikációs és elemző eszközök biztosítása érdekében, valamint azért, hogy lehetővé tegye a nem minősített különleges adatoknak és a minősített adatoknak az Ügynökség és a nemzeti koordinációs központok közötti, illetve ez utóbbiak egymás közötti biztonságos, közel valós idejű cseréjét. A hálózat a hét minden napján, napi 24 órán át működik, és az alábbiakat teszi lehetővé:

a)

közel valós idejű, két- és többoldalú információcsere;

b)

audio- és videokonferencia;

c)

a nem minősített különleges adatok biztonságos kezelése, tárolása, továbbítása és feldolgozása;

d)

az EU-minősített adatok biztonságos kezelése, tárolása, továbbítása és feldolgozása a RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) szintig vagy az ezzel egyenértékű nemzeti minősítési szintekig, annak biztosításával, hogy a minősített adatok kezelése, tárolása, továbbítása és feldolgozása a kommunikációs hálózat különálló és megfelelően hitelesített részében történjen.

(2)   Az Ügynökség technikai támogatást nyújt és biztosítja, hogy a kommunikációs hálózat interoperábilis legyen az Ügynökség által irányított minden egyéb releváns kommunikációs és információs rendszerrel.

(3)   Az Ügynökség a nem minősített különleges adatok és a minősített adatok kommunikációs hálózaton belüli cseréjét, feldolgozását és tárolását a 2007/2004/EK rendelet 11d. cikkével összhangban végzi.

(4)   A nemzeti koordinációs központoknak a nem minősített különleges adatok és a minősített adatok kommunikációs hálózaton belüli cseréjét, feldolgozását és tárolását a Bizottság eljárási szabályzatában (15) foglaltakkal egyenértékű szabályoknak és előírásoknak megfelelően kell végezniük.

(5)   A kommunikációs hálózatot igénybe vevő tagállami hatóságoknak, ügynökségeknek és egyéb szerveknek biztosítaniuk kell, hogy a minősített adatok kezelését az Ügynökség által alkalmazottakkal egyenértékű biztonsági szabályok és előírások betartása mellett végzik.

II.   FEJEZET

Helyzetismeret

8. cikk

Helyzetképek

(1)   A nemzeti helyzetképek, az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép kialakítása információk gyűjtésén, kiértékelésén, összevetésén, elemzésén, értelmezésén, összeállításán, megjelenítésén és terjesztésén keresztül történik.

(2)   Az (1) bekezdésben említett képek a következő rétegekből állnak:

a)

eseményréteg;

b)

műveleti réteg;

c)

elemzési réteg.

9. cikk

Nemzeti helyzetkép

(1)   A nemzeti koordinációs központnak nemzeti helyzetképet kell létrehoznia és naprakészen tartania annak érdekében, hogy megfelelő, pontos és időszerű információkat biztosítson a külső határok ellenőrzéséért és különösen az őrizetükért felelős valamennyi nemzeti hatóság számára.

(2)   A nemzeti helyzetképnek az alábbi forrásokból összegyűjtött információkat kell tartalmaznia:

a)

a nemzeti határőrizeti rendszer a nemzeti joggal összhangban;

b)

a külső határőrizetért felelős nemzeti hatóságok által működtetett stabil és mobil érzékelő eszközök;

c)

határőrizetet végrehajtó járőrök és egyéb monitoringlátogatások;

d)

helyi, regionális és egyéb koordinációs központok;

e)

egyéb érintett nemzeti hatóságok és rendszerek, ideértve az összekötő tisztviselőket, a műveleti központokat és a kapcsolattartó pontokat;

f)

az Ügynökség;

g)

más tagállamok nemzeti koordinációs központjai;

h)

harmadik országok hatóságai, a 18. cikkben említett kétoldalú és többoldalú megállapodások alapján, illetve regionális hálózatokon keresztül;

i)

hajójelentési rendszerek az e rendszerekre vonatkozó jogalapokkal összhangban;

j)

egyéb érintett európai és nemzetközi szervezetek;

k)

egyéb források.

(3)   A nemzeti helyzetkép eseményrétege az alábbi alrétegekből áll:

a)

a jogellenes határátlépéssel foglalkozó alréteg, ideértve a migránsok életét fenyegető kockázatokkal kapcsolatos rendkívüli eseményekre vonatkozó, a nemzeti koordinációs központ rendelkezésére álló információkat is;

b)

a határokon átnyúló bűnözéssel foglalkozó alréteg,

c)

a válsághelyzetekkel foglalkozó alréteg,

d)

az egyéb eseményekkel foglalkozó alréteg, amely olyan információkat tartalmaz, amelyek az érintett tagállam külső határainál, azok mentén és azok közelében lévő azonosítatlan és gyanús szárazföldi járművekre, hajókra és egyéb járművekre, illetve személyekre, valamint bármely egyéb, a külső határok ellenőrzésére jelentős hatást gyakorló eseményre vonatkoznak;

(4)   A nemzeti koordinációs központnak a nemzeti helyzetkép eseményrétegén belül minden egyes rendkívüli eseményhez egy egységes, indikatív hatásszintet kell rendelnie az „alacsony” és „közepes” szinttől a „magas” szintig terjedően. Minden rendkívüli eseményről tájékoztatni kell az Ügynökséget.

(5)   A nemzeti helyzetkép műveleti rétege az alábbi alrétegekből áll:

a)

a saját eszközökkel foglalkozó alréteg – beleértve a bűnüldözési missziókat támogató katonai forrásokat és a műveleti területeket is – amely a saját eszközök helyzetére, állapotára és típusára, valamint az érintett hatóságokra vonatkozó információkat tartalmaz. A bűnüldözési missziókat támogató katonai forrásokat illetően a nemzeti koordinációs központ az ezen forrásokért felelős nemzeti hatóság kérésére úgy dönthet, hogy az ezekhez az információkhoz való hozzáférést a szükséges ismeret elve alapján korlátozza;

b)

a környezeti információkkal foglalkozó alréteg, amely az érintett tagállam külső határainak terepfeltételeire és időjárási viszonyaira vonatkozó információkat tartalmaz, vagy hozzáférést biztosít azokhoz.

(6)   A műveleti rétegben a saját eszközökre vonatkozó információk RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) minősítés alá esnek.

(7)   A nemzeti helyzetkép elemzési rétege az alábbi alrétegekből áll.

a)

a tájékoztatási alréteg, amely az e rendelet alkalmazásában releváns főbb fejleményeket és mutatókat tartalmazza;

b)

az analitikai alréteg, amely az e rendelet alkalmazásában releváns elemző jelentéseket, kockázatminősítési irányzatokat, regionális monitoringrendszereket és tájékoztató közleményeket tartalmaz;

c)

a hírszerzési alréteg, amely az e rendelet alkalmazásában és különösen a külső határszakaszok hatásszintjeinek meghatározásához releváns elemzett információkat tartalmaz.

d)

a képi és térbeli adatokkal foglalkozó alréteg, amely referenciaképeket, háttértérképeket, az elemzett információk megerősítését és változáselemzéseket (Föld-megfigyelési rendszer által készített képeket), valamint felderített változásokat, térbeli referenciaadatokat és a külsőhatár-átjárhatóságot mutató térképeket tartalmaz.

(8)   Az elemzési rétegben szereplő információk és a nemzeti helyzetkép műveleti rétegében szereplő környezeti információk az európai helyzetképből és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képből származó adatokra is épülhetnek.

(9)   A szomszédos tagállamok nemzeti koordinációs központjainak közvetlenül és közel valós időben meg kell osztaniuk egymással a szomszédos külső határszakaszok helyzetképét az alábbiakra vonatkozóan:

a)

rendkívüli események, valamint az eseményrétegben szereplő egyéb jelentős események;

b)

az elemzési rétegben szereplő taktikai kockázatelemzési jelentés.

(10)   A szomszédos tagállamok nemzeti koordinációs központjai közvetlenül és közel valós időben megoszthatják egymással a szomszédos külső határszakaszok helyzetképét a szomszédos külső határszakaszokon működtetett saját eszközök helyzetére, állapotára és típusára vonatkozóan, a műveleti rétegben foglaltak szerint.

10. cikk

Európai helyzetkép

(1)   Az Ügynökség európai helyzetképet alakít ki és rendszeresen frissíti azt annak érdekében, hogy hatékony, pontos és időszerű információkat és elemzéseket biztosítson a nemzeti koordinációs központok számára.

(2)   Az európai helyzetkép az alábbi forrásokból gyűjtött információkat tartalmazza:

a)

nemzeti helyzetképek az e cikkben előírt mértékig,

b)

az Ügynökség;

c)

a Bizottság, amely stratégiai információt nyújt a határellenőrzésről, többek között a külső határellenőrzés végrehajtásában tapasztalt hiányosságokról is;

d)

az Unió küldöttségei és hivatalai;

e)

a 17. cikkben említett egyéb érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek;

f)

egyéb források.

(3)   Az európai helyzetkép eseményrétege az alábbiakra vonatkozó információkat tartalmaz:

a)

a nemzeti helyzetkép eseményrétegében szereplő rendkívüli események és egyéb események;

b)

a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képben szereplő rendkívüli események és egyéb események;

c)

az Ügynökség által koordinált közös műveletek, kísérleti projektek vagy gyorsreagálású műveletek műveleti területén bekövetkező rendkívüli események.

(4)   Az Ügynökség azt a hatásszintet veszi figyelembe az európai helyzetképben, amelyet az adott rendkívüli eseményre vonatkozóan a nemzeti helyzetképben a nemzeti koordinációs központ megállapított.

(5)   Az európai helyzetkép műveleti rétege az alábbi alrétegekből áll:

a)

a saját eszközökkel foglalkozó alréteg, amely az Ügynökség közös műveleteiben, kísérleti projektjeiben vagy gyorsreagálású műveleteiben részt vevő vagy azokban az Ügynökség rendelkezésére álló eszközök helyzetére, idejére, állapotára és típusára, valamint a bevetési tervre vonatkozó információkat tartalmaz, beleértve a műveleti területet, a járőrözés időrendi beosztását és a kommunikációs kódokat;

b)

a műveletekkel foglalkozó alréteg, amely az Ügynökség által koordinált közös műveletekre, kísérleti projektekre vagy gyorsreagálású műveletekre vonatkozó információkat tartalmaz, beleértve a megbízatást, a helyszínt, az állapotot, az időtartamot, a tagállamokra és egyéb érintett szereplőkre vonatkozó információkat, napi és heti helyzetjelentéseket, statisztikai adatokat és a média számára készült tájékoztatási csomagokat;

c)

a környezeti információkkal foglalkozó alréteg, amely a külső határok terepfeltételeire és időjárási viszonyaira vonatkozó információkat tartalmaz.

