ISSN 1977-0731

doi:10.3000/19770731.L_2013.251.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 251

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

56. évfolyam
2013. szeptember 21.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK

 

*

Megállapodás az Európai Közösség és a Dán Királyság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

1

 

 

RENDELETEK

 

*

A Bizottság 905/2013/EU rendelete (2013. szeptember 19.) a Spanyolország lobogója alatt közlekedő hajók által az V, VI, VII és XII övezet uniós és nemzetközi vizein folytatott, fekete abroncshalra irányuló halászat tilalmáról

3

 

*

A Bizottság 906/2013/EU rendelete (2013. szeptember 19.) a Belgium lobogója alatt közlekedő hajók által a VIIf és VIIg övezetben folytatott, sima lepényhalra irányuló halászat tilalmáról

5

 

*

A Bizottság 907/2013/EU rendelete (2013. szeptember 20.) az általános megjelölések (megnevezések) használatára irányuló kérelmekre vonatkozó szabályok megállapításáról ( 1 )

7

 

 

A Bizottság 908/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. szeptember 20.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

10

 

 

HATÁROZATOK

 

 

2013/465/KKBP

 

*

A Politikai és Biztonsági Bizottság EUMM Georgia/1/2013 határozata (2013. szeptember 13.) az Európai Unió grúziai megfigyelő missziója (EUMM Georgia) vezetőjének kinevezéséről

12

 

 

AJÁNLÁSOK

 

 

2013/466/EU

 

*

A Bizottság ajánlása (2013. szeptember 11.) a verseny előmozdítását és a szélessávú beruházási környezet javítását célzó következetes megkülönböztetésmentességi kötelezettségekről és költségszámítási módszerekről

13

 

 

 

*

Az olvasóhoz – Az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus közzétételéről szóló, 2013. március 7-i 216/2013/EU tanácsi rendelet (lásd a hátsó borító belső oldalán)

s3

 

*

Az olvasóhoz – Jogi aktusokra történő hivatkozás módja (lásd a hátsó borító belső oldalán)

s3

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK

21.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 251/1


Megállapodás az Európai Közösség és a Dán Királyság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

A 2006/325/EK tanácsi határozattal megkötött (1), az Európai Közösség és a Dán Királyság közötti, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2005. október 19-i megállapodás (2) (a továbbiakban: a megállapodás) 4. cikke kimondja, hogy amennyiben a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (3) 74. cikkének (2) bekezdése szerinti végrehajtási intézkedések elfogadására kerül sor, Dánia értesíti a Bizottságot arról a döntéséről, hogy az ilyen intézkedések tartalmát végrehajtja-e vagy sem.

2011. november 10-én elfogadták a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK tanácsi rendelet X. és XI. mellékletének megállapításáról szóló, 1142/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletet (4). A megállapodás 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően Dánia 2009. január 14-i keltezésű levelében már értesítette a Bizottságot arról a döntéséről, hogy végrehajtja a 4/2009/EK tanácsi rendelet (5) azon rendelkezéseit, amelyek a 44/2001/EK rendelet (6) módosítására vonatkoznak.

A megállapodás 4. cikkének megfelelően Dánia 2012. január 11-i levelében már értesítette a Bizottságot azon határozatáról, amely szerint végrehajtja az 1142/2011/EU végrehajtási rendelet tartalmát. Vagyis az 1142/2011/EU végrehajtási rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell az Európai Unió és Dánia közötti kapcsolatokban (7).

Továbbá, Dánia 2013. február 20-i levelében (amely 2011. március 9-i levelét követte) végleges értesítést adott a Bizottságnak a 4/2009/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése, valamint 47. cikkének (3) bekezdése szerinti illetékes hatóságokról, továbbá azok elismerését kérte az 1142/2011/EU végrehajtási rendelet X. és XI. mellékletének alkalmazásában.

Tehát a 4/2009/EK rendeletnek a bizottsági végrehajtási rendelettel létrehozott X. melléklete alkalmazásában (a 4/2009/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése) az érintett dán közigazgatási hatóságok a következők: A regionális államhivatal (Statsforvaltningen), valamint a Szociális, Gyermekügyi és Integrációs Minisztérium (a szociális ügyekkel foglalkozó nemzeti fellebbviteli testület családügyi osztálya) (Social-, Børne- og Integrationsministeriet (Ankestyrelsen, Familieretsafdelingen). A 4/2009/EK rendeletnek a bizottsági végrehajtási rendelettel létrehozott XI. melléklete alkalmazásában (a 4/2009/EK rendelet 47. cikkének (3) bekezdése) az érintett dán közigazgatási hatóság az Igazságügyi Minisztérium (Justitsministeriet).

Dánia által a 4/2009/EK rendeletnek a bizottsági végrehajtási rendelettel létrehozott X. és XI. melléklete alapján érintettnek tekintendő illetékes dán hatóságokra vonatkozóan megküldött értesítés kölcsönös kötelezettségeket teremt Dánia és az Európai Unió között. Tehát a megállapodás 2. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjának e kiigazításai az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésük napján lépnek hatályba.


(1)  HL L 299., 2005.11.16., 62. o.

(2)  HL L 120., 2006.5.5., 22. o.

(3)  HL L 12., 2001.1.16., 1. o.

(4)  HL L 293., 2011.11.11., 24. o.

(5)  HL L 7., 2009.1.10., 1. o.

(6)  HL L 149., 2009.6.12., 80. o.

(7)  HL L 195., 2013.7.18., 1. o.


RENDELETEK

21.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 251/3


A BIZOTTSÁG 905/2013/EU RENDELETE

(2013. szeptember 19.)

a Spanyolország lobogója alatt közlekedő hajók által az V, VI, VII és XII övezet uniós és nemzetközi vizein folytatott, fekete abroncshalra irányuló halászat tilalmáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 36. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2013. és 2014. évre történő meghatározásáról szóló, 2012. december 20-i 1262/2012/EU tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2013. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2013-ra megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A kvóta kimerítése

Az e rendelet mellékletében megjelölt időponttól kezdve úgy kell tekinteni, hogy a mellékletben említett tagállam a mellékletben megnevezett állományra nézve kimerítette a 2013. évi halászati kvótáját.

2. cikk

Tilalmak

Az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók a mellékletben megjelölt időponttól nem halászhatnak a mellékletben megnevezett állományra. Az e hajók által ezen időponttól kezdve kifogott, az adott állományba tartozó egyedeket tilos különösen a fedélzeten tárolni, kirakni, átrakni és kirakodni.

3. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 19-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Lowri EVANS

tengerügyi és halászati főigazgató


(1)  HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

(2)  HL L 356., 2012.12.22., 22. o.


MELLÉKLET

Szám

39/DSS

Tagállam

Spanyolország

Állomány

BSF/56712-

Faj

Fekete abroncshal (Aphanopus carbo)

Övezet

Az V, VI, VII és XII övezet uniós és nemzetközi vizei

Időpont

2013.8.20.


21.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 251/5


A BIZOTTSÁG 906/2013/EU RENDELETE

(2013. szeptember 19.)

a Belgium lobogója alatt közlekedő hajók által a VIIf és VIIg övezetben folytatott, sima lepényhalra irányuló halászat tilalmáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 36. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá nem tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2013. évre történő meghatározásáról szóló, 2013. január 21-i 39/2013/EU tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2013. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2013-ra megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A kvóta kimerítése

Az e rendelet mellékletében megjelölt időponttól kezdve úgy kell tekinteni, hogy a mellékletben említett tagállam a mellékletben megnevezett állományra nézve kimerítette a 2013. évi halászati kvótáját.

2. cikk

Tilalmak

Az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók a mellékletben megjelölt időponttól nem halászhatnak a mellékletben megnevezett állományra. Az e hajók által ezen időponttól kezdve kifogott, az adott állományba tartozó egyedeket tilos különösen a fedélzeten tárolni, kirakni, átrakni és kirakodni.

3. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 19-én.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Lowri EVANS

tengerügyi és halászati főigazgató


(1)  HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

(2)  HL L 23., 2013.1.25., 1. o.


MELLÉKLET

Szám

45/TQ39

Tagállam

Belgium

Állomány

PLE/7FG.

Faj

Sima lepényhal (Pleuronectes platessa)

Övezet

VIIf és VIIg

Időpont

2013.8.27.


21.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 251/7


A BIZOTTSÁG 907/2013/EU RENDELETE

(2013. szeptember 20.)

az általános megjelölések (megnevezések) használatára irányuló kérelmekre vonatkozó szabályok megállapításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 1. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1924/2006/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében az olyan általános megjelölések (megnevezések) esetében, amelyeket hagyományosan élelmiszerfajták vagy italfajták olyan sajátosságának jelzésére használnak, amely hatással lehet az emberi egészségre, az érintett élelmiszer-ipari vállalkozók kérelmére mentesülhetnek az említett rendelet alkalmazása alól.

(2)

Annak biztosítása érdekében, hogy az általános megjelölésre vonatkozó kérelmekkel átlátható módon és ésszerű időn belül foglalkozzanak, az 1924/2006/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a Bizottságnak szabályokat kell elfogadnia és közzétennie a kérelmek készítésére vonatkozóan.

(3)

Ezek a szabályok biztosítják a kérelem oly módon történő összeállítását, hogy az tartalmazzon minden olyan információt, amely a kérelem elbírálásához szükséges. Ezenkívül e szabályoknak lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy az általános megjelölés jellegétől és a kérelmezett eltérés mértékétől függően – amennyiben erre szükség van – kiegészítő információkat kérjen.

(4)

Annak elkerülése érdekében, hogy ugyanarra az általános megjelölésre (megnevezésre) egyszerre több kérelmet nyújtsanak be, helyénvaló engedélyezni, hogy az egyes élelmiszer-ipari ágazatokat képviselő kereskedelmi szövetségek tagjaik nevében kérelmet nyújthassanak be.

(5)

Annak érdekében, hogy egyebek között biztosítani lehessen a fogyasztók magas szintű védelmét, a felhasznált állítások nem lehetnek valótlanok, kétértelműek vagy megtévesztőek. Ugyanez az elv vonatkozik az olyan általános megjelölések (megnevezések) használatára is, amelyek adott esetben hatással lehetnek az emberi egészségre. E célkitűzés megvalósítása érdekében, valamint az arányosság elvével összhangban a nemzeti hatóságoknak – a Bíróság esetjogára is tekintettel – saját ítélőképességükre kell majd hagyatkozniuk annak megítélésekor, hogy hogyan reagálna az átlag fogyasztó egy adott esetben.

(6)

Az általános megjelöléseknek (megnevezéseknek) e rendelet hatálybalépése előtt legalább húsz évig bizonyítottan használatban kellett lenniük a tagállam(ok)ban.

(7)

A Bizottság konzultált a tagállamokkal,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az általános megjelölésre vonatkozó, az 1924/2006/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerinti kérelmeket a mellékletben meghatározott szabályoknak megfelelően kell benyújtani és összeállítani.

2. cikk

Ez az rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 20-án.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO


(1)  HL L 404., 2006.12.30., 9. o.


MELLÉKLET

A.   RÉSZ

A kérelem benyújtása

1.

Az általános megjelölés használata egy vagy több tagállamban is kérelmezhető. A kérelmet egy tagállam nemzeti illetékes hatóságához kell benyújtani (a továbbiakban: fogadó tagállam). Az élelmiszer-ipari vállalkozók azon tagállamok közül választhatják ki a tagállamot, amelyikhez kérelmüket benyújtják, amelyekben az általános megjelölést már használják.

2.

A kérelmet elektronikus úton kell benyújtani az e melléklet B. részében felsorolt valamennyi elemmel együtt. A tagállamok szükség esetén papíralapú másolatot is kérhetnek. A melléklet B. részének 1.5 és 2. pontjában említett adatok esetében nem elegendő csupán egy referenciajegyzéket megadni.

3.

A kérelem beérkezése után a fogadó tagállam nemzeti illetékes hatóságának a feladata, hogy:

a kérelem kézhezvételétől számított 14 napon belül írásban visszaigazolja a kézhezvételt. A visszaigazolásnak tartalmaznia kell a kérelem kézhezvételének időpontját,

haladéktalanul tájékoztassa a Bizottságot oly módon, hogy továbbítja számára a kérelem összefoglalását,

amennyiben szükséges, a teljes kérelmet továbbítja a tagállam(ok)hoz, amely(ek)re vonatkozóan kérelmezik az általános megjelölés használatát (a továbbiakban: érintett tagállam(ok)),

amennyiben az érintett tagállam(ok) úgy véli(k), hogy a kérelem nem tartalmazza a melléklet B. részében előírt adatokat és információkat, arról négy héten belül tájékoztatja/tájékoztatják a fogadó tagállamot.

4.

A fogadó tagállam haladéktalanul, és az érintett tagállam(ok) által rendelkezésre bocsátott információkat is figyelembe véve ellenőrzi, hogy tartalmazza-e a kérelem a melléklet B. részében felsorolt összes információt. Amennyiben a kérelem nem tartalmaz minden, a melléklet B. részében előírt elemet, a fogadó tagállam felkéri a kérelmezőt a szükséges kiegészítő információk benyújtására, tájékoztatva őt az információk benyújtására rendelkezésre álló határidőről.

5.

Egy kérelem érvénytelennek tekintendő azokban az esetekben, amikor a kérelmező nem bocsátja rendelkezésre a fogadó tagállam által kért további információkat. Ilyenkor a fogadó tagállam tájékoztatja a kérelmezőt, a Bizottságot és bármely más érintett tagállamo(ka)t, ismertetve velük azokat az okokat, amelyek alapján a kérelmet érvénytelennek kell tekinteni. A kérelmezőnek lehetőséget kell adni arra, hogy ugyanazt a kérelmet valamely más tagállamban újra benyújtsa, kivéve azt/azokat a tagállamo(ka)t, amelyek számára nem bocsátotta rendelkezésre a kért adatokat.

6.

A fogadó tagállam haladéktalanul továbbítja az érvényes kérelmet a Bizottságnak és valamennyi tagállamnak, majd tájékoztatja erről a kérelmezőt. A Bizottság az érvényes kérelem kézhezvételétől számított 14 napon belül írásban visszaigazolja a fogadó tagállamnak a kézhezvételt.

7.

A fogadó tagállam és az érintett tagállam(ok) az érvényes kérelem hozzájuk való eljuttatásának időpontjától számított hat héten belül véleményt nyilvánítanak a Bizottságnak. Véleményükben meg kell állapítaniuk, hogy az általános megjelölés teljesíti-e az 1924/2006/EK rendelet 1. cikke (4) bekezdése szerinti mentességben való részesülés feltételeit, valamint hogy a kérelmet alátámasztják e a melléklet B. részének 1.3., 1.4. és 1.5. pontjában, illetve adott esetben 2. pontjában említett elemek. Emellett pedig meg kell adniuk a véleményüket alátámasztó indokokat. A véleményeket írásban kell benyújtani. Más tagállamok is benyújthatják a Bizottsághoz a kérelemre vonatkozó véleményüket, ugyanazon határidővel és ugyanazon feltételek mellett.

8.

Egy tagállam által benyújtott érvényes kérelem, valamint a melléklet e részének 7. pontjában említett vélemény(ek) beérkezését követően a Bizottság ésszerű időn belül elindítja az 1924/2006/EK rendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerinti általános megjelölés jóváhagyási eljárását.

B.   RÉSZ

A kérelem tartalma

1.   Kötelező információk

A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

1.1.   A kérelem összefoglalása, amely az alábbiakat tartalmazza:

a kérelmező neve és címe,

a kérelem tárgyát képező általános megjelölés,

azon élelmiszerfajták vagy italfajták rövid leírása, amelyre az általános megjelölés vonatkozik, és

az(ok) a tagállam(ok), amelyek tekintetében a kérelmező kérelmezi az általános megjelölés használat.

1.2.   A kérelmező

A kérelmet benyújtó élelmiszer-ipari vállalkozó és/vagy a kérelmező nevében a Bizottsággal folytatott kommunikációra felhatalmazott személy neve, címe és elérhetősége.

Általános megjelölés engedélyezése iránti kérelmeket kereskedelmi szövetségek is nyújthatnak be tagjaik nevében. Ez esetben a kereskedelmi szövetség nevét, címét és elérhetőségét és/vagy a kérelmező nevében a Bizottsággal folytatott kommunikációra felhatalmazott személy nevét, címét elérhetőségét kell megadni. Kívánatos lenne olyan információk benyújtása, amelyekben a kereskedelmi szövetség tagjai alátámasztják a kérelmet.

1.3.   A kérelem tárgyát képező általános megjelölés

1.

Az általános megjelölés az(ok)on a nyelv(ek)en, amelyeken hagyományosan használják. Az általános megjelölés angol nyelvű leírása, amennyiben szükséges.

2.

Az(ok) a tagállam(ok), amelyekben az általános megjelölést használják.

1.4.   Azok az élelmiszerfajták vagy italfajták, amelyekre az általános megjelölés vonatkozik

1.

Azon élelmiszerfajták vagy italfajták megnevezése, amelyeket azzal az általános megjelöléssel forgalmaznak, amelyekre a kérelem irányul.

2.