(6)   Az európai helyzetkép műveleti rétegében a saját eszközökre vonatkozó információk RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) minősítés alá esnek.

(7)   Az európai helyzetkép elemzési rétegét a 9. cikk (6) bekezdésében meghatározott nemzeti helyzetképpel megegyező módon kell strukturálni.

11. cikk

A határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép

(1)   Az Ügynökség a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képet hoz létre és tart naprakészen annak érdekében, hogy a határok előtti területekről hatékony, pontos és időszerű információkat és elemzéseket biztosítson a nemzeti koordinációs központok számára.

(2)   A határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép az alábbi forrásokból összegyűjtött információkból áll:

a)

a nemzeti koordinációs központok, beleértve a tagállamok összekötő tisztviselőitől az illetékes tagállami hatóságokon keresztül kapott információkat és jelentéseket;

ba)

az Unió küldöttségei és hivatalai;

c)

az Ügynökség, beleértve az összekötő tisztviselőitől kapott információkat és jelentéseket;

d)

a 17. cikkben említett egyéb érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek;

e)

harmadik országok hatóságai, a 18. cikkben említett kétoldalú és többoldalú megállapodások alapján, illetve regionális hálózatokon keresztül, a nemzeti koordinációs központok közvetítésével;

f)

egyéb források.

(3)   A határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép tartalmazhat a légi határok őrizete és a külsőhatár-átkelőhelyeken történő ellenőrzések szempontjából lényeges információkat.

(4)   A határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép eseményeit, valamint műveleti és elemzési rétegeit a 10. cikkben meghatározott európai helyzetképpel megegyező módon kell strukturálni.

(5)   Az Ügynökség a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép eseményrétegében minden egyes eseményhez egy egységes, indikatív hatásszintet rendel. Az Ügynökség tájékoztatja a nemzeti koordinációs központokat a határok előtti területeken bekövetkezett minden rendkívüli eseményről.

12. cikk

A megfigyelési eszközök közös alkalmazása

(1)   Az Ügynökség koordinálja a megfigyelési eszközök közös alkalmazását annak érdekében, hogy a nemzeti koordinációs központok és az Ügynökség rendszeres, megbízható és költséghatékony módon jusson a külső határokra és a határok előtti területekre vonatkozó megfigyelési információkhoz.

(2)   Az Ügynökség a megkereső tagállam külső határaira és a határai előtti területekre vonatkozóan azok kérésére információkat bocsát a nemzeti koordinációs központok rendelkezésére, amely információk az alábbi forrásokból származhatnak:

a)

olyan kijelölt, harmadik országbeli kikötők és tengerpartok szelektív monitoringja, amelyekről kockázatelemzés, illetve információk alapján megállapították, hogy illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés kiindulási pontjai vagy tranzitterületei;

b)

olyan hajó vagy egyéb vízi jármű nyílt tengeren való nyomon követése, amely esetében fennáll a gyanú, illetve megállapítást nyert, hogy illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés céljaira használják fel;

c)

kijelölt tengeri területek monitoringja olyan hajók és egyéb vízi járművek felderítése, azonosítása és nyomon követése érdekében, amelyeket illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés céljaira használnak, vagy amelyek esetében ennek gyanúja fennáll;

d)

kijelölt tengeri területeken és külső szárazföldi határterületeken a monitoring- és járőrtevékenységek optimalizálása érdekében végzett környezeti vizsgálat;

e)

olyan kijelölt, külső határok előtti területek szelektív monitoringja, amelyekről kockázatelemzés, illetve információk alapján megállapították, hogy illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés kiindulási pontjai vagy tranzitterületei lehetnek.

(3)   Az Ügynökség az (1) bekezdésben említett tájékoztatást az alábbi rendszerek, szenzorok és platformok felhasználásával nyerhető adatok egyesítésével és elemzésével végzi:

a)

hajójelentési rendszerek, az e rendszerekre vonatkozó jogalapokkal összhangban;

b)

műholdképek;

c)

bármilyen szárazföldi járműre, hajóra és egyéb járműre felszerelt érzékelő eszközök.

(4)   Az Ügynökség visszautasíthatja a nemzeti koordinációs központ kérelmét technikai, pénzügyi vagy operatív indokokra való hivatkozással. Az elutasítás indokairól az Ügynökség kellő időben értesíti a nemzeti koordinációs központot.

(5)   Az Ügynökség saját kezdeményezésre igénybe veheti a (2) bekezdésben említett megfigyelési eszközöket a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési képpel kapcsolatos információk összegyűjtéséhez.

13. cikk

A személyes adatok feldolgozása

(1)   Amennyiben a nemzeti helyzetképet személyes adatok feldolgozásához használják fel, ezen adatok feldolgozásának a 95/46/EK irányelvvel, a 2008/977/IB kerethatározattal és a vonatkozó nemzeti adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban kell történnie.

(2)   Az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép kizárólag a hajóazonosító számokkal kapcsolatos személyes adatok feldolgozására használható fel.

Ezen adatok feldolgozásának a 2007/2004/EK rendelet 11ca. cikkével összhangban kell történnie. Az adatok kizárólag hajók felderítésére, azonosítására és nyomon követésére, valamint az említett rendelet 11c. cikkének (3) bekezdésében említett célokra használhatók fel. Az adatokat azt követően, hogy az Ügynökség megkapta őket, hét napon belül – illetve amennyiben valamely hajó nyomon követéséhez további idő szükséges, két hónapon belül – automatikusan törölni kell.

III.   FEJEZET

Reagálási képesség

14. cikk

A külső határszakaszok meghatározása

E rendelet alkalmazásában minden egyes tagállam határszakaszokra osztja a külső szárazföldi és tengeri határait, és értesíti azokról az Ügynökséget.

15. cikk

A külső határszakaszok hatásszintjének megállapítása

(1)   Az Ügynökség – az általa végzett kockázatelemzés alapján és az érintett tagállamokkal egyetértésben – a következő hatásszintekkel minősíti a tagállamok valamennyi külső szárazföldi és tengeri határszakaszát, vagy módosítja e szinteket:

a)

alacsony hatásszint, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális bevándorlással vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események jelentéktelen hatást gyakorolnak a határbiztonságra;

b)

közepes hatásszint, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális bevándorlással vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események mérsékelt hatást gyakorolnak a határbiztonságra;

c)

magas hatásszint, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális bevándorlással vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események jelentős hatást gyakorolnak a határbiztonságra.

(2)   A nemzeti koordinációs központnak rendszeresen értékelnie kell, hogy a nemzeti helyzetkép adatainak figyelembevétele mellett szükséges-e bármely határszakasz hatásszintjének a módosítása.

(3)   Az Ügynökség biztosítja a külső határokhoz rendelt hatásszintek képi megjelenítését az európai helyzetképben.

16. cikk

A hatásszinteknek megfelelő reagálás

(1)   A tagállamok az alábbi módon biztosítják, hogy a külső határszakaszokon végrehajtott határőrizeti tevékenységek megfeleljenek az adott hatásszinteknek:

a)

amennyiben egy külső határszakasz alacsony hatásszintűnek minősül, a külső határőrizetért felelős nemzeti hatóságoknak kockázatelemzés alapján meg kell szervezniük a rendszeres határőrizetet, és biztosítaniuk kell, hogy a nyomon követéshez, azonosításhoz és feltartóztatáshoz elegendő személyzet és erőforrás álljon készenlétben a határ menti területen;

b)

amennyiben egy külső határszakasz közepes hatásszintűnek minősül, a külső határőrizetért felelős nemzeti hatóságoknak az a) pont értelmében tett intézkedéseken felül biztosítaniuk kell, hogy a szóban forgó határszakaszon megfelelő határőrizeti intézkedéseket alkalmazzanak. E határőrizeti intézkedések meghozataláról ennek megfelelően értesíteni kell a nemzeti koordinációs központot. A nemzeti koordinációs központnak össze kell hangolnia az 5. cikk (3) bekezdésének megfelelően kapott támogatásokat;

c)

amennyiben egy külső határszakasz magas hatásszintűnek minősül, az érintett tagállam a b) pont értelmében hozott intézkedéseken felül – a nemzeti koordinációs központon keresztül – biztosítja, hogy a szóban forgó határszakaszon szolgálatot teljesítő nemzeti hatóságok megkapják a szükséges támogatást, és hogy megerősített határőrizeti intézkedések meghozatalára kerüljön sor. E tagállam támogatást kérhet az Ügynökségtől a 2007/2004/EK rendeletben a közös műveletek vagy a gyorsreagálású műveletek kezdeményezésére megállapított feltételek mellett.

(2)   A nemzeti koordinációs központnak rendszeresen tájékoztatnia kell az Ügynökséget az (1) bekezdés c) pontja alapján hozott nemzeti szintű intézkedésekről.

(3)   Amennyiben egy közepes vagy magas hatásszintűnek minősülő külső határszakasz egy másik tagállam vagy egy olyan ország határszakaszával szomszédos, amellyel a 17a. és a 18. cikkben említett megállapodás vagy regionális hálózat van érvényben, a nemzeti koordinációs központnak kapcsolatba kell lépnie az érintett szomszédos tagállam nemzeti koordinációs központjával, illetve az érintett szomszédos ország illetékes hatóságával, és törekednie kell a szükséges, határokon átnyúló intézkedések koordinálására.

(4)   Amennyiben egy tagállam kérelmet nyújt be az (1) bekezdés c) pontjával összhangban, az Ügynökség – e kérelem megválaszolásakor – különösen az alábbi módokon támogathatja az említett tagállamot:

a)

elsőbbségi bánásmódban részesíti a megfigyelési eszközök közös alkalmazása terén;

b)

koordinálja az európai határőrcsapatok kiküldését a 2007/2004/EK rendelettel összhangban;

c)

biztosítja az Ügynökség rendelkezésére álló technikai eszközök kiküldését a 2007/2004/EK rendelettel összhangban;

d)

koordinálja a más tagállamok által felajánlott kiegészítő támogatást.