Részletes leírás, kiemelve azokat a jellegzetességeket és elemeket, amelyek megkülönböztetik a kérelem tárgyát képező általános megjelöléssel forgalmazott élelmiszerfajtát vagy italfajtát más, ugyanazon élelmiszerfajtákhoz vagy italfajtákhoz tartozó termékektől.

1.5.   Az általános megjelölés használatával kapcsolatos alátámasztó adatok

Vonatkozó bibliográfiai vagy másként ellenőrizhető adatok, amelyek alátámasztják, hogy az általános megjelöléssel ellátott élelmiszerfajták vagy italfajták e rendelet hatálybalépése előtt legalább 20 évig forgalomban voltak az érintett tagállam(ok) piacán.

2.   További, a tagállamok kérésére benyújtandó információk: az általános megjelölés fogyasztók általi megértésével/észlelésével kapcsolatos alátámasztó adatok

Mielőtt a Bizottsághoz továbbítanák a kérelmet, a fogadó tagállam és az érintett tagállamok – amennyiben úgy vélik, hogy a kérelem értékeléséhez erre szükség van – felkérhetik a kérelmezőt arra, hogy a következő információtípusok vonatkozásában további adatokat nyújtson be:

Releváns bizonyítékok vagy információk arra vonatkozóan, miként értik vagy észlelik a fogyasztók azokat a hatásokat, amelyek az általános megjelöléssel járhatnak. Ezeknek az adatoknak ki kell terjedniük arra/azokra a tagállam(ok)ra, amelyekben az általános megjelölést használják.

Releváns bizonyítékok és információk, amelyek bizonyítják, hogy a fogyasztók az általános megjelölést társítják a melléklet e részének 1.4. pontjában említett élelmiszerfajtákkal vagy italfajtákkal.

3.   Bármely további információ (opcionális)


21.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 251/10


A BIZOTTSÁG 908/2013/EU VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2013. szeptember 20.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1),

tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs- és zöldség-, valamint a feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7-i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2) és különösen annak 136. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 20-án.

a Bizottság részéről, az elnök nevében,

Jerzy PLEWA

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2)  HL L 157., 2011.6.15., 1. o.


MELLÉKLET

Az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)

KN-kód

Országkód (1)

Behozatali átalányérték

0702 00 00

MK

47,7

XS

41,5

ZZ

44,6

0707 00 05

MK

46,1

TR

116,3

ZZ

81,2

0709 93 10

TR

130,3

ZZ

130,3

0805 50 10

AR

122,2

CL

109,5

IL

142,1

TR

117,7

UY

111,2

ZA

115,2

ZZ

119,7

0806 10 10

EG

187,8

TR

157,6

ZZ

172,7

0808 10 80

AR

100,6

BA

105,9

BR

78,8

CL

108,3

CN

71,1

NZ

135,9

US

146,0

ZA

116,6

ZZ

107,9

0808 30 90

AR

231,4

CL

29,5

CN

82,5

TR

132,2

ZZ

118,9

0809 30

TR

130,2

ZZ

130,2

0809 40 05

BA

41,0

XS

46,6

ZZ

43,8


(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.


HATÁROZATOK

21.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 251/12


A POLITIKAI ÉS BIZTONSÁGI BIZOTTSÁG EUMM GEORGIA/1/2013 HATÁROZATA

(2013. szeptember 13.)

az Európai Unió grúziai megfigyelő missziója (EUMM Georgia) vezetőjének kinevezéséről

(2013/465/KKBP)

A POLITIKAI ÉS BIZTONSÁGI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 38. cikke harmadik bekezdésére,

tekintettel az Európai Unió grúziai megfigyelő missziójáról (EUMM Georgia) szóló, 2010. augusztus 12-i 2010/452/KKBP tanácsi határozatra (1) és különösen annak 10. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

A Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) a 2010/452/KKBP tanácsi határozat értelmében és a Szerződés 38. cikkével összhangban felhatalmazással rendelkezik, hogy meghozza az Európai Unió grúziai megfigyelő missziójának (EUMM Georgia) politikai ellenőrzésére és stratégiai irányítására vonatkozó megfelelő határozatokat, beleértve a misszióvezető kinevezéséről szóló határozatot is.

(2)

A PBB 2012. szeptember 14-én elfogadta Andrzej TYSZKIEWICZ, az EUMM Georgia vezetője megbízatásának 2013. szeptember 14-ig történő meghosszabbításáról szóló EUMM Georgia/1/2012 határozatot (2).

(3)

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2013. július 24-én javasolta, hogy Toivo KLAAR-t nevezzék ki az EUMM Georgia vezetőjévé a 2013. szeptember 15-től2014. december 14-ig terjedő időszakra,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Politikai és Biztonsági Bizottság Toivo KLAAR-t nevezi ki az Európai Unió grúziai megfigyelő missziójának (EUMM Georgia) vezetőjévé a 2013. szeptember 15-től2014. december 14-ig terjedő időszakra.

2. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 13-án.

a Politikai és Biztonsági Bizottság részéről

az elnök

W. STEVENS


(1)  HL L 213., 2010.8.13., 43. o.

(2)  HL L 257., 2012.9.25., 15. o.


AJÁNLÁSOK

21.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 251/13


A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(2013. szeptember 11.)

a verseny előmozdítását és a szélessávú beruházási környezet javítását célzó következetes megkülönböztetésmentességi kötelezettségekről és költségszámítási módszerekről

(2013/466/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) (keretirányelv) és különösen annak 19. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) és a Hírközlési Bizottság (COCOM) véleményére,

mivel:

(1)

Az innováció ösztönzése, valamint a termelékenység, a foglalkoztatás és a versenyképesség növelése, végső soron pedig a gazdasági növekedés megteremtése és az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében elengedhetetlen az elektronikus hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások uniós belső piacának továbbfejlesztése, különösen nagysebességű internethálózatok kiépítése révén. A Bizottság, a nemzeti szabályozó hatóságok és a BEREC a 2002/21/EK irányelvben meghatározott szabályozási keret (a továbbiakban: szabályozási keret) következetes alkalmazásához szükséges közös megközelítések kidolgozása révén hozzájárul az elektronikus hírközlés belső piacának fejlődéséhez.

(2)

A nagysebességű szélessávú hálózat kiépítése fontos szerepet játszik az uniós beruházások, munkahelyteremtés és az általános gazdasági fellendülés szempontjából. A Bizottság és az Európai Tanács ennélfogva az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezését képező európai digitális menetrend részeként nagyszabású célokat határozott meg a nagysebességű szélessávú hálózat kiépítésére vonatkozóan.

(3)

Az európai digitális menetrend egyik fő célkitűzése az új generációs hozzáférési hálózatok (NGA-hálózatok) kiépítése. Az európai digitális menetrend célja az elkövetkező években szükségessé váló jelentős beruházások támogatása. Ez az ajánlás ösztönözni kívánja az új és fejlett infrastruktúrákra irányuló hatékony beruházást és innovációt, egyúttal pedig elismeri, hogy hosszú távú beruházási ösztönzőként fenn kell tartani a hatékony versenyt. Ez az ajánlás i. a megkülönböztetésmentességre vonatkozó szigorúbb szabályok alkalmazása révén egyenlő feltételeket kíván biztosítani; ii. kiszámítható és állandó, szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat kíván meghatározni a rézkábelhálózatra vonatkozóan; valamint iii. biztosabb körülményeket kíván teremteni, amelyek keretében az NGA-szolgáltatások esetében nem kerülne majd sor szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árak előírására. A jogi és szabályozási kiszámíthatóság ilyen módon történő javítása még inkább elősegítheti a közép- és hosszú távon szükséges beruházásokat.

(4)

A szabályozás kiszámíthatóságának megvalósítása elengedhetetlen az új és fejlett infrastruktúrára irányuló hatékony beruházások és innováció előmozdításához. A hosszabb távon következetes és állandó szabályozás kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a beruházók biztonsággal alakíthassák ki fenntartható üzleti terveiket. A szükséges kiszámíthatóság hosszabb távon, azaz egy adott piaci felülvizsgálat által lefedett időtartamon túl történő biztosítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóságoknak – a szabályozási keret értelmében szabályozói kötelezettségeket előíró intézkedéseikben – a lehető legegyértelműbben tisztázniuk kell, hogy a piaci körülmények előre látható változásai milyen hatást gyakorolhatnak az érintett kötelezettségekre.

(5)

A 2002/21/EK irányelv 7. cikkének értelmében a Bizottságnak bejelentett intézkedéstervezetek értékelése során kiderült, hogy a 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 10. cikke szerinti, megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségeket és 13. cikke szerinti, árellenőrzési és költségszámítási kötelezettségeket Unió-szerte rendkívül következetlenül alkalmazzák a 2007/879/EK bizottsági ajánlásban (3) említett, a hálózati infrastruktúrához való nagykereskedelmi hozzáférés piacára (4. számú piac) és a nagykereskedelmi szélessávú hozzáférés piacára (5. számú piac) nézve.

(6)

A 2002/19/EK irányelv 10. cikkében előírt szabályozási kötelezettségek továbbra is jelentősen eltérnek az Unióban, még ott is, ahol az alapvető piaci problémák hasonlók. Noha az utóbbi időben egyre több nemzeti szabályozó hatóság mérlegeli a megkülönböztetésmentességre vonatkozó általános kötelezettség fő teljesítménymutatók használata és az egyenértékű hozzáférés szigorú biztosítása révén történő részletesebb alkalmazását, a 2002/21/EK irányelv 7. cikke értelmében a Bizottságnak bejelentett vonatkozó intézkedéstervezetek arról tanúskodnak, hogy az egyes nemzeti szabályozó hatóságok megközelítései nagymértékben eltérnek e kötelezettség hatálya, alkalmazása, végrehajtása és a megfelelés nyomon követése tekintetében, különösen a választott egyenértékűségi modellt illetően (ha van egyáltalán ilyen).

(7)

Hasonlóképpen a 2002/19/EK irányelv 13. cikkében a 4. és 5. számú piac hozzáférési árainak meghatározására vonatkozóan előírt szabályozási kötelezettségek jelentős eltéréseket mutatnak a tagállamokban, noha ezeket az eltéréseket a nemzeti körülmények különbségei nem indokolják. A Bizottság e tekintetben következetesen szorgalmazza, hogy a 2002/21/EK irányelv 7. cikke szerint az ellenőrzése alá tartozó nemzeti szabályozó hatóságok i. az egyre jelentősebb beruházásokhoz való hozzáférés (befektetési lépcső) elvének védelme érdekében megfelelő költségszámítási módszereket használjanak, és biztosítsák az azonos értéklánchoz tartozó hozzáférési termékek árának következetes meghatározását; ii. az érintett költségmodell elveit valamennyi vonatkozó beviteli adatra következetesen alkalmazzák; és iii. ismerjék fel annak fontosságát, hogy a hozzáférési árak meghatározásakor korszerű hatékony hálózat költségeit kell alapul venni.

(8)

A nemzeti szabályozó hatóságok e két kötelezettség tekintetében alkalmazott szabályozási megközelítéseit jellemző komoly eltérések akadályozzák az elektronikus hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások belső piacának fejlődését, és ezáltal hátráltatják a gazdaság egésze számára potenciálisan jelentős jóléti előnyök érvényesülését. Ezek az eltérések bizonytalan szabályozási környezetet teremtenek, és következetlenné teszik a hozzáférés szabályozását, ezáltal pedig korlátozzák a méretgazdaságosság megvalósításának lehetőségeit.

(9)

Amennyiben a 4. és/vagy az 5. számú piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató található, a 2002/19/EK irányelvben és különösen annak 8. cikke (4) bekezdésében foglalt elvekkel összhangban megfelelő szabályozói kötelezettségeket kell alkalmazni. Az ezen ajánlásban előírt kötelezettségek ezért a 2002/21/EK és a 2002/19/EK irányelv elveivel összhangban alkalmazandók.

(10)

Ez az ajánlás összhangban áll a 2010/572/EU bizottsági ajánlással (4), és kiindulópontjául a 2010/572/EU ajánlásban előírt szabályozási keretben foglalt konkrét kötelezettségek alkalmazására vonatkozó bizottsági útmutatás szolgál. Az ajánlás részletesebben meghatározza például, hogy milyen esetben nincs szükség a szélessávú NGA-hálózatokhoz való költségalapú nagykereskedelmi hozzáférésre, amint az a 2010/572/EU ajánlás 36. pontjában szerepel, és olyan forgatókönyveket vázol fel, amelyek esetében a versenyt védő előírt biztosítékok alapján a nemzeti szabályozó hatóságok a 2010/572/EU irányelv 25. pontjában foglaltak szerint eltérhetnek a költségalapú NGA-hozzáférés általános elvétől. Az ezen ajánlásban és különösen a (25)–(28), valamint a (49) és (50) preambulumbekezdésben, továbbá az 58. pontban meghatározott elveket ezért mindkét ajánlás értelmezésekor figyelembe kell venni.

(11)

Ez az ajánlás a 2010/572/EU ajánlásban nem szereplő kérdésekre is kitér, úgymint a 2002/19/EK irányelv 10. cikkének következetes alkalmazása és a rézkábelhálózat nagykereskedelmi hozzáférési árainak kiszámításakor alkalmazott következetes megközelítés.

(12)

Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz hozzáférést igénylők számára biztosított valóban egyenlő feltételek kialakításának legfőbb akadálya az értékláncban vertikálisan integrált, jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató (a továbbiakban: jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató) vállalkozásaival, például kiskereskedelmi üzletágával szembeni kedvezőbb elbánás árdiszkrimináció és nem árjellegű megkülönböztetés formájában (például a szolgáltatás minősége, az információkhoz való hozzáférés, késleltetési taktikák, indokolatlan követelmények és a termékek fő jellemzőinek stratégiai kialakítása tekintetében alkalmazott megkülönböztetés). E tekintetben a megkülönböztetésmentességre vonatkozó egyszerű általános kötelezettség alkalmazásával különösen nehéz a nem árjellegű megkülönböztetéssel járó magatartás felismerése és kezelése. A valóban egyenértékű hozzáférést ezért a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségek szigorú alkalmazásával, valamint a megfelelés nyomon követésére és végrehajtására szolgáló hatékony eszközök igénybevételével kell biztosítani.

(13)

A nem árakhoz kapcsolódó megkülönböztető magatartás kezelését és megelőzését illetően a Bizottság tapasztalatai szerint a nemzeti szabályozó hatóságok igen eltérő szabályozási megközelítéseket alkalmaznak. A Bizottság véleménye szerint a megkülönböztetéssel szembeni hatékony védelem elvben a bemeneti termékek egyenértékűségével (EoI) szavatolható a legbiztosabban, mivel a hozzáférést igénylők így pontosan ugyanazokat a szabályozott nagykereskedelmi termékeket – azonos árakon – felhasználva, azonos ügyleti eljárások alkalmazásával vehetik fel a versenyt a jelentős piaci erővel rendelkező, vertikálisan integrált szolgáltató értékláncában szereplő vállalkozásaival. A kimeneti termékek egyenértékűségének (EoO) elképzelésével szemben ezenkívül a bemeneti termékek egyenértékűségének elve alkalmasabb az átláthatóság biztosítására és az információs aszimmetriák problémájának kezelésére.

(14)

A 2002/19/EK irányelv 8. cikkének (4) bekezdése értelmében a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy egy szolgáltató jelentős piaci erővel rendelkezőként történő kijelölésére válaszul előírt szabályozási kötelezettségek az azonosított probléma jellegén alapuljanak, és a 2002/21/EK irányelv 8. cikkének (5) bekezdésében és különösen a 8. cikk (5) bekezdése b) pontjában megállapított célokhoz képest arányosak legyenek. A szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékeknek a bemeneti termékek egyenértékűségén alapuló biztosítása a szükséges rendszerszintű kiigazítások nyomán várhatóan magasabb megfelelési költségekkel jár, mint a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségek kevésbé szigorú formái. A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató emellett bizonyos szinergiák előnyeit nem élvezheti, mivel saját maga is csak azokat a nagykereskedelmi termékeket használhatja, amelyeket versenytársai részére biztosít vagy kínál. E magasabb megfelelési költségeket ugyanakkor a fokozott értékesítési verseny előnyeit figyelembe véve kell értékelni.

(15)

E tekintetben a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra vonatkozó azon követelmény, hogy a meglévő rendszereken a bemeneti termékek egyenértékűségének elve szerint biztosítson létező, rézhálózat-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékeket, a meglévő ellátó- és működéstámogató rendszerek EoI-megfelelőségéhez szükséges újratervezés magas költségei miatt várhatóan nem eredményez majd az arányossági vizsgálat sikeres teljesítéséhez elegendő nettó hasznot. Ezzel szemben az a követelmény, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató NGA-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékeket biztosítson – amelyeket az új rendszerek esetében gyakran biztosítanak – a bemeneti termékek egyenértékűségének elve szerint, várhatóan elegendő nettó hasznot eredményez, és így arányos lesz, az új rendszerek EoI-megfelelőségének biztosításához szükséges alacsonyabb növekményes megfelelési költségnek köszönhetően. Értékesítési részlegeinek új bemeneti termékekkel történő ellátását megelőzően a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatónak a bemeneti termékek egyenértékűségének elvét arányos költségráfordítással tudnia kell érvényesíteni az új termékek tervezési szakaszában.

(16)

A potenciálisan magas megfelelési költségekre tekintettel aránytalan lehet az a követelmény, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató az értéklánc valamennyi szintjén alkalmazza a bemeneti termékek egyenértékűségének elvét. A nemzeti szabályozó hatóságoknak ezért elsőként meg kell határozniuk azt a szintet, ahol saját nemzeti körülményeiket figyelembe véve az említett elv kötelező alkalmazása a legnagyobb előnyt biztosítaná a verseny és az innováció számára, majd fel kell mérniük, hogy más szinteken is megfelelő és arányos-e az EoI előírása. Mivel a bemeneti termékek egyenértékűségének elve felgyorsítja a kiskereskedelmi piaci innovációt, ezt az elképzelést elvben azon a legalsóbb hálózati szinten kell bevezetni, ahol a verseny hatékony és hosszú távon fenntartható lesz. Azokban a tagállamokban, ahol sok kisméretű, jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató tevékenykedik, az EoI előírása e szolgáltatók számára aránytalan lehet.

(17)

Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok megállapítják, hogy a szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékek EoI-alapú biztosítására vonatkozó kötelezettség aránytalan, a kimeneti termékek egyenértékűségén alapuló modellt kell alkalmazni, amely biztosítja, hogy az alternatív szolgáltatók részére kínált nagykereskedelmi bemeneti termékek – noha nem azonos rendszereket és folyamatokat alkalmaznak – működésük és áruk tekintetében hasonlók legyenek a jelentős piaci erővel rendelkező, vertikálisan integrált szolgáltató által felhasznált termékekkel.

(18)

A 2002/21/EK irányelv 6. és 7. cikkével összhangban, a bemeneti termékek egyenértékűségének megfelelő, indokolt és arányos esetben, illetve konzultációt követően történő előírására vonatkozó döntés a 2002/19/EK irányelv 10. cikke szerinti, megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség, amely nem érinti i. a 2002/19/EK irányelv 13a. cikke szerinti funkcionális szétválasztás kötelezettségének lehetséges előírását abban az esetben, ha a nemzeti szabályozó hatóság megállapítja, hogy a megfelelő kötelezettségekkel (többek között a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségekkel, például az EoI-val) nem sikerült megvalósítani a tényleges versenyt; ii. a 2002/19/EK irányelv 13b. cikkével összhangban végzett önkéntes szétválasztást; és iii. az „optika a lakásig” (FTTH-) hálózatoknak a 2010/572/EU ajánlás 28. pontjában javasolt közös telepítése által ellátott területen meglévő versenyfeltételek elemzését.

(19)

A mennyiségi kedvezmények és a hosszú távú hozzáférési árakra vonatkozó megállapodások az NGA-beruházások előmozdításának fontos eszközei, különösen a fogyasztói előfizetések alacsony számával jellemzett területeken, és összehangolhatók a bemeneti és a kimeneti termékek egyenértékűségén alapuló megközelítéssel. Ugyanakkor hatékony versenytárs piaci belépésének lehetővé tétele érdekében a nemzeti szabályozó hatóság csak akkor fogadhatja el a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató saját értékláncában szereplő vállalkozásainak, például kiskereskedelmi üzletágának nyújtott mennyiségi kedvezményeket, ha azok nem haladják meg a hozzáférés külső igénylőinek jóhiszeműen kínált legnagyobb mennyiségi kedvezményt. Hasonlóképpen, a nemzeti szabályozó hatóságok csak akkor fogadhatják el a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által saját értékláncában szereplő vállalkozásaival, például a kiskereskedelmi üzletággal kötött, hosszú távú hozzáférési árakra vonatkozó megállapodásokat, ha azok kedvezményösszege nem haladja meg a hozzáférés külső igénylői számára a hosszú távú hozzáférés tekintetében jóhiszeműen biztosított legnagyobb kedvezményt.

(20)

A nemzeti szabályozó hatóság által előírt pontos egyenértékűségi elképzeléstől függetlenül, ha a nemzeti szabályozó hatóság úgy dönt, hogy a 2002/19/EK irányelv 10. cikke szerinti, megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség megfelelő, arányos és objektíven indokolt, fontos egyenlő feltételekkel biztosítani, hogy más hozzáférést igénylők a rendelkezésükre bocsátott szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékek alapján műszakilag megkettőzhessék a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kiskereskedelmi ajánlatát. Noha a nemzeti szabályozó hatóságok nem kötelesek részletesen előírni az érintett nagykereskedelmi hozzáférési termékek pontos kialakítását, új kiskereskedelmi szolgáltatások vagy csomagok esetében biztosítaniuk kell műszaki megkettőzhetőségi vizsgálat elvégzését, és ennek során több tényező megvizsgálását.

(21)

A műszaki megkettőzhetőségi vizsgálat elvégzése vagy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által végzett vizsgálat eredményeinek értékelése során a nemzeti szabályozó hatóságoknak egyúttal figyelembe kell venniük az értékesítési piac új ajánlat révén történő kisajátításának kockázatát és az innovációra gyakorolt hatásokat. Az érintett nagykereskedelmi hozzáférési terméknek például ésszerű idővel azelőtt a hozzáférést igénylők rendelkezésére kell állnia, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató bevezetné az annak megfelelő kiskereskedelmi ajánlatát, elkerülve ezáltal, hogy utóbbi szolgáltató az időzítésből fakadó előnyökre tegyen szert, figyelembe véve, hogy egy hatékony alternatív szolgáltatónak versenyképes új kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtásához ki kell tudnia dolgozni és át kell tudnia alakítani saját rendszereit és folyamatait.

(22)

Tekintettel a műszaki megkettőzhetőség biztosításának a verseny szempontjából vett jelentőségére, elengedhetetlen, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szabályozott szolgáltató még bevezetésük előtt, majd azt követően folyamatosan gondoskodjon az új kiskereskedelmi ajánlatok műszaki megkettőzhetőségéről. A műszaki megkettőzhetőségi vizsgálat ennélfogva új kiskereskedelmi ajánlat bevezetése előtt és azt követően is végezhető attól függően, hogy a nemzeti szabályozó hatóság szerint az mikor indokolt. Ha például a nemzeti szabályozó hatóság a nemzeti jogban előírt titoktartási szabályok miatt nem tudja nyilvánosságra hozni a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató üzleti adatait, dönthet úgy, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatások bevezetése után végzi el a műszaki megkettőzhetőségi vizsgálatot.

(23)

Tekintettel a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által saját részére nyújtott és a hozzáférés külső igénylői számára általa biztosított szolgáltatások minőségének összehasonlításával kapcsolatos átláthatóság hiányára, gyakran nehéz a megkülönböztető magatartás felismerése, és ennélfogva a megkülönböztetésmentesség 2002/19/EK irányelv 10. cikkének megfelelő végrehajtása. A fő teljesítménymutatók a legmegfelelőbb eszközök, amelyek segítségével feltárható a potenciálisan megkülönböztető viselkedés, és javítható a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési termékeinek nyújtásával és minőségével kapcsolatos átláthatóság az érintett piacokon. Az átláthatóság növelése és a piaci bizalom erősítése érdekében a nemzeti szabályozó hatóságok megfelelő ágazati fórumok révén ösztönözhetik a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató és a hozzáférés külső igénylői közötti, a fő teljesítménymutatókat részletesen meghatározó megállapodásokat, és biztosíthatják, hogy e fő teljesítménymutatók ellenőrzésének és közzétételének módja lehetővé tegye a potenciálisan megkülönböztető magatartás korai felismerését. A fő teljesítménymutatóknak kapcsolódniuk kell az ellátási ciklus fő tevékenységeihez, felölelve annak valamennyi szakaszát, azaz a rendelési folyamatot, a szolgáltatás nyújtását vagy biztosítását, a szolgáltatás minőségét, ideértve a hibákat és a hibaelhárítási időt, valamint a hozzáférést igénylők különböző szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékek közötti migrációját.

(24)

A megkülönböztetésmentesség teljes körű biztosítása érdekében a fő teljesítménymutatókat szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokkal és szolgáltatási szintre vonatkozó garanciákkal kell kiegészíteni. A kötelező szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások biztosítják, hogy a hozzáférést igénylők általuk elfogadott minőségi szolgáltatásban részesüljenek, míg a kapcsolódó szolgáltatási szintre vonatkozó garanciák alkalmazása visszatartó erővel bír a megkülönböztető magatartás tekintetében. A nemzeti szabályozó hatóságoknak szorosan közre kell működniük a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások kidolgozásában, például olyan módon, hogy jóváhagyják a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által szabályozási referenciaajánlat részeként kidolgozott szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodást.

(25)

Az a költségszámítási módszer, amelynek eredményeképpen a hozzáférési árak a lehető legnagyobb mértékben megegyeznek egy ténylegesen versenyalapú piacon elvárt árakkal, eleget tesz a szabályozási keret céljainak. Ennek a költségszámítási módszernek korszerű, hatékony hálózaton kell alapulnia, az egyértelmű beruházási keret biztosítása érdekében tükröznie kell a hosszabb távon állandó és kiszámítható, nagykereskedelmi rézhálózat-hozzáférési árak iránti igényt, valamint alkalmasnak kell lennie költségalapú nagykereskedelmi rézhálózat-hozzáférési árak meghatározására, amelyek az NGA-szolgáltatások esetében árkorlátozó tényezőként működnek, és megfelelően és következetesen kezelik a rézhálózatról az NGA-hálózatokra történő áttérés nyomán csökkenő mennyiségek hatását, azaz megelőzik a rézhálózathoz való nagykereskedelmi hozzáférési árak mesterséges növekedését, amelyre ellenkező esetben az ügyfeleknek a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató NGA-hálózatára való áttérése következtében sor kerülne.

(26)

A költségszámítási módszer egyik központi elve a költségmegtérülés. Ez biztosítja, hogy a szolgáltatók fedezni tudják a ténylegesen felmerült költségeket, és befektetett tőkéjük megfelelően megtérüljön.

(27)

A megfelelő „építeni vagy vásárolni” jelzést közvetítő költségszámítási módszer megfelelő egyensúlyt teremt a hatékony piacra lépés, valamint az elégséges beruházási ösztönzők, különösen az NGA-hálózatok kiépítésére, és ezáltal új, gyorsabb és jobb minőségű szélessávú szolgáltatások biztosítására irányuló ösztönzők között.

(28)

Az ajánlott költségszámítási módszernek szavatolnia kell az Unión belül az átláthatóságot és a következetességet. Biztosítania kell ezenfelül, hogy a sajátos nemzeti körülmények egységes modellezési megközelítésben tükröződjenek.

(29)

A szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatások árainak meghatározásakor e célkitűzéseknek leginkább az „alulról építkező, hosszú távú növekményes költségek plusz” (BU LRIC+) elnevezésű költségszámítási módszer felel meg. Ez a módszer a növekményes tőkét (a meg nem térülő költségeket is beleértve) és a feltételezett, hatékony szolgáltató által az összes hozzáférési szolgáltatás nyújtása során viselt működési költségeket modellezi, kiegészítve ezt a közös költségek szigorú megtérülésére vonatkozó haszonkulccsal. A BU LRIC+ módszer ezért a ténylegesen felmerült összes költség megtérülését lehetővé teszi.

(30)

A BU LRIC+ módszer előremutató jelleggel (azaz korszerű technológiák, a várható kereslet stb. alapján) számítja ki azokat az aktuális költségeket, amelyek egy hatékony hálózatüzemeltetőnél a jelenben a valamennyi kívánt szolgáltatás nyújtására képes korszerű hálózat építése során felmerülnének. A BU LRIC+ ennélfogva megfelelően és hatékonyan jelzi a piacra lépés feltételeit.

(31)

Amennyiben a kábel-, optikai (FttX) és kisebb mértékben a mobilhálózatok (különösen a Long Term Evolution vagy LTE mobilhálózatok) rézhálózatokkal állnak versenyben, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók e konkurenciaveszély kiküszöbölése érdekében korszerűsítik rézhálózataikat és fokozatosan NGA-hálózatokkal váltják fel azokat. Ennélfogva, mivel ma egyetlen szolgáltató sem építene kizárólag rézhálózatot, ezért a BU LRIC+ módszer egy korszerű, hatékony NGA-hálózat kiépítésének aktuális költségeit számítja ki.

(32)

Egy ilyen hatékony NGA-hálózat a nemzeti körülményektől függően teljesen vagy részben optikai elemekből állna, és képesnek kellene lennie az európai digitális menetrend sávszélességre, lefedettségre és elterjedésre vonatkozó céljainak elérésére.

(33)

Az ilyen NGA-hálózati eszközök értékének aktuális költségen történő meghatározása tükrözi a leginkább az alapvető versenyfolyamatot és különösen az eszközök megkettőzhetőségét.

(34)

Az olyan eszközöktől eltérően, mint a műszaki berendezések és az átviteli közeg (például optikai szál), az elektronikus hírközlési építmények (például szerelőaknák, árkok és tartóoszlopok) esetében kicsi a megkettőzhetőség valószínűsége. A technológiai változás, valamint a verseny és a kiskereskedelmi kereslet szintje várhatóan nem teszi majd lehetővé, hogy alternatív szolgáltatók párhuzamos elektronikus hírközlési építményeket telepítsenek, legalábbis ott, ahol a meglévő elektronikus hírközlési építmények eszközei újra felhasználhatók az NGA-hálózat kiépítéséhez.

(35)

Az ajánlott költségszámítási módszerben az újrahasználható meglévő elektronikus hírközlési építmények által megtestesített szabályozott eszközalap (RAB) értékét az aktuális költségek alapján határozzák meg, figyelembe véve az eszközök eltelt hasznos élettartamát, és ezáltal a jelentős piaci erővel rendelkező szabályozott szolgáltató számára már megtérült költségeket. Ez a megközelítés a piacra való belépés tekintetében hatékony jelzést közvetít az építésre vagy vásárlásra irányuló döntésekhez, és elkerüli az újrahasználható meglévő elektronikus hírközlési építmények költségeinek túlzott megtérülési kockázatát. A túlzott költségmegtérülést a hatékony piacra lépés biztosítása és a beruházási ösztönzők fenntartása nem indokolná, mivel az építési lehetőség ezen eszközkategória esetében gazdaságilag nem megvalósítható.

(36)

Az újrahasználható meglévő elektronikus hírközlési építmények által megtestesített kezdeti szabályozott eszközalapot az indexálási módszer alkalmazásával számítanák ki. Ez a módszer gyakorlatias jellege, megbízhatósága és átláthatósága miatt részesül előnyben. A módszer a korábbi kiadási, halmozott értékcsökkenési és eszközeladási adatokat veszi alapul, amennyiben azok a jelentős piaci erővel rendelkező szabályozott szolgáltató törvényben és jogszabályban előírt pénzügyi nyilvántartásaiban és beszámolóiban szerepelnek, valamint egy nyilvános árindexet, például a kiskereskedelmi árindexet.

(37)

Az újrahasználható meglévő elektronikus hírközlési építményeknek megfelelő kezdeti szabályozott eszközalapot ezért a jogszabályban előírt könyv szerinti értéken határoznák meg, amelyből levonják a számítás időpontjában érvényes halmozott értékcsökkenést, és megfelelő árindexszel, például a kiskereskedelmi árindexszel indexálják.

(38)

A kezdeti szabályozott eszközalapot ezután zárolják és átviszik a következő szabályozási időszakra. A kezdeti szabályozott eszközalap zárolása biztosítja, hogy a nem megkettőzhető, újrahasználható meglévő elektronikus hírközlési építmény teljes értékcsökkenését követően ez az eszköz a továbbiakban ne képezze részét a szabályozott eszközalapnak, és ennélfogva ne jelentsen költséget a hozzáférést igénylő, illetve a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára sem. Ez a megközelítés a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató megfelelő díjazását is biztosítaná, ezzel egyidejűleg pedig idővel szabályozási biztonságot teremtene a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató és a hozzáférést igénylők számára.

(39)

Az ügyfelek kábel-, optikai- és/vagy mobilhálózatokba irányuló migrációja nyomán folyamatosan csökken az aktív rézvezetékek száma. A réz- és NGA-hálózati hozzáférési termékeket felölelő egyetlen hatékony NGA-hálózat modelljének kialakításával semlegesíthető a rézhálózat modellezésekor felmerülő inflációs mennyiségi hatás, ahol az állandó hálózati költségeket egyre csökkenő számú aktív rézvezeték között osztják el. Az előbbi modell az NGA-hálózat kiépítése és az arra történő váltás nyomán lehetővé teszi a forgalmi mennyiség fokozatos átvitelét a rézhálózatról az NGA-hálózatra. Csak a költségmodellben nem szereplő másfajta infrastruktúrákra (például kábel- vagy mobilhálózatra) átháruló forgalom növeli az egységköltségeket.