(5)   Az Ügynökség kockázatelemzési jelentéseiben – az érintett tagállammal közösen – kiértékeli a megállapított hatásszinteket és az ezeknek megfelelően hozott nemzeti és uniós szintű intézkedéseket.

III.   CÍM

KÜLÖNÖS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

17. cikk

A feladatok átruházása a tagállamok egyéb hatóságaira

(1)   A tagállamok megbízhatnak műveleti döntések meghozatalára jogosult regionális, helyi, funkcionális és egyéb hatóságokat azzal, hogy saját hatáskörüknek megfelelően gondoskodjanak a vonatkozó helyzetismeret és reagálási képesség biztosításáról – beleértve az 5. cikk (3) bekezdésének b), d) és e) pontjában említett feladatok és hatáskörök ellátását is.

(2)   A tagállamoknak a feladatok (1) bekezdéssel összhangban való átruházására vonatkozó döntése nem befolyásolja a nemzeti koordinációs központnak a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel folytatott együttműködésre és információcserére irányuló képességét.

(3)   Nemzeti szinten előre meghatározott esetekben a nemzeti koordinációs központ engedélyezheti az (1) bekezdésben említett hatóság számára, hogy egy másik tagállam regionális hatóságaival vagy nemzeti koordinációs központjával, illetve egy harmadik ország illetékes hatóságaival kommunikáljon, illetve információt cseréljen, azzal a feltétellel, hogy e hatóság az ilyen kommunikációról, illetve információcseréről rendszeresen beszámol a saját nemzeti koordinációs központjának.

18. cikk

Az Ügynökség együttműködése harmadik felekkel

(1)   Az Ügynökség hasznosítja a más uniós intézményeknél, szerveknél, hivataloknál és ügynökségeknél, valamint nemzetközi szervezeteknél rendelkezésre álló meglévő információkat, képességeket és rendszereket, az ezekre vonatkozó jogi szabályozás keretein belül.

(2)   Az (1) bekezdéssel összhangban az Ügynökség együttműködést folytat különösen az alábbi uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, valamint nemzetközi szervezetekkel:

a)

az Európai Rendőrségi Hivatallal (Europol) azzal a céllal, hogy a határokon átnyúló bűnözésre vonatkozóan információkat cseréljen az európai helyzetkép kialakítása érdekében;

b)

az Európai Unió Műholdközpontjával, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal a megfigyelési eszközök közös alkalmazásának biztosítása során;

c)

a Bizottsággal, az Európai Külügyi Szolgálattal és azon uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel – ideértve az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt is –, amelyek az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép rendszeres aktualizálásához lényeges információkkal szolgálhatnak az Ügynökség számára;

d)

olyan nemzetközi szervezetekkel, amelyek az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép rendszeres aktualizálásához lényeges információkkal szolgálhatnak az Ügynökség számára.

(3)   Az (1) bekezdéssel összhangban az Ügynökség együttműködhet a kábítószerek tengeri felderítésének operatív elemzőközpontjával (MAOC-N) és a kábítószerek elleni küzdelem földközi-tengeri koordinációs központjával (CeCLAD-M), hogy a határokon átnyúló bűnözésre vonatkozóan információkat cseréljen az európai helyzetkép kialakítása érdekében.

(4)   Az Ügynökség és a (2) és (2a) bekezdésben említett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek közötti információcseréhez a 7. cikkben említett kommunikációs hálózatot, illetve egyéb olyan kommunikációs hálózatokat kell igénybe venni, amelyek teljesítik az információk hozzáférhetőségére, bizalmas kezelésére és integritására vonatkozóan előírt kritériumokat.

(5)   Az Ügynökség és a (2), illetve a (2a) bekezdésben említett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek közötti együttműködés szabályozása munkamegállapodások keretében történik, a 2007/2004/EK rendelettel, valamint az érintett uniós szerv, hivatal, ügynökség vagy nemzetközi szervezet jogalapjával összhangban. A minősített adatok kezelésére vonatkozóan e megállapodások úgy rendelkeznek, hogy az érintett uniós szervnek, hivatalnak és ügynökségnek, valamint nemzetközi szervezetnek az Ügynökség által alkalmazottakkal egyenértékű biztonsági szabályoknak és normáknak kell megfelelniük.

(6)   A (2), illetve a (2a) bekezdésben említett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek az EUROSUR-ral összefüggésben kapott információkat kizárólag jogszabályi keretük határain belül és az alapvető jogok tiszteletben tartásával – ideértve az adatvédelmi követelményeket is – használják fel.

19. cikk

Együttműködés Írországgal és az Egyesült Királysággal

(1)   E rendelet alkalmazásában az Írországgal és az Egyesült Királysággal folytatott információcsere és együttműködés az Írország vagy az Egyesült Királyság és egy vagy több szomszédos tagállam közötti két- vagy többoldalú megállapodások alapján vagy az e megállapodások értelmében létrehozott regionális hálózatokon keresztül történhet. Az EUROSUR-on belül Írország és az Egyesült Királyság megfelelő hatóságaival folytatott információcsere tekintetében a tagállamok nemzeti koordinációs központjai szolgálnak kapcsolattartó pontokként. Az említett megállapodások megkötéséről értesíteni kell a Bizottságot.

(2)   Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak a tagállamok nemzeti koordinációs központjai és Írország vagy az Egyesült Királyság megfelelő hatóságai közötti következő információcserére kell korlátozódniuk:

a)

a tagállamok nemzeti helyzetképében foglalt azon információk, amelyeket a tagállamok az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép kialakítása érdekében megküldtek az Ügynökség számára;

b)

az Írország és az Egyesült Királyság által gyűjtött, az európai helyzetkép és a határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép elkészítéséhez releváns információk;

c)

a 9. cikk (9) bekezdésében említett információk.

(3)   Az EUROSUR-ral összefüggésben az Ügynökség vagy valamely olyan tagállam által nyújtott információk, amely az (1) bekezdésben említett megállapodásnak nem részese, az Ügynökség vagy az adott tagállam előzetes hozzájárulása nélkül Írországgal vagy az Egyesült Királysággal nem oszthatók meg. Az információ Írországgal vagy az Egyesült Királysággal való megosztásának elutasítása kötelező erejű az Ügynökségre és a tagállamokra.

(4)   Tilos az ezen cikk alapján kicserélt információk harmadik országok vagy harmadik felek számára való továbbítása vagy másfajta közlése.

(5)   Az (1) bekezdésben említett megállapodások rendelkeznek Írországnak és az Egyesült Királyságnak az érintett megállapodások végrehajtásában való részvétele kapcsán felmerülő pénzügyi vonzatokról is.

20. cikk

Szomszédos harmadik országokkal való együttműködés

(1)   E rendelet alkalmazásában a tagállamok információcserét és együttműködést folytathatnak egy vagy több szomszédos harmadik országgal. Az ilyen információcserére és együttműködésre két- vagy többoldalú megállapodások alapján vagy az ezen megállapodások értelmében létrehozott regionális hálózatokon keresztül kerül sor. A szomszédos harmadik országokkal folytatott információcsere tekintetében a tagállamok nemzeti koordinációs központjai szolgálnak kapcsolattartó pontként.

(2)   Az (1) bekezdésben említett megállapodás megkötése előtt az érintett tagállamok megküldik a megállapodást a Bizottságnak, amely ellenőrzi, hogy a megállapodás EUROSUR szempontjából releváns rendelkezései megfelelnek-e e rendeletnek. A megállapodás megkötését követően az érintett tagállam megküldi a megállapodást a Bizottságnak, amely tájékoztatja erről az Európai Parlamentet, a Tanácsot és az Ügynökséget.

(3)   Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak meg kell felelniük az alapvető jogokra és a nemzetközi védelemre vonatkozó uniós és nemzetközi jognak, ideértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját és a menekültek jogállásáról szóló egyezményt, különösen a visszaküldés tilalmát illetően.

(4)   A személyes adatoknak az EUROSUR keretében harmadik országokkal megvalósuló cseréjét szigorúan az e rendelet céljaihoz feltétlenül szükséges mértékűre kell korlátozni. Az adatcserének a 95/46/EK irányelvvel, a 2008/977/IB kerethatározattal és a vonatkozó tagállami adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban kell történnie.

(5)   Tilos az (1) bekezdés szerinti információcserét folytatni, amennyiben ez valamely harmadik országot olyan információk birtokába juttatna, amelyek alkalmasak olyan személyek vagy csoportok azonosítására, akiknek/amelyeknek a nemzetközi védelem iránti kérelme elbírálás alatt áll, illetve akik/amelyek esetében fennáll a komoly veszélye annak, hogy kínzásnak, embertelen és megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetik őket alá, illetve az alapvető jogaikat bármely más módon megsértik.

(6)   Az (1) bekezdés szerinti információcserének meg kell felelnie a szomszédos harmadik országokkal kötött két- és többoldalú megállapodásokban rögzített feltételeknek.

(7)   Az EUROSUR-ral összefüggésben az Ügynökség vagy valamely olyan tagállam által nyújtott információk, amely az (1) bekezdésben említett megállapodásnak nem részese, az Ügynökség vagy az adott tagállam előzetes hozzájárulása nélkül az adott megállapodás alapján harmadik országokkal nem oszthatók meg. Az információ érintett harmadik országgal való megosztásának elutasítása kötelező erejű az Ügynökségre és a tagállamokra.

(8)   Tilos az e cikk alapján kicserélt információk más harmadik országoknak vagy harmadik feleknek való továbbítása vagy másfajta közlése.

(9)   A harmadik országokkal való minden olyan információcserét, ahol az információkat a megfigyelési eszközök közös alkalmazása révén nyerték, az említett eszközöket szabályozó jogszabályok és szabályok alapján, valamint a 95/46/EK irányelv, a 45/2001/EK rendelet és a 2008/977/IB kerethatározat vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell végezni.

21. cikk

Kézikönyv

(1)   A Bizottság – szoros együttműködésben a tagállamokkal és az Ügynökséggel, valamint minden egyéb érintett uniós szervvel, hivatallal vagy ügynökséggel – az EUROSUR végrehajtásához és igazgatásához gyakorlati kézikönyvet (a továbbiakban: a kézikönyv) bocsát rendelkezésre. A kézikönyv technikai és operatív iránymutatást, ajánlásokat és bevált módszereket nyújt, és kitér a harmadik országokkal folytatandó együttműködésre is. Az Európai Bizottság a kézikönyvet ajánlás formájában fogadja el.