(40)

A technológiasemlegesség elvére és az eltérő nemzeti körülményekre figyelemmel a nemzeti szabályozó hatóságok számára bizonyos mértékű rugalmasságot kell biztosítani az ilyen korszerű, hatékony NGA-hálózat modelljének kialakításához. Az NGA-hálózat ennélfogva a hálózatot kiépítő üzemeltetők számára elérhető különféle hozzáférési technológiák és hálózati topológiák bármelyikén alapulhat.

(41)

Az FttH-hálózat, az FttC-hálózat vagy ezek kombinációja korszerű, hatékony NGA-hálózatnak tekinthető. E megközelítés értelmében az NGA-hálózatra vonatkozóan kiszámított költséget a rézhálózat eltérő jellemzőinek figyelembevételével kell kiigazítani. Ehhez becslést kell készíteni az NGA-alapú hozzáférési termék és a kizárólag rézalapú hozzáférési termék költségének különbözetéről olyan módon, hogy a rézhálózati hozzáférés nagykereskedelmi árának meghatározásához elvégzik az NGA-modellen a szükséges hálózattervezési módosításokat. Az eszközök hasznos élettartamának modellezett FttC-hálózat esetében történő meghatározásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak célszerű figyelembe venniük a különböző hálózati elemek várható technológiai és hálózati fejlesztéseit.

(42)

Amennyiben a modellezendő NGA-hálózat topológiája olyan mértékben eltér a rézhálózatétól, hogy az NGA-modellen belüli tervezési módosítások nem lehetségesek, a nemzeti szabályozó hatóságok a rézhálózat hozzáférési költségének meghatározásához elkészíthetik átfedő NGA-hálózat modelljét is, ahol két párhuzamos (egy réz- és egy optikai, akár FttH-, akár FttC-) hálózat bizonyos mértékben osztozik az elektronikus hírközlési építmények hálózatán. E megközelítés révén az elektronikus hírközlési építményekhez kapcsolódó inflációs mennyiségi hatást semlegesítené, hogy a modellezett réz- és optikai hálózatok megosztva használnák az említett építményeket. Ennélfogva a hozzáférési hálózat költségeinek legnagyobb részét kitevő eszközök egységköltsége nem változna.

(43)

Kellően hosszú átmeneti időszakra van szükség a felesleges zavarok elkerülése és az állandó és átlátható szabályozási megközelítés biztosítása érdekében. Mivel a nemzeti szabályozó hatóságoknak végre kell hajtaniuk az ajánlott költségszámítási módszert, és ezért a szolgáltatóknak ennek megfelelően módosítaniuk kell üzleti tervüket, indokolt 2016. december 31-ig tartó átmeneti időszakot előírni. A nemzeti szabályozó hatóságok nem kötelesek fenntartani a rézhálózathoz való hozzáférés nagykereskedelmi árainak kiszámítására szolgáló költségmodelleket abban az esetben, ha nincs előzetes árszabályozás, például az ilyen szolgáltatások iránti kereslet hiánya esetén.

(44)

Az átlátható és kiszámítható szabályozás elvével, valamint az árstabilitás biztosításának szükségességével összhangban a Bizottság olyan ársávot határoz meg, amelyen belül előrejelzése szerint a helyi átengedett rézhurok bérlésének teljes havi átlagos uniós hozzáférési ára (adók nélkül) az ajánlott költségszámítási módszer alkalmazásakor várhatóan alakul.

(45)

Az ársáv elsődleges szerepe az, hogy iránymutatást nyújtson a nemzeti szabályozó hatóságoknak a költségszámítási módszer végrehajtása során, hogy eleget tegyenek a rézhálózathoz való hozzáférési árak stabilitására és kiszámíthatóságára irányuló, az ajánlásban foglalt átfogó célkitűzésnek. Amennyiben ezen ajánlás hatálybalépésekor a helyi rézhurok átengedésének szabályozott havi hozzáférési árai bizonyos tagállamokban kívül esnek ezen az ársávon, az ajánlott költségszámítási módszert az említett tagállamokban végrehajtó nemzeti szabályozó hatóságoknak ezt mielőbb meg kell tenniük. Ehhez fel kell mérniük, hogy az ajánlott költségszámítási módszer szükségessé tesz-e fokozatos árkiigazításokat 2016. december 31-ig, különösen azokban a tagállamokban, ahol a hozzáférési árak jelenleg nem költségalapúak, és ahol ennélfogva várhatóan jelentősebb árkiigazításokra lesz szükség. A kételyek elkerülése érdekében az ajánlás nem kötelezi a nemzeti szabályozó hatóságokat az ársávon belüli hozzáférési árak előírására, amennyiben az említett hatóság alkalmazza az ajánlott költségszámítási módszert vagy a 40. pont szerint használt módszert.

(46)

A hozzáférési árak stabilnak tekinthetők még akkor is, ha nominális értéken bizonyos tendenciát követnek. Az érintett időszakban ugyanakkor nem ingadozhatnak jelentősen, mert csak így maradnak kiszámíthatók.

(47)

Az átlátható és kiszámítható szabályozás elvével, valamint az árstabilitás biztosításának szükségességével összhangban az ajánlott költségszámítási módszertől eltérő, jelenleg alkalmazott módszerek szintén eleget tehetnek a 40. pontban foglalt feltételeknek. Ezen elv egyes tagállamokra való alkalmazását eseti alapon kell megvizsgálni, és ahhoz, hogy e vizsgálat időben megtörténjen, a Bizottságnak, a BEREC-nek és a többi nemzeti szabályozó hatóságnak 2016. december 31. előtt meg kell kapnia a bejelentést.

(48)

Kivételes esetekben előfordulhat, hogy a szűkös erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságoknak 2016 után további átmeneti időszakra van szükségük az ajánlott költségmodell elkészítéséhez. Ilyen esetben a nemzeti szabályozó hatóságnak mérlegelnie kell olyan referenciaértéken alapuló ideiglenes árak meghatározását, amely csak a nemzeti szabályozó hatóságok által az ezen ajánlás feltételeivel összhangban előírt hozzáférési díjak átlagát veszi figyelembe. Az érintett nemzeti szabályozó hatóságok az átmeneti időszakban gyakorlati támogatást és iránymutatást kérhetnek a BEREC-től az ilyen erőforráshiány leküzdéséhez és különösen az ajánlott költségszámítási módszer végrehajtása költségeinek előteremtéséhez.

(49)

A rendkívül nagy sebességű szélessávú szolgáltatások nyújtása iránti kereslettel kapcsolatos jelenlegi bizonytalanság miatt – a 2002/21/EK irányelv 8. cikke (5) bekezdésének d) pontjával összhangban a hatékony beruházások és újítások előmozdítása érdekében – az NGA-hálózatokba beruházó szolgáltatók számára bizonyos mértékű rugalmasságot kell biztosítani az árképzés terén, hogy tesztelhessék az árakat, és megfelelő penetrációs árképzést folytathassanak. A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók és a hozzáférést igénylők így bizonyos beruházási kockázatokat közösen viselhetnének annak köszönhetően, hogy a hozzáférést igénylő kötelezettségvállalásának mértékétől függően több nagykereskedelmi hozzáférési árat különböztetnének meg. Ennek eredményeképpen csökkenhetnek a mennyiségi garanciákat tartalmazó hosszú távú megállapodásokban foglalt árak, amelyekben így tükröződhet, hogy a hozzáférést igénylők átvállalják a bizonytalan keresletből fakadó kockázatok egy részét. Nagykereskedelmi szinten a rugalmas árképzés ahhoz is szükséges, hogy a hozzáférés igénylője és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kiskereskedelmi üzletága egyaránt differenciált árakat vezessen be a szélessávú kiskereskedelmi piacon annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegyék a fogyasztói preferenciákat, és előmozdítsák a rendkívül nagy sebességű szélessávú szolgáltatások elterjedését.

(50)

A 48–57. ponttal összhangban ahhoz, hogy az ilyen rugalmas árképzés ne vezessen túlzottan magas árakhoz azokon a piacokon, ahol jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató működik, azt a versenyt védő további biztosítékoknak kell kísérniük. E célból a megkülönböztetésmentességre vonatkozó szigorúbb kötelezettséget, azaz a bemeneti termékek egyenértékűségének elvét és a műszaki megkettőzhetőséget az értékesített termékek gazdasági megkettőzhetőségére vonatkozó garanciával, valamint a rézhálózat nagykereskedelmi hozzáférési termékeinek árszabályozásával kell kiegészíteni.

(51)

Az átláthatóság biztosítása és a szélessávú NGA-hálózatok beruházási környezete és a versenyfeltételek alakulásának egyszerűbb nyomon követése érdekében a nemzeti szabályozó hatóságoknak fel kell kérniük a szolgáltatókat arra, hogy többek között beruházási terveik és az NGA-hálózat kiépítésére vonatkozó terveik tekintetében rendszeresen naprakész tájékoztatást adjanak az illetékes nemzeti szabályozó hatóságnak. Az ilyen nyomonkövetési intézkedések eredményei kiindulópontként szolgálnak majd a BEREC és a Bizottság szakértőinek a (69) preambulumbekezdésben említett, erre a célra létrejött hálózata által végzett nyomon követéshez is.

(52)

Az ilyen körülmények között alkalmazott rugalmas árképzés előnyeire tekintettel az ajánlott megközelítés értelmében az NGA-alapú passzív nagykereskedelmi bemeneti termékek vagy az azokkal egyenértékű funkciókat biztosító nem fizikai vagy virtuális, NGA-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékek kellően korlátozottnak minősülnek (azaz úgy tekinthető, hogy az árvonatkozású versenypolitikai problémákat hatékonyan kezelik), ha: i. az infrastruktúraversenyből eredő igazolható kiskereskedelmi árkorlátozó hatás vagy a rézhálózat költségalapú nagykereskedelmi hozzáférési áraiból származó árkorlátozó tényező érvényesül; ii. bevezették az előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálatot azokra az esetekre, amikor nagykereskedelmi árszabályozás nem alkalmazható; és iii. kötelező a nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatásokat a bemeneti termékek egyenértékűségének elve szerint nyújtani. Ez azt jelenti, hogy a bemeneti termékek egyenértékűségének alkalmazásakor, és ha a nemzeti szabályozó hatóságok úgy ítélik meg, hogy léteznek a versenyt védő fenti biztosítékok, a hatóságoknak nem kell szabályozott hozzáférési árakat előírniuk ezen NGA-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékekre vonatkozóan.

(53)

Az aktív nagykereskedelmi bemeneti NGA-termékek esetében akkor léteznek a versenyt védő megfelelő biztosítékok, ha a hozzáférést igénylők a hálózati infrastruktúrához való hozzáféréskor a bemeneti termékek egyenértékűségének elve szerint biztosított beszerzési piaci termékekre támaszkodhatnak (például hozzáférés átengedése vagy virtuális átengedése), feltéve, hogy az ilyen beszerzési termékek tényleges elterjedése vagy alternatív infrastruktúrák jelenléte igazolható kiskereskedelmi árkorlátozó hatással bír, és ezért nagykereskedelmi szinten további biztosítékokra nincs szükség.

(54)

Ez az igazolható kiskereskedelmi árkorlátozó hatás nem kellően erős annak megállapításához, hogy az érintett nagykereskedelmi piacon hatékony verseny folyik, és egyetlen szolgáltató sem rendelkezik jelentős piaci erővel. A kiskereskedelmi árkorlát ugyanakkor megakadályozza, hogy a nagykereskedelmi szinten jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató túlságosan magas kiskereskedelmi árakat határozzon meg.

(55)

Az NGA-hálózatokra vonatkozó szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árak 48. és 49. pont szerinti hiánya vagy visszavonása nem érinti az ezen ajánlásban foglalt előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat során megállapított elégtelen árkülönbözet kezelése céljából hozott azon intézkedéseket, amelyek célja a verseny védelme azokban az esetekben, amikor a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra nem alkalmazandó nagykereskedelmi árszabályozás.

(56)

Amennyiben a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által a megörökölt hozzáférési hálózaton kínált termék az NGA-termékre már nem gyakorol igazolható kiskereskedelmi árkorlátozó hatást (például a rézhálózatról való áttérés után), az elvben helyettesíthető azonos termékjellemzőkkel kialakított, NGA-alapú termékkel. A tervek szerint ugyanakkor a közeljövőben vagy 2020 előtt nem lesz szükség ilyen NGA-alapú árrögzítő tényezőre.

(57)

A nemzeti szabályozó hatóságnak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóval és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően ki kell dolgoznia a bemeneti termékek egyenértékűségének végrehajtási folyamatát. Az elfogadott intézkedésnek részét kell, hogy képezze az érintett hozzáférési termékek tekintetében a bemeneti termékek egyenértékűségének teljes körű végrehajtásához szükséges főbb szakaszokat ismertető részletes ütemterv.

(58)

A megkülönböztetésmentességet célzó intézkedések időszerű végrehajtása iránti határozott elkötelezettségből fakadó előnyök kellő biztosítékként szolgálnak ahhoz, hogy lehetővé tegyék az ütemterv teljes körű végrehajtását megelőző rugalmas árképzést, és közvetlen kedvező hatást gyakorolhatnak a beruházási ösztönzőkre. A verseny védelme és különösen a meglévő hozzáférési megállapodások felbomlási kockázatának megelőzése érdekében másrészről a nemzeti szabályozó hatóságok számára bizonyos mérlegelési jogkört kell biztosítani a rugalmas árképzés végrehajtásának ütemezéséhez.

(59)

Arra az esetre, ha a jelentős piaci erővel rendelkező szabályozott szolgáltató nem teljesíti az ütemtervben foglalt kötelezettségvállalásait, visszatartó erejű következményekről kell rendelkezni. Különösen az ütemtervben szereplő egy vagy több szakasz teljesítésének hiánya esetén vissza kell vonni a bemeneti termékek egyenértékűségének alkalmazására vonatkozó feltételezést, ezen ajánlás 51. pontjának megfelelően. Ennek eredményeképpen a továbbiakban nem teljesülnek az NGA-hálózatokra vonatkozó szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árak előírásának vagy fenntartásának elengedéséhez szükséges megkülönböztetésmentességi feltételek, és ennek nyomán ismét be kell vezetni szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat, vagy a nemzeti szabályozó hatóságnak saját hatáskörében eljárva a szabályozási kerettel összhangban álló szankciókat kell kiszabnia.

(60)

A nemzeti szabályozó hatóság a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség teljesítésének 54. pont szerinti elmulasztását követően akkor írhat elő szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat új piacelemzés követelménye nélkül, ha ez a lehetséges következmény az előzetesen bejelentett intézkedés részét képezi, és a nemzeti szabályozó hatóság eredeti piacelemzésének alapjául szolgáló piaci adatok nem módosultak lényegesen. Az új piacelemzés elvégzésére vonatkozó követelmény hiánya nem érinti a kötelezettségek módosításainak a 7. cikk szerinti eljárásnak megfelelő bejelentésével kapcsolatos kötelezettséget.

(61)

Annak meghatározása érdekében, hogy a hozzáférés alternatív igénylői a rendelkezésre álló szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékekkel képesek-e gazdaságilag megkettőzni a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által kínált értékesítési ajánlatot, a nemzeti szabályozó hatóságnak – amennyiben nagykereskedelmi árszabályozás nem alkalmazandó – gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálatot kell végeznie.

(62)

Az NGA-alapú kiskereskedelmi szolgáltatások iránti jelenlegi keresletet övező bizonytalanságokra tekintettel azok a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók, akiknek NGA-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékei nem tartoznak a szabályozott hozzáférési árak hatálya alá, az ilyen NGA-alapú kiskereskedelmi szolgáltatások iránti kiskereskedelmi kereslet ösztönzése érdekében penetrációs árképzési stratégiákat alkalmazhatnak. A gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat, valamint a verseny védelme érdekében bevezetett többi biztosíték, például a bemeneti termékek egyenértékűsége, a műszaki megkettőzhetőségi vizsgálat és a rézhálózat kiskereskedelmi árainak a rézhálózati árkorlátozó tényező vagy alternatív infrastruktúrák nyomán történő, igazolható korlátozása együttesen azt hivatottak biztosítani, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató ne éljen vissza ezzel a rugalmas árképzéssel a (potenciális) versenytársak piacról való kiszorítása céljából. A II. mellékletben foglalt iránymutatás csak az 56. pont alkalmazására vonatkozik.

(63)

Ez a vizsgálat nem érinti a Bizottság és/vagy az illetékes nemzeti hatóságok által a versenyjog szabályainak megfelelően alkalmazott utólagos árpréstesztet. A nemzeti szabályozó hatóságok a szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékek esetében ezenkívül előzetes árpréstesztet is alkalmazhatnak annak biztosítása érdekében, hogy a rézhálózat-alapú hozzáférési termékek nagykereskedelmi hozzáférési ára ne akadályozza a kiskereskedelmi szintű versenyt, valamint hogy megfelelő gazdasági teret biztosítsanak a rézhálózathoz való hozzáférést lehetővé tevő különböző bemeneti termékek számára. A meglévő rézhálózat-alapú bemeneti termékek esetében ugyanakkor a piac érettsége és a rézhálózat-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékekre általánosan alkalmazandó költségalapú megközelítés miatt a penetrációs árképzési stratégiák nem vehetők igénybe.