(2)   Az Európai Bizottság a tagállamokkal és az Ügynökséggel folytatott konzultációt követően dönthet úgy, hogy a kézikönyv bizonyos részeit a Bizottság eljárási szabályzatában foglalt szabályoknak megfelelően RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) minősítéssel látja el.

22. cikk

Monitoring és értékelés

(1)   E rendelet alkalmazásában az Ügynökség és a tagállamok biztosítják hogy rendelkezésre álljanak olyan eljárások, amelyekkel a külső határokon elérni kívánt megfelelő helyzetismeretre és reagálási képességre irányuló célkitűzések tekintetében monitoring végezhető az EUROSUR technikai és operatív működésére és az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozóan, ideértve a visszaküldés tilalmát is.

(2)   Az Ügynökség 2015. december 1-jéig, majd azt követően kétévenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az EUROSUR működéséről.

(3)   A Bizottság 2016. december 1-jéig, majd azt követően minden negyedik évben átfogó értékelést nyújt az EUROSUR-ról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ezen értékelés összeveti az elért eredményeket a kitűzött célokkal, értékeli az alapul szolgáló okok fennállásának folyamatosságát, az e rendeletnek a tagállamokban történő, illetve az Ügynökség általi alkalmazását, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartását és az azokra gyakorolt hatást. Ezen értékelés költség-haszon elemzést is tartalmaz. Ezen értékeléshez szükség esetén az e rendelet módosítására vonatkozó megfelelő javaslatokat kell csatolni.

(4)   A tagállamok az Ügynökség rendelkezésére bocsátják a (2) bekezdésben említett jelentés elkészítéséhez szükséges információkat.

Az Ügynökség a Bizottság rendelkezésére bocsátja a (3) bekezdésben említett értékelés elkészítéséhez szükséges információkat.

23. cikk

A 2007/2004/EK rendelet módosításai

A 2007/2004/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 2. cikk (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„i.

egy európai határőrizeti rendszer kialakításához és működtetéséhez, valamint – adott esetben – egy, a rendszerek kölcsönös átjárhatóságát is lehetővé tevő közös információ-megosztási környezet kifejlesztéséhez szükséges támogatás biztosítása, különösen az EUROSUR keretének az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16). összhangban történő létrehozása, naprakészen tartása és koordinálása révén.

2.

a következő cikk kerül beillesztésre:

„11ca. cikk

A személyes adatoknak az EUROSUR keretében történő feldolgozása

Az Ügynökség személyes adatokat az 1052/2013/EU rendelet+ 12a. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint dolgozhat fel, amelyet az e rendelet 11a. cikkében említett intézkedésekkel összhangban kell alkalmazni. Ezen adatok feldolgozása során tiszteletben kell tartani a szükségesség és az arányosság elvét is, továbbá tilos az Ügynökség által feldolgozott személyes adatok harmadik országok számára történő továbbadása vagy másfajta közlése”.

24. cikk

Hatálybalépés és alkalmazhatóság

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)   Ezt a rendeletet 2013. december 2-ától kell alkalmazni.

(3)   Bulgáriának, Észtországnak, Görögországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak, Horvátországnak, Olaszországnak, Ciprusnak, Lettországnak, Litvániának, Magyarországnak, Máltának, Lengyelországnak, Portugáliának, Romániának, Szlovéniának, Szlovákiának és Finnországnak az 5. cikkel összhangban létre kell hoznia egy nemzeti koordinációs központot 2013. december 2-ától.

A többi tagállamnak az 5. cikkel összhangban létre kell hoznia egy nemzeti koordinációs központot 2014. december 1-jétől.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, 2013. október 22-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

V. LEŠKEVIČIUS


(1)  Az Európai Parlament 2013. október 10-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. október 22-i határozata.

(2)  A Tanács 2004. október 26-i 2007/2004/EK rendelete az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).

(3)  Az Európai Parlament és Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281, 1995.11.23., 31. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(5)  A Tanács 2008. november 27-i 2008/977/IB kerethatározata a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről (HL L 350., 2008.12.30., 60. o.).

(6)  A Tanács 2000. május 29-i 2000/365/EK határozata Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.).

(7)  A Tanács 2002/192/EK határozata (2000. május 29.) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o. (magyar nyelvű különkiadás: 19. fejezet, 4. kötet, 211. o.)).

(8)  HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(9)  A Tanács 1999. május 17-i 1999/437/EK határozata az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(10)  HL L 53., 2008.12.30., 52. o.

(11)  A Tanács 2008. január 28-i 2008/146/EK határozata az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).

(12)  HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(13)  A Tanács 2011. március 7-i 2011/350/EU határozata az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK rendelete a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról (HL L 105., 2006.4.13.,1. o.).

(15)  HL L 308, 2000.12.8., 26. o.

(16)  Az Európai Parlamenti és a Tanács 1052/2013/EU rendelete az 2013. október 22. európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról (HL L 295., 2013.11.6., p. 11. o.).”;


MELLÉKLET

Az EUROSUR kerete különböző elemeinek kialakítása, működtetése és fenntartása a következő alapelvek figyelembevételével történik:

a)

Az érdekközösségek elve: a nemzeti koordinációs központok és az Ügynökség az EUROSUR keretén belüli információmegosztáshoz és együttműködéshez külön érdekközösségeket alakítanak ki. Az érdekközösségeket a különböző nemzeti koordinációs központok és az Ügynökség információcseréjének megszervezéséhez kell felhasználni, a közös célokat, elvárásokat és érdekeket szem előtt tartva.

b)

A következetes irányítás és a meglévő szerkezetek felhasználásának elve: az Ügynökség biztosítja az EUROSUR keretének különféle elemei közötti következetességet, beleértve a nemzeti koordinációs központok számára történő iránymutatást és támogatást, valamint az információk és a technológia interoperabilitásának elősegítése révén. Az EUROSUR keretén belül a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni a már meglévő rendszereket és képességeket az Unió általános költségvetése felhasználásának optimalizálása és a párhuzamosságok elkerülése érdekében. Ennek érdekében az EUROSUR létrehozása teljes összhangban történik a közös információmegosztási környezettel, hozzájárulva ezáltal az uniós ágazatközi információcsere koordinált és költséghatékony megközelítéséhez és kihasználva annak előnyeit.

c)

Az információmegosztás és az információvédelem elve: az EUROSUR keretén belül rendelkezésre álló adatokat elérhetővé kell tenni valamennyi nemzeti koordinációs központ és az Ügynökség számára, hacsak nem állapítottak meg külön korlátozásokat e tekintetben, illetőleg nem jött létre ilyen irányú megállapodás. A nemzeti koordinációs központoknak biztosítaniuk kell a nemzeti, európai és nemzetközi szinten kicserélendő információk hozzáférhetőségét, integritását és bizalmas kezelését. Az Ügynökség biztosítja az európai és nemzetközi szinten kicserélendő információk hozzáférhetőségét, integritását és bizalmas kezelését.

d)

A szolgáltatásorientált megközelítés és a szabványosítás elve: a különféle EUROSUR-képességeket szolgáltatásorientált megközelítéssel kell alkalmazni. Az Ügynökség biztosítja, hogy az EUROSUR kerete – amennyire csak lehetséges – nemzetközileg elfogadott szabványokra épüljön.

e)

A rugalmasság elve: a szervezet, az információk és a technológia úgy kerül kialakításra, hogy lehetővé tegye az EUROSUR érdekelt felei számára a változó helyzetekre való rugalmas és strukturált reagálást.


A Tanács nyilatkozata

Az EUROSUR hozzá fog járulni a migránsok életének fokozottabb védelméhez és megmentéséhez. A Tanács emlékeztet arra, hogy a tengeri kutatás és mentés tagállami hatáskörbe tartozik, amelyet a tagállamok a nemzetközi egyezmények keretében gyakorolnak.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/27


A TANÁCS 1053/2013/EU RENDELETE

(2013. október 7.)

a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és a végrehajtó bizottságnak a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 70. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)

A belső határokon történő határellenőrzés nélküli schengeni térség működésének alapját a külső határok, a vízumpolitika, a Schengeni Információs Rendszer, az adatvédelem, a rendőrségi együttműködés, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és a kábítószer elleni politika területén hozott kísérő intézkedések tagállamok általi alkalmazásának hatékonysága és eredményessége adja.

(2)

A Végrehajtó Bizottság az 1998. szeptember 16-i határozatával (2) (SCH/Com-ex (98) 26 def) (a továbbiakban: az 1998. szeptember 16-i határozat) létrehozta a Schengent értékelő és végrehajtását felügyelő Állandó Bizottságot. Az Állandó Bizottság egyrészt arra kapott megbízást, hogy adott esetben megállapítsa, hogy egy, az egyezményhez csatlakozni kívánó állam teljesíti-e a belső határokon történő határellenőrzés megszüntetésének összes előfeltételét, másrészt pedig hogy biztosítsa, hogy azok az államok, amelyek már teljes körűen végrehajtják a schengeni vívmányokat, helyesen alkalmazzák azokat.

(3)

Mivel a schengeni vívmányok gyakorlati alkalmazása során egységes, magas szintű normáknak kell érvényesülniük, és a belső határokon történő határellenőrzés nélküli térséghez tartozó tagállamok között magas szintű kölcsönös bizalomnak kell fennállnia, létre kell hozni egy egyedi értékelési és monitoringmechanizmust a schengeni vívmányok alkalmazásának ellenőrzésére. E mechanizmusnak a Bizottság és az említett tagállamok szoros együttműködésén kell alapulnia.

(4)

A Hágai Programban (3) a Bizottság felkérést kapott, hogy a tagállami szakértők teljes körű bevonásának biztosítása érdekében a belső határok ellenőrzésének megszüntetését követően mielőbb nyújtson be javaslatot a fennálló schengeni értékelési mechanizmus felügyeleti mechanizmussal történő kiegészítésére vonatkozóan, beleértve az előre be nem jelentett ellenőrzéseket is.

(5)

A Stockholmi Program (4) annak a meggyőződésnek ad hangot, hogy a schengeni térség értékelése továbbra is kulcsfontosságú lesz, amelyet ezért fejleszteni kell a 2007/2004/EK tanácsi rendelet (5) által létrehozott Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) e téren betöltött szerepének megerősítése révén.

(6)

Az 1998. szeptember 16-i határozattal létrehozott értékelési mechanizmust ezért felül kell vizsgálni, az 1998. szeptember 16-i határozatot pedig hatályon kívül kell helyezni.

(7)

A korábbi értékelések során szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy olyan koherens értékelési mechanizmust kell fenntartani, amely a schengeni vívmányok valamennyi területére kiterjed, kivéve azokat, ahol az uniós jogban már léteznek egyedi értékelési mechanizmusok.

(8)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 70. cikkével összhangban a tagállamoknak a Bizottsággal együttműködve el kell végezniük a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos uniós politikák végrehajtásának objektív és pártatlan értékelését. A hatékonyság érdekében az értékelési folyamatnak az értékelő jelentések megfelelő monitoringját és ellenőrzését is magában kell foglalnia, amit a Bizottságnak kell biztosítania.

(9)

Ezen túlmenően, ahhoz, hogy az értékelési mechanizmus hatékonyabb lehessen, egységes feltételeket kell biztosítani e rendelet végrehajtására vonatkozóan. Ennek érdekében egyes végrehajtási hatásköröket a Bizottságra, más végrehajtási hatásköröket pedig a Tanácsra kell ruházni.

(10)

Az értékelések előkészítésére és megtervezésére, valamint az értékelő jelentés elfogadására vonatkozó hatásköröket a Bizottságra kell ruházni. Ezen hatáskörök egy részét a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni. Ez utóbbi rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja iii. alpontjának megfogalmazására tekintettel, a vonatkozó jogi aktusok elfogadására a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazandó.

(11)

A tagállamok közötti kölcsönös bizalom erősítése, intézkedéseik jobb uniós szintű összehangolása, valamint a tagállamok által egymásra gyakorolt nyomás hatásának megerősítése érdekében az értékelő jelentésben megállapított esetleges hiányosságok orvoslását célzó intézkedésekre vonatkozó ajánlások elfogadásának végrehajtási hatáskörét a Tanácsra kell ruházni. Ez a végrehajtási hatáskör megfelel annak az egyedi hatáskörnek, amelyet az EUMSZ 70. cikke alapján a Tanácsra ruház a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos uniós politikák végrehajtása kölcsönös értékelésének a területén. Megfelelően tükrözi az e különös szabályon („lex specialis”) alapuló értékelési mechanizmus célját, amely – ezen a konkrét területen belül, illetve a Bizottság azon általános hatáskörével párhuzamosan, melynek keretében az az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése mellett kötelezettségszegési eljárásokon keresztül felügyeli az uniós jog alkalmazását – egyfajta kiegészítő funkciót hivatott betölteni az uniós politikák gyakorlati végrehajtása hatékonyságának a kölcsönös felülvizsgálat révén történő monitoringja által.

Emellett a Tanácsra ruházott ezen végrehajtási hatáskör az Európai Tanács 2011. június 23-i és 24-i következtetéseiben megfogalmazott azon kívánalomnak is segít érvényt szerezni, mely szerint a schengeni térségben szorosabb együttműködésre van szükség, és ennek érdekében fokozni kell a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, tekintettel arra, hogy a tagállamok egyformán felelősek annak garantálásáért, hogy valamennyi schengeni szabály az elfogadott közös előírásokkal, valamint az alapvető elvekkel és normákkal összhangban, hatékonyan kerüljön alkalmazásra. Ez a végrehajtási hatáskör a 2012. március 8-i tanácsi következtetésekkel összhangban a schengeni térség kormányzásának javításához is hozzájárul, mégpedig azoknak a schengeni térség megfelelő működésével kapcsolatos, miniszteri szintű politikai megbeszéléseknek a révén, amelyekre az uniós tagállamok és a schengeni társult államok alkotta vegyes bizottság keretében az értékelő jelentésekben megállapított súlyos hiányosságok kapcsán kerül sor. A megbeszéléseknek elő kell segíteniük, hogy a Tanács a hatáskörein belül meghozhassa a schengeni térség hatékony működésének biztosítását célzó döntéseit. Végezetül, a végrehajtási hatáskör Tanácsra történő átruházása megfelelően figyelembe veszi a gyakran nemzeti végrehajtási és jogérvényesítési hatásköröket érintő ajánlások politikailag potenciálisan érzékeny jellegét.

(12)

Az értékelési mechanizmusnak átlátható, hatékony és egyértelmű szabályokat kell megállapítania az értékelések során alkalmazandó módszerrel, a magasan képzett szakértők helyszíni látogatásokhoz történő igénybevételével, valamint az értékelések megállapításainak nyomon követésével kapcsolatban. A módszernek külön ki kell térnie az előre bejelentett helyszíni látogatásokat kiegészítő be nem jelentett helyszíni látogatásokra, különösen a határellenőrzések és a vízumok kapcsán.

(13)

Az értékelési és monitoringmechanizmusnak a schengeni vívmányok valamennyi aspektusára ki kell terjednie. A határok kérdése kapcsán az értékelési és a monitoringmechanizmusnak a külső határellenőrzések hatékonyságával és a belső határokon történő határellenőrzések hiányával egyaránt foglalkozik majd.

(14)

Az értékelés és a monitoring keretében külön figyelmet kell fordítani az alapvető jogoknak a schengeni vívmányok alkalmazása során való tiszteletben tartására.

(15)

Az értékelésnek garantálnia kell, hogy a tagállamok hatékonyan, az alapvető elveknek és normáknak megfelelően alkalmazzák a schengeni szabályokat. Ezért az értékelési mechanizmusnak valamennyi olyan vonatkozó jogszabályra és operatív tevékenységre kell kiterjednie, amely elősegíti a belső határokon történő határellenőrzés nélküli térség működését.

(16)

Az értékelési mechanizmus hatékonyságának és megbízhatóságának erősítése érdekében valamennyi értékelésben figyelembe kell venni, hogy a schengeni vívmányok vonatkozó részeit alkalmazó hatóságok megfelelően működnek-e. Ezáltal az értékelési mechanizmus jobban tudja majd garantálni, hogy a tagállamok az Európai Tanács 2011. június 23-i és 24-i ülésén kiadott következtetésében megfogalmazott igénynek megfelelően az alapvető elvekkel és normákkal összhangban hatékonyan alkalmazzák a schengeni szabályokat. Az értékelési mechanizmus összhangban lesz az Európai Tanács 2012. március 1.–2-i ülésén kiadott következtetésekben elhangzott igényekkel, amelynek megfelelően foglalkozik a schengeni vívmányok alkalmazásában részt vevő intézmények elvárt működésével.

(17)

A Frontexnek támogatnia kell az értékelési mechanizmus végrehajtását, elsősorban a külső határokkal kapcsolatos kockázatelemzések terén. Azt is lehetővé kell tenni, hogy az értékelési mechanizmus kiaknázhassa a Frontex szakértelmét a külső határokon végzett ad hoc jellegű helyszíni látogatások végrehajtásakor.

(18)

Az értékelési mechanizmus végrehajtását adott esetben más uniós szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek – például a 2009/371/IB tanácsi határozattal (7) létrehozott Európai Rendőrségi Hivatalnak (Europolnak) és a 2002/187/IB tanácsi határozattal (8) létrehozott Eurojustnak – is támogatniuk kell a megbízatásukhoz tartozó területeken. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy adott esetben az értékelési mechanizmus a schengeni vívmányok olyan területeire vonatkozó helyszíni látogatások végrehajtásában való közreműködés során, amely területek valamely uniós szerv, hivatal vagy ügynökség megbízatásához tartoznak, igénybe vehesse az adott uniós szerv, hivatal vagy ügynökség szakértelmét. Ennek az elvnek kellene érvényesülnie például az európai adatvédelmi biztos esetében, amennyiben az adatvédelemmel kapcsolatos értékelésről van szó, mely esetben egyébiránt sor kerülhet a nemzeti adatvédelmi hatóságok bevonására is.

(19)

A tagállamoknak és a Bizottságnak gondoskodniuk kell arról, hogy a helyszíni látogatásokra küldött szakértőik kellő tapasztalattal rendelkezzenek, valamint, hogy a vizsgálatot megelőzően megkapják az e célból szükséges, az alapvető jogokra is kiterjedő képzést. A szükséges képzést az érintett uniós szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek – így például a Frontexnek – kell biztosítaniuk, a kimondottan a schengeni vívmányok értékelésére vonatkozó képzésekre irányuló kezdeményezésekhez pedig a meglévő uniós pénzügyi eszközöket és az ilyen eszközök fejlesztése révén pénzügyi forrásokat kell a tagállamok rendelkezésére bocsátani.

(20)

Az EUMSZ 70. cikkének utolsó mondatában az Európai Parlamentre és a nemzeti parlamentekre ruházott különleges szerepre tekintettel, amelyet a nemzeti parlamentek tekintetében az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 12. cikkének c) pontja is kiemel, biztosítani kell, hogy a Tanács és a Bizottság teljes körűen tájékoztassa az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket az értékelés tartalmáról és eredményéről. Ezen túlmenően, amennyiben a Bizottság javaslatot nyújt be e rendelet módosítására vonatkozóan, a Tanács – eljárási szabályzata 19. cikke (7) bekezdésének h) pontjával összhangban – konzultál az Európai Parlamenttel, hogy a végső szöveg elfogadását megelőzően a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vehesse az Európai Parlament véleményét.

(21)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokra épül, Dánia a fenti jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi határozat elfogadásától számított hat hónapon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(22)

Az Egyesült Királyság az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdésével, valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozat (9) 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban részt vesz e rendelet alkalmazásában.

(23)

Írország az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló (19.) jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdésével, valamint az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozat (10) 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban részt vesz e rendelet alkalmazásában.

(24)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (11) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló 1999/437/EK tanácsi határozat (12) 1. cikkében említett területhez tartoznak.

(25)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (13) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkében említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat (14) 3. cikkével.

(26)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok (15) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkében említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2011/350/EU tanácsi határozat (16) 3. cikkével.

(27)

Mivel e rendelet hatálybalépésének időpontjában Ciprusnak az 1998. szeptember 16-i határozata szerinti értékelése már megkezdődött, ez a rendelet 2016. január 1-jéig Ciprusra nem alkalmazandó.