(64)

A nemzeti szabályozó hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kiskereskedelmi ára és az NGA-alapú nagykereskedelmi bemeneti termék ára közötti különbözet fedezze növekményes downstream (az értéklánc fogyasztóhoz közelebbi szintjein viselt) költségeket és a közös költségek ésszerű hányadát. Amennyiben a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató esetében nem alkalmazandó nagykereskedelmi árszabályozás az NGA-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékekre vonatkozóan, és amennyiben ezen ajánlással összhangban a versenyt védő további biztosítékokat alkalmaznak, a gazdasági megkettőzhetőség hiánya annak szemléltetésével bizonyítható, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató saját kiskereskedelmi értékesítési üzletága a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató beszerzési üzemeltetési üzletága által az előbbi üzletág versenytársaitól kért beszerzési árak alapján nem tudna jövedelmező kereskedelmet folytatni („egyenlően hatékony szolgáltató” teszt). Az egyenlően hatékony szolgáltató elvének alkalmazása lehetővé teszi a nemzeti szabályozó hatóságok számára a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók NGA-hálózatokra irányuló beruházásainak támogatását, és ösztönzőként szolgál az NGA-alapú szolgáltatásokkal kapcsolatos innovációhoz.

(65)

Sajátos piaci körülmények esetén, például ha korábban a piacra történő belépés vagy a piaci terjeszkedés akadályokba ütközött, a nemzeti szabályozó hatóságok módosíthatják a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató költségeinek szintjét, biztosítva ezáltal, hogy a gazdasági megkettőzhetőség reális kilátás legyen. Ilyen esetekben a nemzeti szabályozó hatóság által meghatározott ésszerűen hatékony szint a hatékony verseny biztosítása érdekében nem haladhatja meg az elegendő számú, a feltételeket teljesítő szolgáltatóval rendelkező piaci struktúrára jellemző szintet.

(66)

A nemzeti szabályozó hatóságnak a piacelemzést követően elfogadott intézkedésének keretében előzetesen meg kell határoznia és közzé kell tennie azt az eljárást és azokat a paramétereket, amelye(ke)t az előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat elvégzésekor alkalmazni fog. A nemzeti szabályozó hatóság a vizsgálatot elvégezheti a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató új kiskereskedelmi ajánlatának bevezetését megelőzően, például ha úgy ítéli meg, hogy indokolt a gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat ütemezését összehangolni a műszaki megkettőzhetőségi vizsgálattal, feltéve, hogy utóbbira is a bevezetés előtt kerül sor. A nemzeti szabályozó hatóságnak a vizsgálatot nem minden új kiskereskedelmi ajánlat, hanem csak a nemzeti szabályozó hatóság által meghatározandó kiemelt termékek esetében kell elvégeznie. A nemzeti szabályozó hatóság a vizsgálatot elvégezheti saját kezdeményezésére, például az NGA-hálózatokra vonatkozó rugalmas árképzést lehetővé tevő intézkedés végrehajtásának kezdeti szakaszaiban, különösen akkor, ha korábban szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat írtak elő, illetve a piaci struktúra például technológiai fejlődés nyomán bekövetkező változásaira adott válaszul.

(67)

A nemzeti szabályozó hatóság által előzetesen meghatározott gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálatnak a kiszámíthatóság és a szolgáltatók számára szükséges átláthatóság szavatolása érdekében kellően részletesnek kell lennie, és minimumkövetelményként magában kell foglalnia bizonyos vonatkozó paramétereket. A nemzeti szabályozó hatóságoknak az LRIC+ modellt kell alkalmazniuk, és figyelembe kell venniük a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató ellenőrzött downstream költségeit, és meg kell vizsgálniuk a leglényegesebb kiskereskedelmi termékek, többek között a szélessávú szolgáltatások (kiemelt termékek), valamint a leggyakrabban alkalmazott vagy előremutató megközelítés keretében a szóban forgó piaci felülvizsgálat időszakában a kiskereskedelmi termékek biztosítása szempontjából leglényegesebbként meghatározott szabályozott NGA-alapú hozzáférési bemeneti termékek közötti árkülönbözetet. A vizsgálat kialakítása – amely a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató ellenőrzött downstream költségeire és csak a kiemelt termékek vonatkozásában alkalmazandó – azt hivatott biztosítani, hogy ez a biztosíték ne akadályozza az NGA-beruházásokat és az ajánlott rugalmas árképzés hatását. Az azonos csomagba vagy portfólióba tartozó termékek közötti kereszttámogatás kizárása érdekében a nemzeti szabályozó hatóságnak csak egyetlen szinten kell elvégeznie a vizsgálatot, azaz a kiskereskedelmi szolgáltatások és a hozzáférést igénylők számára leglényegesebb NGA-alapú hozzáférési bemeneti termékek között (például optikai hozzáférés a szekrénynél, virtuális átengedés). Idővel ugyanakkor egy új NGA-alapú hozzáférési bemeneti termék nagyobb jelentőségre tehet szert (például az optikai hurok átengedése az optikai rendezőnél [ODF]), és ezért a gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat tárgyaként a kezdetben leggyakrabban használt bemeneti termék helyett ezt az új bemenetet kell megjelölni. Amennyiben az igénybe vett NGA-alapú hozzáférési bemeneti termékek tekintetében a nemzeti versenyfeltételek földrajzi területenként (például a vidéki és a sűrűn lakott területeken) eltérőek, a nemzeti szabályozó hatóságoknak a leglényegesebbként meghatározott egyes bemeneti termékek függvényében módosítaniuk kell a vizsgálatot.

(68)

Nem biztos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a meghatározott piac teljes területén meg tudják állapítani a fent említett versenykényszert. Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság nem tudja megállapítani, hogy a különböző versenyfeltételek időben állandók és indokolhatják a nemzeti szintnél kisebb kiterjedésű piacok meghatározását, a nemzeti szabályozó hatóságnak ebben az esetben is kezelnie kell az eltérő versenyfeltételeket differenciált szabályozói kötelezettségek alkalmazásával, azaz olyan módon, hogy csak azon területeken szünteti meg a nagykereskedelmi árszabályozást, ahol megállapítható a versenyt védő szükséges biztosítékok jelenléte. Amennyiben egy nemzeti szabályozó hatóság úgy ítéli meg, hogy a verseny- és szabályozási feltételek kellően korlátozzák a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót az árképzésben, a hatóság a szabályozási keret alkalmazásában tartózkodhat az árszabályozás előírásától. A 2002/19/EK irányelv („hozzáférési irányelv”) 13a. vagy 13b. cikkével összhangban történő funkcionális vagy önkéntes szétválasztás végrehajtását kellően figyelembe kell venni annak elbírálásakor, hogy az új generációs hálózatok esetében helyénvaló-e az árszabályozás mellőzése.

(69)

A BEREC és a Bizottság egyetért abban, hogy a Bizottság és a BEREC erre a célra létrejött közös szakértői hálózata szigorúan figyelemmel fogja kísérni ezen ajánlás végrehajtását az ajánlás gyakorlati hatásainak, többek között a beruházásokra, a versenyre és a kiskereskedelmi árakra gyakorolt hatásának nyomon követése, valamint szükség esetén a nemzeti szabályozó hatóságoknak nyújtott további iránymutatás biztosítása érdekében. Ennek köszönhetően a nem tervezett következményeket várhatóan időben és együttműködő jelleggel orvosolni lehet majd. Az említett szakértői hálózat támaszkodhat majd a nemzeti szabályozó hatóságoknak a szolgáltatók beruházásait és az NGA-hálózat kiépítésére vonatkozó terveket érintő, az 55. pontban előírt naprakész információ tekintetében nyújtott hozzájárulására,

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

CÉL ÉS HATÁLY

1.

Ezen ajánlás célja a hatékony verseny előmozdításához, az elektronikus hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások egységes piacának erősítéséhez és az új generációs hozzáférési (NGA-) hálózatokra irányuló beruházások ösztönzéséhez szükséges szabályozási feltételek javítása. Az ajánlás technológiailag semleges módon járul hozzá az Európa 2020 stratégiának a növekedés és munkahelyteremtés fellendítésére, az innováció és következésképpen az uniós végfelhasználók számára nyújtott hatékonyabb digitális szolgáltatások ösztönzésére és a digitális társadalmi befogadás előmozdítására irányuló átfogó célkitűzéseihez. Célja egyúttal a jogbiztonság és a szabályozás kiszámíthatóságának növelése az NGA-hálózatokra irányuló beruházások hosszú távú jellegére tekintettel.

2.

Amennyiben a 2002/21/EK irányelv 15. cikke és 16. cikkének (4) bekezdése értelmében elvégzett piacelemzési eljárások során a nemzeti szabályozó hatóságok megállapítják, hogy az alábbi 5. pontban említett piacon nem hatékony a verseny, és meghatározzák azokat a vállalkozásokat, amelyek ezen a piacon önállóan vagy együttesen (jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók(k)ént) jelentős piaci erővel rendelkeznek, adott esetben a 2002/19/EK irányelv 10. cikkével összhangban az összekapcsolás és/vagy a hozzáférés tekintetében a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségeket, valamint a 2002/19/EK irányelv 13. cikkével összhangban árellenőrzési és költségszámítási, különösen a költségalapúságra vonatkozó kötelezettségeket írnak elő.

3.

Ez az ajánlás az említett kötelezettségek alkalmazását érinti, és közös megközelítést határoz meg e kötelezettségeknek a szélessávú szolgáltatások nyújtását lehetővé tevő megörökölt és NGA-hálózatok tekintetében történő következetes és hatékony végrehajtásának előmozdítására.

4.

Ez az ajánlás további iránymutatással szolgál a 2010/572/EU ajánlással meghatározott szabályozási elvekre vonatkozóan, különös tekintettel azokra a feltételekre, amelyek esetében a nagykereskedelmi hozzáférési árak szabályozása alkalmazandó, illetve nem alkalmazandó.

5.

Az ezen ajánlásban foglalt elveket a 2007/879/EK ajánlásban említett, a hálózati infrastruktúrához való nagykereskedelmi hozzáférés piacára (4. számú piac) és a nagykereskedelmi szélessávú hozzáférés piacára (5. számú piac) vagy bármely olyan, ezeket helyettesítő és azonos hálózati szinteket felölelő piacra kell alkalmazni, amely a nemzeti szabályozó hatóságok által piacelemzés során meghatározott előzetes szabályozás hatálya alá tartozik. Ide értendő többek között i. az elektronikus hírközlési építményekhez való hozzáférés; ii. a réz- és optikai hurkok átengedése; iii. a réz-alhurok átengedése; iv. a nem fizikai vagy virtuális hálózati hozzáférés és v. a nagykereskedelmi szélessávú hozzáférés (bitfolyam-szolgáltatások) a réz- és az optikai hálózatokon (idetartozik többek között az ADSL, az ADSL2+, a VDSL és az Ethernet).

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

6.

Ezen ajánlás alkalmazásában a 2002/21/EK és a 2002/19/EK irányelv, valamint a 2010/572/EU ajánlás fogalommeghatározásait kell alkalmazni. A következő meghatározásokat szintén alkalmazni kell:

a)   „alulról építkező modellezési megközelítés”: a költségmodellt az előfizetők és a forgalom tekintetében várható keresletből kiindulva kialakító megközelítés. Ehhez felvázolja a várható kereslet kielégítéséhez szükséges hatékony hálózatot, továbbá a költségszámítást a nagyméretű hálózatokban alkalmazott legújabb technológiát alkalmazó hatékony hálózatokra alapozva egy elméleti hálózattervezési modellnek megfelelően felméri a kapcsolódó költségeket;

b)   „közös költségek”: több termék közös előállításából vagy több szolgáltatás közös nyújtásából eredő megosztott költségek, amelyek nem tulajdoníthatók egy adott terméknek vagy szolgáltatásnak;

c)   „rézhálózati árkorlátozó tényező”: a rézhálózat költségalapú nagykereskedelmi hozzáférési terméke, amely az NGA-árakat az NGA-szolgáltatások árain keresztül ahhoz igazodva korlátozza, hogy a fogyasztók hajlandóak-e többet fizetni valamely NGA-alapú kiskereskedelmi termék által a rézhálózat-alapú kiskereskedelmi termékhez képest biztosított kapacitástöbbletért és további funkciókért;

d)   „aktuális költségek”: valamely eszköz értékét annak pótlási értéke, azaz egy ugyanolyan eszközzel vagy egy hasonló teljesítményjellemzőkkel rendelkező más eszközzel történő pótlásának költsége alapján meghatározott költség, figyelembe véve az elhasználódást és a hatékonysági szempontú kiigazításokat;

e)   „értékcsökkentési módszerek”: azok a módszerek, amelyek alkalmazásával az eszköz értéke annak teljes élettartamára elosztható, és amelyek ennélfogva érintik az eszköztulajdonos valamely adott időszakban elérhető bevételeinek alakulását;

f)   „downstream költségek”: a kiskereskedelmi műveletek költségei, ideértve a forgalmazási, ügyfélszerzési és számlázási költségeket és más, a nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatásban már szereplő hálózati költségeken kívül felmerülő hálózati költségeket;

g)   „bemeneti termékek egyenértékűsége (EoI)”: szolgáltatások és információ azonos feltételekkel történő nyújtása a hozzáférés belső és külső igénylőinek – ideértve a szolgáltatási szintek árát és minőségét is –, az azonos megbízhatósági és teljesítményszinttel rendelkező azonos rendszereket és folyamatokat alkalmazó azonos időkereteken belül. A bemeneti termékek fentiek szerinti egyenértékűsége alkalmazható a hozzáférési termékekre, valamint a kapcsolódó és a járulékos szolgáltatásokra, amelyekre a nagykereskedelmi bemeneti termékeknek a hozzáférés belső és külsői igénylői részére történő biztosításához szükség van;

h)   „kimeneti termékek egyenértékűsége (EoO)”: olyan nagykereskedelmi bemeneti termékek biztosítása a hozzáférést igénylők részére, amelyek működésük és áruk tekintetében megegyeznek a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által saját belső értékláncában szereplő vállalkozásainak – esetleg más rendszerek és folyamatok révén – nyújtott bemeneti termékekkel;

i)   „növekményes költségek”: az üzleti növekedés előállításához közvetlenül kapcsolódó költségek, azaz a szolgáltatásnyújtás többletköltsége a szolgáltatásnyújtás hiányával jellemzett helyzethez viszonyítva, feltéve, hogy valamennyi egyéb termelési tevékenység változatlan marad;

j)   „fő teljesítménymutató” (KPI): az érintett nagykereskedelmi szolgáltatások nyújtása terén elért teljesítményszintet mérő mutató;

k)   „hosszú távú növekményes költségek (LRIC)”: olyan adott időkerethez tartozó növekményes költségek, amelyben valamennyi termelési tényező, a forgótőkét is beleértve, változhat a termelési mennyiség vagy a termelési szerkezet változásai nyomán módosuló kereslet függvényében. Ennélfogva minden beruházás változó költségnek minősül;

l)   „haszonkulcs”: egy adott szolgáltatás növekményes költségét kiegészítő felár, amelynek célja a közös költségek e költségek által érintett valamennyi szolgáltatás közötti elosztása révén történő elosztása és megtérülésének elérése;

m)   „új kiskereskedelmi ajánlat”: a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által kínált, már meglévő vagy új szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékeken alapuló új kiskereskedelmi szolgáltatási ajánlat, a szolgáltatási csomagokat is beleértve;

n)   „NGA-alapú nagykereskedelmi szint”: olyan hálózati szint, ahol a hozzáférést igénylőknek NGA-alapú hálózaton biztosítják a hozzáférést, és ahol több nagykereskedelmi bemeneti termék biztosítható. Az e hálózati szinten kínált nagykereskedelmi hozzáférési termékek lehetnek aktív bemeneti termékek, például optikai alapú bitfolyam, passzív bemeneti termékek, például az optikai hurok átengedése az optikai rendezőnél, a szekrénynél vagy egy koncentrációs pontnál, illetve a passzív bemeneti termékekkel egyenértékű funkciókat biztosító, nem fizikai vagy virtuális nagykereskedelmi bemeneti termékek;

o)   „nem újrahasználható elektronikus hírközlési építmények”: a rézhálózathoz felhasznált, meglévő elektronikus hírközlési építmények, amelyek NGA-hálózat kialakításához nem használhatók újra;

p)   „jogszabályban előírt könyv szerinti érték”: valamely eszköznek a vállalkozás jogszabályban előírt ellenőrzött elszámolásaiban szereplő, az eszközök tényleges használatát és élettartamát figyelembe vevő értéke, amely használat és élettartam jellemzően hosszabb a nemzeti jogban előírt elszámolásokban szereplőnél, és amely jobban összhangban van a műszaki élettartamokkal;

q)   „szabályozott eszközalap (RAB)”: a szabályozott szolgáltatások költségének kiszámításához felhasznált eszközök teljes tőkeértéke;

r)   „újrahasználható elektronikus hírközlési építmények”: a rézhálózathoz felhasznált, meglévő elektronikus hírközlési építmények, amelyek NGA-hálózat kialakításához újra felhasználhatók;

s)   „szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások” (SLA): olyan kereskedelmi megállapodások, amelyek értelmében a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató köteles meghatározott minőségi szintű nagykereskedelmi szolgáltatásokhoz hozzáférést biztosítani;

t)   „szolgáltatási szintre vonatkozó garanciák” (SLG): a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások szerves részét képező és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által akkor fizetendő kártérítés összegét meghatározó garanciák, ha a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásban előírtnál alacsonyabb minőségű nagykereskedelmi szolgáltatásokat nyújt;

u)   „nagykereskedelmi bemeneti termék”: olyan hozzáférési termék, amelyre a hozzáférést igénylőknek valamely szélessávú szolgáltatás kiskereskedelmi piaci végfelhasználók részére történő nyújtásához szükségük van, és amely aktív vagy passzív terméket, illetve a passzív hozzáférési termékkel egyenértékű funkciókat biztosító virtuális hozzáférési terméket foglal magában. Nagykereskedelmi bemeneti termékek biztosíthatók a már meglévő rézhálózati infrastruktúrákon vagy NGA-alapú infrastruktúrákon is.