(28)

Mivel Bulgária és Románia tekintetében a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően lezárult az alkalmazandó schengeni értékelési eljárások szerinti ellenőrzés, az e rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti ellenőrzésre nem kerül sor ezen tagállamok vonatkozásában.

(29)

A Ciprusról, Bulgáriából Romániából és Horvátországból érkező szakértőknek mindazonáltal célszerű részt venniük a schengeni vívmányok összes részének értékelésében,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Cél és hatály

(1)   Ez a rendelet értékelési és monitoringmechanizmust hoz létre, amely a következő célokat szolgálja:

a)

a schengeni vívmányok alkalmazásának ellenőrzése azon tagállamokban, amelyekre a schengeni vívmányok teljes körűen alkalmazandók, valamint azokban a tagállamokban, amelyekben az EUSZ-hez és az EUMSZ-ről szóló szerződéshez csatolt vonatkozó jegyzőkönyvek értelmében a schengeni vívmányok részben alkalmazandók;

b)

annak ellenőrzése, hogy teljesülnek-e a schengeni vívmányok valamennyi vonatkozó részének alkalmazásához szükséges feltételek azokban a tagállamokban, amelyek tekintetében nem született tanácsi határozat a schengeni vívmányok rendelkezéseinek teljes körű vagy részleges alkalmazásáról, kivéve azokat a tagállamokat, amelyek esetében e rendelet hatálybalépésének időpontjában ez az értékelés már lezárult;

(2)   Az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett ellenőrzés nem érinti a 23. cikk második bekezdésében foglaltakat, azon tagállamok vonatkozásában, amelyekben az értékelési eljárás már 2013. november 26-án megkezdődött.

(3)   A schengeni vívmányok összes részének értékelésében mindazonáltal azon tagállamok szakértői is részt vesznek, amelyek a vonatkozó csatlakozási okmánynak megfelelően még nem alkalmazzák teljes mértékben a schengeni vívmányokat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a „schengeni vívmányok” a schengeni vívmányoknak az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt 19. jegyzőkönyvvel összhangban az Unió keretébe beillesztett rendelkezései és az azokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktusok.

3. cikk

Felelősségi körök

(1)   A tagállamok és a Bizottság együttesen felelnek az e rendeletben meghatározott értékelési és monitoringmechanizmus végrehajtásáért, amelyhez a schengeni vívmányok végrehajtásában részt vevő uniós szervek, hivatalok és ügynökségek is támogatást nyújtanak.

(2)   A Bizottságnak általános koordináló szerepe van az éves és többéves értékelési programok kialakításában, a kérdőívnek és a látogatások időbeosztásának az összeállításában, a látogatások lebonyolításában, valamint az értékelő jelentések és az ajánlások szövegezésében. Az értékelő jelentésekkel és az ajánlásokkal kapcsolatban gondoskodik továbbá a 16. cikk szerinti monitoringról és ellenőrzésről.

(3)   A tagállamok és a Bizottság az e rendelet által rájuk bízott feladatok végrehajtása érdekében teljes körűen együttműködnek az értékelés valamennyi szakaszában.

4. cikk

Értékelések

(1)   Az értékelések a schengeni vívmányok valamennyi területére kiterjedhetnek, beleértve a külső határok, a vízumpolitika, a Schengeni Információs Rendszer, az adatvédelem, a rendőrségi együttműködés és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén hozott kísérő intézkedések tagállami alkalmazásának hatékonyságát és eredményességét, valamint a belső határellenőrzések megszüntetését is. Valamennyi értékelésben figyelembe kell venni a schengeni vívmányok e bekezdésben meghatározott, vonatkozó részeit alkalmazó hatóságok működését.

(2)   Az értékelésekre kérdőívek és – előre bejelentett vagy be nem jelentett – helyszíni látogatások formájában kerülhet sor. Az előre bejelentett helyszíni látogatásokat kérdőív kitöltése előzi meg. A helyszíni látogatások és a kérdőívek adott esetben egymástól függetlenül vagy együttesen is alkalmazhatók az egyes tagállamok és/vagy konkrét területek értékelése során.

(3)   Az értékelt tagállam mind a kérdőíveket, mind a helyszíni látogatásokat kiegészítheti az értékelt terület ismertetésével.

5. cikk

Többéves értékelési program

(1)   A Bizottság – adott esetben a Frontexszel és az Europollal folytatott konzultációt követően – ötéves időszakra szóló többéves értékelési programot állít össze, legkésőbb hat hónappal a következő ötéves időszak kezdete előtt. A végrehajtási aktust a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. A többéves értékelési programot a Bizottság megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)   A többéves értékelési programok tárgyát képező minden ötéves időszak során minden tagállamot értékelni kell. A többéves értékelési programnak minden évre vonatkozóan tartalmaznia kell az adott évben értékelendő tagállamok listáját. A tagállamok értékelési sorrendjének meghatározásakor figyelembe kell venni a legutóbbi értékelés óta eltelt időt, valamint az értékelendő schengeni vívmányok különböző részei közötti egyensúlyt.

(3)   A többéves értékelési program az (1) bekezdésben említett eljárással összhangban szükség szerint kiigazítható.

(4)   A többéves értékelési program hivatkozhat a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tematikus értékelésekre.

(5)   A Bizottság az első többéves értékelési programot 2014. május 27-ig állítja össze. A program kezdőnapja 2014. november 27., zárónapja pedig 2019. december 31.

6. cikk

Éves értékelési program

(1)   A Bizottság éves értékelési programot állít össze a program évét megelőző év október 31-ig, melyben figyelembe veszi különösen a Frontex által a 7. cikkel összhangban készített kockázatelemzést, és adott esetben – elsősorban a 8. cikkel összhangban – az Europoltól és egyéb uniós szervektől, hivataloktól és ügynökségektől származó információkat.

Az éves értékelési programnak javaslatokat kell tartalmaznia az alábbiak értékelésére:

a)

a schengeni vívmányok vagy azok egy részének alkalmazása egy tagállamban, a többéves értékelési programban meghatározottak szerint; és

b)

a schengeni vívmányok meghatározott részeinek alkalmazása több tagállamban (azaz tematikus értékelések).

(2)   A Bizottság, végrehajtási aktusok elfogadásával, a helyszíni értékelések tervezett ütemezésével együtt, összeállítja az éves értékelési program első részét. Az első rész felsorolja a többéves értékelési programmal összhangban a következő évben értékelendő tagállamokat, az értékelendő területeket és a helyszíni látogatásokat. A végrehajtási aktust a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. A többéves értékelési programot a Bizottság megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(3)   A Bizottság kidolgozza és elfogadja az éves értékelési program második részét. A második rész felsorolja a következő évben esedékes, előzetes bejelentés nélküli helyszíni látogatásokat. A Bizottság tartalmát bizalmasan kezeli, és nem továbbítja semmilyen más félnek.

(4)   Az éves értékelési program a (2) és a (3) bekezdéssel összhangban szükség szerint kiigazítható.

(5)   A Bizottság az első éves értékelési programot 2014. május 27-ig állítja össze. A program kezdőnapja 2014. november 27., zárónapja pedig 2014. december 31.

7. cikk

A Frontex általi kockázatelemzés

(1)   A Frontex minden évben augusztus 31-ig – a megbízatásának megfelelően – kockázatelemzést nyújt be a Bizottságnak és a tagállamoknak. A kockázatelemzés egyebek mellett kiterjed az illegális bevándorlásra és a külső határokon az operatív környezetben bekövetkezett jelentősebb változásokra, és ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a következő évi értékelések mely prioritásokra irányuljanak. Az ajánlásokban hivatkozni kell a külső határok azon konkrét szakaszaira és azon konkrét határátkelőhelyekre, amelyek értékelését a következő évben a többéves értékelési program keretében el kell végezni. A kockázatelemzést a Bizottság késedelem nélkül megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)   A Frontex minden évben augusztus 31-ig az (1) bekezdésben említettől eltérő külön kockázatelemzést nyújt be a Bizottságnak, amely a következő évben esedékes, előre be nem jelentett helyszíni látogatások formájában megvalósítandó értékelések prioritásaira vonatkozó ajánlásokat tartalmaz, függetlenül attól, hogy – az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban – a többéves értékelési program milyen tagállamokat érintő értékelési sorrendet állapított meg. Ezek az ajánlások bármely régióra vagy konkrét területre vonatkozhatnak, és legalább tíz konkrét külső határszakaszt és legalább tíz konkrét határátkelőhelyet fel kell sorolniuk. A Bizottság bármikor felkérheti a Frontexet olyan kockázatelemzés benyújtására, amely ajánlásokat tartalmaz előre be nem jelentett helyszíni látogatások formájában elvégzendő értékelésekre vonatkozóan.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett Frontex által elkészített kockázatelemzést az első alkalommal legkésőbb 2014. február 27-ig kell a Bizottság részére benyújtani.

8. cikk

A Frontextől eltérő uniós szervek, hivatalok és ügynökségek által készített kockázatelemzések

A Bizottság adott esetben kockázatelemzést kér a schengeni vívmányok végrehajtásában részt vevő, a Frontextől eltérő uniós szervektől, hivataloktól és ügynökségektől, többek között a korrupcióról és a szervezett bűnözésről is, amennyiben ezek alááshatják a schengeni vívmányok tagállamok általi alkalmazását. Ezek az elemzések felhasználhatóak az éves értékelési programok elkészítéséhez.

9. cikk

Kérdőív

(1)   A Bizottság, a tagállamokkal szoros együttműködésben, végrehajtási aktusok elfogadásával naprakész szabványkérdőívet készít el. A szabványkérdőív tervezetéről a Frontexszel és az Europollal egyeztetés folytatható. A szabványkérdőívekben ki kell térni a vonatkozó jogszabályokra, a különösen a schengeni katalógusokban szereplő, közösen elfogadott ajánlásokra és legjobb gyakorlatokra, valamint a schengeni vívmányok végrehajtása tekintetében rendelkezésre álló szervezeti és technikai eszközökre, továbbá az értékelési területenként rendelkezésre álló statisztikai adatokra. A végrehajtási aktust a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(2)   A Bizottság minden év július 1-jéig megküldi a szabványkérdőíveket a következő évben értékelendő tagállamoknak. A tagállamok a kérdőív kézhezvételétől számított nyolc héten belül megküldik válaszaikat a Bizottságnak. A Bizottság hozzáférhetővé teszi a válaszokat a többi tagállam számára, és az Európai Parlamentet is tájékoztatja azokról. A Bizottság az Európai Parlament kérésére – tekintettel különösen az ügy komolyságára – eseti alapon, az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó hatályos szabályokkal összhangban egy-egy válasz tartalmát is ismerteti az Európai Parlamenttel.

10. cikk

A helyszíni látogatásokért felelős csoportok

(1)   A helyszíni látogatásokért felelős csoportok (a továbbiakban: a helyszíni csoportok) a tagállamok által kijelölt szakértőkből és a Bizottság képviselőiből állnak.

(2)   A Bizottság felkéri a tagállamokat az egyes helyszíni látogatásokban való részvételhez rendelkezésre álló szakértők kijelölésére, a szakterületük feltüntetésével.

Az előre bejelentett helyszíni látogatások esetében a Bizottság a helyszíni látogatás kezdetének tervezett időpontja előtt legkésőbb három hónappal felkéri a tagállamokat a szakértők kijelölésére. A tagállamok a felkérés kézhezvételétől számított két héten belül kijelölik a szakértőket.

Az előre be nem jelentett helyszíni látogatások esetében a Bizottság a helyszíni látogatás kezdetének tervezett időpontja előtt legkésőbb két héttel felkéri a tagállamokat a szakértők kijelölésére. A tagállamok a felkérés kézhezvételétől számított 72 órán belül kijelölik a szakértőket.

(3)   A helyszíni látogatásokon részt vevő bizottsági képviselők maximális száma kettő lehet. A helyszíni látogatásokban részt vevő tagállami szakértők maximális száma az előre bejelentett helyszíni látogatások esetében nyolc, az előre be nem jelentett helyszíni látogatások esetében pedig hat fő lehet.

Ha a tagállamok által kijelölt szakértők száma meghaladja az első albekezdésben meghatározott maximumot, az érintett tagállamokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság jelöli ki a csoport tagjait a földrajzi egyensúly és a szakértők szakterületei alapján.

(4)   Tagállami szakértők nem vehetnek részt olyan értékelő kiküldetésben, amelynek keretében az alkalmazási helyük szerinti tagállamban kerül sor helyszíni látogatásra.

(5)   A Bizottság felkérheti a Frontexet, az Europolt vagy a schengeni vívmányok végrehajtásában részt vevő egyéb uniós szerveket, hivatalokat vagy ügynökségeket, hogy jelöljenek ki egy képviselőt, aki megfigyelőként részt vesz egy, a feladatkörük által érintett területhez kapcsolódó helyszíni látogatásban.

(6)   A helyszíni csoportok vezető szakértőinek szerepét az egyik bizottsági képviselő és az egyik tagállami szakértő tölti be; e vezetőket a helyszíni csoport tagjainak közösen kell kijelölniük a csoport felállítását követő legrövidebb időn belül. A vezető szakértőket a 13. cikk (2) bekezdésében hivatkozott részletes program összeállítását megelőzően megfelelő időben ki kell jelölni.

11. cikk

A kérdőív alapján végzett értékelésekért felelős csoportok

(1)   Amennyiben a kérdőív független módon kerül felhasználásra, azaz nem követi a 4. cikk (2) bekezdésében említettek szerinti helyszíni látogatás, a kérdőíven szereplő kérdésekre adandó válaszok értékeléséért felelős csoportot (a továbbiakban: a kérdőívekért felelős csoport) a tagállamok szakértőiből és a Bizottság képviselőiből kell kialakítani.

(2)   A Bizottság, amikor kiküldi a kérdőívet az értékelendő tagállamnak, felkéri a tagállamokat, hogy jelöljék ki az értékelésben való részvételhez rendelkezésre álló szakértőket, a szakterületük feltüntetésével. A tagállamok a felkérés kézhezvételétől számított két héten belül kijelölik a szakértőket. A szakértőket a 10. cikk (3) és (4) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell kijelölni.

12. cikk

Szakértők

Az értékelésekben részt vevő szakértőknek megfelelő képesítéssel kell rendelkezniük, ideértve az értékelési mechanizmus által érintett területeken meglévő megalapozott elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot, valamint az értékelési elvek, eljárások és technikák alapos ismeretét, továbbá képesnek kell lenniük hatékonyan kommunikálni egy közös nyelven. A tagállamok és a Bizottság ennek érdekében a megfelelő uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel együttműködésben biztosítják, hogy a szakértők megkapják a megfelelő képzést, többek között az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos tudnivalókról is.

13. cikk

A helyszíni látogatások lebonyolítása

(1)   A helyszíni csoportoknak minden szükséges előkészítő intézkedést meg kell tenniük a helyszíni látogatások hatékonyságának, pontosságának és egységességének biztosítása érdekében.

(2)   A Bizottság a vezető szakértőkkel és az érintett tagállammal szoros együttműködésben összeállítja az előre bejelentett helyszíni látogatások részletes programját. A tagállamokat tájékoztatni kell a programról. Az előre be nem jelentett helyszíni látogatások részletes programját a Bizottság állítja össze.

A Bizottság konzultál az érintett tagállammal, és az alábbiak szerint tájékoztatja az ütemezésről és a részletes programról:

a)

előre bejelentett helyszíni látogatás esetén legalább hat héttel a vizsgálat tervezett időpontja előtt;

b)

legalább 24 órával a be nem jelentett helyszíni látogatás előtt.

A belső határokon tett be nem jelentett helyszíni látogatásokra az érintett tagállam előzetes értesítése nélkül kerül sor. Az ilyen vizsgálatok gyakorlati lebonyolítására vonatkozó általános iránymutatásokat a Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben dolgozza ki.

(3)   A helyszíni csoport minden tagjának rendelkeznie kell olyan azonosító okmánnyal, amely felhatalmazza az e rendelettel összhangban történő helyszíni látogatások végrehajtására.

(4)   Az értékelendő tagállam biztosítja továbbá, hogy a helyszíni csoport gyakorolhassa az értékelendő területekhez kapcsolódó tevékenységek ellenőrzésével kapcsolatos feladatkörét. Ennek kapcsán biztosítania kell mindenekelőtt azt, hogy a helyszíni csoport közvetlen kapcsolatba léphessen a megfelelő személyekkel, és hozzáférhessen az értékelés céljából megvizsgálandó összes területhez, helyiséghez és dokumentumhoz.

(5)   Az értékelendő tagállam a hatáskörébe tartozó valamennyi eszközzel támogatja a helyszíni csoportot feladata elvégzésében.

(6)   Előre bejelentett helyszíni látogatások esetében a Bizottság előre közli az értékelendő tagállammal a helyszíni csoport szakértőinek nevét. A tagállam kapcsolattartót jelöl ki a helyszíni látogatás gyakorlati lebonyolításához.

(7)   A Bizottság és a tagállamok felelnek a helyszíni csoportban részt vevő szakértőiknek az értékelendő tagállam(ok)ba és az értékelt tagállam(ok)ból történő be-, illetve elutazása megszervezéséért. A Bizottság megtéríti a helyszíni látogatásokon részt vevő szakértők utazási és szállásköltségét.

Az értékelendő tagállam(ok) felel(nek) a szállás tekintetében szükséges teendők elvégzéséért és a helyszínre való eljutáshoz szükséges feltételek biztosításáért. Előre be nem jelentett helyszíni látogatások esetében a Bizottság gondoskodik a szakértők szállásának a megszervezéséről.

14. cikk

Értékelő jelentések

(1)   Minden értékelést követően értékelő jelentést kell készíteni. Az értékelő jelentésnek az adott esettől függően a helyszíni látogatás során tett megállapításokon, illetve a kérdőíven kell alapulnia. Helyszíni látogatás esetében az értékelő jelentést a helyszíni csoportnak kell elkészítenie a látogatás során.

A tagállamok szakértőit és a Bizottság képviselőit terheli minden felelősség az értékelő jelentés elkészítéséért, valamint annak egységességéért és minőségéért. Véleménykülönbség esetén a helyszíni csoportnak vagy adott esetben a kérdőívekért felelős csoportnak törekednie kell a kompromisszum kialakítására.

(2)   Az értékelő jelentésben elemezni kell a szóba jöhető minőségi, mennyiségi, működési, igazgatási és szervezési szempontokat, és fel kell tüntetni az értékelés során azonosított összes hiányosságot.

(3)   Az értékelő jelentés minden egyes megállapítására a következő értékelések valamelyikét kell alkalmazni:

a)

eleget tesz az előírásoknak;

b)

eleget tesz az előírásoknak, de fejlesztésre szorul;

c)

nem tesz eleget az előírásoknak.

(4)   A Bizottság – az adott esettől függően – a helyszíni látogatást vagy a kérdőívre adott válasz beérkezését követő hat héten belül megküldi az értékelő jelentés tervezetét az értékelt tagállamnak. Az értékelt tagállam az értékelő jelentés tervezetének kézhezvételétől számított két héten belül benyújtja a vonatkozó észrevételeit. Az értékelt tagállam kérésére a jelentés megszövegezésével foglalkozó találkozót kell tartani. Az értékelő jelentés tervezetében ki lehet térni az értékelt tagállam által tett észrevételekre.

(5)   A Bizottság benyújtja az értékelő jelentés tervezetét és az értékelt tagállam válaszát, valamint észrevételeit a többi tagállamnak, amelyek felkérést kapnak, hogy tegyék meg észrevételeiket a kérdőíven szereplő válasszal, az értékelő jelentés tervezetével és az értékelt tagállam észrevételeivel kapcsolatban.

Ennek alapján a Bizottság végrehajtási aktus útján – az értékelő jelentés tervezetén végrehajtott esetleges megfelelő változtatásokat követően – elfogadja az értékelő jelentést. A végrehajtási aktust a 21. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. A Bizottság az értékelő jelentést továbbítja az Európai Parlamentnek.

15. cikk

Ajánlások

(1)   Az értékelő jelentés megfogalmazásakor, illetve az értékelő jelentésben közölt megállapítások és értékelések fényében a tagállamok szakértői és a Bizottság képviselői ajánlásokat fogalmaznak meg az értékelés során azonosított esetleges hiányosságok kiküszöbölése céljából hozandó intézkedésekre vonatkozóan, és utalnak az azok végrehajtásával kapcsolatos prioritásokra, valamint adott esetben a már bevált gyakorlat konkrét példáira is.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdésben említett ajánlások elfogadása céljából javaslatot nyújt be a Tanácsnak.