A MEGKÜLÖNBÖZTETÉSMENTESSÉGRE VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉG ALKALMAZÁSA

Az egyenértékű hozzáférés biztosítása

7.

A hatékony megkülönböztetésmentesség megvalósításának legbiztosabb módja a bemeneti termékek egyenértékűségének (EoI) alkalmazása, amely egyenlő feltételeket teremt a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató értékláncában a fogyasztóhoz közelebb elhelyezkedő vállalkozásai, például kiskereskedelmi üzletága és a hozzáférést igénylő harmadik felek között, valamint ösztönzi a versenyt. Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok úgy ítélik meg, hogy a 2002/21/EK irányelv 16. cikkének (4) bekezdésével és a 2002/19/EK irányelv 8. cikkének (4) bekezdésével összhangban megfelelő, arányos és indokolt a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók számára elő kell írni a 2002/19/EK irányelv 10. cikke szerinti, megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség betartását, meg kell vizsgálniuk, hogy arányos-e a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat arra kötelezni, hogy az érintett nagykereskedelmi bemeneti termékeket az EoI elve szerint biztosítsák. Ennek során a nemzeti szabályozó hatóságoknak mérlegelniük kell többek között azt, hogy a várható versenyelőnyök ellensúlyozzák-e a például a meglévő rendszerek újratervezéséből eredő megfelelési költségeket. A nemzeti szabályozó hatóságoknak az arányosság vizsgálatakor ezzel összefüggésben többek között az alábbi szempontokat kell figyelembe venniük: i. új rendszerek tervezésekor a bemeneti termékek egyenértékűségének való megfelelés növekményes költségei várhatóan alacsonyak lesznek; ii. ezzel együtt a 48. és 49. pontban foglalt ajánlás szerint az NGA-hálózatokra vonatkozó szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árak előírásától való esetleges eltekintés; iii. a bemeneti termékek egyenértékűségének alkalmazása által az innovációra és versenyre gyakorolt lehetséges kedvező hatás; iv. a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató önkéntes kötelezettségvállalása arra, hogy a nagykereskedelmi bemeneti termékeket e termékek egyenértékűségének elve szerint biztosítja a hozzáférést igénylőknek, feltéve, hogy ez az önkéntes ajánlat eleget tesz az ezen ajánlásban foglalt feltételeknek; és v. a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók száma és mérete.

8.

Amennyiben ez arányos, a bemeneti termékek egyenértékűségét az értéklánc azon szintjén(szintjein) kell alkalmazni, amelyek a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által a saját értékláncában a fogyasztóhoz közelebb elhelyezkedő szereplő vállalkozásai, például kiskereskedelmi üzletága részére biztosított nagykereskedelmi bemeneti termékek szempontjából a legmegfelelőbbek, kivéve, ha a hozzáférést igénylő harmadik felekkel folytatott konzultációt követően a nemzeti szabályozó hatóság számára igazolni lehet, hogy a szóban forgó nagykereskedelmi termék iránt nincs ésszerű kereslet.

9.

Amennyiben a bemeneti termékek egyenértékűségének alkalmazása aránytalan, a nemzeti szabályozó hatóságnak lehetővé kell tennie, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a kimeneti termékek egyenértékűségének (EoO) elve szerint biztosítsa a nagykereskedelmi bemeneti termékeket a hozzáférést igénylők számára.

10.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség hiányában a hozzáférést igénylők ugyanolyan megbízhatósági és teljesítményszint mellett használhassák az érintett rendszereket és folyamatokat, mint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kiskereskedelmi üzletága.

A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató új kiskereskedelmi ajánlataihoz kapcsolódó műszaki megkettőzhetőségnek a biztosítása

11.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak elő kell írniuk a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség által érintett, jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóknak, hogy a hozzáférést igénylők részére szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékeket biztosítsanak, amelyek lehetővé teszik a hozzáférés igénylője számára, hogy műszakilag hatékonyan kettőzhesse meg a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kiskereskedelmi értékesítési üzletágának új kiskereskedelmi ajánlatait, különösen akkor, ha a bemeneti termékek egyenértékűségének elvét még nem teljes körűen hajtották végre.

12.

E célból, valamint a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kiskereskedelmi értékesítési üzletága és a hozzáférést igénylő harmadik felek számára egyenlő feltételek biztosítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a hozzáférés belső és külső igénylői az érintett szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékkel kapcsolatos azonos műszaki és kereskedelmi információkhoz férjenek hozzá, az alkalmazandó üzleti titoktartási szabályok sérelme nélkül. Ilyen érintett információk lehetnek az új szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékekre vagy a meglévő szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékeket érintő változásokra vonatkozó információk, amelyeket eseti alapon meghatározott átfutási idővel kell biztosítani.

13.

A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató új kiskereskedelmi ajánlatához kapcsolódó műszaki megkettőzhetőség vizsgálatakor a nemzeti szabályozó hatóságnak figyelembe kell vennie, i. hogy egy hatékony szolgáltató számára saját rendszerei és folyamatai versenyképes új kiskereskedelmi szolgáltatások nyújtását lehetővé tevő ki- vagy átalakításához szükséges, a rendelést, szolgáltatásnyújtást és hibaelhárítást lehetővé tevő megfelelő nagykereskedelmi bemeneti termék(ek)et ésszerű idővel azelőtt rendelkezésre bocsátják-e, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató vagy annak kiskereskedelmi értékesítési üzletága bevezetné saját megfelelő kiskereskedelmi szolgáltatását, az I. mellékletben felsorolt tényezőkre figyelemmel; és ii. a vonatkozó szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások és fő teljesítménymutatók rendelkezésre állását.

14.

Az előírt műszaki megkettőzhetőségi vizsgálatot a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató vagy a nemzeti szabályozó hatóság végezheti el.

15.

Ha a műszaki megkettőzhetőségi vizsgálatot a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató maga végzi el, a nemzeti szabályozó hatóságnak köteleznie kell e szolgáltatót a vizsgálat eredményeinek a szabályozó hatóság részére történő benyújtására, ideértve a műszaki megkettőzhetőség teljes körű biztosításának igazolásához szükséges valamennyi információt; ezt a bejelentést kellő időben meg kell tenni ahhoz, hogy a nemzeti szabályozó hatóság hitelesíthesse a vizsgálat eredményeit, és a hozzáférést igénylők az I. mellékletben meghatározott paraméterek szerint megkettőzhessék az érintett kiskereskedelmi ajánlatot.

16.

Ezzel szemben, ha a műszaki megkettőzhetőségi vizsgálatot a nemzeti szabályozó hatóság végzi, elő kell írnia a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára, hogy a vonatkozó szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékeket felhasználó új kiskereskedelmi ajánlatok bevezetése előtt kellő időben jelentse be ezeket az ajánlatokat a nemzeti szabályozó hatóságnak, a megkettőzhetőség értékeléséhez szükséges valamennyi információval együtt. A bejelentésnek lehetővé kell tennie a nemzeti szabályozó hatóság számára a műszaki megkettőzhetőségi vizsgálat elvégzését, valamint azt, hogy a hozzáférést igénylők az I. mellékletben meghatározott paraméterek szerint megkettőzhessék az érintett kiskereskedelmi ajánlatot.

17.

Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság úgy véli, hogy nem biztosított az új kiskereskedelmi ajánlat műszaki megkettőzhetősége, köteleznie kell a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót az érintett szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termék(ek) műszaki megkettőzhetőséget biztosító módosítására.

18.

Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság szerint a műszaki megkettőzésre alkalmatlan kiskereskedelmi ajánlat jelentősen károsítaná a versenyt, a 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 10. cikke értelmében elő kell írnia, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a műszaki megkettőzhetőségi követelmény teljesítéséig szüntesse meg vagy késleltesse az érintett kiskereskedelmi ajánlat biztosítását.

A MEGKÜLÖNBÖZTETÉSMENTESSÉGRE VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉGNEK VALÓ MEGFELELÉS NYOMON KÖVETÉSE

Fő teljesítménymutatók

19.

A 2002/19/EK irányelv 10. cikke szerinti, megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség előírásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót fő teljesítménymutatók alkalmazására kell kötelezniük, amelyekkel hatékonyan nyomon követhető a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségnek való megfelelés.

20.

A fő teljesítménymutatóknak legalább a szabályozott nagykereskedelmi szolgáltatások nyújtásának alábbi fő elemeivel összefüggésben kell mérniük a teljesítményt:

a)

rendelési folyamat;

b)

szolgáltatásnyújtás;

c)

a szolgáltatás minősége, a hibákat is beleértve;

d)

a hibaelhárításhoz szükséges idő; és

e)

a különböző szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékek közötti migráció (az egyszeri csoportos migráció kivételével).

21.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak a szabályozott nagykereskedelmi szolgáltatások nyújtásának valamennyi fenti fő elemére vonatkozóan fő teljesítménymutatót kell előírnia. A fő teljesítménymutatóknak lehetővé kell tenniük a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kiskereskedelmi értékesítési üzletágának nyújtott belső szolgáltatások és a hozzáférést igénylő harmadik feleknek nyújtott külső szolgáltatások összehasonlítását.

22.

A 21. pont alapján a nemzeti szabályozó hatóság által előírt fő teljesítménymutatók konkrét részleteiről lehetőleg a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató és a hozzáférést igénylő harmadik felek állapodnak meg, és azokat szükség esetén rendszeresen aktualizálják.

23.

A fő teljesítménymutatók előírásakor a nemzeti szabályozó hatóságnak figyelembe kell vennie a meglévő teljesítményméréseket, még akkor is, ha ezeket a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kizárólag belső célokra alkalmazza.

24.

A szabályozott nagykereskedelmi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos lehetséges megkülönböztető magatartás korai felismerésének és az átláthatóság biztosítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóságoknak szavatolniuk kell, hogy a fő teljesítménymutatókat legalább negyedévente, a nemzeti szabályozó hatóság honlapján vagy egy általa kijelölt független harmadik fél honlapján, megfelelő formában közzétegyék.

25.

A nemzeti szabályozó hatóságnak a fő teljesítménymutatókat rendszeresen ellenőriznie kell, vagy ezzel az ellenőrzéssel független ellenőrt kell megbíznia.

26.

Ha a fő teljesítménymutatók eredményei arra utalnak, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató nem feltétlenül tesz eleget a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségnek, a nemzeti szabályozó hatóságnak részletesen ki kell vizsgálnia az ügyet, és szükség esetén gondoskodnia kell a kötelezettség betartatásáról. A nemzeti szabályozó hatóságoknak – például saját honlapjukon – közzé kell tenniük a megfelelés hiányának orvosolására irányuló határozatukat.

Szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások és szolgáltatási szintre vonatkozó garanciák

27.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak kötelezniük kell a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót arra, hogy a fő teljesítménymutatókkal együtt megfelelő szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokat is végrehajtson.

28.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak elő kell írniuk a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára, hogy a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások megsértése esetén gondoskodjon kapcsolódó szolgáltatási szintre vonatkozó garanciákról.

29.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatási szintre vonatkozó garanciák szolgáltatók közötti kifizetését elvben indokolatlan késedelem nélkül, előre meghatározott fizetési és számlázási eljárás szerint teljesítsék. E szankciók mértékének kellő visszatartó erővel kell bírnia ahhoz, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató eleget tegyen szolgáltatásnyújtási kötelezettségeinek.

KÖLTSÉGSZÁMÍTÁSI MÓDSZER

Ajánlott költségszámítási módszer

30.

Abban az esetben, amikor a költségalapúságot a 2002/21/EK irányelv 16. cikkének (4) bekezdése és a 2002/19/EK irányelv 8. cikkének (4) bekezdése szerint – adott esetben – arányos és indokolt kötelezettségként írják elő, a rézhálózat és az NGA-hálózat nagykereskedelmi hozzáférési árainak meghatározása céljából a nemzeti szabályozó hatóságoknak „alulról építkező, hosszú távú növekményes költségek plusz” (BU LRIC+) nevű költségszámítási módszert kell bevezetniük, amely az LRIC költségmodellen alapuló és azt a közös költségek megtérülését biztosító haszonkulccsal kiegészítő, alulról építkező modellezési megközelítést foglal magában.

31.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak olyan BU LRIC+ költségszámítási módszert kell bevezetniük, amellyel kiszámítható egy feltételezett, hatékony szolgáltatónál korszerű, hatékony hálózat, azaz NGA-hálózat kiépítése során felmerülő aktuális becsült költség. Ez nem érinti azt a szempontot, hogy az érintett földrajzi piacon található NGA-hálózat a szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árak kötelezettségének hatálya alá tartozik-e, amiről a 2010/572/EU ajánlás 36. pontja és ezen ajánlás 48. és 49. pontja rendelkezik.

32.

Az NGA-hálózat modelljének készítésekor a nemzeti szabályozó hatóságoknak olyan feltételezett, hatékony NGA-hálózatot kell meghatározniuk, amely képes az európai digitális menetrend sávszélességre, lefedettségre és elterjedtségre vonatkozó céljainak teljesítésére, és teljesen vagy részben optikai elemekből áll. Az NGA-hálózat modelljének készítésekor a nemzeti szabályozó hatóságoknak az általánosságban az NGA-hálózatok kiszolgálására is alkalmas elektronikus hírközlési építményeket, valamint az NGA-hálózat kiszolgálásához újonnan építendő elektronikus hírközlési építményeket egyaránt figyelembe kell venniük. A BU LRIC+ modell kialakításakor ezért a nemzeti szabályozó hatóság nem indulhat ki abból, hogy az NGA-hálózat kiépítésére szolgáló teljesen új elektronikus hírközlési építményhálózatot kell építeni.

33.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak a modellezett hálózat szabályozott eszközalapját alkotó valamennyi eszköz értékét azok pótlási értéke alapján kell meghatároznia, az újrahasználható meglévő elektronikus hírközlési építmények kivételével.

34.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak az újrahasználható meglévő elektronikus hírközlési építmények és az azokhoz tartozó szabályozott eszközalap értékét az indexálási módszer alapján kell meghatározniuk. Pontosabban a nemzeti szabályozó hatóságoknak az eszközök említett típusa esetében a szabályozott eszközalapot a jogszabályban előírt könyv szerinti értéken kell meghatározniuk, amelyből levonják a számítás időpontjában érvényes halmozott értékcsökkenést, és megfelelő árindexszel, például a kiskereskedelmi árindexszel indexálják. A nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató elszámolásait – ha ezek rendelkezésre állnak – annak megállapítására, vajon az elszámolások kellően megbízható alapként szolgálnak-e a jogszabályban előírt könyv szerinti érték rekonstruálásához. Elszámolások hiányában a hasonló helyzetű tagállamok bevált gyakorlatait kell viszonyítási alapul venniük az értékeléshez. A nemzeti szabályozó hatóságok nem vehetik figyelembe a teljesen értékcsökkentett, de még használatban lévő, újrahasználható meglévő elektronikus hírközlési építményeket.

35.

A 34. pontban alkalmazott eszközértékelési módszer alkalmazásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak az újrahasználható meglévő elektronikus hírközlési építményekhez kapcsolódó szabályozott eszközalapot zárolniuk kell, és át kell vinniük a következő szabályozási időszakra.

36.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak olyan időtartamban kell meghatározniuk az elektronikus hírközlési építmények élettartamát, amely megfelel az eszköz várható hasznos élettartamának és a keresleti profilnak. Ez a szerelőaknák esetében általában legalább 40 év.

37.