(3)   Az (1) bekezdésben említett ajánlásokat a Tanács fogadja el, majd továbbítja azokat az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részére.

16. cikk

Monitoring és ellenőrzés

(1)   A 15. cikkben említett ajánlások elfogadásától számított három hónapon belül az értékelt tagállamok a Bizottság és a Tanács rendelkezésére bocsátják a az értékelő jelentésben feltárt hiányosságok korrekciója céljából készített cselekvési tervüket. Amennyiben az ajánlások összegző megállapításaiban az szerepel, hogy az értékelt tagállam súlyosan elhanyagolja kötelezettségeinek teljesítését, a tagállam egy hónapon belül benyújtja az ajánlásokra vonatkozóan elfogadott cselekvési tervét. A Bizottság ezt a cselekvési tervet továbbítja az Európai Parlamentnek.

(2)   A Bizottság a helyszíni csoporttal, vagy adott esetben a kérdőívekért felelős csoporttal való konzultációt követően, a cselekvési tervnek az értékelt tagállamtól történő beérkezését követő egy hónapon belül benyújtja a Tanácsnak a cselekvési terv megfelelőségéről készített értékelését. A többi tagállam felkérést kap a cselekvési tervvel kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(3)   Az értékelt tagállam az ajánlások elfogadását követő hat hónapon belül jelentést tesz a Bizottságnak a cselekvési terv végrehajtásáról, és ezt háromhavonta megismétli mindaddig, amíg a cselekvési tervet maradéktalanul végre nem hajtotta.

(4)   Amennyiben az ajánlások összegző megállapításaiban az szerepel, hogy az értékelt tagállam súlyosan elhanyagolja kötelezettségeit, a tagállam – függetlenül a cselekvési terv végrehajtásáról szóló jelentés benyújtásának a (3) bekezdésben említett hat hónapos határidejétől – az ajánlások elfogadásától számított három hónapon belül tesz jelentést a cselekvési terv végrehajtásáról.

(5)   A feltárt hiányosságok súlyosságától és az orvoslásukra foganatosított intézkedésektől függően a Bizottság előirányozhatja az előre bejelentett helyszíni látogatások megismétlését a cselekvési terv végrehajtásának ellenőrzése érdekében. A Bizottság legalább négy olyan szakértőt kér fel a megismételt vizsgálatban való részvételre, akik a korábbi vizsgálatban is részt vettek. A Bizottság megfigyelőket hívhat meg a megismételt vizsgálatban való részvételre. A Bizottság összeállítja a megismételt vizsgálat programját. Az értékelt tagállamot legalább egy hónappal a megismételt vizsgálat tervezett időpontja előtt tájékoztatni kell a programról. A Bizottság előirányozhatja az előre be nem jelentett helyszíni látogatások megismétlését is.

(6)   A Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az e cikkben említett cselekvési tervek vagy fejlesztési intézkedések végrehajtásáról.

(7)   Amennyiben a helyszíni látogatás olyan súlyos hiányosságot tár fel, amely a belső határellenőrzés nélküli térségben komoly veszélyt jelenthet a közrendre vagy a belső biztonságra, a Bizottság – saját kezdeményezésére vagy az Európai Parlament vagy valamelyik tagállam kérésére – a lehető leghamarabb tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(8)   Amennyiben az értékelt tagállamról megállapították, hogy eleget tesz az előírásoknak, de az ajánlások esetleges további fejlesztésre irányuló javaslatokat tartalmaznak a 14. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összhangban, a szóban forgó tagállam az ajánlások elfogadását követő hat hónapon belül benyújtja a Bizottságnak az ezen javaslatok lehetséges végrehajtásáról készített értékelését.

17. cikk

Bizalmas információk

A helyszíni csoportoknak és a kérdőívekért felelős csoportoknak a feladataik teljesítése során szerzett minden információt bizalmasan kell kezelniük. A helyszíni látogatásokat követően készített értékelő jelentéseket EU RESTRICTED/RESTREINT UE minősítésű dokumentumként kell kezelni, az alkalmazandó biztonsági szabályoknak megfelelően. A minősítés nem zárja ki a szóban forgó információknak az Európai Parlament rendelkezésére bocsátását. Az e rendelet alapján a Parlamentnek továbbított információkat és dokumentumokat a minősített adatok továbbítására és kezelésére irányadó, az Európai Parlament és a Bizottság között alkalmazandó szabályoknak megfelelően kell továbbítani és kezelni. A Bizottság – az érintett tagállammal való konzultációt követően – dönt arról, hogy az értékelő jelentés mely részei tehetők közzé.

18. cikk

Az Egyesült Királyság és Írország részvételére vonatkozó feltételek

(1)   Az Egyesült Királyság és Írország szakértői csak a schengeni vívmányok azon részének értékelésében vesznek részt, amely esetében az országuk felhatalmazást kapott a részvételre.

(2)   A 4. cikk (1) bekezdésében megállapított értékelések csak a schengeni vívmányok azon része kapcsán vizsgálják az Egyesült Királyság és Írország általi hatékony és eredményes alkalmazást, amely esetében az Egyesült Királyság és Írország felhatalmazást kapott a részvételre.

(3)   Az Egyesült Királyság és Írország az ajánlásoknak a Tanács általi, a 15. cikk (3) bekezdése szerinti elfogadásában csak a schengeni vívmányok azon része tekintetében vesz részt, amely esetében az Egyesült Királyság és Írország felhatalmazást kapott a részvételre.

19. cikk

A nemzeti parlamentek tájékoztatása

A Bizottság tájékoztatja a nemzeti parlamenteket az e rendelet alapján elvégzett értékelés tartalmáról és eredményeiről.

20. cikk

Jelentés az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak

A Bizottság éves átfogó jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e rendelet alapján végrehajtott értékelésekről. A jelentést közzé kell tenni, és tartalmaznia kell az előző évben végzett értékelések, az egyes értékelésekből levont következtetések és a hiányosságok orvoslására irányuló intézkedések aktuális állását. A Bizottság a jelentést továbbítja a nemzeti parlamenteknek.

21. cikk

Bizottság eljárás

(1)   A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Amennyiben a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

22. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság felülvizsgálja e rendelet működését, és az összes értékelő jelentés elfogadását követő 6 hónapon belül jelentést nyújt be a Tanácsnak a 5. cikk (5) bekezdésében említett első többéves értékelési program hatálya alá tartozó értékelésekről. E felülvizsgálatnak ki kell térnie e rendelet összes elemére, beleértve a jogi aktusoknak a mechanizmus keretében történő elfogadására irányuló eljárások működését is. A Bizottság továbbítja a jelentést az Európai Parlamentnek.

23. cikk

Átmeneti rendelkezések és hatályon kívül helyezés

Az ezen cikk második és harmadik bekezdésének sérelme nélkül az 1998. szeptember 16-i határozat 2013. november 26-ával kezdődően hatályát veszti.

Az első bekezdésben említett határozat I. részét 2016. január 1-jéig továbbra is alkalmazni kell azon tagállamok tekintetében, amelyek értékelési eljárása 2013. november 26-án már elkezdődött.

Az első bekezdésben említett határozat II. részét 2014. november 27-ig továbbra is alkalmazni kell azon tagállamok tekintetében, amelyek értékelési eljárása 2013. november 26-án már elkezdődött.

24. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Luxembourgban, 2013. október 7-én.

a Tanács részéről

az elnök

J. BERNATONIS


(1)  2013. június 12-i álláspont (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  HL L 239., 2000.9.22., 138. o.

(3)  HL C 53., 2005.3.3., 1. o.

(4)  HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

(5)  A Tanács 2007/2004/EK rendelete (2004. október 26.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).

(6)  HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(7)  A Tanács 2009/371/IB határozata (2009. április 6.) az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról (HL L 121., 2009.5.15., 37. o.).

(8)  A Tanács 2002/187/IB határozata (2002. február 28.) a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról (HL L 63., 2002.3.6., 1. o.).

(9)  HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

(10)  HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

(11)  HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(12)  HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

(13)  HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(14)  HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

(15)  HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(16)  HL L 160., 2011.6.18., 19. o.


Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság üdvözli a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexnek a belső határokon történő határellenőrzés kivételes körülmények közötti ideiglenes visszaállítására vonatkozó közös szabályok megállapítása érdekében történő módosításáról szóló rendelet, valamint a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és nyomonkövetési mechanizmus létrehozásáról szóló rendelet elfogadását. Az intézmények úgy vélik, hogy ezek az új mechanizmusok megfelelő választ jelentenek az Európai Tanács 2011. június 24-i következtetéseiben megfogalmazott azon felhívásra, amely a schengeni térségben a tagállamok közötti együttműködés és kölcsönös bizalom megerősítésére és egy hatékony és megbízható ellenőrzési és értékelési rendszerre irányult, a közös szabályok érvényre juttatása, valamint az uniós vívmányokon alapuló kritériumok megerősítése, kiigazítása és kiterjesztése biztosításának érdekében, emlékeztetve arra is, hogy Európa külső határait hatékonyan és következetesen kell igazgatni, aminek alapja a közös felelősségtudat, a szolidaritás és a gyakorlati együttműködés.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelenti, hogy a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex módosítása meg fogja erősíteni az uniós szintű együttműködést és koordinációt, azáltal, hogy egyrészről kritériumokat állapít meg a határellenőrzések tagállamok általi esetleges visszaállítására vonatkozóan, másrészről pedig egy olyan uniós alapú mechanizmust vezet be, amely azon ténylegesen kritikus helyzetek kezelését szolgálja, amikor a belső határellenőrzés hiánya a térség általános működését teszi kockára.

A három intézmény hangsúlyozza, hogy ez az új értékelési rendszer egy olyan uniós alapú mechanizmus, amely a schengeni vívmányok valamennyi aspektusára kiterjed, és a tagállamok, a Bizottság és a releváns uniós ügynökségek szakértőinek munkájára támaszkodik.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság tudatában van annak, hogy az értékelési rendszer módosítására irányulóan a Bizottság által a jövőben benyújtott minden javaslatot konzultációs céllal meg kell küldeni az Európai Parlamentnek, hogy annak véleményét a végleges szöveg elfogadása előtt a lehető legnagyobb mértékben be lehessen építeni abba.