A technológiasemlegesség elvére figyelemmel a nemzeti szabályozó hatóságoknak több különböző megközelítést kell mérlegelniük a feltételezett, hatékony NGA-hálózat modellezésére vonatkozóan attól függően, hogy a nemzeti sajátosságoknak mely hozzáférési technológia és hálózati topológia felel meg a leginkább. A teljes körűen rézhálózaton alapuló szolgáltatások hozzáférési árainak meghatározásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak a modellezett NGA-hálózatra vonatkozóan kiszámított költséget olyan módon kell kiigazítaniuk, hogy az tükrözze a teljes körűen rézhálózatra épülő nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatások eltérő jellemzőit. E célból a nemzeti szabályozó hatóságoknak becslést kell készíteniük például a FttC-/FttH-alapú hozzáférési termék és a kizárólag rézalapú hozzáférési termék költségének különbözetéről olyan módon, hogy az optikai elemeket – adott esetben – ésszerű árú rézhálózati elemekkel helyettesítik az NGA-hálózat tervezési modelljében. A nemzeti szabályozó hatóságok a rézhálózat hozzáférési költségét olyan módon is meghatározhatják, hogy olyan NGA átfedő hálózat modelljét készítik el, ahol két (egy réz- és egy optikai, akár FttH-, akár FttC-) hálózat bizonyos mértékben osztozik az elektronikus hírközlési építményeken.

A költségszámítási módszer végrehajtása

38.

A költségalapú hozzáférési árak meghatározása során a nemzeti szabályozó hatóságoknak a 30–37. pontban ajánlott költségszámítási módszer (a továbbiakban: ajánlott költségszámítási módszer) kidolgozásakor és az elkészült módszer végrehajtása vagy a 40. pontnak megfelelő módszer alkalmazása során egyaránt figyelembe kell venniük a szabályozás átláthatóságának és kiszámíthatóságának elvét, valamint a jelentős ingadozásoktól mentes árstabilitás igényét.

39.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak – a 40. pontban foglaltaknak eleget tevő nemzeti szabályozó hatóságok kivételével – biztosítaniuk kell, hogy az ajánlott költségszámítási módszert legkésőbb 2016. december 31-ig bevezessék.

40.

Költségalapú hozzáférési árak előírásakor a nemzeti szabályozó hatóságok 2016. december 31. után is alkalmazhatják az ezen ajánlás hatálybalépése idején általuk használt költségszámítási módszert, ha az megfelel a (25)–(28) preambulumbekezdésben ismertetett ajánlott költségszámítási módszer célkitűzéseinek, és eleget tesz az alábbi feltételeknek: i. amennyiben nem NGA-hálózatot modellez, tükröznie kell a rézhálózatról az NGA-hálózatra történő fokozatos áttérést; ii. olyan eszközérték-meghatározási módszert kell alkalmaznia, amely figyelembe veszi, hogy egyes elektronikus hírközlési infrastrukturális eszközöket a versenyfolyamatban nem fognak megkettőzni; iii. a módszert ki kell egészíteni rézhálózati árakra vonatkozó dokumentált előrejelzésekkel, amelyek igazolják, hogy ezek az árak nem ingadoznak majd jelentősen, és ezért hosszú távon állandók lesznek, valamint hogy az alternatív módszer eleget tesz az átlátható és kiszámítható szabályozás célkitűzésének, továbbá az árstabilitás biztosítása iránti igénynek; és iv. az adott tagállamban már működő költségszámítási módszerben az első három feltétel teljesítése céljából csak minimális változtatásokat tehet szükségessé.

41.

A Bizottság várakozásai szerint, figyelembe véve a tagállamokban megfigyelt hozzáférési árakat, valamint tekintettel a kisebb helyi költségkülönbségek eshetőségére, az ajánlott költségszámítási módszer főbb jellemzőinek alkalmazása – egy olyan módszeré, amely korszerű, hatékony hálózaton alapul, a hosszabb távon állandó és kiszámítható, nagykereskedelmi rézhálózat-hozzáférési árak iránti igényt tükrözi, és a csökkenő mennyiségek, illetve a 40. pont szerint alkalmazott módszerek hatását megfelelően és következetesen kezeli – feltehetően stabil rézhálózati árakat eredményez, valamint annak köszönhetően az Unióban a teljesen átengedett helyi rézhurok bérlésének havi átlagos hozzáférési ára 2012. évi árakon 8 és 10 EUR közötti ársávba (a továbbiakban: ársáv) fog esni (adók nélkül).

42.

A fentiekből következően azokban a tagállamokban, amelyekben ezen ajánlás hatálybalépésekor a teljesen átengedett helyi rézhurok bérlésének – az uniós átlagos (éves) kiskereskedelmi árindexszel kiigazított – havi ára az említett ársávon belül található, a nemzeti szabályozó hatóságok 2016. december 31-ig alkalmazhatják azt a költségszámítási módszert, amelyet ezen ajánlás hatálybalépése idején használnak. Ez nem érinti a 40. pontnak megfelelő nemzeti szabályozó hatóságok azon lehetőségét, hogy az említett időszakon túl is alkalmazzák ezt a módszert. A nemzeti szabályozó hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk az átlátható és kiszámítható szabályozás célkitűzését, valamint a jelentős ingadozásoktól mentes árstabilitás biztosítása iránti igényt.

43.

A 40. pont hatálya alá tartozó esetek kivételével azokban a tagállamokban, ahol ezen ajánlás hatálybalépésekor a teljesen átengedett helyi rézhurok bérlésének havi ára az említett ársávon kívül található, a nemzeti szabályozó hatóságoknak mielőbb ki kell számítaniuk az ajánlott költségszámítási módszeren alapuló költségeket és az ezekből eredő hozzáférési árakat, a kapcsolódó tervezett intézkedést pedig a 2002/21/EK irányelv 7. cikkében foglalt konzultációs eljárással összhangban kellő időben be kell jelenteniük annak biztosítására, hogy az ajánlott költségszámítási módszer végrehajtása 2016. december 31-ig teljes körűen megtörténjen, szem előtt tartva a fokozatos árkiigazítás esetleges szükségességét, különösen azokban a tagállamokban, ahol a hozzáférési árak jelenleg nem költségalapúak. A bejelentés ütemezésekor figyelembe kell venni, hogy amennyiben az ezen ajánlás hatálybalépésekor érvényes szabályozott díj és a nemzeti szabályozó hatóságok által alkalmazott ajánlott költségszámítási módszeren alapuló díj összege jelentősen eltér, a nemzeti szabályozó hatóságnak olyan hozzáférési árakat kell előírnia, amelyek a hirtelen árkiigazítások versenyre gyakorolt lehetséges hatását is figyelembe véve biztosítják az ajánlott költségszámítási módszeren alapuló díj összegének legkésőbb 2016. december 31-ig történő fokozatos elérését. A kételyek elkerülése érdekében a nemzeti szabályozó hatóságok nem kötelesek az ársávon belüli hozzáférési árak előírására, amennyiben alkalmazzák az ajánlott költségszámítási módszert vagy a 40. pont szerint használt valamely más módszert.

44.

A 40. pontot alkalmazni kívánó nemzeti szabályozó hatóságoknak a kapcsolódó tervezett intézkedést a 2002/21/EK irányelv 7. cikkében foglalt konzultációs eljárással összhangban mielőbb, kellő időben be kell jelenteniük a Bizottságnak, a szabályozási keretnek és különösen az ezen ajánlásnak való megfelelés felülvizsgálata és az időben történő végrehajtás érdekében.

45.

Kivételes esetben, ha a nemzeti szabályozó hatóságnak – különösen szűkös erőforrásai miatt – nem áll módjában 2016. december 31-ig véglegesíteni az ajánlott költségszámítási módszert, olyan referenciaértéken alapuló ideiglenes árakat kell meghatároznia, amely csak a (költségbemenetek tekintetében) hasonló helyzetű országok nemzeti szabályozó hatóságai által az ezen ajánlással összhangban előírt hozzáférési díjak átlagát veszi figyelembe. A BEREC-nek és kapcsolódó munkacsoportjainak a Bizottsággal együttműködve támogatást kell nyújtaniuk a nemzeti szabályozó hatóságnak az ajánlott költségszámítási módszer mielőbbi végrehajtásához, hogy a hatóság leküzdhesse az erőforráshiányt és különösen elő tudja teremteni az ajánlott költségszámítási módszer végrehajtásának költségét.

46.

Miután a nemzeti szabályozó hatóságok véglegesítették az ajánlott költségszámítási módszert, mérlegelniük kell annak a 2002/21/EK irányelv 8. cikke (5) bekezdése a) pontjának alkalmazásában történő fenntartását, elősegítve ezáltal a szabályozás kiszámíthatóságát a stabil hozzáférési árak legalább két megfelelő piacelemezési időszakon átívelő biztosításával, feltéve, hogy a hatóságok ezen időszak alatt fenntartják az árszabályozási kötelezettséget.

47.

Az ajánlott költségszámítási módszer vagy a 40. és a 44. pontnak megfelelő alternatív költségszámítási módszerek végrehajtása során, amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság a 46. ponttal összhangban fenntartja a módszert, e hatóságnak csak új piaci felülvizsgálat végzésekor, elvben három év után kell aktualizálnia a költségszámítási módszerben felhasznált adatokat. A modell aktualizálásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak elvben, valamint feltéve, hogy a piaci feltételek nem változtak, csak az egyes bemeneti termékek árának valós változásai mentén kell kiigazítaniuk ezeket az adatokat, és minden esetben biztosítaniuk kell a szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatások nyújtása során felmerült költségek idővel történő teljes megtérülését. A nemzeti szabályozó hatóságoknak közzé kell tenniük a költségszámítási módszer aktualizált eredményét és az érintett hároméves időszakra vonatkozóan ebből eredő hozzáférési árakat.

AZ NGA-HÁLÓZATOKRA VONATKOZÓ KÖTELEZŐ SZABÁLYOZOTT NAGYKERESKEDELMI HOZZÁFÉRÉSI ÁRAK HIÁNYA

48.

A nemzeti szabályozó hatóságnak a szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árak NGA-alapú aktív nagykereskedelmi bemeneti termékekre vonatkozó előírásának vagy fenntartásának elengedéséről kell határoznia, a 2002/19/EK irányelv 13. cikke értelmében a 49. pontban meghatározott bemeneti termékek kivételével, amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság – ugyanazon intézkedés keretében – a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára a 2002/19/EK irányelv 10. cikke szerint a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségeket ír elő az alábbiaknak megfelelő, NGA-alapú passzív és aktív nagykereskedelmi bemeneti termékek tekintetében:

a)

a bemeneti termékek egyenértékűsége az 51. pontban ismertetett eljárás alapján;

b)

a műszaki megkettőzhetőségre vonatkozó kötelezettségek a 11–18. pontban meghatározott feltételek mellett, amennyiben a bemeneti termékek egyenértékűségének végrehajtása még nem teljes körű; és

c)

az 56. pontban foglalt ajánlás szerinti gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálathoz kapcsolódó kötelezettségek;

feltéve, hogy a passzív beszerzési nagykereskedelmi bemeneti termékek vagy az egyenértékű funkciókat biztosító, nem fizikai vagy virtuális nagykereskedelmi bemeneti termékek tényleges elterjedése vagy alternatív infrastruktúrák jelenléte igazolható kiskereskedelmi árkorlátozó hatással bír.

49.

A nemzeti szabályozó hatóságnak a 2002/19/EK irányelv 13. cikkével összhangban a szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árak NGA-alapú passzív nagykereskedelmi bemeneti termékekre vagy az egyenértékű funkciókat biztosító nem fizikai vagy virtuális nagykereskedelmi bemeneti termékekre vonatkozó előírásának vagy fenntartásának elengedéséről kell határoznia, amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság – ugyanazon intézkedés keretében – a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára a 2002/19/EK irányelv 10. cikke szerint a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségeket ír elő az alábbiaknak megfelelő, NGA-alapú passzív nagykereskedelmi bemeneti termékek vagy az egyenértékű funkciókat biztosító nem fizikai vagy virtuális nagykereskedelmi bemeneti termékek tekintetében:

a)

a bemeneti termékek egyenértékűsége az 51. pontban ismertetett eljárás alapján;

b)

a műszaki megkettőzhetőségre vonatkozó kötelezettségek a 11–18. pontban meghatározott feltételek mellett, amennyiben a bemeneti termékek egyenértékűségének végrehajtása még nem teljes körű; és

c)

az 56. pontban foglalt ajánlás szerinti gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálathoz kapcsolódó kötelezettségek;

feltéve, hogy:

d)

a nemzeti szabályozó hatóság igazolni tudja, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által a meglévő hozzáférési hálózaton kínált és a 30–37. pontban vagy a 40. pontban meghatározott költségszámítási módszerrel összhangban költségalapú árszabályozási kötelezettség hatálya alá tartozó termék rézhálózati árkorlátozó tényezőnek minősül, és mint ilyen bizonyítható kiskereskedelmi árkorlátozó hatással bír; vagy

e)

a nemzeti szabályozó hatóság igazolni tudja, hogy az egy vagy több, nem a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató irányítása alatt álló alternatív infrastruktúrán kiskereskedelmi szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók igazolható kiskereskedelmi árkorlátozó hatással bírhatnak. E feltétel alkalmazásában az „irányítás” szót a versenyjog elveivel összhangban kell érteni.

50.

Azokon a földrajzi piacokon, ahol a 48. és 49. pontban felsorolt feltételek csak e piacok egyes területein teljesülnek, a nemzeti szabályozó hatóságoknak differenciált szabályozói kötelezettségeket kell alkalmazniuk, és a 2002/19/EK irányelv 13. cikkével összhangban csak az e feltételeket teljesítő területeken kell fenntartaniuk vagy előírniuk árszabályozási kötelezettségeket. A nemzeti szabályozó hatóságoknak olyan módon kell végrehajtaniuk az ajánlott költségszámítási módszert, hogy annak eredményét a differenciált kötelezettségek egy adott földrajzi piacon belüli kötelező alkalmazása ne érintse.

51.

Úgy kell tekinteni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a 48. pont a) alpontjával és a 49. pont a) alpontjával összhangban kötelezően előírja a bemeneti termékek egyenértékűségét, amennyiben ezt a szabályozói kötelezettséget a 2002/21/EK irányelv 7. cikke szerinti konzultációt követően beilleszti azon végleges intézkedésbe, amelyben úgy határoz, hogy az NGA-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékekre vonatkozóan nem ír elő vagy nem tart fenn szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat. Ennek az intézkedésnek tartalmaznia kell a bemeneti termékek egyenértékűségének végrehajtásával kapcsolatos részletes leírást és ütemezést (a továbbiakban: ütemterv). Az ütemtervben konkrét szakaszokat kell meghatározni, feltüntetve azok végrehajtásának ütemezését. Az első szakaszoknak magukban kell foglalniuk legalább a műszaki megkettőzhetőség biztosítására vonatkozó kötelezettségeket, és rendelkezniük kell a főbb szabályozott nagykereskedelmi szolgáltatások nyújtásához szükséges legfontosabb fő teljesítménymutatók, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások és szolgáltatási szintre vonatkozó garanciák mielőbbi, de legkésőbb az EoI-kötelezettség előírásától számított hat hónapon belüli kötelező előírásáról.

52.

A nemzeti szabályozó hatóságok a 48. és 49. pontban foglalt feltételeket teljesítő piacon nem írhatnak elő szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat a szabályozott, NGA-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékekre vonatkozóan, függetlenül attól, hogy az adott piac valamennyi bemeneti terméke tekintetében előírták-e a bemeneti termékek egyenértékűségét, vagy az mindössze az adott piac azon szintjein alkalmazandó, amelyeket a nemzeti szabályozó hatóság arányosnak ítél.

53.

A nemzeti szabályozó hatóságnak a szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árak elő nem írására vagy az említett árak fenntartásának elengedésére irányuló döntése nem érvényes az elektronikus hírközlési építményekhez való hozzáférésre, függetlenül attól, hogy az a termékpiac részét képezi vagy járulékos kötelezettségként írják elő.

54.

Amennyiben egy nemzeti szabályozó hatóság úgy döntött, hogy a bemeneti termékek egyenértékűségével kapcsolatos elfogadott ütemterv alapján visszavonja a korábban előírt szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat, és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató nem teljesíti az ütemterv elfogadott szakaszait, a nemzeti szabályozó hatóságnak mérlegelnie kell a szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési áraknak az ezen ajánlással és a 2002/19/EK irányelvben szereplő elvekkel összhangban történő ismételt előírását, vagy azt, hogy saját hatáskörében eljárva a szabályozási kerettel összhangban szankciókat szabjon ki.

55.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak, amennyiben úgy határoznak, hogy nem írnak elő vagy tartanak fenn szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat, olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek nyomon követik a szélessávú NGA-hálózatok beruházási környezetének és a versenyfeltételeknek az alakulását, nevezetesen azáltal, hogy a szolgáltatókat felkérik arra, hogy a nemzeti szabályozó hatóságnak rendszeresen szolgáltassanak naprakész információkat a beruházásokról és az NGA-hálózat kiépítésére vonatkozó tervekről, amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságnak – amennyiben az jogilag lehetséges – meg kell osztania a Bizottság és a BEREC erre a célra létrejött, a (69) preambulumbekezdésben említett közös szakértői hálózatával.

56.

Úgy kell tekinteni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság kötelezően előírja a 48. pont c) alpontjában és a 49. pont c) alpontjában említett gazdasági megkettőzhetőségi kötelezettséget, amennyiben az a), b) és c) pontban felsorolt, a 2002/21/EK irányelv 7. cikke szerinti konzultáció keretében elfogadott elemeket beilleszti azon végleges intézkedésbe, amelyben úgy határoz, hogy az NGA-alapú nagykereskedelmi bemeneti termékekre vonatkozóan nem ír elő vagy nem tart fenn szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat:

a)

A nemzeti szabályozó hatóság által alkalmazni kívánt előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat részletes leírása, amelynek – az alábbi II. mellékletben foglalt iránymutatással összhangban – legalább a következő paramétereket meg kell határoznia:

i.

a figyelembe veendő vonatkozó értékesítési költségek;

ii.

az érintett költségstandard;

iii.

az érintett szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékek és a kapcsolódó referenciaárak;

iv.

az érintett kiskereskedelmi termékek; és

v.

a vizsgálat elvégzéséhez kapcsolódó érintett időszak.

b)

A nemzeti szabályozó hatóság által az előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat elvégzése során alkalmazott eljárás, amely meghatározza, hogy a nemzeti szabályozó hatóság saját kezdeményezésére vagy harmadik fél kérésére bármikor, de legkésőbb az érintett kiskereskedelmi termék bevezetését követő három hónapon belül megkezdheti ezt az eljárást, és a lehető leghamarabb, de minden esetben az eljárás megkezdésétől számított négy hónapon belül lezárja azt. Az eljárásnak pontosan elő kell írnia, hogy a nemzeti szabályozó hatóság által a 48. pont c) alpontja és a 49. pont c) alpontja értelmében elvégzendő előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat különbözzön a versenyjogi szabályok alapján utólag elvégezhető árprésteszttől, és ne érintse azt.

c)

Ha a vizsgálat kedvezőtlen eredménnyel zárul, a szabályozási keretben előírt, megfelelőséget biztosító végrehajtási eszközök alkalmazásával bevezetendő szabályozói kötelezettségek, ideértve adott esetben annak előírását, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a nemzeti szabályozó hatóság iránymutatásával összhangban és az elvégzett előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat eredményei alapján találjon megoldást a gazdasági megkettőzhetőség kérdésére. Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság szerint a gazdasági megkettőzésre alkalmatlan kiskereskedelmi ajánlat jelentősen károsítaná a versenyt, a 2002/20/EK irányelv 10. cikkében biztosított hatáskörével élve elő kell írnia, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a gazdasági megkettőzhetőségi követelmény teljesítéséig szüntesse meg vagy késleltesse az érintett kiskereskedelmi ajánlat biztosítását.

57.

Az intézkedés elfogadását követően a nemzeti szabályozó hatóságnak a végleges intézkedés részeként saját honlapján közzé kell tennie az előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat ütemtervét és részletes leírását. A nemzeti szabályozó hatóságnak az előírt intézkedések összes szempontjának való megfelelés biztosítása érdekében a szabályozási keretben biztosított valamennyi végrehajtási eszköz alkalmazását mérlegelnie kell.

58.

A 48–57. pontban foglalt feltételek nem kizárólagos jelleggel határozzák meg azokat a körülményeket, amelyek esetében a nemzeti szabályozó hatóságok úgy dönthetnek, hogy nem írnak elő szabályozott árat az NGA-termékekhez való nagykereskedelmi hozzáférésre vonatkozóan. A hatékony egyenértékű hozzáférés igazolásától és a versenyfeltételektől – különösen a hatékony infrastruktúraversenytől – függően további olyan helyzetek is előfordulhatnak, amelyekben a szabályozási keret értelmében nem indokolt szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árak meghatározása.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

59.

Ez az ajánlás nem érinti azokat a piacmeghatározásokat, piacelemzési eredményeket és szabályozási kötelezettségeket, amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságok ezen ajánlás hatálybalépését megelőzően, a 2002/21/EK irányelv 15. cikke (3) bekezdése, illetve 16. cikke alapján fogadtak el.

60.

Ez az ajánlás 2016. december 31-ig tartó átmeneti időszakot irányoz elő az ajánlott költségszámítási módszer 30–37. pont szerinti végrehajtására. Ennélfogva úgy tekinthető, hogy hatása fokozatosan és hosszú időn keresztül érvényesül. A BEREC és a Bizottság a beruházásokra, a versenyre és a kiskereskedelmi árakra gyakorolt hatást – többek között a nemzeti szabályozó hatóságok által az 55. pont alapján szolgáltatott információk alapján – szorosan figyelemmel fogja kísérni. Az ajánlást, amennyiben hatása teljes körűen értékelhető lesz, felül fogják vizsgálni; az említett értékelésre legkorábban várhatóan a hatálybalépés után hét évvel kerül majd sor. A Bizottság határozhat úgy, hogy a piaci fejlemények fényében korábban végez felülvizsgálatot.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 11-én.

a Bizottság részéről

Neelie KROES

alelnök


(1)  HL L 108., 2002.4.24., 33. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/19/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról (HL L 108., 2002.4.24., 7. o.).

(3)  A Bizottság 2007/879/EK ajánlása (2007. december 17.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján előzetes szabályozás alá vonható érintett elektronikus hírközlési ágazatbeli termék- és szolgáltatáspiacokról (az érintett piacokról szóló ajánlás) (HL L 344., 2007.12.28., 65. o.).

(4)  A Bizottsági 2010/572/EU ajánlása (2010. szeptember 20.) az új generációs hozzáférési hálózatokhoz (NGA) való szabályozott hozzáférésről (HL L 251., 2010.9.25., 35. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/20/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről (HL L 108., 2002.4.24., 21. o.).


I. MELLÉKLET

Az átfutási idő meghatározása és tájékoztatás

A szükséges, ésszerű hosszúságú átfutási idő mérlegelésekor a nemzeti szabályozó hatóságoknak az alábbi tényezőket kell figyelembe venniük:

1.

a termék új termék vagy meglévő termék aktualizált változata-e;

2.

az érintett szolgáltatások nyújtására szolgáló nagykereskedelmi folyamatokkal kapcsolatos egyeztetéshez és azok elfogadásához szükséges idő;

3.

a referenciaajánlat kidolgozásához és a szerződések megkötéséhez szükséges idő;

4.

a használandó informatikai rendszerek módosításához vagy korszerűsítéséhez szükséges idő;

5.

az új kiskereskedelmi ajánlat forgalomba hozatalához szükséges idő.


II. MELLÉKLET

Az előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat paraméterei

Amennyiben a bemeneti termékek egyenértékűségére vonatkozó kötelezettségeket az 51. ponttal összhangban már végrehajtották vagy azok végrehajtása folyamatban van, és biztosított a műszaki megkettőzhetőség, az 56. pontban említett előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat azt méri fel, hogy az érintett kiskereskedelmi termékek kiskereskedelmi ára és az érintett NGA-alapú szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési bemeneti termékek ára közötti különbözet fedezi-e a növekményes értékesítési költségeket és a közös költségek ésszerű hányadát. Az előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálat paramétereinek meghatározásánál a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a beruházási kockázatok megosztása tekintetében nem kerül hátrányos helyzetbe a hozzáférést igénylőkkel szemben.

Az 56. pont a) alpontjában említett paraméterek a következők:

i.

Érintett értékesítési költségek

Az értéklánc fogyasztóhoz közelebbi szintjein viselt (downstream) költségek becsült összegét a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató saját downstream vállalkozásainak költségei alapján határozzák meg („egyenlően hatékony szolgáltató” teszt). A nemzeti szabályozó hatóságoknak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató ellenőrzött downstream költségeit kell alkalmazniuk, feltéve, hogy azok megfelelő bontásban szerepelnek. Ha korábban a piacra történő belépés vagy a piaci terjeszkedés akadályokba ütközött (amit például az eddigi magatartásról szerzett ismeretek igazolnak), vagy ha a vezetékek rendkívül alacsony száma és azoknak a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató NGA-hálózatához képest rendkívül korlátozott földrajzi elérése azt jelzi, hogy az objektív gazdasági feltételek kedvezőtlenek az alternatív szolgáltatók méretgazdaságossá válása tekintetében, a nemzeti szabályozó hatóságok módosíthatják a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató downstream költségeinek szintjét, biztosítva ezáltal, hogy a gazdasági megkettőzhetőség reális kilátás legyen. Ilyen esetekben a nemzeti szabályozó hatóság által meghatározott ésszerűen hatékony szint a hatékony verseny biztosítása érdekében nem haladhatja meg az elegendő számú, a feltételeket teljesítő szolgáltatóval rendelkező piaci struktúrára jellemző szintet, egyúttal figyelembe véve a többi platform által jelentett versenyt is.

ii.

Az érintett költségstandard

A megfelelő standard az érintett értékesített szolgáltatás nyújtásának növekményes költsége. A növekményes költséget (a meg nem térülő költségeket is beleértve) az LRIC+ modell alapján kell kiszámítani, és ki kell egészíteni az értékesítési tevékenységekhez kapcsolódó közös költségekre vonatkozó haszonkulccsal.

iii.

Az érintett szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékek és a kapcsolódó referenciaárak

A nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell határozniuk a hozzáférést kérők által azt az NGA-alapú nagykereskedelmi szinten igénybe vett vagy várhatóan igénybe vett legfontosabb szabályozott bemeneti terméket, amely a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató kiépítésre vonatkozó terveinek, a választott hálózati topológiáknak és a nagykereskedelmi ajánlatok elterjedésének fényében az aktuális piaci felülvizsgálati időszakban feltehetően domináns lesz.

Ez a bemeneti termék lehet aktív bemeneti termék, passzív bemeneti termék, illetve a passzív bemeneti termékkel egyenértékű funkciókat biztosító nem fizikai vagy virtuális bemeneti termék.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálatot kell végezniük annak érdekében, hogy felmérjék az alábbi iv. pontban említett kiskereskedelmi termék(ek) és a választott NGA-alapú nagykereskedelmi szinten meghatározott, leglényegesebb szabályozott bemeneti termék közötti árkülönbözetet.

Ezenfelül indokolt esetben, különösen, ha a iv. pontban említett kiskereskedelmi terméket a korábban meghatározottól eltérő bemeneti terméken vezetik be, vagy ha valamely új NGA-alapú nagykereskedelmi szint iránt jelentős kereslet mutatkozik, a nemzeti szabályozó hatóságoknak a kiskereskedelmi termék és az új NGA-alapú szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termék közötti árkülönbözetet is fel kell mérniük.

Ha a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató hálózatának jellemzői és a nagykereskedelmi ajánlatok iránti kereslet jelentősen eltér a tagállam területén belül, a nemzeti szabályozó hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy megvalósítható-e a leglényegesebb NGA-alapú szabályozott nagykereskedelmi szint földrajzi terület szerinti differenciálása és a vizsgálat ennek megfelelő módosítása.

Az érintett nagykereskedelmi referenciaár meghatározásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által az érintett szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékért a hozzáférést kérő harmadik személyek számára ténylegesen felszámított hozzáférési árat. Ezeknek a nagykereskedelmi hozzáférési áraknak egyenértékűnek kell lenniük a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által saját kiskereskedelmi üzletága számára felszámított díjakkal. Különösen annak érdekében, hogy a nemzeti körülményekben megfelelő egyensúlyt biztosítsanak egyrészt a hatékony és rugalmas nagykereskedelmi szintű árképzés ösztönzése, másrészt a fenntartható verseny megőrzése érdekében a hozzáférést igénylők számára megfelelő haszon szavatolása között, a nemzeti szabályozó hatóságoknak kellő hangsúlyt kell fektetniük a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató és a hozzáférést igénylők mennyiségi kedvezményekre és/vagy hosszú távú hozzáférési árakra vonatkozó megállapodásainak meglétére.

iv.

Érintett kiskereskedelmi termékek

A nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által a meghatározott NGA-alapú nagykereskedelmi hozzáférési szint alapján kínált leglényegesebb kiskereskedelmi termékeket, többek között a szélessávú szolgáltatásokat (kiemelt termékek). A nemzeti szabályozó hatóságoknak a kiemelt termékeket aktuális és előremutató piaci megfigyeléseik alapján kell meghatározniuk, figyelembe véve mindenekelőtt azoknak az aktuális és a jövőbeni versenyre gyakorolt hatását. Ennek keretében értékelniük kell az NGA-alapú szabályozott nagykereskedelmi bemeneti termékeken alapuló termékek mennyisége és értéke tekintetében a kiskereskedelmi piaci részesedést, valamint – ha ezek rendelkezésre állnak – a reklámcélú kiadásokat. A kiemelt termékeket feltehetően csomagban kínálják. A nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell vizsgálniuk e csomagok innovatív változatait, ha várható, hogy azok a kiemelt termék helyébe lépnek. A nemzeti szabályozó hatóságoknak azt is mérlegelniük kell, hogy egy adott kiskereskedelmi termék, amely nem feltétlenül tartozik a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató leglényegesebb kiskereskedelmi termékei közé, különös vonzerővel bír-e egy adott piaci résre vagy alacsonyabb minőségű kiskereskedelmi termékekre összpontosító alternatív szolgáltatók számára. A nemzeti szabályozó hatóságok dönthetnek úgy, hogy az ilyen terméket felveszik a kiemelt termékek közé.

v.

Az érintett időszak

A nemzeti szabályozó hatóságoknak dinamikus, több időszakot felölelő elemzés, például a diszkontált pénzforgalmi megközelítés alapján kell értékelniük a kiemelt termékek jövedelmezőségét. A nemzeti szabályozó hatóságoknak megfelelő referencia-időszakot kell meghatározniuk, amelyben felmérik, hogy a kiemelt termék kiskereskedelmi ára és az érintett NGA-alapú szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési bemeneti termék ára közötti különbözet lehetővé teszi-e a fenti i. és ii. pont alapján kiszámított downstream költségek (beleértve a közös költségek ésszerű hányadát) megtérülését.

Az ezen előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálathoz kapcsolódó időszakot az ügyfélkör becsült átlagidőtartamával összhangban kell meghatározni. Ebben az összefüggésben az ügyfélkör becsült átlagidőtartama az az időszak lenne, amely alatt az ügyfél hozzájárul a) a szóban forgó eszköznek és a kiskereskedelmi műveletekhez szükséges megfelelő eszközök gazdasági élettartamának megfelelő értékcsökkentési módszer alapján évesített downstream költségek megtérüléséhez (beleértve a nagykereskedelmi NGA-alapú hozzáférési szolgáltatásban nem szereplő hálózati költségeket); és b) azon rendszerint nem évesített egyéb downstream költségek (jellemzően az ügyfélszerzési költségek) megtérüléséhez, amelyek a szolgáltatót az ügyfelek megnyerése céljából terhelik, és amelyeket a szolgáltató az ügyfélkör átlagidőtartama alatt megtéríteni próbál.

Az ügyfélkör becsült átlagidőtartamának meghatározásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak kellő mértékben figyelembe kell venniük az NGA-hálózatokon történő szolgáltatásnyújtásnak a meglévő rézhálózathoz viszonyított eltérő jellemzőit és versenyfeltételeit, amennyiben ezek eredményeképpen az NGA-hálózatok felhasználóinak átlagos ügyfélidőtartama várhatóan eltér majd a rézhálózat felhasználóinak időtartamától.

Az 56. pontban és az e mellékletben említett előzetes gazdasági megkettőzhetőségi vizsgálatra vonatkozó iránymutatás ezen ajánlás alkalmazás körére korlátozódik, amely a 2002/21/EK irányelv 15. és 16. cikkének, valamint a 2002/19/EK irányelv 10. és 13. cikkének alkalmazásához kapcsolódik, és ennélfogva az iránymutatás eltérő körülmények között alkalmazandó, mint a szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakra alkalmazott előzetes árprésteszt, továbbá egyáltalán nem érinti a versenyszabályok Bizottság és/vagy illetékes nemzeti hatóságok általi alkalmazását, valamint e szabályoknak az Európai Unió Törvényszéke és Bírósága általi értelmezését. Az iránymutatás nem érinti az uniós versenyjog alkalmazása tekintetében a Bizottság által a jövőben meghozandó lehetséges intézkedéseket vagy az általa a jövőben kibocsátott lehetséges iránymutatásokat sem.


21.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 251/s3


AZ OLVASÓHOZ

Az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus közzétételéről szóló, 2013. március 7-i 216/2013/EU tanácsi rendelet

Az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus közzétételéről szóló, 2013. március 7-i 216/2013/EU tanácsi rendelet (HL L 69., 2013.3.13., 1. o.) értelmében 2013. július 1-jétől kizárólag a Hivatalos Lap elektronikus kiadása tekinthető hitelesnek és vált ki joghatást.

Amikor előre nem látható vagy kivételes körülmények miatt a Hivatalos Lap elektronikus kiadásának közzététele nem lehetséges, a nyomtatott kiadás hiteles és vált ki joghatást a 216/2013/EU rendelet 3. cikkében meghatározott feltételek szerint.


21.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 251/s3


AZ OLVASÓHOZ – JOGI AKTUSOKRA TÖRTÉNŐ HIVATKOZÁS MÓDJA

2013. július 1-jétől megváltozott a jogi aktusokra történő hivatkozás módja.

Az átmeneti időszak alatt az új módszer együtt él a régivel.